A 63. és 64.

cikkben foglaltak definiáljak a szövetségi kormányforma, azaz a föderatív államszerkezet

alapjait. A föderatív államszervezet lényege, hogy egy államon belül vannak tagállamok, amik,
bizonyos kérdésekben autonómiát élveznek, de az államnak vannak közös intézményei is, pl. a
Szövetségi Gyűlés, az itt születő döntések az összes tagállamra érvényesek. Az államszervezeten belül
a hatalommegosztás vertikálisan érvényesül a tagállamok és az állam közt. Ilyen föderatív
államszerkezetű állam pl. Németország vagy az Egyesült Államok is. Az alábbi példában, fiktív
módosítás esetén sérülne a hatalommegosztás elve, hiszen a 63. cikkből kikerülne a rendelkezés azon
része, ami kimondja, hogy a Szövetségi Kancellárt a Szövetségi Gyűlés választja meg, a Szövetségi
gyűlésen pedig a tagállamok képviselői vesznek részt, vagyis a közvetett demokrácia érvényesül általa
és a tagállamok beleszólást nyernek az állami szintű közigazgatásba. Ha ez a rendelkezés kikerül az
alkotmányszövegből és a Szövetségi Elnök kinevezi a Szövetségi Kancellárt azzal a demokrácia alapjai
inganak meg. Továbbá, ha a 64. cikk kikerül az alkotmányszövegből, mely ugye kimondja, hogy
amennyiben a Bundestag bizalmatlanságát fejezi ki a Szövetségi Kancellárral szemben, akkor
választhatnak új Szövetségi Kancellárt és kérhetik a Szövetségi elnököt, hogy felmentse tisztségéből a
Szövetségi Kancellárt. Ennek az intézkedésnek a lényege, hogy ha a Bundestag érdemtelennek,
eredménytelennek tartja a Szövetségi Kancellárt akkor bizalmatlansági indítvánnyal leváltható
legyen, de a 64. cikk törlésével elveszik a Bundestag egyiik igen fontos jogát és így a Szövetségi
Kancellár nem lesz leváltható időközben, csak a parlamenti ciklusa végén.

Az Országgyűlés a törvényhozásért felelős szerv, továbbá egyik fő funkciója a Kormány ellenőrzése.

Amennyiben az Alaptörvény 3. cikk (2) bekezdése az alábbi módon egészülne ki, azaz a
miniszterelnök feloszlathatná az Országgyűlést, azzal alkotmányos alapelvek, az Alaptörvény C)
cikkében foglalt hatalommegosztás elve sérülne, hiszen, ha a Kormány feje, a miniszterelnök
feloszlathatja az Országgyűlést, akkor a hatalmi ágak közti ellenőrzés és az egymástól való
függetlenségük is sérül. A (2a) kiegészítés kimondja, hogy a feloszlatáshoz az országgyűlési képviselők
kétharmadának szavazata szükséges, ami egy viszonylag nagy arány, de így is megszavaztatható a
feloszlatás, hiszen a Kormány parlamenti többséggel rendelkezik, amely bizonyos esetekben akár
kétharmados is lehet, tehát kimondhatjuk, hogy ezzel a módosítással a kormánypárt kezébe adnánk
egy eszközt mellyel az Országgyűlést képes lenne feloszlatni és ezzel hátráltatni az Országgyűlést
alkotmányos funkcióinak betöltésében.

Az Alaptörvény 4. cikk (3) megfogalmazza azokat az eseteket, amelyekben az országgyűlési képviselő

elveszítheti mandátumát, ilyen eset például az Országgyűlés megbízatásának megszűnése, a
képviselő halála, a képviselő lemondása, illetve az összeférhetetlenség kimondása, a megválasztáshoz
szükséges feltétel hiánya, és ha nem veszt részt az Országgyűlés munkájában egy éven keresztül, ezek
megállapításáról az Országgyűlés dönt, kétharmados szavazással. Ha a 4. cikk (3) f, pontját az alábbi
módon módosítanánk, azaz ha egy képviselő egy éven belül nem szólalt fel legalább négyszer az
Országgyűlés ülésein akkor, megszűnik a megbízatása, azzal arra lehetne kényszeríteni a
képviselőket, hogy aktívabban részt vegyenek az Országgyűlés munkájában, ugyanakkor ez a
módosítás akár nehezíthetné is az Országgyűlés munkáját, ha minden képviselő gyakrabban szólalna
fel, akár nem releváns esetekben is, csak azért, hogy elég alkalommal felszólaljon ahhoz, hogy
megtartsa mandátumát. Továbbá, ha a 4. cikk (4) bekezdését úgy módosítanánk, hogy a (3) f, cikk
módosításáról, azaz annak megállapításáról, hogy egy-egy képviselő felszólalt-e négyszer egy éven
belül az Országgyűlés ülésein az Országgyűlés elnöke határozna, az szerintem egy jó változtatás
lenne, hiszen egy ember könnyebben és átláthatóbban tud dönteni ebben a kérdésben, mint egy
kétharmados többségi szavazás, hiszen ez esetben csak ténymegállapításról van szó, a felszólalások
száma pedig egyszerűen megállapítható a jegyzőkönyvek alapján.

Az interpelláció képviselői beadványt jelent, melyre a miniszter válaszolt, a választ pedig az

Országgyűlés egyszerű többséggel megszavazza. A 2012. évi XXXVI. törvény 42. §-a rendelkezik az
interpelláció szabályairól. Ha a 42. §. (7) bekezdést az alábbi módon módosítanánk, azaz, ha az
interpellációra adott választ az Országgyűlés nem szavazza meg, elutasítja akkor a miniszter 15 napon
belül köteles lemondani. Ezzel a módosítással lehetővé tennénk, hogy az interpelláció azt a funkciót
töltse be, hogy a minisztereket le lehessen egy egyszerűbb módon mondatni és véleményem szerint
ezzel a lépéssel az eredeti funkciója el is veszne az interpellációnak, továbbá, ha folyamatosan
váltogatva lennének a miniszterek azzal, a parlamenti stabilitás is megsérülhetne. Ha (7a)
bekezdéssel pedig kiegészítenénk az alábbi módosítást, azaz amennyiben a miniszter 15 napon nem
mond le magától akkor a miniszterelnöknek kezdeményeznie kell, a köztársasági elnöknék, hogy
távolítsa el pozíciójából.

Az Alaptörvény 9. cikk (4) f, pontja szerint kinevezheti Magyar Érdemrendre a miniszterelnök

unokatestvérét, és a (6) bekezdés szerint megtagadhatja a kinevezést, amennyiben a jogszabályi
feltételek hiányoznak vagy alapos okkal úgy ítéli meg, hogy az államszervezet demokratikus
működése veszélybe kerülhetne a kinevezés által, vagyis a jelölt előélete miatt a köztársasági elnök
teljesen jogszerűen megtagadhatja a kinevezést. Véleményem szerint a miniszterelnök nem kérheti
ennek az ügynek az Alkotmánybírósági felülvizsgálatát hiszen, a köztársasági elnök teljesen
jogszerűen, Alaptörvényben foglalt feladatait teljesítve járt el a miniszterelnök unokatestvérének
kinevezésének ügyében.