Egy szótár szerint a buzgalom nem más, mint szorgalom, odaadás valaminek a

végzésében, és rokon értelmű a tűz, hév, lelkesedés és igyekezet szavakkal.

Hogy mennyire fontos buzgón végezni Isten szolgálatát, azt nagyon jól érzékelteti az az
eset, mely Izrael királyával, Joással történt. Joás sírva ment Elizeushoz, mert félt attól, hogy
Izrael vereséget fog szenvedni Szíriától. Elizeus olyasminek a megtételére szólította fel Joást,
ami azt szemléltette, hogyan győzi majd le Izrael Szíriát.
(2Ki 13:15–18)
A próféta arra utasította, hogy lőjön ki egy nyilat az ablakon Szíria felé, ami azt
jelképezte, hogy Jehova győzelmet ad nekik Szíria felett. Ez minden bizonnyal lázba hozta a
királyt. Majd Elizeus azt mondta Joásnak, hogy a nyilakkal üssön a földre. Joás háromszor
ütött a földre. Elizeus erre mérges lett:
2Ki 13:19; 
Joás nem volt teljes szívű, ezért csak részleges győzelmet arathatott.
Ha Joás ötször vagy hatszor ütött volna a földre, akkor ’megverte volna Szíriát a teljes
megsemmisülésig’, de így csak háromszor fog győzni. Elszalasztott egy soha vissza nem térő
alkalmat arra, hogy egy ilyen erős ellenségtől megszabaduljon. Mivel nem volt benne elég
buzgalom, csak részleges győzelmet aratott (2Kir 13:14–19). Mit tanulhatunk ebből a
beszámolóból? Azt, hogy Jehova csak akkor fog gazdagon megáldani minket, ha teljes
szívvel és buzgón végezzük a munkáját.

Ezt erősíti meg a (Héb 11:6)

Kiket jutalmaz meg Jehova? „Akik komoly igyekezettel keresik őt” – olvashattuk. Egy
bibliafordítók által használt forrásmű megjegyzi, hogy a „komoly igyekezettel keres” kifejezés
görög megfelelője nem pusztán arra utal, hogy valaki próbálja megtalálni Istent, hanem arra,
hogy imádja őt. Egy másik forrásmű kifejti, hogy a görög igének itt egy olyan alakja szerepel,
mely intenzitásra és összpontosított erőfeszítésre utal. Igen, Jehova megjutalmazza azokat,
akiket arra indít a hitük, hogy teljes szívvel és buzgalommal imádják őt (Máté 22:37).

Biztosak lehetünk benne, hogy Jehova minden erőfeszítést értékel, amelyet a

szolgálatában teszünk. Megérti, ha időnként önértékelési gondokkal küzdünk. Akkor is
könyörületesen bánik velünk, ha anyagi terhek nyomasztanak minket, vagy az egészségi,
illetve az érzelmi állapotunk korlátoz a szent szolgálat végzésében. Bízhatunk abban, hogy
Jehova nagyra becsüli, hogy igyekszünk hűségesek maradni hozzá.

Arról se feledkezzünk meg, hogy az ima meghallgatója elé járulhatunk, azzal a

bizalommal, hogy odafigyel a gondjainkra (Zsolt 65:2). „A gyöngéd irgalmasságok Atyja és
minden vigasztalás Istene” nagylelkűen megadja nekünk a szükséges érzelmi és szellemi
támogatást, és erre gyakran a hittársainkat használja fel (2Kor 1:3). Jehovának örömet
szerez, amikor könyörületesen bánunk másokkal. „Aki kegyes az alacsony sorúhoz, az
Jehovának ad kölcsön, és Ő majd visszafizeti neki tettét” (Péld 19:17; Máté 6:3, 4). Tehát
amikor önzetlenül segítünk a rászorulókon, Jehova úgy tekinti ezt, mintha neki adnánk
kölcsön, és ígéretet tesz rá, hogy megjutalmaz minket a kedvességünkért.

Hogyan jutalmazza meg Jehova a hűséges imádóit? Olyan csodálatos jövőt ígér, mely
jól mutatja, mennyire nagylelkű, és mennyire szeret minket: örök életet nyerhetünk a földön
paradicsomi körülmények között (Jelenések 21:3, 4). Mindazoknak, akik komoly igyekezettel
keresik Jehovát, már most is gazdag áldásokban van részük. Isten szent szellemének és a
Szavában található bölcs tanácsoknak köszönhetően kiegyensúlyozott, megelégedést nyújtó
életük lehet (Zsoltárok 144:15; Máté 5:3).
De láthattuk Joás példájából, hogy jutalomban részesüljünk, buzgónak kell lennünk és
teljes szívvel kell Jehovát szolgálnunk.
Az, aki teljes szívvel szolgálja Istent, egész életében kizárólagos odaadással van iránta.
A Bibliában a „szív” szó általában az ember belső énjére utal, és magában foglalja a vágyait,
gondolatait, jellemét, magatartását, képességeit, indítékait és céljait. Jehova teljes szívű
szolgálata kizárja, hogy csak látszatból, gépiesen imádjuk őt. Ha tehát képmutatás nélkül,
odaadóan szolgáljuk Istenünket, tökéletlen létünkre is elmondhatjuk, hogy teljes a szívünk
iránta

A Jehova iránti szeretetünk arra indított, hogy átadjuk magunkat neki. Sokan közülünk
már évek óta bizonyítják, hogy eltökélt szándékuk továbbra is teljes szívvel szolgálni Jehovát.
Csakhogy Sátán még nem mondott le rólunk, még mindig célpontnak tartja a szívünket (Ef
6:12). Azt persze tudja, hogy nem fogjuk csak úgy egyik napról a másikra elhagyni Jehovát.
Ezért aztán ravaszul e világrendszert használja fel arra, hogy megpróbálja fokozatosan
gyengíteni az Isten iránti, szívből fakadó buzgalmunkat. (Olvassátok fel: Márk 4:18, 19.) Miért
olyan hatásos Sátánnak ez a módszere?
Ahhoz, hogy megkapjuk erre a kérdésre a választ, képzeld el, hogy egy 100 wattos izzó
fényénél olvasol egy könyvet, amikor az izzó egyszer csak kiég. Mivel a szobára sötétség
borul, azonnal észreveszed, hogy mi történt, és kicseréled az izzót. A szoba újra fényárban
úszik. Másnap este ugyanennél a lámpánál olvasgatsz. Ám a tudtodon kívül valaki kicserélte
az új 100 wattos izzót egy 95 wattosra. Észrevennéd a különbséget? Valószínűleg nem. És
ha a következő nap valaki 90 wattos izzót tenne a lámpádba? Minden bizonnyal még mindig
nem vennéd észre a különbséget. De miért nem? Mert a lámpa fénye fokozatosan, olyan kis
mértékben csökken, hogy fel sem tűnik. Ehhez hasonlóan előfordulhat, hogy Sátán világának
hatására csak apránként csökken a buzgalmunk. Ha ez bekövetkezne, az olyan lenne,
mintha a Jehova szolgálatában tanúsított „100 wattos” buzgalmunkat Sátánnak sikerült volna
valamennyire csökkentenie. És ha egy keresztény nem éber, lehet, hogy észre sem veszi a
fokozatos változást (Máté 24:42; 1Pét 5:8).
Hogyan tudjuk megőrizni a buzgalmunkat, és továbbra is teljes szívvel szolgálni
Jehovát?
bibliaolvasás, az összejövetelek látogatása és a szolgálat terén
Dicséretes, ha rendszeresek vagyunk az olyan egészséges és kielégítő tevékenységekben,
mint a gyülekezeti összejövetel és a szántóföldi szolgálat. De ennél többet jelent a Jehovának végzett
teljes szívű szolgálat (2Krón 25:1, 2, 27). Ha egy keresztény nem teljes szívvel végzi ezeket, szíve
mélyén továbbra is szeretettel néz „a mögötte levőkre”, vagy csak megszokásból végzi ezeket, akkor
az a veszély fenyegeti, hogy elveszíti az Istennel ápolt barátságát (Luk 17:32). Csakis akkor lesz
valaki „alkalmas az Isten királyságára”, ha igazán irtózik a gonosztól, és ragaszkodik a jóhoz ( Róma
12:9; Luk 9:62). Ezért mindannyiunknak ügyelnünk kell arra, hogy, semmi se tartson vissza minket a
Királyság-érdekek teljes szívű támogatásától .
Ezért mindenki, aki abban reménykedik, hogy túléli „Jehova napját”, jól teszi, ha
emlékezetében tartja, amit a buzgó Elizeus mondott a földre ütésről. Fogjuk az igazság
nyilait, és buzgón üssünk velük, újra meg újra; igen, míg azt nem mondja Jehova, hogy a
velük végzett munkánk véget ért.