Példa: Főfeszültségek számítása

Készítette: Dr. Kossa Attila (kossa@mm.bme.hu)

BME, Műszaki Mechanikai Tanszék
2012. március 21.

Határozzuk meg a főfeszültségeket, valamint a főfeszültségi irányokat az alábbi feszültségi tenzor

esetén1 :  
  50 0 −20
σ =  0 10 0  MPa. (1)
(x,y,z) −20 0 −10

Megoldás
Matematikailag a főfeszültségek a vizsgált feszültségi tenzor mátrixának a sajátérték eit jelentik,
míg a főirányok a sajátvektor ok irányát. A főfeszültségek meghatározása az alábbi egyenlet
megoldását jelenti λ-ra:


det σ − λE = 0 . (2)
   
σx τxy τxz λ 0 0
det  τyx σy τyz  −  0 λ 0  = 0, (3)
τzx τzy σz 0 0 λ
 
(σx − λ) τxy τxz
det  τyx (σy − λ) τyz  = 0, (4)
τzx τzy (σz − λ)

0 = (σx − λ) ((σy − λ) (σz − λ) − τyz τzy ) − τxy (τyx (σz − λ) − τyz τzx )
+τxz (τyx τzy − (σy − λ) τzx ) , (5)

0 = (σx − λ) σy σz + λ2 − σy λ − σz λ − τyz τzy − τxy (τyx σz − τyx λ − τyz τzx )

+τxz (τyx τzy − σy τzx + τzx λ) , (6)

0 = −λ3 + λ2 (σx + σy + σz )
−λ (σx σy − τxy τyx + σy σz − τyz τzy + σz σx − τzx τxz )
+ (σx (σy σz − τyz τzy ) − τxy (τyx σz − τyz τzx ) + τxz (τyx τzy − σy τzx )) . (7)

Ez az egyenlet az alábbi összetett alakban is megadható2 :

λ3 − σI · λ2 + σII · λ − σIII = 0 , (8)

1
Az (x, y, z) jelölés arra utal, hogy a σ feszültségi tenzor mátrixa az (x, y, z) koordinátarendszer esetén van
megadva. Más koordinátarendszer választás esetén a mátrix elemei mások lennének.
2
A fenti egyenletet az egyszerűség kedvéért itt most (−1)-gyel osztottuk.


1

ahol σI , σII és σIII jelentik a σ tenzor skalár invariánsait 3, valamint magát a (8) egyenle-
tet karakterisztikus egyenletnek, bal oldalát karakterisztikus polinomnak nevezzük. A skalár
invariánsok - (7) alapján - a következők:
σI = σx + σy + σz , (9)
σII = σx σy − τxy τyx + σy σz − τyz τzy + σz σx − τzx τxz , (10)
σIII = σx (σy σz − τyz τzy ) − τxy (τyx σz − τyz τzx ) + τxz (τyx τzy − σy τzx ) . (11)
Tömörebb matematikai felírással ezen skalár értékek az alábbiak szerint adhatók meg:
σI = trσ, (12)
1
2

σII = trσ − tr σ.σ , (13)
2
σIII = detσ, (14)
ahol a tr ("trace") jelenti a mátrix főátlóbeli elemeinek összegét4 . A σII felírása még az alábbi
alakban is lehetséges ami azonos eredményre vezet:
     
σx τxy σy τyz σz τzx
σII = det + det + det . (15)
τyx σy τzy σz τxz σx
Vagyis (8) egy harmadfokú egyenlet megoldását jelenti, amit a Cardano-képlet segítségével
meg is tudnánk határozni. Erre a viszonylag bonyolult algoritmusra mutat példát egy másik -
szintén elérhető - segédlet.

 Ennél a résznél fontos megjegyezni azt a tételt, hogy szimmetrikus mátrix sa-
játértékei mindig valósak, valamint a sajátvektorok ortogonális rendszert alkotnak
(vagyis egymásra merőlegesek). Tehát a (8) egyenletnek mindhárom gyöke minden
esetben valós szám! 

Olyan esetekben amikor a vizsgált mátrix egyik sajátértéke ismert5 , akkor a feladat leegysze-
rűsödik, és a már ismert főfeszültségen kívül a maradék kettőt kell számítani. Vagyis ezen
egyszerűbb eseteknél csak egy másodfokú egyenletet kell majd megoldanunk. Számos szilárd-
ságtani feladat esetén (főként rúdszerkezeteknél) ez az egyszerűbb eset áll elő. A most vizsgált
példa is ilyen.
Az (1) szerint adott feszültségi tenzor mátrixáról megállapíthatjuk, hogy a σy = 10 MPa érték
biztosan az egyik főfeszültség, mivel az y irányhoz tartozó sorban (és oszlopban) a τ jellegű
feszültségek rendre zérusak, vagyis τxy = τyx = 0 és τyz = τzy = 0. Ezzel együtt azt is tudjuk,
hogy az y irány az egyik főfeszültségi irány. Emiatt a másik két főfeszültség meghatározásához
elegendő vizsgálnunk egy 2 × 2-es mátrixot amit úgy kapunk, hogy az eredeti mátrixból eltávo-
lítjuk az ismert főirányhoz tartozó sort és oszlopot, ami jelen példánál a második sor és oszlop
törlését jelenti. Az így kapott mátrix:
 
50 −20
. (16)
−20 −10
3
Azért hivjuk őket invariánsoknak, mert értékük független attól, hogy a vizsgált tenzort melyik koordináta-
rendszerben írtuk le a mátrixszával. Bármelyik koordinátarndszerben is írjuk fel a tenzor mátrixát, ezen skalár
számok értéke mindig ugyanaz lesz.
4
Ezt a mennyiséget szokás még a mátrix nyomának vagy spúrjának is nevezni.
5
Vagyis ha létezik olyan sor (vagy oszlop) melyben lévő τ feszültségek zérus értékűek akkor az ebben a sorban
(vagy oszlopban) lévő σ feszültség biztos, hogy főfeszültség.

2

A keresett további két főfeszültség ennek a mátrixnak a sajátértékei. Számításuk:
   
50 −20 λ 0
det − = 0, (17)
−20 −10 0 λ
 
(50 − λ) −20
det = 0, (18)
−20 (−10 − λ)
(50 − λ) (−10 − λ) − (−20) (−20) = 0, (19)
λ2 − 40λ − 900 = 0, (20)
q
√
− (−40) ± (−40)2 − 4 · 1 · (−900) 40 ± 5200
λ1,2 = = = 20 ± 36, 056, (21)
2·1 2
λ1 = 56, 056, λ2 = −16, 056. (22)
Most már meghatároztuk mindhárom főfeszültség értékét. A főfeszültségek megadásánál azt a
szabályt követjük, hogy σ1 > σ2 > σ3 . Ennek figyelembevételével a vizsgált feszültségi mátrix
főfeszültségei:

σ1 = 56, 056 MPa, σ2 = 10 MPa, σ3 = −16, 056 MPa . (23)

A főfeszültségi irányok koordinátarendszerében a feszültségi tenzor mátrixa diagonális:

 
  56, 056 0 0
σ = 0 10 0  MPa. (24)
(1,2,3) 0 0 −16, 056

A következőkben a főirányok számítása következik, amit a vizsgált mátrix sajátvektorainak

meghatározásával kapunk:


σ − σi E ei = 0 , i = 1, 2, 3, (25)

ahol ei jelenti az i-edik főirányhoz tartózó sajátvektort6 . Jelen feladatnál tudjuk, hogy a σ2
főfeszültséghez tartozó főirány az y iránnyal esik egybe, vagyis
 
0
[e2 ] =  1  . (26)
0

Mivel a főirányok merőlegesek egymásra, emiatt az 1-es és 3-as főiránynak a 2-es főirányra
merőleges síkban, vagyis az xz síkban, kell elhelyezkedniük. Ebben a síkban a pillanatnyilag
ismeretlen e1 és e3 vektorok általános helyzetét az 1. ábra szemlélteti. Az egység sajátvektorok
koordinátáit az 1-es főiránynak az x tengelytől mért ϕ szögével az alábbiak szerint írhatjuk fel:
   
cosϕ −sinϕ
merőlegesség miatt
[e1 ] =  0  =⇒ [e3 ] =  0  , ϕ = −90◦ . . . 90◦ . (27)
sinϕ cosϕ

6
Fontos megjegyezni, hogy a (25) egyenletet az ei vektor tetszőleges számszorosa is kielégíti. Célszerű ei -t
egységvektor formájában keresni.

3

 1. ábra. Az e1 és e3 vektorok értelmezése

Az 1-es főirány számítása mindezek figyelembevételével:

σ − σ1 E e1 = 0, (28)
       
50 0 −20 56, 056 0 0 cosϕ 0
 0 10 0  −  0 56, 056 0   0  =  0  , (29)
−20 0 −10 0 0 56, 056 sinϕ 0
    
−6, 056 0 −20 cosϕ 0
 0 −46, 056 0   0  = 0 ,
 (30)
−20 0 −66, 056 sinϕ 0

−6, 056cosϕ − 20sinϕ = 0 
0=0 . (31)
−20cosϕ − 66, 056sinϕ = 0


Az első sorból7 kapjuk, hogy

6, 056
−6, 056cosϕ = 20sinϕ =⇒ tgϕ = − = −0, 3028 =⇒ ϕ = −16, 85◦ . (32)
20
Vagyis a főirányok helyzetét megadó egységvektorok:
     
0, 957 0 0, 29
[e1 ] =  0  , [e2 ] = 1  ,
 [e3 ] =  0  . (33)
−0, 290 0 0, 957

A főirányok térbeli elhelyezkedését szemlélteti a 2. ábra.

A skalár invariánsok felírása a főfeszültségek segítségével lényegesen egyszerűbb. (12)-(14)-be

behelyettesítve azt kapjuk, hogy

σI = σ1 + σ2 + σ3 = 50 MPa, (34)
σII = σ1 σ2 + σ1 σ3 + σ2 σ3 = −500 MPa2 , (35)
σIII = σ1 σ2 σ3 = −9000 MPa3 . (36)

7
A harmadikból is ugyanezt kapnánk, hiszen az nem egy független egyenlet, hanem az első egyenlet szám-
szorosa.

4

2. ábra. A főirányok szemléltetése


5