Amikor reggelente leülök a gong elé, és a hangommal rárezonálok az ő hangjára, a világ egyszerre

tűnik el, és tágul ki körülöttem. Létrejön egy rezgés buborék, amiben csak a közös hangunk van. A
hangok gazdagsága, teljessége és mélysége egyszerre van jelen, fürdőzni lehet benne. Egy utazás a
gondolatokon túli, egyszerű világba. Csendességet tapasztalok meg, annak ellenére, hogy a gong és én
is rezgésben vagyunk.
A gong hangjában fürdőzve átélem a stabilitás, az erő, a mélység, a bölcsesség, az időn túliság, a
kérdés mentesség, a van-ság állapotát.
Megpróbálni szavakkal ezt átadni, olyan esetlen, mint egy gyermek első lépései. De aki hallja,
megtapasztalja.
Pontosan ez a tapasztalás hívta életre benne a ’gong jóga’ programokat. A gongok természetes
könnyedséggel segítik a gyakorlást és olyan hozzáadott értéket képviselnek, amit mindenki átél, aki
kipróbálja.

A hidakat keresem fizikai és spirituális között. Átjárhatóságot a két világ közt a mozgás és hangok
által. A gong rezgésére könnyűszerrel ráhangolódom akkor is, ha tele a fejem gondolatokkal.
Morajlása és a hangok kibomló gazdagsága szelíden utaztat nyugalomba.
Ahogy áthalad rajtam a gong rezgése, tapasztalom az átjárhatóságot a testemben. Ugyanakkor az
elkalandozásra egyébként hajlamos figyelmem a hanggal marad, vele utazik. Vele utazik, ahová
utaznia kell. A tudatállapot ahová vezet, tisztít. Álomszerű képek, meglátások jöhetnek fel, mintha
nagytakarítana az idegrendszerem. Nem mindennapi élmény, ahol az idő elhalványul, jelen vagyok.
Ez számomra a gongutazás.