A Ketonok

Definíció:
1. A ketonok olyan oxovegyületek, ahol az oxocsoport láncközi, vagy
gyűrűs szénatomhoz kapcsolódik.
2. A karbonilcsoporthoz bármilyen szénhidrogéncsoport kapcsolódhat.
Elnevezés:
1. Az azonos szénatomszámú szénhidrogén nevéhez kapcsolt –on
végződéssel.
2. Az oxocsoport helyzetét az –on végződés elé tett szám adja meg.
3. Triviális elnevezés

Molekulaszerkezet:
1. A karbonilcsoport erősen poláris→erős dipólus-dipólus kölcsönhatás
Fizikai tulajdonságok:
1. A kisebb szénatomszámú ketonok: folyékonyak
2. A nagyobb szénatomszámú ketonok: szilárdak
3. Forrás- és olvadáspontjuk: közel esik az azonos szénatomszámú
aldehidekéhez

4. Vízoldhatóság: függ az apoláris rész hosszától

Kémiai tulajdonságok:
1. Nem adják sem a Fehling-, sem az ezüsttükör próbát.
2. A ketonok karbonsavakká oxidálhatók, de csak erős oxidálószerek
hatására, de az eredeti molekuláknál kisebb szénatomszámú karbonsavak
keletkeznek.

Előállítás, előfordulás:
1. A szekunder alkoholok oxidálhatók ( dehidrogénezhetők) ketonokká,
vagyis a ketonok szekunder alkoholokká redukálhatók katalitikus
hidrogénezéssel.
Pl. a felízzitott fekete színű rézspirál propán-2-ol-ba mártva visszanyeri
vörös színét és aceton jön létre
2. A ketonok gyakoriak az élővilágban:
-illóolajok
-nemi hormonok
-cukorbetegségnél

Aceton:

1. kellemes szagú, színtelen folyadék

2. tűzveszélyes
 3. Mind vízzel, mind szerves oldószerekkel korlátlanul elegyedik
4. Kitűnő oldószer→ lakk-, festék-, illatszer-, műszálipar

Feladatok:
TNK. 154. oldal!