Lakatos J.: Analitikai Kémiai Gyakorlatok Anyagmérnök BSc.

Hallgatók Számára (2007)

3. gyak. Titrimetria I:
Sósav mérőoldat készítése, pontos koncentrációjának meghatározása
(faktorozása).
Vízminta karbonát ill. hidrogén-karbonát tartalmának meghatározása.
(Levegő CO2 tartalmának meghatározása gáztitrimetriás módszerrel)

A gyakorlat célja: A mérőoldat készítés és a sav bázis titrálás alkalmazásának megismerése

a gáz, oldat és szilárd anyag savas ill. bázikus komponenseinek meghatározásánál. A
festékindikátorok használata a titrálás végpontjának jelzésére.
A módszer elve: Titrimetria névvel azokat a vizsgálatokat illetjük, amelyeknél valamelyik
komponens mennyiségi meghatározását úgy végezzük, hogy a minta adott részletéhez
bürettából ismert koncentrációjú mérőoldatot adunk, mindaddig amíg a lejátszódó reakció
sztöchiometriai arányait figyelembe véve az egyenlővé nem válik a mérendő komponenssel.
Ezt az állapotot a titrálás végpontjának nevezzük. A végpontot vagy megfelelően
megválasztott festékindikátorral, vagy műszeres módszerrel (pH mérés, elektród vagy redox
potenciál mérés, vezetőképesség mérés stb) tesszük érzékelhetővé. Festékindikátor
alkalmazásakor tudnunk kell, hogy a végpont hol jelentkezik (pl sav-bázis titrálásnál milyen
pH-nál és olyan indikátort kell választanunk, amelyik ennek a pH-nak az elérésekor szint
vált). A műszeres módszereknél a görbe alakból (inflexióspont, a titrálási görbe deriváltja
esetén a maximum) lehet az ekvivalenciapontot megállapítani.
A titrálást leggyakrabban vizes oldatok vizsgálatára alkalmazzuk, de végezhetők
titrálások nemvizes (szerves oldószeres ) közegben is.
A fentiekből következik, hogy titrálással a szilárd anyagok összetételét oldás után, a gáz
összetételét pedig a megfelelő reagensben történő elnyeletést követően határozhatjuk meg.
A titrimetriás módszereket a meghatározni kívánt mintakomponens és a mérőoldat
között lejátszódó reakció alapján szokás csoportosítani. Így az alábbi titrimetriás módszereket
lehet megkülönböztetni:
Csapadékos titrálás: a reakcióban a vizsgált komponens és a mérőoldat reagense
rosszul oldódó csapadékot képez. A legjelentősebb ilyen módszer az ezüst és a halogén ionok
közötti csapadékképződési reakciót használja ki.

Ag+ +Cl-⇔ AgCl (1)

Sav- bázis titrálás: A mérés során vagy savat mérünk bázist tartalmazó mérőoldattal
vagy fordítva. Az erős savak és az erős bázisok jól mérhetők. A gyenge savak és bázisok
mérhetősége attól függ, hogy disszociációjuk hogyan viszonylik az oldószer, a víz
disszociációjához. Minél közelebb van ahhoz, annál kevésbé titrálhatók.
A sav bázis reakciót a sósav és a nátrium-hidroxid esetére az alábbi reakció mutatja.

HCl + NaOH⇒ NaCl + H2O (2)

Fontos látnunk azt, hogy minden sav-bázis reakció ha ionegyenletként írjuk fel az alábbi
reakcióra egyszerűsíthető.
H+ +OH-⇔ H2O (3)
Ez azt mutatja, hogy minden sav bázis reakció lényeg ugyanaz, a lényegi reakciót tekintve
különbség a különböző savak és a különböző bázisok között abban van , hogy mennyire
disszociálnak (erősek, vagy gyengék) ill. egy vagy több értékűek, azaz hány lépében
diszzociálnak).

Komplexometria: A Lewis féle sav bázis elmélet szerint a komplex képződési reakciók a sav
bázis reakciók speciális esetét jelentik. A komplex vegyület képződéséhez az kell, hogy
legyen olyan részecske, amelyik elektronrendszerében elektronpárok hiányoznak (központi

1
Lakatos J.: Analitikai Kémiai Gyakorlatok Anyagmérnök BSc. Hallgatók Számára (2007)

atom) és legyen olyan, amelyiknek szabad elektronpárja van, vagy elektronpárjai vannak
(ligandum). A koordinatív kötés kialakulása e két részecske között úgy jön létre, hogy a
betöltetlen helyekkel rendelkező központi atom befogadja a ligandumok elektronpárjait.
Mivel a központi atom elektron pár befogadó képessége és a közönséges reakciókban rá
jellemző vegyértéke között (hány elektront ad le vagy vesz fel) nincs egyértelmű kapcsolat a
vegyülés sztöchiometriája eltér a klasszikus (a fenti két) esettől.
(A vegyülés sztöchiometriáját az fogja meghatározni, hogy a központi atomon hány
elektronpár befogadására van hely, ill. a központi atommal reagáló vegyületben hány olyan
atom van, amely szabad elektronpárral rendelkezik.). Van olyan ligandum amelyikben csak
egy szabad elektronpárral rendelkező atom van. A legismertebb ilyen ligandumként működő
részecske a vízmolekula (H2O), amiben az oxigén atomnak van koordinatív kötésben
felhasználható elektronpárja. (A legtöbb kationokat tartalmazó vizes oldat tulajdonképpen
olyan komplex vegyület amelyben a vízmolekula ligandumként szerepel. A színes oldat jelleg
is ettől ered.) A vízhez hasonló egy eletronpár átadásra képes ligandum az ammónia (NH3),
itt a nitrogén atomnak van magános elektronpárja.
Vannak olyan molekulák amelyekben több olyan csoport is lehet amely ilyen szabad
elektronpárral rendelkező atomokat tartalmaz. Ilyen molekula volt a nikkel gravimetriás
meghatározásánál használt dimetilglioxim, de ilyen a komplexometriás titrálásoknál
leggyakrabban hasznát EDTA (etilén-diamin-tetraecetsav) amelyben hat olyan csoport van
amelyik koordinatív kötést létesíthet. Az a tény, hogy egy molekula több koordinatív kötést
tartalmaz előnyösen hat a komplex stabilitására, növeli azt, ami a titrálás szempontjából is
előnyös. Ezért részesítik előnyben mérőoldatként az EDTA-t a más egy koordinatív kötés
kialakítására alkalmas vegyületekkel szemben.
Az EDTA, mint hatfunkciós ligandum (2 nitrogén+4 karboxil oxigén atom) működését 4-es
és 6-os koordinációban az alábbi ábra szemlélteti:

CH2-COO- CH2-COO-

N-CH2-COO- N-CH2-COO-

(CH2)2 Me2+ (CH2)2 Me2+

N-CH2-COO- N-CH2-COO-

CH2-COO-
CH2-COO-

EDTA 4-es koordinációban EDTA 6-os koordinációban

1. ábra Fémion-EDTA komplexek szerkezete

Redoxi titrálások: A mérés során redox reakció játszódik le (elektronleadás és felvétel). A

mérőoldat oxidálószer vagy redukálószer. Oxidálószerként leggyakrabban a permanganát iont
(MnO4-) a kromát iont (CrO42-), jódoldatot (I2) használják. Redukálószerként az Sn(II) iont, az
As(III) iont, jodid (I-) iont, tioszulfát(S2O32-)-iont az aszkorbinsavat (C-vitamin) alkalmazzák.
A redox titrálásokat a mérőoldat szerint további típusokba lehet sorolni. A permanganát
mérőoldat felhasználásakor permanganometriáról, kromát mérőoldatnál kromatometriáról, jód
mérőoldat esetén jodometriáról beszélünk.
A permanganometriás mérések során az alábbi reakciók játszódnak le:

2
Lakatos J.: Analitikai Kémiai Gyakorlatok Anyagmérnök BSc. Hallgatók Számára (2007)

Erősen savanyú közegben: MnO4- +8H+ + 5e- ⇔ Mn2+ + 4H2O +1,52 V

Gyengén savanyú közegben: MnO4- +4H+ + 3e- ⇔ MnO2 + 2H2O +1,67 V
Gyengén lúgos közegben: MnO4- + e- ⇔ MnO42- +0,54 V

A fentiekből látható, hogy a pH- nak fontos szerepe van a redox reakciókban és vegyük észre
azt is, hogy a pH változásával nem csak az oxidálóképesség változik, hanem sztöchiometriai
viszonyok is, azaz egy permanganát- ion egyre kevesebb vizsgálandó anyagot képes oxidálni.
Permanganometriás mérésnél indikátorra a permanganát színe miatt nincs szükség. Ez a szín
10-5 mol/l koncentrációnál már látszik.
Kromatometriás mérésnél az alábbi reakció játszódik le:
Cr2O72- 14 H+ +6e- ⇔ 2 Cr3+ +7 H2O +1,36 V
Ez a reakció kerül felhasználásra a kémiailag oxidálható szerves anyag tartalom (KOI)
meghatározásánál. Savas bikromát oldaton átbuborékoltatva a levegőt és az elhasznált
kromátot visszamérve meghatározhatjuk a levegő szerves anyag tartalmát. Ezen az elven
működött régebben az alkoholszonda is, itt a keletkező Cr(III) zöld színe jelezte, hogy szerves
anyag (nem biztos, hogy csak alkohol) van a kilélegzett levegőben.

A jodometriás méréseknél az alábbi reakciók mennek végbe:

I2 +2 e-⇔ 2 I- +0,62 V
2 S2O32-⇔ S4O62- +2e- +0,17 V

A titrálásokhoz, mint a fentiekből kiderült mérőoldatok szükségesek. Ezeket a mérőoldatokat

a vizsgálandó komponens koncentrációjától függően 1mól/l- 0,001mol/l koncentráció
tartományban szoktuk elkészíteni. Sajnos sok esetben a mérőoldatok egyszerűen a reagensek
pontos bemérésével nem készíthetők el vagy az elkészített oldatok koncentrációja időben
változik ezért a vizsgálatok elvégzése előtt szükség van a mérőoldat pontos koncentrációjának
meghatározására. Ezt faktorozásnak hívjuk. (Az elnevezés abból ered, hogy a pontos
koncentráció = faktor x névleges koncentráció) Pl c = 0,1126 mol/l = 1,1126x 0,1mol/l).
A faktorozáshoz olyan anyagot használunk amelyiknek tömege jól mérhető, stöchiometriája
állandó (pl nem nedvszívó, a levegő alkotóival nem reagál stb.)

Titrimetriás mérőoldat készítése a mérőoldat pontos koncentrációjának meghatározása

(mérőoldat faktorozása)
Sav bázis titrálásoknál leggyakrabban HCl és NaOH vagy KOH mérőoldatokat használnak.
Egyik mérőoldat sem készíthető el pontosan, a sósav illékony a NaOH, a KOH nedvszívó ill.
a levegő CO2 tartalmával reagál, karbonátosodik. Ezért az elkészített oldatok pontos
koncentrációját külön méréssel, valamilyen jól mérhető állandó összetételű vegyület
segítségével kell meghatározni. A sav mérőoldatok pontos koncentrációját KHCO3-ra szokás
meghatározni. A lejátszódó reakció:
KHCO3 + HCl ⇒ KCl + H2CO3
A sav mérőoldat pontos koncentrációját az alábbi összefüggéssel számíthatjuk:
KHCO3 móljainak száma = a titrálásra fogyott sav móljainak száma
m KHCO3/ Ms KHCO3 = c sav Vfogyás/1000
A KHCO3 móltömege 100g így a számolás is egyszerű, 0,1 g KHCO3 –ra 10 ml HCl fogy, ha
a sósav koncentrációja pontosan 0,1 mol/l.
Ha a sav mérőoldat koncentrációja így ismertté vált a lúg mérőoldat pontos koncentrációját
ennek a savnak a felhasználásával határozhatjuk meg.
Másfajta mérőoldat másfajta faktoranyagot igényel, pl. a permanganát mérőoldat
faktorozásának segédanyaga az oxálsav, amelyet a permanganát széndioxiddá oxidál.

3
Lakatos J.: Analitikai Kémiai Gyakorlatok Anyagmérnök BSc. Hallgatók Számára (2007)

(COO)22+ ⇒ 2CO2 +2e-

eközben a Mn(VII) +5 e- ⇒ Mn(II) -vé redukálódik.

Jodometriánál a kálium jodát a faktoranyag. Az elv az, hogy az alábbi reakcióban jódot
állítunk elő és ezt tioszulfáttal titráljuk. A jodát koncentrációját ismerve tudjuk a jód pontos
koncentrációját, a titrálásnál mért fogyásból számolni lehet a tioszulfát mérőoldat
koncentrációját. A tioszulfát ismeretében meghatározható a jód mérőoldaté.

IO3- + 5I- +6 H+⇒ 3 I2 +3H2O

A gyakorlat során sósav mérőoldat pontos koncentrációját kell meghatározni úgy, hogy
KHCO3 titrálunk, metilnarancs jelenlétében a közelítőleg 0,1 mol/l koncentrációjú sósav
mérőoldattal.

1. feladat: Sósav mérőoldat készítés, faktorozása:

A mérőpár közösen készítsen el 500 ml 0,1 mol/ l sósav mérőoldatot a fülke alatt lévő cc. HCl
felhasználásával. A szükséges cc. sósavat mérőhengerrel mérje be az 500 ml-es
mérőlombikba.(A cc. HCl 37 m/m %-os, sűrűsége 1,182 gcm-3) A szükséges számításokat
mindenki maga végzi el és szerepelteti a jegyzőkönyvben. Ezt követően hallgatónként két
Erlenmeyer lombikba mérjen be négy tizedes pontossággal 0,1 g Kálium-hidrogén karbonátot.
Adjon hozzá 50 ml kiforralt desztillált vizet és három csepp metilnarancs indikátort és titrálja
meg a faktorozandó sósavval. A faktorozandó sósavat bürettába kell tölteni, miután
leeresztette a benne lévő vizet. Az első feltöltés a büretta mosására szolgál, ezt engedje ki,
mérésre a második feltöltést használja. Ügyeljen arra, hogy a büretta buborékmentesen legyen
feltöltve a mérőoldattal. A fogyás alapján számolja ki sósav pontos koncentrációját mol/l
koncentrációban. A két titrálás adatai alapján számoljon átlagot és szórást. A mérés
eredményeit táblázatban adja meg.

2. Vízminta karbonát és hidrogén karbonát tartalmának meghatározása:

Két Erlenmeyer lombikba mérjen be 20-20 ml-t a kiadott mintából. Adjon hozzá 30 ml
kiforralt desztillált vizet és két csepp fenolftalein indikátort. Titrálja meg az ismert
koncentrációjú sósavval elszíntelenedésig. Olvassa le a fogyást. Ezután adjon hozzá három
csepp metilnarancs indikátort és folytassa a titrálást az újabb színátcsapásig. (Forralja ki
forrkő jelenlétében az oldatot és a titrálást a lehűtött oldatban a mérőoldatot kis részletekben
adagolva fejezze be, (ezt a lépést most elhagyjuk).) Ha a vízben nincs karbonát a fenolftalein
nem lesz vörös, ekkor csak a hidrogén karbonátot lehet mérni. Fenolftalein mellett végzett
titráláskor, ha van a rendszerben szabad lúg, elreagál a szabad lúg és a karbonát hidrogén
karbonátig lesz megtitrálva (lásd a 12 egyenletet).
Na2 CO3 + HCl ⇒ NaHCO3 + Na Cl (12)
Ha a titrálást metilnarancs mellett folytatjuk a sósav fogyás a hidrogén karbonát titrálására
fordítódik.
NaHCO3 + HCl ⇒ NaCl + H2CO3 (13)
A gyakorlat arra szeretne rávilágítani, hogy az indikátor megválasztásának fontos szerep jut a
titrálással kapott eredmény pontossága szempontjából. Ha az indikátor hamarabb vált szint,
mint kellene akkor kevesebb fogyást kapunk, mint amennyi a mérendő komponenssel
ekvivalens. (Ha lúgoldatot titrálunk és a titrálást a fenolftalein átcsapásakor abbahagynánk a
lúg koncentrációt a karbonátok jelenléte miatt kisebbnek állapítanánk meg).
A fenti két indikátoros titrálást a gyakorlatban felhasználják a vizek elemzésénél. Fenolftalein
mellett sósavval titrálva a vizet kapják a ,,p lúgosság,, értékét, ami a karbonát tartalmat jelenti
ha nincs szabad lúg, metilnarancs indikátor jelenlétében titrálva a vizet kapják az ,,m

4
Lakatos J.: Analitikai Kémiai Gyakorlatok Anyagmérnök BSc. Hallgatók Számára (2007)

lúgosság,, értékét, amiből a karbonát és hidrogén- karbonát tartalom összegét lehet

meghatározni. A fogyások és a sav pontos koncentrációjának ismeretében számítsa ki a minta
karbonát és hidrogén karbonát tartalmát. A párhuzamos mérésekből számoljon átlagot és
szórást. A mérési adatokat és a számított adatokat táblázatban adja meg.

3.Csapvíz karbonát és hidrogén tartalmának meghatározása

Vegyen 100 ml csapvizet adjon hozzá 3 csepp fenolftalein indikátort, ha rózsaszínű lett,
titrálja óvatosan színtelenig, olvassa le a fogyást. Ha az oldat színtelen maradt vagy
elszíntelenedésig titrálta, adjon hozzá 3 csepp metilnarancs indikátort és titrálja
színátcsapásig. Olvassa le a fogyást és számítsa ki a víz karbonát és hidrogén-karbonát
tartalmát mol/l-ben és g/l-ben.

Zh kérdések.
1. Mit ért titrimetrián és milyen fajtái vannak?
2. Miért kell a mérőoldatokat faktorozni és mi a sósav mérőoldat faktorozás elve?
3. Milyen végpont indikálási módszereket használhatunk és hogyan lehet az ekvivalencia
pontot megállapítani?
4. Számítsa ki a sósav oldat pontos koncentrációját ha 0,01 g kálium-hidrogén karbonátot
titrálva 20 ml volt a sósav fogyása.
5. Számítsa ki a nátrium hidroxid pontos koncentrációját ha 20 ml-t titrálva 19,5 ml
0,1125 mol/l sósav fogyott.
6. Egy vízminta 100 ml-nek titrálásakor fenolftalein mellett 1 ml 0,1 mol/l sósav
metilnarancs mellett további 11 ml 0,1 mol/l sósav fogyott. Mennyi a minta karbonát
és hidrogén karbonát koncentrációja.

4. Titrimetriás mérések a gázanalízisben, levegő CO2 tartalmának meghatározása

Az egyik leggyakrabban analizált gázminta az élethez nélkülözhetetlen levegő.
Természetes összetételét az 1. táblázat tartalmazza. A levegő összetételének leggyakoribb
változása az oxigén és a széndioxid mennyiségének változása. Ez köszönhető a biológiai
folyamatoknak, de számos a szerves anyag égésével összefüggő művelet is előidézheti.
1. táblázat: A száraz levegő természetes összetétele.
Összetevők Koncentráció, v/v Koncentráció,
% m/m %
Nitrogén 78,1 73,51
Oxigén 20,93 23,01
Argon 0,9325 1,286
Széndioxid 0,03 0,04
Neon 0,0018 0,0012
Helium 0,0005 0,00007
Kripton 0,0001 0,0003
Hidrogén 0,00005 0,000004
Xenon 0,000009 0,00004
Römp: Vegyészeti lexikon, 57 old. Műszaki Kiadó Budapest,1983.

A táblázat arra is rávilágít, hogy a levegő alkotói jelentősen különböző koncentrációban

vannak jelen így nem meglepő, hogy a levegő komponensek meghatározására annak
koncentrációjától függően különböző mérési elveket használunk.
Ezeket a következőképpen csoportosíthatjuk:
Abszorpciót követő tömegmérés (gáz gravimetria, lásd. nedvesség tartalom mérése)
Abszorpciót követő titrimetrés mérés ( gáztitrimetria, lásd. levegő széndioxid
tartalmának, kromáton átbuborékoltatva szerves anyag tartalmának meghatározása)
Abszorpció vagy adszorpció következtében bekövetkező nyomás változás mérése (a
levegő széndioxid tartalmát így is mérhetnénk. A megkötött széndioxid
nyomáscsökkenést eredményez egy zárt rendszerben, érzékeny nyomásmérő kell)

5
Lakatos J.: Analitikai Kémiai Gyakorlatok Anyagmérnök BSc. Hallgatók Számára (2007)

Abszorpciót következtében bekövetkező gáztérfogat csökkenés mérése (gáz

volumetrikus módszer, lásd füstgázok összetételének mérése. Ilyen elven működik a
volumetrikus C tartalom meghatározás, amikor az égetés után kapott CO2-t lúgban
elnyeletjük, vagy ilyen az Orsat készülék alkalmazása a füstgáz széndioxid, oxigén és
szénmonoxid tartalmának meghatározásakor.)

A gáztitrimetriás eljárásokban a gázelegy pontosan mért részletét alkalmas kémszerrel

reagáltatjuk. Két eset lehetséges vagy a keletkezett vegyület mennyiségét, vagy visszamaradt
elreagálatlan kémszer mennyiségét határozzuk meg.
A gáztitrimetriás eljárást akkor használjuk, ha a meghatározandó gázkomponens mennyisége
kicsi. A gáz elnyeletéskor adódó térfogatváltozás mérésén alapuló (gázvolumetrikus) módszer
ebben az esetben ugyanis pontatlan (1000 ml-es gázbürettánál a 0,1%-ban jelenlévő
komponens elnyelődésekor adódó térfogatcsökkenés 1 ml).
A levegőben a széndioxid 0,03 v/v %- ban van jelen, lásd 1. táblázat. Az 1 % alatti
mennyiségek mérést kis mennyiségben jelenlévő komponens meghatározási feladatnak
tekintjük.
A szabad levegő széndioxid tartalma kb 0,03 %. Zárt helységben ez nagyságrenddel nagyobb
is lehet. A munkahelyi légterekben a széndioxid koncentrációja ettől eltérhet, ha a levegő a
nem megfelelő légcsere miatt ,, elhasználódott,,. A levegő széndioxid koncentrációjának
ellenőrzése a légcsere hatékonyságára is enged következtetni.
Munkahelyi légtérben a széndioxid meghatározása egészségügyi szempontból ezért jelentős
feladat. Noha erre műszeres módszerek is rendelkezésre állnak a vizsgálat műszer hiányában
egyszerű sav-bázis titrálással elvégezhető.
A vizsgálat az alábbi reakción alapszik:
Ba(OH)2 + CO2 = BaCO3 + H2O
A megmaradt Ba(OH)2-ot HCl-al visszatitráljuk.

Levegő CO2 tartalmának meghatározása: Gázmosóba helyezett 25 ml kb. 0,1 mol/l

Ba(OH)2 oldaton 5 liter levegőt szívatunk át. A mintavétel folyamatábráját az 2. ábra adja
meg.
A gázmosót levéve a buborékoltató szárat bemossuk. 2 csepp fenolftaleint hozzáadva az oldat
felületére 5 csepp pentánt rétegezve (ez gátolja meg, hogy a levegő CO2 -je tovább reagáljon a
Ba(OH)2-al) 0,1 mol/l sósavval megtitráljuk az oldatot. A titrálás végét a fenolftalein
elszíntelenedése jelzi. A fogyásból az el nem reagált Ba(OH)2-ot számíthatjuk ki. A CO2 re
elhasználódott mennyiség a Ba(OH)2 kezdeti koncentráció és a megmaradt különbsége.

1 2 3

2. ábra. A mintavétel folyamatábrája. (1) elnyelető oldat, (2) áramlásmérő, (3) szivattyú.

6
Lakatos J.: Analitikai Kémiai Gyakorlatok Anyagmérnök BSc. Hallgatók Számára (2007)

(Ha a fenolftalein mellett végzett titrálás után a színtelen oldathoz 3 csepp metilnarancs
indikátort adunk s a mintát tovább titráljuk, amíg a metilnarancs színátcsapást nem mutat a
fogyásból a Ba(OH)2 kezdeti koncentrációját kapjuk).
A fogyásokból számítsa ki a Ba(OH)2 kezdeti és CO2 elnyeletés utáni koncentrációját mol/l-
ben, és számítsa ki a levegő CO2 tartalmát térfogatszázalékban.

Zh kérdések:
1. Sorolja fel hogyan csoportosíthatja a gázanalitikai módszereket és mikor melyiket
célszerű alkalmazni?
2. Milyen elven határozhatja meg a levegő széndioxid tartalmát? Írja fel a reakció
egyenleteket is. Miért nem a gáztérfogatmérés módszerét alkalmazza?
3. Mennyi a Ba(OH)2 koncentrációja, ha 10 ml-re 20 ml 0,05 mol/l sósav fogyott?
4. Hány g és hány mól széndioxidot kötött meg a Ba(OH) 2, ha 10 ml-re 10 ml 0,05 mol/l
sósav fogyott. A Ba(OH)2 kezdeti koncentrációja 0,05 mol/l volt.
5.Mennyi a levegő széndioxid tartalma v/v %-ban ill. g/l-ben ha az 4. feladat eredménye
10 l normál állapotú levegőre vonatkozik.

7
Lakatos J.: Analitikai Kémiai Gyakorlatok Anyagmérnök BSc. Hallgatók Számára (2007)

3. gyakorlat (Titrimetria I.)

1. Fülke alatt a számításai alapján szükséges cc. HCl-at mérőhengerbe mérve

készítse el az 500 ml kb. 0,1 mol/l sósav mérőoldatot. Jól rázza össze.
2. A bürettában lévő vizet engedje le, mossa át a sósav mérőoldattal, majd töltse
jelig.
3. Az elkészített sósav pontos koncentrációjának meghatározásához analitikai
mérlegen tárázza ki az Erlenmeyer lombikot és mérjen bele négy tizedes
pontossággal kb. 0,1 g kálium-hidrogén karbonátot.
4. Adjon a lombikba 50 ml desztillált vizet és 3 csepp metilnarancs indikátort és
titrálja színátcsapásig. A táblázatban rögzítse az adatokat. A fogyásból számítsa
ki a sósav pontos koncentrációját.

A minta száma: m KHCO3, Fogyás 0,1 c HCl,

g mol/l HCl, mol/l
ml
1.
2.
3.
Átlag - -
Szórás - -

5. A kiadott mintát töltse fel jelig. Pipettázzon ki 20-20 ml-t a mintából Erlenmeyer
lombikba. Adjon hozzá 20 ml vizet, két csepp fenolftalein indikátort és titrálja
elszíntelenedésig. Olvassa le a fogyást. Adjon a lombikba három csepp
metilnarancs indikátort és folytassa a titrálást színátcsapásig Olvassa le a
fogyást. Táblázatban rögzítse az adatokat és számolja ki a vízminta karbonát és
hidrogén-karbonát koncentrációját mol/l-ben. (A fenolftalein mellett végzett
titrálás fogyása a karbonát tartalommal, a metil- narancs és fenolftalein mellett
végzett titrálások fogyásainak különbsége a karbonát és a hidrogén-karbonát tartalom
összegével egyenértékű)

A minta száma: Fogyás 0,1 Karbonát –ion Fogyás 0,1 Hidrogén

mol/l HCl, koncentráció, mol/l HCl, -karbonát –ion
ml mol/l ml koncentráció,
(fenolftalein) (metilnarancs) mol/l
1.
2.
3.
Átlag
Szórás

6. Az 5. pontban leírtakat ismételje meg 100 ml csapvízzel.

A minta száma: Fogyás 0,1 Karbonát –ion Fogyás 0,1 Hidrogén

mol/l HCl, koncentráció, mol/l HCl, -karbonát –ion
ml mol/l ml koncentráció,
(fenolftalein) (metilnarancs) mol/l
1.

7. A levegő CO2 tartalmának meghatározása c. gáztitrimetriás mérésre idő

hiányában nem kerül sor. Elméletét viszont ismerni kell.