Székesfehérvár 2022.12.07.

Prédikátor 10,1-10
Kedves Testvéreim!

Közeledve Advent harmadik vasárnapja felé, méginkább az év vége felé,

nézzünk kicsit vissza a mögöttünk álló évre. Álljunk meg egy percre, ne
foglalkozzunk most azzal, hogy mi következik, hanem a mögöttünk levő
időszakot nézzük meg és zárjuk le magunkban, hogy az ünnepbe úgy tudjunk
bemenni, hogy békesség lakozik a szívünkben. A mindennapi problémáktól
sokszor nehéz elszakadni, mert valamiképp meghatároznak minket, akár az
egzisztenciánkat, akár a mindennapi hangulatunkat. Egy nagyon általános
példával hadd magyarázzam ezt el. A benzin-árstop megszűnésével egyesek
fellélegeztek már végre, mások pedig pánikszerű vásárlásba kezdtek még az
elmúlt napokban, mikor már arról volt szó, hogy nem lehet kapni üzemanyagot a
benzinkutakon. Főleg, mikor láttuk azt, hogy egyes kutakon meghatározták,
hogy csak bizonyos mennyiséget lehet tankolni, akkor talán te magad is kerültél
egy kört a kocsival, majd újra beálltál a sorba, hogy biztosan teletankolhasd a
kocsidat. Egyrészről a töltőállomások felszabadultak, mert végre tudnak hasznot
termelni, más részről pedig a hétköznapi emberben feszültséget kelt, hogy a
hirtelen megemelkedett benzinár mekkora többletköltséget jelent majd a családi
kasszában.
Más emberek ostoba vagy helytelen magatartása nem szabad, hogy a mi
érzéseinket befolyásolják. Természetesen értem, hogy az ünnepi asztal annyival
szegényebb lesz, amennyivel drágább a benzin, de van, amikor a vezetők is csak
széttárják a kezeiket, és hivatkoznak arra, hogy mindenkinek jót akartak.
De mit is akarhat nekünk mondani az első vers? Talán furának hangozhat,
hogy még a döglött légy is benne van a Bibliában. Pedig helye van. Pontosan
azért, mert az emberi bölcsesség is véges sok esetben. Mikor emberi
bölcselkedésünk alapján a legjobbat akarjuk cselekedni néha még ebben is
előfordulhat, hogy döglött légy kerül a kenőcskészítő olajába. Sőt, igazából pont
ez teszi az emberi bölcsességet emberivé. Mert nem a bölcsesség maga az Isten,
hanem Isten tesz minket bölcsekké. De nem szabad, hogy maga a bölcsesség
legyen isten. Ebben az esetben azt gondolhatnánk, hogy mi már annyi mindent
Székesfehérvár 2022.12.07. Prédikátor 10,1-10
megtanultunk Istentől, nincs is igazából már Istenre szükségünk, mert a
bölcsesség, amit kaptunk Tőle, elegendő ahhoz, hogy magunk magunknak a
bölcsességet és csak a jót adhassuk, és cselekedhessük. Természetesen hiszek
abban, hogy Isten nevelőcélzata számunkra minden időben érvényes, de mivel a
teljes bölcsesség Istennél található, ezért az emberi bölcsesség hozzá képest is
csak véges tud lenni.
Ebből következik a következő vers, ami olyan szépen átvezeti a
prédikátort, és minket is, hogy a bölcs ember gondolatai a jóra irányulnak
minden időben. Mikor belátja a bölcs ember a saját végességét, akkor nem tud
mást tenni, mint Istenre támaszkodik, és a jóra törekvően igyekszik cselekedni.
Mikor belátom a hibámat, akkor nem kell kétségbe esnem. Meg kell
állapítanom, hogy itt tartok, és ez vagyok én. Persze, amikor kilátástalannak
tűnik a helyzet számunkra, akkor ne essünk bele a nárcizmus hibájába, és ne
gondoljuk, hogy a problémának végzetes és megoldhatatlan. Ugyanakkor a
harmadik vers, azért erősen igyekszik helyrepakolni a látásmódunkat saját
magunkról. Nehogy azt gondoljuk, hogy majd mi jobban tudjuk. Már csak azért
is, mert most bevezettem a nárcizmus fogalmát, és szerintem vannak köreinkben
olyan emberek, akik mint jelenséget, ismerik. Nem magukról, hanem
egyszerűen csak ismerik a jelenséget. De a harmadik vers egészen jól igyekszik
rávilágítani arra, hogy vegyem emberszámba a társaimat.
Hadd mondjak el egy példát magamról. Édesapám egy elég nárcisztikus
ember volt. Mindig „jobban tudta” a főnökétől, hogy mit kellene csinálni. Ennek
megfelelően életében 30 pár éves munkaidő után, körülbelül a munkahelyeinek
száma is közelített a 30-hoz. Mikor arról volt szó az én életemben, hogy munkát
kell vállaljak, akkor jobb híján a vendéglátásban találtam munkát, azonban ott is
4 év alatt 4 munkahelyem volt. Mikor már a negyedik munkahelyemre mentem
interjúra, szinte remegtem, hogy olyanná válok lassan, mint apám. Persze nem
értettem a háttérben húzódó problémát, csak azt tudtam, hogy nem akarok
olyanná válni, mint ő. Aztán a negyedik munkahelyemen töltöttem a legtöbb
időt, kicsit több, mint 2 évet ott voltam, és igazából ott már jól éreztem magam,
és jöttem rá arra, hogy édesapámmal ellentétben én azt a helyet kerestem, ahol
Székesfehérvár 2022.12.07. Prédikátor 10,1-10
jól érzem magam, a főnök pedig olyan, amilyen. A főnök is ember
természetesen, de ezért nem kell otthagyni egy munkahelyet, mert azt hisszük,
hogy majd mi jobban tudjuk, mi lenne a jó. Megnyugodtam, mikor azt
tapasztaltam, hogy az idő előre haladtával egyre jobban szerettem ott dolgozni,
nem pedig az volt, mint apámnál, hogy idővel egyre kevésbé szeretett az adott
munkahelyre bemenni.
Ezzel együtt milyen érdekes, hogy a negyedik vers következik. „Ha az
uralkodó haragra lobban ellened, ne hagyd el helyedet, mert a higgadtság nagy
vétkeket akadályoz meg.” Természetesen nagyon nehéz sokszor megállnunk, és
vállalnunk a felelősséget a cselekedeteinkért, hiszen a másik provokált engem.
Ez talán a legnagyobb ostobaság, amit eddigi nyúlfarknyi életemben hallottam,
azonban én is beleesek. Tudattalanul is. Sokszor úgy kell rá felhívni a
figyelmemet, hogy terelem magamról a felelősséget. Mennyire szeretjük
magunkat mentegetni, mintha az bármit is érne Istennél. Hiába, az egyetlen
mentegető az maga Krisztus. Ő tud egyedül tökéletesen felmenteni minket a
hibáink alól, Istennel szemben. De ugyanakkor amit embertársaddal okozol,
azért már te vagy a felelős. Persze tévedni szabad. Ez nem azt jelenti, hogy csak
tévedni kell. De hol volnánk, ha nem tudnánk egymásnak megbocsájtani?
Az ötödik, hatodik és hetedik verseket egyben kell nézni, ugyanis ezek
mind a mai napig igazak. A prédikátor idejében is jellemző volt az, hogy azok a
személyek, akik nem alkalmasak arra, hogy nagyobb pozícióba kerüljenek, oda
kerülnek mégis, akik pedig tudnának uralkodni magukon, és megfontoltan,
bölcsen és higgadtan cselekedni, azok alacsony sorsra jutnak. Ugyanakkor nem
először látjuk azt a világtörténelem során, ha csak a mai Egyesült Államokra
gondolunk, hogy szükségesnek tartják emberek, hogy legyen egy bábfigura, akit
direkt magasabb pozícióba juttatnak. Az emberi korrupció már a prédikátor
korában sem volt ismeretlen, és az igazságtalanság sem, ami mind a mai napig
ismerős mindegyikünk előtt.
A nyolcadik és kilencedik versben négy, közmondásszerű mondat
következik a prédikátortól, ami óvatosságra int minket. Ez az óvatosság arra int
minket, hogy körültekintők legyünk. Mikor a negyedik parancsolatról tartottam
Székesfehérvár 2022.12.07. Prédikátor 10,1-10
Igehirdetést, November végén, akkor elmondtam azt, hogy az emberekben
feszültséget tud okozni, ha valamit nem ismernek igazán. Vagy épp azért, mert
felszínesen, de ismernek valamit, szorongáshoz vezethet. Ha Istenből csak
annyit ismernék, hogy kegyetlen és mégis szerető Isten, akkor viszolyognék
közelebbi kapcsolatba kerülni Vele, kivéve, ha már megtapasztaltam szeretetét
és jóságát, és ezzel együtt azt is, hogy kegyetlensége mögött sokszor az én
javamra formálható tanítás lapul. Egészen addig, amíg nem tudom Isten
szeretetét teljesen megélni, addig úgy lehetek Isten minden hozzám szóló
üzenetével, mint a tizedik versben szereplő személy, aki kicsorbult vassal
igyekszik dolgozni. Amíg engem nem jár át Isten Szentlelke, míg nem értem
meg, hogy bennem és rajtam kell lennie a Szentlélek Istennek, addig a
próbálkozásom is csak verejtékes lesz. Több erőt fejtek ki, ha magam
próbálkozom, tompult lélekkel és szellemmel. De ha engedem Istennek, hogy
formáljon és ébresztgesse bennem a lelket és a Rá rezonáló szellemünket, akkor
élesítem a vasamat. Akkor tudom úgy látni az Ő törvényeit, mint amik
megvigasztalnak és átjárnak engem. De elsőrenden Krisztussal kell
megismerkednem. Krisztus nélkül hiába minden erőfeszítésem, ha Ő nem jár át
engem, és nem fogadom el a váltságművét az életemre nézve, akkor hiába
minden erőfeszítésem. Olyan lesz az, mintha kicsorbult vassal igyekeznék
dolgozni, és olyan felesleges erőket felemésztő munkát végzek, amire rámehet
az egészségem is.
Hagyd Istent munkálkodni. Bölcsességedben fordulj Istenhez ebben az
adventben is. Hagyd hátra azokat a nehézségeket, amik az elmúlt évben
nyomasztottak, meghatároztak, szabadulj fel ezek alól és felragyog neked a
Krisztus.
Ámen