A SPANYOL ,ARANY SZAZAD” DRAMAJA Es SZINHAZA Spanyolorszigban 2 szinhéz virdgkora a XVIL. szazad kézepén teljesedett ki, ak- kor, amikor a kulturélis élet még ,arany” fényben tiindokole ugyan, dm a politikai- gazdaségi valésig csillogisa mar jéeskin. megkopott. Az. orszig elvesztette nagy- hatalmi stétusét, é gazdasépi cséd fenye- gette. A ,siglo d’oro” nyitanya Amerika felfedezése & gyarmatositésa volt, ém az ex kovet6 kaprizatos fellendilés utin a gazdasigi és tarsadalmi clmaradottség ka- tasztrofilis hanyatléshoz vezetett. A hir- hedetten eladésodott korona aruba bo- esitotta a koncesszidkat & a kereskedel- mi kivaltségokat, minek kévetkeztében a gazdagsig tekintélyes része a gyarmatok- rl kiilfSldre éramlott. A kereskedelmet € az ipart a muzulmédnok é a zsidok ki- tizése valdsiggal megbénftotta, Az. ame- rikai aranybéi, ahelyett, hogy a termelés fellenditésébe fekterték volna, az uralko- 6 rétegek vésdroltak féldbirtokokat. Ha- marosan azonban vilségba jutott a me- régandaség is. A fldek parlagon hever- tek, jéllchet a korményzat drdkletes ne- mességet igért mindenkinek, aki hajland6 paraszti munkit végezni; az intézkedés azonban hamvsba holt, minthogy a fizi~ kai munka minden szabad spanyol sze- mében szégyellnivalénak szdmitort. igy mind a vidéken 6 jobbigysig, mind a varosi plebejusok kérében rendszeresen chinség pusztitott. Az elnyomorodés vé- gill elérte az arisetokréciét is, arm a gran- dok és a caballerék mégis -— vagy talin 108 ppen exért — nilméretezett biiszkeséget fitogtattak, és méltdségteljes fellepésiik mir-inér a nevetségesség hatirit siroita —amint ezt Miguel de Cervantes de Sea- vedra Don Quijote cimt regényében oly szemléletesen dbrézolja. Az egykori hata- tomnak és nagységnak csupén kiils6 bur- + ka maradt meg: a b6 képeny, amelyer nagy iigyességgel vetettel be dnképiik ki- vetitése érdekében. Az urak tovibbra is készen alltak r4, hogy becsiileviket min- den kériilmények kézéte kivont karddal védjék meg. A fentnevezett rahadarabral és fegyverrdl kapta nevét egy egész. mti- faj, 2 hipenyes-kardos szinmii. A spanyol barokk ideol6gisja abbol indult ki, hogy a becsiiletet nem féldi érdemekkel seer ztiaz ember, hanem Isten ruhézza fel ve- le mar sziiletése pillanatiban, s 6neki csak az.a dolga, hogy élete végéig meg- Grizze, Ex az ideol6gia, amely aligha Osetnzitt gyakorlati munkara és villal- ko26 szellemre, hozzéjérult azokhoz a gazdasigi nehézségekhez, amelyck ered- ményeként 2 hatalom végill az észa- kabbra elteriilé, mar polgéri-kapitalista stinezetii eurdpai orszdgokba tolddott St. Témiéren foglalta dssze a helyzetet « francia kirdly egyik tandesosa, midén a XVIL szazad elején beutazta Spanyol- orszigot: ,Egész becsiiletile a becsiilet fenntartésiban meriil ki, és ez a haszon- talan becsiilet is hozz4jarul Spanyolor- szdg terméketlenségéhez.” (Idézi Hans- Joachim Miiller: Das sponische Theaterim 17. Jabrbundert [A spanyol s2inbéz a XVUL szdzadban}, 135.0.) E szellemi magatartisnak megfeleléen a spanyol harokk szinhanak is kizponti téundja a becsillerelvesrtése és visszasver- xése. Lope de Vega A suinjdtéhirds ij mi vészete napjainkban cimé dramaelméleti frésiban nyomatékosan rémutat, hogy ya legjobbak a becsiiletet érintd esetek, mert ezek minden térsadalmi list em- berre egyarint nagy er6vel hamak’’. (Idézi Erika Fischer-Lichte: Geschichte des Dramas [A drama torténete] 1. k. 66.0.) A becsiilet a kor felfogisa szerint egy- fel6l azokat az értékeket fejezi ki, ame- lyek minden embert megilletnek, masfe~ 161 viszont térsadalmilag meghatérozott adottség. Lope de Vega irja egyike sein- méivében: »Senki sem becsilnivalé éamaga éltal, A becsilletet masok ruhdzzik ri. Az erényes és érdemdsis ember Még nem becsiilnivald. Ezért a becsiilet Nem az. emberben magaban, hanem A tbbiekben lakik.” Abban a felfogésban, amely a becsitle- tet a virsadalmi identités biztositékénak tekinti, meghatdroz6 jelentéségii, milyen hirnek drvend az ember 2 maga kirnye- zetében. A patriarkélis esalddban a férj becsiilete felesége j6 hirén mtilik, ame- lyért a spanyol barokk dréma caballerdi Srdkdsen aggddnak, noha igazdn min- dent elkévetnek, hogy asszonyaikat el- zirjék a nyilvanossig eld), Tirso de Mo- lina A sevillai seédelgé és a Kivendég cimt dramgjabol, a Don Juan-téma kilénféle drimai viltozatainak ebbdl az. eldképé- bal egyértelmtien kivildglik, hogy a be- cil, illetve annak fenyegetettsége olyan iigy, amely minden térsadalmi réteget egyarént érint: Aminténak, a-paraszt- lénynak és vlegényének becsiletveszté- se éppoly stilyosan ésik a latba, mint a nemes Don Octaviénak é jegyesének hasonlé szerencsétlensége. Még a csabi- 16 is falt6n dvja a maga becsiletér; mi- don a kévendég megkérdezi: ,Teljesite- néd a sz6t, mit/ Adsz nekem? Hiszen lo- ‘vag vagy!”, Don Juan igy felel: ,Szent az adott s26 szémomra, /S teliesitem, mint lovag.” Gerezeli A. Karoly forditésa) Arrél, hogy a ndkkel szemben mégsem tud lovag médjéra, a becsilet kivnalmai sverint viselkedni, izzSan szenvedélyes alkata tehet. Ez a szenvedélyesséy a spa- nyol berokk dréma valamennyi h6sét jel- emai, Indulataik fékezhetetlen kitérése fontos motivum: forrisa minden elkép- zelheté bonyodalomnak és katasztr6Fi- nak. A szinpad azonban nemesak int és figyelmeztet, hanem egyszersmind lehe- t6v€ testi, hogy a hsik kidli&k azt, ami a valésighan tilos, azaz hitelesen fejezzék ki az dket hevit6 nagy érzelmeker. A vesetett csatik, a veszendébe ment gaudagsig koraban, amikor feltart6ztat- hatatlanul eset szét a2 egykori viléghata- Jom, a szinhéz volt az a hely, ahonnan legalabb még mindig sugirzott a hési-lo- vagi vilégkép. A szinhé ebben az esetben valdsigpdtlekkeént, a dicsébb korokea va- 16 emlékezés szinhelyeként makédatt. Az let mar esak dlomnak tetszett, ,fuvallat- nak a mindenségben”, a szinde pedig tplalta eat a desenganonak nevevett, mé- labiis és beteges, gyaszos és kétkeds han- gulatot. A sajitos spanyolorszigi helyzet altal meghatérozott életéraés talélkozott a barokke dltaldnos vilégszemléleti iriny- zataival, elsésorban azzal a felfogéssal, amely a vilégban szinpadot, az. emberben pedig Isten altal mozgatott szerepjétsz6t litott. Mindez azonban megforditva is igaz volt: a barokk a szinpadot vilégként, a vilig stiritményeként és metafordjaként is éreelmezte. A szellemi-kulturdlis élet egyéb teriileteiher hasonléan eben a 109korban a ,vikigot jelenté desekékon” is a vilviligra irinyal a tekintet. Az esemé- nyeket nem csupin a foldi valéséghoz vi- szonyitott jelentésiik, hanem transzcen- diens jelképiségik szerint is értelmezik. A becsillet mellett a hit az. a mésodik alap- érték, amely mind a val6 életben, mind a szinpadon téjékoz6dési pontként szolgil A scinpad tiplilja az isteni kegyelembe vetett bizalmat, és a foldi vilggal szem- ben a nilvilig elsdbbségét hangsilyozza — exzel pedig megerdsiti kézénségét ab- béli hitében, misverint a kegyetlen valé- sig nem tobb muland6 litszatnal. ‘A szinhéz, mint a vigasznak és a figye~ Jem elterelésének mentsvira, szabélysze- ri sainhézchséget fejlesztett ki a spanyol térsadalom valamennyi rétegében, és a dramairdk alig gydzték kielégiteni ezt a moh6 érdekl6dést. A szindarabokat ha- mar elnydteék, és a kézénség dllandéan 6 meg Gj élményeket kovetelt; emiatt jétt létre az a képrizatosan gazdag és sok- réui drmai termés, amelyhez. tudésok, dai férfiak, arisctokratik, de még IV. lop kirdly is éppdgy hozzdjérultak, mint maguk a soinhézi emberek. Lope de Vega élete végén masfél ezer szinmi- vet mondhatott magéénak; Tirso de Mo- lina hiisz éven at tart6 palysja sorén is al- kotott vagy négyszdzat, és Calderén de la Barca életmiive is hasonlé nagységrendd. Mindésszesen egyetlen évszizad alatt kereken tizezer comedia keletkezett — a spanyol barokk minden drémai forméjat ebbe a kategérisba soroltak. Még ha sjra meg ifjra talélkozank is hataresetekkel és atfedésekkel, a termés egésze nagyjabél kkét esoportra: viligi és vallisi mivekre oszthat6, Az els6 esoport uralkodé miifa- ja a képenyes-kardos komédia, 2 maga szerelmi & becsiiletbeli bonyodalmaival, svemélytévesztéseivel é agyafirt fon- dorkodésaival, Mellette a komoly dréma az uralkodds mfivészetének, a nehéz élet- 110 helyzetekben ajinlatos magatartésoknale 6 ax emberi akarat szabadségénak kér- déseit térgyalja, A vallisi mGvek kézétt a £6 helyen all a szentek életét és a Biblia egyes eseményeit abrizolé comedia de sentos, valamint 22 auto sacramental nevi, csak Spanyolorsedgban meghonosodott allegorikus szinhzi forma, amelynek ne- ve a latin ,actus” (cselekvés) szsbol ered, & szerepléi kévite egyréset térsadalmi tipusok ~ kirily, paraszt, koldus -, més- résox megszemélyesitett fogalmak talél- hatéak, amilyen példéul a Vallis, a Hit, a Srépség vagy akir a Vilig Um6. Az an- wk kilénbézé témskat dolgoznak fel, kézés azonban 27, alapveté széndék: az. euchariseria felmagasztalésa. Az egyetlen felvonésra korlitoz6d6 darabokat esupin az virnapi kérmenet betétjéiil szénték, és ebbdl az alkalombs! vidém utdjécékkal, valamint féktelen tincokkal és érids figu- rik felvonultatésival egésniterték ki dket. ‘Mivel Spanyolorszégra a reneszansz leultirgja esak igen kis mértékben terjedt i, a viligi dréma wjszerd kezdeményezé- sei is viszonylag jelentéktelenek marad- tak, Emlitésre méltdale Juan del Encina eglogdnak neverett pisztorjitékai, Barto- lomé de Torres Naharro ,katonadialé- gusai” é ,hazassigi komédi4i”, valamint a portugél és spanyol nyelven egyaréi alkot6 Gil Vicente bohézatai és bibli driméi, Az olasz. reneszénsz. vigjétékh6! Atvett elemek itt kezdew6! kiinépkorias- vallisos és népi hagyoményokkal keve- redtek. A csod4s-kalandos elemek, 2 meglep6 események és a sorsfordulatok Kézkedveltsége elnyomta az jkcori dré- ma kicsiraz vivményait: a dramaturgiai logikit, az id6, a hely és a cselekmény egységét, a felvonasok szerinti szigoré tagolast. Az arany szézad drémairdinak Fernando de Rojas még ma is jétszott Celestinija szolgilt példaképil. Az 1500 kril keletkezett dréma kézponti alakja a 1 ‘ 4 ;ravasz. keriténd, aki addig_igyekseik sszeborondlni ket fiatalt, amig a bonyo- dalmak mindhérmuk halélshoz nem ve- zetnek, Ez az ,édes ostyaba rejtett keserd pirula” mintegy utélag vonja vissza a né- 26161 a kend6zetleniil bemutatott érzéki- séget és erotileus kéjvigyat. A komikus szolgajelenetek, a lirai szerenddok és a vivészimok mar a képenyes-kardos ko- médist vetitik eldre. A Celestina egykord stinrevitelének el6feltétele: a hivatésos seinjétszas akkoriban még nem alakule kis azt esak a XVI. szizad kézepén alapozta meg Lope de Rueda, mégpedig a com- media delParte példsjéra timaszkodva. ‘Maroknyi térséval jérta az orsedgot, visi rokon és varosi népiinnepélyeken Iépett fel, s6t a madridi udvar el6tt is rendsze- resen jatszott. Az olasz. komédidk dltala készitett, spanyolra honos{tott véltoza- taiba régrinzétt szekvenciskat épftett be a komilens figura szaméra; ezekben biral- ta a7. egykort Allapotokat, egyszersmind azonban tjra meg sijra utalt minden em- beri tarekvésillékonysaigara is. yen mintékra épilt a spanyol barokk comedia sajétos dramaturgisja. A cselek- mény itt nem felvondsokra és jelenetek- re, hanem jornadikra, azaz egy napi utakra” tagolddik, vagyis az eseményeke staci6r6l stici6ra haladnak. Kézéjitk en- rremeseenek nevezett révid kézjitékokat iltattak, amelyek az id6k folyamsin dnél- 16 miifaja fejl6dtek. A comediskat /adnak everett komikus prolégus vezette be, amelyben az egyik szerepl6 elmesélte a arab tartalmat, mig a végén énekes cos maszkajéték zarta le az. eldadé: formai elemek gazdagsiga dsszhangban volt a szereplégarda sokrétiségével. Cal- derén de la Barea A salemeai biréjaban cegyidejileg van a sdinpadon Il. Flop ki- rily, egy tibornok, egy kapitiny, egy gazdag paraset és gyermekei, egy sze- gény videki nemes és a szolgdja, egy 6r- mester, egy egyszerti kiizkatona é egy markotényosné. Az a kériilmény, hogy egy komoly cselekmény kézpontjéban alacsony alkisG szerepl6k is megjelenhet- nek, alapvetden megkiilinborteti a spa- nyol barokk drémzt a mij francia, olasz & német viltozataitél, amelyek szigo- réan szem el6tt tartottak a tarsadalmi ré- tegek kézdtti vélaszfalakat. Ez. az egyen- 6sitési hajlam azon a felfogason alapult, mely szerint az Isten dltal az egyes em- berek egyszer s mindenkorra kiosztott sverep megitélésében nem a szerep rang- jaa mérvad6, hanem az a méd, ahogy az ember ezt a szerepet betdltis 6s ez fogist a katolikus Spanyolorszdg killénds koverkezetességgel képviselte. Részben ¢ sajétossignak tudhat6 be, hogy a graciosn, 2 komikus szolgafigura, mas orszigokbeli rokonaival ellentétben, j6val tb puszca mékamesternél, é ahelyett, hogy esak parodizalnd gazdéja tires frazcologisiat, megszivlelendé tandcsokkal is ella A spanyol barokk drima eldszdr ‘Miguel de Cervantes de Saavedrinak, a Don Quijoe cin lovagregény-parddia szeresjének életmtivében ad hirt magi- r6l, A kilts a megéthetés céljabél it ke- reken kéttucatnyi comediét is; kéziilke azonban esak tiz maradt fenn. Az. El trato de Argelben (Algériai viszomyok) & a Los cautivos 6 los exclavasban (Poglyok és rab- szolgdk) sajét élményeit dolgorta fel ab- bol az idOb61, amikor a Szent Sziverség “Térdkorszig elleni hadjératénak résewve- véjeként kal6zok fogsigaba kerilt, és ott Gvcken at sinylédétt. Az EI cerco de Nu- snancia (Numantia ostroma), amelyet az arany szizad legjelentésebb spanyol tra- ‘gédidjanak tckintenek, egy seomori sor- si kori spanyol varosrdl sz6l, amelynek lakoi inkabb végeznek magukkal, sem- hogy a rémai ellenség kezére keriljenck. Allegorikus szereplék domboritjék ki Cervantes iddszeri mondanivaldjats ha- 4 [ja szebb jovdjét a hdsi erények kijaseii- letése alapozhatja meg. A fiatal Cervantes egy spanyol biboros munkatirsaként R6- maban_ megismerkedett az olasz rene- szinsz. komédisval is, 6 vigjétékaiban eh- hez igazodott; kézilik a legjclentdsebb, a Pedro de Urdemala kilns vonzereje a ci- giny komyezetben rejlik, amely az agya~ fart szolga altal irényitote szerelmi bo- nyodalom szinhelyéiil szolgél. Szinpa- dilag a leghatésosabbnak mindenekelétt Cervantes kézjdtékai bizonyultak; ezek az erkélcsi tanulsdggal megfejelt egyfelvo- nésos bohézatok friss és erdteljes kora- beli életkivigasokat visenek szinre, Iyen el6zmények utén bontakozik ki 1580 koriil Lope de Vega fellépésével a spanyol barokk szinhaz legfSbb feje- zete, Allitélag héromszoros terjedelmt dletmévébol négyszizétven comedia és negyven auto sacramental maradt fen. Lirai-k6l6i pasztorjatékokhoz. realista trténelmi drémak, frivol komédiskhoz a viligt6l elfordulé mértirdrémék térsul- nak, Az iré élete éppoly ellentmondésos- nak mutatkozik, mint munkéssiga: teo- légiai tanulmanyokat folytatott, belépett egy rendbe, haléta Onkorbéesolésnak volt a kévetkezménye — ugyanakkor szerelmi botrényok, lopas gyantja, szimiizetés ki- sérték életpélysjst. Képenyes-kardos ko- médii — melyek kézill a La exclava de su galén (Kedvesének rabmije), 2 La dame boba (Az Griilt bile) és 2x ED caballero del ‘miraglo (A csoda lovagia) a \egismertebbek = az életet maszkatincként mutarjak be, halmozva az dloltézeteket €s dtvileoziso~ kat, a félreértéseket és személytévescté- seket. A meglehet6sen hasonl6 bonyo- dalmak mindig a2. utols6 percben oldéd- nak meg. Lope de Vega szinmiivei nem a jellemekb6l, hanem a helyzetekbdl_in- dulnak kis a szereplok viselkedése nem alapul egységes Iélektani logikin. Téreé- nelmi driméi kozil ma leggyakrabban A 112 és falut jétsszdk, olykor eredeti cimén, mint Fuente Ovejundt; ebben a szerzé azt mutatja be, hogyan lizad fel egyiittesen egy falu népe a kirélyi helytart6 ellen, aki lildézi é& bosszijaval sijtja a vonakods Hinyokat ~ egyikiiker kiszolgéltarja kato- ndinak, egy mésikat eskiivéje elétt rabol el, a volegényt pedig megkinoztatja. E- kézben azonban a menyasszonynak sike- riil elmenekiilnie; 6 hvja dssze a parasz- tokat, akik aztin agyonitik a kéjencet. Amikor a Madridbél kikildete vizsgal6- bird a tettesek neve utin érdeklodik, mindenhonnan ugyanazt a vilaszt kapja: a falu, Fuente Ovejuna volt a vettes. Igy a kiraly nem tehet mast, mint hogy kézke- gyelmet hirdet, Lope de Vega kiirnyezetében a legje- lentésebb drimairé 2 magit fréként Tir- so de Molinénak nevezd Gabriel Téllez volt. Pilyatérsait6l vette at a drama- turgiai technikat, az emberabrézoléson azonban sokat finomitott. Kitiné em- berismeretét a korvérsak szerint a gy6n- tatészékben szerezte. Szimos komédiaja oly szabados volt, hogy cenziira nem engedélyerte eldadisukat. A sevillai scé- delgé és a kévendég cimii comedijaban el- s6ként dllitotta szfnpadra Don Juan alak- jat, amely aztin Moliére-t6l_ Christian Dietrich Grabbén at Odin von Horvi- thig é Max Frischig wjra meg jra megihlette a drimairok képzeletét, Mo- zart opersja. altal pedig halhatatlanné vilt. Arvid jelenetekb6l all6 seinmé a hés dldozatait és ellenjatékosait sok eset- ben csak vézlatosan rajzolja meg. A ba- rokk életérzés_ ellentmondasossigénak szellemében a rettenet képei véltakoznak tilhabzéan érzéki seakaszokkal. Tirso de Molina szimos comedigjgban ndk a f6- szereplok. Gyakran ugyanarra a férfira vetettek szemet, és vetélytdrsként dllnak szemben egymissal. Szellemesen, fon- dorlatosan, energikusan kiizdenek, bébu- Qoresr ec. w> eee rwe, seemara nem evilai sob igjaban el- Juan alak- ‘Christian om Horvi- meg ijra lerét, Mo- hatatlannd szinmti a r sok eset- reg. A ba~ ossiganak iltakoznak L Tirso de nok a £5- a a frfira nt dllnak esen, fon~ nek, babu- ként ringatva a tbbnyire gyenge és te- hetetlen férfialakokat. Legsikeriiltebb képvisel6jak A zéldnadrigos lovag Donna iangja, aki ferfinak dltzik, hogy vissza- szerezze hiitlen volegényét. A spanyol barokk drdma csticspontjét és egyben végs6 kicsengését Calderén desla Barca kereken négysz4z come- disjaban lelhetjk fel, amelyeknek a fele maradt rink. Calderén maveit parabola- ciikrokhéz. hasonlitotik, amelyek felfog- jak s egyszersmind a2 isteni hatalom jété- kénak tiintetik fel az. emberek féldi sor- sit. Mivel Calderén minden emberi kon- flikeus feloldését eleve Isten akaratéban tételezi, dréméiban nines igazi tragileam. Az udvari kbldkEnt nagy megbecsilest kivivott drémairé Istenén kivil esak az abszohit kirdlyi hatalomnak kételezte el magét. A zalameai biréval mondatja el azokat 2 sorokat, amelyek egész maga- tartisit jellemzik: »Mindannyiunknak élte, vagyona ‘Azé, kinek fején a korona. De a beesiilet gaudsja a lélek, Esszémot ez nem ad, esak Istenénck.” (Géspér Endre forditisa) A vallisi_ megtérés driméjat_alkotta meg Calderén Az: éer dlom ciméi mtivé- ben, amely mér efmében is a fldi élet latszatszertségét hirdeti, mint ahogy A nagy vildgszénhiee cim is a vilégnak Isten svinpadaként val6 felfogiséra utal. E két drama mellett kiilondsen kedvelte az ut6- kor A csudatéed magust is. Calderén er- kélesi tandrimdinak tengelyében vala- mely komoly felfogasti esalid beesiileté- nek sérelme, illetve a sérelem orvostisa All, E drimatipus legsikeriileebb példajét alkotta meg a szer26 A zalameai birdban. Komédidiban a kpenyes-kardos szinmt Lope de Vega és Tirso de Molina éltal kitaposottvitjat kovette. Legsikeriltebb- nek koi: a Huncut késrtetet tekintik, amelyben egy, fivérei ital féltékenyen Sraste fiatal Szvegyasszony kavarja a 2fhr~ zavart, a komikumrél pedig a gracioso gondoskodik, aki a kibogozhatatlannak tetsz6 bonyodalmakat mindendron egy lisértetnek tulajdonitja. ‘A spanyol-barokk drimahoz hason- Iéan sokrété és viltozatos volt a miivek szinpadi tolmaesolésa is. Az tirnapi kér- menetek auto sacramentaljainak szinhe- lyéil szolgalé kocsiszinpadok és a barokk szinpadi vardzslat minden esrkézét fel- vonultaté udvari szinhézak mellett ott sorakoztak a népi corral-szinpadok is: fab6l desolt, egyszeri emelvények, ame- lycket a héztombok kézitti fedetlen ud- varokon dllitottak fel. A szinészeke a hit- térfiiggony résein at kozlekedeek; ha pedig a figgdnyt elhiztik, szobabelsd avagy téjat dbrézolé diszletvaszon titult a nézé elé. A nézétéren kissé magasitott paholyok szolgaltak a felsébb rétegekbél valék kényelmét, mig a kisemberek pa- dokon illtek; a ndk hétul, a tobbiektol Ikilénvalaszava, a ,tyikketrec”-nek neve- zett résven foglaltak helyet. A kérnyezd hazak ablakait eldkel6 holgyek bérelték ki, akik a redénydkin Se thatatlanul suemlélték 2 jatékot, nehogy j6 hirikén csorba essék. Az udvar legnagyobb részét azonban az illéhelyek foglaltak el; itt t6- miriiltek a ,mosquetero”-nak nevezett inasok és didkok, akik harsiny kézbekisl- tisaikkal nem egy esetben eldéntéwék a darab sikerét vagy bukésit. A corralokat jétékony vallési egyesiiletek rendeaték be, és aztin kiadtale Sket szinhszi villal- kozéknak. Az utobbiak szerverték az egyhazi iinnepekher kétSd6 jatékokat, valamint, legalabbis a kezdeti idékben, az udvari el6adisokat is. Késobb maga a szinhazért megrdgzdtten bolondulé IV. Flop hivta életre a pazar latvinyossigo- kat, amelyekhez Itilidbol hozatott ,ma- 113XVIL suécadi madrid corral-seinpad chinistékat”; az utdbbiak kézil els6sor- ban Cosimo Lotti emlitend. Osszegyéijtétt drémiihoz frott elésza- viban Lope de Vega a kévetkez6 leirist adja: ,Amikor felment a fiiggény, pers- pekivikusan, sok mérféldnyi tivolsig- ban nyilt meg 2 kozdnség elétt a tenger egészen a vilpartig, litszott a viros, a ki- kStével, a vilégitétoronnyal és néhiny hajoval. (..) Még halak is ringatsztak a hullimokon. (..) Es mindezt mtivészileg, vildgitotta meg héromsziznal tébb rej- tett fenyforrds. Ezutén hattyik hézta ko- csijin megielent Vénusz, és tirsalkodott fiéval, Amorral, aki a magasban ropké- 14 drt, (..) Az istenségek leszillisa és 2 kti- Ténb-Kiilénb atvéltozdsok tabb figyelmet keltettek, mint az én eklogém, holott az eléadésnak a2 volt a lelke; 4m a testi ab- razolés akkora gydnydrtiséget szerzett a szemnek, hogy a fil behédolisra kény- szeriilt.” (dézi Karl Vossler: Lape de Vega tund sein Zeitalter [Lope de Vega és kora}, 204, 0.) Mindez a szemet vakité pompa a barokk térsadalmi piramis estesin lév6 eskeny réteg szérakoztatisara és dnké- pének kiveritésére jott Iétre, mialate az orszdg pusztult, é végiil még a kirilyi test6rség is az ingyenkonyhén koldult a beteve falatért.A. FRANCIA KLASSZICIZMUS DRAMAJA Es SZINHAZA Sokrétti szinhézkulvirét hivort életre a barokk Franciaorsedgban is, mégpedig olyat, amelyben 2 tarsadalom minden rétege megtaldlta a magéét. Az udvari térsasdg a pazar pompdju operacldadé- sokban &_az tinnepi balettekben gyé nydrkidéu; a polgirség a nyilvinos szin- hazakban Corneille és Racine tragédii- t6l virta épiilését és Moliére vigjatékai- tl a subrakozést; a plebejusokat pedig a népszerti Thédtre de la Foire, a visiri stinhée. mulattatta. A XVI. szdzad ko- zepéig a suinhézban is, akir a tobi mG- vészetben, a barokk stilus uralkodott, ettél kezdve azonban e stilus szertelen- ségét megzabolizta egy ellentétes iré- nyt mozgalom, a klasszicizmus, amely az dkor szigortt miivészeti eseményéhez igazodott. A folyamat dsszefiiggétt a mindinkbb elterjed6 racionalizmussal, amelyet René Descartes alapozott meg a médszeres kételkedés principiumaval 6 az emberi létnek a gondolkodés dltal valé meghatirorésival: Cogito ergo sum!” (Gondolkodom, tehit vagyok,) ‘Az értelem ezen ij vallisinak hatteréil azok a politikai kiizdelmek szolgéltak, amelyekben a kirdlysig feliilkerekedett a régi fendélis nemesség centrifugilis erd- in, mindenekel6tt XII. és XIV. Lajos két nagy hatalmit biboros-minisztere, Richelieu és Mazarin j6voltabol. Amikor a sfonde”, a nemesség és a finincpolgir- sig felkelése vereséget szenvedett, meg- teremtédtek a feltételek XIV. Lajos, a snapkirily” abszohit uralmshoz. A ki- rily az udvarhoz vonzotta a feudilis arisztokriciét, ahol jelentéktelen repre- zentéciés feladatokat bizott rajuk, és czzel végérvényesen megfosztotta dket hatalmuktdl: a kardforgaté nemesség, amely évszézadokon 4t meghatérozta Franciaorszég sorsit, idomitott ndvari nemességgé szelidiilt. XIV. Lajos a maga megszillott kiltekezési hajlamaval olyan példit adott, amelyet Ghatatlanul kévet- tek az udvaroncok is; ennek sorin sokan ténkrementek, és ezzel feltétel nélkil ki- svolgéltatték magukat az uralkod6i kegy- nek, Ha a napkirily valakihex egyetlen svit seélt vagy csupén egy pillantasra meéltatea, az illeté mindenkinél szeren- esésebbnek érezte magat, és elképzelni sem lehetett nagyobb tisztességet, mint- ha az ember jelen lehetett az uralkodé reggeli dlt&zkidésénél. Nem csoda, hogy XIV. Lajos mélységesen megvetette az udvaroncokat; ha Molitre valamelyik vigjitékaban ‘neverségessé cette ket, bizton szdmithatott a kirdly tetsnésére és partfogiséra. A fontos politikai poszto- kat a kirily polgéri szdrmazisé férfiakkal t5ltdrte be, mert tigy gondolta, tigybuz- galmulkkal és térgyi tudasukkal sokkal hatékonyabban szolgélhatjak az. éllamot. A hatalmét vesztett kardforgaté ne-~ mességbil és a7 \fj hivatali nemességb6l tevédtt tehit dssze az az. udvari térsa- sig, amelyen belil a rang is, a j6vedelem is egyes-egyediil az udvarndl élvezett 415,‘A Comédie-Prancuivetragikus scinéscei. Pestmény, 1700 kil presztizstél Riggétt. A koordinéta-rend- szer ahszohit kézéppontja az ,Isten ke- gyelméb6” val6 uralkod6 volt; még az allam is neki készdnhette létjogosults’- git, igy hat XIV. Lajos joggal jelent ki, hogy ,az éllam én vagyok”. A kirdlyi udvar egyarént meghatérozta a politikai & a térsadalmi életet. Az udvarnal dole el, mi tekintend6 szépnek és elegnsnak, szellemesnek és eldkelének; ott szabtik meg az ,illendéség” normait, amelyek az udvari tirsaség minden tagjéra nézve kételeed érvényiiek voltak. Az etikettet még a kirdly sem szeghette meg; ez volt az egyetlen olyan ténye26, amelynek ha- talma még az Svét is felilmilta. Napi- rendje seigori szabélyokhoz igazodott: kezd6détt a ,lever”-vel, a nyilvénos 6l- téekédési cereménidval, este pedig leg- tobbszér a pompazatos Snibrizolis va~ lamilyen forméjival, tinnepséggel vagy 16 Iakomaval zérult. XIV. Lajos sziinteleniil szerepet jétszott, amelynek a térsadalmi kmnyezetre gyakorolt hatésa minden fzében ki volt sedmitva, az udvaroncok pedig kovették példsjét. ‘A szinpadon is az illendéség volt a legfobb paranesolat. A szinhéz. mind for- mai, mind tartalmi tekintetben arra t- rekedett, hogy dsszhangban legyen az udvar vilégnézetével és emberképével, erkilesi felfogisaval és fclésbeli norm: val; mindezeket pedig nem térténelmi leg feltételezett konvencidknak, hanem id6tlenil érvényes trvényeknek tckin- tették. Evért is léptethette fel Pierre Corneille és Jean Racine, a korszak két kiemelkedé tragédiakiltdje a maga 6ko- ri héseit és hésndit egykori udvaron- cokként. Hippolyte Taine igy jellemezte alakjaikat: , Tokéletes udvariassaggal tér- salognak, megannyi gyakorlott vilégfi- s(t Mens kes Ts fms Me feta toms tm Meh fee ft Gt fm lereleniil sadalmi ninden roncok volt a nd for- ura ti- yen a2 <épével, vormai- énelmi- hanem : tekin= Pierre zak ket ga cko- dvaron- lemezte gal tir viléghi- ként. (..) A legrjéng6bb, legscenvedé- lyesebb szerelmesek is kifogéstalan ga- vallérok, akik formas beszédfordulatokat esztergélnak, és hajbokolnak. (..) Hal- dokolva is szabélyos és dsszefiigg6 mon- datokban fejezik ki magukat; minden fe- jedelmi személy kételessége, hogy utol- 86 Idlegzetéig jelképezzen valamit, é iinnepélyes illend6séggel lehelje ki a lel- két” (Hippolyte Thine: A mifvészct filo- z2ifidja, 70. 0.) Mivel az arisztolerécia el- hatirolédott minden olyan cselekvést6l, amelyet nem lehetett egyszersmind sza- vakban, térsalgésban is kifejezni, ennek megfeleléen a szinpad elterében is a s26 Allt. A francia Klassziciamus seinészei elsésorban szénokok voltak; legf@bb fel- adatuk abban Alle, hogy a kilts sadvegét a retorika seabélyaihoz hiven eldeklamél- jak, a mozgast illetéen pedig az udvari ‘ine volta minta. A seinjatseés mévészete tehit — legalabbis elvben ~ megtanulhat6, seakmai jellegi teljesitményre épiilt, amely semmit sem bfott a sainészek »kiszimithatatlan” képzeletére és érzé- kenységére. Az illend6séget tbbre tar- tottdék, mint a hitelességet. Igy példéul a sainész jaték kézben soha nem forditha- tott hatat az elékel6 nézéknek, még ak- kor sem, ha azok a szinpadon foglaltak helyet, hogy a szinészekkel egyiitt meg- mutatkozzanak alattwaloik elott. A Co- médie-Frangaise-ben ez. a szokis egé- szen a XVIII. sxdzad kézepéig fenn- maradt. A szereplok killeme is megfe- lelt az udvari tarsasig seabta minténak. ‘Mind fényfiz6, elegins kosatiimot vi- seltek, amelyben éppiigy az udvarndl is megjelenhettek volna. A. természetes formakat stilizalték és megnysjtoteék: abroncsos szoknyéval, magasra tornyo- zott hajviselettel a ndk, allonge-pardks- val, tollas kalappal és magas sarokkal a férfiak. Az Gkori Romiban és 22 Osi Ke- leten — a klasszikus tragédia e két leg- kedveltebb helyszinén ~ jéts26d6 dara- bokban a szereplék sisakot, mellvéreet 6 révid szoknyacskat, illetve turbant és pompis kaftént viseltek. A Klasszikus tragédia dramaturgisja a Nicolas Boi- leau altal megfogaimazott doctrine clas sique-ra épilt, amely az illendoség és a valdszeriiség alapelve mellete szigortan elofrta a hely, az id és a cselekmény cegységénck megorzését. A Richelicn bi- boros fltal a kultdira és a tudomsny ké2- pontositisa céljabél alapitott Académie Frangaise berkeiben heves és kitart6 vi tak dultak Arisetotelész. Poétibijinake telmezése kériily minden tudés dréma- reoretikus azt dllitotta, hogy a2 vé az egyediil idvizitd felfogas. Nem csupan a hérmas egység szabilyat timasztoték alé a gordg filoz6fus tekintélyével, ha- nem 6ré hivatkoztak akkor is, amikor elbirtdk a szigord rangbéli elkiilonilést: eszerint a tragédidban esak elokel6 ai i személyek léphetnek fel, mig a kéz~ nép a vigiéték terepére van szimizve. Ehher a ponthoz kapesolédott késébb Diderot és Lessing bfrilata, amely a pol- girsig cmancipicidja szellemében elve- tette ext megkiilonbéztetést. A francia Klasszikus dréma els6 nagy seemélyisége Pierre Corneille, aki a XVIL szézad elején sziilerett Rouenban, a jezsuitékndl nevelkedett, majd jogot tanult, és tigyvédként mikédétt sail6vé- rosiban. Rouenban irta dsszesen har- mine drémab6l sll6 életmdvének legjava részétis; esak idésebb koraban kiltdzitt 4t Parizsha. Egy nemzedéldel fiatalabb verélytérsinak, Jean Racine-nak fellépé- se utin a siker’elpértolt tle, szorult anyagi helyzetbe kerilt, és igencsak ri volt utalva az évjéradékra, amelyet a ki- rily a maginpénztérébél juttatott neki, halabol az. abszotutista rendszer melletti feltétlen kisllissért. Mar els komédisja, a Mélite nyomén — ert hat tovabbi komé- 17dia kéverte, kotiik két remekmi, A ba- aug &: A mutatodny (amely eredeti ci mén, Liillusion comique-ként is ismert) — meghivtik abba a Richelieu éltal alapi- ott drimairé-kollégiumba, amelynek megadott téméra és az arisztotelészi sza- balyok szigoni betartisival kellett sain- darabot imia, mégpedig oly médon, hogy minden felvondst egy mésik szer25 dolgozzon ki. Corneille kotelességsze- rien benyijtorta a maga felvonését, é ezel, tigy tint, megnyilt elétte az tit az ‘Académie Francaise-ba; ekkor azonban lingéscher mélt szinpadi esinyével, a Ciddel eljatszotta a biboros kegyét. A Spanyolorsedgban jétsz6d6, szerelemrdl, becsilletrél & bossnirdl sz6l6 tragédia, amelynek kézéppontjéban egy szenve- deélyt1 é harci kedvt6l Kingolé hés all, a kézénségbél hatértalan lelkesedést va tott ki, az Akadémia azonban éles biré- lattal illette: tudés felfogasinak ellent- mondott a szinhelyek gyakori valtogati- sa, az id6 és a hely egységének elhanya- golisa. A nézeteltéréscket vitairatok hosszd soréban taglaltik, mig végill a7 Akadémia palodt tort ma és szeraBje (5- gee. Corneille engedett a nyomisnak, és ett6l kezdve mér csupa ,szabilyos” dré- mit frt. A Horatiusban és a Cinndban a rémai térténelem bizonyos eseményei kapesin dolgozta fel az abszohit monar- chia hatalmi igénye és az egyén boldo, sigvigya kézdti, féléttébb idészeré konfliktust. A Polyeucte cimét vértantidr: maban a konfliktus vallisi sikra tevédik it; az Allamrezén helyébe az Istennek valé engedelmesség lép. A Rodogune Kleopatra térténelmi alakja kapesén s761 a hatalomhoz walé végletes, egészen az ‘Snpusztitésig mend ragaszkodas témsj- 61. Corneille utols6 driméja, a Nicoméde végiil egyértelmien hirdeti a kirdlyi hata- Jom elsobbségét az egyénnel szemben. Mindezekben a drémékban megtalitha- 18 téak a tragédia jellegzetes elemei, dm a kompromisszumos befejezés végiil még- sem hat tragikusan. A hdsok megszaba- dulnak a benniik ethatalmasodott bé- nés szenvedélytdl, és erényes magatar- tassal vezekelnek érte, igy hat halauke ellentmondana a Kili igazsigszolgal- tatdsnak., A Cid utols6 jelenetének két sora téméren és veldsen foglalja dssze ez. az ir6i magatartist: ,Torvenyessé te- szike nem egyszer azt 2% évek, / Amir6l hajdanan dgy vélték: csupa vétek.” (Ne- mes Nagy Agnes forditésa) Jean Racine gyermekkoréra és ifvisi- gra rényomta bélyegét a janzenizmus, a katolicizmusnak e szigond erkblesiségt6l é asckézistdl verérelt reformmozgalma. ‘Tanulmanyait a Port-Royal kolosorban, 2 janzenizmus legfSbb mtthelyében vé- gezte, s mir ekkor frogatni kezdett, j6l- Tehet kérnyezetében ez btindis tevékeny- ségnek minésiilt. Mar els6 sikerdlt mii- vében, az Andromachéban kibontakoztat- ta a maga {6 témiit és jellegzetes dramai stilusét, Racine-t mindenkor az egymss- nak ellentmond6 szenvedélyek, a re- ménytelen vigyak, az erotika Iélektana, a szerelmi visszautasitotesig és a félté- kenység foglalkoztatjék. Minden dréma- jaban azt mutatja be, hogy az egymést kalesdndsen kizdr6 igények vilégaban az ember nem maradhat hi Onmagéhoz. ‘Az. Andromaché sikere utén Racine a Britannicusszal, a Berenice-szel, 2 Bajazid- dal, a Mithridatesscal és az Ipbigeniaval mér fiatalon fényes. pilyét futott be, amely a Phaedrdban ért tet6pontjirs. Eb- ben a tragédidban az fr6 a gordg mitoszt kélti sj. Phaedra athéni kirdlyné bele- sreret mostohafidba, majd amikor az el- taszitja, bosszibol hamis vidat kohol ellene, és végiil énként menekiil a ha- lilba. A végzet kérlelhetetlen: Phaedra bérhogyan probalkozik, hogy hé ma- radjon férjéhez, és elfojtsa magiban a RERTDEBWaTIS Re rrad oe awhaemneraema nég- aba- n vé- jl keny- ¢ me ortat- rémai ymis- a re kana, flee” rama mast ban az gihor. rine a ajazid~ eniéval et be, ra. Eb- nitoszt é bele- raz el kohol La ha- haedra Yf ma ban a tiltote szerelmet — a szenvedély hatal- maval szemben a legerdsebb akarat is te- hetetlen. Miutin e tragédigja heves el- Jenérzéscket valtott ki, Racine visszavo- nult a seinhézt6l. A janzenizmus, amely iff éveire oly erdsen hatott, ismét hatal- maba keriterte; lemondott szinhazi szen- vedélyérél, amelyet immér & maga is biindsnek tekintett, és az dltala is bilv- nyozott napkiralynak lett a torténetird- ja. Tobb mint tizéves sziinet utin a ki- rily szeretojének Ohajéra irt még a holgy ‘ltal vezetett leényinternétus részére ket bibliai targy dramét, a7 Esztert és az Atélide, amelyekben a tragikus kivittalan- sig tudatét legyézi az tidvoziilés keresz- tényi bizonyosséga. Ha Corneille még kényszernek érezte a dramaturgiai szabalyokat, és kiizdtt is elleniik, Racine mér magabiztos f6- Iénnyel kezeli Sket. Szdméra a eselek- mény, a hely és az id6 egysége magétél értet6d6. A kils6 eselekmény redukils- sival a silypont az alakok bensejébe te~ védik at. Liréba hajlé hangnemben ad- nak szmot lelki gyétrelmeikr6l, ame- lyeknek tehetetleniil ki vannak szolgal- tatva. ,Passziv hésékként” tiikrézik az ember maradéktalan determindltségat, Pierre Corneil Andromide. Giacomo Terelt szinpadterve Paris, 1650 amely a janzenista ideoldgia alaptétele volt, politikai megfelel6je pedig az ab- szohit uralkod6i hatalom elvében oltéte testet. Ez az elv hatérozza meg a Racine Altal abrizolt uralkoddk politikai arcula- tét. E szereplék teljhatalma Tstent6l cred, vagyis a politika végs6 soron a jan- zenista értelmezésti keresztény erkélesi- ség szférdjaba tevédik 4t. Ha a fejedel- mek tira tudnak lenni szenvedélyeiken, ezzel egyszersmind az dllam tidve is biz- tositva van, mig ha a szenvedély lesz dr- 14 Grajeuk, az dllam tidvét is vesély fe- ayeget ‘Minthogy Corneille és Racine tragé- didi térténelmi eseményekben gydke- rentek, tilsdgosan magukon viselték a hazai szellemiség jegyeit, tovabbi a esak igen nchezen fordithatd slexandrinus verselést alkalmaztik, hatisuk télnyo- méréset Franciaorseigra korlétonédott; ‘Moliére vigjétékai ezzel szemben a vi- lagszinhaz maradand6 értékei kizé ke- rilltek. Jean-Baptiste Poquelin, aki mar igen korén felvette a Molitre mtivészne- vet, egy udvari kérpitos fiaként latta meg 4 napviligot 1622-ben, Parizsban. Tizen- négy évesen jezsuita kollégiumba frattak, ahol Pierre Gassendi filoz6fus lett azcegyik tanéra. Gassendi a maga ellenlaba- sit, Descartes-ot ,szellem”-nek titaldlta, mig az t ,bnis”-nak nevezte; Gassendi ugyanis egyfajta keresztényi szinezett hedonizmust hirdetett, amely nagyon is alkalmatos igazolist szolgéltatort az ud- vari térsasig kiesapongé életmédjéra, ‘Molitre az iskola elvégzése utin apjénl kitanulta a kérpitosmesterséget, ezutin azonban az orléans-i egyetem jogi sza- kira iratkozott be. XIIL, Lajos kiséreté- nek tagjaként egy utazdis alkalmabol is merte meg Madeleine Béjart seinésanét, é vele alapitotta_ meg szintarsulatét, amely a lustre Théitre” nevet vette fel. A villalkozis hamarosan cs6dbe ment, é& Molitre az adésok borténébe kerilt, dm lelkesedését a kudare sem tirte meg: ij térsulatot alapitott, saz el- kévetke26 tizenkét évben ezzel jarea a vidéket. Ezalatt nemesak szinészi tapasz~ talatokat gyiijtdt, hanem azt is felismer- te, hogy a szfnhiznak mindenekel6tt az érzékeket kell jllakatnia, A térsulat eh- hez az elvhez igazodva alakitotta ki mi sorét, amelyen f6ként a commedia del- Parte hagyomsnysban fogant egykoré vigjitékok és Moliére korai (elveszett) méivei szerepeltek. A mind zajosabb si- kerek felbatoritottsk 2 virsulatot, hogy Pirizsba tegye st székhelyét. 1658-ban antin egy udvari vendégjavék alkalmabél megnyile eléttiik a nagy lehetdség. Cor- neille egyik tragédigjat adtik el6, a ki- rély azonban szemmel lithat6an unatko- zott; annal jobban szérakozott viszont a vighitéki zirédarabként eldadott Le mé- decin amoureux-n (A szerelmes 0r005), Molisre sajat miivén, és ezzel a térsulat szereneséje meg volt alapozva. A kirély anyagi timogatdsban részesitette Sket, és sajdt Scese lett ‘a patrénusuk. Jat- sadhelyiil a Théatre du Petit-Bourbont utalték ki nekik; ez valéjaban a Louvre balterme volt, amelybe azonban ku- 120 lisszaszinpadot épitetiek be, A termet a Comédie Italienne, a commedia dellarte hagyomanyanak franciaorszagi letéte- ményese is hasznélta, Amikor a terem leégett, mindkét térsulat atkiledzite Richelieu. biboros Palais Royaljénak scinhéztermébe; itt jatszott az egyiitees egészen Molitre 1673-ban bekévet- kezett haldldig. Ekkor kiszoritovea ket Jean-Baptiste Lully, az udvari kom- ponista operatirsulata, hogy aztin né- hény évvel kés6bb Moliére egykori szi- nészei az Hotel de Bourgogne tirsula- tival egyesiilve megalapitsdk a Comé- die-Frangaise-t, ‘Moligre igazdn termékeny drémaitéi korszaka akkor kezd6détt, amikor a tér- sulat letelepedett Parizsban, és az udvari tirsasig kegye mellett a polgérség tet- szését is kivivta. Halalaig ebb mint har- minc drémit frt, azaz évente kettét, s a legtabbjében maga jatszotta a f6szere- pet, igy az utolsdban, a Képzelt betegben is, amelynek egyik korai eladésin vért nyt, é még aznap éjjel meghalt. A piispok elrendelte, hogy mint a ,tisztes- ségtelennek” szamité szinészi szakma ‘gyakorlgjat nem temethetik megszentelt foldbe. A tiltishoz hozzdjérult, hogy ‘Molitre negyvenéves koriban néiil vette a feleannyi idés Armande-ot, kedvese, ‘Madeleine Béjart hézassdgon kivill sai- lecett kinyst, sa kélt6 ellenségei aze ter- jesztették, hogy Armande-nak 6 maga volt az apja. XIV. Lajos, hogy a rigalma- 2Gkat elnémitsa, személyesen villalta a hazaspar els6. gyermekének keresztapa- sigat. Els6 nay parizsi sikerét Molizre a Kényeskedik cimit egyfelvondsossal arat- ta, amelyber’ bizonyos udvari_ kérdk mesterkélt beszédmédjét gényolta ki Usyanigy lelkesedett a kozinség a Fér- jek iskoldja €s a Nok iskoléja cit vigidté- kokért is; az ind kivile az utsbbival,fil szii- azt ter 5 maga igalma- llalea a ssatapa- olitre a sal arat- | korok olta_ ki. ga Fer vigisté- obbival, caer teNtensoeiineghi st ere amelyben dreg férfi és fiatal n6 hagyo- ményos motivumst dolgozta fel, talalta telibe mind az arisztokrata, mind a pol- giri kiszénség fzlését. Ugyanekkor azon- ban a konzervativ erbk, az egyhdzzal a2 Glen, hevesen tiltakortak a komédia sza- badosséga ellen, az irigy verélytérsak pe- dig csatlakoztak hozzsjuk. Molitre-nek lote végéig ktizdenie kellett e tabor el- len, s ext tobbnyire a darabjaival tete, igy példiul a Versailes-i rigeinzéosel. A ‘Tartuffe-fel, amelyben egy alszent kép- misdt_ festette meg, ugyancsak magéra bészitette az. egyhézat, amely azt kéve- telte, hogy tiltsik be a darabot, a szerz6t pedig fogjak perbe eretnekségért. A ki rély azonban ismét Moligre f61é terjesz~ tette véd6 karjét, igy megmenekiilt a zaklatdstél, a komédiée pedig dt évvel ké- sobb enyhitett viltozatban szinre vihette. Ahogy a Tartuffé-ben a képmutatist, gy keverke26 komédidjaban, a2 Embergytlle- oben’ (masként: Mizanerép) a mizantrd- pidt estfolta ki, noha a hdst nem esupén nevetséges, hanem egyszersmind szénni valé alakként is ébrizolea. ‘Az istentagadést és a hiitlenséget, a lé- hasigot és a hiibrisat ostorozza Molitre a Tirso de Molina mfive altal ihletett Don Fuanban, mig a Botcsindlta doktorral és a plautusi minta nyomén keletkezett Ampbitryomnal tiszta mifaja. bohézatot alkotott. Az utsbbiban feldolgozott té- ma ~ hogyan veszélyezteti a hizassigot 2 salds és a megtévesetés? — all a Dandin Gyérgy kézéppontjdban is. A cimsze- repl6 gazdag paraszt nemes kisasszonyt vett feleségiil, aki megesalja, és lépten- ayomon bolondot esinél beldle, am exért koréntsem nyeri el mélt biinte~ ésér, a kOMGi igarségszolgiltatds elma- radésa keserd mellékizt ad a komédié- nak. A foroény esetéhen a cselekménv meglehetdsen vékony és konvenciond- lis, a fSszerepl6 viszont a drémai em- berabrézolés igazi remeke. Ebben az. alakban Molitre egy egész tirsadalmi réteget tett a komikum térgyavi: a j6- modi, dea régi szép idk utin éesings- 26 polgérokat, akik felhalmozzk a pén- ziket, ahelyett, hogy a nemzetgazdasig felvirdgozratisa érdekében nyereséges villalkozésokba fektetnék. Jean-Baptiste Lullyvel Moliére uj dré- mai mGfaje is teremtett, a balettkomé- dia nevi, éncket, tancot és szinjatsaast elegyit6 barokk dsszmivészeti alkotést. A miifaj legsikeriltebb példgja az Ur- bamnim polgér, amelyet maga a kirély rendelt meg, és amely mér cimével jel- i, ki ellen irényul eztittal a szatirikus birdlat. A Tidés nék ciméi vigjétékban végiil a dramairé visszanyiilt els6 siker- darabja, a Kényeskedik egyik motivama- hoz: néhény, az eldkeldbb polgérsig kéréhez tartoz6 hélgy nagy igyekezet- tel probil mavelédni és tudoményos- kodni, holote csupén az vezérli dket, hogy a férfiakére folytatote versengés- ben elénydkhé jussanak. A moliére-i életmii utols6 darabjinak, a Képzelt beteg cimt balectkomédiénak kézéppontjéban ismét egy jellegzetes arc~ li fOhGs all. Az iro egyrészt az egészsé- ért val6 vélzott aggodalmat teszi nevet- ségessé, masréset a némely orvosra jel- lemz6, minden egyéb érdeket hittérbe svorité anyagiassig drdk érvényt témsjat Abrézolja. Moliére, mint minden nagy drémairé, inkébb betet626 volt, semmint feltalél6. Méveiben a legkiilntélébb hagyomé- nyokat dolgozza fel, elssorban a bohé- zat, a commedia dell’arte és a spanyol barokk komédia 6rdkségét. A népi szin- hézt6l, amellyel gyerekkorban a parizsi visérokon ismerkedett meg, a nyers, bo- hézatos komikumot vette kélesin, a régténzéses olasz komédigb6l meritette egése. sor figura alapvonasait, a képe- 421Moliore: A fovvény. Mlasctrdcié a: 1682-es kiadisbox ayes-kardos szinmét6l pedig a mavésci kély’ cselekménybonyolitést leste el. Legnagyobb teljesitménye, hogy a vigi- téki hatas elérése céljsbol szerepldi el- lentmondasos vonisokbél alkotja meg, midltal feloldja az. addig megszokott egy- értelmiiséget, és igazi egyéniségeker te- ret. Igy vile a jellemvigiiték megte- remtjévé. Ebben a drémai méfajban 2 cselekmény elsésorban a his egy bizo- nyos nevetséges tulajdonségénak lelep- lezését oélozza. Az arany szazad spanyol 122 komédisjaban oly fontos szerepet jétsz6 hallgat6zis, dloltbzet, személytévesztés Moliére-nél hattérbe szorul, mint ahogy elvalasztja a barokk szellemt6l - amely- hhez ugyan a balettkomédia révén még maga is két6détt - a darabjaiban meg- nyilvinulé egyértelmien e viligi érdek- Iédés is. Vig)étékai szinte kivétel nél- kil kora.térsadalmaban gyékereznek, aielynek kivételes pontos és éles szemit megfigyeléje é abrézol6ja volt. Ezen alapul mévészetének az a7.elvi realizmu- sa, amely megkiilénbézteti Comeille és Racine mesterkéliségé wA tragédiairé ~ vallja Molitre — ké- vetheti képzelete szabadon kibontakoz6 szirnyalisét, amely gyakorta hagyja fa- képnél a val6ségor, hogy a csodék biro- dalnéba emelkedjék. A komédiairénak exzel sremben élethii arcképeket kell fes- tenie, amelyekben réismerni korunk em- bereire.” Moligre vilégképét az emberi értelembe és a természet torvenyeibe ve- tett hit hatja at: A nevetségesség az a Ikils6 forma, amellyel a természet, a ma- ga bles eldrelétisiban, mindazt felru- hizta, ami az értelemnek ellentmond. .) Ha fel akarjuk ismerni ezt a nevetsé- .éget, ismerniink kell az értelem mér- is, amelyt6l eltér, és tisztaban kell enniink e¢ mérce igazi_tartalméva (lirgen Grimm: Molitre. 152, 0.) gpe ve- ama- 1 mér- n kell rival.” A POLGARI KOR SZINHAZAA POLGARI DRAMA KELETKEZESE A polgiri drama és hozzé kapesolédva a seinhdai illizi6 elve a XVIL szazad kiize- pe tijan alokult ki eldsedr Anglisban & Franciaorszdgban, majd a német kultir- krdn bell is, dsszefiiggésben egyfeldl a polgirségnak a feuddlis-absoolutista ural- mi kényszerek aléli felseabadubisival, mésfel6l a felviligosodés szellemi offenzi- véjaval. A szinhdenak ez a megelenési for- maja, 2 maga alapwet® pedagogiai célkiti- zésével, az irott dréméban val6 gyokere- zésivel & realista-pszichologiai el6adési elveivel, egészen a XIX. sxizad végéig ‘igyszdlvin egyeduralmat élvezett, ‘A , felvilégosodas” mint fogalom a vité- gossig metaforijén alapnl. A mozgalom hangadéi e fogalommal dhajtottik ni abbéli szndélenkat, hogy az értelem vi- igossigival oszlassak el a babona és az eléitéletek sdtétségét. A barokkot megke- riilve kanyarodtak vissza a hurnanizmus & a renesznsz eseményeiher, Uj korseakot akartak nyitni, amelyet a terméseet & a térsadalom val6di megismerése hat ét. Fie gyelmiik nemesak a gondolkodésra, ha- nem az érzésre is kiterjedt; ez idé tdjt tek létre a modern psvichol6gia alapjai. Karl: Philipp Moritz, a felvilégosodas cegyik kései hépvisel6je, az Anton Reiser f- ii szinéseregény szerzaje Wj tudomany- gat dolgozott ki, amelyet 6 maga ,tapasz~ talati Iélektan”-nak nevezert. Immanuel Kant gy hatérozta meg a felviligosodsst, mint ,az ember kilépését a maga vilasz- totta kiskonisigh6!, é kiadta a jelszse »Merd hasznélni az értelmedet!” Az egyé- ni értelem ily erdteljes hangsiilyozisa ter- mészetesen cllentmondésba kerilt az egy- hie & az absoolutista Allain felfogésaval, hiszen mindkettd egy rok érvényi igaz- sig letéteményesének hitte magit, és eb- bl vezette lea maga egyeduralmi igényét. A felvilégosodis filoz6figja ezzel szemben a igazsdgot olyan’ értéknek tekintettc, amelyért az egyes embernek tjra meg wjra meg Kell kiizdenie. Nehogy azonban az individualizmus korlitlan Onzésbe & az Ssntinds szikségletek ncékt kislésébe ame ; mint nagit”, ant a7 Altalinos viligrendet, amelyben a viligi sesetlegességek” értelmesen & ,a j6 el6- moudlitisa érdekében” kapesolédnak egy- mishor. Lessing azt vallja: ha a drimafré arra torekszik, hogy szereplsi, ,2 teremtésnek evek az denyékképei” minél altalénosabb érvényivé viljanak, akkor mell6znie kell mindenfajta kivételt és killoneséget. Ezért utasitja el a nagy szinhézi reformétor Cor- neille és Racine tragédisinak é Molitre vigiatékainak egyetlen szenvedélyre épil6 alakjait, é helyettik ,vegyes jellemeket” kovetel, amelyeke timaszkodnak ugyan 2 valésigra, im azzal mégsem azonosak. »Ne druljanak el semmit a nyomorisigos Korilmények saik saférsjir6l”, amelyb6l minden ember boldogan kite”. Les- singnek a polgéri drémérél vallott felfogs- sit tehat, éppuigy, mint a Diderot-ét, a va-~ losig. eszményitésére val6 sbrekvés hatja 4; mindketten olyan sainhézat akarnak, amely a maga érzékenyen szép torténései- vel azilkizi6 vigaszat kindlja a val6 életben tehetetlenségre kirhoztatott polgérnak. Elmélete kidolgozisival szoros éssze- fiiggésben Lessing egész sor szindarabot is it, amelyekkel gyakorlati-miivészi te- kkintetben is megalapozta a német polgéri drama. Az 1729-ben sziletett, egy szsz- orszégi paplakban felndtt kélt6t teolégus- nak szdntik, 6 azonban egész életében safkés kirilmények kézitt, a legktilinfé- ebb munkkkal kereste mega betev6 fala- tot. Lipeseitanulményai kézben mir Friederike Caroline Neuber vandortirsu- latindl is ténykedete mint szinésr. és fordi- 16, 6 kor irta els6 drimajat is, Der junge Gelebrie (Az: if tudés) cimen; € mi még annak a szatirikus tipaswigjétéknak hagyo- nyat kévette, amelyet elméleti sikon Gortsched alapozott meg, a gyakorlatban pedig Gortsched felesége, Luise Adel- gunde Victoria, valamint Johann Elias Schlegel é mas, méra elfeledett szer2ik isérleteztek vele. Tovabbi drimairéi pro- balkozdsok utén — amelyck kézil a Der Preigeie (A seabad szellem) & a Die Juden (A ssidék) a legielentisebbek — Lessing George Lillo A londoni kereskedé eim mi ve nyoman megalkotta a német irodalom- wrténet els6 polgdri szomondjétékat: a Miss Sara Sampson cimmti kénnyes-morali- z4l6 szindarabot. Mialatt Bogislaw Fried- rich von Tauenczien porosz.tébornok mel- lett titkérkodott, taldlt ré Barnbelni Minna vagy 4 Ratonascerencse cimii vigistékinak anyagira, é ezzel a mfivével mar villépett mind a ,konnydramaturgiin”, mind a ti puskomédia felszines komikumén. Jézan éz é érzékenység harmonikus szintézise jellemzi a cimszerepl6 alakjét csakcigy, mint magét az egész vigitékot. KésObb, a hamburgi Nemzeti Szinhéz dramaturgja- ént Lessing kézvetlen kapesolatba kerilt a sainhézi gyakorlattal; iteni tapasetalatai alapjén sziletete az. Emilia Galotti cit polgéri szomorijéték, amelyben a szerzé uz abszolutista fejedelmek és kreanirdile erkdlestelen tizelmeit abrézolja. Noha a cimszerepl6 maga is nemesi sedrmazasi, a selekmény pedig Iuilidban jawsa6dik, Emilia Galottialakjéban mégis az esemé- nyitett német polgari erények dltenek tes- tet: a hésn6 inkébb meghal apja kezétél, semhogy a fejedelem szeretéje legyen. Lessing ir6i hirnevét az Atala ,drimai kkbltemény”-nek nevezett Bikes Néthin, a2 Gxtelembe vetet, felvilégosultan optimista hit, a tolerancia és a békeweretet © himnikus kinyilvinitésa korondzta meg. A szultin esapdat alit a zsidé Nathénnak, akinek egy pogromban az egész csalédjét Iiirtottdk: megkérdezi tole, melyik vallést tartja a legjohbnak, Nathén, aki tisetdban van vele, hogy az egyenes valasz.a végzetse jelentheti, eéadja a hérom gytirtirdl s2615 tanmesét, amelynek summéja: ki-ki csele- kedjék az el6itéletektl mentes embersze~ retet térvénye szerint, s ekként egyszers- mind a maga hitének igazsigirél is bi- onysigot tesz. +31