Legyünk hűségesek Istenhez (Jób 1:1 – 2:10)

Jób Úc földjén lakott. Az időbeliség meghatározásához jelentős adatok hiányoznak ugyan, de úgy tűnik, hogy
Jóbot leginkább az ősatyák korába helyezhetjük el. A Biblia három különböző állapotban ábrázolja Jóbot: példátlan
jólétben, koldusszegényen és leírhatatlan testi-lelki szenvedésben. Jób hite túllát az evilági kereten és eléri az örök
reménységet. Ez utóbbi ugyan nincs pontosan meghatározva, de erre mutat az is, hogy Jób a legnagyobb szenvedés
óráiban sem esik teljesen kétségbe.
Jóbot Istenfélőnek mutatja be az írás, akihez hasonló nem volt a földön. Az általa képviselt és követett
erkölcsi szint meghaladja a legtöbb ember mércéjét.
Kezdetben kelet minden emberénél gazdagabb volt. De a jólét nem távolította el Isten félelmétől. Amikor a
gyermekei ünnepeltek, ő minden alkalommal áldozatot mutatott be Istennek családtagjaiért. Több helyen
olvashatunk arról, hogy vagyonát megosztotta a szegényekkel.
Jób váratlanul koldusbotra jutott. Négy egymás után bekövetkező katasztrófa révén elveszítette minden
vagyonát. Két csapás emberek által következett be, a sébaiak és a káldeusok törtek rájuk. A másik kettő, az égből
lehullott tűz és a nagy szélvihar rendkívüli, ember által nem befolyásolható esemény volt. Jób nemcsak anyagilag
ment tönkre, hanem még gyermekeit is elvesztette.
Jób megdöbbent és elnémult, megszaggatta ruháját és megnyírta a fejét, majd leborulva imádta Istenét.
Amikor megvallotta, hogy minden gazdasága Istentől származott, ezzel egyúttal azt is elismerte, hogy Isten tudtával
és hozzájárulásával vesztett el mindent. Ezért nem vádolta, hanem áldotta az Urat. Az Úr adta, az Úr vette el, áldott
legyen az Úr neve!

Amikor rosszindulatú fekélyek borították el a testét, hamuba ült és egy cserépdarabbal vakargatta magát., így
keresett enyhülést kínjaira. Felesége ekkor azt ajánlotta, hogy átkozza meg az Istent és haljon meg. De ez az igaz
ember ismét felülkerekedett a körülményeken és megnyugodott abban, hogy Isten határozza meg mindenkinek a jó
vagy rossz sorsát.
Az igazi bölcsesség nem az, hogy Isten a jólétet áldásként adja, s ha ez valakinek nincs, az Isten valamiféle
büntetése lenne. Isten ott van a jólétben és a szegénységben is (Péld 30,8). Pál megtanult szűkölködni és bővölködni
is (Fil 4,12). A hit látása Isten mindenható voltát, hűségét nem a gazdagságtól vagy szegénységtől függőnek látja.
A földi dolgoknak lelki háttere van. Ma is igaz a Zsid 11,3: "Hit által értjük meg”. Mindenki tartozik a
láthatatlan világ valamelyik részéhez. Vagy a kárhozatban, lelki halálban születve Sátánhoz (Rm 5,12), vagy Jézus
Krisztus szabadítása által Istenhez (1Ján 5,12).
Ez a Bibliai rész Isten gyermekei számára komoly vígasztalást jelent. Innen is tudhatjuk azt, amit az
újszövetség megerősít: Isten tudta nélkül még Sátán sem tehet velünk semmit. Van Isten üdvözítő akarata és van
Isten beleegyező, megengedő akarata.
Tőle csak "jó adomány és tökéletes" ajándék jön (Jak 1,17). Tudjuk:"Isten gonoszsággal nem kísérthető, ő maga
pedig senkit sem kísért" (Jak 1,13). Nem véletlenül vallotta az ének írója: "Mind jó, amit Isten tészen, szent az ő
akarja" (272,1). Ezért vallhatjuk Pál apostollal együtt különféle kísértéseink közepette is: "...hű az Isten, aki nem
hagy titeket feljebb kísértetni, mint elszenvedhetitek, sőt a kísértéssel egyetemben a kimenekedést is megadja majd,
hogy elszenvedhessétek" (1Kor 10,13).
A mi feladatunk tehát az, hogy mind fényben, mind borúban bízzunk Urunkban feltétel nélkül. Mivel itt a
földi életünkben hitben, járunk és nem látásban, a hit szemével láthatjuk Isten mindenható voltát, golgotai szeretetét,
halál fölötti győzelmét, hűségét. Mindez megerősít abban, hogy "ne a láthatókra nézzünk, hanem a láthatatlanokra,
mert a láthatók ideig-óráig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók" (2Kor 4,18). Így dicsőíthetjük a hitetlen
világban jó napokban és a próbák idején is mindenható Istenünket.
Bármi érjen is minket maradjunk hűek a mi Urunkhoz, mert Ő a javunkat akarja minden helyzetben. Ha
igazságtalannak is látjuk sorsunkat, ne okoljuk Istent emiatt. Forduljunk magunkba és vizsgáljuk meg mi Isten
üzenete számunkra.