Káldi János: A Károly-kilátónál

Ez kell nekem, ez a csoda.

Erdők, erdők és lomb-zenék.
Rigófüttyel kicifrázva
fűszál, faág és fönt az ég.

Ez a finom, lenge bozót.

E sugaras, fátylas vadon.
Ez kell nekem. Ez az én szép
hazám. Ez az én csillagom.

Ez röpíti a lelkemet,
szívemet ez gyógyítja meg.
Ez súg nekem bűvölően
számtalan édes éneket.
Ez emel: a fenyő-zengés.
A gyertyánok, tölgyek dala.
S persze, az is: lent a látvány,
a szépségnek holdudvara.

Ahogy lassan a párából

a könnyed, kis város kiszáll,
s tetőivel, tornyaival
lobogni kezd a völgyi táj.

Ahogy a halk Ikva-parton

virág-füstöt lenget a szél,
s a lányhajú füzek sora
szerelemről tereferél.

Ez kell nekem, ez a csoda.

Ezt vihessem, ha elmegyek.
Szememben e vad virágzást,
a szívemben a hegyeket.
 Sarkady Sándor:
Sopron dicsérete

Sopron, te lelkünk éltető láng!

Hű őr az ősi végeken,
Erőt adó múlt, szép jelen
És ébredő jövő.
Új ezredév vár, ám harcát ne féld!
Zengd, hittel zengd vélünk a Hűség
énekét.

Fenyves süvít, és cseng a csermely,

A lágy lankákon rőt borág
Ígéri édes újborát,
A boldog áldomást
Hiába dúl szél és tör-ver a jég —
Zengd, hittel zengd vélünk a Hűség
énekét.

Kőcsipkés, ódon várfalakból

A lélek lángja fellobog,
És zúgják tornyos templomok
Az Úr dicséretét.
Új ezredév vár, ám harcát ne féld!
Zengd, hittel zengd vélünk az Élet
énekét.
Új ezredév vár, ám harcát ne féld!
Zengd, hittel zengd vélünk az Élet
énekét.
Mentovics Éva: Magyar szívben magyar lélek

Ezernyolcszáznegyvennyolc volt,
szabadságra vágyott a nép,
a nemzetben tettvágy tombolt,
küzdöttek a szabad honért.

Bizakodtak, hitték, vágyták,

harcoltak, hogy tőlük tellett,
népükért és országukért,
melyben éltek, s hűn szerettek.

Lerázni a rabigákat,
függetlenné, eggyé válni,
mert ha szívük egyként dobban,
történhessen szinte bármi,

összefogva a nagy célért,

bíztatva a csüggedőket,
példát adva, lelkesítve,
szabadlelkű álmot szőhet

minden magyar, kinek vágya,

sírig tartó, hű fohásza,
független és békés legyen
hőn szeretett, szép országa.

Most is zászlót lenget a szél,

de óhajunk még a régi;
magyar szívvel, hű magyarként
biztonságos honban élni.

Népünk szíve együtt dobban,

míg ajkunkon himnusz éled…
Anyaföldünk óvó keblén,
magyar szívben magyar lélek.