„Gömbölyű, vastag falával, a keskeny ablakaival, a félrecsapott süvegével
csakugyan egész vár formája van. Hogy egy kicsit meg van roggyanva, az nem baj. A megtépázott tető meg a falak bomladozása még jól is áll neki. Annak a lyuknak a párkányán, amelyikben valamikor a szelestengely hordozta a vitorlákat, valami madár hullasztotta magból ecetfa nőtt, az volt a süvegen a bokréta.”
VII. Hasonlatok
„Éhes voltam,… …mint a farkas.”
„Elmosódik előttem,… …mint hajnali kép a hosszú fasorban.” „Úgy néztem most a hatalmas emberre,… …mint a vasvilla.” „Vörös lett a méregtől,… …mint a főtt rák.” „Elnehezedett a kezemben,… …mint az óriások vasbuzogánya.” „A sívó homok csillogott-villogott,… …mint a porrá tört igazgyöngy.” „Fénylett a szára,… …mint a tükör.” „Csak tátogtam,… …mint potyka a horgon.” „Olyan vagy,… …mint ősz elején a tarhonyás zacskó.” „Úgy mondtam a leckét,… …mint a vízfolyás.” „Úgy trilliózott,… …mint a sárgarigó.” „Halkan kacagott,… …mint a vadgalamb.” „Sürgött-forgott, cikázott,… …mint a villám.” „Az öreg malomház tárt-nyitott ajtaja úgy várt,… …mint egy nagy fekete száj.” „Olyan ártatlan vagyok ebben a malacskában,… …mint a ma sületett bárány.”
VIII. Mondd magyarul!
„A tanító urat semmi úgy ki nem hozta a sodrából, mint ha nem magyarul mondták azt, amit magyarul is lehet mondani.”