Székesfehérvár A feltámadás hármas haszna Kolossé 3,5-11

Kedves Testvéreim!

Akik még a Heidelbergi Káté alapján konfirmáltak, azok számára ismerős

lehet a cím, amit adtam a mai Igehirdetésnek. Akik számára nem ismerős,
felolvasom a Heidelbergi Káté 45. kérdés-feleletét.

„Mit használ nekünk Krisztus feltámadása?

Először: feltámadásával legyőzte a halált, hogy minket részesíthessen
abban az igazságban (megigazulásban), amelyet nekünk halálával szerzett;
másodszor: az Ő ereje most minket is új életre támaszt fel; harmadszor:
Krisztus feltámadása a mi dicsőséges feltámadásunknak bizonyos záloga
számunkra.”

Egyáltalán nem gond, ha ezt nem ismerted. Igazából ez a kérdés-felelet

csupán olyat mondd el, ami igazából a józanész által leírható. Krisztus
megigazít, új életre támaszt fel és biztosíték arra, hogy magunk is részeseivé
lehetünk a megigazulásnak és ennek az új életnek. Azért remélem, érezzük azt,
hogy ebben a kérdésben kicsit jobban el kell merülnünk, mert ez így még elég
felszínes. Természetesen mind igaz, amit leír a Heidelbergi Káté, de ez csupán
felszínkapargatás. A valóságot, a tényleges kézzelfogható bizonyítékokat az
egész Kolossé levél tárja elénk. Természetesen nem csak a Kolossé levél, de
most ez van előttünk. De vegyünk sorra azt a három dolgot, amiről a
Heidelbergi Káté is ír nekünk, a megigazulást, új élet és az ebben való
részesedést.
Először tehát itt van előttünk a megigazulás. Biztos vagyok benne, hogy
ha közületek bárkit megkérdeznék, akkor tudna egy pár szavas monológot
tartani a megigazulásról, mert már annyira ismerjük ezt a fogalmat. Passzív
fogalom, amit nem te hajtasz végre, hanem veled történik meg a megigazulás,
ami egy 180 fokos fordulatot mutat az életedben. A Filippi levél óta pedig
Székesfehérvár A feltámadás hármas haszna Kolossé 3,5-11

tudjuk, hogy azt, ami nyereség számunkra, kárnak ítélem Krisztusért. Sőt most
is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan
nagyságáért. Őérte kárba veszni hagytam és szemétnek ítélek mindent, hogy
Krisztust megnyerjem. De mi az, amit kárba veszni hagyhatok? Mindazt, amit
leír a Kolosséiakhoz írt levél. Paráznaságot, tisztátalanságot, szenvedélyt,
gonosz kívánságot és kapzsiságot, ami bálványimádás. Némi korrekcióra van
szükség, no nem az Igében, hanem a fejünkben. Ugyanis ezeket a kifejezéseket
mélyrehatóbban szükséges értelmezni. Ugyanakkor megvan a maga szó szerinti
értelmezése is ezeknek a kifejezéseknek.
Ha egy pillanatra eltöprengünk Izrael népének történetén és azon, hogy
Isten a kiválasztott népet mi módon szerette, akkor már sokkal tágabban
érthetjük a paráznaság fogalmát. A tízparancsolatból második parancsolat
magyarázata juthat eszünkbe, mikor Isten azt magyarázza el népének, hogy ő
féltőn szerető Isten. De hogy ennél talán kevésbé ismertet említsek számotokra:
igyekezz ennek a féltőn szerető, népébe szerelmes Isten szemszögéből
végigolvasni az Énekek énekét. Vagy csak gondoljunk bele, hogy Krisztus a
vőlegény, az egyház pedig a menyasszonya. Egyáltalán nem túlzás az a
szerelmes kép, amivel magyarázni lehet a paráznaságot. Isten népe, mikor
elfordul Tőle, magától Istentől, akkor szívében paráznaságot követ el. De ha
csak a mindennapjainkra gondolunk, akkor minden olyan alkalommal
paráznaságot követünk el, mikor valami fontosabb számunkra, mint Isten. Mikor
azt a minősített időt, amit Neki szentelhetnél, valami mással töltöd.
Természetesen megértem a családosokat, megértek mindenkit, és minden
kifogást, még talán az ifisekét is olykor-olykor. De az Istennek szentelt időt, az
Istennek szenteltséget, hogy Én az Ő teremtménye vagyok, és ettől
elválasztottan élek, ezzel a paráznaság bűnét szaporítom. Nem beszélve arról az
erkölcsös életről, amit ha csak szinte felcsapom a Bibliámat, megtalálom.
Krisztus megszabadít ettől a paráznaságtól, megszabadít a szenvedélytől,
megszabadít attól a sodródástól, ami a negatív érzelmeimet követné. Nem
Székesfehérvár A feltámadás hármas haszna Kolossé 3,5-11

vagyok elég jó… nem vagyok méltó arra… nem vagyok elég tiszta… és még
tudnám sorolni azokat az okokat, amiket szoktunk mondani, mikor a saját
negatív érzelmeinkre hagyatkozunk. De igen. Elég jó vagy, elég méltó vagy rá
és elég tiszta vagy. Persze nem magadért, félre ne érts, nem magadért leszel
tiszta, hanem mert ez az egyik haszna a feltámadásnak. Ez az egyik lehetőség
arra, hogy Istent ne csupán Atyánknak nevezhessük, hanem karjaiba ölelő,
szeretett apucinak. Tudom, hogy ez most talán romantikusan és nyálasan
hangzik, de a valóság ez, hogy arra az apai ölelő karokra mindvégig szükségünk
van, amit Krisztusért kaphatunk. Egy-egy csalódás, elkeseredés, megkeseredés
után mehetsz az Ő apai karjába, mert elég jó vagy neki, elég méltó vagy ehhez,
eléggé igaz…. Krisztusért.
Krisztus feltámadásának második haszna az új élet. Ezékiel könyvének
(Innen is boldog névnapot minden Ezékielnek és Zsoltnak.) 36. fejezete
különösen közel áll a szívemhez. Legszívesebben az egész fejezetet felolvasnám
előttetek, de most időhiány miatt erre nincs lehetőség, de mindenkinek
szeretettel ajánlom, hogy olvassa el otthon Ezékiel könyvének 36. fejezetét.
Most azonban csak néhány verset hadd mondjak ebből: „Tiszta vizet hintek
rátok, hogy megtisztuljatok. Minden tisztátalanságotoktól és minden
bálványotoktól megtisztítalak benneteket. Új szívet adok nektek, és új lelket
adok belétek: eltávolítom testetekből a kőszívet, és hússzívet adok nektek. Az
én lelkemet adom belétek, és gondoskodom róla, hogy rendelkezéseim szerint
éljetek, törvényeimet megtartsátok és teljesítsétek.” /Ezékiel 36, 25-27/ Azt
pedig tudjuk, hogy ezt a szívet minden féltve őrzött dolognál jobban meg kell
őrizni, mert onnan indul ki az élet. Ezt az új embert kell felöltenünk magunkra,
aki Teremtőjének képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban megismerje
őt. Pál apostol is arra buzdítja szüntelenül a Kolosséban élőket, hogy azt, amit
kárnak és szemétnek ítélnek, el kell hagyni, de cserébe Isten nem fog téged
üresen hagyni, mert megtölt az ő Szentlelkével. Megtölt az Ő áldásaival, olyan
dolgokkal, amikért hálát adhatsz. Arra az élő reménységre szül minket újjá
Székesfehérvár A feltámadás hármas haszna Kolossé 3,5-11

Krisztus, hogy nem kell abban az életben élned, ami halálra van ítélve, ami
pusztulásba, romlásba dönt. Szokták mondani, hogy örök, mint a nyomorúság,
hát itt az ellenszere az örök nyomorúságnak. Krisztus feltámaszt téged. Új életet
ad, olyat, amit nem vehet el tőled senki és semmi. Olyan örömmel, békességgel,
szeretettel és egymás felé való jósággal fog téged elárasztani, amit mindenki
látni fog rajtad. Isten örökké tartó szeretetével szeret téged, ezzel vonz magához,
ezzel édesget magához, ezzel fed be téged. Ebben pedig egyre jobban és jobban
megismered az Atya szívét, és egyre jobban és jobban fogsz ragaszkodni Hozzá,
egyre jobban és jobban fogod te is szeretni Őt. Ebben az újra meg-megújuló
kapcsolatban pedig már nem számít sem etnikum, sem hovatartozás, sem
politikai világnézet, sem anyagiak, semmi, ami ehhez a földi élethez köt, mert új
életet kapsz. Örök el nem múló életet, és ebben részesedhetsz te is.
A harmadik rész pedig a részesedésről szól. Nem túlzó azt a megállapítást
és gondolatbeli ugrást tenni, hogy valamiben részesedem valami által.
Természetesen mindnyájan értjük, hogy részesedek Isten szentségében,
szeretetében és az örök életben a Krisztusba vetett hit által. De mit is mond erről
nekünk a Korinthusi levél? „Ha pedig Krisztusról azt hirdetjük, hogy feltámadt
a halottak közül, hogyan mondhatják közületek némelyek, hogy nem
támadnak fel a halottak? Hiszen ha nem támadnak fel a halottak, akkor
Krisztus sem támadt fel. Ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a
mi igehirdetésünk, de hiábavaló a ti hitetek is. Sőt Isten hamis tanúinak is
bizonyulunk, mert akkor Istennel szemben arról tanúskodtunk, hogy
feltámasztotta Krisztust, akit azonban nem támasztott fel, ha csakugyan nem
támadnak fel a halottak. Mert ha a halottak nem támadnak fel, Krisztus sem
támadt fel. Ha pedig Krisztus nem támadt fel, semmit sem ér a ti hitetek, még
bűneitekben vagytok. Sőt akkor azok is elvesztek, akik Krisztusban hunytak el.
Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, minden embernél
nyomorultabbak vagyunk.” /1Kor 15,12-20/ Meddig kell még bizonygatni,
hogy részesedhetsz hit által Isten kegyelmében? Talán ez is elméletinek
Székesfehérvár A feltámadás hármas haszna Kolossé 3,5-11

hangozhat innen fentről, mégis azt kell mondjam, hogy Krisztus ajándékában
való részesedés legelőször ott kezdődik, hogy elkezdesz foglalkozni magaddal.
Mikor pedig eljutsz arra a pontra, hogy nem tudsz másképp változtatni az
életeden, akkor rá fogsz jönni arra, hogy nem tudsz másképp változni, hanem
csak hit által. Mi állhat ennek az útjában? A makacsság, büszkeség, hogy majd
te megoldod az életed legnehezebb problémáit. Ezek mind-mind olyan falak,
amiket nagyon szeretünk magunk köré felhúzni. Szeretjük, ha mi magunk oldjuk
meg a nehézséget és verhetjük a mellünket, hogy ezt is sikerült megoldanom.
Azonban mi kell neked ahhoz, hogy eljuss ahhoz a holtponthoz, ahhoz az
origóhoz, hogy a büszkeséged és makacsságod falát kell ledöntened? Részesedni
Isten ajándékaiból igazán csak úgy fogsz tudni, ha megüresíted magad, ha
engeded, hogy Jézus töltsön be téged. Ez hosszas folyamat, talán mondhatjuk azt
is, hogy egy életen át tartó folyamat ennek a megtanulása. Istenről, az ő
csodálatos kegyelméről tanulni, és abban részesedni folyamatosan, ez igazán a
feltámadásba vetett hit harmadik haszna. Ha a Kolosséiakhoz írt levelet
egészében nézzük, akkor láthatjuk, hogy az élet minden területét át fogja hatni
az a részesedés, amely által új életet kaphatunk, egyedül Krisztusért.
Ámen