A GYERMEKVISELKEDÉSI

KÉRDŐÍV

Correct Kft., 2015

1
2
 BEVEZETÉS
Az ASEBA (Achenbach System of Empirically Based Assessment) mérőeszközcsalád az egyik
leggyakrabban használt módszer világszerte, amely az adaptív és maladaptív működés becslésének
átfogó mérőeszköze. A Thomas Achenbach és munkatársai (2001, 2008) által kidolgozott
módszer érvényességét és alkalmazhatóságát több mint 8.000 tudományos közlemény támasztja
alá, a mérőeszköz különböző változatait pedig mintegy 100 nyelvre fordították már le. Számos
vizsgálati eredmény bizonyítja, hogy a módszerrel kapott eredmények kiváló predikciót adnak a
különböző diagnózisokra és a speciális nevelési klasszifikációkra. A mérőeszközcsalád kérdőívei
1,5 éves kortól egészen 90 éves korig alkalmazhatóak, különböző értékelő források segítségével:
pl. szülői, tanári és önjellemzések. A mérőeszközök alapján kapott jellemzésekből kompetencia és
adaptív funkciókat becslő mutatókat, illetve probléma skálákat kapunk. Az újabb kutatások
eredményei alapján a módszert több DSM orientált skálával is kiegészítették, ami a módszer
diagnosztikai érvényességét tovább növelte.
A mérőeszközcsalád az 1960-as évektől folyamatosan bővült, újabb életkori kategóriákat
fedtek le (pl. idősek) és a módszereket is finomították (pl. interjún vagy megfigyelésen alapuló
értékelések). Jelenleg a módszer számos kérdőívből és értékelő-listából áll, melyet az alábbi 3.
ábrán foglalunk össze.

Iskoláskorúak számára

CBCL/6–18 YSR/11–18 TRF/6–18

Szülői változat Önjellemző Tanári változat
változat

Iskoláskor Felnőttek
alattiaknak számára

CBCL/1.5–5 ASR/18–90
Szülői változat Önjellemző
ASEBA változat

C-TRF/1,5–5 ABCL/18–90
Tanári változat Társjellemző
változat

Interjú és megfigyelési listák

SCICA/6–18 TOF/2–18 DOF/6–11

Strukturált Megfigyelési- Direkt-
interjú lista megfigyelés

1. ábra Az ASEBA mérőeszközcsalád különböző kérdőívei és listái

3
 A könnyebb áttekinthetőség érdekében a mérőeszközök eredeti angol elnevezésére utaló
rövidítéseit meghagytuk, hiszen a nemzetközi szakirodalomban főként így hivatkoznak rájuk. Az
ábrán az életkori csoportoknak megfelelően igyekeztünk megkülönböztetni a módszereket, a
rövidítések mögé azt az életkori övezetet írtuk, ahol a mérőeszköz felhasználható: pl. CBCL/6–
18. Az iskoláskorúak számára kialakított szülői (CBCL/6–18), tanári (TRF/6–18) és önjellemző
(YSR/11–18) változatok képezik a módszer alapját, és Thomas Achenbach ezeket dolgozta ki
elsőként. A későbbiekben a szülői és tanári változatokat 1,5–5 évesek korcsoportjára alakította,
lehetővé téve az iskoláskor alattiak felmérését is: CBCL/1,5–5 és C-TRF/1,5–5. A pontosabb
klinikai diagnózis felállítása részletesebb személyes lekérdezést igényelt, így jött létre a gyermekek
és serdülők számára kidolgozott klinikai interjú (SCICA/6–18). Az információforrásokat
kiegészítve került sor a Megfigyelési-lista (TOF/2–18) és a Direkt-megfigyelés (DOF/6–11)
módszerek létrehozására. A Megfigyelési-listát elsődlegesen olyan szakemberek tudják hatékonyan
használni, akik a gyermekkel valamilyen átfogó kognitív tesztet vesznek fel (pl. WPPSI-IV vagy
WISC-IV), és a tesztfelvétel során lehetőségük nyílik a gyermek viselkedését, érzelmeit és
reakcióit megfigyelni. A Direkt-megfigyelés elsődlegesen az osztályban, vagy valamilyen
foglalkozási csoportban történő közvetlen megfigyelések során alkalmazható.
A mérőeszköz felnőtt változatai önjellemzésen vagy társjellemzésen alapulnak. Az 1. ábrán a
felnőtt változat mérőeszközeit egyszerűsítve ábrázoltuk, mivel mindkét változat két életkori
csoportra van osztva: 18–59 és 60–90. Az idősebb korosztályok tesztjeinek elnevezései egy O-val
egészülnek ki: OASR/60–90 és OABCL/60–90.
Érdemes megjegyeznünk, hogy az iskoláskorúak számára kidolgozott 3 kérdőívnek (CBCL/6-
18, YSR/11-18 és TRF/6-18) létezik rövidített változata is, aminek a kitöltése csak néhány percet
vesz igénybe. Ezeket BPM skáláknak is nevezik. A betűkombináció a rövid probléma
monitorozására utal (Brief Problem Monitor).
Bár a fenti mérőeszközök magyar nyelvű fordításai elkészültek, de átfogó vizsgálatok csak az
iskoláskorúak és az iskoláskor alattiaknak kidolgozott kérdőívekkel történt, illetve, a fentiek
mellett, a Megfigyelési-lista esetében rendelkezünk hazai normákkal. Az iskoláskorúak érzelmi- és
viselkedészavaraink felmérésére kidolgozott szülői kérdőív első hazai vizsgálataira a 90-es évek
közepén került sor, melynek vezetője Gádoros Júlia volt. Az ezt követő években történt meg a
tanári és az önjellemző változatok hazai adaptációja is, illetve a mérőeszközök rövidített
változatainak elkészítése (Gádoros és Rózsa, 1996a,b, 2000; Rózsa és mtsai., 1999). Az eredeti
mérőeszközöket 2001-ben átdolgozták, néhány tételt megváltoztattak, illetve újabb skálákat
alakítottak ki. A fenti átdolgozás és közel 20 éves normák a meglévő hazai változatok frissítését is
igényelte, amely az elmúlt években Rózsa Sándor vezetésével és az Educatio Kft. támogatásával
valósulhatott meg. A mérőeszközcsalád hazai forgalmazási jogát a Correct Kft. kapta meg, akik a
mérőeszközök felvételére és kiértékelésére online tesztfelületet alakítottak ki, amely a következő
internetes címen érhető el: http://www.gyermekviselkedes.hu.
Mivel a mérőeszközök és a skálák száma jelentősen megnövekedett, a kompetencia skálák
kiszámítási módja bonyolultabbá vált, illetve a normáknak történő megfeleltetésekor számos
szempontot kell figyelembe venni (pl. nemek, életkori övezetek), így a kézi kiértékelést elhagytuk,
helyette egy jóval pontosabb és gyorsabb online kiértékelési rendszert alakítottunk ki. Az online

4
változat számos további előnnyel jár: pl. az eredmények részletes grafikonos megjelenítése,
szöveges értékelés, az adatok exportálhatósága, online tesztfelvétel, a különböző értékelő források
jellemzéseinek közvetlen összehasonlítása, a tesztdokumentáció (pl. skálák jelentése, a skálát
alkotó tételek megjelenítése) közvetlen elérhetősége.
A jelen összefoglaló a mérőeszköz felépítését, skáláinak bemutatását, valamint a főbb hazai
eredményeket szemlélteti. Mivel a mérőeszközcsalád gyermekváltozatairól van szó, így a
következőkben a mérőmódszerre, mint Gyermekviselkedési Kérdőív fogunk hivatkozni, ami alatt az
összes gyerekek számára kidolgozott mérőeszközt értjük.
A kérdőívek részletes pszichometriai eredményeit és diagnosztikai megbízhatóságát csak
részben, illetve összefoglaló jelleggel érintjük, hiszen a fentiekben jelzett nagyszámú nemzetközi
tanulmány a legkülönfélébb csoportokon és számos mérőeszközzel összevetve vizsgálta a
módszer érvényességét és megbízhatóságát. A leírásokban igyekszünk támpontot adni az
eredmények értékeléséhez, és a kiértékelések módját is szemléltetjük: pl. kompetencia skálák. A
kiértékelést főleg a skálák tartalmi jellegzetességeinek szemléltetése miatt mutatjuk be. Fontos
megjegyezni, hogy a mérőeszközcsalád weboldalán (http://www.gyermekviselkedes.hu) részletes
leírásokat és folyamatosan frissített értékelést segítő leírásokat teszünk közé. Terveink szerint a
mérőeszközök különböző változataival történő bővítésére is hamarosan sor kerül (pl. felnőtt
változat kérdőívei), illetve a normák frissítése és az új skálákkal történő kiegészítés is folyamatos.

5
 A Gyermekviselkedési Kérdőív bemutatása

Az Gyermekviselkedési Kérdőív a gyermek és serdülőkorúak emocionális- és

viselkedészavarainak feltárására és mérésére kifejlesztett többdimenziós mérőeszköz. A
standardizált kérdőív segítségével egy objektív képet alkothatunk a gyermek viselkedéséről,
vélekedéséről és érzéseiről. A különböző helyzetek és interakciók objektív feltárásának érdekében
a kérdőívnek több változata is van. A kérdőív szülői változatában a gyermek gondozója vagy
szülője, a tanári változatban a gyermeket jól ismerő tanár vagy osztályfőnök, míg a Megfigyelési-
lista vagy a Direkt megfigyelési változatokban a pszichológus vagy gyógypedagógus szakember
jellemzi a gyermeket. A Gyermekviselkedési Kérdőív önjellemző változatában a gyermek saját
viselkedését és érzéseit ítéli meg. A 6 és 18 év közötti fiatalok számára kidolgozott szülői és
önjellemző változatok két jól elkülöníthető részre bonthatóak. Az első rész, melyet összefoglaló
néven kompetencia skáláknak nevezünk, a gyermek aktivitását, társas tevékenységeit és kognitív
képességeit tárja fel, míg a második rész a probléma vagy tünetlistát tartalmazza. A kompetencia
skálák célzott kérdéseket, míg a probléma lista gyermekeket jellemző állításokat és tüneteket
tartalmaznak. A tünetlistán szereplő állítások érvényességének megítélése egy 3 fokú skálán
történik: 0 = Nem igaz; 1 = Néha vagy valamennyire igaz; 2 = Nagyon igaz vagy gyakran igaz. A 6 és 18
évesek számára kidolgozott tanári változat a problémaskálák mellett szintén tartalmaz ún. adaptív
funkciókat feltáró kérdéscsoportokat, mint például az iskolai előmenetelt, a boldogságot, vagy a
szorgalmat feltéró kérdéssort. A 1,5 és 5 év közötti gyerekek számára kialakított változatokban,
illetve a Megfigyelési-lista és Direkt megfigyelés kérdőívek esetén csak a problémaskálák kaptak
helyet.
A mérőeszköz konstrukciós elvei között elsődlegesen az volt az irányadó, hogy
alkalmazásával lehetővé váljék a gyermekviselkedés kóros és egészséges megnyilvánulásainak
értékelése a standard minta alapján. Tisztában kell lennünk azonban azzal, hogy a kérdőív által
felrajzolt tüneti jellegzetességek a diagnosztikai értékelésnél igen hasznos támpontot adhatnak, de
semmiképpen nem pótolják a szakszerű pszichiátriai diagnózist. A pszichiátriai diagnózisokhoz
történő alkalmazkodás érdekében, a későbbi vizsgálatok eredményei alapján, a mérőeszközt az
elsődleges problémaskálák mellett kiegészítő skálákkal is kiegészítették. Az ún. DSM orientált
skálák lehetővé teszik, hogy a kapott eredményeket a pszichiátriában alkalmazott nozológiai
kategóriáknak jobban meg tudjuk feleltetni. A DSM orientált skálák a következő
problématerületeket ölelik fel: affektív, szorongásos, szomatikus, figyelemzavar/hiperaktivitás,
oppozíciós és pervazív fejlődési problémák. A fentieken túl a 6 és 18 év közöttiek számára
kidolgozott szülői, tanári és önértékelő változatoknál 3 kiegészítő skálát is találunk, melyeket
szintén a későbbiekben illesztettek az értékeléshez: Kényszeres-rögeszmés problémák, Lomha
kognitív tempó, Poszttraumás stressz problémák.
A kérdőív kitöltése egyik verzióban sem igényel különösebb képzettséget. A tünetlista – mely
a különböző verziókban sok átfedést mutat –, megalkotásánál a szerzők törekedtek arra, hogy a
problémák igen széles életkori tartományt fedjenek le. Így a szülői és tanári standardizált

6
változatok alkalmazhatóak 1,5 éves kortól egészen a 18 éves korig. A gyermeki fejlődés
sajátosságait fontolóra véve, a mérőeszközöknek a szülői és tanári változatok esetében 1,5–5,
valamint 6–18 éves kori változatait különítették el.
Tapasztalatunk, hogy az általános iskola 5–6. osztályos tanulói az írásbeli instrukciók alapján
már képesek önállóan kitölteni a kérdőívet. A széles életkori tartomány miatt néhány kérdés
inadekvát. Vannak olyan kérdések, melyek főként a fiatalabb gyermekek tüneteinek leírására
szolgálnak, így a serdülőknél kevésbé jellemzők (pl. a gyermekkori szexuális magatartással
kapcsolatos kérdések), míg helyet kaptak olyan tételek is, melyek inkább az idősebbekre jellemző
(pl. alkohol és drogfogyasztás).

A kérdőív kidolgozásának irányelvei

A mérőeszköz kidolgozásának első lépéseként Achenbach és munkatársai a 80-as években

szülők, pszichológusok és pszichiáterek segítségével egy olyan tünetlistát állítottak össze, melyek
tartalmazták a gyermekpszichiátriai gondozásra szorult gyermekek főbb tüneteinek
jellegzetességeit. Az empirikus vizsgálatok segítségével a tünetlistát fokozatosan tökéletesítették, a
redundáns tételeket kihagyták, míg a nagy gyakorisággal szereplő új tüneteket beépítették. A
szerkesztők törekedtek továbbá arra, hogy csak olyan tételeket hagyjanak benn, melynek
diszkriminációs ereje, vagyis a pszichiátriai kezelésre szorult és az egészséges gyermek közötti
különbségtétel jelentős mértékű. A végleges változat a 6–18 éveseknek szánt változatok és az
önjellemzés esetében 112 tételből áll, amely – a tanári és szülői változatokban – három olyan
lehetőséget is kínál, ahol az értékelő a listán nem szereplő tüneteket nevezhet meg és értékelhet. A
tünetek érvényességének megítélésére a már korábban jelzett 3 fokozatú skála bizonyult a
leghasználhatóbbnak, mely egyszerűsége révén, könnyen érthető és nem igényli a kitöltő
különösebb felkészítését. A kompetencia kérdések kialakításánál is, a fent említett diszkrimináló
tényezőt helyezték a középpontba. Itt kell megjegyeznünk, hogy a kérdőív legújabb amerikai
standardjaiban a kompetencia skálák kiértékelése éppen e követelmény hiánya miatt módosult.
A tünetlista egyes állításai nemcsak önállóan alkalmasak a gyermek jellemzésére, hanem
megvizsgálhatók azok a problémák is, amelyek együttjárnak és egy tünetcsoportot alkotnak. A
tünetlista állításain végzett faktoranalitikus elemzések segítségével a kérdőív szerkesztőinek
lehetősége nyílt arra, hogy empirikus alapon különítsenek el tünetcsoportokat. A taxonómia
kidolgozásánál a szerzők figyelembe vették a nem és életkori különbségeket, valamint az eltérő
értékelőktől (szülő, tanár, gyermek) származó jellemzéseket. A tünetek együttjárása alapján
Achenbachék az alábbi problémaskálákat különítették el: Visszahúzódás, Szomatikus panaszok,
Szorongás/Depresszió, Társas problémák, Gondolkodási zavarok, Figyelemzavarok, Deviancia és Agresszió (2.
ábra). Fontos megjegyeznünk, hogy a 1,5–5 éves kor közötti gyerekek jellemzésére kidolgozott
szülői és gondozói változatoknál nincs Társas problémák, Gondolkodási zavarok, valamint a
Deviancia skála, helyette az Emocionális reaktivitás és az Alvási problémák kaptak helyet. Itt a
tünetlista is rövidebb, csak 100 tüntet értékeléséből áll.

7
 Fontos megjegyezni, hogy a skálákból további járulékos mutatókat is számolhatunk:
Összkompetencia, Internalizáció, Externalizáció és Összprobléma. Az Összkompetenciát a
különböző kompetencia skálák összesítésével kapjuk (pl. Aktivitás, Társas tevékenység és Iskolai
teljesítmény). Az Internalizáció mutatót a Visszahúzódás, a Szorongás/depresszió és a Szomatikus
panaszok alkotják, míg az Externalizációt a Deviancia és az Agresszió skálák.
Mint ahogy azt már a fentiekben jeleztük 2001 után az alapskálák további DSM orientált és
kiegészítő skálákkal bővültek.
A szociális kívánalmaknak, a jóbenyomáskeltést megragadó válaszadási hajlam feltárására az
önjellemző változat tartalmaz egy szociális kívánatosság skálát is, amely olyan pozitívan
tulajdonságok megítélését tartalmazza, mint a „Szeretem az állatokat”, „Meglehetősen őszinte
vagyok”, „Segítőkész vagyok”. Fontos megjegyezni, hogy a skála tételeire adott válaszokat nem
számítjuk bele az összprobléma értékbe.

KOMPETENCIA PROBLÉMA SKÁLÁK

SKÁLÁK

Aktivitás Vissza- Szorongás/ Szomatikus

húzódás Depresszió panaszok

Társas Figyelmi- Társas Gondolkodási

tevékenység zavarok problémák zavarok

Iskolai Deviancia Agresszió

eredmények

2. ábra Gyermekviselkedési Kérdőív alapskálái

A multiaxiális értékelések jelentősége

Mivel a gyermek viselkedése a különböző helyzetektől és az interakcióba bevont személyektől

nagyban függ, így nincs olyan egyszerű eljárás vagy információforrás, mely önmagában átfogóan
és megbízhatóan jellemezhetné a gyermek viselkedési és érzelmi problémáit. Továbbá
számolnunk kell a kérdésekre adott válaszok szubjektivitásával is. A különböző informátorok (pl.
szülő, tanár, klinikus, gyermek) más és más helyzetekben eltérően ítélhetik meg a gyermek érzelmi
és viselkedési problémáit, ami nem feltétlenül a mérőeszköz vagy informátor megbízhatatlanságát

8
jelenti. Általánosan elfogadott, hogy a gyermek különböző helyzetekben mutatott viselkedése és
az eltérő informátoroktól származó jellemzések együttesen hozzájárulhatnak, ahhoz, hogy egy
megbízhatóbb és átfogóbb képet alkothassunk a gyermekről. A gyermek viselkedéses és érzelmi
megnyilvánulásain túl további fontos tényezőket is figyelembe kell vennünk a gyermek
pszichopatológiai jellemzéséhez. Ilyen például a gyermek kognitív és fizikai jellemzői, a családi
háttér, fejlődésbeli sajátosságok és a pszichoszociális stresszorok. A több tengelyen történő
értékelés (multiaxiális értékelés) kedvező keretet nyújt a klinikai diagnózisban is. A kategorikus
diagnosztikai rendszerek (mint pl. a DSM-5) és a Gyermekviselkedési Kérdőív empirikus alapú
multiaxiális értékelésének egybevetését az 1. táblázat szemlélteti.

Tengely DSM-5 Empirikus alapú jellemzések

I. Klinikai zavarok Szülői értékelések

II. Személyiségzavarok Tanári értékelések

Értelmi fogyatékosság

III. Szomatikus állapotok Kognitív fejlődést

mérő kérdőívek

IV. Pszichoszociális és Fizikai jellemzők

környezeti problémák felmérése

V. A működés globális A gyermek közvetlen

becslése megfigyelése

1. táblázat A Gyermekviselkedési Kérdőív és a DSM-5 kapcsolata

Achenbach multiaxiális rendszerének empirikus alapját az alábbiakban részletesebben is

szemléltetjük:

I. tengely: Szülői jellemzések

A szülőktől vagy gondozóktól származó standardizált értékelések, mint pl. a Gyermekviselkedési
Kérdőív szülői változata; a gyermek fejlődés története, problémái, kompetenciája, érdeklődése;
interjú a szülővel.

II. tengely: Tanári, gondozói jellemzések

A gyermek tanáraitól, gondozóitól származó standardizált értékelések, ilyen pl. a
Gyermekviselkedési Kérdőív tanári vagy gondozói változata; további tanári., óvodai és iskolai
feljegyzések és interjúk.
9
III. tengely: Kognitív fejlődést mérő kérdőívek
Különböző képesség és teljesítménytesztek (pl. WPPSI-IV, WISC-IV), perceptuális és motoros
képességek vizsgálata, beszéd és nyelvi folyamatok funkcióinak feltárása.

IV. tengely: Fizikai jellemzők felmérése

Testsúly és magasság mérése; testi fogyatékosságok és abnormalitások; orvosi és neurológiai
vizsgálatok.

V. tengely: A gyermek közvetlen megfigyelése

Standardizált önjellemző kérdőívek, melyek hasonlóak a szülői és tanári változatokhoz pl. a
Gyermekviselkedési Kérdőív önjellemző változata; a gyermekkel készült klinikai interjúk;
közvetlen megfigyelésre támaszkodó standardizált kérdőívek (pl. Megfigyelési-lista, Direkt
megfigyelés), személyiségtesztek, az énképet és az önértékelést megragadó kérdőívek.

A problémaskálák és a BNO-10 diagnosztikai kategóriák lehetséges kapcsolatát az 1. táblázat

szemlélteti (Achenbach és McConaugh, 1997; Edelbrock és Costello, 1988).

Problémaskálák BNO-10 diagnózisok

Visszahúzódás Depressziós epizód (F32-33)

Dysthymia (F34.1)
Szorongó személyiségzavar (F60.6)
Szomatikus panaszok Szomatoform rendellenességek (F45)
Szorongás/depresszió Depressziós epizód (F32-33)
Dysthymia (F34.1)
Alkalmazkodási zavarok (F43.2)
Neurotikus, stresszhez társuló és szomatoform rend. (F40-F48)
Jellegzetesen gyermekkorban kezdődő emocionális zavarok (F93)
Szorongó személyiségzavar (F60.6)
Társas problémák Depressziós epizód (F32-33)
Dysthymia (F34.1)
Szorongó személyiségzavar (F60.6)
Gondolkodási zavarok Obsessív-compulsív zavar (F42)
Figyelmi problémák Hiperkinetikus zavarok (F90)
Deviancia (szabályszegő Magatartási zavarok (F91)
magatartás)
Agresszió Magatartási zavarok (F91)

2. táblázat A Gyermekviselkedési Kérdőív skáláinak és a BNO-10 diagnózisainak kapcsolata

10
A Gyermekviselkedési Kérdőív kompetencia-skálái

A Gyermekviselkedési Kérdőív szülői és önjellemző változata 3 kompetenciát megragadó

skálát tartalmaz: aktivitás, társas tevékenységek és az iskolai teljesítmény. Az aktivitás skála a gyermek
kedvenc sporttevékenységének, hobbijának és házimunkáinak számából, a ráfordított időből és az
eredményességből áll. A felsorolt aktivitásokra fordított időt és az eredményességet a
kortársakhoz képest kell megítélni. A társas tevékenységek összpontszámát a gyermek különböző
csoportokhoz való tartozásából (szervezetek, klubok), ezekben nyújtott aktivitásából, a barátok
számából és a velük töltött időből, valamint a társkapcsolatok minőségéből számítjuk. A főbb
iskolai tantárgyak átlaga, az osztályismétlés, valamint egyéb iskolai problémák alkotják az iskolai
teljesítmény skálát.
A tanári változat első részét az iskolai teljesítmény és az adaptív funkciók tételei alkotják. Az iskolai
teljesítmény megítélése ugyanúgy történik, mint a kérdőív másik két változatában, míg az adaptív
funkciók tételei eltérnek a fent említettektől. A gyermek adaptív működésére vonatkozó
kérdéseket (szorgalom, magaviselet, stb) a tanár egy hétfokú skálán, a gyermekkel egykorú
tanulókkal összehasonlítva jellemzi.
A 1,5-5 évesek számára kidolgozott szülői és gondozói változatoknál nincsenek kompetencia
skálák.

A Gyermekviselkedési Kérdőív Problémaskálái

Mint ahogy azt már korábban jeleztük a 6-18 évesek számára kidolgozott kérdőív mindhárom
változatának tünetlistája 112 gyermekekre jellemző állítást tartalmaz. Az állítások 1-től 112-ig
vannak számozva, de az 56-os „testi panaszok” tétel a-tól g-ig 7 fizikai tünetet tartalmaz (fejfájás,
hányinger, kiütések stb). A h. pontban lehetőség nyílik további (a listán nem említett) testi tünetek
említésére is, melynek pontozása hasonló a többi tünetéhez. A tünetlista állításaira adott
pontszámok összege adja az összprobléma értéket. A statisztikai elemzések alapján néhány
tünetet nem soroltak be egyetlen problémaskálába sem (pl. túlsúlyosságra vonatkozó kérdés), így
ezeket a profillapokon az egyéb kategóriáknál szemléltetjük. Fontos megjegyeznünk, hogy a
pozitív kvalitásokat megjelenítő Szociális kívánatosság skála tételeire adott értékelést nem
számítjuk bele az összproblémába az önjellemző változat esetében.

A Gyermekviselkedési Kérdőív normái és értelmezése

Mint ahogyan azt már korábban jeleztük, a mérőeszközcsalád kérdőíveinek kitöltésére és

kiértékelésére egy olyan online felületet alakítottunk ki (http://www.gyermekviselkedes.hu), ami
tesztfelvétel mellett gyors és megbízható kiértékelést is ad. A kiértékelés empirikus alapját
biztosító normákat több hazai vizsgálat eredményéből képeztük. Az 1995 és 2000 közötti
időszakban a mérőeszköz első változatának nagymintás bemérése történt, melynek keretében a
11
szülői változaton közel 5000 gyermeket, a tanári változaton pedig 1600 tanulót jellemeztek. Az
önjellemző változatot közel 600 11-15 éves tanuló töltötte ki (Gádoros, 1996; Rózsa és mtsai.,
1999). A későbbiekben az új skálák és az életkori övezetek kiterjesztése miatt további felvételekre
volt szükség, melyet Rózsa Sándor és Kő Natasa kutatásai biztosítottak. 2015-ben az Educatio
Kft. által támogatott felmérés keretében nem csak normatív minta gyűjtésére volt lehetőség,
hanem ezeket a felvételeket kiterjeszthettük a Pedagógiai Szakszolgálatoknál segítségnyújtásra
megjelenő fiatalok klinikai mintájával is. Ez a kutatás lehetőséget adott a módszer részletes
diagnosztikai megbízhatóságának vizsgálatára, szűrőfunkcióinak bemérésére. E vizsgálat
keretében lehetőségünk nyílt a Megfigyelési-lista hazai bemérésére is.
A standardizált eredményekből kialakított profilok lehetővé teszik, hogy a gyermek
tevékenységeit, vélekedéseit és megnyilvánulásait az azonos nemű és életkorú társaihoz
hasonlíthassuk. A standard pontszámok (T-érték) kialakításánál a nemzetközi gyakorlatnak
megfelelően a gyermek nemét és életkorát vesszük figyelembe: pl. a 6-18 évesek számára
kidolgozott kérdőívek esetében 6-11 és 12-18 évesek csoportjait különböztetjük meg. A 1,5-5
éves gyerekek jellemzésére kidolgozott szülői és tanári változatok esetében egyelőre csak a nemi
különbségeket vesszük figyelembe a standard értékek képzésekor. Az online kiértékelés azonban
lehetőséget biztosít arra, hogy a növekvő empirikus eredményekből pontosabb normákat
képezzünk, és ha szükséges, akár itt is különböztessünk meg korcsoportokat, vagy az idő teltével
normát frissítsünk. Az online weboldalunkon a normaképzés alapját jelentő vizsgálatokat és a
képzés módját folyamatosan közzétesszük.
A számítógépes értékelés során a profilokat úgy alakítottuk ki, hogy minden egyes skála alatt
szerepel a skálát tartalmazó tételek sorszáma és megnevezése. Ez megkönnyíti a skála
értelmezését: pl. a magas pontszám milyen tételek értékeléséből adódott. Az egyes tételek
esetében lehetőség van szövegbuborék alkalmazásával a teljes tétel tartalmát megtekinteni. Ez
különösen a mérőeszköz kezdő felhasználóinak jelent hasznos segítséget, hiszen így nincs szükség
a kérdőívek és az útmutató folyamatos tanulmányozására, a tételek besorolásának ellenőrzésére.
A számítógépes algoritmus a tételekre adott válaszok értékeiből először az egyes skálák
nyerspontjait számolja ki, majd pedig a nem és az életkor figyelembe vételével kiszámítja a
standard pontszámot. A standard pontszámok ábrázolása egy olyan átfogó tünetprofilt ad,
amelyből a gyermek érzelmi és viselkedéses jellemzőiről kapunk áttekintést. A standard
pontszámok konvertálása során a skálák átlagértékeit a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően úgy
transzformáltuk, hogy ezek átlagértékei 50 standard egységnek, a szórás (SD) pedig 10 standard
egységnek feleljen meg. Ennek alapján az átlagnak az 50-es T-érték, az egyszeres pozitív szórás
értéknek a 60-as, a negatívnak a 40-es T-érték, a kétszeres pozitív szórás értéknek pedig a 70-es, a
negatívnak a 30-as T-érték felel meg. A normális eloszlás alapján a 60-as T-érték egy olyan
leválasztási kritériumnak tekinthető, mely fölött a standardizálásba bevont minta 16 %-a, a 65-ös
T-értéknél a 7 %-a, míg a 70-es T-értéknél a 2 %-a tartozik. Ezek az arányszámok a 40-es, a 45-ös
és a 30-as T-értékekre ugyanilyen módon érvényesek. A standard mintánkon végzett „súlyozás”
miatt a hazai profillapokon a fenti összefüggés enyhén eltérhet. A profillapokon az ún.
„patológiás zónának” a probléma skálák esetén általában a 65-ös vagy a 70-es T-érték fölé eső

12
terület tekintik a kutatók, míg a kompetencia skálák esetén a 35-ös vagy a 30-as T-érték alá eső
rész. A profilok értelmezéséhez a 2. táblázat nyújt segítséget.

T- érték Jelentése
70-100 nagyon magasan az átlag fölött
61-69 átlag fölötti övezet
40-60 normál övezet
31-39 átlag alatti övezet
0-30 jelentősen az átlag

2. táblázat A értelmezést segítő T-érték jelentése

Az elért eredményeket nem csak a T-értékkel, hanem sokszor a percentilissel is szokták

jellemezni, ami arról ad információt, hogy egy adott teljesítmény a normatív minta eredményeihez
képest hol helyezkedik el, azaz hány százalék ért el jobb vagy ettől gyengébb eredményt.
A különböző zónák jelentéséhez figyelembe kell vennünk a skála által megcélzott mérési
tartományt. A probléma típusú skálák pszichiátriai probléma zónája az átlag fölötti övezet, mivel
a skálák e tartományban a legérzékenyebbek és mérnek igen megbízhatóan, míg az átlag alatti
övezet kevésbé megbízhatók. Ezért kezdődik a problémaskálák profillapja az 50-es T-értéknél,
míg a kompetencia-skálák esetében ez éppen fordítva van, hiszen ez esetben az alacsony
kompetencia jelenti a pszichiátriai problémák területét. A probléma skálák alsó övezeteinek
elhagyása azért is fontos, mert az állítások elsődlegesen csak a problémákra kérdeznek rá, és a
problémák hiányából még nem feltétlenül következtethetünk a dimenzió ellentérére: vagyis ha
valaki pl. a visszahúzódás skálán alacsony pontszámot ér el, abból még nem feltétlenül
következtethetünk ennek ellenétére.
A problémaskálák összesítő profillapján elkülönítve találjuk az internalizáció, illetve az
externalizáció mutatókat alkotó skálákat. Az internalizáció a gátlásos, túlkontrollált viselkedés
megnyilvánulásokat, míg az externalizáció az agresszív antiszociális tendenciákat, és alacsony
önkontroll funkciókat leíró skála tételeket tartalmazza. Itt összesítettük a problémaskálákat és a
kompetencia skálákat is: összkompetencia és összporobléma.

A kompetencia-skálák pontozása

A Gyermekviselkedési Kérdőív konstrukciós elvét szemléltetve az alábbiakban bemutatjuk a

kompetencia-skálák és a problémaskálák pontozásának részleteit. Fontos azonban
megjegyeznünk, hogy csakúgy, mint a mérőeszköz nemzetközi kiértékelésénél a számítógépes
pontozás enyhén eltér az alábbiakban bemutatott kézi pontozástól, mivel a számítógépes
algoritmus során pontosabb értékelési algoritmus használható.
A szülői és az önjellemző változat kompetencia-skáláinak kiszámítása két kivételtől eltekintve
azonos. A szülői változat aktivitás skáláját az I/A, I/B, IIB, IV/A és IV/B tételek összegzésével
nyerjük, míg az önjellemző változatnál I/A értéket kihagyjuk, vagyis az I/B, IIB, IV/A és IV/B
13
tételeket összegezzük, valamint az önjellemző változatnál az iskolai teljesítményt nem ábrázoljuk a
profillapon, de a VII/1 kérdésre adott válaszok átlagát beleszámítjuk az összkompetencia értékbe.
Az alábbiakban csak a szülői változat értékelést mutatjuk be részletesen, de ennek segítségével
az önjellemző és a tanári változat értékelési logikája is megérthető.

Az aktivitás skála pontozása: a skála összpontszáma az alábbiakban bemutatott 5 értékből

áll. Ha egynél több érték hiányzik a skála nem összegezhető, a hiányzó értéket a megmaradó négy
értékből képzett átlaggal pótolhatjuk.

I/A. Milyen sportokban vesz részt szívesen gyermeke? A kérdésre megjelölt sportok számát az
alábbiak szerint pontozzuk: Ha a szülő nem ír be sportot, illetve csak egy sportot jelöl meg, ebben
az esetben a profillapon 0 értéket kap. Ha a szülő két sportról számol be, akkor 1-es értéket, míg
ha három sportot jelöl meg, akkor 2-es értéket tüntetünk fel a profillapon.

I/B. Az előző kérdésnél megjelölt sportoknál, válaszolni kell az alábbi kérdésekre: Mennyi időt
tölt el ezzel a gyermek? Milyen a teljesítménye? Ha a szülő a „kevesebbet” kifejezést jelöli be,
akkor azt 0-val pontozzuk; ha az „átlagos”-t választja az 1, míg ha a „több” vagy az „átlagnál
jobb” 2 pontot kap. A ki nem töltött kérdéseket kihagyva kiszámoljuk a pontok átlagát, úgy, hogy
az elért ponszámot összegezzük és elosztjuk az összeget alkotó jellemzők számával. Ha a szülő
nem jelölt be sportot, akkor a profillapon 0 értéket láthatunk.

II/B. E ponthoz a második kérdésre megjelölt hobbik és kedvenc időtöltések átlagát vesszük
figyelembe. Ugyanúgy járjunk el az átlag kiszámításánál, mint az előzőekben.

IV/A. A negyedik kérdésre megjelölt munkák és feladatok mennyisége. Ha a szülő nem jelöl be
feladatot, vagy ha csak egyet jelöl be, akkor a profillapon ez 0 pontot kap. Ha két feladatot jelöl
be gyermekénél, akkor 1, míg ha három vagy több feladatot jelöl be, akkor 2 pontot kap. (A
pontozás megegyezik az I/A. pontban leírtakkal.

IV/B. A feladatok és munkák átlagai. A kiszámítás módja megegyezik az I/B. és II/B. pontban
leírtakéval. (Itt csak az egy kérdésre adott válaszok átlagát számítjuk ki.)

A társas tevékenységek skálája: a skála összpontszáma az alábbiakban bemutatott 6 értékből

tevődik össze: III/A, III/B, V/1, V/2, VI/A, VI/B. A profillapon nem kap pontszámot, ha a 6-
ból egynél több érték hiányzik!

III/A. A bejelölt szervezetek és egyesületek száma. Pontozása megegyezik az aktivitás skála I/A.,
IV/A-ban leírtakkal.

III/B. A szervezetekben és egyesületekben való aktivitás átlaga. Pontozása megegyezik az I/B.,

II/B. és IV/B-ben leírtakéval.

14
V/1. A „Hány közeli barátja van?” kérdésre adott válaszokat az alábbiak szerint pontozzuk: Ha a
szülő 0 vagy 1 barátot jelöl be, akkor 0 pontot, ha 2-3 barátot jelöl be, akkor 1 pontot, míg a 4
vagy több barát bejelölése esetén 2 pontot kap.

V/2. A gyermek baráti kapcsolatait az alábbiak szerint pontozzuk: „egynél kevesebbszer”: 0 pont;
„Egy-két alkalommal”: 1 pont; „Három vagy több”: 2 pont.

VI/A. A gyermek másokkal való kapcsolatainak (testvér, többi gyerek, szülő) pontozása az
alábbiak szerint történik: „rosszabbul”: 0 pont; „átlagosan”: 1 pont; „jobban”: 2 pont. A három
kérdésre adott válaszok pontszámának az átlagát ábrázoljuk a profillapon. Ha a szülő egy kérdésre
nem adott választ, azt a másik két kérdésre adott pontszámok átlagával helyettesítjük.

VI/B. A gyermek önállóságára vonatkozó kérdést az alábbiak szerint pontozzuk: „rosszabbul”: 0

pont; „átlagosan”: 1 pont; „jobban”: 2 pont.

A társas tevékenység skála kiszámításához a fenti 6 értéket kell összeadnunk. Ha a 6 értékből egy
hiányzik, azt a másik öt értékből képzett átlaggal pótolhatjuk.

Az Iskolai Teljesítmény Skála: A skála összpontszáma az alábbi 4 értékből tevődik össze. Ha a

gyermek nem jár iskolába, vagy ha a négy értékből bármelyik hiányzik, akkor nem értékeljük.

VII/1. A gyermek iskolai teljesítményének kiszámításánál az alábbiak szerint járunk el:

kiszámítjuk az öt tantárgyra adott pontszámok átlagát („rossz”: 0 pont; „átlag alatti”: 1 pont;
„átlagos”: 2 pont; „átlag feletti”: 3 pont), majd ez kerül a profillapra.

VII/2. Ha a gyermek speciális (korrekciós, kisegítő, foglalkoztató) oktatásban részt vesz, akkor 0
pontot kap a profillap speciális oktatás sorához, míg ha nem vesz ilyenben részt, akkor 1 pontot
kap. Ha a szülő szakkört, vagy valamilyen fakultációt jelöl meg speciális oktatásként, akkor ezt
nem értékeljük.

VII/3. Ha a gyermek már ismételt osztályt, abban az esetben 0 pontot kap, míg ha ilyen nem
fordult elő 1 pontot adunk.

VII/4. Ha a gyermeknek van, illetve az elmúlt hat hónap folyamán volt valamilyen tanulási
problémája az iskolában, akkor 0 pontot, míg ha ilyen természetű probléma nincs, vagy nem volt,
akkor 1 pontot adunk a profillap iskolai problémák sorában.

Az iskolai teljesítmény skála kiszámításához a fenti 4 értéket adjuk össze. Ha a 4 értékből

hiányzik, akkor a skálát nem értékeljük.

Az összkompetencia érték kiszámításához összeadjuk a három kompetencia skálán (aktivitás,

társas tevékenység és iskolai teljesítmény) elért pontszámot, majd a nyerspontnak, valamint a
gyermek nemének és életkori csoportjának megfelelő T-értéket számítjuk ki.

15
A problémaskálák pontozása

A problémaskálák pontozásánál ügyelnünk kell arra, hogy ha a tünetlista tételeiből 8-nál több
hiányzik a kérdőív nem értékelhető. Ha a szülő tévedésből (a papíron történő kitöltéskor) két
számot is bekarikázna egy tételnél, akkor 1 pontot adjunk a tételre. Ha a szülő leírásából kiderül,
hogy a kérdést félreértette, ezt a pontozással (a papíron történő kitöltéskor, illetve ezen adatok
rögzítésekor) korrigálhatjuk. Pl. amit a szülő részletesen obszesszív-kompulzív problémaként ír le
az nem minősül obszessziónak; 56d kérdésre a szülő leírja, hogy gyermeke szemüveget visel.
Az internalizáció mutatót úgy számíthatjuk ki, hogy az I., II., és III. problémaskálákat
(visszahúzódás, szomatikus panaszok, szorongás/depresszió) összeadjuk. Az externalizáció
mutató kiszámítása a VII. és VIII. (deviancia és agresszió) problémaskálák összeadásával történik.
Az összprobléma értéket a szülői változatnál úgy számíthatjuk ki, hogy a tünetlista tételeire adott
válaszokat összegezzük.
Ügyelnünk kell arra, hogy az önjellemző változat szociális kívánatosság skáláit alkotó tételeket
ne számítsuk bele az összproblémába.

A tanári, szülői és önjellemzések hasonlósága

Egy korábbi vizsgálatban Rózsa és munkatársai (1999) a Gyermekviselkedési Kérdőív 3

változatának összefüggéseit elemezték. A három értékelésből származó skálák korrelációit az 3-7.
táblázatok szemléltetik. Elsőként az internalizáció mutatót alkotó skálák korrelációit láthatjuk. A
leggyengébb együttjárást mindhárom esetben a tanári értékelésekkel mutatkozott, míg a szülői
jellemzések és az önértékelések között magasabb korreláció adódott.

Szülői értékelések Tanári értékelések

Vissza- Szomatikus Szorongás Vissza- Szomatikus Szorongás
húzódás panaszok depresszió húzódás panaszok depresszió
Visszahúzódás (tanári) .22**
Szomatikus panaszok (tanári) .23**
Szorongás/depresszió (tanári) .17**
Visszahúzódás (önértékelő) .45** .23**
Szomatikus panaszok (önértékelő) .54** .21**
Szorongás/depresszió (önértékelő) .54** .16**
p**< 0.01;
3. táblázat A visszahúzódás, a szomatikus panaszok és a szorongás/depresszió skálák együttjárásai

A társas problémák, gondolkodási zavarok és figyelmi problémák skálák esetében szintén a tanári
jellemzések mutatnak gyengébb korrelációkat, bár a gyermek figyelmi problémáira vonatkozó skálák
korrelációi a tanári és a szülői változat összehasonlításakor nagyobb együttjárást mutatnak (r = 0,45).
A gondolkodási zavarok skálák korrelációi a leggyengébbek.

16
 Szülői értékelések Tanári értékelések
Társas- Gondolkodási Figyelmi Társas- Gondolkodási Figyelmi
problémák zavarok problémák problémák zavarok problémák
Társas problémák (tanári) .32**
Gondolkodási zavarok (tanári) .14**
Figyelmi problémák (tanári) .45**
Társas problémák (önértékelő) .45** .26**
Gondolkodási zavarok (önértékelő) .33** .07*
Figyelmi problémák (önértékelő) .48** .26**
p**< 0.01; p*< 0.05
4. táblázat A Társas problémák, a Gondolkodási zavarok és a Figyelmi problémák skálák együttjárásai

A legerősebb együttjárásokat az externalizáló mutatót alkotó deviancia (szabályszegő

magatartás) és agresszió skála esetében kaptuk. Itt is a szülői és önjellemzések mutatták a
legerősebb kapcsolatot. Mindhárom esetben a devianciánál volt a legmagasabb a korreláció.

Szülői értékelések Tanári értékelések

Deviancia Agresszió Deviancia Agresszió
Deviancia (tanári) .41**
Agresszió (tanári) .35**
Deviancia (önértékelő) .58** .44**
Agresszió (önértékelő) .49** .35**
p**< 0.01;
5. táblázat A deviancia (szabályszegő magatartás) és az agresszió skála együttjárásai

Az összevont mutatók korrelációi közül az externalizációé volt a legerősebb, míg az

internalizáció és az összprobléma korrelációi a tanári és az önértékelések között voltak a
legcsekélyebbek.
Szülői értékelések Tanári értékelések
Inter- Exter- Össz- Inter- Exter- Össz-
nalizáció nalizáció probléma nalizáció nalizáció probléma
Internalizáció (tanári) .19**
Externalizáció (tanári) .41**
Összprobléma (tanári) .33**
Internalizáció (önértékelő) .55** .16**
Externalizáció (önértékelő) .56** .39**
Összprobléma (önértékelő) .54** .20**
p**< 0.01
6. táblázat Az internalizáció, externalizáció és az összprobléma mutatók együttjárásai

17
 A kompetencia skálák esetén az iskolai eredmények skálánál láthatjuk a legnagyobb
összefüggést. A társas tevékenység skála is erős kapcsolatot mutat a szülői és az önjellemzések
között.
Szülői értékelések Tanári értékelések
Aktivitás Társas- Iskolai Adaptív Iskolai
tevékenység eredmények funkciók eredmények
Adaptív funkciók (tanári)
Iskolai eredmények (tanári) .56**
Aktivitás (önértékelő) .38**
Társas tevékenység (önértékelő) .58**
Iskolai eredmények (önértékelő) .60** .59**
p**< 0.01;
7. táblázat A kompetencia skálát alkotó skálák együttjárásai

Az érzelmi- és magatartásproblémák időbeli stabilitása

Rózsa és munkatársai (1999) a mérőeszköz időbeli stabilitását (2,5 év elteltével) is
megvizsgálták. A stabilitás mutatók nemenkénti vizsgálatánál a lányoknál az internalizációs
mutatók mindkét értékelőforrás (tanári, önjellemzés) esetén magas együttjárást mutattak, míg a
fiúknál az agresszió skála mutatott igen erős stabilitást.

2. mérés
Tanári értékelés Önjellemzés
Visszahúzódás .38** .62**
Szomatikus panaszok .13 .58**
Szorongás/depresszió .06 .75**
Társas problémák .40** .67**
Gondolkodási zavarok .20* .71**
Figyelmi problémák .49** .54**
Deviancia (szabályszegő magatartás) .29** .25*
Agresszió .64** .37*
Internalizáció .15* .72**
Externalizáció .61** .31*
Összprobléma .38** .66**
p**< 0.01; p*< 0.05
8. táblázat A Gyermekviselkedési Kérdőív skáláinak korrelációi egy 2,5 éves időszak elteltével

18
A skálák megbízhatósága
A Gyermekviselkedési Kérdőív skáláinak megbízhatóságát, belső konzisztenciáját mutató
Cronbach-alfa koefficienseket és az item-maradék korrelációk legkisebb, illetve legnagyobb
értékeit Rózsa és munkatársainak tanulmányai alapján szemléltetjük (9. táblázat). A Cronbach-alfa
egy olyan mutató, melyet az összes lehetséges tesztfelezéssel előálló korrelációk átlagai alkotnak.
A tesztfelezéssel előálló két skálának pozitívan kell korrelálnia egymással, hogy a skálát
megbízhatónak nevezzük. A Cronbach-alfa e tesztfelezések általánosítása. Egy skálát általában
akkor szoktak megbízhatónak nevezni, ha Cronbach-alfa értéke 0,7-0,8 körüli. Ha ez az érték
lényegesen alacsonyabb, ez azt jelenti, hogy a tesztfelezéssel előálló egyik skála nem ugyanazt
méri, mint a másik fél, vagyis a skála nem egységes. Ha az érték túlságosan magas a skála szûk
keresztmetszetéről és tétel redundanciáról árulkodik (Cronbach, 1951). A Cronbach-alfa érték
vizsgálatánál a skálát alkotó tételek számát is figyelembe kell vennünk. A tételek
megbízhatóságának másik mérője az item-maradék korreláció, mely az egyes tételek korrelációit
vizsgálja, a maradék tételek által alkotott skála összpontszámával. Ha ez az érték túlságosan kicsi
(0.2-0.15 alatti) ez azt jelenti, hogy a tétel nem illeszkedik a skálába. Ha ez az érték negatív akkor a
kiválasztott tétel teljesen más irányba mér, mint a skála többi tétele.
Láthatjuk, hogy a skálák megbízhatósága a legtöbb esetben kielégítő, eltekintve a
gondolkodási zavarok skálától, melynek megbízhatósága a kérdőív mindhárom változatában a
legalacsonyabb. Itt kell megjegyeznünk, hogy a gondolkodási zavarok skála alacsony
reliabilitásáról más nemzetközi kutatások is beszámolnak (l. pl.: Carter és mtsi. 1995). Az item-
maradék korrelációkat megvizsgálva, láthatjuk, hogy néhány tétel nem elég jól illeszkedik a
skálába Ilyen tétel például a tanári változat deviancia skálába tartozó „Kábítószert, drogot
fogyaszt” tétel, mely nagyon csekély mértékben (r = 0,05) korrelál a maradék tételekből képzett
deviancia skálával, amit természetesen az alacsony válaszgyakoriság is jelentősen befolyásol.

Fiú Lány
Szülői értékelés tételek Cronbach- item-maradék Cronbach- Cronbach-
száma alfa korrelációk alfa alfa
Visszahúzódás 9 ,71 ,32-,44 ,66 ,73
Szomatikus panaszok 9 ,66 ,18-,48 ,66 ,64
Szorongás/depresszió 14 ,81 ,21-,51 ,82 ,81
Társas problémák 8 ,64 ,18-,43 ,64 ,64
Gondolkodási zavarok 7 ,62 ,19-,36 ,69 ,50
Figyelmi problémák 11 ,76 ,22-,55 ,77 ,75
Deviancia 13 ,72 ,14-,49 ,72 ,73
Agresszió 20 ,87 ,35-,58 ,87 ,86

Fiú Lány
Tanári értékelés tételek Cronbach- item-maradék Cronbach- Cronbach-
száma alfa korrelációk alfa alfa
Visszahúzódás 9 ,77 ,10-,60 ,75 ,79
Szomatikus panaszok 9 ,69 ,11-,57 ,66 ,67
Szorongás/depresszió 18 ,84 ,31-,60 ,83 ,84
Társas problémák 13 ,79 ,24-,58 ,78 ,80
Gondolkodási zavarok 8 ,45 ,10-,33 ,48 ,36
Figyelmi problémák 20 ,90 ,26-,76 ,89 ,91
Deviancia 9 ,69 ,05-,61 ,68 ,72
Agresszió 25 ,94 ,26-,81 ,93 ,93

19
 Fiú Lány
Önértékelő változat tételek Cronbach- item-maradék Cronbach- Cronbach-
száma alfa korrelációk alfa alfa
Visszahúzódás 7 ,67 ,24-,47 ,64 ,66
Szomatikus panaszok 9 ,71 ,23-,49 ,71 ,68
Szorongás/depresszió 15 ,85 ,25-,64 ,79 ,85
Társas problémák 8 ,62 ,13-,42 ,63 ,61
Gondolkodási zavarok 7 ,68 ,30-,55 ,49 ,68
Figyelmi problémák 9 ,64 ,22-,41 ,60 ,65
Deviancia 13 ,73 ,08-,51 ,76 ,72
Agresszió 20 ,82 ,20-,52 ,78 ,84

9. táblázat A Gyermekviselkedési Kérdőív skáláinak reliabilitás mutatói

20
A Gyermekviselkedési Kérdőív leíró statisztikái

A korábbi nagy elemszámú vizsgálatok alapján (Gádoros, 1996, Rózsa és mtsai., 1999) az
alábbi leíró statisztikák születtek. A nemek és az elkülönített korcsoportok közötti különbségek
feltárására kétszempontos varianciaanalízist hajtottunk végre. A korcsoportokat a szülői és tanári
jellemzések esetén a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően alakítottuk ki: 6-11 és 12-18 év. A
kérdőív skáláinak, illetve járulékos mutatóinak átlagait és szórásait a nemek és korcsoportok
bontásában az 10.a,b,c táblázatok szemléltetik.

FIÚK LÁNYOK
6-11 évesek 12-18 évesek 6-11 évesek 12-18 évesek
Átlag Szórás Átlag Szórás Átlag Szórás Átlag Szórás

Aktivitás 5,48 1,88 6,00 2,02 5,75 2,01 5,58 1,91

Társas tevékenység 4,95 1,80 5,65 1,97 5,19 1,92 5,38 1,65
Iskolai eredmények 4,65 0,92 4,38 1,15 4,91 0,75 4,50 0,86
Összkompetencia 15,30 3,03 16,13 3,59 16,06 3,42 15,60 2,97
Visszahúzódás 2,34 2,20 2,50 2,46 2,44 2,46 3,13 2,64
Szomatikus panasz 1,33 1,85 1,87 1,93 1,47 1,70 2,50 2,35
Szorongás/depr. 4,22 3,96 3,93 3,51 4,21 4,07 5,33 4,16
Társas problémák 2,36 2,20 1,99 2,18 2,25 2,20 2,16 2,12
Gondolkodás zav. 0,65 1,25 0,69 1,36 0,57 0,98 0,64 1,07
Figyelmi problémák 4,73 3,45 4,79 3,63 3,59 3,15 4,60 3,36
Deviancia 2,46 2,47 2,97 3,01 1,61 1,79 2,78 2,96
Agresszió 9,72 6,46 8,57 6,20 7,08 5,29 8,10 5,99
Internalizáció 7,74 6,64 8,13 6,50 7,89 6,80 10,64 7,40
Externalizáció 12,19 8,47 11,57 8,76 8,66 6,62 10,87 8,43
Összprobléma 31,29 20,44 30,41 20,43 27,30 18,13 32,62 19,64

10.a táblázat A Gyermekviselkedési Kérdőív (szülői változat)

átlagai és szórásai nem és kor bontásban

21
 FIÚK LÁNYOK
6-11 évesek 12-18 évesek 6-11 évesek 12-18 évesek
Átlag Szórás Átlag Szórás Átlag Szórás Átlag Szórás
Adaptív funkciók 16,00 3,94 15,29 3,84 18,07 4,02 16,74 4,10
Iskolai eredmények 3,08 0,87 2,71 0,89 3,17 0,95 2,91 0,85
Visszahúzódás 2,09 2,25 3,24 3,26 2,19 2,59 2,47 2,70
Szomatikus pan. 0,52 1,15 1,06 1,94 0,73 1,35 0,83 1,69
Szorongás/depr. 4,55 4,22 5,69 5,15 5,43 4,71 4,88 4,79
Társas problémák 2,65 2,98 3,29 3,76 2,11 2,94 2,35 3,07
Gondolkodás zav. 0,31 0,87 0,25 0,93 0,21 0,65 0,08 0,37
Figyelmi problémák 9,14 7,41 10,27 7,27 5,17 6,22 6,80 6,88
Deviancia 1,71 2,19 2,36 2,94 0,84 1,58 1,80 2,74
Agresszió 9,20 9,41 8,49 8,82 3,98 6,35 5,25 7,62
Internalizáció 6,94 6,09 9,89 8,78 8,08 6,90 7,71 7,30
Externalizáció 10,92 11,06 10,61 10,62 4,81 7,58 6,83 9,43
Összprobléma 29,97 21,26 34,34 23,84 20,57 18,27 24,19 22,11

10.b táblázat A Gyermekviselkedési Kérdőív (tanári változat) átlagai és szórásai

nem és kor bontásban

FIÚK LÁNYOK
Átlag Szórás Átlag Szórás

Aktivitás 4,75 1,85 5,24 1,58

Társas tevékenység 6,82 2,13 6,29 1,93
Iskolai eredmények 1,90 ,53 1,91 ,44
Összkompetencia 13,61 3,33 13,50 2,89
Visszahúzódás 2,55 2,12 3,22 2,40
Szomatikus panaszok 2,28 2,28 3,23 2,72
Szorongás/depresszió 5,30 4,00 6,96 5,08
Társas problémák 2,22 2,03 2,57 2,35
Gondolkodás zavarok 1,12 1,56 1,25 1,78
Figyelmi problémák 4,72 2,51 4,85 2,57
Deviancia 3,12 2,74 2,65 2,45
Agresszió 8,38 4,96 7,60 4,91
Internalizáció 9,95 6,70 13,02 8,31
Externalizáció 11,49 6,85 10,25 6,74
Összprobléma 34,09 17,99 36,49 18,61

10.c táblázat A Gyermekviselkedési Kérdőív (önértékelő változat)

átlagai és szórásai nem és kor bontásban

22
Összefoglalás
A szerteágazó nemzetközi és a hazai kutatási eredmények és a mérőeszköz különböző
változatainak részletes pszichometriai eredményei alapján elmondhatjuk, hogy a
Gyermekviselkedési Kérdőív egy igen megbízható mérőeszköz, melynek alkalmazhatóságát a
több információforráson alapuló jellemzések tovább bővítik. A kérdőív alkalmas arra, hogy a
különböző emocionális és viselkedészavarokban szenvedő gyermekekről átfogó képet
alkothassunk, de mint azt a diagnosztikai mutatóknál is láthattuk, semmiképpen sem helyettesíti
az alapos klinikai explorációt, és nem alkalmas ún. „vak” diagnosztizálásra. A kérdőív méltán a
nemzetközi epidemiológiai és klinikai vizsgálatok egyik legkedveltebb mérőeszköze, s reméljük,
hogy a hazai pszichiáter és pszichológus szakemberek számára is sikerült egy olyan mérőeszközt
elérhetővé tennünk, amely a kutatásokban és a gyakorlatban egyaránt hasznos segítőtárs lehet.

23
Irodalom

Achenbach, T. M., Rescorla, L. A., (2001). Manualfor ASEBA school-age forms and profiles. University
of Vermont, Research Center for Children, Youth & Families, Burlington, USA.
Achenbach, T. M., Becker, A., Dopfner, M., Heiervang, E., Roessner, V., Steinhausen, H. C.,
Rothenberger, A., (2008). Multicultural assessment of child and adolescent psycho-
pathology with ASEBA and SDQ instruments: research findings, applications, and
future directions. Journal of Child Psychology and Psychiatry, 49, 251–275.
Achenbach, T. M., McConaugh, S. H. (1997). Empirically Based Assessment of Child and Adolescent
Psychopathology. Practical Applications. Sage. London.
Carter, A. S., Grigorenko, E. L., és Pauls, D. L. (1995). A Russian adaptation of the Child
Behavior Checklist: Psychometric Properties and Associations with Child and Maternal
Affective Symtomatology and Family Functioning. Journal of abnormal Child Psychology, 23.
No. 6. 661-683.
Cronbach, L. J. (1951). Coefficient alpha and the internal structure of tests. Psychometrika.16.297-
334.
Gádoros, J., Rózsa, S. (1996a). A gyermekkori viselkedésproblémák és ezek befolyásoló tényezői.
Az előadás elhangzott a Magyar Pszichológiai Társaság XII. Országos Tudományos
Nagygyűlésén. 1996. május 22-25. Budapest. Előadás-kivonatok, 89. o.
Gádoros, J., Rózsa, S. (1996b). Factors correlating with problem behaviour. The 5th Biennal
Conference of the European Association for Research on Adolescence. Liege. Belgium. May 11-15.
Abstract pp. 54.
Gádoros, J., Rózsa, S. (2000). Introducing Child Behaviour Checklist in Hungary. From
Epidemiology to Prevention. 10th European Symposium on Psychiatry, Psychiatic
Epidemiology and Social Psychiatry. April 6–8, 2000. Budapest, Hungary. Abstract pp.
36–36.
Gádoros, J. (1996). Szociodemográfiai rizikótényezők vizsgálata a Gyermekviselkedési Kérdőív
alkalmazásával. Psychiatria Hungarica, 11(2), 147–166.
Edelbrock, C., Costello, A. J. (1988). Convergence between statistically derived behavior problem
syndromes and child psychiatric diagnoses. Journal of Abnormal Child Psychology, 16. 219–
231.
Rózsa, S. Kő, N., Gádoros, J. (1999). A gyermekpszichiátriai zavarok kérdőíves mérése: A
gyermekviselkedési kérdőív diagnosztikai megbízhatósága és a több információforráson
alapuló jellemzések egyezése. Psychiatria Hungarica, 4(14).

24