NNCL1681-59Dv1.

STAR
WARS

X-SZÁRNYÚAK
LIDÉRC OSZTAG
AARON ALLSTON
 A fordítás a STAR WARS - X-Wing
Wraith Squadron
című könyve alapján készült

Aaron Allston:
X-Wing - Wraith Squadron
Bantam Spectra Book, 1998

© 1998 by Lucasfilm Ltd.

All rights reserved!
Used under authorization.
Cover art copyright © 1998 by Lucasfilm Ltd.

Fordította:
Békési József
Hungarian translation
copyright © 2000, by LAP-ICS Ltd.
Budapest

Kiadja:
LAP-ICS Kft. AQUILA KÖNYVKIADÓJA

ISBN: 963 679 098 1

Felelős kiadó:
Rácsay László ügyvezető
 KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS

Ezúton szeretnék köszönetet mondani

Tom Dupreenek, Pat LoBruttónak és Michael A. Stackpole-nak a lehetőségért;

Steven S. Longnak, Bob Quinlannek és Luray Richmondnak, „Sasszemeimnek", akik megóvtak

legszörnyűbb hibáimtól;

Michael A. Stackpole-nak, Kathy Tyersnek, Dave Wolvertonnak és Timothy Zahnnak, kiknek írásai
tényekkel és inspirációval láttak el;

Shane Johnsonnak, Paul Murphynek, Peter Schweighofernek, Bill Slavicseknek, Bill Smithnek, Curtis
Smithnek és Dan Wallacenek felbecsülhetetlen értékű írásaikért;

Sue Rostoninak és Lucy Wilsonnak, amiért örömtelivé tették a könyv elfogadásának procedúráját;

Quel Richmondnak, amiért ösztönzően nagy, jóképű és gyáva volt; illetve

Denis Loubetnek, Mark és Luray Richmondnak, szobatársaimnak, amiért nem dobtak ki a hidegbe, mikor
az írásmánia és a szorongató határidők miatt minden okuk meglehetett volna rá.
SZEMÉLYEK

A LIDÉRCEK

WEDGE ANTILLES PARANCSNOK (koréliai ember, férfi)

WES JANSON HADNAGY (taanabi ember, férfi)
MYN DONOS HADNAGY (koréliai ember, férfi)
JESMIN ACKBAR (mon kalamári, nő)
HOHASS „GEBE" EKWESH (thakwaai, férfi)
GARIK LORAN, AZ „ARC" (pantolomini ember, férfi)
TON PHANAN (rudrigi ember, férfi)
FALYNN SANDSKIMMER (tatuini ember, nő)
VOORT „RÖFI" saBinring (gamorrai, férfi)
TYRIA SARKIN (toprawai ember, nő)
KELL TAINER (Sluis Van-i ember, férfi)
EURRSK „DARÁLÓ" Thri'ag (bothai, férfi)

A ZSIVÁNYKOMMANDÓ KISEGÍTŐSZEMÉLYZETE
CUBBER DAINE (koréliai ember, férfi, az osztag szerelője)
KÖPCÖS (Tyria R5-ös egysége)
BIGYÓ (Phanan R2-es egysége)
KIBIC (Wedge R5-ös egysége)
KUKSI (Donos R2-es egysége)
NYIKORGÓ (3PO egység, az osztag szállásmestere)
TIZENHÁROM (Kell R2-es egysége)
DUMÁS (Az Arc R2-es egysége)

Az Új Köztársaság KATONÁI
EDOR CRESPIN TÁBORNOK (corulagi ember, férfi)
CHODAY HRAKNESS KAPITÁNY (agamari ember férfi)
ATRIL TABANNE HADNAGY (coruscanti ember, nő)
DORSET KONNAIR (coruscanti ember, nő)
TETENGO NOOR (churbai ember, férfi)

ZSINJ ERŐI
ZSINJ HADÚR (fondori ember, férfi)
APWAR TRIGIT ADMIRÁLIS (coruscanti ember, férfi)
ZUREL DARLIJJAN KAPITÁNY (coruscanti ember, férfi)
GARA PETOTHEL HADNAGY (coruscanti ember, nő)
Egy
Tizenkét X-szárnyú vadászgép dübörgött lefelé a légkörben. Alattuk a Coruscant, a Birodalom egykori
uralkodóbolygója egybefüggő, töretlen, saroktól sarokig húzódó, fehér és sárga villámoktól átlyuggatott
szürke felhőtakaró alatt rejtőző városkomplexuma terült el.
Az osztag parancsnoka fekete, az orrán azonban vidám, zöldarany kockás díszítést viselő vadászgépét
irányítva megcsóválta a fejét az elé táruló komor tájkép láttán. Az itt töltött idő ellenére - annak ellenére,
hogy központi szerepet játszott a bolygó Új Köztársaság általi meghódításában - nem tudta megszokni a
Coruscant gőgjét. Ez a világ csak két dolgot tehetett: uralkodott vagy elpusztult, hiszen nem termelt mást,
csak katonákat, tiszteket és hivatalnokokat, és a galaxis minden részéből importált hatalmas mennyiségű
élelem nélkül nem tudta volna eltartani népességét.
A parancsnok vizuálisan felmérte közvetlen környezetüket.
- Zsivány Három, zárkózz fel! Műsort adunk, ha elfelejtetted volna.
Egy zöld X-szárnyú közelebb húzódott az alakzathoz.
- Igenis, uram. - Bár a hangot eltorzította a kommunikációs rendszer, inkább felháborodottnak tűnt, mint
katonásnak.
- „Igenis Wedge”, amíg hivatalosan vissza nem álltunk a szolgálatba - mosolyodott el a parancsnok. -
Esetleg „Igen, nagyságod". Vagy „Igen, ó, Korélia büszkesége". Vagy…
A kórusban felhangzó morgások és nyögések elhallgattatták.
- Ne nyavalyogjatok! - vágta el a méltatlankodást Nawara Ven, az osztag twi'lek gazdasági tisztje. -
Megérdemli, hogy egy kicsit elmeneküljön a valóság elől.
- Az érzékelők egy vadászosztagot jeleznek felénk emelkedni! - csattant fel élesen, katonásan Tycho
Celchu, Wedge helyettesének hangja. - A sebességük alapján X-szárnyúak, vagy jobbak; a profilok X-
szárnyúakra utalnak.
- Alakzatot tartani! - utasította embereit Wedge, majd átkapcsolt az osztag hullámhosszáról az Új
Köztársaság katonai frekvenciájára. - Zsiványkommandó a közeledő X-szárnyú-alakzatnak. Kérem,
azonosítsák magukat!
- Téves a megszólítás, uram! - válaszolta egy élénk, ismerős és hallhatólag remekül szórakozó hang. - Mi
vagyunk a Zsiványkommandó. Önök csak egy csapat zsivány. De a következő néhány percben, a zűrzavar
elkerülése végett hajlandóak vagyunk a Vörös Osztag nevet használni. Mi vagyunk az önök kísérete.
- Hobbie? Ön az, Klivan hadnagy?
- Klivan kapitány.. szintén csak a következő néhány percre.
A másik X-szárnyú-egység lassan elérte Wedge osztagának magasságát, és szabad szemmel is kivehetővé
vált. Wedge döbbenten látta, hogy a tucatnyi vadászgépet a Zsiványkommandó hagyományos vörös sávjai
és a tizenkét ágú jelvény díszíti.
- Hobbie, magyarázatot kérek!
- Erre most nincs idő, uram. Módosítaniuk kell a pályájukat. A Főparancsnokság úgy döntött, hogy az
egész eseményt közvetíti a HoloNeten...
- Ó, ne!
- ...tehát forduljanak kilencvenháromra, vegyék fel a mi ereszkedési tempónkat, és egy darabban
odavezetjük magukat! Utána szabad a pálya.
Az úti célra pillanatokon belül fény derült: a Birodalmi tét egy a bolygó felszínén lévő vasbeton kör, mely
olyan hatalmas volt, hogy a környező felhőkarcolók ellenére a magasból is látni lehetett, és nemcsak
pontosan felülről. A teret zsúfolásig megtöltötték a nézők; Wedge még a jelenlegi magasságából is ki tudta
venni a zászlókat és a levegőben kavargó apró valamiket, amik leginkább a szecskára emlékeztették, bár
valójában csak valamiféle ünnepi konfettidarabok lehettek.
A tér nyugati szélén egy emelvény állt, déli és északi oldalán egy-egy leválasztott, üres térséggel - nyilván
a két szakasz számára kijelölt leszállóhelyekkel.
Miközben a tér felé ereszkedtek, Wedge visszakapcsolt az osztag hullámhosszára.
- Zsiványok, egyszer körbe, bal felé, aztán vissza, ötszázon! Műsort akartak; legyen akkor műsor!
- Vörösök, ugyanez, de jobb felé, és visszatérés hatszáz méter magasan! - csendült fel azonnal Hobbie
válasza ugyanazon a csatornán. - Este a rendezetlenebb csapat fizeti a piát.
A két osztag elvált, és megkezdte körét a tér széle mentén. Az X-szárnyúak szárnyvégei néha csak
méterekkel suhantak el a felhőkarcolók ablakaiba gyűlt nézők arca előtt. A tér másik oldalán a két szakasz
elsuhant egymás alatt, a kört befejezve találkozott az elválás pontjában, majd spirális pályán ereszkedni
kezdett a két leszállózóna felé.
A Zsiványkommandó az északi, a Vörös Osztag a déli térséget célozta meg.
- Leszállókarmantyúk és antigravitációs hajtóművek - mondta Wedge háromszáz méteres magasságban, és
mindkét szakasz belekezdett az antigravitációs hajtóművek által lehetővé tett biztonságos, függőleges,
leereszkedésbe.
- Jól néz ki a Vörös Osztag, Hobbie! - mosolyodott el Wedge. - Kár, hogy nem volt időd műrepülést is
tanítani nekik.
- Micsoda?
- Zsiványkommandó, a Három Gyémánt alakzatot felvenni!
A Zsiványok pillanatnyi habozás után - elég sok idő telt el azóta, hogy a gyakorlótéri alakzatokkal
foglalkoztak - három csoportra szakadtak, és minden csoport felvette a maga gyémánt alakú formációját -
egy X-szárnyú elöl, egy hátul, a másik kettő pedig egymás mellett, középen. Wedge csoportja haladt elöl,
a többiek kétoldalt, kissé lemaradva követték, kelet felé mutató, gyémántokból álló háromszöget alkotva.
Wedge még az antigravitációs hajtóművek dübörgése közepette is hallotta a tömeg lelkes éljenzését.
Hobbie sem késlekedett a válasszal.
- Vörös Osztag, ugyanez a manőver de száznyolcvan fokkal elforgatva! - Úgy tűnt, szórakoztatják az
események. Az osztaga pillanatok alatt felvette a Három Gyémánt alakzatot, de az ő háromszögük nyugat
felé mutatott.
Újabb éljenzés - a tömeg teljesen fellelkesült a légiparádé láttán.
- Ez egy kicsit lassan ment, Hobbie.
- Nem sok időt töltöttünk még együtt, Wedge, de azért ismerünk néhány trükköt. Egyébként te kezdted az
egészet. Vörös Hármas Csoport, blokkoljátok Zsivány Egyes Csoportot!
A Hobbie jobb oldalán repülő csoport kivált a Vörös Osztag alakzatából, belső rendjét megtartva leírt egy
szűk fordulót, és tíz méterrel Wedge csoportja alatt elfoglalta a helyét, az előbbiek által kiszemelt
leszállópálya fölé ereszkedve.
- Nem rossz, Hobbie. Zsivány Kettes Csoport, blokkoljátok Vörös Egyes Csoportot!
Corran Horn zöld, fekete és fehér peremű X szárnyújával hasonló manőverre vezette csoportját, és
besiklott Hobbie Klivan alakzata alá.
- Te mynock! Vörös Kettes Csoport, blokkoljátok Zsivány Hármas Csoportot!
- Zsivány Egyes Csoport, vegyétek át Vörös Kettes helyét!
A két osztag csoportjai ereszkedés közben az emelvény fölött cikázva bámulatos műrepülőműsort
mutattak be, míg végül mindössze tízméteres magasságban a Zsiványkommandó a déli, a Vörös Osztag
pedig az északi térség felett gyűlt újra össze. A két tucat vadászgép alig néhány másodperces eltéréssel ért
földet.
A fülkékből kimászó pilóták örvénylő ünneplés közepette találták magukat: új köztársaságbeli diplomaták
és régi barátok vonszolták őket az emelvény felé, a tért körülvevő felhőkarcolókból konfettifelhők
ereszkedtek alá, a többezernyi néző fülsiketítő ujjongással adott hangot elismerésének. Wedge-nek sikerült
kezet ráznia Hobbie-val és a Vörös Osztag parancsnokhelyettesével, Wes Jansonnal, aztán beállt a többi
pilóta mellé a sorba; a tömeg üvöltésétől egyetlen szót sem lehetett váltani.
Az emelvény elején, a szószéken az új Köztársaság Ideiglenes Tanácsának legkedveltebb szónoka, Leia
Organa, az Alderaan hercegnője állt. A jelenlévő képviselőkkel ellentétben egyszerű öltözéket, a derékban
övvel megkötött, fehér szenátusi ruhát viselte. Elkapta Wedge pillantását, rámosolygott, és a fejét alig
láthatóan megcsóválva jelezte, hogy ő sem rajong jobban az ilyen tömegrendezvényekért, mint a pilóta.
Aztán visszafordult az egybegyűltek felé.
Néhány intéssel sikerült olyan szintre csökkenteni a hangzavart, hogy elektronikusan felerősített hangja
mindenkihez eljusson.
- Polgártársak, bemutatom a Zsiványkommandót! - Az újonnan felharsanó éljenzés lecsillapodása után így
folytatta: - Mielőtt átadnám Antilles parancsnoknak a szót, azt hiszem, fel kell hívnom a figyelmüket az
osztag legutóbbi diadalának néhány jelentős következményére. A hősiességüknek köszönhetően ismét
elegendő mennyiségű bakta áll rendelkezésünkre... ami elengedhetetlen ahhoz, hogy a Krytos-járvány
még létező, utolsó gócait is felszámoljuk. A hősiességüknek köszönhetően...
Wedge hagyta, hogy elkalandozzanak a gondolatai. Mindez számára már nem jelentett újdonságot.
Néhány héttel korábban olyan küldetésre vezette a Zsiványkommandót - az igazi Zsiványkommandót, a
most civil öltözéket viselő férfiakat és nőket -, amit az Új Köztársaság katonai vezetése nem
támogathatott. Rangjukról lemondva, a Zsiványkommandó tagjai és egy maroknyi hivatásos lázadó
polgári akciót indított a Thyferra bolygó új kormánya ellen - annak a bolygónak a kormánya ellen, ahol a
baktának, a csodálatos gyógyszernek a döntő többségét előállították. Az új kormányt a Birodalom hajdani
kémfőnöke, Ysanne Isard vezette, és akár az újraegyesített Birodalom magját is jelenthette volna.
Ysanne Isard azonban meghalt, a Zsiványkommandó leszerelőleveleit pedig nyilván ügyesen
elsüllyesztették - azaz egy pillanatra sem váltak civillé -, ami azt jelentette, hogy a küldetés sikere után az
új Köztársaság mintegy visszamenőleg hivatalosan is jóváhagyta a Thyferrán történteket.
Mindez azonban nem adott magyarázatot az egység hagyományos színeiben pompázó új
Zsiványkommandó jelenlétére. Wedge helyet cserélt helyettesével, Tychóval, hogy Hobbie Klivan mellé
kerüljön.
- Mesélj csak nekem erről a pót-Zsiványkommandóról!
Az állandóan gyászos arcot vágó pilóta megrázta a fejét.
- Nem „pót". Inkább „kisegítő". A Szövetségnek szüksége volt egy látható Zsiványkommandóra a morál
fenntartása végett, míg ti kalózosdit játszottatok. Úgyhogy visszarendeltek engem meg West a
kiképzőosztagtól, hogy szedjünk össze egy ideiglenes Zsiványkommandót.
- Ideiglenest?
Hobbie bólintott.
- Visszahívtunk néhány Zsivány veteránt... Riemannt, Scotiant, Carithleet és másokat... és elkértünk pár
fiatal pilótát a Vaskéz és a Kalóz osztagoktól. Most, hogy visszatértetek, mindenki visszakerül a régi
egységéhez. Kivéve...
- Kivéve?
- Kivéve engem és West. Mi végleg maradunk. Már ha beleegyezel. Nem hivatalosan ezt a jutalmat ígérte
a Főparancsnokság.
- Hát meggondolom a dolgot. - Hobbie döbbent tekintete láttán Wedge elmosolyodott. - Csak ugratlak.
Örömmel látlak. Működik a Vaskéz Osztag? Azt hittem, még pelenkás.
- Le vagy maradva. A Kalóz volt az első osztagunk, a Vaskéz a második, a harmadik, a Karom pedig épp
most állt szolgálatba.
- Ki a parancsnoka?
- Myn Donos hadnagy. Jó pilóta, okos...
Hobbie másik oldalán vigyorogva előrehajolt a Szövetségben eltöltött évek ellenére még mindig
kölyökképű Wes Janson hadnagy.
- Okos, egoista, önző, arrogáns, elviselhetetlen... szóval tipikus koréliai.
- Méltányos, széles látókörű tisztként nem hallottam ezt a megjegyzést. De koréliaiként természetesen
bosszút fogok állni érte - fordult vissza Wedge Hobbie-hoz. - Mielőtt szétszélednek a Zsiványaid,
szeretném látni az aktáikat.
- Természetesen. De miért? Már ha megkérdezhetem.
- Megkérdezheted. Egy új X-szárnyú-egység jár a fejemben... a Coruscant és a Thyferra elfoglalása során
szerzett tapasztalataim alapján.
- Új osztagot akarsz szervezni?
Wedge bólintott.
- Csak úgy? Intesz egyet, és előtűnik a semmiből?
- Hát úgy gondoltam, szólok a Főparancsnokságnak is, hogy tudják, mit kell adniuk hozzá.
- Wes, igazad van - csóválta meg a fejét Hobbie. - Minden koréliai ilyen. Hé, Wedge, a hercegnő!...
Wedge kissé késve vette észre, hogy Leia elkiáltotta a nevét, és odaintett neki. Gyorsan felöltötte a
nyilvános fellépésekre tartogatott mosolyát, előrelépett, és a szószék előtt egy méterrel megállva megfogta
Leia kinyújtott kezét.
A nő megajándékozta legszívdöglesztőbb mosolyai egyikével, melyeket sohasem villantott fel a tömegek
előtt vagy a hivatalos üléseken.
- Olyanok voltatok, mintha hetekig gyakoroltátok volna azt az alakzatot - szólalt meg halkan, hogy a
hangja ne jusson el a mikrofonig.
- Úgy is volt - felelte a férfi rezzenéstelen arccal. - Nem sok időt vett el a Thyferra felszabadítása.
- Te hazug! Gyerünk, mondj valamit ezeknek az embereknek, aztán menjünk haza!

Tizenkét X-szárnyú vadászgép dübörgött lefelé a légkörben.

Ez a bolygó sötét volt, egét beszennyezték a légkörét alkotó, még működő vulkánokból feltörő gáz- és
füstpamacsok. Négy kilométerrel előrébb homályosan kivehető volt egy TIE-elfogóvadász, a birodalmi
erők leggyorsabb gépe. Lassan apadt a távolság közte és az X-szárnyúak között, bár maga a tény, hogy
még nem hagyta messze maga mögött őket, egyértelműen arra utalt, hogy a hajtóművei megsérültek. Ezt
alátámasztották a fúvókáiból előtörő, a távolság miatt csak vizuális érzékelőkkel látható szikrák és
füstfelhők is. Ha a hajtóművei felmondják a szolgálatot, az üldöző X-szárnyúak utolérik.
Myn Donos, az X-szárnyú-osztag parancsnoka bekapcsolta a komját.
- Karom Vezér Karom Nyolcnak. Van valami változás?
- Nincs, uram - válaszolta kommunikációs szakértője. - Nem sugároz semmit. Amennyire meg tudom
állapítani, nem követ semmiféle hazavezető jelzést. A műszereken is csak az ő és a mi hajtóműveink
energiakibocsátása észlelhető.
- Remek.
Az elfogóvadász sebessége hirtelen lecsökkent, és a jármű imbolyogni kezdett, mintha légörvénybe került
volna. Vesztett a magasságából, és jobbra sodródott, két hatalmas vulkán között tátongó rés felé. Karom
Vezér látta a fekete, tűzsapkás hegyek egyikének oldalán csillogva araszoló narancssárga lávafolyamokat.
- Vezér az osztagnak. Úgy látom, veszített a tolóerejéből, és most alacsonyra ereszkedik, hogy a talaj fölött
repülve rázzon le minket. Ne adjuk meg neki az esélyt! Zárkózzunk fel, és kényszerítsük a leszállásra! -
Lusta ívet leírva a vulkánok közötti hasadék irányába vezette osztagát. Feszülten figyelte a célpont tá-
volságát jelző számokat: három kilométer, kettő és fél; az elfogóvadász most emelkedett ki a hasadék
másik végén, az X-szárnyúak pedig most repültek be.
- Újabb hajtóművek, uram! - törte meg Karom Nyolc magas, ideges hangja a kom csendjét. - Közvetlenül
előttünk. Négy, hét, tizenhárom...
- Szárnyakat harci pozícióba! - kiáltotta Donos. - Szétszóródni, és...
Kuksi, az R2-es egysége éles, figyelmeztető sikolyt hallatott. Donos vezérlőpultja csipogásokkal
visszhangozta a visítást, a kijelzők pedig elárulták, hogy valaki ott elöl befogta a fegyvereivel... még
valaki... és még valaki...
Donos élesen balra rántotta a gépet - egyenesen egy vulkán kürtője és az abból kiáramló, áthatolhatatlan
szürkésfekete füst felé. Amint beért a felhőbe, maga felé rántotta a botkormányt, egyenesen felfelé
emelkedve a füst fedezékében. A rászegeződő fegyvereket jelző csipogás elhallgatott.
A közelből és a távolból robbanásokat hallott, a komot betöltötték pilótáinak izgatott kiáltásai.
- Karom Kettes, emelkedj föl a füst leple alatt; felülről fogunk lecsapni rájuk! - tette hozzá ő is a magáét.
Nem kapott választ.
De a kom sem csendesedett el:
- „Ötös, Ötös, a farkadon van!" „Nem tudom lerázni, szedd le, Hatos..." „Nem megy... nem megy..."
„Kilences nekiütközött a vulkánnak, vége..." - Újabb robbanás.
Donos néhány pillanat múlva, kétezer méteres magasságban jobbra kanyarodott, kikerült a füstből, és
közvetlenül a két vulkán közötti hasadék fölé emelkedett.
Senki sem jött mögötte. Rápillantott az érzékelőkre - és nem hitte el, amit látott. Még egyszer megnézte az
adatokat.
Csak ő és Karom Tizenkettes maradt meg az új Köztársaság erőiből. Ezzel szemben huszonhárom,
huszonnégy, huszonöt birodalmi radarjelet számolt meg. Egy tucat Tizenkettes felé kanyarodott, a többi
pedig az ő nyomába eredt.
A Karom Osztagot néhány másodperc leforgása alatt szinte teljesen elpusztították. A bolygó szaggatott
felszínére még most is záporoztak az X-szárnyúak csillogó darabjai. Még néhány pillanat, és őt meg a
Tizenkettest is elkapják, teljessé téve a vereséget.
- Karom Tizenkettes, ereszkedj a felszín fölé! - kiáltotta úrrá léve döbbenetén. - Árokhajsza. Ómega
jelzés. Megerősítést kérek!
- Ómega jelzést vettem. Leereszkedem. - A Karom Tizenkettest követő érzékelő csökkenő magasságot
jelzett. Donos az orrára állította X-szárnyúját, és a talaj felé száguldva követte egyetlen életben maradt
bajtársát.
Még csak rá sem lőtt az ellenségre. Tíz pilótája meghalt, és még megvolt az összes protontorpedója,
teljesen fel voltak töltve a lézerágyúi. Épp ideje változtatni ezen, döntötte el.
A képernyőin látta, ahogy a TIE-vadászok - ,,szemek", a Szövetség pilótazsargonjában - baljóslatú felhője
Tizenkettes nyomába ered. Ha a lánynak sikerül elérnie a kráterektől himlőhelyes, árkokkal szabdalt
felszínt, akkor talán képes lesz lerázni őket; ott lent nem a gépek sebessége, hanem a pilóták ügyessége
lesz a döntő - akárcsak az első Halálcsillag ellen alkalmazott, azóta klasszikussá vált Árokhajsza-taktika
esetében. Egyelőre azonban még hosszú, halálos másodpercekig az ellenséges fegyverek lőtávolán belül
fog tartózkodni.
Az érzékelők néhány másodperc múlva jelezték, hogy ő maga is beért a felfelé emelkedő TIE-felhő
fegyvereinek hatótávolságába. Lézereit páros üzemmódra kapcsolta, hogy gyorsabban feltöltődjenek,
megosztható energiája maradékát az elülső pajzsaiba irányította, majd tüzelni kezdett, amilyen sebesen
csak a célvezérlő számítógép a célkeresztje színváltoztatásával és hangjelzéseivel tájékoztatni tudta a
célpontok befogásáról. X-szárnyúját dugóhúzóba pörgetve száguldott lefelé, ami megnehezítette a célzást,
de azt is, hogy az ellenfelei célba vegyék őt.
A legtöbb lövése a talajba csapódott. Az egyik elvétette kiszemelt célpontját, viszont végzett a
szárnyemberével. Két újabb eltalálta a célpontjait - az egyik lemetszette a TIE bal szárnyát, és a gép
pörögve a vulkán oldalába csapódott, a másik nem járt azonnal észrevehető eredménnyel... ám a TIE-
vadász felhagyott a kitérő manőverekkel, pályája könnyen kiszámítható ballisztikus görbét vett fel. Donos
majdnem elmosolyodott: találata sebészi pontosságúnak bizonyult, a pilótafülke ablakán áthatolva
megölte a pilótát, a vadászgépet magát azonban sértetlenül hagyta.
Rohamával elérte a kívánt hatást. A közeledő TIE-felhő szétoszlott, és a megnyíló résen besuhant
alakzatuk közepébe. A támadók dühös méhrajként utánafordultak, de Donos most már célba tudta venni a
Tizenkettest, a szaggatott felszín felett üldöző másik osztagot. Donos tovább tüzelt, elpárologtatva egy
vadászt, mielőtt a többi egyáltalán észrevette volna, hogy a nyomukban van. A lelőtt vadász szárnyembere
ösztönösen jobbra rántotta gépét, és nekiütközött a hasadék falának. Ő is felrobbant, lángokkal és
fémszilánkokkal terítve be a kanyont.
Donos lesüvített a hasadékba, csak közvetlenül a talaj fölött felrántva gépét. Mindkét oldalon
sziklaalakzatok vették körül - a sebessége miatt nem tudta kivenni az elmosódott fekete kövek részleteit.
- Vezér Tizenkettesnek. Helyzetjelentést kérek! - szólt bele a mikrofonba.
- Kisebb sérülés a bal alsó szárnyon - válaszolta a lány. - Okoz egy kis vibrációt, de ez elmúlik, amint
kiérünk a légkörből. Egy-két repedés az ablakokon. Az üldözők kezdenek lemaradni... Várjunk csak, itt
jön egy! Próbál befogni!
Donos tovább gyorsított, vállalva a kockázatát, hogy esetleg nem fog tudni bevenni egy nehezebb
fordulót. Gépét megdöntve elsüvített a szirtfal egy kiugró része mellett, és a fordulóból kiérve majdnem
belerohant egy lassan haladó TIE-vadász ionhajtóműveibe. Ösztönösen megeresztett egy lövést és látta,
hogy a lézersugár áthalad a vadászgép jobb oldali hajtóművén.
A TIE-vadász azonnal izzó, sárgásvörös tűz- és törmelékgömbbé változott. Donos X-szárnyúja
megrázkódott, miközben átszáguldott a lángoló poklon; a hajótest és a sisakja éppen csak annyira tudta
letompítani a robbanás hangját, hogy meg ne süketüljön. Aztán már át is ért rajta.
Újabb forduló, egy szűk jobb kanyar, ami közben majdnem kisodródott a bal oldali sziklafalig, és már
meg is látta a Tizenkettest. A Tizenkettest és az őt üldöző gépet - az elfogóvadászt, amely ebbe a csapdába
csalta őket. Donos most először vehette szemügyre, és futólag meg is jegyezte magának a szárnyaira
festett, szokatlan vörös sávokat, mielőtt valami másra lett volna figyelmes: a hajtóművekből már nem
záporoztak szikrák, nem ömlött füst. Miután ráharaptak a csalira, a gyengeség minden jele eltűnt róla.
Az elfogóvadász néhány méterrel a Tizenkettes farka mögött repült, könnyűszerrel utánozva az X-szárnyú
pilótájának őrült manővereit. Szinte bemutatót tartott tökéletes repülőtechnikájából, kifejezve ellenfele
iránt érzett megvetését. Nem fért hozzá kétség, hogy bármelyik másodpercben tüzet nyithatott a védtelen
Tizenkettesre.
Donos megpróbálkozott egy kétségbeesett kapáslövéssel. Ugyanabban a pillanatban az elfogóvadász is
megeresztette a gyilkos lövést.
Donos látta, ahogy saját lövése becsapódott és áthatolt a TIE törzsén, feltépve a hajtóművek burkolatát és
lángra lobbantva a pilótafülkét.
Az elfogóvadász lézersugarai a kétségbeesett manőverek ellenére elérték a Tizenkettes X-szárnyúját,
becsapódtak a hátsó pajzsba... és áthatoltak rajta. A Tizenkettes mindkét jobb oldali hajtóműve kigyulladt.
A lézerek hőjétől meglágyult szárnyak a légköri súrlódás hatására elkezdtek deformálódni.
Az elfogóvadász lelassult. A hajtóműveiből szikrák és lángok csaptak elő - ez alkalommal igaziak.
Felemelkedett, kiszökkent a sziklahasadékból, és azonnal eltűnt Donos szeme elől.
A Tizenkettes X-szárnyúja pörögni kezdett.
- Tizenkettes, menekülj! Katapultálj! - üvöltötte Donos.
- Azonnal, Vezér! Tűnjön el innen!
Donos tehetetlenül nézte, ahogy a Tizenkettes pilótafülkéjét betöltik a katapult rakétáinak lángjai... és nem
nyílik fel a pilótafülke teteje. A katapultülés hozzápréselte a pilótát a fülke tetejéhez. Az acélüveg
szerkezet nem engedett, az X-szárnyú tovább folytatta a pörgést. Aztán a fülketető végül megadta magát a
folyamatos nyomásnak, de a Tizenkettes ernyedten lógott az ülés hevederei között, miközben a bal oldali
sziklafalnak csapódott. Szinte azonnal lemaradt Donos mögött, az X -szárnyúja pedig lebukott és a talajba
csapódott.
Donos kényszerítette magát, hogy félrenézzen, és a küldetés paramétereire koncentráljon.
Még néhány perc talajszint feletti repülés, és a hasadékból kiemelkedve az űr felé veheti az irányt. Az
életben maradás lehetősége azonban egyszerre nem tűnt túl vonzónak a számára.
Az R2-es éles hangon felvisított. Donos összerezzent és körülnézett: két TIE-vadász a nyomába ért, míg
töprengett.
Vagy marad és elpusztul, vagy elmenekül és kegyetlen, megalázó részletességgel leírja feletteseinek a
kudarcát.
Inkább meghalt volna. De tizenegy jó embere családjának joga volt tudni, hogyan érte el a végzet
szeretteiket. Donos egy fájdalmas kiáltás kíséretében ismét gyorsított, és bedőlt a következő fordulóba.

Kettő

Az új köztársasági őr - az arca rezzenéstelen volt, mint egy vasbeton bunker - beengedte Wedge-t az
irodába. A nyugtató kék falak, a sima, lekerekített, a tenger színeiben pompázó bútorok között hűvös, de
kellemetlenül párás levegő fogadta. És mégis, már a puszta tény, hogy az Új Köztársaság egyenruháját
viselhette, jobb érzéssel töltötte el Wedge-t, mint amire az iroda légkondicionálója valaha is képes lehetett
volna.
Ackbar admirális, az új Köztársaság hadseregének főparancsnoka az íróasztal mögül viszonozta Wedge
tisztelgését. A legtöbb túlméretezett fejű, gumiszerű bőrű mon kalamárihoz hasonlóan ő is egy kétlábú hal
benyomását keltette a legtöbb emberben,
Wedge azonban sokkal bátrabbnak és emberibbnek ismerte meg, mint az Új Köztársaság nem egy
embernek született harcosát.
- Antilles parancsnok, kérem foglaljon helyet! - intett Ackbar a látogatók számára fenntartott szék felé. -
Nem túl párás a levegő? Változtathatok a beállításon...
- Nem, köszönöm - telepedett le Wedge. - Hálás vagyok, hogy ilyen hamar helyet tudott szorítani nekem a
napirendjében.
- Örömmel tettem - hajolt közelebb Ackbar Wedge-re szegezve két, időnként egymástól függetlenül
mozgó szemét. - Nem látom önön a másnaposság jeleit, parancsnok. Ezt úgy kell értenem, hogy nem
érezte jól magát az ünnepségen?
- Nagyon is jól éreztem magam - mosolyodott el Wedge. - Régi és új barátokkal, régi és új Zsiványokkal
találkoztam, és addig meséltük egymásnak a jobbnál jobb történeteket, míg a végén már két értelmes szót
sem tudtunk egymás mellé rakni. Az ivást azonban meghagytam a fiatalabb pilótáknak.
- Bölcsen tette. A fiatalabb pilóták... Rájöttem, hogy nem mindnek ismerem a nevét.
- A Zsiványkommandó most kezdi feltölteni a megüresedett helyeket, uram. A thyferrai küldetés során
elvesztettünk néhány pilótát. Azóta sikerült rendezni a sorainkat, de egy ember még mindig hiányzik. A
tegnapi ünnepség idejére Aril Nunb állt vissza közénk... ideiglenesen.
- Biztos vagyok benne, hogy a szokásos ügyességével fogja megtalálni a legjobb jelölteket. Bocsássa meg
a hivatalommal együtt járó türelmetlenségemet, de minek köszönhetem a látogatását? Az üzenetében az
állt... hogy is fogalmazott? „Javaslat egy új, a Zsinj hadúr felkutatására különösen alkalmas egység
megszervezésére."
- Pontosan. - Zsinj hadúr, a hajdani birodalmi admirális, jelenleg is egy szuper-csillagromboló, egy nyolc
kilométer hoszszú, egy bolygó felszínét a földdel egyenlővé tenni képes hajó tulajdonosa volt
pillanatnyilag az Új Köztársaság legfontosabb katonai ellenfele. A Köztársaság ellen vezetett portyái egyre
hatékonyabbak és pusztítóbbak lettek, és nem tűnt üres fenyegetésnek, hogy Ysanne Isard helyét
elfoglalva a Birodalom újjászervezésének központi alakjává válhat. - Egy új X-szárnyú-alakulatot
szeretnék szervezni, uram.
Ackbar admirális szája egy mosolynak megfelelő gesztusra húzódott. Tanult viselkedés volt - a mon
kalamárik nem így adtak kifejezést vidámságuknak a kommunikációjukban. Ackbar azonban jól ismerte
az emberi testbeszédet.
- A Zsiványkommandó már nem elég jó önnek?
- A Zsiványkommandó mindig elég jó lesz nekem, uram. Az elmúlt évek során azonban többször is
beleütköztem hadseregünk egy szembeszökő gyengeségébe. Már korábban is megpróbáltam orvosolni, és
most újra meg akarom próbálni.
- Részletezze, kérem!
Wedge a hosszas beszélgetésre felkészülve hátradőlt a székében.
- Bizonyára emlékszik, hogy amikor néhány évvel ezelőtt megszerveztem a Zsiványkommandót, a legjobb
pilótákat helyeztettem át magamhoz, vagy loptam el... de amikor hasonló képességű jelöltek között kellett
választanom, mindig amellett döntöttem, akinek a felszíni szakértelmére is számíthattam.
- Igen. Olyan pilótákat akart, akik szükség esetén rohamcsapatokként is bevethetők.
- Meg is szereztem őket. És elég sok alkalmuk is nyílt a képességeik kibontakoztatására, különösen a
Coruscant és a Thyferra felszabadítása során.
Ackbar ismét kipréselt magából egy mosolyt.
- Az biztos, hogy beváltotta a kísérletéhez fűzött reményeinket. A Zsiványkommandó ragyogóan szerepelt.
- Köszönöm, uram. Az embereim nevében egyet kell értenem. Én azonban eredetileg úgy gondoltam, hogy
a Zsiványkommandó alkalomszerűen kerül majd bevetésre: a légicsapások felfedik a felszíni
gyengeségeket, és a kiképzésünk, illetve a rendelkezésünkre álló felszerelések révén végrehajthatjuk a
szükséges felszíni akciókat is. A gyakorlatban viszont szinte kizárólag teljes értékű kommandóakciókat
hajtottunk végre. Ezért gondolom, hogy szükségünk lenne egy másik X-szárnyú-osztagra, amelynek a
pilótáit a diverzáns képességeik alapján válogatjuk össze. A Zsiványkommandót elsősorban
vadászegységnek szántuk, és csak másodsorban rohamcsapatnak. Ez alkalommal szeretném megfordítani
a dolgot.
Ackbar admirális kétkedő arcot vágott, már amennyire Wedge meg tudta állapítani.
- Mindeddig nem sok problémánk akadt a felszíni kommandók és a légifedezetet biztosító vadászegységek
tevékenységének összehangolása során.
- Ezzel nem értek egyet. A kommandók átadhatják ugyan a célpontok koordinátáit a pilótáknak, ám a
pilóták akkor sem fogják olyan jól ismerni a célpontokat, mint a behatoló egységek. Azok a kommandók,
akiknek csődöt mondott a visszavonulási terve, a legjobb esetben egy elrabolt ellenséges járművel
próbálnak menekülni; a dolgok jelenlegi állása szerint azonban nem tudunk elég pilótát adni melléjük... a
felszíni harcra is kiképzett pilóták esetében viszont nem állna fenn ez a probléma. A hétköznapi pilóták
követik a kapott parancsokat, és a bevált taktikákhoz ragaszkodnak... és ez így is van jól! Egy kommandós
X-szárnyú-egység viszont új taktikákkal állhatna elő. Még a legközönségesebb rajtaütéseket is szokatlan
módon hajthatnák végre. Másképp látnák előre a várható támadásokat és csapdákat.
Ackbar hirtelen hátradőlt, és félig lehunyta a szemét. Wedgenek úgy tűnt, mintha erősen összpontosítana
valamire.
- Miből jutott erre a következtetésre?
- Amíg a Thyferrán állomásoztunk, illetve azt követően, a hazavezető hosszú út során végiggondoltam a
dolgot - felelte Wedge. - Bár a helyőrség ellátásának feladata rövidebb lett az eredetileg tervezett két
hónapnál, még így is rengeteg időm maradt gondolkodni.
- Nem hallotta a legújabb híreket?
- Nem, uram. Milyen híreket?
Ackbar megrázta a fejét.
- Kérem, folytassa!
- Nos, nagyjából ez minden. Összeállíthatok egy hivatalos jelentést is róla. De ami még fontosabb...
egyetlen kredit nélkül, ingyen meg tudom szervezni az egységet önnek.
Ackbar felhorkant, azaz egy sor pukkanó hangot adott ki magából.
- Valóban? Na ne mondja!
- Igen, uram. Először is, mivel a tartalék Zsiványkommandót feloszlatják, a pilóták és az X-szárnyúak
visszatérnek az eredeti egységeikhez, igaz?
- Igaz.
- Önök tehát kiutalnak nekünk egy tucat új X szárnyút, nemde? Mármint az igazi Zsiványkommandónak.
- Miért tennénk? Az X-szárnyúik működőképesek, vagy nem?
- Nos, igen, de már nincsenek az új Köztársaság tulajdonában. A thyferrai akció kezdetén eladták őket a
helyettesemnek, Tycho Celchunak. A gépek most már az övéi, csak megőrzésre kapták meg a pilóták,
amíg esetleg úgy nem dönt, hogy átruházza rájuk a tulajdonjogot.
- Ez elég szívtelen az önök részéről. Támogathatnák velük az Új Köztársaságot. Ha jól tudom, az egyik
pilótája mindvégig a saját X -szárnyúján repült.
- Igen, uram. Horn hadnagy. És Tycho is boldogan kölcsönadná a gépeit az Új Köztársaságnak, azaz a
Zsiványkommandónak, amennyiben...
- Amennyiben a gyártósorról lekerülő következő tucatnyi új X-szárnyút a maga új egységének utaljuk ki.
Pontosan, uram.
- Ez zsarolás. Helytelen, parancsnok.
- A legtöbb új taktika helytelen, admirális... hacsak be nem válik. Felhívnám a figyelmét a Thyferra
bolygóra...
- Hallgasson! Még mindig itt van a pilóták kérdése. Az Akadémiáról frissen kikerültek kiképzési költségei
fejenként több százezer kreditre rúgnak. Azaz nem „ingyen" van.
- Nem, uram. De én nem is újoncokat szeretnék, hanem tapasztalt pilótákat.
- Ami még nagyobb kiadás.
- Nem, uram, ebben az esetben nem. Olyan pilótákat akarok, akik senki másnak nem kellenek.
Lemorzsolódottakat. Olyanokat, akikre hadbírósági tárgyalás vár. Bajkeverőket és nehéz eseteket.
Ackbar úgy meredt rá, mint aki nem hisz a dobhártyáinak.
- Az Erőre, parancsnok, miért?
- Nos, néhányuk természetesen javíthatatlan lesz. Őket én is ki fogom szórni. A többiek viszont jó
emberek lesznek, akik egyszer elkövettek egy súlyos hibát, és tudják, hogy a karrierjüknek vége, de
bármit megadnának egy újabb lehetőségért...
- Hamarabb kap egy protontorpedót a hajtóműveibe, mint hogy létrehozzon egy működőképes osztagot
ezekből a pilótákból. Lehet, hogy véletlenül fogják kilőni azt a torpedót... de ez nem vigasztalja majd az
özvegyét.
- A probléma már meg is van oldva - tárta szét a karját Wedge mosolyogva. - Nem vagyok nős.
- Tudom, hogy nem az. De ön is tudja, mire gondolok.
- Igen, uram.
- Mi lesz a Zsiványkommandóval?
- Örömmel maradok a hivatalos parancsnoka, de ami az osztag tényleges tevékenységét illeti, Celchu
kapitány tökéletesen megfelel a vezetésre... és most, hogy felmentették Corran Horn meggyilkolásának
hivatalos vádja alól, illetve értelmetlenné vált a kevésbé hivatalos gyanakvás, hogy agymosáson átesett
kettős ügynök, semmilyen komoly ellenérvet nem lehet felhozni a szolgálatba való visszatérése ellen.
Hobbie Klivan hadnagyot visszahelyezném a Zsiványkommandóhoz, másodparancsnoknak, Wes Janson
hadnagyot pedig magammal vinném az új osztaghoz, szintén másodparancsnoknak. Az új osztag
felállítása után természetesen szeretném visszavenni a Zsiványkommandó parancsnokságát.
- Mindenáron meg akarja valósítani az ötletét, igaz?
- Igen, uram. - Wedge elgondolkodott, mielőtt folytatta volna az érvelést. - Az endori csata óta a katonai
propaganda úgy állítja be a Zsiványkommandót, mintha mi lennénk az Új Köztársaság fénykardja. Egy
fényes, csillogó fegyver, amely sebészi pontossággal vágja le a még meglévő birodalmi ellenállást.
Azonban nem minden küzdelemhez kell fénykard, uram. fannak olyan csaták, amelyeket vibropengékkel
vívnak meg a sikátorokban. Az új Köztársaságnak szüksége lenne ezekre a vibropengékre is.
- Értem - bólintott Ackbar helyeslően. - A kérését elutasítom.
Wedge meg sem tudott szólalni, hirtelen kiszorult a levegő a tüdejéből. Azt hitte, sikerült meggyőznie az
admirálist.
- Hacsak...
- Hacsak? - találta meg Wedge ismét a hangját.
- Fogadást ajánlok önnek, parancsnok. Megkapja a lehetőséget az osztag felállítására. Ha a kiképzés
befejezését követő három hónapon belül bebizonyítja a létjogosultságát - kizárólag az én személyes
értékelésem szerint, akkor a továbbiakban szabad kezet kap. Maradhat az új egységnél, vagy visszatérhet a
Zsiványkommandóhoz - azt csinál, amit akar.
- És ha veszítek?
- Akkor elfogadja a tábornoki kinevezést, és csatlakozik a vezérkarhoz.
- De uram, így csak én nyerhetek - próbálta leplezni csalódottságát Wedge.
- Hagyja abba! Nem tud átverni. Ha magán múlna, még száz éves korában is egy vadászosztag élén
repülne. Hányszor utasította vissza eddig az előléptetést? Kétszer? Háromszor?
- Kétszer.
- Nos, ha elveszíti a fogadást, akkor a következőt elfogadja.
Wedge felsóhajtott, és átgondolta a dolgot. Szüksége volt a repülésre, boldogtalan lett volna az élete
nélküle. Az Új Köztársaság hadseregének viszont erre az új taktikára volt szüksége, hogy a korábbiak ne
kövesedjenek meg, mint a Birodaloméi annak idején.
- Elfogadom a feltételeit, uram.
Ackbar csikorogva felnevetett.
- Bizonyos értelemben már veszített is, Antilles parancsnok. Kockára tette a karrierjét az Új Köztársaság
érdekében. Nemcsak az osztaga számára talál ki új taktikákat és új fegyvereket, hanem az Új Köztársaság
számára is. Már most is tábornok... csak még nem tudja.
- Azt hiszem, abban a szellemben kell értenem ezt a megjegyzést, uram, amiben tette.
- Van még egy megjegyzésem, Wedge. Rossz hírt kell közölnie a beosztottaival. És egyáltalán nem
irigylem magától ezt a feladatot.
Wedge a Home One cirkáló hangárjában találkozott a többiekkel, ahol a Zsiványkommandó X -szárnyúi
részesültek éppen a már igencsak rájuk férő javításokban és festésben. Enyhe szomorúsággal nézte, ahogy
vadászgépe zöld-arany kockái - az apja által a család töltőállomása számára választott színek, amelyeket
aztán már soha nem láthatott meg - eltűnnek az Új Köztársaság szürkéje és a Zsiványkommandó büszke,
ám harsányvörös sávjai alatt.
Tycho is a homlokát ráncolta, de nem az újrafestés miatt.
- Szóval, hogy is lesz ez az egész?
- Én leszek a két egység - a Zsiványkommandó és az új osztag - parancsnoka, illetve az utóbbi vezére.
Amíg vissza nem térek, addig te leszel a Zsivány vezér, Hobbie pedig a helyettesed. Nawara, te
megmaradsz gazdasági tisztnek. Wes, te leszel az új helyettesem. A Zsiványkommandó Zsinj után fog
kutatni; az új osztag szervezése a Folor Bázison folyik...
- Ó! - nyögött fel Tycho. - Az Új Köztársaság szórakoztatóiparának gyöngyszeme!
- A szolgálatba lépését követően az új osztag is Zsinj nyomába ered, de titokban... már ha addigra nem
végeztek a hadúrral. Ha a körülmények úgy alakulnak, a két osztag együtt fog repülni.
Wes a kezét nyújtva odafordult Hobbie-hoz.
- Sajnálom, hogy itt kell maradnod ezekkel a repülő őskövületekkel, míg én Wedge parancsnokkal
maradok a dolgok sűrűjében...
- Ó, fogd már be! - ütötte félre a kezét Hobbie.
- Van még valami - köszörülte meg a torkát Wedge. - Tycho, Nawara, megbocsátanátok egy pillanatra?
A két Zsivány arrébb ment, csak Hobbie-t és Jansont hagyva Wedge társaságában.
- El kell mondanom valamit nektek - kezdte Wedge. - Nem fogtok örülni neki. A Karom Osztagnak vége.
- Hogy érted, hogy vége? - ráncolta a homlokát Hobbie.
- Végeztek velük. Csapdába kerültek. Donos hadnagy kivételével mindenki meghalt.
Janson nekitámaszkodott a legközelebbi falnak. Hobbie olyan döbbenten nézett, mintha belenyúlt volna
egy generátorba.
- Hogy történt?
- Még nem ismerjük az összes részletet. Csak annyit tudunk, hogy egy szabványos TIE-elfogóvadászt
követtek, távol mindenféle hipertéri utazásra képes hajótól, egy lakatlan rendszerben, amelyet a hírszerzés
nem sokkal korábban biztonságosnak ítélt. Ez az információ hamisnak bizonyult, egyelőre ismeretlen
módon helyezték el az adataink között. Az elfogóvadász becsalta őket egy hasadékba, és az osztag
tizenegy tagja ott veszett. Olyan volt, mintha egy lőtéren lőttek volna rájuk. Donos hadnagyot még
kihallgatják; de amint végzett, elviszem a Folor Bázisra. Még ha tisztázzák is, nem sok osztagparancsnok
akarja majd átvenni, ezért próbára teszem az új egységben.
- Tizenegy pilóta, akit mi képeztünk ki! - szólalt meg Janson szaggatottan. - És mind ott pusztul egy
csapdában. Te jó ég, milyen tehetségtelen tanárok vagyunk!
Wedge megrázta a fejét.
- Nem egy hétköznapi csapda volt. Hamarosan többet tudunk majd róla. De addig is, ne marcangoljátok
magatokat! Bármelyikünket becsalhattak volna egy ehhez hasonló helyzetbe - mindannyian a hírszerzés
megbízhatónak tűnő jelentései alapján hoztuk volna meg a döntést. Megértettétek?
Mind a két férfi bólintott.
Wedge a pilótaruhája zsebéből elővett egy adattáblát, és átnyújtotta Jansonnak.
- Találsz rajta néhány állományt. Az egyik a pilótákkal szemben támasztott követelményeket tartalmazza.
A másik felhatalmaz, hogy összevesd őket az Új Köztársaság fegyveres erőinek összes adatával. Holnapra
állítsd össze a kritériumoknak megfelelő pilóták listáját, aztán lépj velük kapcsolatba, derítsd ki, hányan
vállalják az áthelyezést az új osztagomba a lehetséges állandó hely reményében. Fogadni mernék, hogy
majdnem mind vállalni fogja. Akik igennel válaszolnak, azokat küldd a Folorra, de ne közöld velük az úti
célt! Hamarosan én is odamegyek és majd együtt felmérjük őket.
Odafordult Hobbie-hoz.
- Amint megkapod Donos jelentését, készíts egy szimulációt a Karom Osztaggal végző csapdáról! Ez lesz
az új osztag egyik első próbája... és utána a Zsiványkommandónak is végig kell mennie rajta. Nem
történhet meg még egyszer!
- Értettem! - bólintott Hobbie.

- Alaposan átgondoltam a dolgot, de még mindig borzalmas ötletnek tartom - jelentette ki Crespin
tábornok.
Néhány héttel az Ackbarral folytatott beszélgetés után Wedge egy másik irodában, egy másik katonai
vezető előtt állt, és készült megvédeni ügyet. Érezte, hogy feltolul benne a harag. Lehet, hogy Crespin az
elöljárója volt, de semmivel sem értett jobban nála a kis vadászegységek taktikájához. Wedge nem sok
tisztet tudott volna megnevezni, aki felülmúlja ebben a témában. Ennek ellenére uralkodott magán.
Crespint csak érvről érvre, tényről tényre haladva lehetett meggyőzni; ha hagyja, hogy az érzelmei
irányítsák, csak veszíthet ebben a vitában.
Crespin tábornok, a Folor nevű holdon elhelyezkedő vadászkiképző központ új parancsnoka, továbbá két
A-szárnyú-egység kiképzőparancsnoka az íróasztala mögé lépett, míg Wedge vigyázzban állva a másik
oldalán maradt. A magas, szikár tábornok mintha csak két arckifejezést ismert volna: a kifejezéstelent és a
szigorút. Wedge a második Halálcsillag elleni támadást megelőző eligazításon látta utoljára; azóta
előléptették tábornokká, az egyik lábára lesántult, a bal szeme helyére pedig egy csillogó fekete optika
került. Crespin általában egy tükröző flastrommal takarta el a mechanikus protézist - mintha a flastrom
kevésbé lett volna feltűnő, mint a fekete, nem emberi szem. Wedge gyanította, hogy a flastromnak csak a
külső oldala tükörbevonatú. Hallott róla, hogy Crespin akkor veszítette el a bal szemét, mikor Zsinj
szuper-csillagrombolója, az Iron Fist bombatámadást intézett az új Köztársaság egyik határmenti katonai
létesítménye ellen.
- Semmi szükségünk rá, hogy lecsúszott alakok képviseljék az Új Köztársaságot - folytatta a tábornok. -
Nekünk hősök kellenek. Megfelelő jellemmel és makulátlan aktákkal rendelkező férfiak és nők. Hologén
pilóták, akik jól néznek ki a hírműsorokban és az archívumokban.
- Minden tiszteletem az öné, tábornok, de ez az út egyenesen az Erő sötét oldala felé vezet minket.
Crespin felkapta a fejét, és rámeredt Wedge-re.
- Arcátlanság! Magyarázatot kérek.
Wedge vett egy mély lélegzetet. Tartsd féken a dühödet! Barátként van rá szükséged, nem ellenségként.
- A kezdetek, a Szövetség megalakulása óta szerves része volt a politikánknak, hogy befogadtuk a
birodalmi szökevényeket.
- Ezzel tisztában vagyok. Én is közéjük tartozom - emelte fel az állát Crespin, mintha arra akarta volna
felszólítani Wedge-t, hogy próbálja megkérdőjelezni a hűségét.
- Igen, uram. Mint ön is tudja, ezek az emberek néha csak az alkalomra vártak, hogy átálljanak a mi
oldalunkra. Mint például ön is. Mások akkor váltottak, mikor erősebbnek tűntünk, mint a Birodalom.
Másokat színtisztán önös érdekek vezéreltek. Mi soha nem foglalkoztunk ezzel, ha elvégezték a rájuk
bízott feladatokat, segítették az Új Köztársaságot és hűek maradtak céljainkhoz.
- Tehát?
- Ezek a dezertőrök mind hátrányos helyzetből indultak, tábornok. Sokuk aktáiban komoly foltok vannak.
Néha többek is, mint egyszerű foltok. Íme egy példa: a Fekete Nap bűnözőit kihúztuk a Kessel bányáiból,
ledobtuk a Coruscantra, és amíg velünk tartottak, addig megbíztunk bennük. Ön mintha azt mondaná,
hogy az ő erőfeszítéseiket felejtsük el, tartsuk titokban - hogy csak a makulátlan aktájú, egyenruhájú, arcú
katonák teljesítményét vállaljuk fel.
- Ez nevetséges!
- Itt van aztán az az elképzelés, hogy az új pilóták kiválasztásánál vegyük figyelembe a külsejüket is, hogy
jól mutassanak a hologramokon és a hírekben... Uram, én megértem az indokait, és egyet is értek velük... -
a hazugság majdnem Wedge torkán akadt, de kinyögte valahogy -...ám szerintem ez olyan veszélynek
teszi ki az Új Köztársaságot, az Ideiglenes és a Nagytanácsot, ami fölött elsiklott a figyelmük.
- Nevezetesen?
- Ha minden pilótánknak egy bizonyos módon kell kinéznie, egy önkényesen megválasztott
szépségideálnak kell megfelelnie, akkor pontosan ugyanazt tesszük, mint a Birodalom, amely több száz
értelmes fajt tiport le, mert azok nem emberek voltak. Mert nem feleltek meg a jó megjelenésről alkotott
emberi elképzelésnek.
- Ostobaság! - csattant fel Crespin, de látszott rajta, hogy egy kicsit megrázta Wedge utolsó vádja.
- Természetesen az, uram. Mi több, nemcsak hogy ostobaság, de őrültség. Különösen annak a fényében,
hogy hány nem ember szolgál a Zsiványkommandóban és a többi egységnél. De ha ez az érv az Új
Köztársaság területén tevékenykedő birodalmi ügynökök kezébe kerül, akkor az egyezményt aláíró
minden olyan faj hevesen tiltakozni fog önnél, amelynek legalább egy tagja nem ül egy X-szárnyú vagy
A-szárnyú pilótafülkéjében.
Crespin elfintorodott, de nem mondott semmit.
- Ugyanakkor az új osztag összetétele nem rosszabb, hanem jobb propagandalehetőséget teremt. Minden
bekerülő pilóta élete egy-egy sikertörténet lesz... holodrámákba és sorozatokba illő „a semmiből indult és
a csúcsra jutott" történet. És ami a legfontosabb: hétköznapi szereplőkkel. Nem mindenki tud azonosulni a
CorSecnél szolgált Corran Hornnal, vagy Bror Jace-szel, a thyferrai baktamonopólium milliomos
hercegével. Viszont egy vontatópilótával, aki csatlakozott a Szövetséghez, elszúrta a karrierjét, de aztán
talpra állt, helyrehozta az elkövetett hibát...
- Igen, igen - intette le Crespin. - Rendben van, parancsnok. Nyilvánvaló, mennyire fontos önnek ez a
kísérlet. Az érvei megállják a helyüket. Szabad kezet kap. De jegyezze meg: szerintem katasztrófába fog
fulladni a kísérlete... és én leszek az, aki majd feltakarítja az arcába robbant mocskot!
- Igenis, uram.
- Tudnia kell, hogy néhány dolog megváltozott azóta, mióta utoljára itt állomásozott. Leszállás közben
talán észrevette, hogy a bázis energiakibocsátása sokkal kisebb, mint régen; a külső irányfényeket csak
akkor kapcsoljuk fel, ha a leszálló gépnek szüksége van rájuk.
- Igen, uram.
- Óvatosnak kell lennünk... Zsinj portyái egyre sűrűbbek és merészebbek... és történnek ugyebár másféle
botlások is, mint az ön egyik pilótája, Erisi Dlarit esetében, aki árulónak bizonyult...
Wedge-nek ismét sikerült úrrá lenni a haragján.
- Szeretném felhívni a figyelmét arra az apróságra, hogy őt politikai okok miatt helyezték át a
Zsiványkommandóhoz, nem én toboroztam. És amennyire tudjuk, a megbízói megtartották maguknak a
Folor Bázisról szerzett információkat, nem adták tovább a Zsinjhez hasonló renegátoknak. Ők pedig már
nem élnek.
- Mindegy. Fokozott biztonsági intézkedésekre van szükségünk. Amíg ez a terület a határvidékhez
tartozik, addig ki vagyunk téve a Zsinjéhez hasonló meglepetésszerű támadásoknak. A pilótái úgy
érkeztek ide, hogy nem tudták, hová kerülnek; a kihullottak ugyanígy fognak távozni.
- Igen, uram.
- Akkor rendben. - Crespin egyszerre kimondhatatlanul fáradtnak tűnt.
Wedge kíváncsi lett volna, milyen gyakran szállnak vitába vele és beszélnek vissza neki a tisztjei - még ha
olyan udvariasan és logikusan is, mint ő.
- Elmehet, parancsnok.

Három

- Úgy nézel ki, mint aki lenyomott néhány menetet egy Tankorral.
- Kösz szépen, Wes. Biztos vagyok benne, hogy Crespin tábornok értékelni fogja a hasonlatot. - Wedge
felsóhajtott, és hátradőlt székében, csizmás lábát feltette az asztalra. Rosszul megvilágított irodája
korábban raktárként funkcionált, és még csak egy valamilyen távoli, megnyugtató tájat ábrázoló hologram
sem volt benne. A székét egy kiszuperált, rugóra állított katapultülés alkotta. Íróasztalként be kellett érnie
egy alacsony iratszekrényre fektetett űrhajóburkolatlemezzel. Mindez persze jellemző volt az alacsony
költségvetésből gazdálkodó Folor Bázisra. Janson is hasonló székben ült a fal mellett, és a jelöltekre is egy
katapultülés várt az íróasztal másik oldalán, Wedge-dzsel szemben.
- Vannak már pilóták? - kérdezte Wedge.
- Vannak. Valószínűleg az utolsó csoport, ha az elkésők is megérkeznek.
- Akkor lássunk neki! Ki az első? - Wedge a kiértékelés első napjától kezdve egy egyszerű módszert
alkalmazott: Janson nem árult el semmit a pilótákról, hogy Wedge minden előzetes információ nélkül
találkozhasson velük. Így jobban működtek a megérzései.
Janson rápillantott az adattáblájára.
- A neve Kettch... és ewok az illető.
- Na ne! - egyenesedett ki ültében Wedge.
- De, de. A fejébe vette, hogy repülni fog. Hallanod kellene, amikor azt mondja: „Jub jub!" Ez a
csatakiáltása.
- Wes, ha még meg is tudna felelni a Szövetség pilótáival szemben támasztott követelményeknek, akkor
sem érné el egy X-szárnyú műszereit.
- Egy együtt érző egészségügyi droid szerkesztett neki egy-egy kar- és lábhosszabbító protézist.
Ragaszkodik hozzá, hogy felvegyük, parancsnok.
Wedge összeroskadt, és egyik kezével eltakarta a szemét.
- Kérlek, mondd, hogy csak viccelsz.
- Természetesen csak viccelek. Az egyes számú pilótajelölt egy tatuini nő. Falyen Sandskimmer.
- Egyszer még elkaplak, Janson!
- Jub jub, parancsnok.
- Hívd be azt a nőt!

Valamivel később Wedge átfutotta az addig megismert jelöltek listáját.

Egy tatuini nő kitűnő repülési képességekkel, szinte már most ász... de a karrierje a csatorna legmélyén
„krónikus pimaszsága" miatt. Képtelen kirekeszteni a gúnyt a hangjából, mikor azokkal a feletteseivel
beszél, akiket nem tisztel. Képtelen elsajátítani a katonai fegyelmet. Wedge kíváncsi lett volna, mennyire
számított volna ez a minősítésében pár évvel korábban, mikor az Új Köztársaság még a Lázadók
Szövetsége volt, a hadsereg pedig egy lazább, durvább szervezet, ahol az individualizmus inkább
normának mint kivételnek számított.
És arra is kíváncsi lett volna, hogy vajon Falynn Sandskimmer hozzáállása az Új Köztársaság egyik
Hőséhez nem járult-e hozzá a két előléptetését követő két azonnali lefokozáshoz. Amikor Luke
Skywalkerről kérdezte, a nő így válaszolt:
- El tudja képzelni, milyen az, amikor egész életében hozzá hasonlítják, csak mert maga is a Tatuinról
származik? Nem, soha nem találkoztam Luke Skywalkerrel. Ami azt illeti, sokszor azt kívánom, bár soha
ne is hallottam volna róla.
Ez a hozzáállás persze Luke számos barátja szemében visszatetszést keltett. Wedge, aki szintén a Jedi
barátai közé tartozott, egyszerűen csak vállat vont. A nő értékét a teljesítménye határozta meg, nem pedig
az, hogy nem tisztel egy jó embert.
A második pilótára, egy férfira az Etti IV-ről lopásért várt hadbírósági tárgyalás. Magabiztosan állította,
hogy fel fogják menteni, és lehetőséget kért, hogy bizonyíthasson Antilles parancsnok előtt. A távozása
után egy perccel Wedge észrevette, hogy régen halott szülei bekeretezett holója eltűnt az asztaláról.
Elküldte Jansont a szenvedélyes tolvaj után, és kihúzta a fickót a jelöltek listájáról.
A harmadik pilóta egy talz volt, az Alzoc III fehér szőrű, humanoid lakóinak egyike. A szökött birodalmi
rabszolga a Lázadók Szövetségénél megtanult teherhajókat irányítani, majd az Uralkodó halálát megelőző
év tragikus pilóta-létszámcsökkenése után áthelyezték a vadászokhoz. Az aktája szerint azonban számos
pszichoszomatikus betegségben szenvedett, és az utóbbi években egyre nőtt nála az idegösszeroppanás
veszélye. Az egészségügyi vizsgálatok szerint a talzok alapvetően békés természete és a véres va-
dászpilóta-hivatás közötti konfliktus okozta a problémáit.
Wedge és Janson bedugták egy az endori csatát felelevenítő szimulátorba - a célpontokban bővelkedő
környezetben a legjobb pilóták bámulatos eredményeket érhettek el. A talz jól teljesített, de Wedge és
Janson látták, hogy a biomedikai értékei felkúsznak a veszélyt jelző vörös zónába - egyértelműen jelezve,
hogy még a szimulátorban is hatalmas stressz éri. Jó utat kívántak a csalódott jelöltnek, és azt javasolták
neki, hogy térjen viszsza a teherhajókhoz.
- A mai négyes - nézett le Janson az adattáblájára - Myn Donos hadnagy.
- Tudtál már beszélni vele? - pillantott együtt érzően helyettesére Wedge.
- Nem, épp most érkezett meg a bázisra. De olvastam Hobbie jelentését. Az Új Köztársaság katonai
hírszerzése megállapította, hogy nem követett el hibát.
- Remek. Hívd be!
Janson beleszólt a komlinkjébe, és egy másodperccel később belépett az ajtón egy az Új Köztársaság
szabványos narancssárga pilótaruháját viselő férfi. Alig valamivel lehetett magasabb az átlagosnál, kerek
arcát sűrű, rövidre vágott fekete haj keretezte. Vonásai semmilyen érzelmet nem tükröztek. Tisztelgésre
emelte a kezét, és fenn is tartotta, míg Wedge nem viszonozta a gesztust.
- Donos hadnagy, foglaljon helyet!
- Köszönöm, uram - ült le Donos katonás merevséggel.
- Értesültem róla, hogy a Főparancsnokság megvizsgálta a Gravan 7-en történteket, és alkalmasnak
minősítette önt a további szolgálatra. Gratulálok!
- Köszönöm, uram. - Donos arckifejezése rezzenésnyit sem változott.
Wedge rápillantott Jansonra, aki döbbent arckifejezéssel nézte Donost.
- Ugye tudja, hogy egy új X -szárnyú-osztagot szervezünk?
- Igen, uram.
- Szeretne átkerülni?
- Igen, uram. - A pilóta hangjában nyoma sem volt lelkesedésnek, mint ahogy az osztaga elvesztése felett
valószínűleg még mindig érzett fájdalomnak sem. Wedge ismét rápillantott Jansonra; a helyettese még
mindig a székében előredőlve, kíváncsian figyelte a hadnagyot.
- Wes azt mondta, hogy mielőtt ön csatlakozott volna a Szövetséghez, a koréliai fegyveres erőknél
szolgált. Egy antiterrorista egység mesterlövésze volt, ha jól tudom.
- Igen, uram.
- Még most is mesterlövész?
- Nem, uram. Az elmúlt három év során nem tudtam gyakorolni.
- Mit gondol, képes visszatornászni magát a korábbi szintjére?
- Igen, uram - hangzott a büszkeség vagy lelkesedés nélküli válasz.
- Van valami kifogása a mesterlövész... azaz orvlövész szerepe ellen?
- Nincs, uram. Akármi is a szerep, az én feladatom az ellenség elpusztítása.
- Helyes. Tudomásom szerint önt a Korélián kitüntették kivételes bátorsága miatt. Ez feljogosítja, hogy
viselje a Koréliai Vérszalagot. Mégsem teszi. Miért?
Donos elgondolkodott, mielőtt válaszolt volna.
- Valahogy hülyén nézne ki, uram. Annyi erővel egy táblát is a nyakamba akaszthatnék, hogy „Jó ember
vagyok, mert pénzt adtam a szegényeknek". Mi értelme lenne?
- Értem. - Wedge próbált dühöt, büszkeséget, sajnálkozást, bármit felfedezni a pilóta arckifejezésében
vagy hangjában, de nem járt sikerrel. - Nos, akkor egyelőre üdvözlöm a jelöltek sorában. - Megrázta
Donos kezét. Egy tisztelgésváltás, és a hadnagy már távozott is.
- Régebben viselte a Vérszalagot - szólalt meg Janson. - Észre sem vettem, amíg szóba nem hoztad. Ez
nem az a Myn Donos, akit tanítottam.
- Érdekes. Mennyi idő telt el a Karom Osztag utolsó felszállása és a hadnagy visszatérése között?
Lehetséges, hogy elfogták és átprogramozták?
- Nem, még annyi elszámolatlan idő sincs a jelentésében, amennyi alatt egy italt megihatott volna valahol.
Semmi jele, hogy elhagyta volna a pilótafülkét. Ő az, és mégsem ő. Egyszer sem nézett a szemembe.
- Hát majd meglátjuk, hogyan teljesít. Ha a leghalványabb jelét mutatja az összeomlásnak, vagy
pszichológiai okok miatt hosszabb pihenésre lesz szüksége, akkor kiszórom.
- Értettem.

- Hiperkomszignált vettünk, admirális!

Apwar Trigit admirális elnéző arckifejezéssel lepillantott parancsnoki üléséből a híd harcállásaira.
- Származási helye?
- A fejléc szerint egyenesen Zsinjtől jött, a Rankor Bázisról!
- Kapcsolja a kommunikációs fülkémbe! - Felállt, tökéletes tudatában annak, hogy lenyűgöző látványt
nyújt szürkülő fekete hajával és szakállával, karcsú termetével és a saját maga tervezte fekete és ezüst
egyenruhával. Könnyed léptekkel távozott a birodalmi csillagromboló hídjáról - igen, Zsinj hadurat
szolgálta, de a főtisztjeinek meg kell érteniük, hogy a maga ura, és csak áruba bocsátotta a saját és az
Implacable szolgálatait.
A magánjellegű beszélgetései számára fenntartott, gömb alakú fülkébe érve Trigit lenyomott egy
kapcsolót a központi konzolon. Azonnal felbukkant előtte egy háromdimenziós kép - a kétszeres méretű
Zsinj fekete parancsnoki ülésében ülve, kétségtelenül az Iron Fist fedélzetéről. Zsinj a birodalmi
főadmirálisok hófehér egyenruháját viselte, bár ezt a rangot valójában sohasem érte el - jelenlegi hatalma
azonban olyan nagy volt, hogy senki sem tiltakozhatott a megelőlegezése ellen.
Trigit elmosolyodott Zsinj hatalmas egójának újabb megnyilvánulása láttán.
- Nagyúr, kitörik a nyakam, ha ilyen magasra kell néznem. - Lassan elfordított egy gombot, és Zsinj képe
normális méretűre zsugorodott. Az admirális nem engedte kiülni az arcára a látvány nyújtotta élvezetet; a
birodalmi fegyveres erők kötelékében ez egyértelmű függelemsértésnek számított volna. Örülhetett volna,
ha annyival megússza, hogy egy szemétszállító pilótájává fokozzák le.
A hadúr - testes, kopaszodó, őszülő férfi pirospozsgás arccal és egzotikus kinézetet kölcsönző, lekonyuló
bajusszal - megajándékozta egy mosollyal.
- Épp most olvastam el a legutóbbi jelentését. Gratulálok a Karom Osztag elpusztításához!
- Köszönöm - hajolt meg gúnyosan Trigit. - A kódtörőm, aki elhelyezte a rendszerükben a Gravan rendszer
biztonságos voltáról szóló hamis információt, később azt jelentette, hogy az egész osztagot feloszlatták.
- Az a pilóta, aki megmenekült... eredetileg is így tervezte? Vagy csak a véletlen műve volt? A jelentésből
nem derült ki.
- Nem, mindent megtettünk, hogy megöljük. Csak a reflexei mentették meg. De végső soron azt hiszem,
ez majdnem ugyanolyan jó, mintha a teljes osztag ott veszett volna. Kétségtelenül elfogja mesélni
szomorú történetét a feletteseinek, és azok már kezdhetnek is tartani az erőtál, amely jelentősebb
veszteség és erőfeszítés nélkül képes elbánni egy egész X-szárnyú-osztaggal. Még néhány ilyen küldetés,
és rettegni fognak tőlünk.
Zsinj elmosolyodott.
- Mi van a kódtörőjével? Mi lesz, ha elfogják és megtörik?
- Lehetetlen. A nő már el is jött a Lázadók közötti állomáshelyéről. Idehozatom, és az Implacable-ön fog
tovább szolgálni.
- Sokkal olcsóbb lenne kivégezni. Az előző felettese is azt tette volna.
- Ysanne Isard állandó félelemben tartotta a tisztjeit és a talpnyalóit - ismerte el Trigit. - És ha csalódást
okoztak neki, vagy a legkisebb kétely is felmerült a megbízhatóságukat illetően, tényleg kivégeztette őket.
Az emberei tehát tudták, hogy nem vár rájuk semmi jó a jövőben, nem számíthatnak boldog
visszavonulásra. Szó szerint semmire nem számíthattak, csak a halálos ítéletre, vagy a szökésre. Így
senkiben sem lehet hűséget ébreszteni. Nem az én módszerem.
- Helyes.
- Mindez azonban nem magyarázza meg, miért lépett kapcsolatba velem ilyen tekintélyes költségek árán
is.
Zsinj mosolya tovább szélesedett.
- Hallani akarom a Morrt-projekt első eredményeit.
- Ah! Nos, szétszórtuk az első néhány ezer Morrt osztályú parazita droidot. Már érkeznek az előzetes
jelentések. Az ismert birodalmi, új köztársasági és független népességközpontokból természetesen
aránytalanul sok jelzést kaptunk. Jött azonban néhány ismeretlen településekről is, illetve olyan helyekről,
amelyeket elpusztításra vagy kiürítésre jelöltek ki. Ha az információk megerősítést nyernek, ellenőrizni
fogjuk őket.
- Remek. Tájékoztasson az érdekes kis hadműveleteiről!
- Mint mindig, nagyúr.
Zsinj kissé kegyesen biccentett, és a képe a semmibe halványodott.
Trigit felsóhajtott. Zsinj hadúrral sokkal könnyebben ki lehetett jönni, mint a Jégszívként is emlegetett
Ysanne Isarddal, a birodalmi hírszerzés előző vezetőjével - akivel a Zsiványkommandó végzett. Jégszívtől
eltérően Zsinj megértett valamit a pazarlás őrült mivoltából - például sohasem végeztette ki a beosztottjait
puszta szeszélyből. Azonban az elszántsága, hogy minden egyes műveletről tudjon, hogy minden új
tervben benne legyen a keze, nagyon fárasztó volt.
Ah, mindegy! Amíg Zsinj józanul viselkedik, és ellátja az Implacable-t üzemanyaggal, fegyverekkel,
élelemmel és információkkal, addig Trigit mellette marad. Ez még mindig jobb, mint magányos hadúrként
megpróbálni talpon maradni.
Persze csak addig, amíg nem lesz legalább akkora ereje és hatalma, mint Zsinjnek.

- Van még valaki? - kérdezte Wedge.

- Kezd késő lenni - pillantott Janson a kronométerére. – De már csak két jelölt van hátra.
- Ma, vagy összesen?
- Összesen. A te rabszolgahajcsár-tempódnak köszönhetően szinte már végeztünk is a kiértékelés első
szakaszával. A következő... - vette elő Janson az adattábláját -...Voort saBinring, egy gamorrai.
- Nagyon vicces. Az előbb beugrattál, Wes, de kétszer nem fog sikerülni.
- Gamorrai.
A zöld bőrű, disznópofájú gamorraiakat számos bolygón alkalmazták képzetlen testőröknek és
rendfenntartóknak. Technológiai szempontból primitívek voltak, a legkevésbé sem érdekelték őket a
szakismeretek elsajátításához szükséges tudományok.
- A gamorrai hímek képtelenek megtanulni egy vadászgép vezetését! A mirigyműködésük miatt túl
agresszívek és türelmetlenek.
- A fickó gamorrai.
- Jó, viccelődj csak, ha kedved tartja, de küldd már be végre!
Janson beleszólt a komlinkjébe. Egy másodperc múlva belépett és tisztelgett egy gamorrai - egy 190
centiméter magas, disznószerű külsejű, szabványos pilótaruhát viselő hím. A narancssárga kezeslábas
émelyítő kontrasztban állt zöld bőrével.
- Jub jub, parancsnok - mosolygott Janson ártatlanul parancsnokára.
Amikor a gamorrai megszólalt, először természetes, morgásokból és visításokból álló, az emberi fül
számára a legkevésbé sem kellemes hangja tört fel. Ezt aztán hamarosan elnyomta a torkába ültetett
fordítóegység géptónusa.
- Nem, parancsnok. Kölyökkorom óta nem éltem gamorraiak között.
Wedge megköszörülte a torkát.
- Bizonyára megérti, milyen furcsa ez nekem. Kíváncsi lennék, hogyan sikerült... hm... túllépnie a
gamorrai faj biológiai korlátjain, és megtanulnia repülni.
- Nem én léptem túl a biológiai korlátokon. Mások kényszerítették rám ezeket a változásokat. Nevezetesen
a Binring Biomedikai Művek.
- Ismerem a nevüket. Ők látják el élelemmel a Birodalom fegyveres erőit. Főleg azzal az undorító zöld
tápanyagpéppel, amely sohasem romlik meg. Ideális a rohamosztagosok számára.
A gamorrai bólintott.
- Továbbá génsebészeti úton módosítanak bizonyos állatfajokat, hogy a legkülönbözőbb körülmények
között is meg tudjanak élni. És persze vannak kevésbé üdvös projektjeik'is. Én is ezek közé tartozom. Az
Uralkodó emberi önuralommal rendelkező, kémkedésre használható gamorraiakat akart. A Binring
megváltoztatta a biokémiánkat. A koncentrálóképességem meghaladja az emberi átlagot. A matematikai
képességeim a zsenik szintjén áll. És tökéletesen kordában tudom tartani az indulataimat.
- Ez egy birodalmi projekt volt? - Wedge elgondolkodott a dolgon. - Hány önhöz hasonló gamorrai
létezik?
- Egy sem. Én vagyok az egyetlen sikeres kísérlet.
- A többiek számára végzetesnek bizonyultak a változtatások?
- Bizonyos értelemben. Az összes többi alany öngyilkos lett.
- Miért?
- Ha tudnám, én is köztük lennék. De biztos vagyok benne, hogy az elszigeteltséghez lehetett valami köze.
Hogy érezné magát, ha ön lenne az egyetlen értelmes emberi lény a galaxisban, akinek vérszomjas
barbárok között kellene élnie?
- Értem. - Wedge hátradőlt, és egy pillanatra maga elé képzelte a felvázolt helyzetet. - És hogyan került
kapcsolatba a Szövetséggel?
- Az egyik teremtőm, aki végignézte, ahogy a többi... gyermeke... egymás után végez magával, elintézte,
hogy a képességeim felmérése végett bedugjanak néhány kiképzőszimulátorba. Legalábbis ezt állította.
Valójában meg akart tanítani a különféle birodalmi és szövetségi gépek irányítására. Aztán segített meg-
szökni a Binring telepéről. Végül az Obroa-skai-n kötöttem ki.
- A könyvtárbolygón.
- Nagyon sokat tanultam ott, és úgy döntöttem, csatlakozom a Szövetséghez.
- És a... hm... teremtője... ő nem szökött meg?
- Mélyen elszomorította a projekt alakulása. Úgy döntött, követi a többi gyermekét.
Wedge összerezzent.
- Rendben. Térjünk át a közelmúltra! Az aktája szerint gondjai vannak az önuralommal. Hadbírósági
tárgyalás vár magára, mert megütötte a felettesét... bár a tiszt hajlandó visszavonni a vádat, ha olyan távol
helyezik tőle, amilyen távol csak lehet. Van valami hozzáfűznivalója?
A gamorrai elgondolkodott, mielőtt válaszolt volna.
- Az Új Köztársaság pilótáit két csoportra lehet osztani. Az egyik csoportba a korábbi birodalmi pilóták
tartoznak, akik közül sokan nem tudták levetkőzni a nem emberi fajokkal szembeni ellenszenvüket. A
másik csoportba azok, akiknek eddig csak kellemetlen tapasztalataik voltak a gamorraiakkal.
- Ezzel nem értek egyet.
- Ön nem az én szemszögemből látja a dolgot, uram. Tapasztalataim szerint egy gamorrai pilótának
indokolatlanul nagy mennyiségű sértést kell elszenvednie a társaitól. És most nemcsak a megszokott
tréfákra gondolok, hanem szabotázsra, hazugságokra, nyílt kihívásokra.
- Tehát nem ütötte meg a felettesét?
- Nem egy pilótatársamat megütöttem a tanúk előtt vívott ökölharcokban. Egyetlenegyszer sem kellett
kétszer ütnöm. Láthatja, hogy az ellenem felhozott vádakat az állítólagos incidens után másfél órával
nyújtották be hivatalosan. Uram, azok közül, akiket valaha megütöttem, senki sem volt még képes másfél
óra után összefüggően beszélni. Uram, a tiszt ütött meg engem; én csak hárítottam a csapását. Az illető
úgy döntött, támadásként könyveli el az esetet. Kizárólag azért hajlandó viszszavonni a vádat, mert nem
elég szilárd jellem ahhoz, hogy felelősséget vállaljon az ellenem indított eljárás lehetséges
következményeiért.
Wedge fontolóra vette a hallottakat.
- Nos, egyelőre ez minden. A kiképzés holnap kezdődik - állt fel. A másik két pilóta követte a példáját, és
a parancsnok megrázta a gamorrai kezét. - Jut eszembe, hogyan szólíthatunk? Voortnak?
- A Voort tökéletesen megfelel. De sokan Röfinek hívnak. Ezzel sincs semmi bajom, mivel figyelmen
kívül tudom hagyni a szó egyértelműen derogáló felhangját.
Wedge és Janson összenéztek.
- A hadnagy és én ismertünk egy remek pilótát, egy embert, akit szintén Röfinek becéztek. Ami
egységünkben semmiféle „derogáló felhang" nem kapcsolódik ehhez a névhez. Sőt olyan megtiszteltetés,
amelyhez tulajdonképpen még fel kell nőnöd.
- Mindent meg fogok tenni.
- Kíváncsi lennék, mit szólt volna a fickóhoz Porkins - jegyezte meg Wedge a gamorrai távozása után.
Janson vállat vont.
- Majd meglátjuk, mire megyünk vele.
- Nos, ki a következő? Egy mynock? Egy kőcséri patkány?
- Te jó ég, kezdesz paranoiás lenni! Nem, a következő és egyben utolsó jelölt egy ember, egy bizonyos
Kell Tainer a Sluis Vanról. Azt hiszem, pontosan az a vezető típus, akit majd a helyedre szeretnél állítani.
Feltéve persze, hogy Myn Donos nem nyeri viszsza a régi énjét.
- Remek. Hívd be!
Egy másodperc múlva belépett Tainer repülőtiszt. Crespin tábomokimádni fogja, döntötte el magában
Wedge.
Kell Tainer majdnem két méter magas volt. Jóképű, szoborszerű arcáért megőrültek volna a
holooperatőrök. Rövidre vágott fekete haja alatt kék szempár világított - ha néhány árnyalattal világosabb,
akkor egy őrült benyomását kelthette volna, így azonban átható, borzongató tekintetet kölcsönzött neki. A
termete egy atlétáéval vetekedett, ami azt illeti, egy kicsit túl szélesnek is tűnt egy X-szárnyú
pilótafülkéjéhez képest, de ezt a problémát már bizonyára megtanulta kezelni.
Kell egy tökéletes mozdulattal tisztelgett, és csak akkor engedte le a karját, mikor Wedge viszonozta a
gesztust.
- Tainer repülőtiszt jelentkezik, uram. Örülök, hogy megismerhetem, uram.
- Én is. Hadd mutassam be a helyettesemet, Janson hadnagyot!
Wedge szavai közben Kell odafordult Jansonhoz, és ismét tisztelgésre emelte a kezét. Wedge látta, hogy a
pilóta háta hirtelen megmerevedik. Tainer tisztelgése és testtartása hirtelen acélosan görcsös lett. A jelölt
nem nézett a hadnagy szemébe.
- Wes Janson hadnagy uram? - kérdezte feszülten.
- Igen - felelte döbbenten Janson. Végre eszébe jutott viszonozni a tisztelgést.
Kell visszafordult Wedge-hez, tekintetét mereven a parancsnok feje fölé szegezte.
- Bocsánatot kérek, uram. Nem léphetek be ebbe az osztagba. Ezennel visszavonom a jelentkezésemet.
Engedélyt kérek a távozásra!
- Miért? - kérdezte Wedge.
- Nem kívánok maradni, uram.
- Értem. Most pedig válaszoljon a kérdésre!
Kell egy pillanatra megremegett, mintha az izmai pattanásig feszültek volna.
- Ez az ember ölte meg az apámat, uram - felelte végül halkan. - Engedélyt kérek a távozásra.
Janson döbbent arckifejezéssel lépett Wedge mellé. A tekintete Kell arcát fürkészte, és a vonásain átfutott
a felismerés árnyéka.
- Tainer... az eredeti neve nem Tainer, igaz?
- Nem, uram.
- Doran?
- Igen, uram.
Janson elfordította a fejét, tekintete az évek távolába révedt.
- Engedélyt kérek a távozásra, uram - ismételte meg Kell.
- Várakozzon odakint! - utasította Wedge.
Kell távozott, a parancsnok pedig odafordult helyetteséhez.
- Wes, mi ez az egész?

Négy

Janson az íróasztalra támaszkodva visszalépett a székéhez. Úgy nézett ki, mint aki csak a múltat látja, a
jelent nem.
- Az első áldozatom... meséltem már, hogy az első áldozatom egy szövetségi pilóta volt?
- Nem.
- Ilyesmivel nem nagyon büszkélkedik az ember. Akkoriban a Tierfoni Sárga Ászoknál voltam kiképzésen.
Jek Porkinsszal együtt.
- A jó öreg Röfi.
- Az eredeti. Azokban az időkben könnyen megtörténhetett, hogy egy kiképzés alatt lévő osztagot küldtek
olyan bevetésre, ami inkább egy tapasztalt egységnek felelt volna meg...
- Ami még ma is előfordul.
- Igen, de sokkal ritkábban, ezt te is tudod. Azon a napon egy birodalmi teherhajón és a TIE-kíséretén
kellett rajtaütnünk. Egy nemrég felfedezett birodalmi utánpótlásbázison kellett volna leszállniuk. Y-
szárnyúakkal mentünk A Sárga Ászok egyik felének a bázist kellett megtámadnia, maga után csalva az
ottani vadászokat; a többieknek a teherhajó jutott. Lehetőleg el kellett volna fogni; nagy szükségünk volt
az élelemre és az üzemanyagra.
- És mi történt?
- A küldetés első fele terv szerint haladt. De amikor megérkezett a teherhajó, kétszer annyi TIE-vadász
kísérte, mint amennyiről mi tudtunk. És az egyik pilótánk, egy teherhajó kapitánya az Alderaanról, Kissek
Doran pánikba esett és elszáguldott az Y-szárnyújával. Röfit és engem küldtek utána, hogy hozzuk
vissza... vagy lőjük le.
- És lelőttétek?
- Wedge, nem volt más választásom! - robbant ki Jansonból. - Ha beleszólt volna valamelyik nyilvános
csatornába, ha beért volna a bázis érzékelőinek hatósugarába, vagy ha a hold horizontja fölé emelkedett
volna, akkor lebukunk és az egész egység ott veszett volna! Porkins megpróbálta leszorítani a felszínre, de
nem járt sikerrel, és akkor én... - Egy pillanatra elakadt a szava. - Lelőttem. Lézert kellett használnom. Az
ionágyút nem kockáztathattam meg; érzékelhették volna az energiaimpulzust. A pilótafülkét találta el a
lövés, a vákuum végzett vele. Nem volt jó az űrruhája.
- Nekem úgy tűnik, mindent megtettetek, hogy életben maradhasson.
- Igen, amíg meg nem öltem. Tudtam, hogy az Alderaanon felesége és két vagy három gyereke van. Azt
hittem, meghaltak, mikor az első Halálcsillag elpusztította a bolygót.
Wedge felvette Janson adattábláját, és átfutotta Kell aktáját.
- Ebben egy szó sincs az Alderaanról vagy a Doran családról.
- Biztos megváltoztatták a nevüket és meghamisították az adatokat. Nem sokkal a hivatalos értesítés után
az egység parancsnoka is felkereste őket. A hivatalos változatnak megfelelően azt akarta elmondani nekik,
hogy Kissek csatában halt meg... de a felesége már tudta valahonnan az igazságot. Nemcsak azzal vádolta
a Tierfoni Sárga Ászokat, hogy megölték a férjét, hanem azzal is, hogy beszennyezték a család nevét.
Talán azzal próbálta helyrehozni a dolgot, hogy nevet változtatott és elköltözött.
Wedge felsóhajtott.
- Ezt nézd meg! - mutatta fel az adattáblát. - Tainer vadászgépszerelőként dolgozott a Sluis Vanon. Miután
csatlakozott a Szövetséghez, robbantásszakértői kiképzést kapott. Page hadnagy egységénél szolgált, aztán
az egyik játékszimulátorban természetes érzéket mutatott a repülés iránt, és engedélyt kapott az igazi
kiképzésre. Te ismered Page-t?
- Nem.
- Jó ember és remek tanár. Wes, szükségünk van Tainerre... már ha rá tudjuk venni, hogy maradjon.
- Ó, ez csodálatos! - nézett rá Janson gúnyos lelkesedéssel. - Megöltem az apját. Gyűlöl. Tudja, hogyan
kell bombákat gyártani. Ugyan már, Wedge, szerinted mi lesz ennek a vége?
- Ha becsületes ember, akkor nem fenyeget veszély.
- Amíg el nem éri a forráspontot és ki nem durran, mint a rossz tatuini bor dugója.
- Minden tatuini bor rossz.
- Ne tereld másra a szót! Egyébként olvass csak tovább!
Wedge tekintete visszasiklott az adattáblára.
- A kiképzés alatt összetört egy Headhuntert. Egy X szárnyút pedig olyan keményen tett le, hogy súlyos
károkat szenvedett el. Mindkét esetben a vezérlés hibájára hivatkozott?
Janson bólintott.
- Tipikusan azoknak a válasza, akik nem bírnak felelősséget vállalni a kudarcaikért.
Wedge felemelte a fejét, és szúrós tekintettel a helyettesére meredt.
- És amikor felvetted a listára, hogy akartál meggyőzni, hogy nézzem el ezt a kis problémát a
leszállásokkal?
- Wedge...
- Válaszolj a kérdésre!
- Azt akartam mondani, hogy talán nem hazudott – felelte Wes gyászos képpel. - A repülési eredményei
nem indokolják a két balesetet. A szimulátorokban jól teljesített, sőt zseniálisan.
Wedge néhány hosszú pillanatig az adattábla információin töprengett.
- Nos, elfogadom a magyarázatodat. Ki akarom próbálni a fickót. Ha nem válik be, kiszórom. Ha beválik,
de nem tudtok együttműködni...
- Hosszú távon nagyobb szükséged van rá ebben az egységben, mint rám - folytatta a mondatot Janson
fáradt hangon. - Ebben az esetben, engedelmeddel, visszamegyek a Zsiványokhoz. Cserélhetek Hobbie-
val.
- Köszönöm, Wes - bólintott Wedge komoran.

Janson Wedge-re hagyta a beszédet. A parancsnok úgy vélte, helyettese mindennek ellenére inkább nem
szeretné magára vonni Kell Tainer figyelmét.
- Tainer, becsületes ember maga? - kérdezte Wedge, miután néhány szóban összefoglalta a helyzetet.
- Igen - felelte a szabályos, de túl merev testtartásban álló pilóta.
- És mit gondol, Janson hadnagy kevésbé becsületes magánál?
- Nem, uram - válaszolta Tainer csikorogva némi habozás után.
- Ön felesküdött az Új Köztársaság szolgálatára, és meg kell értenie, hogy nekünk sokkal nagyobb
szükségünk van a képességeire, mint magának arra, hogy ne találkozzon egy az apja sorsát állandóan
eszébe juttató személlyel. Janson is letette ugyanazt az esküt, bár ő még a Szövetség idején, a Köztársaság
helyreállítására, mikor maga még a játékaival volt elfoglalva. És ő megérti, hogy nekünk sokkal nagyobb
szükségünk van a képességeire, mint neki arra, hogy megszabaduljon a maga ellenszenvétől... vagy attól
az emléktől, hogy elkövetett valami olyasmit, amit nem akart. Megértett?
- Igen, uram.
- Úgyhogy arra kérem, maradjon! Egyelőre. Ha nem tudnak együttműködni, változtatásokat fogok
eszközölni. Azonban figyelmeztetnem kell, ha az eddigi pályafutása után én is elutasítom, akkor az
áthelyezése valószínűleg azt fogja jelenteni, hogy soha többé nem repülhet. Minden esélye megvan rá,
hogy visszakerüljön a kommandóba.
- Szerettem a kommandót.
- Igen, de ott soha nem lesz képes visszaszerezni az apja nevének a becsületét. Soha nem mutathatja meg a
galaxisnak, hogy a „Doran" név nem egyenlő a „gyáva pilótával"...
Tainer felkapta a fejét, és végre Wedge szemébe nézett. Wedge soha életében nem látott még ilyen haragos
tekintetet, de sikerült ellenállnia a késztetésnek, hogy hátráljon egy lépést.
- Hogy merészeli...
- Vigyázz! - szólt rá Wedge halkan. Kivárta, míg Tainer felvette a megfelelő testtartást, és újra a feje fölé
emelte tekintetét.
- Azért merészelem, ha ez egyáltalán a megfelelő szó - folytatta Wedge -, mert ez az igazság. Feltételezem,
az Alderaan óta dédelgeti magában az álmot, hogy pilóta lesz, és visszaállítja a családja becsületét. Nos,
még egyetlen éles bevetésen sem vett részt, és már majdnem elvesztette a pilóta rangot. Ez az utolsó
esélye. Tehát megy, vagy marad?
Tainer állkapcsán megfeszültek az izmok, de néhány pillanatig nem válaszolt.
- Maradok, uram - felelte végül, hangjában mély fájdalommal.
- Helyes. Leléphet.
Mikor Tainer kiment az ajtón, Janson halkan elfüttyentette magát.
- Wedge, én nem kritizálni akarlak... de régóta nem láttam már ilyen hideg manővert, mint most tőled.
- Ha az ember vákuumban repül, néha hideg gépolaj kell az ereibe vér helyett - dőlt hátra fáradtan Wedge.
Hirtelen elképesztő kimerültség tört rá. Kíváncsi lett volna, vajon hány pilóta fogja még rendszeresen
ilyen problémák elé állítani.
Kell a szűk pilótafülkében némi nehézségek árán becsatolta magát az ülésébe, majd felpöccintette az X-
szárnyúja négy fúziós hajtóművét beindító kapcsolókat - valójában az X szárnyú-szimulátor álhajtóműveit
kapcsolva be. A kifinomult, valósághű szimulátorok nyújtotta élményt néha nehéz volt megkülönböztetni
a valóságtól; a szerkezetek még gravitációs kiegyenlítőket is tartalmaztak a mélyűri küldetések zéró
gravitációjának megteremtésére.
A X-szárnyú acélüveg ablakait utánzó képernyők egy vadászhangárt tártak a szeme elé; Kell azonban
tudta, hogy az igazi hangár fél vonással felette, a hold felszínéhez sokkal közelebb helyezkedik el.
A műszerfal értékei szerint mind a négy hajtóműve majdnem optimális szinten működött.
- Arany Egynél négy zöld jelzés, felszállásra készen állok. Elsődleges és másodlagos energia maximumon.
Minden jelzés zöld.
- Arany Kettes, azonos jelentés - reccsent meg a komja. - Felszállásra kész.
Kell nem tudta, kicsoda Arany Kettes; az Arany csoport többi pilótája már becsatolta magát a
szimulátorokba, mire ő is megérkezett. Kíváncsi lett volna, kihasználták-e a néhány percet, hogy
gyakoroljanak a küldetés előtt. Nem tudta biztosan, ő maga nem ugyanezt tette-e volna.
Arany Kettes torz hangja nem volt mély, mégis egy férfi benyomását keltette; fura kiejtéséből pedig arra
lehetett következtetni, hogy a Basic nem az anyanyelve.
- Arany Három, minden névleges. Készen állok. - Ez Röfi, a gamorrai gépi hangja volt. Kell kíváncsian
várta, hogyan fog repülni a pilóta. Az összes jelölt közül egyedül ő tűnt még Kellnél is szélesebbnek, tehát
még nála is kényelmetlenebbül érezhette magát a szabványos X-szárnyú-fülkében.
- Arany Négy, minden névleges, készen állok. - Egy nő hangja. Kell több női jelölttel is találkozott a
bázison, de a kom torzítása miatt nem tudott arcot is kapcsolni a szavakhoz.
Janson hadnagy hangját viszont a legkevésbé sem torzította el a rendszer. Kell megmerevedett.
- Felszállás hatvan másodperc múlva - közölte Janson. - Közeledő űrhajók, szemek és bandzsik, egy
csatahajót oltalmaznak. Tartsák őket tízvonásnyira a bázistól. Időt kell nyerniük, hogy elindítsuk a
szállítóhajókat. Ha kudarcot vallanak, meghalunk. Az egy-hét-kilences kiképzési protokoll van érvényben.
Központ vége.
Kell megpróbálta ellazítani vállizmait. Átkapcsolta a komot a szárnyemberével összekötő közvetlen
csatornára.
- Arany Kettes, mi az az egy-hét-kilences kiképzési protokoll?
- Nem tudjuk.
- Nem tudjuk? Kik nem tudják?
- Arany Kettes, Egyes.
Kell kinyitotta a száját, hogy rákérdezzen a dologra, de aztán meglátta, hogy már csak tíz másodperce van
a felszállásig, és úgy döntött, inkább vár vele.
Öt másodpercnél bekapcsolta az antigravitációs hajtóműveket, és néhány méternyire a levegőbe
emelkedett. Egy másodpercnél előretolta a botkormányt, meggyőződött róla, hogy tökéletes párhuzamban
áll a kivezető járat falaival, és megnövelte a tolóerőt. Egy oldalra vetett pillantás elárulta, hogy csoportja
többi tagja is ugyanezt teszi.
Az X-szárnyúja átsüvített a járat végében lévő mágneses erőtéren, kiszökkent a vákuumba...
Egyenesen egy négy TIE-bombázóból álló csoport lövéseibe. A támadók már olyan közeljártak, hogy
szabad szemmel is ki tudta venni őket.
Kell jobbra döntötte a gépét, előreirányította a pajzsait, a célkeresztjével ráállt az egyik közeledő
bombázóra, és a befogást jelző zöld felvillanást meg sem várva meghúzta az elsütőbillentyűt. Aztán a
jobbra kanyarodó ívet folytatva eltávolodott a hold felszínétől. Műszerfalát elárasztotta a háta mögött
történő robbanás fénye. Az adatképernyőjén megjelent R2-es egysége üzenete: ARANY EGYES
TALÁLAT MEGERÖSÍTVE.
Rémült, érthetetlen zagyvaság töltötte be a komot.
- Csend legyen! - üvöltötte túl a hangzavart Kell. - Szárnyakat támadási pozícióba! A felderítés tévedett, a
támadók már a bázis fölött járnak. Kettes, maradj velem, mi követjük az eredeti utasításokat! Hármas,
Négyes, repüljetek egy kört a bázis fölött, és mérjétek fel a károkat!
Hallotta a parancs nyugtázásait, és látta, ahogy Arany Kettes felzárkózik a bal oldalára. Aztán ismét
megpróbálkozott a kommal:
- Központ, jelentkezz! Központ, itt Arany Egyes! Nem kapott választ.
Az érzékelői két TIE-bombázót mutattak lent, a talajszint fölött - aztán csak kettőt, ahogy Arany Hármas
elért egy találatot. Azonban elöl, kissé felettük, mindössze négyvonásnyi, gyorsan csökkenő távolságra
harminchat TIE-vadász fénypöttye ragyogott: három teljes osztag. Tartották az egymástól való
távolságukat, nem gyűltek egybe, hogy lecsapjanak Arany Egyesre és Kettesre.
- Egyes, a felszállóalagutak beomlottak! - reccsent fel a komban Arany Négyes hangja. - Mindegyik
bombatalálatot kapott.
- A központi is? A szállítóhajó kijárata? Minket most csak az érdekel.
- Százméternyi romba dőlt törmelék, Egyes. Azon már senki sem jön ki. - A Négyes hangjának
idegességét a kom torzítása ellenére is tisztán ki lehetett venni. Nyugi akart odaszólni a nőnek Kell, ez
csak egy szimulátor Senki sem halt meg.
Azonban más problémája is akadt. A Központ egyértelműen meghatározta a küldetés célját... és aztán
megváltoztatta, érvénytelenné tette a paramétereket. Most mit csináljon? És mi lehet az az átkozott
kiképzési protokoll, amit a Központ a felszállás előtt bejelentett?
- Egyes Csoport, a küldetésnek lőttek - szólt bele a mikrofonba. - A státusunk Ómega. Hármas, Négyes,
zárkózzatok fel! Kiverekedjük magunkat innen.
A Hármas és Négyes épp akkor nyugtázta a parancsot, mikor a céltávolságjelző értéke két vonás alá
csökkent. Ez azt jelentette, hogy lőtávolba értek a közeledő ellenséges gépek... és hogy Arany Egyes és
Arany Kettes is az ő lőtávolukon belülre került.
Két lehetőség állt nyitva előttük: vag yvisszakanyarodnak Arany Hármashoz és Négyeshez, elszenvedve a
távoli, találomra leadott lövéseket, vagy pedig átvágják magukat a támadókon, eltávolodnak egy kicsit, és
csak aztán fordulnak vissza, remélve, hogy akciójuk szétzilálja valamennyire az ellenséget. Ez az utóbbi
változat meglehetősen öngyilkosnak tűnt.
- Arany Kettes, tűnjünk el innen! - szólt bele Kell a komba.
Arany Kettes egy hátborzongató, gurgulázó üvöltéssel válaszolt. X-szárnyúja egyenesen a közeledő osztag
felé tartott. Zöld birodalmi lézersugarak vékony tűi vágódtak felé, de egyik sem közelítette meg.
- Arany Kettes, térj vissza az alakzatba! Arany Kettes... – Kell elkáromkodta magát. Elromlott volna a
Kettes kommunikációs rendszere? Jellemző lett volna erre az elfuserált küldetésre. - Rendben van, Arany
Kettes, mostantól én vagyok a szárnyembered. - Azzal a távolodó Kettes nyomába eredt, és felkészült rá,
hogy fedezze.
A Kettes pályája egyenesen a bal oldali osztag közepe felé vezetett. Az ellenséges lézertűz megsűrűsödött
körülötte, és Kell látta, hogy néhány sugárnyaláb csak néhány méterrel felette, a pajzsain foszlik szét.
Kettes a leghatékonyabb, ám egyben a legveszélyesebb manővert választotta: a szemtől szembeni
támadást - de egy egész osztaggal szemben... és a tizenkettő az egyhez esély valószínűvé tette, hogy nem
ússza meg élve.
Épp ideje változtatni az esélyeken! Kell egy kicsit lejjebb ereszkedett, hogy Arany Kettes kisebb
valószínűséggel tévedhessen a lővonalába, majd páros üzemmódra állította a lézereit, ami csökkentette
ugyan az átütőerejüket, ám jelentősen megnövelte a tüzelési sebességet. A pályáját fenntartva elmozdította
az oldalkormányt, előbb bal felé lendítve a hajó farát, majd rögtön utána vissza jobb felé - és miközben a
célkeresztje a befogást jelző zöldre váltva végigsuhant a TIE-vadászok sora fölött, teljes sebességgel lőni
kezdett, pusztító, vörös fénycsíkokat küldve az ellenség felé. A pilótafülkét betöltötte a befogásjelző
folyamatos sípolása.
A távolban fellobbanó lángokból arra következtetett, hogy neki és a Kettesnek sikerült néhány célpontot
legalább megpörkölnie. Az adatképernyője egy telitalálatot és egy horzsolást jelzett az ő részéről, illetve
egy másik horzsolást a Ketteséről. Viszonozta a felé záporozó lézersugarakat, majd lebukott, ahogy a
közeledő TIE-k egyszer csak előtte termettek és elszáguldottak mellette...
Most kellene egy szűk kanyart leírni és lecsapni a hátvédjükre, már ha van nekik, ha pedig nincs, akkor
magukra a vadászokra, hátulról. De a fenébe is, nem ő a vezér, hanem a kiszámíthatatlan Kettes. Szabad
szemmel és az érzékelőkön is látta a társát; a pilóta bedöntötte a gépét, és szűk jobb fordulót leírva
visszakanyarodott. Kell igyekezett a közelében maradni.
Az érzékelők szerint négy TIE-vadász fordult vissza, hogy feltartóztassa őket; a többiek folytatták útjukat
célpontjuk felé. A hold közelében Arany Hármas és Négyes közeledett a meggyengített osztag hét
megmaradt gépe felé. Helyes; láthatólag a támadók láncának leggyengébb szemén akarnak átvágni. A
négy TIE-bombázó közül egyet sem lehetett látni; a Hármas és Négyes biztos végeztek velük.
A Kettes egy újabb szemtől szembeni rohamra készült, de Kell látta, hogy a négy TIE négyzetalakzatot
vesz fel.
- Kettes, szakadj le! Kipécéztek maguknak. Kerülj mellém; ismét én vagyok a vezér.
A Kettes tudomást sem vett róla, tovább gyorsított, és újabb csatakiáltást hallatott.
Kell a fogát csikorgatta. Rendben! Lássuk, meg tudom-e menteni saját magátó! Hagyta, hogy tovább nőjön
a távolság kettejük között, és átkapcsolt a protontorpedókra.
A közeledő vadászgépek egy kétdimenziós négyzet négy sarkát foglalták el, a Kettes pedig egyenesen a
bal alsó felé tartott. A négy TIE tüzet nyitott rá.
Kell felkapta a gépe orrát, és befogta a célkeresztjébe a bal felső szemet. A célkereszt azonnal pirosra
váltott, és Tainer kilőtte a torpedót. Ilyen távolságból a TIE-vadásznak rengeteg ideje maradt kitérni a
lövedék elől... de ehhez meg kellett szakítania a Kettes ellen indított támadást. Kell a jobb szárnyára
állította a gépét, megcélozta a jobb felső sarkot, és ismét útjára engedett egy torpedót.
A két TIE, amelyet célba vett, a pályáját elhagyva kitérő manőverbe kezdett. A másik kettő folytatta a
tüzelést. Kell a hátára fordította a gépét, hogy célba vehesse a jobb alsó szemet. A vadásznak bizonyára
volt torpedóbefogást érzékelő egysége, ugyanis azonnal elkanyarodott.
A kom forgalma viszont megnyugtatta valamelyest:
- „Elkaptad, Hármas. Követlek." „Vettem, Négyes. A farkamra ragadt egy..." „Mindjárt leszedem."
Ekkor a Kettes X-szárnyúja, mely eddig beleolvadt az űr feketeségébe, hirtelen felragyogott Kell előtt. A
robbanás helyén táguló, vörös és narancssárga lángfelhő keletkezett.
Kell tompa nyomást érzett a gyomrában. Tudta, hogy az igazi Arany Kettesnek semmi baja, valószínűleg
most száll ki a szimulátorából... de a Központ minden bizonnyal őt fogja hibáztatni, amiért nem mentette
meg. Amiért nem mentette meg saját magától.
Visszakapcsolt a lézerágyúkra, és négyes tüzelésre állította őket. A célpontja egy pillanatra felhagyott a
kitérő manőverekkel, talán azt hitte, kikerült Kell torpedójának befogásából és elmúlt a veszély a feje
fölül. A célkereszt zöldre váltott, és Kell tüzet nyitott. A lézersugarak feldarabolták a szemet: az egyik
levágta a bal oldali szárnyat a törzsről, a másik kettő pedig a pilótafülkébe csapódott be. A TIE-vadász
nem robbant fel, a fülke levegője azonban robbanásszerűen távozott, és a roncs ballisztikus pályán süvített
el Kell mellett a Folor szimulált felszíne felé.
Ezzel három ellenfele maradt. Nem, csak kettő: az egyik torpedója beérte balszerencsés célpontját, és csak
egy gyorsan táguló gáz- és szilánkfelhőt hagyott a helyén. A másik kiszemelt áldozata azonban sikeresen
lerázta a lövedéket, és most a Kettes eredeti célpontjával párba állva próbált mögé kerülni.
Kell maga felé húzta a botkormányt, próbálva az X-szárnyútól kitelő lehető legszűkebb ívben
megfordulni. A TIE-vadászok igazából sokkal fordulékonyabbak voltak az űrben, mint az X-szárnyúak, de
ez nem sokat számított, ha olyan közönyös pilóták vezették őket, mint ezt a kettőt.
A forduló tetején járt, „lefelé" nézve üldözőire és a Folor felszínére, amikor a hold felől érkező vörös
lézersugár kettéhasította az egyik vadászt, egy torpedó pedig végzett a másikkal. Kell rápillantott az
érzékelőire, és elfüttyentette magát.
- Szép lövés, Hármas, Négyes!
- Köszönöm, uram - érkezett Röfi fémes hangja. - A szemek visszavonulnak. Menjünk utánuk?
A TIE-k tényleg távolodni kezdtek. De akkor miért sötétedtek el Kell ablakai a gyakorlat végét jelezve?
Kell vett néhány mély lélegzetet, lecsillapította az idegeit, és átgondolta a dolgot.
- Nem, visszamennek a hordozójukra. Ami azt jelenti, hogy nemsokára újak érkeznek. Sikerült
kapcsolatba lépnetek a Központtal?
- Nem, uram.
- Nem.
- Akkor fel kell tételeznünk, hogy a Folor Bázis elveszett, és csak mi maradtunk életben. Zárkózzatok fel
és kövessetek! - A Folor felszínéhez viszonyítva a farkára állította az X-szárnyút, majd lehívta a
navigációs programját.
Ha a támadás valódi lett volna és a Folor Bázis tényleg nem tudta volna útnak indítani a szállítóhajókat,
akkor azt várták volna tőle, hogy minden megmaradt egységét vigye biztonságba, majd később
csatlakozzon az új Köztársaság erőihez. Ezért kiválasztott egy gyors ugrást az űr egy lakatlan térségébe,
ahonnan majd egy kidolgozottabb pályán továbbindulhatnak a Szövetség által ellenőrzött területekre.
A két másik X-szárnyú felzárkózott mögé. Amint elkészült a navigációs megoldás és maguk mögött
hagyták a hold gravitációs kútját, átküldte a pályaadatokat a többieknek.
- Rendben. Három, kettő, egy... ugrás!
Azonban az elmosódó csillagok fénycsíkjai helyett a sikeres hipertéri ugrás első látható jele az volt, hogy
a csillagok elhalványultak. Aztán felemelkedett a pilótafülke teteje, és Kell összerezzent a rázúduló nyers,
mesterséges fénytől.

Janson a szimulátorok mellett álló asztal köré gyűjtötte össze a négy pilótát, és Kell végre megpillanthatta
a szárnyemberét.
Arany Kettes nem ember volt. A karjai, a lábai, a törzse és a feje egyértelműen felismerhető humanoid
formát alkottak, azonban, bár majdnem olyan magas volt, mint Kell, rendkívül sovány testét rövid, barna
szőr borította, hosszúkás arcából hatalmas barna szempár meredt a világra, széles, lapos orra alatt pedig
szögletes, fehér fogakkal teli száj villogott. A vonásai jobban illettek volna egy űzött állathoz, mint egy
értelmes lényhez - eltekintve fürkésző, nyilvánvalóan intelligens tekintetétől. A haját pedig bármelyik férfi
vagy nő megirigyelhette volna - mikor Kell odalépett az asztalhoz, Arany Kettes épp kibontotta a fejét
övező pánt alól a háta közepéig érő, mogyoróbarna zuhatagot.
Kell megpróbált uralkodni a másik pilóta égbekiáltó engedetlensége miatti dühén.
- Kell Tainer - nyújtotta felé a kezét.
Az idegen megfogta és emberi módra megrázta.
- Mi Hohass Ekwesh repülőtiszt vagyunk.
- Mi? Ez királyi többes?
- Ez megmagyarázta volna, miért hány fittyet a fickó a fegyelemre.
- Nem, hanem egy kollektív..
- Az önéletrajzok várhatnak - szólt közbe Janson. - Azért vagyunk itt, hogy értékeljük a teljesítményüket,
nem?
- De igen, uram - merevedett meg Kell a letorkolás hallatán.
- Helyes. Négyes, két találatot ért el, és jó munkát végzett a felderítő repülés során. Hármas, három találat
és jutalompontok, amiért kétszer is ellenőrizte Tainer hipertéri számításait.
- Háromszor, uram. Fejben is átszámoltam.
- És jók voltak az eredményeim? - meredt Kell a gamorraira.
- Igen - bólintott az. - Nem voltak túl elegánsak, de beváltak.
- Arany Kettes, nulla találat, két parancsmegtagadás... bár ezt le kell csökkentenünk egyre, hiszen Mr.
Tainer, ha kissé megkésve is, de átadta a vezetést... és a rossz taktikájával elérte, hogy lelőjék. - Janson
elhallgatott, de tekintetét nem emelte föl az adattábláról. Valószínűleg azért, gondolta Kell, hogyne kelljen
a szemébe néznie, mikor rá kerül a sor. - Arany Egyes... lenyűgöző. Öt találat... a valós életben ezzel
azonnal ász lenne... köztük egy kapáslövéssel, mikor a szárnyai még repülési pozícióban voltak. Ezt el is
mentettem az oktatóholók közé. A küldetés paramétereinek megváltozása után jól választotta meg az új
parancsokat. Összességében majdnem tökéletes.
Janson végigmérte a négy pilótát.
- És akkora pontszámok. A küldetés kétezer pontot ért, plusz a jutalompontok a kiemelkedő
teljesítményért. Arany Négyes: ezerháromszázötven. Arany Hármas: ezerkétszáz. Arany Kettes: kétezer-
háromszáz. Arany Egyes: nulla.
- Micsoda? - hördült fel Kell. - Hadnagy, szerintem ön felcserélte a számokat!
Janson végre a szemébe nézett, és bólintott.
- Igen, felcseréltem őket. De attól még helyesek. Nem hallotta, mikor bejelentettem az egy-hét-kilences
protokollt?
- Hallottam, de még most sem tudom, mit jelent.
Janson elmosolyodott.
- Röfi, úgy emlékszem, hallottam, mikor a privát csatornátokon elmondta a szárnyemberének, mit jelent.
Megosztaná az információt a csoport parancsnokával is?
Röfi megköszörülte a torkát; a gépi fordítóegységből fülsértő statikus zörgés szakadt föl.
- Ez egy pontozási rendszer. Az együttműködés serkentése érdekében... különösen a csak nemrég egymás
mellé került pilóták együttműködésének serkentése érdekében... mindenki a társa által elért pontszámot
kapja meg.
- De hát... - Kelinek elakadt a hangja. Próbálta visszafogni magát, de egyszerűen nem tudta kirekeszteni a
dühöt a szavaiból. - De hát ez igazságtalan! És ez így kerül be az aktámba? Nulla pont a majdnem
tökéletes teljesítményért?
- Természetesen igazságtalan - kapcsolta ki Janson az adattáblát. - De ezt beszélje meg a szárnyemberével,
aki megkapta a pontjait. Most elmehetnek. Azt javaslom, az Állásidőben beszéljék meg a küldetés
tanulságait. Mára végeztek, de amit most mondok, az parancs: egy szót se szóljanak a küldetésről és az
eredményükről a többi pilótajelöltnek, míg ők is el nem végezték a gyakorlatot. Megértették? - A kórusban
felharsanó igenek után Janson ridegen az ajtó felé intett.

Öt

Az Állásidő nevű kantinhoz egy alig háromszáz lépés hosszú, a hold sziklájából kivájt széles folyosón,
egy csikorgó, reszkető felvonón és egy kis fülkén keresztül lehetett eljutni. Kell az út során végig a
szárnyemberét figyelte. Végül az Állásidő előtti kis fülkében a hosszú arcú idegen szembefordult vele.
- Bocsáss meg, Tainer repülőtiszt.
- Miért tetted? Miért repültél a magad feje után, miért nem engedelmeskedtél a parancsoknak?
- Nem tudom.
- Nem tudod?Ha már lázadni akarsz, legalább azt tudhatnád, miért teszed.
- Ez nem ilyen egyszerű. - Az idegen elhallgatott, hogy megfontolja mondandóját, és a négy pilóta ezalatt
beért az Állásidőbe.
A tágas termet a hold sziklájából vájták ki, még amikor a Folor Bázis aktív bányászkolóniaként működött.
Hatalmas kiterjedése ellenére nem a mérete akadályozta meg vendégeit abban, hogy ellássanak a hátsó
faláig - a neondíszek és a holovetítők halvány derengésén kívül minden más megvilágítás hiányzott a
helyiségből.
Kell elindult az egyik négyszemélyes, fal melletti asztal felé, Röfi azonban rámutatott egy sokkal
hosszabb asztalra.
- Nemsokára jön a többi jelölt - magyarázta. Géphangja hatékonyan tört át a kantin alapzaján, és Kellnek
egyet kellett vele értenie.
- Mondani akartál valamit - fordult oda a hosszú arcú idegenhez, miután letelepedtek.
Arany Négyes felnevetett. Kell ránézett, és most először alaposabban is szemügyre vette a lányt.
Az Állásidő mércéjével mérve remek megvilágítást kaptak, nagyrészt egy szomszédos, abraxi konyakot
reklámozó hologram izzó ciánfényét, így Kell jól láthatta társát - és megdöbbentette a látvány.
Ha készíthetett volna egy holót a tökéletes női pilótáról, az pontosan úgy nézett volna ki, mint Arany
Négyes. A lány magas volt és karcsú, világos, lófarokba kötött haja minden bizonnyal szőke lehetett
napvilágnál. Szabályos, kifejező arca abba a típusba tartozott,, amelynek katonai szigorát akár egyetlen
mosoly is földöntúli szépséggé változtathatta... és most épp mosolygott.
- Mi olyan mulatságos? - próbálta leplezni Kell hirtelen támadt zavarát egy mordulással. Rá kellett jönnie,
hogy teljesen kiszáradt a szája.
- Bocsáss meg! - nyújtott kezet a lány - Tyria Sarkin... Csak annyira mulatságos a nyughatatlanságod. -
Halkan, akcentussal beszélt, de még telt hangja is ugyanolyan varázslatos hatást keltett, mint a külseje.
Kell megcsóválta a fejét, és egy kicsit mogorván elvigyorodott.
- Azt persze nem találnád mulatságosnak, ha a te pontszámod lett volna nulla.
- Igazad van. Elnézést.
- Válaszolok - jutott szóhoz végre az idegen. - Először is: a barátaimnak Gebe vagyok, még akkor is, ha
mérgesek rám.
- Miért éppen „Gebe"? - ráncolta a homlokát Kell.
- A név találó. A testvéreimhez viszonyítva kicsi vagyok. Egyikük sem férne be egy vadászgép
pilótafülkéjébe. Tehát. Azt kérdezted, miért nem emlékszem rá, hogy mit csináltam. Kezdek emlékezni.
Eddig azért nem jutott eszembe, mert nem én tettem. Hanem a pilóta.
- Miféle pilóta? - kérdezte Tyria.
- Én.
Kell, egy pillanatra legyőzve Gebe válaszainak ördögi körétől, összeroskadt és letette fejét az asztalra.
Azonnal meg is bánta: a homloka valami sötét, ismeretlen ragacsban landolt. Felegyenesedett és
megpróbálta levakarni a foltot a bőréről.
- Nem értelek, Gebe.
- Én talán igen - vélte Tyria. - Gebe, több organizmusról vagy több tudatról van szó?
Gebe megkönnyebbült elégedettséggel elmosolyodott, mint akinek végre sikerült megértetnie magát.
- Tudatról.
- Több tudatod van, és az egyik a pilóta?
- Igen! Igen.
Kell felhorkant.
- A pilótatudatod jön nekem kétezer-háromszáz ponttal, és megérdemel egy alapos verést!
- Tudjuk- nézett rá komolyan Gebe. - És sajnáljuk. A pilótámnak már számos ilyen verésben volt része. És
számos áthelyezésben. Azt hiszem, hamarosan tanúi lehettek az utolsónak.
Kell nem kis örömmel vette észre, hogy a folyamatos nyikorgás kíséretében megérkező pincér
felbukkanása felmenti a válaszadás kötelezettsége alól. A pincér egy 3PO egység volt, egy protokoll droid,
de ez egyikhez sem hasonlított, akit Kell valaha is látott: a legtöbbet arany- vagy ezüstfestés borította, a
pincér javarészt ezüstszínű testén azonban számos arany alkatrész is csillogott... és minden egyes lépésnél
megnyikordult.
- Én kérnék... - kezdte Kell.
- Türelem - vágott a szavába a droid udvariasan, de határozottan, azon a dallamos hangon, amely mintha
minden 3P0 egységben közös lett volna. - A rangsor hiányában az ősi protokoll útmutatásait veszem
alapul, és a hölgy rendelését kérem először. Hölgyem?
Tyria elmosolyodott.
- Lumot kérek. Egy jó lumot.
- Én pedig... - kezdte ismét Kell.
- Türelem - szakította félbe a droid ugyanabban a hangnemben. - Már másodszor bosszantott fel. Ez azt
jelenti, hogy maga rendel utoljára, de megkapja, amit kér. Ha viszont harmadszor is felbosszant, akkor
jobban teszi, ha nem issza meg, amit kihozok. Uram? - fordult oda Röfihez.
- Egy kupica churbai pálinkát - felelte a gamorrai. - És egy vödör hideg vizet.
- Ez jól hangzik - bólintott Gebe. - Ugyanezt nekünk is. Nekem.
A droid visszafordult Kellhez. A pilóta megbizonyosodott róla, hogy a droid az ő rendelését várja, mielőtt
megszólalt volna. - Koréliai konyakot. És egy nedves szalvétát. Kérem.
A droid meghajolt, és távozott.
- Ez nem azén napom! - sóhajtott fel Kell. - Itt még a pincérek is kész zsarnokok.
- Ő csak Nyikorgó - mosolygott rá Tyria. - Majd megszokod. Arany szíve van. Vagy ami a droidoknál a
szív.
- De miért rohangál egy értékes protokolldroid italokkal egy sziklába fúrt lyukban? Ennek semmi értelme.
- Azt csinál, amit akar. Már évekkel ezelőtt felszabadították. Emlékszel a Menekült Droid Futamra?
- Nem én - ráncolta a homlokát Kell.
A lány közelebb hajolt, hogy jobban hallják.
- Nyikorgó nagyon híres a droidok és néhány pilóta körében. Ott volt a Tantive IV-en, mikor néhány évvel
ezelőtt Darth Vader elfogta Leia Organa hercegnőt. A hajó legénységét megölték, a droidok azonban a
Kesselen végezték. Nyikorgóra a büntetőtelep fűszerszállítmányainak nyilvántartását bízták rá.
Aztán egy szép napon sikerült elintéznie, hogy a telepen szolgáló droidok közül egy csomó felmehessen a
szokásos fűszerrakományért érkező birodalmi teherhajóra. Több órán keresztül, egyesével szállingóztak
oda, hogyne keltsék fel a birodalmi örök gyanakvását, de egyik sem szállt le a hajóról. Ezután pedig
felszálltak és megszöktek.
- Nyikorgó vezette a hajót? Azt hittem, a droidok programozásában többszörös tiltások vannak az űrhajók
vezetése ellen.
- Igen, kivéve a Ví Vanokat és néhány speciális típust. Nyikorgó valójában nem vezette a hajót. Hanem
átprogramozta a robotpilótát, hogy repüljön el pár száz vonásnyira az űrkikötőtől, túl az ágyúk lőtávolán,
majd emelkedjen fel és ugorjon ki a rendszerből. Azt azonban elfelejtette - derült fel Tyria arca -, hogy a
kikötőtől nyugatra rengeteg kanyon és hegygerinc húzódik, márpedig a felszínkövető programot alig
néhány méter magasra állította be...
Kell hamarabb megértette, mint a másik két pilóta, és nevetésben tört ki.
- Szóval a szökevény droidok nekivágtak a vad futamnak!
Tyria egy őrült oszcilloszkóphullámot írt le a kezével.
- Képzeljétek csak el, hogy ott vagytok azon a koréliai teherhajón, és egyszer csak elkezditek követni a
terepet... „Hííí!", „Ááá!", „Hííí!", „Aáá!"... több mint száz vonáson keresztül...
Gebe és Röfi is felnevetett. Gebe éles hangon, szinte állatian visított, Röfiből pedig kellemes, morgásszerű
hangok törtek fel, melyeket az implantjának nyilván nem kellett lefordítania.
- Egyébként - folytatta Tyria a jókedv lecsillapodása után -, megmenekültek, és egy megrakott
teherhajóval meg rengeteg hasznos információval érkeztek a Szövetséghez... kiket tartottak fogva a
Kesselen, milyen a birodalmi helyőrség védelme s a többi. Úgyhogy Nyikorgót felszabadították. Még a
biztonsági retesz csatlakozóját is leszerelték róla. Úgy próbál megélni, ahogy az emberek.
- Aha - bólintott Kell. - A vendégei sértegetésével.
- Tudod, hogy értem.
- Ennek ellenére - fordult oda Gebe Kellhez -, nem hagyjuk, hogy eltérj a tárgytól. Addig nem, amíg el
nem rendeztük. Megbocsátasz nekünk a hibáink miatt?
- Persze. De mondd meg a pilótatudatodnak, hogy legközelebb nem ússza meg ennyivel.
- Úgy lesz. Megérdemli.
Nyikorgó visszatért a poharaikkal és a vödreikkel. Kell nekiállt ledörzsölni a ragacsos foltot a homlokáról
a nedves szalvétával. Mikor a droid távozott, Tyria odapillantott a bejáratra, és kihúzta magát ültében.
- Úgy látom, megérkezett a második hullám.
A többiek követték a tekintetét. Két pilótaruhás férfi közeledett feléjük, egy R2-es egységgel a
nyomukban. Mindketten nehéz időket élhettek meg: az egyik még jóképű is lett volna, de a bal arcáról az
orrán át a homlokáig húzódó mély forradás sokat rontott az összhatáson; magasabb társa bal arcának felső
részét pedig egy fémlemez borította.
- Janson hadnagy furfangos küldetésének újabb túlélői? - szólalt meg a sebhelyes.
Kell kipréselt magából egy örömtelen kuncogást, és odaintett nekik, hogy üljenek le.
- Ti most hullottatok ki?
A fémlemezes pilóta bólintott. Arca épen maradt felén szikár vonásokat, egy hideg kék szemet, illetve
vékony, tökéletesen nyírt bajuszt és szakállat lehetett látni, mely utóbbitól sokkal inkább emlékeztetett egy
exbirodalmi hadúrra, mint egy köztársasági vadászpilótára.
- Ton Phanan. Ő Loran, ez pedig az R2-ese, Dumás. A csoport többi tagja Chedgar és egy Daráló nevű
bothai voltak. Chedgar még a pontszámokról vitatkozott, mikor eljöttünk, de szerintem csak azért, mert
tudja, hogy kifogják szórni. - Hátradőlt a székben, és boldogan ellazítva összefonta az ujjait a tarkóján. -
Én úgy gyűjtöttem a pontokat, mint egy kalóz: lelőttem egy szemet, aztán megkaptam a Loran háromjáért
járó elismerést. A végén még megszeretem ezt a helyet.
Kell bemutatta a társaságot, majd ismét végigmérte a sebhelyes férfit. Ismerősnek tűnt valahonnan az arca,
drámai hatást keltő fekete haja, smaragdzöld szeme és könnyed testtartása.
- ...Loran? Nem Garik Loran? Az Arc?
Phanan előrehajolt, és alaposan megnézte társát, akárcsak
Tyria. Röfi és Gebe értetlenül bámulták őket.
- Én vagyok az - bólintott a sebhelyes pilóta gyászos arccal.
- Azt hittem, hogy meghaltál! Hét-nyolc évvel ezelőtt. Alig valamivel az első Halálcsillagról szóló
híradások előtt kapott szárnyra a történet.
- Elnézést kérünk - szólt közbe Gebe. - Egyértelmű, hogy hallanunk kellett volna erről a személyről, de
sajnos nem hallottunk.
- Talán mert főleg az embereket érdekelte - felelte Kell. - Ő az Arc. A birodalmi holodrámák leghíresebb
gyereksztárja. A fekete bantha és A dzsungelfuvolája főszereplője. A Győzni vagy meghalni után öt
százalékkal megugrott a birodalmi hadseregbe jelentkezők száma. Egyiket sem láttátok?
A két idegen megrázta a fejét. Phanan nyilván hallott már Loranról; gonoszul mosolygott társa múltjának
váratlan felfedésén.
Tyriának is hallani kellett róla: enyhén tátva maradt a szája.
- Őrülten beléd voltam esve tizenkét éves koromban... -nyögte ki végül.
- Emiatt ne érezd rosszul magad! - horkant fel a sebhelyes pilóta. - Pontosan erre válogattak ki.
- És mi történt veled? - kérdezte a lány. - Mindenki azt mondta, hogy szélsőséges lázadók öltek meg.
- Majdnem - vont vállat az Arc. - Épp a tinédzserszerepekre próbáltam átállni, mikor elrabolt néhány
szélsőséges exlázadó. Meg akartak ölni, hogy példát statuáljanak a Birodalom ügyét szolgáló civileknek. -
Tökéletesen uralkodott dallamos hangján, ahogy azt Kell el is várta egy hajdani színésztől. - Úgy
gondolták, ezzel súlyos csapást mérnének a birodalmi morálra.
- Hát a fiatal lányok moráljára sikerült súlyos csapást mérniük - morogta Tyria.
- De előbb megmutatták, miről is szól tulajdonképpen a Birodalom. Röviden megismertettek a birodalmi
hadsereg és a hírszerzés módszereivel. Aztán, épp amikor meg akartak ölni, lecsapott rájuk a birodalmi
mentőcsapat. Akkor szereztem ezt a kis szépséghibát... megpörkölt egy lézersugár. A két oldal majdnem
teljesen kiirtotta egymást, csak néhány katona maradt életben. Én teljesen kivoltam, úgy érzelmileg mint
fizikailag, úgyhogy elbújtam a bircsik elől. Úgy döntöttem, csak akkor jövök elő, ha rendeztem
magamban a dolgokat. Mivel a holttestem eltűnt, és soha nem is találták meg, halottnak nyilvánítottak és
bejelentették, hogy az elrablásom a Szövetség általjóváhagyott akció volt... ami persze nem igaz.
- De hol bujkáltál mostanáig? - nézett rá Tyria elragadtatva.
- Kiterjedt rokonságom tagjainál. A Pantolominon nőttem fel, de a népem eredetileg a Lorrdról
származott, úgyhogy mikor visszatértem a civilizált világba, a szüleim oda küldtek. A Lorrdról pedig már
csak egy lépés volt a Szövetség. A szüleim elég jól fektették be a gázsimat, így soha nem szűkölködtem a
rejtőzködés évei alatt.
- Már megbocsáss a kérdésért... - kezdte óvatosan Tyria -, ...allergiás vagy a baktára? Ezért van még meg a
forradásod?
- Nem. Egyszerűen csak megtartottam. Egy kis emlékeztető azoktól, akiket fiatal koromban segítettem. -
Vállat vont.
- Én vagyok allergiás a baktára - emelte fel a kezét Phanan. - Emiatt vagyok húsz százalékban gép... és az
arány egyre csak nő. - Rámosolygott Tyriára. - Ám minden emberi sejtem azután sóvárog, hogy jobban
megismerje ezt a hölgyet.
A lány gúnyosan rápillantott.
- Ez is olyan egység lesz, ahol az egyetlen nőnemű pilóta... én... állandóan ki van téve az unatkozó hímek
zaklatásainak?
Phanan előrehajolt és megfogta a kezét. Halk, melodramatikus hangot ütött meg.
- Tyria, még csak most ismertelek meg, de már szerelmes vagyok beléd. És ne hidd, hogy az arcodért
szeretlek, amely bámulatos, vagy a testedért, amely mennyei, vagy a modorodért, amely merész és elönt
tőle a vágy. Nem, azért szeretlek, mert hallottam, hogy kiképzés alatt álló Jedi vagy, nekem pedig minden
hatalmas barátra szükségem van, akit csak meg tudok szerezni.
Tyria fáradt arckifejezéssel húzta el a kezét.
- Rosszul hallottad. A modorod pedig egy kőcséri patkányé.
- Tényleg Jedi vagy? - kérdezte Kell.
- Nem. Csak egy kicsit, nagyon kicsit érzem az Erőt. Évek óta dolgozom rajta, de nem sokat fejlődtem. -
Sikerült kipréselnie magából egy fanyar mosolyt. - Nagyon gyenge az én Erőm...
Kell, miután meggyőződött róla, hogy homloka a lehetőségekhez mérten visszanyerte normális állapotát,
letette a szalvétát.
- Ismered Luke Skywalkert?
A lány bólintott.
- Megmutatott néhány gyakorlatot. Illetve valójában egy csomót. Aztán nagyon kedvesen elmagyarázta,
hogy szerinte nem sokat fog fejlődni az Erő irányítására való képességem. Hogy a régi álmom soha nem
fog valóra válni.
- Tudod, én mit csinálnék, hacsak a legcsekélyebb mértékben érezném az Erőt? - kérdezte a sebhelyes
pilóta.
Tyria megrázta a fejét.
- Azokon a hosszú küldetéseken... megvakarnám azt a kisfoltot a hátam közepén, amelyet sehogy sem
lehet kézzel elérni... A lány olyan gyorsan ugrott talpra, hogy majdnem felborította a poharát.
- Szórakozni akarsz? Gyere, szórakozhatunk!
- Ó, ne kapd már fel a vizet! Azt hiszed, Skywalker nem szokta csinálni?
- Nekem erre nincs időm! Dolgom van - indult el Tyria szapora, dühös léptekkel a kijárat felé.
- Elkísérhetlek a szállásodra? - kiáltott utána Phanan félig hátrafordulva.
- Nem! - A lány nem nézett vissza.
- Segíthetek valamiben?
- Nem!
- Akkor mit tehetek érted?
- Lődd le magad! - lépett ki a kantinból Tyria.
- Már elég sokszor lelőttem magam - fordult vissza morózus arccal az asztalhoz Phanan. -Véletlenül.
Egyáltalán nem vicces.
- Phanan, Arc... köszönjük szépen! - meredt rájuk Kell. - Rengeteget segítettetek.
A sebhelyes pilóta bocsánatkérően vállat vont.
Phanan viszont tudomást sem vett a megjegyzésről. Körülnézett, és felemelte a kezét.
- Pincér! Hé, te bádoglovag! Szükségünk lenne a szolgálataidra... most rögtön!
Kell elvigyorodott.
- Phanan, ezzel ki is jelölted a büntetésedet!

A következő szimulátorküldetés során csapdába kerültek egy vulkánokkal teli bolygón. Kell kapott ugyan
egy találatot, de túlélte. Később hallotta, hogy Gebét ismét pont nélkül lőtték le, Myn Donos hadnagynak,
a legmagasabb rangú pilótajelöltnek pedig nem kellett végrehajtania a feladatot. Kell kíváncsi lett volna,
miért.
A következő küldetésen ismét Gebét kapta társul. A Zöld Osztag és egy TIE-elfogóvadász-szakasz egy
aszteroidamezőben fogócskázott; az X-szárnyúaknak meg kellett védeniük a mező mélyén rejtőző
űrállomást, a TIE-knek pedig meg kellett keresniük és el kellett pusztítaniuk.
Nyolcvonásnyira a harci zónától Gebe megint csak vadul felüvöltött, és teljes sebességre kapcsolva
elszáguldott szárnyembere mellett.
Kell ráállította célkeresztjét társa X-szárnyújára. A másodperc tört részével később a célkereszt vörösre
váltott, a számítógép pedig hangos sípolással jelezte a célpont befogását.
- Zöld Ötös, mit művelsz? - reccsent fel szinte azonnal Janson hangja Kell fülében.
Kell megfeszült a hallatán, aztán némán elátkozta magát miatta.
- Bízz bennem, Központ.
Gebe diadalmas csatakiáltása hirtelen elhallgatott.
- Hatos Ötösnek, le akarsz lőni minket? - kérdezte.
- Negatív, Hatos.
-Akkor mit csinálsz?
- Próbálom felkelteni a figyelmedet. Sikerült?
- Igen, Ötös.
- Akkor térj vissza az alakzatba! Azonnal. Én vezetek, te vagy a szárny. Megértetted?
- Igen, Ötös. - Gebe lelassított, és visszatért a számára kijelölt helyre.
Gebe ezután a csata közepéig jól viselkedett. Aztán, mikor mindketten elértek már egy találatot, újra
felharsant a csataüvöltés, és két elfogóvadász nyomába eredve kitört az alakzatból.
- Te vezetsz, Hatos - jelentette be sietve Kell, és követte.
Amikor az elöl haladó TIE megpróbált kitérni és visszakanyarodni Zöld Hatos mögé, Kell a helyzeti
előnyét kihasználva szűkebb fordulóba döntötte a gépét, és szétlőtte a birodalmit. Egy teljes percébe került
ismét felzárkózni Gebe mögé, aki ezalatt egy torpedóval eltalálta ellenfelét.
- Ötös Hatosnak - szólt bele Kell a komba.
A csatakiáltások megszűntek, de Gebe csak néhány másodperc múlva válaszolt.
- Itt Hatos.
- Csak szóltam. Próbáld meg kordában tartani a pilótádat, mikor nincs szükség rá; túl hangos.
- Értjük, Ötös.
- Helyes. Maradj elöl, én leszek a szárnyad!

Kell mindössze két találatot ért el a küldetés során; egy elfogóvadász egy sebesen pörgő aszteroida mögül
leadott kapáslövése végzett vele. Mégsem sújtotta le túlságosan a dolog; örült, hogy sikerült kapcsolatot
tartania Gebével.
A pilótafülke teteje feltárult. Odakint éles fény és Janson várt rá.
Kell gyomra görcsbe rándult, de leküzdötte a késztetést, hogy a szimulátor menedékében maradjon. Az
eszével tudta, hogy Janson nem jelent rá veszélyt, de ennek ellenére mindig rátört a félelem, mikor
meglátta a veterán pilótát. Összeszedte magát, kimászott az üléséből, és megállt az osztag
másodparancsnoka előtt.
Janson futólag rápillantott az adattáblájára.
- Ez alkalommal átlagos az eredménye, Tainer. De a... - tétovázott egy pillanatig - ...személyzeti munka
terén alkalmazott szokatlan taktikája bevált. Ezért kap néhány jutalompontot. Legközelebb igyekezzen
jobb nyereség-veszteség arányt elérni; egyébként szép munkát végzett. Van kérdése?
- Igen, uram. A program végzett velem, vagy egy pilóta?
Janson feszülten elmosolyodott.
- Hm, a pilótaöntudata nem tudja elviselni a gondolatot, hogy egy program túljárt az eszén, mi? De igaza
van. Egy pilóta volt az. Biztos hallott már róla: Wedge Antilles a neve. Időnként szeret beszállni egy-egy
küldetésbe. Most pedig leléphet.

A kiképzés során alaposan megfogyatkozott a pilótajelöltek száma.

Chedgar már másnap elment, Kell szerint saját, a tisztek ellene szőtt összeesküvéseiről szóló paranoiája
miatt. A Triogor Sllus nevű quarrent két nappal ezután szórták ki, mert arcul ütött egy Jesmin Ackbar nevű
mon kalamári jelöltet - mint kiderült, a legendás Ackbar admirális unokahúgát. Egy Barma nevű férfit, az
elfogadható, de nem különösebben kiemelkedő kódtörőt rajtakapták, amint megpróbált „szépíteni" a
pontszámain - másnap már üresen állt a priccse. Mások mindenféle magyarázat nélkül tűntek el, és Kell
kíváncsi lett volna, hogy ezzel vajon végleg véget ért-e pilótakarrierjük. Nem tudta, nem ő lesz-e a
következő.
A pilóták egy állásidőbeli összejövetelén megbeszélte mindezt a többi megmaradt jelölttel.
- Amikor idejöttem, azt hittem, én vagyok az egyetlen, akinek ez az utolsó esélye arra, hogy pilóta
maradjon. De egyre inkább úgy tűnik, mintha mindannyian fűtött csizmában járkálnánk egy
vékonyjégrétegen. vgy tévedek?
A legtöbben komoran néztek rá. Ton Phanan azonban nem; ő ördögi jókedvvel elvigyorodott.
- Nekem van egy kis problémám a harci szerencsével. Én ugyanis már átestem a tűzkeresztségen, nem
úgy, mint ti...
- Hencegő! - horkant fel Tyria.
- ...de az öt éles bevetésből két alkalommal lelőttek, háromszor pedig sikerült épségben leszállnom. Nem
túl jó arány. Emiatt és az újabbnál újabb protézisek miatt elég drága eset vagyok a parancsnokok számára.
- Mi is tudjuk, miért vagyunk itt - közölte Gebe komoly tekintettel. - Gyakran elveszítjük az
önuralmunkat. De Janson hadnagy azt mondja, Kelinek köszönhetően egyre jobbak vagyunk.
- Megérdemled - mosolyodott el Kell. - Egy nap úgy váltogatsz majd a tudataid között, mint a holovetítő
csatornáin. Tyria, Arc, én csak titeket nem értelek. Ti nem úgy néztek ki, mint akik lecsúsztak...
- Akarod mondani, nem úgy, mint a többiek - meredt rá Phanan a jó szemével.
- Pontosan. Ez rád, különösen igaz.
- Már csak az egyértelműség kedvéért - vigyorodott el Phanan a sértődöttség leghalványabb jele nélkül. -
Én befizettem magam a hadseregbe, Kell - dőlt hátra nyugodtan az Arc. - Ezt az első parancsnokom
mondta, és igaza volt. A saját pénzemen, furcsa körülmények között vettem egy A-szárnyút, és fizettem a
kiképzésért is. Két küldetést repültem Crespin ezr.. akarom mondani, Crespin tábornok Üstököseivel, de a
másodikon döntenem kellett: vagy katapultálok, vagy bekapok egy torpedót. Aztán egy X szárnyút vettem,
a változatosság kedvéért... hogy aztán a következő küldetésen megint lelőjenek.
A tábornok szerint én csak egy dilettáns vagyok, aki túl sokat tett a Birodalomért ahhoz, hogy valaha is
jóvátehesse. Lehet, hogy igaza van... de amikor megmondta, hogy soha nem leszek igazi pilóta,
ráförmedtem, mint egy idióta. Azt mondtam, hogy csak az ő nyomdokaiban járok. És ezzel be is tettem a
karrieremnek. Aztán jött ez a lehetőség - vont vállat.
- Szóval ilyen gazdag vagy.
- Annyira nem, hogy egymás után vegyem az új vadászgépeket. Remélem, egy nap majd igazi pilótaként
is sikerül elfogadtatnom magam. Hogyha elveszítek egy gépet, akkor a Szövetség' ne pedig a könyvelőm
vegyen egy újat helyette.
Mindenki Tyria felé fordult, akit láthatóan feszélyezett hirtelen támadt érdeklődésük.
- Én nem akarok beszélni erről - jelentette ki.
- Semmi gond - bólintott az Arc. - Csak egyvalamit árulj el: olyasmi miatt kerültél ide, mint amiket mi
elmondtunk? VAlami hasonló tette tönkre a karrieredet?
A lány hallgatott, de bólintott.
- Érdekes - tűnődött az Arc. -Van itt még valami. Láttam, amint az egyik szállásmester odaadott Donos
hadnagynak egy táskát, amelyről nekem rögtön egy lézerpuska jutott az eszembe...
- Még egy romba dőlt karrier! - horkant fel Phanan. - Emlékszel arra a vulkánokkal teli bolygóra a
szimulátorban? Azt hallottam...
Ekkor felcsipogott Kell komlinkje. Miközben elővette, a többieké is csipogni kezdett. Elfordult, és
bekapcsolta a készüléket.
- Tainer repülőtiszt.
A felcsendülő személytelen női hangról azonnal gyanította, hogy előre felvett szöveget mond el.
- Azonnal jelentkezzen az X-szárnyú-osztag eligazítótermében. Megismétlem: azonnal jelentkezzen az X-
szárnyú-osztag eligazítótermében. - Aztán a hangszóró egy kattanással elhallgatott. Kell hallotta, hogy a
többi komlink is ugyanezt az üzenetet szajkózza.
- Azt hiszem, névsorolvasás lesz - nézett társaira.

Hat
Az eligazítóterem egy fehér kupolájú amfiteátrum volt. A fal egyik fele mentén több tucat szék állt, a
másik oldalon pedig hosszú, ívelt asztalok, egy emelvény, egy szószék és egy holovetítő.
Tyria az egyik széksor szélén ült. Phanan odasurrant mellé, azonban Kell, rá egyáltalán nem jellemző
ügyetlenséggel neki ment, meglökte a csípőjével és leült a székre.
- Ó, bocsáss meg, Phanan! Ott voltál? Nem is láttalak.
Phanan zavartalanul elvigyorodott.
- Neked is műszemet kellene hordanod. El tudom intézni, hogy elveszítsd az egyik szemed...
- Kösz, de inkább nem.
Tíz pilóta helyezkedett el a hatvan szék között; majd belépett Wedge Antilles és Wes Janson. Az ajtó
bezárult mögöttük. Kell füle pattogni kezdett, ahogy aktiválódott a légnyomászár.
Janson az egyik hosszú asztal mellé ült le; Wedge megállt a szószék és a holovetítő előtt.
- Gratulálok, hogy túlélték az első szűrést - kezdte minden bevezető nélkül. - Negyvenhárom jelöltünk
volt; maguk tízen maradtak. Igazából azt reméltük, tizenketten lesznek, egy teljes osztagra való új pilóta,
de egyszerűen fogalmazva, maguk tízen elég jónak bizonyultak, a többi harminchárom viszont nem.
Wedge lenézett az adattáblájára.
- Most pedig térjünk a tárgyra! Maguk tízen, plusz Janson hadnagy és én, egy új osztagot alkotunk; ezt
már tudják. Azt viszont valószínűleg nem tudják, hogy valami teljesen új dologra készülünk.
A Zsiványkommandót legutóbbi átszervezése során olyan pilótákkal töltöttük fel, akik rendelkeztek
bizonyos diverzánsképességekkel is. Ami új osztagunk ennek épp a fordítottja: teljes értékű
kommandóegység, X-szárnyú-vadászokkal megerősítve. - Végigmérte a tíz pilótát, mindegyiknek
belenézve a szemébe. - A másodlagos képességeiknek, amelyek néha szinte nem is szerepelnek az
aktáikban, legalább annyi szerepe van abban, hogy idekerültek, mint bármi másnak. Legalább annyit
fogunk tevékenykedni a felszínen - szabotázs, felforgatás, behatolás-, mint repülni.
Phanan felemelte az egyik kezét. Wedge odabiccentett neki.
- Orgyilkosság? - kérdezte Phanan.
Wedge habozott a válasszal.
- Ha ki tud találni valamit, hogy hogyan foglaljunk el és semmisítsünk meg egy birodalmi bázist anélkül,
hogy az ellenségeink ne hívhassák azt orgyilkosságnak, akkor a gyűlés után várom az irodámban. Ettől
eltekintve az én parancsnokságom alatt ennek az egységnek a tagjai soha nem fognak parancsot kapni egy
szónok lelövésére vagy valaki megkéselésére.
- Semmi gond. Csak kérdeztem. Részemről semmi bajom az orgyilkossággal.
Wedge hűvösen rámeredt, mielőtt folytatta volna.
- Pillanatnyilag Szürke Osztag a nevünk. Várom a javaslataikat a végleges névre; aki előáll egy kedvemre
valóval, az háromnapos eltávozást kap a Commenoron.
Most pedig a beosztásunkról. A legtöbben már ismerik egymást. A pilótahiány miatt Janson hadnagy és én
a parancsnoklás mellett együtt is fogunk repülni az egységgel. Janson egész véletlenül remekül bánik a
kézifegyverekkel és a vadászgépek fegyverrendszereivel; aki lövészkiképzésre vágyik, őt keresse meg.
A rangsorban őt követi Myn Donos hadnagy. - Kell odanézett a többiektől elhúzódva, kifejezéstelen arccal
ülő koréliai pilótára. - A repülési kötelességei mellett Donos a mesterlövészünk.
A többiek mind egy rangban vannak. Ezen az eligazításon szakítani fogok azzal a hagyománnyal, hogy a
kinevezésük dátuma vagy a repülési tapasztalataik alapján állítsam fel a rangsort; ehelyett a kiképzés
során elért pontszámokat veszem alapul. Tehát az első az egyenlők között Kell Tainer. Ő a tartalék
szerelőnk, amikor távol vagyunk a kiszolgáló személyzettől, továbbá ő a robbantási szakértőnk.
Egyébként kitüntetéssel szolgált abban a kommandóban, amely tavaly segített visszafoglalni a Borleiast.
Tyria tágra nyílt szemmel nézett Kellre.
- Tényleg? - suttogta.
A férfi vállat vont.
- Én csak elhelyeztem a töltetemet, miközben a társaim a rossz fiúkra lövöldöztek. Valaki úgy gondolta,
ezért kitüntetést érdemlek.
Wedge megköszörülte a torkát, hogy magára vonja a figyelmüket.
- A következő Garik Loran... - Az Arc felállt, és meghajolt; néhány pilóta gúnyosan tapsolni kezdett.
Wedge odaintett neki, hogy üljön le. - Az Arc a behatolásspecialistánk, remekül ért az álcázáshoz, a Basic
mellett több nyelvet is beszél...
- És ne feledjük: remek színész! - kiáltott közbe az Arc.
Wedge barátságosan bólintott.
- És néha szakács is. Ma este a konyhán fog nelgumókat pucolni. Van esetleg valami hozzáfűznivalója?
- Uh... nincs, uram.
- Falynn Sandskimmer sokat tud a felszíni járművekról és ász az Y-szárnyúakkal. - Mindenki a sötét hajú
tatuini nőre pillantott; ő visszanézett rájuk, félig kemény, félig nyiltan ellenséges arccal. A tekintete
meglehetősen barátságtalanná tette egyébként kifejezetten vonzó vonásait. - A kiszolgáló személyzet
távollétében ő felel a beszerzésekért.
Kell felemelte a kezét.
- Igen, Tainer úr?
- Ha már a beszerzésekről van szó, van az osztagnak szállásmestere? Beszélni akarok vele az X-szárnyúak
pótalkatrészei ügyében...
- Még nincs, de keresek valakit a rendelkezésre álló személyzet körében, aki megfelel a feladatra. Majd
értesítem. - Wedge lenézett az adattáblára, és megkereste a következő pilóta nevét. - Ton Phanan az
egészségügyi tisztünk.
Három-négy pilóta nevetésben tört ki; mindenki tudta, hogy Phanan legalább egyötöd részben gép volt, és
egyáltalán nem rendelkezett egy gyógyító modorával. Még maga Phanan is elvigyorodott.
- Felcser? - kérdezte az Arc.
- Nem - rázta meg a fejét Phanan. - Valaha dr. Phanan voltam. Minden papírom megvan hozzá, hogy
felvágjalak, aztán összefoltozzalak.
- Miért hagyta abba? - suttogta Tyria Kell fölött áthajolva.
- Azért - súgta vissza legördögibb mosolyát felvillantva a doktor-, mert nem szerettem olyan embereket
összefoltozni, akiket nem kedvelek, viszont imádom megölni azokat, akiket utálok.
Tyria megrázkódott, és visszazökkent a székére.
Wedge odabiccentett az első sorban ülő mon kalamári nőnek; az megbillegtette az állán lévő rövid
csápokat válaszul.
- Jesmin Ackbar a kommunikációs szakértőnk. Voort saBinring közelharc-specialista, továbbá képes
beszivárogni a gamorrai egységekbe, ami még jól jöhet egy-két helyen. Hohass Ekwesh, Gebe
elképesztően erős... majdnem háromszor erősebb, mint egy hozzá hasonló méretű ember. Ennek ellenére,
ha jól tudom, kicsinek számít a thakwaashok között. Eurrsk Thri'ag, akit a legtöbben Darálóként ismernek,
a kódtörőnk. - A Daráló nevű bothai kihúzta magát ültében, és csodálatos ezüstszínű szőrét felborzolva
odabiccentett Wedge-nek. Kell nem sok mindent tudott a bothairól; általában félrehúzódott a többiektől,
még a szárnyemberével sem alakított ki szorosabb kapcsolatot.
- Tyria Sarkin az egyik diverzánsszakértőnk - folytatta Wedge. - A toprawai Antarian Vadászok tagja,
különösen jártas a nehéz terepen való csendes mozgásban.
Kell majdnem elfüttyentette magát. Az Antarian Vadászokról még sohasem hallott, de a Toprawa nevét
ismerte: az emberek lakta bolygón állította össze a Szövetség hírszerzése azokat a kritikus adatokat,
amelyek később az első Halálcsillag elpusztításához vezettek. Nem sokkal ezután a birodalmi csapatok
brutális módon felszámolták a bolygó fegyveres erőit, és arra kényszerítették az egész lakosságot, hogy a
városokból a vadonba költözzenek. Kell arról is hallott, hogy az életben maradt lakosoknak rendszeresen
meg kellett alázkodniuk a birodalmi hódítók előtt, hogy élelmiszert kapjanak.
- Rendben - kapcsolta ki Wedge az adattáblát. - Lássuk akkor a párokat! Én Szürke Vezér vagy Szürke
Egyes vagyok. A félreértések elkerülése végett mind a két megszólításra hallgatni fogok. Ackbar
kisasszony, ön velem repül mint Szürke Kettes.
- Megtiszteltetés, uram - bólintott a mon kalamári.
- Falynn, maga a Hármas. Daráló a Négyes. - A tatuini nő és a bothai egyaránt elégedetlennek tűnt a
párosítással. Kell gyanította, hogy egyikük sem játszaná el szívesen a szárnyember szerepét.
- Kell, maga az Ötös. Mit gondol, ki a Hatos?
- Gebe, uram?
- Kezdi egy zseni szintjét megütni, Kell. - A többiek felnevettek. - Ton Phanan a Hetes, Arc a Nyolcas.
Egy párban akarom látni az egység szarkazmusát, hogy könnyebben megbirkózzunk vele... Donos
hadnagy a Kilences, ön Tyriával, a Tízessel repül.
Janson hadnagy a Tizenegyes, a párja Röfi a Tizenkettes. Amikor négyes csoportokra bomlunk, akkor én
vezetem az Egyes Csoportot, Kell a Kettest, Janson a hármast. Van valakinek kérdése ezzel kapcsolatban?
Nem volt.
- Helyes. Mára végeztünk. Kivéve önt, Tainer úr: megérkezett az első négy új X-szárnyú. Azt akarom,
hogy nézze át őket a szerelőkkel, még ma este. Tizenöt perc múlva várom az X-szárnyú-hangárban.
Holnaptól élesben gyakorlatozunk. - Wedge elmosolyodott a pilóták ujjongása közepette. - Leléphetnek! -
próbálta túlkiabálni a zajt.

- Nos, mit gondolsz? - kérdezte Wedge, miután az utolsó újonc is elment.

Janson recsegő ízületekkel nyújtózott egyet.
- Elég jó csapat... ha sikerül őket távol tartanunk a bajtól. Akad köztük néhány nehéz eset.
- Hogy jöttök ki Tainerrel?
Janson elfintorodott.
- Ó, látszólag semmi gond! De akárhányszor meglát, szinte felnyársal a tekintetével, és egyetlen remegő
izomköteg lesz belőle. Néha már félek tőle. Nem szeretem, ha csak a sugárvetőmmel érzem magam
biztonságban a saját bázisunkon; a barátaim között szívesebben mászkálnék nyugodtan.
Wedge bólintott.
- Kibírod még egy kis ideig?
- Azt hiszem.
- Akkor jó. Hálás lennék, ha még ma előásnál valahonnan egy szállásmestert az osztagnak. Az új
vadászgépeknél leszek, aztán pedig a vendégünkkel, ha esetleg szükséged lenne rám.

Tyria falfehéren lépett ki az eligazítóterem ajtaján.

- Mi a baj? - kérdezte Kell.
- Az én nevemet olvasta fel utoljára - válaszolta a lány. - Már megint utolsó vagyok. A legrosszabb pilóta
az osztagban.
- Nem. Tizedik vagy negyvenhárom közül.
- A lemorzsolódottak nem számítanak, Kell - meredt rá Tyria. - Akkor hadd fogalmazzak másképp! A
legrosszabb pilóta vagy egy Wedge Antilles által összeállított osztagban. A legrosszabb az elitek között.
Az elitek között, Tyria. És holnap már talán a kilencedik, holnapután pedig a nyolcadik leszel.
- Hát... talán - lágyultak meg a lány vonásai. - De hadd kérdezzek valamit, Kell! Voltál már te valaha is a
legrosszabb bármiben?
Kell elgondolkodott.
- Nem - bökte ki végül.
- Gondoltam.

Az X-szárnyú-hangár - azért nevezték így, mert a Folor Bázison csak egy X szárnyú-osztag állomásozott,
és az kizárólagos használatra kapta meg a helyiséget - szinte üresen tátongott. Akár három teljes osztagnyi
vadászgép is elfért volna benne, pillanatnyilag azonban csak kilenc jármű árválkodott benne.
A legnagyobb a Narra, a Szürke Osztag számára kijelölt Lambda osztályú sikló volt. Nem a Birodalomtól,
hanem egy csempésszé vált renegát birodalmi kapitánytól zsákmányolták. Ez magyarázta a rajta eszközölt
egyedi átalakításokat, köztük a különleges rejtett rekeszt, ami magához Han Solóhoz is méltó lett volna.
A többi nyolc gép mind X-szárnyú volt. Wedge-é, Jansoné, Donosé és az Arcé már csatát is látott.
Mellettük négy makulátlanul csillogó vadász állt. Kell elmosolyodott, öröm töltötte el a ragyogó színek, a
sértetlen festés és ablakok, a pilótafülkék mögött néma őrökként gubbasztó R2-es és R5-ös egységek, és
az összességében legyőzhetetlenséget sugalló külső láttán.
- Hogy én mennyire utálom ezeket a vackokat! - szólalt meg a mellette álló férfi.
Kell meglepetten nézett rá. Cubber Daine, az osztag szerelőinek főnöke, egy kicsit az átlagmagasság alatt
és egy kicsit az átlagsúly felett volt. Ennek köszönhetően meglehetősen feszült rajta az eredetileg talán
szabványos narancssárga, ám az idők során kenőanyagokkal teljesen átitatódott kezeslábas. Intelligens
szemei mélyen ültek arcában, amit mintha vagdalt húsból formáztak volna ki és kapkodva díszítettek
volna fel némi hajjal.
- Az X-szárnyúakat?
- Nem, nem, nem. A vadonatúj X-szárnyúakat! Olyan szépnek látszanak. De aztán benézel a panelek
mögé, és mit látsz? Gyártási hibákat, amelyek csak arra várnak, hogy a pofádba robbanjanak. Az
ellenőrzéseken átcsúszott összeszerelési hibákat. És ami a legrosszabb, az Incom állandóan új és új
fejlesztéseket valósít meg, anélkül hogy dokumentálná, anélkül hogy alaposan tesztelné...
- És anélkül, hogy kikérné a te kifejezett engedélyedet.
- Te megértesz engem! - vigyorodott el szélesen Cubber. - Rendben, kölyök! Nyissuk fel ezeket a
vackokat, és nézzük meg, mit szúrtak el rajtuk!
Kell néhány perc múlva arra a következtetésre jutott, hogy Cubbernek igaza van. A sínek, amelyekre a
pilótaüléseket szerelték, hogy a pilóta a magasságának megfelelően előre-hátra csúsztathassa azokat, nem
a megszokott rozsdamentes acélból, hanem valami üveges, fekete kerámiából készültek - el nem tudta
képzelni, mennyire fogják bírni a komolyabb megterhelést. Mindenesetre meggyőződött róla, hogy van
raktáron a régi típusú sínekből is. Az egyik gépen nem működött a pilótafülke tetejének a zárja. A
tehetetlenségi kiegyenlítők, a pilótát a gyorsulás, lassulás és manőverezés káros hatásaitól megóvó
antigravitációs projektorok kisebbnek tűntek, mint amit megszokott, és hiányzott róluk az a rúdsor, amely
információval látta el a számítógépet a pillanatnyi tehetetlenségi viszonyokról. Az egyik X-szárnyú
raktere mögött egy kicsi, szögletes alkatrészt talált - az egység azonban semmilyen módon nem
csatlakozott a gép belsejéhez.
Úgyhogy amikor megérkezett Wedge és megkérdezte, hogy tetszenek neki a gépek, Kell kibújt az egyik
hajtóműből és így válaszolt:
- Borzalmasak.
- Sose volt még rosszabb szállítmány - kászálódott elő Cubber a következő gépből. A másik két vadászt
vizsgáló emberei nem kifejezetten szalonképes megjegyzések kíséretében adtak hangot egyetértésüknek.
Wedge azzal a rosszul leplezett értetlenséggel meredt Kellre és Cubberre, amellyel a normális emberek
általában fogadják a szerelők bolygóközi társadalmának kijelentéseit. Aztán felsóhajtott.
- Kész lesznek a holnapi gyakorlórepülésre?
- Hát, kettő talán - nézett rá kételkedve Cubber.
- De ha elsőre működnek a tehetetlenségi kiegyenlítők, akkor talán három is - tette hozzá Kell.
- Ha pedig valami csoda történik az extruder szelepekkel, akkor elméletileg meglesz mind a négy. Talán.
Kell igyekezett komoly arcot vágni. Az X-szárnyúakon nem volt semmiféle „extruder szelep".
Wedge vigasztalhatatlannak tűnt.
- Nos, tegyetek meg minden tőletek telhetőt.
- Természetesen, uram! - tisztelgett Kell.
- És ha van egy kis időtök, bár nem feltétlenül muszáj holnapra, fessétek át a vörös sávokat szürkére.
Kivéve az én gépemet és a Jansonét.
- Úgy lesz.
- Nos, mit gondolsz? - fordult oda Kell Cubberhez, miután Wedge visszament a hangár másik végében álló
saját gépéhez. - Egy óra, kettő?
- Egy - bólintott a szerelő. - Hacsak nem csináljuk meg a festést is ma este. Márpedig nem fogjuk. Tudsz
szabakkozni, fiam?
- Egy kicsit. De nem túl jól.
- Hülyének nézel te engem? - meredt rá Cubber. - Még hogy „nem túl jól"! A hatéves kislányom jobban
hazudik nálad!
- Hát szoktam néha hazudni... de nem túl jól.
Cubber felhorkant, és visszamászott a hajtóművébe.
A következő egy óra során Wedge Antilles ide-oda mászkált a hangárban, halálra idegesítve a szerelőket
állandó, felesleges jelenlétével. Azzal álltak bosszút rajta, hogy harsányan ecsetelték egymásnak a
döbbenetesnél döbbenetesebb géphibákat és az azokból eredő hatalmas emberveszteségeket, amelyekről
valaha hallottak. A munkájukkal már végeztek, de Cubber nem engedhette el őket, míg Wedge Antilles ott
volt; furcsán nézett volna ki annak a tükrében, amit az X-szárnyúak állapotáról mondott.
Végül Kell zajt hallott a hangár felszálló-alagútja felől: zümmögve életre kelt a mágneses védőmező, majd
egy pillanat múlva félrehúzódtak a nehéz fémkapu szárnyai. Odakint a hold poros felszínét, a krátereket,
az egykori bánya többi épületének körvonalait, a távoli horizontot és a csillagokat pillantotta meg.
Aztán a messzeségben felvillant egy fénypont, és fokozatosan növekedni kezdett. Mikor már csak néhány
száz méterre járt a hangártól, Kell is felismerte a kibontakozó alakzatot.
- Egy koréliai YT-1300-as teherhajó - állapította meg.
- De nem akármilyen YT-1300-as - lépett mellé Cubber. – Ez a Millennium Falcon.
- Biztos vagy benne? - vette szemügyre alaposabban Kell a közeledő hajót.
- Persze. A Hothon töltött egy év alatt nap mint nap elmentem a mellett a rosszul bedrótozott ócskavas
mellett. Javítanom sose kellett... Solo és a vuki barátja senkinek nem engedte meg, hogy hozzányúljon.
Egyébként bármikor felismerheted az egyedi rozsdamintájáról.
Kell fülét halk pukkanás ütötte meg, ahogy a hajó áthatolt a mágneses mezőn, mely szolgálatkészen
átengedte a járművet, de odabent tartotta a hangár levegőjét. A hajó kétágú orra egy kicsit lebukott,
miközben végighaladt az alagúton, és beért a tulajdonképpeni hangárba. A Falcon odasiklott a kijárathoz
legközelebbi, legnagyobb üres térséghez, majd megfordult, hogy orra kifelé mutasson. Csak ezután
ereszkedett le, bizonyságot téve kapitánya szakértelméről az antigravitációs leszálló hajtóművek kezelése
terén.
Wedge Antilles elindult a lenyíló rámpa felé. A rámpa tetején megjelent Solo tábornok, de nem úgy, ahogy
Kell a holofelvételeken szokta volt látni. Az Új Köztársaság kényelmetlen tábornoki egyenruhája helyett
Solo most az űrutazáshoz sokkal megfelelőbb barna nadrágot, mellényt és fehér inget viselt. A széles
vigyora sokat javított barázdáktól szabdalt arca összhatásán.
Megölelték egymást Wedge-dzsel, majd a hangár kijárata felé fordultak. Kell elcsípte néhány szavukat:
- ...berepülés... diplomáciai kötelezettségek... Zsinj. - Aztán elmentek.
- Na, ezzel megcsapott a hírnév szele, kölyök! - csapott a hátára Cubbet - Most már elmondhatod a
gyerekeidnek: „Egyszer láttam Han Solót leszállni a hajójáról. Rám se bagózott." Gyere, tűnjünk el innen!
- Rendben. - Kell azonban még maradt egy pillanatig, s így láthatta, amint egy gigantikus szőrtömeg,
nyilván Solo társa, Csubakka lesétált a rámpán. A híres vuki megállt egy pillanatra, beleszimatolt a
levegőbe, majd felüvöltött - nem fenyegetően, hanem halkan, dallamosan, mintha csak be akarta volna
jelenteni az érkezését, vagy a saját területeként jelölte volna ki a hangárnak azt a részét. Aztán elindult a
barátai után.
Miközben Kell visszafordult az X-szárnyú felé, amelyen dolgozott, valami kaparászó zajt hallott.
Felugrott, és megpördülve próbálta megtalálni a forrását. A hang olyan volt, mintha egy padlófényező
droid méretű rovar surrant volna el a hangár fémpadlóján. Azonban semmi ilyesmit nem látott, és a zaj
azonnal elhalt, amint megmozdult.
Cubber már elengedte az embereit, és odaintett Kellnek, hogy menjen vele.
- Gyere, kölyök! Vagy elfeledkeztél a szabakkról?
- Megyek már, megyek! - Kell lesimította a tarkóján felmeredő hajszálakat. Aztán lezárta az X-szárnyú
hajtóművét, és elindult Cubber után.

- Milyen volt az utad? - kérdezte Wedge.

- Milyen lett volna? Unalmas - vont vállat Han. - De korántsem olyan szörnyű, mint egy „diplomáciai
kötelezettségekkel" eltöltött este a Coruscanton. Ne haragudj, amiért nem voltam ott, mikor visszajöttél a
Thyferráról, de épp Zsinj után nyomoztam... mondanom sem kell, hasztalanul.
Áthaladtak a hangárok előtt húzódó főfolyosóra vezető boltív alatt.
- Már nem keresed? Azt hittem, hogy a Mon Remondán vagy, a Millennium Falcon pedig nem
mutatkozhat, míg fel nem riasztottátok Zsinjt.
Han elvigyorodott. Ezt a zsiványos vigyort csak barátai és ellenségei körében villantotta fel, hivatalos
alkalmakkor és holofelvevők előtt soha.
- A Mon Remondán menekültem el a coruscanti soha véget nem érő „diplomáciai kötelezettségek" elől, de
mivel az elmúlt hetekben nem volt szerencsénk Zsinj hadúrral, az egész küldetés unalmas rutinmunkába
fulladt. Márpedig tudod, mennyire bírom a rutinmunkát...
- Szóval megszöktél a szökésedből?
Han bólintott.
- Hivatalosan parancsokat hoztam a Zsinj utáni kutatást illetően. Nem hivatalosan azért vagyok itt, hogy
felmérjem a Szövetség bázisain uralkodó szerencsejáték-viszonyokat. A parancsok - komolyodott el -
szinte ugyanazok, mint amiket nemrég kaptatok a Coruscantról. Mindenesetre mostantól ezek az
érvényesek. Szeretnénk megtudni, hogy lehallgatja-e a hivatalos csatornákat Zsinj, vagy valamelyik másik
hadúr.
- Azaz, ha olyan akciókba kezdenek, amelyek a régi parancsok ellen lennének hatásosak, az újak ellen
viszont nem annyira, akkor baj van.
- Pontosan. Holnap indulok tovább a következő állomásra... tehát csak az éjszaka a miénk a szórakozásra.
Szóval, mit tudsz ajánlani?
- Semmit - felelte Wedge rezzenéstelen arccal. - A Folor Bázison egyetlen nő sem szolgál. A legénység
általános filozófiai meggyőződése miatt nincs alkohol, nincs szerencsejáték, és a Commenoron sugárzott
műsorokat sem vesszük. Ettől megnőtt ugyan egy kicsit az öngyilkossági ráta, de hát ez ezzel jár. Van
viszont néhány felvételünk a coruscanti diplomáciai eseményekről, ha esetleg érdekelnek.
Han arckifejezése egyre rémültebbé, majd egyenesen felháborodottá vált. Ujját Wedge hasának szegezte,
mintha egy sugárvető csöve lett volna.
- Te... te...!
- Bevetted! - vigyorodott el Wedge. - Az utolsó szóig bevetted! Gyere, bemutatlak Crespin tábornoknak,
aztán lemegyünk az Állásidőbe, ahol a hold legnagyobb koréliai konyakkészlete található. Lássuk, meg
tudjuk-e csappantani!
- Egy szavadat sem szabad elhinni!
- Nem, tényleg nem.
- Még Leia is rájött, hogy micsoda hazug vagy!
- Hát igaza van.
- Mindig igaza van. De ha el mered árulni neki, hogy ezt mondtam...
- Akkor leradírozol az égről. Thdom.

Hét

Négy X-szárnyú száguldott végig a hangáralagúton és hasított át a mágneses mezőn a Folort körülvevő
vákuumba.
- Kettes Csoport, zárkózzatok föl! - szólt bele Kell a mikrofonba. - Vegyétek szorosra az alakzatot! A szem
alatt vagyunk. - A „szem" Wedge X-szárnyúja volt, fél vonással felettük.
Gebe, Phanan és az Arc fürgén felzárkóztak köré. Nem mintha ez sokat enyhített volna a feszültségen, ami
abban a pillanatban rátört, mikor beindította az X-szárnyú hajtóműveit. És most még csak nem is Janson
tehetett róla; nem, ez a régi problémája volt, a feszültség, az elakadó lélegzet, ami akkor tört rá, mikor
felelős lett valamiért. A szimulátorban sohasem érezte, most viszont egy vagyonba kerülő, valódi
vadászgéppel repült, és egy hanyag célzáson vagy egy rossz manőveren a saját és szárnyembere élete
múlhatott.
Kényszerítette vállizmait, hogy ellazuljanak, próbálva visszanyerni az önuralmát. Wedge talán nem figyel
nagyon a komra, és nem hallja ziháló légzését. Talán senki sem figyeli a kezdő pilóták üléseibe néha
beszerelt életfunkció-érzékelők adatait. Talán senki sem veszi észre a problémáját.
Ellenőrizte a navigációs számítógépén látható adatokat - a nagyon egyszerű adatokat, hiszen nem
tartalmaztak hipertéri ugrást, de még csak rendszeren belüli utazást sem. Átküldte a számsorokat a
többieknek, majd dél felé fordította a gépét. Vizuálisan meggyőződött róla, hogy a Kettes Csoport tartja az
alakzatot; az érzékelők szerint Wedge tovább várakozott, délen pedig feltűnt egy újabb fénypont, mely
kétségtelenül kapcsolatban állt a küldetésük céljával.
- Uram! - reccsent fel Wedge hangja a fülhallgatójában. - Ez egy egyszerű lőgyakorlat, semmi több. Az
érzékelőiket látható objektum nem a célpontjuk. Janson hadnagy az a Narrával, a siklónkkal. Ő mozgatja
a célpontot a sikló vonósugarával, körülbelül háromszáz méteres távolságban. Előbb Ötös és Hatos repül
rá, majd harminc másodperc múlva Hetes és Nyolcas. A parancsaik egyszerűek: két vonásnál élesítsék a
fegyvereket, másfél vonásnál lőjenek, aztán azonnal forduljanak vissza a bázisra. A kommunikációs
rendszerükön van egy szabályozó; Ötös és Hatos nem tud kapcsolatba lépni Hetessel és Nyolcassal, és
viszont. Ha meghallják a „Állj" parancsot, szakítsák meg a küldetést, és várják a további utasításokat - ez
valószínűleg azt fogja jelenteni, hogy valamelyikük a Narrát vette célba. Kérdés?
- Nincs, uram - válaszolta Kell, és hallotta, hogy Gebe megismétli a szavakat.
- Akkor jó vadászatot!
Kell feszülten figyelte a távolságmérő sebesen lefelé pörgő számjegyeit, majd meglátta, amint egy újabb
fénypötty halvány árnyéka életre kel valamivel a Narra mögött. Pár másodperccel később megpillantotta
magát a Narrát is, távoli fényszilánkként a Folor néhány hegye előtt, majd a célpontot: egy fényvisszaverő
anyagból készült leplet, mely teljesen kiterítve körülbelül akkora lehetett, mint egy sikló. Most azonban
nem volt kiterítve; ráncokat vetve, meggyűrődve vonaglott a vonósugár szorításában.
Másfél vonásnyi távolságról egyáltalán nem ígérkezett könnyű feladatnak eltalálni az állandóan változó
méretfa és alakú szövetet.
- Az egyes torpedó távolsági gyújtását állítsd át tíz méterre! - utasította Kell a pilótafülke mögött kuporgó
R5-ösét. - Lépj kapcsolatba Hatos R2-esével, hogy ő is tegye ugyanezt!
Az R5-ös egy csipogással nyugtázta a parancsot. Kell még nem adott nevet a vadonatúj droidnak; ez a
kiváltság azt a pilótát illetté meg, aki először kapta meg állandó használatra az X-szárnyút és az
asztromechanikai droidot.
- Szárnyakat harci pozícióba! - kiáltotta el magát két vonásnál. Jobbra a feje fölé nyúlva megpöccintette a
megfelelő kapcsolót, és látta, hogy a szárnyai felveszik az X-szárnyúak jellegzetes formáját megadó
alakzatot.
Amint a helyükre kattantak a szárnyak, elsötétült a sisakképernyője. Az érzékelői tisztán mutatták a
célpontot... azonban nem tudta befogni a fegyvereivel.
- R5-ös, mi történt a lővezérléssel?
A komlinkben csak a droid érthetetlen füttyáradata hallatszott, a képernyőn azonban egyetlen szó tűnt fel:
ISMERETLEN.
- Hatos, nincs lővezérlésem!
- Ötös, nem működnek a fegyvereink! Általános hiba következett be.
- A fenébe, a fenébe!... - Kell gyomrába olyan éles hidegség hasított, mintha egy túlbuzgó hűtőegységet
szereltek volna bele. X-szárnyúját a célpont felé vezető lehető legegyenesebb pályára állította, majd a
sikló sebességét kiegyenlítendő néhány fokkal kitért balra. A hátralévő másodpercek alatt vizuálisan és az
érzékelők segítségével is meggyőződött arról, hogy a torpedó a közelébe sem kerülhet a Narrának.
A távolságjelző számai elérték a másfél vonást. Kell tüzelt, látta a célpont felé villanni a torpedót, és látta,
hogy legalább negyven méterrel elhibázta. Miközben felhúzta a gépét és visszakanyarodott a Folor Bázis
felé, szemével követte a lövedék ballisztikus pályáját, mely az egyik távoli hegyoldalban ért véget, egy
pillanatra vakító fényárba borítva a környéket.
- Nem túl jó, Ötös - szólalt meg Wedge. - Hetes, Nyolcas, indulhattok!
- Hetes, vettem.
- Nyolcas, vettem.
Kell a homlokát ráncolta. Egyszerre csak megint hallotta Hetest és Nyolcast. Kétségtelenül Wedge állította
vissza a kapcsolatot, hiszen ő és Gebe már túl voltak a feladaton.
- R5-ös, le tudod hozni a Hetes és Nyolcas telemetrikus nézetét?
Az R5-ös igenlően huhogott egyet. Egy pillanattal később Kell képernyőjén megjelent a távoli célpont két
nézete - két hasonló, mégsem teljesen azonos nézet, mint egy sztereoszkopikus kép két alkotóeleme.
- Hetes, szerintem állítsuk nagyobbra a torpedók távolsági gyújtását. Elég ronda ez a célpont.
- Jó ötlet. Már csinálom is. Rendben van, Nyolcas, szárnyakat harci pozícióba!
- Vettem.
A következő pillanatban az egyik kép elszürkült. Kell keserűen elvigyorodott. Hetes és Nyolcas
ugyanazokat a meghibásodásokat lesz kénytelen tapasztalni, mint ők.
- Nyolcas, kiment a fegyverrendszerem.Valamilyen rendszerhiba.
- Hetes, nekem a lővezérlésem romlott el.
- A fegyvereid megvannak?
- Igen.
- Akkor várj, átküldöm a lSvezérlés adatait... várj a befogásra... Megvan!
- Tüzelek, Hetes. Robban... Szerintem eltaláltuk. De a lővezérlésem még mindig rossz.
- Az enyém szerint eltaláltuk. Szép lövés, Nyolcas!
- A te érdemed, én csak megnyomtam a gombot. Pont úgy, ahogy szeretem.
- Szép munka, emberek! - reccsent fel Wedge hangja. - Vissza a bázisra, hogy a Hármas Csoport is
megcsinálhassa! A gyakorlatról egy szót se azoknak, akik még nem mentek végig rajta! Ez parancs.
- Igen, uram.
- Egyes kikapcsolt.
Kell a fogát csikorgatta. Wedge Antilles agyafúrt trükkjeinek egyike miatt már megint hülyét csinált
magából. Nagyon keményen hajtott, hogy kijavítsa azt az első nullapontos szimulátorgyakorlatot, sikerült
is felküzdenie magát az első helyre, és most kezdhette az egészet elölről.

A püfölőbábu ember alakú volt - már ha annyira felhizlaltak egy embert, hogy a vonásai félig eltűntek arca
hájredői között, majd a Folor Bázis tornatermében ráerősítették egy hajlékony rúdra. Kell megrázta a fejét;
ő aztán nem szerette volna, ha így bánnak el vele. És azokat a sérüléseket sem szenvedte volna el szívesen,
amelyeket ő okozott a bábunak.
Két egyenes ütés kombinációjával nyitott, ami megrázta és ideiglenesen eltorzította a bábu arcát; a
gittszerű emlékezőanyag néhány perc múlva elkezdte visszanyerni eredeti alakját, de addigra újra
lecsaptak rá Kell öklei. Átváltott egy tenyéréllel kivitelezett, nyakra irányzott, kardvágásszerű csapásra,
közelebb lépve lesújtott az alkarjával az orra, majd térdével kétszer bordán rúgta a bábut. Mindkét
alkalommal reccsenést hallott - a hús mintájára kialakított szerkezet engedett, mikor az ütések ereje
csontot tört volna, hogy aztán visszanyerje eredeti alakját.
Kell hátratáncolt, kitért, megpördült, bal kézzel látszólag támadást indított, aztán bevitt egy jobbhorgot,
amelytől félig körbecsavarodott a bábu feje. Nagyon jó... bár korántsem annyira, mintha az igazi Wedge
vagy az igazi Janson állt volna előtte.
Tainer pontosan tudta, hogy nem ő a legjobb pusztakezes harcos a galaxisban. A kommandóbeli kiképzője
egy nála egy fejjel alacsonyabb, legfeljebb feleakkora súlyú nő volt. Ennek ellenére úgy dobálta ide-oda a
szőnyegen, ahogy akarta, és erősebbeket ütött, mint amire Kell valaha is képes lehetett. A férfi azonban a
testmérete, a gyorsasága és a képzettsége alapján joggal hihette, hogy fegyvertelen küzdelem terén a
hadsereg felső tíz százalékába tartozik. Egyszerűen jól verekedett.
Csak éppen ezzel semmire sem ment a Folor Bázison. Megpördült, bevitt egy erős oldalsó rúgást a bábu
szegycsontjára, és elégedetten nézte, ahogy a rugalmas rúd előbb szinte a földig hajlik, majd
felegyenesedik.
Pont mint az eddigi szolgálata itt, a Foloron. Még ha minden téren olyan jó is lenne, mint a verekedésben,
itteni feladatai akkor is olyan rugalmasak lennének, mint ez a bábu. Mindent beleadott, mégis
megoldatlanul, szilárdan, sértetlenül tornyosultak előtte.
- Haragszol arra a bábura? Vagy az őrült tudatod irányít?
Kell megpördült. Az egyik gerendán üldögélő Gebe tágra nyílt szemmel bámulta. A testét borító szőrzet
helyenként felborzolódott, máshol nedves foltok jelezték, hogy nemrég zuhanyozhatott, és nem sok
gondot fordított a szárítkozásra.
- Hu... azt hiszem, az őrült tudatról van szó - lihegte Kell.
- Pedig értelmesnek tűnik. Úgy látom, akkor kapcsolod ki, amikor akarod. Különben minket is
megtámadnál.
Kell elmosolyodott. Még mindig nem szokta meg szárnyembere logikáját, nem tudta nyakatekert
bevezetőiből kihámozni beszélgetései tulajdonképpeni tárgyát.
- Talán igazad van. Ez a „tudat" jobban működik, ha bármikor ki tudja kapcsolni az ember.
- Igen. Ami pilótánk is egyre jobban halad. Észrevetted? Néha át lehet hatolni az őrjöngése ködén. És ez
jó.
- Örülök.
- Neked viszont van egy másik tudatod is, és ez aggodalommal tölt el minket.
- Titeket, azaz Gebe minden tudatát?
Gebe megrázta a fejét; összefogott haja ide-oda csapódott.
- Minket, az osztagot. Már aki beismeri, hogy aggódik.
Kell felvette a törülközőjét a földről, a vállára hajította, és leült Gebe mellé a gerendára.
- Nem értelek.
- Van egy rossz tudatod. Azt hiszed, nem vettük észre? Akkor beszél hozzád, mikor valami nem sikerül
neked, és a kudarcoddal ostoroz.
Kell elfordult, a bábura szegezte a tekintetét. A normális formáját visszanyert arc mintha vigyorgott volna
rajta. Szórakozott közönnyel. Vagy megvetéssel.
- Nincs ebben semmi rossz. A kudarc pontos azonosítása része az elemzésnek.
- De aztán rád ragad! Napokra. Hetekre. Emészt téged. Mintha beléd mászott volna valami állat, és ki
akarná rágni magát.
- Nevezheted az ösztönző tudatomnak.
- Nem. Nem az. Olyan dolgokat hitet el veled, amik nem igazak. Az ellenséged. Én a barátod vagyok. A
legszívesebben az ágyúimmal lőném szét.
A Gebe hangjából áradó keserűség hallatán Kell meglepődve fordult vissza felé.
- Ne légy nevetséges!
- Falynn és Daráló is kudarccal zárta a mai gyakorlatot. Tudod, hol vannak most? Az étkezőben. Esznek.
Nevetnek. Alig várják a holnapi feladatot. Letelepedtek a többiekkel Myn Donos köré, és megpróbálnak
egy mosolyt csalni az arcára. És te hol vagy? Az edzőteremben bünteted magad meg azt a bábut.
- Tyria is ott van?
Gebe szaporán pislogott a hirtelen témaváltásra.
- Igen.
- Régóta?
- Nem.
- Hát, tulajdonképpen még nem ettem. Azt hiszem, gyorsan letusolok, és csatlakozom hozzájuk. Te jössz?
- Attól tartok, nem hallottad, amit elmondtam.
- Dehogynem. Néhány perc múlva ott leszek.
Miközben elindult a zuhanyozó felé, Kell hallotta, hogy Gebe hosszan felsóhajt.

Úgy volt, ahogy Gebe elmondta. A Szürke Osztag nagy része a tiszti étkező leghosszabb asztalánál ült.
Falynn és Jesmin szorosan közrefogták Donost. Mikor Kell belépett, mindenki nevetett; Gebe odaintett a
mellette álló székre, Tainer azonban Röfi mellé, Tyriával és Phanannal szemben ült le.
- Szóval ott álltam anyaszült meztelenül - mesélte éppen az Arc -, kizárva a szobámból. Fel-alá
rohangáltam a folyosókon, próbáltam keríteni egy törülközőt, egy rongyot, bármit, amikor befordultam
egy sarkon, neki egyenesen a főparancsnoknak. Körülbelül annyi humorérzéke volt, mint egy himlős
vukinak. Nem tudtam mit csinálni, úgyhogy vigyázzba vágtam magam, és azt mondtam: „Őrnagy úr,
sajnálattal jelentem, hogy a Személyi Álcázó Berendezéssel folytatott kísérleteim csak részleges sikerrel
jártak!"
A többiek nevetésben törtek ki. Még Donos arcán is felderengett valami halvány mosolyféle, miközben
édesítőt szórt a csészéjébe.
- És mit csinált? - kérdezte Falynn.
- Egész normálisan viselkedett. Egy ideig hagyta, hogy ott álljak tisztelegve, alaposan végigmért,
viszonozta a tisztelgést, majd így szólt: „Ez a projekt szemmel láthatólag teljes kudarc. Javaslom, menjen
és tüntesse el az elégtelenségeit." Úgyis tettem.
- Mi lett a hadnaggyal? - kuncogott Falynn.
Az Arc vállat vont.
- A nőnek olyasmi humorérzéke volt, mint nekem. Valószínínűleg emiatt jöttünk össze, és biztos, hogy
emiatt váltak el útjaink olyan hamar Másnap megtalálták a ruháimat az élelmiszer-újrafeldolgozó egység
bedobónyílása előtt. Volt rajta egy cetli is: „Nem tudok együtt élni azzal, amit tettem. Gondoljatok rám,
valahányszor a szátokba vesztek egy falatot." Az én nevemet írta alá, természetesen. Tisztán kerültem ki a
dologból, legalábbis nagyjából, csak az „ízléstelen vicceim" miatt kaptam megrovást. A záró díszszemlére
nekem kellett kipucolnom az egység összes csizmáját.
- Hadnagy - köszörülte meg a torkát Phanan.
Donos felnézett.
- Nem vagyunk szolgálatban. Szólítsatok Mynnek.
- Szóval, Myn, a koréliai hadseregben is történtek ilyen dolgok?
- Régi, tiszteletreméltó hagyományuk van - bólintott Donos. - Egyszer majd mesélek a döglött
gurrmacskáról, amely állandóan kimászott a sírjából.
- Viccek! - horkant fel Daráló. - Nevetséges időpazarlás.
A többiek rámeredtek.
- Miért, te soha nem törtél be puszta szórakozásból senki állományaiba, nem változtattad meg őket, nem
hagytál ott üzenetet, vagy valami? - kérdezte végül az Arc. - Soha senkiből nem csináltál még hülyét?
- Természetesen nem.
- Akkor te más vagy, mint azok a kódtörők, akikkel eddig találkoztam.
- Én jobb vagyok - mosolyodott el a bothai.
- És mondd, tényleg mesterlövész voltál? - fordult vissza Falynn Donoshoz.
A hadnagy bólintott.
- És kellett valaha... tudod... úgy értem, ne válaszolj, ha nem akarsz.
- Hogy le kellett-e lőnöm bárkit is hidegvérrel? Anélkül, hogy esélyt adtam volna neki?
A lány komoran bólintott.
- Igen. Háromszor. Nem nagyon tetszett a dolog; ha tetszett volna, valószínűleg még ma is azt csinálnám.
De inkább halott ellenségeket lássak, mint halott ártatlanokat. - A hadnagy rápillantott a kronométerére. -
Erről jut eszembe, be kell öltöznöm és ki kell mennem a lőtérre. - A Folor Bázison volt ugyan egy belső
lőtér a sugárvetőkkel való célba lövésre, de egy mesterlövésznek sokkal nagyobb távolságokban kellett
gyakorolni a lézerpuskájával. Donos és Janson odakint a vákuumban, az egyik hegyoldalban helyeztek el
néhány célpontot, amelyekre a környező hegyekről lőtt a Karom Osztag hajdani parancsnoka. - Tízes, még
mindig velem akarsz jönni?
Tyria bólintott.
- Csak nem fogom hagyni, hogy egyedül mászkálj odakint!
- Most hadd menjek én! - kérte Jesmin. - Gyakorolnom kell az űrruhában való mozgást - állt fel.
Donos követte a példáját, és egy kurta biccentés után távozott a mon kalamárival.
- Úgy látom, felengedett egy kicsit - állapította meg Phanan. - Melegséggel tölt el, ahogy tanúja lehetek a
gátak leomlásának. Szerintem vegyünk neki egy játék banthát, hogyne kelljen egyedül aludnia.
- Ó, fogd már be! - förmedt rá Falynn. - Jobban van. Beszélt egy kicsit. Még mosolygott is.
- Hát azon mindenki röhögne, ha meztelenül kellene elképzelnie az Arcot.
- Ton, te hajlandó lennél meghalni Myn Donosért? - meredt rá Falynn.
- Talán majd máskor - kuncogott a cyborg.
- És szerinted ő meghalna érted?
- Nem tudom.
- Hát meg! Biztos vagyok benne, hogy bármelyikünkért feláldozná az életét. Az utolsó osztagáért is meg
akart halni, de a rá nehezedő felelősség nem engedte. Az én szememben ettől ő jobb ember, mint te. Ton,
milyen érzés egy nálad jobb emberből gúnyt űzni? - Azzal a választ meg sem várva felállt, és kiviharzott
az étkezőből.
Phanan felvonta a szemöldökét.
- Mondom, hogy odavan érte. Fogadjunk? - fordult oda az Archoz. - Három az egyhez?
- Nem, szerintem is odavan érte.
- Mondok én valamit - hajolt közelebb Daráló. - Értek az emberi pszichológiához. Falynn túl önfejű és
gyakorlatias ahhoz, hogy romantikus érzelmeket tápláljon Donos iránt. Egyszerűen a sebesült állat
fájdalmára reagál. Ez az ember nők egyik alapvető ösztöne. Dédelgetni szeretné, míg újra egészséges nem
lesz.
- Húsz kredit? - vigyorodott el Phanan.
- Ötven.
- Áll!
- Te mire fogadsz? - nézett Kell Tyriára.
A lány vállat vont.
- Mindkét verzió igaz lehet. Vannak nők, akik egy bajban lévő férfi láttán kényszeresen meg akarják
oldani a problémáját... aztán beleszeretnek, amíg segíteni próbálnak rajta.
- Érzelmi kiéhezettség. Tyria, figyelj csak... nekem rendkívül fájdalmas gyerekkori emlékeim vannak.
- De szörnyű szöveg! - nyögött fel Phanan. - Bárcsak nekem jutott volna eszembe!
Tyria felállt, és felháborodottan végigmérte Kellt meg Manant.
- Szórakozzatok csak tovább nyugodtan! Nekem tanulnom kell. Hamarosan egy hipertéri navigációs
küldetés vár ránk. Hogy is állnak a navigációs pontszámaitok?
- Úgy-ahogy - vont vállat Kell. - De hát Röfi a navigátorzsenink.
- Úgy van. - A lány megfordult, de még hátraszólt a válla fölött: - Így aztán biztosra vehetjük, hogy Wedge
megtiltja neki, hogy segítsen.
- Tudjátok - szólalt meg tűnődve az Arc -, Tyriának igaza van.
- Utálom az ilyet - nézett rá Phanan savanyúan.

„A Morrt-projekt Adatgyűjtésének Eredményei és Következtetései", jelent meg az állomány Trigit

admirális adattábláján. Szerzőként Gara Petothel, a Karom Osztag pusztulásához vezető információkat
szállító kódtörő volt feltüntetve.
Az admirális előhívta az állományt, elolvasta, majd még egyszer átfutotta. Végül odaintette magához a
szárnysegédjét.
- Készítsék elő a TIE-osztagokat! - utasította elégedetten. - Ellenőrizzék a fegyverrendszereket és a
pajzsokat... és szóljanak a Night Callernek, hogy készüljön fel egy újabb rakomány Empion akna
fogadására. A Commenor rendszer körüli lakatlan rendszerekben fogjuk őket elhelyezni, majd elindulunk
egyenesen a Commenor felé. Úgy tűnik, a Lázadók a Folor holdon készülnek valamire... és azt hiszem,
épp ideje közbelépni.

Nyolc

- Azt hiszem, szeretlek - vallotta be Kell Tyriának reggeli közben. Ismét a tiszti étkezőben ültek, de ez
alkalommal csak ketten, az egyik kisebb asztalnál. A korai időpontnak köszönhetően a Szürke Osztagból
csak az Arc evett egymagában valamivel arrébb; rajta kívül pedig néhány A-szárnyú-kadét tartózkodott a
helyiségben. Kell korán kelt, Tyria szokásához igazítva ébredését, hogy egyedül találja a lányt.
Tyria tekintetében valami fáradtsághoz hasonló érzés csillant meg.
- Nem, nem szeretsz.
Kell bólintott.
- Tudom, azt hiszed, hogy csak ugratlak. Ahogy Ton Phanan szokott. De nem.
- Nem, én biztos vagyok benne, hogy nem ugratsz. Csak éppen tévedsz.
- Hogy gondolhatsz ilyet? - nevetett fel a férfi. - Hogyan tévedhetnék?A szerelem az szerelem. Nem értem,
mit akarsz mondani.
Tyria szótlanul megkavargatta a tányérján lévő zöldes, pudingszerű masszát, majd arrébb tolta a tálcáját.
- Rendben van. Halljam, mi az oka!
- Az oka? - meredt rá őszinte döbbenettel Kell. - Annak az oka, hogy szeretlek?
- Annak az oka, hogy miért hiszed azt, hogy szeretsz.
A férfi hátradőlt a székében, a pánik hidege kezdett szétterjedni a gyomrában. Tyria nem úgy reagált,
ahogy arra számított. Kell felkészült az elfogadásra, a visszautasításra, a zavarra, a „beszéljük meg ezt
később"-re... de erre a hidegvérű elemzéskérésre nem.
Vett néhány mély lélegzetet, hogy lecsillapítsa idegeit és összeszedje gondolatait.
- Nos, a lényeg a következő: benned minden megvan, amit szeretni lehet egy nőben. Okos vagy,
tehetséges, bátor és gyönyörű. Azóta az első szimulátorfutam óta vonzódom hozzád.
- Ehhez képest nem sokat beszélgettél velem.
- Hát...
- Tudsz róla, hogy nincs családom?
- Hát... igen. - Az Arc futólag említette, hogy a lány családja ott pusztult a Toprawán, és ő maga évekig
csak a vadonbeli ismereteinek köszönhette az életben maradását. Végül az Új Köztársaság egyik
felderítőcsapata hozta el a bolygóról, néhány másik túlélővel együtt.
- Akkor válaszolj nekem a következő kérdésre! Azért vonzó számodra az egyedüllétem, mert nem kell
attól tartanod, hogy a rokonságom megnehezíti majd az életedet, vagy azért, mert te akarod rám pakolni a
te rokonságodat, hogy ismét boldog legyek?
- Ezt nem érdemeltem meg! - hőkölt hátra Kell.
- Nem ilyesmire számítottál, igaz?
- Igaz.
- Ami megint csak azt bizonyítja, hogy nem ismersz. Egyszerűen csak eldöntötted, hogy mivel megfelelek
a te tökéletes nőről kialakított elképzelésednek, szerelmes leszel belém. Mi lennénk a tökéletes páros.
Magas vagyok, úgyhogy nem kellene túlságosan előrehajolnod, hogy megcsókolj, és jól néznénk ki a
holofelvételeken. Pilóta vagyok, tehát lehetnénk társak. Gondolom, ha még mindig a kommandóban
szolgálnál, a tökéletes nő is kommandós lenne. Igaz?
A Kell gyomrában gyülekező hideg szilárd jégtömbbé sűrűsödött.
- Tévedsz. Félreismersz engem.
- Akkor mondd meg - folytatta nyugodtan Tyria -, mennyit gondoltál rám tegnap!
- Micsoda?
- Ez egy egyszerű kérdés. Mennyit gondoltál rám? Hat szabványórát? Egyet? Tíz percet? Kell, válaszolj
őszintén! Őszinteség bekapcsol.
A férfi elgondolkodott, és mikor megszületett a válasz, elszorult a szíve.
- Körülbelül tizenöt percet.
Tyria örömtelenül elmosolyodott.
- Ahhoz képest, hogy reménytelenül szerelmes vagy belém, nem sok időt töltesz a rólam való
álmodozással, igaz?
Kell lenézett az asztalra, és nem válaszolt.
A lány kíméletlenül szelíd hangon folytatta.
- A fantáziaszeretőkben az a jó, hogy nem vesznek el az embertől túl sok időt. Olcsón fenn lehet őket
tartani. Szemben a valódi emberekkel. Nagyon megható, hogy beleszerettél abba a képzeletedben élő
Tyriába. De ő nem én vagyok, Kell. - Azzal felállt, és elment.
Tainer nyomorultul bámult a csészéjébe - nem válaszokat keresett, csak kerülte a körülötte ülők tekintetét.
- Mi van, kikészített? - állt meg mellette az Arc.
- Teljesen. Egyetlen lövéssel.
- Fel a fejjel! Lehet, hogy csak egy szimulátorfutam volt.

Ezzel még nem értek véget a nap megpróbáltatásai.

Kell megállt a szekrénye előtt, hogy kivegye belőle az adattábláját. Beütötte a kódját, és kinyitotta az ajtót.
Valami megmozdult odabent, majd egy rángatózó csápokból állá tömeg ugrott ki rá, s a mellkasára
vetődve körülfonta nyúlványaival.
Kell felüvöltött, letépte magáról a síkos lényt, és ledobta a vasbeton padlóra. Egy gyors rúgással arrébb
küldte a szekrénysor előtt. A szekrényéből előkapta a sugárvetőjét, és célba vette támadóját.
A padlón csak egy zsíros csövekből és fémrugókból összeállított szerkezet hevert. Levegőben imbolygó
alkatrészei lassan kezdtek nyugalmi helyzetbe kerülni.
Mindenfelől nevetés harsant fel. Kell körülnézett. A többi szekrénysor mögül kikukucskáló X-szárnyú- és
A-szárnyú-pilóták visszarántották a fejüket, ahogy rájuk pillantott. Az Arc is köztük volt, de ő nem bújt el.
- Egy kis tréfa.
- Nagyon vicces. Ha-ha! - Kell letörölte a homlokáról az izzadságot, és visszatette a sugárvetőt a
szekrénybe. - Pont ez hiányzott! Hogy megbüntessenek, amiért szétlőttem az öltözőt.
- Remélem, rám is sort kerít majd a mókamester. Hát nem nagyszerű lenne? Pszichológiailag
tönkretenném. Rettegne az ép elméjéért. Rámenne az életkedve.
- Jól hangzik. Persze nem tudhatom, hogy nem te vagy a mókamester.
- Ez igaz - vont vállat az Arc.

Az osztag nagy része valamivel később gyűlt össze reggelizni. - Olyan kíváncsi vagyok! - szólalt meg
Phanan. - Parancsnok, hadnagy... Az öregek kit tartanak a galaxis legjobb pilótájának?
Wedge és Janson összenéztek.
- Nos - kezdte lassan Wedge -, nemigen beszélhetünk öregekről. Ami azt illeti, maga idősebb, mint én.
- Elnézést. Úgy értettem, hogy az önök pilótanemzedéke.
Wedge felsóhajtott.
- Attól függ - vette át a szót Janson. - Mitől lesz valaki a „legjobb pilóta"? Úgy értem, rengeteg zseniális
pilótát láttam már. Az egyikük Luke Skywalker Ő azonban nem repült annyi bevetést, mint a legtöbben,
úgyhogy a találatainak a száma sem éri el a régebb óta szolgáló társaiét. És persze voltak még kivételes
pilóták, de sokan végezték a birodalmi ágyúk tüzében.
Rápillantott a parancsnokára.
- Persze, ha csak a számok és a túlélés számít, akkor van egy pilóta... csak egy pilóta van, aki túlélte mind
a két Halálcsillag elpusztítását. Ebből a szempontból Wedge Antilles minden idők legjobb pilótája.
Falynn gúnyosan felhorkant. A többiek mind ránéztek.
- Valami baj van, Sandskimmer? - kérdezte Janson.
- Ó, senkit sem akartam megbántani, uram. - Hangja szarkasztikus éle egyértelművé tette, hogy a
megbántás elkerülése a legkevésbé sem állt szándékában. - De a pilótaélet a fiataloknak való. Biztos
vagyok benne, hogy Antilles parancsnok nagyon jó volt fénykorában. Talán egyszer régen tényleg ő
lehetett a legjobb. És tudom, hogy még ma is remek tanár. De parancsnok, hány éves is? Negyven?
Wedge-nek sikerült egyszerre derült és sajnálkozó arcot vágnia.
- Huszonnyolc.
- Hát ez az! A reflexeinek már lőttek. Csak a tapasztalatának köszönheti, hogy még nem látszik.
- Sandskimmer!... - emelte fel a hangját Janson.
- Maga is csak kilencévnyire van ettől a szörnyű állapottól - vágott közbe Wedge.
- Biztosra veszem, hogyha megérem ezt a kort, akkor ki fogok találni valamit, hogy hasznossá tegyem
magam. Ahogy ön is tette.
- Na, jöjjön! - állt fel Wedge.
- Még nem fejeztem be az evést, uram.
- Aki ilyen fiatal, az nyugodtan kihagyhat egy étkezést – húzta el Wedge Falynn elől a tálcáját. - Jöjjön
már!
- Hová? - állt fel vonakodva a nő.
- Repülünk egyet. Egy kis vetélkedő. Már ha vállalja.
- Hé, várjon! Ez nem fair. Amíg nem végeztem a kiképzéssel, addig nyilván jobb nálam egy X-szárnyúval.
- Akkor mit szólna az antigravitációs ércszállítókhoz? Azokban is jobbnak tart?
- Nem, uram!
- Jöjjön hát.
A többiek is felálltak, de Janson leintette őket.
- Fejezzék be a reggelit, aztán gyülekezzenek az eligazítóteremben! Majd utánuk megyek, és közvetítem a
versenyt. Érdekes lesz.

A legrégebbi, legelhanyagoltabb hangár volt a Folor Bázison - igazából nem is használta az Új

Köztársaság hadserege. A Foloron eredetileg működő bányászkolónia járműveit tárolták benne, melyek
működtek még ugyan, de a katonák semmi hasznukat nem vették.
A járművek között akadt három, melynek embermagasságú, csille alakú rakterében akár négy X-szárnyú
is elfért volna egymás mögött. A gépeken nyomokban még látszottak eredeti szürke festésük nyomai, a
raktereiket por és az évekkel azelőtt leszállított utolsó ércszállítmányból visszamaradt kavicsok borították.
Egyiknek sem volt zárt pilótafülkéje.
Az egyszerű vezérlő számítógépekben hagyott adatkártyák arra utaltak, hogy az elmúlt évben
karbantartotta még őket valaki, és mind a három életre is kelt. Wedge és Falynn meghallgatta a
hajtóműveket, megegyeztek abban, melyik kettő a legjobb, majd egy érme feldobásával eldöntötték,
melyikük vigye a jobbat. Falynn nyert.
Pár perccel később már űrruhába öltözve vezették keresztül az ércszállítókat a hangár mágneses erőterén,
majd kényelmes tempóban a Disznó-szoros felé vették az irányt.
A Disznó-szoros a Folor egyik legszabálytalanabb földrajzi alakzata volt. A kanyargó hasadék akkor
keletkezett, mikor a hold felszíne még nem hűlt le teljesen, és mozgásban voltak a tektonikus lemezek. A
közelebbi vége mindössze egyvonásnyira esett a bázistól, maga a szoros pedig több ezer kilométeren
keresztül tekergett észak felé, hogy aztán élesen északnyugatra fordulva még nagyobb távolságra
húzódjon. A közeli szakaszok túl szélesek voltak, a kanyarjaik pedig túl enyhék ahhoz, hogy a kiképzés
során bármi hasznukat lehessen venni, távolabb azonban sor került néha manőverezési és bombázási
gyakorlatokra.
Wedge és Falynn megállították ércszállitóikat a szorosba vezető lejtő előtt.
- Komokat ellenőrizni! - szólalt meg Wedge. - Hallotok?
- Igen.
- Wes?
- Itt vagyok. Négyvonásnyira innen ledobtam egy jelzőfényt a szorosba. Az a cél.
- Sandskimmer készen áll?
- Amióta csak felvettem az űrruhámat.
- Rajta. - Wedge visszafogott hangon adta ki a parancsot, abban azonban semmi visszafogottságot nem
lehetett felfedezni, ahogy előreszökkent az ércszállítóval, és ledübörgött a szorosba vezető enyhe lejtőn,
mintha csak valamilyen gyors rohamjárművön állt volna.
- Csaló! - Falynn csak egy töredékmásodperccel maradt le. Még meg sem közelítették a lejtő alját, és már
szinte egy vonalban száguldott a parancsnok balján. Aztán nekikormányozta a járművet.
Wedge inkább csak megérezte mint meghallotta az ütközést, mégsem tért le a pályájáról. Elvigyorodott.
Csak a legzöldfülűbb pilótákat érte volna felkészületlenül a manőver. Növelte a teljesítményt, és erősen
balra dőlt. Gépe orra még mindig néhány méterrel a Falynné előtt járt, így félre tudta lökni azt.
Nekiszorította a szurdok bal falának; a hirtelen támadt súrlódás lelassította a lányt, Wedge pedig kilőtt.
- Próbálkozzon csak, Sandskimmer! Öreg vagyok. Lehet, hogy már kezdek fáradni.
A lány káromkodásaitól szinte felizzott, a komegység.
A többi pilóta az eligazítóteremben összegyűlve figyelte a Janson X-szárnyújáról érkező képet. A hadnagy
körülbelül ötvenméteres magasságban követte az ércszállítókat. Kell sejtette, hogy csak az antigravitációs
hajtóművein lebeg, időnként bekapcsolva az ionhajtóműveket, hiszen egyébként nem tudott volna elég
lassan haladni a közvetítéshez.
- Tényleg jól viszi az a lány azt a teknőt - szólalt meg Donos. - Nem sok ellenfele akadhatott a Tatuinon. -
A hangja inkább elemzően, semmint elismerően csengett, de ez volt a leghosszabb mondat, amit Kell
eddig hallott tőle.
Megrázta a fejét.
- Én is vezettem már ilyen vackokat. Nem olyanok, mint a sportrobogók. Az antigravitációs mezejük jó
néhány méterrel kinyúlik előre is, hogy megóvják az ércszállítókat a nehéz terepen. Ha Falynn nem tud
erről, akkor felborul... tessék, nézd meg! - És valóban, a lány ércszállítójának orra hirtelen két méterrel
megemelkedett, ahogy a gép közel ért egy kiugró sziklához. Az ég felé szökkenő szállító olyan magasra
került, hogy az antigravitációs mezeje elvesztette a kapcsolatot a talajjal, és Wedge gépe ismét néhány
méternyi előnyt szerzett.
- Akkor is győzni fog! - állította Donos.
Kell előhúzott egy maréknyi pénzérmét a zsebéből.
- Tíz kredit.
- Tartom - vetett oda Donos is egy érmét az asztalra.
A többiek beletúrtak a zsebeikbe, és elkezdték előszedni érméiket, hitelkártyáikat, ékszereiket.

Falynn szorosan Wedge nyomában haladt. Akárhányszor csak megpróbált előzni, a férfi kitért és elzárta az
útját. A lány folyamatos káromkodásának gazdagsága és sokszínűsége ékesen tanúsította Wedge sikerét.
Mindazonáltal nem tarthatott örökké. Falynn jobbra húzta a gépet, Wedge követte a példáját - és túl későn
vette észre, hogy a manőver egyenesen egy sziklacsoport felé viszi. Az ércszállító felpattant, és a lány
elsiklott mellette, mielőtt az antigravitációs mező újra érte volna a talajt.
- Nem rossz, Falynn! - nevetett fel Wedge. - Bebizonyította, hogy legalább egy dolgot meg tud tanulni egy
nap alatt!
- Mulatságos lesz, ahogy tanítás közben köpködi majd a holdport, uram.
A hasadék jobbra kanyarodott előttük. A jobb oldali fal közelében egy kőhalom állt; a kőhalom és a fal
közötti keskeny résben a talaj enyhén felfelé ívelt. A halomtól balra tágas, nyílt térség terült el.
Falynn a nyílt térség felé vette az irányt. Wedge kihúzódott jobbra, és átsüvített a kőhalom és a fal között.
Ahogy közéjük ért, az antigravitációs mezeje ledöntött a halomról néhány követ - egyenesen rá Falynn
ércszállítójára. A lány ösztönösen balra rántotta a gépét, így Wedge beérte a kanyarban, mire pedig ismét
egyenesbe jöttek, visszavette a vezetést.
- Úgy látom, fair játékkal nem képes győzni, uram. Mi vár rám a célnál? Lelő?
- Még gondolkodom rajta.
Látótávolságba került a cél, a Janson által ledobott, vörösen világító jelzőfény. A hasadék talaja a jobb
oldalon simán, egyenletesen terült el, középen viszont kövek és sziklák törték meg.
Falynn kihúzódott jobbra. Wedge balra sodródott, a nehezebb terep felé. Látta, hogy Falynn ránéz; az
arckifejezését nem lehetett kivenni az űrruha sisakja alatt, de Wedge tudta, hogy a lány bizonyára azon
töpreng, mit forgathat a fejében, amiért feladja a célhoz vezető leggyorsabb utat.
Falynn akkor zárkózott fel mellé, mikor megközelítették a legegyenetlenebb szakaszt. Wedge azonban a
legrosszabb ponthoz érve jobbra rántotta a kormányt, és az ércszállító a legmagasabb szikla fölé suhant.
Az antigravitációs mező több méter magasra fellökte.
Hogy aztán egyenesen a lány gépére érkezzen vissza.
Wedge járművének a súlya leszorította a másik ércszállítót, kioltotta az antigravitációs mezejét, s ezzel
lelassította. Őt magát viszont előrelendítette a hajtóműve. Wedge minden izmát megfeszítve, nyers erővel
tartotta az irányt. Ahogy leért a lány ércszállítója felől a talajra, megszűnt a rángatás - és egy pillanat
múlva elhaladt az izzó vörös jelzőfény mellett - Falynn-nal szorosan a nyomában.
- Maga... maga...!
- Pontosan, Sandskimmer. Én nyertem.
- Maga csalt!
Wedge felnevetett, lelassított és megfordult az ércszállítóval.
- Falynn, gondolkozzon! Amikor egy birodalmi lézersugár áthatol a pilótafülkéje ablakán és eltalálja
magát, akkor az energia felforralja a szöveteiben lévő vizet. A szó szoros értelmében felrobban. Ha
megmarad annyi az X-szárnyújából, hogy érdemes legyen begyűjteni, akkor a fiúknak kell majd
lesikálniuk magát a falakról. Ha ez megtörténik, akkor is panaszkodni fog, hogy a TIE-vadász pilótája
csalt?
- Nem, uram! - csikorogta a lány, miközben követte a parancsnok manőverét.
- Mit fog mondani?
- Semmit. Halott leszek.
- Tehát mit kell tennie, hogy a rossz fiúk csalásai ne kerüljenek az életébe?
- Azt hiszem, meg kell tanulnom csalni, uram.
- Gratulálok! Bebizonyította, hogy két dolgot is meg tud tanulni egy nap alatt.

- Két jó hírem van - jelentette be Wedge az aznap délutáni eligazításon. - Megérkezett a másik négy
vadászgépünk, és Cubber csapata engedélyezte a használatba vételüket. - Megvárta, míg elül az osztag
tapsa, majd folytatta. - És megvan az egység elnevezése is. Tyria Sarkinnak köszönhetően mától fogva mi
vagyunk a Lidérc Osztag.
Néhány pilóta elismerően felkiáltott. Az Arcot szemmel láthatóan undorította a név.
- Mi az a lidérc? - kérdezte Gebe.
- Gyerekkoromban hallottam róla - felelte Tyria. - Valami sötét dolog, ami éjszaka támad az emberre.
Szerintem mi is ezek leszünk. A Birodalomnak és a haduraknak mi leszünk az ágyuk alatt lapuló fantom, a
szekrényekben rejtőző rém.
Gebe hatalmas fogait felvillantva elmosolyodott, és összehúzta a szemét. Hosszú arca vészjóslóvá vált.
- Nekünk tetszik.
- Tehát Tyriáé a háromnapos kimenő... - folytatta Wedge -, de nem ma; mára még van egy gyakorlat.
Méghozzá most először a teljes osztag részvételével. És van még valami: megtaláltuk az osztag ellátó
tisztjét. Gyere be, kérlek!
A pilóták a bejárat felé fordultak. Az ellátó tiszt érkezését ritmikus nyikorgás jelentette be.
- Ajjaj, ebből baj lesz! - nyögött fel Kell.
Nyikorgó, az Állásidő 3PO pincére bukkant fel és lépett a szószék elé.
- Először is szeretném elmondani - fordult oda a pilótákhoz -, mennyire örülök, hogy a hosszú évek során
felgyülemlett tapasztalataimat ennek az újonc osztagnak a szolgálatába állíthatom. Bízom benne, hogy a
szakértelmem megóvja majd néhányuk életét.
- És néhányan nyilván inkább meghalnak majd - suttogta Phanan.
- Annak is nagyon örülök - folytatta Nyikorgó -, hogy ismét egy Antilles nevű kiváló parancsnok alatt
szolgálhatok. Sajnálatos, ami az előzővel történt. Biztos vagyok benne, hogy együttes erőfeszítéssel meg
tudjuk akadályozni, hogy a sors megismételje önmagát.
Wedge fájdalmas arcot vágott. A legtöbb pilóta tudta, hogy az a másik Antilles kapitány - nem a
parancsnok rokona -, a Tantive IV kapitánya Darth Vader kezei között lelte halálát.
- Kapcsolatunk során az udvariasságra udvariassággal, a sértésekre sértésekkel, a hozzá nem értésre hozzá
nem értéssel fogok válaszolni. Az igénylőlapokat elküldtem az asztromechanikai egységeiknek és az
adattábláikra; kérem, használják őket, és mindig ügyeljenek a helyesírásra. Köszönöm. - Nyikorgó
meghajolt Wedge felé, majd leült Janson hadnagy mellé.
Wedge szája megrándult - láthatóan egy mosolyt fojtott el.
- Köszönjük, Nyikorgó. Wes?
Janson felállt, és bekapcsolta az adattábláját. A terem holovetítője életre kelt, és feltűnt rajta egy sötét
mező, benne néhány tucat izzó ponttal: egy kisméretű csillagtérkép.
- Ez a Commenor - mutatott rá a hadnagy egy fényes aranyszínű pontra a csillagok között. - Maguk itt
vannak. Ez a Korélia és a többi magbeli rendszer. Távolabb elérjük a határt, aztán a Perem vidéket. Ezt a
csillagot Pangásnak becézik bájos, jellegtelen, lakatlan bolygói miatt. Ez a célállomásunk.
A következő órát azzal fogják tölteni, hogy az asztromechanikai egységeik segítségével felállítanak egy
háromlépcsős pályát a Pangásig, majd egy kétlépcsőset vissza. A navigációs pályáknak be kell tartaniuk a
megszokott biztonsági előírásokat, hogy az esetleges megfigyelők ne követhessenek minket, illetve ne
jöhessenek rá az indulási és célpontunkra.
Ha elkészültek, küldjék át a pályáikat a Központnak! Mi majd kiválasztjuk azt, ami a legjobban tetszik...
ami a legkevesebb üzemanyagot égeti el és a legelegánsabbnak tűnik... aztán végig is repülünk rajta,
mintegy próbára téve hipertéri ismereteiket és pontosságukat. Kérdés?
Nem volt kérdés.
- Helyes. Egy óra múlva találkozunk a hangárban.
A pilóták felálltak, és elindultak X-szárnyúik felé. Az Arc bánatosnak látszott.
- Még most sem tudom elhinni, Tyria. Azt hittem, ez a kör biztosan az enyém.
- Miért, te milyen neveket javasoltál? - kérdezte a lány.
- Hát volt ugye a Bolond Osztag.
- Át kellett volna festeni az X szárnyúakat - rázta meg a fejét Tyria.
- Aztán volt a Zsiványkommandó.
- Az meg foglalt.
- Tudom, de jó ötletnek tűnt. És végül az Ebéd Osztag.
- Ha jól értem, már szédelegtél az éhségtől, mikor kitaláltad ezeket a neveket.
- Honnan tudod?

Nem egészen két óra múlva a Lidérc Osztag a Commenor fölött körözve készült arra, hogy a gravitációs
kútjából kijutva nekiinduljanak a Röfi által javasolt pálya első szakaszának. A Folor már majdnem eltűnt a
Commenor horizontja mögött, mikor Jesmin bejelentkezett.
- Lidérc Vezér, itt Kettes. Adást fogtam az egyik birodalmi csatornán.
Kell tudta, hogy Jesmin az osztag kommunikációs szakértőjéhez illő módon egy továbbfejlesztett
kommunikációs és érzékelőegységet szerelt fel az X-szárnyújára.
- Osztag, indulási manővert megszakítani! - reccsent fel Wedge hangja. - Körözzetek tovább
ötvenvonásnyi távolságban! Kettes, érthető az adásuk?
- Nem, uram, kódolva van. Már dolgozom rajta. De van még valami más is. Szűk sávú adás, és a
kiindulási pontja nagyon közel fekszik a Commenort elhagyó pályánkhoz. Két lehetőség van: vagy ránk
várnak, vagy a Commenort akarják árnyékolásként felhasználni, hogy a jelek ne jussanak el a Folorig.
- Vettem. Értesítem a Folort. Lidércek, tartsátok a pozíciótokat! És próbáljátok hasznossá tenni magatokat!
Kell a fogát csikorgatta. Még egy próba. A két legfontosabb feladat, a bázis figyelmeztetése és a kód
feltörése már gazdára talált; Wedge nyilván azt akarta megtudni, mivel képes előállni a segítsége nélkül a
többi Lidérc.
Szinte azonnal felcsendült az Arc hangja.
- Tizenkettes, van egy ötletem. Kérd le a Kettes R2-es egységétől a vett jeleket, és elemezd a
fáziseltolódását! Így megtudhatjuk, hogy közeledik-e a jelforrás.
- Rendben, Nyolcas - érkezett Röfi teljesen gépies és érzelemmentes válasza.
Kellnek megfeszült a válla. Az Arcnak már megint sikerült hasznossá tennie magát, és megcsillantani
vezetői képességeit. Ha nem vigyáz, a színész még átveszi a Kettes Csoport irányítását. Neki is ki kell
találnia valamit, méghozzá gyorsan! Nagyon gyorsan.
A Commenor a Mag határvidékén keringett. A kormánya kereskedett az Új Köztársasággal, a zsugorodó
Birodalommal és még a hadurakkal is. Tehát ha a közeledő hajó vagy hajók, amelyek vagy birodalmiak,
vagy valamelyik hadúr szolgálatában állnak, hiszen birodalmi csatornát használnak, tehát ha ezek a hajók
a Commenorra sugároztak, akkor vagy az érkezésüket jelentették be, vagy valamit kértek a kormánytól.
- Négyes, itt Ötös.
- Hallgatlak, Ötös.
- Behatoltál már a Commenor hivatalos számítógéprendszerébe, mióta itt vagy?
Daráló nem kapkodta el a választ.
- Igen, Ötös - felelte végül. - Csak hogyne jöjjek ki a gyakorlatból.
- Remek! Be tudsz hatolni most, a gépeden lévő felszereléssel?
- Egy szempillantás alatt, Ötös. Nálam van a belépési kódok listája. Mindig nálam van.
- Helyes. Akkor csináld! Meg kellene keresni néhány dolgot.
- Megvan a kapcsolat, Ötös. Most folyik a beléptetési tánc. Mit keresünk?
Kell visszagondolt azokra a nyilvántartásbeli változásokra, amelyeknek a keresésére a kommandósok
megtanították.
- Először is, a kormánycsapatok bármiféle mozgósításának nyomait. Másodszor, kikötőállások
lefoglalását. Hajóosztály szerint rendezve, kiemelve a katonai és hiperűrugrásra képes járműveket. A
maiakat és a holnapiakat is. Váratlan, nagyméretű szállodai és egyéb lakóhelyfoglalásokat, különösen az
olcsóbbakat, ha esetleg pihenni akar valamelyik csatahajó. És jó lenne néhány csillagászati adat abból a
térségből, amelyből Jesmin az adást vette.
- A reggelidet ne vigyem az ágyadba, Ötös?
- Dehogynem, Négyes. De csak ha ezekkel már végeztél.
Néhány percig némán várakoztak.
- Ötös, itt Négyes. Az egyik kormánysiklót csak néhány perce indították útnak a közeledő flotta felé.
Iratokat és egy megfigyelőt visz magával. Pontosabban: a kormány engedélyét a Folor felett
végrehajtandó hadgyakorlathoz.
- Köszönöm, Négyes. Lidérc Vezér, ennek alapján valószínűsíteni lehet, hogy a bázis a célpontjuk.
- Itt Lidérc Vezér. Vettem, Ötös.
- Ötös, van még valami. A 301-es bolygó körüli hajódokkban lefoglaltak egy szervizállást az Implacable
magánjacht számára.
Kell a homlokát ráncolta.
- Ilyen neveket a birodalmi csatahajóknak szoktak adni.
- Ötös, a legnagyobb hajóállást szabadították fel neki. Ez nem valami luxusjacht lesz.
- Ötös, Négyes, itt Lidérc Vezér. Igazatok van. Az Implacable egy birodalmi csillagromboló, Trigit
admirális parancsnoksága alatt. Ysanne Isard halála után szabadúszó lett a fickó. Szép munka, Négyes és
Ötös! Visszatérünk a Folorra, és felkészülünk Trigit admirális fogadására. Nem fogja elfelejteni egy ideig.
Zárkózzatok mögém!

Trigit admirális elégedetten nézte a Folor holdat a híd acélüveg ablakai mögül. Ronda, hegyes, dérlepte
koszfészek, de remek pozíciója folytán nagyon hasznos a Lázadóknak. Ideje véget vetni ennek.
- Uram - lépett mellé egy szárnysegéd -, a hold másik oldaláról alacsony szintű irányjelzéseket és kódolt
Lázadó adásokat vettünk.
Trigit bólintott.
- Határozzák meg a helyüket, és álljanak rá az odavezető pályára! Ezer kilométeres távolságban küldjék ki
a TIE-osztagokat! További parancsig csak kísérnek minket.
- Igenis, uram.

- A legnyilvánvalóbb pályán közelednek. - Crespin tábornok hangja szinte visszhangzott a Lidércek

fülében. - Néhány perc múlva megérkeznek. A szállítóhajók már elkezdtek berakodni. Az Arany Osztag
négy-négy A-szárnyúja fogja kísérni őket. A Kék Osztag és a Szürke Osztag a helyén marad, és
megpróbálja feltartóztatni az ellenséget.
- Itt Lidérc Vezér, értettem! - válaszolt azonnal Wedge.
A szállítóhajók pilótái és az osztagparancsnokok hasonlóképpen feleltek.
A Lidérc Osztag egy jég fedte síkon állt, két hegygerinc között, körülbelül tíz kilométerre a Folor Bázistól.
Négyes csoportokban szálltak le, százméteres távolságban egymástól, háromszög alakba rendeződve.
Kell erőt vett magán, és nem ellenőrizte még egyszer - feleslegesen - az energiaszintjét és a fegyverzetét.
A jobb lába kezdett elzsibbadni, alig tudott egy helyben ülni - egyre fokozódó idegessége biztos jeleként.
Átkapcsolta a komját a lidérc Osztag csatornájára, az adás erejét pedig szinte minimumra vette,
valószínűtlenné téve, hogy szavai kijussanak a völgyből.
- Parancsnok, itt Ötös. Nem odafent kellene lennünk és harcolnunk, hogy időt nyerjünk a
szállítóhajóknak?
- Negatív, Ötös.
- De hát mindjárt itt lesznek, és szétbombázzák a célpontot!
- Az bizony megeshet, Ötös.
- Uram, nem értem.
- Pozitív, Ötös.
Kell befogta a száját. El tudta képzelni, milyen jót röhög magában a többi Lidérc, különösen Janson, a
letorkoláson. Nem akarva még jobban megalázni magát, visszakapcsolta a komját az alapállásba, és
dühösen várakozott tovább.

- Nincs jele védelmi intézkedéseknek, admirális.

Az Implacable százvonásnyira járt a célpontjától.
- Akkor ki kell majd csalogatnunk őket - felelte Trigit nyájasan. - Indítsák el a bombázóosztagot és a
vadászrajt oltalmazásnak!
- Igenis, uram!
Egy perc múlva két TIE-osztag száguldott el az Implacable mellett. Hátulról indultak, átszökkentek a
hátsó parancsnoki torony fölött, az ablakai előtt felgyorsítva útra keltek a célpontjuk felé. A felbukkanó
TIE-vadászok és bombázók mindegyike megbillegtette a szárnyát tiszteletadásként.
Trigit elmosolyodott. Értékelte az ilyesféle látványosságokat. A két osztagparancsnok megérdemel egy kis
jutalmat. Majd kigondol valamit.
- Folyamatosan tájékoztassanak az ellenség lépéseiről!

- Minden osztagnak, minden hajónak, itt a Folor Bázis! Számos bombatalálatot érzékelünk a célponton. -
Ismét Crespin tábornok beszélt.
Kell balra, nyugat felé nézett. Ha a jelentés igaz volt, akkor fényes felvillanásokat kell látnia a bázis és az
osztag közötti hegycsúcsok fölött. Azonban nem látott semmit.
- A szállítóhajók és az Arany Osztag induljon! - folytatta Crespin. - Sok szerencsét, és az Erő legyen
veletek!
Kell hátradőlt az ülésében, ahogy felderengett előtte az igazság.

- Lőtávolba értünk, admirális.

Trigit rápillantott a Folor Bázis környékét mutató képernyőre. A széles jégsíkság két hegyvonulat között
helyezkedett el. Kráterek borították; a szabad szemmel is látható egy-két épületcsoport lángokban állt.
Kétségtelenül üzemanyag- vagy vegyianyagraktárak voltak; egyébként nem éghettek volna a Folort
körülvevő vákuumban. Trigit a homlokát ráncolta. Elég nagy ostobaság a Lázadók részéről a felszínre
telepíteni az üzemanyagraktárakat.
- Érkezett tőlük valamilyen adás?
- Nem, uram. Az irányjelzőik még sugároznak, a kódolt üzeneteik megszaporodtak, de nem válaszoltak a
jelentkezésünkre.
- Kezdjék el a bombázást! - Miért zavarják ennyire azok a felszíni üzemanyagraktárak? Ah, igen! A hold
elhagyatott bányatelepeiről szóló commenori állományok számos felszíni építményről tettek említést. A
Trigit előtt elterülő síkságon viszont alig néhány épület állt. A Lázadók nyilván lerombolták vagy
elrejtették őket, hogy nehezebben lehessen megtalálni a bázisukat. Józan intézkedés, valahogy mégis több,
mint amire az emberhiánnyal küszködő Lázadók általában képesek szoktak lenni. Annak sem volt sok
értelme, hogy az összes épületet eltüntessék, csak az üzemanyagraktárakat hagyják meg. Ez az
ellentmondás aggasztotta.
Az egyik konzol mellől felnézett rá az érzékelőket figyelő tiszt.
- Uram, az adataim szerint épp most szállt fel egy hadihajó. A radarképe és a manőverezése alapján egy
Gallofree közepes szállítóhajó lehet.
Trigit hitetlenkedve meredt a parancsnoki széke karfáján lévő apró képernyőre.
- Hol?
- A Folor másik oldalán, uram. Épp most bukkant fel a horizont mögül.
Az admirálist hideg zuhanyként érte a felismerés.
- Petothel hadnagy! - Igyekezett megőrizni hangja hűvös nyugalmát.
Kedvenc adatelemzője felnézett a konzoljáról. A karcsú, közép hosszú hajú nő jobb arcán egy anyajegy
díszelgett. Elegáns vonásai általában megigézték a férfiakat; az admirális gyakran kapta magát azon, hogy
a hadnagyot bámulja.
- Uram? - pillantott rá kérdően a nő.
- Hívja a Folor térképeit, amelyeket a Commenortól kaptunk!
- Megtörtént.
- Határozza meg a Lázadók számára megfelelő bányásztelepek helyét!
- Igen, uram.
- Hol vannak?
- A... - A nő összerezzent. - A hold másik oldalán, uram. Ugyanezen a szélességen, de száznyolcvan fokkal
arrébb.
Trigit ökle lesújtott a parancsnoki ülés karfájára. Egyszerű trükk: a bázistól távol helyezzünk el
irányjelzőket és hamis épületeket, majd világítsuk ki őket, ha valami veszély közeleg. Mindössze annyit
kellett volna tennie, hogy meggyőződik róla: acélba vett bázis ugyanott van-e, ahol a bányásztelepek... de
ő hagyta, hogy a Lázadók bolondot csináljanak belőle.
- Navigátor, álljon rá a Petothel hadnagytól kapott koordinátákhoz vezető pályára! Vígyen oda minket,
amilyen gyorsan csak lehet! Kommunikáció, továbbítsák a koordinátákat a TIE-osztagoknak; maradjanak
előttünk oltalmazásként!
- Nem sokat nyert volna azzal, ha előreküldi a vadászokat és védelem nélkül hagyja az Implacable-t.
- Igen, uram!
Trigit az ablakokon keresztül figyelte az észak felé forduló, a sarkon átvezető legrövidebb pályára álló
vadászokat. A látóhatár megdőlt, ahogy az Implacable követte őket. Nem érezte a manővert, nem érezte a
hajó dőlését; működésbe léptek a tehetetlenségi és gravitációs kiegyenlítők.
A dühét azonban annál inkább érezte. És némi elismerést is. Nos, ha nem is pusztíthatja el a Folor Bázist
teljes személyzetével együtt, a hátramaradottakkal akkor is végezhet, magát a bázist akkor is
lerombolhatja, hogy a Lázadók soha többé ne vehessék hasznát. Félgyőzelem, de még mindig jobb, mint a
vereség.

Crespin hangja a gépén ülő vadászpilóta gépies, fémes hangjává vált. Wedge nem lepődött meg a dolgon;
ismerte annyira az idősödő tábornokot, hogy tudja: Crespin személyesen fogja csatába vezetni a Kék
Osztagot. A kiképzés alatt álló osztagnak jól jön majd a. tapasztalata, és talán - talán! - túléli a küzdelmet.
- Az Implacable és kísérete közeledése megerősítve - közölte a tábornok. - Borleias, Bright Nebula,
készen állnak a felszállásra?
Wedge nem hallotta a két szállítóhajó kapitányainak válaszát, de egy pillanattal később újra megszólalt
Crespin.
- A Bright Nebula készen áll a felszállásra; már messze lesz, mire ideérnek a TIE-osztagok. A Borlelasion
hajtómű-indítója még mindig nem működik. Kék Osztag, Szürke Osztag... akarom mondani, Lidérc
Osztag... megpróbálunk időt nyerni nekik. Reméljük, nem hiába. Antilles parancsnok, van valamilyen
javaslata?
- Igen, uram. Ha jól emlékszem a Folor földrajzára, akkor a hamis bázistól az igaziig vezető pálya érinti a
Disznó-szoros egyik szakaszát.
- Így van, Lidérc Vezér.
- Javaslom, határozzuk meg a TIE-k és az Implacable legvalószínűbb áthaladási pontját. Küldjünk egy
egységet attól valamivel északabbra, hogy jelenthessék a felbukkanásukat. Szálljanak le és kapcsoljanak
ki minden rendszert, hogy ne vegyék észre őket az érzékelők! Amikor a TIE-k elérik az árkot, a Lidérc és
a Kék Osztag előugrik és végez velük. A megfigyelők vagy hátba támadják az ellenséget, vagy az
Implacable-re csapnak le, ha már elég közel lesz. Már csak a megdöbbentés végett is...
- Lidérc Vezér, jóváhagyom a tervét. Küldjön ki két felderítőt, én is küldök kettőt!
- Lidérc Öt, Lidérc Hat, indulás! Végig a hasadékban menjetek, hogy elkerüljétek az esetleg előreküldött
érzékelőket.
- Itt Lidérc Ötös, vettem. - Kell bekapcsolta az antigravitációs hajtóművét, és a Folor Bázis felé fordította
gépe orrát.
- Itt Lidérc Hatos, én is vettem.
- Kék Kilences, Kék Tízes, csatlakozzatok hozzájuk! - reccsent fel Crespin hangja. - Majd átküldjük az úti
célotok és a valószínűsíthető áthaladási pont koordinátáit.
Kell megvárta, míg Crespin A-szárnyú-pilótái nyugtázzák a parancsot. Aztán teljes sebességre kapcsolt, és
elsüvített a hegyek között a Disznó-szoroshoz vezető legközelebbi átjáró felé.

Kilenc

Kell és Gebe a Kék Osztag A-szárnyúit néhány másodperccel megelőzve érte el a Disznó-szoros bejáratát;
Kell megpillantotta őket, mielőtt a két X -szárnyú lebukott volna az árokba.
Senki sem mondta, hogy „aki hamarabb odaér, az győz", de minden érintett tudta, hogy ez a tét. Mindig ez
volt a tét. És az Ászárnyúak egyszerűen gyorsabbak voltak, mint az X-szárnyúak.
Kék Kilences és Kék Tízes az első egyenes szakaszban érték utol őket, hogy aztán gond nélkül el is
száguldjanak mellettük; Kell látta, amint az egyik pilóta futólag odaint neki. Ünnepeljetek csak, Kék fiúk,
gondolta. Örüljetek a győzelmeteknek!
Mire jó néhány kilométerrel távolabb elérték a hasadék első hosszú egyenesének a végét, az A-szárnyúak
már eltűntek szem elől.
- Én vezetek, Gebe! - szólt bele Kell a mikrofonba a számtalan kanyar közül az elsőnél, és X-szárnyúját
jobbra döntve átdübörgött a fordulón. Olyan közel repült a hasadék falához, hogy még a sziklák kis
repedéseit is ki tudta venni.
Válaszul Gebe pilótájának harsány csatakiáltása hangzott fel, de a szárnyembere ez alkalommal nem
próbálta meg leelőzni Kellt. Szorosan a farka mögött maradt, olyan műrepülő-alakzatot mutatva be, amire
az egész osztag büszke lehetett.
Néhány éles fordulókkal töltött perc után Kell megpillantotta az A-szárnyúak hajtóműveinek fényét. Pár
pillanat múlva már a fürge vadászgépeket is ki tudta venni, s ezután minden egyes kanyart követően
közelebb kerültek a Kék Osztag pilótáihoz.
A következő kanyarból kijövet pedig majdnem beleszáguldott az egyik A-szárnyúba. A Kék pilóta
ösztönösen kitért, és mivel már bedöntötte a gépét, a manővertől egy pillanatra kiszökkent a szurdokból.
Kell elfordította a gépét, megpillantotta a pilóta sisakos fejét, vidáman odaintett, s az X -szárnyút teljesen
átfordítva a következő kanyar felé vette az irányt.
Aztán néhány kínzó percig a nyomát sem látták az A-szárnyúaknak. Kell tudta, hogy nem sokkal a
hasadék északnyugati fordulója után elérnek egy tágasabb szakaszt, ahol az Y-szárnyúak szoktak
bombázógyakorlatokat végezni, s ott az egyenesben az A-szárnyúak könnyűszerrel megelőzhetik őket. Ha
azonban ő és Gebe elég előnyre tudna szert tenni a kanyargó szakaszon, akkor talán megőrizhetik az
előnyüket...
Egy rövid egyenes lehetőséget nyújtott egy pillanatnyi gondolkodásra. Itt nem érzett félelmet, sem
feszültséget, pedig egyetlen rossz mozdulat nyomán a falnak ütközhetett. Csak ő és a vadászgép létezett a
sebesség és akadályok jelentette kihívással szemben. Ha elrontana valamit, ha meghalna, akkor Gebe
értene a figyelmeztetésből, lelassítana, és élve érne oda a megfigyelési pontra. Akárcsak az A-szárnyúak.
Igazából senki sem függött tőle, és ő pont ezt szerette.
Tizenhárom, az X-szárnyúak végső elosztása után mellérendelt R2-es egység felcsipogott. Kell rápillantott
a képernyőre. A Disznó-szorost, a saját helyzetét, az A-szárnyúak helyzetét, a közeledő TTE-vadászokat, a
csillagrombolót és két megjelölt pontot látott rajta: azt a helyet, ahol a TIE-k elméletileg átszelik majd a
hasadékot, és azt, ahonnan neki és társainak meg kellett figyelniük az ellenséget. Ez pont a hasadék
szájában, az áthaladási ponttól mindössze néhány kilométerre északnyugatra helyezkedett el.
Ha jól számolt, a Lidérc Osztagnak és a Kék Osztagnak alig néhány perce lesz a figyelmeztetés
elhangzása után. Ez azt jelentette, hogy két köztársasági osztagnak már úton kellett lennie, valamivel
kevésbé merész sebességgel követve az ő eddigi útvonalát.
Kell R2-es egysége egy programhibának köszönhetően eleinte minden véletlenszám-kérésre a tizenhármat
adta válaszul. Kell elintézte, hogy Daráló kijavítsa a programhibát, de a Tizenhármat megtartotta a droid
nevének. Gyanította, hogy az R2-esnek még tetszett is a dolog, hiszen úgy érezhette, hogy ő az osztag
tizenharmadik tagja.
Elérték az első kanyart, mely a bombázómezőn át egyenesen a célpontjuk felé fordította őket.
- Hatos, te vezetsz, én leszek a szárnyad!
Gebe érthetetlenül elüvöltötte magát, és elszáguldott Kell mellett. Tainer minden idegszálát megfeszítve
követte társa manővereit. Amennyire csak tudta, próbálta előre kitalálni azokat, hogy legalább olyan
pontosan repüljön, mint Gebe tette az előbb.
Aztán megérkeztek a bombázómezőre. Egyenesbe hozták a gépeket, és teljes sebességre kapcsoltak. Kell
hátrapillantott. Az A-szárnyúakat még most sem lehetett látni. Néhány másodperc múlva már átjutottak az
egyenes szakasz felén, és a másik két vadász még mindig nem volt sehol.
Kellnek hirtelen bűntudata támadt. Túl jól repültek volna? Lehetséges, hogy az A-szárnyú-pilóták nem
akartak szégyenben maradni tapasztaltabb társaik előtt, és többet vállalva, mint amire képesek lehettek, a
hasadék falainak ütköztek? De nem... miközben a hasadék elkeskenyedő folytatása előtt leszakadt Gebe
mellől, Kell megpillantotta maguk mögött a két A-szárnyút, amint épp beröpültek a bombázómező fölé.
Alig egy perc múlva, előnyüket szilárdan megtartva a Kékek előtt, Gebe kikapcsolta a főhajtóműveket és
átváltott antigravitációs meghajtásra. Kell követte a példáját. Észak felé fordultak, lágyan felemelkedtek
egy szaggatott szirt fölé, alig egy-két méterrel elhaladva a csúcsai fölött, majd a hasadék szélétől
húszméternyire leszálltak.
- Hatos, kapcsolj ki minden energiát! - szólt bele a komba Kell. - Csak a létfenntartó egységet, a
kommunikációt és a vizuális érzékelőket hagyd meg! A pilótafülke világítását is lődd le! Szólj az R5-
ösödnek, hogy kapcsolja ki a külső fényeit!
- Értettem - nyugtázta a parancsot Gebe.
Kell pilótafülkéjére árnyék vetült, ahogy a két A-szárnyú leereszkedett melléjük. Kell átkapcsolta a komot
az osztag csatornájáról az általános köztársasági hullámhosszra, a teljesítményt azonban levette, hogy
legfeljebb egyvonásnyi körzetben vehessék az adást.
- Örülök, hogy végre megérkeztetek. Mi már itt vagyunk egy ideje; felváltanátok, amíg alszunk egyet?
- Ha-ha! - jött a válasz.
Női hang, gondolta Kell.
- Kivel beszélünk?
- Kell Taine; Lidérc Ötös. Tőlem jobbra Hohass Ekwesh, Gebe, Lidérc Hatos. - Kell megkönnyebbülten
látta, hogy nem kell figyelmeztetnie a két A-szárnyút az energiaforrásaik kikapcsolására.
- Dorset Konnair Kék Kilences. Ez a szépfiú tőlem balra Tetengo Noor, Kék Tízes. Elég tisztességes
sebességet sikerült kicsiholnotok azokból az ócskavasakból.
- Hát, kösz szépen.
- Persze legyőztünk volna, ha Tetengónak nem jut eszébe, hogy bent felejtett valamit a sütőben, a bázison.
Úgyhogy visszamentünk az ebédjéért.
- Nem akartam üres hassal csatába menni - vágott közbe a másik pilóta.
Kell felhorkant. Az A-szárnyú-pilóták rajongása gépeik sebessége iránt legendaszámba ment, mint ahogy
az övékénél lassabb járművek iránti megvetésük is.
- Ez a kis történet maradjon inkább köztünk - javasolta. - Nem szeretném, ha a Kék pilóták arról
híresülnének el, hogy visszafordulnak a csata előtt.
Kék Kilences dühösen felszisszent; mintha csak egy hatalmas, rovarszerű teremtmény ült volna a kom
másik végén. - Ezért még elkaplak egyszer!
- Az érkezési zóna felé vannak fordítva a vizuális érzékelőitek?
- Természetesen - biztosította Kék Kilences.
- Hohó! - mondta Kék Tízes.
- Pofa be, Tízes!
Néhány percig senki sem szólalt meg.
- Látom őket! -jelentette be végül Kék Tízes.
Kell körbeforgatta a vizuális érzékelőjét, de sehol sem látta az ellenséget.
- Kék Tízes, küldd át azokat a koordinátákat!
Egy pillanattal később számtalan apró fénypont ragyogott fel a képernyőjén - a TIE-vadászok
ionhajtóművei, messze északon.
Kell betáplálta az érzékelő adatait Tizenháromba, és azonnal megkapta annak a pontnak a koordinátáit,
ahol a közeledő vadászok át fognak haladni a Disznó-szoroson - továbbá az érkezési idejüket, feltéve,
hogy nem változik a sebességük.
- Itt Lidérc Ötös - jelentkezett be. - Lefuttatta már valaki a számokat?
- Kék Kilences igen.
- Megmutatom az én eredményeimet, ha te is megmutatod a tieidet.
Az értékek két tizedesjegyig megegyeztek. Kell kódolva elküldte őket egyenesen a Folor Bázisnak; egy
kis szerencsével a támadók nem fogják érzékelni a rövid adatfolyamot, nem tudják majd meghatározni a
helyüket, vagy ha mégis, akkor nem tulajdonítanak jelentőséget neki.
Kell várakozóan az energiakapcsolók fölé emelte a kezét. A TIE-k elérték a Disznó-szorost. Hosszú négy
percnek ígérkezett.
- Lidérc Ötös, megvan a csillagromboló!
Kell ránézett az érzékelőire, és fel is fedezte rajtuk a TIE-vadászoktól néhány perccel lemaradva közeledő
hajót.
- A jel nem lenne ilyen erős, ha nem felhúzott pajzzsal jönne. Nagyon elővigyázatos a kapitánya. Kékek,
nincs valami ötletetek, mit csinálhatnánk vele?
- Lidérc Ötös, itt Kék Kilences. Nekem nincs. Talán szétkenődhetnénk a hasán, mint a bogarak egy
terepsiklóén. Az biztos felbosszantaná őket.
- Vonzó kilátás. Kösz, Kék Kilences. - Kell megpróbálta kiverni a fejéből az ötletet, hogy eltérítsék vagy
legalább késleltessék valamelyest a csillagrombolót, de nem tudta. Ha a hajó csatlakozik a TIE-k és a
köztársasági vadászok között kibontakozó küzdelemhez, akkor még több barátja fog meghalni; ha pedig
még azelőtt eljut a Folor Bázisig, hogy az utolsó szállítóhajó is felszállt volna, akkor az nem menekülhet.
Érezte, hogy a vállizmai kezdenek görcsbe rándulni.
Mi tántorítaná el a csillagrombolót a célpontjától, hacsak ideig lenesen is? Valami nagyobb fenyegetés?
De hogy hozzák létre?
Talán egy nagyobb zsákmány... Kell felegyenesedett az ülésében.
- Kékek, itt Lidérc Ötös. A mi asztromechanikai droidjaink vadonatújak. Nincs még semmi tapasztalatuk.
Nektek nincs meg véletlenül valamelyik régebbi titkosítási kód? Egy olyan, ami már nem érvényes?
- Itt Kék Tíz. Nekem egy egész rakással van. - Remek! Akkor elmondom, mit csinálunk.

A Disznó-szoros legutolsó szakaszán Wedge nem foglalkozott azzal, hogy a Lidérc Osztag többi kilenc
tagja az alakzatot tartva követi-e őt. Az egyenesekben felzárkóztak mögé, a nehezebb manővereket
megkövetelő kanyarokban széthúzódtak, de mindvégig megakadályozták, hogy Crespin tábornok A-
szárnyúi eléjük kerüljenek.
Előttük már látszott a kilépési pontjukat jelölő kanyar - a hely, ahol bármelyik pillanatban elhaladhatott
hat TIE-osztag, ha Kell Tainer jól számolt. Wedge felnézett a szurdok pereme fölé, és meg is pillantotta az
első célpontot. A közeledő támadóhullám néhány másodperc múlva áthaladt felettük.
- Szárnyakat támadási helyzetbe! - adta ki az utasítást. - Lidércek, először az elfogóvadászokra csapjatok
le, ha vannak, utána pedig a bombázókra. Kövessetek a...
- Átkozott Kék Osztag! - harsant fel Daráló hangja. Wedge épp időben pillantott hátra, hogy láthassa,
ahogy a lopakodás feleslegessé váltával az A-szárnyúak kiemelkednek a hasadék falai közül, és teljes
sebességre kapcsolva az ellenség felé vetik magukat - gyorsabban, mint ahogy az X-szárnyúak
követhették volna őket.
- Négyes, itt Egyes. Tartózkodjunk a magánjellegű megjegyzésektől! Lidércek, a Kék Osztag a szemeket
és az oltalmazott duplákat vette célba. Nekünk maradtak a bandzsik. Nyomás! - A botkormányt maga felé
húzva mind az ion-, mind az antigravitációs hajtóműveket maximális teljesítményre kapcsolta.
Wedge X-szárnyúja mindössze néhány méterrel suhant el a hasadék falának pereme fölött, ám az
antigravitációs hajtóművek továbblendítették a gépet, s így nyert még néhány méternyi magasságot.
Elégedetten látta, hogy Jesmin Ackbar még mindig vele van; bizonyára a mon kalamári lány is ismerte ezt
az apró trükköt.
Előttük és felettük, nem egészen kétvonásnyira hat teljes TIEosztag repült. Wedge összeszorította a száját;
háromszoros túlerővel kellett szembenézniük. Nehéz csatának ígérkezett.
A bandzsik, az elfogóvadászok osztaga felé vette az irányt, és végigsöpört rajtuk a célkeresztjével. A
négyzet azonnal vörösre váltott, és Wedge kilőtt egy protontorpedót. Látta négy másik Lidérc torpedóinak
vöröses sávjait, majd a többiek lézereinek vérvörös felvillanásait. Nem kevesebb mint négy elfogóvadász
pusztult el az első sortűz nyomán.
Szinte pontosan felettük TIE-vadászok és bombázók izzottak fel fehéren, majd halványultak semmivé,
ahogy Crespin tábornok Kék Osztaga lecsapott rájuk. Aztán felbomlott a hat TIE-osztag harcrendje, az
ellenség párokban, zöld lézersugarakat eregetve fordult feléjük.
- Kettes, maradj mellettem! - Wedge egy felfelé irányuló dugóhúzóval a lefelé ereszkedő TIE-vadászok
fölé emelkedett.
- Egyes, hárman jönnek ránk!
- Célozd meg a jobb szélsőt, Kettes! -A parancsnok még több energiát irányított át az elülső pajzsaiba.
Három TIE-vadász közeledett feléjük, folyamatosan tüzelve. Wedge majdnem elmosolyodott gyatra
célzásuk láttán. Tovább nehezítendő a dolgukat, előre-hátra kezdte billegtetni a gépét, miközben
átkapcsolt a négyes üzemmódra állított lézerágyúkra. Megvárta, míg stabilan befogta a bal oldali szemet,
és csak ekkor lőtt.
A lövés a vadász egész jobb oldalát megolvasztotta és letépte. A maradék szárny és a pilótafülke pörögve
zuhanni kezdett. A TIE egyszer még megemelkedett, mintha a pilóta hiábavalón próbálta volna
visszanyerni felette az uralmát, aztán felrobbant.
Wedge látta, amint négy lézersugár eltalálja a jobb oldali vadász pilótafülkéjét. A szem, bár gyakorlatilag
sértetlen maradt, megkezdte utolsó ereszkedését a Folor felszíne felé.
Igen, ezek kezdők. A harmadik pilóta pánikba esett, és fordulni kezdett - tökéletes oldalcélpontot tárva
ezzel a két Lidérc elé. Mindkét négyes lézersugár eltalálta, és a hajótest még azelőtt salakká olvadt, hogy a
két ionhajtómű felrobbant volna.
Wedge és Jesmin az elfogóvadászok legvalószínűbb pozícióját fürkészve körbefordult. Wedge fülét Röfi
hangja ütötte meg a rádiófrekvenciákat uraló parancsok és kiáltások közepette.
- Hetes, itt Tizenkettes. Ereszkedj le... most! Nyolcas, tüzelj... most!
Wedge a homlokát ráncolta. Röfinek harcolnia kellett volna, nem a földi irányítás szerepét eljátszani. A
gamorrai szárnyembere azonban Janson volt... nyilván tudta, mit csinálnak. Wedge a lézerei lőtávolának
határán kiszúrt egy vadászköteléket, valószínűleg szemeket.
- Kettes, tüzelj belátásod szerint! - mondta, és pajzsait kiegyenlítve tüzet nyitott a mit sem sejtő TIE-kre.
Aztán a komjából felhangzott valami... valami, amire a legkevésbé számított volna:
- Han, nem tudsz még egy kis sebességet kicsikarni abból az ócskavasból?

Trigit admirális átkapcsolta az ülése karfájába épített képernyőt a vadászok küzdelmének taktikai
képernyőjére... és összevonta a szemöldökét. A háromszoros túlerő már nem létezett; a Lázadó vadászok
ádáz harcba kezdtek a meglehetősen hatékony rajtaütést követően. Trigit már huszonegyet elveszített
hetvenkét vadászgépe közül, míg az ellenség mindössze kettőt.
De ez meg fog változni. Úgyis a számbeli fölény lesz a döntő. A veszteségek azonban sokba kerültek.
- Admirális, új célpont, Folor Hármas jelzéssel! Körülbelül negyvenvonásnyira nyugatra. Lassan
távolodik.
- Azonosítsa, kérem.
- Két X-szárnyú-csoportnak és egy ismeretlen típusú hajónak tűnik. Vesszük az adásukat.
- Küldjék át a rutinkódfejtésen és értesítsenek, ha megtudtak valamit. Ha távolodnak, nem jelentenek
fenyegetést a számunkra.
- Már megfejtettük a kódjukat, uram. Egy régebbi kódot használnak, amit néhány hete törtünk fel.
- Akkor kapcsolja őket! Az elejétől.
A hangok recsegtek, időnként fémes zúgás nyomta el őket.
- Han, nem tudsz még egy kis sebességet kicsikarni abból az ócskavasból?
- Han nem tud a pilótafülkébe jönni - felelte egy női hang. - Nyakig van a hajtómű maradványaiban. Csak
az antigravitációs hajtómű működik.
- Hercegnő, az antigravitációs hajtóművel nem jutnak ki a Folorról. Ha nem sikerül néhány percen belül
megjavítani az ionhajtóművet, szálljanak le és rejtőzzenek el! Megpróbálunk vissza jönni önökért.
- Ezt örömmel hallom, Zsivány Kettes.
Trigit felpattant az üléséből.
- Érzékelők, megegyeznek ennek az „ismeretlen típusú" hajónak a paraméterei a Millennium Falconéval?
- Uram, semmivel sem egyeznek meg. Valamilyen furcsa alakú tárgy. A pajzsai oszcillálnak, nem tudunk
többet mondani. Bár túl sok védelmet nem jelenthetnek azok a pajzsok. Uh, az adataink szerint a
Millennium Falconnak három teljesen eltérő leírása is létezik az Uralkodó halála óta...
- Igen, igen. Állandó javítások, meg ilyesmi. - Trigit letörölte a zubbonya ujjával a homlokán hirtelen
kiütő verítéket. Han Solo és Leia Organa itt? A Zsiványkommandó kíséretében? Miért? Eddig azt hitte,
hogy pillanatnyilag külön utakon járnak, a Millennium Falcon pedig nincs is szolgálatban.
Azonban tudta, hogy csak ők lehetnek azok. A bázist bizonyára kiürítették már, tehát mi másért
küzdenének olyan elszántan az X-szárnyú- és A-szárnyú-kadétok? Csak akkor lenne valami értelme, ha a
hercegnő, az Új Köztársaság egyik legbefolyásosabb személyisége menekülését fedeznék vele.
- Kormány, közelítse meg a Folor Hármas jelzésű célpontot! Elfogunk néhány Lázadó hírességet. - A híd
személyzetének örömujjongását hallva elmosolyodott, és visszaült a parancsnoki ülésbe.

- Ezt örömmel hallom, Zsivány Kettes.

Wedge észrevette, hogy tátva maradt a szája. Becsukta. A Zsiványkommandó és Leia itt? Mikor a
Millennium Falcon néhány napja a Zsiványok nélkül érkezett és ment tovább? Ennek semmi értelme.
Aztán megpillantotta az asztromechanikai egysége, Kibic által az adatképernyőjére küldött információkat.
Az előbb hallott adást a Derra-114 protokollban kódolták, amit már hetekkel korábban használaton kívül
helyeztek, mert megtudták, hogy Zsinj emberei feltörték. Aki ezt a kódot használta, az ennyi erővel
titkosítás nélkül is forgalmazhatott volna.
Az Új Köztársaság vadászainak rádióadásai gyakran durvák voltak, csak fele részüket alkotta hang, a
másik felüket statikus zúgás. Nem azért, mert a Köztársaság nem tudott volna jobb kommunikációs
berendezéseket venni; a hagyomány a Szövetség hajnaláig nyúlt vissza. Az Új Köztársaság
kommunikációs egysége a legkisebb, még felismerhető egységekre redukálva a hangadatokat, több
alfrekvencián is tudtak sugározni, megnehezítve ezzel a zavarásukat. Az adatcsökkentés még egy
létfontosságú eredménnyel járt a Felkelés idején: a hangok eltorzulása gyakorlatilag lehetetlenné tette,
hogy a birodalmiak azonosítsák a küzdelmekben részt vevő pilótákat. Mindennek ellenére Wedge
„Zsivány Kettes" hangjában Kell Tainer modorát vélte felismerni -ami azt jelentette, hogy az állítólagos
Millennium Falcon-csoportot Kell és három társa alkotta. Készültek valamire.
- Vezér, itt Kettes. Az Implacable leszakad.
Az érzékelők alátámasztották Jesmin állítását; a birodalmi csillagromboló lassan nyugat felé fordult, és
távolodni kezdett a vadászok csatájától.
Wedge szélesen elmosolyodott.
- Lidércek, itt Lidérc Vezér! Kaptunk még egy kis időt. Használjuk ki!
Sűrű rajokban folyt a közelharc előttük; legalább húsz TIE keveredett el feleannyi köztársasági vadásszal.
Wedge páros tüzelésre állította a lézereit, és a nyüzsgés felé kanyarodott.
- Kettes, lőgyakorlat! Tüzelj belátásod szerint!
Süvítő hajtóművekkel repültek be a közelharc sűrűjébe, lövéseik sebességének csak a lőelemző
számítógép gyorsasága szabott határt. Előttük, fölöttük, alattuk, mellettük az ellenség zöld és társaik vörös
lézersugarai cikáztak, Kibic azonban nem jelezte, hogy találat érte volna Wedge-t.
A kom szinte izzott a forgalomtól: „Kék Hármasnak vége, megismétlem, vége." „Valaki szedje le a
farkamról ezt a mynockot!" „Lidérc Négyes, itt Tizenkettes. Fordulj ki, most! Hármas, a célpontod
lőtávolba ér... most." „Kék Négyes, itt Hármas. Én itt vagyok, de te hol vagy?" „Akkor ki az a
törmelékfelhő..."
Wedge abban a biztos tudatban emelkedett ki a harcoló vadászgépek zűrzavarából, hogy megsemmisített
egy TIE-vadászt, egy elfogóvadászt, illetve eltalált még egy vagy két gépet. Oldalra pillantott és
megnyugodva látta, hogy Jesmin még mindig követi.
- Kettes, itt Vezér. Helyzetjelentést kérek!
- Vezér, eltaláltak. Komoly sérülés érte az oldalkormányt.
- Meg tudja javítani az R2-esed?
- Azt hiszem. De egyfolytában azt visítja, hogyne kanyarogjak. Attól fél, hogy szétszakad az a néhány
megmaradt csatlakozás is.
Wedge beharapta az ajkát. Ha a jelentés pontos, és Jesmin visszatérne a csatába, akkor valószínűleg hamar
elveszítené a manőverezőképességét - könnyű célponttá válva a lehetőségre leső TIE-pilóták számára.
- Kettes, szakadj le! Menj vissza a Folor Bázisra, csak a hajtóműveiddel manőverezz! Szállj le és
folyamatosan tájékoztass a helyzetről!
- Igenis, uram. - A kom torzítása ellenére sem lehetett nem meghallani a lány hangjából áradó keserűséget.
Wedge együttérzett vele; tudta, Jesmin azzal fogja vádolni magát, hogy cserbenhagyta az osztagot. Ő is
ugyanígy érzett nyolc évvel korábban, mikor parancsot kapott, hogy szakítsa félbe az első Halálcsillag
elleni támadást. Most azonban nem volt ideje a legénység moráljával törődni. Megvárta, míg Jesmin
cirkálópozícióba zárta gépe szárnyait, és ráfordult a bázis felé vezető hosszú, szelíd pályaívre. Aztán
élesen elkanyarodott, és újra bevetette magát a küzdelembe.
Az érzékelők adatai szerint a TIE-k jó ütemben fogytak, bár az X szárnyúaknak és A-szárnyúaknak is
voltak veszteségeik. Ha a Borleias nem száll fel hamarosan, akkor a Lidérc Osztag és a Kék Osztag nagy
bajba kerülhet.

Kék Kilences és Kék Tízes szárnyvégeiket szinte összeérintve olyan műrepülést mutattak be, hogy Kell szabály szerint irigy lett
rájuk. Mindig is azt hitte, hogy az A-szárnyú-pilóták ügyetlenebbek az X-szárnyúknál, hiszen a gépeik sem voltak olyan for-
dulékonyak. A Kék Osztag azonban rácáfolt előítéleteire. Lehet, hogy Crespin tábornok nagy seggfej, de kiváló kiképző,
ismerte el magában vonakodva.
Lidérc Ötös és Lidérc Hatos lépést tartott a két A-szárnyúval. Borzasztó lassan haladtak - körülbelül egy
futó ember sebességével, azaz az antigravitációs hajtóművek csúcsteljesítményével. Habár pályájuk
egyenesen északnyugat felé vezetett, igyekeztek a Disznó-szorostól legfeljebb egy kilométerre
eltávolodni.
Kell ellenőrizte az érzékelők adatait. A vadászgépek távoli csatáját zavaros, elmosódott fénypontok
jelezték. Közben az Implacable ijesztő sebességgel közeledett feléjük. Már a csillagromboló
lézerágyúinak lőtávolán belül voltak... bár azokkal a fegyverekkel, ebből a távolságból nem lehetett
pontosan célba venni egy vadászgépet.
- Gebe, van valami hír a Folorról?
- Negatív, Ötös.
Kell visszakapcsolt a Derra-114 kódolásra, és maximálisra állította az adás erejét.
- Hercegnő, utolérnek minket. Két percünk van, mielőtt el kell tűnnünk.
- Csak még egy kicsit tartsatok ki, Zsivány Kettes! - könyörgött Kék Kilences. - Már majdnem ott
vagyunk!
Kell elvigyorodott. Ő és Kék Kilences nagyon rossz színészek voltak, de ezt láthatólag nem vette észre az
Implacable legénysége. Ha túléli ezt az egészet, lehet, hogy megkéri az Arcot, tanítsa meg a szakma
néhány fortélyára.
- Ötös, itt Hatos. A Borleias felszállt.
- Falcon, sajnálom, de mennünk kell. Szálljatok le, rejtőzzetek el! Találkozunk az... izé... Új Állásidőben.
- Vettem, Zsivány Kettes. Az Erő legyen veletek! Vége.
Ez volt a megbeszélt jel. Kell utasította Tizenhármat, hogy vegye vissza az X-szárnyú radarjába és
pajzsaiba irányított energiát. Gebe ugyanígy tett, s ettől az érzékelők felé sugárzott jeleik erőssége két
vadászcsoportéról visszaesett két X-szárnyúéra. Az A-szárnyú-pilóták leállították a pajzsaik oszcillálásáért
felelős programot, amelyet az Implacable elé vetettek csaléteknek. Ha minden jól ment, a feltételezett
Millennium Falcon és a hat-nyolc X-szárnyú helyén egyszerre mindössze négy vadászgép fog látszani.
A négyes balra fordult és elsüvített a mindössze félvonásnyira lévő Disznó-szoros felé, majd leereszkedtek
a hasadékba, és délkeleti irányban száguldottak tovább.

Az érzékelők konzolja előtt ülő tiszt zavartnak tűnt.

- Megváltozott a jel, uram! Azt hiszem, zavarni próbálnak minket. Bizonyára behúzódtak abba a
kanyonba.
- Kormány, új irány: egyenesen délre! Ha elértük ezt a pontot - bökött Trigit arra a helyre, ahol a déli pálya
találkozott a hasadékkal -, álljon meg! Lővezérlés, készítsék elő a vonósugarat! Úgy fogjuk kiszedni őket
abból a szurdokból, ahogy egy gamorrai a morrtjait a nyakából!
- Admirális, itt a taktikai részleg. A főcsata Lázadó vadászgépei visszavonulnak. Ugyanakkor felszállt egy
újabb szállítóhajó a Folorról.
- Az elfogóvadászok kövessék őket, végezzenek a lemaradókkal, és próbálják meghatározni az ugrási
vektorukat!
- Uram, az összes elfogóvadászunkat elvesztettük.
- Várjon! - nézett fel Trigit. -Azt mondja, ez egy újabb szállító hajó?
- Igen, uram.
Az admirálisnak görcsbe rándult a gyomra.
- Kormány, teljes sebességre! Most azonnal vigyen a kanyon felé!
- Teljes sebesség, uram.

- A Borleias néhány perc múlva belép a hiperűrbe - reccsent meg Janson hangja a komban.
Aztán Crespin hangja következett; Wedge örömmel hallotta, hogy az idős pilóta még az élők között van.
- Kék Osztag, Lidérc Osztag, elszakadni! Találkozunk az Egyes Pontnál.
- Kék Vezér, itt Lidérc Vezér. Vettem. Sok szerencsét! - Wedge, aki épp most száguldott át ismét a
legsűrűbb küzdelmen, hosszú, elnyújtott fordulóba kezdett. - Lidércek, hallottátok! Elszakadni!
Zárkózzatok mögém!
A megmaradt TIE-k, az eredeti létszámnak körülbelül a fele, hagyta elmenni őket - kivéve két túl mohó
szemet, akiket azonnal leszedett Janson és Röfi.
Wedge dél, a bázis felé vezette a Lidérc Osztagot.
- Lidérc Ötös, Lidérc Hatos, hallottátok?
- Hallottuk, Vezér. Jövünk. De most nincs időnk kiszámolni,
mikor érünk oda.

Az Implacable vonósugarát a hasadékra szegezve megállt.

- Négy hajó közeledik a földrajzi alakzatban - szólalt meg azonnal az érzékelők előtt ülő tiszt. - De nem ők
a Folor Hármas célpont.
- Hogy érti ezt? - ráncolta a homlokát Trigit. - Akkor kicsodák?
- Két X-szárnyú és két A-szárnyú. Koréliai YT-1300-as nincs.
Nincs Millennium Falcon. Trigit lehunyta a szemét. Kétszer. Kétszer járatták vele a bolondját egyetlen nap
alatt. Ilyet még a gyerekei sem tettek vele soha, akármilyen okosak és rosszindulatúak voltak. Hirtelen
fejfájás tört rá, megdörzsölte a homlokát. - Hagyják a vonósugarat! - mondta halkan. - Minden ágyú: tűz!
Holtan akarom látni őket!

Mikor Kell befejezte a mondatot, az Implacable már majdnem pontosan felettük járt. Aztán a
csillagromboló lézerágyúi magát a pusztulást kezdték szórni rájuk.
Az első sugár alig száz méterrel előttük találta el a hasadék falát, vakító fénnyel és olvadt kőtörmelékkel
terítve be a szurdokot és az eget. Kell jobbról próbálta kikerülni a robbanás középpontját, emlékezetből
repülve, míg érzékelői és látása használhatatlanná váltak. Átjutott a törmeléken - és szinte belerohant a
következőbe. Hallotta, ahogy a kőszilánkok kopogva záporoznak gépe törzsére.
- Hatos, bajban vagyunk!
- Ötös, átveszem a vezetést! - Gebe volt az, de valahogy mégis más: nem a hétköznapi beszélgetések
udvarias Gebéje, és nem is az üvöltöző pilóta.
Kell látta, hogy Gebe megelőzi, bár alig tudta kivenni szabad szemmel.
- Kövessetek, Kékek! - folytatta Gebe. - Könnyű menet lesz.
Kell engedelmesen elfoglalta a helyét Gebe oldalán. Minden egyes törmelékfelhőt egy újabb követett -
újra és újra kőszilánkok kopogtak a gépén, újra és újra felrobbantak a jégből és a sziklákból felszabaduló
gázok. Kell azonban követte Gebe manővereit, és csodával határos módon nem ütközött neki a hasadék
falainak.
Aztán egy éles jobb kanyar, és túljutottak a tűz alávett területen. Felettük a gépek fesztávolságával
vetekedő átmérőjű lézersugarak pusztították a hasadék peremét, de egy sem jutott le a mélybe, hozzájuk.
Gebe leereszkedett a talaj fölé, és őrültről nem annyira őrültre csökkentette a sebességet.
- Remek munka, Hatos! Ki volt ez?
- A tanuló. Aki emlékszik, aki a vizsgákra tanul.
- Mondd meg neki, hogy maximális pontszámot ért el! - Kell lekérte a főképernyőre a vadászgép
állapotjelentését. A bal oldali szárnyakat kisebb sérülések érték, és lassan, nagyon lassan szivárgott a
pilótafülke levegője.
- Kék Kilences, Kék Tízes, helyzetjelentést.
- Mint akit megrágtak, Lidérc Ötös. De kibírjuk az osztagig. - Helyes. Azt hiszem, ilyen messze az
Implacable-től nyugodtan spórolhatunk az üzemanyaggal, és egyenesen felszállhatunk a hasadékból.
- Részünkről semmi akadálya.
Kell csak most vette észre, hogy a keze remeg, a szíve pedig úgy dübörög, mint egy twi'lek harci zene.
Lépre csalt egy csillagrombolót és túlélte a bosszúját - ez ünneplésért kiáltott!
Mielőtt kiemelkedtek volna a hasadékból, nyílt csatornára állította a komját.
- Implacable, figyelem! -kiáltotta el magát. - Tudjátok meg, hogy az Ebéd Osztag áldozatai vagytok!
- És a Hülye Osztagé! - csatlakozott szinte azonnal Gebe.
- Érezzétek magatokat megalázva! És fogadjátok üdvözletünket a Folor Bázison. Vége.

Tíz

Mikor Kell és Gebe megérkezett, a másik tíz X-szárnyú és az osztag Lambda osztályú siklója már
felsorakozott az induláshoz. A későn érkezők elfoglalták helyüket az alakzatban Phanan és az Arc mellett,
aztán Wedge felgyorsított és távolodni kezdett a Folortól.
- Lidércek, örömmel jelentem, hogy egységünk nem szenvedett el veszteségeket - reccsent fel a hangja a
komban. - Ton Phanan megsebesült, de szerencsére vele van az orvosunk. A többiek is kaptak egy-két
találatot, de semmi komoly. Ha azt vesszük, hogy ez volt az egység első csatája, ráadásul túlerőben lévő
ellenséggel szemben, akkor ez az eredmény egyszerűen kitűnő!
- Vezér, itt Nyolcas. Mi a helyzet a Kék Osztaggal?
- Ők nem úszták meg ennyivel, Nyolcas. Öt pilótát elveszítettek, és a többiek is súlyos találatokat kaptak.
Az Arc ma két ellenséggel végzett, amivel hatra nőtt a prédái száma... ász lettél, Loran.
- Jutalmat kapok érte?
- Nem, de valaki fízethet egy italt. Meg kell még dicsérnem Lidérc Ötöst és Lidérc Hatost az Implacable
elterelésére alkalmazott példaértékű taktikáért...
- Köszönjük, uram!
- Hűtsd le magad, Ötös! Csak megjegyzem, hogy az Implacable-nek küldött búcsúüzenetért kihallgatásra
kellene rendeljelek benneteket. Mégis, mit képzeltetek?
- Uhhh... azt hiszem, semmit, uram. Egyszerűen elöntött az adrenalin, hogy életben maradtam, uram.
- Nos, a két dolog nagyjából kiegyenlíti egymást, ezért jutalomként és büntetésként a fejetekre fogom
feltűzni a kitüntetéseket.
- Köszönjük, uram. Izé... ki vezeti a Narrát?
- Cubber, Ötös! - harsant fel egy másik ismerős hang. - És itt van Nyikorgó is.
- Erről jut eszembe! - vágott közbe Wedge. - Lidércek, elárulom, hogy Nyikorgó, ahelyett hogy
elmenekült volna az első szállítóhajóval, végigrohant a szállásaitokon és a szekrényeiteken, és
összeszedett mindent, amiről úgy vélte, hogy szükségetek lehet rá, különös tekintettel a személyes
holmikra. Minden a Narrán van.
A komban kórusban harsantak fel a köszönetek, a füttyök és éljenzések.
- Nyugalom, puszta önérdekből tettem- hangzott fel Nyikorgó hangja. - Különben elárasztottak volna a
kérelmek a pótlásukra. Márpedig én túl elfoglalt vagyok ahhoz, hogy ilyen jelentéktelen kérésekkel
foglalkozzak.
- Vezér, itt Ötös. Hová megyünk? - A Folor ezüstszürke, pénzérmeméretú koronggá zsugorodott
mögöttük; a jelenlegi pályájuk széles ívben megkerülte a Commenort.
- Ahová terveztük: a pangásra. Végrehajtjuk a navigációs gyakorlatot. A Pangáson találkozunk majd a
többiekkel.
- Ők is oda mennek? Furcsa véletlen.
- Nem véletlen, Ötös. Mikor jelentettem az Implacable érkezését, beszámoltam Crespin tábornoknak a
gyakorlatunkról, és megemlítettem, hogy a Pangás megfelelő hely lenne a soraink rendezésére. A többiek
egy ugrással mennek; mi végrehajtjuk a gyakorlatot, mert szükségetek van rá. Erről jut eszembe...
üzemanyag-jelentést kérek!

Zsinj hologramja, arcán még a remegő hipertéri kapcsolaton keresztül is tisztán kivehető kárörömmel
mosolygott Trigitre. - Nos?
Trigit nem is próbálta leplezni komor hangulatát.
- Van egy jó és egy rossz hírem. A jó hír: a folori bázisnak vége. Azt hiszem, sikerült annyira
lerombolnunk, hogy a Lázadók soha többé ne használhassák.
- Remek! És a rossz hír?
- A Lázadók előre nem látott felderítőtevékenysége és kitűnő taktikája miatt a bázis személyzete
jelentősebb veszteségek nélkül megmenekült. Mi viszont komoly veszteségeket szenvedtünk el.
Elpusztult huszonhat különböző típusú TIE, további tizenkettő pedig olyan súlyosan megsérült, hogy ki
kellett vonnunk a harcállományból. A pótlásuk iránti kérelmet már elküldtem a hídjának.
- Apwar, Apwar! Ilyen könnyen kisiklottak a markából, és azt várja tőlem, hogy pótoljam a veszteségeit?
- Igen, természetesen. Nem kérek felesleges utánpótlást, ha kiválóan teljesítek önnek, viszont igenis kérem
a normális utánpótlást, ha néhanapján vereséget szenvedek. Azt hiszem, eddig nincs oka panaszra. - Trigit
végre hagyta, hogy szétterüljön egy mosoly az arcán. - Egyébként már mozgásba lendítettem néhány
dolgot, hogy elfogjuk a túlélőket. Egy kis szerencsével hamarosan jobb híreket is közölhetek.
Zsinj felsóhajtott, s a hologram megremegett.
- Rendben van. Majd értesítem, ha megvan az utánpótlás. Addig is...
- ...mindenről tájékoztatom. Mint mindig, uram.
Zsinj fagyosan elmosolyodott, és megszüntette a kapcsolatot.

Mielőtt végrehajtották volna a hipertéri ugrást, Wedge átkapcsolt Janson privát csatornájára.
- Wes?
- Itt vagyok.
- Mit művelt Röfi a csata alatt?
- Nem is tudom, hogy mondjam el. Szerintem azt csinálta, mint egy taktikai számítógép. Mintha a saját
repülésén túl - elkapott egy elfogóvadászt - az összes többi Lidérc és azok ellenfelei mozgását is nyomon
követte volna. Néhány kritikus pillanatban tanácsot adott, és ennek köszönhetően sok olyan találatot
értünk el, amit egyébként nem tudtunk volna.
- Soha nem hallottam még senkiről, aki ilyesmire képes lett volna.
- Hát Röfi nem ember Igazából még csak nem is gamorrai.
- Mi a véleményed az osztag teljesítményéről?
- Nem olyan jók, mint a Zsiványkommandó volt, mikor újjászervezted. De azért elég jók. Miért kérded?
- Ez a csapat... más. Ha megszokott parancsokat adsz nekik, megszokott módon hajtják végre őket. Ha
csak a célt adod meg, utasítások nélkül, akkor előállnak valami furcsával. Mint az a Millennium Falcon
trükk, vagy Röfi viselkedése, vagy a commenori számítógép-hálózatról lopott adatok. Elég nehezen tudom
megjósolni, mit fognak csinálni.
- Hé, te választottad ki őket!
- Én... én választottam ki őket? És te mit csináltál a beszélgetések alatt?
- Ábrándoztam.
- Áruló. - Wedge lenyomta a kom kapcsolóját, hogy a reccsenéssel jelezze a beszélgetés végét, majd
átváltott az osztag hullámhosszára. - Lidércek, harminc másodperc az ugrásig!

A Pangásra vezető három hosszú ugrás közül nekivágtak az elsőnek. Kell nyugalmat erőltetett magára.
Ennek ellenére nem tudott teljesen úrrá lenni diadalérzésén. Az első harci bevetése során ugyan egyetlen
lövést sem adott le az ellenségre, a taktikai döntései azonban talán megmentették a Borleiast a pusztulástól
és néhány társát az Implacable ágyúitól.
Még Wedge Antilles is megdicsérte - legalábbis több volt a szavaiban a dicséret, mint a szemrehányás.
A hosszú ugrást azonban nem tudta pusztán a győzelem fölötti ábrándozással kitölteni. Hamarosan Tyriára
terelődtek a gondolatai.
Hogyan győzhetné meg arról, hogy tévedett az érzéseit illetően? Legelőször is nyilván többet kell rá
gondolnia, hogy megszüntesse ezt a támadási felületet... De mit tegyen még?
Tucatnyi logikai szögből közelítette meg a problémát, gondolatai között azonban felbukkant egy válasz,
amelyre nem számított és ami egyáltalán nem tetszett neki. A gondolat végül az előtérbe tört, félrelökte a
többi lehetőséget, követelve, hogy odafigyeljen rá.
Tyria nem tévedett. Igaza volt. Igazából nem szereted.
Kell a homlokát ráncolta az áruló hang hallatán. Mi vagy te? Gebe egyik fölösleges tudata?
Nem szereted. Ugyanúgyérzel iránta, mint Tuatara Lone iránt tizenöt éves korodban.
Tuatara Lone a Sluis Uan egyik leghíresebb holoszínésznője volt. Alacsony, formás, kábítóan aranyos -
különösen a furcsa életvitelű, rakoncátlan lányok, vagy a problémáikat a sugárvetőjükkel megoldó,
harsány magánnyomozók szerepei álltak jól neki. Kelit három évig teljesen elbűvölte, minden vígjátékát
és drámáját megnézte, éjszakánként a szépségéről álmodozott, olyan képzeletbeli szituációkba vetítve
magát, ahol megmentheti valamilyen veszélytől vagy megoldhatja a nő boldogságát fenyegető válságot.
Aztán megtudta, hogy a színésznő valójában boldog házasságban él, két gyermek anyja, s épp a
harmadikat várja. Kell, kiesve a versenyből, amiben igazából soha nem is indulhatott, teljesen összetört.
Csak lézengett, és majdnem kirúgták a munkahelyéről. Csak akkor felejtette el a fájdalmát, mikor belépett
az Új Köztársaság hadseregébe, és a munkán meg az alváson kívül semmi másra nem maradt ideje.
Most újra felbukkant Tuatara Lone, teljes szépségében lebegve Tyria fantáziaképe mellett. És a két
szenvedélyesen szeretett nő egymás mellé állítva a helyére tette a dolgot, ahogy addig egyetlen érv sem:
tényleghologramokba volt szerelmes, képekbe, melyek csak halványan emlékeztettek az igazi nőkre.
Tyriának igaza volt. Nem szereted.
Tudom. Hallgass! Tűnj Innen! Csüggedten felsóhajtott.
Tizenhárom váratlanul felcsipogott. Kell felriadt fájdalmas merengéséből, és a képernyőre pillantva
megállapította, hogy már csak egy perc van hátra a Xobome rendszerig, a Pangásig vezető útjuk első
megszakításáig. A vizuális érzékelőkkel körülnézett az X-szárnyú körül, de csak a hipertéri ugrás szokásos
képét, a végtelen, gyönyörű mozgásban lévő fényalakzatok folyosóját látta. Minden rendben lévőnek tűnt,
és úgy vélte, az üzemanyaga is elég lesz a következő két ugráshoz.
Huszonhét másodperccel az ugrás vége előtt a csillagok végtelenbe nyúló lézernyalábokra emlékeztető
fényoszlopokká mosódtak szét, majd hirtelen átvette helyüket a mozdulatlan égbolt. Ugyanebben a
pillanatban egy fényes felvillanás elnyelte, kitörölte az űr feketeségéből a csillagokat.
Kell műszerei és elülső ablakai elsötétültek. A ragyogó fényhullám megrázta a gépét. A képernyőjéből
szikraeső tört fel, és a pilótaruhájára zúdulva azzal a veszéllyel fenyegetett, hogy kigyújtja a lábát. A
pilótafülkét füst töltötte be - sokkal több füst, mint amennyi a szikrák miatt keletkezhetett.
Kell elkáromkodta magát, és vadul csapkodni kezdte a lábán izzó szikrákat. A látása és az ablakok
kitisztultak, a kinti égbolt visszanyerte megszokott képét. A távolban tisztán ki tudott venni egy a többinél
sokkal fényesebb csillagot - ha sikerült is a Xobome rendszerbe érkezniük, sokkal hamarabb léptek ki a
hipertérből, mint tervezték. A jobb oldalán, úgy félvonásnyira megpillantott egy másik, lassan sodródó X-
szárnyút; nem látta a pilótát, de feltételezte, hogy ha a mellette repülő vadászgépet látja, akkor csak Gebe
lehet az.
A műszerei továbbra is sötétek maradtak, és a levegő folyamatos sziszegésének hiánya arra utalt, hogy a
létfenntartó rendszer sem működik. Hátranézve fényeket látott felvillanni Tizenhárom törzsén; a droid
nyilván a bekapcsolás utáni önellenőrzési folyamat közepén járt.
Kell lehúzta a pilótakesztyűjét, benyúlt a műszerfal alá, kiakasztotta a rögzítőkarmantyúkat, és felnyitotta
a panelt. Innen eredt a füst egy része, több vezeték elégett és néhány félvezető megsült - első ránézésre az
érzékenyebb diagnosztikai áramkörökben.
A gép indító áramköreinek vezetékei és alkatrészei épnek látszottak, ezért visszaengedte a helyére a
panelt. Aztán hátranyúlt a bal válla fölött, felnyitott egy kicsi, ártalmatlan külsejű dobozt, és lenyomta a
benne lévő piros gombot. Addig tartotta lenyomva, míg meg nem hallotta a vadászgép generátorának
beindulásával együtt járó megnyugtató, ismerős, sivító hangot.
A képernyőjén azonnal szavak jelentek meg: R2-D609 ÜZEMKÉPES. MIBEN ÁLLHATOK A
SZOLGÁLATARA?
Kell a homlokát ráncolta.
- R2-D609, mi a neved?
Az R2-es egység dühös füttysorozattal válaszolt az egyszerű kérdésre: R2-D609 VAGYOK.
- Kérek egy véletlen számot!
13.
- A fenébe! - Tizenhárom ideiglenes memóriája törlődött.
Mindent elfelejtett, csak a maradandóan az áramköreibe égetett emlékek és beállítások maradtak meg.
Kell biztosra vette, hogy valamilyen ionizációs bomba találta el őket. Tapasztalatai alapján csak egy
ionágyú tudta így tönkretenni egy vadászgép elektromos rendszereit. Azonban, ami őket eltalálta, az
sokkal erősebb volt, és az ionágyúk nem tudták volna idő előtt visszarántani őket a hipertérből a valós
térbe.
A kommunikációs egysége életre kelt, és azonnal hangok törtek elő belőle:
- ,,...csak sodródom. Az egyik hajtómű kezd magához térni; megpróbálok odamenni hozzád." „Rendben,
Hármas. Hall még valaki?"
- Itt Ötös - szólt bele a mikrofonba Kell. - Épp egy hidegindítás kellős közepén vagyok.
- Négyes.
- Tizenegyes.
Aztán valami állati morgáshoz hasonló zaj hallatszott.
- Tizenkettes, itt Tizenegyes. Ez te voltál?
Újabb morgás.
- Röfi, kiégett a fordítód? Egy morgás igen, két morgás nem.
Egy morgás - rövid és dühös.
- Megsebesültél? Megsérült a torkod?
Két rövid morgás.
- Remek. Maradj vételen!
- Uram?
- Itt Vezér. Ki beszél?
- Uram, Kuksi nem válaszol. - Kuksi Donos R2-ese volt.
- Kilences, te vagy az?
- Uram, Kuksi nem válaszol.
- Hallak, Kilences. Megsebesültél?
- Nem, uram. De Kuksi...
- Nem válaszol. Értem. Hadd pihenjen egy kicsit!
- Igen, uram.
Kell összeráncolta a homlokát. Ez nem az általa ismert Donos hangja volt. Hanem olyasvalakié, aki
agyrázkódást szenvedett, vagy más sérülés érte.

A következő két perc során Gebe, Phanan és Daráló kivételével az összes többi Lidérc is bejelentkezett. A
legtöbbjük elektronikai rendszerei megsérültek, néhány csak kisebb mértékben, de akadt néhány hajtómű
és asztromechanikai egység is, amelyet még nem sikerült újraindítani.
Az elektronikus memóriák mindenkinél kitörlődtek - az X-szárnyúak konfigurációs lehetőségeitől kezdve
az asztromechanikai droidok emlékezetén keresztül a pilóták adattábláinak és kronométereinek tartalmáig.
Ez azt jelentette, hogy a Pangásra vezető navigációs adataik is elvesztek. Még a Commenor rendszerbe
való visszatérés is lehetetlenné vált.
Wedge sietve sorra vette a lehetőségeiket. Nem volt elég üzemanyaguk ahhoz, hogy egy másik
rendszerben keressenek biztonságos leszállóhelyet; az X-szárnyúak készletei a kimerülés határán álltak.
A Narra viszont szinte teljesen fel volt töltve. A Lidércek meg tudták volna oldani az X-szárnyúak siklóról
való feltöltését, de ez az adott körülmények között hosszú órákat vett volna igénybe. Ha a támadás
eredményeképpen üldözőbe veszi őket az ellenség - amint azt Wedge gyanította -, akkor ez a taktika a
halálukat jelenthetné.
Esetleg a sikló kidobhatta volna a rakományát, hogy az összes pilótát a fedélzetére zsúfolva addig ugorjon rendszerről rendszer-
re, míg valahol nem tudnak navigációs térképeket szerezni. Így biztonságba jutnának... de tizenkét X-szárnyú árán, melyek
közül nyolc vadonatúj. Ez valószínűleg a Lidérc Osztag végét jelentené.
Másfelől, ha a Narra vonósugarával fedezékbe vontatnák a működésképtelen vadászgépeket, hogy ott
javítsák meg azokat, akkor az energiaigényes feladat annyira megcsappantaná a sikló
üzemanyagkészleteit, hogy teljesen lehetetlenné válna az osztag megmenekülése. Ugyanakkor ismét
harcképesek lennének és talán még az elfogásukra érkező ellenséget is le tudnák győzni.
- Rendben van, Lidércek- szólalt meg végül Wedge. - Kettes szerint nem messze van egy bolygó és
néhány hold. Biztosra veszem, hogy az csak a Xobome 6, a rendszer legkülső bolygója lehet. Elég meleg a
légköre ahhoz, hogy el tudjunk végezni néhány javítást, és van egy aszteroidagyűrűje is - pont ez kell
nekünk, ha üldözőbe vesznek minket... márpedig az endori plecsnimre fogadok, hogy üldözőbe fognak
venni. Odamegyünk; a három működésképtelen gépet a Narra fogja vontatni a vonósugarával.
- Vezér, ez nagyon lassú lesz, és rengeteg energiát fog felzabálni.
- Tudom, Tizenegyes. De nincs más választásunk, csak így tarthatjuk egyben az egységet. Amint odaértünk, nekilátunk a
javításoknak, legelőször a működésképtelen gépeken. Azaz... Ötös, hogy van az űrruhád? Kibír néhány másodpercet a vá-
kuumban, amíg eljutsz a sikló vészzsilipjéhez?
- A diagnosztikai rendszere tönkrement, uram, de azt hiszem, maga az űrruha ép.
- Remek. Te és Cubber felveszitek a sikló karbantartó-űrruháit, és nekiláttok a munkának. Tartok tőle,
hogy az üldözőink hamarosan a nyakunkon lesznek, úgyhogy igyekezzetek, ne a ruhátok tisztaságával
törődjetek! Négyes, Hatos és Hetes kivételével mindenki indul a Xobome 6-ra. Szálljatok le, és kezdjetek
el megjavítani mindent, amit tudtok, kivéve Ötöst - te fent maradsz a bolygó körül! Én a működésképtelen
vadászok mellett leszek, amíg a Narra egyesével elvontatja őket. Parancsot végrehajtani!
Kell, akinek már mind a négy hajtóműve életre kelt, mozgásba hozta a gépét, és felzárkózott Lidérc
Tizenkettes mellé - még a követési távolság betartása mellett is felismerte Röfi profilját a másik
pilótafülkében.
- Tűzszerész!
Kell összerezzent. Tudta, hogy a kommandóakciók során Tűzszerésznek is szólíthatják Lidérc Ötös
helyett. A komra vetett pillantáselárulta, hogy Lidérc Vezér hívta a privát csatornáján.
- Igen, Központ.
- Szerinted mi talált el minket?
- Nem igazán hallottam még semmiről, ami képes lehetne rá. De azt hiszem, össze tudnék rakni egy ilyet...
bár az árának csak a kamataiból is életem végéig jól meglennék.
- Mesélj róla!
- Négy alapelem kell hozzá. Nem, öt. Először is egy szabványos ionsugárvető, esetleg több lövés helyett
egyetlen robbanásra átalakítva. Másodszor: egy elektromágneses impulzusgenerátor, amely ugyanakkora
területet fed le, mint az ionágyú. Harmadszor egy érzékelőrendszei amely képes felderíteni a hipertéri
anomáliákat... azaz, mondjuk a rendszerbe ugró hajókat. Negyedszer: egy gravitációs impulzusgenerátor
mint amilyen a birodalmi Inderdictorokon van. És ötödször: egy kommunikációs egység... mondjuk egy
egyszer használatos hipertéri adó, valami, ami jelzést küld a robbanás pillanatában.
- Tehát egy olyan bombáról van szó, amely érzékeli a hipertérben érkező hajókat, egy gravitációs
impulzussal idő előtt visszarántja azokat a valós térbe, majd ion- és elektromágneses impulzusokkal
árasztja el a környéket.
- Igen, nagyjából erről lenne szó.
- Nem értem. Akkora energiaigénye lenne, hogy nem érné meg az árát. Mi van, ha valaki a rendszer másik
oldalán lép ki a hiperűrből? A bomba felrobban, de semmi kárt nem tesz a célpontban.
- Ez nekem is eszembe jutott, uram. Ha viszont nem a tűzszerész, hanem a bombakészítő fejével
gondolkodom, akkor azt mondom, hogy az ember oda teszi a bombáit, ahol a célpontja a legnagyobb
valószínűséggel tartózkodni fog.
- Ezt magyarázd el!
Előttük, a csillagok között feltűnt és növekedni kezdett egy apró fehér pont, a Xobome 6.
- Uram, a legtöbb pálya az indulási ponttól a megcélzott rendszer közepéig... azaz a napjáig... vezető
egyenes. Ez így egyszerű és biztonságos, ön is ezt tanította nekünk. A távolságot be tudjuk állitani, a valós
térbe visszatérhetünk a rendszeren kívül, elkerülve a gravitációs kútját, vagy pedig a rendszeren belül,
amikor is maga a gravitációs kút ránt ki minket a hipertérből, de még a gravitációs központ elérése előtt.
Jól mondom?
- Igen.
- Tehát mindenki tudja, hogy a legtöbb pálya a megcélzott rendszer napjához vezet. És ha tudjuk, hogy a
Commenorról lesz egy ugrás a Xobome napjához...
- Aha! - A szó szinte vakkantásként reccsent fel. - Akkor a bombát az egyenes mentén helyezzük el, a
lehetséges érkezési pontok közelében. Szinte biztos, hogy a célpont belesétál. Azaz... valaki tudta, de
legalábbis gyanította, hogy a Commenor és a Xobome között lesz forgalom.
- És mivel a két rendszer között nem folyik kereskedelem, csak azok helyezhették el a bombát itt, akik
megtámadtak minket. liídták, hogy menekülni fogunk, és tudták, vagy gyanították, hogy a Xobome felé
vesszük az irányt.
- Pontosan. Így már tisztább a kép. Köszönöm, Tűzszerész. Központ kikapcsol.

Kell rendelkezett némi rutinnal a súlytalanságban, vákuumban végzett javítások területén. A Sluis Van
fölött dolgozott egyszer egy cirkálón, illetve tűzszerészkiképzés során elsajátította, hogyan kell
robbanótölteteket elhelyezni az űrhajókon.
Ettől azonban még nem lett profi. És a megszerzett tapasztalatok közel sem jelentették azt, hogy szerette
volna ezt a fajta munkát.
Az esetlen karbantartó-űrruha melegen tartotta, és beépített rakétáinak köszönhetően meglehetős
szabadsággal mozoghatott. Azonban nem voltak az űr hidegére hitelesített szerszámaik, csak a folori X-
szárnyú-hangárból felkapkodott szerszámkészletek. Kell és Cubber felváltva káromkodták el magukat
egy-egy befagyott hidrokulcs miatt - ráadásul a pilótafülkéje biztonságában üldögélő Daráló türelmetlen
pillantásainak kereszttüzében.
És mégis... ha Kell felnézett, a csillagok végtelenjének zavartalan látványa tárult elé, amit a légkörrel
rendelkező bolygókról sohasem láthatott, a vadászgép pilótafülkéjéből pedig sohasem értékelhetett igazán.
Ha pedig lenézett a lába mellett, a lassú méltósággal forgó Xobome 6-ot pillantotta meg. Valahol ott lent,
egy szélfútta fennsíkon próbálta a többi Lidérc kijavítani a kisebbnagyobb sérüléseket elszenvedett X-
szárnyúakat. Amikor felnéztek, valószínűleg irigyelték Kellt űrruhája viszonylagos melegéért.
Tainer odalebegett Daráló bal felső hajtóművének felnyitott tetejéhez. A belső diagnosztikai egységek
szerint a hajtómű működött, de nem kapott adatokat a hajó vezérlésétől.
- Lehetséges, hogy mind a négy adatrelé rövidzárlatot kapott? - tért vissza a feladatához Kell.
Cubber az X-szárnyú másik oldalán lebegett; még a két polarizált sisaküvegen keresztül is látszott, hogy
megrázza a fejét.
- Mind egyszerre? Nem, valahol arrébb lesz a szakadás.
- Mit gondolsz, beférsz a raktérbe, hogy a pilótafülke alól csatlakozz rá az adatvezetékre? Én majd innen
figyelek.
Cubber eltúlzott mozdulattal vállat vont.
- Megpróbálhatom éppen... - A hátán lévő apró rakétákból lángok csaptak ki, és az X-szárnyú orra felé
lendítették.
- Kell? - A hang kísérteties volt... és Kell pilótaruhájából szólt. Tainer szája hirtelen kiszáradt.
- Ki az? - kérdezte, miután kikapcsolta a nyelvével az űrruha mikrofonját.
- Kell, én vagyok az, Myn.
- Hogy a?... - Kell felsóhajtott, és ellazította magát. Donos nyilván a pilótaruhája mellzsebében lévő privát
komlinket hívta.
Kell előrehajtotta a fejét, hogy társa jobban hallja a hangját. - Myn, hívj az osztag csatornáján!
- Nem, nem! Nem akarom, hogy más is halljon. Szükségem van a segítségedre!
- Hallgatlak.
- Kell, Kuksi még mindig nem tért magához. Muszáj valahogy bekapcsolnom!
- Most fontosabb dolgunk is van. Kuksi várhat. - Kell, kérlek!
Kell zavartan ráncolta a homlokát. A Donos hangjából áradó fájdalom még egy szabványos komlink
torzításán is átsütött.
- Mit csinál?
- Semmit! Hiába utasítottam melegindításra, nem reagált, és a hidegindítás sem csinál semmit. Azt
hiszem... meghalt.
- Valószínűleg csak egy kis javításra szorul. Ne aggódj! - Lehet, hogy kiment a droid energiakonvertere,
vagy ha nem, akkor a programja akadt meg, és nem tud újraindulni, amíg ténylegesen ki nem kapcsolják
és újra nem indítják az egységet. - Hé, eszembe jutott valami! Van nálad egy biztonsági retesz? Vagy a
többieknél?
- Igen, van - érkezett a válasz hosszú hallgatás után.
- Rendben. Dugd be! Már Kuksiba, úgy értem.
- Bedugtam. Nem történt semmi.
- Jó. Most kapcsold le az energiát!
- Lekapcsoltam. Semmi változás.
- Most kapcsold vissza!
- Semmi... Hé! Működik!
Kell elmosolyodott. A biztonsági reteszek - a makrancos droidok megzabolázására szolgáló eszközök -
számos egyéb tulajdonságuk mellett kívülről is le tudták kapcsolni az energiakonvertert. Kell jól tippelt, és
a külső kikapcsolás kitörölte a droid lefagyott programját, lehetővé téve a hidegindítást.
- Legközelebb csak akkor hívj, ha tényleg muszáj... de amiatt ne, mert kitörlődött Kuksi memóriája. Az
összesé kitörlődött.
- Persze, persze. Köszönöm, Kell. Vége.

- Parancsnok, Darálót és Gebét rekordidő alatt rendbe hoztuk, de Phanan X-szárnyújával csak egy rendes
műhelyben lehet kezdeni valamit - foglalta össze a helyzetet Cubber. Phanan sápadtan gubbasztott a
pilótafülkéjében. Azt mondta, bekötözte a sebeit, de a szűkös pilótafülkében nyilván nem tudta rendesen
ellátni magát, és a mentőládája is a csomagtérben hevert. Ráadásul a mozgással is gondjai akadtak;
egyértelműnek tűnt, hogy néhány kibernetikus protézise még mindig nem működött rendesen.
- Értem! - sóhajtott fel lemondóan Wedge. - Nyissátok fel a gépet, és vigyétek át Phanant a siklóra! Az
orvosi műszerekről se feledkezzetek el!
- Addig is, joggal feltételezhetjük, hogy a bomba, amely elkapott minket, jelzést is küldött az
elhelyezőjének. Azaz hamarosan itt lehetnek. Ha a hipertéren keresztül léptek kapcsolatba az Implacable-
lel, akkor egy-két óra múlva megérkezik a csillagromboló. Végrehajthatnánk egy ugrást vakon a
mélyűrbe, vagy a legközelebbi csillaghoz, hogy eltúnjünk előlük, de abba valószínűleg belepusztulnánk;
nincs annyi üzemanyagunk, hogy kellően felderítsük a környéket. Van valakinek valamilyen ötlete?
A Ton Phanan pilótafülkéje mellett lebegő Cubber odanyomta a sisakját az acélüveghez, és beszélni
kezdett. Szavai nem hangzottak fel az osztag csatornáján. Lassú, megfontolt szájmozgásából Kell arra
következtetett, hogy kiabál; a sisak és az ablak üvege közvetítette a hanghullámokat, így Phanan hallhatta
a mondanivalóját. Látta, hogy a cyborg szótlanul bólint.
- Vezér, itt Nyolcas. Én azt mondom, Hetes X-szárnyúját hagyjuk a bolygó felett, hogy megtalálják, és
amikor bevontatják, foglaljuk el a hajót.
- Köszönöm szépen, Nyolcas. Még valaki?
- Uram, komolyan beszélek. Átgondoltam a dolgot.
- ...rendben van. Halljam a részleteket!
- Nos, az X szárnyút úgy hagyjuk fent, hogy folyamatosan sugározza a vészjelzést. Rakunk köré egy kis
törmeléket, mintha egy másik gép is elpusztult volna. A törmelék között elrejtünk valakit űrruhában,
Donos maximális tűzerőre állított lézerpuskájával.
- És amikor bevontatják a pilótát, lőni kezd?
- Igen, uram.
- Akkor is, ha az érzékelők jelzik nekik, hogy élő test van az űrruhában?
- Uh... erről elfeledkeztem.
Phanan pilótafülkéjének teteje alól levegő tört fel. Kell látta, amint Phanan alaposan szemügyre veszi a
pilótaruhájára tekert kötéseket, hogy nem szivárognak-e a repeszdarabok ütötte lyukak.
- Következő terv?
- Uram, várjon egy percet! - kapcsolta be Kell a mikrofonját. - A Narra csempészrekeszében is
elrejthetnénk az emberünket. Az elektronikai rendszer elrejti az élőlényektől származó jeleket. Szereljük
ki a siklóból, kössünk rá egy telepet, és rejtsük el a törmelék közé!
- Cubber! - csattant fel Nyikorgó dühösen. - Miért nem szóltál, hogy van még szabad rakodótér? Sokkal
több felszerelést és élelmet pakolhattam volna...
- Folytasd, Tainer! - vágott a szavába Wedge.
- Hát nagyjából ennyit akartam mondani.
- És mit csinálunk, ha esetleg nem akarják bevontatni az emberünket?
- Esetleg töltsünk le néhány játékot az adattáblájára?
- Ez egyáltalán nem vicces, Tainer.
- Nem tudnánk rászerelni egy meghajtóegységet a rekeszre? - kapcsolódott vissza a beszélgetésbe az Arc.
- Mondjuk az egyik pilótaülés katapultrakétáit?
- De igen - bólintott Kell.
- Csak éppen semmi értelme nem lenne - tamáskodott Wedge. - Hogyan céloznánk be azt a tákolmányt a
rakéták begyújtása előtt? Millió az egyhez az esélye, hogy elsüvítene az űrbe. És egy ilyen esélyen még
egy koréliai is elgondolkodik.
- Az egyik végére tegyük a rakétákat, a másikra pedig egy asztromechanikai droidot - javasolta Kell. - A
droid vizuális adatokkal látná el az emberünk adattábláját. Az emberünk az adattáblán keresztül
kormányozna, az utasításait a droid alakítaná át a rakétáknak megfelelő, pontos vezérlőjelekké. Így jó
eséllyel oda menne, ahová akar
- Ez őrültség, Tainer!
- Tisztelettel, uram, de nem az. Egyszerűen csak egy kétségbeesett ötlet. Jut eszembe, lehet, hogy az a
lézerpuska nem bírja a vákuumot és a hideget. Befagyhat. De egyébként is, egy sokkal jobb fegyvert is
adhatunk az emberünknek.
- Nevezetesen?
- Nos, ha már úgy is kell egy telep a csempészrekesz energiaellátásához, miért ne használnánk Ton X-
szárnyújának 04-7-es generátorát? Ha pedig már ennyi energia áll a rendelkezésünkre, kibelezhetünk egy
lézerágyút, ráköthetjük a generátorra, és szerkeszthetünk rá egy elsütő egységet. Így az emberünk
leadhatna néhány lövést, amelyek nemhogy a rohamosztagosokkal végeznének, de még a csillagromboló
törzsét is kilyukaszthatnák.
- Egy lézerágyú kilenc méter hosszú, Ötös.
- A lényege és a burkolata nem, uram. Ha kiszedjük a számítógépes célzórendszert, a szinkronizáló
egységet, a diagnosztikát és a visszarúgás-csökkentőt, akkor szerintem másfél-két méterrel megússzuk.
Az X szárnyú pilótafülkéje kinyrlt, és egy jellegzetesen ragyogó személyi mágneses mezőtől körülvéve
kikászálódott belőle Phanan. Azonnal távolodni kezdett a géptől. Az arcán látszott, hogy a hideg már
kezdte átrágni magát a sérült űrruháját beburkoló légrétegen. Kell és Cubber odalebegtek hozzá,
megragadták a két karját, és teljes sebességgel elindultak vele a Narra vészzsilipje felé.
Wedge csak nagy sokára válaszolt.
- Arc, Kell, rég nem hallottam már ennél őrültebb ötletet.
- Lehetséges, uram, de megfeleltünk minden ellenvetésére - válaszolta az Arc. - Meg tudjuk csinálni.
- Tegyük fel, hogy igazatok van. Van egy pilótánk egy erős, durva, bármikor befuccsolható tákolmányban.
Bekerül egy birodalmi csillagromboló hangárjába. Mihez kezd?
- Vezér; itt Tizenegyes. Lenne néhány ötletem. Ha sikerül odaférnie egy terminálhoz, feltölthet egy
programot, amely vészjelzést küld az új Köztársaságnak. A többiek elrejtőzhetnek, amíg megérkezik a
segítség. De az is lehet, hogy nem az Implacable jön. Hanem az egyik ellátóhajójuk... és akkor el is tudjuk
foglalni.
- Te is, Wes?
- Igen, uram. Szerintem még ez a terv is jobb, mint megfulladni vagy éhen halni az űrben. Az Implacable
soha nem számítana ilyesmire. Csak az őrülteknek jutna eszébe erre gondolni.
- Ez igaz - mondta Wedge beletörődően. - Cubber, a szakvéleményedet kérem: meg tudod csinálni? Össze
tudod rakni egykét óra alatt ezt a torzszülöttet, de úgy, hogy működjön is?
- Ha a srácok is segítenek... - zárta le Phanan mögött a zsilipet Cubber - ... akkor igen, uram.
- Uraim, óra indul! Csináljátok! És az Erő legyen veletek! Szükségetek lesz rá.
- Van egy kis Erő a zsebemben! - közölte harsányan az Arc. - Kell, Cubber, a tietek lehet, ha kéritek.
Hoppá, mégsem! Eltűnt. Biztos a csomagomban hagytam.
- Nyolcas?
- Igen, Vezér?
- Hallgass!

Wedge fáradtan hátradőlt a pilótaülésben, és átkapcsolta a komlinket Janson privát csatornájára.

- Wes?
- Itt vagyok.
- Már megint kezdik.
- Ahogy mondod.
- Még nem vagyok harmincéves, Wes. És már megint úgy érzem magam, mint egy őrült, fiatal
pilótanemzedékért felelős, konzervatív vénember.
- Remekül összefoglaltad a helyzetet.
- Kösz az erkölcsi támogatást, Wes.

Tizenegy

Nyikorgónak és Phanannak be kellett zsúfolódnia a sikló szűkös zsilipjébe - szerencsére mindkettő elég
vékony volt -, hogy légteleníthessék a Narrát, és kinyithassák a rakodórámpát. Kell és Cubber csak ezután
mehetett be kiszerelni a csempészrekeszt. Amikor kivonszolták a szekrényméretű fémrekeszt az űrbe,
rájöttek, min bukhat el a tervük.
- Nem elég nagy - állapította meg Cubber. - Nem fog beférni az űrruha, a hátizsákrakéta és a létfenntartó
rendszer. Megkurtítani meg merném őket...
- Nyilván! - sóhajtott fel Kell. - Hát akkor az emberünkön csak egy pilótaruha lehet. A rekesz elméletileg
légmentesen záródik.
- Annyira légmentes, hogy átverje a detektorokat, de csak nyomás alatt. A vákuumot nem fogja kibírni. És
lyukakat is kell majd fúrni a rakéták rögzítéséhez, a kábeleknek, az R2-es adatvezetékének...
- Tehát csak a legutolsó pillanatban dobhatjuk ki az emberünket abba az áltörmelékmezőbe.
Cubber megrázta a fejét.
- Ha akár csak néhány perccel lassabban közelítik meg a csalit, akkor az emberünk megfagy. Nem fog
menni, kölyök.
- Menni fog! - harsant fel egy erős, nyers, gépies hang.
- Röfi! - mosolyodott el Kell. - Megjavították a fordítódat?
- Daráló indította be az adattáblájával. Így sokkal jobban érzem magam. Én leszek a behatoló.
- Miért?
- A testfelépítésem miatt, Kell. Az én testemet vastag zsírréteg borítja. Az emberek undorodnak tőle, és
melegebb éghajlaton elég kényelmetlen, de megóv az éhhaláltól és remek hőszigetelő. Egy közönséges
pilótaruhában nem néhány percet, hanem fél órát bírok ki a katapultálás után. És az én ruhám teljesen ép.
Kell elfüttyentette magát.
- Hát, hacsak nem támad valakinek jobb ötlete, te vagy a mi emberünk, Röfi!
- A ti gamorraitok, Kell.

Miközben Kell és Cubber összeszerelte a Holdkóros névre keresztelt tákolmányt, Daráló és Röfi
kidolgozta az R2-es egység és a vezérlő adattábla programját. Kell időnként belehallgatott a
beszélgetésükbe - mindketten a pilótafülkéjükben dolgoztak, a komon keresztül tartva a kapcsolatot.
- Milyen célfelismerési modellt alkalmazzunk? - kérdezte Röfi.
- Szerintem vizuális mintafelismerést. Az alapeleme legyen a csillagos ég - az statikus. Esetleg
korlátozhatnánk a csak egy bizonyos fényerővel rendelkező csillagokra, hogy csökkentsük a
feldolgozandó adatmennyiséget. Ha a hajó ismert típusú lesz, akkor az R2-es a részletes tervrajzát is
megadja majd; ha nem, akkor megcélzod a rakodónyílást... vagyis amit annak tartasz... és imádkozol.
- Mi lesz, ha a rakéták kiegyenlítetlensége miatt letérek a pályámról?
- Nos, be kell építeni valamiféle korrekciót az R2-es programjába. A legdurvább megoldás az, ha a
vizuális inputját értékeltetjük ki vele. Ha túl messzire kerül a pályától, akkor módosít az útirányon.
- Ez nagyon durva. Magas a hibalehetőség.
- Igen. Hé, Kell!
- Hallak, Daráló.
- Nem lehetne valahogy felszerelni egy tömegérzékelőt arra a tákolmányra? Valamit, ami a raksúly, a
gravitációs központ meg ilyenek alapján pontosabb manőverezést tesz lehetővé?
Kell végiggondolta a dolgot. Az X-szárnyúakon természetesen volt ilyen rendszei amely a tehetetlenség
kiegyenlítő impulzusai alapján másodpercenként többször is kiszámolta a vadászgép tömegviszonyait.
- Nem. Lehetetlen. Pontos adatok kellenének ennek a torzszülöttnek az összes alkatrészéről. Kellene róla
egy tökéletes grafikai modell. Röfinek olyan mozdulatlanul kellene ülnie, mint a pilótaülésben, neked
pedig sürgősen össze kellene dobni az egész programozását.
- Akkor inkább hagyjuk. Kösz.
A Holdkóros egy órán belül alakot öltött. Fő elemét a körülbelül koporsónyi méretű csempészrekesz
alkotta. Az egyik végére Phanan R2-esét, Bigyót rögzítették durva pántokkal - a Narrán lévő ládákból
kivágott, egyszerűen a rekeszhez szegecselt fémcsílcokkal. A másik végén az üzemanyagtartályok és
Phanan katapultülésének néhány fúvókája kapott helyet. A többi fúvókát az R2-es közelében, négy irányba
mutatva helyezték el, hogy a lehető legjobb manőverezőképességet biztosítsák a tákolmánynak. Az
üzemanyagtartályokból fémcsövek vezettek a fúvókákhoz. Bigyó egyik csatlakozójából egy adatkábel
futott a rekeszbe fúrt lyukakon keresztül, hogy odabent rácsatlakozzon a Daráló és Röfi navigációs
programját rejtő adattáblára. A kinti elektronikus árnyékolóberendezésekből egy másik nyíláson keresztül
bevezetett tápkábel vége még szabadon lebegett.
Úgy tervezték, hogy mikor Röfi beszáll majd a rekeszbe, az övére lesznek rögzítve Phanan vadászgépe
Novaldex 04-7-es generátorának testes alkatrészei. Az árnyékolóberendezés kábelét ideiglenesen az
oldalára szerelt energiaszabályozóba dugja majd be, a Phanan lézerágyújából megmaradt két méter hosszú
rúd pedig egy másik aljzatból kapja az energiát.
- Ez a legrondább tákolmány, amely valaha is kikerült a kezem alól - állapította meg Cubber. - Kivéve a
legelsőt, az még ennél is veszélyesebbre sikerült.
- A tesztek szerint minden rendben van. Azt hiszem, végeztünk.
- Szólj a parancsnoknak, kölyök!

Wedge a pilótafülkéjében ülve, ellazulva, a veterán pilóták nyugalmával figyelte, hogyan forog az
univerzum a körül az aszteroida körül, amelyen leszállt. Züdta, hogy a többiek, kivéve Jansont és talán
Donost, türelmetlenül várakoznak - ha megérik, majd megtanulják, hogyan tartalékolják az energiájukat,
pihenve, amikor csak lehet.
A Lidércek a lehetőségekhez képest kijavított X-szárnyúi a bolygó egy nagyobb aszteroidáján lapultak,
elektromos rendszereiket kikapcsolva. A Narra indulásra készen, Röfivel a zsilipjében várakozott. Phanan
X-szárnyúja, néhány szikladarab és a Holdkóros lustán pörgött egy alacsonyabb pályán. Az X-szárnyú
komja folyamatosan sugározta az Arc által felvett, segítségért könyörgő vészjelzést. Wedge csak csodálni
tudta az Arc előadását, a hangjában megcsendülő valósághű fájdalmat és félelmet.
A kom kattant egyet. A minimálisra vett teljesítményt egyetlen, a rendszerbe belépő hajó sem tudta volna
érzékelni; ami azt illeti, néhány 3C szárnyúnak is gondjai akadtak az üzenetek megértésével.
- Narra, itt Ötös.
- Hallgatlak, Ötös.
- Cubbei nem Hetes gépe kapta a 3-0 jelzést, mikor megérkezett hozzánk?
- De igen.
- Emlékszel arra a furcsa valamire a raktere fölött? Egy négyszögletes tárgy, csatlakozók és képernyő
nélkül.
- Nem. Egyik X-szárnyún sem láttam ilyesmit.
- Hát pedig az egyiken volt. Úgy huszonöt centiméter hosszú lehetett, talán hat széles és négy vastag.
Szabványos szürkére volt festve.
- Mondom, kölyök, egyik X-szárnyún sincs semmi ilyen. De várj egy kicsit!
Hosszú csend után Nyikorgó hangja reccsent meg a Cubberé helyett.
- Tainer repülőtiszt, a Narra főhajtóművének alján van egy ilyen szerkezet. Csak azért vettem észre, mert
elütött a többi Lambda osztályú sikló hajtóművétől. Többször is láttam, miközben felhordtam a Narrára az
egység személyes holmiját.
- Cubber, én végeztem a karbantartást a Narrán. Semmit sem láttam rajta.
- Tudom, kölyök. Valami nagyon nem stimmel itt.
Wedge már épp ki akarta adni a parancsot, hogy az egyik X-szárnyú szálljon fel, és vegye szemügyre a
Narrát. A szárnyembere azonban megelőzte.
- Lidércek, itt Kettes. Halk forgalmazást veszek a birodalmi frekvenciákon. Titkosítva.
- Narra, itt Lidérc Vezér - jutott szóhoz végül Wedge. - Helyezzétek el a csomagot, aztán siessetek az
egyik nagy sziklához, és kapcsoljatok ki mindent! Lidércek, rádiócsend! Röfi, sok szerencsét!
Feszülten figyelte, ahogy a Narra néhány méterre megközelíti a Holdkórost. A sikló zsilipje kinyílt, és
felbukkant Röfi, derekán a súlyos övvel, kezében pedig egy embermagasságú rúddal. Magabiztosan
ellökte magát az ajtótól, és átlebegett a tákolmányhoz.
Röfi tömegének becsapódása őt magát és a Holdkórost is arrébb lökte az X-szárnyútól és a törmeléktől.
Ám miközben kinyitotta a rekesz ajtaját és elkezdett bemászni, a sodródás hirtelen abbamaradt. A
Holdkóros lassan visszatért az eredeti helyére.
Mozdulatlanul függött a sikló vonósugarának szorításában, míg Röfi rácsatlakoztatta az övén lógó generátort az elektronikus
zavaróberendezésre, majd becsukta az ajtót.
Wedge kiengedett magából egy sóhajt. Mostantól kezdve minden Röfin múlott.

A rekesz belsejét csak az adattábla képernyőjének fénye világította meg. Röfi megpaskolta a hasát,
megbizonyosodva róla, hogy a saját sugárvetője, illetve a másik, amit Darálótól kapott, még a helyén van;
hogy az Implacable számítógépeit a vészjelzés leadására kényszeríteni hivatott programot rejtő adattáblát
sem vesztette el, és a ruha is jól zár. Aztán a Holdkórost irányító adattáblát fogta a kezébe.
- Helyzetjelentést! - szólalt meg. A ruhája komlinkjét minimális teljesítményre, a szabványos adattábla-
csatornára állította. Bigyó válasza szöveges formában jelent meg az adattábla képernyőjén:
FUNKCIONÁLOK. SZÁMÍTÁSAIM SZERINT LEHETSÉGES, HOGY KÜLDETÉS VÉGÉRE NEM
FOGOK FUNKCIONÁLNI.
- Élve ki foglak hozni, Bigyó.
MOZGÁST ÉRZÉKELEK, izzott fel a két szó. A felül grafikus üzemmódra váltó, alul szöveges
üzemmódban maradó képernyőn Röfi megpillantotta a csillagok elnagyolt, monokróm képét. A csillagok
mozgásából ítélve arra következtetett, hogy a Holdkóros lassan forogni kezdett, csak Bigyó tartotta
folyamatosan a célpontjuk felé fordítva kupola alakú fejét.
A csillagok között egy lassan növekvő fehér pont mozgott.
ÉRZÉKELNI FOGJÁK A MŰKÖDÉSEMET.
- Semmi gond. Egy asztromechanikai droidot nem tartanak veszélyesnek. Az R2-esek az űrbeli munkára
készültek, sokan túléltétek, mikor a pilótáitok katapultáltak.
A pont tovább nőtt, és Röfi most már az alakját is ki tudta venni. Nem az Implacable volt az, meg sem
közelítette annak a méretét - hanem egy hosszú, vékony koréliai korvett, szögletes hajtóművel az egyik
végén és egy ősi harci kalapács elfordított fejére emlékeztető orr-résszel a másikon.
Röfi még ebből a távolságból, az adattábla elmosódott képén is látta, amint az orrban feltűnt egy
függőleges fénycsík - kinyitották a hangárkaput. Két nagy alakzat bukkant fel a fényből, gyorsan tovább
növekedve, ahogy közeledni kezdtek.
Hogy végül két TIE-vadász alakját vegyék föl.
A két vadászgép olyan közel dübörgött el Phanan X-szárnyúja és a törmelékfelhő mellett, hogy Röfi szinte
még a nyomvonalukat is látni vélte. Egy hurkot leírva visszafordultak, hogy alaposabban szemügyre
vegyék az X -szárnyút.
ADATOKAT KÉRNEK.
- Válaszolj az igazságnak megfelelően, de csak a gyárilag beégetett adataiddal. Nem tudod, mi történt a
pilótáddal, nem tudod, hogy kerültél ide. - Röfi felnagyította a korvett képét az adattáblán, és a nyitott
hangárra fókuszált. - Távolság a célponttól?
HÁROMSZÁZ MÉTER.
- Odaérünk?
A JÁRMÚ EGYENESEN FELÉNK TART. HA NEM HIBÁZUNK, ODAÉRÜNK.
Röfi vett egy mély lélegzetet, és előhívta a Daráló által az együtt összetákolt repülésvezérlő programba
tett célkeresztet. Ráállította a hangár közepére, és leütötte az indítógombot.
Enyhe nyomást érzett a hátában, ahogy a Holdkóros néhány rakétája a korvett felé fordította az „orrát",
Bigyót. Aztán mintha hirtelen egy turbóliftbe került volna-visszatért a testsúlyérzete, és a korvett nyitott
hangárjának képe nőni kezdett.
Váratlanul fel-le, jobbra és balra kezdett rázkódni - Bigyó folyamatosan korrigálta az irányukat, és Röfi nem tudta tovább
figyelni az adattáblát. Aztán elkapta a gravitáció, és fejjel lefelé találta magát.
Hallotta Bigyó vad, dallamos visítását, a színtiszta droidrémület kifejezőjét, majd nekiütköztek valaminek.
A valami engedett a nyomásnak. Röfi előrezuhant, beverte a fejét, és szinte azonnal hátravágódott.
Hallotta Bigyó sikolyait; tehát levegő vette őket körül. Felrántotta a pilótaruhája egyik csatját, és a bal
kezével előhúzta az egyik sugárvetőt. Közben kirúgta a csempészrekesz ajtaját. A beözönlő éles fény
szinte teljesen elvakította.
Nem várhatta meg, hogy a szeme hozzászokjon a fényhez. Kievickélt a rekeszből.
Hanyatt feküdt a fémpadlón, egy kis hangártérben, amelyet szinte teljesen betöltött négy egymás mellett
lévő, gigantikus fémkeret; a két hátsón TIE-vadászok lógtak. Szinte pontosan a jobb oldali TIE alatt
feküdt. Előtte a nyitott hangárkapu keretezte a csillagos ég és a Xobome 6 képét. A hangár légkörét
megtartó mágneses mezőt nem látta, de ha nem lett volna a helyén, akkor már fuldoklott volna a
vákuumban.
A sugárvető sivításától és a legközelebbi fémkeretbe csapódó lövés robbanásától összerándult. A rekeszből
maga után húzva a lecsupaszított lézerágyút hasra gördült, és célzásra emelte a sugárvetőjét.
Semmit sem látott maga előtt, csak felfelé vezető acéllépcsőket. Azok fölé azonban egy szürke futóhíd
magasodott, és azon két szerelőruhás férfi rohant a kijárat felé. Két másik pedig, a birodalmi
rohamosztagosok páncéljában ráemelte a karabélyát...
Kapásból rálőtt az egyikre, de csak a falat találta el mögötte. Megpróbált hátrakúszni a csempészrekesztől,
a mellette lévő TIEvadász fedezékébe, de ahogy megmozdult, a Holdkóros is elindult vele. Nem volt
olyan nehéz, amilyennek lennie kellett volna. Röfi odanézett és látta, hogy Bigyó nincs a helyén: a
rögzítőpántjai meghajolva, törötten lógtak.
Elkáromkodta magát - gamorrai nyelven -, mikor észrevette, hogy az övén lógó generátor kábele még mindig rá van csatla-
koztatva a rekesz elektronikájára. A sugárvetőt tartó keze két ujjával kitépte a kábelt az aljzatból; közben a másik rohamoszta-
gos lövése egy fej nagyságú lyukat ütött a rekesz fémoldalába.
Röfi hátravetette magát a TIE-vadász pilótafülkéjének fedezékébe. Nem sokat javult a helyzete: nem
látták, de ő sem látta őket.
Hirtelen megváltozott körülötte a légnyomás, majd hátulról egy hőhullám sepert végig rajta. A TIE-
vadászok körül repeszek záporoztak, nem egy Röfi lábszárába fúródott. Valami történt a hangár ajtaja
előtt, de nem fordulhatott arra, hogy megnézze.
A taktika, emlékeztette magát. A rohamosztagosok két irányba fognak elindulni a futóhídon, hogy
körülvegyék. Röfi félig felállva nekifeszítette a vállát a TIE-vadász szárnyának.
A zömök gép ellenállt a nyomásnak, de végül eltört néhány rögzítőkarmantyú. A vadász a megmaradt
karmantyúk körül elfordult, és Röfi megpillantotta a jobb oldali rohamosztagost. A katona rálőtt, de a TIE-
vadász pajzsként Röfi elé emelkedő szárnya felfogta a lövést. A gamorrai a nagyobb sugárvetővel viszo-
nozta a tüzet, és látta, hogy a rohamosztagos páncéljának mellrésze elszenesedik, s ellenfele rángatózva a
futóhídra zuhan.
Tovább tolta maga előtt a szárnyat, folyamatosan tüzelve, míg csak a fegyvere elé nem került a másik
rohamosztagos is. Kétszer találta el. A katona nekicsapódott a futóhíd mögötti falnak, majd
előretántorodott és átesett a korláton.
Röfi lélegzetvételnyi pihenőhöz jutott. A hangár legénysége kimenekült az ajtón. Aztán ott volt még az
űrre nyíló kapu. Másfelé nem mehetett.
- Bigyó?
A hangár másik végéből érkező felháborodott, szinte zenei csipogás elárulta, hogy az R2-es még működik.
A taktika. Ha ő lenne a hajó kapitánya, akkor lezárná a belső ajtót, és kikapcsolná a mágneses mezőt. A
levegő kisüvítene az űrbe, Röfi pedig megfulladna. Nos, tennie kell valamit ez ellen a lehetőség ellen.

Wedge látta, amint a két TIE-vadász a Holdkóros nyomába próbál fordulni, de csak az egyiknek sikerült
leadni utána egy gyors lövést. A lézersugár elsüvített a vadul rázkódó szerkezet mellett. Aztán a Holdkóros
teljes sebességgel beszáguldott a nyitott hangárba.
Wedge azon kapta magát, hogy tátva van a szája.
- Az Erőre! Sikerült nekik! - Bekapcsolta a komját. - Lidércek, rendszereket bekapcsolni! Vegyétek célba
azt a két szemet, csak a lézerekkel. Ne hagyjátok el a helyeteket! - Csatornát váltott. - TIEpilóták,
figyelem! Itt Wedge parancsnok az Új Köztársaságtól. Célba vettünk benneteket. fagy megadjátok
magatokat, vagy meghaltok!
A két TIE-vadász felhagyott a sodródással. Az egyik felgyorsított, és a korvett felé vette az irányt, a másik
visszafordult Phanan X-szárnyúja felé, és tüzet nyitott rá. A lézersugarak felszabdalták az elhagyott gépet.
- Amatőrök! - fintorodott el Wedge. - Lidércek, tűz!
Nem mindegyik Lidérc tudta befogni a szemeket, de épp elég. A korvetthez közeledő gépet négy
lézersugár találta el, a Phanan X-szárnyúját elpusztítót három. Mind a kettő felrobbant.
Röfi eltette a sugárvetőjét, megragadta a lecsupaszított lézerágyú energiakábelét, és felmászott a TIE-
vadászok rögzítőkarmantyúira. Szorosan markolta őket; nem akart kirepülni az űrbe, ha esetleg kiengedik
a levegőt. Észrevette, hogy az ajtó, amelyen keresztül a legénység elmenekült, kezd bezáródni.
A karmantyúk tetején állva csak egy méter választotta el a hangár mennyezetétől. Ha jól emlékezett a
kiképzésről a koréliai korvettek elrendezésére, akkor felette a tisztek és a vendégek szállásainak szintje
helyezkedett el, közvetlenül afelett pedig a híd. Ha a lézerágyúval valahogy át tudná lyukasztani a két
menynyezetet és fel tudna mászni, akkor sokkal hamarabb a hídra érhetne, mint bárki számítani merne rá.
Felhúzta maga után az ágyút, megcélozta vele a mennyezetet, félrenézett és tüzet nyitott.
A lövés nyomán keletkező mindent elárasztó fény még az alatta lévő vadászgép pilótafülkéjének
ablakairól visszaverődve is szinte teljesen elvakította. A levegő megtelt a fém sikolyával. Olvadt
fémcseppek zuhogtak körülötte és rá, átégetve pilótaruháját.
Nem törődött a fájdalommal. Mikor kitisztult a látása, felmászott a TIE-ket tartó fémgerendákra, és a
lyukon át felugrott...
A hídra. Körülötte a híd legénysége feküdt fedezéket keresve a padlón, rohant a kijárat felé, vagy nyúlt
sugárvetője felé, melyet már nem vehetett elő.
Hová lett a tiszti szállások szintje? Mindegy.
- Maradjanak, ahol vannak! - kiáltotta el magát Röfi. - Egyetlen mozdulat, és lövök!
Azzal a még mindig füstölgő lézerágyú csövét a híd eleje felé fordította - ahol csak a fémfalak és az
acélüveg ablakok választották el az űrt a helyiség levegőjétől.
A tisztek egymásra, majd egy hadnagyi rangjelzést viselő férfira néztek. A hadnagy komoran bólintott, és
felemelte a kezét.
Röfi csak akkor nézett fel és látta meg, hogy mi maradt egy másik tisztből, mikor felülről, a mennyezetről
hamu kezdett szállingózni rá.
- Voort saBinring kapitány üdvözli az Új Köztársaság Night Caller nevű korvettjéről a Lidérc Osztagot!
Lidérc Osztag, jelentkezz!
- Kapitány? - Wedge nem bírta vigyorgás nélkül megállni. - Milyen hirtelen előléptetés!
- Ideiglenes előléptetés, uram. Pillanatnyilag én parancsolok a hajón. Úgy gondoltam, ebben a helyzetben
a kapitányi rang a leghelyénvalóbb.
- Ó, persze! Kérek engedélyt a fedélzetre lépni! - Az engedélyt megadom. És kérem, siessenek!

Tizenkettő

A Xobome 6 barátságtalan klímája ellenére a bolygó felszínén is elvégezhették a Night Caller

átvizsgálását. Mindössze Jesmin Ackbar maradt odafönt, bolygó körüli pályán, hogy riaszthassa őket.
Wedge a hídon igyekezett minden lehetséges információt összegyűjteni, míg a Lidércek odakint siettek
befejezni a javításokat. Wedge látta őket, amint homályos árnyakként mozognak a jégszemcséket hordó
szélben. Gondosan ügyelt rá, hogy elkerülje a padlóba olvasztott lyukat. A lyuk felé égett valami, az
egykori Zurel Darillian kapitány maradványai a leszállás során lezuhantak a TIE-vadászok hangárjába,
ahol aztán Falynn Sandskimmer zavartalan nyugalommal feltakarította őket.
Nyikorgó elégedetten tért vissza a hajón tett első körútjáról.
- Minden nagyon tiszta, uram. A kapitány bizonyára pedánsan ragaszkodott a rendhez.
- Ez általában beteges elmére utal... - nézett rá Wedge gyászosan. - Mi a helyzet a szerkezeti
módosításokkal?
- A hajón nagymértékű átalakításokat hajtottak végre, parancsnok. A híd alatti szintet, ahol a Tantive IV-en
a luxuslakosztályok kaptak helyet, a Night Calleren teljesen eltávolították. Gyanítom, azért, hogy helyet
csináljanak a négy TIE-vadásznak a hangárban. Az orr-részt kiszélesítették, de emiatt csökkenteni kellett a
páncélzat vastagságát a két oldalon. A felettünk lévő raktárt robogóhangárrá alakították át. Nincsenek
laboratóriumok, a helyükre kerültek a luxuskabinok.
- Úgy tűnik, nem utólag építették át - bólintott Wedge. - Így jöhetett ki a hajógyárból.
- Egyetértek, parancsnok.
- Az elülső iker turbólézerágyúk helyére pedig egy vonósugarat szereltek - szólalt meg a fegyverrendszert
tanulmányozó Janson.
- Az ilyen méretű hajókon általában van vonósugár.
- De nem ekkora! - vigyorodott el Janson. - Ezzel akár egy fregattot vagy egy csatahajót is el lehet fogni,
nemcsak néhány vadászgépet.
- Ó, parancsnok! - kiáltott fel az adatkonzol fölött görnyedő Daráló éneklő hangon. Amikor
felegyenesedett és feléjük fordult, Wedge látta, hogy ajkai hústépő vigyorra húzódnak agyarai előtt.
- Igen?
- Röfi olyan gyorsan feljutott a hídra... ó, ezt el sem tudom hinni! Nem volt idejük kikapcsolni a
rendszereket, törölni a memóriát, semmit! Van egy tökéletes birodalmi HoloNet rendszerünk... igazi luxus
egy ekkora hajón... bekapcsolva, működésre készen... és még csak vészjelzést sem tudtak küldeni rajta.
- Tehát akármelyik flottától is jött, nem tudják, hogy bajba került? - pislogott szaporán Wedge.
- Pontosan! Megvan a feladatterve, a parancslistája, az útvonala, minden!
- Hallgatlak!
- A hajó Zsinjé...
- Ez nem meglepő.
- Nem, nem az. Azonban ideiglenesen Apwar Trigit admirális parancsnoksága alá rendelték. Aknákat,
nevezetesen Empion aknákat kell leraknia. Nem ismerem ezt a típust...
- Kérdezd róluk Kellt! Szerintem fejben már át is tervezte őket.
- Helyes. Szóval le kell raknia őket, hogy aztán figyelje a hipertéri jelzéseiket, és értesítse Trigit admirálist
a felrobbantak okozta pusztításról.
- Folytasd!
- Megvan az útitervük is. Főleg független rendszereket érint, bizonyára Zsinj erőfitogtatásaképpen.
Időnként tankhajókkal is találkoznak. Az aknák lerakása után ezt az útvonalat kellett volna követniük.
- Mutasd!
Daráló lehívta a listát a képernyőre, és Wedge végigfutotta a bolygók névsorát.
- Viamarr 4, Xartun, Belthu, M2398, Todirium, Obinipor, Fenion. Tudsz mutatni egy térképet?
- Egy lépéssel ön előtt járok, uram.
- Ezzel tömören össze is foglaltad a közelmúltban folytatott parancsnoki tevékenységemet. - Wedge
rámeredt a Daráló által előhívott csillagtérképre. A rendszereket összekötő vonal szorosan az Új
Köztársaság által ellenőrzött űr pereme mentén futott végig. - És Trigit nem tudja, hogy elfoglaltuk ezt a
hajót.
- Uram, nem tudhatja - rázta meg a fejét hullámzó szőrrel Daráló.
Wedge fejében egy terv kezdett homályosan kibontakozni. Elvigyorodott, és elfüttyentette magát.

Cubber és Kell a hideget átkozva nekifeszültek a Xobome 6 viharos széllökéseinek, és odabotorkáltak a

Narra farához.
Ahogy azt Nyikorgó is megmondta, a főhajtómű fúvókája mellett ott lapult az a szögletes szerkezet,
amelyre Kell is emlékezett. Ez a példány fekete volt, és szinte teljesen beleolvadt a környezetébe.
A két szerelő összenézett.
- Ennek semmi keresnivalója itt -jelentette ki Cubber. - Szedjük le!
- Előbb vizsgájuk meg, Cubber! Vagy elfelejtetted, mi a másik szakmám?
- Ó, igen! Ott várlak. A mögött a szikla mögött.
Kell elővette a Nyikorgó által megmenekített, tűzszerészmunkára optimalizált érzékelőegységet, őszintén
remélve, hogy az bírni fogja a hideget. Lassan elhúzta a rejtélyes doboz előtt, feszülten figyelve a
képernyőn megjelenő adatokat.
A hőképernyőn bonyolult elektronikus áramkörök látszottak. Némelyikük akár egy fejlett kommunikációs
berendezés része is lehetett, viszont egyikben sem kapott helyet a bombák robbanóanyagának jellegzetes,
egységes tömbje. A szerkezetet valamiféle karok rögzítették a sikló burkolatához.
Kell odaintette Cubbert, majd óvatosan megmarkolta a dobozt, és húzni kezdte. Először nem engedett,
aztán mikor jobban nekiveselkedett, levált a siklóról. A szerkezet aljáról négy félméteres, fogókarokban
végződő, ízelt láb lógott le ernyedten.
- Szerintem ennek vége - vélte Cubber.
- Miért, erre nem kellett volna hatással lennie a droidjaink memóriáját törlő ionbombának?
- Hát fogadni azért nem mernék rá. De menjünk be a melegre, és győződjünk meg róla!
Jesmin fent maradt az űrben, bolygó körüli pályán keringve; Falynn és Gebe pedig a hajó ötvenegynéhány
főnyi, a hátsó társalgóba zárt legénységére vigyázott. A többiek a kapitányi lakosztályhoz tartozó kis
tárgyalóteremben gyűltek össze.
- Először is - kezdte Wedge - dicséretben szeretném részesíteni a Night Caller elfogásában részt vett
pilótákat. Röfi, Arc, Kell... remek munka volt!
- Megtarthatom a hajót? - kiabálta túl Röfi a tapsvihart.
- Ha úgy érted, hogy magántulajdonként, akkor a válasz nem. De ha a parancsnoka szeretnél maradni,
akkor valószínűleg igen.
- Csak vicceltem! - meredt rá ijedten Röfi.
- Nos, a birodalmi, a koréliai és sok más flottában még ma is viccnek számítana ez a kérdés, az Új
Köztársaságéban viszont nem az. A mi hagyományaink közül nem egy a Szövetség első éveinek inkább a
kalózokéra emlékeztető tevékenységében gyökerezik. Még mindig érdekel a dolog?
Röfi némán bólintott. Az arckifejezése zavart és meglepődést tükrözött.
- Először is be kell nyújtanod egy hivatalos kérelmet a flottaparancsnoksághoz, hogy megmaradhass a
Night Caller parancsnoki posztján. Aztán hivatalosan át kell jelentkezned a vadászparancsnokságtól a
flottaparancsnoksághoz. Én a magam részéről nem nagyon utasíthatnám vissza az áthelyezési kérelmedet,
az pedig szinte biztos, hogy a flotta elfogadná. Nagyon is szeretik azokat a tiszteket, akik elfogott hajókkal
növelik a létszámot.
Ezután részt kell venned egy navigációs és tiszti gyorstalpalón, előléptetnek hadnaggyá... és rögtön, ha
ideiglenesen is, kapitánnyá. A tapasztalatlanságod miatt néhány hónapig csak nagyon egyszerű feladatokat
kapnál... például nem létfontosságú árukat szállító konvojok kíséretét. Végül, véleményem szerint
legkésőbb egy év múlva, meggyőződnének a hozzáértésedről és véglegesítenék az előléptetésedet...
Annyit azért hadd mondjak el, hogy személy szerint szégyenletesnek tartanám, ha egy olyan ígéretes
vadászpilótát, mint amilyen te vagy, valami bárkára helyeznének. Ugyanakkor el kell ismernem, hogy
ezek csak egy javíthatatlan X-szárnyú-zsoké szavai.
Janson felnevetett, de Wedge tudomást sem vett róla.
- Nos, hogy tetszik, Röfi? - folytatta zavartalanul. - Kapitányi rang egy éven belül. Érdekel még?
Röfi egy másodpercig mozdulatlanul állt, aztán lassan megrázta a fejét.
- Lehet, hogy önző vagyok. De Lando Calrissianra, Wedge Antillesre és arra, hogy mit tettek az Endornál,
mindenki emlékszik. Viszont ki emlékszik a Home One kapitányának vagy a lövészének a nevére?
- Én - mosolyodott el Wedge. - De értem, mire gondolsz. És értékelem, hogy velünk maradsz. Rendben
van - fordult vissza a többiekhez -, térjünk vissza a Night Callerre és a jelenlegi helyzetünkre! Gubber, az
üzemanyag?
- Jól állunk. A Night Caller szinte teljesen fel van töltve, és van megfelelő újratöltő felszerelésé is. A
Narrát, és a Jesminé kivételével az összes X-szárnyút teljesen feltöltöttem.
- Amint itt végeztünk, felváltatom Mynnel, és az övét is feltöltjük.
- Köszönöm, uram! - reccsent meg Jesmin hangja az asztalon álló interkomban.
- Hoppá! Elfelejtettem, hogy hallasz minket. Daráló, áttöltötted a navigációs adatokat?
A bothai bólintott.
- Bármikor elugorhatunk a rendszerből.
- Phanan? Hogy vagy?
Ton Phanan kevésbé tűnt sápadtnak, mint kint az űrben, de a hangulata semennyit sem javult.
- Szétlőtték a gépemet!
- Az egészségi állapotod érdekelne.
- Aha. A testemet jelentéktelen sérülések érték. Ez alkalommal egyik végtagomat vagy szervemet sem
veszítettem el. Biztosíthatok mindenkit, elég ritka az ilyesmi. A protéziseim viszont még nem teljesen jók.
A bal lábam nem kap elég idegi inputot, sántikálok egy kicsit. A jobb kezem pedig általában jól működik,
de ha egy adattáblán kezdek dolgozni, akkor valamilyen jelszivárgás miatt egyszerűen megőrül - lengette
meg Phanan a szóban forgó kezet. Az általában teljesen úgy nézett ki, mint egy normális végtag, most
azonban folyamatosan rángatózott, a gyűrűsujja ritmikusan ki-be görbült, a kézháta pedig nem emberi
módon hullámzott. Phanant láthatólag a legkevésbé sem zavarta a jelenség. - De még egy terápia a hajó
számítógépével, és minden rendben lesz.
- Cubber, Kell, a siklón talált szerkezet?
Kell vállat vont.
- A memóriája kiégett, úgyhogy nehéz bármi biztosat mondani, de szerintem valamilyen parazita
kommunikációs eszköz lehetett. Képes volt helyváltoztatásra, és mindig annak a járműnek a színét vette
fel, amelyikre rátapadt. Nagyon kis mértékű, nagyon korlátozott hipertéri kommunikációt is végezhetett...
de mint említettem, a memóriája törlődése miatt nem tudtam kideríteni, kinek, hová küldte a jelzéseit. Azt
mondanám, hajóról hajóra vándorolt, és időnként elküldte az aktuális helyzetét a készítőinek.
- Ami semmiség, ha csak egy volt belőle -jegyezte meg Daráló -, de nagyon is fontos lehet, ha több százat,
több ezret készítettek. Egy egész térképet rakhattak össze a jelzésekből, és sok mindenre rájöhettek.
Csempészbázisok. Mélyűri találkozási pontok.
- És titkos szövetségi bázisok - bólintott Wedge. - Jesmin, ezt még vedd bele a parancsnokságnak készített
jelentésbe! „Minden hajónak, figyelem..."
- Értettem.
- Rendben - nézte meg a listája következő elemét Wedge. - Hamisítottunk egy jelentést Darillian kapitány
nevében, a megfelelő biztonsági kódokkal ellátva. A történet szerint beugrottunk a rendszerbe, megtaláltuk
az üres X-szárnyút, és feltételezve, hogy a pilótája katapultált, kiküldtünk érte egy csapatot, hogy hozzák
be. A gép azonban felrobbant... az eredeti pilóta álnok trükkje miatt. A jelentést már elküldtük. Reméljük,
elejét veszi minden további kíváncsiskodásnak a Xobome rendszert illetően. Most elidőzünk itt egy kicsit,
váltott őrséggel, hogy mindenki pihenhessen valamennyit. Aztán, ha összeszedtétek magatokat, indulunk
tovább.
- A Pangásra, ha jól sejtem - jegyezte meg Kell.
- Nem, Tainer úr. Nem a Pangásra. Először is meglátogatunk három lakatlan rendszert, és felszedünk
három Empion aknát. Azután pedig irány a Víamarr rendszer.
- Ha szabad tudnom, uram... - ráncolta a homlokát zavartan Kell.
- Miért ez az útirány? Azért, mert az a Night Caller eredeti útvonalterve. Hölgyeim és uraim! A saját
felelősségemre cselekszem, de már elküldtem a kérvényt a főparancsnokságnak, hogy hagyják jóvá a
tervemet... amely a következő: ettől a pillanattól kezdve Zsinj hadúr flottájában szolgálunk, mindaddig,
míg le nem tudunk csapni rá.

Kell egy fekete TIE-pilótaruhában - csodálatos módon talált egyet, ami illett rá -, nedves haját törölgetve
lépett ki ideiglenes szállásáról.
A Night Calleren kísérteties csend honolt. Még mindig a felszínen voltak, a hajót nem járta át a
hajtóművek remegése, a Xobome 6 szelei pedig hiába feszültek neki tömegének. Mivel az eredeti
legénység nagy részét a hátsó társalgóban őrizték, a Lidérc Osztag pedig szétszóródott a fedélzeten, nem
sok zajt lehetett hallani.
Kell elindult a híd felé a hajó egész törzsén végigfutó, hosszú főfolyosón. Már majdnem odaért az orrba,
mikor egy balra nyíló lépcső felől hangok ütötték meg a fülét.
Ráfordult a lépcsőre. Az Egyes Fedélzetről letérve a hajó központi kommunikációs termében találta
magában. A kis helyiség falait a kommunikációs berendezések masszív moduljai borították.
Jesmin és az Arc egy férfi hologramfelvételét nézve ültek odabent. A vékony, simára borotvált arcú,
karvalyképű férfi ránctalan, fekete egyenruhát viselt, a Birodalom kapitányi rangjelzésével. Egy
fennhéjázó parancsnoki ülésben ült, és nevetséges, színpadias mozdulatokkal gesztikulált beszéd közben.
- Azt a feladatot kaptuk - mondta -, hogy megszőjük a hálót, amelyben fennakadnak a Folor Bázis
pusztulását túlélő Lázadók, már ha lesz ilyen egyáltalán. Empion aknákat helyezünk el a négy
legvalószínűbb menekülési útvonalon, és megvárjuk, hogy valamelyik nyomorult féreg beleessen a
csapdánkba. - Csillogó szemmel hajolt előre ültében. - Én a magam részéről őszintén remélem, hogy
néhányan meg tudják majd javítani a fegyvereiket, mire elérünk hozzájuk. Örülnék egy kis harcnak.
A Lidércek nevetésben törtek ki. Jesmin lenyomott egy gombot a vezérlőpulton, és a kapitány képe
megmerevedett. Arckifejezése még mindig azt sugallta, hogy ezzel a személyes kis megjegyzéssel a
bizalmába avatta a nézőit.
- Ez meg micsoda? - kérdezte Kell.
- Korábbi mennyezetdíszünk, Zurel Darillian kapitány - dőlt hátra nyújtózkodva az Arc. - Úgy tűnik,
hologramok formájában vezette az egész hajónaplót.
- Micsoda egó! - csóválta meg a fejét Kell. - Hatalmas tárolókapacitást köthetett le!
- Az egó vagy a grafika? - nézett rá az Arc.
Jesmin megrovóan az Arc felé fordította az egyik szemét, majd odabiccentett Kellnek.
- Valóban rengeteg memória kell hozzá. De úgy gondoltam, hogy az Arcnak, mint színésznek, látnia kell a
fickó műsorát. Ritkán lehet bárki is szemtanúja ilyen beképzelt, önelégült... viszszataszító viselkedésnek.
- Ó, láttam én már ennél undorítóbbat is! - legyintett az Arc. - Ysanne Isard egyszer az ölébe ültetett.
Kell és Jesmin döbbenten meredtek rá.
- Ugye csak viccelsz? - kérdezte Kell gyanakodva.
- Nem, nem viccelek. Épp akkor kezdték vetíteni Birodalomszerte a Győzni vagy meghalni-t. Egy kisfiút,
a Régi Köztársaság két hívének a gyermekét játszottam, aki tudta, hogy felragyogott a Birodalom napja, és
megpróbált az új Császár védőszárnyai alá húzódni. Az apám azonban másképp gondolkodott, hátba lőtt,
és én a Császár karjai között haltam meg, könyörögve, hogy folytassa a galaxis meghódítását, és pusztítsa
el az olyan gonosz alakokat, mint az apám...
Jesminből viharos nevetés robbant ki, amit két kezét a szájára szorítva, egész testében reszketve próbált
visszafojtani.
- Arc, ez borzalmas! - nyögte ki, mikor ismét úrrá lett magán.
- Így múködött a propagandagépezet - vigyorodott el az Arc. - Szerveztek nekem egy utat a Birodalmi
Központba, azaz a Coruscantra, hogy találkozhassam az igazi Császárral. Ő azonban nem tudott
megjelenni, elszólította valami probléma... később azt hallottam, hogy épp akkor jelentették neki a
Szövetség megalakulását, és nem volt éppen jó kedvében. Szóval Ysanne Isard fogadott helyette. Az ölébe
ültetett, és elmondta, milyen jó fiú vagyok.
Kell végzett a hajszárítással, és a vállára vetette a törülközőt.
- Na és, milyen volt?
- Mintha egy emberi bőrbe bújt, mérges hüllő cirógatott volna... csak sokkal kényelmetlenebb - vont vállat
az Arc. - Az Új Köztársasághoz való csatlakozásom óta az volt a leglesújtóbb hír, hogy a
Zsiványkommandó végzett Isarddal... tehát én már nem végezhetek vele. Darillian kapitányt egyébként
össze sem lehet hasonlítani vele. Ez csak egy kicsinyes alak, aki ezen az aknarakó hajón, egy hadúr
szolgálatában érte el a pályafutása és a képességei csúcsát, hogy aztán úgy kelljen levakarni a
mennyezetről.
- Lassan kezdhetnél készülődni, Kell - váltott témát Jesmin. - Fél óra múlva felszállunk.
- És mégis, hogyan? Ha a legtöbben visszamegyünk az X szárnyúakra, akkor ki fogja irányítani a Night
Callert, és ki vigyáz a foglyokra?
- Négy X-szárnyút sikerült bezsúfolni a felső hangárba-felelte Jesmin. - A Narrát pedig a korvett bal oldali
dokkjához rögzítettük. A Night Callert Antilles parancsnok irányítja... azt mondja, vezetett már koréliai
teherhajókat... Phanannal, az Arccal, Darálóval, Nyikorgóval, Cubberrel és velem. Szerintem
elboldogulunk majd valahogy - tette hozzá gúnyosan.
- Hát... rendben. Engedélyezem a dolgot. - Kell elgondolkodott. - Figyelj csak, ha már úgyis üzeneteket
küldözgetünk Zsinj hadúrnak, akkor nem követhetnénk az útvonalukat a HoloNeten?
- Az Arc is ugyanezt kérdezte - válaszolta Jesmin. - Nem is lenne semmi gond, ha a megszokott módon
kommunikálnánk vele. A Night Caller azonban nem a HoloNeten keresztül küldi el a jelentéseit, hanem
előre megadott irányú hipertéri csatornákon.
- Azaz a Zsinj hajói vagy a továbbító műholdjai bárhol lehetnek az adott irányban... több száz, akár több
ezer fényévnyire is.
Jesmin bólintott.
- Na ezért vagyok én a tűzszerészeknél, és nem a kommunikációnál. A robbantgatás sokkal egyszerűbb. -
Azzal Kell gúnyosan tisztelgett és távozott.
A szállására vezető folyosón összetalálkozott Wes Jansonnal. A két férfi szó nélkül haladt el egymás
mellett, olyan közel húzódva a két átellenes falhoz, amennyire csak az illem megengedte.
Kell a kabinja előtt majdnem nekiment a szomszédos ajtón kilépő Donosnak.
- Myn! Hogy van Kuksi?
Donos kipihentnek és rá nem jellemző módon vidámnak tűnt. - Kuksi? Remekül. Miért?
- Hát annyira aggódtál miatta tegnap, hogy gondoltam, megkérdezem, ne nézzem-e át az áramköreit.
- Kösz, nem - rázta meg a fejét Donos. - Én... izé... mi csak... - Egy pillanatra elhallgatott, mint akinek
össze kell szednie a gondolatait. - Kell, annyi mindent végigcsinálnak velünk a vákuumban ücsörögve.
Szerintem jobban kellene vigyáznunk rájuk.
- Persze. - Kell megpróbált összefüggést találni a válasz és Donos korábbi viselkedése között, de nem
tudott. - Nos, örömmel hallom, hogy jól van. - Azzal belépett a kabinjába, magára hagyva a hadnagyot
ködös magyarázataival.

Majdnem két teljes napig tartott, míg felszedték és visszaszállították a Night Caller alsó raktárába a három
fel nem robbant Empion aknát. Az X-szárnyú-pilóták felváltva láttak el szolgálatot a korvetten, úgyhogy
mindenkinek szinte elég alvásidő jutott.
Kell megemlítette néhány ötletét wedge-nek, és ennek eredményeképpen Cubber társaságában egy sor
változtatást kellett végrehajtania a korvetten.
A hajó két oldalán függő mentőkabinok közé a TIE-vadászok vezérsíkjaihoz hasonló méretű
fémlemezeket hegesztettek. Két gömb alakú kabint beraktak az alsó raktárba, a többit pedig a TIE-k sötét
festékével vonták be. Aztán Wedge személyesen csatlakozott rá a két megmaradt TIE-vadásszal a
mentőkabinok dokkjaira. Így alaposabb vizsgálódás nélkül a vadászgépeket nem lehetett
megkülönböztetni a mentőkabinoktól - mi több, sokkal gyorsabban és biztonságosabban fel lehetett szállni
velük, mint a hangárból.
A TIE-vadászok elhelyezése után Kell és Cubber szétszerelte a hangárban található rögzítőkarmantyúkat.
A rendelkezésükre álló anyagokból összeállítottak három egymás fölött elhelyezkedő sínsort a hangár
legvégében.
Így, ha óvatos manőverezéssel és némi fedélzeti irányítással is, de bármelyik X-szárnyú le tudott szállni az
antigravitációs hajtóműveivel a fesztávolságuknak megfelelően elhelyezett sínek egyikére. A síneken új,
megfelelő méretű rögzítőkarmantyúk vártak rájuk.
Ezzel a módszerrel összesen háromszor három X-szárnyút tudtak elhelyezni a hangárban. A középső
oszlop vadászai villámgyorsan és viszonylag biztonságosan fel tudtak szállni; a kétoldali hatnak kissé
nehezebb dolga akadt, de a síneknek köszönhetően nagy valószínűséggel el tudták kerülni a baleseteket.
Az alsó hangárban kilenc, a felső raktárban két X-szárnyúval a Nigh tCaller tizenegy X-szárnyút és két
TIE-vadászt tudott szállítani és harcba küldeni.
- A remek tervezésnek köszönhetően több mint egyosztagnyi! - dörzsölte össze elégedetten a kezét
Cubber.
- Nem rossz - biccentett Wedge elismerően. - Egyáltalán nem rossz. - Nekifeszült a legközelebbi
függőleges támasztógerendának, de az meg sem moccant. A parancsnok elmosolyodott.
A Night Caller készen állt a bevetésre.

Tizenhárom

Az adatbank szerint a Viamarr 4 a coruscanti standardnál valamivel magasabb gravitációjú,

mezőgazdasági bolygó volt. Fő exportcikkét egy föld alatti gombaféle alkotta, melynek törzsátmérője akár
az egy kilométert is meghaladhatta. A nem egészen pontosan viamarri feketegyökérnek nevezett növényt
különösen húsos száráért és tápanyagtartalmáért kedvelték.
- Kinek van tapasztalata TIE-vadászokkal? - kérdezte Wedge.
- Akár csak szimulátorban is? - nyújtotta fel a saját kezét. Röfi, Falynn, az Arc és Janson követték a
példáját.
- Röfi, hogy érezted magad a szimulátor pilótafülkéjében?
- Borzalmasan, uram.
- Rendben. Wes, azt szeretném, ha te a Night Caller fedélzetén maradnál. Falynn, öltözz be!
Megsturcoljuk egy kicsit a Viamarr 4 fővárosát.
A komor tatuini nő arcán felvillant ritka mosolyainak egyike.
- Nyikorgó úgy tájékoztatott - folytatta Wedge -, hogy van egy TIE-vadász-szimulátor a hátsó társalgóban.
Ez nem meglepő, hiszen a korvett nagyon igyekezett zsebhordozóvá válni. Javaslom, gyakoroljatok vele!
Elképzelhető, hogy még sok TIE-küldetés vár ránk.

Wedge végigmérte a műszerek és monitorok félig-meddig ismerős elrendezését, bosszúsan felsóhajtott,

majd megpöccintett két kapcsolót. A TIE-vadász nyomban felzúgott, jelezve a hajtóművek készenlétét.
- Két zöld lámpám van - szólt bele a mikrofonba. Automatikusan balra és jobbra nézett, ellenőrizve
környezetét, és elharapott egy újabb bosszús megjegyzést. Oldalt nem voltak ablakok; de ha lettek volna
is, csak a vadászgép szárnycsonkjait és a hatalmas, hatszögletű napelemes szárnyakat láthatta volna rajtuk
keresztül. A TIE-kből csak előre és felfelé lehetett kilátni. Ebben a két irányban a végtelen űr látszott,
emlékeztetve Wedge-t, hogy a két nappal korábban még a mentőkabint befogadó dokkok egyikében függ.
Nincsenek pajzsok. Nincs katapult. A TIE-vadászok feláldozható harci gépek voltak, feláldozható pilóták
számára, márpedig Wedge sohasem szerette feláldozhatónak érezni magát.
- Lézerágyúk névleges értéken. Hogy hallotok?
- Uram, a felszállásig közvetlen csatornán keresztül érintkezünk - felelte Jesmin.
- Bocsánat! - vigyorodott el Wedge. - Akkor felszállás után majd újra megkérdezem. Szürke Kettes, hogy
állsz?
- A két ionhajtómű optimálisan működik - válaszolta Falynn kissé idegesen. - Az összes rendszer zöld.
Lézerágyúk maximális teljesítményen. Pajzsok... a fenébe! Akarom mondani, bocsánat, uram.
- Semmi gond, ismerem az érzést.
- És nem szívesen szállnék le ezzel a valamivel. Uram, én még a szimulátorban sem kapcsolódtam rá
hajódokkra!
- Minden rendben lesz. Csak ne felejtsd el minimális érzékenységre állítani a botkormányt. Ettől úgy
érzed majd, hogy centiméterről centiméterre araszolsz, de legalább nem fogsz nekimenni semminek.
Figyeld, hogy én hogy csinálom. - Most már csak a szavainak megfelelően kellett cselekednie. Ütközésig
letekerte a botkormányán lévő gombot, megszüntette a kapcsolatot a Night Callerrel és növelte az
ionhajtóművek teljesítményét.
Eltávolodott a korvettől. Amikor a távolságmérő elérte az ötven métert, egy helyben megfordult,
visszanézve a Night Callerre. A másik oldalon Falynn TIE-vadásza szintén lassú, sima ereszkedésbe
kezdett a korvett gerincéhez viszonyítva.
- Remek! - biztatta Wedge. - Készen állsz?
- Készen állok, uram.
- Szürke Csoport indul. - Hátrahúzta a botkormányt, és viszszatekerte rajta a szabályozógombot, több
energiát adva a hajtóműveknek. A TIE-vadász előreszökkent; Wedge a Viamarr 4 távoli gömbje felé
fordította. Elégedetten látta, hogy Falynn gond nélkül követi; láthatólag nem veszett kárba a
szimulátorban töltött idő.
Valamivel később lemerültek a Viamarr 4 légkörébe, és a bolygó fővárosa, Velery felé vették az irányt. A
mintegy százezer lakosú város a déli félteke legnagyobb kontinensén helyezkedett el. A környező terepet
sűrű erdők borították, helyenként apró, faépületekből álló településekkel tarkítva.
Végül valaki odalent is felfigyelt a jelenlétükre.
- Közeledő gépek, itt a Velery Állomás. Kérem, azonosítsák magukat! Hallanak?
Wedge átkapcsolta a komját a nyilvános csatornára.
- Velery Állomás, itt a Night Caller magánjachtot kísérő Szürke Csoport.
- Ah, igen! -A hang észrevehetően izgatottabbá vált. - Szürke Csoport, kérem forduljon kettő-öt-öt felé, és
szálljon le a Velery Állomáson!
- Sajnos, nem tehetem. Más feladatot kaptunk. - Egyszerű feladatot: néhányszor végigrepülni Velery
háztetői fölött, elijeszteni a légiforgalmat, figyelmen kívül hagyni a helyi kormány ellenintézkedéseit és
visszatérni a korvettre. Ennyi. A bolygó földműves lakossága nem rendelkezett komolyabb védelemmel -
még annyival sem, ami miatt akár két TIE-vadásznak aggódnia kellett volna.
- Ööö... megkérdezhetem, miben áll ez a feladat?
- Maradjon, ahol van, és azonnal meglátja. - Wedge észrevette a Wlery jelenlétét előre jelző ritkulást az
erdő fái között.
Az érzékelők harsányan felcsipogtak. Wedge azonnal felismerte a jelzést.
- Kettes, maradj mögöttem! - kapcsolt át a Night Caller hullámhosszára. - Valaki megpróbál minket célba
venni. - Azzal hátrahúzta a botkormányt, és kilőtt az ég felé.
Ahogy az emelkedő csúcsára érve hanyatt fordította a gépet, a TIE-vadász felső ablakán keresztül
megpillantotta üldözőiket. A két zömök vadász orra az X-szárnyúakére hasonlított, eltekintve a buborék
alakú pilótafülkétől...
- Headhunterek - szólt bele a mikrofonba. A Viamarr nyilván megszervezte a légvédelmét, míg Zsinj nem
figyelt rájuk.
- Mark Egyesek - jegyezte meg Falynn. - Látja a csapott szárnyakat, uram? Elég régiek.
- Lehet, de a légkörben legalább olyan jók, mint a TIE-vadászok, a lézereik pedig nagyon-nagyon
elronthatják a napunkat. - Wedge látta, hogy a Headhunterek erőlködve próbálják követni őket a magasba.
- Szürke Csoport, itt Fekete Szárny Egyes! - reccsent meg a kom. - Kövesse a Velery Állomás utasításait!
Azonnal! - Férfihang volt, fiatal, vidékies.
Wedge megcsóválta a fejét. Parasztfiúk próbálják ágyúvégre kapni őket - ráadásul Headhunterekben.
- Ó, azt sajnos nem tehetjük!
Meredeken előrebillentette a TIE-vadász orrát, és a gép légköri terhelhetőségét maximális mértékben
próbára téve igyekezett a Headhunterek hátába kerülni. A szárnyak súrlódása miatt kissé balra sodródott,
de rutinjával és nyers erővel pályán tartotta a gépet.
Néhány méterrel a fák teteje fölött kiemelkedett a zuhanásból és újra felfelé tört, ez alkalommal azonban
tiszta rálátással a bal oldali Headhunterre. Bekapcsolta a TIE célzóberendezését, és a célkeresztje azonnal
rá is siklott a Headhunter körvonalára.
- Fekete Szárny Egyes, ha rossz kedvemben lennék, akkor az egyikőtök halott lenne!
- Mondod te! Ezek a gépek sokkal többet bírnak, mint a ti műanyag dobozaitok! - A Headhunter élesen
kitért balra, majd a jobb szárnyvégére állva szűk jobb kanyarba kezdett.
- Ez hamarosan kiderül, ha tovább bosszantotok!
Wedge könnyűszerrel követte a Headhuntert, előre látva a másik pilóta manővereit. Ötven méterre
zárkózott fel az öreg vadászgép mögé.
Rápillantott az érzékelőire. Falynn egy szót sem szólt, de szorosan a másik Headhunter nyomában repült,
pontosan utánozva a manővereit.
- Uram - csendült fel végül a lány hangja a Night Caller csatornáján -, nem lenne nehéz, de nem szívesen
lőném szét ezeket a földtúrókat!
- Tartsd rajtuk az ágyúidat, és maradj rajtuk, Kettes! Ettől talán nő valami agycsírájuk.
Wedge célpontja balra fordult, és hirtelen ereszkedni kezdett,
egyenesen a fák felé süllyedve. Wedge követte, és meglepetten
pislogott, mikor a Headhunter átsüvített a legfelső ágak között. Kövesse, vagy szakadjon le? A pilóta fiatal
és öntelt, de nem tűnik öngyilkos alkatnak. Wedge követte.
Érezte, hogy a szárnyai ágakat törnek le, aztán váratlanul a fák tetejének sűrűje alá ért. A célpontja jobbra
tartott, egy folyó nyomvonalát követve. Wedge felzárkózott mögé.
- Fekete Szárnyak, hazamennétek végre?
- Szürke Egyes, körülbelül egy másodperced van, aztán megfordulok, és hat lézerágyúval veszem
kezelésbe a fogsorodat!...
- Fekete Szárny Csoport! - szakította félbe a Velery Állomás hangja. - Leválni és visszatérni az állomásra!
Ez parancs!
- Uram... - kezdte Fekete Szárny Egyes sértődött, dühös hangon.
- A parancs magától a kormányzótól érkezett. Azt akarod, hogy bevonják a pilótaengedélyedet és
visszaküldjenek a földekre?
- Nem, uram. - Mivel a TIE-vadászoktól nem érkeztek további gúnyos megjegyzések, Fekete Szárny
Egyes csökkentette a sebességét, és áttört a faágak takaróján. Az érzékelők szerint társa is a Velery
Állomás koordinátái felé tartott.
- Szép repülés volt, Szürke Kettes! Most pedig nézzük meg a kormányzói palotát!
- Jól hangzik, Egyes.

- Hadnagy, üzenet érkezett a Velery-házból! - dőlt hátra ülésében a kommunikációs konzol előtt Jesmin. -
Az a kormányépületük. Egy rejtjelkódot kérnek a számítógépünkből. Nyilván beszéltek már máskor is a
Night Callerrel.
A kapitányi ülésben terpeszkedő Janson zavartnak tűnt.
- A küldetésleírásban szó sincs ilyesmiről. Nem kellett volna hívniuk minket. Reszketve kellene várniuk,
míg a TIE-vadászok végeznek odalent.
- Tudom - vonta meg nagyon emberi mozdulattal a vállát Jesmin.
- Mindegy, fogadd a hívást! Mondd meg nekik, hogy a kapitány éppen fürdik, vagy mit tudom én.
- Uram, a Night Caller Darillian kapitány parancsnoksága alatt a birodalmi protokollt követte.
- Azaz?
- Azaz nem lehet mon kalamári kommunikációs tisztje.
Janson bosszúsan felszisszent.
- Hát én nem fogadhatom a hívást. Az én arcom túlságosan is ismert.
Mindketten a navigációs konzolnál ülő Arcra meredtek. A színész kihúzta magát.
- Izé, még a forradásommal is felismerhetnek. Néhány Lidérc is rájött, ki vagyok.
Janson nem is próbálta leplezni dühét.
- Arc, te színész vagy! Találj ki valamit!
Az Arc felállt, és kétségbeesetten körülnézett a hídon. Nem sok használható holmit látott: a legénység által
a konzolok mögé dobott dolgokat, illetve Cubber szerszámosládáját a padlón tátongó lyuk mellett. A
szerelő korábban az éles széleket csiszolta le, előkészítve a nyílást a behegesztésre.
Loran odarohant a szerszámosládához, és kivette belőle Cubber hegesztőszemüvegét. Aztán felkapott egy
narancsárga festékszórót, amellyel a javításokat igénylő helyeket szokták megjelölni a szerelők. A
festékkel befújta a szemüveg lencséinek belsejét.
Kenőanyagok, hidrokulcsok, kábelek, érzékelők, csövek... Megfogott egy körülbelül negyven
centiméteres csődarabot, s az egyik végét az orrába, a másikat pedig a fülébe dugta. Aztán a homlokára
húzta a szemüveget, és gyorsan megkereste a híd korábbi legénységének egyik sisakját.
- Engedj oda!
Jesmin felállt az üléséből. Az Arc letelepedett, a szemére igazította a szemüveget, és mélyen a homlokába
húzta a sisakot. - Hogy nézek ki?
Nem látta a többiek arcát, de Jesmin nem tudta visszafojtani a nevetését.
- Undorító! - hallotta Janson morgását.
- De így legalább nem ismernek föl! Rendben, kapcsold őket a képernyőre! - fordult oda a híd központi
képernyője felé. Homályosan érzékelte, hogy megváltozik a fény erőssége, majd meghallott egy hangot:
- Darillian kap... Ó, te magasságos!
Az Arc vett egy mély lélegzetet, majd legmélyebb, sziklákat és íróasztalokat megremegtető hangján
megszólalt.
- Darillian kapitány épp fürdik. Én Narol hadnagy vagyok. Maga kicsoda? Mit akar? - A hangjából unalom
és megvetés áradt.
- Ööö... Watesk kormányzó vagyok. Nagyon szeretnék beszélni Darillian kapitánnyal. - A férfi szinte
könyörgött.
Az Arc előrehajtotta a fejét, hogy kilásson a szemüveg teteje és a sisak pereme között. A képernyőn egy
őszülő, szakállas, vidékies barna tunikát viselő férfi arcát látta, ám drága faburkolattal a háttérben.
- Magának nem a Basic az anyanyelve? Nem értett meg? A kapitány fürdik.
- Esetleg ha a hangot be tudná kapcsolni...
- Nem akarja, hogy zavarják. Az emlékiratait diktálja.
- A fürdőben?
- Természetesen! - csattant fel dühösen az Arc. - Hol máshol? A kapitány nagyon elfoglalt! Ő nemcsak az
íróasztala mögött ücsörög, mint holmi kormányzók, egyik kezével az orrát piszkálva, a másikkal az adókat
zsebre téve! Ha mondani akar valamit, mondja el nekem. De tovább is ugorhatunk a következő úti
célunkhoz, a kapitánynak meg beszámolok majd a maga modoráról. És persze a pilótái modoráról, akik
valamilyen ismeretlen oknál fogva úgy döntöttek, fogócskáznak egyet az embereinkkel!
- Ne! Hadnagy kérem, bocsásson meg! - A kormányzó kellően megtörtnek tűnt. - A légierőnk nagyon új, a
pilótáink tapasztalatlanok. A saját fejük után mentek. Büntetést fognak kapni. De nem emiatt hívtam
önöket.
Az Arc vadul töprengett, a testtartása és a szájállása azonban végtelen unalmat sugallt.
- Hallgatom.
- A megállapodásról van szó. Készen állok aláírni a Víamarr nevében. Büszkén aláírni!
Az Arc rápillantott Jesminre. A mon kalamári lány ujjai sebesen jártak a konzol billentyűzete fölött. Aztán
vad pantomimbe kezdett, egyértelműen jelezve, hogy semmit sem talált a témáról a hajó számítógépében.
- Régen volt már - jegyezte meg az Arc könnyedén. - Miből gondolja, hogy még most is érvényes az
eredeti ajánlatunk?
A kérdés felkészületlenül érte Watesk kormányzót. Nagyokat nyelt, mielőtt válaszolt volna. Mielőtt
azonban megszólalhatott volna, megremegett mögötte a faburkolatú fal, és az Arc tisztán hallotta a
közelben elsüvítő TIE-vadászok idegtépő hangját. A kormányzó a szemével követte a TIE-vadászokat,
aztán visszafordult az Arc felé.
- Uram, a hadúr mondta, hogy a következő látogatásukig kell döntenem.
Az Arc hidegen elmosolyodott.
- És mit mondott a hadúr az utolsó beszélgetésük után?
A kormányzót mintha gyomorszájon vágták volna.
- Nem tudom, uram. Honnan tudhatnám?
- Pontosan. Nos, mondja csak el szépen nekem, maga szerint mit ajánlott fel a hadúr, én pedig majd
elmondom, hogy mi érvényes abból.
Janson szélesen elmosolyodott, és feltartott hüvelykujját mutatta az Arc felé.
- Ööö... azonnal. - A kormányzó lenézett, nyilván egy adattáblára, amely nem látszott a képernyőn. -Az
exportunk egytizedének megfelelő mennyiségű élelmiszert biztosítunk a hadseregének.
- Tovább.
- Önök pedig megadnak nekünk egy frekvenciát, amelyen segítséget kérhetünk, ha támadás ér minket. És
megvédenek. - Tovább.
- Mi természetesen tájékoztatjuk önöket az Új Köztársasággal, a Birodalommal és a többi hadúrral
folytatott tárgyalásokról.
- Természetesen. Folytassa!
- Ez minden - remegett meg a kormányzó ajka.
Az Arc szúrósan rámeredt. Volt valami a kormányzó viselkedésében, ami arra utalt, hogy a szolgalelkűség
veleszületett tulajdonsága, de most mégis csak eljátssza. Azaz valamit elhallgatott.
Az Arc félrenézett.
- Ack... - Gyorsan felköhögött. - Ackran közlegény, utasítsa a Szürke Csoportot, hogy robbantson fel
néhány épületet, mielőtt visszatér! Amint megérkeztek, kiugrunk a rendszerből.
- Ne, várjon! - A kormányzó hangjában ezúttal valódi kétségbeesés csengett. - Uram, meg kell értenie, a
hadúr megtiltotta, hogy rajta kívül bárkinek is beszéljek az utolsó pontról!
- Nos, miután meggyőzött, igazolni fogom a nagyúr előtt, hogy nem mondott nekem semmit. Most pedig
hallgatom!
- A föld készen áll.
- Á, ez remek! - Az Arc várakozóan nézett.
- Ez minden - nézett vissza a kormányzó zavartan.
- Nem. Megfelel a föld a hadúr igényeinek? Az elhelyezkedése, a mérete, a papírjai?
- Természetesen!
- Természetesen nem! - csapott az öklével az ülés karfájára az Arc. -Addig nem, amíg én azt nem
mondtam! Nem látom az állományokat az adattáblámon, kormányzó. Hol vannak a föld adatai?
- De...
- Semmi de! Ha nem küldi át az információt, nem tudhatom, hogy pontosan azt adta-e a hadúrnak, amit ő
kért. És szinte biztos vagyok benne, hogy megkurtította az ingatlant, hogy megspóroljon néhány kreditet...
- Nem, uram! - A kormányzó most már sikított, mint a hivatásos tisztek haragját megismerő újonc. -
Azonnal küldöm az adatokat, uram!
Az Arc Jesmin felé fordult, és megvárta, míg a mon kalamári lány egy bólintással jelzi az állomány
megérkezését.
- Hadnagy, megegyeznek az adatok a hadúrtól kapottakkal? Jesmin vállat vont, nem tudta, mit felelhetne
erre. Az Arc a szeme sarkából látta, hogy Janson bólint.
- Megegyeznek, uram - bökte ki Jesmin.
- Helyes - fordult vissza az Arc a kormányzó felé. - Watesk, dicséretben részesítem! - mondta kedves,
csitító hangon. – Maga bolygókormányzó létére szokatlanul együttműködő és előzékeny.
- Az lennék? - zihálta a férfi megkönnyebbülten, miközben tunikája ujjával letörölte a homlokáról az
izzadságot.
- Az. A hadúr elégedett lesz. Továbbítjuk neki az egyezség elfogadásának hírét, ő pedig előkészíti a
hivatalos iratokat. Megfelel?
- Ó, igen, hadnagy!
- Helyes. Már alig várom, hogy megkóstoljam a híres gombájukat. Narol kikapcsol.
Jesmin bontotta a kapcsolatot.
Az Arc megroggyant vállal vette le a szemüveget és a sisakot. - Utálok rögtönözni!

A hajó konferenciatermében gyűltek össze.

- A Sith nevére, miben sántikál Zsinj? - kérdezte Wedge. - Azt még megértem, hogy élelemért cserébe
védelmet nyújt. De minek neki a föld?
- Van még más is - szólt közbe Jesmin. - Az átküldött adatok szerint azt a földet egy bizonyos Cortle
Steeze nevére jegyezték be. Feltételezem, ez Zsinj álneve, de azért utána kell néznünk. Akárki is ez a
Steeze, ő dönti el, hogyan osszák fel a földet.
- Mekkora az a terület?
- Egy jókora sziget. Körülbelül ötven vonás hosszú és harminc széles.
- Érdekes - nézett Wedge az Arcra. - Szép munka! De egy kicsit még festékes az arcod. - Az Arc bőre
vöröslött a dörzsöléstől a festékfoltok körül.
- Tudom - felelte az Arc panaszosan. - Nem jön le.
- Nem is jöhet! - horkant fel Cubber. - Ezzel jelöljük ki a javításra szoruló területeket. Nagyon jó
fényvisszaverő, ultraibolya megvilágításban különösen jól mutat. Csak az oldószerével lehet leszedni.
- Oldószer? Hol van?
- Sajnálom - vigyorodott el gonoszul Cubber. - Az összest elhasználtam a szemüvegemre.

Tizennégy

A Pangás rendszerbe érkezve két hajó várakozott rájuk: a Borleias és a Home One MC80-as mon kalamári
csillagcirkáló.
Wedge elfüttyentette magát a Night Caller hídján, mikor meglátta a cirkáló sima, szinte már organikus
vonalait.
- Ackbar admirális zászlóshajója! Úgy tűnik, sikerült érzékeny pontra tapintanunk.
Az érzékelők előtt ülő Ton Phanan felhorkant.
- Bízom benne, hogy kipakolhatjuk azokat a nyafogó, nyüszítő, unatkozó foglyokat, és kapunk valami
ehető élelmet ahelyett a ragacs helyett, amivel a konyhájukat feltöltötték!
- Hívás a Home One-ról - közölte Jesmin Ackbar. - Az admirális engedélyt kér, hogy a fedélzetre
léphessen. Átküld egy siklót.
- Nyugtázva, engedély megadva, és természetesen üdvözöljük. A jobb oldali dokkhoz jöjjenek, ha lehet!
Wedge körútja a Night Calleren a hídnál kezdődött és ugyanott ért véget.
- Rosszul látom, vagy tényleg egyre szokatlanabbak a módszerei, parancsnok? - nézett ki az ablakon
Ackbar admirális a távolban lebegő hajójára.
Wedge elmosolyodott.
- Azt hiszem, rosszul látja, uram. Csak az téveszti meg, hogy az új, szokatlan eljárások a régiek tetejére
kerülnek.
Ackbar állcsápjai vidáman megrándultak.
- Aha. Nos, a gratulációkon kívül híreket is hoztam. - Az egyik zsebéből elővett egy adattáblát; Wedge is
előkészítette a sajátját, ha esetleg Ackbar át akarná tölteni az állományokat.
- Először is - kezdte Ackbar -, a kiképzés alatt álló osztag folori, xobomei és viamarri kitűnő teljesítménye
alapján örömmel közlöm, hogy elnyerték a hivatalos státust.
- Én... örömmel hallom - mondta Wedge. - És köszönöm.
- Aggódik, hogy korai a döntés?
- Nem, uram. A Lidércekre ráfér még egy kis csiszolás, de összességében bármelyik kiképzett egységgel
felveszik a versenyt. Egyszerűen csak elfelejtettem, hogy még nem kaptuk meg a hivatalos jóváhagyást.
- Ah! Egy kicsit előreszaladt, Antilles tábornok?
- Ön szaladt előre, admirális. Még mindig Antilles parancsnok vagyok, uram.
- Persze, persze. Másodszor: megkezdtük a fegyveres erők tájékoztatását azokról a kis parazita droidokról,
amelyekről önök is beszámoltak. Érkeztek már korábban is jelentések a hajókon talált, megolvadt,
négyszögletes berendezésekről, de úgy tűnik, mindig életbe lépett egy önmegsemmisítő mechanizmus,
mikor megpróbálták eltávolítani őket a helyükről. De az önök vizsgálatai... és maga a szerkezet, ha ép...
- Azonnal átküldetem Darálóval, uram. És egy-két Empion aknát is.
- A megvizsgálása után talán többet el tudunk majd fogni „élve", sőt elkezdhetjük a saját hamis
információinkkal ellátni a többit. Zsinj ellen fordítjuk őket, nem csak elviseljük a jelenlétüket. Az Empion
aknák ellen pedig különleges pajzsokkal látjuk el a hajóinkat.
- Harmadszor: hoztunk önöknek utánpótlást, alkatrészeket és élelmet. Továbbá kifejezetten a
diverzánsakciókhoz szükséges felszerelést, egyenesen a különleges osztagtól és a hírszerzéstől.
- Örömmel hallom. Egy új 3C szárnyút nem kapunk véletlenül, uram?
- Még nem. Egyetlen felesleges darab sincs, de a várólista tetején vannak. A Borleias átadja az egyik X
szárnyú-szimulátorát, és az asztromechanikai droidjaik memóriájának biztonsági másolatait. Hoztunk
élelmet, üzemanyagot, X-szárnyú-alkatrészeket is, továbbá legénységet a korvettre, hogy felszabadíthassa
a pilótáit. A további igényeket küldesse át a gazdasági tisztjével.
- Azt tudom, hogy jól jönne néhány vákuumban is használható szerszám - bólintott Wedge. - Majd
ráállítom Nyikorgót a dologra.
- Nyikorgót? Csak nem azt a 3Po egységet? A Menekült Droid Futamról?
Wedge ismét bólintott.
Ackbar megborzongott, aztán visszatért a listájához.
- Negyedszer: a terve, hogy megtartja a Night Callert és követi az eredeti utasításait... ezt nem hagytuk
jóvá, de nem is utasítottuk el. Tudnom kell, miféle célt szándékozik elérni vele.
- Hosszas gondolkodás után arra jutottam, admirális, hogy a Night Caller lássa el az eredeti feladatait, ám
azokban a rendszerekben, amelyek egyértelműen Zsinj oldalán állnak, a távozása után bukkanjon fel a
Lidérc Osztag, és csapjon le a kollaboránsokra. Zsinjnek vagy Trigitnek a végén rá kell jönnie, hogy
valaki követi a Night Callert. Bízom benne, hogy ezzel elő tudjuk csalogatni Zsinjt... hagyjuk, hogy
csapdát állítson nekünk, és végül ő essen csapdába.
- Elég homályos terv - töprengett Ackbar. - Egyelőre vegye úgy, hogy jóváhagytuk! De mégis, mit gondol,
meddig tudja folytatni ezt a szélhámosságot?
- Jó ideig, uram. Zsinj hadúr különleges, szóbeli utasításai Darillian kapitány számára nyilván problémát
jelenthetnek, könnyen lebukhatunk. Mindenesetre megpróbáljuk kiegyenlíteni az esélyeket egy-két
trükkel. Például... Ackbar repülőtiszt, készen áll a bemutató?
- Csak önre várunk, uram.
- Felénk irányítsák, ne a parancsnoki ülés felé, és kezdjék el!
Jesmin lenyomott néhánykapcsolót, majd felzümmögött a levegő, és egy hologram jelent meg Ackbar
admirális és Wedge előtt.
A hologram egy férfit ábrázolt parancsnoki ülésében, makulátlan fekete egyenruhában.
- A Sith összes poklára, ki maga? - nézett fel bosszúsan az adattáblájáról.
Ackbar rápillantott Wedge-re, de a parancsnok nem adott magyarázatot.
- Ackbar admirális vagyok, az új Köztársaság főparancsnokságától. Azonosítsa magát!
- Darillian kapitány, a Night Caller magánjacht parancsnoka. Tudni akarom, miért zavarnak! - A kapitány
rámeredt a mon kalamári tisztre; a dühe olyan tapintható volt, hogy ha a hologramok képesek lettek volna
energiaközvetítésre, akkor Ackbart lézersugarak sújtották volna halálra.
- Azt hittem, halott - fordult vissza Ackbar Wedge-hez.
- Halott! - üvöltött fel Darillian kapitány, mielőtt Wedge válaszolhatott volna. - Majd megmutatom, ki a
halott! Antilles közlegény, ölje meg ezt a behatolót!
- Most meg Antilles közlegény? -nevetett fel szárazon Wedge. - Úgy látom, ma végigszánkázom az összes
rangon. Ennyi elég lesz, Arc.
Darillian kapitány elmosolyodott. Jobb kezét kinyújtotta az érzékelők hatóköréből. Bizonyára állított
valamin, mert a képe megremegett... és átadta helyét a Loranénak.
- Jub-jub, parancsnok! - Azzal eltűnt.
- Valamilyen holografikus textúra, igaz? - fordította mindkét szemét Wedge felé Ackbar.
- Pontosan - bólintott Wedge. - Darillian kapitány annyira egoista volt, hogy teljes holoformátumban
vezette a hajónaplót és a saját naplóját is. Így Daráló hatalmas mennyiségű mintából dolgozhat.
Összeállított egy számítógépes modellt Darillian felsőtestéről és a hangjáról, ezeket vezérli az Arc
mozgásával és beszédével. Az átvitel szinte azonnali. Amíg nem engedjük, hogy bárki is személyesen
találkozzon Darilliannal, illetve amíg az Arc át tudja magát blöffölni azokon a helyzeteken, amelyekben az
ellenség többet tud nálunk, addig át tudjuk verni őket.
- Értem. Igazán eredeti. - Ackbar ismét az adattáblájára nézett. - Ötödször... Fel tudná menteni Ackbar
repülőtisztet néhány percre a szolgálat alól, hogy beszélhessek vele... mint az unokahúgommal?
- Természetesen, uram.

Nem sok helyre mehettek a zsúfolt Night Calleren. Jesmin végül az orrbeli társalgóba vezette nagybátyját,
és örömmel állapította meg, hogy senki sincs odabent.
- Képzelheted, mennyire meglepődtem - kezdte az admirális -, amikor meghallottam, hogy Antilles
parancsnok krónikus bajkeverőkből akar egy új osztagot szervezni... és nem sokkal utána megláttam a
nevedet a listán. Félre ne érts, semmi kifogásom ellene, hogy alatta szolgálj... de nem értelek. A te aktád
makulátlan, példás értékű.
Jesmin állán megrándultak az apró csápok.
- Az aktáimból csak az derül ki, bácsikám, hogy tökéletes kudarc a pályafutásom.
- Ez nem igaz!
- Próbálj megérteni! Elsőként végeztem az osztályomban. Aztán akármilyen egységhez is osztottak be,
akármilyen vadászgépre, akármilyen ütközetbe is küldtek, a végén mindig valami rutinfeladat közepén...
vagy egy íróasztal előtt találtam magam.
- A te eredményeiddel?
- Az én nevemmel, bácsikám. A parancsnokaim nem mertek kiküldeni a tűzvonalba, mert attól féltek, hogy
ha meghalok, akkor őket hibáztatnád érte.
- Ez nevetséges! - forgatta az admirális két szemét különböző irányokba. - Cracken tábornok fia, Pash, a
legveszélyesebb helyeken szolgál, mióta csak belépett a hadseregbe. Még a Zsiványkommandóval is
repült, pedig azt nehezen lehetne a galaxis legbiztonságosabb egységének nevezni!
- Talán még mindig létezik a nők túlféltésének... vagy lenézésének... birodalmi stílusú szokása, bácsikám.
De akár nevetséges, akár nem, teljesen feleslegesen csináltam végig a kiképzést. Egyetlen komoly
feladatot sem kaptam. El sem tudom mondani, mennyire megörültem, mikor Antilles parancsnok felvett az
új osztagba... amikor pedig szó nélkül kiküldött a tűzvonalba, egyenesen boldog voltam. Hiszen pilóta
vagyok, nem csak egy hústömeg! - nézett a lány áthatóan a nagybátyjára. - Remélem, hogy ha esetleg
ebben az egységben érne a halál, nem Antilles parancsnokot hibáztatnád érte.
- Boldog vagy itt?
- Igen, bácsikám.
- Akkor nem fogom hibáztatni. De ha mindent megteszel, amit Antilles parancsnok mond és próbál
tanítani, akkor valószínűleg nem foglak elveszíteni.
- Mindent meg fogok tenni, bácsikám.

Miután az utolsó foglyot is átszállították a Home One-ra, a következő sikló meghozta a Night Caller új
legénységét. Wedge-t bemutatták egy alacsony, elegáns, viharvert arcú férfinak, az agamari Choday
Hrakness kapitánynak, a hajó új parancsnokának és egy magas, barna hajú nőnek, a coruscanti Atril
Tabannenek, az első tisztnek - illetve még számos technikusnak és szerelőnek.
Együtt nézték végig, ahogy a Borleias és a Home One kiugrott a rendszerből, majd nekiláttak a Night
Caller átszervezésének.
A kibővült szerelőgárda Cubber irányításával megerősítette a hangárban az X-szárnyúakat tartó síneket.
Szilárdabbak és nagyobb teherbírásúak lettek.
A tisztek és a legénység tagjai elfoglalhatták végleges szállásaikat. Mivel a Night Caller eredeti
legénységének jó részét a rohamosztagosok tették ki, akiket nem váltottak fel az új Köztársaság felszíni
egységeivel, a foglyok távozása után a hajó szinte üres maradt. Minden pilótának jutott egy kis kabin,
Wedge pedig, mint a korvettet, a Zsiványkommandót és a Lidérc Osztagot magában foglaló elkülönített
csapásmérő erő főparancsnoka, kénytelen volt beköltözni Darillian kapitány hatalmas, ízléstelenül
túldíszített lakosztályába. A galaxis minden részéről összegyűjtött bársonyszőnyegeket és antik bútorokat
azonnal leküldette a raktárba, a kapitány fogadótermét pedig eligazítóvá alakíttatta át.

Közben a pilóták is beleszoktak az új rutinba.

Ami Kell számára nem bizonyult a legkellemesebbnek. A Night Caller sokkal szűkebb teret biztosított,
mint a Folor Bázis, így nem tudta elkerülni, hogy naponta akár többször is bele ne fusson Wes Jansonba. A
legtöbbször egyszerűen csak elmentek egymás mellett a folyosón, de még ilyenkor is hideg félelem
rántotta össze a gyomrát és a hátizmait.
- Te azt hiszed, ártani akar neked - állapította meg az egyik ilyen találkozás után Gebe.
- Szerintem csak arra vár, hogyvalami hibát kövessek el. Egyszerűen nem tudom, hogy tönkre akarja tenni
a karrieremet, vagy szó szerint végezni akar velem.
- Azt hiszem, tévedsz - ingatta a fejét Gebe. - Azt hiszem, a rossz tudatod képzelődik.
- Én pedig azt hiszem, hogy a te tudataidnak kellene néha repülni egyet egy aknamezőben, hogy csak egy-
kettő jöjjön vissza közülük!
Gebe harsányan felnevetett. Kell a fejét rázta; soha nem tudhatta, mit fog a szárnyembere mulatságosnak
találni.
Azonban Gebe is új, eddig nem ismert képességeket tehetett próbára. Thdatainak sokasága miatt őt bízták
meg azzal a feladattal, hogy elolvassa a korábbi legénységnek érkező leveleket, és válaszoljon azok
nevében, akik rendszeres levelezőnek tűntek - szerencséjére ezek voltak kevesebben. A megírt leveleket
megmutatta az Arcnak mint embernek és színésznek, majd elküldte őket. A feladatot különösnek, néha
nagyon nehéznek találta, ám nagyon sokat segített neki abban, hogy gyorsabban és könnyebben tudjon
váltani a tudatai között.
Mindeközben a hajó két szimulátora szinte állandóan foglalt volt. Az X-szárnyú-szimulátort Tyria teljesen
kisajátította: megszállottan repülte a küldetéseket, hogy feljebb tornázza eredményeit a Lidérc Osztag
rangsorának legaljáról. A TIE-vadász-szimulátort viszont Falynn Sandskimmer szállta meg - beismerten
azt tervezte, hogy így Wedge állandó partnerévé léphet elő, akárhányszor csak TIE-be kell ülniük. Tyria
addig nyaggatta Darálót, míg a bothai beadta a derekát, és elkészített néhány szimulációt a Night Caller
hangárjába való körülményes le- és felszállásról is.

A hajó étkezőjében Kell és Phanan letelepedtek Tyria két oldalára. Az adattáblája tanulmányozásában
elmélyedt lány alig vetteészre az érkezésüket.
- Ó! Helló!
- Azért jöttünk, hogy rávegyünk: pihenj egy kicsit! – közölte Kell ünnepélyesen.
Phanan rábólintott.
- A küldetésünk kronométere szerint már harminchat órája nem élvezted életed egyetlen más aspektusát
sem, illetve huszonhárom órája nem mosolyogtál.
A lány kelletlenül elhúzta a száját.
- Azt lehetne hinni, most készülsz a pilótavizsgádra - telepedett le velük szemben Daráló. - Lazíts, Tyria!
Már átmentél.
- Ugyan, mit tudtok ti erről! - legyintett a lány. – Egyébként is, még mindig én vagyok az egység
legrosszabb pilótája.
- Ha a találatokat nézzük, akkor nem - emlékeztette Kell. - A Folor Bázisról Gebe és én nullával jöttünk el.
Te pedig lelőttél egy ellenséges gépet.
- Feláldoztatok egy csatát, viszont előálltatok egy ötlettel, amely megmentette a Borleiast! - söpörte félre
Tyria az ellenvetést. - Dicséret került az aktátokba, Kell, nem megrovás!
- Nos - kezdte Daráló lassan -, sokféleképpen lehet javítani a pontszámodon. Vannak hatékonyabb
módszerek is, mint órákat tölteni a szimulátorban.
- Például? - nézett rá a lány kételkedve.
- Hát... - pillantott körül Daráló lopva. - Nem kellene felajánlanom, mert ha javul a te pontszámod, akkor
én kerülök az utolsó helyre... de nem érdekel. Be tudok törni a számítógépbe, és tudok egy kicsit javítani
az eredményeiden. Kijuttathatlak a veszélyes zónából. Csak egy apróságot kérnék cserébe...
Tyria átvetette magát az asztal fölött, lesodorta a bothait a padlóra, és keményen beletérdelt a gyomrába.
Háromszor lesújtott az arcára, mielőtt Kell és Phanan úrrá tudott volna lenni döbbenetén. Megkerülték az
asztalt, és gyorsan megragadták a lány karjait, még mielőtt véres péppé zúzta volna Daráló arcát.
A többiek, Cubber szerelőinek és technikusainak egy asztaltársasága, meglepetten nézték őket; néhányan
már fogadásokat kezdtek kötni, mikor Kell és Phanan felrángatta a padlóról Tyriát.
A lány arca vörösen lángolt, s nem pusztán düh, hanem színtiszta gyűlölet sugárzott róla, ahogy lenézett a
bothaira.
- Te szemét! - sziszegte. - Hogy merészelsz!...
- Verekedni akarsz? - kérdezte Daráló, vérző orral feltápászkodva. - Tisztességesen, szemtől szembe?
Hozzátok a társalgóba, fiúk...
- Vigyázz!
Mindenki felpattant, beleértve a szerelőket is. Az ajtóban Wedge és Janson állt. A két pilóta komor
léptekkel indult el a társaság felé. - Magyarázatot! - csattant fel Wedge.
Tyria nem válaszolt azonnal; láthatólag a zihálásán próbált úrrá lenni.
- Nos, uram - szólalt meg Phanan -, épp egy földre vitel részletein vitatkoztunk, amikor...
Wedge fájdalmas pillantással nézett rá, mintha Phanan legalábbis arcul ütötte volna.
- Phanan repülőtiszt! Mit gondol, hányszor hallottam már ezt a „Csak egy ütésen vitatkoztunk" mesét?
- Ööö... izé... nem tudom, uram - nézett félre zavartan Phanan.
- Költői kérdés volt, Phanan. Maradjon ki ebből a beszélgetésből!
Phanan arcának nem fém borította része elsápadt. A pilóta befogta a száját, és az étkező falára szegezte
tekintetét.
- Daráló, Tyria - engedte le Wedge a hangját -, jöjjenek velem!

Wedge, oldalán Jansonnal, megállt nevetségesen jól berendezett irodájában, és rámeredt a két fiatal tisztre.
- Daráló, tett valamit, amivel kiprovokálta ezt? Ha lehet, a bothai még jobban megmerevedett.
- Először nem gondoltam, uram. Azonban tréfából felajánlottam, hogy megteszek Tyriának egy etikátlan
dolgot. Azt hiszem, nem értette a tréfát.
- Tyria, „értette a tréfát"?
- Azt hiszem, nem, uram.
- Daráló! A jó komikus a közönség ízléséhez igazítja a tréfáit. Időnként figyelje meg az Arcot és Phanant!
Bosszantóak, de profik. Elmehet!
Daráló tisztelgett, és sietve távozott. Wedge szembefordult Tyriával.
- Nekem úgy tűnik, a reakciója egyáltalán nem volt arányban a sértéssel.
- Igen, uram.
- Magyarázatot kérek!
- Nincs semmi mentségem, uram.
- Szeretnék segíteni önnek, Sarkin repülőtiszt. Az aktájában már szerepel egy tettlegességgel párosuló
függelemsértés. Ne akarja tovább rontani a helyzetét.
Tyria beharapta az ajkát. Wedge látta rajta, hogy a vezetékneve és a rangja használatából rájött: a
beszélgetés hivatalos szintre emelkedett.
- Köszönöm, uram. De nincs semmi mentségem, uram.
- Rendben. Tekintse magát felfüggesztve! Az X-szárnyúját egyelőre Ton Phanan kapja meg. Leléphet.
A lány egy pillanatig nem tudta elrejteni csalódottságát. Aztán összeszedte magát, tisztelgett és követte
Daráló menekülési vektorát.
- Te mit gondolsz? - sóhajtott fel Wedge.
Janson megrázta a fejét.
- Ez tényleg az aszteroidaövből csapott le. Azt hittem, ő az egyik legstabilabb emberünk.
- Én is azt hittem. Megkérhetlek, hogy készítsd el a jelentést az incidensről?! De fogalmazz rugalmasan!
Szeretném figyelemmel kísérni a dolgok alakulását, és csak azután elküldeni a végleges jelentést.
- Megcsinálom. Bocsánatot kéretsz vele?
- Nem. Azt akarom megnézni, hogy magától bocsánatot kér-e. A kierőszakolt bocsánatkérés semmit sem
ér.
- Ez igaz.
- És hogy mennek a dolgok Tainerrel? - váltott hirtelen témát Wedge.
Janson elfintorodott.
- Rosszabbul, mint bármikor. Ráadásul most tudtam meg, hogy a Home One-ról kapott egy csomó
robbanószert.
- Mondtam már, hogy emiatt nem kell aggódnod.
- Azt is mondtad, hogy Tyria a legstabilabb emberünk.
- Ugye most nem akarod elkezdeni felsorolni, hogy melyikünk mikor tévedett? - meredt rá tettetett
haraggal Wedge.
- Megyek, megírom azt a jelentést. Uram.
- Helyes!

Tyria belépett a kabinjába, és felkapcsolta a világítást.

Az asztalánál ott ült Kell és Phanan.
- Hát ez remek! - állt meg csípőre tett kézzel a lány. – Egy megrovás, egy pilóta az ember kabinjában. Két
megrovás, kettő.
- Lehet, hogy nem hiszed el - kezdte Phanan -, de nem vagyunk része a büntetésednek. Miattad aggódunk.
Tyria levetette magát az ágyára, és a párnába fúrta az arcát.
- Ne aggódjatok! - hallatszott fojtott hangja.
- Tyria - húzta oda mellé a székét Kell -, őrültség, ami az étkezőben történt. Segíteni szeretnénk neked, de
nem tudunk, ha nem értjük, mi ez az egész.
- A szárnyemberednek kellene itt lennie - tette hozzá Phanan.
- De Donos körülbelül annyira meleg, gyengéd és segítőkész, mint egy metánjég üstökös. Tehát be kell
érned velünk. Tyria, mi a barátaid vagyunk.
- Nem, nem vagytok! Csak le akartok feküdni velem! Phanan arcára lesújtott kifejezés ült ki.
- Sajnálom, ha ezt a benyomást keltettem. Igen, tényleg leakarok feküdni veled. De ebben nincs semmi
személyes. Szép vagy és okos, és ezt valamilyen oknál fogva vonzónak találom. De ha akarod, felhagyok
szenvedélyes udvarlásommal... csak beszélj velünk, kérlek!
A lány elsimított néhány kósza fürtöt a szeme elől, és ránézett.
- Te is? - fordult Kell felé.
A férfi összerezzent.
- Amit csak akarsz. Tényleg nem azért helyeztek ehhez az egységhez, hogy megkeserítsem az életedet.
Tyria halkan felkuncogott. Aztán az oldalára fordult, hátát a kabin falának vetette, és alaposan szemügyre
vette két társát.
- Ide figyeljetek! Elmondom, mi történt, de ha híre megy, akkor vége a karrieremnek. Szó szerint és
jóvátehetetlenül.
- Értem - felelte Kell. Phanan csak bólintott.
- Rendben. Szóval, egyetlen ok miatt kerültem az Új Köztársaság Akadémiájára: bebizonyítottam, hogy
kismértékben uralni tudom az Erőt.
- Azt remélték, hogy egy új Luke Skywalkert tudnak csinálni belőled - állapította meg Phanan.
- Pontosan. De aztán úgy repültem a szimulátorban, mint egy részeg dinko. Már a kirúgás határán álltam,
mikor áthelyeztek egy.. hm... gyengébb képességű pilótáknak szervezett osztagba.
Az egység parancsnoka, Repness ezredes nagyon jó kiképzőnek tűnt. Az eredményeim feljöttek az
elfogadható tartományba. Aztán az utolsó vizsga előtti estén odajött hozzám, és azt mondta: „Szeretné, ha
a záróvizsgája és az átlagpontszáma alapján nemcsak az engedélyt kapná meg, hanem még az osztály alsó
negyedéből is kikerülne?"
- Kezdem sejteni, mi lesz a vége - fintorodott el Kell.
- Nem vagyok biztos benne. Azt akarta, hogy szálljak fel egy X-szárnyúval egy gyakorlókörre, aztán
jelentsek műszerhibát. De nem csak úgy, a rádión keresztül... az asztromechanikai droidom is
megerősítette volna. Utána szálljak le az óceánra, ahonnan majd kiszednek a mentőalakulatok... az X-
szárnyú azonban több ezer méter mélyre süllyed, ahonnan senki sem tudja felhozni.
- Kivéve Repnesst - bólintott Phanan -, aki valójában a leszállópontnál várt volna rád, hogy átvegye az X-
szárnyút... utána pedig eladja a feketepiacon.
- Pontosan.
Kell elfüttyentette magát.
- És mit csináltál?
- Nemet mondtam. Közöltem vele, hogy feljelentem. Teljesen megdöbbent. Aztán könyörögni kezdett,
hogy várjak egy napot, hadd mondja el a feleségének, hadd intézze el a dolgait. - Tyria vett egy mély
lélegzetet, majd lassan kifújta a levegőt. - Én hülye, belementem. Naivan azt hittem, hogy én vagyok az
első, aki visszautasította. Biztosra vettem, hogy a markomban van.
Phanan elfintorodott.
- Ő persze arra használta az időt, hogy eltüntesse a nyomait és feladjon téged.
- Nagyjából. Másnap reggel, mikor szolgálatra jelentkeztem, azzal fogadtak, hogy függelemsértés miatt fel
vagyok függesztve.
Azt állította, hogy szexuálisan próbáltam közeledni hozzá... ennyit az önbizalmáról... sértegettem a
feleségét, és mikor nemet mondott, megütöttem. Egy ilyen szégyenfolttal az aktámban nagyon magas
pontszámot kellett elérnem a záróvizsgán, és még sokáig tisztán kellett volna tartanom a minősítésemet,
hogy egyáltalán szolgálatban maradhassak.
Úgyhogy elmentem hozzá, és megmondtam neki, hogy vegye ki a vádat az aktámból. Mire ő: „Vagy
feljelent és azzal véget vet a karrierjének, vagy így marad a minősítése és lesz az a középszerű pilóta, ami
amúgy is lenne." Nem értettem, mire akar kilyukadni... míg meg nem mutatta. Folyamatosan
meghamisította a minősítésemet, attól a perctől fogva, hogy áthelyeztek hozzá. Magasabb pontszámokat
írt be... egyébként már hetekkel korábban kirúgtak volna. Ha feljelentem, akkor kiderül az igazság. -
Fáradtan, nagyon fáradtan sóhajtott egyet.
- Tehát befogtad a szád - állapította meg Kell.
- Igen. Befogtam a szám, elfogadtam a megrovást, és utolsó lettem az osztályomban. Rögtön ezután
adódott a lehetőség, hogy jelentkezzek ebbe az osztagba... és később megtudtam, hogy csak a Vadász
tapasztalatom miatt vettek fel. Keményen dolgoztam... és most Daráló előállt ugyanazzal az ajánlattal...
- Nem hiszem, hogy komolyan gondolta volna, Tyria - mondta Phanan gyengéden. - Egyszerűen csak
kódtörő fejjel gondolkozik.
- Lehet. Ez eszembe sem jutott. Egyáltalán nem gondolkodtam. Csak szét akartam verni a pofáját.
Repness ezredes pofáját.
- Még valamit meg kell értened - szólt közbe Kell. - Wedge Antilles soha nem venne fel egy rossz pilótát
az osztagába.
- Valószínűleg ő is csak arra számít, hogy megtanulom jobban irányítani az Erőt. Ez az. ő befektetése.
Még nem jött rá, hogy ez soha nem fog megtörténni. Addig is, Ton repül az X-szárnyúmmal.
- Sajnálom - rebegte Phanan.
- Azaz - emelte fel a kezét Kell - állandóan gyakorolnod kell a TIE-vadász-szimulátorral, amikor csak
Falynn alszik, eszik vagy mást csinál. Így talán beülhetsz valamelyik TIE-be. És a siklóról se feledkezz
meg! Majd szólok Cubbernek, hátha tud segíteni.
- Rendben - bólintott Tyria.
- Szóval - nézett fel Phanan -, be akarod tartatni velem az ígéretemet?
- Miféle ígéretet? - nézett rá értetlenül a lány.
- Beszéltél velünk. Hagyjalak békén ezentúl? Mérhetetlenül szomorú lennék...
Tyria párnája az arcán landolt.
- Ah! Oké, akkor legalábbis felfüggesztem az udvarlást egy időre.
- Mesélj a Vadászokról! - kérte Kell. - Miért? - nézett rá kíváncsian a lány. - Mert tudni szeretnék róluk.
- Miért is ne? -Tyria hanyatt fordult és felnézett a jellegtelen mennyezetre. - Az Antarian Vadászok rendje
régi rend, évszázadokkal ezelőtt alapították, hogy segítse a Jedi-lovagokat. Illetve csak néhányat; a
legtöbb Jedi jobb szerette a magányt. Néhányan azonban örömmel fogadták a hűséges, megbízható
harcosok segítségét. A Szabadság Fiai volt az egyik ilyen rend, az Antarian Vadászok a másik... A
Vadászok otthonosan mozogtak mindenféle terepen. Ismerték az erdőket, a síkságokat, tudtak vitorlázni,
úszni, búvárkodni, űrhajót vezetni. Mindenhol otthonosan mozogtunk. Jó kémek és remek harcosok
voltunk... A régi időkben számos bolygón létezett Vadász közösség, köztük a Toprawán is. A Jedik és a
Vádászok között történt néhány házasságkötés, talán emiatt örököltem én is az Erő irányítására való,
szinte használhatatlan képességemet. A Vadászok száma azonban lassan, de kitartóan csökkent. A Klón-
háborúban egész klánok pusztultak el, a többieket pedig a Jedikkel együtt érte a vég. Akik életben
maradtak, azok elrejtőztek. Azén családom évtizedekig bujdokolt, és amikor végre előmerészkedtünk
volna, a Birodalom a barbárságba bombázta a Toprawát. Ekkor haltak meg az utolsó Antarian Vadászok a
bolygón.
- Kivéve téged - tette hozzá Phanan.
- Nem biztos. Azt hiszem, pilótaként, utódok nélkül fogok meghalni. A Sarkin családnak vége. Én már
csak egy élő emlé
keztető vagyok, aki azt reméli, véghezvihet valami fontosat, mielőtt megtér őseihez. Ezért is nem tervezek
a jövőbe. Ne is mondd! - fordult a száját szólásra nyitó Kell felé. - Ne mondd, hogy a fatalizmusom lesz a
végzetem. Hallottam már; nem is egyszer.
- Akkor miért nem fontoltad meg? - kérdezte a férfi.
Tyria nem sértődött meg, sőt elmosolyodott.
- Kell, eddig akármibe kezdtem bele az életem során, mindennel kudarcot vallottam. Nem tudtam
megmenteni a családomat. Nem tudtam elsajátítani az Erő irányítását és továbbvinni a családi
hagyományokat. Nem tudtam a saját képességeim jogán bekerülni egy vadászosztagba. Csak csalás révén
sikerült, amit nem lett volna szabad elfogadnom. Most már nem akarok mást, csak valami kegyet találni,
valamit, ami jóváteszi a kudarcaimat. Csak egyszer; mielőtt meghalok! Hát nem tudod megérteni?
Kell visszagondolt a családja Alderaanon töltött utolsó napjaira, igazi nevük aprólékos kitörlésére
életükből, anyjára, ahogy apját átkozta.
- De, meg tudom. Hidd el nekem!
- Akkor ne prédikálj nekem, hogy rossz úton járok! Menjetek! - intett Tyria az ajtó felé. - Szeretnék
pihenni egy kicsit. És Ton!... - tette hozzá, miközben a két férfi felállt.
- Tessék.
- Vigyázz a gépemre! Szeretném egy darabban visszakapni.

Tizenöt

- Darillian kapitány és a hadúr módfelett elégedett lesz - jelentette ki az Arc.

Ez alkalommal nem pillanatok alatt összetákolt álcát viselt.
Az egész arcát vékony, hússzínű polimerréteg fedte, amely eltakarta valódi vonásait és sebhelyét, mégis
lehetővé tette, hogy lélegezzen a bőre. A polimert remekül lehetett sminkelni, és a festéket burjánzó
szakáll, illetve a kis karcolások, anyajegyek, egy emberi élet során összeszedhető apró szépséghibák
egészítették ki. Az éjszakai szelet nem érezte ugyan az arcán, de ettől eltekintve teljesen kényelmesnek
bizonyult az álarc. Az Arc birodalmi hadnagyi egyenruhát viselt, egy, csak a Night Calleren használatos
egyedi rangjelzéssel.
Az előtte álló férfi, Nojin Koolb, a peremvilági Xartun bolygó kormányzója elmosolyodott az Arc szavai
hallatán.
- Ezt örömmel hallom.
Az Arc lehalkította hangját, és egy kis fenyegetést csempészett bele.
- Egy dolog viszont zavarja a hadurat. Nevezetesen az a tény, hogy a Xartun jelenleg az új Köztársaság
tagja. Nem érez némi ellentmondást az ideiglenes tanácsnak és a hadúrnak a szavai között?
Koolb kormányzó nem jött zavarba, és a mosoly sem hervadt le az arcáról.
- Természetesen nem, hadnagy. Nevezetes és széles körben gyászolt elődöm írta alá a szerződést az új
Köztársasággal. Én nem. Engem Zsinjhez köt a hűség... még ha a körülményekre való tekintettel ezt nem
is jelenthetem be nyilvánosan.
- Gondoskodni fogunk róla, hogy minél hamarabb hangot adhasson valódi érzéseinek - viszonozta a
mosolyt az Arc, kezét nyújtva a kormányzó felé.
- Már alig várom! - rázta meg az. - Minden jót! - A beosztottjai körében hátrahúzódott az Arctól és a
siklótól, ami biztonságos távolságban, elég messze állt a permaton leszállópályán ahhoz, hogy a felszállás
során még véletlenül se kerülhessen senki a hajtóművei lángcsóvájába.
Az Arc felhágott a sikló rámpáján, és még mielőtt a tetejére ért volna, érezte, hogy emelkedni kezd.
Levetette magát a birodalmi közlegényi egyenruhát viselő Cubber mellé, a másodpilóta ülésébe.
- Mindenki a helyén van?
- Elméletileg ott kellene lenniük. Nézzük meg! - nyomott le Cubber kétszer egy gombot a komon.
Az Arc elnézett a leszállópálya fölött. A távolban a Xartun két napjának egyike épp most hágott föl az égre
az ártatlan kinézetű bunker fölött, ahol az elmúlt néhány, információban gazdag órát töltötte. A kormányzó
végigvezette a Darillian kapitány számára tervezett teljes útvonalon. Az Arc látta a föld alatti szinteket, az
acélüveg termékeket, például golyóálló ablakokat és pilótafülke-tetőket előállító gépsorokat. Most már az
egész Houghten Ween nagyúr... azaz Zsinj tulajdonában van, magyarázta a kormányzó.
A bunkeren túl terült el a parkoló és a leszállózóna, ahol a gyár munkásai hagyhatták járműveiket, azon túl
pedig szántóföldek hullámzottak egészen a legközelebbi településig. Magát a komplexumot sűrű erdő
vette körül... sűrű erdő, ahol elméletileg a kommandónak kellett volna várakoznia. Az Arc azonban
semmit sem látott, és a kom is néma maradt.
- Semmi nyomuk.
- Nézd meg a mellkasodat!
Az Arc lepillantott. A mellkasán egy élénkpiros pötty táncolt: Donos mesterlövész puskája célzólézerének
rosszabbik vége.
Az Arc félig kiugrott az ülésből, mire erőt tudott venni magán.
- Rendben. Szóval készen állnak. - Vett néhány mély lélegzetet, mielőtt folytatta volna. A piros pötty
közben eltűnt. - Ezért még elkapom egyszer!
- Hát persze.
Az Arc levette a hadnagyi sapkát, kihúzta a béléséből az elrejtett műszert, majd bedugta a sikló
kommunikációs konzoljába.
- Adattömörítés... tömörödik... Kész! - Bekapcsolta a komot. - Az Adder's Bite sikló készen áll a
felszállásra. Kommunikációs jelzésintegritás-ellenőrzést kérek!
- Adder's Bite, itt a Hatos torony. Küldje a jelzést!
- Készüljenek fel harminc másodpercnyi ronda verpin zenére, aztán jelezzék vissza a jelerősséget! -
nyomta le a gombot.
Megkezdődött az állomány elküldése. Egy audiokimeneten hallgatva diszharmonikus, szaggatott
visításnak tűnt volna, amit mindössze néhány faj tudna élvezettel hallgatni. Adatként fogadva, majd
Daráló programjával lefordítva azonban az Arc gyárban tett körútjának holografikus felvétele alakult ki
belőle. Az állomány véget ért.
- Kilences jelerősség - jelentette a Hatos torony. - És tényleg ronda.
- Ne hagyják, hogy a gyerekeik hallgassák! Még megszeretik... mint az enyémek. Az Adder's Bite
kikapcsol. Felszállunk.
- Sok szerencsét és jó repülést! Hatos torony kikapcsol.
Cubber beindította az antigravitációs hajtóműveket, és a Narra kecsesen felemelkedett a permatonról.
Felhajtott szárnyai leereszkedtek, felvették cirkálópozíciójukat. Cubber hátrahúzta a kormányt, növelte a
hajtómúvek teljesítményét, és a Narrameredek szögben kilőtt az űr felé.
Az Arc a tehetetlenségi kiegyenlítők ellenére ide-oda csapódott az ülésében, s gyorsan bekapcsolta a
biztonsági hevedereket.
- Hé, hol szerezted te a pilótaengedélyedet?
- Engedély? - nevetett fel Cubber. - Ide hallgass, fiam! Nincs nekem engedélyem. Néhány pilóta
tanítgatott, szívességekért cserébe. Simább utat szeretnél? Adj néhány leckét!
- Ah, igazán? Megteszel valamit cserébe?
- Persze. Szerelni kell valamit?
- Egy apró módosítást szeretnék Dumáson, az R2-esemen.
- El van intézve. Várakozópályára állítom ezt a konzervdobozt, aztán megbeszéljük a részleteket.

Száz méterre a leszállópályától, az erdő szélétől néhány lépésnyire lévő tisztáson Daráló rápillantott az
adattáblájára.
- Rendben átjött. Nem megmondtam?
- Nem kell bizonygatnod - kuporodott le mellé Kell. - Szeretem újra és újra átismételni a dolgokat.
- Te teljesen odavagy a felkészülésért.
- Igen, odavagyok. Ezért most addig fogod tanulmányozni azt a felvételt, amíg vérezni nem kezd a
szemed. Én is azt fogom tenni.
Daráló felsóhajtott.
Fekete sávokkal tarkított sötétzöld kezeslábast viseltek - sűrű erdőkhöz és éjszakai akciókhoz kialakított
álcaruhát. Az Arc kivételével minden Lidérc ott volt... és Wedge a köztük lévő rangkülönbség ellenére
Keltre ruházta a parancsnokságot, a kommandóakciókban szerzett tapasztalatai miatt.
- Rendben - nézett fel Kell. - Emberek, aludjatok egy kicsit! Enyém az első őrség; Janson, tied a második.
Sötétedés után indulunk.

A nap múlásával tágas lebegők és magánjárművek szállították a munkásokat és a vezetőket a gyárba. A

kommandó megfigyelőpontjáról nem igazán lehetett látni, mi történik az épület elülső végében és az
oldalánál. Azonban nem sokkal dél előtt négy X23-as StarWorker űrkomp szállt le, hogy a bunker hátsó
kapuján keresztül felvegye rakományát. Kell és Wedge feljegyezte a regisztrációs számukat, Jesmin pedig
rögzített minden rádióforgalmat. Egy órával később, amikor a kompok felszálltak, Kell is átadta a
szolgálatot és aludni tért.
Szürkületkor ébredt fel. Egy kicsit elgémberedett, itt-ott sajgott is - hálózsákja nem sokat enyhített a talaj
és az alatta megbúvó gyökerek keménységén, a helyi rovarokról nem is beszélve. A többi Lidércen
látszott, hogy ők is hasonlóan érzik magukat.
Gebe, bundájában gallyakkal és száraz levéltörmelékkel, odanyújtott neki egy csésze forró, extra erős
kávét. Kell belekortyolt és megrázkódott.
- Mi ez, már megint Cubber oldószere?
Gebe értetlenül nézett rá, aztán valami megváltozott a tekintetében és a tartásában, és halkan felkuncogott.
- Értem!
- Mindenki evett már?
- Igen, kivéve téged. - Gebe fogott egy körülbelül harminc centiméteres szürke dobozt, és megnyomta a
végébe süllyesztett gombot. A doboz recsegni kezdett, ahogy tartalma, Kell vacsorája felmelegedett benne.
- Helyes. - Kell felemelte a hangját, hogy mindenki hallja. - Emberek, még egyszer utoljára ellenőrizzétek
a felszereléseteket! Amint teljesen besötétedik, indulunk!
Csak ő maga nem követte az utasítást; már azelőtt átnézett mindent, hogy elaludt volna. Gyutacsok.
Gránátok. Robbanószer. Ragasztó. Detonátorok. Időzítők. Bonyolult áramkörök érzékelésére és
detonátorok beindítására tervezett miniatűr adattáblák. Érzékelők. Szerszámok. Zseblámpák. Sisaklámpák.
Minden felületre felragasztható lámpák. Egy rendes adattábla, memóriájában a Birodalom, az új
Köztársaság, a hadurak és az egyes bolygók által használt robbanóanyagok leírásával. Minden átkötözve,
vagy zsebekbe dugva, hogy tapintással is megtalálja őket. Minden a legjobb. Kinyitotta az ételesdobozt, és
oda sem figyelve elkezdte a szájába lapátolni a névtelen, hússzerű golyókat.
Daráló odaintett neki. Kell az álmosságtól kissé még szédelegve mellé lépett, és ismét belekortyolt a
méregerős kávéba.
- Van valami a számodra - közölte Daráló, tekintetét egy pillanatra sem véve le adattáblája túlméretezett
képernyőjéről.
- Mutasd! - nézett át Kell a válla fölött.
A képernyőn a bunker hátsó oldalának panorámaképe látszott. Kell tudta, hogy a felvételt az Arc
sapkájában elrejtett halszemkamera készítette. Daráló lenyomott egy gombot, és az állókép mozogni
kezdett; a bunkerba vezető erős páncélzatú ajtó félresiklott, a bolygó kormányzója és néhány talpnyalója
belépett a mögötte lévő kis hangárba, aztán az Arc nézőpontja is követte őket.
A kormányzó egyik embere felemelte a kezét, és egy hosszú, nyitott jármű felé terelte az Arc figyelmét.
Kell ubrikki teherszállítóként azonosította be a járművet, bár a szabványos modellektől eltérően ennek az
egyik végét egy félgömb alakú, acélüveg pilótafülke zárta le. A kupola alatt egy kétszemélyes ágy állt. A
kormányzó embere arca felvidult, mondott valamit, és a kép megremegett egy kicsit, valószínűleg az Arc
nevetésétől.
- Itt van! - merevítette ki Daráló a képet. Megkocogtatta a képernyő bal alsó sarkát: egy férfi, kezében egy
komlinkkel, de nem a szája elé tartva. Daráló újra elindította a felvételt. A férfi lenyomott egy gombot a
komlinken. Mögötte, a képernyő szélénél, a bunker ajtaja elkezdett bezáródni. - Mi jut erről eszedbe?
- Az ajtót nem falikapcsoló, nem is időzítő, hanem egy jelsorozat zárja - felelte Kell. - A másik fickó
valószínűleg pont azért terelte el az Arc figyelmét, hogy ne vegye észre. Azaz elég jó a biztonsági
rendszerük. Lehet, hogy egy időzítővel ellátott riasztó; ha nem kapcsolják ki adott időn belül a
komlinkkel, akkor riaszt.
- Én is erre tippelek, Robbantófiú!
- Most én vagyok a főnök; légy szíves szólíts Robbantófiú uramnak! Tekerd vissza addig, amikor
lenyomja a gombot a komlinken!
Daráló visszatekerte.
Kell szemügyre vette a kép szélén található számokat.
- Jesmin, mióta veszed a rádióforgalmat?
- Amióta megérkeztünk, Robbantófiú uram! - vágta vigyázzba magát a mon kalamári.
Kell úgy nézett rá, mintha a lány elárulta volna a birodalmiaknak.
- Az rengeteg idő, nem?
- Nem igazán. A berendezéseim mindent felvesznek, ami csak kikerül az éterbe, de közben analizálják a
jeleket, és csak az erős, nem folytonos jeleket, illetve az ismétlődő mintákat raktározza el. Úgyhogy az
elmúlt néhány óra alatt mindössze egyórányi anyag gyűlt össze.
- Kétszáz nulla nyolc nulla háromkor nem vettél véletlenül egy adást?
A lány felvette a nehéz kommunikációs egységet, és felnyitotta a képernyőt takaró lapot.
- Nyolc másodperccel korábban, uram - felelte néhány pillanat múlva. - De ez még elfogadható, ennyi
különbség van az óráink között. Az adás nagyon összetett volt, de még fél másodpercig sem tartott.
- Győződjetek meg róla, hogy nyolc másodperc eltérés van a te órád és a Daráló adattáblája között! - Kell
homlokráncolva fordult vissza a bothaihoz. - Nem megmondtam, hogy mindenki egyeztesse az adattáblája
óráját a többiekével?
Daráló szégyenkezve lehajtotta a fejét.
- Nincs mentségem, uram.
- Ó, tehát amikor bajba kerülsz, akkor már nem Robbantófiú vagyok?
Daráló elvigyorodott.
- A különbség nyolc másodperc - jelentette Jesmin.
- Rendben. Jegyezd meg az adást, és készülj fel rá, hogy a parancsomra ugyanazon a hullámhosszon ismét
leadd!
Halvány zörgést hallottak a fák közül, a leszállópálya irányából. Wedge, Kell és Tyria kezében azonnal
megvillantak a sugárvetők. Célba vették a közeledő alakot... és felbukkant Donos.
- Mindkét nap leszállt, és az utolsó munkás is hazament - jelentette szaporán pislogva.
- Jó - bólintott Kell. - Emberek, ne feledjétek: ha odaértünk a bunkerhez, csak a számotokon szólítsátok
egymást! Neveket ne használjatok!... Az érvényes parancsok... amíg a körülmények a megváltoztatásukra
nem kényszerítenek minket. Tízes, te mész elöl, Egyes fedez. - Tyria és Wedge bólintott. - Négyes és én a
nyomotokban leszünk. - Daráló, láthatóan még mindig az óraegyeztetés elmulasztása miatt szégyenkezve,
egyszerűen a vállára vetette a hátizsákját és tisztelgett.
- Kilences itt marad megfigyelőnek! - Donos biccentett. - A többiek egy csoportban követnek, míg oda
nem érünk a bunker ajtajához! Tizenegyes, te kint maradsz az ajtónál őrködni! - Janson kurtán bólintott.
- Odabent Hármas kiválaszt egy járművet, amellyel majd eltűnünk innen. Én a teherszállítóra szavazok, de
te értesz hozzájuk, azt válaszd, amelyik a legjobb állapotban van. A többit tedd tönkre! Tizenkettes, te vele
maradsz és vigyázol rá! - Falynn feltartotta a hüvelykujját; Röfi bólintott.
- A többiekkel bemegyünk, összegyűjtünk minden adatot, amit csak lehet, elhelyezzük a bombákat és
eltűnünk. Kérdés? Senki? Rendben, akkor indulás!

Wedge, Tyriától nyolc-tíz méterrel lemaradva, csak csodálni tudta a lány mozgását.
Tyria nem folyamatosan haladt. Meg-megtorpanva fülelt az állatok keltette zajokra, a száraz ágak
reccsenésére, vagy a többi megmagyarázhatatlan hangra - vagy amikor éppen semmi sem hallatszott.
Amikor azonban a szél megmozgatta a faágakat, határozott léptekkel előresiklott, s a levelek susogása
tökéletesen elnyomta a léptei által keltett zajt.
Wedge megpróbálta utánozni. Az elmúlt évek számos felszíni akciója után az ő képességei sem voltak
megvetendőek. Másfelől viszont soha nem függött tőlük nap mint nap az életben maradása, mint Tyria
esetében, úgyhogy nem zavarta különösebben a felfedezés, hogy a lány jobb, mint ő.
Az erdő szélét követték a permaton leszállópálya mentén, míg oda nem értek ahhoz a ponthoz, amit a
legkisebb távolság választott el a bunkertől. Meggörnyedve átvágtak a nyílt térségen, majd az épület
árnyékában szorosan a falhoz tapadva odaaraszoltak az ajtóhoz. Tyria bólintott, Wedge pedig kétszer
lenyomta a komlinkje gombját, jelezve sikerüket. Mozdulatlanul, sugárvetővel a kézben kuporogva
fedezték a következő páros érkeztét.
Kell és Daráló egy perc múlva csatlakozott hozzájuk.
- Eddig minden rendben - suttogta Kell. - Minimális a védelmük.
- Legalábbis idekint - hűtötte le tyria.
Kell kétszer bekapcsolta a komlinkjét, aztán odabiccentett Darálónak.
A bothai a szájába vett egy kis lámpát, és szemügyre vette a hangárba nyíló ajtó melletti szervizpanelt.
- Szabványos modell - morogta összeszorított fogakkal.
- Zsinj gyárában? - horkant fel Kell. - Ne álmodozz!
- Nem álmodozom. - Daráló elővett egy apró érzékelőt, és végighúzta a panel széle fölött. - Hohó! -
mondta. - Szabványos billentyűzet. Alatta egyszerűsített áramkörök. Azok mögött egy sűrűbb modul. Nem
szabványos.
- Azaz? - kérdezte Wedge türelmetlenül.
- Egy hamis réteg az amatőröknek... - A Daráló szájából csorgó nyál körülfolyta a kis ceruzalámpát.
Homlokráncolva elhallgatott.
- Ha felnyitja valaki azt a panelt - magyarázta Kell -, akkor valószínűleg valami szabványosnak látszó
áramkört talál mögötte. Jó eséllyel még át is tudja hidalni és kinyithatja az ajtót. De ez az áramkör csak
álca, valójában a mögötte lévő fogja riasztani az őröket. Úgyhogy egyszerre kell mindkét áramkört
kiiktatni, de a riasztók megszólaltatása nélkül, s ez elég nehéz feladat...
Daráló felpattintotta a panelt. Wedge egy sűrű, ismeretlen rendeltetésű áramköri lapot pillantott meg alatt.
Daráló vigyorogva nézett Kellre.
- Oké - bólintott az -, lehet, hogy mégsem olyan nehéz.
Wedge alig tudta elfojtani a mosolyát. A Lidércek még mindig meglepték egymást a képességeikkel. Jó
jel. Már csak annak örült volna, ha Kell nem olyan feszült, nem olyan merev - azóta, mióta rábízta a
küldetés vezetését. Ez ugyanis nem jó jel.
A többiek meglehetősen csendben felzárkóztak mögéjük.
- Mindenki itt van - suttogta Janson.
Daráló vezetékeket és hídáramköröket dugott a lecsupaszított szerkezetbe, majd lenyomott egy apró
kapcsolót egy hasonlóan apró kapacitív tölteten. A hangár ajtaja felmordult, és félrecsúszott előlük.
Odabent koromsötét volt, és a bunker másik oldalán felkelő holdak sem világítottak.
Tyria a szemére húzta és bekapcsolta halkan zümmögő éjszakai látókészülékét.
- Mindenki befelé! - sziszegte. - Hat lépésig tiszta a terep! Janson kivételével mindenki követte az
utasítást. - Kettes!
- Igen, Ötös?
- Le tudod adni most azt a jelsort?
- Igen, Ötös.
- Akkor csináld!
Az ajtó szisszenve bezáródott mögöttük.
- Lámpákat bekapcsolni! - mondta Kell.
A kommandó lámpáinak szűk fénysugarai szinte elvesztek a tágas hangárban.
- Mindenki tudja, mi a feladata - folytatta Kell. - Indulás! - Elindult a bunker teherturbóliftjéhez vezető
előcsarnokba nyíló ajtó felé; a többiek, Falynn és Röfi kivételével követték.
Az előcsarnokban Darálónak mindössze egy percébe került kiiktatni a turbólift vezérlését. Aztán
megpróbálta felnyitni a súlyos, felülről lefelé záródó ajtót. Az ajtó makacsul ellenszegült erőfeszítéseinek.
- Majd mi! - lépett oda Gebe olyan arcot vágva, amilyet Wedge sohasem látott még tőle. Gebe bedugta
ujjait az ajtó alá, majd könnyedén kiegyenesedett, derékmagasságig emelve a fémlemezt. Szinte emberi
vigyorral villantotta fel hatalmas fogait. Szőrös karjai meg sem rezzentek az óriási súly tartása közben.
Kell lekuporodott és benézett. A liftakna legalább hat emelet mélyen folytatódott lefelé. Ebből az Arc csak
hármat látott. A lift fülkéje messze lent állt a félhomályban. Az akna egyik oldalán kapaszkodógyűrűket
ágyaztak a falba.
Miközben lefelé másztak, Daráló súgott valamit Kellnek; Wedge alig értette a szavakat.
- Egyetlen kamerát sem láttam. Se mikrofonokat. Vezetékek sem voltak a turbólift panelja mögött a
falban.
- Eleget láttál ahhoz, hogy biztosra vegyük, nincsenek is? - kérdezte Kell.
- Nem. Csak a benyomásaimat mondtam el.
- Akkor figyelj tovább! - Az Arc felvételein fegyveres őröket sem láttak. A bunkert bizonyára más
módszerekkel őrzik... és pontosan ez aggasztotta Kellt, hogy nem tudta, milyenekkel.
A turbólift teherszállításra készült, nem volt teteje. Az utolsó két métert egy ugrással tették meg a
padlójáig. Daráló azonnal nekilátott az ajtó elektronikája semlegesítésének, majd Gebe minden látható
erőlködés nélkül ismét felemelte a súlyos fémlemezt.
Az ajtó egy rakodóterületre nyílott. Targoncákat és néhány antigravitációs járművet pillantottak meg,
némelyiken acélüveg termékekkel.
Háromszor háromméteres, kristálytiszta kockák, kis, kerek lyukakkal és egy méterszer egyméteres
nyílással az egyik oldalukon; hatalmas, szabálytalan sokszög alakú, vastag lemezek; két méter átmérőjű,
óriási lencsékre emlékeztető ívelt korongok.
- A TIE-vadászok elülső ablakai - vette szemügyre Wedge ez utóbbiakat. - A nagy lemezek pedig a
hadihajók hídjára készültek, ha nem tévedek.
- Szerintem Zsinj szuper-csillagrombolójának az alkatrészei - vélte Kell. Hangját suttogásig halkította,
talán még az esetleges mikrofonok sem érzékelhették volna. - De akkor miért nem mutatták meg
Nyolcasnak ezt a szintet?
Wedge homlokráncolva töprengett a kérdésen.
- A másik bolygó kormányzója nem szívesen beszélt neki olyan dolgokról, amiket pedig biztosan
megosztott Darillian kapitánnyal - felelte végül szintén suttogva. - Szerintem Zsinj gondosan ügyel a róla
szóló információkra. Sejteket szervez, mint egy ellenállási mozgalom, hogy minél kevesebb derüljön ki
róla.
- Ha az egyik sejt el is bukik, a többit nem fenyegeti veszélybólintott Kell.
A szomszédos terembe vezető ajtó elől Daráló sziszegett oda nekik. Utánamentek.
Egy vezérlőteremben találták magukat, tele számítógépkonzolokkal és fekete képernyőkkel, melyek
bekapcsolva valószínűleg a létfontosságú szerelőcsarnokokat mutatták.
- Az adatok kincsesbányája - suttogta Daráló.
- Ürítsd ki! - utasította Kell. - Küldj át mindent, amit csak lehet, Kettes kommunikációs egységébe!
- Elég sokáig fog tartani - fintorodott el Daráló. - Nem baj. Csináld!
Kell Wedge fedezete alatt felderítette a hatodik föld alatti szint többi helyiségét is.
Itt is csak műhelyeket találtak, a felhevített acélüveg öntecsek a fenti olvasztóból érkeztek, hogy a
birodalmi hadihajókba való alkatrészeket készítsenek belőlük, illetve azokat a nagy, ismeretlen
rendeltetésű kockákat. Kell nem nagyon foglalkozott az egyes helyiségek rendeltetésével; egyszerűen csak
megkereste a tartóoszlopokat, a támfalakat és generátorokat, amelyek mellé elhelyezhette robbanótölteteit.
Mintha csak előre megegyeztek volna, egyikük sem beszélt, míg a bombák a helyükre kerültek.
Wedge enyhe változást érzett a légnyomásban. Hátat fordított a tartóoszlopnak, amely mellett Kell
tevékenykedett, és lámpája fénycsóváját körbejáratta a termen.
Semmi. Csak szállítószalagok, munkapadok, csiszológépek, fototropikus pajzsok.
Aztán a fénysugár átsuhant valami mozgó dolgon. Wedge csak a pillanat egy tört részéig látta:
magasabbnak tűnt, mint egy ember, gyorsan és némán mozgott. Visszalendítette a lámpát, de nem sikerült
ismét elkapnia.
- Baj van! - suttogta.
Halk zümmögést hallott, ahogy Kell bekapcsolta az időzítőt a bombán, majd a bőrhöz súrlódó fém hangját
- a tűzszerész előhúzta sugárvetőjét.
A valami oldalról rontott rájuk, előrenyújtott karmokkal és fogókarokkal...

Tizenhat

- Tízes!
Tyria felnézett Gebe kiáltásának irányába. Gebe még mindig a turbólifthez vezető ajtó mellett őrködött. A
szeme a szokásosnál is jobban elkerekedett.
- Igen, Hatos? - kérdezett vissza a lány.
- Nem hallottál valamit? Mi hallottunk.
Tyria vetett egy pillantást az irányítóközpont ajtaja felé. Ton Phanan kitartóan, sugárvetője csövét a
mennyezet felé tartva, ugrásra készen őrködött. Épp a központba nézett be, és egyáltalán
nem tűnt izgatottnak.
- Nem, semmit - fordult vissza Tyria Gebéhez.
Az árny a Gebe mögötti félhomályból bukkant fel. Mielőtt a lány bármit is tehetett volna, lerohanta és a
padlóra döntötte társát, mint egy ámokfutó terepsikló.
Aztán az otromba, súlyos, kerek tetejű valami, karjait vagy csápjait lengetve, mint egy puha testű tengeri
élőlény, egyenesen Tyria felé indult tovább.

A támadás készületlenül érte Wedge-t és Kellt. A támadó tömege nekicsapódott Kell fejének, és hangos
csattanással a padlóra küldte a tűzszerészt. Wedge kifordult a roham elől, kapott egy lélegzetelállító ütést a
karjára, majd a padlóra vetette magát és arrébb gurult. Egy konzol alatt állapodott meg, még mozgás köz-
ben célzásra emelve a fegyverét.
A lövése a támadó közepét találta el. A lézersugár megpörkölte a valamit, de nem pusztította el; mindössze
megvilágította a támadót.
Egy lebegő gépet. A nagyjából gömb alakú testet egy keskeny sáv választotta ketté középen. Wedge tudta,
hogy az alsó és a felső félgömb ezen a vonalon képes egymástól függetlenül is elfordulni. A gömb alatt fél
tucat ízelt láb lógott. Az A3-as jelzést a felső félgömbre festették. A gömböt érzékelőkkel és sugárvető-
csövekkel zsúfolták tele. A felső félgömb elfordult, szinte azonnal célra tartva az egyik ilyen sugárvetőt.
Wedge lebukott a konzol alá, ahogy a valami tüzet nyitott. A lézersugár eltalálta a konzolt, és szikraesőt
zúdított Wedge-re.
Birodalmi robotszonda! Wedge mélyen lehajolva átrohant a szomszédos konzol mögé. Meglátta Kell
lábát. A férfi nem mozgott.
Wedge megragadta a lábat, és behúzta Kelit a konzol mögé. A robotszonda ismét tüzet nyitott, és a lövés
füstölgő kupaccá olvasztotta a fémpadlót - pontosan azon a helyen, ahol egy pillanattal korábban még Kell
feküdt.
Tyria lebukott az egyik TIE-vadász-ablakokkal megrakott targonca mögé. Rálőtt a közeledő droidra, és
kétszer is eltalálta a felső félgömbre festett A2 felirat fölött. A droid páncélja megpörkölődött egy kicsit,
de a gépezet még csak le sem lassult.
A válaszlövés eltalálta a TIE-vadász-ablakot, amely mögött Tyria lapult. Az acélüveg azonnal
elhomályosult, de mivel a lézersugár nem hatolt át rajta, lassan kezdte visszanyerni átlátszóságát.
A lány kipréselt magából egy megkönnyebbült sóhajt. Ezek az ablakok már átestek a fototropikus
kezelésen. Még egy nehéz lézerágyú lövéseit is ki kellett bírniuk.
A robotszonda félresiklott, hogy megkerülje az ablakok jelentette akadályt. Phanan lövése szétzúzta az
egyik érzékelőjét, de a droid szinte azonnal viszonozta a tüzet; Tyria látta, hogy Phanan beugrik a vezérlő
ajtaja mögé.
- Megtámadtak minket - mondta Wedge. - Egy robotszonda, katonai modell. A sugárvetőink nem sok kárt
tesznek benne.
- Tudom - nyitotta ki a szemét Kell.
- Jesminnel beszélek - magyarázta Wedge. - Őket is megtámadta egy másik.
- Nem kellene rádiócsendet tartanunk?
- Mivel a robotszondák aktívak, a helyiek tudják, hogy itt vagyunk, Kell.
- A miénket meg tudom ölni. - Kell felemelte a fejét, és felnyögött. - De előbb szeretnék aludni egyet!
- Most nincs idő alvásra. Robbanóanyagot akarsz használni? - Természetesen.
- És hogy akarod rátenni?
Kell elvigyorodott.
- Azt reméltem, magad után csalogatod a droidot, hogy nyugodtan odalopózhassak hozzá.
- Remek.

Amikor a droid odasiklott Tyria targoncája mellé, a lány kitört a másik irányba, és egyenesen az egyik
antigravitációs rakodógép felé kezdett rohanni. Phanan folyamatosan lőtt, hogy fedezze; a droid
viszonozta a lövéseket, és a vezérlőterem fémajtajából hamarosan olvadt, csöpögő, aranyszínben izzó
massza maradt.
Tyria felugrott a vezetőülésbe, és beindította a hajtóműveket. A rakodógép azonnal felemelkedett a
levegőbe. A raklapján néhány nagy ablak állt, mindössze ezek választották el a lányt a droidtól. Tyria
hátramenetbe kapcsolt, és habozás nélkül nekihátrált a robotszondának.
Az acélüveg ablakok megállították a lövéseket. A rakodógép nekiütközött a droidnak, és a rakománnyal
megnövelt tömege hátrataszította azt. Tyria teljesen hátratolta a gázkart, míg a gép neki nem vágódott a
falnak, odaszögezve a droidot. A robotszonda kapálózva próbált kiszabadulni, és egyik lövést a másik után
eresztette az acélüveg ablakokba. Az ablakok elsötétültek, majd lassan olvadozni kezdtek a folyamatos
hőhatás alatt.
Wedge egy teljes kört tett meg a szerelőcsarnokban, a vezérlőpultok mögött meghúzódó szervizjáraton
végigrohanva. Igyekezett váltogatni léptei ritmusát, hogy a robotszonda ne tudja pontosan felbecsülni,
mikor bukkan fel két konzol között. A droid kitartóan követte a vezérlőpultok belső oldalán. Nagyon
pontosan célzott, két lövése megpörkölte Wedge ruháit - és az alattuk lévő bőrt -, a vállán és a combján.
Elhaladt az egyik konzol mögött kuporgó Kell mellett. A következő rés előtt Wedge megtorpant. A droid
lőtt, a három lézersugár átvillant a vezérlőpultok között és lyukat ütött a falba.
Wedge a szeme sarkából látta, amint Kell támadásba lendült. A tűzszerész olajozott mozdulattal
felemelkedett, magasságát és hosszú lábait kihasználva fellépett az egyik konzolra, majd rávetette magát a
robotszonda tetejére.
Azonnal le is ugrott, és arrébb gurult a padlón. A droid utánakapott az egyik fogókarjával, de elhibázta.
Célba vette az egyik sugárvetőjével, azonban Kell már a terem testes központi vezérlőpultja mögött
kuporgott.
Wedge lenyelt egy káromkodást.
- Most nehogy azt mondd, hogy kezdhetem elölről az egészet!
- Fedezékbe!
Wedge lebukott a konzol mögé, és ugyanabban a pillanatban egy vulkánkitörés hevességével szétrobbant a
droid felső része. A robbanás a helyiségben lévő összes képernyőt összetörte, a robotszonda pedig
rángatózó végtagokkal a padlóra zuhant.
- Szép munka! - egyenesedett fel Wedge. - Nem is láttam, hogy elhelyezted a töltetet.
Kell visszament a csomagjáért. Az egyik kezét a füle mögé téve kiáltott valamit.
Wedge csak most vette észre, hogy cseng a füle.
- Tessék?
Alig hallotta Kell válaszát:
- Tessék?

Tyria kétségbeesetten küzdött a rakodógép kormányával. Tudta, hogy előbb-utóbb elfogja veszíteni a
csatát a robotszondával szemben.
Phanan folyamatosan lőtte a droidot. A lézersugarak fokozatosan emésztették a vastag páncélzatot. Ezzel a
tempóval kéthárom nap alatt akár végezhetett is a gépezettel.
A központi szerelőcsarnok felől robbanás hallatszott. Tyria egy pillanatra rémülten megdermedt; azt hitte,
Kell bombái robbantak fel idő előtt... de nem érkezett újabb robaj. Nagyon remélte, hogy Kell ennek sem
kerül a hatósugarába.
A robotszonda mellett egy rakomány acélüveg ütközött a falnak. Tyria felnézett és megpillantotta Gebét,
aki úgy tántorgott, mint egy kimaradásról épp hazatérő matróz, lapos orrából vér patakzott, miközben
megállította a targoncát, és lenyomta a fékezőkart. Gebe részegen odaintett neki és futásnak eredt - a
tántorgását sértetlenül valószínűleg nem tudta volna megismételni -, hogy megragadja egy másik targonca
karját.
Éppen elhelyezte azt a droid másik oldalán, megakadályozva Phanant a további lövések leadásában, mikor
a szerelőcsarnokból felbukkant Wedge és Kell.
- Ómega fázis! - üvöltötte Kell, a turbóliftakna felé intve a kommandósokat. Phanan mögött Daráló és
Jesmin is felbukkant a vezérlőközpontból, majd mindannyian bemásztak az aknába.
- Mi lesz, ha kiszabadul a robotszonda? - kérdezte Tyria.
- Tessék? - nézett rá Kell.
- Tessék? - tette a füle mögé a kezét Wedge.
- A robotszonda! - kiáltotta a lány. - Kiszabadul!
- Nem - rázta meg a fejét Kell, előhúzva egy időzítőt a táskájából. - Tűnjetek innen!
- És ha van még több is?
- Az enyémek! - vicsorgott Daráló. - Bízzatok bennem!
- Hatos, menet közben nyisd ki a negyedik és második szint ajtaját! - harsogta Kell.
Gebe bólintott, s közben a kezeslábasa ujjával próbálta felitatni az orrából csorgó vért.
- Miért kell kinyitnia az ajtókat? - kérdezte Tyria. Aztán rájött, hogy Wedge-nek és Kellnek gondjai
vannak a hallással, ezért kiabálva is megismételte a kérdést.
- Le kell még raknom néhány csomagot a tartóoszlopok mellé! - válaszolta Kell, feleslegesen üvöltve. -
Tartsátok a felső szintet! Ha hét percen belül nem érek oda, ne várjatok rám.
- Ha nem érünk oda! - javította ki Wedge szintén üvöltve. - Szükséged van valakire, aki fedezi a hátadat!
- Persze, persze! -vigyorgott Kell. Becsúsztatta a robbanószert a megrakott targoncák alkotta blokád alá.
Az időzítő tíz másodpercről indult.
Futásnak eredtek.

Kell nem vesztegette az időt. Először a negyedik szinten, majd a másodikon is oszloptól oszlopig rohanva
a helyükre rögzítette a bombákat, beindította a visszaszámlálást és aktiválta a detonátorokat - mindezt
rekordsebességgel.
Wedge feszülten figyelt az újabb robotszondákra, de egyetlenegy sem érkezett. Egy másodpercre mintha
megpillantott volna valamit a turbóliftaknában emelkedni, de eltűnt, mielőtt alaposabban szemügyre
vehette volna.

Az A1-es robotszonda megállapodott a liftaknában a padló szintjén, majd előrelebegett az ajtón keresztül.
Daráló, hátát közvetlenül a lift mellett a falnak vetve, lecsapott az ajtó kapcsolójára.
A megbénított biztonsági rendszerű liftajtó rázuhant a droidra, s majdnem teljesen szétlapította gömb
alakú testét. Az érzékelőszemekben elhalványodtak a fények. A szikrák új barázdákat és árkokat vájtak a
páncélzatba.
Daráló felemelte az ajtót, majd még kétszer lezúdította, hogy aztán végül nyitott állapotban rögzítse.
Elégedetten szemlélte a robotszondában tett kárt.
- Ezek szerint felfesthetek egy robotszondát a gépemre?
- Az adattábládra, esetleg! - horkant fel Phanan.
- Csend! - szólt rájuk Jesmin. -Kilences és Tizenegyes jelenti, hogy vendégeink érkeztek. Épp most szállt
le odakint egy katonákkal teli teherszállító és két TIE-vadász.

Janson tökéletes mozdulatlanságban feküdt odakint, közvetlenül a hangárajtó mellett.

- Harminc-harmincöt katonát látok - súgta a komlinkjébe. - Néhányan elindultak a főbejárat felé;
valószínűleg két oldalról fognak támadni. A TIE-vadászok ágyúi a hangárkapu irányába néznek, de az
itteni katonák még nem indultak el. Azt hiszem, megvárják, míg a többiek elfoglalják a helyüket. Ha jelt
adok, nyissátok ki annyira a hangárajtót, hogy beférjek!
- Vettem - válaszolta Jesmin.
Donos nem tett föl felesleges kérdéseket arra vonatkozóan, hogy mit kell tennie. Janson biztosra vette,
hogy a hadnagy addig nem fogja felfedni hollétét, míg parancsot nem kap rá - azaz amíg lőnie nem kell,
hogy megmentse valamelyik Lidérc életét. Addig is szükség esetén értékes információkkal szolgálhat az
ellenség mozgásáról.
Körülbelül egy perc múlva az egyik gyalogosparancsnok előreintette az embereit. Fél tucat katonája
társaságában, lézerkarabélyokkal felfegyverkezve, kiselejtezett rohamosztagos-páncélokból összeállított
vértezetben, meggörnyedve indultak el.
Janson arcon lőtte a parancsnokot. A férfi elesett, meghalt, mielőtt rájött volna, hogy eltalálták. A fél tucat
katona egy pillanatig rámeredt. Janson következő lövése a mellkasán találta el célpontját. Miközben a
megmaradtak a földre vetették magukat, végzett még eggyel.
- Nyissátok! - szólt bele az interkomba.
Miközben a hangárajtó csikorogva nyílni kezdett, a rohamosztagosok tüzet nyitottak. A lézersugarak jóval
Janson fölött és mellett találták el az ajtót és a bunker falát. A hadnagy elfintorodott. Ilyen
célzótudománnyal nem sok esélyt látott rá, hogy a támadók eltalálják - de egy eltévedt vagy lepattant
lövés bármikor végezhetett vele.
Janson oldalazni kezdett az ajtónyílás irányába. Még három lövést adott le, és kettőről biztosan látta, hogy
talált.
Aztán valaki megragadta a bokáját, és berántotta a hangárba.
- Köszönöm, Tizenkettes - fordult meg és nézett föl.
- Nincs mit.
Janson feltámaszkodott, és kinézett a félig nyitott ajtón. A katonák még nem keltek fel a földről. Janson
tovább tüzelt, és újabb találatokat ért el; az életben maradtak kúszva indultak el vissza, a járművek
biztonságosabbnak vélt fedezékébe.
- Bejutottak! - állapította meg Daráló, aki adattáblájával egy szabványos csatlakozón keresztül
rákapcsolódott a bunker hálózatára. - A keleti ajtón keresztül.
- Ez az a folyosó, amelyről csak a turbólifttel juthatnak fel hozzánk? - kérdezte Janson.
- Igen.
- Ki van ott?
- Hatos és Tízes.
Janson a homlokát ráncolta. Se Gebe, se Tyria nem számított mesterlövésznek. Mindazonáltal az Arc
felvételei alapján a rakodófolyosó rövid volt, széles és nem nyújtott semmilyen fedezéket. Mészárszék
lesz belőle, ha az ellenség rohamozni kezd.

Kell és Wedge egy teljes perccel a megadott határidő előtt bukkant fel a turbóliftaknából.
Bal felé egy sor ajtó nyílt a folyosóról. Egy rakodógépet állítottak eléjük, a mögül tüzelt Gebe és Tyria az
ajtókon tátongó, lőtt lyukakon át.
A jobb oldalon nyitva álltak a hangárba vezető ajtók; távolabb a hangárajtó résében látni lehetett az
éjszakai égbolt egy keskeny sávját. Onnan Janson és Röfi eresztett meg egy-egy lövést időnként. Az ajtó
remegve dübörgött, ahogy odakintről viszonozták a tüzet.
Daráló és Jesmin egyaránt rá voltak csatlakozva egy-egy kommunikációs falialjzatra.
- Jól vagytok? - kiáltott oda Jesmin.
- Már jól hallunk-felelte Kell-, nem kell kiabálni. Mindenki itt van?
- Igen. Odakint viszont TIE-vadászok és katonák várnak ránk.
Wedge és Kell beléptek a hangárba. Falynn a teherszállító végében, a felemelt üvegbuborék alatt matatott
valamit a vezérlőpulton.
- Hármas - szólította meg Kell -, helyre tudnád hozni valamelyik gépet a megrongáltak közül? De azonnal,
nem néhány perc alatt.
- Persze - bólintott a lány. - Melyiket parancsolod?
- Bármelyik terepsiklót, amelyiknek van robotpilótája vagy távvezérlője. Vagy akár adatkártyarése.
Falynn elővette az adattábláját, és rámutatott vele egy lapos XP38-as terepsiklóra. A gép olyan új volt,
hogy még csillogott rajta a festék. Lenyomott egy gombot az adattáblán, és a sikló műszerei felragyogtak;
a gép egy méterre felemelkedett és lebegve megállt.
- Vedd úgy, hogy helyrehoztam!
- Ragyogó! Tizenkettes, vidd oda az ajtóhoz! Programozd be, hogy menjen előre tíz métert, aztán
forduljon kilencven fokkal jobbra, és induljon el teljes sebességgel!
Röfi bólintott, és beugrott a sikló utasülésébe. - Mi a terv? - kérdezte Wedge.
- Kiküldjük a siklót csalinak. A katonák és a TIE-k tüzet fognak nyitni rá. Ezzel néhány másodpercre
elterelődik a figyelmük az ajtóról. Mi kirontunk a teherszállítóval és elütjük az egyik TIE-t. Ezzel felére
csökkentjük az esélyeiket. Aztán már csak a másik vadász miatt kell aggódnunk.
- Ha elég gyorsak leszünk, amiatt sem - mosolyodott el Wedge. - Ez ugyebár egy teherszállító?
- Igen, de...
- És a teherszállítókon vannak rakodókarok is, nem? Kell felnevetett.

- Hatos, Tízes, vissza! - intett oda nekik Kell.

Gebe, Tyria és Röfi kivételével már mindenki felszállt a teherszállítóra. Gebe és Tyria otthagyták a szitává
lőtt ajtókat. Mikor odaértek a teherszállítóhoz, a többiek felhúzták őket a fedélzetre.
- Mehet, Tizenkettes!
A gamorrai pilóta lecsapott a falon lévő kapcsolóra. A hangárajtó még jobban kitárult, deformálódott
felszíne csikorogva súrolta végig a falat. Röfi odarohant a lebegő siklóhoz, megnyomott egy gombot a
vezérlőpulton, majd felugrott a teherszállítóra és átmászott a korláton.
A sikló még el sem indult, az ajtó ki sem nyílt teljesen, de a kinti katonák már tüzet is nyitottak. Két
lézersugár végzett a sikló szélvédőjével. Ekkor érte el a nullát Röfi számlálója. A sikló kisüvített a
permaton leszállópályára, váratlanul jobbra fordult, és gyorsítani kezdett.
A Lidércek szinte azonnal meghallották a TIE-vadászok ágyúinak a kézifegyverek tüzébe bekapcsolódó,
összetéveszthetetlen hangját.
- Gyerünk, nyomás! - kiáltott fel Kell.
Falynn elindult a teherszállítóval, de csak az utolsó pillanatban rántotta félre a gépet, hogy szembekerüljön
a már majdnem teljesen kinyílt hangárajtóval. A Lidércek térdeltek, egyik kezükkel a korlátba
kapaszkodva, másikkal sugárvetőjüket lövésre készen tartva.
Odakint, ötven méterrel arrébb, két TIE-vadász állt a leszállópályán egy személyszállítót közrefogva. A
szétszóródott katonák és a két vadászgép a terepsikló maradványait lőtte folyamatosan. Néhány gyalogos
észrevette a felbukkanó teherszállítót, felkiáltott és tüzet nyitott a Lidércekre.
Falynn egyenesen a bal oldali TIE-vadász felé vette az irányt. A Lidércek célba vették és a talajhoz
szögezték a gyalogos katonákat.
A TIE pilótája láthatólag nem vette észre a rárontó teherszállítót; a vadászgép nem mozdult.
A teherszállító orra az elülső ablaka fölött találta el. A becsapódás hátralökte a vadászt napelemes
szárnyain, Falynn pedig igyekezett minél jobban leszorítani a gépet, miközben elhúzott fölötte. A
teherszállító megremegett a súrlódástól, de egy pillanattal később a Lidércek már visszafelé nézve látták,
ahogy a TIE-vadász a szárnyain bukdácsolva gurul utánuk.
Falynn élesen jobbra döntötte a gépet, s ettől a bal oldali Lidércek majdnem átbuktak a korláton. Aztán
egyenesen a második TIE felé kezdtek száguldani.
Ez a TIE-vadász már mozgásba lendült, antigravitációs hajtóművei fellökték a levegőbe. Fordulni kezdett,
hogy ágyúival befoghassa a Lidérceket. Falynn felemelkedett és szűk kanyarba döntötte a teherszállítót,
hogyne szemtől szembe közelítse meg, hanem bal oldalról.
A TIE kapáslövése elsüvített a korlát mellett, és negyven méterrel távolabb lángba borított néhány fát.
Aztán a két gép egymás mellé ért, alig egy méterre egymástól.
Wedge a bal oldalon bekapcsolta és kifordította a rakodókart. A hatalmas elektromágnes rátapadt a TIE
szárnyára, és a teherszállító mellé rántotta a vadászgépet. A teherszállító megremegett, de nem lassult le.
Falynn lejjebb ereszkedett pár méterrel, és a TIE szárnyai felszántották a permaton leszállópályát. A
vadászgép hevesen remegni kezdett, és a Lidércek csak elképzelni tudták, mi történhet a pilótájával.
Falynn ismét elkanyarodott, vissza, a másik TIE-vadász irányába. A gép a hátán feküdt, egyik szárnya
annyira elgörbült, hogy félig eltakarta az ablakát. A lány rápillantott Wedge-re.
- A hajtóművei még épek! - kiáltotta a férfi. - Kapjuk el!
Falynn bólintott, és bal oldalról megközelítette a vadászgépet. Kell a teherszállító jobb oldalán működésbe
hozta a rakodókart, és elkapta vele a TIE-t.
Falynn továbbra is alacsonyan repült - végighúzva a két vadászt a leszállópályán -, majd egyenesen az
erdő felé indult. Mikor a teherszállító orra már csak húsz méterre volt az első fáktól, felemelkedett és
ismét jobbra fordult.
- Gyerünk, gyerünk! - kiáltotta.
Wedge és Kell kikapcsolták a rakodókarokat. A TIE-vadászok folytatták bukdácsolásukat, majd
becsapódtak a fák közé. Wedge látta, hogy áldozata jobb oldali szárnyát leborotválja egy vastag ág; a
másik gép lassan megállt, hogy aztán iker
ionhajtóművei vakítóan felvillanjanak, mintha csak Kell bombái lennének.
Falynn száz méterrel arrébb, az erdő szélén állt meg. A bunker melletti katonák már nem lőttek; Wedge
látta, hogy beözönlenek az épületbe. Megcsóválta a fejét.
Donos futva bukkant elő az erdőből, és átvetette magát a korláton.
- Borzasztó rakodók vagytok! -jelentette ki.
Wedge elmosolyodott.
- Talán ezért fokoztak le minket vadászpilótákká. Irány a Narra, emberek! - intett oda Falynn-nak.
Mögöttük a bunker teteje felfúvódott, mint egy léggömb, betondarabok repültek a levegőbe, aztán az
egész összeomlott. A robbanások mennydörgése végig követte a Lidérceket, miközben a találkozási pont
felé száguldottak.

Tizenhét

- Utánanéztem a hasonló eseteknek - mondta Kell -, és úgy tűnik, hogy a két TIE-vadász az Antilles
parancsnok és az én hírnevemet fogja öregbíteni a pontos célzásért, nem pedig a Falynnét a remek
vezetésért. Sajnálom, Falynn.
A tatuini lány elmosolyodott.
- Akkor is én vagyok az egyetlen nő, aki úgy vonszolt maga után két birodalmi vadászgépet, mint egy hajó
a horgonyait! Ezt kérem jegyzőkönyvbe venni!
- Vedd úgy, hogy megtörtént.
A Lidérc Osztag az akció másnapján; a Xartun rendszertől többparszeknyire, a Night Caller
konferenciatermében tartott eligazítást. A munka javát elvégezték; már csak a részleteket próbálták
tisztázni.
Az akció parancsnokaként Kell elnökölt az ülésen, de Wedge előrehajolt, és átvette tőle a szót.
- A tények tehát adottak. Most azt szeretném, ha mindenki a szakterülete alapján spekulálna egy kicsit.
Mire készül Zsinj?
- Csak tippelni tudok - kezdte Daráló -, de szerintem valamilyen pénzügyi birodalmat építenek ki Zsinj
ambícióinak támogatására. Tudjuk, hogy az űr hatalmas részét uralja; azt viszont nem tudjuk, milyen
üzleti kapcsolatai vannak ezeken a területeken kívül.
Kell bólintott.
- Szerintem is az Iron Fist, a szuper-csillagromboló építését szolgálja az egész. Itt acélüveg alkatrészeket
gyárt. Máshol üzemanyagot finomít. Megint máshol ionhajtóművek készülnek... vagy talán kész TIE-
vadászok.
- Azt hiszem, abban mindnyájan egyetértünk- kapcsolódott be Tyria a beszélgetésbe -, hogy úgy szervezi
az ügyeit, mint egy ellenállási mozgalom. Az egyes sejteket elszigeteli egymástól, csak a Night Callerhez
hasonló hajók kötik össze őket.
- Ettől egy kicsit furán is érzem magam - vallotta be Wedge. - Bizonyos értelemben olyanok leszünk, mint
a Birodalom, a Zsinjhez hasonló hadurak pedig mint a Szövetség. Törvényes kormányzatot alkotunk,
meghatározott helyeket kell védenünk és megerősítenünk. Ők viszont titkos bázisokon, mozgó bázisokon
gyülekeznek, és az általunk tökéletesített portyázó taktikát alkalmazzák. A Császár halála óta a feje
tetejére állt a galaxis.
Falynn meglepetten nézett rá.
- Ez úgy hangzott, mintha visszasírná a régi időket, uram.
Wedge ránézett és megrázta a fejét.
- Nem. Ma büszkén viselhetjük az egyenruhánkat, és a legtöbb bolygóra nyugodtan leszállhatunk.
Megéljeneznek minket, de legalábbis elismerően szólnak hozzánk, nem pedig feladnak a birodalmiaknak.
Mégis, szeretem azt hinni, hogy gyorsan át tudom venni az új taktikákat... de tudom, hogy sok olyan tiszt
és kormánytisztviselő van az új Köztársaságban, aki nem. És ez aggodalommal tölt el.
- Zsinj valami mást is csinál - szólt közbe halkan, elgondolkodva az Arc. - Motiválja a kapcsolatait. Azok
a robotszondák nem a Xartunon készültek, és nem is a szabadpiacon vette őket a kormány. Csak Zsinjtől
származhatnak. Talán a TIE-vadászok is. Szerintem a védelmen túl ilyesmiket ajánl fel a kapcsolatainak.
Olyan technológiát, amit máshonnan nem tudnak megszerezni... legalábbis nyomok nélkül. Ilyen
játékszerei nem lehetnek a szövetségesei törvényes riválisainak. És ez komoly hajtóerőt jelenthet.
- Van itt még egy tisztázatlan apróság - dőlt előre Phanan. - Mik lehetnek azok a nagy acélüveg kockák?
Daráló készségesen bekapcsolta az adattábláját. A terem holovetítőjének mezejében megjelent a Jesmin
kamerájával a kockáról készített felvétel.
- Cellák - mondta Röfi. Az eligazítás elején egyszer már levetítették a képsorokat, a gamorrai azóta most
szólalt meg először.
A többiek rámeredtek.
- Börtöncellák? - kérdezte Janson.
- Úgy valahogy. Látjátok azokat a lyukakat? - bökött az ujjával a képbe Röfi. - Ez az oldal a cella hátulja.
Ez a lyuk a szennyvízcsöveké. Ez az ivóvízé. Ez a légvezetéké. Ez az adatkábeleké. A nagy nyilásra egy
ajtó kerül, bár szinte soha nem használják. A másik oldalon nincsenek lyukak. Az néz a vezérlőterem felé,
ahol a megfigyelők ülnek. Egy percre sem veszik le a szemüket a cella lakójáról.
Wedge érdeklődve hallgatta a magyarázatot.
- Honnan ismered ilyen jól ezt a valamit?
- Egy ilyenben nőttem fel.
Döbbent csend támadt.
- A Binring Biomedikai Műveknél? - kérdezte végül Wedge.
- Igen.
Janson elfüttyentette magát.
- Röfi, úgy érted, hogy ezek az izék hasonlítanakarra, amiben felnőttél, vagy pontosan ugyanolyanok?
- Ugyanolyanok. Pontosan ugyanolyanok.
- Tehát vagy szabványos felszerelés - tűnődött Janson -, vagy Zsinjnek van valamilyen kapcsolata a
Binring Biomedikai Művekkel.
- Még sohasem láttam ezt a modellt - mondta Ton Phanan. - Sem gyakorló orvos koromban, sem később.
Nem olyanok, mint például azok a ketrecek, amelyekben Derricote tábornok őrizte a kísérleti alanyait a
Krytos járvány előtt. Szerintem nem szabványos holmi.
Wedge bólintott.
- Azt hiszem, az útitervünket kiegészíthetjük a Binring anyabázisával. Röfi, merre van az?
- A Saffalore-on.
- A Corporate szektorban, igaz? Jelenleg független. - Igen, uram.
- Rendben. Akkor, ha nincs további kérdés, ideje megismerni az új parancsokat. - Senki sem szólalt meg,
Wedge tehát folytatta: - A legutolsó portyánk remekül sikerült. Nem voltak veszteségeink. Információkat
szereztünk. Azonban nem remélhetjük, hogy minden hivatalnok, aki Darilliannal tárgyalt, velünk
kapcsolatba kerülve hagyni fogja, hogy rávegyük Zsinj birtokainak megmutatására, aztán pedig
felrobbantsuk, amit lehet. Zsinj azonnal rá fog jönni, mit művelünk. Mi viszont azt szeretnénk elhitetni
vele, hogy a Night Callert követik... nem pedig azt, hogy maga a hajó felelős a támadásokért.
Tehát először is: Cracken tábornok hírszerző csoportokat küld minden úti célunkra. Bízunk benne, hogy
sikerül információkhoz jutniuk, mire odaérünk.
Másodszor: Daráló átfogja nézni a hajónaplót. Összeszed minden információt azokról a bolygókról,
amelyeket a Night Caller a Császár halála óta meglátogatott. Mivel Darillian kapitány nem készített
feljegyzéseket a szövetségeseivel folytatott tárgyalásokról, ha Cracken tábornok csoportjainak nem
sikerül, neked kell majd betörnöd a bolygók rendszereibe, és megkeresned azokat az ingatlanokat,
amelyek a Night Caller korábbi látogatásai után új tulajdonoshoz kerültek. Aztán szemügyre vesszük
ezeket... és ha a Zsinjéi, akkor cselekszünk. De mindig néhány nappal a Night Caller távozása után, mikor
már egy másik rendszerben járunk.
- Értettem - bólintott Daráló.
- Arc, ha a bolygókormányzó vagy bárki felfedi előtted, hogy ő Zsinj partnere, akkor az tiszta nyereség.
Ilyenkor azonnal szólj Darálónak, hogy további információkat áshasson elő. De te magad ne próbálj meg
tovább kérdezősködni... hacsak Daráló kudarcot nem vall. Ebben az esetben később újra kapcsolatba
léphetsz Zsinj emberével.
Az Arc elmosolyodott.
- Ha a bothai csoda csődöt mond, a ragyogó Darillian kapitány még helyrehozhatja a dolgot.
Wedge komoran rámeredt.
- Még nem kell a szereped bőrébe bújnod. Mi több, lehet, hogy lelövünk, ha megteszed.
- A Lázadó közönség mindig is a legnehezebbek közé tartozott.
- Röfi, őszintén sajnálom, de teljes, részletes jelentést kérek a Binringnél töltött idődről! Személyzet, a
hely, ahol felnőttél, benyomások, furcsa dolgok, amelyekre akkor felfigyeltél, de még nem tudtad hova
tenni őket... minden, ami csak eszedbe jut.
Röfi vett egy mély lélegzetet, és lassan kifújta a levegőt.
- Rendben, meglesz.
- A többiekre az eddigi parancsok vonatkoznak. Vissza a munkához!

Az Arc az X-szárnyú-szimulátor mellett állt, mikor Tyria kilépett belőle.

- Jobban ment?
- Jobban - mosolyodott el a lány. - Egy picivel mindig jobb. De a helyedben szellőztetnék néhány percig,
mielőtt beszállok. Eléggé megizzadtam odabent.
- Kösz a figyelmeztetést. Igazi úrihölgy vagy.
Tyria lenyomott egy kapcsolót, hogy kiemelje R5-ösét, Köpcöst a szimulátor hátsó részén lévő aljzatból.
Az X-szárnyú-szimulátor programja az asztromechanikai droidokat is tudta helyettesíteni, de a küldetések
sokkal valósághűebbek voltak, ha a pilóták a saját egységeiket csatlakoztatták be.
Mikor Köpcös leért a padlóra, Tyria végigmérte az Arc R2-sét, Dumást.
- Nocsak, átfestetted? -Valóban, a vörös sávok helyén a Lidércek szürkéje csillogott.
Az Arc felhorkant.
- Valójában csak néhány átalakítást rejtettem el vele.
- Módosítást - nézett rá gyanakodva a lány - Egy holovetítőt az összes filmeddel?
- Nem is olyan rossz ötlet! Talán legközelebb. De nem, ezt mindenki értékelni fogja. - Körülnézett, hogy
nem látja-e valaki őket. - Dumás, egy hideget!
Dumás fején félrehúzódott egy trapéz alakú lemez, majd egy légpuskalövésre emlékeztető pukkanás
hallatszott. A lemez mögötti lyukból egy üveg szökkent a levegőbe. Az Arc elkapta, és lecsavarta a
kupakját.
- Elba sör - nyújtotta át Tyriának. - Hűtött. A tied. Én majd a szimulátor után iszom meg az enyémet.
- Tudod - nézett rá a lány döbbenten -, egyre furcsább vagy.
- Akkor jó - mosolyodott el a férfi.

A dolgok úgy történtek, ahogy Wedge megjósolta. Legalábbis eleinte.

Mire elérték a Belthut, a Night Caller útitervének következő állomását, Daráló már rá is bukkant Zsinj két
lehetséges kapcsolatára: a bányavállalatok szövetségének elnökére, aki gyakorlatilag a gazdag bolygó
teljhatalmú ura volt; illetve az elnökség egyik tagjára, a második legnagyobb vállalat elnökére.
Az Új Köztársaság hírszerzésének csoportja még alig érkezett meg a bolygóra, így nem sok használható
információt tudott szerezni. Az Arc rutinbeszélgetései a hivatalnokokkal viszont meghozták
gyümölcsüket.
A bányavállalatok szövetségének elnöke hosszasan tárgyalt „Darillian kapitánnyal", és segítőkészen átadta
neki a bolygó felhalmozott érckészleteinek árlistáját. A másik gyanúsított, a vállalatelnök bizalmasan
elárulta az álcázott Arcnak, hogy egy finomított dúracélszállítmány várja Zsinj következő
teherszállítójának az érkezését. Wedge elküldte az adatokat a hírszerzőknek.
Miután a Night Caller kiugrott a rendszerből, Cracken tábornok emberei egy nap alatt felkutatták a raktárt,
ahol az acél várakozott. Azonban nem robbantották fel, még csak el sem lopták - egyszerűen
megjegyezték a helyet. Aztán bejuttatták Darálót a vállalat központjába, és segítettek neki kibogozni a
megállapodás részleteit. Az acélnak egy kicsi, némileg elavult olvasztóba kellett volna kerülnie, amit Zsinj
birtokolt, természetesen újabb álnéven. Két nappal azután, hogy Daráló visszatért a Lidércekhez, a hír-
szerzők felrobbantották az üzemet.
A következő úti cél nem egy lakott bolygó volt. Mi több, még a rendszert is csak egy számkóddal jelölték
a köztársasági és birodalmi térképeken. Mivel az M2398 rendszerbe semmilyen elfogadható módon nem
lehetett ügynököket csempészni, Cracken tábornok nem küldött oda senkit.
A rendszer lakatlan mivolta ellenére a Night Caller hajónaplója szerint a korvett egyértelműen járt már ott,
noha a helyi hatóságokkal való kapcsolatfelvételről nem történt említés.
A Night Caller jóval a legkülső bolygó pályáján kívülre ugrott, és az M2398 rendszerre szegezte
érzékelőit. Alig néhány perc múlva kommunikációt fogtak a harmadik bolygó, egy gyönyörű por- és
aszteroidagyűrűvel körülvett gázóriás holdjáról. Az adást kódolták, de Jesmin pillanatok alatt feltörte a
rejtjelet. A mon kalamári lány tájékoztatta Wedge-t, aki Hrakness kapitány derűs pillantásai közepette
idegesen járkált fel-alá a hídon.
- Egyszerű matematikai behelyettesítés - magyarázta Jesmin. - Legfeljebb egy csatára jó, hogy az ellenség
ne tudja azonnal, mit beszélünk.
- Hangosítsd ki! - utasította Wedge.
A komból először statikus zörej hallatszott, majd egy férfihang.
- Mi a helyzet, Guller? Hideg van?
Szünet, majd egy másik férfihang.
- Pofa be!
Szünet.
- Azt, mondjuk, tudom, hogy hideg van. De csak szimplán hideg, vagy tényleghideg, vagy zsibbasztóan
hideg, vagy olyan hideg, hogy lefagynak a tagjaid?
Szünet.
- Pofa be!
Szünet.
- Látsz valamit?
Szünet.
- Nem.
Szünet.
- De azért nem látsz semmit, mert nincs ott semmi, vagy azért, mert befagyott a szemed?
Szünet.
- Pofa be!
- Kettes, ezek a kihagyások... jól sejtem, hogy a távolság miatt vannak? - kérdezte Wedge.
- Igen, uram. Számításaim szerint körülbelül százötven vonásnyira lehetnek egymástól. Biztosra veszem,
hogy „Hideg van" a legnagyobb holdról beszél, „Pofa be" pedig az aszteroidagyűrűből.
- Valamilyen előretolt őrhely lehet - vélte Wedge. - Szerintem ez egy kalózfészek. Hrakness kapitány?
Az alacsony férfi kényelmesen hátradőlt a parancsnoki ülésben.
- Lakatlan rendszer, amatőr, pénzpocsékoló kommunikáció... Valószínűleg kalózok.
- Rendben. Jesmin, indítsd el a Darillian kapitány szimulációt, és hívd az Arcot a kommunikációs
központba! Falynn öltözzön birodalmi pilótaruhába és üljön be a kettes TIE-be; az egyes én leszek! A
többi Lidérc szálljon fel az X-szárnyúakra! Tyria a saját gépét vezeti... ideiglenesen visszahelyezem a
szolgálatba... Phanan pedig a Falynnét. Hrakness kapitány, hívja a harcállásokat. Mindenki álljon
készenlétben, mikor bemegyünk, de semmit ne lehessen észrevenni! Nem akarom, hogy rájöjjenek, hogy
tudunk róluk.
Wedge, miközben nekilátott a felszállás előtti rendszerellen őrzésnek, bekapcsolta a komját. A
hangszórókból azonnal egy átkozódó női hang csendült föl. Wedge ránézett a kommunikációs képernyőre.
A TIE-vadász még dokkolva volt, a külső kommunikációs eszközök nem működtek, tehát csak a másik
TIE-vel összekötő közvetlen vonalon érkezhetett az adás.
- Szürke Kettes, te vagy az?
- Igen, uram! - hallgatott el egy pillanatra a káromkodás, hogy aztán azonnal folytatódjon.
- Ezen a csatornán mellőzzük a személyes megjegyzéseket, ha lehet.
- Igen, uram! -jött a sértődött válasz. - Mi a baj?
- A géppel semmi, uram. Csak éppen egy holttest zuhant rám a szekrényemből.
- Micsoda?
- Egy űrruha. Lezárva és felfújva. A kezében egy késsel. Amikor kinyitottam a szekrényemet, hogy
felvegyem a birodalmi egyenruhát, egyenesen a nyakamba zuhant.
- Ez valami vicc? - Mi más lehetne? - Jól vagy?
- Semmi bajom. De egyáltalán nem volt jó vicc. És ha olyan lassú lennék, mint néhány öregember ebben
az osztagban, akkor meg is sérülhettem volna.
- Kézbe veszem a dolgot, miután visszatértünk. - Nincs szükségem segítségre, uram.
- Neked talán nincs, de a mókamestereknek van. Helyzetjelentést!
- A két hajtómű zöld, a fegyverek élnek.
- Vedd minimálisra a teljesítményt, és készülj fel a hosszú várakozásra!
A kommunikációs központban az Arc az ülésében ülve figyelte a képernyőn, ahogy a hipertér csillagsávjai
csillagokká rövidülnek. Közvetlenül előttük vörös-narancsszínben ragyogott a harmadik bolygó. Az Arc
elismerően biccentett; a Night Caller olyan közel jött ki az ugrásból, amilyen közel csak a gravitációs kút
lehetővé tette.
A kom vezérlőpultján szinte azonnal fények gyulladtak ki, ahogy a kinti láthatatlan ellenfelek
kommunikálni kezdtek.
- Glit Egy, Glit Egy, ismeretlen hajó!
Szünet.
- Vettem, Fészek! Egy koréliai korvettet látok. Úgy tűnik, Ficsúr kapitány visszatért.
Szünet.
- Ficsúr megerősítve, Glit Egy. Glit Öt, hallasz minket?
A következő szünet sokkal hosszabb, majd Glit Egyes hangja csendült fel bosszúsan:
- Pofa be!
Az Arc végigmérte a komegységet. Az alapokat ismerte, de arra nem képezték ki, hogyan találja meg és
erősítse fel a harmadik fél adását.
Aztán egy erős hang harsant fel, egyenesen a holdról:
- Night Crawler, itt Vérfészek! Válaszolj!
Az Arc bekapcsolta a komot és a Darillian hangját az övé helyére keverő beréndezést.
- Vérrészeg, itt a Night Caller Mit akarsz?
- Letépni az arcodat, a maradékot meg kidobni a vákuumba!
Az Arc felhorkant. Csak pózol ez a kalóz, vagy tényleg meg akarják támadni Darillian kapitányt?
- Semmi akadálya, ha meg tudod tenni, Vérrészeg. De előbb mesélj a feleségedről! Szeretnék többet tudni
arról a nőről, akit ma este magam alá gyűrök.
Hosszú szünet. Aztán ismét felharsant a hang, de sokkal józanabbul, mint az előbb.
- Darillian, megmondtam, hogy ne gyere vissza!
- Ha jól emlékszem, megkértél hogy ne jöjjek vissza. Elfelejtetted, hogy a kölcsönös nyereség
lehetőségeiről tárgyaltunk? - Az Arc idegesen meghúzgálta a gallérját. Csak blöffölt, feltételezve, hogy
Darillian a kalózokkal is ugyanazt a mintázatot követte, mint a többiekkel. - Tényleg úgy döntöttél, hogy
nem érdekel a pénz és a hatalom?
- Nem... természetesen nem. Rendben, Night Caller Leszállhattok a Kettes Dokkba. Eszünk valamit és
beszélgetünk. Kövessétek az irányjelet!
- Kitűnő! Night Caller kikapcsol. -Az Arc kikapcsolta a komot és a Darillian hangját szimuláló egységet.
A kom azonnal egy hosszú, erős jelzés vételét jelezte a Vérfészeknek otthont adó holdról.
- Hrakness kapitány, ez az irányjel lesz.
- Az bizony, Arc. Vettük, köszönjük.

A Night Caller TIE-vadászai a korvett mesterséges gravitációs terén kívül voltak felfüggesztve. A
pilótafülkéjében várakozó Wedge egyáltalán nem örült a súlytalanságban töltendő időnek, de úgy vélte,
még ez is jobb, mint találatot kapni.
A jobb keze megrándult. Ökölbe szorította, és megpróbált nem tudomást venni a rángásról. Egyik
leghosszabb súlytalansági élménye során egy önmegsemmisítő egység két külső érintkezőjét kellett távol
tartania egymástól. A lehető legegyszerűbb megoldást választotta: kiszállt az X-szárnyújából az űrbe, csak
űrruhája mágneses védőmezőjére és egy létfenntartó köldökzsinórra bízva az életét, és a két érintkező
közé dugta a kezét.
A várakozással töltött hosszú percek során ellentmondásos gondolatok kavarogtak az elméjében. Megadta
magát a halálnak, mégis bízott benne, hogy megérkezik a segítség. Az űrruhája nem tudta megőrizni
testmelegét, kezdett megfagyni, mégis csak várt, az Endor szent holdja fölötti csillagképekben
gyönyörködve.
Amikor aztán Luke Skywalker személyében megérkezett a segítség, kirántotta a kezét az érintkezők
közül, és majdnem letépte az ujjait... és most azok az ujjak hajlamosak voltak vonaglani, mikor
súlytalanságba került. Az akkori érzései is újra rátörtek.
Még a bakta ízét is érezte, amibe a megpróbáltatásai után bedugták. Megpróbálta elhessegetni az
emlékeket, hogy jelenlegi környezetére koncentrálhasson.
Akárcsak az Endor fölött, most is gyönyörű látvány tárult elé. A gázóriást egy festőlángelme palettájának
hihetetlen mintái és meleg színei borították be.
Végül felbukkant a Vérfészek holdja is, egy nagy, ám komorbarna égitest. A Night Caller lemerült vékony,
hiányosnak tűnő légkörébe. Wedge belesüppedt az ülésébe, ahogy a korvett beért a gravitációs mezőbe.
Odalent nem voltak tengerek, csak himlőhelyes, vörösesbarna sivatagok; a korvett elhaladt fölöttük és a
távoli hegyek felé vette az irányt.
Az első dombok közelében Wedge észrevette, hogy a Night Caller mellett és alatt egy ívelt dombtető
felnyílik és hátrahúzódik. Egy pillanatig nem értette, mi történik. Aztán a kép felismerhető elemekre
bomlott.
Egy kráter, valamilyen színezett vagy porlepte tetővel lefedve. A tető alatt egy lézerágyú, melynek csöve
egyenesen a Night Caller pajzs nélküli hasa felé emelkedik...
Wedge üzembe helyezte a rendszereit, és lecsapott a dokkolásoldó Cubber által a vezérlőpultra szerelt
kapcsolójára. A TIE-vadász eltávolodott a korvettől. Azonnal a lézerüteg felé fordult.
- Híd, minden pajzsot felhúzni! Szürke Kettes, felszállni! Kövess! Tüzelj belátásod szerint! - Tetteit
szavaihoz igazítva azonnal tüzet nyitott, amint lézerágyúi a lenti üteg felé fordultak.
Az első lövése behorpasztotta és megperzselte az üteg tornyát.
- Lidércek, felszállás! Megtámadtak minket! - Ismét lőtt, egyelőre még nem emelkedve ki a zuhanásból, és
látta, hogy a TIE-vadász zöld lézersugarai áthatolnak az ágyú burkolatán, valahol a cső vége és a tövénél
lévő irányítófülke között.
Az ágyú kezelője tüzet nyitott lelepleződött fegyverével. Az ágyúcső felső része előbb vörösen, majd
sárgán, végül fehéren felizzott, ahogy belülről olvadni kezdett.
Szürke Kettes felzárkózott és lőtt. A lézersugarak eltalálták a vezérlőfülke fototropikus acélüveg
buborékját. Wedge látta, hogy odabenn felvillan valami. Az elmosódott körvonalú emberalakot szinte
azonnal elnyelte a fény. A fülkéből gázok törtek fel.
- Lidércek, Szürkék! Vendégeket kaptunk, egyenesen szemből! - csendült fel Hrakness kapitány hűvös
hangja a komban.

A hangár ajtaja már kezdett félrecsúszni, mikor Hrakness leadta az üzenetet. Amint akkora rés támadt,
hogy egy X-szárnyú kiférhetett rajta, Kell megpillantotta a közeledő vadászgépek távoli hajtóműcsóváit.
Szerencséjére a hangárban álló kilenc X-szárnyú alakzatának pontosan a közepén kapott helyet. Ez azt
jelentette, hogy ő szállhatott fel elsőként - és nem is vesztegette az időt az antigravitációs hajtóművekkel,
hanem azonnal az ionhajtóművet kapcsolta be. Ő maga is segített felállítani az X-szárnyúak sínjei mögötti
dúracél páncéllemezt; tudta, hogy ki fogja bírni a hajtóművek lángját.
Kiemelkedett a hangárból a piszkos levegőbe, és ránézett az érzékelőire.
- Lidércek, két teljes osztagnyi ismeretlen, többféle típusú vadászt látok. Távolság két és fél vonás,
csökken.
- A Night Caller irányt vált -jelentette be kapitányához hasonlóan higgadt hangon Tabanne hadnagy. -
Lidércek, kompenzáljátok a manővert, vagy egy pillanatra szakítsátok félbe a felszállást!
Kell bólintott. A Night Caller nem indulhatott el a közeledő vadászok felé nyitott hangárral. Hiába húzta
fel a pajzsait, ha egy lézersugár vagy egy protontorpedó pont a hangárajtónál hatol át azon, akkor nincs
páncélzat, ami felfogná a lövést, s az összes X-szárnyú elpusztulna. Akárcsak a szolgálatban lévő szerelők.
Ha pedig a mennyezetet éri a találat, akkor vége a hídnak. Hraknesst a puszta önvédelem kényszerítette a
fordulóra, és Kell felkészült rá, hogy néhány hosszú percig egyedül repüljön.

Tizennyolc

- Mi az, versenyezni akarsz? - csendült fel Tyria hangja a komban. Kell hátranézett, és látta, hogy a
manőver közepén járó korvettből kilő Lidérc Tízes hajója. Tyria a bal szárnyára állította X-szárnyúját, és
egyenesen Kell felé vette az irányt.
- Lidérc Kettes felszállt! - következett Jesmin gépe.
Ezzel kiürült a középső oszlop. A hangár két oldalán elhelyezkedő hat X-szárnyúnak kissé nehezebb dolga
volt; még a korvett manővere nélkül is lemaradtak volna néhány másodperccel. A felső hangárból azonban
Janson nyomában előbukkant Röfi, aztán Wedge meg Falynn TIE-vadászai is közeledni kezdtek.
Kell R2-ese egy visítással adta tudtára, hogy az egyik ellenséges gép befogta őket lézerágyúival. Tainer
nem várta meg a leszakadásra felszólító parancsot, hanem jobbra fordult és pörögve ereszkedni kezdett;
látta, hogy a többiek is ugyanezt teszik.
- Disznók azok! - hallotta Wedge Janson hangját. A Disznók rendes vadászgépek alkatrészeiből
összetákolt torzszülöttek voltak. Viselkedésüket a pilótáik, de a célpontjaik is nehezen tudták megjósolni,
néha rettenetes repülési képességek, máskor szokatlanul hatékony fegyverrendszerek jellemezték őket.
- Lidércek, itt Vezér! -szólt közbe Wedge. - Tüzeljetek belátásotok szerint! Hagyjátok a megszokott
párosokat! A felszállás után csatlakozzatok a legközelebbi társatokhoz! Hármas, maradj velem! - Megrázta
a fejét. Nem jól alakultak a dolgok. A Lidércek kapkodtak, még az álcázott lézerágyú elpusztítása után
sem nyerték vissza nyugalmukat.
Az érzékelői szerint három bandita közeledett felé. A legszívesebben egy protontorpedóval bontotta volna
fel az alakzatot, illetve több energiát adott volna az elülső pajzsába - a TIE-vadász azonban egyik
lehetőséget sem biztosította neki.
Így hát egy kicsit oldalra húzta a botkormányát. Érezte, hogy a hold ritkás légköre nekifeszül a
szárnyainak, és a gép hirtelen jobbra szökkent. A hajtóművei felvisítottak a pályamódosítástól. Épp
idejében hajtotta végre a manővert; zöld lézersugarak kezdtek cikázni körülötte. Az érzékelőin látta, hogy
Falynn hasonló kitérést hajtott végre balra.
Birodalmi stílusú lőképernyője befogást jelzett a legközelebbi ellenséges gépre. Az ablakon keresztül is
láthatta a valószínűtlen kinézetű alkatrészhalmot: egy klasszikus Headhunter törzsre TIE-vadász-
szárnyakat erősítettek, de vízszintesen. A TIE-szárnyak elméletileg a hajó lézereinek feltöltésére
szolgáltak, és a legkevésbé sem voltak aerodinamikusak; ezen a tákolmányon semmi hasznos funkciójuk
nem lehetett, valószínűleg csak lelassították. A gép minden bizonnyal csak az antigravitációs hajtóművére
támaszkodhatott. Wedge rálőtt a Disznóra, és látta, hogy az megremegve egy jobbfordulóval emelkedni
kezd. Ettől még hosszabb, még nagyobb célpontot nyújtott, és a második lövés már a közepét vágta át,
nem sokkal a pilótafülke mögött. A kettévágott gép két feléből alkatrészek, és talán a legénység tagjai
hullottak ki.
Wedge kiegyenlítette az oldalmozgását, balra fordult, felemelkedett, és belekezdett egy dugóhúzóba.
Falynn elsüvített mellette, majd hirtelen emelkedni kezdett. Egy pillanat múlva hanyatt fektette a gépét,
ereszkedni kezdett és tüzet nyitott. Ravasz manőver volt, különösen így, tapasztalatlanul: ha sikerül a
legkisebb kitérő nélkül leírnia a teljes hurkot, akkor a magasságára való tekintet nélkül nem kell majd
elszenvednie a TIE-kre a légkörben jellemző rángatást, így teljes sebességgel repülhet tovább.
Az egyik közeledő Disznó, egy gömb alakú TIE-fülke - tetején egy merev szárnnyal, hátulján egy
függőleges vezérsíkkal - ráharapott a csalira, és szintén emelkedni kezdett. Wedge a botkormányát
megmarkolva felé fordult, és szinte azonnal felvillant a célkeresztje. Belelőtt a Disznó hasába, és pontosan
az ionhajtóműveket találta el. A Disznó ragyogó szikraesővé és lángoló törmelékdarabokká robbant szét.
A harmadik, szárnyak és vezérsík nélküli birodalmi siklónak látszó Disznó kevesebb mint egyvonásnyi
távolságról nyitott tüzet Wedge-re. A vékony, vörös lézersugarak látszólag végtelen számban záporoztak
feléje. Wedge balra rántotta a gépét az egyre szélesedő energiaháló elől.
Ekkor látta meg a Disznó oldalát - és a rajta lévő rakétavető csövet. A TIE érzékelői nem jelezték, hogy a
kilőtt rakéta befogta volna, de a lövedék alig egyvonásnyi távolságból száguldott egyenesen felé, és
Wedge-nek esélye sem volt, hogy kitérjen előle.

- Tízes, te vagy a szárnyam! Menjünk egy kicsit magasabbra! - Kell a farkára állította X-szárnyúját, és az
elülső pajzsaiból a hajtóműbe irányította át az energiát. Néhány hosszú pillanatig csak az érzékelőiben
bízhatott, hogy jelzik, ha az ellenséges fegyverek befogták őt.
- Vettem, Ötös. -Tyria szinte tökéletesen utánozta a manővert.
- Kilences felszállt. Kettes, a te szárnyad leszek.
- Itt Kettes. Értettem.
Az érzékelők szerint két rakéta indult el Kell felé a közeledő Disznók felől. Tainer tovább gyorsított,
Tizenhármas azonban nem jelezte, hogy követi őt. A Disznók alakzatának hátuljából kiemelkedett két
vadászgép - üldözőbe véve őt és Tyriát.
- Hatos felszállt! Ide azokkal a Disznókkal, azokkal a nyamvadt tákolmányokkal, ti...
- Hatos, itt Tizenkettes. Nem kell a szónoklat.
- Értettem, Tizenkettes.
Kell a homlokát ráncolta. Ez nem Gebe pilótatudata volt; az a személyiség soha nem beszélt értelmesen.
Úgy látszik, régi szárnyembere elméjében újabb változások következtek be...
- Négyes felszállt. Hatos, én leszek a szárnyad.

Wedge ellazította a botkormányt szorító kezét. Ionhajtóművei a másodperc tört része alatt veszítettek
teljesítményükből, és a gép visszacsúszott a záporozó lézersugarak közé, amelyeket az előbb még ki akart
kerülni.
Körülvette a lézerek villogása. A rakéta talán tízméternyire suhant el az ablaka előtt. Aztán kibukkant az
energiaháló másik oldalán... sértetlenül.
Komoran elmosolyodott. Majdnem túl későn jött rá, hogy egy ekkora gép kétféleképpen tüzelhet
folyamatosan. Vagy egy nagyon fejlett kísérleti generátorral, amely akár egy A-szárnyúosztagot is
kiszolgálhatott volna... vagy pedig célzólézerekkel, amelyeket látni lehetett ugyan, de kárt nem okozhattak
semmiben. Ahhoz viszont elég élethűek, hogy kiszámítható pályán való menekülésre késztessenek valakit,
egyenesen a rakétavető csöve elé...
Odafentről ledübörgött Falynn TIE-vadásza, minden ágyújából egyszerre tüzelve. A lövései eltalálták a
sikló törzsét, fekete karikát rajzolva a végére: Wedge arra számított, hogy a sikló hajtóműve azonnal
felrobban, de a Disznó mindössze füstölögni kezdett és veszített a magasságából. A mozgása alapján
kizárólag a nagy teljesítményű antigravitációs hajtóművét használta.
Falynn tovább ereszkedett, ismét lőtt, és szinte ugyanazon a helyen találta el a siklót. A gép alá érve
vízszintesbe állt, majd egy forduló után a hasa felé kezdett emelkedni.
- TIE-vadász, válj le! Megadjuk magunkat!
A lány bizonyára vette az adást; kitért a pályáról és egy dugóhúzóval tovább emelkedett, míg a sikló fölé
és mögé nem ért. Wedge elvigyorodott: szinte maga előtt látta a heves tatuini nőt, amint vadul káromkodik
a préda megadása miatt. A komban felcsattanó dühös hang megerősítette véleményében:
- Te ronda kowaki majom, vagy leszállsz azonnal, vagy szétlőlek, megadás ide vagy oda!
- Vettem, TIE-vadász. Ne lőj! - A bizarr sikló megbillentette az orrát, és sebesen ereszkedni kezdett.

Kell a pályaív csúcsára érve megfordította a gépét, és lebukott. A mögötte kapaszkodó két Disznó
váratlanul kilencven fokkal
kitért. Kell a bal szárnyára állította a gépét és követte őket.
- Ötös, itt Tízes. Szerintem nem menekülnek. Ez csak valami
stratégia.
- Miből gondolod? - engedte vissza a botkormányát Kell. - Nem tudom.
Stratégia. Mit nyerhet ezzel a stratégiai visszavonulással az ellenség?
A szemével követte a pályájukat, és képzeletben meghosszabbította azt a csatatéren túlra, egy sor kráter, s
különösen egy nagyobb bemélyedés fölé...
- A Disznó-szoros! - kiáltott fel.
- Tessék, Ötös?
- Tízes, zárkózz fel! Maradj mögöttem! - Kell lebukott a hold felszíne fölé, és elindult az egyre széjjelebb
húzódó csatatéren át a kráterek irányába.

Jesmin folyamatosan lőtte a célkeresztjében lévő, szinte teljesen szabványos Headhuntert. A légköri
vadász dúracél páncélzata végül megadta magát a lézereinek. A halálos vörös sugarak a gép hátsó részén
hatoltak át. Ahogy a hajtóművei felrobbantak, a Headhunter meghajolt, begörbítette a hátát, mint egy
megsebzett vadállat, és darabokra hullott.
- Szép lövés, Kettes!
- Köszönöm, Kilences. Öt!
- Itt vagyok, Kettes.
- Nem, Kell. Úgy értettem, ez az ötödik találatom. Ász lettem!
- Várd meg az eligazítást, Kettes! Ebben a szakaszban megeshet, hogy a szárnyemberedé lesz a találat. De
azért gratulálok.
- Nagyon vicces, Ötös. - Jesmin az alakzat másik oldaláról feléje közeledő két Disznó felé fordult. Az
ellenséges gépek váratlanul kitértek jobbra.
Jesmin bedöntötte a gépét, és követte őket. Kilences szorosan a nyomában maradt.

Janson lángba borított egy dupla páncélú szörnyet, amely nyolc lézerágyúból lőtt egyszerre - Janson
szerencséjére elég pontatlanul -, aztán körülnézett.
Az összecsapás kellős közepén két X-szárnyú vergődött a legsűrűbb tűzben. Alig sikerült kitérniük az
egyik Disznó-osztag lövései elől, máris a másik előtt találták magukat. Janson érzékelői beazonosították a
Lidérceket.
- Hetes, Nyolcas, hogy boldogultok?
- Nem túl jól, Tizenegyes - érkezett válaszul az Arc hangja.
- Hetes, te mit művelsz itt?
- A komközpontban már végeztem. Baj, hogy itt vagyok? Viszszamehetek, ha akarod...
- Nem, maradj csak! Tartsatok ki! Jövök.
A segítség azonban gyorsabban megérkezett. Mintha az egész ég lángba borult volna, és az egyik Disznó -
egy hatalmas, ránézésre kizárólag TIE-szárnyakból álló gömb - köddé vált, mindössze izzó utóképét és
többtonnányi zuhanó, olvadt fémet hagyva maga után.
Janson hátrahőkölt a fájdalmas fénytől.
- Mi a... - Aztán meglátta a hajót, amely a találatot elérte. - Szép lövés, Night Caller!
- Nem hagyhattam, hogy azokkal a játék gépekkel arassatok le mindén dicsőséget - felelte Tabanne
hadnagy. - Kapaszkodjatok! - A közeledő Night Caller ismét tüzet nyitott, ez alkalommal egy szárnyak
nélküli TIE-gömbre, amely célzás nélkül, egymás után indította útnak rakétáit. A gömb kikeveredett a
lézersugarak közül - legalábbis Janson azt hitte. Aztán a Disznó elfordult, és a hadnagy meglátta, hogy az
egyik fele teljesen eltűnt.
A pilótafülkéből kizuhant a pilóta fele, és csatlakozott a holdfelszín felé zuhanó törmelékhez.

Kell két újabb Disznó megadását hallotta a komban. A vadászgépe a hold felszíne fölött dübörgött,
mindössze néhány tucat méternyire az egyenetlen talajtól, időnként még lejjebb ereszkedve, ahogy Tyria
kíséretében átsuhant a mély kráterek fölött.
Elsuhant alattuk egy két krátert elválasztó gerinc, és meglátták őket - a kráter távolabbi szélén álló
lánctalpas járműveket. A kráter nagysága ellenére már lőtávolon belül jártak, mindössze néhány
másodperc választotta el őket egymástól.
- Torpedóra váltani! - szólt bele a mikrofonba. - Tűz!
- Tűz! - ismételte meg Tyria.
Protontorpedóik szinte azonnal átszelték az őket az ellenségtől elválasztó távolságot.
Szinte azonnal. A lánctalpasok is tüzet nyitottak, lézerekkel és rakétákkal vették célba őket. Aztán
megérkeztek a torpedók. A Kellé a bal oldalon álló nagyot találta el, a katonai lánctalpra szerelt,
túlságosan is magas felépítményen; míg a Tyriáé a középső, lézerágyúval felfegyverzett kisebbet. A kettős
robbanás mind a három járművel végzett. A fellángoló tűzgolyó elszenesedett, és a felismerhetetlenségig
deformálódott lánctalpakat, ajtókat, fegyverdarabokat, páncéllemezeket vetett a kráter meredek falára.
Kell komja megreccsent.
- Eltaláltak! - hallotta Jesmin fájdalmas hangját.

Kell és Tyria egy pillanat alatt átszáguldott a kráter fölött, hogy felzárkózzon Jesmin és Donos mögé.
A mon kalamári pilóta és ideiglenes szárnyembere még együtt repült, de mindkettejüket eltalálták. Gépeik
füstcsíkot húztak maguk után, és lassan távolodtak egymástól.
Úgy tűnt, Jesmin szenvedett el komolyabb sérüléseket. Kell gyanította, hogy impulzusfegyverek
zárótüzébe kerülhetett; semmi más nem bonthatta le a lány pajzsát és okozhatott károkat azelőtt, hogy a
pajzsok újra töltődni kezdtek volna. A pilótafülke bal oldalát viszont egy lézersugár is eltalálta; a
bemélyedés szögé
ből Kell arra következtetett, hogy a találat a pilótaülés mögött okozhatta a legnagyobb sérülést. És
Jesminnek is juthatott belőle...
A lány X-szárnyúja a jobb szárnyára állva a közeli hegyek felé kanyarodott.
- Jesmin, állj egyenesbe! Kettes, hallasz engem?
- Hallak... Ötös. - Ha lehetséges, a hangja még az eddiginél is szörnyűbb volt.
- Állj egyenesbe, Kettes! Azonnal!
- Nem... érem... el... a... botkormányt.
Olyan súlyosan megsebesült, hogy nem tudja megfogni akart? Ez elég nagy baj, de... aztán Kell rádöbbent
az igazságra. A lány szavaiból, és abból, ahogy kiejtette őket, egyetlen dolog következett: eltalálták a
tehetetlenségi kiegyenlítőjét. Nem működött a szerkezet, amely megvédte a pilótákat a manőverek
centrifugális erejétől, és Jesmint most teljesen az ülésébe préselte a nagy sebességgel végrehajtott forduló.
Még néhány másodperc, és nekiütközik a hegyoldalnak.
- Tizenhárom, utasítsd Kettes R2-esét, hogy vegye felére a tolóerőt! - szólt bele a mikrofonba Kell.
Tizenhárom válasza azonnal megjelent a képernyőn: NEM TUDJA.
MEGSZŰNT A KAPCSOLATA A PILÓTAFÜLKÉVEL. ELBÚCSÚZIK.
- Nem! Jesmin, katapultálj!
Nem jött válasz.
Kell tudomást sem vett a komjából felharsanó egyéb üzenetekre. Csak Jesmin pusztulásra ítélt X-
szárnyúját látta maga előtt.
És azon túl a sebesen növekvő hegyoldalt.
Cirkálópozícióba zárta a szárnyait és felgyorsított, míg Jesmin alá és mellé nem ért.
- Mit művelsz, Ötös? - kiabált Janson.
- Hadd menjen, Tizenegyes! - szólt közbe Wedge. - Tudom, mire készül.
Bal szárnyával egy méterre Jesmin jobb szárnya alatt, Kell óvatosan jobbra fordult. A szárnya csikorogva
hozzáért a lányéhoz, megremegtetve a gépet, megállítva és megfordítva Jesmin fordulóját. Kell kihúzódott
jobbra, és addig folytatta a kanyart, míg majdnem háromszázhatvan fokot írt le.
Most Jesmin gépének hasát, az oldalát ért sérülést és az abból kilógó kábeleket látta maga előtt. Mivel a
szárnyak összeütközése átfordította a mon kalamárit, az X-szárnyúja kilencven fokkal elkanyarodott balra.
Pillanatnyilag távolodott a hegyoldaltól, de a forduló folytatódott. Kell amilyen finoman csak tudott,
felemelkedett a lány gépe alatt.
A hegyoldal elvillant alattuk. A kanyar miatt Jesmin bal szárnya leért a Kellére. Tainer botkormánya
remegni kezdett. Hátul felsikoltott Tizenhárom, és Kell érezte, ahogy az R2-es nekiütődik Jesmin gépe
aljának.
Ahogy Jesmin fordulója lefelé kényszerítette a másik gép bal szárnyát, Kell kezében megrándult a
botkormány, és az X-szárnyú megpróbált balra kanyarodni. Kell rátartott, puszta erővel próbálva
egyenesben tartani a gépet. Ha fel tudná emelni Jesmin gépének orrát, akkor talán kivezethetné a
légkörből és a Narra gondjaira bízhatná...
Egy reccsenést hallott, a testén remegés futott végig. Tizenhárom újra felvisított.
A képernyőjén feltűnt a diagnosztikai jelentés:
OLDALKORMÁNY: MŰKÖDÉSKÉPTELEN.
BAL OLDALI HAJTÓMŰ: MŰKÖDÉSKÉPTELEN.
SZÁRNYHIDRAULIKA: MŰKÖDÉSKÉPTELEN.
JAVÍTÁSOK MEGKEZDVE.
Kell bal oldali hajtóművei felsivítottak, majd elhallgattak. Jesmin X szárnyúja hosszú, ívelt pályán a
felszín felé tartva előreszökkent.
- Nem! Otös Kettesnek, jelentkezz!
Semmi.
- Tizenhárom, le tudod ellenőrizni a pilótaszék elektronikáját?
A MON KALAMÁRI ESZMÉLETVESZTÉSNEK MEGFELELŐ ÁLLAPOTÁRÓL SZÁMOLNAK BE.
- Night Caller, nem tudjátok elkapni a vonósugárral? - Kívül esik a hatósugarunkon, Ötös. Sajnálom.
Jesminnek már csak tíz-tizenöt másodperc maradt az életéből, ha nem talál ki gyorsan valamit.
- Tízes, hol vagy?
- Ötös, itt Vezér. Tízes Kilencessel van. Nem tud segíteni. - De... de... de...
- Sajnálom, Ötös.
Jesmin vadászgépe becsapódott a holdfelszínbe. Nem robbant fel, azonnal szilánkokra zúzódott, úgy
gördült tovább a hold himlőhelyein és szikláin, hogy aztán fél kilométeres távon szétszóródva állapodjon
meg végleg.
Kell letörölte a könnyeket az arcáról. Aztán rátört a kudarca felett érzett igazi fájdalom.

- Kilences, válaszolj! - Tyria igyekezett megőrizni a higgadtságát. Donos fölött és mögött repülve látta,
hogy az X-szárnyú csak minimális sérüléseket szenvedett el - eltekintve attól a kiégett krátertől, amely az
R2-ese aljzatából maradt. Ha maradt is valami Donos asztromechanikai droidjából, azt majd vastag szén-
és olvadt fémréteg alól kell kikaparni.
Kell, Jesmin és Wedge párbeszéde egyre kétségbeesettebbé vált. Tyria megpróbált nem figyelni rá.
- Myn! Válaszolj!
Rövid statikus zörej hangzott fel, amely akár egy szó is lehetett.
Tyria közelebb nyomta a sisakját a füléhez, remélve, hogy így jobban hall majd.
- Mint mondasz? „Meghalt?"
- Meghalt - hallatszott Donos halk, de érhető hangja.
A lány rápillantott az érzékelőire. Jesmin még nem halt meg, bár nem sok remény látszott az életben
maradására. Tyria ki akarta javítani Donost... aztán rádöbbent a hadnagy szavainak jelentőségére.
Minimális teljesítményre állította a komját, bízva abban, hogy az adása nem jut el a többi Lidérchez.
- Myn, úgy érted, Kuksi halt meg?
- Meghalt.
- Myn, a fenébe is, ő csak egy droid! Jesmin Ackbar bármelyik pillanatban lezuhanhat, és te amiatt a
fémkupac miatt aggódsz!? Nem jött válasz.
Tyria gyorsított, és bevágott Donos elé.
- Lidérc Kilences, itt Lidérc Tízes! Én vezetek. Pontosan azt tedd, amit én!
Most sem kapott választ. Kitért egy kicsit jobbra, de Donos nem követte. Csüggedten visszakanyarodott
elé.
Ekkor hasított belé a felismerés, pont úgy, mint néhány perce, mikor felhívta Kell figyelmét a két
menekülő Disznó jelentette veszélyre.
- Karom Vezér, itt Karom Kettes. Hallasz?
- Kettes, itt Vezér - csendült fel Donos hangja határozottan, rövid hallgatás után.
- Vezér, találatot kaptál. Megsebesültél. Visszavezetlek a bázishoz. Te vagy a szárny. Vetted?
- Vettem, Kettes, és köszönöm.
Tyria lassan jobbra döntötte a gépét, és fokozatosan emelkedni kezdett a Night Caller felé. Mögötte Donos
gyakorlottan utánozta a manővert.
A lánynak megkönnyebbülést kellett volna éreznie, ám megborzongott, ha arra gondolt, mi játszódhat
Donos elméjében. Ekkor tűnt el a Lidérc Kettest jelképező pont a képernyőről.

Wedge és Janson szótlanul befejezték a banditák bázisának bejárását.

A bázisnak egy öreg, sérült Kuat VI csapatszállító hajó adott otthont. A hajtóműveit látva Wedge
kételkedett benne, hogy akár a 0,5 gravitációjú holdról is fel tudna szállni. A generátorok mindössze a
mesterséges gravitáció, a létfenntartó berendezések és a kommunikáció ellátásához elegendő energiát
állítottak elő. Láthatólag egy kisebb vontató, egy régi koréliai teherhajó szokta volt a hipertérben szállítani
a Disznókat, egyszerre fél szakaszt.
A tűzerejüknek köszönhetően tekintélyes méretű szállítóhajókkal is elboldogultak, és a raktárak alapján
elég jól ment a kalózoknak.
A bázis mocskos étkezőjében tizenkét életben maradt pilóta és körülbelül húszfőnyi kisegítő személyzet
várakozott őrizet alatt. Falynn és Daráló komoran szegezte rájuk lézerkarabélyait egy-egy felfordított
asztal mögül, melyek fedezékül szolgáltak volna, ha valamelyik kalóznál a motozás ellenére maradt volna
valamilyen fegyver
Wedge megállt a kalózok kapitánya, egy nagydarab, fekete szakállú férfi előtt, aki Arratan néven
mutatkozott be.
- Felállni! - mordult rá.
A férfi kelletlenül engedelmeskedett.
- Jogunk van itt lenni! - tiltakozott. - Jogunk van megtámadni a behatolókat!
- Ugyan miféle jog?
- Telepesek vagyunk. Ez egy gazdátlan rendszer. Itt nincsenek törvények.
Wedge felsóhajtott, mint aki hirtelen teljesen kimerült a hazugság hallatán.
- Rendben. Szabadon elmehettek.
- Micsoda? - pislogott szaporán a kalózvezér.
- Szabadon elmehettek.
A szakállas férfi körülnézett emberein és bólintott. Azok lassan felálltak.
- Persze - tette hozzá Wedge -, itt nincsenek törvények. Úgyhogy a pilótáim nyugodtan lelőhetnek bárkit,
ha úgy tartja kedvük.
A kalózok Arratan kivételével visszaültek.
- Továbbá, mivel itt nincsenek törvények, a legénységem minden felhasználható dolgot lefoglal. Aztán
felszállunk és robbantunk egy lyukat imádott Vérfészketekbe, hogy kimenjen belőle a levegő. Aztán
értesítjük az Új Köztársaság flottáját, hogy van itt egy szép kis vákuumraktár, tele lopott holmival és
holttestekkel.
- Ezt nem teheti! - rándult meg Arratan arca.
- Dehogynem. Itt nincsenek törvények. Gazdátlan terület. Esetleg szeretnél te vagy az embereid elmenni
valahová, mielőtt darabokra robbantjuk a bázist?
- Talán.
- Nos, akkor talán ideje lenne elgondolkodni azon, mit tudsz cserébe felajánlani a fuvarért. Nem árut; ami
kell, azt egyébként is elvesszük. Információt - tornyosult Wedge a kalóz fölé. - És figyelmeztetlek!
Megöltétek az egyik pilótámat, mocskok! Jogot akartok ahhoz, hogy ne legyenek törvények? Jó,
nincsenek törvények. Engem viszont nagyon nehezen fogtok kiengesztelni!
A kalózvezér döbbenten hátrahőkölt. A lábszára nekiütközött a mögötte lévő padnak, és esetlenül
lehuppant.
Wedge sarkon fordult, és Janson kíséretében kiviharzott az étkezőből.
Tizenkilenc

- Új parancsok! - vetette oda Wedge Jansonnak, miközben a Night Callert a bázissal összekötő roskatag
csőalagút felé tartottak.
Janson elővette az adattábláját.
- Vegyétek számba az összes üzemanyag-tartalékukat! Ami jó a vadászgépeinkbe, azt szállítsátok át a
korvettre! De előbb Kell nézzen át mindent, hogy nincs-e aláaknázva!
- Kell a gyengélkedőben van.
- Megsebesült? - Wedge tudta, hogy Jesmin X-szárnyújának energiavezetékei rövidre zárták Kell gépének
néhány rendszerét. Elképzelhetőnek tűnt, hogy a tűzszerész is áramütést kapott.
- Heves rosszulléttel küzd.
- És mit mond erről az orvosunk? - nézett rá meglepetten Wedge.
- Szerinte Kell teljesen ki van borulva, és még egy ételautomatát sem szabad rábízni, nemhogy egy X-
szárnyút.
- Igen, ez Phanan. Hivatalosan nyilatkozott? Rávezette a kartonjára?
Nem. Bízik benne, hogy Kell meglepetést okoz. Azaz rendbe jön.
Hát én is bízom benne. Beszélni fogok vele. Más sebesült?
Myn Donos. Agyrázkódást kapott a robbanásban, amely tönkretette Jesmin gépét. Legalábbis ezt mondja
Phanan. Nem tudtam beszélni Mynnel; Phanan már elküldte a kabinjába pihenni.
- Rendben. Jut eszembe, Phanan R2-esét... Bigyót?
- Bigyót.
- ...helyezzétek át Mynhez!
Beléptek a csőalagútba vezető zsilipbe. Wedge bezárta a belső ajtót, majd kinyitotta a külsőt. Kételkedve
mérte végigg a mocskos, embermagasságú alagutat, melynek kanyarulata mögött ott várt rá a Night
Caller.
- Hát nem tudom, nem lenne-e bölcsebb űrruhába bújni és a szabadban átmenni.
- Ugyan már, Wedge. Ha megfelelt azoknak a mintapolgároknak, akkor nekünk is jó lesz.
Wedge kipréselt magából egy halvány mosolyt.
- Akkor te mész elöl!

- Ton, négyszemközt maradhatnánk néhány percre?

Wedge a gyengélkedő ajtajában állt. Phanan mereven bólintott és szó nélkül kiment.
Kell Tainer sápadtan, komoran feküdt az egyik ágyon. Nagyot nyelt, nyilván tudta, hogy számonkérés vár
rá.
- Nem tudom, hogy csinálod - kezdte Wedge. - Először remek munkát végzel. Aztán mindent elrontasz.
- Azén hibám, hogy Jesmin meghalt-bólintott Kell. - Tudom.
- Nem erről beszélek, te idióta!Jesmin halála annak a lánctalpasnak a hibája. A nem működő tehetetlenségi
kiegyenlítő hibája. A teste hibája, mert cserbenhagyta, hagyta elájulni, pedig a tőled kapott néhány
másodperc alatt katapultálhatott volna. A te manővered őrült volt és zseniális. A legtöbb vadászpilóta
lezuhanna, ha megpróbálná.
Kell hátrahőkölt a Wedge hangjából áradó dühtől. Láthatólag zavarba jött.
- De akkor... mit rontottam el...?
- Ezt - mutatott körbe Wedge a gyengélkedőn. - Azt hiszed, kudarcot vallottál. Darabokra hullasz. Ma
mindannyian elvesztettünk egy barátot, de ki megy gyengélkedőre? Te. Myn Donos agyrázkódást
szenvedett, és egyszerűen csak kipiheni. Neked viszont orvosi ellátásra van szükséged.
Kell szólásra nyitotta a száját, aztán meggondolta magát.
- Gyerünk, kelj föl az ágyból! Azt akarom, hogy fésüld át a kalózok bázisát robbanóanyagok után! Nem
szeretném, ha bármelyikünk is elveszítené a kezét... vagy az életét... kutatás közben. Szükségünk van rád!
Kell felemelkedett az ágyban, és fájdalom torzította el a vonásait, mintha görcsöt kapott volna.
- Pontosan erről van szó, igaz? - Wedge hangjából éppen csak annyi gúny áradt, hogy Kell érezze. - Ha
valakinek szüksége van rád, akkor szétesel. Nos, nekünk szükségünk van rád. Bízunk benned. A kezedbe
adjuk az életünket. Méghozzá most. Milyen érzés?
Kell felállt, az arcán fájdalom és harag különös elegye tükröződött. A fájdalomtól kétrét görnyedt, de
azonnal kihúzta magát. - Lehetek őszinte, uram?
- Hallgatlak.
- Akárhányszor előad egy ilyen lelkesítő beszédet, a legszívesebben agyonverném, uram.
- És mégis, mit gondolsz, én mit csinálnék a legszívesebben veled, mikor összeroppansz a felelősség súlya
alatt? - Azzal Wedge sarkon fordult és távozott.
A folyosón döbbent rá, mi a következő feladata. Ellenállt a késztetésnek, hogy visszaforduljon. Pedig
inkább vitatkozott volna órákig Kell-lel. Inkább hagyta volna, hogy agyonverje.
Egy ideig még halogathatja. Le kell diktálnia a kalózbázis elleni támadásról szóló jelentést. Javaslatot kell
tennie, hogy az Új Köztársaság vegye birtokba a helyet, hiszen hasznos lehet a hadurak
és a Birodalom elleni harcban. Akár még Kellt is felterjesztheti kitüntetésre - ha le is eresztett egy kicsit, a
csatában messze a kötelességén túl teljesített.
Azonban mindezek után értesítenie kell Ackbar admirálist az unokahúga haláláról.

Wedge egyetlen lámpa fényénél ült a hajdan fényűző, most azonban kongóan üres kapitányi
lakosztályban.
Írni kezdett adattáblája érintőbillentyűzetén. Valamelyik terminál billentyűzetén gyorsabban haladt volna,
de tudta, hogy nem az interfész fogja lelassítani. Hanem a megfelelő szavak megtalálása.
Uram, tartok tőle, hogylevelem rossz hírek hírvivőjekéntérkezik önhöz - írta.
Rámeredt a betűkre. Rossz hírekhírvivője. Banális frázis, ráadásul pontatlan. Nem a levél a hírvivő. A
hírvivő az lesz, aki átadja Ackbarnak a levelet. Talán egy egyszerű faliterminál.
Leütötte a törlés gombot, és a szavak eltűntek.
URAM, BÁRCSAK ENYHÍTHETNÉM VALAHOGY A HÍREK...
Nem. Ettől a felvezetéstől Ackbar, ha az érzelmi élete a legkisebb mértékben is hasonlít az emberekére,
csak egyre fokozódó rémületet érezne... hogy aztán rájöjjön, hogy a félelme megalapozott volt.
Törlés.
Uram, sajnálattal értesítem, hogy unokahúga, Jesmin Ackbar halott.
Ackbar tudja, hogy Jesmin az unokahúga volt. Törlés.
Uram, sajnálattal...
Még ez is túl hivatalos, túl személytelen. Ő és Ackbar nem barátok ugyan, „csak" harcostársak. Wedge
azonban felnézett a mon kalamári tisztre, és úgy érezte, Ackbar is tiszteli őt.
Együtt érzett vele a vesztesége miatt. Ismerte ezt a veszteséget - azóta, mióta egy kalóz menekülés közben
elpusztította azt a töltőállomást, ahol családja dolgozott és lakott. Elvesztette az otthonát, a családját, a
múltját. Csak a jövő maradt neki, és az sokkal inkább fenyegetőnek mint csábítónak tűnt.
Ackbar viszont ennek pont az ellenkezőjét fogja érezni, nem? Hiszen Jesmin nem a múltja volt. Sokkal
inkább a jövőjének a része. És így talán sokkal rosszabb. Ackbar nemcsak egy szerettét vesztette el,
hanem vele együtt a jövője egy darabját is.
Wedge belekortyolt az italába, és megpróbálta összeszedni a gondolatait. Már olyan sokszor kellett
megbirkóznia ezzel a feladattal. Bele kellett volna jönnie. De egy kicsit büszke is volt rá, hogy nem jött
bele, hogy sohasem tudta könnyen elvégezni. Hogy soha nem is fogja tudni.
Törlés.
Írni kezdett.
Uram, szomorú kötelességem értesíteni Jesmin Ackbar haláláról.

Kell már félig kibújt a kezeslábasából, mikor félresiklott a kabinja ajtaja, és belépett rajta 'lyria, hogy
azonnal le is csapjon a zárógombra.
Kell ránézett. A lány egy szót sem szólt; arckifejezése feszültnek, aggodalmasnak tűnt.
- Nem kellene most valami vicceset mondani valamelyikünknek? - kérdezte végül a férfi.
- Talán majd máskor. Mit csináltál?
- Megnéztem, hogy nincs-e aláaknázva a Vérfészek. Alá volt. És miközben a bombákat hatástalanítottam,
próbáltam nem elhányni magam. Szerencsére csak az utóbbiban vallottam kudarcot. - Kell hátat fordított,
letolta a kezeslábasát a bokájáig, és kilépett belőle a szekrényajtó mögé. Szédült; órákig dolgozott üres
gyomorral, mégis képtelen volt enni. - Hogy van Myn?
- Nem tudom. Ton Phanan sem tudja. Csak fekszik a semmibe bámulva. Ha a kezébe nyomod az ételt,
eszik, ha a szájához tartod a poharat, iszik. De valahol máshol van.
Kell kiválasztott egy fekete TIE-pilótaruhát.
- Mit gondolsz, meddig lehet titkolni a dolgot?
- Nem tudom, Kell. Remélem, elég sokáig ahhoz, hogy felrázzuk. Ton azt mondja, hogy ha bekerül ez az
összeomlás az aktájába, akkor valószínűleg vége a pilóta-pályafutásának.
- Talán jobb is lenne. Talán túl közel került az összeomláshoz. - Ezek nem a te szavaid!
Kell végzett a pilótaruha felvételével.
- Tudom. Ezért vagyok hajlandó végigjátszani ezt az egészet.
Annak ellenére, hogy mindannyívnkkarrierét tönkreteheti. Ez a legkevesebb, amit tehetek - vont vállat. -
Jesmint nem sikerült megmentenem. Mynt talán sikerül.
- Ne mondd ezt! Hallottam, mit tettél Jesminért. Óriási volt! - Akkor lett volna óriási, ha megmentem.
Mivel nem mentettem meg, csak hiábavaló volt. Kérdezhetek valamit?
- Persze.
- Tudtad, hogy az a két Disznó csak csalétek. Valószínűleg megmentetted az életemet azzal, hogy időt
adtál a gondolkodásra.
- Korábban is történt már veled ilyesmi?
Tyria megrázta a fejét. Lófarka lassan libegett balra-jobbra.
- Én csak... megéreztem. Szinte magam előtt láttam, ahogy eltalálnak.
- Nem lehet, hogy az Erő működött?
- Nem hiszem. Nem koncentráltam az Erőre. - Milyen az, amikor koncentrálsz? A lány keserűen
elmosolyodott.
- Olyan, mintha a Toprawán beledugnám a lábujjam egy kellemes, meleg vizű folyóba, aztán
belecsusszannék, és a vállam fölött hátranézve ott látnám az összes ősömet húsz nemzedékre
visszamenőleg, amint komoran figyelik, hogy jól csinálom-e, de én hirtelen rájövök, hogy nem úszom
elég jól ahhoz, hogy büszkék lehessenek rám. Érzem, hogy ha a mély vízbe megyek, akkor bele fogok
fulladni. Szóval ilyen nekem az Erő.
- Nem csoda, hogy olyan nagyon meg akarod tanulni a használatát.
Tyria úgy nézett rá, mint aki azon töpreng, hogy sértésnek tekintse-e a mondatot, vagy ne.
- Rendben. Gyenge vicc volt. De vicc. Teljesítettem a kötelességem.
- Jó éjt, Kell.
- Jó éjt.

Wedge lenézett az adattáblája képernyőjére.

Uram!

Szomorú kötelességem értesíteni Jesmin Ackbar haláláról.

Az M2398 rendszer harmadik bolygójának legnagyobb holdján a Lidérc Osztaglegyőzött egy számbeli
fölényben levőellenséget egykalózfészket, mely kapcsolatban állt Zsinjhadúrral. Jesmin három ellenséges
gépet lőtt le a csata során, és legnagyobb oromércaz Új Köztársaságászává vált. Röviddel ezután egy
felszíni lézerágyú támadása megrongálta azX-szárnyúját, melyirányíthatatlanná válva lezuhant.
Amennyire módunkban állt megállapítani, Jesmin Ackbar eszméletien volta becsapódás pillanatában, nem
szenvedett sokat.
Jesmin a Lidérc Osztagnál töltött szolgálata során kiváló pilótának és tisztnek bizonyult. Kommunikációs
szakértelme megmentette a Folor Bázist egy katasztrofális támadástól, a bázisról evakuáltak mindneki
tartoznak az életükkel. Még az Új Köztársaság fegyveres erőinek elit osztagaiban isnagyon kevés olyan
pilóta van, aki rendelkezne azzal a bátorsággal és megbízhatósággal, ami Jesmin számára teljesen
hétköznapi volt.
Tudom, nem enyhíthetem a fájdalmát, de Jesmin halálán gondolkodva egy számomra fontos
következtetésre jutottam. Már nem hiszem, hogy egyértékes életjelentősége megszakad abban a
pillanatban, mikor az élet véget ér.
Jesmin Ackbar öt ellenséget lőtt le, akikgonoszcélokatszolgáltak. Ha nem tette volna, a cselekedeteik
további gonosz tettekhez vezettek volna. Így azonban Jesmin tettei léptek az ő tetteik helyébe, s futótűzként
terjedve a jövőben átvették a már soha meg nem történőgonoszságokhelyét.
Jesmin Ackbar életek százait mentette meg a Folor Bázison. Ha nem tette volna, a szenvedés hullámokban
áradt volna szét a Folorról, letörve a túlélőket, nem hagyva mást maga után, csak a veszteséget.
A jövőben, ha a végzős pilóta osztályokra nézek valamelyik bolygón, mely a Birodalomhoz való
csatlakozás határán állt, ám végül az Új Köztársaság tagja lett, soha nem tudhatom, hogymindez
mennyiben Jesmin életének hagyatéka. A jövője láthatatlan számomra. A láthatatlan azonban nem azonos
a nem létezővel. Tudni fogom, hogy Jesmin tettei közöttünk élnek, mintmindannaka megtestesítői, amiértaz
új Köztársaságküzd. Hálás vagyok ezért.
Tisztelettel:
Wedge Antilles parancsnok

Ez legalább kifejezte azt, amit érzett.

Az adattábla sarkában mindig ott állt a pontos idő. Egy óra múlva kellene felkelnie. Az egész éjszakát
azzal töltötte, hogy megpróbálta részvétét nyilvánítani Ackbar admirálisnak. De úgysem tudott volna
aludni, míg meg nem teszi. Ez a rövid óra legalább békés lesz.
Lekapcsolta a lámpát és elnyúlt a kapitányi ágyon, végre megadva magát az ideiglenes feledésnek.

Két nappal később megérkezett az Új Köztársaság cirkálója, hogy megpecsételje a Vérfészek kalózainak a
sorsát.
A kalózok rendkívül bőbeszédűnek bizonyultak a két nap során, mindent elmondtak, amit Darillian
kapitányról, Zsinj hadúrról és saját tevékenységükről el tudtak mondani. Végső soron azonban csak egy
csapatnyi züllött szabadúszó voltak; lelkiismeretlen söpredék, akik makacs függetlenségszeretetükben
nem csatlakoztak Zsinjhez, és esztelenségükben nem tudtak jobb taktikával előállni követe
megtámadásánál.
Mégis, már maga a tény figyelemre méltó volt, hogy Zsinj szóba állt ezzel a söpredékkel. Arra utalt, hogy
az ízlése korántsem olyan kényes, mint amilyennek az új Köztársaság eddig hitte. Hogy miféle szerepet
játszhattak a kalózok a szervezetében - talán a feláldozható terrorcsapatokét? -, azt Wedge nem tudta.
- A délelőtt folyamán kiugrunk a rendszerből - közölte Jansonnal.
- Követjük a Night Callereredeti útitervét? Wedge bólintott.
- Hogy áll az osztag?
- Nagyjából úgy, mint tegnap. Hiányzik két X -szárnyú és két pilóta... bár Myn csak ideiglenesen. A TIE-
vadászokkal együtt teljes értékű osztagnak mondhatjuk magunkat.
- Tudd meg, nincs-e a Night Caller legénységében egy-két ember, aki vonzódik a TIE-vadászokhoz! Ha
kell, konyakkal vagy édességgel csalogasd őket be a szimulátorba!
Janson elvigyorodott.
- Az üzemanyag és az élelem teljes készleten van. Eddig remekül dolgoztunk.
- Rendben. Egy órán belül kihirdetem a parancsokat.

Wedge és Donos kivételével az összes Lidérc a Night Caller hídján állt. Wedge az X-szárnyújával ötven
méterrel a korvett orra előtt lebegett, a Night Callerhez hasonlóan a rendszer napja felé fordulva.
- Mivel még földi maradványai sincsenek itt, hogy szokásaink szerint búcsút vehessünk tőle - ért a gyászbeszéd végére az Arc -,
fejezzük ki így tiszteletünket! Halála emlékéül bocsássunk útjára egy fizikai fáklyát, remélve, hogy ezzel együtt egy lelki fáklya
kíséri majd örökkévaló útján Jesmin Ackbart!
Kell úgy vélte, az Arc remek gyászbeszédet mondott. Mindazonáltal örült volna neki, ha tudja, hogy az
Arcból sugárzó érzelmek mekkora hányada volt igazi, szívből jövő... és mekkora hányada színészi
teljesítmény. De egyelőre ráért még ennek a kiderítése.
Wedge - most nem Lidérc Vezérként, hanem még egyszer utoljára Jesmin szárnyembereként - lőtt. A
protontorpedó elsuhant a távoli nap felé, majd pár másodperc múlva, tíz kilométeres távolságba érve
felrobbant, a pillanat tört részére fényes fáklyaként megvilágítva az eget. Aztán akárcsak a mulandó élet,
amit jelképezett, gyorsan elhalványult.
Wedge X-szárnyúja lassan elindult a nyitott hangár felé, és eltűnt a látómezőből. A gyászolók a híd
legénysége kivételével széledni kezdtek.
- Tainer!
Kell megmerevedett.
- Igen, Janson hadnagy?
- A csata során a Night Caller is elszenvedett néhány találatot. Jelentős kár nem esett, de úgy látszik,
néhány csatlakozás meglazult a hajón. Értékelném, ha csatlakozna a kijavításukat végző szerelőkhöz.
Kell tisztelgett a férfinak, aki megölte az apját, és szótlanul végignézte, ahogy távozik a hídról.
Büntetésből kapta a feladatot, ezt biztosra vette. Nem sikerült megmentenie Jesmin Ackbart, és mostantól kezdve, amíg a Lidér-
ceknél szolgál, állandóan ilyen értelmetlen munkákat fognak rábízni.
A tiszti kabinok felé vezető folyosón utolérte Tyriát.
- Van valami változás? - kérdezte.
A lány megrázta a fejét.
- Semmi. Még egy-két nap, aztán valahogy el kell hitetnünk a többiekkel, hogy Donos visszatért a
szolgálatba. Felváltva elvégezhetnénk a munkáját, persze az ő neve alatt...
- Kezd egyre veszélyesebbé válni ez a dolog.
Tyria vállat vont, láthatólag tisztában volt a férfi állításának igazságával.
- Miért, csak civilekért vihetjük vásárra a bőrünket?
- Nem! - sóhajtott fel Kel1. - De ma nem tudok segíteni. Kaptam egy megtisztelő feladatot. De hátha nem
fog túl sokáig tartani...
- Sok szerencsét! - Tyria lábujjhegyre állt, szórakozottan egy gyors csókot nyomott a férfi arcára, majd
elindult Donos kabinja felé.
Kell megdörzsölte az arcát. Ez most mit akart jelenteni? Pont most adja halvány jelét a vonzódásnak Tyria,
mikor ó a lehető legrosszabb formáját hozza...?
Aha, értette meg hirtelen. Nem valami olyasmiről beszéltek a többiek, hogy a nők ellenállhatatlan
késztetést éreznek a sebesült férfiak pátyolgatására? Ezek szerint sikerült annyira mélypontra kerülnie,
hogy felkeltette Tyria érdeklődését.
Mindegy, a pokolba az egésszel! Lehet, hogy néhány hónapja még másképp gondolta, de ha most aközött
kell választania, hogy úgy marad, ahogy van és ezzel felkelti a lány vonzalmát, vagy pedig visszanyeri az
önbecsülését, még ha ezzel el is veszíti nyomorúsága vonzerejét... nos, ő ez utóbbit fogja választani.
Megcsóválta a fejét és elindult, hogy megkeresse a szerszámosládáját.

- Nos? - kérdezte Zsinj hadúr.

- Csak ön után! - tárta szét a karját széles mozdulattal Trigit admirális. - Ön a hadúr.
- Igaz. Emlékszik még a Night Callerre?
- Az egyik TIE-korvett! - horkant fel Trigit. - Köszönöm, hogy átküldte a jelentéseit. Hálás vagyok a Night Callernek, nagyúr.
Jó tudni, hogy van egy hajó, amelynek még az enyémnél is eseménytelenebb a küldetése.
Zsinj arca felháborodott mosolyba torzult.
- És ahhoz mit szólna, ha azt mondanám, hogy a Night Caller legutóbbi úti céljait mind felkeresték...
pontosabban szólva, elpusztították... a Lázadók erői? Néha kommandók, néha X-szárnyú-osztagok.
- Követik a hajót! - lépett hátra döbbenten Trigit.
- Pontosan. Hálás lennék, ha kézbe venné az ügyet.
- Azonnal. Illetve... talán mégsem. Talán fontosabb, ami miatt hívtam.
- Hallgatom.
- Hallott már a Morobe rendszer Talasea nevű bolygójáról?
- Válami mezőgazdasági kolónia, ugye? - ráncolta a homlokát Zsinj. - Gazdasági csőd...?
- Ahogy mondja. A kolóniát felszámolták. Nem olyan régen viszont a Zsiványkommandó használta titkos
támaszpontként.
- Á, igen! Ysanne Isard valamelyik ölebe megtámadta őket. És nyilván nem sikerült végeznie velük.
Trigit arcáról nem hervadt le a mosoly, de a Jégszív ölebeire tett megjegyzés az elevenébe talált. Zsinj
nyilván őt is ezek közé az ölebek közé sorolta.
- Igen, igen. Nos, a Morrt-projekt szokatlanul nagy számú jelzést produkált a Morobe rendszerből. A
vizuális adatok alapján sokféle hajó megfordul arra: X-szárnyúak, A-szárnyúak, csapatszállítók s a többi.
Köztük a Borleias, a Folor Bázisról utolsóként felszállt szállítóhajó.
Zsinj vett egy mély lélegzetet.
- Alig várja már, hogy bosszút álljon a folori túlélőkön, igaz, Apwar?
- Nem szívesen ismerem el, de így van.
- Akkor tegye azt! Átküldöm önnek erősítésként a... Provocateurt. Továbbá a Night Callert és a
Constrictort. Egy ekkora flottának már el kell tudnia bánnia egy újonnan felállított bázissal, még ha erős is
a Lázadók flottatevékenysége arrafelé.
- Köszönöm.
- De aztán azonnal nézzen utána a Night Caller ügyének! Azt hiszem, egy X-szárnyú-osztagot és egy
kommandót egyedül is el tud intézni.
- A bizalmától csordultig telt a szívem!
Zsinj bosszantó felsőbbrendűséggel rámosolygott, és búcsút intett. A holokép elhalványodott.
Trigit a fogát csikorgatta. A folori kudarcnak köszönhetően Zsinj több tüskét lőhetett kifelé, mint amennyit el tudott hárítani.
Ennek véget kell vetni! A Morobe rendszerben talán sikerül olyan győzelmet aratnia, amely elnémítja majd a hadurat.
Trigit őszintén remélte, hogy így lesz.

Kell Tainer fejjel lefelé lógott a tiszti kabinokhoz vezető folyosó fölötti szervizjáratban.
Nem szerette ezt a testhelyzetet. Azonban a relédoboz, amelyet meg kellett javítania, a folyosó
mennyezete és a szervizjárat között volt. Ebben a késői órában vagy felébreszti Cubbert, hogy hová tette a
létrákat, vagy beakasztja a lábát a járat korlátjába, és néhány percig fejjel lefelé lógva a helyére igazítja a
csata során meglazult relét.
Úgy döntött, megnézi, képes-e visszatenni a helyére az alkatrészt, mielőtt elszédülne a fejébe tóduló
vértől. Ez végül is játéknak sem volt rossz...
Már leszedte a burkolatot, és magával a relével küzdött, mikor lépéseket és hangokat hallott lentről. A
fülét megütötte a ,,Donos" szó, és azonnal mozdulatlanná merevedett.
Az első hang a Wedge-é volt.
- Amint akcióba kell lépnünk, kipattan a titok. A második a Jansoné.
- Nem lehet kitalálni valamit? Úgy rendezhetnénk a dolgokat, hogy a következő úti cél elérésekor csak a
fél osztag legyen szolgálatban. Donos persze a szolgálaton kívüliek közé kerülne...
- És tegyük kockára a többiek életét, ha esetleg egy olyan csapda vár ránk, mint legutóbb? Nem, Wes. De
gondolkodjunk a dolgon! Ha kitalálsz valami ésszerűt... ésszerűt/... azonnal szólj!
- Igen, uram.
A léptek eltávolodtak. Kell lenézett. A hátát begörbítve éppen látta Janson tarkóját. A hadnagy nem
mozgott; lehajtott fejjel állt. Bizonyára gondolkodott.
Méghozzá Donoson. Kell majdnem elfüttyentette magát. Wedge és Janson tudtak Donosról - azt
legalábbis tudták, hogy képtelen felszállni. Tudták, hogy a Lidércek fedezik. Azonban egyik Lidérc sem
vette észre, hogy ők ketten ugyanezt teszik, időt hagyva a felépülésére.
A gondolat áramütésként érte KelIt. De hát ez aztjelenti..
Megragadta a járat korlátját, kiszabadította a lábát, és leugrott a folyosóra.
A fémpadlóra zuhanó valami puffanásának hallatán Janson megpördült.
Egy nagydarab férfi kuporgott mögötte - Janson hátravetette magát, nekicsapódott a falnak, és a
sugárvetője után kapott. A keze azonban csak a levegőt markolta; a fegyver nem lógott az övén.
Aztán a nagydarab férfi felegyenesedett, és Janson felismerte.
- A fenébe! Tainer, majdnem szívrohamot kaptam! Hogy kerültél ide?
- Lidérc vagyok, nem? Mi a semmiből csapunk le. - Janson megborzongott a Kell arcára kiülő heves,
mégis zavart tükröző kifejezéstől.
- Mit akarsz?
- Miért nem buktatod le?
- Kit?
- Myn Donost.
- Miért?
- Ugyan, hagyjuk ezt! Tudom, hogy tudod.
- Akkor azt is tudod, miért - öltött határozott arcot Janson.
- Adsz neki még egy esélyt.
- Pontosan.
- Megőrülök! Nem hittem volna, hogy képes vagy rá! Bárkiről legyen is szó.
- Micsoda? - Janson nem erőlködött tovább, hagyta, hogy a vonásai elárulják zavarát.
- Azt hittem, mindig is azt hittem, hogy nálad elég egy komoly hiba, és bumm.
- Bumm. - A felismerés egy protontorpedó erejével csapott le Jansonra. - Nem így van, Tainer. Se Mynnel,
se az apáddal. Se senkivel.
- Egy perce még nem hittem volna neked. - És most már hiszel?
Kell elfordította a fejét, csak hosszú másodpercek múlva nézett ismét a hadnagy szemébe.
- Janson, te mindig is az az ember leszel, aki megölte az apámat. Nem hiszem, hogy valaha is képes leszek
anélkül rád nézni, hogy ne ez jusson az eszembe. De lehet, hogy minden más... minden, amit rólad
gondoltam... Janson, a Gyilkos, Janson, a Fenevad... lehet, hogy mindez csak egy gyerek félelmének a
terméke.
Kell lekuporodott. Janson oldalra lépett, felkészülve a támadásra, de Kell egyenesen felfelé ugrott, a
felettük futó szervizjáratba.
Janson végignézte, hogyan tűnik el a pilóta csizmába bújtatott lába. Kell arca nem bukkant fel újra
odafönt. Janson sarkon fordult, és feldúltan elindult a kabinja felé.

Húsz

Tizenkét X-szárnyú vadászgép dübörgött lefelé a légkörben.

Ez a bolygó sötét volt, egét beszennyezték a légkörét alkotó, még működő vulkánokból feltörő gáz- és
füstpamacsok. Négy kilométerrel előrébb homályosan kivehető volt egy TIE-elfogóvadász, a birodalmi
erők leggyorsabb gépe. Lassan apadt a távolság közte és az X-szárnyúak között, bár maga a tény, hogy
még nem hagyta messze maga mögött őket, egyértelműen arra utalt, hogy a hajtóművei megsérültek. Ezt
alátámasztották a fúvókáiból előtörő,
a távolság miatt csak vizuális érzékelőkkel látható szikrák és füstfelhők is. Ha a hajtóművei felmondják a
szolgálatot, az üldöző X-szárnyúak utolérik.
Myn Donos, az X -szárnyú-osztag parancsnoka értetlenül nézett körül. Ez így nem stimmelt. Ez már
megtörtént egyszer. Ennek a küldetésnek nem lehetett más vége, csak...
Halál.
Nem. Képzelődik. Dolga van. De mit tegyen most?
- Vezér hívja... - kezdte tapogatózva.
A fenébe! Hogy is hívták a kommunikációs tisztjét? Mi volt a hívószáma?
Ah, megvan!
- ...Nyolcast. Vezér hívja Nyolcast. Van valami változás?
- Nincs, uram. Csak mi sugárzunk. Az érzékelőkön semmi sincs rajtunk és az elfogóvadászon kívül.
- Köszönöm, Nyolcas. - Nyolcas hangja megváltozott. Zengőbb lett, és hiányzott belőle a megszokott
vidékies íz. Minden más volt egy kicsit, mint az emlékeiben. Nos, a részéről rendben. Nyolcas úgyis
hamarosan meghal.
Donos megszédült, ahogy rádöbbent a kósza gondolat színtiszta kegyetlenségére.
Az elfogóvadász sebessége váratlanul tovább csökkent, s a gép kilendült jobbra. Donos elmosolyodott.
Tovább romlott a hajtóműve. Egyenesen a két óriási vulkán közötti rés, a csapda felé haladt.
A csapda. Mind ott fognak pusztulni.
- Karom Vezér mindenkinek! Leszakadni! Ómega jelzés! -Balra döntötte a gépét, és egy szűk fordulót
leírva távolodni kezdett a vulkánoktól. A haláltól.
A többi Karom nem követte. Tovább száguldottak pályájukon a teljes megsemmisülés felé.
- Vezér az osztagnak! Leszakadni! Gyertek utánam!
- Nem tehetjük, uram - érkezett válaszul egy női hang.
- Tizenkettes, te vagy az?
- Igen, uram.
- Gyere utánam! Ez parancs! A többiek ott lent pusztulnak el. Te utánam jössz. Most talán sikerül kijutnod.
- Nem, uram. Mit számít, hogy lent halok meg vagy kifelé jövet?
Donos folytatta a kanyart, míg végül egy teljes kört írt le. Most a pilótái nyomában repült. De akármennyi
energiát is irányított át a hajtóművekhez, egyre távolodtak tőle végzetük felé száguldva.
- Igenis számít, Tizenkettes! Szakadj le! - Ismeretlen súly ereszkedett a mellkasára. Nem a gyorsulás volt
az, hanem pilótái halálának elkerülhetetlensége. - Kérlek, Tizenkettes!
- Ne gyere nekem ezzel a „Kérlek"szöveggel, hadnagy! - vált gúnyossá a nő hangja. - Ha neked mondaná
valaki, hogy „Kérlek, élj!", akkor te hülyének néznéd vagy szembeköpnéd.
- Ez őrültség! - A pilótákat már csak néhány pillanat választotta el attól, hogy áthaladjanak a vulkánok
között. Donos mellkasán egyre erősebb lett a nyomás, és kezdett attól tartani, hogy meg fog állni a szíve.
- Nem, nem az. Nem szereted magad annyira, hogy élj. Úgyhogy az sem érdekel, hogy velünk mi lesz. -
Nem igaz! Fordulj vissza!
- Esküdj meg rá!
- Esküszöm! Fordulj vissza!
Az X-szárnyú ablakai elsötétültek, a hajtóművek dübörgése elhallgatott. A pilótafülke tetejének alsó
szélén feltűnt egy világos sáv, de a tető balra nyílt föl, nem pedig hátrafelé, ahogy kellett volna.
Donos verejtékezve, remegve bámult az Arc, Tyria, Falynn és Kell arcába. Mindannyian sisakot viseltek,
és komoran néztek vissza rá.
A mellkasáról hirtelen eltűnt a nyomás. Színtiszta haraggá változott. Az arcok felé vetette magát, de a
biztonsági hevederek visszarántották
- Ti szemét...!
Kell kivételével mindenki hátrahőkölt. Kell egyszerűen csak levette a sisakját, és átnyújtotta az Arcnak.
Donos kikapcsolta a hevedereit, felállt az ülésben, és rávetette magát Kellre. Az ugrás és a düh erejének le
kellett volna terítenie a férfit, Kell azonban kifordult, elkapta Donos jobb karját, és szinte gyengéden
lekísérte a hadnagyot a padlóra. A Night Caller társalgójának tudósok által kiválasztott nyugtató színekre
festett falai egy pillanatra körbefordultak körülötte.
Kell azonban nem szorította le. Donos térdelő helyzetből elindított egy ütést a tűzszerész ágyéka felé. Kell
félresodorta a karját, így az ökle a combjának csapódott.
- Megöllek benneteket! - A sikoly ereje szinte felsértette Donos torkát. - Hogy tehettétek ezt velem?
Hogy?...
Kell nem válaszolt. Donos mozdulataira koncentrált, amitől a hadnagy csak még dühösebb lett. Tyria felelt
a kérdésre:
- Talán hagytál más választást? Csak feküdtél az ágyadon. Igyekeztél meghalni.
- Jogom van hozzá! - Donos felállt, és teljes erőből Kell arca felé sújtott. Kellnek sikerült megragadnia
Donos könyökét, és kibillentette a hadnagyot az egyensúlyából. Aztán megpördült, és Donos érezte, hogy
kirúgja alóla a lábát. Lezuhant a társalgó kemény padlójára.
- Nincs hozzá jogod - közölte Kell higgadtan. - Vagy elfelejtetted az esküdet?
- Pofa be! - Donos kirúgott Kell felé, de az számított a támadásra, és hátrébb lépett. Donos csizmája
nagyot csattant a padlón.
- Ugyan mitől lenne jogod olyan mélyen gyászolni egy droidot, hogy tudomást se végy Jesmin Ackbar
haláláról? - folytatta Kell könyörtelenül.
- Kuksi... - Donosból hirtelen elszállt az erő. A testébe szinte fizikai tárgyként lyukat ütő gyásztól kétrét
görnyedt fektében.
Arra eszmélt, hogy Tyria fölé hajolva rázogatja.
- Myn, ne menj el! Itt van szükségünk rád. Szükségünk van rád, hogy velünk repülj. Szükségünk van rád,
hogy vigyázz a hátunkra. Most már mi vagyunk az osztagod.
- Kuksi...
- Mitől olyan különleges az a droid? - Tyria hangja egyszerre volt aggódó és dühös. Donos felnézett rá, és
meglátta a szemében az értetlenséget.
- Az utolsó...
- Az utolsó mi? - A lány a szemébe nézett, és döbbenten felszisszent. - Az utolsó Karom! Ő volt az utolsó
Karom, igaz?
Donos bólintott, képtelen lett volna megszólalni.
- És amíg ő... élt, addig nem hagytad cserben őket, igaz, Myn? Nem hagytad cserben az egész osztagot. Őt
még meg kellett védened.
Donos alig tudott értelmesen beszélni a gyásztól. - Meghalt. Most már ő is halott.
- Myn... - nézett rá Tyria tehetetlenül, kétségbeesve. - Nekünk van szükségünk rád, hogy megvédj minket.
A barátaid vagyunk.
-. Nem akarok barátokat. A barátok meghalnak.
- A fenébe! - Tyria leült, és az ölébe vette Donos fejét. A férfi reménykedve nézett fel rá, hátha abbahagyja
a beszédet, és hagyja őt visszazuhanni az álmába. - Myn, igazad van. Nekem is ez volt a jelmondatom,
mikor csatlakoztam a Szövetséghez. A barátok meghalnak, úgyhogy ne legyenek barátaid! Csak menj,
pusztítsd az ellenséget, és ha eljön a halál, tudni fogod, hogy minden tőled telhetőt megtettél.
- Akkor tudod, miről beszélek.
- Megváltozott a véleményem, Myn. Amikor Jesmin meghalt. Hogy nézhetnék a szemébe, ha eldobnám az
életemet? Ő azért küzdött, hogy éljen. Dühös lenne rám, mert elvesztegettem azt, aminek S már soha nem
örülhet.
Donos nem felelt. Erre nem lehetett mit mondani.
- És mi van a Karmokkal? Szerinted azt akarják, hogy meghalj?
- Nem akarhatnak mást.
- Ezt hagyd abba! Ismerted őket. Akarnák valaha is, hogy meghalj?
- A családjaik igen.
- Nem!
- A halálomat akarják, mert én vezettem az apáikat, fivéreiket, nővéreiket és unokatestvéreiket valami
jelentéktelen bolygóra, hogy értelmetlen halált haljanak. - Elnézett Tyria válla fölött oda, ahol Kell és az
Arc állt. - Ő tudja.
- Mit tudok én? - kérdezte Kell.
- Janson halálát akarod.
- Nem én!
- Ne hazudj! Megölte az apádat.
- Ezt honnan tudod?
- Valakitől hallottam. - Donos megijedt a kérdéstől. Akár életben marad, akár nem, felesleges lenne
Darálót is belekeverni a dologba.
Kell letérdelt Tyria mellé, és komoran rámeredt Donosra.
- Valaha tényleg a halálát akartam. Százszor is elképzeltem, ahogy megölöm. De meggondoltam magam.
- De csak azért, hogy vitatkozz velem!
- Nem. - Kell hirtelen mintha összeroskadt volna. Fáradtnak és valahogy idősebbnek tűnt. - Kétlem, hogy
valaha is szabakkot fogok játszani vele, Myn. De azt akarom, hogy éljen. Mert ha ott ül egy X-
szárnyúban, akkor évről évre kevesebb birodalmi és hadúr fenyegeti a húgaim életét. Az anyámét. A
barátaimét. És a halott Karom-pilóták családja sokkal jobb véleménnyel lesz rólad, mint én Jansonról. Már
ha nem ölöd meg magad. Ha megölöd magad, azt fogják mondani magukban: „Az apám esélyt sem
kapott, egy gyáva alak volt a parancsnoka. "Ha viszont bátornak ismernek meg, azt mondják majd:
„Értünk harcolva halt meg."
Donos pislogott, és egy pillanatra messze került a Night Callerről. Hipertéri sebességgel villant át azon
családok otthonain, melyeknek tagjait ő vezette a halálba. Ahogy számtalanszor megtette már a Karom
Osztag pusztulása óta eltelt hetekben. De ez alkalommal az arcok nem a harag és a bosszúvágy maszkjait
viselték, hanem néha a szomorúságét, néha pedig csak a kíváncsiságét, ahogy a csillagokat fürkészték.
- Sajnálom, ami Jesminnel történt - szólalt meg végül.
Tyria bólintott, és kisöpört egy izzadsággal átitatott hajfürtöt Donos szeméből.
- Mind sajnáljuk.
- Bocsáss meg azért, amit veled műveltem! - nézett fel Donos Falynnra.
Falynn előrelépett. Az arcára kiülő fájdalom ellenére Donos féltékenységet vélt felfedezni rajta;
féltékenységet amiatt, hogy Tyria segített rajta.
- Hogy érted ezt? - kérdezte a tatuini lány.
- Azt hittem, közelebb akarsz kerülni hozzám. Szándékosan
tartottam a távolságot. Hideg voltam veled. - Megértem, miért.
- Azt hiszem, most jobb lesz lefeküdnöm. Kell felállt, és felsegítette Donost.
- Minden rendben lesz? - emelkedett fel Tyria is.
- Nem tudom - vont vállat Donos. - Talán.
- Nyolckor reggelizünk. Szeretnénk ott látni. - Azt hiszem, ott leszek - bólintott Donos.
A kabinja felé tartva nagyon furcsán érezte magát... A Karom Osztag halála óta a lényét betöltő fájdalom
még ott volt, a vele párosuló kimerültség azonban mintha eltűnt volna. Mintha évszázadok óta benne
gyűlő mérgektől szabadult volna meg. Bezuhant az ágyába, és pillanatokon belül elaludt.

A többiek szótlanul nézték, ahogy kiment a társalgóból. Falynn diszkrét távolságból követte,
meggyőződve róla, hogy valóban a kabinjába tér vissza. Aztán az Arc rákönyökölt a társalgóban álló
bárpultra, Kell pedig súlyosan lehuppant az egyik kerevetre. Tyria kikapcsolta a szimulátort, és leült Kell
mellé.
- Hát ez jó móka volt - bökte ki az Arc.
- Bevált - morogta Kell. A hangjából tompa fáradtság áradt. - És se Antilles parancsnok, se Janson
hadnagy nem nyitott ránk. Szerencsénk volt.
Tyria hátradőlt, és lehunyta a szemét.
- Mynnek most már csak össze kell szednie magát az éjszakából hátralévő négy óra alatt, és elmondhatjuk,
hogy sikerült.
- Talán végre Gebe is kialudhatja magát - bólintott Kell.
- Tessék? - kérdezte Tyria.- Rosszul alszik?
- Amikor rákerült a soi hogy Myn mellett virrasszon, egyfolytában beszélt hozzá. Mindent megpróbált,
hogy átkapcsolja „egy kevésbé sérült tudatra". A népe könnyűszerrel meg tudja ezt tenni még az
elmebetegeivel is. Magát vádolta, amiért nem járt sikerrel Mynnél.
- Négy óra? - töprengett az Arc. - Akkor miért vagyok én még ébren? Holnap találkozunk. - Azzal
kiviharzott a helyiségből.
Kell és Tyria néhány percig szótlanul ültek egymás mellett. Végül Kell törte meg a csendet.
- Ez remek ötlet volt. Mármint hogy Donos Kuksit tartotta az utolsó Karomnak.
- Kösz.
- Újabb megérzés? Mint a múltkor, meg amikor a kalózok csapdába akartak csalni minket?
- Valahogy úgy.
- Fogadni mernék, hogy az Erő az. Fogadni mernék, hogy csak akkor tudod használni, mikor nem
gondolsz rá.
- Ó, ez remek! Font erre van szükségem. Mit szólnál hozzá, ha te lennél a galaxis legjobb pilótája, de csak
akkor, ha nem ülsz a gépedben?
Kell felhorkant.
- Igaz,. amit Myn mondott? - kérdezte a lány halkan. - Jansonról meg az apádról?
- Igen. - Kell lenyúlt a Janson iránt érzett gyűlölet évek óta benne fortyogó kútjába, de nem talált semmit.
Szinte semmit. - Mindennap azt kívánom, bárcsak ne így történt volna! De Jansonnak is megvolt a maga
oka rá, hogy megtegye. - A fejét rázva megpróbálta elhessegetni az emlékektől mindig rátörő komor
hangulatot. - És az igaz, amit te mondtál? Hogy feladtad azt a „lehet, hogy holnap meghalok, úgyhogy
felesleges tervezni" hozzáállást?
Tyria alaposan megfontolta a választ.
- Igen, komolyan gondoltam - bólintott végül. - Hm.
- Hm? Mit akar ez jelenteni?
- Emlékszel, mikor azt mondtam, hogy szeretlek, de te azt felelted, hogy ez csak nerfpép a padlón, és
aztán jól bele is nyomtad a pofámat?
Tyria úgy nézett rá, mint aki a hangulatát fürkészi. Látva, hogy a férfi nem dühös, kipréselt magából egy
együtt érző mosolyt. - Hát persze, hogy emlékszem!
- Nos, mondanom kell valamit. Miután rájöttem, hogy igazad van, úgy döntöttem, elég, ha csak barátok
leszünk. - Remek!
- Aztán megint beléd szerettem.
- Ó, Kell!... - nézett rá a lány arcán fáradt csalódottsággal. Várj, bírd még egypár percig!
Már megint ugyanazok a szavak.
Ugyanazok a szavak... de egy másik Kell. Most tudom, miről beszélek.
- Hát persze, hogy tudod. Na jó. Őszinteség bekapcsol?
- Őszinteség bekapcsol.
- Hányszor gondoltál rám ma?
- Ahányszor csak tudtam. Mindig, amikor éppen nem Antilles parancsnok és Janson parancsait
teljesítettem.
- Na igen, de az ábrándozásaid közül hányban voltam felöltözve?
- Rengetegben! - horkant fel vidáman Kell. - A legtöbben. - Könnyen jöttek a szavak... könnyen jött az
igazság. - Láttam magunkat együtt békében. Mikor véget ért a háború, vége lett a Birodalomnak, és nem
tudtuk, mihez kezdjünk. Együtt döntöttünk. Láttam, ahogy bemutatlak a családomnak... és láttam, hogy
helyet csinálnak az életükben és a szívükben neked. - A lány arcán kétségbeesés villant át, de Kell
folytatta. - Legalább száz változatát láttam, hogyan élhetnénk együtt, és csak az szomorított el, hogy nem
próbálhatjuk ki mindet.
Felsóhajtott.
- Most azonban a galaxis legrosszabb tábornokaként elárultam a célomat... el akarom nyerni a szívedet.
Csak azt nem tudom, hogyan fogjak hozzá, hiszen figyelmeztettelek, és... Tyria rávetette magát. A
lendülete letaszította Kellt a szófáról, és a következő pillanatban a padlón találták magukat: felül a lány,
karját a férfi nyaka köré fogna, ám dühösen rámeredve.
- Aú! - dörzsölte meg Kell a fejét.
- Csend legyen! - fojtotta belé a szót Tyria egy csókkal.
A csók eltartott egy ideig, és finomabb volt, mint egy churbai konyak - sokkal finomabb, mivel Kell még
soha, semmilyen konyaktól nem érezte azt a rátörő hőséget és izgalmat, amit most.
A zavara ellenére nem felejtette el a lány köré fonni a karjait, hogy ne menekülhessen el, mikor visszatér a
józan esze.
Tyria végül felemelte a fejét, és ismét rámeredt.
- Hát ez nem volt rossz - nyögte ki Kell. - De azt hittem, te nem érzel semmit irántam.
- Hát persze, hogy azt hitted! De hát te csak egy hatalmas, buta kamasz vagy. Egy nagy, leborotvált vuki,
akinek fogalma sincs az emberi érzelmekről.
- Elismerem. De te mióta vágysz rám?
Tyria dühös arckifejezése egy pillanat alatt ártatlanná változott. - Amióta először megláttalak. - Micsoda?
Akkor miért nem?...
- Mert te abba a másik, nem létező Tyriába voltál szerelmes.
Ebben már megegyeztünk egyszer. - Halványan elmosolyodott.
- De azt hiszem, végre túl vagy rajta.
- De túl ám!
- Ezt be is kell bizonyítanod. - Hogyan?
- Ó, majd csak kitalálunk valamit...

Wedge belépett a tiszti étkezőbe, futólag körülnézett, és megdermedt.

Donos ott ült a többi Lidérc között. Beszélgetett. És nevetett, pedig szokatlanul beesett volt az arca.
Az Arc viszont egyáltalán nem jól nézett ki. A szemei alatt karikák éktelenkedtek. Nyilván keveset aludt.
Ennek ellenére meglehetősen vidámnak tűnt.
Kellen és Tyrián szintén a kialvatlanság jelei látszottak. Ők viszont még vidámabbnak tűntek.
A Lidércek is felfigyeltek Wedge váratlan megjelenésére. A társalgás befejeződött, és mindannyian
ránéztek.
Wedge kihúzta magát, és gúnyosan odabiccentett az Arcnak.
- Darillian kapitányt kéretik a hídra - közölte kedvesen.
Az Arc feltápászkodott, és elindult az ajtó felé. Természetesen nem a hídra ment; Darillian parancsnoki
ülése a kommunikációs központban állt.
Wedge intett a fejével Jansonnak, hogy csatlakozzon hozzá. Helyettese azonnal mellette termett. Együtt
indultak el a Night Callerigazi hídjára.
- Mi van Mynnel? - kérdezte Wedge.
- Nem tudom. Nem hajlandók elmondani. De úgy látom, rendbejött.
- Helyes. Egy krízis megoldódott. De mik ezek a fáradt arcok?
- Nos, fogalmam sincs. Esetleg egy éjszakába nyúló szabakk-parti, amelyre nem hívták meg az idősebb
tiszteket? - Szép dolog. Van még valami, amit nem tudsz?
- Igen. Tegnap történt valami Kell-lel.
- Mi?
- Nem tudom.
Wedge megtorpant, és feddően végigmérte Jansont.
- Nem, tényleg nem tudom! Beszélgettünk. Az apjáról. Az volt a benyomásom, hogy valamilyen
bosszúálló szörnynek tartott, aki az első hibáért szétlövi a pilótákat. Az is gyanús lett, hogy tényleg nem
akart megölni, akárhányszor csak a közelembe került... sőt valójában teljesen ledermedt a félelemtől.
- A két dolgot néha nehéz megkülönböztetni.
- Mindenesetre ma reggel megváltoztak a dolgok. Most először nem vált egy csupa görcs izomcsomóvá,
mikor leültem reggelizni.
- Ezt örömmel hallom. - Beléptek a hídra. - Tabanne hadnagy, kapcsolja az adást a központi képernyőre!
- Igenis, uram.

Az Arc leült a kommunikációs tiszt ülésébe, bekapcsolta a képés hangfordítót, majd lefuttatta rajtuk a
lehető leggyorsabb diagnosztikai tesztet. Mindkét rendszer zöldjelzést kapott. A kommunikációs központ
kameráit vezérlő számítógépek úgy vélték, pontosan követik testmozgását.
Hátradőlt, egy pillanatra felidézte magában egy hajdan ismert hősszerelmes korosodó primadonnájának
képét, és már bele is rázódott Darillian kapitány szerepébe. Odafordult a kommunikációs központ
holovetítőjéhez, lenyomta a kapcsolatot létrehozó gombot, és felkészült a Trigit admirálissal folytatandó
beszélgetésre.
Zsinj hadúr háromdimenziós képmása jelent meg előtte.
Az Arc vett egy nagyon mély lélegzetet, mosolya pedig tovább szélesedett, meglepetését leplezendő.
- Nagyúr! Micsoda megtiszteltetés!
Zsinj mosolyából leereszkedés és vidámság áradt.
- Mégsem akkora, hogy rendesen elvégezze a munkáját!
Az Arc felvonta a szemöldökét. Hogyan is reagált Darillian az emlékirataiban a gúnyra? Dühkitöréssel.
Zsinj hadúrral szemben azonban soha nem engedett volna meg magának egy dühös választ. Nem, ez a nap
a sértettségé.
- Nagyúr... csalódást okoztam volna valamivel? Azért hívott, hogy közölje, már nem vagyok méltó a
támogatására? Egy kalóz élete annyit érne, mint egy Darilliané?...
- Ó, hagyja már abba! Ezzel a nyavalygással elveszi a szidás minden örömét. - Zsinj idegesen felsóhajtott.
- Megkaptam a jelentését a Vérfészekben tett látogatásáról.
Az Arc úgy tett, mint aki még mindig nem tért magához a büszkeségét ért sértés okozta döbbenetből, és
vállat vont.
- Kár, hogy végül visszautasították az ajánlatát. De mivel olyan zseniálisan kerültem ki a csapdájukat, azt
hiszem, hagytam nekik valamit, amin elgondolkodhatnak. Legközelebb talán barátságosabbak lesznek.
- Nem hiszem - rázta meg a fejét Zsinj. - A Vérfészeknek vége.
Az Arc előrehajolt, és hitetlenkedő képet vágott. - Elmenekültek?
- Nem, és épp ez a probléma. A Vérfészket valamivel a maga távozása után elpusztították. Ami azt illeti,
minden egyes helyet, ahol az elmúlt hetekben járt, néhány nappal később felkerestek... a Szövetség pilótái
vagy ügynökei.
- Nem! - Az Arc tudta, hogy döbbentnek tűnik, és nagyon remélte, hogy Daráló programja képes Darillian
vonásait is ennek megfelelően elrendezni. - A következő úti célnál úgy teszek, mint aki kiugrott a
rendszerből, de ott fogok várni rájuk. És elpusztítom őket!
- Igen. De nem most. Fontosabb feladatom van a maga számára. - Zsinj elmosolyodott. - Segíteni fog
annak az ostoba Trigitnek bosszút állni a Folor Bázis túlélőin.

- Elég tűzerőt tud összpontosítani a Szövetség a Morobe rendszerbe ahhoz, hogy elbánjon az Implacable-
lel? - kérdezte Röfi, mikor mindenki leült a reggelizőasztalhoz.
- A tűzerő a helyén van - bólintott Wedge. - Tudjuk, melyik rendszerben fog Trigit lecsapni, bár Zsinj a
szokásos óvatosságával nem árulta még el. Ha maga a hadúr is jönne, annyi fregattot, cirkálót és
csillagrombolót kellene elvonnunk máshonnan, hogy az már feltűnő lenne... de szerencsére, vagy sajnos,
az Iron Fist nem vesz részt ebben a támadásban.
- Ennek ellenére van egy komoly problémánk. Zsinj azt mondta a mi Darillian kapitányunknak, hogy
találkozzon a Hawkbat ellátóhajóval, és frissítse fel a készleteit. Továbbá vegyen fel néhány megfigyelő
műholdat, és állítsa őket pályára a következő állomáson, hogy adatokat gyűjtsenek az „üldözőinkről'. És
ami a legfontosabb: a Hawkbat kapitányának át kell jönnie a Night Callerre, és beszélnie kell Darilliannal.
- Ó, ez csodálatos! - morogta Kell.
- Ezenfelül, ha a Night Caller részt vesz a talasea-i csatában, Zsinj valószínűleg az összes TIE-
vadászunkra számít. Azaz négyre, nem pedig kettőre.
- A TIE-k nem jelentenek gondot - szólt közbe Falynn. - Tele van velük a galaxis. Tegye le a Lidérceket
egy bolygóra, és bármikor lopunk kettőt!
- Erről jut eszembe - tette hozzá Janson -, szükség esetén van két újabb TIE-pilótánk. Hrakness kapitány
és Tabanne hadnagy egyaránt a Birodalmi Akadémián végeztek. A kapitány végigment a
szimulátorkiképzésen és önállóan is repült; a hadnagy pedig éles bevetéseken is részt vett.
Wedge igyekezett érzelemmentes arcot vágni.
- Találatok?
- Nulla. Csak miután dezertáltak, és beléptek az új Köztársaság flottájához.
- Akkor jó. - Az új Köztársaság egyik problémája az volt, hogy pilótái közül sokan szó szerint a másik
oldalon harcoltak korábban. Néha problémás helyzeteket okozott, hogy olyanok álltak szolgálatba a
Köztársaság oldalán, akik már lőttek le köztársasági pilótákat. Azonban még azok között is akadtak
szökevény birodalmiak, akikben Wedge a legjobban megbízott: Tycho Celchu, a Zsiványkommandó
jelenlegi parancsnoka; Hobbie Klivan, aki Biggs Darklighterrel és a Rand Ecliptic legénységével
dezertált; sőt még Han Solo is elvégezte az Akadémiát és tiszti rangot kapott.
- A találkozóval sem lesz gond - legyintett Phanan. - Csak oda kell mennünk a találkozási pontra -
folytatta, látva Wedge kíváncsi pillantását -, és azt kell mondanunk: „Ó, sajnáljuk, ledöntött minket a
lábunkról a Tastiged-láz. Persze, gyertek csak át! Reméljük, nem baj, ha a rohamok közben megfertőzünk
benneteket."
Wedge megrázta a fejét.
- Olyan ellenséggel van dolgunk, akinek remek a hírszerzése. Szerintem egy váratlan járvány csak a
gyanakvásukat keltené föl.
Az Arc elmosolyodott. A féloldálas vigyor legjobban a Fekete Nap, a coruscanti alvilág legjelentősebb
bűnszövetkezete egyik tagja arcára illett. volna.
- És mi lenne, ha nem mi fertőződnénk meg? - Folytasd!
- Zsinj átküldte a Hawkbat útitervét, hogy megkeressük a mindkettőnk számára legalkalmasabb helyet és
időt a találkozásra. Azaz tudjuk, hol fognak leszállni a következő néhány nap során. Kiválasztjuk azt a
bolygót, amelyen a legnagyobb valószínűséggel eltávozást kap a legénység; leküldjük a Lidérceket; meg-
fertőzzük a birodalmiakat valamilyen betegséggel. Így majd a Hawkbatkapitánya lesz kénytelen
lemondani a személyes találkozást a „kényelmetlen járvány" miatt. Zsinj annyit vizsgálódhat, amennyit
csak akar... hiszen nem utánunk fog nyomozni.
Wedge megdörzsölte az állát, és lenyelte a véleményét a tervről.
- Honnan szerezzük a fertőző betegséget? - kérdezte inkább.
- Minden modern bolygón vannak kórházak, parancsnok - felelte Phanan. - Néhányon még járványügyi
központok is. Azokból olyat szerzünk, amilyet akarunk.
- Wes, Phanan - állt fel Wedge -, menjünk vissza a konferenciaterembe, és nézzük meg, össze lehet-e
kovácsolni ebből egy igazi tervet! A többieknek... azt hiszem, egynapi pihenésre adok parancsot.
Aludjátok ki magatokat!
A pilóták nevetésben törtek ki a szavai hallatán, és Wedge nem merte megkérdezni, miért.

Huszonegy

A Storinal bolygó egyre növekedett a Narra képernyőin, ám a Lidércek még mindig nem véglegesítették
terveiket.
Túl sok az ismeretlen tényező, gondolta Wedge. A Storinal még mindig birodalmi fennhatóság alatt állt, de
a birodalmi területek peremén, és állítólag mind az Új Köztársaság, mind Zsinj hadúr felé tapogatózott. A
Lidércek könnyen összefuthattak a birodalmiakkal, vagy a másik két csoport klikkjeivel. Ez is
bonyodalmakat okozhatott.
Azt sem tudták még, pontosan milyen betegséggel fertőzzék meg a Hawkbat legénységét. Phanan csak az
utolsó pillanatban akarta eldönteni, annak alapján, hogy mit tudnak beszerezni a bolygón, és mennyi
információt sikerül begyűjteniük a Hawkbat legénységéről. Olyan vírusnak nem sok hasznát vették volna,
ami a katonák nagy részénél enyhe rosszullétet, a maradéknál viszont halált okozott volna. Szerencsére
úgy tűnt, Zsinj hajói tartják magukat a birodalmi doktrínákhoz - igyekeztek csak embereket alkalmazni -,
ami segített csökkenteni ezt a kockázatot.
Aztán ott volt a két TIE-vadász ellopásának problémája. A bolygón valószínűleg nyüzsögtek a gépek... de vajon mennyire erős
a birodalmi biztonsági rendszer? A Lidérceknek tehát meg kell találni és ki kell választani a vadászokat, majd a tulajdonképpeni
lopáson kívül végre kell hajtaniuk minden szükséges lépést... aztán meg kell várniuk, hogy a küldetés többi célkitűzése is meg-
valósuljon, mielőtt felszállnának az űrbe. És a várakozás nagyon veszélyes is lehet.
A jelenlegi fázisban az egész küldetés leginkább csak kérdéseket vetett fel. Szerencsére szép látványban
lesz résztank, amíg a részleteken rágódunk, gondolta Wedge. A Storinalról a Night Caller könyvtárában
talált felvételek sorra buja zöld mezőket, lépcsőzetes hegyoldalakon lezúduló folyókat, erdőnyi trópusi
virággal teli kerteket, illetve a bolygó természetes tájképét időről időre megtörő, kecses vonalú városokat
ábrázoltak. A Storinal lakói állítólag elmerültek a szépség filozófiájában, és ezt a filozófiát a bolygójukra
is kiterjesztve a Birodalom maradékának egyik legcsodálatosabb helyévé tették. A természetes környezetet
kedvelő turisták valósággal özönlöttek hozzájuk. Falynn persze „túl párásnak" találta, miután
tanulmányozta az adatokat.
A problémák sorában a vámon való átjutás volt a következő. Ha egy cirkálóval, vagy egy nagy hadihajó
legénységeként szálltak volna le, akkor könnyűszerrel beolvadhattak volna a tömegbe, és gyorsan
átjutottak volna a nagy, előre bejelentetten érkező csoportoknál alkalmazott rutinvizsgálaton. Ők azonban
egy magánsiklóban érkeztek. Alapos, egyenkénti vizsgálatra számíthattak. Az Arc úgy tervezte, hogy
sztereotip alakokat varázsol belőlük, akiket a vámtisztek már unalomig ismernek, és csak futólag vesznek
szemügyre... de természetesen itt is csúszhatott hiba a számításukba.
Ráadásul az ismeretlen tényezők még a csapaton belül is felbukkantak. Az úrben töltött két nap alatt úgy
megváltoztak a dolgok, mint egy földcsuszamlás után. Donos ismét használható lett. Falynn Sandskimmer
megint körülötte sürgölődött, de a hadnagy ez alkalommal mintha viszonozta volna a közeledését. Kell és
Tyria nem verték ugyan nagydobra a kapcsolatukat, de nem is titkolták különösebben. Maga Kell
könnyedebbnek, lazábbnak túnt, és Janson sem kapott rohamokat a jelenlétében. A változások persze
fejlődésnek tűntek, különösen annak a fényében, hogy mennyire megviselte a Lidérceket Jesmin halála...
de Wedge úgy érezte, képtelen ennyi változást egyszerre feldolgozni.
Egy dologban legalább szerencséjük volt a Storinallal. A bolygón a birodalmi kötődések ellenére élt egy
kicsi, de azért látható gamorrai csoport. A legtöbb őrként szolgált, egzotikus látványosságként a turisták
számára. Tehát Röfi is a többi Lidérccel tarthatott.
- Rutinellenőrzés a bolygóról! - jelentette Kell. - Azaz beértünk a legkülső érzékelőzónájukba. Daráló,
ideje elbújni!
A bothai felsóhajtott, odalépett a Narra csomagrekeszéhez, és egy bonyolult ritmust kezdett kopogni az
egyik fémlemezen. A lemez egy hegesztés mentén kinyílt... bejárást engedve ugyanabba az árnyékolt
csempészrekeszbe, amelyben Röfi megrohamozta a Night Callert. Daráló vetett még egy utolsó fájdalmas
pillantást a pilótafülke felé, aztán bekuporodott a rekeszbe, és magára zárta az ajtót.
- Falynn - folytatta Kell -, hegeszd be! Légmentesen.
Falynn elmosolyodott, de nem állt fel az üléséből.
Wedge elfojtotta mosolyát. Jobbnak tűnt leplezni a Storinal kormányzata elől a tényt, hogy egy bothai is
van a fedélzeten, hiszen mivel bothai kódtörők segítettek annak a Lázadó sejtnek megszerezni a második
Halálcsillag terveit, a birodalmiak még a többi nem emberi fajnál is jobban gyanakodtak a Bothawui
lakóira és azok leszármazottjaira. Daráló most azzal teszi a legjobb szolgálatot, ha ismeretlenségben
marad, lefordított lapként, amelyet csak szükség esetén húznak elő. Gebe is hasonló szerepet játszott: azt a
kényelmetlen feladatot kapta, hogy X-szárnyújával rejtőzzön el a Storinal egyik távoli holdján, és várja a
vészjelzést. Akár három napot is eltölthet ott, tartósított élelmiszeren és recirkulált levegőn élve, egy
plasztenpalackba végezve dolgát - de feltett szándéka volt, hogy valamilyen módon hasznára lesz a többi
Lidércnek.
- Átküldöm az utaslistát - közölte Kell. - Jut eszembe, még egyikőtök sem fizette ki a jegyét.
- Perelj be! - mordult rá Phanan. - Rohadtul jó kedved van ahhoz képest, hogy most készülünk hurokba
dugni a fejünket!
- Talán azért, mert a szomszédos hurok a tiéd. Rendben, továbbmehetünk. Mindenkinek megvannak a
papírjai?
Mindenki megnézte a zsebében vagy a csomagjában a kötelező azonosító kártyákat, amelyeket Daráló
hamisított az új Köztársaság hírszerzésétől kapott adatok alapján. Egyedül a nevetséges, vörös karneváli
jelmezbe bújt, hosszú fehér álszakállt ragasztott Janson lett egyre rémültebb, ahogy a zsebeit tapogatta.
- Valami baj van, Wes? - érdeklődött Wedge.
- Itt kell lennie valahol! - morogta a hadnagy.
- Nézd meg a csizmádban! -javasolta Falynn.
- Vagy az ülés párnája alatt! - csatlakozott Phanan.
- Nézd meg a másik csizmádban is! - tanácsolta Wedge. - Falynn is úgy gondolta, hogy mind a kettőben,
csak nem tudta, hogy ezt külön mondani kell.
Janson felegyenesedett, és elárult pillantást vetett parancsnokára.
- Miért nincs itt Hobbie, hogy őt sértegesd? - Egy pillanattal később döbbent arccal egyenesedett föl ismét.
- A másik csizmában volt.
- Jub jub, hadnagy!
- Harminc másodperc a légkörig - jelentette Kell. - Csatoljátok be magatokat, emberek!

Öt perc múlva a kormányzat által előírt pályán siklottak azok fölött a gyönyörű zöld mezők fölött a Revos
nevű város - pontosabban szórakoztatókomplexum - űrrepülőtere felé. Daráló ártatlan érdeklődésére a
város számítógépe elárulta, hogy az ott állomásozó hajók kimenőt élvező legénysége között találhatóak a
Hawkbat emberei is.
A Narra érzékelői jelezték, hogy egy vadászgép követi őket másfél kilométerrel lemaradva,
egyvonásnyival felettük. Bizonyos bolygókon ez barátságtalan aktusnak számított volna, ám Donos
szerint a turizmust minden eszközzel megóvni kívánó kormányok esetében teljesen bevett szokás volt,
nem jelentett semmi különöset.
- Szép - állapította meg az Arc az előttük feltűnő Revos csillogó látványára pillantva. A várost mintha
kizárólag sokszínű, krémszerű márványból emelt, csavarodó tornyok alkották volna.
Egy perc múlva felbukkant a város falain kívül épült űrkikötő is. Nem osztozott Revos idillikus építészeti stílusában; a két kilo-
méter átmérőjű permaton kört leszállópályák és élénk színűre festett, ám ettől nem kevésbé ronda, bibircsókszerű vasbeton
bunkerek tagolták. A Lidércek néhány kisebb teherszállítót, különböző típusú siklókat, könnyű légköri gépeket, sőt még egy-két
TIE-vadászt is láttak a bunkerek körül csoportosulni.
Kell a megadott helyen, az egyik legkülső bunkergyűrűben szállt le. A bunker falán lévő képernyő primitív
grafikai utasításokkal látta el arról, hogy pontosan hogyan, milyen irányba tegye le a siklót. A Narra még
meg sem állapodott a permatonon, amikor az orra mellé már odalépett két rohamosztagos-páncélt viselő
őr.
- A Doran Űrjárat üdvözli önöket a Storinalon - jelentette be Kell a leghivatalosabb hangján. - Készítsék
elő az okmányaikat. Kellemes ittlétet kívánok! - Leeresztette a sikló rámpáját. - Az első osztályon
utazókat kérem előre!

Wes Janson megrántotta hosszú, fehér szakállát. A mozdulat teljesen önkéntelennek tűnt, pedig valójában
azt a célt szolgálta, hogy Wes meggyőződjön róla, hogy a szakáll a helyén van. Kihúzta magát, kellően
fensőbbséges modort öltött magára, és testőrei kíséretében lement a rámpán - Falynn a bal oldalán, Atril
Tabanne hadnagy a jobbon, Röfi pedig a gamorrai hímek teljes harci díszében, kezében egy vibrobárddal,
mögötte.
A bunkerből kinyúló plaszténcső vége kinyílt, és egy hivatalnok lépett ki az ajtón a két őr mellé. A férfi
kétségtelenül elegánsnak hihette magát smaragdzöld, aranygombos kabátjában, Janson azonban tudta,
hogy ő maga sokkal ragyogóbb, és valószínűleg nevetségesebb látványt nyújt.
Janson ugyanis egy csillogó vörös, katonai szabású, vállrojtos, kétsoros kabátot viselt, hozzáillő csúcsos
föveget és kitűnő szabású fekete nadrágot. Az együttest fehér öv és kesztyű, ragyogó fekete csizma és
pisztolytáska egészítette ki. Már ami a ruházatot illette - az ősz paróka, szakáll és bajusz, illetve az
arcbőrére és kézfejére került smink más lapra tartozott. Wes Janson arcát túl jól ismerték ahhoz a
birodalmi bolygókon, hogy megkockáztathasson egy kevésbé kidolgozott álöltözetet.
A testőrei viszont a mértékletesség mintapéldáinak tűntek. Falynn és Atril testhez simuló, fényelnyelő
fekete kezeslábast viselt. A bőrkiegészítőik - csizma, öv, pisztolytáska - mattfeketék voltak. A hajukat több
copfba fonva fogták hátra, és az Arc ragaszkodott hozzá, hogy mindketten feketére fessék fürtjeiket.
Szerinte ez illett ahhoz az uralkodó személyiséghez, akit Janson megtestesített - a teljesen egyforma
testőrök.
Janson megállt a hivatalnok előtt, aki kinyújtotta a kezét. Janson, reményei szerint gőgösen megköszörülte
a torkát, mire Atril sietve átnyújtott a férfinak négy azonosító kártyát.
A hivatalnok végighúzta az elsőt a kezében tartott leolvasóban.
- Iskit Tyestin, a Bakura száműzött szenátora - állapította meg. - Bakura? - ráncolta a homlokát.
- Nem szükséges felvilágosítania, hogy a Bakura manapság a legkevésbé sem nevezhető a Birodalom
barátjának! - Janson igyekezett megőrizni hangja gőgjét. - Ha az lenne, még mindig otthon lennék, nem itt
szolgálnám hűségesen a Birodalmat.
- Természetesen. Milyen ügyben érkezett a Storinalra?
- Üzleti ügyben. Támogatást gyűjtök a Bakurai Hűségmozgalom számára. Nyomást gyakorolunk a
kormányra, hogy szakítsa meg kapcsolatait a Lázadókkal, és térjen vissza igazi szövetségeseihez.
A hivatalnok leolvasója felcsipogott, és a férfi lepillantott rá. - Szerepel a nyilvántartásunkban. A
Birodalom hűséges barátja.
Janson krákogott egyet és büszkén kihúzta magát. Tyestin szenátor létező személy volt, egyike az utolsó
Birodalom-párti bakurai szenátornak, mielőtt szülőbolygója csatlakozott a Szövetséghez. Az igazi
szenátornak nem sikerült elmenekülnie; a hajóját lelőtték, de ez a tény még nem szerepelt a Birodalom
adatbázisaiban.
A hivatalnok a másik három kártyát is végighúzta a leolvasóban.
- Anen kisasszony a Bakuráról. Foglalkozása testőr. Jogosult rejtett és nem rejtett fegyverek viselésére.
Anen kisasszony, kérem, ne használja Sket; még a legtörvényesebb és legjogosabb lövöldözést is fárasztó
kivizsgálás követi! Honitan kisasszony, önre ugyanez vonatkozik. Voort testőr... - pillantott a gamorraira. -
Megérti ez a Basic nyelvet?
- Nem igazán - morogta Janson. -Mondhatni egyáltalán nem.
- Kérem, figyeljenek a táblákra, hogy hová kiléphet be! - adta vissza a kártyákat Atrilnak egy sima mosoly
kíséretében. - Üdvözöljük a Storinalon, szenátor Sok sikert a küldetéséhez!

Ton Phanan hamis protéziseket viselt, hogy még többet elrejtsen testéből. Egy láthatólag balszerencsés
berepülőpilótát játszott, aki egyre többet veszített emberi mivoltából - és könnyűszerrel átcsúszott a
vizsgálaton, akárcsak a régóta szenvedő feleséget alakító Tyria. Wedge, az Arc és Donos következtek...
potenciálisan a legveszélyesebb csoport, hiszen Wedge körözése és hologramja minden birodalmi
űrkikötőben ki volt függesztve.
Wedge meghúzgálta hatalmas bajszát. Álcáját össze sem lehetett hasonlítani azzal a bonyolult
protézisrendszerrel, amelyet a coruscanti vám kijátszásához öltött fel, itt azonban nem is kellett olyan
összetett eszközökhöz folyamodnia. Álcázása ugyanis mindkét oldalán tovább folytatódott, remélhetőleg
elterelve a figyelmet arcvonásairól.
Két társával szinte teljesen egyforma öltözéket viseltek. Durva, vidékies ponchóik súlyos, barna szövete
még az alapos mosás után is úgy nézett ki, mint amit teljesen átjárt a homok és a só. A nadrágok és az
ingek ugyanannak az anyagnak egy világosabb árnyalatából készültek-viseltességükről úgy gondoskodtak,
hogy a Lidércek két napon keresztül, váltásokban, folyamatosan mászkáltak rajtuk. A széles karimájú
kalapok hasonló, bár nem ilyen hosszas kezelésen estek át. Hajukat és álbajuszukat egyforma hosszúra
vágták. Az Arc ismét álbőrt öltött, hogy elrejtse forradásait, és sikerült vonásait egy kicsit a Wedge-éihez
hasonlóvá tenni. Wedge tudta, hogy mindent egybevetve úgy néznek ki, mint három paraszt, akiknek
minden megtakarított pénze elment arra, hogy elutazzanak egy civilizált bolygóra.
Lebaktattak a rámpán és egyforma, széles mozdulattal átnyújtották azonosító kártyáikat a hivatalnoknak.
A férfi félig derűs, félig rémült arccal mérte végig őket.
- Dod Nobrin az Agamarról - tért magához annyira, hogy végighúzza az első kártyát a leolvasóban.
Az Agamar, a Peremvidék egyik gyarmatbolygója kemény hely volt, és lakóinak hasonlóan keménynek
kellett lennie ahhoz, hogy életben maradjanak. Nem meglepő, hogy az agamari férfiak és nők falusias
életmódjuk, a makacsságuk és szívósságuk miatt - méltatlanul - butaságukról híresültek el mind a Régi
Köztársaságban, mind a Birodalomban. A buta emberekről szóló viccek felében agamariak szerepeltek. Az
Arc a trió ruháit és modorát az agamari Hrakness kapitánnyal folytatott hosszas konzultációk alapján
tervezte meg, hogy megfeleljen a bolygóról kialakult általános sztereotípiáknak.
Az Arc bólintott - a súlyos mozdulat jobban illett volna egy dögevő madárhoz, mint egy emberhez. Wedge
lemásolta a mozdulatot. Egy pillanattal később Donos is észbe kapott. A hivatalnok zsibbadtan bámulta
őket.
- Én vagyok Dod - közölte az Arc. - Ő az öcsém, Fod - bökött a hüvelykujjával Wedge-re. - Ő is agamari.
Ő pedig a másik öcsém, Lod - mutatott Donosra.
- És ő is agamari.
- Aha. Pontosan. Városi létére jól vág az esze!
A hivatalnok megadóan csóválta a fejét, mint aki egy hoszszúhosszú munkának veselkedik neki.
- Milyen ügyben érkeztek a Storinalra?
- Nők! - ragyogott fel Loran arca.
- Ezek szerint szórakozás.
- Nem! - nézett rá felháborodva az Arc.
- Üzlet?
- Nem! Szó sincs üzletről.
- Menyasszonyok - közölte tömören Wedge.
- Menyasszonyok - ismételte meg halkan Donos. Elnyújtotta a szót, mintha kozmikus jelentőséggel bírna.
- Az Agamaron csak hat szép nő van - tette hozzá Wedge. - És már mind férjhez ment.
- Csak öt van - pontosított az Arc.
- Hat! - rázta meg a fejét Wedge hajthatatlanul.
- Öt. Ettal Howridert lelőtték.
- Uraim...
- Ki lőtte le?
- Az unokatestvére, Popal Howrider.
- Azt hittem, még mindig azzal a harapással nyomja az ágyat. Üszkösödött a sebe, vagy mi. Az a szörnyű
bűz...
- Uraim! - A hivatalnok kezdett elvörösödni. -,,Szórakozás" kerül az ideiglenes vízumukba. Ha nem
pénzügyek miatt érkeztek, akkor szórakozni. Megértették?
Az Arc beleegyezően bólintott, Wedge és Donos pedig megint utánozták a mozdulatot.
- Aha. Megértettük. - Az Arc megpillantott valamit. – Azt nézzétek!
Mindenki, még az őrök is odanéztek, de csak a szomszédos bunker hosszú üvegablaka mögötti járókelőket
látták.
- Mit? - kérdezte a hivatalnok.
Az Arc megragadta a kabátja ujját, arrébb húzta, és kinyújtott kézzel mutatta.
- Azt a nőt! Szinte meztelen!
Az egyikjárókelő aranyszínű, csillogó ruhát viselt, ami szinte teljesen felfedte a lábát és vállát.
- De uram, az egyszerűen csak egy nyári ruha... – próbálta kiszabadítani magát a hivatalnok.
- Mi a neve?
- Nem tudom. - A férfi hiábavalóan feszegette az Arc ujjait.
Esdeklő pillantást vetett az egyik őr felé, Wedge megfeszült – de a páncélos katona nem mozdult. Wedge
látta, hogy egész testében rázkódik a nevetéstől..
- Nem tudja a nevét? Hiszen egy faluban laknak!
A hivatalnoknak végre sikerült leráznia magáról az Arc kezét..
- Ez egy város, nem pedig falu, és túl nagy ahhoz, hogy mindenkit ismerjek. - Amilyen gyorsan csak tudta,
áthúzta Donos és Wedge kártyáit a leolvasón.
- Nem szép dolog - vette át és osztotta szét testvérei között a kártyákat az Arc. - De ha meg tudná
mondani, hol keresnek az ilyen szép nők férjet maguknak, akkor az megérne nekem mondjuk... egy
kreditet.
A hivatalnok túlságosan kimerült ahhoz, hogy megsértődjön.
- Egy teljes kreditet?
- Aha. A jó szolgálatot meg kell fizetni, én már csak azt mondom.
- Próbálják meg a Süvöltőben! Az egy bár. Az odajáró helyiek általában szeretnének elmenni a bolygóról,
csak nincs rá pénzük.
- Uram, ön igazi úriember! - nyomott egy kreditet a hivatalnok markába az Arc, majd belépett a bunker
ajtaján.
- Igazi úriember - ismételte meg Wedge, és követte társát. Még hallotta, ahogy Donos is megismétli a szót,
majd utánacsörtet.
Kell kényelmes léptekkel sétált le a rámpán. Látta a hivatalnok fáradt arckifejezését, és megajándékozta a
férfit egy sokat tudó mosollyal.
- És képzelje el, én három napig voltam összezárva velük a siklóban! - Tűrhetően utánozva az Arc
jellegzetes bólogatását, átnyújtotta az azonosító kártyáját.
- Mit gondol, nem fognak bajt keverni... Doran kapitány?
- Szólítson Kellnek! Nem, egyikük sem, talán csak az öreg szenátort kivéve. Csak hízelegni kell neki... és
nem szabad leállni vele célba lőni. Elfogadtam a kihívását, és vesztettem. Ezért kellett leszállítanom azt az
átkozott gamorrait is. - Kell oldalra lépett, és felnézett a Narra szárnyára. A „Doran űrjárat" és a Doran
Star szavak kellően kopottnak tűntek- meghazudtolva a tényt, hogy csak három napja festették fel és
kaparták le részben őket.
- Köszönöm. Majd értesítem a megfelelő embereket - adta vissza a hivatalnok az azonosító kártyát. -
Vissza is maga viszi őket?
Kell csak vállat vont.
- Értem. Nos, a maga vesztesége nekünk csak nyereség. Kérem, várjon a biztonsági zónában! A siklója
átvizsgálása után szabadon továbbmehet.
- Köszönöm.

Amint átjutottak az ellenőrzésen, Tyestin száműzött szenátor csoportja - a küldetés során nem hivatalosan
a „Kéjút-csoport" - bejelentkezett az űrrepülőtérhez legközelebbi szállodába. Átvizsgálták a lakosztályt
lehallgatókészülékek után, de nem találtak egyet sem.
- Semmi értelme sem lenne messzebbre menni a TIE-vadászokért - mondta Janson. - Itt akad néhány... és a
forgalom is élénkebb, mint egy katonai bázis körül.
- Atril és én sokkal könnyebben tudunk álöltözetet váltani, mint ti - mutatott rá Falynn. Igaza volt; nekik
csak át kellett öltözniük és paróka alá rejteniük éjfekete hajukat. - Te és Röfi itt maradtok, és tovább
játsszátok a szerepeteket! Hadd végezzük el mi a felderítést!
- De csak azért, mert az én álöltözetem kényelmetlen - szögezte le Janson.
- Igen.
- Nem azért, mert öreg és reszketeg vagyok, mint Antilles parancsnok?
- Azt hiszem, kezd megváltozni a véleményem az öreg és reszketeg pilótákról - fordította el a fejét
mosolyogva Falynn.
- Hát rendben, menjetek, gyerekek, és érezzétek jól magatokat! Én drága ételeket és drága szórakozást
fogok rendelni. Az Új Köztársaság hírszerzése fizet, és most az egyszer hatalmas számlához van kedvem!

A kórokozókat Phanannak, Tyriának és Kellnek kellett megszereznie. Antigravitációs vasúton utaztak

Revosból a fővárosba, Scoharba, a bolygó legnagyobb űrrepülőterének, illetve a fertőzőbetegségekkel
foglalkozó egészségügyi központnak az otthonába.
A Revos-Scohar vasútvonal a közönségkapcsolatok és a mérnöki tervezés diadala volt. Maga a szerelvény
egy sor összekapcsolt antigravitációs kocsiból állt, és az út nagyobb részét egy jellegtelen, föld alatti
alagútban tette meg. Azonban viszonylag gyakran felemelkedett a szabadba, elég hosszú időre ahhoz,
hogy az utasok gyönyörködhessenek a szebbnél szebb tájakban - itt a hósapkás hegycsúcsokban, ott a
lemenő nap fényében vöröslő völgyekben -, majd ismét visszabújt a föld alá. Kell arra jutott, hogy a
megoldás egészséges kompromisszum a turisták igényeinek kielégítése és a táj megóvása között.
Scohar nagyon hasonlított Revosra, csak sokkal szélesebben terpeszkedett el, és több
szórakoztatókomplexum állt benne. A „Járvány-csoport", ahogy magukat nevezték, távol maradt a turisták
által leginkább látogatott városrészektől, és a Scohari Egészségügyi Intézet közelében szállt meg - a
Storinal kormánya ezt az ártatlan nevet adta a járványügyi központnak.
Wedge, az Arc és Donos - nem hivatalosan a „Paraszt-csoport" - a Revos Libertyben, egy a nagy
teherszállítók legénységének körében népszerű repülőtéri motelban szállt meg. A szobák kicsik voltak, de
olcsók; szolgáltatások nem nagyon jártak a vendégeknek. Mindazonáltal a szobák fele, köztük a
Lidérceké, közvetlenül egy mesterséges folyópartra nézett.
Az Arc kimentette magát néhány percre, hogy aztán egy halom élénk színű ruhával térjen vissza.
Átnyújtotta a társainak.
Wedge kirázta a sajátját. Egy rövid ujjú inget tartott a kezében, narancssárga és sárga gyümölcsmintákkal,
illetve egy levendulaszínű rövidnadrágot.
- Mindjárt elhányom magam! - fintorodott el.
- Az lenne csak az utolsó simítás az álcán, nem? - mosolyodott el az Arc. - A kalapot szerintem tartsd meg.
Tökéletesen kiegészíti az ízléstelen és ostoba agamariak sztereotípiáját.
- Bárcsak ne értenék egyet veled!
- Jub-jub, parancsnok!
Donos gyászos képpel bámulta az ő csomagját: a vékony, vörös és zöld vízszintes csíkozású inget és
fekete-fehér függőleges csíkozású rövidnadrágot.
- Uram, kérek engedélyt az Arc megfojtására!
- Az engedélyt megadom. De tartsd meg a kalapod, ahogy mondta!
Az Arc kibontotta a saját ruha-katasztrófáját. A fekete selyeminget ezüstös rovaralakzatok „díszítették", a
rövidnadrág pedig még az új Köztársaság pilótaruháinak narancssárgájánál is fájdalmasabb
narancsszínben világított. A nyakába vörös kendőt kötött.
- Láthatjátok, a legjobbat megtartottam magamnak. Ideje keresni néhány menyasszonyt, öcsikéim!

Huszonkettő

- Nahát! - álmélkodott Wedge. - Én azt hittem, hogy ti, birodalmi fiúk mind TIE-vadász-pilóták vagytok!
Egytől egyig!
A Napsugár-sétányon, egy tágas, fedett, virágoskertekkel szegélyezett sétaudvaron ültek. A helyiség tele
volt napozószékekkel, a zenészek számára kialakított mélyedésekben pedig - a késő délutáni időpontra
való tekintettel - már játszani kezdtek a legkülönbözőbb fajú muzsikusok húros és ütőhangszereiken.
A három parasztfivért a Hawkbatlegénységének valóságos tengere vette körül. A katonák legtöbbje
könnyed ivászattal készülődött a sötétedés utáni komolyivászatra. Néhányukhoz helyi nők és férfiak
csapódtak; a székeken kényelmesen elfért akár két ember is. Azonban Wedge, az Arc és Donos egyedül
terpeszkedtek a sajátjaikban.
A Wedge-dzsel szemben ülő veterán birodalmi altiszt termete a Kellével vetekedett, sőt a mellkasa még a
tűzszerészénél is jobban kidomborodott. Mosolyogva hallgatta Wedge butaságait.
- Ugyan, gondolj már bele, Dod...
- Én Fod vagyok. Ő Dod. Ő pedig Lod.
- Fod. Még egy Imperial osztályú csillagrombolón is csak hat TIE-vadász-osztag van. Azaz hetvenkét gép. Még ha a tartalék
pilótákkal is számolunk, akkor is csak kilencven-száz fő jön ki az egyik legnagyobb hadihajóra. Szerinted a csillagrombolókra
elég a híd legénysége meg száz pilóta?
- Hát igazából még nem gondolkoztam rajta.
A Hawkbat közvetlen közelükben ülő katonái felnevettek.
A Rondle nevű hatalmas termetű altiszt szomorúan lenézett majdnem teljesen üres poharára.
Az Arc részegen dülöngélve felállt.
- Ezt nem hagyhatjuk! Hé, pincér! Még egy kört mindenkinek! - Azzal visszazuhant a székébe.
A Hawkbat legénysége a legnagyobb örömmel fogadta társaságába a Nobrin fivéreket. Az agamari fiúk
készségesen fizettek mindenkinek, és lepattantak róluk a kárukra elsütött vaskos tréfák. Wedge észrevette,
hogy néhányan a barátnőiket is odaviszik a közelükbe, hogy megmutassák nekik a mesés, idióta
Agamarról származó embereket. Úgy érezte magát, mint egy állatkerti látványosság.
- Szóval amikor vissza kell mennetek - folytatta Wedge -, akkor nemcsak beültök a TIE-vadászotokba és
kilőtök az égbe?
- Nem, nem! - vigyorgott Rondle. - Én például puszta kezes harcot oktatok. Partus, az a vörös arcú lány,
navigátor. Ő mondja meg a hajónak, hogy merre menjen. Dewback Kord pedig szerelő. Nem, mikor vissza
kell menni, akkor beugrunk egy siklóba, zutty!
- Egy siklóba? Egy Lambda siklóba? Olyanon én is ültem már!
Rondle szórakozottan bólintott, és elvette az italt a pincérdroidtól.
- A Doran Stara tiétek? Mi azzal jöttünk. Rondle eltúlzott rosszallással bámult rá.
- Figyelj csak, ti most érkeztetek az Agamarról valami roncson! Ha mi is azzal a siklóval jöttünk volna,
akkor hogy szállhattunk volna le hamarabb, mint ti?
- Hát, nem tudom.
- Nem, mi a Hawkbat’s Ferchen és a Hawkbat’s Vigilen jöttünk. - Ó! Hé, ez csak valami véletlen lehet!
Annak a két siklónak ugyanaz a neve, mint a nagy hajótoké!
Rondle eltakarta a szemét.

- Bárcsak itt lenne Daráló! - sziszegte Phanan. Dühösen püfölte szobájuk termináljának billentyűzetét a
város számítógép-hálózatát faggatva.
Kell és Tyria a háta mögött szorongott egy túlméretezett fotelben, amelyben két átlagos testalkatú ember
kényelmesen elfért volna.
- Mi a baj? - kérdezte a lány. - Amennyire látom, nincs túlbiztosítva a rendszer.
- Nincs, de akkor sem adhatok ki csak úgy egy parancsot, hogy hívja le nekem az intézetben tárolt fertőző
vírusok jegyzékét! Azt biztosan észrevennék. Daráló viszont meg tudná csinálni. És persze el kell
viselnem a ti undorító cuppogásotokat is. - A hangja csak félig volt tréfás. Mióta Tyria választott,
feszültebben viselkedett.
- Elmehetünk sétálni, ha akarod - ajánlotta fel Kell.
- Már megnéztétek az intézetet... várjatok csak! Újsághírek. Járványok. Terjedés szerinti csoportosítás. Ez
nem lesz túl bőbeszédű, de azt legalább megtudjuk, mi fordult már elő a Storinalon. És ami előfordult,
abból biztosan van az intézet széfjeiben is.
Tyria és Kell felálltak, és melléléptek.
- Bothai vöröshimlő - mondta Phanan. - Túl nagy a szórása. És ha Daráló véletlenül elkapja, akkor életünk
végéig hallgathatjuk a sirámait. Randoni pestis... túl erős. Sejtpusztulás... szintén, ráadásul undorító is. És
az ilyen nagy turista-bolygókon néha furcsa módszerekkel gyógyítják. Hé! - állt rá váratlanul az egyik
bejegyzésre a képernyőn.
- Mi az? - hajolt előre Kell.
- Bunkurd csatornabaj.
- Hűha! Ez elég rondán hangzik - mondta Tyria.
- Pedig nem is olyan szörnyű. Néhány évszázaddal ezelőtt a Coruscanton a Bunkurd Vállalat kifejlesztett
egy baktériumot, amely jobban lebontja a szennyvizet az újrafelhasználás előtt. Valami húsz százalékkal
volt hatékonyabb, mint a korábbi biológiai módszerek, márpedig a Coruscantnak minden segítség elkel a
hulladékfeldolgozáshoz. Ha azonban a baktérium bekerül az emberi emésztőrendszerbe, akkor mindent
megtámad, amit megeszünk, azaz csökkenti a tápértékét... és végeredményben egyfajta ételmérgezést
okoz. Ismert a lappangási ideje, és jól reagál a kezelésre, szóval életveszélyt nem jelent, csak a távoli,
elszigeteltebb területeken.
- Jól hangzik - értett egyet Kell. - Most már csak szereznünk kellene belőle.
- Még keresgélek egy kicsit, hátha találok valami jobbat. De igen, ez valóban elég ígéretes.

A Süvöltőről kiderült, hogy nem egészen egy szórakozóhely, ahol a helyiek a bolygó elhagyásához
elegendő pénzzel rendelkező turisták kegyeit keresik. Tömören fogalmazva, egy lebuj volt. A halvány
megvilágítás elleplezte, hogy a padlót és az asztalokat nem takarítják olyan rendszeresen, mint illene, és
az odagyűlő helyiek sem bizonyultak olyan vonzónak, mint remélni lehetett.
A helyiség összes falát vibráló holovetítők borították, egymást váltották a Storinal csodálatos tájairól és
városairól készített felvételek, a turisták öltözéke alapján azonban sejteni lehetett, hogy a képek nagy része
még a Lidércek születése előtti időkből származik.
Mindazonáltal a Süvöltőnek volt egy nagy előnye. Annak ellenére, hogy a Storinalon mint birodalmi
fennhatóság alatt álló bolygón a nem emberi lényeket másodosztályú állampolgárokként kezelték, a
Süvöltő nem tett különbséget ember és idegen
fajú vendégek között. A tulajdonosai nyilván minden kreditet be akartak söpörni, amit csak tudtak.
Mikor Wedge és Kell megérkezett, Falynn és Röfi már az egyik hátsó asztalnál ült, az árnyékba és a
konyhából időnként feltörő füstpamacsokba burkolózva. Falynn ránézett Wedge rikító öltözékére, és
elnevette magát.
- Ne nézz így rám! - tiltakozott Wedge. - Az Arc ötlete volt. Körülnéztetek már? - ült le kalapját az asztalra
téve.
- Minden tiszta - bólintott Röfi. A hangerőszabályzóját olyan halkra állította, hogy a többiek alig értették a
gépies Basic szavakat.
- Pedig ráférne erre a helyre egy takarítás - jegyezte meg Kell. - Mondjuk nagynyomású homoksugárral.
Vagy esetleg lézerrel kellene leégetni minden felületről legalább fél centit.
- Úgy értettem, nincsenek lehallgatókészülékek.
- Tudom.
Wedge még egyszer körülnézett, de miután Falynn nevetése elhalt, senki sem figyelt oda rájuk.
- Rendben. A Paraszt-csoport jelentése. Először is, sikerült megtudnunk egyet-mást a Hawkbat által
szállított készletekről; továbbítjuk az információt a hírszerzésnek. Másodszor, azt terveztük ugyan, hogy
valamilyen búcsúbulit rendezünk a Hawkbat legénységének, és ott fertőzzük meg őket, de megtudtuk,
hogy két siklóval közlekednek a hajó és a bolygó között. Ha fel tudnánk juttatni a kórokozót a siklókra,
akkor valószínűleg a legénység egyharmadát megfertőznénk. Szerintem az lenne a legjobb, ha valamilyen
levegőben terjedő kórokozót szereznénk. Elhelyeznénk a szellőzőrendszerükben.
- Levegőben terjedő... - ráncolta a homlokát Kell. Aztán elővette az adattábláját. - Nem emlékszem, hogy Phanan azt mondta
volna erről a bé-csé-béről, hogy levegőben terjed... Aha. Igen, levegőben terjed.
- Bunkurd csatornabaj? - fintorodott el Falynn.
- Találkoztál már vele? - kérdezte Wedge.
- Elkaptam! Mos Eisleynak abban a néhány kerületében, ahol kiépült a csatornarendszer, Bunkurd
hulladékfeldolgozót használnak. Egy régi darabot. Egy régi, lerobbant, időnként szivárgó darabot. Egy
hétig olyan beteg voltam, mint egy kőcséri patkány - borzongott meg.
- Azaz a Járvány-csoport megtalálta a kórokozónkat - állapította meg Wedge.
Kell bólintott.
- Viszont szükségünk lenne Darálóra a bejutáshoz. Remélem, vissza tudom vinni magammal Scoharba.
- Nem jelenthet gondot - vélte Wedge. - A siklót már átvizsgálták, igaz? Ha ma odamész egy kis
karbantartás miatt, aztán egy bothai turista társaságában távozol...
- Feltéve, hogy mindketten átjutunk az ellenőrzésen.
- Daráló majd kitalál valamit. Már csak szakmai büszkeségből is. Kéjút-csoport?
- Nos - húzta ki magát Falynn -, megtudtam, hol vannak a Hawkbat siklói. Az Aleph 22-es bunkernál.
Megjelöltem a helyüket, ha esetleg Kell fel akarná robbantani őket.
- Tudom, hogy nem keltmindent felrobbantanom. Egyszerűen csak szeretem csinálni.
- TIE-vadászok meg mindenfelé vannak. Ha azonban biztosra akartok menni és felszállásra kész gépek
kellenek, akkor az űrkikötő négyet mindig készenlétben tart... és egy csomó ott vár mellettük a hangárban.
Ezek nem azok, amiket az érkező hajók elé küldenek ki; szerintem az esetleges támadások ellen vannak. A
gond csak az, hogy a bunker, ahol állnak, az egyik legjobban őrzött a kikötőben.
- Mennyire jól? - kérdezte Wedge.
- Legalább két biztonsági ajtót láttam. És nem két külső ajtót, hanem egy külsőt őrállással, utána egy
közlekedőszobát, majd odabent egy másik ajtót. És még több is lehet.
- Hogy jönnek ki a TIE-vadászok?
- A tetőn van egy kapu. Egyszerre két gép is átfér rajta. - Mennyire őrzik a tetőt?
- Még nem voltam fent - vont vállat Falynn. - Megvárom vele az éjszakát.
- Még ma este csináld meg! De előbb hozasd el Donosszal a puskáját a csempészrekeszből. Azt akarom,
hogy fedezzen! Ha beindítod a riasztókat...
- Kösz.
- ...ő még mindig fedezheti a menekülésedet. - Wedge átgondolta a lehetőségeiket. - Rendben. A terv a
következó: ma éjjel a Járvány-csoport Darálóval kiegészülve megszerzi a kórokozót. Közben Falynn és
Donos felmérik a TIE-bunker biztonsági rendszerét. Ha minden jól megy és úgy néz ki, hogy be tudunk
jutni a bunkerbe, holnap éjjel befejezzük a munkát...
Holnap... - Az ujjain kezdett számolni, nehogy kihagyjon valakit. - Janson, Kell, Tyria, Phanan, Röfi és
Daráló feljut a Hawkbat siklóira, és megfertőzi azokat. Janson lesz az egység parancsnoka. Nem ártana, ha
meg tudnátok oldani, hogy ne jöjjenek rá, mit műveltek, ha esetleg felfedeznék... például úgy tehetnétek,
mintha el akartatok volna lopni valamit.
- Értem - bólintott Kell.
- Myn keres egy jó magas helyet, ahonnan biztosítja a két egységet. Atril, Falynn, az Arc és én behatolunk
a bunkerbe, és elhozzuk mind a négy TIE-vadászt.
- Mind a négyet? - nézett rá meglepetten Falynn.
- Igen. Hacsak nem tudod garantálni, hogy ha kettőt kötünk el, akkor mind a kettő épségben eljut a
korvettig.
- A garancia nem az én asztalom - rázta meg a fejét a lány. - Hogy jutunk be?
- A tetőn keresztül... mikor a TIE-k felszállnak. Aztán ha viszszajöttek, elkapjuk őket.
- És ugyan miért szállnának fel pont akkor, amikor kell?
Wedge elmosolyodott.
- Kapcsolatba lépek Gebével, és megmondom neki, hogy repüljön néhány kört az űrkikötő felett.
Kell bólintott, aztán átvitte a mozdulatot az Arc fejbillegtetésébe. Falynn és Röfi követte a példáját.
- Hagyjátok abba! - jajdult fel Wedge.

Legelőször Wedge távozott, majd néhány perccel később Kell, hogy minél kevesebben lássák együtt a
Lidérceket.
- Készen állsz? - kérdezte Röfi.
Falynn bólintott.
Ekkor a zene elhallgatott, és egy reflektor irányult rájuk. Falynn felállt, és félig előhúzta a sugárvetőjét.
Röfi megragadta a karját, és visszarántotta a székére.
- A Süvöltő vezetősége gratulál a Wallowlot házaspárnak ötödik házassági évfordulójuk alkalmából! -
zendült fel egy elektronikusan felerősített hang.
A Süvöltő közönsége körében elszórt taps és halk nevetés hangzott fel. Egy pincér két italt vitt ki
Falynnék asztalához. A lány a reflektorba nézve megpillantott mögötte egy férfit, mellette pedig Kelit.
Tainer elvigyorodott, felemelt hüvelykujját mutatta felé, majd elsietett az ajtóhoz.
Aztán a fénysugár kihunyt, és a vendégek újra az italaikkal kezdtek foglalkozni.
- Ez egyáltalán nem volt vicces! - meredt Falynn az ajtóra, amelyen Kell távozott.
- Miért nem? - kérdezte Röfi továbbra is halkan.
- Hát... mert... akár le is buktathatott volna minket.
- Hogyan? Két perc múlva már itt sem vagyunk. Te leveszed a parókádat, én visszabújok a gamorrai
jelmezembe, és kész.
- Akkor sem volt vicces.
- Szerintem meg igen. Kellen persze bosszút fogunk állni. De miért zavar ennyire? - nézett Röfi a dühös
lányra.
- Az emberek azt fogják hinni, hogy én... én... - Elhallgatott, és félrenézett.
- Hogy egy gamorraihoz mentél feleségül?
- Nem, Röfi, tényleg nem erről van szó!
- De, igen. - Röfi hangja józan maradt, már amennyire ezt a fordító teljesítménye alapján meg lehetett
ítélni. - Mondd meg az igazat: akkor tetszett volna ez a tréfa, ha nem velem, hanem mondjuk az Arccal
ülsz itt?
- Röfi...
- Kérlek, válaszolj!
Falynn sóhajtott egy nagyot zavarában.
- Igen, talán.
- Tehát az bosszant, hogy mit gondolhatnak rólad a fajtársaid?
- Nem...
- Hogy olyan mélyre süllyedtél, hogy egy gamorrai párja lettél?
A lány felnyögött, és Röfi tudta, hogy megkapta a választ. - Megbántottalak - suttogta Falynn.
- Nem úgy, ahogy hiszed. De nem tehetek róla: csak arra tudok gondolni, hogy azért undorodsz a
házasságunk gondolatától, mert alacsonyabb rendűeknek tartod a gamorraiakat.
- Nem tudom, mit mondjak - nézett végül Röfi szemébe a lány. - Bocsáss meg!
- Egyelőre ez is megteszi. -A gamorrai egyetlen hosszú korttyal kiitta az italát. - Mehetünk?
- Igen.
- Ha már házasok vagyunk... nem kellene megfognunk egy más kezét?
- Dehogynem! - vigyorodott el Falynn.

Falynn, ismét fekete testőröltözékét magára öltve, egy leállított terepsikló árnyékában kuporgott, negyven
méterre a felszállásra kész TIE-vadászok bunkerétől. A köztes permatonburkolatú területet alig
világították ugyan meg, egy ember áthaladását mégis azonnal észre lehetett volna venni, fekete öltözék ide
vagy oda. Amennyire Falynn tudta, akár méterenként is elhelyezhettek nyomásérzékelőket a bunker körül.
De akkor is átfog jutni, ha négy órán keresztül kell hason csúsznia!
Saját magát is meglepte az elszántsága. Nem egyszerűen a küldetést akarta sikeresen végrehajtani. Véget
akart vetni annak, hogy mindig, mindenben második legyen.
Könnyűszerrel semlegesíteni tudta az egyszerűbb biztonsági rendszereket, mint amilyenek például a
terepsiklókat védték, és ezzel ő lett a Lidércek második legjobb betörője. A második legjobb TIE-pilóta
volt Wedge után... és ha Atril tényleg olyan virtuóz pilótának bizonyul, mint ahogy a többiek mondják,
akkor hamarosan a harmadik lesz. A Mos Eisleyban eltöltött gyermekkornak, a sikátorokban való
lopakodásnak köszönhetően Tyria után ő a második legjobb felderítő. Még Donos sem hallgatott rá, mikor
megpróbálta visszakönyörögni az életbe, míg Tyria és a többiek is el nem mondták neki ugyanazt.
Soha semmiben nem volt az első. De talán ha sikerül végrehajtani még néhány olyan tettet, amit egyetlen
Lidérc sem tudott... mint a múlt héten annak a két TIE-vadásznak a meghurcolása... akkor kitörhet az örök
második szerepéből.
A következő fél óra során csak egyetlen terepsiklót látott a bunkerhez érkezni, de meg sem próbált
felugrani rá - a kis gép pilótája azonnal megérezte volna, hogy súlya megterheli a járművet.
De aztán néhány perccel később egy gömb alakú, turistabuszméretű, antigravitációs gép közelítette meg
kényelmes tempóban a bunkert. THOLAN KIFŐZDÉJE, hirdette az oldalára festett felirat, és úgy tűnt, az
egyik lemezt felhajtva egy elárusítóhelyet lehet kialakítani rajta.
Valamilyen mozgóbüfé. Falynn látott már ilyet, ha nem is a Tatuinon, hanem az Új Köztársaság
Akadémiáján. Az éjszakai váltásnak még a harckészültségben lévő TIE-k bunkerében is ennie kellett...
Ahogy az ezüstszínű jármű közelebb ért hozzá, Falynn felkuporodott. Elrugaszkodott, és két gyors
ugrással fent termett a gép szögletes hátulján. Semmi másba nem tudott kapaszkodni, csak a hátsó ajtó
sarokvasaiba. Mindkét kezével megragadta a jobb oldalit, lábai a levegőben lógtak.
Szerencsére nem kellett messzire mennie, és így nem lépett rá a permaton alatt lapuló nyomásérzékelőkre.
A mozgóbüfé a bunker elejéhez érve lelassított és jobbra fordult, hogy aztán oldalazva folytassa tovább
útját. Az árus nyilván a felnyitható oldalával akart a kapu elé állni. Falynn erőlködve felhúzta magát,
csizmái meg-megcsúsztak a hátsó ajtó fémlemezén, de végül sikerült feljutnia a jármű tetejére. Amikor az
megállt a kapu előtt egy méterrel, a lány egyszerűen átlépett a bunker tetejére, és hasra vágta magát a
sötétben.
Eddig minden rendben. De mi van, ha a tetőn is elhelyeztek nyomásérzékelőket? Ráér még kideríteni.
Mozdulatlanul feküdt tovább.
Hallotta, ahogy a bunker külső kapuja feltárul. A fém hangos csattanással siklott a helyére. Az éjszakai
váltás katonái felnevettek valamin. A felbontott palackok sziszegése... pénzcsörgés. Aztán a kapu bezárult,
és a mozgóbüfé eltávolodott az építménytől.
És senki sem jött ki, hogy megvizsgálja a tetőre nehezedő túlnyomást. Kitűnő.
Falynn egy pillanatra bekapcsolta a komlinkjét. Két kattanást kapott válaszul. A lány megismételte a
kattantást, hogy Donos tudja, nem valaki más komlinkjének a reccsenésére válaszolt.
Falynn ezután lassan, óvatosan, centiméterről centiméterre felkúszott a tetőn, addig a pontig, ahol a
permaton szegmentált fémlemezeknek adta át a helyét. Itt jobbra vette az irányt, míg oda nem ért az egyik
hatalmas TIE-vadász-kijárat aljáig. Okosabbnak vélte az alsó peremnél maradni, így kisebb
valószínűséggel vehették észre a kapu kinyitásakor.
Ha kinyitják.
Kérlek, fohászkodott magában, nem tudva pontosan, kihez, legyen valamilyen vészhelyzet! Ne kelljen a
semmiért itt várnom egész éjjel!

- Tyria, nézz fel! - szólt bele Daráló a gégemikrofonjába. A Lidércek scohari szállásának íróasztalánál ült,
az előtte lévő hordozható terminálon megremegő képet a Tyria kalapjába rejtett kamera szolgáltatta.
Pillanatnyilag a Scohari Egészségügyi Intézet vakolt hátsó falát látta. A kép emelkedni kezdett, majd
viszonylagos nyugalomba került, a védőtetőt és a falon lévő egyik ablaktalan fémajtó fölötti biztonsági
lámpát mutatva.
Phanan és Kell a bothai válla fölött áthajolva meresztették a szemüket. Bármelyikük megtehette volna a
képgyűjtő sétát az intézet körül, de Daráló túl feltűnőnek találta őket: Phanan túl sok gépi protézist
hordott, Kell pedig túl magas volt. A besározott arcú, összekócolt hajú Tyriára viszont jóformán egy
pillantást sem vesztegettek a Scohar utcáit járó, jól öltözött éjjeli turisták.
Daráló átváltotta a képet egy sor különböző érzékelő között. A látvány polarizálódott, negatívra változott,
majd visszatért a normálisba.
- Az előtető alatt egyértelműen van egy kamera, akárcsak a sarkoknál. Gyere vissza, megtaláltam a
behatolási pontot, de kell egy-két dolog, mielőtt nekilátunk!
- Hol megyünk be? - érkezett a lány eltompított hangja.
- Az egyetlen helyen, amit nem figyelnek kamerával. Az egyetlenen, amit nem zártak le a kívülről érkezők
elől. - A szemétkivezetőn - mondta Tyria. - Pontosan.

Falynn szűnni nem akaró sivításra nyitotta ki a szemét. Már megint azaz átkozott ébresztő! Kinyújtotta a
karját, hogy lecsapja, de csak hűvös fémet tapintott.
Ettől aztán tényleg felpattant a szeme. Elaludt! Ránézett a kronométerére, és megállapította, hogy két
teljes órát aludt. Rájött, hogy a sivító hang a feszültség alá helyezett kapukból jön. Vett egy mély
lélegzetet, és felkészült.
A két kapuszárny találkozásánál lévő rés egy rántással tágulni kezdett, és a fémlemezek egymás alá
húzódtak. Falynn megvetően nézte a felé közeledő peremet: a motorok karbantartása és a sínek
megolajozása simábbá és halkabbá tenné a folyamatot. Őszintén remélte, hogy a TIE-vadászok jobb
állapotban lesznek, mint a hangárkapu...
A kapuszárnyak a helyükre csúsztak és egy jellegzetes kattanással megállapodtak. Falynn
belekapaszkodott a perembe, és félig felhúzta magát, hogy benézzen a nyíláson.
Egy javítóműhellyel kombinált hangárt látott odalent. Szerszámokkal teli ládák, olajfoltos permatonpadló,
négy darab nyolc méter átmérőjű kör, bennük egy-egy vadászgéppel. Két gép mellett emberek álltak,
ránézésre egy művezető és egy szerelő. A két férfi sietve hátralépett, és a TIE-vadászok lassan, dübörgő
antigravitációs hajtóművekkel emelkedni kezdtek. Elérték Falynn magasságát, majd túlhaladtak rajta;
néhány tucat méterrel a bunker fölött begyújtották az ionhajtóműveket, és elsüvítettek az éjszakai ég felé.
Falynn megrázta a fejét. Nem azért jött, hogy ezeket bámulja. Visszafordult az ottmaradt TIE-k és az
emberek felé. A két férfi csak addig nézte a vadászokat, míg el nem tűntek a szemük elől; aztán az egyik
odalépett a keleti falon lévő ajtóhoz, a másik pedig egy kapcsolótáblához, és elfordított egy kapcsolót.
A kapu váratlanul megrázkódott, és lassan bezáródott.
Falynn nem eresztette el a peremet, hagyta, hogy a fémlemez magával vonszolja felfelé, miközben tovább
figyelte a hangárt. A másik szerelő átment a déli ajtóhoz, és nagyon aprólékos mozdulatokkal kétszer
meglengette a kezét a feje fölött. Az ajtó kitárult előtte.
A kapuszárnyak ekkor már mindössze félméternyire jártak egymástól. Falynn elengedte a peremet, nem
szerette volna, ha szétmorzsolódnak az ujjai. A súrlódásban bízva próbálta megtartani magát.
Nem vált be az ötlet. Amikor a kapuszárnyak peremei összezárultak, a lökés letaszította a lányt, és csúszni
kezdett a fémlemezen. Kétségbeesetten kapkodott maga körül, de nem talált semmilyen fogódzót.
Legurult az ajtón, aztán a tetőn, majd a tetőről lezuhant a talajra.
Három hosszú méter választotta el a permatontól.

Huszonhárom

Kell, Tyria és Phanan egy a Storinal mitikus múltjának szellemeit absztrakt formában, tánc közben
ábrázoló szobor árnyékában várakoztak. Egy háztömbbel arrébb a feketébe öltözött Daráló az
Egészségügyi Intézet falának tövében kuporgott, pontosan a szemételvezető nyílás ajtaja mellett.
- Tényleg ért hozzá? - kérdezte Phanan. - Semmi ilyesmit nem láttam az aktáiban. Nem is hallottam róla,
mielőtt a Lidércekhez kerültem.
Kell vállat vont, aztán rájött, hogy a társai úgysem látják a félhomályban.
- Nem tudom. De valamit biztos tud, ha Antilles parancsnok kiválasztotta.
Phanan felhorkant.
- Hátha kódtörőnek és behatolás-szakértőnek is olyan jó, mint pilótának, akkor bizony elég középszerű!
Ez aztán a szívmelengető gondolat, mi? A tudat, hogy egy középszerű kódtörő kezében van az életünk!
- Szerintem te azért hagytál fel az orvosi hivatással - szólt közbe Tyria -, mert jobban szereted, ha az
emberek minden miatt csak rosszabbul érzik magukat.
- Ohó! - szisszent fel Phanan álmélkodva. - Ezt aztán megkaptam! Kérek tizenhét órát, hogy átértékeljem
az életemet! A komlinkből felreccsent Daráló hangja. - A kürtő nyitva. Jöhettek.

A bejutás borzalmas volt.

A kürtő két teljes méterrel a járda fölött nyílt Mikor, Daráló kinyitotta, tucatnyi egy köbméteres, rothadó
szerves anyagoktól bűzlő, préselt szeméttömb zuhant ki rajta. Mire a másik három Lidérc odaért, a bothai
hevenyészett lépcsőt épített belőlük a kürtőnyílásig.
Odabent ugyanaz a szag terjengett, mint ami a tömbökből, csak sokkal erősebben. Sokkal
koncentráltabban. A Lidércek felvették a gondos Tyria által parfümmel beszórt légszűrő maszkjaikat,
mielőtt továbbmentek volna.
Phanan kúszott fel elsőként a meredeken emelkedő kürtőbe, de nem azért, mert annyira járatos lett volna a
behatolásban, hanem azért, mert rábízták azt az erős vegyszert, amivel a kürtő falainak minden látható
négyzetcentiméterét befújta. A vegyszer nem pusztította el a baktériumokat, sem a vírusokat, sem mást:
gyorsan száradó tömítőszer volt, amely Phanan szerint megakadályozta a falakon burjánzó kórokozók
szervezetükbe jutását.
Mindössze egy percet vártak, hogy a szer megszáradjon, és elkezdtek mászni. Mikor mindannyian
bejutottak, bezárták maguk mögött az ajtót. Daráló visszakattintotta a rögzítőcsapokat, megmutatta a
többieknek, hogyan lehet eltávolítani őket, és Phanan már indult is tovább felfelé, befújva a kürtő falait.
Nemsokára elértek egy keményfémmel borított falú kis kamrát, a szemétzúzdát. Elég lett volna egyetlen
rosszkor kiadott parancs az épület számítógépétől, és a falak összepréselődnek, szemétkockákat csinálva a
Lidércekből... de nem érkezett ilyen parancs. A kamra tetején nyíló ajtó fölött egy függőleges kürtő
emelkedett a magasba. Láthatóan ebben dobták le az emeletekről a szemetet.
- Látjátok a hamucsíkokat? - kérdezte Phanan. - A legtöbb bedobónyíláshoz tartozik egy
hamvasztókemence is. Így a veszélyes hulladék megsemmisül, mielőtt elkeveredne a többivel.
Egy emelettel feljebb, a szemétledobó nyílásán át bejutottak egy kis étkezőbe, amelyben egy hatszemélyes
asztal és egy ételkiadó automata állt.
Közös megegyezéssel Tyria állt az élre; akárhányszor odaért egy ajtóhoz, vagy változást vélt felfedezni a
padlózaton, megállt, hogy Daráló ellenőrizhesse, nincsenek érzékelők a közelben. Így Daráló ment
másodiknak, nyomában Phanannal, végül pedig Kell zárta a sort.
Az étkező egy folyosóra nyílt. A harmadik ajtó mögött egy terminálszobára bukkantak, és Daráló
ragaszkodott hozzá, hogy mindannyian bezsúfolódjanak a szűkös helyiségbe, míg ő megpróbál bejutni az
épület rendszerébe.
Phanan korábbi, Daráló középszerűségét illető megjegyzései ellenére a bothai néhány perc alatt végzett.
- F-négyes szint - közölte elégedetten. - Azaz felszíni négyes szint, azok kedvéért, akik nem
tanulmányozták a Storinal építészetét. Itt őrzik a kísérleti alanyokat. Egyfajta lépcsőzetes biztonsági
rendszert alakítottak ki. A három külső körben alapvetően állatokat tartanak, a nem túl veszélyes fajtából.
A középsőben veszélyesebb élőlényeket: mérges hüllőket és rudrigi exorvosokat.
- Egykutya! - morogta Phanan.
- A legbelső körben tartják azt, amiért jöttünk. Kell, bizonyára érdekel, hogy egy plazmabomba is van
odabent. Ha az érzékelők szivárgást észlelnek, bekapcsol... így őrzi az intézet a bolygót a járványoktól.
- A te behatolási kísérleteid felrobbanthatják a bombát? - Persze. Ha bénázok.
- Remek.
- Menjünk! - állt fel Daráló. - Nincs szebb az éjszaka sötétjénél!

Nem okozott problémát egy hátsó lépcsőn feljebb jutni két emelettel. A lépcsőházból a legkülső körbe
vezető biztonsági ajtó felnyitása már valamivel kevésbé volt könnyebb, de Daráló erre sem vesztegetett
több időt, mint a szemétkivezető kinyitására.
A legkülső, főleg raktárként funkcionáló kör a negyedik emelet java részét elfoglalta. Egyes részeit jól
megvilágították, a ketrecekben a galaxis minden tájáról összeszedétt állatok kuporogtak éberen.
Zajszintjük azonnal megemelkedett, amint tudatára ébredtek a Lidércek jelenlétének, de a melléjük kijelölt
őr csak odament hozzájuk, és lecsendesítette őket. A Lidércek meggörnyedve osontak tovább a terem
sötétebb területei felé.
Daráló egy műanyag fóliával bevont ládákból álló halomnak támaszkodva ijedten érezte, hogy valami
kaparja - hevesen kaparja - a háta mögötti felületet. Lenézett, és látta, hogy a felhalmozott kis dobozokon
a STORINI ÜVEGBÓKLÁSZ felirat áll. A kép egy áttetsző ízeltlábút ábrázolt, mely két hátsó lábán állt,
és szinte emberi módon, a két mellsővel kapta el áldozatát. Akármi is volt a dobozban, épp azon
igyekezett, hogy kikaparja magát, és ez okozta a kellemetlen érzést.
Daráló arcán lassan szétterült egy mosoly Egy egzotikus rovar egy távoli bolygóról - még hasznát veheti.
Meggyőződött róla, hogy társai nem látják, majd a késével felhasította a dobozokat összetartó fóliát, és az
egyik dobozt eltüntette a szerszámos táskájában.
- Úgyhogy körülbelül négy órát aludtam - mondta Falynn. - Kettőt a bunker tetején, az inkább csak
amolyan szendergés volt, kettőt pedig eszméletlenül a fal tövében.
Janson elfüttyentette magát.
- És senki sem vett észre!
- Úgy néz ki. Nem a börtönben vagyok. - A lány vállat vont, és felszisszent a nyakába hasító fájdalomra.
Atril a homlokát ráncolta.
- Ne mozogj! - Azzal folytatta a gyógyító folyadék felkenését a Falynn homlokán éktelenkedő legnagyobb
horzsolásra.
- Hogy jutottál ki? - kérdezte Janson.
- Úgy két órával napfelkelte előtt tértem magamhoz. Az éjszakai váltás járművei az északi fal mellett
álltak. Úgy gondoltam, biztos nem tettek nyomásérzékelőket közvetlenül a fal mellé, ahol
a saját embereik is közlekednek. Úgyhogy odasétáltam, kiválasztottam a legnagyobb terepsiklót, és
felnyitottam a rakterét. Ott is pihentem egy kicsit, egy takaró alatt, dobozok között, amíg ki nem jött az
emberem. Elindult, valahol megállt enni, én meg jelenlegi dicső állapotomban kikecmeregtem a raktérből.
- Falynn haja lelapult az izzadságtól, a homlokát horzsolások borították, és amikor hagyták, hogy segítség
nélkül járjon, úgy lépdelt, mint aki a zuhanás miatti csonttöréseket teljes egészében zúzódásokra és
rándulásokra váltotta át.
- Továbbítom az információkat Wedge-nek - állt fel Janson. - Neked viszont nem ártana rendesen is aludni
egyet.
- Hamarosan hatni kezdenek a fájdalomcsillapítók - tette hozzá Atril. - Jobb lenne, ha akkorra vízszintesben lennél. Sajnos, csak
ennyit tehettem - vont vállat. - Bárcsak itt lenne dr. Phanan!
- Jól vagyok - igyekezett megnyugtatni Falynn.
Janson és Atril elmentek, Donos viszont letérdelt a lány széke mellé.
- Biztos, hogy jól vagy?
- Aki még egyszer meg meri ezt kérdezni, azt leütöm! - A hangja azonban szelíd maradt, szavai nem
hordoztak fullánkot.
- Halálra rémisztettél. Lezuhantál és nem mozdultál. Már épp küldeni akartam a mentőcsapatot, mikor
jelentkeztél a komlinken.
- Ne haragudj! - simított végig a Donos arcát borító egynapos borostán Falynn. Aztán nevetni kezdett.
- Mi olyan mulatságos?
- Az a bajusz! Úgy nézel ki, mint egy idióta!
- Aha. - Donos eltúlzott mozdulattal bólogatni kezdett, és a harmadik bólintásnál megcsókolta a lányt.
Aztán felállt. - Igazuk van, aludnod kell. Este még sok dolgunk lesz.
- Mászni valaki más fog. - Falynnon végigsöpört a fáradtság. Meggörnyedve felállt, mint aki nem akarja
elviselni a kinyújtóztatott izmok fájdalmát, és odabotorkált az ágyához.
- 'éjt! - mormolta lecsukódó szemmel.

A Járvány-csoport fáradtan, de diadalittasan tért vissza Scoharból. Wedge szállásán találkoztak a Paraszt-
csoport bajuszos idiótáival.
- Simán ment, ahogy megmondtam - közölte Daráló a két mancsát összedörzsölve. - Társaim
sokoldalúságomon és hozzáértésemen felbuzdulva tűrhető teljesítményt nyújtottak...
Kell vészjósló pillantását látva elhallgatott.
- Bejutottunk - vette át a szót Tainer -, és kijutottunk az áruval. Egyetlen nyomot hagytunk magunk után: a
tömítőanyagot a kürtő falán. Még a plazmabombát is visszakötöttem.
- A mit? - hőkölt hátra Wedge.
- Beállítottak egy magas hőfokú bombát arra az esetre, ha valamelyik kórokozó kijutna a biztonsági
zónából. A bomba azonnal lángba borítaná az intézetet és a környékét... szerintem azt hiszik, ezzel
mindent meg is tettek a betegségek kordában tartásáért - vont vállat Kell. -Fogadni mernék; hogy a
szomszédok nem tudnak a dologról. Mindegy. A lényeg az, hogy kiiktattam a bombát, hogy Daráló
nyugodtan hibázhasson, ha ahhoz támad kedve...
- Ami nem fordulhat elő - morgott közbe Daráló.
- ...aztán amikor teljesen biztos volt benne, hogy minden rendben, visszakötöttem.
- Hol a kórokozó? - kérdezte Wedge.
Phanan felmutatta a két, komlink nagyságú műanyag hengert.
- Izé... biztos... hogy benne marad ezekben a... tartályokban?
- Igen - bólintott az orvos. - De a biztonság kedvéért mindenkit beoltok a Night Calleren ellene. Kell majd
segít két kis bombára szerelni a tartályokat... nyugi, semmi robbantás, csak kilyukasztják őket egy-egy
tűvel. Most már csak be kell tennünk őket a siklók szellőzőrendszerébe.
- Remek - dőlt hátra a székében Wedge, próbálva lazítani. - Akkor ma éjszaka megcsináljuk. Minél
hamarabb eltűnünk innen, annál hamarabb megszabadulhatunk ezektől a bajuszoktól.
- A levendulaszínű rövidnadrágról nem is beszélve! - vigyorgott Tyria.
- Azokról nem is beszélve, Sarkin repülőtiszt! - húzta a szemébe széles karimájú kalapját Wedge. - Vagy
egyebekről.

Lassan hajtottak az Aleph 22 bunker felé - lassan, hogy Röfi, aki gyalogosan követte őket, lépést tudjon
tartani velük. Nem mintha a Storinalon gyártott karbantartó szán kifejezetten gyors jármű lett volna, de
egy teljes fegyverzetben és vértezetben pompázó gamorrait bármikor lehagyott volna.
A bunker főbejáratánál álló két ember és a bőrökbe öltözött gamorrai őr éberen figyelte a közeledtüket.
Kell a szán fülkéjében ülve rátette a kezét a sugárvetője agyára. A mellette ülő Tyria meglepetten nézett rá,
és nem követte a példáját. Hátul, a szán rakterében, az üzemanyagtömlők és diagnosztikai berendezések-
kel zsúfolt, kifordítható platformok között elrejtőzve Janson, Phanan és Daráló meggyőződött róla, hogy a
rájuk terített takarók a helyükön vannak... a sugárvetőik pedig lövésre készek.
Kell unott arckifejezéssel állította meg a szánt körülbelül egy méterrel azelőtt a pont előtt, amelyen
túlhaladva az őrök biztosan fegyvert rántottak volna.
- A parancsokat! - lépett előre a rangidős őr, az egyik ember.
Kell átnyújtotta a hamis adatkártyát.
- Ezek munkafeladatok, nem parancsok. Nekünk nem parancsolnak. Nem úgy, mint az űrbiztonságiaknak -
eresztett meg egy arrogáns, bosszantó vigyort Tyria felé.
- Ezeket a siklókat csak reggel kell kiszolgálni - mondta az őr. - Holnap délben szállnak fel.
- Épp üresjáratban vagyunk - felelte Kell. Igazat mondott, hiszen másképp nem tudtak volna ideiglenesen
„kölcsönvenni" egy karbantartó szánt. Így viszont válogathattak is. - A Központ azt akarja, hogy előre
dolgozzunk, különben holnap torlódni fog a munka.
Az őr savanyúan végigmérte, majd hátralépett, hogy bedugja a kártyát a kapun lévő leolvasóba.
Ez volt az első próba. Túl nagy feladat volna megfelelő utasításokat hamisítani a Hawkbatsiklóin
elvégzendő munkához - azokat az űrkikötő központi számítógépének is jóvá kellett volna hagynia. A
számítógép védelmén áthatolni pedig külön küldetés lett volna; rendkívül szigorú biztonsági rendszer
igyekezett meggátolni a kódtörőket abban, hogy például kalózbázisokra irányítsák a teherszállítókat vagy
egymásnak irányítsanak két hajót.
Így Darálónak az egész védelmi rendszert kellett kikerülnie. Aznap este, a sötétség leszállta után
felmászott a hangár tetejére, és elhelyezett egy egyszerű kis jeladót. A modul most elfogja a Kell kódjára
kért ellenőrzést, várakozik egy kicsit, majd visszaküldi a belépési engedélyt... közben egy pillanatig sem
zavarva az űrkikötő számítógépét. A Lidérceknek nem állt Szándékában visszaszerezni az egységet;
semmilyen más adatfolyamot nem zavart a normális működésben. Valószínűleg csak a legközelebbi
karbantartás során bukkannak rá, történjen az egy nap, egy hét vagy egy hónap múlva.
- Mehettek - lépett vissza az őr. - De csak egy őr kíséretében.
- Azt hittem, azért adták mellénk Vigyorit - intett Kell Röfi felé.
- Igaz. - Az őr odaintett két társának, és egy pillanat múlva a hangárkapu félregördült. Kell az unalom
látszatát fenntartva behajtott, a nyomában Röfivel. A gamorrai őr mondott valamit az anyanyelvén, Röfi
pedig visszamordult válaszul.
Ahogy a kapu bezárult mögöttük, Kell egyenesen az egyik sikló pilótafülkéje mellé kanyarodott a szánnal.
Amikor odaért, kiengedte a támasztólábakat, és kikapcsolta az antigravitációs hajtóművet. A jármű készen
állt a feladatára. Tyriával együtt átmásztak a pilótafülkéből a gépekhez, és felemeltek egy diagnosztikai
modult a Hawkbat’s Perch törzséhez.
A többiek, Daráló hangjától eltekintve, nem emelkedtek ki a takarók alól.
- A műszerek szerint van egy vizuális érzékelő fent, az északnyugatisarokban.
Kell erőt vett magán, és nem nézett oda.
- Ki tudod iktatni?
- Innen? Ne bolondozz! Várj egy kicsit! Ha nem tévedek...
- Ami nem fordulhat elő... - vágta rá Kell és Tyria kórusban.
- Csend legyen! Ha nem tévedek, ugyanazon az áramkörön keresztül küldi az adatait... Igen! Még két
másodperc! Senki se mozduljon! Felveszek néhány másodpercet... végtelenítem... és kész. Átküldöm a
modulunknak, beteszi a valódi helyére... Kész van! - bújt elő Daráló izzadtan, de diadalittasan.
Janson és Phanan is elókászálódott a takarók alól.
- Miért nincs még nyitva az a panel? - intett Janson a Hawkbat’s Perch oldala felé.
- Mert nem kaptunk rá engedélyt, vagy elfelejtetted? - Kell egy kicsit ismét meglepődött azon, hogy nem rándult görcsbe
minden izma Janson láttán. - Meg kell várnunk, míg Daráló kiiktatja a riasztót.
- És a rámpa vezérléséét is.
Kell a fejét rázta.
- Idefelé jövet jutott eszembe, hogy elég betenni az árut a levegőbeszívóba. Felszállás után az első néhány
ezer méteren kívülről fognak levegőt vételezni, míg fel nem gyorsulnak annyira, hogyne tudják fenntartani
a nyomást. Akkor kapcsolnak majd át a tartályokra. Be sem kell hatolnunk - mosolyodott el.
Phanan a fejét oldalra hajtva fülelt.
- Vettük, Kéjút. - Beépített műszereinek köszönhetően nem kellett komlinkhez folyamodnia, egyszerűen
hallotta a rádióadásokat. - Jó hírek, Kéjút. Járvány kikapcsolt. - Felnézett a többiekre. - Gebe hamarosan
elindul a holdról. Ha minden jól megy, egy óra múlva végez a mélyrepüléssel és itt lesz.
- Akkor nekünk is annyi időnk van - állapította meg Kell. - Ne feledjétek, ténylegki kell szolgálnunk
ezeket a siklókat!

A Kéjút-csoport nem építhetett egy arra járó mozgóbüfé segítségére. Négy embernek kellett eljutnia a
bunkerig, szoros határidővel, így tenniük kellett valamit.
A revosi űrkikötő körül összezsúfolódott járművek között a többtonnás konténerektől kezdve a
bőröndökig mindent szállító rakodószánok fordultak elő a leggyakrabban. Nem volt nehéz találni egy épp
használaton kívüli példányt, és a beindítása, illetve az egyik üres hangár árnyékába való vezetése sem
okozott problémát. A terv következő fázisa azonban bonyolultabbnak ígérkezett.
- Hogy haladsz? - kérdezte Wedge. Az Arccal együtt, sugárvetóiket lövésre készen tartva fürkészték a
környéket, egy másodpercre sem néztek hátra, a rakodó műszerfalán matató Falynnra.
- Mégis, mit gondolsz? Lassan!
Wedge hallotta egy elektromos kisülés hangját, majd a lány káromkodását.
- Az a trükkje - folytatta Falynn -, hogy úgy kell a fékáramköröket kisütni, hogy semmi más ne sérüljön
ugyanazon az áramköri lapon. Aztán át kell programozni a gépet. Nehéz ügy. Az ugrás a végén, a memória
törlése, az adatok, amiket benne akarsz hagyni... szívesen cserélnék Darálóval.
Wedge elmosolyodott. Ha Daráló tudná, mennyire felmagasztalódott hirtelen a szakértelme, kiugrana a
bőréből... és elviselhetetlen lenne. Igazából szinte mindig elviselhetetlen volt.
- Általában én programozom a hajóinkat, különösen a navigációs részt - szólalt meg Atril. - Hadd
csináljam meg nagyjából a programot! Kijavítani még mindig gyorsabb lesz, mint a semmiből
összeállítani.
- Kérlek, ahogy gondolod.
Wedge komlinkje felcsipogott. A füléhez emelte, és meghallgatta az üzenetet.
- Kösz, Hatos - nyugtázta az adást, majd visszafordult a többiekhez. - Még harminc perc.

- Gond van - szólalt meg Phanan.

- Nem vészes - eresztette le a Hawkbat's Virgil oldalpaneljét Kell. - Kész. - Az arcán patakzott a veríték,
alaposan elfáradt a félórás munkában. Általában négy képzett szerelő végzett egy óra alatt egygépen
annyit, mint most ő. Rekordidő alatt elkészült, köszönhetően segítőkész, bár tapasztalatlan társainak.
- Kilences azt mondja, egy karbantartó szán közeledik felénk - folytatta Phanan.
Janson elkáromkodta magát.
- Tűnjünk el innen! Kitalálunk valamit, vagy ha nem sikerül, akkor elhúzunk, mint Falynn egy
terepsiklóban!
Kell odament a szán fülkéjéhez, és megtorpant. Az ülések mögött három, R2-es méretű műanyag láda állt.
- Ez meg mi?
- Amiért jöttünk - vigyorgott Tyria. - Elfelejtetted? Valamit el kell lopnunk. Ezek itt szórakoztató
hologramok. Azt fogják hinni, a feketepiacra visszük őket.
- Kiment a fejemből.
- Sok dolgod volt.
- Abbahagynátok az enyelgést, és kivinnétek minket innen? - förmedt rájuk Janson a takarók alól.

Kell megállította a szánt a kijárat előtt. Odakint már kezdetét vette a vita, néhány mondatfoszlány átjutott
az acélkapukon:
...mondom, már bent vagytok.",, ...nem lehet, hiszen itt vagyunk."
Kell odabiccentett Röfinek, aki lenyomta a kapcsolót a falon. A kapuszárnyak félregördültek. A két szinte
teljesen egyforma karbantartó szán alig négy méterről nézett egymással farkasszemet.
- Nem megmondtam? - intett a rangidős őr Kellék felé.
- Hé! - ugrott ki a másik szán pilótája a fülkéből. - Ti meg kik vagytok?
- Botkins vagyok - pillantott az ülése mellett heverő kesztyűkre nyomtatott névre Kell. - Laramont helyett
ugrottam be.
- Laramont a kantinban várja, hogy elkezdődjön a műszak!
- A fenébe! Nekem azt mondták, beteg. Szóval ő fogja ellátni a siklókat?
- Nem, én fogom!
- Nemigen. Most végeztem.
- Ide figyelj, te szemét, nem hagyom, hogy elszúrd az estémet! - A szerelő kimászott a fülkéből. Majdnem
olyan magas volt, mint Kell, és majdnem olyan izmos is, bár helyenként vastag zsírpárnák duzzadtak a
testén. Az övére akasztott szerszámok megcsörrentek, ahogy kihúzta magát.
Kell megvárta, míg odaér az ablaka mellé.
- Hé, intézzük el úriemberek módjára! - javasolta. - Tudod, lehetséges, hogy nem végeztem túl jó munkát
a hidraulika beállításánál.
- Na és? - ráncolta a homlokát a szerelő.
- Megállapítod, hogy a munkám nem felelt meg az előírásoknak. Az egészért megkapod a pénzt, de csak
annyit kell megcsinálnod, amennyit akarsz. Hivatalosan nem teszel panaszt, úgyhogy én is tiszta maradok.
Így te is megkapod a pénzed, én is elszámolom az időt, és tovább dolgozhatok az állandó alkalmazásért.
Mit szólsz hozzá?
A szerelő elgondolkodott.
- Nem! - rázta meg a fejét végül. - Megállapítom, hogy a munkád trágyát sem ér.. és megírom a jelentést
is. Most azonnal.
Kell rápillantott Tyriára. A hívás valószínűleg felkeltené az űrkikötő személyzetének érdeklődését az
engedély nélkül elvégzett munka iránt. Visszafordult a szerelőhöz.
- Nézd - kezdte ésszerű hangon -, akkor lőttek az állásomnak. Soha többé nem kapok munkát a revosi
űrkikötőben. Ha elveszed az állásomat, akkor én is elveszek valamit tőled.
- Például? - biggyesztette le gúnyosan a száját a szerelő.
- Például tizenöt négyzetcentit a bőrödből, egy litert a véredből és a jó híredet! - Azzal Kell kivágta a fülke
ajtaját. A szerelőt váratlanul érte a támadás, nagyot puffanva terült el a permabetonon.
Kell átlépett fölötte, oldalra sétált és nyújtózott egy nagyot. Elkapta a rangidős őr pillantását.
- Én azt mondom, legalább három csontját eltöröm, mielőtt feladja!
 Huszonnégy

A rakodó észak felé, a TIE-vadászok föld alá süllyesztett hangárja felé fordult, majd egyenesbe állt, és
folytatta az útját az épület irányába. Nem gyorsított; tartotta egy sétáló ember sebességét.
Wedge, Atril, Falynn és az Arc a szán orrában gyűltek össze, és várták az elkerülhetetlen, apró lökést.
- Elfelejtettem megkérdezni - szólalt meg Wedge -, hogy átestetek-e már ezen? A ránduláson a végén?
- Aha - vigyorgott Falynn. - Kipróbáltam, még otthon, a kanyonok között.
- És mi lett a vége?
- Kulcscsonttörés.
- Csak érdeklődtem.
Eddigre a hangárban elhelyezett érzékelők már észlelhették a közeledő járművet. Az őrök talán már
elhagyták a déli kaput, és most érdeklődve figyelik az eseményeket. Tökéletesen kell időzíteniük mindent.
Még harminc méter, húsz, tíz - és már neki is ütköztek a bunker falának. A zökkenéstől előrelendültek, egy
pillanatra mindnyájan elveszítették az egyensúlyukat.
- Három, kettő, egy... - számolt vissza Falynn.
A szán hajtóművei nyüszítettek a túlterheléstől, majd a szerkezet két méter magasra szökkent fel a
levegőbe.
A négyes elrugaszkodott, amikor érezték, hogy a szán leveti Sket a hátáról. A bunker tetején értek földet.
Atril lába megbicsaklott, majdnem visszazuhant a szánra, de Wedge és az Arc elkapta hadonászó karjait,
és maguk mellé rántották.
Már hallották is a közeledő lépteket. A négyes olyan csendben lapult, amilyen csendben csak tudott.
- Ti, ott! - hallatszott egy kiáltás. - Mi a fenét csináltok?
- Várj egy pillanatig! Nincs senki odabent.
- Akkor nézzetek be alá!
- Az vicces lenne! - hallatszott egy nevető hang. – Szétlapítva a szán alatt...
- Csak azért hiszed, hogy vicces, mert téged még nem lapított szét - hallatszott a sértett válasz.
- Valóban. Eddig még nem, és ezután sem fog. Érzitek ezt a bűzt? Olyan, mintha kiégett volna a
meghajtóegység.
- Aleph Egyes Őrjárat - hallatszott egy harmadik hang. – Ez egy rakodószán. Üres. Talán csak véletlenül
járt erre. Jotay megnézi a robotpilótát.
- Én?
- Naná, hogy te. A férfi felsóhajtott.
Néhány percig csend volt, majd Jotay felkiáltott:
- Úgy néz ki, mintha egy áruszállító konvojtól szakadt volna le, a memóriáját pedig nem törölték ki
teljesen. De az is lehet, hogy elvész a tartalma, amint újra bekapcsolják. Talán még mindig veszi a konvoj
vezetőjének a jeleit.
- Nos, akkor aktiváld a programját, és vidd vissza oda, ahová tartozik!
- Miért pont én?
- A rang privilégiuma, kisfiam. Három nappal hamarabb léptem szolgálatba, mint te.
Wedge hallotta, hogy a szán hajtóműve felpörög, majd a szerkezet - pilótája folyamatos panaszkodása
közepette - beindul. A többiek magukban mormogva és kuncogva indultak a bunker déli szárnya felé.
Falynn is kuncogott.
- Rendesen meg fog szenvedni a megállással. A fékek ugyanis nem működnek.

Kell ellenfele vöröslő arccal, dühtől remegve állt föl.

- Meg kellene akadályoznom - kezdte az őr.
- Hát vagy megakadályozza, vagy megteszi a tétjeit. - Kell elfordult, hogy elkerülje a szerelő rohamát.
Félrelökte a férfi kinyújtott kezét, megpördült a tengelye körül, és tarkón legyintette. A szerelő a váratlan
ütéstől elveszítette az egyensúlyát, és térdre rogyott.
A férfi lekapott egy hidrokulcsot az övéről. Nem valami kis szerszámot, ami minden háztartásban
megtalálható, hanem egy súlyos fémeszközt, aminek a hossza az ember karjának kétharmadát is elérte.
Kell levedlette az agresszív nyájasság álarcát, tökéletes küzdőállást vett fel, bal láb hátul, kezek maga
előtt, testsúlya tökéletes egyensúlyban. Csak remélni merte, hogy potenciális gyilkos fegyverek nem
keverednek az ügybe. Persze hiába.
A szerelő megint támadott, de a testtartása azt súgta, hogy taktikát változtatott. Kell nem lépett félre,
ehelyett megőrizte a pozícióját, készen arra, hogy megállítsa vagy felbuktassa emberét. A szerelő viszont
megtorpant, rövid ívben vízszintesbe emelte a hidrokulcsot, hogy az keményen Kell mellkasának
csapódjon, ha megismétli az előbbi mozdulatot.
Kell oldalra fordult - és a kulcs feje olyan erővel ütötte meg, hogy elakadt a lélegzete, és hátratántorodott.
Úgy érezte, menten beszakadnak a bordái.
A szerelő, most már magabiztosan, egy második ütést is be akart vinni.
Kell ez alkalommal meg sem próbált cselezni. A bal oldalában lüktető fájdalom ellenére minden erejét a
férfi csuklójára irányzott ütésbe koncentrálta. Kell egyszerre hallotta és érezte a csontok roppanását. A
hidrokulcs kiesett a támadó kezéből, és nekiütődött Kell szánjának az oldalához.
Kell baljával egy ütést helyezett el a fején, majd bevitt egy fordulásos rúgást. Próbálta sokkal
esetlenebbnek feltüntetni, mint amilyen valójában volt, de amikor hozzáért a technikus állkapcsához,
hirtelen beleadta minden erejét. A férfi felhördült, és a permatonra rogyott.
Kell az őr felé fordult.
- Jelentse az esetet! Minden bizonnyal ölni akart, amikor rám támadt. A karrieremnek lehet, hogy itt vége,
de őt is magammal fogom rántani. Kapcsolja a központot!
Hirtelen nagyon kimerültnek érezte magát, még a légzés is nehezére esett.
Az őr vállat vont, és indult, hogy teljesítse a parancsot. Tyria vett egy mély lélegzetet, és ellenkezni
próbált, de a szerelő társa, aki a harc alatt leszállt a szánról, megelőzte.
- Kérem. Várjon!
Az őr megtorpant.
- Miért? - kérdezte Kell, miközben sikertelenül próbálta eltitkolni ziháló lélegzetét. Mégis jól jött neki,
mert így könnyebb volt dühösnek tettetnie magát.
- Jó ember ő. Csak feszült. Hadd aludja ki magát, majd én elvégzem helyette a javítást a siklókon, és senki
sem tud meg semmit, maga is megtarthatja a munkáját... mit szól ehhez?
Kell vett néhány mély lélegzetet, olyan mélyet, amilyet csak tudott, majd Tyria felé fordult.
A lány vállat vont. Nyugodt hangon válaszolt, csak a szeméből lehetett aggodalmat kiolvasni.
- Talán így lenne a legjobb. A papírmunka is kevesebb.
- Kevesebb papírmunka - ismételte meg az őr, mintha ez lett volna minden célok legmagasztosabbika.
- Kevesebb papírmunka - bólintott rá kelletlenül Kell. - Jól hangzik - lépett hátra a pilótafülke ajtaja felé. -
Thdod, hogy ezzel most szívességet teszek neki?
- Aha, tudom - felelt a technikus társa, aki még mindig azzal volt elfoglalva, hogy próbálta magához
téríteni eszméletlen barátját. Ő sem látszott kevésbé érdektelennek az ügy eltussolásában.
A következő pillanatban a Járvány-csoport karbantartó szánja már ismét mozgásba lendült.
- Jól vagy? - kérdezte Tyria.
- Phanan kellene ide, hogy összedrótozzon, amilyen hamar csak lehet. De nem hinném, hogy komoly
bajom esett volna. Csak lehajolnom nem szabad.
- Mindenesetre megszerezted azt a kis időt, amire szükségünk volt.
Kell ellenőrizte az óráját. Csak harminc percet kérünk, gondolta. Utána már nem számít,
hányjelentéstírnaka történtekről.

Gebe olyan gyorsan támadott, hogy a Lidérceket, akik szinte az utolsó pillanatra időzítették az érkezésüket, szinte készületlenül
érte a felbukkanása.
X-szárnyú gépe váratlanul jelent meg az űrkikötő fölött, hajtóművei sivítottak, mint valami földöntúli
démon, lézerágyúinak tüze felszaggatta a permatont. A leszállópályán álló férfiak és nők ahányan voltak,
annyifelé szaladtak. Néhányan az üzemanyagtartályok árnyékában kerestek fedezéket. Erre a látványra
Wedge csak a fejét csóválta.
Egy pillanattal később birodalmi sziréna visított fel, amely a légitámadásra figyelmeztetett. Az űrkikötő
hangárjaiban kihunytak a fények, ahogy a számítógépek vagy a kezelőszemélyzet végrehajtotta az
ilyenkor kötelezd elsötétítést.
Gebe áthaladt a mezőn, majd lefordult, és újabb körbe kezdett. Fegyvereivel befogott egy poggyászszállító
szánt, és felrobbantotta az üzemanyagtartályát. A robbanástól a ládák és dobozok több mint
negyvenméteres körzetben szóródtak szét.
Wedge éppen csak meghallotta a mélyből érkező csikorgást, amely figyelmeztette a veszélyre. A bunker
tetőajtaját működtető motorok beindultak, és az ajtó kezdett bezárulni.
Benézett az egyre szűkülő nyíláson. Apró fénypontokat látott maga alatt: a számtalan zöld, vörös, sárga és
fehér sziporkáról számítógépre gyanakodott. De az apró TIE-vadászoknak épült hangár máskülönben
teljes sötétségbe burkolózott, személyzete betartotta az elsötétítési utasításokat.
Épp, ahogy remélte. Ahogy előre kiszámította.
A perem felé mozdult. Beakasztotta a magával hozott mászókampót az ajtó és a permatonfal közé. Néhány
méterrel odébb Falynn a másik ajtónál ugyanezt tette.
Hideg géphanggal, amiről Wedge-nek mindig a Birodalom jutott az eszébe, két TIE-vadász indította be
odalent a hajtóműveit.
Az ionhajtóművek fényében csak a gépek körvonalait látta, amint hirtelen, az antigravitációs meghajtást
mellőzve startoltak.
Wedge megmarkolta a mászókampóhoz erősített kötelet, és ereszkedni kezdett a sötétségbe.

Mielőtt Gebe harmadjára is elrepülhetett volna az űrkikötő fölött, egy hatalmas, kör alakú permatontömb
emelkedett fel a kifutópályáról, hatvan méterre a Narrától. Alatta láthatóvá vált egy ágyú. A tüzér egy
nyitott ülésen foglalt helyet egy félgömb alakú dúracél pajzs mögött, amelyből négy lézerágyú meredt az
ég felé. A berendezés egy fémoszlop tetején tíz, majd tizenöt méter magasra emelkedett, és Gebe X-
szárnyúja után fordult.
Kell a Narra pilótaülésében káromkodva csapott le a komjára.
- Hatos, egy földi üteg állt rád. A Vezér jelentette a tető nyílását; rövidesen társaságot kapsz - pöccintette
meg a kapcsolót, begyújtotta a sikló hajtóműveit, és készenlétbe helyezte a fegyverzetét.
- Vettük, Ötös - döntötte Gebe nyugat felé a gépét.
- Ha felszállsz - mondta Janson -, akkor a TIE-vadászok nélkül kell majd eliszkolnunk innen.
- Akkor mit tanácsolsz? Üljünk nyugodtan a fenekünkön, és nézzük végig, ahogy Gebét lelövik?
Mindenki hallotta a dübörgést, ahogy a TIE-vadászok elhagyták a hangárokat.
- Mivel az a lövegállás magasabb, mint a fák, Gebe pedig pont a tűzvonalba esik, néhány lövés, és vége...
- Indítsd az osztagodat, Kell! - rázta meg Janson a fejét.
Mintha csak nyomatékot akarna adni a szavainak, egy fényes lézersugár ragyogott föl az űrkikötő
fbtermináljának a csúcsán, és eltalálta a földből kiemelkedett üteget. Kell látta, hogy a lézer keresztülégeti
magát az ülésen és a kezelő testén egyaránt. A tüzér holtan bukott alá, az irányítás nélkül maradt üteg
pedig elfordult, már nem követte tovább a célpontot.
- Donos - mondta Kell. - Bocs. Elfelejtettem.
Két TIE-vadász bukkant elő a célba vett hangárból, és Gebe üldözésére indult.
- Kimegyek, hogy fedezni tudjam Donos érkezését - jelentette ki Tyria.
- Légy óvatos! - bólintott Janson.
- Tedd, amit mond! - tette hozzá Kell.

A hangár ajtaja csikorgó zajjal a helyére csúszott.

- Minden visszatért a normális kerékvágásba! - kiáltotta el magát az őrparancsnok, és felkapcsolta a
világítást.
Két, fekete páncélba öltözött, fekete maszkos kommandós, egy férfi és egy nő állt a hangár közepén, és
sugárvetővel tartották sakkban a technikusokat. Másik kettő épp most lépett be a bejáraton - valahogy
tudták a megfelelő kézmozdulatot, ami a mozgásérzékelőkön keresztül nyitotta a bejáratot.
- Most tért vissza minden a normális kerékvágásba - javította ki a kommandós. - Ne moccanjatok!

Az Arc tüzelésre készen tartott fegyverrel lépett be a bunker vezérlőtermébe. Mögötte Atril állt, mindenre
készen.
Az ügyeletes tiszt a biztonsági monitor felé fordult, és amikor azok ketten beléptek, előhúzta a fegyverét.
Az Arc megeresztett egy lövést, de elhibázta. Atril viszont pontosan célzott-hajszálpontosan; az arca
közepén találta el az ügyeletest, mielőtt az tüzet nyithatott volna. Lángoló hajjal zuhant a fényesre sikált
permatonpadlóra.
Az Arc egy őszülő hajú, egyenruhás nő felé intett, aki már magasba is emelte a kezét.
- Oltsd el, mielőtt bekapcsolnának a tűzjelzők! - Bosszankodva hallotta, hogy megbicsaklik a hangja.
A nő szó nélkül levett egy zubbonyt egy szék támlájáról, és elfojtotta a bűzös lángokat.
- Nahát - mondta az Arc sokkal tekintélyesebb hangon. - Mi a szabvány visszahívó kódja az imént startolt
TIE-vadászoknak?
Az asszony, miután eloltotta a tüzet talpra állt, és ismét a magasba emelte a kezét.
- Nem tudom.
- Nyírd ki! - pillantott az Arc a válla fölött Atrilra, és látta, hogy a nő szemei tágra nyilnak a rémülettől,
mire aprót biccentett felé.
- Sakira - mondta a tiszt. - S-A-K-I-R-A - biggyesztette le az ajkát. - Ez a neve a lányának.
Az Arc a központi irányítópanel elé állt. A fő képernyőn egy vörös jel mutatta Gebe hajóját, két kék pont
pedig az őt üldöző TIE-vadászokat, ahogy egyre közelednek hozzá. Begépelte a billentyűzeten a BAKIRA
szót,.és elküldte a kódot.
Csaknem azonnal egy férfi hangja tört elő a komból:
- Nap vezér a Bázisnak. Kérem, erősítse meg az utolsó üzenetét!
Az Arc intett a nőnek, hogy jöjjön a műszerpulthoz. A nő merev léptekkel közeledett, az arca megrándult,
de nem nyúlt a komhoz.
- Ha megerősítem az üzenetet, tudni fogják, hogy hamis - jelentette ki morcosan.
Az Arc felsóhajtott, és lenyomta a kom adógombját. Hangját elmélyítette, és próbált olyan kifejezéstelenül
beszélni, amilyen kifejezéstelenül csak tudott.
- Sakira visszahívó kód megerősítve - üzente.
- Vettem, bázis. Visszatérünk. Bázis, az üldözött elmenekül. Miért ez a váltás?
- Új parancs érkezett. Jöjjenek vissza!
- Értettem, bázis, végrehajtjuk.
Az Arc hirtelen rádöbbent, hogy szinte fürdik az izzadságban. A kom segített egy kicsit, de az eszköz
birodalmi volt; sokkal kevésbé torzította el az adást, mint az Új Köztársaság berendezései. Ha abban a
pilótában felébred a gyanú, akkor kapcsolatba lép az űrkikötő irányítótornyával, vagy egy másik
vadászbázissal, talán éppen most...
De a képernyő azt mutatta, hogy a TIE-vadászokat jelképező pontok megfordultak, és visszafelé tartanak.
- Hatos, leszakadtak rólad - szólt bele az Arc a saját komjába. - Állj át terepkövető üzemmódba, és dőlj
hátra nyugodtan!
- Vettem, Nyolcas.
Atril a hangár hátuljába vezette a tisztet. Az Arc helyet foglalt az irányítópult előtt. Néhány percig nincs
más dolga, mint várni.

Az űrkikötőben mindenfelé szóltak a vészjelzők. Az őrök egy osztaga elérte az üteget, és távirányítással a
földre eresztette. Kilökték a tüzér maradványait az ülés roncsaiból, és egy másik foglalta el a megüresedett
helyet. Kell villámgyorsan lekapcsolta a Narra rendszereit, így az érzékelők nem tudták bemérni őket.
Még több különítményes nyüzsgött a permatonon a fő hangárépület mellett. Kell tudta, hogy Donost
keresik. Ha az orvlövésznek volt egy csepp esze, akkor másodpercekkel a lövés után már elhagyta a
helyét. Tyria tudta, merre kellene keresni, de a férfi nem használta a komját, nehogy épp a kritikus
pillanatban zavarja meg a nőt.
Rohanó léptek dübörögtek felfelé a sikló rámpáján, majd Tyria és
Donos váratlanul Janson és Kell fegyvereivel néztek farkasszemet.
- Minden tiszta -jelentette röviden Tyria.
Kell tokjába csúsztatta a sugárvetőjét, és nekieredt a rámpának.
- Van valami hír a Kéjút-csoportról?
A másodpilóta ülésében helyet foglaló Janson válaszképp csak megrázta a fejét.

A TIE-vadászok lebegésig lassították a röptüket a hangár nyitott ajtaja felett, amikor a kom ismét
megszólalt.
- Aleph Egyes, itt a központ. Miért szakították félbe az X3085-ös célpont üldözését?
Az Arc elhúzta a száját, és bekapcsolta a mikrofont.
- Központ. A célpont profiljából csapdát lehetett gyanítani. Nem úgy mozgott, mint aki menekül. Ebből
arra következtettem, hogy nagyobb erők karjaiba vezeti a vadászainkat.
- Saját döntése alapján kezdeményezte a visszahívást, Aleph Egyes?
- Igen, uram. Figyeltem, uram.
- Nagyon helyes. Az emberei biztonságban közelítenek?
- A két szem azonnal és rendben megérkezett.
- A két micsoda?
Az Arc kikapcsolta a mikrofont, és átkozni kezdte magát. Majd újra adni kezdett.
- Ööö... szem, uram. Ez afféle lázadózsargon. Azt hittem, ez a kifejezés feldobja egy kicsit a hangulatát.
- Aleph Egyes, ismertesse a mai napra kiadott kódot!
Az Arc kikapcsolta a mikrofont, majd letépte az adóról, és a saját komjába kezdett beszélni.
- Parancsnok, felfedeztek bennünket.
A két TIE-vadász simán landolt. Wedge elsötétítette a pilótafülkéjét, de a motorokat nem kapcsolta le.
Várt.
A TIE-vadászok ajtaja nem nyílt ki. Egy pillanattal később újra feldübörögtek a hajtóműveik, és a két
vadász kitört az ég felé.
- Hármas, tűz! - Wedge célzó számítógépe abban a pillanatban fogta be a menekülőket, amikor a bal oldali
elhúzott a feje felett. Elsütötte a lézerágyúit. A visszalökés megrázta a földön álló járművét, de az
emelkedő vadászgép bénán hullott alá a találat következtében. Igaz, még repült felfelé úgy húszharminc
métert, de aztán megállt a levegőben, és zuhanni kezdett.
Falynn a TIE-vadászában kétszer tüzelt. Második lövése ott találta el a célt, ahol a gömb alakú test a jobb
oldali szárnyhoz csatlakozott. A robbanás nem szaggatta szét a tartóelemet, de félig berepesztette. A szárny
a jármű következő manővere miatt szakadt le, amikor megpróbált egy őrült csavarral oldalra fordulni. A
vadász eltűnt a lány látóteréből.
Wedge lelőtt ellenfele egyenesen a csarnok felé zuhant. Wedge ösztönösen félresiklott az izzó massza elől.
A roncs éppen mellette ütközött a betonnak, félig olvadt törmelékkel borítva be a gépét, amely
beleremegett a becsapódásba.
- Szürke Egyes, Szürke Tizenhármas, attól tartok, gyalogolni fogtok.
- Vettem. Narra, erre tudnál fordulni, hogy felvegyél minket?
- Már indulunk is - hallotta Wedge Kell hangját.
- Hármas vezér, légi úton megyünk tovább - bökte meg Wedge az indítókart, és kitört az ég felé.

Az új tüzér megfordult, hogy befoghassa az Aleph Egy hangárból felszálló két renegát TIE-vadászt. Ekkor
a központ hangja szólalt meg a fülhallgatójában.
- Lambda osztályú sikló mozog magától hatvan méterre, nyugatra. Szerintünk ugyanahhoz a csoporthoz
tartozik. Célozzon, és semmisítse meg!
A tüzér már csaknem befogta a TIE-vadászokat, de azokat remek, nagyon is remek pilóták irányították,
folyamatosan orsóztak, majd szinte a földig süllyedtek, hogy aztán fedezékül használják a hangárokat
vagy a hatalmas cirkálókat.
- Most kicsit elfoglalt vagyok - felelte a tüzér. - Biztos abban, hogy a sikló az elsődleges célpont?
- Nem a vadászgépekre fogják ültetni a legjobb embereiket, maga idióta. Tegye, amit parancsoltam!
A tüzér felsóhajtott, majd elforgatta a fegyver kupoláját az űrsikló irányába, amely az antigravitációs
hajtóműveivel többékevésbé a TIE-vadászok hangárja felé haladt.
Két sötét páncélt viselő alak rohant a sikló felé, amelynek a beszállórámpája épp most nyílt ki.
A tüzér befogta a sikló közepét a célkeresztbe - majd meghallotta egy közeledő TIE-vadász hajtóművének
a moraját. Egy hátravetett pillantás meggyőzte róla, hogy felé tart, tüzelésre készen...
Ugrott. Tizenöt méteres zuhanás várt rá, majd a zuhanás végén a kemény permaton, mégis ugrott. Még
félúton sem járt a föld
felé, amikor látta, hogy feje fölött a kupola milliónyi izzó szilánkra robban a TIE-vadász lézertüzében.
Ezután elérte a betont, és már nem kellett többé törődnie sem a siklóval, sem a vadászokkal.

Noha egy TIE-osztag elhagyta Scohart, és követte őket arra a külső bolygóra, ahol a Night Caller
várakozott, akkora előnyre tettek szert, hogy maradt idejük dokkolni mind a négy hajóval, majd a külső
rendszerek felé fordulni, és eltűnni a hiperűrben, mielőtt az üldözőik beérték őket.
A társalgóban gyűltek össze, hogy igyanak egyet, és gratuláljanak egymásnak. Atril is velük tartott, egyelőre még a csapat, nem
pedig a híd legénységének tagjaként.
- Mindenkire, akinek sikerült kijutnia arról a kődarabról! - kiáltotta el magát Kell. A többiek lelkesen
csatlakoztak hozzá. - Igaz, Falynn és én egy kicsit megpörkölődtünk, de csak a saját bénaságunk miatt.
- Úgy van, úgy van! - helyeselt Falynn.
Wedge észrevette Janson elgondolkodó arckifejezését.
- Mi van veled, Wes?
- Hát csak elgondolkodtam egy kicsit. Most készülhetünk egy újabb küldetésre, mert a harcnak még
koránt sincs vége.
- Miféle küldetésre?
- Elkötöttünk egy koréliai korvettet és két TIE-vadászt. Ez jó, de nem elég. Véleményem szerint legalább
egyet meg kellene szereznünk minden hajótípusból, amit a Birodalom vagy a hadurak használnak.
- A sort pedig egy bizonyos szuper-csillagrombolóval zárnánk, amit Iron Fistnek hívnak? - mosolygott
Wedge.
- Azzal lenne teljes a gyűjtemény, nem gondolod?

Huszonöt

A Night Caller és a Hawkbat az előre kijelölt ponton találkoztak egy olyan rendszerben, melynek halovány, narancsszínű napja
nem volt képes életet lehelni hét bolygója egyikébe sem. Bock Nabyl, a Hawkbat kapitánya bocsánatot kért, amiért nem tudott
személyesen találkozni Darillian kapitánnyal, és elmagyarázta, hogy egy kellemetlen betegség gyötri a legénységet, ezért
karantént léptettek életbe. Darillian kapitány a megértéséről biztosította.
Így csak a két hajó legénységéből azok találkoztak, akik űrruhát öltve kémműholdakat rakodtak át a
Hawkbat rakteréből a Night Caller gyomrába, majd mindkét hajó folytatta az útját anélkül, hogy a
legénység tagjai személyesen is találkoztak volna egymással.
Egy nap múlva a Night Caller belépett a Todirium rendszerbe, amelynek kietlen, harmadik bolygóján egy
kis kolónia bányászta és finomította a dúracélt. A testület számítógépes irányítórendszerei nem
bizonyultak könnyű prédának, de a cégvezető megkérdezte Darillian kapitányt, vajon a Night Callerrel
akarja-e vinni a legfrissebb rakomány finomított fémötvözetet. Mivel az eddigi gyakorlat során a korvett
soha nem vett fel semmilyen árut, a kapitány megígérte, hogy Zsinj küldeni fog egy teherhajót a rako-
mányért... De a cégvezető tovább erősködött, hogy küldjék le „Narol hadnagyot." Egy órával később az
Arc úgy tért vissza, hogy ismerte Zsinj raktárainak a pontos koordinátáit.
- Egyszerű „mindenre lövünk, ami mozog" küldetés lesz - tájékoztatta Wedge a pilótákat. - Egy apró
különbséggel. Tudjuk, hogy a hadmozdulatainkat rögzítik. Tudjuk, hiszen mi magunk raktuk ki körös-
körül a kémholdakat. Mialatt mi begyűjtjük Zsinjtől a kellő információkat, a holdak is felvesznek
mindent, ami csak lehetséges.
- Cubber, szeretném, ha átfestenéd az X-szárnyúakat a Zsiványkommandó színeire.
A technikus elhúzta a száját.
- Ha van valami, amit jobban utálok, mint kétszer elvégezni egy rossz munkát...
- Jó munka az. Tudom. De rosszabb lesz, mert a küldetés után ismét le kell vakarni a festéket, és
visszakenni a Lidérc Osztag színeit - vont vállat Wedge. - Vagy hagyd Darálóra a festést, te meg beülhetsz
a pilótafülkébe!
- Kösz, de inkább átfestem.
- Kipakoltuk és pályára állítottuk a műholdakat - folytatta Wedge. - Röfi, szeretném, ha Darálóval együtt
kiszámítanátok a legkedvezőbb pontot, ahol az X-szárnyú-különítmény beléphet a rendszerbe, és a legjobb
pályát, ami mentén megtámadhatjuk a bolygót! E mellett a pálya mellett fogjuk elhelyezni a műholdakat,
hogy Zsinj és Trigit a lehető legjobb minőségű felvételekben gyönyörködhessenek. Mivel sokat kell
úrruhában dolgoznunk, szeretném, ha az Arc és Phanan készen állnának az X-szárnyúikkal, hátha valami
baj történik. Phanan, te használhatod az enyémet. De csak ha vigyázol rá.
- Megpróbálom nem végiglocsolni lominsörrel...
- Igazán rendes tőled. Azután felvesszük az X-szárnyúakat, aktiváljuk a műholdakat, és kiugrunk a
rendszerből. Másnap már az X-szárnyúak fedélzetén fogunk visszatérni, és végrehajtjuk a felszíni
támadást.
- Tehát a mai nap hátralévő részét és a holnapot azzal fogjuk tölteni, hogy felfestjük a hajókra a
Zsiványkommandó jelzéseit. És Arc, amikor majd velem beszélsz, ne felejts el egyszer-kétszer Tychónak
nevezni! Rejtjelezés nélkül fogunk forgalmazni, mint a legtöbb vadászosztag, ellentétben a Lidérc
Osztaggal, akik állandóan titkosítanak.
Az Arc bólintott.
- A támadás után sietünk utolérni a Night Callert. Egyszerű, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Kérdés?
Nem volt.
- Akkor lássunk neki! A műholdak pályára állítását két órán belül meg kell kezdenünk. Daráló, Röfi,
addigra produkáljatok néhány pályaadatot!
Wedge észrevette, hogy Daráló ment ki legelőször az ajtón. Már alig várta, hogy nekiláthasson a
számításainak.

Daráló a szó szoros értelmében futva tette meg az utat a hármas fedélzet elején elhelyezett
öltözőszekrényekig. Körülpillantott, hogy meggyőződjön róla, senki sem figyeli, majd beütötte a nyitó-
kombinációt. Egy pillanattal később már a tenyerében tartotta a dobozkát, amelyet még a Scohari
Egészségügyi Intézetből hozott el. Lakója rögtön karmolászni kezdte a doboz oldalait.
Daráló egyre idegesebben figyelt körbe, miközben néhány lépést tett előre, és elérte a lépcsőt, amely az
orrhangár felé vezetett. Belesett a csarnokba, és megnyugodott, amikor látta, hogy sem szerelők, sem
pilóták nincsenek odabent.
Előhúzta az adattábláját, és beütötte az adás kódját. Most, és öt perc múlva is, amikor a biztonsági
kamerák végigpásztázzák a hangárt, állóképet fognak közvetíteni.
Egy szinttel lejjebb ereszkedett, és egy másik parancsot billentyűzött be. Amikor az utasítás átment, az
egyik középső sorban álló X-szárnyú pilótafülkéjének a teteje sziszegve feltárult.
Ez az Arc vadászgépe. Daráló elmosolyodott. Nem kis erőfeszítésébe került megszerezni a szükséges
jelszavakat és az egyéb speciális kódokat, melyek lehetővé tették, hogy hozzáférhessen a vadászokhoz,
szekrényekhez és kabinokhoz a Night Caller fedélzetén, de megérte. Sok kedvező alkalom kínálkozott,
hogy szórakozzon egy kicsit.
Felfeszítette a rovart tartalmazó dobozka tetejét, majd az Arc pilótaülésére borította. Ismeretlen anyagok cseppjei hulltak ki,
talán valami bogáreledel maradványa. Majd valami fekete csusszant ki, ami egyáltalán nem hasonlított rovarra, ő pedig elkapta
a levegőben.
Egy olcsóbb adattáblát tartott a kezében, azt a fajtát, amit még programozni sem lehet, a memóriájában
pedig alig fér el valami. „Storini Üvegbóklász", olvasta a rajta álló feliratot. „Törődést és etetést igényel."
Megint megrázta a dobozt, mire az áttetszó rovar kihullott, és az ülésen kezdett tekergőzni, próbálva
felállni. Darálóra nézett, mintha csak lehetséges zsákmánynak tekintené, majd lassan elfordult tőle és
körbepillantott, hogy szemügyre vegye új környezetét.
Daráló újabb parancsot adott ki adattábláján keresztül, mire az Arc pilótafülkéje bezárult. Nagy
meglepetés fogja érni a pilótát. Daráló remélte, hogy a rovar megbúvik, mialatt Arc a szokásos
ellenőrzését végzi a fedélzeten. És micsoda érdekes hangokat fog hallatni, amikor felfedezi, hogy egy
bizarr, apró teremtmény kúszik elő a műszerpult alól!

Minden zavar nélkül állították pályára a kémműholdakat. És az Arc, amikor Phanannal visszatért az
őrjáratból jelentette, hogy nyoma sincs ellenséges gépnek.
Daráló titokban az Arcot figyelte, és próbálta kitalálni, hogy a pilóta véletlenül nem nyomta-e agyon a
rovart, de a pilótafülkében semmi nyoma sem volt testnedveknek vagy idegen szöveteknek, ami igazolta
volna a gyanúját.
Az első adandó alkalommal Daráló visszatért az orrhangárba, kinyitotta az Arc gépét, és a következő
néhány percet azzal töltötte, hogy átkutatta a kabint, de a rovart nem lelte sehol sem. Még az aprócska
rakteret is átvizsgálta, de nem járt szerencsével.
Felsóhajtott. A vicc nem sült el. Legközelebb valami zajosabb és agresszívabb teremtményt kell szereznie,
amitől az Arc a bevetés kellős közepén katapultál.
Daráló azon az éjszakán arra riadt, hogy valami kaparászik az ajtaján. Csak álom, gondolta. Majd újra
meghallotta a zajt: skriccs, skriccs, skriccs. Éppúgy, mint ahogy a storini üvegbóklász kaparászott a
dobozában.
Felkelt, és az ajtóhoz lopakodott, de a zaj nem ismétlődött meg. Kinyitotta az ajtót, de semmit nem látott
odakint, csak Phanant a saját kabinja előtt álldogálva.
Daráló ásított, majd megkérdezte:
- Hallottál valamit?
- Az éjszaka közepén mindig kijössz meztelenül a folyosóra,
hogy ilyeneket kérdezz? - vetett rá Phanan egy szigorú pillantást. - Nem igazán. Nem hallottál valami
szokatlant pár perce?
- Hát, tulajdonképpen igen. Egyfajta kaparászást. Mintha valami apró lény szaladt volna végig a folyosón.
Daráló gyanakodva elnézett mindkét irányba, majd gondosan magára zárta az ajtaját.

A Lidérc Osztag tizenegy embere – Tyria kivételével, akinek X-számyúját megint Phanan kapta meg - a
Todirium rendszerben lépett ki a hiperűrből olyan közel a bányászbolygóhoz, amilyen közel csak a
hiperhajtóművekkel meg lehetett közelíteni. Leereszkedtek a felszínig, mintegy száz kilométerre a bázis
raktáraitól, majd egy hurokmanőverrel kelet-nyugati irányból északdéli irányba álltak, hogy ezzel
megkavarják a bázis érzékelőit.
A cél előtt harminc kilométerrel átrepültek egy fogolytábor fölött. Látták, hogy egy ember formájú alak áll
kint kék védőruhában, és őket figyeli, ahogy eldübörögnek a feje felett.
- Ennyit a meglepetésszerű támadásról. Mindenki álljon készenlétben! - közölte Wedge.
- Húsz kilométer - jelentette Janson.
Alattuk egyre több út szántotta végig a felszínt, de legtöbbjük nem volt egyéb sáros keréknyomnál.
- Tíz kilométer.
- Vegyétek vissza a sebességet! - parancsolta Wedge, és maga is visszahúzta a gázkart. - Szárnyakat
támadó állásba!
Éppen agyagos terület fölött repültek, és Wedge a borzongatóan kékeszöld felszínt látva kételkedni
kezdett, hogy ez az egész a természet alkotása. Itt már kövezett utak is akadtak.
- Öt vonás - mondta Janson.
Gate, Wedge R5-ös egysége vészjelzéseket sivított, ahogy az érzékelői jelezték a rájuk szegeződő
fegyvereket.
- Szárnyakra oszlunk - mondta Wedge. - Először ezzel kell megbirkóznunk. Az elsődleges célpont miatt
ráérünk később is aggódni.
Négy pár X-szárnyú vált el Wedge-től, otthagyva őt Donosszal, ideiglenes szárnyemberével az új, lazább
formációban.
Pár pillanattal később már szabad szemmel is látni lehetett a fenyegetést. A bolygó fővárosának határában
egy sor antigravitációs jármű emelkedett a magasba: rövid, zömök testük csak feleakkora volt, mint egy
X-szárnyú, de erősnek látszó sugárágyúk meredeztek rajtuk hátrafelé, és a sárga-vörös festés is veszélyt
sugallt.
- Ultrakönnyű gépek - közölte Janson.
Wedge összehúzta a szemöldökét. Az UKRS-ek, vagyis az Ultrakönnyű Rohamsiklók még használatban
voltak - éppen hogy csak - az új Köztársaságban, és az ehhez hasonló elmaradott bolygókon is.
Antigravitációs hajtóműveik túlságosan is gyengék voltak ahhoz, hogy a tetők fölé emeljék őket, de ezeket
a gépeket nyilván sokkal erősebb hajtóművel szerelték fel.
- Ötös, Hatos, törjetek ki balra! - parancsolta Wedge. - Tizenegyes, Tizenkettes, jobbra! Erős tűzzel
fedezzetek minket! A többiek kezdjenek kitérő manőverbe, majd folytassák az utat az elsődleges célpont
felé! Mindenki legyen óvatos: azok a hátrafelé meredő fegyverek az igazi ellenfeleink!
Hallotta a többieket, ahogy nyugtázzák az utasításait, miközben bal szárnyára állva repült, majd egy
veszedelmes, majdhogynem dugóhúzószerű fordulóval a célpont felé fordult. Az érzékelők azt mutatták,
hogy Donos szorosan a farkára tapadva követi.
Lézerfények villantak fel az UKRS-ek elején; két lézersugár csapódott fel húsz méterrel Wedge gépének
orra előtt, de az elülső pajzsok megállították őket.
Aztán Donosszal átrepültek a támadók vonala fölött. A feljavított antigravitációs motoroknak
köszönhetően az UKRS-ek tízméterrel magasabban lebegtek a szokásosnál, de azonnal maguk mögött
hagyták őket. A tüzérségi gépek pilótái meglepve figyelték, ahogy a Lidércek elrepülnek a fejük fölött;
mintha a vadászgépek sebessége teljesen magával ragadta volna őket.
Wedge folytatta a megkezdett manóvert. Az UKRS-ek hátulján kinyiltak a sugárágyúk, az előtörő energia
lángba borította az eget a gépe mögött; az egyik tüzér volt olyan ügyes, hogy a sugárral eltalálta a hátsó
pajzsát.
- Ötös, azt javaslom... - hallotta Röfi hangját.
Wedge gyorsan közbevágott.
- Csak semmi személyes megjegyzés, Tizenkettes!
Nem akarta végighallgatni Röfi tanácsait, különösen akkor nem, amikor éppen a Zsiványkommandót
utánozták.
- Igen, uram.
- Ó, lazíts már, Tycho! - hallatszott az Arc hangja.
- Rád is ugyanez vonatkozik, Nyolcas! - vigyorgott Wedge. Magában felvésett egy jó pontot az Arcnak,
amiért „hibázott," és kimondta a küldetésvezető nevét.
- Igen, uram.
- Vezér, itt Tizenegyes. Normális támadórepülés.
Wedge és Donos mögött a vadászok két szárnya cikázott az UKRS-ek és a rakétakilövők fölött, lézereik
vörös pengékként villogtak alá az égből. Egy felrobbanó rakétakilövő egy pillanatra megvilágította a tájat.
Wedge távolságmérője jelzett. Maga előtt látta a rozsdabarna raktárházat, amit az Arc azonosított a rövid
felvételen. Célba vette az épületet, látta, hogy a célkeresztek szinte folyamatos vörös fényben égnek, majd
tüzelt.
A protontorpedó gyorsabban elérte a célt, mintsem szemmel követni tudta volna. Behatolt egy emeleti
ablakon, és odabent robbant. A detonáció apró darabokra szaggatta a raktár tetejét. Egy pillanattal később
az őt követő Zsiványok is eleresztették torpedóikat a szétrobbant célpontra. A raktár éppen akkor borult
füstfelhőbe, amikor a magasba emelte a gépét.
Vörösen izzó fényt látott, roncsok puffanását hallotta, ahogy azok felszántották az X-szárnyú burkolatát,
és már át is tört a felhőkön. Végigpillantott a műszerfalon, és látta, hogy egyik hajtóművének a tűzoltó
készüléke hibát jelez - ami azt jelentette, hogy egy repesz átfúrta a motort, és talán még okoz egy kis
kalamajkát a jövőben.
- Helyzetjelentést!
- Kilences rendben. Rajtad viszont fúrtak néhány új lyukat.
- Szólj, ha kiesik rajtuk valami, Kilences!
- Tycho, itt a Tizenegyes. A védővonaluk megsemmisült. A rakétavetőik egymást lövik.
Wedge megborzongott. Ez azt jelentette, hogy az egyik kilövő rakétái berobbantak, és a robbanások
láncszerűen továbbterjedtek, talán távolabbra is - esetleg még az UKRS-ek is bekaptak néhányat, hiszen
elég közel álltak. A védelmi vonal rossz taktikai húzásnak bizonyult, talán csak azért állították össze, mert
sietniük kellett a közelgő támadás miatt.
- Négyes rendben.
- Itt Hármas. Elveszítettem az egyik lézerágyúmat és felszedtem pár repeszt.
- Tizenkettes sértetlen. Az elsődleges célpont helyén már csak egy kráter látható.
Befutott a többi jelentés is. Senki sem szenvedett el súlyos találatot, csak apróbb károkat.
- Jó munka volt, Zsiványok - dicsérte meg őket Wedge. - Most pedig tűnjünk el innen!

Falynn olyan képet vágott, mint aki rothadt gyümölcsbe harapott. Ahogy a konferenciateremben
rákönyökölt az asztalra és az öklére rátámasztotta az állát, az szintén ingerültségről árulkodott.
- Azt hittem, nem fog érdekelni. Mégis bosszant. Wedge úgy érezte, nem érhette túl nagy sérelem.
- Hogy a Zsiványkommandóé a todiriumi akció dicsősége?
- Pontosan.
- Nos, ez nincs benne a hivatalos jelentésben. Amint végeztünk a jelenlegi küldetéssel, nyilvánosságra kell
hozni.
- Nekem is van panaszom - vetette közbe Kell. - Kilőttem a célpontomat, és mikor visszatértem a második
körre, már minden UKRS ki volt iktatva.
- Ez még nem ad okot a panaszra - nézett rá hitetlenkedve Wedge.
- Nem tudtam légi harcot vívni! Három küldetésben vettem részt, és egyetlen találatom sincs!
A többiek kinevették.
Az Arc komja felcsipogott. A férfi lenyomott rajta egy gombot, és beleszólt.
- Igen?
- Itt a híd, Loran. Darillian kapitányt keresik a HoloNeten. Mégpedig Trigit admirális.

- A Night Caller - mondta az admirális - találkozni fog a Constrictorkorvettel és a Provocateur fregattal,

közel a mi pályánkhoz. Amint kilépünk a hiperűrből, indítsák útnak a TIE-vadászokat, hogy azok
csatlakozhassanak a többiekhez; ők fogják adni a védőkíséretünket.
- Értettem - felelt az Arc. - És az önök TIE-vadászai lesznek a fő csapásmérő erő?
- Pontosan - hajolt előre Trigit admirális hologramja, és sokkal bizalmasabb hangnemben folytatta. - Most
valami mást akarok kérdezni. Mivel tudnám rávenni, hogy tegyen részletes jelentést, azokról az úgymond
fel nem jegyzett kalandjairól?
Az Arc megdermedt. Az admirális minden bizonnyal csak találgat...
Nem. Trigit csak tudomást szerzett arról, hogy Darillian Zsinj nevében tárgyalásokat folytat. Ha gyanítaná a NightCallerlegény-
ségének valódi mibenlétét, soha nem adta volna ki a Talasea elleni támadás terveit.
- Uram - nyelt egy nagyot az Arc. - Ön nem...
- Meg tudom hálálni a fáradozását.
- Uram, engedje, hogy elmagyarázzam! - próbálta magát az Arc hitelesen előadni. - Először is ha áruba
bocsátanám a becsületemet, már soha nem vásárolhatnám vissza. Másodszor felismertem, hogy talán
kellemetlen vagyok az ön számára... de szeretném, ha megértené, hogy mindhalálig húséges maradok a
hadúrhoz. Akik rám néznek, a szokásaimból felszínes embernek gondolhatnak, ennek ellenére megbecsült
tisztnek tartom magam, aki nem akarja elveszíteni tiszttársai bizalmát - vette elő legáthatóbb pillantását,
figyelmen kívül hagyva Darillian ékes modorát. - Lehetséges, uram, hogy valamikor a jövőben kilépek
Zsinj alól. Talán akkor az ön szolgálatába állok. Ha megteszem, akkor tudni fogja, hogy örökké hű leszek
önhöz.
Trigit hátradőlt. Nem tűnt bosszúsnak.
- Megértem, kapitány.
- Köszönöm, uram. Elmondhatom, hogy boldogan fogom önt szolgálni. De addig...
- Addig is legyünk szívesek és ne ostromoljuk, akármilyen jó szándékkal is tesszük - mosolyodott el
halványan Trigit. - Maga meglepetést okozott nekem, Darillian kapitány.
- Remélem, nem utoljára, uram.
- Rendben - hajolt előre szívélyesen Trigit, pedig ez nem volt szokása. - Hamarosan látjuk egymást.
- Már alig várom.
Trigit képe egy villanással elenyészett.
Az Arc a komközpont ajtaja felé fordult, ahol Wedge állt várakozva.
- Megfogtuk - közölte Wedge.

Skriccs, skriccs, skriccs.

Daráló felriadt. Újra hallotta a kaparászást, és ezúttal biztos volt benne, hogy nem álmodik, nem
hallucinál, hanem valóban hallja. Skriccs, skriccs, skriccs.
Kinyitotta a folyosóra nyíló ajtót. Semmi. Skriccs, skriccs, skriccs.
Nem, a zaj felülről hallatszott, épp az ágya fölötti dúracél lemezek mögül. Néhány pillanat múlva viszont
elhallgatott. Daráló addig turkált a holmija között, amíg a kezébe nem akadt az adattábla, amely a storini
üvegbóklász dobozából esett ki.
Átrágta magát az adatokon. Mivel kell etetni egy ilyen teremtményt. Hány órából áll neki a nappal és
hányból az éjszaka. Milyen hőmérsékleten érzi magát a legjobban. Hogy kell megkülönböztetni a hímet a
nősténytől.
De arról semmit sem talált, hogy ki tud-e jutni egy X-szárnyú pilótafülkéjéből, és meg tudja-e találni azt
az embert, aki elrabolta az otthonából egy olyan hajón, amelynek az útvesztőiben még soha nem járt.
Hálókamrájának számítógépét összekapcsolta a hajó főrendszerével. Nem valószínű, hogy találhat
adatokat a teremtményről, mindazonáltal elképzelhető...
És a tartalomjegyzékből egyszer csak előugrott a storini üvegbóklász címszó.
Lekérte az adatokat a monitorra.
Semmivel sem kapott többet, mint amit az adattáblán is olvasott, eltekintve egy aprólékos hologramtól,
amely a lényt ábrázolta; a billentyűzet lehetővé tette, hogy különböző nézőpontokból, tetszőleges
nagyítással szemlélhesse.
De a képernyő tetején észrevette a következő mutatót: „Lásd még: storini kristálycink." Aktiválta.
És egyre nagyobb rémület töltötte el, ahogy haladt a szövegben.
Az üvegbóklásztgyakran összetévesztiklegközelebbirokonával a kristálycinkkel, amely kevésbé elterjedt,
de annál veszélyesebb.
Átugrotta az élőlénytermészetes környezetétecsetelő bekezdést.
A kristálycink állkapcsa olyan mérget választki; amelymind a helyi létformákra, mind más világok
emlőseire veszélyt jelent. Az üvegbóklász ellenségeivel táplálkozik. Vadászat közben az üvegbóklászt
utánozza, ezzel csaloga ja magához a ragadozókat; csak akkor fedi fel valódi gyorsaságát és
kegyetlenségét, amikor azokmárlecsaptakrá Kisiklik a támadója karmai közül, és bőszen beléharap. Mérge
erős bénultságot okoz, ami meggátol a zsákmányát a menekülésben, mialatt a kristálycink a szó szoros
értelmében elevenen felfalja.
A kristálycink azért különösen veszélyes az emlősökre, mert kitűnően emlékszik azok mással össze nem
téveszthető szagára.
Ha olyan emlős szagnyomára bukkan, amivel eddigi élete során már találkozott, addig követi, amíg a
nyom követhető. Számos sajnálatos példa akadt már arra, hogy a kristálycink pusztába
tévedtembereketkövetetta településekre, és saját otthonukban támadta meg őket.
Mérge nem veszélyes a jó egészségi állapotnak örvendő emberekre. Orvosi kezeléssel mindenki
megmenthető, hacsak a kristálycinknem falt márfel a testéből akkora darabot, ami az élettel
összeegyeztethetetlen.
Nem. Daráló megrázta a fejét. A dobozban talált adattábla üvegbóklászról írt. A társaság nem téveszthette
össze egy kristálycinkkel.
Felállt, kikapcsolta a terminált, majd a mennyezeti világítást is, és visszafeküdt az ágyba.
Skriccs, skriccs, skriccs.
Újra felkapcsolta a lámpát. Most az ágya melletti válaszfal mögül hallatszott a kaparászás.
Közelről megvizsgálta a falat. Van valami hasadék, egy rés, amelyen a közepes méretű rovar rátörhetne?
Igen. A konnektor. Vékony hasadékok a dúracél panelek hegesztése mentén. Felül pedig a világítótestek
hanyag illesztése mellett. A Night Caller nem valami új hajó; elkerülhetetlen, hogy bizonyos dolgok
tönkremenjenek rajta.
Ton Phanan csak a harmadik kopogásra nyitott ajtót, fél szemével dühösen tekintett ki a folyosóra.
- Mi van?
- Megvan még az a tömítőspray, amit a Storinal óta őrzöl?
- Látom, elfelejtettél magad köré tekerni egy törülközőt.
- Ne azzal foglalkozz! Megvan, vagy nincs?
- Megvan.
- Elkérhetném?
- Hirtelen tömíthetnéked támadt? Az éjszaka közepén?
- Pontosan.
- Rendben - sóhajtott Phanan. - Várj egy kicsit! - Egy perc múlva egy flakonnal tért vissza az ajtóhoz.
- Kösz, Ton. Jövök neked egyel.
- Jössz nekem egy óra alvással.
- Majd egyszer átvállalom helyetted az őrséget.

Daráló visszatért a kabinjába, és a következő óra során szisztematikusan befoltozta a legkisebb réseket is a
mennyezeten, a falakon, és a padlón - csak a légkondicionáló bevezetőcsövét hagyta szabadon. Abba egy
feszültség alatti kábelt vezetett, így ha bármilyen élőlény arról közeledett volna, biztos agyonüti az áram.
Mialatt dolgozott, nem hallotta a kaparászást. A rovar talán odébbállt.
Lekapcsolta a világítást.
Csönd.
Igaz ugyan, hogy egy órájába került, de végül elnyomta az álom.
Skriccs, skriccs, skriccs.
Egy pillanatig túl kába volt még ahhoz is, hogy felfogja testének vészjeleit - még a saját nevére sem
emlékezett. Majd hirtelen megérezte, és megértette.
Skriccs, skriccs, skriccs.
A kaparászás ezúttal sokkal hangosabb volt. Elfojthatatlan. Mintha...
Mintha bejutott volna.
Jeges félelem szorította össze a szívét. Mialatt kiment Ton Phananhoz a tömítőért, a kristálycink
becsusszant a kabinjába.
De most csapdába esett. Nem menekülhet, bárhogy is próbálkozik.
De nem is fog próbálkozni. Oda akar hozzá settenkedni, hogy felfalja megbénított testét...
Felnyögött, és kinyújtotta kezét a kapcsoló felé.
Kattanás hallatszott, de a szoba sötét maradt.
Körülnézett, de csak a terminál jelzőszeme világított zöld izzással.
Kiment az energia ezen a szinten. Vajon attól, hogy a teremtmény átrágta magát a nagyfeszültségű
kábelen? Nem - akkor minden bizonnyal ropogósra sült volna.
Vajon elég okos volt ahhoz, hogy... Nem. Az nem lehet. Talán az egész csak álom.
Skriccs, skriccs, skriccs.
Sikoltva ugrott fel. Vakon vágott át a szobán, beleütközött az ajtóba, és kétségbeesetten rácsapott a
nyitógombra.
Semmi.
Megragadta az ajtólapot ott, ahol az eltűnt a falban. Ujjaival próbálta elvégezni azt a munkát, amit
normális esetben szervomotorok végeznek, és kinyitni - legalább néhány centire. Mögötte várja az üres
folyosó.
Skriccs, skriccs, skriccs.
Közvetlenül a háta mögött. Vajon még az ágy alatt van? Vagy már megindult felé azokon az üveges lábain,
tágra nyílt pofával?
Az ajtórésbe feszítette az ujjait, erősen meglökte, mire az ajtó engedelmesen visszacsúszott a falba.
Valahonnan felülről és elölről egy üveges, recsegő tömeg zuhant az arcába.
Sikoltott, és hátrazuhant. Érezte, milyen kemény a kabin padlója.
Aztán elborította a sötétség.

Huszonhat

- Azt hiszem, valamiféle rohamot kapott. A tesztek talán többet elárulnak.

Fény tűzött át Daráló lehunyt szemhéjain, a hangban pedig Ton Phanan hangját vélte felismerni. Óvatosan
felpillantott.
A mennyezet olyan volt, mint a kabinjában, de most az elkülönítőben feküdt. Elfordította a fejét, és
megpillantotta Phanant, ahogy a nyitott ajtóban Wedge-dzsel és az Arccal beszélget. Kell és Janson már
kint álltak a folyosón. Arckifejezésük aggodalmat tükrözött.
Daráló mozdulatának hangjára Kell és a többiek odanéztek.
- Ó - mondta Phanan. - Magához tért. Akkor nem is kell levágni.
- Mit akartál levágni? - ült fel félig az ijedtségtől Daráló.
- Hát a fejedet. Úgy látszott, elromlott benne valami.
Daráló óvatosan megtapogatta az arcát, hogy biztos legyen benne, a kis féreggel való találkozásnak nem
maradt nyoma. - Ne viccelj. Megtámadtak.
- Mi támadott meg? - kérdezte Wedge.
- Egy storini kristálycink. Egy rovarféleség. Olyan, mint az üvegbóklász, csak egy kicsit halálosabb.
A pilóták gyanakodva összenéztek.
Daráló érezte, hogy kezd megdühödni.
- Magatok is megnézhetitek a hajó számítógépében. És hacsak nem sikerült megölnöm, még mindig a
fedélzeten van. Talán épp e mögött a válaszfal mögött.
Phanan a terminálhoz lépett, és átvizsgálta a képernyőn felbukkanó menüpontokat.
- Semmiféle kristálycinkre nem találok utalást.
- Az üvegbóklász leírásától vezet hozzá egy mutató. - A gép az üvegbóklászról sem tesz említést.
Daráló bizonytalanul az orvos mögé állt, és átnézett a válla felett.
Phanan nem hazudott; a hajó enciklopédiájában egy szót sem írtak a storinali életformákról.
- Véleményem szerint - mondta Phanan - csak álmodtál. Talán az állandó feszültség hatott így rád. De ma
éjjel szeretnélek itt tartani megfigyelésen.
- Már jól vagyok - vágott vissza Daráló.
- Csináld, amit mond! - szólt közbe Wedge. - Daráló, akkorát üvöltöttél, hogy a fél hajó felébredt. fagy
együttműködsz Phanannal, vagy nem repülhetsz addig, amíg meg nem teszed.
- Uram, az a bogár egy született gyilkos. Megharapja az embert, megbénítja, és elevenen felfalja, mialatt
az tehetetlenül fekszik. Ha nem indít hajtóvadászatot utána most azonnal, és nem vadássza le, az egész
Night Callert önkiszolgáló étteremnek fogja tekinteni.
Wedge Phananra pillantott, aki megrázta a fejét.
- Megkaptad a parancsot - mondta Wedge. - Nyomás aludni! - intett a pilótáknak, és távozott.
Janson követte, de az Arc habozott egy kicsit, és becsukta mögöttük az ajtót.
- Arc, látszik, hogy te hiszel nekem...
- Leülni.
Daráló lehuppant a kórházi ágyra.
- Hadd mutassak valamit! - húzott elő a zsebéből néhány alkatrészt. Daráló felismerte az új Köztársaság
szabványos adattábláinak a hangszóróját, egy apró elemet és vezetékeket.
Az Arc összeérintette két drót lecsupaszított végét.
A hangszóró megszólalt: skriccs, skriccs, skriccs.
Daráló hirtelen talpon termett. Nem emlékezett arra, hogy állt fel, de hirtelen már ott is volt az Arc előtt.
- Te...
Phanan megragadta a vállát, és visszarántotta az ágyra. Daráló védekezett, és merőn nézett fel rá.
- Mi folyik itt?
- Reváns - felelt az Arc. - Vagy talán tagadod, hogy te tetted azt a kis férget a gépembe?
- Én... Micsoda? Miféle férget? Nem tudom... - majd észrevette az Arc kérlelhetetlen tekintetét, és
felhagyott a szerepjátszással. - Rendben van. Én voltam. Na, és akkor mi van?
- Akkor az van, hogy a többi fura eseményben is benne van a kezed. A bábu Falynn szekrényében. Az
ugráló csövek és vezetékek Kell szekrényében. És még egy csomó minden. Közben meggúnyolódtál
rajtunk.
- Nem én voltam.
- Senki más nem lett volna képes rá anélkül, hogy nyomot ne hagyott volna a hajó számítógépében. Azzal
könnyítetted meg a dolgodat, hogy feltörted a jelszavakat.
Daráló összeszorította a fogait, és nem felelt.
- Szóval revánsot vettünk-vont vállat az Arc. -Azén szóhasználatommal élve ez a legkevesebb. Én így
fizetem meg az adósságot. Ugyanis tudom, hogy a revánsnak vannak keményebb formái is.
- Hogy csináltad? - érdeklődött Daráló. - Melyik részét?
- Az egészet.
- Akkor ott kezdem, amikor az üvegbóklász elósettenkedett az ülésem alól, és rám mászott - vigyorodott el
az Arc. - Aha. De miért nem reagáltál rá?
- Nos, úgy véltem, Phanané.
Daráló kérdőn nézett az orvosra.
- Emlékszel, amikor visszalopakodtunk a Scohari Egészségügyi Intézetbe? - vont vállat Phanan. -
Elmentünk egy halom apró doboz mellett. A fólia fel volt repedve, így egyszerűen csak elemeltem egyet.
Már kölyökkorom óta érdekelnek a rovarok, amióta rájöttem, hogy a lányok mekkorát ugranak, amikor
meglátnak egyet. A szobámban tartottam egy kasban a kicsikét. Amióta az Arc a szárnyemberem, időről
időre bejön hozzám. Egész meghitt viszonyba került azzal az izével.
- Mint ahogy már mondtam - folytatta az Arc -, azt hittem, hogy Phanané. Átkapcsoltam a komot, hogy
más ne hallja, és szóltam neki. Együtt csempésztük vissza a helyére, hogy Wedge ne vegye észre. És ott
vettük csak észre, hogy az ő bogara még mindig a kasban van. Ekkor jöttünk rá, hogy valaki megint szóra-
kozni akart velünk. És hogy nyithatta ki a csínytevó a pilótafülkét anélkül, hogy nyomot hagyott volna?
Csak olyasvalaki tehette, aki ismeri a megfelelő kódot... és miután Cubbert és Kelit tisztáztam, már csak
olyasvalakit kellett keresnem, aki jártas a kódtörésben.
- Egyszerű, mint az egyszeregy - húzta el Daráló a száját. - És mi van a kaparászással?
Az Arc megtapogatta a zsebét, ahová a hangszórót rejtette.
- Kell ütötte össze. Már öt is fárasztották a vicceid. Egyet elrejtett a kabinodban. Rakott a csőrendszerbe,
és egy csomót a válaszfal mögé. Ha úgy tetszett, azt az érzetet kelthettük benned, hogy a lény egyszerre
kaparász kint és bent. Kell beszerelt egy olyan érzékelőt is, amelyből megtudtuk, mikor gyújtottál fényt,
valamint egy kis szerkezetet, amely az arcodba csapódott, amikor megpróbáltad elhagyni a kabint, majd
kikapcsolta az energiaellátást a szektorodban. Mellesleg rögtön visszakapcsolta, amikor meghallotta a
sikoltásodat.
Az enciklopédiába én piszkáltam bele. Egyszerűen csak beléptem a saját komközpontomból. Ha vetted
volna a fáradságot, és ellenőrzöd a naplót, akkor láthattad volna, hogy az enciklopédia egyes részei egész
új keletűek. A valódi adatokat arról az adattábláról másoltam ki, amely Phanan bogara mellett volt. Phanan
pedig elvégzett rajta egy vizsgálatot, hogy meg tudjuk rajzolni az ábrát. A kristálycinkről szóló cikket mi
találtuk ki, a valóságban ilyen élőlény nem létezik.
- Hát ezzel talán kvittek vagyunk - sóhajtott Daráló, és Phananra nézett. - De ez nem jelenti azt, hogy
kiütsz az átkozott gyógyszereiddel. Ez túlmegy minden határon.
- Nem gyógyszereztelek le - mosolygott gonoszul az orvos.
- Hát akkor ki volt?
- Senki. Vagyis te magad voltál, egy bizonyos értelemben. Daráló, te egyszerűen elájultál.
- Ez nem lehet igaz.
- A Lidérc Osztag bátor pilótája úgy feküdt ájultan a folyosón, mint egy hulla. Egyezzünk meg abban,
hogy a pályafutásodat tréfacsinálóként befejezted... vagy jobb lenne, ha mindenkinek elmondanánk, hogy
halálra rémültél egy bogártól? Lefogadom, érdekes téma lesz az Új Köztársaság fegyveres erői bothai
nőtagjai között.
- Ti... ti...
- Nem akarsz fogadni? Alkudozol? Vagy csak mondani akartál valamit?
- Rendben - omlott össze megsemmisülten Daráló.
- Akkor jó. Úgy gondolom, amikor reggel majd felébredsz, kiállíthatok egy papírt, hogy gépre szállhatsz -
állt fel az orvos, és nyújtózkodott egyet. - Ezalatt legalább én is nyugodtan kialhatom magam, már
amennyi időm reggelig maradt.
- Te mynock.
- Ne morogj a bajszod alatt, Daráló! Árt az egészségednek - vigyorgott Phanan, miközben kivezette az
Arcot a kórteremből, és eloltotta a világítást.
Skriccs, skriccs, skriccs.
- Arc! Gyere vissza azonnal, és vidd innen az átkozott játékszered!

Az űrrandevún a legnagyobb pofátlanságot próbálták meg véghezvinni, ami csak létezik a világon.
Hrakness kapitány a Night Caller parancsnoki ülésében foglalt helyet a hídon, de Darillian egyenruhája
feszült rajta, és a haját is hasonlóképpen viselte. Mindig így történt, amikor Trigit admirális flottájának
egy hajójával vizuális kapcsolatot létesítettek, olyan képet alakítottak ki magukról, ami megegyezett azzal,
amit Darilliantól elvárnak - megegyezett a hologrammal, amelyet a hajó kommunikációs rendszerén
keresztül mutattak.
Az Arc volt szolgálatban a komközpontban, ő játszotta Darillian szerepét, amikor elkerülhetetlen volt
kapcsolatba lépni másokkal. Játékát kivetítették a híd fő monitoraira, és az egyre idegesebb Hrakness
kapitány, amikor csak tudta, igyekezett őt utánozni.
Tíz perccel azelőtt, hogy kiléptek volna a hiperűrből, már minden pilóta elfoglalta a helyét, sőt a felszállás
előtti ellenőrző listát is végigvették már. Wedge, Falynn, Janson és Atril TIE-vadászokban ültek, a többiek
X-szárnyúakban.
Egy fehér törpe által megvilágított rendszerben bukkantak elő, nagyjából száz fényévnyire a Morobe
rendszertől.
A Night Caller futott be utoljára. Az Implacable birodalmi csillagromboló, a Provocateur kísérőfregatt és
a Constrictor koréliai korvett már megérkeztek. A kötelékben a Provocateur jóval a csillagromboló előtt
repült; a Constrictor tőle kissé lemaradva.
Anélkül, hogy Trigit admirális megerősítését megvárta volna, Hrakness kapitány besorolt jobbról a
Provocateur mögé.
Egy perccel később Trigit hologramja életre kelt az Arc előtt.
- Darillian kapitány! Kicsit megváltozott azóta, hogy utoljára személyesen beszélgettünk.
- Szerintem meg éppolyan vagyok, mint voltam - fordult az Arc profiljával a hologram felé. - Királyi, ennek ellenére mégis
elképesztően csinos. Vagy talán ön a Night Caller kinézetére gondolt?
- Pontosan erre gondoltam. Szert tett egy siklóra, és ha jól látom, más változtatásokat is eszközölt.
Az Arc ismét teljes mellszélességgel az admirális felé fordult, és cinkosan rámosolygott.
- A siklót egy kalóztól zsákmányoltuk. Az oldalt elhelyezett mentőkabinok meg éppen hogy a TIE-
vadászaim, admirális. Ez az én bogaram. Nem egy percbe kerül, hogy mind a négy hadrendbe fejlődjön,
hanem egyetlen másodpercbe. Ha kívánja, a technikusaim előkeresik a tervrajzokat, és átküldöm önnek a
Constrictorra.
- Kérem, tegye meg!
- Módosításokról beszélt. Esetleg megváltozott a küldetésünk célja?
- Nem. Amint felveszik a megfelelő pozíciót, ugrunk.
- Ami másfél percen belül megtörténik. Várni fogunk a jelre.
Trigit képe eltűnt.
Az Új Köztársaság erői könnyedén megtámadhatták volna Trigit flottáját ebben a nevesincs rendszerben...
de mivel csak a kapitányok ismerték a találkozó helyszínét, mindenképpen lelepleződött volna, hogy az
egyikük áruló. Mindez nem számít, ha Trigit flottáját teljesen meg tudják semmisíteni, vagy elfogni, de ha
akár csak egy hajó is kereket old, az leleplezte volna, hogy a zsiványok beépültek a birodalmiak közé. A
Morobe rendszerben viszont bármiféle támadást könnyedén a Lázadókra foghattak.
Az Arc komlinkje megreccsent.
- Közeledünk a kijelölt pozícióhoz - közölte Hrakness.
Az Arc felsóhajtott. Reménytelenül vágyakozott saját X-szárnyújának a pilótafülkéje után, de maradnia
kellett, hogy tovább játszsza Trigit szerepét, ha úgy adódik. Először fordult elő, hogy a pokolba kívánta
színészi képességeit.
Az Arc látta a kom villogását, ahogy a Night Caller elkezdte az Implacable-ről érkezó adatok fogadását.
Néhány pillanat múlva a korvett hajtóművének állásszöge megváltozott. A négy hajó egyeztette irányát és
sebességét.
Egy másodpercen belül eltűntek a hiperűrben.

Öt perccel azután, hogy az Implacable felbukkant a Morobe rendszerben, Gara Petothel főhadnagy személyesen jelentkezett az
admirálisnál. Ez az eljárás teljességgel szokatlan volt, mivel a protokoll-előírások azt követelték tőle, hogy a legénységi kon-
zolról, vagy az interkomot használva keresse feljebbvalóját.
- Van egy kis gondunk, uram.
- Olyan fontos, hogy még ezelőtt a támadás előtt beszélnünk kell róla?
- Ha beigazolódnak a feltételezéseim, akkor ezzel a támadással a vesztünkbe rohanunk.
- Csak gyorsan - pislogott az admirális.
- Átnéztem a Morrt-projekt adatait. Azt olvastam ki belőlük, hogy a Morobe rendszer Talasea bolygója
volt a Folor-kitelepítés valószínű helyszíne.
- És?
- Senki sem hozta kapcsolatba a rendszer adatait azokkal, amiket a parazita egységek szolgáltattak. Uram,
nyolcvanszázalékos valószínűséggel huszonkét egység a Talaseáról érkezett. Éppen ezért kapcsolódhattak
össze azokkal a hajókkal, amelyek a Talasea és a szomszédos rendszerek között ingáztak. És amikor ezek
az egységek hajót váltottak, a hajók mégis pontosan folytatták a megkezdett tevékenységüket.
Trigit rezzenetlen arccal hallgatta, de érezte, hogy a hideg futkároz a hátán.
- A Morrt-projekt már túlhaladt azon a ponton, ahol még hasznot hajthat - jegyezte meg.
- Én is ettől tartok.
Az admirális az Implacable kapitánya felé fordult.
- Kapitány! Azonnal hozzon ki minket a hiperűrből!
A kifejezéstelen tekintetű coruscanti kapitány, intelligenciáját meghazudtolva, nem tett fel felesleges
kérdéseket. Felnézett, meglátta az admirális elszánt tekintetét, és azonnal intett a főpilótájának.
Egy pillanattal később az elülső ablakban látható kép megváltozott. A hiperűr látványát felváltották a
sávokká kenődött csillagok, melyek az ugrás végét jelezték. Majd a sávok éles, folyamatos fénnyel égő
pontokká változtak, az Implacablepedig még mindig
fényévekre járt a Morobe rendszertól.
- Mi van a flottánkkal, uram? - köszörülte meg a kapitány a torkát.
- A hírközlők készüljenek fel vészjelek adására! Mindenképpen tudatnunk kell velük, hogy csapdába
rohannak; az a parancs, hogy azonnal hagyják el a rendszert, és jelentsék, ha lerázták az üldözőiket!
Kezdjék meg az adást a HoloNeten, és folytassák húsz percen keresztül.
- Igenis, uram.
- Jó munkát végzett, Petothel - dőlt hátra Trigit a karosszékében. - Talán egy hatalmas katasztrófától
mentett meg minket.
A hadnagy az admirálisra mosolygott, majd visszatért szolgálati helyére.
Az admirális követte a tekintetével. Magában eldöntötte, hogy a hadnagy közel áll ahhoz a képhez, amit
magában az ideális nőről megalkotott. Intelligens, tehetséges, szorgalmas... és valamiképp távoli, de ettől
csak még jobban kedvelte. Talán kapható lenne egy kis légyottra. Ha igen, akkor viszont nagyon hamar
részévé válna az életének. Teljesen egymásba fonódnának. Mint egy ideális páros.
Ezek a gondolatok jártak a fejében.

A flotta hajói néhány másodperces késéssel léptek ki a hiperűrből. A Talasea közvetlenül előttük lebegett
az űrben; inkább a tömegének az érzékelésével hozták ki a normál térbe a hajókat, mintsem az időzítő
használatával. Mindhárom hajó azonnal útnak indította a TIE-vadászait: négyet a Night Caller a
burkolatán elhelyezett kapszulákból, négyet a Constrictor az orrdokkból, és két tucatot a Provocateur a
hangárjaiból.
Az Implacable nem követte őket. Az Arc látta, hogy a HoloNet jelzőfénye pislog, de a hajó
kommunikációs tisztjére bízta a hívás fogadását; esetleg egy félresikerült mozdulattal leleplezné magát.
Egy pillanattal később Hrakness kapitány hangja harsant fel a hajó hangszóróiból.
- Az egész legénység figyelmét kérem! Az Implacable kiszagolta a csapdát, és lemaradt. A többi hajó a
Talasea tömegének az árnyékába menekült. Amint pozícióba kerülünk, tüzet nyitunk rájuk. Az összes
orrágyú készüljön fel. A Provocateur hajtóműveire és kommunikációs rendszerére fognak tüzelni. A
hátulsó lövegtornyok feladata lesz a Constrictor hajtómúveinek kilövése. Mozgásképtelenné kell tennünk
őket, amíg a szövetséges erők ideérnek. Senki se tüzeljen, ismétlem, senki se tüzeljen, amíg parancsot nem
adok rá; nem engedhetjük meg azt a luxust, hogy felhúzzák a pajzsaikat!
Az Arc igen gyenge oldalirányú mozgást érzett a kapitány beszéde alatt. A központi képernyő felé fordult,
és megosztott üzemmódra kapcsolta. Egyszerre látta rajta a hajó orra előtt elterülő űrt és a műszerek
adatait.
A korvett előtt az ellenséges fregatt kezdett beúszni abba a térszeletbe, amelyet a Night Caller orrágyúi be
tudtak fogni. Az érzékelők megmutatták mindhárom hajót, ahogy egy 180 fokos fordulást készülnek
végrehajtani. A manőver végén a Night Caller éppen oldalba kaphatja a másik kettőt.
Az Arc káromkodott. A korvett központi lövegei már ebből a szögből is megnyomoríthatták volna a
Constrictor, de a hátsó pár turbólézerágyúval még nem tudták becélozni az Imperialhajtóműveit.
Lecsapott a híd interkomjának a kapcsolójára.
- Kapitány, itt az Arc. Azt javaslom, minél gyorsabban eressze ki az orrhangárból a levegőt a vészzsilipen,
és nyissa ki az ajtaját, amennyire csak lehet! Így az első körben tizennégy, de az is lehet, hogy tizenhat
protontorpedót lőhetünk ki a Provocateur.
- Kösz, Loran. Jó ötlet.
Az Arc elfordult a komközponttól, és nyaktörő iramban rohanni kezdett. Ha elég gyors, még bejuthat a
hangárba, a vadászgépébe, mielőtt kieresztik az összes levegőt az űrbe...
De amikor az ajtó elé ért, és megnyomta a nyitógombot, az megtagadta az engedelmességet. A feje felett
vörösen izzott a jelzőfény. A kapitány már kieresztette a levegőt. Az Arc csalódottan csapott rá a lemezre.

Kell a sötétben várakozott. Előtte az éjszaka vékony csíkban felszakadt, csillagsáv tűnt föl; ahogy figyelte,
balról lassan a Provocateur masszív tömege úszott be a képbe. Ez azt jelentette, hogy a Night Caller
befejezte a manővert, és pozícióba állt. A Provocateur rmögött feltűnt a másik korvett, ez ugyanazt a
fordulót hajtotta végre, ugyanabban az időben.
- Várjatok! - mondta Kell. Hrakness kapitány azt parancsolta, hogy csak akkor szabad tüzelni, amikor erre
parancsot ad, márpedig várnia kellett, amíg a hangárban várakozó összes pilótának nem lesz tiszta rálátása
a célra.
Minden erőfeszítése ellenére légzése felgyorsult, már-már lihegett. Úgy hangzott, mintha valaki
egyenesen a fülébe szuszogna.
A Todirium elleni támadás nem hatott így rá. Na persze a Todirium védelmi rendszere gyenge volt.
Felkészületlenül érte őket a csapás. Ez az ellenség viszont, akivel mostszemben állsz, vissza tud lőni.
Kell megrázta a fejét, hogy elűzze ezt a kéretlenül feltolakodó belső hangot.
Egy birodalmi fregatt ágyúiba bámulsz. El fognak söpörni Itt ér véget Kell Tainer pályafutása.

- Pofa be!
- Valami baj van, Ötös?
- Semmi, Kilences.
A fregatt már csaknem kitöltötte az ajtónyílást. Kell erősen megszorította a kormányt, hogy leplezze keze
remegését.
- Felkészülni... Felkészülni... Cél, és tűz!
Kell aktiválta a célzó számítógépét, a fregatt farára irányította a célkeresztet, és látta, hogy az hirtelen
vörösre vált; a számítógép csipogva tudatta a pilótával, hogy sikeresen befogta acélt. Mindkét torpedóját
kilőtte, és figyelte, ahogy azok fénycsíkot húzva maguk után a Provocateur felé száguldanak.
Csaknem azonnal tucatnyi torpedó követte. A fregatt tatja eltűnt egy vakító túzgömbben.
- Ötös indul - harsogta Kell, és hajójával valósággal kilőtt a hangárból. Miközben elóbukkant, látta, hogy a
Night Caller lézerágyúinak sugarai a fregatt hajtóműveit pásztázzák, tovább növelve a torpedók okozta
sérüléseket.
- Négyes indul.
Az érzékelők mutatták, hogy a Night Caller elfordul a fregattól. Éppúgy, mint a Vérfészek holdján, a
korvettnek le kellett eresztenie az elülső pajzsait, hogy az X-szárnyúak elindulhassanak... és olyan közel
manőverezett az ellenséges hajókhoz, hogy azok tisztán belőhették az orrát.
- Hatos indul.
Az X-szárnyúak középső oszlopa tisztán repült. Kell négyes üzemmódra váltotta a lézerágyúit, és
bekapcsolta a vizuális érzékelőket. A Provocateurnek egy pillanattal tovább tartott, míg támadó alakzatba
rendezte TIE-vadászait. Lőtt a fregattra, ahogy az elhúzott előtte a képernyőn. Olyan gyorsan tüzelt,
amennyire remegő keze csak engedte.

Wedge a TIE-vadászok dokkja fölött lebegett, mintha épp leszálláshoz készülődne.

Abban a pillanatban, amikor meglátta a protontorpedók robbanását és a lézerágyúk villanásait, közölte:
- Szürke Osztag, vegyétek fel az alakzatot!
Felpörgette a hajtómúveket, megkerülte a Provocateurt, és a Constrictor korvett felé száguldott. Amikor a
műszerei jelezték, hogy már csak kétvonásnyira van tőle, tüzet nyitott.
Látta, hogy a Night Caller lövegtornyának a lövései célba találnak. A korvett hajtóműveit elöntötte a tűz, a
szigetelés felizzott, ahogy próbálta elnyelni a többletenergiát; az egyik hajtóműből előtörő fényes
tűzszalag mutatta, hogy megsérült az üzemanyagvezeték. A löveg folyamatosan tüzelt a korvett tatjára.
Wedge is a hajtóművekre koncentrálta támadását, és bízott benne, hogy Falynn is hasonlóképpen
cselekszik.
- Szürke Hármas, Szürke Négyes, tiétek a kommunikációs rendszer. Tudjátok, merre van.
Hát persze, hogy tudták. A koréliai hajókon más-más helyre építették a kommunikációs központot, de általában a burkolat
egyazon pontjára telepítették a külső érzékelőket és műszereket: a kettes fedélzet jobb oldalára. Atril és Janson elhúzott a hajó
jobb fele mellett, majd éles szögben visszafordultak, és tüzet nyitottak.
A Constrictor végül viszonozni kezdte a tüzet. A taton elhelyezett ágyúk és a lövegtornyok lóni kezdték a
Night Callert; az oldalsó ütegsor pedig Wedge-t és a többi TIE-vadászt.

Az Arc a kettes fedélzetre vezető lépcsőn ment felfelé, amikor a Night Callert megrázta az erős oldaltűz; a
rázkódás leverte a lábáról, és egy csonttörő bukfenccel legurult a hármas fedélzetre. Fájdalmas fintorral
feltápászkodott, de egy pillanattal később már bicegve el is indult a kettes fedélzet felé.
A hídra vezető folyosón pislogtak a lámpák, és a levegőben füst terjengett. Az Arc előrevonszolta magát. A híd biztonsági ajtaja
belegörbült a keretébe. A vörösen izzó ajtó festékfüstje elvakította az Arcot. Az izzó fém úgy sziszegett, mint egy lecsapni
készüló ragadozó.
Nyelt egy nagyot, majd a szájához emelte a komlinkjét.
- Hrakness kapitány? Valaki a hídról? Gyerünk már! De senki sem válaszolt.

Kell elszakadt a Provocateurtől. Első ideges próbálkozásában elhibázta a TIE-vadászokat, de másodjára

kilőtt torpedói már a fregatt pajzsán robbantak. Elfintorította a száját, jobb eredményt szeretett volna
elérni.
- Ötös, itt Hetes.
- Hallgatlak, Hetes.
- Elvesztettük a hidat.
- Micsoda?
- Közvetlen találatot kapott, Ötös: Mégpedig a fregatt tatágyúiból. A híd elveszett

Kell leizzadt, és belekezdett a következő fordulóba. Most Gebe repült szorosan a nyomában.
- Volt még valaki a hangárban?
- Az Arc vadászgépe. De ő nem ült benne. Szerintem a Night Caller távolodik.
Valóban úgy tűnt, hogy a korvett egy olyan jobb fordulóban ragadt, amelyet a legénysége valószínűleg azért kezdett el, hogy
eltávolodjon az ellenséges erőktől. De még egy perc, és orrával ismét a másik két hajó felé fog mutatni.
Kell egyszerre aktiválta a komját és a személyi komlinkjét.
- Night Caller, itt Lidérc Ötös. Hall engem valaki?

Wedge és Falynn elsüvítettek a Constrictor orra előtt, megfordultak, és tüzeltek, amint valami felbukkant
a látóterükben.
Az ellenséges korvett leeresztette az elülső pajzsait, hogy utat engedjen a nyitott orrhangárból előözönlő
TIE-vadászoknak. A Lidércek egyesített tűzereje végigsepert a szörnyeteg kitátott torkán. Ahogy a nyitott
ajtó felé zuhantak, energiafelvillanásokat láttak odabent a hangárban, mintha egy TIE-vadász épp most
izzítaná be az ionhajtóművét és készülne az indulásra.
A korvett hasán lévő lövegtorony követte a röptüket, miközben folyamatosan tüzelt, ahogy elhaladtak
mellette, de az ágyúk forgása hirtelen megállt, az utolsó lövéseket már félerővel adta le.
Wedge ellenőrizte a műszereit. Szinte minden kontrollfény világított, de ez sem tudta elnyomni a korvett
hajtóműveinek egyre erősödő ragyogását. Megpördült, hogy befoghassa a célkeresztbe, és átkapcsolta
komját birodalmi frekvenciára.
- Constrictor, itt az Új Köztársaság erői. Ki vannak nekünk szolgáltatva. Tíz másodpercet kapnak, hogy
megadják magukat. Ha mégsem, akkor lyukat robbantok a híd közepére, utána meg keresztülrepülök rajta,
csak úgy, a móka kedvéért.
Egy szempillantás múlva egy fojtott hang máris válaszolt.
- Constrictor a Lázadó erőknek. Megadjuk magunkat. Kérem, küldjenek egy mentőhajót! A hajtóműveink
lángolnak. És kérem, ne tüzeljenek a mentőkapszuláinkra!
Két mentőegység vált el a korvett hasától, és lassan ereszkedni kezdtek a Talasea felé.
- Nyugtáztam, Constrictor.
- Wedge - szakította félbe a társalgást Janson hangja -, a Night Caller bajban van.
Az Arc lefelé rohant a négyes fedélzetre, ahol közvetlenül a hajtóművek előtt egy hangárral egybeépített
tartalék híd volt.
Hangjára kinyílt az ajtó, de mögötte sötét, üres helyiség fogadta.
Becsusszant a parancsnoki ülésbe, és valósággal lecsapott a komlinkre.
- Daráló! Életben vagy még?
- Még köztetek vagyok.
- A másodlagos hídon vagyok. Hogy kell aktiválni a berendezéseit?
- Miért hiszi azt mindenki, hogy én...
- Daráló!
- Gépeld be a billentyúzeten, hogy féregjárat, F-É-R-E-G-J-Á-R-A-T és add meg a szóbeli jelszót! A
rendszer a hangod alapján azonosít. A jelszó: Agmar, a Galaxis Ura.
Az Arc követte az utasításokat, és egy pillanat múltán a másodlagos híd életre kelt. Minden terminál
kimenetét a parancsnoki konzolra irányította, és sürgősen megállította a hajó balra fordulását.
A fő képernyő a Constrictor zöld színnel jelölte - tehát biztonságos, már megadta magát. De a
Provocateur még mindig vörösben izzott. A műszerfal rengeteg harcban álló kék pontot mutatott, és még
többet, melyek a lhlasea és a holdja felől támadtak.
Kezdjük a lényeggel. Aktiválta az orrhangár ajtaját, és bezárta, majd az elülső pajzsokat maximumra
kapcsolta.
- Cubber!
- Jelen.
- Vegyél magad mellé néhány embert, és menjetek a kettes fedélzetre! A híd ajtaja megsérült. Hegesszétek meg, mielőtt ki-
robban, és elviszi a fele legénységet!
- Már megyünk is.
Az Arc olyan gyorsan váltogatott a híd konzoljai között, amilyen gyorsan csak be tudta fogadni a sebesen
áramló információkat. És én még azt hittem, hogy a híd tisztjeinek könnyű a dolga.

A Provocateur készen állt az indulásra. Kihasználta, hogy a Night Caller egy pillanatra nem állt a helyzet
magaslatán, és a Lidércek nem tudtak kárt okozni benne, újra összeszedte a TIEvadászok maradékát.
- Lidércek, álljatok be a kötelékbe! - mondta Kell. - Egy magányos vadász képtelen áttörni a pajzsokon.
Torpedótüzet akarok látni. Adom a célzási koordinátákat, azok alapján indítsátok a torpedókat. Amikor jelt
adok, akkor Hetes és Kilences kivételével mindenki lőjön!
Magában számolta a többiek visszajelzéseit, amíg meg nem bizonyosodott róla, hogy mindenkihez eljutott a parancs. Tyria és
Röfi végre kiemelkedtek a felső hangárból, így már hét X-szárnyú tizennégy torpedója készült a zárótűzre.
Befejezte a fordulót, és az alakzat élére állt. Gebe szorosan követte.
- Gyerünk, Night Caller!
- Night Caller készen.
- Arc?
- Ne aggódj! Mit akarsz?
- A Provocateur adatait, amit a műszerek érzékelnek. Hol a leggyengébb a pajzsa?
- Hú, várj egy pillanatig. Hú...
- Igyekezz, Arc!
A fregatt ágyúi lassan kezdték befogni a vadászok alakzatát. Az egyik hátsó ágyúból kilőtt lézersugár ugyan elkerülte Kell gé-
pét, de olyan közel járt, hogy a pajzsát nullára sütötte ki. Kell izzadva próbálta a hátsó pajzsból átirányított energiával feltölteni.
- Ha jól értelmezem az adatokat, akkor felül, a kis hatótávolságú kommunikációs toronynál leggyengébb a
pajzs.
Kell távolodni kezdett a fregattól, és látta, hogy a Lidércek árnyékként követik. Célkeresztjei vörösre
váltottak, amint a hajó fölé kanyarodott, de ennek ellenére gondosan becélozta az antennatornyot.
- Lidércek, három, kettó, egy... tűz!
Figyelte az X-szárnyúakról induló tíz torpedó vörös uszályát. A következő négy torpedó még azelőtt útnak indult, hogy az előző
tíz által keltett törmelék szétszóródhatott volna az úrben; látta, hogy hatolnak bele a torony helyén növekedő izzó tűzgolyóba,
hogy robbanásukkal tovább dagasszák. Még akkor is dagadt, amikor felhúzta az X-szárnyút.
- Ötös, itt Nyolcas. Az érzékelők azt jelzik, hogy a pajzs megsemmisült, és a burkolatot is sikerült négy
helyen áttömünk... egy pillanat, valami nincs rendben. Két Provocateurt látok... - hallgatott el egy szörnyű
pillanatra. Majd folytatta: - Ötös, Nyolcas, a fregatt kettétörött. Két darabra robbant. Veszélyességi
együtthatója zérus. Veszitek?
- Vesszük, Nyolcas, és köszönjük - próbálta kitörölni Kell a szemébe folyt izzadságot, de a keze
beleütközött a sisakjába. Feltolta az üveget, és megtörölte a szemét.
A keze még mindig remegett.

Huszonhét

- Bolondság volt elhozni a Zsiványokat, az összes A-szárnyú gépet, a Home One-t és két fregattot -
mondta Crespin tábornok -, mikor elég a Lidérc Osztag és egy sérült korvett, hogy elbánjon az
ellenséggel.
Egy felfújható kupola alatt gyűltek össze, amit a talaseai táborban állítottak föl, és most a tisztek
ideiglenes gyülekezőhelyéül szolgált, ahol olyan pocsék italokat szolgáltak fel, melyek íze leginkább
gépolajra emlékeztetett. A tábornok ironizálni akart, de hangja szánakozóbb volt, mint valaha.
- Ha az Implacable is átjött volna a hipertéren - mondta Wedge -, nem tudtuk volna legyőzni őket. De
mivel nem így történt, a meglepetés ereje számtalan módon hajtotta a malmunkra a vizet. De még így is
elvesztettük egy jól összeszokott híd legénységét.
- Nem akartam tréfálkozni - hajtotta le a fejét Crespin. - Csak viszket a tenyerem, hogy valamit
visszaadjunk Trigitnek abból, amit a Foloron kaptunk.
- Még lesz rá alkalma - húzott egy nagyot Wedge hajtóműolajízű konyakjából. - Gyors és erős csapást mértünk a kommuniká-
ciós rendszerükre. Nem tudták jelenteni Trigitnek az eseményeket. Amint tudunk, indulunk vissza a Night Callerrel... és
beadunk Zsinjnek egy mesét a borzalmas rajtaütés túlélőiről. Arra készülök, hogy odalopózom Zsinj vagy Trigit mellé, és egy
vibropengét nyomok a veséjükbe. Nem érdekelnek a következmények.
- Ha bármilyen kedvező alkalom kínálkozik, hogy teljesítse a kötelességét... - mosolygott a tábornok.
- Az ön emberei és a Zsiványkommandó lesz az első, akiket hívok.
A tábornok körülnézett, mintha azt keresné, nem hallgatózik-e valaki. Majd közelebb hajolt Wedge-hez.
- Mellesleg, Antilles... Loran, az Arc a maga pilótája...
- Igen?
- Hamarosan híreket kap majd róla. Volt vele némi nézeteltérésem, de rajta tartom a szemem az
előmenetelén. Így hát amikor megkapja azokat a híreket, jusson az eszébe, hogy semmi közöm hozzájuk.
Sem így, sem úgy.
- Nagyon helyes - nézett Wedge kérdőn a tábornokra, de az félrefordult.
Wedge körbepillantott. Az asztal mellett, ahol az imént még Wes Janson és Hobbie Klivan beszélgetett,
most nem ült senki. Wedge késóbb még fel akarta keresni a Zsiványokat, hogy megtudakolja a híreket, de
most fontosabb volt ellenőrizni, hogy halad a Night Caller felkészítése az indulásra. Kilépett a kupola alól
Talasea ködös nappalába.
Az Új Köztársaság tábora egy fákkal körülvett tisztáson terült el. A mezőt felfújható kupolák és különböző
harci eszközök, hadihajók tarkították. Mindet betakarta a csaknem szakadatlanul szitáló köd. A mező
közepén két korvett, a Night Caller és a Constrictor állt. Aki rájuk nézett, láthatta a csatában elszenvedett
súlyos sérüléseket.
A Night Caller hídját már eltávolították, helyén csak egy feketén ásítozó, csipkés szélű lyuk maradt.
Munkások csapatai dolgoztak keményen, hogy kiegyengessék. Wedge ragaszkodott hozzá, hogy sietós,
egyszerű javítás látszatát keltsék; feltételezte, hogy néhány órán belül indulnia kell a csapatával.
A Constrictor orrhangárjának az ajtaja eltűnt. Valójában hiányzott az egész, félgömb alakú külső
burkolatát leszakították a belső robbanások; maga a hangár olyan hátborzongatóan festett, mint egy
emberi koponya, amelynek hiányzik az alsó állkapcsa. A hajó oldalain is hatalmas lyukak tátongtak.
A Provocateur kijavíthatatlanul megrongálódott. A belsejében végbement robbanások és a törzsén tátongó
lyukak a legénység azon tagjait is megölték, akik túlélték a torpedótámadást. Csak egy űrben sodródó
sírkamra volt, mielőtt az Új Köztársaság mentőegységei a fedélzetére léptek volna.
- Antilles parancsnok.
- Admirális - fordult Wedge a barátságos hang felé, és tisztelgett.
Ackbar admirális közeledett felé egy őrnagy kíséretében. Viszonozta Wedge tisztelgését.
- Az embereim jelentették, hogy már csaknem készen áll az indulásra. Biztos benne, hogy máris Trigit
admirális nyomába akar eredni?
- Ha tovább késlekedünk, akkor önkéntelenül is arra kell gondolnom, hogy előbb vagy utóbb átlátják a
terveinket.
- Ebben az esetben magára bízom a döntést - halkította le a mon kalamári a hangját. - Meg akartam
köszönni önnek, hogy törődött az unokahúgommal.
- Nincs mit, uram. Bárcsak... - hirtelen elhallgatott, annyi „bárcsak" jutott az eszébe, amit szeretett volna
az admirális tudtára adni. Bárcsak meg tudtuk volna menteni. Bárcsak találnék szavakat, amelyekkel
enyhíteni tudnám a családjára nehezedő fájdalmat. Bárcsak ne lett volna ott az a tucatnyi emberformájú
kőcséri patkány, hogylelóje. Bárcsak a Birodalom minden örökségét ki tudnánk törölni a galaxisból
egyszersmindenkorra. Sajnálkozó pillantást vetett az admirálisra.
- Értem - nézett körül az admirális a hajókon, járműveken dolgozó embereken, és a felfújható kupolákon, melyeket épp most
eresztettek le. - Én magam is szeretnék rátalálni arra a pilótára, aki nem sajnált semmi erőfeszítést, hogy megmentse őt. Szeret-
ném kifejezni neki a hálámat.
- Gondoskodom róla, hogy Tainer repülőtiszt találkozzon önnel.
Ackbar az őrnagy felé nyújtotta a kezét, aki átadott neki egy nagy dobozt. Ezt továbbadta Wedge-nek.
- Sok időmbe telt, mire átverekedtem magam az Új Köztársaság bürokratáin, és megszereztem a Lidérc
Osztag hősies cselekedeteit elismerő iratokat. Épp ma reggel rendeztem át a csomag tartalmát. Úgy vélem,
most már sokkal jobban illik magához.
Wedge felnyitotta a dobozt, és elfüttyentette magát, amikor egy pillantást vetett a belsejébe.

Wedge felsorakoztatta a Lidérceket Atril Tabanne hadnagy vezetésével a Night Caller orrcsarnokában. Az
arcukról semmiféle ünnepélyes kifejezést nem lehetett leolvasni; néhányuk szomorúan nézett maga elé, a
többiekről meg lerítt, hogy akár azonnal nekivágnának az úrnek, és inkább lennének a vadászgépeik piló-
tafülkéiben, mint itt.
- Utolért bennetek a büntetés, Lidércek - kezdte Wedge. - A Főparancsnokság megkapta a jelentéseimet, és
történetesen el is olvasta őket. lyria Sarkin repülőtiszt.
A lány érzelemmentesen kihúzta magát.
- Csak egy apróságot szeretnék kérni, Sarkin. A Home One küldött két X -szárnyút, hogy ismét maximális
ütőerővel támadhassunk. Ez okból, valamint az elmúlt hetekben mutatott példás magatartása miatt
visszahelyezem normális szolgálatba, a vadászgépe fedélzetére.
- Ez igen nagylelkű ajánlat, uram - mosolyodott el a lány.
- Garik Loran repülőtiszt - lépett egy lépést oldalra Wedge.
Az Arc meglepve nézett föl, és vigyázzba vágta magát.
- A hadműveletek alatt folyamatosan bizonyította kitűnő pilóta- és vezetőképességeit, mind a tervezésben,
mind a csatatéren. Azén tisztem, hogy az új Köztársaság hadnagyává léptessem elő. Gratulálok, Arc -
tisztelgett Wedge, miközben átnyújtotta az új rangjelzéseit.
- Köszönöm, uram - viszonozta meglepve a tisztelgést az Arc.
- Kell Tainer repülőtiszt.
Kell szorongva egyenesedett ki.
- Hasonlóképpen ön is megmutatta kiváló pilótaképességeit és taktikai érzékét, amely a csapat hasznára
vált. Valójában legtöbbször a szokatlan taktikai húzásai húzták ki társait a bajból, védték meg az életüket.
Boldog vagyok, hogy éppen én léptethetem elő hadnaggyá - nyomta Kell kezébe a rangjelzéseit, majd
tisztelgett. - Gratulálok, Kell.
Kell is szalutált.
- Köszönöm, uram.
Wedge meglepve vette észre, hogy a férfi pont olyan sápadt és feszült, mint amikor Wes Jansonnal találta
szembe magát.
Wedge úgy döntött, nem tesz rá semmilyen megjegyzést, inkább folytatta.
- Atril Tabanne hadnagy.
A Night Caller tisztikarának egyetlen túlélője feszes vigyázzba vágta magát.
- Felettébb szokatlan, hogy egy tiszt a Vadászparancsnokságról dicséretben részesítsen valakit, aki a
Flottaparancsnokság alatt szolgál. Még furcsább, ha a parancsnokságaink közötti versengést is tekintetbe
veszem - mondta, és látta, hogy sikerült mosolyt csalnia Atril és a pilóták arcára. - De most kivételes
időket élünk. Az aktája hűséges szolgálatról tesz tanúbizonyságot, amióta csak belépett a flottához, és csak
azt sajnáljuk, hogy a létszámcsökkentés miatt nem kapta kézhez hamarabb ezeket - nyújtotta át Atrilnak az
új rangjelzéseit, és tisztelgett. - Gratulálok, Tabanne. Új rangja és egyben feladata a Night Caller kapitányi
tisztének betöltése.
A lány is tisztelgett, és úgy tűnt, mondani kíván valamit, de a szavak a torkában rekedtek.
- Végül pedig egy kitüntetést kell átadnom, ami éppannyira megérdemelt, mint az előléptetések. Tainer
hadnagy.
Kell ismét vigyázzba merevedett. Most jön az, amitől a leginkább tartott.
- Nemrégiben abba a hálátlan helyzetbe került, hogy meg kellett próbálnia megmenteni egy pilótát, akinek
a hajója súlyos találatot kapott. Nem vagyok benne biztos, hogy valaha is elfogadta az igazságot, hogy a
halála nem az ön hibájából következett be. Ami azt illeti, a Vádászparancsnokság a felvételek
áttanulmányozása után megerősítette a tényt, hogy tettei szokatlan bátorságról és irigylésre méltó
pilótaügyességről tettek tanúbizonyságot. Ennélfogva a Lidérc Osztag tagjai közül elsőként, boldogan
adom át a Kalidor Félholdat.
Az egybegyűlt pilóták torkából hangos sóhaj szakadt fel, kiléptek a sorból, és tapsolni kezdtek. Az
érdemrendet, amelyet csak annak adtak, akiben egyesült a magas szintű pilótatudás a rendkívüli
bátorsággal, minden harcoló kötelékben elismerés övezte.
Kell csak kapkodta a levegőt, nem nézett Wedge szemébe, és ha lehet, még az eddiginél is jobban
elsápadt.
- Kell, hajoljon előre!
Kell lehajolt, Wedge pedig a nyakába akasztotta a selyemszalagon függő medált. A kitüntetés - amely egy
kalidori ragadozó madarat formázott, amint éppen bukórepülésbe fordul, szárnyait borostyánszín ékkövek
díszítették-, nekiütődött Kell szegycsontjának, amikor kiegyenesedett.
- Gratulálok, Kell - tisztelgett előtte Wedge.
Kellnek kényszerítenie kellett magát, hogy viszonozza a tisztelgést. Továbbra sem nézett Wedge szemébe.
Rekedt hangon mondott köszönetet.
- Köszönöm, uram.
- Hölgyeim és uraim - lépett hátra Wedge, és ezúttal mindenkihez szólt. - Egy órán belül visszatérünk az
űrbe. Tudom, hogy ez a tény nem sok időt hagy az ünneplésre, de igyekezzenek ezt a rövid időt a lehető
legjobban kihasználni! Ez nem sokat jelent magának, Tabanne kapitány De eljön még az idő, amikor az
Implacable roncsának tetejéről nézhet le Trigit admirálisra! - Azzal sarkon fordult, és otthagyta éljenző
embereit a teremben.
Janson érezte, hogy valaki mögé lép.
- Wes, a Sith szerelmére, mi van Tainerrel?
- Bárcsak tudnám.
- Elismerték a bátorságát. Kiköszörülte az apja által elkövetett csorbát. Amikor az én nyakamba
akasztották a Kalidort, úgy éreztem, szárnyak nélkül is tudnék repülni, és ha ráköpnék egy bandzsira, az
darabokra esne. Ő meg úgy néz ki, mint a mosott rongy.
- Most sem tudok kiigazodni rajta. Én azt mondom, öljük meg!
Wedge felhorkant.

Kell tűrte társai gratulációit és hátba veregetéseit ameddig csak tudta, amíg a Night Caller másodlagos
hídjának legénysége elő nem gurított egy hordócska lominsört, és elő nem vette a korsókat. Mialatt
mindenki figyelmét lekötötte az alkohol, kisurrant a többiek háta mögött, és a kabinjába sietett.
Remegve rogyott az ágyára. Amikor kopogtak, nem nyitott ajtót. Az ajtó ciripelve elfogadta Kell kódját,
és félrehúzódott.
Tyria belépett, és becsukta maga mögött.
- Hogy csináltad ezt? - kérdezte a férfi.
- Fogtam a komlinket, és megkértem Darálót.
- A fenébe Darálóval!
- Kell, mi bajod van? - ült le Tyria aggódó arckifejezéssel az ágy szélére.
- Nézd, jobban tennéd, ha nem foglalkoznál velem! - sóhajtott fel a kérdezett.
- Ne is folytasd!- vágott közbe a lány szinte fenyegetően, és közelebb húzódott hozzá. - Ne próbálj
megetetni a „jobb neked nélkülem" dumával. Ha megteszed, azt is megbánod majd, hogy megszülettél, de
még akkor sem hagylak békén, hát csak a semmiért fogod felszívni magad - vetett rá egy éles pillantást. -
Azt hiszed, hogy ha adósai vagyunk egymásnak, akkor már nem is lehetünk barátok?
- Nem, de...
- Semmi de. Kell, valóban azt akarod, hogy ne legyek a barátod? És most ne gyere azzal, hogy csak jókat
gondolsz rólam! Mondd ki az igazat! Őszinteség be.
Kell megremegett, végül megadta magát.
- Őszinteség be. Nem, nem azt akarom.
- Akkor meséld el, mi történt! - lágyultak el a lány vonásai. - Úgy festesz, mintha Antilles parancsnok
egyenesen a világegyetem söpredékének nevezett volna.
- Én a világegyetem söpredéke vagyok Mert elfogadtam ezt a... ezt a... - bökött a medálra, majd letépte, és
a sarokba hajította - ezt a hazugságot.
A lány a padlón heverő kitüntetésre nézett, majd ismét a férfi felé fordult.
- Ezt a kitüntetést a bátorságodnak és a pilótatudásodnak köszönheted. Ennek melyik része a hazugság?
- Mindkettő.
- Hát nem vagy kitűnő pilóta?
- Ha valóban olyan kitűnő volnék, akkor Jesmin még ma is élne.
- Bárcsak tölthetnék egy kis agyat abba az üres koponyádba. Ha Antilles parancsnoknak az a véleménye,
hogy kitűnően repülsz, akkor ki vagy te, hogy ezt megkérdőjelezd?
A férfi elnézett mellette, de nem válaszolt.
- És nem úgy vélekedsz magad is, hogy bátor tettet vittél végbe? Nem kellene megjátszanod magad, Kell!
Nem kockáztattad az életedet, hogy megmentsd Jesmint? Nem verekedted át magad egy csomó
robbanáson, holott bármelyik eltalálhatott volna, kiiktatva a repülési rendszereid felét, miközben az életét
próbáltad menteni?
- Talán. Aznap talán. De máskor... - dörgölte meg a szemét. - Tyria, állandóan félholt vagyok a rettegéstől,
akárcsak az apám. Egy szép nap valamelyik ütközetben lefoszlik majd rólam az önuralom látszata,
nekieredek a csillagoknak, és Janson vagy Antilles parancsnok egyszerűen le fog szedni. Ez az igazság.
Vagy hadbíróság elé citálnak, ahol megszégyenítik a családom nevét. Két generáción belül már
másodszor.
A lány hallgatott. Kell megkockáztatott egy oldalpillantást. Tyria kifejezéstelen arccal ült mellette,
miközben próbálta feldolgozni magában a hallottakat.
- Amikor még kölyök voltam - folytatta a férő -, én is azt hittem, hogy ez egy nagy humbug. Arra
gondoltam, hogy apa ügynök volt, vagy valami ilyesmi. Hogy az utolsó pillanatban más parancsot kapott,
amit végre kellett hajtania, ezért fordult vissza. De a parancs senki máshoz nem jutott el, ezért lelőtték.
Vagy beszedett valami drogot és hallucinált. Vagy valaki más vezette a gépet, az igazi apám pedig talán
még mindig é1 valahol. De a kiképzés alatt beszéltem a Tierfoni Sárga Ászok tagjaival. Persze, ők nem
tudták, hogy kinek a fia vagyok. Néhányan lenézték. Egy páran szánakoztak. De ott voltak, és hallották,
mit mond a komban. Elveszítette az önuralmát, és cserbenhagyta a bajtársait, ezért kellett meghalnia. Én
pedig örököltem, bármi is legyen ez - vont vállat. - Nem akarom sem a te, sem pedig a többi Lidérc halálát
okozni. Kérvényezni fogom, hogy távolítsanak el a csapatból.
Tyria hosszan hallgatott, mielőtt válaszolt volna. Végül halkan, komolyan megszólalt:
- Megbízol bennem, Kell?
- Persze.
- Az életed is rám bíznád?
- Igen. Feltétel nélkül.
- Rám bíznál valamit, ami értékesebb még az életednél is?
- Micsoda?
- Azt akarom megmagyarázni, hogy tévedsz, nekem viszont igazam van.
- Nem.
- Ez azt jelenti, hogy az én véleményemet nem fogadod el a magadéval egyenlőnek. Sem az ösztöneimet.
Sem az intelligenciámat.
- Dehogynem fogadom el. De jobban ismerem magamat, mint te.
- Nem, ez nem igaz - rázta meg a fejét a nő -, és éppen itt a baj. Most mondtad kétszer is, hogy hamis
eszmék vezérlik az életedet. Hogy az apád nem is azt tette, amit tett. Hogy Janson hadnagy egy hidegvérű
gyilkos. Tévedsz. És megvan az erőd, hogy beismerd a tévedésed. Arra is volt erőd korábban, hogy
beismerd, valójában nem is szerettél belém.
A férfi hallgatott.
- Szeretném, ha inkább rám hallgatnál, mint magadra! Talán azért van így, mert az egyik feled mindig
menekülni akar a bajból, de a másik ennek ellenére visszakényszerít, hogy foglalkozz az adott feladattal,
és ez jó dolog. Ebben mindenki egyet fog érteni velem, aki ott volt a Borleias fedélzetén. Épp ezért tudom,
hogy ha te is velünk repülsz, akkor nagyobb biztonságban vagyunk.
A férfi továbbra is csak hallgatott.
- Kérlek, Kell.
- Rendben - sóhajtott fel Kell, és lehunyta a szemét, mert nem bírta tovább a nő szerető, de könyörtelen
tekintetét.

Abban a rendszerben léptek ki a hipertérból, amelyben Trigit admirálissal az eredeti találkozópontot

megbeszélték. Az Implacable nem volt ott, de erre nem is számítottak. A rendszerből elküldtek egy
jelentést Darillian kapitány nevében Zsinjnek, amelyben tájékoztatták az Új Köztársaság csapdájáról,
Trigit ,,árulásáról", valamint azokról a briliáns manőverekről, melyekkel veszteségekkel ugyan, de
kiverekedték magukat az ellenség gyűrűjéból.
A következő ugrásuk mélyen a Peremvidékre, név szerint az Obinipor rendszerbe vezetett, de a rendszer
még a fokozatosan terjeszkedő Új Köztársaság fennhatósága alá tartozott. A Night Caller következő
megállója, egy apró, szabad telepesvilág volt, a természeti erőforrások elképesztő változatosságával:
különböző fémek, melyekből generátorokat építettek, és aktív vulkánok, melyek bőséggel ellátták a
telepeseket energiával, melyet aztán kedvük szerint használhattak fel. Azt a parancsot kapták, hogy
vegyenek két TIE-vadászt, és terjesszenek olyan híreket a Viamarron található bázisukról, amely azt a
valóságosnál jóval nagyobbnak tünteti fel.
Amint megkezdték a visszatérést a normál térbe, az Új Köztársaság kódolt frekvenciáján kapcsolatba
léptek az Obiniporral, és hamarosan megkapták a hírszerzéstól a kívánt tömörített, titkosított
adatcsomagot.
Mielőtt esélyük lett volna rá, hogy kitömörítsék és tanulmányozzák a küldeményt, adást vettek a
HoloNeten.
Az Arc a komközpont elé ült, és saját új képét a központi monitorra vetítette. Daráló módosításaival úgy
látszott, mintha valamivel kevésbé hivalkodóbb ülésben foglalna helyet a hajó másodlagos hídján.
Várakozóan Wedge felé tekintett.
- Lefogadom, hogy Zsinj keres.
- Inkább Trigit lesz az - rázta meg a fejét Wedge. - Zsinj kapcsolatba fog lépni az admirálissal, hogy
elmondja neki a tőlünk hallott történetet, mielőtt újra jelentkezik.
- Tíz kredit?
- Tartom.
Az Arc vállat vont, majd aktiválta a kapcsolatot.
A levegőbe beúszott Trigit admirális hologramja.
- Maga! - emelkedett fel félig ültéból az Arc. - Nem hiszem el, hogy van bőr a képén kapcsolatba lépni
velem ezután az árulás..
- Kérem, kapitány - emelte fel csitítóan az egyik kezét Trigit. - Amint rájöttünk, hogy csapdába rohanunk,
többféle taktika közül választhattunk, de egyik sem volt olyan, ami mindenkinek egyformán megfelelt
volna.
- Ami mindenkinek megfelelt volna? Maga besózott minket, és kiakasztott a napra száradni, admirális! Ha
nem vagyok épp a komközpontban, hogy meghallgassam a kissé dagályos figyelmeztetését, amelyben
végül rátért arra is, hogy csapdába rohanunk, most én is halott lennék, mint a legénységem többi tagja,
akik épp a hídon tartózkodtak. A hajóm hídja most nem más, mint egy égett szélű lyuk. Már arra is
gondoltam, hogy telehordatom földdel, és beültetem virágokkal - váltott gúnyolódásból keserű hangra az
Arc. - Most kisegítőkre, képzetlen tisztekre és kényszerből kinevezett tisztekre vagyok kénytelen
támaszkodni...
- Tudom - bólintott Trigit. - Nem vonom kétségbe a panaszai jogosságát. Mégis, mondja el, mit tett volna,
ha maga vezeti az Implacable-t?
- Követtem volna a flottámat, és próbáltam volna fedezni a visszavonulást, amennyire csak lehetséges.
- Biztos benne? És ha olyan kötelezettségei vannak a hadúr felé, amelyek behatárolják a cselekvési
lehetőségeit?
- Nem - vetett rá egy éles. pillantást az Arc -, természetesen nem volt tudomásom semmiféle különleges
parancsról.
- Nem hiszi el nekem, hogy voltak ilyen utasításaim, de talán be tudom bizonyítani. Álljon készen a
vételre!
Az Arc lenézett a komra, és figyelte a műszert, amelyjelezné, hogy Trigit adatokat küld... ehelyett egy
második hologram öltött testet előtte.
Zsinj hadúr
Kell megdermedt. Ha elkülönített adás volt - és maga a tény, hogy Trigit adásától függetlenül érkezett,
nem pedig az admirális mellé lépett oda a hadúr; arra utalt, hogy ez a helyzet -, akkor a Night Caller
számítógépének hirtelen csaknem kétszer annyi munkát kell elvégeznie, mint korábban. A két különböző
helyről érkező HoloNet adás azt jelentette, hogy egyazon időben két képet kellett kivetítenie Darillian
admirálisról. Ekkora terhelés teljesen kiszipolyozta a Daráló által sietősen programozott grafikus chipet.
Ha Darillian kapitány képe hirtelen szétesne...
- Uram - nyelt egyet az Arc, és lassan, nagyon lassan hátradőlt.
- Zurel - vetett rá Zsinj egy átható pillantást. - Úgy fest, kissé dühös az admirálisra.
Az Arc próbált teljesen mozdulatlan maradni. Talán ha a rendszernek csak az arcképét kell frissítenie, nem
fog összeomlani.
- Szerintem minden parancsnok az lenne, ha át kellene esnie mindazon, amin én átestem.
- Valóban - mosolygott a hadúr. - Ennek ellenére túl sokat enged meg magának. Olvastam a jelentését. Jó
munkát végzett, amikor kihozta a hajóját a veszélyzónából.
- A Lázadók talán nem méltányolják, hogy az Ackbar Korbácsát vetettem be ellenük. - A kétségbeesett
manőver, amelyet Ackbar admirálisról neveztek el, azt takarta, hogy a flotta mélyen berepül a támadó
hajók vonalai közé, ezzel azt okozva, hogyha azok elhibázzák az elsődleges célpontjukat, akkor egymást
lövik szitává. Ez a történet alkotta annak a hazugságnak a nagy részét, amellyel a Night Caller talaseai
megmenekülését magyarázták.
- Lehet, de én becsülöm érte. Továbbá... gondolkodtam a dolgon. Mivel Joshi kapitány halott és a
Provocateur megsemmisült, ön szerint ki a következő a rangsorban, aki betölthetné az Implacable
kapitányi tisztét?
Az egyik kom elsötétült. Rendszerhiba, vagy a másodlagos híd egyik kommunikációs tisztje kapcsolta le?
Az Arc verejtékezve próbált nem gondolni rá.
Különösen annak a kérdésnek a fényében, amit Zsinj nekiszegezett. Vajon miért mosolyog Trigit, ahelyett
hogy tiltakozna, amiért elveszik a hajóját?
Zsinj minden bizonnyal valami nagyobbat ígért neki. Talán az Iron Fistkapitányi posztját, talán azt, hogy
Zsinj főkapitánya lehet.
- Ezt még nem volt időm átgondolni.
- Minden bizonnyal nagyon elfoglalt volt. És az is marad. Mert azt akarom, hogy csatlakozzon az
admirálishoz egy utolsó küldetésre. Ha ezzel végzett, akkor befejezheti a cirkálást, és csatlakozhat
hozzám. Megértette?
- Igen, uram.
- Analizáltuk a maga által telepített kémholdak adatait - mondta Trigit. - Tudja egyáltalán, hogy kik
eredtek a nyomába?
- Nem.
- A Zsiványkommandó.
- Valóban? - mosolygott az Arc. - A hadúr említette, hogy ők is belekeveredtek.
- Azon vagyunk, hogy elsöpörjük Sket, Darillian - bólintott Trigit. - Még annál is kíméletlenebbül kell
elbánnunk velük, mint ahogy megsemmisítettem a Karom Osztagot.
Az Arc tompa, elfojtott morgást hallott a folyosóról. A fenébe, Donos lenne odakint?
- Örömmel csatlakozom önhöz ebben a küldetésben.
- Jó. - Ttigiten nem látszott, hogy meghallotta volna a beszűrődő hangokat. - Egy az Obiniportól néhány
fényévnyire lévő pont felé tartok. Maga csak fejezze be a feladatát... bármi is legyen az!
Zsinj mosolygott.
- Akkor - folytatta az admirális - egy ugrással csatlakozhat hozzám, együtt visszaugrunk a rendszerbe, és a
bolygó legnagyobb holdja mögé rejtőzünk. Amikor a Zsiványkommandó a szokásos csínytevései egyikét
készül ott elkövetni, lecsapunk, és mindörökre végzünk velük.
- Jó terv, uram... - vett egy mély lélegzetet az Arc. - De azt hiszem, hiányzik belőle az ambíció.
- Mire gondol? - mosolyodott el Trigit.
- Az Implacable és a Night Caller, az ön és az én TIE-vadászaim jóval nagyobb erővel is elbírnak, mint
egy tucatnyi vadászból álló osztag. Ha találnánk egy nagyobb célpontot, amelynek a védelmében a
Lázadók nagyobb erőket mozgósítanának, akkor több ellenséges osztagot is megsemmisíthetnénk egy
csapással.
- Nem kell túlbonyolítani a dolgokat - rázta meg a fejét Trigit. - A Zsiványkommandó megsemmisítése
jóval több tucatnyi vadászgép és pilóta pusztulásánál. Ezzel vége a hírnevüknek és a dicsőségüknek is.
De Zsinj hadúr gondolkodóba esett.
- Mégis, miféle célpontra gondolt, Zurel?
- A Lázadók következetesen hajtják végre a küldetéseiket. Ha három osztagot akarunk elpusztítani egy
helyett, olyan célpontot kell választanunk, amelynek az elpusztításához három osztag kell - állt ellen a
kísértésnek az Arc, hogy megvonja a vállát, bár izmai már igencsak sajogtak. - Egy gazdag célpontot.
Valami olyasmit, ami megéri a kockázatot.
- Hadúr, nem tudjuk pontosan, milyen módszerrel követi a Zsiványkommandó a Night Callert! -
tiltakozott hangosan Trigit. - Nem lehetünk benne biztosak, hogy akkor is követni fogják-e Darilliant, ha
eltérünk a korvetteken bevett gyakorlattól. Nincs semmi jele, hogy utánaeredtek volna, amikor a Night
Caller a Morobe rendszerbe repült.
Holoképe inkább az Arcra mint Zsinjre pillantott, de feltételezte, hogy a saját hajóján egyenesen a hadúr
szemébe néz.
- Biztosnak kell lennünk abban - intette le Zsinj Trigitet -, hogy a Night Callert nem fogják üldözni,
amikor csatlakozik önhöz a Morobe rendszernél. Elég időt kell hagynunk a Lázadók kémeinek, hogy
kifigyeljék a korvettet. És ha kudarcot vallunk, akkor addig próbálkozunk, amíg végül nem járunk
sikerrel. Nem, Apwar, nekem tetszik a terv - majd az Arc felé fordult. - Zurel, maradjon az Obinipor
rendszerben, de felejtse el a Bonion megbüntetését! Majd később gondoskodunk róla. Hamarosan tudatni
fogom, hol állítottuk fel a csapdát.
- Igenis...
Zsinj képe pislogva elenyészett.
- ...uram.
- Magából nagyon jó kapitány lesz egyszer egy csillagrombolón - nézett rá szomorúan Trigit. - Feltéve, ha
addig nem öleti meg magát.
- Igenis... - mosolygott az Arc.
Trigit képe is eltűnt.
- ...uram.
Az Arc megfordult.
Wedge figyelte átható tekintettel az ajtóból. Mögötte feltűnt a kifejezéstelen Donos és az ujjongó Janson.
- Csak improvizáltam - vont vállat az Arc.
- Remek volt - ismerte el Wedge halálos komolysággal utánozva Trigit hangját. - Jó hadnagy lesz
magából, Arc. Feltéve, ha addig nem öleti meg magát.
- Igenis...
Wedge kisétált.
- ...uram.

Huszonnyolc

- Az Ession - jelentette ki Zsinj.

Az Arc bölcsen bólintott, mintha lett volna valami elképzelése, miről is beszél a hadúr. Majd a központi
monitor felvillant, és szavak jelentek meg rajta - egyszerre csak egy, olyan gyorsan, ahogy a Night Caller
új kommunikációs tisztje gépelni tudta őket.
Ession, a Lucaya rendszer negyedik bolygója (Corporate szektor). Négyezer évvel ezelőtt érkeztek oda az
első telepesek. Nagy ipari központ. Nincs elkötelezve egyik fél iránt sem. A Night Caller utoljára
tizennyolc hónappal ezelőtt járt arra. A Zsinj hadúrral való kapcsolataira jelen pillanatban nincs adat.
- A Lázadók látni fogják, hogy ez gazdag préda - mondta az Arc. Tudatosan bánt a hangjával, hogy akár
gúnyosan is értelmezhető legyen, ha esetleg Zsinj valójában nem is ott akarja felállítani a csapdáját.
- Mitől olyan biztos benne, hogy maga a telep nem fog súlyos károkat elszenvedni? Az költséges mulatság
lenne.
- Ki lesz a földi irányító?
- Természetesen Raffin, az általános protokollnak megfelelően. De ő túl ideges természet ahhoz, hogy
használható tervet tudjon kieszelni. Inkább dolgozzon Paskaliannal, a biztonsági főnökével! Ő majd
megszervezi a telep védelmét, maga még bevet mellettük egy tucat TIE-vadászt, és ezzel elejét vesszük
Raffin siránkozásának. Magam is úgy vélem, hogy Raffin már megérett a nyugállományba helyezésre,
Paskalian pedig ég a vágytól, hogy elfoglalhassa a helyét.
- Tudhatnám, hogy én miért kellek oda?
- Valóban nyugállományról beszéltem, Zurel! - nevetett fel Zsinj. - Hadd menjen csak el valahová az isten
háta mögé egy kis faluba, ahol megírhatja az emlékiratait.
- Elnézést.
- Csak a megszokás miatt nem értette meg elsőre, tudom én azt - mondta Zsinj józanul, miközben keze
eltűnt valahol, ahol már nem tudták közvetíteni képét a műszerek. - Elküldöm az utasításait. Próbáljon
együttműködni Apwarral!
- Tudom fékezni magam, uram. És égek a vágytól, hogy visszavágjak azoknak, akik ezt kiérdemelték.
- Remek. A mielőbbi viszontlátásra. - Ezzel a hadúr arca a semmibe foszlott.
Amikorra az Arc visszakeveredett a másodlagos hídra, a kommunikációs tiszt már behozta a HoloNeten az
új Köztársaság archívumából azokat az adatokat, amelyekre szüksége volt. A híd legénysége és a Lidércek
köré gyűltek, ahogy beszélni kezdett.
- Pakkerd Könnyű Szállítógép - mondta. - A Császár halála elótt a Sienar Flottarendszerbe volt beosztva,
ahol a TIE-vadászok és elfogóvadászok épültek. Mikor a Császár meghalt, a Sienar eladta, és most „teljes
körű támogatás az antigravitációs hajtóművekhez" néven gyárt termékeket.
- Ki akar fogadni velem, hogy még mindig harckész vadászokat készítenek? - horkantott fel Wedge.
Senki sem akart.
- Ha Zsinj szerint ez a gyár megéri nekünk, hogy kockáztassunk érte néhány osztagot, akkor kell egy kis
földi segítség is - folytatta Wedge. - Például Page hadnagy különítménye.
- Támogatom - bólintott az Arc.
- A tulajdonos Oan Pakkerd - folytatta a kommunikációs tiszt. - De az is lehet, hogy ez csupán Zsinj egyik
álneve. A tisztek parancsnoka Vanter Raffin. A biztonsági főnök Hola Paskalian. Mondhatni, akár egy
házasság.
- Zsinjtől az a parancs érkezett, hogy itt az Obiniporon szakítsuk félbe az eredeti küldetésünket- lépett
távolabb Wedge az összegyúlt tisztektől -, és a lehető legnagyobb sebességgel, de azért könnyen követhető
pályán közelítsük meg az Essiont. El tudja ezt intézni, Tabanne kapitány?
Válaszként csupán megvető pillantást kapott a lánytól.
- Remélem, ezt csak költői kérdésnek szánta, kapitány!
- Olyan kódokat kell sugároznunk, amelyekkel épségben átjuthatunk az Essiont őrző biztonsági erőkön.
Az Implacable az Ession holdja mögött csatlakozik majd hozzánk, hogy ott várjuk ki a megfelelő
alkalmat, amíg a csapda bezárul - vigyorgott kegyetlenül Wedge. - Innen akarja egy csapással egyszer s
mindenkorra szétzúzni őket.
Donos, aki a képernyőn a Pakkerd Könnyű Szállítógép adatait tanulmányozta, most felegyenesedett, és
Wedge felé fordult.
- Trigit ezúttal nem szökik meg előlünk - jelentette ki. - Még akkor sem, ha a folyosóin kell repülnöm a
vadászgépemmel, és úgy kell megkeresnem.

Két nappal később Donos egyedül bámult ki egy kémlelőnyíláson annak az embernek a hajóját keresve,
akit meg akart ölni.
A Night Caller az Ession legnagyobb, ezüstös kráterek és por borította holdja mögött rejtőzött.
Pár száz méterrel előtte lebegett fáradhatatlan antigravitációs hajtóművei segítségével egy Imperial
osztályú csillagromboló, az Implacable.
Nem túl messze egy kommunikációs parabolaantenna forgott egy hegycsúcson. Nem ideiglenesen
állították fel, hanem azért készítették, hogy a bolygóról érkező adásokat és adatokat továbbítsa a hold
mögött tartózkodó hajók felé. De Kellnek támadt egy ötlete, és az Arc, aki Darillian kapitány szerepét
játszotta, meg tudta gyózni Trigit admirálist az ötlet kiválóságáról - nevezetesen arról, hogy a tányér
lehetővé teszi számukra, hogy elrejtőzzenek a Zsiványkommandó elől, mégis folyamatosan követni tudják
az eseményeket.
- A terv az - magyarázta az Arc -, hogy a tányért egy hibás radarkészüléknek álcázzuk. Elég erős, hogy
saját sugárzása elrejtse a két hajó hajtóműveinek energiakibocsátását. A felszíni beszélgetésekbe pedig
belecsempészünk néhány utalást, hogy készülnek a radar kijavítására. Így aztán támadásra készen rejtve
maradhatunk, és a Zsiványkommandó nem fog észrevenni bennünket, hacsak nem jönnek olyan közel,
hogy szabad szemmel meglássanak
- És ha ilyen közel kerülnek, akkor úgyis támadunk - értett egyet vele Trigit. - Jó terv
Így is tettek. Vanter Raffmt utasították, hogy végezze el az átjátszón a szükséges módosításokat. Rövid
alkudozás és megvesztegetés után a két hajó elrejtőzött a hold mögött.
Az Arc előregörnyedve unatkozott a kommunikációs központ egyik ülésében. Trigit admirális gyakran
volt beszédes kedvében, neki pedig készen kellett állnia minden hívás fogadására.
- A Yellow Rover sikló épp most jelezte az érkezését - hallatszott a kommunikációs tiszt hangja a hajó
interkomjából.
Az Arc felpattant. A Yellow Rover ártalmatlannak tűnő érkezése volt a jel, hogy az Új Köztársaság erői fél
órán belül megindítják a támadást.
Fél perccel késóbb a kommunikációs tiszt jelentette, hogy adás érkezett az Implacable fedélzetéről. Az Arc
előtt kibontakozott Trigit alakja.
- Darillian, biztos abban, hogy világosan követhető nyomokat hagyott maga után? - kérdezte ingerülten az
admirális.
- Igen, de nem lehettek túl árulkodóak - bólintott az Arc. - Ha figyelmen kívül hagyom a szokásos
biztonsági előírásokat, akkor könnyen rájöhetnek, hogy éppen azt akarjuk, hogy kövessenek minket. Csak
abban vagyok teljességgel bizonyos, hogy a Night Caller az Obinipor érzékelóin belül a lehető legtovább
húzta az időt a hiperugrás előtt, és biztos, hogy a Lázadók kémeinek át kell vizsgálniuk néhány lakott
rendszert, mire a nyomunkra akadnak. Thdják, merre keressenek minket.
- Egyszerű játék ez, kövesd a legjobbat!
A kifejezés nem keltett semmiféle visszhangot az Arcban. Egyszerűen csak bólintott. Semmi olyan utalást
nem látott a fő képernyón, ami segített volna neki.
- Kövesd a legjobbat! - ismételte meg összehúzott szemöldök-' kel az admirális.
- Bocsánat, uram - mosolygott az Arc. - Még mindig zavar valami a tervünkben. Jobban mondva azon
tűnődöm, hogy mivel az én néhány TIE-vadászom nem erősíti jelentősen az ön erejét, akkor nem juthatna-
e nekik az a dicsőség, hogy az Implacable-t kísérik, amikor a csata megkezdódik?
- Ne térjen el a témától! Kövesd a legjobbat!
Végre írás jelent meg a monitoron. Az Arc átfutotta, és próbált nyugodt maradni.
- Kövesd a legjobbat úgy, hogy megelőzöd. Így a zsákmány nem tudja, hogy már préda lett belőle.
Szokványos birodalmi titkosszolgálati taktika.
- Egy volt coruscanti hírszerzőhöz képest kissé nehezen kapcsolt.
Az Arc izzadni kezdett. Csak remélni tudta, hogy Daráló programja ezt nem mutatja. Próbált szomorú
hangot megütni.
- Tudja ilyen régen nem láttam az otthonomat, uram?
- Két éve, hét hónapja - pillantott oldalra Trigit - és hat napja. Köszönöm, hadnagy - majd ismét az Arcra
emelte a tekintetét. - Miért van az, hogy maga megfeledkezik valamiről, ami Zurel Darilliannak úgymond
a második énje?
- Mert nem én vagyok Darillian kapitány - válaszolt az Arc. Trigit meglepett arckifejezését látva folytatta:
- Nem az a Darillian vagyok, aki két éve, hét hónapja és hat napja elhagyta az otthonát. Azóta minden
megváltozott.
Az igazi Darillian kapitányra vonatkozó adatok kezdtek sorjázni a monitoron, ahogy a Night Caller
legénysége próbálta az Arcot előre felkészíteni Trigit vizslató kérdéseire.
- Nem az a Darillian vagyok, aki voltam, mielőtt a Lusankya elhagyta a bolygót, és a feleségem meghalt
az azt követő katasztrófában. És biztosan nem az a Darillian vagyok, aki csak egyszerű adattömegként él a
maga fejében.
- Maga megkerüli a választ...
Az Arc folytatta, mintha meg sem hallotta volna a közbeszólást. Elnézett Trigit arca mellett, és próbált
minél több keserűséget csempészni a hangjába.
- Ez a legnagyobb vicc az egészben. Az asszonyt, akit szinte bálványoztam, megölte egy másik, akit
szintén bálványoztam. Biztos akad olyan ember, aki ezt viccesnek találja.
- Maga... Miről beszél egyáltalán?
- Amikor Ysanne Isard elindította a coruscanti dokkból a Lusankya nevű szuper-csillagrombolót, a ház,
amelyben a feleségem élt, és amit az otthonomnak neveztem, teljesen megsemmisült.
- Tudok róla. Benne van az aktájában. De mi volt az a kijelentés arról a nőről, akit bálványozott?
- Ó, most már nincs okom tovább titkolni az igazságot - vidult fel az Arc, hogy sikerült eltérítenie Trigitet
a kellemetlen kérdezősködéstől. - Már nem árthat senkinek. Szerettem a feleségemet, admirális, de Ysanne
Isard volt az én istennőm.
- Maga most viccel.
- Találkozott már azzal a növel?
- Persze. Nem is egyszer.
- Hát én is. És mindig belém szakadt a szó. Az esze, az ereje, az érzékenysége. Körülölelt a végzet, mint
egy köpeny. Mindent feladtam volna érte, a családomat, a becsületemet, a pozíciómat, a nevemet -
csóválta meg bánatosan a fejét. - Persze, sohasem volt köztünk semmi. Csak egy féreg voltam a szemében.
Mint mindenki, gondolom, a Császár kivételével. De azért álmodozni csak szabad! - sóhajtott fel,
miközben az egyenruhája varrását gyűrögette, és hagyta, hogy a tekintete álmodozva a múltba merüljön. -
Az illata! Olyan tiszta volt, olyan aprólékosan odafigyelt a higiéniára, mint minden másra is az életében.
És amikor megütötte az embert a parfümje illata, valami fűszeres, de egyáltalán nem édes illat, bármit...
- Bőrfa - bólintott elbűvölten az admirális. - Ezt a drága illatszert csak kevés asszony engedheti meg
magának.
- Az volt, igen - mosolyodott el szomorúan az Arc. - És most mindkét szerelmem halott. Még egy ok, hogy
igyekezzem kiirtani ezt a Lázadó söpredéket a galaxisból. Az ok, hogy pontos legyek.
- Megértem - mondta ünnepélyesen, de egyben megnyugtatóan is Trigit. - Természetesen hozzájárulok,
hogy a TIE-vadászai biztosítsanak védőfedezetet az Implacable számára. Most pedig magára hagyom,
kapitány, hadd készüljön fel.
- Köszönöm, uram.
Trigit hologramja eltűnt. Egy pillanattal később megreccsent á komrendszer. Nem beszéd hallatszott
belőle, hanem a legénység elragadtatott tapsa és éljenzése.
A mosoly, amely szétterült az Arc ábrázatán, már nem a Darilliané volt, hanem a sajátja.
- Köszönöm, köszönöm. Elóadások kezdete minden egész órakor Specialitásom a birodalmi órült.

- A Red Feathers teherszállító átjutott az Essiont övező külső biztonsági gyűrűn - jelentette a
kommunikációs tiszt.
- Ez a kapcsolatunk- bólintott Atril Tabanne kapitány. - Vetítse a képét a monitorra! Látni akarom, hogy
néz ki!
Egy pillanattal később a másodlagos híd fő képernyőjén feltűnt egy kivénhedt, réges-régi konténerszállító
hajó az Ession körül keringő raktárállomások egyikéhez közeledve.
- Ismerem ezt a hajót! - szisszent fel Atril.
- Ez nem a Red Feathers - mondta Janson rémülten. - Hanem a Vérfészek.
Valóban, az Ession felé közeledő konténerszállító az a szánalomra méltó Mark VI szállítóhajó volt, amely
korábban az M23983 kalózait szolgálta mint bázishajó.
- Nem hiszem el, hogy még tud repülni- jegyezte meg Wedge.
- Jobb lesz, ha készíti a vadászait - tanácsolta Atril. - De rossz megérzéseim támadtak.
- Az nem lehet - mondta Janson.
- Számomra az a parancs van érvényben, hogy tisztuljak innen, amint a Lidércek elindultak. Az a zavaró
radar megnehezíti az Implacable-nek, hogy eltaláljon.
- Pontosan - bólintott Wedge.
- Mi van akkor, ha annyira agyafúrtak, hogy a csata elsó perceiben kilövik a radartányért? Hiszen
meglehetősen könnyű célpont.
- Ez még fel sem merült a fejemben - gondolkodott el Wedge. - Nos, akkor az ön feladata lesz a vizuális és
a műszeres zavarás.
Atril a másodpilótájára pillantott, aki megrázta a fejét.
- Uram - mondta. - Nem hinném, hogy tudunk tenni bármit is, amivel fenntarthatnánk a zavarást. Nem
lesz rá elég időnk, a hajónk pedig túl nagy.
- Atril, ön a legjobb koréliai pilóta a fedélzeten.
- Bocsásson meg, uram, de nem én vagyok. Van itt valaki, aki még nálam is sokkal képzettebb.
Falynn a mentőkapszulákhoz vezető ajtók mellett várakozott, teljes TIE-pilóta-felszerelésben.
Hallotta, hogy csizmás léptek közelednek futva, és azt remélte, hogy Antilles parancsnok majd elrohan
mellette a saját TIE-vadászát rejtó kapu felé - de nagyon meglepődött, amikor a közelgő fekete páncélos
álakban Atril Tabannét ismerte fel.
- Kapitány? Mi történt a parancsnokkal?
Atril olyan hirtelen állt meg a saját kapuja előtt, hogy megcsúszott.
- Cseréltünk - szorította meg a sisakját. - Mostantól én vagyok Szürke Egyes.
- Az utolsó pillanatra időzített elterelő manőver?
- Nem - csusszant be Atril a gépéhez vezető ajtón. Falynn követte.

- Ötös a helyén - jelentkezett be Kell, miközben a kapcsolókat piszkálta. - Mind a négy hajtómű
begyújtva, értékek a zöld mezőben. Fegyverrendszerek teljes eróre kapcsolva. Minden rendszer működik.
Hallotta, hogy körülötte a Night Caller hangárjában egymás mellett álló gépek pilótái hasonló jelentéseket
adnak. Daráló, Gebe, Phanan, Donos és Tyria is megtették a bejelentkezéseket. Az Arc majd csak
közvetlenül az indulás előtt fog csatlakozni hozzájuk, feltéve, ha lesz rá lehetősége. Ha nem, akkor csak
később követi őket. Remélhetőleg Wedge, Falynn, Janson és Röfi készen állnak, hogy a TIE-vadászokkal
meglepetést okozzanak a csillagrombolónak
A légzése már felgyorsult, pedig még percek voltak hátra a startig. Próbálta megnyugtatni magát.
Elnézett jobbra, majd le. Az alsó fedélzet következő sorában Tyria éppen most végezte a felszállás előtti
ellenőrzést. A lány észrevette, hogy figyelik, és egy csókot dobott Kell felé.
Megpróbálta egy mosollyal viszonozni, de elfordult, amikor megérezte, mennyire remeg.

Gara Petothel hadnagy felnézett a pilótaüléséből, egyenesen Trigit szemébe.

- Úgy vélem, uram, hogy azt az ósdi konténerhajót vették igénybe szállítóeszköznek.
- Miért pont azt?
- A jelentések megerősítették, hogy a bolygó gravitációjától súlyos szerkezeti sérüléseket szenvedne. Talán
ketté is törne. Én azt mondom, szándékosan beleviszik majd a gravitációs térbe, kettétörik... és amikor
majd elroppan a törzse, kirajzanak belőle az X-szárnyúak.
- Nem is rossz taktika - kuncogott Trigit. - Akár igaz, akár nem, erre az ötletre emlékezni fogok.
A lány elmosolyodott, és elfordult az admirálistól.
- Kommunikáció, adjanak be minden egyes adást a hangszóróinkra, amit a Red Feathersről fognak! És
adjanak képet is arról a teherhajóról!
- Máris beadjuk, uram.
- Igenis, uram.
- Negatív, Ession központ! - harsant fel szinte azonnal a híd központi hangszórójából. - A hajógerinc
megsérült. A burkolat repedései tágulnak. Szökik a levegő. Ettől csak rosszabb lesz az egész. Nem tudjuk
egyben tartani és kivárni, amíg ideküldenek egy mentőhajót - hallatszott a panaszos hang.
- Red Feathers, tisztában vannak vele, hogy szétroncsolódnak, ha belépnek a légkörbe?
- Attól tartok igen, Ession. Mindent megteszünk, amit tudunk, hogy ezt elkerüljük. Beállítjuk öt percre az
önmegsemmisítőt, és katapultálunk egy mentőkabinnal.
- És mi lesz a hajótesttel meg a konténerekkel?
- A hajótest nem probléma. Kis darabokra fog robbanni, a szilánkok elégnek a légkörben. A konténerek
ugyancsak. Átküldöm a rakományjegyzéket. Nem egészen száztonnányi dúracél öntvényt szállítunk
konténerenként. Ebből szép kis eső szakad a nyakukba.
- Red Feathers, a bolygóközi előírások nem teszik lehetóvé, hogy ezt a kérdést kielégítően
megválaszoljam.
- Rajzolja fel a pályájukat! - nézett le Trigit admirális a navigátorára. - És jelentse, amikor a végére érnek
az ötperces visszaszámlálásnak.
- Igenis, uram - kezdett dolgozni a műszerpulton a navigátoi majd egy perc múlva már jelentette is: - A
tizenhét tizenhármas ponton vannak.
- Úgy értettem, hogy a Pakkerd telepéhez képest.
- Ó - jött zavarba a navigátor. - Ötven kilométerre oldalra, plusz-mínusz újabb ötven. A magasságuk pár
száz vonás.
- Petothel hadnagy, szerzett magának három nap jutalomeltávozást.
- Köszönöm, uram.
- Az összes pilóta szálljon gépre!

A Night Caller központi képernyójén és az ahhoz kapcsolt képernyőkön a vadászokban és a nyilvános

helyiségekben, úgy látszott, hogy a Red Feathers tehetetlenül bukdácsol, a burkolata eldeformálódott,
mintha máris elérte volna az Ession légkörének felső határát.
Egy mentőkapszula katapultált, és ereszkedni kezdett a bolygó felé.
Egy perccel később az első robbanások megrázták a teherhajó burkolatát. Hatalmas darabok váltak le róla.
Ahogy a hajó forgott, apró háromszögek, standard áruszállító konténerek repültek szerteszét az űrben,
mindegyikben száz tonna áruval. \felük együtt azonban kisebb, szokatlanabb alakú objektumok is
elszabadultak.
- Felbukkant a Zsiványkommandó, a Zöld és a Kék Osztag - kapcsolta be Wedge a hajó interkomját. A
Zöld Osztag Salm tábornok borleiasi Y-szárnyú bombázóiból állt; a Kék Osztag A-szárnyúit Crespin
tábornok vezette. Köztük és a Zsiványkommandó X-szárnyúi között feltűntek egyéb, sokoldalú
támadóegységek is.
- Szürkék, várjatok az Implacable parancsára! Lidérc Osztag, készen álltok?
- K-készen, uram - dadogta Kell.
- Jól érzi magát, Tainer hadnagy?
- Remekül, uram. Csak valami kaparja a torkom.
Az elsőként kihullott konténerek fényes lobbanással ütköztek bele a légkörbe.
- Üzenet az Implacable fedélzetéről - fordult Wedge felé a kommunikációs tiszt. - Az a parancs, hogy
indítsuk el az összes TIE-vadászunkat.
- Nyugtázza.
- Igenis, uram.
- Szürke szárny, indulás - csapott le Wedge az interkomra.

Atril, Falynn és Janson akadály nélkül startoltak. Röfi kissé lemaradva követte őket. Felhúzta a gépet, és
elfoglalta a helyét mint Janson szárnyembere, de látszott rajta, hogy gyakorlott TIE-pilóta.
Feljebb az Implacable központi hangárja egyre csak okádta magából a TIE-vadászokat, elfogóvadászokat
és bombázókat. Atril egy emelkedőbe vezette a csoportját, amely eltávolította őket a vadászrajtól, helyette
a csillagromboló jobb oldala mellett száguldottak, el az orr mellett is, amíg ötven méterrel meg nem
előzték az Implacable-t.
- Szürke szárny a helyén - adta le a jelzést a lány, és nagyon büszke volt, hogy nem remeg a hangja.
Hiszen itt ül egy lézerrel felfegyverzett bádogdobozban, miközben arra készül, hogy megsemmisítse az
egyik legnagyobb hajót, amit valaha is építettek.

Wedge a kijelzőkön az űrben száguldó hetvenkét TIE-vadászt figyelte. Az Essiont félmillió vonás
választotta el a legnagyobb holdjától.
Ezalatt több robbanás söpört végig a Red Feathersburkolatán, nagy darabokat szakítva le róla. Wedge
szemében inkább a gondosan elhelyezett robbanóanyagok munkájának tűnt, mint az
önmegsemmisítőének. A hajóról leszakadó lemezek az atmoszférába hullottak, ahol lángolva
megsemmisültek. Akárcsak a rakomány és a kisebb roncsdarabok.
Minden darab lángra kapott zuhanás közben, de csak annak tűnt volna fel, aki olyan közelről, és olyan
finom műszerekkel figyeli, mint Wedge, hogy néhány csak az egyik végén - a tatnál - gyulladt ki, és
szabályos pályán érte utol a roncsdarabokat.
A TIE-vadászok már majdnem elérték azt a pontot, ahol a Red Feathers darabokra hullott. Wedge
bekapcsolta a komot.
- Arc, zárkózz fel! Lidércek, készüljetek a Loran Köpés végrehajtásához! - ugrott át a parancsnoki ülésbe;
a tiszt, aki eddig ott ült, átadta a helyét, és leült a másodlagos fegyverek irányítópultja elé.
- Készen áll a vonósugár? - kérdezte tőle Wedge.
A fiatalember megropogtatta az ujjait, és elvigyorodott.
- Ez lesz a legnagyobb hajó, amit valaha is megpróbáltam vonósugár végére venni.

Az Arc legaloppozott a hosszú fémlétrán az orrhangárba, majd tovább a legalsó szintre. A többiek az X-
szárnyúik lezárt pilótafülkéiből figyelték.
Az Arc gépe még nyitva állt, de nem teljesen, mivel a tartódúcokon nyugodott. Felugrott a létrán, amelyet
kifejezetten neki hagytak ott, becsusszant a pilótafülkébe, mint kígyó a fészkébe, addig mocorgott, amíg
kényelmesen nem ült, majd lezárta a kabintetőt, és bekapcsolta a motorokat.
- Lidérc Nyolcas indít. Négyes sorokban indulunk.
Odakint Cubber lépett ki az Arc szárnyának az árnyékából, megragadta a létrát, tisztelgett, majd futásnak
eredt a hangár kijárata felé.
- Készítsék fel az orrhangárt az indításra! - hallatszott hirtelen Wedge hangja.
Kihunytak a fények; csak az ajtón kívülről besugárzó fény világította meg az X-szárnyú-vadászokat.
Ahogy azonban Cubber becsukta maga mögött, minden elsötétült.
A külső légnyomás csökkenni kezdett, az Arc kabinjának teteje hirtelen megreccsent.
- Lidércek, itt Ötös. Emlékezzetek, hogy senki sem kapcsolhatja be a célzó számítógépét, amíg parancsot
nem kap rá. Az én számítógépem adatait használjátok a célzásnál.
Az Arc gyorsan lefuttatta a felszállás előtti ellenőrzést, de alig bírta kivárni, amíg minden jelzőfény zöldre
váltott a műszerfalon.
- Lidércek, itt a parancsnok. Jó szerencsét kívánok mindenkinek. Még neked is, Lidérc Tízes. Harminc
másodperc a Loran Köpésig... Huszonöt... Húsz... Tizenöt...
Vékony vízszintes vonal jelent meg a Lidércek gépei előtt, és egyre szélesedett. Ki lehetett látni a hold
felszínére. Az Arc optikai csalódás áldozata lett, úgy érezte, nem az ajtó nyílik, hanem az ő gépe mozdult
meg. Néhány másodpercen belül megpillantotta a félmillió vonásra keringő Essiont, majd közvetlenül
maga előtt az Implacable tatját. Ahogy nyílt az ajtó, úgy tágult a látószöge.
- Tíz... Öt...

- A Night Caller belekezdett egy manőverbe, admirális. Emelkedik az orra. Úgy fest, az Ession felé akar
fordulni.
- A francba, átkozott dicsőséghajhász! Utasítsa őket, hogy tartsák az eredeti pozíciójukat. Kérdezzen rá a
szándékára!
- Igenis, uram.

- Add le a „Karomcsapást"! - mondta Wedge a kommunikációs tisztnek. Aztán lecsapott az interkomra.

- Zéró.
Majd visszafojtotta a lélegzetét.

Atril meghallotta a „Karomcsapást", és válaszolt.

Egy bukfenccel megfordította a TIE-vadászt, és bár halálos közelharcra készült, nem mozdult a helyéről
egyméternyit sem.
Egy pillanattal később már előtte tornyosult az Implacable, majd maga felett látta fejjel lefelé.
Bekapcsolta a célzórendszert, befogta a másfél vonásnyira lévő hidat, és tüzelt.

Kell aktiválta a célzó számítógépét, befogta az Implacable burkolatát félúton a reaktor és a hajófar között
a célkeresztbe.
- Tűz, tűz, tűz! - ordította, miközben kilőtte protontorpedóit.

A figyelőtiszt intett, hogy felhívja magára az admirális figyelmét.

- Uram, többszörös támadás a hajó hasánál...
- Uram, lézeres célzófény a hídnál... - kiáltott egy másik hang.
- Pajzsokat a maximumra! - harsogta túl őket az admirális. A technikai tiszt a pajzsokat működtető pult
felé nyúlt. Az orrablak olyan hangot hallatott, mintha egy rancor öklözött volna bele. Majdnem teljesen
elsötétült, ahogy a fototropikus pajzsok megállították az első lézersugarat. De a másodperc törtrészével
később érkező másodikat már nem.
A kémlelőablak berobbant, acélüvegdarabokkal terítve be a hidat. Majd azok hirtelen ellenkező irányba
repültek, ahogy a vákuum kiszippantotta a levegőt az Ession néma holdja fölé.

Huszonkilenc

A levegő süvöltve távozott a hídról a vákuumba. Még az üvöltő vészcsengő hangját is elnyomta.
Trigit admirális sarkon fordult, és megpróbált eljutni a híd hátsó részében felállított biztonsági fülkéig.
Látta az egyik tisztet, ahogy megtántorodik, majd az orkántól sújtva fejjel előre bezuhan a legénység
számára fenntartott kapszulába.
Orra előtt az ajtó, ami elválasztotta a mentófülkéket a híd többi részétől, kezdett lezáródni. Trigit feladta a
méltóság látszatát, hasra vetette magát, és korát meghazudtolva csúszott a könyökén. De még így is csak
pillanatokkal azelőtt ért biztonságba, hogy az ajtó bezárult volna, ráadásul csak egy tiszt segítségével.
Körülnézett. A mentőfülkébe a kommunikációs tisztek zsúfolódtak be, nagyrészt sértetlenül, bár erősen
megtépázta őket a vihar. A turbólift ajtaja kinyilt, mögötte Gara Petothel és még néhány tiszt túnt fel
hasonló állapotban.
- Hívja fel a másodlagos hidat, hogy a konzolok jelzéseit irányítsák át ide - mutatott Trigit a
kommunikációs főtisztre. - A pajzsok fenn vannak? - rázkódott meg gyengén a fedélzet a lába alatt.
- Ellenőrzöm - kattintott fel a tiszt egy leolvasót, majd borzongva jelentette: - Uram, amikor eltalálták a
hidat, a robbanás magával vitte a pajzsgenerátorokat.
- Mindenki tartsa a helyét! - sziszegett dühösen Trigit. - Most kezdódik a közelharc.

- Ötös kiszáll!
- Négyes kiszáll!
- Vigyázz, hat rád ragadt!
Wedge csendben hallgatta a Lidércek találatjelentéseit, és közben azért imádkozott, hogy végezzenek
minél hamarabb. Folytatta a Night Callerrel megkezdett manóvert, amíg a hajó orra egyenesen felfelé nem
mutatott. Érezte a remegést a hajógerinc mentén, ahogy az antigravitációs hajtóművek próbálták
megtartani a testet abban a helyzetben, amire a tervezők egyáltalán nem gondoltak annak idején. A
manővert csak azért tudták véghezvinni, mert a hold gravitációja csak negyede volt a normálisnak.
- Lidérc Kilences kiszáll.
- Tízes tiszta.
Wedge lekapcsolt egy kapcsolót a konzolon. Erre felemelkedett egy botkormány, azoknak a
kormányoknak az egyszerűsített változata, amelyekkel a vadászokat is lehetett irányítani. A Night Callert
nem úgy tervezték, hogy olyan precíz, bonyolult manővereket hajtson végre, ami ilyesféle irányítást
igényel, de a koréliai mérnökök fejében megfordult, hogy azért szükség lehet rá. Megragadta a botot.
- A vonósugár kész?
- Kész.
- Zéróra kezdjük. Három, kettő, egy, zéró! - Ezzel előrenyomta a Night Caller gázkarját.
A korvett megrázkódott, ahogy a hajtóművei feldübörögtek. Néhány métert emelkedett, majd lebegni
kezdett a hold felszíne fölött - saját vonósugarai tartották meg a helyén.
A hajtóművek csillogó felhővé kavarták a korvett körül a holdport és az apróbb sziklákat. Egy pillanatra
Wedge elveszítette szeme elől a csillagrombolót. De a műszerek jelezték a hollétét, igaz, torzítva a
radartányér sugárzása miatt.
- Az orrágyúk tüzeljenek, ahogy csak tudnak! - adta ki a parancsot.
- Narra, indulás! - Cubber a siklóban azt a parancsot kapta, hogy lehetőleg maradjon távol a küzdelemtói,
de segítsen a pilótáknak, ha azok bajba kerülnek.
- Lidérc Hetes felszállt. Köhögök a portól!
- Lidérc Nyolcas, indulás. Nyolcas tiszta. Híd, a hangár üres.

Szürke Egyes és Szürke Kettes folyamatosan tüzelve száguldottak el a csillagromboló tatja mellett. Atril
látta, hogy a kommunikációs torony megsemmisül a pusztító lövések nyomán.
Célt váltott, befogta azt az ártalmatlannak látszó burkolatrészt, amely alatt a hajó tartalék generátorai
rejtőztek, amelyek most a számítógépeket látták el energiával. Kételkedett benne, hogy a TIE-vadász
lézere át tudja lyukasztani a páncélt, de ha együttműködnek Falynn-nal, akkor talán...
Az Arc az Implacable hasán tátongó óriási lék felé emelkedett. Kékes felvillanások övezték cakkosra
tépett peremét, és az Arc komja berecsegett.
- Úgy fest, mintha várná a további torpedókat, Hetes.
- Csináld, Nyolcas! Én leszek a szárnyad.
Az Arc tüzelt. Torpedói Phanan torpedóival együtt tovább tágították az Implacablegyomrán tátongó
hatalmas sebhelyet. A robbanás után óriási energiagömb jelent meg, és az űr megtelt száguldó
törmelékdarabokkal.
Még több roncsdarab hullott a hold felszínére. Lidérc Hetes és Lidérc Nyolcas elfordultak a becsapódás
következményeitől, nehogy eltalálják őket a hajó ágyúi.

- Rendeljék vissza az összes TIE-egységet! - parancsolta Trigit.

Hadműveleti tisztje holtan hevert a hidat kitöltő vákuumban. Gara egy használaton kívüli konzolhoz
lépett, és továbbította a parancsot.
Trigit tisztjei túlságosan jól képzettek voltak ahhoz, hogy tiltakozni kezdjenek, amiért védtelenül hagyják
a TIE-vadász-gyárat a bolygó felszínén a Lázadók támadása előtt. Pedig néhányan tudták, hogy egy
csapatban kellene tartani a vadászokat ahhoz, hogy eredményesen védhessék az üzemet.
De a gyár csak hosszú távon aggasztotta Trigitet. Most az volt a legfőbb gondja, hogy tarthatná az
Implacable-t egy darabban. És ez azt jelentette, hogy a lehető legnagyobb erőket kell felvonultatnia az
áruló Darillian ellen. Már ha Darillian tette. Trigit csendesen átkozódott. Engedte, hogy eltérítsék a
gondolatait, mert az az ember olyan meggyőzően ecsetelte, hogy ismeri Ysanne Isardot. Hallgatni kellett
volna az első megérzésére.
- Manőverezzünk, uram? - kérdezte az ember, aki elfoglalta a halott kormányos helyét.
- Szükségesnek látja? - vetett rá Trigit egy fagyos mosolyt. - Amikor a pajzsaink romokban hevernek és a
csatatéren minden hajó gyorsabb és fordulékonyabb, mint a miénk?
- Ööö... Nem, uram.
- Hogy halad a Night Caller megsemmisítése? - fordult az admirális a fegyverrendszert működtető
tiszthez.
- Sehogy, uram. Az érzékelőink meghibásodtak.
- Célozza be szemmel, maga idióta! Elég közel vagyunk hozzá.
- Éppen itt a baj. Ugyanis nem látjuk.

- Rendben van, hadnagy, próbáljunk meg elmozdulni oldalra! - mondta Wedge, és látta, hogy a hadnagy
nyel egy nagyot, majd bólint.
Meglazította a fogást a botkormányon - már nem volt több, mint egy érintés. A Night Caller
megrázkódott, ahogy a vonósugár ellenében új irányba kényszerítette, majd ugrott egyet, amint a tiszt
kioldotta a sugarat, és hirtelen átcsusszant egy távolabbi pontra. Wedge megpöccintette az antigravitációs
hajtóművek kapcsolóját, hogy ezzel ellensúlyozza a manőver esetlenségét, de a korvett már az új helyére
siklott, ahol éppolyan törmelékfelhőt kavart maga köré, mint korábban.
- Maga szerint legközelebb simábban fog menni?
- Igen, uram. Ki fogok bocsátani egy másik sugarat minimális energiával, és úgy oldom meg a manóvert,
hogy az egyik energiáját fokozatosan csökkentem, míg a másikét növelem.
- Nagyszerű - fordult a fegyverkezelő tiszthez. - Adja át az egyik orrágyú kezelését a konzolomra,
hadnagy. Nem csak azért ülök itt, hogy vezessek.
A fegyverzetkezeló elvigyorodott. Egy pillanattal később a kormányrúdon, Wedge hüvelykujja alatt egy
gomb vörösen izzani kezdett.

Kell és Gebe kipucolták az Implacable orrát, miközben cikázva kerülgették a hajó ágyúit, majd
elszáguldottak a tat irányába, hogy csatlakozzanak Szürke Egyeshez és Szürke Ketteshez, s kétszeres
erővel támadhassanak. A két TIE-vadász épp akkor tért vissza egy alacsony támadásból, melyben tovább
rombolták a sérült hidat.
- Az lesz a célpontunk, Hatos. Maradj kitérő pályán, amíg nem közelítjük meg fél vonásra, majd tűz és
pucolás!
- Készen állunk, Ötös.
Az Implacable burkolatának közelében repültek, ahol ugyan látták őket a hajó tüzérei, de nem tudták
befogni a gyorsan elvillanó gépeket.
Trükkös repülés volt. Az Implacable törzse olyan lépcsőzetesen emelkedett, mint egy piramis oldala.
Abban a pillanatban, amikor elhaladtak volna a parancsnoki állás előtt, Kell célzott és tüzelt.
Protontorpedói telibe találtak, akárcsak azok, amelyeket Gebe lőtt ki; s a két X-szárnyú máris tovasuhant,
mielőtt megállapíthatták volna, lövéseikkel mekkora kárt okoztak.
- Lidérc Ötös, Hatos, itt Szürke Kettes. Lemegyünk még egy körre. Úgy láttam, mindkét lövésetek
betalált.
- Befejeznétek helyettünk?
- Ó, hát persze! A szennyeseteket ne mossuk ki?

Wedge kivárta, amíg Donos és Tyria kikerül a látómezejéből, mielőtt tüzelt.

Az első protontorpedó-sortűz a Night Caller orrhangárjából - a manőver, amit csak Loran Köpésnek
becéztek - eltalálta a csillagromboló masszív páncélját az energiacellák fölött. Tizennégy protontorpedó
csapódott be a védtelen burkolatba, darabokra robbantva, de nem teljesen megsemmisítve azt. A
következő sorozat azonban újabb réseket nyitott rajta.
Wedge tüzelt, az összekapcsolt turbólézerek minden energiáját az Implacable ellen fordította.
Nem látta, mekkora kárt okozott; csaknem olyan vakok voltak az érzékelői, mint a csillagrombolónak. De
észlelni tudták az övénél jóval nagyobb hajó körvonalait, és az oldalán villódzó pontok is nagy segítségére
voltak a célzásban.
A hajó jobb oldala mellett kavargó porfelhő hirtelen fehéren felizzott, ahogy a csillagrombolóról érkező
válasz atomizálta a Wedge hajóját eltakaró porszemeket.
- Tüzelést abbahagyni - parancsolta, és ellenállt a késztetésnek, hogy azonnal elmeneküljön. A
csillagromboló tüzérei kétségtelenül a rájuk irányuló tűz fészkére lőttek. - Hadnagy hátráljunk!
Folyamatosan mozgásban kell maradnunk, de kiszámíthatatlan pályán... és szakaszosan tüzeljünk! Ne
folyamatosan! Megértette?
Megkapta a kellő információkat a híd legénységétől, és újra elmozdította a Night Callert. A korvett orra
hátralendült, mármár azzal fenyegetve, hogy felborul, de az antigravitációs hajtóművek kiegyenlítették a
dőlést; és elhátráltak.
Ezúttal sokkal zökkenőmentesebb volt a manőver. A vonósugarat kezelő tiszt kezdett ráérezni a dologra.
- Vezér; itt Négyes. Az utolsó lövés épp az orrotok előtt szakította át a páncélt. Ha vissza tudnátok menni
néhány méternyit a hajó jobb oldalán a tat felé, akkor akár bele is ugorhatnátok a lyukba.
- Négyes, csak vissza kell lebegned oda, és irányítania célzásomat.
- Nem lebeghetek, uram. Táncolnom kell. Egyébként ezek a fickók még egy bantha oldalát sem tudnák
eltalálni. Hú! Ez közel volt.
Wedge felsóhajtott. Daráló próbálja megöletni magát. Másrészről viszont a csillagromboló
üzemanyagcelláinak a biztos találatai többet jelentenek minden sérülésnél, amit Daráló X-szárnyúja
valószínűleg elszenvedhet.
- Megfigyelők, vetítsétek ki az Implacable holoképét! Szükségünk van rá, hogy Daráló felé irányítsuk a
tüzet - helyezte hüvelykujját a túzkioldó gomb fölé. - Folytassuk!

- Jelentéseket kaptunk az üzemből - mondta Gara.

- Várjon! - intette le Trigit. - Mikorra lehet várni, hogy a TIEvadászaink visszaérnek?
- Egy perc.
- Rendben. Hallgatom!
- A Pakkerd TIE-vadászok nem is szálltak fel. - Micsoda?
- A Lázadók minden bizonnyal kommandósokat vetettek be a felszínen. Az indítóállások megsérültek. Két
TIE-osztag várakozik odalent hasztalanul a hangárokban... és egy Y-szárnyú bombázókötelék most
robbantja őket apró darabokra. A másik két osztag pedig a visszatérő TIE-vadászainkat üldözi.
- Ez nem valami jó hír - sziszegte idegesen Trigit. – Zsinj nagyon haragos lesz, ha megtudja. Hadnagy,
lehet, hogy holnap ilyenkorra az Implacable függetleníti magát a hadúr flottájától.
- A többivel összehasonlítva ez nem is rossz alternatíva.
- Így igaz.

- Ötös, itt Hatos. Vadászgépek érkeznek.

Kell a műszereire pillantott... és megdermedt.
Vörös pontok özönlöttek végtelennek tűnő folyamban az Ession felől.
- Vettem, Hatos. Nézzük csak...
Hátulról fájdalmas ütés érte. Próbált manőverezni, becélozni a közeledő TIE-vadászokat, de a botkormány
ellenállt az akaratának, megállíthatatlanul remegett.
- Ismételd meg, Ötös!
- Csináljuk... - Kell nekifeszült a botkormánynak, de az nem engedelmeskedett. Képtelen volt X-szárnyúja
orrát a támadók felé fordítani.
Ismét a műszereire nézett. Ezernyi vörös pont közeledett.
- Várjuk, hogy megfordulj, Ötös.
- Hatos, a vezérlőműben üzemzavar lépett fel. Meg tudod vizuálisan erősíteni?
- Néhány törmelékdarab eltalált. Más nem látszik. Mit mondanak a műszerek?
- Nem tudom.
- Ötös?
- Kapjátok el őket, Hatos! - Kell gépe folytatta az ívet, amivel kikerült a tűzvonalból.

Atril érezte a becsapódást, látta a hold felszínét és a csillagokat a feje felett. Diagnosztikai műszerei vörös
fényben tündököltek.
- Szürke Kettes, itt Egyes. Eltaláltak.
A vezérlőpult szikraesőt okádott ki magából. A lány semmit sem tudott tenni, csak szorította a kormányt és
imádkozott.
- Egyes, a jobb oldali szárnyad eltűnt, ismétlem, teljesen hiányzik. Katapultálj!
- Nincs katapultülésem, Kettes - mondta sajnálkozva Atril, miközben émelygéssel küzdött. Tehetetlenségi
kiegyenlítője felmondta a szolgálatot, a hajó kiszámíthatatlan pörgésére bízva a lány életét. - Tűnj el
innen!
- Vezér, itt Négyes. Átvágunk a tat mögött öt méterrel.
Daráló orsózott egyet, és a felé a turbólézer felé vette az irányt, amelynek a kezelője mintha őt követte
volna, majd hirtelen felrántotta a jobb oldali szárnyát, hogy meglássa, amint gyilkos sugárnyalábok
hulláma tör elő az Implacable törzsét borító füst mögül. Ez a tűz a hajógerincen tátongó lyuk felé irányult,
megtöltve azt földöntúli ragyogással. Többtonnányi sziporkázó fémszilánk repült szét az űrbe.
- Helyben vagyunk. Rögzítsétek a célpontot, s mindent bele!
Kell figyelmen kívül hagyta Gebe idegesítő kérdezősködését, és folytatta a birkózást a kormánnyal.
Végre sikerült. Magához ragadta a vezérlést, látta maga előtt a csillagokat, és megnyugodott.
A képernyője megmutatta a milliónyi vörös pontot, ahogy egyre szorosabbra húzzák a gyűrűt az
Implacable és a Night Caller körül. A pontok egyre inkább mögé kerültek, ahogy a nyílt űr felé fordította a
gépét.
Légzése lelassult. Így már jobb. Pocsék érzés egy vadászgépben ülni, amikor a berendezések felmondják a
szolgálatot. Szerencsésnek mondhatja magát, hogy már annyiszor túlélte.

- Vezér, a Narra elkapta Szürke Egyest - jelentette Janson.

- Jó ezt hallani, Szürke Hármas. Szürke Kettes, a megszokott szárnyembered most az Implacable gerince
alatt van. Jól jönne neki egy kis segítség.
- Máris ott vagyok, uram. Várok a kedvezó alkalomra, hogy igazán súlyos találatot vihessek be. A
jóváhagyására van szükségem, hogy behatoljak a gerincen ütött lyukon.
- Negatív, Szürke Kettes, ismétlem, negatív. Túl sok a törmelék odabent, és mindjárt a nyakunkon vannak
az Implacable TIE-vadászai. Fordulj ellenük!
- Nincs is olyan sok törmelék odabent. A nagy részét összeolvasztották a találatok. Most a belső
válaszfalakat kellene célba venni. Ha bejuthatnék, olyan szögből lőhetnék, amely kívülről elérhetetlen.
- Még mindig negatív, Szürke Kettes.
- Nem hallom, parancsnok. A kom... - a válasz másik fele elveszett a pattogó sistergésben.
Wedge elkeseredetten sóhajtott. A lány most is a kesztyűit dörzsöli egymáshoz a mikrofon felett, mint már
vagy egy tucatszor a pályafutása során.
- Lidérc Négyes, nem tudod feltartóztatni?
De Lidérc Négyes is csak pattogással és sistergéssel válaszolt.

Kell R2-es egysége felvisított, ahogy a képernyőkön megjelent az újabb veszélyforrás: egy torpedó fogta
be a gépet.
- Lidérc Hatos, te vagy az? - olvasta le zavartan Kell a képernyőn megjelenő információt.
- Mi vagyunk.
- Le akarsz lőni?
- Nem, Ötös. Csupán megpróbáljuk felkelteni a figyelmedet. Felkelteni Kell figyelmét. Nem pedig a rossz
tudatáét - mondta Gebe vontatott, a kom torzításán is áthatoló szomorú hangon.
- Mit akarsz tenni?
- Csak azt akartuk a tudomásodra hozni, hogy itt hagyunk. Visszamegyünk harcolni.
- Ne menj! Nagyon veszélyes ott hátul.
- Viszlát, Kell - szakadt el tőle Lidérc Hatos egy elegáns bukfenccel, és száguldani kezdett visszafelé, az
Implacable irányába. Éles fájdalom hasított Kellbe, ahogy látta távozni a társát. Hát legalább Gebe nem
lőtte ki.
Persze, hamarosan valaki más megteszi helyette. Talán épp Janson.
Janson egy TIE-vadász pilótafülkéjében ül. El tudja kapni Kell X-szárnyúját. Ellenőrizte a műszerfalat, de
semmi nyomát nem látta annak, hogy bárki is üldözőbe vette volna. Ha magához ragadja a
kezdeményezést, eltűnhet a hiperGrben, mielőtt bárki is üldözőbe veszi. Erre a gondolatra
megkönnyebbülten felsóhajtott.
Most már biztonságban van. A hajsza még várat magára.
Talán az Arc lesz az. Vagy Phanan. Vágy Tyria...
Ez a gondolat valósággal letaglózta. Micsoda, hogy éppen Tyria fogja lelőni?
Mi fog lejátszódni benne, miközben tudja, hogy a szerelmét átadja a feledésnek? A szeretteit már
elveszítette a Toprawán, és most őt is elveszíti. Kell hibája lesz, ő okozza majd a sebet, amitől a lány élete
végéig szenvedni fog...
Miközben ezt átgondolta, mintha csak a víz alól bukkant volna fel, megszabadult azoktól a nyomasztó
gondolatoktól, melyekben elmerült. Tyria. Több vonásra van tőle, és ez a távolság minden egyes
másodperccel csak tovább nő. A TIE-vadászok most kapcsolódnak be a harcba.
Megfordította a gépét, és gyorsítani kezdett, ahogy csak tudott.

Falynn egyenletes tempóban közelítette meg a legnagyobb lyukat az Implacable gerincében, amit a
Lidércek támadása ütött. Elég nagy volt ahhoz, hogy berepüljön, sót az ót követő Daráló X-szárnyúja is
befért mögötte.
Törmelékdarabok záporoztak az ablakára. Oldalról is szilánkok zörgették a vezérsíkjait.
Nyugodtan repült át a hasadékon a fényből a sötétségbe. Valahol fölötte kellett lenniük azoknak a
hatalmas energiacelláknak, amelyek az Implacable-t mozgatták. Nélkülük a hatalmas csillagromboló nem
más, mint egy halom ócskavas.
A legjobb tudomása szerint még senki sem csinált ilyesmit. Még senki sem repült be egy ellenséges
csillagrombolóba, és lőtte ki belülről. Ő lesz az első. Minden idők legjobbja.
Óvatosan megfordította a gépet, hogy az ágyúk felfelé nézzenek.
Tüzelt.

Hetvenkét TIE - négyosztagnyi vadász, egy elfogóvadász- és egy bombázóosztag - söpört végig
folyamatosan tüzelve a csatatéren.
Az Arc egy bukfenccel csökkentette a magasságát, egyszerre próbálva elkerülni a TIE-egységek és a még
mindig erős csillagromboló gyilkos lövéseit. Néhány méterrel lejjebb átfordult, s ismét egy felfelé vezető
ívbe emelte a gépét. Elkapott egy zöld villanást a célkeresztjén, és tüzelt. Célpontja, egy gyors mozgású
elfogóvadász megrázkódott, ahogy a lézersugár megérintette a tetején lévő ablakot, de az irányítás nem
csúszott ki a pilótája kezéből, és még mindig közeledett. Az Arc látta, hogy Phanan lézersugara elsuhan a
feje felett, eltalál egy elfogóvadászt, és valósággal lemetszi az egyik szárnyát a géptörzsről. A bandzsi
megpördült, és zuhanni kezdett a hold felszíne felé.
- Szép lövés volt, Hetes.

Janson és Röfi a legközelebbi TIE-osztag felé száguldottak, majd mögéjük kerültek, még mielőtt az osztag
célpontot keresve szétszóródhatott volna.
Janson elsó lövése pont az ionhajtóművén találta el a szemet, amely látványos tűzgolyóként fejezte be
pályafutását. Röfi elsőre elhibázta, de folytatta a tüzelést, cikázva követte a kiszemelt célpontot, amíg fel
nem tudta robbantani a jármű bal szárnyát. A TIE irányítását vesztve pörögni kezdett, Röfi következő
lövése pedig beszakította a pilótafülke burkolatát.
Janson zavaros makogást hallott a birodalmi komcsatornán.
- Gyerünk egyenesen a közepébe, Tizenkettes! - mondta, és addig gyorsított, míg a szétzilált kötelék
közepén nem találta magát. Az Ackbar Korbácsa formáció. Most csak hagyni kell lőni őket, gondolta.
A TIE-vadászok lőttek is.

Donos a fogát csikorgatta, és felhagyott az Implacable támadásával. A Karom Osztag gyilkosának

támadásával. A közeledő TIE-k felé fordult. Egy teljes osztag szem közeledett felé és Tyria felé.
- Tízes, bajban vagyunk.
Tyria nem felelt. Már tüzet nyitott.

A kijelzőn hirtelen kék pontok tűntek fel a vörösök között, barátságosan megelőzve hátulról a TIE-
vadászokat.
- Ti vagytok azok, Kék Osztag? - érdeklődött Wedge.
- Jó hallani, hogy még az élők sorában van, Lidérc Vezér - hallatszott Crespin tábornok hangja. - Úgy
gondoltuk, ideje megmutatnunk, mekkora sebességre képes egy A-szárnyú.
- Ez egyszer nem bánom. De átküldöm a műszereink adatait. Négy, javítom, három TIE-vadászban ami
embereink ülnek. Csak akkor tüzeljenek, ha a vörös cél megerősítést nyer!
- Nyugtázva.
Wedge látta, hogy a kommunikációs tiszt az átküldésre váró adatokon piros és kék színnel megjelöli a
gépeket. Ő közben egy másik üzenet elküldésével volt elfoglalva, egy sorozat lézersugarat küldött az
Implacable fegyvereinek energiaellátó központjába.
Minden szőrszála égnek meredt, és a monitorok is vibrálni kezdtek, amikor egy ionsugár csapott be alig
negyven méterre a Night Callertől.
Ismét egy közeli találat. Még egy nagy összegú betét arra a számlára, ahol a szerencséjüket gyűjtik.

Az A-szárnyúak elvillantak a TIE-vadászok képernyőin. Folyamatosan tüzeltek, a kapáslövések is célba

találtak a célpontban gazdag csatatéren. Kell, ahogy közeledett, egyszerre látta őket a képernyón és szabad
szemmel is.
Maximumra állította lézerének a tűzerejét, és a négyes módba kapcsolt ágyúkkal leborotválta egy TIE-
elfogóvadász szárnyának a tetejét. Az elfogóvadászt nem érte halálos találat, kecses ívben elfordult tőle.
- Ki az? Ötös? Válóban te lennél?
- Valóban, Nyolcas. Mi a helyzet?
- Olyan randa itt minden, mint egy hutt valagában! Merre jártál eddig?
- Ma van a húgom születésnapja. Muszáj volt vinnem neki valami meglepetést. Maradj rajta! - célozta
meg Kell azt a térszeletet, ahol a legsűrűbben kavarogtak a TIE-vadászok. Feléjük indult, és tüzelt, ahogy
csak az ágyúiból kifért.

Harminc

- Mindjárt elveszítjük az Implacable-t, admirális.

- A TIE-vadászokkal, akik felaprítják az ellenséget? - bámult Trigit jeges tekintettel Garára. - Azt kötve
hiszem.
- Van valami az energiaellátó részlegben. Szisztematikusan pusztítja a cellákat, egyiket a másik után. Már
elveszítettük a számítógépek energiaforrását. Tíz perc, vagy talán annyi sem kell hozzá, és minden
rendszerünk energia nélkül marad, ez pedig akkor is az Implacablevégét jelenti, ha az összes Lázadó
pilótát kilövik a vadászaink.
Az admirális melléje furakodott, és egy pillantást vetett a kárjelentésre.
A lány igazat beszélt.
Egy pillanatra úgy érezte, menten összeesik. Mindazok az évek, amelyeket császári szolgálatban töltött,
amikor bizonyított előbb Ysanne Isardnak, majd a hadúrnak, most semmit sem számítottak. A gyorsan
közelgő végzet a számla kiegyenlítésére készült. Hamarosan elveszíti a hajóját. Az igazi szerelmét.
- Van esélyünk a túlélésre, uram?
- Ne legyen nevetséges! - rázta meg a fejét, és egy kissé beleszédült a veszteség gondolatába. -
Elvesztünk... De nem engedünk át annak a Lázadó söpredéknek még egy harcképes csillagrombolót, amit
kijavíthatnak, hogy aztán a saját céljaikra használják fel. Az Implacable annyit visz magával belőlük a
pusztulásba, amennyit csak tud.
- Uram... ez viszont több mint harmincötezer ember életét jelenti.
- És ha a Lázadók kijavítják a hajó sérüléseit és a Birodalom ellen fordítják a fegyvereit, akkor ki számolja
majd az életeket? Ugyan mái hadnagy. Azért vagyunk, hogy védjük a hozzánk hű emberek életét... de csak
addig, amíg a létezésük nem okozza még több ember halálát.
A lány erre csupán hidegen hallgatott.
- De azoknak, akik számomra a legtöbbet jelentik-hajolt egész közel hozzá az admirális, szinte köpködve a
szavakat -, van lehetőségük a túlélésre. Mondja, elboldogul egy elfogóvadásszal?
- Mindig is szerettem volna végigcsinálni a pilótakiképzést - csóválta meg a fejét óvatosan a lány. - De
sosem nyilt rá kedvező alkalom. Ehelyett ide osztottak be.
- Sajnálom. Engem vár a személyi vadászgépem. Fel van szerelve hiperhajtóművel, akárcsak a kísérő
elfogóvadászok. Az egyiket önnek akartam felajánlani. Ehelyett azt kell javasolnom, hogy menjen a
hangárba, és vigyen el egy siklót. Így legalább túlélheti...
- Köszönöm, hogy gondolt rám, uram. De uram... a Lázadók sem Zsinj hadurat, sem pedig önt nem
ismerik el a legitim kormány tagjának. Nem úgy fognak bánni velem, mint egy titkosszolgálati tiszttel,
akit alkalomadtán visszacserélnek... elítélnek majd mint árulót, és kivégeznek - nézett rá sajnálkozva. -
Nem szerzem meg nekik ezt az örömet. Itt maradok, uram.
- Maga nagyon bátor nő, hadnagy - fordított neki hátat az admirális, mert nem akarta kimutatni előtte,
hogy fáj az elvesztése. - Figyelem! Most átmegyek a másodlagos hídra, hogy onnan vezessem győzelemre
a hajót. Ne értesítsenek senkit: látni szeretném, ahogy dolgoznak, miközben besétálok.
A tisztjei bólintottak.
Még egy utolsó komoly pillantást vetett Gara Petothelre, egyenként odabiccentett a tisztjeinek, majd
belépett a turbóliftbe.

Kell a szárnyait billegtetve pörgött, hogy elkerülje a szembejövő vadászokat és elfogóvadászokat. Tüzelt,
amikor célpont bukkant fel elótte, de nem törődött a műszerekkel, amelyek a találatokat vagy a
mellétalálatokat jelezték vissza neki - nem volt idő másra, csak lőni és kitérni.
Hirtelen egy A-szárnyú bukkant fel a látóterében. Kell olyan hirtelen döntötte hurokba a gépét, hogy a
gravitációs kiegyenlítő nem bírta idejében követni, és a gyorsulás keményen belepréselte az ülésbe.
- Ez a Kék Osztag? - bukott ki belőle önkéntelenül is a kérdés.
- Itt a Kék Kilences. Fedezlek, Lidérc Ötös - száguldott át az A-szárnyú azon a téren, amelyet Kell épp az
imént hagyott maga mögött, és párává lőtte az X-szárnyúra tapadt TIE-elfogóvadászt.
- Tudjátok, némelyik TIE egész barátságos...
- Tudjuk.
Kell befejezte az imént megkezdett hurkot, és ismét arra vette az irányt, ahol a legsűrűbben csoportosultak
a TIE-vadászok. Megint lebukott, ezúttal Kék Kilences mögött, az oldalkormányokkal billegtetve a gépét
és kúp alakban szórva a tüzet az A-szárnyú köré, amely most előtte takarította az utat.

Trigit admirális az üres TIE-hangár közepén álló néhány elfogóvadász felé sietett.
- Központi számítógép - szólt a komlinkjébe. - Hangmintaellenőrzés. Ómega egyes kód, felkészülni az
önmegsemmisítésre.
- Ellenőrizve, önmegsemmisítés.
- Apwar Trigit kiadja az önmegsemmisítő parancsot.
- Megerősítve. Időzítő ellenőrzése.
Az ügyeletes szerelő kinyitotta Trigit elfogóvadászának az ajtaját. Az admirális még beszállás közben is
folytatta a számítógép utasítgatását.
- A „most"-tól számítva öt perc. Most.
- Megerősítve. Az időzítő elindult. Erőforrások ellenőrzése folyamatban.
- Minden maradék energiával. A fegyverrendszerek teljes kapacitásával. Az összes tartalék üzemanyaggal.
- Megerősítve. Az önmegsemmisítő program elindult.

Az Arc előtt kigyulladt az égbolt.

Elfordította a fejét. Mellette Phanan gépe még egyben volt, de a hátulja lángokban állt, és a pilótafülke
üvegét is fekete égésnyomok pettyezték. Egy elfogóvadász közeledett hozzá ferdén,
szárnyain jellegzetes vörös csíkokkal. Mielőtt elérte volna az Arcot és Phanant, másik irányba fordult.
- Hetes kifelé...
Phanan így is tett, kilőtte magát ronccsá nyomorított gépéből. Egy pillanattal később az X-szárnyú
felrobbant. Phanan érezte, hogy roncsszilánkok csapódnak a fenekébe.
- Lidércek, Hetes katapultált, ismétlem, katapultált. Narra, fel tudod szedni?
- Ha nem kerül bele abba a porfelhőbe, amit a Night Caller kavar, akkor igen.
Egy TIE-vadász az Arc mögé került. Az Arc látta a műszerein, hogy a pilótája lézerrel próbálja becélozni.
Balra döntötte a gépét, és tovább ereszkedett a korvettet borító törmelékfelhő felé.
A műszerei jelezték, hogy a mögötte repülő gép célzó számítógépe befogta. Majd a képernyőről hirtelen
eltűnt az üldözőjét jelképező vörös pont.
- Ki volt az?
- Tartozol egy itallal Zsivány Hármasnak, fiam.
- Még hogy itallal. Veszek neked egy egész lepárlót!
A Zsiványkommandó tucatnyi kék pöttyel jelent meg a kijelzőkön, és a Lidércek hirtelen már nem is
tűntek annyira esélytelennek.

Gara Petothel hadnagy válla remegett a visszafojtott dühtől, ahogy meghallgatott két üzenetet a
komlinkjén, majd felhívta a turbóliftet.
A tiszteknek fenntartott fedélzetre sietett, apró kabinjában felkapta a már előre összekészített csomagját, és
egy másik lifttel . arra a szintre ment, ahol az admirális kabinja volt található.
Az ajtókat senki sem őrizte. Nem meglepő; Trigit magával vitte kedvenc testőreit.
- Vészhelyzet hatálytalanítva zéró, hét, kilenc, hét Petothel - mondta az ajtónak, mire az félrecsúszott.
Belépett és becsukta maga mögött. Gyorsan kibújt egyenruhájából, és a fehérneműjéből. Emlékezzen csak
Trigit úgy rám, mint egy szolgálatkész áldozatra, gondolta. Sajnálja csak azt, amit akart, de soha sem
kapott meg. Hadd gondoljon, amit akar. Tíz percen belül úgyis halott lesz.
Hogy merészelte? Harmincötezer férfi és nő!
Dühösen lekapta fekete parókáját. Ezzel álcázta valódi hajviseletét, amikor belépett az új Köztársaság
flottájába, majd amikor csatlakozott az Implacable legénységéhez. Eredetileg sokkal rövidebb, szőke,
hullámos haja volt. A parókát a ruhái tetejére dobta.
Erősen meghúzta az arcán lévő anyajegyet. Lejött. Egyszer volt ott egy igazi anyajegy is, de levetette egy
Lázadó hajó orvosával. Ez is a kupac tetején landolt.
Most pedig a csomag. Kinyitotta a ruhatárát - már ha annak lehetett nevezni. Áttetszó, loveti
lepkeselyemből szőtt fehérnemű került eló, amely hathavi bérébe került volna, ha nem lopja.
Felvette. A csomag alján adatkártyák hevertek, új személyiségének kulcsai. Alattuk egy piperekészlet,
egyszer már használta, amikor a kabinban volt.
A piperekészlet mellett egy fecskéndó hevert, tele tiltott szerrel. Kivette, de habozott. Szüksége volt rá a
megtévesztéshez. Bíznia kellett benne, hogy a drogok ellenére elég tiszta marad a feje, és véghez tudja
majd vinni mindazt, amibe belevágott. Megszúrta magát, és érezte, ahogy az idegen anyag bekerül a
vérkeringésébe.
Mielőtt a kábítószer hatni kezdett, kimondott egy kódsorozatot, amely szabad hozzáférést biztosított neki
mindenhez, ami a szobán belül volt található.
Az egyik fal egy része félrecsúszott. Itt lehetett elérni Trigit személyi mentőkabinját. Trigit sem róla, sem
másról nem feltételezte, hogy tud a létezéséről.
Elhessegette magától a szédült érzést, amely átsöpört rajta, hogy felcsípje az azonosító kártyáját és a
piperekészletet, majd betántorgott a kabinba.

Ha Wedge látását nem homályosította volna el a felkavart porfelhő, akkor észrevette volna azt a három
apró elfogóvadászt, amelyek elhagyták az Implacable kilövőpadját, és éles szögben távolodni kezdtek a
ronccsá lőtt csillagrombolótól.
A túlerővel szemben az életükért küzdő Lidércek, Kékek és Vörösök szintén nem fordítottak rájuk
figyelmet. Azok az elfogóvadászok nem kapcsolódtak be a küzdelembe. Mintha megalkudtak volna a
kialakult helyzettel.

Az Implacable interkomjaiból felharsant Gara Petothel hangja.

- Legénység, figyelem! Az Implacable elveszíti az összes energiáját, és öt perce múlva, vagy még
hamarabb is megsemmisül. Mindenki hagyja el a hajót.
A tisztek és a legénység tagjai szerte a hajón döbbenten meredtek egymásra.
Csak a hajó parancsnokának volt felhatalmazása ilyen parancs kiadására. De a parancslánc megszakadt,
akárcsak a hajó rendszereinek nagy része.
A legénység tagjai egymással versengve rohantak a mentőkabinok felé. Csak a leghűségesebbek és a
legvakmerőbbek maradtak a fegyverek mellett.

Kell már harmadjára repült át az ellenséges TIE-vadászok felhőjén - Kék Kilences meghalt, Kék Tízessel,
a szárnyemberével együtt. A TIE-k száma már alaposan megfogyatkozott, ami nagyrészt a
Zsiványkommandónak volt köszönhető. Kell még nem látott ilyen képzettséget, ekkorajártasságot a
közelharcban, amivel a Zsiványkommandó leapasztotta a TIE-vadászok számát. De az esélyek még
mindig nem mellettük szóltak, és Kell tudta, hogy a szerencséje is előbb vagy utóbb, de cserbenhagyja.
Cserben is hagyta.
- Térj ki, Ötös! - hallotta meg Gebe hangját.
Felkapta a jobb oldali szárnyat, de belekerült egy közelgő TIE elfogóvadász kereszttüzébe, és a gép lézerei
precíz, vörös csíkokat húztak szárnyai felületére. Az első lövés megrongálta a hátulsó pajzsát; a második
utat égetett magának a géptörzs felé, az R2-es egysége mögött.
A botkormány beragadt, a műszerfal elsötétült. Minden elektromos rendszer kiment... káromkodott
némán, miközben lassú, kecses ívben lefelé fordult a hold felszíne felé. Az elfogóvadász megbillentette a
szárnyait, majd tovatűnt egy csapat távoli A-szárnyú gép felé.
Kell felnyitotta a bal keze mellett elhelyezkedő panelt, és megnyomta a hidegindító gombját. Nem történt
semmi.
Amennyire meg tudta becsülni, nagyjából harminc másodperce maradt a becsapódásig. Harminc
másodperc, hogy beindítson egy beindíthatatlan X-szárnyút... ha képes lesz rá egyáltalán.
Ráadásul tehetetlen. Csak Tizenhárom, az R2-es egysége tudja elérni a sérülés helyét.
Bekapcsolta a sisakjába épített komlinket, hallotta a zúgást, a még mindig működő radartányér
zavarójeleit, a harcoló pilóták recsegő hangját. Bal sarkával belerúgott egy ártalmatlan kinézetű
kapcsolóba.
- Hallasz engem, Tizenhárom?
Az asztromechanikai droid egy füttyszóval válaszolt.
- Eléred a sérülést? Egyenesbe tudod hozni a gépet? Tizenhárom szomorúan, lemondóan sípolt egyet.
Kell a térdével elővarázsolt egy rövid fémrudat. Taposni kezdte, így próbálva manuálisan kiereszteni a
futóműveket.
- Biztos vagy benne? Egy árva generátort sem? Tizenhárom ugyanazt a szomorú trillát hallatta.
Kell hallotta, hogy a futóművek egy kattanással a helyükre kerülnek. De az antigravitációs hajtómű nem
működött, még a tartalék energia sem volt elérhető.
- Mi van az antigravitációs hajtóművekkel?
Újra csak az a jól ismert lemondó füttyszó.
- Lidérc Ötös a Narrának. Fel tudtok szedni? Ismétlem, Ötös zuhan. Fel tudtok szedni?
Nem hallatszott semmilyen válasz. A sisakba épített komlinknek nem volt akkora ereje, hogy legyőzze a
távolságot és a radar zavarását.
Kell magában számolta a másodperceket, nézte, ahogy a hold felszíne egyre közeledik, és súlyos nyomás
telepedett a mellkasára. Hátrafordult, és a kémlelónyíláson át szemügyre vette az R2-es egységét; az
asztromechanikai droid nyugodt készültséggel figyelte.
- Én most elmegyek, Tizenhárom. Köszönök mindent.
A gép egy trillával elköszönt. Ezután Kell előrefordult, és erősen megragadta a katapultülés fogantyúját.
A robbanóanyag valósággal lefújta a pilótafülke tetejét, majd begyulladt az ülés alatti rakétahajtómű. Kellt
olyan érzés kerítette hatalmába, mintha jó erősen fenékbe rúgták volna. A rakéták keltette gyorsulás
legyőzte a hold csekély gravitációját. A nyomásérzékelő műszer észlelte a levegő távozását, és aktiválta a
gyenge mágneses erőteret, amely megvédte testét a vákuumtól.
Figyelte a gépét, ahogy távolodik tőle utolsó, halálos zuhanásában.
Csaknem azt érezte, mint amit egy kitűnő pilótatárs elvesztésekor érez az ember. Nem tudta, és senkin sem
vette észre, hogy tudatában lenne annak, mennyire élők a droidok, mennyi a viselkedésükben a
programozók keze munkája, és mennyi az igazi személyiség.
X-szárnyúja elérte egy holdkráter peremét, majd hirtelen már nem lehetett X-szárnyúról beszélni, inkább
egy rakás ócskavasról és repülő szilánkokról. De nem robbant fel.
Jeges hideg járta át Kellt, ahogy az űrruhának alkalmatlan pilótaruha és a testét körülölelő mágneses mező
találkozott a kozmosszal. De néhány hosszú pillanatig, amíg a rakétahajtómű eltávolította a gépétől, az
izzó lézersugarak és robbanások olyan csodálatos látványában volt része, mint még soha. Ha előrenézett a
csatatér látványa bűvölte el, ha hátra, akkor meg a halálra sebzett csillagrombolóé.

- Az Implacable körvonalai tágulnak - jelentette Wedge figyelőtisztje.

- Hogy lehet az? - nézett rá zavarodottan Wedge.
- Zuhan, uram.
- A fenébe! Azonnal mondja meg Lidérc Hármasnak és Négyesnek, hogy jöjjenek el onnan! - rántotta
hátra Wedge a kormányrudat, olyan szögbe döntve a hajót, hogyha folytatta volna a mozdulatot, az
minden bizonnyal a korvett pusztulásával jár. - Kapcsolja ki a vonósugarat, azonnal!
Egy pillanattal később a Night Caller előreszökkent, és egyelőre lassan, de egyenletesen gyorsulva
távolodott a zuhanó csillagromboló teste alól.
- Le a pajzsokkal! Minden energiát a hajtóművekbe!
- Igenis, uram.
A korvett sebessége növekedett.
Akárcsak az Implacable zuhanásáé.

Daráló utolsó protontorpedója elpárologtatta a csillagromboló energiaközpontjának nagy részét.

Ám a robbanás fényénél Falynn meglátott valami mást is.
- Zuhanni kezdett! - kapcsolta hátramenetbe a TIE-vadászát, de mielőtt elkezdhetett volna menekülni,
hátulról beleütközött valamibe.
Ionhajtóművei beindultak, de tolóerejük arra kényszerítette a gépet, hogy jobbra dőljön. Aztán egyenesbe
állt, de ismét jobbra dőlt.
A lány szitkozódott. Jobb oldali szárnyai beleakadtak valamibe.
- Daráló, tűnj el innen!
- Nélküled nem.
- Idióta, ha nem tűnsz el az útból, én sem tudok kimenni. Mozgás!
Figyelte, ahogy mélyen alatta Daráló X-szárnyúja megfordul, beindulnak a hajtóművei, és kirepítik a
vadászgépet a csillagromboló testéből.
A lány megvárta, amíg ismét egyenesbe került a gépe, majd teljes tolóerőre kapcsolta a hajtóműveit.
A gép jobbra dőlt, keményen nekicsapódott egy rekeszfalnak, aztán visszalendült a kiinduló helyzetbe.
Ám az elülsó ablakon egy csillag alakú repedés keletkezett.

Ahogy Daráló kisüvített a csillagrombolóból, jobb oldali lézerágyúja beleakadt egy roncsdarabba. Az X -
szárnyú irányíthatatlanul bukfencezni kezdett.
A bothai megragadta a kormánybotot, és egyenesbe küzdötte a gépét. Abban a pillanatban, ahogy
visszanyerte a hajó fölött az irányítást, az Implacable egyik turbólézerütegének sugara valósággal
elsöpörte.
Mire a lézerfény kihunyt, Daráló gépe már nem volt sehol.

Janson látta, ahogy az Implacable kilövi Lidérc Négyest. Emelkedett, és tüzelt. Az első lövése eltalálta az
ágyútornyot.
Az feléje fordult...
És Röfi lövése átlyukasztotta a torony burkolatát. A szerkezet még lángolt egy darabig, mielőtt
összeroskadt volna.
Janson egy szűk, szabálytalan körbe döntötte a gépét az Implacable gerincén tátongó lyuk körül.
- Szürke Kettes, itt Szürke Hármas. Hallasz engem?
- Itt vagyok.
- Tűnj el onnan! Az Implacable zuhan.
- Fennakadtam. Most próbálom kihúzni magam.
- Bemegyek.
- Nem tehetsz semmit. Ha meglátom a gépét, uram, tüzet nyitok rá. Esküszöm!
- A francba, Falynn...
Lézersugarak törtek elő a lékből, és négy takaros lyukat égettek a hold felszínébe.
Janson visszanyelt egy átkot, és távolodni kezdett az Implacable hasától. Röfi szó nélkül követte.

Miközben az Implacable zuhant, és tucatjával köpködte magából a mentőkabinokat, leadta az utolsó

üzenetét. Egy női hang szólalt meg, de olyan recsegve, mintha csak az Új Köztársaság berendezéseit
használta volna.
- Új Köztársaság erői, figyelem! Az egy perccel ezelőtt induló elfogóvadászok pilótái között ott található
Trigit admirális. Ha el akarják kapni, most már tudják, merre kell keresni.
A csillagromboló látszólag kényelmes tempóban zuhant - ezt az illúziót hatalmas mérete és a hold alig
négytizednyi gravitációja keltette. A Lidércek nem vettek részt tevékenyen a küzdelemben, mindnyájan
azt várták kétségbeesetten, hogy az utolsó TIE-vadász is kiemelkedjen a csillagromboló törzsén tátongó
lyukból.
De nem emelkedett ki.

A Night Caller úgy csusszant ki a csillagromboló alól, mint a vizes szappan, ha valaki rálép. Hajtóműveit
alig pár méterrel kerülte el a zuhanó tömeg.
Az Implacable először a tatját verte formátlan fémhalmazzá a hold felszínén. A rekeszfalakat és a gerinc
darabjait szerteszét röpítette a csillagrombolóból süvítve távozó levegó.
Még mielőtt az orr is leért volna, a tat felrobbant, ahogy az üzemanyagcellák egyszerre lobbantak lángra.
Az Implacable parancsnoki hídja úgy vált el a törzstől, mintha maga is önálló hajó lenne, és egyszerre
csak menekülni akarna a biztonságba. De mielőtt jelentósen eltávolodhatott volna, megsemmisítette a
belsejében növekvő tűzgolyó.
A hajó középen kettétört, az orra szinte kecsesen félrecsavarodott, mielőtt elfeküdt volna a hold
kráterektől szabdalt felszínén.
A Lidércek sikoltást hallottak a komon keresztül. Wedge és Janson már ismerte ezt a sikolyt a Donos első
és egyetlen Karom Osztagos bevetésén készült felvételről. Akkor Donos fájdalmában kiáltott, ahogy
rájött, elveszítette az osztagát.

Wedge felfelé fordította a Night Callert.

- Minden ágyút...! - kiáltotta, de megbicsaklott a hangja. Daráló és Falynn másodperceken belül halottak
lesznek. - Minden ágyút a TIE-vadászok felé fordítani! Fegyverzetkezelő, vegye vissza a turbólézerem
irányítását! Kommunikációs tiszt, adja be hozzám az ellenséges csillagromboló csatornáját, és a mi
csatornánkat is egyszerre!
- Azonnal kezdheti, uram.
- Implacable erői, figyelem. Itt Wedge Antilles parancsnok beszél, az új Köztársaság
Vadászparancsnoksága nevében. Azonnal szüntessék be az ellenállást!
- Azt akarja, hogy adjuk meg magunkat, Antilles? - jött azonnal a válasz.
- Negatív. Ez csak egy lehetőség. Ha beszüntetik a harcot, akkor mi is beszüntetjük. Szabadon
távozhatnak, ahová csak akarnak. Ezt a menetet mi nyertük. Egyik félnek sem származik előnye abból, ha
folytatja a küzdelmet.
- Azért ez nem teljesen igaz. Mi csak nyerünk vele, ha maga elpatkol. Kóstolja meg a vákuumot!
- Kapitány, fogadja el a parancsnok ajánlatát! - kapcsolódott be a beszélgetésbe egy új hang.
Wedge megdermedt. Ismerte ezt a hangot.
- Maga csak megfigyelő itt! - vágott vissza a kapitány. - Nem osztogathat parancsokat... - Azzal egy
sikoltás szakította félbe szavait.
- Őrület, elpárologtatta a saját emberét! - kiáltott fel az Arc.
- Bocsánatot kérek - tért vissza az előbbi kimért hang. - Egy kis hiba csúszott a parancsláncba. Kapitány,
magának most más dolga van. Az Implacable erői azonnal szüntessenek be minden harci tevékenységet!
Forduljanak a kettő-hetvenes pont felé!
- Az Új Köztársaság hajói szüntessék be a tüzelést! - mondta Wedge. - Mindenki gyülekezzen a Night
Caller körül! Akinek jó állapotban van a hajója, és maradt elég üzemanyaga, az keresse meg a sérült
hajókat, a mentőkabinokat, és tegyen jelentést az állapotukról! - húzta el az ujját a torka előtt, mire a
kommunikációs tiszt megszakította a széles sávú összeköttetést.
- Olyan képet vágott, mintha ismerné! - bámult rá tágra nyilt szemmel a fegyverzetkezelő tiszt.
- Így is lehet mondani. Soontir Fel báró volt az.
A tiszt elsápadt, és visszafordult a pultjához. Fel bárót a legjobb birodalmi pilótaként tartották számon
Darth Váder halála óta, és az általa vezetett 181-es Birodalmi Vadászosztag volt a legtökéletesebb erő,
amit a Birodalom fel tudott vonultatni.
Mit csinálhatott egy ilyen ember megfigyelőként Trigit admirális hajóján?
A kijelzőn látszott, hogy a legtöbb színes pont a parancsnoka által meghagyott hely felé vette az irányt.
Öt azonban nem. Három vörös pont egyre távolodott az Essiontól olyan pályán, mintha a rendszer
elhagyására készülnének. Őket két kék követte. A műszerek a gyorsabbat Kék Vezérként, a lassabbat
Lidérc Kilencesként azonosították.

Nyikorgó behúzta a Narra vészzsilipjén Kellt.

- Annyira örülök, hogy az élők sorában üdvözölhetem, Tainer. Nagyon nem szerettem volna elveszíteni
most, hogy ilyen remekül elsajátította a jó modort.
Kell annyira reszketett, hogy oda sem figyelt a 3PO egységre. Atril a válla fölött odadobott neki egy
törülközőt, hasonlót ahhoz, amibe ő maga is bele volt csavarva. A sápadt Phanan az utasok számára
fenntartott ágyon feküdt egy lepedővel letakarva, de rossz állapota ellenére halványan Kellre mosolygott.
Nyikorgó odaállt mellé.
- Elvesztettük Darálót és Falynnt.
- És Tyria? - ült le mögé Kell.
- Neki nincs semmi baja.
Kell megnyugodott. Próbálta rendszerezni a gondolatait és az érzéseit. Szomorú volt, mert elveszítette
Falynnt, Darálót és Tizenhármat. Ezzel szemben páratlan boldogság töltötte el, mert önmagából is
elveszített valamit. lüdta, hogy a lelkében meghalt valami, és nem is hiányolta.
- Kell?
- Igen, Cubber?
- A Night Caller gratulál neked. Azt mondják, ez a csata pont olyan volt, mint az első meneted a Lidércek
kiképzésén a szimulátorban.
- Gebe kapta meg az összes pontomat? - pislogott zavartan Kell.
- Dehogy, te ostoba! Egy küldetés, öt találat, egy pillanat alatt ász lett belőled. Gratulálok.
- Ó!
- Még egy ilyen - horkant fel Cubber -, és megkérdőjelezem a szerelőszakma iránti elhivatottságodat,
fiam! - Visszafordult az irányítópulthoz. - A Narra emelkedik. Több csomagot is fel kell még szednünk.

- Vezér Lidérc Kilencesnek.

Donos mereven ült, egész testét rázta a hideg, keze halálos szorítással markolta a botkormányt.
- Vezér Lidérc Kilencesnek. - Itt Kilences. - Helyzetjelentést kérek.
Falynn halott. Miféle helyzetjelentést adhatnék?
- Minden rendszer működőképes - nézett Donos automatikusan az üzemanyag szintjelzőjére, valamint a
fegyverek és a pajzsok állapotát jelző műszerekre. Minden mutató a zöld mezőben pihent. Még percekig
folytathatta volna a közelharcot. Előtte három ellenséges és egy szövetséges hajó.
Antilles parancsnok talán a lelkiállapotomra volt kíváncsi. Csaknem elájult, amikor eljutott hozzá Falynn
halálhíre. De mégsem. A Lidércek azt nem hagynák.
Az lesz a legjobb, ha tovább támad, és megöli azt, aki megölte a lányt. Azt az embert, aki elpusztította a
Karom Osztagot.
- Három ellenséges gépet üldözök, akik nem adták meg magukat.
- Ha mégis megadnák magukat, akkor köteles azt elfogadni.
- Ha...! - hallgatott Donos egy hosszú másodpercig. - Kérem, utasítsa az előttem haladó A-szárnyút, hogy
ne lője ki Trigitet! Ez az én feladatom.
- Antilles parancsnok nem utasíthat egy tábornokot semmire, Lidérc Kilences - hallatszott egy harmadik
hang a komból.
- Azt ajánlom, ne álljon a lézereim és Trigit közé, tábornok!
- Máskor talán átgondolnám a fenyegetését, kisfiam. Most csak annyit tanácsolok, hogy hallgasson! Kék
Vezér kilép.

Donos elhallgatott. Nem mintha a tábornok bármit is tehetett volna, amivel tovább rontaná a helyzetét.
Csak nem akarta magát fárasztani a vitatkozással.
Donos a műszerein figyelte, ahogy Crespin tábornok megközelíti az elfogóvadászt. Nem repültek akkora
sebességgel, mint az igazi elfogóvadászok; a birodalmi admirális és kedvenc testőrei gépébe beépített
hiperhajtómű és pluszpajzsok tömege most a menekülők ellen dolgozott. Még Donos is egyre közeledett a
menekülő három géphez, pedig egy X-szárnyú lassabb, mint egy normálisan felszerelt TIE-elfogóvadász.
Még néhány perc, és elég messzire kerülnek az Ession gravitációs terétől ahhoz, hogy belépjenek a
hiperűrbe. De a tábornok talán elég ügyes, és megállítja őket.
Amikor a műszerek jelezték, hogy Crespin A-szárnyúja három vonásra megközelítette az
elfogóvadászokat, Donos komja megreccsent.
- Kék Vezér a menekülő gépeknek. Itt Edor Crespin tábornok beszél. Lehetőséget adok önöknek a
megadásra.
- Köszönöm, Kék Vezér - hallatszott a válasz. - De kicsit egyenlőtlen lenne a küzdelem. Talán jobb lenne,
ha hazamennének.
Crespin nem válaszolt. A vezérek ebben a rövid beszélgetésben mindent elmondtak egymásnak, amit
akartak.
Néhány pillanattal később, amikor a távolságmérő már csak két kilométert mutatott Crespin gépe és az
üldözöttek között, Donos látta, hogy az elfogóvadászok köteléke formációt vált. A jobb oldali gép kissé
lemaradt, és besorolt közvetlenül a középső mögé. A bal oldali TIE elszakadt, és visszafordult az A-
szárnyú felé.
Miért? Aztán Donos hirtelen rájött, mi is történik. Crespin tábornok lézerrel befogta Trigit gépét. Az egyik
vadász elállta a lézer útját... A másik meg visszafordult, hogy kilője az A-szárnyút... vagy legalábbis
megpróbálja.
Donos ez egyszer az A-szárnyú pilótájának szurkolt.
- Bigyó, tudunk gyorsabban menni?
NEM.
Donos előre-hátra kezdett hintázni a pilótaülésben, mintha ezzel nagyobb sebességre tudná sarkallni az X-
számyúját.
A képernyőn a leghátulsó vörös pont és a kék szemből közelítettek egymáshoz.
Donos a manőver láttán összeráncolta a szemöldökét. Mit művel Crespin? Játszik a pilótával, aki az ő
élete árán próbál némi időt nyerni az admirálisnak?
Már messzire kerültek az Ession és a holdja tömegétól. Még néhány másodperc, és az elfogóvadászok
nekivághatnak a hiperűrnek.
Donos próbálta megnyugtatni magát. A tábornok nem bolond. Ha kitalálnám, mit művel, talán azt is ki
tudnám találni, Trigittel mi a szándéka - milyen irányban akar az admirális ugrani.
Ha ő ülne egy A-szárnyúban ilyen közel egy elfogóvadászhoz, mialatt két másik, sokkal fontosabb gép
távolodik tőle, vajon mit tenne?
Az A-szárnyú lézerágyúi fel-le mozgathatóak, így széles szöget be tud lőni velük - ez valami olyasmi,
amivel a pilótái mindig is dicsekedtek. Crespin helyében Donos tartaná a jelenlegi helyzetét, de kilencven
fokkal jobbra fordítaná az ágyúkat, így Trigit és a másik gép éppen beleesne a tűzvonalba.
Donos visszakapcsolta a vizuális megfigyelőrendszert, és látta, hogy a tábornok tényleg elfordult -
valójában folyamatosan pörgött. A keskeny A-szárnyút oldalról igen nehéz volt célba venni, és az
elfogóvadász lövései ártalmatlanul elsüvítettek mellette. De Donos látta, hogy a tábornok már elforgatta az
ágyúit. Nem tud velük rálőni az elfogóvadászra. Minden bizonnyal a másik két gép elleni támadást
tervezi.
Donos csaknem pofon vágta magát. Megvan! Crespin helyében addig maradna a támadó gép mellett, amíg
be nem tudja célozni a másik kettőt, majd kilőné rá vibrációs torpedóit. A másik pilóta jobban teszi, ha
tartja az öngyilkos tempót, nem túl szerencsés, ha leszakad. Így egy torpedó megsemmisíti, és Crespin egy
tiszta lézerlövéssel elintézi a másik két gépet.
De merre akarnak ugrani? Most éppen Trigit repült elöl, a testőre közelről követte, Crespin pedig bal felé
távolodott tőlük. Amint Trigit meglátja a műszerein, hogy befogták, rögtön ki fog jobbra térni - ezzel az őt
követő testőr kerül Crespin lézerágyújának az útjába.
Donos kis híján elmosolyodott. Aktiválta protontorpedóit, és szabad szemmel arra az üres űrszeletre
célzott az elfogóvadászok jobb oldalán. Túl messze járt még ahhoz, hogy a torpedó befoghassa acélt... de
már lőtávolon belül ért. Ha a megfelelő szögben tüzel a torpedókkal, amelyek arra vannak beállítva, hogy
kövessenek mindenféle hőforrást, az elfogóvadászok pedig keresztezik a torpedó pályáját...
Kivárt, miközben folytatta a hintázást. Falynn, ugye látsz most?
Amikor az elfogóvadász és az A-szárnyú negyed vonásra megközelítették egymást, Crespin elfordult, de
két fénycsík követte az eredeti repülési irányát. Az elfogóvadász, amellyel valóságos lovagi tornát vívott,
elérte azt a pontot, amikor mindketten be tudták fogni a másikat, hogy aztán egy gyilkos, kettős találattal
elpusztítsák egymást. Crespin abbahagyta a fordulót, és hagyta, hogy ágyúi egy teljes másodpercig a két
menekülő gép felé nézzenek.
Hirtelen Trigit gépe elvált kísérőjétől, ahogy Crespin célzórendszere befogta. Jobbra tért ki. Donos tüzelt.
- Egy Falynnért. A másik a Karom Osztagért...
Crespin lézere eltalálta az üldöző elfogóvadász hajtóművét. A gép lángoló tűzgolyóként fejezte be
pályafutását.
- Crespin, szeretném megfon... - reccsent meg a komban Trigit hangja.
Donos első torpedója elsiklott a gép jobb szárnya mellett, és ott találta el, ahol az ablak és a géptörzs
találkozott. Az elfogóvadász szemkápráztató robbanással semmisült meg. Donos második torpedója
behatolt a tűzfelhőbe, de már nem bukkant fel a túloldalon.
És már nem hallatszott más a komban, csak statikus zúgás. A képernyőn is csupán egy kék pont maradt.
- Szép lövés volt, fiam - kezdett az A-szárnyú egy lustán elnyújtott fordulóba az Ession felé.
- Szépen repült, uram - fordította meg Donos is az X-szárnyúját.
Ahogy az őt körülvevő űrre nézett, hidegség lopakodott a mellkasába. A jövője teljesen üresnek látszott.
De a Karom Osztag visszavágott. Most már talán békében nyugodhat tizenegy nagyszerű pilóta, egy
mindig segítőkész R2-es droid és egy tatuini nó, aki sohasem ismerte fel saját értékeit.

Harmincegy

A tengerek és a tengerpartok majdnem olya ngyönyörűek itt, mint a Storinalon, sütkérezett Kell. Talán
még szebbek is. Nem olyan... mesterkéltek. Mintha egy szobrász faragta volna kőbe őket.
A bolygót Borleiasnak hívták. Volt már a birodalmiak orvosi kutatóbázisa, később elfoglalták az új
Köztársaság erői, és előretolt bázisként használták a Birodalom ellen, most pedig egy pilótaképzőnek
adott otthont.
Az Új Köztársaság egy csapatszállítót nevezett el róla, amelyet Kell és Gebe mentett meg a Foloron.
Emiatt Kell - alaptalanul - azt gondolta, hogy a bolygónak külön megtiszteltetés az ő jelenléte.
Persze érezte a szíves fogadtatást. Sokat henyélt a felfújható kunyhóban, amely elég nagy volt ahhoz,
hogy befogadja igencsak termetes alakját - még Tyriának is jutott mellette hely. Mindennap fürdőruhát
viselt egyenruha helyett... ez maga volt a szabadság.
Mellettük a leterített takarón a félig elfogyasztott italok lassan melegedtek a napon, és a kis hűtőrobot,
amely az italokat szállította, sokat fordult.
A parton mindenfelé a Lidércek és a Night Callerlegénysége lubickolt a habokban, lustálkodott a
felfújható házikókban, vagy versengett a kifejezetten erre a célra tartott légirobogókkal, esetleg csak
poharazgatott az asztalok mellett, a széles napernyők alatt. Donos kunyhója a legutolsó volt a sorban,
egyedül maradhatott a gondolataival, de elérhető közelségben a többi Lidérccel.
Phanan a Borleias katonai kórházában pihente ki a lépének elvesztését, amit átfúrt egy szilánk, mikor
katapultált.
- Igen, nagyon ideges lettem, amikor meghallottam, hogy kivették a lépem! - magyarázta Kellnek, amikor
az meglátogatta.
A Lidércek, Kell pilótatársai, a barátai. Nem látott semmiféle vádat a szemükben. Legtöbbjük úgy tudta,
hogy... vissza kellett mennie egy támadásra az Ession holdja felé. Azt is tudták, hogy visszatért, és
bevetette magát a legnagyobb küzdelembe. Több ellenféllel végzett, mint ami egyébként jutott volna neki.
Mivel a NightCallerműszereit megvakította a radarzavaró és a porfelhő, nem maradt semmiféle feljegyzés
arról a kis kirándulásáról. Így hát senki sem hozta szóba, éppen úgy, mint Donos összeomlását. Meg sem
történt.
És nem is fog megtörténni. Mindörökre belevésődött, hogy mi történne azokkal az emberekkel, akiket
szeret, ha cserbenhagyná őket.
Lenézett Tyriára, szájának incselkedő ívére; de a lány most a férfi vállát párnának használva aludt.
Egy árnyék borult rá.
Ackbar admirális állt előtte.
- Uram - tisztelgett reflexszerűen Kell.
- Nehogy felálljon! - ereszkedett le mellé az admirális. A víz felé fordult, és vágyakozva nézett a távolba.
- Elnézést kell kérnem, hogy nem tudtunk beszélni a Talaseán.
- Én... én kerültem az önnel való találkozást, uram.
- Miért? - fordította felé egyik szemét az admirális.
- Mert szégyelltem magam - válaszolta, pedig egy hete még elképzelhetetlennek tartotta, hogy ezt ilyen
nyíltan bevallja. Most is a nehezére esett, de legalább nem találta lehetetlennek kimondani a szavakat.
- Azért, mert nem tudta megmenteni Jesmint?
- Igen, uram.
- Azért jöttem, hogy köszönetet mondjak. Amikor elolvastam a jelentést, hogy mit próbált tenni érte...
Nos, kegyetlen lecke, amikor távol a klán szívétől elveszítünk valakit, aki számunkra kedves, de legalább
abban biztosak lehetünk, hogy jó barátok között érte utol a vég. Olyan barátok között, akik bármit
megtettek volna érte.
- Úgy volt, uram.
Ackbar vetett még egy hosszú, utolsó pillantást a vízre, aztán felállt.
- Élvezze a szabadságot, hadnagy! Erősen és élettel teli jöjjön vissza! Zsinj hadúr még él.
- Már alig várom, hogy változtassunk ezen, uram.
Ackbar csikorogva felkuncogott, és távozott.

A domb tetején Wedge várta a terepsiklójában.

Az admirális esetlenül bemászott.
- Ön még mindig teljesen fel van öltözve, parancsnok. Miért nem vetkózik le és élvezi a vizet, mint a
többiek?
Wedge beindította a siklót, és elkanyarodott a mező felé, ahol az X-szárnyúak és az űrsiklók várakoztak.
- Nem állok olyan közel a Lidércekhez, mint a Zsiványokhoz álltam, uram. Szerintem feszélyezi őket a
jelenlétem.
- Tehát már nem tartozik a „fiúk" közé? Olyan lett, mint egy tiszt? Zavaró, mint egy tábornok?
- Ó, igen, a fogadásunk! Őszintén reméltem, hogy megragad az alkalmat és elismeri, hogy a Lidércek
bebizonyították a létj gosultságukat.
- A három hónap még nem telt le, tábornok. A veszély még nem múlt el a feje fölül.
Wedge elmosolyodott.
- Admirális, hiszen erről szól az életem!