Professional Documents
Culture Documents
Az erősebb sav könnyebben ad le protont, mint a gyengébb, az erősebb bázis pedig könnyebben veszi fel, mint a
gyengébb. Ezzel az egyszerű meghatározással is sok jelenséget megmagyarázhatunk.
Az egymást kiegészítő sav-bázis párok képződése alapján kimondhatjuk, hogy egy erős savból képződő bázis
biztosan gyenge, hiszen az erős sav könnyen adja le a protonját, és ekkor a belőle képződő részecske (bázis) nem
szívesen veszi fel azt. A köznapi értelemben erős savként ismert HCl, HNO , H SO , HClO4 protonvesztésekor
3 2 4
Azok a vegyületek, amelyeket gyenge savként ismerünk, még híg vizes oldatban sem disszociálnak teljes
mértékben. Ilyenek a szervetlen vegyületek közül a kisebb oxigéntartalmú oxosavak: például a salétromossav
(HNO ), a kénessav (H SO ), a klórossav (HClO ) vagy a hipoklórossav (HOCl). Ezen kívül gyenge sav a szénsav
2 2 3 2
(H CO ) és a kén-hidrogén (H S) is. A szerves vegyületek között is ismerünk gyenge savakat, például: fenolok,
2 3 2
karbonsavak. Ezek közé tartozik az ecetsav, amelynek képlete CH -COOH, és amelynek csak az oxigénhez
3
A savak erősségének mértékét a folyamat egyensúlyi állandójával adhatjuk meg. A HA általános képlettel
felírható egyértékű savak disszociációjára felírható a következő összefüggés (Arrhenius elmélete alapján):
ahol a szögletes zárójeles képletek a megfelelő molekulák, ionok egyensúlyikoncentrációit jelentik, K pedig az
d
ún. savi
disszociációállandó, amely megegyezik a Bronsted-féle elmélet alapján felírt Ks savállandóval:
A bázisok erősségét jellemző egyensúlyi állandó hasonlóképpen vezethető le. Az ammónia gyenge bázis, mivel
híg vizes oldatában sem disszociál teljes mértékben. Az ammónia bázisállandója: