| Vissza az igehirdetésekhez |
Vissza a főoldalra |
 

Hitetek
reménység is
legyen
Zsidókhoz írott levél 11. fejezet
1-10.
1
A hit pedig a remélt dolgokban
való bizalom, és a nem látható
dolgok létéről való meggyőződés.
2
Ennek a hitnek az alapján
nyertek Istentől jó
tanúbizonyságot a régiek.
3
Hit által értjük meg, hogy a
világokat Isten szava alkotta,
úgyhogy a nem láthatókból állt
elő a látható.
4
Hit által ajánlott fel Ábel
   
értékesebb áldozatot, mint Kain,
és ezáltal nyert bizonyságot
arról, hogy ő igaz, mert Isten
bizonyságot tett áldozati
ajándékairól, úgyhogy hite által
még holta után is beszél.
5
Hit által ragadtatott el Énók,
hogy ne lásson halált, és nem
találták meg, mivel elragadta őt
az Isten. Elragadtatása előtt
azonban bizonyságot nyert arról,
hogy Isten szemében kedves.
6
Hit nélkül pedig senki sem lehet
kedves Isten előtt, mert aki az
Istent keresi, annak hinnie kell,
hogy ő van; és megjutalmazza
azokat, akik őt keresik.
7
Hit által kapott kijelentést Nóé
azokról a dolgokról, amelyek
még nem voltak láthatók, és
Istent félve és tisztelve készítette
el a bárkát háza népe
megmentésére. E hite által ítélte
el a világot, és a hitből való
igazság örökösévé lett.
8
Hit által engedelmeskedett
Ábrahám, amikor elhívatott,
hogy induljon el arra a helyre,
amelyet örökségül fog kapni. És
elindult, nem tudva, hova megy.
9
Hit által költözött át az ígéret
földjére, mint idegenbe, és
sátrakban lakott Izsákkal és
Jákóbbal, ugyanannak az
ígéretnek az örököseivel.
10
Mert várta azt a várost,
amelynek szilárd alapja van,
amelynek tervezője és alkotója az
Isten.
Imádkozzunk
Hatalmas Isten! Népek közé
szórva Tebenned bíztunk eleitől
fogva. Most is ezzel a
bizodalommal állunk előtted,
hogy magasztaljuk neved a
szentek közösségében. Hálát
adunk, mert Te nagy, s mindenek
felett való vagy. Hálát adunk,
mert Te meghallgatsz bennünket,
még mielőtt kiáltásra nyithatnánk
szánkat, s megszabadítasz minket
hamarébb, minthogy gondjaink
súlya agyonnyomna. S hálát
adunk Neked Fiadért, hitünk
szerzőjéért és beteljesítőjéért. Bár
gyakran a bűn sötétségében
élünk, a Te igéd világító mécses.
Add Urunk, hogy ez a láng a Te
napoddá duzzadjon, s fénye oda
is eljusson, ahol most még
sötétség rejtezik. Így tisztíts meg
bennünket, hogy igaz szívvel
tudjunk ünnepet szentelni, olyan
ünnepet, amilyet Te készítettél
számunkra. Könyörgünk most
Szentlelkedért, küldd közénk,
hogy általa tudjunk e világban a
világ idvességét szolgálva élni.
Ne engedje soha elfelejteni, hogy
nekünk Tőled nyert küldetésünk
van, s adjon hozzá erőt, hogy
teljesíteni tudjuk. A mi Urunk,
Jézus Krisztus nevéért kérünk,
hallgasd meg a mi
könyörgésünket. Ámen.
1Péter 1:13-23.

„13Ezért tehát elméteket

felkészítve, legyetek józanok és
teljes bizonyossággal
reménykedjetek abban a
kegyelemben, amelyet Jézus
Krisztus megjelenésekor kaptok.
14
Mint engedelmes gyermekek ne
igazodjatok azokhoz a korábbi
vágyaitokhoz, amelyek
tudatlanságotok idején voltak
bennetek, 15hanem - mivel ő, a
Szent hívott el titeket - magatok is
szentek legyetek egész
magatartásotokban, 16úgy, amint
meg van írva: »Szentek legyetek,
mert én szent vagyok.«
17
Ha pedig mint Atyátokat
hívjátok őt segítségül, aki
személyválogatás nélkül ítél meg
mindenkit cselekedete szerint,
félelemmel töltsétek el
jövevénységetek idejét, 18tudván,
hogy nem veszendő dolgokon,
ezüstön vagy aranyon váltattatok
meg atyáitoktól örökölt
hiábavaló életmódotokból,
19
hanem drága véren, a hibátlan
és szeplőtelen Báránynak,
Krisztusnak a vérén.
20
Ő ugyan a világ teremtése előtt
kiválasztatott, de az idők végén
jelent meg tiértetek, 21akik általa
hisztek Istenben, aki
feltámasztotta őt a halottak
közül, és dicsőséget adott neki,
hogy hitetek Istenbe vetett
reménység is legyen.
22
Tisztítsátok meg lelketeket az
igazság iránti engedelmességgel
képmutatás nélküli
testvérszeretetre, egymást
kitartóan, tiszta szívből
23
szeressétek, mint akik nem
romlandó, hanem romolhatatlan
magból születtetek újjá, Isten élő
és maradandó igéje által.”
Szeretett Testvérek!
Ajándékozási lázban, egész
pontosan ajándékkeresési lázban
él már az ország. Az előbb
olvasott bibliai szakaszunk így
kezdődött: „Ezért tehát...”
Vagyis, föl kellett volna
olvasnunk az előtte lévő néhány
verset is, tudniillik, miért hangzik
mindaz, amit az előbb hallottunk.
Az előző néhány versben
háromszor szerepel ez, hogy
“nektek”. Az ajándék
háromszorosan hangzik, hogy
“nektek”. Először is: „nem
maguknak, hanem nektek
szolgáltak a próféták” – írja az
apostol. Másodszor: „a nektek
szánt isteni kegyelemről
beszéltek” előre ígéretükben a
próféták. És harmadszor: arról
beszéltek, arról a nektek szánt
kegyelemről beszéltek a próféták,
amelyről „az evangélium
hirdetői, az Újszövetség követei
is prédikálnak nektek”.
Háromszor hangzik el: nektek
szolgáltak a próféták, a nektek
szánt kegyelemről, és nektek
prédikálnak az Újszövetség
követei is. Ezért tehát, olvassuk,
„…a tudatlanság ideje elmúlt”.
„Hallottatok az Isten nektek
szánt kegyelméről.” Mi
következik mindebből? És mi
következik mindabból, amit az
elmúlt hetek „Én vagyok…”
Jézusi mondások alapján
hallottunk? A múlt vasárnap a
Jelenések könyve utolsó
fejezetéből, a Szentírás utolsó
fejezetéből olvasott Igében így
hallottuk – ezt mondja az Úr, a
megdicsőült Krisztus: „…hamar
eljövök”. Hamar eljövök –
mondja az Úr. Az az Úr, akiről
Péter apostol úgy tesz
bizonyságot, hogy „aki a világ
teremtése előtt kiválasztatott”.
Az az Úr mondja, hogy hamar
eljövök, visszajövök, aki a világ
teremtése előtt kiválasztatott, „de
az idők végén jelent meg
tiértetek”. Az ‘idők vége’ a
Szentírás szóhasználatában nem
azonos azzal, amire általában az
emberek, olykor még keresztyén
emberek is gondolni szoktak,
hogy hát “majd igen, egyszer,
valamikor egy nap”. Itt
korszakról beszél az Ige, és az
‘utolsó idők’, az Jézus
mennybemenetelétől kezdve van,
nem ‘majd lesz’. Mi az utolsó
időkben élünk a bibliai
szóhasználat szerint. Tehát az
idők végén jelent meg tiértetek,
vagyis lett testté Jézusban az
isteni kegyelem. Az a kegyelem,
amely a világ teremtése előtt a
Szentháromság titkos tanácsában
kiválasztatott a mi
megváltásunkra. Vagyis a
kegyelmi kiválasztás ott
kezdődött, és majd mi erre
felelhetünk, és így lehetünk
kiválasztottak.

Hamar eljövök – mondja az Úr.

Nos, mi a válasz erre? Némelyek
részéről egyszerűen annyi, hogy
nem vesznek róla tudomást. Nem
vesznek tudomást az Úr szaváról,
ígéretéről.
Mások passzívan tudomásul
veszik. “Jó… Hallottam,
valamilyen Bibliának nevezett
könyvben állítólag erről szó
van… a nagyanyám is mondott
ilyesmit, a jó múltkor egyszer a
pap is mondott valami hasonlót”
– és ezzel vége. Vagyis passzívak
ilyen vonatkozásban. Csupán
elhiszik. Ha azt mondják, hadd
legyen.
És van egy harmadik csoport –
remélem, hogy ide tartozunk, és
mindannyian – tudniillik, hogy
nemcsak hogy elhisszük, hanem
az életünk számára fontos lett. És
amikor Jézus azt mondja, hogy
„hamar eljövök”, akkor mi a
Lélekkel, a gyülekezettel együtt
mondjuk – ahogy azt a Jelenések
könyve utolsó fejezetében is
olvassuk: „Jövel Uram Jézus”.
Vagyis egy gyermek-ének
szavával szólva, „mi várjuk az Úr
Jézust, mikor jön”.
Nos, hogyan várjuk? És itt
érkeztünk el a mai napunk
témájához: Hogyan várjuk a
visszatérő Urat?
Az egyszeri történet szerint,
valaki egy, a településen hitéről
közismert, hívő susztert
megkérdezett: “mit csinálsz te
itt?”. Ez a suszter azt mondta:
“várom vissza a Krisztust”.
Nagyot nézett a kérdező ezen a
válaszon, aztán a suszter így
folytatta: “közben meg cipőket
foltozgatok”. Tulajdonképpen ez
a hívő élet lényege. Bízok az Úr
ígéretében, vagyis várom vissza
immár a dicsőséges Krisztust –
aki már nem jászolbölcsőben
jelenik meg, mint
megváltásunkra először –, és
eközben, az itt nekem adott
időben cipőt javítok, falakat
építek, iskolába tanulok vagy
tanítok, vagy éppen mérnök
vagyok, vagy asztalos vagyok,
gyermeket nevelek; eközben a
rám bízott hétköznapi feladatokat
végzem. Mégpedig annak
tudatában, hogy majd jön a
gazdám, és számot is kell adnom.
Hogy is van tehát mindez? Mi
hogyan várjuk? A nekünk –
úgymond – háromszorosan is
hangsúlyosan nektek adott
bizonyságtétel, a nektek szánt
kegyelem, és az Újszövetség
követei által nektek hirdetett
üzenetre, mit mondtok? Mit
mondunk? És az Úr ígéretére,
hogy visszajön? Az Isten
népének nemcsak hátrafele
kellene időben tekinteni: amit az
Isten ígért és megcselekedett;
hanem ugyanannyi erővel
legalább előre is, ahogyan a
suszterünk példájában láttuk: én
várom a Krisztust, közben
hűséggel foltozom a cipőket. Ez a
keresztyén. A nem keresztyén az
cipőt foltoz, és… és tovább nem
tud mit mondani.
Hogyan várjuk? A fölolvasott
apostoli bizonyságtétel szerint két
szóban összefoglalhatók:
„szentek legyetek”. Nem
szenteskedünk! – az más.
Szentek, vagyis az Úr számára
odaszánt életűek, az Úr számára
elkülönített, ahol az Isten akarata
egyre inkább megvalósul,
olyanok legyetek. És ennek a
szentségnek a bibliai
bizonyságtételünk szerint három
mozzanatát szeretném most
nagyon hangsúlyosan
megfogalmazni. Az egyik: a
szentség kezdete. A második: mi
mozgat, hajt bennünket? – vagyis
a szentség hajtóereje. A harmadik
pedig: mi a tartalma? A szentség
megvalósulásának, mi a konkrét
tartalma?
„Szentek legyetek” – Mivel és
hogyan kezdődhet el az ember
életében a szentség, az Istennek
szentelt élet? Nagyon röviden
egy szóval azt mondhatjuk, hogy
a megtérés, az újjászületés által,
merthogy, ahogy Péter apostol
fogalmaz: „Atyáinktól örökölt
hiábavaló életmódunk van.” Az
egész emberiség, ahova mi is
beleszületünk, ahova
gyermekeink és unokáink is
születnek, egy Istennek hátat
fordított emberiség. Vagyis, aki
ebbe születik bele, az
tulajdonképpen egy Istennek
hátat fordított irányba születik
bele. Ezt látja maga körül. Ezt
nevezi Péter, atyáitoktól örökölt
hiábavaló életmódnak. És ebből
kellene visszafordulni, megtérni
az Úrhoz. És ahogy Jézus
mondja, mert ebben van azért
bizonyos titok is, tudniillik, az
Isten lelkének munkája, hogy
„szükség néktek újonnan
születnetek”. „A szél fú ahová
akar, zúgását hallod, de nem
tudod honnan jő és hová megy.
Így van mindenki, aki lélektől,
szentlélektől és víztől születik.”
Nos atyáinktól örökölt hiábavaló
életmódunkból kell megtérnünk,
mégpedig az Isten maradandó
Igéje által. Így hallottuk, hogy
„romolhatatlan magból
születtetek újjá” – írja az apostol.
De mit jelent ez? Jelenti, egyik
oldalról tehát, az Isten Lelkének a
munkáját, melyet a maga
teljességében nem tudunk
felfogni, de másik oldalról, mégis
azt olvassuk, „elméteket tehát
felkészítve” – vagyis nem
kapcsolja ki az értelmünket és az
elménket az Úr, sőt megújítja.
Vagyis az ószövetségi parancs,
hogy „szeresd az Urat teljes
elmével” máris megjelenik itt.
„Elméteket felkészítve józanok
legyetek és ne igazodjatok a
világhoz.” Az Istennek hátat
fordított világ irányához ne
igazodjatok, hanem
visszafordulva, Isten felé
fordulva, megtérve, a Lélek által
újjászületve kezdődik el a szent
élet. Ez nem azonos a
tökéletességgel, hanem az
odaszánt élet kezdődik el. A
szentség kezdete tehát nem úgy
van, hogy háttal vagyok az
Istennek, élek a világhoz
igazodva, de néha, közben egy
kis vallásos mázat is magamra
kenek, meg fölveszem az ünneplő
ruhát – és akkor úgy látszik, még
magamról is elhiszem, hogy
közben megtértem. Nem erről
van szó, hanem radikális
változásról. Csak úgy kezdődhet
el az Istennek szentelt, Istennek
szánt élet (a bibliai szóhasználat
szerint a szent élet), hogyha ez a
radikális megváltozás, megtérés
megtörtént. Ha ez nem történt
meg, a többi az csak festegetés.
Jeremiás próféta szavával szólva
mázolása a falnak, annak a
falnak, ami repedezett, rossz,
összeomlik, de kívülről szépen
bemázoljuk.
Mi a szentség hajtó ereje,
mozgató ereje, vagyis a megtérés
után mi lesz? A szentség
hajtóereje, mozgatóereje a
reménységben élő hit. A
bevezetőben említettem, hogy a
nekünk szóló üzenetet némelyek
nem akarják tudomásul venni.
Ahogy ezt Jézus mondta:
„becsukják a szemüket, hogy ne
lássanak és bedugják a fülüket,
hogy ne halljanak, és ezek után
kijelentik, hogy ők semmit nem
láttak és semmit nem hallottak az
Isten üzenetéből.”
A mi életünk számára a hit az
annyira fontos, hogy nem elég a
passzív hit sem. Ha csak
tudomásul vettem, hallottam: jól
van… azt mondták… – de semmi
közöm az egészhez. Ha a
keresztyénélet, a szentélet
hajtóereje nem az – amit így
olvastunk itt –, hogy „hitetek
reménység is legyen”, hanem
csak elhiszem. Elhiszem, aztán
hagyjatok már békén vele.
Hányszor vagyunk így a
hétköznapi életben, hogy valamit
mondanak – jó, rendben van,
csak hagyjál békén, inkább
elhiszem, de nem akarok vele
közösséget vállalni, de az
életemre nem engedem, hogy
hatással legyen. Nos, akkor nincs
hajtóereje a szentéletnek. Nincs,
ami az odaszánásban segítsen és
vezessen. „Hitetek reménység is
legyen.” Kétszer is szerepel a
felolvasott bibliai szakaszunkban
ez a gondolat. „Hitetek Istenbe
vetett reménység is legyen, teljes
bizonyossággal reménykedjetek a
kegyelemben.” Vagyis ez a hit,
amely immár reménység is, ez
mozgat, ez mozgósít, ez aktivizál,
amikor teljesen odabízom
magam. És akkor eszünkbe
juthat: „szeresd az Urat teljes
szíveddel, teljes elméddel” –
most szíveddel. Énekeskönyvünk
utolsó énekének második
versében szoktuk énekelni: „adj
lelkedből erőt, hogy értsem és
szeressem, elrendelt utadat”.
Nemcsak halljak Rólad, valamit
tudjak Rólad, de semmi közöm
Hozzád, hanem értve szeressem,
és teljes elmével és teljes szívvel
járjak a Te utadon.
A szentség megvalósulása – mi a
tartalma? Egy szóval
összefoglalható: a szeretet. De
bibliai értelemben vett szeretet! –
nem az az általános, emberileg
megfogalmazott szeretet. Így
olvassuk itt: „tisztítsátok meg
lelketeket az igazság iránti
engedelmességgel képmutatás
nélküli szeretetre”. Az igei
szeretet az az élet
megtisztításával kezdődik, és ne
keverjük össze a természetünknél
fogva bennünk lévő szülői
szeretetet, felebaráti szeretetet az
Isten Lelke által bennünk
munkálkodó isteni szeretettel,
mert ehhez meg kell tisztítani a
lelkünket; és ehhez, az igazság
iránt, az Isten igazsága iránt
engedelmesnek kell lennünk,
ekkor jelenik meg a képmutatás
nélküli szeretet. Mi a
megvalósulása, mi a tartalma a
szent életnek? Amire hív
bennünket az az Úr, aki
visszajön, hogy mindeneket majd
megítéljen. A képmutatás nélküli
testvérszeretet. Majd így
folytatja: „egymást kitartóan,
tiszta szívből szeressétek”.
Figyeljük meg: kitartóan. Ez nem
föllángolás, nem a pillanatnyi
érdek; most az anyagi érdekeim
ellene szólnak, most nem
szeretlek. Majd máskor föllángol
bennem a szeretet. Kitartóan – ha
mellette szólnak a pillanatnyi
érvek, ha pillanatnyilag nem
szólnak mellette, netalán
áldozatot is jelentene részemről.
Tehát kitartóan és tiszta szívből,
nem hátsó megfontolásokból
eljátszani a szeretetet, vagy annak
a látszatát. Egymást kitartóan
szeressétek és akkor
odaérkeztünk, hogy szeresd az
Urat teljes erővel.
Mi hát ez a hit? Hogyan várjuk az
Urat? Mi az, ami a mi életünket
valóban Krisztusi-rendű,
Krisztusi értékrendű életté
formálja? – „Hitetek reménység
is legyen.” Nemcsak valaminek a
semleges, passzív elhívése,
hanem engedjétek, hogy
életeteket megmozgató, teljesen
átformáló, az Isten igazsága
szerint szeretetre mozgató
legyen. A suszter azt mondta,
életének fő meghatározója, az
életének tartalma, értelme az,
hogy várom az Urat. De nem
vagyok passzív. Közben cipőket
javítgatok. Vajon mi hogy
akarunk keresztyének lenni,
krisztuskövetők lenni? Úgy, hogy
javítgatjuk a cipőket…
javítgatjuk a cipőket, aztán néha
egy kicsit várjuk az Urat is, néha
egy kicsit keressük az Istent is.
Ez egy értéksorrend: a
„keressétek először az Isten
országát és igazságát”. Az
először – a mi világunkban ez a
hivatásunk és kiváltságunk, hogy
szentek legyetek. Szentek viszont
csak akkor lehetünk, és akkor
nem fáradunk meg ebben, ha
először újra és újra az Isten
ígéretére tekintünk, vagyis arra,
amiért nekünk szolgáltak a
próféták, arra a kegyelemre, amit
nekünk készített az Isten, és
amiről nekünk beszélnek: az
Újszövetség, a mai igehirdetők és
bizonyságtevők is. Ha erre az
Úrra nézünk, akkor a helyére
kerülnek: a cipőjavítás, a
gyermeknevelés, helyére kerül
földi életünk munkája, emberi
kapcsolataink is. Mit csinálunk?
Az Urat várjuk-e? – vagy csak
cipőket foltozgatva néha
istenfélőnek látszunk. Ez egy
radikális és fontos, eldöntendő
kérdés. Az apostoli
bizonyságtétel arról szól: hitetek
reménység is legyen. Ez pedig
azt jelenti, hogy akkor várom az
Urat, és mert az Urat várom,
odaszánom magamat a szent
életre, annak szeretetteljes
cselekedeteire. Az Urat várva
szentek legyetek! Ámen.
Adj minékünk
megújult szívet
És új indulatot
Tehozzád
mindenekben hívet,
És szent akaratot.
Újítsd meg rajtunk a te
képed,
Mely áll szent életben,
Hogy lehessünk
választott néped,
Élvén szeretetben.
Kegyelmed s áldásod
újítsad
Te szent egyházadon:
Közelebbről azt
szaporítsad
Itt lévő nyájadon.
Gátold hazánkban
áradását
A sok gonoszságnak,
Fordítsd el eshető
romlását
Nemzetnek,
országnak.
285.
dicséret 4. és 6. verse
Imádkozzunk
Hálát adunk Istenünk felkínált
bűnbocsátó kegyelmedért, és
mindazokért, akik nekünk
szolgáltak bizonyságtételükkel,
hitük megvallásával, példaadó
életükkel. Magasztalunk Urunk
Jézus, hogy az Atya jobbján
közbenjársz most érettünk, és
reménységgel várhatjuk ígért
dicsőséges visszajöveteledet.
Bocsásd meg nekünk, hogy
ugyan mindezt valljuk, mégis
gyakran passzív a hitünk,
terméketlen az életünk. Bocsásd
meg nekünk, hogy gyakran csak
szánkkal mondjuk, valljuk
magunkat keresztyénnek. Segíts
Szentlelkeddel, hogy Hozzád
térve új életben járjunk, hogy
hitünk életünket megmozgató,
szentségre aktivizáló reménység
is legyen, hogy hitünk a szeretet
cselekedeteiben legyen látható
valósággá. Könyörgünk így, az
élet különböző próbatételeiben
lévőkért, betegekért. Könyörgünk
gyászolókért. Könyörgünk
azokért, akik csalódtak téves
vágyaikban. És könyörgünk
gyülekezetünk közösségében
minden szolgálatért. Kérünk
Református Egyházunk lelki
megelevenedéséért, sokak
megtéréséért. Könyörgünk
nemzetünk lelki megújulásáért,
és kérünk, segíts, hogy ünnepi
készülődésünk családban és
gyülekezetben is, a
megszentelődés útján egy lépést
vegyen előre. Urunk! Benned
bízunk, Téged vallunk Urunknak,
segíts, hogy életünk is ezt
példázza. Ámen.
 
| Vissza az igehirdetésekhez |
Vissza a főoldalra |