SIGMUND FREUD

(1856-1939)
PSZICHOANALÍZISE
 FREUD ÉLETTÖRTÉNETE RÖVIDEN
Sigismund Schlomo Freud (Sigmund Freud)1856. május 6-án született
az Osztrák-Magyar Monarchia részét képező morvaországi
Freiberg-ben (ma Pribor, Cseh Köztársaság).
Apja (Jakob Freud) tehetős zsidó gyapjúkereskedő; Sigmund
önmagát apja másolatának tekintette mind fizikailag, mind
szellemileg. Sigmund édesapja második házasságából (elsőből két
féltestvér) született, édesanyja Amalia Nathanson (20 évvel fiatalabb
férjénél), nyolc gyermeket szült. Sigmund az elsőszülött fiú, édesanyja
és a család kedvence (lásd saját szoba).
Antiszemitizmus, üzleti bukás, korlátozott oktatás miatt 1859-ben
Lipcsébe, majd 1860-ban Bécsbe költöznek. 17 évesen kiváló
eredménnyel végezte el a gimnáziumot, s a nagyszerű nyelvérzékkel
bíró Freud (latin, görög, francia, angol, spanyol, olasz, héber) az orvosi
egyetemre nyert felvételt.
(Korábban politikusi álmai voltak, kamaszkori példaképe a barbár
hódító, Hannibál)
 FREUD FIATAL KUTATÓKÉNT

1876-kutatói ösztöndíj; Ernst Brücke tanítványaként fiziológia iránti érdeklődés: alsóbbrendű

állatok idegsejtjeit tanulmányozta, szövetfestési technika kidolgozása; Publikálta a kokain
érzéstelenítő hatásáról szóló tanulmányát ↔ (1884: kokain addiktív természete, számos mérgezés
és haláleset); 1881. Orvosi diploma, demonstrátori állás, de ezt visszautasította.
Egy bécsi közkórházban kezdett el dolgozni (Meynert-nél), majdnem minden osztályt végigjárt,
de az idegosztályon töltötte a legtöbb időt. 1885-ben magántanár lesz a Bécsi Egyetemen, és
egy 17 hetes párizsi ösztöndíjat kap.

• A francia fővárosban találkozott a kor neves

pszichiáterével, Charcot-val, aki hipnózis útján
gyógyított hisztériás betegeket. Ún. KEDDI
ELŐADÁSOK
• Hisztériás betegek (motoros bénulás, érzéki
kiesések, amnézia) = korábbi felfogás: szimulánsok
 A PSZICHOANALÍZIS BONTAKOZÁSA
1886-ban hazaköltözött Bécsbe, és magánpraxist folytatott
Feleségül vette a jómódú Martha Bernayst.
Folyamatosan kutatott, tudományos munkát folytatott.
Joseph Breuer nagy köztiszteletben álló bécsi orvos beszámolt
Freudnak egy érdekes esetről, Anna O.-ról.
Közösen adták ki 1895-ben a Tanulmányok a hisztériáról című
kötetet – A pszichoanalízis kezdetének formális dátuma;
Két évvel később szakítás: Freud hitt a neurózis szexuális eredetében; 1896. „A
hisztéria etiológiája”: a rendellenesség kialakulását minden esetben megelőzte egy
pubertás kor előtti szexuális élmény (CSÁBÍTÁSI ELMÉLET; Később kiderült, hogy a
páciensek csak fantáziálták ezeket, noha maguk is elhitték, hogy megtörtént.)

Ezután egy termékeny időszak következett: előadások, könyvek:

1900-ban az Álomfejtés; 1901-ben a Mindennapi élet
pszichopatológiája; Ennek hatására Freud kitört a korábbi
elszigeteltségből.
FREUD BELSŐ KÖRE (Thorne, 2000. 446.)
A publikációkat követően Freud hírneve megnövekedett, munkatársak / tanítványok
széles köre csatlakozott hozzá, hogy tanulják, gyakorolják és terjesszék a pszichoanalízis
elméletét és terápiás gyakorlatát.
Freud belső köre: Wilhelm Stekel (1912-ben vált ki), Alfred Adler (1911-ben vált
ki)(Szerdai Pszichológiai Társaság)
1906-ban csatlakozik Otto Rank (1924-ben kényszerült elhagyni Freud belső körét
könyve miatt, amely a születési traumából eredő szorongás hatását emelte ki)
1907-ben csatlakozott C. G. Jung (akit Freud utódjának tekintettek, mégis 1914-ben
kivált a Nemzetközi Pszichoanalitikus Társaságból), továbbá Karl Abraham (első német
pszichoanalitikus), valamint Ferenczi Sándor (1913-ban megalapította a Magyar
Pszichoanalitikus Társaságot),
1908-ban Ernest Jones (1913-ban megalapította a Brit Pszichoanalitikus Társaságot). Ő
írta meg Freud háromkötetes életrajzát;

A MOZGALOM TÖRTÉNETE VOLTAKÉPPEN A SZAKÍTÁSOK TÖRTÉNETE IS EGYBEN (Lásd majd

Ödipusz-komplexus)
FREUD UTOLSÓ - SZENVEDÉSSEL TELI - 20 ÉVE
(Thorne, 2000. 447.)

I. Világháború: 2 fia a fronton

Anyagi nehézségek (1920 végéig nincs anyagi bevétele)
1920-ban meghal influenzajárványban Sophie lánya;
1923-ban Sophie lánya, Heinele is meghalt tuberkulózisban
„azt hiszem, még soha nem tapasztaltam ilyen mély gyászt” …
„valószínűleg saját betegségem is közrejátszott ebben a fájdalomban” – Freud, 1923/1992. 344.
Freudot ebben az évben diagnosztizálták száj- és állkapocsrákkal, a soron következő
években 33 műtéten esett át;
1933-ban meghal édesanyja és könyveit is máglyára vetik a nácik Berlinben;
1938 → Roosevelt elnök közbenjárásának köszönhetően közvetlen családtagjaival
júniusban Angliába utazhatott; (Négy lánytestvére koncentrációs táborban halt meg;)
1939. szeptember 23-án halt meg Londonban;
Noha Londonban halt meg, Freud neve Béccsel fonódott össze:

Freud
mú-z
e-um,
Berg-
gasse
19.
50
Schillinges
bankjegy
Freud
arcképével
 A PSZICHOANALÍZIS MEGSZÜLETÉSÉNEK
TÖRTÉNELMI KONTEXTUSA
1. A MENTÁLIS BETEGSÉGEK KORAI KEZELÉSE (lásd középkorban: mentális betegek
izolációja, majd leprakórházakban való elhelyezése; tekintélyelvű szemlélet;
Hippokratészi elv háttérben)
2. LELKI BETEGSÉGEK TESTI EREDETE (lásd Hippokratesz-i nedvkórtan hozadéka:
mániás-depresszió mint emésztési zavar)
3. Orvosi szakmai frusztráció (19-20.sz. fordulója): számos olyan tünet megjelenése
az orvosi praxisban, amelyeknek nem találták sem okát, sem terápiás
lehetőségét
4. E problémák okait kutatva bontakozott ki a pszichoanalízis, ill. jelentek meg a
pszichoszomatikus orvoslás gyökerei
 A PSZICHOANALÍZIS „MEGSZÜLETÉSE” (Thorne, 2000)
Elmélete klinikai környezetből származik (szemben pl. vonásalapú megközelítések, behaviourizmus)
A XIX. századi tudományok hatása:
1. Hipnózis (Charcot és Bernheim – eltérő szuggesztibilitás)
2. Helmholtzi iskola és Brücke dinamikus fiziológiája (az organizmusok egy dinamikus erőrendszer
részei; lásd Freud: változások s energiaáramlások; a személyiségen belül uralkodó dinamikai erők
működése nagyrészt tudattalanul zajlik);
3. Német filozófia: Hegel és Schopenhauer munkássága (Schopenhauer írt már a nemkívánatos
gondolatok tudattalanba történő elfojtásáról és az ellenállásról is, amelyet ezen gondolatok
felszínre kerülésekor alakul ki)
4. Nietzsche a tudattalanról(1880): külső magatartási szabályok internalizációja, a civilizáció
esszenciája (lásd freudi felettes-én; és az ösztönvilágunk egymással szemben álló ereje; Patológia
= vágyak elnyomása;
FREUD NEM ISMERTE EL A KORTÁRSAK JELENTŐSÉGÉT
Egy este a mama, benézve kisgyermeke szobájába, észrevette,
hogy az széklettel összekente a falat. Undorodva bár, de
mindent megtisztított és nem szidta meg a kislányt. Másnap az
véletlen feldöntötte a cukrot, az anya pedig teljesen elvesztette
a mértéket, megverte.
Egy egyetemi hallgató, végre legyőzve félénkségét, eljutott odáig, hogy
randevút kérjen egy lánytól. Nyáron történt, együtt sétáltak a környéken. Az
este folyamán a félénkség miatti feszültsége egyre inkább enyhült, s amint
egy mezőn mentek át, a fiú képes volt a lány felé fordulni és kinyögni: „Szép
itt”, mire amaz válaszolt: „Igen”, majd csönd. Ezután, nyilvánvaló apropó
nélkül, a lány azt mondta: „Volt egy kutyánk, Sandra. Egyszer hosszabb időre
eltűnt, s néhány héttel később felfedeztük, hogy kölykei lesznek.” A
beszélgetés folytatódott, egyre természetesebben, könnyedebben, arról,
hogy milyenek voltak a kölykök és hogyan szereztek nekik helyet.
 A FREUDI ELMÉLETALKOTÁS SZAKASZAI

1. ) Az „affektus-trauma” elméleti keret (1885-1897)

2. ) Topográfiai elméleti keret (1897-1923)

3. ) A lélek strukturális modellje (1923 -1939)

 I. AZ AFFEKTUS-TRAUMA ELMÉLETI KERET
Anna O. Breuer páciense (eredeti nevén Bertha Pappenheim
,1859-1936), jómódú, intelligens, vonzó zsidó származású hölgy;
Beteg édesapját gondozva fizikai tünetek alakultak ki nála –
köhögés, paralízis, élénk hallucinációk, nyelvi zavarok (hisztéria = a
beteg szervi ok nélkül fizikai tüneteket él át)
Breuer észrevette, hogy ha hipnózis alatt Annát élénk hallucinációiról
beszélteti, akkor az enyhülést hoz; Maga a beteg, Anna az eljárást
„beszédkúrának”, „kéményseprésnek” nevezte → később katartikus
módszer.
Anna O. esete a katartikus módszer segítségével meggyógyított
hisztéria klasszikus esete, ahol a tünetek enyhülését az elfelejtett
emlékek és érzések tudatossá tétele idézte elő;
 ELSŐ TRAUMA MODELL: AFFEKTUS-TRAUMA MODELL

Freud voltaképpen ötvözte Charcot és Breuer tanításait: arra használta a hipnózist, hogy terápiás
szuggesztiókat adjon és megpróbálja feltárni a betegség pszichogén eredetéért felelős traumatikus
eseményt;
Bizonyította, hogy a hisztériások tünetei lélektani jelentést hordoznak, és nem az idegrendszer
elfajulásának következményei
Alapfeltevés: a hisztériások olyan súlyos érzelmi traumát éltek át, amely a tudat számára nem volt
elfogadható, ezért elfojtás alá került. Viszont az elfojtott (tkp. elfeledett) tartalmak által keletkezett
érzelmek (affektusok) állandóan kisülésre, vagyis tudatos kifejeződésre törekszenek. Tehát a beteg
tüneteit az „elzárt” affektusok áttörése okozza, melynek pontos jelentése úgy válik érthetővé, ha
azokat összekapcsoljuk a traumatikus eseménnyel.
A páciens figyelmét így a kiváltó traumatikus eseményre irányította, pszichés konfliktust keresett, ahol
az elfojtott trauma emlékének tudatosításával javulás idézhető elő
Pl. egy katonánál minden 15 vagy 35 méterre lévő tárggyal kapcsolatban különös vakság alakult ki.
Hipnózisban visszaemlékezett, hogy legjobb barátját éppen 15 méterre lőtte le egy 35 méterre álló
orvlövész. Ez az emlék elfogadhatatlan volt a tudata számára, ezért el kellett fojtania, mert felelősnek
érezte magát barátja haláláért.
 A SZABAD ASSZOCIÁCIÓ MÓDSZERE
1892-1895 között jutott el a szabad asszociációs módszerhez
1892-ben elhagyta a hipnózist (korábbi cél vele az ellenállás csökkentése)
Ok: az áttétel jelentősége: a szuggesztió megnehezíti a kapcsolat racionális elemzését,
nemkívánt módon erősíti a gyermeki típusú kötődést a „mindenható” terapeutával, ezáltal
gátolva az autonómia fejlődését – a páciens ilyenkor a terapeuta kedvéért gyógyul, ami nem
lehet tartós!!
a pácienst arra bíztatta, hogy a cenzúrát hagyja figyelmen kívül, mondjon el mindent, ami
eszébe jut - éber állapotban
„Aki képes erre a nem könnyű lépésre komolyan elszánni magát, illetve az ez ellen való
ellenállást leküzdi, csodálkozni fog, mily szokatlan, énjétől mily teljesen idegennek vélt vagy
rég elfelejtett emlékezeti anyag fog benne felvetődni” (Ferenczi, 1934, 18.)
Freud felismerése: a páciens az adott eseményhez kapcsolódó asszociációit követve egyre
mélyebbre lehet jutni, egészen a gyermekkori emlékekig.
 A szabad asszociáció módszere

„Tegyen úgy , mintha utas volna , aki a

vasúti kocsi ablakánál ücsörög , és leírja
valakinek, aki a kocsi belsejében ül,
azokat a változó képeket, amelyeket
odakünn lát ” (Freud, 1913)
 A pszichoanalízis korlátai

A súlyosan regresszív, pszichotikus

betegek – Freud szerint nem tervezhető
számukra gyógymód (mivel ezek a
betegek nem képesek az áttételre)
(1940) – ezzel az álláspontjával
évtizedekre fékezte a pszichózisok
pszichoanalitikus kutatását!
Az analitikus helyzet megvonásai: fekvő
helyzet, szigorú időhatárok, verbális
keretek
II. A TOPOGRÁFIAI ELMÉLETI KERET
(1897-1923)
 A topográfiai modell

Mindhárom tartományban érzéseink, gondolataink vannak, amelyek energiával

bírnak
Dinamikus rendszer: minden tartalom energiát fejt ki és hatással van más
tartalmakra
Az elfogadhatatlan tartalmak tudattalanban tartásához energiára van szükség
(libidó)
A tudattalanban tartás mikéntje az elhárító mechanizmus (ellenállás): Freud
szerint elfojtás, szublimáció
 A TUDATTALAN
A tudattalan fogalma a filozófia és a pszichológiai körében közel száz évvel Freud
munkássága előtt is ismert volt.
Fogalma azonban sok irányból közelíthető meg (folyamat-e vagy struktúra; esetleg
különböző mechanizmusok rendszere…)
A 17. és a 20. század között két uralkodó felfogás:
1. Az egyik a mennyiségi különbségeket hangsúlyozta a tudathoz képest (Leibniz, Herbart és
Helmholtz): a nem tudatos a tudatoshoz képest erőtlenebb, halványabb és gyengébb.
2. Ezzel szemben a másik felfogást vallók (Fichte, Schelling, Schopenhauer és Hartmann)
amellett érvelnek, hogy a tudatos és a tudattalan egymástól minőségileg különbözik: a
tudatos az ésszerű, racionális, kiszámítható és kontrollálható, míg a tudattalan ésszerűtlen,
irracionális, kiszámíthatatlan és nem kontrollálható.
Freud eredetisége abban rejlik, hogy a tudattalan működésmódjának megismerését
betegeken végzett klinikai megfigyelései és a mindennapi átlagembert jellemző furcsa
jelenségek (elszólások, álmok) révén tárta fel. Emellett Freud a személyiség ún. topografikus
modelljében (Freud, 1900) ötvözte a nem tudatosra vonatkozó mennyiségi és minőségi
felfogást.
 A LELKI SZERKEZET RÉTEGZETTSÉGE,
A LELKI ÉLET TOPOGRÁFIÁJA
Háromféle lelki MINŐSÉGET különböztet meg:
1. TUDATTALAN:
Viselkedésünket nagyrészt a lelki működés tudattalan szférája határozza meg.
A tudatosság számára közvetlenül nem hozzáférhetők (az én védelme
érdekében), csak kikövetkeztetni, megfejteni tudjuk őket.
A tudattalan tartalmak tudatossá válásához jelentős erőfeszítéseket kell
tennünk.
Mindezek ellenére folyamatosan munkálkodnak a háttérben, hatást fejtenek ki
és befolyásolják a tudatos élményeket.
 A LELKI SZERKEZET RÉTEGZETTSÉGE,
A LELKI ÉLET TOPOGRÁFIÁJA
A TUDATTALAN SZÁRMAZÉKAI
A tudattalanba bepillantani, megfejteni működésének következményein,
származékain keresztül tudunk:
- ezeknek nagy csoportját képezik a pszichés tüneti megnyilvánulások (fóbiás,
hisztériás, kényszeres, depresszív neurotikus tünetek)
- Kisebb csoportjuk azok a nem specifikus jelenségek, amelyek nem
kapcsolódnak konkrét tünethez, személyiségstruktúrához vagy diagnózishoz,
mindenki életében előfordulnak, tudatos használatuk azonban nagy hasznot
hozhat pszichoterápiás helyzetben, hiszen segítségükkel betekinthetünk a
tudattalan tartományba (álmok, fantáziák, elszólások)
 A LELKI ÉLET TOPOGRÁFIÁJA II.
2. TUDATELŐTTES:
Cenzúra alá helyezi a tiltott vágyakat, s csak akkor engedi azokat tudatosulni, ha már annyira
eltorzultak, hogy tudattalan eredetük nem ismerhető fel;
Tkp. azon emléknyomok, amelyeknek tudat felé haladásuk akadályokba már nem ütközik.
A cenzúrát a konfliktusos tartalmakhoz tartozó kín kerülése motiválja;
A tudatelőttes a tudatos előszobája, amelynek elemei aktuálisan kívül esnek a tudatos régióján,
de tartalmai könnyen tudatossá válhatnak;
megfelelő figyelmi fókusz esetén reprodukálhatók és emlékezetünkbe idézhetők (pl. némi
gondolkodás után meg tudjuk mondani, hogy hol töltöttük a szilvesztert 2 éve).

A freudi tudatelőttes fogalma mennyiségi különbséget vél felfedezni a tudatos és a tudattalan között.
 A LELKI ÉLET TOPOGRÁFIÁJA III.
3. TUDATOS:
a külvilág felől hozzánk érkező ingerek percepcióját és a
tudatelőttesből felbukkanó gondolatokat, képeket hordozza;
A tudatosság rendkívül tünékeny állapot, amely nem tekinthető
állandónak.
A tudatost az alkotja, amiről pillanatnyilag tudomásunk van, amelyről
beszélni tudunk.
A JÉGHEGY HASONLAT
A topografikus modell értelmében a
tudattalan tartalmak tudatelőttessé,
illetve tudatossá válását egy TUDATOS
képzeletbeli őr − a cenzor −
akadályozza meg.
Az emberi lélek tudatos része úgy TUDAT-
aránylik a tudattalan tartalmak ELŐTTES
mennyiségéhez, mint a jéghegy csúcsa
annak nagyobb, víz alatti részéhez.
S mint ahogy a víz szintje is TUDATTALAN
folyamatosan változik, így nem lehet
abszolút vagy állandó választóvonalat
húzni a tudattalan és a tudatos
minőségek közé.
 A CSÁBÍTÁSI ELMÉLET újragondolása

A századfordulón Freud (1900) rájött arra, hogy a gyermekkori csábításemlékek

és a hozzájuk kapcsolódó lelki tartalmak nem mindig pontos visszaemlékezések,
hanem olykor a TUDATTALAN VÁGYAKHOZ KAPCSOLÓDÓ FANTÁZIÁK;
Csupán fantázia, amely a páciens incesztuózus vágyát fejezi ki;
Ezek a tudattalan vágyak nem közvetlenül, hanem pl. álmokban,
nyelvbotlásokban jelennek meg.
Három értekezés a szexualitás elméletéről (1905): a csábításelmélet helyett a
gyermek az, aki csábítja az ellenkező nemű szülőjét. Ez azonban olyannyira
elfogadhatatlan a gyermek tudata számára (hiszen mindkét szülőjét szereti),
hogy inkább elfojtás alá, a tudattalanba kerül.
 REVIDEÁLT TRAUMA MODELL

Freud a topográfiai modellben újradefiniálta a traumát.

Korábbi trauma def. a hisztériás, neurotikus tünetek magyarázatához
kapcsolódik: a trauma megfelel a szexuális csábításnak. A trauma
lényege az ijedtség, illetve bármely lereagálatlan kellemetlen affektus.
Új def.: trauma akkor történik, ha a lélek tudatos részét elborítja a
tudattalan vágyak kielégítésének sürgető igénye, melyet az elutasítás és
a büntetés elviselhetetlen érzése követ.
A lelki konfliktus természete: elfojtott, gyermekkori vágyteljesítő fantáziák;
 A TUDATTALAN MEGRAGADÁSÁNAK
„MÓDSZEREI” (Ferenczi, 1934. 20.)
1. Poszthipnotikus szuggesztió;
2. Szabad asszociáció; (lásd korábbi dia)
3. A kísérleti beigazolódás: az asszociációs teszt
4. Mindennapi élet pszichopatológiája
5. Néplélek: néphit különféle megnyilvánulásai, mesék, mítoszok, mondák;
6. Élc és a komikum;
7. Neurózisok és pszichózisok;
8. Álomfejtés;
 1. POSZTHIPNOTIKUS SZUGGESZTIÓ

A páciens a hipnózisban kapott parancsot felébredése után

vakon teljesíti,
ugyanakkor viselkedését nem tudja magyarázni (vagy
kitalál valami magyarázatot rá).
Viszont ha erősen nógatják, a hipnózisban történtekre való
visszaemlékezésre, akkor vissza tud emlékezni a hipnózis
minden részletére.
Tehát a poszthipnotikus parancsteljesítés tudattalan lelki erő
hatása alatt történt, melynek tudatosítása erős ellenállás
leküzdése során lehetséges;
 2. MINDENNAPI ÉLET PSZICHOPATOLÓGIÁJA
Az álmokon túl a tudattalan felbukkanásának leggyakoribb és talán legismertebb
formáját az elvétések mutatják (Freud, 1901), amelyek minden egészséges embernél
megfigyelhetők, élményszinten mi magunk is átélhetjük azokat.
Az ELVÉTÉSEK lehetnek:
nyelvbotlások, azaz elszólások, ilyenkor szándékunkkal ellentétben valami mást mondunk.
Például a „készségesen segítek” helyett „kétségesen segítek” kijelentés hagyja el a szánkat.
Elszólásaink legfeltűnőbb formája az, amikor merőben az ellentétét mondjuk annak, mint amit
mondani szeretnénk. Például a konferencia elnöke nyitóbeszédét így kezdi: „Tisztelt Hölgyeim és
Uram, a konferenciát ezennel bezárom.”
Elírás, félreolvasás, hallási félreértés
Freud szerint ilyen jelenség még az ELFELEJTÉS: például végre elszánjuk magunkat a hetek
óta az asztalon heverő levél feladására, csak bélyeget nem ragasztunk rá.
 KRITIKUSOK FREUD
Freud érvelése szerint azonban a dolgok elvétése
Elvétések csak akkor vagy elfelejtése olyan emberekkel is megesik, akik
következnek be, ha nem fáradtak és nincsenek túlzott izgalmi
fáradtak, illetve izgatottak állapotban sem,
vagyunk.
Teljes értékű pszichés aktusok, amelyben tartalom
Csupán a figyelem és jelentés egyaránt megnyilvánul.
mennyiségének
csökkenése; Ezekben az esetekben egy idegen gondolat
zavaró hatása érvényesül.
Értelmükhöz és jelentésükhöz közelebb jutunk, ha
nem önmagukban, hanem a megzavart
megnyilvánuláshoz való viszonyukban vizsgáljuk.
egy tudatos szándékot megzavar egy másik,
elfojtott, azaz a tudatelőttes rendszerből kiszoruló,
tudattalan minőségű szándék.
3. KOMIKUM

A tudattalan a viccekben is megmutatja magát (Freud, 1905: A

vicc és viszonya a tudattalanhoz c. kötet).
Freud szerint a legtöbb vicc kimondatlan, legátolt, elfojtott
gondolatokon alapul. Például szexuális tartalmú vicceinkben a
meg nem engedett szexuális vágyak törnek felszínre, míg más
esetekben a vicc ellenséges indulatot rejt.
Mivel az elfojtás jelentős mennyiségű lelki energiát köt meg, így
viccmesélés során a korábban gátlásra fordított energia
nevetésben szabadul fel.
A vicc ennek következtében az egymással szemben álló tudatos
és tudattalan erők küzdelmének színtere, annak egyfajta
társadalmilag megengedett megoldási lehetősége.
 4. NEUROTIKUS TÜNETEK

Freud szerint a neurotikus tüneteknek szimbolikus

jelentésük van;
A magyarázat a páciens számára kellemetlen
emlékekben keresendő, amelyeket elfelejtettek, nem
képesek tudatosítani, mégis azonban ott munkálkodnak
a háttérben.
Hysteria (hysteron {görög} = anyaméh) nevével
ellentétben nem csupán a nők betegsége, a férfiaknál is
előfordul (lásd I. világháború)
A házunk verandáján álltam, és az ablakon át benéztem a
szobába, ahol apám az íróasztalánál ült. Bementem, és
kértem, hogy adjon pénzt benzinre. Benyúlt a zsebébe, és
ahogy átadott nekem egy köteg számlát, a pénztárcámra
mutatott. Kinyitottam a tárcát, és láttam, hogy teli van
pénzzel. Akkor azt mondtam, hogy üres a tank, mire ő
kiment a kocsihoz, kinyitotta a sapkát, és megmutatta,
hogy színültig tele van.
Központi motívum az üresség és annak ellentétje, a teli
állapot. A női páciens szeretett volna valamit az apjától (és
a terapeutától is!), de nem tudta, hogy mit akar.
Az álom tükrözi hiányérzetét, valamint azt a
meggyőződését, hogy segíthetnek rajta, ha meg tudja
fogalmazni a vágyait.
A terápiás feladat a figyelme átirányítása volt az állandó
kéregetésről (szeretet, bók, születésnapi ajándék…) a saját
gazdag, belső erőforrásainak kiaknázására.
Egy kórházi kórteremben vagyok. A nővér begurít egy régi
újságpapírokkal borított hordágyat, rajta egy
karmazsinvörös arcú sárga csecsemővel. Ez kinek a
gyereke? – kérdezem. – Senkinek nem kell – válaszolja.
Felveszem, és a pelenkából kifolyó lé ráömlik a ruhámra. –
Nem kell, nem akarom! – kiabálom.
Élénk érzelmi reakció, gazdag asszociációk:
Fiatalkori abortusz, a szülők haragja, ridegsége
Általános iskolai osztálytárs (szívműtét után váratlanul eltűnt, vélhetően
meghalt: halál, mint egyik pillanatról a másikra lesújtó váratlan csapás)
Kék szín: depresszió, krónikus depresszióban szenvedő öccse (soha nem
akart testvért)
Sárga: 12 éves kori hepatitis fertőzés, a kórházban magára maradt
Sárga baba: fiának születése, amikor halálra rémült a gyermek
sárgaságától.
 5. ÁLOM és ÁLOMFEJTÉS

Freud Álomfejtése 1899 nyarán készült el, és éppen a századforduló

évében (1900) jelent meg nyomtatásban.
Freud értelmezésében az álmok az álmodó tudattalan tartalmairól
tudósítanak. Mindez úgy válik lehetővé, hogy alvás alatt a tudatos
funkciók lecsökkennek és elgyengülnek, s a tudattalan tartalmak
tudatelőttessé, illetve tudatossá válását akadályozó őr, a cenzor is
nyugovóra tér.
ÁLOM = egészséges embernél éjjelente jelentkező „normálpszichózis”
(Ferenczi, 1934. 21.), ahol az álmoknak jelentésük van
ÁLOM célja: vágyteljesülés (kielégítetlen kívánságok beteljesülése); lásd
„Éhes disznó makkal álmodik.” (álomfejtés után bizonyul
vágyteljesítőnek)
ÁLOMMUNKA és ÁLOMFEJTÉS
Freud különbséget tesz az álom ún. manifeszt vagy nyilvánvaló és látens vagy
lappangó, rejtett tartalma között.
NYILVÁNVALÓ / MANIFESZT / TUDATOS ÁLOMTARTALOM: azon álomrészlet, amelyre
emlékszünk, s amelyet történet formájában el tudunk mesélni felébredés után.
Míg az álom valódi, csak szabad asszociációkkal kibontható jelentését a LATENS /
TUDATTALAN ÁLOMTARTALOM rejti. Ez az álom valódi jelentése;
Az ÁLOMMUNKA az a folyamat, amely az álomanyagot (pl. testi ingerek, nappali
maradványok, álomgondolatok) a nyilvánvaló álomtartalomba fordítja át, aminek
eredménye a torzítás.
Az ellenkező irányban haladó művelet az ÁLOMFEJTÉS, amelynek célja a látens
álomtartalom apró részleteinek szabad eszmetársítás útján való kibontása; amely
alapján megkonstruálhatók azok a lappangó álomgondolatok, amelynek a
tudatos álomkép csak elferdített ábrázolása; Az álomfejtés „a tudattalan lelki élet
megismerésének királyi útja” (Freud, 1938/1985. 421.) Célja: a manifeszt tartalom
alapján a látens tartalom kibontása;
ÁLOMMUNKA: az álomvágyak eltorzítása, a zavaró impulzusok és
emlékek ártalmatlanítása; Ha nem tudja feladatát ellátni, akkor a
tudattalan gondolatok eredeti mivoltukban törnek a tudatba,
felébreszti az álmodót.
1. Sűrítés: az álmok általában rövidebbek, mint a bennük kifejezésre
jutó gondolatok; „Az álomgondolatok terjedelméhez és
gazdagságához képest az álom szűkös, szegényes, lakonikus.”
(Freud, 1938/1985.)
2. Eltolás: az érzelmi töltés leválik a valós tárgyról és teljesen
különböző tárgyakhoz kapcsolódik; (nagy érzelmi erők rejthetők el)
3. Utalás: során a lappangó elemet nem a saját alkotórésze, hanem
valami távolabbi célzás helyettesíti
4. Szimbolizáció: a látens tartalom közvetlen, de jelképes formában
való megjelenése, egyetemes elemek használata által (pl.
fegyverek és szerszámok mint fallikus szimbólumok, dobozok és
tartók mint női genitáliák, kasztráció mint kopaszság, hajvágás,
fogak elvesztése); ugyanakkor asszociációfüggő is egyben;
A PSZICHOANALÍZIS ÖSZTÖNTANA
A PSZICHOANALÍZIS ÖSZTÖNTANA
Freud orvosi pályájának kezdeti időszakát a dinamikus fiziológia iránti intenzív érdeklődés
jellemezte. A dinamikus fiziológia fő tétele szerint a különböző élő szervezetek, organizmusok egy
erőrendszer részét képezik.
A dinamikus szemlélet a Freud által kidolgozott ösztöntannak is uralkodó elve (Freud, 1915). A lelki
történésekben mindig erők és ellenerők találkozása megy végbe, s a viselkedés ezen ellentétes
tendenciák eredőjeként határozható meg.
Az emberi szervezet működésének kizárólagos energiaforrásai az ösztönök, vagyis primitív biológiai
igények hajtják;
Az ösztön hátterében testi eredetű ingerforrás áll, amely valamilyen biológiai szükséglet (például
éhség, szomjúság) formájában jelenik meg.
Kielégítetlen szükségleteink kellemetlen feszültséget hoznak létre (például éhségérzetet), amelytől
mielőbb szabadulni szeretnénk (HOMEOSZTÁZIS HELYREÁLLÍTÁSA)
Az ösztönszükségletek mindaddig fennállnak, ameddig a feszültségcsökkentő viselkedés − éhség
esetén a táplálkozás − be nem következik. → ÖRÖMKERESÉS
Ha az ösztöntörekvés valamilyen oknál fogva nem juthat kielégülésre, akkor ezen akadályoztatás
tovább növeli a kielégülés felé ható hajtóerőt.
A testi szükséglet, az ösztön veleszületett pszichés reprezentációja a vágy. Tkp. Az ösztön mentális
kifejeződési formája a vágy;
AZ ÖSZTÖNÖK JELLEMZŐI
Az ösztön Freud értelmezésében határfogalom, amely hidat teremt a test és a
lélek között.
Minden ösztön négy alapvető ismérvvel rendelkezik, amelyek az alábbiak:
1. az ösztönnek van forrása, azaz hátterében mindig valamilyen testi
szükséglet áll; (lásd részletesen pszichoszexuális fejlődés)
2. az ösztön célja a biológiai egyensúly azonnali helyreállítása; Cél a
kielégülés.
3. az ösztönnek van tárgya: tárgynak tekinthető bármely tevékenység, amely
a vágy felbukkanása és a kielégülés között zajlik; (Freud a külső tárgyaknak
tulajdonít fontos szerepet.)
4. az ösztön ereje a hátterében álló szükséglet intenzitását jelzi.
A fentiekből következik, hogy az ösztönök célja a korábbi állapotra való
visszatérés → ÖSZTÖNÖK KONZERVATÍV JELLEGE
AZ ÖSZTÖNÖK FAJTÁI
Freud 1920-ban megjelent, A halálösztön és az életösztönök című írásában már két
alapösztönt különböztet meg egymástól, az ön- és a faj-fenntartás ösztönét, amelyeket
közösen Eros-nak, életösztönnek nevez és a halálösztönt, azaz a Thanatos-t.
Az Eros célja a kötődés és a kapcsolat kialakítása, illetve megőrzése. Az Eros
rendelkezésre álló teljes energiamennyiség = libidó; eredetileg kizárólag a szexuális
ösztön energiája, később kiszélesítette a fogalmat; (libidó mint érzéki drive – Thorne, 2000.
448.)
A Thanatos, a halálösztön, destruktív ösztön célja ezzel ellentétes, a kapcsolat felbontása,
a rombolás és a pusztítás. Agresszív cselekedeteink rendkívül széles palettája mögött
szintén a halálösztön hatása érvényesül Freud szerint. (lásd I. Világháború)
A Thanatos a pszichoanalízis leginkább vitatott fogalma, maga Freud sem köteleződött el
mellette teljesen: „mindez csak puhatolózó spekuláció, amíg valaki valami jobbal elő nem áll”
(Freud, 1935 – Jonesnak írt levele)
A mindennapi életben az élet- és a halálösztön egymással harcban vagy keveredve fejti
ki hatását. Például az evésben az életben maradás ösztöntörekvésén túl az étel
bekebelezésére, megsemmisítésére irányuló szándék, azaz a halálösztön is
megmutatkozik.
Freud a személyiséget így két őserő küzdelmének termékévé redukálja.
III. A LÉLEK STRUKTURÁLIS MODELLJE
(1923-1939)
AZ ÖSZTÖN-ÉN
Az ösztöntan megjelenésével együtt dolgozza ki Freud a személyiség ún. strukturális modelljét
(Freud, 1923), amelyben a lelki szerkezet három területét különbözteti meg egymástól: az ösztön-
ént, az ént és a felettes-ént.
Az ÖSZTÖN-ÉN vagy más néven id [latin eredetű szó, jelentése „az”; ~gyermeki, primitív jelentés a
németben; Kosztolányi = „ősvalami”] a legrégebbi lelki tartomány, amely már
születésünkkor jelen van, primitív és differenciálatlan;
minőségét tekintve főként tudattalan;
az id szükségletei mögötti feszültség forrásai az ösztönök; kiváltképp szexuális és agresszív
ösztönök tárháza (ösztöncél: azonnali kielégülés)
az ösztön-én működését az ún. örömelv szabályozza: a feszültségcsökkentés azon módja,
amely a kín, illetve a fájdalom elkerülésével és az öröm keresésével esik egybe.
az id nem szabályozza a kielégülés módját, mivel nem számol a valóság-, a tér-, az idő, a
sorrend, a logika korlátjaival, valamint a ránk leselkedő veszélyekkel sem. Nem tudja, hogy mi
a jó, mi a rossz, mit jelent az erkölcs, vagy az érték fogalma.
Amennyiben az ösztönszükségletek által létrejövő feszültséget az id nem tudja azonnal
csökkenteni, akkor ún. elsődleges folyamatok révén megteremti annak a dolognak a
képmását, amelynek hiánya a feszültség forrása (pl. álomautó, lakoma – fantázia, álom,
hallucinatorikus vágyteljesítés)
Id nem tesz különbséget az emlékkép és a valós tárgy között, a kettőt azonosnak tekinti;
 Az ÉN vagy más néven ego [latin eredetű szó, jelentése „én”] az ösztön-énnek azon része, amelyet
a külvilág hatása és befolyása módosított, így az ingerek felvételére és a túl erős ingerekkel
szembeni védekezésre jött létre. (lásd elhárító mechanizmusok)
Az én vállalja fel az ösztön-én és a külvilág közötti közvetítő szerepét: az ego megfigyeli a
külvilágot, és a tapasztaltakat emléknyomok formájában rögzíti (emlékezés). Az ego a túl erős
ingereket elkerüli (menekülés), míg a mérsékeltekhez alkalmazkodik (problémamegoldás).
AZ Az én működésekor az örömelvet az ún. valóság elve (logika, ésszerűsség) váltja fel, amely az öröm
ÉN szerzésére irányuló szándékot megtartva elodázza a feszültség csökkenését mindaddig, amíg fel
nem bukkan a szükséglet kielégítésére alkalmas tárgy → KÉSLELTETÉS KÉPESSÉGE; FESZÜLTSÉGTŰRÉS
Így az ego ideiglenesen a kínt is elviseli azért, hogy egy későbbi időpontban örömhöz jusson.
Az ösztön-én fantáziálása vagy álmodozása helyett az ego az ún. másodlagos folyamatok
segítségével − a gondolkodás, a következtetés és a problémamegoldás eszközével − készít tervet a
vágyott cél elérésére. Többek között dönt arról, hogy az élmény hamis-e vagy valódi, vagy jelen
van-e a szükséglet kielégítésére alkalmas tárgy. Az id vágyait ennek következtében a megfelelő
időben, a legkedvezőbb és a legveszélytelenebb módon elégíti ki.
Az ego is képes használni az elsődleges folyamatokat (pl. fantázia), de felismeri, hogy a
fantáziaképek nem valóságosak;
Az én képviseli a józanságot és az értelmet az ösztön-én féktelen szenvedélyével szemben.
Az én és a lelki minőségek közötti viszonyról megállapítható, hogy mivel az én kapcsolatban van a
külvilággal, így a legtöbb ego-funkció tudatos vagy tudatelőttes, az ösztön-énnel való
kapcsolódása miatt azonban tudattalanul is működhet.
A felettes-én vagy más néven szuperego [latin eredetű szó, jelentése „én feletti”] a lelki struktúra
harmadik tartománya, amely az id energiáiból az ego révén fejlődik ki.
A személyiség morális és erkölcsi komponense,
Gyermekkor autoriter szülőképét reprezentálja;
A szülői és a társadalmi szabályokat egyesítve dönt arról, hogy mi a helyes és mi a helytelen.
Nem örömre, hanem tökéletességre törekszik!!!
Az ösztön-énhez hasonlóan az elsődleges folyamatok dominálnak, nem képes különbséget tenni
szubjektív és objektív valóság között.
A felettes-énnek két alrendszere van, az én-ideál és a lelkiismeret.
Az ún. én-ideál a megfelelő viselkedés szabályait tartalmazza, a jóság és a kiválóság standardjét képviseli,
amelynek követelményeit betartva a moralitás jelenik meg életünkben. Az ego folyamatosan törekszik az
én-ideál megvalósítására → BÜSZKESÉG
A felettes-én másik alrendszerét lelkiismeretnek hívjuk. Gyakran tennénk valami olyasmit, ami jólesne, de
mégis lemondunk róla azzal az indokkal, hogy lelkiismeretünk nem engedi. Ha mégis engedünk a
kísértésnek és az öröm reményében a lelkiismeret parancsa ellen cselekszünk, akkor lelkiismeretünk nem
hagyja büntetlenül → BŰNTUDAT
Hogyan alakul ki a lelkiismeret? Kezdetben a még nem létező felettes-én szerepét egy külső hatalom, a
szülői tekintély tölti be (jutalmazás és büntetés). A szülőktől való reális félelem a későbbi
lelkiismeret-furdalás előfutára. Az Ödipális-konfliktus megoldása által a szülőkkel való azonosulás révén
kb. a hatodik életév végére a szülői külső kényszer belsővé válik, a szülői tekintély helyébe a felettes-én
lép, amely ezután ugyanúgy figyeli, irányítja és fenyegeti az ént, mint korábban a szülők tették. Az idők
folyamán a felettes-én azoknak a személyeknek a befolyását is magába olvasztja, akik a szülők helyébe
lépnek (pl. gondozók, tanárok, példaképek) → SZEMÉLYTELENEBBÉ VÁLIK
 A STRUKTURÁLIS ÉS A TOPOGRAFIKUS MODELL
EGYESÍTÉSE
A strukturális és a topografikus modell egyesítésének
eredményeképp született meg Freud lelki szerkezetre vonatkozó
sémája:
Amint látható, a felettes-én „benyúlik” a tudattalan tartományba.
Bensőséges kapcsolatban van az ösztön-énnel, az érzékelő
rendszertől azonban távolabb fekszik, mint az ego. (A felettes-én
főként tudattalan.)
Az ösztön-én tartalmai alapvetően tudattalanok, a külvilággal
csak az ego-n keresztül vannak összeköttetésben.
Az ego működhet tudatosan, tudatelőttes és tudattalan módon
egyaránt. Ez utóbbi az ego által elfojtott jelenségek kapcsán nyer
értelmet.
 AZ ÖSSZE-HASONLÍTÁS      
SZEMPONTJAI
ID (ÖSZTÖN-ÉN) EGO (ÉN) SZUPEREGO (FELETTES ÉN)
Létrejöttének Születésünktől fogva jelen Az id-ből jön létre a 6-8. A 3-5. életév folyamán jön létre
ideje van. hónapban, a saját testtel és a a szülői normák introjekciója
  külvilággal való tapasztalatok révén az Ödipusz-komplexus
hatására. megoldásaként.
Lelki minőség Főként tudattalan. Részben tudatos, részben Részben tudatos, részben
tudattalan, részben tudatelőttes. tudattalan.
       Introjektált morális parancsok
Működési elv Elsődleges folyamatok. Másodlagos folyamatok. vezérlik.
       Standardjait az ego büszkeség-
Motiváció Örömelv vezérli. A biológiai   és bűnösségérzésének
szükségleteket pszichés Realitáselv. Késleltetés. serkentésén keresztül juttatja
vággyá alakítja. érvényre. Késleltetés helyett
gátlás jellemzi.
Tartalom Veleszületett ösztönök, Az érzelmek székhelye, beleértve Magában foglalja az én-ideált
amelyek ereje különböző a szorongást is. és a lelkiismeretet.
mértékű lehet.
  Amennyiben túlságosan erős Minél erősebb, annál Amennyiben túlságosan erős és
Lelki egészség és és kegyetlen, illetve nagyon egészségesebb a személy. kegyetlen, illetve nagyon
betegség gyenge, akkor gyenge, akkor megbetegítővé
megbetegítővé válhat. válhat.
  Egy bizonyos értelemben a A személyiség pszichológiai  Személyiségünk szociális
Absztrakt szint személyiség biológiai komponense. komponense.
komponense.
Az ellenállások, eredetük és megjelenési formájuk

Amikor a pszichoanalízis során a megnyílás, a megnyilatkozás nem következik be…

Az analizált félelmet vagy szégyent érez – és megakad, vagy
Beszélhetne; se félelmet, se szégyent nem érez, mégis hallgat, vagy olyan
gondolatokat közöl, amelyek inkább leplezik a valódi tényállást (feltárás helyett)
Mintha fő feladatának az ellenszegülést látná: késik, álmait elfelejti, hanyag, nem
ismeri el a közös munkát, stb…
Úgy tűnik: ellenerő játszik közre – ennek felkutatása roppant fontos módszertanilag
Az Én (narcisztikus szeretése) minden beavatkozást sértőnek, fájdalmasnak érez,
Lelki panaszok esetében is: az én a biztos rosszból a félelmetes bizonytalanságba
érzi magát betessékelve – nem hajlandó magát tovább engedni.
Az ellenállások, eredetük és megjelenési formájuk

Az Én fél és őrködik azon, hogy az eddigi tudattalan továbbra is tudattalan

maradjon – s ennek mi a története…:
Nem a pszichoanalízis az első beavatkozás, ami az egyént a külvilágból érinti:
születés (leválasztás az anyai testről, majd emlőről), a nevelés követelményei –
nehezen viselhető beavatkozások, amelyek ellen a lélek – hogy a fájdalmat
enyhítse – meghatározott módon reagál;
A kezdeti lázongás és agresszió után elfojtja azokat a vágyait, amelyek ellen a
beavatkozások irányulnak – s ez a mechanizmus ismétlődik az analízisben.
Itt is valami fájdalmasat vár…
Tudatos vagy tudattalan-e az ellenállás, pl egy csúnya szó kimondása…?
Az ellenállás eredete

Egy csúnya szó kimondása önmagában aligha volna kizárólagosan képes rá,
hogy az összes ellenállást létrehozza…;
Freud szerint az ellenállás forrása: az énben, az ösztön-énben és a felettes-énben
keresendő!
Mit gondoltok: hogyan?
A STRUKTURÁLIS MODELL
MINT METAFORA
Freud a strukturális modellt METAFORA-ként kezeli, amely abban segít neki,
hogy klinikai megfigyeléseit fogalmilag kezelje;
SOHA nem gondolta, hogy ezek lokalizálható anatómiai szerkezetek
lennének;
SZORONGÁSRÓL
 KONFLIKTUS ÉS SZORONGÁS
Az én „három Úr szolgálója”
Az ösztön-éntől hajtva, a felettes-éntől korlátozva és a valóságtól
visszaszorítva igyekszik ellátni feladatát, próbálja összeegyeztetni
mindazon erőket és behatásokat, amelyek benne és rá hatnak.
LELKI ÉLET KONFLIKTUSAI:
1. Vágyak a morális tiltással szemben (én ↔ felettes-én)
2. Vágyak a realitással szemben (én ↔ külvilág)
3. Belső realitás a külső realitással szemben; (én ↔ ösztön-én)
Ha a lelki élet konfliktusai kezelhetetlenek az én számára →
SZORONGÁS keletkezésével válaszol. A létrejövő szorongás
jellegét a konfliktus típusa határozza meg:
1. A felettes-énnel szemben az ún. lelkiismereti szorongás lép fel,
2. Az ösztön-én túlságosan erős szenvedélyeinek
ellenőrizhetetlenné válása pedig neurotikus szorongást idéz
elő.
3. A külvilággal szembeni harcban jelentkező szorongás az ún.
reális szorongás, a tulajdonképpeni félelem,
 SZORONGÁS ÉS ELHÁRÍTÁS
A szorongás voltaképpen az énben keletkező jelzés (Frreud, 1926), jelző mechanizmus =
SZIGNÁL, egyfajta figyelmeztetés az én számára, amely mutatja, hogy várhatóan valami
kellemetlen fog bekövetkezni (pl. szeretet elvesztése, erős bűntudat, fizikai sérülés veszélye
esetén).
A szorongás adaptív: pl. érési krízisek, változások, új élmények, új helyzetek, identitás keresés, kudarc,
veszteségek esetén;
Kóros, ha intenzitása vagy tartama alapján az egyén számára kontrollálhatatlanná válik és/vagy
tartós disztresszt okoz;
A szorongás egyben felszólítás arra, hogy az ego indítsa be az ún. védekezési vagy elhárító
mechanizmusokat, amelyek a harmónia visszaállítását és az alkalmazkodást szolgálják.

AZ ÉN KÉPES VÉDEKEZNI
 SZORONGÁS ÉS ELHÁRÍTÁS
A szorongás voltaképpen jelző mechanizmus = SZIGNÁL, egyfajta figyelmeztetés az én számára,
amely mutatja, hogy várhatóan valami kellemetlen fog bekövetkezni.
A szorongás adaptív: pl. érési krízisek, változások, új élmények, új helyzetek, identitás keresés, kudarc,
veszteségek esetén;
Kóros, ha intenzitása vagy tartama alapján az egyén számára kontrollálhatatlanná válik és/vagy tartós
disztresszt okoz;
A szorongás egyben felszólítás arra, hogy az ego indítsa be az ún. védekezési vagy elhárító
mechanizmusokat, amelyek a harmónia visszaállítását és az alkalmazkodást szolgálják.

Az elhárító mechanizmusok két közös tulajdonsággal rendelkeznek:

1. Egyrészt tudattalanul működnek,
2. Másrészt legátolják az ösztönimpulzusokat, avagy kevésbé fenyegető, elfogadható formájúvá alakítják
azokat, illetve valamilyen módon eltorzítják, meghamisítják a valóságot.
Az elhárító mechanizmusok adekvát alkalmazása az egészséges lelki működés fontos ismérve.
Megbetegítővé és pszichés tüneteket okozóvá csak abban az esetben válnak, ha primitív elhárító
formákat alkalmazunk (LÁSD Anna Freud előadás), vagy nem a megfelelő időben hívjuk őket
segítségül, illetve, ha valamely énvédő mechanizmust túlzott mértékben előnyben részesítünk. Az
elhárító mechanizmusok inadekvát alkalmazása a három instancia között diszharmóniát
eredményez, amely helytelen alkalmazkodáshoz és pszichés megbetegedésekhez vezethet.
 EGÉSZSÉG ÉS BETEGSÉG
„Gesundheit ist die Fähigkeit lieben und arbeiten zu können”.
Az egészség fokmérője az, hogy az Én mennyire képes
együttesen kezelni az ösztönalapú vágyak nyomását és a
valóság kényszerítését.
Az Én kudarcának mértéke határozza meg, hogy valaki
megbetegszik-e…
Minden tünet azt jelzi, hogy az Énnek nem sikerült kialakítania
egyensúlyt az ösztönkisülésre való igény, a felettes-én
szigorának kényszere és a külső valóság között.

Az Én szorongással jelzi megsemmisülésének veszélyét és

mozgósítja védekező mechanizmusait.
PSZICHOSZEXUÁLIS FEJLŐDÉS
ELMÉLETE
Mivel a libidó az életösztönből táplálkozik, így testi forrásai is vannak; A testnek azon helyeit,
ahonnan e libidó kiindul, erogén zónáknak nevezzük. A libidó fejlődésének folyamatát
legtisztábban szintén a szexuális funkció tanulmányozásából ismerhetjük meg, ez az ún.
pszichoszexuális fejlődés elmélete.
A Freud által kidolgozott pszichoszexuális fejlődés elmélete szakított azzal a közkeletű felfogással,
mely szerint az ember nemi élete a serdülőkorban kezdődik, mivel annak határozott
megnyilvánulásait már a születés után felfedezhetjük.
Továbbá, élesen elhatárolja egymástól a szexualitás és a genitalitás fogalmát, hiszen az előbbi
sokkal tágabb értelmű, és számos − a nemi szervektől független − jelenséget is magában foglal.
Végül azt is hangsúlyozza Freud, hogy a szexualitásba a test különböző erogén zónáiból származó
örömszerzés is beletartozik. Szexuális = fizikálisan örömteli;
A pszichoszexuális fejlődés elmélete szerint a nemi élet születésünk után még nem a maga
teljességében lép fel, hanem egymásra következő szakaszok során, meghatározott
törvényszerűségeket követve halad, noha természetesen a fejlődés szakaszai nem határolódnak
el élesen egymástól, lehetnek közöttük átfedések is.
Ha egy fejlődési fázisban az erogén zóna nem stimulálódik megfelelő mértékben (alul, vagy
túlingerlés), akkor a fejlődés azon a fokon mintegy megreked, vagyis az adott erogén zóna akkor
is domináns marad, mikor szerepét már fejlettebb zónának kellene átvennie. Ebben az esetben a
libidó bizonyos hányada tartósan visszamarad valamely korábbi fejlődési fokon, azaz rögződik
vagy fixálódik. A fixáció a nemi fejlődés diszharmóniáját hozza létre, ahol a megrekedés
szakaszának ösztöntörekvései a viselkedésben is megnyilvánulnak (pl. stresszhelyzet esetén
felnőtteknél) FIXÁCIÓ HASONLÓ A HÁBORÚBAN A HELYŐRSÉGEKHEZ, AMELYEK GYENGÍTIK A
MENETELŐ ERŐKET.
Ugyanakkor a továbbjutott libidó − fordított mozgással − könnyen visszatérhet e korábbi fokok
egyikére, ezáltal ún. visszaesést vagy regressziót idéz elő.
 A PSZICHOSZEXUÁLIS FEJLŐDÉS SZAKASZAI
0) Az egész rendelkezésre álló libidómennyiség önmagára irányul, ez az ún. abszolút vagy primer
nárcizmus állapota. A kifejezés az ókori görög mitológiai ifjúra, Narcissus-ra utal, aki Echo nimfa
szerelmének elutasítása után azzal bűnhődött, hogy önmagába szeretett bele. (Lásd regresszív
formáját: hipochondria). A primer nárcizmus állapota akkor szűnik meg, amikor az én a tárgyak
képzeteit megszállja, vagyis a nárcisztikus libidó ún. tárgylibidóvá alakul: ahogy az amőba
állábait kibocsátja, majd visszavonja azokat, ugyanígy közlekedik a libidó az én és a tárgyak
között.
1) Testi élmények differenciálódása lehetővé teszi az első erogén zóna, a száj és környéke
pszichés energiával való megszállását. Így a születéstől kb. a 18. hónapig tartó időszakot orális
szakasznak hívjuk. A csecsemőnek a külvilággal történő szinte valamennyi kapcsolata a szájon át
történik és szinte minden törekvése ezen szerv szükségleteinek kielégítésére irányul. Ebben a
táplálkozás és a szopás aktusa a legmeghatározóbb, így a nemi ösztön orális összetevőjének első
tárgya az anyamell. Ennek a szakasznak a megnyilvánulási formája az ujjszopás is, ekkor a
csecsemő feladja az idegen tárgyat (az anyamellet) és azt saját testének egy részével pótolja.
Az orális szakasz legfontosabb jellemzője, hogy a nemi ösztön itt nem más személyre irányul,
hanem saját testén elégíti ki önmagát, azaz autoerotikus jellegű. Az orális fázis további két
alszakaszra bontható:
a) Az orális bekebelezés a születéstől kb. a hatodik hónapig terjedő
időszakot foglalja magában, amikor a csecsemő még teljesen
védtelen és függő, szükséglet-kielégülései csak az anya által
valósulhatnak meg. Ha ebben a periódusban az anya
gondoskodása valamilyen oknál fogva − pl. hosszú kórházi
tartózkodás, túl korai elválasztás − nem volt megfelelő, akkor
mindez szilárd jellemvonásokat és viszonyulási módokat hozhat
létre a csecsemőnél. Kialakulhat az ún. orális-bekebelező
karakter, akinek legfőbb jellemvonása a passzivitás, a másoktól
való függőség, a hiszékenység („be lehet etetni”, „bekajál
mindent”), passzivitás, a túlzott engedékenység és a
féltékenység. Ezek a személyek gyakran részesítik előnyben az
orális kielégülési formákat (pl. evés, ivás, dohányzás, beszéd),
pótlandó a kora gyermekkori hiányt.
b) Az orális szakasz második fele a fogak megjelenése miatt az ún.
orál-szadisztikus fázis nevet viseli, ahol az élvezet már a rágásból
és a harapásból származik. A kielégülés nem megfelelő volta az
orális-agresszív karaktertípust hozza létre. Ezen személyek
verbálisan agresszívek, gyakran káromkodnak és „harapós
megjegyzéseket” tesznek másokra. Szeretnek vitatkozni, cinikusak
és szarkasztikusak, mindemellett bizalmatlanok, pesszimisták,
szélsőségesen függetlenek.
2) A második fejlődési szakaszt − a 18. és a 36. hónap közötti időszakot − az agresszív ösztönimpulzusok
dominanciája jellemzi. E szakaszt anál-szadisztikus szakasznak nevezzük, mivel ekkor a végbélnyílás válik
a fő erogén zónává: az anális záróizomra helyeződő nyomás és ennek a székeléssel történő ellazítása
libidinális kielégülést nyújt. A kisgyermek a székletürítésen keresztül biztosítja az agresszió és a kiválasztási
funkció kielégülését. A szobatisztaságra nevelés kapcsán megtapasztalja a külvilág által támasztott
korlátokat és követelményeket, hiszen nem üríthet bárhol és bármikor, csak erre alkalmas időben és
helyen. A szülői elvárások jellege alapvető hatással van a gyermek későbbi személyiségére.
Ha a kisgyermek sikeresen teljesít és ezt a szülők megdicsérik, akkor ezáltal megtanulja, hogy
érdemes a dolgokat a megfelelő helyen és időben produkálni. Ez lesz az alapja a felnőttkori
produktivitásnak, az alkotóképességnek és a kreativitásnak.
A szélsőségesen büntető − veréssel, megszégyenítéssel fenyegető − toalett-tréninggel szemben a
gyermek kétféleképpen védekezhet. Egyrészt ellenállásba lendülve akkor és ott ürít, ahol a szülei
azt legkevésbé szeretnék. Ilyen esetben az ún. anális kiürítő személyiségtípus jön létre, amely
rendetlenségre, kegyetlenségre és nyílt ellenségességre hajlamosít. A védekezés másik módja a
széklet visszatartása lehet, amely mentén anális visszatartó személyiségvonások alakulhatnak ki,
például kontrolláltság, tisztaság és rendszeretet, perfekcionizmus, makacsság, mások feletti uralom,
túlzott takarékosság és gyűjtőszenvedély.

AZ ANÁLIS SZAKASZBAN BEKÖVETKEZŐ FIXÁCIÓ AZ AGRESSZIÓ-KEZELÉS ZAVARÁT IDÉZI ELŐ,

AMELY AZ IMPULZUSOK TÚLZOTT KONTROLLJÁBAN, ILLETVE AZOK KONTROLLÁLATLAN
VOLTÁBAN ÖLT TESTET. (lásd kényszerek)

MÍG A KARAKTERJEGYEK )lásd személyiségjellemzők) LÉTÜKET AZ ÖSZTÖNKÉSZTETÉSEK ELLENI

SIKERES VÉDEKEZÉSNEK KÖSZÖNHETIK, ADDIG A NEUROTIKUS TÜNETEK AZ ELFOJTÁS HIBÁI
KÖVETKEZTÉBEN KELETKEZNEK (FREUD, 1915)
3) 3-5 éves kor között − az ún. fallikus szakaszban − a gyermek érdeklődése a genitáliákra
irányul, az öröm forrásául a nemi szervek érintése szolgál.
E periódus konfliktushelyzetét az ún. Ödipusz-komplexus hívja életre (lásd Szophoklész
drámáját). Az Ödipális-komplexus kiinduló tétele szerint az anya tekinthető az első szerelmi
tárgynak. Az apa jelenléte ugyanakkor riválist jelent a számára.
Ennek kifejeződéseképpen például a kisfiú megelégedését fejezi ki, ha az apja elutazik, vagy távol
van, ilyenkor szeretne édesanyjával aludni. Szavakban is gyakran kifejezésre jut mindez, például
ígéretet tehet édesanyjának, ha majd nagy lesz, elveszi feleségül.
Az apa azonban túlságosan erős, okos és hatalmas ahhoz, hogy könnyűszerrel el lehessen
távolítani. A fiúgyermek saját rivális érzéseitől úgy próbál szabadulni, hogy kivetíti azokat az
apára, és azt gondolja, az apa lát benne riválist. Ehhez társul egy sajátos félelem, az ún.
kasztrációs szorongás, amelyben a fiúgyermek az apa büntetésétől fél (az apa akar
megszabadulni tőle mint riválistól, vagyis az apa kasztrálni akarja őt). E kasztrációs szorongás
lendíti előre az Ödipusz-komplexus megoldását. A fiúgyermek elfojtja édesanyja iránt érzett
vágyát és azonosul az apával, hiszen azt gondolja, hogy ha az apa által elvárt módon
viselkedik, akkor az apa bizonyára nem fogja őt bántani.
A lányoknál némi módosítással, de hasonlóan alakul a helyzet. A kislány felfedezi saját
hiányzó péniszét, úgy gondolja, hogy az anya valamilyen bűnt követett el, aminek ketten
viselik a következményeit; ennek következtében anyjához fűződő kötődése gyengül és
apjához kezd gyöngéden ragaszkodni. Mindeközben a kislányok el szeretnék távolítani a
felesleges harmadikat − az anyát −, hogy elfoglalják annak helyét. A lányoknál lezajló
folyamatot Elektra-komplexusnak is szokták nevezni, arról a mitológiai személyről mintázva
mindezt, aki a testvéri erőket egyesítve megöli anyjukat és annak szeretőjét, ezáltal
bosszulva meg apjuk halálát.
Az Ödipusz- és az Elektra-komplexus megoldásának eredményeképp
nemcsak a szülőkkel való azonosulás jön létre, hanem kialakul a felettes-én
is. A fallikus szakasz megoldatlan konfliktusai a szexualitás és a nemi identitás
zavaraihoz vezetnek. A fallikus szakaszbeli fixáció olyan személyiségstruktúrát
eredményez, aki továbbra is az Ödipusz-, illetve Elektra-komplexusával küzd:
férfiaknál a szexualitás terén mutatkozó túlzott rámenősség, agresszivitás és
produktivitás azt hivatott bizonyítani, hogy „nem vagyok kasztrált”. Mindez a
munkavégzésre, így a túlzott karrierizmusra és a hatalmi törekvésre is
kiterjedhet. Ha azonban éppen sikertelenség és impotencia jellemzi a férfit,
akkor ennek hátterében az apával való versengés miatti tudattalan
bűntudat áll – vélekedik Freud. A nők esetén az Elektra-komplexus
továbbélése az idősebb férfipartner választásában érhető tetten.
A fallikus fázis konfliktusa és annak megoldási módja alapvetően
determinálja az egyén szexualitással és interperszonális versengéssel
kapcsolatos későbbi attitűdjét.
Napjainkban az ösztönvágyak és a személyiségfejlődés kapcsolatát
komplexebbnek tartjuk, mint ahogy azt Freud először megfogalmazta;
FONTOS: A KORÁBBI SZAKASZOK NEM MEGSZŰNNEK, CSAK URALMUK ALÁ
HAJTJÁK A RÉGIT!
4) 6-8 éves kortól kezdve egészen a serdülőkorig a nemi fejlődésben pangás vagy
visszaesés figyelhető meg; ez az ún. latencia szakasza. A kisgyermekek nemi
ösztöneiket az intellektuális tevékenység szolgálatába állítják, elkezdik iskolai
tanulmányaikat és érdeklődésük az aktivitások egyre szélesebb körére terjed ki.
5) A latencia időszakát követő genitális szakaszban a fejlődés fordulópontjához érünk. A
serdülőkor beköszöntével újra felélednek a libidinális és az agresszív vágyak, mi több, a
korábbi szakaszok konfliktusai ismét felszínre törnek. Az ego egyensúlyozó szerepe újból
meghatározóvá válik. Ha a serdülő a pszichoszexuális fejlődés korábbi szakaszaiban
megfelelő megoldási módokat talált, akkor nemi részletösztönei most alárendelődnek
a genitáliák elsőbbségének. E szakasz sikeres működésének eredményeképp a
felnövő gyermek eléri a pszichoszexuális fejlődés végállomását: elhagyja az
autoerotizmust, azaz a saját test felcserélődik egy ellenkező nemű külső tárgyra és az
integrált részletösztönök (LÁSD szeretkezés az örömszerzés mellett a szaporodási
tevékenység) szolgálatába áll (lásd házasság, családalapítás).
4) Ferenczi: első szerelem ideje, amely még nélkülöz minden nemi célt ↔ napjaink gyakorlata;

A TELJES ÉLETPÁLYA A LIBIDÓ FEJLŐDÉSMENETEKÉNT BONTAKOZIK KI FREUD

SZERINT.
 FEJLŐDÉSI SZAKASZ
 EROGÉN  IDŐSZAKA JELLEMZŐK
KARAKTER JELLEMZŐK
ZÓNA  
Orális fázis Száj és 0 - 6 hónap  Táplálás Másoktól való függés,
a) orális-bekebelezés környéke hiszékenység, passzivitás
 
P
R b) orál-szadisztikus Fogak 7 - 18 Harapás és  Szarkazmus, verbális agresszió
hónap leválasztás
E
        a)Anális kiürítő
G         személyiség-vonások:
E   Végbél-n 18 - 36 Toalett rendetlenség, kegyetlenség,
N Anális fázis yílás hónap tréning destrukció
I b) Anális megtartó
T szemé-lyiségvonások: rendszeretet,
Á takarékosság, makacsság,
L dacosság, uralkodás mások felett
         Ödipusz-ko a) Férfiaknál: Don Juanizmus vagy
I
Fallikus szakasz Pénisz, 3 - 5 év mplexus  szexuális és szakmai impotencia
S vagina Elektra- b) Nőknél: kacér, csábító
komplexus viselke-dés, amely nem vezet
szexuális aktushoz 
Latencia  −  5 - 12 év Ösztön-nyu  −
gvás
     Érett Szeretetteljes, gondoskodó attitűd;
  Pénisz, Kb. 13 éves szexualitás, szexuális és agresszív törekvések
Genitális szakasz vagina kortól nemi kontrollja, illetve szublimációja
identitás  
 A PSZICHOANALÍZIS FOGALMÁNAK ÖSSZETETT
VOLTA
1. A pszichoanalízis az első jól megformált – s talán mindmáig a legközismertebb –
személyiségelméletek egyike, amely a lelki élet középpontjába a tudattalan
jelenségeket állítja, s működését egymással szemben álló erők dinamikus harcaként,
konfliktusaként jeleníti meg.
2. A pszichoanalízis fogalma a személyiségelméleten túl vonatkozhat a pszichés eredetű
betegségek egy csoportjának, az ún. neurózisok tanára, ahol a tünetek mindig
jelentéssel és értelemmel bírnak.
3. Harmadrészt a neurotikus betegek gyógyítására alkalmazott terápiás és
személyiségfejlesztő módszert is jelenti a pszichoanalízis, amely szembesíti az egyént
addig önmaga előtt is rejtett vágyaival, indulataival, érzéseivel és gondolataival,
ezáltal megerősítve a konfliktusoktól meggyengült ént.
4. Végül a pszichoanalízis alatt érthetjük a freudizmust mint egyfajta világnézetet: a
kultúrára, a társadalomra és a műalkotások létrejöttére vonatkozó átfogó szemléletet
(Lásd Totem és tabu, 1912.; Tömegpszichológia és én-analízis, 1921; Rossz közérzet a
kultúrában, 1930; Mózes és az egyistenhit, 1939.
FONTOS TISZTÁZNI, HOGY ÉPPEN MIRŐL BESZÉLÜNK, VAGY MI A KRITIKA TÁRGYA
 A PSZICHOANALÍZIS KETTŐSSÉGEI (PLÉH, 1992.
180-187.)
1. Racionalizmus vs. Irracionalizmus:
Büszke, racionális, céltudatos ÉN ↔ tudattalan tényezők meghatározó szerepe (Én mint „ ösztönök és
tiltások között vergődő hivatalnok”)
2. Biológia vs. pszichológiai gondolkodás: e kettősség legjobban a libidó fogalma és a
pszichoszexuális fejlődés elmélete kapcsán bontakozik ki; Közvetlen biológiai háttér, amely a
későbbiekben szimbolikussá válik (pl. anyamell → anya reprezentációja)
Néhány kísérlet a biológiai oldal hangsúlyozására
Ferenczi Sándor Katasztrófák a nemi élet fejlődésében erőteljes kísérlet a törzsfejlődés és az egyedfejlődés közötti
analógia megteremésére; pl. születés mint fulladozás (áttérés a szárazföldi létre)
Hermann Imre(1943) Az ember ősi ösztönei c. könyv: megkapaszkodási ösztön fogalma, amely kiállta a
tudományos próbát (lásd később Szondi)

3. Okság vagy megértés? Egyik oldalon determináltság és túldetermináltság, míg a másik oldalon
logikai értelemben vett okság helyett csupán megértés; a történések rekonstrukciója megy
végbe, amely azonban nem oksági érvelés
lásd klinikus tévedése: pl. az ágybavizelő gyerekek 80%-át verik; vajon mi van a problémamentes gyerekekkel
Carl Popper kritikája: A pszichoanalízis nem állja ki a tudományfilozófia cáfolhatósági elvét; (lásd elfojtás)
Lehetséges megoldás: jelentés-összefüggések feltárása = HERMENEUTIKA
Nézőpontok kibékítésének egy módja: biológiai determináció, de egyedi módon megvalósuló
 A PSZICHOANALÍZIS KETTŐSSÉGEI folytatás
4. Konzervatív vs. Forradalmár Freud:
A pszichoanalitikusok forradalmárnak tartják: az egész kultúra lényegét az
elfojtásban látják Freud mint felvilágosító
Később lásd Wilhelm Reich és a szexuális felszabadító mozgalma
Diákmozgalmak örömközpontú életvitele a protestáns etikával szemben
(pl. USA)
Mások inkább a lemondást látják, azt, hogy nem tud megszabadulni kora
viktoriánus erkölcseitől (Ödipusz-komplexus, mint az apauralmi családmodell
reprezentációja)

A HÉTKÖZNAPOKBAN VALÓBAN LIBERALIZÁLÓ ERŐKÉNT HATOTT lásd pl.

gyermeknevelési szokások megváltozása
Álszemérmesség helyetti nyílt szókimondás;
 A FREUDI METAPSZICHOLÓGIA (Rapaport 1951, nyomán)
1) Lelki élet topográfiája és struktúrája
2) Dinamikus nézőpont: tudattalan erők és konfliktusok irányítják lelki
működésünket;
3) Ökonómiai szempont: libidó fogalma egy energetikai-hidraulikus modellben
bontakozik ki ; libidó olyan pszichés energia, amely felhalmozódhat, kisülhet,
átirányítható (lásd szublimáció), helyettesíthető; az energia mennyiségét
bizonyos határok között állandónak tekinti; (pl. bizonyos erogén zónákhoz
kapcsolódó energia-mennyiség áthelyeződhet más olyan tárgyra, amely
alakjánál vagy beidegzésénél fogva hasonlít az eredeti szervre, lásd
álomszimbolika)
4) Genetikus szempont: fejlődés mellett fennmaradnak a korábbi fejlődési módok
(lásd fixáció és regresszió)
5) Adaptív nézőpont, amely az én-pszichológusok (Anna Freud, Heinz Hartmann)
által bontakozik ki: az énnek van olyan része, amely viszonylag független az
ösztön-éntől és a környezethez való alkalmazkodást szolgálja;
 FREUD IDENTITÁSA

„Egyáltalán nem vagyok a tudomány embere, nem vagyok

sem megfigyelő, sem kísérletező, és nem is vagyok
gondolkodó. Alkatom szerint nem vagyok más, mint egy
konkvisztádor, vagy, ha a le akarja fordítani a szót, kalandor,
az ilyen embernek minden kíváncsiságával, merészségével,
makacs kitartásával.”
(részlet önmagáról egy levélben)
Valóban kalandor volt-e?
Pléh Csaba válasza: keresztény kultúrába való asszimiláció
helyett új izoláció és kívülállás, amely az intellektuális forradalom
révén, „szekta”-jelleggel (lásd pszichoanalitikusok köre)
valósítható meg;
FREUD HATÁSA
Kisszámú alapvetése számtalan átdolgozásra és finomításra ad lehetőséget;
Szakított a pszichés betegségek fiziológiai megközelítésével → helyette
FUNKCIONÁLIS magyarázat (a neurózisok nem neurológiai eredetűek, hanem
okuk, jelentésük az élettörténetben van, az életesemények betegek által adott
értelmezésében keresendő.)
A tudattalanra vonatkozó korábbi filozófiai spekulációkat vagy
természettudományos elképzeléseket új adatforrással bővítette: a „klinikai
megfigyeléssel” - beemeli a beteget a tudományba; - az emberi elme
egyedülálló megközelítését teszi lehetővé
Nem tudatos jelenségekre irányította a figyelem fókuszát;
Az embert mozgató / dinamizáló erőket állítja a pszichológia középpontjába
(kognícióval szemben motiváció);
A pszichoanalízis a pszichoterápiában mintateremtő
Nyugati civilizációra gyakorolt kultúrabefolyásoló hatása megkérdőjelezhetetlen:
A freudizmus révén: antropológia, szociológia, néprajz, irodalom, képző- és filmművészet
Mindennapi beszéd szerves részévé vált a pszichoanalízis néhány terminusa (freudi elszólások, TN)
József Attila Freud-köszöntő verse, az „Amit szívedbe rejtesz”
 A PSZICHOANALÍZIS ALAPVETÉSEI -
ÖSSZEFOGLALÁS
1. PSZICHÉS DETERMINIZMUS: tünetek kognitív, emocionális és viselkedéses vonatkozásának pszichés okai
vannak, nem fizikai okok vagy véletlen biológiai okok állnak a háttérben;
A múltbeli esemény reprezentációja, ennek interpretációja és jelentése határozza meg – akár tudatosan akár
tudattalanul – az egyén viselkedését és alkalmazkodóképességét.
Következésképpen nem foglalkoznak a szélesebb konstitucionális, biológiai, családi, társas és társadalmi okokkal;
A pszichopatológiák a személy vélekedésének, gondolatainak és érzéseinek értelmes következménye;
2. ÖRÖMKERESÉS - KÍNKERÜLÉS ELVE irányítja a viselkedést: valamennyi humán viselkedés hátterében a kín
kerülése, az öröm maximalizálása és az intrapszichés biztonság elérése áll;
Intrapszichés konfliktus mindig jelen van, elkerülhetetlen, ez okozza a kín érzését.
A TN gondolkodás számára elfogadhatatlan vágyakat az elhárító mechanizmusok módosítják;
3. Az egyed biológiai természete a hajtóereje a PSZICHÉS ADAPTÁCIÓnak;
4. A TUDATTALAN TARTALMAK KIFEJEZŐDÉSÉRT VERSENGENEK, a tudattalanban dől el, hogy mely tartalmak és
gondolatok érik el a tudatosság mezejét;
5. GENETIKUS FEJLŐDÉS TÉTELE: minden viselkedés a korábbi események talaján létrejövő cselekvéssorozat
következményeként értelmezhető;
A patológia a fejlődéssel izomorf jelenség; a patológia kialakulása megismétli az ontogenezist, vagyis a
pszichopatológiák a gyermekkori élmények maradványaiként, valamint a mentális működés primitív formáinak
tekinthetők.
 A PSZICHOANALÍZIS KRITIKÁJA I.
1. Freud hatása a 20. században vitathatatlan, a 21. században
játszott szerepe kérdéses;
2. A tudatosság és a jövő háttérbe szorítása
3. Ösztönkésztetések csökkentése helyett drive-indukciós modellek
(pl. kíváncsiság)
4. Természettudományos okság vs. hermeneutika (rejtvényfejtés,
rekonstrukció)
nem tesztelték hipotéziseiket empirikus eszközökkel szisztematikus
módon (lásd operacionalizáció, reliabilitás, validitás);
Retrospektív hipotézisek; elfogult visszaemlékezéseken alapuló
Fókuszban preverbális kori élmények
5. Freud számos olvasatot kínál: lásd metaforahasználata,
szimbólumhasználata, saját konstrukcióinak revíziója; (lásd
ösztöntan, szorongáskoncepció)
6. A lélek minden egyéb tényezőjét elhanyagolva a nemiségre, a
szexualitásra helyezi a hangsúlyt;
7. Lélekelemzés „felszabadítja” a nemi ösztönöket;
 A PSZICHOANALÍZIS KRITIKÁJA II.
8. Nem veszi figyelembe az ember társas természetét és a szélesebb körű
kulturális közeget (pl. Európa vs. Ázsia)
9. Feminista kritikák: férfiak fejlődésének képe teljesebb, míg a fejlődési
modellek a patológiában az anya szerepét hangsúlyozzák
(„gondozó” kifejezés)
10. Vallásellenesség,
11. Fejlődésközpontú megközelítés hiányosságai:
Nem igazolt, hogy a pszichopatológia meghatározott formái a fejlődés meghatározott
szakaszaira vezethetők vissza;
Regresszió fogalma leíró jellegű és nem magyarázó elv;

12. Trauma, rekonstrukció, emlékezet, fantázia kérdésköre;

Freud (1906) Tanulmányok a hisztériáról – csábítási elmélet: a múlt egy kvázi
archeológiai vállalkozás alapján feltárható;
Spence (1984): a múlttal való találkozás = a páciensek életéről egy
plauzibilis, hihető és koherens narratívum megalkotása (lásd narratív
igazság);