TamasI Nyomdai PDF

tordelt_1-34_Layout 1 2022. 03. 09.
0:53 Page 1
TAMÁS ILDIKÓ
„Adj netet!”
tordelt_1-34_Layout 1 2022. 03. 09. 0:53 Page 2
A KézIrAT Az ELKH NéprAjzTuDoMÁNyI INTézETébEN KéSzüLT

TAMÁS ILDIKÓ
„Adj netet!”
Nyelvi, képi kifejezésmód és kreativitás
a gyermek- és diákfolklórban
bALASSI KIADÓ . buDApEST

A könyv kiadását támogatta
Nemzeti Kulturális Alap
Lektorálta
LANDgrAf ILDIKÓ
A borító
TAMÁS ILDIKÓ
munkájának felhasználásával
készült
© Tamás Ildikó, 2022
ISbN 978-963-456-099-9
felelős kiadó a balassi Kiadó igazgatója

Szerkesztette Soóky Andrea
A könyvet tervezte Szák András
Nyomdai munkák ooK press Nyomda
felelős vezető Szathmáry Attila
TArTALoM
bEVEzETéS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9
A gyErMEK- éS DIÁKfoLKLÓr HELyE

A foLKLorISzTIKÁbAN
Kutatástörténet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15
Nemzetközi kitekintés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20
A gyermekfolklór és a „diákköltészet” a korábbi szakirodalomban 24
Kutatásomról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 29
A gyErMEK- éS DIÁKfoLKLÓr jELENSégEI

Csoportok, kategóriák, műfajok, nyelvi kreativitás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 35
Szöveges és képes paródiák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 38
3. Valóságkomikum . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 45
3. Abszurd . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 48
Idegen nyelv, kevert nyelv, nyelvi interferenciák . . . . . . . . . . . . . . . 53
3. Makaronizmus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 53
3. Halandzsa . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 55
3. Tonaludatusz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 59
3. „Hogy hívják?” . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 60
3. Tulajdonnevek „kifordítása” . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 62
Szegmentumcserék és -helyettesítések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 65
3. Antiproverbiumok és módosult közmondások . . . . . . . . . . . . 65
3. Álszentenciák, kiazmusok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 67
3. „Mesterségem címere” . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 68
A tananyag és az iskola . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 71
3. gyerekszáj . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 76
3. „Tanáros” mémek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 78
3. érzések és élethelyzetek, avagy az „amikor…” mémek . . . . . 81
5
Képes mémsorozatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 82
Kihívások, megosztások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 84
Lokális narratívák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 89
3. ünnepek, átmeneti rítusok szokásai, szövegei . . . . . . . . . . . . . 94
3. pletykák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 95
rajongói szokások. „A Kelet új arca” . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 96
Összefoglalás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 100
Az ALKoTÁSI foLyAMAT éS KoNTEXTuSAI . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 103
Népetimológia, nyelvi játék és hangutánzás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 103

2 Nyelvészeti terminológia a folklorisztikában . . . . . . . . . . . . . . . . 103
2 Népetimológia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 105
2 Hangutánzás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 115
A köznyelvi normákon túl . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 116
2 A vizsgálat anyaga és módszerei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 117
2 Halandzsatípusok – a halandzsa grammatikai szintje . . . . . . . . . 120
3. Halandzsaszó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 122
3. Valódi szóból halandzsaszó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 123
3. Halandzsaszöveg . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 124
A halandzsa kognitív szintje . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 127
Szövegromlások-e a halandzsaszövegek? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 132
2 Módszertani zsákutcák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 133
2 Stílus és forma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 139
2 A félrehallás szerepe a hagyományozódásban . . . . . . . . . . . . . . . 145
Összefoglalás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 148
KÖVETKEzTETéSEK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 151
Mi tartozik napjainkban a gyermek- és diákfolklórhoz? . . . . . . . . . . 151

Korcsoportok a diákfolklórban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 152
Kategóriák, alkotáscsoportok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 153
6
Szóbeliség, írásbeliség . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 155

3. offline-online regiszterváltások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 157
3. A mémekről és más online tartalmakról
3. tágabb kontextusban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 160
2 Miért ennyi humor? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 162
Nyelvi kreativitás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 164
zárszó és köszönetnyilvánítás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 165
bIbLIogrÁfIA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 167
bEVEzETéS
A gyermekek körében jellemző játékokra és az általuk használt hagyomá-

nyozódó szövegekre a hazai folklorisztika kezdeteitől komoly figyelem irá-
nyult, ennek köszönhetően a körülbelül kamaszkorig terjedő korcsoportok
folklórja önálló kategóriává vált (pl. KAToNA I. 1979a). A gyermekfolklór és a
gyermekjáték kutatása sokszor összefonódott, jól illusztrálja ezt a fogalom-
használat, hiszen a gyermekjáték és -folklór időnként szinonim kifejezések-
ként jelennek meg a szakirodalomban. Ez részben érthető, hiszen a
gyermekek által használt folklórszövegek sokszor valamilyen játék szituáci-
óban hangzanak el, akkor is, ha pusztán a szavak a játékszerek.
A legismertebb hazai folklorisztikai tipológiák a „gyermekkor költésze-
tének” mindössze néhány fő műfajcsoportját különítik el, például a gyermek-
dalokat, gyermekjátékokat és gyermekmeséket (VoIgT 1979, 348), illetve a
mondókákat, a dramatikus jellegű játékszövegeket és a gyermekdalokat (TÁT-
rAI zS. 1988, 586). Ezeknek a kategóriáknak a kiemelése egyszersmind kije-
lölte a gyűjtendő szövegkorpusz határait, figyelmen kívül hagyva olyan
műfajokat, mint pl. a vicc, monda, anekdota, rémhír vagy igaztörténet, ame-
lyek szerves részei a gyermekfolklórnak is.1 A jelenleg elérhető antológiákból
a felsoroltaknál is jobban hiányoznak a hagyományos műfajtipológiákba nem
illeszthető alkotások, köztük a kifejezetten 21. századi jelenségek, mint pél-
dául az internetes kommunikációban megjelenő folklór jellegű tartalmak. E
kötet összeállításánál ezért fontosnak tartottam, hogy a fiatal korosztályok
folklórját ne szűkítsem le a játékokkal összefüggésbe hozható szövegekre és
tevékenységekre. Számos egyéb jelenség gyűjthető és gyűjtendő. Nemcsak
újszerűségük miatt, hanem azért is, mert sokkal inkább jellemzik a mai gye-
rekek és fiatalok folklór megnyilvánulásait, mint az antológiákból ismert re-
pertoár.
A hagyományos falusi közösségekben a kicsik és nagyok játéktevékeny-
sége és folklórtudása nagyobb átfedést mutatott, a lányok szinte a házasságig
játszották a különböző társas gyermekjátékokat egymással és kistestvéreikkel
1
Annak ellenére, hogy az elméleti alapvetésekben megfogalmazódik a tágabb
gyűjtési perspektíva szükségessége. Voigt Vilmos definíciójában a gyermekfolklór
„a gyermekek által ismert vagy számukra alkotott folklórjelenségek összessége”
(VoIgT 1979b, 348). Katona Imre, szintén 1979-es összefoglalásában ez kiegészül
az idősebb nemzedékektől átvett, valamint a gyermekek által létrehozott alkotá-
sokkal, általuk fenntartott hagyományokkal (KAToNA 1979a).
9
is.2 A magyar társadalom 20. századi (többszöri) átalakulásával párhuzamo-

san a gyermekek és a diákok korcsoportjainak folklórja bizonyos szempont-
ból jobban elkülönült egymástól, új témák, kérdések jelentek meg, más
diskurzusok alakították, mint a 20. század első évtizedének világát, amire a
hazai folklorisztika figyelme összpontosult. A kezdetekben gyűjtött repertoár
mára szinte csak az óvodások és kisiskolások körében figyelhető meg, és le-
ginkább formális módon (azaz óvónők, pedagógusok közreműködésével) is-
merik meg maguk a gyerekek is. Természetesen a nem intézményesült,
családi körben elsajátított folklórtudás továbbra is fontos szereppel bír, és az
idősebb gyerekek ma is játszanak a kisebbekkel, mindez azonban tartalmá-
ban és jellegében is sokat módosult a néprajzi gyűjtésekből ismert gyermek-
folklórhoz képest. A hagyományos falusi folklórból gyűjtött, de immár
intézményes keretek között tanult játékok sem tűnnek el teljesen, bár leg-
többször átalakulva válnak a kortárs folklórtudás részévé, és ezek a „hivata-
los” variánsok terjednek és alakulhatnak tovább informálisan a gyermekek
körében. Így lesz például a fogócskából „zombis játék”, amely számos össze-
tevőjében (már a megnevezésében is) egyértelműen a fiatalok kortárs kultu-
rális tudásából, jelen esetben a mozivilágból, a tévéműsorokból, az interneten
elérhető és a mobilalkalmazásokból megismert tartalmakból merít. Igaz ez
számos más folklóralkotásra is, hiszen ezek jelentős része csak az előzőekben
felsoroltak, vagy a társadalmi történések tükrében – és ezek ismeretében –
értelmezhető. fel kell tehát tárni az óvodában, iskolában szerzett tudás (tan-
anyag) és a gyermekek által továbbgondolt, verbálisan vagy magatartásmin-
tákon keresztül hagyományozódott tudáskészlet egymásra hatását, a
korcsoportjukra jellemző diskurzusmező tartalmi és stilisztikai jellemzőit,
preferenciáit. A szleng sajátos költői/abszurd világával átszőtt iskolai törté-
netek és a diákság interneten születő új „műfajainak” kutatásához lassan al-
kalmazkodik a tudományszak, így az iskolába járó fiatalok korcsoportjainak
folklórja a szakirodalomban alig jelenik meg.
Minden iskolához, azok tanáraihoz, hírességeihez, egyes eseményeihez
kötődnek különféle lokális narratívumok, amelyek adott helyen és korcso-
portokban élnek, formálódnak. Egyesek nemzedékről nemzedékre hagyo-
mányozódnak, mások rövid életűek, de mind részei az összeszokott
gyerekközösségek tudásregiszterének. bizonyos jelenségek, illetve alkotások
kevésbé köthetők helyhez, más alapokon szerveződő és működő közösségek
(több iskola diákjait összefűző sportklubok, rajongói csoportok stb.) sajátjai,
vagy az internet világához, online csoportokhoz tartoznak. bármelyik típus-
hoz kapcsolódó folklórjelenségről is legyen szó, feltárhatók bennük öröklődő
minták, általános tendenciák.
2
A gyermekkor határainak kijelölése természetesen nem egységes. A hagy-
ományos paraszti társadalomban koronként és tájanként is eltéréseket mutatott.
Általánosságban, a lányok esetében a férjhezmenetelig (16–18 éves korig) számí-
tották, míg a fiúknál az ún. legénykorig (kb. 12 év). TÁTrAI zs. 1988, 585.
10
A diákfolklór tehát különböző – lokális, tematikus vagy más – szervező-

elvek mentén kialakuló diskurzusterekben3 kutatható, és a megértéshez ré-
szévé kell válni ezeknek (erre leginkább a résztvevő megfigyelés alkalmas).
Az új kommunikációs csatornák elterjedésével, napi használatba kerülésével
számos olyan jelenség született, amelyek egyszerre aknázzák ki a képi és szö-
veges (esetleg auditív) megoldásokat. A címben szereplő mondat: „Adj
netet!” az egyik leggyakrabban hallható kérés az iskolákban a kicsengetés
után a szünetekben. A mobilnet-hozzáférés megosztására vonatkozik egyes
barátokkal, diáktársakkal (akiknek nincsen ilyen szolgáltatásuk, vagy már
kimerítették az adatforgalmuk kereteit). Könnyen arra következtethetnénk,
hogy a társas tevékenységek visszaszorulásának leszünk tanúi, mindenki el-
vonul majd az egyedüllét kis szigeteire, hogy magányosan nézegesse a tele-
fonját. Azonban általában nem ez történik. A szóbeliség mellett a gyermekek
körében is megélénkültek újabb folklóralkotási folyamatok, amelyek egy glo-
balizálódó világ és az információkhoz történő hozzáférés új lehetőségeinek
a hozadékai. Azonban az internetes tartalmak közös nézegetése, kitárgyalása
is az együttműködés és a társas kapcsolatok alkalma. Az internet hozzáférést
ugyanis zárt csoportokon belül (osztálytársak, barátok körében) adják meg,
és a telefonokkal a kezükben folytatott szóbeli eszmecserék is részét képezik
annak, hogy milyen online tartalmakat emelnek ki, mi lesz számukra fontos.
A net megosztásával pedig kiemelt szerepkörbe kerülnek azok, akiknek meg-
van erre a lehetőségük, míg, akiknek nincs ilyen előfizetésük, kiszolgáltatot-
tabbakká válhatnak, jobban rászorulnak kapcsolataik aktivizálására a cél
elérése érdekében. Mindebből az a legfontosabb, hogy ez is csoportos tevé-
kenység, egyfajta hibrid (online és offline) közeg. Ezen túlmenően pedig nem
tekinthetjük izolációnak, elmagányosodásnak az online térbe áttevődött sze-
mélyes kapcsolatokat sem, hiszen ezek leggyakrabban az offline térben
meglévő ismeretségek kibővítései, a távollévők közötti kommunikáció le-
hetőségét is magukban rejtik. Az online és offline világok mára a minden-
napokban természetes módon összefonódtak.
bár az offline és az online tér erős összefonódása mindenütt jelen van, ta-
pasztalataim szerint a folklóralkotások fő terjedési csatornájává az utóbbi vált
a diákság körében, jóllehet személyesen és élőszóban is kommunikálnak
ezekről. Nem a közösségi élet gyengüléséről van tehát szó. Inkább arról, hogy
az újabb alkotások és jelenségek terjedése sokszor online csatornákhoz kötött,
ugyanis zömmel vizuálisan, illetve képek és szövegek együttes használatával
kifejezett tartalmakról van szó. Ez azt is jelenti, hogy egy-egy folklóralkotás-
3
Az egyének életvilága (diszkurzív horizontja) nagyon sok diskurzusteret fog
át: a családi és lokális közösségek mellett például baráti társaságokat, oktatási in-
tézményeket vagy munkahelyeket, de ad hoc értelmező közösségeket is (CSÁjI
2020, 359). Ezek a diskurzusterek egymásra rétegződnek, elkülöníthetőségük vi-
szonylagos; azonban diskurzuspragmatikai szempontból a diszkurzív tartalmak
vizsgálatának alapvető közegei ezek (TÁTrAI Sz. 2011, 17; CSÁjI 2018a, 163).
11
nak létezhet egyidőben szóbeli, írásbeli és online variánsa is, természetesen

az adott hordozó közeg által meghatározó eszköztárral és előadásban meg-
jelenítve. Egy vicc például elhangozhat élőszóban, ami performansz jelleget
is ölthet egy jellegzetes gesztikuláció kíséretében, közönség előtt előadva. Le-
írhatják egymásnak papírcetlire, amit aztán egy tanítási órán körbeadogat-
nak, amiben szintén fontos kísérő szerepet kaphat a „rendbontó” cselekmény.
Elküldhetik egymásnak Messengeren (vagy más üzenetküldő portálon) is,
ilyenkor gyakran megjelennek a szövegben az online kommunikációra jel-
lemző rövidítések, kódok és az attitűdöket jelző emotikonok. Egy-egy vicc-
nek vannak online változatai is, megjelenhetnek mém4 formájában is, amit
megosztásokkal terjesztenek tovább. Az ilyen és hasonló példák révén a va-
riánsképződés mint meghatározó folklorisztikai fogalom is újabb dimenzóba,
értelmezési keretbe helyeződik. A kötetben bemutatásra kerülő alkotások
annak az egyre szélesebb körben képviselt álláspontnak a megerősítéséül
szolgálnak, hogy nem célszerű, sőt, hiba a kulturális jelenségeket a fizikai va-
lóság és a digitális valóság kettősségében értelmezni (bLANK 2009b, 2012).
Vizsgálatom tárgyát képezi az is, hogy a szóbeliségből, illetve az „offline”
írásbeliségből mely jelenségek, és hogyan találják meg helyüket az online tér-
ben, milyen tartalmi, formai, stilisztikai jellemzők kísérik a regiszterváltást,
a hagyományozódást, és ezzel együtt a variálódást.
Az internethasználat a korábbiakhoz képest másként jelöli ki a korcsopor-
tok szerinti elkülönülés határait is, méghozzá a hozzáférés függvényében.
Az alsó tagozatosokra még kevésbé jellemző az okostelefon használata, kul-
turális tudásuk sokkal inkább a szóbeliségből merít, és ott is terjed. Ez érvé-
nyes a médiából eredő tartalmakra is, hiszen ezeket is többnyire szóban
dolgozzák fel és teszik saját folklórjuk részévé. Ha van is telefonjuk, azon jel-
lemzően nem tudnak internetes oldalakat elérni, bejegyzéseket megosztani,
csak korlátozott hozzáféréssel és időintervallumban. (Igaz, a határok vagy
korlátozások folyamatosan elmozdulnak.) Mindezt sokszor a szülők és a pe-
dagógusok együttműködve kontrollálják. A felső tagozat kezdetére, (sőt, sok
esetben már jóval hamarabb) általánossá válik a napi szintű, akár több órát
kitevő online jelenlét.
Az online kommunikáció általánossá válásával a korábbiaknál is sürge-
tőbben merül fel a műfaj kereteinek újragondolása. Ezzel összhangban a
gyűjtést nem a kanonizált műfajok mentén végeztem, minden olyan tartal-
mat és jelenséget próbáltam rögzíteni, ami részét képezi az általam kutatott
közösségek folklórtudásának. Mindemellett fontos kérdés maradt, hogy
A mém tartalmilag és/vagy formailag közös jellegzetességeket mutató, hu-

4
moros digitális alkotások csoportjának megnevezése. A mém létrehozója általában

ismeretlen, maga is a közösségi médiában „tárolt” tartalmak és sémák alapján
alkot. A mémeket az internethasználók terjesztik és módosítják, tehát variánsok
formájában hagyományozzák tovább. A kifejezés richard Dawkinstól ered (SHIf-
MAN 2014), de gyorsan émikus megnevezéssé vált.
12
ezek leírásához, rendszerezéséhez mennyiben használhatók a régi műfaji

besorolások, és milyen kapcsolódási pontok vannak a történeti és a kortárs
anyagban.
jelen kötet nem tartalmazza a gyermekfolklór jól dokumentált játéktípu-
sait, ezekre irányuló gyűjtések közvetlenül a terepmunkámat megelőző idő-
szakban is folytak (lásd TÓTH p. 2016). Kutatásom célja elsődlegesen egy
széles spektrumú szövegrepertoár rögzítése, a jellemző nyelvi eszközök le-
írása, valamint az alkotási folyamatok feltárása volt. Ebből a szempontból kí-
vánok hozzászólni a gyermekfolklór alkotások kapcsán kialakult elméleti
kérdésekhez (többek között számos mondókaszöveg elemzésével). Nyelvész-
ként és folkloristaként fontosnak tartom a folklór részét képező alkotások
grammatikai és szemantikai mélystruktúrájának vizsgálatát, és ezeken ke-
resztül a folklór alkotói folyamatainak megértését és leírását. Ez azért is in-
dokolt, mert a gyermekfolklórban (és általában a folklórban) a nyelvi
kreativitás az egyik legkevésbé feltárt terület, amire Voigt Vilmos közel négy
évtizede felhívta a figyelmet, és a jelenség kutatására buzdított (VoIgT 1983b,
487). Ezzel összefüggésben felülvizsgálom a szótári jelentés nélküli, illetve a
tartalmi, logikai felépítményt nélkülöző szövegeket „romlásként” (elfelejtett
szokások, műfajok és jelentések gyerekszájon fennmaradt emlékeként) ma-
gyarázó tanulmányok szemléletét és módszertanát.
A kötetben – bár reflektálok a korábbi gyűjtésekre és a lehetséges történeti
összefüggésekre is – elsősorban a kortárs jelenségekre koncentráló áttekintést
kívánok adni a gyermek- és diákfolklórról. Saját gyűjtésem és kutatási ered-
ményeim fényében bemutatok egy, a korábbiaktól eltérő megközelítést,
amely a nyelvi és vizuális jelenségek, illetve az ezek mögött húzódó kognitív
folyamatok felől közelít a bemutatandó korpuszhoz.
Szeretettel ajánlom munkámat nemcsak a néprajzi szakma, hanem a pe-
dagógusok, a diákok és a szülők számára is, hiszen célom az, hogy közért-
hetően adjak áttekintést a gyermek- és diákfolklórról.
13
14
A gyErMEK- éS DIÁKfoLKLÓr HELyE

A foLKLorISzTIKÁbAN
Kutatástörténet
A gyermekfolklór bizonyos elemeinek gyűjtése és kiemelése a tágabb folk-

lórból a tudományszak kezdeteitől megfigyelhető. A gyermekfolklórral el-
lentétben, amely önálló kategóriává vált, a diákfolklór szinte teljesen hiányzik
a szakirodalomból. A Magyar Néprajzi Lexikon is csak egy rövid szócikkben
foglalkozik a „diákköltészettel” (VoIgT 1977, 581), illetve ez a kifejezés néhány
másik címszó kapcsán fordul még elő.5 A diákfolklórt egyedül a mesterség-
csúfoló szócikk említi (KoVÁCs–SzEMErKéNyI 1980, 583), a deákköltészet/di-
ákköltészet pedig történeti, közköltészeti kategóriaként van jelen az
irodalomtörténeti és folklorisztikai szakirodalomban. Ebből következően a
szakirodalmi áttekintésben előforduló diákköltészet kifejezés is elsősorban a
18–19. századi diákság írott forrásokból megismerhető kulturális hagyatéká-
val kapcsolódik össze. A kortárs diákfolklór mint téma szinte teljesen kima-
radt a kutatásból6, ezért is szükséges a fogalom kereteinek kijelölése (főként
a gyermekfolklórral összefüggésben) már a Kutatástörténet bevezetőjében.
jelen kötetben a gyermekfolklórt rugalmas határokkal jellemezhető kate-
góriaként kezelem, amelynek elsődleges közegét a bölcsődés kortól a puber-
táskorig terjedő korcsoportok adják; bizonyos értelemben és helyzetekben a
felnőttek (szülők, nagyszülők, pedagógusok) és az idősebb gyermekek (nagy-
testvérek) is belefolynak az alakításába. Mivel a kutatás a műfaji kategóriák
kijelölésével jelentősen leszűkítette a gyermekfolklór lehetséges tartalmait,
saját értelmezésem eltér az ide sorolható szövegrepertoár és az egyéb folk-
lórjelenségek tekintetében is.
A diákfolklóron tágabb értelemben az oktatási intézményekbe járó korcso-
portok tudáskészletét értem, ilyenformán az alsó tagozatosok a két kategória
(gyermekfolklór és diákfolklór) közös halmazában helyezkednek el. A kisis-
kolások folklórtudása ugyanakkor nagyobb átfedést mutat a kisgyermekeké-
vel, míg a kamaszoké inkább a felnőttek folklórjával. A diákfolklór joggal
vonatkozhat az egyetemisták közegére is, a jelen kutatás azonban 18 éveseknél
idősebbekre nem terjedt ki. A diákfolklórt alkotó egyes jelenségek csak az idő-
sebb korosztályra (kamaszkortól) jellemzők igazán, ezeket a szövegkörnyezet-
5
Erről részletesebben lásd: A gyermekfolklór és a „diákköltészet” a korábbi szakiro-
dalomban című fejezetet.
6
Kivételként említhető egy-egy konkrét, az iskoláskorúak körében (is) jellemző
jelenség bemutatása, mint például Vasvári zoltánnak a 20. századi emlékkönyvek
használatára irányuló vizsgálata (VASVÁrI 1996, 2009).
15
ben egyértelműen jelzem, az átfedéseket mutató jelenségekkel kapcsolatban a

pontosság kedvéért a gyermek- és diákfolklór megjelölést alkalmazom. Ennek
a széles spektrumot átívelő korosztálynak (6-7 éves kortól 18-19 éves korig)
egyik elsődleges közege az iskola. Az iskola a diákok szocializációjának (társas
kapcsolatainak, élményeinek) meghatározó terepe, idejük nagy részét az in-
tézményben töltik. Ezért sem érzem indokoltnak, hogy a diákfolklór kifejezést
csak a 11-12 évesnél idősebb diákokra szűkítsem, hiszen az oktatási intézmé-
nyek, legyen szó 8 osztályos általános iskoláról, 6 vagy 8 évfolyamos gimnázi-
umról, számos vonatkozásban összefüggő folklórközegeket teremtenek.
Kutatásaimhoz szorosan kapcsolódó, szemléletmódjukban és módszerta-
nukban előzménynek tekinthető tudománytörténeti munkákról áttekintést
adni nem egyszerű, még akkor sem, ha kizárólag a magyar publikációkra
koncentrálnék. Akár az antológiákat, akár az elméleti írásokat vesszük
számba, jellemzően három, a 19. századból eredeztethető szemléletmód tük-
röződik bennük. Egyrészt a „hagyományos”, „népi”, „paraszti” műfajok sze-
repeltetése, másrészt az egyes szövegek funkciójának leírása, harmadrészt a
retrospektív irányultság. Az utóbbi azt jelenti, hogy a kutatók a gyermek-
folklór alkotásain keresztül kísérlik meg felfedezni és leírni a felnőttek vilá-
gából már elveszett, régmúlt jelenségeket. A gyermekfolklór-gyűjtések és
elemzések elsődleges tárgya a gyermekjáték (ezzel együtt a játékdalok), ezen
kívül csak a mondókák vannak hangsúlyosan jelen. bár a gyermekfolklór ré-
szét alkotják a mesék is, ritkán kapnak helyet a gyermekeknek szánt, átfogó
népköltészeti antológiákban (ezekben az esetekben is inkább a kisgyermek-
eknek szánt, egyszerű szerkezetű alkotásokról, pl. mondókamesékről van
szó), illetve a többi gyermekfolklór műfajtól elkülönítve, önálló gyűjtemé-
nyekben jelennek meg (pl. fArAgÓ 1962). Ha időnként elő is fordulnak mesék
a repertoárban, azok egyszerű struktúrájú állatmesék és formulamesék, a
gyermekfolklórként aposztrofált kötetek elsősorban mondókákat, illetve
rövid, ritmikus, játékos szerkesztésű kisepikai műfajokat tartalmaznak.
Ennek a kiadói eljárásnak a gyökerei szintén a 19. században, pontosabban
az akkori mesefelfogásban keresendők, ui. elsősorban a „dajka- és állatmesét”
tekintették a gyermekek számára alkalmas szövegeknek (pl. gyuLAI 1862).
Ezt a műfaji repertoárt tükrözik az iskolai olvasókönyvekbe került népmesék
is, amelyek elsősorban állatmesék, formulamesék, esetleg tréfás mesék (Do-
MoKoS 2018). A népmese mint szélesebb társadalmi közeghez kapcsolódó
műfaj nem válhatott szerves részévé a gyermekfolklór-kutatásnak. A mese-
kutatás mint önálló folklorisztikai irány ritkán reflektál a gyermekfolklórral
kapcsolatos szakirodalomra, és ez fordítva is igaz.7
7
A gyermekirodalommal, gyermekek számára írott mesekönyvekkel számos
kötet és tanulmány foglalkozik (HErMANN 2017; DoMoKoS 2018). Ezek azonban el-
sősorban történeti és publikált mesekorpuszokat dolgoznak fel a mesekutatás és
az irodalomtudomány kontextusában, a tágabb gyermekfolklórtól (különösen a
kortárs jelenségektől) elkülönülő irányvonalakon haladva.
16
A következő tudománytörténeti áttekintésben bemutatandó kutatási irá-

nyok és publikációk gyermek- és diákfolklór kutatásaimhoz számos tanul-
sággal szolgáltak. bár több kérdésben a korábbiaktól eltérő álláspontot
fogalmazok meg, vizsgálatom legfőbb diszciplináris kerete egyértelműen a
folklorisztika volt, szükség esetén kiegészítve a nyelvészeti, irodalmi és pszi-
chológiai kutatásokból leszűrhető tanulságokkal. A játéktevékenység leírá-
sára, rendszerezésére vonatkozó szakirodalomra nem térek ki a szükségesnél
részletesebben, mert a kötet a kortárs szóbeliségben és az írásbeliségben jel-
lemző szövegeket és az online jelenségeket mutatja be. ugyanakkor a magyar
gyermekfolklór kutatástörténete értelmezhetetlen lenne a játékok nélkül, a
játékok lejegyzése (a cselekmények és a játék részét vagy tárgyát képező esz-
közök leírása) eleve korábban fordul elő, mint a gyermekek körében haszná-
latos szövegeké, amelyek célirányos gyűjtése csak a 19. század utolsó
harmadától indult meg. Ez a kutatás azonban még nem a gyermekek kultúr-
ájának sajátságos megismerésére vonatkozott: a nemzetépítés folyamatának
részét képezte, és az ősi, autentikus, reliktum jellegű tudás feltárására irá-
nyult. Eleinte a szövegek lejegyzésére, közreadására, továbbá a gyermekfolk-
lór szövegek jelentésének felfejtésére tevődött a hangsúly. A szövegelemek
értelmezése szorosan összefonódott a kereszténység előtti hitvilágról alkotott
elképzelésekkel, illetve egy olyan valósággal, ami addigra teljesen elveszett
(pl. rÓHEIM 1925). A genealogikus irányultság jegyében úgy tekintettek a
gyermekfolklórra, mint amely betekintést enged a költészet és a zene „ősko-
rába”, tehát archaikus műveltségi rétegek megőrzését feltételezték benne (pl.
KoDÁLy 1951, XII.). A gyermekfolklórra irányuló gyűjtések intenzitását és ki-
terjedtségét jól példázza Kiss Áron hatalmas terjedelmű gyűjteményes ki-
adása, amely az ország különböző területeiről származó mondókákat,
játékleírásokat, -szövegeket és kottákat közölt (KISS 1891). Idővel a kutatók
figyelme fokozatosan kiterjedt a szövegek elhangzásának körülményeire, a
teljes játék leírására, a zenei jellemzőkre, valamint a szociokulturális környe-
zet lehető legteljesebb bemutatására is. A 20. század második harmadától
sorra születtek az egy-egy terület gyermekfolklórjának teljességre törekvő
feldolgozásai (gÖNCzI 1937, CSETE 1957, péCSINé ÁCS 1974, fArAgÓ‒fÁbIÁN
1982). Közülük kiemelhető az Új Magyar Népköltési Gyűjtemény sorozatában
megjelent Mátyusföldi játékok (bAKoS 1953), illetve gazda Klárának a Kriterion
Kiadó gondozásában megjelent Gyermekvilág Esztelneken című monográfiája
(gAzDA 1980). Az 1970-es évek elején a Magyar rádió gyermek- és Ifjúsági
osztálya és az MTA Népzenekutató Csoport (jelenlegi jogutódja az ELKH
bTK zenetudományi Intézet, Népzene- és Néptánckutató osztály és Archí-
vum) által Mondókák, gyermekjátékok címmel hirdetett pályázat újabb lendü-
letet adott a gyermekfolklór gyűjtésének. Ebből az anyagból jött létre a
Kovács Ágnes és borsai Ilona által összeállított, máig népszerű antológia: Ci-
nege, cinege, kismadár. Népi mondókák, gyermekjátékok kicsinyeknek (borSAI‒Ko-
VÁCS 1976, lásd még: borSAI‒HAIDEr‒KoVÁCS 1976, 1977).
17
A 20. századi gyermekfolklór-gyűjtésekben és feldolgozásokban a kutatási

tárgy leszűkítő vagy kitágító értelmezése is tapasztalható. Az előbbi elsősor-
ban a gyermekfolklór egy adott társadalmi réteghez kapcsolását jelenti, amely-
nek jó szemléltetői a népi gyermekjátékok, népi mondókák (pl. TÓTH K. 1943)
elnevezések. A falusi gyermekek folklórjára, illetve a hagyományosnak tartott
jelenségekre való összpontosítás miatt a kutatásnak erre az ágára jellemző a
feltételezett „hajdani” jelentéseket nyomozó attitűd, továbbá a funkció fon-
tosságának hangsúlyozása. A gazda Klára által bevezetett gyermekvilág
(gAzDA 1980, 5.) és gyermekkultúra kifejezésekben is tükröződő, tágabb értel-
mezési keretben már megjelenik a szélesebb társadalom (nemcsak a falusi/pa-
raszti közeg gyermekfolklórja), továbbá a kutatás látóterébe kerülnek olyan
kulturális jelenségek is, mint pl. az életforma, a családi és társadalmi szerep,
a nevelés és a hagyományozódás, tehát a gyermekek szinte teljes életvilága.
gönczi ferencnek a 20. század első harmadában végzett kérdőíves gyűjtése
kiterjedt a gyermeknevelésre, a felnőtt-gyermek viszonyára is, jóllehet a vizs-
gálat közege továbbra is a paraszti társadalomra korlátozódott (gÖNCzI 1937).
Az ezredfordulót megelőző évektől kezdve a gyermekfolklór kutatásában
megerősödött az interdiszciplináris megközelítés. Egyre gyakrabban tapasz-
talható a szemléletbeli gazdagodás a kutatásban, jóllehet a 19. századból örö-
költ, a jelentésnyomozásra irányuló, a gyermekfolklór ősiségét (hajdani,
archaikus tudásból és formai megoldásokból levezethetőségét) hangsúlyozó
írások továbbra is markánsan jelen vannak a hazai néprajzi értelmezésekben
(KüLLőS 2012, 67, 483; LÁzÁr 2010, 117–128, 2012, 54, 2017). Azért használom
a gazdagodás szót, mert egységes módszertant nagyon nehéz lenne megha-
tározni a gyermekfolklórra vonatkozó munkákban, inkább újabb szemlélet-
módok megjelenéséről beszélhetünk az egyébként is színes palettán, amelyen
természetesen vannak meghatározó színek, mint a fent említett ősiség vagy
a népi-paraszti műfajok képviseltsége. jól példázza ezt a 2003-ban a Kriza
jános Néprajzi Társaság 11. évkönyveként Játék és kultúra alcímmel megjelent
tanulmánygyűjtemény, vagy Katona Imre Néprajz és gyermekvilág címet viselő
kötete (KAToNA I. 2001). Katona Imrével kapcsolatban kiemelendő, hogy a kor-
társ jelenségek vizsgálatára buzdít, felhívja a figyelmet az iskolai ünnepségek
tematikájának és rítusainak fontosságára (pl. farsangi „bulik”, ballagási tab-
lók), a média (rádió és televízió) hatására, valamint olyan alkotáscsoportok
vizsgálatának szükségességére, mint például az aktualizált gyermekviccek.
A városi folklór mint fogalom, bár évtizedek óta jelen van a kutatásban,
mégis kevés olyan gyermekfolklórra (is) fókuszáló munkát tartalmaz, amely
a városi kultúra vizsgálatából született. jóllehet a modern kultúra jelenségei
természetes részét alkotják a folklórnak, és ez tükröződik az alkotások tar-
talmában is, máig érzékelhető az a törekvés, amelynek célja a kortárs gyűjté-
sek anyagának egyfajta „desztillálása”. Ezzel összefüggésben a mintának
tekintett, falusi eredetű archívumi anyagból kiindulva a jelenkori gyűjtések
egyes darabjaira gyakran a „szövegromlás” címke kerül. Ezért ezt a kérdést
e kötetben alaposabban, az alkotási és hagyományozódási folyamtokra is ki-
18
terjedően vizsgálom, sok esetben eltérő álláspontot megfogalmazva az eddigi

fősodorvonalú véleményekhez képest.
bár városi műfajokkal: modern mondával, viccekkel, vagy éppen a falfir-
kákkal több kutató is foglalkozott már, jogosan vetette fel néhány éve Tóth
piroska Anna a következőket:
Városi gyermekekről, illetve az ő folklórjukról azonban szinte egyetlen

szó sem esik a városi folklórral kapcsolatos publikációkban, a modern,
vagy éppen nagyvárosi gyermekfolklórról nem jelent még meg összefog-
laló, sem egy-egy területet, játéktípust részletesen bemutató mű. Néhány
részterület eredményeiről azért ezen a téren is beszámolhatunk. Háy
Ágnes 1980-ban jelentette meg az 1970-es években végzett városi gyer-
mek- és felnőtt folklór gyűjtéséből származó szövegek egy részét (min-
denféle magyarázat és kommentár nélkül), Klaniczay gábor pedig a
trágárság és a civilizáció kapcsolatát elemezte Háy Ágnes ezen szövegei
alapján. Ezek a közlések jól érzékeltetik a folklórszövegekben – vagy talán
inkább a gyűjtők szemléletváltásban? – bekövetkezett változásokat, azon-
ban csak egy kis szeletét vizsgálják a témának. Mivel pedig a közlésből
nem derül ki, hogy Háy Ágnes mi alapján válogatta ki a – humoros, de
túlnyomó részben trágár és obszcén szavakat, illetve erőszakos cselekmé-
nyeket is tartalmazó – dalokat és mondókákat, illetve Klaniczay is főként
a trágár és obszcén szövegeket veszi górcső alá, akár azt is sugallhatják,
hogy a modern, városi folklór kizárólag ilyen jellegű. (TÓTH p. 2016, 11).
Az idézet jól rávilágít arra, hogy milyen megtévesztő lehet, ha következ-

tetéseinket egy eleve nagyon sajátos szempont szerint szelektált anyagra épít-
jük. Ez a bírálat Voigt Vilmos részéről is megfogalmazódik, amikor egy jóval
szélesebb spektrumú városi (budapesti) gyermekfolklór kutatási feladatait,
koncepcióit összegzi, illetve a diákfolklór kutatását szorgalmazza az Ethnog-
raphia című folyóirat hasábjain (VoIgT 1983b). Ezért is tartom fontosnak né-
hány lokális gyermek- és diákközösség nem normatív és nem intézményesült
tudáskészletének minél teljesebb megismerését: ide értve a verbális, képi és
írásbeli műfajok mellett a szokásokat, játékokat és egyéb nem intézményes
közösségi tudást is. (jelen kötetben nem is vállalkozom többre, mint a nyelvi
lelemény, a verbális kreativitás körül oszcilláló jelenségek leírására és elem-
zésére, illetve arra, hogy felhívjam a figyelmet az ijfúság körében megfigyel-
hető kortárs szöveghagyomány főbb jellegzetességeire). Ezt követően a teljes
anyagban sokkal átgondoltabb és különböző szempontok szerinti szelekciót
és elemzést végezhetünk, a terepmunka révén pedig megnő a kontextuali-
záció lehetősége is.
A 2010-es években megjelent gyermekfolklór publikációk továbbra is az
ún. klasszikus műfajcsoportokat követik, a hagyományos tematika szerint
rendezik az anyagot (pl. KüLLőS–LAzA 2013, TÓTH p. 2014, 2015a, b, c, 2016).
Ezek mindegyikéből nagyon hiányzik egy szélesebbkörű kortárs gyermek-
19
folkór-repertoár, továbbá a közreadott korpuszok anyagának jelentős része

a kutató/közreadó által nem „gyermekszájról”, azaz közvetlenül a gyerekek-
től gyűjtött, résztvevő megfigyelésen, beszélgetéseken alapuló terepmunka
eredménye. Inkább közvetett adatokon nyugvó (például pedagógusok gyűj-
téseiből), illetve felnőtt, sokszor kifejezetten idős emberek visszaemlékezé-
seként lejegyzett anyagról van szó (csak néhány esetben történt az adatfevétel
a gyermekek megkérdezésével, ilyen kivétel pl.: VoIgT 1993). ritkán derül ki,
hogy mi a formálisan elsajátított (pl. az óvodapedagógusok, tanítók által szer-
vezett formában, intézményes keretek között és oktatási segédletek felhasz-
nálásával megtanított) és mi az informális úton (pl. családi, baráti közegekben
spontán) hagyományozódó rész egy adott egyén vagy közösség repertoárjá-
ban. Itt érdemes legalább zárójelben megjegyezni, hogy ennek jelentősége
mennyire eltörpül a történeti korpusz vizsgálatában, holott már a 20. század
elején (sőt korábban) is meghatározó volt a pedagógusok, a tankönyvek, to-
vábbá a tömegirodalom (ponyvák, kalendáriumok stb.) szerepe a folklór, így
a gyermek- és diákfolklór formál(ód)ásában.
Az új szempontokat érvényesítő irányvonalak és munkák között kell meg-
említeni Voigt Vilmos budapesti gyermekfolklór kutátására irányuló úttörő
kezdeményezését (VoIgT 1983b), juhász Katalin angyalföldi gyűjtésétét ösz-
szegző tanulmányát (juHÁSz 2005) és a már idézett, Tóth piroska Anna (cí-
mében is) városi gyermekfolklórt feldolgozó (bár játékokra irányuló, de sok
folklórszöveget is közreadó) doktori disszertációját (TÓTH p. 2016).
Nemzetközi kitekintés
A nemzetközi kutatási gyakorlatban hasonló tendenciák említhetők. bár a

„Childlore” vizsgálatának többféle megközelítése alakult ki, nagyon kevés
alkalommal merült fel annak szükségessége, hogy a pubertásból a felnőtté
válás időszakát külön kategóriaként kezeljék (grIDEr 1980, 160–165). A gyer-
mekfolklór antológiák jelentős része a szülők beszámolói, pedagógusok gyűj-
tései, idős emberek visszaemlékezései révén másodkézből gyűjtött
alkotásokat tartalmaz, pedig úttörő jellegű kezdeményezésről már a 19. szá-
zad végéről is van adatunk (NICHoLSoN 1897). Edward W. b. Nicholson arra
vállalkozott, hogy egy kis skót település diákjainak folklórját felgyűjtse és
publikálja, méghozzá maguknak a diákoknak a bevonásával. felkérte őket,
hogy írják le az általuk ismert történeteket, dalokat, hiedelmeket, játékokat,
szokásokat. A legszorgalmasabb diákok díjban is részesültek, többek között
társszerzőként szerepel a nevük (összesen hét tanulóé) a gyűjtés végeredmé-
nyét képező, figyelemreméltóan széles repertoárt bemutató kötetben.
A gyermekfolklórra irányuló 19. század végi gyűjtéseket Európa-szerte
és Amerikában is a magyar kutatástörténetben is felvázolt ősi, elveszett em-
lékek keresése jellemzi. A korabeli kiadványokból kiemelehető Alice berta
gomme 1894‒1898 között megjelent The Traditional Games of England, Scot-
20
land, and Ireland: With Tunes, Singing-

rhymes, and Methods of Playing Accor-
ding to the Variants Extant and Recorded
in Different Parts of the Kingdom című
nagyszabású gyűjteménye (goMME
1894‒1898), valamint William Wells
Newell Games and Songs of American
Children című műve 1884-ből (NE-
WELL 1884). Mindkét munka tartal-
maz dallamjegyzéseket, gomme
köteteiben a játékok cselekményének
leírását rajzos illusztrációk és semati-
kus ábrák mutatják be.
A 20. század elejétől egyre változa- 1.
tosabb szempontok kerülnek elő a
gyermekfolklór kutatásában, többek
között a figyelem középpontjába kerül
a folklór felhasználása az oktatásban,
előtérbe kerülnek a pszichológiai, ant-
ropológiai, szociológiai és történeti
megközelítések is. A városi gyermek-
folklórt bemutató művek sorában meg 1. Edward W. b. Nicholson könyvé-
nek belső címlapja
8
kell említeni Norman Douglas London

Street Games című kötetét (DougLAS,
N. 1916), amelyben a helyi argót is pontosan, cenzúra és eufemisztikus kö-
rülírások nélkül rögzítette. figyelme tehát kiterjedt a nyelvi jelenségekre is.
A szerző meg volt róla győződve, hogy az általa gyűjtött játékok mindegyikét
az eltűnés veszélye fenyegeti.9 Az intézményes nevelés és a folklór összekap-
csolását célzó nagyszabású munkát Dorothy Howard és Eloise ramsey jegyzi
Folklore for Children and Young People: A Critical and Descriptive Bibliography for
Use in the Elementary and Intermediate School (HoWArD–rAMSEy 1952). figye-
lemre méltó, hogy a címben lévő ajánlás egyszerre szól a gyermekeknek és a
középiskolás fiataloknak, és a Folklore for Children meghatározás is a korábbi
Folklore of Children helyett.
A gyermek- és diákfolklór gyűjtésében radikális változás a 20. század kö-
zepén történt, és az angol kutatóházaspárhoz, peter és Iona opiehoz köthető.
Nicholson óta ők alkalmazták elsőként azt a módszert, hogy közvetlenül és
kizárólag a fiatal adatközlőktől gyűjtöttek, tudatosan kerülve az idősek me-
8
forrás: https://archive.org/details/golspiecontribu02nichgoog/page/n26/mode/
2up (utolsó letöltés: 2021. 10. 13.)
9
A 24. óra képzete, vagyis a gyűjtés és a mentés elválaszthatatlan összefonódása
általánosan jellemző volt, magyar vonatkozásban, lásd LANDgrAf 2016c.
21
móriájának különféle szűrőit. A korábbi gyűjtések – a magyarországi mód-

szerek kapcsán már említett formában, azaz – nem a fiatalok megfigyelésén
és megkérdezésén alapultak, jellemzően a felnőttek visszaemlékezéseiből
szerzett anyagok kerültek a külföldi gyermek- és diákfolklór archívumokba
és antológiákba is. Az opie házaspár számára Nicholson 19. század végi
gyűjtése példaértékű volt, golspie diákjai között maguk is elvégeztek egy
kutatást, bő fél évszázaddal később, a kérdőívekben felhasználva Nicholson
anyagát (ez volt az egyik első ún. „re-study” a folklorisztikában). Az ered-
mény nagyfokú egyezéseket mutatott az időben távoli gyűjtések között, ami-
ben opiék a helyi diákfolklór figyelemreméltó stabilitásának bizonyítékát
látták.
Az 1950-es évektől kezdve számos elméleti munka és gyűjtés jelent meg
a gyermekfolklórra vonatkozóan, amelyek sokszor címükben is utalnak az
iskolás korosztálynak, ill. a pubertáskornak a gyermekfolklórtól elkülönülő
regiszterére (pl. HoWArD–rAMSEy 1952, KNApp M. and H. 1976). 1979-ben elő-
ször foglalkozott külön szekció az ISfNr (International Society for Folk Narra-
tive Research) nemzetközi konferencián a fiatalok folklórjával, annak elméleti
és módszertani kérdéseivel. Míg a gyermekfolklór kutatások középpontjában
mindig is a játék állt, és a szövegek gyűjtését, feldolgozását is elsősorban a
cselekmény és a funkció elemzése határozta meg (sokszor szoros összefüg-
gésben a valláskutatással), addig a diákfolklór tematizálása már egyértel-
műen a verbális tudásra épül, és előtérbe kerül a korosztályra jellemző,
speciális nyelvezet (pl. szleng, titkos nyelvek) fontossága is. Ezek a témák
már az opie házaspár Lore and Language of Schoolchildren című kötetében (opIE
1959) is megjelennek. Hasonló célkitűzésekkel, szintén egy kutatóházaspár,
Mary and Herbert Knapp közös munkájából született az amerikai fiatalok
nyelvhasználatát és játékait bemutató, nagyon rövid idő alatt népszerűvé vált
One Potato, Two Potato: The Street Education of American Children címet viselő
mű (KNApp M. and H. 1976).
Leea Virtanen a Studia Fennica 22. kötetét szentelte a gyermekfolklór ku-
tatásában addig felmerült kérdésköröknek (VIrTANEN 1978), Amerikában
pedig barbara Kirshenblatt-gimblett, brian Sutton-Smith és Thomas burns
kezdeményézésére megalakult az American Folklore Society Children’s Folkore
szekciója, amely önálló online folyóirattal rendelkezik (https://childrensfolk-
lore.org/childrens-folklore-review/). A barbara Kirshenblatt-gimblett szerkesz-
tésében megjelent Speech Play: Research and Resources for the Study of Linguistic
Creativity tanulmánygyűjtemény már címében is a beszédben érvényesülő
kreativitásra, a nyelvi játékok aspektusaira irányítja a figyelmet. Mindazo-
náltal továbbra is marginálisak maradnak az olyan kutatások, amelyek kö-
zéppontjában a gyermek- és diákfolklór alkotások kreatív kifejezésmódja áll.
brian Sutton-Smith szerint néhány kivételtől eltekintve igazán csekély figye-
lem irányul a hangképzés, a hangszimbolika vagy a nevetés szerepére, pedig
nagyon fontos szerepet töltenek be a fiatalok verbális kifejezésmódjában (SuT-
ToN-SMITH 1970, 3).
22
A 20. század végén, illetve a 21. század elején megjelent nagy, összegző
művek, pl. Children’s Folklore: A Source Book (SuTToN-SMITH–MECHLINg–joHN-
SoN–MCMAHoN 1999), Children’s Folklore: A Handbook (TuCKEr 2008) tudo-
mánytörténeti áttekintéseiben nagyon hasonló tendenciák jellennek meg,
mint amelyeket a magyar kutatás kapcsán ismertettem. Ilyen pl. a gyermek-
folklórban megőrződött ősi jelenségek teóriája, amely a nemzetközi kutatás-
ban is uralkodó nézetnek számított még a 20. század második felében is
(MCMAHoN–SuTToN-SMITH 1999, 293). Ennek egyik lehetséges okaként emlí-
tik azt, hogy a gyermekek és a felnőttek életvilágának elválása valójában mo-
dern jelenség, korábban sokkal nagyobb átfedésben voltak a mindennapi
tevékenységek, ezáltal a tudásregiszterek is (MCMAHoN–SuTToN-SMITH 1999,
297–298). Az életvilágok szétválásának köszönhető a rácsodálkozás a gyer-
mekfolklór egyes tartalmaira, és annak feltételezése is, hogy ezek eltűnt idők
spontán, a természetes szóbeli hagyomány keretében megőrzött tudásanya-
gai. Egyes kutatóknál ez az elképzelés is kritikára talál. Mechling szerint pél-
dául ugyanúgy sztereotíp gondolkodást tükröz a gyermekek és felnőttek
„romantikus” szétválasztása, valamint mindebben az is tükröződik, hogy
nincs egységes elméleti kerete és megalapozottsága a gyermekfolklór-kuta-
tásoknak (MECHLINg 1986).
A fent említett egyik összegző műben Susan Stewart 1991-ben megjelent,
Crimes of Writing című írása kifejezetten provokatívként említődik (SuTToN-
SMITH–MECHLINg–joHNSoN–MCMAHoN 1999, 295), mivel az „akadémiai orto-
doxiával” szemben arra hívja fel a figyelmet, hogy a nagyon réginek tartott
jelenségek esetében a kutatók nem vették figyelembe a kontextust. A hagyo-
mányos gyermekfolklór alkotások már a 19. században belekerültek az in-
tézményes oktatásba, tehát pont a felnőttek (főként pedagógusok) által
közvetített tudásként maradhattak fenn a gyermekek körében. Csak néhány,
sporadikus esetben sikerült bizonyítani, hogy egy-egy, kizárólag gyermekek
körében megtalálható játék és szöveg valaha idősebbek által gyakorolt tevé-
kenység maradványa. A „valaha” ezekben az esetekben is csak néhány ge-
nerációval korábbi időszakba vezet vissza.
A számos új szempont megjelenése, az interdiszciplináris vizsgálatok
szorgalmazása és a kutatói érdeklődés egyre árnyaltabbá válása mellett is na-
gyon kevés olyan írásmű említhető, amelyben a nyelvi kifejezésmód, a szö-
vegalkotás folyamatának megértése és leírása kerül a középpontba. Ezek
között figyelemre méltóak joel Sherzer és Anthony K. Webster nyelvészeti,
szociolingvisztikai, nyelvészeti antropológiai és pragmatikai szempontokat
is felhasználó tanulmányai (SHErzEr–WEbSTEr 2002, 2015). Elisabeth Tucker
2008-as monográfiájában a „Speech play” fejezetben mindössze a nyelvtörők,
néhány szegmentumcserével működő nyelvi játék10 (TuCKEr 2008, 22–23), a
10
Ezek egyik típusa a „Spoonerism”, pl. „Mardon me, padam, this pie is occu-
pewed. May I sew you to a sheet in another chart of the perch?” [pardon me, madam,
this pew is occupied. May I show you to a seat in another part of the church?]
(TuCKEr 2008, 22–23)
23
diákszleng és a titkos nyelvek vannak megemlítve, továbbá a szerző általá-

nosságban utal arra, hogy a viccekben, tréfás kérdésekben, találósokban alap-
vető szerepe van a szójátékoknak. A kötet a diákok által használt, a
felnőtteket kizáró írásbeli kódokból is mutat példákat, és felhívja a figyelmet
ezek folyamatos változására. A másik fent említett nagy összefoglaló műben
(SuTToN-SMITH–MECHLINg–joHNSoN–McMahon 1999) brian Sutton-Smith fog-
lalja össze a „Speech Play” tárgykörébe tartozó kutatásokat (SuTToN-SMITH
1999). Ezek a nyelvezetre irányuló vizsgálatok azonban inkább társadalmi és
pszichológiai vonatkozásokat érvényesítenek, szemben a jelen kötetben ál-
talam alkalmazott nyelvészeti és irodalmi megközelítésekkel (jóllehet a tár-
sadalmi kontextus és a fejlődéslélektanra vonatkozó eremények is részét
képezik a szövegek értelmezésének).
A gyermekfolklór, és a „diákköltészet”
a korábbi szakirodalomban
A gyermekfolklór szűkebb értelemben a gyermekkor költészete, a gyermekek

által költött, előadott, illetve a számukra alkotott különböző műfajú énekelt,
vagy dallam nélküli (általában alkalmi) szövegek összessége. Tágabb értelem-
ben pedig a szövegeken túl, a játék- és sporttevékenységeket, a szokásokat, a
hiedelmeket, a játékok tárgyi eszközeit, a gyermekkor fizikai, társadalmi és
pszichológiai vonatkozásait is felölelő gyűjtőfogalom. Ahogyan a kutatástör-
téneti bevezetőben már szó esett róla, a gyermekfolklór korábbi pontos definí-
ciójának hiányát is példázza a szakirodalomban a gyermekfolklór és a
gyermekjáték hol szinonimaként, hol elkülönülő fogalomként történő haszná-
lata. Ez az összefűzés vagy elkülönítés különböző kutatói szemléletmódokat
tükröz. A Magyar Néprajz című kézikönyv-sorozatban a gyermekjátékok és a
gyermekfolklór szövegek nemcsak külön fejezetekben, hanem külön kötetben
kaptak helyet (TÁTrAI zs. 1988, 584−610, NIEDErMüLLEr–LÁzÁr 1990, 544–648),
míg más összegzésekben a kettő szervesen összetartozó egységként kerül be-
mutatásra (pl. N. bArTHA 1943, KEréNyI 1951). A gyermekfolklór rendszerezé-
sére irányuló törekvések részben műfaji jellegzetességek mentén, részben
pedig korcsoportonkénti bontásban (pl. bAKoS 1953), vagy a játéktevékeny-
ségre és annak jellemző funkcióira alapozva jöttek létre (pl. SzENDrEy 1943).
A mondókák tágan értelmezett csoportjába tartoznak pl. a felnőttek által
alkotott dajkarímek, gyermekijesztők, és a gyerekek kiszámolói, csúfolói,
nyelvtörői, játékot kísérő szövegei stb. A dramatikus jellegű játékszövegek
jellemzően párbeszédes szerkesztésű, felelgetős szövegek, amelyek között
előfordulnak prózában (pl. Angyal-ördög, gyertek haza ludaim) és énekelve
előadottak is (pl. Itthon vagy-e hidasmester, jöjj, jöjj által). A lírai daloknak
két alcsoportját emeli ki a szakirodalom: a bölcsődalokat és a játékok kísérő-
dalait (pl. bújj, bújj zöld ág), azonban a gyermekdalok egy része nem sorol-
ható egyértelműen a meglévő kategóriába, illetve többféle csoportosításuk
24
jött létre (TÁTrAI zs. 1988, 603; KEréNyI 1951).11 A gyermekfolklór alkotások
közös vonásaként a játékhoz kapcsolódást, a funkcióhoz kötöttséget és az
előadás bizonyos jellegzetességeit szokás kiemelni (TÁTrAI zs. 1988, 603−608;
LÁzÁr 1999). A gyakran mozgással együtt járó szövegmondásból is követke-
zően, az előadást a természetes beszédtől eltérő feszes, ütemes tagolás és re-
citatív vagy kántáló hanghordozás jellemzi. bizonyos szövegek prózaként és
dallammal együtt is élnek, pl. „Csigabiga, gyere ki, / boronálnak ideki, / Ha
nem jössz ki, megbánod, / Nem látod a világot.” (érmihályfalva, fArAgÓ‒fÁ-
bIÁN 1982, 156). Az egyszerű szerkesztésű dalocskák és a mondókák számos
közös jellemzővel rendelkeznek (pl. erős ütemtagolás, páros rímek).
Kutatásom során ismertem fel, hogy a kisebb gyermekek folklórjában a
szöveg jelentésénél sokkal fontosabbnak bizonyul a ritmus és a hangzás. Ki-
fejezetten gyakoriak a gyermekfolklórban a halandzsaszövegek, amelyeknek
éppen ezért szántam külön fejezetet. A halandzsaszövegekkel kapcsolatban
fogalmazódott meg az a (már a tudománytörténeti részben is bemutatott)
nézet, hogy a gyermekfolklór a tágabb folklórból már kiszorult alkotásokat
és szokásokat képes fenntartani, ezért vizsgálatán keresztül betekintést nyer-
hetünk régi korok hétköznapi és szakrális életébe. Ennek az elméleti alapve-
tésnek talán legköltőibb megfogalmazását Kálmány Lajos adja:
A pogány szertartásokat a nagyok elfeledték, mert tiltva volt végezni,

gyakorolni; a gyermekek eltanulták s fenntartották töredékekben. […] Mi
ezeknek annyit köszönhetünk, mint az idevágó történeti adatoknak; s
talán még többet is? […] Nagyon is ágas-bogas fa ez a népköltés fája: ágai
egymáson keresztül-kasul nyőlnek, de annyi ága sehol sem találkozik, jön
egybe, mint itt, a gyermekjátékoknál, ezért mondtam ezt az ágat valóságos
tárházának: ha szél éri, tördeli a népköltés valamelyik ágát, addig hajlik
jobbra-balra, míg erre az ágra borul, a gyermekjáték-féle ágra, ebbe aztán
beleforr, ezért valóságos menedék. (KÁLMÁNy 1881, 190)
A családi és az intézményes keret (iskola, táborok) továbbra is segíti a leg-

korábbi néprajzi gyűjtésekből is ismert repertoár egy részének megőrzését.
E szűkebb, lokális diskurzusterek jelentőségével párhuzamosan a globalizá-
cióval együtt járó, felgyorsult információ-áramlás is folyamatosan alakítja a
gyermekfolklór tartalmát és megnyilatkozási formáit. Ezzel összefüggésben
11
A gyermekdalok nemzetközi viszonylatban is első, zenei szempontú rend-
szerezését az MNT I. kötete mutatja be (KEréNyI 1951). A dalszövegek tematikus
csoportosítása, egy-egy konkrét játékeseményhez rendelése nem mindig megva-
lósítható. ugyanazt a szöveget ui. különböző dallamokkal énekelhetik és különféle
térformákkal járó játékokhoz társíthatják. Ezért lett a játékdalok ‒ nem zenei szem-
pontú ‒ rendszerezésének egyik alapja a cselekmény (pl. vonulás, váltó körjáték,
kapus-hidas játék, fogyó-gyarapodó sor stb., KEréNyI 1951) A legújabb, „játékmag”
szerinti rendezést Lázár Katalin alakította ki (LÁzÁr 1999).
25
a gyermekfolklór „zárvány jellegének” (amelyet Kálmány Lajosra, Kodály

zoltánra és későbbi kutatókra hivatkozva máig sokan idéznek, elfogadnak és
fenntartanak) ellentmondó véleményt fogalmaz meg Tóth piroska. Az 1990-
es évektől zajló gyermekfolklór-gyűjtésének tanulságai között megemlíti,
hogy – főképpen a városi anyagból – hiányoznak az állat- és növényvilágra,
azaz kifejezetten a vidéki életre utaló képek. Ennek következményeképpen a
szövegekben egyre ritkábban bukkannak fel a hagyományos népi kultúra tár-
gyai, mint pántlika, rokolya, kendő, szita, teknő stb. Hasonló a helyzet a tör-
ténelmi személyek neveivel, az utóbbi évtizedek gyűjtéseiben „csupán bölcs
Salamon, Mátyás király, illetve Sztálin neve fordul elő egyszer-egyszer” (TÓTH
p. 2011, 76).
A gyermekfolklór poétikai, stilisztikai jellemzőinek leírása általában csak
néhány fontosabb jellemzőt foglal magában, pl. az erős zeneiséget, az ütem-
hangsúlyok használatát, a szó- és sorrímek kedvelését, a szóismétléseket, pl.
Héja, héja, lakatos..., Csön, csön gyűrű... stb., illetve ezzel összefüggésben a
gyakori ikerszókat (csiga-biga, ekete-pekete stb.). obszcén kifejezések is meg-
jelenhetnek, sokszor humoros, játékos formában. Ez utóbbi, illetve az ütem-
páros alapszerkezet és a recitáló előadás sok hasonlóságot mutat a felnőttek
folklórjának rigmusaival, pl. a táncszókkal. Egyes szövegek, dallamok és já-
tékcselekmények a felnőttek folklórjához tartozó műfajok és szokások meg-
felelői a gyermekfolklórban, ilyen volt pl. a régi falusi közösségekben a
gyermeklakodalom, amely folklorizmusként néhány térségben ma is jelen
van (bALAToNyI 2017). Egyes műfajok (pl. az alkalmi köszöntők) felelevení-
tése, újabb térnyerése kifejezetten a modern közlésformáknak (pl. sms, chat)
köszönhető. (KrISToN VIzi 2006)
bár a kutatástörténeti áttekintésben is használtam, a diákfolklór kifejezés
a magyar folklorisztikában nem terjedt el.12 Ez nem jelenti azt, hogy az isko-
láskorúak, kamaszok körében ismert és használt szövegeket nem gyűjtöttek
(ezért is éreztem helyesebbnek néhány kutatás és szakirodalmi adat kapcsán
a kiterjesztett gyermek- és diákfolklór kategóriát), inkább arról van szó, hogy
ezek általában a gyermek- vagy a tágabban értelmezett folklór egyes kategó-
riáinak (monda, anekdota, vicc, szokásköltészet) anyagába kerültek. Az is-
mertetett okok miatt a diákság (mint önálló közeg) tudásregisztere egyelőre
hiányosan feltárt, így jóval kevesebbet mondhatunk róla a korábbi kutatások,
illetve a folklorisztikai szakirodalom áttekintésével.13 A témára vonatkozó
12
Ezt azért is lényeges megemlíteni, mert a folklór számos egyéb (földrajzi, tör-
téneti, etnikai, szakmai/foglalkozási stb.) közege önálló kategóriaként került be a
folklorisztikai kutatásokba. Ilyen például a bányász-, betyár-, pásztor-, láger-, ha-
lász-, kaszárnya-, munkásfolklór vagy a vásárok folklórja, ötvenhat folklórja, városi
folklór stb.
13
Ezt a diákfolklórra mint közegre és tudásregiszterre értem. A tágabb néprajzi
anyagban monda- és mesehősként vagy a hiedelemlényként (garabonciás) felbuk-
kanó diák alakja nem képezi a jelen kutatás tárgyát.
26
hatalmas hiátust a kutatásban jól szemlélteti az Ethnographia digitális adat-

bázisában folytatott keresésem eredménye. A diákfolklór, illetve a diákhumor
keresőszavakra adott találatok száma 0. A diákköltészetre már van 6 találat,
illetve egyszer előfordul a „diákadoma” és a „diákanekdota” kifejezés is,
utóbbi csak lábjegyzetben.14 A diákfolklór témájához kapcsolódóan figye-
lemre méltó dr. panka Károly A pataki diákvilág anekdotakincse című gyűjté-
séről megjelent ismertetés, amelyből az alábbiakban idézek néhány, a
diákfolklór témájához kapcsolódó fontos megjegyzést:
A régi pataki diákélet hű tükre, a több százados pataki iskola belső törté-
nete, mozaikképekben szétszórt kortörténelem: részben személyes élmé-
nyéken, részben ősi hagyományokon alapuló visszaemlékezések. De
bármily érdekes és értékes is ez a 270 lapos könyv, az Ethnographiát főkép csak ez
utóbbiak érdeklik s ez az ismertetés is csak ezek szempontjából íródott. Idézett
népdalai (130.) és kortesnótái (40., 100.) időhöz kötöttek s ezért népdalaink
kortörténeti meghatározásánál feltétlenül számbaveendő adalékok; ide-
tartozólag különösen figyelemreméltó részlet az, amelyben (Harsányi Ist-
ván) a sárospataki eredetű népdalokat igyekszik megállapítani (85.). Igen
becsesek aztán azok az anekdoták, amelyek az oly kevéssé ismert diákfolklorehoz
kapcsolódnak; egyrészük különböző alkalmakhoz fűződő hagyományos vagy rög-
tönzött diákrigmus (83., 86., 196., 199.), másrészük tanárcsúfoló (32., 133.,
200.) vagy diáktársgúnyoló (66., 95., 151.) tréfa, vagy végül a faliköltészet ha-
gyományos adata (200., 211., 226., 236.). Folklorisztikailag legtöbbre becsü-
lendők a legációs versikék, az ú. n. elekciós rigmusok, a protestáns diákköltészetnek
ez a saját külön műfaja, mert amint a közölt adatok (76., 95., 102., 122., 144.,
145., 221.) bizonyítják: falucsúfolóink és csúfolódó gyermekversikéink egyrészé-
nek eredete ezekben keresendő; ilyen elekciós versből lett falucsúfoló pl. Komá-
diba, Tótiba: bocskorban jár a liba’ (221. Nagyszalontai Gyűjtés, 175.). A népi
köszöntők (toastok) egyrésze is a legátusok csűrcsavarintó csinálmányaira vezet-
hető vissza; világos bizonyítéka ennek a 43. lapon közölt poháráldás, mely-
nek (most már látható) töredékét Makoldy Viktor a székely Dálnokról
közölte az Ethnographiában. (SzENDrEy 1926, 199. Kiemelések T. I.)
Az ismertetésben kiemelt részekkel azt szerettem volna illusztrálni, hogy

a diákfolklór Szendrey zsigmond leírása alapján is egy elkülöníthető, ám
„oly kevéssé ismert” közeget képez, továbbá, hogy számos vonatkozásában
összekapcsolható a folklór más területeivel és a városi kultúrával (tehát nem
izolált). feltételezi, hogy egyes vonatkozásaiban erőteljesebb, máshol cseké-
lyebb kölcsönhatás fűzte a különböző korosztályok, lokális csoportok vagy
14
A kollégiumi közeg (illetve szóhasználat) is megjelenik néhány tanulmány-
ban, szintén történeti kontextusban, pl. egy-egy játék írott forrásainak kutatása
mentén (guNDA 1981; LÁzÁr 2012). Több kutató foglalkozik a kollégiumi zenei
élettel is (pl. pÁVAI 1983; SÁpy 2000).
27
más közösségek folklórjához. bár az ismertetésében Szendrey elsősorban a

kanonizált néprajzi kategóriák, szélesebb körben (is) élő folklórműfajok meg-
létére reflektál (népdal, rigmus, csúfoló stb.), kiemel a diákfolklórra kifeje-
zetten jellemző jelenségeket és műfajokat is, mint pl. a rigmusszerű
kortesbeszédek, adomák és anekdoták.
A Magyar Néprajzi Lexikon szócikke címében a diákság költészetére szorít-
kozik, jóllehet említés történik a diákságra jellemző tánchagyományról, vi-
seletről, sőt művészeti alkotásokról is. bár számos folklórjelenséggel
rokoníthatónak tartja, a diákköltészetet összességében „nem teljesen folklór
jellegű”-ként, illetve közköltészetként és „félnépi folklór”-ként definiálja
(VoIgT 1977, 581). Ennek mentén választja el a kutatás a diákság tudásanyagát
és szokásait a gyermekfolklórtól is, amelyet „valódi” folklór tárgykörébe ren-
del. A falusi családokból származó (és a diákévek után leggyakrabban szü-
lőfalujukba visszakerülő) diákoknak fontos szerepe volt a különböző
műveltségi regiszterek (pl. az irodalom és a folklór) közötti közvetítésben.
A diákköltészettel kapcsolatban kiemelendő, hogy a folklór és folklór jellegű
alkotásokat nem csak a szájhagyományban tartották fenn, hanem írásban is
rögzítették, így a kéziratos verses és prózai szöveggyűjtemények sorát hozták
létre. Ezzel összefüggésben a diákköltészet elsősorban történeti, közköltészeti
kategóriaként szilárdult meg. A kortárs körülményeket feltáró folklorisztikai
kutatások pedig továbbra is a gyermekfolklór keretein belül mozognak. Ezt
példázza Tóth piroska városi 21. századi terepmunkájára is, amelyet kizáró-
lag 8–12 éves diákok körében végzett, érdeklődése pedig a gyermekfolklór
részét alkotó jelenségekre irányult. A régebbi korok diákfolklórjára vonatko-
zóan a közköltészetről szóló szakirodalom is adhat fogódzókat (KüLLőS 2000,
2004a, 2012; CSÖrSz–KüLLőS 2006, 2013, 2015).
érdemes még megemlíteni, hogy mely műfajok mentén lát a folklorisztika
kapcsolatot vagy átfedést a diákköltészet és a folklór között. Megemlíthetők
a Szendrey felsorolásában is szereplő köszöntők, továbbá trufák, helyi mon-
dák, színjátékok, amelyek az iskoladrámákkal hozhatók kapcsolatba, illetve
a Magyar Néprajzi Lexikon azon címszavai, amelyek említenek diákköltészeti
vonatkozásokat, mint pl. a bordal (KAToNA I. 1977, 326), a butellavers, butéliavers
(KAToNA I. 1977, 397), a foglalkozási dal (KAToNA I. 1979b, 179), a kántálás (SzEND-
rEI 1979, 28), a tücsöklakodalom, állatlakodalom (KoVÁCS–KüLLőS 1982, 377) és a
verses mese (KoVÁCS Á. 1982, 533). A szórványosan előforduló adatokból kie-
melhetők még a következő, diákfolklórhoz kapcsolható kategóriák: „vesze-
kedő” (vetélkedés, vitatkozó dialógus), tréfás dal, travesztia és paródia. Voigt
Vilmos említi a diákköltészet néhány esztétikai, stiláris jellemzőjét is: „eszté-
tikailag sajátos képződmény: közvetlen, főként a gúny és a progresszió iránt nagy
érzékkel rendelkező hagyomány, amely a hivatásos művelődéstől eltérő anyagot szíve-
sen rögzíti. […] Erőteljes, gyakran szabadszájú költészet, amelyben gyakran do-
minál a tartalmi és formai játékosság.” (VoIgT 1977, 581, kiemelés T. I.) Küllős
Imola több tanulmányának képezi tárgyát a közköltészet formai-stiláris esz-
közkészletének bemutatása. jóllehet ezek nem kifejezetten a diákköltészetre
28
vonatkozó kijelentések, a közköltészet és a korabeli diákköltészet kapcsolatai

alapján egyfajta benyomást mégis kaphatunk a szövegek megformálásában
használt költői eszközök jellegéről, amit érdemes összevetni a jelenkori alko-
tások stiláris jellemzőivel is. Néhány leírásban konkrétan is említődik a diák-
ság, mint pl. a következő, a 18. századi közköltészetről szóló idézetben:
Az alkotások többsége – az érzékeny, szentimentális, lírai epekedéseket,

panaszokat és rokokó szerelmi dalokat kivéve – az élőbeszédhez közelítő,
közvetelen modorban, ún. kollokviális stílusban vagy a harsány, tréfás „vásári be-
széd” modorában szólal meg. A XVIII. század népszerű költészetében (külö-
nösen az iskolai színjátékokban és egyéb diákos eredetű műfajokban)
gyakran alkalmazott stilisztikai eszköz és humorforrás volt a németesre, latinosra
vagy cigányosra torzított nyelvhasználat, a halandzsázás, a keveréknyelvűség
vagy makaronizmus, parodizáló vagy jellemábrázoló funkcióval. (KüLLőS 2004a,
29, kiemelés T. I.)
Saját vizsgálatomban igyekszem összevetni ezeket a jellemzőket a kortárs

gyűjtések anyagával, és nagy teret szentelni a nyelvi játékok bemutatásának.
A fenti összefoglalás mindazonáltal a történeti anyagba ad betekintést, a je-
lenkori diákfolklórral kapcsolatban a folklorisztikai vizsgálatokra utalva
Voigt Vilmos úgy nyilatkozik, hogy „majdnem milliónyi diák és fiatal életéről
nincs tudományos ismeretünk” (VoIgT 1983, 489). jelen kötet – többek között
– e hiány kitöltéséhez kíván hozzájárulni, csatlakozva a 20. század végén és
az ezredfordulót követően megjelent, újabb szemléletmódokat érvényesíteni
kívánó, egyelőre valóban csekély számú íráshoz (VoIgT 1995; juHÁSz 2005;
TÓTH p. 2015a, b, 2016; TAMÁS 2015a, 2018, 2019).
Kutatásomról
Öt éven át tartó kutatásom során (amelynek részét alkotta a témára elnyert

bolyai jános Kutatási Ösztöndíj 2015–2018-ig tartó időszaka is) a folklorisz-
tikai és antropológiai módszereket együtt alkalmaztam. résztvevő megfigye-
lőként tartósan jelen voltam két budapesti oktatási intézményben,15 egy
vidéki iskolában pedig alkalomszerűen.16 Az iskolai jelenléten túl, saját isme-
retségi hálóm révén (barátok, ismerősök gyermekeivel történő beszélgetés,
15
Az egyik egy állami általános iskola, a másik egy nyolcosztályos egyházi gim-
názium, a harmadik pedig egy négyosztályos állami gimnázium.
16
A diákok körében végzett kutatáshoz a tanárok és szülők beleegyezését is kér-
tem, a diákok részvétele pedig önkéntes alapú volt. A folklóradatok közreadásában
az elsődleges szempont az volt, hogy az adatközők személye ne legyen azonosít-
ható. Ez az oka annak, hogy az intézményeket sem nevezem meg. A gyermekek
körében végzett terepmunka etikai szabályozásával kapcsolatban lásd: fINE 1999.
29
közös kirándulások, nyaralások alkalmával) az ország különböző részein ta-

nuló diákokokkal tartottam a kapcsolatot. Mindemellett igyekeztem felhasz-
nálni a tapasztalatszerzésre minden olyan alkalmat, amikor iskoláskorú
fiatalok körében lehettem. Saját gyermekeim is nagy segítségemre voltak,
nemcsak adatközlőként, hanem az anyaggyűjtésben is. Néprajzkutató kollé-
gáim is hozzájárultak a gyűjtésemhez iskoláskorú gyermekeikkel és unoká-
ikkal kapcsolatos tapasztalataik megosztásával.
Az iskolaválasztás alapjául korábbi, személyes kötődések szolgáltak, hi-
szen ezáltal kutatóként könnyebb volt a beilleszkedés, megteremtődtek a
kölcsönös bizalom alapjai, és az idősíkok is kitágultak a kutatási időszakot
megelőző tapasztalatokkal: egyrészt ismertem már a tanári kar nagy részét,
másrészt, ha nem is szisztematikusan, kutatás keretében, de jegyzetfüze-
tekben és elektronikus formában már korábban is gyűjtöttem ezekről a he-
lyekről származó adatokat. A résztvevő megfigyelés az alsó tagozatos
gyerekeknél elsődleges módszer volt, hiszen esetükben még nem alkalmaz-
hattam kérdőíveket vagy strukturált interjúkat. Így (a szülők és pedagógu-
sok engedélyével) velük töltöttem (amikor csak lehetett, de átlagosan heti
két-három alkalommal, egy tanéven keresztül) az iskolai szabadidőt, spon-
tán beszélgetésekben vettem részt, sokszor még a játékaikba is bevontak,
esetleg egyesével, vagy egymás szavába vágva próbálták elmagyarázni, mit
játszanak, mik a szabályok, miért szeretik, honnan ismerik stb. Elmesélték,
milyen verseket, mondókákat, dalokat ismernek, illetve milyen filmeket,
zenéket szeretnek. Ez utóbbi azért is volt fontos, mert megfigyelhettem,
hogy a különböző médiatartalmakból, vagy azok egy-egy elemének/motí-
vumának felhasználásával, hogyan születnek új, vagy aktualizálódnak ko-
rábban más formában rögzített közösségi játékok. Az aktualizálás pedig
nemcsak a modern világ új motívumainak (mozifilmek hősei, tárgyak, dal-
lamok) beépítését, kreatív felhasználását jelenti, hanem a helyi környezeti
adottságokhoz (iskolaépület és- udvar, annak tárgyai, falfestményei stb.)
való adaptációt is. Ezért figyelmet fordítottam a diákok környezetének do-
kumentálására is, a terepnapló jegyzetei mellé rajzokat és számos fotót ké-
szítettem.
Az idősebbeknél (7–12. évfolyamokon) a kérdőíves módszer17 is jól mű-
ködött, és könnyebb volt tematikus mederben tartani a beszélgetéseket, in-
terjúkat, kevésbé kalandoztak el, vagy váltottak témát, mint az alsó
tagozatosok. A kérdőíveken szereplő kérdések egyik csoportja a saját oktatási
intézményre és a szabadidő eltöltésére vonatkozott (pl. helyi szokások, sze-
mélyes attitűdök, kapcsolathálók), egy másik néhány hagyományos folklór-
műfaj (népdalok, közmondások) ismeretének és használatának a felmérésére
irányult, és voltak olyan kérdések is, amelyekkel azt próbáltam kideríteni,
milyen módokon vesznek részt a diákok a folklór alkotói és hagyományozói
folyamatában: készítenek-e paródiákat, mesélnek-e vicceket stb. Az online
17
Összesen 307 kérdőívet töltöttek ki a 7–12. osztályos diákok.
30
tartalmakra képek, mémek csatolásával is rákérdeztem, kíváncsi voltam, is-

mernek-e hasonlókat, készítenek-e, megosztják-e, szeretik-e és értik-e általá-
ban a hozzájuk eljutó tartalmakat. A részvevő megfigyelés és az így szerzett
tapasztalatok az idősebb diákok körében is nagyon fontosnak bizonyultak.
Amikor tehettem, néhány kulcs-adatközlőm segítségével belefolytam az is-
kolák hétköznapi életébe, pl. a folyosói beszélgetésekbe és néha az iskola
utáni közös „flangálásokba” is; mindemellett részt vettem az iskolai formális
eseményeken, az osztályszintű szülinapozásoktól az állami és egyházi ün-
nepi rendezvényekig. Ebből a résztvevő megfigyelésből és az online terep-
munkából18 (az előbbit 2015 és 2017 között átlagosan havi rendszerességel,
az utóbbit egészen 2021 közepéig napi szinten folytattam) leszűrt egyik leg-
lényegesebb következtetés az, hogy a diákfolklór fő mozgatórugója a min-
dent átható, játékos-kreatív humor, és a humor segítségével történő belső,
gyermekek közötti tudásközvetítés (hagyományozódás), amelynek – alap-
vető jelentősége miatt – külön alfejezetet szentelek.
A pedagógusokkal (főként osztályfőnökökkel) félig strukturált interjúkat19
is készítettem, amelyek tanulságai megjelennek az egyes fejezetekben. Az
egyik iskola rendelkezésemre bocsátotta archívumi/múzeumi anyagát is, így
az intézmény történetéről, a hajdani diákok életéről és folklórjáról/ból gyűjt-
hettem értékes adatokat. Ez utóbbinak köszönhetően lehetőség adódott
annak vizsgálatára is, hogy mely jelenségek mutatnak hosszú időn át folyto-
nosságot, még, ha módosulásokkal is, és mik azok, amik kikerültek mára a
diákság diskurzusaiból. A kortárs jelenségeknek is kerestem a lehetséges
előzményeit ezekben a forrásokban, az iratanyagban, a fotókon és a különféle
– az iskolával kapcsolatos – publikált anyagban.
A terepmunka elsődleges online forrásai a diákok velem is megosztott kö-
zösségi fórumai voltak, emellett olyan nyilvános diákoldalakat követtem,
amelyekről tudtam, hogy a kutatott közösség tagjai is ismerik és követik (pl.
@memekreta, @diakokelete, @tanarvsdiak).
Hamar felismertem, hogy az eredendően felnőttek világát jellemző szö-
vegek és tevékenységek is lecsapódnak valamilyen módon a gyermek- és
diákfolklórban, sőt, néhány alkotáscsoport körében erős az átjárás a korosz-
tályok között. Ezért úgy döntöttem, hogy nem rekesztem ki az általam gyűj-
tött anyagból és archívumból azokat a vicceket, mémeket és egyéb szöveges,
képi vagy más folklóralkotásokat, amelyek a felnőtt korosztályban is jelen
vannak, esetleg onnan indulnak ki, hiszen ez is olyan szelekciót eredmé-
18
Az online terepmunkából rögzített tartalmak (szövegek, mémek, fotók) e
sorok írásakor körülbelül 1000 adatra támaszkodnak.
19
Ezeket (a többnyire egy órás) beszélgetéseket részben hangfelvételként is rög-
zítettem, de néhány pedagógus kötetlenebbül mesélt diktafon használata nélkül,
ezekben az esetekben a terepnaplómba jegyzeteltem. A pedagógusokon kívül több
alkalommal és kötetlenebb formában beszélgettem a könyvtárosokkal és az isko-
laportásokkal, illetve az iskolamúzeum gondozójával.
31
nyezne, ami a diákfolklórról alkotott képet eleve eltorzítaná.20 Ezért elem-

zésemben helyet kaptak ezek a korosztályok közötti „vándor-alkotások” is
(pl. viccek, mémek).
Az adatgyűjtésben a néprajzi, folklorisztikai módszerek jelentették az ala-
pot, azt a metódusegyüttest alkalmaztam (kiegészítve az online kutatással),
amelyet Voigt Vilmos kifejezetten a városi (budapesti) folklór jelenkori rög-
zítésével kapcsolatban fogalmazott meg: „Az iskola vezetőségétől szerzett
információktól kezdve az iskolai illemhelyek időnkénti feliratmásolásáig, a
diákokkal végzett interjúktól a résztvevő megfigyelésig” (VoIgT 1983, 490).
Az alkotásokat nemcsak egyszer jegyeztem, mentettem le, hanem annyiszor
igyekeztem rögzíteni, ahányszor előfordultak a kutatási közegemben.21 Ezzel
együtt egy adott téma vagy gyakran visszatérő klisé esetében az összes, álta-
lam elérhető változatot dokumentáltam. Az így keletkezett korpuszt meg-
próbáltam az anyaghoz igazított, tehát az alkotások jellegéből kiinduló, saját
kategóriák szerint rendezni. Az archiválás során rögzítettem az adatok idejét
és forrását (ha lehetőség volt rá, az adatközlő személyét22, illetve a közlési
csatornát, mint pl. facebook, Instagram, internetes honlap stb.). A személyes
(e-mailben, Messengeren stb. érkezett) küldeményeknél arra is rákérdeztem,
hogy a küldő kapta-e valakitől vagy az internetről gyűjtötte, esetleg ő készí-
tette-e a továbbított tartalmat, alakított-e rajta bármit. A szövegek és képek
esetében is figyelembe vettem a tematikus és formai–stilisztikai átfedéseket,
ismétléseket, és az összetartozó variánsokat külön mappákban is elhelyez-
tem. Ezáltal témák (tartalom/szüzsé, motívumok, szereplők) és formai sajá-
tosságok (ez utóbbi számos kategóriát magában foglal a költői eszközöktől a
gegekig) is szerepet játszottak a saját korpusz rendezésében.23
A halandzsa jelenségével kapcsolatban saját, elsősorban nyelvészeti tár-
gyú kutatási eredményeimet is felhasználom (TAMÁS 2003, 2013a, b). A ma-
gyar folklóranyag nonszensz elemeinek, valamint a számik (lappok)
folklórszövegeinek elemzése során több olyan morfofonológiai folyamatot si-
került feltárnom, amelyek a halandzsa működésében (létrehozásában, funk-
ciójában) alapvető szerepet töltenek be (TAMÁS 2015b). Az egész világon
20
E jelenség történetiségével kapcsolatban érdemes kiemelni a sárospataki
diákok körében végzett folklórgyűjtésről Szendrey zsigmond 1926-ban, az Ethno-
graphia hasábjain közölt észrevételeit (SzENDrEy 1926, 199).
21
Néha ez variánsok gyűjtését, néha egyszerű ismétlődést jelentett ugyan, de a
diszkurzív frekvencia szempontjából jelentőséget tulajdonítottam ennek az adat-
nak is.
22
Ezek az adatok természetesen nem kerülnek nyilvánosságra a gyűjtéshez kap-
csolódó előadásokban és publikációkban.
23
Mindezek a jelen kötetben bemutatásra kerülő anyag háttérmunkálataihoz
tartoznak, itt nem célom egy vagy több lehetséges tipológia közreadása. Első lé-
pésként a korpuszból egy válogatást mutatok be a nyelvi kreativítást vezérfonal-
ként használva.
32
elterjedt, a folklórban is jellemző halandzsa részletes (folklorisztikai és nyel-

vészeti) leírására irányuló hasonló kutatásokról nincs tudomásom. A folklór-
szövegekben érvényesülő alkotási folyamat, nyelvi és képi kifejezésmód,
kreativitás vizsgálatában elsősorban kognitív szemantikai és pragmatikai
szempontokat hasznosítottam (bENő 2004; bAńCEroWSKI 1999; KIEfEr 2007,
2009; ToLCSVAI NAgy 2011; TÁTrAI Sz. 2011; büKy 2017, 2020). Az interneten
terjedő jelenségek folklór vonásaira, valamint a szóbeli kifejezésmód foko-
zott érvényesülésére az online írásbeliségben a nyelvészek is korán felfigyel-
tek. Eredményeiket a közösségi médiában folyó kommunikációs stratégiák
(pl. az új vizuális nyelvi elemek, a rövídítések, a kódolások és az emotikonok)
elemzésében hasznosítottam (fErrIS−MoNTgoMEry 1996; fErrIS 1997; bÓDI
2004, 2010; bÓDI–VESzELSzKI 2006; VESzELSzKI 2006, 2011, 2012)
A pszichológia a kutatott korcsoportok kognitív és érzelmi kompetenciá-
jának megértéséhez nyújtott segítséget, amit az alkotások elemzésében na-
gyon fontosnak tartottam (pLéH–fELHőSI–SCHNELL 2004; bALÁzS p. 2010;
KAToNA K. 2013). Végül, de nem utolsósorban a számos tartalmi és formai
analógiát felsorakoztató irodalmi alkotások is tanulságul szolgáltak, és első-
sorban a közköltészet és az avantgárd irodalom szakirodalmából merítettem
(gErgELy é.n.; VArjAS 1964; fÓNAgy 1975; SzKÁroSI 1994; KüLLőS 2000; 2012;
CSÖrSz 2005).24
Mivel a diákfolklór az online térben is dominánsan jelen van, a módszer-
tani kereteket érintően szükségesnek érzem néhány, számomra jól haszno-
sítható online etnográfiai kutatási eredmény megemlítését. Az eletronikus
folklór kutatása az internet általánossá válása előtt megkezdődött, már az
sms-ben történő kommunikáció elterjedése életre hívta (a hazai szakiroda-
lomban bALÁzS 2004; DoMoKoS 2005, 2007, 2010; VArgHA 2005; KrISToN VIzI
2006). Az online tér használatának kiszélesedésével párhuzamosan bővült a
kutatási repertoár, amelynek a folklorisztikát érintő fontosabb kérdésfelve-
téseit és irányait Domokos Mariann és Vargha Katalin foglalta össze (DoMo-
KoS 2013a; VArgHA 2016a, b). A magyar szakirodalomban többek között
Vargha Katalin, Domokos Mariann, Ilyefalvi Emese és a jelen kötet szerzőjé-
nek tanulmányaiban jelenik meg az online tartalmak folklorisztikai feldol-
gozása, amelyek elméleti és módszertani vonatkozásaikban más témák
kutatásához is kiindulópontként szolgálhatnak.25 A legújabb kutatások
24
A Szegedi Egyetemen pedagógusi képesítést is szereztem, ennek keretében 3
évig tanultam pszichológiát.
25
bár szoros értelemben nem a gyermek- és diákfolklór tematikájához tartozik,
módszertanában ide kapcsolható pl. Domokos Mariann és Vargha Katalin az in-
ternetes választási folklórt tárgyaló tanulmánya (DoMoKoS –VArgHA 2015). Ilyefalvi
Emese a ráolvasások digitalizálásával és az online szövegkorpuszok létrehozásá-
nak elméleti és módszertani kérdéseivel foglalkozik (ILyEfALVI 2017, 2019). A kötet
szerzője a Covid-19 internetes kommunikációjával foglalkozik több írásában
(TAMÁS 2020a-g, 2021). Mivel kutatásom nem az online közeg, illetve kommuniká-
ció leírására, vagy a digitális kutatások elméleti és módszertani problematikájára
33
(bLANK 2013; HoWArD 2015) arra is felhívják a figyelmet, hogy nem érdemes
elkülöníteni az online és az offline folklórt, ezek ugyanannak a jelenségnek
a különböző csatornái és megjelenési formái. Az általam vizsgált folklóral-
kotások esetében is igazolható, hogy hibrid tartalmak, amelyek végigkövet-
hetők a szóbeli variánsoktól az írott közléseken át az internetes mémekig, és
ezek párhuzamosan, egymás mellett is léteznek, az éppen elérhető közeg és
az adott szituáció helyezi előtérbe egyiket vagy másikat.
A humorral kapcsolatos vizsgálatokat több diszciplína területéről is hasz-
nosítottam, tekintettel arra, hogy ez a diákfolklór-alkotások egyik legátfo-
góbban jellemző retorikai eszköze (bErgSoN 1913; DougLAS, M. 1966, 2003;
ISTVÁNoVITS–KrÍzA 1977; VoIgT 1998b; ELLIS 2002; TurNEr 2002; LAINESTE 2003;
rADCLIffE-broWN 2004; KüLLőS 2006; KApITÁNy Á.– KApITÁNy g. 2008; bALÁzS
2008a; NéMETHNé VArgHA 2008; Oring 2008; SCHNELL 2013; VArgHA 2013;
HrISzToVA-goTTHArDT–T. LIToVKINA–bArTA–VArgHA 2018; TAMÁS 2016, 2018).
A következő fejezetben gyűjtésem anyagát felhasználva a diákfolklór al-
kotásait, jelenségeit mutatom be. Terminológiámat – amely egy későbbi ti-
pológia létrehozásához is hasznos szempontrenszerként szolgálhat – tartalmi,
formai-stilisztikai és jellegzetes alkotói folyamatok mentén alakítottam ki. Az
alkotáscsoportokra tehát – néhány kivételtől eltekintve – saját elnevezést al-
kalmazok.
irányul, a téma szerteágazó szakirodalmi előzményeinek bemutatását nem érzem

indokoltak, a tudománytörténeti áttekintésben is a gyermek- és diákfolklór tema-
tikára szorítkoztam.
34
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 35
A GYERMEK- ÉS DIÁKFOLKLÓR JELENSÉGEI

Csoportok, kategóriák, műfajok, nyelvi kreativitás
A gyermek- és diákfolklór jelenségei rendkívül sokfélék. Mivel vizsgálatom

elsődleges tárgyát a képi és nyelvi kifejezésmódok képezik, ezek a szem-
pontok az alkotások csoportosításában is fontos szerepet kapnak. A címben
szándékosan csak a harmadik helyre került a műfaj meghatározás. Ennek
egyik oka az, hogy a folklorisztikában számontartott műfajok szerinti osz-
tályozás kirekesztene számos olyan alkotást, amelyek a kortárs gyermek-
és diákfolklór szerves részét alkotják. A másik pedig az, hogy az általam
felállított kategóriák esetenként nem feleltethetők meg a hagyományos mű-
faji kereteknek, de nem is volt célom újabb műfajelnevezések bevezetése.
A tipologizálás, illetve egy-egy alkotás besorolásának problematikájára már
korábban is utaltam (lásd még: LANDGRAF 2006). Ahol csak lehet, próbálok
műfaji kereteket, vagy legalább analógiákat találni. Az alkotások nagy része
azonban kilóg a klasszikus műfajrepertoárból, más esetekben tartalmi, for-
mai jellemzői, vagy funkciója alapján két, vagy több kategóriába is sorol-
ható.
A műfajiságot ezért rugalmasabb kategóriaként kezelem, zárt egységek
helyett fokozatos átmenetekkel egymásba átívelő tartományok spektruma-
ként. A konkrét csoporthatárok kijelölése nemcsak a folklorisztika problé-
mája, természetes nyelvi jelenség, amelyet legkönnyebben a kognitív
szemantika prototípus elméletével és a tipikalitási feltételekkel lehet szem-
léltetni. A folyamatot Kiefer Ferenc az alábbiak szerint foglalja össze:
Az antropológiai nyelvészet képviselői (a kognitív nyelvészet elnevezés

a hetvenes évek elején még ismeretlen volt) elsősorban a szójelentést
vizsgálták, és arra az eredményre jutottak, hogy a tárgyak, állatok, nö-
vények elnevezései nem egyértelműek. Az emberi elme nem a logika
szabályai szerint kategorizál, a kategorizálásban döntő szerepet kapnak
a szóban forgó kategória tipikus példányai. A prototípuselmélet nyel-
vészeti diszciplínává vált, és megszületett a generatív elmélettel szem-
ben, annak alternatívájaként fellépő kognitív nyelvészet. (Kiefer 2009,
103).
A kategorizáció mindig „mintapéldányok”, ún. prototípusok alapján tör-

ténik, az adott csoportba történő besorolás pedig fokozat kérdése. A kategó-
riák természetes szerveződésére jellemző, hogy (kultúránként változó)
prototipikus formák körül épül ki. A prototipikus entitások hordozzák leg-
35
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 36
teljesebben azokat a tipikalitási feltételeket, amelyek alapján más entitásokat

is az adott kategóriához csatolhatunk.26
Ezzel az elmélettel egyúttal arra is magyarázatot kívánok adni, hogy miért
kerül elő néhány jelenség, hol formai, hol tematikai alapon, vagy más jellem-
zők, azaz más és más tipikalitási feltételek mentén. Célom az alkotások minél
több szempontból történő áttekintése, ebben pedig lehet kiindulási pont a
téma, a formai keret, a funkció, vagy az alkotás módja és a terjedés (hagyo-
mányozódás, variálódás) jellemző csatornája. A bemutatás elsődleges szem-
pontja ugyanakkor mindvégig a kötet címbében is szereplő nyelvi és képi
kifejezésmód, kreativitás, illetve a szövegszerveződés alapjául szolgáló kog-
nitív folyamat.
A nemzetközi tipológiák készítésénél, illetve az összehasonlító vizsgála-
toknál gyakran felmerül az a probléma, hogy egy adott műfaj esetében sem
alkalmazhatók ugyanazok a kategóriák, amint átlépjük a folklórt működtető
közösségek határait. Jól szemlélteti ezt a nemzetközi kutatás elősegítésére
1966-ban létrehozott balladatipológia (BINDER–BREDNICh 1973), amelytől
kényszerűen eltértek a kutatók, hiszen saját anyagukra nehezen volt alkal-
mazható. A nemzetközi tipológiajavaslat „mágikus-mitikus énekek” címet
viselő első csoportját a magyar anyagban mindössze három típus képviseli.
Az egyenetlenségeken túl az is vita tárgyát képezte, hogy bizonyos alkotás-
csoportok (pl. a legenda-ballada, balladás dal vagy a tréfás, valódi konfliktus
nélküli epikus énekek) a ballada műfajához tartoznak-e. A magyar ballada
anyagra önmagában több tipológiai javaslat jött létre a kutatás története során
(például ORtutAY–KRízA 1968; VARGYAS 1976; FARAGÓ–ALMÁSI 1986; KüLLőS
2004b). A műfaji, illetve a műfajon belüli határok kijelölésénél felmerülő prob-
lémák nemcsak a regionális különbségek mentén, hanem a regiszterváltások-
nál is tapasztalhatók, például az offline és online alkotások esetében. A csatorna
jellege bizonyos alkotásmódoknak kedvez, míg másoknak nem.
tapasztalataim alapján érdemes a műfaji kategóriák fölött álló, vagy azok-
tól elkülönülő elvek szerint is vizsgálni az anyagot. A diákfolklór alkotások
egyik legfőbb eszköze vagy funkciója például a humor, amely, ha nem is az
egész halmazra, de annak legnagyobb részére jellemző retorikai törekvés.
Mivel a továbbiakban bemutatandó alkotáscsoportokban szinte állandóan je-
lenlévő összetevő lesz, szükségesnek érzek egy rövid áttekintést adni magá-
ról a humorról. De létezik-e a diákhumor mint önálló kategória?
26
A madár jelentéstani kategóriának tipikus példánya a veréb, amely teljesíti a
kategóriára jellemző tipikalitási feltételek mindegyikét: például tud repülni, csőre
van, toll borítja, tojást rak. A strucc vagy a pingvin nem tud repülni, de a tipikalitási
feltételek nagyobb részének megfelel, így szintén a madár kategóriába tartoznak.
Jellemző továbbá, hogy különböző tipikalitási feltételek alapján ugyanaz az entitás
többféleképpen is besorolható. A zongora például tartozhat a bútorok és a hang-
szerek csoportjába is. A nyelvi és nyelven kívüli tudás közötti határ sokszor elmo-
sódik (KIEFER 2007, 92).
36
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 37
Általánosságban diákhumornak tekinthető minden a diákok körében ked-

velt, részben az iskolai élettel, másrészt a diákokat érdeklő és érintő témákkal
kapcsolatos humor. Műfaji és tematikus megközelítésben ide sorolhatók a vic-
cek, tréfás kérdések és egyéb humoros műfajok, amelyek témája a diákság, a
diákélet, a tanárok. Pragmatikai szemszögből a diákhumorhoz tartozik mindaz,
amit a diákok alkotnak, alakítanak, felhasználnak, továbbadnak, megoszta-
nak. A nevetség tárgyává válástól a szándékos nevettetésig széles spektrum-
ban írható le a jelenség. Nagyon fontosak továbbá a kommunikációs
szempontok: kinek vicces? Csoporton belül (azaz a humor csattanójához szük-
séges ismeretek csak egy adott közösségen belül adottak-e), vagy kifelé is hu-
moros hatást keltenek? A humor működésére jellemző, hogy csak egy adott
értelmező közösség (vö. FISh 1980, KÁLMÁN C. 2001) tudja megfelelően át-
vinni az üzenetet, azaz csak a beavatottak számára érthető.
A humorhoz nélkülözhetetlen a „közös nyelv” mint közös értelmezési tar-
tomány. Ehhez többnyire elég a nyelvismeret, a kulturális átfedések, a loka-
litás, de vannak a humor működésének kisebb, zártabb regiszterei, ahol az
általánosabban hozzáférhető, ismert információk mellett egy zártabb, speci-
álisabb értelmezési tartomány is szükséges. A beavatottság hiányában, gene-
rációs vagy más különbségek miatt a humor esetenként egyszerűen nem
működik. A humornak ez az aspektusa kívánja meg leginkább a hagyomá-
nyos folklorisztikai gyűjtési módszerek mellett az antropológiai terepmun-
kát, a résztvevő megfigyelést. Sokszor tapasztaltam, hogy néhány diák nem
nevet egyes vicceken, pusztán azért, mert nincsen meg a szükséges háttérin-
formációja (nem látta az adott filmet, amire a poén reflektál, vagy nem ismeri
a személyt, akit karikíroz). ugyanakkor az értetlenségnek van egy olyan ha-
tása is, hogy éppen ennek nyomán kezdenek utánanézni egy adott témának,
személynek, filmnek, együttesnek, amire/akire különben nem kerestek volna
rá, nem nézték, hallgatták volna meg, tehát a vicc csattanójának elmaradása
lehet a figyelemfelkeltés eszköze, a diskurzus fontos alakító tényezője is.
A diákfolklór alakulásában kiemelendő szempont, hogy az információ-
szerzésben és -átadásban egyre jobban összefonódik az írásbeliség és a szó-
beliség, a család és a kortársak közösségének dimenziója. utóbbi pedig
túlmutat a hagyományos közösségi lét kategóriáján, hiszen általánossá válik
a diákok online csoportokhoz való kapcsolódása is. Bármennyire próbálnánk
is a diákfolklórt egyetlen kategóriaként értelmezni, a korosztályok szerinti
belső tagolódást sem hagyhatjuk figyelmen kívül. Ez a jellemző egy folya-
matábrán érzékletesebben írható le, mint egymástól tipológiailag élesen el-
különülő csoportokban. Az értelmezéshez fontos adalékokkal szolgálnak a
nyelvtudomány és a pszichológia ide vonatkozó eredményei. A gyermek-
nyelvi kutatások igazolják, hogy a gyerekek az életkoruknak megfeleltethető szö-
vegeket használnak, legyen szó saját alkotásról, vagy ismétlésről, utánzásról,
tanulásról. Ennek a témának a bővebb kibontásához fontosnak tartom a kü-
lönböző korosztályok mentális lexikonjának kialakulására és fejlődésére vo-
natkozó vizsgálati eredmények bevonását (például GÓSY 1999, GÓSY–KOVÁCS
37
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 38
2001), ezzel összefüggésben pedig a szociális háttér különbözőségeire vonat-

kozó megfigyelések figyelembevételét (RÉGER 1990, 2002).
A humor működéséhez elengedhetetlen, hogy a diákok megtanulják a
konkrét jelentés mögött a szándékolt vagy átvitt jelentést is felismerni. Ez a
pragmatikai kompetencia a 12–14 éves korosztálynál már az alapkészségek
közé tartozik, míg a 6–8 évesek még ritkábban tudják értelmezni a mögöttes
jelentéseket, így például az iróniát. A korcsoportok közötti különbségekkel
leginkább a pszichológia foglalkozik. humorfejlődés szempontjából a 7–12
éves kor különösen fontos, mert ebben az időszakban felgyorsul a kognitív
és érzelmi érés (FühR 2002; NEuSS 2003; PAP 2006, SChNELL 2013).
Ilyenkor a legmagasabb a korreláció a humor, a fantázia és a kreativitás kö-

zött. 7–8 évesen még a testi, akciós humor a kedvelt, 9–10 évesen már imitálja
a megtapasztalt vidám dolgokat, magán még mindig ritkán nevet. A humor
forrása még az élmények átélése és nem a tudatos tanulás. […] A szatirikus
technikák a kamaszkor kezdetén, 11–12 éves korban jelennek meg először.
Ekkor találják ki és fedezik fel a saját humorukat is. […] A kamaszhumor
rokonságot mutat a felnőttekével. Eltűnik vagy átalakul, megedződik a na-
ivitás, és megjelennek azok a negatív humorformák is, amelyekkel nemi
identitásukat, csoporthoz, nagyobb közösséghez tartozásukat fölénnyel,
esetleg gyűlölködve (szexista, rasszista viccekkel) fejezhetik ki. (PAP 2006,
30–31.)
Szöveges és képes paródiák
Az itt következő példák többé-kevésbé leírhatóak lennének irodalmi-folklo-

risztikai kategóriákkal is; azért nem használom mégsem ezeket a műfajmeg-
határozásokat, mert csak a halmaz egy részének lefedésére lennének
alkalmasak. A legtöbb példám nem sorolható egyértelműen ide vagy oda, bár
sok jellegzetességében kapcsolódik egy-egy jól ismert folklórműfajhoz. ter-
mészetesen vannak egyértelműen paródiának, travesztiának vagy parafrázis-
nak tekinthető alkotások, amelyek többnyire kortárs jelenségeket foglalnak
részben vagy egészében készen kapott sémába, mint a következő Weöres Sán-
dor verset a Covid-19 járvány témájával összekapcsoló szövegpélda:27
Csiribiri, csiribiri
Víruska –
tűnj el végleg
Kis rusnya
27
Az alkotást Messengeren kaptam egy adatközlőtől (14 éves tanuló), ebben a
formában közlöm betűhíven, megtartva az eredeti tördelést és írásjeleket, amelyek
megtartják a vers eredeti formai jellemzőit. A Facebookon is több alkalommal ta-
lálkoztam vele, a szöveget képpel kombináló verzóban is dokumentáltam.
38
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 39
Csiribiri, csiribiri
Vesztegzár –
Érjen véget
Egyszer már!
A következő szövegpélda egy „Miatyánk” imaparafrázis, amelyet egy bu-

dapesti és egy gödöllői iskola diákjai között gyűjtöttem. Betűhív formában
közlöm:
Fészbúk, aki a neten vagy. Posztoltassék a te neved. Kommeltessék a te

országod. Lájkoltassék a te akaratod. Amint a fészen úgy, a búkon is. Min-
dennapi posztjainkat add meg nekünk ma, és bocsásd meg diszlájkjainkat,
miképpen mi is megbocsájtunk a nemlájkolóknak. És ne (…) vígy minket
az iwiwre, de szabadíts meg a myviptől… Mert tiéd a poszt, a komment
és a lájk. Mindörökké. Lájkmen.28
Az ima humoros átírásának megvannak a történeti párhuzamai a deák-

költészetben, közköltészetben is. Példaként egy 19. század első feléből adatolt
ima-travesztia részletét idézem:
üdvözlégy, csizmadia! Csirizzel vagy teljes, te vagy áldott a kaptafák kö-

zötte, És áldott a te bicskádnak rút metszése.
(Küllős 2000, 457)
A diákok körében egyaránt kedveltek az aktuálisan slágerlistás és a ré-

gebbi ikonikus dalok átiratai is. utóbbira példa a Depeche Mode Personal
Jesus című számának több variánsban is előforduló refrénje. A „Reach out and
touch faith” sorból különböző megoldások születtek, mint például: „Richard
touch me”, vagy az énekes nevét belefűzve a mondatba: „Reach out and touch
Dave”. Az első változat egy időben visszatérően hallható volt az egyik rádió-
csatornán is, elképzelhető, hogy a diákok onnan vették át. Míg a kortárs világ
zenei anyagának paródiái inkább az idősebb diákok körében népszerűek, az
ünnepekhez kötődő dalrepertoár paródiái a kisebbek körében találhatók
meg, akadnak azonban népdal-parafrázisok is, például az alábbi rövid átirat:
harcsa van a vízbe’

Liba a szélibe’
A cápa megeszi
Fincsi reggelire.29
28
Az szöveget online megosztásként kaptam egy budapesti, 16 éves diáktól
2016-ben, majd 2018-ban még két másik (12 éves) diáktól is felgyűjtöttem, élősza-
vas előadásban.
29
Budapest, 2018, 17 éves adatközlő írásos közlése az egyik kérdőívből.
39
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 40
A képen a Hull a pelyhes fehér hó kez-

detű dalszöveg egyik parafrázisát olvas-
hatjuk.
A képi parafrázist alkalmazó paródiá-
nak kifejezetten az Instagramon terjedő
változata a celebek megjelenését, illetve a
divatvilág termékeit kifigurázó, kis költ-
ségvetéssel megvalósított utánzatai. Ezek
funkciójukban átfedést mutatnak az úgy-
nevezett demotivációs tartalmakkal. Az
utóbbiak is a paródia, a társadalomkritika
és az „ellen-reklám” megnyilvánulásai, a
motivációs plakátok oppozíciói, ám ezek-
ben a szövegnek kulcsszerepe van, nem
jellemző a képek autonómiája és önálló
üzenetközvetítő szerepe (lásd: BARAN
2012, 176), ellentétben az általam bemu-
tatott első példával (3. kép).
2.
4.
A következő példasor felfogható pl.

értelmező szótár paródiaként. A megha-
tározandó fogalmak az iskolai élethez
kapcsolódnak, míg a „definíciók” filmcí-
mek:
3.
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 41
első tanítási nap: Jöttünk, láttunk, visszamennénk;

ha felelés előtt állsz: Vészhelyzet;
töri óra: A bukás;
osztálykirándulás: Másnaposok; osztálypénz: Kincs, ami nincs;
röpdolgozat: Megint dühbe jövünk;
minden órán dolgozat: Rémálom az Elm utcában;
ügyeletes tanár: Sentinel, az őrszem;
szülői értekezlet: Végső visszaszámlálás.
Ennek az asszociációs játéknak időnként megjelenik a mémes feldolgozása

is, ezt szemlélteti az alábbi példa:
5.
A kreatív, humoros (verbális és képi) alkotások metaforikus gondolkodást
tükröznek, és jellemző rájuk a távoli asszociációkon alapuló, tudatos nyelvi
játék. Az utóbbi hatásosságát gyakran fokozzák azáltal, hogy a szöveges és
képi információkat összekapcsolják. A kép és a szöveg együttes alkalmazása
egy alkotáson belül általában az értelmezés közös síkra terelését segíti,
ugyanakkor, a humoros hatás eléréséhez szükséges, hogy az értelmező a
közös diskurzus részese legyen.
A következő interneten terjedő alkotásokban a hangzássémákban rejlő pa-
ródia lehetőségek jelennek meg. Bár a hasonló hangalak felhasználása a ki-
indulópont, megfigyelhető a vizuális megerősítés, vagyis a képi illusztráció
további (szintén humoros) értelmezési síkokat ad hozzá a verbális alaphoz.
41
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 42
A tematika a legváltozatosabb lehet, azonban nagyon népszerűek az

egy-egy mozifilm, sorozat vagy akár reklámfilm ikonikus jeleneteiből kiin-
duló át- és továbbértelmezések, amelyeket a következő példák illusztrálnak.
Az „Állj, meg Luke! A vesztedbe rohansz!” mondatot minden Star Wars ra-
jongó ismeri, és a humoros továbbgondoláshoz nem kellett több mint a
„veszted” és a „Westend” hangzásbeli hasonlósága, egyfajta veszélyhelyzet
felvázolása (jelen esetben a költekezésé) és a „kifordított” jelenet képi il-
lusztrációja. A 7-es számú kép a 2017-ben bemutatott reklámfilmek közül
a diákok között nagyon népszerűvé vált – szöveges üzenetet ritkán alkal-
mazó – paródia, amelyben képi ábrázolás a kasszás és kaszás szavak hason-
lóságára utal („kasszás Erzsi” � „kaszás Erzsi”), mindez azonban vizuálisan
fogalmazódik meg. A 8-as számú példában Arany János portréjával oldják
meg az eredeti szövegre történő utalást, míg a játékos, parodisztikus és a
hangzássémára épülő „átiratban” benne rejlik a szappanoperák egyfajta
kritikája. Az utolsó, hármas felosztású (9-es számú) kép a beugratásokhoz
hasonlóan az ismétlést, illetve az ismétlés általi figyelemelterelést használja
a humor csattanójához. A harmadik, első ránézésre szabályos folytatásnak
tűnő, de abszurd lezárást jelentő elem így éri el a hatását.
6.
7.
42
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 43
8. 9.
A további példák a már említett Star Wars filmek egy másik ikonikus mon-
datát veszik alapul. Számos variációban találkozunk a „Sötét Nagyúr”, Darth
Vader a pozitív hőshöz, Luke Skywalkerhez intézett szavaival: „I’m your father”,
azaz „Én vagyok az apád!”. Olyan klisét alkot ez a rövid párbeszéd, amelyben
az egyik főszereplő tiltakozik az igazság ellen. Ebből aztán számos humoros
képzettársítás bontakozik ki, ezekből szemléltet néhányat a következő mém-
csoport. Az első mém formailag az előző, a hangzássémák analógiájára épülő
példákhoz tartozik: az „apád” és „a pad” hasonló hangzása, a szavak eltérő
szegmentálásában rejlő játék hozza létre a humoros hatást. A többi alkotásban
a kliséhez kapcsolódó illusztrációk kreatív „áthallásai” (vagy még inkább
„áthajlásai”) már elvontabb síkon működnek, bár szintén a filmjelenet által
kínált analógiákat aknázzák ki. Ezekben példákban nem a hangzásséma,
hanem vizuális megjelenítés teremti meg a különböző jelentéssíkok össze-
kapcsolását. (Például a régi fekete telefon eszünkbe juttathatja Darth Vader
maszkját, miként a floppy is, a második két ábrán csak a fekete szín utal jel-
zésszerűen a „Sötét Nagyúrra”). A vicces tartalom – a filmbeli jelenetben is
meghatározó – kontrasztra és megdöbbenésre (kétkedésre) épít, vagyis az
idézett mondat eredeti kontextusára. A humor ezekben a példákban az egy-
máshoz valamilyen szempontból (leginkább fejlődésbeli, kronológiai vagy
más összefüggés alapján) nagyon is közel álló, de a hétköznapokban mégis
meglepően más, nem együtt, nem egy időben, nem egy helyen előforduló
dolgok összekapcsolásából, egymás mellé helyezéséből születik.
Az eddigi példák is bizonyítják, hogy az internetfolklór kihasználja az el-
érhető eszközök széles tárházát, a szövegeket gyakran képi információkkal
vegyíti, és kreatívan „veszi észre”, „használja fel” a közös nevezőket, és egy-
mástól meglehetősen távoli jelentéseket képes összekapcsolni. Ezáltal a köl-
tői képzettársítások egy sajátos csoportjába tartoznak, nem véletlenül hívta
fel „költőiségükre” (költői gondolkodásmódjukra) a figyelmet Darren
Wershler Poetry without poets című nagyhatású írásában (WERShLER 2018,
43
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 44
10.
11.
12.
13.
44
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 45
14.
15.
212). Egymástól távoli tartalmak valamilyen közös tartományon alapuló ösz-

szefésülésére (metaforikus újragondolására) álljon itt egy kifejezetten „diá-
kos” példa (15. kép).
Valóságkomikum
A parodisztikus formák sorát folytatják azok a szövegek és képek formá-
jában is terjedő alkotások, amelyeket saját, valóságos élmények, tapasztalatok
(pl. a helyzetkomikum esetei) ihletnek. A valóságban nap mint nap adódó
szituációk önmagukban (azaz kreatív beavatkozás nélkül) is lehetnek nevet-
ség tárgyai, és ezeket előszeretettel veszik észre, használják fel és adják to-
vább a diákok. Az általam gyűjtött anyagban legtöbbször az emberi
45
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 46
ostobaságot, a tudatlanságot, a műveletlenséget vagy egyszerűen a figyel-

metlenül végzett, felszínes munkát pellengérezik ki. Ennek a kategóriának a
„valóságkomikum”30 megnevezést adtam. Az első (16.) kép az élelmiszerek
címkéjén gyakran felbukkanó automatikus, ellenőrizetlen „google-fordításo-
kat”, a második pedig azt a konkrét esetet figurázza ki, amikor 2019 nyarán
az egyik tévés időjárás jelentésben a hőségre való tekintettel, bár az ellenke-
zőjét szándékozott ajánlani a műsorvezető, véletlenül nagymértékű alkohol-
fogyasztásra buzdította a nézőket.31 A második példában (17.) figyelemre
méltó, hogy milyen szívósan fennmaradnak és aktualizálódnak régi sémák,
ha van megfelelően illeszkedő/beilleszthető új tartalom. A Szomszédok 1987-
től 1999-ig az egyik legnépszerűbb sorozat volt a magyar televízióban. ha
voltak is ismétlések, a tapasztalat azt mutatja, hogy a célközönség nem a fi-
atalok körében keresendő, inkább az idősebb korosztály kedvelte a későbbi-
ekben is. Ez tipikusan olyan eset, amikor az idősebb korosztályok által
alkotott tartalmak átkerülnek a diákfolklórba, és részévé válnak egymás kö-
zötti megosztásaiknak. Ennek hátterét általában nehéz pontosan (néha egyál-
talán nem sikerül) adatolni. Jelen esetben az alkohol mint „tiltott gyümölcs”
utáni vágy megjelenése miatt néhány diák „jópofának” tartotta, nemcsak
retró-jellege, hanem az alkohol mint (a diákok számára hivatalosan) tabu kép-
zeletbeli áthágása miatt. Egy-egy jól sikerült alkotás korosztályok közötti át-
járása jól illusztrálja a folklór formulaszerűségét, egy-egy bevált séma
időtállóságát is.
A valóságkomikumként jellemezhető folklórtartalmak jellegükből adó-

dóan mindig az aktuális történésekre reagálnak. A következő, összegyűjtött
szöveges példák a 2020 tavaszán kirobbant Covid-19 járvánnyal kapcsolatos
hivatalos közlemények kifigurázásai. A valóságban is esetlenül sikerült meg-
fogalmazások és a gyerekek által félreértett információk egyaránt előfordul-
nak a korpuszban. Jellemzőjük továbbá, hogy az alábbi módon, azaz
csoportosan és nem egyesével, sokszor sorszámokkal ellátva, listaként továb-
bítják ezeket e-mailben, Messengeren és ritkábban sms-ben is.32 A sorozat
tagjai Müller Cecília sajtóközleményeiből szemezgetett (humoros formában
átírt, kiegészített) „álszentenciák”. E lista egyes darabjai megjelenhetnek
30
Bár az általam használt fogalom részben átfedést mutat a helyzetkomikumm-
mal, az utóbbi sokkal szűkebb keretet jelent, így nem alkalmas az itt bemutatott
jelenségek összefoglaló megnevezésére.
31
Ez, és a kötetben szereplő számos hasonló példa besorolható a nemzetközi
szakirodalomban newslore-ként megnevezett kategóriába is, amely különböző mű-
fajú és különféle csatornákon terjedő folklóralkotások gyűjtőfogalma. Azok az ak-
tuális hírekre, eseményekre reagáló folklór jellegű alkotások tartoznak ide,
amelyekben társadalmi reakciók fejeződnek ki (főleg) humoros formában. (lásd:
FRANK 2011)
32
Az üzenetküldő csatornákon terjedő listákra mint az internetes humor egyik
jelenségre vonatkozóan lásd még: ORING 2012.
46
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 47
16. 17.
mémként is, ebben a formában azonban jellemzően egyesével osztják meg
őket a közösségi médiában (Instagramon, Facebookon). Maguk a szövegek
gyakran átkerülnek a szóbeliségbe is, pl. spontán beszélgetésekben, vagy vicc
formájában hangzanak el. Az alábbi példasor végén a képes variánsok tehát
nem szerves részei az őket megelőző szövegfolyamnak. Ez utóbbiak azt pél-
dázzák, hogy egy szöveges alkotástípusnak milyen széles eszköztárat moz-
gósító variánsai jelenhetnek meg az online térben.
1. A koronavírus a fiatalokra nem veszélyes, csak arra, aki elkapja.
2. ha a vizsgázó kocsival megy érettségire hátulra üljön. Az üljön előre
aki vezet.
3. Csak az keresse fel orvosát aki teljesen egészséges!
4. A szabadtéri medencéket úszásra használják, kerüljék a játékot!
5. Elgázolta egy autó, de más krónikus betegsége is volt.
6. Az idősotthonokban hunyt el a legtöbb halott de volt más egyéb
betegségük is.
7. Olyan helyre menjünk mozogni, ami nem annyira ismert!
8. A mozgás minden szempontból jót tesz a szervezetnek, a kültéri
sportolás kockázata csekély.
9. Az anyáknapi virágokat nyugodtan át lehet adni, mert a tárgyakkal való
terjedés nem valószínű, hiszen légúti betegségről van szó.
10. A koronavírus járvány, a karantén végéig fog tartani
11. Az elhunytak közül senki nem halt meg!
12. Azt javasoljuk, a babákat ne vigyék le, az erkélyeken szellőztessék.
13. Készítsünk bevásárlólistát! Ilyenkor nem fogunk bolyongani az üzletekben.
14. Azt gondolom, hogy valahol a küszöbön vagyunk jelenleg.
15. Érdemes ebben a fertőzésveszélyes időszakban megmosni a tojást. hipós
vízben át kell mosni őket.
16. A tartós használati cikkek beszerzését halasszuk a járványveszély utánra,
de ha valakinek elromlik a vasalója az a lehető legrövidebb úton gyorsan
beszerezheti.
47
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 48
17. ha kocsival utaznak, üljön hátra a vezető üljön előre ! ha az egész család
utazik és túl sokan vannak viseljenek maszkot.
18. Egyszerre csak annyian legyenek betegek, amennyit a rendszer képes ellátni.
19. A gyerekek ne vigyék be a nyunyót az óvodába! A szülők csenjék el
a gyerekek nyunyókáját.
20. Ki merem jelenteni mára az is meggyógyult, aki nem is volt beteg.
21. Az idősek otthona zombitámadás ellen is véd.
22. Jó nagyra kell nyitni az ablakot testmozgás előtt.
23. A természet zöld, a vitamin D.
24. Csak ismeretlen helyekre menjünk sportolni.
ha valaki elszalad mellettünk az nem alkalmas arra, hogy fertőzzön.
25. A vírus a vízből veszi ki az oxigént.
26. ha nem vagyunk betegek, a maszk viselete még káros is lehet
27. A nyugdíjasotthonokban a fertőzöttek már nem szaporodnak.
28. Ki merem jelenteni mára az is meggyógyult, aki csak
megfertőződött, de nem is volt beteg!
29. Az érettségizők ne osszák meg a csokijukat egymással! Most szabad
irigynek lenni.
30. Kérjük, hogy a betegek könyékig zárt felsőben és minimum térdig érő
alsó testtel menjenek be a rendelőkbe.33
18. 19.
Abszurd
Az idősebb generációk filmes élményeiből ihletet merítő alkotások sorát
(17. kép) folytatják a Chuck Norris köré szerveződő folklóralkotások. Az
1970-es évek elején ismertté lett karate világbajnok és színész vitathatatlanul
hősszerű karakterré vált az offline és online folklórban egyaránt.34 A fiatalabb
33
A szövegfolyamot e-mailben küldte nekem a kutatásban résztvevő négy diák,
betűhív formában közlöm, helyenként hiányoznak vesszők. (2021. 10. 14.)
34
A folklórban betöltött népszerűségét illusztrálandó idézem az interneten a Wi-
kipedia parodisztikus ellentétpárjaként ismert „tréfás lexikon”, az unciklopédia rá
vonatkozó szócikkének bevezetőjét: „Chuck Norris (somewhere in Mesopotamia,
48
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 49
korosztályok számára elsősorban nem színészi minőségében, azaz nem a

filmszerepeiből ismert, de a folklórban betöltött népszerűsége révén az egyik
„legfoglalkoztatottabb” karakter. A viccekben (a szóbeliségben is!) és a mé-
mekben is gyakori szereplő, sőt egy külön alkotáscsoport kapcsolódik hozzá,
amelyet leggyakrabban a „Chuck Norris-tények” címkével látnak el. Ez a je-
lenség egy szélesebb nemzetközi diskurzushoz tartozik (Chuck Norris facts),
és ahogy az a szöveges példákat követő egyik mém esetében is megfigyel-
hető, az angol nyelvű feliratokat sokszor nem is fordítják magyarra, válto-
zatlan szöveggel terjesztik tovább. Az általam megkérdezett diákok többsége
egyetlen Chuck Norris filmet sem látott, mégis jól tudja, hogy egy híres ak-
ciófilm-színészről van szó. Számukra azonban sokkal fontosabbá vált emb-
lematikus, ember feletti képességekkel felruházott alakja. így került be a
kortárs diákfolklór egyik legkedveltebb mitikus hősei közé.
A Chuck Norrisra vonatkozó, hihetetlen vagy képtelen állítások a hazug-
mesékben elhangzó nagyotmondásokra, illetve a rátótiádákban jellemző ab-
szurd helyzetleírásokra egyaránt emlékeztetnek. Az utóbbiakra ráadásul
jellemző a felsorolás jellegű szerkesztés. A szövegként és mémként is hagyo-
mányozódó „Chuck Norris-tények”-nek és a hasonló, abszurd alkotásoknak
is megvannak tehát a folklór, közköltészeti (és természetesen irodalmi) párhu-
zamaik, amelyek időben és térben is nagy elterjedést mutatnak. A gondolati,
stilisztikai hasonlóságok szemléltetésére a kortárs példák előtt idézek néhány
történeti, kéziratos írásbeliségből származó, és egy szóbeliségből gyűjtött 19.
és 20. századi népköltészeti szöveget (egy mondókát és egy hazugságmesét35):
Volt nekem egy szúnyogom,

Nagyobb volt a lónál,
Kisütöttem a zsirját,
több volt száz akónál;
A ki eztet elhiszi,
Bolondabb a lónál!
(KISS 1891, 45)
ter. 6. nap – Budapest, Kr. u. 20??), magyar származású előadóművész, több ten-
gerentúli mozgókép-színház kedvelt figurája, akiről 2006-ban Budapesten kis híján
hidat neveztek el. (Meg nem erősített hírek szerint a 4-es metrót is Chuck Norrisub-
waynek akarták elnevezni.) Magyar származása közismert, de a hivatalos szervek
által meg nem erősített családfája szerint legidősebb gyermeke egy sajnos már el-
halálozott felvidéki (ejtsd: szlovenszkó) főnemesnek, Csák Máténak. hiresebb
testvérei: Csák Beri, és annak gyűlölt féltestvére és ellenfele, Nemcsák Károly. (Bi-
zonyos források szerint Csák Beri várat alapított Csák Berény néven; ahol még most
is őrzik Csák család ókori részvényeit)”
(http://unciklopedia.org/wiki/Chuck_Norris#Egymondatos_tudnival.C3.B3k_C
huck_Norrisr.C3.B3l) (utolsó letöltés: 2021.10.10.)
35
A Magyar Népmesekatalógus 8. kötete rendszerezi a hazugságmese típusába
tartozó népköltészeti alkotásokat (KOVÁCS–BENEDEK 1989).
49
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 50
Jászság, Kunság mentiben szarkák kodácsolnak,

A berényi malomban verebet patkolnak.
Szeged mellett Borosztyán baglyok furulyáznak,
Erken, Mérán a gyíkok bojnyik-táncot járnak...
(thALY, 1864. II. 171–172.)
Az a helyzet, hogy én ezeket tisztára elhiszem, mert tavaly előtt anyámnál a

kertbe’, képzeljék el, termett egy tök, de igazán nagy vót. Vót anyámnak egy
kocája. Nem vót nagy, olyan 130-140 kilós vót, de hasas vót. hát eltűnt, el-
szökött a koca. hát gondolják el, hogy belerágta magát abba a tökbe. Meg-
fialt. Nem jött elő, csak ették a tököt belülről. Már megvótak a malacok, tíz
malaca vót. De akkor jöttek elő, mikor a malacok is olyan 100-120 kilósak
vótak. De nem vettük észre, mert nem fordítottuk meg a tököt. (MAGYAR
2015, 186)
„Chuck Norris-tények”:
Chuck Norris nem hord órát, hanem eldönti, mennyi az idő.
ha a szörnyek aludni mennek, előbb benéznek az ágyuk alá, nincs-e ott
Chuck Norris.
Chuck Norris meg tudja nyalni a saját könyökét.
Chuck Norris tudja a π utolsó számjegyét.
Chuck Norris meg tudja ríkatni a hagymát.
Chuck Norris már elszámolt a végtelenig. Kétszer.
Chuck Norris szóra bírta a Csendes-óceánt.
Chuck Norris felvette a nem fogadott hívást.
Chuck Norris már tíz éve halott, csak a halál még
nem merte megmondani neki.36
20. 21.
Saját gyűjtés, e-mailben kaptam, többször, többféle sorozatot is 2015–2020

36
között.
50
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 51
22. 23.
24.
A következő példa egy pszeudo-bemutatkozás abszurd tartalommal,

amely a Facebookon terjed, és a diákok előszeretettel osztják meg. hosszabb
és rövidebb variánsai is ismertek. Az alábbi példák között nemcsak terjedelmi
különbségek vannak, hanem tartalmiak is (pl. az egyikben barna, a másikban
fekete szem szerepel, de vannak kék és zöld színt említő variánsok is):
Átlagos vagyok, hátrafésült fehér fogaim vannak, a lábam a földig ér,

mindkettő egyforma, de különösen a bal. Vállig érő barna szemem van, a
hátam nincs elől, és csak egy anyám van. A jobb fülemre alig látok. Mos-
tanság mindig arra kelek, hogy már nem alszok. Szabadidőmben három-
lábú lila fókákat idomítok aranyásásra, de az is jó, ha olajat találnak.
hobbim a vadgesztenye-szelídítés, szomorúfűz-vigasztalás és a 100 mé-
teres véraláfutás. Elég bizonytalan vagyok, vagy mégsem? A válaszom
egy határozott talán. tegnap esett az eső, és a bokám térdig ázott. Sajnos
meg kellett tapasztalnom, hogy a mosómedve akkor is repül, ha kigyul-
ladt a szökőkút. Sokak szerint szörnyűséges ember vagyok, de ez nem
igaz. Gyermeki szívem van – egy befőttesüvegben az íróasztalomon.:
DDDDDDD
51
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 52
A minden bizonnyal a tá-

gabb folklór részét képező
alkotás érdekessége, hogy
bizonyos egységei alapján
kompilált szövegnek tűnik,
pontosabban tartalmaz
olyan részleteket, amelyek
forrása azonosítható. A „bi-
zonytalan vagyok, vagy
mégsem?” formula előfor-
dul már az ezredfordulót
jóval megelőzően is a szó-
beliségben, viccújságokban,
általában a következő for-
mában: – Doktor úr, én olyan
bizonytalan vagyok mostaná-
ban… vagy mégsem?37 A vad-
gesztenyeszelídítés és a 100
méteres véraláfutás is fellel-
hető más kontextusokban
is, pl. vicces programaján-
lóként, mint a következő
25. idézetben:38
26.
37
A vicc az interneten is számos helyen megtalálható (ld. az alábbi linkeket),
de szóbeli közlésként is több alkalommal hallottam és rögzítettem a kutatás idő-
szakában.
https://viccelde.hu/ (utolsó letölrés: 2010. 10. 13.)
https://www.viccesviccek.hu/Bizonytalan (utolsó letölrés: 2010. 10. 13.)
https://vicc24.hu/orvos-viccek (utolsó letölrés: 2010. 10. 13.)
38
Forrás: https://www.pecsma.hu/abszolut-pecs/kivalo-programok-vadgeszte-
nye-szelidites-hupatlanitas-lajhartalalkozo/ (utolsó letöltés: 2021.16.10.)
52
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 53
A képtelen cselekményeket és foglalkozásokat felsoroló internetes tartal-

mak sorában és a gyakori kérdések oldalon is felbukkannak a szöveg egyes rész-
letei.39 Egyes szövegrészek esetében gyanítható az irodalmi eredet is. A szöveg
valószínűleg a 2000-es években kezdett terjedni a Facebookon.
Nem volt célom a teljes szöveg eredetének felderítése, csupán azt illuszt-
ráltam, hogy milyen széles kontextusba illeszkednek az abszurd tartalmak.
Ennek az időben és térben is nagyon elterjedt jelenségnek a szemléltetésére
kerültek ide a közköltészeti és történeti folklór adatok is.
Idegen nyelv, kevert nyelv, nyelvi interferenciák
Makaronizmus
A makaronizmus a nyelvkeverés egyik jelensége: az anyanyelv egyes ele-
mei idegen nyelvűekkel vegyülnek, ami megvalósulhat a szavak és a szöveg
szintjén is. Népszerűsége minden bizonnyal összefügg a diákévekkel egybe-
eső, kötelező idegennyelv-tanulással, mindemellett az érthetetlen, vagy a hét-
köznapitól eltérő nyelv számos kultúrában a humoros kifejezés eszköze,
használata pedig a távoli múltban gyökerezik. A makaronizmusra már a 4.
századból is ismertek görög és latin példák, fénykorát pedig a vágánskölté-
szetben érte el, népszerűsége a folklórban is kimutatható (tOLNAI 1930a, b;
KARDOS 1932; KOVÁCS Á. 1972).. Az itáliai eredetű makaronikus költészet ma-
gyarországi megjelenése a 17–18. századtól adatolható, különösen a deákköl-
tészetben (CSöRSz 2005). Például:
tyúkfiat Egressel szakács ebédemre készics el,

Mádi borom hidegén a kotyogósba légyen!
Lisztibus ex albis Szaporás habarate galuscas,
Et facient vigados borque pohárque viros.
(tÁLASI 1931, 183)
A makaronikus versekre is jellemző, hogy nem valódi idegen szavakat,

hanem „álidegennyelvet”, tkp. halandzsát kevernek a saját nyelv elemeivel,
ebben a vonatkozásban rokoníthatók a halandzsaszövegekkel. A fenti szöveg-
példa latin nyelvet imitáló részében magyar szavak (liszt, szapora, habar, ga-
luska, vigad, bor, pohár) is megjelennek latinos végződéssel vagy írásmóddal.
Az iskoladrámákban a karakter-ábrázolás és a szórakoztatás eszközeként
is előfordul a makaronizmus. A tágabb folklórban elsősorban nemzetiség-
vagy népcsúfolókban és a népdalokban találkozunk makaronikus megoldá-
sokkal:
Például:http://kecskefeszek.net/vicc/munkahelyi-viccek/vicces-allasok-szak-
39
mak.html; https://www.gyakorikerdesek.hu/egyeb-kerdesek__humor__380498-
szep-az-olyan-ember-akinek-vallig-ero-kek-szeme-van (utolsó letöltés: 2020.06.10.)
53
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 54
Nincs Martonos bekerítve,

Szlobod e drumu.
Ki lehet menni belőle,
Nu bátye gindu.
Csak a rózsám maradt benne,

Lásze remuje!
Kiért holtig fáj a szívem,
Áse trebuje!
(KÓCzIÁNY–KöLLő 1972, 17)
A kortárs példatárból kiemelhető a „tíz kicsi néger” kezdetű dal, amely

bár nem valódi nyelveket ötvöz a magyarral, hanem halandzsát, célja egyér-
telműen az idegen nyelv funkcióját tölti be, ebben a megközelítésben inkább
sorolható a makaronikus alkotások, mint a halandzsák közé.
tíz kicsi néger – tíz kicsi néger,

[…]
Egy dalt énekeltek – egy dalt énekeltek,
S a dal így szólt – a dal így szólt:
Árámábábámbá – árámábámbá,
Á mázámézá mozá – á mázámézá mozá
(tÓth P. 2011, 117–118)
Halandzsa
A halandzsa a hétköznapi beszédben, a folklórban, a közköltészetben és
az irodalomban egyaránt előforduló, a nyelv tartalmi (szemantikai) és formai
(pl. fonológiai, morfológiai, szintaktikai) szabályait felülíró szavak és szöve-
gek általános megnevezése. A halandzsa mint ritmikus megalapozása egy
tevékenységnek, vagy mint öncélú humorforrás a fiatalabb korosztályokban,
tehát a gyermekfolklórban jellemző. A halandzsamondókák, többnyire ki-
számolók és mozgásos játékokhoz köthető szövegek, az alsó tagozatos diákok
körében ma is nagyon elterjedtek. A makaronikus szövegekkel időnként ösz-
szeköti őket a szerkesztésmód: valódi, jelentéses szavak, szóelemek, szöveg-
részek és a magyar szókincsből egyértelműen kilógó, félrehallott idegen,
vagy eleve halandzsaszavak keverednek bennük.
Lá-mi-ré-dó
Pom-pom pá-rá
Párá indi jáná
Indi-indi jáná
Lákof-lákof
Kosza ti-ti-ti
Kosza tá-tá-tá
54
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 55
Kosza ti
Kosza tá
Csá-csá-csá
Pápriká!
Gör-gör-göri, a göri göri

Szu-szu bébi, a mexikói
Dzsimmi-dzsimmi jaguár,
dzsimmi-dzsimmi já
dzsimmi-dzsimmi jaguár,
dzsimmi-dzsimmi já
állá, bébi, álá, tusá
állá, bébi, álá, tusá
Má-rí-já
éjjá éjjá csikidám-csikidám
az orion az expressz
az orion az expressz
slussz-kulcs!40
A halandzsa egyéb formái azonban népszerűek az idősebb diákság köré-

ben is. Jelenleg is keletkeznek ilyen alkotások, és előfordul, hogy egy konkrét
eseménynek köszönhetően futótűzként terjed el egy-egy halandzsaszöveg.
Sőt, halandzsából időnként önálló szavak is keletkeznek a diákszlengben.
Ilyen például a bikicsunáj, amely egy Alphaville dalszövegnek („Big in Japan”)
az angol nyelvtudás hiányából fakadó, hallás alapján történt sajátos utánzása,
és egy zenés tehetségkutató esetlen jelentkezőjétől ered, majd a nagy nézett-
ségű műsor hatására indult hódító körútjára. A bikicsunáj bekerült a diák-
nyelvbe, sőt a köznyelvben is elterjedt, és a nyelvtudás hiányának, és az ebből
fakadó nevetségessé válásnak a „terminus technicus”-a lett, olyannyira, hogy
felbukkanása óta egyes nyelvtanfolyamok hirdetésében is megjelent:
27. 28.
40
Saját gyűjtés, 10-11 éves adatközlők, Budapest, 2017.
55
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 56
A halandzsa kreatív megjelenési formái a következő, sztereotip tartalma-

kat is megjelenítő „orvosos mémek”. Az alkotásokat a többség számára ol-
vashatatlan orvosi kézírás fűzi össze. Ezekben a szövegekben a halandzsa
vizuális értelmezést kap, szemben a korábbi, élőszóban is érvényesülő (azaz
kimondható, felolvasható), konkrét tartalom nélküli hangsorokat bemutató
példákkal.
29. 30.
31.
Az értelmetlen szavak, vagy a főként azokból felépülő szövegek mellett

vannak a halandzsának szinte kizárólag köznyelvi, szótári jelentéssel rendel-
kező szavakból összeálló, az abszurdhoz közel álló variánsai is. Olyan szö-
vegekre gondolok, amelyekből a logikai kapcsolatok és a koherens tartalom
56
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 57
hiányzik. Néha egyszerű felsorolás formájában, máskor nyelvtanilag meg-

formált mondatokban, vagy a kettő keverékeként jelentkeznek. A következő
mondókában a számok felsorolásán túl nincs logikai vagy tartalmi kapcsolat
a sorok között. A szöveg megformáltságát mutatja viszont a ritmus és a rím,
a sorok heteroszillabikusak. A második példa a szemantikai kapcsolatot nél-
külöző szövegfűzés népszerűségét, történeti és földrajzi elterjedtségét hiva-
tott illusztrálni, a 18. századi kéziratos hagyományból származó halandzsa.
1. 2.
Egy – megérett a meggy. Lencse, gvárdián,
Kettő – feneketlen teknő. Keszőce, indián,
három – majd hazavárom. Új hír, parókás borbélylegény.
Négy – biz oda nem mégy! Kapucinus marka,
Nyolc – zsíros a gombóc. Karmelita sarka,
Kilenc – Kis Ferenc. Büdös lyuk,
tíz – tiszta víz, tarka tyúk,
ha nem tiszta, vidd vissza, öreg menyecske, ördöngös ház.
Ott a szamár, megissza! (KüLLőS 2000, 335)
(KISS 1891, 51)
A következő példában az arany a közös nevező a tartalmilag nem kapcso-

lódó sorok között. Gárdonyi Géza Egri Csillagok című regényének vezérfona-
lát képező talizmán („gyűrű”) hív elő spontán reakciókat a regény hősei és a
különböző, a diákok számára közismert alakok felhasználásával, azaz szá-
jukba adva a közléseket, hozzájuk köthető tartalmi és stilisztikai megformá-
lásban. A Gyűrűk Ura trilógia egyik szereplőjének szóhasználata a gyűrűre –
„drágaszág” – kifejezetten gyakran jelenik meg a diákszlengben. Gárdonyi
regényének világa így a 21. századi online fórumok terébe helyeződik át, és
ez inspirálja az egyes humoros hozzászólásokat a szereplők részéről.
A szereplők repertoárját tehát irodalmi olvasmányok, történelmi szemé-
lyek, mitológiai alakok, mozifilmek együttesen adják, a szöveg az ő elképzelt
vagy szabadon idézett mondataikból áll össze. Ez a szövegszerkesztés emlé-
keztet a cento41 műfajára, struktúrájában egy jelenkori, abszurd „megfelelése”
a diákfolklórban. A formai jegyek ezúttal nem a nyelv zeneiségében (rímek,
ritmus stb.) jelentkeznek, a tartalmukban különálló mondatok egységes szö-
veggé szerveződését a Facebook poszt és az ahhoz fűzhető kommentek sémája
41
A cento mint kifejezés Plautus és Cato korából ismert, eredetileg különböző
rongyokból összevarrt pokrócot, szőnyeget jelölt. A későbbi századokban lett a
görögöknél és a rómaiaknál is kedvelt, elsősorban horatius és Vergilius műveit
feldolgozó irodalmi forma megnevezésévé. Az alkotási technika lényege, hogy kü-
lönböző művek soraiból vagy részleteiből összefűzött művet hoznak létre, tulaj-
donképpen kompilációt. A Kr. u. 4. században Szent Jeromos már említi ezt a
műfajt, amelynek egyik jellemzője az utánzás, paródia és csúfolás.
57
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 58
adja. A cento formai továbbgondolását a bejegyzés, a hozzászólások és a ked-

velések együttes megjelenítése, a dátum, a profilképek és emotikonok hasz-
nálata is jelzi, tehát valódi Facebook profilok mintájára szerveződik, a
végeredmény pedig egy képernyőfotó látszatát kelti. A szöveg, bár elsődleges
marad, számos vizuális elemmel bővül, amelyek segítik a kontextusok meg-
értését, egyben fokozzák a humoros hatást.
32.
58
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 59
A történeti folklóranyagban is találunk centoszerkesztésű alkotásokat.

Ezek megjelenhetnek számos műfaj köntösében, lényegük, hogy eltérő alko-
tások egyes sorait vagy részleteit fűzik össze. Nincs meg minden esetben az
egységes tematikus vezérfonal, a kontamináció létrejöhet több kapcsolódási
pont beiktatásával, például az egyik alkotás sorzáró eleme összecseng egy
másik alkotás sorkezdő elemével. Megint más esetekben a szöveg egy adott
pontján alkalmazott tartalmi asszociáció vagy a hangzásbeli hasonlóság a
szervező elv. A következő, dalkezdeteket összekapcsoló példa a Magyar Nép-
rajzi Lexikon tréfás dal szócikkéből származik. (A szócikken belül a „nótaegy-
veleg” és a „kontaminált dal” meghatározás is előfordul)
Fel, fel vitézek! a – császárkörte.

– Nem, nem, nem megyünk mi oda.
– Virágzik a repce. ce, ce, ce,
– Barna piros kis menyecske
– hány csillagból van a szemed.
– Juliskám, Mariskám?
– Ihaj, tyuhaj fölhajlott a szoknyája
Kiláccott a –
Pi-pi-piros
háromszor is piros
– Piros bort az üvegbe…!
(KüLLőS 1982, 354)
Tonaludatusz
A kategóriák egymásba fonódását, fokozatos átmeneteit nemcsak a ha-
landzsa és a makaronizmus közös tartománya szemlélteti, hanem a követ-
kező alkotáscsoport is, amely szintén a különböző nyelvek, valódi és kitalált
(halandzsa) szavak keverésére és összeillesztésére épül. A tonaludatuszok az
iskolai élethez és a nyelvtanuláshoz kötődő, főként latinra építkező szövegek,
amelyek a hangzással és a szegmentálás variálásával érik el a hatásukat. A je-
lenség elnevezése egy állatin, azaz latinnak látszó/hangzó mondat első egy-
sége: „Tona ludatus” amely, máshová helyezve a szóhatárokat, és a főbb
tendenciákban megtartva a latin kiejtési szabályokat, magyarul is értelmez-
hető: Ton a lud atus, azaz: „tón a lúd átúsz”.
A nyelvi játék lényege, hogy a látszólag valódi latin mondatokból, a szó-
határok eltolásával magyar „olvasat” keletkezik:
tona ludatus, tudus nimeratus. tón a lúd átúsz, tud úszni mer átúsz.’
tona ludatus, odaus megatus. ’tón a lúd átúsz, odaúsz meg átúsz.’
tona ludatus, vis saus megatus ’tón a lúd átúsz, visszaúsz meg átúsz.’
Si vita mala Caesare senata reparas andit. ’Sivít a malac és a résen át a répára sandít.’
59
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 60
A műfaj régiségét bizonyítják a korai néprajzi lejegyzésekben előforduló

adatok. hasonló szójátékokra görög példák is vannak, ezek egyikét adja
közre Szendrey zsigmond az Ethnographia hasábjain 1926-ban:
„hoj vereboj csiripuluzin en tojsz háztetojsz”

(Szendrey 1926, 200).
Saját gyűjtésemben főként angol nyelvű példák kerültek elő. A tonaluda-

tuszok egy lehetséges továbbélését, pontosabban az alapötlet, az alkotói fo-
lyamat, a nyelvi játéktípus azonosságát mutatják ezek angol nyelvet alapul
vevő „kiejtési gyakorlatok”:
Kitchen get neck ’kicsengetnek’

This no all ’disznóól’
Tape at war you one a fun ’tépett varjú van a fán’
What can there ’vadkender’
Hole one a … wait say ’hol van a WC’
Kate no mud touch cow one a bock Ron tool ’két nomád tacskó van a bokron túl’
Beer luck ’bírlak’
Fog peace call low ’fogpiszkáló’
One up road ’van apród?’42
Ennek a műfajnak a népszerűsége és ismertsége a diákéletben a latin ok-

tatás visszaszorulásával majdnem eltűnt, azonban olyan iskolákban, ame-
lyekben ma is jelen van a latin nyelv, a tonaludátuszok újra és újra
felbukkannak. Az egyik budapesti gimnázium évenként megrendezett „Bá-
beli buli”-ján például rendszeresen színpadra is viszik a humoros állatin
mondatokat, és a vizuális megjelenítés (a díszlet, a jelmezek), miként a
mémek képi összetevője, még tovább fokozza a humoros hatást, illetve he-
lyettesíti a magyar olvasatot, mint szöveget.
Az angol halandzsa vagy álangol szövegeket tartalmazó „kiejtési gyakor-
latok” olyan intézményekben is előfordulnak, ahol nincs latinoktatás, és min-
den bizonnyal vannak más idegen nyelveket hasonló elven, tehát a
tonaludátusz mintájára felhasználó alkotások is. ha egy műfaj folyamatos-
ságát nem is feltételezhetjük, az abban meghatározó nyelvi játék, az alkotás-
mód megjelenhet újabb „köntösök”-ben.
„Hogy hívják?”
Ezt a kategóriát azokra a (leginkább csak) szövegként terjedő folklóralko-
tásokra használom, amelyek formailag a formulaviccekre, illetve a találósok
kérdés–felelet szerkezetére és gyakran a halandzsaszövegek logikájára épül-
42
Saját gyűjtés, 14–18 éves budapesti diákok körében 2015 és 2019 között többször
dokumentált példák.
60
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 61
nek, de sok közös vonást mutatnak a tonaludátuszokkal is. Az utóbbival kap-

csolatban természetesen csak részleges egyezésekre, illetve az alkotási mecha-
nizmus analóg vonásaira utalok, nem közvetlen műfaji kapcsolatra. A
kategória jól behatárolható szerkezetileg és tematikusan is. A struktúra két
részből áll: mindig a „hogy hívják a/az …?” kérdéssel indul, amire egy tona-
ludatusz-szerű válasz következik. Ez utóbbi legtöbbször nem más, mint egy
„áltulajdonnév” (esetleg köznév), amely a kérdésben megjelölt idegen nyelvre
jellemző hangzású, és írásmódjában is sokszor alkalmazkodik, azaz imitálja
az adott nyelvre jellemző helyesírási vagy átírási normákat. A tonaludátu-
szokkal való párhuzamot abban látom, hogy a valójában halandzsa, tehát az
idegen nyelv hangzását imitáló szavakból eltérő szegmentálással magyar ol-
vasat keletkezik. tartalmilag a legnépesebb csoportot azok a példák képezik,
amelyek fókuszában etnikai jellemző is van (lásd az első szövegcsoportot!).
Más esetekben nem fordul elő kilépés a saját (vagy egyetlen) nyelvre kiterjedő
kontúrokból. Ezekben a példákban a hangzássémák közötti áthallások terem-
tik meg a nyelvi játékot, általában egy köznyelvi szó apró továbbalakításával
(pl. „Mokkamester” < mókamester, „Szőrzetes < szerzetes stb.). A következő,
a jellegzetes hangzás visszaadására törekvő névtani példákban tehát részben
a normától eltérő tagolás, részben pedig az idegen nevek hangzásában (ma-
gyar nyelven) értelmet találó áthallás figyelhető meg. Ezek, bár élőszóban is
elérik céljukat, a jellegzetes írásmód révén egy újabb „dimenzióval” bővül a
humoros hatás. Ezek az alkotások egyaránt gyűjthetők ma is a szóbeliségben,
de írásban, és szerkesztett mém formájában is előfordulnak.
Példák tulajdonnevekre (személynevek, márkanevek, illetve ezek keverése)

hogy hívják a gazdag holland férfit? Stex van Boeven.
hogy hívják az arab orvost? Koffein Ampullah.
hogy hívják az V. kerület orvosát? Dr. Oetker.
hogy hívják a fázós rendőrkutyát? Cold Rex.
hogy hívják a sovány kutyát? Ano Rex.
hogy hívják az eszkimó légitársaságot? Fridzsid Air.
hogy hívják a japán vécépucolót? Matata Kakiban.
hogy hívják az arab pénztárost? Ali Hasszán Ülakasszán.
Köznévi példák
hogy hívják az orosz internetet? Internyet.
hogy hívják az orosz számítógép-hálózatot? Nyet-work.
hogy hívják a félős tolltartót? Attól tartó…
hogy hívják az internetező szerzetest? Felhasználó barát.
E szövegcsoport szóbeli előadására és írásos/online terjesztésére egyaránt

jellemző, hogy nem egyesével, hanem csokorban jelennek meg. A szóbeli,
spontán viccmesélős alkalmak gyakran előhívják ezt a szövegtípust, és álta-
lában nem állnak meg egynél, mindenki hozzáteszi, amit ismer, de ritkán kö-
61
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 62
zelíti meg a felsorolás hosszúsága az írott formában terjedő verziókét. Az

írásban összegyűjtött példák megtalálhatók viccekre, illetve humoros tartal-
makra specializálódott honlapokon is, a közösségi médiában és a privát elekt-
ronikus üzenetküldésekben szintén a gyűjteménykénti megosztások
jellemzők. többnyire másoktól kapott tartalmak egyszerű továbbításaként
terjednek, sokszor képfájlokként, illusztrációval, vagy nélkülük.
33. 34.
Tulajdonnevek „kifordítása”
Az eddigiekben bemutatott példákhoz hasonló alapelven készülnek (rész-
ben inverzüknek is tekinthetők) az idegen neveket (többnyire tulajdonneveket)
magyar szövegbe (esetenként angol szövegkörnyezetbe) építő, transzformáló
humoros alkotások. Az előző csoportoktól az különíti el őket, hogy valódi
nyelvi adatokkal (tehát nem halandzsával, pszeudonyelvekkel) van dolgunk,
közös viszont a hangzássémák hasonlósága, a bele látható vagy hallható
egyéb jelentések és olvasatok kreatív kiaknázása. (Ez utóbbi alkotói elv nem
csak több nyelv közös tartományaiban, egyetlen nyelven belül is érvényesül-
het különböző szegmentálásos megoldásokkal, ezek egy része erősen közelít
a népetimológiához, amelyről részletesen a következő fejezetben lesz szó).
Ez a nyelvi játék általában egy-egy szóra terjed ki, és szinte mindig képek
segítik az értelmezést. Vannak azonban csak szöveget tartalmazó, terjedelmes
62
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 63
35. 36.
37.
38.
63
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 64
szövegpéldák is. Érdemes megfi-

gyelni, hogy a külföldi színészek
és énekesek nevének egyik felét
(a család- vagy az utónevét) a
magyar szövegfolyam egy-egy
hasonló hangzású részlete idézi
fel, az első mondatban pl. a mik
kérdőszó a „Mick" tulajdonnevet.
A jelentés ilyen módon történő
megkettőzése (azaz a párbeszéd
aktuális tartalma és a hangzás
által „kihallható”, felfedezhető
nevek egyidejű érvényesülése)
igazi nyelvi bravúr. A név másik
felében megőrzik az eredeti (azaz
név) funkciót és helyesírást.
Ezeknek a példáknak az eseté-
ben is szükséges a megfelelő
tudás vagy a kulturális kontextus
ismerete. A diákok a humoros al-
kotások értelmezési tartománya-
ként felhasználják a szélesebb
regiszeterek műveltségét (az is-
kolában és a különböző hivatalos
39. médiumokon keresztül elsajátí-
tott tudást), emellett a zártabb kö-
reikben, illetve jellemzően a saját korosztályukban népszerű (kedvenc
filmekhez, énekesekhez, sporteseményekhez, társasjátékokhoz stb. kapcso-
lódó) tartalmak bevonása is jellemző. A „szitakötős” mém (36. kép) értelme-
zéséhez például a kortárs mozivilágban kell otthonosan mozogni (a Star
Wars- filmek ismerete nélkül semmitmondó a mém), míg a Jung nevét fel-
használó alkotásban (37. kép) – bár önmagában is betölti a nyelvi játék funk-
cióját – a többletjelentés csak akkor aktiválódik, ha valaki ismeri az Alphaville
együttes „Forever young” című dalát, és az sem árt, ha tudja, hogy ki volt
Carl Gustav Jung. Az Alphaville esetében ki kell emelni – mint ahogy a „bi-
kicsunáj” (lásd: az 53. oldalon) kapcsán is felhívtam erre a figyelmet –, hogy
a gyűjtés idején korántsem kortárs zenei jelenségről van szó. A téma valami-
lyen aktualizálása történik a kortárs környezetben: az Alphaville felelevení-
tése egy tehetségkutató műsorban, a Chuck Norris viccek hősévé, majd
mémkarakterré válása az interneten stb. Ennek következtében kialakul a mo-
tívum, hős stb. „másodlagos élete” a folklórban. A diákok számára a „retró”
egyfajta hívószó, de bármilyen más aktualitásuk miatt folklorizálódhatnak
korábbi alkotások és szereplők, és ebben az utóbbi regiszterben – gyakran
megváltozott jelentéssel – maradnak továbbra is relevánsak, felhasználhatók,
sőt népszerűek.
64
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 65
Szegmentumcserék és -helyettesítések
A következőkben olyan alkotásokat mutatok be, amelyek közös vonása a szó-

határok újrarendezése, vagy a hangok, szavak, mondatrészek felcserélése,
esetleg helyettesítése egy másik (eredetileg nem oda tartozó) elemmel. Az
eddig ismertetett jelenségektől ezeket markánsan elkülöníti az a tény, hogy
a humoros hatás mindig az eredeti szó- vagy mondathatárok felborításával,
és/vagy a szegmentumok cseréjével valósul meg, valamint az is, hogy az ide-
gen nyelvek szerepeltetése számos csoportból teljesen hiányzik. Mindemel-
lett a jelentésbeli konnotációk fontos összetevők maradhatnak (legyen szó
csak a magyar, vagy kevert nyelvű alkotásokról), a humoros hatás azonban
már nemcsak a kiejtés vagy a hangzás hasonlóságán alapul, a nyelvi játék kö-
telező elemévé a szegmentumok (hang, szótag, szó vagy mondatrész) cseréje
vagy átrendezése válik. Az első példák közel állnak az előző fejezetben be-
mutatott Tulajdonnevek „kifordítása” csoporthoz, azonban a jelen példákban
már „kötelező kellék” a szavak feldarabolása. Általában jellemző összetevője
ennek a nyelvi játéknak egy-egy tulajdonnév, amelyet a szóhatárok önkényes
kijelölésével vágnak szét.
40.
Antiproverbiumok és módosult közmondások
A „ferdített közmondások” általában egy proverbium sémájából kiindulva,
annak átalakításával, humoros ferdítésével, aktualizálásával jönnek létre. Ez a
műfaj a nyelvi játékok tárháza, megtalálhatók benne a szegnemtumcserék kü-
lönböző formái pl.: egyetlen hang cseréje (Nem a ruha veszi az embert. VARGhA–t.
65
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 66
LItOVKINA 2007, 179); szavak cseréje (Jobb megijedni, mint félni. VARGhA–t. LI-
tOVKINA 2007, 182); mondatrészek cseréje, szórendmódosítás, a bővítés és a
szűkítés, két közmondás összevonása stb., és gyakran teljesen új részek is meg-
jelenhetnek (Aki korán kel, egész nap álmos. VARGhA–t. LItOVKINA 2007, 183, bő-
vebben hRISztOVA-GOtthARDt–t. LItOVKINA–BARtA–VARGhA 2018).
Az antiproverbium nagyon népszerű és produktív műfaj a diákok köré-
ben. Az általam gyűjtött példák jelentős része két közmondás keverése. Az,
hogy ezekben (a valószínűsíthetően nem tudatos átalakításokban) mi és
mivel olvad egybe, tapasztalataim alapján általában nem esetleges. A távoli,
egymással összefüggésbe nem hozható jelentéstartományok összeboronálá-
sára kevés példa akad az általam gyűjtött anyagban, ez alapján tekintem tör-
vényszerűségnek, hogy olyan proverbiumokat, állandósult szókapcsolatokat,
közhelyszerű formulákat vonnak össze, amelyek hasonló jelentéstartomány-
nyal bírnak, és hasonló szituációkra alkalmazhatók. A használók tehát érzik
a mögöttes jelentést, a konkrét megfogalmazás válik bizonytalanabbá, és
éppen ettől válik humorossá a végeredmény:
Borsot tör felette. (Borsot tör az orra alá. Pálcát tör felette.)
Most már szorul a pácod. (Pácban vagy. Szorul a hurok.)
Nem jársz át az eszemen. (Nem jársz túl az eszemen. Nem versz át.)
Lehúzza róla a vizes lepedőt. (Leleplez. Ráhúzza a vizes lepedőt.)
Elszállt alattuk a ló. (Elszaladt vele a ló. Elszállt az agya.)
őrületbe kergül. (őrületbe kerget. Megkergül.)
Nézz a körme alá! (Körmére néz.)
Kiugrasztjuk a majmot a vízből. (Most ugrik a majom a vízbe,
Kiugrasztjuk a nyulat a bokorból)
Éhes lúd disznóval álmodik. (Sok lúd disznót győz. Éhes disznó
makkal álmodik.)
Májusi eső aranyat lel. (Ki korán kel, aranyat lel. Május eső aranyat ér.)
A hazug embert hamarabb utolérik, mint szódás a lovát. (A hazug
embert előbb utolérik, mint a sánta kutyát. Veri, mint szódás a lovát.)
Kiálltam a sarat. (Állta a sarat. Kiállta a próbát.)
természetesen vannak olyan példák is, amelyekben új elemekkel bővült,

kreatív alakulatok keltenek meghökkentő hatást, nem nélkülözve azonban a
közmondás-jelleg humoros, kifordított (ál)bölcsességét:
Okos szamár enged, buta hüllő szenved.

Mindenütt jó, de legfehérebb a konyhakredenc.
Ez utóbbiak már inkább az abszurd kategóriájához tartoznak. A második

példa halandzsának is tekinthető, hiszen, bár értelmes szavak szerepelnek a
mondatban, a tartalmi-logikai kohézió szinte teljesen megszűnik.
66
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 67
A szólások, közmondások a tananyag részét képezik, sőt, már az óvodai

nevelésben is használják ezeket, de az intézményen kívül, családi körben is
találkoznak velük a gyerekek. Gyakoriak a felvételi tesztekben, kompeten-
cia-mérésekben is. használatuk tehát nem kopott ki a diákok tudáskészleté-
ből, ugyanakkor egyre gyakoribbá válnak a fenti példák által illusztrált
módosulások (kifordítások), amelyek néha valódi tévesztések, máskor azon-
ban a tudatos humorizálás esetei.
Álszentenciák, kiazmusok
Rokon, mégis elkülönülő frazeológiai szerkezetű folklórszövegek az „össze
ne tévessze…” vagy „Nem mindegy…” kezdetű, a szentenciákra emlékeztető,
pontosabban azok paródiájaként is felfogható álbölcsességek. Ezek rögzített
mondatszerkezettel rendelkeznek (állandó bevezető formula, kiazmus), közös
jellemzőjük a betű-, szó- illetve szegmentumcsere, továbbá a kecskerímpár,
amivel humoros hatást érnek el. több tagból álló sorozatként terjednek:
Nem mindegy…
hogy egyöntetű, vagy ön egy tetű.
…
hogy mögöttem, vagy nem ettöm mög.
…
hogy köhögve röpülsz, vagy röhögve köpülsz
(BALÁzS–tAKÁCS 2009, 182)
Ezeknek a sorozatoknak is vannak a képként megszerkesztett, de továbbra

is szöveges (esetleg színes háttérre „írt” vagy dekorációs keretet alkalmazó)
variánsai, illetve már inkább mémeknek tekinthető, képekkel kiegészített, meg-
komponált formái is. Kutatásom időszakában az alsó tagozatosok körében sok-
szor hallottam, hogy élőszóban is mondják ezeket a mondatokat, egymás után
sorolva, kinek melyik példa jut eszébe, az idősebbek körében inkább megszer-
kesztett formában, interneten megosztva találkoztam ezzel a szövegcsoporttal.
41.
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 68
„Mesterségem címere”
A következő kategóriák bemutatásában a jellemző alkotási folyamatok le-
írása mellett a tematika is könnyebben megragadhatóvá, ezáltal meghatáro-
zóvá válik. A címben szereplő, régi játék elnevezéseként ismert megnevezést
azokra az (inkább csak) szövegként terjedő játékos, humoros alkotásokra
használom, amelyek az udvarlás és az elhalálozás különböző módjait sorolják
fel, foglalkozási körökhöz kötődően, kreatív nyelvi áthallásokkal, frazeológiai
kölcsönzésekkel. A kategorizáció, ha nem is közeli analógiáról van szó, szem-
léletmódjában emlékeztet olyan hagyományos folklórszövegekre (mint pél-
dául a mesterségcsúfoló, falucsúfoló, nemzetiség- és népcsúfoló stb.),
amelyekben egy-egy foglalkozás, etnikai vagy lokális jellegzetesség kerül a
fókuszba humoros vagy ironikus megfogalmazásban. Közös ezekben az al-
kotásokban, hogy a konkrét és a szándékolt, átvitt jelentések közötti dinami-
kára épülnek, ez az összeállítás szervező elve. Ezek egyfajta tematikus
láncolatot alkotnak, általában nem önmagukban, hanem listázva terjednek,
főként elektronikus úton, de kisebb részleteik szóban is.
Sikertelen randik egysoros indoklásai

A tűzoltó: Nem éreztem a tüzet.
A vegyész: hiányzott a kémia.
A focista: Nem passzoltunk egymáshoz.
A hegesztő: Nem volt meg a szikra.
A kórboncnok: Élőben egészen más.
A matematikus: Nem jött be a számításom.
Az ügyvéd: Nem az esetem.
A táncos: Valahogy nem fogott meg.
A liftkezelő: Nem voltunk egy szinten.
A nőgyógyász: Olyan ürességet éreztem.
A vak: Nem egyezett a látásmódunk.
A festő: Nem festettünk jól együtt.
A WC-s néni: Sz*r volt.
A cukrász: Nem volt elég édes.
A hadvezér: Nem tudtam meghódítani.
Az autóversenyző: Váltanom kellett.
A horgász: Nem kapta be a kukacot.
Az orvos: Nem hozott lázba.
Az informatikus: Nem volt kompatibilis.
A jós: Nem volt közös jövőnk.
A tanár: Nem tudtam meghúzni.
A terrorista: Nem ejtett rabul.
A rádiós: Nem voltunk egy hullámhosszon.
A bűvész: Nem varázsolt el.
68
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 69
A hulla: Nem dobogtatta meg a szívem.

Stohl: ütközött a véleményünk.
A bokszoló: Nem voltunk egy súlycsoport.
A vízvezetékszerelő: Nem volt elég nedves.
Pókember: Nem sikerült behálóznia.
A terminátor: Nem olvadtam el tőle.
A zenész: Nem tudtam ráhangolódni.
Az időjós: Nem volt felhőtlen a kapcsolat.
A kukás: Szemét volt.
A pék: Ebből nem sült ki semmi jó.
A tolvaj: Nem lopta be magát a szívembe.
A hajós: Rossz helyen kötöttem ki.
A mezőgazdász: Nem aratott nálam sikert.
A bíró: Elítéltem a külseje miatt.
A postás: Próbálkoztam, de feladtam.
A vadász: Bakot lőttem vele.
A hegymászó: Nem juttatott el a csúcsra.
A színész: Csak megjátszotta magát.
A pilóta: Nem repített a magasba.
A rekorder: Nem tudtam megdönteni.
A rendőr: Nem volt lebilincselő.
A csúszdamester: Kicsúszott a kezeim közül.
Halálokok és mesterségek
Az aratót lekaszálja a halál.
A házmester beadja a kulcsot.
A molnárt felőrli az élete.
A szővőnek elszakad a fonala.
A pék megeszi kenyere javát.
A kertész a paradicsomba jut.
A harangozónak beharangoznak.
A portásnak megnyílik a mennyország kapuja.
Az órásnak üt az utolsó órája.
A kalauz eléri a végállomást.
A muzsikusnak elszakad a húrja.
A hajós boldogabb hazába vitorlázik el.
A pénztáros elszámol az élettel.
A búvár örök álomba merül.
A trombitásból végleg kifogy a szusz.
A koldus jobblétre szenderül.
A díjbirkózót maga alá gyűri a halál.
69
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 70
A lakó örökös otthonra lel.

A boldogtalan megboldogul.
A léghajósnak elszáll a lelke.
A vegetáriánus fűbe harap.
A programozó kijavítja az utolsó hibát.
A vadász az örök vadászmezőkön folytatja.
A kertész alulról szagolja az ibolyát.
A rendszergazda vírusos lesz.
A magasugró feldobja a talpát.
A kovács elpatkol.
A papnak harangoznak.
A vadásznak lőttek.
Az atléta élete ugrott.
A filmrendezőnek „vége”.
A színésznek legördül a függöny.
A zenésznek elhúzzák a nótáját.
A késes gyilkost hazavágják.
A szabót kinyírják.
A kisembereket elteszik láb alól.
A meteorológusnak befellegzik.43
A metaforikus kifejezésmód, egy-egy szó jelentésfelhőjének a kreatív ki-

aknázása, a szituatív jelentésekkel való játék a diákfolklórban nagyon ked-
velt. Nemcsak az általuk létrehozott alkotásokban. tapasztalatom szerint más
regiszterekből is leginkább az ilyen tartalmakat veszik át és adják, alakítják
tovább, és különösen népszerűek a foglalkozásokhoz köthető tartalmak.
talán azért is, mert az időben egyre közelebb kerülő pályaválasztás a gyakori
beszédtémák közé tartozik. tapasztaltam, milyen nyomást jelent néhány diák
számára az ezzel kapcsolatos bizonytalanság. A foglalkozások köré szerve-
ződő alkotásokban megjelenő humor minden bizonnyal hozzájárul a pálya-
választás miatti feszültségek oldásához is. Ide tartozik a tréfás kérdések,
viccek széles repertoárja is, amelyen belül van néhány szakmához kapcsolódó
tematikus kategória, pl. a rendőrviccek vagy az orvosos viccek.
A következő két képes mém azért folytatja a fenti példák sorát, mert tar-
talmuk egyszerre kapcsolódik a foglalkozásokhoz és a homonim szavak
kontextusfüggő jelentéséhez. A humoros hatás ezúttal is abban a feszültség-
ben nyilvánul meg, hogy a homonim szóalak kettős jelentését egyszerre pró-
43
E-mailben és Messengeren is terjedő tartalmak. Nekem e-mailben küldték 16-
18 éves diákok. Az általuk kedvelt oldalakon és közösségi platformjaikon is meg-
találtam ezeket, így 4-5 forrásból is sikerült felgyűjteni. A két sorozatot én fűztem
egybe, csak a két tematikus csoport különálló előfordulásával találkoztam.
70
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 71
42.
bálják megjeleníteni, érvényesíteni. A 43.

kép azt is jól illusztrálja, hogy a mémek
esetében milyen halk átmenetek vannak a
műfajok határai között. A mémszerű képi
megformálás ellenére szövege tulajdonkép-
pen vicc, tréfás kérdés (szóban is elmond-
ható, sőt, gyakran el is hangzik így,
például a folyosói beszélgetéseken), maga
az alapséma pedig szinte bármilyen tarta-
lommal aktualizálható.
43.
A tananyag és az iskola
A tudás (főleg a tananyag) interpretációi nagyon változatos sémákkal jelen-

nek meg a diákok körében, közös nevezőjük a kapcsolódás az iskolai tantár-
gyakhoz, valamint a számonkérés különböző formáihoz. Megfigyeltem, hogy
nemcsak az éppen népszerű zenészek, színészek karakterére, a toplistás da-
lokra vagy mozifilmekre épülő utalások mennyisége ugrik meg egy adott
időszakban, hasonlóan felhasználják a tananyag egy-egy elemét is (írók, köl-
tők, történelmi szereplők, művészek, illetve műveik, tudósok, illetve termé-
szettudományos tételek). Az oktatáshoz kapcsolódó tematika áthatja a
szóbeliséget és az írásbeli, online alkotásokban is jelentkezik. terepmunkám
idején előfordult például, hogy egy irodalmi hős (toldi) neve az egyik osz-
tályban becenevvé vált, Petőfi alakját pedig egy lánclevél-paródiában szere-
peltették (lásd a 84. oldalon).
A lényeges szempont az aktualitás mellett, hogy ezek is részét képezzék
az adott közösségi tudásnak. A különböző évfolyamok kedvelt mémreper-
toárjában többször sikerült tetten érni a tanév tematikáját. A kérdőívek vála-
71
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 72
szai alapján azt is tapasztaltam, hogy a diákok közül az egyik osztályban csak
nagyon kevesen értettek meg egy-egy igazán jó humorú képet, mémet, viccet,
míg egy másikban szinte mindenki. Itt elsősorban korosztályok szerinti kü-
lönbségek jelentkeztek. A felhasznált alkotások általában irodalmi, törté-
nelmi, művészeti háttérismeretet igényeltek. Az olyan tartalmak esetében,
amelyekhez a kortárs zenei és mozivilágban kellett otthonosan mozogni, az
életkor kevésbé bizonyult relevánsnak az értelmezésben. A műveltséggel, in-
telligenciával kapcsolatos (általában annak hiányát kifigurázó) tartalmakban
44. 45.
46. 47.
48.
72
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 73
49.
50. 51.
52.
Az 52. ábra egy diák rajza az egyik kérdőívből. A kép internetes mémként is
44
szerepel a gyűjtésemben, de a rossz képi minőség miatt nyomtatásban nem közöl-

hető. A kézírásos felirat a következő: „Melyik háziállatnak van ellenállása és fá-
zisszöge is? A csirkének, mert Bar-Ohm-Phi!
73
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 74
sokszor társadalomkritika is megfogalmazódik. természetesen az ilyen üze-

netek megértésében is jelentősek a korosztályok közötti különbségek.
A fenti példáknak sok esetben van szóbeli megfelelőjük is. Az utolsó két
mémben (51. és 52. kép) felismerhető a tréfás kérdések és a viccek (időnként)
kérdés-felelet szerkezete, maguk a szövegek részei a szóbeliségnek is. E pél-
dák azt is illusztrálják,, hogy az említett műfajok online megjelenítése a
képek, az írásmód és a szegmentálás révén segítik a befogadót a szándékolt
jelentések megértésében. A matematikai, fizikai, történelmi, irodalmi vagy
képzőművészeti témák (általánosabban a tananyag) online interpretációi
többnyire egyesével bukkannak fel a közösségi portálokon és az üzenetküldő
alkalmazásokban. A szisztematikus gyűjtésnek köszönhetően, a variánsok
rendezésével mégis összeáll néhány jól körülhatárolható tematikus kategória,
ezt a „Schrödinger macskája” klisé néhány előfordulásával illusztrálom:
54.
53.
56.
55.
74
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 75
A kutatásom időszakára esett Arany János születésének bicentenáriuma,

amely az oktatásban, az iskolai életben is számos feladattal járt együtt, ebből
következően mind a szóbeliségben, mind az írásbeliségben, az offline és az
online regiszterekben is az említések kiugróan magas számát eredményezte.
így született meg az alábbi „Arany 200” tematikus típus. Mivel a Facebookon
egyetlen kattintással oszthatók meg a tartalmak, az eredetileg szerzői joghoz
kapcsolódó alkotások is gyorsan folklorizálódnak. Egy-egy hashtag utal néha
elsődleges vagy közvetett forrásra.
A 62–64. példák érdekessége 58.
az, hogy a diákok által iskolai fel-
adatként rajzolt (tehát offline)
ábrák a képi elrendezésben, a
közös nevezők alkalmazásában, a
nyelvi játékokban milyen sok
szállal kapcsolódnak az internetes
mémekhez. Minkét rajzon megfi-
gyelhető a képi és szöveges infor-
máció, utóbbiak tartalmaznak
hashtag-et is (#chillin’toldi és
#művészetésnagyleszaszemed).
59. 60.
Ez utóbbi is jól illusztrálja, meny-
nyire erősen hat a diákok vizuális
interpretációira az internet (pl. a
mémek), vagy pl. a tankönyvek és
57.
61.
75
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 76
63.
62.
a jegyzetfüzetek oldalainak a struk-

túrája (cím, ábrák és magyarázatok,
vázlatos áttekintés). Az iskolai feladat
reklámok és plakátok készítése volt
Arany toldijának felhasználásával.
Gyerekszáj45
A következő szövegeket a tan-
anyag különböző kreatív interpretá- 64.
cióit bemutató mémektől elsősorban
(a képpel szemben) a szöveg tartal-
mára helyeződő hangsúly különíti el,
továbbá az, hogy nagyon egyedi és
leginkább félreértésen vagy ismeret-
hiányon alapuló jelenségről van szó.
Ezeket a gyermeki tévesztéseket
vagy éppen az adott korosztályra
jellemző kognitív mintákat doku-
mentáló szövegpéldákat szülők, pe-
dagógusok és maguk a diákok is
gyűjtik, továbbadják, amelyek a sok-
szoros továbbmesélés, írásbeli (több-
Az általam alkalmazott „gyerekszáj” valójában egy émikus kifejezés, a folklór

45
felhasználói is gyakran ezzel a címkével küldik, osztják meg az ide sorolható tar-
talmakat. Az itt bemutatott szövegcsoportba tartozó alkotások természetesen idő-
sebb diákokhoz is köthetők, és számos gyűjteményben előfordulnak (pl. hORVÁth
1995; PAPP 2001). Igazán ismertté és népszerűvé az olasz író és tanár, Marcello
d’Orta több kötetes gyűjteménye nyomán váltak. A legtöbb sorozat (általában)
egy-két mondatnyi terjedelmű egységekből áll, d’Orta viszont a diákok tollából
született terjedelmes, többoldalas alkotásokat is közöl (D’ORtA 1991, 1993, 1994,
1997, 2009).
76
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 77
nyire online) megosztások révén bekerülnek a folklór vérkeringésébe. Ez a

műfaj az interneten kifejezetten „gyerekszáj” címkével terjed (blogokban,
e-mailben, facebookon és egyéb közösségi oldalakon), keletkezése mindig
iskolai szituációhoz (felelés, dolgozat) kötődik, tartalmilag pedig a tan-
anyaghoz kapcsolódik. Ezekre a szövegekre egyrészről jellemzőek a közeli
kognitív tartományok összekapcsolásából eredő, valamilyen hasonlóságon
alapuló (például bepólyálás, gipszelés) félreértések, másrészt a népetimológia
jellegű tévesztések (például boltív – „holdív”, bioszféra – „biblioszféra”), és
persze több esetben a diákok szándékolt humora is gyanítható:
Anya pocijában van egy baba, csak azt nem tudom, hogyan nyelte le.
A félsziget egy olyan sziget, amit nem fejeztek be teljesen.
A Nagyi azért kövér, mert tele van szeretettel.
Minél öregebb az ember, annál drágábbak lesznek a fogai.
Amikor a Nagyinak fájnak a fogai, egyszerűen pohárba teszi őket.
Egyszer olyan beteg voltam, hogy 40 kiló lázam volt.
Nekem már nincsen Nagyim, elültettük a temetőben.
A svájci teheneket elsősorban csokigyártáshoz használják fel.
Szardínia lakosait szardíniának hívják.
hogy jó legyen, a kórházi nővérkének teljesen sterilnek kell lennie.
Az orvosok azt mondják, hogy a halálos betegségek a legrosszabbak.
Amikor a kistesóm született, akkumulátorba kellett tenni.
A lepke egy olyan rovar, amely a helikopterek családjából származik.
A leghasznosabb állat a disznó. Mindene felhasználható,
elejéből-hátuljából hús van, a bőréből cipő, a szőréből kefe, a nevével
meg káromkodni lehet.
Az állatkert egy szuper hely. Olyan állatokat is lehet látni, amelyek
nem is léteznek.
Nem vagyok megkeresztelve, de azért be vagyok oltva.
Az életbiztosítás egy olyan pénz, amit az kap meg, aki túléli a halálos
balesetet.
Nem tudom hány éves vagyok, mert ez állandóan változik.
Nagyon megijedtem, amikor Anya megbetegedett. Azt hittem, Apu fog
főzni ránk.
Az akvárium egy mini tenger, ahol a házi halacskák úsznak.
A gyerektartás a gyerekek fizetése, amikor apa elköltözik otthonról.
Az örökbefogadás sokkal jobb lehetőség, mint a szülés. A szülők saját
maguk választhatják ki a gyereket és nem kell mindenáron
elfogadniuk, azt amit éppen kapnak.
Minden hal termel ikrát, az oroszok még kaviárt is.
A teheneknek nem szabad gyorsan futniuk, nehogy kilötyögjön a tejük.
A férfiak nálunk csak egy nővel házasodhatnak. Ezt úgy hívják,
hogy monotónia.
Nem értem, miért haragszik annyira anya, hogy összetörtem a vázát.
Úgyis már öreg volt és kínai, nem is a miénk.
77
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 78
A nagyi elköltözött a túlvilágra. Most már nekem is van valakim külföldön.

Az ókori Rómában holdíves vízvezetékrendszert építettek.
A fáraót a piramisokban begipszelték.
Arany János a toldit a Kisfalusi társaság felhívására írta.
A Szentlélek postagalamb képében szállt az apostolokra.46
A már ismertetett „hogy hívják…?”-típushoz, illetve általában a tréfás

kérdésekhez, viccekhez állnak közel az alábbi példák. Az előzőektől elsősor-
ban abban különböznek, hogy az egyszerű kijelentő mondatok felsorolásával
szemben ezek mind kérdés-felelet (feladat-válasz) szerkezetre épülnek. El-
képzelhető, hogy dolgozatok, munkafüzetek kérdéseiből és az azokra adott
válaszokból készült válogatás.47 A folklórjelleg miatt szinte lehetetlen kide-
ríteni, hogy ebben a formában keletkeztek-e, vagy a kérdések és felszólítások
utólagos szerkesztés eredményei.
– Mi a tájfun?
– A tájfun kínai küzdősport, rokona a kung-fun...
– Sorold föl a Föld gömbhéjait!
– Külső köpeny, belső köpeny, esőköpeny...
– hogy hívjuk másképpen az élet burkát?
– Az élet burka a biblioszféra.48
A „gyerekszáj” kategóriának is megvannak a képként terjedő variánsai,

amelyek jellegükben összefonódnak a mémekkel, hiszen az online megosztá-
sok révén hasonló kliséket alkotnak és hasonló módon variálódnak, terjednek.
Ezek a munkafüzetekből és dolgozatokból kiragadott példák is a gyermeki
logikát illusztrálják, valamint leleményes fogásokat alkalmazó feladatmegol-
dásokat mutatnak be. Részben a tévesztés, részben a humor kedvéért szán-
dékosan elrontott dolgozatfeladat-megoldások szolgálnak a csoport alapjául
(lásd: 65–68. kép).
„Tanáros” mémek
A diákhumorban természetesen elmaradhatatlan a tanárok szerepeltetése,
kifigurázása. A következő példákat mindössze ez fűzi tematikus típussá. A for-
mai megjelenítés nagyon változatos: az egyszerű, szöveges megfogalmazástól
46
A szövegfolyamot e-mailben küldte nekem a kutatásban résztvevő három
diák, miután a téma szóba került a beszélgetések során (2020)
47
Mindhárom iskola tanáraitól és diákjaitól rendszeresen kaptam ilyen jellegű
példákat (e-mailben, Messengeren).
48
Saját gyűjtés, de számos online felületen megtalálható, pl.: http://kecskefe-
szek.net/vicc/munkahelyi-viccek/vicces-allasok-szakmak. html; https://www.gya-
korikerdesek.hu/egyeb-kerdesek__humor__380498-szep-az-olyan-ember-akinek-
vallig-ero-kek-szeme-van (utolso letoltes: 2020.06.10.)
78
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 79
65. 66.
67.
68.
79
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 80
a photoshopon át a rajz, illetve animáció alkalmazásáig. A kontextus sokféle-

sége is megfigyelhető. A hétköznapi, szűk, tanórai szituációtól az egész tár-
sadalomra kiterjedő problémákig (mint a pedagógusok alacsony bérezése),
vagy az olyan rendkívüli helyzetekig, mint amilyen az online oktatás (mun-
kavégzés) volt a 2020–2021-es Covid-19 járvány első és második hullámának
idején. Az alábbi példákon túl számos más jelenségben és műfajban – a ra-
gadványnevektől a vicceken át az anekdotáig és igaztörténetekig – megjelen-
nek a tanárok, tanórai szituációk (tanári magyarázat, feleltetés, büntetés stb.).
71.
69.
72.
73.
70.
80
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 81
74. 75.
Érzések és élethelyzetek, avagy az „amikor…”-mémek
Itt olyan alkotásokat mutatok be, amelyek vizuális jelenségekre (jelleg-
zetes arckifejezésekre), és az általuk megjelenített érzelmekre épülnek. A mi-
mika által közvetített attitűdhöz rendelnek hozzá egy-egy állítást vagy
„tipikus” szituációt. A verbális tartalom állandó formuláris eleme a
mikor/amikor. ha távoli párhuzamot keresnénk, akkor a filmesztétika gegjeire
és a folklór dramatikus szokásaira lehetne gondolni, olyan megnyilvánulá-
sokra, amikor az előadásmód, a mimika és a gesztusok kiemelten fontos esz-
közei a tartalom megformálásának. A dramatikus műfajoktól azonban
élesen elkülönülnek azáltal, hogy nem alkalomhoz kötöttek, többnyire a
spontán beszélgetésekben kerülnek elő. A paródiához és a karikatúrához is
sok szállal kötődnek, de számos esetben nem az eltúlzott, hanem a hiteles
illusztráció a cél.
Bár főként internetes példák segítségével mutatom be a jelenséget, tapasz-
talataim igazolják, hogy a diákok szabadidős tevékenységében jelen van „off-
line” is az „én, amikor”, „XY, amikor” vagy „tudod, amikor” formulával
bevezetett narratívumtípus. Az online példák esetében az illusztrálás gyakran
hírességek fotójának felhasználásával valósul meg, ezáltal többletjelentéssel
gazdagodik az alkotás. hozzáadódik az adott színész filmbeli karaktere, il-
letve, egy-egy ismert filmjelenet kontextusa. Előfordul azonban anonim, azaz
kevésbé kontextusfüggő karakter alkalmazása is. Ez a csoport egyik példája
az olyan online alkotásoknak, amelyekben a kép és a szöveg elválaszthatatlan
egymástól, formailag és tartalmilag is szoros egységet alkot, és a kettő csak
együtt biztosíthatja az értelmezés lehetőségét. A vizuális alap egy érzelmileg
intenzív arckifejezés, esetleg látványos gesztikuláció, amelyet a diák-, szű-
kebb értelemben az iskolai élet történéseivel, illetve azok szöveges kommen-
tárjával egészítenek ki. A mémek ezen csoportja elsősorban a közösségi
médiában (Instagramon, Facebookon) terjedő „műfaj”:
81
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 82
76. 77.
78. 79.
természetesen hasonló mémek nemcsak a diákélethez közvetlenül kap-

csolódó tartalmakkal terjednek, bármilyen téma előfordul ebben a sémában,
ami a diákokat érdekli, foglalkoztatja, és, amit viccesnek tartanak.
Képes mémsorozatok
A szöveges alkotások között bemutattam már olyan példákat, amelyek – ha

összegyűjtjük a tematikusan vagy formai szempontból közös vonásokat tar-
talmazókat – típusokba, vagy legalábbis csoportokba rendezhetők.49 Ez azon-
ban utólagos, kutatói szempontokat érvényesítő adatrendezés eredménye,
az említett alkotások ugyanis külön-külön, többnyire egyesével, vagy maxi-
49
Lásd a 72. oldalon!
82
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 83
mum 2-3 darabot tartalamzó csoportokban bukkannak fel a megosztásokban.

Ezzel ellentétben a következő példák eleve sorozatként tejednek. A képes
mémek heterogén anyagában nagyon ritkák az ilyen képregényszerű, illetve
azonos témára épülő, vizuális megjelenítésükben is egységes alkotásokat tar-
talmazó csoportok.50 A gyűjtésemben szereplő példák kizárólag képek, szö-
veges kommentár nélkül. Példaként álljon itt az általam „Krokodil, avagy
nehezített élethelyzetek” és a „Szigetfesztivál” címkével ellátott képsorból
egy-egy ízelítő. Általában 8–10 részből álló sorozatként jelennek meg a meg-
osztásokban, ezekből válogattam néhányat.
80. 81.
82.
50
E-mailben is előfordulnak nagyobb számban továbbított képek, mémek, ezek
azonban tematikusan és formailag is nagyon heterogén (szövegeket, képeket egya-
ránt tartalmazó), véletlenszerűen vagy egyéni érdeklődés alapján összeállított
gyűjtemények.
83
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 84
83.
84.
85.
Kihívások, megosztások
Az online kommunikációs csatornák, tekintettel arra, hogy nemcsak az élő-

beszédhez közel álló (lásd VESzELSzKI 2012), szinkron csevegésre alkalmasak,
hanem a különböző audiovizuális tartalmak egyszerű és gyors megosztására
is, számos olyan alkotástípusnak biztosítanak kedvező feltételeket, amelyek
egyik legmeghatározóbb vonása, hogy továbbadás, terjesztés céljából jöttek létre.
Míg a legtöbb folklór- vagy folklór jellegű alkotás spontán hagyományozó-
84
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 85
dik, ezekben az esetekben direkt módon jelenik meg a felszólítás a továbba-

dásra, továbbküldésre. Fogalmazhatunk úgy is, hogy ennek a műfajnak a
funkciója a terjesztés. Ezek a digitális alkotások alkalmasint egyértelműen
kapcsolhatók olyan, a folklórból is ismert jelenségekhez, mint a lánclevél.51
A Facebookon, Messengeren és Viberen, de e-mailben és sms-ben is felbuk-
kannak olyan tartalmak, amelyek a lánclevelek mintájára készültek, a cím-
zettet felszólítják az üzenet terjesztésére, általában konkrétan meghatározzák
a továbbküldendő „másolatok” számát, a továbbküldés fejében jutalmat ígér-
nek, míg ennek elmulasztása esetén balszerencsével fenyegetnek. Az alábbi
képeken is megfigyelhető, hogy az alkotóik felhasználnak olyan (folklór)mo-
tívumokat, amelyek hiedelmekhez kötődnek vagy mesékben szerepelnek,
mint pl. a fekete macska, az aranyhal, kéményseprő vagy a 13-as szám. Van-
nak persze olyan változatok is, amelyekben a fenyegetés formula elmarad,
csak a pozitív ígéretet tartalmazzák, a feltételek teljesítéséhez kapcsolódóan.
Ennek az alkotáscsoportnak is megvannak a paródiái is, amelyek az eredeti-
vel szemben, a humoros megközelítésnek köszönhetően nagyon népszerűek,
és ezeket sokkal gyakrabban megosztják.
86.
87. 88.
51
A lánclevél eredetével, tematikájával és funkciójával is bőséges szakirodalom
foglalkozik, vö. pl.: hOPPÁL 1984; FRAuhAMMER 2018. A lánclevelek terjesztése
újabb lendületet kapott az internetes kommunikáció révén a sokszorosítás és a to-
vábbküldés egyszerűsödésével.
85
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 86
89.
90.
A fenti példákat a kutatásomban résztvevő diákok internetes megosztá-

saiból gyűjtöttem. A Petőfit szerepeltető kézírásos szöveg pedig az egyik kér-
dőív anyagából származik, tehát az adatközlő sajátkezű leírásában közlöm.
A kutatás során a diákoknak készített kérdőív lánclevelekre vonatkozó
pontjánál tapasztaltam a diákok legélékebb aktivitását. Szinte mindenki hoz-
zászólt, leírta a témával kapcsolatos élményeit és érzéseit. Bár legtöbben ko-
molytalannak tartották, és ritkán küldték tovább, többen említették, hogy
nyomasztónak érezték, amikor ilyet kaptak, mert komoly fenyegetést tartal-
mazott.
Egy másik gyakori, megosztásokra felszólító alkotáscsoportot „kihívá-
sok”-nak neveztem el. Az előző csoporttal ellentétben itt nem jellemző vala-
milyen negatív végkimenetel felvázolása, amennyiben valaki megakasztja a
láncot. Ezek a tartalmak főként a Facebookon létrehozott posztok formájában
jelennek meg és terjednek, és mindig valamilyen feladatot fogalmaznak meg
(például egy régi fotó, vagy egy könyv bemutatása), illetve felszólítást a ter-
jesztésre. Az utóbbi legtöbbször úgy történik, hogy további x számú ismerőst
86
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 87
kell megjelölni (tagelni). Általában a lánclevelek esetében és itt is a 10-es szám

kap kiemelt szerepet, de a 3 és az 5 is gyakran előfordul, tehát három, öt vagy
tíz embert kell bevonni az adott küldemény továbbterjesztéséhez, így a meg-
osztások száma potenciálisan mindig hatványozódik. A Covid világjárvány
karanténszabályai miatt megnövekedett az ilyen esetek száma, a legkülön-
félébb módon lehetett játékokba, művészeti maratonba, képküldési lázba be-
kapcsolódni. Sokan ezzel is pótolni kívánták a társasági élet kényszerű
elmaradását.
A kihívások között előfordulnak a szellemi ügyességi játékok kategóriájába
sorolható, populáris nyomtatott előzményekre (pl. rejvényújságok) visszavezet-
hető alkotások is, mint például a „vedd észre a különbséget” típusú, általában
párokban megjelenő rajzok, képek, amelyek első ránézésre azonosnak tűnnek,
a feladat az apró eltérések felfedezése. Az online szórakoztató „műfajok”, kö-
zösségi alkotások nagy részénél megfigyelhető, hogy gyorsan megjelennek a
paródiák is, az alkotások „ellen-alkotásai”:
91. 92.
Egyes esetekben a poszt tartalmával való egyetértés esetén kérik a meg-

osztást, vagy csak hozzászólásokban kérnek visszajelzést, pl. egy feladvány
sikeres megoldása esetén. Ez utóbbi egy indirekt módja az információk ter-
jesztésének, hiszen az online algoritmus megosztás nélkül is „feldobhatja”
azokat a tartalmakat, amelyekhez a Facebookon ismerősök hozzászólnak.
A hozzászólásokat gyűjtő, sok megosztást is eredményező bejegyzések
sorában meg kell említeni még azokat a játékokat, amelyek (még ha komoly-
talan formában is) divinációs (jóslási) szokásokra is emlékeztetnek. A néprajzi
87
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 88
93.
szakirodalom számos formáját vonultatja fel a fiatalok és idősebbek ilyen jel-

legű tevékenységének. Az itteni példák sorába azért kerültek, mert hasonló-
képpen interaktív tartalmak: feladatot jelölnek ki, hozzászólásokat,
megosztásokat eredményeznek. A feladatoknak néhány jellegzetes típusa:
A bejegyzés beszámozott képeket tartalmaz, és ez a felszólítás kapcsolódik hozzá:

A like-od utolsó számjegye megmutatja, hogy
… ki lesz az osztályfőnököd
… hová mész nyaralni
stb.
A bejegyzésben szintén valamilyen jövőbeni lehetőség fogalmazódik meg, ezúttal
egy név kiválasztása történik a következő módon:
az első név, amit kidob a @... után megmutatja, hogy
… kivel mész legközelebb moziba
… kivel fogsz összeveszni
stb.
Utolsó példaként:
Az utolsó … számú emojid megmutatja, hogy
… milyen lesz a heted
… milyen volt az elmúlt éved
stb.52
A kihívásoknak természetes nagyon sok egyéb formája létezik a szellemi

tudáspróbáktól a vicces feladványokig.
A fenti példák a diákok velem is megosztott Facebook és Instagram posztjaiból

52
származnak.
88
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 89
94. 95.
Lokális narratívák
Minden iskolához, diákjaihoz, tanáraihoz, hírességeihez, egyes eseményeihez

helyi történetek kötődnek, amelyek az adott helyen és korcsoportokban
élnek, formálódnak, és a lokális tudásregiszter részei. A diákfolklórnak szer-
ves részét képezi az a belső diskurzus, amely kifejezetten az adott intézmény
közösségeihez kötődik, adott csoportokban formálódik és él tovább. Ezért
egy-egy iskola maga is felfogható sajátos diskurzustérként, és annak osz-
tályai, baráti társaságai ennek rétegeit alkotják, ahol sajátos belső értelmezé-
sek, szokások, normák alakulhatnak ki.
Számos ilyen, iskolához köthető narratíva a hagyományos folklórműfajok közé
sorolható, főként kisepikai alkotások, például viccek, beugratások, találósok, szó-
láshasonlatok, anekdoták, igaz történetek, modern mondák, esetleg dalok. Ezen
műfajok számos forgalomban lévő darabja természetesen túlmutat egy-egy kö-
zösség határain, és nem csak egy adott intézmény falai között léteznek.
Vannak azonban olyan alkotások, amelyek ténylegesen egy belső és zárt
diskurzushoz tartoznak. A következő vicc valószínűleg a kutatásomban részt-
vevő diákok egyikétől származik, mivel az adatközlő osztályában, baráti kö-
rében sokan ismerték ezt a variánst, viszont máshol nem sikerült nyomára
bukkanni (96. kép). A szüzsé nagyon hasonlít egy, az interneten is több vari-
ánsban megtalálható viccére, azonban ezek mindegyikben három mosógép
szerepel. A cowboy személye a tágabb folklórból ismert variánsokban és az ál-
talam gyűjtött szövegben is átfedést mutat.
96.
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 90
A „sivatagos” viccekben nagyon változatos szereplők mendegélnek, hol

emberek, hol állatok, hol tárgyak, hol ezek vegyesen, a számuk pedig általá-
ban egy és három között mozog. Ez is mutatja, hogy egy-egy gyakori séma
milyen könnyen tölthető meg újabb és újabb tartalommal, vagy milyen köny-
nyen cserélődnek a szereplők. Az első, azaz a diáktól gyűjtött, saját kézírásá-
val közreadott változat után bemutatok egy lehetséges mintául szolgáló
szöveget, amely számos viccoldalon elérhető:
Megy egy cowboy a sivatagban, lát egy mosógépet, belelő 3-szor,

bedöglik.
Megy tovább, majd talál még egy mosógépet, abba is belelő 3-szor, az is
bedöglik.
Megy tovább, talál még egy mosógépet, belelő 3-szor,
semmi baja.
Belelő még 3-szor, semmi baja.
Egyszercsak elkezd énekelni a mosógép:
– Calgonnal a mosógép is tovább él!53
A vicc a rádióban és televízióban sok éve hallható Calgon-reklám szlo-

genjére épít.
Néha egészen meglepő alkotásokkal lehet találkozni, amelyek természe-
tesen hiányoznak a hagyományos műfaji klasszifikációból, ilyen a következő,
a diákok által „fogmosódal”-ként bemutatott szöveg:
Elöl sikálom, siseg az sss,

hátul sikálom
tökéletesz!54
Ez a dalocska leginkább a dajkarímeket, gyermekdalokat juttatja

eszünkbe, amelyekben ritmikus, rímes megfogalmazásban valamilyen tevé-
kenység, illetve annak megtanítása a feladat. A rímet elrontó, utolsó selypítő
hang azonban parodisztikus megoldásnak tűnik. A munkadalok tevékeny-
ségleíró, ritmust adó szövegei is hasonló stilisztikai megoldásokat alkalmaz-
nak. Számos esetben tapasztalható, hogy formai-tartalmi stílusjegyek alapján,
esetleg tematikusan is találunk analógiákat a tágabb folklórban, azonban az
adott alkotás mégsem sorolható egyik meglévő kategóriába sem.
Gyűjtésemben számos olyan példa is szerepel, amikor a műfaji besorolás
nem okoz gondot, viszont egyértelműen helyi keletkezésű alkotással van dol-
gunk, amelynek az információtartalma sokszor csak egy kis baráti közössé-
53
http://napivicc.hu/vicc.php?Ki8mLQwXFRYcCRcQG
RgfBx0YhhoAhQMBBA0C&tipus=&PhPSESSID=gwuiuzwybdw (utolsó le-
tölrés: 2010. 10. 13.)
54
Kérdőívből származó szövegpélda.
90
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 91
gen belül releváns. Könnyedén keletkeznek például új szóláshasonlatok, ami-

ket egy-egy osztály- vagy baráti közösség alkot, és éveken keresztül nyomon
követhető a használatuk.55
Cikázik, mint Máté a jégen. (össze-vissza rohangál)

Repked, mint Réka haja. (Átvitt értelemben használták, ha valaki nagyon
fel volt dobva)
Úgy fázik, mint Samu nyáron. (ha valakinek mindig melege van).
Néz, mint Lili matek órán. (Büszkén, önbizalommal)
Ezek a hasonlatok és társaik általában addig élnek, amíg az adott közösség

együtt marad, szocializációjuk szempontjából mégis nagyon fontos tudást
képviselnek.
Nemcsak a korcsoportok, általában a zártabb közösségi regiszerek jellem-
zőjeként kell megemlíteni a diákszlenget. Egy baráti csoportnak, egy osztály-
nak vagy tágabban, az iskolára kiterjedő nagyobb közösségnek mindig van
sajátos nyelvhasználata. Ez a sajátosság megnyilvánulhat tartalmi és formai
jegyekben. Az előbbi kapcsán elég a beavatottak által ismert történetekre, kó-
dolt szóhasználatra, vagy a becenevekre gondolni. Ami a formai és stilisztikai
jellemzőket illeti, megfigyelhető a korosztályra jellemző hanghordozásban,
beszédtempóban, sőt a kiejtésben is (pl. a wow „trendi” kiejtése a kamaszok
körében ’vov’). A nyelvi játékok szintén lehetnek belterjesek. Például a „Quod
licet jóvicc, non licet szóvicc” mondás egy adott tanárhoz kötődik, és általá-
ban csak azok ismerik, akiket tanít, ők viszont gyakran mondogatják, ha a
megfelelő szituáció kínálkozik, de variálják is, például így: „Quod licet boci,
non licet Joci”.
Máskor a sajátos szóhasználat vagy két jellemző szókapcsolat, frazéma
vegyítése, összeolvasztása válik nyelvi humorforrássá (hasonlóképpen, mint
az antiproverbiumok számos példájánál (vö. 64. oldal). A „fejezd abba” (a fe-
jezd be és a hagyd abba összevonásaként) és „beleköti az orrát” (a beleüti az
orrát és a beleköt összevonásaként) egyetlen osztályban bukkant fel újra és
újra, valószínűsíthetően egy tévesztésből indult, és vált később a közösségi
nyelvhasználat részévé. Az eltúlzott rajongói viselkedésre utaló „fangörcsöt
kap” kifejezés szintén egyéni invenció alapján indult útnak, és az egyik iskola
alsó tagozatában nagyon népszerűvé vált, bár senki nem emlékezett rá, kitől
ered. Ezek többnyire egyedi példák, de hosszasan lehetne sorolni hasonlókat
a formulaszerű verbális megnyilvánulások sorában.
A névadás általában az otthonosság, a közösségi identitás fontos kifeje-
ződése is. Előfordulnak olyan esetek, amikor egy kívülről hozott (azaz ko-
rábbi) megszólítás terjed el a közösségi (általában osztályon belüli)
használatban. Máskor azonban az újabb és újabb osztályok „megöröklik”
Ezek a szövegpéldák szóban is gyakran elhanzottak, és szerepelnek a

55
kérdőívek anyagában is.
91
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 92
egy-egy tanár becenevét, és akár évtizedeken át így él az iskolai diákközösség

nyelvében. Legalább ilyen gyakori, hogy az osztály egyes tagjai a csoport által
kapnak becenevet, miután annak tagjai lesznek. A becenevek használata tehát
általában egy adott közösségben, és annak hálózatiságában vizsgálható, ki-
terjedhet az őket tanító pedagógusokra is. ugyanakkor nem hagyható figyel-
men kívül az, hogy milyen minták, sémák szerint történik a becenévalkotás,
ami már tágabb kontextust feltételez, azaz más közösségekben is érvényesülő
elvek alkalmazását: pl. az illető jellemző szófordulatai, egy konkrét esemény
emléke, és persze számos nyelvi játék, kicsinyítő képzők, metaforikus elne-
vezések stb.
A pedagógusok, sőt, esetenként az iskola egyes helyszínei és tárgyai is
kapnak alternatív elnevezést. Az alábbi példák alapján látható ezek formai
változatossága, az egy szót jelentő denotatív névtől a jelzős szerkezeteken át
a frazémákig. Ami a stílust illeti, az eufemizmustól a humoron át az obszcén
megfogalmazásokig terjednek az ide sorolható nyelvi jelenségek. Azt gon-
dolhatnánk, hogy a tanárok ragadványnevei az osztályok, sőt évfolyamok
feletti szintet képviselik, azaz egy adott név használata a teljes iskolai diák-
közegben egységes, vagy, ha nem is használják, legalább ismerik. A kérdőíves
kutatás és a résztvevő megfigyelés során azonban kiderült, hogy ez általában
nem így van. Egy-egy tanárnak több bece- és gúnyneve is „forgalomban”
van, kisebb közösségenként változik. Néha teljesen más, néha inkább egymás
közeli variánsai.
Más a helyzet az iskolára mint fizikai környezetre vonatkozó névadással,
amely meglepően egységes. Ez annak is köszönhető, hogy olyan szövegre-
giszterről van szó, amely túlmutat azon az időintervallumon, amit egy diák
az adott intézményben tölt. Olyan tudásregiszter ez, amely az intézményhez
kötődik, azon belül hagyományozódik, a lokális és intézményi identitás szer-
ves részét alkotja. Jól példázza ezt, hogy az újoncok beavatásának egyik
eleme, hogy az iskolakezdés első heteiben az idősebbek megmutatják az
iskola ikonikus helyeit és elmondják az azokhoz kapcsolódó diákszleng
megnevezéseket, és esetenként teljes narratívákat (élménytörténeteket, hie-
delemközléseket) is hozzáfűznek. Ez tehát a közösségek hosszabb időn át
hagyományozódó tudásához tartozik, és általában a tanárok is ismerik, ha
nem is használják ezeket az elnevezéseket. íme néhány jellegzetes példa (a zá-
rójeles, magyarázó közlések is a diákoktól származnak):55
A diákok (többnyire az osztályközösségben használt, baráti kapcsolatok révén néha

azon túl is ismert) becenevei:
Dagi („nem azért, mert dagadt”)
Folyékony kakicsalád (Szilárd)
Potter
Ezek a szövegpéldák szóban is gyakran elhanzottak, és szerepelnek a kérdőívek

55
anyagában is.
92
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 93
Tanárok megnevezései:
A kém
Nyomozó
ica néni [sic!]
Szoros és párhuzamos kapcsolatos
Jóka tanárúr
te gyerek
ő is a … diákja volt
Ájszkrím
Az iskola, helyszínei és tárgyai:

hideg lyuk (lift)
elit (a saját iskola)
nem elit (más iskolák)
kisbüdös (kis tornaterem)
nagybüdös (nagy tornaterem)
bálna, lufi (udvari fedett pálya)
Pista (az újraéleszthető baba az elsősegélyen)
agyklopfolda (iskola)
Auschwitz (német tanterem)
Jóska (ambu baba) [gyakorló bábu az elsősegély oktatásában]
Samu (csontváz).
Vannak helyi szokások, amelyek adott helyszínhez (pl. az épület egyik

sarkához, ablakához, szobrához, osztályterméhez) kötődnek, míg mások egy-
egy eseményhez (dolgozatírás, felelés, ünnep). Az egyik iskolának, ahol te-
repmunkámat végeztem, „köztudottan” szelleme is van, amely bizonyos
helyeken kísért, szélfuvallat vagy nyikorgás jelzi a jelenlétét. Bizonyos hely-
színekhez nemcsak konkrét nevek, hanem hiedelemtörténetek is kapcsolód-
nak. A folyosókon sorakozó, a diákok számára évente kiosztott, a tanszereik
és egyéni használati tárgyaik tárolására szolgáló szekrények között vannak
olyanok, amelyeket balszerencse övez, és egyik tanuló sem szeretné meg-
kapni. Ezekben a narratívákban ott talált patkánytetemről, állandóan elvesző
vagy zárba törő kulcsokról, és a benne tárolt holmi valamilyen átalakulásáról
(büdös lesz, elromlik) lehet hallani. Vannak olyan helyszínek, ahol mindig
leejt valamit, aki ott időzik vagy elesik. Néhány tárgyat tisztelet övez, például
az iskolában végzett hírességek képét, mellszobrát köszöntik vagy megsimo-
gatják.
A közösségi tudás részeként terjednek azok a praktikák is, amelyek a szá-
monkérés (felelés, dolgozatírás) elkerülését elősegíthetik, és amelyeknek
egyesek mágikus erőt is tulajdonítanak. Ezek a „bölcsességek” néha általá-
nosságban terjednek, néha pedig konkrét tanárokhoz kapcsolódóan. Az
alábbi idézetek mindkét típusból tartalmaznak illusztrációkat. Érdemes meg-
figyelni az előadás módját is: van, aki általános alannyal, egyes szám második
93
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 94
vagy harmadik személyben fogalmaz, míg mások egyes szám első személy-
ben, a saját tapasztalat hangsúlyozásával. Volt, aki sorszámozást is alkalma-
zott a praktikák felsorolásánál. Olyan is előfordult, hogy valaki záradékként
megjegyezte: „ezek úgysem segítenek semmit”.
Fizikán meg lehet úszni egy „nem értem”-mel. törin semmi sem hatja meg
a tanárt. Bioszon a tanár volt már, hogy szánalomból visszaküldött valakit
a helyére. Néha az is hat, hogy azt állítjuk szilárdan, hogy a tanár nem is
szólt a dolgozatról.
El kell bújni. Nem szabad a tanárra nézni. Úgy csinálsz, mintha írnál.
turkálsz a táskában.
higgadtság, nem nézek a tanárra és reménykedek. Esetleg cipőt kötök
a pad alatt.
Van kabalám.
1. Nem szabad a tanár szemébe nézni és a fejünket nagyon mozgatni.
2. Letekerem a gázt + kinyitom az ablakot, és azt mondom, nagyon fázom,
és akkor tutira nem feleltet.
3. Kikéredzkedek vécére.
4. Odamegyek óra előtt a tanárhoz, és azt mondom, versenyem volt,
nem tudtam eleget tanulni.
Fizikaórán feláldozzuk azt, aki tanult, hogy ő feleljen helyettünk.
Az iskolai anekdoták, igaztörténetek, modern mondák, élménybeszámo-

lók, hiedelemközlések formájában létező tudásanyag egy része több iskolai
generációra visszavezethető. A hagyományozásban a diákok és a tanárok
egyaránt részt vesznek. Az ismeretek továbbadásának fórumai a tanítási órák,
az iskolai ünnepségek, és a közös szabadidős tevékenység. Egyes iskolákban
iskolamúzeum is működik, az intézmény múltját őrző, néprajzi szempontból
is jól hasznosítható dokumentumokkal.
Ünnepek, átmeneti rítusok szokásai, szövegei

Az ünnepek egy része is közösségekhez kötött. természetesen az általá-
nosan, azaz minden iskolában és iskolai szinten megtartott állami (és egy-
házi) ünnepeknek is megvannak a csak az adott intézményre jellemző, lokális
jellegzetességei. Kifejezetten a diákéletet érintő szokásként kell megemlíteni
a gólya- vagy verébavatót, és az intézményből hamarosan távozók bolond-
ballagását, majd hivatalos ballagási ünnepségét. Azaz a befogadás és az el-
válás/elengedés rítusait.
Néhány ünnep, például a közös „osztályszülinapok” jellegzetes, csak egy-
egy közösségben működő forgatókönyvre épülnek, amelyet részben általáno-
94
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 95
sabb elemekből (ajándékozás, közismert szülinapi dalok és köszöntők), részben

saját fantáziájuk alapján hoztak létre (koronázás, saját dalrepertoár, az ünne-
peltek megverselése, korábbi élményekre emlékező „szertartások”, minikiál-
lítások/tárlatok) és hagyományként tartanak fenn mindaddig, amíg együtt van
a közösség. Az alábbi példa a vizsgálat tárgyát képező iskola archívumából
(„öregdiákok” tollából) származó versrészlet (évszám nélkül), illusztrálandó,
hogy az adott iskolában egy több generációra visszanyúló hagyomány az osz-
tálytársak megverselése. A kezeket ábrázoló fotó pedig az általam látogatott
egyik osztály éves szertartásának részét képező plakát, amely az összetartozást
fejezte ki, és a tanév során az osztályterem dekorációjaként fenn is maradt.56
97. 98.
Pletykák
A lokális jelenségek sorában meg kell említeni a pletykát is, mind a helyi
informális tudás áramlásának, mind a szociális kapcsolatokban történő el-
igazodás, és a normák fenntartásának, alakításának kapcsán. Azért is kell,
hogy szó essen róla, mert a pletyka az elbeszélő folklórműfajok több jelleg-
zetességét hordozza (mint a szüzséképződés és formula használat), amire
éppen a gyermekfolklóron keresztül figyeltek fel a kutatók (pl. GOODWIN
1980). Jóllehet, a pletykának alapvetően negatív a társadalmi megítélése, a
szociológiai és a néprajzi kutatások is feltárták a közösséget fenntartó és mű-
ködtető funkcióit, amelyek között egyaránt jelen vannak az önérdekek ér-
vényesítésére és a csoport összetartozásának megerősítésére irányuló
tendenciák. Mivel a pletykák egy adott közösségen belül keletkeznek és ter-
jednek, kijelölik annak határait és megerősítik a csoporton belül érvényes
normákat. Emellett szerepük van az egyéni érdekérvényesítésben is, így a
szociális kapcsolatok alakulására, a barátságokra, az egyes csoporttagok meg-
ítélésére is hatással vannak (KISFALuSI –tAKÁCS 2018).
Egy folklorisztikai kutatás szempontjából különösen fontosak a pletyka
formai és tartalmi jegyei. Jellemző például az olyan állandó kezdőformulák
Az adatközlők személyi adatainak védelmében olyan illusztrációkat válasz-

56
tottam, amelyek nem azonosíthatóak a kutatás résztvevői.
95
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 96
használata, mint az „XY mondta”, „egy barátom mesélte”, ezáltal a függő-

beszéd (hAVILAND 1977, 189; hESz 2017, 839), és hasonlóképpen a záróformu-
láké, mint pl. „én legalábbis ezt hallottam”, „nekem így mesélték” stb. (vö. a
folklorisztika „foaf tales”57 kategóriájával). Emellett párbeszédes forma jel-
lemzi, azaz a pletyka mindig társas tevékenység (BRENNEIS 1984, 492; EDEN–
ENKE 1991, 496; hESz 2017, 838).
A diákság spontán beszélgetései, amelyekben (a társaság tagjaként) részt-
vehettem az iskolalátogatások során, jellemzően diáktársakról, tanárokról,
iskolai esetekről és eseményekről, esetleg közismert hírességekről szóltak.
Időnként kötöttebb narratív szerkezet jellemzte az elmondottakat. Az egyik
diák iskolaidő alatt elveszett pulóverének rejtélyeit latolgató beszélgetésbe –
humorosan előadva – beleszövődött az vélekedés, hogy a tanév során felhal-
mozódó és gazdájuk által sosem keresett talált tárgyak kupaca valójában sok-
kal korábban ott végzett diákok holmijait tartalmazza, különben a
tulajdonosok begyűjtenék. Az elbeszélésben többször megjelentek valamely
helyi hiedelemnarratíva részletei is, például az „iskola szellemének a műkö-
désével” hozták összefüggésbe a történteket, illetve azzal a folyosói szek-
rénnyel, amelyik „közismert módon” elnyeli a benne tárolt dolgokat.58
tartalmilag természetesen az adott közösségen belüli újszerű, aktuális in-
formációk bírnak jelentőséggel a pletykaképződésben. Kutatásom időszaká-
ban többször tanúja voltam a diákok közötti, folyosón zajló beszélgetéseknek,
amelyekben visszatérően megjelent a pletyka, mint formai keret. A téma leg-
gyakrabban az iskolában történtek köré szerveződött, az éppen aktuális, friss
információk közvetítésének részeként. Más esetekben viszont a helyi viszo-
nyokban való eligazodást segítő tudás közvetítő csatornájaként nyilvánult
meg, például szerelmi szálakról tudósított, vagy arról, mely diákoktól, taná-
roktól kell tartani, hogyan lehet megelőzni a kellemetlenségeket, vagy ellen-
kezőleg, kire lehet mindig számítani…, mindezt másoktól hallott „konkrét”
esetek intő vagy buzdító célzatú elmesélésével „megerősítve”.59
Rajongói szokások. „A Kelet új arca”
A kamaszkor egyik meghatározó jelensége a rajongás akár csoportos rítusok

formájában, akár hétköznapi megnyilvánulások (pl. ruházat, hajviselet) ré-
szeként. A rajongói szokások leírása szétfeszítené egy fejezet kereteit, ezért
egy kiragadott, ám nagyon jellegzetes és kortárs jelenség bemutatásával
57
„friend of a friend” ‘egy barátom barátja’, amelynek rövidítése szakkifejezéssé
vált, és egy jól ismert legitimációs eszközre vonatkozik számos műfajban, nemcsak
a folklórban (vö. NICOLINI 1989, 82).
58
A pletykákba beleszövődő anekdotákkkal, hiedelemközlésekkkel kapcso-
latosan lásd KESzEG 2013, 314.
59
A pletyka fontosabb társadalmi szerepeivel kapcsolatban lásd SzVEtELSzKY–
BODOR-ERANuS 2020.
96
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 97
szemléltetem. A 2010-es évek közepétől új jelenségként bukkant fel a koreai

filmek és pop-együttesek iránti rajongás, amelynek az offline és online formái
is robbanásszerűen szaporodtak el, és váltak a(z elsősorban) kiskamaszok
mindennapi életének részévé. A kelet iránti érdeklődést, a róla megformált
képet a fiatalok számára a 20. század második felében többek között a távol-
keleti harcművészetek és a rájuk épülő moziipar határozta meg. A Magyar-
országon a múlt században elterjedt keleti gyökerű küzdősportok máig
népszerűek, azonban a Kelet iránti rajongást immár nem ezek határozzák
meg. Leginkább a nemzetközi zenei porondon is egyre nagyobb sikereket
elérő K-pop együttesek, és a nagyjátékfilmekkel szemben inkább az egyes
japán és koreai filmsorozatok, a doramák. Míg például az japán anime műfaj
a kamaszok körében mindig marginálisan volt jelen, a dorama és a K-pop
láthatóan szélesebb köröket vonz (nemcsak Magyarországon, hanem nem-
zetközi viszonylatban is). A Gangnam Style 2012-es sikere óta több koreai csa-
pat került az érdeklődés középpontjába, és ennek a trendnek a hatása a
szépségideálok, öltözködés és tárgykultúra területén is megnyilvánul. Né-
hány éve cica- és nyuszifüles hajráfokat hordó lányok jelentek meg az iskolai
folyosókon, és divatba jöttek a japán és koreai diákok egyenruháját utánzó
öltözetek, például rövid, rakott vagy loknis szoknya térdzoknival. Ezt a je-
lenséget leggyakrabban a 10-14 éves korosztályban lehet tapasztalni, utána,
mintha hirtelen „kinőnék” a stílust, gyorsan el is hagyják, illetve kevesen ma-
radnak tovább a rajongói körök aktív tagjai.
A jelenség nemzetközi, illetve távol-keleti hátterének részletes ismerteté-
sére itt nincs szükség (ld. pl. ShIM 2006; OtMAzGIN 2011; SzűtS 2012), ezért a
továbbiakban azokat a tapasztalatokat vázolom fel röviden, amelyek a 21.
századi magyar diákfolklór szempontjából említésre érdemesek. A rajongás
tárgyiasult megnyilvánulásaiként említhetjük a K-pop bandatagok, dráma-
sorozatokban szereplő színészek képeivel, nevével dekorált pólókat, háti-
zsákokat és ékszereket, továbbá a koreai szépségideálok utánzását a
megjelenésben (a már említett öltözködési stílusban, smink- és frizuratren-
dekben). Időszakosan működő szakkörök, de az iskolai kereteken kívül (is)
szerveződő rajongói csoportok biztosítanak lehetőséget az egyes keleti kul-
túrák megismerésére és a nyelvtanulásra. Egyes kézműves foglalkozásoknak
köszönhetően időszakosan az iskolaépületben is megjelennek dekorációként
a diákok Keletet idéző tárgyai, alkotásai, így a fizikai környezet is egyfajta
megerősítést ad ennek az érdeklődésnek (99–100. kép).
A szóhasználatba, diákszlengbe is beszűrődik ez a regiszter, olyan (főleg
becézésre, egymás megszólítására alkalmas) koreai szavak épültek be a kö-
zösségi szókincsbe, mint például: oppa ’nők részéről az idősebb férfi család-
tagok és barátok megszólítása’, hjong ’férfiak részéről az idősebb férfi
családtagok és barátok megszólítása’, onni ’nők részéről az idősebb női csa-
ládtagok és barátok megszólítása’, nuna ’férfiak részéről az idősebb női csa-
ládtagok és barátok megszólítása’. E szavakat természetesen a hasonló
érdeklődés mentén szerveződő kisebb csoportok használják rendszeresen,
97
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 98
99–100. Egy japán tematikájú szakkörön készült munkák kiállítása

az egyik iskolában (saját fotó, Budapest, 2019)
mások inkább sporadikusan, vagy egyáltalán nem. Ezek a kifejezések egy

belső, szűkebb keretekben megélénkülő diskurzus részévé váltak, ismeretük
szükséges számos folklóralkotás (viccek, mémek) értelmezéséhez. hasonló-
képpen működnek a személynevek is. A BtS és még néhány, különösen nép-
szerű K-pop együttes több tagjának a neve és beceneve is megjelenik a folklór
jellegű alkotásokban. Ezek dekódolásához szükséges a kontextust, vagy az
értelmezési keretet adó koreai zenei és filmvilág alapos ismerete. Ezeknek, a
diákság szókincsének új elemeit alkotó szavaknak a használatát illusztrálják
az alábbi példák. Megfigyelhetők bennük a már korábban, más folklórműfa-
jokkal és -jelenségekkel kapcsolatban
ismertetett mechanizmusok, például
a szegmentálásos nyelvi játékok, il-
letve a diákságra jellemző tudásre-
giszterekkel történő összekapcsolás,
direkt utalásokkal az iskolai életre.
Az első példában a tananyag kapcso-
lódik össze a BtS egyik énekesének
(Sugának) a fotójával, a kreatív szö-
vegszegmentálás révén a személy-
név és a költemény sorának kettős
olvasata humoros hatást teremt (101.
kép). Más esetekben valamilyen is- 101.
98
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 99
102. 103.
104. 105.
106. 107.
99
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 100
mert sémába (pl. az „amikor…” kezdetű formuláris mémtípusba) illeszkedik

a koreai (esetleg japán, kínai) téma, gyakran jellegzetes iskolai jelenetekként
vagy ünnepi „köntösben” aktualizálva azokat (102–105. kép).
A Kelet-tematika beépülését az iskolai életbe példázza az is, hogy előfor-
dulnak a pedagógusok magyarázatában, szemléltető példáiban is (ennek
viccként történő feldolgozása a 106. kép). A diákok beszámolóiból az is ki-
derült, hogy egy konkrét esetben (az egyik prédikációjában) még az iskola-
lelkész is felhasználta a kortárs keleti tematikát egy koreai film tanulságainak
megemlítésével. Kérdés természetesen, hogy mennyire lesz hosszú életű di-
vathullám ez az Európában és Amerikában is népszerű, főként a kiskamaszok
korosztályára (ezen belül is leginkább a 10-14 éves lányokra) jellemző K-pop
kultúra. Fontosabb azonban számomra, hogy ez a jelenség milyen, már létező
tartalmakkal, sémákkal talál kapcsolódást, azaz milyen mintákon keresztül
épül be a diákfolklórba. Az utolsó két példa ilyen kapcsolódásokat illusztrál,
egy (tanár- és rendőrviccekből) ismert sémában jelenik meg a K-pop tematika
a korábban már említett BtS szerepeltetésével.
összefoglalás
Az általam gyűjtött anyag elemzése alapján úgy találtam, hogy a folklór ha-
gyományos műfajkategóriái nem elégségesek a diákfolklór körébe sorolható
jelenségek áttekintésére és leírására, így a jövőbeni kutatás fontos feladata
lesz a megfelelő rendszer kidolgozása is, amelyben a digitális tartalmak is
könnyebben elhelyezhetők. Az alapvetően műfaji besorolásokat alkalmazó
folklorisztikai munkákban már a kezdetektől problémát jelentett bizonyos
szövegek, jelenségek besorolása, ami a folklór meghatározásának bővítései-
vel, újragondolásaival (DÉGh 1994, YAtES–ORLIKOWSKI–RENNECKER 1997; NAGY
2006; BEN-AMOS 2010; MIKOS 2010; VARGhA 2013; MACCAtzh-MORAN 2016)
sem oldódott meg.
A folklorisztika történetében inkább bizonyos esztétikai elvárásoknak
megfelelő, irodalmi kategóriákkal leírható alkotások élveztek elsőbbséget
(mint pl. a mese, monda, népdal, ballada), továbbá a meghatározott funkci-
óval rendelkező, rítusokhoz, ünnepekhez kapcsolódó költészet darabjai, il-
letve a gyermekfolklór mondókái és játékszövegei. Az alkalomhoz kevésbé
kötött, a mindennapi kommunikációba szervesen beágyazódó szövegek,
mint pl. a találósok, viccek, modern mondák, igaztörténetek, élménytörténe-
tek, rémhírek már kisebb figyelmet kaptak, az olyan jelenségekről nem is be-
szélve, amelyeknek gyűjtendő, elemezhető szövegekként való értelmezése
sem volt egységesen elfogadott (mint pl. a pletyka, vagy a halandzsaszövegek
esetében).
A kortárs diákfolklór bemutatásában számomra nem a műfajok és a
funkciók jelentették a kiindulási pontot. A kanonikus műfaji meghatározá-
sok helyett és/vagy mellett a szöveghagyomány folyamatos spektrumkénti
100
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 101
értelmezésére, többdimenziós modellben történő elhelyezésére törekedtem,

összhangban a holisztikus kognitív szemantika egyik alaptételével: „a
nyelvi jelenségek mind a megismerésen (a kogníción) alapulnak. A kategó-
riák között nincsenek éles határok” (KIEFER 2007, 84). Ahol lehetett, hasz-
nosítottam a már adott műfaji kereteket is, a besorolhatatlan vagy új
jelenségeket pedig inkább a közös nyelvi és vizuális jellemzők alapján meg-
ragadható csoportokként értelmeztem. Egy-egy kategória kialakításában a
tematikus egyezések mellett a jellemző alkotásmódok és formai keretek vol-
tak meghatározóak.
A bemutatott alkotások kisebb részéről mondható el, hogy csak a szóbe-
liség jellemző rájuk. Számos példával is illusztráltam, legtöbbjük szóban és
írott formában is létezik.
A gyermekfolklórban természetesen vannak ma is használatban lévő, ki-
fejezetten szóbeli műfajok, mint pl. a nyelvtörő és a beugratás (jóllehet ezek is
előfordulnak ‒ pl. felsorolás jelleggel ‒ az online térben is, lényegüket mégis
a szóban történő előadás adja). Az előbbi a kiejtés nehézségére épül, az utóbbi
pedig az élőszavas párbeszédes formára. Eredendően a mondókaszövegek
is élő előadásra készültek.
Az ún. „kétéltű alkotások”, bár élőszóban is elhangzanak, az írásos ha-
gyományozódásban is megjelennek. Az utóbbiak gyakran vizuálisan megje-
leníthető információkkal bővülhetnek, pl. az adott nyelv helyesírását imitáló
írásmód révén, vagy a képek által megidézett kontextusok bevonásával.
A nyelvi játékok több típusa kifejezetten az írott szöveghez kötődik, ilyen-
kor a szegmentálásból, a hangalaki közelségből kibontakozó kétértelműséget
sokszor a képi összetevő hordozza, de fontos üzenetközvetítő szerepe lehet
az írásmódnak is, mint az alábbi két példa esetében.
Az írás és a kép, tehát a vizuálisan megjelenített elemek üzenethordozó
és értelmező szerepe ezekben az alkotásokban elsődleges. Ennek ellenére ta-
108. 109.
101
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 102
lálkoztam a szóbeli előadásra való törekvéssel is a kisebb, főként alsó tago-

zatos diákok körében. A korosztályukban még a szóbeliség dominál, ami az
internetes tartalmak feldolgozásában, továbbadásában is megfigyelhető. Az
értelmezést segítő egybe- és különírást az élőszavas előadásban az intonáci-
óval és szünetekkel próbálják érzékeltetni.
A példák sorában kiemelkedő számban vannak jelen az online térben ke-
letkezett, illetve online térben (is) terjedő alkotások. A tágabb folklórra is igaz,
hogy a társadalmi bázisukat, környezetüket, relevanciájukat vesztett alkotá-
sok és szokások visszaszorulnak, ez a folyamat része volt már a szóbeliségnek
is. Mindemellett a diákság tudáskészletében (mint a folklór egy speciális re-
giszterében) kimutathatók olyan, más dikurzusterekben már alig, vagy egyál-
talán nem gyűjthető jelenségek, amelyek nemcsak termékenyek maradtak,
de meghódították az újabb és újabb információközvetítő csatornákat is (sms-
folklór, internet-folklór). Ezen természetesen nem valamilyen „zárvány”
vagy „reliktum” jelleget értek, és nem feltételezek a régiségből (pl. a kéziratos
írásbeliségből) származó műfajok és az általam gyűjtött jelenségek közötti
genetikus kapcsolatot.
A nemzetközi folklorisztikában a 2000-es évek elejétől egyre nagyobb teret
kap az elektronikus kommunikáció különböző megjelenési formáinak a vizs-
gálata, valamint az is, hogy hogyan hat ez a folklór korábban megismert je-
lenségeire. A kutatók szerint a 21. században az információáramlás egyik
legmeghatározóbb közege immár az online tér. Az Y és a z generáció tagjai
számára a fizikai és digitális közeg egyaránt és „eredendően” természetes,
az utóbbi ugyanúgy a mindennapi beszélgetéseik, információszerzésük szer-
ves részét képezi. A Y generáció tagjait Marc Prensky „digitális bennszülöt-
teknek” nevezi (PRENSKY 2001).
Felmerülhet a kérdés, hogy az online térben is meggyökeresedő, ismert
műfajok mellett keletkező új jelenségek is leírhatók-e műfajként? tapaszta-
lataim szerint az online tartalmak (köztük a mémek) műfaji kereteinek kije-
lölése azért is problematikus, mert a legtöbbjüket nem a szeparáció jellemzi
(szemben a hagyományos műfajszemlélettel). Éppen ellenkezőleg, erősen in-
tegratív jellegűek: teret adnak a műfaji határok átlépésének, műfajköziséget
valósítanak meg. Az offline-online regiszterváltás, ezáltal az előadás meg-
változott keretei is hozzájárulnak ahhoz, hogy képlékenyebbé és átjárhatóbbá
válnak, vagy legalábbis áthelyeződnek a hagyományos kategóriák közötti
határvonalak, amelyekre a konkrét példák bemutatásánál is többször felhív-
tam a figyelmet.
Ezzel összefüggésben azt is vizsgáltam, hogy a szóbeliségből átörökített
jelenségek hogyan találják meg helyüket az online térben, milyen tartalmi,
formai, stilisztikai, retorikai jellemzők mentén történik a regiszterváltás, a
hagyományozódás és a variánsok keletkezése. A bemutatott alkotások és je-
lenségek alapján egyértelműen megállapítható, hogy a hagyományos folk-
lórműfajok közül is számos megtalálja a helyét a digitális dimenzióban.
102
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 103
Az ALKOtÁSI FOLYAMAt ÉS KONtEXtuSAI
Népetimológia, nyelvi játék és hangutánzás
A népetimológia, illetve az azzal rokon, sok esetben nem is elkülöníthető

nyelvi játék az egyik leggyakrabban alkalmazott alkotói elv a diákfolklórban,
és a folklór más regisztereiben is megtalálható. Kiemelt jelentősége mellett
azért tartom fontosnak, hogy egy külön fejezet foglalkozzon ezzel a témával,
mert a néprajzi-folklorisztikai szakirodalom gyakran tévesen használja a fo-
galmat, rosszul sorolja be az ide tartozó különféle jelenségeket.
Nyelvészeti terminológia a folklorisztikában
A nyelvészeti fogalmak közül a népetimológia és a hangutánzás gyakran fel-

bukkan a néprajzi, folklorisztikai szóhasználatban, már az Ethnographia le-
gelső számaiban is. A nyelvtudományi terminológiából kölcsönzött szavak
használata a népetimológia esetében ‒ szemben a hangutánzás kezdetektől
bizonytalan és heterogén felfogásával ‒ eleinte következetesnek tűnik, a szó-
etimológiák egy adott típusára vonatkozik. (Például: MuNKÁCSI 1893, 165−208,
uő. 1894, 1−25; PERÉNYI 1901, 215; VIKÁR 1901, 394; NAGY 1908, 68.) A későbbi-
ekben azonban a népetimológia már nem a jellegzetes szóalkotási mód,
hanem az értelmező-magyarázó jellegű folklórszövegek megnevezéseként je-
lenik meg, a fogalomhasználat megváltoztatásának indoklása nélkül. A nép-
etimológia terminus tulajdonképpen összekeveredik az egyes szavak,
kifejezések keletkezésének naiv magyarázatát tartalmazó narratívákat jelölő
népi etimológiával. A magyar nyelvben a két fogalom nagyon hasonló, más
nyelvekben, például az angolban azonban már a megnevezések is markánsan
elkülönülnek: folk etymology szemben a false etymology-val vagy pseudostymo-
logy-val. Néprajztudományi definíció után kutatva sajnos a Néprajzi Lexikon
sincs a segítségünkre, a Világirodalmi Lexikonnak azonban van népetimológia
címszava, amely „folklorisztikai záradékkal” is rendelkezik. Eszerint a nép-
etimológia „önálló történet formájában” az „eredetmondák”-hoz tartozik, „be-
tétként” pedig például mesékben, csúfolókban fordul elő (VOIGt 1984, 218).
A fenti meghatározás és az Ethnographia hasábjain ‒ a 20. század köze-
pétől ‒ tükröződő kutatói használat alapján úgy tűnik, hogy a népetimológia
fokozatosan a népi etimológia kifejezés helyettesítője lett, eredeti jelentése és
használata pedig elhomályosult. Számos gyűjtésből kerültek elő olyan szö-
vegek, amelyek egy adott település névadására, vagy természeti képződmé-
nyek, tárgyak elnevezésre keresnek vagy adnak kreatív magyarázato(ka)t.
103
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 104
Ezek a szövegek körülbelül a 20. század közepére egyre gyakrabban népeti-

mológia címkét kaptak, jóllehet népi etimológiával, szóeredeztetéssel kap-
csolatos narratívákkal van dolgunk (vö. tAMÁS 2018). A következő idézetek
jól illusztrálják a folklorisztikai szóhasználatot. Az első szöveg egy halászati
eszköz elnevezését magyarázza, a második településnévhez kerekít eredet-
történetet.
A duda elnevezés nem ilyen magától érthető, ezért a velencei halászok

számos népetimológiát ismernek róla. A velenceiek azt mondják, hogy a
sukorai „kukák” nevezték el dudának, nem tudtak mást mondani, mint
„duda-duda”, s így rajta maradt a duda név. (DIÓSzEGI 1950, 208)
Olaszfalu népetimológiája: a falut hajdan Ólasfalunak nevezték, részint a

sertésólaktól, részint a „fából gabalított” ól alakú egyszerű falakokról
kapta nevét, melyet a múlt század közepéig magyar lakói híven fenn is
tartottak. Ekkor jött németek olasz-nak mondták. (VAJKAI 1957, 88)
A fenti két szöveg nem tartalmazza szó szerint az eredettörténeteket, csak

rövid összefoglalást ad, azonban egyértelmű, hogy olyan típusú szövegköz-
lésekre vonatkoznak, mint a következő névmagyarázó monda, és a talicska
furik nevének keletkezését levezető, párbeszédes formában rögzített tréfás
történet:
Mikor az ősmagyarok vidékünkön jártak, s a tiszán lóháton akartak át-

jönni, így biztatták a lovaikat: ‒ „Na, menj!” ‒ Majd mikor megindult a
víz felé, ezt kiabálták: ‒ „ugorj, na, ugorj, na!” ‒ Majd a tisza másik olda-
lán a nagy homokban nehezen haladva így siettették lovaikat: ‒ „Gyű, ne,
gyű, ne!” ‒ Az elsőből lett Namény, a másodikból ugornya, a harmadikból
Gyüre. MOA 11.563. Gyűjtötte: Gesztelyi Nagy László. Lövőpetri, Sza-
bolcs megye.1941. EA 547/98. Lásd még: MIKOS 2014, 373)
‒ Mondd csak, honnan származhatott az a furik elnevezés?

‒ Barátom, annak a magyarázata igen egyszerű; ha a kenetlen kerekű ta-
licskát tolják, az egyre azt csikorogja: „furrik, furrik.” Ezért nevezte el a
közép magyaros találékonysággal furiknak. (KÁKAY 1897, 226)
Az Ethnographiában átalakuló szóhasználat jól tükrözi, hogy a nyelvtu-

dományi terminológiából átvett népetimológia szó az 1950-es évektől egyre in-
kább a névmagyarázó mondák, illetve hangutánzó mesék egy csoportjának
megnevezésévé válik. A vonatkozó tanulmányok tanúsága alapján a szakszó
spontán kiterjesztéséről, átértelmezéséről van szó (DIÓSzEGI 1950, 208; VAJKAI
1957, 88). Mi is tehát pontosan a 20. század első felében még a néprajzkutatók
által is nyelvtudományi értelmezésben használt népetimológia, és fontos-e a
folklorisztika számára eredeti jelentésében, funkciójában?
104
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 105
Népetimológia
A népetimológia ösztönös szóalkotási mód, amely az idegen eredetű, illetve

ismeretlen szavak egy adott közösség szókincsébe történő beépülését köny-
nyíti. A népetimológia jellemzője, hogy az új szó hangalakja, vagy annak egy
része igazodik a saját szókincs valamely hasonló hangzású eleméhez, illetve
azzal cserélődik fel. Ez részben értelmező törekvés: egy idegenül csengő, ne-
hezen értelmezhető, vagy a nyelvi normától más tekintetben eltérőnek érzé-
kelt új szó hangzásában felidézhet egy (vagy több) ismert szót. A népetimológia
eredménye azonban nem mindig lesz „értelmesebb”, mint a kiindulási pont.
Előfordul, hogy egyszerűen a kiejtés könnyebbségét szolgálja, vagy egy
másik, már korábban a szókincs tagjává vált idegen szó analógiájára formálja
tovább a jövevényszót, annak ellenére, hogy halandzsa vagy értelmi zavar
lesz a végeredmény: pl. Kalmopirin kalmopüré, a posztumusz poszthumusz,
vagy az Oscillococcinum (népszerű homeopátiás gyógyszer) oscillococcus [osz-
cilokokkusz] megnevezése esetében. Az első példában a szó egy része a pürével,
a másodikban a humusz-szal, a harmadikban pedig a kórokozó mikroorga-
nizmusok nevének utótagjában előforduló coccusszal talált kapcsolódási pon-
tot, amelyek bár szintén jövevényszavak, korábban meghonosodtak a
nyelvhasználatban. Ezek keletkezésük idején megmosolyogtatók lehetnek
azok számára, akik jól ismerik az átalakításnak kitett szavakat, az idő múlá-
sával azonban sok ilyen szó lesz része a köznyelvnek, gyakran elveszítve az
eredetileg tájékozatlanságra utaló konnotációt. A fentiekhez hasonló példák-
kal bőven találkozhatunk az Ethnographia korai számaiban (ráadásul több-
ször a definíció megadásával együtt), továbbá a néprajzi adatokat is gyakran
közlő Magyar Nyelvőrben:
A müveltek nyelvének ferde utánzása gyakori eset erre a naivságra, vala-

mint az a jelenség is, melyet népetimologiának nevez a tudomány. Ez
abban áll, hogy a nem szája izént való idegen szót magyar formába gyúrja
a nép gyermeke, hangzását magyarítja meg. […] A finomkodó szobalány
a verandán ülő családhoz azzal vezeti a vendéget: itt ülnek a reverendán.
(Perényi 1901, 216.)
A népetimológia termékei: Kolompos Kristóf (Kolumbust így emlegetik

az Amerikából hazavándorlottak); Lik Estván (Lichtenstein); Gari Bandi
(Garibaldi). (CSűRY 1908, 95)
A fenti példákhoz hasonlóan a folklórszövegekben gyakran tetten érhetők

feltételezhetően vagy bizonyíthatóan népetimológiás szóalakok, amelyek több-
nyire értelmet adó törekvés eredményei: a görög filozófus, Diogenész neve Dió
Dénessé alakult a népmesében, a bibliai Jairusé pedig Jaj Ilussá, a mesebeli, tá-
voli ismeretlen hely Óperenciává (valószínűleg az Ober Enns-ből), az articsóka
pedig néhány vőfélyversben különös halétellé lett, arti csuka néven (tÓth 2015,
105
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 106
386). A szólások, közmondások, állandósult szókapcsolatok is őriznek népeti-

mológiás „szóferdítéseket”, mint például „Tudja a Herkó páter!” (feltételezhe-
tően a Herr Gott Vater-ből) vagy a „fasírtban vannak” (ahol a francia faché ’harag,
méreg’ szó alakulhatott fasírttá). A következő idézet a köszöntőkben felbuk-
kanó népetimológiákat mutat be, bár a szerző félrehallásnak nevezi az általa
felsorolt példákat: „Az iskolai eredetű köszöntők sokszor lemásolt vagy hallo-
másból lejegyzett, folklorizálódott változatai teli vannak a nem értett idegen
nevek, kifejezések, szóképek humoros »félrehallásaival«. így lesz a Parnasszus
hegyéből Barmazus hegye, a bölcs Pallasból bölcs Palást, a Dávid is pengeti hárfáját
frázisból Dávid is pengeti hársfáját, a Múzsám, jöjj elő lantoddal invokációból pedig
Morzsám, jöjj elő láncokkal stb. (KüLLőS 2004a, 30, kiemelés: t. I.) A népköltészet
népetimológiás szóalakjaival, elsősorban mesei nevek etimológiájával kapcso-
latban számos tanulmány jelent meg. többen foglalkoztak pl. a Tibériás tenger,
az Óperenciás tenger és a Bergengócia fiktív földrajzi nevek eredetével (NAGYSzI-
GEthI 1886, StEuER 1886, DöMötöR 1948). Az ispilángi rózsa kezdetű gyermekdal
ispiláng szaváról is folytak etimológiai viták, hiszen a halandzsa mellett értel-
mes variánsok is akadtak már a legkorábbi gyűjtésekben is (pl. kis pillantsi rózsa
vagy kis pillangós rózsa, KISS 1891, 160, 166; VIKÁR 1907). A kiszámolók halandzsa
elemeinek vizsgálata során is többször felmerült a népetimológián alapuló ere-
det (VOIGt 1983a; GAzDA 2003).
Ezzel párhuzamosan fogalmazódott meg a félrehallásból és a szóbeli ha-
gyományozódásból következő, szövegromlásként történő magyarázat is fő-
ként a gyermekfolklór alkotásaira vonatkozóan. A szövegromlásnak tekintett
szövegvariánsok azonban sokszor a népetimológiás változatképződés esetei,
amelyek aztán hosszú időn át akár változatlanul hagyományozódhatnak to-
vább. Amennyiben a népetimológiának köszönhetően új, életképes szöveg-
változatok alakulnak ki, akkor az esztétizáló értelmezés nem elfogadható.
ha egy szöveg betölti a funkcióját, sőt, átörökítődik a következő nemzedé-
kekre, akkor az nem romlás, akkor sem, ha ismerjük annak teljesebb, irodalmi
szempontból kidolgozottabb variánsait. Egy-egy félrehallás vagy népetimo-
lógia ráadásul kifejezetten megtermékenyítő lehet, ezekben az esetekben
pedig a destrukcióval szemben helyesebb szövegkonstrukcióról beszélni
(tAMÁS 2013a, b). A folklórban és az irodalomban egyaránt sikeres pályát fu-
tott be például a káposzta káp hozta „olvasata”. A káposzta szóban tévesen
vagy tréfából kikövetkeztetett káp/kap tő (mint tulajdonnév) számos szöve-
get teremtett, visszatérő motívuma például a lakodalmi tálalóverseknek, és
ez a témája Babits Mihály egyik ironikus hangvételű novellájának, de előfor-
dul gyermekversben, mondókában is:
Kapa ajándékozta ezt híres káptalannak,

Azért nevezik ezt is káposztának.
Itt a jó tál étel, a töltött káposzta,

Melyet országunkba Káp nevű pap hozta.
106
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 107
hazánk büszkesége, úgy hívják ‒ káposzta,

Mert Amerikából a magját ‒ Káp hozta.
(tÓth 2015, 217, 368)
Ki ne ismerné azt a tréfás szólást, hogy a káposztát Káp hozta? Gyermek-

korunktól fogva sokszor mulattunk a népetimológián, mely szerint ezt a
növényt bizonnyal valami Káp nevű ember honosította meg hazánkban.
(BABItS 1987, 287)
Nyuszi, nyuszi, nyulacskám,

Ne fuss tőlem, nincs puskám!
Van ám nekem egyebem:
Friss káposztalevelem.
Mák, mák, miák, Káp hozta,
Jó is az a káposzta!
Nyúlpecsenye kék, pajtás?
Orrod attól fokhagymás!60
A sort folytathatná még Kapisztrán János Kap István népi elnevezése is,
amely Vörösmarty Czillei és a hunyadiak című drámájában is megjelenik
(VöRöSMARtY [1944], 1966). Az irodalmi példák említését azért is tartom szük-
ségesnek, mert a népetimológia tipikusan két különböző regiszter (nyelv,
nyelvjárás, csoport- vagy rétegnyelv) találkozási pontjain keletkezik. A kö-
vetkező anekdota témáját is az egymás nyelvének nem értése szolgáltatja:
Egyszer réges régen, amikor a Küküllőn keresztül egy keskeny padló vót,
egy székely ment ārafelé, a német meg jött ērefelé. Nem tudták jól elke-
rülni egyik a mást: a székej becsúszott a patakba. A német mondja: ‒ Pár-
don, párdon! De felnéz a székej mérgesen: ‒ Partonn a szemed világa, nem
látod, hogy a vízbe vagyok?! (FARAGÓ 1971, 104)
A népetimológiás szóalakok keletkezése napjainkban is gyakran megfi-

gyelhető például idegen szavak átvételénél, vagy a gyerekek körében, akik
az anyanyelv (számukra) új elemeit gyakran alakítják a már korábban elsa-
játítottakhoz. így lesz az agronómusból ugrómókus, diszpécserből pedig dísz-
pancser. Ezekben az esetekben a hangzásséma azonosságai még az így
keletkező tartalmi anomáliákat is felülírják. A gyerekek szókincsében a moz-
zarella például nyugodtan felveheti a bodzarella, a ventilátor pedig a bentilátor
alakot, és meglehet, hogy valaki úgy ordít, mint a szakáll, a modern lakásokban
pedig gladiátorokkal fűtenek. Néhányan tudni vélik, hogy az észbúk olyan, mint
60
Az itt idézett szöveg Pósa Lajos Arany ABCz-jéből az Én Újságom című lapban
jelent meg, a szóbeliségből gyűjtott változatok általában rövidebbek (KAtONA K.
2013, 79).
107
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 108
az okostelefon, és a jók a mennybe, a rosszak pedig a bokorba kerülnek. A felsorolt

példákban is jellemző, hasonló hangalakkal történő összekapcsolás (és annak
további, vizualizált kontextusa) szolgál a következő vicc csattanójául:
A gyerekeknek hittanórán vallásos tárgyú képet kell rajzolniuk. Az egyik

egy repülőt rajzol, amin három felnőtt és egy kisbaba ül. ‒ Ezek itt Szűz
Mária, József és a kis Jézus. De ki a negyedik ember? ‒ kérdi a tanárnő. ‒
ő? hát Poncius, a pilóta.61
A népetimológiával keletkezett nyelvi elemek tehát különösen jól megfi-

gyelhetők a gyermek- és diákfolklórban, a legfiatalabbak számára ugyanis
nemcsak az idegen nyelv, hanem az anyanyelv szavainak egy része is isme-
retlen, amelyeket sokszor a már elsajátított szókészletük elemeihez igazíta-
nak. Ezt a folyamatot felerősíthetik a szóbeli előadásban jelentkező zenei,
metrikai jellemzők. Weöres Sándor Bóbita című versének egyik sorából (Szár-
nyat igéz a malacra) született meg „Szárnyati Géza”, vagy egyszerűen „Géza
malac”, ami köré sajátos (nem csak gyermek-) folklór szerveződött.
A köznyelvi normák egységesülésével, és az idegen nyelvek egyre na-
gyobb fokú ismeretével, valamint a média ismeretterjesztő tevékenységének
köszönhetően a valamilyen tudás vagy ismeret hiányából fakadó népetimo-
lógiás alakulatok napjainkban talán ritkábban fordulnak elő, de továbbra is
jellemzőek maradtak a nyelvben. Mivel a végeredmény sokszor humoros ha-
tást kelt, a szándékos szóferdítések, szójátékok is a népetimológia törvény-
szerűségeit használják ki: tagolják, feldarabolják az eredetileg osztatlan
egységet, és a kiragadott szórészletet valami másra cserélik. A bemutatott
példák is illusztrálják, mennyire megtermékenyítő alkotási elv a népetimo-
lógia mintáját tükröző nyelvi játék, ami mellett az ösztönös népetimológia
produktív szó- és szövegalkotási elvként szintén működik. A népetimológia
és a tudatos szóalkotás (ál-népetimológia) nem is mindig különíthető el egy-
mástól, főleg a szóban, vagy az interneten folklórszerűen terjedő példák ese-
tében. Az előbbi ösztönös tevékenység, az utóbbi a nyelvi kreativitás
megnyilvánulása, működési elvük azonban hasonló (CSÁJI 2013).
A népetimológia eredetileg a szóbeliség keretein belül jelent meg, azonban
az írásbeliség térhódításával, majd a számítógépes kommunikáció lehetősége-
inek robbanásszerű fejlődésével kialakult egy nagyon hasonló szabályszerűsé-
gekkel, de vizuális alapon működő jelenség is. Előfordul, hogy a beszéd vizuális
képét, az írást tagoljuk egyéni módon, majd alakítjuk tovább egy ismerős elem-
mel. A kiindulási pont legtöbbször egy idegen nyelv, amelynek írott formájába
beleértünk, belelátunk valamit, ami a saját nyelvi regiszterünkbe illeszthető (fő-
61
Ezt a szöveget egy alsó tagozatban tanító pedagógustól gyűjtöttem, a szöveg
azonban a korábban már bemutatott „gyerekszáj” címkével ellátott alkotáscso-
portba tartozik (lásd a 74–76. oldalon), e-mailben továbbadott szövegpéldák sorá-
ban is találkoztam vele.
108
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 109
ként, ha az eredeti kiejtést nem ismerjük). Az eredmény humoros nyelvi-képi

játék. A népetimológiában, a játékos szóalkotásban (vagy szóferdítésben) tetten
érhető nyelvi ösztönről vall humorosan Karinthy is a következő idézetben:
„…ha egy angol regényben tizenegy borostyánfésűről van szó, pillanatig

sem felejtem el, hogy ezt magyarul kell olvasni, így: »eleven embercomb«.
És a »harisnya«, ez a szó mindig feltételes marad nekem. ha risnya – ha
nem ris.” (idézi GRÉtSY 2012, 284)
Az íráskép és a pontos kiejtés ismeretének hiánya hozta létre például a

h1n1 vírusból a hinivírus, a Mojito koktélból a mojirtó alakokat, és talán sokan
találkoztak már halloween környékén halogéntököt reklámozó táblával a
zöldségárusoknál. A diákok körében végzett kutatás során gyűjtöttem az
alábbi „bevásárló lista” interpretációkat, amelyeket nemcsak internetes meg-
osztásokkal népszerűsítettek, közös együttlétkor gyakran nevetve olvasgat-
tak fel egymásnak és egészítették ki újabb adatokkal, tehát a szóbeliség és az
írásbeliség határa itt is elmosódott:
110.
111.
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 110
A népetimológia működési mechanizmusának egyik fontos mozzanata,

a szegmentumok elhagyása, vagy máshová helyezése, vagy új tagolás létre-
hozása. Olykor egyetlen betű cseréje/elhagyása/betoldása teszi lehetővé, hogy
az idegen szavak egy-egy kiragadott részlete külön értelmet nyerjen, ezáltal
új szóalak jöjjön létre, amiben jelentős szerepet játszik a homonimia, ponto-
sabban az azonos hangsorokból adódó játéklehetőség. Ez tudatos nyelvi já-
tékként nemcsak különböző nyelvek közötti interferenciákban valósulhat
meg, hanem egy nyelven belül is. Ez utóbbira szintén akadnak példák a folk-
lórban és az irodalomban egyaránt:62
Egy kispesti vendéglőbe egy kis pesti vendég lő be.

Annak, aki a sátor tetején lakik, a sátor alja új hely.
Látomás
Kimegyek a kertbe.
Ott van apám
látom ás
Oszlopok.
Bemegyek a boltba,
Osz’ lopok.
Vallomás
Volt nők miatt egy pár bajom
s egy párbajom.
(KOSztOLÁNYI 1964, 763)
De Gustibus non est disputandum...

Amit elérni sose bír csók:
eléri néha egy bibircsók.
(KOSztOLÁNYI 1964, 752)
62
Az itt bemutatott szöveges példákat ismerik és használják az általam meg-
kérdezett diákok, de nyomtatásban és internetes oldalakon is megtalálhatók, még
videóként is (pl. https://www.facebook.com/humorVilag.nevetes/posts/59077152
4338892/ (utolsó letölrés: 2010. 10. 13.);
https://faviccek.hu/satoraljaujhely.html (utolsó letölrés: 2010. 10. 13.);
http://kecskefeszek.net/vicc/faraszto-viccek/taborban.html (utolsó letölrés:
2010. 10. 13.);
http://toriblog.blogger.hu/2010/12/10/petofi-sandor-latomas; https://www.
youtube.com/watch?v=o02Rh9sV8y4&ab_channel=MK (utolsó letölrés: 2010. 10. 13.);
https://hu.toluna.com/opinions/4529813/Arany-J%C3%A1nos—-Oszlopok-Be-
megyek-a-boltba-Oszt-lopok...) (utolsó letöltés: 2020.12.10.)
Az utolsó előtti két szöveg Kosztolányi „kétsorosaiból”, a Csacsi rímek közül
való.
110
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 111
113.
112.
114. 115.
116.
A továbbiakban a különböző nyelvek, illetve egyéb különböző regiszterek
közötti átfedések biztosítják a humoros hatást. Az első két képen a magyar
nyelv lehetőségeit kihasználó szójátékokkal találkozunk: a festő nevének
részlete írott formájában egybeesik a magyar létige egyes szám 3. személyű
alakjával, a Suzuki utolsó szótagja pedig az egyik irányjelölő igekötővel azo-
111
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 112
nos hangalakú (118. kép). Ez utóbbi nemzetközileg elterjedt párhuzama a Kia

és a Nokia közös szegmentumával megvalósuló szójátékot illusztráló mém.
természetesen ezekben az esetekben a képek is fontos szerepet kapnak, egy
adott irányba terelik az értelmezést, ezáltal erősítik a humoros hatást, illetve
könnyítik a humor csattanójához való kognitív „hozzáférést”. A 120-as számú
példában elsősorban a hangzásbeli hasonlóság teremt viccet, amely vizuálisan
képződik le: nemcsak az írásmód megváltoztatásával (Marks helyett Marx)
és személycserével, hanem az értelmi megerősítést célzó portrék elhelyezésé-
vel. A korábban tulajdonnevek „kifordítása”-ként (60–62. oldal) elkülönített
alkotások közé sorolható a 121-es példa, amelyben – miként a 123. ábra eseté-
ben is – a népetimológia jellegű „áthallás” ihletője a népszerű Star Wars filmek
egy-egy szereplője. Az értelmezéshez itt is fontos a szöveges és a képi regisz-
terek együttes megjelenítése. A kiskacsás mém azon túl, hogy ismert sémára
épül (a népszerű gyermekdal kreatív interpretációjára) egyfajta fordított nép-
etimológiás mintát sejtet: a magyar nyelvbe „hallja bele” az idegen nyelvet.
117.
118. 119.
112
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 113
120. 121.
122. 123.
A példák diákok internetes megosztásaiból származnak. Számos esetben

azonban, főleg, ha „nincs kéznél” a telefonjuk, vagy éppen nem használhat-
ják, papíron is gyártanak népetimológia-elvű szóvicceket, amiket szintén to-
vábbadnak egymásnak. Figyelemre méltó, hogy az az iskolai órák alatt, vagy
a szünetekben gyártott, szabadkezes alkotások mennyire tükrözik a mémek
sémáját, néha egyértelműen az a cél, hogy egy közismert mémet rajzoljanak
le (szemléltetésképpen két rajz internetes előfordulási párját is közlöm).63 In-
ternet hiányában, tehát a papírra vettett alkotásokra is jellemző, hogy nem-
csak a szavak vicces újraszabása jelenik meg bennük, hanem az értelmezést
segítő ábrák, rajzok is. Ezeket láthatjuk a következő példák esetében:64
63
Ez utóbbiakat nem a rajzoktól függetlenül gyűjtöttem, az egyik diákok által
működtetett Instagram oldalon.
64
Ilyen és hasonló írásbeli és képes találóskérdéseket már az én gyerekkorom-
ban (az 1970-es és 1980-as években) is sokat ismertünk (sőt, vicclapok, humoros
könyvek is tartalmaztak ilyeneket szép számmal). tehát nem feltétlenül a mémek-
ből kerültek át az offline szférába, hanem egy már jól ismert séma jelenik meg a
kortárs diákfolklórban akár offline, akár online közegben. A rajzok saját gyűjtéseim
(Budapest, 2019)
113
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 114
124. 125.
126.
127.
129.
128.
114
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 115
A diákfolklór a népetimológiában rejlő lehetőségeket jól kiaknázza: az

adott egységen belüli kisebb egységek kivágása, a szóalakok és jelentések el-
választása, újrakeverése egy kis kreativitással a humor eszközévé és kifeje-
zőjévé válhat.
A szavak népetimológiát tükröző játékának is megvan a képi megfelelője.
A vizuális gondolkodásban rejlő, a szavak szegmentálására rímelő lehetősé-
get mutatja a 129-es számú példa, amelyben ugyanazok a kognitív minták
szolgálnak alapul, amelyeket az előzőekben bemutatott szöveges példákkal
illusztráltam. természetesen ez az alkotásmód szóban nem működhet, kézzel
rajzolt, vagy számítógépes grafikával létrehozott tartalmakról van szó. Ez is
jól példázza, hogy a folklór milyen „virulens” módon veszi birtokába az
újabb és újabb regisztereket, hogyan tör magának utat, és találja meg az új
terjedési csatornák által biztosított szerkezeti, tartalmi lehetőségeket.
hangutánzás
Szót kell ejteni a hangutánzás jelenségéről is. Azon túl, hogy típuselnevezé-
sekben (pl. hangutánzó, hangutánzó mese,65 hangutánzó mondat66) és műfajok ki-
emelt jellemzőjeként (pl. állathívogató) is használja a folklorisztikai
szakirodalom, fontos szerepet tölt be a gyermeknyelvben, ezzel összefüggés-
ben főként a gyermekfolklórban, de a diákfolklór alkotásokban is tetten ér-
hető mint szóalkotási mód.67 Néhány esetben a hangutánzás létrehozhat
önálló szöveget is (ezek többnyire halandzsák), sokkal jellemzőbb, hogy csak
kisebb szövegegységekre, vagy egy-egy szóra terjed ki. Ihletője az állathan-
gok, tárgyak, tevékenységek hangja, amelyeknek jellegzetes hangzássémáját
próbálja nyelvi eszközökkel megjeleníteni. Az idegen nyelv hangzásának
utánzása is előfordul egyes szövegekben, ez utóbbiak végeredménye általá-
ban halandzsa, hiszen míg az állathangokat vagy a természet hangjait meg-
jelenítő hangutánzó szavak részei a szókincsnek is, az utóbbiak csak a
folklóralkotások nyelvezetében, illetve közköltészeti, irodalmi alkotásokban
szerepelnek. Az alábbi példák idegennyelveket utánzó halandzsák:
unimán-dinimán, trijárámán, Katarámán szfint, Lázárika, pászárika, Ke-

nindás jepure, Jel káde vicsi titil kré.
(Lázár 4.6.205.4/00)
65
„…didaktikus tartalmú formulamese, mely az állatok hangját, harangok sza-
vát, hangszerek hangját, a malom zakatolását és a kocsikerekek (talicska) nyikor-
gását (vonat zakatolását) magyarázza” (KOVÁCS Á. 1979, 461)
66
VOIGt 1975c
67
A hangok szerepéről az expresszív tartalmú, pl. hangutánzó, hangulatfestő
szavak esetében is jelentősége van. Mindez hatással van a szókincs elemeire, és
ezen keresztül a folklórszövegek keletkezésére is.
115
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 116
Gzsane dikhesz bingeszkore kohole,

Csurorum mardiches szurkum dedabule.
(KüLLőS 2000, 475)
Ezek teljes terjedelmükben hangutánzó szövegek, funkciójuk pedig az
utánzott nyelv hangzássémájának visszaadása. A találósok is felhasználnak
hangutánzó és hangulatfestő elemeket, általában a feladvány is a hangalak
keltette képzettársításon alapszik, például:
Négy dobon-dobondiáre, két kocson-kocsonáré, csak egy maga suhancáré
[ló].
(VARGhA 2010, 467)
A folklór- és irodalmi példákban megjelenő hangutánzó fonémasorok a hét-
köznapi beszélt nyelv eszköztárába ritkán kerülnek be, tehát nyelvi szempont-
ból egyszeri, invariáns adatok, használatuk egy-egy szövegre korlátozódik.
hosszabb terjedelmű szövegekben tulajdonképpeni hangutánzásról csak egy-
egy szó vagy szókapcsolat esetében beszélhetünk, amelyek többnyire a stilisz-
tikai megoldások részét képező szövegbetétek. A Világirodalmi Lexikon
„hangutánzás” szócikke is megtartja a jelenség eredeti, nyelvészeti értelmezését.
Mindamellett az irodalomban (és természetesen ezzel párhuzamosan a népköl-
tészetben is) nagyon fontos szerepe van a hangutánzó szavaknak, jól példázza
ezt, hogy köznyelvi gyakoriságuk jóval alul marad az irodalmi szövegekben
történő előfordulásukhoz viszonyítva, ez alól csak a gyermeknyelv jelent kivé-
telt. Az a tény azonban, hogy egy szövegben hangutánzó szavak szerepelnek,
vagy bizonyos stilisztikai és metrikai megoldások ihletője egy bizonyos hang-
zás, nem ok arra, hogy hangutánzónak tekintsük magát a teljes szöveget. A Ma-
gyar Néprajzi Lexikonban hangutánzó meseként, a Világirodalmi Lexikonban pedig
hangutánzó mondaként68 megnevezett szövegek legnagyobb részében csupán az
emberi beszéddel való helyettesítés jelenik meg, az eredeti hanghatás utánzá-
sának igénye nélkül. A hangutánzás/hangutánzó terminus tehát a folklórban
az állatok (ritkábban idegen nyelv, tárgyak, természeti jelenségek vagy egy adott
tevékenység) hangzássémájának jellegzetességeit megragadó szövegbetétekre
alkalmazható, csak nagyon ritkán önálló, teljes szövegekre. Ez utóbbiak jelentős
része következő fejezet tárgyát képező halandzsa.
A köznyelvi normákon túl
Ebben a fejezetben a nyelvi konszenzus határait leginkább szétfeszítő szö-

vegszerveződést, a halandzsát vizsgálom. A szleng részévé vált bikicsunáj
szóról és a hozzá kapcsolódó halandzsa-jelenségről már esett szó. A téma
részletesebb elemzését azért tartom fontosnak, mert elterjedtsége ellenére a
„Az eredetmonda alműfaja, amely általában egyes állatfajok (főleg madarak)

68
hangját utánozza és értelmezi” (VOIGt 1975, 215).
116
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 117
kutatásban leginkább perifériára szoruló jelenségről (és egyben szövegtípus-

ról) van szó.
A folklórgyűjtések kezdetén sokáig le sem jegyezték az ilyen nyelvi ada-
tokat, a későbbiekben pedig szinte kizárólag szövegromlásként, nyelvi de-
formációs értelmezéssel kerültek be a tudományos diskurzusba (például
CSöRSz 2006, 278; KüLLőS 2012, 67, 483; LÁzÁR 2010, 117–128, 2012, 54). Más
esetben metrikai/ritmikai illetve műfaji/stilisztikai funkcióhoz kötik a non-
szensz szövegelemek használatát (például KOVÁCS Á. 1982, 537; BALÁzS G.
2008, 200). A halandzsának a folklórban és az irodalomban is megfigyelhető
időbeli és térbeli elterjedtségére való tekintettel érdemes jobban körbejárni a
témát. A különböző korokból származó írott forrásokban, irodalmi művek-
ben és a világ közeli és távoli pontjairól származó folklórgyűjtésekben egya-
ránt előfordulnak halandzsaelemeket tartalmazó alkotások, sőt teljes
terjedelmükben halandzsaszövegek is, amelyek a tartalmi és formai normák-
kal szembehelyezkedve szerveződnek, értelmetlenségük mégis természetes
vagy elfogadott. A gyakran abszurdba, groteszkbe hajló képi és hangulati
világ esztétikai lényegükhöz tartozik.
halandzsáról természetesen nemcsak a szavak, hanem az üzenet szintjén
is beszélhetünk. Ebben az esetben a szövegnek nem is kell értelmetlen szavakat
tartalmazni, elég a nyelvi logikát, a tartalmi kohéziót mint „vezérfonalat” ki-
iktatni. Olyan összetett jelenséggel állunk tehát szemben, amelynek mindmáig
nem sok figyelmet szentelt a tudományos kutatás. Az újabb kérdések felvetését
az is nehezíti, hogy a folklorisztika a szokatlan, fejük tetejére állított nyelvi
megoldásokat nem annyira egyes elemeik, hanem inkább a teljes szövegkom-
pozíció felől – műfaji felülnézetből – közelíti meg. Az alaposabb kutatás hiá-
nyára mutat rá Küllős Imola is. Szerinte a folklórműfajokban is jelenlévő
nonszensz elemekről, álszavakról, vagy a nyelvtani anomáliáktól széteső ha-
landzsáról „szinte semmit sem tudunk, mert érdemben nem foglalkozott vele
sem a stilisztika, sem pedig a folklór-szövegfilológia.” (KüLLőS 2012, 483, 495)
A vizsgálat anyaga és módszerei
Az itt vizsgált korpuszt elsősorban a halandzsák, nonszenszek gazdag tár-

házát kínáló mondóka műfaj és a szavak megváltoztatásával (pl. szegmentá-
lásával) keletkező szó- és képjátékok alkotják, amelyek jelentős része a
virtuális térben terjedő mémekben ölt formát. Bár a folklóranyagból kiemel-
tem a mondókát, a halandzsa jelen van más folklóralkotásokban is. Maga a
mondóka sem tekinthető lezárt kategóriának, hiszen szövevényes kapcsola-
tok fűzik össze más folklórműfajokkal (például a népdallal, hazugságmesé-
vel, találóssal, csúfolóval, táncszóval, rigmusokkal, ráolvasásokkal stb.),
populáris és szépirodalmi szövegekkel egyaránt.
Vizsgálatom célkitűzésében és módszertanában is eltávolodik a korábbi
mondóka-kutatás gyakorlatától, ezért fontosnak tartom, hogy az itt lehetsé-
117
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 118
ges módon a legrészletesebben vázoljam fel azokat az előzményeket, ame-

lyekhez képest szükségesnek látom a tudományos nézőpont kiszélesítését, to-
vábbgondolását. ugyanígy kívánom bemutatni a kutatásba bevont
tudományterületek hasznosítható eredményeit. A halandzsaszövegek elem-
zésekor nem kerülhetjük el a formai-stilisztikai jellemzőkre irányuló kérdés-
felvetéseket. Ezek nyomatékosítását különösen indokolja a stilisztikai
vizsgálatok alacsony száma a folklorisztikában (VOIGt 1998, 603).
Kifejezetten a gyermek- illetve diákköltészetre és a halandzsára vonatko-
zóan nem is ismerek ilyet. A halandzsát a legnagyobb mértékben tartalmazó
folklórműfajjal, a mondókával foglalkozó tanulmányok szinte kizárólag a
funkcionális és tartalmi jellemzők leírására koncentrálnak. Mondóka elem-
zéseimben – a korábbi „jelentésnyomozó” attitűddel szemben – a jelentés di-
menzióját rugalmasabb és képlékenyebb kategóriaként kezelem, és nagyobb
súlyt helyezek a formai, stiláris összetevők feltérképezésére.
Saját, az általános- és középiskolákban, valamint online felületeken gyűj-
tött anyagomon túl a vizsgálatot elsősorban a Népi játékok típusrendje anya-
gából (BtK zenetudományi Intézet) Lázár Katalin által összeválogatott
19–20. századi halandzsaszövegekre és tóth Piroska 21. századi gyűjtésére
(tÓth 2011) építem. Nem célom a gyűjtések részletes összehasonlítása. Ennek
egyik oka az, hogy Lázár Katalin kéziratában már válogatott szövegek talál-
hatók, a kiválasztás kritériuma pedig a halandzsa jelleg volt, nem pedig a já-
tékok csoportosítására kidolgozott, vagy a mondókák esetében alkalmazott
tipológia. ugyanakkor a szövegek nagyon tág keresztmetszetét adja időben
és térben egyaránt. Mint ilyen, ideális adatbázis a jelen vizsgálathoz. tóth Pi-
roska gyűjtésében és a sajátomban pedig nemcsak halandzsák, hanem a szö-
vegek és folklór jellegű alkotások szélesebb repertoárja van jelen. tóth
Piroska Anna szűkebb adatközlői körre támaszkodik, szövegeit mégis fon-
tosnak tartom, mert sajátom mellett a jelenleg elérhető legfrissebb magyar-
országi gyűjtésről van szó. Az időbeli keret kiszélesítésén túl az is indokolta
választásomat, hogy városi gyermekek körében gyűjtött anyag, ellentétben
Lázár Katalin válogatott archívumi anyagával, amely többségében vidéki (fa-
lusi) adatokat tartalmaz.
A halandzsa feldolgozását interdiszciplináris megközelítésben végzem, a
folklorisztika mellett több tudományterület – például a kognitív nyelvészet,
a pragmatika és a nyelvfilozófia – elméleti megközelítéseit is hasznosítom.
Elemzésem ebből a szempontból nem teljesen előzmények nélküli, hiszen a
nyelvészet eredményeinek hasznosítása több folklorisztikai írásban felvető-
dött már (lásd hERMANN 2002; VOIGt 1983a, 491–497; MIKOS, 2010, 117–128,
KüLLőS 2012, 495).
Vizsgálatomban a nyelvészet mellett fontos szerephez jutnak egyes iro-
dalmi párhuzamok tanulságai is, főképpen a produktív szövegelemek (pél-
dául hangutánzó-hangfestő szavak, ikerszók, halandzsák), illetve a
formai/stilisztikai eszközök (ismétlés, metafora, rím, refrén stb.) kognitív
hátterének magyarázatában. Küllős Imola a közköltészet műfajaival és al-
118
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 119
kotásaival vetette össze a halandzsaszerű, parodisztikus és groteszk folklór-

alkotásokat (KüLLőS 2012, 439–542). Véleménye szerint az irodalom a 20. szá-
zad avantgárd mozgalmaiban fedezte fel „…az anonim közköltészet
groteszk és nonszensz képei”-t és „alkalmazza tudatosan e régi stiláris fo-
gásokat és nyelvi/poétikai formákat” (KüLLőS 2012, 483). A közköltészet, a
futurista irodalom és a szóbeliség abszurd műfajai közötti párhuzamok fel-
vetése tehát megjelent már a folklorisztikában és az irodalomtudományban
(lásd még: CSöRSz 2005, 2006, 2009; KüLLőS 2013, 479–543, tAMÁS 2013b).
Mivel könyvem több tudományterület eredményeire támaszkodik, szük-
séges pontosítani néhány alapvető fogalom jelentéstartományát. A non-
szensz szó latin eredetű, és könnyebben megragadható ellentétéből, a latin
sensusból, és széles jelentésmezejének (’érzék, gondolkodásmód, értelem,
ész, nézet, vélemény, gondolat, jelentés, tartalom’) tagadásával, „kifordítá-
sával” határozható meg. A nonszensz szinonimájaként Karinthynak köszön-
hetően a magyar nyelvben használhatjuk a halandzsát és a badart. Saját
elemzéseim során a kötetben általánosságban a halandzsa kifejezést hasz-
nálom.69 Emellett számos alkalommal előkerül az abszurd, amely a halan-
dzsában részben egybemosódó, részben elkülöníthető kategória. Az abszurd
mint irodalmi terminus, a meglehetősen tág jelentéstartományú latin absur-
dusból (’eszetlen, ostoba, képtelen, össze nem illő, ügyetlen’) származik. „Lo-
gikai értelemben mindaz, ami a gondolkodás törvényeivel ellenkezik”
(GERGELY 1998). Az abszurd (groteszk) és a halandzsa közötti különbséget,
bár nem definíciószerűen, de annál plasztikusabban írja le Gergely Ágnes:
„Míg az előbbiek furcsa és képtelen világa csupán meghökkent, a nonszensz
inkább kiragad a valóságból. ha ébren vagy, lehetsz furcsa és lehetsz eszte-
len. De nem lehetsz meg az öntudatod, az ítéleted, a mondataid nélkül. Az
ember és az álom közötti tekervényes úton a nonszensz van az álomhoz a
legközelebb.” továbbá „…a groteszk és az abszurd a felnőttek műfaja. A non-
szensz a gyerekeké, vagy a gyerekkorukhoz hűséges felnőtteké, akik szaba-
don álmodnak. A nonszensz-irodalmat a gyerekeknek (vagy a gyerekkorukhoz
hűséges felnőtteknek) nem kell elmagyarázni. Azonnal értik.” (GERGELY 1998)
A halandzsaelemeket első lépésben érdemes átfogóan, műfajoktól füg-
getlenítve is vizsgálni, hiszen a népköltészet majdnem minden területén elő-
fordulnak (bár korántsem azonos arányban). E gondolatsort folytatva
bevonható a vizsgálatba a szépirodalmi és az ún. közköltészeti a halandzsák,
nonszenszek is. A populáris kultúrához és a folklórhoz, illetve a gyermek-
A folklórszövegekben előforduló nyelvileg nehezen vagy egyáltalán nem ér-

69
telmezhető elemek elnevezésére nincs egységes terminológia. A Magyar Néprajz

V. kötet a mondókák ilyen elemeire a betét, értelmen túli kifejezés terminusokat
használja (tÁtRAI zs. 1988, 608). A népzenekutatók és a folkloristák a népköltészet
halandzsaszavait töltelékszóként, töltőelemként (LÁzÁR 1996, 33) is említik, esetleg
olyan konkrétabb meghatározásokkal élnek mint a réja (például KOVÁCS Á. 1982,
537; VOIGt 1998, 622–623; BALÁzS G. 2008, 200).
119
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 120
nyelvhez is (vissza)forduló, abból ihletet merítő, és a nonszensz nyelvezetet

kedvelő avantgárd költészeti formák tanulságai eredményesen felhasznál-
hatók. A vizsgálat szempontjából fontos irodalmi műfajok (limerick, cento,
frottázsvers, kalapvers stb.) és a népköltészeti halandzsák (tréfás dalok, tra-
vesztiák, paródiák, ráolvasások, rigmusok szövegrészei, gyermekmondókák
stb.) párhuzamai, eszköztáruk azonosságai segíthetnek megérteni a non-
szenszre fogékony mentalitást, a szövegszerveződés mögött meghúzódó al-
kotói folyamatokat.
A XVII. századtól kezdve ismerünk a magyar nyelvű közköltészetből

olyan, a hazugságmesékkel is közeli rokonságot mutató nonszensz és gro-
teszk alkotásokat, amelyek rendszerint nagyobb társaságokban hangzot-
tak el, s elsődleges céljuk a szórakoztatás, mulattatás volt. De nem csak a
közköltészetben, hanem a népköltészetben is fontos szerepe van az ab-
szurdnak. A felfordult világ képzete, a kimozdult idő és tér, a logikai és
nyelvi képtelenségek, lehetetlenségek különféle folklórműfajokban, de leginkább az
anekdotákban, a táncszókban, és a gyermekfolklór alkotásaiban jelennek meg.
(tÓth P. 2011, 63–64, kiemelés t. I.)
A jelenség maga azonban jóval régebbi keletű és nemzetközi viszonylat-

ban is számos forrásból szembesülhetünk a nyelvi játék (pl. makaronizmus),
illetve az ehhez illeszkedő groteszk vizuális élmény (pl. össze nem illő ruha-
darabok, kiegészítők), és mindennek a szórakoztatásban vagy a rituális gya-
korlatban betöltött szerepével.
halandzsatípusok – a halandzsa grammatikai szintje
A halandzsa tartománya kisebb egységekre bontható. Jelenti egyrészt az ér-

telmes szavakból építkező, de morfológiai, frazeológiai vagy szemantikai
megoldásaiban a konvenciókat felrúgó szöveget, például:
[…] dínom-dánom / ökör, bika, lengyel vászon / karika, Marika, túrós

tészta, platty” (Lázár 4.6.206.0/50) vagy „Fuss ki, akaszd ki, Lóra Kata ko-
média / Gyuria, kália, Arany cica” (Lázár 4.6.206.0/60.10.10). Másrészt
pedig olyan értelmetlen, kitalált hangsorokat értünk rajta, mint az „apa
cuka”, „etyem-petyem, pitypollyába” (LÁzÁR 4.6.202.0/00, 4.6.206.0/60.20)
vagy a „truttyolt ratyli (BALÁzS–tAKÁCS 2009, 185).
A halandzsa elemek egy része a hétköznapi beszélt nyelvből kölcsönzött

(például felelő- és indulatszavak, hangutánzó-hangfestő igealakok, ikerszók).
A folklórszövegekben hangalakjuk gyakran megváltozik, jelentésük és funk-
ciójuk többnyire átértékelődik, esetenként teljesen eltér a beszélt nyelvben
megszokott fordulatoktól. Más részük viszont eleve a hétköznapi nyelvhasz-
120
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 121
nálaton kívüli „szótár”-hoz tartozik. A halandzsa tehát létrejöhet valódi sza-

vak elferdítésével vagy új szavak (hangsorok) alkotásával.
A halandzsa típusait és jellemzőit két – nyelvtani és kognitív – szinten
vizsgálom. Mivel a stilisztikai jegyeket nem lehet pusztán formai alapon ér-
telmezni, a rendelkezésre álló nyelvi eszköztár bemutatása mellett annak fel-
tárását is fontosnak tartom, hogy milyen kognitív minták segítik, illetve teszik
produktívvá ennek az eszköztárnak bizonyos elemeit. A korpuszt két szem-
pontból elemzem: az első egy formai alapú megközelítés, és a vizsgált jelen-
ség „felszíni” olvasatát adja, a második a motivációkra és jelentésekre irányul,
így a „mögöttes”, kognitív folyamatokra hívja fel a figyelmet.
A Világirodalmi Lexikon négy különböző szintet különít el a halandzsában:
1. a hangok, 2. a szavak, 3. a mondatok és 4. az üzenet (szöveg) szintjét (FÓ-
NAGY 1975, 160). Ezekkel átfedésben határoz meg Voigt Vilmos a folklóral-
kotásokra is használható kategóriákat. Szerinte a halandzsa „fonéma- vagy
hangzás-szintjéhez” a folklórban a nyelvtörő és a kiolvasó, a „szavak és szó-
szerkezetek szintjéhez” főleg a csúfolódó és a játékdal, a „költői üzenet szint-
jéhez” pedig a paródia és a hazugságmese kapcsolható (VOIGt 1975b, 166).
Ezeknek a szinteknek egy-egy műfajhoz rendelése látszólag adná magát,
azonban, mint minden szabályrendszerben, jócskán adódnak kivételek. tu-
lajdonképpen a Fónagy Iván által kijelölt négy típus, azaz szint: I. áljel, II.
álszó, III. álmondat és IV. álüzenet (FÓNAGY 1975, 160) sem átmenet nélküli
kategóriák, sok halandzsaszövegben együtt is megjelennek. Nem állítom,
hogy a halandzsa teljesen azonos funkcióval bír, vagy azonos alkotási folya-
mat révén jön létre a folklórban, mint a szépirodalomban, mindazonáltal fo-
gódzókat ad a vizsgálathoz a hasonlóságok és különbségek feltárása.
tisztában vagyok tehát azzal, hogy az általam kiválasztott alábbi példacso-
portokat nem lehet egy az egyben párhuzamba állítani a fentebb felvázolt
„halandzsa-típusokkal”. Véleményem szerint a vizsgált anyagban nincs ér-
telme külön kezelni sem a fonéma és a szó, sem pedig a mondat és az üzenet
szintjét. Az előbbi kettőt azért, mert a konkrét alkotásokban elemi szinten
hangsorokká rendeződő formák, azaz „szavak” fordulnak elő, a második ket-
tőt pedig azért, mert a halandzsaszövegekben jelentéstani szempontból ér-
telmetlen lenne mondathatárokat kijelölni. Ezért elemzéseimben elsősorban
a halandzsaszó és a halandzsaszöveg megkülönböztetést használom. Persze
a gyakorlatban ezek is összeérő kategóriák, a halandzsaszavak és a tartalmi-
logikai kapcsolat nélküli, de jelentéses szavakból álló, sőt, szabályos monda-
tok egyetlen szövegen belül is előfordulnak:
Csíp, csíp, csibőriczke,

Mág, mág, magóricska,
Fekete kutya, ne, tüdő!
Vékony vászon lepedő;
121
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 122
Az úrnak papucsa,
Lakodalom kulcsa,
Kiszállott a csóka.
(KISS 1891, 58)
A továbbiakban példákkal illusztrálva sorra veszem, hogy milyen halan-

dzsatípusok fordulnak elő a gyermek- és diákfolklórban.
Halandzsaszó
A Világirodalmi Lexikon a következőképpen határozza meg a halandzsa-
szót: „A halandzsaszó ugyanolyan elemekből áll, mint a hagyományos nyelvi
jel, csak éppen konkrét jelentése nincs. Nem töltheti be tehát a nyelvi jel alap-
funkcióját, ugyanakkor, éppen sajátos hiányossága miatt, számos más szere-
pet betölthet” (FÓNAGY 1975, 160). A meghatározás második felével egyetértek,
azonban az, hogy a halandzsaszó ugyanolyan nyelvi elemekből épül fel, mint
a szótári jelentéssel bíró szavak, néhány vonatkozásban felülvizsgálandó,
vagy inkább kiegészítendő. A halandzsa szupraszegmentális jellemzői eltér-
hetnek a megszokottól, az adott nyelvre jellemző fonotaktikai szabályok is
felborulhatnak, sőt, a halandzsa a nyelvben (vagy nyelvjárásban) nem létező,
nem használt fonémákat is hasznosíthat. Az északi számi népköltészetben
pl. a negatív felhangú halandzsaszavakban találkozunk ö és ü hangokkal, jól-
lehet ezek a magánhangzók nem alkotják részét a nyelv hangkészletének;
ezeket az idegen magánhangzókat negatív konnotációjú halandzsaszavakban
használják (tAMÁS 2013b, 51). Egy ausztráliai őslakos nép, az arandák pedig
tudatosan használják az énekelt hang és a beszédhang érzékelésében mutat-
kozó eltéréseket szakrális énekeik szövegeinek titkosításában. Feszes tem-
pójú, magas hangfekvésű énekeikben – jóllehet ezek szabályos, értelmes
szavakat tartalmaznak – a tudatos prozódiai változtatással járó éneklési
technikának köszönhetően szinte érthetetlenné válik a szöveg. A megértés
a beavatottak privilégiuma. (StREhLOW 1971, 46) A halandzsa nyelvi meg-
formálása, eszközkészlete tehát eltérhet a beszélt nyelvétől.
Gyakran előfordul, hogy a hétköznapi, jelentéses szavak halandzsa ele-
mekkel keverednek, még a teljes terjedelmükben halandzsa szövegekben is
találunk értelmes, vagy jelentéses szavakra emlékeztető hangalakokat. Az
ikerszók második tagja általában eleve halandzsaszó, amelyet az első tag „ér-
telmesít”. A biga a csiga nélkül nem lenne „legális” eleme a hétköznapi szó-
készletnek. A mondókában azonban produktív a mindkét tagjában halandzsa
ikerszó, mint a következő szövegekben az unoma-dunoma, kele-kula, engec-ben-
gec, likeluka és az alabala.
unoma-dunoma, kele-kula kapula, engec-bengec, város bilic, kete kic!

(LÁzÁR, 4.6.205.4/00)
Antanténusz, Szól akaténusz, Szól aka likeluka, Alabala bambuszka.

(LÁzÁR, 4.6.200.0/10)
122
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 123
A két mondóka ritmikai szerkezete lényegesen különbözik egymástól. Az

előbbi szótagszámtól független ütemhangsúlyos verselésű (soronként két
ütem alkotja a ritmikai alapegységet), míg az utóbbit szabályos, négynegye-
des ritmika jellemzi egy végső felütéssel: tá-tá-tá-tá / tá-titi-tá-tá / tá-titi-titi-
titi / titi-titi-tá-tá / ti.
Valódi szóból halandzsaszó

A hétköznapi szókincs szavai halandzsának minősülhetnek, ha a folklór-
szövegben jelentésük nem releváns, használatuk pedig eltér a megszokottól.
A dadogás imitálása, azaz szövegszó vagy szórész reduplikációja még inkább
eltávolít a szavak jelentésétől, hiszen a módosult szóalak maga is eszköze a
hétköznapi nyelvtől történő elszakadásnak.
a) Csoko-csoko-lá-lá Csoko-csoko-dé-dé Csoko-lá Csoko-dé Csoko-lá-dé

Dé-dé-dé Csoko-lá-dé.
(A mondóka első felének ritmusképlete az előbbi négynegyedes ritmi-
kába illeszkedik, majd a második fele ritmusváltással háromnegyedes:
titi-titi-tá-tá / titi-titi-tá-tá / titi-tá-titi-tá / titi-tá-tá / tá-tá-tá / titi-tá-tá.)
b) Sze-sze-sze A szere-szeretőmet szere-szereti egy szere-szerecsendi főnök,
Ki ele-elefánton lova-lovagol, És buzo-buzogánnyal lő. (tÓth P. 2011, 99.)
(Ez a mondóka pedig visszatér az első szövegpéldám ütemhangsúlyos
verselési formájához azzal, hogy a dadogás játékos enjambement-t ered-
ményez, így egyszerre elválasztva és összefűzve az ütemeket.)
Az alábbi példákban a toldalékmorfémák szabálytalan használata ered-

ményez halandzsát. Az első típusban (a) nem a logikailag várható rag jelenik
meg; a másodikban (b) a releváns rag „hasonul”; a harmadikban (c–d) pedig
a latin szöveget parodizálandó, egy kitalált végződést kap az indul és a kapar
ige. A mondókapéldák után egy Weöres Sándor versből idézek (e), amelyben
a költő hasonló nyelvi megoldásokkal él, azaz játszik a toldalékokkal (például
igealakokhoz névszói végződéseket, névszókhoz meg igeieket helyez).
a) Eketem-beketem, bakkecske, háromlábú legyecske, Felmászott a to-

ronyba, Megkérdezte, hány óra, Fél tizenhatra, te vagy az a mafla.
(LÁzÁR, 4.6.206.0/180.10)
b) Egyedem-begyedem, Citrom Pál, hét patkója tulipán, Fényes szöggel
szögezi, Nádpálcával kongati, Kong, kong kívül-belül vaskemence, há-
tuljába’ sül a kecske, Aló mars ki! (LÁzÁR 4.6.206.0/160.10)
c) Induladusz spiritusz, spiritusz, ha diák vagy ne tanulj, ne tanulj. (Saját
gyűjtés70)
d) Ántántulisz, Szénát kaparálisz, tálisz, bugyeláris, busz. (LÁzÁR
4.6.201.4/20)
70
Felső tagozatos diákoktól, Karcag, 2019.
123
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 124
e) nyugmozgás siethez indul sietben ablakik feje istenek árnyékszéke

vágtat (részlet Weöres Sándor Az áramlás szobra című költeményéből,
WEöRES 1970, 599)
A beszélt nyelvi normától eltérő tagolás sokszor csak az előadásmódban

érvényesül, mint az első két példában (a–b). A gyerekek a főhangsúlyok kö-
zötti terjedelmet érzik összetartozónak, hiszen ez egy ütemet képez, és ez a
tartalom megértésére is hatással lehet (így lesz például a közismert gyerekdal-
ban a Pál, Kata, Péter „hármasból” Pálkata vezetéknevű kisfiú, vagy megfejt-
hetetlen jelentésű halandzsaszó). A szöveg jelentésének megváltoztatásához
bizonyos esetekben nem is kell más, minthogy máshol jelöljük ki a szegmen-
tumok határait. Ezt szemléltetik a mondókapéldákat követő irodalmi idéze-
tek (f–g). természetesen az előadást jellemző erős nyomatékok által
feldarabolt szavak a mondókákban ritkán eredményeznek értelmes egysé-
geket, mindazonáltal a gyerekek jól észreveszik a szavakban „rejlő” szavak
adta lehetőségeket is (d), és gyakran az obszcén tartalom „ártatlan kioltására”
használják (e). A (c) példa a hangátvetés egy eseteként is értelmezhető: bicska
> bicsak. A műköltészetben is megszokott, hogy az alkotó „a nyelvben tény-
legesen nem létező töveket von el meglévő szavakból, […] valamint néhány
szó szétdarabolása és összeillesztése, tehát szótagkeverés révén olyan meg-
lepően új hangszekvenciákat hoz létre a költő, amelyeknek az értelme a be-
fogadásra kész szellem előtt nyitva áll” (hAJDÚ 1982, 409).
a) Egyedem-/begyedem, / tenger/tánc, hajdú / sógor, / mit kí/vánsz, Nem

kí/vánok / egye/bet, / rakjunk / egy kis / kőhe/gyet! (LÁzÁR 4.6.206.0/
150.20.20)
b) Egyedem-/begyedem, tenger/tánc, hajdú / sógor, mit kí/vánsz, Nem
kí/vánok egye/bet, Vakard /meg a füle/det. (LÁzÁR 4.6.206.0/150.20.20)
c) hátamban egy bicsak! Ni csak! (tÓth P. 2011, 107)
d) Ideért az anticiklon. Menjünk haza egy bi…ciklon. (tóth P. 2011, 106)
e) Mi a segg, mi a segg, mi a segesvári csatába megyünk. Egy nagy fasz,
egy nagy fasz, egy nagy faszekerce harci fegyverünk. Lóg a mell, lóg a
mell, lóg a mellvértünkön hadi címerünk… (Saját gyűjtés71)
f) El hulla! Virág! El iram! Lik az élet! (Bella István, idézi GRÉtSY 2012, 283)
g) ló puszta paripa sivatag pulószta sipavaritagpa forró arany zivatar (részlet
Weöres Sándor Az áramlás szobra című költeményéből, WEöRES 1970, 599)
Halandzsaszöveg
A következő példákban a tartalmi inkoherencia teremti meg a halandzsát.
A valódi szintaxis kiiktatása a mindennapi lexikon részét képező, valódi sza-
vak jelentését is feloldja, elszigetelt szavakként állnak egymás mellett a szö-
vegben mint – Jacques Derrida, a nyelvi dekonstrukció atyjának szavait
kölcsönözve – „abszurd, jelentéstelen betűhalmazok, esetleg bizonytalan je-
71
Alsó tagozatos diákoktól, Budapest, 2017.
124
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 125
lentésű, sokértelmű szavak.” (idézi: NAGY 1993, 153) Az adott alkotástípusra

jellemző formai jegyek, mint például az alábbi mondókapéldákban az ismét-
lés, az alliteráció használata és a rímek (vagy legalább a rímelésre törekvés)
a „helyükön maradnak”. A tartalmi kohézió helyett tehát formai/stilisztikai
jegyek kapcsolják egybe – jelen esetben mondókává – a látszólag véletlenül
egymás mellé sodródott szavakat, amelyekben folyamatosan keverednek a
jelentétes és halandzsa jellegű elemek. Az alábbiak közül az utolsó példában
(jóllehet minden egyes szóhoz rendelhető szótári jelentés) a záró mondatot a
„képtelen szövegkörnyezet”, vagyis a kontextus logikájának felszámolása
teszi értelmezhetetlenné, hiszen a tyúklépésből (vagy más szövegváltozatok-
ban hangyából, dinnyéből) időhatározó lesz. hasonló szóképek és alakzatok
kedveltek a nonszensz irodalomban (például Jean tardieu72 alkotásaiban).
a) Csicsóka, csicsóka, Száki, száki, farkas, pipa, Vörös táli fababa. (LÁzÁR
4.6.205.0/00)
c) Csicsóka szupera Mézes-mákos tolera, Szákó, szákó, farkas, pipa, Váló,
váló fababa. (LÁzÁR, 4.6.205.0/00)
c) Kelj fel Jancsi! hány órára? hat tyúklépésnyire. (Saját gyűjtés)73
„A halandzsa tehát szintről szintre haladva tagadja a nyelv egyes rétegeit:
felfüggeszti a szóelemek jelentését, hogy leplezetlenül rajzolódjék ki a nyelv
hangos arculata, önkényesen épít álmondatokat a jelentéssel bíró szavakból,
álszövegeket a jelentéssel bíró mondatokból” – írja Fónagy Iván (FÓNAGY
1975, 166). Ennek a formailag jól megragadható lépcsőzetességnek az illuszt-
rálására szolgáltak a fenti szövegpéldák.
A forma és a stílus széles eszköztára kimutatható az abszurd és a halan-
dzsa folklórszövegek jelentős részében is, miként irodalmi megfelelőikben.
A mélyszerkezet hasonlósága ismerhető fel például egyes limerickek és mon-
dókák esetében. Ez utóbbiakat összefűzi az abszurd világkép és a nem éppen
virtuóz rímek, vagy éppen kecskerímek, amit a következő folklór (1a, b) és
limerick (2a, b, c) példák szemléltetnek:
Folklórpéldák
1a
Volt egyszer egy ember, (a)
szakálla volt kender (a),
bükkfa a tarisznyája (b),
égerfa a csizmája (b).
Közel volt a tenger (a),
beleesett fejjel. (a)
Kiapadt a tenger, (a)
s kimászott az ember. (a)
72
Jean tardieu (1903–1995) francia művész, költő és drámaszerző, az abszurd
dráma egyik legkiemkedőbb alkotója.
73
Budapest, 2017, 7–8 éves diákoktól.
125
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 126
1b
A Dunában úszik egy zsömle, (a)
A Julcsi bele van tömve. (a)
A zsömle elázik, (b)
a Julcsi kimászik, (b)
hollári, hollári hó, (c)
Mert a zsömle csak tömve jó. (c)
(tÓth, 2011, 112.)
Szépirodalmi példák
2a
Volt egy öregúr Gretnába. (a)
belesett az Etnába (a)
„Nagy a meleg odabenn?” (b)
Erre azt felelte: „Nem!” (b)
hazudós öregúr Gretnába. (a)74
(EDWARD LEAR)
2b
Anyókát úgy hívták: holle, (a)
repült hol fölfele, hol le. (a)
Dunyháját kirázta: (b)
az egész világra (b)
hó hullt, s ő kiáltott: – Olle! (a)75
(KIS OttÓ)
2c
zürjén földön, Sziktivkárban
Csalódtam egy KISz-titkárban,
Pontosabban: agitprop…
Kiderült, hogy fagyit lop,
S eladja egy fiktív bárban.76
(hORVÁth LÁSzLÓ)
A limerick – amelyet egyes kutatók gyermekfolklór eredetű műfajnak tar-

tanak (GRÉtSY 2012, 285) – szigorúan ötsoros és általában aabba rímképlettel
(és rövidebb b sorokkal) valósul meg. A mondókák természetesen ennél sok-
kal változatosabb szerkesztésűek, nyitottabbak, mindazonáltal néhányban
74
Forrás: https://www.magyarulbabelben.net/works/en/Lear%2C_Edward-
1812/Limericks/hu/45005-Limerickek
75
Forrás: http://barkaonline.hu/szepirodalom/18-versek/129-a-kfon
76
Forrás: http://www.regulytarsasag.hu/fv_xix_2_horvath/
126
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 127
kimutattam a limerick alapstruktúrájának jelenlétét is (a fenti példákban is

jelöltem a sorszerkezetet). A formai keret (ritmika, rímszerkezet) még a pusz-
tán halandzsaszavakból építkező szövegekben is rendező elv:
Antan tekitán, (a)
Szevasz, kapitány, (a)
Antan neki, (b)
Bombo neki, (b)
klánc! (a)
(LÁzÁR, 4.6.201.4/10)
Én, dén, (a)
dészédén, (a)
Petrá vicá, (b)
éndé vicá (b)
én. (a)
(LÁzÁR, 4.6.201.4/10)
Nem kívánok a fenti példák között – sőt a két műfaj között sem – genetikus
kapcsolatot feltételezni, de fel szeretném hívni a figyelmet a tipológiai hason-
lóságokra, ami a ritmikus szerkezet és a gondolatritmus könnyed, játékos meg-
nyilvánulásait hasonlóvá teszi.
A halandzsa kognitív szintje
A formai jellemzők után érdemes figyelmet szentelni a tartalmi „összetevő-

nek” is. Jóllehet amellett érveltem, hogy a jelentés nyomozása nem sok ered-
ménnyel kecsegtet, ez azonban az olyan vizsgálatokra vonatkozott, amelyek
a szövegromlás „tényéből” kiindulva keresik a valaha létezett konkrét jelen-
tést. ha eleve halandzsaként létrejött alkotásokban gondolkodunk, akkor fel-
tárul előttünk a halandzsaszöveg-alkotási folyamat új dimenziója: a
nonszensz szövegek, vagy kisebb egységeik konnotatív, szituatív jelentések-
kel rendelkezhetnek, attitűdöket tükrözhetnek.
Régóta foglalkoztatja a kutatókat, hogy egy adott hangsor és a hozzá kap-
csolódó jelentés viszonya motivált-e77 vagy önkényes. A hangutánzó-hang-
festő szavak esetében a motiváltság könnyen belátható. Az ilyen típusú
szavak – ahogy korábban már utaltam rá – a költészetben kiemelt fontossá-
gúak. A nyelvészetben több évtizede folyó kutatások alapján egyre inkább
eltávolodunk a saussure-i hagyománytól78, ugyanis a hangalaki motiváció
77
A motiváltság a hang és jelentés összefüggésére utal, amely legkönnyebben a
hagutánzó és hangulatfestő szavak esetében érzékelhető.
78
Saussure nyelvről alkotott felfogásában a nyelvi jel önkényes, konvencionális,
tehát a szó jelentése és hangalakja, azaz a tárgy és a hangsor között nincs össze-
függés (SAuSSuRE 1967).
127
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 128
jóval nagyobb mértékben érvényesül a nyelvben, mint ahogy korábban gon-

doltuk, ezt bizonyítja, hogy A magyar nyelv történeti-etimológiai szótárában a
hangutánzó igék száma 951 (BENő 2004, 25). ha ezekhez hozzáadjuk azoknak
a szavaknak a számát, amelyeknek hangutánzó eredete mára elhomályosult,
de etimológiailag kimutatható (például folyik, fúr, száll, fohászkodik, csillog,
pitymallik, dob, hegedű, dalol stb.), a teljes szókincsen belüli arányuk már
figyelemre méltó. Az utóbbi csoportba sorolhatók olyan képzett szavaink is,
amelyek passzív tövében érvényesül, vagy érvényesült valaha a hangutánzói
jelleg: például piros, pirkad, pirul, pörkölődik szócsalád kikövetkeztethető
pir- töve esetében (SzILÁGYI 1976, 286; BENő 2004, 25).
A hangalaki motiváció már a morfémáknál kisebb egységekben is megta-
lálható. Szilágyi N. Sándor például a kétszótagos, -r végződésű igéink közel
60%-ában kimutatja a körszerű vagy ciklikus mozgásra utaló közös jelentés-
tartományt (például csavar, facsar, hadar, kever, seper, takar, teker, vakar
stb.). Szintén az r hang motiváltságát bizonyítják Benő Attila kutatásai. A ma-
gyar nyelv értelmező szótára igéit elemezve figyelt fel a hangutánzó jellegre az
eredetileg -r tővéghangzójú igék nagy részében (cseper|edik, cseper|eg,
cser|dít, cser|dül, cserr|eg, csirr|eg, csikor|dul, csor|gat, csor|og, csör|dül,
csör|get, csör|tet, csur|dít, csurr|an, dörr|en, durr|an, durr|og, durr|ogtat,
fetr|eng, forr|al, forr|aszt, for|og, herr|eg, hörr|ög, hurr|og, mor|og,
mor|golódik, mor|dul, surr|an, surr|og, sür|ög(-forog), vibr|ál, vicsor|og,
vicsor|ít, vicsor|gat, zabr|ál, zör|get, zörr|en.) (BENő 2004, 26). Mindebből
a hangok ikonikus használatára következtetünk, és az is látszik, hogy a fo-
némák vagy fonémacsoportok nem alkalmasak egyenlő mértékben „bizo-
nyos jelenségek (például a hangélmény) expresszív módon való kifejezésére”
(BENő 2004, 28). Ezekhez a hangcsoportokhoz természetesen nem társítha-
tunk „határozott és megcáfolhatatlan jel-jelölt viszony”-t, inkább általáno-
sabb jelentési tendenciákban gondolkodhatunk. Arról van szó, hogy a
hasonló jelentésű szavakban hasonló helyzetben gyakran ismétlődő hang-
kapcsolatok (hangzássémák) felidézik az adott szavak jelentéssémáját. (BENő
2004, 26). Mindez hatással van a jövevényszavak átvételére, hangalaki és je-
lentésbeli változásaira is. Kiemelhetjük a népetimológia és a belehallás jelen-
ségét, ahol erőteljesen érvényesül a hangmetafora.
A szinesztézia elve a hangutánzó-hangfestő szavakban ragadható meg
legkönnyebben. ha a szókincs egészét illetően a saussure-i elv szerint tagad-
nánk is az egyes hangok, hangcsoportok motiváltságát, vitathatatlan, „hogy
ezek a hangcsoportok, ha egyszer már elfogadták őket, sajátos árnyalatokat
adnak a hozzájuk kapcsolódott szemantikai tartalomnak” (LÉVI-StRAuSS 2001,
82.). Ez a meghatározottság két – fonetikai és szókészleti – szinten valósul
meg. A szinesztézia jelenségét a fonetika szintjén vizsgálva azt figyelték
meg, hogy spontán társítjuk a hangokat színekkel és formákkal. Ezt a jelen-
séget a költészet általában ösztönösen kihasználja. Erre utal Lévi-Strauss
egyik példája, miszerint Mallarmé gyakran panaszkodott, hogy a francia
jour ’nappal’ és nuit ’éjszaka’ szavak fonetikai értéke épp fordítottja értel-
128
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 129
müknek (LÉVI-StRAuSS 2001, 86). Amikor a nyelvet a hétköznapi kommuni-

kációban használjuk, elsősorban a tartalmi összetevőre, a jelentésre koncent-
rálunk, nem pedig a hangalakra. A halandzsa egyik fontos funkciója az lehet,
hogy a jelentés leválasztásával a hangzás, a ritmus, azaz a nyelv zenei össze-
tevői kerüljenek előtérbe. Figyelemre méltó, hogy egy-egy műfajhoz vagy al-
kotóhoz köthető stílus és a közlés hangulati elemei mennyire hatásosan
ábrázolhatók (és ezáltal egyben fókuszba állíthatók) pusztán halandzsasza-
vak alkalmazásával. Álljon itt példaként Karinthynak két, a szürrealista
spleen és a kurucköltészet hangulatát megjelenítő halandzsája:
A pő, ha engemély kimár – De mindegegy, ha vigadár (…) mer engemély

minder bagul, mint vélgaban a bégahúr!
huj, koszmabég, huj kereki! Vatykos csuhások vereki! Dengelegi!

(KARINthY 1958, 3, 200)
A költemények hangalakja és tartalma szoros összefüggést mutat, ez sta-

tisztikai mérésekkel is igazolható. A k hanghoz például – többek között – a
durvaság, keménység, harag képzete járul, erre – és a nonszensz szavakban
felsejlő gyermeknyelvi szóra – épít Ionesco következő halandzsája, amellyel
a veszekedést, káromkodást helyettesíti (FÓNAGY 1975, 162):
Kakatoesz, kakatoesz, kakatoesz, kakatoesz, kakatoesz, kakatoesz, kaka-

toesz, kakatoesz, kakatoesz, kakatoesz. […] Kiki kákát, kiki kákát, kiki
kákát, kiki kákát, kiki kákát, kiki kákát, kiki kákát, kiki kákát, kiki kákát.”
(Részlet Ionesco: A kopasz énekesnő című abszurd drámájából, lásd Rutt-
KAY 2008, 89.)
A következő mondókaszövegekben az állatok vagy természeti jelenségek

hangját utánzó hangsorok (a–b) mellett az érthetetlen emberi beszéd imitá-
lásával vagy parodizálásával is találkozhatunk (c–e). A halandzsa hátterében
sokszor egy idegen nyelv utánzása, hangzásának megjelenítése áll. A hang-
alak jellegzetességeinek megragadása a paródiákban különösen fontos. A kö-
vetkező példákban a kívánt hanghatás és az azt kifejező szavak vagy
hangsorok közötti ikonikus viszonyra mutatunk rá. ha elméletben igazolható
is az ikonikus kapcsolat, természetesen a halandzsa halandzsa marad, amely-
nek nincs konkrét, megragadható jelentése. ugyanakkor nem is teljesen
„üres”. Asszociatív módon mozgósíthatja a mentális lexikon egyes elemeit,
amelyekkel valamilyen módon kapcsolódási pontokat talál. A forma és a ze-
neiség tökéletesen működik konkrét tartalom nélkül is, a hangok itt zeneisé-
gükben, továbbá hangulatteremtő és -alakító képességükben a szöveg és a
zene közötti határok elmosódására hívják fel a figyelmet.
129
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 130
Etkem-betkem, kergendőbe, Szól a rigó az erdőben, Csiricsár, Szabó Pál,

Cseresznyével töltött tál, Fuss ki, fuss ki, tied legyen, szedd ki! (LÁzÁR
4.6.206.0/130.10.20)
Egyben-begyben, keszkenőben, Szól a rigó az erdőben, Csir-csár, Varga
Pál, üss ki, Püski, a legszebbik ez a lány! (LÁzÁR 4.6.206.0/130.10.20)
Ántánté, Bize máne bé, Bize máne kompáné, Ántánté! (LÁzÁR4.6.201.4/30)
zsákárándé vizslándé, Délámbuka birándé. (LÁzÁR 4.6.204.0/00)
Szász tole mamam tole, Mamam szuszkángyéró, Szuszkarena pomadena
Ale, ale tante, (LÁzÁR 4.6.205.0/00)
Néha a halandzsa feloldására, vagyis a fordított kognitív folyamatra is ta-

lálunk példákat. Ezek azonban inkább kódfejtések, pszeudofordítások, hiszen
egy nem valódi nyelvet, írást vagy nem nyelvként (csupán speciális szimbó-
lunként) működő grafikus kódokat próbálnak „magyarázni”, konvertálni egy
más szabályokon alapuló, másik regiszterbe. Ennek is megvannak az iro-
dalmi párhuzamai, gondoljunk például tolkien és Weöres maguk alkotta
„tünde”, „halandzsa” stb. nyelvére, amelyet értelmezéssel vagy fordítással
láttak el. A titkosság, bennfentesség funkciója, illetve a beszélt nyelv határai-
nak direkt (akár művészi, akár ösztönös) feszegetése mellett azonban gyak-
ran egyszerűen a humor megnyilvánulásáról van szó. A halandzsa kreatív
újragondolása, amikor már nem is a beszéd fonémái, vagy az írás grafémái
szolgáltatják az eszközkészletet az alkotáshoz, hanem egy merőben más nyel-
vezet, miként az alábbi ábra esetében látható. Ez természetesen nem más,
mint kreatív játék, amely egy feltételezett, azaz halandzsaként is értelmezhető
jelsornak kíván értelmet adni.
130.
130
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 131
Sok szállal kötődnek a halandzsához a kép- és jelnyelveket alkalmazó al-

kotások is, hiszen a hétköznapi nyelvi jelrendszer átformálásával jönnek
létre. A konkrét jelentések helyett képlékeny, a fantáziának teret adó tartal-
makat jelenítenek meg, ezúttal nem a hangszimbolika, hanem a vizuális jelek
eszközeinek felhasználásával, és időnként kapcsolódnak a diákfolklór
egyéb, a szóbeliségben is élő műfajaihoz, pl. a rejtvényekhez, találósókhoz,
viccekhez.
131.
A folklór halandzsáiban (akárcsak az irodalomban) az abszurditást, pa-

ródiát vagy egyszerűen a nyelvi játékot megjelenítő szövegek változatos esz-
köztárával találkozhatunk: a hétköznapi „szótártól” eltérő szóhasználattól a
tartalmi inkoherencián át a szürreális képekig. összefoglalóan jellemző rájuk
a verbális kommunikáció normáinak áthágása, amelyre minden korszakban
megfogalmazódott valamiféle – alkotói és befogadói – igény. ha úgy vesszük,
a vers létrehozása eleve „a nyelv specifikus, átformált” sőt, „deformált hasz-
nálatát jelenti” (LOtz 1976, 215). Bár Küllős Imola is felhívja a figyelmet a
nonszensz poétikai formák széles térbeli és időbeli elterjedésére, azok eredő-
jét élesen elkülöníti a folklór és az irodalom esetében. Az előbbi esetben szak-
rális, mnemotechnikai, továbbá egy-egy munkafolyamat összehangolását
szolgáló gyakorlati funkciót (lásd rigmusok), vagy egyszerűen félrehallást
feltételez, az utóbbiban pedig a tudatos mulattatás, szórakoztatás igényét
(KüLLőS 2012, 483–484).
Az alkotói folyamatok és célok tudatos szétválasztása, a folklór és a szép-
irodalom alkotási folyamatának szembeállítása a folklorisztikai szakirodalom
általános felfogásának tekinthető. több szerző azonban az éles elkülönítés
alkalmazhatatlansága mellett érvel (CSöRSz 2005, 61; SzEGEDY-MASzÁK 2005,
32–37; SzEMERKÉNYI 2005, 139–142; CSÁJI 2013, 87–109).
131
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 132
Ellenőrizhetetlen állítás az a hiedelem, mely szerint a szóbeliség művészei

– az írásos közegek használóival szemben „öntudatlanul” alkotnak. Az
ilyen fölvetés éppúgy cáfolható, mint az a vélekedés, amely a szóbeliséget
egyértelműen közösséginek tünteti fel. A szóbeli költészetet egyének al-
kotják, adják elő és olykor birtokolják is (SzEGEDY-MASzÁK 2005, 35).
A szórakoztatás és a parodizálás igénye ugyanúgy szerves részét képezi

a folklórnak (a gyermek- és diákfolklór esetében ezt egyértelműen tapasztal-
tam), mint közköltészeti, szépirodalmi párhuzamaiknak, miként az utóbbi-
akból sem lehet kizárni a szakrális nyelv iránti igény megfogalmazását és a
mnemotechnikai módszerek alkalmazását. A folklóralkotás és az irodalom
elhatárolásával kapcsolatban gyakran fogalmazódik meg a folklóralkotás ön-
célúságának tagadása.
A folklóralkotások mögött sem kell mindenáron jelentéseket kutatni. […]

A szépség iránti emberi vágyat nem szabad lebecsülnünk – nem szabad a
mai „modern” ember kiváltságának tekintenünk, mert ez is egyfajta mo-
dernista evolucionizmus lenne. Persze korszakonként és közösségenként
más és más lehet a „szép”, de a szépre törekvés mögött nem feltétlenül
húzódik meg racionális okoskodás vagy jelentésekre váltható szimbolika.
[…] tudomásul kell vennünk, hogy néha az elemi esztétikai igény is utat
tör, nem csupán a tudatos formai/tartalmi törekvések”. (CSÁJI 2013, 89)
A gyermekfolklór műfajainak hagyományos definíciójában súlyozottan

jelenik meg a funkció fontossága és az alkalomhoz kötöttség kritériuma
(BORSAI 1980, 575). Azonban a szövegek „tekintélyes csoportjának nincsen
állandó funkciója”, a gyűjteményekben ezek az „egyéb” vagy „Dalok” ka-
tegóriában kapnak helyet (tÓth P. 2011, 91). A konkrét funkció hiányára
utal Sutton-Smith disorder fogalma is, ti. a gyermekek nagyon gyakran „ki-
váltó körülmények nélkül”, spontán énekelgetnek vagy mondókáznak (Sut-
tON-SMIth–MEChLING–JOhNSON–MCMAhON 1999, 302). unaloműzőként vagy
szórakozásként/szórakoztatásként szinte bárhol és bármikor előkerülhetnek
mondókák és gyermekdalok, nemcsak a szakirodalomban meghatározott kri-
tériumokkal. Az ének, a mondóka ebben a kontextusban nem csupán egy
összetettebb tevékenység valamely alkotórésze, hanem lehet maga a játék,
amelyben az esztétikum öröme önmagában is megnyilvánulhat.
Szövegromlások-e a halandzsaszövegek?
Végezetül azt a problémát járom körül, hogy mennyiben elfogadható a gyer-

mekfolklór reliktum-jellege. Valóban a folklór más regisztereiből kiszorult je-
lenségeket fogadja magába időkapszulaként és őrzi tovább az utókornak? Ez
a kérdés fontos kiindulási pont volt már a folklorisztika tudományszakká vá-
132
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 133
lásakor is, és meghatározó maradt napjainkig ívelően. A gyermekfolklór ér-

telmezésétől elválaszthatatlan elmélet, sőt, némi túlzással, pont emiatt vált
önálló kategóriává a kutatásban a folklór egészén belül a legkisebbek szo-
kás- és szövegrepertoárja. A szövegfolklorisztika történetében fontos iskolák
hatása, legyen szó a mitológiai vagy a földrajz-történeti irányzatokról, a je-
lentés strukturalista felfogásáról, vagy a nyelvhasználótól elvonatkoztatott
modellállásról, a gyermekfolklór kutatásában érezhetőek legtovább. Egy
gyermek- és diákfolklórról szóló összefoglalásban így megkerülhetetlennek
érzem az erre vonatkozó relfexióim összegzését.
E kötetben több helyen is szó esett már arról, hogy a kutatók többsége szerint
a halandzsaszöveg egy nagyon régi időkből eredeztethető folyamat végállo-
mása (CSöRSz 2006, 278; KüLLőS 2012, 67, 483; LÁzÁR 2010, 117–128, 2012, 54).
Annak bemutatására is vállalkoztam, hogy ezzel szemben milyen egyéb szem-
léletmódnak, a téma milyen egyéb megközelítéseinek van létjogosultsága (nép-
etimológiás szó- és szövegmódosulások, tudatos nyelvi játék, egyes irodalmi
műfajokkal vonható párhuzam, esetleg kapcsolat). A következőkben először az
ősiség – zárvány – szövegromlás fogalmak köré épülő érvelés következetlensé-
geit sorakoztatom fel, majd pragmatikai szempontokat kívánok érvényesíteni,
a kérdés vizsgálatába bevonom az érintett korosztályok nyelvi, kommunikációs
és szociális készségeinek fejlődését leíró kutatások eredményeit is.
Módszertani zsákutcák
Az általános felfogás szerint a gyermekmondókákban „sok régiség lappang”

(BALÁzS G. 2012, 84). A kiszámolók (kiolvasók) ilyen értelemben összefüg-
gésbe hozhatók régi, mágikus szövegtípusokkal, ráolvasásokkal, archaikus
népi imádságokkal és káromkodásokkal (BALÁzS–tAKÁCS 2009, 210). A non-
szensz, illetve halandzsaszövegekkel foglalkozó írásokban elsősorban a je-
lentés megfejtésére irányuló törekvés rajzolódik ki. (pl. LÁzÁR 2010, GAzDA
2004, lásd még: VOIGt 1983a). Balázs Géza ezzel egybehangzó véleményét
fejti ki, amikor arról ír, hogy „értelmetlen szövegeink mögött egykori értelem
rejlik” (BALÁzS G. 2012, 85).
A legtöbb mondókaelemzés az összetartozó szövegcsoportok – főleg a
funkció, illetve a hozzájuk kötődő cselekvések alapján történő – megrajzolá-
sán túl legtöbbször a szövegromlást megelőző állapotnak tartott „eredeti”
(vagy vélhetően a valaha létezett) tartalmat próbálja rekonstruálni. Ez a nyo-
mozás azonban csak ritka esetben vezet feltevéseken túlmutató megoldáshoz.
Az „Apa cuka funda luka” mondókacsoporttal kapcsolatban Lázár Katalint
idézem: „ennek a kiolvasónak eredete ismert.
Az „Apa cuka funda luka” értelmetlenné torzult román táncszó, amint

arról Mayland Oszkár részletesen ír. Közli az eredeti formát és a fordítást
is: „hop cup Pui de lup! Fug[i] din cale Să mĕ duc! (’hop cup Fióka farkas!
133
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 134
Fuss az útból, hogy elmenjek [elmehessek]’)”, ezután közli a megállapí-

tást: „tehát rumân versike ez, mely fülbemászó rythmikus alakjánál fogva
beszínlelte magát e magyar nép fülébe. (LÁzÁR 4.6.202.0/00).
Lázár Katalin szerint tipikusan magyar elterjedésű mondókáról van szó,

hiszen más népek körében nem bukkan fel (LÁzÁR 4.6.202.0/00). Ennek a „leg-
nehezebben magyarázható”, „legrejtélyesebb” (VOIGt 1975a, 171) szövegnek
a megfejtésével kapcsolatos további és egyben ellentétes „fejleményeit” il-
lusztrálja a következő szövegrészlet:
2010-ben Grazban tartottam előadást ilyen folklórnyelvi jelenségekről, s

idéztem ezt a példát is. Egyik felsőőrségi hallgatóm az előadás után oda-
jött, és azt mondta, ismeri ezt a kiszámolót, szerinte elferdített német szö-
vegről van szó. […] Persze lehet, hogy ez is csak népetimológia, jelen
esetben német. (BALÁzS G. 2012, 84–85).
Az „Apa cuka” kezdetű mondóka azonban csak egy a számos idézhető

példa közül, amelynek tartalmával és eredetével kapcsolatban egymásnak
teljesen ellentmondó vélemények ütköznek, amelyek közös alapállása, hogy
valamely ősformát feltételeznek a szöveg előzményeként.
A gyermek- és diákfolklórban népszerű nonszensz szövegek jelentés-
ének feltárására vállalkozó elemzések néhány kiemelhető módszertani
problémáját Gazda Klára Isten kovácsa című tanulmánynak (GAzDA 2003)
középpontjában álló, sok variánssal rendelkező szövegén keresztül szeret-
ném szemléltetni. Ez egy olyan kiszámoló, amely több szinten tekinthető
halandzsának. Egyrészt a szavak (egyedem, begyedem, kim, kum, trupi
trajsz), másrészt pedig a szöveg szintjén, hiszen értelmes szavak (pl. Bőr
Budára), vagy teljes frazémák állnak egymás mellett logikai/tartalmi kötő-
dés nélkül:
Egyedem, begyedem, Csobolyó, Kecskeméti mogyoró, Szil, szál, szalma-

szál, A föld alatt tarka tyúkot nyergelnek, Bőr Budára baktatnak. Előtalál-
nak egy finyogót. hová mégy te finyogó? Nem vagyok én finyogó, Isten
kovácskéja, Szent Pál lovát patkolom, Fényes szeggel szegelem. (Vaspál-
cával pengetem) Kim, kum, Péter bácsi, Szed ki, ved ki többi közül ezt.
trupi trajsz. (GAzDA 2003, 12)
Gazda Klára tanulmányában (GAzDA 2003) a fent idézett kiolvasótípus va-

riánsainak összevetésével motívumról motívumra haladva próbálja rekonst-
ruálni – az általa egykor összefüggőnek feltételezett rendszer részét képező
– transzcendens tartalmat. A fejtegetés a honfoglalás előtti időkig vezet, és
török, mongol, valamint szláv párhuzamok bevonásával a magyarság keresz-
ténység előtti hitvilágának egy szeletét próbálja kibontakoztatni. Gazda Klára
134
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 135
is elismeri, hogy a szövegek egyes részletei „csalóka délibábokként kínálják

önmagukat”, az elemzésben a szöveg egyes elemei mégis (időben és térben)
távoli motívumokkal kerülnek kapcsolatba. A „föld alatt” szövegrésszel kap-
csolatban például a következő értelmezést és érvelést olvashatjuk:
összesen 9 mondóka cselekménye zajlik a föld alatt, 13-é pad alatt, egyé a
híd alatt, további néhányé a szőlőhegyen vagy az ég alatt. Vagyis a szokásos
földi dimenziókon jórészt kívül eső, földön kívüli szférában. talán nem
túlzás, ha erről a színhelyről a továbbiakban másvilágként beszélünk.
(GAzDA 2003, 13).
Az ősi, zárvány, menedék kifejezések mellett van egy másik gyakran em-
lített fogalom is a szakirodalomban, amely a szóban forgó tanulmány beve-
zetőjében is megjelenik.
Azt, hogy a gyermekköltészet a folklór valóságos menedéke, tárháza, már

Kálmány Lajos is tudta: Csupa utánzás az egész, de egyszersmind mentő is
– írta 1881-ben –, a pogány szertartásokat a nagyok elfeledték, mert tiltva
volt végezni, gyakorolni; a gyermekek eltanulták s fenntartották töredékek-
ben. […] Mi ezeknek annyit köszönhetünk, mint az idevágó történeti ada-
toknak; s talán még többet is? (Gazda 2003, 9, kiemelés t. I.)
Az a vélemény, hogy a gyermekfolklór sokkal ősibb elemeket őriz, mint az

idősebb korosztályoké, nehezen állítható párhuzamba azzal az állítással,
hogy a gyermekek utánoznak, vagyis hallás és megfigyelés alapján sajátítanak
el a felnőttek körében gyakorolt szöveges és mozgásos tevékenységeket. A két
állítás ellentétben áll egymással. Amit utánoznak, „eltanulnak” mint beszéd-
produkció nem lehet ősibb az utánzottnál. Amit maguk alkotnak szintén nem
lehet ősi, még ha meg is jelennek benne generációról generációra hagyomá-
nyozott elemek, alkotási sémák, szövegminták.
ha egy adott ismeretanyag, – különösen, ha dominánsan a szóbeliségben
létezik – kikopik egy közösségből, akkor néhány generáció múltán hogyan
maradhat fönn pusztán gyermekszájon? A mondókavariációk sokasága
éppen az élénk szövegalakulási folyamatot, az alkotás viszonylagos sza-
badságát bizonyítja, és nem az akár évszázadokig öröklődő merev válto-
zatlanságot. Még ha passzívan is, kell, hogy az idősebb korosztályok is
birtokolják azt, ami egy gyermekközösségben az élő gyakorlat részét ké-
pezi. Ahogy már utaltam rá, ennek ellentmondani látszik az is, hogy az ál-
talunk ismert, hatalmas szövegkorpusz jelentős része felnőttektől, gyakran
kifejezetten idős emberektől lett felgyűjtve, nem közvetlenül a gyerekektől.
Másrészt pedig, a mondókák nemcsak a gyermekszájon éltek, elég pl. a
mesék bevezető vagy befejező formuláira, mondókáira gondolni, amelyeket
gyakran felhasználtak a mesemondók, hogy a hallgatóságot átvezessék a
135
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 136
hétköznapi valóságból a képzelet világába. Vagyis: felnőttek által is művelt

és fenntartott szöveghagyományról van szó. A következő idézet egy mese-
mondótól gyűjtött „mondóka”, az előadást elindító, a tényleges mesét be-
vezető halandzsa:
Dióbélen Dunci Péter Verdikulum vár,

Déc Gyurka, Belce koma, Illa boza vár
[…]
Ás, más, kalamás, Arkangyélum kotkodács,
Mos madzagol Nagy Mátyás
Letye, fitye, féketü,
Vajjon mi lesz még ebbü?
Ebbü lehet még kettő.
Szintabélis, holpita,
Most indul egy mese.
Ezt a mesekezdést egy öreg koldustól írtam le, aki sürgetésemre, hogy
mondjon már egy mesét, így szólt: „Várjon, hagy mongyam el elébb az
évángyeliumát!” (Nagy-Becskerek, 1874, hARASztI 1909, 46)
Fontos azt a tényt is figyelembe venni, hogy a mondókákban elhomá-

lyosult (pontosabban annak vélt) jelentéstartalom megfejtéséhez általában
az idősebb korosztályok folklórszövegeit (köztük meséket, ráolvasásokat,
balladákat), vagy a még körükben is élő szokásokat hívják segítségül. Ezt
példázzák a következő, a „Szil, szál, szalmaszál” és a „Bőr Budára baktat-
nak” sorokra vonatkozó részletek Gazda Klára szóban forgó tanulmányá-
ból. A mondókában szereplő szalmaszál Gazda Klára értelmezése szerint a
halál megfelelője, amelyet többek között a felnőtt folklór részét képező far-
sangi hagyományból vezet le, a Buda (más szövegváltozatokban bunda)
pedig a lelkek megmentésének eszköze, amelyhez analógiát egy mesetípus-
ban talál.
A szalmaszálat vékonysága (befér a legkisebb résen is), szárazsága, vala-

mint <élettörténete> (élő gabona élettelené száradt része) miatt gyakran
asszociálják a halállal. A téltemetéses farsangi szokásokban a halált szal-
mabábú jeleníti meg, amit aztán elpusztítanak. […] A bunda – ha nem szö-
vegromlásról van szó (Buda) – tapadó felület a lelkek számára. Legalábbis
hasonlót olvashatunk a Katona (kovács) és az ördög típusú népmesében
(Aath 330), amelynek hőse a bundáját nyújtja a szenvedő lelkeknek, hogy
azok belékapaszkodva megmeneküljenek a kárhozattól. […] A halottak
kovács általi feltámasztásának egy módjáról a Jakob kovács c. meséből
szerezhetünk tudomást. Ez, miután az a pokolban a zsákjába kergetett ör-
dögöket elpüfölte, azokat „addig nem eresztette [ki], míg nem engedték,
136
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 137
hogy a subáját belemártsa abba a kotlába, ahol a lelkeket főzték, hogy min-
den subaszőrre száz lélek rakódjon. Mikor ezt megengedték, akkor el-
eresztette őket.” (GAzDA 2003, 16, 17, 29)79
A gyermekfolklór ilyen összefüggésben nem tekinthető tehát zárványnak.

Azok a motívumok, tartalmak, amelyek ősiségként, utolsó menedékként em-
lítődnek a mondóka kapcsán, éppen a felnőttek folklórjából kapnak értelme-
zést, ráadásul kizárólag onnan. A fenti idézetben a szalmaszál rejtett
jelentésének felfejtéséhez a felnőttek által is gyakorolt farsangi szokások, a
bunda esetében pedig a szintén idősebbektől gyűjtött szövegek (egy adott
mesetípus) szolgáltatják a hivatkozási alapot. ha feltételezhetjük is egyes
adatok régiségét, az a megállapítás, hogy csak a gyerekfolklórban maradtak
fenn, komoly ellenérvekkel (ellenpéldákkal) áll szemben. Fontosnak tartom
kiemelni, hogy ezzel nem azt a feltevést kívánom cáfolni, hogy a keresztény-
ség előtti hitelemek egy része túlélte a kereszténységet, azzal párhuzamosan
vagy összefonódva fennmaradhatott, tovább alakulhatott, akár a gyermek-
folklór részévé is válhatott. A gyermekmondókákban kimutatható szakrális-
nak értelmezett motívumok, ha egyértelműen szakrális jelentésűnek tűnnek
is, nem biztos, hogy kihalt jelenségek, elfeledett idők jelentésvesztett tanúi.
Lehetnek kortárs jelenségek lenyomatai, sőt, a nyelvi játékosság, kreativitás,
a variációk sokasága és szerteágazó jellege, a rövid életű folklóralkotások
mind-mind azt bizonyítják, hogy merev szöveghagyományozódásról aligha
lehet szó a gyermekfolklórban.
Bár munkám egy konkrét tanulmány példáján mutatja be részleteiben a
folklorisztikában elterjedt szövegelemzési gyakorlatot, számos másik szol-
gálhatott volna alapul az érvelések következetlenségeinek szemléltetéséhez.
Ezúttal még egy, közel tíz évvel későbbi tanulmányra hivatkoznék. A szö-
vegelemzésekben ugyanis az is tapasztalható, hogy nemcsak a halandzsae-
lemek, elhalványult jelentésű szövegrészletek esetében részesítik előnyben a
retrospektív mitikus-szakrális olvasatot, hanem a kortárs világnak is részét
alkotó motívumokkal, tárgyakkal kapcsolatban is. Lázár Katalin az Ethnog-
raphia hasábjain foglalkozik a gyermekjátékszövegek olyan – ma már sem-
mitmondónak vagy általánosnak tűnő – elemeivel, amelyekben történetileg
„ősi, szakrális” gyökereket feltételeznek a kutatók. így kerül párhuzamba a
finnugor nyelvű népek körében jól adatolható mitológiai vízimadár és a Kis
kacsa fürdik kezdetű játékdal tóban fürdő kiskacsája (LÁzÁR 2012, 48–49).
79
A hivatkozott mese részletei a tanulmányban: - hova, hova, Jakob kovács azzal
a sok lélekkel? – kérdi az ördög. – hát csak hazafelé ballagnék, ha megengedi ördög
uram, ezeket a lelkeket meg, mivel én magam szereztem, szabadon bocsájtom.”
több ízben is sikeresen megmérkőzik az ördöggel, kalapáccsal a fejére is üt, míg
az elismeri, hogy ő nyert. „te nyerted meg a fogadást, tiéd a lélek.” [...] Odahaza a
lelkeket lerázta a subájáról, s akiknek a lelkét hazahozta, azok felébredtek. Nagy
mulatságot csaptak, talán még most is mulatnak, ha újra meg nem haltak volna.”
(GAzDA 2003, 29)
137
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 138
Valóban, „csábító lenne […] a funkcióját vesztett szövegből a valamikori

funkciót, az ún. eredeti hiedelemhátteret kikövetkeztetni. Ez az, ami szinte so-
hasem lehetséges, ha csak a már funkcióját vesztett, pusztán a szövegfejlődés
törvényszerűségeit követő szövegek vagy motívumok vannak a kezünkben.”
(PÓCS 1980, 475) Bár Pócs Éva ezeket a gondolatokat a ráolvasások kapcsán fo-
galmazta meg, joggal alkalmazhatjuk a mondókaszövegekre vonatkozóan is.
Egy további szempont, hogy még ha egyes motívumok kapcsán történetileg
ki is rajzolódnak korábbi lehetséges jelentésváltozatok, akkor is számolnunk
kell a jelentés összetettebb, rétegzettebb természetével. Nem valószínű, hogy
akár a legkorábbi gyűjtések idején is éltek olyan koherens világképet tükröző
vallási-mitológiai „olvasatok” az adatközlők körében, amilyeneket később a
térben és időben szétszórt variánsok összevetésével a kutatók kikövetkeztettek.
„A dokumentumok önmagukban nem alkotnak hagyományt, mert a hagyo-
mány közvetítést (agency) igényel, s a dokumentumok nem szólítják meg egy-
mást” (tARuSKIN 1995, 20, fordította és idézi: SzEGEDY-MASzÁK 2007, 53).
Bár a gyermekfolklór-kutatás nem tartozik a folklorisztika fő sodorvona-
lába, az egymástól független és meglehetősen ritka vizsgálatok fő iránya to-
vábbra is a tartalom és az eredet kutatása mentén halad, pedig e szemlélet
elméleti és módszertani következetlenségeire többen is felhívták már a fi-
gyelmet. Kelemen József szerint például a kontamináció, illetve az átvétel fel-
tétele az azonos ritmikai szerkezet és a földrajzi érintkezés (KELEMEN 1937,
12). Ennek ellenére időnként egymástól – térben és időben egyaránt – távol
eső adatok kerülnek egymás mellé egy-egy folklórszöveg magyarázatában.
Ez azonban módszertani hiba, hiszen távoli diskurzusterek belső alkotási
folyamatait egyéb adat és bizonyíték hiányában nem köthetjük össze sem
genealógiai alapon, sem egy feltételezett ősforma bizonyítása érdekében.
A kiszámolók halandzsái különösen kínálják magukat, hogy – akár egyetlen
szövegváltozaton belül is – számos létező vagy holt nyelv számneveivel ma-
gyarázzák eredetüket. Katona Imre kifejezetten a kiszámolók szövegeiben
fellelhető nemzetközi átfedésekkel kapcsolatban arra hívja fel a figyelmet,
hogy az egyezések aligha tekinthetők genetikusnak, az esetek túlnyomó ré-
szében tipologikus hasonlóságról beszélhetünk (KAtONA I. 1979a, 380). tánc-
zos Vilmos a szintén sok értelmezhetetlen betoldást tartalmazó rituális
szövegek szemantikai problémáival kapcsolatban fogalmazza meg a kérdést,
amelyet minden halandzsatípus esetében feltehetünk: „vajon a népi kultúrák
aszemantikus, tisztán szintagmatikus szerkezeteinek létrejöttekor valóban
teljesen megszakad-e a szemantikai kapcsolat azokkal az elsődleges tartal-
makkal, amelyek ezeket a szerkezeteket voltaképpen létrehozták?” A követ-
keztetés: „Az említett kapcsolat – ha létezett is valaha – idővel valóban
végképp megszakadt” (tÁNCzOS 2001, 24).
Egy alapos kutatás során elméletileg kirajzolódhatnak összefüggések és
kapcsolatok e variánsok közös eredőjével kapcsolatban, és nem kizárt, hogy
erre a közös eredőre vonatkozóan érdekes történeti párhuzamok kerülhetnek
a kutatás fókuszába. Ennek igazolására azonban megalapozottabb érvelésre
138
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 139
volna szükség, mint a szakrális eredetű ősformák puszta feltételezése. A folk-

lórszöveget a múltban „működtető” közösség számára a múltban érvényes
– szemantikai és pragmatikai – jelentéseket azonban nehéz lenne leírni a bi-
zonytalanul (és sokféleképpen) rekonstruálható motívumok „kirakós játék”-
szerű összeillesztésével. A jelentés vizsgálatában nemcsak történeti
változással kell számolni, a nyelv szinkrón állapotában is dinamikus kategó-
riaként kezelendő. A beszédben a szavak általános és alkalmi jelentése között
folyamatos mozgás van, amely kihatással van a folklórszövegek alakulására
is: az alkotó a rendelkezésére álló nyelvi mintákat a szituációnak megfelelően
alakítja, aktualizálja. Ezért tekinti Demény István Pál a népköltészet szavait,
nyelvi képeit olyan szimbólumoknak, amelyeknek „nincs egyszeri, pontosan
körülhatárolt jelentésük; inkább sejtetnek, hangulatot keltenek; kissé bizony-
talan körvonalú »jelentésfelhőjük« van; jelentésük sokszor általánosabb, eset-
leg változhat is.” (DEMÉNY 2002, 67–68)
A tanulság tehát az, hogy a tartalom megfejtésére és az eredeti funkció
megtalálására irányuló törekvések megbízható végeredménnyel nemigen ke-
csegtethetnek, legfeljebb értelmezési lehetőségeket kínálnak. ha nem kutat-
juk, és nem elemezzük kellő mélységben a gyermekek és a diákok
folklórközegét, ha nem próbáljuk megérteni az alkotási folyamat sémáit, min-
táit és logikáját, akkor könnyen „íróasztal-következtetéseket”, kártyavárként
összeomló feltételezéseket teremtünk.
A jelenlegi adatokból levonható következtetés sokkal inkább az, hogy a ha-
landzsa mondókák nem hosszú idő során bekövetkezett szövegromlások so-
rozataiból magyarázhatók, sokkal valószínűbb, hogy eleve, azaz eredetüktől
fogva halandzsaalkotások. Véleményem szerint a (konkrét) jelentés feltétele-
zése és túlértékelése miatt tekintenek bizonyos szövegváltozatokat máig egyér-
telműen szövegromlásnak. Ez a felfogás azonban éppen a folklór természetétől
távolodik el, ugyanis, ha valami már nehezen értelmezhető, vagy kevésbé fon-
tos egy adott közösség számára, azt könnyebben alakítja, cseréli, sőt, elhagyja.
Márpedig a számos variánssal rendelkező, térben és időben is széles
sávot lefedő halandzsaszövegek más folklórműfajokhoz hasonlóan nagyon
is életképesnek bizonyultak, és a kortárs gyermekfolklórban is fontos sze-
repet játszanak. Lépten-nyomon jönnek létre új alkotások, variánsok, ame-
lyek inkább a sémák, zenei minták és hasonló szerkesztési elvek által
kapcsolódnak egymáshoz, mintsem nem ismert ősi szövegek viszonylag
szöveghű megőrzéseként.
Stílus és forma
A gyermekfolklór vizsgálatában – a korábbi „jelentésnyomozó” attitűddel

szemben – a jelentés dimenzióját rugalmasabb és képlékenyebb kategória-
ként kezelem, és nagyobb súlyt helyezek a formai, stiláris összetevőkre.
Annak feltárására törekszem, hogy milyen egyéni vagy folklórfolyamatok vezetnek
a vizsgálat tárgyát alkotó abszurd vagy halandzsaszövegek újratermeléséhez és meg-
139
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 140
őrzéséhez. Dell hymes szerint a nyelvvel foglalkozó kutatók mindig is előtérbe

helyezték az üzenet tartalmát, míg a formai összetevőkkel mostohán bántak,
pedig „a kifejezési eszközök meghatározzák, néha szabályozzák a tartalmat”
(hYMES 2001, 482–483.). A halandzsa jellegű szövegekben is kimutatható a
formai szabályosságra való törekvés, továbbá a konkrét tartalom „elenge-
dése” mellett az adott szövegcsoportra jellemző stilisztikai megoldásokhoz
való ragaszkodás. Lássuk, melyek is ezek!
A mondókákra általában jellemző a recitáló előadásmód, a feszes, kimért
ritmus, amelynek az eredeti hanghosszúságok alárendelődnek (az előadás
során keletkező cezúrákat, ütemhatásokat jelöltem).
Egyedem/-begyedem, / tenger/tánc, / hajdú/ sógor, / mit kí/vánsz,

Nem kí/vánok/ egye/bet,/ Rakjunk/ egy kis/kőhe/gyet!
Egyedem/-begyedem, / tenger/tánc,/ hajdú/ sógor,/ mit kí/vánsz, /

Nem kí/vánok/ egye/bet,/ Vakard/ meg a / füle/det.
(LÁzÁR 4.6.206.0/150.20.20)
ha úgy vesszük, a feszes ütemekből adódó szokatlan szegmentálás, a

lassú beszédtempó és az eredeti hanghosszúságok feloldódása, a szóhang-
súlyok eltolódása eleve nehezen érthetővé tesz valós tartalmakat is (lásd a fenti
szövegek ütemhatárait). Ebből arra is következtethetünk, hogy ezekben a szö-
vegekben a szupraszegmentális eszközök kitüntetett szerepe miatt inkább a
zenei jellegű, asszociatív tartalmakkal, inkább érzésekkel, mint jelentésekkel
teli szerkesztés- és kifejezésmód valósul meg. további magyarázatként szolgál
erre a jelenségre az a nyelvészeti kutatások alapján kirajzolódó tény, hogy gyer-
mekek beszédében ún. univerzális óhajszavak előzik meg a körülhatárolt, ál-
landó jelentésű szavak kialakulását: pl. a gomb szót tükröző, változékony alakú
pomp-momp-lopm hol gombra, kavicsra, gesztenyére, cukorkára, hol a nagylá-
bujjra vonatkozik (KAtONA K. 2013, 87).
Gyakran megfogalmazódik az a vélemény, hogy a gyermekek számára a for-
mai és asszociatív tényezők (ritmus, hangzás) fontosabbak, mint a jelentés, pl.:
A mondókák nem tartanak igényt logikai megértésre, tisztán zenei jelle-

gűek, s ennélfogva érzéki élményt felidéző, élményt biztosító, azaz eszté-
tikai értékük van. (KAtONA K. 2013, 70).
Ehhez hasonló szemlélet jellemzi az avantgárd irodalmat is. Mivel a mon-

dókával foglalkozó folklorisztikai szakirodalomból a gyerekek motivációja
vagy véleménye kevéssé ismerhető meg, érdemes figyelembe venni a non-
szensz világképét tudatosan megfogalmazó futurista irodalom néhány iko-
nikus alakjának programadó gondolatát. Egyik kiemelendő tényező
Francesco Cangiullo „poesia pentagrammata” (kottázott költészet) című ki-
140
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 141
áltványában fogalmazódik meg: a néma irodalomolvasás helyett visszatérni

a „hang”-hoz, a hangzásban rejlő jelentéstartományokhoz. Marinetti a hang-
utánzó-hangfestő szavak kiemelt szerepére világít rá. Míg
Francesco Cangiullo a zenei nyelv érzéki teljességének és közmegegyezé-

ses jellegének praktikumával indokolja a költészet visszatérését a hang-
hoz, […] a futuristák kioldozzák a nyelvet a szintaxis kötelékéből, a […]
zaumisták, elsősorban hlebnyikov és Krucsonih, valamint a dada újrate-
remti azt a folklórban is létező gyakorlatot, amelyben a nyelvi jel már nem szük-
ségképpen utal egy tárgyra vagy fogalomra” (SzKÁROSI 1994, 4, kiemelés t. I.).
A futurizmus, a dada és a lettrizmus folklór gyakorlatra hivatkoznak, amikor

az alkotási folyamatban fokozatosan eljutnak a konkrét tartalom kivonásáig. A
szöveg lebontásának tetőpontjaként elérik a fonémák szintjét, ahol a hangszim-
bolika lehető legteljesebb kihasználása válik ideállá. A magyar irodalomban is
találhatók (jóval korábbi) analógiák. Weöres Sándor Amade László egyes (1703–
1764) alkotásaival kapcsolatban a következőket említi: „eljut az értelmetlen da-
lolásig, a semmilyen nyelvű modern lettrizmusig, a vakszövegig: »Dini dini
Mimi, | Rimini, | terci ferci en ó nó | Glágla glúglú palenó, | No koleno«” (WE-
öRES 1977, 296). A magas érzelmi telítettségű, zeneiséget előtérbe állító, konkrét
jelentés nélküli költészet egyik ikonikus példáját Weöres Sándortól idézem:
Puha, forró hangok [1.]

Ange amban ulanojje
balanga janegol
mo hítula e mante
u kuaháj imanan.
Jekale munni temme
a jajja mimenó
golopandu ameníja
u kuaháj imanan
Gyors, gyöngyöző, vidám hangok [2.]

Vikulili hejriri szigagga
mukofoki kupukájlili
vikufuja kej rubu lofu-lofu
rudozori klitpipa kejrila.
Áradó, sugárzó hangok [3.]

Khúnái áfháiszthái mengoh
álkén ovai lái!
mánéshgoli ken unnuloj mopi
aljoj ken oszándeszthái!
(WEöRES 1970, 1, 600–601)
141
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 142
Figyelemre méltó, hogy a nonszensz költeményekben egyszerre fogalma-

zódik meg valamiféle univerzális nyelv iránti igény és a hozzá nem értők, a
kevésbé fogékonyak kizárása. Ez utóbbi nagyon jellemző a különböző kö-
zösségek szlengjére, tolvaj- vagy madárnyelvére, és a diákok körében külö-
nösen virágzik. Nem véletlen, hogy a halandzsa világképét megrajzoló
irodalmárok gyakran hivatkoznak a gyereknyelvre mint „tiszta forrásra”.
A gyermek önfeledten játszik, labdával, kővel, fadarabbal, és azzal, ami
mindig rendelkezésre áll, a nyelvvel. Karinthy a következőképpen vall erről:
És százszor rájöttem már, hogy „takarék” az visszafelé „kérakat”, ami

pontosan „kirakat”-nak hangzik. És őrült örömöm volt, mikor hetekig
való visszafelé-olvasás után ilyen felfedezésekre bukkantam, hogy
„szerda” az visszafelé „adresz” és „szeretni” az visszafelé „interesz” és
„kelet” az visszafelé „telek” és „ingovány” az „nyávogni”, ki sem mond-
hatom, mennyire irigyeltem költőtársamat, Babits Mihályt, aki rájött, hogy
„erőszakos” az visszafelé „sok a szőre” és „római fővezér” az „rézevő fia,
Mór”. Mert nekem a szó, azonkívül, amit jelent, érzéki gyönyörűség is,
külön, önálló életű zengése a nyelvnek, szájnak, fognak, toroknak […] be-
vallom, hogy én minden szót, ami eszméletembe kerül, mielőtt felhasz-
nálnám, előbb megszagolom, feldobom, leejtem, kifordítom – játszom
vele, mint macska az egérrel… (KARINthY 1934, 198).
így lesz sok irodalmi alkotás eszköztára – az expresszív hangzás, a kicsi-

nyítő jelzők használata, az alliteráció, az ismétlések, a ritmus stb. – „rokonná”
a gyermeknyelvvel. A halandzsa szerkesztésmódjában megfogalmazódik
egyfajta szabályozás vagy korlátozás előtti állapothoz való visszatérés vágya
is, ami újabb szállal fűzi a gyermekkorhoz. A gyermekek számára a felnőtt-
világ szabályrendszere még korlátozottan érvényes, hiszen lassanként, fokról
fokra sajátítják el azt. Ez az elsajátítás pedig szoros összefüggésben van a
nyelv egyre teljesebb birtoklásával: „hol fellép a rendtartás: fellép a név; / s
mert már fellépett a név, / ismerni kell a határokat / s így elkerülni a csapá-
sokat.” (LAO CE 1994, 32. vers) Wittgentstein szerint
…az értelmetlen kifejezések nem azért értelmetlenek, mert nem találtam

meg a helyes kifejezéseket, hanem mert az értelmetlenségük alkotja tulaj-
donképpeni lényegüket. Mert arra akartam csak használni őket, hogy túl-
jussak a világon, azaz túl a jelentéseket közvetítő nyelven. Arra hajtott
valami, hogy nekirohanjak a nyelv korlátainak. (WIttGENStEIN 1998, 11)
Folklórpárhuzamként a számik énekes hagyománya is megemlíthető. Joj-

káikban („népdalaikban”) rengeteg halandzsát használnak – úgy vélekednek
erről, hogy nem szükséges, nem is jó mindig „valódi” szavakat használni, in-
kább különféle érzelmi árnyalatú szótagokkal, panelekkel kommunikálnak
(tAMÁS 2007, 141; 2013, 42). A szavak megzavarhatják a gondolat menetét.
142
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 143
Jernsletten a jojkaszöveg és a nyelv viszonyáról így ír: „A számi miliőben a

jojka a mindennapi élethez tartozó szükségszerű kifejezőeszköz, ha valaki
olyan dolgot akar mesélni a másiknak, amit általános szavakkal túlságosan
ridegen vagy éppen esetlenül lehetne kifejezni” (JERNSLEttEN, 1978, 116–118).
„A szó értelme, jelentése mindig bizonytalan.” – mondja Derrida (NAGY 1993,
153). hasonló tartalmi bizonytalanságot fogalmaz meg Donington is a zenei
és a szóbeli közlés összevetésével kapcsolatban, amikor azt fejtegeti, mennyi-
vel érthetőbb „nyelv” a zene, amely nem dolgozik megannyi áttéttel, miköz-
ben a szavak több szinten magyarázkodást igényelnek (DONINGtON 1934, 34;
SzEGEDY-MASzÁK 2007, 69).
A magyar népköltészet, miként a szépirodalom is, számtalanszor szem-
besül valamilyen módon a nyelvi kifejezőeszközök korlátaival, másképpen
fogalmazva a „kifejezhetetlen kifejezésének nehézségé”-vel (SuDÁR 2005, 284–
285). Ennek a korlátnak a képzetéhez pedig gyakran társul az ember által el-
érhető tudás és teljesítmény határmezsgyéje, vagyis ami a nyelven – és így
az emberen – túl van, az egyben transzcendens is.
Kassák Lajos expresszionista megfogalmazásában a fogalmi tartalom pri-
oritását a halandzsában a logikai áttételektől mentes, asszociatív módon mű-
ködő érzelmi telítettség írja felül: „nem fogalmi, hanem indulati tartalmúak.
Ahogyan a költői indulat feszítő ereje szétveti a versben az eddig ismert vers-
formák bármelyikét, úgy a fokozódó szenvedély legszívesebben az összes lé-
tező szavakat félredobná, hogy legsajátosabb érzelmeit a maga csinálta
nyelven fejezze ki!” (idézi GRÉtSY 2012, 300). A halandzsanyelv Karinthy sze-
rint „a világ legtisztább nyelve” (FÓNAGY 1975, 160). A misztikus irodalom
és a folklór mágikus szövegei a hétköznapi nyelvtől eltérő nyelvezet transz-
cendens jellegére világítanak rá.
A fenti gondolatok összegzésként álljon itt két irodalmi idézet:
Az út, mely szóba-fogható, nem az öröktől-való; a szó, mely rájamond-

ható, nem az örök szó. ha neve nincs: ég s föld alapja. (LAO CE 1994, 1.
vers)
A megnevezés-kísérletekbe mindig belehalok / hasonlító halandókat szül-

nek a halhatatlanok / amint eltalálnám neved valaki becézni kezd / és rá-
figyelsz és összezavarodom. (DOMOKOS 1998, 28).
A halandzsaszövegek lehetséges mentális hátterének felvázolása után ér-

demes megvizsgálni a stilisztikai-poétikai jellemzőket. Ebben a szövegtípus-
ban kiemelhető az ismétlés, a gondolatritmus, az ütemhangsúlyos verselés, a rím,
az alliteráció, a kicsinytő képzők, továbbá a hangutánzó- és ikerszók feltűnően
magas előfordulási aránya, amely azért fontos, mert ez jellemzi a gyermek-
nyelvet is. túlságosan leegyszerűsített magyarázat lenne, hogy minden tor-
zult, félrehallott szöveg spontán módon így formálódjon. Sokkal valószínűbb,
hogy ezek az eszközök már az alkotás folyamatában meghatározóak. Ezt a
143
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 144
magyarázatot erősítik a kognitív szemantika eredményei. A statisztikák alap-

ján nem azonos arányban vesz részt minden fonéma és fonémaszerkezet bi-
zonyos jelentések (például a hangélmény) expresszív módon történő
kifejezésében. Benő Attila statisztikai mérések alapján kimutatta, hogy „a
mély magánhangzók megterheltsége messze felülmúlja a magas magánhang-
zókét. Az onomatopoétikus főnevek 61,16%-a mély hangrendű, a tőbelseji is-
métlődő magánhangzók 93,75%-a szintén mély. A veláris hangok
gyakorisága csökkenő sorrendben a következő: a, u, o, á” (Benő 2004, 28). Azt
is megállapítja, hogy elsősorban a zárhangok és nazálisok (b, d, g, p, t, k, m,
n) vannak jelen kifejezetten nagy arányban az expresszív szavakban (Benő
2004, 30, 39). Néhány ismert halandzsamondókában is kimutatható ezeknek
a hangoknak a dominanciája, ahogy azt az alábbi példák is szemléltetik.
A zárhangok eloszlásának aránya a mondókákban

Antanténusz, Szól akaténusz, Szól ala likeluka, Alabala bambuszka.
(LÁzÁR 4.6.200.0/10)
Zárhang és nazális: 16, egyéb összesen: 9
Andunden, Deszuddri den, Deszettiri bumbeletta, Deszettiri bumm.
(LÁzÁR 4.6.200.0/20)
Cigóri móri, Ente-mente móri, Ente kafle jóna kafle, Ente gumi le!
(LÁzÁR 4.6.202.4/00)
Inni-pinni, juppi néni, Effer geffer gumi néni, Izlipó, izlipó. te vagy a fogó.
(LÁzÁR 4.6.203.0/10)
Éni-péni jupiténi, effer-geffer guminéni, ex-váj dubidú, te vagy a fogó!
(Saját gyűjtés80)
Elképzelhető-e, hogy a sorozatos félrehallások folyamatában ezek a han-

gok maradnak fenn leginkább a szűrőn? Effajta hangváltozások nyelvészeti
törvényszerűségekkel nem magyarázhatók. Sokkal valószínűbb, hogy ezek
a szövegek eleve a hangalakilag motiváltabb szavakból, expresszív hangso-
rokból építkeznek, és ezzel párhuzamosan konkrét jelentések helyett képlé-
kenyebb jelentésfelhővel, magasabb érzelmi tartalommal rendelkeznek.
hiszen – ahogyan ezt az előzőekben ismertettem – éppen ez jellemzi a gyer-
meknyelvet.
80
Alsó tagozatos diákoktól, Budapest, 2017.
144
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 145
A gyermeknyelvi kutatások a bemutatott jelenségekre fontos kiegészítő

magyarázattal szolgálnak. A halandzsaszövegek a természetes nyelvi fej-
lődés folyamatába illeszthető nyelvi megnyilvánulások. Eleinte a kisgyer-
mekek valóban a képlékenyebb jelentésű hangzássémákat ízlelgetik és
használják, aztán később, fokozatosan a konkrét szavakat az elsajátított je-
lentésben. Ennek a nyelvi kreativitásnak nagyon fontos szerepe van a nyelvi
szocializációban. A harmadik fázisban aztán megtanulják az átvitt/áttételes
jelentést is felismerni. Ez 12-14 éves korban alakul ki, de már 6-8 évesek
esetében is jó eredményeket mutatnak az erre irányuló kompetencia méré-
sek. A nyelvészeti, pragmatikai kutatásokban gyakran alkalmaznak folk-
lórszövegeket, például közmondásokat.
A félrehallás szerepe a hagyományozódásban
tapasztalatom szerint az esetek többségében a félrehallás helyett helytállóbb

kifejezés lenne a népetimológia, hiszen egy idegen vagy új elem beillesztése
a saját tudásregiszterbe mindig egyfajta értelmezéssel is együtt jár. Nem akár-
hogy változik meg egy szó hangalakja, hanem a már ismert szókincshez, a
meglévő tudáshoz igazodik a hangzásséma hasonlósága alapján. A hangzás-
séma azonosságai még az így keletkező tartalmi anomáliákat is felülírják, és
könnyen halandzsa lesz a végeredmény (tAMÁS 2016). A gyerekek szókin-
csében számos ilyen példa van, és a korábbi fejezetekben is előkerültek már,
de álljon itt néhány további szemléltetésképpen: „kettősbuszállás” (< Petőfi-
szállás), „tuning-gép” (< turing-gép), „az én nagymamám orvos, de már nem
partizán” (< az én nagymamám orvos, de már nem praktizál), „tom, Erzsike”
(< tom és Jerry).81
A félrehallásokra épülő elképzelés azt is magában foglalja, hogy egy té-
vesztés, egy torzult hangalak változatlan formában vagy további módosu-
lásokkal továbbörökítődik. Fontos viszont figyelembe venni, hogy a
gyerekek kijavítják az általuk hibásnak érzékelt nyelvi formákat. így egy-
mást is terelgetik a nyelvi szocializációjuk során. Persze ez is mutat korosz-
tályok szerinti szóródást. Balázs Patrícia vizsgálatában (BALÁzS 2010) a
(kontrollcsoportok tagjai által ismert) közmondások vicces elferdítésére már
a 6-7 éveseknél számos esetben történt reagálás és javítás. A 8-9 éveseknél
nagyon magas arányú volt a javítás, a 12-13 évesek pedig már nemcsak a
szöveg helyes változatát tudták, hanem a mögöttes jelentéseket is értették,
el tudták magyarázni, és a javítást erős nonverbális reakció (nevetés, mo-
solygás) is kísérte (BALÁzS P. 2010).
E kutatási eredmények alapján egyáltalán nem magától értetődő egy mó-
dosult szöveg kritika nélküli átvétele, továbbadása még a gyerekközösségek-
81
Saját gyűjtés, Szentendre, 2019.
145
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 146
ben sem. És az is igaz, hogy ennek ellenére a szövegek módosulnak, újabb és

újabb változatok jönnek létre. Ez nem csak gyereknyelvi sajátosság, általában
jellemzi a nyelvhasználók közösségét. A legjellemzőbb szóalakítási módokat,
nyelvi játékokat számos példával illusztráltam a fonológiai szinten megnyil-
vánuló jelenségektől a szöveg szintjén jelentkezőkig. Kiemelkedően magas
számban fordulnak elő a szegmentumok elhagyásával, áthelyezésével kelet-
kező szó- és szövegvariánsok. Ez tehát nagyon fontos eszköznek bizonyult
az idősebb gyermekek, sőt a felnőttek nyelvi játékon alapuló folklórjában is.
Saját gyűjtéseimben az ilyen példák vannak legnagyobb számban, beleértve
azokat is, amelyekben a szokatlan szegmentálás által létrejött új tartalmak
képi kiegészítést is kapnak. A 133–135-ös képekből álló sorozat online terjed,
és jól szemlélteti a szavak szétdarabolásában és újraépítésében rejlő nyelvi
lehetőségeket, valamint azt, milyen szerepet töltenek be az információ köz-
vetítésében, a jelentés dekódolásában a képek.
Ezek a példák többségükben halandzsának is tekinthetők, illetve ab-
szurd tartalmakat közvetítenek, töltenek meg játékos, humoros új jelentés-
sel. Bármelyik esetről legyen szó, egyértelműen alkotói szándék áll
mögötte, nem véletlen félrehallás, pláne nem szövegromlás. A játékos szeg-
mentálás a szóbeli, írott és online regiszterekben is lehet kifejezetten meg-
termékenyítő, és az előző fejezetekben is számos példa illusztrálta, hogy a
régebbi korok folklórjában is kimutatható, hol ösztönös, hol pedig tudatos
eljárás.
Eredményeim és az előzőekben ismertetett elemzésem alapján megkér-
dőjeleződik, hogy lehet-e (és ha igen, milyen módszertani elvek érvényesü-
lése mellett) létjogosultsága a retrospektív, vallástörténeti olvasatoknak a
146
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 147
133. 134.
135.
gyermekfolklór alkotásainak vizsgálatában? Amikor egy gyermek először

szembesül azzal, hogy egy adott szó kimondása segítségére lehet céljai és vá-
gyai elérésében, az bizonyára valamiféle mágikus aktushoz hasonlítható
(PLÉh–FELhőSI–SChNELL 2004, 54). Ez azonban nem vonatkoztatható a rég-
múltból átörökített vallási megnyilvánulásokra, hanem újra és újra születő,
a nyelvi szocializáció részét képező folyamat.
összegzésképpen a következő oldalon található táblázatban a halandzsaszö-
vegekre vonatkozó hagyományos, és az általam javasolt elméleti megközelítést,
illetve kutatási módszer központi kategóriáit (súlypontjait) foglaltam össze.
A gyermekfolklór vizsgálatában figyelembe kell vennünk a nyelven kívüli
tényezőket is: a szövegek helyét és funkcióit az adott kultúrán, illetve az azt
használó közösségen belül, továbbá a hagyományozásban résztvevők értel-
mezését meghatározó pszichikai és kognitív tényezőket. Mindezek együttes
figyelembevételével nagyon leegyszerűsítőnek tekinthetők és átértékelendők
147
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 148
hAGYOMÁNYOS ÉRtELMEzÉS JAVASOLt ÉRtELMEzÉS

a konkrét jelentés nyomozása a konnotatív, pragmatikai jelentések
(a múltban) (tsz.!) megismerése
(a jelenben)
a vizsgálat fókuszában a szövegek elemzéséhez szükséges
a tartalom áll a forma (poétikai-stilisztikai eszközök)
részletes leírása, mert az alkotási
folyamatban sokszor fontosabb, mint
a tartalom
a halandzsa félrehallás, az értelmetlen vagy hibásnak
szövegromlás eredménye érzékelt szöveg lehet népetimológia,
vagy eredendően halandzsa (nyelvi játék)
a gyermekfolklór egyfajta zárvány a gyermekfolklórt a kortárs világra
„időkapszula” reflektálás (is) jellemzi, van interakció
a különböző regiszterek között
azok a megállapítások, amelyek szerint a gyermekfolklór (és általában a nép-

költészet) halandzsáit félrehallások és a szóbeliség természetéből adódó szö-
vegromlások eredményeznék. Véleményem szerint a rendelkezésünkre álló
folklórszövegek alapján a nonszensz szövegek is az átörökítődő (és minden
bizonnyal közösségi szabályozás alatt álló) hagyomány részét képezik, ame-
lyekhez – szituációfüggően – szakrális és profán jelentések egyaránt kapcso-
lódhatnak. Miként az értelmes szavakhoz, úgy a halandzsához is tapadnak
egyéni és közösségi tartalmak, érzések és (nem utolsó sorban) esztétikai mi-
nőség, tehát lehet az alkotás eredeti célja, nem pedig torzult végeredménye.
összefoglalás
A kötet e fejezetében a nyelvészeti, folklorisztikai, továbbá nyelvfilózófiai,

irodalmi és pszichológiai elveket együttesen hasznosító szövegvizsgálatból
kibontakozó markánsabb jelenségeket ismertettem. Ezek közös tartomá-
nyaként egyértelműen a szegmentumokkal történő kreatív játék bizonyult
a legtermékenyebbnek, amely alapelvként jelen van a népetimológiás kép-
ződményekben és a halandzsában, illetve a velük rokonítható nyelvi játékok-
ban. A szegmentumok variálása, legyen szó a hangok, szótagok vagy szavak
szintjéről, nagyon fontos szerepet tölt be a szövegvariánsok létrejöttében, így
a folklórban kiemelkedő jelentőségű alkotási mechanizmust képvisel. Ezek
a folyamatok időnként tartalmilag nehezen elemezhető szövegeket eredmé-
nyeznek, illetve eltávolodnak a beszédben megszokott jelentéstartományok-
tól. Jóllehet a hétköznapi kommunikációban is jelen van a nyelvi normák
148
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 149
megsértése, minként a költői képekben történő ösztönös kifejezésmód (me-

tafora, metonímia, szóösszetétel stb.) is, az irodalmat és a folklórt sokkal fel-
tűnőbben jellemzik a különleges nyelvi játékok és kifejeződések. Ezekben
kiemelkedő tendenciaként említhető a távoli asszociációkat mozgósító jelen-
tésalkotás, valamint a meghökkentő, váratlan grammatikai és szemantikai
megoldások.
A nyelvi játék tehát a köznyelvi normáktól többé-kevésbé eltérő, szokatlan
és váratlan alaki és fogalmi kapcsolatokra építő, szórakoztató, értelmező
és/vagy esztétikai funkcióval bíró verbális jelenség. több regiszterben meg-
ragadható (pl. szóbeliség, írásbeliség, internet, továbbá csoport- és rétegnyel-
vek, pl. diákszleng) és eltérő nyelvi szinteken (pl. jelentés, mondattan,
alaktan, hangtan) valósulhat meg. A nyelv játékok a hangok, morfémák és
szóalakok kreatív módosításaitól a szövegek szokatlan alakításáig számos
formában megnyilvánulhatnak. A játék megvalósulhat elsősorban stílusesz-
közök révén is, a műfaji kritériumok, versformák (pl. strófa, rím), stilisztikai,
retorikai eszközök (pl. alliteráció, allegória, halandzsa, hasonlat, ismétlés,
metafora, népetimológia, paródia, ritmus), szóképek kreatív alkalmazásával.
A nyelv játék eredménye lehet egy szó hangalakjának vagy írásképének meg-
változtatása, új (szituatív, konnotatív) jelentés(ek) hozzáadása egy adott szó-
hoz, valamint új szavak létrehozása.
A stilisztikai és kognitív műveleteket alkalmazó nyelvi jelenségek leírására,
magyarázatára és rendszerezésére való törekvés már az ókorban megjelenik,
többek között Platón, Arisztotelész, Cicero és Quintilianus munkáiban. Bár a
klasszikus retorikában a verbális módosulások jelentős része nyelvi vétség-
ként említődik, ezek egyúttal értékes stíluseszközként is értelmezést nyernek,
elsősorban a kifejezőerő és a prozódia szolgálatában. A szójáték első előfordu-
lása a magyar irodalomban a 18. század utolsó harmadából adatolt (KőVÁRY
1877). A nyelvi játék elsősorban a klasszikus retorika egyes területeit is tovább
vivő nyelvészet, szövegelmélet és irodalomtudomány tárgyát képezi, a folk-
lorisztikában ezidáig csak érintőlegesen kerül elő, főként az egyes műfajok
stilisztikai jellemzőinek leírásában. tehát azt vélelmezhetjük, hogy a magyar
folklór egyik régi sajátosságát, azt régóta jellemző jelenséget sikerült feltárni
a kortárs gyermek- és diákfolklór példáján keresztül.
Még a népdalok, balladák kifinomult, sűrített költői nyelvezete sem térí-
tette el a folklorisztikai kutatást attól a fő iránytól, hogy a népköltési szöve-
gekben elsősorban a funkciót, a gyakorlati kontextusokat, valamint a régebbi
korok életmódjának nyomait keresse. A nyelvi játékért, a gyönyörködtető
esztétikumért önmagában megvalósuló alkotásmód a hivatalos művészetek
privilégiuma maradt, így jött létre egy markáns választóvonal a folklór és az
irodalom között. Ennek köszönhetően került előtérbe a konkrét tartalom fel-
tárása a formai-stilisztikai jellemzők feldolgozásával szemben. Ez különösen
igaz a nonszensz, abszurd szövegekkel kapcsolatban, amelyeknek a funkci-
óját élesen elválasztották a folklóron belüli és azon kívüli regiszterek eseté-
ben. Az előbbiben kizárólag gyakorlati funkciók jelennek meg, még
149
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 150
gyakrabban a félrehallás, szövegromlás feltételezése, az utóbbiban pedig a

tudatos mulattatás, szórakoztatás igénye (KüLLőS 2012, 483–484).
Vizsgálataimban a tartalmi összetevők mellett az alkotások mélystruktú-
ráját képező kognitív folyamatokra is koncentráltam. tapasztalataim alapján
hasonló elvek érvényesülnek a szövegképződés során a beszédben, az iroda-
lomban és a folklórban. természetesen a költészet eleve a nyelv egyfajta spe-
cializált használatát jelenti (legyen szó folklórról vagy irodalomról), mégha
eszközeinek nagy része (a szóképek, alakzatok széles repertoárja) előfordul
a hétköznapi kommunikációban is. A specializáció eredményezhet jól elkü-
löníthető alkotáscsoportokat, műfajokat, ez egyfajta „felülnézeti” megköze-
lítés, amelyet az előző tematikus egységben mutattam be.
Itt az alulnézeti perspektíva került előtérbe, de az általánosító és összeha-
sonlító nézőpontokat sem hagytam figyelmen kívül. Azokat az elemi szinten
megnyilvánuló jellegzetességeket, szabályszerűségeket kerestem, amelyek
alapjaiban határozzák meg az alkotás folyamatát, a szövegek formai és tar-
talmi végeredményét. Ezek mentén törekedtem igazolni azt, hogy a stiliszti-
kai jellemzők milyen fontosak a folklórban, sokszor képesek felülírni a
tartalmi preferenciákat. A folklórban is fontos szerepet kap a nyelv zenei jel-
lemzőinek kihasználása, olyannyira, hogy sokszor az üzenet elsődleges hor-
dozójává válik. Az üzenet azonban nem mindig szótári jelentésekkel leírható
konkrét tartalom. A denotatív jelentés mellett sokszor előtérbe kerül az ér-
zelmi alapú, konnotatív, szituatív jelentésmező. Ezért olyan magas az exp-
resszív hangsorok és szavak aránya a halandzsákban is. Az egyéb
folklórregiszterekkel összevetve ez a kifejezésmód kiemelkedően jellemzi a
kortárs gyermek- és diákfolklórt, de bemutattam azt is, hogy korántsem volt
ismeretlen a korábbi időszakokban sem. Kötetem e fejezetében kifejezetten
arra fókuszáltam, hogy feltárjam e sajátos folklóralkotási metódus okait, esz-
közeit és társadalmi hátterét.
150
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 151
KöVEtKEztEtÉSEK
Mi tartozik napjainkban a gyermek- és diákfolklórhoz?
Általánosságban elmondható, hogy a tágabb folklór hagyományos és újabb

jelenségeit egyaránt tartalmazó sajátos tudásregiszter, amelyet egy adott (is-
kolai, lokális, országos vagy globális) gyermek- vagy diákközeg az intézmé-
nyesült normákon, narratívákon, szokásokon kívül alkot meg és alkot újjá
saját- és csoportidentitásának kialakításakor, szocializációjának, életstraté-
giáinak és tájékozódásának eszközeként. Sok esetben a humoros stílus, to-
vábbá a diákokat érintő, foglalkoztató tematika jellemzi. utóbbi általában
örökölt műfaji keretekben és struktúrákban jelenik meg, azonban sok, a ha-
gyományos tipológiába beilleszthetetlen – a mindennapi nyelvhasználat és
a folklór határán keletkező – jelenséget is magában foglal. Részletesebb meg-
határozásában azonban már egyszerre kell figyelembe venni műfaji/temati-
kus, pragmatikai, kommunikációs szempontokat, valamint a diákfolklórt
„hordozó”, alkotó-alakító és hagyományozó közeg életkori, pszichológiai,
nyelvi, kognitív sajátosságait. A diákfolklórba sorolhatók mindazok a narra-
tívák, rövidebb-hosszabb szóbeli, írásos, képi megnyilvánulások, továbbá
szokások, hiedelmek, amelyek a gyermek- és diákélethez, illetve a gyerekek-
hez és diáksághoz mint közeghez köthetők.
Gyakran tetten érhető egy-egy folklórként terjedő jelenségben, paródiában
vagy mémben a diákélet (az iskola, az éppen aktuális tananyag stb.), miként
a fontos, őket is érintő társadalmi kérdések, kulturális események és a min-
dennapi médiatartalmak is, hiszen a gyerekek szinte mindenre reflektálnak,
ami aktuálisan érdekli őket. így a diákfolklór pusztán tematikai alapokon ne-
hezen megragadható, és meghatározásában fontos a pragmatikai megköze-
lítés. A diákfolklór társadalmi alapja az iskolás korosztályok sokrétű
diskurzusmezeje. Ebben jön létre egy tudásregiszter, amelyben nagyon kü-
lönböző műfajok és jelenségek, korcsoportok és lokalitás szerint is elhatárol-
ható tudások figyelhetők meg, ezek egymásra rétegződő folklórközegeket
alkotnak. Ide sorolható mindaz, amit a diákok alkotnak, átvesznek, alakíta-
nak, felhasználnak, továbbadnak, megosztanak. A diákfolklór vizsgálatában
fontosak a kommunikációs szempontok, ezek alapja a közös tudásregiszter
és a sajátos, a más közösségeket és generációkat bizonyos szempontból kire-
kesztő nyelvhasználat. A kommunikációs szempontok alapján kap különös
jelentőséget, hogy hogyan viszonyul a diákfolklór a folklór hagyományosan
feltételezett egyéb regisztereihez, illetve a tájegységek, társadalmi rétegek/cso-
portok szerinti tagolódásokhoz.
151
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 152
A diákság korántsem homogén csoport. A korosztályok tudása és praxisa

sajátos, egymásra rétegződő diskurzusterekre tagolódik (pl. lokális közössé-
gek, iskolák, érdeklődés, adottság stb. szerinti csoportokra).82 Ez okozza a vi-
szonylagos hasonlóságokat és eltéréseket az egyes iskolák, települések vagy
akár korcsoportok gyerekfolklórja között. társadalmi hátterét tekintve in-
kább az általános iskolában, a lokalitás szempontjából pedig a középiskolá-
ban összetettebb a kép.83
Korcsoportok a diákfolklórban
A korosztályra jellemző nyelvhasználaton túl a tágabb folklóron belül kü-

lönleges területté teszi a diákfolklórt a különböző regiszterek közötti köz-
vetítő és egyben átmeneti jellege, hiszen a fiatalabb diákok folklórja a
gyermekfolklórral, az idősebbeké a felnőttek folklórjával mutat nagyobb át-
fedéseket. A közös intézményben eltöltött évek a különböző korosztályokat
mégis egy többé-kevésbé egységes, helyi folklórközeggé fűzi össze, ezért nem
választottam szét két külön kategóriává a fiatalabb és az idősebb diákokat,
hiszen 6-18 éves korig mind részesei és alakítói a diákfolklórnak.
Mindemellett kijelölhetők kisebb csoportok, annak ellenére, hogy a folklór
hatalmas szövetében sokszor nehéz egyértelmű mintákat találni, halmazokat
körülhatárolni. A kortárs kutatások alapján nagyon sok jelenség egyszerre
tartozik a felnőttek és a gyerekek, diákok, vagy éppen a falusiak, illetve a vá-
rosiak folklórjába. Viszont jellemző „gócpontok”, preferenciák mégis megál-
lapíthatók. A már említett diákszleng (és rétegei) és a lokalitás sok esetben
meghatározó szerepe mellett három szempontot emelek ki, ezek a követke-
zők: műfajok/kategóriák, jellemző alkotói folyamatok és a tematika.
ha a műfaji struktúrából indulunk ki, egyik vagy másik koncentráltabban
lehet jelen egy adott korcsoportban, közösségben, mint például a mondóka az
óvodás és kisiskolás közegben, egyes kisepikai műfajok (pl. antiproverbiumok,
tonaludatuszok és kortárs megfelelőik) pedig inkább a 14-18 éves korosztály
körében. Az alkotási mechainizmusban is találunk a korcsoportokhoz köthető
82
Fontos kiemelni, hogy az egyének diskurzushorizontja mindig több diskurzus-
térre terjed ki: a család (vagy gyermeknevelő intézmény), az iskola, a település, de
legalább a szomszédság, sportegyesület vagy szabadidős csoportok (akár bandák,
zenei együttesek rajongói stb.), az internet által formált érdeklődési csoportok, az
egyes nyelvi kompetenciák miatt korántsem homogén közösségi média stb. (A dis-
kurzusterek fogalmának meghatározására lásd CSÁJI 2018a, 163, 2020, 359)
83
Az általános iskola kiválasztásában általában a lakóhelyhez való közelségé-
nek, könnyen megközelíthetőségének van szerepe, míg a középiskolák esetében
már sokkal meghatározóbb az intézmény profilja (pl. reál- vagy humánspeciali-
záció, középfokú szakmai képesítés stb.), illetve az oktatás színvonala, vagy az a
tény, hogy tervezi-e a diák (illetve a család) a felsőfokú tanulmányokat, vagy in-
kább a mihamarabbi munkába állást preferálja.
152
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 153
jellegzetességeket. Ezért kötetemben a nyelvi kreativitás, gondolatiság és képi

világ szempontjából nem elkülönülten, hanem egymásra hatásában elemeztem
a halandzsát, a mémeket és más, a kortárs diákfolklórra jellemző kategóriákat.
A halandzsa (főleg elemi szintjén, a halandzsaszavak formájában) mint
szórakoztató, (és ami nagyon fontos) hangzó, élőszavas folklórműfaj, sokkal
nagyobb számban jelenik meg az alsó tagozatosoknál, mint az idősebbeknél,
míg az audiovizuális alkotások, pl. mémek létrehozása, továbbalakítása a
felső tagozatban, gimnáziumban válik uralkodóvá. Az alkotás mint kognitív
tevékenység szoros kapcsolatban van az életkorra jellemző nyelvi, pszichés,
szociális készségekkel, és kiemelkedő módon a humorfelfogással.
A tematika is kijelölhet időbeli kereteket, főként az olyan alkotások eseté-
ben, amelyek megértése elsősorban nem családon belül, hanem az iskolában
elsajátított ismeretanyaghoz kötött. Egy-egy mém (sőt, mém-sorozat) például
kifejezetten képzőművészeti alkotásokat vesz alapul, míg mások matemati-
kai, történelmi és egyéb ismereteket használnak fel.
Kategóriák, alkotáscsoportok
A folklorisztika által használt kategóriák a diákfolklór műfajainak meghatá-

rozására nem (miként a kortárs folklór egyéb jelenségeire sem) mindig alkal-
masak, főként néhány modern, digitális tartalom esetében van szükség új
fogalmak beiktatására. A kötetben bemutatott alkotáscsoportok a diákfolklór
széles repertoárjából válogatva mutatják be a kutatásom tapasztalatai alapján
legjellemzőbb szövegtípusokat és jelenségeket. Mivel a gyűjtést nem korlá-
toztam a folklorisztikában számontartott műfajok keresésére és dokumentá-
lására, több, az ismert klasszifikációkból hiányzó folklóradatot rögzítettem,
ugyanakkor ezeknek az adatoknak az értelmezéséhez a kortárs társadalmi
és kulturális keret mellett a történeti kontextust is hasznosítottam. A modern,
online jelenségek esetében is sikerült párhuzamokat és hasonlóságokat találni
az archívumokban és az antológiákban, valamint a közköltészeti gyűjtemé-
nyekben található anyaggal, tartalmi és formai-stilisztikai szempontból is.
Megfigyelhető továbbá több hagyományos, főként humoros szövegekben
bővelkedő műfaj regisztereken átívelő, töretlen folyamatossága és népszerű-
sége. A technikai újítások következményeként létrejött új kommunikációs
csatornák ritkán járnak együtt új „műfajok” megjelenésével, jellemzőbb a már
meglévő minták kreatív aktualizálása. Az offline-online regiszterváltással be-
következett tartalmi, formai (előadásbeli) és stilisztikai változásokat számos
példával illusztráltam. összességében elmondható, hogy az online térben a
rövidebb és képekkel kiegészülő szöveges tartalmak a legnépszerűbbek, ezek
jelentős része a mémek kategóriájába tartozik. Mindemellett jellemzőek ma-
radtak a csak szövegként terjedő alkotások, bár ezek is sokszor kiegészülnek
színes hátérrel, keretdekorációval és hangulatjelekkel. utóbbiak az élőszavas
előadás zenei jellemzői (pl. a hangszín, hanghordozás), valamint a mimika
153
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 154
és gesztusok által közvetített üzenetek (metakommunikáció) hiányában, azt

helyettesítendő segítik az értelmezést.
A diákfolklórban egyszerre van jelen a reliktum-jelleg és az újítás, hagyo-
mányteremtés dinamikája. Az előbbire példa a makaronikus szövegek és a to-
nalodátuszok továbbélése, valamint az azoknak megfeleltethető, de újabb
keletkezésű jelenségek, amelyek a kortárs folklór más területein alig, vagy
egyáltalán nem gyűjthetők (mint pl. az 58. oldalon bemutatott „kiejtési gya-
korlatok”). Jellemzőek a paródiák, parafrázisok, amelyek aktuális jelenségeket
foglalnak részben vagy egészében készen kapott sémába. Egyes műfajok vagy
jelenségek (pl. a viccek, abszurd szövegek) a folklór más regisztereiben is hang-
súlyosan vannak jelen, de a diákfolklórban is fontos szerepet töltenek be, illetve
ezeknek is kialakulnak kifejezetten a diákságra jellemző tematikus csoportjai,
mint pl. a koreai (ún. K-pop) sztárokat szerepeltető viccek esetében (97. oldal).
A szintén széles körben elterjedt szó- illetve nyelvi játékokat alkalmazó, ké-
pekkel összekapcsolt alkotásoknak (a mémeknek és hasonló online bejegyzé-
seknek) is vannak a diákfolklórhoz köthető speciális típusai, pl. amelyek a
legváltozatosabb tartalmakat kapcsolják össze kreatívan a diákélet eseménye-
ivel. Ennek egyik példája, amikor a kortárs és népszerű jelenségek (pl. tévé-
sorozatok, mozifilmek) a diákéletre vonatkozó olvasatot/értelmezést kapnak.
A tematika a legváltozatosabb lehet, azonban nagyon népszerűek a toplistás
dalok, filmek, sorozatok vagy akár egy-egy reklám jeleneteiből kiinduló, vagy
előadókra, színészekre épülő át- és továbbértelmezések. A humoros szövegek
és mémek hatása általában valamilyen nyelvi játékon (pl. hangzásbeli hason-
lóságon, kreatív szegmentáláson és az ezekből adódó kétértelműségen) vagy
klisén alapul, amit a photoshop eszközeivel tesznek még hatásosabbá (látvá-
nyosabbá, tömörebbé és érthetőbbé, ld. az alábbi példákat). Úgy tapasztaltam,
hogy a képszerkesztési készségeket gyakran már az általános iskola alsó tago-
zatában, de legkésőbb a középiskolában elsajátítja a diákok túlnyomó többsége.
136. 137.
154
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 155
Szóbeliség, írásbeliség
Ahogyan a már Bevezetésben is utaltam rá, a diákfolklór alakulásában kie-

melendő szempont, hogy – míg a „klasszikus” gyermekfolklórt túlnyomóan
a szóbeliség jellemzi – az információszerzésben és -átadásban egyre inkább
összefonódik az írásbeliség és a szóbeliség dimenziója. Egy későbbi fázisban
pedig (vagy akár az írásbeliség kompetenciájának megszerzésével párhuza-
mosan) a hagyományos közösségi lét mellett kialakul a diákok online közös-
ségekhez való kötődése is, jóllehet a tagság szempontjából az online és offline
térben jelentős lehet az átfedés.
A gyors információáramlás, a hozzáférés az online térhez, a mindenütt jelen
lévő média nem szigeteli el a fiatalabb korcsoportba tartozókat az idősebbek
folklórjától, kulturális tartalmaitól. Az igazán újszerű dolgok abban a regisz-
terben történnek, ahol a hagyományozott és az aktuális információk kreatív
módon új alkotásokat teremtenek. Ez nyilvánul meg a gyermek- és diákfolklór
alkotások jelentős részében. Gyakori például saját környezetük modern tár-
gyainak, kortárs jelenségeinek, valóságos vagy kitalált személyeinek beépítése
nemcsak az általuk költött szövegekbe, hanem a rájuk hagyományozott, má-
soktól tanult régebbi alkotások szerkezeti kereteibe is. Máskor pedig kreatívan
fűznek össze klasszikus folklóralkotásokat meghökkentően új stílusban (mint
például az alábbi képen: az alma teremti meg a közös nevezőt a különböző
mesék, anekdoták és a kitalált, történelmi vagy kortárs szereplők között).
Ezek az alkotások nemcsak kreatív játékok, de egyúttal a tudás átörökíté-
sének eszközei is, a gyerekek és diákok, ha kell, utánanéznek, utánakérdez-
nek a számukra érthetetlen tartalmaknak. A folklór alkalmazkodó jellegű,
gyorsan megjelennek benne a minden-
kori kortárs környezet és kultúra ele-
mei. A már említett, kultikusnak
számító, vagy éppen aktuális filmek,
kedvelt zenei előadók, együttesek, mé-
diaszemélyiségek mellett az ünnepek, a
pályaválasztás, a fontosabb a politikai
hírek, sportesemények és a táplálkozás-
beli, egészséges életmódhoz vagy újab-
ban az éghajlatváltozáshoz kapcsolódó
trendek is pillanatok alatt az alkotások
részévé válnak. A média és a folklór
kapcsolatának feltárása a folklorisztikai
kutatások részét képezi. Már a rádió és
a televízió megjelenése előtt, az egyházi
ikonográfia, vagy a nyomtatott kiadvá-
nyok vizuális világa is befolyásolta az
emberek képzeletében a folklór szerep-
lőiről, a profán és a transzcendens világ 138.
155
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 156
139. 140.
141. 142.
lényeiről kialakuló elképzeléseket (DÉGh 1994; NAGY z. 2003; LANDGRAF 2001,

2014, 2016a, 2016b, 2017). Mindez fordítva is igaz, a folklór mint referencia-
tartomány és forrásanyag erőteljesen megjelenik a médiában, a dokumentum
jellegű közlésektől a híradásokon át a reklámokig (DÉGh 1994, NAGYNÉ BAtÁRI
2007). Bár a sémák, szüzsék, toposzok, típusok, klisék sokszor ismerősek (azaz
a már jól bevált keret és eszközkészlet az új tartalmak kibontásánál is újra fel-
használásra kerül, miként a fenti karikatúrákra emlékeztető példák esetében
is), az újabb alkotások általában szétfeszítik a régebbi műfaji kereteket.
A kortárs valóság erőteljes megjelenítése mellett a diákfolklórban régies,
illetve a hagyományos paraszti kultúrához kapcsolódó elemek is fennmarad-
156
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 157
hatnak a tanult (főleg az intézményes keretek által átörökített) szövegekben.

A diákok által létrehozott, variált és népszerű alkotásokban azonban erre rit-
kán akad példa. S. Varga Pál a folklórra is érvényes megállapításokat tesz a
hagyományközösségekre vonatkozóan, amikor a közköltészet természetes
diakróniáját mutatja be:
A közköltészet […] nem más, mint eredeti költői állapotában megőrzött –

tartalmában persze folytonosan változó – közös tudáskészlet, amely ere-
dendően mindazt tartalmazza, ami a hagyományközösség mindenkori je-
lene számára lényeges – és értelemszerűen mindent kihullat magából, ami
elveszíti relevanciáját; végül minden olyan kulturális elemet átvesz, asszi-
milál a környező kultúrákból, amire szüksége van, s így folyamatosan (bár
a mindenkori nemzedékek számára alig észrevehető) mozgásban van. (S.
VARGA 2005, 285–286)
hasonló problémáról ír Varjas Béla a reformáció deák-irodalmának lírai

verstípusaival kapcsolatban: „A rövid életű és rövid terjedelmű énekekből
kevés maradt fenn, hiszen könnyen terjedtek szóban is, ritkábban jegyezték
le ezeket, mint a nagy terjedelmű epikus énekeket, – újabb szerzemények
pedig elfeledtették a régebbieket” (VARJAS 1964, 406). Különösen igaz ez a di-
ákfolklórra, és a gyorsan változó, interneten megosztott tartalmakra.
Offline-online regiszterváltások
Elsősorban az alkotáscsoportokon és az egyes példákon keresztül mutattam
be ezt a jelenséget, ezért fontosnak tartom az általánosabb tendenciák szintjén
az összegző áttekintést. Ez azért is fontos, mert a diákfolklór alkotásai sokszor
„kétéltűek”: jelen vannak offline és online formában is. természetesen a meg-
osztás, továbbadás csatornái nagymértékben befolyásolják egy-egy alkotás le-
hetséges megjelenési formáit, így például az interneten jellemzően vizuális
eszközök felhasználásával alkotják meg, illetve alkotják újra a tartalmakat.
A technika által biztosított új lehetőségeken túl (mint pl. a kép- és videó-
szerkesztő programok) meg kell említeni az offline és az online alkotások
perspektívájából adódó különbségeket. A színház- és a filmművészet példáján
keresztül szemléltetve: míg a színpadra vitt történetekben elsősorban a színé-
szek párbeszédei, monológjai közvetítik a tartalmat, a filmeken a verbális
megfogalmazások sokféleképpen helyettesíthetők a mimika és a gesztusok le-
gapróbb megnyilvánulásai által is, a közeli képek, a vágások révén a szöveges
tartalmak sokszor redukálódnak a képi kifejezésmód új lehetőségei miatt (vö.
BRESSON 1998, 13–14). Miként a filmek, a mémek is közeli perspektívában, sű-
rítve ábrázolnak: észrevehetőek az apró részletek (legyen szó a mimikáról
vagy a tárgyi környezetről), így egy-egy kép alkalmazása által egészen távoli
kontextusok is megidézhetők, a kevés szöveg ellenére is rendkívül sok infor-
máció jeleníthető meg, amely bonyolult helyzeteket, történéseket, viszonyu-
lásokat képes ábrázolni, tehát helyettesítheti a verbális tartalmakat.
157
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 158
A regiszterváltás során bekövetkező módosulások azonban nemcsak a kö-

zeli perspektívában, vagy a színek és képek felhasználásában nyilvánulnak
meg. Az online térben megjelenő szövegek terjedelmükben erősen korláto-
zottak, akkor is, ha csak önmagukban, kép vagy színes háttér nélküli tarta-
lomként terjednek. A közösségi média igazán sok embert összefűző
platformjain, mint amilyen a Facebook vagy az Instagram, ritkák a hosszú
bejegyzések. Ezzel összefüggésben bizonyos műfajok megjelenítésére ke-
vésbé alkalmasak, ami önmagában is egyfajta szelekciót eredményez a szó-
beliségből átvehető műfajok repertoárjában (pl. a mesék, hacsak nem
csalimeséről vagy formulameséről van szó, nemigen jelennek meg ilyen for-
mában). Amennyiben mégis terjedelmes szövegeket továbbítanak, akkor azt
inkább e-mailben, vagy Messengeren, nem posztként osztják meg.
Az e-mailek esetében megszokott a hosszabb fogalmazás, szerkesztésében
(megszólítás, tárgyalás, elköszönési formulák) is közelebb maradt a hagyo-
mányos (postai) levelezéshez, és eleve hosszabb reakcióidőkkel számol az
üzenetküldő. A messenegeren, a Facebookon vagy Instagramon megjelenített
tartalmak gyorsan pörgő információáradat részét képezik. A cél tehát a rövid
reakcióidőt kívánó, figyelemfelkeltő, tömör, informatív tartalom létrehozása.
Bár formailag vannak köztük egyszerű szövegközlések, a feltűnőbb megje-
lenítés kedvéért gyakran kiegészülnek színes, esetleg mintás háttérrel és han-
gulatjelekkel (emotikonokkal).
A szöveges tartalom variánsainak létrehozásában jellemző a bonyolultabb
grafikai eszközök alkalmazása is, a verbálist és a képit elegyítő, „többszó-
lamú” üzenetközlés. Míg a szóbeli előadásban a mimika, a gesztikuláció, va-
lamit a szupraszegmentális eszközök (intonáció, nyomatékok, szünetek)
segítik az előadást és a befogadást, az online alkotásokban inkább a vizuális
megjelenítésre tevődik át a hangsúly. A beszélő hanghordozásának, a non-
verbális kommunikációnak, a közvetlen és személyes beszélgetésben az ér-
telmezést segítő és irányító eszköztárnak a hiánya könnyen okoz
félreértéseket egy-egy online szöveges tartalom kódolásakor. Ezért is jel-
lemző a hangulatjelek és a képek használata. Itt érdemes megemlíteni azt is,
hogy a bejegyzések stílusukban sok esetben jobban közelítenek a szóbeli ki-
fejezésmódokhoz: merészebb, kevésbé választékos a szóhasználat, jellemzőek
az egyszerű mondatszerkezetek, és időnként (véletlenül vagy szándékoltan,
pl. a szójáték kedvéért) hemzsegnek a helyesírási hibáktól (lásd még BRONNER
2009; VESzELSzKI 2012). A szándékolt értelmezés orientálására egész eszköztár
jött létre az interneten az írásmódtól, azaz a szegmentumok külön- vagy egy-
beírásától az értelmező illusztrációkig. Ezek sokszor olyan sikeresek, hogy a
szóbeliségből átvett alkotások nemcsak megtalálják a legkifejezőbb előadás-
módokat, de még újabb értelmezési síkokkal is gazdagodhatnak, többszóla-
múvá válhatnak.
Ezt egy konkrét szövegpélda regiszterváltásából adódó variálódásán ke-
resztül szemléltetem: A „Pál tegnap. Pálma” feliratú mém alapját képező szó-
vicc régóta és több variánsban létezik a szóbeliségben is, pl.: Ha Pál ma fa,
158
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 159
akkor tegnap mi volt? vagy Miért nem találják Palikát az erdőben? Mert Pál ma fa!.
A szóbeliségben „kétdimenziós” – a homonim hangalakok kétféle értelme-
zésére épülő – alkotás „háromdimenzióssá” válik azáltal, hogy a mémvari-
ánsokban a hangzásséma hasonlóságán és a szegmentálás megváltoztatásán
alapuló eredeti jelentéssíkokat sikeresen összekapcsolták a járványdiskur-
zussal a Győrfi Pált ábrázoló illusztrációk révén.
143.
144.
159
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 160
A mémekről és más online tartalmakról tágabb kontextusban

Számos esetben még a folklór legújabb megnyilvánulásainak, mint pl. a
mémeknek is megtalálhatjuk a korábbi (offline) párhuzamait, előzményeit.
Ezek persze nemcsak a folklórban keresendők. A mémek stílusjegyeikben
sokszor emlékeztetnek a régen népszerű nyomtatott képeslapokra. Vélemé-
nyem szerint ezek akár a mémek „offline” formai előzményeinek is tekint-
hetők, miként a vidéki otthonok falvédői,84 de a sajtóban megjelent karikatúrák
és a több mezőre osztott, szövegbuborékokat alkalmazó képregények is szol-
gálnak analógiákkal. utóbbiakhoz képest a mémek természetesen sokkal sű-
rítettebbek, többnyire egy jelenetbe vagy egy epizódba tömörítik az
üzenetet. A mémek párhuzamai, előzményei körében nem hagyható figyel-
men kívül a 20. századi avantgárd egyik irányzata, az ún. konceptuális mű-
vészet (conceptual art),85ahol egy-egy frappáns ötlet, meglepő képalkotás
hordozza a művész üzenetét. Ezek sokszor nem egyjelentésű kódként jelen-
nek meg, hanem művészi képzettársítások sorát tárják fel, rendkívül sűrített
formában. A konceptuális művészet gyakran tartalmaz társadalomkritikai
élt, fricskát a kortárs valósággal szemben, a mémekre gyakorolt hatását tud-
tommal még nem vetették fel, pedig nagyon hasonló alkotási folyamat ered-
ményei. Egy példát idézek csupán a konceptuális alkotásokra, John
Baldessoritól (145. kép).
A kreatív megformáláson vagy a puszta humoron jóval túlmutató funk-
ciója lehet az online folklór jellegű alkotásoknak az is, hogy alakítják a kö-
zösségi reakciókat, értékrendet, bizonyos témákat „becsatornáznak” a
kommunikációba. Az online közösségi médiában az egyes résztvevők
maguk is irányítják és árnyalják a diskurzust, és ennek tudatában is vannak.
Aktív részvételük a „központi (hatalmi) szereplők” szándékát ellensú-
lyozza és kiegyenlíti (ezzel kapcsolatban használja Robert Glenn howard
a vernacular authority fogalmat).86 Az online hozzászólásokban gyakran
görbe tükröt tartanak korunk embere elé, vagy éppen fanyar társadalomkri-
tikát fogalmaznak meg. Jellemző rájuk az újszerűség ismerős elemekkel
kombinálva, így kötve össze az ismerőst a szokatlannal. Ez utóbbinak egy
84
A feliratos falvédők néprajzi és folklorisztikai bemutatására számos példa
hozható, lásd KOVÁCS 1987, CSEh 2002, BIhARI-hORVÁth 2011). A falvédők és a
mémek vizuális kapcsolatát Kész Réka és Márku Anita is felvetették közös írásuk-
ban (KÉSz–MÁRKu 2018)
85
Bár gyökereit a dadaizmusig (pl. Marcel Duchamp), sőt, még korábbra veze-
tik vissza, önálló irányzatként az 1960-as évek közepétől tartják számon. Első ve-
zéregyénisége a magyar származású amerikai művész, Joseph Kosuth, aki
kiüresedettnek tartotta az avantgárdot, és hangsúlyozta a filozófia és a művészet
kölcsönhatásának jelentőségét. A konceptuális művészet a képzőművészeti alko-
tásként megfogalmazott gondolatra épül, és gyakran képezi alapját a fanyar
humor, a polgárpukkasztó fricska vagy az irónia (OSBORNE 2002).
86
hOWARD 2011; CSÁJI 2018b.
160
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 161
145. John Baldessori: the Pencil Story (1972–1973)
közkedvelt módja a mémekben egy-egy mese, mozifilm, vagy ikonikus so-

rozat jeleneteinek, hőseinek kreatív áthelyezése egy teljesen új helyzetbe,
jelentésmezőbe – mozgósítva az asszociációs mechanizmusokat. természe-
tesen ez nem csak magyar viszonylatban és a kötetben bemutatott példák
esetében jellemző, a narratív és a vizuális tartalmak (pl. a mémek) hasonló
megjelenítési módjai a nemzetközi anyagban is számos hasonlóságot, sőt,
azonosságot mutatnak.
Főként Facebook profilok idővonalát jellemző online tartalmak „műfaji”
sokszínűségének párhuzamaként megemlíthetők a fiatalok körében egykor
(még a 20. század utolsó harmadában is, lásd VASVÁRI 2009) divatos emlék-
könyvek. Ezekben a versektől az életvezetési tanácsokon át a viccekig és a rejt-
vényekig, a csak képet, csak szöveget, motívumokkal dekorált szöveget, vagy
ezek kombinációit alkalmazó alkotásokig sokféle kategória megfért egymás
mellett. Nem nehéz észrevenni, hogy az emlékkönyvek repertoárja milyen
nagy átfedést mutat a Facebookon megjelenő tartalmakkal (146–149.kép)
161
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 162
146–149. Emlékkönyvek lapjai (Czövek Judit gyermekfolklór gyűjtéséből,

Józsa, 1989)
Az emlékkönyvek mellett természetesen a kéziratos füzetek87 egyéb típu-

sai is itt említhetők, a naplótól az ételreceptes füzeteken át a gyógymódokat
vagy imákat tartalmazókig, hiszen a digitális térben, főként a közösségi mé-
diában kifejezetten hasonló témák jelennek meg.
Miért ennyi humor?
A diákfolklór egyik legfontosabb jellemzője a humor. Ismert jelenség, hogy

a félelmet „gyógyítja”, vagy legalábbis kezelhetővé teszi, ha kinevetjük, ne-
vetségessé tesszük rettegésünk tárgyát. A humor társadalmi és kulturális ter-
mészetét régóta kutatják a néprajz, a kulturális- és szociálantropológia, de
természetesen más humán tudományok művelői is, egymástól meglehetősen
eltérő szemléletmóddal. A folkloristák elsősorban a szövegekre, illetve a ben-
nük rejlő műfaji, szerkezeti és stilisztikai jellemzők megragadására töreksze-
nek, én is erre helyeztem a hangsúlyt, jóllehet figyelembe vettem a
pszichológia ide vonatkozó, a gyermekek korcsoportonkénti humorértelme-
87
A kéziratos füzetek néprajzi kutatásával kapcsolatban lásd: KESzEG 2008.
162
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 163
zésére és -használatára vonatkozó megállapításait is. A kulturális és szociá-

lantropológusok inkább a humor kulturális és társadalmi kontextusait, funk-
cióit, szerepét, a közlő és a befogadó interakcióit vizsgálják, amelyek szintén
fontos adalékokkal szolgálnak a diákhumor megértéséhez. Mary Douglas,
Victor turner és Radcliffe-Brown például a humor rituális, szakrális értelme-
zési lehetőségeire hívták fel a figyelmet (DOuGLAS 2003; tuRNER 2002; RAD-
CLIFFE-BROWN 2004). A deszakralizáló jelleggel felruházott humoros szövegek
és magatartásformák (pl. paródia, vicc, élc, karikatúra stb.) a hétköznapi rend
felforgatásával, tréfás megjelenítésével megszelídítik, elfogadhatóbbá teszik
az életünket átszövő társadalmi normákat, konfliktusokat. A turneri társa-
dalmi dráma itt inverz, önironikus vagy épp maró kritikai éllel jelenik meg.
A humoros folklóralkotások gyakran egyfajta szelepként működnek, ki-
mondhatóvá teszik, dramatizálják az egyébként kimondhatatlant – másfajta
diszkurzív dimenzióba terelve (ezáltal legalizálva) azokat a témákat, ame-
lyek egyébként megszokott kontextusukban sértők, megbotránkoztatók
vagy bármilyen más szempontból elfogadhatatlanok lennének. Korábban is
megvoltak ennek a ciklikusan visszatérő, általában az ünnepkörökbe illesz-
kedő, meghatározott alkalmai. A farsang, a karneválok, a vásárok többek
között ilyen szereppel is bírtak. A diákság életében máig vannak ilyen al-
kalmak, mint pl. a bolondballagás, amikor lehetőség adódik egymás és a ta-
nárok legális megtréfálására, a hierarchia feloldására. ha nem is ilyen
mértékben, de más alkalmak, mint pl. egy közös táborozás vagy osztályki-
rándulás is fellazítja az iskola épületén belül, illetve a tanítási órákon ural-
kodó viselkedési kódexet.
A diákok félelmei leginkább a népszerűtlenség és a rossz tanulmányi tel-
jesítmény körül oszcillálnak. Az erre adott válaszok között kiemelkedő sze-
repe van a humornak, az öniróniának vagy az élcelődésnek; sok ilyen spontán
megnyilvánulásnak voltam a tanúja. Az egyszerű „nem tudom” helyett, egy
vicces, elterelő válasz hatása elősegíti az ebben kreatív tanulók népszerűsé-
gét. Persze humoros feladatmegoldások véletlenül és félreértésből, a tan-
anyag hiányos elsajátításából is születnek, amint azt a gyerekszáj címkével
ellátott példákkal is szemléltettem. A felelés vagy dolgozatok alkalmával elő-
kerülő humor mindenesetre segít a rossz teljesítmény következtében fellépő
szégyenérzet feldolgozásában. A humor mint konfliktuskezelési mód a diákok
számára frusztrációt jelentő egyéb, külső-belső adottságok esetében és egy-
más kifigurázásában is eszközt jelent, gondoljunk csak a neveket vagy tulaj-
donságokat csúfoló szövegekre. A humornak természetesen nemcsak terápiás
jellemzőit kell kiemelni. Mondják „a gyerekek, fiatalok sokkal többet nevet-
nek”, ez minden bizonnyal a korosztályra jellemző pszichés adottság. Éppen
az iskolakezdés időszaka fontos lépcső a humorfejlődés szempontjából,
ugyanis 7–12 éves korban különösen felgyorsul a kognitív és érzelmi érés
(FühR 2002; NEuSS 2003; PAP 2006). A közösségi háló kialakulásában is fontos
szerepe van humornak, a szocializáció kiemelten jelentős alkotóeleme, amely
meghatározza a társas kapcsolatok alakulását.
163
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 164
A humor működésében minden bizonnyal szerepe van annak is, hogy

a gyermekek, a fiatalok a társadalom leginkább kontroll alatt tartott cso-
portja, ahogyan erre számos szerző (KNAPP 1976; SuttON-SMIth–MECh-
LING–JOhNSON–MCMAhON 1999) felhívja a figyelmet. Kultúrájuk a felnőttek
(szülők, pedagógusok) által képviselt domináns kultúrával szemben egy-
fajta szubkultúra, a Knapp házaspár szóhasználatát kölcsönözve: „child-
hood underground” (KNAPP 1976). Sutton-Smith és McMahon ezen az alapon
határozzák meg azokat a stratégiákat, amelyek mentén a gyermek- és di-
ákfolklór egyfajta ellenkultúraként nyilvánul meg. Ebben (a kisebbek által
inkább) ösztönös és (az idősebbek részéről) tudatos jelenségek is említhe-
tők. Az általa „failure”-nek nevezett kategória (SuttON-SMIth–MEChLING–
JOhNSON–MCMAhON 1999, 303–304) olyan vislekedést jelöl, amely a szigorú
felügyletre, szabályokra adott ösztönös reakció és a szabályszegés humo-
ros formáiban – nevetgélésben, viccelődésben, fura viselkedésben és szo-
katlan válaszokban – nyilvánul meg. Ezzel szemben az „antithesis”
(SuttON-SMIth–MEChLING–JOhNSON–MCMAhON 1999, 304–305) tudatos
szembenállás: paródia, görbe tükör, a domináns kultúra kifigurázása. Ide
tartoznak a tabuk megszegései (pl. amikor kódolt formában beszélnek til-
tott témákról), továbbá ez a magatartás általában magában foglalja a de-
misztifikációt. Mindez legtöbbször humoros formában valósul meg, és
mint viselkedés kapcsolatba hozható a korábban említett vernacular autho-
rity jelenségével is (158. oldal).
Nyelvi kreativitás
A verbális és vizuális nyelv kreatív használata az a terület, ahol a legtöbb fel-

tárásra váró jelenség van a kortárs gyermek- és diákfolklór kutatásában, hiszen
a téma a hazai és külföldi szakirodalomban is nagyon alulreprezentált (VOIGt
1983, 487). A kreativitás a folklór központi fogalmaként az utóbbi évtizetben a
külföldi szakirodalomban is felmerült. trevor Blank szerint a kreativitás sokkal
hansúlyosabb helyet kellene, hogy kapjon a folklórértelmezésben, mint például
a szóbeliség és a hagyomány (BLANK 2009, 6). Bár néhány kitűnő monográfia
(OPIE–OPIE 1959, 1985, SuttON-SMIth 1999, ShERzER 2002) és elemző tanulmány
(pl. ShERzER– WEBStER 2015) született a Speech Play-tematika égisze alatt, olyan
területekre hívtam fel a figyelmet, amelyek sok további kutatást igényelnek.
Nem feltételezhetjük azt, hogy a nyelvi játékosság, a nyelvi kreativitás min-
den kultúrában ugyanúgy érvényesül. Egyes társadalmak, kultúrák erre,
mások arra fogékonyak, amit minden bizonnyal meghatároznak az adott
nyelvben érvényesűlő kategóriaalkotási mechanizmusok, grammatikai struk-
túrák is. A nyelvi játékok, ezáltal a folklóralkotások kifejezésmódja, eszköz-
tára, szoros összefüggésben van a nyelv szerkezetével, tágabb tipológiai
jellegével (gondoljunk pl. analitikus vagy szintetikus, illetve agglutináló, flek-
táló, izoláló, inkorporáló nyelvek különbségeire, amelyek más és más lehető-
164
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 165
ségeket kínálnak). A nyelvtörőknek, a halandzsáknak, a szótagbetoldással mű-

ködő titkos nyelveknek (pl. „tuvudsz ivígy beveszévélnivi?”), az alternatív
névalkotásnak, a diákszlengnek, a kódolt üzeneteknek kiterjedt nemzetközi
párhuzamai vannak, míg más, a jelen kötetben bemutatott nyelvi jelenségek
kifejezetten nyelvspecifikusak. A szegmentumcserék esetében könnyen belát-
ható a nyelvi meghatározottság: míg a hangok csereberéje elméletben minden
nyelvben lehet a szójáték alapja, a toldalékokkal való hasonló játék lehetősége
behatároltabb a nyelvtípus függévnyében. Néhány jelenség esetében saját el-
nevezéseket vezettem be. Ezeket terminológiai javaslatoknak tekintem, és
annak illusztrálására szolgálnak, hogy az alkotásokat nemcsak „felülnézeti”
aspektusból (műfaji vagy tartalmi kritériumok alapján) érdemes vizsgálni és
bemutatni, hanem „alulnézetből”, az alkotás nyelvi (grammatikai és szeman-
tikai) megformálása felől is. Számomra a folklór „látható és hallható” meg-
nyilvánulásait megteremtő mögöttes, kognitív folyamatok jelentették a
kiindulópontot a kortárs gyermek- és diákfolklór anyagának bemutatásában
és elemzésében. A nyelv kreatív felhasználásának különféle módjain keresztül
is kirajzolódtak a korpuszban önálló kategóriák, ez utóbbiak szolgátak a kö-
tetben bemutatott szövegcsoportok alapjául. természetesen ezeket, ahol lehe-
tett, próbáltam tágabb (történeti és jelenkori) kontextusban értelmezni, és
összevetni a folklór műfaji kategóriáiával és funkcióival. A magyar gyermek-
és diákfolklórban általam feltárt, sokrétű kreativitás kutatásának folytatása,
nemzetközi összehasonlítása során még bizonyosan sok izgalmas, akár az ed-
digi hipotéziseket is megváltoztató eredmény születhet. Ezért kötetemet egyút-
tal egy új kutatási irány megalapozásának is tekintem.
zárszó és köszönetnyilvánítás
A diákfolklór dinamikusan alakuló tudáskészlet, a kötetben bemutatott

anyag elsősorban a saját gyűjtéseimen és kutatási tapasztalataimon alapul.
Szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik segítették a kutatás
megvalósulását és e kötet megírását, kiadását. Kiemelten szeretnék köszöne-
tet mondani a kézirat lektorának, Landgraf Ildikónak és a kötet szerkesztő-
jének, Soóky Andreának. Köszönöm továbbá kollégáimnak, Mikos Évának,
Vargha Katalinnak, Szakál Annának és férjemnek, Csáji László Koppánynak
a javaslatokat és az inspiráló szakmai párbeszédet. Köszönet illeti a kutatás-
ban résztvevő iskolákat, tanárokat és diákokat (köztük gyermekeimet,
Gyöngyvért és Gergőt is) a lelkes együttműködésért és, hogy segítettek a je-
lenségek émikus (saját szempontjaik, elképzeléseik szerinti) értelmezésében.
165
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 166
BIBLIOGRÁFIA
AStAPOVA, Anastasiya
2012 Contemporary Student Jokes: the Body of texts and their Gene-
tic Relations. Journal of Ethnology and Folkloristics, 2012, 6. 2, 97–117.
BABItS Mihály
1987 Káp isten: Nyelvtudományi humoreszk. In BELIÁNÉ Sándor Anna
(szerk.): Hatholdas rózsakert. Babits Mihály novellái és színjátékai. Szép-
irodalmi Könyvkiadó, Budapest, 287−290.
BAKOS József
1953 Mátyusföldi gyermekjátékok. ÚMNGy VII. Akadémiai Kiadó,
Budapest
BALAtONYI Judit
2017 A gyimesi lakodalmak – Közös kultúra és különböző identitások? Ba-
lassi Kiadó, Budapest
BALÁzS Géza
2004 Választási sms-ek folklorisztikai-szövegtani vizsgálata. Magyar
Nyelvőr. 128. 1. 36–53.
2008a Különleges és nem különleges figurák. A nyelvi humor alakza-
tai. In DACzI MARGIt‒t. LItOVKINA ANNA‒BARtA PÉtER (szerk.): Ezer-
arcú humor. Az I. Magyar Interdiszciplináris Humorkonferencia előadásai.
tinta Könyvkiadó, Budapest, 220‒230.
2008b titkos nyelvek – etnolingvisztikai univerzálék. Magyar nyelv,
104, 2, 197–202.
2011 Sms-nyelv és -folklór. Magyar Szemiotikai társaság–Inter Nonpro-
fit Kft. Budapest–PRAE.hu
2012 Ismeretlen nyelvi tájak. In CzöVEK JuDIt‒DYEKISS VIRÁG‒SzILÁGYI
zSOLt (szerk.): Világügyelő. Tanulmányok Hoppál Mihály születésnapjára.
Magyar Vallástudományi társaság, Budapest, 490‒498.
2017 Az e-folklór létrejötte (sms-, net- és Facebook-folklór). In JAKAB
ALBERt zSOLt‒VAJDA ANDRÁS (szerk.): Aranyhíd. Tanulmányok Keszeg
Vilmos tiszteletére. BBtE Magyar Néprajz és Antropológia Intézet‒Er-
délyi Múzeum-Egyesület‒Kriza János Néprajzi társaság, Kolozsvár,
919–926.
BALÁzS Géza–tAKÁCS Szilvia
2009 Bevezetés az antropológiai nyelvészetbe., Pauz-Westermann–Inter–
PRAE. hu, Celldömölk–Budapest
BALÁzS Patrícia
166
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 167
2010 A pragmatikai kompetencia fejlődésének vizsgálata kisiskolások

körében. Anyanyelv-pedagógia III, 1: http://www.anyp.hu/
cikkek.php?id=243.
BAńCzEROVSKI Janusz
1997 A nyelv szerepe az emberi valóság megalkotásában. Magyar Fi-
lozófiai Szemle, 1997/5–6. 751–785.
2008 Kommunikációs fragmentumok mint a nyelvhasználat alapvető
egységei. Magyar Nyelvőr, 132, 432–442.
BARAN, Anneli
2012 On Visual humour in the Internet. In LAINEStE, Liisi‒BRzO-
zOWSKA, Dorota‒ChLOPICKY, Wladislaw (Ed.): Estonia and Poland. Cre-
ativity and change in cultural communication. 1. Jokes and humour. EKM
teaduskirjastus, tartu, 144−158.
BARtÓK Béla
1911 A magyar nép hangszerei I. A kanásztülök. Ethnographia XXII.
305‒310.
BEN-AMOS, Dan
2010 “Genre”. In MCCORMICK, Charlie t.–WhItE, Kim Kennedy
(ed.): Folklore: An Encyclopedia of Beliefs, Customs, Tales, Music, and Art.
Santa Barbara, ABC-CLIO, 617–623.
BELLOSICS Bálint
1998 [1903] A gyermek a magyar néphagyományban. Adatok a magyar gyer-
mek néprajzához. Szórakaténusz Játékmúzeum, Kecskemét
BENő Attila
2004 A kölcsönszó jelentésvilága. A román-magyar nyelvi érintkezés lexikai-
szemantikai kérdései. Az Erdélyi Múzeum Egyesület Kiadása, Kolozs-
vár
BERGSON, henri
1913 A nevetés. Révai Kiadó, Budapest
BERzE NAGY János
1940 Baranyai magyar néphagyományok II. Baranya vármegye közön-
sége, Pécs
BIhARI-hORVÁth László
2011 A hímzett képes-feliratos falvédő. Tárgytipológia és katalógus a Hatvany
Lajos Múzeum falvédőgyűjteményéből. heves Megyei Múzeumi Szerve-
zet hatvany Lajos Közérdekű Muzeális Gyűjteménye, hatvan
BINDER, heinke–BRENDICh, Rolf Wilhelm
1973 Arbeitstagung über Fragen des Typenindex der europäischen Volk-
sballaden vom 20. bis 24. August in Škofia Loka / Jugoslawien. Verans-
taltet von der Kommission für Volksdichtung der Société
Internationale d’Ethnologie et de Folklore (SIEF). Berlin, Deutsches
Volksliedarchiv
BLANK, trevor J.
167
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 168
2009a (ed.) Folklore and the Internet. Vernacular Expression in a Digital

World. Logan, utah university Press
2009b toward a Conceptual Framework for the Study of Folklore and
the Internet. In Blank, tREVOR J. (ed.): Folklore and the Internet. Verna-
cular Expression in a Digital World. Logan, utah State university Press.
1–20.
2012 (ed.) Folk Culture in the Digital Age: The Emergent Dynamics of
Human Interaction. Logan, utah State university Press.
2013 The Last Laugh. Folk Humor, Celebrity Culture, and Mass-Mediated
Disasters in the Digital Age. Madison, university of Wisconsin Press.
BÓDI zoltán
2004 A világháló nyelve. Internetezők és internetes nyelvhasználat a magyar
társadalomban. Gondolat Kiadó, Budapest
2010 Infoszótár. Informatikai fogalmak eredete, magyarázata és hasz-
nálata. tinta Könyvkiadó, Budapest
BÓDI zoltán–VESzELSzKI Ágnes
2006 Emotikonok. Érzelemkifejezés az internetes kommunikációban. Magyar
Szemiotikai társaság, Budapest
BODOKY tamás
2006 többet retusálunk, mint négy éve. Médiakutató, 7, 2, 7–31.
BORSAI Ilona
1980 A magyar népi gyermekmondóka műfaji sajátosságai. In ORtutAY
Gyula (szerk.): Népi Kultúra – Népi Társadalom XI–XII. A Magyar tudo-
mányos Akadémia Néprajzi Kutató Csoportjának Évkönyve. Akadémiai
Kiadó, Budapest, 545–578.
1984 Népi gyermekjátékok, mondókák. In DOBSzAY László (szerk.): A
magyar dal könyve. zeneműkiadó, Budapest, 17–110.
BORSAI Ilona‒KOVÁCS Ágnes
1976 Cinege, cinege, kismadár. RtV–Minerva Budapest
BORSAI Ilona‒hAIDER Edit‒KOVÁCS Ágnes
1976 Bújj, bújj, zöld ág. Népi gyermekjátékok. Móra Ferenc Könyvkiadó,
Budapest
1977 Kivirágzott a diófa. Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest
BORSAI Ilona−hAJDu Gyula−IGAz Mária
1980 Magyar népi gyermekjátékok… (Ének-zene Szakköri Füzetek), tan-
könyvkiadó, Budapest
BOWMAN, John R.
1986 talking Nonsense and Other types of Spontaneous Speech Play.
In Mergen, BERNARD (ed.): Cultural Dimensions of Play, Games and
Sports. Champaign, human Kinetics Publishers, 45−55.
BRENNEIS, Donald
1984 Grog and Gossip in Bhatgaon: style and substance in Fiji Indian
conversation. American Ethonologist 11, 3, 487–506.
168
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 169
BRESSON, Robert
1998 Feljegyzések a fimművészetről. Osiris Kiadó, Budapest
BRONNER, Simon J.
1992 Creativity and Tradition in Folklore: New Directions. Logan, utah
State university Press
1998 Following Tradition. Logan, utah State university Press
2006 American Children’s Folklore, Arkansas, August house Pub Inc,
Little Rock
2009 Digitizing and Virtualizing Folklore. In BLANK, trevor J. (ed.):
Folklore and the Internet. Vernacular Expression in a Digital World. Logan,
utah State university Press, 21–66.
2011 Explaining Traditions. Folk Behavior in Modern Culture. Lexington,
university Press of Kentucky
BuCKINhGAM, David
2002 A gyermekkor halála után. Felnőni az elektronikus média világában.
Budapest, helikon Könyvkiadó
BuRN, Andrew–RIChARDS, Chris (ed.)
2014 Children’s Games in the New Media Age. Childlore, Media and the
Playground. Ashgate e-book
BÚS Imre (szerk.)
2013 Tanulmányok a gyermekkultúráról. PtE IGYK–Gyermekkultúra Ku-
tatócsoport, Szekszárd
BüKY László
2017 Weöres Sándor nyelvköltéséről odda és jaman között. Magyar
Nyelv 113, 2, 179–192.
2020 Szó- és szólásmagyarázatok. Egy Karinthy-halandzsa nyelvi hát-
tere. Magyar Nyelv 116, 1, 64–70.
CAILLOIS, Roger
1960 Die Spieleund die Menschen. Stuttgart Schwab, Stuttgart
ChuDACOFF, howard P.
2007 Children at Play. An American History. New York, New York uni-
versity Press
CLAuSS, Günter–hIEBS, hans
1978 Gyermekpszichológia. Akadémiai Kiadó, Budapest
CLIFF, Janet M.
1992 On Relationship Between Folk Music and Folk Games. Western
Folklore 51, 2. 129–151.
CONStANtINESCu, Nicolae
2003 Narratív kategóriák a kortárs folklórban. In zSIGMOND Győző
(szerk.): Napjaink folklórja. A Magyar Köztársaság Kulturális Köz-
pontja, Bukarest, 152–159.
CSÁJI László Koppány
2013 Robinson pávája. Diskurzív és kreatív folyamatok a folklórban
és a „magas művészetben”. Napút 144. szám, 15(4), 87–109
169
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 170
2018a how to become fundamentalist? hungarian charismatic prop-

het’s new religious movement in the Carpathian basin – an anthropo-
logical discourse analysis. Sociology International Journal 3(2), 160–169.
2018b Egy újabb fogalom az online ethnográfiában: vernacular autho-
rity (Robert GLENN howard: Digital Jesus). Kultúra és Közösség 4(9),
83–87.
2020 “What do you think about it, you, who are inside and outside at
the same time?” (Responses to the revelations of “Prophet dénes” by
the participants of his New Religious Movement – a discourse analy-
sis) In Éva, PÓCS–Bea, VIDACS (eds.): Faith, Doubt, and knowledge. Balassi
Kiadó, Budapest, 353–390.
CSEh Fruzsina
2002 Feliratos falvédők harsányban. In VERES László–VIGA Gyula
(szerk.): herman Ottó Múzeum évkönyve XLI, herman Ottó Mú-
zeum, Miskolc, 454–468.
CSEtE Balázs
1957 Jászkiséri gyermekjátékok. Megyei tanács VB. Népművelési Cso-
portjának Néprajzi Munkaközössége–Damjanich János Múzeum,
Szolnok
CSöRSz Rumen István
2005a Csipkebokor, kormos agyag énekemet énekli. In SzEMERKÉNYI
Ágnes (szerk.): Folklór és irodalom. Akadémiai Kiadó, Budapest, 61–78.
2005b Közköltészet a többnyelvű Magyarországon (1700–1840). In
BíRÓ Ferenc (szerk.): Tanulmányok a magyar nyelv ügyének 18. századi tör-
ténetéből. Argumentum Kiadó, Budapest, 207–261.
2006 Közköltészet – irodalom alatt, kultúrák fölött. Literatura, XXXII,
2, 273–282.
2009 Szöveg szöveg hátán: a magyar közköltészet variációs rendszere. 1700–
1840. Argumentum Kiadó, Budapest
CSöRSz Rumen István–KüLLőS Imola (s. a. r.)
2006 Közköltészet 2. Társasági és lakodalmi költészet. Régi Magyar Költők
tára. XVIII. század. universitas Kiadó, Budapest
2013 Közköltészet 3. A társadalmi élet költészete 3/A. Történelem és társa-
dalom. Régi Magyar Költők tára. XVIII. század. universitas Kiadó–
Editioprinceps Kiadó, Budapest
2015 Közköltészet 3. A társadalmi élet költészete 3/B. Közerkölcs és egyéni
sors. Régi Magyar Költők tára. XVIII. század. universitas Kiadó, Bu-
dapest
ELLIS, Bill
2002 Making a Big Apple Crumble: the Role of humor in Construc-
ting a Global Response to Disaster. New Directions in Folklore, 6, 1–106.
(https://scholarworks.iu.edu/dspace/bitstream/handle/2022/6911/
NDiF_issue_6_complete.pdf?sequence=4 – (utolsó letöltés: 2020. szep-
tember 10.)
170
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 171
DACzI Margit–t. LItOVKINA Anna–BARtA Péter (szerk):

2008 Ezerarcú humor. Az I. Magyar Interdiszciplináris humorkonfe-
rencia előadásai. tinta Könyvkiadó, Budapest
DÉGh Linda
1994 American Folklore and the Mass Media. Bloomington, Indiana uni-
versity Press
DEMÉNY István Pál
2002 Széles vízen keskeny palló. Magyar és összehasonlító folklórtanulmá-
nyok. Pallas-Akadémia, Csíkszereda
DOMOKOS Johanna
1998 Zárt kánon. Mentor Kiadó, Marosvásárhely
DOMOKOS Mariann
2005 Népi írásbeliség a technika korában, avagy az sms mint folklór-
szöveg. In GuLYÁS Judit–tÓth Arnold (szerk.): Mindenes Gyűjtemény
II. Tanulmányok Küllős Imola 60. születésnapjára. ELtE Folklore tanszék,
Budapest, 289–312.
2007 Folklore and Mobile Communication. SMS and Folklore text Re-
search. Folklore Fabula. 48. 1–2. 50–59.
2010 Éteri üzenet. Folklórműfajok az SMS-kommunikációban. In SzE-
GEDY-MASzÁK Mihály–zÁKÁNY tóth Péter–VINCzE Ferenc (szerk.):
Nemzeti művelődés – egységesülő világ. Napkút Kiadó, Budapest, 190–
219.
2013a Az elektronikus folklór gyűjtéséről. Ethno-lore, XXX, 292–320.
2013b Mutatvány a magyar népköltészeti lexikonból: elektronikus
folklór.
Ethno-lore, XXX, 384–385.
2013c Mutatvány a magyar népköltészeti lexikonból: internet-folklór
Ethno-lore, XXX, 398–399.
2018 Arany László népmeséi a 19. századi magyar gyermek- és ifjúsági
irodalomban. Ethno-lore, XXXV, 457–513.
DOMOKOS Mariann–VARGhA Katalin
2015 Elektronikus választási folklór 2014. Replika, 90–91, 141–169.
http://real.mtak.hu/31160/1/Domokos_Vargha_Replika_90_91._u.
pdf (utolsó letöltés: 2020. szeptember 10.)
2016 Folklór 2.0. A digitális világról három kötetben. Ethnograp-
hia 127, 4, 638–650.
DORSt, John
1990 tags and Burners, Cycles and Networks: Folklore in the teletronic
Age. Journal of Folklore Research, 27, 3, 179–190.
DOuGLAS, Mary
1966 Purity and Danger: an Analysis of Concepts of Pollution and Taboo,
London, Routledge and Kegan Paul
2003 Rejtett jelentések. Osiris Kiadó, Budapest
DOuGLAS, Norman
171
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 172
1916 London Street Games. London, the St. Catherine Press

DöMötöR Sándor
1948 Az óperenciás tenger és a valóság. Magyar Nyelvőr LXXII.
235‒242.
DuNDES, Alan
2005 Folkloristics in the twenty-First Century. Journal of American Folk-
lore 118, 470. 385–408.
EDEN, Donna–ENKE, Janet Lynn
1991 the Structure of Gossip: Opportunities and Constraints on Col-
lective Expression among Adolescents. American Sociological Review
56. (4) 494–508.
ERIKSON, Erik h.
2002 Gyermekkor és társadalom. Osiris Kiadó, Budapest
FARAGÓ József
1971 Idegen szavak félreértésén alapuló népi tréfák. Nyelv- és Iroda-
lomtudományi Közlemények XV. 101‒112.
1962 (szerk.) Farkas Barkas. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest
FARAGÓ József−FÁBIÁN Imre
1982 Bihari gyermekmondókák. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest
FARAGÓ József–ALMÁSI István
1986 Virágok vetélkedése. Régi magyar népballadák. Kriterion Könyv-
kiadó, Bukarest
FARKAS Sándor
1890 Gúnyos hangutánzás a XVII. századból. Ethnographia I. 204−205.
FERRIS, Pixie Sharmila−MONtGOMERY Maureen
1996 the new orality: Oral characteristics of computer mediated com-
munication. The New Jersey Journal of Communication, 4, 55−60.
FERRIS, Pixy Sharmila
1997 Writing In Cyberspace. CMC Magazine, 1997. June, 23−45.
FINE, Gary Alan
1999 Methodological Problems of Collecting Folklore from Children.
In SuttON-SMIth, Brian–MEChLING, Jay–JOhNSON, thomas–W.–MCMA-
hON, Felicia R. (eds.): Children’s Folklore. A Source Book. Logan, utah
State university Press, 121–139.
FISh, Stanley Eugene
1980 Is There a Text in this Class? The Authority of Interpretive Communi-
ties. Cambridge, harvard university Press
FOLEY, John Miles
2012 Oral Tradition and the Internet: Pathways of the Mind. urbana, uni-
versity of Illinois Press
FÓNAGY Iván
1975a halandzsa. In KIRÁLY István (főszerk.): Világirodalmi lexikon 4.
Akadémiai Kiadó, Budapest, 160–166.
172
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 173
1975b hangutánzás. In KIRÁLY István (főszerk.): Világirodalmi Lexikon

4. Akadémiai Kiadó, Budapest, 215.
FRANK, Russel
2009 the Forward as Folklore: Studying E-Mailed humor. In BLANK,
trevor J. (ed.): Folklore and the Internet. Vernacular Expression in a Digital
World. Logan, utah State university Press, 98–122.
2011 Newslore. Contemporary Folklore on the Internet. Jackson, university
Press of Mississippi
FRAuhAMMER Krisztina
2018 Imák, áldások, kegyes üzenetek – eszközök a sikeres jövőhöz? In
PÓCS Éva (szerk.): Áldozat, divináció, istenítélet. Balassi Kiadó, Budapest,
180–197.
FühR, Martin
2002 Coping humor in early adolescence. Humor, 15, 283–304.
GÁSPÁR János
1863 Csemegék kisebb gyermekek számára, melyekkel családok-, kisdedóvók-
és elemi tanítóknak kedveskedik Gáspár János. Stein, Kolozsvár
GAzDA Klára
1980 Gyermekvilág Esztelneken. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest
2003 Isten kovácsa. SzIKSzAI Mária (szerk.): Kriza János Néprajzi Társa-
ság Évkönyve 11. Játék és kultúra. Kriza János Néprajzi társaság, Ko-
lozsvár, 9–48.
GERGELY Ágnes
1998 Pompóné avagy a nonszensz költészet avagy egy interdiszciplináris kép-
ződmény mint a létstruktúra metadiegetikus paradigmája. Nagyvilág 43
(1998) 3–4, 257–269.
http://www.c3.hu/scripta/nagyvilag/98/03marc/pomp.htm (utolsó le-
töltés: 2019. 05. 22.)
GERGELY Orsolya (szerk.)
2012 A média hatása a gyermekekre és a fiatalokra. Konferencia. Csíkszereda,
2012. május 7–8. Státus Kiadó, Csíkszereda
GLÓzER Rita
2015 Internetes paródiavideók és ifjúsági médiahasználat. Replika. 90–
91., 117–139.
GOMME, Alice Berta
1894‒98 The Traditional Games of England, Scotland, and Ireland: With
Tunes, Singing-rhymes, and Methods of Playing According to the Variants
Extant and Recorded in Different Parts of the Kingdom. London, David
Nut
GÓSY Mária
1999 Pszicholingvisztika. Corvina Könyvkiadó, Budapest
GÓSY Mária–KOVÁCS Magdolna
2001 A mentális lexikon a szóasszociációk tükrében. Magyar Nyelvőr
125, 3, 330–354.
173
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 174
GöNCzI Ferenc
1937 Somogyi gyermek. A somogymegyei földmívesnép gyermeknevelési
módjának, s a gyermek különböző szokásainak leírása. Új-Somogy Nyomda,
Kaposvár
GRÉtSY László
2012 Nyelvi játékaink nagykönyve. tinta Könyvkiadó, Budapest
GRIDER, Sylvia Ann
1980 the Study of Children’s Folklore. Western Folklore, 39, 3, 159–169.
GuNDA Béla
1977 baraboly (szócikk) In ORtutAY Gyula (főszerk.): Magyar Néprajzi
Lexikon 2, Akadémiai Kiadó, Budapest, 216.
1981 Művelődéstörténeti jegyzetek a magyar gyermekjátékokhoz. Eth-
nographia, XCII. 65—69.
GuNDYNÉ SzERÉNYI Andrea
2007 Csíp, csíp, csibőricke... Dél-alföldi hagyományok az óvodában. hagyo-
mányok háza, Budapest
GYuLAI Pál
1862 Eredeti népmesék. összegyűjtötte Arany László. [Ismertetés.] Bu-
dapesti Szemle, 1, XV, 386–392.
hAJDÚ Péter
1982 Vers – folklór – zene – nyelvi változás. Filológiai Közlöny, 28, 4,
400–435.
hARASztI Gyula (gyűjt.)
1909 Mesekezdet. Magyar Nyelvőr XXXVIII. 46.
hÁY Ágnes
1980 hülye, aki elolvassa. Mozgó Világ VI. 6, 9‒18
hAVERINEN, Anna
2015 Internet Etnography: the Past, the Present and the Future. Ethno-
logia Fennica, 42. Social Networks, Communication and the Internet. 79– 90.
hAVILAND, John Beard
1977 Gossip and competition in zinacantan. Journal of Communication.
(Winter) 186–191.
hERMANN zoltán
2002 Fonorejtvények Kriza János gyűjteményében. Ethnographia 113,
303–316.
2017 Vázlat a magyar gyerekirodalom történetéhez. In hANSÁGI
Ágnes– hERMANN zoltán–MÉSzÁROS Márton–SzEKERES Nikoletta
(szerk.): Mesebeszéd. A gyerek- és ifjúsági irodalom kézikönyve. Fiatal írók
Szövetsége, Budapest, 15–31.
hESz Ágnes
2017 Mi a pletyka? Egy definiálhatatlan jelenség meghatározástörté-
nete. In JAKAB Albert zsolt–VAJDA András (szerk.): Aranyhíd. Tanulmá-
nyok Keszeg Vilmos tiszteletére. BBtE Magyar Néprajz és Antropológia
Intézet–Erdélyi Múzeum-Egyesület–Kriza János Néprajzi társaság,
174
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 175
Kolozsvár, 831–844.
hINE, Christine
2000 Virtual Ethnography. London – thousand Oaks – New Delhi, Sage
2015 Ethnography for the Internet. Embedded, Embodied and Everyday.
London – New York, Bloomsbury
hOPPÁL Mihály
1984 Szent Antal-lánc, avagy a szerencse lánclevele. Világosság XXV.
12, 769–776.
hORVÁth Mihály (szerk.)
1995 Hahota a suliban. Óceán Kiadó, Budapest
hOWARD, Dorothy–RAMSEY, Eloise
1952 Folklore for Children and Young People. A Critical and Descriptive Bib-
liography for Use in the Elemetary and Intermediate School.
Philadelphia, American Folklore Society
hOWARD, Robert Glenn
2009 Crusading on the Vernacular Web: the Folk Beliefs and Practices
of Online Spiritual Warfare. In BLANK, trevor J. (ed.): Folklore and the
Internet. Vernacular Expression in a Digital World. Logan, utah State uni-
versity Press, 159–174.
2011 Digital Jesus. The Making of a Nnew Christian Fundamentalist Com-
munity on the Internet. New York, New York university Press
2015 Introduction: Why Digital Network hybridity Is the New Nor-
mal (hey! Check this Stuff Out). Journal of American Folklore. Vol. 128,
No. 509 (Summer 2015), 247–259.
hRISztOVA-GOtthARDt hrisztalina–t. LItOVKINA Anna–BARtA Péter–VARGhA
KAtALIN
2018 A közmondásferdítések ma: Öt nyelv antiproverbiumainak nyelvészeti
vizsgálata. Budapest, tinta Könyvkiadó.
KEGLEVIć, Ana
2018 Aki másnak vermet ás: Egy bibliai közmondás elferdített válto-
zatai és vizuális ábrázolása az interneten. In Nemesi Attila László–t,
Litovkina Anna –Barta, zsuzsanna–Barta, Péter (szerk.): Humorstílusok
és -stratégiák. tinta Könyvkiadó, Budapest, 262–286.
hYMES, Dell
1975 A beszélés néprajza. In PAP Mária–SzÉPE György (szerk.): Társa-
dalom és nyelv. Szociolingvisztikai írások. Gondolat Könyvkiadó, Buda-
pest, 91–146.
2001 A nyelv és a társadalmi élet kölcsönhatásának vizsgálata. In PLÉh
Csaba –SíKLAKI István–tEREStYÉNI tamás (szerk.): Nyelv, kommunikáció,
cselekvés. Osiris Kiadó, Budapest, 458–495.
ILYEFALVI Emese
2017 textualizációs eljárások, tipológiai kísérletek, digitális adatbázisok.
Az összehasonlító szövegfolklorisztikai kutatások jövője a ráolvasások
tükrében. Ethnographia 128, 3, 383–415.
2019 Léptékváltás a folklorisztikában. A számítógépes folklorisztika elméleti,
175
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 176
módszertani és technikai kérdései a digitális magyar ráolvasás-adatbázis pél-

dáján keresztül. Doktori értekezés. Budapest, ELtE BtK Irodalomtu-
dományi Doktori Iskola, Budapest https://edit.elte.hu/xmlui/static/
pdfjs/web/viewer.html?file=https://edit.elte.hu/xmlui/bitstream/handl
e/10831/50760/dissz_ilyefalvi_emese_irodalomtud.pdf?sequence=1&a
mp;isAllowed=y (utolsó letöltés: 2021.10. 06.)
IStVÁNOVItS Márton–KRízA Ildikó (szerk.)
1977 A komikum és humor megjelenésének formái a folklórban. Előmunká-
latok a Magyarság néprajzához 1. MtA Néprajzi Kutatócsoport, Buda-
pest
JERNSLEttEN, henrik
1978 Om joik og kommunikasjon. Oslo, (By og bygd. Norsk Folkemuse-
ums Arbok)
JuhÁSz Katalin
2005 „Ájláv bébi” Mai gyermekfolklór gyűjtés Budapesten. In CSöRSz
Rumen István (szerk.): Mindenes gyűjtemény I. Tanulmányok Küllős Imola
60. születésnapjáraELtE Folklore tanszék, Budapest, 449‒464.
KÁKAY Alajos
1897 Furik. Magyar Nyelvőr XXVI. 226.
KÁLMÁN Béla
1967 A népetimológia helységneveinkben. Magyar Nyelvőr 91, 1‒11.
KÁPLÁNY József 1873 találós mesék. Magyar Nyelvőr X. 467‒469.
KÁLMÁN C. György
2001 Az értelmező közösségek elmélete. Balassi Kiadó, Budapest
KÁLMÁNY Lajos
1881 Szeged népe. I. összeged népköltése. Aradon
KAPItÁNY Ágnes–KAPItÁNY Gábor
2008 A humor a kulturális antropológiában. In BERECzKI András–CSEP-
REGI Márta–KLIMA László (szerk.): Uralisztikai tanulmányok. 18. (ünnepi
írások havas Ferenc tiszteletére). ELtE BtK Finnugor tanszék–Numi-
tórem Finnugor Alapítvány, Budapest
KARDOS tibor
1932 Makaronikus költészet. Magyar Nyelv XXVIII. 164–165.
KARINthY Frigyes
1934 100 új humoreszk. Nyugat-Kiadás, Budapest
1958 Mint vélgaban. In uő.: Az egész város beszéli 1–4. Szépirodalmi
Könyvkiadó, Budapest, 3, 199–203.
KAtONA Imre
1977 bordal; butellavers, butéliavers; (szócikkek) In ORtutAY Gyula (fő-
szerk.): Magyar Néprajzi Lexikon 1, Akadémiai Kiadó, Budapest, 326, 397.
1979a Gyermekfolklór. In ORtutAY Gyula (Szerk.): Magyar folklór. tan-
könyvkiadó, Budapest, 375–391.
1979b foglalkozási dal (szócikk) In ORtutAY Gyula (főszerk.): Magyar
Néprajzi Lexikon 2, Akadémiai Kiadó, Budapest, 178–179.
176
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 177
1992 Az emberi élet első szakaszának néprajza. Gyermekkor – Serdülőkor –

Ifjúkor. Budapesti Művelődési Központ, Budapest,
2001 Néprajz és gyermekvilág. Pont Kiadó, Budapest
KAtONA Krisztina
2013 Anyanyelvi és irodalmi nevelésről felsőfokon. Válogatott tanulmányok,
írások. Szent István Egyetem Alkalmazott Bölcsészeti és Pedagógiai
Kar, Szarvas
KELEMEN József
1937 A mondatszókról a magyar nyelvben. Akadémiai Kiadó, Budapest
KERÉNYI György
1951 (s. a. r.): MNt I. Gyermekjátékok. Akadémiai Kiadó, Budapest
KÉSz Réka–MÁRKu Anita
2018 Párhuzamok a feliratos falvédők és az internetes mémek között.
In KARMACSI zoltán–MÁtÉ Réka (szerk.): Nyelvek és nyelvváltozatok tér-
ben és időben. RIK-u Kiadó, ungvár, 94–118.
KESzEG Vilmos
1999 Műfajiság a folklórban. In DEMÉNY István Pál–GAzDA Klára–KE-
SzEG Vilmos–POzSONY Ferenc–tÁNCzOS Vilmos: Magyar népi kultúra.
tankönyv. Erdélyi tankönyvtanács, Kolozsvár, 37 −45.
2008 Alfabetizáció, írásszokások, populáris írásbeliség. Egyetemi jegyzet.
KJNt − BBtE, Magyar Néprajz és Antropológia tanszék, Kolozsvár
2011 A történetmondás antropológiája. Egyetemi jegyzet. BBtE Magyar
Néprajz és Antropológia Intézet–Kriza János Néprajzi társaság, Ko-
lozsvár
2013 Hiedelmek, narratívumok, stratégiák. Egyetemi jegyzet. (Néprajzi
Egyetemi Jegyzetek, 8.) Kolozsvár BBtE Magyar Néprajz és Antropo-
lógia Intézet–Kriza János Néprajzi társaság, Kolozsvár
KIEFER Ferenc
2007 Jelentéselmélet. Corvina Kiadó Budapest
2009 Chomsky és a nyelvi jelentés kutatása. Magyar Tudomány 170, 9,
1037–1039.
KIRShENBLAtt–GIMBLEtt, Barbara
1976 Speech Play: Research and Resources for the Study of Linguistic Crea-
tivity. Philadelphia, Pennsylvania university Press
1995 From the Paperwork Empire to the Paperless Office. testing the
Limits of the Science of tradition.’ In BENDIX, Regina–LEVY zuMWALt,
Rosemary (eds.): Folklore Interpreted. Essays in Honor of Alan Dundes.
69–92. New York, Garland
KISFALuSI Dorottya–tAKÁCS Károly
2018 A pletyka és a reputáció összefüggései középiskolai osztálykö-
zösségekben. Szociológiai Szemle 28, 1, 8–104.
KISS Áron
1891 Magyar gyermekjáték-gyűjtemény. Kiadja hornyánszky Viktor
177
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 178
Könyvkereskedése, Budapest
KNAPP, Mary and herbert
1976 One Potato, Two Potato. The Secret Education of American Children.
New York, Norton
KOCSÁNY Piroska
1989 Szövegnyelvészet vagy a szövegtípusok nyelvészete. Filológiai
Közlöny, 35, 1, 26–44.
KÓCIÁNY László–KöLLő Károly
1972 Égő lángban forog szívem. Dacia Kiadó, Kolozsvár
KOSztOLÁNYI Dezső
1964 Kosztolányi Dezső összegyűjtött versei. Szépirodalmi Kiadó, Buda-
pest
KOVÁCS Ágnes
1972 Két régi magyar–román vegyesszövegű táncnóta kérdéséhez.
Ethnographia LXXXIII. 293–296.
1974 Gesztusok és hangutánzás a mesében. In VOIGt Vilmos (szerk):
A szájhagyományozás törvényszerűségei. 94‒95. Akadémiai Kiadó, Buda-
pest
1978 Mondókamesék. In JÁVOR Kata–KüLLőS Imola–tÁtRAI zsuzsanna
(szerk.): Kis magyar néprajz a rádióban. 421–424. RtV−Minerva Kiadó
Budapest
1979 hangutánzó. In ORtutAY Gyula (főszerk.): Magyar Néprajzi Lexi-
kon 2. Akadémiai Kiadó, Budapest, 461.
1980 Mondókamese. In ORtutAY Gyula (főszerk.): Magyar Néprajzi Le-
xikon 3. Akadémiai Kiadó, Budapest, 642.
KOVÁCS Ágnes–BENEDEK Katalin (szerk.)
1989 Magyar Népmesekatalógus 8. Hazugságmesék katalógusa. (Aath
1875-1999) MtA Néprajzi Kutató Csoport, Budapest
KOVÁCS Ágnes–Szemerkényi Ágnes
1980 Mesterségcsúfoló In ORtutAY Gyula (főszerk.): Magyar Néprajzi
Lexikon 3. Akadémiai Kiadó, Budapest, 583.
KOVÁCS Ákos
1987 Magyarországi szöveges falvédők a 19. és a 20. században. Corvina
Kiadó, Budapest
KOVÁCS Endre
1982 Madárnyelv. In KIRÁLY István (főszerk.): Világirodalmi Lexikon 7.
Akadémiai Kiadó, Budapest, 537.
KOVALOVSzKY Miklós
1984 Népetimológia. In KIRÁLY István (főszerk.): Világirodalmi Lexikon
9. Akadémiai Kiadó, Budapest, 215−216.
KőVÁRY Béla
1877 Magyar szójátékok. Figyelő V. 314–317.
178
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 179
KRAWCzYK-WASILEWSKA, Violetta
2003 Post September 11th: Oral and Visual Folklore in Poland as an
Expression of the Global Fear. Consciousness, Literature and the Arts, 4,
3. http://blackboard.lincoln.ac.uk/bbcswebdav/users/ dmeyerdinkg-
rafe/archive/krawczyk.html (utolsó letöltés: 2020. 11. 10.)
2006 E-Folklore in the Age of Globalization. Fabula, 47, 3–4, 248–254.
2007 Folk Narrative in the Era of Electronic Media. Fabula, 48, 1–2, 1–15.
KRESz Mária
1942 Gyermekélet és játék Sárpilisen. In MÁDY zoltán (szerk.): Tanul-
mányok egy sárközi falu társadalmáról. Élet Irodalmi és Nyomda Rt. Bu-
dapest, 45–62.
1948 A hagyományokba való belenevelődés egy kalotaszegi faluban.
In ORtutAY Gyula (szerk.): Néprajzi tanulmányok 1. MtA Néprajzi Ku-
tató Csoport, Budapest, 53–92.
KRIStON VIzI JÓzSEF
2006 Újesztendő, vígságszerző, sms-ben elküldendő. Agria 42. Az Egri
Múzeum Évkönyve–Annales Musei Agriensis, 379–388.
KüLLőS Imola
1982 tréfás dal. In ORtutAY Gyula (főszerk.): Magyar Néprajzi Lexikon
2004a Közköltészet és népköltészet. L’harmattan Kiadó, Budapest
2004b Balladaszüzsék és -típusok legrégibb kéziratos feljegyzései. In
ANDRÁSFALVY Bertalan–DOMOKOS Mária–NAGY Ilona (szerk.): Az Idő
rostájában. Tanulmányok Vargyas Lajos 90. születésnapjára III. L’harmat-
tan Kiadó, Budapest, 265–294.
2006 „hazudnak rendületlenül füledbe, óh magyar...” Néphumor és
szatíra 1956-ban. Ethnographia 117, 4, 295–303.
2012 Közkézen, közszájon, köztudatban. Akadémiai Kiadó Budapest
KüLLőS Imola‒CSöRSz Rumen István (szerk.)
2000 Közköltészet 1. Mulattatók. Balassi Kiadó, Budapest
KüLLőS Imola‒LAzA Dominika
2013 Népi mondókák. Hagyományos dajkarímek, gyermekmondókák, dalok
és köszöntőversikék. tinta Könyvkiadó, Budapest
LADÓ János
1985 Népetimológia. In GRÉtSY László−KOVALOVSzKY Miklós (főszerk.):
Nyelvművelő Kézikönyv II. 279‒280. Akadémiai Kiadó, Budapest
LAJOS Árpád
1980 Mondóka In ORtutAY Gyula (főszerk.): Magyar Néprajzi Lexikon
3. Akadémiai Kiadó, Budapest, 641–642.
LAINEStE, Liisi
2003 Researching humour on the internet. Folklore. An Electronic Jour-
nal of Folklore, 25, 93–97.
http://www.folklore.ee/folklore/vol25/humor.pdf (utolsó letöltés:
2020. 0 9. 10.)
179
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 180
LAJOS Veronika
2016 Internet és etnográfiai jelenkorkutatás. tárgyi és módszertani
kérdések, etikai természetű dilemmák. In BIhARI NAGY Éva–KE-
MÉNYFI Róbert–MARINKA Melinda–KAVECSÁNSzKI Máté (szerk.): Dipti-
chon. Tanulmányok Bartha Elek tiszteletére. MtA–DE, Debrecen,
830–851. http://real.mtak.hu/37881/1/Lajos_Veronika_Internet_es_et-
nografiai_jelenkorkutatas_2016.pdf (utolsó letöltés: 2020. 09. 10.)
LANDGRAF Ildikó
2001 Emlékezet – hagyományozás – típusalkotás. Női hősök a törté-
neti mondahagyományban. Ethnographia 112, 3–4, 341–358.
2006 Archívumon innen, katalóguson túl. többletek és hiányok a mai
magyar történeti mondakutatás műfajelméleti és rendszerezési kér-
déseiben. Ethno-lore XXIII. 27–40.
2014 „Ez csak úgy vót megcsinálva.” A képes sajtó hatása Rudolf trón-
örökös folklórjára. In SzVOBODA DOMÁNSzKY Gabriella (szerk.): „Képes
világ”. Tudományos konferencia a 19. századi magyarországi illusztrált saj-
tóról: a Budapesti Történeti Múzeum és az Országos Széchényi Könyvtár
közös rendezvénye. Országos Széchényi Könyvtár–Budapesti történeti
Múzeum. Budapest, 289–304.
2016a Ferenc József uralkodása a magyar folklórban. ÚJKOR.hu – A
velünk élő történelem. https://ujkor.hu/content/ferenc-jozsef-uralkodasa-
a-magyar-folklorban (utolsó letöltés: 2021. 10. 06.)
2016b „Király, pásztor és nyáj egy legyen!” Az uralkodócsalád repre-
zentációja az 1867–1918 közötti magyar populáris olvasmányokban és
hatásuk a szóbeli hagyományokra. In GLäSSER Norbert–zIMA András–
NAGYILLÉS Anikó (szerk.): „A királyhűség jól bevált útján…” Rendi és
nemzeti kötődések szimbolikus változásai 1867 és 1918 között., SztE BtK
Néprajzi és Kulturális Antropológiai tanszék–MtA-SztE Vallási Kul-
túrakutató Csoport, Szeged, 23–38.
2016c A 24. óra szorításában. A folklórgyűjtés alapelvei Katona
Lajos munkásságában és a korabeli magyar folklorisztikában. Ethno-
graphia 127, 4, 503–519.
2017 Nemzeti érzés és királyhűség (1848–1849 hőseinek és az uralkodó-
család tagjainak megjelenése a Vasárnapi ujság lapjain szövegfolklorista
szemmel). In KLEStENItz tibor–PAÁL Vince (szerk.): A véleménysajtótól a
tömegsajtóig. Fejezetek a magyar újságírás történetéből. MtA Bölcsészettu-
dományi Kutatóközpont, Budapest, 39–57.
LAO Ce
1994 Tao Te King. Az Út és az Erény könyve. tericum Kiadó, Budapest
LÁzÁR Katalin
1996 A keleti hantik vokális népzenéje. Kézirat, Budapest.
1996 Énekes, táncos népi gyermekjátékok tanítása. Planétás Könyvkiadó,
Budapest
1999 A játékok típusrendje az MtA zenetudományi Intézet Archívu-
180
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 181
mában. Zenetudományi Dolgozatok, 113–123;

2002‒2008 Gyertek, gyertek játszani! I‒IV. Eötvös József Könyvkiadó,
Budapest
2010 Alakulások és romlások a magyar népi játékok szövegeiben. In
Szemerkényi Ágnes (szerk.): Folklór és nyelv. Akadémiai Kiadó, Buda-
pest, 117–128.
2012 történetiség a népi játékokban. Ethnographia, 123, 1, 48–78.
Halandzsaszövegek (4.6.200.0-4.6.205.8). MtA BtK zenetudományi In-
tézet Népi játékok típusrendje. Korlátozott hozzáférésű számítógépes
adatbázis
2017 hagyományos játékok – modern oktatás-nevelés. In Pálfi Sán-
dor–Vargáné Nagy Anikó (szerk.): Kora gyermekkori nevelés szakmai
megújításának útjai, lehetőségei 1., Debreceni Egyetemi Kiadó, Debrecen,
137–143.
LÉVI-StRAuSS, Claude
2001 Strukturális antropológia I–II. Osiris Kiadó, Budapest
LÉVY zuMWALt, Rosemary
1999 the Complexity of Children’s Folklore. In Brian SuttON-SMIth et
al. (ed.): Children’s Folklore. A Source Book. utah, utah State university
Press, 23–47.
LLOSA, Mario Vargas
2014 A látványcivilizáció. Európa Kiadó, Budapest
LOtz János
1976 Általános metrika. In LOtz János: Szonettkoszorú a nyelvről. Gon-
dolat Könyvkiadó, Budapest, 215–236.
LuRIE, Mikhail
2009 Soviet Children’s humorous Folklore: the techniques of the
Comic. In KRIKMANN, Arvo–LAINEStE, Liisi (ed.): Permitted Laughter. So-
cialist, Post-Socialist and Never-Socialist Humour. tartu, ELM Scholarly
Press, 333–370.
MEChLING, Jay
1986 Children’s Folklore.” In ORING, Elliot (ed.): Folk Groups and Folk-
lore Genres, Logan, utah State university Press, 91–120.
MAGYAR zoltán
2015 Népköltészeti gyűjtés. Mesék és mesemondók. MtA BtK Néprajztu-
dományi Intézet, Budapest
MARSh, Kathryn
2001 It’s Not All Black and White: the Influence of the Media, the
Classroom and Immigrant Groups on Children’s Playground Singing
Games. In BIShOP, Julia–CuRtIS, Mavis (ed.): Play Today in the Primary
School Playground. Buckingham, Open university Press, 80–97.
MAtIJEVICS Lajos
1976 tíz, tíz, tiszta víz. Jugoszláviai magyar népi mondókák. Forum
Könyvkiadó, Újvidék
181
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 182
MACCAtzh-MORAN
2016 “Phantom Ships Study.”
uRL: https://www.academia.edu/31494230/Phantom_Ships_Study
(utolsó letöltés 2022.01.02.)
MCMAhON, Felicia R.–SuttON-SMIth, Brian
1999 the past in the present: theoretical directions for children’s folk-
lore. In SuttON-SMIth, Brian–MEChLING, Jay–JOhNSON, thomas W.–
MCMAhON, Felicia R. (eds.): Children’s Folklore. A Source Book. Logan,
utah State university Press, 293–308.
MCNEILL, Lynne S.
2009 the End of the Internet: A Folk Response to the Provision of In-
finitive Choice. In BLANK, trevor J. (ed.): Folklore and the Internet. Ver-
nacular Expression in a Digital World. 80–97. Logan, utah, utah State
university Press
MÉREI Ferenc–BINÉt Ágnes
1972 Gyermeklélektan. Gondolat Kiadó, Budapest
MIKOS Éva
2010 A folklór fogalma(i). In SzEMERKÉNYI Ágnes (szerk.): Folklór és
nyelv. Akadémiai Kiadó, Budapest, 117–128.
2014 A honfoglalás a folklórban és a populáris kultúrában, avagy a
honfoglalás néphagyományának forrásai. In SuDÁR Balázs–SzENtPÉ-
tERI József–PEtKES zsolt–LEzSÁK Gabriella–zSIDAI zsuzsanna (szerk.):
Magyar őstörténet. Tudomány és hagyományőrzés. MtA Bölcsészettudo-
mányi Kutatóközpont, Budapest, 361−380.
MNL
1977–1982 Magyar Néprajzi Lexikon 1–5. Főszerk.: ORtutAY Gyula. Aka-
démiai Kiadó, Budapest
MNt
1951 A Magyar Népzene Tára I. Gyermekjátékok. (s. a. r.): KERÉNYI György,
Akadémiai Kiadó, Budapest
NAGY Géza
1908 A honfoglalók és a turkok. Ethnographia XIX. 65−80.
1909 Az Aladár név. Ethnographia XX. 25−29.
NAGY Ilona
2005 „Folklór in statu nascendi.” Magyar választások 2002-ben. In
CSöRSz Rumen István (szerk.): Mindenes gyűjtemény I. Tanulmányok
Küllős Imola 60. születésnapjára. (Artes Populares 21.) ELtE BtK Folk-
lore tanszék, Budapest, 465–471.
2006 A magyar mondakutatás fehér foltja: modern mondák. In VAR-
GYAS Gábor–BERtA Péter (szerk.): Ethno-Lore XXIII. 397–435.
NAGY József
1891 hegyhát vidéki hangutánzók, mondák és babonák. Ethnographia
II. 64–73.
NAGY Pál
182
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 183
1993 „Posztmodern” háromszögelési pontok: Lyotard, Habermas, Derrida.

Magyar Műhely. (Magyar Műhely Baráti Kör Füzetek 22.) Párizs–
Bécs–Budapest
NAGY zoltán
2003 „Biztosan istenek, ha egyszer ilyen gépeik vannak.” A televízió
és a hantik kultúraértelmezési küzdelme. In PÓCS Éva (szerk.): Folya-
matok és fordulópontok. Tanulmányok Andrásfalvy Bertalan tiszteletére.
(Studia Ethnologica hungarica IV.) L’harmattan–PtE Néprajz tan-
szék, Budapest, 109–130.
NAGYNÉ BAtÁRI zsuzsanna
2007 Reklámok a „népi kultúra” motívumaival. In SzEMERKÉNYI Ágnes
(szerk.): Folklór és vizuális kultúra. MtA Néprajzi Kutatóintézet, Buda-
pest, 577–590.
N. BARthA Károly
1943 Játék. In A magyarság néprajza 4. Királyi Magyar Egyetemi
Nyomda, Budapest, 453–492.
NÉMEthNÉ VARGA Andrea
2008 hangalak és jelentés – a szójáték dinamikája. In DACzI Margit–
t. LItOVKINA Anna–BARtA Péter (szerk.): Ezerarcú humor. Az I. Magyar
Interdiszciplináris humorkonferencia előadásai. tinta Kiadó, Buda-
pest, 63–72.
NEuSS, Norbert
2003 humor von Kindern. Empirische Befunde zum humorverständ-
nis von Grundschulkindern, 12–17 Televizion, 16 (1), 12–17.
NEWELL, William Wells
1884 Games and Songs of American Children. New York, harper & Brot-
hers, Publishers
NIEDERMüLLER Péter–LÁzÁR Katalin
1990 Magyar népi játékok. In FELFöLDI László (szerk.): Magyar Néprajz
4, Akadémiai Kiadó, Budapest, 529–648.
NIChOLSON, Edward Williams Byron
1897 Golspie, contributions to its folklore. London, Edward WB Nichol-
son. NICOLINI, B. Mary
1989 Is there a FOAF in Your Future? The English Journal. National Council
of Teachers of English 78, 8, 81–84.
OPIE, Iona and Peter
1959 The Lore and Language of Schoolchildren. New York, Oxford uni-
versity Press
1969 Children’s Games In Street and Playground: Chasing, Catching, See-
king, Hunting, Racing, Duelling, Exerting, Daring, Guessing, Acting, Pre-
tending. Oxford, Clarendon
1973 The Oxford Book of Children’s Verse. Oxford, Clarendon
1985 The Singing Game. New York, Oxford university Press
183
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 184
ORING, Elliott
2008 humor in Anthropology and Folklore. In Victor RASKIN (ed.): The
Primer of Humor Research. Berlin, Mouton de Gruyter, 183–210.
2012 “Jokes on the Internet: Listing toward Lists.” In BLANK, trevor J.
(ed.): Folk Culture in the Digital Age: The Emergent Dynamics of Human
Interaction. Logan, utah State university Press, 98–118.
D’ORtA, Marcello
1991 Én, reméljükremléljük, megúszom. Európa Kiadó, Budapest
1993 Isten ingyér teremtett bennünket. Európa Kiadó, Budapest
1994 Rómeó alulról jegyezte el Júliát. Európa Kiadó, Budapest
1997 A lestrapált tanító. Európa Kiadó, Budapest
2009 Disznóból nem lesz grófkisasszony. Európa Kiadó. Budapest
ORtutAY Gyula – KRízA Ildikó
1968 Magyar népballadák. [Új, javított kiadás, 1976.] Szépirodalmi
Könyvkiadó, Budapest
OtMAzGIN, Nissim
2011 A tail that Wags the Dog? Cultural Industry and Cultural Policy
in Japan and South Korea. Journal of Comparative Policy Analysis Rese-
arch and Practice 13, 3, 307–325.
PAP János
2006 Puer ridens. humor az iskolában. Új pedagógiai szemle 56. évf. 5. sz.,
25–34.
PAPP László (szerk.)
2001 Diákhumor. Ethnica Alapítvány, Debrecen
PÁVAI István
1983 Változatok Farkas Pál dalaihoz. Ethnographia XCIV. 594–599.
PÉCSINÉ ÁCS Sarolta
1978 Népi gyermekjátékok Kalocsa környékén. Kalocsa Város tanácsa,
Kalocsa
PINK, Sara–hORSt, heather–POStILL, John–hJORth, Larissa–LEWIS,
tania–tACChI, Jo
2016 Digital Ethnography. PrinciplesPrincilples and Practice. Los Angeles –
London–New Delhi–Singapore–Washington DC, SAGE Publications Ltd.
PLÉh Csaba–FELhőSI Gabriella–SChNELL zsuzsanna
2004 A célok kitüntetett szerepe a gyermeki utánzásban. In GERVAIN
Judit–PLÉh Csaba (szerk.) A láthatatlan megismerés. Gondolat Könyv-
kiadó, Budapest, 53–62.
PÓCS Éva
1980 Stilisztikai tényezők összefüggései a ráolvasások funkciójával. In
ORtutAY Gyula (szerk.): Népi Kultúra – Népi Társadalom XI–XII. Akadé-
miai Kiadó, Budapest, 469–485.
POVEDÁK István
2007 A média szerepe napjaink populáris kultúrájában. Folcloristica
10. ELtE BtK Folklore tanszék, Budapest, 153–160.
184
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 185
PRENSKY, Marc
2001 Digital Natives, Digital Immigrants. MCB uni-versity Press. Ma-
gyarul:http://goliat.eik.bme.hu/~emese/gtk-mo/didaktika/digital_
kids.pdf (utolsó letöltés: 2020. 11. 12.)
RADChENKO, Daria
2016 „hop-hey-La-La Bubbles, Dollar’s Sold For 55 60 70 Rubles”. Fi-
nancial Crisis in Internet Folklore. (Conference paper) Towards Digital
Folkloristics. Riga, Latvia, 14–16. September, 2016.
RAVILA, Paavo Imari
1934 Reste lappischen Volksglaubens. helsinki, Suomalais-ugrilainen
Seura
RADCLIFFE-BROWN, Alfred Reginald
2004 Struktúra és funkció a primitív társadalomban. Csokonai Kiadó, Deb-
recen
RÉGER zita
1990 Utak a nyelvhez. Nyelvi szocializáció – nyelvi hátrány. Akadémiai
Kiadó, Budapest
2002 Utak a nyelvhez. MtA Nyelvtudományi Intézet, Budapest
RÓhEIM Géza
[1925] 1990 Magyar néphit és népszokások. Atheneaum, Budapest
RuttKAY zsófia (szerk.)
2008 A kopasz énekesnő. Hat modern dráma. Európa Kiadó, Budapest
SÁPY Szilvia
2000 Diktálós énekek Vámosoroszi temetkezési hagyományaiban. Eth-
nographia 111, 157–176.
SAuSSuRE, Ferdinand de
1967 Bevezetés az általános nyelvészetbe (Ford. B. LőRINCzY Éva). Gon-
dolat Kiadó, Budapest
SChNELL zsuzsanna
2013 A gyermekhumor kognitív nyelvészeti vizsgálata. In VARGhA
Katalin–t. LItOVKINA Anna–BARtA zsuzsanna (szerk.): Sokszínű
humor. A III. Magyar Interdiszciplináris humorkonferencia előadásai.
tinta Könyvkiadó– ELtE Bölcsészettudományi Kar–Magyar Szemio-
tikai társaság, Budapest, 195–211.
SERES András
1984 Barcasági magyar népköltészet és népszokások. Kriterion, Bukarest
Könyvkiadó
ShERzER, Joel–WEBStER, Anthony
2002 Speech Play and Verbal Art. Austin, university of texas Press
2015 Speech Play, Verbal Art, and Linguistic Anthropology. Oxford
handbooks Online https://www.oxfordhandbooks.com/view/10.1093
/oxfordhb/9780199935345.001.0001/oxfordhb-9780199935345-e33?print
=pdf
Shifman, Limor
185
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 186
2014 Defining Internet memes. In uő: Memes in Digital Culture. Camb-

ridge, MA, MIt Press, 37–54.
ShIM, Doobo
2006 hybridity and the rise of Korean popular culture in Asia. Media,
Culture & Society. 28, 1, 25–44.
SIMON Gábor
2012 utak a rímhez – A rímfogalom alakulása a huszadik században.
In PARAPAtICS Andrea (főszerk.): Doktoranduszok a nyelvtudomány útjain.
A hatodik Félúton konferencia, ELtE BtK 2010. OKtÓBER 7–8. ELtE
Eötvös Kiadó, Budapest, 189–202.
StEuER János
1886 tibériás tenger, óperenciás tenger, Bergengóczia. Magyar Nyelvőr
XV. 145‒150.
StEWARt, Susan
1978 Nonsense: Aspects of Intertextuality in Folklore and Literature. Balti-
more, Johns hopkins university Press
1991 Crimes of Writing. New York, Oxford university Press
StREhLOW, theodor George henry
1971 Songs of Central Australia. Sydney, Angus and Robertson
S. VARGA Pál
2005 A nemzeti költészet csarnokai. A nemzeti irodalom fogalmi rendszerei
a 19. századi magyar irodalomtörténeti gondolkodásban. Balassi Kiadó, Bu-
dapest
SuttON-SMIth, Brian
1999 Overview. Children’s Folklore Concerns. In SuttON-SMIth,
Brian–MEChLING, Jay–JOhNSON, thomas W.–MCMAhON, Felicia R.
(eds.): Children’s Folklore. A Source Book. Logan, utah State university
Press, 141–144.
SuttON-SMIth, Brian– MEChLING, Jay– JOhNSON, thomas W.– MCMAhON,
Felicia R. (eds.)
1999 Children’s Folklore. A Source Book. Logan, utah State university
Press
SzALONtAI [ARANY János]
1880 Állatbeszélgetések. Magyar Nyelvőr IX. 188‒189.
SzÁNtÓ Bíborka
2011 Megtapasztaltatás és megéreztetés. A szinesztézis és a szinesz-
tézia az anyanyelvi nevelésben. Pedota, 1, 1–2, 85–90.
SzAPu Magda
1996 Gyermekjátékok. Énekes-táncos, szöveges, mozgásos népi játékok So-
mogyban. Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága, Kaposvár
SzAthMÁRY István (főszerk.)
2008 Alakzatlexikon A retorikai és stilisztikai alakzatok kézikönyve. tinta
186
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 187
SzENDREY zsigmond
1923‒1924. Népi találós kérdéseink szerkezete. Ethnographia
XXXIV‒XXXV. 83‒92.
1926 PANKA Károly dr.: A pataki diákvilág anekdotakincse. (könyvismer-
tetés) Ethnographia XXXVII. 199‒200.
1943 Oktató és alkalmi hagyományok. In A magyarság néprajza 3, Ki-
rályi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest, 372–396.
SzEGEDY-MASzÁK Mihály
2005 Szájhagyomány és irodalom: kapcsolat vagy ellentét? In SzEMER-
KÉNYI Ágnes (szerk.): Folklór és irodalom. Akadémiai Kiadó, Budapest,
27–39.
2007 Szó, zene, kép. Kalligram Könyvkiadó, Pozsony
SzEMERKÉNYI Ágnes
2005 Irodalom és folklór Dugonics András Etelka című regényében.
In SzEMERKÉNYI Ágnes (szerk.): Folklór és irodalom. Akadémiai Kiadó,
Budapest, 139–142.
SzKÁROSI Endre
1994 A hang autonómiája a költészetben. In SzKÁROSI Endre (szerk.):
Hangköltészet. Szöveggyűjtemény. Artpool, Budapest, 3–9.
SzOMJAS-SChIFFERt György
1996 Lapp sámánok énekes hagyománya. Akadémiai Kiadó, Budapest
SzVEtELSzKY zsuzsanna–BODOR-ERANuS Eliza
2020 A pletyka természete. typotex Kiadó, Budapest
SzűtS zoltán
2012 A K-pop világhódítása. Figyelő. 2012.11.15., 39–40.
tÁLASI István
1931 Makaronikum 1718-ban. Magyar Nyelv XXVII, 183.
tAMÁS Ildikó
2003 Szöveghelyettesítő-, kitöltő és kiegészítő panelek használata lapp
jojkaszövegekben. Nyelvtudományi Közlemények 100, 301–313.
2013a „Kevés szó van benne kidalolva”. A számi folklórszövegek ku-
tatásának módszertani kérdései. Ethnographia 124, 1, 44–66.
2013b halandzsa (nonszensz) a folklórban. Szövegkonstrukciós és -
de(kon)strukciós megoldások nyelven innen és túl. Ethno-Lore XXX.
321‒359.
2015a „Mondja már meg nekem valaki, hogy ki az a Szárnyati
Géza!” Nyelvi játékok és halandzsák a folklórban. Magyar Művészet
2015, 2, 59–66.
2015b zene, vers társadalom. Egy készülő adatbázis apropóján. VL
100. Tanulmányok Vargyas Lajos születésének 100. évfordulójára. 107–130.
2016 „Mojirtó koktél”, túrós derelye, bim-bam. A népetimológáról, a
belehallásról és a hangutánzásról. Ethnographia 127, 4, 582–605.
2018 Nem jársz át az eszemen. humor a diákfolklórban. In NEMESI At-
tila László–t. LItOVKINA Anna–BARtA zsuzsanna–BARtA Péter: Hu-
187
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 188
morstílusok- és stratégiák. tinta Könyvkiadó, Budapest, 312‒323.

2019 Mit jelentenek a gyermekmondókák? A vallástörténeti olvasat
problémái. Ethnographia 130, 1, 1–19.
2020a Hogyan válik folklórtémává egy járvány? (A Néprajztudományi
Intézet új sorozata.) Néprajztudományi Intézet, Budapest https://ab-
tkhu/ismerettar/ismeretterjesztes/1410-hogyan-valik-folklortemava-
egy-jarvany-a-neprajztudomanyi-intezet-uj-sorozata (utolsó letöltés:
2021. 10. 10.)
2020b A szöveg reneszánsza – „Járványfolklór”, avagy humor a közösségi
hálón 2. rész. https://abtk.hu/ismerettar/ismeretterjesztes/1413-a-szo-
veg-reneszansza-jarvanyfolklor-avagy-humor-a-kozossegi-halon-2-
resz (utolsó letöltés: 2021. 10. 10.)
2020c A félelmet „gyógyítja”, vagy legalábbis kezelhetővé teszi az, ha kinevetjük
– „Járványfolklór”, avagy humor a közösségi hálón 3. rész. https://abtk.hu/is-
merettar/ismeretterjesztes/1424-a-felelmet-gyogyitja-vagy-legalabbis-
kezelhetove-teszi-az-ha-kinevetjuk-jarvanyfolklor-humor-a-kozossegi-h
alon-3-resz (utolsó letöltés: 2021. 10. 10.)
2020d Húsvét karantén idején – „Járványfolklór”, avagy humor a közösségi
hálón 4. rész. https://abtk.hu/ismerettar/ismeretterjesztes/1432-husvet-
karanten-idejen-jarvanyfolklor-avagy-humor-a-kozossegi-halon-4-
2020e Luxustárgyak karantén idején – „Járványfolklór”, avagy humor a kö-
zösségi hálón 5. rész. https://abtk.hu/ismerettar/ismeretterjesztes/1436-
luxustargyak-karanten-idejen-jarvanyfolklor-avagy-humor-a-kozosse
gi-halon-5-resz (utolsó letöltés: 2021. 10. 10.)
2020f Szereplők és karakterek - „Járványfolklór”, avagy humor a közösségi
hálón 6. rész. https://abtk.hu/ismerettar/ismeretterjesztes/1455-szerep-
lok-es-karakterek-jarvanyfolklor-avagy-humor-a-kozossegi-halon-6-
2020g Karanténstílus kreatívan – „Járványfolklór”, avagy humor a közösségi
hálón 7. rész. https://abtk.hu/ismerettar/ismeretterjesztes/1477-karan-
tenstilus-kreativan-jarvanyfolklor-avagy-humor-a-kozossegi-halon-7-
2021 Az „első hullám”. A koronavírus folklórja a közösségi médiában
a mémek példáján. Ethnographia 132, 1, 67–88.
tÁNCzOS Vilmos
2001 Nyiss kaput, angyal! Moldvai csángó népi imádságok. Archetipikus
szimbolizáció és élettér. Püski Kiadó, Budapest
tARuSKIN, Richard
1995 Text and Act: Essays on Music and Performance. New York–Oxford,
Oxford university Press
tÁtRAI Szilárd
2011 Bevezetés a pragmatikába. Funkcionális kognitív megközelítés.tinta
188
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 189
Könyvkiadó, Budapest,
tÁtRAI zsuzsanna
1988 A gyermekkor költészete. In VARGYAS Lajos (főszerk.): Magyar
Néprajz V. Magyar népköltészet. Akadémiai Kiadó, Budapest, 584–609.
thALY Kálmán
1864 Vitézi énekek és elegyes dalok a 17. sz.-ból. II. Kiadja Laupper Vilmos,
Pest
tOLCSVAI NAGY Gábor
2011 Kognitív szemantika. Europica varietas, Nyitra
tOLNAI Vilmos
1930a Makaróni szavak. Magyar Nyelv XXVI. 241–248.
1930b A makaróni nyelv és irodalom. Magyar Nyelv XXVI. 337–346.
tÓth Arnold
2015 Vőfélykönyvek és vőfélyversek a 19. Században. herman Ottó Mú-
zeum, Miskolc
tÓth Kálmán
1943 Délvidéki népi gyermekjátékok. Kalangya XII, 10, 467–473.
tÓth Piroska Anna
2011 Városi gyermekfolklór. Mátyás királytól a gumiremetéig. Szakdolgo-
zat. ELtE BtK Néprajzi Intézet, Budapest
2014 Fej, vagy írás? Kortárs gyermekjátékok gyűjtése és rendszerezése.
In KOMOR Judit–SChILLER Katalin (szerk.): Utak, technikák, hagyományok.
Az ELtE BtK történelemtudományi Doktori Iskola Európai Etnoló-
gia Program kiadványa. ELtE BtK történelemtudományi Doktori Is-
kola Európai Etnológia Program. Budapest, 58–76.
2015a A gyermekfolklór kutatásának időszerű kérdései. Ethnographia
126, 3, 373–397.
2015b Funda kávé kamanduka. Kortárs városi gyermekek kiszámolói.
Élet és Tudomány 70, 17, 521–523.
2015c trágárság és obszcenitás. A gyermekkiszámolók nemzetközi ro-
konsága. Élet és Tudomány 70, 18, 553–555.
2016 Városi gyermekfolklór. Doktori disszertáció ELtE BtK Néprajzi In-
tézet Budapest
tRENCSÉNYI László
2012 Gyerekek színpadon – nézőtéren. Trencsényi László kritikai írásaiból.
(1981–2011) Fapadoskonyv.hu, Budapest
2014 A gyermekkultúra eredeti felhalmozása a hetvenes-nyolcvanas
években. In BuDA András–KISS Endre (szerk.): Interdiszciplináris peda-
gógia és a fenntartható fejlődés. A VIII. Kiss Árpád emlékkonferencia
előadásainak szerkesztett változata. (Kiss Árpád Archívum Könyvso-
rozata), Debreceni Egyetem Neveléstudományok Intézete Debrecen,
65–75.
189
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 190
tuCKER, Elisabeth
2008 Children’s Folklore: A Handbook. London, Greenwood Press
tuRNER, Victor
2002 A rituális folyamat. Osiris Kiadó, Budapest
YAtES, JoAnne–ORLIKOWSKI, Wanda J.–RENNECKER, Julie
1997 Collaborative Genres for Collaboration: Genre Systems in Digital
Media. HICSS 1997, 50–59. uRL: https://csdl.computer.org/comp/pro-
ceedings/hicss/1997/7734/06/7734060050abs.htm (utolsó letöltés:
2021.11.01.)
VARJAS Béla
1964 A deák irodalom. In KLANICzAY tibor (szerk.): A magyar irodalom
története I. Akadémiai Kiadó, Budapest, 383–410.
VARGhA Katalin
2005 Nincs új a net alatt: Antiproverbiumok az interneten. In: Gulyás,
Judit; tóth, Arnold (szerk.) Mindenes Gyűjtemény II. Tanulmányok Küllős
Imola 60. születésnapjára. ELtE BtK Folklore tanszék, Budapest, 371–388.
2010 találós kérdések – 1295 hagyományos szóbeli rejtvény. tinta
2013 Nyelvi humor a szemantika szintjén a magyar találósokban. In
VARGhA Katalin–t. LItOVKINA Anna–BARtA zsuzsanna (szerk.): Sok-
színű humor. A III. Magyar Interdiszciplináris humorkonferencia elő-
adásai. tinta Könyvkiadó –ELtE Bölcsészettudományi Kar–Magyar
Szemiotikai társaság, Budapest, 212–223.
2016a Miért és hogyan végezzünk online folklorisztikai terepmunkát?
Ethno-Lore, XXXIII, 281–295.
2016b A digitális folklorisztika felé. Egy új kulcsszó és háttere a nem-
zetközi kutatásban, Ethnographia 127, 4, 624–637.
VARGhA Katalin–t. LItOVKINA Anna
2007 „hallgatni Arany, beszélni Petőfi”. A magyar anti-proverbiumok
ferdítési módjai. Magyar Nyelv 103, 2, 179–205.
VARGYAS Lajos
1976 A magyar népballada és Európa. zeneműkiadó, Budapest
VASAS Samu
1993 A kalotaszegi gyermek. A személyiségfejlődés néphagyományai Kalotasze-
gen. Kráter Kiadó, Budapest
VASVÁRI zoltán
1996 Az emlékkönyvszöveg. Egy elevenen élő „diákműfajról”. Ma-
gyartanítás 1996, 5, 18–21.
2009 Emlék, emlék, miért kísérsz? Tanulmány a XX. századi emlékkönyv-
kultúráról. Ad Librum, Budapest,
VESzELSzKI Ágnes
2006 Az sms nyelvhasználatának extralingvális és intralingvális vizsgálata.
Szakdolgozat. Kézirat. ELtE BtK, Budapest
2011 Lájkolom! A Facebook-folklórról. In CSISzÁR Gábor−DARVAS
190
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 191
Anikó (szerk.): Klárisok. Tanulmánykötet Korompay Klára tiszteletére.

ELtE, Magyar Nyelvtörténeti, Szociolingvisztikai, Dialektológiai tan-
szék, Budapest, 379−390.
2012 A digilektikus beszélt nyelv jellemzői. In BÁRDOSI Vilmos (fő-
szerk.): Tanulmányok. Nyelvtudományi Doktori Iskola. Asteriskos 1.
Eötvös Loránd tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar doktori
iskolák tanulmányai. Budapest, 399−417.
VIRtANEN, Leea
1978 Children’s Lore. helsinki, Suomalaisen Kirjallisuuden Seura.
VOIGt Vilmos
1975a Kishegyesi fonorejtvények (értelmetlen szövegek értelmezése).
Hungarológiai Intézet Tudományos Közleményei, VII, 23–24, 164–187.
1975b halandzsa. In KIRÁLY István (főszerk.): Világirodalmi lexikon 4.
Akadémiai Kiadó, Budapest, 166–167.
1975c hangutánzó monda. In KIRÁLY István (főszerk.): Világirodalmi
Lexikon 4, 216. Akadémiai Kiadó, Budapest, 216.
1979a A folklorizmus és a gyermekfolklór kérdése a mai folklór kutatásában..
Előzmények és tervek… Kutatási szempontok a Folklorizmus és mai
gyermekfolklór kérdéseihez. (ELtE BtK Folklore tanszék sokszoro-
sított jegyzetei 6.) Eötvös Loránd tudományegyetem, Budapest
1979b Gyermekfolklór. In ORtutAY Gyula (főszerk.): Magyar Néprajzi
Lexikon 2. Akadémiai Kiadó, Budapest, 348.
1983a Fonológia és fonetika egy folklórműfajban. In JuNG Károly
(szerk.): Jugoszláviai magyar folklór. Magyar Nyelv, Irodalom és hun-
garológiai Kutatások Intézete, Újvidék, 320–326.
1983b A mai budapesti gyermekfolklór kutatása. Ethnographia XCIV.
3, 487–492.
1984 Népetimológia. In KIRÁLY István (főszerk.): Világirodalmi Lexikon.
1993 Egy közösség találós kérdései. In LISzKA József (szerk.): „Csillagok,
csillagok, szépen ragyogjatok…” Tanulmányok a 65 éves Ág Tibor köszönté-
sére. Szlovákiai Magyar Néprajzi társaság, Komárom–Dunaszerda-
hely, 138–180. [1. kiadás: 1971, In BARABÁS Jenő–VOIGt Vilmos (szerk.):
Mezőcsát népi kultúrájából. II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtár, Mező-
csát, 200–251.]
1995 Világméretű gyermekfolklór. Ethnographia 106, 1, 27–31.
1998a (szerk.): A magyar folklór. Osiris Kiadó, Budapest
1998b tréfás és humoros rövid prózai műfajok. In VOIGt Vilmos
(szerk.): A magyar folklór. Osiris Kiadó, Budapest, 318–326.
2003 Ellenhangok a hangszimbolika végtelen hangoztatása ellen. In
CzöVEK Judit (szerk.): Imádságos asszony. Tanulmányok Erdélyi Zsu-
zsanna tiszteletére. Gondolat Könyvkiadó–Európai Folklór Intézet. Bu-
dapest, 45–48.
Vöő Gabriella
191
35-192_Layout 1 2022. 03. 07. 22:07 Page 192
1981 Tréfás népi elbeszélések. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest

Vöő Gabriella–VEhMAS Marja (szerk.)
1989 Magyar Népmesekatalógus 7/A. A magyar népmesék tréfakataló-
gusa (Aath 1350–1429). MtA Néprajzi Kutató Csoport, Budapest
WASKuL, Denni–DOuGLASS, Mark
1996 Considering the Electronic Participant: Some Polemical Obser-
vations on the Ethics of On-Line Research. The Information Society. 12,
129–139.
WALLACE, Patricia
2006 Az internet pszichológiája. Budapest, Osiris Kiadó
WEöRES Sándor
1970 Egybegyűjtött írások. I. Magvető Könyvkiadó, Budapest
1977 Három veréb hat szemmel. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest,
WERShLER, Darren
2018 Poetry without poets. In ANDERSSON, Andrea (ed.): Postscript. Wri-
ting after conceptual art. Denver, university of toronto Press, Museum
of Contemporary Art, 211–220.
WIttGENStEIN, Ludwig
1998 Filozófiai vizsgálódások. Atlantis Kiadó, Budapest
zAICz Gábor (főszerk.)
2006 Etimológiai szótár. Magyar szavak és toldalékok eredete. tinta Könyv-
kiadó, Budapest
A kötet illusztrációinak forrása
A terepmunka során a különböző helyszíneken készült fotók, valamint a kér-

dőívekből származó másolatok, illetve a nyilvános hozzáférésű, internetes
honlapokról származó illusztrációk forrását a köteten belül (a főszövegben, a
képek alatt, vagy lábjegyzetben) közlöm. Az e-mailben és Messengeren érke-
zett adatok eredetére szintén közvetlenül utalok. A külön forrásmegjelölést
nélküli képek a kutatásom során a Facebook és az Instagram nyílt hozzáférésű
adataiból létrehozott saját archívumomból származnak.

TamasI Nyomdai PDF

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

TamasI Nyomdai PDF

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

tordelt_1-34_Layout 1 2022. 03. 09.

A KézIrAT Az ELKH NéprAjzTuDoMÁNyI INTézETébEN KéSzüLT

bALASSI KIADÓ . buDApEST

A könyv kiadását támogatta

Nemzeti Kulturális Alap

© Tamás Ildikó, 2022

felelős kiadó a balassi Kiadó igazgatója

A gyErMEK- éS DIÁKfoLKLÓr HELyE

A gyErMEK- éS DIÁKfoLKLÓr jELENSégEI

Az ALKoTÁSI foLyAMAT éS KoNTEXTuSAI . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 103

Népetimológia, nyelvi játék és hangutánzás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 103

Mi tartozik napjainkban a gyermek- és diákfolklórhoz? . . . . . . . . . . 151

Szóbeliség, írásbeliség . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 155

A gyermekek körében jellemző játékokra és az általuk használt hagyomá-

is.2 A magyar társadalom 20. századi (többszöri) átalakulásával párhuzamo-

A diákfolklór tehát különböző – lokális, tematikus vagy más – szervező-

nak létezhet egyidőben szóbeli, írásbeli és online variánsa is, természetesen

A mém tartalmilag és/vagy formailag közös jellegzetességeket mutató, hu-

moros digitális alkotások csoportjának megnevezése. A mém létrehozója általában

ezek leírásához, rendszerezéséhez mennyiben használhatók a régi műfaji

A gyErMEK- éS DIÁKfoLKLÓr HELyE

A gyermekfolklór bizonyos elemeinek gyűjtése és kiemelése a tágabb folk-

ben egyértelműen jelzem, az átfedéseket mutató jelenségekkel kapcsolatban a

A következő tudománytörténeti áttekintésben bemutatandó kutatási irá-

A 20. századi gyermekfolklór-gyűjtésekben és feldolgozásokban a kutatási

terjedően vizsgálom, sok esetben eltérő álláspontot megfogalmazva az eddigi

Városi gyermekekről, illetve az ő folklórjukról azonban szinte egyetlen

Az idézet jól rávilágít arra, hogy milyen megtévesztő lehet, ha következ-

folkór-repertoár, továbbá a közreadott korpuszok anyagának jelentős része

A nemzetközi kutatási gyakorlatban hasonló tendenciák említhetők. bár a

land, and Ireland: With Tunes, Singing-

kell említeni Norman Douglas London

móriájának különféle szűrőit. A korábbi gyűjtések – a magyarországi mód-

diákszleng és a titkos nyelvek vannak megemlítve, továbbá a szerző általá-

A gyermekfolklór szűkebb értelemben a gyermekkor költészete, a gyermekek

A pogány szertartásokat a nagyok elfeledték, mert tiltva volt végezni,

A családi és az intézményes keret (iskola, táborok) továbbra is segíti a leg-

a gyermekfolklór „zárvány jellegének” (amelyet Kálmány Lajosra, Kodály

hatalmas hiátust a kutatásban jól szemlélteti az Ethnographia digitális adat-

Az ismertetésben kiemelt részekkel azt szerettem volna illusztrálni, hogy

más közösségek folklórjához. bár az ismertetésében Szendrey elsősorban a

vonatkozó kijelentések, a közköltészet és a korabeli diákköltészet kapcsolatai

Az alkotások többsége – az érzékeny, szentimentális, lírai epekedéseket,

Saját vizsgálatomban igyekszem összevetni ezeket a jellemzőket a kortárs

Öt éven át tartó kutatásom során (amelynek részét alkotta a témára elnyert

közös kirándulások, nyaralások alkalmával) az ország különböző részein ta-

tartalmakra képek, mémek csatolásával is rákérdeztem, kíváncsi voltam, is-

nyezne, ami a diákfolklórról alkotott képet eleve eltorzítaná.20 Ezért elem-

elterjedt, a folklórban is jellemző halandzsa részletes (folklorisztikai és nyel-

irányul, a téma szerteágazó szakirodalmi előzményeinek bemutatását nem érzem

A GYERMEK- ÉS DIÁKFOLKLÓR JELENSÉGEI

A gyermek- és diákfolklór jelenségei rendkívül sokfélék. Mivel vizsgálatom

Az antropológiai nyelvészet képviselői (a kognitív nyelvészet elnevezés

A kategorizáció mindig „mintapéldányok”, ún. prototípusok alapján tör-

teljesebben azokat a tipikalitási feltételeket, amelyek alapján más entitásokat

Általánosságban diákhumornak tekinthető minden a diákok körében ked-

2001), ezzel összefüggésben pedig a szociális háttér különbözőségeire vonat-

Ilyenkor a legmagasabb a korreláció a humor, a fantázia és a kreativitás kö-

Szöveges és képes paródiák

Az itt következő példák többé-kevésbé leírhatóak lennének irodalmi-folklo-

A következő szövegpélda egy „Miatyánk” imaparafrázis, amelyet egy bu-

Fészbúk, aki a neten vagy. Posztoltassék a te neved. Kommeltessék a te

Az ima humoros átírásának megvannak a történeti párhuzamai a deák-