A mese

csodás elemekkel átszőtt, kitalált

történet.
Eredete szerint lehet:
 Népmese: népköltészet része, nincs szerzője,
szájhagyomány útján terjedt. egy népmesének több változata is
kialakulhatott, (variáns- változat).

Műmese: a műmese, olyan mese, amelynek szerzője ismert.

Varázs- vagy tündérmese (mágikus mese): varázsmesék olyan műfajú
mesék, amelyek valamilyen kárral vagy veszteséggel kezdődnek; a hős
próbatételével (kereséssel) folytatódik, ahol találkozik segítőkkel,
gátlókkal. Mágikus tárgyakat kap, melyek segítségével eléri célját. A
vége mindig boldog. A leghíresebb magyar mű tündérmese a
Tündérszép Ilona és Árgyélus királyfi.
Hősmese: tündérmese egy fajtája, középpontjában a hős
küzdelme áll. A Fehérlófia című mese főhősének nemcsak a
születése, hanem a felnövekedése, megerősödése is
különleges. A megismételt próba, a fa kérgének lehúzása
mutatja Fehérlófia csodás erejét. Fehérlófia legyőzi és
segítőtársaivá teszi a vetélytársait, megleckézteti a kis
falánk ördögöt, és megöli a három sárkányt. Ősi vonások a
mesében: Fehérlófia nem embertől, hanem egy fehér lótól
származik. A magyarság régi hiedelemvilágát idézi az
is, hogy Fehérlófia a másvilág, azaz egy másik világ tájait is
bejárja.
A tréfás mesék alműfaja a hazugságmese, mely hazugságok és
lódítások sorozata. (A hiú kiráy)
A formulamese olyan mese, amelynek a szerkezete tartalom
meghatározó tényező. A formulamese két főbb csoportja a
láncmese és a csalimese.
A láncmesében valamely esemény feltételeit és ennek
újabb feltételeit sorolják fel, egymás mellé nagyjából
ismétlődő részeket (végtelen mese).
A csalimese félrevezeti hallgatóját, és valódi mese helyett
más történetet ad: a cselekmény a mese szabályai szerint
kezdődik, de egy rövid bevezető után hirtelen befejezik.
Az állatmese nem más, mint minden olyan mese, amelyben
az állatok emberi tulajdonsággal rendelkeznek, úgy
gondolkodnak, beszélnek, cselekszenek, de a mese emberi
szereplőjében vagy hallgatóban, vagy a mesemondóban
nem keltenek csoda érzetet.
Híres magyar mesegyűjtők: Arany László, Illyés
Gyula és Benedek Elek, a világirodalomban: Grimm
testvérek.

Népmese jellemzői
A Tündérszép Ilona és Árgyélus, valamint a Fehérlófia című
mesékben is megtalálhatók a népmesék jellemzői. A
beszédfordulatok, így például a mesekezdés, a mesezárás, a
köszöntés sokszor szó szerint megegyeznek (pl. egyszer volt,
hol nem volt...; ment, mendegélt...; szerencséd, hogy...; még
most is élnek, ha meg nem haltak).

Történetük a múltban játszódik, de ideje pontosan nem

meghatározható. Sokszor túlzás is található bennük, pl. a
főhős 100 évig vándorol. 

A helyszínek sem valóságosak, a képzelet szülte messzeség

jellemzi őket (pl. az Óperenciás-tengeren is túl).

A cselekményelemek gyakran ismétlődnek, sőt
sokszor fokozódnak is, pl. a próbatételek egyre nehezebbek a
történet során.
A mesék főhősei szinte mindig jók, valamilyen kiváló emberi
tulajdonsággal vagy emberfeletti képességgel
rendelkeznek. A többi szereplő pedig segíti vagy
akadályozza őket céljuk elérésében.

A történetben gyakran varázslás, csodálatos átváltozás is

helyet kap, sokszor szerepelnek benne csodás tárgyak és
lények.

Gyakran a mesékre jellemző számok, a meseszámok is

megjelennek (pl. tizenkét fejű sárkány, három próba).
 A mese végén a
jó mindig elnyeri
jutalmát, a
rossz pedig 
 megbűnhődik.
A fabula (latin 'kitalált történet, mese') versben
vagy prózában írt tanmese, amelynek a szereplői
gyakran állatok, (emberi
tulajdonságokkal felruházott
alakban). A fabula példázatos
jelleggel fogalmaz meg
életbölcsességet. Gyakori, hogy a tanulságot
megfogalmazza a mese végén. 
A fabula legkiemelkedőbb művelői:
La Fontaine – A holló meg a róka
Aiszoposz – A holló és a róka
 Jól csak a szívével lát az ember.
Ami igazán lényeges, az a szemnek
láthatatlan.
 Petőfi Sándor : János vitéz
Keletkezés: 1844
Megjelenés: Pesti Divatlap
Műfaj: elbeszélő költemény, 27 rész
Verselés: magyaros
ütemhangsúlyos felező tizenkettes
Rím fajtája: páros rím – aabb