| Vissza az igehirdetésekhez |
Vissza a főoldalra |
 

„Szentek
legyetek”
Mózes 5. könyve 8. rész 1-11.
„1Tartsátok meg és teljesítsétek
mindazokat a parancsolatokat,
amelyeket ma parancsolok, hogy
élhessetek, elszaporodhassatok
és bemenvén birtokba vehessétek
azt a földet, amelyet esküvel ígért
meg atyáitoknak az ÚR.
2
Emlékezz vissza az egész útra,
amelyen vezetett Istened, az ÚR,
már negyven esztendeje a
pusztában, hogy megsanyargatva
és próbára téve téged, megtudja,
mi van a szívedben: megtartod-e
parancsolatait, vagy sem?
   
3
Sanyargatott és éheztetett, de
azután mannával táplált, amelyet
nem ismertél, és atyáid sem
ismertek. Így adta tudtodra, hogy
nemcsak kenyérrel él az ember,
hanem mindazzal él az ember,
ami az ÚR szájából származik.
4
Ruhád nem szakadt le rólad,
lábad sem dagadt meg ez alatt a
negyven év alatt.
5
Megértheted ebből, hogy úgy
fegyelmez téged Istened, az ÚR,
ahogyan az ember fegyelmezi a
fiát.
6
Tartsd meg tehát Istenednek, az
ÚRnak a parancsolatait, az ő
utain járj, és őt féljed!
7
Mert jó földre visz be most téged
Istened, az ÚR, folyóvizeknek és
mélyből fakadó forrásoknak a
földjére, amelyek a völgyben és a
hegyen erednek; 8búzát és árpát,
szőlőt, fügét és gránátalmát
termő földre, olajfáknak és
méznek a földjére.
9
Olyan földre, ahol nem kell
szűkösen enned a kenyeret, és
nem szűkölködöl semmiben sem;
olyan földre, amelynek a
köveiben vas van, a hegyeiből
pedig rezet bányászhatsz.
10
Ehetsz jóllakásig, és áldani
fogod Istenedet, az URat azért a
jó földért, amelyet neked adott.
11
De vigyázz, ne feledkezzél el
Istenedről, az ÚRról oly módon,
hogy nem tartod meg
parancsolatait, döntéseit és
rendelkezéseit, amelyeket én ma
parancsolok neked!”
Imádkozzunk
Meghatódott szívvel állunk
előtted Édesatyánk az évnek az
utolsó istentiszteletén.
Meghatódott szívvel, hiszen
ilyenkor fejünkben tolulnak a
gondolatok, emlékeinkben
vissza-visszatérnek az elmúlt év
napjai, olyan sok minden van,
ami örömmel tölt el bennünket,
de olyan sok minden van, ami
most még jobban terheli a mi
szívünket, amit át kellett élnünk
az elmúlt esztendőben. Boldog,
kinek nem kell szánnia az
elvesztett időket, de tudjuk
Urunk, hogy boldogok lehetünk
akkor is, hogy ha Veled nyertünk
meg próbákat, boldogok lehetünk
akkor is, hogy ha Veled tudtunk
megküzdeni bizonyos
problémákkal, betegségekkel,
bajokkal életünk során.
Köszönjük, hogy Veled zárhatjuk
ezt az esztendőt. Köszönjük,
hogy Te most is ígéred a Te
jelenlétedet, most is adod a Te
rendelkezéseidet, a Te
parancsolataidat. Köszönjük,
hogy tartottál és hordoztál
bennünket az elmúlt év minden
napján. Köszönjük Urunk, hogy
emlékezhetünk minden olyan
szépre és jóra, de emlékezhetünk
a nehezebb dolgokra is előtted
őszintén, és Te tudod, hogy
hogyan vigyél tovább bennünket.
Így kérünk most Téged, adj a mi
szívünkbe hálát, adj a mi
szívünkbe önrendezést,
ugyanakkor adj számvetést, és
add, hogy lássuk meg, mi rejlik a
mi szívünkben. Adj őszinte
önvizsgálatot, hogy tudjuk
megérteni a Te parancsolataidat,
hogy miben akarsz bennünket
előbbre vinni, miben akarsz
bennünket továbbra a hit útján
előresegíteni. Kérünk Téged,
Szentlelkeddel most is adj
nekünk elégséges táplálékot, lelki
táplálékot, hogy tudjunk erőre
kapni, tudjunk Benned bízni
minden napon és tudjunk úgy
előre tekinteni reménységgel,
hogy Benned lássuk a mi
jövendőnket, a mi
elkövetkezendő napjainkat és
ugyanakkor Benned kapjunk
békességet. Áldd meg
istentiszteletünket, légy itt
közöttünk. Ámen.
Hálaadásunkban
rólad emlékezünk,
Kegyelmes
Istenünk, tégedet tisztelünk
Te nagy jóvoltodért,
és felmagasztalunk,
Haszontalan
szolgák, mert ezzel tartozunk.
Gerjeszd fel
igédnek szerelmét lelkünkben,
Szentlélek Istennek
szentségét szívünkben;
Adj igaz értelmet
bőséggel elménkben,
Téged
szolgálhassunk e földön
éltünkben.
1
97. dicséret 1. és 3. vers
Péter első levele 1. fejezet 13-
23.
„13Ezért tehát elméteket
felkészítve, legyetek józanok és
teljes bizonyossággal
reménykedjetek abban a
kegyelemben, amelyet Jézus
Krisztus megjelenésekor kaptok.
14
Mint engedelmes gyermekek ne
igazodjatok azokhoz a korábbi
vágyaitokhoz, amelyek
tudatlanságotok idején voltak
bennetek, 15hanem - mivel ő, a
Szent hívott el titeket - magatok is
szentek legyetek egész
magatartásotokban, úgy, amint
16

meg van írva: »Szentek legyetek,

mert én szent vagyok.«
17
Ha pedig mint Atyátokat
hívjátok őt segítségül, aki
személyválogatás nélkül ítél meg
mindenkit cselekedete szerint,
félelemmel töltsétek el
jövevénységetek idejét, tudván,
18

hogy nem veszendő dolgokon,

ezüstön vagy aranyon váltattatok
meg atyáitoktól örökölt
hiábavaló életmódotokból,
19
hanem drága véren, a hibátlan
és szeplőtelen Báránynak,
Krisztusnak a vérén.
20
Ő ugyan a világ teremtése előtt
kiválasztatott, de az idők végén
jelent meg tiértetek, 21akik általa
hisztek Istenben, aki
feltámasztotta őt a halottak
közül, és dicsőséget adott neki,
hogy hitetek Istenbe vetett
reménység is legyen.
22
Tisztítsátok meg lelketeket az
igazság iránti engedelmességgel
képmutatás nélküli
testvérszeretetre, egymást
kitartóan, tiszta szívből
szeressétek, 23
mint akik nem
romlandó, hanem romolhatatlan
magból születtetek újjá, Isten élő
és maradandó igéje által.”
Szeretett Testvérek!
Emlékezés – Emlékezés, de
hogyan? Hiszen, így esztendő
végén mindenhol, munkahelyen,
családban, vagy ki-ki a saját
életében egyfajta számvetést
próbál tenni. De hogyan tesszük
mindezt? Mi lehet az alaphangja
a mi emlékezésünknek? Vajon a
hívő ember emlékezése és a világ
fiainak az emlékezése teljesen
ugyanaz? Vagy lehet valami más,
valami több a hívő ember
életében? Emlékezés – de
hogyan? Csak egy évre, vagy
nagyobb összefüggésekben látva
az esztendőt próbálunk
visszagondolni, számot vetni a
lassan mögöttünk lévő 365
napról? Csak a mennyiségeket
figyeljük vagy a minőséget
legalább annyira? Miért kell
föltennünk a kérdést, hogy
hogyan emlékezzünk? Nem
mindegy, hogyan emlékezünk?
Nyílván nem. Mert
emlékezésünktől a látásunk is
torzulhat, az eredmény is
torzulhat, ami tény szerint
ugyanaz volt, de a mi
emlékezésünk könnyen
torzíthatja mindezt. Vagyis a
fától néha az erdőt nem látjuk,
mondja a bölcsesség. És hogy ha
a fától az erdőt nem látja az
ember, akkor könnyen reményt
vesztetté válik. Nem mindegy,
hogy hogyan emlékezünk. Nem
mindegy, hogyan tekintünk
vissza, nagyon jól tudjuk…
valaki ezt meg is fogalmazta a
számok vonatkozásában, hogy én
csak abban a statisztikában
hiszek, amit én szoktam
hamisítani. De mielőtt
lebecsülnénk a statisztikát, a
számokat, meg kell jegyeznünk,
hogy természetesen egy komoly
fölmérés figyelmeztető
tanulságokkal szolgálhat, de egy
komoly fölmérés sem tud mindig
minőségi dolgokat is jelezni,
mennyiségeket inkább.
Emlékezés – de hogyan? Péter
leveléből olvasott bibliai
szakaszunknak, a szakaszunk
tördelésekor rövid kis címet
adtak, ennyi van fölírva:
„Szentek legyetek”. És ahogy az
előbb hallottuk ezt a hosszú,
tömör, néha szinte nehéz,
ünnepélyes mondatokat, akkor
talán valakiben meg is
fogalmazódhatott: ez mind
nagyon szép, de minek olvassuk
ezt esztendő végén, ezt máskor
kellene olvasnunk. Lehet, és kell
is, máskor is, de éppen így
esztendő végén, amikor egy kicsit
magunkba is fordulunk, és kicsit
számot próbálunk vetni a
mögöttünk lévő úttal, idővel,
tetteinkkel vagy
mulasztásainkkal, akkor nézzük,
hogy a mostani bibliai
szakaszunk mire taníthat, mire
segíthet bennünket. Először is
észre kell vennünk a nagy
összefüggéseket, amelyek újra és
újra különböző
megfogalmazásban benne voltak
Péter bizonyságtételében. A nagy
összefüggések… Mondom más
szóval: az isteni összefüggések.
Itt nincs szó se 365 napról, nincs
szó 12 hónapról, nincs szó egy
évről; arról van szó, hogy
szentek legyetek – és itt nincs
naptári darabolás. Szentek
legyetek. Mégis, ez az
igeszakaszunk, hogyha egészében
és azután részleteiben is egy
kicsit megvizsgáljuk, nagyon
fontos dolgokra taníthat
bennünket, és igen nagy segítség
lehet a helyes számvetés, a helyes
emlékezés vonatkozásában.
Az első, amit észre vehetünk
tehát, a nagy összefüggések, az
isteni összefüggések. Ilyeneket
olvasunk: „Ő – tudniillik
Krisztus –, ugyan a világ
teremtése előtt kiválasztatott…”
A világ teremtése előtt
kiválasztatott – hát most nem
2003-ra emlékezünk? Nem egy
esztendőre tekintünk vissza? De
igen. Csak a hívő embernek
tudnia kell, hogy egyáltalán az
idő és benne az életünk és benne
egy esztendőnk az nem úgy van,
hogy vagyok én, van ez az
esztendő, meg még ezen kívül
némi kis környezetem, hanem a
hívő ember tudja és vallja, hogy
Krisztus a világ teremtése előtt
kiválasztatott. És az elmúlt 365
napon is ebben az érthetetlen,
mérhetetlen, valóságos isteni
szeretetben van elrejtve. Ez az a
nagy összefüggés, ami megszólal
először is.
Aztán így folytatja majd az
apostol: „…az idők végén jelent
meg tiértetek”. A világ teremtése
előtt… és az idők végén
megjelent, és akkor hogy is van?
Ne ragadjunk le csupán egy
esztendőben, és ne kiragadva
nézzünk egy esztendőt; még saját
életünkből sem és életünket se
ragadjuk ki abból a sokkal-sokkal
nagyobb összefüggésből, amely
az Isten, a kiválasztó Isten
szeretetében van elrejtve. A nagy
összefüggéshez tartozik hozzá, és
2003-ra is igaz – hogy egy kicsit
a hatalmas, a totálkép világából
közelítsünk –, „…nem veszendő
dolgokon, ezüstön vagy aranyon
váltattatok meg”. 2003-ra úgy,
anélkül, hogy a Krisztus érettünk
való áldozatára ne gondolnánk,
nem szabad a hívő embernek
visszatekintenie, mert akkor
kiragadtuk magunkat az Isten
kezéből. Akkor csak magunkat
nézzük, a mi teljesítményünket
látjuk, a ronda világot látjuk, az
ilyen meg olyan környezetet
látjuk, és akkor mindig más lesz a
hibás, mi természetesen nem, és
az eredmény pedig rezignáltság,
netalán vádaskodás, mutogatás,
belekeseredés. Ezzel szemben az
apostol azt mondja, „nem
veszendő dolgokon, ezüstön vagy
aranyon váltattatok meg…,
hanem drága véren, a hibátlan és
szeplőtelen Báránynak,
Krisztusnak a vérén”. A nagy
isteni összefüggésekben kell
először is magunkat elhelyezni,
amikor is az apostol arra
figyelmeztet, hogy Isten Őt,
Krisztust, felmagasztalta a
halottak közül.
Hát nem 2003-ra emlékezünk
ilyenkor? Nem egy esztendőre
tekintünk vissza ilyenkor? De
igen. De gyökértelenül akarjuk
látni? Jaj a hívő embernek, ha
gyökértelenül látja a saját életét!
Arról szól az egész szakaszunk –
előre bocsátottam –, hogy
szentek legyetek. A napi
dolgainkról szól, a napi
megszentelődésünkről szól. És
mégis azzal kezdődött, hogy
Krisztus a világ teremtése előtt
kiválasztatott, másképp szóba se
kerülhet a mi
megszentelődésünk. Mert
mindennek ott, az Isten
kiválasztó, eleve elrendelő
szeretetében van a gyökere. És
ez a szeretet megjelent, ezt a
szeretetet mi keresztre küldtük,
de föltámasztotta őt a halottak
közül. És még mindig nincs vége
a nagy isteni összefüggéseknek,
miközben a konkrét napi
dolgokról, a
megszentelődésünkről tanít az
apostol, hiszen arról olvasunk,
hogy Jézus visszajövetele
kegyelem lesz nektek, akik már
az Isten kegyelméből éltek. A
világ teremtése előtt
kiválasztatott, és Jézus
visszajöveteléről is beszélt.
Ekkora ölelésben helyezi el az
apostol a mi életünk napi
feladatait, munkáit, örömeit,
gondjait, megszentelődését.
Visszajön az Úr, nektek
kegyelmes lesz, akik már
kegyelmes Istent ismertetek meg,
visszajön, „aki személyválogatás
nélkül ítél meg mindenkit”. Most
mintha közelítenénk ahhoz, hogy
akkor számot kellene vetni, végig
kellene gondolni dolgainkat.
Igen, az Úr személyválogatás
nélkül fogja nemcsak a 2003-at,
hanem a 2002-őt, vagy kinek-
kinek 10-20-50, vagy 70 évvel
ezelőtti idejét, vagy majd az
ezután még nékünk ajándékozott
időt megítélni. Az első nagy
összefüggés tehát az isteni
összefüggés, mielőtt a konkrét
hétköznapi dolgainkra térnénk, és
ez a hívő ember kiváltsága is. Ez
a nagyszerű, hogy mi így
láthatjuk az életünket.
Aztán az apostoli tanítás második
nagyon komoly összefüggése,
közelítési módja, ez, a
közelmúltunk. Ez már az emberi
szint, de még mindig a közelmúlt,
nem a tegnap, nem is teljesen a
2003, hanem elmúlt évek vagy
évtizedek. A közelmúltunk
vonatkozásában ezt olvassuk:
„…atyáitoktól örökölt hiábavaló
életmódotokból” váltott meg
titeket az Úr. Atyáitoktól örökölt
hiábavaló életmódotok; a 2003
mögött ott van 2002, meg ott van
a 10 évvel azelőtti, meg a 30,
meg az 50, meg a 60 évvel
ezelőtti események sora is. Mi
nagyon könnyen szeretünk úgy
gondolkozni, hogy kiragadjuk az
összefüggésekből, az idő
összefüggéséből, az események
sorából is a pillanatnyi dolgokat,
és akkor azt olyan színbe állítjuk
be, amilyenbe mi szeretnénk. Az
apostol viszont arról beszél, hogy
ha közelítünk, a hatalmas isteni
kiválasztó szeretetből közelítünk
most már a ti életetekre, a mi
életünkre, akkor oda kell
emlékeznünk, vissza kell oda
tekintenünk, hogy atyáinktól
örökölt hiábavaló életmódunk
van nekünk is. Minden
nemzedéknek. Azután, „akik
romolhatatlan magból születtetek
ujjá, emlékezzetek
megtérésetekre, emlékezzetek
újjászületésetekre”. Ez lehet,
hogy 2003-ban volt valakinek,
lehet, hogy 10 évvel ezelőtt,
lehet, hogy 60 évvel ezelőtt volt.
Emlékezzetek arra, hogy
„romolhatatlan magból
születtetek újjá, Isten élő és
maradandó igéje által” – mint
engedelmes gyermekek, ha már
valóban Isten gyermekei
vagyunk. Vagyis a totál kép: a
világ teremtése előtt
kiválasztatott, a megváltásunkra
elrendelt Krisztus, és az onnan
lészen eljövendő ítélni élőket és
holtakat hatalmas
összefüggéséből egyre közelebb
kerül a kép, már itt vagyunk a mi
emberi világunkban, itt vagyunk
az atyáink és a mi
nemzedékünknél, már itt
vagyunk ezeknél az éveknél, és
itt vagyunk a megtérésünk és
újjászületésünk kérdésénél.
És ezután érkezik el az apostoli
tanítás harmadik egysége – bár
ezek mindig így egymásba
szövődve vannak, nem úgy, hogy
egy, kettő és három – a mai
helyzetünkhöz. Így érkezhetünk
el napjainkhoz, nevezzük akkor
ezt most 2003-nak. A mai
helyzetünk jellemzője, hogy
„általa, tudniillik a Krisztus által,
hisztek Istenben” – így lehet a
mögöttünk lévő lassan 365 napra
tekinteni. A mai helyzetünkről
beszél az apostol, amikor azt
mondja, „mint atyátokat hívjátok
segítségül”; hogy ebben az
elmúló esztendőben is az
Örökkévalót Jézus által
mennyei Atyaként segítségül
hívhattuk, de azért hívhattuk
segítségül, mert Krisztus a világ
teremtése előtt kiválasztatott.
Ezért hívhattuk most is
segítségül, ezért lehetett az Isten
mennyei Atyánkká, és azért
hívhattuk segítségül, mert
romolhatatlan magból újjá
születtünk. Mai helyzetünkhöz
tartozik: „Ne igazodjatok
tudatlanságotok idejének
vágyaihoz” – a megtérésetek
előtti vágyaitokhoz. Ne
igazodjatok az óemberetek
kívánságaihoz. „Szentek legyetek
egész magatartásotokban” – ez
már napjaink. Ez a mai idő,
egészen beleértve most ezt az
órát is. Mai helyzetünkhöz
elérkezik az ige és megszólít,
hogy szentek legyetek egész
magatartásotokban. „Igazság
iránti engedelmességben”,
„képmutatás nélküli szeretetben”
kell, hogy megvalósuljon a mi
odaszentelt voltunk, hogy
megvalósuljon a mi szentségünk.
Egy neves igehirdető fogalmazta
meg: a megszentelődés nem tud
elrejtőzni, szeretne csendben
meghúzódni, mint az ibolya, de
az illata elárulja. Halványan
pislog, mint egy csillag, de a
fényéről ráismerhetnek. A
megszentelt élet nem önmagát
mutogató élet, de észrevehető
élet. Nem reklámozott élet, nem
kell hozzá a
tömegtájékoztatásnak egyetlen
egy eszköze sem, hiszen az
ibolyának sem kell a televízió és
az újság, és lesi-fotósok hada,
mégis észrevesszük sétálás
közben is, itt valahol ibolya van;
és akkor megkeressük.
„Szentek legyetek egész
magatartásotokban” –
észrevehető legyen ez a szentség.
És vajon 2003-ban szent élettel
mennyire illatoztunk? Ahogy az
egyik énekünk ezt mondja:
„Istennel járni, lakozni, szent
élettel illatozni”. Vajon 2003-ban
az igazság iránti
engedelmességben hogy álltunk?
2003-ban a képmutatás nélküli
szeretet dolgában mi volt? Vagy
a gyülekezet közösségében is:
szeretlek addig, amíg szeretsz?
Sőt, akkor szeretlek, ha te előbb
szeretsz! Csak ennyit tettünk? Ezt
a világ fiai is meg tudják tenni,
ezért fölösleges magunkat
keresztyénnek nevezni. Mai
helyzetünkhöz elérkezik, amikor
azt mondja az apostol:
„félelemmel töltsétek el
jövevénységetek idejét”. E
csodálatos kifejezés, jövevények
vagyunk ebben a világban,
nekünk nincs itt maradandó
városunk. Istenfélelemmel
töltsük ezt a jövevénységet. De a
mai helyzetünk vonatkozásában
az Ige arról is beszél, „hitetek
Istenbe vetett reménység is
legyen”. És ez már előre mutat,
itt már megjelenik a 2004 vagy a
2005, megjelenik a holnap és a
holnapután is.
Szeretett Testvérek! Emlékezés,
de hogyan? Gyökértelenül, csak a
körülményekre tekintve? –
merthogy akkor azokra rá lehet
fogni mindent. Vagy pedig úgy,
ahogy a szent életre hív és tanít
bennünket az Ige, amiben nincs
esztendős tagolás. “Igen, 2003-
ban szentnek ígérkeztem lenni,
jövőre már nem; megpróbáltam
ebben az évben egy kicsit, de
jövőre próbálja meg más, ezt
átadom, hadd csinálja más” –
nagyon megkísérti a hívő embert
is, a gyülekezetet is, ezt én
csináltam, most már csinálja más.
Ha nem elég dicséretet kapok,
akkor bedobom a törülközőt.
Nem színház a gyülekezet! Az
ibolyát észre veszik, pedig nem
nagyon mutogatja magát.
Kicsiny, szirma is kicsi,
beleolvad, elvész a körülötte lévő
növényzetbe, mégis észrevehető.
Hitetek Istenbe vetett
reménység is legyen – vagyis a
“szentek legyetek”, ezt is
reménységgel. De miért? – mert
Krisztus a világ teremtése előtt
kiválasztatott, és mert jön az
Úr, és személyválogatás nélkül
ítél. Pál apostol ezért merte leírni,
hogy nem törődök azzal, hogy mi
a véleményetek rólam. Nem
nektek akarok tetszeni. Én az Úr
szolgája szeretnék lenni. Az
Úrnak akarok tetszeni. Ha mindig
csak embereknek szeretnénk
tetszeni, akkor nagyon sok
mindent abba kellene hagyni,
akkor az Isten akaratát nagyon
sokszor nem lenne szabad
felvállalni, mert embereknek nem
tetszik. Néha még vallásosoknak
sem.
Mai helyzetünk, mai problémáink
2003 végén – vagyis, hogyan
tekinthetünk erre az esztendőre?
Mint a megszentelődés útján
zarándokló évre. De 2004-ben is
ugyanez lesz a feladatunk többek
között, hogy szentek legyetek.
Nem kiálthatjuk ki, hogy az
egyik évben csak ez, a másik
évben csak az. A szentek
legyetek, ez az, ami az egész
földi utunknak egy nagy
kiváltsága.
Végezetül hármas vonatkozást
szeretnék megemlíteni.
Emlékezzünk tehát erre az
esztendőre hálaadással, a
gondviselés sokféle jeléért, és az
üdvözítő kegyelemért, annak
sokféle áldásaiért. Legyen hálás a
mi szívünk, hogy örök életre
nézve láthatjuk a múló esztendőt
is, csak így van értelme.
Egyébként könnyen eljuthat oda
az ember nagy akarással, nagy
munkával, sok tanulással, hogy
az esztendők gyarapodása után
azt mondja, nem sok értelme volt
az egésznek. Megöregedtem,
lassan már nem is nagyon kellek
a társadalomnak se, itt-ott még a
családnak se.
Emlékezés – de hogyan? Hogyha
én tudom, hogy a Krisztus a világ
teremtése előtt kiválasztatott
énértem, és hogy én is
kiválasztott legyek, akkor 2003
és 2004 is ebben a kiválasztó
isteni szeretetben van. Eközben
sok minden történik, örvendetes
és kevésbé örvendetes esemény.
Legyen tehát a mi szívünk hálás
azért, hogy örök életre nézve
láthatjuk a múló életünk egy-egy
itt mért szakaszának esztendejét.
A második vonatkozás az a
bűnvallásé kell, hogy legyen. Be
kell vallanunk, voltak
hullámvölgyek hitünkben, voltak
hullámvölgyek reménységünkben
és engedelmességünkben is, mert
nem voltunk mindig
engedelmesek. Talán szóban
odaszenteltük magunkat, de a
gyakorlatban nem voltunk mindig
olyanok vagy gyakran csak
mennyiségi kérdést próbáltunk
csinálni a dolgokból. Az életből a
minőséget, a megszentelődést azt
nem vettük igazán komolyan.
Van mit letenni és itt hagyni, és
lehetőleg kevesebbet átvinni
belőle a következő esztendőbe,
mint terhes örökséget. Letehetjük
ezeket.
És harmadszor bizony inspirálhat
bennünket, hogy a kegyelem
még tart; hogy lehet
megszentelődésben előrébb lépni,
minőségben előrébb lépni.
Inspirálhat bennünket, hogy Ő
ítéli meg tetteinket, és ő reálisan
fogja megítélni. Az Ő
statisztikája az nem olyan,
amilyet mi tudunk csinálni, és
abból azokat az elemeket emeljük
ki, ami nekünk kedvező, ránk
nézve hízelgő, más elemeket
elfelejtünk figyelembe venni. Ő
ítél meg reálisan, vagyis nem az
az igazán izgalmas, hogy mit
mondanak az emberek, mit mond
a világ, mit mond az egyház, mit
mond a szomszéd, mit mond a
családtag, a főnök, mennyire
ismer el minket, mert nem biztos,
hogy reálisan látja a dolgokat.
Vagy ha látja is, neki nem
érdeke, hogy elismerje. De jön az
Úr, aki személyválogatás nélkül
ítél. És inspirálhat bennünket és
inspiráljon bennünket, hogy
haladjunk a megszentelődés útján
tovább.
Szeretett Testvérek! Emlékezés,
számbavétel, számvetés – de
hogyan? Az apostol, miközben a
szent élet folyamatos kihívásával
szólítja meg a korabeli
gyülekezetet, és szólít meg
minket is, aközben a nagy isteni
összefüggésekkel kezdi: Krisztus
a világ teremtése előtt
kiválasztatott, az idők végén
megjelent, nem veszendő holmin
váltattatok meg; Isten Őt
fölmagasztalta a halottak közül,
kegyelmesen jön vissza, és
személyválogatás nélkül ítél.
Ebben a szeretetben vannak
benne ‘atyáink’ és a ‘mi’
nemzedéke; vagy mi és a
gyermekeink és unokáink, és
romolhatatlan magból újjá
lehetett születni, Isten
engedelmes gyermekeivé
lehettünk, hogy Általa és Benne
bízva Őt hívjuk segítségül, nem
igazodva a világhoz, és
megtérésünk előtti
tudatlanságunk állapotának
bűneihez, hanem szentek legyünk
egész magatartásunkban.
Emlékezzünk, gondoljunk át
dolgokat így, és így hadd
szólítson meg minket az Úr
szava: Szentek legyetek!
Csak vezess, Uram
végig és fogd kezem,
Míg boldogan a
célhoz elérkezem,
Mert nélküled az én
erőm oly kevés,
De hol te jársz
előttem, nincs rettegés.
Szent irgalmaddal
szívemet födjed bé,
Tedd örömben és
bánatban csöndessé,
Hogy hadd pihenjen
lábadnál gyermeked,
Ki szemlehúnyva
téged híven követ.
Ha gyarlóságom
meg nem is érzené:
A vak homályból te
mutatsz ég felé;
Csak vezess, Uram,
végig, és fogd kezem,
Míg boldogan a
célhoz elérkezem.
4
62. dicséret
Imádkozzunk
Mennyei Atyánk! Hálát adunk
Neked a lassan mögénk kerülő
2003-ért. Köszönjük a sok-sok
lehetőséget, melyet elénk adtál,
hitre, szolgálatra, szeretetre,
örömre, küzdelmekre, munkára.
Köszönjük az erőt, hálát adunk a
megtartott egészségért. Téged
magasztalunk munkáink
eredményéért, a családi
örömökért, gyülekezeti életért,
közösségért. Téged áldunk, hogy
hitben erősítettél bennünket,
hogy szíveket megragadtál,
Téged dicsőítünk a megtérőkért.
Köszönjük Urunk, hogy közel
voltál betegségben, hogy amikor
a halál árnyéka völgyében kellett
járnunk, akkor is velünk voltál,
hogy könnyeinket letöröld.
Köszönjük, hogy a próbák által is
formáltál bennünket. Köszönjük
mindazokat, akik ezt az esztendőt
velünk kezdték, de már velünk
nem fejezhették be, köszönjük, a
bennük és velük kapott áldásokat
is. És köszönjük mindazokat,
akiket ebben az esztendőben
ajándékoztál nekünk, mint
kicsiny új életeket. Bocsásd meg
Urunk gyakori mulasztásainkat,
bocsásd meg kishitűségünket,
újra és újra előjövő önzésünket.
Bocsásd meg, hogy mennyei
elhívásunkat gyakran elfeledve
csak a pillanatnak éltünk.
Bocsásd meg, hogy gyakran a
világhoz akartunk igazodni,
miközben magunkat Krisztus-
követőknek vallottuk. Bocsásd
meg zúgolódásainkat. Bocsásd
meg fölösleges panaszainkat,
bocsásd meg Urunk, amikor sem
szavunk, sem cselekedetünk és
gondolatunk nem volt méltó
Tehozzád. De jövünk Hozzád,
mert tudjuk, hogy Te kegyelmes
Úr vagy, és kérünk, segíts
üdvösséges összefüggésekben
emlékezni, elemezni, értékelni,
tanulságokat levonni erről az
esztendőről. Segíts bennünket
Urunk, hogy a Te hatalmas
üdvözítő szereteted
összefüggésében lássuk szüleink,
magunk, gyermekeink, unokáink
életét. Segíts, hogy az örömteli
vagy szomorú eseményeket a
valós helyükön lássuk a Krisztus
halált legyőző hatalma alatt.
Segíts, hogy ne essünk fölöttébb
kétségbe a gondok, a próbák, a
küzdelmek idején, és segíts, hogy
ne is bízzuk el magunkat, amikor
kicsit könnyebben gurul a szekér.
Segíts a megszentelődés útján
hűségesebben továbblépni.
Segíts, hogy személyes, családi,
gyülekezeti életünk Téged
dicsőítsen. Könyörülj
nemzetünkön, hogy ne a
széthullás, az elfogyás erői
legyenek úrrá, hanem talán éppen
a Krisztus-követő bizonyságtétele
által és a Te életet újjáformáló
erőd és hatalmad
győzedelmeskedjen.
Urunk! Mindenért Neked adunk
hálát, és bocsásd meg nekünk,
amit az emlékezésben be kell,
hogy valljunk Előtted. És segíts
egyénileg is, amikor személyesen
fordulunk Hozzád az esztendő
végén, hogy a mi életünk Neked
szentelt, örvendező, Benned
békességet és a Te népedben
közösséget találó élet legyen,
hirdetve szeretetedet,
kegyelmedet és így javát
szolgálva népünknek is. Ámen.
„A reménység Istene pedig
töltsön be titeket a hitben teljes
örömmel és békességgel, hogy
bővölködjetek a reménységben a
Szentlélek által.” Ámen.
 
| Vissza az igehirdetésekhez |
 Vissza a főoldalra |