EGYETEMI KÖNYVTÁR

536441

N. Gregory Hamilton

Tárgykapcsolat-
'elmélet
a gyakorlatban

Animula
Budapest, 1996
 Self and Others. Object Rel ations Theory in Practice
© Mark Paterson & Associates, London

A magyar fordítás az alábbi kiadás alapján készült:

Előszó és köszönetnyilvá1
Jason Aronson, 1990
Fordították: dr. Ármos Magdolna, dr. Barát Katalin, dr. Biró Sándor
I. RÉSZ. .
© Hungarian translation: Animula, Budapest 1. fejezet. A tárgy
2. fejezet. A self
3. fejezet. A self-tárgy
4. fejezet. Az ego

1 11 II. RÉSZ. A TÁi

5. fejezet. Szeparáció és
1 B2 00056139 ELTE EK
Autizmus (0-2 hón
Szimbiózis (2-6 hő
Szeparáció-indivic
Tárgyállandóság ('.
6. fejezet. Pszichológiai
Integrálás és differ
Projekció
Inkorporáció, intro
Kiadja és terjeszti:
Hasítás
Animula Egyesület, 1021 Budapest, Hűv ösvö l gyi út 116.
Idealizálás és érté~1
Levélciím: 1281 Budapest 27 . Pf. 12.
Projektív identifik
Te!: 176-3620 Fax: 176-0402
Átmeneti tárgy fo
Tárgykapcsolati ér
,,. l<, úi
. .·.Yl\., Identifikáció
. .:?}'' , ._ .-\
.... '< ~
{~ .\\)r III. RÉSZ.~
ISBN 963 408 015 4 ,
,:,C-'\\'\.I
;
,;e
2001 Júl 2 8. 7. fejezet. Autizmus
'~L 8. fejezet.
9. fejezet.
Szkizofrénia
Mánia
10. fejezet. Borderlinesz(
Készült a Váci ÁFÉSz Nyomdaüzemében 11. fejezet. Nárcisztikus ~
12. fejezet. A neurotikus

2
 Tartalom

Előszó és köszönetnyilvánítások 7

I. RÉSZ. A SELF, A TÁRGY ÉS AZ EGO

1. fejezet. A tárgy 11
2. fejezet. A self 13
3. fejezet. A self-tárgy 16
4 . fejezet. Az ego · 21

Il. RÉSZ. A TÁRGYKAPCSOLATOK FEJLŐDÉSE

5. fejezet. Szeparáció és individuáció 27
Autizmus (0-2 hónap)
Szimbiózis (2-6 hónap)
Szeparáció-individuáció (6-24 hónap)
Tárgyállandóság (24-36 hónap és tovább)
6. fejezet. Pszichológiai mechanizmusok 44
Integrálás és differenciálás
Projekci ó
Inkorporáció, introjekció és identifikáció
Hasítás
Idealizálás és értéktelenítés
Projektív identifikáció
Átmeneti tárgy formálás
Tárgykapcsolati érettség
Identifikáció

Ill. RÉSZ. TÁRGYKAPCSOLATOK ÉS KLINIKUM

8. 7. fejezet. Autizmus 81
8. fejezet. Szkizofrénia 88
9. fejezet. Mánia 93
10. fejezet. Borderline személyiségzavar 98
11. fejezet. Nárcisztikus személyiségzavar 104
12. fejezet. A neurotikus és a normál személyiség 110
 IV. RÉSZ. KEZELÉS V. I
13. fejezet. A terápia tárgykapcsolati tényez6i 115 17. fejezet. Folkl
Történeti áttekintés A differen
A kapcsolat szerepe: egy klinikai példa A gyakori
A kapcsolat technikai vonatkozásai Az újrakö
A konténer-funkció : a konténer és ami benne történik Az ödipál
Gondoskodó környezet (holding-funkció) és az elég jó anya 18. fejezet. A va
Empátia Pszichózi
A közelség bemérése és a szükséglet-félelem dilemma Pszichózi
A pozitív projektív identifikáció Testen kí·
Beállítódás és technika Realitás a
14. fejezet. Technika és tárgykapcsolat 131 Relativit~
Belátás és növekedés Visszatér
Tisztázás, szembesítés, értelmezés 19. fejezet. A tá
A szabályokat áthágó viselkedés konfrontálása Sigmund
Korlátok felállítása AMelani
A negatív áttétel konfrontálása Fairbairn
Az acting-out konfrontál ása Az észak
A jó és rossz tárgykapcsolati egységek juxtaponálása Az inteq:
A self és a tárgy tisztázása projektív identifikációban A dél-arr
Az önértékelés támogatása a grandiózus selfkonfrontálása közben Kernbeq
15. fejezet. Viszontáttétel 151 A továbt
Projektív identifikáci ó és viszontáttétel AKernb
A konténer és tartalma Családte
Unalom Hipnoti2
Leértékelés
Terápiás buzgalom Irodalom
Áldozati és tettes-szerepek
Harag és bűntudat
Pozitív viszontáttétel
16. fejezet. Csoport, rendszer, párhuzamos folyamat 162
A határok tisztázása
Az alapfeltevés csoportok
Hasítás a csoportban
Paralell folyamatok szupervízióban
Családok és a borderline személyiségzavar
Családok és szkizofrénia

4
 V. RÉSZ. SZÉLESEBB KAPCSOLÓDÁSOK
115
17. fejezet. Folklór, mítoszok és a self transzformációi 171
A differenciálás
A gyakorlás
Az újraközeledés
.nya Az ödipális fejl6dés
18. fejezet. A valóság mint viszonyulás 181
Pszichózis és irrealitás
Pszichózis és meggy6z6dés
Testen kívüli élmények
Realitás a kultúrában
131
Relativitás és realitás
Visszatérés a konkréthez
19. fejezet. A tárgykapcsolat-elmélet fejl6dése 189
Sigmund Freud
A Melanie Klein-Anna Freud vita
Fairbairn, Bion és Winnicott
Az észak-amerikai énpszichológia
Az interperszonális pszichiátriai iskola
a közben A dél-amerikai tárgykapcsolat-elmélet
Kernberg
151
A további integráció
A Kernberg-Kohut vita
Családterápia és tárgykapcsolat-elmélet
Hipnotizmus éstárgykapcsolat-elmélet

Irodalom 199

162

5
 Előszó és köszönetnyilvánítások

Az els6 ötlett61 kezdve olyan könyvet szándékoztam írni, ami a tárgykapcsolat-elméletet

egy érthet6 angolra fordítja, és se nem vizezi fel, se nem misztifikálja a témát. Nagyon sok
diák, képzésben lev6 és gyakorló pszichoterapeuta, nem is beszélve a többi segít6 szakma
képvisel6ir61, panaszkodik a tárgykapcsolati irodalom nehezen érthet6sége miatt. Ideje volt
egy új összefoglalásnak.
A legtöbb új eszméhez hasonlóan a tárgykapcsolat-elmélet is egy sor, a korábbi nézetek
elleni vitával kezd6dött, valamint olyan kísérletekkel, hogy az új nézeteket belekényszerítsék
a régi keretbe. Ezekben a vitákban bevett kifejezéseket kellett olykor új vagy változó jelen-
téssel használni . Emiatt az eredeti írások nyelve nehézkes vagy összezavaró, bár eredetileg a
célnak és a hallgatóságnak megfelelt.
Újabban a tárgykapcsolat-elmélet iránti növekv6 érdekl6dés és elfogadottság a nyelvi
világosságot is jobban lehet6vé teszi illetve megköveteli. A szakmai zsargonban való eliga-
zodás a kezdeti nagy viták ismeretét követelné meg. Mégis tétováztam, amikor az eredeti
terminológia elvetése szóbakerült. Nem akartam egy teljesen populáris könyvet. Remélem,
hogy megfelel6 ötvözet született, amely jó szolgálatot tesz a mai terapeutának éppúgy, mint
az irodalomban elmélyedni kívánóknak. Számos szerz6 különböz6en használt fogalmait,
eltér6 nézeteket kellett összehozni, hogy érthet6 is legyen, ugyanakkor kompatibilis maradjon
korábbi alapművekkel. Ennélfogva a könyv nem csupán egy összefoglalása a témának, hanem
új szintézis is. Els6 olvasói, kollégáim üdvözölték ezt a megközelítést, a könyvet érthet6nek
találták, amely ugyanakkor jól visszaadja a tárgykapcsolat-elmélet összetettségét is.
Hálával gondolok Dr. Karl Menningerre és Dr. Donald Rinsley-re. Mindketten a könyv
megjelenése el6tti évben húnytak el, de sok tanítványuk használja munkájában a t6lük kapott
szemléletet és hozzáállást.
K öszönöm sok tanárom segítségét, akik közül néhányat megemlítenék itt: H. Woodcock,
W . Sack, D. Schetky, A. Appelbaum , S. Bradshaw, N . Wong, D. Rodriguez, J. Ross, M. Titus,
R. Obourn, S. A veri 11, T. Takahashi , R. Roskos, P. Novotny és J. Katz doktorok. A pszichotikus
páciensek megértésében sokat segített J. Larson és Dr. M. Cerney. Értékes segítséget kaptam
a Topeka lnstitute for Psychoanalysis tagjaitól , különösen P. Hartocollis és R. Ganzarain
doktoroktól.
Nem tudom eléggé megköszönni többeknek az adminisztratív és a kiadás körül segítséget,
köztük apámnak, Dr. N orman K. Hamiltonnak, aki az els6 négy fejezetben segített, valamint
Dr. R . Fricknek. Tanítványaim klinikai illusztrációkat gyűjtöttek, hasznosan kérdeztek és
kritizáltak olykor.
Nem utolsósorban pedig legmélyebb köszönetemet fejezem ki pácienseimnek, azért a
privilégiumért, hogy tudósíthattam róluk, dolgozhattam velük és tanulhattam t6lük.

N. G. Hamilton, M.D.

7
 I. A
A magyar kiadás elősegítéséhez köszönjük a Jason Aronson Kiadónak, hogy jelképes díj
fejében járult hozzá ennek a kiváló könyvnek a megjelentetéséhez. Köszönöm társfordítóim
segítségét, valamint munkatársaimnak, hogy a hosszúra nyúlt el6készillet után a kiadás előtti
rohamtemnpót is áldozatosan vállalták, és különösen köszönöm Dr. Székely Ilonának, hogy
felhívta figyelmemet erre az átfogó munkára és ezzel az egész hazai pszichoterápia ügyének
fontos szolgálatot tett.

Dr. Biró Sándor

Bevezetés
Nemcsak szerelmeink
latok léteznek bennün
arra, hogy mit gondo
személyei mély váltüí
nak a tanulmányozás,
c.solat-elméletnek n~
Az emberi fejlőcté'
önmagunk és környe
való kapcsolatban, al
Kezdetben a tőlük val
szükségünk van a ró
Annak érdekében, hc
kívüli dolgoknak tu
elfogadni a gyengesé
Ez a folyamat az
vonásait befogadjuk,
it, valamint már meg·
amíg lelkileg egésZSi
Mentális betegsé!
esetleg kóros minták
kivel, akivel csaktalt
magukat és nem kép
ződnek saját belső v
rúen bárkinek a tula
identitást vagy selfei
A tárgykapcsolat-
gyermekeknél és fel

8
 I. A self, a tárgy és az ego
ónak, hogy jelképes díj
Köszönöm társfordítóim
zület után a kiadás el6tti 0 chestnut-tree, great-rooted blossomer,
Székely Ilonának, hogy Are you the leaf, the blossom or the bole ?
pszichoterápia ügyének 0 body swayed to music, 0 brightening glance,
How can we know the dancer from the dance ?

. Biró Sándor - William Butler Yeats: "Among School Children"

Bevezetés
Nemcsak szerelmeink, barátságaink, versengéseink lehetnek bonyolultak- bonyolult kapcso-
latok léteznek bennünk magunkban is. Nem stabil képzetek, azonban mégis er6teljesen hatnak
arra, hogy mit gondolunk önmagunkról és hogyan viszonyulunk másokhoz. Környezetünk
személyei mély változásokat hozn ak létre bennünk. Ezeknek a bels6 és küls6 viszonyulások-
nak a tanulmányozása. vezetett ahhoz az egyre növekv6 ismeretanyaghoz, amelyet tárgykap-
c.sola.t-elméletnek nevezünk.
Az emberi fejl6dés egy differenciálatlan állapotból indul, amelyben képtelenek vagyunk
önmagunk és környezetünk szétválasztására.. A rólunk gondoskodókkal, vagyis a szül6kkel
való kapcsolatban, akikt61 egész létezésünk függ, fokozatosan tudatosodik, kik is vagyunk.
Kezdetben a t6lük való különállást nem is fogjuk fel, a magányosság és kicsinység félelmében
szükségünk van a rólunk gondoskodók szeretetéb61, gondozásából nyerhet6 meger6sitésre.
Annak érdekében, hogy ezt a self-szül6 kapcsolatot megvédjük, a problémákat eleinte azon
kivüli dolgoknak tula.jdonitjuk. Csak ha elég er6ssé és magabiztossá fejl6dtünk, tudjuk
elfogadni a gyengeséget és a vágyakat mint sajátunkat és tudunk tör6dni másokkal .
Ez a folyamat az élet legelejét61 az egész feln6tt koron át tart. Kapcsolataink bizonyos
vonásait befogadjuk, azok önmagunk részévé válnak. U gya.nakkor önmagunk bizonyos része-
it, valamint már meglév6bels6kapcsolatokat kivülre vetitünk. Ez a folyamat állandóan zajlik,
amíg lelkileg egészségesek vagyunk.
Mentális betegség esetén ez az interna.lizáló-externalizáló folyamat sérül vagy ismétl6d6,
esetleg kóros mintákon megtapad. Van, aki újra meg újra megszokott mintáit játssza minden-
kivel, akivel csak találkozik, függetlenül a másik tulajdonságaitól. Mások tökéletesen izolálják
magukat és nem képesek sem kapcsolódni valakihez, vagy gondoskodni valakir61: bebörtön-
z6dnek saját bels6 világukba. Sokan annyira érzékenyek a befolyásokra, hogy kaméleonsze-
rúen bárkinek a tulajdonságait felveszik, aki csak az útjukba akad, vagyis képtelenek stabil
identitást vagy selfet létrehozni.
A tárgykapcsolat-elmélet ezeket a bels6 és küls6 kapcsolatokat tanulmányozza egészséges
gyermekeknél és feln6tteknél, valamint betegeken. Az elmúlt 30 év tárgykapcsolat-elméleti

9
kutatói új inspirációt jelentettek a pszichoanalízis számára, az elmélet nézetei gyakorlatiassá- Első fejezet
gukkal, hasznosságukkal kényszerít6 er6vel hatották át és befolyásolták nemcsak a pszicho-
analízist, de az egyéni és csoportterápiát, a családterápiát és kórházi kezelést is.
Mint minden szakmában, természetesen az analitikusok között is van rivalizálás. Ez is A tárgy
szerepet játszott abban, hogy kezdetben vitassák a tárgykapcsolat-elméletet, új iskolának,
deviáns elméletnek nevezzék. Hasonlóképpen vélekedtek valamikor az énpszichológiáról is.
A self-pszichológiát még ma is gyakran úgy láttatják, mint a f6 irányzattólvaló elhajlást. Más
klinikusok szerint a tárgykapcsolat-elmélet nem is új, hanem sokkal inkább régebbi elméletek A tárgy szeretett vag
egyes részeinek felelevenítése, átdolgozása. személlyel kapcsolat
A tudást azonban nem sajátíthatja ki, nem ellen6rizheti egyetlen iskola sem, és nem is elnevezést, a használ
száműzheti. A tárgykapcsolat-elmélet figyelemre méltó gondolatok gyűjteménye. Az inter- A tárgy fogalmát
perszonális és az intrapszichés működés kutatásában napjainkban komoly szellemi fermentum című munkájában. E
a seIT és a tárgy fogalm<1 i1!u1ti erdeklodeS. Ezekkel az alapfogalmakkal kezdJOk cl t,trgykap- viszonyulhatnak bizo1
csolatok tanulmányozását. Ezeken kívül még az egot szeretném az I. részben tárgyalni, ami partner vagy szereteu
bels6 self- és küls6 tárgy-élményeinket elválasztja és integrálja. szó használata, valarr
hogy az egy másik en
Amikor az ember~
egy dologra, neveze
jelenthet. Jelölhet a fő
lehet megfelel6 állam
az identitás bonyolul
elég fontos az embe
olykor meghalnak a hl
tehát er6s érzelmeik
vagy az apjuk, nem,
tárgykapcsolati érte!:
Az emberek ugyai
gyeket, fákat és folJ
eszmét. És ugyaníg)
dolgoknak bizonyos
Érdekes módon még
arra, hogy jelölje azt,
(A szakirodalomban
,,másik" szó.)
A tárgykapcsolat-
volt (Segal 1964). ő
bels6 fantáziák kapo
rázható lelkiállapot
tudatosak vagy tuda
Vannak bels6
. 7
eszme, fantázia, érz~
~aga az aktuális sztj
eleme az, ~gy szálj
egy mondaton belül

10
 t nézetei gyakorl atiassá-
lták nemcsak a pszicho-
kezelést is.
rs van rivalizálás. Ez is
•elméletet, új iskolának,
az énpszichológiáról is.
zattólval ó elhajlást. Más
nkább régebbi elméletek
n iskola sem, és nem is
gyűjteménye. Az inter-
noly szellemi fermentum
Ekal kezd]ttk a tárgykiip-
L részben tárgyalni, ami
Első fejezet
A tárgy
A tárgy szeretett vagy gyűlölt személyt, helyet, dolgot vagy fantáziát jelent. Egy eleven
személlyel kapcsolatban sokan dehumánusnak, ízetlennek, pontatlannak találják a tárgy
elnevezést, a használata mégis széles körben elterjedt.
A tárgy fogalmát Freud (1905a) vezette be, a Három értekezés a szexualitás elméletéró1
című munkájában. Ebben, a perverziókat vizsgálva, észrevette, hogy egyes emberek úgy
viszonyulhatnak bizonyos tárgyakhoz, pl. egy cip6höz, harisnyához, mintha az egy szexuális
partner vagy szeretett személy volna. Ebben az értelemben kézenfekvő és megfelelő a tárgy
szó használata, valami olyan nak a jelölésére, amire érzelmek irányulnak, függetlenül attól,
hogy az egy másik ember, egy élettelen dolog, egy elképzelés vagy egy fantázia.
Amikor az emberek azt mondják, hogy szeretik a hazájukat vagy hűségesek a hazájukhoz,
egy dologra, nevezetesen a hazára irányulnak az érzéseik. Ez a dolog persze sok mindent
jelenthet. Jelölhet a földrajzi határokat, lehet állami dokumentumok meghatározta absztrakció,
lehet megfelelő állampolgárságú emberek csoportja, de lehet olyan fantázia, amely a hűség és
az identitás bonyolult szövedékén alapul. A haza bármely értelmezésben lehet tárgy, hiszen
elég fontos az embereknek ahhoz, hogy szeressék vagy gyűlöljék . Dolgoznak, harcolnak és
olykor meghalnak a hazáért. Becsmérlik, elszöknek tőle, néha lázadnak ellene. Az embereknek
tehát erős érzelmeik vannak a hazájukkal szemben, bár a haza nem egy személy, nem az anyjuk
vagy az apjuk, nem a gyerekük, férjük, feleségük, szeretőjük vagy barátjuk. Ennek ellenére
tárgykapcsolati értelemben a haza lehet tárgy.
Az emberek ugyanígy szerethetnek házakat, autókat, macskákat, kutyákat, hegyeket, völ-
gyeket, fá kat és folyókat. Szerethetnek egy festményt, egy könyvet, egy istent vagy egy
eszmét. És ugyanígy gyűlölhetik is ezeket vagy a velük összefüggő dolgokat, ezeknek a
dolgoknak bizonyos részeit, vagy teljesen más dolgokat is. Legelső szeretett tárgyunk az anya.
Érdekes módon mégis egy ilyen igen kevéssé személyes kifejezés, a tárgy tűnt alkalmasnak
arra, hogy jelölje azt, amit emocionális energiával (szeretettel vagy gyűlölettel) szállunk meg.
(A szakirodalomban a „tárgy" szó személyre vonatkozó megfelelőjeként gyakran szerepel a
,,másik" szó.)
A tárgykapcsolat-elméletek l egelső, egyben legellentmondásosabb képviselője M. Klein
volt (Segal 1964 ). Ő ismerte fel, hogy a selfnek nevezett belső fantáziák és a tárgynak nevezett
belső fantáziák kapcsolatának vizsgálata segíthet megérteni több, korábban nehezen magya-
rázható lelkiál lapotot, egészségeseknél és betegeknél egyaránt. Ezek a fantáziák lehetnek
tudatosak vagy tudattalanok.
Van~ak ~-Isőé é ak és kül ső tárg~ak. Ab~ ~~ táriy a lelki reprezen~ció - egy képzet, hf.
eszme ant, 1a, rz s vagy em , ame y eg m s1 em erre vonatkozik. külső tárgy pedig L "
maga az aktuális személy va o o . tárgykapcsolat-elméleti irodalom egyik legzavar6Db l.L.
eleme az, htJgy számos szerző nem tisztázza, bels ő vagy külső tárgyra utal-e éppen, és még 4}
egy mondaton belül is váltogatják a szó értelmezését.
11
 A külső és belső kérdése sokkal komplexebb, mint amilyennek első látásra tűnik. Ismeret-
elméleti probléma, a realitás természetér61 folyó évezredes vitával kapcsolatos. Honnan tudjuk
Második fejezet
azt, amit tudunk? Van-e tényleg világ rajtunk kívül? Mi köze van a világnak ahhoz, amit mi
érzékelünk? Ahelyett, hogy efféle absztrakciókba bocsátkoznánk, most egyszerűen beismer- A self
jük, hogy a külső és belső megkülönböztetésének hiánya miatt zavaros néhány tárgykapcso-
lat-elméleti munka. A külső és belső világ témaköréhez a könyv későbbi fejezeteiben még
visszatérünk.
Nem véletlen, hogy a tárgy mint pszichológiai fogalom megegyezik a nyelvtani értelemben A pszichoanalitikus irod:
vett tárgy fogalmával. A valódi mondat alany, állítmány, tárgy szerkezettí. A tárgykapcsolat- te! jes számokat szentelt a
elmélet ugyanezt a szerkezetet követi . Van egy alany - a self; van egy állítmány - szeretni együttesen self-pszicholó
vagy gyűlölni; és van egy tárgya ennek a sze~etetnekvagy gyiTiöletneJ<. Ez'"a1eegysze~ Történetileg ~ szó
nyelvt~ni konstrukció segít olyan pszichés állapotok vizsgálatában, ahol a szubjektív és az transzcendentális egység,
objektív nem különíthető el világosan . Ezek a pszichés állapotok a gyerekeknél megelőzik a rossz székhelye, a minde
beszéd kialakulását és az élmények nyelvi kifejezését, tehát preverbálisak. jelent testet, az érzékelés,
vonatkozik. Egy ilyen tö~
Összefoglalás. A tár tehát érzelmi energiával (szeretettel vagy gyűlölettel vagy a keltő sokkal
k/. ám altabb kombinációival me szált szeme , e o e e ze és, antázia va
materializmussal szembe,
Igen nehéz definiálni,1
~1 . A kUlső tárgy érzelmi energiával megszállt személy, hely vagy dolog, a belső tárgy pedjg legközelebb áll a személ
valamilyen, az adott személyre, helyre, dologra vonatkozó elképzelés,fantázia vagy emlék.
~l elmarad a tárgy fogaim
böztetését az idegenekt61
különállása. Más szóval,
megelőzi azt a képes~
Mind azonáltal történt,
a self egy mentális repre
a reprezentáció is egy sze
ellen tétben a tárggyal, ez l
biológiai értelemben. Mi ~
Bár a self reprezentád
például az érzések.
Egy kétéves kisfiú és az
mely eléjük vetül ajárdá~
"Ez az én árnyékom ", m
"Igen " feleli az apja, "t
Hamarosan az apa nyaká
• j
" Mi az ou, az én árnyéka.
"Az én vagyok " fe lelte a
mondta, hogy az az ő
self-képzellé váll.
Ez az „én vagyok" kijele1
ilyen vagyok" élmény so

• 1 Ezt az állitásl gyakran fordítjá

az "!ch" szól használta, ami éni
pedig az ebben az esetben bizon>'i
fogunk részletezni.

12
:ő látásra tűnik.
Ismeret-
csolatos. Honnan tudjuk
világnak ahhoz, amit mi
ost egyszerűen beismer-
·os néhány tárgykapcso-
is6bbi fejezeteiben még
k a nyelvtani értelemben
~ zetű. A tárgykapcsolat-
~gy állítmány - szeretni
cl<. Ez a leegyszerűsített
ahol a szubjektív és az
;yerekeknél megel6zik a
ilisak.
i/ettel vagy a kettő so/qsJ1l
es, fantázia vagy emlék.
og, a belső tárgy pedjg_
f, fantázia vagy emlék.
• az "lch" szól használta, ami é nt jelent. Az angol alapkiadásban Strachey az " lch" szót rendszerint egónak fordította,
Második fejezet
A self
A pszichoanalitikus irodalom bővelkedik a selfr61 szóló értekezésekben. Számos folyóirat
teljes számokat szentelt a témának. A tárgykapcsolat-elméletnek számos elágazása van, ezeket
együttesen self-pszichológiának nevezik (Kohut 1971, 1977).
Történetileg a self szó jelentése szél, lélegzet, árny, árnyék, lélek, elme, univerzális vagy
transzcendentálisegység, s használják a mozdulatlan mozgató, a spirituális lényeg, a jó és
rossz székhelye, a mindenek feletti hatalom értelemben is. Gyakorlatiasabb vonatkozásban
jelent testet, az érzékelések egy konstans halmazát, egy adott személyt és mindent, ami arra
vonatkozik. Egy ilyen történettel bíró szó elkerülhetetlenül a spiritualizmust hangsúlyozza a
materializmussal szemben, a test-lélek kettősségét a test-lélek egységével szemben.
Igen nehéz definiálni, mit jelent valakinek az igazi selfje - vagyis az, ami a világon a
legközelebb áll a személyéhez. A self fogalmának tisztázása elméletileg és fejl6déstanilag is
elmarad a tárgy fogalmához képest. A csecsemő hamarabb tanulja meg az anyja megkülön-
böztetését az idegenekt61 , mint ahogy tisztán tudatosul benne saját selfjének az anyjától való
különállása. Más szóval, az a képesség, hogy egy tárgyat megkülönböztessünk egy másiktól,
megel6zi azt a képesséfil;t, hogy a saját selfet különálló egységként érzékeljük.
Mindazonáltal történtek előrelépések a self fogalmának megértésében. Több szerz6 szerint
a self egy mentális reprezentáció - azaz képzet, érzés vagy fantázia. A tárgyhoz hasonlóan ez
a reprezentáció is egy szeretett vagy gyűlölt személyre illetve tárgyra vonatkozik. Azonban,
ellentétben a tárggyal, ez a képzet, érzés vagy fantázia a saját személyre vonatkozik, alapvet6,
1
biológiai értelemben . Mint Freud (1923) leírta: ,,a self el6ször és els6ként egy testi self."
Bár a self reprezentációk személyesek, éppúgy leírhatók, mint más személyes élmények,
például az érzések.
Egy kétéves kisfiú és azapjasétálnak hazafelé a parkból egy nyári este. Felfigyelnek az árnyékukra,
mely eléjük vetül a járdán.
"Ez az én árnyékom ", mondja ajiú, "ez meg papám árnyéka ".
" Igen " feleli az apja, "tényleg azak".
Hamarosan az apa nyakába veszi a fiát. A fiú nevetetl az árnyékukon látszó változáson.
"Mi az olt, az én árnyékom tetején? " kérdezte az apja.
"Az én vagyok " felelte ajiú kacagva. Majd újra és újra megismételte, "az én vagyok". Korábban azt
mondta, hogy az az ő árnyéka Most viszant csak annyit mond: "az én vagyok." Az árnyéka
self-képzeué vált.
Ez az „én vagyok" kijelentés az, amit a self a tárgykapcsolat-elméletben jelent. Mivel az „én
ilyen vagyok" élmény sokféle lehet, mondanék még néhány példát rá.
1 Ezl az állilásl gyakran fordítják így: "Az ego el őször és el sőkén t testi ego." (Freud 1923. 26. old.) Valójában Freud
pedig az ebben az esetben bizonyára selfet jelent. Az egónak más, jóval összetettebb jelentése van, amit a 4. fejezetben
fogunk részletezni .
13
 A 30 éves B. G. azért j elentkezel/ pszichoterápiára, mivel a gondolataiban, terveiben, vallásában
20 évvel ezelőu, Ró111
bekövetkezett gyo rs változások nagyon bonyolulllá és zavarossá lelték az életét. Épp csak elkezdell viszont volt egy gitárja. M
egy hivatást; és máris abbahagyta. Csatlakozott egy vallási kultúrához, és azt kezdte gondolni, hogy
körülötte. Szo111orú, remé
szent. Aztán hamarosan azt hille, hogy ő az ördög. Aztán úgy érezte, hogy egy Lárgyilagos tenné- önsajnáltató jajgatásból,
szeuudós, aki távolról figyeli a biológiai erók játékát. Nem a sajál dalait adt,
Több hónapos pszichoterápia után selfjénekez a súlyos zavarodousága csökkent. Amikor egy évvel keveredeu szomoniságn{
később ismét eljött a rendelóbe, nyugodtan, é rdeklődve mondta: "Rémes álmom volt múlt éjjel. Azt
émudalát, vagy legalábbi
álmodtam, hogy egy színházi sorban várakozlam másokkal együll. Mindenféle társadalmi helyzet(í, Ujjai Lúl gyorsan peng
korú és nem(í ember voll oll. Aztán varázsszerűen megjelenl egy ajló, és ki más lépelt be rajta, mint minden ujjáról, hogy hol
én. " mozdulatokkal. és milyen
"És milyen volt ?" kérdezie a lerapeula. egy aspeklusának belső ö
"Ponl olyan voltam, amilyen a sorban voltam, vagyis mini amilyen vagyok. Egyenesen odasétáltam
saját magamhoz. Ahogy közelebb értem magamhoz, kellemes volt a felismerés. "
"És aztán mi történt ?"
"Egészen magamba séláltam, és eltűntem, mi eggyé vállunk." Összefoglalás. A selftehái
Az, ahogyan a beteg a gondolatail mesélte az álmáról, a terapeutát arra a kisgyerekre emlékeztelte. ciókra utal. Ebben a könyi
aki a tükörképét figyeli. 7-10 hónapos kora körül, B. G. is, éppen úgy, mini minden ilyen korú gye rek, "" belső kénetel jelenthet,
egyre közelebb és közelebb mehetetl a Lükörhöz, egészen addig, míg a tükörképe elt(ínt. Ez csak a valaki, akit egy kü so meg
self-képekkel történik meg, a Lárgy-képekkel nem. Vagyis B. G. megkezd/e korai self-élményeinek
á1dolgozását, megkezdődöll annak áiélése, hogy ki is ő. Ezek a képzetek alkolják a seifet.

Egy másik illusztráció:

Egy bivosítási előadó adminiszt rációs munkái eló'l keresett menedékei egy baráti látogatásban.
Barátnője negyedik emeleti m«tenne előterében fogadta őt. Amikor kinyilotta az ajtót, tágas, jól
megvilágítoll tér tárult ki elől/e. ''Gyere be'', mondta. Egykarlejléssel végigmutatott a falakon: "Nézz
körül ".
Óriási,felt«nő vásviak borították a falakat. Fekete f ormák vállakoztak fehérekkel és szürkékkel,
dinamikusan, még is összerendezetlen. Valamennyi feslmén y a f ekele variációja voll.
" fll minden f ekele ", állapítolta meg.
"Azt hiszem, depressziós voltam," mondta a barátn ő. "Mégis ezén vagyok. Kénytelen vagyok ezzel
együtt élni, hát dolgozom rajta. " Csillogó szeme és mosolygó arca elárulta, hogy mosl éppen nem
depressziós, mégis azl mondla, hogy voll már, és lehel még depressziós. A sel/Jéró'l árull el valamit.
Pszichoanalilikus értelemben a feslményei nem részei a se/.Jjének, nem self-képzelek. Vásznak és
festmények vollak. A szavai sem az ő selfje. Mégis, a festm ényei és a hozzájukfűzötl kommentár az ő
belső self-reprezenlánsairól árull el valamil. Ezeket a belső képzetekel érljük a self alall. Ebben az
eselben a barátnő a belső, depressziós selfjére utall, bár pillanatnyilag nem érezte magát depresszi-
ósnak.

A self-képzetek nem szükségszerűen vizuálisak. Lehetnek kinesztetikusak is.

A városi uszodában egy fialalféifi egyensúlyozotl a trambulinon, a vízfelett. Ugrott, lándzsasze-
rűen
kinytíjlózoll, esés közben másfél fordulalot lett, majd szinle álszelle a vízliikröt. A víz alig veteti
fodrol az ugrás nyomán.

Ez a műugró rábízta magát egy finoman kidolgozott testi képességre, amelynek nem is volt
tudatában . Tudatosan képtelen lett volna nyomon követni az egész bonyolult mozdulatsort,
miközben zuhant a leveg6ben . Azért volt képes meg6rizni a kontrollt, mert forgás közben
kinesztetikusan pontosan érzékelte, hol tart id6ben és térben. Ez az érzet is self.

14
aiban, ten,eiben, vallásában
az életét. Épp csak elkezdell
és (IZI kezdte gondolni, hogy
hogy egy tárgyilagos Lenné-
,acsökkent. Amikor egy évvel
es álmom volt múlt éjj el. Azt
idenféle társadalmi helyzetí{,
s ki más lépett be rajta, mint
gyok. Egyenesen odasétáltam
smerés."
20 évvel ezelőll , Rómában a Spanyol lépcsőnél láttam egy virginiai féifit. Pénze nem lehetett,
viszant volt egy gitárja. Miközben bluest játszott és ismert, szamorú dalokat énekelt, tömeg
körülölle. Szomon1, reménytelen pa1u1sz szólalt meg a dallamban és a ritmusban. A zene a szavakat
önsajnállat6 jajgatásból az emberségességbe veteti bizalom, hit és csodálat kifejezésévé változtatta.
Nem a saját dalait adta el ő, de mégis az ő seljjéb61 mutattak valamit. A hangulatnak, a reménnyel
keveredett szomorúságn(lk, (1 dallammal összekapcsolódott ritmusnak a tudatossága saját belső
éntudatát, vagy legalábbis annak bizonyos aspektusát tükrözte.
Ujjai túl gyorsan pengették a húrokat ahhoz, hogy egyenként érzékelje 6'kel. Mégis pontosan érezte
minden ujjáról, hogy hol van, illetve hová kell kerülnie, milyen hang, tónus, ritmus j ár az egyes
mozdulatokkal. és milyen szavak, értelem és hangulat tartja össze az egészet. Dala a seifje legalább
egy aspektusának belső összerendezeuségét mutaua.

·aakisgyerekreemlékeztette.
int minden ilyen korú gyerek,
tükörképe eltíínt. Ez csak a
rzdte korai self-élményeinek
t alkotják a selfet.
Összefoglalás. A self tehát a saját személyre vonatkozó tudatos és tudattalan lelki reprezentá-
ciókra utal. Ebben a könyvben, bár a tárgy néha kUlső személyt,J!:elyet, dolgot, néha pedig egyl
- belső ké zetet jelenthet, seifet mindig egy belső képzet értelmében használiuk. Eszerint
p 4) ·
valaki, akit egy ku so megfigyelő néz, nem self, hanem egy személy. A self mindig magánugy. ~ 7.

· ez egy baráti látogatásban.

rinyitotta az ajtót, tágas, j ól
gig111111a1011 a falakon: "Nézz

akfehérekkel és szürkékkel,
iációja volt.

~yok. Kénytelen vagyok ezzel

·1rulta, hogy most éppen nem
A selfjér61 árult el valamit.
m self-képzetek. Vásznak és
r ájukfi7zött kommentár az ő
értjük a self alatt. Ebben az
1em érezte magát depresszi-

tikusak is.
íz felett. Ug roll, lándzsasze-
a víztükröt. A víz alig veteti

re, amelynek nem is volt

bonyolult mozdulatsort,
ollt, mert forgás közben
érzet is self.

15
 Harmadik fejezet nyuszikat. Az apám fa
csinos voltam az új ru!z.
mentiink. Aztán anyám
A self-tárgy
Itt tehát S. W-nek csak j
húsvéti ruhájában, ajó tl
nyuszit vásároltak. Az é
A tárgykapcsolat a self és a küls6 vagy bels6 tárgyak kölcsönhatássi. A fantá_ziák elemzése azt csak jó tárgykapcsolati
- mutatJa, hogy~ self- és tárgy-reprezentánsok nem egt_mástól függetlenül léteznek, hanem egy A fejlődés során a le
kapcsolati egységnek nevezett rendszerben. Ezek az egységek self-reprezentánst, belS6 és a tárgy megkülönbö~
tárgy-reprezentánst és fiozzáj uk kapcsolódó affektust va y ösztönt (szeretetet, gyűlöletet, a tárggyal. A szimbiózi
éfis , a o s g . a mazna emberg 1976, Rinsley 8). mivel az valami körül
A pszichoterapeuták küllinösen sokat' tanultak ezekr61 a tárgykapcsolati egységekr61 a probléma, amikorpreve
borderline betegekt61, akiknek feltűn6 gyakran csak jó illetve csak rossz tárgykapcsolataik definitív élményekre Utél
vannak. Self- és tárgy-reprezentánsaik, valamint affektusaik polarizációja szembeszök6. A szimbiózis a legdi
cgnelyen belül a self és
S. W. 32 éves nő, akinek a tárgykapcsolatai szintén vagy csak jók, vagy csak rosszak voltak. Az A szimbiózis hagyom
egyik ülést azzal kezdte, hogy a pszichiátere elfelejtette megújitani az antidepresszáns gyógyszerét. jóllalcottsághoz, vagy é~
Az orvos· tudta, hogy ezt megtelle, és a páciens nézte el a dolgot, de kivárt, hogy majd tisztázzák a élet mindig szimbióziss1
félreértést. Ezután a nő arról beszélt, milyen kellemetlen volt a hétvégéje. Mondta a férjének, hogy ki aztán a valódi selfün
azt szeretné, ha vigyázna· a gyerekekre, amíg ő szombaton meglátogaJja egy barátját. A férje azt mindenki átéli , a terapet
válaszolta, hogy már az előző héten is minden este elment a tánciskolába, mialatt ő vigyázatt a
gyerekekre. Szeretne végre "családi időt", együtt vele és a gyerekekkel. D. F. 26 éves fé,fi, 1

A páciens tovább mesélt: "azt mondta, elege van már abból, hogy mindig elmegyek, és ővan a csodálatos, Fénynek ne
1
gyerekekkel. Elege van már ebbó1 a viselkedésből. Ez teljesen feldühített. Kit akar ő leállítani? egy napon. "Leszállt ho
Kicsoda ő, hogy megmondja nekem, mit csináljak? És ezt meg is mondtam neki." akkor egyszerűen f ehér 1

"Ez úgy hangzik, hogy veszekedtek ", jegyezte meg a pszichiáter. és én egyek vagyunk.
"Nem volt igazi veszekedés. Csak kipakoltam neki. 6 semmit sem mondott, én meg visszahúzódtam Minden aggodalmam e~
a kuckómba. De amikor reggel felébredtem, még mindig dühös voltam. Aljas gondolataim voltak, "Azért/elejtett el a
kezelő.
egészen aljasok. Néztem, amint aludt. Meg akartam őt ... fojtani. Ököllel meg akartam ütni, ahogy
csak bírom, miközben aludt. Rettenetes voltam. Aztán a gyerekekkel is, miután felkeltem. Mogorva " Igen, azért is. defő,
voltam velük, szidtam őket. Nem csináltak semmit, amivel megérdemelték volna, mégis. Az egész "Elfelejtette a talál,
hétvége elfecsérelt idő volt." "Akkor nincs talál.
Aztán megint arról kezdett beszélni, milyen becsapottnak érezte magát, amiért a pszichiátere amikor te vagy a fény,
elfelejtette emlékeztetni őt, hogy töltse fel az antidepresszáns gyógyszerkészletét. Elmesélte, milyen létezik. És nincs hely se.
lehangoló volt a húsvét vasárnap. A temetőben járt a szülei sírjánál. A gondnok elhanyagolta a sírokat. Minden ugyanaz."
Emiatt is nagyon mérges volt.
D. F. itt egy szimbioti
Aktuálisan S . W . tehát csupa rossz tárgykapcsolattól szenvedett. A selfje rossz volt, aljas és békesség és egység vol
depressziós. A tárgyai, akiket a pszichiáter, a férje, a szülei és a temető gondnoka képviseltek, megszűnik . Nincsen űr
mind feledékenyek, frusztrálók, hiányoznak, meghaltak, gondatlanok. A rossz self, a rossz szakaszában a terapeutá
tárgy és a harag érzése alkotják a csupa rossz tárgykapcsolati egységet. jobban elmélyülhessen á
Ugyan6 kés6bb, még ezen az órán leírt egy csupa jó tárgykapcsolati egységet is. szüksége beszédre, mivJ
időszak volt a páciens
A terapeuta megkérdezte tőle, hogy milyen volt a húsvét gyerekkorában. "Csodálatos volt",felelte
ragyogó mosollyal. "Új ruhát kaptam, meg szép cipői. Az anyám mindig vett nekem valami igazán megindulni a saját szemé
húsvétit... egy csokoládé nyuszit. Minden húsvétkor kaptam egy csokoládé nyuszit." Hangjának A szimbiotikus vagy
tónusa, arckifejezése tele volt melegséggel és gyengédséggel. "Nagyon szerellem azakat a csokoládé énha tácaki[mosódá@i~

16

. A fantáziák: elemzése azt
lenül léteznek, hanem egy
: self-reprezentánst, bel"S6
nt (szeretetet, gyűl öletet,
í978).
kapcsolati egységekr61 a
k rossz tárgykapcsolataik
~ációja szembeszök6.
,agy csak rosszak voltak. Az
rntidep resszáns gyógyszerét.
várt, hogy majd tisztázzák a
fje. Mondta a f érjének, hogy
tja egy barátját. A fé rje azt
rlába, mialatt ő vigyázott a
findig elmegyek, és ő van a
ő
iített. Kit akar leállítani?
amneki."
dott, én meg visszahúzódtam
~- Aljas gondolataim voltak,
lel meg akartam ütni, ahogy
miutánfelkeltem. Mogorva
•lték volna, mégis. Az egész
iagát, amiért a pszichiátere
készletét. Elmesélte, milyen
dnok elhanyagoltaasírokat.
selfje rossz volt, aljas és
t6 gondnoka képviseltek,
ok. A rossz self, a rossz
get.
llati egységet is.
rn. "Csodálatos volt",felelte
íg vett nekem valami igazán
· ládé nyuszit. " Hangjának
erettem aw kat a csokoládé
nyuszikat. Az apám fantas ztikus reggelit csinált. Az egész család húsvéti ruhába öltözött. Nagyon
csinos voltam az új ruhámban és cipőmben -és kesztyí{mben is, persze, kesztyűt is kaptunk. Templomba
mentiink. A ztán anyám húsvéti vacsorát készített. Csodálatos volt. "
Itt tehát S. W-nek csak jó tárgykapcsolatai voltak. A jó selfet a csinos kislány képviselte az új
húsvéti ruhájában, ajó tárgyat az anya és az apa képviselte, akik etették a családot és csokoládé
nyuszit vásároltak. Az érzés a szeretet volt. A jó self, a jó tárgy és a szeretet érzése alkotják: a
csak jó tárgykapcsolati egységet.
A fejl6dés során a legkoraibb tárgykapcsolat a self és a tárgy szimbiózisa, amelyben a self
és a tárgy megkülönböztetése még nem egyértelmű, a self kibogozhatatlanul összekeveredik
a tárggyal . A szimbiózis esetében félrevezet6 a tárgykapcsolati egység kifejezést használni,
mivel az valami körülhatárolhatót sugall, pedig a szimbiózis differenciálatlan . Ugyanez a
probléma, amikor preverbális élményeket akarunk szavakkal leírni, mivel a szavak túl konkrét,
definitív élményekre utalnak.
A szimbiózis a le differenciálatlanabb tárgykapcsolat, az il en
amel en elül a self és a tár külön oz s ge nem világos, self-tárgyna_k nevezzük.
A szimbiózis hagyományosan kellemes érzésekhez kapcso ódik, s ~ z , melegséghez,
jól lafottsághoz, vagy éppen gyönyörhöz, bár utalhat kellemetlen élményekre is. A mentális
élet mindig szimbiózissal kezd6dik, ebb61 a közegb61, mintegy érzelmi tengerb61 emelkedik
ki aztán a valódi selfünk, s ehhez az állapothoz vágyódunk vissza. Bár a szimbiotikus köt6dést
mindenki átéli, a terapeuták f61eg a pácienseikt61 tanultak sokat róla.
D. F. 26 éves fé,fi, 5 éves pszichiátriai anamnézissel. Azt mesélte a terapeutájának, hogy egy
csodálatos, Fénynek nevezett lény által "megvilágosodott". A Fény jelenés formájában jött el hozzá
egy napon. "Leszállt hozzám, és minden tilkot elmesélt nekem. Tudja, hogy ha levetném a bőrömet,
akkor egyszer(ien fehér fény vagyok? Éppúgy kibújhatok a bőrömből, mint más a kabátjából. A fény
és én egyek vagyunk. Amikor ezt az igazságot megéttettem, minden békés, meleg és gyönyörű lett.
Minden aggodalmam elmúlt. Csend volt és minden rendben volt."
"Azén felejtett el a múlt órára eljönni, mert a f énnyel volt és minden rendben volt?" kérdezte a
kezelő.
" Igen, azért is, de fó1eg azért, mert akkor nincs idő. "
"Elfelejtette a találkozót ?"
"Akkor nincs találkozó" mondta a páciens. "Tudja, minden a f ény sebességéhez viszonyul. De
amikor te vagy a fény, amikor a fénnyel vagy, akkor nincs idő. Ez egyike a titkoknak. Csak egy dolog
létezik. És nincs hely sern. Ezért tudok belépni a f énybe és egy másik univerzumban kijönni beló1e.
Minden ugyanaz."
D. F. itt egy szimbiotikus élményt írt le. Ő és a Fény egyek voltak, nem voltak határaik,
békesség és egység volt. A szimbiózisban az id6, a tér és a realitás folyamatos élménye '
megszűn ik. Nincsen űr és hiányoznak a megszokott mértékek is. A terápia egy kés6bbi
szakaszában a terapeutával kezdte egynek érezni magát. Feladta a Fény téveseszméjét, hogy
jobban elmélyülhessen a terápiában. Többnyire csendben ült az orvosnál, hiszen nem volt
szüksége beszédre, mivel úgy érezte, az orvos ismeri a gondolatait. Ez a stádium hosszú
id6szak volt a páciens fej l6désében, sokkal az el6tt, hogy elkezdhetett differenciálódni és
megindulni a saját személyiség érésének az útján.
A szimbi otikus vagy fúz iós él ményeket összeolvadásnak is nevezik. Federn (1952) a~ '
é1i6a tárak-.cl:mos6dií@ak tartJa 6ket. Bárhogy nevezzük is, ez az állipot a self és a tárgy '
 elmosódásának élményét foglalja magában, és a szimbiotikus tárgykapcsolati egység létreho- a meggyőződés, hogy eg
zására irányuló erős vágy kíséri. minket, együujár a self é
A szimbiotikus élmény nem csak a pszichózisban szenved6k sajátja. Bizonyos alkalmakkor empatikus megértése szi
mindenki elveszítheti énhatárait. Ezt a „normális" összeolvadást művészek, költ6k és miszti- empátia retrospektíve ele
kusok írták le a legjobban. Így pl. Wordsworth egy szimbiotiku s élményt ír le egyikköltemé- addig nem lehetünk em
i
nyében: Defi1Ííció szerint az em~
Az volt az id6, amikor rét, berek, patak
Ha a szimbiózis az a J
szerető vagy extatikus é
· A föld és minden, amit rajta látni történik, ha valakit pl. kís
Nekem úgy tűnt, felöltött égi fényt milyen is ővalójában? M
s ragyogott az álom frissességében belső self- és tárgy-élmé
A II. világháborút kö
E. L. Doctorow (1984) a szimbiózisnak egy másik leírását nyújtja a Willi alábbi soraiban. A céljából alkalmazott izol
történet egy kisfiút mutat be, aki egy mez6re kijutva, elragadtatva a nap melegét61 és a színek Kleeman 1975). Ki fej le
ragyogásától, a következ6ket éli át: ,,Transzba esem és mégis hihetetlenül tudatos maradok és amelyben a résztvev6ket
valahányszor kinyitom a szemem, hogy nézzem, valójában nem látom, hanem érzem a a lélegzést. A vastag, tö
létezést." Ilyen állapotok egészen természetesek gyermekeknél. Doctorow itt egy olyan személy keltette hull ám~
élményt említ, amelyet mindnyájan átélhettünk, egy olyan ál lapotot, amelyben a self és a nem A külvilágtól izolált ki
self megkülönböztetése lényegtelenné válik. Nagyon értőn írja le a self és a tárgy határainak tül. Elveszítették a konc
elmosódását, Willinek a környezetével kapcsolatos gondolatait, érzéseit, valamint Willi kör- képzelgések és testi illú
nyezetének a jellegzetességeit is: ,,a föld kigőzölgései" beborítják Willit, a színek átható tibilisebbek lettek. Idenu
erejűek, a látott tárgyakat saját létezése élményeként éli meg. A self és a tárgy egy differenc i-
álatlan élmény hömpölygésében merül el. Ezt nevezte Freud (1930) óceani sztikus élménynek. ~
meg, a hallucinációk a s~
Doctorow a továbbiakban leírja, hogyan fut végig a fiú szeme el őtt egész életútja, miközben fantaziak kuiső esemény
a mindenség léptékei eltorzu ln ak. Megint elmosódottá válik a tér és az idő, mintegy könnyedén összemosódott. A szenzl
kitágul illetve összehúzódik. Az összeolvadás élménye során nagy és kicsi, gyors és lassú fel az agymosás során)
eggyé válik. Nincs kett6sség, mivel szubjektum és obj ektum megkülönböztetése, amelyre valaki másnak a gondol!
belső világunk rendje épü l, megszűnik.
válik, éppúgy mint a sziij
A fúzió melegségét, vagy éppen extázisát minden ember i dőr61 időre átélheti~·- Meglepetésünkre teh
a
Egy gyakoripéfda: meleg tavaszi estén két szerelmes kéze11fogva sétál folyóparton. Az nem azt mutatták, hogy
este homályában nem tudják tisztán megkülönböztetni önmagukat a másiktól - 6k egy pár. éppen ellenkezőleg, az il)
Egy másik példa: a chicagói Művészeti Galéria hideg, fehér termében őszhajú, hajlott férfi a személy olyan közel '
támaszkodik botjára magányosan Renoir Rower ebédje címtí képe el őtt. Amint merengve, megkülönböztetni önmar
egyedül nézi a festményt, átéli a fiatalság, a barátság, a decens kacérkodás örömét, övé a bor nincs self és nincs stabil ,
bódulata, az árnyék melege és a megnyugvás a kaland után, éppúgy, mintha ott lenne a már
régen halott művész megörökítette XIX. századi, már régen nem létező jelenetben.
vagy belső tárgyak
kettősség egyik fe le.
hi;'l
Egyesek sokk és narkotikus altatás állapotában is rendszeresen megtapasztalhatják a Sok ember "merev s
melegséget és a békességet, az idő meglassulását és a tér valószerűtlenségét. M editáció során ilyenek nem könnyen 11)
is hasonló állapotba lehet kerülni. Vallásos hív6k az Istennel való egyesü lést élhetik át. kapcsolatuktól, pontosa~
Gyakran látjuk, hogy a terhes n6bevásárlás közben, nem tör6dve a szupermarket nyüzsgésé- akiket pedig a cél érdek
vel, megáll és úgy figyeli a benne lévő új élet első rezdüléseit- csendes mosolya árulja el csak kénytelenek elfogadni e1
a magzatával való szimbiotikus élményt. irányítóközpont azért ad
Felnőtt korban val ószínűleg az orgazmus az elérhető l egerőteljesebb összeolvadás-élmény . tartani orientációjukat, é
Ennek során átélhető az öntudat, az idő és a tér, a szeretőt61 való távolság illetve magának a elveszítésének. A vízala
létezés tudatának a megsztínése. Az orgazmusnál fiziológiailag kevésbé megalapozott, de
hasonlóan bensőséges élményt nyújt az empátiás megértettség melegsége és kellemessége. Az

18
:apcsolati egység létreho- a meggy6z6dés, hogy egy másik ember tudja, mit érzünk, hogy figyelmesen hallgat és megért
minket, együttjá.r a self és a másik közötti határ elmosódá.sá.val. Fordítva is: egy másik ember ]
ja. Bizonyos alkalmakkor empatikus megértése szintén a self és a tárgy közötti határok elmosódá.sá.h,9z vezet. Bár az
:vészek, költőkés miszti- empátia retrospektíve elemezhető, átfordítható a hétköznapi megfigyelásbe(Hamilton 1981),
1ényt ír le egyik költemé- addig nem lehetünk em á.tiá.sak, amíg fenntartjuk a self és a másik közötti határainkat.
D e míció szerint az empátia az i yen aJta objektivitás megszűnését felt e ·
Ha a szimbiózis az a pszichológiai állapot, melyben a self és a másik egy meleg, jóllakott,
szerető v,Így extatikus élményben összeolvad, mi történik az ellenkez6 véglet esetén? Mi
történik, ha valakit pl. kísérletileg izolálnak a környezett61, annak érdekében, hogy megtudják,
milyen is 6valójában? Megváltoztatja-e a küls6tárgyaktól való izolálás az adott személy saját
bels6 self- és tárgy-élményeit?
A TI. világháborút követ6en tudósok vizsgálták a háború során az átnevelés (agymosás)
Willi alábbi soraiban . A céljából alkalmazott izoláció hatását. Harminc év alatt kísérletek ezreit végezték (Solomon és
iap melegét61 és a színek Kleeman 1975). Kifejlesztették a szenzoros deprivá.cióra alkalm as szigetelt falú kamrát,
lenül tudatos maradok és amelyben a résztvev6ket langyos vízbe merítették. A fejük fölött elhelyezett búra tette lehet6vé
j látom, hanem érzem a
a lélegzést. A vastag, tömött parafa falak kizártak minden hangot. A víz felszínén a kísérleti
Doctorow itt egy olyan személy keltette hullámokat külön berendezés csillapította.
kmelyben a self és a nem A külvilágtól izolált kísérleti személyek mélyreható pszichés változásokon mentek k~resz-
·el f és a tárgy határainak
tül. Elveszítették a koncentrálásra és a gondolataik rendszerezésére való képességüket. Elénk
seit, valamint Willi kör- képzelgések és testi il lú ziók jelentkeztek. Néhányan hallucináltak. Valamennyien szuggesz-
Willit, a színek átható tihilisebbek lettek . Identitá.sérzésük fellazult. Az id6 és a tér érzékelése bizonytalanná. vált.
[s a tárgy egy differenci- ~apcsolat-elméleti értelmezés~lúziók a ~elf-él~ény változásának felelnek
ceanisztikus élménynek.
meg, a hallucinációk a self és a tárgy kapcsolatának zavarát Jelentik. A bé ~ ondolatok vagy
egész életútj a, miközben fantaz,ak lruiső esemé~ént jelentek meg. A halluc111ac1ok6an bels 0 s küls6, self és tár
id6, mintegy kön nyedén összemosódott. A szenzor-o s depnvác16 során tapaszta ató szuggeszt1 ilitás ezt használták
és kicsi, gyors és lassú fél az agymosás során) szintén a határok zavarának a következménye: a kísérleti személy
ülönböztetése, amelyre valaki másnak a gondolatait vagy véleményét a sajátjának véli. Az id6 és tér lényegtelenné
válik, éppúgy mint a szimbiotikus összeolvad ás során.
6re átélheti._ Meglepetésünkre tehát azok a kísérletek, melyekben személyeket izoláltak a külvilágtól ,
sétál a folyóparton. Az nem azt mutatták, hogy ilyenkor a self a környezet által befolyásolhatatlanná válik, hanem
ásiktól - 6k egy pár. éppen ellenkez61eg, az ilyen helyzetek a szimbiózisra hasonlító állapothoz vezetnek, amelyben
en 6szhajú, haj lott férfi a személy olyan közel érzi magát egy másik személyhez vagy tárgyhoz, hogy nem tudja
el 6tt. Amint merengve, megkülönböztetni önmagát t61e. Ha nincs külső tárgy, amelyhez valaki a selfjét viszonyíthatj; )
odás örömét, övé a bor nincs self és nincs stabil realitásérzék sem. Ezek a kísérletek azt mutatták, hogy a selfünk küls6
mintha ott lenne a már vagy belső tárgyak hiányában dezintegrálódik, vagyis a self nem más, mint a self-tárgy
z ő jelenetben.
kettősség egyik fe le.
megtapasztalhatj ák a Sok ember "merev személyiség", aki szereti biztosan tudni, kicsoda 6 ~s mit akar. Az
nségét. Meditáció során ilyenek nem könnyen nyugodnak bele abba, hogy a saját selfjük a küls6 környezettel való
egyesü lést élhetik át. kapcsolatuktól , pontosabban más emberekkel való viszonyuktól függ. Még az asztronauták is,
permarket nyüzsgésé- akiket pedig a cél érdekében az intelligenciájuk és az állhatatosságuk alapján választanak ki,
s mosolya árulja el csak kénytelenek elfogadni ezt a tényt. Az űr izol ációjáhan amiatt szükséges a rutinmunka, az
irányítóközpont azért ad kü lön féle fe ladatokat és parancsokat, hogy az űrhajósok fenn tudják
összeolvadás-élmény . tartani orientác iójukat, és ell en tudjan ak állni az összeolvadásnak, fragmentációnak és a self
lság ill etve magának a elveszítésének. A vízalatti merülés hasonló óvintézkedéseket követel.
ésbé megalapozott, de
geés kellemessége. Az

19
 Ha mindnyájan elveszítjük saját selfünk tudatát, amint izolálódunk a környezetünkt61, mi Negyedik fej ezet
különböztet meg bennünket azoktól, akik pszichózisban szenvednek? A pszichózist a self és
a tárgy összekeveredése jellemzi, és bár mindenkiben kialakulhat ilyen zavar, mégsem
,_ JEindenki lesz pszichotikus. Sok klinikus úgy véli, hogy aki nem pszichotikus, az a szükség- Azego
letnek megfelel 6en tudja határainak elmosódását irányítani, a pszich otikus viszont erre nem
képes. Rinsley (1982), aki a bordei1Ínekórképekben vizsgálta a tárgykapcsolatokat, az alábbi
történettel érzékeltette a pszichotikusok és a nem pszichotikus betegek közötti különbséget:
Az egót szubjektíve nem h
A pszichiátriai rezidenseknek J osh, egy 12 éves fiú történetét mesélte el. A fiút egy állami kórházban integrál, gondolkodik és ci
kezelték. Azt gondolta, hogy a fejében van egy rádió, amelyen keresztül üzeneteket kapott egy megismerhetetlen, kívülr(
{írháboníról és (írhajók inváziójáról. A professzor; mint aki bizalmas litkot árul el. megkérdezte a
az ego megfigyel6 marad
diákokat: "Tudják, mii mondtam neki? Azt, hogy most elmondok neked egy lilkol, ha megígéred, hogy
Az ego szubjektív élmé
nem mondod el senkinek ezen a szobán kívül. Josh erre lermészetesen ígérelel lett, és megkérdezte,
mi a tilkom. Így aztán elmondlam neki, megfelelő összeesküvő hanglejtéssel: Nekem is van egy rádió self-képzet, s hajlamosak
a fejemben. Tényleg ? kérdezte Josh. "A professzor bólogalott és körülnézel/, hogy lássa, rezidensei maga az ego. Sokan szen
megértellék-e. "Igen, nekem is. súgtam. És tudják, mit felelt erre? Azt kérdezte: Akkor maga miért racionális gondolkodássa
nem bolond éppúgy, minl én?" Ekkor a professzor felállt és rávigyorgoll a rezidensei re, a kezeivel zentáns. Az ego szubjekl
pedig mutalla, mint viselkedett Josh-sal: megcsavarta a füleit, mint egy rádió gombjál. "Mulattam és személynek, helynek, tár!
mondtam is neki: meri én ki tudom kapcsolni ". múl<ödések egy csoportjá
Előszőr úgy ltínt, a professzor lréfát űzölt eb.bó1 a he1eg fiúból. De aztán elismételte türelmesen,
Több tárgykapcsolat-e
melegséggel és megértéssel a hangjában: "Mert én ki tudom kapcsolni, Josh, és te meg még nem
többféle értelemben haszi
tudod. Akarod, hogy megmutassam neked, hogyan kapcsolhatod ki?"
sáról. Több munkában az
Ebben a könyvben az ego
Azt nem tudom , megtanította-e valaha is Dr. Rinsl ey Joshnak, hogyan kapcsolja ki azt a
organizmust vagy selfet.
rádiót, amit hall ott, de azt tudom, hogy tehetséges és kitartó pszichoterapeuta volt, aki sok
ego-fogalom értelmezésé
tárgykapcsolati zavarban szenved6 páciensnek segített. Nyilvánvalóan a fenti esetben sem azt
el mozdul ásnak felel meg 1
akarta sugallni, hogy rádióadásokat hallucinál , hanem er6s empatiával azonosult a fiú élmé-
a tárgykapcsolat-elmélett
nyeivel és ezt az identifikációt tudta kívánsága szerint ki- és bekapcsolni . Újra és újra
1 Munkássága során Fn
emlékeztette hallgatóit arra, hogy bárki megértheti a pszichózist.
Mivel az emberek id6ró1 id6re feladhatják és néha fel is adják a self és a tárgy közötti megfogalmazása sem egé
megkülönböztetést, több tárgykapcsolat-elméleti kutató azt vallja, hogy mindannyiunkban (1923)-Freud a személy
egyaránt lakozik egy pszichotikus és egy nem pszichotikus self. Ez az elképzelés sok zavart számos jellemz6je és fu~
és kritikát provokált, valamint elkeseredett teoretikus er6feszítéseket, annak érdekében, hogy megfelel6 funkció, (2) az
elkülönítsék a pszichotikus személyiségstruktúrát a nem psz/chotikustól. Az elméleti polémia álló, mégis egymást átfec!
helyett azonban inkább az ajánlható, hogy válasszuk a csendes megfigyelést, és se el nem Mint self, az ego tuda
fogadva, se le nem tagadva a kétségeket, csak a nyilvánvaló tényekre figyeljünk . vonatkozásában, els6dle:
koncepciója hasonlít a 2.
Összefoglalás. A tárgykapcsolati egység egy self-reprezentáns és egy belső tárgy, melyeket Mint szervez6, az ege
ösztön va y ~ s o l össze. Ha a tárgykapcsolati egysegen lieiul a se(f és a targy összeegyeztet az érzffi
különbözősége nem 1 r, • e . -targynak nevezzük. A legelso es legWkélelesebben dí/fe- ~ Freud a készteti
n!ltcwlatlan setf-largy a s"tinibi6zi.r;se0íi6l az állapotból ered az osszes kesobbi tárgykcijicio- Vagy is az ego ~
lat. A szimbiózist ren zerint kellemes érzésekkel, pl. szeretellel vagy extázissal társítva írják különbségefaz ego mint
le, míg más fúziós állapotok inkább zavaróak vagy ijesztőek lehetnek. het6nek tartotta.
4z é npszichológus ~
€:!go self- és vezérl6 funkc
tít6jeként írta le (1959). 1
1 Ezzel az eseménnyel kapcso latban Rinsley (1987) leírja, hogy több hónapos intézeti kezelést követ őe n Josh va lóban észlelés, a ko_g_níció és a k
képes volt "kikapcsolni a rádióját" - meggyógyult és sikeresen folytatta civil életét.

20
1k a környezetünkt61 , mi
e? A pszichózist a se! f és
at ilyen zavar, mégsem
~ichotikus, az a szükség-
1otikus viszont erre nem
1kapcsolatokat, az alábbi
ek közötti különbséget:
A fiút egy állami kórházban
elül üzeneteket kapott egy
'kot árul el, megkérdezte a
vtitkot, ha meg ígéred, hogy
éretet tett, és megkérdezte,
·el: Nekem is van egy rádió
zett, hogy lássa, rezidensei
frdezte: Akkor maga miért
t a rezidensei re, a kezeivel
dió gombját. "M1ttattam és
,án elismételte türelmesen,
Josh, és te meg még nem
,gyan kapcsolja ki azt a
oterapeuta volt, aki sok
n a fenti esetben sem azt
a! azonosult a fiú élmé-
capcsolni. Újra és újra
1 self és a tárgy közötti
1ogy mindannyiunkban
LZ elképzelés sok zavart
annak érdekében, hogy
ról. Az elméleti pol émi a
:figyelést, és se el nem
figyeljünk.
y belső tárgy, melyeket
nlieiül a se(f es a targy
r:tgmk.étei.esebben diffe-
?S kesobbi tárgykapcso-
extázissal társítva írják
zelé.st köve t őe n Josh valóban
Negyedik fejezet
Azego
Az egót szubjektíve nem lehet átélni, megtapasztalni, ugyanis maga az ego az, amelyik érzékel,
integrál, gondolkodik és cselekszik. A személyiség központja tehát, mégis ma még közvetlenül
megismerhetetlen, kívülről csak a funkciói mérhető!< és vizsgálhatók. Az introspekció során
az ego megfigyelő marad a megfigyeltben.
Az ego szubjektív élményéről elmélkedve, könnyen felidéződik egy self-reprezentáns vagy
self-képzet, s hajlamosak vagyunk azt az egóval azonosnak tekinteni. Az azonban mégsem
maga az ego. Sokan szeretnek azo~osulni ego-funkcióik bizonyos aspektusaival - például a
racionális gondolkodással. ~e ez meg_int csak nem azonos az~ góval, hanem egy self-repre-
zentáns. Az ego szubjektíve soha nem ismerhető meg, mivel nem felel meg egy konkrét
személynek, helynek, tárgynak, gondolatnak vagy fantáziának. Az ego: absztrakci ó, amely a
mú1cödések egy csoportjára utal.
Több tárgykapcsolat-elméleti írás helyenként azért zavaros, mert az ego kifejezést (is)
többféle értelemben használja - anélkül, hogy tájékoztatná az olvasót a jelentés megváltozá-
sáról. Több munkában az ego felváltva jelent, vagy jelenthet selfet, szervezetet és irányítót.
Ebben a könyvben az ego fogalmát a személyiség irányítójaként használjuk, nem értünk alatta
organizmust vagy selfet. A mi felfogásunk az ego tágabb értelmezéseinek egyike, s az
ego-fogalom értelmezésében az utóbbi években tapasztakható specifikusabb irányba történ ő
el mozdul ásnak fe lel meg (Mclntosh 1986). Mivel az ego fogalmának központi jelentősége van
a tárgykapcsolat-elméletben, kívánatos megismerni a kifejezés történetét.
Munkássága során Freud többféleképpen defini@a az lch vagy ego fogalmát, de egyik
megfogalmazása sem egészen világos. A legjobban kidolgozott változatban - Az Ego és az ld
(1923)-Freud a személyiség három fő struktúráját írta le. Ezek: ego, id, superego. Az egónak
-----.::: -
számos jellemzője és fu!1kciója van, közülük kettő lenne alapvető fo ntosságú: (1) a selfnek
megfelel ő funkció, (2) az organizmus koherenciáját szervező funkció. Freud ezeket a külön-
álló, mégis egymást átfedő elképzeléseit egyesítette egy fogalomban, az egóban.
Mint self, az ego tudatos és nem tud atos tudást képvisel ön magunk létezésének számos
vonatkozásában, el sődlegesen a testsémát és a self szukjektív élményét. A selfnek ez a
koncepciója hason lít a 2. fejezetben taglalt self-fogalomhoz.
Mint szervező, az ego szintetizáló és vezérlő funkciót tölt be.~gyensúlyoz, integrál és /
összeegyeztet az érzéke és, a késztetések, az érzelmek és a lelkn smeret1 elvárások közOtt.
~ Freud a késztetéseket nevezte ~k, a lelkiismeret elvárásait pedig_§_zuperegóru\k.
1
Vagyis az ego tofeg az id és a szuperego között egyensúlyoz. Freud nem tett egyértelmű
kü lönbségetaz ego mint self és ai ego mint vezérl ő között. S őt az ego működéseit felcserél-
h etőn ek tartotta.
z n szicholó us Hartmann (1952, 1959) volt az, aki e értelműen megkülönböztette az
ego self- é§ ~~rlő_ftl__nkci ~ t. z ego-sz1szt mát egy központi, funkci lis kontroll közve-
títőjeként írta le (1959). Működései közül kiemelte a d1 erenciálást-szintézist-integrálást, az
észlelés, a kogníció és a késztetéskontroll egyensúlyban tartását, valamint a motoros funkciót.
21
~(). \ ~leménye szerint (1952) ezek az integratív ego-funkciók jelentik az összeköttetést a pszi- rii.lve teálráli.rnn reagál!.
choiógÍa és a biológia, azaz a test és a lélek között. 1e!jesítmény1 nyújtott. Hw
Hartmann tehat t1sztazta az egO mint rendszer és vezérlő fogalmát, bár nem tett különbséget rniközben elárulta, hogy
sze~és szervező között. Ennek valószínüleg az az oka, hogy nagyon is tudatában vo lt: demonstratív sírásba kez,
struktúra és működés között mindig összefüggés áll fenn . Jelen könyvben, Hartmann elméle-
A leírás jól példázza a
tét61 eltérően, az ego mindig csak mint közvetítő, vezérlő, kieg ensúl ozó lroz onti szabál o-
aktuálisan éppen a saját s;
zó szere.J2fl. Nem yta a s u rara vagy a rendszerre, hanem csak magára a szervezési
állat üzenetét) arról, hogy
"folyamatra (Blanckés Blanck 1979. 9. old.). Hogy a különbséget még világosabbá tegyük, az
tulajdonította. A zavar a
ego szót néha az integratív ego-funkciók kifejezéssel helyettesítjük.
szembenéznie, és egy fiú ,
Hartmann gondolatait Jacobson (1964) vitte tovább, amikor The Self and the Object World
és az intoxikáció együttk:
című munkájában kidolgozta a self-reprezentációk kialakulását. Azt az fejlődési folyp ro ~t
évben a ueuro leptikus g)
vázolta fel , amelyben a többszö_rös, primitív self- és tárgy-reprezentációk differenciálódásán
élet elkezdésével kapcsa
ésTt1tegrációján keresztül kiépül a stabil identitás. Ennek a folyamatnak az ego a közvetítője.
zavart. Tünetei teljesen
~ - Bar szuksegtelen felvázolni az egóra vonatkozó valamennyi elméleti problémát, mégis
kerüll, ahol nem jutott m
hasznos lesz, ha itt rámutatunk a tárgykapcsolatok irodalmának néhány ellentmondására. Klein
mények között az alapve
(Segal 1964) az egót mint a self szinonimáját használta. Fairbairn (1954) radikálisan megvál-
choterápiában megoldja ,
toztatta az ego értelmezését, amikor háromféle egót definiált: szerinte van központi ego,
libidinális ego és antilibidinális ego. Ezek képezik tárgykapcsolat-elméletének három kulcs- self-tárgy zavar.
pontját. Fairbairnt61 e ltérőe n Fedem (1952) nagyjából átvette Freud leírását az egóról mint
F. Y. a következ6 pélc
strukturált és vezérlő selfr61, de kiegészítette, pl. az ego-határok fogalmával . (Jelen könyvben integratív ego-funkció i a
azonban az ego-határok nem Fedcrn hasznos elméletére, hanem a self és a másik, azaz a self Ez a 34 éves nő az els(
és a tárgy határaira vonatkoznak.) Fedem elméletében az ego-érzések és az ego szubjektív hall meg az anyja, ahá,
tudatossága (Rinsley 1982) annak felelnek meg, amit itt mi self-tudatosságnak nevezünk. nyomása alatt kell dolga
10 évvel korábban h,
-1._self-pszicho!_9gia kifejlesztése Kohut (1971) nevéhez fűződik. Ebb61 az egót, mint nem
nála. Akkor úgy nézett
használható fogalmat kizárta. Elképzelése a transzmutatív internalizációról hasonlít az integ- baráljával, a legjobb b(
ratív ego-funkci ókh oz. Kernberg először (1976) különbséget tett a self és az ego között, gyanakodott, hogy ross:
mostanában viszont inkább azt bizonygatj a, hogy Freud ambivalenciája az ego mint self és az neki, hogy ölje meg mai
ego mint szervező vonatkozásában a jelenleg érvényes állapotot tükrözi (Kernberg 1982). leplikus kezelésben rész,
A definíciók zlírzavara miatt a tárgykapcsolati irodalom olvasója minden esetben jól teszi, Most att6lfélt, hogy 1
ha még egy munkán belül is áll andóan meggondolja, hogy az ego ott éppen selfet, stuktúrát "Úgy érzem, megzavar,
vagy vezérlőt jelent-e. A self és az ego különbözőségének példájaként szeretnék bemutatni miall van. Teljes benne
t(inik, minél jobban igyi
néhány súlyos pszichiátriai esetet, amelyben a self és az integratív ego-funkciók különálló
rodik."
zavara figyelhető meg.
A pszichiáter ki aka,
E. J. 1 17 éves lány volt. A beutaló orvos azt írta, hogy vizuális hallucinációi, paranoid Lartalmai, helyzetben. Csendben 11
inadekvát érzelmei vannak. nem tudta befejezni az iskolát. A részletes anamnézisb61 kiderült, hogy A be1eg folytatta. "A
tünetei egy nappal azelőtt kezdődtek, hogy az iskolai tánccsoporttal egy hosszabb turnéra indult volna. Az nem olyan, mint egy_
Átment egy szomszédos lakásba, ahol a hálószobában marihuanát szívtak. Akkor hirtelen cm hallu- de egy n ő retikülje az té1
cinálta, hogy a szemei/Jót t(fz árad és hallotta. hogy egy kitömött állat arra figyelmezteti, az emberek "A retikülöm megőtjít t
megpróbálhatják megölni őt. Hallucinációi azonnal megsz(intek, amikor kórházba került és neuro- Egészen rémültnek t
leptikumot kapott. A kövelkező évben id6közönkénL szed re a felírt gyógyszert, és rendszeresen szívoll nagyon fontos Önnek, e
marihuanát. Külsőre csinos sötélhajú lány l'Olt. nőiesen öltözködött. Időnként kacérkodott, meg retikülje is rendetlen. E
mosolygott és vihogott beszéd közben. Éher és orientál! vall, tagadta, hogy most vagy korábban va." " Ez így van", felel
bármilyen hallucinációja lelt volna. Koncenlrációs készsége. memóriája és általános intelligenciája "Mostanában sok vi
átlag feletti volt, absztrakciós képessége ép. Képzettségénél magasabb szint([ problémával szembeke- és még az ép elméjét is.
mindez."
"Igen, ez[ szeretné,
1 Eza példa eredeti leg a Menninger Klinika Ilu lktinjében jelent meg (Hamilt on és All brook 1986).
valamint a Lovábbi inte,

22
 : az összeköttetést a pszi-
" bár nem tett különbséget
nagyon is tudatában volt:
yvben, Hartmann elméle-
Jlyozó fozponti szabályo-
1sak magára a szervezési
ég világosabbá tegyük, az
elf and the Object World
izt az fej l ődési folya ~
hációk differenciálódásán
tnak az ego a közvetít~
lméleti problémát, mégis
ny ellentmondására. Klein
[ 954) radikálisan megvál-
ierinte van központi ego,
elméletének három kulcs-
ud leírását az egóról mint
ralmával. (Jelen könyvben
self és a másik, azaz a self
esek és az ego szubjektív
fatosságnak nevezünk.
. Ebből az egót, mint nem
zációról hasonlít az integ-
t a self és az ego között,
ciája az ego mint self és az
özi (Kernberg 1982).
minden esetben jól teszi ,
ott éppen selfet, stuktúrát
aként szeretnék bemutatni
v ego-funkciók különáll ó
cinációi, paranoid tartalmai,
anamnézisbó1. kiderüll, hogy
osszabb turnéra indult volna.
tak. Akkor hirtelen azl hallu-
rrafigyelmezleli, az e111berek
or kórházba kerüli és neuro-
szerl, és rendszeresen szívoll
. Időnként kacérkodo/1, 111eg
hogy 111ost vagy korábban
·a és állalános inlelligenciája
zint(í p roblémával szembeke-
Allbrook 1986).
riilve leátráli.rnn reagál!. A Wechsler inlelligencia-leszl résztesztjeiben egységesen kissé állagfeleui
teljesítményi nyújloll. Hangulatát nehéz volt megúélni, mivel mosolygott és felszínesen vidámnak tíínt,
miközben elárulta, hogy csak leplezi depresszióját. Tovább faggatva a boldogtalansá.gáról, olyan
demonstratív sírásba kezdet/, mellyel minden valódi érzelem-megnyilvánulási elfedell.
A leírás jól példázza a se! f-fragmentációt. A tűz fantáz iáját úgy élte át, mint egy kívülről,
aktuálisan éppen a saját szeméből jövő percepciót. Érzékelt egy figyelmeztetést is (a kitömött
állat üzenetét) arról, hogy emberek megölhetik őt. A self bizonyos aspektusait a környezetnek
tulajdonította. A zavar akkor jelentkezett, amikor az otthonától való szeparációval kellett
szembenéznie, és egy fiúval való bizalmas együttlét során marihuánát szívott. Heves érzelmei
és az intoxikáció együ ll károsította az amúgy egészséges integratív ego- furikciói t. A következő
évben a neuroleptikus gyógyszerek, a marihuana és az iskola befejezésével illetve a felnőtt
élet elkezdésével kapcsolatos belső konfliktusok együttes hatása tartotta fenn a self-tárgy
zavart. Tünetei teljesen megszűntek, amikor nyugodt, egészséges életkörülmények közé
került, ahol nem jutott marihuánához és a neuroleptikus kezelés is abbamaradt. Ilyen körül-
mények között az alapvetően ép integratív ego-funkciói lehetővé tették számára, hogy pszi-
choterápiában megoldja a nehézségeit. Három éves utánkövetés során nem jelentkezett újabb
self-tárgy zavar.
F. Y. a köve tkez ő péld ája az átmeneti self-tárgy zavarnak egy olyan páciensnél, akinek az
integratív ego-funkciói alapvetően épek.
Ez a34 éves nő az els(íirllerjúban azt mondta apszichiátemek, hogy amegőrüléstó1.fél. Akkoriban
hall meg az anyja, a házassága pedig megromlort, és 1így érezte, a munkahelyén egy kritikus főnök
nyomása alall kell dolgoznia. Féktelen sírások és alvászavarjelentkezett.
10 évvel korábban hasonló nehézségeken menl keresztül, és rövid pszicholikus epizód lépe// fel
nála. Akkor úgy nézett ki, hogy a Békehadtest iinkénteseként elhagyja az országol. Szakítoll a
barátjával, a legjobb barátnője pedig beteg volt. Sírási rohamai és alvásproblémái voltak, és arra
gyanakodott, hogy rossz szándékkal akwják eltávolílani az országból. Hanghallá.sai azt mondták
neki, hogy ölje meg magát. Rövid ideig kórházban volt, néhány hónapig antidepresszáns és neuro-
leptikus kezelésben. részesült. Teljesen felépült, dolgozotl,férjhez ment és két gyerekei szült.
Most atlólfélt, hogy megint pszichotikus lesz. A pszichiáter tovább faggat/a erró1. az eshelőségró1..
" Úgy érzem, megzavarodtam", mondta. "Olyan ez, mint a retikülöm. Azt is mondhatom, a retikül
miatt van. Teljes benne a rendetlenség. Megpróbálok mindent kiszórni beló1e és elrendevii, de úgy
tűnik, minél jobban igyekszem, hogy a dolgokat IÍjra összerakjam, minden annál jobban összezava-
rodik. "
A pszichiáter ki akarta próbálni, hogyan tud bánni ezekkel a szorongásokkal egy strukturálatlan
helyzetben. Csendben maradt, a páciens nyilvánvaló szorongása ellenére.
A beteg folytatta. "A nő re1ikiiljc az a nő része. Valójában őt magát jelenti. Nem tudom, érti-e ezt.
Az nem olyan, mini egy f érfi levéltárcája. A férfiaknak lehetnek levéltárcái, és vigyázhatnak is rájuk,
de egy nő retikülje az tényleg ő maga. ,. Egy pillanatra megállt, megrázta a fejét. 'Zavarodottan nézeti.
"A retikülö111 megő,jít engem. Úgy érte111 ... "
Egészen rémültnek 11í:n1. A pszichiáter elhatározta, hogy közbelép. "Nekem úgy tűnik, a retikiilje
nagyon fontos Önnek, az a maga szimbóluma. Amikor feszült és zavarodo/1, akkor úgy érzi, hogy a
retikülje is rendetlen. Ezér1 megpróbálja az1 rendberakni, pedig a gondolatai vannak összezavarod-
va. " ., Ez így van", fele/le a páciens hátradó'lve a székében. Látványosan megkönnyebbült.
'' Mostanában sok vesz1csége volt. Meghalt az anyja,félő, hogy elveszíti a házasságát, az állását
és még az ép elméjét i.1-. Úgy t1t11ik, szüksége volna vcdakire, akivel megbeszélheti, hogyan védhető ki
mindez."
"Igen, ezt szeretném'', mondta. Visszanyerte a nyugalmát, és az i111e1j1í hátralévő részében,
valamint a további interjlÍk során rendezeu volt.
23
 F. Y-nál rövid id6szakokra a self és a tárgyak extrém módon összezavarodtak. Els6 és felingerelte a beteget.
pszichotikus depressziója alkalmával hangokat hallott, melyek azt mondták, ölje meg magát. Egyszer egy cserepes vi.
Saját szuicid gondolatait kívülr61 jöv6ként érzékelte. Ebb61 az állapotból teljesen kigyógyult, ököllel arcon csapta. KE
mond/a: "Öakedvencn
mindaddig, amíg ismét súlyos veszteségek nem érték. A különbség a retikülje, mint self-szim-
a szexuális és az agres/
bólum és a retikül, mint önálló tárgy között elmosódott. Azt mondta: "A retikülöm meg6rjít
viselkedésél sem. Itt az i
engem." Alapvet6en ép integratív ego-funkciói az aktuális veszteségek nyomán megbénultak, Végül akkor javult, i
nem tudta megfelel6en összehasonlítani, szétválasztani és elkülöníteni azt, ami 6benne és ami betegségével, saját erős.
rajta kívül van. ValószímTieg az anyja elvesztése annyira feler6sítette a közelség iránti vágyát, meg. Hónapokon át ta,
ami megakasztotta a self és a másik megkülönböztetését. Az a tény, hogy azonnal képes volt változaJlanul szüksége v.
visszaállítani az egyensúlyt, amikor a pszichiáter értelmezést adott, azt sugallja, hogy a jó jelentkezett, hogy köszö1
ego-funkciók potenciálisan elérhet6k számára. Problémái f61eg a self és a tárgykapcsolatok de kis dózisú neurolept
terén voltak. sokkal korábban megpr
Ekkor azonban ismét zc
Némely páciens, F. Y-tól eltér6en, olyan pszichopatológiai jellegzetességeket mutat, ame-
védelt életbe. Megé1te1
lyek sokkal er6sebben érintik az integratív ego-funkciókat. megfelelően rendszerev
K. A. 19 éves f étfi volt. Szülelésekor örökbefogadták. Már újszülöttkorában felt(inő volt motoros
hiperaktivitása és az ingerekre adott túlérzékenysége. Nehezen tudott nyugodtan ülni egyhelyben, és K. A-nak sérült integr
már az általános iskolában diagnosztizálták tanulási nehézségeit. A helyesírás és a számtan különösen volt. A veszélyes űrhajó
nehezen ment. A nevelőszülei toleráns, jól szabályozott emberek voltak. Mivel maguk is aktívan
nyek hatásainak összez,
sportoltak,fontosnak tartották, hogy a fiuk is végezzen ilyen tevékenységet. Így aztán a fiú figyelemre
szervez6je az ego, ennek
méltó megbecsülést szerzett magának a baseballban és a hokiban megmutatkozó iigyességével. Szülei
hittek a pozitív megerősítésben és dicsérték a sportolásért, ugyanakkor elnézték szociális és tanulás - _és a self ezen kölcsönha
beli hiányosságait. irodalomban.
Tinédzserként mind szociális készségei, mind kognitív képességei hiányoztak ahhoz, hogy össze- A self és az ego fogai
hasonlítani, differenciálni és absztrahálni tudjon. Ezek a problémás területekvég nélküli nehézségeket esetekben levon a szóha:
okoztak számára a középiskolában. Szociálisan éretlen és impulzív volt. Naponta szerelmes lett és
az ego mint alany, önm
grandiózusan túlértékelte sportolói tehetségét. A többi fiú örömét lelte abban, hogy megmutassa neki,
nem olyan nagy sztár, mint amilyennek képzeli magát. Hamarosan más kiközösítelt fiúkhoz kezdeLt
selfr61 szóló leírások a
csapódni. Marihuánát, alkoholt és hallucinogéneket használt. 17 éves korában az a tévesvnéje alakult átélhetünk ilyenkor. Az
ki, hogy tudomása van egy gyilkos összeesküvésroí. Ambuláns kezelését gátolta, hogy megtagadta a megfigyel6 selfnek ezt
gyógyszerbevételt. 19 éves korában megtámadta a szüleit, ezért tartós kórházi kezelésre utalták. önmagát, legfeljebb csa
A kórházi felvételekor vigyorgott és lábujjhegyen járkált, mindenkit üdvözölt, akivel találkozott. érzéseket. A self vizsgá
Élénk színű nadrágtartót és kopott farmert viselt, amely túl rövid volt a pipaszár lábaira. Ebben az Trifegrálás és rendszerez
időben antipszichotikus gyógyszert szedett, hallucinációi sem voltak. Paranoid tévesvnerendszere szétválasztása árán eléi
rögzült. Koncentrációja, absztrakciós képessége gyenge volt. Komplex ingereket nem tudott integrál- "-
_félreérthet6bb elmeállaJ
ni, és gondolatról gondolatra váltott. Hangulata is pillanatonként változott. Motoros aktivitással
eredményez.
· kísért éjszakai pánikrohanwk jelentkeztek. Alkalomszerűen dühbe gurult és megtámadta a nővérekel .
A pszichológiai és neuropszichológiai tesztek finom diffúz agyi működészavarl jeleztek. A gyógy-
szermentes állapotban végzett computeres EEG diffúz kortikális deficitet mutatott. Összefoglalás. Az ego e
Integratív ego-funkcióinak ezen hibái a mindennapi kórházi életében is problémákhoz vezettek. integrálás, egyensúlyte,
Pl. a röplabdázásnál minden játékos felelős egy bizonytalanul meghatározott területért, mely a érzelmek, cselekvések és
szerváláskor változik. K. A. képtelen volt arra, hogy kövesse ezeket a határváltozásokal, és fokozódó elhatárol. Megfigyelő l
szorongással, egyre táguló körökben rohangált a pályán. Ha a kosárlabda-csapatba válaszlották be, emberek néha azonosult
akkor mindaddig, amíg embenfogást játszottak, nem volt izgatott és zavart. Mikor azonban a csapa! volna, de valójában so,
zónavédelemre téri át, nem tudott megmaradni a saját posztján, össze-vissza mozgott, mások területé! hasznos ugyan, de önma
zavarla,, miközben a sajátját elhanyagolta. Ez a diszkriminációs képtelenség csak egyik vonása a sérült
funkciók együttesére uta
integraLív ego-funkcióknak.
K. A-nak nehézségei támadtak a mellé rendelt ápolónővel is. Ez a 40 éves hölgy szaksze rűen,
gondoskodóan közelítette meg a pácienst. Gondossággal párosul/ csinos megjelenése összezavarta

24
n összezavarodtak. Első
nondták, ölj e meg magát.
itból teljesen kigyógyult,
retikülje, mint self-szim-
a: "A retikülöm megőrjít
ek nyomán megbénultak,
ni azt, ami őbenne és ami
~ a közelség iránti vágyát,
hogy azonnal képes volt
f, azt sugallja, hogy a jó
elf és a tárgykapcsolatok
r etességeket mutat, ame-
rában felltlnő volt motoros
ugodtan ülni egyhelyben, és
írás és aszámtan különösen
1k. Mivel maguk is aktívan
•t. !gy aztán a fiú figyelemre
atkozó ügyességével. Szülei
nézték szaciális és tanulás -
1 yoztak ahhoz, hogy össze-
tekvég nélküli nehézségeket
Naponta szerelmes lett és
an, hogymegniutassaneki,
kiközösített fi1Íkho z kezdett
ban az a tévesvnéje alakul!
igátolta, hogy megtagadta a
rházi kezelésre walták.
'idvözölt, akivel találkozatt.
pipaszár lábaim Ebben az
. ranoid tévesvnerendszere
ereket nem tudott integrál-
ozatt. Motoros aktivitással
, s megtámadta a nővéreket .
észava11jeleztek. A gyógy-
mutatott.
1 is problémákhoz vezettek.
!lározatt területért, mely a
rváltozásokat, és fokozódó
-csapatba választollák be,
rt. Mikor azanban a csapat
a mozgott, mások területét
'g csak egyik vonása a sérült
0 éves hölgy szakszenlen,
s megjelenése összezavarta
és felingerelte a beteget. Ha egyedül maradt vele a részlegen, előfordult, hogy fizikailag bánialmazta.
Egyszer egy cserepes virágot vágott a falhoz közvetlenül a nővér feje mellett. Egy másik alkalommal
ököllel arcon csapta. Kés61Jb keservesen sími kezdett, és magyarázatként, hogy miért ütötte meg, azt
mondta: "Ö a kedvenc nővérem, és annyira szexis. hogy nem bírom ki." Nem tudott különbs.éget tenni
a szexuális és az agresszív késztetései között. Nem tudta szabályozni és integrálni az érzéseit és a
viselkedését sem. Itt az inlegratív ego-funkciók hiányosságai okozták a kaotikus kitöréseket.
Végül akkor javult, cunikor a személyzet beszabályozta az ingereket és belátásrajutatta őt saját
betegségével, saját erősségeivel és sajál gyengeségeivel szemben. Erőszakosságát fizikailag fékezték
meg. Hónapokon át tartó nyugodt, körültekintő kezelés után lett képes csoportban dolgozni, de
változatlanul szüksége volt arra, hogy gyakranemlékeztessékfeladatainakellátására. Öt évvel kés61Jb
jelentkezett, hogy köszönetet mondjon segítőinek az ápolásért, és hogy elmesélje, most tartósan stabil,
de kis dózisú neuroleptikus kezelésre, valamint strukturált életkörülményekre van szüksége. Nem
sokkal korábban megpróbálta elhagyni a rehabilitációs otthont, hogy önállóan éljen egy lakásban.
Ekkor azonban ismét zavartlá vált, s egészen addig kaotikusan viselkedett, amíg vissza nem tért a
védett életbe. Megértette, hogy mindig strukturált környezetre van szüksége, mivel nem képes
megfelelően rendszerezni az élményeit.
K. A-nak sérült integratív ego-funkciói, és ennek következtében sérült self-tárgy rendszere
volt. A veszélyes űrhajókról szóló képzetei belső fantáziáinak és a hétköznapi külső esemé-
nyek hatásainak összezavarodásából származtak. Mivel a self-képzetek és a tárgy-képzetek
szervezője az ego, ennek hiányosságai csaknem mindig self-patológiához is vezetnek. Az ego
_és a self ezen kölcsönhatása magyarázza a két fogalom összemosódását a pszichoanalitikus
irodalomban .
A self és az ego fogalmának szétválasztása világos helyzetet teremt, ugyanakkor bizonyos
esetekben levon a szóhasználat árnyaltságából. Például az ego vizsgálata így azt jelen_ti, hogy
az ego mint alany, önmagát mint tárgyat tükrözi vissza. A megfigyelő (azaz visszatükröz6)
selfről szóló leírások azt az elmélkedő tudatállapotot jelentik, amelyet csaknem mindig
átélhetünk ilyenkor. Az egót és a selfet tisztán elkülö nítő értelmezés nem teszi lehetőv é a
megfigyelő se! fnek ezt a reflektív felfogását. A self mindig az alany, nem vizsgálhatja
önmagát, legfeljebb csak a self-képzeteket és a tárgyképzeteket, 1lletve a ozzájuk tartozó
érzéseket. A self vizsgálata éppen úgy ego-funkció, mint a cselekvés, gondolkodás, érzés,
integrálás és rendszerezés. Ezzel ugyan veszítünk a jelentés gazdagságából, a self és az ego
szétválasztása árán elért világosság azonban lehetővé teszi, hogy egyre komplexebb és
félreérthetőbb elmeállapotokról adjunk érthető leírást, és ez már önmagában is haladást
eredményez.
Összefoglalás. Az ego olyan absztrakt mentális funkció, melynek feladata a differenciálás,
integrálás, egyensúlyteremtés és szervezés a percepció, memória, kognitív működés, az
érzelmek, cselekvések és a tudatos elvárások birodalmában. Az ego összehasonlít, szétválaszt,
elhatáro l. Megfigyelő a megfigyeltben, amit valójában mi nem ismerhetUnk meg. Egyes
emberek néha azonosulnak némely ego-funkciójukkal, mintha az ego is egy személy vagy self
volna, de valójában sokkal komplexebbek vagyunk annál. Az ego érzéketlen valami, ami
hasznos ugyan, de önmagában érzelmileg semmitmondó. Csak absztrakció, amely a mentális
funkciók együttesére utal.
25
 II. A tárgykapcsolat fejlődése
Out of the cradle endlessly rocking
Out ofthe mocking-bird's throat, the musical shuttle,
Out of the ni~th month mid-night...
- Walt Whitman, ,,Out of the Cradle Endlessly Rocking"

Bevezetés
Tudásunk önmagunkról - azaz, hogy kik is vagyunk másokhoz viszonyítva - már az újszü-
Iöttkorban elkezd formálódni, és állandó kölcsönhatások közepette (f6ként differenciálás és
integrálás eredményeképpen) fokozatosan alakítjuk ki self- és tárgy-képzeteinket. A kutatók
információi kétféle forrásból származnak: egyrészt a pszichoterápiában fejl6d6, változó páci-
ensek megfigyeléséb61, másrészt a csecsem6k és anyjuk kapcsolatának vizsgálatából. Mindkét
forrás egybehangzó abban a tekintetben, hogy hogyan is játszódik le ez a folyamat.
Az amerikai tárgykapcsolat-elméleti irodalomban a fejl6dés szempontjából leghatéko-
nyabb tanulmányok Mahlert61 és munkatársaitól származnak (1975). Mások, mint pl. Spitz
(1965) és B owlby (1969, 1973) vizsgálatai szintén rávilágítanak a korai anya-gyerek kapcsolat
jelent6ségére a self- és tárgy-képzetek megalapozásában, bár a folyamatnak kissé eltér6
vonatkozásaira helyezik a hangsúlyt. Piaget (1936, 1937) részletes leírása a kognitív fejl6dés-
r61 jól összeegyeztethet6 Spitz (Cobliner 1965) és Mahler (Fraiberg 1969, Laster 1983)
eredményeivel.
Kernberg (1976, 1980) volt az, aki az igazán termékenyít6 erejű pszichoanalitikus megfi-
gyeléseket összegyűjtötte és rendszerezte. Többek között Hartmann (1964 ), Jacobson (1964)
és Klein (Segal 1964) korábbi munkáira épített. Azok a pszichés folyamatok, amelyeket
borderline személyiségzavarú pácienseinél észlelt, feltűn6en megegyeznek a fejl6dés bizo-
nyos fázisában lév6 gyermekek viselkedésével. A kutatásoknak ez a két, Mahler és Kernberg
munkái által képviselt vonulata alkotja a modern tárgykapcsolat-elméletet.
Természetesen Mahler és Kernberg munkásságának ilyenfajta kiemelése valójában óriási
leegyszerűsítés . A 19. fejezetben még más, idevágó közleményeket is fogunk ismertetni.
Jelent6s szerepet játszottak az ego-pszichológusok, az interperszonális megközelítéssel dol-
gozók és a self-pszichológusok, nem beszélve a rengeteg, egyéni terápiát végz6 pszichotera-
peutáról, akik nem közölték megfigyeléseiket, de terápiás tapasztalataik a szakmai köztudatba
mégis bekerültek. Az elmélet tisztázása érdekében azonban most a fókusz a téma fenti két
prominens kutatójára irányul.
A 6. fejezetben számos, pszichoanalízisben vagy pszichote~ápiában részesült páciensnél
megismert pszichés mechanizmust ismertetünk részletesen. Ezek, összevetve a jelen fejezet-
ben leírt fejl6déslélektani megfigyelésekkel, al kotj ák a tárgykapcsolat-elmélet központi mag-
ját.

27
 Ötödik fejezet sebh érdckl 6dést még se
Mahl er és Spitz arra a k
fÜgó renex, menekülési 1
Szeparáció és individuáció kél. Ezek a kezdetleges
- Az egy hónaposnál h:
töltik.Úgy ttínik, egyséJ
nevezte, melyben minde
Súlyosan sérült csecsem6k tanulmányozását követ6en Mahler és munkatársai egy tíz éves kifelé, ki.ils6 tárgyakra,
vizsgálatsorozatot végeztek 38 egészséges gyermeken és 22 anyán. A megfigyelések elkez- giája szeri nt a csecsem6;
désekor a gyermekek néhány hónaposak voltak. Pszichoanalitikusan képzett kutatók figyelték önmagára irányulnak.
6ket, részben az egyedül mutatott, részben pedig az anyjukkal együtt zajló viselkedést, egészen kialakítását megel 6z6ell
3 éves . koruki g. Ebb61 az igen részletes és nagy empátiával végzett vizsgálatsorozatból tik11snak is nevezte.
körvonalazódott az a folyamat, amelyet Mahler munkacsoportja a csecsem6 pszichológiai Freud nézeteit a prin
születésének nevezett. fogalmát. Hogyan száll
Ennek a fejl6dési folyamatn ak a fázisai és alfázisai a következ6k: még nincs élménye sajá
egy olyan különálló selfJ
Autizmus, 0-2 hónap
néz6pontból valóban úg
Szimbiózis, 2-6 hónap
többségét befelé irányíti
Szeparáció és individuáció, 6-24 hónap
maradt problematikus.
differenciáció alfázis, 6-10 hó nap
F airbairn (1941 ) szer
gyakorl ó alfázis, 10-16 hónap
ban van , mint születés
újraközeledési alfázis, 16-24 hónap
lehet6vé „az egész kör
Tárgykonstancia kifejl6dése, 24-36 hónap és tovább
megkülönböztetésnek 1~
nem megszállás- vagy i
~g. "Az auíizrons időszaka (Q-2. hónap) csecsem6 anyja részeké
értek egyet abban, bogi
Fairbairn által leírt össi
Számos tárgykapcsolati szerz6 (Fairbai rn 1943, lsaacs 1943, Klein 1959) véleménye szerint
Az nyilvánvaló, hogJ
a csecsem6nek már a szü letést61, s6t már az intrauterin életben is van tárgyi viszonyulása.
1965), a hangra (Werth
M_aj}ler azonban, éppúgy, mint a legtöbb amerikai szerz6, i!..l~qpcsalatteremtési képesség!:'t
(Engen és Lipsi tt 1965.

l
megei6z6en eg)'. autisztj )rns t:á7i~étezését hangsúlyozza. Ebben a fázisban a csecsem6 egy
képtelenek az emberi é
alv ásszerű álla ot rándké eibe van burkolva, többé-kevésbé zárt pszichológiai rend zerL
iB . ajtot. Az újszülöttnek ez a pszichológiai visszahúzódása az intrauterin e sz1geteltségre e ~-
testi.ikre, mint a párnájul
fájdalom és az öröm, a i
keztet, és lén e ti állapot az intrauterin és az extrauterin élet között.
Spitz (1965), aki leginkább The First ear o i e Az élet els6 éve) című munkája nyomán 11.ZOíiliaiinatuk meg n~
preverbális, neonatális i
vált ismertté, szintén úgy vélekedett, hogy az újszülöttek nem rendelkeznek azzal a neuropszi-
érzékelés további, nem
ológiai érettséggel, amely szükséges ahhoz, hogy megkülönböztessék a selfet a tárgytól.
ható látvány. Ugyanak]
E~gykapcsolat fenntartásához a csecsem6nek meg kellene tudnia különböztetni e a bels6t
érintés, szag és íz össze
a küls6t61. Képesnek kellene lennie arra, hogy áz erzékeiése1t egyseges 6els6' képzetekké
Azonban már ez a r
rendszerezze. Ez olyan képesség, amivel egy csecsem6 biztosan nem rendelkezik. Mindezek
környezettel. Ez a kora·
alapján Spitz úgy ítélte meg, hogy dl csecsem6 az életét egy tárg_1.!1élküli állapotban kezdi . A
meg fi gyeléseiben bemul
kapcsolatteremtést lehet6vé tev6 kés6bbi képességük a neuropszichológiai érést feltételezi, 1

valamint élmények - úgymint etetés, gondozás, ölelés - összegyűjtését. (Mahler és mtsai 1975)
Az új szül öttek úgy reagálnak arcuk érintésére, hogy az inger irányba fordulnak, el6re, h a kés6bbi fázis pedig a ko~
irányul ó emocionális be
./. n mozognak és szopni ezdenek - ez a keres6retlex. Ugyanazzal az energiával reagálnak egy
'1 j• ~rintésre, legyen az egy semleges tárgy vagy éppen az anyjuk melle. Nem mutatnak különö-
.,,
-::;
28

unkatársai egy tíz éves
t,,. megfigyelések elkez-
:épzett kutatók figyelték
tjl ó viselkedést, egészen
~ett vizsgálatsorozatból
csecsem6 pszichológiai
l959) véleménye szerint
,an tárgyi viszonyulása.
Jl aneremtési képességet
'ázisban a csecsem6 egy
pszichológiai rend ert
in e sz1geteltségre ~ -
terin élet között.
) című munkája nyomán
eznek azzal a neuropszi-
!Ssék a sel fet a tárgytól.
1 különböztetnie a bel~6t
rséges 6eTsö képzetekké
1 rendelkezik. Mindezek
küli állapotban kezdi. A
wlógiai érést feltételezi,
Sét.
Ja fo rduln ak, el6re, hcw:a
nergiával reagálnak egy
. Nem mutatnak különö-
sebb érdekl6dést még sem az anyjuk, sem bármi más iránt. Ezen megfigyelések alapján jutott}
Mahler és S itz arra a következtetésre, hogy a csecsem6knek csak reflexeik varrnak - mint pi. ~ o
ogóreflex, menekülési reflex stb., melyek kommunikációs csatornát képeznek a környezetük- '-l
kél. Ezek a kezdetleges reakciók fejlódnek később kapcsolattá.
- Az egy hónaposnál ftatalabb csecsem6k a nap jelent6s részét félig alvó, félig éber állapotbar1
töltik. Úgy ttTnik, egységes rendszert alkotnak. Freud ( 1914a) ezt a fázist primer nárcizmusnak
nevezte, melyben minden emocionális energia a csecsem6 saját testéhez köt6dik, nem irányul
kifelé, külső tárgyakra, és befelé sem, a self- vagy tárgy-reprezentánsokra. Freud terminoló-
giája szerint a csecsem6 önmagát szállja meg, vagy köznapibb nyelven szólva érzelmi energi ái
önmagára irányulnak. Mivel Freud a szexualitás és az agresszió kett6s ösztönteóriájának
kialakítását megel6z6en az erotikus energiákat tekintette els6dlegesnek, ezt a fázist autoero-
tilmsnak is nevezte.
Freud nézeteit a primer nárcizmusról er6sen vitatják, mivel összekeveri a self és a személy
fogalmát. Hogyan szállhatja meg egy csecsem6 a saját testét emocionális energiával, amikor
még nincs élménye saját testi seltJér6l, mint entitásról? Valószínű, hogy a csecsem6nek nincs
egy olyan különálló seltje, amely érzelmileg megszállhatná aselfmás részeit. A felületes küls6
néz6pontból valóban úgy látszik, mintha a csecsem6, mint egy önálló személy, energiáinak
többségét befelé irányítaná. Freudnak ez az elmélete a terminológiai tisztázatlansága miatt
maradt problematikus.
Fairbairn (1941) szerint a csecsem6 életének els6 heteiben ugyanabban a mentális állapot-
ban van , mint születését megel6z6en . Az anyjával való tökéletes összeolvadás nem teszi
lehet6vé „az egész környezetet, illetve az élmények teljes világát jelent6 anyai testt6l való
megkülönböztetésnek még a gondolatát sem" (Fairbairn 1943, 275. old.). Fairbairn szerint ez
nem megszállás- vagy ösztön - eredetű, hanem sokkal inkább annak következménye, hogy a
csecsem6 anyja részeként érzékeli önmagát. Fairbairnnel szemben én Mahlerrel és Spitzcel
ének egyet abban, hogy valószínú1eg az újszülöttnek semmiféle koherens képzete sincs. A
Fairbairn által leírt összeolvadás csak később, a szimbiózis során kezdődik.
Az nyilvánvaló, hogy a csecsem6k a fényre, a színekre (Oster 1975), a mozgásra (Bower
1965), a hangra (Wertheheimer 1961) éppúgy reagálnak, mint az ízekre (Jensen 1932), a szagra
(Engen és Lipsitt 1965) és az érintésre (Lipsitt és Levy 1959). A csecsem6k valószínűleg
képtelenek az emberi és nem emberi ingerek szétválasztására. Éppúgy reagálnak a saját
testükre, mint a párnájukra, az ágyukra, az ar1yjukra. A fény és a színek, a meleg és a hideg...a
fájdalom és az öröm, a zaj és a csend, a nyugalom e s1i mozgás világában élnek. (Ez a világ
, on an n m g nem tago o 1 e ent tekre, mint ennek a leír sna a nyelvi játéka.) A
preverbális, neonatális időben a csecsem6k percepcióját a szinesztézia uralj a, azaz a konkrét
érzékelés további, nem kónkrét min6séget is mozgósít: nedves édesség, meleg színek, tapint-
ható látvány. Ugyanakkor valamennyi percepciójuk könnyen fragmentálódik a fény, zaj,
1
érintés, szag és íz összefüggéstelen elemeire . .
Azonban már ez a rosszul szervezett érzékelés is lehet6vé tesz valamilyen kapcsolatot a
környezettel. Ez a korai kapcsolódás fejlődik végül valódi kapcsolatokká. Mal1ler jól ismert
megfigyeléseibe~1 bemutatta, h~gy . I!}.!nden fejlődési fázi~. kevere~ az utána következővel. ~~.
(Mah ler és mtsa1 1975). A korabb1 fázis tartalmazza a kovetkez6 szakasz kezdemén e1 ·
~ b i fázis pedig a korábbi fej!6dés maradványait. :A..yqtjszti !rns fázisban kicsi a külvilágra
lfányuló emocionális befektetés, de már megjelenik az ing1 ·rckre bizonyos válaszkészség.,~ 1l
29
1g- i küls6 ingerek iránti rö ke fo ékon sá teremti meg a föl tonos
fázis és a későbbi fázisok között" (Mahl er és mt ai 1975. 43 . old .).
n ,
·

e n e ne zen fogadják el az ú'szülöttek szichés elszi eteltsé ét e yik

· · s akiknek megfelel6 mér
percepció, az élményfel
csem6 kapcsolat fej l6d1
oka valószínűleg az, hogy magu a e n ttek ragaszkodnak és köt6dnek a csecsem6höz (Klaus kapcsolat van.
es mtsai 1972). Minden 116, aki gyereket szül, aki látja anna.l<: csillogó szemeit, hallja a hangját, h szimbiotikus fázis
érzi az ölében a mocorgását és a melegét, ismeri ezt a köt6dést. Minden férfi, aki beöltözött a emberi arc, vagy akár eg
szülőszobai zöld ruhába, és látta az újszülött felbukkanását, hallotta sírását, megfogta és ~ciális mosoly a
felemelte az „utódot", ismeri ezt a gyermekével .való egységet. Ilyen körülmények között a jelent6ségét, Mahler ie
felnőttek egy részleges összeolvadás álla otába kerül 1 , melyben az összetartozásról szóló születés egyik legfonto
saJ ezese1 e a 1s abának tulajdonítják. A kutatók, akik kevésbé érint6dnek meg ettől, Az elégte,len gondos
egyértelműen azt figyelték meg, hogy bár a csecsem6k bizonyos mértékben reagálnak, a ges mértékét, de Winni
kapcsolat sokáig egyirányú - a szü l 6ktől irányul a gyermek felé. Ez a tény természetesen nem adott csecsem6nek meg
csökkenti a szülő-gyermek kapcsolat jelentőségét, hiszen ez a kötődés teremti meg a táptalajt Brazelton (1969) is kim
ahhoz, hogy a csecsem6 fokozatosan kialakítsa saját viszonyulásait. és a csecsem6 interak, ,
illeszkedésnek" (Spitz ]
illeszked€set és összec~
A szimbiózis (2-6. hónap) !JD. melegére, érintésére, mi!
hogyan képesek befogaQ
A 3. fejezetben bemutatott klinikai esetek, valamint a művészetek és a mindennapi élet jól elválasztás során figyel
példázza a felnőttek szimbiotikus élményeit. Mahler ezt a szimbiotikus élményt tartja '!f éleJ tépni kezdte azt. A gye~
2. hónapjától a 4-6. hónapig terjed6 id6szak valódi alapélményének. kezdte 6t az ölében (Ma!
~ a korai szimbiózjshau egy „hamájyos tndást alakít ki a szOkségleteit kielé@.6 talni önmagát, egy játé
tárgyról" (Mahler és mtsai 1975. 44. old.). Úgy kezd viselked ni , minl:ha az...m!_Yja és 6 „egy gyerek akkor vesz át, ai
OI!!?ipotens rendszer - e~ közös határokon belüli, kett6s egység" (44. old.) részei volnanfil<:~ konstruktív, adaptív és s
Freud (1930. 64. old.) ugyanezt nevezte óceanisztikus élménynek. De még a szimbiotik
A ~ l a t terebély~sedő tudása részben a sokasodó élménytl:nek, részben hideget, az éhséget, a
az idegrendszer érésének a következménye. Neurofiziológiailag ez az ego-fünkciók, a mem.ó-- élményt. A baba self-tru
r -
_- ria, a kognitív működés és a motoros koordináció kibontakozását jelenti. Ezek teszik lehet6vé egész világát elborítaná
aésecsem6 számára, hogy rendszerezze és emlékként meg6rizze az élményeit arról, amikor világ elemészt6dne gyöt
éhes volt és megetették1 amikor ringatták és lefektették, valamint hogy lássa, hallja és érezze Ezek a kínos élménJ
ffanyja és a saját testét. Ezek az élmények a tárgyhoz való viszonyonléeiesztul alapozzák megállapította, hogy a kt
1meg a selfről szóló tudást. A gyerek az autizmus egyszemélyes zárt rendszerérd1 a szimbiózis (ig) élmények kontraszj
L ~-:..:::_:....::._.__c..-'-:-::--:--:---
bipo]áris - 3-áelf és a másik - rendszerére vált át. Ez a differenciálás azonban még nem elég örülh atárolni a szimbi,
tökéletes ahhoz, hogy valódi kétszemélyes kapcsolat kialakulását tegye lehetővé. ~1yör és a kin, a Js
Nemcsak az ego-fünkciók hatnak pozitívan a kapcsolat fejl6désére, hanem a szeret6 világot a self és a tárgy E
szül6vel való kapcsolat is er6síti azok kibontakozását (Ritvo és Solnit 1958, Bell 1970, Mahler A csecsemó'ben a mel
és mtsai 1975). Ha a gyermeknek nincs ilyen kapcsolata, vagy ha az anya nem megfelelően a tudás, hogy létezik vJ
értelmezi a gyermek jelzéseit szükségleteiről és nem megfelel6en reagál rájuk, a genetikusan élheti át azt, hogy egyed~
programozott ego-fünkciók fej l ődése elakad. Extrém esetben, mint azt Spitz (1965) demonst- az mágikusan megjeleni~
rálta nevel őottho ni gyermekeken, a kis ermek visszatérhet egy ka csol'afiíélküli, autis i rossz self-tárgy differeno
~ a . A megfigyelt csecsemők elvesz1te JU at, az otthonban folyton ágyban van , a csecsem6 összekaJ
tartották 6ket, és kizárólag cumisüvegből táplálták. A gondozón6k sohasem emelték fel őket, a vágy és a beteljesülés e
nem ringatták, se nem dédelgették. Az \interakciók krónikus hiánya miatt mozdulatlanul világát. Ha 6 mozdul, a
feküdtek az ágyban, közönyösen bámultak környezetükre. Néhányan sorvadni kezdtek és mi ntha a vil ág is lélegez
kórns testi lernmlásban (marnsm"s) megh( tak. füzel szembe, azolrnál az ám csecsem61rnél,

30
got a uocm áfü aYtis1.tila.is
1és elszigeteltségét, egyik
1ek a csecsem6höz (Klaus
í szemeit, hallja a hangját,
1den férfi, aki beöltözött a
otta sírását, megfogta és
en körülmények között a
az összetartozásról szóló
bé érintődnek meg ettó1,
, mértékben reagálnak, a
a tény természetesen nem
lés teremti meg a táptalajt
fs a csecsemő interakciói megfelelnek egymásnak. Ezt a helyzetet nevezik „kölcsönös
J.lleszkedésnek" (Spitz 1965). Mahler (1965) lefilmezte az anyának és a csecsemőnek ertaz
és a mindennapi élet jól
kus élmén.yt tartja ai élet
i a szOkségleteit kielé!illő
~aéső„egy
44. old.) r é s ~L
dó élmén)'Sc.knek, részben
tz ego-funkciók, a mern4-
enti. Ezek teszik lehetőv é
zélményeit arról, amikor
)gy lássa, hallja és érezze
nyonRetesztul alapozzák
rendszeréró1 a szimbiózis
is azonban még nem elég
:gye lehetővé.
désére, hanem a szerető
t 1958, Bell 1970, Mahler
1z anya nem megfelelően
~ál rájuk, a genetikusan
1zt Spitz (1965 ) demonst-
csolafiíélkül i, autisztikus
.thonban folyto n ágyban
:ohasem emelték fel őket,
nya miatt mozdulatlanul
yan sorvadni kezdtek és
1ál az árva csecsemőknél ,
akiknek megfelelő mértékben részük volt élményben , interakcióban, megfigyelhető vol t_ a
percepció, az élményfeldolgozás, az emlékezet és a reakcióképesség fejlődése. Az anya-cse-
csemő kapcsolat fej l ődése és az ego-funkciók érése között tehát életfontosságú, kölcsönö
kapcsolat van. ....,
h szimbiotikus fázis hírnöke a mosoly-válasz. Spitz (1946) azt észlelte, hogy a mozgó
emberi arc, vagy akár egy maszk is kiváltja a csecseiii6mosoly-válaszát és a vizuális követést.
~ a sz~osoly a vafödi kapcsolat első jeleinek egyike. Felismerve a szociális mosoly
jeleiili5ségét, Mahlerkiemeli a gyermekét gondozó anya kulcsszerepét, mint „a pszichológiai
születés egyik legfontosabb szimbiotikus szervezőjét" . (Mahler és mtsai 1975. 49. old.)
Az elégtelen gondoskodást vizsgálva,~ r nem hangsúlyozta ki a gondoskodás szüksé-
ges mértékét, de Winnicotthoz hasonlóan, az „elég jó anyaságot" (Winnicott 1953), azaz az
adott csecsemőnek megfelelő „gondoskodó környezetet" (Winnicott 1960) tartotta fontosnak .
Brazelton (1969) is kimutatta, hogy pszichofiz1ológia1 egyensúly akkor émeto el, ha az anya
illeszkedéset és összecsiszolódását. Leírta, hogy a gyermek másképp reagál az anyai test
mele ére, érintésére, mint élettelen tárg'yakéra (Mahler' 1971 ). Megmutatta, hogy a csecsemők
hogyan képesek be oga 111, , tvenni az anyjuk gondoskodási mintáit. Az egyik gyerek, akit az
elválasztás során figyelt, a bold og szoptatási időszak után belekapaszkodott anyja blúzába és
tépni kezdte azt. A gyerek megnyugtatására és saját maga védelmére az anya lovacskáztatni
kezdte őt az ölében (Mahler és mtsai 1975. 49. old.). Később a kisfiú megtanulta megvigasz-
talni önmagát, egy játékká alakítva át a mintát. Azok a gondoskodási minták, amelyeket a
gyerek akkor vesz át, amikor még csak részlegesen differenciálódott az anyától, a későbbi
konstruktív, adaptív és sokkal differenciáltabb kapcsolati mintáknak teremtik meg az alapját. _
De még a szimbiotikus fázisban sem tökéletes minden. A csecsemők megtapasztalják a
hideget, az éhséget, a hasfájást, a ttTszúrásokat, eleséseket és még számtalan más kínos
élményt. A baba self-tárgy megkülönböztetése még rossz, s emiatt úgy éli át ezeket, mintha
egész világát elborítanák. Amikor a csecsemők sírnak és kiabálnak, olyan minilia az egész
világ elemésztőd ne gyötrődésük kel.
Ezek a kínos élmények is a fejlődés szolgálatában állnak. Mahler és Gosliner (1955)
megállapította, hogy a kellemetlen (rossz) emocionális élmén~k és siz általánosabb, kellemes
(j,Q) élmények kontrasztjáról létrejövő, s fo lyamatosan gyarapodó emléknyomok segfienek
örülhatáro lni a szi mbiotikus fázisbm1 és azt követően kibontakozó self- és tár yké zeteket.
A önyör és a 111, a ·ó és a rossz esz az a két pó us, amel köré a ermek rendszerezi a
a self és a tár o antasa ment .
A csecsemó'ben a mellőzöttség, az el hagyatottság kontrasztjaként fokozatosan kialakul az
a tudás, hogy létezik valami, valaki rajta kívül is, aki gondozza, vigyáz rá, eteti. Egyszerre
élheti át azt, hogy egyedül van, és azt, hogy etetik. Ha kinyitja a szemét és keresni kezdi anyját,
az mágikusan megjelenik. Ha nyúl a melle után, az spontán közeled ik. Ezt a zavart a kisbaba
rossz self-tárgy differenciálása teszi lehetővé. Ha a szimb iotikus fázisbm1 az anya eléggé jelen
van , a csecsemő összekapcsolhatja a szükségletét, vágyát, éhségét az anyja jelenlétével, mintha
a vágy és a beteljesülés egy és ugyanaz volna. Az omnipotencia átjárja a kisbaba szimbiotikus
világát. Ha ő mozdul, a vi lág is mozdul, ha ő érez, mintha a világ is érezne, ha ő lélegzik,
mintha a világ is lélegezne.
31
 A szül6ket a csecsem6vel töltött szimbiotikus fázis többnyire örömmel tölti el, élvezhetik
kisgyermekük meleg közelségét, amely valószímTieg saját csecsem6kori élményeiket hívja
el6. Természetesen az étkezési problémák, alvászavarok és a 24 órás készenlét megterhelheti
-
különíti el mindenki má
kapcsolatban van, ő is e
Egy fiatal apa ölbe
a fiatal szül6ket. Esetleg sáját személyiségproblémáik miatt autonómiájuk fenyegetéseként kezeslábast viselt, mell
élhetik meg a csecsem6vel való szoros, szimbiotikus kapcsolatot. Ilyen körülmények között a mellette elhaladó eml
meghátrálhatnak. A távolságtartásra tett kísérletek túlságosan merev etetési és alvásrendet az mosolyogva közeled
eredményezhetnek a gyerek számára. Mégis, általánosságban a szül6k élvezik a gyermekükkel mosolyválaszá.val, ez c.
kukucskált az idős nő,
kialakított és er6söd6 kapcsolatot.
tartozónak Iekinti az as
Miközben az anyák a jól fejlődő gyermek mellett szülői szerepük megerősödését élik át, az
vissza a szimbiotikus e~
újdonsült apák kitaszítottnak érezhetik magukat az anya és a kisgyerek közötti intenzív
diádikus kapcsolatból. Egyes apák gondoskodók és megtámogatják feleségüket az új szerep- Göbb pszichoanalitikus
ben, így indirekt módon részesednek a szimbiózisból. Más anyák hasonló módon meg is nak (értsd: az idegen mi
oszthatják velük a szimbiózist. Még gyakrabban az apák közvetlenül is felvállalnak gyermek- reagálásnak a változatai
gondozási feladatokat, m~guk is etetik, ápolják, gondoskodnak ró la, é·s ezen keresztül őkis túl er6snek találta. Hang
intenzív sz1mbiotikús kapcsolatot tudnak teremteni. Ebben az esetben a gyerek a szül6ket a szimbiotikus id6szakb
egységként élheti meg. Ilyenkor az anya-apa differenciálatlanul, együtt lesz a szimbiotikus az idegenek iránt. A vál
diád egyik pólusa, bárnyilvánvaló, hogy a csecsem6k már egészen korán eltérően reagálhatnak idegen-reakció nem csal
a különböző gondoskodó személyekre. Mahler nem ezt a szülői helyzetet vizsgálta, hanem hanem azt is, hogy az an:
sokkal inkább az amerikai középosztály tradicionális családmodelljét. szimbiotikus korszak s
gyerek agresstiven tolJa
Amint az id6 el6rehal
A szeparáció-individuáció idősza ka (6-24. hónap) alfázisban. A megnöve~
kezménye. A motoroski
1. a[fázis: Fészekalja (6-10. hónao) - gálatában áll, amennyib
az anyja ölét61. Alkalm,
A gyerek ~ o s kora körül a szimbiózis a következő fázis kezdetével keveredik. A dozzon. De még ha me
szeparáció-lndividu~ció els~ alfázisát találó~izyezik fészekalja-időszaknak, vagy inkább érzelrrú közelség vagy t
szakmai musz~a~ t á i á suak. ~ C} ./(. _távolságban.
Míg korábban a gyermek időről időre egy alvásszerű állapotban merült el, és figyelme A szül6k többsége ör
befelé, vagy legfeljebb az én+anya egységre irányult, most tekintete ,,éber, állhatatos és a csecsem6jében megj e
céliráE}'.os" 1~ (Mahler és mtsai 1975. 54. old.). Mahler és kollégái nagy biztonsággal kevésbé van lekötve a ki
ismerték fel ezt a tekintetet, és a fészekalja-stádium jelének értelmezték. haját húzza, vagy arcát,
A megfigyelő azt látja, hogy az ~ v 6 gyerek elta.l,ja magát anyja testétru baffi( jab.!2.@_ anya-gyerek kett6sbe, m
~ - A differe,lcíálásnak~z a kézzelfogható jele élesen szembenáll az anyja
ölében lév6 csecsem6 korábbi odasimulásával. Ahogyan a differenciálás halad előre, a gyerek
, fölé, gügyögve és neveti
Minden vál tozás új p1
egyre inká0b vizs I at' a anyja testét, ,,húzza a haját, a fülét ".agy az orrá~~ j a szantják anyjukat tolako
--.,.;=a~Mahler és mtsai 197 . 54. ol .. anyák haj lamosak a szon
Ebben a fázisban kezd a gyerek fokozottan vonzódni egy párnához, egy mackóhQ0, vagy mivel a közelség terhes
más 12uha, lMY tárg~Winnicott (1953) ezeket a k e d v e n c e k e t ~ ~ ~ gyermeküket, vagy viss:
el. Elképzelése sze~m-i-ltchíselfet, mind az anyát reprezentálják., és így aszimbiotikus, terhesek legyenek. Kevé
omnipotens diád maradványának tekinthet6k. A gyermekben ekkor már valamennyire tuda- csétlenné válnak, nem 1
tosul, hogy ez a tárgy nem a self és nem is a másik. Az átmeneti tárgyat sokkal részletesebben elárasztj ák a gyereket sz,
tárgyaljuk majd a 6. fejezetben. ágyában, arrúkor az még
A „fészekalja" kisgyermek fokozódó érdeklődés t mutat a szülei mellett megjelen6 más azonban által ában kölcsö
emberek iránt is. úgy tűnik, hogy az..anyjácól alakulgató be l ső képze@ h aso nlítja össze, ill etve és a távolság folytonos v

32
jmmel tölti el, élvezhetik
n őkori élményeiket hívja
s készenlét megterhelheti
~miájuk fenyegetéseként
~yen körülmények között
·ev etetési és alvásrendet
ik élvezik a gyermekükkel
megerősödését élik át, az
sgyerek közötti intenzív
feleségüket az új szerep-
hasonl ó módon meg is
Göbb pszichoanalitikus ezt a nem
1is felvál lal nak gyermek-
l é's ezen keresztül ők7s
~ben a gyerek a szülőket
gyütt lesz a szimbiotikus
1rán eltérően reagálhatnak
elyzetet vizsgálta, hanem
ét.
kezdetével keveredik. A
·d őszakn ak, vagy inkább
1 merült el, és figyelme
ntete ,,éber, állhatatos és
llégái nagy biztonsággal
:zték.
1J:ja testét61 bog;, ja ~
lesen szembenáll az anyja
, álás halad előre, a gyerek
z orrát, ételt tesz az anyja
oz, egy1nackóh~, vagy
~~·
, és így a szi biotikus,
r már valamennyire tuda-
yat sokkal részletesebben
•i mellett megj el en ő más
~ i lletve
kü löníti el mindenki mástóh_aki a környezetében meg~. Amennyiben az apával is meghitt
kapcsolatban van, ő is osztozik az anyával a kitüntetett pozícióban.
Egy fiatal apa ölben vitte 7 hónapos Lányát az élelmiszerboltban. A kislány kék kordbársony
kezeslábast viselt, mellén fehér kutyussal díszítve. Előrehajolt apja válláról, az arcába nézett, majd
a mellette elhaladó emberekre meredt. Csodálkozása meg hatol/ egy barátságos, őszhajú asszonyt, és
az mosolyogva közeledett fel éje. Ellelllétben a szimbiotikus fázisban lévő gyermek válogatás nélküli
nwsolyválaszával, ez a kislány elcsendesedeu és közelebb bújt az apjához. Az apja nyaka mögül
kukucskált az idős nőre, aki elb(ívölte, de a jelenetbó1 mégis egyértelm(( volt, hogy hozzá nem
tartozónak tekinti az asszonyt. Ahogy apjához bújt és csüngöll rajta, szinte látszott, hogyan menekül
vissza a szimbiotikus egységbe.
szülőkre adott megkülönböztetett választ idegenszorongás-
nak (értsd: az id egen miatti szorongásnak) nevezi. Brody és Axelrad (1970) vizsgálta ennek: a
reagálásnak a változatait. Mahler jobb an kedvelte az idegen-válasz kifejezést, a szorongás szót
túl erősnek találta. Hangsúlyozta, hogy minél inkább biztonságban érezte magát egy csecsemő
a szimbiotikus időszakban, annál kevesebb szorongást, és annál több érdeklődést mutat később
az idegenek iránt. A válasz erősségét61 függetlenü l, a legtöbb szerző egyetért abban, hogy az
idegen-reakció nem csak azt jelzi, hogy a gyerek képessé vált a self és az anya szétválasztására,
hanem azt is, hogy az anyját más emberekt61 is képes m e g k ü l ö n b ö z t e t n i . ~
szimbiotikus korszak self-tárgy egységét, í_gy a gyerek belékagaszkodhat. Ugyanakkor a
gyerek agresstiven to!Ja el magat az 1dégenektől, akik megsértik ezt a duálúniót.
Amint az idő e l őreha l ad, a gyermek egyre nagyobb motoros ügyességre tesz szert ebben az
alfázisban. A megnövekedett mozgékonyság a moz ató- és az ide rendszer érésének követ-
kezménye. A motoros oordináció ego-fun Cl ~a szintén a self-tárgy megkülönböztetés szol=-'
gálatában áJl, amennyiben l ehetővé teszi a gyerek számára, hogy hátrafeszülve eltávolodjon
az anyja ölét61. Alkalmanként ki is bontakozik a szoros közelségb61, hogy a lábainál játsza-
dozzon. De még ha meg is tanult forog ni , csúszkálni, inkább az anyja lábainál marad. Az-
érzelmi közelség vagy távolság látványosan megnyilvfuiul a gyerek é s ~ közotti fizikai
távolságban.
A szü lők többsége örül gyermeke kezdődő differenciálódásának. Az anya gyönyörködhet
a csecsemőjében megjelenő valódi személyben, átélheti, hogy már kevésbé van egyedül,
kevésbé van lekötve a kisbaba által. Élvezheti a gyerek mozdulatait, amint az az ő fülét vagy
haját húzza, vagy arcát, ruháját vizsgálgatja. Az apa, aki hezitálhatott, hogy betörjön-e az
anya-gyerek kettős be, most inkább meri ölében ringatni a babát. Felemelheti a levegőbe a feje
fölé, gügyögve és nevetve, élvezve, hogy a gyermek húzkodja, eteti.
Minden változás új problémákat szü l. Még a normális csecsemők is időr61 id őre felbosz-
sza.ntják anyjukat tolakodó viselkedésükkel, követelőzésükkel. A bosszúságok mellett egyes
a.nyák hajlamosak a szomorúságra., ami nt a szimbiózis elmúlóban van. Mások felszabadulnak,
mivel a közelség terhes volt számukra.. Megragadják a lehetőséget arra, hogy elválasszák
gyermeküket, vagy vissza.térnek a munkába. M ás a.nyák annak érzik szükségét, hogy újra
terhesek legyenek. Kevésbé egészséges kapcsolat esetében az anyák magányossá és szeren-
csétlenné válnak, ne m képesek tolerálni a kisgyermek differenciálódási törekvéseit. Hol
elárasztják a gyereket szeretettel, hol meg vissza.utasítják és hosszú időre magára hagyják az
ágyában, amikor az még nem képes kielégíteni összeolvadási igényüket. A fészakalja időszak
azonban általában kölcsönösen örömet okoz, mind a szülőknek, mind a gyereknek. A közelség
és a távolság folytonos változása. - a szeparáció és individuáció tánca - megkezd ődött.
33
 2. a[fázis: Gyakorlás {!.Q-16. hónap) !:J,j__ A szülők többsége
'
A gyakorl ó alfázis fo kozatosan 11 6 ki a differenciációból. Mahler nevezte el gyakorlásnak,
nak - f6leg akiknek fo
támad nak ebben a fej i
mivel a 10-16 hónapos gyerek új ra meg újra örömét leli autonóm ego-funkcióin ak új abb meg ebben a fázisban eltas
Qj_abb gyarap odásában és ennek a tudásnak a gyakorlásában. Egy csintaTan 10 hónap os lód ás fájdalmát. Má~
ismételten elj átszik a sütemény morzsolásával, és mind en isméITésnél ugyanazt a bold ogságot szükségletei szerint, h
éli át. Bár még szeret ölben játsz;u1i, egyre inkább belejön a csúszkálásba, mászásba, majd - esetben meg ugy , -1
tun
végül - a járásba. kapcsolatos saját szor
Kezdetben a gyakorló al fázis még ali g észrevehető. Az anya iránti érdek l ődése most kiterjed volodó magatartására.
azokra a tárgyakra is, amelyeket az anya ad neki. Az alfázis kezdetén simogatja, vizsgálgatja Mahler szerint a s
a párnát, takarót, cumisüveget és játékokat. Nagyszemli csodálkozással forgat~ újra és újra lökéssel biztatja, de fe
egy kockát a kezében. Ezek valamelyike, pi egy takaró, egy játékmackó különösen fontossá miközben a gyerek kii
válik számára.Jl..tmeneti tárgy lesz.
A totyogó gyerek kibo ntakozó motoros funkciói lehetővé teszik a világ felfedezését.
Hamarosan e l tud csúszni, mászni anyja közeléből , de mindig figyeli, legalább szemmel tartja. 3. a[fázis: Újraközele.
Úgy runik, anyja körül kering, aki mintegy „hátország" marad a számára (Mahler és mtsai
1975 . 69. old.), és id 6rő1 id6re visszatér hozzá egy kis „érzelmi feltankolásért", mie l őtt újabb Ahogyan fejlődik a ki',
kalandokra indul. A totyogó a gyakorló 1

A felegyenesedett tartást e lérve a gyerek új perspektívából látja a világot. A mozgás Valószínűleg a magá~
varázslatosan új távlatokat nyit meg előtte. ,,M egmámorosodik a saját képességétől és a világ szeretete utáni vágyat. 1

nagyságától. Nárcizmusa a tetőpontjára hág" (71. old.). A csill ogó szemli kisgyerek ide-oda ledkezik anyja eltűii
· totyog, kutat és rosszalkodik, teljesen el van telve magával. Arckifejezése minden új felfede- l<eresésbe fordul át, es
zésnél tükrözi elragadtatását. Greenacre (1957) szerint „szerelmes a világba" (57. old .). A a korábbi gyakorló alt1
nagyszenTség és az omnipotencia hozzátartoznak a nap}a,hoz. Az e!Utvolodás-visszatérés ide-oda mozognak, de
játéka bujócskává fej l őd ik . A gyerek e ltakarj a a szemét, és az anyja elt(íni k. Aztán kinyitja és gér6l és anyjától való
az anyja újra megjelenik . Boldogan sikít és élvezi anyja viszonzó örömét. Becsukja és kinyitja A 20 hónapos G.
a szemét, omnipotensen újra meg újra eltünteti, majd megjeleníti az anyj át. ruhahajtogatásban, e.
A (Qgj-meg-ha-tudszjátékban a kisgyerek e lkapj a anyj a pillantását, majd elrohan. Bizto- fig yelmél és melegen
san érzi, hogyköveill<;-ilny}akeze felkapja, majdelereszrrMahlerszerint az a boldogság, amit az öléb61, de továbbra
ezek a játékok tükröznek, nem csak a self-1rány1tas és a fu tás új ego-funkciójának következ- anyja lábánál j átszott)
1
ménye. Egyben mámorító szökés~is az anyával való összeolvadásból, fúzióból (M ahler és lelt szüksége, de a köz,
1
mtsai 1975. 71 . old.). Mint a népszenT gyerekmesék Ki sgömböce, a gyakorl ó alfázis gyereke
is mintha gúnyolódna „Fuss, fuss, olyan gyorsan , ahogy csak bírsz. Úgysem tudsz utolérni Az újraközeledési"
engem, én vagyok a Kisgömböc." Biztosra veszi, hogy anyja meg akarja fog ni , de ha elkapj a, szó szerint mögötte h
azonnal elengedi. „feltölt6dései" tartottéi
Az ;u1ya általában elfogadja gyereke kiszabadulását. Jelen marad , mint töltőállomás és már sokkal aktívabba
csodálja gyermekének a di ádon kívüli világra irányuló érdekl6dését. Gyakran úgy tartja fenn voltak. A korábbi alfá
jelenlétét, hogy figye li a kisgyereket és empatikusan élvezi újkeletli gyönyörét a világb;u1. Az után. Mostanra a közel
a gyönyör és bizalom, ami vel a gyerek behato l távolabbi környezetébe, kiváltja a gyerek vru.mak függetlenségi tt
biztonságérzetét. A legtöbb szülő kicsit aggódik gyermeke hatalmas szertelenségén. A gyerek Ezt a motoros közel
leeshet a lépcs6n , kirohanhat az utcára, éles tárgyakkal játszhat, bármit bedughat a konnektor- megtanulja azt mondan
ba, és még rengeteg más veszélyes dolgot mlivelhet. affz1ka1
- ellökés verbáli
· ~

ismer. Fenntarthatja fü
1 Az özönvíz és a menekül és kapcsolatát számos történet illusztrálja, amelyben kis állatokat eln yelnek a ragadozók, nem jön oda, ha hívják,
aztfln mégis meg menekülne k. Ezekne k a népmesei elemekne k és a gyakorl ó fázis jellegzetességének kapcsolatára A gyerek arra is has:
klinikai képek világítanak rá . (1-lami lton 1980) lóvá válik az anyja elve

34

vezte el gyakorlásnak,
fun kcióinak újabb meg
csi nta an os
gyanazt a boldogságot
sba, mászásba, majd -
ekl6dése most kiterjed
simogatja, vizsgálgatja
1forga~ újra és Úfül _ lökéssel biztatja, de fenntartja az érzelmi kontaktust. Így bizakodó reménységet fog árasztani,
(6 különösen fontossá
a világ felfedezését.
galább szemmel tartja .
ára (Mahler és mtsai
olásért", miel6tt újabb
a világot. A mozgás
képességét61 és a világ
emtí kisgyerek ide-oda
ése minden új felfede-
világba" (57. old.). A
vo dás-visszatérés
tűnik . Aztán kinyitja és
ét. Becsukja és kinyitja
1yját.
tít, majd elrohan. Bizto-
int az a boldogság, amit
111kciójának következ-
161, fúzióból (Mahler és
ryakorló alfázis gyereke
Úgysem tudsz utolérni
ja fogni , de ha elkapja,
él, mint tö lt6állomás és
yakran úgy tartja fenn
!Yönyörét a világban. Az
tébe, kiváltja a gyerek
ertelenségén. A gyerek
t bedughat a ko nnektor-
tokat elnyelnek a ragadozók,
legzetességének kapcsolatára
A szül6k többsége kisebb er6feszítések árán legy6zi ezeket a nehézségeket, de néhányuk-
nak - f61eg akiknek fokozott szükséglete van a szimbiotikus kapcsolatra- különös problémái
támad nak ebben a fejl6dési fázisban. Mahler és mtsai (1975) tanulmánya szerint egyes anyák
ebben a fázisban eltaszítják maguktól gyermeküket, hogy elkerülhessék a fokozatos szepará-
lódás fájdalmát. Máskor megszakítják gyermekük örömteli próbálkozásait, nem a gyerek
szükségletei szerint, hanem saját közelségigényük miatt kapják fel és dédelgetik 6t. Néhány
esetben meg úgy tűnik, az anya az, aki „gyakorol" és fel akar tölt6dni a szeparációval
kapcsolatos saját szorongásai miatt, ahelyett, hogy fordítva reagálna gyermeke közeled6-tá-
volodó magatartására.
Mahler szerint a szül6 akkor válaszol legjobban a totyogó baba távolodására, ha gyengéd
miközben a gyerek kipróbálhatja ügyességét az egyre táguló világban .
3. a/fázis: Újraközeledés (16-24. hónap) SJ
Ahogyan fejl6dik a kisgyermek motoros ügyessége, úgy növekednek kognitív képességei is.
A totyogó a gyakorló fázis végére, az újraközeledés kezdetére, kezdi felfogni szeparáció,et.
Valószínűleg a magányosságnak ez a fokozódó tudatossága kelti fel benne ismét az anyja
szeretete utáni vágyat. A gyakorló gyerek érzéketlen a frusztrációra és nyilvánvalóan megre=-
ledkezik anyja eltúnésér61. A spontán feltölt6dés és eliramodás egy sokkal felszabacil:irfa6o-
l<eresés be fordul át, esetenként a fizikai kontaktus kerülésével. Nagy a különbség e között és
a korábbi gyakorló alfázisban észlelhet6 viselkedés között. A gyerekek mindkét id6szakban
ide-oda mozognak, de az újraközeledési alfázisban a gyermek új tudást szerez sérülékenysé-
gér61 és anyjától való függésér61.
A 20 hónapos G. B. (fiú) szinte folya matosan kereste az anyját, félbeszakította őt az olvasásban,
ruhahajto gatásban, egyéb munkájában. Felkapaszkodott az ölébe, elpakolt minden akadályt, lekötötte
figyelmét és melegen ölelgette. Ha viszont az anyja megölelte, a gyerek ellökte őt magától, kiugrott
az ölébó1, de továbbra is mellette őgyelgett, tétován nézve. Korábban a gyakorló alfázisban egy ideig
anyja lábánál játszott, aztán önfeledten, boldogan elrohant. Láthatóan most megint több közelségre
lett szüksége, de a közelséget is kontrollálni szerette volna.
Az újraközeledési alfázisban ~erek árnyékként kíséri anyját. Követi 6t a szemével, vagy
szó szerint mögötte halad, sokkal hosszasabban, mint ameddig a gyakorló id6szak röpke
,,feltölt6dései" tartottak. Az árnyékként követés és a dacos elzárkózás váltakozik egymással, '
már sokkal aktívabban és sokkal konfliktuózusabban, mint a gyakorló alfázis elrohanásai
voltak. A korábbi alfázisban a gyerek élvezte, hogy közelbújik, majd elindul egy izgató tárgy
után. Mostanra a közelség és távolság bonyolultabbá vált. A gyerek dependens, és egyidejűleg__
v nnak függetlenségi törekvései.
Ezt a motoros közeledést s ávolodást a kommunikáció más formái is kísérik._A gyerek
megtanulja azt mondani: Nem! Sokszor valóban egészen ellenségessé válik. Ez az ellenkezés.,,
abz1ka1~!]_ökés verbális mefelel6·e. A gyerek ekkor már új,jóval kifinomultabb módszereket '
ismer. Fenntarthatja függetlenségét azzal, hogy csak csendben áll és nem engedelmeskedik,
nem jön oda, ha hívják, nem bújik oda, nem eszi meg az ételét és azt mondja: Nem!
A gyerek arra is használja hangját, arckifejezését, hogy udvaroljon anyjának. Nyilvánva-
lóvá váli k az anyja el vesztését61 való félelme. Kisfiúk és kislányok egyaránt terhesen köt6d6vé
35
válnak. Ahelyett, ho ését se ítsé ét akkor, amikor Az újraközeledés so
azt kíná J, , arra kén szerítik, hogy segítsenek, de visszautasít' ák s ontán erőfe , A mintát mutatják. Az any
nssen fel fedezett erőszakosságnak és függőség n ek ez a furcsa keveredése tulajdonképpen érzékelik .
valójában a növekv ő, kibontakozó setlen megoldását jelenti a szimbi otikus fúzió Amikor S. J-t reggd
boldogságában való elmerü lés és a függetlenség utáni vágy on iktusában . dali, és elhúzódoll a g'
M. S. , egy 24 hónapos kislány a kö vetkező módon zaklatta anyját. Amikor az üzleti számlákon tárgy, a másik nő a ros
dolgozott, a játékmackóját az anyja ölébe pakolta, majd visszament a szobájába a nyúlért, a teknősért, ölébe telepedell. Nekit
a békáért, egy másik mackóért, ágynem({ért, és az új krampuszért a dobozban. Ha az anyja letelt egy hez.
játékot, vagy valamelyik leesell a földre, a gyerek azonnal haJározol/an visszatette. Ha anyja Ugyanez a folya ma,
megcirógaua, elfordult és még több játékot hozotl. Ha anyja nem törődött vele és a saját munkájával figye lmen kívül hagyt
foglalkozall, a kislány zsarnoki módon tolta arrébb a kezét és átcsoportosította telerámoll ölében a kapcsolatban. Néha " 11
játékokat. Ha a mama félretolta a számlakönyvet és felemelte kislányát, az elhárítotla ölelését. Egy tárgy, a bébisziller pe
idő után a mama valóban azt érezte, a türelme a végsó'kig meg van f eszítve. anyja felé és azt kiabá
a hajával játszott egés
Az a megnövekedett képesség, amellyel a gyermek az anyját befolyásolni tudja,Jciköveteli
a figyelmét, udvarol neki, elhagyja őt, kifejleszti a saját képességek korlátainak fenyegető Ez a kisfiú nyilvánv
felismerését is. A gyerek megtapasztafja mágikus erejének elvesztését, így nagyszenísége oda és egy képzetet a rossz
lesz. Az omnipotencia összeomlása elkerülhetetlen, hiszen ahogy a gyermek képességei más jó vagy a rossz tárgy, a
területen növekednek, fejlődik kognitív kapacitása is, és felismeri, megjegyzi a hiányosságo-
tv,'.Lb tárgyi világnak ez a sz
kat. la.tokba n az, ho y ki ·
.......u.u.i..i:,_,. A következ6
Az újraközeledési alfázisban a gyerek hamarosan felismeri, hogy anyja nem mindig azt
,akar ja, amit 6. Többé nem tud úgy viszonyulni hozzá, mint hátországhoz, töltőállomás h oz; sen fog lalkozunk majd
egyedül marad szükségleteivel. Egyre inkáb b úgy kell viszo1_1xulnia hozzá, mint egy különálló Az újraközeled ési
s~mé)ybez Ahelyett, hogy odarohanna hozzá és az ölébe bújn a néhány percre, majd tovább-=- Ebben a ~fázisban a gy
futna, a gyerek most sokkal óvatosabb, és felismeri, hogy fogadtatása valamennyire az anyja magukkaJ viszik azt ,
I1angulatát6Íis függ. Anyja időnként kedves, időnként pedig távo lib b ~ alfáz isb an csak múl ó s
A gyerek az anyja viseTKecleseHrem mdja fnagikusan befo lyásolni. dik a takarójába, iri gye
A szeparáció, a kicsinység, az omnip otens kiválóság elvesztésének fokozódó tudatosulása ham arosa n megtanuljá
miatt a gyerek tehetetlen dühöt és elhagyatottságot érez. Frusztráci ók esetén dührohamokban van az átmeneti tárgy
törhfilrr-- gyerekek ceremóniáka
tevékenységek, mint al
Egy 23 hónapos kisfiú (E. F.) vacsora előll órákon átjátszott a szobájában. Az asztalnál hirtelen
kialakulj on a biztonsá
anyja osztatlan figyelmét kezdte követelni. Valahányszor szülei a napi eseményeket próbálták meg-
beszélni, kanalával a tányérját kezdte ütni, összetu rkálta az ételét. Ha viszont rájigyeltek, tiibbé már
jut.
nem kellell neki az étel. Az anyjáét követelte. Az szívesen adai/ neki egy falatot a tányérjá ról, de a Amint az újraközele
gyerek az egészet követelte. Aztán lemászol/ a székéből és az anyja ölébe akart telepedni. Az egy elcsitulnak. A gyerek 1

pillanatra felvelle és dédelgelle, mielőll visszaküldte a saját székébe. A gyerek erre megragadta tama csökken. Az érze
tányérját és fel akarta fordítani. Az anyja m ég idó'ben megakadályozta ebben. Kétszer ismétlődöll ki. A gyakorló gyerek
meg ez a jelenet. Az anya, elveszítve türelmét, határozatlan visszaül/ette fiát a saját székébe. és azt labilitást mutat, a kés
mondta: Nemi A fiúcska tehetetlen haragra gyúlt, aflildre vetette magát, rúgoll és ordítotl. Öt percig go ndterhelt. Növekszi
vígasztalhatatlan volt, aztán megnyugodoll és befejezte a vacsorát.
Ez id ő tájt a gyerek
Többé már nem igényi
A tradicionális családokban a dührohamot sokkal többször váltja ki az anya, mint az apa, aktivitások töltik ki .
valószínűleg azért, mert a koráb bi szimbiotikus társ visszautasítása sokkal fájdalmasabb. Az A beszéd képessége
apák sokszor félreértik a helyzetet, és úgy gondolják, 6kjobban kezelik a gyereküket, mitifa a gyerek nek. Néhány s
feleségük. Ez a félreértés vitához vezethet a szül6k között. .,én", és „enyém". Eg
kellene mondani: ,,lég

36
 se ítsé ét akkor, amikor
spontán er6(s;.szítése1t , A
everedése tulajdonképpen
b1enti a szimbiotikus fúzió
~usában.
IAmikor az üzleti számlákon
~ájábaanyúlért, ateknősért.
bzban. Ha az anyja letell egy
1/an visszateue. Ha anyja
ti vele és a saját munkájával
osüotta telerámolt ölében a
az elhárította ölelését. Egy
·1ve.
rlyásolni tudja,tiköveteli
F,k korlátainak fenyegc1 6
ért, így nagyszerűsége oda
gyermek képességei más
egjegyzi a hiányosságo-
~ anyja nem mindig azt
zághoz, tölt6á1lomáshoz;
~ozzá, mint egy külön áll ó
ny percre, majd tovább- ·
1 valamennyire az anyja
a magukka.J viszik azt az ágyba. A takaró, amely átmeneti tárgyként a kötődési és a gyakorló
elfoglalt elgaadolko.d.6..
,k fokozódó tudatosulása
k esetén dührohamokban
"tíban. Az asztalnál hirtelen
eményeket pr6bálták meg-
'ZOnt rtíjigyeltek, többé már
fa latot a tányérjár6l, de a
'be akart telepedni. Az egy
gyerek erre megragadta
ebben. Kéiszer ismétlői/öli
fiá t a saját székébe, és azt
IÍgott és ordított. Öt percig
ki az anya, mint az apa,
okkal fá jdalmasabb. Az
Hik a gyereküket, mi1ita
Az újraközeled és során a gyerek hangulatingadozásai a hasításnak nevezett jellegzetes
minLát mutatják. Az anyát (és más személyeket is) felváltva hol csak jóként, hol csak rosszként
érzékelik.
Amikor S. J-t reggelenként az anyja a gyennekfelügyelőre hagyta, a kisfiú sín, anyjába kapaszJw -
doll, és elhúzódott a gondozónőt61, mintha az egy rossz személy lenne. A z anyja volt számára a jó
tárgy, a másik nő a rossz tárgy. Amint anyja becsukta az ajtót, feladta ellenállását, és a go ndo zó nő
ölébe telepedeu. Nekitámasztollafejét, mielőll leszállt, hogy ajtítszószobába menjen a többi gyerek-
hez.
Ugyanez a fo lyamat fordítva játszódoll le délutánonkénl. Amikor anyja visszatért, J. S. először
figyelmen kívül hagyta. Aztán az ajtó köriil kezdell csellengeni, mint aki ambivalens az elmenéssel
kapcsolatban. Néha "megszid/a ,. az anyját, mondván: ·•csúnya anya ,._ Most Iehtít az anya lett a rossz
tárgy, a bébiszitter pedig a j ó. Amikor aztán az ajtó becrnkódotl mögöllük. kitö rő örömmel fordult
anyja felé és azt kiabálta: "Fel. fel! " Anyja a krujtíba vette, a kisjití pedig már 111osolygo1t, ölelte. és
a hajával játszou egészen addig. mig újra a kocsijában ült hizwnságban a jó anyja mellel/.
Ez a kisfiú nyilvánvalóan ki alakított egy képzetet a jó tárgyról, aki gondozza, kielégíti 6t,
és egy képzetet a rossz tárgyról , aki elhagyja, elhanyagolja. Az, hogy éppen melyikük volt a
jó vagy a rossz tárgy, attól függött, hogyan viszonyult hozzá a gyerek az adott pillanatban. A
tárgyi világnak ez a szétválasztása csak jóra és csak rosszra a hasíté)t.. A hasított tárgykapcsó-
latokban az, ho y ki ·' és ki a r er k han 1 ulata és a k .. ·· mén ek szerin a-vissza
~................,_,. A következő fejeze tben az intrapszichés és az interperszonális hasítással is részlete-
sen fog lalkozun k majd .
Az újraközeledési krízis másik jcllegzetessé&é'_ az átmeneti tárgyak fokozódó szerepe.
Ebben a 3J-lfázisban a gyerekek ragaszkodnak a mackójukhoz vagy a takarójukhoz, és többnyire
alfázisban csak múl ó szerep~t töltött be, most a gyerek egyedü láll ó vagyonává 116. Kapaszko-
dik a takarójába, irigyen mond ogatja: ,,enyém", és visszaszerzi, ha bárki más elveszi. Az anyák
hamarosa n 111egtanulj ,1 k, hogy a kocsi egy olyan hely , ahol a gyereknek különösen szüksége
van az átmeneti tárgyra. Átmeneti aktivitások és ritu álék is jelcntkez11ék. A szülők és a
gyerekek ceremóniákat alakítanak ki a lefekvéskor bekövetkez6 szeparáció köré. A közös
tevékenységek , mint a mesekönyv nézegetés, altató dalok éneklése segít a gyereknek, hogy
kialakuljon a biztonságérzete, miel őtt az anyja közelségéből a lefekvéssel járó szeparáltságba
jut.
Amint az újraközelcdés megoldódik, a közelség és az autonómia közöni harcok Cako",atosan
elcsitulnak. A gyerek megtalálja az optimális távolságot. A dührohamok hevessége és id6tar-
tama csökken. Az érzelmek sokkal jobban szabályozottak, és új emocionális repertoár alakul
ki . A gyakorló gyerek boldog és hiperaktív , a korai újraközeledési id6szak gyermeke affektív
labilitást mutat, a későbbi újraközeledési szakaszban viszont szomorú, csalódott, s6t néha
gondterhelt. Növekszik viszont az a képessége, hogy empatizáljon anyja hangulatával.
Ez id ő tájt a gyerek képessé válik arra, hogy a szomszéd szobában gyerekekkel játsszon .
Többé már nem igényli anyja látványos jelenlétét. A gyerek idejének nagy részét szimbolikus
aktivitások töltik ki .
A beszéd képessége gyorsan fejlődik , és újra az omnipotencia és kontrollálás érzetét nyújtja
a gyereknek. Néhány szóval különleges válaszokat tud kicsalni szüleiből. Tudja mondani hogy
„én", és „enyém". EgyszenT mondatokat képes használni mint pl. : ,,kérem azt", amikor azt
kellene mondani : ,,légy szíves, adjál nekem pirítóst." Az „én" haszn álata - a személyes névmás
37
tárgyesete és a hamadik személyű „baba" helyett - annak jelzése, hogy a mondat alanya ő Úgy tűnik, hogy ez a k
maga, már jelzi az alany-tárgy differenciáció fejlődését. Az egyszerű mondatok használata és motoros aktivitásra-
mutatja, hogyan rendszerezi most a gyerek a világot alany, ige és tárgy komponensekre. Mint közelség a kislányokná 1

már az 1. fejezetben említettük, ez a nyelvtani szerkezet az alábbi módon egyezik meg a analitikus kutatókhoz 1\
tárgykapcsolati egységekkel: anyjukofi7ógnak, harai
Tárgykapcsolati egység self - affektus - tárgy látta el ó1cet penisszel.
én szeretet anya A penisz-irígység té
megléte vagy hiánya al
Nyelvtani mondat: alany - állítmány - tárgy
i tietve a t6le való külonl
én akarok pirítóst
anyjukkal, mW megd
én akarok mama ölébe ülni
anatómiai területek tekl
A beszéd jelzi, hogyan fej l ődik a gyermek a világhoz való viszonyában egy önálló külön
álódni, éppen anyjuktq '
opl.lmális fejlődéshez kj
lénnyé. A self és mások azonosításának képességét példázza még, amikor a gyerek a fotóal-
"'--"-- vagy lányok fejlődnek i
bumban megnevezi az ismerős családtagokat és önmagát.
birodalmától, egy olyan
Ebben az életkorban a gyerekek érdekl ődése egyre inkább a babák és más játékfigurák felé
ordul. A kedvenc babák felvonulnak a szobában, sétálni mennek, fürdenek. Bújócska a
A szülők, elsősorbarl
több frusztrációt okoz.
játékfigurákk~- és berámolásuk a tárolódobozba szintén megszokott tevékenységnek
kiterjesztéseként korlát
számítanak. A dobozból kibújó és abban eltűnő játékok iránti érdeklődése megfelel a gyerek
ban tör ki. Az elvárásai
saját kiemelkedésének a fúziós egyesülésből, illetve az összeolvadásba való visszavágyódá-
lálónakkell lennie. Úgy
sának. ·átékok a belső fantáziák gazdagodásához vezetnek. Feltételezik a self- és a belső
közben ne legyen tolak
tárgy-reprezentánsok bizonyos aspektusai megfogalmazásának k ességét, és azoknak külső
visszautasító. Kevés an
tárgyakra, pl. babákra, játékfigurákra való kivetítését. A játék során a gyermeknek egy
lisan közel és mégis tá
,,mintha" vagy „átmeneti" állapotot kell fenntartania, a valódi határok elvesztése nélkül. A
kizáró elvárásokat tárna
játék megköveteli azt, hogy a küls ő szimbólumokat úgy használják, mintha belső self- vagy
nélkül legyen felhúzva
tárgyreprezentánsok lennének, anélkül, hogy a test integritásának élménye elveszne.
Az anya maga is b
Amint az újraközeledési alfázis vége felé a kisgyermek a szeparáció és a tárgyállandóság
ter hességről való fantá
irányába fejlődik, új módon építi be önmagába a körülötte lévő emberek egyes vonásait. A
követően ezt a fizikai egJ
szülők leglényegesebb olyan tulajdonságai, melyeket a gyerek internalizál, a szabályok.
születés folyamata előre]
M. W. megpróbálta bedugni a kezében lévtf kanalm a konnektorba. Anyja rémülten kiabált: Nem! leválási folyamato n, a g
és ráütöll a kislány kezére, amit egyébként soha nem szakoll tenni. Még aznap M. W. apja egy közeledési és távolodás
biztonsági konnektordugót szerelt fel és azt mondta neki: Nem, mert jaj lesz! Következtf reggel, amint
fej l őd i k, így az anya cs
kanállal gabonapelyhet evett, pillantása a kenyérpirító elektromos vezetékére esel/. Megfordítva a
szem ben.
kanalat nyelével a konnektor felé mutatott. "Nem, nem ", mondta. Megütötte a saját kezét és újra és
újra ismételgette: "Nem, nem, mert jaj lesz! " A nem eléggé differ
gondja gyermekével. Sa
A kislány megértette szülei intelmeit. A korábbi diffúz közelség most helyet adott egy új, ban,aho l a
sokkal speciálisabb képességnek, ami lehetővé teszi , hogy a tárgyak bizonyos vonásait magába talál hat a
építse anélkül, hogy elveszítené elkülönültségét. d.i ffe renc1ál
A self élmény fejlődése együtt jár a nemi identitás fejlődésével. A gyerekek korán felfedezik szeparáci
nemi szerveiket. A gyakorló fázisban örömet találnak a penisz vagy a klitorisz érintésében. gyereki g
Az újraközeledés során tovább tudatosul a nemek közötti különbség, az, hogy egyes emberek- a közelsé
nek penisze és heréje, másoknak meg hüvelye, szeméremajkai és klitorisza van. Elkezdik
@rfiként és nőként osztályozni önmagukat és a többi embert. Ennek az osztályozásnaR
kézzelfogható megnyilvánulása észlell1ei6áz anyához való viszonyulásukban. Felfedezik és
érdeklődést mutatnak az iránt, hogy anyjukkal megegyező, vagy attól el térő nemi szervük van.

38
e, hogy a mondat alanya 6
,zerű mondatok használata
árgy komponensekre. Mint
bbi módon egyezik meg a
tárgy
anya
tárgy
pirítóst
mama ölébe ülni
ában egy önálló külön
1011
amikor a gyerek a fotóal-
ák és más játékfigurák felé
ek, fürdenek. Bújócska a
~gszokott tevékenységnek
~16dése megfelel a gyerek
/ásba való visszavágyódá-
eltételezik a se! f- és a bels6
iességét, és azoknak küls6
során a gyermeknek egy
tárok elvesztése nélkül. A
~. mintha bels6 self- vagy
(Jménye elveszne.
fáció és a tárgyállandóság
tnberek egyes vonásait. A
alizál, a szabályok.
i
yja rémülten kiabált: Nemi
ég aznap M. W. apja egy
sz! Következő reggel, amint
ékére esett. Megford[tva a
'°tötte a saját kezét és újra és
most helyet adott egy új,
oizonyos vonásait magába
gyerekek korán felfedezik
~Y a klitorisz érintésében .
, az, hogy egyes emberek-
f klitorisza van. Elkezdik
Ennek az osztályozásn~
~lásukban. ~elfedezik és
[l eltér6nem1 szervük van .
Úgy tűnik, hogy ez a kisfiúkat további differenciációra sarkallja - nagyobb távolságtartásra
és motoros aktivitásra-, míg a kislányokat inkább közelebb viszi az anyjukhoz. Ez az elhúzódó
közelség a kislányoknál néha nagyon ellentmondásos. Mahler és kollégái (1975) más pszicho-
analitikus kutatókhoz hasonl óan (Tyson 1982) észlelték azt, hogy egyes kislányok, miközben
anyjukon ognak, haragot és csalódottságot éreznek iránta, amikor fel.fedezik, hogy az nem
látta el ó1cet penisszel.
A penisz-irígység ténye erősen vitatott. Több szerz6 hangsúlyozza, hogy n~ a penisz
megléte vagy hiánya a központi kérciés,hanem sokkal inkább az , nlósá
illetve a ó ku on öz s hodorow . A lányok azért tarthatnak szorosabb köteléket
anyjukkal, mw megtapasztalják, hogy mélyen , alapvet6en hasonlóak, még az érzékeny
anatómiai területek tekintetében is. Másrészr61 viszont a_!}úk kénytelenek teljesen differenci-
álódni, éppen anyjuktól való különböz6ségük miatt. Chodorow (1974) szerint a. fiúk az
opl.lmális fejl6déshez képest túl korán differenciálódhatnak. Annak megvitatása, hogy a fiúk
vagy lányok fejl6dnek-e optimálisabban, messzire vinne minket a tárgykapcsolat-elméletek
birodalmától, egy olyan szakmai vitába, mely sokkal_kártékonyabb, mint amennyit használ.
A szülők, els6sorban az anyák számára az újraközeledés sok örömet, de valószínűleg még )'__.,.
több frusztrációt okoz. A gyerek egyszerre követeli és utasítja el a segítséget. A gyerek önmaga "\
kiterjesztéseként korlátozza, kontrollálja az anyját. Sokszor ellenkezik, makacs, dührohamok-
ban tör ki. Az elvárásai hatalmasak az anyával szemben, akinek elérhet6nek, de nem kontrol-
lálónak kell lennie. Úgy kel l távol tartania a gyermekét minden veszélyes tevékenységt61, hogy
közben ne legyen tolakod ó. Úgy kell bátorítania a szeparációs törekvéseket, hogy ne legyen
visszautasító. Kevés anya képes kiegyensúlyozott maradni, frusztráció érzése nélkül optimá-
lisan közel és mégis távol lenni. F61eg akkor nehéz ez, ha a gyermek egymást kölcsönösen
kizáró elvárásokat támaszt vele szemben, néha egész apróságokat, pl. hogy a cip6je er61ködés
nélkül legyen felhúzva a lábára, de ezt csak neki magának szabad megtennie.
Az anya maga is bonyolult érzelmi folyamaton megy keresztül ebben az id6ben. A
terhességr61 való fantáziálás után 9 hónapon át teste részeként hordja a magzatot. A szülést
követ6en ezt a fizikai egységet a szimbiózis pszichológiai egysége váltja fel. Amint a pszichés
születés folyamata el6rehalad, az anyának is át kell esnie ezen az elhúzódó, huza-vona jellegű
leválási folyamaton, a gyerek tempójához és szükségleteihez igazodva, tekintet nélkül saját
közeledési és távolodási igényeire. A gyerek anyja iránti figyelme és empátiája csak lassan
fejl6dik, így az anya csak kevés kárpótlást kap t61e közvetlenül a ránehezed6 elvárásokkal
szemben.
A nem eléggé differenciálódott anyának többnyire ebben az id6szakban van a legtöbb
gondja gyermekével. Saját szeparációs szorongásai miatt jól működhet a szimbiotikus.fázis-
ban, aho l a gyerek kielégíti a közelség iránti igényét.A gyakorló fázisban nárcisztikus..ör.ö.met. _
találhat a kis erek n szerűségében. A!:_ újraközeledés során azonban, ahogy a gyerek
d.i_f erenc1álódni kezd, szorongást élhet át. A gyerekbe kapaszkodhat. éppen akkor, amikor az
szeparációs igényét mutatja. Saját szükséglete szerint ölelgeti, és nem akkor, amikor azt a
gyerek igén Ii. Akkor ha ·a szabadon, amikor 6 érez biztonsá ot. E es an ák ·utalmazzák
a özelsé et és elha a kicsi
a függetlenség bármely apró jelét mutatja, távolságtftftássa:I reagálnak, gyakran hosszú órákra
is. magára hagyva a gyermeket. Ha viszont a gyerek tanulékonyan mellette mar~ az ilyen
, 1 a a fúzió mele ölelésével borít'a el. Ezek a minták ismerhe rline személyi-
39
 ségzavar jutalmazó és büntet6 tárgyka )CS · · iben , melyeket részletesen tárgyalunk között. Val ójában a ?z=~m
maJ a 10. fejezetben . a fázisnak nincs lezárt v
Az elhagyás nem minden formája okoz pszichés zavart. Még a "jó anyák" is id6nként Kapaszkodás és eltolá
elhagyással fenyegetik gyermeküket. újraközeledés id 6szakáb:
Egy fiatal anya gyermekét figyelve hátrált az autója felé, mindkét keze tele csomaggal. Az önfejű ko ncentráljon, és hossza
kétéves egy bevásárlókocsiba kapaszkodott. Ne111 lehetett rábeszélni arra, hogy beszálljon az autóba. kollégái (1975) próbáltál
"Oké, a mami elmegy. Pápá... ", integetett a mama szabad ujjával. A kislány abbahagyta a játékot, csendben menjenek ki, ot'I
elhallgatott és az anyja arcát kereste. "Pá-pá" ismételte az, és a kocsiajtó kinyitásával küszködött. A
reagál a kicsi egy váratla
hangja sokkal inkább meleg volt, se111111int elutasító. A gyermek még egyszer ránézett, aztán elfordult
kislány már több hónapot
tőle és a bevásárlókocsira csi111paszkodott. Az anya felállt, sóhajtott, lepakolta csomagjait az első
ülésre és azt mondta: "Rendben, legyen, ahogy te akarod. " Odament a gyerekhez, csokoládés volt a számára. Amikor a2
ujjacskáit lefejtette a hevásárlókocsiról és a rugdalózó, kiabáló csöppséget bepakolta az autóba. nem tör6dött vele, hol va11
Amikor már az aulóülésen ült, a baba elfogadta az anyja által odakínált maszatos takaróját. rajzolást. Ezen a ponton
gondolták, hogy meg aka
Ez az anya, bár úgy tűnik , az elhagyással fenyeget6zött, hogy rávegye gyermekét az kicsi újra visszafordult a r
engedelmességre, valójában nem ezt tette. Hangjának tónusa elárulta 6t, mindvégig meleg és Mahler és munkacsopc
elfogad ó volt. A gyerek biztos lehetett a szeretetében. az anyjáról egy pozitív ké
Winnicott (1960) szerint a gyerek maga is hozzáj árul saját fejl6dési folyamatához , akarta megosztani vele . M
amennyiben környezete biztosítja számára szükségleteinek jelent6s részét. Nem optimáli s, ben és elérhet6ségében, íg
hanem csak elég jó anyaságra van szüksége. Némelyik gyerek problematikusabb a szül6k volt számára az anyja, je
számára a többinél, és egyes anyáknak több nehézséget jelent a megfelel6távolság és közelség fontosságot az is bizonyít<
megtalálása. Egyes gyerekek és anyák, akik különben érettek az adott fejl6dési szakasz és odavitte megmutatni j,
feladataira, mintha rosszul illenének egymáshoz (Brazelton 1969). Egy energikus és ambici- mérsékelt és nyugodt form
ózus, az autonómiát és önállóságot értékel6 anya nehezen tud bánni egy, az átlagosnál anyja elérhet6, ha 6 azt igf
nyugodtabb kisfiúval, aki a saját tempójában fejl6dik. Lehet, hogy könnyebben boldogulna Az elég jó anya konsta;
egy aktív, akaratos kislánnyal, akivel viszont egy más típusú anyának gyu7ik meg esetleg interperszonális élmények
jobban a baja. amely kicsit eltér6 a pszi ch
Az újraközeledés id6szakában az anya és a gyerek között dúló huza-vona háború miatt az A kognitív tárgypermanen
apák új jelent6ségre tehetnek szert a gyerekeik szemében. A szimbiózisban és a fészekalja kis id6 múltán képes megt,
id6szakban az apák osztozhatnak az anya-gyerek közelségben. Az újraközeledési alfázis során mentális képzetét és képes
viszont ez az osztozás átválthat egy harmadik személy önálló szerepébe. Ez a kívülálló, mégis 1969, Lester 1983) vizsgált
különleges személy segíthet mind az anyának, mind a gyereknek, hogy kiszabaduljanak a el6bbi az elrejtett, élettelen
szimbiotikus diádból, az autonómia versus kontroll állandósuló háborújából. Az apa f6leg alapszik, hogy azok megtal
azzal segítheti a szeparáció fo lyamatát, ha az anyára és a gyerekre, mint különálló személyekre Ezen túlmen6en az eme
irányul figyelme és szeretete. r..:rzés. Mi~! a szeretet-gyú
átszínezik az élményeket. .
visszaeml ékezni arra, hogy
A tárgyállandóság időszaka (24-36. hónap és azon túl) ál lapotban el6hívni egy elr~
rév6n elsodorják az emléke
A sie111ély~ kial~h1lá~ 1iak é~ ~állandóságnak a jelei az újraköze!edés oda-visga bcls6 képzetét kialakítani, r.
_:@lij_u szeparációs és újraegyesüTési Rüzclefinéinek csillapodásakor tűnnek f e l ~
1 Bell ( 1970) vizsgálatai a,
~í . ségben egyre inkább megszilácd ul egy stabil tudás arról, ki is vagyok a sokféle helyzetben és el6bb alakítanak ki személy
hangulatban. A Jár állandósá essé et ·elenti, ho lé!~fün egy _sz@d ké ~et- ban nem cáfolják azt a té1
~ ~ a n az anyáról:alcár7ele11 van, (!kár hiányzik:, ~l_elég1to, a ár frusztráló. biztonságos és meleg környi
Az újraközeledés közben már nyilvánvaló jelei vannak a személyiség fejl6désének és a ban kimerít6en bizonyítottá
tárgyállandóság kialakulásának. Ennél a két fázisnál nagyobb az átfedés, mint a többi fátis emlékezzenek a szüJ6jükre

40
eket részletesen tárgyalunk
g a "jó anyák" is id6nként
keze tele csomaggal. Az önfejű
rra, hogy beszálljon az autóba.
kislány abbahagyta a játékot,
ajtó kinyitásával küszködött. A
yszer ránézett, aztán elfordult
lepakolta csomagjait az első
1ent a gyerekhez, csokoládés
ppséget bepakolta az autóba.
lt maszalos takaróját.
gy rávegye gyermekét az
lta 6t, mindvégig meleg és
~t fejl6dési folyamatához,
1t6s részét. Nem optimális,
problematikusabb a szül6k
felel6távolság és közelség
az adott fejl6dési szakasz
. Egy energikus és ambici-
bánni egy, az átlagosnál
tY könnyebben boldogulna
yának gyűlik meg esetleg
uza-vona háború miatt az
biózisban és a fészekalja
fiLlraközeledési alfázis során
ébe. Ez a kívülálló, mégis
k, hogy kiszabaduljanak a
áborújából. Az apa f61eg
1int különálló személyekre
ú"rak"·- a-vissza
r tűnn ek f e l ~
kféle hel zetben és
~gyszil~
r k ~sztráló._
lyiség fejl6désének és a
tfedés, mint a többi fázis
között. Val ójában a zemélyiség és a tárgyállandósá re·16 ,
a fázisn'aknincs lezártv ge. --
Kapaszkodás és eltolás, követel6zés és függés: ez a gyermek jellegzetes viselkedése az
újraközeledés id6szakában. Már sokkal magabiztosabb, képes arra, hogy saját feladataira
koncentráljon, és hosszabb id6re többé-kevésbé meg tud felejtkezni anyjáról. Mahler és
kollégái (1975) próbálták illusztrálni ezt az újkeletű biztonságot. Az anyákat arra kérték,
csendben menjenek ki, ottl1agyva gyermeküket a játszószobában, hogy kiderülhessen, hogyan
reagál a kicsi egy váratlan szeparációra. Egy 26 hónapos kislány esete jó példát kínál. Ez a
kislány már több hónapot töltött ott el folyamatosan, és az anyja mindig optimálisan elérhet6
volt a számára. Amikor az anyja kiment ajátszószobából, a kislány csendesen játszott tovább,
nem tör6dött vele, hol van az anya. A távozást csak akkor vette, amikor megelégelte az önálló
rajzolást. Ezen a ponton felnézett, és többször megkérdezte, hol az anyja. A kutatók úgy
gondolták, hogy meg akarja mutatni az anyjának a rajzát. De amikor nem kapott választ, a
kicsi újra visszafordult a rajzához, és boldogan elmerült benne.
Mahler és munkacsoportja számára ez a magatartás azt jelezte, hogy a kislány már képes
az anyjáról egy pozitív képet meg6rizni. Ez a kislány akkor kereste anyját, amikor az örömét
akarta megosztani vele. Mégis, amikor nem találta, biztos maradt anyj a töretlen érdekl6désé-
ben és elérhet6ségében, így képes volt tovább koncentrálni a saját játékára. Azt, hogy fontos
volt számára az anyja, jelezte, hogy meg akarta mutatni neki a jól sikerült munkát. Ezt a
fontosságot az is bizonyította, hogy amikor az anyja visszatért a szobába, mosollyal fogadta
és odavitte megmutatni játékait. Volt egy kis követel6zés, egy kis elszaladás, de nagyon
mérsékelt és nyugodt formában. Úgy tLTnt, a kislány biztosítani tudja önmagát afel61, hogy az
anyja elérhet6, ha 6 azt igényli és szüksége van rá.
Az elég jó anya konstans képzetének megjelenése a neuropszichológiai fejl6dést61 és az
interperszonális élményekt61 függ. Piaget (1937) vizsgálta a kognitív tárgypermanenciát,
amely kicsit eltér6 a pszichoanalitikus vagy emocionális tárgyállandóságtól (Hartmann 1952).
A kognitív tárgypermanencia az a képesség, hogy a gyermek az elrejtett élettelen tárgyakat
kis id6 múltán képes megtalálni . Ez azt jelzi, hogy a gyerek képes felidézni az elveszett tárgy
mentális képzetét és képes kutatni utána. Számos analitikus szerző (Cobliner 1965, Fraiberg
1969, Lester 1983) vizsgálta a tárgypermanencia és a tárgykonstancia egymásra hatását. Mivel
el6bbi az elrejtett, élettelen tárgyak megkeresésének képessége, és ez azon a meggyőződésen
alapszik, hogy azok megtalálhatók, a tárgypermanencia előfeltétele a tárgykonstanciának.
Eze1_! túlmenően az emocionális tárgyállandóság más emberekkel kapcsolatos bonyolult
érzés. Mivel a szeretet-gyűlölet, az éhség-jóllakottság a kicsiknél olyan elsöprő erejű, ezek
átszínezik az élményeket. Az éppen dühös vagy rémült kisgyerek számára jóval nehezebb
visszaemlékezni arra, hogy anyja mint jó személy létezik. Ennél sokkal könnyebb nyugodt
állapotban előhívni egy elrejtett tárgy képzetét. A heves érzések elsődleges érzelmi minőségük
révén elsodorják az em lékeket. Ezért jóval tovább tart egy érzelmi töltéssel bíró tárgy stabil
belső képzetét kialakítani, mint megszerezni azt a tudást, hogy az eltűnt játék létezik. -~
Bell ( 1970) vizsgálatai azt mutatták, hogy a pozitív szül6kapcso lattal rendelkező gyerekek
el6bb alakítanak ki személypermanenciát, mint tárgypermanenciát. Ezek a vizsgálatok azon- "
ban nem cáfolják azt a tényt, hogy a tárgypermanencia megel6zi a tárgykonstanciát. A
biztonságos és meleg környezet jelentőségét a kognitív képességek optimális kibontakozásá-
b,rn kimerítően bizonyították. A gyerekek jó kapcsolat esetén képesek lehetnek arra, hogy
em lékezzenek a szül őjükre és megkeressék őt, még mielőtt ugyanezt környezetük más
41
 tárgyaival is meg tudnák tenni. De ez a képesség még nem az érzelmi tárgyállandóság. Ez legközelebb az ödipáfü
ugyanis jóval összetettebb, mint az a kognitív folyamat, hogy fizikailag emlékezzenek és adoleszcentiában, illetv
felismerjenek egy személyt. Azt a képességet jelenti, hogy el6 tudja hívni a jó érzéseit egy zása . A szeparáció és a
olyan szülővel szemben, akiben éppen keservesen csalódott. Az érzelmek ilyen szintű integ- dunk, amikor gyerekein
rációja jóval hosszabb ideig tart. állást változtatunk, am
A tárgykonstancia kialakulása el6tt a gyermek számára a legnagyobb emocionális veszélyt nyugdíjba készülünk, ai
a tárgyvesztés jelentette. Mostantól viszont már a szeretet elvesztése válik azzá. A szeret6 tésével, és végül amikor
tárgy emocionális állandósága a lényeg, és nem a teljes jelenléte. úgy tölthetjük, hogy az
r--x-c'irgypermanenciáraés a tárgykonstanciára irányuló kutatások több analitikus szerz6tarra integráltabbá váljon, és
, Ii. következtetésre vezettek, hogy a tárgykonstancia legelső feltétele az emlékezet és a bels6 val kapcsolatos kilengés
r képzetek kialakítására való képesség, ami viszont neurofiziológiailag meghatározott. A má-
sodik feltétel az egy személyre vonatkozó kellemes és kínos élmények egyesítése. Ahhoz, Összefoglalás. Ebben aj
hogy a gyermek biztos lehessen abban, hogy az éppen hiányzó, ebb61 kifolyólag frusztrál ó integrált egyéniség tuda
anya ugyanaz a személy, mint aki gondozza és szereti 6t, nemcsak az kell, hogy a gyerek képes megfiiyelésekre koncen
legyen arra, hogy ezt az ellentétet intellektuálisan összekombinálja, hanem megfelelő számú gical Birth ofthe Human
jó élményre is szert kellett tenn~agyou sok pozitív élmény szükséges ahhoz, hogy a kis Ez a mű központi jelen
számú szeparációs élmény ne borítsa el őket , és előhívhatók legyenek. Ha ezek a jó tapasz- Kaplan könyve, Oneness
talatok nem megfelel6en elérhetők, súlyos ambivalencia jelenik meg. Az ambivalens gyer- a személyiség fejlődéséi
mekek komoly haragot és sóvárgást élnek át anyjuk távozásakor, feltehet6en azért ne1 Az autisztikus fázisba
képese enntartani _a:nyjukról egy pozitív képzetet, amikor az éppen aktívan vagy passzívan burokban él. Amint kial~
f ~ M a h l e r és mtsai 1975). -- gyermek válik a szimbio1
A személyiség fejl6dése többnyire együttjár a tárgyak többé-kevésbé állandó képzetének san d(!ferenciálódva az a
kialakítására való képesség kibontakozásával. A self-állandóság kezd összeállni. Ez az egyre annak a/fázisaiba: fésze
biztosabb se! f-tudat számos céltudatos aktivitást tesz lehetővé. Mivel a gyerek már tudja hogy szekalja: 6-10. hónap)fo
k~soda és mit akar, kisebb frusztráció esetén is folytatni tudja feladatát. rosan, afejló'dőmotoros l
Az idő tudata és a kielégülés kési el tetésének képessége együtt fejlődik azzal a képességgel , nagyszerűségétó1, elroht:IJ
amely lehetővé teszi, hogy a frusztrációk során agyerek vissza tudjon emlékezni jó élményeire. {10-16. hónap). A szepan
Ekkor már képes a gyermek azt mondani, hogy holnap, vagy kis idő múlva szeretne találkozni dési a/fázisban (16-24. h1
a nénikéjéval, bácsikájával vagy más szeretett személlyel. Ez a tudás arról, hogy térben , időben követelőző és mégis dep
létező személy, már az i ndividuáció csalhatatlan jele. Ez annak a bizonyítéka, hogy a gyermek
tudás alakul ki arról, ho~
tudatában van egységes személyiségének, amely időben és térben és interperszonális kapcso- tárgykonstancia képessf,
latokban is folytonos . képzet már ellenáll az á.
Éppúgy, mint bármely életszakaszban, a gyerekek most sem képesek arra, hogy régi (24-36. hónap).Agyerme
csatáikat teljes mértékben levetkőzzék. Előfordul, hogy kétségeket árulnak el saját individu- ki, és egy egyre stabilabb
alitásukkal kapcsolatban, máskor pedig extrém autonómiát követelnek képességeiket megha- Ezek a csecsemó1wrifi
ladó dolgokban. Pl. egy kisfiú azt követeli, hogy saját maga vihesse a táskáját az autóig, pedig perszonálisfolyamatokka
még megemelni sem tudta . Az ellenkezés és a dühkitörések is fennmaradhatnak hosszabb-rö- .folyamat ésfejlődés során,
videbb ideig. A szobatisztaságra nevelés körüli csatározások a testi elkülönültség megerősíté­ fejezet témája.
sének szükségletét sugallhatják.
Ebben az időben kezd valamelyest csökkenni a szülők jelentősége . A gyerek most már teljes
biztonságban van az óvodában , anélkül hogy elárasztaná az anya vagy az individualitás
elvesztésének tudata. Az apák folyamatosan egyre fontosabbá válnak, szemmel láthatóan
egyre inkább bevonódnak a gyerekeikkal való játékba.
A tárgyállandóság és a személyiség fejlődése nem ér véget ebben a korai életszakaszban.
Annak megtanulása, hogy mint önálló egyéniségek, más egyéniségekhez képest kik vagyunk,

42
elmi tárgyállandóság. Ez
ikailag emlékezzenek és
ja hívni a jó érzéseit egy
elmek ilyen szintű integ-
YObb emocionális veszélyt
ése válik azzá. A szeret6
öbb analitikus szerz6t arra
e az emlékezet és a bels6
lag meghatározott. A má-
ények egyesítése. Ahhoz,
bb61 kifolyólag frusztráló
kell, hogy a gyerek képes
, hanem megfelel6 számú
ikséges ahhoz, hogy a kis
nek. Ha ezek a jó tapasz-
eg. Az ambivalens gyer-
ltehet6en azért. mert nem..
en aktívan vagy passzívan
evésbé álland6 képzetének
zd összeállni. Ez az egyre
el a gyerek már tudja hogy
datát.
" 16dik azzal a képességgel,
1 emlékezni jó élményeire.
múlva szeretne találkozni
arról, hogy térben, id6ben
zonyítéka, hogy a gyermek
és interperszonális kapcso-
képesek arra, hogy régi
t árulnak el saját individu-
nek képességeiket megha-
, a táskáját az autóig, pedig
aradhatnak hosszabb-rö-
elklilönültség meger6síté-
e. A gyerek most már teljes
[Ya vagy az individu alitás
álnak, szemmel láthatóan
en a konú életszakaszban.
ekhez képest kik vagyunk,
legközelebb az ödipális konfliktusban kap jelent6séget. Az után, némi latenciát követ6en, az
adoleszcentiában, illetve az otthont elhagyó fiatal feln6ttben válik ismét szükségessé átdolgo-
zása. A szeparáció és az egyéniség fogalmai újabb átdolgozásra szorulnak, amikor házaso-
dunk, amikor gyerekeink lesznek, majd amikor gyerekeink a saját útjukat kezdik járni, amikor
állást változtatunk, amikor egy új városba költözünk, amikor betegek vagyunk, amikor
nyugdíjba készülünk, amikor szembesülünk házastársunk vagy más szeretett személy elvesz-
tésével, és végül amikor saját halálunkra készülünk. Ha szerencsések vagyunk, egész életünket
úgy tölthetjük, hogy az önmagunkról, másokhoz való viszonyokban realizált tudásunk egyre
integráltabbá váljon , és egyre inkább függetleneújen a hangulati és a körülmények változásá-
val kapcsolatos kilengésekt61 .
Összefoglalás. Ebben a feje zetben azt mutalluk be, hogyanfejlődik ki a gyermekben az önálló,
integrált egyéniség tudata. Más kutatók jelentős érdemeit is elismerve, elsősorban azokra a
megfigyelésekre koncentráltam, amelyeket Mahler és munkatársai tettek közzé The Psycholo-
gical Birth ofthe Human lnfant (A z ember pszichológiai szutetése) című munkájukban (1975).
Ez a mí{ kUzponti jelentőségí{ gyakorlatilag minden amerikai tárgykapcsolat-elméletben.
Kaplan könyve, Oneness and Separateness (Egység és szeparáció 1978), egy másik áttekintés
a személyiség fejlődéséről, nagymértékben Mahler munkájára épül.
Az autisztikus fázisban (0-2. hónap) a tárgyak még irrevelánsak, a gyerek egy pszichés
burokban él. Amint kialakul benne egy kezdeti képzet a selfről és a tárgyakról, az anya és a
gyermek válik a szimbiotikus fázis (2-6. hónap) diádikus egységének két pólusává. Fokozato-
san dijferenciálódva az anyától, a kisgyerek átlép a szeparációs-individuációsfázisba, illetve
annak a/fázisaiba: fészekalja, gyakorlás és újraközeledés. A dijferenciáció a/fázisában (fé-
szekalja: 6-10. hónap)fokozatosan tudatára ébred annak, hogy anyja különálló lény. Hama-
rosan, afejlődő motoros és kognitív képességek hatására szinte megmámorosodni látszik saját
nagysze rűségétó1, elrohan anyjától, mintha az egész világ az övé lenne. Ez a gyakorló a(fázis
(10-16. hónap). A szeparáció és gyámoltalanság megtapasztalása jelenik meg az újraközele-
dési a/fázisban (16-24. hónap). A gyerek ide-oda ingadozik a leválás és a visszatérés között,
követelőző és mégis dependens. Az újraközeledés megoldódásakor a gyerekben már biztos
tudás alakul ki arról, hogy anyja akkor is szereti őt, amikor éppen nincs vele. Az emocionális
tárgykonstancia képessége, amikor az anyáról mint elsődleges kielégítőről kialakult belső
képzet már ellenáll az átmeneti .frusztrációknak, a tárgyállandóság időszakában érkezik el
(24-36. hónap). A gyermekbenfokozatosan egy stabilabb és összetettebb egyéniségtudat alakul
ki, és egy egyre stabilabb tárgyképzet.
Ezek a csecsemó1corifázisok és a(fázisok párhuzamosak azokkal az intrapszichés és inter-
perszonális.folyamatokkal, amelyek a pszichoanalízis és a pszichoterápia során létrejövő érési
folyamat és fejlődés során jelentkeznek. Ezek a pszichológiai mechanizmusok lesz a következő
fejezet témája.
43
 Hatodik fejezet el lentétben, az „agresszi
Blanck (1979) amerikai
lyozva, hogy a libidót k
Pszichológiai mechanizmusok agresszió ösztönenergiáj
ct;ztönöknél lényegesebb
elkül önítést a hasításhoz
anélkül tárgyaljuk, amit
A pszichoanalízisben és más pszichoterápiákban megfigyelhet ő pszichés mechanizmusok eredetükkel kapcsolatban
megl epőe n haso nlítanak azokhoz a gyermekkori viselkedési megnyilvánulásokhoz, amelyeket Pszichotikus betegek11
Mahler és munkatársai írtak le. Mahleren kívül (1971) Masterson és Rinsley (] 975), Kernberg D. R. 28 éves szkizo_
(1980) és G. Adler (1985) is alátámasztotta a kétféle megfigyelés hasonlóságát. Kernberg Kiilönböző kapualjakban
szerint Mahler felfedezései lehetővé tették a fejlődési fázisok id őrendjével kapcsolatban a ingyenkonyhákonjutoll é
regresszió és fixáci ó időpontjainak meghatározását, amely csupán az analitikus munka alapján fálta , hazacsábították Tt
aduig elég nehéz volt. És fordítva is: szerinte a felnőttek pszichoanalitikus kezelése során nyert családi élet elégfesziiltlé
szökés és hajléktalanság
ismeretek alátámasztják Mahler feltevéseit a gyerekkori lelki fejlődésről (Kernberg 1980. 6.
Mivel a beteg nem tű,
old.).
bánni. hogy benn ma mdj+
Nagyon fontos tény, hogy a pszichés fejlődésről két irányból vannak ismereteink: egyrészt hogy nagyon érzékeny a A
a pszichoterápiákból, másrészt a kisgyermekek megfigyeléséh61. A kicsik nem tudnak beszélni és hallási ingereket is. M
lelki é letükről , csak következtetni tudunk arra, mit érezhetnek. A terápiában pedig a páciensek m enekülni vágyott. Emial
belső, esetleg sűrített vagy időben felcserélt élményeiről van szó, ami megalapozatlan követ- Néhány óránként csendej
keztetésekhez vezethet. Különösen Klein vonatkoztatta idősebb , gyakran pszichotikus gyere- járt ki. Ebben a rendszere
kek és felnőttek lélektani folyamatait a kisgyermekkorra anélkül, hogy egyéb adatok alátá- latban. Párhét1111ílvakép
masztották volna spekulációit (Kernberg 1969). A kétirányú megfigyelés lehetővé teszi , hogy gyógyszerekel.
Fokozatosan javult. H1
az egyik oldalról származó elméleti feltevést a másik oldalról származó adatokkal megerősít­
versekben f ogalmaztamej
sük vagy megkérd ője lezzük .
a színek, és zúgó-zava r,
Pácienseknél az aláb bi , a korai f(j!ődéshez tar.tozó mentális mechanizmusokat lehet meg- Nehezen tudta integ rálni

✓1
figyelni: differenciálás, integrálás, projekció és introjekció, hasítás, idealizálás és ~rtéktelení- za észlelteket értelmes fa/
1

tés, projektív identif~, átmcnefíilrgy forrnálas, targyállandóság és azürrosítás. A tárgy- szí,zeket, hallom a lwngol
1 ~tii' kapcsolati irodalom ismételten hivatkozik ezekre a fogalmakra, de a különböző szerzők j elentenek, nem. értek se,r
,--.J0
\P sokszor eltérően használják azokat. Ebben a könyvben a terápiában is jól hasznosítható és az Képtelen volt ii11mag1
előző fejezetek anyagával (a tárgyról, a selfről, és az integratív én-funkciókról szóló leírások) /\mikor később a pszicliiá
összhangban lev ő meghatározásokat fogom követni. felkavar. El kellett menn
önmagát kezdt e kaotikus ,
belső tii1ténéseitól, ha flz
Időközben egy szkizo/1
Integrálás és differenciálás a családnak, hogyacsalá
és 111/sai 1962, Vauglm és
Ezek egymást kiegészítő én-funkci ~k. Kezdettől fogva áthatják a fejlődési folyamatot és változás !zou,ásegítelle a
fennmaradnak az egész élet során. Az integrálás azt jelenti, hogy két mentális elemet úgy énként" seg íLeuek neki a<
kapcsolunk össze, hogy az új jelentéssel bír. A differenciálás folyamatába n pedig, előbbivel
ellentétben, egymástól elkü lönítünk két lélektani jelenséget. : Előfordul , ha nem is ál
Kérdéses, hogy 1111 az indítéka ezeknek az alapvető fo lyamatoknak. Jelenleg ekörül sűní­ ráló/differenciáló képessé
södik az elméleti vita (Greenberg és Mitchell 1983 ). Mi sem fogjuk feloldani ezt a vitát. Freud nincs olyan betegségük, 2
(1940) az ösztö nenergiákkal , a libidóval és az agresszióval, valamint a hozzájuk társuló egy, az élmény fragment:
szeretet és gyűlölet érzéseivel kapcso lja össze ezeket a mechanizmusokat. Késői éveiben leírja brook 1986). Searles (195
az erosz, a szerelem ösztönét, amely létrehozza az egyesülést és az összekötést. Ezzel zavarnak_ ney_ezi. Szerinte

44

pszichés mechanizmusok
rilvánulásokhoz, amelyeket
~s Rinsley (1975), Kernberg
!és hasonlóságát. Kernberg
6rendjével kapcsolatban a
az analitikus munka alapján
litikus kezelése során nyert
6désr61 (Kernberg 1980. 6.
, rnak ismereteink: egyrészt
kicsik nem tudnak beszélni
rápiában pedig a páciensek
ami megalapozatlan követ-
Dyakran pszichotikus gyere-
, hogy egyéb adatok alátá-
1gyelés lehet6vé teszi , hogy
mazó adatokkal meger6sít-
echanizmusokat lehet meg-
s, idealizálás és értéktelení-
~ és azonosítás. A tárgy-
a, de a különböz6 szerz6k
an is jól hasznosítható és az
-funkciókról szóló leírások)
k a fej l ődési folyamatot és
gy két mentális elemet úgy
yamatában pedig, előbbivel
knak. Jelenleg ekörül sűní­
k felo ldani ezt a vitát. Freud
alamint a hozzájuk társuló
lusokat. Késői éveiben leírja
lt és az összekötést. Ezzel
ellentétben, az „agresszió megpróbálja tönkretenni" ezeket. (148. old.) Gertrude és Rubin
Blanck (1979) amerikai én-pszichológusok egyetértenek ezzel a megfogalmazással, hangsú-
lyozva, hogy a libidót kell inkább az egyesülés, integrálás ösztönének tekinteni, míg az
agresszió ösztönenergiája az elválasztás, differenciálás felé mutat. Más szerz6k szerint az
ti§ztönöknél lényegesebbek a ~ődéssel kapcsolatos szükségletek, és az összekapcsolást é1
elkülönítést a hasításhoz és a projektív identifikációhoz kapcsolják (Grotstein 1981a). Mi
anélkül tárgyaljuk, amit tudni kell ezekről a pszichés folyamatokról, hogy állást foglalnánk
eredetükkel kapcsolatban.
Pszichotikus betegeknél a differenciálás és integrálás súlyos hiányosságait észlelhetjüt.__
D. R. 28 éves s'l}(.izofrén fiatalember volt, az utóbbi két évét San Francisco utcáin töltötte.
Különböző kapualjakban, parkolókban és az Üdvhadsereg menhelyein aludt. Ha szerencséje volt, az
ingyenkonyhákon jutoll élelemhez. Ha nem, a szemétbó1 guberált valamit. Végül is családja megta-
lálta, hazacsábítollák Tucsonba, gondoskodtak ellátásáról, taníllatásáról. Azonban a swkványos
családi élet elégfesziilllé is tette, a fiatalember úgy érezte. szét fog robbani a.feje. Családja egy IÍjabb
szökés és hajléktalanság elkerülésére rábeszélte a kórházi kezelésre.
Mivel a beteg nem t(irte, ha akarata ellen szegiiltek, kezelőinek nagyon tapintatosan kellett vele
bánni, hogy benn maradjon a kórházban. A pszichológusnak és a nővéreknek is az volt a benyomása,
hogy nagyon é rzékeny a külső ingerekre. Képtelen integrálni és differenciálni a l egalapvetőbb látási
és hallási ingereket is. Már a szokványos kórházi környezetnek kitéve is fenyegetve érezte magát és
menekülni vágyol/. Emiall a pszichiáter hozzájárult ahhoz, hogy akár 5 órát is a szobájában töltsön.
Néhány óránként csendes beszélgetésbe vonták, étkezésekre és j ól szervezeti csopo1tfoglalkozásokra
járt ki. Ebben a rendszerességben egyre jobban nőll a toleranciája az őt körülvevő világgal kapcso-
latban. Pár hét múlva képes volt elfogadni, hogy kezelésre van szüksége, és bevette az antipszichotikus
gyógyszereket.
Fokozato.,·anjav11lt. Három hónapmtílvamárköltészetet tanult, és élményeit rövid, egyre érthetőbb
versekben.fogalmazta meg, de 18 hónap múlva még mindig arról számolt be. hogy darabokra. hullanak
a színek, és zúgó-zavaró hangokat hall, ha mindennapi életének érzelmi hőfoka megemelkedik.
Nehezen tudta integrálni és differenciálni élményeit még elemi, szenzaros szinten is. Nem volt képes
za észlelteket értelmes rapas ztalallá rendezni. Ahogy ő mondta: "Nem tudom. mi tö11énik. Látom a
szí,zeket, hallom a hangokat. De nem tudok kivenni beló1ük semmit. Nem tudom, lwnnan jönnek, mit
jelentenek. ne111 é rtek semmit. •·
Képtelen volt önmagát elkiilöníteni a kömyzetét(íl. Egy nap hinelen elhagyta a csopo 11ülést.
Amikor késú'bb a pszichiáter megkérdezte erró1, így válaszolt: "Ez a zaj, ez az összevisszaság teljesen
/elkarnr. El kellett mennem. ,. Nyilvánvaló, hogy a csoport kicsit kaotikus beszélgetését hallgatva,
önmagát kezdte kaotikusnak é rezni. Csak úgy tudta elkülöníteni a crnponban kialakult zavart a saját
belső 1ö11énéseitól. lwfizikailag elhagyta a lennel.
Időközben egy s'l}(.izcfrén hetégek kezelésé/Jen kép zeti és tapasztalt családterapeuta abban segÍlell
a rsaládnak. hogy a családon belül is rsökkenteni tudják a tt.ílzoll érzelmi meg nyilvánulásokat ( Brown
és111 tsai 1962, Vaughnés Lejf 1976. üoldsteinés111tsai 1978, Falloonésmtsai 1982). Ezakömyezeti
változás /w zzásegíreue a további javuláshoz. J\ körülötte levő emberek mintegy "kiegész üő, segéd-
énként'' segítellek neki az integráló és differenciáló tevékenységben.
: Előfordul, ha nem is általános, hogy bizonyos személyek, akik ugyan rendelkeznek integ-
ráló/differenciáló képességekkel , id6legesen pszichés okból nem tudják azokat használni. Bár
nincs olyan betegségük, amely károsítaná az integratív én-funkciókat, mégi~ kialakul náluk
egy, az élmény fragmentációval jellemezhető szkizofrénia-szení állapot (Hamilton és -Alls=-
brook 1986). Searles (1959) számos ilyen esetet ír le. Bion (1951) ezt a folyamatot kapcsolá~
zavarnak nevezi . Szerinte ezek a páciensek mélységesen csalódottak az őket ért visszautasí-
45
 tások miatt- különösen a korai tárgy kapcsolatukban-, ezért az 6ket körülvevő világ minden mint külső realitás jelen
logikai összefüggése ellen harcolnak, egészen addig, amíg saját in~ratív funkcióikat is ~ e bennünk van.

-
nem teszik.
A korai fejlődés során kialakuló pszichés differenciálás és integrálás hasonlít azokhoz a
folyamatokhoz, mint amilyeneket a mentális betegségből fel yógyult pácienseknél fi elhe-
A projekciók könnyer
A. B. 31 éves ügyvé,
el11ílzoll féltékenysége 11
tünk meg. A kisgyerek megtanulja elkü 0111 o at a színektől, az érintést a szagoktól, továbbra is gyamísítgan
a rentet a lenttől, a sokat a kevéstől. Emellett megtanul összekapcsolni bizonyos hangokat, problémái.
látványokat, egy dologhoz tartozó érzéseket, illatokat és ízeket. Kezdi felismerni, hogy a Egy éjszaka azt álmo~
tudom, hogy ez csak egy
tápláló anyamellnek sajátos illata, íze, érzete, megjelenése van, és ezek a tulajdonságok csak
ezért mindig belém akar
erre vonatkoznak, semmi másra. Ugyanakkor képes összekapcsolni a tápláló mellet az ai1yja azt bizonyítják, hogy afl
arcával, fel tudja idézni anyja hangját, képét, illatát, tapintását. A fejlődés későbbi szakaszában A pszichiáter néhány
önmaguk integrált képét el tudják különíteni anyjuktól. A differenciálásnak és ilitegrálásnak bizonyítaná az ártatlans,
ezek a folyamatai kiegészítik egymást (sőt inkább ugyanannak a folyamatnak a két oldala, Ön a kérdés másik oldal,
ugyanis nem lehet integrálni a dolgokat, amíg azokat más dolgoktól nem differenciáljuk. A páciens előhozou n
A.z integrálás és differenciálás zavartalan kialakulását, az ezekben foglalt észlelési, gondol- készleti ambiciózus fiati
kodási és mozgásos funkciókat gyermekkorban éppúgy, mint felnőttnél az erős érzelmek szükségesek az elsőosztl
megzavarhatják. A vágy, a csalódás, az iz atottság, a me elé edettsé befal ásol ·a me indíttalásb6l. Most hata~
és eljön az én időm. Tud;
toztatja az integra 1v n- un ciókat, és projekcióhoz, hasításhoz, projektív identifikációhoz
az összes jó ügyet." Nevei
vezethet. Ez utóbbi lélektani folyamatokat védekező mechanizmusoknak is hívják, mert ha/adhassak, ahogyan sz
nagyfokú fnisztráció esetén óva a self-képet, segítségükkel elkerülhető a pszichés egyensúly " Igen. Ön egy igye4
katasztrofális felbomlása. A lelki védekező mechanizmusok nemcsak hogy hozzájárulnak a körülvevő emberekben."
self integritásának biztosításához, gyakran érzelmi gazdagságot és érzelmi életünk összetett- "Mi a gond az ambíci
ségét nyújtják. Ezen folyamatok nélkül csupán mechanikus, gépszerű integráló/differenciáló "Most az nyugtalann
szerkezetek lennénk - csupa cgo és semmi self. felemelte, és oly sok sike,
Az_egyesítés és szétválasztás törvénye nemcsak pszichés, hanem alapvetően biol ógiai "Tudom, mi lesz a kó
folyamat is. A petesejt sok sejtre osztódik, azok pedig további sejtekké differenciálódnak. köriilöttem lev6kben lát~
"Ezt gondolja? " -kéi
Majd a számtalai1 sejt funkcionális egységekbe sz,ervez@jk- azaz integrál_2.ill!<- A különböző
"Szégyellem ezt a tul~
funkciójú szervek és szervrendszerek egyetlen sejtből alakulnak ki dífferénciálódás és integ- " Most önmagát kritiz,
~álódás révén. Minden soksejtű organizmus hasonló növekedési folymaton jut keresztül.
A differenciál ód ás/integrál ás nem teki nthet6k egyszerű pri mi tív mechan izm uso kn ak, még- A. B. kivetítette agres:
ha a legkisebb újszülöttben, vagy a súlyos lelki zavarok ceodez6déséuek legkoraibb fázisáha.D., mert amaz nem segítette
s ténylegesen minden élő szervezetben is fellelhetők. Egész életünk során kapcsalathan
G1? vagyunk ezekkel a folyamatokkal. A definíciójuk körüli vita sem más, mint a tapasztalat ••
keményen bírálónak, maj
lásait tulajdonította a kö
Gl Űiffercnc1álódásának és integrálásának kísérlete.
rendelkeztek a nekik tulaJ
valóban pikkel rá, vagy h

r---
Projekció
hogy a páciens a saját énr
A paranoid pszichatikJ
kivetítik. Olyan mértékbe
Időnként a kívánatos és a nem kívánt, a jó és a rossz megkülönböztetésének kísérlete
vaniiak győződve arról,
megzavarja a se! f és a tárgy megkülönböztetését. Amikor valaki saját elfogadhatatlan self-ré-
ebben, bűnpártolással gya
szét e másik személynek tulajdonítja, projekcióról, kivetítésről beszélünk. Ez a a leg-
Nemcsak az ellensége
könnyebben akkor érthet , a a proJe ció külső tárgyra irányul, de néhány szerző szerint a
különböző szükségletek é
~ i ó iráuyu)bat a selft6) egy belső tárgyra is. séglct, a gondoskodás és
A kivetítés találó megfogalmazás, eszünkbe juthat róla a mozi vetítő. A lényeges alkotóré-
szek, mint a film , a fény és a lencsék a készülék belsejében vannak, de a kép kívül, a vásznon, Egy hideg, esős napoff
gy(irött ruhában és ehfu

46
6ket körülvevő vi lág minden
ntegratív funkcióikat is ~ e
ntegrálás hasonlít azokhoz a
gyult pácienseknél figyelhe-
ekt61 , az érintést a szagoktól,
1pcsolni bizonyos hangokat,
:t. Kezdi feli smerni, hogy a
Is ezek a tulajdonságok csak
>ln i a tápláló mellet az anyja
ejl ődés későbbi szakaszában
~nciál ásnak és integrálásnak
a folyamatnak a két oldal a,
:tói nem differenciáljuk.
,en foglalt észlelési, gondol-
felnőttnél az erős érzelmek
~ttség befo lyásol ja, megvál-
, projektív identifikációhoz
mmsoknak is hívják, mert
~ensúly
1csak hogy hozzájárulnak a
s érzelmi életünk összetelt-
zerű integráló/differenciáló
a.nem alapvetően biológiai
;ejtekké differenciál ódnak.
: integrálódik. A különböző
i dilleredódás és integ-
)!ymaton jut keresztül.
· mechanizmusoknak, még-
,ének legkoraibb fázisába11..
letünk során kapcso)ath@
m más, mint a tapasztal at
il önhöztetésének kísérlete
ját elfo adhatatlan self-ré-
51 beszélünk. Ez a a Ieg-
le néhány szerző szerint a
!títő.
A lényeges alkotóré-
de a kép kívül , a vásznon,
mint küls ő realitás jelenik meg. Visszafordítva a pszichére: azt látjuk kívül, másokban, ami
bennünk van .
A projekciók könnyen megfigyelhetők a klinikai gyakorlatban.
A. B. 31 éves ügyvéd egy köztiszteletben áll6 ügyvédi iroda fiatal munkatársa volt. Súlyosan
eltúlzau féltékenysége miatt kezdett pszichoterápiába járni. Bár tudta, hogy félelmei alaptalanok,
továbbra is gyanúsügatta a feleségét . A saját munkahelyén pedig egy idősebb kollégájával voltak
problémái.
Egy éjszaka azt álmodta, hogy afőnöke börtönbüntetésre üélte. "Meggyanúsított "-mesélte. "Bár
tudom, hogy ez csak egy álom volt, de azt hiszem, ez a fick6 pikkel rám. Az M. ügy miatt dühös rám,
ezért mindig belém akar kötni." A páciens ezután előadott egy csom6 részletet, amik szerinte mind
azt bizanyítják, hogy a főnöke bele akar kötni.
A pszichiáter néhány másodperc múlva így sz6lt: "Ha Ön lenne a főnöke védőügyvédje, mivel
bizonyítaná az ártatlanságát? Nem tudom, hogy ártatlan-e vagy sem, pusztán érdekel, hogyan látja
Ön a kérdés másik oldalát. "
A páciens előhozotI néhány é n1et arra, hogy a főnöke j óindulatú, irányt mutat6 vezető, aki arra
készteti ambiciózus fiatalabb kollégáját, hogy igazán kifejlessze azokat a készségeket, amelyek
szükségesek az elsőosztályú ügyvéddé váláshoz. "De úgy vélem, önzésb61 teszi, nem személyes
indíttatásból. Most hatalma van, és az ő előjoga, hogy jól keressen. De pár év múlva fordul a kocka.
és eljön az én időm. Tudja, lehet, hogy éppen én akarom őt börtönbe tenni, hogy én kaphassam meg
az összes j6 ügyet." Nevetett. "Pokolian dühös vagyok rá, mert nem ad elég esetet, hogy olyan gyorsan
ha/adhassak, ahogyan szeretnék."
"Igen. Ön egy igyekvő fiatalember", mondta a terapeuta, "és saját ambíci6it -l'átja a magá1
körülvevő emberekben."
"Mi a gond az ambíciómmal?" - vitatkozott A .B.
"Most az nyugtalanítja, hogy éppen azt a tulajdonságát kritizáltam, amelyik olyan gyorsan
felemelte, és oly sok sikerhez segítette."
"Tudom, mi lesz a következő mondata. Túl kritikus ember vagyok, és ezt a tulajdonságomat a
körülöttem lev6kben látom meg."
"Ezt gondolja? " - kérdezte a kezelő.
"Szégyellem ezt a tulajdonságomat. Ez nem j6. "
"Most önmag(ll kritizálja. Érdekes lenne megtudni, miért lett olyan szigorú önmagához."
A. B. kivetítette agresszív küzdőszellemét a főnökére. Mint felfedte, azért volt dühös rá,
mert amaz nem segítette könnyebb sikerekhez, sőt „pikkelt" rá . Később a terapeutát érezte
keményen bírálónak, majd saját magát is kritizálta. Mindkét esetben saját érzéseit, viszonyu-
Iásait tulajdonította a körülötte lev6knek. Egy énrészét vetítette rájuk. A külső tárgyak vagy
rendelkeztek a nekik tulajdonított minőséggel vagy sem. Még az is lehetséges, hogy a főnöke
valóban pikkel rá, vagy hogy a terapeuta valóban túl kemény volt, de ez nem változtat azon,
hogy a páciens a saját énrészeit rájuk vetítette, nekik tulajdonította. Itt projekció zajlik.
A paranoid pszichotikus vagy szkizofrén páciensek ellenséges érzéseiket extrém módon
kivetítik. Olyan mértékben a külvilágnak tulajdonítják saját agresszív érzéseiket, pogy meg
vai1ÍÜik győződve arról, rosszindulatú összeesküvés irányul ell enük. Ha valaki kételkedik
ebben, bűnpártolással gyanusítják.
Nemcsak az ellenséges érzéseket vetítheti ki a self. Hasonló módon kihelyezhetők a
különböző szükségletek és self-képzetek is . A következő klinikai példa egy libidinális szük-
séglet, a gondoskodás és a meghittség iránti vágy kivetítését mutatja be.
J,,gy hideg, esős napon a Westside Pszichiátriai Intézetbe be1évedt egy rosszul öltözött, zilált férji,
gy11rött ruhában é.s ehhez egyáltalán nem illő cipőben. Az ügyeletes pszichiáter megvizsgálta.
47
 Véleménye szerin! a férji pszichotikus vall, zavalt és elhanyagol!, s néhány hetes kórházi kezelésre magának jó", az orvos neli
leli volna szüksége, bármilyen amlmláns kezelés előtt. A páciens visszautasította a kórházi kezelési ezt szeretném, jöjjön a fe
is, a gy6gysze1t is - ezt Lelle az elmúll három évben nemegyszer. Mivel nem L{ínl sem ön-, sem szükségletét projekciónak
közveszélyesnek, beleegyezése nélkiil az orvos nem ulalhattakórházba. Sok hasonl óság ligyelh;
"Rendben van" -mondlaapszichiáler, "de azl szeretném, ha.holnap visszajönne, és megpróbálunk m6k vi selkedése között.
valamit segíteni szállás és étkezés ügyben. Ezt szerelném. Mii szól hozzá? " projekció korai viselked
Bár hasonló felajánlások korábban is volwk, amikel a páciens korábban mindig visszautasított,
láthatjuk, hogy a csecsem
ez az orvos valahogy másképpen ajánlotta a segítségei. Nem elrendel/e vagy előírta, hanem mini az
ő személyes kívá.nságál fejezte ki. A hajléktalan így válaswll: "Rendben van, ha ez magának jó, itt
saját szükségl eteit az ügyi
leszek. De nem hiszem, hogy ez segíL magának." Megtarlolla a szavál, másnap megjelenl, elfogadta anyamellet vagy a cumisü
a szállást és azé1keztetést is, amikel, bár szüksége lett volna rájuk, hónapokon keresztül visszaulasítoll. 6ket táplál ó tárgyra, és m
szerint a csecsem6k kivet
A páciens nyilvánvalóan el felejtette, hogy 6 akarta jobban érezni magát. Arra gondolt, hogy a.nyára, s mivel a szimbiózi
az orvos fogja jól érezni magát, ha neki lesz szállása és étele. Felfigyelhetünk arra a fordulatra, az a.nyák inkorporálj ák. B
hogy ,,ha ez magának jó". Ezt még véletlennek is tekinthetnénk, egy kissé leereszked6 lélektani fo lyamatai, a ké
fél mondatnak is, de ha a folytatást is megnézzük: ,,Nem hiszem , hogy ez segít magának", tárgy összeolvadása alapj
nyilvánvalóvá válik, hogy a páciens kivetítette saját szükségleteit. Segítségért ment az orvos- V a l ószín ű, hogy a szim
hoz, és mégis azt gondolta, hogy az orvosnak van szüksége segítségre. Kivetítette a saját m6 önm agát egyre inkábi
táplálásra, gondozásra vonatkozó vágyát orvosára. önmagát máso któl el külön
Az esetrészlet kapcsán lehetne úgy is érvelni, hogy ezt a projekciót éppúgy motiválhatta az az örömt61. A differenciál
ellenségesség, mint az a vágy, hogy projektálja nemkívánatos szükségleteit és self-képzeteit.
Az is eszünkbe juthat, hogy a páciens irigyen le akarta rombolni az orvos pozitív én-képét,
majd segíteni akart a kár helyrehozásában (Klein és Riviere 1964). Ezek a feltételezések, azt
gondolom, túlhan súl ozzák azt az elméletet, mely szerint a pszichotikus betegekben renge- Természetes törekvés, ho
teg, szabál ozatlan veszi 1gye em e, hogy a máshoz. A jó megmarad
e1. pszichotikus páciensek ké esek tör6désre, odafigyelésre, és vágynak arra, hogy mások is projekció tehát ebben az i
toro 1enek ve u ami ton 1986 . g o yan UJ ezet be, ami I s ges az s~rermv eszköze, és er6sf1
interakció megértéséhez, hanem az adatokat annak az el6feltevésnek veti alá, miszerint a Az id6sebb gyermekek
' projekciót az agresszió motiválja. Sokkal egyszerűbb és a tényekkel összeill6 következtetés A projekciós mechanizm
az, hogy a páciens vágyai és szükségletei olyan er6sek és kényelmetlenek voltak, hogy agresszív érzések a páron
hajlamos lett azokat valaki másban felfedezni. Még arra is gondolhatnánk, hogy ez a projekció érzéseiket a plüss játékálla1
hozzásegítette a pácienst ahhoz, hogy közelebb kerülj ön egy másik emberhez. „ő tette." Még az egészsé
A hajléktalan férfi kijelentései nemcsak a saját projekciós igényét tükrözik. Nagyon megkísérli gondjait máso
pontosan írta le az aktuális helyzetet, ez gyakran el6fordul pszichotikus páciensek esetében, Sél.ját problémáit. Persze é1
1.ulajdonságokat is lehet
de elég ravaszan is. Az ügyeletes orvos ugyanis nagyon akarta, hogy a beteg visszamenjen
hozzá. A pszichiáterek többsége igényli , hogy sikeresen segíthessen a betegeknek, és ezáltal imádatáll áJ.
jól érezze magát, mint orvos és segít6. A doktor azt mondta: ,,Szeretném, ha holnap vissza-
jönne." Ezzel inkább a saját szükségletét fejezte ki, mint a páciensét. Ez a zavart férfi t-;::;rporáció, introjekd"
megtalálta projekciójának készséges befogadóját.
A projekciók gyakran reális tárgyakhoz kapcsolódnak, és kaméleonszerűen azokkal haso- Az i n· · - . -,_ -' '· ' -
nul!Ütk. Rendszerint, bár nem mindig, az emberek találnak valakit, vagy valamit, ami hasonlít ér
a projekciójuk tartalmához. Saját nemkívánatos részüket ennek a személynek, vagy tárgynak és elk
tulajdonítják, eltúlozva vagy eltorzítva a hasonlóságot. Nem orvosi ügyekben, pl. adminiszt- bels6 t
ratív döntéshozatal során, gazdasági vezet6k kiválasztásakor, jogi esetekben rendkívül fo ntos
a küls6 események percepciójának illetve projekciójának szétválasztása. A pszichiátriai
gyakorlatban ez nem mindig lényeges. Amikor a páciens azt mondta: ,,Visszajövök, ha ez 1 Karinthy humora a kölcsönös

48
néhány hetes kórházi kezelésre
szautasftolla a kórházi kezelést
Mivel nem ttínt sem ön-, sem
a.
wvisszajönne, és megpróbálunk
pzzá?"
orábban mindig visszautasított,
/te vagy előína, hanem mint az
iben van, ha ez magának j ó, itt
l, másnap megjelent, elfogadta
npokon keresztül visszautasított.
ni magát. Arra gondolt, hogy
gyelhetünk arra a fordulatra,
1énk, egy kissé leereszkedő
, hogy ez segít magának",
t. Segítségért ment az orvos-
gítségre. Kivetítette a saját
kciót éppúgy motiválhatta az
ükségleteit és self-képzeteit.
ui az orvos pozitív én-képét,
~). Ezek a feltételezések, azt
ichotikus betegekben renge-
m veszt bgyelembe, hogyi l
~ynak arr~ ~~;~kn~s~
be, ami n 11 s ges az
i\'ésnek veti alá, miszerint a
kkel összeillő következtetés
fnyelmetlenek voltak, hogy
hatnánk, hogy ez a projekció
ik emberhez.
igényét tükrözik. Nagyon
hotikus páciensek esetében,
hogy a beteg visszamenjen
sen a betegeknek, és ezáltal
zere111ém, ha holnap vissza-
áciensét. Ez a zavart férfi
oéleonszerűen azokkal haso-
t, vagy valamit, ami hasonlít
személynek, vagy tárgynak
osi ügyekben, pl. adminiszt-
i esetekben rendkívül fontos
tválasztása. A pszichiátriai
1ondta: ,,Visszajövök, ha ez
magának jó", az orvos nem tisztázta, kinek van szüksége kire. Inkább azt válaszolta: ,,Igen,
ezt szeretném, jöjjön a felvételi irodába, és adok egy időpontot." Nem címkézte a páciens
szükségletét projekciónak az adott pillanatban.
Sok hasonlóság figyelhető meg a klinikai esetekben tapasztalható projekciók és a csecse-
mők viselkedése közölt. Amikor a csecsemő szájában összegyűjti és kiköpi a spenótot, ez a
projekció korai viselkedésbeli megnyilvánulása - eltávolítani a rosszat a selftől. Sokszor
láthatjuk, hogy a csecsemő kivetíti éhségét a tárgyra, éppúgy, mint ahogyan a hajléktalan a
saját szükségleteit az ügyeletes orvosra. Amikor a csecsemők agresszívan megharapják az
anyamellet vagy a cumisüveget, ezt vehetjük úgy, hogy éhségüket, fájdalmukat kivetítik az
őket tápláló tárgyra, és meg szeretnék büntetni azt (Klein 1957). Tárgykapcsolati nézőpont
szerint a csecsemők kivetítik kellemetlen éhség- és üresség- érzésüket az anyamellre és az
anyára, s mivel a szimbiózisban a self és a tárgy még össze van olvadva, az éhenhalási félelmet
az anyák inkorporálják. Bár nem lehetünk egészen bizonyosak, hogyan zajlanak a csecsemők
lélektani folyamatai, a késői szimbiotikus időszak és az elkülönülés korai szakaszának self-
tárgy összeolvadása alapján elvileg lehetségesek az ilyen tipusú projekciók.
Valószínű, hogy a szimbiózis vége felé, a fészekalja -id őszak kezdeti szakaszában a csecse-
mő önmagát egyre inkább az anyától elkülönítve érzékeli. Ahogyan egyre jobban képes
önmagát másoktól elkülöníteni, úgy növekszik az a képessége is, hogy elkülönítse a fájdalmat
az örömtől. A_gifferenciálás és integrálás élményének kialakulása, mint korábban erolítettjik.,_
neurofiziológiailag megalapozott én-működésektől fü , d~ olyan környezetre is szükség van,
ame em 1 a sem r ·1e se nem de riváló em túlterhelő. Ha adott az „elég
jó' (Winnicott 1953) környezet, a self és a tárgy, az öröm és a fájdalom elválik egymástól.
Természetes törekvés, hogy azt szere111énk, az öröm a selthez tartozzon, a fájdalom pedig
máshoz. A jó megmarad az anya-gyerek duál-egységében, a rossz pedig kivetítődik. A
projekció tehát ebben az időszakban a self és a tárgy közötti konfúzió cs„kkenésének aktív,
~TureRrív eszköze, és erősíti a d1 erenc1, n n c1 t.
Az idősebb gyermekek az anya-gyerek kettősön kívülre vetítik ki kellemetlen érzéseiket.
A projekciós mechanizmus játszhat szerepet az idegenszorongásban, ahol a kellemetlen
agresszív érzések a páron kívülre helyeződnek. A kicsik akkor is kivetítenek, amikor saját
érzéseiket a plüss játékállataiknak tulajdonítják. Később saját hibáikért másokat hibáztatnak:
„ő tette." Még az egészséges felnőtt ember is sokszor kivetíti kellemetlen érzéseit, amikor
megkísérli gondjait másokra hárítani, másokat hibáztat, vagy lenéz, ahelyett, hog tisztázná a
saját problémáit. Persze éppígy a jót is ki lehet vetíteni, de ez sokkal ritkább . A vágyott 1
tulajdonságokat is lehet másik személybe vetíteni, mint ahogyan az történik a népvezérek
imádatánál.
/ Inkorporáció, introjekció és identifikáció
Az introjekciót legkönnyebben a projekcióval együtt érthetjük meg . A projekció az elkülönítés
éröekében töt tém1 folyamat. Akkor kezdődik, amikor a kicsi már elsajátította a nem-én érzetét,
és elkezdi megtisztítani a selfjét, azzal, ho a kellemetlen do! okat a külső világba, vagy a
belső tárgyakra he ez1 t. introJekció viszont egy integratív fo lyamat. Bár kezdetei
megelőzik a self és a tárgy elkülönítését. igazán csak azután jelenik meg,liogy létrejön egy_
1 ~arinthy humora a kölcsönös projekcióról: ,,Annyira.vagyok férfi, amenn yire nő az, aki bejön a szobába."
49
 befogadásra valamelyest is képes fej l ődő self és a tárgy már annyira elkülönül, hogy alkal-
Sandler és Rosenbla
massá válik a befogadásra.
szükséges ahhoz, hogy
A tárgykapcsolati irodalomban elég nagy ztTrzavar van a befogadó folyamatok elnevezése
zentáns az aktuális szi:
körül (Sandler és Rosenblatt 1962, Schafer 1968, Meissner 1981, Boesky 1983). A vitában
ruházódik fel. Az introj1
ltalában négy fogalom kerül előtérbe. Az internalizálás megfelel mindazoknak~_Eolyamatok- .
érzelmileg befolyásolja

n
ak, amikor a személyiség új dolgokat fogad be. Az internalizálás lobális kategóriájába
ölelni, magába venni, eg
~ artozi az 111 orporáció, az introJe c, , és az identifikáció - ezek sorrendjük szerint egyre
Az introjekció jobb m
j osszetettebb és érettebb folyamatos. Ebben a fejezetben az introjekci ót tárgyaljukkiemelte1T;"'
mint a projekció ellentétes folyamatát. Az ennél primitívebb mechanizmust. az jnkorporációJ:. bJ rövid meghatározása. Az
épülnek be a selfbe. A;
csak röviden ismertetjük, az identifikációt pedig csak definiáljuk, mert a fejezet utolsó ·
függetlenül létezik, ÖSSZI
részében amugy IS részeleteseii'lncgbcszetjult
Boesky (1983) azt írj,
Az inkorporáció „pszichológiai evésf', bekebelezést jelent, még a self és a tárgy egyértelmtT
abban, hogy az identifiki
határamak kialakulását megelőzően . ~ bekebeleződik és elttTnik a differenciálatlan

t
rezentánsokkal és -képel
self-tárgy együttesben. Ahhoz a fiziológiai folyamathoz hasonlít, amikor a csecsemő meleg,
S~ édes tejet szopik az anyja melléből. A tej bekerül és elttTnik az anya-gyerek szimbiotikus
nem pnmitív értelemben
re, amikor a self- és tárgJ
egységben . Az inkorporációval kapcsolatos kannibalisztikus fantáziákat Freud írta le Totem
Hasonló megközelítés
és tabu c. mtTvében (1913). Magam is foglalkoztam az inkorporációval analóg vizuális
valamint Giovacchini (15
jelenségekkel, pszichoterápia során, és ezeket egy kisgyermek megfigyelésének tapasztalatai-
ról (Id. még Tolpin 1971;
val hasonlítottam össze (Hamilton 1981).
Pszichoterápia során a
Egy terápiában a pszichotikus páciens elmondta, hogy egy kisfiút látott az apjával sétálni,
irányul és nem kifeÍé. To,
aki a séta közben teljesen átvette az apja járását és mozdulatait. ,,Így tanulnak a gyerekek" -
amíg a személy az integrá
mondta a páciens, ,,az apa összeolvad a fiával és eggyé válnak". A páciens inkorporációnak
introjekció ténye inkább a
élte meg ezt a jelenetet. Az a bizonyos kisfiú valószím1leg azonosult az apjával, hasonló akart
hogy éppen ezek a páciern
lenni hozzá, nem pedig egybeolvadni vele, de a páciens ezt a történést primitívebb lélektani
őrzik azokat. Az introjekti
jelenségnek értékelte. Számára a fiú nem hasonlóan viselkedett, mint az apja, hanem egybe-
az introjekció előtt a tárg)
olvadt vele, azaz számára a self és a tárgy között nem létezett elkülönítés. Greenberg és
Cameron (1961) az inti
, Mitchell (1983) írja a következőket: ,,lz öröm és a kielégülés élménye idézi el, az összeolva-
nőről ír, aki évek óta kü
. dási fantáziákat, míg a csalódás élménye az eltTzés, elkülönítés vágyához vezet. Az összeol-
megismerte a terapeutáját
vadási fantáziák, magukba f a tel'es bekebelezést és a tárg al valóeggyéválást, - •-.-~~
56. min en további tárgykapcsolat alapjait jelentik." (315. old.) Fairbairn ezt a folyamatot elso -
leges identifikációnak nevezi, de véleményem szerint az identifikációfugalmát fenn kellene
helyeztem Önt... nincsene
\ tartam egy sokkal érettebb lélektani jelenség megnevezésére (amit Fairbairn másodlagos
pozitív dolgokat, vagy lát
identifikációnak, jelen könyvben pedig egyszeruen identifikációnak nevezünk).
terapeuta fizikailag nem i.
Más lélektani folyamatokhoz hasonlóan az inkorporáció sem ttTnik el a csecsemőkorban,
emlékeztette önmaga jó tu
és nem csak a zavart pácienseknél jelenik meg újra. Sok millió lélektanilag egészséges
volt, nem hallucinálta a ter
keresztény ember inkorporációs folyamatot valósít meg az áldozás illetve az úrvacsora vétele
de mégis elkülönült t61e. l'v
során. A Bibliában a következő módon olvasható ez a jelenség:
det vagy önmagához való '
Mert az én testem igazi étel, és az én vérem igazi ital. Egy 20 éves fiatal nő ke
miatt. Nagyfokú szorongáJ
Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az énbennem lakik, és én őbenne.
jukba., és az ágyuk lábánál
János 6:55-56 előtt a padlón találták meg
segített, sem a pszichoterá,
Amikor az introjekció kiszorítja az inkorporációt, a self és a tárgy már belsőleg annyira Ezután javasolták nekik a/,.
differenciálódott, hogy az internalizált tárgy már a tárgy képének tartható, és nem aselfképével A kórházban az osztályr,
összeolvadt valaminek. hogy megérti elhagyatotts,
Kreatív foglalkozásokba v,
r:·~~
·?✓ 01,f,y~\<\
50 ,- ,:·.>, (;,. .:~, r!
~i
·~.:_·<v.) -~ ~:= ;
> -~ :/;:,': :
... .

:;··r·•r•;'\~
>·-

~ . ,:~.,.~ \ \_\ \
1yira elkülönül, hogy alkal-
adó folyamatok elnevezése
1, Boesky 1983). A vitában
mindazoknak--..:::=.--
a folyamatok- -
álás globális kategóriájába
ek sorrendjük szerint egyre
ekciót tárgyaljuk kiemeltet~
hanizmust, az jnkarpacáciQ!_
juk, n1ert a fejezet utolsó
g a self és a tárgy egyértelmű
eltűnik a differenciál atlan
~ o r a csecsem6 meleg,
anya-gyerek szimbiotikus
1táziákat Freud írta le Totem
porációval analóg vizuális
,gfigyelésének tapasztalatai-
sfiút látott az apjával sétálni ,
,Így tanulnak a gyerekek" -
A páciens inkorporációnak
,ult az apjával, hasonló akart
ténést primitívebb lélektani
mint az apja, hanem egybe-
[t elkülönítés. Greenberg és
énye idézi el, az összeolva-
ágyához vezet. Az összeol-
tárggyal való eggyéválást,
bairn ezt a folyamatot elsOd-
káció fogaTmát fenn kellene
amit Fairbaírn másodlagos
nak nevezünk):
µűnik el a csecsem6k:orban,
llió lélektanilag egészséges
s illetve az úrvacsora vétele
akik, és én 6benne.
János 6:55-56
tárgy már bels6leg annyira
ató, és nem aselfképével
Sandler és Rosenblatt (1962) megjegyzik, hogy differenciálásnak legalább ez a mértéke
szükséges ahhoz, hogy az introjekciót úgy határozhassuk meg, melynek során a tárgy-repre-
zentáns az aktuális szül6 valódi és fantáziált tekintélyével, erejével, és tulajdonságaival
ruházódik fel. Az introjektum olyan bels6 tárgy-képzet, amely megfelel6en színes, élénk, és
érzelmileg befolyásolja a bels6 világot. Ezt a tárgy-képet a self már képes anélkül magához
ölelni , magába venni , egyben tartani, hogy nem falja fel.
Az introjekció jobb megértéséhez hasznos lehet a fejl6désileg utána következ6 identifikáció
rövid meghatározása. Az identifikáció során a korábban introjektált tárgy értékes tulajdonságai
bJ_ épülnek be a selfbe. Az mkorporációval ellentétben itt a self és a tárgy képe egymástó( ~
függetlenül létezik, összehasonlíthatók és szembeállíthatók e mással . '-./ 0
oes y 1983) azt írja: ,,Sandler, Jacobson és Kernberg véleménye nagyjából megegyezik
abban, hogy az identifikációt a self-reprezentánsok és -képek fúziójának tekintik a tárgy-rep-
rezentánsokkal és -képekkel." (579-580. old.) Boesky meruegyzi, hogy a fúzió kifejezést itt
nem pnmitív értelembenhasználja, tehát nem inkorporációról van szó, hanem arra a jelenség-
re, amikor a self- és tárgy-képek hasonlóvá válnak, de elkülönítetten léteznek.
Hasonló megközelítést találunk Kohut (1971) transzmutatív internalizáció elméletében is,
valamint Giovacchini (1979) leírásában az anyai funkcióknak a selfbe történ6 asszimilációjá-
ról (Id. még Tolpin 1971).
Pszichoterápia során az introjekció nem olyan nyilvánvaló, mint a projekció mert befelé.
irányul és nem kife-lé. Továbbá az introjektált vonások gyakran nem manifesztálódnak addig,
amíg a személy az integrálás és differenciálás révén az árnyaltabb identifikáció felé halad. Az
introjekci ó ténye inkább a kevéssé differenciált pácienseknél fi elhet6 me , de tudnunk kell,
hogy éppen ezek a páciense e 1s rzttJák az introjektált vonásokat, kevéssé árnyalt formában
6rzik azokat. Az introjektált bels6tárgy nem egyezik meg pontosan a küls6 tárggyal, mert még
az introj ekció el6tt a tárgyra vonatkozó projekciók is színesítik a képet.
Cameron (1961) az introjekcióról és reprojekcióról szóló dolgozatában egy 2.5 éves tanár-
n6ról ír, aki évek óta küzdött. az 6t egészen megbénító önkritizálásával. Néhány év alatt
megismerte a terapeutáját, és fokozatosan introjektálta magába a terapeuta jóindulatú viszo-
n_ __ ását, s ez végül is se íte n h e v a cselekedetei, érzései,
ondol i. Err61 a folyamatról így számolt be: ,,Magamba
helyeztem Önt... nincsenek hallucinációim, vagy valami ehhez hasonl ó, de ... néha Ön mond
pozitív dolgokat, vagy láttat meg pozitív viszonyulásokat." (91. old.) Tehát, még amikor a
terapeuta fizikailag nem is volt jelen, a páciens önmagán belül érzékelte a jelenlétét, és ez
emlékeztette önmaga jó tulajdonságaira. A tanárn6-páciens elég jól differenciált személyiség
volt, nem hallucinálta a terapeuta hangját, de bels6 tárgyként érzékelte jelenlétét: benne volt,
de mégis elkillönült t6le. Még nem integrálta ezt az introjektumot, mint elvont bels6 értékren-
det vagy önmagához való viszonyulást, hanem tárgyként, nem-önmagaként érzékelte.
Egy 20 éves fiatal nő került be a Menninger Klinika hosszú ápolási idejű traktusába súlyos pánik
miatt. Nagyfokú szorongása miatt képtelen volt a szüleit61 távol aludni. Éjszaka besurrant a szobá-
jukba, és az ágyuk lábánál aludt. A kétségbeesett szül6k előszö r bezárták az ajtójukat, ezután az ajtó
előtt a padlón találták meg összegörnyedve. Olyan mértékben igényelte a közelséget, hogy semmi sem
segített, sem a p szichoterápia, sem a gyógysze r, sem a családterápia, sem a rövid kórházi kezelés.
Ezután javasolták nekik a krónikus kezeléseket vállaló pszichiátriai osztályt.
A kórházban az osztályos orvosa naponta találkozott vele, és figyelmesen meghallgatta. LáJszott,
hogy megérti elhagyatottságát és kötődési igényét. A nővé rek is gondoskodtak róla és segítették.
Kreatív foglalkozásokba vonták be. A páciens egyre növekvő csodálatot és gyengédséget érzett a
51
 pszichiátere iránt. Egyértelműen arra vágyol/, hogy megfeleljen neki. Beszámolt minden tevékenysé- önbecsiilését. Úgyérezt,
géróí, követte az utasításait, de gépiesen, azaz nyilvánvalóan nem internalizálta és nem dolgozta fel része, vagyis anyjának,
az orvos javaslatait, hanem csak befogadta és kritikátlanul végrehajtolta awkat, mintha az orvos a orvosnál, akinek megfo,
bensejében lenne és onnan irányítaná őt. Azaz, világos introjekcióról volt szó. gondoskodását is (amel:
Amikor a pszichiátert m(LSik részlegbe helyezték, B. J. meg rendítő módon szimbolizálta inrrojek-
tumát. Néhány napra visszavonult a szobájába, és sokat feküdt. Az új terapeutájával megbeszélt Ebb61 a példából is ki
időpontokat elmulasztolla, így az kereste fel a szobájábrm, egy ism e rős n ővé r kíséretében. Megkér-
ugyanú gy l~etajókatis~
dezte a pácienst, hogy hiányolja-e a régi on1osár, majd elmondta nekifeltételezésér: valószín({[eg azé rr
legszéls6ségesebb példá
nem akar találkozni vele, az új kezelőjével, mer! az emlékeztetné a régire, aki már nincs irt. A p áciens
awn.nal. válaszolt. Nem hiányolja a rég i orvosár, de nincs is szüksége újra. Szererett on1osa benne
átélik az ellenség introjt
van, a méhében. Mágikusan megtermékenyítelle, mondra, és fia fog szülerni tóíe, aki ponrosan tudják megszabadítani m
ugyanolyan lesz, minr az apja, az orvos. Vagyis az elválasztás feszültsége egy nyilvánvalóan. psziclw- amíg nem képesek elfog
tikus epizódho z vezetell, s ennek során els ő o,vosának introjekcióját 1negtermékenyítésként szimlm- sok ember rantáziájából
lizálta. introjektálják.
A beteg szexuálisan érett nő volt, vagyis az orvosa "magába vételére " vonatkozó vágyakozása Ezek a feln 6ttek meg'
erotikus jelleg (ínek is t({nhelell. llt azonban 1.így lárszou. hogy a meghitt, szoros kapcsolat jelenti az déssel. A kisgyermekek 1
alapve tő igényét. Emiall az 1íj terapeuta nem értelmezte ödipális vágyakozását (miszerint a régi on,osa
hetjük meg, amely tartah
valószínűleg az apját reprezentálja. akinek korábban az ágyába pró/Jálr bejutni). Nem konfronrálra
m6knél regisztrálta, hog!
az orvos elveszlésének pszichotikus tagadásával sem. Ehelyert az introjekciót érrelmezte. azt mond-
ván: " Igen, Ön magába veue orvosának néhány fon ros és éltékes részét. és ezek 111indig magával ki. Úgy ttínt, a csecsemő
Lesznek. Szeretném megismerni ezeket." (Blanck és Blanck J979)
M ahl er (1971) leírja,
Nem lehet tudni , vajon B. J. végül is integrálta-e önmagába a körülötte lév6k gondoskodását résztvev6jének a viselke
és megértését. Mindenesetre ez a bölcs terapeutai intervenció hozzásegítette, hogy el tudj on gyakorló alfázisba, mert
menni a terapeuta szobájáig, és beszélgetni tudjon vele a szobai önkéntes magány helyett. és anyjának bizonyos tul
A következ6 történet kevésbé látványos példa az introjekci óra. használt ego és self tulajc
második felében túljátszj
Egy pszichoterápiás kép zésben Lévő fé!ji szociális-111unkás előadta egy esetmeg beszélésen, hogv
páciensek intospektív, rés
az elmúlt évben 3 páciense is olyan szakállt növesztell, ,nini amilyen neki van. Mindh árman fiatalok ,
és identilásukban..jövóképükben eléggé összezava rodouak. A referáló néhány résztvevője szerint ezek kisfiú egyre magányosa
a fiatalemberek introjektálták,felvelték a Lerapeuta kiils ő j ellegzerességét, és így m egőrizték maguk- m otoros képességei mi~
ban a terapeutát az ülések közöli is. Mások úgy go ndolták. hogy a szakállnövesztésr az identifikáció gyerekekhez haso nlóan 11
motiválta, mert a páciensek a saját selfjük részeként foga dták el a terapeuta egyik vonását. De vo ltak tette az apjára, h ős t csinál
olyanok is, akik szerin! ez a viselkedés utánzásnak rekintherő, mely során nem válroznak meg viselkedését ehhez a belsl
lényegesen a belső self- és tárgy- részek. (Az ilyen utánzás nem szimplán köve/és: jelzi az introjekciós Az inLrojektált tárgy ke
vágy elhárítását is, mert a hasonlóságot a self és a tárgy határán, a lest f elszínén lartja!)A résztvevók korholó apa támadó szörj
vég ül megegyeztek abban, hogy csupán a 1erape11ta elmondása alapján nem lehet ponlosan 111egí1élni
hogy differenciálás és int
a p áciens belső selfés tárgy világát, hanem meg kellene ismernifantáziáikar, (úmaikat. és megfigyelni
általában nem igazán árn
személyes interakcióikat a terápia folyamán .
szül6kre vonatkozó köve_i
B. G . - akit a 2. fejezetben mutattunk be, mint identitását szinte naponta változtató pácienst egyéb kerete k között.
- egy álom leírása kapcsán szép és összetett példáját nyújtja az introjekciónak. ,,KJ-cin (1957b) páciens(
inkorporáci ó, hru1em az in1
A heti kétsze ri pszichoterápia 18. hónapjában foko zatosan egyre ritkábban változtatol/ hitet és
A csecsem ő bekapja és ál
állást. Az egyik iilés elején egy álmáról számolt be. amelyben szömyű ki ülések voltak rajta és tele volt
elkülönülten képes tana1l
féreggel. Nagyon beteg volt, tette hozzá. Ezurán azt álmodta. hogy a lerap ewa az egész tesrét beken.te
kellemes fol yadékkal, meg vizsgálra, belenézett a rorkába is. Gyógyszer/ adoll neki, ami urán őfekele hanem íntrojekció . Klei n
férgek tömkelegéből álló masszát hányt. Álmában a terapewa nem ré111iilt meg az ijesztő látványtól, jó tárgy kapcso latnak és a
szakmai érdeklődés Látszott rajta és örömmel segílell. használta, és ez túlságosa
J\ páciens elmondta, hogy szerinte a férgek depresszióját, öne111észtő betegségét jelk épezik,felfal va munkásságá ból kittínik,
őt. J\ férgekre vonarkozó egyik asszociációja anyja bámó gúnyolódása volt. ami nagyon aláásta megjele nése, ill ata, hang

52
li. Beszámolt minden tevékenysé-
ntemalizálta és nem dolgo zta fel
ajtolla azokat, mintha az orvos a
·ól volt szó.
'.tő módon szimbolizálta inlrojek-
Az új terapeutájával megbeszélt
!erős nővér kíséretében. Megkér-
ifeltételezését: valószín({/,eg azért
tgire, aki már nincs ill. A páciens
'ége újra. Szeretell on1osa benne
fog születni tőle, aki pontosan
Esége egy nyilvánvalóan pszic/w-
:'Íl megten11ékenyítésként szi,nbo -
iételére " vonatkozó vágyakozása
•ghill, szoros kapcsolat j elenti az
vakozását (miszerint a rég i orvosa
'Óbált bejutni). Nem konfrontáita
ntrojekciól értelmezte. azt mond-
részét. és ezek mindig magával
örülötte lév6k gondoskodását
ozzásegítette, hogy el tudjon
önkéntes magány helyett.
a.
[lta egy eset111egbeszélésen, hogy
neki vm1. Mindhárman fiatalok ,
íló nélu1ny résztvevője sze rint ezek
•sségét, és így megőrizték maguk-
Fzakáll!löves ztést az identifikáció
rapeutaegyik vonását. De voltak
mely során nem változnak meg
fiplán követés: jelzi az imrujekciós
lestfelszínéntarlja!)A résztvevók
pán nem lehet pontosan meg ílélni
"áziáikat, álmaikat, és megfigyelni
te naponta változtató pácienst
introjekciónak.
re ritkábban válroztatoll hilel és
(íkiiitések voltak rajta és Eele volt
i lerapeltla az egész /estél beken/e
izert adoll neki, a111i után őfekete
rémiilt meg az ijeszli'í látványtól.
iZlŐ betegségé/ jelképezik,felfalva
16dása volt, ami nagyon aláásta
önbecsülését. Úgy érezte, azl a gúnyolódást akkor magába fogadta, és aférgek az ő magába vett rossz
része. vagyis anyjának az a kegyetlen, önértékelését szétromboló gunyorossága. De most ill van az
orvosnál, akinek megfogadja a tanácsait és jobban lesz. A z álmában tehát introjektálta a terapeuta
gondoskodását is ( am.ely valószín({leg az anyai gondoskodás korábbi j ó vonásait j elképezhelle).
Ebb61 a példából is kiderül, hogy miként a rossz tárgy-reprezentációkat lehet introjektálni,
ugyanúgy lehet a jókat is. A „bels6kritikus", amir61 sok beteg beszámol, egy rossz introjektum~
legszéls6ségesebb példái az üldöz6, támadó hanghaJlások. Ütközet után a katonák gyakran
átélik az ellenség introjekcióját, ismétl6d6 rémálmok és jelenetek formájában. Addig nem
tudják megszabadítani magukat ezekt61 a bels6tárgyaktól, és újra és újra megküzdenek velük,
amíg nem képesek elfogadni, hogy az ellenségük önmaguk része. AutóbaJeseteket követ6en
sok ember fantáziájából és álmából kiderül , hogy veszedelmes tárgyak rájuk nehezedését
introjektálják.
Ezek a feln6ttek megfigyelése során szerzett adatok párhuzamba állíthatók a korai fejl6-
déssel. A kisgyermekek nem tudnak beszámolni fantáziájukról, csak a magatartásukat figyel-
hetjük meg, amely tartalmazhatja az introjektív folyamatot. Brazelton (1975) 10 hetes csecse-
m6knél regisztrálta, hogy a körülöttük lev6 feln6ttek gügyögéséhez hasonló hangokat adnak
ki. Úgy ttínt, a csecsem6k introjektálták, majd projektálták küls6 tárgyaik viselkedésmintáit
(Blanck és Blanck 1979).
Mahler (1971) leírja, hogy az utánzást vizsgáló megfigyeléseik során a vizsgálat egyik
résztvev6jének a viselkedésében az introjekció is szerepet játszott. Ez a fiú korán került a
gyakorló al fázisba, mert már 9 hónapos korában tudott járni . Korai én-struktúrájába apjának
és anyjának bizonyos tulajdonságait is bevonta. (Mahler szóhasználatában az ego az általam
használt ego és self tulajdonságait is tartalmazza.) Mahler szerint ez a kisfiú els6 életévének
második felében túljátszotta az apját, úgy viselkedett, mint 6, de eltúlozta vonásait. Feln6tt
páciensek intospektív, részletes leírásaira támaszkodva arra gondolhatunk, hogy aszóbanforgó
kisfiú egyre magányosabbnak és sérülékenyebbnek érezhette magát, mivel korán kialakult
motoros képességei miatt éretlenül választották el szüleit61. A gyakorló alfázisban lév6
gyerekekhez hasonlóan nagyzol ássa! kompenzálta veszteségét. Mindenható fantáziáit kivetí-
tette az apjára, hőst csinált bel6le. Ezután introjektálta apja h6si képét, majd megpróbálta saját
viselkedését ehhez a bels6 képhez igazítani.
Az intrujektált tárgy kevésbé szimpatikus jellemvonásait szintén el lehet túlozni. A szelíden
korholó apa támadó szörnyetegként internalizálódhat, mivel a kisgyerek nem elég érett arra,
hogy differenciálás és integrálás útján szelídítse meg bels6 képeit. Ismerve, hogy a kisgyerekek
általában nem igazán árnyalt módon felnagyítják tapasztalataikat, óvatosan kell bánnunk a
szül 6kre vonatkozó következtetéseinkkel, amikor ilyeneket hallunk róluk a terápiában vagy
egyéb keretek között .
)(.J.ein (1957b) páciensei megfigyelése alapján arra a következtetésre jut, hogy nemcsak az
inkorporáció. hanem az introjekció els6tárgya is a jó (tápláló, meleg, édes, elérhet6) anyamell.
A csecsemő bekapja és általa biztonságban érzi magát. Mivel az anyamell képét a csecsem6
elkülönülten képes tartani, az én szóhasználatom szerint ez a folyamat nem inkorporáció,
hanem introjekció. Klein elmélete szerint ~introjektált jó táu:.y az ala ·a , összes kés6bbi
jó tárgykapcsolatnak és a megfele\6 önértékelésnek is. A jó mell fogalmát konkrét értelem en
használta, és ez túlságosan anatómiai ízti sok mai tárgykapcsolati szerz6 számára. MaJ1ler
munkásságából kittinik, hogy nemcsak az anyamell introjektálódik, hanem az anya képi
megjelenése, illata, hangja, íze, és különösen a tartása, viszonyulása. A mi kultúránkban
53
nemcsak az anya tulajdonságai introjektálódnak, hanem a csecsm6knek egyre inkább lehet6- Hasítás
ségük van elég korán magukba építeni az apjuk tulajdonságait is.
Az introjekció bizonyítékait nemcsak a csecsem6kön és a pácienseken figyelhetjük meg, A tárgykapcsolat-elmélet
hanem a mindennapi életben vagy a művészetben is. Somerset Maugham (1944) is felismerte tosabb lélektani mechani:
az internalizáció jelent6ségét: ,,A férfiak és n6k nemcsak önmagukhoz tartoznak, ahhoz a el lemmm,dá'&O'i\ elemei nel
területhez is, ahol születtek, azokhoz a városrészekhez, vagy farmokhoz, ahol járni tanultak, tudatosak maradnak, de t
azokhoz a játékokhoz, amelyeket gyerekkorukban játszottak, és azokhoz a mesékhez, amelye- hasítás nem észlelhető az
ket régen hallgattak, ételekhez, amelyeket ettek, iskolákhoz, ahová jártak, az általuk űzött lása a szimbiózis id6szakt
sportokhoz, az elolvasott versekhez, és Istenhez, akiben hisznek." ~
Wordsworth is egy introjektumot ír le, midőn életének egy maradandó élményét, a sárga meg .
....__,
nárcisz-mező látványát versbe foglalta: W. J. 29 éves assziszte
blúzban érkeze/1. Lehupp~
Gyakran, midőn heverőmön fekszem
sóhajtozau, majd így szólt.
Gondolat nélkül vagy szemlélődve ez az egész? Nem is tudon
Felvillannak lelki szemeim előtt ... A páciens a minden-ro
Híres versek és idézetek bevésése is értékes tár ak introjekciós fol amatának tekinthet6k. G' 1. lása önmagához borzalm~
A fájdalom és magány óráiban felidézhetjük ezeket a sorokat, mint jó tárgyakat, s ezek minden-rossz tárgykapcs,
regrediáll egészen a sziml
emlékeztethetnek bennünket arra, hogy még lehetnek csodák.
képes volt szavakkal is leí
Chicagó déli részén egy templom mellett egyszer egy vallásos éneket hallottam, újra és újra
elhagyatott állapolhoz, an
ezt a sort ismételve: ,,Tárd ki a szíved és Jézus eljön". Ebben az esetben a szív a szerető selfet A lerapewa megszólal
jelenti, Jézus pedig az introjektálható jó tárgyat. próbáljak segÍleni. Az imé
Amikor fényképeket készítünk barátainkról, családtagjainkról és azokról a helyekről, ahol "Nem, nem" - mondtt
jól éreztük magunkat, és ezeket a képeket albumban megőrizzük, hasonló folyamat történik, Sokkal jobban érzem ma
mint ajó tárgy lélektani introjekciója során. Emlékezetünkben megőrizzük ajó tárgyat. vonalkozott."
Egy 3 éves kisfiú akkorm utaJtabe a projekció és a reprojekció képességét, midőn édesanyja néhány
napraelutazatt. Az apja megfürdette, elmondta neki az esti mesét is, afiúcskaazanban cirkuszt csapott Itt a terapeuta értelmezé
és nem akart aludni. Csalódását az magyarázta, hogy az apja nem tudta ugyanazakat az énekeket, latban nem érezte elhagyal
amelyeket az anyja szokott énekelni neki. Hánykolódott, forg olódott az ágyában, majd beburkolózott pillanatban még a terapeut
kék takarójába. lzgett, mozgott még, majd nyugodtan elkezdett énekelni, azt a dalt, és úgy, ahogyan Nem is tudom miért jötter
anyja szokta neki. Nem tudta pontosan a szöveget, de a dallam, a hangszín megegyezett. Megelége- lett volna ennek a változt
dettség áradt szét az arcán, majd álomba szenderült. minden-jó állaQQ_tra váltot
anyja szörnyeteg. I l ~
Ez a kisfiú korábban introjektálta neki éneklő anyját, és ezt tudta újraalkotni. Hallva saját ként kezelnie ezelret, mer
megnyugtató énekét, ez előhívta, felerősítette jó tárgyának, anyjának belső képét, s ezzel erápiában, miközben a s
megnyugtatta magát, el tudott aludni. techniákáját a 14. fejezetb,
Egy 41 éves f érfi elmondta,, hogy gyerekkorában mindig együtt reggelizett az apjával. Az apa 8 . G. esetében is nyilvá,
mindig újságot olvasott és rádiót hallgatott az asztalnál, s közben megjegyzéseket fűzött a hírekhez hogy szinte naponta vállc
és a nap eljövendő eseményeihn Az újságpapír ropogós volt, apja fehér inge frissen vasalt, és a seljjének és lárgyainak elle
narancslé, kávé és tojás kellemes illatú. Amikorfelnőtt, a férfi akkor is úgy tudta igazán megfelelően hogy azak elkülönültek jó
kezdeni a napot, ha újságot olvasott és zenét hallga1ott. lnternalizáltaapja tulajdonságait és szakásait, körülötte lévóket, voltak "
s amennyire csak tudta, a mindennapi életében is megvalósította ezeket. Megalkotta maga körül az lerapeutát. Meggyőződése
apja világát, magába építve az újság olvasását, a rádió hallgatását, a narancslé, a kávé és a tojás zott. Másokat viszont, bár,
ízét. esetben nemtörődöm, önte
Az introjekció a mindennapi életben, a művészetekben, a pszichoterápiában és a kisgyer- Történt, hogy egy mun
őszintén érdeklődő tanács
mekkori fejlődés során is lehetővé teszi, hogy értékes és éltető kapcsolatokat építsünk
felháborodott. Ülésről ülés
magunkba. Ezek a jó belső tárgyak jót tesznek nekünk, E!, szolgálnak bennünket~ {[,

54
r 16knek egyre inkább lehet6-
s.
~cienseken figyelhetjük meg,
ugham (1944) is fel ismerte~
gukhoz tartoznak, ahhoz a
mokhoz, ahol járni tanultak,
okhoz a mesékhez, amel ye-
~ lása a szimbiózis id6szakára tehet6 (Kern herg 1980).
lhová jártak, az általuk űzött
f·"aradandó élményét, a sárga
iós folyamatának tek.inthet6k. (; 1.
mint jó tárgyakai;es ezek
· éneket hallottam, újra és újra
esetben a szív a szeret6 selfet
,1és azokról a helyekr61 , ahol
, hasonló folyamat történik,
meg6rizzük ajó tárgyat.
sségét, midőn édesanyja néhány
fiúcska azanban cirkuszt csapott
tudta ugyanazokat az énekeket,
az ágyában, majd beburkolózott
celni, azt a dalt, és úgy, aha gyan
angszín megegyezett. Megelége-
;udta újraalkotni . Hallva saját
nyjának bels6 képét, s ezzel
reggelizett az apjával. Az apa
1egjegyzéseket fűzött a hírekhez
·a f ehér inge friss en vasalt, és a
is úgy tudta igazán megfelelően
apja tulajdonságait és szakásait,
,eket. Megalkotta maga körül az
ít, a narancslé, a kávé és a tojás
t choterápiában és a kisgyer -
tet6 kapcsol atokat építsünk
, Inak ben! ~ t~ {;[ ,
Hasítás
A tárgykapcso lat-elmélet szeri nt a hasítás a projekcióval és az introjekcióval együtt a legfon-
tosabb lélektani mechani zmus. Kernberg (1980) szerint a hasítás „a self és a fontos tárgy
ellentmo ndásos elemeinek aktív szétválasztása" (6. old.). Ezek az ellentétes bels6 tartalmak
tud atosak maradnak, de térben és id6hen elkülönülnek, és nem hatnak egymásra. Habár a
hasítás nem észlelhet6 az újraközeledési fázis el6tt (Mahler és mtsai 1975), eredete, kialaku-
A hasítás Je ens geit különösen a borderline betegek pszichoterápiája során figyelhetjük
meg.
.___
W. J. 29 éves asszisztensnő. ltalában csinosan öltözött, de az egyik ülés re farmerben és gyűrött
blúzban é rkezel/. Lehuppant a székbe, lábait maga alá húzta, mogon,án, dühösen ült néhány percig,
sóhajtozvtt, majd így szólt: "Szörnyen érze111 magam, 111agányos vagyok. Úgysem ért meg senki. Minek
ez az egész? Nem is tudom, miért jöllem ide. ,.
A páciens a minden-rossz self-tárgy állapotban volt: ő maga magányos és elhagyatott, viszonyu-
lása önmagához borzalmcis, a körülötte lévő embe rek (tárgyak) érzékellenek és értellenek. Ez afajla
minden-rossz tárgykapcsolati egység olykor az anyától való leválás idő.szakál idézi. W. J. nem
regrediált egészen a sz imbiotikus minden-rossz élményig, ahol csak sími lehet a fájdalomtól, hanem
képes volt szavakkal is leírni az érzéseit. Az általa leírtak nagyon hasonlítanak ahhoz a hideg, éhes,
elhagyatott állapothoz, a111il az elválasztoll csecsemőnek kell átélnie.
A te rapeuta megszólalt: " Biztosan csalódott bennem. Azért szerződtetett, hogy megértsem és
próbáljak segíteni. Az imént úgy érezte, senki sem érti meg."
"Nem, nem" - mondta a páciens. "Nem Önre vonatkozoll. Ön az egyellen, aki törődik velem.
Sokkal jobban érzem magam, ha itt vagyok. Ez csak a szörnyeteg férjemre, meg az anyámra
vonatkozott. "
Itt a terapeuta értelmezése a páciens csalódottságáról elegend6 volt, hogy már vele kapcso-
latban nem érezte elhagyatottnak, meg nem értettnek magát. Nyil vánvaló volt, hogy az el6z6
pillanatban még a terapeutát is azok közé sorolta, akik nem értik meg 6t: ,,Senki sem ért meg .
Nem is tudom miért jöttem ide?" Most megváltoztatta véleményét, anélkül , hogy tudatában
lett volna ennek a változtatásnak: a terapeutával kapcsolatban a minden-rossz állapotról a
minden-jó állaPQ,tra váltott, közben pedig nasftottc1 cl lru1sofargyait: a terapeuta jó, férje és
anyj a szörnyeteg. 1~ esetekben a terapeutának óvatosnak kell Iemili:. Nem szabad realitás-
ként kezelnie ezeket, mert különben azt veszi észre, hogy a páciens egyre jobban van a
terápiában, miközben a személyes élete fokozatosan tönkremegy. A hasítás kezelésének
techniákáját a 14. fejezetben ismertetjük.
8. G. esetében is nyilvánvaló volt a hasítás mechanizmusa. A terápia kezdetén olyan szétesett volt,
hogy szinte naponta változtatott állást, barátokal és vallást. Később sem fokozatosan integrálta
selfjénekés tárgyainak ellentmondásos elemeit, hanem ehelyell elég gyorsan úgy rendeződött az élete,
hogy azok elkülönültek jó és rossz részekre. A terápia második évében két csoportba osztotta a
körülötte lévőket, voltak "támogatói ", a többiek pedig az "ellenségei". Egyre jobban idealizálta a
terapeutát. Meggyőződés e szerint a terapeuta mindig bölcs volt, p ontosan és tapintatosanfogalma-
zotl. Másokat viszont, bár azok szintén megpróbáltak segíteni neki, ellenségnek tartott, vagy legjobb
esetben nemtörődöm, öntelt embereknek.
Történt, hogy egy munkaközvetítő ügynökségnél szakmai átképző programra jelentkezett. Egy
őszintén érdeklődő tanácsadót jelöltek ki számára. Amikor a lanácsadó megpróbált segíteni neki,
felháborodott. Ülés ró1 ülésre megállás nélkül panaszkodott a tanácsadóra: nem segítőkész, önző, nem
SS
 megértő, szakmailag alkalmatlan. A111ikora !erapeulajelezte, milyen nehéz lehel neki, hogy elismerje
Mahler és mtsai (] 9
a tanácsadó jóindulatát és erőfeszüése il, a páciens dühös len. Hasonl6qn 1reagáll akkor is, amikor a
azoknál az újraközeledé
Lerapeulafelvelelle, hogy neki a rerapeura ko rlátainak az elfogadása is fie/azére eshet.
megfigyelőkkel. A meg
sikerült őt jóként elfoga
B. G-nek valószínuleg nagyon fo ntossá vált, hogy a terápiát megvédje még a csalódásra
„jó" szimbiotikus kapc
utaló célzástól is. Úgy ttTnt, hogy ajó self-tárgy élménye an nyira törékeny, amelyet feltétlenül
frusztráló a.n yát. II yenkc
meg kell védeni bármilyen rossz é rzéstől , amelynek hatására elszáll, eltűnik a nehezen
feln őtt borderline beteg
fenntartott jó élmé ny .
fo lyamata közti párhuza
Rossz tárgyai iránt egészen önsorsro ntó módon viselkedett. Adatokat, bizonyítékokat
előfutára (Mahler 1975)
kezdett gyűjte ni a tanácsadója ellen, és be akarta perelni az ügynökséget. Szerencsére a
Kernberg másokkal e
terapeutának sikerült lebeszélnie erről a káros lépésről. Soha többé nem kaphatott volna újabb
fe ifotteksajátossága. U
segítséget szakmai képzéséhez, ha a pereskedést választja. Ezt a problémát szinte teljesen
pnm1 1ve b_lélekr_11_n_i.fQ)
figyelmen kívül hagyta, mert fantáziájában az ő tökéletesen jó tárgya, a terapeutája csodákra
~ alapján várható lenr
volt képes, és akkor semmi szükség az átképzés kemény munkájára. Szerencsére a hasítás
tunk olyan sok hasításs
okozta zűrök ellenére sikerült őt megtartani a terápiában, amelyekre kétségbeesett szüksége
műv észe tben , a szórako
volt. Ez segített neki abban, hogy világát egy kissé jobban megszervezze, s egy id ő múlva már
között is sokkal általánc
nem volt többé szüksége naponta újabb és újabb dolgokba beleugrani. Később már képes lett
A gyermekversben í!
arra is, hogy fokozatosan elkezdje elkülöníteni és összekapcsolni jó és rossz élményeit.
Elég gyakran megfigyelhető a terápiákban ajó terapeuta és a rossz házastárs közötti hasítás. Volt egyszer egy kis!
Nap mint nap azt hallja a terapeuta, hogy ő milyen megértő és segítőkész, eközben a házastárs, Kinek hullámos hajti
mint egy érzéketlen, közömbös, akár verbálisan támadó személy jelenik meg. A hasításnak Éppen a homloka kö;
ezt a formáját néha elég nehéz felismerni , mert a külső helyzet bizonyos mértékig megfelelhet És amikor jó volt, na
a belső hasítási fo lyamaurnk. És amikor rossz volt,
Többen leírták, hogy amikor az egyéni kezelés kórházi keretek között történik, a páciensek
hasítási folyamataik következtében a személyzet egy részét tökéletesen jónak, míg más részét A homlok közepén li
tökéletesen rossznak tartják (Burnham 1966, Adler 1977, Gabbard 198~A szupervízióban Robert Louis Stevern
gyakran kiderül, hogy az egyes kezelők közötti különbségeket azok a páciensek hajlanak a hasítás jelenségének.
felnagyítani , akik tárgykapcsolati viszonyaira elsősorban a hasítás jellemző. Ezeknek a páci- állapot között csak rövic
enseknek fenn kell tartaniuk azt a fantáziát, hogy tökéletesen jó kapcsolatok állnak rendelke- meg ezt az archaikus ha
zésükre, s ennek a dédelgetett hitnek a fenntartása érdekében kívülre kell vetíteni minden Ennek a könyvnek a,
kellemetlenségeket. Ily módon két részre hasítják a körülvevő világot. cm nagyságú műanyag
A felnőttek terápiája során megfigyelt hasítási folyamathoz nagyon hasonló jelenséget csoportra osztják- jókré
láthatw1k a kisgyerek fejlődésének nyomonkövetése során. Amikor a gyermek jóllakott, kisfiú . ,,Nekem egy kal,
kiegyensúlyozott, jól érzi magát, akkor a tökéletesen jó tárgykapcsolati egységnek megfelelő szórakozni ezekkel a fig
boldog egybeolvadás áll apotában van. Sok szerző szeri nt a szimbi ózis lényege a meleg, tápláló köztük denevér-szárnyi
közelség, amely harmonikus egységet biztosít. De mi történik akkor, ha az anya-gyerek kettőst rossz csoportban csonta
fájdalom, éhség, félelem árasztja el? Kétségtelen, hogy a csecsemő a fájdalom időszakában gök, macskanők, kígyói
sem képes elkü löníteni a se! ftől a tárgyat. Amikor a gyereket középfülgyulladás kínozza, vagy nagyon különböznek a/
görcsöl a hasa, vagy kiütéses fertőző betegség miatt viszket a bőre, a fájdalmat valószínűleg boyos játékoktól. Sőt, ~
nemcsak önmagában belül, hanem a tőle nem elkülönülten l étező környezetében is érzékeli. vagy angolok és oroszo
Mivel a csecsemő self-tárgy tapasztalatának leg fo ntosabb része az anyja, valószínű, hogy a A játékbeli jó és rossi
rossz dolgokat ugyanúgy érzi az anyjával, mint saját magával kapcsolatban. A kellemetlen inkább már fantáziába
szimbiotikus élmények alapjául szolgálhatnak a későbbi rossz tárgykapcsolatoknak, ugyan- mennyire árnyaltabbak
úgy, mint a.hogy a szimbiózis időszakának kellemes élményei megalapozhatják a későbbi jó olyan egyszerűen elkül '
tárgykapcsolatokat. A hasítás az újraközeledési időszakban alakul ki, azt követően, hogy a jók és a rosszakkal állu
fájdalom és az öröm, a 10 es a rossz, a tárgy es a seíl leg, oo , u ~ m á s t ó l . 11 fiút, akiket egy focici

56

_J
1 nehéz lehet neki, hogy elismerje
11l6qn1·eá.gál1 akkor is, amikor a
,a is ne!@zére eshet.
t megvédje még a csalódásra
törékeny, amelyet feltétlenül
a elszáll, eltűnik a nehezen
tt. Adatokat, bizonyítékokat
ügynökséget. Szerencsére a
bé nem kaphatott volna újabb
t a problémát szinte teljesen
árgya, a terapeutája csodákra
ájára. Szerencsére a hasítás
ekre kétségbeesett szüksége
rvezze, s egy id 6 múlva már
gnmi. Később már képes lett
i jó és rossz élményeit.
ssz házastárs közötti hasítás.
ít6kész, eközben a házastárs,
ly jelenik meg . A hasításnak
onyos mértékig megfelelhet
~ között történik, a páciensek
etesen jónak, míg más részét
ard 198(j]}A szupervízióban
t azok a páciensek hajlanak
s jellemz6. Ezeknek a páci-
apcsolatok állnak rendelke-
kívü lre kell vetíteni minden
lágot.
nagyon hasonl ó jelenséget
ikor a gyermek jóllakott,
csolati egységnek megfelel6
ózis lényege a meleg, tápláló
lOr, ha az anya-gyerek kettőst
em6 a fájdalom id őszakáb an
épfül gyu lladás kínozza, vagy
7're, a fájdalmat valószínűleg
ő környezetében is érzékeli.
az anyja, valószínű, hogy a
apcsolatban. A kellemetlen
[rgykapcsolatok.nak, ugyan-
egalapozhatják a későbbi jó
ml ki, azt követ6en, hogy a
iibeu ~ ás tó 1.
Mahler és mtsai (1975) szerint elég általánosan megfigyelhet6 volt a hasítás jelensége
azoknál az újraközeledési fázisban l évő kisgyerekeknél, akiket az anyjuk magukra bagyoJt a
megfigyel6kkel. A megfigyel6 akár ajó, akár a rossz tárgyat is megjeleníthette. Ha a gyereknek
sikerült 6t jóként elfogad ni a, ismételten odabújt hozzá. Az anya visszatérte megzavarta ezt a
,,jó" szimbi otikus kapcsolatot, és eszébe juttatta a gyermeknek az anya hiányát, a rossz,
frusztráló anyá_t. Ilyenkor a gy:rek vagy tu,~om~st sem ~~tt róla, vagy nyíltan elutasította./ A
feln6tt borderlt ne betegek has1tása és az uJrakozeledés1 /d6szakban lév6 gyerekek hasítási
folyamata közti párhuzam arra a következtetésre vezette a kutatókat, hogy a korábbi a későbbi
el6futára (Mahler 1975 ).
Kernberg másokkal együtt úgy véli (1980), hogy a.hasítás a gyerekek és a súlyosan sér"
fe ifotteksajátossága. Ugyanakkor leírja azt is, hogy az em en csoportokban gyakran sokkal 6/,
pnm1 1ve bj_élekt.anlfQlyamatok észlelhet6k, mint ami a csoportot alkotó egyének megfigye-
Iese alapján várható lenne (Kernberg 1981 f Megál lapításai alátámasztják, hogy miért találha-
tunk olyan sok hasításszerű jelenséget a társadalmi és a vallási élet különböz6 területein, a
művészetben , a szórakoztatóiparban. V alószín ű, hogy a hasítás még a jól működ6 emberek
között is sokkal általánosabb, mint ahogyan azt korábban go ndoltuk.
A gyermekversben így jelenik meg a hasítás:
Volt egyszer egy ki slány
Kinek hullámos hajtincse
Éppen a homloka közepén volt
És amikor jó volt, nagyon-nagyon jó volt
És amikor rossz volt, nagyon-nagyon rossz volt.
A homlok közepén lév6 hullámos tincs szimbolizálja a megosztott selfet.
Robert Louis Stevenson műve, a Doktor Jely ll és Mr. Hyde az egyik legsikeresebb példája
a hasítás jelenségének. A történetben ajó orvos romlott szélhámossá változik, és vissza. A két
állapot között csak rövid átmenet van . Azért kitűn6 ez a történet, mert extrém formában jeleníti
meg ezt az archaikus hasítási haj lam~
Ennek a könyvnek az írása idején a gyerekek országszerte gyűjtöttek és cserélgettek kb . 15
cm nagyságú műanyag figurákat. Nagyon sokféle volt ezekb61, de a gyerekek csak két
csoportra osztják- jókra és rosszakra. ,,Van egy Gyíkemberem. ő egy rossz." -kiabál az egyik
kisfiú. ,,Nekem egy kalapácsfejűm van. Ő jó" -válaszol a másik. Órákon keresztül el tudnak
szórakozni ezekkel a figurákkal. A jók általában izmos, vonzó külleműh6sök és h6sn6k. Van
köztük denevér-szárnyú h6s, pók-ember, lágyszívű h6sök, jégkirályn6k, varázslón6k stb. A
rossz csoportban csontos arcú szörnyetegek vannak: alligátor-emberek, boszorkányok, ördö-
gök, macskan6k, kígyóemberek és hihetetlenül gonosz más bajkever6k. Ezek a játékok nem
nagyon különböznek a szüleik által játszott korabeli , enyhe rasszista sz ínezetű indiános-cow-
boyos játékoktól. S6t, korábban az ólomkatonákkal is így volt ez, voltak jenkik és lázadók,
vagy angolok és oroszok.
A játékbeli j ó és rossz tárgyak a gyerek fejl6dése szerint változnak. A 12 év körüli gyerekek
inkább már fantáziában versenyeznek, ilyen pl. a Bajnokok játék. Itt a jellemek már vala-
mennyire árnyaltabbak és összetettebbek, mint a kisebbek műanyagfigurái . A jókat nem lehet
olyan egyszerűen elkülöníteni a rosszaktól, de azért itt is ugyanaz a szempont: mi vagyunk a
jók és a rosszakkal állunk szemben. Később megint változik a helyzet. Egyszer megfigyeltem
11 fiút, akiket egy focicsapatba válogatták. Bár korábban legtöbbjük nem is ismerte a másikat,
57