A hét jeles napjai (témaajánló): Fecskehajtó kisasszonynapja

Eresz alatt van lakása,

Vagy a partfal oldalába,
Villás farkú, gyorsan repül,
De nyarat nem hoz egyedül.
Játék: Fészekfoglaló! (Mozgásos szabályjáték)
A játék menete: A gyerekek párban állnak egymással szemben, így alkotnak egy fészket.
Egy párost kiválasztva lesz egy fecskehajtó (fogó) és egy fecske (menekülő). A kis fecske
úgy tud menekülni a fogó elől, hogy beszalad egy fészekbe, akivel szemben áll megfogja a
kezét, akinek háttal áll, ő lesz az új menekülő. Ha a fogó meg tudja fogni a fecskét, akkor
szerepcserével folytatódik a játék.
(Részlet a "Jeles(nap)tár őszi kötetéből)
Mondóka:
Legszebb madár a fecske,
Oda száll az ereszre.
Eresz alatt csicsereg,
Irigylik a verebek.
Fecske csicsereg,
mindent kifecseg.
Azt is:jön a nyár,
azt is: tovaszáll.
Mese: T. VOLGINA: MIÉRT SZÁLLNAK EL A FECSKÉK?
Tavasszal a fecskék megépítik maguknak az eresz alatt kis lakásukat, a fészküket.
Szomszédságukban, a padláson, verebek telepedtek meg. Hamarosan a két családnál
csipogás, csicsergés, csivitelés hallatszik. A kis verebek és a fecskefiókák zajonganak.
Múlik az idő, a napok, a hetek, a kis madarak növögetnek, összebarátkoznak. Együtt
röpködnek az udvar fölött, mintha kergetőznének.
- Csip, csirip!... - hangoskodnak a verebek.
- Csirip, csirip... - felelnek kórusban a kis fecskék.
Egy napon, amikor már őszre jár az idő, a kis verebek ébredeznek, nézik a fecskefészket -
üres! Csodálkoznak, talán meg is riadnak.
- Mama! Hol vannak a barátaink? - kérdezik izgatottan.
- Azok bizony már messze... - feleli a veréb mama. - Ilyenkor minden fecske melegebb
vidékre költözik. Legközelebb tavasszal találkoztok ismét velük.
Csip-csirip! hangoskodnak, kicsit mérgelődve, a veréb-gyerekek. - Elmentek, és el se
köszöntek tőlünk? Nem is akarunk többé tudni róluk! És... és... ne is jöjjenek ide vissza!
- Mit beszéltek, fiacskáim! - szomorodik el veréb mama. Hiszen kora hajnalban indultak el,
ti még aludtatok. És ha jön az ősz, nekik menniük kell! nem maradhatnak itt a hidegben, a
télen, elpusztulnának ennivaló nélkül.
- Hogy-hogy, mama? - értetlenkednek a kis verebek. - És hát a magok? És a kenyérmorzsa
nekik nem kell?
- Ezek, fiacskáim, verébeledelek. Télen ilyen ennivalót nem találnak. Ezért repültek el délre,
messzi vidékre. De tavasszal visszajönnek.
Kézműves:
Fecske

Puha fészek melegén

fiatal kis fecske
kíváncsian egyre csak
édesanyját leste.

Kicsi fecske csivitel

kora reggel óta.
„Mondd, anyuka, hogy leszek
jó fecskefióka?”

Sárból hogyan tapasztunk

fészket ilyen szépen?
S hol a napfény, amikor
felhő van az égen?

Ősszel hová repülünk

olyan nagyon messze?
S mondd, ott túl a tengeren
hegy és folyó lesz-e?

Csicsereg és kukucskál,
jobbra, balra, szerte.
Felröppen egy szúnyogért,
s ni, már le is nyelte!

„Jól csináltad, fiacskám,

éppen, ahogy kellett!
Majd megtanulsz minden mást is
édesanya mellett!”