A bibliai idézetek az igehirdető által is használt New King James Version (NKJV) fordításból valók,

kivéve, ahol másként jelöltük.

Gyermekekből fiakká

Christian Chen

Urunk, ezt kérjük mi is: szeretnénk mindent kárba veszni hagyni, hogy elnyerjük tetszésedet. Ma
reggel újra azt kérjük, hogy vonj minket magad után, hadd fussunk utánad. Köszönjük Urunk, hogy ez
is a te szeretetedből fakad, hogy mindig jöhetünk a szereteted forrásához. Meg kell vallanunk, hogy
semmink sincs, annyira szegények vagyunk, de köszönjük, hogy újra és újra jöhetünk hozzád, és
betelhetünk veled. Újra közeledünk most hozzád, úgy, mint Mária, aki a te lábaidnál ült. Kérjük, szólj
a szívünkhöz. Köszönjük Urunk, az Úr Jézus nevében. Ámen.

Róma 8, 14-19. „Mert akiket Isten Szelleme vezet, azok Isten fiai. Mert nem a rabság szellemét
kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem az örökbefogadás [fiúság] Szellemét kaptátok, amely által így
kiáltunk: „Abba, Atyám". Maga a Szellem tesz tanúságot a mi szellemünkkel együtt, hogy Isten
gyermekei vagyunk, és ha gyermekek, akkor örökösök, Isten örökösei és Krisztus örököstársai, ha
valóban vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk. Mert úgy vélem, hogy a
jelenlegi szenvedések nem méltók arra, hogy összehasonlíthatók legyenek azzal a dicsőséggel, amely
bennünk lesz kinyilatkoztatva. Mert a teremtés őszinte reménységgel alig várja Isten fiainak
kinyilatkoztatását.” (angolból, NKJV)

„Mert akiket Isten Szelleme vezet, azok Isten fiai. Hiszen nem a rabszolgaság szellemét kaptátok
ismét a félelemre, hanem a fiúság szellemét, mely által kiáltjuk: Abba, "Édes- atyánk!" A mi
szellemünkkel együtt maga a Szellem tesz tanúbizonyságot, hogy Isten gyermekei vagyunk. Ha pedig
gyermekek, bizony osztályrészesek is, Isten osztályrészesei, Krisztusnak pedig részestársai, ha ugyan
együtt szenvedünk Vele, hogy Vele együtt dicsőülhessünk is meg. Mert számolok vele, hogy a mostani
időszak szenvedései nem méltók arra, hogy összehasonlítsam őket azzal a dicsőséggel, amely
lelepleződni készül számunkra. A teremtés előre érzi és várja az Isten fiainak feltűnését.”
(Konkordáns)

Ebben az igeszakaszban két fontos kifejezés fordul elő: Isten fiai és Isten gyermekei. A görög nyelvben
ez két különböző szó. 14 vers: „Mert akiket Isten Szelleme vezet, azok Isten fiai.” 16. vers: „Maga a
Szellem tesz tanúságot a mi szellemünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk.” Aztán a 19. vers:
„Mert a teremtés őszinte reménységgel alig várja Isten fiainak kinyilatkoztatását.” És a 15. versben
van egy nagyon fontos kifejezés: „Mert nem a rabság szellemét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem
az örökbefogadás [fiúság] Szellemét kaptátok, amely által így kiáltunk: „Abba, Atyám.”

Tudjuk, hogy az újszövetségi görögben különbség van az Isten fiai és Isten gyermekei kifejezések
között. Pl. az Úr Jézus azt mondja, „Boldogok a békességteremtők, mert őket Isten fiainak fogják
nevezni.” (Máté 5,9). Más szóval, ha valóban békességteremtők vagyunk a testvérek között, akkor
azok közé fogunk tartozni, akiket Isten fiainak neveznek. Ha pedig Istennek még mindig csak a
gyermekei vagyunk, akkor biztos, hogy nem leszünk békességteremtők, hanem a zajt és a szenvedést
fogjuk szaporítani ezen a világon. De ha elég érettek vagyunk, akkor mindig segíteni tudunk az
embereknek, hogy békességben éljenek egymással. Ez azt jelenti, hogy érettek vagyunk az Úrban.

Amikor a Biblia ezt a kifejezést használja, hogy „Isten fiai”, akkor ez érettséget jelent, például a 14.
versben: „Akiket Isten Szelleme vezet, azok Isten fiai.” Ez nem azt jelenti, hogy ha van tapasztalatunk

1
a Szent Szellemről, akkor már érettek vagyunk. Vannak, akiknek csodálatos megtapasztalásuk van a
Szent Szellemmel, mégis Isten bölcsődéjében vannak, nem nőttek még fel. De honnan tudhatjuk,
hogy Istennek a fiai között vagyunk-e? Onnan, hogy a Szent Szellem vezetése alatt állunk. Miért tud
vezetni? Mert a Szent Szellem Isten előtt, az Ő jelenlétében élünk. A Szent Szellem nem dolog, hanem
Személy. Van személyisége. Mivel Ő Személy, Ő vezet, használ és birtokol minket. Néha olyan
megtapasztalásunk van a Szent Szellemmel, hogy felruház minket erővel onnan felülről. Igen, a Szent
Szellem Isten néha megalázza magát, és megengedi, hogy mi használjuk Őt, és ilyenkor úgy tűnik,
mintha Ő csak egy erő lenne. Ilyenkor mi használjuk Őt, és nem Ő használ minket, mi birtokoljuk Őt,
és nem Ő birtokol minket.

Honnan tudhatjuk tehát, hogy vajon Isten gyermekei, vagy Isten fiai vagyunk-e? Akiket betöltött a
Szent Szellem, és megmutatkozott nekik a Szent Szellem ereje, azt gondolják, hogy mivel
megtapasztalásuk van a Szent Szellemről, akkor ők már érettek. Ez azonban nagyon megtévesztő
lehet. Azt gondoljuk, hogy gazdagok vagyunk, valójában azonban szegények vagyunk. Miért vagyunk
gazdagok? Azt gondoltuk, hogy már felnőttek vagyunk, érettek Krisztusban. Az Úr mércéje szerint
azonban nagyon-nagyon szegények vagyunk. Mert még mindig testiek vagyunk, és még mindig csak
Isten gyermekei vagyunk. Van egy olyan szavunk, hogy felnőtt. Miért beszél az Ige felnövésről? Mert
még mindig Isten óvodájában vagyunk. Ne feledjük tehát, felnőttségre kell jutnunk. Amikor a
fiúságról beszélünk, arra gondolunk, amikor a gyermeket a fiúi rangba helyezik. Tehát itt egy
folyamatról van szó. Hogyan válhatunk éretté? Hogyan kezdhetjük Isten gyermekeiként és
végezhetjük Isten fiaiként? Ennek van egy útja.

A fiúságról három helyen olvashatunk: a Róma 8, a Galata 4 és az Efézus 1. fejezeteiben. Tehát a

fiúság nagyon fontos témájával foglalkozunk most. Amikor fiúságról beszélünk, akkor mindig Isten
fiairól van szó. Róma 8:15, „Hiszen nem a rabszolgaság szellemét kaptátok ismét a félelemre, hanem
a fiúság szellemét, mely által kiáltjuk: Abba, „Édes- atyánk!” (Konkordáns).

Tehát bennünk a fiúság Szelleme van, nem pedig a rabszolgaság szelleme. Már nem vagyunk
rabszolgák. Korábban azok voltunk, de most már szabadok vagyunk, fiak vagyunk. Ez a jog szerinti
helyzetünk. Ez nagyon fontos! A Biblia nem a gyermekség Szelleméről beszél. Itt a fiú a rabszolgával
áll ellentétben. Honnan tudjuk, hogy valaki szolgaság alatt van? Onnan, hogy rabszolga. Honnan
tudjuk, hogy valaki szabad? Onnan, hogy fiú. Ezt a különbséget nagyon fontos megértenünk.

16. vers: „Maga a Szellem tesz tanúságot a mi szellemünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk. ”
Tehát Isten gyermekeiként kezdjük. Honnan tudjuk? Mert maga a Szent Szellem tesz tanúbizonyságot
a mi szellemünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk. Ez a kezdet. De ez még nem a cél. Itt
láthatjuk, hogy szó van a Szent Szellemről és mi szellemünkről. A Szent Szellem tanúsítja, hogy Isten
gyermekei vagyunk, és a mi szellemünk is ugyanezt teszi. Azonban szükség van a Szent Szellem
sóhajtozására és a mi sóhajtozásunkra is. Mert amikor a Szent Szellem nyög és sóhajtozik, és a mi
szellemünk vele együtt nyög és sóhajtozik, akkor ott találjuk Isten fiait. Az, hogy Isten gyermekei
vagyunk, a Szent Szellem és a mi szellemünk együttes bizonysága munkája. De ennél sokkal-sokkal
többről van szó, mint bizonyságot tenni, hogy Isten gyermekei vagyunk. Egy napon fel fogunk nőni, és
Isten a fiúi rangba fog bennünket helyezni. El fog jönni az a nap, és mi mindannyian várjuk már azt a
napot. De sajnos, ma mégis sok hívő megelégszik azzal, hogy ők Isten gyermekei. Nem ismerték meg
a Szent Szellem sóhajtozását, és semmit nem tudnak a szentek sóhajtozásáról.

A Rómabeliekhez írt levél 8. fejezetében három sóhajtozásról van szó. Egy napon Isten fiainak
rangjába helyeztetünk. Az egész univerzum ezért sóhajtozik, a világmindenség erre a pillanatra vár.
Egy napon a fiúi rangba leszünk helyezve, és egy napon mi is meg fogjuk tapasztalni a sóhajtozást
lényünk legmélyén. A Szent Szellem is sóhajtozik bennünk. Minden együtt munkálkodik, és végül
elérjük azt a napot. Tehát a Szent Szellem a mi szellemünkkel együtt bizonyságot tesz arról, hogy

2
Isten gyermekei vagyunk. De szükség van mind a Szent Szellem, mind pedig a szentek sóhajtozására.
Minden együtt munkálkodik egyetlen célért: hogy Krisztushoz váljunk hasonlóvá. Ez a fiúság.
Testvérek, újra és újra hallottuk, halljuk ezt a kifejezést, de vajon tényleg növekedésben vagyunk?
Vagy még mindig cukorkák után siránkozunk?

Szükségünk van Istentől jövő kijelentésre, mert gyakran azt gondoljuk, hogy mi már felnőttünk.
Növekszik az ismeretünk, minden vasárnap jövünk az összejövetelre, mi sokkal jobbak vagyunk más
hívőknél. Az iskolában, vagy a munkahelyünkön csodálatos bizonyságtételünk van, tehát azt
gondoljuk magunkról, hogy gazdagok vagyunk. Valójában azonban szegények vagyunk.

Az a fontos, hogy Isten gyermekeiként kezdjük, és a 17. vers ezt mondja, „ha gyermekek, akkor
örökösök, Isten örökösei és Krisztus örököstársai.” Tehát Isten örökösei vagyunk. Tegyük fel, egy éjjel
nagyon szépet álmodsz. Azt álmodod, hogy Bill Gates örököse vagy. Ez már valami. Mert amikor
bemegyünk az irodánkba, akkor mi csak az irodánkba megyünk be. De ha Bill Gates megy be az
irodájába, hogy kiállítson egy 500 dolláros csekket, akkor ez alatt a rövid idő alatt, amíg kiállította a
csekket, a pénze már 500 dollárnál sokkal többet gyarapodott. Vagyis, ha te Bill Gates örököse vagy,
akkor te vagy a legboldogabb ember ezen a világon. Gondolnod sem kell a szenvedésre, mert bármi,
amit akarsz, a tied lehet.

„Ha gyermekek, akkor örökösök, Isten örökösei.” Ne feledjük, Annak az örökösei vagyunk, Aki a
világmindenséget teremtette. „Krisztus örököstársai.” Gondoljunk bele! A feltámadás után, Urunk sok
fiat vezet dicsőségre. Akkor mi egy nagyon boldog életet kell, hogy éljünk. Miért? Mert örökösök
vagyunk, és az egész örökség a miénk. Azonban, van itt egy mondat, amit nem tudunk megérteni,
hogy miért van ebben a szövegkörnyezetben: „ha valóban vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt
meg is dicsőüljünk.” Isten gyermekeiként nincs okunk arra, hogy állandóan szenvedjünk, mert
jólétben kellene élnünk. Ma ezért prédikálják sokan a jóléti evangéliumot. Ennek megvan az oka. Ha
Isten örökösei és Krisztus örököstársai vagyunk, akkor gazdagoknak kell lennünk, anyagilag pedig
mindenünknek meg kell lennie. Isten gyermekeiként bármit kérhetünk a mennyei Atyánktól. Ha
kenyeret kérünk tőle, biztosan nem fog nekünk követ adni. Mivel Isten gyermekei vagyunk, minden
nap boldognak kellene lennünk. Ezért vannak igehirdetők, akik a jóléti evangéliumot hirdetik. Miért
örülünk? Mert Isten örökösei és Krisztus örököstársai vagyunk.

Akkor Pál miért követett el itt egy hibát? „Ha valóban vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg
is dicsőüljünk.” Ahhoz, hogy éretté legyünk Krisztusban, és egy nap megdicsőüljünk Ővele, a
szenvedés folyamatán kell keresztül mennünk. Milyen szenvedésről beszél itt Pál? 18. vers: „Mert úgy
vélem, hogy a jelenlegi szenvedések nem méltók arra, hogy összehasonlíthatók legyenek azzal a
dicsőséggel, amely bennünk lesz kinyilatkoztatva.” Ha meg akarjuk tudni, milyen szenvedésről van itt
szó, el kell olvasnunk a szövegkörnyezetet. 19. vers: „A teremtés előre érzi és várja az Isten fiainak
feltűnését” (Konkordáns). Mi a fiúság meghatározása? Fiúi rangba helyezés. Most még Isten
gyermekei vagyunk, de egy nap Isten fiai a világmindenség előtt nyilvánvalóvá fognak válni. Ma még
el vannak rejtve, de egy napon Isten mindenki előtt láthatóvá fogja tenni a fiakat. Az egész
világmindenség látni fogja, hogy érettek lettünk, megdicsőíttettünk, a Fiú ábrázatához váltunk
hasonlóvá. Amikor a nap ragyog, akkor ismerjük meg igazi nagyságát. Tehát egy nap mindez már nem
lesz elrejtve, és a világegyetem erre a pillanatra vár.

1978 körül, az angliai Cambridge-ben, egy tudományos laboratóriumban az univerzumból jövő

jelzéseket érzékeltek a műszerek. A tudósok nagyon izgatottak lettek, mert azt gondolták, hogy a zöld
emberkéktől jönnek a szignálok. De aztán rájöttek, hogy ez a szignál bizonyos időnként ismétlődik.
Kiderült, hogy volt egy óriási csillag, amely életének fokozatosan az utolsó szakaszához érkezett, míg
végül összezsugorodott. Ezt a fajta csillagot úgy nevezik, hogy neutroncsillag. Ez egyszerűen azt
jelenti, hogy bizonyos csillagok öregszenek, és mielőtt ennek az öreg csillagnak az élete véget ért,

3
jelzéseket bocsájtott ki: „elmegyek, elmegyek.” Amikor ezt a hangot halljuk, tudjuk, hogy az egész
világegyetem öregszik. Miért? Mert az egész világ szolgaság alatt vesztegel, romlandóság alá van
rekesztve, azaz rabszolgaságban van. Nincs többé szabadsága. A csillagok egyenként meghalnak, az
univerzum apránként megöregszik. Mi is öregszünk egyen-egyenként, és nyögünk és sóhajtozunk.
Mivel a világegyetem sóhajtozik, mi is sóhajtozunk. Tudjuk, hogy meg vagyunk mentve, a
szellemünkben újjá vagyunk születve, a Szent Szellem pedig átformál minket a lelkünkben. Az új
ember napról-napra megújul, a külső ember azonban napról-napra romlik. Minél többször ránézünk a
külső emberünkre, annál inkább ott van bennünk mélyen egy sóhajtozás, egy sóvárgás. Várjuk a
testünk megváltásának napját, a fiúság napját. Most már értitek, testvérek? Az univerzum is nyög, és
a szentek is nyögnek.

De nem is tudjuk, hogyan imádkozzunk. Tudjuk, hogy minden összedolgozik a javunkra (28. vers), de
a 26. vers azt mondja, hogy nem tudjuk: „amit kérnünk kell, nem tudjuk úgy kérni, amint kellene.”
Nem tudunk úgy imádkozni, ahogyan kellene. Aztán egy napon eljutunk oda, hogy megkérjük a Szent
Szellemet, Ő vegye át, és Ő át is veszi. Mi imádkozunk, de nincsenek szavaink, mert nem tudjuk,
hogyan imádkozzunk, és akkor a Szent Szellem átveszi az egészet. Amikor mi imádkozunk, a saját
szükségleteink szerint kérünk. De amikor a Szent Szellem imádkozik, Ő Isten akarata szerint kér, és Ő
tudja, hogy Istennek egyetlen akarata van: hogy átformálódjunk az Ő Fia ábrázatára. És mivel a Szent
Szellem imádkozik ezért, minden összedolgozik ezért a célért. Ő nemcsak átveszi az imádkozást,
hanem sóhajtozik is bennünk. Amikor rátekint az állapotunkra, elnémul. Mi azt gondoltuk, boldogok
vagyunk, mert Isten gyermekei vagyunk, azt gondoltuk, telve vagyunk Szent Szellemmel, de amikor Ő
ránk tekint, akkor nem tud mást tenni, mint sóhajtozva imádkozni. Amikor a Szent Szellem sóhajtozik
és kér, akkor minden egyetlen célért kezd összedolgozni. Így válunk éretté, és így formálódunk át
Isten Fia képére, és így helyeztetünk a fiúi rangba.

Most térjünk vissza a 17. vershez: „ha valóban vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is
dicsőüljünk.” A Biblia miért beszél szenvedésről? Állandóan a jólétről kellene beszélnie. De látjuk a
szövegkörnyezetet. Minden kereszténynek szenvednie kellene. Miért? Mert mindegyikőnknek át kell
mennie a növekedés fájdalmán. Tudjátok, amikor valaki növekszik, fájdalmon megy keresztül, a
növekedés fájdalmán. Néha azt gondoljuk, hogy növekedtünk, mivel idősebbek lettünk. De nem így
van. A növekedés fájdalmán kell átmennünk, és végül majd meglátjuk a dicsőséget. Ha a jelen
szenvedéseire nézek, azokat nem lehet összehasonlítani azzal a dicsőséggel, ami bennünk
nyilvánvalóvá fog válni. Isten nem ígérte, hogy az ég mindig kék lesz. Ha Isten rózsát ad, akkor a
rózsával együtt a tövist is adja. Testvérek, ne legyetek félrevezetve. Nincs rövidebb út a fiúsághoz.
Ahhoz, hogy éretté váljunk, át kell mennünk a növekedés fájdalmán, és azután leszünk Ővele együtt
megdicsőítve. És akkor fogunk a fiúi rangba lépni.

Ha meg akarjuk érteni, mit jelent a növekedés fájdalma, akkor a Galata 4,6-7. a segítségünkre lehet:
„És mivel ti fiak vagytok, Isten elküldte Fiának Szellemét a szívetekbe, hogy így kiáltsatok: „Abba,
Atyám!” Ezért többé nem vagytok rabszolgák, hanem fiak, és ha fiak, akkor Isten örökösei Krisztus
által.” 5. vers: „Megváltotta azokat, akik a törvény alatt voltak, hogy elnyerjük a fiúi örökbefogadást.”
Vagyis, hogy fiúi rangba léphessünk. Ha összehasonlítjuk ezt a két igeszakaszt, egymást
megmagyarázzák. A Róma 8-ban azt mondja, hogy az egész világegyetem sóhajtozva várja, hogy a
fiak nyilvánvalóvá váljanak. Most nézzük meg a Galata 4,1-et: „az örökös, amíg gyermek, egyáltalán
nem különbözik a rabszolgától, bár ő az ura mindennek.” Az, hogy örökösök vagyunk, azt jelenti, Isten
gyermekei vagyunk. Bennünk van Isten élete, és ura vagyunk mindennek. Ha tied a ház urának élete,
akkor te magad is mindennek ura vagy. Felfedezed, hogy a ház urának öröksége a tiéd, hogy élvezd
azt. Az ő nappalija a te nappalid is, az ő tv készüléke a te tv készüléked is. Ne feledjük, bennünk a
fiúság szelleme van, nem pedig a szolgaság szelleme. Ha rabszolga vagy, akkor a rabszolgaság
szelleme van benned, és akkor neked nem szabad hozzá nyúlnod ahhoz a tv készülékhez. Akkor nem
sétálhatsz be csak úgy a nappaliba, ahogy neked tetszik. De mi szabadok vagyunk, valóságosan

4
szabadok, mert fiak vagyunk és örökösök is, ezért ura is vagyunk mindennek. Azonban, amíg az
örökös kiskorú, addig nincs különbség közte és a rabszolga között. Pál idejében nagyon sokféle szolga
és úr volt. Akkor a gyerekeket nem küldték iskolába, hanem a tanítókat hívták el a házukhoz. Azok a
tanítók szakmabeliek voltak, pl. matematikusok, fizikusok, közgazdászok, de ők maguk is mind
rabszolgák voltak. Tehát amíg a fiú kiskorú gyermek, ahhoz, hogy felnőjön, át kell mennie a
növekedés fájdalmán, a rabszolgák között.

Mi tehát a növekedés fájdalma? Fiak vagyunk, és a ház örökösei is, és valóságosan szabadok vagyunk,
de nincs semmi különbség közöttünk és a rabszolgák között. Egyetlen célért vagyunk ott a rabszolgák
között: hogy tanítók és felügyelők keze alatt legyünk. Egy rabszolga a tanítónk, felügyelőnk,
gondnokunk, pedig mi vagyunk mindennek az ura. Mert amíg gyermekek vagyunk, fejlődésre van
szükségünk, és bölcsességre kell szert tennünk. Ne feledjünk, Atyánk helyesen döntött, amikor a
rabszolgák közé helyezett, és azzal a céllal tette ezt, hogy felnőjünk. Mi úgy gondoljuk, nem itt kellene
lennünk, mert mi nem rabszolgák vagyunk, hanem fiak.

Honnan tudhatjuk, hogy a növekedés fájdalmán megyünk keresztül? Néha egy számunkra
kellemetlen emberrel találjuk szemben magunkat, néha egy számunkra kényelmetlen körülménybe
kerülünk. De ne feledjétek, mennyei Atyánk sohasem követ el hibát! Míg gyermekek vagyunk, a
rabszolgák közé helyez minket, és mindegyik rabszolga meg tud nekünk tanítani valamit. Mindenki a
nevelőnk tud lenni. Egy napon te leszel a gazda, de ma még gyermek vagy, és gondnokokra van
szükséged. Az fegyelmez és nevel téged, akit te nem akarsz, hogy feletted irányító legyen. Ez a
növekedés fájdalma.

Fel kell venned a keresztet és követned kell az Urat. Amikor végül megtanultad a kereszt leckéjét,
akkor ez azt jelenti, hogy Isten neked a legjobb tanítókat adta. Hajlandó vagy elfogadni őket? Ha
elfogadod a leckét, akkor kezdesz majd növekedni. Miért van az, hogy vannak hívők, akik sohasem
nőnek fel? Azt mondod, ’Ó, én minden testvéremet szeretem, csak XY-t nem bírom.’ Ha nem bírod,
akkor miért nem ülsz le? Ha ezt mondod, ki nem állhatom XY-t, akkor még mindig gyermek vagy. Azt
gondoltad, hogy már felnőttségre jutottál, mert már olyan régóta meg vagy mentve, és jó ideje a
szentek közösségébe jársz. Azt gondolod, gazdag vagy, ha pedig gazdag vagy, akkor mindenkit ki kell
tudnod állni.

Mindenki a tanítónk, mindenki a nevelőnk. Minden férj személyre szabott, és minden feleség is
személyre szabott. Minden gyermeked személyesen rád van szabva. És a főnököd is pontosan olyan,
amilyenre szükséged van. Ne mondd azt, hogy többet nem tudok lenyelni. ’Hála Istennek, csak nyolc
órát dolgozom, csak nyolc órahosszáig kell néznem a képét.’ De amikor haza mész, akkor a
gyermekeid, a feleséged vagy a férjed képét kell nézned, vagyis a tanóra 24 órás. Testvérek, ha
állandóan panaszkodunk, akkor soha-soha nem fogunk felnőni. Egy napon ezt egyszer s mindenkorra
meg kell értenünk az Úr előtt. Ha már nem leszünk kiskorú gyermekek, akkor többé már senkinek a
képe nem lesz számunkra nemkívánatos; többé már senki nem lesz számunkra kiállhatatlan ember.
Ha egy napon levizsgázunk, akkor érettek leszünk, és akkor többé már senki nem fog számunkra
zavaró lenni. De amíg még gyerekek vagyunk, a rabszolgák keze alá kell helyezni minket. Ne
feledjétek, meglepő, de a főnökünk, a férjünk, a feleségünk és a gyermekeink miatt válhatunk éretté.

Hadd mondjak el egy igaz történetet Madame Guyonról. Amikor 16 évesen bekerült egy családba,
tudta jól, hogy a férje az ő számára készült kereszt lesz. Amikor bármi érte a férje részéről, tudta,
hogy ez a kereszt, ezt el kell fogadnia és meg kell tanulnia a leckét. Ugyanúgy az anyósa részéről is.
Mert amikor a feleség házasságot köt a férjével, akkor az egész családjával is összeházasodik. Tehát
nemcsak a férje volt a keresztje. És amikor Madame Guyon bekerült abba a családba, tudta, hogy
számára Isten választotta őket, és megtanulta a leckéket. De egy nap az egyik szolgálója is elkezdett
akadékoskodni. Gondoljunk bele, Madame Guyon volt a főnök, ő pedig a szolgája. Hallottatok már

5
olyan főnökről, aki minden nap felveszi a keresztjét? Ha bármelyik alkalmazottja, beosztottja, vagy
rabszolgája nem engedelmeskedik, nem kell felvennie a keresztet, egyszerűen kirúghatja őket. Egy
nap az Úr megmutatta Madame Guyonnak, „ezt a szolgát én éppen rád szabtam a te érettségre
jutásodért.” És akkor Madame Guyon elfogadta a helyzetet az Úr kezéből. Pedig ő volt a ház
asszonya, neki volt alárendelve az egész háznép, és a szolgának kellett volna engedelmeskednie
asszonyának. A szolgálólány dolga, hogy segítsen a háztartásban és mindenben. Amikor valaki
felveszel alkalmazásba egy szolgát, akkor neki az pénzbe kerül. De a Szent Szellem azt súgta neki, „ő a
te nevelőd, el tudod fogadni? Ha igen, akkor a növekedés fájdalmán fogsz keresztül menni”. És
Madame Guyon elfogadta az Úr kezéből. Ezt jelenti felvenni a keresztet és követni az Urat. A Szent
Szellem halk hangja és magyarázata nélkül nem értjük meg, mi a kereszt, csak amikor a Szent Szellem
megérteti velünk.

Addig pedig várunk arra a napra, amit az Atya kijelölt. Azon a napon az Atya minden barátját meg
fogja hívni, és lesz egy nagy ünnepség, és minden rokon tudni fogja, mert bejelenti, hogy a mai
nappal a fiamból felnőtt lett, és kiveszem őt a rabszolgák közül, mert éretté vált. Most már nem csak
teljesen élvezheti az örökségemet, hanem rá is bízhatom azt, mert tudja kezelni a vagyont. Mit jelent
ez? A gyermekemet fiúi rangba emelem. Mi a fiúság? Fiúi rangba helyezés, nagykorúság. Ha a fiúban
ott az apa élete, akkor ő kell, hogy legyen az apja örököse. De amíg kiskorú volt, a szolgák között
kellett nevelkednie.

Testvérek, a főnökünk a tanítónk lehet, épp úgy, mint az a helyzet is, amikor autót vezetünk. Azt
mondod, ’tudom, hogy kell vezetni, de a többi autós nem tudja’. És amikor az a másik autós hibázik,
megharagszol rá. De miért lettél tőle dühös? Nagyon egyszerű. Azért, mert ő a te tanítód, hogy
megtanítsa neked, hogyan vezess. Nemcsak óvatosan, főleg amikor mindenki más erőszakosan vezet,
hanem azt is, hogy milyen lelkülettel vezess! Akkor hogyan hirdetheted neki az evangéliumot?
Gondolod, hogy hinni fog neked? Tehát testvérek, még akkor is, amikor megyünk az utcán vagy autót
vezetünk, nem tudjuk, mennyire robbanékonyak vagyunk. Néha nagyon kedvesek tudunk lenni.
Angyal vagy a feleségedhez, de amikor autóban ülsz, akkor ordíthatsz a másikra, mert tudod, hogy az
úgysem hallja. A menny viszont hallja! Testvérek, ha ti még mindig így reagáltok, akkor ez azt jelenti,
hogy még mindig kiskorú gyermekek vagytok.

Értitek, testvérek? Minden összedolgozik ezért a célért. Egy napon fiúi rangba leszünk helyezve. Ezt
jelenti tehát a növekedési fájdalom, hogy elérjük a fiúságot, a nagykorúságot, az érettséget. Annyira
világos, testvérek, ha összevetitek a Róma 8-at a Galata 4-gyel. Nincs rövidebb út a fiúsághoz. Ma
felvesszük a keresztünket és követjük a mi Urunkat. Amikor a világban vagyunk, akkor mindenki a
tanítónk és a nevelőnk lehet. Amikor haza jövünk, ott is minden családtag a tanítónk és a nevelőnk
lehet. Úgy tűnik, mintha sohasem fejeznénk be a tanulmányainkat. De hála legyen az Úrnak, érettek
leszünk, át fogunk formálódni Krisztus hasonlatosságára. Kimunkálódik bennünk Krisztus türelme,
alázatossága, szelídsége. Amikor ez megtörténik, az a fiúságba lépés napja lesz. Amikor a testünk
megváltatik, amikor az Úr visszajön, a Máté 13 szerint az Úr odahelyez bennünket, mint csillagokat az
égre, az lesz Isten fiainak megjelenése. Mi arra a napra várunk. Nem fogunk egy örökkévalóságig
szenvedni. Csak a növekedés fájdalmán kell keresztül mennünk.

Ne szalasszunk el egyetlen alkalmat sem, mert az soha nem tér vissza. Ha elszalasztjuk, akkor
elmulasztjuk annak az egyedülálló lehetőségét, hogy felnőjünk. A napnak 24 órájában minden dolog
ezért az egy célért dolgozik össze, mert a Szent Szellem sóhajtozik érted és értem. Amikor Ő látja a mi
állapotunkat és összehasonlítja azt a Krisztuséval, akkor elhallgat, és nem talál szavakat, csak
sóhajtozik. De az érettünk való sóhajtozásáért elérjük a célt. Szóljon az Úr a szívünkhöz.

Elhangzott 2017. február 26-án New Yorkban.

forrás: https://www.cbmministry.org/February_2017.php

6
7
 Fiúság és királyság

Christian Chen

Drága Urunk, köszönjük neked, hogy Te vagy a mi királyunk. Meghódítottál minket, legyőzött minket
a te nagy szereteted, melyet a kereszten mutattál meg. És ez a szeretet örök szeretet, mely soha nem
enged el minket. Újra jövünk hozzád, és kegyelmedből lábaidhoz ülünk, mint Mária. Szólj a
szívünkhöz, mi pedig figyelünk rád, szólj hozzánk. Köszönjük neked. A te nevedben kérünk. Ámen.

Róma 8, 14. 16. „Mert akiket Isten Szelleme vezet, azok Isten fiai.” „Maga a Szellem tesz tanúságot a
mi szellemünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk” (angolból, NKJV).

Ebben a két igeversben két különböző kifejezés van: Isten fiai és Isten gyermekei. Maga a Szellem és a
mi szellemünk együtt tesz tanúbizonyságot arról, hogy Isten gyermekei vagyunk. De miután
átmentünk a növekedés fájdalmán, és végül érettek lettünk, akkor Isten fiaivá válunk. De addig a
Szent Szellem nagy munkát kell, hogy végezzen bennünk. Láthattuk, hogy egyrészt a Szellem
sóhajtozik, és a mi szellemünk is sóhajtozik, hogy elérjük a fiúságot. Miután átmegyünk a növekedés
fájdalmán, érettségre jutunk, és a mi Atyánk a fiúi rangba helyez minket. Tehát a fiúság azt jelenti: fiúi
rangba emelni.

A Galatákhoz írt levél 4. része alapján már említettük, hogy ami az életet illeti, Isten gyermekei
vagyunk. Ha pedig a gyermekei vagyunk, akkor Isten örökösei is, és Krisztus örököstársai. Ez azt
jelenti, hogy örökséget fogunk kapni, ezért beszélhetünk Isten örököseiről. De nemcsak örökösei
vagyunk, hanem felnőttségre kell jutnunk ahhoz, hogy élvezői lehessünk Isten örökségének. A 4. rész
szól arról is, hogy a gyermekkor évei alatt a mennyei Atya szándékosan a rabszolgák keze alá helyez
minket, és nem tesz különbséget közöttünk és a rabszolgák között. Az élet tekintetében Isten
gyermekei vagyunk, de helyzetünket tekintve a rabszolgák között élünk.

Az akkori időben, a római birodalomban nagyon sok rabszolga élt. A rabszolgák között viszont nagyon
sok filozófus és matematikus volt. Akkoriban a ház ura nem tudta iskolába küldeni a gyermekeit,
viszont nagyon sok jó tanár volt a házi alkalmazottjai között. Ahhoz, hogy a gyermekei felnőtté
váljanak, a gyermekkor évei alatt tanulási folyamaton kellett keresztül menniük, és ez növekedési
fájdalommal járt. A ház ura szándékosan a rabszolgák keze alá helyezte a gyermekeit, és rabszolga-
filozófusok és -matematikusok tanították őket. Így nőttek fel a gyerekek tanítók és gondviselők kezei
alatt, melyek nem más, mint rabszolgák kezei voltak. Ezt az időszakot a növekedés fájdalma jellemzi.

Minden körülmény összedolgozik azért, hogy eljussunk az érettségre, és Isten rabszolgák közé helyez
minket, ahol mindenki a mi tökéletesedésünkön fáradozik. Mindenki a tanítónk lehet abban, hogy
felnövekedjünk és eljussunk az érettségre. Egy napon, amikor a gyermek eljut az érett korra, akkor a
ház ura minden rokonát és barátját meghívja, ahol egy ceremónia kíséretében elmondja nekik: a
gyermekemből felnőtt lett, és most már övé lehet az örökségem. Átment a tanulási folyamaton, a
növekedés fájdalmán, és érett lett. Megtanulta a leckéit, és most már nem lesz tovább a rabszolgák
keze alatt, nem lesz többé a rabszolgák között, hanem fiúi rangba emelem. Ez pedig fiúságot, fiúi
rangot jelent.

Ha a predestinációról beszélünk, akkor vajon Isten eleve elrendelése mire vonatkozik? Arra, hogy
Krisztus ábrázatához váljunk hasonlóvá. Ha az Efézusi levéllel összehasonlítjuk, akkor ez egyszerűen
fiúságot jelent. Tehát kell a Szent Szellem sóhajtozása és a mi sóhajtozásunk ahhoz, hogy érettek
legyünk, hogy miénk legyen a fiúi rang. Amikor végül felnőttségre jutunk, fiúi rangba helyeztetünk.
Őket miért hívják Isten fiainak? Mert ők már tudják, mit jelent a Szent Szellem által vezetve lenni;
mert érettek és békességteremtők, ezért Isten fiainak fognak neveztetni (lásd Mt 5,9). Ebből az okból
kifolyólag a világegyetem is sóhajtozik, mert vár arra a napra. Melyik napra? Ha megnézzük, mit ír

8
még Pál Isten fiaival és Isten gyermekeivel kapcsolatban, akkor azt olvashatjuk, hogy miután
átmentünk a növekedés fájdalmán, és Krisztussal együtt szenvedtünk, akkor Ővele együtt fogunk
megdicsőülni is. Megdicsőülni azt jelenti: méltóságra emeltetni. Nemcsak fiúságról, nemcsak
érettségről, hanem méltóságról is beszélünk. Nagyon sok leckén kell keresztülmennünk, de minden
összedolgozik ezért az egy célért. Hála legyen érte az Úrnak! Átmegyünk a növekedés fájdalmán, más
szóval, érettekké válunk.

De honnan tudható, hogy valaki kezd éretté válni? Onnan, hogy méltóságot kap. Honnan tudod, hogy
éretté kezdesz válni? Onnan, hogy az emberek kezdik észrevenni benned Krisztus méltóságát. Az
egész világegyetem nyög, mert tanúi a romlottságnak, de nem látják a méltóságot, nem látják a
dicsőséget. Pál szerint, a teremtett világ sóvárogva várja, hogy a fiak megmutatkozzanak. Ez mit
jelent? A fiúi rangba helyezést. Az egész világegyetem látni fogja, ahogyan fiúi rangba leszünk
helyezve, amikor a fiak nyilvánvalóvá lesznek. Amikor fiúságról beszélünk, akkor érettségről
beszélünk. Fiakká válunk. De ne feledjük, amikor a fiúságról van szó, akkor a Biblia nemcsak Isten
örököseiről beszél, hanem Krisztus örököstársairól is. Más szóval, Krisztus maga az Isten Fia. Ő
elmondhatta: Atyám nélkül semmit sem cselekedhetek. Ha Ő a Fiú, akkor Ő a mérce. Ha Jézus az
Isten Fia, akkor Isten minden bizonnyal Őneki adta az örökséget. Ő fogja örökölni mindazt, amit Isten
ad neki. Pál pedig azt mondja, mi Krisztus örököstársai vagyunk. Más szóval, fiúi rangba leszünk
helyezve.

Azonban van egy modell. Milyen fiú Krisztus? Minden családban van egy érett fiú. Amikor arra
vagyunk eleve elrendelve, hogy miénk legyen a fiúság, akkor nemcsak az érettségről van szó, hanem
egy mércéről is. Van egy mérce. Maga Krisztus a mérce. Ő a legidősebb fiú, aki a fiakat dicsőségre
vezeti. Miféle fiú Ő? Igen, Isten fiait Isten Szelleme vezeti. Igen, Isten fiai békességet teremtenek. De
ennyi lenne az érettség jele? Isten gondolatában mi nemcsak érettek leszünk, hanem ugyanolyan
mértékben leszünk érettek és méltók, amennyire Krisztus. Ha átformálódunk Krisztus képére, Isten
fiaivá válunk, úgy, amint Krisztus maga az Isten Fia.

És nemcsak fiúságról van szó, hanem királyságról is – ez két nagyon fontos dolog! Amikor arról
beszélünk, hogy Krisztussal együtt megdicsőülünk, ez méltóságot jelent. Előbb azonban éretté kell
válnunk, mielőtt méltóságot kapnánk. Nemcsak érettségre vagyunk elhívva, hanem arra is, hogy
Krisztussal együtt méltóságra emeltessünk. Ezért beszél a Biblia arról, hogy Ővele együtt
megdicsőülünk. Nemcsak arra hívott el, hogy megigazítson minket, hanem arra is, hogy
megdicsőítsen.

A Római levél első nyolc fejezete nemcsak a hitből való megigazulásról, vagy a hitből való
megszentelődésről beszél, hanem a hit által való megdicsőülésről is. A hit által való megdicsőülés két
dolgot foglal magába: a fiúságot és a királyságot. Például, az Egyesült Királyságban nagyon sok család
él, és mindegyik családban található egy érett fiú. Az apa egy napon a fiát fiúi rangra emeli. De az
egész Egyesült Királyságban csak egyetlen család él a királyi palotában, és amikor Károly herceg érett
lett, akkor nemcsak a nagykorúságot kapta meg, hanem királyi méltóságot is. Ezt nagyon fontos
megérteni. Krisztus a király, mi a hercegek. Amikor királyságról beszélünk, akkor mindig szó van a
tekintélyről is. Amikor pedig hercegekről beszélünk, mindig átruházott tekintélyről van szó. Ha ma
megtanuljuk a leckéket, érettek leszünk - ez a fiúság. Honnan tudható, hogy érett vagy? A férjed, a
feleséged, a családtagjaid valahogyan észre fogják venni, hogy van benned valamiféle méltóság. Ez a
bizonyítéka annak, hogy érett lettél.

Azon a szertartáson a ház ura nem csak azt fogja mondani, hogy nézzétek, a fiam érett, nagykorú lett,
így örökölheti teljes örökségemet. Vajon a ház ura számára miért fontos, hogy a gyermekei érettek
legyenek? Mert mostantól a gyermekei lettek az ő öröksége. Amit ő örökségül hagy, az lehet akár
több ezer ökörből, marhából, juhból álló állatállomány. Amikor a fia nagykorú lesz, ezt az örökséget
hagyja rá, a fia pedig örül annak az örökségnek, amit az apja ad neki. Miután a gyermek átment a

9
növekedés fájdalmán és valóban érett lett, az apja annyira meg van elégedve a fiával, annyira örül
neki, hogy azt mondja: ez a felnőtt, érett fiaim az én örökségem.

A gyermekek élvezik azt az örökséget, amit a szülőktől kapnak. Ugyanakkor a gyermekek nagyon sok
gondot és terhet adnak a szüleiknek. Amikor az anya megszüli gyermekét, a szüléssel járó szenvedés
miatt azt mondja: több gyermeket nem szülök. De egy nap, amikor a szülők a gyermekük
diplomaosztóján vesznek részt, és hallják gyermekük nevét, amint diplomát kap, el tudjuk képzelni,
milyen csodálatos örömöt jelent ez számukra. Elmondják az egész világnak: íme, a mi örökségünk!
Ilyenkor sokszor az anyukák már bánják, hogy nem szültek több gyermeket. „Ha tudtam volna.” Ha
hét gyermeked van, ez hét gondot, hét bajt jelent most neked. Nem csoda, hogy a szülők azt
mondják, nem, több gyermeket nem akarunk. De amikor a gyermekek felnőnek és elvégzik az
egyetemet, akkor a szülők azt mondják, ők a mi örökségünk. Amíg még kicsik a gyermekek, sokszor
kettő is elég, de amikor felnőnek és ők lesznek a szülők öröksége, akkor már a hét sem elég. Értitek?

Ugyanez történik Isten háznépével is. Kezdetben Isten gyermekei vagyunk, de egy napon mi leszünk
az Ő öröksége. A Biblia az örökséggel kapcsolatban a dicsőség szót használja. És nemcsak dicsőségről
beszél, hanem a dicsőség teljességéről; nemcsak egy behatárolt dicsőségről, hanem nagyon nagy
dicsőségről. És amikor ezt Pál meglátja, meg sem tud szólalni. A dicsőségnek micsoda nagy
gazdagsága ez! Így lehet jellemezni a mi örökségünket. Gondoljátok, hogy Pál tévedett? Nem, Pál
nem tévedett. Tudta, hogy egy nap mi leszünk az Úr öröksége. Amikor az Ő örökségéről beszélünk, ez
vajon mit jelent? A ház ura azt fogja mondani, hogy mivel a gyermekeim érettek, mostantól az én
örökségem részévé váltak, sőt, ők az én örökségem legjava. Mivel én már idős vagyok, a fiam pedig
nagykorú lett, most már ő fog gondot viselni az örökségemről. Ez a királyság, ez a királyi rang.
Testvérek, amikor felnőttségre jutunk, nemcsak élvezhetjük Isten örökségét, hanem mostantól
felelősséget is kapunk, hogy mennyei Atyánk örökségének gondját viseljük. Ezt jelenti a királyi rang.
Ezért van az, hogy miután érettek lettünk, Isten tekintélyt ad nekünk a családunkban, a
gyülekezetben, és így tudjuk megörvendeztetni a családunkat, és elősegíteni a gyülekezet
növekedését.

Amikor a Bibliában a királyságról van szó, két királynak a személye emelkedik ki előttünk: az egyik
Saul, a másik Dávid. Gondoljátok, hogy ez véletlen? A Biblia ezt a két alakot használja, hogy
bemutassa: mi a királyság, Hogyan lehetünk Isten tekintélyének hordozói? Nekünk nincs
tekintélyünk. Saulnak nem volt tekintélye, csak miután felkenték. Amikor felkenték Sault, figyeljük
meg, mit mondott neki Sámuel: „Az Úr felkent téged” – mivé? „fejedelemmé az ő öröksége felett”
(1Sám 10,1 angolból, Darby). Tehát nem a te örökséged felett, hanem a király öröksége felett! Te
csak a király kapitánya vagy. Ez a héber szó így is fordítható: fejedelem, kapitány. Egyedül Isten a
király, és Neki van egy öröksége, de amikor Isten gyermekei már elég érettek, akkor ők válnak Isten
örökségévé. Ahhoz pedig, hogy az örökség gyarapodjon, Isten fejedelmeket keres az Ő öröksége
fölött. De várnia kell, míg a gyermeke eléri az érettséget. És amikor elérte a felnőttkort, akkor az
örökségét a fiára bízza. Ez a fiú válik fejedelemmé az Ő öröksége fölött. Most már értitek, mit kell
érteni a királyi rang alatt.

Nemcsak érettek kell, hogy legyünk, hanem megbízatásunk, feladatunk, küldetésünk is van. Munka
van ránk bízva. Nemcsak a semmiért kell éretté válnunk. Először átmegyünk a növekedés fájdalmán,
végül Isten fiaivá érünk, és amikor valóban érettek vagyunk, akkor megbízatást, feladatot kapunk, és
munkálkodnunk kell. Mivel érettek vagyunk, az Ő örökségét fogjuk gyarapítani. Ne feledjük, ez a
vállalat nem a mi sajátunk, hanem van egy tulajdonosa, és a tulajdonos azt akarja, hogy az öröksége
gyarapodjon. Azt akarja, hogy a vállalata kibővüljön. Ha Ő téged az Ő vállalatának az ügyvezető
igazgatójává nevez ki, akkor azt várja, hogy a jövedelme évről évre megduplázódjon,
megháromszorozódjon, sőt megtízszereződjön. Ezért van az, hogy bármennyit megfizetnek a
vezérigazgatóknak. Értitek, testvérek?

10
A gyülekezetben vezetésnek ára van. Gondoljuk meg, Isten oly sok időt ráfordított arra, hogy
egyeseket közülünk kiképezzen, éretté tegyen, és nemcsak, hogy érettek legyenek, hanem hogy
azután előmozdítsák Isten királyságát. Igen, a gyülekezet éretté kell, hogy legyen, de most
növekednie is kell. Egy, két, három év után az örökségnek gyarapodnia kell. Tehát Isten ma
ügyvezető-jelölteket keres. Ezért Isten hagyja, hogy átmenjünk a növekedés fájdalmán és
felnőttségre jussunk, hogy aztán megdicsőüljünk: felhatalmazást ad és fejedelmekké tesz minket az Ő
öröksége felett.

Mindig, amikor az Úr kegyelméből győztesekről beszélünk, mit értünk ez alatt? Mit jelent győztesnek
lenni? Győztesnek lenni egyszerűen azt jelenti: éretté válni. Nemcsak a fiúságot találjuk meg, hanem
a királyságot is. Tehát Isten ma ügyvezető igazgatókat keres a „vállalatának”. A mi istenünknek
egyetlen „vállalata” van, ez pedig nem más, mint Krisztus gyülekezete. Napról napra, évről évre
idejövünk, összegyülekezünk, de testvérek, vajon haladunk az érettség felé? Felnövekszünk az
érettségre, a felnőttségre? Megtanultuk a leckéinket? Hála az Úrnak, valahogyan megtanulunk
bizonyos leckéket. De ne feledjük, felelősségünk is van. Nemcsak az örökséget élvezzük, hanem
felelősségünk is van, mert arra hívattunk el, hogy fejedelmek legyünk az Ő öröksége felett. Meg vagy
elégedve az Ő örökségével? Mindig, amikor az Úr napján összejövünk, örülnünk kellene,
elégedetteknek kellene lennünk, de vajon ez minden? Gondoljátok, hogy Isten ennyit akar? Isten azt
akarja, hogy az Ő ügyvezetői legyünk. Ez az, amit Isten akar. Hála legyen az Úrnak azért, amit ebben
az évben tett, de ha jövőre, Isten kegyelméből a számunk a duplájára növekszik, hol fogunk
összejönni?

Ma, a gyülekezetben Isten nemcsak azt akarja, hogy érettek legyünk, hanem azt is akarja, hogy mi az
Ő tekintélyének hordozói legyünk. De ezt a tekintélyt nem kinevezés alapján kapjuk, hanem ahogy
növekszik az életünk. Soha nem lehet királyi rangra kinevezni valakit, ennek a fiúi rangból kell kinőnie.
Ne feledjük, ha nem az Úr tekintélye, uralma alatt vagyunk, ha nem tanuljuk meg, hogy Ő a király
fölöttünk, ha nem ismerjük fel, hogy ez az örökség nem a miénk, hanem az Övé, - mert néha, amikor
Isten gyermekei között munkálkodunk, azt gondoljuk, hogy ezek a testvérek a mi örökségünk. Nem,
nem. Ő a király, mi csak fejedelmek vagyunk. Ha elég érettek vagyunk, akkor Isten elhív minket, hogy
az Ő ügyvezetői legyünk, mert Isten azt akarja, hogy az Ő öröksége gyarapodjon, gyarapodjon és
gyarapodjon.

Mit jelent ez a gyakorlatban? A gyülekezetben azt tapasztaljuk, hogy Isten hívja el a szellemi
vezetőket, és Isten azt hívja el, aki méltóságteljes, akárcsak Krisztus. De ne feledjük, ez soha nem
kinevezéssel történik. Mi is kinevezhetünk valakit, de ha az illető nem jutott el a felnőttségre, akkor
nem jutott el. Mielőtt valakinek engedelmeskedni tudunk, őt csodálnunk, tisztelnünk kell. Ha nem
tudunk rá felnézni, akkor hogyan tudnánk neki engedelmeskedni? Ha a feleség nem tudja csodálni,
tisztelni a férjét, akkor hogyan lehet az ő feje? Ez egy nagyon fontos kérdés. Hogyan tisztelhetnek
minket az emberek? Kell, hogy legyen némi méltóság az életünkben. Például mindig higgadt maradsz,
nem könnyű felidegesíteni, nem könnyű kihozni a sodrodból. Ugyanis, ha elveszíted a türelmedet,
elveszíted a méltóságodat. Ez rendkívül fontos. De sajnos ma csak királyi pozícióról beszélnek, és nem
tudják, hogy annak a fiúi rangból kell kiindulnia. Mert a királyi rang a fiúi ranggal jár együtt.

A gyülekezetben vannak néhányan, akik a fiatalok között elöljárók. Mivel ők már bizonyos mértékig
eljutottak a felnőttségre, a fiatalabbak kezdik őket tisztelni, és szívük mélyén tudják, hogy ők az ő
elöljáróik: ők tanítanak minket énekelni, imádkozni, és a Bibliát tanulmányozni, mi pedig követjük
őket. Mert ők Krisztus fősége alatt vannak, Krisztus az Ő fejük. Ezért ők Krisztus tekintélyének
hordozói. Ha ők azt mondják, ne szeressétek a világot, ezt ők méltósággal, tekintéllyel teszik, és egész
életük jó példaadásával támasztják alá. Ma sajnos csak elöljárók vannak, de nincs ott az életükben a
királyi méltóság, a királyi rang. A gyülekezetben szükségünk van olyanokra, akik a fiatalok között elől
járnak, és a gyerekek között olyanokra, akik tanítják őket; ezért foglalkozunk velük külön, hogy
növekedjenek az Úrban. Előkészítjük a talajt, hogy megtérjenek, üdvösségre jussanak.

11
Testvérek, mielőtt valaki a gyerekek tanítója lehet, ez nem egyszerűen úgy történik, hogy kijelölünk
erre valakit; sem nem úgy, hogy valaki akar szolgálni valamit, akkor hadd szolgáljon. Ha valaki a
gyerekekkel, fiatalokkal akar foglalkozni, akkor először is ne feledjük, ezek a gyerekek, fiatalok talán
még nem hívők, lehet, hogy nincsenek megtérve. De meg kell teremteni számukra a megfelelő
környezetet, hogy megtérhessenek. De sajnos a rossz példák miatt a gyerekek már nem akarnak hinni
az Úrban. A gyülekezetben, amikor a gyerekekkel foglalkozunk, akkor ők a tanítóik kezébe vannak
helyezve, de ezeknek a tanítóknak meg kell tanulniuk Isten tekintélye alatt lenni, és csak így
válhatnak Isten tekintélyének hordozóivá. Amikor ők mondanak valamit, akkor a gyerekek hisznek
nekik. Néha a gyerekek nagyon rosszak is tudnak lenni. Nem hallanak meg semmit. Gondoljátok, hogy
ha magas C-ről szóltok hozzájuk, akkor engedelmességre bírhatjátok őket? Ma, ha az osztályodban,
csoportodban senki sem figyel oda rád, akkor jusson eszedbe, hogy ez a te részedről egy nagy kudarc
és hiányosság. Akkor az Úrhoz kell menned és imádkozni, sőt, még böjtölni is, és kérni az Urat, hogy
Uram, ha ezek a gyerekek nem találnak tekintélyt az én életemben, akkor nem tanítom őket tovább.
De ha igazán komolyan gondolod a dolgot az Úrral, akkor talán az Úr felfedi számodra: te is
ugyanilyen engedetlen vagy, mint ezek a gyerekek; ugyanilyen lázadó vagy, mint ezek a gyerekek.
Megvallod az Úrnak a bűnödet, és tudod, hogy feleségként milyen sokszor vétkezel a férjed ellen.
Semmi sem véletlen. Miért van az, hogy a többi csoportban a gyerekek mind engedelmesek, de a te
csoportodban lázadók? A megoldás a királyi rang.

Nincs időnk arra, hogy a gyülekezet történelméből hozzak példákat, de a fontos dolog a következő:
van-e az életünkben méltóság? Van-e az ifjúsági vezető életében tekintély, van-e a gyerekekkel
foglalkozó testvér életében méltóság? Azt mondja a Biblia, hogy a gyerekek Istentől való ajándék és
örökség. Amikor ezek a gyerekek hazamennek, otthon mit látnak? Természetes, hogy minden szülő
szereti a gyermekét. De talán a legnehezebb az, hogy nemcsak a szeretet által növekednek a
gyerekek. Igen, növekedésük folyamata során szükségük van a szeretetünkre, de tekintélyre is
szükségük van. A legtöbb családban nem kell aggódni a szeretet miatt, de ahhoz, hogy a gyerekek
egészségesen fejlődjenek, szükség van tekintélyre is. Az anya a család szíve, tehát az egész család
csupa szeretet. A gyerekek tudják, hogyan közeledjenek az apjukhoz és az anyjukhoz. Tudják, hogy
anyu csupa szeretet, mindig kedves, de amikor valaki jószívű, akkor hajlamos megfeledkezni minden
szabályról, házirendről, alapelvről, és megengedi ezt, megengedi azt, ezért a gyerekeknek szorosabb
a kapcsolatuk az anyjukkal. Az anya nagyon örül: minden gyerek hozzám tartozik, mindegyik rám
hallgat, megosztják velem titkaikat; tele van irántuk szeretettel. Mit gondoltok, ez így egészséges? A
gyerekek nagyon okosak, tudják, mikor forduljanak az apjukhoz, és mikor az anyjukhoz. Tehát mindig
az anya a család szíve, de ahhoz, hogy a család egészséges módon fejlődjön, nemcsak szívre van
szüksége, hanem fejre is. Csak egy személy tud a kormány mögött ülni, így tud az autó jó irányba
haladni. Ahhoz, hogy a család sikeres legyen, nemcsak szeretetre van szükség, hanem tekintélyre is.

A kínaiakat nem kell tanítani arra, hogyan váljanak tekintéllyé, mert minden férj azt gondolja, hogy ő
a tekintély: enyém a tekintély, énrám kell hallgatnotok. Azt mondja a férj a feleségnek: rám kell
hallgatnod. És az apa azt mondja a gyerekeknek: engedelmeskednetek kell nekem. Testvérek, vajon
ezt jelenti a tekintély? Nem. Csak amikor a férj és az apa Krisztus tekintélye, Krisztus fősége alatt van,
akkor tud Isten tekintélyének hordozója lenni. Mert a tekintély egyedül Istené. Ő ideadhatja nekünk,
és vissza is veheti tőlünk. Ezt fejezi ki Saul története.

Egyrészt, Isten Sault fejedelemmé kente fel az Ő öröksége felett. És aztán jött egy próbatétel. Isten
elküldte Sámuelt, hogy mondja meg Saulnak: irtsa ki az amálekitákat. Miért? Mert Amálek volt az első
ellenség a Sinai pusztában. Amélek a hústestet jelképezi. Isten könyörtelen a hústesttel szemben.
Isten teljesen el akarja törölni a hústestet. Tehát ez a parancs szól Saulnak. Saul azonban nem
engedelmeskedett az Úrnak, mert megkímélte az amálekiták királyát, valamint a nyáj legjavát. De
amikor Saul Isten iránt engedetlen, akkor mindig jó kifogásokkal áll elő. Mit is mondott? Azért
tartotta meg a nyáj legjavát, mert áldozatot akart bemutatni, és Istennek ugyebár a legjobbat kell
adni. És ő minden érvet felhoz, hogy miért nem hallgatott az Úr szavára. Isten azt akarta, hogy Saul az

12
Ő tekintélyének hordozója legyen. Saulnak pedig maradéktalanul Krisztus fősége alatt kellett volna
lennie. Amikor Saul Isten ellen lázadt, akkor Isten megbánta, hogy királlyá kente őt, ezért elvette tőle
a királyságot. És Isten elküldte Sámuelt, hogy Dávidot kenje királlyá. És mit mondott Sámuel Saulnak?
„Jobb az engedelmesség az áldozatnál.” Nekünk nincs tekintélyünk, de éppúgy, mint Sault, Isten
felkent minket, és Ő adott nekünk tekintélyt, vagyis ez átruházott hatalmat jelent. És amikor
engedelmeskedünk Istennek, akkor vagyunk az Ő tekintélyének hordozói. Tehát az engedelmesség
jobb az áldozatnál. Ha megpróbálunk sok minden mást az engedelmességnél, és megpróbáljuk
megvesztegetni Istent az áldozatbemutatásunkkal, akkor ne feledjük: elveszítjük a tekintélyünket, a
hatalmunkat. Amikor a férj azt mondja a feleségnek: engedelmeskedned kell nekem, mert én vagyok
a te fejed, akkor többé már nem ő a fej. Amikor az apák azt mondják a gyermekeiknek: hallgassatok
rám, mert én vagyok a családfő, akkor többé már nem ő a család feje.

Mindazok, akik megtanulják a leckéket - vagyis a férjek meghajolnak az Úr előtt, és megtanulnak

csodálatos leckéket -, olyanok, mint Dávid. Mert Isten olyan királyokat akar, mint Dávid. Hogyan
lehetünk tekintélyhordozók? Ha engedelmeskedünk. Csak akkor, ha Krisztus fősége, Krisztus uralma
alatt vagyunk, csak ha Isten tekintélye alá rendeljük magunkat, akkor lehetünk Isten tekintélyének
hordozói. De ne feledjük, ez nem örökre szól, ez nem végleges. Azt gondoljuk, ha kaptunk egy
tisztséget, akkor az sohasem vétethet el tőlünk. Továbbra is te vagy az apa, de elveszítetted az
átruházott tekintélyedet. Beszélsz, de senki nem hallgat rád. Ez a tragédia a családokban.

Ugyanez igaz a gyülekezetre nézve is. A gyülekezetben nemcsak szeretetre van szükség a
növekedéshez, hanem tekintélyre is, Istentől átruházott tekintélyre. Lehet, hogy a férfitestvérek most
azt kérdeznék, de kik azok, akik ilyen emberek? Ha elég figyelmesek vagyunk, akkor észre kell
vennünk, hogy kik hordozzák az átruházott tekintélyt. Van egyfajta méltóság az életükben.

Testvérek, így tanulhatunk meg csodálatos leckéket. Másrészt, Isten ezekre a testvérekre bízza az
örökséget. Micsoda nagy felelősség! Amit Isten akar, az nemcsak annyi, hogy jó példát mutatnak a
juhoknak, nemcsak jó példával járnak elől a testvéreknek, hanem egy nap Isten jelenlétében fognak
állni, és akkor Isten azt fogja tőlük kérdezni: téged választottalak, hogy fejedelem légy az örökségem
felett. Mit tettél vele? Mennyi időt szántál a gyülekezet számára, a rád bízott örökségre? Egyik év
eltelik a másik után, és még több győztest tud használatba venni az Úr, még többen várják vissza az
Urat, - ilyen a legjobb ügyvezető. Ilyen a fejedelem az Ő öröksége fölött. Az Úr szóljon a szívünkhöz.

Ha olvassuk a Bibliát, Ábrahámtól Dávidig 14 nemzedék van. Dávidtól a babiloni fogságig szintén 14
generáció van. Az első 14 nemzedék története Mózes első könyvétől Rúth könyvéig terjed, a második
14 nemzedéké pedig az 1Sámueltől a 2Krónikáig. Testvérek, ez majdnem az egész Ószövetséget
felöleli, ami gyakorlatilag azzal kezdődött, hogy Isten elhívta Ábrahámot, hogy foglalja el az ő
örökségét: a tejjel és mézzel folyó földet. Egy napon pedig ez a nép felnőtté lett, és ők váltak az ő
örökségévé. És akkor Isten elhívott valakit, hogy fejedelem legyen az Ő öröksége fölött. Tehát az első
14 generáció a fiúságot jelképezi, a második 14 nemzedék pedig a királyságról beszél. Ha az egész
Ószövetséget tanulmányozzuk, látjuk a mi örökségünktől egészen Isten örökségéig tartó folyamatot.
Amikor felnőttségre, érettségre jutunk, akkor Isten megszerzi az Ő örökségét, és akkor rábízza az
örökségét arra, akit fejedelemmé választ öröksége fölött. És nemcsak az Ószövetség mutatja be ezt az
igazságot. Ha lesz időnk, beszélni szeretnék arról is, hogy ez az alapelv húzódik meg az egész
Újszövetségben is.

Ha ez a helyzet, ha végül az ezeréves királyságban Krisztussal fogunk uralkodni, sőt, az

örökkévalóságban Krisztussal fogunk uralkodni örökkön örökké, ez mit jelent? Néha azt gondoljuk,
hogy a trónon fogunk ülni Krisztussal. Kezdetben Isten az egész földet Ádámnak adta, hogy Ádám
öröksége legyen. Az új ég és új föld Krisztus öröksége, mert Krisztus az örököse mindennek. Milyen
gazdag az Ő öröksége! Szüksége van valakire, aki gondját viseli az Ő örökségének. Az egész
örökkévalóságon át fogunk Krisztussal együtt uralkodni. Most már értitek, mit jelent a fiúság és a

13
királyság. Ezt a két dolgot jól tartsuk szem előtt, mert ez Isten örökkévaló célja, terve. Szóljon az Úr a
szívünkhöz.

Elhangzott 2017. április 9-én New Yorkban.

Forrás: https://www.cbmministry.org/April_2017.php

14