Székesfehérvár, 2022.12.14.

1 János 4,13-14

Kedves Testvéreim!

Keveset szoktunk beszélni a Szentháromság harmadik tagjáról, a

Szentlélekről. Nehezen tudjuk sokszor definiálni, hogy mi a Szentlélek munkája.
Nehezen tudjuk elmondani ennél fogva megélni pedig még kevésbé. Pedig
fontos szerepe van a nagybetűs Léleknek is a karácsonyi váradalmakban.
De előtte még nézzük meg, hogy miből áll az ember. Az ember ugyanis
testből lélekből és szellemből áll. Annak idején ebből vita volt, hogy az ember
csak testből és lélekből vagy testből lélekből és szellemből áll-e? Nem kell
megbotránkozni a szellem szón, ugyanis a görög megfelelőjét igen nehéz
másként fordítani. Mindegyiknek megvan a maga megfelelő funkciója. A
testnek a léleknek és a szellemnek is egyaránt megvan a maga funkciója. Nem
kell, hogy az ember tudathasadásos állapotba keveredjen, mert mind a három
megfér az emberen belül és nem kell, hogy összekeveredjenek. Az ember testi
fele az állatias rész, ami az önfenntartásért felel és azokért a dolgokért, amik az
életben szükségesek és a testhez tartoznak. Evés, ivás, alvás, a létfenntartó
funkciók egysége ez.
Az ember lelke pedig azokért az általános lelkiismereti dolgokért felelős,
ami egy anyagyilkosnak a Csillagban is megvan, vagy épp elhalványult, de
valamikor megvolt benne. Az sem újkeletű, ha azt mondom, hogy van
lelkiismeret-furdalásunk is. Ha valami pozitív simogatja a lelkünket, akár egy
kellemes zene, akár egy ünnepi hangulat, akkor azt a lelkünkkel tudjuk
érzékelni. Kellemes és aranyos lehet számunkra akár egy kiskutya első,
botladozó lépései, és amúgy egyébként, ami megmelengeti az ember lelkét.
Ehhez aztán nem kell hívő embernek lenni, hogy az ember észrevegye, a
lelkiismeret igenis létezik az ember része, és ha az megbetegszik, akkor
depressziósak, zárkózottakká válhatunk.
De megvan bennünk a nagybetűs Lélek, amit a szellemünkkel tudunk csak
érzékelni. Ez pedig egészen addig nyugvóponton van, amíg meg nem halljuk és
Székesfehérvár, 2022.12.14. 1 János 4,13-14

át nem éljük Krisztus-hívó szavát, és el nem fogadjuk Krisztust megváltó

Urunknak. Az ő segítéségével tudunk Istenben elmélyülni és elfogadni azokat a
dolgokat, amiket egyébként egy nem hívő ember nem tudna elfogadni. Hogy
egy példát mondjak, mikor Elizeust csúfolták a gyerekek, ekkor Elizeus
megátkozta a gyerekeket és Isten küldött két anyamedvét és széttéptek azok 40
gyermeket. Ugye ez a történet feszegeti az ember Istenről alkotott képét, mert
egy kegyetlen Isten képét kelti bennünk. Azonban a valóság az, hogy nem Isten
a relatív szemlélő, és a változó, hanem az ember. Ahhoz, hogy megértsem Istent,
ahhoz először az Ő Lelke kell, hogy bennem lakozzon. De ha a 40 széttépett
gyereknél maradok, akkor nem tudom megérteni Istent, hanem el tudom
fogadni, hogy Isten szuverenitásában, vagyis önállóságába beletartozik, hogy
olyan Isten, akit én, véges emberként nem tudok befogadni. Finitum non capax
infiniti, vagyis a véges nem képes befogadni a végtelent, mondták ezt ősatyáink.
Igazuk is volt. Mikor belém költözik Isten Szentlelke és ébresztgeti bennem a
szellemet, akkor el tudom fogadni, hogy Isten egy rajtam kívül álló szuverén Úr,
aki hatalmasabb nálam, sokkal, és ezért el tudom fogadni, hogy nem úgy fog
viselkedni velem, ahogy én azt elvárnám. Isten felé milyen elvárásod van?
Megfordítom. Szerinted mit vár el tőled Isten? Az örök változhatatlan mit várhat
el tőled, mint örök változótól? Ez a szellem ha ébredezik bennünk, akkor
kezdhetünk visszaállni abba a paradicsomi állapotba, amiben volt Ádám és Éva.
Hűvös alkonyatkor járt-kelt Isten a kertben és közvetlen kapcsolata volt az
emberrel.
Nos, ez a szellem felébred, mikor felismeri, hogy Krisztus az üdvözítője,
megváltója és Ura. Neked pedig az a feladatod, hogy bizonyságot tegyél erről.
János apostol is ezt mondta. Arról tesz bizonyságot az emberek előtt, hogy az
Atya elküldte a Fiát a világ üdvözítőjéül.
Mikor bennem feléled a szellem, akkor is megélek sok mindent. De már
van Krisztusom, aki elhordozza az én nehézségeimet. Mikor megélek
nehézségeket az életemben, akkor Isten mindig azt akarja, hogy ne maradjunk
Székesfehérvár, 2022.12.14. 1 János 4,13-14

meg abban az állapotban, amibe belekerültünk, nevezetesen, hogy legyünk

megtérve és annyi az egész életünk. Fejlődnünk kell. A kisgyermek is először
még kúszik, majd feláll, lassan sétál, végül pedig szalad. A szellemünk is ilyen,
és Krisztusért lehet ilyen. Először nehezebben értjük Istent, nehezebben látjuk az
akaratát tisztán, de idővel egyre tisztább, mert már megélünk vele sok mindent.
Végső soron pedig minden ilyen megélt bizonyságunk azt mondja el, hogy az
Atya elküldte a Fiát a világ üdvözítőjéül. Mert erre vezet mindenkit. A megélt
nehézségek bátorítóak lehetnek mások számára, segíthetnek a testvéreinknek,
hogy Hozzá kerüljenek közelebb. Ezen a karácsonyon pedig mikor Krisztus jön
el hozzád, akkor nincs is szebb üzenet, annál mint, hogy Isten elküldte szent Fiát
azért, hogy a világ üdvözítője legyen.
Ámen