| Vissza az igehirdetésekhez |
Vissza a főoldalra |
 

„Kiváltságunk,
hogy
megláthassák…
”
Mózes első könyve 26. fejezet
12-23.
„12Izsák ezután vetett azon a
földön, és százszorosát aratta
abban az esztendőben, úgy
megáldotta őt az ÚR.
13
Így gazdagodott ez az ember;
folyton-folyvást gazdagodott, míg
végül is dúsgazdaggá lett.
14
Volt juhnyája, marhacsordája
és nagy szolgahada, s ezért
   
féltékenyek lettek rá a
filiszteusok.
15
Mindazokat a kutakat,
amelyeket apjának, Ábrahámnak
az idejében apja szolgái ástak,
betömték a filiszteusok, és
teleszórták földdel.
16
Abímelek ekkor így szólt
Izsákhoz: Menj el tőlünk, mert
sokkal hatalmasabb lettél, mint
mi!
17
El is ment onnan Izsák, és
Gerár völgyében ütött tábort, és
ott lakott.
18
Majd ismét kiásta Izsák azokat
a kutakat, amelyeket apjának,
Ábrahámnak az idejében ástak,
de Ábrahám halála után a
filiszteusok betömtek; és
ugyanúgy nevezte el azokat,
ahogyan apja nevezte őket.
19
Egyszer Izsák szolgái a
völgyben ástak, és ott olyan kutat
találtak, amelyben forrásvíz volt.
20
A gerári pásztorok azonban
pörlekedtek Izsák pásztoraival, és
ezt mondták: mienk a víz! Ezért
nevezte el a kutat Észeknek, mert
civakodtak vele.
21
Azután más kutat ástak, de
amiatt is pörlekedtek, ezért azt
Szitnának nevezte el.
22
Onnan is továbbvonult, és egy
másik kutat ásott, amely miatt
már nem pörlekedtek, ezért azt
Rehóbótnak nevezte el, mert ezt
mondta: Most már tágas helyet
szerzett nekünk az ÚR, és
szaporodhatunk ezen a földön.
23
Onnan fölment Beérsebába.”
Imádkozzunk
Urunk Istenünk! Köszönjük,
hogy itt lehetünk. Köszönjük,
hogy ismét tanítasz minket,
hiszen az olvasott történet rólunk
is szól. Ássuk kútjainkat,
örülünk, ha vizet találunk, s
ragaszkodunk ahhoz, ami a
miénk. Kérünk, segíts, hogy ne
csak lefelé, hanem fölfelé is
tudjunk nézni. Ne felejtsük el,
hogy erőnket és munkánk
gyümölcseit egyaránt Tőled
kapjuk. Bár fontos a talált víz,
erőnk forrása mégis Te vagy.
Segíts, hogy úgy élhessünk, hogy
Te velünk legyél. A Veled való
közösség ábrázolódhasson ki a
mi életünkön is. Ámen.
Mózes első könyve 26. fejezet
23-33.
„24Azon az éjszakán megjelent
neki az ÚR, és ezt mondta: Én
vagyok atyádnak, Ábrahámnak
Istene. Ne félj, mert én veled
vagyok, megáldalak téged,
megsokasítom utódaidat
szolgámért, Ábrahámért!
25
Ezért oltárt épített ott, és
segítségül hívta az ÚR nevét.
Felvonta sátrát Izsák, szolgái
meg kutat ástak ott.
26
Majd elment hozzá Abímelek
Gerárból barátjával, Ahuzzattal
és hadseregparancsnokával,
Píkóllal.
27
Izsák ezt mondta nekik: Miért
jöttetek hozzám, hiszen ti
gyűlöltök engem, és elűztetek
magatok közül?
28
De azok ezt felelték: Meg kellett
látnunk, hogy az ÚR van veled.
Ezért azt mondtuk: Legyen
esküvel fogadott megállapodás
köztünk és közted! Szövetséget
akarunk kötni veled, 29hogy nem
teszel rosszat velünk, ahogyan mi
sem bántottunk téged, csak jót
tettünk veled, és békével
bocsátottunk el. Hiszen az ÚR
áldott embere vagy te!
30
Akkor lakomát készített nekik:
ettek és ittak.
31
Amikor reggel fölkeltek,
megesküdtek egymásnak, azután
elbocsátotta őket Izsák, és
békével mentek el tőle.
32
Még aznap megérkeztek Izsák
szolgái, és jelentették, hogy kutat
ástak, és ezt mondták neki: Vizet
találtunk!
33
És elnevezte azt Sibának, ezért
Beérseba annak a városnak a
neve még ma is.”
Szeretett Testvérek!
Mi a történelem? Mi az élet?
Többször és többféleképpen
próbáltak felelni, néhányat ezek
közül idézek. Sokan vagyunk,
akik emlékszünk még arra, hiszen
nagyon sokszor hallottuk: a
történelem az az osztályharcok
története. Mások az
erőforrásokért való harcról
beszélnek, és úgy gondolják a
történelem ennyi. De az is lehet,
hogy az emberi bűn története.
Vagy az olajkutakért való harc
története? Talán a hatalmi
pozíciókért való küzdelem
története? Vagy talán a pénz
megszerzése, az azért való
hajtás?
Az egyik újságban megjelent
néhány sort szeretném olvasni.
Maga az idézet, amit olvasok, az
újság szerint idézet egy korábbi
újságcikkből. Az alábbi
nyilatkozatot pedig a KP című
gazdasági lapnak adta 1996-ban a
jelenlegi miniszterelnök jelölt.
Idézet 96-ból: „Tíz év múlva a
világot Magyarországon sem a
politikusok fogják irányítani. A
politikusok azért vannak, hogy az
országban élők érdekeit olyan
módon hangolják össze, hogy
béke legyen. Kinek lesz akkor
nagyobb az érdekérvényesítő
képessége? Annak, aki
alkalmazottként százezer forintot
keres? Vagy aki mögött
egymilliárd forint van? Nyílván
az utóbbinak. Nagyon fontos a
pénz. Nem hiszek azoknak, akik
morálisan akarják megváltani a
világot, abból előbb-utóbb
hazugság lesz, a hazugságból
meg zsarnokság. Azokban hiszek,
akik azt mondják: én ilyen
vagyok, ezek az érdekeim, ezért
viselkedek így.” Eddig az idézet.
Valóban csak ennyi lenne az élet?
Valóban csak ennyi lenne a
történelem?
Nézzük az erőforrások kérdését,
hiszen a bibliai szakaszunk, a
tegnapi ószövetségi Ige
erőforrásokról beszél, méghozzá
erőforrásokért való küzdelemről
beszél. Vagyis ez egy régi
történet az emberiség
történelmében.
Valóban léteznek különböző
erőforrások. Én két csoportba
sorolnám ezeket, a teljesség
igénye nélkül mindegyikhez
említek példát. Az egyik a földi,
a másik a mennyei erőforrás.
A földi erőforrás nyílván a
szántóföld, ahogy itt olvastuk: a
legelők, a kutak – itt szó szerint a
víz, hiszen a Közel-Keleten a víz,
az életkérdés. Földi
erőforrásokhoz tartoznak nyilván
az energiahordozók, de azért ide
sorolják a szürkeállományt is; és
még a világ is ismeri, legalábbis
egy része az erkölcsi és
társadalmi tőke kifejezést, vagyis
amit a közösség tud hozzátenni a
földi erőkhöz.
A mennyei erőforrás? Az Isten
ígérete, ígéretei, az Isten
üdvtervének az ismerete – amit a
Szentírásban kijelentésként
kaptunk. Mennyei erőforrás? – az
a kegyelem, amellyel az Isten
életeket tud, s akar erkölcsileg
morálisan is megváltoztatni.
És akkor most nézzük a
történetünket: Abímelek és Izsák.
Abímelek példája a csak földi
erőforrásokra figyelő ember
példája. Tipikus figura. Modern
figura. Igaz, hogy háromezer
egy-kétszáz évvel ezelőtt élt, de
egy tipikus mai ember; vagy a
mai ember tipikusan ugyanígy
viselkedik, mint ő. Abímelek
tehát csak a föld bő termésére tud
figyelni. „Ennek az Izsáknak
százszoros termése volt!” – azért
ez mégis szörnyű! Abímelek, aki
csak a bő állatállományt látja
meg Izsáknál. Abímelek, aki
éppen ezért féltékeny lesz.
Féltékeny lesz, hiszen itt van a
vagyon, és a vagyon, tudjuk, a
történelemben sokszor volt
történelembefolyásoló tényező.
Úgyhogy Abímelek és Abímelek
emberei elkezdenek pörölni
Izsákkal és Izsák embereivel. A
kutakat akarják elvenni Izsáktól.
Betömték Izsák atyjának,
Ábrahámnak a kútjait, hogy
lehetetlenné tegyék Ábrahám
gyermekét, Izsákot, hogy
gazdaságilag ellehetetlenítsék;
nem teljesen szabályosan
cselekedtek: az erőforrások
csapjait elzárni!? Betömték a
kutakat, vagyis nem egyszerűen
csak féltékenykedtek. Aztán
amikor Izsák újabb kutakat ásat,
akkor elkezdenek vitatkozni,
“pörlekedni” vele – ahogy
olvassuk –, hogy elvegyék tőle.
Egy kiszorítósdi indul itt el,
kiszorítani Izsákot erről a térről,
kiszorítani, ellehetetleníteni.
Aztán egyértelműen megmondják
neki: menj el innen! Neked itt
semmi keresnivalód! Itt mi
akarunk mindent birtokolni. Hát
ez aztán egyenes beszéd: Menj el
innen! Ugyanakkor
megdöbbentő, hogy Abímelek
kimond egy érdekes mondatot;
amikor azt mondja Izsáknak,
hogy menj el innen erről a
vidékről, itt mi akarunk
uralkodni, akkor az indoklás így
hangzik: mert „meg kellett
látnunk, hogy az Úr van veled”.
Ez érdekes. Érdekes, hogy
meglátták. De még érdekesebb,
hogy kimondja. Kimondja: az Úr
van veled; Föl kellett ismernünk,
hogy az az áldás, mindaz, amit
kaptál, az nem csupán a földi
erőforrásoktól és a jó helyen
megásott kutaktól függ, hanem a
te Istened áldása lehet. Ezért
menj el innen.
Aztán, Abímelek remekül tud
történelmet hamisítani. Hiszen,
amikor elküldi onnan Izsákot és
Izsák háza népét, szolgahadát –
Izsák egy komoly vállalkozó,
mondhatnánk ma, sok embernek
ad munkát – nos, amikor őket
elküldi onnan, aztán mégis
megkeresi Izsákot és fölajánlja,
hogy kössünk szövetséget.
Kössünk szövetséget. Izsák meg
is kérdezi, hogy „Miért jöttetek
hozzám, hiszen ti gyűlöltök
engem, és elűztetek magatok
közül?” Hogy-hogy most ennyire
fontos lettem? Miért ez a
szövetségkötési szándék? És
egészen félelmetes az a fajta
történelemhamisítás, ahogy
Abímelek elkezd beszélni a
közelmúlt eseményeiről:
„Szövetséget akarunk kötni
veled, hogy nem teszel rosszat
velünk, ahogyan mi sem
bántottunk téged, csak jót tettünk
veled és békével bocsátottunk
el”. Valahogy szelektív
emlékezése lett ennek az
Abímeleknek. Már elfelejtette,
hogy a kutakat betömték, hogy
lehetetlenné tegyék Izsák
gazdaságát, már elfelejtették ezt a
kiszorítósdi politikát, hogy
egyenesen fel is szólították, hogy
menj el innen! És most arról kezd
beszélni, hogy kössünk
szövetséget, és így a szövetséggel
mintegy igazold, hogy mi mindig
jól bántunk veled. Igaz, hogy
üldöztünk, de hát attól
függetlenül mi voltunk a jótevőd.
Mintha ismerős lenne ez a fajta
viselkedés. Valahonnan ismerjük
már. Szövetséget köt, vagy
legalábbis szeretne kötni
Izsákkal.
Volt a történelemben már olyan,
nem is egyszer, amikor az Isten
népét le akarták törölni a
térképről, aztán jöttek: kössünk
szövetséget. Azért jó mégis, hogy
ha vagytok, mert ti tudtok
segíteni valamit. Ez a viselkedés
is ismerős nekünk, pedig mi nem
3200 évvel ezelőtt éltünk és
élünk. De föltehetjük a kérdést.
Ki emlékszik Abímelekre? Ha
nem olvashattuk volna tegnap
napi Igeként, hanem a múlt
vasárnap föltettem volna a
kérdést, hogy kezet föl, ki az,
akinek mond valamit ez a név,
hogy Abímelek? Valószínűleg
vakargattuk volna a fejünket:
“mintha olvastuk volna már
valahol!”. És ki az, akinek az
Izsák név mond valamit? Úgy
gondolom, nagyon sok kéz
emelkedett volna föl. Ki tud erről
az Abímelekről? Aki pedig akkor
nagyon rámenősen megszerezte a
kutakat.
Nézzük a másik szereplőnket,
Izsákot, Izsák példáját. Mindjárt
az elején megfogalmazhatjuk,
ahogy Abimelekkel
kapcsolatosan megfogalmaztam,
hogy Abimelek csak a földi
dolgokra figyelt, számára a lelki,
szellemi, morális kérdések nem
léteznek, nos Izsák példája a
mindkét valóságra figyelő ember
példája. Nemcsak a láthatóra,
hanem a láthatatlanokra is figyelő
ember példája. Még akkor is,
hogyha Izsák sem tökéletes
ember, hiszen az azelőtti
történetben sajnos nem mondott
igazat; ezt is tudjuk, aki olvasta
az Igét. Mégis, itt, a most olvasott
szakaszunkban jó példát ad
nekünk. Először is, Izsáknak
bőséges termése lesz, az
állatállomány is nagyon szépen
szaporodik, egyre több embert
vesz föl, egyre több embernek
munkát tud adni. Ezért lettek rá
féltékenyek a közelben élők, és
ezért vették körül Izsákot
ellenséges indulattal, és
megpróbálták kiszorítani,
leradírozni a gazdasági térképről
is meg a politikai térképről is.
Nos, ez az Izsák – az első, amire
érdemes fölfigyelnünk –, szó
nélkül elment. Ez megdöbbentő a
történetben. Amikor atyjának
kútjait betömték, hogy az
állatállomány éhen-szomjan
pusztuljon, újra kiásatja. Akkor
elveszik tőle ezeket, új kutakat
ásott. Az új kutakért is
elkezdenek vele pörlekedni, hogy
nem a tied, a miénk a víz. Megint
tovább vonul a völgyben, újabb
kutakat ás. Nagyon
megdöbbentő. Nem áll le
közelharcot vívni, sarat dobálni,
tovább megy. Szó nélkül megy
tovább és megássa az új kutakat.
Ezen érdemes elgondolkozni. És
majd az igemagyarázat végén
szeretnék az Újszövetségből
olvasni egy szakaszt, és annak a
fényében emlékezni majd vissza
Izsák, ezen cselekedetére. Megy,
az újabb kutakban van, ahol
forrásvizet találnak. Egy
földalatti ér, amit megtalálnak –
ez aztán az igazi kút! Aztán
megint újabb kutat ás, és így
arrébb vándorolva Izsák is
kimond egy megdöbbentő
mondatot. Érdemes
végiggondolni. Ez a kiszorításra,
gazdaságilag tönkretételre ítélt
Izsák, aki csöndben, félreálltan,
leporoltan, nem pöröl, nem
veszekszik, hanem csöndben
tovább megy, ezt mondja: „Most
már tágas helyet szerzett nekünk
az Úr”. Micsoda? Hát őt
kiszorították az atyai örökségből!
Az Ábrahám által ásott kutakat
betömték, aztán amikor
kitisztítatta, elvették tőle. Az
újabb kutakat, amiket már ők
ástak, ott is elkezdtek vele
perlekedni, hogy törvénytelenül
megszerezzék tőle. Tovább megy
perlekedés nélkül, és ezután
kijelenti: „Most már tágas helyet
szerzett nekünk az Úr,
szaporodhatunk”. Izsák egészen
másképp látja az eseményeket, a
történelmet, ezt kell
észrevennünk. Izsák nemcsak a
kutakat látja, valami többet is
ismer. Valami más és nagyobb
erőforrást is ismer. Másképp ez
nem lenne érthető, de hát a
történetünk folytatódik, és ezért
állíthatjuk is, hogy ez lehet a
magyarázata annak, hogy nem ezt
mondja: “A csuda vigye el, csak
ez a kis legelő maradt nekünk,
mert ez az Abímelek, meg mert
ezek milyen rámenősek, és
minket, hogy igyekeztek
tönkretenni”. Hanem Izsák azt
mondja: „az Úr!”. Az Úr adta ezt
nekünk.
A másik megdöbbentő mozzanat,
hogyha Izsák életét figyeljük, és
viselkedését tanulmányozzuk,
hogy ekkor, amikor kimondja,
hogy „most már tágas helyet
szerzett nekünk az Úr és
szaporodhatunk ezen a földön” –
ez egy hitvallás –, ekkor éjjel
megjelenik neki az Úr. Ekkor kap
kijelentést. Ekkor kap egy nagy
bátorítást: „ne félj, veled vagyok,
megáldalak, megsokasítalak”.
Vagyis megnyílik a mennyei kút.
A mennyei erőforrás
egyértelműen áradni kezd. Az az
erőforrás, amiről Abímelek nem
sokat tudott; vagy ha tudott is,
nem nagyon érdekelte. Őt csak a
földi kutak érdekelték. Izsák
viszont még üldöztetésében is ki
tudta mondani, hogy ahol most
lehetünk, ezt az Istentől kaptuk,
és elég tágas hely arra, hogy
éljünk. És az Úr ezen hitvallást
erősíti meg, amikor bátorítja,
hogy „ne félj, veled vagyok,
megáldalak, megsokasítalak”. És
mindezt szolgámért,
„Ábrahámért”.
És van még egy mozzanat,
amikor jött Abímelek az
elüldözött Izsákhoz, hogy
kössünk szövetséget: akkor
hogyan viselkedik Izsák?
Emlékezteti Abimeleket, „miért
jöttetek hozzám, hiszen ti
gyűlöltök engem és elűztetek
magatok közül”. De kész a
szövetségkötésre, még a
történelemhamisító Abímelek-
féle szöveg után is kész arra,
hogy a békekötést megtegyék. És
így is olvastuk, hogy Abímeleket
„békével elbocsátotta”. Hogy
Abímelek részéről ez egy
érdekszövetség, az nyilvánvaló,
mert fölismerte, „az Úr van
veled”. Ahogyan a fáraó
fölismerte Józsefen, hogy az Úr
áldotta meg azzal a
bölcsességgel, Abímelek is
valamit kezd sejteni. De csak
érdekszövetségig jut el, ezzel az
emberrel mégis jó lesz
szövetséget kötni, hátha valami
kis hasznunk lesz belőle. Ha ezt
az embert az Isten így megáldja,
akkor mégis csak jó lesz valami
békességesebb kapcsolatot
ápolni. És Izsák kész erre. És
nem azt mondja, hogy
megsértettél, elűztél, elvetted a
kutaimat! Nem. Hanem békével
elbocsátja Abímeleket. És amikor
elmennek Abímelekék, akkor
jönnek Izsák szolgái és jelentik,
vizet találtunk. Van erőforrás.
Földi erőforrás is van. Az Isten
kárpótolta azért, amit mások
törvénytelenül elvettek tőle.
Fogalmazzuk meg ezek után:
Kiváltságunk, hogy
megláthassák… – ezt a furcsa,
darabban maradt mondatot adtam
a mai igehirdetés címének.
Kiváltságunk, nekünk is, hogy
megláthassák, tudniillik az Urat a
körülöttünk élők. Ahogy
Abímelek kénytelen volt
fölismerni, bárhogy bevetett
minden törvényes és törvénytelen
eszközt Izsák megsemmisítésére,
kénytelen volt felismerni, ezzel
az Izsákkal az Isten lehet. Itt
valami nagyobb erő is van, vagy
valaki nagyobb is van. Nos, nem
olvasunk arról, hogy Izsák ment
és prédikált Abímeleknek. Nem
mintha ez rossz lenne. Nem
olvasunk arról, hogy nagy
missziót folytatott, ahogy mi a
missziót sokszor értjük. De mégis
ez az Abímelek, valamit kezd
felismerni. Vajon nem erre
hivattattunk? Nem az a
kiváltságunk, hogy megláthassák
az emberek az Isten hatalmát?
Vagyis, hogy először is
meglássák, hogy az élet több
mint a kutak, mint az olajkutakért
való harc. Az élet és a történelem
több mint csupán az ezekért
folytatott galád harcok története.
Kiváltságunk, hogy megláthassák
a körülöttünk élők, van szabadító
Isten, van áldást adó Isten, és az
Istennek van terve az emberrel.
Mi ugyan leülünk és tervezünk,
és kell terveznünk. Aki tornyot
épít, üljön le és vessen számot!
De ne feledkezzünk el, hogy
nemcsak földi erőforrások
léteznek, hanem létezik sokkal
nagyobb erő is. A kiváltságunk
tehát, hogy ezt a többet
valamiféleképpen észrevehessék,
megláthassák körülöttünk. És
Izsák ezért nem rója fel a
gonoszt. Megkérdezi ugyan
Abímelektől, hogy nem teljesen
értem a dolgot, az előbb még
ősellenségem voltál, az előbb
még üldöztél, még elzavartál,
még kisemmiztél, most meg jössz
szövetséget kötni? – de nem rója
fel a gonoszt. Békével elbocsátja
még azok után is, hogy
Abímeleknek volt képe azt
mondani, hogy kössünk
szövetséget, hogy nem teszel
rosszat velünk; te nem teszel
rosszat velünk! – ahogy mi nem
tettünk veled rosszat. Írjuk ezt
alá. Írd alá, hogy nem tettünk
veled rosszat. Még ezek után is
Izsák kész arra, hogy jó,
menjetek békével. Elengedi őket.
Vagyis nem rója fel a gonoszt.
Csakhogy mi ezt a kifejezést,
hogy nem rója fel a gonoszt, ezt
az 1Korinthus 13-ból ismerjük:
„a szeretet nem rója fel a
gonoszt”. És Izsák pedig a
szeretethimnusz kijelentése előtt
több mint ezer esztendővel élt, és
adott példát arra, hogy mit jelent
az, hogy nem rovom fel a
másiknak a gonoszt. Amennyire
lehet, kész vagyok békességben
lenni. Példát ad arra, hogy
szeresd ellenségedet. Az
Ószövetségben olvasunk erre
példát, hogy szeresd ellenségedet.
Vagyis kiváltságunk, hogy
megláthassák, amit kezdett
Abímelek is megsejteni, ezért
kezdett félni is, és ezért jött, hogy
mégis kössünk szövetséget az
általunk elüldözött Izsákkal, ki
tudja, hátha az ő Istene nagyobb
Isten. Nos, kiváltságunk, hogy
megláthassák azt a Valakit, akié
az erő és a hatalom. Legalábbis
szavainkkal ezt szoktuk mondani.
De ez azt is jelenti, hogy lehet
úgy gondolkozni, lehet úgy
szemlélni az életet és a
történelmet, ahogyan a hívő
ember szemléli; ahogyan Izsák ki
tudta mondani, hogy „most már
tágas helyet szerzett nekünk az
Úr”. Pont az üldöztetés végén
mondja ezt ki, amikor kiszorítani
akarták; akkor mondja, hogy
tágas helyet adott az Úr. Lehet,
hogy emberek bezárni akarnak
kutakat és lehetőségeket, az Isten
meg kinyitni akar kutakat,
erőforrásokat előttünk. Nos, a
hívő ember távlatosan tud
gondolkozni. És a távlatosan
gondolkozó ember türelmes
ember. Aki csak a pillanatnyi
kutakat látja és azokat akarja
megszerezni, az türelmetlen lesz,
és türelmetlenül, szabálytalanul
fog cselekedni. A hívő ember
távlatosan gondolkozó ember,
ezért türelmesebb tud lenni, ezért
tud nagyvonalú lenni, és azt
mondani: „Jól van Abímelek,
menj békével”. Eljátszottad a
magad kis játékát, nem haragszok
rád. Kész vagyok békeszerződést
kötni, bár te hadakoztál ellenem.
Kiváltságunk, hogy megláthassák
a körülöttünk élők a mennyei
erőforrást, és az
érdekszövetségtől eljussanak a
szabadító Istenig. Merthogy
Abímelek itt csak
érdekszövetséget köt, ez is egy
üzleti, politikai húzás: “mégis
csak jó lesz kibékülni az Isten
emberével, mert úgy látszik,
ezzel az Izsákkal az Isten van. Mi
akárhogy próbálunk
keresztbetenni, mégis kapja az
áldást. És ez nyílván nem Izsák
bölcsességéből fakad csupán.”
Tehát egy érdekszövetség. Az
egyháznak is oda kell figyelnie,
és a hívő embernek is oda kell
figyelnie, hogy a történelem, az
élet folyamán nem egyszer
fölkínálnak érdekszövetségeket.
Olyanok, akik korábban
megsemmisíteni akartak. Vajon
mi hogy viselkedünk? Izsák
viselkedése segítség volt arra
nézve Abímeleknek, hogy ne
csupán azt vedd észre, hogy van
egy nagyobb Valaki, és onnan is
lehet valami erőt szerezni, és
hátha valahogy be lehetne a
magunk zsákjába, pénztárcájába
vezetni ezt az erőt; hanem vedd
észre, hogy itt többről van szó,
vagyis hogy megváltás által
megújulhat a világ. Itt többről
van szó. Vagyis nem egyszerűen
csak arról van szó, hogy kinek
nagyobb az érdekérvényesítő
képessége: a 100.000.- Ft-ot
kereső alkalmazottnak vagy a
milliárdokat zsebében tudó
embernek. Nyílván ismerjük az
egyik választ. De ugye mi
ismerjük a másikat is? Nem
csupán az egyik forrást, hanem a
másikat is. És ha a másikat
ismerjük, tudunk másképp
viselkedni, nem ugyanúgy
reagálni dolgokra. És akkor talán
ismerős lesz nekünk valami, most
egy életpéldából, az Izsák
példájából, Jézus tanítása előtt
1200 évvel. Mert majd egy
évezreddel később, valaki
ilyeneket mondott:
„Én pedig azt mondom nektek,
hogy ne szálljatok szembe a
gonosszal, hanem annak, aki
arcul üt jobb felől, tartsd oda
másik arcodat is. Ha valaki
pereskedni akar veled, és el
akarja venni az alsó ruhádat,
engedd át neki a felsőt is. Ha
pedig valaki egy mérföldnyi útra
kényszerít, menj el vele kettőre.
Aki kér tőled, annak adj, és aki
kölcsön akar kérni tőled, attól ne
fordulj el.
Hallottátok, hogy megmondatott:
Szeresd felebarátodat, és gyűlöld
ellenségedet. Én pedig azt
mondom nektek: Szeressétek
ellenségeiteket, és imádkozzatok
azokért, akik üldöznek titeket,
hogy legyetek mennyei
Atyátoknak fiai, aki felhozza
napját gonoszokra és jókra, és
esőt ad igazaknak és
hamisaknak. Mert ha azokat
szeretitek, akik titeket szeretnek,
mi a jutalmatok? Nem ugyanezt
teszik-e a vámszedők is? És ha
csak atyátok fiait köszöntitek,
mennyivel tesztek többet
másoknál? Nem ugyanezt teszik-e
a pogányok is? Ti azért legyetek
tökéletesek, mint ahogy mennyei
Atyátok tökéletes.” [Máté 5:39-48.]
Gondolatunk és
beszédünk,
 Sőt a mi egész életünk
Úgy folyjon s úgy
tündököljék,
Hogy mindenek
megismerjék,
Hogy te vagy, szent
Isten, Atyánk,
Fiaidnak te vagy
példánk.
JÖJJÖN EL A TE
ORSZÁGOD,
Töltse bé uralkodásod,
Ó, mi királyunk, e
földet;
Szaporítsad seregedet,
Drága Igédnek kész
szállást,
Adj mindenütt szabad
folyást.
483.
dicsér
et 5.
és 6.
vers
Imádkozzunk
Bocsásd meg Istenünk, hogy bár
magunkat keresztyénnek valljuk,
mégis az érdekek, dollárok,
érvényesülési törtetések, önző
indulatok közepette gyakran
elfeledkezünk krisztusi
küldetésünkről. Bocsásd meg,
amikor inkább mi hasonulunk a
világhoz, és a világ kevésbé
térhet Hozzád példaadásunk által.
Segíts Urunk felülemelkednünk
kicsinyes önzésünkön. Segíts
megbocsátva elfelejteni kapott
sérelmeinket. Segíts jobban hinni,
hogy Igéd nem tér vissza üresen.
Urunk segíts, hogy odaszánjuk
magunkat teljes szívvel akaratod
cselekvésére, hogy a krisztusi
indulatot láthassa életünkben a
világ, és keressék ennek a
krisztusi indulatnak erőforrását.
Könyörgünk így egyéni és
gyülekezeti életünk újulásáért,
megszentelődéséért, hogy építő
és vonzó példát adhassunk, mely
példa Reád mutat. Könyörgünk
így nemzetünk lelki tisztulásáért
is. És kérünk azokért, akiket a
betegség, az erőtlenség, a gyász
terhel. Azokért, akik nehéz
próbákban vannak. Urunk segítsd
őket is, hogy a próbákat átélve,
elszenvedve újra és újra tudjanak
Reád nézni és Tőled erőt,
reménységet, vigasztalást és
áldást nyerni. Könyörgünk a
rohanó világban az élet értelmét
eltévesztettekért. Segíts Urunk,
hogy mi is merjünk meríteni a
mennyei erőből, a Te
kegyelmedből, és az erő új
reménységet adjon mindazoknak,
akik eltévesztették az élet
értelmét, mindazoknak, akik csak
a világhoz tudnak, próbálnak
igazodni. Ragyogjon át
szavunkon és életünkön a Te
kegyelmed és áldásod. Ámen.
„Ti azonban választott
nemzetség, királyi papság, szent
nemzet vagytok, Isten tulajdonba
vett népe, hogy annak nagy tetteit
hirdessétek, aki a sötétségből az
ő csodálatos világosságára hívott
el titeket.” Ámen.
 
| Vissza az igehirdetésekhez |
Vissza a főoldalra |