A függőleges övezetesség

Határvonalak a magasban

A hegységekben az övezetesség alapját jelentő legfontosabb éghajlati elemek a tengerszint feletti

magasság szerint változnak. A hőmérséklet felfelé haladva csökken, a csapadék általában emelkedik,
nő a havas napok száma, a szél ereje pedig fokozódik.

A környezetük fölé magasodó hegyvidékeken a földrajzi övek egymás fölött, emeletesen

helyezkednek el. Az éghajlat nyomán emeletes övekbe rendeződött az élővilág és a talaj, valamint a
felszínformálódás sok eleme, illetve a társadalom életében néhány jellemző (pl. földhasznosítás) is.
Ezt nevezzük függőleges övezetességnek.

A hegyvidékeken fölfelé haladva több fontos határvonal látványosan kirajzolódik. Az egyes

övezeteket elválasztó sávok közül nagy jelentőségű a zárt erdők felső határa, az erdőhatár. Ez nem
jelenti azt, hogy efölött nincsenek fák, hiszen még följebb húzódik a magányos fák felső határa, a
fahatár, de a zárt erdőtakaró megszűnésével egészen új környezetbe érkezünk.

A Kárpátokban 1600-1800 méteres magasságban fut, a Földön legmagasabban azonban a Középső-

Andokban, ahol még 5000 méteren is erdőt alkothat egy lassú növekedésű, néhány méteresre megnövő
rózsaféle fa.

A nagy magasságban élő növényeknek elsősorban a rövid tenyészidőszakhoz, a hideghez és a belső

anyagáramlást akadályozó fagyhoz kell alkalmazkodniuk.

Az erdőhatár magassági változásait a hegyi gazdálkodás is módosítja. A hegyi pásztorkodás és a

kaszálórétek fenntartása az erdőhatárt lejjebb kényszeríti.

Ahogy felfelé megyünk a hegyvidéken, a hóhatár a következő határvonal. Hóhatárból többfélét is

megkülönböztetünk.

– Az éghajlati hóhatár az adott területre az éghajlati elemekből számított határérték: efölött gyarapszik
a hó, alatta viszont nyaranta elolvad.

– A valós hóhatár a helyi tényezők (lejtés, kitettség, szél stb.) módosító hatására alakul ki.

A függőleges övek határát nem jelölhetjük ki egy-egy szintvonal mentén. Futását befolyásolja a
lejtőkitettség, az uralkodó szelek és a domborzati környezet is.

Gazdálkodás a magassággal

A hegyvidékek gazdagok természeti erőforrásokban. A nagyarányú erdőirtás azonban talajpusztulás-

hoz, csuszamlásokhoz vezethet. A csapadékot visszatartó talaj és növényzet hiánya pedig
szélsőségesebbé teszi a hegyvidéki folyók vízjárását. A hegyvidéki folyók energiakészlete jelentős,
amit vízerőművekben hasznosítanak. A dús füvű hegyi rétek, legelők az állattartás számára teremtenek
kedvező feltételeket. A hegységek a bányászat legfontosabb területei is. A kitermelés többnyire
hatalmas építkezésekkel jár együtt, amelyek tönkretehetik és szennyezhetik a környezetet. A
hegyvidékeken az idegenforgalom jelentős bevételi forrás.