H cserél k alapegyenlete

(írta : Ortutay Miklós)

1. H átviteli tényez
2. Közepes h mérséklet különbség (egyenáram)
3. H átvitel cs oldalon kétjáratú, köpenyoldalon egyjáratú h cserél nél

1. H átviteli tényez
Állandósult állapotban a cs küls és bels felületén h átadással, a csövön keresztül
h vezetéssel történ energiatranszport révén azonos a h áram.
A h átviteli (h átbocsátási) tényez bevezetésével a h átvitel a teljes hajtóer re vonatkozóan
kifejezhet
k (Tb − t k ) .
A küls és bels felületet azonosnak tekintve, egy egyréteg síkfal h átvitelét vizsgálva a
h áram azonossága a részfolyamatoknál és a teljes folyamat esetén:
λ
q = α b (Tb − Tf ) = (Tf − t f ) = α k (t f − t k ) = k (Tb − t k )
s

A h mérséklet különbségek a részfolyamatoknál:

Tb - Tf = q/ ∝b
Tf - t f = qs/λ
t f − t k = q / αk
 1 s 1
Tb − t k = q + +
αb λ αk
A h átvitelb l:
q
Tb − t k =
k
A h átviteli tényez :
1
k=
1/α b + s / λ + 1/α k
Cs esetén a küls és bels felület nagysága eltér . Állandósult állapotra vonatkozóan a
következ összefüggés írható fel:
λ
Q = α b A b (Tb − Tf ) = A x (Tf − t f ) = α k A k (t f − t k ) = kA(Tb − t k )
s
Ahonnan a h átviteli tényez :
1 1 s 1
= + +
kA α b A b λA x α k A k
A cs közepes felületéhez tartozó sugár vastagfalú csöveknél a küls és bels sugár
logaritmikus közepe. Normál csövek estén a számtani közép.
r −r r +r
rx = k b ≈ k b
r 2
ln k
rb
2. Közepes h mérséklet különbség (egyenáram)
Ha a h cserél tökéletesen szigetelt
Q = G1c1 (T1 − T2 ) = G 2c 2 ( t 2 − t1 )
Q = W1 (T1 − T2 ) = W2 ( t 2 − t 1 )
1 1 T −T t −t (T − t ) − (T2 − t 2 ) ∆T1 − ∆T2
m= + = 1 2+ 2 1 = 1 1 = (1)
W1 W2 Q Q Q Q
A h átvitel folyamán a cs bels és küls felülete mentén lév anyag jellemz h mérséklete a
különböz pontokban eltér lehet. Az ábrán a T-t hajtóer állandóan változik.
Egy elemi felületen átadásra került energia következtében a felület két oldalán bekövetkezett
energiaváltozás megegyezik:
dQ = − W1dT = W2 dt
1 1 dT dt d (T − t ) d∆T
m= + =− + =− =−
W1 W2 dQ dQ dQ dQ
Innen:
dQm = −d∆T (2)
A h átvitellel elemi felületen átadott energia:
dQ = k dF (T − t ) = k dF ∆T (3)
A (2) és (3) összefüggésb l
− d ∆T = k dF m ∆T
T F
d∆T
2

− = k dF - Κ = Κ
m∆T 1 T 0

k és m állandóságát feltételezve, baloldalon határt cserélve

 ∆T1
ln
∆T2
= kF
m
Figyelembe véve (1)-gyet, rendezés után
∆T1 − ∆T2
Q=kF
∆T
ln 1
∆T2
∆T1 − ∆T2
A
∆T
ln 1
∆T2
kifejezéssel számítható a közepes h mérséklet-különbség.
Ellenáram esetén hasonló levezetéssel ugyancsak ez az összefüggés adódik. Ez az összefüggés
alkalmazható akkor is, ha a h cserél egyik oldalán fázisváltozás miatt a h mérséklet állandó.
Colburn szerint pontosabb eredmény nyerhet a h mérsékletkülönbség és a h átviteli tényez
együttes figyelembevételével.
k ∆T − k 2 ∆T2
Q=F 1 1
k ∆T
ln 1 1
k 2 ∆T2
Ekkor a k lineárisan változik, míg a korábban vizsgált esetben állandó volt.

H cserél méretezésnél, ellen rzésnél általában akkor változik jelent sen a k érték, ha a
h mérsékletváltozás hatására az anyagjellemz változások miatt a Reynolds szám, Nusselt
szám megváltozása miatt a h átadási tényez (-k) változása jelent s.
A különböz h mérsékletkülönbségekb l képezhet két fizikai tartalommal rendelkez
hányados.

Az ábrán látható ellenáramú h cserél h mérséklet lefutási görbék a felületet növelésével

módosulnának, a két végpontban a h mérsékletkülönbségek csökkennének. Elvileg végtelen
nagy felület esetén a kisebb (T1 - t2) h mérsékletkülönbség 0-vá válhatna. Ezt figyelembe véve
a h átvitel hatásossága kifejezhet a tényleges és az elméletileg átvihet energiák
hányadosaként:
(t − t )G c t − t
E= 2 1 2 2 = 2 1 (1)
(T1 − t1 )G 2c 2 T1 − t1
Az un. vízértékek hányadosára az energiamérlegb l:
Q = G1c1 (T1 −T2 ) = G 2 c 2 (t 2 − t1 )
Gc W T −T
R= 2 2 = 2 = 1 2 (2)
G 1c1 W1 t 2 − t1
Az átvitt energia a h cserél k alapegyenletéb l:
Q = kF∆t köz
kF t 2 − t 1 t 2 − t1
= = (3)
W2 ∆t kšz (T1
− t 2
) − (T2 − t1 )
T −t
ln 1 2
T2 − t 1
Egy elemi felületre felírt energiamérlegb l:
dQ = W2 dt = k dF (T - t)
t2
kF dt
= = NTU
W2 t T − t
1

Az NTU, az átviteli egységek száma (number of transfer units).

A (3) összefüggés az (1) és (2) figyelembevételével átalakítások után:
1− E
ln
kF
= 1 − ER
W2 R −1
, azaz az átviteli egységek száma közvetlenül meghatározható E és R ismeretében.

3. H átvitel cs oldalon kétjáratú, köpenyoldalon egyjáratú h cserél nél

A köpenytérben mozgó folyadékkal a cs tér egyik felében egyen-, míg a másik felében
ellenáramban halad a cs térben felmeleged folyadék.
A h átvitellel átvitt energia a cs térben lév folyadék h mérsékletét növeli:
kdF
dQ a = (T − t a ) = −W2dt a
2
kdF
dQ b = (T − t b ) = W2dt b
2
A köpenytérben a két cs térbe érkez energia miatt bekövetkezett változás:
t +t
dQ = kdF T − a b = − W1dT
2
Az energiamérleg L hosszúságú szakaszra:
W1 (T − T2 ) = W2 ( t b − t a )
Az els két, a cs terekre felírt egyenletekb l:
dt b T − tb
=−
dt a T − ta
Magle, Bowman, Muller levezetése szerint:
kF 1 ( )
2 − E R + 1 − R 2 + 1 t 2 − t1
W2
= ln
(
R2 +1 2 − E R +1+ R2 +1 ) =
∆t kšz
Figyelembe véve az ellenáramú h cserél re levezetett kifejezést, a h cserél ben átvitt
energia:
Q = k F ε ∆t kšz
ahol
1− E
R 2 + 1 ln
1 − ER
ε=
(
2 − E R +1− R2 +1)
(R − 1) ln
(
2 − E R +1+ R2 +1)
Bár a cs oldali járatszám növekedésével a függvény változik, számítógépes programok esetén
a kézi értékbevitel elkerülésére gyakran e függvénnyel számolnak.
[Vissza]