2018.

Pénzügyi jog 2.

1. A Számviteli törvény alapfogalmai és alapelve

A Számviteli törvény célja az, hogy meghatározza a hatálya alá tartozó 

 beszámolási és

 könyvvezetési kötelezettséget, 

 a beszámoló összeállítása, könyvek vezetése során

 érvényesítendő elveket, 

 az azokat érintő szabályokat, valamint 

 a nyilvánosságra-hozatalra, 

 a közzétételre és 

 a könyvvizsgálatra 

vonatkozó követelményeket.

Általános alapelv – a vállalkozás folytatásának elve

A vállalkozás folytatásának elve: a könyvvezetés során abból kell kiindulni, hogy a gazdálkodó a
belátható jövőben is fenn tudja tartani működését, folytatni tudja tevékenységét, nem várható a
működés beszüntetése.

Tartalmi alapelvek

Teljesség elve: a Számviteli törvény szerint a gazdálkodónak könyvelnie kell mindazon gazdasági
eseményeket, amelyeknek az eszközökre és a forrásokra, illetve a tárgyévi eredményre gyakorolt
hatását a beszámolóban ki kell mutatni.

Valódiság elve: a könyvvitelben rögzített és a beszámolóban szereplő tételeknek a valóságban is

megtalálhatóknak, bizonyíthatóknak, kívülállók által is megállapíthatóknak kell lenniük.

Óvatosság elve: a Számviteli törvény értelmében eredményt nem lehet kimutatni akkor, ha az
árbevétel, a bevétel pénzügyi realizálása bizonytalan. A tárgyévi eredmény meghatározása során az
értékvesztés elszámolásával, céltartalék képzésével vehető figyelembe az előrelátható kockázat és a
feltételezhető veszteség.

Összemérés elve: az adott időszak eredményének meghatározásakor a tevékenységek adott időszaki

teljesítéseinek elismert bevételeit és a bevételeknek megfelelő költségeit (ráfordításait) kell
számításba venni, függetlenül a pénzügyi teljesítéstől.

Kiegészítő alapelvek

 Tartalom elsődlegessége a formával szemben

 Egyedi értékelés elve - Az eszközöket és a kötelezettségeket egyenként kell rögzíteni és

egyenként kell értékelni.
  Bruttó elszámolás elve - A bevételeket és a költségeket, ill. a követeléseket és
kötelezettségeket nem lehet egymással szemben elszámolni, mivel az adatok nem adnának
hiteles képet.

 Időbeli elhatárolás elve - Azoknál az eseményeknél, amelyek több évet is érintenének, olyan
arányban kell elszámolni, ahogyan azok az alapul szolgáló időszak és az elszámolási időszak
között megoszlanak.

 Lényegesség elve - A számviteli hibák esetén különbséget kell tenni a lényeges és a

lényegtelen hibák között.

 Gazdaságosság elve - A beszámolóban nyilvánosságra hozott információk előállításának

költségei arányban kell álljanak azok hasznosságával.

Formai alapelvek

 Világosság elve - A számviteli rendszer és a beszámoló a hozzáértők számára világosan,

érthetően kell hogy tartalmazza az információkat.

 Folytonosság elve - Az előző év záró mérlegének adatai meg kell egyezzenek a következő
gazdasági év nyitómérlegének adataival.

 Következetesség elve - A beszámoló tartalmának és formájának összehasonlíthatónak kell

lennie az azt alátámasztó könyvvezetés tartalmával, és formájával. Törekedni kell az
alkalmazott formák állandóságára.

A Számviteli törvény hatálya a gazdálkodókra terjed ki. Gazdálkodónak minősül 

 a vállalkozó, 

 az államháztartás szervezetei, 

 az egyéb szervezet, 

 a Magyar Nemzeti Bank,

Vállalkozónak minősül minden olyan gazdálkodó, amely saját nevében és kockázatára, nyereség- és
vagyonszerzés céljából üzletszerűen, ellenérték fejében, termelő- vagy szolgáltató tevékenységet (a
továbbiakban: vállalkozási tevékenység) végez.

Nem terjed ki a törvény hatálya az egyéni vállalkozóra, valamint arra a közkereseti társaságra, betéti
társaságra és egyéni cégre, amely az üzleti évben nyilvántartásait az egyszerűsített vállalkozói adóról
szóló, illetve a kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló törvény előírásai
szerint vezeti.

2.Ismertesse a mérleg tagolását a Számviteli törvény alapján

A Számviteli törvény értelmében a gazdálkodó működéséről, vagyoni, pénzügyi és jövedelmi

helyzetéről az üzleti év könyveinek lezárását követően a Számviteli törvényben meghatározott
könyvvezetéssel alátámasztott beszámolót köteles készíteni. 
A vállalkozás nagyságától, jogi formájától függően a könyvvezetési forma egyszeres vagy kettős
könyvvitel lehet. 

A beszámoló formája pedig éves beszámoló, egyszerűsített éves beszámoló, egyszerűsített

beszámoló (mérleg és eredmény levezetés), konszolidált éves beszámoló lehet, melyet szintén a
könyvvezetés formája, valamint a vállalkozás mérlegfőösszege, éves nettó árbevétele, és a
tárgyévben átlagosan foglalkoztatottak száma határoz meg.

Az éves beszámoló fő részei:

1. a mérleg,

2. az eredmény kimutatás,

3. a kiegészítő melléklet.

Az éves beszámoló mellett üzleti jelentést is kell készíteni, amely azonban nem része az éves
beszámolónak.

A mérleget hitelesíti: 

(1) a leltár és 

(2) a könyvvezetés 

A mérleg tagolása: 

- Mérlegfőcsoportok, jelölésük: abc nagybetűi 

- Mérlegcsoportok, jelölésük: római számok 

- Mérlegtételek (mérlegsorok), jelölésük: arab számo

Mérleg és eredmény kimutatás 

A mérleg egy olyan kétoldalú kimutatás, amely adott időpontra vonatkozóan pénzértékben
tartalmazza a vállalat anyagi és nem anyagi javait, összetétel (eszköz) és eredet (forrás) szerint. 

Az eredménykimutatás olyan számviteli okmány, amely egy adott időszakra vonatkozóan, előre
meghatározott szerkezetben, összevontan és pénzértékben tartalmazza a vállalkozás hozamait,
ráfordításait, valamint a vállalkozónál maradó, adózott mérleg szerinti eredményt. Rendeltetése,
hogy képet adjon a vállalkozás jövedelemtermelő képességéről.

A kiegészítő mellékletbe azokat az adatokat kell felvenni, amelyek a vállalkozó vagyoni és pénzügyi
helyzetének megbízható és valós bemutatásához szükségesek, és a mérlegben, ill. az
eredménykimutatásban nem szerepelnek. A kiegészítő mellékletben különösen be kell mutatni a
saját tőke és a kötelezettségek alakulását, az eszközök összetételét és alakulását, a likviditást, a
fizetőképességet, és a jövedelmezőség alakulását.

Az üzleti jelentés célja, hogy a beszámoló egyéb részeiben foglalt számszaki és szöveges adatokon
túlmenően további adatokat szolgáltasson a vállalkozásról.

A mérleg szerkezete

1. ESZKÖZÖK: az eszközöket az újratermelési folyamatban betöltött szerepük szempontjából két nagy

csoportra bonthatjuk: a befektetett eszközök és forgóeszközök.
1.1 Befektetett eszközök: azok az eszközök, amelyek közvetlenül vagy közvetve szolgálják a
vállalkozás tevékenységét, működését. Tartósság szempontjából az 1 éven túl használt eszközöket
tekintjük ide tartozónak. A befektetett eszközök részei: 

 az immateriális javak, 

 tárgyi eszközök, 

 befektetett pénzügyi eszközök.

1.2 Forgóeszközök azok az eszközök, amelyek nem tartósan szolgálják a vállalkozási tevékenységet.
Ilyenek a készletek, követelések, értékpapírok, pénzeszközök.

2. FORRÁSOK: amennyiben az anyagi javakat származásuk szerint különböztetjük meg, akkor azokat
forrásoknak nevezzük.

2.1 Saját forrásoknak tekintjük azokat az anyagi javakat, melyeket a vállalat az alapítóktól kapott
állandó használatra, illetőleg, amelyek valamely tevékenysége által elért eredményből keletkeznek,
és működési körében maradnak. Ide tartozik 

 a jegyzett tőke, 

 a tőketartalék, 

 az eredménytartalék, 

 az értékelési tartalék, 

 a mérleg szerinti eredmény.

2.2 Idegen forrásoknak azokat az anyagi javakat tekintjük, amelyeket a vállalkozás más gazdálkodó
szervezettől szerez be hosszabb vagy rövidebb időre, visszafizetési kötelezettséggel. Ezeket
kötelezettségeknek nevezzük, melyek között 

 a rövid lejáratú kötelezettségeket, azaz az 1 éven belül visszafizetendőket, és 

 a hosszú lejáratú kötelezettségeket, amelyek 1 évnél hosszabb ideig maradhatnak a

vállalkozásnál különböztetünk meg.

3. Ismertesse az eredmény-kimutatás tagolását a Számviteli törvény alapján

Az eredménykimutatás olyan számviteli okmány, amely egy adott időszakra vonatkozóan, előre
meghatározott szerkezetben, összevontan és pénzértékben tartalmazza a vállalkozás hozamait,
ráfordításait, valamint a vállalkozónál maradó, adózott mérleg szerinti eredményt. Rendeltetése,
hogy képet adjon a vállalkozás jövedelemtermelő képességéről.

Az eredménykimutatás jellemzői: 

- a vállalkozás jövedelemtermelő képességét mutatja

 - adott időszakra vonatkozik 

- egységes szerkezetben, kötött formában készül 

- ezer vagy millió forintra kerekített 

- 3 oszlopból áll 

- 4 változata van, abból egyet kötelező elkészíteni.

 Kategóriái: 

- főcsoport: nagybetűs kategóriák

 - csoport: római számos kategóriák 

- tételsorok: arab számos kategóriák

Eredménykategóriák

A. Üzemi (üzleti) tevékenység eredménye

B. Pénzügyi műveletek eredménye

C. (=A.+B.) Szokásos vállalkozási eredmény

D. Rendkívüli eredmény

E. (=C.+D.) Adózás előtti eredmény 

F. (-) Társasági adó

G. (=E.-F.) Adózott eredmény 

H. (-) Osztalék 

I. (=G.-H.) Mérleg szerinti eredmény

Fogalmak

Kiadás: pénzügyi fogalomként értelmezve pénzmozgást, azaz pénzkiadást jelent, ha a pénzkiadás a

tevékenység érdekében merül fel. A ráfordítás az értékesítéshez, az eredmény realizálásához
kapcsolódó fogalom, míg a költség a tevékenység elvégzéséhez kapcsolódik. 

Költség: a tevékenység érdekében felmerült élő és holtmunka felhasználás pénzben kifejezett értékét
költségnek nevezzük.

Ráfordítás: a hozam elérése érdekében befektetett anyagi javak bekerülési értéke, vagyis az az érték,
amelybe a vállalatnak az adott tevékenység került. A ráfordítás tehát az értékesítéshez, az eredmény
realizálásához, míg a költség a tevékenység elvégzéséhez kapcsolódó fogalom. Ez azt jelenti, hogy
minden költség előbb, vagy utóbb ráfordítás lesz.

4. A Társasági adó hatálya, alanya, külföldiek és belföldiek adóalanyisága, az illetőség fogalma és

meghatározása

Társaság és állandó telephely fogalma

"Állandó telephely": egy tagállamban elhelyezkedő állandó üzletviteli hely, amelyen keresztül egy
másik tagállam társasága üzleti tevékenységét részben vagy egészben kifejti, amennyiben ezen
üzletviteli hely nyeresége a vonatkozó kétoldalú adózási egyezmény alapján, vagy ilyen egyezmény
hiányában a nemzeti jog alapján azon tagállamban adóköteles, ahol elhelyezkedik.

Magyarországon: közkereseti társaság, betéti társaság, közös vállalat, korlátolt felelősségű társaság,
részvénytársaság, egyesülés, szövetkezet;

Az adókötelezettség kezdete

A belföldi illetőségű adózó társasági adókötelezettsége 

 a társasági szerződése közokiratba foglalásának, ellenjegyzésének napján kezdődik, 

 ha vállalkozási tevékenységét a cégnyilvántartásba történ bejegyzése előtt megkezdheti, az

első jognyilatkozat megtételének napján, 

 ha belföldi illetősége az üzletvezetés helyére tekintettel keletkezik, 

 más esetben azon a napon, amelyen az alapítását szabályozó jogszabály szerint létrejön.

A külföldi vállalkozó társasági adókötelezettsége a fióktelepének a cégnyilvántartásba történ

bejegyzése napján kezdődik. 

Amennyiben a külföldi vállalkozó cégnyilvántartásba be nem jegyzett telephelye útján végez

belföldön vállalkozási tevékenységet, adókötelezettsége a telephely létrejöttét eredményező első
jognyilatkozat megtételének napján keletkezik. 

A külföldi vállalkozó adókötelezettsége az általa belföldön végzett építkezés esetén az építkezés

kezdetének napján kezdődik, ha az építkezés időtartama meghaladja az egyezményben
meghatározott időtartamot, illetve (egyezmény hiányában) a három hónapot.

Az adókötelezettség megszűnése

A belföldi adózó adókötelezettsége azon a napon szűnik meg, amelyen a megszűnését szabályozó
jogszabály szerint megszűnik, vagy amely napot követő napon bármely egyéb okból kikerül a
társasági adó hatálya alól. 

Ha a felszámolási eljárás a cég cégnyilvántartásból való törlése nélkül fejeződik be, az

adókötelezettség az eljárás megszűnésének napját követő naptól új adóévként folytatódik.

A külföldi vállalkozó társasági adókötelezettsége fióktelepének a cégnyilvántartásból való

törlésének a napján szűnik meg. A külföldi vállalkozó adókötelezettsége megszűnik a fióktelepe ellen
belföldön vagy az ellene külföldön indított felszámolási eljárás kezdő napját megelőző napon. 

A társasági adó alanyai 

vállalkozási tevékenységük alapján társasági adófizetésre kötelesek. 

Vállalkozási tevékenység ↔ gazdasági tevékenység

Az Áfa- törvény szerinti gazdasági tevékenység esetén a tevékenység célja, vagy gazdasági
eredménye lényegtelen, addig a Tao.-törvény szerinti vállalkozási tevékenység jövedelem- illetve
vagyonszerzésre irányul. 

A Tao. az illetőség szempontjából a bejegyzés jogát tekinti meghatározónak!

Belföldi illetőségű adózó a belföldi személyek közül

a) a gazdasági társaság, az egyesülés, az európai részvénytársaság, az európai holding
részvénytársaságot is és az európai szövetkezet,

b) a szövetkezet,

c) az állami vállalat, a tröszt, az egyéb állami gazdálkodó szerv, az egyes jogi személyek vállalata, a
leányvállalat,

d) az ügyvédi iroda, a végrehajtói iroda, a szabadalmi ügyvivői iroda, a közjegyzői iroda, az

erdőbirtokossági társulat,

e) az MRP szervezete,

f) a vízitársulat,

g) az alapítvány, a közalapítvány, az egyesület, a köztestület (ideértve e szervezetek alapszabályában,

illetve alapító okiratában jogi személyiséggel felruházott szervezeti egységeket is), továbbá az egyházi
jogi személy, a lakásszövetkezet és az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár,

h) a felsőoktatási intézmény, a diákotthon,

i) az európai területi társulás,

j) az egyéni cég,

k) az európai kutatási infrastruktúráért felelős konzorcium (ERIC).

A szabályozás adóalanyiság szempont két fő kategóriát különböztet meg:

– a belföldi, valamint

– a külföldi

illetőségű adóalanyokat. 

A belföldi illetőségű adóalany adókötelezettsége teljes körű: az ún. világjövedelemre, (a belföldről

és külföldről származó jövedelmére) egyaránt kiterjed. 

A külföldi vállalkozó adókötelezettsége korlátozott: csak a belföldi telephelyen végzett vállalkozási

tevékenységből származó jövedelmére terjed ki.

Belföldi illetőségű adózónak minősül a külföldi személy, ha üzletvezetésének helye belföld.

Adóalany a külföldi személy, illetve az üzletvezetése helye alapján külföldi illetőségű, ha

a) belföldi telephelyen végez vállalkozási tevékenységet, feltéve, hogy az üzletvezetésének helyére

tekintettel nem tekinthető belföldi illetőségű adózónak (külföldi vállalkozó);

b) ingatlannal rendelkező társaságban meglévő részesedésének elidegenítése vagy kivonása révén

szerez jövedelmet.

Belföldi illetőségű adózónak minősül a bizalmi vagyonkezelési szerződés alapján kezelt vagyon.

Illetőség ≠ illetékesség!

Illetőség: Az adóügyi illetőség az országhatáron átnyúló jövedelemszerzéssel összefüggő fogalom,

magánszemélyek esetében. Ha külföldön szerez valaki jövedelmet, akkor nem ő dönti el, hogy hol
adózzon, hanem először is tisztázni kell az adóügyi illetőséget.
  állandó lakóhely

 létérdekek központja

 szokásos tartózkodási hely

 állampolgárság.

Nem alanya a társasági adónak

1. a Magyar Nemzeti Bank,

2. a büntetés-végrehajtásért felelős miniszter felügyelete alá tartozó, a fogvatartottak kötelező

foglalkoztatására létrehozott gazdálkodó szervezetek,

3. a kizárólag a fogvatartottak foglalkoztatása céljából létesített közhasznú társaság, illetve a

tevékenységét folytató közhasznú nonprofit gazdasági társaság,

4. a Tartalék Gazdálkodási Közhasznú Társaság, illetve a tevékenységét folytató nonprofit

gazdasági társaság,

5. a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Tartalékgazdálkodási Közhasznú Társaság, illetve a

tevékenységét folytató nonprofit gazdasági társaság,

6. a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.,

7. a jogszabályban meghatározott közszolgálati médiaszolgáltatók,

8. a felszámolás kezdő napjától a felszámolási eljárás alatt állók, valamint a kényszertörlési

eljárás alatt állók

9. a pártok,

10. a Magyar Távirati Iroda Részvénytársaság,

11. a külön törvényben és annak felhatalmazása alapján kiadott jogszabályban meghatározott

feltételeknek megfelelően működő, kizárólag készfizetőkezesség-vállalást folytató részvénytársaság,

12. az a jogi személy, jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, amely az adóévben az EVA
alanyának minősül,

13. a költségvetési szervként működő felsőoktatási intézmény és diákotthon,

14. a Nemzeti Eszközkezelő Zrt.,

15. A KIVA, KATA alanyiságott választott vállakozások,

16. az OBA, a Szanálási Alap, a BEVA és a Tpt. szerintiKárrendezési Alap.

17. a nemzeti otthonteremtési közösségek.

5. Az adóalap meghatározásának menete a társasági adó szabályozásában

Kiindulópont: a számviteli törvény szabályai szerint megállapított adózás előtti eredmény

(eredménykimutatás)
Tao.: adóalap (adózás előtti eredemény) növelő és csökkentő tételek. 

A számviteli szabályok szerintit adózás előtti eredmény adóalap-meghatározási célokra egy az egyben
nem vehető figyelembe, ezért kell azt korrigálni. 

E korrekció hátterében az áll, hogy a számviteli szabályok szerint készült eredménykimutatás,

valamint az adózásra, adóalap-meghatározására vonatkozó szabályok eltérő célokat szolgálnak. 

A számviteli szabályok alapvető célja, hogy az érintett vállalkozás (cég) tulajdonosai, hitelezi, üzleti
partnerei megbízható és valós képet kapjanak a vállalkozás elért eredményéről, gazdasági
helyzetéről. E szabályok első sorban nem adóztatási célokat szolgálnak!

Az Szmt. több esetben is a választási lehetőséget biztosít a vállalkozó számára a számviteli

kimutatások elkészítése során, illetve az óvatosság elvére figyelemmel nem enged eredményt
kimutatni olyan esetekben, ahol az eredmény tényleges realizálása bizonytalan. 

Az adójogi szabályozás fő célja a közterhekhez való hozzájárulás biztosítása, és ezzel

összefüggésben az adóalap védelme. Az adóalap védelme mellett egyéb célokat is szolgál(hat)nak
egyes korrekciós tételek, így 

  a kétszeres adóztatás megakadályozását, 

  vannak kvázi szankció jellegeük, és 

  vannak kvázi adókedvezmény jellegeük is.

+ Bevételek (a számviteli törvény szerint)

– Költségek, ráfordítások (a számviteli törvény szerint)

= ADÓZÁS ELTTI EREDMÉNY (az eredménykimutatásból)

+ Növelő tételek (a Tao.-törvény szerint)

– Csökkentő tételek (a Tao.-törvény szerint)

= ADÓALAP

x Adómérték (9%)

= SZÁMÍTOTT ADÓ

– Kedvezmények

= FIZETENDŐ ADÓ

6. Az értékcsökkenés és értékvesztés szabályai a számvitelben és a társasági adóban

A tárgyi eszközök és immateriális javak értékcsökkenése

A Számviteli törvény szerinti az értékcsökkenés: az immateriális javaknak, a tárgyi eszközöknek a

hasznos élettartam végén várható maradványértékkel csökkentett bekerülési értékét azokra az
évekre kell felosztani, amelyekben ezeket az eszközöket előreláthatóan használni fogják. 
A Tao.-törvény a Számviteli törvényben meghatározottakhoz képest másképpen szabályozza az
értékcsökkenés rendszerét: a társasági adóalap meghatározása során alkalmazható leírási kulcsokat
(%) állapít meg és rendel alkalmazni.

A korrekció célja, hogy az adóalap megállapítása során a számviteli értékcsökkenés helyett a Tao.
szerinti értékcsökkenés legyen figyelembe véve.

Adózás előtti eredmény

+ Számviteli törvény szerint megállapított értékcsökkenés

– Tao.-törvény szerint megállapított értékcsökkenés

= Adóalap

A terven felüli értékcsökkenés elszámolása adóalap növelő tétel.

A terven felüli értékcsökkenés visszaírása adóalap csökkentő tétel.

Az eszközök értékvesztése

Az Szmt. szerint a gazdasági társaságban lévő tulajdoni részesedést jelentő befektetésnél

értékvesztést kell elszámolni, a befektetés könyv szerinti értéke és piaci értéke közötti –
veszteségjelleg – különbözet összegében, ha ez a különbözet tartósnak mutatkozik és jelentős
összeg. 

A hitelviszonyt megtestesítő, egy évnél hosszabb lejáratú értékpapírnál értékvesztést kell

elszámolni, ha az értékpapír könyv szerinti értéke és piaci értéke közötti különbözet veszteségjellegű,
tartósnak mutatkozik és jelentős összeg. 

Ellenkező irányú folyamatoknál az értékvesztést vissza kell írni.

Az adóalap meghatározása során, az elszámolt értékvesztés összegét adóalap növelő, míg a visszaírt
értékvesztés összegét adóalap csökkentő tételként kell figyelembe venni.

7. A veszteségelhatárolás és az alultőkésítés, mint adóalap korrekciós tételek a társasági adóban

Veszteségelhatárolás

Amikor adóalap bármely adóévben negatív, a szabályozás lehetővé teszi e veszteséges évek negatív
eredményének a következő évek eredményébe való beszámítását (az adóalany döntése szerint),
vagyis az adóalap csökkentését. 

A korábbi adóévek elhatárolt vesztesége legfeljebb a felhasználása nélkül számított adóévi adóalap
50 %-áig számolható el az adózás előtti eredmény csökkentéseként.

Az elhatárolt veszteségeket keletkezésük sorrendjének megfelelően kell felhasználni.

A szabályozott ingatlanbefektetési elővállalkozás, a szabályozott ingatlanbefektetési társaság és a

szabályozott ingatlanbefektetési projekttársaság a veszteségelhatárolás szabályait nem
alkalmazhatja.
A mezőgazdasági ágazatba sorolt adózó az adóévben keletkezett elhatárolt veszteséget az adóévet
megelőző 2 adóévben befizetett adójának módosításával is rendezheti oly módon, hogy a megelőző
két adóév adózás előtti eredményét csökkenti az elhatárolt veszteség összegével, de adóévenként
legfeljebb az adóév adózás előtti eredményének 30 %-ával

Az alultőkésítés „szankciója”

Ha a tulajdonosok a finanszírozást jelentős részben tulajdonosi kölcsön formájában biztosítják, akkor

jövedelmük kamatként fog megjelenni, amit nem befolyásol a társaság gazdálkodásának eredménye,
és mindemellett a társasági adóztatás szempontjából a tulajdonosok számára kedvezően, az állam
számára pedig hátrányosan a társaság a kamatfizetési kötelezettségét a ráfordításai között számolja
el, ami a társasági adóalapját csökkenti.

Az így a nem pénzügyi intézmény részére kifizetett kamat adózásból való kikerülésének
megakadályozását szolgálja az a szabály, miszerint az adóalapot növeli a nem pénzügyi intézmény
felé fennálló nettó kötelezettség kamata adózás előtti eredmény csökkenéseként figyelembe vett
összegének a saját tőke háromszorosát meghaladó részére jutó arányos része.

8. A kapott osztalék, a nem a vállakozás érdekében felmerült költségek, valamint az ingyens

eszközátadás, mint adóalap korrekciós tételek a társasági adóban

Tekintettel arra, hogy az osztalékfizetés csak az adózott eredmény terhére történhet, – a kétszeres
adóztatás elkerülése érdekében – a kapott osztalék címén elszámolt bevételt adóalap csökkentő
tételként kell figyelembe venni (annál a vállalkozásnál aki az osztalékot kapja).

Nem lehet azonban adóalap csökkent tételként figyelembe venni az ún. ellenőrzött külföldi
társaságtól kapott osztalék címén elszámolt bevételt.

Ellenőrzött külföldi társaság: 

a) a belföldi illetőségű adózónak és a külföldi vállalkozónak nem minősülő külföldi személy, amely
tekintetében az adózó

aa) a szavazati jogok 50 %-át meghaladó közvetlen vagy közvetett részesedéssel rendelkezik, vagy

ab) a jegyzett tőkéből 50 %-ot meghaladó közvetlen vagy közvetett részesedéssel rendelkezik, vagy

ac) adózott nyereségéből 50 %-ot meghaladó részre jogosult,

abban az üzleti évében, amelyben a külföldi személy által ténylegesen megfizetett társasági adónak
megfelelő adó kisebb, mint az a különbözet, amellyel az a társasági adó, amelyet a székhelye szerinti
államot Magyarországnak feltételezve fizetett volna, meghaladja a külföldi személy által megfizetett
társasági adónak megfelelő adót,

valamint

b) a belföldi illetőségű adózó külföldi telephelye abban az adóévében, amelyben a külföldi telephely
által megfizetett társasági adónak megfelelő adó kisebb, mint az a különbözet, amellyel az a társasági
adó, amelyet a telephely szerinti államot Magyarországnak feltételezve fizetett volna, meghaladja a
külföldi telephely által megfizetett társasági adónak megfelelő adót,

azzal, hogy
c) nem minősül ellenőrzött külföldi társaságnak a külföldi személy, illetve a külföldi telephely, ha
egyértelműen megállapítható, hogy megfelelő személyzettel, felszereltséggel, eszközállománnyal és
helyiséggel rendelkezik, amelynek révén érdemi gazdasági tevékenységet folytat,

d) a c) alpont alkalmazásakor minden esetben úgy kell tekinteni, hogy a külföldi személy, illetve a
külföldi telephely érdemi gazdasági tevékenységet folytat, ha az általa saját eszközzel és
munkaviszonyban foglalkoztatott alkalmazottakkal végzett termelő, feldolgozó, mezőgazdasági,
szolgáltató, befektetői vagy kereskedelmi tevékenységből származó bevétele eléri összes bevétele
legalább 50 százalékát,

g) nem minősül ellenőrzött külföldi társaságnak a külföldi személy abban az üzleti évében, amelynek
minden napján van egy benne legalább 25 százalékos részesedéssel rendelkező olyan tagja,
részvényese, amely, vagy amelynek kapcsolt vállalkozása az üzleti év első napján már legalább öt éve
elismert tőzsdén jegyzett,

Nem a vállalkozás érdekében felmerült költség

Az adóalapot növeli az a költségként, ráfordításként elszámolt, a számviteli szabályok alapján az

adózás előtti eredmény csökkenéseként számításba vett összeg, amely nincs összefüggésben a
vállalkozás bevételszerző tevékenységével.

El nem számolható költségek: a Tao.-törvény mellékletében.

Ingyenes eszközátadás

Az adózó nem csökkentheti a térítés nélkül átadott eszközök értékével társasági adóalapját. Ilyenek:
visszafizetési kötelezettség nélkül adott támogatás, juttatás, térítés nélkül átadott eszköz, vagy
nyújtott szolgáltatás. Természetesen csak akkor igaz ez, ha ezt a támogatást, eszközt, szolgáltatást
nem közhasznú szervezetnek nyújtotta és nem adomány céljából. További kivétel ez alól, ha
rendelkezik a vállalkozás egy olyan, a kedvezményezett által kiállított nyilatkozattal, amelyben leírja,
hogy nem lesz negatív az adott évben az eredménye, és ezt a beszámoló készítését követően egy
újabb nyilatkozatban meg is erősíti.

9. A kapcsolt vállalkozások között alkalmazott belső elszámoló árak szabályai a társasági adóban

A vállalatcsoportnak a transzferárak szokásos piaci ártól való – bármilyen irányba történő –

eltérítésével lehetősége van a jövedelmek átcsoportosítására, és ezáltal a csoportszintű adófizetési
kötelezettség csökkentésére.

Az adóalap-módosítás kiinduló pontja a szokásos piaci ár meghatározása. A szokásos piaci árat a

következő módszerek valamelyikével kell meghatározni: 

 összehasonlító árak módszerével

 viszonteladási árak módszerével

 költség és jövedelem módszerrel

 ügyleti nettó nyereségen alapuló módszerrel

 nyereségmegosztásos módszerrel

 egyéb módszer alapján

A kapcsolt vállalkozások közti belső elszámoló ár hatása az adóalapra

A) Ha transzferár megegyezik a szokásos piaci árral

Adózás előtti eredmény +/–0 módosítás  Adózás előtti eredmény = Adóalap 

B) Ha az alkalmazott transzferár miatt az adózás előtti eredmény magasabb, mint az a szokásos

piaci ár alkalmazása esetén lenne

Adózás előtti eredmény

– A transzferár és a szokásos piaci ár különbségének eredménynövelő hatása

= Adóalap 

C) Ha az alkalmazott transzferár miatt az adózás előtti eredmény alacsonyabb, mint az a szokásos

piaci ár alkalmazása esetén lenne

Adózás előtti eredmény

+ A transzferár és a szokásos piaci ár különbségének eredménycsökkent hatása

= Adóalap

Kötelező: DOKUMENTÁCIÓ!!

10. Az adókedvezmények rendszere a társasági adóban különös figyelemmel a fejlesztési

adókedvezményre

Adókedvezmények

1) Fejlesztési adókedvezmény 

2) KKV-k kedvezménye

3) Energiahatékonysági célokat szolgáló beruházás adókedvezménye

4) A filmaalkotás és előadó művészeti szervezetek támogatásának kedvezménye

5) Látvány-csapatsportok támogatásának kedvezménye

6) Az olimpiai pályázat támogatásának adókedvezménye

7) Élőzenei szolgáltatás adókedvezménye

Adókedvezmények általános szabályai

A számított társasági adóból legfeljebb annak 80 %-áig a fejlesztési adókedvezmény.

A fejlesztési adókedvezménnyel csökkentett adóból  legfeljebb annak 70 %-áig érvényesíthető

minden más adókedvezmény.

Az adókedvezmény adóvisszatartás formájában vehető igénybe.

A külföldi vállalkozó az adókedvezményekkel a belföldi telephelyén megvalósított beruházás,

foglalkoztatottak éves átlagos állományi létszáma, illetve a belföldi telephelye útján elért árbevétel
alapján élhet.
Fejlesztési adókedvezmény

- meghatározott összegű, típustól függően 100 millió – 3 mrd forint összegű beruházás esetén

- meghatározott régióban, vagy településeken

- önadózással illetve bizonyos esetekben bizottsági engedélyen alapuló kormányhatározat alapján

- a beruházás üzembe helyezését követő adóévben – vagy a beruházás üzembe helyezésének

adóévében – és az azt követő 12 adóévben, legfeljebb a bejelentés, illetve a kérelem benyújtásának
adóévét követő 16. adóévben vehető igénybe.

- más állami támogatásokkal együtt nem lépheti túl az adott régióra érvényes állami támogatás felső
határát

KKV-k adókedvezménye

A hitel (pénzügyi lízing) szerződés megkötése adóévének utolsó napján KKV-nak minősülő adózó a
hitelszerződés alapján tárgyi eszköz beszerzéséhez, előállításához pénzügyi intézménytől igénybe
vett, és kizárólag e célra felhasznált hitel kamata után adókedvezményt vehet igénybe.

Az adókedvezmény mértéke a megkötött szerződés alapján igénybe vett hitelre az adóévben fizetett
kamat.

Az adózó az adókedvezményt abban az adóévben – utoljára abban az adóévben, amelyben a hitelt az

eredeti szerződés szerint vissza kell fizetnie – veheti igénybe, amelynek utolsó napján a tárgyi eszköz
nyilvántartásában szerepel.

A jogdíj „kedvezménye”

Az adóalapot csökkenti a kapott jogdíjból származó nyereség 50%-a.

Jogdíj:

a) a szabadalom, a használatiminta-oltalom, a növényfajta-oltalom, a kiegészítő oltalmi tanúsítvány, a

mikroelektronikai félvezető termékek topográfiájának oltalma és a szerzői jogi védelemben részesülő
szoftver hasznosítási engedélyéből, felhasználási engedélyéből és a ritka betegségek gyógyszerévé
minősítésből származó eredmény,

b) az a) pontban említett kizárólagos jogok értékesítéséből, nem pénzbeli vagyoni hozzájárulásként

történő kivezetéséből származó eredmény, valamint

c) a termékértékesítésből és a szolgáltatásnyújtásból származó eredmény a) pontban említett

kizárólagos jogok értékéhez kapcsolódó hányada;

Adómentesség

Nem kell az adót megfizetnie

a) a közhasznú szervezetnek nem minősülő alapítványnak, közalapítványnak, egyesületnek – kivéve

az országos érdek-képviseleti szervezetet –, köztestületnek, továbbá a lakásszövetkezetnek, ha
vállalkozási tevékenységéből elért bevétele legfeljebb 10 millió forint, de nem haladja meg az
adóévben elért összes bevételének 10 %-át,

b) az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárnak, amennyiben a pénztár kiegészítő vállalkozási

tevékenységből származó bevétele nem haladja meg a pénztár összes bevételének a 20 %-át.
c) a vízitársulatnak az adónak olyan része után, amelyet a közfeladatként végzett tevékenységből
elért bevétele képvisel az összes bevételen belül,

d) a közhasznú nonprofit gazdasági társaságnak és a szociális szövetkezetnek az adónak olyan része

után, amelyet a törvény melléklete alapján megállapított kedvezményezett tevékenységből elért
bevétele képvisel az összes bevételen belül.

11. EU irányelvek a társasági adó területén: az Anya-leányvállalati irányelv

EU szabályozás

Nincs átfogó szabályozás, csak részterületek harmonizációja:

– a Tanács 90/434/EGK irányelve a különböző tagállamok társaságainak egyesülésére, szétválására,

eszközátruházására és részesedéscseréjére alkalmazandó adóztatás közös rendszeréről (Fúziós
irányelv)

– a Tanács 90/435/EGK irányelve a különböző tagállamok anya- és leányvállalatai esetében

alkalmazandó adóztatás közös rendszeréről (Anya-leányvállalati irányelv)

– a Tanács 2003/49/EK irányelve a különböző tagállambeli társult vállalkozások közötti kamat- és

jogdíjfizetések közös adózási rendszeréről (Kamat-jogdíj irányelv).

Új szabályozás:

 a Tanács 2011/96/EU irányelve a különböző tagállamok anya- és leányvállalatai esetében

alkalmazandó adóztatás közös rendszeréről 

 a Tanács 2009/133/EK irányelve a különböző tagállamok társaságainak egyesülésére,

szétválására, részleges szétválására, eszközátruházására és részesedéscseréjére, valamint
az SE-k vagy az SCE-k létesítő okirat szerinti székhelyének a tagállamok közötti
áthelyezésére alkalmazandó adóztatás közös rendszeréről

 a társult vállalkozások nyereségkiigazításával kapcsolatos kettős adóztatás megszüntetéséről

szóló egyezmény (90/436/EGK),

  a társult vállalkozások nyereségkiigazításával kapcsolatos kettős adóztatás megszüntetéséről

szóló egyezmény hatékony végrehajtását célzó magatartási kódex

  az üzleti adóztatás magatartási kódexe

Anya-leányvállalati irányelv (2011/96/EU) 

Meghatározott társasági formák

Meghatározott részesedés (10%) opcionálisan 2 éves időtartamra fenntartva.

Amennyiben az érintett társaságok az irányelvben foglalt feltételeknek megfelelnek, és az

anyavállalat – a leányvállalatában fennálló  részesedésére tekintettel – felosztott nyereséget kap, az
anyavállalat állama:

– tartózkodik az ilyen nyereség adóztatásától (mentesítéses módszer) (ha a leányvállalat által nem
vonható le),

vagy
– adóztatja az ilyen nyereséget, miközben felhatalmazza az anyavállalatot, hogy levonja a
fizetendő adó összegéből az ilyen nyereségre jutó és a leányvállalat, illetve a vállalati láncban lejjebb
elhelyezkedő leányvállalatok által megfizetett társasági adót a megfelel fizetendő adó összegéig
(beszámításos módszer).

Emellett az irányelv rögzíti, hogy a felosztott nyereség, amelyet a leányvállalat juttat az

anyavállalata részére mentesül a forrásadó (osztalékadó) alól. Egy anyavállalat tagállama nem
számíthat fel forrásadót azon nyereségre, amelyet az ilyen vállalat kap egy leányvállalattól.

12. EU irányelvek a társasági adó területén: a Fúziós irányelv, és a Kamat-jogdíj irányelv legfontosabb
szabályai

Kamat-jogdíj irányelv (2003/49/EK) 

Az irányelv alapján azon kamat- és jogdíjfizetések mentesek egy adott tagállamban ilyen
kifizetésekre vonatkozó forrásadó alól, amelyek esetében a haszonhúzó egy másik tagállam
vállalkozása vagy egy tagállam vállalkozásának egy másik tagállamban levő állandó telephelye. 

Az irányelv csak akkor alkalmazandó, ha az a vállalkozás, amelyik kamatok vagy jogdíjak kifizetője,
vagy az a vállalkozás, amelynek állandó telephelyét kamatok és jogdíjak kifizetőjének tekintik, társult
vállalkozása azon vállalkozásnak, amelyik az említett kamatnak vagy jogdíjaknak haszonhúzója, vagy
amelynek állandó telephelyét ezek haszonhúzójaként tekintik.

Az irányelv is meghatározza azt, hogy mely, az egyes tagállami jogrendszerek alapján létrejött
társasági formák esetén kell alkalmazni a rendelkezéseit. 

Az irányelv alkalmazásának feltétele, hogy az érintett társaság az irányelvben maghatározott

valamely tagállami adónem – Magyarország esetében a társasági adó – hatálya alá tartozzon.

Az irányelv alkalmazásában egy vállalkozás akkor tekinthető egy másik vállalkozás "társult
vállalkozásának", ha 25%-os minimális részesedési követelményeknek eleget tesz (2 év).

Az irányelv megteremti annak a lehetőségét, hogy a leányvállalat által az anyavállalat részére fizetett
kamat és jogdíj mentesüljön a forrásadó-fizetési kötelezettség alól, ha az érintett vállalkozások
megfelelnek az irányelvben meghatározott feltételeknek a társasági forma, a részesedés mértéke, a
tagállami illetőség, valamint a részesedés fennállásának időtartama szempontjából.

Fúziós irányelv (2009/133/EK) 

Az irányelv hatálya azon társaságok átalakulásával összefüggő adóztatási kérdések szabályozására

terjed ki, amelyek:

– az irányelvben felsorolt, valamely társasági formák egyikében működnek. E körbe tartoznak a

magyar társasági formák közül: a közkereseti társaság, a betéti társaság, a közös vállalat, a korlátolt
felelősségű társaság, a részvénytársaság, az egyesülés, és a szövetkezet. A tagállami jogrendszerek
alapján létrejött, és az irányelvben megjelölt társasági formák mellett az irányelv rendelkezéseit
alkalmazni kell az európai részvénytársaságra (SE) és az európai szövetkezetre (SCE) is;

– valamely tagállamban adójogi illetőséggel rendelkeznek;

– az irányelvben felsorolt, valamely tagállami adónem alanyaként működnek. E körbe a magyar
adónemek közül a társasági adó tartozik.

Az irányelv a hatálya alá tartozó társaságok átalakulásával összefüggésben rögzíti, hogy az egyesülés,
a szétválás, a részleges szétválás, valamint az eszközátruházás nem eredményezheti azon
tőkenyereség megadóztatását, amely az átadott eszközök és források valódi értéke és adózási célra
szolgáló értéke közötti különbségéből származik. 

Az átadott eszközök és források valódi és adózási célra szolgáló értéke közötti különbségéből
származó nyereség tehát nem ténylegesen realizált nyereség, és ebből adódóan az adófizetés
fedezete sem áll a társaság rendelkezésére. A szabályozás természetesen nem zárja ki, hogy
amennyiben később a társaság e nyereséget realizálja – pl. valamely eszközét az adózási célra
szolgáló értékén értékesíti – akkor e nyereség adófizetési kötelezettséget eredményezzen. 

Az átalakulásokhoz hasonlóan kezeli az irányelv az európai részvénytársaság és az európai

szövetkezet székhelyének áthelyezésének esetét is.

13. A személyi jövedelemadó rendszere: a törvény hatálya, alanya, jövedelemkategóriák, a

jövedelem,  a bevétel és a költség fogalma

A személyi jövedelemadó a természetes személyek jövedelméhez kapcsolódó közvetlen adó. 

Személyi hatály

A személyi jövedelemadó alanya a természetes személy. ű

Az adó alanya a magánszemély. 

Az Szja. személyi hatálya kiterjed továbbá:

 a kifizetőre

 a munkáltatóra,

 a társasházra, társasüdülő jövedelmére is. 

Sajátos adóalanyok a társasházak, amelyek jövedelmük után a személyi jövedelemadó törvényben

meghatározott módon adóznak. 

Belföldi és külföldi adóalanyok

Belföldi illetőségű adóalany adókötelezettsége teljeskörű, mind a belföldről, mind a külföldről

származó jövedelmére kiterjed.

Külföldi illetőségű adóalany adókötelezettsége csak a belföldről származó jövedelmére terjed ki.

Az illetőség meghatározása (nemzetközi szerződések):

  állandó lakóhely,

  létérdekek központja,

  szokásos tartózkodási hely

   állampolgárság. 

Alapelvek

1) A magánszemély minden jövedelme adóköteles. Kivétel, kedvezmény csak törvényben állapítható

meg. 

2) Az adó alapja az adóköteles bevételből megállapított, a törvény szerinti levonásokkal csökkentett

jövedelem és az adóalap-növelő tételek összege.

3) A magánszemély adójának csökkenését eredményező eltérő szabály, kedvezmény annyiban

alkalmazható, amennyiben az annak alapjául szolgáló jogügylet tartalma megvalósítja az eltérő
szabály, az adókedvezmény célját. 

4) Az adót naptári évenként, az összes jövedelem alapján kell megállapítani és megfizetni, azonban
az adóbevételek folyamatossága érdekében adóelőleget kell fizetni.

5) Az érvénytelen szerződés alapján, vagy egyébként jogalap nélkül megszerzett bevétel után
megfizetett adó (adóelőleg) az eredeti állapot helyreállítását követően, az önellenőrzés
alkalmazásával igényelhető vissza. 

A magánszemély az adóját önadózással állapítja meg, a megállapított adóról bevallási kötelezettségét

adóévenként teljesíti. 

Az adó tárgya: a magánszemély jövedelme.

Jövedelem = Bevétel – elismert költségek + növelő tételek.

Jövedelem a magánszemély által az adóévben bármilyen címen és formában megszerzett bevétel

egésze, vagy az elismert költségekkel csökkentett része, vagy annak meghatározott hányada. 

Bevétel a magánszemély által bármely jogcímen és bármely formában mástól megszerzett vagyoni
érték. 

Bevétel lehet pl.: pénz, utalvány, kupon, dolog, értékpapír, igénybe vett szolgáltatás, elengedett
tartozás.

Jövedelemtípusok

A jövedelem kategorizálásánál  az az alapkérdés, hogy kinek és milyen jövedelméről van szó. 

Két fő jövedelemtípus: 

 az összevonás alá kerülő jövedelmeket (összevont adóalap) és 

 a külön adózó jövedelmeket 

Az összevont adóalap

 Az önálló tevékenységből származó jövedelmek

 A nem önálló tevékenységből származó jövedelmek

 Egyéb jövedelmek

A külön adózó jövedelmek 

1) Az egyéni vállalkozó adózása

2) A vagyonátruházásból származó jövedelmek 

3) Tőkejövedelmek

4) Béren kívüli és egyéb juttatások

5) Vegyes jövedelmek

6) Az értékpapír, az értékpapírra vonatkozó jog révén megszerzett vagyoni érték 

Az önálló tevékenységből származó jövedelem 

Minden, ami nem tartozik a nem önálló tevékenységből származó jövedelmek körébe.

Ide tartozik:

  a vállalkozói kivét, 

  az európai parlamenti, a helyi önkormányzati képviselői tevékenység,

  a mezőgazdasági őstermelő jövedelme, 

  a bérbeadó jövedelme, 

  a választott könyvvizsgáló megbízási díja,

  a szellemi tevékenységből (pl. jogdíj) származó jövedelem,

  ingatlant, ingó vagyontárgyat hasznosító tevékenységből származó jövedelem

  a megbízási szerződésből származó jövedelem.

Költségek elszámolása:

  tételesen, vagy 

  10%-os költséghányad alkalmazása

Tágyi eszközök értékcsökkenése is elszámolható tételes költségelszámolás esetén.

A nem önálló tevékenységből származó jövedelem  

Nem önálló tevékenység 

a. a munkaviszonyban folytatott tevékenység,

b. a közfoglalkoztatási jogviszonyban végzett tevékenység,

c. a társas vállalkozás magánszemély tagjának személyes közreműködése,

d. a gazdasági társaság vezető tisztségviselőjének tevékenysége,

e. a jogszabály alapján választott vagy kijelölt tevékenysége, ha ezt a tevékenységet nem egyéni
vállalkozóként végzi,

f. a segítő családtag tevékenysége,

g. nemzetközi szerződés hatályában a nem önálló munka, ennek hiányában az adott állam joga
szerinti munkaviszony,

h. a nevelőszülői foglalkoztatási jogviszonyban végzett tevékenység,

 i. az országgyűlési képviselői tevékenység,

Nem önálló tevékenység

Nem önálló tevékenységből származó bevétel: minden olyan bevétel, amelyet a magánszemély e
tevékenységével összefüggésben, vagy egyébként az e tevékenysége alapjául szolgáló jogviszonyára
tekintettel megszerez. Ilyennek minősül különösen a nem önálló tevékenység alapjául szolgáló
jogviszonyra tekintettel munkabér, közfoglalkoztatási bér, tiszteletdíj, illetmény, jutalom, üzemanyag-
megtakarítás címén fizetett összeg, költségtérítés, stb.

Költségelszámolás főszabályként nem lehetséges (kivéve érdekképviseleti tagdíj, üzemanyag

megtakarítás).

Egyéb jövedelem

Minden, ami 

 nem külön adózó és

 nem tartozik az önálló és a nem önálló tevékenységből származó jövedelem kategóriájába.

Egyéb jövedelem különösen

a. a magánnyugdíjpénztár tagja egyéni számláján jóváírt tagdíj-kiegészítésnek a

társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe történő visszalépése miatt visszafizetett összege,

b. az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztár által a tag részére teljesített, adómentesnek nem

minősülő nyugdíjszolgáltatás,

c. az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár által nyújtott szolgáltatás (kifizetés, juttatás), kivéve,

ha az törvényben meghatározott szolgáltatási körében és feltételekkel jogszerűen nyújtott,
adómentes szolgáltatás,

a vásárolt (engedményezett) követelésből származó bevételnek a követelés vásárlási

1. jog alapítása, átruházása (átengedése), megszüntetése, gyakorlásának átengedése vagy a

jogról való lemondás ellenében kapott bevételnek a jog,megszerzésére fordított a
magánszemélyt terhelő igazolt kiadást meghaladó része;

2. vételi vagy más hasonló jog gyakorlása esetén a jogosultnál a joggyakorlás tárgyának a
megszerzése időpontjára megállapított szokásos piaci értékéből a megszerzésért adott
ellenértéket meghaladó 

3. eladási vagy más hasonló jog gyakorlása révén a jogosult által megszerzett bevételből a
joggyakorlás tárgyának az átruházás időpontjára megállapított szokásos piaci értékét
meghaladó rész (az eladási jog gyakorlásából származó bevételrész), csökkentve a jog
megszerzésére fordított a magánszemélyt terhelő igazolt kiadással

4. a jogutódlás révén megszerzett szerzői jog, találmányból és szabadalmi oltalomból eredő jog
gyakorlása esetében a bevételnek a jog gyakorlása érdekében felmerült, a magánszemélyt
terhelő igazolt kiadást meghaladó része.

14. A személyi jövedelemadó: az adóalapjának és mértékének szabályozása az összevont adóalapba

tartozó jövedelmeknél, adókedvezmények
Az összevont adóalap 

Az összevont adóalap a magánszemély által az adóévben megszerzett összes önálló és nem önálló
tevékenységéből származó, valamint egyéb jövedelmének az összege, továbbá átalányadózás esetén
az egyéni vállalkozói bevételből az átalányban megállapított jövedelem.

Családi kedvezmény

A családi kedvezmény az összevont adóalapot csökkentő kedvezmény.

A családi kedvezmény kedvezményezett eltartottanként és jogosultsági hónaponként

a) egy eltartott esetén 66 670 forint,

b) kettő eltartott esetén

 2018-ban 116 670 forint,

 2019-ben és az azt követően 133 330 forint,

c) három és minden további eltartott esetén 220 000 forint.

A családi kedvezmény érvényesítésére jogosult az a magánszemély, aki a családok támogatásáról

szóló törvény szerint gyermekre tekintettel családi pótlékra jogosult, továbbá a jogosulttal közös
háztartásban élő, családi pótlékra nem jogosult házastársa

A családi kedvezmény érvényesítésére jogosult

a) az a magánszemély, aki családi pótlékra jogosult, továbbá a jogosulttal közös háztartásban élő,
családi pótlékra nem jogosult házastársa, 

b) a várandós nő és a vele közös háztartásban élő házastársa;

c) a családi pótlékra saját jogán jogosult gyermek (személy);

d) a rokkantsági járadékban részesülő magánszemély

Kedvezményezett eltartott

a) az, akire tekintettel a magánszemély a családi pótlékra jogosult,

b) a magzat a várandósság időszakában (fogantatásának 91. napjától megszületéséig),

c) az, aki a családi pótlékra saját jogán jogosult,

d) a rokkantsági járadékban részesülő magánszemély.

Jogosultsági hónap az a hónap,

a) amelyre tekintettel a családi pótlékra való jogosultság fennáll,

b) amelyre tekintettel a rokkantsági járadékot folyósítják,

c) amelyben a várandósság orvosi igazolása alapján a jogosultság legalább egy napig fennáll.

Az első házasok kedvezménye

Az első házasok kedvezménye az összevont adóalapot csökkentő kedvezmény. A kedvezmény a
családi kedvezményt megelőző sorrendben érvényesíthető.

Az első házasok kedvezményét az a házaspár érvényesítheti, amely esetében legalább az egyik

házastárs első házasságát köti.

A házastársak által együttesen érvényesíthető kedvezmény jogosultsági hónaponként 33 335 forint.

Jogosultsági hónapként a házassági életközösség fennállása alatt a házasságkötést követő hónaptól

(azt első jogosultsági hónapnak tekintve) legfeljebb 24 hónap vehető figyelembe.

A kedvezményt a házastársak – döntésük szerint – az összeg megosztásával közösen érvényesítik

Adókedvezmények

Az összevont adóalap adóját csökkentik a következő adókedvezmények:

 tevékenységi kedvezmény,

 személyi (fogyatékossági) kedvezmény 

Tevékenységi kedvezmény 

Az összevont adóalap adóját csökkenti a tételes költségelszámolást, vagy a 10 % költséghányadot

alkalmazó mezőgazdasági őstermelő e tevékenységből származó éves jövedelme adójának,
valamint, ha tételes költségelszámolást alkalmaz, a könyvelői díjkedvezménynek az együttes
összege, de legfeljebb 100 000 forint. 

(Könyvelői díjkedvezmény: a könyvelőnek fizetett, számlával igazolt díj).

Személyi kedvezmény

Az összevont adóalap adóját csökkenti a súlyosan fogyatékos magánszemélynél az erről szóló igazolás
alapján a fogyatékos állapot kezdő napjának hónapjától ezen állapot fennállása idején havonta az
adóév első napján érvényes havi minimálbér 5 %-ának megfelelő összeg. 

15. Az egyéni vállalkozó jövedelemadózásának általános szabályai, az egyéni vállalkozó

átalányadózása átalányadózása, az osztalékalap adója

Az egyéni vállalkozó 

  a vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazza, ha 

  nem választja (választhatja) az átalányadózást.

Egyéni vállalkozó az Szja. alkalmazásában :

a) az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló törvény szerinti egyéni vállalkozói nyilvántartásban
szereplő magánszemély, az említett nyilvántartásban rögzített tevékenysége(i) tekintetében azzal,
hogy nem minősül egyéni vállalkozónak az a magánszemély, aki

aa) az ingatlan-bérbeadási,

ab) a szálláshely-szolgáltatási tevékenység folytatásának részletes feltételeiről és a szálláshely-

üzemeltetési engedély kiadásának rendjéről szóló kormányrendelet szerinti egyéb szálláshely-
szolgáltatási
tevékenységéből származó bevételére az önálló tevékenységből származó jövedelemre, vagy a
tételes átalányadózásra vonatkozó rendelkezések alkalmazását választja, kizárólag a választott
rendelkezések szerinti adózási mód alapjául szolgáló bevételei tekintetében;

b) a közjegyző a közjegyzőkről szóló törvényben meghatározott tevékenysége tekintetében (kivéve,

amennyiben e tevékenységét közjegyzői iroda tagjaként folytatja);

c) az önálló bírósági végrehajtó a bírósági végrehajtásról szóló törvényben meghatározott

tevékenysége tekintetében (kivéve, amennyiben e tevékenységét végrehajtói iroda tagjaként
folytatja);

d) az egyéni szabadalmi ügyvivő a szabadalmi ügyvivőkről szóló törvényben meghatározott

tevékenysége tekintetében;

e) az ügyvéd az ügyvédekről szóló törvényben meghatározott tevékenysége tekintetében (kivéve,

amennyiben e tevékenységét ügyvédi iroda tagjaként vagy alkalmazott ügyvédként folytatja);

f) a szolgáltató állatorvosi tevékenység gyakorlására jogosító igazolvánnyal rendelkező magánszemély

e tevékenysége tekintetében;

A vállalkozói személyi jövedelemadó két elemből áll:

 a vállalkozói adóalap után vállalkozói személyi jövedelemadót, 

 a vállalkozói osztalékalapja után az osztalékalap adóját fizeti. 

Az egyéni vállalkozó átalányadózása 

Az egyéni vállalkozó – a vállalkozói személyi jövedelemadó helyett, meghatározott feltételek szerint –

átalányadózást választhat. Feltétel, hogy bevétele egy bizonyos összeghatárt. 

Az átalányadózás azt jelenti, hogy a jövedelem (adóalap) megállapítása egy úgynevezett

vélelmezett költséghányad levonásával történik a bevételből. A vélelmezett költséghányadnak van
egy általános mértéke (40%) és az egyéni vállalkozó tevékenységétől függően vannak különös
mértékei (max. 94%). 

Az egyéni vállalkozó akkor választhat átalányadózást ha

 az átalányadózás megkezdését közvetlenül megelőző adóévben az egyéni vállalkozói

bevétele a 15 millió forintot nem haladta meg, és

 az egyéni vállalkozói bevétele az adóévben (a tárgyévben) sem haladja meg a 15 millió

forintot.

Az átalányadózás szabályai addig alkalmazhatók, amíg az adóévben az egyéni vállalkozó egyéni

vállalkozói bevétele a 15 millió forintot (kiskereskedelmi tevékenységnél a 100 millió forintot) nem
haladja meg, illetve az egyéni vállalkozó munkaviszonyt nem létesít. 

Az az egyéni vállalkozó, aki az átalányadózását megszünteti vagy arra való jogosultsága megszűnik,
ismételten átalányadózást csak akkor választhat, ha a megszűnés évét követően legalább 4 adóév
eltelt. 

Az átalányadózás esetén az egyéni vállalkozói bevételből az átalányban megállapított jövedelem az

összevont adóalapba tartozik. 

Tételes átalányadózás 
Tételes átalányadózást a nem egyéni vállalkozói tevékenység keretében fizetővendéglátó
tevékenységet folytató magánszemély választhat (Egy vendégnek max 90 napra). 

A fizetővendéglátó tevékenységet folytató magánszemély adóévenként az adóév egészére,

tevékenységére tételes átalányadózást választhat, ha e tevékenységet a tulajdonában,
haszonélvezetében lévő lakásban vagy üdülőben folytatja. 

Ha a magánszemély több lakással, üdülővel rendelkezik, tételes átalányadózást csak akkor választhat,
ha ezek közül csak egyben folytat fizetővendéglátó tevékenységet.

A tételes átalányadó évi összege szobánként 38 400 forint. 

A vállalkozói osztalékalap adója

A vállalkozói osztalékalapot az adózás utáni vállalkozói jövedelemből kiindulva, különböző módosító

tételeket figyelembe véve kell meghatározni. 

Az osztalékalap utáni adófizetési kötelezettséget az indokolja, hogy az egyéni vállalkozó az igazoltan a

vállalkozásában tartott, illetőleg annak érdekében az adóévben felhasznált pénzeszköze után ebben a
második "lépcsőben" ne adózzon. 

A vállalkozói osztalékalapot az adózás utáni vállalkozói jövedelemből kell megállapítani. 

A vállalkozói osztalékalap adójának mértéke 15%

16. A tőkejövedelmek adóztatásnak szabályai (Szja.)

Tőkejövedelemnek minősül:

 a kamatból származó jövedelem,

 az értékpapír-kölcsönzésből származó jövedelem,

 a csereügyletből származó jövedelem,

 az osztalékból származó jövedelem,

 az árfolyamnyereségből származó jövedelem,

 az ellenőrzött tőkepiaci ügyletből származó jövedelem,

 a tartós befektetésből származó jövedelem,

 a vállalkozásból kivont jövedelem.

A kamatból származó jövedelem adózása 

Kamatjövedelemnek minősülnek a következők:

a) bármely hitelintézeti betét (takarékbetét), fizetési számla követelés-egyenlege esetében a

magánszemély és a pénzforgalmi szolgáltató között fennálló szerződés alapján jóváírt és/vagy
tőkésített kamat összegéből a szokásos piaci értéket meg nem haladó rész;

b a nyilvánosan forgalomba hozott és forgalmazott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, kollektív

befektetési értékpapír esetében
ba) a kamatra és/vagy hozamra való jogosultság megszerzése szempontjából meghatározott
időpontban történő tulajdonban tartás alapján a magánszemélynek kamat és/vagy hozam címén
kifizetett (jóváírt) bevétel,

bb) a beváltáskor, a visszaváltáskor, valamint az átruházáskor a magánszemélyt megillető bevételből

az árfolyamnyereségre irányadó rendelkezések szerint megállapított rész;

c) az a)–b) pont rendelkezéseitől eltérően, ha az a)–b) pont szerint megállapított kamatjövedelem

olyan vagyoni érték (pl. a nyereménybetétre kisorsolt tárgynyeremény, az értékpapír), amelyből az
adó levonása nem lehetséges, adó alapja a vagyoni érték szokásos piaci értékének (a
nyereményalapnak) 1,18-szorosa, vagy – ha a kamatjövedelmet egészségügyi hozzájárulás is terheli –
1,27-szerese;

d) a biztosítói teljesítésből – kivéve, ha a biztosító teljesítése adómentes – a befizetett díjat (ideértve

a nyugdíjbiztosítási nyilatkozat alapján a nyugdíjbiztosítási szerződésen jóváírt összeget is)
meghaladó összeg azzal, hogy nem minősül befizetett díjnak a kockázati biztosítás díja;

Az adót - amennyiben a kamatjövedelem

a) kifizetőtől (ideértve a kamatjövedelmet kifizető/juttató hitelintézetet, befektetési szolgáltatót is)

származik - a megszerzés időpontjára a kifizető állapítja meg, vonja le, fizeti meg és vallja be, 

b) nem kifizetőtől származik - a magánszemély az adóbevallásában állapítja meg, és a bevallás

benyújtására előírt határidőig fizeti meg.

Értékpapír kölcsönzésből származó jövedelem

A Tpt.-ben meghatározott értékpapír-kölcsönzés díjaként a magánszemély által megszerzett összeg

egésze a magánszemély jövedelmének minősül.

Az adót a kifizető a kifizetés időpontjában állapítja meg, vallja be és fizeti meg.

Csereügyletből származó jövedelem

Csereügyletből származó jövedelemnek minősül a számviteli törvény szerinti deviza-, tőke- és

kamatcsere (swap) ügylet alapján a magánszemély által az adóévben megszerzett bevételnek
(csereügyleti bevétel) - a kizárólag az adott ügylettel közvetlenül összefüggő - a magánszemélyt az
adóévben terhelő igazolt kiadás(oka)t (csereügyleti kiadás) meghaladó része (csereügyleti
jövedelem). A csereügyleti kiadásnak a csereügyleti bevételt meghaladó összege csereügyleti
veszteségnek minősül.

A csereügyleti jövedelmet és annak adóját a jövedelmet szerző magánszemély az adóév végét

követően ügyletenként állapítja meg, az adóévről benyújtandó bevallásában vallja be, valamint az
adót a bevallás benyújtására előírt határidőig fizeti meg.

Az osztalékból származó jövedelem adózása 

A magánszemély osztalékból származó bevételének egésze jövedelem. Osztaléknak minősül:

a) a társas vállalkozás magánszemély tagja számára a társas vállalkozás által felosztani rendelt, a
számviteli törvény szerint meghatározott adóévi adózott eredmény, illetve a szabad
eredménytartalékkal kiegészített adóévi adózott eredmény terhére jóváhagyott részesedés;

b) a kamatozó részvény kamata;

c) a külföldi állam joga szerint osztaléknak minősülő jövedelem;

d) az alternatív befektetési alap által kibocsátott befektetési jegy hozama;

e)a bizalmi vagyonkezelési szerződés alapján a kezelt vagyon hozamainak terhére a vagyonkezelő
által a kedvezményezett vagy a vagyonrendelő magánszemély részére juttatott vagyoni érték;

f) a kisadózó vállalkozás kisadózóként be nem jelentett tagja részére a társaság nyereségéből való
részesedésként kifizetett összeg.

Az adót a kifizető a kifizetés időpontjában állapítja meg, vallja be és fizeti meg. 

Kifizető hiányában az adót a magánszemély állapítja meg, és fizeti meg. 

Az árfolyamnyereségből származó jövedelem adózása  

Árfolyamnyereségből származó jövedelem az értékpapír átruházására tekintettel megszerzett

bevételnek az a része, amely meghaladja az értékpapír megszerzésére fordított érték és az
értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségek együttes összegét. 

Nem minősül árfolyamnyereségből származó jövedelemnek a különbözetből az a rész, amelyet más

jövedelem megállapításánál kell figyelembe venni.

Ellenőrzött tőkepiaci ügyletből származó jövedelem adózása

Ellenőrzött tőkepiaci ügyletből származó jövedelemnek minősül a magánszemély által kötött

ellenőrzött tőkepiaci ügylet(ek) alapján ügyleti nyereségek együttes összegének (összes ügyleti
nyereség) a magánszemélyt terhelő, az adóévben pénzben elszámolt ügyleti veszteségek és az
ügyletkötésekhez kapcsolódó, a befektetési szolgáltató által felszámított díjak együttes összegét
(összes ügyleti veszteség) meghaladó része. Ellenőrzött tőkepiaci ügyletből származó veszteségnek
minősül az összes ügyleti veszteségnek az összes ügyleti nyereséget meghaladó összege.

Ha a magánszemély az adóévben és/vagy az adóévet megelőző évben, és/vagy az adóévet megelőző

két évben ellenőrzött tőkepiaci ügyletből származó veszteséget ér(t) el és azt a veszteség
keletkezésének évéről szóló adóbevallásában feltünteti, adókiegyenlítésre jogosult, amelyet az
adóbevallásában megfizetett adóként érvényesíthet.

Ellenőrzött tőkepiaci ügyletnek minősül a befektetési szolgáltatóval, vagy befektetési szolgáltató

közreműködésével a Bszt. szerint meghatározott – csereügyletnek nem minősülő – pénzügyi eszközre,
árura kötött ügylet, valamint a Hpt. szerinti pénzügyi szolgáltatás keretében, illetve a Bszt. szerinti
szolgáltatás keretében devizára/valutára kötött, pénzügyi elszámolással lezáródó azonnali ügylet,
bármely esetben akkor, ha az megfelel az említett törvények ügyletre vonatkozó rendelkezéseinek,
ide nem értve az olyan ügyletet, amelynek teljesítése a befektetési szolgáltatót megbízó, és/vagy az
általa képviselt felek által meghatározott – a szokásos piaci értéktől eltérő – ár alkalmazásával
történik, és

a) amely a Felügyelet által felügyelt tevékenység tárgyát képezi,

b) amelyet bármely EGT-államban vagy egyébként olyan államban működő pénzpiacon

tevékenységet folytató befektetési szolgáltatóval, vagy befektetési szolgáltató közreműködésével
kötöttek, amely állammal Magyarországnak van a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezménye,
és

ba) az adott állam hatáskörrel rendelkező felügyeleti hatósága által felügyelt tevékenység tárgyát
képezi, és
bb) ha az adott állam nem EGT-állam, biztosított az említett felügyeleti hatóság és a Felügyelet
közötti információcsere, és

bc) amelyre vonatkozóan a magánszemély rendelkezik az adókötelezettség megállapításához

szükséges, az adóévben megkötött valamennyi ügylet minden adatát tartalmazó, a befektetési
szolgáltató által a nevére kiállított igazolással.

Tartós befektetésből származó jövedelem adózása

Tartós befektetésből származó jövedelemnek minősül a pénzösszeg befektetési szolgáltatóval,

illetőleg hitelintézettel megkötött tartós befektetési szerződéssel történő lekötése révén, a
magánszemélyt a lekötés megszűnésekor, megszakításakor megillető bevételnek a lekötött
pénzösszeget meghaladó része. 

Lekötött pénzösszegnek minősül a tartós befektetési szerződés alapján az adóévben egy összegben
vagy részletekben történő, első alkalommal legalább 25.000 forint befizetés, amelyet a befektetések
hozamaival (kamat, árfolyamnyereség, ügyleti nyereség, osztalék stb.) együtt a magánszemély a
befizetés naptári évét követő legalább 3 naptári évben (hároméves lekötési időszak), valamint a
lekötés folytatólagos meghosszabbítása esetén további 2 naptári évben (kétéves lekötési időszak,
együtt: ötéves lekötési időszak), a vállalt lekötési időszak utolsó napján is még a befektetési
szolgáltató, illetőleg a hitelintézet által szerződésenként vezetett lekötési nyilvántartásban tart. 

A tartós befektetési szerződés arra vonatkozó külön megállapodás, hogy a felek az említett
jövedelem tekintetében az e speciális adózási szabályokat alkalmazzák.

Az adó mértéke

a) 0 % az ötéves lekötési időszak utolsó napján,

b) 10 %, ha a magánszemély

ba) a lekötést nem hosszabbítja meg, a hároméves lekötési időszak utolsó napján,

bb) a lekötést a lekötött pénzösszegnek egy részére nem hosszabbítja meg, az e résszel arányos, a
hároméves lekötési időszak utolsó napján,

bc) a lekötést a kétéves lekötési időszakban szakítja meg, a megszakítás napján,

c) 15 %, ha a magánszemély a lekötést az elhelyezést követően a hároméves lekötési időszak vége

előtt szakítja meg, a megszakítás napján

megállapított lekötési hozam után.

A tartós befektetésből származó jövedelmet a magánszemélynek nem kell bevallania, ha az adójának

mértéke nulla százalék. Egyéb esetben az adót a magánszemély az adóbevallásában állapítja meg, és
a bevallás benyújtására nyitva álló határidőig fizeti meg.

17. A vagyonátruházásból származó külön adózó jövedelmek adóztatásának szabályai (Szja.)

A vagyonátruházásból származó jövedelmek: 

 Ingó vagyontárgy átruházásából származó jövedelem

 Ingatlan, vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelem

Tartási, életjáradéki vagy öröklési szerződésből származó jövedelem.

Ingó vagyontárgy átruházásából származó jövedelem adózása  

Ingó vagyontárgy átruházásából származó bevétel minden olyan bevétel, amelyet a magánszemély az
átruházásra tekintettel megszerez. 

Az ingó vagyontárgy átruházásából származó jövedelmet úgy kell megállapítani, hogy a bevételből le
kell vonni az átruházó magánszemélyt terhelő következő igazolt költségeket:

a) a megszerzésre fordított összeget, és az ezzel összefüggő más kiadásokat;

b) az értéknövelő beruházásokat;

c) az átruházással kapcsolatos kiadásokat.

Ha a megszerzésre fordított összeg nem állapítható meg, akkor a bevétel 25 %-a számít
jövedelemnek.

Nem kell megfizetni az ingó vagyontárgyak átruházásából az év során együttesen származó

jövedelem adójának az 30 000 forintot meg nem haladó részét. 

Nem kell a jövedelmet bevallani ha az adóév elejétől a bevétel  összesítve nem haladja meg a
600.000 forintot vagy a jövedelem a 200.000 forintot.

Ingatlan, vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelem adózása  

Ingatlan, vagyoni értékű jog átruházásából származó bevétel minden olyan bevétel, amelyet a
magánszemély az átruházásra tekintettel megszerez. 

Az ingatlan, a vagyoni értékű jog átruházásából származó bevételből le kell vonni az átruházó
magánszemélyt terhelő következő igazolt költségeket, kivéve azokat, amelyeket valamely
tevékenységéből származó bevételével szemben költségként elszámolt:

 a megszerzésre fordított összeget, és az ezzel összefüggő más kiadásokat;

 az értéknövelő beruházásokat;

 az átruházással kapcsolatos kiadásokat, ideértve az adott ingatlannal kapcsolatban az

állammal szemben vállalt kötelezettség alapján igazoltan megfizetett összeget is.

Ha a megszerzésre fordított összeg nem állapítható meg (vagy ajéndék), akkor a bevételt annak 75 %-
ával kell csökkenteni. 

Ingatlan, vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelem adózása  

Az ingatlan átruházásából származó jövedelem, ha az átruházás a megszerzés évében vagy az azt

követő öt évben történik, az alábbiak szerint kiszámított összeg (továbbiakban: számított összeg). 

1. 100 %-a a megszerzés évében és az azt követő évben,

2. 90 %-a a megszerzés évét követő második évben,

3. 60 %-a a megszerzés évét követő harmadik évben,

4. 30 %-a a megszerzés évét követő negyedik évben,

5. 0 %-a a megszerzés évét követő ötödik és további évben.

Tartási, életjáradéki vagy öröklési szerződésből származó jövedelem  

Ingó vagyontárgynak, ingatlannak, vagyoni értékű jognak tartási, életjáradéki vagy öröklési szerződés
keretében történő átruházásából származó jövedelem után az ingatlan, vagyoni értékű jog
átruházásából származó jövedelemre vonatkozó szabályokat kell alapvetően alkalmazni azzal, hogy
Az adót a szerződő felek közül a tartást, a járadékfolyósítást vállaló fél fizeti meg az Art. a kifizető által
levont jövedelemadó befizetésére vonatkozó rendelkezései szerint.

18. A KKV- adózásának speciális formái (EVA, KATA, KIVA)

EVA

Az egyszerűsített vállalkozói adó (továbbiakban: eva) az általános forgalmi adóval együtt számítva 30
millió forintot meg nem haladó éves bevételt elérő adózók számára kínál választási lehetőséget
annak érdekében, hogy nyilvántartási kötelezettségeik egyszerűbbé váljanak és egyben adójuk is
csökkenjen.

Az eva lényege, hogy az adónemhez tartozó adózó a 37 % adó megfizetésével kiváltja a többi
adónemben fennálló adókötelezettség teljesítését. 

A kiváltás az alábbi adónemekre vonatkozik:  

Az egyéni vállalkozó esetében:

 a vállalkozói személyi jövedelemadóra (vszja)/átalányadóra,

 a vállalkozói osztalékalap után fizetendő adóra,

 az általános forgalmi adóra (kivéve: a jogutódlással megszerzett vagyon eva-s időszakban

történő kivonását);

Az egyéni cég, gazdasági társaságok esetében:

 a társasági adóra,

 a tagnak juttatott osztalék után fizetendő személyi jövedelemadóra,

 a vállalkozásból kivont jövedelem utáni személyi jövedelemadóra,

 az általános forgalmi adóra (kivéve: a jogutódlással megszerzett vagyon eva-s időszakban

történő kivonását).

Az eva-t választhatja

 az egyéni vállalkozó( közjegyző, ügyvéd stb.),

 az egyéni cég,

 a korlátolt felelősségű társaság (kft.), 

 a betéti társaság és a közkereseti társaság (bt., kkt.),

 a szövetkezet, a lakásszövetkezet, a végrehajtói iroda, az ügyvédi iroda, a szabadalmi ügyvivő

iroda, a közjegyzői iroda és az erdőbirtokossági társulat.

Az eva-alanyiság választásának feltételei

A feltételeknek általában az adóévet megelőző naptári évre és az azt megelőző adóévre kell
fennállniuk (azaz ha 2014. évet nézzük, akkor 2013. évben és a 2012. évben).

Éves szintre átszámított összes bevétele a 30 millió forintot nem haladta meg és bejelentkezés
évében sem haladja meg (ebben az évben jelentkezik, de ezt ált. dec. körül már látni).

2. Általános szabályok

•egyéni vállalkozóként folyamatosan végezte a tevékenységét, 

•a jogi személy és az egyéni cég nem alakult át, az öröklést kivéve új tagok nem szereztek 50
százalékot meghaladó szavazati jogot biztosító részesedést;

•az adóhatóság nem rendelte el jogerősen számla vagy nyugtaadási kötelezettség ismételt
elmulasztása miatt mulasztási bírság kiszabását;

•az áfa törvény szerint nem volt kötelezett a használt ingóságokra, műalkotásokra,
gyűjteménydarabokra és régiségekre vonatkozó vagy az utazásszervezési szolgáltatásra vonatkozó
különös adózási szabályok alkalmazására;

•nem állt végelszámolás, bíróság által jogerősen elrendelt felszámolás hatálya alatt;

•az egyéni vállalkozó az általa végzett termékértékesítés, vagy szolgáltatásnyújtás alapján bevételt, a
jogi személy és az egyéni cég a számviteli törvény szerint árbevételt számolt el.

3. Az evás adóalanyiság választásának további feltételei:

 az adóalany várható bevétele az adóévben (amikor már evás lesz) a 30 millió forintot nem
haladja meg és

 az evás adóévben nem folytat:

 a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló törvény

hatálya alá tartozó tevékenységet;

 a vámjogszabályokban meghatározott közvetett képviselői tevékenységet;

 belföldi pénzforgalmi bankszámlával rendelkezik.

Ha az adóalany bevétele és az összes bevételt növelő összege együttesen meghaladja az adóalanyiság

választására jogosító 30 millió forintos értékhatárt, akkor az értékhatárt meghaladó rész után az eva
mértéke 50 százalék!

KATA

A Kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló törvény értelmében 2013.

januárjától egyes vállalkozók, cégek egyszerűsített rendszer szerint adózhatnak majd. Az új adózási
forma neve Kisadózó vállalkozások tételes adója (KATA). Akik a kisadózó vállalkozások tételes adóját
választják, azok több más adónem bevallási, és befizetési kötelezettségét teljesítik vele. Ennek
az adózási formának előnye lehet a havi fix összegű, előre pontosan tervezhető adó fizetése és
az adminisztráció egyszerűsödése.

Kik választhatják a kisadózó vállalkozások tételes adóját  

 Egyéni vállalkozók

 Egyéni cégek
  Kizárólag magánszemély tagokból álló betéti társaságok

 Közkereseti társaságok, amennyiben kizárólag magánszemély tagjuk van

 Ügyvédi iroda 2018-tól

KFT nem lehet kisadózó!  

 Mekkora összeg a kisadózó vállalkozások tételes adója?

 Főállású kisadózó esetén 50.000 Ft/hó - biztosítottnak minősül, azaz társadalombiztosítási

ellátásra és álláskeresési ellátásra jogosultságot szerez

 Mellékállású kisadózó esetén 25.000 Ft/hó - nem minősül biztosítottnak

 Lehet választani az emelt összegű katát is, ez 75.000 Ft/ hó

 Az adót tárgyhónapot követő hónap 12. napjáig kell megfizetni.

 Mely adók és bevallások bevallását, ill. megfizetését váltja ki a tételes adó?

 Vállalkozói személyi jövedelemadó

 Vállalkozói osztalékalap utáni adó, vagy átalányadó

 Társasági adó

 Személyi jövedelemadó, járulékok, egészségügyi hozzájárulás

 Szociális hozzájárulási adó és szakképzési hozzájárulás

KIVA

Ki választhatja a kisvállalati adó szerinti adózást?

a) az egyéni cég,
b) a közkereseti társaság,
c) a betéti társaság,
d) a korlátolt felelősségű társaság,
e) a zártkörűen működő részvénytársaság,
f) a szövetkezet és a lakásszövetkezet,
g) az erdőbirtokossági társulat,
h) a végrehajtó iroda,
i) az ügyvédi iroda és a közjegyzői iroda,
j) a szabadalmi ügyvivői iroda,
k) a külföldi vállalkozó,
l) a belföldi üzletvezetési hellyel rendelkező külföldi személy, amely megfelel a törvényi feltételeknek,
és megteszi az ehhez szükséges bejelentést.

Milyen cégek választhatják a kisvállalati adót?

 az átlagos statisztikai állományi létszáma az adóévet megelőző adóévben nem haladja meg az
50 főt, az állományi létszám meghatározását a Központi Statisztikai Hivatal által kiadott
Útmutató a munkaügy-statisztikai adatszolgáltatáshoz című kiadvány 2009. január 1. napján
érvényes szabályai alapján kell végrehajtani.
  az adóévet megelőző adóévben elszámolandó bevétele várhatóan nem haladja meg az 500
millió forintot, 12 hónapnál rövidebb adóév esetén az 500 millió forint időarányos részét;
Bevételként

- az értékesítés nettó árbevételét

- az egyéb bevételeket

- a pénzügyi műveletek bevételeit

- a rendkívüli bevételek összegét kell figyelembe venni. 

 üzleti évének mérlegforduló napja december 31.

 az adóévet megelőző adóévéről készítendő beszámolójában a mérlegfőösszege várhatóan

nem haladja meg az 500 millió forintot (nincs arányosítás). Beszámoló alatt a Szt., vagy a
felhatalmazása alapján kiadott kormányrendelet szerinti beszámolót kell érteni, kivéve az
összevont (éves) konszolidált beszámolót.

Kapcsolt vállalkozások esetén a létszám és bevételi határokat együttesen kell figyelembe venni.
Belföldi adóalanyoknál az adókötelezettség a belföldről és külföldről származó jövedelmekre is
kiterjed. Külföldi vállalkozó esetén csak a belföldi telephelyen végzett tevékenységből származó
jövedelmekre terjed ki. 

 Az adó mértéke 2018. január 1-től 13%.

19. A teljes körű és a korlátozott adóalanyiság a jövedelem típusú adóknál; az adójogi illetőség
fogalma

Adóalany, az a természetes vagy jogi személy, akit a törvény az adó fizetésére kötelez. Adófizető, az a
természetes vagy jogi személy, aki az adót ténylegesen megfizeti -> Személyi jövedelemadó adó
esetén a két személy egybeesik. SZJA alanya: természetes személy. A törvény hatálya tehát a
magánszemély jövedelmére és az ezzel kapcsolatos adókötelezettségre terjed ki.

A belföldi illetőségű magánszemély adókötelezettsége teljes körű, azaz – a jövedelemszerzés helyétől

függetlenül – összes bevételére kiterjed.

A külföldi illetőségű magánszemély adókötelezettsége korlátozott, azaz az adókötelezettsége a

jövedelemszerzés helye szerint belföldről származó, vagy egyébként a nemzetközi szerződés vagy
viszonosság alapjánMagyarországon adóztatható jövedelmére terjed ki.

Az SZJA másik alapvetése, hogy amennyiben törvénnyel vagy kormányrendelettel kihirdetett

nemzetközi szerződés más eltérő előírást tartalmaz, akkor a nemzetközi szerződés előírását kell
alkalmazni.

Az adóügyi illetőség egy speciális jogi fogalom, azt fejezi ki, hogy mely állammal állunk adózási
szempontból a legközelebbi kapcsolatban.

Egy magánszemély tényleges illetőségét az illetőségre vonatkozó magyar szabályok, továbbá

Magyarország és az érintett külföldi állam között hatályos kettős adóztatás elkerüléséről szóló
egyezmény előírásai együttesen határozzák meg. Amennyiben megállapítható, hogy mindkét
államban belföldi illetőségűnek minősülünk, úgy a korábban említett Egyezmény szabályai döntik
el az illetőség kérdését. Ennek meghatározásában az állandó lakóhely, létérdekek központja, szokásos
tartózkodási hely és végső soron az állampolgárságunk a mérvadó.Amennyiben egy magánszemély
magyar adóügyi illetőségűnek minősül, úgy világjövedelme után Magyarországon adóköteles.

Az illetőség meghatározható SZJA szerint vagy az adóegyezmények szerint. Az SZJA szerint belföldi
illetőségű a magyar állampolgár:

 ha nincs más állampolgársága és van belföldi lakó- vagy tartózkodási helye. Ide tartoznak
azok az uniós polgárok is, akik az adott évben legalább 183 napot Mo-n területén
tartózkodnak. 

 a hontalanok és a 3. országból letelepedett jogállásúak is belföldi illetőségűek az SZJA

szerint. 

 ha egy magánszemélynek csak belföldön van állandó lakóhelye, ha nincs állandó lakóhelye,
de létérdekeinek központja belföld, vagy ha ezek egyike sem áll fenn, de a szokásos
tartózkodási helye belföldön található, akkor szintén belföldi illetőségű.

20. Az egyes jövedelemfajták adózásának főbb szabályai a kettős adózás elkerüléséről szóló
egyezményekben; az illetőség és a forrásország adóztatási joga; a mentesítéses és a beszámításos
módszer

A NEMZETKÖZI ADÓZÁS ALAPKÉRDÉSEI 

- Adóigények elhatárolása 

Közvetlen- és vagyonadók esetében, adóalanyoknál  

- Illetőség elve

 - Területiség elve (forráselv) 

Adótárgyaknál 

- Univerzalitás elve 

- Területiség elve 

Közvetett adók esetében

 - Célország elve 

- Eredet-ország elve

Kettős adóztatás 

 Probléma: eltérő országok eltérő adóztatási elveket és módszereket alkalmaznak.

- adóztatási elvek ütközése (illetőség- vs. forrás elv) 

- eltérő illetőség definíciók (illetőség- vs. illetőség elv

 - eltérő forrás értelmezések (forrás- vs. forrás elv) 

Kettős adóztatás (jogi- és/vagy gazdasági)!

Megoldás: 
Önkorlátozás, adóztatási jog felosztása. 

 3 lehetséges mód: 

- Unilaterális, belföldi szabályozáson alapuló (pl. Tao, Szja) 

- Bilaterális, kétoldalú egyezményeken alapuló, modellegyezmények 

a. OECD Modellegyezmény 

b. USA Modellegyezmény 

c. ENSZ Modellegyezmény 

- Multilaterális 

a. Többoldalú nk-i egyezmények 

b. EU-s irányelvek 

A kétszeres adóztatás elkerülésének technikái.

Adóegyezmények célja: 

- Adókorlátozásoktól mentes nk-i kereskedelem elősegítése (kettős adóztatás elkerülése) - Elsősorban

a jogi értelemben vett kettősadóztatás elkerülése. - Az illetőség- és a forráselv összeütközéséből
adódó problémák megoldása. - Az illetőség- és az illetőségelv összeütközéséből adódó problémák
feloldása. - Az adóztatási jog felosztása. - Nk-i adóelkerülés megakadályozása

Területi hatály

Külön rendelkezés a legtöbb szerződésben nincs erre vonatkozóan. • A szerződő államok területe: az
egyik vagy mindkét szerződő államban belföldi illetőségűekre vonatkozik. • Koszovó, Csatorna
Szigetek, Gibraltár, Francia Guyana, stb? • Kiterjeszthető: - bármely olyan államra vagy területre,
amelynek nemzetközi kapcsolataiért az egyik szerződő állam a felelős, és - amely az egyezmény
hatálya alá tartozó adókhoz nagyban hasonló adókat vet ki. 16 AZ OECD MODELLEGYEZMÉNY – ld

Időbeli hatály

Mindkét államnak ratifikálnia kell, hogy hatályba lépjen. • Ratifikáció folyamata a belső jogok
függvényében eltérő lehet. • A szerződő államok értesítik egymást a ratifikálásról, ezt követően lép
hatályba. • Külön rendelkezések vonatkozhatnak az egyes cikkek hatályba lépésére

Tárgyi hatály

 • Kizárólag a jövedelem és vagyonadókra vonatkozik. • Tételes felsorolás, később bevezetésre kerülő

hasonló típusú adók. • Minden egyes, az egyezmény tekintetében releváns új adó bevezetéséről a
szerződő államok tájékoztatják egymást.

Személyi hatály, illetőség

 • Személyi hatály: azokra a személyekre (természetes-, jogi személyek és egyéb személyek) terjed ki,
akik az egyik vagy mindkét szerződő államban belföldi illetőséggel rendelkeznek. • Személyi hatály
dönti el, hogy melyik az alkalmazandó egyezmény (háromszög esetek). • Konfliktusok feloldása -
kettős illetőség miatti kettős adóztatás megoldása • Az egyezmény alkalmazásában: az adott
államban, annak jogszabályai szerint – bármilyen ismérv alapján – korlátlan adókötelezettséggel
rendelkezik. • A szerződő állam és annak bármilyen közigazgatási egysége vagy helyi hatósága
definíció szerint belföldi illetőségű (általában adómentesek). • Nem tartozik ide az a személy, aki csak
az adott állambeli forrásból származó jövedelem, vagy ott található vagyon után adóköteles.

Az adóztatási jog felosztása 

1. Csak az illetőség államában adóztatható (pl.) • vállalkozási nyereség; • tőkenyereség; • egyéb

jövedelem; • stb. 

2. A forrásállamban korlátlanul adóztatható (pl.): • telephely jövedelme; • ingatlan vagyonból

származó jövedelem; • stb. 

3. A forrásállamban korlátozottan adóztatható • Osztalék; • Kamat; • Jogdíj (?)

Telephely 

• Kiemelten fontos a nk-i adózásban. • Könnyen keletkezhet és sokszor nem egyértelmű a léte! •
Kizárólagos adóztatási jog a forrásállamnak. • Definíció: „Olyan állandó üzleti helyet jelent, amelyen
keresztül a vállalkozás tevékenységét részben vagy egészben kifejti”. • Definíció lényege: - Üzleti
tevékenység helyszíne, azaz valamilyen létesítmény megléte. - Állandó: földrajzilag és időben
hüvelykujj szabály: 6 hónap - A vállalkozás az adott helyszínen kell, hogy végezze üzleti
tevékenységét. • Egyedileg, minden körülmény figyelembevételével vizsgálandó.

A KETTŐS ADÓZTATÁS ELKERÜLÉSÉNEK MÓDSZEREI

Az illetőség államának feladata a kettős adóztatás (ha felmerülhet) kiküszöbölése. 

• Módszerek: 

- Beszámítás (credit)

 - Mentesítés (exemption) 

• Nem definiálják részleteiben az alkalmazandó módszer számítási logikáját, belső jogra van bízva
(elsősorban a mentesítésnél).

Az illetőség államának feladata a kettős adóztatás (ha felmerülhet) kiküszöbölése. • Módszerek: -

Beszámítás (credit) - Mentesítés (exemption) - Levonás (deduction) - Átalány - Fiktív adóbeszámítás
(tax sparing)

Beszámítás: az illetőség államában a fizetendő adóból levonható a forrásállamban megfizetett

(azonos típusú) adó. • Korlátok: - Maximum az adott jövedelemre a belföldi szabályok szerint számolt
átlagos adó összegéig - Maximum a külföldön megfizetett adó összegéig • Ha a forrásállambeli
tevékenység veszteséges, ugyanarra az eredményre vezet, mint az adómentesítés • Probléma: Ha a
külföldi adómérték meghaladja a belföldit

Mentesítés: A jövedelemből levonható a külföldi jövedelem • Speciális rendelkezések: - Veszteség -

Progresszív adótábla

Beszámítás vs. adómentesítés - Ha a forrásállamban veszteség keletkezik ugyanarra az eredményre

vezetnek. - Ha a forrásállamban nyereség keletkezik és a belföldi adómérték < külföldi adómérték,
azonos eredményre vezetnek. - Ha a forrásállamban nyereség keletkezik, az adómentesítés
kedvezőbb abban az esetben, amikor belföldi adómérték > külföldi adómérték. • Beszámítás vs.
jövedelemmentesítés - Ha a forrásállamban veszteség keletkezik, a beszámítás kedvezőbb. - Ha a
forrásállamban nyereség keletkezik és a belföldi adómérték < külföldi adómérték, azonos
eredményre vezetnek. - Ha a forrásállamban nyereség keletkezik, a jövedelem mentesítés kedvezőbb
abban az esetben, amikor belföldi adómérték > külföldi adómérték.

21. Az információcsere célja és formái. Milyen belföldi és nemzetközi jogi normák szabályozzák az
információcserét?

Az automatikus információcserét jelenleg az információcsere leghatékonyabb formájának tartják,

tekintettel arra, hogy a nemzetközi adóelkerülés ellen csak az automatikus információcsere
segítségével lehet hatékonyan fellépni. Az automatikus információcsere legnagyobb előnye, hogy a
meghatározott jövedelmekről általános jelleggel, rendszeres időközönként biztosít információt a
hatóságok részére.

Az információcsere formái 

Az OECD (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) Modell 26. cikk 1. bekezdés három
különböző módon teszi lehetővé az információcserét: megkeresésre, spontán és automatikusan. Ezek
a megoldások kombinálhatók. Továbbá, a rendelkezés nem korlátozza az információcsere és egyéb
technikák (pl. egyidejű adóvizsgálat vagy adóvizsgálat külföldön)további lehetőségeit. Az OECD 2006-
ban kiadott egy Kézikönyvet, melyben részletesen bemutatja az információcsere egyes formáit.

Megkeresésre történő információcsere:

A megkeresésre történő információcsere esetén az egyik állam illetékes hatósága (megkereső

hatóság) az előtte folyamatban lévő eljáráshoz kapcsolódóan kér információt egy másik állam
hatóságától (megkeresett hatóság).  A megkeresésre történő információcsere a gyakorlatban
legelterjedtebb megoldás, mivel a legtöbb kettős adóztatási egyezmény és az adóügyi
információcsere egyezmények is alapvetően a megkeresésre történő információcseréről
rendelkeznek. A megkereső ország egy az adott helyzetben előreláthatóan fontos információkat
szerezheti be a megkeresett államból.

Spontán információcsere:

A spontán információcsere esetén az egyik állam adóhatósága eseti jelleggel, nem rendszeresen a
másik állam adóhatóságának úgy továbbít előreláthatóan fontos információkat, hogy azokat a másik
adóhatóság előzetesen nem kérte. Ez olyankor fordulhat elő, ha az egyik állam hatósága az
adóellenőrzés során olyan információkat szerez be, melyek más állambeli adó megkerülésének
gyanúját vetik fel. Tipikus példája lehet a spontán információcserének az az eset, amikor egy adózó
olyan adócsökkentési lehetőséget vagy adómentességet vesz igénybe az egyik tagállamban, amely
egy másik tagállamban adónövekedéssel vagy adókötelezettség keletkezésével jár. A spontán
információcsere az érintett állam adóhatósági alkalmazottainak aktív szerepvállalását igényli és
nagyban függ attól, hogy az adóhatóságok hogyan képesek azonosítani a másik állam számára
jelentőséggel bíró információkat. Mivel az adóhatóság az ellenőrzés során feltárt tényeket osztja meg
a másik állam adóhatóságával, a spontán információcsere akár hatékonyabb is lehet, mint
azautomatikus információcsere. Ugyanakkor, mivel a rendszer működőképessége az információt
nyújtó állam adóellenőreinek motivációján alapszik, a rendszer nagyon sérülékeny. Emiatt a spontán
információcsere a gyakorlatban viszonylag ritka, a globális méreteket öltő adóelkerülés hatékony
megakadályozására kevéssé alkalmas.

Automatikus információcsere:
Automatikus információcsere keretében az adott jövedelmekről rutinszerűen, rendszeres
időközönként, külön megkeresés nélkül kerül sor adattovábbításra. Az OECD Modell szerint erre
akkor kerülhet sor, ha az egyik Szerződő Állam az onnan származó, bizonyos jövedelemkategóriákba
tartozó jövedelmekről (pl. osztalék, kamat, jogdíj) rendszeresen adatot szolgáltat a másik Szerződő
Államnak. Az automatikus adatátadás általában visszatérő jelleggel jelentkező pénzügyi tranzakciókra
vonatkozik, melyek kifizető közreműködését feltételezik (pl. kamat, osztalék, árfolyamnyereség,
jogdíj).

Az automatikus információcsere előnyei között említhető, hogy az alkalmazásával olyan adóelkerülési

helyzetek is észlelhetők, amelyekről az adóhatóságok korábban semmilyen információval nem
rendelkeztek, így szóba sem kerülhetett a másik állam adóhatóságának a megkeresése. Az
információcsere ezen módjának elrettentő hatása is lehet, ami révén növekedhet az adózók önkéntes
jogkövetése, mindamellett, hogy arra ösztönzi az adózókat, hogy megfelelően tegyenek eleget az
adókötelezettségeiknek (főleg a bejelentési kötelezettségüknek), ezzel is növelve az állam
adóbevételeit. Néhány állam esetén további előnyként említhető, hogy az információcsere keretében
megkapott adatokat automatikusan fel tudják használni az adóbevallások elkészítésénél.

Kérelemre történő információcsere egyezmények:

• Osztrák-magyar kettős adóztatási egyezmény (1976)  - „A Szerződő Államok illetékes hatóságai ki

fogják cserélni a jelen Egyezmény végrehajtásához szükséges tájékoztatásokat. A Szerződő Államok
illetékes hatóságai azonban nincsenek arra kötelezve, hogy olyan felvilágosítást adjanak, amelyhez
irat a pénzügyi hatóságoknak nem áll rendelkezésre, hanem külön kutatásra lenne szükség. Az így
kicserélt valamennyi információt titokban kell tartani és csak olyan személyeknek vagy hatóságoknak
lehet hozzáférhetővé tenni, amelyek az Egyezmény alá eső adók kivetésével vagy beszedésével
foglalkoznak.” 

 •  Svájci-magyar kettős adóztatási egyezmény (2013) - „A Szerződő Államok illetékes hatóságai
tájékoztatni fogják egymást a jelen Egyezmény rendelkezéseinek végrehajtásához, vagy […] adóra
vonatkozó belső jogszabályi rendelkezések végrehajtásához és érvényesítéséhez előreláthatóan
fontos információról […] - […] a kapott információt akkor lehet más célokra használni, ha ilyen
információ felhasználható ilyen más célokra mindkét állam jogszabályai alapján […] - […]a 3. bekezdés
rendelkezései semmilyen esetben nem értelmezhetők úgy, hogy a Szerződő Állam számára
megengedik az információszolgáltatás megtagadását kizárólag azért, mert az információ banknak,
más pénzintézetnek, kijelölt személynek vagy képviselői vagy bizalmi minőségben eljáró személynek
áll rendelkezésére, vagy mert az egy személyben lévő tulajdonosi érdekeltségre vonatkozik.”

 Csoportos információ kérés – OECD Kommentár 

 Adófizetők egy csoportjára vonatkozik 

 Előrelátható fontosságnak teljesülnie kell 

 Nem vezethet adathalászathoz 

 Kérelmező államnak részletes leírást kell adnia a csoportról, a körülményekről, az indokokról,

a jogi háttérről, hogy miért kér adatokat 

 Bemutatni, hogy a kért adatok hogyan szolgálják az adott csoport vonatkozásában a

jogszabályok betartatását

- Tipikusan adóparadicsomokkal, pl. Guernsey-vel, Jersey-vel - Felhatalmazás további egyezményekre

(pl. Barbados, Bermuda, Gibraltár, stb.) 
• Guernsey egyezmény: „A Szerződő Felek illetékes hatóságaikon keresztül segítséget nyújtanak
egymásnak az Egyezmény hatálya alá tartozó adókra vonatkozóan a Szerződő Felek belső
jogszabályainak az érvényesítéséhez és végrehajtásához előreláthatólag fontos információk cseréjén
keresztül, beleértve az olyan információkat is, amelyek az ilyen adók megállapításához, kivetéséhez
és beszedéséhez, az adóigények behajtásához és kikényszerítéséhez, vagy adóügyekben történő
vizsgálathoz vagy büntető adóügyekben történő vádemeléshez előreláthatóan fontosak. […] A
megkeresett Félnek meg kell tennie minden tőle elvárhatót, hogy biztosítsa, hogy a hatékony
információcsere indokolatlanul nem akadályoztatott vagy késleltetett. ” 

• A bankok által birtokolt információk kiadását is lehetővé kell tenni.

22. Az állami támogatások problematikája az adójog vonatkozásában; a két  szabályozás kapcsolata

Az Európai Unióban az olyan állami támogatások, amelyek adókedvezményként hatnak,

versenytorzítónak minősülnek, ezért összeegyeztethetetlenek, mivel gátolják az egységes belső piac
működését. Bizonyos fajta állami támogatások előnyt jelenthetnek az azt igénybe vevő vállalkozások
számára, diszkriminatívak lehetnek, vagyis olyan hatást érhetnek el, mint az adókedvezmények,
amelyek káros adóversenyt idéznek elő. A tagállamok nem vezethetnek be olyan állami
támogatásokat, amelyeket előzetesen nem jelentenek be a Bizottságnak. A Bizottság nem engedélyez
olyan támogatás bevezetését, amely összeegyeztethetetlen az egységes belső piaccal. Hogy mikor
beszélhetünk összeegyeztethetetlen állami támogatásról, mi a kritériuma a megengedhető és tilos
állami támogatásnak, és mikor minősül egy állami támogatás adókedvezménynek, a szerző ezekre a
kérdésekre ad választ a tanulmányban

1. Az adókedvezmények összefüggése az állami támogatásokkal és a káros adóversennyel

A káros adóverseny elleni fellépés egyik fő célkitűzése az európai adójognak,

1 mely több területet is érint. A káros adóverseny megjelenési formáit, és az ellene való fellépés
területei közé soroljuk:

2 a külföldi befektetőknek nyújtott társasági adókedvezményeket, az állami támogatások

adókedvezményként való megítélését, az adókikerülés területét, melyben legfőbb szerepet az
offshore cégek szabályozásai játszanak, a székhelyáthelyezések problémakörét, melyek adóelkerülést
céloznak, és az országok közötti adóverseny, vagyis alacsony adószint alkalmazását, mely az egyes
tagállamok közötti adóversenyhez vezethet. 

A káros adóverseny egyik jellemző területe és megjelenési formája az állami támogatások joga, ezen
belül is azon állami támogatások, amelyek torzítják az EU-n belüli gazdasági versenyt, az egységes
belső piac működését. Az állami támogatások előnyt jelentenek az azt igénybevevő vállalkozások
számára, diszkriminatívak lehetnek, vagyis olyan hatást érhetnek el, mint az adókedvezmények,
amelyek káros adóversenyt idéznek elő.

23. A központi bankok fogalma, kialakulása - a francia, angol, német és amerikai történet

Központi bankok feladata

Az első központi bankok a XVII. sz-ban jelentek meg Európában. A központi bankok (=jegybankok) a
kétszintű bankrendszer első szintjét alkotják 

A KÖZPONTI BANKOK ÁLTALÁNOS JELLEMZŐI 

 Állami szervezetrendszerbe tagozódnak és élesen elkülönülnek a kereskedelmi bankoktól. 

 Tevékenységüket, működésüket, feladataikat tv. határozza meg. 

 A jegybankok élén általában elnök, vagy kormányzó áll. 

 A legtöbb központi bank állami tulajdonban van, ugyanakkor a modern jegybankok esetében
intézményi garanciák biztosítják a monetáris döntéshozatal függetlenségét a politikától. A jegybank
független intézmény, a kormány nem szólhat bele működésébe. A KÖZPONTI BANKOK
LEGFONTOSABB FELADATAI 

 Bankjegy- és érmekibocsátás (=pénzemisszió) 

 Állami (arany és deviza) tartalékok őrzése, kezelése 

 Jelentős szerep a monetáris politika alakításában 

 Infláció kontroll alatt tartása 

 A pénzügyi rendszer stabilitása feletti őrködés, a nemzeti valuta értékenek megőrzése,

árfolyampolitikával  kapcsolatos döntéseket meghozatala 

 Pénzügyi intézményeket felügyelete és szabályozása 

 A fizetőeszköz értékállóságának, árfolyamstabilitásnak a megőrzése. 

 Fizetési rendszerek működtetése 

 Banki szolgáltatások nyújtása az államháztartás számára 

 Hitelnyújtás a kereskedelmi bankok számára ("bankok bankja"): 

A KÖZPONTI BANKOK KIALAKULÁSA EURÓPÁBAN 

I. Az angol bankvilágban kialakult példák:

Common law-n alapuló szerződési szabadság jellemzi a banki tevékenységet. A XVIII. sz.-ban
kodifikált jogszabály, ami eleinte elsősorban ügyfelekre vonatkozó szabályokat tartalmaz. A XIX. sz.-
ban már banki Viselkedési Kódex, amely kiterjed a bankok működésére is. Az angol bankok
tevékenységet leginkább a csekkműveletek jellemzik. 

Az angol polgári forradalom után meg kellett teremteni a rendezett pénzügyi rendszer működésének
feltételeit is, amit egy nemzeti bank felállításával láttak megvalósíthatónak, így jött létre a Bank of
England. Működését az állam bankjaként és adósságkezelőjeként kezdte és jelentős szerepet játszott
a kormányzat pénzügyi finanszírozásában, ill. az érmekibocsátásban, és – nem kizárólagos – jogot
kapott bankjegykibocsátásra is, de hagyományos kereskedelmi banki tevékenységet is folytatott.
Korlátozták a bank kereskedelmi banki tevékenységét is, melyet más bankok vettek át. A Bank végső
hitelezőként kezdett a bankok bankjává válni, és fő feladatává a bankrendszer likviditásának
biztosítása és a kamatok meghatározása vált. A Bank története során mindvégig közérdekből működő
közintézmény volt, noha részvényei magántulajdonban voltak. 1946-ban a bankot államosították,
egyúttal a kormány irányítása alá is került. Ezzel a monetáris politika meghatározása a kormányzat
hatáskörébe került. A Bank feladata a monetáris politika végrehajtása, a bankjegykibocsátás, a
hivatalos tartalékok menedzselése maradt. Az 1997. évi reform hozott jelentős változást: a Bank
alapvető monetáris politikai célja a törvény alapján az árstabilitás fenntartása lett. II.   A   Banque de
France létrehozására a fr. forradalmat követően 1800-ban került sor, szintén magántulajdonú
részvénytársaságként. Először csak Párizsban folytathatta tevékenységét és működése során a hozzá
hasonló intézményekkel is versenyeznie kellett. A Bank fiókjai idővel behálózták egész
Franciaországot. 1870-től a Bank által kibocsátott bankjegyek törvényes fizetőeszközzé váltak. 1926-
tól a bank jogosulttá vált a frank árfolyamának védelmében valutapiaci műveletek végzésére is. Az
1936-ban a francia kormány a Bankot állami tulajdonba vette, vezetésével 12 tanácsost bíztak meg,
akik közül csak kettőt választott a bank közgyűlése, a többi tanácsost a kormány nevezte ki. 1993-ban
az Európai Monetáris Unióhoz való csatlakozás reformokat tett szükségessé. A Bank fő feladatává az
árstabilitás megőrzése vált, a bank élénre a kormány által kinevezett kormányzó került, a monetáris
politika meghatározásáért és végrehajtásáért pedig a Monetáris Politikai Tanács felelős, amely
független: feladatkörében nem kaphat és nem is fogadhat el utasítást sem a kormánytól, sem mástól.

 III. A Deutsche Bundesbank története: 1871-ben jött létre a Német Birodalom és egységes valutát
vezettek be: a birodalmi márkát. 1875-ben központi bankként létrehozták a Reichsbankot, mely az
1765 óta német központi bankként működő Porosz Bank utódja lett. A Reichsbank feladata lett a
pénzforgalom szabályozása, a fizetési rendszer működtetése, és a rendelkezésre álló pénzeszközök
hasznosítása. Magánbankként működött, de a császár által kinevezett igazgatóságon keresztül
lényegében a birodalmi kancellár irányítása alatt állt. Az első világháború alatt megszűnt a márka
aranyra történő átválthatósága, ezáltal lehetővé vált bankjegykibocsátás növelése viszont
nagymértékű pénzromlást, majd a német gazdaság összeomlását eredményezte. Az I. vh. után a
német gazdaság a győztes országok felügyelete alá került. A Bank önállóvá vált a monetáris politikai
kérdések terén. Létrehozták a Bank elnökét és igazgatóságát megválasztó főtanácsot, amely tagjainak
fele német, fele pedig a szövetségeseket képviselő külföldi volt, ezzel a bankjegykibocsátás külföldi
felügyelet alá került. Hitler hatalomra kerülése után a Bank közvetlen kormányzati irányítás alá került
és újra adhatott hitelt az államnak. A II. világháború befejezése után felszámolták a Reichsbankot, és
a három nyugati megszállási övezetben először tartományi központi bankokat hoztak létre, majd
1948-ban létrehozták az új német jegybankot, melynek feladata a tartományi bankok
tevékenységének összehangolása és irányítására lett. A jegybanktörvény deklarálta a Bank
függetlenségét a kormánytól, egyúttal fő feladatává tette a nemzeti valuta védelmét, az árstabilitás
elérését, ill. fizetési forgalom lebonyolítását. A bank a monetáris politika meghatározásában teljes
függetlenséget élvez. Az EMU miatti 1997-es törvénymódosítások a Deutsche Bundesbankra
volnatkozó szabályokat összhangba hozták az EU-s szabályokkal.

 IV. Az Amerikai Szövetségi Bank létrejötte: Az első szövetséginek tekinthető bank a XVIII. sz. végén
jött létre, és fő feladata a központi kormányzat finanszírozása (nem kizárólagos joggal) az adók
begyűjtése volt A második szövetséginek tekinthető bank 1812 után jött létre: tevékenysége már a
pénzkibocsátásra is kiterjedt. 1913-ban született meg a központi jegybanktörvény. A szövetségi
jegybank vezetőit az USA elnöke nevezte ki. A banknak kötelező tartalékot kellett képeznie és
fenntartania, azon kívül állampapírokat is kibocsáthatott. A nagy gazdasági világválságot követően a
szövetségi központi bank jogában állt a kereskedelmi bankok számára sürgősségi kölcsönöket
nyújtani és a jegybank a pénzkibocsátás újraszabályozásával erős központi hatalommá vált.
Létrehozták a szövetségi betétbiztosítási intézményt, amelyben minden bank számára kötelező volt a
részvétel. 1934-ben létrehozták a szövetségi értékpapír felügyeletet és erőteljes szabályokkal
regulázták meg a tőzsde és a tőzsde körüli befektetési ipart. A II. Vh. után a monetáris politika és a
nemzeti gazdaságpolitika szorosan összekapcsolódott. A monopolellenes politika és versenypolitika
szabályozása is a bank felügyeletébe került. 1950-70-ig egyre ritkábbá váltak a pénzügyi, banki
szabályozások. Az 1980-as évektől a szövetségi jogalkotást a pénzügypolitikában alapvetően a
fogyasztók biztonságának növelése, a betétvédelem, a befektetővédelem, és ennek megfelelő
szabályozás jellemezte.

24. Az Európai Központi Bank feladatköre, szervezete

 Maastrichti szerződés – konvergencia: államháztartás hiánya (3%), államadósság(60%),

infláció, hosszú távú kamatok, árfolyamtartás

 Központi bankok Európai Rendszere - árstabilitás

 EKB: árstabilitás, bankjegy kibocsátás és engedélyezés, rendelet/határozat

 Szervezet: Kormányzótanács – monetáris politika, Igazgatóság – ügyintézés, Általános Tanács

– jegybankok közti koordináció 

Az Európai Központi Bank az eurózónán belül az árstabilitás fenntartásának alapvető intézménye, és

ezáltal alapvető célja az euró vásárlóerejének megőrzése. Kizárólagosan jogosult a Közösségen belül
bankjegy kibocsátásra, ill. annak a tagállami központi bankok számára való engedélyezésére.
Mindenkire kiterjedő hatályú rendeleteket alkothat, ill. határozatokat hozhat és ajánlásokat tehet. Az
EKB-t és KBER-t intézményi és személyi függetlenség illeti meg. Belső döntéshozatali szervezete 3 fő
döntéshozó fórumból áll: 

1. Kormányzótanács: az EKB igazgatóságának tagjaiból és az eurózóna tagállamai központi bankjainak

kormányzóiból, ill. elnökeiből áll. Feladata: a közös monetáris politika meghatározása. 

2. Igazgatóság: elnökből, alelnökből és további négy tagból áll. Elnökét az Igazgatóság tagjai, tagjait az
Európai Tanács javaslatára az eurózóna tagállamainak állam és kormányfői nevezik ki. Feladata: a
Kormányzótanács iránymutatásainak és határozatainak megfelelően a közös monetáris politika
végrehajtása, amelynek keretében a tagállamok központi bankjainak utasításokat is adhat. 

3. Általános Tanács: az EKB elnökéből, alelnökéből és valamennyi tagállam központi bankjának

kormányzójából, ill. elnökéből áll. Tanácsadó és koordináló feladatokat lát el az összes tagállam
jegybankja között. Az EKB elnöke részt vesz a Tanács EKB-t érintő ülésein, és évente jelentést készít
tevékenységeiről a Parlament, a Tanács és a Bizottság részére. A Tanács és a Bizottság egy-egy
szavazati joggal nem rendelkező képviselője részt vesz az EKB Kormányzótanácsának ülésén. Az EKB a
Közösség önálló jogi személyiséggel rendelkező intézménye. Alaptőkéjét a tagállamok központi
bankjai bocsátották rendelkezésre, amelyek ezáltal az EKB részvényeinek tulajdonosai. A részesedés
meghatározása az egyes tagállamok GNP-jének és lakosságszámának alapulvételével történt. 

Az EKB monetáris politikai eszköztára: 

– általános és hosszú lejáratú refinanszírozási műveletek a bankrendszer megfelelő likviditásának

biztosítása érdekében,

 – egynapos „overnight” hitelkeret és az egynapos betét a napi likviditáskezeléshez, 

– eseti jellegű finomszabályozási műveletek, melyek célja a kamatok mértékének befolyásolása, 

– a hitelintézetek számára az EKB-nál kötelezően elhelyezendő tartalék előírására a pénzpiaci

kamatok szintjét stabilizálják.
25. A Magyar Nemzeti Bank szervezete

Alapvető rendeltetése, státusza

 Jegybank és

 Pénzügyi felügyelet

 Központi Bankok Európai Rendszerének, valamint a Pénzügyi Felügyeletek Európai

Rendszerének tagja

 Független (szervezetileg és személyileg)

 Az MNB elsődleges célja az árstabilitás elérése és fenntartása. 

Feladatai

 meghatározza és megvalósítja a monetáris politikát.

 jogosult Magyarország hivatalos pénznemében bankjegy- és érmekibocsátásra. Az MNB által

Magyarország hivatalos pénznemében kibocsátott bankjegy és érme Magyarország törvényes
fizetőeszköze.

 deviza- és aranytartalékot képez, és kezeli azt.

 a devizatartalék kezelésével és az árfolyampolitika végrehajtásával kapcsolatban

devizaműveleteket végez.

 felvigyázza a fizetési és elszámolási, valamint az értékpapír-elszámolási rendszereket.

 statisztikai információkat gyűjt és hoz nyilvánosságra.

 kialakítja a pénzügyi közvetítőrendszer egészének stabilitására vonatkozó makroprudenciális

politikát, amelynek célja a pénzügyi közvetítőrendszer ellenállóképességének növelése,
valamint a pénzügyi közvetítőrendszernek a gazdasági növekedéshez való fenntartható
hozzájárulásának biztosítása. 

 külön törvényben meghatározott jogkörében szanálási hatóságként jár el.

 ellátja pénzügyi közvetítőrendszer felügyeletét.

Jogi formája

Az MNB részvénytársasági formában működő jogi személy. 

Cégnevét a cégjegyzékbe nem kell bejegyezni. A részvénytársaság elnevezést a cégnevében nem kell
feltüntetni.

Alapító okiratát a részvényes állapítja meg, amelyet be kell mutatni az Országgyűlésnek.

Részvényei az állam tulajdonában vannak. Az államot mint részvényest az államháztartásért felelős

miniszter képviseli.

Jegyzett tőkéje 10 000 000 000 Ft.

Szervei

a) a Monetáris Tanács,
b) a Pénzügyi Stabilitási Tanács,

c) az igazgatóság és

d) a felügyelőbizottság.

Monetáris Tanács

MNB legfőbb döntéshozó szerve a Monetáris Tanács.

Hatásköre: 

 Monetáris politika meghatározása

 Pénzkibocsátás

 Arany és devizatartalékképzés 

 Árfolyampolitika, devizaműveletek

 Jegybanki satisztika 

A Monetáris Tanács legalább 5, legfeljebb   9 tagú testület

A Monetáris Tanács tagjai:

a) az MNB elnöke, mint a Monetáris Tanács elnöke,

b) az MNB alelnökei és

c) a további tagok, akiket hat évre az Országgyűlés választ.

Az MNB elnöke és alelnökei

Az MNB élén elnök áll, akinek személyére a miniszterelnök tesz javaslatot a köztársasági elnök
számára. Az elnök megbízatása hat évre szól. Egy személy legfeljebb két alkalommal lehet az MNB
elnöke.

Az MNB elnökét a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök nevezi ki és menti fel.

Pénzügyi Stabilitási Tanács 

Az MNB hatáskörébe tartozó ügyek közül a Monetáris Tanács által meghatározott stratégiai keretek
között a Pénzügyi Stabilitási Tanács jár el a 

 a fizetési és elszámolási rendszer felvigyázásával, 

 a makroprudenciális ellenőrzéssel,

 a szanálási hatósági feladatokkal és 

 a pénzügyi felügyeleti feladatokkal

kapcsolatos eljárásokban.

A Pénzügyi Stabilitási Tanács tagjai:

a) elnökként az MNB elnöke,

b) a Tanács hatáskörébe tartozó feladatot felügyelő alelnökök,

c) az MNB elnöke által kijelölt vezetők.

 Az igazgatóság

Az igazgatóság felelős a Monetáris Tanács és a Pénzügyi Stabilitási Tanács döntéseinek

végrehajtásáért, valamint az MNB működésének irányításáért.

Az igazgatóság tagjai:

a) az MNB elnöke mint az igazgatóság elnöke és

b) az MNB alelnökei.

Az igazgatóság hatáskörébe tartozik:

a) a Monetáris Tanács és a Pénzügyi Stabilitási Tanács által hozott döntések végrehajtásának

irányítása,

b) az MNB számviteli beszámolójának megállapítása, az osztalék fizetéséről való döntés meghozatala,

továbbá az üzletvezetésről és az MNB vagyoni helyzetéről szóló, a részvényesnek küldendő jelentés
tervezetének jóváhagyása,

c) az MNB szervezetével és belső irányításával összefüggő kérdések jóváhagyása,

d) az MNB működésével, illetve feladatainak ellátásával kapcsolatos szakmai tervek és programok –

ideértve a fejlesztési és működési költségtervet is – jóváhagyása,

e) a felügyelőbizottság hatáskörébe nem tartozó feladatok tekintetében az MNB belső ellenőrzési

szervezetének irányítása, valamint a belső ellenőrzés tapasztalatainak és tervének megtárgyalása,

f) a munkaviszonyból származó jogokkal és kötelezettségekkel, ezek gyakorlásának, illetve

teljesítésének módjával, az ezzel kapcsolatos eljárás rendjével összefüggő kollektív szerződés-
módosítás.

A felügyelőbizottság

A felügyelőbizottság az MNB folyamatos tulajdonosi ellenőrzésének szerve.

A felügyelőbizottság ellenőrzési hatásköre nem terjed ki a monetáris politikával és a pénzügyi

stabilitás biztosításával kapcsolatos feladatokra, illetve azoknak az MNB eredményére gyakorolt
hatására. 

A felügyelőbizottság tagjai:

a) az Országgyűlés által választott elnöke,

b) az Országgyűlés által választott további három tag,

c) a miniszter képviselője és

d) a miniszter által megbízott szakértő.

Könyvvizsgáló

Az MNB köteles könyvvizsgálót megbízni beszámolóinak ellenőrzésére.

Az MNB könyvvizsgálója legfeljebb öt évre kaphat megbízást. A megbízás lejártát követően 5 éven
belül a könyvvizsgálónak az MNB könyvvizsgálói feladatának ellátására újabb megbízás nem adható .
Felügyeleti hatáskör

a) az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról szóló törvény,

b) a Magyar Export-Import Bank Részvénytársaságról és a Magyar Exporthitel Biztosító

Részvénytársaságról szóló törvény,

c) a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló törvény (Hpt.),

d) a lakástakarékpénztárakról szóló törvény (Ltp.),

e) a jelzálog-hitelintézetről és a jelzáloglevélről szóló törvény,

f) a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló törvény,

g) a Magyar Fejlesztési Bank Részvénytársaságról szóló törvény,

h) a tőkepiacról szóló törvény (Tpt.),

i) a biztosítókról és a biztosítási tevékenységről szóló törvény (Bit).,

j) a távértékesítés keretében kötött pénzügyi ágazati szolgáltatási szerződésekről szóló törvény,

k) a foglalkoztatói nyugdíjról és intézményeiről szóló törvény (Fnytv.),

l) a a befektetési vállalkozásokról és az árutőzsdei szolgáltatókról, valamint az általuk végezhető

tevékenységek szabályairól szóló törvény (Bszt.),

m) a kollektív befektetési formákról és kezelőikről, valamint egyes pénzügyi tárgyú törvények

módosításáról szóló törvény (Kbftv.),

n) a viszontbiztosítókról szóló törvény (a továbbiakban: Vbit.),

o) a pénzforgalmi szolgáltatás nyújtásáról szóló törvény, valamint

p) a kötelező gépjármű-felelősségbiztosításról szóló törvény (a továbbiakban: Gfbt.),

q) a központi hitelinformációs rendszerről szóló törvény,

r) a fizetési, illetve értékpapír-elszámolási rendszerekben történő teljesítés véglegességéről szóló

törvény,

s) az egyes fizetési szolgáltatókról szóló törvény

hatálya alá tartozó szervezetek, személyek és tevékenységek felügyelete.

Eljárásai

a) engedélyezés,

b) ellenőrzés,

c) fogyasztóvédelmi ellenőrzés és

d) piacfelügyeleti eljárás

Az ellenőrzés fajtái

a) átfogó vizsgálat (főszabályként 3 évente)

b) célvizsgálat,

c) témavizsgálat,

d) rendkívüli célvizsgálat és

e) utóvizsgálat

26. A fiskális és monetáris politika fogalma, a monetáris politika eszköztára

Fiskális politika, más  néven költségvetési politika, a gazdaságpolitika egyik eszköze, melyet

rendszerint az [állam]? gyakorol. Részét képezi az adóztatás, a közkiadások és
az államadósság tervezése és kezelése. A fiskális gazdaságpolitika alapvető célja, hogy a gazdasági
élet ciklikusságának (fellendülés, recesszió) hatásait bizonyos keretek közé szorítsa. További célok
közé tartozik a munkanélküliség megfelelő szinten tartása, válság esetén
pótlólagos kereslet generálása a kiesett kereslet helyére.
Eszközei:
Recesszióban: adók csökkentése, újabb állami projektek indítása.
Fellendülés esetén: adók emelése, közkiadások csökkentése.

Monetáris politika a gazdaságpolitika egyik típusa, amely a gazdaságban forgó

[pénzmennyiség]? mértékével próbálja meg befolyásolni a gazdasági folyamatokat. A monetáris
politikát a jegybankok gyakorolják.

Két altípust lehet elkülöníteni:

 expanzív monetáris politika: növelik a forgalomban lévő pénz mennyiségét.

 restriktív monetáris politika: csökkentik a forgalomban lévő pénz mennyiségét.

Eszközei:

Az MNB  az elsődleges célja (árstabilitás) szolgálatában a monetáris politikai eszközökkel befolyásolja

a pénz- és hitelkínálatot, valamint a pénz- és hitelkeresletet.

Az MNB monetáris politikáját, valamint e politika érvényesítésének eszközeit a törvény keretei között
önállóan alakítja ki.

Monetáris politikájának eszközeként az MNB:

a) számlavezetési tevékenységével összefüggésben betétet fogad el és megfelelő biztosíték ellenében

hitelt nyújt,

b) nyíltpiaci műveletek és visszavásárlási megállapodások keretében értékpapírokat vásárol, ad el és

közvetít az azonnali és származtatott piacokon,

c) saját értékpapírokat bocsát ki,

d) árfolyamokat és kamatokat befolyásol és határoz meg,

e) értékpapírokat számítol le (visszleszámítol),

f) szabályozza a kötelező tartalékot és

g) egyéb jegybanki eszközöket alkalmaz.

Kötelező jegybanki tartalék

Az MNB elnöke rendeletében előírhatja, hogy a pénzügyi intézmények és a befektetési vállalkozások

idegen forrásaik, egyes eszközeik és mérlegen kívüli tételeik meghatározott arányában (a
továbbiakban: tartalékráta) tartalékot helyezzenek el az MNB-nél.

Az MNB a pénzügyi intézmények és a befektetési vállalkozások különböző típusú forrásaira, egyes

eszközeire és mérlegen kívüli tételeire, ezek eltérő jellemzői alapján is eltérő mértékű tartalékrátát
írhat elő. 

Az elhelyezett kötelező tartalékok után az MNB kamatot fizethet. A kamatok a tartalékráta különböző
típusú elemei, valamint ezek eltérő jellemzői szerint eltérő mértékűek lehetnek.

Jegybanki alapkamat

Az MNB irányadó kamatként jegybanki alapkamatot állapít meg. 

Árfolyamok

Az MNB külföldi pénznemek forintra és forintnak külföldi pénznemekre való átszámítására vonatkozó
hivatalos árfolyamokat jegyez és hoz nyilvánosságra.

Az árfolyamrendszerről és annak valamennyi jellemzőjéről a Kormány az MNB-vel egyetértésben

dönt. Az árfolyamrendszert érintő változtatások nem veszélyeztethetik az MNB árstabilitás elérésével
és fenntartásával kapcsolatos elsődleges célját.

27. A pénz és tőkepiaci szabályozás fejlődése, a bankunió és elemei

A banki szabályozás fejlődése – EU

1. Korszak – 1970-2000 minimum szabályok egységesítése, intézmények. 1994: betétbiztosítás

Ügyletek tagállami hatáskörben maradtak. Klasszikus ill. univerzális bankok.

2. Korszak – 2000/12/EK irányelv – banki irányelv: tőkekövetelmények, tulajdonosi kör,

összefonódások, banküzem; 2001/24/EK reorganizációs irányelv

3. Korszak – 2006/48/EK banki irányelv és 2006/49/EK irányelv – kockázatkezelési szabályok

4. 4. Korszak – a válság után: felügyelet, prudenciális követelmények, válságkezelés,

ügyfélvédelem

Bankunió:

A bankunió egy egységes szabályok alapján működő, EU szintű bankfelügyeleti és bankszanálási (és a
jövőben betétbiztosítási) rendszer.

Célja a bankrendszer stabil és biztonságos működése, illetve a csődbe ment bankok közpénzek
felhasználása nélküli szanálása.

Tagja minden euróövezeti ország, továbbá a részvétel mellett döntő uniós tagállamok. Minden
ország, amelyik bevezeti az eurót, a jövőben automatikusan tagja lesz a bankuniónak. 

Egységes felügyeleti mechanizmus 

Az EU bankfelügyeleti rendszere, amelynek keretében a pénzügyi intézmények felügyelete – a
nemzeti felügyeleti hatóságokkal szoros együttműködésben – az Európai Központi Bank feladata.

Fő célja az európai pénzügyi szektor stabilitásának biztosítása a bankok állapotának rendszeres és

alapos vizsgálatával.

Integrált struktúra: része az EKB és a nemzeti felügyeleti hatóságok.

EKB: a jelentős euróövezeti bankok (különösen a nagy, rendszerszinten jelentős) bankok felügyelete
(engedélyezés és ellenőrzés), amelyek eszközeinek értéke meghaladja a 30 mrd eurót vagy a székhely
szerinti országuk GDP-jének legalább 20%-át képviselik. (120 bank, amelyek euróövezet teljes banki
eszközértékének majdnem 85%-át jelentik). 

Az EKB felügyeleti feladatait egy e célra felállított felügyeleti testület végzi. A testület határozatait
önállóan hozza, ha az EKB Kormányzótanácsa nem utasítja el azokat.

A nemzeti felügyeleti hatóságok feladata a kisebb bankok felügyelete, valamint a

fogyasztóvédelemhez, a pénzmosáshoz, a pénzforgalmi szolgáltatásokhoz és a harmadik országbeli
bankok fiókjaihoz kapcsolódó egyéb felügyeleti feladatok ellátása.

EBH: standardok kidolgozása, módszertani iránymutatások.

Egységes szanálási mechanizmus 

Az életképtelen pénzügyi intézmények hatékony és eredményes szanálására szolgáló rendszer. 

Elemei:

 az Egységes Szanálási Testületből és 

 az Egységes Szanálási Alapból. 

Az Alapot teljes egészében az európai bankszektor finanszírozza, és bankcsődök esetén vehető

igénybe. Az Alapot 8 éves idoszak alatt fogják feltölteni. Az Alapnak a bankunió összes tagállamában
engedélyezett valamennyi hitelintézetnél elhelyezett biztosított betétek összegének legalább 1%-át
kell kitennie. Tervezett összege 55 mrd EUR. 

28. A Hitelintézeti törvényben szabályozott pénzügyi intézmények

Intézménytípusok a pénzpiacon

Pénzügyi szolgáltatást – főszabályként – kizárólag pénzügyi intézmény végezhet.

Pénzügyi intézmény – főszabályként – csak pénzügyi (és befektetési) szolgáltatást nyújthat.

Pénzügyi intézmény:

a. Hitelintézet 

🡪 bank 

🡪 szakosított hitelintézet (Ltp., Jh., MFB, Exim) 

🡪 szövetkezeti hitelintézet
b. Pénzügyi vállalkozás

A hitelintézetek a pénzpiacon

Hitelintézet az a pénzügyi intézmény, amely a pénzügyi szolgáltatások közül legalább betétet gyűjt,
vagy más visszafizetendő pénzeszközt fogad el a nyilvánosságtól (ide nem értve a nyilvános
kötvénykibocsátást), valamint hitelt és pénzkölcsönt nyújt.

Kizárólag hitelintézet jogosult

a) betét gyűjtésére, valamint saját tőkéjét meghaladó mértékben – hitelintézet vagy állam által a
visszafizetésre vállalt kezesség vagy bankgarancia nélkül - más visszafizetendő pénzeszköz
nyilvánosságtól való elfogadására, 

b) pénzváltási tevékenység végzésére.

A bank az a hitelintézet, amely a betétgyűjtést, a hitel és pénzkölcsön nyújtást, valamint a

pénzforgalmi szolgáltatások nyújtását üzletszerűen végzi. Kizárólag bank kaphat engedélyt a
pénzügyi szolgáltatások teljes körének végzésére.

A szakosított hitelintézet (pl. MFB, Eximbank, lakástakarékpénztárak,  jelzálog-hitelintézetek) a rá

vonatkozó külön törvényi szabályozásnak megfelelően jogosult tevékenységének végzésére, azzal,
hogy nem kaphat engedélyt a pénzügyi szolgáltatások teljes körének végzésére. 

A szövetkezeti hitelintézet a Hpt.-ben meghatározott valamennyi szolgáltatást nyújthatja. A

hitelszövetkezet a tevékenységeket – a pénzváltás kivételével – csak saját tagjai körében végezheti. 

29. A pénzügyi szolgáltatások csoportosítása

Pénzügyi szolgáltatások:

a) betét gyűjtése és más visszafizetendő pénzeszköz nyilvánosságtól történő elfogadása,

b) hitel és pénzkölcsön nyújtása,

c) pénzügyi lízing,

d) pénzforgalmi szolgáltatás nyújtása,

e) elektronikus pénz kibocsátása,

f) olyan papír alapú készpénz-helyettesítő fizetési eszköz (például papír alapú utazási csekk, váltó)
kibocsátása, illetve az ezzel kapcsolatos szolgáltatás nyújtása, amely nem minősül pénzforgalmi
szolgáltatásnak,

g) kezesség és garancia vállalása, valamint egyéb bankári kötelezettség vállalása,

h) valutával, devizával – ide nem értve a pénzváltási tevékenységet –, váltóval, illetve csekkel saját
számlára vagy bizományosként történő kereskedelmi tevékenység,

i) pénzügyi szolgáltatás közvetítése,

j) letéti szolgáltatás, széfszolgáltatás,

k) hitelreferencia szolgáltatás, valamint

l) követelésvásárlási tevékenység.

Kiegészítő pénzügyi szolgáltatások

a) pénzváltási tevékenység;

b) fizetési rendszer működtetése;

c) pénzfeldolgozási tevékenység;

d) pénzügyi ügynöki tevékenység a bankközi piacon;

e) forgatható utalvány kibocsátására irányuló tevékenység;

f) hitel-tanácsadási tevékenység.

Pénzügyi szolgáltatások általában

Mikor tartozik egy ügylet a Hpt. hatálya alá?

 a taxatív felsorolás részét képezi

 üzletszerű tevékenység része

 nem tekinthető csoportfinanszírozásnak

Követelmény: felügyeleti engedély megléte (MNB)

Üzletszerű tevékenység: az ellenérték fejében nyereség, illetve vagyonszerzés végett – előre

egyedileg meg nem határozott ügyletek megkötésére irányuló – rendszeresen folytatott gazdasági
tevékenység. 

Fogalmi elemek:

- ellenérték,

- nyereség, vagy vagyonszerzési cél,

- rendszeresség

- előre, egyedileg meg nem határozott ügyletek

Ellenérték 

- az ingyenes ügylet nem üzletszerű.

Nyereség/vagyonszerzés cél:

- a szolgáltatások díj ellenében kerülnek elvégzésre, a díj az ami nyereséget eredményez.

- a szerződések szükséges fogalmi eleme az ellenérték meghatározása.

Rendszeresség:

- könnyen vitatható, ugyanakkor alapkérdése lehet a jogosulatlan tevékenységnek,

- bírósági, felügyeleti gyakorlat.

Előre egyedileg meg nem határozott ügyletek:

- némi ellentmondás az ÁSZF-fe 

Pénzügyi szolgáltatás nyújtásának alanyi feltételei

Kettős korlát:

1. Pénzügyi szolgáltatást főszabályként kizárólag pénzügyi intézmény nyújthat.

2. A pénzügyi intézmény pénzügyi szolgáltatáson kívül üzletszerűen más szolgáltatást nem

nyújthat.

Kivételek e korlátozás alól:

a) kiegészítő pénzügyi szolgáltatási tevékenység,

b) biztosításközvetítői tevékenység,

c) értékpapír-kölcsönzést, részvényesi meghatalmazotti (nominee) tevékenység, befektetési

szolgáltatási tevékenység, befektetési szolgáltatási tevékenységet kiegészítő szolgáltatást,,

d) aranykereskedelmi ügylet,

e) részvénykönyvvezetés,

f) bizalmi szolgáltatás,

g) Diákhitel szervezet hitelezési tevékenységének elősegítése érdekében végzett tevékenység,

h) az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról szóló 1993. évi XCVI. törvény szerinti tagszervezési
tevékenységet,

i) a pénzügyi szolgáltatásból származó veszteség mérséklése, illetve elhárítása érdekében fedezet,

illetve biztosíték hasznosítására vagy az értékesítésben való közreműködésre irányuló tevékenység,

j) követelések megbízás alapján történő kezelésére, behajtására irányuló tevékenység,

k) pénzügyi eszközre vonatkozó adat-, információértékesítés,

l) jogszabályban meghatározott közösségi, valamint állami támogatások közvetítését,

m) úthasználati jogosultság megszerzésével összefüggő tevékenységet, valamint

n) pénzletét kezeléshez kapcsolódó szolgáltatást

30. A hitel- és kölcsönnyújtás

Hitelügyletek alanyai – hitelezői oldalon

1. Nem üzletszerűen: bárki – engedély nélkül, Ptk. alapján

2. Üzletszerűen, de engedély nélkül: csoportfinanszírozás

3. Üzletszerűen, engedéllyel:

 Hitelintézet (működési feltétel)

 Pénzügyi vállalkozás

 Pénzforgalmi intézmény (pénzforgalmi szolgáltatáshoz kapcsolódóan)

Alanyok:

Hpt.: hitelező (pénzügyi int.) és adós

Ptk.: hitelező és adós

Forma:

- kötelező írásbeliség

Kötelezettségvállalás:

- hitelkeret rendelkezésre tartása

- kölcsönszerződés megkötése

- egyéb hitelművelet (pl. bankgarancia) végzése

Ellenérték: 

- jutalék/díj (rendelkezésre-tartási díj)

Hitelnyújtás: Hitelszerződés alapján a hitelező hitelkeret rendelkezésre tartására, és a rendelkezésre

tartott összeg erejéig kölcsönszerződés, kezességi szerződés, garanciaszerződés vagy egyéb
hitelművelet végzésére vonatkozó más szerződés megkötésére, az adós díj fizetésére köteles. A
hitelező és az adós között írásban létesített hitelszerződés alapján meghatározott (1) hitelkeret
rendelkezésre tartása az adós részére, (2) jutalék ellenében és a (3) hitelező kötelezettségvállalása
meghatározott szerződési feltételek megléte esetén a kölcsönszerződés megkötésére, vagy egyéb
hitelművelet végzésére.

Pénzkölcsön nyújtás: A hitelező és az adós között létesített hitel-, illetőleg kölcsönszerződés alapján a
pénzösszeg rendelkezésre bocsátása, amelyet az adós a szerződésben megállapított időpontban -
kamat ellenében vagy anélkül - köteles visszafizetni. 6:383. § (1) Kölcsönszerződés alapján a hitelező
meghatározott pénzösszeg fizetésére, az adós a pénzösszeg szerződés szerinti későbbi időpontban a
hitelezőnek történő visszafizetésére és kamat fizetésére köteles.

Eltérések a Hpt. és a Ptk. között:

- Hpt. megengedi a kamat nélküli törlesztést (v.ö. prudenciális szabályok)

- Ptk. kölcsön esetén kifejezetten előírja a kamatfizetést.

- Hpt. a klasszikus pénzkölcsönnyújtás mellett további eseteket is e szolgáltatás fogalmi körébe rendel

Alanyok:

 Hpt.: hitelező (pénzügyi int.) és adós

 Ptk.: hitelező és adós

Forma:

 Hpt.: kötelező írásbeliség (minden kockázatvállalással járó ügylet esetén)

 Ptk.: nincs formai megkötés

Kötelezettségvállalás:
  pénzösszeg rendelkezésre bocsátása

 pénzösszeg visszafizetése

Ellenérték: 

 kamat (Hpt.: nem kötelező, Ptk.: bankkölcsön esetén kötelező)

Speciális kölcsönügyletek (Hpt.)

a) értékpapír alapú hitelezés

b) a jelzálog-hitelintézetről és a jelzáloglevélről szóló külön törvény szerinti önálló zálogjog vásárlása

és egyidejű eladása útján végzett tevékenység

c) zálogkölcsön nyújtása

d) csoportfinanszírozás

Értékpapír alapú hitelezés

Hpt. alapján kölcsönnyújtásnak minősül minden olyan megállapodás, amely értékpapír vételéről és
határidős visszaszármaztatásáról rendelkezik és a szerződés tárgyát képező értékpapírok a vevő
(hitelező) javára az ellenérték óvadéki biztosítékául szolgálnak úgy, hogy azokat az ügylet ideje alatt
további ügyletben sem elidegeníteni, sem megterhelni nem lehet.

Tartalmi elemek:

- értékpapír vásárlás,

- értékpapír visszavásárlás,

- meghatározott futamidő,

- az értékpapírok óvadéki biztosítékul szolgálnak,

- az óvadéki biztosítékul lekötött értékpapírokon elidegenítési és terhelési tilalom.

Összefüggések, kapcsolatok: Ptk. hitelezési szabályok, Tpt. repo ügyletek, értékpapír kölcsönzés,
befektetési hitelezés.

Csoportfinanszírozás

Csoport: olyan vállalkozások összessége, amelyet egy anyavállalat, annak leányvállalatai és mindazon
vállalkozások alkotnak, amelyekben az anyavállalat vagy leányvállalata ellenőrző befolyással vagy
részesedési viszonnyal rendelkezik. 

Csoportfinanszírozás: 

Pénzügyi intézménynek nem minősülő vállalkozás csoportfinanszírozást a Felügyelet engedélye nélkül

is végezhet. 

Mindezek alapján: 

- a csoporton belüli finanszírozás pénzkölcsön nyújtásnak minősül, de

- MNB engedélye nélkül végezhető tevékenység

anyavállalatnak leányvállalatokkal vagy ez utóbbiak egymás közötti, a likviditás biztosítása érdekében
közösen végrehajtott pénzügyi művelete; 

Pénzkölcsön nyújtásnak nem minősülő ügyletek (Hpt.)

Nem minősül pénzkölcsön nyújtásának

a) a munkáltató által a munkavállaló részére szociális céllal – esetileg – adott kölcsön,

b) az egymással áruszállítási vagy szolgáltatási jogviszonyban álló vállalkozások vagy természetes

személyek által e jogviszonyra tekintettel adott halasztott fizetés vagy előleg (kereskedelmi kölcsön),
ide nem értve a pénzügyi intézmény által kötött ilyen ügyleteket,

c) a biztosító által az életbiztosítási kötvény tulajdonosának nyújtott kötvénykölcsön,

d) az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár által nyújtott tagi kölcsön, valamint

e) az önkormányzat által adott lakáscélú vagy szociális kölcsön

31. A pénzügyi lízing

Pénzügyi lízing

Az a tevékenység, amelynek során a lízingbeadó a tulajdonában lévő ingatlant vagy ingó dolgot,
illetve vagyoni értékű jogot a lízingbevevő határozott idejű használatába adja oly módon, hogy a
használatba adással a lízingbevevő

a) viseli a kárveszély átszállásából származó kockázatot,

b) a hasznok szedésére jogosulttá válik,

c) viseli a közvetlen terheket (ideértve a fenntartási és amortizációs költségeket is),

d) jogosultságot szerez arra, hogy a szerződésben kikötött időtartam lejártával a lízingdíj teljes
tőketörlesztő és kamattörlesztő részének, valamint a szerződésben kikötött maradványérték
megfizetésével a dolgon ő vagy az általa megjelölt személy tulajdonjogot szerezzen. Ha a lízingbevevő
nem él e jogával, a lízing tárgya visszakerül a lízingbeadó birtokába. 

A felek a szerződésben kötik ki a lízingdíj tőkerészét – amely a lízingbe adott vagyontárgy, vagyoni
értékű jog szerződés szerinti árával azonos –, valamint kamatrészét és a törlesztésének ütemezését;

6:409. §

Pénzügyi lízingszerződés alapján a lízingbeadó a tulajdonában álló dolog vagy jog (a továbbiakban:
lízingtárgy) határozott időre történő használatba adására, a lízingbevevő a lízingtárgy átvételére és
lízingdíj fizetésére köteles, ha a szerződés szerint a lízingbevevő a lízingtárgy gazdasági élettartamát
elérő vagy azt meghaladó ideig való használatára, illetve - ha a használat időtartama ennél rövidebb -
a szerződés megszűnésekor a lízingtárgy ellenérték nélkül vagy a szerződéskötéskori piaci értéknél
jelentősen alacsonyabb áron történő megszerzésére jogosult, vagy a fizetendő lízingdíjak összege
eléri vagy meghaladja a lízingtárgy szerződéskötéskori piaci értékét.

32. A pénzforgalmi szolgáltatások

Hpt. szerinti pénzforgalmi szolgáltatás: 

a) a fizetési számlára történő készpénzbefizetést lehetővé tevő szolgáltatás, valamint a fizetési

számla vezetéséhez szükséges összes tevékenység,

b) a fizetési számláról történő készpénzkifizetést lehetővé tevő szolgáltatás, valamint a fizetési számla
vezetéséhez szükséges összes tevékenység,

c) a fizetési műveletek fizetési számlák közötti teljesítése,

d) a c) pontban meghatározott szolgáltatás, ha a fizetési művelet teljesítése a pénzforgalmi

szolgáltatást igénybe vevő ügyfél rendelkezésére álló hitelkeretéből történik,

e)16 a készpénz-helyettesítő fizetési eszköz – ide nem értve a csekket és az elektronikus pénzt –
kibocsátása, valamint elfogadása,

f) a készpénzátutalás,

g) az olyan fizetési művelet teljesítése, ahol a fizető fél távközlési eszköz, digitális eszköz vagy más
információtechnológiai eszköz segítségével adja meg a fizetési megbízást, és ahol a fizetési művelet a
távközlési eszköz, digitális eszköz vagy más információtechnológiai eszköz üzemeltetőjénél történik,
aki kizárólag közvetítőként jár el az ügyfele és az ügyfele részére árut szállító vagy szolgáltatást nyújtó
harmadik személy között;

 Ptk: folyószámla nem fizetési számla!!!

 Ptk fizetési számla fogalom:

Fizetésiszámla-szerződés alapján a számlavezető a számlatulajdonos számára, pénzforgalmának

lebonyolítása érdekében folyószámla (a továbbiakban: fizetési számla) nyitására és vezetésére, a
számlatulajdonos díj fizetésére köteles.

A számlavezető köteles a számlatulajdonosnak a fizetés kedvezményezettjét és összegét

egyértelműen meghatározó, szabályszerű fizetési és beszedési megbízásait befogadni – és megfelelő
fedezet rendelkezésre állása esetén teljesíteni.

A számlavezető köteles a számlatulajdonostól vagy a számlatulajdonos javára érkező fizetéseket a

számlatulajdonos nevében elfogadni, és látra szóló betétként vagy letétként kezelni.

A számlavezető köteles számlakivonat útján a számlatulajdonost havonta értesíteni a fizetési számla

javára és terhére írt összegekről, valamint a fizetési számla egyenlegéről. 

Bankszámla

A megkötött bankszámlaszerződés alapján a pénzügyi intézmény (továbbiakban hitelintézet)

nyilvántartja a számlára érkező összegeket, valamint teljesíti a kifizetéseket, átutalásokat. Ügyfél
ezért díjat fizet. 

Bankszámlakivonat 

 Napi (haladéktalan a főszabály), havi gyakoriságról megállapodhatnak

 Kötelező adatok:
azonosító adatok, összeg, díjak,
Jóváírás/terhelés időpontja 
  Elektronikus verzió

 Kifogásolása T+13 hó

Készpénz-helyettesítő fizetési eszköz

HPT definiálja: 

 csekk 

 elektronikus pénz (pénzeszköz átvételének ellenében átadott elektronikusan tárolt összeg,

melyet kibocsátón kívül más személy is elfogad fizetési művelet céljából ) 

 bank és ügyfél közötti megállapodás szerinti személyre szabott dolog vagy eljárás, ami
lehetővé teszi fizetési megbízás megadását (bankkártya, internetbank, mobiltelefon,
telefonos megbízások stb.)

Biztonságot Banknak kell garantálnia, személyes azonosítót csak ügyfélnek adhatja át

A kockázatvállalással járó bankügyletek biztosítékai között négy nagy csoportot lehet elkülöníteni:

  klasszikus polgári jogi biztosítékok (szerződést biztosító mellékkötelezettségek): kezesség,

zálogjog, óvadék, bankgarancia;

  léteznek “biztosítéki célokra felhasználható jogintézmények”, amelyek nem minősülnek

szerződést biztosító mellékkötelezettségnek: engedményezés, vételi jog kikötése;

  a pénzforgalmi jellegű biztosítékok: felhatalmazás azonnali beszedési megbízás

benyújtására;

  egyebek: komfortlevél

33. A prudens működés és kockázatkezelés szabályai

Prudenciális szabályok

 Likviditás és szolvencia 

 Saját tőke

 Általános tartalék

 Eszközök minősítése

 Kockázati céltartalék

 Kockázatvállalási korlátok

 Tőkepufferek 

 Szavatolótőke-követelmények 

 Javadalmazás

A hitelintézet köteles folyamatosan fenntartani azonnali fizetőképességét (likviditását) és

mindenkori fizetőképességét (szolvenciáját).
A hitelintézet a forrásgyűjtését és eszközkihelyezését likviditása folyamatos fenntartása mellett
végzi.

Lejárati összhang: A hitelintézet likvidtásfenntartási kötelezettségét követelései és kötelezettségei

lejárati időpontjainak és összegeinek megfelelő összhangjával, valamint az irányítási és
kockázatkezelési követelmények teljesítésével biztosítja. 

Likviditásfedezeti követelmény (CRR)

A pénzügyi intézményeknek rendelkezniük kell likvid eszközökkel, amelyek értékének összege

stresszhelyzetben fedezi a likviditáskiáramlások és likviditásbeáramlások különbségét, így biztosítva,
hogy az intézmények olyan szintű likviditási puffert tartsanak fenn, amely alkalmas arra, hogy súlyos
stressz helyzetben 30 napig áthidalja a likviditásbeáramlások és likviditáskiáramlások közötti
esetleges egyensúlyhiányt. 

Stresszhelyzetben az intézmények felhasználhatják likvid eszközeiket a nettó likviditáskiáramlásuk

fedezésére.

Szolvencia 

Szolvencia fenntartás alapvető eszköze a szavatoló tőke, amely legalább

a) a szabályozásban meghatározott minimum tőkekövetelmény, vagy

b) a felügyeleti felülvizsgálat keretében előírt többlettőke-követelmény összegének értéke azzal,

hogy az összeg nem lehet kevesebb az engedélyezés feltételeként előírt legkisebb jegyzett tőke
értékénél.

A hitelintézet megbízható, hatékony és átfogó stratégiával és folyamatokkal rendelkezik annak

érdekében, hogy a jelenlegi és jövőben felmerülő kockázatainak fedezetéhez szükséges nagyságú és
összetételű szavatoló tőkéjét meghatározza és folyamatosan fenntartsa.

Saját tőke és általános tartalék

A pénzügyi intézmény saját tőkéjének összege nem lehet kevesebb a törvényben az engedélyezés
feltételeként előírt legkisebb jegyzett tőke összegénél.

Ha a saját tőke összege az előírt legalacsonyabb szint alá csökken, a saját tőke feltöltésére a
Felügyelet legfeljebb 18 hónapra meghatározott időt biztosíthat.

A hitelintézet az adózott eredményéből általános tartalékot képez. Mértéke a tárgyévi adózott

eredmény 10%-a. Az általános tartalék csak a tevékenységéből eredő veszteségek rendezésére
használható fel.

Eszközök minősítése és a kockázati céltartalék

A hitelintézet rendszeresen értékeli és minősíti eszközeit (befektetett pénzügyi eszközeit,

követeléseit, értékpapírjait, illetve pénzeszközeit és készleteit) vállalt kötelezettségeit, valamint
egyéb kihelyezéseit.

A hitelintézet mindent megtesz az esedékes, illetve lejárt követelése behajtására

A hitelintézet az eszközökkel összefüggésben felmerülő hitelezési, befektetési és országkockázatokat

az eszközök után elszámolt értékvesztéssel és annak visszaírásával veszi figyelembe az
eredményben, a felmerült kamat és árfolyamkockázat, valamint a mérlegen kívüli
kötelezettségekhez kapcsolódó kockázat és minden egyéb kockázat fedezetére pedig kockázati
céltartalékot képez.

Ügyleti szabályok, kockázatvállalási korlátok

Kockázatvállalási szabályzat

Kockázatvállalással járó ügyletet kizárólag írásban köthető. 

Biztosítéki rendszer: a hitelintézet a kihelyezésről történő döntés előtt meggyőződik a szükséges

fedezetek, biztosítékok meglétéről, valós értékéről és érvényesíthetőségéről. A döntés alapjául
szolgáló iratokat az ügyletre vonatkozó szerződéshez és a leszámítolt váltóhoz csatolja.

Nem elfogadható fedezetek:

a) a saját maga által kibocsátott, tagsági jogokat megtestesítő értékpapír, ideértve a szövetkezeti
részesedést is,

b) a hitelintézettel szoros kapcsolatban álló vállalkozás által kibocsátott, tagsági jogokat megtestesítő
értékpapír, 

c) a hitelintézet vagy az összevont alapú felügyelet alá tartozó hitelintézettel szoros kapcsolatban álló
vállalkozás Ptk.-ban meghatározott minősített többséget biztosító befolyása alatt álló
részvénytársaság részvénye.

Ügyfél és ügyletmonitoring 

A nagykockázat-vállalás fogalma:

Egy intézmény kitettsége egy ügyféllel vagy az egymással kapcsolatban álló ügyfelek csoportjával
szemben akkor tekinthető nagykockázat-vállalásnak, ha értéke eléri vagy meghaladja a figyelembe
vehető tőke 10 %- át.

Az intézmény egy ügyfél vagy ügyfélcsoporttal szembeni kitettsége nem haladhatja meg a
figyelembe vehető tőkéjének 25 %-át. 

Amennyiben az ügyfél pénzügyi intézmény: ez az érték nem haladhatja meg az intézmény figyelembe
vehető tőkéjének 25 %-a és 150 millió EUR közül a nagyobb értéket (de nem lehet több a szavatoló
tőke 100 %-ánál).

Tulajdonszerzéshez kapcsolódó kockázatvállalás korlátozása

Tilos a finanszírozó hitelintézetben történő részesedésvásárlást finanszírozni.

A hitelintézet nem vállalhat kockázatot olyan ügyletért, amelynek célja, hogy az ügyfél a hitelintézet
vagy a hitelintézettel szoros kapcsolatban álló vállalkozás által kibocsátott tagsági jogot megtestesítő
értékpapírt, valamint szövetkezeti részesedést vásároljon.

Ingatlanbefektetések korlátozása

A hitelintézet összes – a közvetlen banküzemi célt szolgáló – ingatlanba történő befektetése nem
haladhatja meg a szavatoló tőke 5 %-át.

Kivétel: végrehajtás, felszámolás keretében megszerzett ingatlanok – 6 évig tarthatók.

Befektetésekre vonatkozó egyéb korlátozások

A hitelintézet – nettó értéken számított – összes közvetlen és közvetett befektetése nem haladhatja
meg szavatoló tőkéjének 100 százalékát.

Kivételek:

a) a pénzügyi szolgáltatásból származó veszteség mérséklése, illetve elhárítása érdekében a

hitelintézet tulajdonába került befektetést, ha az 3 évet meg nem haladóan van a hitelintézet
tulajdonában, illetve birtokában,

b) a Garantiqa Hitelgarancia Részvénytársaságban alapítása során, illetve ezt követően az abban

történt részesedésszerzést,

c) a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírt, valamint

d) azt a tételt, amelynek megfelelő összeget a szavatoló tőke számítása során a tőkéből levonták,

ha azt az egyéb befektetésektől elkülönítve tartja nyilván, és elkülönítve kezeli.

A hitelintézet nem szerezhet részesedést és nem lehet tag olyan vállalkozásban, amelynek
tartozásaiért a részesedés mértékére való tekintet nélkül a hitelintézetre tagként korlátlan felelősség
hárulhat.

Szavatolótőke-követelmények 

A szabályozás megköveteli, hogy a bankok tartalékoljanak elegendő tőkét a váratlan veszteségek

fedezésére, és így válság esetén is őrizzék meg fizetőképességüket. 

A szavatolótőke-követelményeket a kockázattal súlyozott eszközök százalékában fejezik ki.

A bankok és a befektetési vállalkozások által kötelezően képzett tőke teljes összege a kockázattal
súlyozott eszközök legalább 8%-a kell, hogy legyen. 

Ezen belül a legmagasabb szintű tőke (az elsődleges alapvető tőke – Tier1) arányának a kockázattal
súlyozott eszközök 4,5%-át kell kitennie.

Tőkepufferek 

Az elsődleges alapvető tőke 4,5%-ának megfelelő, a tőkekövetelmény-rendeletben előírt kötelező

összeg mellett a bankoknak 

 tőkefenntartási puffert és 

 anticiklikus tőkepuffert 

is kell képezniük, hogy ezáltal a konjunktúra alatt elegendő saját tőkét halmozzanak fel ahhoz, hogy
viselni tudják egy esetleges válság esetén keletkező veszteségeket.

Minden banknak a teljes kockázati kitettsége 2,5%-ának megfelelő tőkefenntartási puffert kell
létrehoznia a legmagasabb szintű (elsődleges alapvető) tőkeelemekből. 

A puffer célja a bank tőkéjének megőrzése.

Amennyiben egy bank nem rendelkezik ilyen pufferrel, korlátoznia kell vagy le kell állítania az
osztalékok vagy a prémiumok kifizetését.

Az anticiklikus tőkepuffer célja, hogy ellensúlyozza a gazdasági ciklusnak a banki hitelezésre

gyakorolt hatását.
Amikor gazdaság teljesítménye lassul, ezt a puffert felhasználhatják arra, hogy továbbra is a szokott
intenzitással nyújthassanak finanszírozást. 

A követelmény megszegése ugyanolyan következményekkel jár, mint a tőkefenntartási puffer

esetében.

A tagállamok előírhatják, hogy a bankok elsődleges alapvető tőkeinstrumentumból álló

rendszerkockázati tőkepuffert képezzenek a pénzügyi piacon bekövetkező zavarok esetére.  

Mértéke: A tagállamok az összes kitettség vonatkozásában 1–3%-os, a belföldi és a harmadik felekkel

szembeni kitettség esetében akár 5%-os rendszerkockázati tőkepuffert is előírhatnak.
Magyarországon legalább 1%, részleteket az MNB határozza meg.

Globálisan rendszerszinten jelentős intézményekre vonatkozó tőkepuffer 

Ezt a tőkepuffert azok a bankok kötelesek képezni, amelyeket az illetékes hatóság a globálisan
rendszerszinten jelentős intézmények közé sorolt. A puffer célja, hogy a bank ezáltal kompenzálja a
globális pénzügyi rendszerre jelentett nagyobb kockázatot, illetve csődje potenciális
következményeit.

Egyéb rendszerszinten jelentős intézményekre vonatkozó tőkepuffer  

Ezt a tőkepuffert azok a bankok kötelesek képezni, amelyek a tagállami, illetve az uniós szinten
rendszerszinten jelentős intézmények. 

Az egyéb rendszerszinten jelentős intézményeket a CRD irányelvben felsorolt kritériumok alapján kell
kiválasztani, a döntést be kell jelenteni és indokolni kell, az általuk tartandó puffer felső értékhatára
pedig a kockázattal súlyozott eszközök 2%-a. 

Javadalmazás

A hitelintézet elkülöníti az alapjavadalmazást és a teljesítményjavadalmazást és belső szabályzatban

határozza meg a teljes javadalmazáson belül az alapjavadalmazás és a teljesítményjavadalmazás
arányát azzal a korlátozással, hogy a teljesítményjavadalmazás egyetlen személy esetében sem
haladhatja meg az alapjavadalmazás 100 %-át.

A hitelintézet az alapjavadalmazás legfeljebb 200 %-át elérő teljesítményjavadalmazást alkalmazhat,

ha

a) a hitelintézet közgyűlése arra felhatalmazást ad,

b) a közgyűlésen megtárgyalt előterjesztés részletesen feltünteti a magasabb

teljesítményjavadalmazás indoklását,

c) a közgyűlésen a hitelintézet tulajdonosainak támogató határozata speciális minősített többségével

kerül elfogadásra, és

d) a hitelintézet előzetesen tájékoztatja a Felügyeletet a közgyűlés előterjesztéséről, valamint a c)

pont alapján hozott határozatról.

Felügyelet

2013-ig PSZÁF, 2013-tól MNB

Felügyelés:
  Tájékoztatási kötelezettség (rendszeres, eseti)

 Engedélyezés

 Ellenőrzés

 Szankcionálás 

Adatszolgáltatási kötelezettség

Automatikus adatszolgáltatás a Felügyelet felé

A hitelintézet igazgatósága a Felügyeletnek haladéktalanul – írásban – bejelenti, ha

a) az azonnali fizetésképtelenség (illikviditás) veszélye következett be,

b) a hitelintézet tevékenységi körét érintő veszélyhelyzet – pl. fizetésképtelenség (inszolvencia) –

alakul ki,

c) szavatoló tőkéje 25 %-ot elérő vagy meghaladó összegben csökkent,

d) fizetéseit megszüntette, vagy

e) működését – pénzügyi szolgáltatási tevékenységét – megszüntette.

A hitelintézet igazgatósága a Felügyeletnek 2 munkanapon belül – írásban – bejelenti

a) a jegyzett tőke felemelését vagy leszállítását,

b) az egyes pénzügyi, kiegészítő pénzügyi szolgáltatási tevékenységek szüneteltetését, korlátozását,

megszüntetését.

Adatszolgáltatási kötelezettség

Rendkívüli adatszolgáltatás előírása

A pénzügyi intézmény számára a Felügyelet – határozott időre – az általa meghatározott tartalommal

és rendszerességgel történő olyan (rendkívüli) adatszolgáltatási kötelezettséget írhat elő, amelyet

a) a likviditás,

b) a szolvencia,

c) a kockázatvállalás,

d) a pénzügyi és a kiegészítő pénzügyi szolgáltatási tevékenység szabályainak betartása,

e) a szervezet működésének, valamint

f) a belső ellenőrzés

rendszeres figyelemmel kíséréséhez, ellenőrzési feladatainak ellátása érdekében szükségesnek tart.

Felügyeleti felülvizsgálat 

A Felügyelet felülvizsgálja és értékeli azokat a szabályzatokat, stratégiákat, eljárásokat és

módszereket, amelyeket a hitelintézet a Hpt., továbbá a prudens működésre vonatkozó szabályok és
a CRR rendelet betartása érdekében saját működése tekintetében meghatároz.
A Felügyelet felülvizsgálja és értékeli a hitelintézet a Hpt., továbbá a prudens működésre vonatkozó
szabályok és a CRR rendelet összes követelményének való megfelelését.

Vizsgálati program

A Felügyelet évente felügyeleti vizsgálati programot fogad el az általa felügyelt, Magyarországon

bejegyzett azon hitelintézetek esetében, amelyek

a) szolvenciáját veszélyeztető kockázatok azonosítására kerül sor az elvégzett stressz-tesztek

eredményei vagy a felügyeleti felülvizsgálat és értékelési eljárás eredményei alapján,

b) megsértik a Hpt., a prudens működésre vonatkozó szabályait és a CRR rendelet rendelkezéseit,

vagy

c) a pénzügyi rendszer alapján rendszerszinten jelentősek.

Az intézkedések keretében a Felügyelet:

a) növelheti a helyszíni ellenőrzés számát vagy gyakoriságát,

b) helyszíni ellenőrt rendelhet ki,

c) elrendeli a kiegészítő vagy rendkívüli adatszolgáltatást,

d) gyakrabban felülvizsgálja a működési, stratégiai vagy üzleti tervet,

e) elvégzi a várhatóan bekövetkező kockázatokat nyomonkövető témavizsgálatokat.

Intézkedések alkalmazása

A Felügyelet mérlegeli az intézkedés szükségességét, illetve megteszi az intézkedést, ha a pénzügyi

intézmény vagy vezető állású személye vagy tulajdonosa megsérti a Hpt., az eredményes, megbízható
és független tulajdonlásra vagy a prudens működésre vonatkozó jogszabályok, valamint a
tevékenységére vonatkozó egyéb jogszabályok előírásait, vagy tevékenységét nyilvánvalóan nem
elvárható gondossággal végzi.

A Felügyelet megteszi a szükséges intézkedéseket, kivételes intézkedéseket, ha bizonyíthatóan

fennáll annak veszélye, hogy a hitelintézet az elkövetkező 12 hónapban nem fog megfelelni a Hpt.-
ben, valamint a prudens működésre vonatkozó jogszabályokban foglalt követelményeknek.

Intézkedések

Az előírások megsértése vagy hiányosság megállapítása esetén – ha azok a pénzügyi intézmény

prudens működését jelentősen vagy súlyosan nem veszélyeztetik – a Felügyelet a következő
intézkedéseket alkalmazhatja:

a) kötelezheti a pénzügyi intézményt, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket

aa) A Hpt. vagy a prudens működésre vonatkozó jogszabályok előírásainak betartására, a feltárt
hiányosságok megszüntetésére,

ab) pénzügyi helyzetének megőrzésére vagy javítására;

b) javaslatot tehet a pénzügyi intézménynek

ba) az alkalmazottak (vezetők) szakmai továbbképzésére vagy megfelelő szakmai ismeretekkel

rendelkező alkalmazottak (vezetők) felvételére,
bb) üzletszabályzat, illetve belső szabályzat meghatározott határidőn belüli kidolgozására vagy
meghatározott szempontok szerinti átdolgozására,

bc) ügyvezetési módszereinek megváltoztatására;

c) előírhatja rendkívüli adatszolgáltatási kötelezettség teljesítését;

d) kötelezheti a pénzügyi intézményt rendkívüli intézkedési terv kidolgozására és végrehajtására;

e) figyelmeztetheti a pénzügyi intézmény vezető állású személyét;

f) határozattal megállapítja a jogsértés tényét, s egyben elrendeli a jogsértő állapot megszüntetését,

vagy megtiltja a jogszabályba ütköző magatartás további folytatását;

g) kötelezheti a hitelintézetet az irányítási rendszerére, vállalatirányítási rendszerére és

kockázatkezelési rendszerére, valamint a belső tőkemegfelelés értékelési folyamatára vonatkozó
szabályzatok, eljárások, stratégiák és módszerek megerősítésére;

h) kötelezheti a hitelintézetet a jogszabályban meghatározott nyilvánosságrahozatali követelményen

túlmutató nyilvánosságrahozatali előírások teljesítésére.

Az előírások megsértése vagy hiányosság megállapítása esetén – ha azok a pénzügyi intézmény

prudens működését jelentősen vagy súlyosan veszélyezteti – a Felügyelet a következő intézkedéseket
alkalmazhatja:

a) kötelezheti a pénzügyi intézményt

 belső szabályzat kidolgozására vagy meghatározott szempontok szerinti átdolgozására vagy

alkalmazására,

 az alkalmazottak (vezetők) szakmai továbbképzésére vagy megfelelő szakmai ismeretekkel

rendelkező alkalmazottak (vezetők) felvételére,

 az okozott kárért való felelősség megállapítása érdekében vizsgálat lefolytatására, és a

felelőssel szembeni eljárás kezdeményezésére,

 a működési költségek csökkentésére,

 megfelelő nagyságú tartalékok képzésére,

 az igazgatóság vagy a felügyelő bizottság összehívására, továbbá meghatározott napirendi

pontok megtárgyalására és meghatározott döntések meghozatalának szükségességére
hívhatja fel e testületek figyelmét,

 más könyvvizsgáló választására;

b) megtilthatja, korlátozhatja vagy feltételhez kötheti

 az osztalék kifizetését,

 a vezető tisztségviselők díjainak kifizetését,

 a pénzügyi intézmény tulajdonosainak kölcsönfelvételét vagy, hogy a hitelintézet részükre

kockázatvállalással járó szolgáltatást nyújtson,

 a tagok és a vezető tisztségviselők érdekeltségi körébe tartozó vállalkozások részére a

pénzügyi intézmény által történő kölcsön nyújtását,
  a hitel- vagy kölcsönszerződésekben foglalt határidők meghosszabbítását (prolongálását),

 az egyes pénzügyi szolgáltatási tevékenységek vagy kiegészítő pénzügyi szolgáltatási

tevékenységek végzését,

 fiókok megnyitását, új pénzügyi szolgáltatások megkezdését, valamint egy pénzügyi

szolgáltatáson belül új tevékenység (új üzletág) megkezdését;

c) a teljesítményjavadalmazás nettó bevétel százalékában történő meghatározására kötelezheti a

hitelintézetet, ha a teljesítményjavadalmazás nincs összhangban a prudenciális követelményekkel;

d) kötelezheti a hitelintézetet a helyreállítási terv életbe léptetésére, az abban foglalt lépések

alkalmazására, vagy – ha a Felügyelet által alkalmazandó intézkedést kiváltó esemény eltér a
helyreállítási tervben foglalt feltételezéstől – a helyreállítási terv harminc napon belül történő
felülvizsgálatára és a módosított helyreállítási tervben foglalt lépések megtételére.

Kivételes intézkedések

Felügyelet a következő kivételes intézkedéseket is alkalmazhatja:

a) előírhatja

aa) a hitelintézet nem banküzemi célú eszközeinek eladását,

ab) hogy a pénzügyi intézmény a Felügyelet által megállapított határidőn belül és követelményeknek
megfelelően rendezze tőkeszerkezetét,

b) korlátozhatja vagy megtilthatja a hitelintézet számára

ba) a tulajdonosok és a hitelintézet közötti ügyleteket,

bb) a betétek és más visszafizetendő források kifizetését,

bc) a kötelezettségek vállalását,

c) meghatározhatja a hitelintézet által kiköthető kamat legnagyobb mértékét,

d) kötelezheti az igazgatóságot a közgyűlés összehívására, továbbá meghatározott napirendi pontok

megtárgyalására és meghatározott döntések meghozatalának szükségességére hívhatja fel e
testületek figyelmét,

e) felügyeleti biztost rendelhet ki a pénzügyi intézményhez, vagy

f) visszavonhatja annak a vezető állású személynek a megválasztására vagy a kinevezésére adott

engedélyét, akinek személyes felelősségét az eset kialakulásáért jogerős határozatban
megállapította, és kezdeményezheti a pénzügyi intézménynél más vezető állású személy
megválasztását vagy kinevezését azzal, hogy ezen kivételes intézkedésnél a vezető állású személlyel
szemben együttesen nem szabható ki bírság.

34. A befektetési szolgáltatások a tőkepiacon  

A befektetési szolgáltatás tárgya: a pénzügyi eszköz.

Pénzügyi eszköz:

a) az átruházható értékpapír, (Ptk.)

b) a pénzpiaci eszköz, (sorozatban kibocsátott, értékpapírnak nem minősülő, pénzkövetelésre szóló
eszköz, amellyel pénzpiacon kereskednek,)

c) a kollektív befektetési forma által kibocsátott értékpapír (pl. befektetési jegy)

d) az értékpapírhoz, devizához, kamatlábhoz vagy hozamhoz kapcsolódó opció, határidős ügylet,

csereügylet, határidős kamatláb-megállapodás, valamint bármely más származtatott ügylet,

e) az áruhoz kapcsolódó opció, határidős ügylet, csereügylet, határidős kamatláb-megállapodás,

valamint bármely más származtatott ügylet, eszköz,

f) a hitelkockázat átruházását célzó származtatott ügylet,

g) a különbözetre vonatkozó pénzügyi megállapodás,

h) az éghajlati, időjárási változóhoz, fuvardíjhoz, légszennyező anyag vagy üvegházhatású gáz

kibocsátásához, inflációs rátához vagy más hivatalos gazdasági statisztikához kapcsolódó opció,
határidős ügylet, csereügylet, határidős kamatláb-megállapodás vagy bármely más származtatott
ügylet, eszköz,,

i) egyéb eszközhöz, joghoz, kötelezettséghez, indexhez, intézkedéshez kapcsolódó származtatott

ügylet, eszköz, amely rendelkezik a többi származtatott eszköz valamelyikének jellemzőivel.

Az értékpapír olyan egyoldalú jognyilatkozat, amely papíralapú okiratként vagy jogszabályban

megjelölt más módon létrehozott, rögzített, nyilvántartott és továbbított adatösszességként
(dematerializált értékpapírként) a benne foglalt jogot úgy testesíti meg, hogy azt a jogot gyakorolni,
arról rendelkezni csak az értékpapír által, annak birtokában lehet.

 Ha jogszabály meghatározza egyes értékpapírfajták kötelező tartalmi elemeit, kizárólag az ezeknek
megfelelő okiratot vagy dematerializált értékpapírt lehet az adott értékpapírfajtába tartozó
értékpapírnak tekinteni.

Fajtái

Részvény

Közraktári jegy

Kötvény

Letéti jegy

Jelzáloglevél

A pénzpiaci eszköz

A fizetőeszköz kivételével sorozatban kibocsátott, értékpapírnak nem minősülő, pénzkövetelésre

szóló eszköz, amellyel pénzpiacon kereskednek.

Befektetési szolgáltatások

Befektetési szolgáltatási tevékenységek a pénzügyi eszközökre vonatkozó

a) megbízás felvétele és továbbítása,

b) megbízás végrehajtása az ügyfél javára,

c) sajátszámlás kereskedés,
d) portfóliókezelés,

e) befektetési tanácsadás,

f) pénzügyi eszköz elhelyezése az eszköz (értékpapír vagy egyéb pénzügyi eszköz) vételére vonatkozó
kötelezettségvállalással (jegyzési garanciavállalás),

g) pénzügyi eszköz elhelyezése az eszköz (pénzügyi eszköz) vételére vonatkozó kötelezettségvállalás

nélkül, és

h) multilaterális kereskedési rendszer működtetése.

Kiegészítő szolgáltatásnak minősül

a) a pénzügyi eszköz letéti őrzése és nyilvántartása, valamint az ehhez kapcsolódó ügyfélszámla

vezetése,

b) a letétkezelés, valamint az ehhez kapcsolódó értékpapírszámla vezetése, nyomdai úton előállított

értékpapír esetében ennek nyilvántartása és az ügyfélszámla vezetése,

c) a befektetési hitel nyújtása,

d) a tőkeszerkezettel, üzleti stratégiával és az ezekkel összefüggő kérdésekkel, valamint az

egyesüléssel és a vállalatfelvásárlással kapcsolatos tanácsadás és szolgáltatás,

e) a befektetési szolgáltatási tevékenységhez kapcsolódó valutával és devizával történő kereskedés,

f) a befektetési elemzés és pénzügyi elemzés,

g) jegyzési garanciavállaláshoz kapcsolódó szolgáltatás,

h) a 6. § e)–g), j) és k) pontjaiban foglalt származtatott ügyletek alapjául szolgáló eszközhöz

kapcsolódó befektetési szolgáltatási tevékenység vagy kiegészítő szolgáltatás.

Megbízás végrehajtása az ügyfél javára: pénzügyi eszköz vételére vagy eladására vonatkozó
megállapodás megkötésére irányuló tevékenység végzése az ügyfél javára,

Limitáras megbízás: valamely pénzügyi eszköz meghatározott limitáron vagy annál jobb áron,
meghatározott mennyiségben történő vételére vagy eladására irányuló megbízás.

A befektetési vállalkozás az ügyfél megbízását az ügyfél számára legkedvezőbb módon hajtja végre
azzal, hogy ha a végrehajtásra a végrehajtási politikája szerint kerül sor, azt az ügyfél számára
legkedvezőbb végrehajtásnak kell tekinteni.

Saját számlás kereskedés

Fogalma: Pénzügyi eszköz saját eszköz terhére történő adásvétele, cseréje.

Hatály: A Bszt. hatálya nem terjed ki  arra a személyre vagy szervezetre, aki pénzügyi eszközre
vonatkozó sajátszámlás kereskedésen kívül nem végez befektetési szolgáltatási tevékenységet,
kivéve, ha árjegyző vagy saját számlára a szabályozott piacon, multilaterális kereskedési rendszeren
kívül, gyakori és rendszeres alapon kereskedik.

Portfoliókezelés

Fogalma: az ügyfél eszközei előre meghatározott feltételek mellett, az ügyfél által adott megbízás
alapján, az ügyfél javára pénzügyi eszközökbe kerülnek befektetésre és kezelésre azzal, hogy az ügyfél
a megszerzett pénzügyi eszközből eredő kockázatot és hozamot, azaz a veszteséget és a nyereséget
közvetlenül viseli.

Portfólió: a portfóliókezelési tevékenységet végző számára átadott eszközök, illetőleg ezen

eszközökből a portfóliókezelési tevékenységet végző által összeállított, többféle vagyonelemet
tartalmazó eszközök összessége,

A befektetési vállalkozás a portfóliókezelési tevékenysége keretében a tőke megóvására

(tőkegarancia) és a hozamra vonatkozóan (hozamgarancia) garanciát vállalhat azzal, hogy a hozamra
vonatkozó garancia magában foglalja a tőke megóvására vonatkozó garanciát is.

A befektetési vállalkozás a portfóliókezelési tevékenysége keretében a tőke megóvására

(tőkevédelem) és a hozamra vonatkozóan (hozamvédelem) ígéretet tehet azzal, hogy a hozamra
vonatkozó ígéret magában foglalja a tőke megóvására vonatkozó ígéretet is. A befektetési vállalkozás
a tőke megóvására vagy hozamra vonatkozó ígéretét a tőke megóvását, illetőleg a hozamot biztosító
pénzügyi eszközre vonatkozó befektetési politikával támasztja alá.

Befektetési tanácsadás és befektetési elemzés

Befektetési tanácsadás: Pénzügyi eszközre vonatkozó ügylethez kapcsolódó, személyre szóló ajánlás
nyújtása, ide nem értve a nyilvánosság számára közölt tény, adat, körülmény, tanulmány, riport,
elemzés és hirdetés közzétételét, továbbá a befektetési vállalkozás által az ügyfél részére adott, e
törvény szerinti előzetes és utólagos tájékoztatást.

Befektetési elemzés: pénzügyi eszközre vagy annak kibocsátójára vonatkozó, a Tpt. szerinti
befektetési ajánlás, ide nem értve a befektetési tanácsadást. 

Befektetési ajánlás: pénzügyi eszközre, tőzsdei termékre vagy annak kibocsátójára vonatkozó olyan
elemzés, javaslat vagy más információ, amelynek nyilvánosságra hozatala vagy mások számára oly
módon történő hozzáférhetővé tétele, amely alapján az nyilvánosságra kerülhet, befolyásolhatja,
hogy a befektető saját vagy más pénzét, egyéb vagyontárgyát részben vagy egészben a tőkepiac
hatásaitól tegye függővé.

Pénzügyi eszköz elhelyezése és jegyzési garanciavállalás

Pénzügyi eszköz elhelyezése (placement): a pénzügyi eszköz Tpt. szerinti forgalombahozatala és

nyilvános értékesítésre történő felajánlása.

Zártkörű vagy nyilvános

Értékpapír zártkörű forgalomba hozatala során a kibocsátó, illetve a forgalmazó köteles biztosítani,
hogy minden befektető ugyanazokat a lényeges, a kibocsátó piaci, gazdasági, pénzügyi, jogi
helyzetének és várható alakulásuknak, valamint az értékpapírhoz kapcsolódó jogoknak a befektetők
részéről történő megalapozott megítéléséhez szükséges információkat megkapja.

Semmis az értékpapír jegyzése, illetve az adásvételére kötött szerződés, ha az értékpapírt a

Felügyelet által engedélyezett tájékoztató és hirdetmény hiányában, illetve befektetési szolgáltató
igénybevétele nélkül hozták nyilvánosan forgalomba.

Jegyzési garanciavállalás: az értékpapír saját számlára történő lejegyzésére, illetve megvásárlására

vonatkozó kötelezettségvállalás vagy a jegyzés vagy eladás meghiúsulásának elkerülése érdekében
szerződésben vállalt mennyiségű értékpapír lejegyzésére, illetőleg megvásárlására vonatkozó
kötelezettségvállalás.
Multilaterális kereskedési rendszer működtetése

Olyan kereskedési rendszer, amely harmadik felek pénzügyi eszközökre irányuló, vételi és eladási
szándékát hozza össze megkülönböztetésmentes módon, szerződést eredményezve.

Multilaterális kereskedési rendszert befektetési vállalkozás vagy szabályozott piac működtethet

(együtt: piacműködtető).

Tőzsde: a hatékony tőkeáramlás, tőkeértékelés, az árfolyam és egyéb kockázat megosztása

érdekében a tőzsdei termékek keresletét és kínálatát koncentráló, azok kereskedését lebonyolító, a
nyilvános árfolyam-alakulást elősegítő vállalkozás,

A multilaterális kereskedési rendszer a Felügyelet engedélye alapján létesíthető és működtethető.

Letétkezelés és letéti őrzés

Ptk: Letéti szerződés alapján a letéteményes a szerződésben meghatározott ingó dolog megőrzésére
és annak a szerződés megszűnésekor történő visszaadására, a letevő díj fizetésére köteles.

Egyedi, vagy gyűjtő letét

Letéti őrzés: pénzügyi eszköz megőrzésre történő átvétele, a tulajdonos megbízásából való
nyilvántartása és kiadása.

Letétkezelés: a pénzügyi eszköz letéti őrzése, a kamat, az osztalék, a hozam, illetőleg a törlesztés
beszedése és egyéb kapcsolódó szolgáltatás együttes nyújtása, ideértve az óvadék kezelésével
összefüggő szolgáltatásokat.

Ügyfélszámla 

Az ügyfél pénzeszközeinek nyilvántartására szolgáló, korlátozott rendeltetésű számla, amely kizárólag

a számlavezető által nyújtott befektetési szolgáltatás, kiegészítő szolgáltatás, illetve árutőzsdei
szolgáltatás során igénybe vett szolgáltatásokhoz kapcsolódó tranzakciók lebonyolítására szolgál.

Értékpapírszámla

Értékpapírszámla: a dematerializált értékpapírról és a hozzá kapcsolódó jogokról az értékpapír-

tulajdonos javára vezetett nyilvántartás.

A dematerializált értékpapír (e fejezet alkalmazásában a továbbiakban: értékpapír) megszerzésére és

átruházására kizárólag értékpapír-számlán történő terhelés, illetve jóváírás útján kerülhet sor.

 Az értékpapír tulajdonosának – az ellenkező bizonyításáig – azt kell tekinteni, akinek számláján az
értékpapírt nyilvántartják.

Ptk: A fizetésiszámla-szerződésre vonatkozó szabályokat az értékpapírszámlára és az értékpapír-letéti

számlára azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy ezekben az esetekben a számlán értékpapírra
vonatkozó tulajdoni igény kerül elszámolásra.

Befektetési hitel

Pénzügyi eszköz vásárlásához nyújtott hitel, ha a hitelt nyújtó részt vesz az ügylet lebonyolításában.

A befektetési vállalkozás, amely befektetési hitelezési tevékenységet folytat – a hitelkihelyezés

megalapozottsága, áttekinthetősége, a kockázatok azonosítása, kezelése, ellenőrzése és csökkentése
érdekében – hitelezési szabályzatot készít, amelyet az igazgatóság, illetőleg az igazgatótanács hagy
jóvá.

35. A befektetési szolgáltatók a tőkepiacon 

Befektetési szolgáltatási tevékenységet – főszabályként – csak befektetési vállalkozás és hitelintézet

végezhet.

A harmadik országban székhellyel rendelkező befektetési vállalkozás tevékenységét Magyarország

területén fióktelepén keresztül végezheti.

A más EGT-államban székhellyel rendelkező befektetési vállalkozás Magyarország területén határon

átnyúló tevékenységet végezhet.

Befektetési vállalkozás

A befektetési vállalkozás tevékenysége megkezdéséhez legalább 130.000 euró összegű induló tőkével
rendelkezik.

Ha a befektetési vállalkozás a sajátszámlás kereskedésre és jegyzési garanciavállalásra nem jogosult,

de a megbízás felvétele, a megbízás végrehajtása, vagy a portfóliókezelés tevékenységek
valamelyikének végzésére jogosító engedélyt szerez, és

a) az ügyfél pénzügyi eszközének és pénzeszközének kezelésére jogosult, akkor legalább 125.000

euró,

b) az ügyfél pénzügyi eszközének és pénzeszközének kezelésére nem jogosult, akkor legalább 50.000
euró

összegű induló tőkével rendelkezik.

Ha a befektetési vállalkozás a megbízás felvétele és a befektetési tanácsadás tevékenységek

valamelyikének végzésére jogosító engedélyt szerez és az ügyfél pénzügyi eszközének és
pénzeszközének kezelésére nem jogosult (letétlezelés, letéti őrzés), akkor legalább 50.000 euró
összeg induló tőkével vagy olyan, az EGT-államok területére kiterjedő szakmai felelősségbiztosítással
rendelkezik, amelynek értéke káreseményenként legalább 1 millió euró, és évente összesen legalább
1 millió 500ezer euró.

A befektetési vállalkozás jegyzett tőkéje kizárólag pénzbeli hozzájárulással szolgáltatható.

A befektetési vállalkozás részvénytársaságként vagy fióktelepként működhet.

A befektetési vállalkozás a szervezetén belül az egyes szervezeti egységeket és az ezek működésére

és eljárására vonatkozó szabályzatokat úgy alakítja ki, hogy biztosítsa szervezeti egységeinek és
szervezeti megoldásainak megfelelőségét és hatékonyságát, valamint hogy

a) lehetővé tegye a befektési szolgáltatási tevékenységek és feladatok független végzését, illetőleg

ellátását, ideértve az ehhez szükséges hatáskörök világos és következetes elkülönítését,

b) biztosítsa, hogy az egyes szervezeti egységek vezetői ne legyenek alá- vagy fölérendeltségi, illetve
utasítási viszonyban egymással, csökkentve ezzel a visszaéléshez vezető személyi érdek-összefonódás
lehetőségét,
c) az információhoz való hozzáférést csak a jogosultak számára tegye lehetővé, csökkentve ezzel a
belső, üzletvitel során keletkező információval való visszaélés lehetőségét,

d) átlátható legyen,

e) erősítse a folyamatba épített ellenőrzést és lehetővé tegye ennek során az objektív megítélést,

f) biztosítsa, hogy a vállalkozás vezető állású személyei és alkalmazottai a felelősségi körük megfelelő
ellátása érdekében a követendő eljárásokat ismerjék,

g) biztosítsa a vállalkozás különböző szintjei közötti hatékony jelentéstételt és információáramlást.

A befektetési vállalkozás vezető állású személye, ennek közeli hozzátartozója, a befektetési

vállalkozás üzletkötője nem lehet

a) más befektetési vállalkozásban közvetlen vagy közvetett részesedéssel rendelkező természetes

személy,

b) más befektetési vállalkozásban közvetlen vagy közvetett részesedéssel rendelkező szervezet

vezető állású személye,

c) más befektetési vállalkozás vezető állású személye vagy alkalmazottja,

d) szabályozott piacra bevezetett értékpapír kibocsátójánál – ide nem értve a befektetési vállalkozást
magát és a befektetési vállalkozással egy csoportban lévő vállalkozásokat – vezető állású személy
vagy alkalmazott,

e) más befektetési vállalkozás üzletkötője.

Összeférhetetlenség

A befektetési szolgáltatási tevékenység végzésére jogosító engedéllyel rendelkező hitelintézet e

tevékenység végzésére létrehozott szervezeti egységének vezetője vagy az irányításért felelős,
döntési hatáskörrel rendelkező személye ugyanilyen munkakörben a hitelintézet más szervezeti
egységénél, más hitelintézetnél vagy befektetési vállalkozásnál nem foglalkoztatható.

A befektetési vállalkozásnak az ügyfél számára esetleg hátrányos érdek-összeütközések feltárása

érdekében figyelembe kell vennie, hogy a befektetési vállalkozás, vezető állású személye,
alkalmazottja nem érintett-e az alábbiakban felsorolt esetek valamelyikben:

a) az ügyfél kárára pénzügyi nyereséghez jut, vagy pénzügyi veszteséget kerül el,

b) az ügyfélnek nyújtott szolgáltatás eredményéhez vagy az ügyfél nevében teljesített ügylethez az

ügyfél érdekétől eltérő érdeke fűződik,

c) az ügyfél érdekével szemben más ügyfél vagy ügyfélcsoport érdekét részesíti előnyben,

d) ugyanabban az ügyletben érdekelt, mint az ügyfél.

A befektetési vállalkozás az ügyfél számára hátrányos érdek-összeütközések elkerülése, feltárása és

kezelése céljából szabályzatot készít (összeférhetetlenségi politika). 

A befektetési vállalkozás alkalmazottja a saját, a vele közös háztartásban élő személy, a közeli
hozzátartozója és az egyéb módon érintett személy nevében vagy javára nem köthet olyan ügyletet,
amely

a) bennfentes kereskedelmet vagy piacbefolyásolást valósítana meg,

b) üzleti titok, értékpapír és egyéb titok, vagy az védett információ jogszerűtlen feltárásával és
felhasználásával jár, vagy

c) nem áll összhangban a befektetési vállalkozás e törvényben meghatározott kötelezettségeivel.

A befektetési vállalkozás alkalmazottja nem adhat olyan tartalmú befektetési tanácsot, illetve más
módon sem bírhat rá ügyfelet vagy harmadik személyt arra, hogy olyan ügyletet kössön, amely, ha
azt az alkalmazott saját nevében vagy saját javára kötné, a fenti tilalom alá esne.

Működési szabályok, követelmények

 Biztonságos informatikai rendszer

 Belső ellenőrzés

 Kockázatkezelés és felelősség

 Compliance 

 Személyi feltételek

 Jó üzleti hírnév

 Befolyásszerzés

 Prudenciális szabályok

 Felügyeleti intézkedések, szankciók

36. A pénz- és tőkepiac állami felügyeletének szervezete és működése

Befektetési szolgáltatási tevékenység és kiegészítő szolgáltatás a Felügyelet engedélyével végezhető,

illetve nyújtható.

A külföldi befektetési vállalkozás fióktelepe befektetési szolgáltatási tevékenységet akkor végezhet,

illetőleg kiegészítő szolgáltatást akkor nyújthat, ha rendelkezik a székhelye szerinti állam hatáskörrel
rendelkező felügyeleti hatóságának az adott tevékenység végzésére jogosító engedélyével.

A más EGT-államban székhellyel rendelkező befektetési vállalkozás Magyarország területén

határon átnyúló tevékenységet akkor végezhet vagy fióktelepet akkor létesíthet, ha rendelkezik a
hatáskörrel bíró felügyeleti hatóságnak az adott tevékenység végzésére jogosító engedélyével és a
törvényi feltételek teljesültek.

A Felügyelet a tevékenység végzésére, illetőleg a szolgáltatás nyújtására jogosító engedélyt az egyes

tevékenységekre és szolgáltatásokra külön-külön vagy együttesen adja meg annak a kérelmezőnek,
amely megfelel jogszabályi követelményeknek.

Nem kell a Felügyelet engedélye a befektetési szolgáltatás nyújtásához annak a más EGT-államban
székhellyel rendelkező külföldi befektetési vállalkozásnak, amely tevékenységét határon átnyúló
szolgáltatásként vagy fióktelepén keresztül végzi és rendelkezik a székhelye szerinti tagállam
hatáskörrel rendelkező felügyeleti hatóságának az adott tevékenység végzésére jogosító
engedélyével.

A Felügyelet által kiadott engedély más EGT-államokban befektetési szolgáltatási tevékenység

végzésére és kiegészítő szolgáltatás nyújtására jogosít.
A befektetési vállalkozás befektetési szolgáltatási tevékenység végzése és kiegészítő szolgáltatás
nyújtása mellett kizárólag

a) árutőzsdei szolgáltatási tevékenységet,

b) részvénykönyvvezetést,

c) részvényesi meghatalmazotti (nominee) tevékenységet,

d) a pénzügyi szolgáltatás közvetítése tevékenységet,

e) a Bit. szerinti biztosításközvetítést ügynökként,

f) értékpapír-kölcsönzést, és

g) pénzügyi eszközre vonatkozó adat, információ értékesítést,

h) meghatározott csoportfinanszírozási tevékenységet

folytathat.

37. A pénz- és tőkepiaci szabályozás alakulása az Európai Unióban

EU tőkepiaci szabályozás

A közösségi szabályozás első nagy korszaka: 

1970 – 1990es évek vége 

A szabályozás célja az volt, hogy kialakuljon annak egységes gyakorlat, hogy mi lesz a közösségi
szabályozás minimális szintje. Nehezen tipizálhatók a tagállami szabályozások abból a szempontból,
hogy éppen a klasszikus vagy az univerzális bankszabályozást követik–e. Ezeknek a
figyelembevételével az úniós banki szabályozásban a banktevékenységek szabályozása nemigen
kapott nagy hangsúlyt. A legkorábbi és legrészletesebben szabályozott kérdés a „Mit csinál egy
kereskedelmi bank

Ezek 2 csoportja: 

- tagállamok központi bankjai, feladatuk: az adott állam monetáris politikájának kezelése, kialakítása,
ellenőrzése 

- elszámoló háza: alapvetően banktechnikai feladatot látnak el Szabályozás módja: az adott irányelv
hatályba lépése után egy idő elteltével felülvizsgálták az adott irányelvben megfogalmazott célok és
elvek tagállamokban elért jogalkotási státuszát.

1970 – 1990-es évek között 3 komoly nagy banki irányelv kiadására és sok módosításra került sor. 

Bankszabályozás 2. nagy korszaka: 

2000 A közösségi jogalkotó alapvető célul tűzte ki a 2000-es irányelv kiadásakor, hogy a korábbi
módosításokat végiggondolva összhangot teremtsen az addigi szabályozásban. Speciális területek,
amelyek az intézményszabályozás keretén belül mindenképpen egységes normákat kellett, hogy
közvetítsenek: 

- tőkekövetelmények: már a korábbi irányelvek is meghatározták, alacsonyabb tőkekövetelményi

szint egyértelmű garanciális szabályokat kívánt meg az uniós jogalkotótól:az ügyfelek felé maximális
nyilvánosság biztosítása - a tulajdonosi kör és tulajdonosi pozíciók meghatározás: jogalkotói elvárás a
„jó hírnév” 

- A tulajdonosi körön belüli összefonódás: a megengedő közösségi szabályozás mindent lehetővé tesz
így ezen a területen elég kaotikus szabályozásokat találunk 

- banküzemi kérdések: pl.: személyi, tárgyi, műszaki feltételek; biztonsági feltételek; könyvvezetési és
nyilvántartási feltételek; termékfejlesztés; folyamatszervezések A bankalapítás és az állami felügyelet
szerepe Uniós vívmány az egységes engedélyezési rendszer: egy engedély birtokában az adott bank
más tagállamokban is banki tevékenységet folytathat. Az Unión belüli megjelenésnek 

2 további formája lehet: 

- új bank alapítása – gyakorlatilag csak regisztrációt jelent egy más tagállamban

- határon átnyúló szolgáltatások nyújtása 

Az uniós szabályozásban kifejezetten jelentős az állami felügyeletek szerepének meghatározása. A

közösségi jogalkotó keretszabályokkal dolgozik: az állami intézményrendszerbe helyezett, volt
ellenőrző szerepet ellátó, elkülönült szervezet az a 3 fő keret amin belül az adott állam a felügyeletét
pozicionálni tudja. A felügyeleti tevékenység meghatározása: engedélyezés, felügyelet és
szankcionálás körén belül. A felügyeletek egymás közti együttműködése az Unión belül az utóbbi
évtizedek hozta fejlődés eredménye. Fontos uniós szabályozás a tagállamok és ún. 3. országok
felügyeletei viszonyának kérdése: leginkább az óvatos viszonosság elvének szabályozása figyelhető
meg. 

2006-os uniós szabályozás

Az elmúlt néhány évben lezajlott folyamatok egy újabb harmonizációs lépcsőt tettek szükségessé. Ez
az új szabályozási lépcső a kockázatkezelésre vonatkozik. A kockázatok kezelése mindig is fontos volt,
de a szabályozás csak az elmúlt 2 évtizedben került arra a szintre, hogy a kockázatkezelést
kifejezetten fontos szabályozandó területként kezelje. Az első általánosan átvett és széles körben
alkalmazott kategória a bankszabályozásban a prudens viselkedés kategóriája és az ennek megfelelő
követelményrendszer kialakítása volt. A másik kategória az átláthatóság és transzparencia. Mindezek
mellett az elmúlt néhány évben az ún „bázeli törekvések és elvek” jelentették a legnagyobb
szabályozási kihívást a kockázatkezelés területén. A 2006-os uniós banki irányelv ezeket a bázeli
irányelveket és szabályokat foglalja össze, részletesen és nagy mennyiségben tartalmaz
kockázatkezelési szabályokat.

4.nagy korszak: válság után ↑

38. A betétbiztosítás és a befektető védelem intézményrendszere és fő szabályai

A befektető-védelem célja, hogy a szolgáltatók felszámolása esetén a biztosított szolgáltatások

keretében náluk elhelyezett eszközök értékét meghatározott értékhatáron belül az ügyfeleknek
megtérítse.

Nem feladata az üzleti veszteség (pl. árfolyamveszteség) fedezése!!!

A Befektetővédelmi Alap.

Biztosított tevékenységet végző befektetési szolgáltató a tevékenység végzésére vonatkozó

engedéllyel kizárólag az Alap tagjaként rendelkezhet.
Magyarország területén székhellyel rendelkező biztosított tevékenységet végző szolgáltató külföldön
létesített fióktelepére az Alap által nyújtott befektető-védelem terjed ki. 

Nem köteles az Alaphoz csatlakozni az EU másik tagállamában vagy harmadik országban székhellyel
rendelkező biztosított tevékenységet végző szervezet fióktelepe, ha tagsággal rendelkezik megfelelő
befektető-védelmi rendszerben.

Biztosított szolgáltatások

a) megbízás felvétele és továbbítása,

b) megbízás végrehajtása az ügyfél javára,

c) sajátszámlás kereskedés,

d) portfóliókezelés,

e) a pénzügyi eszköz letéti őrzése és nyilvántartása, valamint az ehhez kapcsolódó ügyfélszámla

vezetése,

f) a letétkezelés, valamint az ehhez kapcsolódó értékpapírszámla vezetése, nyomdai úton előállított

értékpapír esetében ennek nyilvántartása és az ügyfélszámla vezetése,

Kizárólag olyan követelés alapján állapítható meg kártalanítás, amely a befektető és az Alap tagja
között 1997. július 1. napját követően létrejött, biztosított tevékenység végzésére kötött
megállapodás teljesítése érdekében az Alap tagjának birtokába került és a befektető nevén
nyilvántartott vagyon (értékpapír, pénz) kiadására vonatkozó kötelezettségen alapul (biztosított
követelés). Az Alap által nyújtott biztosítás kizárólag a tagsági jogviszony fennállása alatt kötött
megállapodásokra terjed ki.

Az Alap kártalanítási kötelezettsége abban az esetben következik be, ha

a) a Felügyelet az Alap tagjával szemben felszámolási eljárást kezdeményez vagy

b) a bíróság az Alap tagjának a felszámolását rendeli el.

Kártalanítás megállapítására a befektető erre irányuló kérelme alapján kerül sor. A kérelmet a
befektető az igényérvényesítés első napjától számított 1 éven belül terjesztheti elő. Elbírálási és
kifizetési határidő: 90 nap.

Az Alap a kártalanításra jogosult befektető részére követelését – személyenként és Alap tagonként

összevontan – legfeljebb 100.00 euró összeghatárig fizeti ki kártalanításként. Az Alap által fizetett
kártalanítás mértéke 1 millió forintig 100%, efelett 1 millió forint és az  1millió forint feletti rész 90%-
a.

Az Alap a kártalanítást pénzben nyújtja.

Betétbiztosítás fogalma

A betétbiztosítás egy olyan betétgarancia-rendszer befagyása esetére biztosítja a rendszer

tagintézményeiben elhelyezett betétek kifizetését.

A betétet fogadó pénzügyi intézmények számára kötelező a tagság a magyar rendszerben vagy
bizonyos esetekben más tagállam betétbiztosítási rendszerében.

Országos Betétbiztosítási Alap

Minden hitelintézet kötelezően csatlakozik az OBA-hoz.

Magyarország területén székhellyel rendelkező hitelintézet másik EGT-államban létesített

fióktelepére az OBA által nyújtott betétbiztosítás terjed ki.

A Felügyelet engedélye esetén nem köteles csatlakozni az OBA-hoz harmadik országbeli hitelintézet
magyarországi fióktelepe, ha a Felügyelet döntése szerint rendelkezik a hazai biztosítással
egyenértékű betétbiztosítással. 

Másik EGT-államban székhellyel rendelkező hitelintézet Magyarország területén létesített fióktelepe

betéteseinek kártalanítását a székhely ország betétbiztosítási rendszere nevében az OBA fizeti ki a
székhely ország betétbiztosítási rendszerének rendelkezései alapján és az általa átutalt
pénzeszközökből. 

Az OBA pénzeszközei nem vonhatók el, és a Hpt.-ben meghatározottól eltérő célra nem használhatók
fel.

Az OBA saját tőkéje nem osztható fel.

Az OBA pénzügyi-számviteli ellenőrzését az Állami Számvevőszék valamint saját könyvvizsgálója végzi.

Az OBA irányító szerve az igazgatótanács. 

Az OBA önálló munkaszervezettel rendelkezik.

Az OBA tevékenységének operatív irányítását az ügyvezető látja el.

Az OBA forrásai:

a) a csatlakozási díj,

b) hitelintézetek által teljesített rendszeres, illetve rendkívüli éves befizetés,

c) az OBA által felvett kölcsön,

d) egyéb bevétel, valamint

e) az OBA által kibocsátott kötvény.

Az OBA által nyújtott biztosítás csak a névre szóló betétre terjed ki.

Az OBA által nyújtott biztosítás a betétek számától és pénznemétől függetlenül kiterjed minden olyan
betétre, amelyet állami garancia nélkül az OBA-ban tagsággal rendelkező hitelintézetnél helyeztek
el.

Az OBA által nyújtott biztosítás kiterjed az 1993. június 30-ig sorozatban értékpapírszerűen
kibocsátott vagy forgalomba hozott betéti okiratra, tekintet nélkül annak elnevezésére.

Magánszemélyek, magántulajdonú nem pénzügyi vállalkozások és egyéb szervezetek betétei

biztosítottak.

A nem biztosított betétek

Az OBA által nyújtott biztosítás nem terjed ki

a) a költségvetési szerv,

b) a tartósan 100 %-ban állami tulajdonban lévő gazdasági társaság,

c) a helyi önkormányzat,

d) a biztosító, az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár, valamint a magánnyugdíjpénztár,

e) a befektetési alap, a befektetési alapkezelő,

f) a Nyugdíjbiztosítási Alap, valamint ezek kezelő szervezetei és a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv,

g) az elkülönített állami pénzalap,

h) a pénzügyi intézmény,

i) az MNB,

j) a befektetési vállalkozás, a tőzsdetag, az árutőzsdei szolgáltató,

k) a kötelező vagy önkéntes betétbiztosítási, intézményvédelmi, befektetővédelmi alap, illetve a

Pénztárak Garancia Alapja,

l) a kockázati tőketársaság és a kockázati tőkealap

betéteire.

Az OBA által nyújtott biztosítás szintén nem terjed ki

a. az olyan betétre, amelyről bíróság jogerős ítélettel megállapította, hogy az abban elhelyezett
összeg pénzmosásból származik, valamint 

b. a hitelintézet szavatoló tőkéjére és a hitelintézet által kibocsátott hitelviszonyt megtestesítő

értékpapírra.

OBA a kártalanításra jogosult személy részére azon betétkövetelésből, amely olyan hitelintézettel
szemben áll fenn, amelynek engedélyét a Felügyelet visszavonta, vagy amelynek felszámolását a
bíróság elrendelte, először a tőke, majd a kamat összegét személyenként és hitelintézetenként
összevontan legfeljebb 100.000 euró összeghatárig forintban fizeti ki kártalanításként.

Az OBA

a) a hitelintézet tevékenységi engedélye visszavonásáról hozott határozat közlésének vagy

b) a felszámolási eljárás kezdeményezése esetén a bíróság felszámolást elrendelő végzése

közzétételének

időpontját követő napon megkezdi és 20 munkanapon belül befejezi a betétesek részére a

kártalanítás kifizetését.

A kártalanítás kifizetéséhez a betétesnek nem kell kérelmet benyújtania.

39. A Világbank és a Nemzetközi Valutaalap kialakulása, működése

Az Egyesült Nemzetek működési köréhez a pénzügyek speciális területén számos nemzetközi

intézmény kapcsolódik, és bár legtöbbjük elnevezésében a bank szó szerepel, sokszor kérdéses,
mennyiben tekinthetők klasszikus bank-intézménynek. A II Vh-t követő alapítása idején a Világbank
alapvető célja a háborús újjáépítés segítése volt. Az első nemzetközi finanszírozási intézmények a II.
világháborút követő időszakban jöttek létre; elsőnek a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap. 1.
Világbank: már alapításától kezdve a Világbank (International Bank for Recon-struction and
Development - World Bank) a legnagyobb nemzetközi hitelnyújtó pénzügyi intézmény. Alapvető célja
a magántőke bevonásával elősegíteni a nemzetközi beruházásokat. Tagjai országok lehetnek.
Alapszabályának megfelelően a Világbank nem egyedül vállalja a nagymértékű nemzetközi
finanszírozás minden szerepkörét: létre kellett hoznia különböző kapcsolódó intézményeket: 

-a tevékenységéhez kapcsolódó nemzetközi vitás esetek elrendezésére, 

-tényleges tőkebefektetést végző és azt működtető szervezetet, 

• a befektetések és finanszírozások tekintetében külön garanciavállaló intézményt, 

• a környezeti problémák kezelését is végző, a nemzetközi finanszírozáshoz kötődő szervezetet. 

A bank működésének alapvető jellemzője az ún. „feltételhez kötöttség”. Ez azt jelenti, hogy a bank a
finanszírozás megkezdése előtt feltételrendszert szab az adósnak; a finanszírozás során és azt
követően pedig ellenőrzi a feltételek teljesítését. A feltételek sorában alapvető volt és ma is az
maradt a piacgazdaság fejlődésének elősegítése. Fontos feltételrendszer kötődik a fiskális és
monetáris politika egyensúlyának fenntartásához; az infláció meghatározott szinten tartásához. Az
utóbbi évtizedekben erősödött meg az a feltételrendszer, amely környezeti ártalmak kiszűrése
területén ró feladatokat a kölcsönt felvevő tagországok kormányai számára. 

Nemzetközi Valutaalap: A valutához kötődő problémák megoldására jött létre a Nemzetközi

Valutaalap (International Monetary Fund - IMF) a Világbank alapításával együtt, 1945-ben, Bretton
Woodsban. Az alapítástól kezdődően az eredeti elképzelések szerint az Alap a Világbankkal szoros
együttműködésben dolgozik; ez a szervezeti felépítésben is hasonlóságot jelent: az Alap tagjai
országok lehetnek. Az Alaphoz önkéntesen csatlakozó és az Alap létesítő dokumentumát elfogadó
minden tagország egy Kormányzót (és egy helyettest) jelöl a szervezetbe és így a Kormányzók
Testülete az Alap fő döntéshozó szerve. Az Alap tényleges működése és működtetése a Végrehajtó
Testület feladata. Az Alap létesítő okirata az alábbi nagy vonalakban határozza meg működési célját:

 a) a nemzetközi pénzügyi és valutáris együttműködés elősegítése; 

b) a nemzetközi kereskedelem kiegyensúlyozott növekedésének elősegítése - a társadalmi és

gazdasági jólét kialakulásához hozzájárulás; 

c) a tagországok közti valutaváltási rendszerek egyensúlyának megteremtése; 

d) a nemzetközi kereskedelem növekedését akadályozó devizajogi korlátozások megszüntetésében

való aktív részvétel; 

e) saját forrásból finanszírozás a tagországok részére fizetési rendszereik egyensúlyának biztosítása

céljából.

 A fizetési rendszerek egyensúlyának biztosítására használt eszköz az Alap által létrehozott speciális
Tartalékszámla terhére történhet a tagországok által, befizetéseik arányában. Annak vizsgálata során,
hogy a tagországok megfelelnek-e az Alap támasztotta feltételrendszernek, az Alap főként olyan
makroökonómiai tényezőket vizsgált, melyek hatással lehettek az adott tagország nemzeti valutája
értékének: kamatlábak mértékének alakulását, pénztömeg nagyságát az adott tagország piacán,
állami adósság nagyságát, inflációs arányt és a fizetési mérleg egyensúlyát.

40. Nemzetközi pénzügyi intézmények fejlődése, célja, működése

A) Európai fejlesztési bankok: 

- Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank : létrehozása alapvetően a kelet-európai rendszerváltások
időszakához kötődött. 1990-ben alakult azzal a céllal, hogy a piacgazdaság felé átalakuló
nemzetgazdaságok finanszírozásához aktívan hozzájáruljon. A tagsági viszony országokhoz kötött; a
regionalitás elve alapján bármely európai ország, vagy Európán kívüli, de a Nemzetközi Valutaalapban
tag ország csatlakozhat a bankhoz. Vezető testülete egy funkcionálisan és földrajzilag tagolt, 23 tagú
Igazgatóság. A legnagyobb egyedüli részvényes ország az USA. A tagországok (részvényesek) sorában
érdekesség az Európái Unió mint jogi személy tag (részvényes). 

- Európai Beruházási Bank: Az EIB Csoport az Európai Unió közérdekű befektetési célkitűzéseit
hivatott elősegíteni két komponense, az Európai Beruházási Bank és az Európai Beruházási Alap
révén. A bankcsoporton belül az EIB közép és hosszú távú hitelkihelyezésekkel, míg az EIF kockázati
tőkebefektetésekkel, valamint kis- és középvállalkozások segítésével járul hozzá az EU térségének
gazdasági fejlődéséhez. Míg az EIF viszonylag későn (1994-ben) jött létre, az EIB-t még a Római
Szerződés hozta létre 1957-ben mint az EU multilaterális fejlesztési bankját. Az EIB részvényesei az
Európai Unió mindenkori tagállamai. Bár a Közösségtől elkülönült jogi személyiséggel rendelkezik, az
EIB szoros kapcsolatban áll az EU legtöbb intézményével és szervével. Az Unió intézményei közül az
Európai Bizottságnak van egyedül képviselete az Igazgatótanácsban. Az EU intézményrendszerén
belül az EIB működése szempontjából a legnagyobb befolyással bíró intézmény az Európai Bíróság,
melynek a Római Szerződés rendelkezési alapján kizárólagos joghatósága van a Bank jogvitáiban
intézményi, működési valamint személyzeti ügyekben egyaránt. Az EIB elsődleges szerve a
Kormányzótanács, mely a Bank 15 részvényesének egy-egy (miniszteri szintű) képviselőjéből áll. Ez a
szerv fogadja el többek között az általános hitel kihelyezési irányelveket, illetve engedélyezi az EU-n
kívüli hitelkihelyezéseket. A Kormányzótanács dönt a jegyzett tőke módosításáról, illetve az
Igazgatótanács, illetve a Bank bizottságai tagjainak kinevezéséről. A másik plenáris szerv az
Igazgatótanács, melynek 25 tagja képviseli a tagország részesedését a Bank jegyzett tőkéjéből. Az
Európai Bizottság is delegál egy igazgatót. A tanács elnöke egyben a Bank Elnöke, jelenleg PHILIPPE
MAYSTADT, korábbi belga pénzügyminiszter és miniszterelnök-helyettes. Az Igazgatótanács
legfontosabb szerepe az egyes projektek engedélyezése. A Bank szervei közé tartozik a Menedzsment
Bizottság és a Belső Ellenőrzési Bizottság. 

Fontos szerepet játszik még a külső auditáló szerv. 

B) Regionális nemzetközi bankok 

- Ázsiai Fejlesztési Bank: a 60-as években jött létre alapvetően az USA és Japán kezdeményezésére. A
tagok sorában országok találhatók; a bank alaptőkéjének és tagjainak is kb. egyharmada régión kívüli
és kétharmada régiós ország, Japán a legnagyobb részvényes. A létesítési dokumentum alapján a
bank kifejezetten és csak hitelkihelyezéssel foglalkozik. A bank a Világbank hitelezési politikájához
csatlakozik, azzal viszonylag szorosan együttműködik. A bank szervezete tagolt: csak kvalifikált
részvényesek képviseltetik magukat a Kormányzó Testületben; második szinten a napi működés
biztosítására a Kormányzó Testület által kijelölt Igazgatóság jár el.

 - Amerika-közi Fejlesztési Bank: washingtoni székhellyel 1959-ben alakult. Célja Latin-Amerika és a

karibi térség gazdasági és társadalmi fejlődésének elősegítése a tagországokon keresztül,
finanszírozás útján. Tagjainak közel 1/3-a nem latin-amerikai ország. Más regionális bankoktól
eltérően a bank működése kezdeteitől a társadalmi változások finanszírozását tekinti fő feladatának.
Az USA kivételes és erős kontrollt gyakorol a bank felett. A bank által alkalmazott egyik speciális
finanszírozási eszköz az ún. „együtt-finanszírozás”, ami szerint a bank hitelezési politikájában
meglevő, kereskedelmi banki hitelek mögé, azokat kiegészítendő, áll be. ű
- Afrikai Fejlesztési Bank: A kontinens legnagyobb regionális fejlesztési bankja. 1963-ban hozták létre.
Mára részvényesei között számos európai ország is megtalálható. A kezdeti finanszírozás
kormányprogramok segítségére irányult. A bank finanszírozási stratégiája kettős: 

– egyrészt gazdasági-társadalmi fejlesztési célokhoz kapcsolódó, alapvetően állami forrásokat

kiegészítő hitelezés; 

– másrészt egyre nő azon projektek száma, ahol a magántőkés finanszírozás kiegészítőjeként, együtt-
finanszírozóként vagy kereskedelmi hitelek megtámogatójaként kerül sor a bank szerepvállalására.

C) Európai Központi Bank:

 - Az Európai Központi Bank az euró zónán belül az árstabilitás fenntartásának alapvető intézménye,
és ezáltal alapvető célja az euró vásárlóerejének megőrzése. Kizárólagosan jogosult a Közösségen
belül bankjegy kibocsátásra, ill. annak a tagállami központi bankok számára való engedélyezésére.
Mindenkire kiterjedő hatályú rendeleteket alkothat, ill. határozatokat hozhat és ajánlásokat tehet. Az
EKB-t és KBER-t intézményi és személyi függetlenség illeti meg. Belső döntéshozatali szervezete 3 fő
döntéshozó fórumból áll:

1. Kormányzótanács: az EKB igazgatóságának tagjaiból és az euró zóna tagállamai központi

bankjainak kormányzóiból, ill. elnökeiből áll. Feladata: a közös monetáris politika meghatározása. 

2. Igazgatóság: elnökből, alelnökből és további négy tagból áll. Elnökét az Igazgatóság tagjai, tagjait az
Európai Tanács javaslatára az euró zóna tagállamainak állam és kormányfői nevezik ki. Feladata: a
Kormányzótanács iránymutatásainak és határozatainak megfelelően a közös monetáris politika
végrehajtása, amelynek keretében a tagállamok központi bankjainak utasításokat is adhat. 

3. Általános Tanács: az EKB elnökéből, alelnökéből és valamennyi tagállam központi bankjának

kormányzójából, ill. elnökéből áll. Tanácsadó és koordináló feladatokat lát el az összes tagállam
jegybankja között. Az EKB elnöke részt vesz a Tanács EKB-t érintő ülésein, és évente jelentést készít
tevékenységeiről a Parlament, a Tanács és a Bizottság részére. A Tanács és a Bizottság egy-egy
szavazati joggal nem rendelkező képviselője részt vesz az EKB Kormányzótanácsának ülésén. Az EKB a
Közösség önálló jogi személyiséggel rendelkező intézménye. Alaptőkéjét a tagállamok központi
bankjai bocsátották rendelkezésre, amelyek ezáltal az EKB részvényeinek tulajdonosai. A részesedés
meghatározása az egyes tagállamok GNP-jének és lakosságszámának alapulvételével történt. 

Az EKB monetáris politikai eszköztára: 

– általános és hosszú lejáratú refinanszírozási műveletek a bankrendszer megfelelő likviditásának

biztosítása érdekében,

 – egynapos „overnight” hitelkeret és az egynapos betét a napi likviditáskezeléshez,

 – eseti jellegű finomszabályozási műveletek, melyek célja a kamatok mértékének befolyásolása, 

– a hitelintézetek számára az EKB-nál kötelezően elhelyezendő tartalék előírására a pénzpiaci

kamatok szintjét stabilizálják.