Középkori városok

A kora középkorban kibontakozó mezőgazdasági fejlődés, mely technikai és módszerbeli

újításokat hozott (szügyhám, nehézeke, patkó) a 11-12. században kiteljesedett. Korábban
Nyugat-Európa kétharmadát erdők borították, a 13. századra ezek helyét szántók foglalták el.

A fejlődés oka a népesség nagyszámú növekedése volt. Ennek legfőbb okai a technikai
újítások, valamint az újabb termőterületek szerzése voltak. Az emberek jobban,
egészségesebben táplálkoztak, így szervezetük könnyebben ellenállt a betegségeknek.
Visszaszorultak a járványok.

A mezőgazdaság fellendülésében jelentős szerepet játszott az éghajlat változása is, az éghajlat

melegebb lett, melynek hatására északabbra húzódott a gabona- és a szőlőtermesztés határa.

A nagy vándormozgalmak miatt az addig lakatlan területek (mocsarak, erdőségek) birtokba

lettek véve, másrészt tömegek indultak Közép-Európa szabad földjei felé, ahol a fejlett
mezőgazdasági kultúrával rendelkező telepeseket szívesen fogadták.

A mezőgazdasági árutermelés fejlődésének következtében felesleg jött létre, ismét megjelent

a pénzforgalom, mindez elősegítette a városok kialakulását. A római városok fejlődése, a
várak közelsége, a közelben található egyházi központok, valamint a földrajzi tényezők
(folyók, bányák közelsége) is szerepet játszottak a városok kialakulásában. Városok jöttek
létre Itáliában, Dél-Franciaországban, majd később angol, észak-francia és német területeken
is.

A középkori társadalomban nem volt nemes, de jobbágy sem, szabad ember volt. A polgár
kötöttségek nélkül rendelkezett tulajdonával. Szabad bíróválasztás volt és bíráskodás. Egy
összegben történt az adózás. Egyre nagyobb számban voltak kézművesek. A kereskedők
vezetésével szervezett közösségekbe, ún. kommunákba tömörültek érdekeik védelmében. A
kommunákba tartozók jogokat harcoltak ki maguknak (árumegállító jog).

A város vezetését, a főbírói tisztet és az emellett működő városi tanácsot (szenátus) a

leggazdagabb réteg, a patríciusok tartották kezükben.

A várost a választott polgármester irányította, de szintén választottak plébánost is bizalom

alapján.

A polgárság zömét a házzal és műhellyel rendelkező iparosmesterek alkották. A mesterek

szakmánként céhekbe tömörültek. Csak annyi mester léphetett be a céhbe, amennyi meg
tudott élni szakmájából a városban. A céhen kívüli iparűzőket, az ún. kontárokat üldözték. A
céhek hierarchikus felépítésűek voltak. Először évekig inasként kellett szolgálni, majd
legényként dolgozni. Ezt követően hosszú vándorúton, idegen városok mestereinek tudását
kellett elsajátítani. Végül egy különleges remekmunka elkészítésével lehetett mesterré válni.

A lakosság nagy részét a polgárjoggal nem rendelkező plebs alkotta. Alkalmi munkákból
éltek.
A városokat rendszerint fallal vették körül. Az utcák szűk sikátorokká váltak, és mivel nem
volt csatornázás, minden szemét, ürülék ott hevert az utcákon. A zsúfoltság következtében a
városi népesség ki volt téve a járványoknak, betegségeknek.

Az árutermelés és a pénzgazdálkodás kibontakozása az iparban is technikai fellendülést

hozott. Fellendült a vízi energia felhasználása, a vízimalmok elterjedése. Malmot számtalan
terülten alkalmaztak: gabona őrlésénél, fák fűrészelésénél. Megjelent a textiliparban a
szövőszék és a fonást meggyorsító rokka.

Az európai ipar ekkor már exportra is termelt, s megjelent a posztó, a selyem, valamint a
bársony is. Az ezüstpénz mellett újra megjelent az aranypénz is.

A közlekedés kezdetlegessége a távolsági kereskedelem a luxuscikkek szállítását bonyolította.

A Távol-Kelet fűszereit és iparcikkeit a Földközi-tengeren szállították Nyugat-Európába.
Cserébe elsősorban nemesfémet és más nyersanyagokat szállítottak.

Keletről heringet, prémeket, gabonát, viaszt, borostyánt és egyéb nyersanyagokat hoztak.

Cserébe Nyugatról iparcikkeket (posztó, fegyverek, szerszámok), bort és délről beszerzett
keleti árukat szállítottak nagy teherbírású hajókon, a koggokon.

A két nagy régió között szárazföldi összeköttetés alakult ki.

Északon a Hanza-szövetség alakított ki kereskedelmi útvonalat, a Földközi-tengeren a

levantei útvonal haladt.