VIL Á C T 0 R T É N E L E M.

IKTA

G A N T U C A E S A R .,

TIZENNEGYEDIK KÖTET

XVII. KORSZAK. *

A VII. T U K I N I OLASZ KIADÁS UTÁN,

ÖSSZEEGYEZTETVE A V ili. KIADÁSSAL.

KIADJA A SZENT-ISTVÁN-

EGERBEN.
NYOMATOTT AZ É R SE K I LYCEUM KÖNYV ÉS KŐNYOMDÁJÁBAN, '
1875,
yősl rudcsnésyos k5n|¥i*«
MSvMték isapla
 XIV. Kötet Tartalma.

XVII. K önyv
Lap.
Dynasticus háborúk. — Poroszország nagysága. —
Bölcsészeti irodalom s a vélemény uralma. — Orosz
terjeszkedések. — Angol fölény. — Amerikai szabad­
ság. — India meghódítása. — A tudományok diadala. —
A forradalom előzményei.
ELSŐ F E JE Z E T . Az u t r e c h t i b é k e k ö v e t k e z m é -
n y e i. — V. F ü 1ö p.
(V. Fülöp. Alberoni bibornok.) . . . . 1
MÁSODIK F E JE Z E T . F r a n c z i a o r s z á g . — A k o r ­
mányzóság.
(A kormányzó. Law rendszere. Marseillei pestis.
L e ü g y e l o r s z á g 16
HARMADIK F E JE Z E T . A c s á s z á r s á g . — VI. K á r o ly . 35
NEGYEDIK F E JE Z E T . P o r o s z o r s z á g . — O s z t r á k
ö r ö k ö d é s i h á b o r ú . — A a c h e n i béke.
(Mária Terézia. Trónkövetelők. Poroszország. F ri­
gyes Vilmos. Fehrbellini csata. III. (I.) Frigyes. I. F ri­
gyes Vilmos. II. Frigyes. Trenck. Aacheni béke.) . 40
ÖTÖDIK FE JE Z E T . II. F r i g y e s . - H é t é v e s h á b o r ú . !
(Rossbachi és leutheni C3ata. Kunnersdorfi és torgaui
csata. Párizsi béke. Hubertsburgi béke.) . • .5 8
HATODIK FE JE Z E T . F r a n c z i a o r s z á g b e l á l l a p o t a .
— C o r s i c a . —i XV. L a j o s .
(Corsica. Tódor király. Paoli. Francziaország bel­
állapota. XV. Lajos.. Pompadour. Du Barry. Maupeou
p a r l a m e n t . ) .............................................................................. 79
 — IV

H ETED IK FE JE Z E T . E r k ö l c s ö k .
(A játék. Fényűzés. Nemesség. Színészet. Társal­
gás. Szabadkőművesség.) . . . . . . 97
NYOLCZADIK FE JE Z E T . B ö l c s é s z e t i i r o d a l o m.
Le Sage. Prevöt. Bölcselem Angolországban.
Bolingbroke. Montesquieu. Voltaire. Történelem. Rol-
lin. Raynal. Mauperfuis. Condillac. Holbach. Helvetius.
Diderot. D’ Alembert. Encyclopaedia. La Mettrie.
Rousseau. Saint Pierre. Condorcet. Ékesszólás, Thomas.
Marmontel. ítészét. La Harpe. Delille. Szinügy. Piron.) 110
KILENCZEDIK F E JE Z E T . Társadalmi tudomá­
nyok. — P h i l a n t r o p i a . — J a v í t á s o k .
(Burlamachi. Wolf. Vattel. Mably. Bentham.
Kant. Közgazdaság. Qucsnay. Smith. Parmenfier. Him ­
lőoltás. Jenner. Siketnémák. De 1’ Epéé. Howard.
Börtönök. Földmivelés. Arkwright. W att.) . . 183
T IZ E D IK FE JE Z E T . A j e z s u i t a - r e n d e l t ö r l é s e .
(Pornbal. XIV. Kelemen.) . . . . . 213
TIZEN EGY EDIK F E JE Z E T . Törökország é s P er-
z s i a.
(Sefi. II. Abbas. Soliman. Afghanok. II. Thamasp.
I. Mahmud. III. Abbas. Sah-Nadir. Polgárháború. A
kadsarok. III. Otman.) . . . . . . 240
T IZ E N K ETTE D IK F E JE Z E T . O r o s z o r s z á g .
(I. Katalin. II. Péter. Anna. VI. Iván. Erzsébet.
Kozákok. III. Péter. II.Katalin.) . . . . 256
TIZENHARMADIK FE JE Z E T . L e n g y e l o r s z á g .
(A dissidensek. III. Ágost. Poniatowski Szanisztó.
Bari confoederatio. Lengyelország feldarabolása. Az
uj alkotmány. Kosciusko.) . . . . . . 268
TIZEN NEG YED IK F E JE Z E T . T ö r ö k o r s z á g . II. K a ­
talin.
(III. Mustafa. Montenegró. Görögök. Egyiptom.
Kainardsii béke. Krim. Orosz-osztrák háború a tö­
rökök ellen. Suwaroff. III. Selim. Jassyi béke. A
mongolok. II. Katalin.) . . . . . . 289
TIZENÖTÖDIK F E JE Z E T . S v é d o r s z á g .
(Svéd alkotmány. Holstein-ház. III. Gusztáv.
1772 ki alkotmány.) 309
 — V —
Lap.
TIZEN HATODIK F E JE Z E T . Dá n i a .
(Grönland. VI. Keresztély. V. F r i g y e s . VII. Ke­
resztély. Struensee.) 316
TIZEN H ETED IK F E JE Z E T . N a g y - B r i t a n n i a. — A
G y ö r g y f é l e korszak.
(I. György. Walpole. II. György. Piti Vilmos.
III. György. Bute. Fox Károly Jakab.) . . . 321
TIZENNYOLCZADIK FE JE Z E T . A n g ol am e r i k ai g y ar-
ma t o k .
(Virginia. Maryland. Uj Angolország. Massachusets.
Hajózási acta. Carolina. Penn Vilmos. Georgia. Ame­
rikai forradalom. Franklin. A jogok kijelentése. Wa-
sbington. Függetlenségi nyilatkozat. Függetlenségi
harcz. Párizsi béke. Az Egyesült-Államok alkotmánya.) 335
TIZEN K ILEN CZED IK FE JE Z E T . I n d i a .
(A mongol birodalom. Akbar. Dsangir. Aureng-
zeb. Nanekismus. Dupleix. Lally. Poivre. Bengala.
Clive. Mahrattok. Haider-Ali. Az angol társaság al­
kotmánya. Hastings. Az indiai bili. Cornwallis. Tip-
pu-Saib.) 378
HUSZADIK F E JE Z E T . A n g o 1or s z á g b e i á l l a p ó ta. —
I r o d a 1o m.
(Tengeri jog. Pénzügy. Pitt (ifjabb). Methodis-
ták. Néger-emancipatio. A kalholikusok Angliában.
Gordon lord. Irland. Irodalom. Richardson. Fielding.
Sterne. Goldsmith. Thomson. Young. Macpherson. Ro-
bertaon. Hume. Gibbon. Egyetemes történelem. Parla­
menti szónokok. Blackston. . . . . . . 413
HUSZONEGYEDIK F E JE Z E T . A c s á s z á r s á g . M á r i a
T e r é z i a és II. J ó z s e f .
(II. József. Febroniu3. VI. Pius bécsi útja. Oszt­
rák Németalföld. Bajorország. II. Leopold.) . . 440
HUSZONKETTEDIK FE JE Z E T . S z e l l e m é s i r o d a l o m
Németországban.
A felvilágosultak (illuminatusok). Klopstock. Tör­
ténelem. Herder. Müller. ítészét. Lessing. Scklegel.
Színművészet. Schiller. Göthe.) . . . . . 470
HUSZONHARMADIK FE JE Z E T . Bö l c s e l e m.
(Condillac. Hume. Berkeley. Skót iskola. Reid.
Stewart. Wolf. Kant. Ficbte.) . . . . . 489
 _ VI _
Lap.
HUSZONNEGYEDIK FE JE Z E T . S p a n y o l o r s z á g .
(VI. Ferdinand. III. Károly. F rá Gerundio.) . 512
HUSZONÖTÖDIK F E JE Z E T . P o r t u g á l i a .
(József. Pombal. Lissaboni földrengés. Brazilia.
I. M á r i a . ) .............................................................................. 527
HUSZONHATODIK F E JE Z E T . H o l l a n d .
(IV. Vilmos. V. Vilmos.) . . . . . 535
HUSZONIIETEDIK F E JE Z E T . H e l v e t s z ő v e ts é g .
(Szövetségesek. Alávetett tartományok.) . . 543
HUSZONNYOLCZADIK FE JE Z E T . O l a s z o r s z á g .
(Sicilia. Toscana. Gian Gaston. I. Leopold. Bé­
csi szerződés. A genuai lázadás. Aacheni szerződés.
A K é t - S i c i l i a . ) ....................................................................555
HUSZONKILENCZEDIK FE JE Z E T . R e f o r m o k .
(Olasz philantropok. Akadémiák. Pietro Verri.
Cesare Beccaria. Filangieri. Osztrák Lombardia. Pie-
mont. II. Vittorio Amedeo. III. Károly Emanuel. Tos­
cana. I. Leopold. Pápai állam. XI. Kelemen. X III. -
Incze. X III. Benedek. XII. Kelemen. XIV. Benedek.
X III. Kelemen. XIV. Kelemen. VI. Pius. Giannone. Scipio­
ne Ricci. Pistojai zsinat.) . . . . . . 568
HARMINCZADIK FEJEZ ET. O l a s z o r s z á g . U t o l s ó
események.
(Toscana. III. Ferdinand. Veleocze. Baffo. Lucca.
Sardinia. Lombardia. Parma. A Két-Sicilia.) . . 628
HARMINCZEGYEDIK F E JE Z E T . O l a s z i r o d a l o m.
(Casti. Frugoni. Gastone Rezzonico gróf. Giuseppe
Bai’etti. Franccsco Algarotti. Egyházi szónokok. Carlo
Goldoni. Szinház. Metasíasio. Scipione MafFöi. Vittorio
Alfieri. Cesarotti. Nyelv. Gian Carlo Passeroni. Gáspáré
Gozzi. Giovanni Fantoni. Angelo Mazza. Giuseppe Pa­
rim. Lodovico Muratori. Egyházi irók. Bölcsészek.
Jogtudósok. Részleges történetírás és Ítészét. Iroda­
lom-történetek.) . . . . . . . . 650
HARM INCZKETTEDIK FE JE Z E T . T u d o m á n y o s s á g .
Régészet. Éremisme.
(Winckelmann. Heyne. Visconti. Orientalisták.
Ermészet.) . • • • • • • • . 693
HARMINCZHARMADIK FE JE Z E T . S z é p m ü ve sz et e k.
(Juvara. Bouchardnn. F«Jconet. Van-Loo család.
 - v ir -
Lap.
Vernet. Greuze. Reynolds. W est. Értekezők a művé­
szetekről. Metszők, szobrászok. Canova.) . . . 704
HARMINCZNEGYEDIK F E JE Z E T . Z e n e é s n éra aj á t é k.
(Tartini. Paisiello. Rameau. Gluck. Picciui. Mozart.
Haydn. Beethoven.) . . . . . • 722
HARMINCZÖTÖDIK F E JE Z E T . T u d o m á n y o k .
(Lagrange. Moztan Erötan. Vettan. Vizmoztan.
Csillagászat. Laplace. Lalande. Bailly. Láttán. Herschell.
Földleírás. Természetrajz. Buffon. Linné. Adanson.
Bonnet. Állattan. Vallisnieri. Spallanzani. Földtan. Wer-
ner. Jegecztan. Ásványtan. Carburi. Arduin. Marsigli.
Vegytan. Lavoisier. Léghajódat. Természettan. Villa­
nyosság. Franklin. Volta. Galvani. Gyógytan. Boer-
haave. Stahl. Hoffmann. Baglivi. Haller, Bichat. Bor-
deu. Barthez. Cabanis. Mesmer. Gyógyszerészet. Boncz-
tan. Morgagni. Scarpa.) . . . . . .738
HARMINCZHATODIK F E JE Z E T . XVI. L a j o s .
(Turgot. Necker. Calonne. A nemesség. Mária An­
tonia. Cagliostro. A nyak-ék ügy.) . . . . 785
HARMINCZ HETEDIK F E JE Z E T . A f o r r a d a l o m e l ő z ­
ni é n y e i.
(A király. Az udvar. A papság. A nemesség. P ar­
lament. Országgyűlés. A nép. A hadsereg. Közvélemé­
nyek. Beumarchais. Voltaire végnapjai. Európa. Titkos
társulatok. A kitűnőségek (notables) gyülekezete.) . 811

F elv ilá g o sító jegyzetek

a XVII. könyvhez.
A) Erkölcsi állapotok a Kormányzóság alatt . . . 871
B) A korzok . . . . . . . . . 890
C) A franczia irodalomról . . . . . . . 906
D) Quesnay elvei . . . . . . . . . 984
E) Az amerikaiak jogainak kijelentése . . . . . 986
F) Cesare Beccaria levele Morellet abbéhoz . . . 989

Vége a XVII. könyvnek.

 TIZENHETEDIK KÖNYV

T a i t a 1 o in.

D ynaslieus háborúk. — Poroszország; n a g y ság a, — B ölcsészeti irodalom s a

vélem ény uralm a. — Orosz terjeszk e d é se k . — A ngol fölény. — Am erikai
szabadság. — In d ia m eghódítása. — A tudom ányok diadala. — A forradalom
előzm ényei.

ELSŐ FEJEZET.
Az u tr e c k t i b é k e k ö v e tk e z m é n y e i. — V. F ü lö p .
Az utrechti béke semmi egyetemes elvet nem ültetett a köz­
jogba, mégis valamennyi későbbi szerződés arra hivatkozott, mert
e békének fentartása, érdekében állott azoknak, kiknek az javukra
szolgált, különösen Angolországnak, mellynek nagyságát épen ezen
béke szilárdította m eg, valamint Francziaország nagyságának a
westpháli béke vetette meg alapját. Az e bekében elismert protestáns
ág biztosíték gyanánt tekintette a z t , s az egyensúlyt Ausztriával
való egyetértésére alapította; ez, mint akkortájban mondák, a leg­
függetlenebb protestantismus szövetsége volt a legtörvényesebb ka-
tholicismussal. A békekötés czikkelyeinek értelmében a tenger úr­
nője maradván Anglia, szabad féket ereszthetett nagyravágyásának/
mi ránézve életszükség, mert szüksége van az Óceán uralmára, hogy
saját házában ne háborgassák. Kitűnő férfiak által a nemzeti önzés
követelményei szerint kormányoztatván, kereskedelme ég ipara bámula­
tos mérvben virágzásnak indult. Megközelithetlen lévén ellenségeire néz­
ve már helyzeténél fogva, a törvények által fejlesztett közszellem beha-
XVII. 1
 tása alatt állváns első lévén, melly fölismerte a hitel büverejét, nem
vágyakozik hódításokat tenni a szárazföldön, de visszanyom min­
denkit, ki ott fölényre akar jutni; ha oceanon4uli birtokaiban fe-
nyegettetik, felzavarja E urópát, hogy elvonja onnan a figyelm et;
arany utáni szomját ekközben kielégíti Indiában, hol kárpótlást fog
találni amerikai gyarm ataiért is, mellyek lerázva Nagy-Britannia
igáját, egy uj Angolországot fognak alapítani.
A császár, mint Németalföld ura, kénytelen szövetségben állani
vele. Portugál, melly a háborúban Anglia szövetségét keresni kény­
szerült, ezt kereskedelmi érdekből később is fentartotta, sőt a me-
thuani szerződéssel (1703) az angolok érdekében tönkre tette saját
kereskedelm ét, kötelezvén magát bebocsátani az angol gyapotszöve­
teket, ha borai Angolországban csak harmadrészét fizetik a franczia
borok beviteli vámjának. Savoyát és a németországi fejedelmeket
könnyen a maga részére vonhatta Anglia némi segélyezések által,
mi neki csekély megerőtetésébe került az uj, s már is igen hatékony­
nak bizonyult kölcsönrendszer mellett.
Holland, mellyet a honszeretet és kitartás létesített, s melly a
spanyol iga megtörése s a XIV. Lajos elleni önvédelem által olly
nagy lön, hogy magával Angolországgal is vetélkedett, nem csekély
hátrányára érezte, hogy nem tanácsos a nagy hatalmasságok viszál-
kodásaiba avatkozni; temérdek pénzt és vért pazarolván el Anglia
meggazdagitása és Ausztria növelése végett, mellyek közöl az első­
vel rokonsági összeköttetésben állott, a békében saját hanyatlását
irta alá ; lemondván arról, hogy jelentékeny haderőt tartson, sokat
vesztett a közvélemény előtt, s azon kellemetlen helyzetbe jutott,
melly nem elég erős arra, hogy parancsoljon, s nem elég jelentékte­
len, hogy lefegyverezze az irigységet. Erősségekkel volt körülvéve,
de mihaszna ezekből megfelelő helyőrségek nélkül? a kereskedelmi
térre szorittatván vissza, a meglepetésektől szemfülessége, az ellen­
ségeskedésektől mások iránti előzékenysége biztosította.
Németország a két legharcziasabb államot foglalja magában,
fejedelmei számos európai trónt tartanak elfoglalva, s mégsem nö­
vekedik befolyása, mert hiányzik az érdek-egység s nincs szilárd
szervezete.
Ausztria terjeszkedett Olaszországban, a terjeszkedésből azon­
ban csak akkor háramlik előny, ha helyes a kormányzat; ellenkező
esetben csak a támadásnak szerez nagyobb tért. Felbontván a ro­
konsági viszonyt Spanyolországgal, mindenkor inkább szenvedőleges,
mint tevékeny m agatartást tanúsított, s csak azt leste, merre lehetne
megint terjeszkednie; ellensúlyozta a többi hatalmakat anélkül, hogy
mozgást hozott volna közéjök. Valamint Francziaország ellen Sa-
voyát, úgy Ausztria ellen Poroszországot emelték, melly utóbbi szá­
mos egymás után következő kitűnő fejedelem által növelte a mes­
terséges nagyságot, s erkölcsi és értelmi erejével pótolta azt, minek
számbeli erő és egyöntetűség tekintetében hiányát érezte.
Növelte még Ausztria zavarát azon körülmény is, hogy Hol­
stein Oroszországnak engedtetett át, melly utóbbi az által szavazatot
nyert a birodalomban. Oroszország, ép úgy mint Anglia, már a múlt
században befejezvén forradalm át, figyelmét másokra fordíthatta,
maga pedig erőt gyűjthetett; saját önálló fejlődésének hátrányára
mások műveltségét utánozta, s növekedett erőben és hatalomban.
Francziaország, melly addig annyi hűhóval vezette a politikát,
a második helyre van visszaszorítva, ámbár hatalma a Pyrenek
mindkét oldalára kiterjed. Az értelmi gyarapodás azonban ujabb
hatékonyságot kölcsönöz neki, s ha a megelőző században műreme­
kei által elérte Perikies és Augusztus korszakát, eszméit e században
egész Európában szétterjeszti és hirdeti. A tudomány eme terjedésé­
hez azonban erkölcsi elvetemültség csatlakozik; a közép osztályok
még jók, a felsőbbek azonban elfajultak; a kormányzati és közigaz­
gatási tényezők jogkörének határai bizonytalanok, a belkorm ányzat
habozó, a külpolitika erélytelen.
Svédország, egy nagy király pillanatnyi alkotása, egy másik
király őriiletes merészsége miatt erejétől megfosztva fekszik, mint
menthetlen zsákmánya egy olly szomszédnak, kire kevéssel előbb
még alig ügyelt valaki Európában.
Ezen nagy hatalmasságok után Lengyelország még mindig ma­
kacsul vonakodik előhaladni, vagyis átalakulni, mig végre küzdelem
nélkül meghódittatik. Schweiz megőrzi a harczias szellemet, de má­
sok szolgálatára, mi által pénzt keres, de sokat veszít befolyásából.
Olaszországban csak Lombardiában uralkodnak idegenek, igyekez­
vén lehetőleg kiszívni ezen gazdag tartományt. Negyvennyolcz évi
béke műveltséget és gazdagságot hozott létre, minthogy azonban az
emberek sem nagy félelmeket, sem nagy reményeket vagy heves
szenvedélyeket nem táplálnak, lassankint elpuhulnak, s a fejedelmek
részéről is több jóakaratot, mint állandó és biztosított intézkedéseket
tapasztalunk.
Általában mindinkább megközelítik a positiv állapotokat: a
katonailag fegyelmezett Poroszország túlsúlyra vergődik a különböző
elemekből álló osztrák monarchia fölött; az angol szorgalom és gya-
1*
korlati józanész a spanyol hanyagság és franczia ingadozás felett;
az összetartó orosz monarchia a veszekedő lengyel aristokratia
fölött. A monarchiák mindenfelé megszilárdulnak , eltávolitják az
akadályokat, mellyek még a középkorból m aradtak fenn s létrehoz­
zák a kormányzati egységet. A monarchia csupán Angolországban
szövetkezett mind szorosabban az aristokratiával, mig a többi or­
szágokban úgy a származási, mint a népjogok megszüntetésére töre­
kedett. A királyi hatalom általában gondviselésszeriinek tekintetett,
s azért nem vizsgálták, hanem engedelmeskedtek neki. XIV. Lajos,
ezen hosszú és fényes uralkodásu fejedelem, hozzászoktatta az embe­
reket a kényuralomhoz, s úgy látszott, hogy szükség volt reá a kö­
zépkor káros maradványainak kiirtása végett, miután azonban meg­
tette a kivánt szolgálatot, csak akadályul szolgált a haladás és pol­
gári egyenlőségnek. A kiváltságos osztályok, a földesúri jogok, a
papság és a szerzetestestületek mentességei, Róma követelései, a
parlamentek, egymásután aláásattak, feltétlenekké és korlátlanokká
tétetvén a kormányok ; ezzel azonban a népekkel szállottak szembe,
mellyek felismerni kezdték saját jogaikat, várva az órát azok kivi­
vására.
A külpolitikában az erkölcsiség szemtelenül lábbal tip o rtato tl;
semmibe sem vették a nemzetiségeket vagy a birtokok régiségét, az
országok kikerekitésénél minden más tekintet mellőzésével csupán
az önérdeket tartották mérvadónak, minek következtében a gyön­
gék védelem nélkül maradtak s feláldoztalak, hogy elejét vegyék
valamelly netáni összezördülésnek a hatalmasok között; valamelly
állam virágzását egyesegyedül a terület alakja és terjedelme, a la­
kosság száma és az adómennyiség szerint mérlegelik ; a statisztikát
teszik a boldogság képviselőjévé s kérkednek netáni hizelgő eredmé­
nyeivel. Ebből származott az úgynevezett cabinet-politika, csupa
cselszövény bizalom és őszinteség nélkül, melly azt tekinti a legde­
rekabbnak, aki legjobban ért a csaláshoz ; soha sem folyt annyi és
olly fontos kérdések fölött alkudozás, de mindig csak az önérdek, s
nem a jog és igazság szempontjából. Szövetségek alakultak más szö­
vetségek ellen , hogy fentartsák a W estphaliában megállapított s
Utrechtben tökéletlenül helyreállított mesterséges egyensúlyt, ezen
építményt, melly pusztán conventionalis mint a költészet, mint a fes­
tészet és épitészet, mint amaz idők öltözködési módja.
Uj és nagy érdekeltséggel találkozik a kereskedelem, s azt hin-
nők, hogy a cabinetek csupa kereskedőkből állanak, amennyiben al­
kudozásokat folytatnak, szövetségeket k ö tn ek , háborút viselnek
vámszabályzatok, kereskedelmi kizárások, halászat, motozási jog
miatt; a gyarmatokban kezdődnek vagy tovább folytattatnak az euró­
pai háborúk, de onnan fog származni a legmesszebb terjedő demok-
ratia példányképe is a világ számára.
A kötött kölcsönök a papírpénz föltalálására vezetnek, mi uj
segédeszközöket szolgáltat a kormányoknak s egyébként valósithat-
lan vállalkozásokra buzdít. A pénz lön az egyetemes mozgató e rő ;
általa tartattak fenn azon hadseregek és kormányok, mellyek az em­
bert minden méltóságától megfosztották ; általa szították a pártosko­
dásokat a vetélkedő országokban; az érdem helyét a fényűzés fog­
lalta el, meghíztak az árulók (traditori) és az agióval üzérkedők
(agioteure), ez uj fekélye a társadalomnak.
Ezen kereskedői szellem mérsékli a vallási türelmetlenséget,
s hasznos működésre serkenti úgy a tudományt, mint a kormányza­
tot. Erezni kezdik a tudományok fontosságát, mellyek pártoltakból
pártolókká lesznek. A nyelvek tanulmányozása, a franczia nyelv
elterjedése, az utazások szaporodása előmozdítják az eszmék és vé­
lemények kicserélését; a gondolkozók fölvétetnek a cabinetekbe,
vagy legalább számba veszik vélem ényüket; ők mindent kísérletnek
akarnak alávetni, miértis a szerzők hatalommá lesznek, a kormány­
zás és politika a tudomány rangjára emelkednek, félredobva a titko­
lózást és üres előítéleteket; a tudomány közelebb hozza egymáshoz
az osztályokat, s míg az alacsony származású ember magasra emel­
kedik a régi nemesek mellett, ez utóbbiak az által igyekeznek el­
nézést szerezni kiváltságaik iránt, hogy mérséklik követeléseiket s
előzékenyebb modort követnek a társadalmi életben.
Azon mozgalom közepeit, melly eme korszak egyik legszem-
beszököbb ismertetőjegyét képezi, semmi kétség előtt nem riad visz-
sza, a legmerészebb föltevéseket és ábrándképeket dobja szőnyegre,
mert a valóság még nem oszlatta szét csalódásait. Mialatt azonban
némelly tartományokban a nép, rajongva az uj eszmékért, rohamo­
san sietteti a forradalmat, máshol ismét annyira ragaszkodik a ré­
gihez, hogy fentartása végett forradalmakba rohan. A fejedelmek
látva, hogy nem állhatnak ellent az áramlatnak, igyekeznek irányt
adni neki, de olly korlátolt szándékokkal, mellyek nem elégítik ki
az újítókat, másrészről pedig megingatják a conservativek hitét.
Illyformán eme század, melly szegény eseményekben, de gaz­
dag eszmékben, újból fölvette azon működést, melly a XVI. század­
 bán megkezdve s a megelőzőben fölfüggesztve, olly rettenetes véget
vala érendő a következőben. ')
A nagy hatalm asságok, mellyek az utrechti békét Európára
kényszeritették, nem törődtek a nagyobb rész érdekeivel és érzel­
meivel ; a föláldozottak emiatt panaszokban törtek ki. Biztosíttatván
a protestáns örökösödés Angolországban, ez sértette az összes katho-
likusok érzelmét s a legitimisták loyalitását. A Francziaország és
Németalföld között emelt várgyürü, melly Ausztria költségén tarta­
tott fenn, ez utóbbinak csak terhére szolgált, s mindhárom hatalmas­
ságnak zavart okozott. A franczia és spanyol koronák örökös szét­
választása, ha meg is felelt a politika követelményeinek, szükségkép
a trónörökösödési rend megváltoztatását vonta m aga után. A spanyol
örökség felosztása Ausztria és Francziaország között mi hasznára
sem szolgált a semlegeseknek, de a két érdekelt félnek sem tetszett.
VI. Károly, az osatrák ház feje, tőle rablottaknak tekinté azon ko­
ronákat, mellyek V. Fülöp fejét disziték, s emiatt boszankodott Fran-
cziaországra és a tengeri hatalm asságokra; az örökösödési háború
főtárgya tehát eldöntetlen maradt, minthogy a két trónkövetelő kö­
zöl egyik sem ismerte el a másikat.

’) F o n to sa k k á lesznek a szabadságra nézve az újságok, k ü lönösen a hol­

lan d ia k . A fran c z iá k n ak em lék irataik , a ném eteknek okm ány g y ü jtem én y eik v a n ­
nak . M inden o rsz á g n a k voltak kisebb vagy nagyobb é rték ű tö rtén észei, k ik tö b b n y ire
későbbiek á lta l ú jra összefo g laltattak . II. F rig y e sn e k H istoire de mon temps és
V H istoire de la guerre de sept ans czim ii m u n k ái, továbbá levelezézei a leg é rd e ­
kesebb, á m b á r nem legöszintébb com m entárok. É rd ek e se k to v áb b á Saint-S im on
h erczeg, a k é t W alpole stb. E m lékiratai és W rax h a ll, „ Mem. o f t 7le Courts of
B erlin , Dresden, W arsav and Vienna,“ L ondon 1800, 2. köt.
Á ltalán o sab b ak Ségur, Politique de lous les cabinets. Tableau historique de
I' Europe. Mémoires ou Souvenirs liistoriques. — A delung, Europaische Staaten-
geschichte von 1740— 1748. — Schocll Couri d ’ histoire des E tats européens a
X X X V III—X L IV . kötetek ; a v. á lta la és Kocli álfal ö ssze állíto tt saerzó'dés-gyüj-
tem ény, és D uraont Corps diplom atique-jn. — FlaSSaü, Ilist. de la diplom atie
Frangaise. — W edokind, Chronologisches Handbuch, 1740 —1807. — John R nssel,
H ist. o f p rin cipal States o f Europe frorn tlie peaee o f Utrecht. — S chlosser, A z
európai p o lit. és irod. forradalm ak története a X V I I I . században (n ém etü l). —
L e n g le t, H ist. de I' Europe et de ses colonies depuis la guerre des sept ans jusqu
a la Bévolution de Juillet. — VOSS, tíesch. dér merkwiirdigsten Biindnisse und
Friedensschlüsse stb. in X V 111. J a h r h . 5. kötet.
Az angol tu d ó so k Egyetemes története szin tén b ír ném i fo n to sság g al, m ert
egykorú. — A Biographie universelle azon ezikkelyekben, m ellyek eme k o rsz ak ra
v o n atk o zn ak , szintén forrásul szolgál , m ert ollyauok írták , k ik ism e rté k a sz e ­
rep lő eg yéniségeket.
 V. Fülöp.
XIV. Lajos halálával Spanyolország megszűnt Francziaország
uszályhordozójaként szerepelni; V. Fülöp, ki függetlennek mutatta
magát politikájában, nem nézhette nyugodtan, hogy monarchiája
szétdarabolva, kereskedelme pedig az angolok érdekeinek legyen
feláldozva, kiknek kezében maradt Gibraltar, mint valami szikla,
mellyhez ismét oda lehessen lánczolni Spanyolországot. Továbbá
némi kételyei is merültek fel II. Károly végrendeletének érvényes­
sége fölött, s mig magát emiatt a Pyreuaeken-tuli ország nem egé­
szen törvényes királyának tekintette, nem verhette ki fejéből F ran­
cziaország trónját, mellyről akarva nem akarva lemondani kénysze
rült. Beteges unokájának bölcsőjére szegezvén tek in tetét, belátta,
hogy trónrajutásában akadályul fog szolgálni az orleansi herczeg,
mint kormányzó és esetleges örökös. Gyűlölte tehát a herczeget,
amennyire gyönge jelleme és ájtatos érzülete engedte, s igyekezett
megfosztani öt a kormányzóságtól; érezte azonban, hogy czélját csak
Angolország támogatásával él heti el. Minthogy pedig látta, hogy ez
saját müvének támogatásával foglalkozik, legalább boszantotta, pár­
tolván sz. György lovagjának igényeit, amint a trónfosztott II. Jakab
fiát hitták.
ügy látszott tehát, hogy az európai békét annak unokája ré ­
széről fenyegeti veszély, ki azt az előbbi korszakban megzavarta. S
Fülöpnél valóban nem hiányzott a bátorság, s midőn azt kérdezték
tőle, milly hely illeti meg a királyt a csatában, igy felelt: A m e l l y
má s h o l , az e l s ő. Kijelentette, hogy nem akar úgy elbújva élni,
mint osztrák elődei; s csakugyan nagy hasznára lettek volna a casti-
liaiak, kik az elmúlt izgalmas időkben uj bátorságra gyuladva, ké­
peseknek mutatták magukat újból kezökbe ragadni a hatalmat. P il­
lanatnyi felhevülés! m ert különben nem birván a nagy elhatározások
benső bátorságával, Fülöp az ország és saját ügyeinek vezetését va-
lamelly kedvenczére bizta s megint tétlenségbe sülyedt.
Nagyon szomorította öt feleségének, a szeretetreméltó és ret-
tenthetlen Lujzának halála, ki fentartotta az egyetértést közte, a
franczia udvar és nagyatyja között s mégsem birhatta békében ama
trónt, mellynek megszerzésére ö is közreműködött. E rre egészen a
sem szép, sem fiatal Orsitii hcrczegnönek engedte magát, s mint he­
ves vérü és ingatag férfi el is vette volna ezt a vén asszonyt, ha ez
utóbbi jobbnak nem találta volna egy fiatal nőt adni neki, ki jobban
megfelelne a király vérmérsékletének, de másrészről az ö hatalmas­
kodását se zavarná. Csakhogy nagyon csalódott, midőn parmai Far-
 nese Erzsébetre esett választása (1714), ki később annyi háborúnak
és alkudozásnak lön előidézője.
A iberoiii bibornok.
E választást a piacenzai Alberoni Lajos (szül. 1664) tanácsolta.
Ezen ember a társadalom valamennyi fokán keresztülm ent: volt sza­
kács, bohócz, kereskedő, tolmács, tudós, terhes megbízatásokra hasz­
nálták, s ő mindenüvé tudott magának utat csinálni *). Campistron,
ki utazásközben kiraboltatván, általa szívesen fogadtatott s a szük­
ségesekkel elláttatott, Vendomenak ajánlotta őt, ki akkor épen tit­
k árt keresett olaszországi hadjáratára. Mások azt beszélik, hogy
midőn egyszer a sandonninói püspöknek alkudozni kellett Parmában
ugyanazon Vendomeval, de nem tudott francziául, Alberonit vitte
m agával; ez a cynicus tábornokot alacsony székén ülve találta, hol
a délelőtt nagy részét szokta tölteni, ahelyett azonban, hogy ezen
illetlenség miatt magát sértettnek mutatta volna, ö is ugyanazt tette,
mi által megnyerte a franczia tábornok tetszését, ki öt szolgálatába
fogadta 2). Spanyolországban megnyervén Orsini herczegnö bizal­
mát, gróffá és követté neveztetett ki a pármai udvarhoz ; ezt ismét
hálára kötelezvén maga iránt az ajánlott házasság által :!), befolyásra
tett szert az uj királynénál is. Ennek első ténye az volt, hogy el-
küldötte Orsini berczegnöt, ki eléje ment, mire kocsira ülve, azon
öltözékben, melly akkor épen rajta volt, az örök által kisérve de-
czember végén kénytelen volt keresztülutazni a barátságtalan Spa­
nyolországon. 4)

D ubos- és Saint-S im ontól to rzk é p ét bírjuk ; p au eg y rí^ét a d ja P oggiali

(Mem. storiche d i Fiacenza), O rtiz (Storia d i Spagna), Coxe (L ’ Espagné sous les
Bourbons, B ignam i (Elogio dei Cardinale A lberoni). H elyesen m é lta tja őt Jolin
RusseJ id. m üv éb en , II. 112. — F ő k é n t azonban lásd azon o km ányokat, mely-
lyeket m aga A lberoni te tt közzé előbb O enuában, később R óm ában.
2) K özönséges tö rté n e c s k é k , m inőkkel egy elaljaeo d o tt a risto c ra tia hiszi
k iseb b íth etn i azokat, k ik érdem eik után em elkednek.
3) 0 m aga iija életéhez te tt je g y z ete ib e n , hogy a zt m ondotta O rsini her-
czegi önek, m iszerin t „ E rz sé b e t jó lom bardi nö, vaj- és sa jttó l m eghízva ; hogy
a z t fa ra g h a t belőle, mi neki tetsz ik ; hogy azon tői vényekkel jő S p a n y o lo rsz ág ­
ba, m elly ek et a herczegnö eléje szabni jó n ak látna."
*1 A spanyolországi v e n déglőkben (m ondja Saiut-S im on, ki fe stö ile g irja
lé O rsini herczegnö szere n c sé tle n ség é t és u taz ását,) sem m it sem lehet k apni
s csupán a rró l é rte sü l az em ber, hol lehet az első sz ü k ség letek m indegyikének
k ielé g ítésére szükséges dolg o k at vásárolni. A hús többnyire k e m é n y ; a bor sürü,
rósz, z a v a ro s; a k e n y é r a falhoz ra g a d ; sokszor a viz sem ér s s m m it; ágyak
csak öszvérhajcsárok sz á m á ra ta lá lh a tó k , úgy, hogy m indent m agával kell az
 „Spartai büszkeség (mondja íi. Frigyes), angol makacsság,
olasz agyafúrtság, franczia élénkség képezték Erzsébet jelle m é t;
sajátságos nö, ki bátran haladt czéljainak teljesítése felé, anélkül,
hogy magát bármi által m eglepetni, vagy feltartóztatni engedné."
Képes volt fékezni uralkodás utáni vágyát, s átengedni magát az
egyedüliségnek buskomor férjével, anélkül, hogy elvesztette volna
vidámságát. Egy gyermek atyjává tette Fiilöpöt, kinek (netn remél­
hetvén, hogy valaha trónra jusson, mert három, az első házasságból
származott gyermek volt előtte,) kövér járulékot akart biztosítani.
Eczélból folytonos elszigeteltségben tartotta a királyt, ki komor volt,
ajtatos vallásosság nélkül, félénk és makacs, lusta szellemű, vezetőre
volt szüksége, ámbár szeretett volna zajt csinálni és sulylyal birni a
politikai mérlegben, s mint illyen egészen feleségére, egyedüli társ­
nőjére bizta magát. Ez utóbbi nagyravágyó volt, de nem értett a
politikához és az ügyek vezetéséhez, szigorú neveltetésben részesült
s most még inkább el volt zárva, gyűlölte a spanyolokat, valamint
ezek is gyűlölték öt, csupán az olaszokban bizott, különösen pedig
Alberoniban.
Ez bibornokká neveztetvén ki a királyné közvetítése által (1715),
miniszteri czim helyett megelégedett miniszteri hatalommal, mint a ki­
rály és királyné bizalmas embere; lekötelezte maga iránt a nemzetet,
elnyomóinak megbüntetésével; később messzeható terveken törte fejét,
mellyek czélja volt visszaállítani Spanyolország hajdani nagyságát.
A kincstár üresen állott, a nép elvesztette bátorságát; nem volt had­
sereg, nem tengerészet, nem hatalmas szövetségesek, nem gazdagság
az aratáson kívül, mellyet szerencsére a Pyrenaek védelmeztek. Az
utak (ö maga mondja P o l i t i k a i v é g r e n d e l e t é b e n ) meg vol­
tak szakítva, ép úgy, mint midőn minden tartomány külön király­
ságot képezett; az igásállatok csak nagy bajjal hatolhattak keresztül
Castilián; ama nagyszerű folyamokon nem voltak járm üvek s az
árukat öszvérek hátain szállították a Guadiana, Ebro és Tago men­
tében, anélkül, hogy igyekeztek volna hajókázhatókká tenni azokat,
vagy legalább engedélyt adtak volna erre a hollandoknak : „a nagy­
szerű római utak maradványai nem keltenek nemes versenyzést,
úgyszólván alig vették észre ama munkálatok zaját, mellyek által

embernek vinni.0 Á lberoni e zt írja a p árm ai m a jo rd o m u sn a k : „A k irá ly n é

csinyje egy X im enesnek , M azarinnak , R ichelieunek is becsületére v á lt v olna.
H igye el, hogy csupán ezen g y ó g y szerrel számos, g y ó g y ith a tla n u ak ta rto tt baj raeg-
gyógyittatott t*
 — lü —

Francziaország két tengert kötött össze e g y , hatvan mértföldnyi

(leghe) hosszúságú csatorna segélyével, s mindez alig idézett elő
némi bámulatot.“ Igen helyesen hasonlitá össze Alberoni Spanyol­
országot a szájjal, mellyen minden keresztülmegyen és semmi sem
marad meg; Spanyolország is annyi töméntelen kincset kapott gyar­
mataiból, s mindezt elköltötte anélkül, hogy valamit létesített volna.
Alberoni tizennyolcz órát dolgozott napjában, a gazdálkodás
legcsekélyebb aprólékosságaitól sem riadva vissza. Először is a
pénzügyet és az ipart állitja jobb karba; Guadalaxarában királyi
posztógyárat emel, hová Hollandból egyszerre ötezer családot hí
meg műszereikkel. Angolországból pedig festőket telepit á t, hogy
így a hazai gyapjú magában az országban dolgoztassék fel s így
nemzeti készitménynyel lehessen felruházni a hadsereget; Madrid­
ban asztali fehérneműt és hollandi vásznakat készítettek, evégre
négyszáz szerzetesnöt taníttatott be a szövés mesterségébe hollandi
minta szerint, s a lelenczek az ö műhelyeikben taníttattak. Üveg­
gyárakat is n y ito tt; virágzásnak indította a földművelést, minek-
folytán a spanyol sivatagok újra benépesültek. Korlátolta a kiadá­
sokat, amennyiben gazdálkodóbbá tette a kormányzatot s lejebbszál-
litotta a király polgári és katonai háztartása számnélküli hivatalno­
kainak szám át; védelmébe vette a gyarmatok kereskedelm ét; a
papságot is kötelezte a közterhek viselésére a pápa tilalma daczára,
s a kiváltságaikhoz makacsul ragaszkodó papokat száműzetésbe
küldte; kölcsönöket vett fel, megadóztatta a gazdagokat, árulta a
hivatalokat, Aragóniából csempészeket toborzott, és Spanyolország
csakhamar hatvanötezer fegyveres, tengerészet és számos ágyú, Bar-
cellonában pedig kitűnő fellegvár fölött rendelkezett.
Mindez olly messzeható tervek előkészítésére történt, mellye-
ket csak a siker menthetett volna metr a vakmerőség vádjától: ki­
rályát Francziaország trónjára ültetni, dón Carlosnak pedig, Fülöp
és Farnese Erzsébet fiának, megszerezni Pannát, Piacenzát, Tosca­
nát ; függetlenné tenni Olaszországot az osztrákok kiűzésével, s
cczélból savoyai II. Victor Amadét ellenők izgatni, míg a törökök­
kel vannak elfoglalva; Nápolyból majd a spanyol hajóhad űzné ki
őket, mcllynck maga a király Siciliában adna menhelyet, s mellyet
az elégülctlcuck is tám ogatnának: Sardinia ekkor Siciliával egye­
sületnek, Nápoly és a toscanai kikötők Spanyolországhoz csatoltat-
nának, Comacchio visszaadatnék a pápának, a mantuai herczegség
a velenczések és a guastallai herczeg, a katholikus németalföldi tar­
tományok Francziaország és Holland között osztatnának föl. Czél-
 — 11 —

jának elérése végett engedékenységet színlelt Anglia iránt, orvosolta

a panaszokat s biztosította számára az utrecbti béke által engedett
előnyöket. Mig azonban igy egyrészről megnyerte a Townshend és
Walpole vezetése alatt álló whig-miniszteriumot , kéz alatt pártolta
a trónkövetelőt, kibékíteni igyekezett a czárt XII. Károlylyal, hogy
aztán I. György ellen izgassa őket s visszahelyezze Szaniszlót Len­
gyelország trónjára. György neszét vette a dolognak, s azért a west-
minsteri szerződésben szövetségre lépett Ausztriával (1716) a j e l e n
é s j ö v e n d ő b e l i b i r t o k o k k ö l c s ö n ö s v é d e l m é r e , melly
kifejezés alatt Sicilia értetett, mellynek birtokára mindig áhítoztak
az osztrákok.
Alberoni inkább cselszövényekkel, mint fegyverrel működött;
izgatta a magyarokat és törököket Ausztria ellen ; segítette a jakobi-
tákat Angolországban; Francziaországban ismét abban mesterkedett,
hogy meglepje az orleansi herczeget, elvonja tőle XV. Lajost, ösz-
szehivassa, az országgyűlést és a spanyol királyt neveztesse ki Fran-
cziaország kormányzójává. Ezen összeesküvés szálait, mellyben szá­
mos főur, különösen bretagneiak vettek részt, Maine herczegnö tar­
totta kezei közt; Cellamare herczeg, párizsi spanyol követ, vitte a
levelezést a spanyol udvarral, s már-már azt hitték, hogy belforra-
dalom tör ki, előmozdítva az általános elégedetlenség által. Dubois
abbé azonban Orleáns jobb keze, hirét vette az üzelmeknek s szá­
mos levelet kerített kezei közé, mellyek ha nem is valóságos össze­
esküvésről, de titkos megállapodásokról és ajánlatokról tettek bi­
zonyságot. Ennek folytán Maine herczegnö, Cellamare herczeg s
több mások befogattak.
Orleáns herczeg bünbocsánatot adott, Alberoni cselszövényei
ellen azonban csak az Angolországgal való szövetségben látott bizto­
sítékot, bármennyire kárhoztatta is a közvélemény ezen szövetséget.
Minthogy pedig később VI. Károly császár Milanóban elfogatott egy
spanyol követet, V. Fülöp háborút üzent neki, minekfolytán az előbbi
nyilvánossá tette Franczia- és Angolországgal kötött szövetségét;
Holland vonakodott pártállást foglalni, nehogy veszélyeztesse azon
előnyöket, mellyeket számára a spanyolokkal kötött béke biztosított.
Az angolok hadüzenés nélkül megkezdik az ellenségeskedéseket;
Fülöp szintén szembe száll egész Euiópávai, mert a rettenthetlen
Alberoni áll oldala mellett, s meghódítja Siciliát (1720), mellyet
Victor Amadé Sardiniaért cserében a császárnak engedett át.
Illy körülmények között mindenki Alberoni ellen fordította
gyűlöletét sőt fegyvereit is. A kormányzó a legaljasabb eszközöktől
 — 12 -

sem riadt vissza, hogy m egbuktassa; rávette Fülöp gyóntatóatyját

és a királyné dajkáját, hogy gyanúsítsák előtte Albex-onit, főként
miután a vállalat eredménytelensége is ellene tanúskodott. A dolog
vége az lett, hogy Alberonit váratlanul megfosztották méltóságától,
sőt még azon nő is m egtagadta tőle a kihallgatást, kit ő tett király­
névá, irományait és holmijait szigorúan megmotozták s aztán elbo­
csátották. Magasra jutván an élk ü l, h o g y i d e j e l e t t v o l n a
m e g s z á m l á l n i a l é p c s ő k e t , mint Orsini herczegnő mondá
felőle, talán igaz, hogy a hatalom elkábitotta; mint minden uj em­
ber, csak a hatalom fitogtatására gondolt; nem lehetvén meg izga­
lom és izgatás nélkül csak a czélt tekintette s nem vette számba a
nehézségeket; mások szenvedélyeinek lévén kénytelen szolgálni s
nem bizhatván a spanyolokban, kik öt gyűlölték, henczegönek lát­
szott és semmi egyébnek, de azért joggal mondhatta Polignac bibor-
noknak : S p a n y o l o r s z á g h u l l a v o l t , é n u j é l e t r e é b ­
r e s z t e t t e m; t á v o z á s o m k o r i smét vissza f e k ü d t ha­
l o t t i r a v a t a l á r a . A hatalomszomj nem szűnik meg, midőn az
ajkak már Ízlelték annak édességét, vagy csak keserűségét is, s
Alberoni, midőn távozott, meg volt győződve, hogy pályafutása még
nem érte veget, hasonlítván magát azon szcrencselovagokhoz , k,ik
akkor kerestetnek leginkább, midőn elbocsáttatnak. Levantei Se-
stribe érkezve, XI. Kelemen megtiltotta neki Rómába jő n i; a pápa
halála után azonban meghívták a conclavéba, hol néhány szavazatot
is kapott a pápaságra. X III. Incze. fölmentettnek nyilvánította az
ellene emelt vádaktól, mire Róm ába, a bukottak szokott menhe-
lyérc költözött. Keresztény szövetség létesitésén fáradozott, melly-
nek czélja lenne a törököket kiirtani Európából s birtokukat felosz­
ta n i; Ilavennát hasznos intézetekkel ajándékozta meg; San Marinó-
ban egy forradalom élén állott, mellyböl csak gyalázat háromlott rá,
Piacenza azonban mind máig fényes jeleit birja főnkéit jótékonysá­
gának. *)

') A lberuni egy le v e le t in té z e tt V o lta ire h e z , m elly ben köszőuetet m ond

neki azért, h'ig y XI I , K ároly élele eziniií könyvében kedvezöleg nyilatk o zik róla;
V o!ta:re k ö vetkezőleg v álaszolt (1735. m aroz.) A lberoninak :
„ L a lettre, d önt v o tre E m in e n ce m ’ a h o n o ré , est un prix aussi flaiteu r
de mes ouvrages, que 1’ e stim e de 1’ E u ro p e a dú vous l’ é tre de vos a ctio n s.
Vous ne me itevez aac u u rem ercieinent, m o n se ig n e u r; je u ’ ai été que 1’ organe
du publie eu p a ria n t de vou*. L a liberté et la vérité, qui out to u jo u is conduit
m a plum e, ni’ out valu votre suffrago. Ces deux c ara elé re s doivent plaire á un
génié, tel que le v o tr e ; quieonque ne les aiine pás, pourra bien é tre u n bomme
jm issant, m ais il ne s e ra jam ais au g ra u d bomme.
 - 13 —

Félretétetvén Alberoni, V. Fülöp, felesége sürgetésére, csatlako­

zott a négyes szövetséghez (quadrupelallianz), lemondva a monar­
chiától elszakított tartom ányokról; s Catnbraiban egy congressus ült
össze, hogy a szerződéseket különféle szövetségekkel szilárdítsa
meg. A császár, ki nem mondhatott le Spanyolország elleni gyűlö­
letéről s féltékenyen kereste a másik két hatalmasság jóhajlamait,
ezer mindenféle akadályt gördített még a kölcsönös lemondás formu-
lá z á sa e lé is; végre azonban engedett s Károlynál:, Farnese Erzsé­
bet fiának engedte át (1722) Parma, Piacenza és Toscana államok
investituráját, mit Francziaország és Anglia biztosított a pápa és a
nagyherczeg követelései ellen.
VI. Károly azonban makacsul követelte a spanyol királyi, fő­
ként pedig a K a t l i o l i k u a czimet, továbbá az aranygyapjas rend
nagymesterének uzimét. Csak leányai lévén, egy p r a g m a t i c a
s a n c t i ó-t tett közzé (1713. ápril 19), mellynek értelmében fiörökö-
sök hiányában leányai örökölnék a trónt, clönynyel bírván erészben
I. József leányai fölött, s az örökösödés az elsöszülöttség szerint sza-
bályoztatnék. Ezen pragmatica sanctiót elfogadtatta az osztrák bi
rodalom összes országainak rendeivel, valamint I. József leányaival
is, kik a szász és bajor választókhoz mentek nödl, s politikájának
egyedüli czélja lön azt a többi hatalmasságok által is elfogadtatni.
Kívánta tehát Spanyolország beleegyezését is, mit azonban ez meg­
tagadott s követelte, hogy elégedjék meg a császár Olaszországban
hajdani birtokaival; előállott a szardiniai király is, s egyenlő rangot
követelt a többi uralkodókkal ; a tengeri hatalmasságoknak pedig
nem volt inyökre, hogy a császár Ostendében társulatot alakított
az indiai kereskedés előmozdítására. Mindez sok bajt okozott a
diplomatának.
V. FülÖp egyik kis leánya a franczia udvarnál neveltetett, mint
XV. Lajos jövendőbeli arája. Bourbon herczeg miniszter azonban
aggódván ez utóbbinak gyönge egészsége m iatt, nem akarta még
tovább is késleltetni egy olly örökösödés biztosítását, melly örökre
eltávolitaná a tróntól Orléans herezeget, azért visszaküldte a még
fel nem serdült infánsnőt, hogy Lesczynska Máriát tegye helyére.

„ J e voudrais é tre 4 portée d’ adm irer de plus prés e elui á qui j ' ai rendű
justice de si loiu. J e ne m e fiatte pás d ’ a v o ir jam ais 1' honneur de voir v o tre
émiuence. Mais si Romé entend assez ses in te ré ts pour vouloir au m oins ré ta b lir
les árts , le comm erce , et re m e ttre quelque sp le n d eu r dana un pays qui a été
autrefois le m aitre de la plus belle p a rtié du monde, j ’ eapére alors que j e vous
écrirai scms un a u tre titre que sous celui de votre em inerice, etc.
 — 14 —

Ezen meggyaláztatás felbőszítette Fülöpöt, ki udvara és a miniszte­

rek ellenzése daczára békére lépett a császárral, elfogadta a pragm a­
tica sanctiót (1725), megadta neki a követelt czimeket éltefogytáig,
csupán az aranygyapjas rend nagymesterségének kérdése maradt
eldöntetlen. Kölcsönösen segélyt Ígértek egymásnak Gibraltár e's
Port-Mahon elfoglalására , s Fülöp szabad kereskedést engedett a
császár alattvalóinak saját kikötőiben és az Indiákban, melly joggal
a hollandok és angolok m ár fel voltak ruházva.
Huszonötévi haragtartás tehát olly barátsággal végződött, melly
gyanúba ejtette az európai udvarokat. Tudták, hogy Riperda spanyol
miniszter szórja az aranyat a bécsi udvarnál, mellyböl még a csá­
szárnak is jutott, *) s egy ausztriai Mária Terézia és spanyolországi
dón Carlos között kötendő házasságról beszéltek, mellynek egykor
még Ausztria, Spanyol- és Francziaország egyesítése lehetne követ­
kezménye. György király tehát azon működött, hogy ezen terv el­
lensúlyozása végett szövetséget hozzon létre az északi hatalmasságok
között, melly csakugyan meg is köttetett Hannoverben (szept. 3.);
ezen szerződés nevezetes volt, mert németországi fejedelmek abban
kötelezték magukat első ízben egy idegen fejedelemmel szemben
arra, hogy n e m teljesitik a német alkotmány által rájok rótt kötel­
meket, vagyis hogy nem adnak segélyt a birodalomnak, ha ez hábo­
rút üzenne Francziaországnak. György is megígérte, hogy nem ke­
veri háborúba vagy költségekbe Angolországot szárazföldi birtokai
m ia tt; neki azonban engedelmes parlam entje és ügyes minisztere
volt, s ugyancsak hangoztatta a papisticus üzelmekről, a protestánsok
érdekeiről, a hatalom egyensúlyáról, az ország szabadságáról és biz­
tonságáról szóló frázisokat, mellyek, mint Smollet mondja, nem
egyebek cabalisticus szavaknál, mellyek elámitották és veszedelmes
szövetkezésekbe csalták a nemzetet.
Ezt egész sora követi a külön megállapodásoknak, mellyeknek
czélja volt párthiveket szerezni a hannoveri és bécsi két szerződés
szám ára; miután az utóbbinak titkos czikkelyei napfényre jutottak,
VI. Károly megtagadta azokat s bizonyítékul feláldozta Spanyolor­
szágot , hozzájárulva a négyes szövetséghez ; mindezt azért tette,
hogy elismertesse a pragmatica sanctiót. Az aljasság azonban nem
vált hasznára; a béke megköttetett Sevillában Franczia-, Spanyol-
és Angolország között (1729 nov. 9.), ismét megujittatván ama ke­
reskedelmi szerződések, mellyek az utóbbi hatalmasságnak érdeké-

J) Coxe, VI, Károly-nh\, 8 7 . fej. és Memorie secreti dél Foscarini.

 - 15 -

ben állottak; Spanyolország kötelezte magát kárpótolni ama káro­

kat, mellyeket az angolok netán az ellenségeskedések félbeszakítása
után szenvednének; Lívornóba, Porto-Ferrajóba, Parm ába és Pia-
cenzába hatezer spanyol helyeztetnék, hogy biztosittassék az örökö-
dés ezen államokbaa Don Carlos számára.
A becsületes emberek előtt botránynak tűnt fel ezen szerződés,
melly ellenkezett az előbb annyi hévvel védett érdekekkel, melly a
császár beleegyezése nélkül köttetett, ámbár az egyezkedők addig
jólábon állottak vele, s melly egynémelly olasz birtokok felöl a tény­
leges birtokosok s a főur hozzájárulása nélkül rendelkezett; nem
említjük a népeket, mellyekre ama módnélkül gyalázatos dynasticus
háborúkban senki sem ügyelt. A császár sértve érezvén magát büsz­
keségében s méginkább az által, hogy pragmatica sanctiója félreto­
latott, hadat küld Olaszországba s elfoglalja az nkkortájban elhunyt
Farnese államait.
Illy egészen mesterkélt és arczátlan politika nem lehetett ál­
landó, mert nem voltak vezéreszméi; igy történt, hogy Anglia csak­
hamar elidegenedett Francziaországtól, s ennek ellensúlyozása vé­
gett Ausztriával szövetkezett, egy második bécsi szerződésben (1731
máj. 16.) pedig, a rendek beleegyezésével, biztosíttatott a pragmatica
sanctio, jóváhagyatott a parmai és piaceuzai öröködés s Németalföld
kizáratott a Kelet-Iudiákkal való kereskedésből. Ezen megállapo
dásokhoz Spanyolország is csatlakozott, amiért Károly megkapta az
említett herczegségeket; Graston János toscanai nagyherczeg meg­
hajolt az örökös előtt, kit rátukm áltak, és Spanyolországgal Flo-
renczben c s a l á d i s z e r z ő d é s r e lépett (jul. 25.), mellyben dón
Carlost utódjának fogadta, ez pedig viszont Ígérte a tartomány ki­
váltságainak fentartását. A harminczéves spanyol öröködési háború
tulajdonképen ekkor ért véget, s valamint annak kezdetén, a tengeri
hatalmasságok és Ausztria szövetségben állottak egymással a Bour­
bonok ellen, ezen egyensúly a béke zálogának látszott. Ujabb ca-
binet-cselszövények és családi nagyravágyások azonban nem sokára
megint felforgatták Európát.
Ekközben némi ellenségeskedés keletkezett Spanyol- és An­
golország között. V. Fülöpnek soha- sem tetszettek ama súlyos ke­
reskedelmi föltételek, mellyeket az angolok az utrechti békében or­
szágára róttak, annál is inkább, minthogy ezek az amerikai keres­
kedelem előnyeit élénk csempészettel növel'ék, mi nagy kárára szol­
gált Spanyolországnak. Mi eredményök sem lévén tiltakozásainak,
Fülöp hajókat küldött ki olly m egbízással, hogy motozzák meg az
 — 16 —

amerikai-Spanyolország partjain talált hajókat, s foglaljanak le min­

den csempész-árut, akár a spanyol gyarmatokba viszik, akár onnan
hozzák. Az angolok emiatt panaszt emeltek és háborút sürgettek,
s bárm ennyire igyekezett is azt Walpole m egakadályozni, egész
nemzeti hévvel tört ki. Esztelen hirek szárnyaltak a spanyol mo­
tozó hajók által elkövetett kegyetlenségekről, s a király és miniszte­
rek hitték azokat, vagy legalább m utatták, hogy hiszik. Popé fegy-
verreszólitással végezte s Johnson azzal kezdte pályáját ; Glover
harczi dalokat zengett, a söpredék pedig ünnepélyeket és körmene­
teket tartott, mellyekben a walesi herczeg is részt vett, dőzsölve és
ordítozva. Rögtön meghagyták az angol hajórajoknak, hogy meg­
torlásokat gyakoroljanak a spanyol király hajói és birtokai ellen;
minthogy pedig azok már a háború kihirdetésekor megkezdették a
támadást, foglalásokat tettek és hatalmukba keriték Porto-Bellót
(1739). Anglia elszigetelve maradt ezen háborúban, mellyet Európa
igazságtalannak tartott ; az ellenségeskedések mindazonáltal az egész
osztrák öröködési háború alatt tartottak s még az aacheni békekötés
sem vetett nekik véget. Madridban végre elhatározták (1750), hogy
Angolország lemond az a s s i e n t ó r ó l százezer font sterlingért, mit
Spanyolország az angol Társaságnak fog fizetni; a motozási jog
azonban megmaradt.

MÁSODIK FEJEZET.

Francziaország-. — A kormányzóság.

Fordítsuk most tekintetünket Francziaországra, hogy megis­

merkedjünk V. Fülöp és Alberoni vágytársaival. XIV. Lajos a leg­
főbb fokra emelte kormánya egységét, anélkül azonban, hogy szilárd
alapra fektette volna, egészen a király önkényétől tevén azt függővé,
ki félretett minden régi intézményt. De semmi sem biztosította ezen
öszpontositást az idő jogos behatása és működése ellen; ezek csak­
ugyan neki estek a büszke épületnek, s ebből egy szégyenletes kor­
szak keletkezett, mellyben cselszövények és kegyek intéznek min­
dent: királyt, minisztereket, tábornokokat, kormányzatot; a politika
a szeretőkkel együtt változott.
Lajos egy öt és fél éves unokát hagyott maga után, bölcsője
őrzésére pedig Fülöp orléansi herczeget. A herczeg összelátta a pár-
 — 17 —

lamentet; melly teljes erejéből tiltakozni akarván saját megsemmi­

sítése ellen, bántalmazva a m e g h a l t o r o s z l á n t , ki előtt resz­
ketett, érvénytelennek nyilvánította azon igazságtalan végrendeletet,
melly korlátok közé szorította a gyám tekintélyét s növelte Maine
herczeg, törvényesített korcsszülött befolyását, s az országnak hete­
dik alaptörvénye gyanánt azt határozta, hogy kiskorúság esetében
a kormányzóság a legközelebb álló vérbeli herczeget illesse. ’)
A parlament, pártoltatva a kormányzótól s felhasználva uj és
ragyogó uralmát, visszaszerzi a föl terjesztési jogot, mellytöl Lajos
megfosztotta, visszahívja azokat, kik az U n i g e n i t u s bulla
miatt száműzetésben voltak, sőt a hugenottákaf is visszaállitani
szándékozik; később megalázza a törvényesített herczegeket, kép­
teleneknek nyilvánítván őket az öröködésre. így tanították a
népet az engedetlenségre és arra, hogy ne tartsák a királyokat
csalatkozhatlanoknak. Úgy látszott, hogy a kormányzó is ellenére
akart tenni Lajos minden intézkedéseinek: kinyomatja a T é l é ­
ma que-ot, mellynek egyes helyeiből állítja össze első beszédét;
megnyitja a magánkönyvtárt a közönségnek, pörbe fogja az agi-
óval üzérkedőket és egyéb financier-ket, kifizeti a katonákat, alább-
szállitja a kiadásokat, csökkenti az adókat, kibocsátja börtöneik­
ből a jansenistákat, s elődjeinek államtitkárai helyett különféle ta ­
nácsokat állit össze, mellyel? feladata meghányni az ügyeket, mi­
előtt a kormányzóság elé terjesztetnének. Gyűlölete- és politikájá­
nak eme tényeit megtapsolták, mert gyűlölték Lajost; emennek
egységesítő zsarnoksága megszüntetettnek látszott a tanácsok á lta l:
a következményekből azonban látták, hogy hetven engedelmeskedő
elnyomóval van dolguk, kik fontoskodó arczot vágtak, noha alig
értettek valamihez; Orléans utóvégre is elbocsátotta őket.

') Lemontey Hiatoire de la Bét/ence et de la m inorité de Louis X V .

Voltaire, Précis du si'ecle de Louis X V .
Capeflgue, Philippe d’ Orléans
s nagyszámú Emlékiratok, különösen R ichelieu m arsalléi, m ellyeket S ou lav ie te tt
közzé. E zen lehűtő annyira m egnyerte a m arsall bizalm át, hogy egész levele­
zését neki adta, s minden kérdésére folvilágo'sitást adott. S oulavie a rcz átlan ság -
gal ism ételte az ö elbeszéléseit , m ellyek czélja volt befeketíten i az e ré n y t s fel­
tárni minden ocsm ányságot, m elly piszkos kedveskedésben a n n y it v eszt az erény,
amennyit nyer a bizarr dolgok u tán i kapkodás.
Lacretelle m egírta a X V III. század tö rté n e té t, m ellyet később folytatott,
hogy ossz-kapcsolja a fran c z ia forradalom ról k é sz íte tt m űvével, m ellyben az e l­
beszélés amaz élénkségét a k a rja m eghonosítani a m odern tö rté n e tb e n , m ellyre
nézve olly utinozhatlan m intaképeket hagytak reán k a régiek.
XVII. 2
 — 18 —

Nagy hasznát vette Orléans ama Saint-Simon herczegnek, ki­

nek E m l é k i r a t a i valódi kincstárt képeznek; Saint-Simon heves
jansenista volt, ki ellenségeskedésben állott a törvényesített hercze-
gekkel, s élénk pártolója lévén a születési előjogoknak, rávette
Orléanst, hogy vegye fel minisztériumába a nemességet, melly
onnan, úgy látszik, Mazarin óta ki volt zárva, s szorítsa vissza
a tudósokat és ügyvédeket; a nemesség azonban már megszokta,
hogy tisztességnek tartsa az udvar megaranyozott lánczait.
A korm ányzó.
Orléans Fülöp olly atyától származva, kit XIV. Lajos előbb
tudatlanságban tartott, később pedig kizárt a közügyek vezetéséből,
a természet által magasabb dolgokra volt rendelve, minthogy főnkéit
szellemmel, ritka jósággal és igazságérzettel bírt. L ajos, ki neki
legidősb léányát adá nőül, folytonos tétlenségre kárhoztatta, s ha
adott is neki alkalmat az öröködési háborúban vitézségének és
eszének kitüntetésére, csakhamar gyanakodóvá lett ellene s majd­
nem arról vádolta, hogy Spanyobország trónjára vágyakodik. Első
negyven évét az uralkodásra való kilátás nélkül töltvén el, jobban
kiismerte az embereket és dolgokat , mint azok rendesen , kik
a trónra születnek. Szép és értelmes beszélő lévén , tem érdek
apró történetke és adoma állott rendelkezésére a társalgás élénkité-
sére; kevésbbé ohajtotta volna az uralkodást , mint a hadseregek
vezérségét. Rohamosan olvasott, s az olvasottakat m egtartotta
emlékezetében, de képtelen volt valamelly dolog felett hosszasabban
m egállapodni; képesebb volt arra, hogy rögtön eltalálja a dolgok
bibéjét, mintsem hogy behatóan tanulmányozza azokat. Szerencsét­
lenségére Dubois Vilmos a b b é , egy brivesi gyógyszerész fia által
neveltetett, ki arra tanította, hogy az erkölcsiséget tires előítéletnek,
a vallást pedig szép költeménynek tartsa. Azért és a vén XIV.
Lajos szenteskedésének kigúnyolására a legörjöngőbb kicsapongá­
sok fertőjébe vetette magát s rendszer gyanánt karolta fel az akkori
romlottság leggonoszabb kinövéseit. Egy csapat tobzódó méltóság­
viselő által környezve, megújította mindazon fertelmeket, mellyek-
ről az ókori satyrák említést tesznek, s szép, kellem- és szellemdus
nők csatlakoztak olly tivornyákhoz , mellyekben gúny tárgyává
tétetett minden vallási és erkölcsi érzet. Fülöp illy alkalmakkor
hogy annál inkább letegye herczegi méltóságát , megfeledkezett
még emberi méltóságáról is, s nem elégedett meg a kicsapongások
elkövetésével, hanem azokkal még kérkedni is akart, s azért foly­
vást újak és rendkívüliek feltalálásán törte fejét; egymást érték
 — 19 -

a leggonoszabb beszédek, a legbotrányosabb társaságok a legszen

tebb napokon s legroszabb hírben álló személyekkel ; leánya, Berry
herczegnö, olly förtelmes életet folytatott, hogy még vérfertőztetés
gyanújába is esett.
Újság utáni vágyában Orléans herczeg a festészetre adta ma­
gát, ö maga is dolgozott s értékes gyűjteményeket hozott össze.
Máskor ismét a vegytant kapta föl, kutatván annak titkait és vál­
tozásait; miután könyveivel és gonosz beszédekkel elhitette ma­
gával, hogy nincs Isten, látni és beszéltetni akarta az ördögöt;
egész éjszakákat töltött földalatti helyiségekben ördögidézésekkel:
egy pohárban kutatta a jö v ő t: mindezt csak változatosság ked­
véért.
Szeretőinek azonban nem engedett uralmat maga fölött, s
midőn Tencin egyizben politikai tanácsokat akart az élvezetek
közé vegyiteni, egy nagyon ismert cynicus választ adott n e k i;
Sabrant egykor meghallgatta, aztán pedig a tükör elé vezette és
igy szólt hozzá: A z t h i s z i , h o g y i l l y a r c z c z a l l e h e t
b e s z é l n i o l l y s z o m o r ú és k o m o l y d o l g o k r ó l ? Ez
azon nő, ki egy lakoma alkalmával eme híressé lett megjegyzést
tévé: I s t e n a z e m b e r m e g t e r e m t é s e u t á n e g y d a r a b
s a r a t vett k e z é b e , s abból a l k o t t a a h e r c z e g e k
és l o v á s z o k l e l k é t .
Illy példák után a kicsapongás divattá lön s még a kevésbbé
szenvedélyesek is illyesmit fitogtattak ; a társaságban müveit és
rendszeres szabadosság vert gyökeret, mellynél nagyobb része volt
a hiúságnak, mint az érzékeknek. Dubois, mint részese eme kicsa­
pongásoknak, mindenütt kegyre tett szert; egymásután kapta a
hivatalokat és évpénzeket úgy Francziaországtól, mint ennek ellen­
ségeitől ; ‘) s ezen szemtelen , visszataszitó modorú , megvetett
ember még a cambraii érsekséget is merte kérni, melylyel birodalmi
herczegi czim, s ami még több, Fénélon emléke is volt összekötve.
S megkapta! Orléans igy szólt hozzá: H o l f o g s z t a l á l n i
o l l y i n f á m i s t , ki f ö l s z e n t e l j e n ? s Francziaország, mint

’) Saint-Sim on szám ítása sz e rin t D uboisuak több m int m ásfél m illió jö v e ­

delme v o lt; vagyis
beneficium okbau . . .324,000 livre,
m int m iniszter . . . . 150,000 „
h iv atalnoki fizetés . . . 100,000 „
n y ’gdij A ngliától . . . 960,000 „
2*
 — 20 —

mondják, mégis nyolcz milliót dobott k i, hogy megszerezze szá­

mára a bíbort a pápától, kinek inkább ki kellett volna öt iiznie
a szentélyből.
D ’ Aguesseau cancellár, a Port-Royal tanítványa, amilly sze­
gény lángész dolgában , épolly gazdag erényekben és minden ér­
telmi tehetse'gben, kivéve a politikai ügyességet és a polgári erélyt,
ellenzette, hogy Dubois mint bibornok fölvétessék a királyi tanácsba,
s ezzel e’rdemessé tette magát arra, hogy száműzessék ; a herczegek
visszavonultak, sértve érezvén magukat jogaikban, s igy Dubois
minden ellenmondás nélkül első miniszter maradt, ki magára vette
mindazon ügyeket, mellyekkel a kormányzó nem szeretett baj­
lódni. J)

’) „ F ü lö p m agas családból születvén, s ritk a teh etség ek k el és n ag y e ré ­

n y e k k e l bírván, egész életén á t habozott s folyton siilyedni l á t s z o t t ; D ubois, ki
a sem m iből k e rü lt elő term észeti h á trá n y o k k al, a k a ra te re jé b e n b írt am a b á to r­
ság g al, m elly et u ra sa já t szellem i felsőségéböl m erített, s fo ly v ást em elkedett.
A k o rm ányzásban m in d k etten m eg v e tetté k az em bereket, szem telenül hazudtak
s ő szin teség nélkül te tte k Íg é re tek e t. A herezeg cynicus fü g g e tlen ség e s a m i­
n isz te r n y u g h a ta tla n élénksége képtelen volt m ag á t a bem utatás kötelm eihez a l­
kalm azni, s a z é rt u d v a ru k folyvást zű rza v aro s táb o rh o z h a so n líto tt. X IV . L ajos,
ki olly előnyösen g y a k o ro lta azon m esterség et , hogyan kelljen re n d sze re se n
foglalkozni és kellem m el d ic s é rn i, ezen k é t titk o t nem szállíto tta á t unokájára,
k i kedvelője lévén a h a szontalan k ih allg atáso k n ak , m induntalan h á b o rg a tta to tt az
a lk alin atlan k o d ó k á l t a l , és soha a legcsekélyebb d icsérettel sem b áto ríto tta le g ­
m egbízhatóbb s'z o lg á it; az é rsek ism ét az ellenkező túlzásba esvén, az ille tle n ­
ség ig fukarkodott idejével s a k ö zn ap iság ig bőven o sz to g atta a dicséretek et.
Midőn az elm és Branc&s m onda : Kormányzónk úgy uralkodik, mint valam i bo~
hócz, igen talá ló la g jellem ezte ezen herc.zeg p o litik ájá t, k i m egelégedvén v e sz e ­
k ed ések előidézésével , sohasem h ozott lé tre valóságos ellensége, k e d ést. Am i
D uboist illeti, ö, m int h a tá ro zo tt, előretörő férfi, m inden a k a d á ly t ledöntött, m in ­
den s ik e rü lt n e k i, am ihez hozzáfogott, s m it sem köszönt az e se tleg n e k ; m in ­
dent m e g n y e rt, kivéve a jó h írn e v e t; végül pedig, am i valóságos csodával ér
fel, egy hiú , b izalm atlan , elmés fő u rat sz o k tato tt hozzá a járom hoz, k it so k k al
bajosabb volt m egszeliditeni , m in t a g y önge k irá ly t vagy a k o rláto lt n ő t , kik
já té k s z e r v o ltak R ich elieu és M azarin kezében.
„A korm ányzó m agas születése volt oka, hogy á lta la el nem k ö v e te tt b ű ­
nöket fogtak rá ja , m ig a keg y en cz alacso n y sz á rm a zá sa az irig y s é g e t v é tk e in e k
n a g y ítá sára in g e r e lte : m in d k etten ellenségek és piszkolodások á lta l lévén k ö r­
nyezve, m eg v etették a b o sz u á llá s t: am az term észeti hajlam ból, az utóbbi önző
szám ításból. ('T enein asszonynak e ze k et i r t a : Utóvégre is minden lépésem rugója a
siker. A boszuállás, bám iilly édes legyen is, csak vigasztalás, s nem lehet gyakorolni
anélkül, hogy az ember egykissé önmagának is ne ártana.) K o rlátlan u ra i lévén
F ra n c z ia o rs z á g Összes kincseinek. F ülöp h é t m illió adósságot h a g y ; D ubois h á t-
 — 21 —

Ez utóbbi, vakító dicsőség és súlyos szerencsétlenségek közé

helyezve, talán tulszigoru megitéltetésben részesült s kelleténél job­
ban becsm éreltetett; senki sem fogja azonban tagadni, hogy kormá­
nyát sajnos kihágások bélyegzik. Igen kevés eszköz volt a biin el­
fojtására, igen sok az igazság kijátszására; egy schweizi kapitány,
kit a csőcselék saját házában megrohan, puskalövésekkel veri vissza
az ostromot; a herczegek apródjai hadat inditanak a követek apród-
jai ellen a Saint-Germain téren; a parochialis lajstromokból kisza­
kították azon lapokat, mellyek akadályozhatták vagy fölleplezhet­
ték volna a csalásokat.
A pénzügy siralmas állapotba jutott annyira, hogy a folyó
kiadásokban évenkint 77 millió hiány mutatkozott, az adósság pedig
2062 millióra szaporodott, melly össszeg napjainkban 3786 milliót
tenne. Saint-Simon csődöt javasolt, de ha ezt nyíltan nem is mer­
ték elfogadni, >) elfogadták revisio alakjában, melly az adósságot

rahagyott öröksége ingóságokból á llo tt , m ellyek érté k e nem érte el k é t évi j ö ­

vedelmét. A szükség szokatlan ú jítá so k k a l szőtte á t u ra lk o d á su k a t, m elly ek et
egyikök sem sz e re tett: a herczeg, m ert nem bízott sa já t á llh a ta to ssá g áb a n azok
elviselésére, az érsek, m ert elég erősnek érez te m ag át m eglenni azok n élk ü l is.
A halál hatalm uk te tő p o n tjá n é rte el ő k e t ; m ig azo n b an a korm ányzó közönyö­
sen látta tünedezni egym ásután az öröm ökkel teljes napokat, a k egyenez teljes
erejéből k üzdött a n y u g tala n ság o k k a l te lt é le té rt. M ig D ubois, kin ek sem m in­
taképe , sem utánzói nem v o lta k p o litikai pály áján , nem érezte az eló'haladott
kor gyöngeségeit s az em ber hibáit a korm ányzó szorgosságával f e d e z te , — a
közönyös és b o trányhajhászó F ülöp a h a ta lm a t, m ellynek g y a k o rlá sá h o z nem
értett, jó term észetének b á jaiv al, a k a to n a i dicsőség fénykörével s azon em el­
kedett szellem v a ráz sá v al é k e síte tte , m elly fa ja e g y n éh án y án ak a d ato tt. F ö lté v e ,
hogy ezen két em ber m eg le tt volna fosztva egym ás kölcsönös tám o g a tá sá tó l,
bízvást következtethetjük , hogy F ü lö p k o rm án y z ata véres a n arc h iá v a l, D uboisé
pedig nem telen zsarnoksággal v égződött volna. A tan ító és tan ítv án y azonban,
kiknek egyike a m ásik á t m érséklé, ném i v e g y ü lé k et k é p ez ett, m elly tű rh ető volt
a népekre nézve , s ta lá n m eg is felelt am a rom lott k o rn a k , m elly ben az eszes
em berek között nincs a rán y , a b ecsületes em berek csak tév e d ések e t követnek
el, s a közfelfogás sem k övetel szigorúbb e rén y ek et. H a a korm ányzóságot
csakugyan hiven jellem zi ezen leírás, m ár az is nagy vád rá nézve, hogy a zt
m egérdem elte." — Lem ont0y, id. m üv. ÍI. 97.
') A nőire événement b la cauronne il r í y avait p á s les moindres fonds . .
Au milieu d ’ une situation si violente, nous ríavons p á s laissé de rejeter la propo­
sitiori, qui nous a été faite, de ne point reconnaítre des engagemem que nous n,a-
vions das contractés. DéclaraÜOíl royale 7 x bre 1717. E z a legszebb m ag y a ráz a t
a nagy L ajos u ra lk o d á sá h o z : az 1720-iki h iv ata lo s kim utatás szerin t a XIV .
Lajos halála után liq u id á lt adósság 2,062,138,000 volt, 89,143,153 k a m a tta l,
 — 22 —

1653 millióra szállította alá : a különféle jegyek valamennyien egy

jegygyé alakíttattak á t ; a pénzt értékének egyötödén felül újból ve­
rették ; aztán égő kamrát (Chambre ardente) alakítottak a kihágá­
sok, testi bántalmazások s az állami haszonbérlők hűtlenségeinek
megítélésére, melly utóbbiak szigorúan büntettettek, szégyen-kövei,
gályarabsággal , halállal. M egeogedtetett a szolgáknak tanúbi­
zonyságot tenni uraik e lle n ; a feladókat azzal édesgették, hogy
biztosították nekik a haszon harmadát s királyi védelmet Ígértek
nekik hitelezőik zaklatásai ellen. Illy módon lopással akarták
törleszteni a közadósságot, s kevesebbet ártott verekedőnek, mint
gazdagnak lenni. Négyezer négyszáz hetven családfő jegyeztetett
be ezen újfajta száműzetésbe s kényszerittetett arra, hogy a ma­
guk szám ára épített fényes házaikba zárkózzanak ; némellyek
elfutottak, mások meggyilkolták m agukat; némellyek kegyelmet
vásároltak a kegyenczektöl, úgy hogy a kegyelmezés valóságos
vásárrá lön. Az elrendelt visszatérítések háromszáz millióra rúg­
tak, a cselszövény és kegy azonban tizenöt millióra szállította
le ezen összeget; a kereset igen megszükült, a közfelindulás pe­
dig folyvást növekedett, látva azon sokakat, kik tönkrejutottak,
s azokat, kik az ő verőkből híztak meg; az égő kamra utó­
végre is összeomlott a közátok súlya alatt.
L aw rendszere.
Dubois teljesen elégteleneknek találván Noailles herczeg
kereskedelemügyi miniszter pénzügyi segédszereit , egy férfiút
mutatott be a kormányzónak, ki azt Ígérte, hogy megszabadítja
az országot az adósságtól, szaporítja a jövedelmet, leszállítja az
adókat, képzelt értéket alkotva , melly megfelelne a valódinak.
Ezen férfiú edinburgi Law János (1670—1729) v o lt, ki magát
Locke és Newton tanítványának nevezte. A kormányok annyira
kimerítettek a múlt században minden jövedelmi forrást, hogy adó­
fölemelés nélkül kellett valami utat-módot találni. A váltómü-
veleteket nem ism erték; sok bank alakult Európában, de csupán
az angol nyugodott észszerű elveken. Law tanulmányozta ezeket,
s tisztább fogalmakra tett szert felölök, mint összes k ortársai; *)
látva, mennyire emelte a hitel Hollandot, míg a többi nemzetek

*) T hiers Encyclqpédie progressive-jében (1826) és B lauqui H istoire de V eco-

nomie politique-jéb e u b á m u lják öt, m ig Storeh és R ossi e lité lik , Cours eV économie
politique. L ásd m ég Eugéne Dairie-t Notice hiítorique sur L aw , m elly ez utóbbi
m üvei elé v a u bocsátva* .
 — 23 —

valamennyien nyomorúságban fetrengtek, túlzó fogalmat alkotott

magának a hitel befolyásáról s a pénzforgás következményeiről.
Szaporítsátok a pénzt, s emelkedni fognak az ipar s a nem­
zet jólléte, mert azzal parancsolni lehet a munkának. Ezt bankok
által lehet elérni, mellyek lehetővé teszik annyi pénzt csinálni,
amennyi tetszik. Pénzzé lehet pedig minden anyag, melly képes
értékeket képviselni, s e czélra sokkal alkalmasabb a papir, mint
az erezek. Az egyéni hitel, vagyis a bankárok és egyéb pénzzel
üzérkedők hitele, vészes az iparra nézve, mert a pénzsovár köl­
csönzők kényurilag bánnak a tökére szoruló munkásokkal. „Az
egyéni hitel helyére az állam hitelét kell helyezni; kell, hogy
a fejedelem adja és ne fogadja a hitelt.“ Kitűnő szavai egy nép­
barátnak ! s ez mégis azt mondá , hogy egy munkás , ki húsz
krajezárt keres , értékesebb egy olly darab földnél, melly hu­
szonötezer lirát jövedelmez. Egy becsületes kereskedő (tévé hozzá)
olly üzleteket teszen, mellyek tízszeresen meghaladják birtokát, s tíz­
szeres hasznot húz belőlök : milly hasznot huzhat az állam, ha minden
pénzt magához von? Hol hibázott a számolásban a magán egyén sze­
messége és jóhiszeműsége ? abban, hogy olly eredményeket tulajdonított
a hitelnek, mellyeknek amaz csak következménye ; nem vette észre,
hogy a forgalomban lévő pénznek arányban kell állania a beváltásra szol­
gáló értékekkel , ellenkező esetben amannak tulszaporodása fel­
csigázza az árakat, nem növeli a gazdagságot. Még gonoszabbul
tévedett, midőn azt hitte , hogy a papírnak kényszer-értéket
lehet adni.
Már 1705-ben, midőn hazája készpénz-hiányban szenvedett,
azt javasolta, hogy alakíttassák egy bank, melly az ország összes
földbirtokai értékének megfelelő mennyiségű jegyeket bocsátana
ki. Visszautasittatván javaslata, II. Victor Amadénak ajánlotta fel,
ki azt válaszolta, hegy nem elég hatalmas arra, miszerint tönkre
juttassa magát. Ajánlatot tett XIV. Lajosnak egy bank alapitására,
s késznek nyilatkozott ötszázezer lirát veszteni azon esetre, ha
Ígéretei nem valósulnának meg, de nem talált meghallgatásra, mig
végre a kormányzóhoz jutott, kinek leszámítoló bank alapítását j a ­
vasolta, mellynek segélyével a kormány részére maradna az ösz-
szes egyedáruságok haszna, könnyebbé válnék minden pénzügyi
művelet s elég pénz lenne a roppant szükségletek fedezésére.
Czéljára egy általános és nemzeti bank szükségeltetnék, melly
behajtaná az összes közjövedelmeket és gyümölcsöztetné azon
kiváltságokat, mellyekkel a kormány által felruháztatnék j de csak
 — 24 —

magán forgalmi bank alapítására kapott engedélyt, melly saját

pénzével és saját veszélyére működnék (1716.) A bank létre is
jött bat milliónyi alappal, ötezer frankos részvényekből hozva össze,
mellyek egy negyede pénzben, a többi pedig az akkor igen ala­
csonyan álló államjegyekben volt befizetendő. Az illető rendeletben
benne volt , hogy ezen bank azon előnyt nyújtja , miszerint a
pénzt zsíros kam attal papírra lehet álváltani, mi aztán bármelly
pillanatban értékesíthető. Miután L a w é s t á r s a i b a n k j a meg­
kezdette műveleteit, azonnal megnyerte a pénzverde bérletét, ké­
sőbb az összes közjövedelmeket évenkint 52 millióért azon kikö­
téssel, hogy a királynak 1200 milliót kölcsönözzön hármas kamattal,
hogy vissza lehessen fizetni az örökös járadékokat. A bank egész
Franoziaországra kiterjesztetik, s a kereslet annyira szaporodik,
hogy a kibocsátott összeg csakhamar 12 millióra emelkedik.
Eddig minden pompásan m en t; a bank nem vonta hatás
körébe a kölcsönöket, nem a kereskedelm et; levelezett a tartományi
pénzverdék igazgatóival, kezelte a magánosok pénztárait, leszá­
mítolt, letéteményeket fogadott el, az elömutatónak változhatlan
pénznemben fizetendő jegyeket bocsátott ki. A leszámítoló bank
egyszeri e uj életet öntött a kereskedelembe , kiirtotta az uzsorát,
megállapította a pénz értékét, összeköttetéseket létesített a külföld­
del; növekedvén a gazdagság, a hitel s a kereskedelem a pénzforgás
következtében, felüdül a köz és magán vagyon; hirtelen nagy
vagyonok halmozódnak össze, de már nem a köznyomor fölött,
hanem az általános jóllét keblében; a párisi kerületben ezerhatszáz
zárlat szüntettetik meg, a kézmüvekben három ötödrésznyi sza­
porodás áll be, a temérdek idegen összesereglése növeli a fogyasz­
tást ; ismét kezdetüket veszik az élvezetek és a fényűzés, s mialatt
magánosok kocsikat, öltönyöket, jeget szereznek magoknak, szá­
mos, az élelmiszereket terhelő adó eltöriiltetik, az egyetemi oktatás
ingyenessé tétetik, közmunkák vétetnek foganatba.
Law erre azt indítványozza, hogy töröltessenek el az adók,
a kölcsönök, elégséges lóvén, hogy mindenki a bankba hozza egész
pénzkészletét, honnan aztán saját szükségleteinek mérve szerint
fogja azt visszavehetni, — s csakugyan hisznek neki a szellemek,
mellyeket ő hozzászoktatott a csodákhoz. Mindent ajánlott ó', ami
csak elcsábíthat valakit: uj, világosan kifejtett elm életet; merész,
biztossággal fölállított eszm éket; teljes rendszert, melly minden
további tanulmányozást fölöslegessé t e t t ; korlátlan kilátást gaz­
dagságra és élvezetekre. A lopás- és zsarolásból meggazdagodott
 - 25 —

népség nem értette, mi a hitel, mik a bankok, a pénz elm élete;

a hitelezők által zaklatott udvaronczok örültek, hogy jegyekkel
elégithetik ki őket. Csoda-e, ha egész Francziaországot ittasság
szállottá meg, s mindenki törte magát papírra váltani aranyát ?
Csodaszerü volt m ár a bankok eme hirteleni szervezése i s ;
vékaszámra varázsolni elő az aranyat , holott előbb harminczas
kamat és zálog mellett is alig lehetett kapni; roppant értéket sze
rezni olly jegyeknek, mellyek előbb senkinek sem kellettek s mely-
lyek most általános pénzzé lettek volna, ha közbe nem csúszik a
visszaélés. Nem elégedve meg azzal, hogy a valódi érték tízszeresét
meghaladó mennyiségű jegyeket bocsátott ki, Law Francziaország
összes tőkepénzeseit egyesíteni szándékozott , hogy igy a köz­
gazdagság összes elemeit bevonja az üzérkedés körébe; ami aztán
biztosítékul szolgált volna az öszes ingatlan jav ak ra nézve, s igy
az utolsó birtokos előtt is nyitva lett volna a hitel. Nagyszerű
eszm e! a nemzetgazdászat azonban még nem született meg, hogy
a kellő értéket lehetett volna tulajdonítani tervének. Látván, hogy
a közvélemény még nem volt előkészítve, tervét a kornak megfelelő
előítéletekre kellett alap itan ia, minő volt a gyarmatokkal való
üzérkedés.
A Missisipi nevű amerikai folyó partjain, melly a XVII. század
vége felé födöztetett fel, egy gyarmatot alapítottak, melly azonban
Dem birt virágzásnak indulni, mert ahelyett hogy a földet művelték
volna, csak bányákat kutattak. Crouzat kereskedő megvette Loui-
siana területét, de erősen belevesztett, midőn művelés alá fogta.
Most tehát azt hiresztelték , hogy több arany van a Missisipi
mellett, mint Mexicóban és Peruban} mindezt csak úgy titokban _
sugdosták, mi még inkább ingerelte a kíváncsiságot; utazókat fo­
gadtak fel ezen hirek terjesztésére; gyöngyökkel és aranynyal
megrakott irokézeket hordoztak végig a városokon; aranyrudakat
vittek a pénzverdébe. Ezek Law mesterfogásai voltak, ki a M is-
s i s i p i - T á r s u l a t o t alapította, melly huszonötévi kiváltságot
nyert a Louisianával és a canadai hódokkal való kereskedésre; az
általa fölfedezendő bányák a társulat birtokába m ennek; jogot nyert
szövetségeket kötni és erősségeket épiteni; a beviendö áruk tiz éven
át csak a fele vámot fizetik. Később megnyerte Senegal birtokát
és a négerekkel való kiváltságos kereskedést is; végül beleolvadt
a hajdani keletindiai és chinai társulat, minekfolytán I n d i a i T á r ­
s u l a t czimet vett föl, fölhatalmazást nyervén huszonöt milliónyi
uj részvény kibocsátására, mellyek az állam jegyeivel fizettetnének,
 — 26 — .

A Missisipí aranya közmondásossá lön Francziaországban s

mindenki részt akart venni a kövér üzletben; egész Párizs hanyatt-
homlok rohant a Q u í n c a m p o i x utczába, az agiotateurök gyül-
h ely ére; boldog volt , ki csengő pénzért részvényeket vehetett,
mellyek harminczszorosan is meghaladták a tökét. N em esek, ke­
reskedők, urhölgyek ostromolták már kora reggel az említett utcza
bejáratát; napközben milliókra és milliárdokra menő kötések tör­
téntek; este csak bajjal lehetett távozásra birni a feleket, sokan
pedig az éjt is ott töltötték, hogy reggel elsők legyenek a hely­
színén. Láw harminczezer lirájával árulta a Louisianai földek
négyszög-mértföldjét, mellyeket senki sem látott, a vásárlók aztán
gyarmatosokat küldöttek a földek m űvelésére, kétszázbusz arpent
földet jelölvén ki minden család részére, továbbá ingyen látván el
őket műszerekkel és élelemmel egy évre. A részvények vásárlása
végett kényelmesebb volt jegyeket hordani a zsebben, mint aranyat,
amiértis amazok inkább kedveltettek. A kormánynak egyéb dolga
sem volt, mint uj részvényeket bocsátani ki, s nagy szerencsének
tarto tták , ha első kézből juthattak hozzájok, s azért mindenki
igyekezett jó lábon állani a kormánynyal.
A részvényesek gyűlésére, melly egy fél év alatt hét és fél
százalékot osztott ki, megjelennek a kormányzó és a legelőkelőbb
urak, s illymódon a bank örökli XIV. Lajos udvarának fényét. A
kormányzó örülvén azon kilátásnak, hogy a Társaságra ruházhatja
a közadósságot, azt mindenképen pártolta, nem annyira csalódásból,
mint számításból, nem hallgatott a parlament előterjesztéseire s
Lawot a pénzügy főellenőrévé nevezte ki (1720 máj. 21.). Megha­
gyatott, hogy a bank jegyei készpénz gyanánt fogadtassanak el
a közpénztáraknál, sőt királyinak nyilváníttatott és rendeletekkel
s tilalmakkal is szándékoztak gyámolitani. Law, mint korának ösz-
szes nemzetgazdászai, azon föltevésből indult ki, hogy valamelly nép
gazdagságát az arany és ezüst képezi, amiértis ezen fémeket soha
sem lehet túlságosan szaporítani; hogy valamint a speciesek határ­
talan szaporítása, mint amellyek közmegegyezés szerint valóságos
gazdagságot képviselnek , végnélkül növelné a közgazdagságot,
azouképen a papírpénz, mint elfogadott, de az országon kívül érték­
kel nem bi ró jegy, pótolhatja az általánosan elfogadott fémjegyeket;
azért nem szükséges aránynak lenni a biztosítékul szolgáló töke
és a papirjegyek mennyisége között, mellyek, mint akkor mondták
s mondják most is ném ellyek, valóságos pénznek felelnek meg,
asért ejöbb hetven, később száz, végül ezer millióig szaporították;
 — 27 —

az osztalék 1720-ban negyven százalékra rúgott, a részvények ér­

téke pedig tizennyolcz és húszezer lirára emelkedett. A pénzala­
pokat óriási uzsora mellett kölcsönözték, s az agiotateurok mégis
roppant hasznot huztak. Egy v a la k i, ki czédulákat kapott eladás
végett, két napon át nem m utatta magát, s már azt hitték, hogy
megugrott; egyszerre azonban szépen megjelenik s pontosan visz-
szaszolgáltatja a czédulákat, a közbeeső idő alatt azonban egy mil­
liót nyert a maga számára. Illymódon roppant vagyonok halmozód­
tak össze, egy uj aristokratia kerekedett felül, és sokan maguk ültek
ama kocsiba, mellyet kevéssel előbb még h ajto ttak ; a közmorál
eltiportatott ezen rohamos vagyonváltozások által, mellyek elszok­
tatták az embereket a hosszú és csendes munkától.
Illymódon ezen annyira hasznos intézmény is elfajult; a ki­
rályi bank viszonya az indiai Társulattal piszkos agiotaget hozott
létre; a kormányzó pénzügyi gépet akart belőle csinálni, mellyet
kénye-kedve szerint használhatna szükségleteinek fedezésére, a h e ­
lyett, hogy meghagyta volna neki egy kereskedelmi intézet füg­
getlenségét. Law kénytelen volt együtt haladni a kormánynyal a
kölcsönös összejátszások, pillanatnyi kedvezések, és veszedelmes
mesterfogások utján, nem tekintve a jövőre; azon tilalom, mellynél
fogva hatszáz lirán felül nem volt szabad érczpénzzel fizetni, bank­
jegyek beszerzését tette szükségessé; a pósta többé nem szállított
érczpénzt; végül eltiltatott, többel birni érczpénzben ötszáz líránál,
akár aranyban akár ezüstben, kivéve az aranyműveseket. Illy
módon tehát azon bank, melly a pénzforgalom élénkítése végett ala-
pittatott, utoljára is az arany és ezüst eltiltásával s a pénz meg­
változtatásával végződött; pártolnia kellett volna a szabadságot,
ehelyett azonban minden házat kémekkel töltöttek meg, hogy fel­
adják azokat, kik pénzt tartottak m aguknál; az ipar szelleme he­
lyett az agiotage ördöge idéztetett elő. Law, ki fönnen hirdette,
hogy a hitel csak akkor állhat fenn, ha szabad, olly rendszabályokat
sürgetett, mellyek azt kényszeritetté tették.
Law sokat számított a divatra; ez csakugyan mindenható Fran-
cziaországban: de mulékony. Egy valaki fölszámította, hogy Fran-
eziaország összes érczkészlete távolról sem lenne elégséges bevál­
tani a temérdek pénzjegyet és részvényeket. Pénzzé, vagyis inkább
arany- é3 ezüstnemüekké igyekeztek tehát azokat átváltoztatni,
szóval ollyasmivé, ami értékkel birt, miután az érczpénz kivétetett a
forgalomból. Ez mindent rendkivül megdrágított, míg másoknak uj
eszközt szolgáltatott a meggazdagodásra. Noailles herczeget , ki
 - 28 -

ellenszegült a banknak, elbocsátották, s helyette Argenson grófot

tették a tanács elnökévé, ki elejénfe a kormányzó által elvetett ellen­
rendszerrel akarta a bajt elhárítani; meglepetve a kikerülhetlen
bukástól, a csődben látta az egyedüli utat a menekvésre. S c sa k ­
ugyan valóságos csőd volt , midőn a bank jegyei egyenlőkké té­
tettek a Társulat részvényeivel, vagyis valódi értékek képzeletiek­
kel, tízezer lirányi töke ötszáz líra névleges értékű részvénynyel.
Erre egymást érték a gyászos rendeletek, mellyek mind inkább
aláásták a hitelt; a papirjegyek már nyolczvanöt százalékot vesz­
tettek ; húszezer család mindenétől megfosztva látta m ag át, hogy
néhány gazember meggazdagodhassék; a nép kezében hordva meg­
semmisített gazdagságának eme hazug jelképeit nem talált kenyeret,
— milly gyászos ébredés a g) önyörü álom ból!
Law megfosztatott méltóságától (1721), s őröket adtak melléje,
hogy védjék a nép dühétől a szép, messzeterjedő ismeretkörü, ne-
meslelkü és sokak szerint önzetlen férfiút! Midőn felszólították,
hogy adja be a számadásokat, mindenki roppant zavarra volt el­
készülve, ö azonban bámulatos renddel terjesztette elő azokat, azon
kettős irás segélyével, mellyet ö az olaszoktól tanult, melly azonban
nem fért össze a pénzemberek érdekével. Tévedései korának téve­
dései voltak ; az angol parlament 1720-ban elfogadta azon törvény­
javaslatot, mi Ily a Déli Társaságnak engedte át a délamerikai spa­
nyol gyarmatokkal folytatott csempészeti kereskedelm et; a C h a n g é
a l l e y - b e n pedig épannyi esztelenséget követtek el, m i n t a Q u i n -
c a m p o i x utczában, mindenki résztvenni óhajtván ama vakmerő
üzérkedésekben, mellyeket később szappanbuborékoknak ( b u b b e s )
neveztek el. Law végre nagynehezen megszökött kétezer Lajos-
aranynyal, ö, ki mint dúsgazdag jött Francziaországba. Anglia nem
merte megjutalmazni öt azért, hogy tönkrejuttatta Francziaországot;
Velenczében szívesen fogadtatván, innen nézte, hogyan igyekezik a
kormányzóság véglegesen megsemmisíteni a hitelt Francziaország-
ban, mi Angolország erejét képezte, s milly veszedelmes eszközök­
kel feji a meggazdagodottakat, anélkül, hogy sikerülne megtöltenie
a kincstárt. A császár egyszerre csak Triesztbe hitta, hogy mutas­
son módot a levantei kereskedelem felvirágoztatására; E l m é l k e ­
d é s e k a k é s z p é n z (numéraire) fölött czimü munkájában a leg­
helyesebb tanokat fej'.egette, mellyek keresztülvitelével Francziaor­
szágot első pénzhatalommá lehetett volna te n n i; megalapította az
ipar-értékeket, alkalmazást találván a legcsekélyebb tőkék számára
is , s a birtok kiváltságainak részeseivé tevén a munkásokat. S
 — 29 —

mindennek daczára gyalázattal borítva maradt eme férfiú emléke,

ki kiváló helyet érdemel a közgazdászat történetében. *)
A következmények kézzelfoghatóbbak voltak, mint okaik. Az
agiovali üzérkedésben összevegyültek az osztályok és pártok ; sok
hübérkori elöitélettel felhagytak ; a gazdagság elvált a földbirtoktól,
hogy az iparban használtassák, mi által virágzásnak indultak a kéz­
müvek ; a birtok kezdett szétdarabolódni, s az u j birtokosok na­
gyobb buzgalommal s a tőkéktől kölcsönzött könnyebbséggel művel­
ték földeiket; ennek főleg Francziaország belső tartományaira volt
hatása, mellyek hátramaradtak a műveltségben s hol a pénznek előbb
nem volt értéke, a föld terményeit nem lehetett értékesíteni, nem volt
kereskedelem, bajos volt az adók behajtása. A renyheséget felrázta
az élvezetek, verseny, ipar szükségének érzete; a fényűzés növeke­
dett, a birtokosok lerázták magukról a hypotheoákat, uj gyárak ke­
letkeztek, s belátták, hogy csekély aláírások segélyével nagy válla­
latokat lehet létesíteni. 2J Ekkor a gazdagság tudományát is nagyobb
buzgalommal kezdették művelni ; kitűnő pénztudósok és bankárok
tiintek fö l; mint a Duvernoy testvérek és Bem ard Sám uel, kik

*) „Law bárm elly helyzetbí-n k itü n te tte volna m a g á t; s lia k a la n d o r volt

is de legalább nem essé tudt.a tenni a lak ját. M agas term et, szép m egjelenés, fi­
nom és vonzó modor. Még azok is elösm erték, hogy becsületes em ber és nemes-
szivü barát, kik elm életeit könnyelm űségről vádolták. L elk e ak k o r sem változott,
midőn gazdagabb le tt b árm elly k irály n ál ; háza egyszerű, illedelm es, vendégsze­
rető m aradt ; feleségének em elk ed ett jellem e csak a z é rt lett. tenhéjázóvá, m ert
m egutálta a kö rö tte feírengő a lja ssá g o k a t . . . L aw élénk és szabatos beszéd­
modora sem k eresettséget, sem ezifraság o t nem tű rt. H a okoskodásainak lánezo
latához valam elly sophism ára volt szüksége, m esterségesen m ent á t ra jta s rög
tön helyes, ragyogó, m ély eszm ék közé v itte vissza h a llg a tó it. D ialeoticáj i olly
termékeny m agvakkal tö ltö tte el a szellem et, hogy azok bizalm a, kik őt h a llg a t­
ták, a gondolkodás m ellett re n d ese n m ég in k á b b e rő sb ö d ö tt; s m ég bu k ása
után is m aradtak lelkesült b a rá ta i, k ik e t nem tá n to ríto tt el tőle a nép aiia-
themája. Be kell v allani, hogy uj, v áltozatos, jól átgondolt ism eretei őt sok te ­
kintetben összes k ö rn y e ze te fölé em elték. N ém elly m agával hozott köztársasági
elvei term észetesen elen y észtek a fran ezia földön. K é t dolognak volt h íjá v a l: a
term észet, m elly neki a szellem roham osságát ajándékozá, m eg ta g a d ta tőle a t ü ­
relmet ; a szerencse, m elly sz á m á ra szép sz ín h áz at k é sz ített, nem engedte m in­
dig, hogy m aga válaszsza m eg színészeit." Leiuontoy, id. m űv. I. 345.
2) E gyebek k ö zö tt a k ö n y v á ru aá g ra h árom lott ebből közvetlen előny,
melly ad d ig csak b a jja l ten g ő d ö tt F ra n c ziao rszá g b an , m ost azonban é le tre k a p o tt
s a társulás segélyével olly m üveket bocsátott közre, m ellyek k iad á sá ra alig
le tt volna képes valam elly kiadó a tö k ét előlegezni, vagy a vevő rö g tö n az
egész árt lefizetni.
 30

egykor talán a nagy újítók közt fognak emlittetni. Mialatt azonban

az alattvalók általában megkedvelték az élvezeteket, a merész vál­
lalatokat , a kereskedelm et: a kormány bizalmatlankodni vagy
gyűlölni kezdett minden javítást, s megvetette a közvéleményt, úgy
hogy amazok és emez ellenkező utón kezdettek haladni. ')
Ezen gyümölcsöket az időnek kellett megérlelnie; Franczia-
ország adósságai azonban ezalatt 2400 tényleges millióra emelked­
tek, növekedett az elégiiletlenség s mind nehezebbé vált a kormányzó
állása. A törvényesített herezegek minden úton és módon ártani igye­
keztek neki, ha egyébben nem, legalább hírnevében. A bretagneiak*
kik azt hitték, hogy meg vannak sértve kiváltságaik, fegyvert ra ­
gadtak olly czélból, hogy szövetséget létesítenek a lengyelországi
m intájára ; ezen mozgalmat csak kivégzésekkel lehetett elfojtani.
V. Fülöp, vagyis inkább Alberoni és Maine herczegnő izgatták őket,
aztán meg a Cellamare féle összeesküvést hozták létre, mellyröl már
tettünk említést. Az orléansi herczeg, inkább gondatlanságból mint
nagylelkűségből, nem büntette meg az összeesküvőket s az egészben
nem akart egyebet látni cselszövénynél; még az összeesküdtek ne­
veit sem kutatta, s csupán arra kényszeritette a herczegnöt, hogy az
egész esetet mondja el neki.
M arseillei pestis.
A kormányzóság egyéb bajaihoz még a Marseilleben kitört já r ­
vány is csatlakozott (1720—-21). Kizárólag Law ábrándjaiba lévén
elmerülve, a francziák nem is hederitettek a járvány első fellépésére
és fenyegető symptomáira, s d’Aguesseau ezeket mondá : „A k ö z j ó
k í v á n j a , h o g y g y ő z ő d j é k m e g a n é p, m i s z e r i n t a
j á r v á n y n e m r a g á l y o s s h o g y a m i n i s z t é r i u m is
ú g y v i s e l j e m a g á t , m i n t h a m a g a is m e g v o l n a a r r ó l
g y ő z ő d v e a baj megvizsgálására kiküldött orvosok közöl néhá-
nyan azt állították, hogy a betegség nem Syriából jött, hanem ter­
mészetes okoknál fogva fejlődött k i ; a félelem, mondák, az egyedüli
ragály; ne féltse'tek magatokat, ápoljátok a többieket, s biztosak
lehettek. Tény, hogy a betegség olly rettenetes módon elhatalm a­
sodott, miszerint ezer embert is megölt napjában, s a veszedelmet
még inkább növelte az élelmiszerek hiánya. Ezen szenvedések kö­
zött ragyogóan emelkedett ki az emberszeretet; a pápa három­
ezer teher gabonát küldött, a Rómában levő franczia ügyvezető azon­
ban szemrehányást látott benne a kormányzó és Dubois hanyag­

*) L&jsd e könyv végén a Felvilágosító jegyzeteket. A) a la tt.

 - 31 —

sága ellen s mindent megkísértett, hogy megakadályozza a hajók

megérkezését. Midőn elindultak, egy berberiai martalócz hatalmába
estek, ki azonban értesülvén, hová vannak szánva, megint szabadon
bocsátotta. Belsunce X avér Ferencz püspök vetekedik szent Ká-
rolylyal ; Roze lovag maga temeti el a hullákat, hogy példájával
másokat is hasonlóra buzdítson; Millet jezsuita lelkészi hivatásával
polgári teendőket is egyesit, mint egészségügyi biztos; Serres fes-
tész ápolja azon betegeket, kiknek siralmas állapotát később ecse­
tével megörökítette. A köznyomoruság enyhítésében huszonhat fe-
renczrendti, tizennyolcz jezsuita és negyvenhárom capucinua vesz­
tette életét azon ötvenöt közöl, kik a többi tartományokból siettek
Marseillebe. Az erényék mellett lehetett látni a fékvesztett kicsapon­
g á st; a kéjelgés arczátlanná lett, mellyhez még a házasságok is
hasonlítottak az özvegység rövid tartam a miatt. A ragály nem en­
gesztelte ki a theologiai versenygéseket; az „Unigenitus" bullával
kezekben sokan megtagadták a végfeloldozást a dissidensektöl; az
oratorianus atyák azonban mindenkit részesítettek a vallás vigasz­
talásaiban, ámbár emiatt interdictum alá vettettek. Csupán a sz.
Victor-ról nevezett szerzetesek maradtak elzárkózva, mi által meg­
m entették életöket, de elvesztették becsületüket. Belsunce, mert
jansenismusról vádoltatott, nem nyerte meg a bibornoki kalapot,
melly a gyalázatos Dubois fejét ékesítette.
Nevezetes, hogy egy egyházi, polgári vagy katonai föszemély
sem veszett el. Mig a baj behurczolásának megakadályozására alig tettek
némi elővígyázati intézkedéseket, mindent megtettek tova harapózásá­
nak meggátlására, s el is érték céljokat. Öt évvel később Marseillenek
ugyanannyi lakosa volt, mint 1719-ben ; azok, kik megszeppenve kere­
ket oldottak, lassankint visszatértek, készek lévén kárhoztatni azt, ami
történt, s rágalmazni a nemeslelkű visszamaradottakat. A megszabadított
Marseille Jézus szent szivének ajánltatott fe l; azon Marseille, mellynem
sokkal később, a század letünte előtt, felfüggesztette a Megfeszítettet.
XV. Lajos ezalatt növekedett a megmérgeztetés félelmei kö­
zött s Fleury András fréjusi püspök szigorú vezetése alatt, kiben
egész szeretetét és bizalmát helyezte. Miután nagykorúnak nyilvá­
níttatott (1723), Orléans visszatért az élvezetekhez, Dubois azon­
ban megmaradt a minisztériumnál, mig végre meglepte a halál anél­
kül, hogy fel akarta volna venni a végső szentségeket. Be kell val­
lani, hogy ezen ember sokat fáradozott az ország jó llété é rt; mint
minden nagy miniszter, (be akarta hozni az adózási egyenlőséget,
s evégböl fölméretni és megbecsülteim igyekezett a földbirtokokat,
 — 32 —

utak és hidak építésének ürügye a la tt; pártolta a Szentszék igényeit

s az egyházi joghatóságokat, és sikerült elfogadtatnia Franezia-
országban az Unigenitus bullát. Azon kérlelhetlenség, melylyel a bank
által meggazdagodottakat üldözte, talán szintén hozzájárult bűneinek
nagyításához: nem mondottak fölötte halotti beszédet, az indiai
részvények rendkívüli ársiilyedése azonban megmutatta, milly bi­
zalmat tudott gerjeszteni.
Helyét Orleána herczeg foglalta e), nem sokára azonban ö is
meghalt (deczemb.) '), s Bourbon Lajos Henrik herczeg jött he'yére,

‘) O rleáns herezug g y a k ran felülem elkedett. a fejedelm ek legnagyobb r é ­

szén, s g y ak ran m egérdem elte, hogy neve a leg e lv etem e d etteb b e k k özött em lí­
tessék. IV. H e n rik egy iv ad é k a sem Örökölte a n n y ira b á to rsá g á t a c a tá k b an ,
m élyen beható, te rje d t látk ö rü szellem ét, ügyes b iza lm a sság á t, találó válaszait, a
le lk i a ján d ék o k am az öszh an g ját, m elly m egnyeri a sziv ek et és lenyűgözi az
a k a ra to t. H e n rik igen g y a k ra n és igen so k á ig en g ed te á t m agát a szerelem nek ;
F ü lö p sem féket, sem szem érm et, sem finom ságot nem ism ert g y a lá za to s ké-
jelg éseib en : a m odor eme különfélesége je lle m ö k e t is a n n y ira sz é tv á la sz tja
hogy m egszentsógtelen ités volna p árh u zam o t vonni kö zö ltö k . Azon hibákon k í ­
vül, m ellyek erkölcseinek z ilá ltsá g át okozták, F iilöp egy más h ib áv al is bírt,
m elly m ég k á rté k o n y ab b a jó sá g ra nézve, m elly azonban nem sem m isítette m eg
az ö s a já t jó s á g á t : ezen hiba az á ltalános bizalm atlanság, az em bereknek ö n tu ­
datos m egvetése. Nem bánfa, ha m egcsalták, de ő is m eg a k a r ta ő k e t csalni
bizonyos a g y afú rtsá g o k k al ; m inthogy pedig sik e rü lte k neki néhányszor a görbe
u ta k , m induntalan v issz a té rt a zokhoz, m egszegte szavát, sem m ibe sem v ette íg é ­
re te it. G yűlölet nem fért leikéhez, b a rá tsá g a azonban csak a p illa n at hevével
birt, m inden ta rtó ss á g nélk ü l, m e rt ritk á n sz ilá rd íto tta a zt meg a becsülés. M ajd
tétlen , m ajd kic-sapongó é le te t folytatván, legragyogóbb tu la jd o n sá g ai sokszor
szunyadoztak. Á llítják, hogy a haditudom ány m inden á g á t a lap o san é rte tte , s
m in t korm ányzó m égis k e rü lte a h á b o rú t; ezzel F ra n e ziao rszá g n ak és az em beri
n em n ek te tt szolg álato t, m elly jóval en yhítené az em lékéhez fűződő szem rehá­
n y á so k a t, ha több óv atossággal j á r t volna el a b ékekötésnél, h a nem p á rto lta
volna o k tala n u l A ngolország ten g e ri h atalm át. Isten telen ség e, isten ta g ad á sa nem
valam elly ren d szer v égzetes hibájához h a so n líto tta k , m entségül szolg áltak b ű ­
neire, fűszerül k icsap o n g á sa ira nézve. H ajlandó volt a türelm e,sségre an élk ü l,
hogy a z t tö rv én y á lta l a la p íto tta v olna m eg, példájával azonban te rje s z te tte a
h ite tle n sé g e t. É p en h a lá la évében nagy fénynyel és szem telenséggel áldozni jö tt
h u sv é t n a p já n a parochialis egyházba, m iután a m egelőző napon a legfer-
telm esebb dobzódásban fe tre n g ett, ám bár S aint-S im on térd en állv a a k a rta öt ezen
b o trá n y ró l lebeszélni.
V ájjon egészen a vérfertöztetésig m ent-e ? E g y v á d a t sem ism ételtek
többször ennél, s egy v ád at sem lehet ltevésbbé bebizonyítani, de m égis olly m ó­
don hozták szőnyegre, m elly a z t kevéssé valószínűnek tü n te ti fel. Á llítják , hogy
egym ásu tán három leá n y áv a l fe rte lm e sk e d ett, B e rry herczegnövel, C helles ab-
besse-szel és V alois asszonynyal, ki később m odenai lierczeguő l e t t ; bajos
ki ép olly üresfejü volt, mint zsugori és boszuvágyó, kegyenczek
és nők, különösen De Prie asszony eselszövényeinek uralma alatt
állván , melly utóbbi kevésbbé menthető indokokból engedte át
magát neki, mint a szerelem és nagyravágyás.
L engyelország.
Lengyelország folyvást szenvedett országának szerencsétlen
rendszere miatt, s egész Európa eselszövényeinek színhelyévé lön.
Lesczynski Szaniszló, ki XII. Károly védnöksége alatt Lengyelor­
szág királyává választatott, szászországi II. Ágostnak kényszerült he­
lyét átengedni, előre lehetett azonban látni, hogy ez utóbbinak halála
után Francziaország újólag előtérbe fogja tolni Szaniszlót, kinek
Mária nevű leánya XV. Lajosnak adatott feleségül. Megújítva az
olaszországi ügyekben elkövetett botrányt, a hatalmasságok még a
király életében rendelkeztek az országról. Ausztria és Oroszország V.
János portugali királyt jelölték ki, a maguk részére vonták Poroszor­
szágot, a határt hadsereggel rakták meg, s harminezhatezer aranyat
küldöttek Varsóba a választók megvesztegetése végett.
A király halála (1733 febr. 1.) után azonban váratlanul fia
Frigyes Ágost lép föl trónkövetelő gyanánt. Mint férje Mária Josephine

azonban elhinni, hogy illy g y alázato s szenvedélytől lángolva, egész nyugodtság­

gal szem lélte volna B -rry féktelen szenvedélyét Iíioins g ró f irán t, s V alois m eg­
gondolatlan epedését Richelieu h erczeg u tá n ; egy a ty a vériért őzt etö szerelm e
ugyanis leányai irá n t okvetlenül a féltékenység, dűli, lelkism ereti fu rd al,it fu riá it
idézték volna fel henne . . . . O ile á n s ak árh á n y sz o r h a llo tta ezen v á d at m inden
felindulás n é lk ü l; midőn X IY . L Jó s e ze k et m onda ró la : Unokaöcsém dicsekszik
gonoszságaival, talá n azon tú lság o s közönyösségre ezélzott, m elylyel m ag á t a vér-
fertöztetés vádja ellen v é d elm ez te ; ezen re tten e tes szó értelm ét te h á t összébb
kell szorítanunk.
A herczeg ellenben d ühre gy u lad t, m időn olvasta a neki tu la jd o n íto tt m eg-
raérgezéseket. Minden felháborodás nélkül olvasta L a G trange-Chancel infám is
Philip 'ikáinak első versszak ait, s hogy k im u ta ssa n y u g o d tsá g át és p á rta tla n s á ­
gát, helytelenül m ag asztalta azok költői é rd e m é t; midiin azonban lá tta , hogy
ezen gonosz versekben a dauphin és dauphinné halála is neki tu la jd o n ittatik ,
annyira felindult, m intha először ju to tt volna fülébe ezen rágalom ; a hosszú le ­
vertség után sírásra fak ad t és p anaszokra az em beri gonoszság fölött. Boszut
álihatott volna a gunyirók fölött, m it a k k o r a közvélem ény is h elyeselt s a tö r ­
vényszékek is szen tesitettek volna, ő azonban L a G ra cg e b ü n te té sé t a Szent-
Margit szigetén való elzárásra szállította le. L a G raugenak sik e rü lt innen m eg­
szöknie, s m ég később is k iö n tö tte epéjét, a herczeg ham vai fölött, ki őt egy
meggyalázó b ü ntetéstől kím élte m eg. A kegyességre való eme h a jla n d ó ság , a
nagy és jó k irályok ezen isteni adom ánya, védi O rleáns h e rcz eg em lékét ; s
am int m értéken tú l rá g a lm a z ta to tt, azonképan érdem én felül hajlandó az em ­
ber öt menteni.
xvii. 3
 — 34

főherczegnőnek, igényt tartott az osztrák örökösödésre, VI. Károly

tehát inellette nyilatkozott, ha lemond Ausztria iránti igényeiről és
elismeri a pragmatica sanctiót. Azonképen kecsegteti Poroszország,
kecsegteti Oroszország, csak mondjon le azon jogczimekről, mely-
lyekkel az országot illetőleg előállott; itt is, ott is működik a pénz,
a fenyegetés. Lensczynskinek, kit Francziaország és saját megnyerő
modora ajánl, sikerül megnyerni a többséget; néhány ur azonban
elszakad az országgyűléstől és Frigyes Ágostot választja meg, mi­
alatt negyvenezer orosz vonul be „a választás szabadságának védel­
mére," kik tűzzel és vassal pusztítják azon nemesek kastélyait, kik
egy polgártársuk fejére tették a koronát; VI. Károly szintén hadat
küld Lengyelországba. Hijába hangoztatja XV. Lajos, hogy gonosz­
ság fejedelmet tukmálni valamelly idegen országra; azon csekély­
számú csapatok, mellyeket ipának védelmére küldött, a tengerpar­
tokat az oroszok által elpusztítva találják és foglyul esnek, Szaniszló
csak nagybajjal képes menekülni az ostromlott Danzigból, a mén*
helyet talál Poroszországban, melly vonakodik öt kiadni Ausztriának
és Oroszországnak.
Ez c a s u s b e l l i volt. A háborútól nem féltek az oroszok,
kik már Pétertől és Menzikofftól megtanulták, hogyan kell a csa­
ták at megnyerni, Münichtöl pedig, hogyan kell a várakat bevenni;
Lajos azt kegyeleti kötelességnek tekintette; V illars nem tűrhette,
hogy jelentősége egészen háttérbe szorul, XIV. Lajos régi katonái
pedig égtek a vágytól újra harczolni és diadalmaskodni. Franczia­
ország tehát hadat üzen a császárnak, s vele szövetkezik Spanyolor­
szág is, Erzsébet királyné által ösztönözve, ki schogysem tűrhette
ama lealázó formaságokat, mellyeket a császár Parm a és Toscana
investituráját illetőleg dón Carlosra rótt, amellett hogy Mária Teré­
zia kezét is megtagadta az infánstól; hozzájok csatlakozik Sardinia
is, melly érzi, hogy csak Ausztria rovására terjeszkedhetik. A fran
cziák rögtön elfoglalják Lotharingiát (1734), mellynek herczege, III.
Ferencz, Mária Teréziának volt szánva jegyesül ; Villars betör Olasz­
országba s egyesülve a sardokka), elfoglalja Milánót és területét.
VI. Károly Angolországnál és Hollandnál keres segítséget, ez utóbbi
azonban kigunyolja őt, mert boszankodik rája, amiért fölszereletlenül
hagyja a németalföldi erősségeket ; György király, kit Walpole mi­
niszter békés érzületben tart, kijelenti, hogy nem tartozik öt segiteni^
midőn erőszakoskodást szándékozik elkövetni; Oroszország, Károly
egyedüli szövetségese, ötszáz mérföldnyire volt tőle, a háború tehát
nem vett ránézveszerenosés kezdetet. Miután V illarsTurinban meghalt
 — 35 —

ugyanazon szobában, mellyben született, utódai, Maillebois, Coigny,

Broglie tábornagyok, keresztülmennek a Pón s mindent elfoglalnak
egészen a Secchiáig, úgy hogy Ausztriának csupán Mantua m ara d t;
parmai dón Carlos Nápolyt is elfoglalja, Bitonto mellett visszanyomja
a császáriakat, ezután átmegy Siciliába, elfoglalja ezt is, mire Pa-
lermóban a Két-Sicilia királyának kiáltatik ki. (1735.)
Savoyai Eugen herczeg, a császári hadak fővezére, minden
szükségesekben hiányt szenvedve, alig volt képes megakadályozni,
hogy a francziák a Sváb-földet is el ne özönöljék. Miután 8 is
meghalt, Károly kénytelen volt elfogadni a békét, amint azt Fleury
András bibornok, későbbi miniszter, javasolta (1738 nov. 8.). Ezen
béke értelmében Szaniszló lemond a lengyel királyságról, csupán
a czimet és a méltóságot tartván meg éltefogytáig; kárpótlásul
Lotharingiát k a p ja , melly halála után Francziaországra szálland;
Lotbaringia herczege Toscanával és Falkenstein vidékével kárpótol-
tatik, hogy idegennek ne tekintessék, ha majd a császári koronát
fogja igényelni; a sardiniai király Novara és Tortona területét
nyerte, mint császári htíbéreket, továbbá a területi felsöséget a
Langákban; a császár Parmát és Piacenzát kapta, lemondva Cast-
roról és Ronciglionéról s látva, hogy legforróbb óhaja teljesedésbe
ment, amennyiben a pragmatica sanctio a legünnepélyesebb módon
biztosíttatott.

HARMADIK FEJEZET.

A c s á s z á r s á g . — VI. K á r o l y .

A szent római birodalom , amiként Németország még mindig

neveztetett, háromszázhetvenbat egyenlőtlen államból állott, mellyek
csupán a császártól függöttek; kétszázkilenczvenhat birodalmi állam
volt, s ezek saját felsöséggel b irta k ; ezekhez járultak még jókora
számú közvetlen területek (XVI. könyv 392. lap.). Miután a biro­
dalmi gyűlés 1662. óta Regensburgban állandóvá lett, a fő és a
herczegek többé nem jelentek meg személyesen, hanem csak meg­
bízottaikat küldötték a gyűlésre; az idő legjavát a szertartások és
mindenféle igények kielégitése nyelte el, úgy hogy közmondásossá
lett a tárgyalások lassúsága. A fontosabb és sürgősebb tárgyak a
függetlenné lett herczegek magántanácsában intézteitek el. A bi~
3*
 — 3ö —

rodalmi államok benn területi felsőséget gyakoroltak, melly keve­

set különbözik a korlátlan felsőségtől. Mint a birodalom hűbéresei,
a híibéreket örökösödés utján bírták; jogukban állott élet és hálái
fölött ítélni, bárminemű, még a közjoggal ellenkező törvényeket is
hozni, adót szedni, pénzt verni, szövetségeket kötni, csapatokat ta r­
tani s velők tetszésük szerint élni. A birodaloméhoz idomított alkot­
mányok az egyes herczegek önkényének engedtek helyet; nem
volt kiizös törvénykönyv, nem közös vámok, a pénzláb össze-vissza
volt zavarva, úgy hogy ötszáztizenegy különféle pénznem találtatott,
1738-ban segíteni akartak a bajon, s a következő évben megint
megkisérlették az orvoslást, főleg a brüsszeli Graumann tanul­
mányai folytán; egyformaságot azonban sohasem sikerült megál­
lapítani.
Ezen birodalom tehát a kormányok zűrzavara volt, s ezek álta­
lában véve gyöngék, rendezetlenek, roskatagok ; a hadsereg nevet­
ség tárgya volt, kivéve néhány tartományt, inellyek kiválóan ked­
velték a harczi mesterséget , s mellyek jópénzért eladták saját
katonáikat és önm agukat, ha találkozott vevő; az adókat nem
fizették ; a törvényszékek vagy nem is hoztak határozatokat,
vagy nem hallgattak rájok. Különben mindegyik csak saját
területének nagyobbitására gondolt, kiveszett minden nemzeti­
ségi érzet, tág mező nyilt a cselszövényeknek s a hatalmasok
és idegenek romlottságának.
Németország, melly XIV. Lajos alatt kimerült a sok háború
miatt s ingadozó voit a politikában, az utrechti békével vissza­
nyerte régi helyét; minthogy azonban Ausztriához volt csatolva,
/észtvenni kényszerült ennek minden viszálkodásában anélkül,
hogy ebből előny háramlott volna reá. Leopold és I. József ön­
kényes tényei a birodalmi gyűlést a p e r p e t u a c a p i t u l a t i o
megalkotására bírták, mellyben megerősittettek a német testület
kiváltságai , a császáréi pedig megszorittatíak ; ez utóbbi nem
száműzhetett valamelly választófejedelmet a birodalmi gyűlés
jóváhagyása nélkül, s mig élt, nem lehetett utódját megválasztani.
Az osztrák ház , mint legtekintélyesebb a német házak
között, birta Magyarországot, Csehországot, azon föherczegséget,
mellytől czimét vette ; az utrechti békében nyerte Milánót , Mantuát,
Sardiniát, Ném etalföldet; a passaroviczi békében a temesi bánságot,
Belgrádot és Szerbiát: összesen huszonöt millió alattvaló és hetvenöt
millió jövedelem fölött rendelkezett. ') Némclly tartományok elsza-
J) M ária Terézia történeté'b e n (1743. V. köt.) följegyezve ta lá lju k a
 — 37 —

kitva és veszedelmes ellenségek által voltak fenyegetve; valameny-

nyiben tartományi rendek voltak, kik nélkül nem lehetett uj terhe­
ket vetni ki ; Németalföld jövedelmei alig voltak elégségesek a kor­
mányzat és a helyőrségek költségeinek fedezésére. Ausztria, ámbár
növekedett területben, sokat vesztett befolyás tekintetében VJ. Ká­
roly egyoldalú politikája és azon fejedelmek iránt tanúsított enge­
dékenysége miatt, kiket kedvezöleg akart hangolni az ő pragm a­
tica sanctiója iránt.
Károly , kinek jósága mérséklé kormánya kényuraságát, •)
előmozditotta a művészeteket, festészeti, szobrászati és építészeti aka­
démiát alapítván; cí hozta létre a bécsi könyvtárt és érem-gyüjte-

birodalom jövedelm einek elköltését. A h ató ság i és korm ányzati h iv ataln o k o k o n

kivül negyvenezer egyén élt császári fizetésből, kik összesen kilencz és fél m il­
lióba kerültek. A konyha-kiadások k ö zö tt négyezer forint v a n följegyezve p e t­
rezselyem re ; a j.iucze-kiadások k ö zö tt az özvegy császárné á lta l lefekvés e lő tt
inni szokott bor czim én tiz e n ö t p in t m agyarországi bor s z e re p e lt; k á t tonna to ­
kaji a rva szolgált, hogy bele m ártsá k a csá szá r p a p ag á ja in ak a d o tt k e n y e re t;
egy fürdőre tizen ö t akó bo rt , a solym ok fe n ta rtá sá ra negyvenezer scudót
szám ítottak.
A különböző országok viszonylagos gazdagságát leh o z h atju k azon segé­
lyezések összegéből, m ellyeket a császár 1730-ban k é rt, s m ellyek a k ö v e tk e ­
zők voltak :
C s e h o r s z á g b ó l ........................ . 3.200,000 forint
M orvaországból . . . . . . 1.066,666 ff

Sléziából . .............................. . 1.133,333 ff

A lsó-A usztriából........................ . 900,000 V

F első-A usztriából . . . . . 450,000 Jt

S t i r i á b ó l .................................... . 390,000 JJ
A tem esi bánságból . . . . 330,000 »
Szerbiából .............................. . 80,000
H orvátországból . . . . . 24,000 ff

K a r i n t i á b ö l .............................. . 136,666 n
K r a j n á b ó l .............................. . 78,333 >>
Tirolból ............................... . 120,000
E lö-A usztriából . . . . . 110,000
M agyarországból . . . . . 2.500,000
E r d é l y b ő l .............................. . 760,000
S l a v o n iá b ó l.............................. . 100,000 i»
K atonai h atárő rv id ék ek rő l . . 47,000
O lasz tartom ányokból . . . 2.600,000
E zekhez já ru lta k m ég Néraetalfől és az olasz hűbéresek,
') „Ám bár a császár jám bor, iga ágos, kegyes, k orm ánya tén y leg kén y u -
ribb a törökökénél “ ■ Coxe.
 — 38 —

m ényt; udvarába hitta Metastasiót, ki nem egyedül nevezte öt a szá­

zad Titusának ; mindenekfölött a zenében lelte örömét s őmaga is irt
egy operát, mellyet az udvari azinházban a legfőbb urak adtak elő,
mialatt őmaga a zenekarban közreműködött, a két föherczegnö pedig
a ballerinák között tánczolt. Károly azonban, szerencsétlenségből
vagy önhibája miatt, szünteleni háborúkba rohant, s Ausztriát, melly
trónraléptekor uj nagyság küszöbén állott, kimerülve hagyta maga
után. Csak a spanyolokat becsülvén , bárdolatlanoknak nevezte a
németeket és haragudott rájok, mert lanyhán védték ügyét és szo-
morkodtak József császár halála fölött. II. Frigyes m ondja, hogy
Károly engedelmeskedni és nem parancsolni született: legfőbb dolga
a szertartásokkal való bibelödésben, a házi titkok fürkészésében,
vadászatban és egyéb haszontalanságokban állott. Az államot a mi­
niszterekre bizta, ámbár, mint a gyöngék rendesen, kerülte a tölök
való függés látszatát; csak Írásban érintkezett velők, s e tekintetben
Bartenstein Kristóf János volt a közbenjáró, ki hizelgett neki, módo­
kat keresett számára, hogy zavarba hozhassa a minisztertanácsot és
igaza legyen minisztereivel szemben, mi ezeket csak határozottla-
nabbakká és tétovázókká tette a tanácskozásban. Közöttük Eugen
herczeg volt a legnevezetesebb, ki fentartotta Ausztriát az egy szá­
zaddal való visszahanyatlástól. Ezen szerény, egyenes lelkű, kevéssé
csiszolt szokásokkal biró, de szavához katonához illőleg ragaszkodó
férfiú, soha sem volt képes teljesen megnyerni Károly bizalmát, ki
kegyenczeinek, nőknek, mások irigykedéseinek és saját féltékenysé­
gének befolyása alatt állván, öt rögtön háttérbe tolta, mihelyt vala-
melly háború nem tette nélkülözhetlenné, — azért mondá Villars-
nak : Az ön ellenségei V e r s a i 11 es b a n, a z e n y é i m B é c s b e n
v a n n a k . Eugen azzal vigasztalta aztán magát, hogy elhanyagolta
az ügyeket s inkább a tudományokra, szépmüvészetekre adta ma­
gát, szeretetreméltó nők társaságát kereste, s mindenkor megőriz­
vén nyiltszivliségét, hetvenkét évet ért el. Ausztria szerencsétlensé­
gei az ö halála után megmutatták, mennyit képes tenni egy ember.
Eugen nem helyeselte Németalföld megszerzését, előrelátván,
hogy háborút fog maga után vonni Francziaországgal; különben
is bajos lévén megvédeni, elvesztése a Rajna egész balpartját maga
után vonná. Károly nem hallgatott reá s uj rendszert léptetett életbe
Németalföldön, eltörülvén az állam-, pénzügyi és magán-tanácsot,
hogy igy minden ügy csupán az állam-tanácsra maradjon. Mig a mi­
niszterek a politikával bajlódtak, Károly a kereskedelemre fordította
figyelmét, amire őt saját pénzszerzési vágya is ösztönözte. Megen­
 - 39 —

gedte, hogy a külföldi diplomatia pénzsegélyben részesíthessék;

ahelyett, hogy a bérleti szerződések az illető helyeken köttettek
volna meg, a vállalkozók az udvarba jöttek, s miután bizonyos ösz-
szeget ajánlottak a császárnak, előnyös föltételek mellett kapták meg
az adókat, vagy bármi mást, amit el lehetett adni. A kincstárnak
nem volt haszna a növekedő bevételekből, mert a többlet őfelsége
erszényébe vándorolt. *) Tudva, hogy Ausztria mindig két dologban
szenvedett hiányt, tengeri hatalomban és gazdagságban, Bécsben ban­
kot és egy keleti kereskedelmi társulatot alapított ; szerződéseket
kötött a Portával, minekfolytán a Dunát hajók raja lepte e l ; szabad­
ságot adott a brabantiaknak az Indiákba hajózni, s minthogy Né­
metalföld többi tartományai is hasonló kedvezményt követeltek, Eu-
gen tanácsára társulatot alapított Ostendében, harminczévi kivált­
sággal és hat milliónyi, hatezer részvényre osztott tökével, mellyeket
negyvennyolcz óra alatt szétkapkodtak, s értékök rögtön tizenöt szá­
zalékkal emelkedett. A rendek (Generalstaaten) panaszt emeltek
ezen társulat alapítása miatt, mint amelly sértette az ő előjogukat a
keleti kereskedelemre; ebből a már említettük háború származott,
melly egyenlő véget ért Károly egyéb háborúival, amennyiben lemon­
dott követeléseiről, csak ismerjék el a pragmatica sanctiót.
Magyarországban Károly igyekezett meghatározni ama jobbá­
gyi szolgálatokat, mellyekre az urak a köznépet kötelezték, erősbi-
teni a hadsereget, állandó adóval biztositván annak fentartását, s
megszüntetni az urak ama visszaélését, mellynél fogva ifjabb gyer­
mekeiket pór családokba házasították, melly utóbbiak illymódon ki­
vonták magukat az adófizetés alól. A nemesség részéről ismét véget
nem érő panaszok emeltettek a kormányzat m ia tt; a protestánsok
panaszkodtak, hogy az országgyűlésen olly esküt követelnek tölök,
melly ellenkezik lelkiismeretökkel, s ámbár eredménytelenül, elle-
neszegültek annak is, hogy a korona a női ágban is örökös legyen.
Károly ahelyett, hogy m eghallgatta volna a panaszokat, Posony,
Buda és Soprony között egy területet elszakított Magyarországtól s
Ausztriához csatolta; eltörülte az 1680 után nemessé lett birtokok men­
tességét; szigorúan behajtotta az egyházi jövedelmek tizedrészét, mit
a pápa engedélyezett neki Belgrád és Temesvár m egerösitésére; az or­
szággyűlést kényszeritette, hogy enyhítse a pórnép szolgaságát; a

>) Igen fontos okmány e tekintetben Poscarini Márk T itkot története, F lő-
rencE, 1843. F őleg a szem telen üzérkedést a az olasz ügyek saom orn ke*elé»é{
kárhoztatja.
 — 40 —

protestáns vallás gyakorlását megengedte magán helyeken, de nem

nyilvánosan, kivéve azon helyeket, hol már 1681-ben meg volt en­
gedve, de azért itt is meghatározta az igehirdetők számát.; aki ügy­
véd akart lenni, olly esküt kényszerült tenni, mellyben a Boldog-
ságos Szűzre és a szentekre történik hivatkozás. Rákóczy József föl­
kelést kísérlett meg a szabadság, vagyis inkább a nemesek kivált­
ságainak érdekében, sőt a sultánt segítségül hitta, neki Ígérvén a
meghóditandó tartom ányokat; de a ragálynak lön áldozata (1738.)
Károly szomorú véget ért, ámbár elejénte mosolyogni látszott
neki a szerencse. Elégedetlen lévén minisztereivel, elárulva aláren­
deltjeitől, megalázva a tengeri hatalmasságok előtt, megfosztatni
látta a birodalmat és saját vejét L otharingiától; átengedte a milá­
nói terület egy részét és a többi olasz tartományokat, kimerítette
a kincstárt és a hadsereget: de ö mindezt semmibe sem vette, csak
elfogadják a pragmatica sanctiót, melly egyedüli czélját képezte
politikájának. Végül még ezekhez járult a törökökkel folytatott sze­
rencsétlen háború, melly a belgrádi békét eredményezte (1739,)
melly ellen hiába tiltakozót s vetette börtönbe tábornokait. Gyomor­
baj fosztotta meg életétől ötvenötödik évében (1740. okt. 20.)

NEGYEDIK FEJEZET.

Poroszország. — Osztrák öröködési háború.

—- A a c h e n i b é k e .

VI. Károlynak nem voltak figyermekei, s huszonkilencz év

uralkodása alatt politikájának egyedüli czélja az volt, hogy biztosítsa
az osztrák birtokok örökségét leánya, Mária Terézia számára. Elő­
ször a spanyol király, aztán Oroszország, Dáűia, a bajor és kölni vá­
lasztók, Nagy-Britannia, Holland s a birodalom elfogadták a p r a g ­
m a t i c a s a n c t i ó t ; utoljára XV. Lajos is. Midőn ezen megbiz-
hatlan hozzájárulásokká! dicsededett Eugen herczeg előtt, ez utóbbi
ezt válaszolta : T ö b b e t é r n e k é t s z á z e z e r s z u r o n y . Ez ka­
tonás felelet volt, kétségtelen azonban (minthogy népszavazatról
nem volt szó,) hogy erős hadsereget és rendezett pénzügyet kellett
volna szereznie leánya számára, mellyekkel aztán könnyen érvényt
szerezhetett volna igényeinek, .bárminők voltak is azok. Minthogy
 — 41 —

pedig erről nem gondoskodott, alig hunyta be szemeit, máris egész

raja támadt a praetendenseknek amaz örökségre, mellyet Ausztria
olly hosszú mesterkedésekkel halmozott össze.
Mária Terézia.
Mária Terézia kilenezedik évétől fogva lotharingiai Ferenczczel
együtt neveltetett, ki utóbb toscanai nagyheiczeg lett; ebből olly
szerelem keletkezett, minővel ritkán találkozunk fejedelmi házas­
ságoknál. Atyja halála után magát örökölt államainak fejedelmeül,
férjét pedig kormánytársul kiáltatja ki, akinek különben soha legki­
sebb részt sem engedett a kormányzásban. Ezen országokat azonban
meg kellett hódítani, ő pedig csak száz ezer forintot talált a pénztárban,
továbbá harminczhatezer katonát az olaszországi és németalföldi
helyőrségeken kivül; fővárosa éhséget szenvedett, mialatt mindenfelől
ellenségek bukkantak elő.
T ró n k tiv ete lö k .
A bajor választó amellett, hogy I. József másodszülött leányá­
nak férje volt, Anna főherczegnőtöl, I. Ferdinand leányától szár­
mazott, kinek számára biztosíttatott az osztrák örökösödés azon
esetre, ha nem volnának férfi örökösök ; ehez járult, hogy mivel
az ausztriai föherczegség Bajorországtól szakittatott ki 944-ben, a
férfi ág kihalásakor visszakövetelte az elszakított részt.
I. József elsőszülött leánya a szász választóra és lengyel ki­
rályra ruházta át jogait, aki ezenkivül mint Elfajult-Albert, thürin-
giai határgróf, ivadéka, Ausztriát és Stiriát követelte, melly tarto­
mányokat, mint mondá, előbb Ottokár, később Habsburgi Rudolf
ragadta el őseitől.
A spanyol király Magyar- és Csehországot követelte egy, II.
Fülöp és gráczi Ferdinand között kötött egyezmény alapján ; tu-
lajdonképeni ezélja azonban az volt, hogy megegyezés utján Olasz­
honban valamelly uradalmat szerezzen dón Fülöp infans részére.
A sardiniai király V. Károlynak 1549-ből kelt íendelményére
hivatkozva, a milánói területet követelte. Valamennyinél erősebb és
hátározottabb volt azonban II. Frigyes.
P oroszország.
A porosz királyság terjeszkedése az ember hatalmának cso­
dája; nem természetes határok, nem nyelv- vagy fajrokonság, ha­
nem egyesegyedül a háború és politika adtak neki léteit. A thorni

*) íg y állo tt a szerződés b..jor p é ld á n y á b a n ; az o sz trák o k azonban egy

másik szöveget m u ta tta k fel, m ellében ez állo tt : Törvényes örökösök,
 — 42 —

békével Poroszország megszűnt független lenni (1466), mert jó része

három századon át Lengyelországhoz csatolva maradt, mig a keleti
rész azontúl is a német rend alatt állott, melly elismerte Lengyelor­
szág fenhatóságát. ') A lengyeleknek nem tetszettek eme veszedel­
mes szomszédok, a németrend lovagjainak meg a függés nem volt
inyökre, azért kieszközölték a császárságtól a thorni béke érvényen
kívüli helyezését s megtagadták az adót. Ebből háború keletkezett,
s az erre következett krakói békében (1525) I. Zsigmond lengyel
király ama tartományt Brandenbnrgi Albertnek adományozta világi
fejedelemség és örökös lengyel hübér czimén. A német rend eme feje
világiasitotta magát a reformatio idejében; behozta az ágostai hit­
vallást és kiközösítéssel büntette azon igehirdetőket, kik attól eltér­
tek; minthogy pedig Osiander a megigazulásra vonatkozó eltérő
dogmáival zavargásokat idézett elő, veje Fűnk ellen port indítottak
s az e r e t n e k s é g e t az ö vérébe fojtották. Albert, ezen gyönge
ember, kit vallásváltoztatása miatt folyvást lelkismereti gyötrelmek
kínoztak, csak a königsbergi egyetem alapítása által tette magát
nevezetessé (1544.). Fia, Albert Frigyes, ki tizenöt éves korában
követte öt az uralkodásban (1568,) tizennyolczadik évében eszét
vesztette, minekfolytán megszaporodtak a fondorkodások a kor­
mányzóság végett, nem különben a lutheránusok nyugtalankodá­
sai, kik végre teljesen kiszorították a kálvinistákat.
Utána veje, János Zsigmond (1618—19,) következett a bran­
denburgi házból, ki amellett hogy birodalmi választó volt, a porosz
herczegség, vagyis a keleti rész fölött uralkodott, elismervén ezen
területet illetőleg Lengyelország fenhatóságát, valamint a branden­
burgi határgrófságot és a olevesi herczegséget illetőleg a biroda­
lomét; birodalma ezernégyszáz negyvennyolcz négyszögmérföldre
terjedt, egy millió és százezer lélekkel. Egy törvénykönyvet lép­
tetett életbe, melly a római jogra lévén alapítva, a fejedelmi jogok­
nak kedvezett.
F rigyes V ilm os.
Az ö igen rövid, s fiának, György Vilmosnak izgalmas uralko­
dása után Frigyes Vilmos következik (1640,) kit a nagyválasztónak
neveztek, 8 valódi megalapítója volt a porosz monarchiának. A west-
pháli béke hatszáz négyszög mérföldet csatolt birtokaihoz, mellyek
azonban a Visztulától a Rajnáig feküdtek szétszórva, igen hiányos

1 Gachiehle de» jpretuaiacken Slaaiet.

 — 43 —

közlekedési eszközökkel ellátva, s mellyeken a harmincz éves há­

ború alatt kényökkedvök szerint száguldoztak végig a svédek, hol*
landok és lengyelek. Nagyonis érdekében feküdt tehát a béke, s en­
nek kedvéért feláldozta szenvedélyeit és érdekeit. A szerencsétlen­
ség iskolájában nevekedve, hasznára fordítja az id őt, visszaszerzi
Spandaut és Küstrint; pénzzel rábírja a svédeket, hogy vonuljanak
ki a határgrófságból; Westpháliában a kálvinistákat pártfogolja,
elannyira, hogy ezen párt fejének tekintették. Szándéka volt lerázni
magáról a lengyeleknek való alárendeltséget, kik minduntalan be­
avatkoztak a belső, örökösödési és egyéb ügyekbe.' Köztök és a
svédek között állván, kik halálos ellenségei voltak egymásnak, igyek­
szik mindkettőre nézve szükségessé tenni magát; Svédország elle­
nében a királyi (lengyel) Poroszországot is védelme alá veszi. Ezért
jutalmul megígérte neki Kázmér, hogy feloldozza öt a hűbéri kötelék
alól, de X. Károly is ott termett s Lengyelország egy részének oda­
ígérésével a maga részére nyerte meg. Ekként oldalogva, a welaui
szerződésben (1657) Frigyes Vilmos függetlennek ismerteti magát
el, s Poroszország ez idő óta mint független állam tűnik fel.
Ezen minőségből azt következtette, hogy kényurilag szabad
uralkodnia saját országában, mig másrészről a rendek akként vé­
lekedtek, hogy Lengyelország csak azon jogokat ruházhatta reá,
mellyekkel ö maga bírt, s azért újból hangsúlyozták kiváltságaikat;
követelték, hogy ne indítson háborút, ne kössön békét, szövetségeket
az ő beleegyezésök nélkül, ne hozzon az országba idegen hadakat
s ne vessen ki uj adókat és egyéb terheket. A választó nem tágított,
s részint kijátszván, részint bebörtönözvén a vele ellenkező föurakat,
a kormányzást a maga tetszése szerint rendezte be, s csupán az ország­
gyűlés hatévenkinti ülésezéseit és a lutheránusok túlsúlyát engedte
meg, csak négy templomot engedélyezvén a reformátusoknak. Rábi-
ratván arra, mi Poroszország alkotmánya alapjának tekinthető, tud-
nillik azon ígéretre, hogy sem háborút nem kezd, sem adót nem vet
ki a rendek beleegyezése nélkül (1663,) minduntalan igyekezett azt
megsemmisíteni, amivel elkedvetlenítette a poroszokat, kik belátták,
hogy a nem biztosított alkotmány nem egyéb tompa fegyvernél. Az
ellenzék számos főnökei szigorú büntetésekre ítéltettek, Kalkenstein
pedig, kit lengyel területen fogtak el, bitófán végezte életét. A nép­
jog eme megsértése fölött felháborodott Európa, mire Frigyes Vil­
mos elítélte ügynökeit, de csakhamar megint megbocsátott nékik.
F ehrbellini csata.
Föuraságának védelmére jókora sereget toborzott azok közölj
 — 44 —

kiket a westpháli béke zsold nélkül hagyott, s aztán begyakorolta

szövetségese, Francziaország háborúiban Svédország ellen. A svédek
emiatt betörtek Brandenburgba s itt alig hihető kegyetlenségeket
követtek el. A nagyválasztó Franconiába vonul vissza, hogy össze­
szedje erejét s bevárja a birodalom által igért segédhadakat; miután
azonban megcsalatva látta magát, elhatározza, hogy egymaga fogja
megmenteni országát; egész titokban az ellenség hátába kerül, be­
vesz néhány erősséget s Fehrbellin mellett teljesen tönkreveri a své­
deket (1675. jun. 28.), kik előbbi háborúik által a gyözhetlenség
hirnevére tettek szert. Frigyes Vilmos hírneve emiatt óriásilag nö­
vekedik, mint ollyané, ki egy tönkretett országban egymaga föld-
reveri Németország rémképét, s vetekedve keresik barátságát; mi­
dőn azonban Svéd- és Francziaország ellene egyesültek, kénytelen
volt elfogadni a saint-germaini (-en Laye) békét, viszszaadva mind­
azt, mit svéd-Pomerániábó! elfoglalt (1679).
Az erre következett békés időszakban a kül- és belpolitikával
foglalkozott; hogy jobb lábra állítsa a pénzügyet, Francziaországhoz
csatlakozott, melly fizette szövetségeseit; igyekezett megakadályozni
XIV. Lajos háborúját a reunió-k m iatt; midőn a nantesi rendelet
visszavétetett, húszezer menekültnek adott menhelyet, kik tudo­
mányt és műveltséget hoztak országába, okosságot és előrelátást
tanácsaiba. Az Ausztriából kiűzött zsidókat is tárt karokkal fogadta;
postát alapított, előmozdította a földmivelést, megnyitotta a mühlro-
seri csatornát a Spree és az Oder között; bérbe adta az állami jó ­
szágokat, tengerészetet alapított, pártolta az afrikai kereskedelmet.
A tudomány bármelly ágában jeleskedő külföldieket hivott országába,
millyenek voltak De Roceles és Leti Gergely ; Puffendorfot ellátta
a szükséges eszközökkel müvének folytatására; Berlinben könyv­
tárt, továbbá festmény, pénz- és plastikai gyűjteményeket a la p íto tt;
művelte a zenét ; csinosította a várost, mellynek kertjei és nyárfaso­
rai bámulatra gerjesztettek. Majd erre, majd arra lévén kénytelen
hajolni, nem követhetett önálló politikát, de mégis jó része volt ama
kor összes szerződéseiben, s ezek annyira előnyére szolgáltak, hogy
kétezer és negyvenkét négyszögmérföldnyi területet és másfél millió
alattvalót hagyott III. Frigyesre (1683).
_ III. (I.) Frigyes.
Utódja III. (I.) Frigyes gyönge testalkatú volt, de sok nyelvet
értett es jártas volt a történelemben, hirtelen, állhatatlan, gyanakvó,
pazarló természettel bírt, buzgón pártolta a protestantismust és meg­
előzte egyik utódjának azon eszméjét, hogy összeolvaszsza a lutbe-
 — 45 —

ránusokat és kálvinistákat ; annyira pártolta a franczia kivándorlot-

takat, hogy számukra külön collegiumot és főtörvényszéket alapitott
Berlint Nehring építész tervei szerint ékesítette s mindenkinek, aki
csak építeni szándékozott, ingyen szolgáltatott meszet, téglát, cse­
repet, fát s a költségek tizenöt százalékát is viselte. Megkezdette a
nagyszerű fegyvergyár épitését a kitűnő Schlüter András vezetése
alatt, ki a nagyválasztó lovagszobrát is készitette s Frigyesnek, ki
Halában már előbb (1694j egyetemet alapitott, mellynek fő dísze a
hires lipcsei Thomasius volt, egy szépművészeti akadémia alapítá­
sának eszméjét is sugallta (1696); ő alapította továbbá Leibnitz terve
szerint a berlini királyi társulatot (1707), mellyet a naptárak árulá­
sának mindenkor fenmaradt kiváltságával ruházott fel. Ezen társu­
lat érdeme volt az eperfa és a selyembogár-tenyésztés behozatala az
őrgrófságba.
Második felesége, Zsófia Sarolta, az előkelő világ finomságát,
a tudás és művészetek szüreteiét hozta be Poioszországba; vígjáték,
olasz opera, bálok, séták, tudósok és külföldiek társalgásai éke­
sítették az udvart, hol ő fen tudta tartani az öszhangzatot anélkül
hogy fondorkodó lett volna ; maga is szép lévén, szerette magát
szép nőkkel környezni; mint tanult nő, szerette a szellemdus höl­
gyeket. Élénk levelezésben állott Leibnitz-czal, mellynek eredménye
a T e o d i c e a volt; pártolta a kiválóbb német költőket. Ha hihe­
tünk II. Frigyesnek, halálos ágyán vonakodott az igehirdetöt elfo­
gadni, ezt mondván: H a g y j a t o k v i t a t k o z á s n é l k ü l m e g ­
h a l n o m. Egyik barátnőjéhez, ki siránkozott felette, így szólt:
Ne s a j n á l j o n e n g e m , m e r t n e m s o k á r a k i f o g o m e l é ­
gíteni k í v á n c s i s á g o m a t b i z onyos k é r d é s e k fölött,
mel lyeket L e i b n i t z soha nem t u d o t t t e l j e s e n me g ­
f e j t e n i ; i l l y e n e k a t é r , a v é g t e l e n , a l ét , a s e m m i ,
e me l l e t t mé g a l k a l m a t a d o k f é r j e m n e k g y á s z p o m ­
pát t a r t a n i , m e l l y e n f i t o g t a t h a t j a az ő n a g y s z e ­
rűségét.
Ezzel férjének csekély szeretetét és fényűzését csipdeste,
melly annyira fajult, hogy egy vadászának negyvenezer scudo ér­
tékű hübert ajándékozott. Képzelhetjük, mennyire vágyódott a ko­
rona után, főként miután látta, hogy abraunschweig-lüneburgi herczeg
választóvá lett, az oraniai herczeg Angolország trónjára lépett, a szász
választó meg Lengyelország királya lett. Minthogy a nevek sokszor a
dolgokat is maguk után vonják, azt hitte, hogy a királyi czimmel leráz­
hatná magáról „ama szolgai jármot, mellyben az osztrák ház a német fe­
 - 46 —

jedelmeket lenyűgözve tartotta." *) Azért szorgalmazta a hatalmasságok

beleegyezését, s végül a legnehezebbet és legszükségesebbet, Leopold
császár beleegyezését is megnyerte, azon Ígérete árán, hogy a
császári trónt illetőleg mindenkor az elsőszülött főherczegre fogja
adni szavazatát. Eugen herczeg ennek hallatára igy kiáltott f e l:
L e o p ó i d n a k f e l k e l l e t t v o l n a a k a s z t a t n i a a ma mi ­
n i s z t e r e k e t , kik n e k i e z en o k t a l a n t a n á c s o t adták.
Frigyes tehát fölvette a királyi czimet (1701), de nem nevezte ma­
gát a v a n d a l o k k i r á l y á n a k , nehogy megsértse Svédorszá­
g o t , sem P o r o s z o r s z á g k i r á l y á n a k , Lengyelország iránti
tekintetből, hanem k i r á l y n a k P o r o s z o r s z á g b á n ; saját ke­
zével tette fejére a koronát a lehető legnagyobb fény között s min­
den törekvését odaforditotta, hogy elismertessék Európa által. A
pápa azonban és a németrend nagymestere, melly utóbbi Mergent-
heimba tette át székhelyét, semmi áron nem akarták öt elismerni,
mint eretneket és egyházi birtokok bitorlóját; Franczia- és Spanyol­
ország sem, mint ellenségüket, a többiek azonban teljesitették kí­
vánságát azon reményben, hogy az ő szolgálatukban, nem saját há­
borúiban fogja felhasználni aranyát és hadseregét. „Frigyes valósá­
gos csalétket dobott utódai elé s ezt látszott nekik mondani: É n
m e g s z e r e z t e m n e k t e k ezen c z i m e t , most r aj t at ok
v a n a s or m a g a t o k a t arra m é l t ó k k á t e n n i ; m e g v e ­
t e t t e m n a g y s á g t o k a l a p j a i t , a ti d o l g o t o k a m ü v e t
b e f e j e z n i . “ így ir róla azon utódja, kinél ezen czél a leghevesebb
szenvedély volt.
Hogy Frigyes, ki most e 1s ő n e k czimeztetett, csakugyan is­
merte az európai politikát, kimutatta azáltal, hogy kerülte az ellen­
ségeskedéseket a vészterhes időkben: végül az utrechti békében,
melly halála után ötven napra íratott alá, Poroszország elnyerte a
királyság czimét teljes felBŐséggel Geldern, Késsél és Kriechenberg
fölött; biztosíttattak számára a neufchateli és valengini herczeg-
ségek, az oraniai herczegséget azonban Francziaországnak kellett
átengednie.
I. F rigyes V ilm os.
Utána a huszonötéves, előrelátó I. Frigyes Vilmos következett
(1713), ki komolyan hozzáfogott a kormányzat és a roszkarba sü-
lyedt pénzügy helyrehozásához, takarékosságot hozván be és a leg­
csekélyebb dolgokra is kiterjesztve figyelmét. Pompakedvelő aty-

') n . Frigyes.
 — 47 —

jának száz kamarásából csak tizenkettőt tartott meg, eladta drága

lovait és egyéb költséges fényüzési dolgait. Csak egyben volt pa­
zar, a hadseregben, mellyet Leopold anhalti herczeg, savoyai Eugen
egyik legkiválóbb tanítványa hozott rendbe s erkölcstelen eszkö­
zökkel toborzott össze. Minden kapitány számára egy kerületet jelölt
ki, mellyben szépszerével, vagy erőszakkal minden alkalmas egyént
katonának vihettek, ha nem volt felesége; nehogy pedig ebből ko*
rai vagy össze nem illő házasságok keletkezzenek, senki sem háza­
sodhatott az illető kapitány engedelme nélklil, mi visszaélések és
zaklatások forrásává lön. A canton-rendszert, mellynél fogva bizo­
nyos ezredekhez minden canton békében harmincz, háborúban száz
embert tartozott szolgáltatni, szintén nem lehetett fentartani, miután
mindegyik sorra nézve bizonyos mérték állapíttatott meg; ') illy-
formán tehát a császárság területén kellett őket toborzani, s tiszt­
jei, kik közül mindegyiknek bizonyos számú ujonczokat kellett elő­
állítani, mindenfelé kóboroltak s annyira felzavarták a városokat é*
ezredéket, hogy néroelly fejedelem elfogatta ég felakasztatta őket.
Egy határokkal nem bíró s erős államok közé ékelt országnak
okvetlenül szüksége van hadseregre, hogy biztosítsa magát a meg­
aláztatások ellen olly időben, midőn az erő volt egyedüli biztosíték.
Frigyes Vilmos azonban fényűzésnek tekintette a lüagáét; szünet
nélkül vizsgálták a katonákat, puskákat, a ruházatot, a kantárokat,
a nyerget, a czizmát; a lovak serényébe szalagokat fontak ; „ha
csak parányit mentek volna még tovább ez irányban (mondja II.
Frigyes) valóságos csecsebecse lett volna az egészből.“ Mindenek-
fölött a magastermetü legényekben lelte örömét, kikből a n a g y
g r á n á t o s o k ezredét alakította, tíbgy illyenekre szert tegyen, sem
pénzt sem fáradságot nem kiméit. Míg a családjabeli herczegek nem
egyszer éhesen távoztak asztalától, a potsdami negy venhárom dísz­
gránátos minaegyikeért ezer forintot fizetet, 8 ötezer forintjába ke­
rült egy óriás és harminczkét ezer ötszáz frankjába egy hétláb ma­
gas irlandi. Ha valaki le akarta őt kötelezni, elég volt, ha csak egy
illy ficzkót kerített; Seckendorf császári miniszter ezen mesterfogás­
sal mindenkor meg tudta öt nyerni czéljainak.

‘) A z első soroknak meg k e lle tt haladniok a hat lá b a t; több ezredbe

csak öt láb és nyolcz hüvelyknél magasabbakat osztottak be. Akként szám í­
tottak, hogy egy öt láb és tíz hüvelyk m agassága ember hétszáz scudóba k e r ü lt;
egy hat láb magas ezerbe és így tovább. Uralkodása alatt több mint tizenk ét
millió tallér ment ki az országból -toborzásokra.
 ~ 48 —

Illymódon Berlin, Észak Atheriéje elődje alatt, annak Spar-

tájává lön; ezen katonásdi szenvedélynek nagy befolyása volt a
szokásokra is, mindenki csak a szűk öltönyöket, kardokat kedvelte.
Az a különös, hogy a katonai hajlamok Frigyes Vilmost békesze­
retővé tették, mert sajnálta megkárosítani szép csapatait, elannyira,
hogy még a méltatlanságokat is eltűrte s nem sokat tartottak felöle
Európában. Ezt leszámítva, távol állott minden fényűzéstől, sőt még
saját gyönyörűséges személyének előnyeit is elhanyagolta; közön­
séges modorai voltak s a korcsmában együtt ivott és füstölt tisztjei­
vel s tric-trac ot játszott, egy krajczárba játszmáját. Megbotozott és
leszidott bárkit is; ha az utczán valamelly nővel találkozott, ren­
desen azt mondá ne ki , hogy menjen inkább haza gyermekeinek
gondját viselni; ha pappal találkozott, ráförmedt, hogy miért nem
olvassa inkább a bibliát, s a szóbeli feddést sokszor ütlegekkel is kísérte.
Minduntalan változván szeszélye, miként politikája és vallása, a
királyi akaratot tartva egyedüli szabálynak s mivelsem gondolva a
katonai dolgokon kivül, mitsem értett a vallási és bölcselmi kér­
désekből; megfoghatlannak találta, hogyan vallhat valaki külön­
böző hitelveket, vagy hogyan foglalkozhatik tudományos dolgokkal.
Utálta az ó tcstmnentomot s megtiltotta káplánjának abból idézni,
mig másrészről nagyon kedvelte az uj szövetséget; Leibnitz utód­
jává az akadémia elnökségére valami Gundling nevű bohóczfélét
nevezett ki, ki rettentheílen ivó volt, s halála után egy hordóban
tem ették el. Azt tartotta, hogy az országot úgy kell kormányozni,
mint valami családot, gyöngén vagy szigorúan, de mindig önkényü-
leg, nem törődve azzal mit akar. Eltiltotta a boszorkány-pöröket;
megváltoztatta a birtokok term észetét, felhatalmazván a nemese­
ket, hogy a hübéreket a nőkre is hagyható allodiunookká változtat­
hassák át, s negyven birodalmi tallérral évenkint megválthatták
magukat egy lovas ember kiállításának kötelezettsége alól. Meg-
csalatva Kajetán alchimísta által, aranyos papírosba öltöztette és egy
megaranyozott bitófára akasztatta. Fővárosában az építészek' jelöl­
ték meg azon helyeket és módot, mellyek szerint a polgárok építkezni
tartoztak, kárpótlás nélkül.
Minthogy elődei számos, kevéssé jövedelmező földeket örö­
kösen bérbe adtak, mellyek később dús jövedelmet hajtottak a bér­
lőknek, önkényesen megsemmisítette a szerződéseket, hogy a föl­
deket a többet Ígérőnek adhassa. Ezáltal növekedett a földmivesek
jólléte; a király allodialis jövedelmeivel nem csak födözte az udvar
kiadásait civillista nélkül, hanem az államkincstárnak is segélyére
 — 49 —

volt. Fölmérette és megbecsültette az ingatlan jószágokat, hogy

az adót az uj árakkal aránylag szabályozza; illy módon hatvanezer
embert is állíthatott fegyverbe, kik szétosztva a városok és tarto­
mányok között, fogyasztották az ország terményeit és iparczikkeit.
A lakatlan földeket gyarmatosokkal akarta benépesíteni, s e czélra
tiz év alatt (1721—31) öt millió scudot költött; Poroszországban
előbb húszezer család, később tizennyolcz ezer salzburgi telepedett
le, kik Ausztria vallási üldözései elöl menekültek.
Ausztria álmait okvetlenül zavarnia kellett ezen növekedő
felvirágzásnak; azért ellenségeket támasztott Frigyes Vilmos ellen,
elannyira, hogy ez utóbbi végre Franczia és Angolország karjaiba
vetette magát , jóllehet ezen szövetség nem csak politikájával,
hanem érzelmeivel is ellenkezett,, II. Györgyöt ugyanis a z é n k o ­
m é d i á s t e s t v é r e m-nek, ez pedig őt ő r m e s t e r t e s t v é r e m ­
nek nevezte. Az ügyes Seckendorfnak azonban sikerült eltéríteni
öt ama szövetségtől s újra megnyerni Ausztriának az által, hogy
hübértil adta neki Limburgot.
II. Frigyes. ,
Fia Frigyes, minthogy gyönge egészségű volt és szerette a
nyugalmat, nem nagy becsben állott előtte, sőt később gyűlölte is,
midőn ez azt vette fejébe, hogy II. György leányát vesai nőül.
Könyveket vásárolt, s atyja széttépte azokat; fuvolázott, s atyja
összetörte fuvoláját, botozta, haját czibálta, megfojtással fenyegette
s végre börtönbe záratta. Frigyes szökéssel akarván megszabadulni
e zsarnokságtól, atyja öt, mint szökevényt, hadi törvényszék elé
állította; egy ablakhoz köttetett s innen látnia kellett, hogyan vesz-
szözi a hóhér ama leányt, ki neki a szökésre segédkezet n y ú jto tt;
nővérét, ki számára kegyelemért esdeklett, atyja lábrugásokkal
fogadta, Katt nevű meghittjét pedig agyonlövette; ömaga szintén
halálra Ítéltetett, s csak azáltal szabadult meg, hogy VI. Károly öt
mint birodalmi herczeget követelte.
Frigyes huszonnyolcz éves korában követte atyját a trónon
(1740 máj. 31.) Hasonlítván atyjához tevékenység, nyilt jellem,
ingerlékenység, takarékosság, igazságosság és harczias hajlam te­
kintetében, ehhez tudományszeretete és a szabad bölcselem iránti
hajlama járult, melly utóbbit a franczia menekültek plántálták át
Poroszországba. A közvéleményt azzal nyerte meg, hogy Voltaire
tanítványának nyilvánította magát, ki viszont dicséreteivel halmozta
öt e! s uj Titust igért benne a világnak. Frigyes Voltaire sugalma-
zása alatt irta A n t i m a c hi a v e 11 i-jét, mellyben a királyok szó-
XVII. 4
szegéseit, ravaszságait és önkénykedéseit állítja pelengérre, szóval,
azon bűnöket, mellyekkel trónralépte után nagyságát megállapítani
igyekezett. Politikája tényleg tisztán érdek-politika volt; a vallást
olly előítéletnek tekintette, mellyre szüksége van a népnek; az erőt
és szellemet tette isteneivé, anélkül azonban, hogy kegyetlenné lett
volna. Entapasztalás és a történet tanulmányozása által helyes Íté­
letre tevén szert, föltette magában, hogy teljesitendi sőt túl fogja
haladni *őseinek reményeit, s ha ezek megszerezték a királyi czimet,
ő ennek lényegét is megszerezni s azt nagy szellemének megfelelő
téren akarta minden megszorítás nélkül gyakorolni. Alig ült a ki­
rályi székbe, „tanulmányozza helyzetét, átöleli a múltat, a jelent
és a jövőt; látja tartományait szétszórva, jövedelmeit megcsonkitva
és szétoszolva, látja bizonytalan s rettenetes ellenségek által fenye­
getett hatalm át; háza nincs többé Brandenburg homokos téréi közé
szorítva, mint egy századdal előbb, hanem messzeterjedő ágakat
eresztett már mindenfelé, közeire és táv o lra; vannak birtokai a
Balti-tenger, a W eser, az Oder, az Élbe, a Rajna mellett, egészen
Schweiz és Francziaország határaiig, de majdnem valamennyi szét­
szaggatva , összeköttetés nélkül egymás között, s azért inkább
csak a jövendő nagyság elemeiül s háborúra vezető alkalmai szol­
gálhatnak, hogysem valódi erő alapjait képeznék. Nagyatyja he­
lyet foglalt E urópa királyai között, ezen fény azonban túlhaladja
Poroszország erőit, s harminczöt vagy legfölebb negyvenmilliónyi
jövedelem nem igen képes föntartani ezen korai czimet. Államait két
oldalról Ausztria és Oroszország szorítják össze, olly két óriás, mely-
lyekkel képtelen megmérkőzni. Brandenburggal Szászország határos,
s ezen szép választó-fejedelemség, Lengyelország által támogatva,
jó kormányzat mellett egymaga is képes lenne őt megdönteni. Svéd­
ország Pomerania felől fenyegeti határait, s a svédek, kiket ősatyja,
a nagyválasztó, mindenkor legyőzött, megreszkettették nagyatyját
egy X II. Károly alatt, ki pedig újra születhetik. Németországban
régóta az osztrák ház bir döntő befolyással, s Poroszország ahelyett,
hogy eszeágába jutna öt attól megfosztani, majdnem mindig szol-
gailag meghunyászkodik előtte. Midőn a birodalom félti saját alkot­
mányát és a magasztos westpháli szerződésekre hivatkozik, mellyek
annak alapját képezik, nem keres védőket saját kebelében, hanem
Francziaország vette m agára a német szabadság megvédését. Ha
ezen nemes védnökségre valamelly birodalombeli uralkodóház áhí­
tozhatnék, sokkal inkább jogosult volna erre a brandenburginál a
 — 51 —

hannoveri ház, melly csak imént emelkedett Anglia trónjára, s ama

hatalmas nemzet egész súlyát vethetné a mérlegbe4* *).
Csakhogy nagy különség van a nemzetek és ezek fejedelmei
között, s erészben Frigyes is jó reménynyel vigasztalhatta magát.
Különben pedig kínálkozhatott volna-e kedvezőbb mód pályája meg­
kezdésére VI. Károly védtelen árvájának megtámadásánál ? Slézia
némelly részeit követeli tehát, mint amellyeket Ausztria jogtalanul
bitorol a brandenburgi ház rovására; fellépésének valódi indokai
azonban kövér kincstár, hetvenkétezer harczedzett katona, dicsvágy
s azon meggyőződés voltak, hogy az ország jövedelmei az övéi s
velők szabadon rendelkezhetik. Igaz, hogy megszegte a szerződése­
ket, „a mérséklet azonban olly erény, mellyet az embereknek nem
ke!l mindenkor szigorúan gyakorolniok, tekintve a század romlott-
aágát“ 2). A csend, melly öt környezte, minthogy mindent maga tett,
tévútra vezette a külföldi követeket, kik mint valóságos kémek igye­
keztek megelőzni és kifürkészni te rv e it; s a nélkül, hogy egy szót
szólna, hogy tudósítást küldene, hogy szövetségeseket keresne vagy
meghallgatná a követeket, mialatt Bécsbe javaslatot küld valamelly
megállapodás létesítése végett, elfoglalja Sléziát; ez volt a szikra,
melly az általanos lángbaborulást előidézte.
Hadait a pomerániai Schwerin vezérli, ki Marlborough alatt
Blenheimnál és X II. Károly alatt Bendernél küzdött, s már több ha­
talmasságot támogatott kevesek által megközelített vitézségével. A
nyolezvan éves Fleury bibornok, ki nem akar esküszegő gyanánt j e ­
lenni meg Isten szine előtt, miként a bölcselkedő király, mint min­
dig, úgy most is a békitő szerepét igyekszik játszani és biztosíttatni
akarja az Ígéreteket; de Bellisle tábornagy, ki messzeható terveket
szokott készíteni s azokat érthetőleg előterjeszteni, feltünteti, milly
előnyére válnék Francziaországnak megingatni Ausztriát, régi vágy­
társát, támogatva az apró államokat, s pénzzel és Ígéretekkel csakugyan
ráveszi Németországot, hogy ne Mária Terézia férjét válaszszameg csá­
szárnak. Ámbár VI. Károly jópénzért már megszerezte az erre szükséges
szavazatokat, a korona mégisa bajor választófejedelemnek ajánltatik fel
VII. Károly czim alatt (1742 jan. 24.) s az ausztriai birtokok egy része ;
Franczia-, Spanyol-, Porosz-, Lengyelország, Sardinia, a kölni és
pfalzi választó-fejedelem szövetkeznek a habsburgi örökség fel­
osztására, csupán Magyarországot , Németalföldet, Alsó-Ausztriát,

J) Guibert.
3) Hiatoire de mon tempa 2. fej.
4*
 — 52 —

Stiriát, Karintiát és K rajnát hagyván meg Mária Teréziának. An­

golország fentartotta a szövetséget Ausztriával, de Walpole, ki k e­
zében tartotta a megvásárolt parlamentet, félt a háborútól, s György,
ki fenyegetve látta Hannovert, semlegességet igért *). A francziák
erre rögtön bevonulnak Felső-Ausztriába, a szász-választó pedig
Csehország királyának kiáltatja ki magát.
Mária Terézia terhes állapotára hivatkozik, panaszkodva, hogy
„egy várost sem fog találni, mellyben s z ü l h e t n e m i n t egy király
sem ez időtájban, bátorkodik népei szoretetéhez folyamodni s a ma­
gyarokra bizza magát, ámbár annyi okuk volt panaszkodni atyjára.
A szép királynő, kin még látni lehetett a szülés okozta szenvedése­
ket, nemzeti öltönyben jelent meg az országgyűlés előtt, karddal és
koronával diszitve; megerősítvén II. András esküjét, melly Leopold
alatt eltöröltetett 2), megnyeri a magyarok rokonszenvét s védelmökbe
ajánlja a kis föherczeget. Lelkesedve kiáltanak fe! erre a magyarok :
M o r i a m u r p r o r e g e n o s t r o M a r i a T h e r e s i a ; minden
fegyverfogható ember katonává lesz; gyalogság a íak ittatik ; soha
sem jött ki Magyarországból annyi élelmiszer, soha, még erőszakkal
sem hajtottak be annyi adót, amennyi most önkényt folyt b e ; a
lelkesülés egészen a kegyetlenségig megy.
Trenck.
A porosz Trenck Ferencz (1711 — 49), ki Calabriában született,
a horvátok között növekedett, ezen miveletlen néptől bátorságot,
kincsvágyat s az emberi élet megvetését tanulta el. Igen magas és
erős testalkattal bírván, nagy könnyűséggel szabdalta le a fejeket;
hét nyelven beszélt; mindig az előcsapatnál volt, rabolt a hol csak
lehetett s mindent magyarországi váraiba küldött. A slavoniai uton-

') F ra n c ziao rszá g jövedelm e ekkor százötven m illió ra íu g o tt, m ellyekből

harm incz m illiót e z adósság k a m a tja i em észtettek f e l ; százhatvanezer fegyverese
s nyolczvan hajója és freg a tte ja volt. S panyolországnak h a tv a n ez e r harczosa,
ötven sorh»jója s m integy 60 m illió jövedelm e volt, a kam atok leszám ításával.
A iigolországnak százharm incz so rh a jó ja s harm inczezer főből álló re n d es had se­
rege v o lt; béke idején nem folyt be több 60 m illiónál, h áb o rú esetén azor.bau
sokkal nagyobb összeggel is re n d elk ez h e te tt. H o llan d iá n ak n egyven hadihajój i,
harm inczezer fegyverese és 36 millió jövedelm e v o lt. Oro zország hadserege,
százhetvenezer főre rú g o tt, volt negyven h a d ih a jó ja s 45 m illiónyi jövedelm e.
A usztriának nem volt egészen százezer fe g y v e re se ; volt 60 m illió jö v ed elm e és
tem érdek adóssága.
2) T éved V oltaire m időn a zt á llítja , hogy a 31. ezikkelyt, is elfogadta,
m elly jo g o t ad a fegyveres e lle n állá sra .
 — 53 —

állókból egy pandurcsapat alakult, mellynek feladata volt szüntelen

hadakozni a törökkel Slavonia védelme végett, de gyakran magát
az országot is sanyargatták; ha Ausztria megfékezésökre csapatokat
küldött, legyőzték ezeket s járhatlan erdőkbe m enekültek; ha
valamelly helység elárulta őket, azt eltörüiték a föld színéről; ha
viasza verettek, addig nem nyugodtak, mig teljes boszut nem állottak.
Trenck farkasmódra küzdött ellenölt apránkint öldösve ki őket, nem
törődve a becsülettel. Midőn egy haroumbasának (igy neveztetett a
hét választott főnök) atyját karóba huzatta, este, midőn a folyópart­
ján körjáratot tartott, felismeri öt a meggyilkolt fia s felszólítja, hogy
gázoljanak át a folyón s jőjön vele párviadalra; Trenck átmegy, s
mialatt a fegyvereket készítik, egy pisztolylövéssel földreteriti elle­
nét, levágja fejét s atyja mellé tűzi. Egy más éjjelen, midőn egy
erdőben tévelygett, dalolni hall egy házban ; belép s azt találja, hogy
egy haroumbasa tartja menyekzőjét. T e ü l d ö z e s z m i n k e t , de
a z é r t j e r az a s z t a l h o z ; f á r a d t v a g y ; e g y é l , i g y á l ;
h o l n a p m a j d m e g m é r k ő z ü n k , — ezen szavakkal fogadják
a vendégek; ő leül, s megragadva az alkal uat, két lövéssel leteriti
két szomszédját és elfut.
Majdnem letiporta már őket, midőn kitörvén az osztrák örö­
kösödési habom, azon megbízást kapja Bécsből, hogy szabad-csapa­
tokat alakítson, bünfeledést Ígérve minden utonállónak, ki csapatjába
lép; legyőzvén a Száva és tíarzava között levő pandurokat, felszó­
lítja őket, hogy lépjenek be csapatába: ezek örömest fogadják az
alkalmat rabolhatni és gyilkolhatni. Ezen pandúrok, vörös öltöny­
ben és nagy ezüst gyűrűkkel diszitve, a jám bor csácsárné alatt
megújítják a harminezéves háború borzalmait. Főnökük, Menzel,
ezen parancsot bocsátotta ki a bajor hadsereg ellen (1742 jan. 7.):
„Ha a katonaság nekem ellenszegülni meréuzkedik, nem ismerem el
többé katonaságnak s nem fogom büntetni a haditörvények szerint,
hanem legyenek elkészülve, hogy ón arra fogom Ítélni őket, misze­
rint egyik a másiknak orrát és füleit vágja le, mire a polgári tör­
vényszéknek adatnak át, hogy felakasztassanak.“
Azon tábornokokat, kiket VI. Károly a török háború szeren­
csétlen kimenetele miatt börtönbe vetett, leánya jó sikerrel hasz­
nálta ; Angolország és Hollandia aranya által támogatva, Lotharin-
giai Károlyt jókora sereggel Csehország elfoglalására és pusztítá­
sára küldi (1742), s miután Prága visszavétetett, ott kétkerekű
kocsi-versenyeket rendez, mellyeket nők hajtanak s amiben ö maga
 — 54 —

is részt vesz *). Ezalatt a spanyolok kikötöttek Olaszországban s

Toscanán keresztül Lombardiához közeledtek; ez gyanút, keltvén a
sardiniai királyban, egyességre lép Mária Teréziával, hogy meg­
v éd je Milano és Parm a területét. F le u ry , ki gazdálkodó volt s
nem volt meggyőződve az ügy igazságosságárol, izgatottságban tar­
totta Francziaországot, melly nem volt ellátva kellő előkészületek­
kel. VII. Károly császárt, ki Mária Terézia leghevesebb, de ez
utóbbinak vallomása szerint legbecsületesebb, jóakaróbb és neme3-
szivübb ellensége volt, bátor mint Frigyes — s mégis gyalázzák,
mert terve nem sikerült — nem vitte rá a lelke, hogy nagyravá-
gyása miatt Németország elpusztittassék; azonkivül folyvást pénz­
hiányban szenvedett , elannyira , hogy Noailles-tól negyvenezer
scudora szóló váltót kényszerült elfogadni.
Tagadhatlan, hogy a poroszok egység és gyorsaság által előny­
ben voltak, Frigyesnek azonban saját előnyén kivül semmi más
czélja nem volt, amiértis Berlinben békére lépett Mária Teréziával
(jul. 28.), elnyervén Felső- és Alsó-Sléziát, Morvaország egy részét
és több kerületet, nem törődve szövetségeseivel. A háború változó
szerencsével folyt, mellyben az angolok is részt vettek, miután
a hajózási jogok miatt, mint fönebb említők, összevesztek a spanyo­
lokkal. Anson György kit Chilibe és Peruba küldöttek, s Vernon
Eduárd tengernagy, ki a dariai szorosnál állott ötven hadihajóval,
tizenötezer tengeri katonával s ugyanannyi főre rugó kiszálló csa­
pattal, roppant zsákmányt harácsoltak össze. A földteke mindkét
felén folyt tehát a harcz egy örökség m iatt; nem akarjuk követni
a csaták folyamát s azon aljas diplomatia cselszövényeit, meliyet
államtudománynak neveztek el, nem állván egyiknek sem közvetlen
érdekében Ausztriát megsemmisiteni. Mária Teréziának szivén fe­
küdtek a Frigyesnek tett engedmények, s szövetségesek után nézett,
hogy visszavegye tőle azokat. E czélból Wormsban messzeható en­
gedményeket tön a sardiniai királynak (1743), kárpótlásul azonban
Nápolyra v ág y o tt, s Lobkowitz, ki annak elfoglalására küldetett,
elpusztitá a pápai államokat, mellyeknek mitsem használt a semle­
gesség, s ama háborúk egyikét vezette Velletribe, mellyek ideoda-
járás-kelésből állanak s csak pusztítanak anélkül, hogy a kérdést
megoldanák (1744).
Francziaország eddig csak mint szövetséges vett részt a há­
borúban, most azon ürügy alatt, hogy Mária Terézia miniszterei

‘) Fantin des Odoards, Hiat. de Francé, II. köt.

 - 55 —

g y ú j t ó i r a t o k á t terjesztenek, szintén megüzente neki a háborút.

II. Frigyes boszusnak mutatta magát amiatt, hogy Mária Terézia
olly makacsul fenekedik a törvényesen választott császár ellen, kit
nem csupán lemondásra kényszeríteni, hanem örökös birtokaitól is
n\egfosztani szándékozott; azt mondván tehát, hogy kötelessége őt
támogatni, mint felséges urát, s érvényt szerezni azon szavazatnak,
mellyet neki mint választó adott, bizonyos föltételeket javasolt,
mellyek visszautasittatván, Francziaországgal s a birodalmi államok­
kal szövetkezett. Ezen f r a n k f u r t i s z ö v e t s é g ellenébe Magyar­
ország királynője a lengyel királylyal , a szász választóval,
Nagy-Britanniával és Hollandiával kötött négyes szövetséget
állítja (1745), s örököntartóvá készül tenni azon háborút, melly
könyárral borítja egész Európát. A franczia sereget a leg­
nagyobb vezérek egyike, a szász tábornagy, vezette, ki feltüntette
a tüzérség s a gyors mozdulatok fontosságát, s megverte az oszt­
rákokat Fontenoy és Raucoux mellett. Anglia egy p r a g m a t i c u s
h a d s e r e g e t küld, melly Hannoveren át Németországba nyom ul;
aranykalapácsa megnyitja a s z á s z o k vaskapuit;
Hollandia követi Angolországot, m i n t v a l a m e l l y á g y u n a -
s z á d e g y s o r h a j ó t 1), s az ország pusztulásnak indul, mialatt
a francziák és spanyolok Olaszországban visznek véghez fényes de
haszontalan haditetteket. Lobkowitz kiűzése végett a Legatiókból,
mellyeket elpusztított, Gages jött a spanyolokkal s azon sereghez
csatlakozott, mellyet Franczia ország Genuába küldött, melly város
hadat üzent a szárd királynak Finale határgrófság miatt, mellyet VI.
Károly tói vásárolt, Mária Terézia pedig III. Károly Emánuelnek
ajándékozott azon ürügy alatt, hogy segítségére volt arra nézve,
miszerint levelezésbe bocsátkozzék a tengeri hatalmasságokkal. Het­
venezer egyesült ellenség azonban bevette Tortonát, Piacenzát,
Paviát, Astit, Alessandriát, Casalét, magát a királyt is megverték
Bassignana mellett (szept. 27), mire a spanyolok bevonultak Mila­
nóba. Összeszedvén magát Károly Emanuel, alkudozásokat kezd s
ezalatt megveri a francziákat, kik az Alpeseken át visszavonulni
kényszerülnek (1746), elfoglalja Savonát és Finálét. A megrémült
Genua felnyitja kapuit a Bottá Adorno Antoniotto által vezérelt
osztrákok előtt. Ezek hogy segítségére legyenek az angoloknak, kik
boszut akartak állani azon veszteségekért, mellyeket nekik a fran­
cziák a skótországi trónkövetelő támogatásával okoztak, Provence

J) II. Frigyes sa ját kifejezései.

 — 56 —

felé húzódtak , amidőn kíméletlen bánásmódjukkal annyira fel­

bőszítették a genuai népet , hogy ez fellázadt s megölte vagy
elkergette őket (decz. 10.) ').
Ekközben meghal VII. Károly (1745. jan. 20.), ki F rank­
furtba a magánéletbe vonult vissza, hol elnyerte a koronát, melly
neki annyi szenvedést okozott, s fia kibékül Mária Teréziával,
ki visszaadja neki' elvett tartományait azon föltélel a la tt, hogy
szavazatát Lotharingiai Fereneznek adja s ismerje el Csehország
választói szavazatát ; illymódon a lotharingiai herczeg az ausztriai
hadsereg jelenlétében megválasztatott császárnak (szept. 13.). Alig
követtek valaha olly tekervényes politikát, mint épen ez alkalommal;
An^olország és Hollandia panaszkodván, hogy Ausztria annyira
kiméli magát egy oily háborúban, melly pusztán az ő érdekében
indíttatott , azzal fenyegetőznek , hogy külön fognak alkudozni
Francziaországgal; Mária Terézia olly makacssággal, mellyet csak
a siker igazol, minden egyezkedést megtagad, kijelenti, hogy lel-
kiismérete tiltja megcsonkítani fia örökségét s ennek esküvel igért
épségét, s nyilvános hátrányára a porosz királynak, kivel értekezé­
seket folytatott , szövetségre lép Lengyel- és Oroszországgal.
(1746. máj. 22.). Ez utóbbi, melly ez alkalommal vett először köz­
vetlen részt déleuropai eseményekben, a császárné segélyére csak­
ugyan harminczkét ezer embert küld a Rajna felé: ezen betörés
megrémíti Európát s hajlandóvá teszi a békére, melly aztán meg is
köttetett Aachenben (1748. okt. 18.).
A a ch en i béke.
A béke alapját a foglyok s az Európában és Indiákban tett hó­
dítások visszaadása képezte. Francziaország tehát visszaadta spanyol­
országi dón Fühipnek Parma, Piacenza és Guastalla herczegsége-
k e t ; a szárd királynak megerösittettek vigevanascoi uj birtokai,
Pávia tartomány egy része, Angera vidéke, miket Mária Teréziától a
wormsi egyesség erejénél fogva kapott, úgy hogy birtokainak a
Lago Maggioretól a Poig a Ticino vetett h a tá rt; Finale megmaradt
a genuaiak birtokában, kik valamint a modenai herczeg, visszanyer­
ték ősi jogaikat. Azok, kik jogigényekkel bírtak a felosztott birtokok
iránt, tiltakozásokat küldöttek, mellyeket a congréssus egyszerűen
jegyzékbe vett.
Angolország fenn akarta tartani az egyensúlyt azon segélyek
által, mellyeket még Oroszországnak és Ausztriának is fizetett,

*) L ásd e k önyv X X V III-ik fejezetét.

 — 57 —

azért ö rá bizatott a háború vezetése és a béke föltételeinek m eg­

szabása, a elhitette a világgal, hogy rá csaku gyan szükség van.
Elismertetett egyrészről a Pragm atica sanctio, mászrészről a han­
noveri ház öröködése az angol trón on; Poroszország megtartotta
a siléziai herczegaéget és Glatz grófságot, mi által m egszakították
a német egységet, amennyiben egy, Ausztriával versenyző hatal­
mat alapítottak, m ellynek nem lévén régi szövetségei, felforgathatja
a már létezőket azáltal, hogy újakat keres.
Az utreehti béke , annyi veszteség után , nagynak hagyta
Fraricziaországot s még a spanyol trónt is megszerezte n e k i: az
aacheni béke ellenben, annyi győzelem után, a bretagnei fok meg­
szerzésén kivül mi hasznot sem hajt neki, s Ausztriát ahelyett,
hogy megsemmisítené, még nagyobbá teszi. Mária T erézia, kit
atyja azon gondolatban nevelt, hogy a monarchiát megosztás nélkül
birandja, azt olly letéteménynek tekintette, mellynek megcsonkí­
tása bűn. Ámbár tehát mindent Angolországnak köszönhetett, mi­
dőn ennek követe engedélyt kért tőle, hogy kifejezhesse előtte
szerencsekivánatait a béke megkötése alkalmából, azon választ kapta,
hogy inkább sajnálkozásra volna ok s azért kímélje meg öt ezen
elfogadási ól.
Angolország méltó öntudatára jutott saját erejének, látván,
hogy Francziaország nem mérközhetik vele pénz és tengeri hatalom
tekintetében, de ö sem versenyezhet vele szárazíöldön. A hatalma­
sok belátták, hogy árthatnak egymásnak de nem semmisíthetik meg
egymást. „Mióta a háború tudománya tökélyesült, mióta a politika
hatalmi egyensúlyt tudott létrehozni az uralkodók között, a nagy
hadjáratok ritkán idézik elő azon eredményeket, mellyeket várni
lehetne tölök ; egyenlő erők mindkét részről s a nyerés és vesztés
váltakozása azt eredményezik, hogy az ellenségek a legdühösebb
háború végén azt látják, hogy körülbelül ott állanak, hol annak
megindításakor állottak. Végre is a pénzerő kimerülése kényszerít
a békére, minek az emberiség s nem a szükség müvének kellene
lenni" ,).
De mindenki látta, hogy a béke nem lehetett tartós, mert aE
ellenfelek erősek és izgatottak maradtak.

‘) II. Frigyes.
 -= r &8 ■=-

ÖTÖDIK FEJEZET.

II. F r i g y e s , — Hétéves háború.

Az események már megismertették velünk poroszországi II.

Frigyest. Alacsony termetű és csúnya volt, ritka emlékezőtehetség­
gel, csekély képzelöerövel birt, az asztal élveit kivéve keveset
törődött a testi gyönyörökkel, de annál többet a szellemiekkel,
kedvelte a csipkedést, a gúnyt; mint tiszta logicus nem volt
képes felfogni sem az ókori művészet szépségét, sem az újkori
tudomány mélységét. Szerette rokonait, kevéssé feleségét s ezen
kivül talán semmi más n ő t; barátai voltak s nem kegyenczei,
kiket magával egyranguaknak tekintett s szükség idején jó hasz­
nukat tudta venni. Allitá, hogy utálja a szenvelgéseket és ala­
koskodásokat, a bizalmas nyíltság álarcza alatt azonban jólértett
az eltitkoláshoz és tettetéshez. Ifjúkori családi kellemetlenségei
eltompitották benne a jóakarat érzelmét , s ifjúsága eltűntével
az őszinte érzelmek keserűségnek engedtek helyet , élete vége
felé pedig magábazárkozott és emberkerülö volt. Erős akarata
sikerre vezette s makacsnak látszott czéljaiban , mert sokáig
hánytavetette azokat. Nagy volt a veszélyekben, tevékeny, s
nem akadt meg a kisegitő eszközök feltalálásában, s úgy látszott,
hogy a kormányzás gondjaiból merit erőt a test gondozására.
A csatákat vitézséggel , a gazdagokat czimekkel , a tudósokat
pártfogással, a lelkiismereteket szabadsággal, a legyőzötteket be-
caüléssel, a szükségbenlevöket segélyezéssel nyerte meg. Tűrte
a sajtó szabadságát, s egy király sem volt kitéve annyi guny-
iratnak, 8 egysem hagyta azokat annyira büntetlenül , mint ö.
Egy alkalommal nagy tömeget látván egy ellene intézett guny-
irat előtt állaní , lejebb ragasztatta a z t , hogy kényelmesebben
olvashassák. Ezt szokta mondani: „M i a k k é n t á l l a p o d t u n k
m e g : én m e g e a g e d e m , h o g y n é p e m a z t m o n d h a s s a ,
mi t a k a r , s ö i s m é t e n g e d i , h o g y a z t t e g y e m , a mi
n e k e m t e t s z i k . " Mindez azonban nem annyira szabadelvüség-
ből, mint inkább abból származott, hogy bízott a szuronyok­
ban , midőn ugyanis egyizben azt mondák neki , hogy valaki
ellensége, igy szólt: H á n y e z e r e m b e r á l l r e n d e l k e z é s e
alatt.
Sok fraaezia tudóst gyűjtött udvarába, s az olasz Algarotti
 — 59 —

és Denina is ott tartózkodtak; a velők való társalgásban élénk­

nek, szabadnak, vonzónak tűnt fel, különösen maró megjegyzé­
seket szokott tenni az akkor divatban levő tárgy, a vallástalan-
ság felett. Mások gyöngeségeinek és hibáinak észrevevésében
tanusitott éleslátása, valamint azon tréfái sem mutatnak jó lélekre,
mellyeket ismerősei irányában használt s mellyek annál sértőbbek
voltak , minthogy olly magas helyről származtak. Potsdami
szentélyében az uj Julián kinevette Istent, a királyokat s még
a bölcsészeket is; mig atyja a botot, ő az epigramot használta,
mellynek csapásai sokkal érzékenyebbek; czéltáblául az adós­
ságokkal és rátartó követelésekkel telt apró német fejedelmeket,
Mária Terézia szenteskedését, Pompadour szépségét, Bernis bi-
bornok költői igényeit, Katalin ocsmány szerelmeskedéseit, Vol­
taire türelmetlenségét választotta.
Igen korlátolt nevelésben részesülvén, csak a franczia Írókat
ismerte s őket is roszul, s mindenkor titkárainak kellett kijavi
tani solecismusait s helyreigazítani rímeit. Voltaire ugyancsak
kinevette őt mint költőt; a jó történészek között foglal helyet,
mert beható tárgyismerettel irta az akkori modor szerint E m ­
l é k i r a t o k a b r a n d e n b u r g i h á z t ö r t é n e t é h e z czimü
m unkáját, mellyben fogyatékos az irály s hiányzanak a mély
reflexiók s élénk festések, de helyesen vannak kifejtve az okok,
jól vannak előadva a tények, s éles politikát árul el. A H a d-
j á r a t a i m t ö r t é n e t é b e n , ha nem is találjuk fel benne Caesar
egyszerű és eredeti erőteljét, feltünteti a jelenkori taktika szel­
lemét, s nagy ritkán található pártatlanságot mutat, midőn önma­
gát birálja. A K o r o m t ö r t é n eté-nek hangja bölcselmi s m a­
gasztalja a deismus előhaladásait Francziaországban. A jogtudo­
mányban az ő behatása folytán jött használatba a nép nyelve,
mi igen fontos olly dolgokban, mellyek a népet illetik. Igaz,
hogy megvetve hazája nyelvét, ám bár akkor indult virágzásnak,
csak a francziát művelte, s A n é m e t i r o d a l o m , h i b á i , e z e k
o k a i s m e g j a v í t á s u k m ó d j a czimü m unkájában úgy be­
szélt, mintha fél századdal előbb élt volna. Sokat beszéltek e
m űről, íróját honárulásról vádolták , az ott elvetett m agvak
azonban mégis m egtennék gyümölcseiket, s a jelzett hibák lassau-
kint eltűntek.
Ámbár kényuri term észettel bírt s olly kevés rokonszenvet
érzett a nép iránt, m égis általában s z e r e tté k ; a bölcsészek Anto­
n iu s n a k n e v e z té k ; kevéssé csiszolt modorában és vitézségében
 — 60 —

saját nemzetiségeik jelképét ismerték fel a ném etek, ámbár ö

azt sem nem értette, sem nem törődött v e le ; ellenségei tisztelni
kényszerültek öt, s emléke a napoleoni háborúban a porosz vi­
tézség felbuzditására szolgált, miként szolgál Napoleoné a fran-
cziák között *).
Biráskodást nem bízott hivatalnokaira és minisztereire, mert
azt egészen magának tartotta fenn, s gyakran puszta szeszélyből
vagy kedvtöltésböl börtönöztetett be némellyeket. Mindent maga
végzett s hivatalnokait csak egyszerű végrehajtóknak tekintette;
személyesen végezte még azon ügyeket is, mellyeket máshol a
miniszterek alárendeltjeikre bíztak volna; ö eggyüttesen kamarási,
irnoki, felügyelői tisztet végzett s a nézetek egységét nem tar­
totta összeegyeztethetőnek a munka megosztásával ; tudni sem akart
állam tanácsról, ami pedig korlátlan monarchiákban a kormány­
zás gyakorlatának fentartására és továbbszármaztatására szolgál.
Hogy valaki szolgálatába állhasson, nem volt szüksége tehetségre
vagy jó erkölcsre, csak gépnek kellett lennie, melly kövesse az
általa kiszabott irányt. Hogy valaki miniszterévé lehessen, elég
volt , ha írni tudott, miből senki sem m erített ösztönt szellemi
munká kodásra, s az egész aprólékos formaságokra szoriikozott.
N e h a l a s z s z u n k s e m m i t h o l n a p r a volt jelszava, s azért
mindennap egész halmaz levelet olvasott , toliba mondotta a
válaszokat, aláirt, útnak in d ított; napközben átnézte a számadá­
sokat s egy őrmester mindenre kiterjedő figyelmével vizsgálta
testörségét. Mialatt azonban más országok tönkrejuttatják pénz­
ügyöket, ő takarékosságával virágzásra emeli a magáét, bármilly
szokatlanul terhes legyen is népére nézve az idegenekre bízott
vámok rendszere s a dohány- és kávéegyedáruság. Mindenben
szigorú takarékosságot követ: követeinek silány fizetést adott,
szegényesen öltözködött, eladta a vadászterületeiről beszolgáltatott
vadakat, s ám bár sokat gondolt asztalával, mégsem költött ház­
tartására évenkint ötvenezer franknál többet. Mig azonban előd­
jének és önmagának takarékossága akadályul szolgált" arra, hogy
létrejöjenek más országok nagyszerű intézetei , megnyitotta a

*) S a já t m üvein kívül, m eü y e k róla leghívebb k ép et n y ú jta n a k , k itü ­

nően ra jz o lta őt le L ig n e herczeg, ki midőn az udvarhoz m ent, nem azon tö rte
fejét, m inő fo g ad tatásb an fog részesülni, m it m ondjon, m illy öltönyt vegyen m a­
g á ra , hanem o tt sa já t h elyén érezte m agát, nem törődve túlságosan azzal, hogy
k itü n te sse m agát, de a ttó l sem ta rtv a , hogy é szrev étlen ü l m arad. L ásd m ég
Campbell t : Nagy F rigyes és hóra, L ondon, 1842.
 — 61 —

szépmüvészetek akadém iáját, megvette Poligr.ac bibornok régi-

ségi muzeumát s életbeléptette az operát, mellynek összes költ­
ségeit ö fedezte s tetszése szerint küldözte szét a meghívókat.
Modorának egyszerűsége távol tartotta őt XIV. Lajos költséges
utánzásától, s az ö példájára a németországi fejedelmek is számos
pedanteriával felhagytak, s lassan lassan megszűntek aláásni pénz­
ügyeiket a fényűzéssel s a békét a szertartások gőgös gyerme­
kességeivel ’).
Poroszország valóságos egyeduralom volt azon rendi gyűlé­
sek nélkül, mellyek Németország egyéb részeiben mindenütt szo­
kásban voltak, s a kormányzat egysége jóvátette az annyi tarto­
mány különféleségébö! származó hátrányokat: a monarchiában azon­
ban mégis léteztek bizonyos szokás szentesitette korlátozások, s
a kormányzat is ment volt az önkénytől azon különféle osztályok
következtében, mellyek azt vezették. Frigyes csak a kényuralmat
szilárdíthatta meg, mint ollyan, ki nem az alkotmányban és birtok­
ban kereste az erőt, hanem a pénzben és hadseregben ; a katonai
rend ennek folytán szigorúan elkülönözve m aradt a polgáritól,
s a belállapot' gyöngesége a köz erő külszine alá rejtetett. Képes­
séget érezvén magában nagygyá tenni népét, nem gondolt az
intézményekkel , hanem csak önmagával és azon eszközökkel,
mellyeknek zsarnoki kezekben gyorsabb és hathatósabb eredmé­
nyűk van. Olly eszmék voltak ezek, mellyek megegyeztek ama kor
szellemével, mint például a mindenbe való beavatkozás, úgy hogy

*) E zen férvyelgö fejedelm ek közöl felem lítjük K ároly E ugen w iirtem bergi
herczeget, ki nagy-fejedelm i u d v a rt ta rto tt, három vagy négy száz g jö n y ö rü
lovat, fó’udvarm estert, főlovászt, fovadászt , fö serleg tö ltö t; egész ra ja hem zse­
gett udvarában a k am aráso k n ak és nem eseknek, pom pás testőröknek, fu táro k ­
n a k , lovászoknak, a ran y tó l fénylő vad ászo k n ak , vo lt egy O peraterm e négyezer
vendég szám ára E urópa egyik leghíresebb zen ek aráv al, a k itű n ő olasz zeneköltő,
Jom elli M iklós v ezetése a la tt; ahán y kiválóbb énekes E u ró p áb a n fe ltű n t, az mind
S tuttgart szám ára szerződtetett, s m aro k k a l szórták a p ézn t a díszítm ényekre.
H atvan kiváló tánezosnö, N ővérré növendékei, k é p ez té k a tánezszem élyzetet, ki ott
a IV ' H enrik szerelmei, Medea és Jason, s a D anaidák czitnű híres balleteket
szerezte, m ellyek első előadásakor a nézők rém ülve fu to ttak szét. V estris, a táncz
istene, S tu ttg a rtb a n tán c zo lt azon három hónap a la tt, m ellyet a párizsi o p e rátó l
szabadságidőül k ap o ’t. K ároly E n g en utazásközben szórta a p én zt ; g y á ra k a t
emelt, könyveket, nyom dákat, szobrokat vásárolt, s a szépm üvészetek a k a d é m iá já t
alapította. E m ellett nagy h a d se re g e t ó h a jto tt, m ire á v eu k in t m ásfél m illió forintot
k ö ltö tt; h a te ze r em bert sz o lg á lta to tt F ra n e ziao rszá g n ak , tizennyolez ezerrel h á ­
borúskodott F rig y es ellen.
 — 62 —

egymást érték a kereskedelem re, kézm ítvekre, földm ivelésre vo­

natkozó rendeletek. Ámbár bölcsész akart le n n i, m égsem tudott
bizonyos előítéletek fölé em elkedni, s a hadseregben is szigorúan
fentartotta a nem esek és köznép közti k ü lö n b séget; nem könnyen
adott útleveleket s az utazók számára kiszabta a k öltséget és az
utazási időt. A kereskedelem hez keveset értett, s nem eg y keres*
kedö társulatot tönkretett azáltal, hogy védelm ébe vette , kiváltsá
gokat osztogatott sőt m ég a pénzt is m eghamisította.
Legcsodálatosabb azon változás, mellynélfogva kedvelője lön
a hadi tudománynak, mellyet előbb utált és került, s ámbár köny­
vek között növekedett fel, valódi megalapítója lön az ujabb hadi
tudománynak. Előbb is voltak nagy hadvezérek, mint Gusztáv
Adolf, Cocdé, Turenne, Montecuccoli, Eugen, de ezek csak ösz­
tönből s nem határozott szabályok szerint működtek s azért min­
den a vitézségtől és anyagi erőtől függött. Louvois a hadseregeket
a kormányzat egyik rendes ágává tévé, s laktanyákat készített
a katonák szám ára, kik előbb szanaszét laktak. Gusztáv Adolf
könnyen szállíthatóvá tette a tüzérséget, később tökéletesítette a
p u sk á k at; a dárdák helyett szuronyokat hozott be s a századokat
hármas sorban á’.iitotta fel. Frigyes Vilmos létrehozta a gyalog­
ságnál az összes alkatrészek öszhangzatát, mi könnyíti és egyön­
tetűvé teszi annak mozdulatait.
II. Frigyes katonai monarchiává alakította át Poroszországot,
kétszázezer harczossal, kik majdnem valamennyien benszülöttek
voltak, s tábori és helyőrségi ezredekbe és szabad zászlóaljakba
voltak beosztva. H a d g y a k o r l a t n a k (esercizio) Olaszország­
ban elejénte azt nevezték, midőn némelly kalandor-csapatok a
fegyverekkel való bánás mesterségében gyakorolták magokat, mit
későbben nagyobb tökélyre vittek a p c ^ e iz ia k és spanyolok. A
francziaországi községi gyalogságnál illy gyakorlatok nyillövésben
és dárdavetésben állottak, a lovasság szintén tett illy gyakorlato­
kat a a személyes harczhoz szoktatta magát. Mindez keveset vál­
tozott a tűzi fegyver behozatala után, s a hadgyakorlat csupán a
X V lI. század elején nem volt már elszigetelt, hanem csapatokban
eszközöltetett.
A spanyol Basta 1600-ban a lovasság szabályait , a ham­
burgi Walhausen pedig a gyalogságéit bocsátja közre; ugyanezt
1647-ben a franczia Lostelneau a franczia testörségre alkalmazza.
Ez volt az egyedüli hadcsapat a franczia hadserégben, melly X III.
Lajos alatt illynemü gyakorlatokat tartott. 1707-ben, a spanyolok
 — 63 —

példája után indulva, egy könyvecske jelent meg, mellyben össze­

foglaltattak a hadgyakorlatok, tulajdonképen azonban mégis II.
Frigyes volt a z , ki felismerte és kimutatta azok fontosságát.
Azértis hadseregében mindennap tartattak hadgyakorlatok s min­
den évben táborozások; gyakoriak voltak a díszszemlék ; bö fegy­
verkészleteket, számos tüzérséget tartott; eltörülte azon esztelen
szokást, mellynél fogva a tiszteknél kor szerint történt az előlép­
tetés; igen szigorú fegyelmet tartott, s azon tábornagy, kinél ezüst
kanál találtatott, kemény büntetésben részesült. Olly katonákból,
kiknek sem lelkesültségök, sem hazájok, sem vallásuk nem volt,
bottal és hadgyakorlatokkal valódi hősöket csinált.
Első műveletei nem mutattak nagy hadvezérre, a hohenfried-
bergi ütközetben azonban volt alkalma Európának bámulni F ri­
gyes szellemét, ki az ujabb hadviselés feltalálója lön. Ő azt az ész
szabályainak vetette alá, szétbontva összes elemeire s vegyes tu­
dom ánynyá alakítván; a stratégiát összefűzte a taktikával, mester
lévén mindkettőben, de főleg az utóbbiban, mellyben mítsem hagyott
Napóleonnak hozzátenni valót. Mindig három sorban állította fel
hadcsapatait, azon tömegek helyett , mellyeket szükségeseknek
tartottak, hogy ellenállhassanak a lovasság lökemének, s mellyek
csak az ágyuk pusztításának engedtek nagyobb té r t ; illy módon
kettes és hármas homlokzatot is alakíthatott, mig az egyes részek
gyorsak és könnyen kezelhetők maradtak. Öt illeti meg az érdem,
hogy az ujabbkoriak között szabályul állította fel a ferde sorozatot,
midőn t. i. nem halad elő egyenközüleg az egész homlokzat, hanem
központosittatik az erő' a döntő pont ellen. Beleöntötte a katonába
a gyorsított strategia ösztönét, melly megháromszorozza a számot;
mindezekben semmiféle erkölcsi tekintetek által nem engedé ma­
gát visszatartatni: megsértett területeket, megtámadott ártatla­
nokat, a győzelem majd igazságot szolgáltat neki. Henrik test­
vérében , szerencséjére, terveinek kitűnő végrehajtójára talált,
kinek hűségében és tevékenységében teljesen megbízhatott, ha ő
máavalahol volt elfoglalva.
A hadügy Francziaországban is átalakult. Elejénte tizen-
nyolcz— húszezer embert toborzottak a nép salakjából, három mil­
liónyi költséggel; minthogy azonban az önkénytes beállások háború
idején nem feleltek meg a szükségletnek, a hiányt erőszakos esz­
közökkel pótolták. Paris-Duverney sorozást tervezett, mi 1726-ban
végre is hajtatott, hatvanezer ember Boroztatván be, kik száz zász­
lóaljra osztattak. Ausztria I. Leopold halálakor hatvannégy ezer
 - 64 —

emberrel rendelkezett, kik huszonkilenez gyalog-, nyolez vértes,

hat dragonyos, két könnyű lovas és három huszár-ezredbe voltak
beosztva: minden lovas-ezred öt szakaszból állo tt, mellyek két
száz-száz főre rugó századra oszlottak. Ezen szám folyvást emel­
kedett, úgy hogy 1735 ben már százötven ezer volt, 45-ben két­
százhetven ezerre, 88-ban háromszáz hatvannégy ezerre szaporodott.
A sorozást Poroszország példájára ott is behozták 1762-ben, ám­
bár a katonák igen nagy részének meg volt engedve évenkint tiz
hónapon át otthon maradni, tiz forint évi fizetés mellett. Daun kez­
deményezése folytán az öszszes ezredek egyenlő módon gya­
koroltattak.
Mindnyájan készen állottak tehát egy ujabb összetűzésre,
mellyröl eleire lehetett, látüi, hogy nem sokáig fog késni.
Az aacheni és madridi békekötésekkel elodáztattak ugyan,
de meg nem oldattak az Amerika, Anglia és Spanyolország között
felmerült kereskedelmi vitás kérdések. Angolország, melly örült
annak, hogy Finisterre mellett tönkretette a franczia hajóhadat, fél­
tékenységgel szemlélte, hogyan alak u! az újra roppant költséggel, hogyan
készül el tiz év alatt száztizenegy sorhajó, ötvennégy fregatté, s ezeknek
megfelelő számú apróbb jármüvek ; azért tehát kereste az űrügyet, hogy
szakíthasson vele. Tabagót, az Antillák leginkább keletnek eső szigetét,
elejénte a curlandiak foglalták el, aztán a seelandi Lambsten testvérek
Francziaország védelme alatt, míg végre d’ Estrée tábornagy pusz­
tasággá változtatta. Minthogy azonban azt a franczíák 1748-ban
követelték, ellenszegülésre találtak az angolokban, kik folyvást
háborgatták Amerika északi tartom ányait, s különösen Akádia
vagyis Uj-Skóczia határai s az Ohio két partja fölötti felsöségért
versengtek, mellyek az ő állításaik szerint Virginiához tartoztak, míg
másrészről azokat a franczíák Lonisign^hoz csatolták. Nem ke­
vés okot szolgáltatott továbbá a versengésre azon körülmény, hogy
a keletindiai királyok véres viszálkodásaiban ellenkező pártálláso­
kat foglaltak el. Miután egyideig folyt a szóharcz, az angolok had-
izenet nélkül megkezdik az ellenségeskedéseket , elfoglalják az
ellenséges hadihajókat s mint kalózok ütnek az amerikai keres­
kedőkre (1755).
Tehát illy messzetávol fekvő birtokok miatt tit ki a háború.
Francziaország igyekezett m egakadályozni, hogy európaivá le­
gyen, érezvén, milly kevés ártalm ára lehetne ö Nagy-Brítanniá-
nak, de azért mégsem bírt ellcnállani azon vágyának, hogy Hanno­
vert elfoglalja, melly II. Györgynek szemefénye volt. Ez erre
 — 65 —

szövetségesek után néz, s csakhamar fel is találja az orosz czár-

nőt, a hessen casseli tartomány grófot, a szászgóthai herczeget, a
schaumburg-lippei grófot. Mária Terézia valóban Angliának k ö ­
szönhette, hogy szerencsésen bontakozott ki az örökösödési há­
borúból, de azért nem érezte magát hálára indíttatva, sértőnek
tűnvén föl előtte azon hang, mellyet irányában Anglia használt,
s a dicsekedés az ujságlapokban és a parlamentben azon támo­
gatás miatt, mellybeu a britt oroszlán az utolsó habsburgi iva­
dékot részeltette; nem akart tehát Angolország pártjára állni s
miután saját határait védelmi állapotba helyezte, mint császárné
nem akadályozta m eg, hogy Hannoverbe idegenek vonuljanak,
még csak meg S3m erősítette Németalföldet, mint a szerződések
követelték, mi Hollandiára nézve lehetetlenné tette volna a há­
borúban való részvételt.
Az európai rendszer tehát illyformán fenekestül felfordult, s
feszült figyelemmel v á rtá k , mellyik részhez fog csatlakozni II.
Frigyes, ezen uj hatalmasság, mellynek még nem voltak hagyo­
mányos szövetségei. Franczia lévén nyelvénél, olvasmányainál,
érzelmeinél fogva, nem lehettek okai a czivódásra ezen távoli
országgal, melly egy értelemben volt vele az Ausztria iránti gyű­
löletben, de keveset bízván a versaillesi asszonyos politikában
egyszerre csak Angolország karjaiba vetette magát (1756). Ez
mesterfogás volt, melly által némi elsőségre tett szert a biroda­
lomban , kötelezvén magát távol tartani attól az idegeneket.
Angolország lelkesedéssel fogadta a bölcsész király szövetségét,
ki biztosította Hannovert anélkül, hogy gyanúra szolgáltatott volna
okot,míg másrészről tetszett különczködései miatt, s a rokon-
szenv biztosítékulszolgált egy olly barátságra nézve, melly nem
alapult a természeten.
Frigyes azonban csípős megjegyzéseivel négy asszonyt zú­
dított maga ellen, mi vérpatakokat vont maga után. Mária Terézia,
ki makacsul ragaszkodott ősi birtokaihoz, nem feledhette az el­
rablóit Sléziát, s egyéb nemes tulajdonai nem voltak képesek benne
elfojtani a boszuvágyat; jámborsága saját ellenségét Isten ellen­
sége gyanánt tünteté föl etőtte, ki kigunyolta a szent dolgokat
és Sléziában a protestáns vallást terjesztette. Mit árt, ha vérbe
borulnak is az országok a Fehér-tengertől a Biscayi-öbölig ?
Francziaország külső története három század óta az Ausz­
triával való ellenségeskedés volt; ez volt IV. Henrik óta poli­
tikájának egyedüli czélja, mellynek még saját érdekeit és a vallást
XVII. 5
 66 —

is alárendelte; hosszú háborúk és kétszinü fegyvernyugvások tar­

tották izgatottságban a világot csak azért, mert azt hitték, hogy
Európának javára szolgálna azon uralkodóház megsemmisítése.
Ekkor azonban Ausztria megszűnt fenyegeti! lenni, s alkalmasnak
látszott Porosz- és Angolország elnyomására. Ezt óhajtotta Ber­
nig, ezt K aun Hz herezeg, ki Mária Terézia tanácsait vezette; s
maga Mária, az anyák eme legszigorubbika, a fejedelemnök leg-
btiszkébbike, sajátkezüleg irt XV. Lajos nyilvános ágyasának,
testvérének nevezvén öt. Képzelhetjük, mennyire hizelgett ez
Pompadour hiúságának! Azon cabinetböl, mellyben a marquisk és
abbék azon szerencsében szoktak részesülni, hogy öt fésölködni
látják, uj elvek bocsáttatnak v ilág g á: miért kelljen Ausztriát és
Francziaországot természetes ellenségeknek tekinteni? eleget kí­
nozták már Európát három század óta, s mindig csak a kisebb
hatalmak előnyére; a harminczéves háborúban Svédországot emelték
föl, a nagy-szövetség háborújában Savoyát alapitották, s az imént
lefolyt háborúnak is csak az lön eredménye, hogy a branden­
burgi ház megszilárditatott; ideje volna már egyszer a közös
ellenség ellen szövetkezni, ezt megsemmisíteni, nem má,Rok ked­
véért, hanem saját hatalmuk növelésére.
Valójában tehát Poioszország megsemmisítése és az volt a
czél, hogy ők ketten uralkodjanak, ami különben csak Auszt­
riának használt, minden előny nélkül Francziaországra nézve,
melly miután annyit tett Poroszország megalapítása végett, mi­
után mindenkor támaszul szolgált a németországi apró államok­
nak Ausztria bitorlásai ellen, a császárné érdekeit önmagáéinak
nyílvánította s ugyanazzal szövetkezett, kit kevéssel előbb meg
semmisíteni akart, s olly véres háborúba k ev eredett, mellyhez
semmi köze nem volt, s melly ellenkezett saját érdekeivel és
a közvéleménynyel. E szövetség, melly Versaillesban íratott alá
(1757 máj. 1.). valóban remekműve az osztrák politikának.
Mindent akként rendeztek el, hogy súlyossá tegyék azon há­
borút, melly már küszöbön állott. A francziák Richelieu marquis
vezetése alatt bámulatos bösiséggel elfoglalják Minorca felleg­
várát, Porto Mahon-t és Szent-Fülöp várát, melly Gibraltár után
legerősebbnek tartalott '), míg Canadában szintén számos erős­
séget fogtak ostrom alá-

') R ichelieu bölcsész b a rá ta i tú lo zták ezen tények d icsőségét; XV.

L a jo s ezen k é rd ést in té z te h o z z á : H át jók voltak-e a minorcai fügék?
 — 67 —

A szász-választó, kit Frigyes által megsértett felesége ösz­

tökélt, Brühl gróf vezetése alatt állott, ki minden lehető czimet
és méltóságot önmagában öszpontositott; egy képcsarnokot állított,
melly a Mazariné után a leggazdagabb volt, leromboltatta Drezda
eröditvéDyeinek egy részét, hogy kiszélesítse saját kertjeit, mind­
untalan ünnepélyeket, bálokat, szinielöadásokat rendezett, s mint
felségsértöt büntetett mindenkit, ki felőle rósz szót hallatott. Ha­
lálakor tiszta tizenkét milliót hagyott, mig Szászország nyomorban
fetrengett. Ezen országba jöttek versengni Canada birtoka felett.
Frigyes meglepi és elfoglalja Drezdát (aug.); a lengyel királyné,
egy császár leánya, a dauphin napája, azon ládára ül, mellybe
férje levelezését rejtette, de hasztalan; a levelek elvétetnek és
Frigyeshez küldetnek, ki közrebocsátván azo k at, bebizonyítja
Európa előtt, hogy ő, ki támadónak látszik, tulajdonképen csak
önmagát védi egy, Ausztria és Oroszország között font messzeter-
jedö lázadás ellen, mellynek czélja volt nem csak visszavenni
Siléziát, hanem megsemmisíteni az egész porosz monarchiát, s mind-
ezekfolytán csak azért lépett föl mint támadó, hogy megelőzze
a támadást *). Elfoglalván Szászországot (okt.), ezt egészen saját­
jának tekinti; katonákat szed és sarczokat vet ki minden tekin­
tet nélkül, s akként számitanak, hogy Szászország ez alkalommal
kilenczvenezer egyént és hetven millió birodalmi tallért vesztett
sarczokban és az ellenségnek tett szolgálmányokban.
Ekkor mindenki rettegni kezd F rigyestől; a német biroda-
dalom, ámbár semmi oka sem volt tartania tőle, Ausztria által
rábiratja magát, hogy hadat üzenjen neki, maga elé idézze, s min­
den nemesnek meghagyja, hogy lépjen ki Frigyes szolgálatából
(1757. jan. 17.). Svédország is közbelép; oroszországi Erzsébet
reszketett azon gondolatra, hogy egy intésére annyi ezer meg ezer
alattvalójának kelljen mennie halálba, ekkor azonban Frigyesnek
ellene tett gunyoros megjegyzéseire emlékeztették, s ő sirva irta
alá a szövetséget, melylyel elszakadt Angliától, hogy a többiekkel
Poroszország ellen egyesüljön a).

’) II. F rig y e se n kívül le írtá k a Hétéves háború történetét A rchenholz,

Rezow, R ehdsen stb . Az ezt kővető időkre n ézv e: ManSO, Gesch. des Pre.us.
Staates, és KárÓly TilmOS Ferdinand, braunsehw eig- lüneburgi herczeg Denkwür-
digkeiten meiner Z eit ("1778 - 1 8 0 6 ) 5 k ö te t; ritk a őszinteséggel i r t mű.
*) E rzséb e t csa tlak o z á sá t a versaillesi szövetséghez E on de Beaum ont,
lovag, azon am a kor egyik frivol különcze v itte meg. Jo g o t tan u lv a P á riz s b a n ,
m int kém P é te rv á rra m ent nőnek öltözve, s a cs&szárnő diszhölgyei közé v é te te tt
5*
 — 68 —

Soha sem jött létre rettenetesebb szövetség: Francziaország,

Ausztria, Oroszország, Svédország, Szászország, a német szövetség
különböző oldalról intéznének támadást; már a zsákmányt is fel­
osztották egymás között: Ausztria Siléziát, Francziaország Né­
metalföld egy részét, a czárnö keleti Poroszországot, szászországi
Ágost Magdeburgot, a svédek Pomerania egy részét kapnák. Fél
millió ember ellen alig kétszáz ezeret fegyverzett fel Frigyes,
továbbá saját országában is elégedetlenek voltak a katholikusok,
nem zárkozhatott a lagúnák közé, miként Velencze, nem védhette
szorosait, miként Schweiz, mindene tárva-nyitva állo tt: milly
védgátat állítson a támadások özöne elé ?
Saját szellemét s népeinek lelkesültségét. Neki nem volt ál­
lamadóssága, nem voltak távoli, védelemre szoruló gyarmatai,
nem görditettek eléje akadályokat szeretők cselszövényei, parla­
mentek vagy miniszterek ellenszegülései; pénztára tele volt, had­
serege fegyelem dolgában minden más hadsereget felülmúlt, az
ő akarata volt az egyedüli mérvadó. Bámulatos látvány, a ke­
letkezőben levő Poroszország, melly szembeszáll egész Európával!
A francziák dalolva rohantak minden veszélybe, hogy végrehajtsák
azt, mit egy ágyas boudoirjában elhatároztak ; az oroszokat kor­
bácsütésekkel hajtották a m észárszékre; az osztrákok, kik igen
ügyesek voltak a szerződések kötésében, kevesebbet értek a csa­
tákban, s egész nyugalommal engedték magukat megveretni; a
birodalmi sereg rósz és nevetséges volt. Frigyes ellenfelei az ő
fölényét jól begyakorolt katonáinak tulajdonították, kik szép mano-
euvre-eket hajtottak végre s perczenkint öt lövést tettek, amiért
aztán ők is hozzá fogtak ezen emberi gépek tökéletesítéséhez,
de nem ismerték sem mozdulatainak gyorsaságát, sem meneteinek
szerencsés berendezését, mellynek segélyével, amint a szükség
kívánta, rohamos gyorsasággal szétszórta és összevonta csapatait.
Brown osztrák tábornok messzeterjedő hadi ismeretekkel birt, de
akadályozva volt Károly, lotharingiai herczeg, a császárné sogora
iránti tekintetek által, kit Mária Terézia a parancsnoksággal ru­
házott fe l; igy történt aztán, hogy Frigyes, ki egymaga tervezett
és hajtotta végre terveit, meglepte és megverte öt.

föl, s h a t hónapig aludt Daschkoff hei'czegnével anélkül, hogy nem ét fölfe­

dezte volna. A esászárnö diplom atiai kü ld etések re használta, a ztán követsági
titk á r volt, sz o lg ált a hétéves háborúban s a n n y ira v á lta k o zo tt a férfi ás női
szem élyiség között, hogy kétségben m aradt sa já t nem e fölött. S zü letett T onuer-
reben 1728, okt. 4-én, m eghalt L ondonban 1810. m áj. 24-én.
 — 69 —

Mialatt Richelieu elfoglalja Hannoveri, melly roppant sokat

Szenvedett, II. Frigyes bevonul Csehországba, Prága mellett ne­
vezetes győzelmet arat (máj. 6.), mellyben huszonnégy ezer osztrák
és tizennyolcz ezer porosz esik el, nem különben a két ellenséges
tábornok is, Brown és a hetvenkétéves Schwerin, ki Frigyest le
akarta beszélni a támadásról. Ausztria ekkor csak egy hajszál­
nyira állott a végromlástól, hanem mégis megvédte a cseh Daun
gróf vitézsége, ki m ár többizben kitüntette magát a háborúban
s Nápoly és Milano kormányzásában, s ritka ügyességgel tudta
megválasztani a hadállásokat. Segítségére volt még az irlandi Lascy,
ki Münichhel Oroszország szolgálatában harczolt, s a lieflandi Lau-
don, ki szintén az oroszok között növekedett, aztán meg a pan­
dúrok főnökévé tétetett , minekfolytán a könnyű csapatok fö­
lötti parancsnokoskodás megszokása öt ép olly gyorssá , mint
vakmerővé tette.
R ossb aclii és leutheni csata.
Frigyes, ki Kolinnál vereséget szenvedett (júti. 18.), kény­
telen odahagyni Hannovert s a francziák pusztításainak engedni
át a W eser és Rajna közti egész területet, k i k a kíméletlen Ri •
chelíeut utánozzák. Frigyes, akár jól, akár roszul mentek vállalatai,
soha sem hagyta abba a versírást, s csak úgy szórta az epigram-
mákat, midőn X III. Kelemen jónak látta megújítani a régi szo­
kásokat, megáldott kalapot és diszkardot küldvén Daunnak, mint
az eretnek király legyőzőjének. Csak diadalok menthették meg
őt tehát attól, hogy Európa hasonló gúnyokkal ne halmozza el
öt, a gunyolódót; az említett vereség után tehát mindent veszve
hitt, s eltökélte, hogy megöli magát. Mielőtt azonban meghalna,
meg akarja menteni hírnevét, levelet írva annak, kitől hírneve füg­
gött, V oltairenek; megírja tehát a levelet, aztán bátorságot vesz
s megtámadja az ellenséget Rossbachnál (nov. 5.). Csata előtt be­
szédet tart, mellyet hadseregének csak fele volt képes megérteni :
K e d v e s b a r á t i m , a m i k e d v e s v a n és l e h e t r á n k n é z ­
ve a v i l á g o n , m i n d e z e n k a r d o n n y u g s z i k , m e l l y e t
mos t k i r á n t u n k , h o g y c s a t á b a i n d u l j u n k . Ni ncs
i d ő m, s a z t h i s z e m , n e m is s z ü k s é g h o s s z a s a n b e ­
s zél nem ne kt ek. T u d j á t o k , hogy nem l é t e z i k sem
v i r a s z t á s , s e m f á r a d a l o m , s e m v e s z é l y , m e l l y e t én
mi n d e n k o r meg nem o s z t o t t a m vol na v e l e t e k egé­
s z e n a ma i n a p i g , s m o s t k é s z e n l á t t o k e n g e m e l ­
v e s z n i v e l e t e k és é r t e t e k . C s a k a z t k é r e m t ő l e t e k ,
 — 70 —

b a r á t i m, hogy v i s z o n o z z á t o k b u z g a l m a m a t b u z ga ­
l o mma l , s z e r e t e t e m e t s z e r e t e t t e l . C s a k e g y s z ó t
m o n d o k mé g , n e m b á t o r í t á s u l , h a n e m m i n t e g y e l ő ­
l e g e s b i z o n y í t é k á u l a m a h á l á n a k , me 11 y r e i r á n y o ­
t okba n köt el e zve leendek. Ezen pillanattól kezdve
m i n d a d d i g , mi g t é l i s z á l l á s a i n k r a v o n u l u n k , a s e ­
r e g d u p l a z s o l d o t fog kapni . Ra j t a ! v i s e l j é t e k ma ­
g a t o k a t f é r f i a k u l , s c s a k I s t e n b e n b í z z a t o k ! s meg­
veri ellenségeit alig kilenczveuegy katona veszteséggel, erre Leu-
then mellett (decz. 5.). tönkrever hatvanezer osztrákot harmincz-
ötezer katonával, huszonegyezer foglyot ejtve, százharmincznégy
ágyút zsákmányolva és hatezer szökevényt fogadva magához; ez
volt ez évben a negyedik csata.
„Alig volt talán valaha (mondja ő maga) a világtörténelem­
ben év, melly olly korlátolt téren, annyi bámulatos eseményt, di­
cső fegyvertényt, váratlan és majdnem csodás catastrófát mutathatna
fel. A porosz király elejénte gyözelmeskedik, Ausztria összes
ereje megtörve, reményei megsemmisítve; egyszerre minden meg­
változik : az osztrák hadsereg újra összeszedi magát, győzedel­
meskedik ; a királyt megverik, letiporják, elhagyják szövetsége­
sei, ellenségek veszik körül, az örvény szélére ju t: egyszerre csak
megint fölemelkedik s visszaveri Ausztria, Francziaország és a
birodalom egyesült seregét. Egy másik ponton negyvenezer han­
noveri hódol meg kétszer annyi francziának, csak azt lévén ké­
pesek kikötni maguknak, hogy ne tétessenek hadi foglyokká, s
a franeziák uraivá lesznek a W eser és Élbe közti egész területnek:
egyszerre azonban újra fegyvert ragadnak a hannoveriek, meg­
mentik hazájukat s kevés vártatva a franeziák nem érzik ma­
gukat biztosságban a Rajna jobb partján. Ezen hadjárat alatt négy­
százezer ember állott harczban, hat nagy csata vivatott nyílt téren,
három sereg tétetett semmivé; a franczia teljesen kimerülve harcz
nélhül veretik meg; az oroszok győznek s futásnak erednek mint
legyőzőitek; öt nagy hatalom, mellyek szövetkeztek, hogy meg­
semmisítsenek egy aránylag csekély államot, egész erejét tüzbe-
vitte, és legyőzetett.11
Angliában valóságos lelkesülést idéztek elő Frigyes győzel­
mei ; mindenütt látni lehetett arczképét; születése napján kivi­
lágítást rendeztek; Pitt évi hétszázezer sterlinget szavaztat meg
számára, hogy elláthassa magát katonákkal, s Frigyes javaslatára
azon hadsereg élére, melylyel nyugati Németországot védelmezte,
 — 71

Brauuschweigi Ferdináudot állított», ki csakhamar százada má­

sodik hadvezérének mutatta magát.
Az együgyü németek elszörnyedtek a kikent franeziák ke­
gyetlenkedésein; belátták, hogy ha Frigyes elvesz, elvesz a 'n é ­
met szabadság s a protestantismus is; elbűvölve érezték magukat
ezen király józansága és bátorsága által, ki megmutatta, hogy töb­
bet ér az ész az anyagi erőnél. Frigyes nem gúnyolta ezen olly
nagy szerencsétlenségeket elbizakodottságával, s okvetlenül biza­
lomra kellett gerjednie övéi iránt, midőn a soubisei táborban egész
raját találta a markotányosnőknek, szakácsoknak, komédiásoknak,
borbélyoknak, papagályoknak, esernyőknek és mosóteknöknek.
S mégis bevallotta, hogy győzelmeit inkább ellenségei baklövései­
nek, mint saját ügyességének köszöni :
„Azon módszer, mellyel ezen colossus ellen követtem, csak
ellensegeim hibái, tevékenységemre nézve kedvező lassúságuk s
azon meggondolatlanság miatt vezetett sikerre, melylyel elszaladni
engedték a kedvező alkalm at; mintaképül azonban nem lehet fel­
állítani, mert sokat kényszerültem az esetlegre bízni. Az osztrákok
nagyobb művészetet és tökélyt tanúsítottak ; a franeziák. noha ébe­
rek és értelmesek, következetlenségük- és könnyelmüségökkel má-
tul holnapig felforgatják azt, mit ügyességekkel nyerhetnének;
az épolly vad mint ügyetlen oroszok említést sem érdemelnek l).
De ha dicsérem az osztrákok taktikáját, csak ócsárolhatom tábo­
rozási terveiket s a háború feuBŐbb elemeiben való eljárásukat. Olly
túlerővel, annyi rendelkezésre álló szövetségessel illy silány ered­
ményt érni e l ! Mennyire hiányzik az öszhang azon számos had­
sereg műveleteiben, mellyek egy általános erőfeszítéssel egy csapásra
elnyomhatták volna a poroszokat! milly lassúság a végrehajtásban!
mennyi elszalasztott alkalom ! mennyi óriási hiba, mellyeknek sze­
rencsénket köszönhetjük!1'
Ausztria csakugyan szeretett volna győzni, de pénz és vér
nélkül, s egy fegyverszünetben mit sem kötött ki azon fejedelmek
javára, kik öt támogatták, hanem Frigyes kényére hagyta őket,
ki megsarczolta Franconiát és egész Regensburgig száguldott, úgy
hogy elfogadásra talált azon javaslata, miszerint mindenki békét
nyerjen, ki visszavonja csapatait. Midőn később az oroszok be­
törtek országa azon részébe, melly nekik volt szánva, Frigyes há­
romszáz mérföldet (miglia) hagyván maga után huszonnégy nap

l) i ’ouquet-keü ir t level, ja n . 2. 1759.

 — 72 —

alatt tizennégy ezer emberrel, utoléri és megveri őket Küstrínnél

(1758), szétkergeti Daun és Laudon seregét, melly Szászorságot
pusztította.
K unnersdorfi és torgáui csata.
Népei azonban ki voltak merülve, ellenségei pedig megújí­
tották szövetségeiket, amiértis a következő évi hadjárat rósz vé­
get ért rá nézve; Kunnersdorf mellett szenvedte a legnagyobb ve­
reséget (1759. aug. 12.) s csak ügygyel-bajjal mentetett meg
Prittwitz kapitány által, kinek hátán ezt irta miniszterének : M i n ­
d e n o d a v a n. M e n t s e m e g a k i r á l y i c s a l á d o t és a l e ­
v é l t á r a k a t . I s t e n ö n n e l m i n d ö r ö k r e ! Az osztrákok és
oroszok egész Berlinig hatoltak, súlyos sarczokkal és könyörte
len pusztítással tevén eleget uralkodónöik boszuvágyának és Tott-
leben katonái kapzsiságának.
Frigyes védelemre szorítva, sorozásokat rendel, kenyeret, bur­
gonyát, fegyvereket gyűjt, amint épen lehet; menjen bár tönkre az or­
szág, veszszen el az ifjúság, mindegy, csak a királyság mentessék m eg!
Liegnitznél legyőzi Laudont, Torgaunál (1760. nov. 3.) pedig Daunnal
száll szemben olly csatában, mellynél véresebbet alig mutat fel a tör­
ténelem, hol négyszáz ágyú szórja villámait a poroszokra, kik elvesztik
hires gránátosaikat. Bécsben már Tedeumot énekeltek, s Frigyes meg-
fosztottnak nyilvánitották bübéreitöl, jogaitól és kiváltságaitól, mi­
dőn arról értesültek, hogy mégis ö ragadta magához a győzelmet.
Látva, hogy Oroszország minden áron meg akarja öt buk­
tatni, Frigyes a Portát és a tatár kánt zúdítja ellene (1761.). Pitt,
az angol parlament ura, ezen háborút is nemzetinek és kereske­
delminek nyilváníttatta, s nem szűnt meg gyámolitani Frigyest.
Más világrészekbe is átvivén a háborút, az angolok sok birtokot
elvettek a francziáktól a Ganges mellett, Pondichéryt és Mahét Ma
labar partján, minek következtében a francziák kiszorittattak az
Indiákból, mig másrészről Afrikában elvesztették a San-Louis erő­
döt a Senegal mentén, Gorea szigetét s összes gyarm ataikat az
említett folyam mellett, mellyek gazdagok voltak aranyban és rab­
szolgákban ; Amerikában, honnét a háború ürügye származott, a
Bretone fokot vették el tőlök. Amint pedig a nevezetes quebeci
csatában (1759. szept. 13.) mindkét tábornok, Montolan és az an­
gol W olf elesett, egész Canada az angolok hatalmába k e rü lt; Rod-
ney továbbá elfoglalta Guadeloupe-ot, Dominicát, Maitinique-ot,
Granadát, San Vincenzót, Santa Luciát, Tabagot. Minden uj ha­
jóhad, mellyet Francziaország előállított, elfoglaltatott és szétrom­
 - 73 —

boltatott, úgy, hogy harminczhat sorhajót és hatvannégy fregatte-ot

vesztett. Magába Angolországba szándékozott betörni, és nagymérvű
előkészületeket tett Bretagneban, Dunkerque-ben és a normandiai
kikötőkben; első hajói azonban, mellyek Toulonból kiindultak,
vereséget szenvedtek Lagos partjain, a többiek pedig Quiberon
mellett lövettek össze.
Choiseul herczeg, a franczia minisztérium feje s Pompadour
és a lotharingiai ház hive, némi kárpótlást akart szerezni ennyi
veszteségért a Bourbon törzs összes ágainak közelebbhozásával.
Spanyolországban a békeszeretö VI. Ferdinánd uralkodott, ki Ang­
liával való viszálkodásai s Maiorca elvétele daczára nem volt arra
bírható, hogy Francziaországgal szövetkezzék, valamint az Ang­
liával való szövetséget is visszautasította, ámbár Gibraltárt s Ame­
rikában is szép területeket ajánlottak neki kárpótlásul. Amint azon­
ban ö meghal (1759), utóda, III. Károly, Anglia ellenségének mu­
tatta magát, attól tartván, hogy ez túlságosan megizmosodhatnék
Francziaország leverése által a tengeren. 0 is hozzájárult tehát a
c s a l á d i s z e r z ő d é s h e z (aug. 15), melly által újólag eltűntek
a P y r e n é e k ; minden ellenséget közösnek nyiivánitottak s bizto­
sították egymás birtokait, még a pármai herczegnek s a két-Szi-
czilia királyának i s ; megállapították a kölcsönösen nyújtandó se­
gélyeket ; s elhatározták, hogy háború esetén egyértelmtileg fogják
erejöket használni, s azonképen járnak el a békekötések, szövetsé­
gek és előnyök dolgában is.
A szerződés titkos volt, az angolok azonban megszagolták a
dolgot; Spanyolországra törtek s a magok részére vonták Portugált.
Ezalatt mghalván II. György (okt. 5.), Pitt a toryknak kényszerült
átengedni a hatalmat, kik nem nagy hajlandóságot éreztek a porosz
király iránt. Másrészről azonban Erzsébet czárnö is meghalt (1762.
jan. 5.) s III. Péter, Frigyes személyes barátja, ki már előbb is
tiltakozott az ellene indított háború ellen, rögtön félbeszakította az
ellenségeskedéseket s mindent visszaadott, mit az oroszok elfog­
laltak. II. Katalin, kit erőszakkal tettek utódjává (jul. 9.), vissza­
tartotta azon segélyt, mellyet Péter Frigyesnek szánt, de megerő­
sítette a békét. Ehhez Svédország is hozzájárult, ollyképen, hogy
Frigyes immár csak az osztrákokat, francziákat, szászokat és a bi­
rodalmiakat látta maga előtt.
Erre uj hadjárat kezdődik , mellynek legemlékezetesebb
ténye Schweidnitz ostroma volt; mialatt az angolok elvették a spa­
 _ '74 —

nyoloktól Mamliát és ti Fiiippinákat Á riáb an , Amerikában pedig

Havannát az ott letett nagy kincsekkel együtt.
Párizsi béke.
Mária Terézia, ki büszkén visszautasított minden egyezke­
dést mindaddig, mig látta, liogy saját csapatai helyett oroszok ro­
hannak a mészárszékre, ekkor maga is hajlandó lett elfogadni a
béke föltételeit, mit hangosan követeltek már a német császárság
fejedelmei, kiket saját érdekeik ellen sodort háborúba. A béke
végre aláíratott Párizsban (1763. febr. 10.). Előbb is a foglyok ki­
cserélését állapították meg, kik közöl húszezer íranczia volt An­
golország kezében, maradványai ama sokkal számosabbaknak, kik
a rósz bánásmód miatt vesztek el. Francziaország szégyenszemre
lemondott minden igényéről Uj-Skócziára, Canadára, a Bretone fokra
s a Szent-Löriucz folyó és öböl egyéb szigeteire és p artjaira ; alatt­
valói halászhatnak Neufuudlandban s a Sz.-Lörincz öbölben, de
három mérföldnyire (leghe) az angol partoktól és tizenötre a Bre­
tone foktól; nem szabad megerősítenie St. Pierre és Miquelon szigete­
ket Neufundland mellett, mellyeket Auglia engedett át neki. Ame­
rikában a Belle-Isle, Martinique, Guadeloupe, Maria Galanda, De-
siderada szigetek visszaadattak Francziaországnak; Angolország
a Granata és Granatine szigeteket, továbbá, San Vincenzót, Do-
minicát és Tabagót, Floridát, a Sz.-Ágoston erődöt, a pensacoiai
öblöt s mindazon birtokot kapta, melly Missisipitöl keletnek és
délnek terült el, a folyó maga határvonallá lön a két hatalom kö­
zött, ollyképen hogy a hajózás rajta szabad legyen, továbbá kapta
még a Senegal folyót és két járulékát, visszaadván Goreát a fran-
eziáknak. Kelet-Indíában Anglia visszaszolgáltatta a coromandeli,
malabari, orixai, bengáliai erősségeket és zátonyokat, amint 1749
előtt voltak; Francziaország visszaadta Natalt és Tabanonhyt Su-
matra szigetén, kötelezvén magát nem tartani csapatokat Bengaliá-
ban s lemondani minden 174Ö után szerzett területről. Európában
Angolország visszakapta Minorcát és San Filippót, miként a hesseni
tartománygróf Hannovert, és Lippe gróf elfoglalt birtokait. Portugál
kiürittetett, s visszakapta gyarmatait, amint előbb voltak.
H nbertsburgi béke
A császárné és a porosz király között Hubertsburgban köt­
tetett meg a béke (febr. 15.) Az előbbi lemond minden igényről en­
nek állam aira; visszaadatja neki Glatz várost és grófságot, s Wesel
és Geldern erősségeket; Frigyes titokban megígéri, hogy szavaza­
tát a császárválasztásnál Józsefre, Mária Terézia fiára adja, s azon
 — 76 —

tervet is támogatni fogja, miszerint egy másik föherezeg a modenai

herczeg örökösnőjét vegye nőül. Frigyes és a lengyel király, ki szász­
választó is volt, jóvátették az okozott károkat, visszaadták a foglyo­
kat és városokat.
Hét évi vérontás tehát ugyanazon állapotban hagyta Európát^
mellyben előbb volt >), csakhogy Anglia az Amerikában tett hódí­
tásokon kivül még azon czélját elérte, hogy meggyöngitse Fran-
cziaországot. Ez utóbbi, melly önmagában is erős volt, annyi szövet­
ség következtében pedig még erősebb lön, elveszti az amerikai szá­
razföldet s a legleáfázóbb békét irja alá. Poroszország, mellyröl azt
hitték, hogy össze kell roskadnia az ellene szövetkezett Európával
szemben, egy talpalatnyi területet sem veszt, s nagygyá lévén a
közvéleme’uy előtt, a nagy hatalmak közé vétetik fel, mellyek száma
akkor négyről ötre emelkedett. Ausztria, melly Sléziát akarta visz-
szanyerni, nem érte célját. — Az emberiség valamennyiöket itélő-
széke elé idézé s kilenczszáz ezer 2) emberre teszi a veszteséget 1
melly számítás különben még részletezendő.

') Poroszország veszteség ét ezen okok h á ríto ttá k e l: eg y etértés hián y a a

nagy szövetség hatalm asságai k özött ; különböző érdekek, m ellyek akadályu;
szolgáltak arra nézve, hogy bizonyos nézetekben á lla p o d ja n a k m e g ; csekély
egyetértés az orosz és o sz trák tábornokok között, mi gyanakodóvá te tte őket, m i­
dőn m inden erőfeszítéssel a rra k e lle tt volna hatn i, hogy elnyom ják P oroszorszá -
g o t ; a bécsi ud v ar igen a g y a fú rt (quintessencée) p o litik ája, m elly a szövetségesekre
bízta a legnehezebb felad ato k at, hogy a háború végén jo b b k a rb an m aradjon h a d se ­
rege ; mindazok folytán tábornokai sok kedvező a lk alm at e lsza la sz to tta k a rra , hogy
megadják a kegy elem csap ást P o ro szo rszá g n ak ; az orosz császárnö halála, kinek
sírjába z á ra to tt az A usztriával! szövetség, s III . P é te r szövetsége a porosz királylyal.
„A franeziák a z é rt v e sz te tte k , m ert be a k a rta k avatkozni a ném etországi
zavarokba. Az angolokkal ten g eri háborút fo ly ta tta k , s ezt m égis e lhanyagolták olly
dolog m iatt, m elly voltaképen nem íb ta rto z o tt hozzájok, s m íg addig ők voltak fö­
lényben az angolok felett, ekkor k im erü lv e a szárazföldi h áb o rú b an s a ném etországi
seregekbe ölve azon tö k ék et, m ellyeket, a hajóhad jo b b k arb a h o z á s á ra k e lle tt volna
forditaniok, ez h iá n y t szen v ed ett a szükségesekben, s az angolok kerekedtek fe­
lül. E m e lle tt azon ro p p a n t összegek, m ellyeket XV. L ujos segélyadásokra for­
dított s m ellyeket a ném etországi h adseregek ig én y e lte k , k im en tek ez országból,
mi felére olvasztotta le a P árizsb an és a tartom ányokban forgó p é n z t; végül o t­
romba baklövéseket követtek el azon tábornokok, k ik et az udvar v á la sz to tt
ki a hadsereg v ezérletére, s k ik et m indm egannyi T uren n e-o k n ak ta rto tta k ." II.
Frigyes.
2) F rig y e s m aga következőleg részletezi a v e sz te sé g e k e t: Az oroszok négy
csatában és a hadm enetekben..................................................... 140,000 em b ert
A usztria tiz rendes csatában, nem szám ítva a
boroszlói és schw eidnitzi helyőrségeket . 140,000 »
 - 76 —

Frigyes ekkor gyanús szemmel kezdette nézni Angolorszá­

got, melly nem állván többé szövetségben Ausztriával, kevesebb
cselszövenyt űzött a szárazföldön, de annál hatalmasabbá lön a ten­
geren s magának igényelte azon vizsgálati jogot, mellynek esé­
lyeit már máshol émlitettük. (XIV. könyv. 539 s köv. 11.).
Midőn Frigyes Berlinbe bevonulásakor hallotta a nép üdv­
kiáltásait, nagyon megindult s ezt válaszolta az E lje n - e k r e :
É l j e n e k az én g y e r m e k e i m ! É l j e n az én k e d v e s né ­
p e m! A város azonban többizben kiraboltatott, az ifjúság elveszett,
az ellenségek ötszáz milliót raboltak el, s ugyanannyit szedtek sarcz
fejében; a vidék elpusztult, nem voltak lovak, nem szarvasmarhák;
a népség megtizedeltetett, több tartományban csak nők végezték a
mezei munkákat, másokban se n k i; a pénz eltűnt, a törvények el­
vesztették érvényüket; a hadseregnek nem voltak tisztjei, s a ki
csak jelentkezett, mindenkit befogadtak, zsiványokat, szökevényeket.
A király most arra fordította gondjait, hogy gyógyítsa ezen sebeket
és megakadályozza ismétlödésöket. Ajándékokkal jobb karba hozta
a megkárosult tartományokat, s erre 63-tól 86-ig évenkint huszon­
négy millió porosz tallért költött, mellyek értéke száznégy millió
frank. Berlin kiraboltatásakor ritka buzgalmat és emberszeretetet
tanúsított Gotskowski gazdag kereskedő, amiértis a király neki száz­
ötvenezer birodalmi tallért ajándékozott, melly összegen a kereskedő
porczellán-gyárat alapított, mellyet aztán a király vett meg, s a leg-
hirnevesebb gyárak egyike lön. Erősségekkel látta el Sléziát, meg­
nyitotta a ste.ttini kikötőt, a swinei csatornát egy várossal; a plaueni
csatornával megröviditette a közlekedést az Élbe és az Oder között,
egy másikkal Küstrintől Wrietzenig nagy terjedelmű térségeket
tett egészségesekké az Oder mentén, mellyeken kétezer család te­
lepedett le. Behozta az eperfát és a selyemtenyésztést, merino ju­
hokat hozatott Spanyolországból a nyájak megjavilása végett, és gyap-

F ra i’cziaország ..................................................... ‘2 00,000 em bert

Angolok és s z ö v e ts é g e s e ik ...................... 160,000 „
S v é d e k ......................................................................... 25,000 „
A k erü le te k csapatai ........................................... 28,000 *
Poroszország tiz e n h at c satáb an . . , , . 180,000 „
E hhez járu ln a k , kik Poroszországban az oro­
szok á lta l okozott dulások m iatt odavesztek 20,000 „
Pom eraniábanésK eu-M arkban, s a brandenburgi
v á la s z tó f e je d e le m s é g b e n ............................... 6,000 „

899 .000 .
 — 77 —

juszövőket hivott be. Mindezek természetellenes műveletek voltak,

ámbár jó szándékra m utattak; vashámorokat alakított, hol fa és
ásvány találtatott. Az 1747-re kővetkező tizenegy év alatt kétszáz-
nyolczvan helység keletkezett, a lakosság száma pedig negyven év
alatt egy millió százhúszezer emberrel, tehát egy harmaddal szapo­
rodott. Örül az ember, midőn hallja, hogy Frigyes ugyanazon kedv­
teléssel beszéli el ezen javításokat, melylyel ő maga és mások a
gyilkolásokat és a királyok cselszövényeit szokták elbeszélni.
A jogtudomány eddig a római és canoni jog bizonyos vegyü-
lékéböl, szász és német szokásokból állott, amiértis hiányzottak az
általános elvek, s bizonytalanságban voltak az alkalmazásra nézve;
ezen bajok orvoslása végett egymást érték a. rendeletek, mellyetc
csak a zavart és ellenmondásokat növelték. 0 tehát legelőször is
egy büntető eljárási törvénykönyvet bocsátott közre , melly fö­
lött aztán, egy évi gyakorlat után, a kiválóbb jogtudósok véleményt
mondanának. Ezt a C o r p u s i u r i s f r i d e r i c i a n i tervezete kö­
vette, melly a római jogon alapult. Coccejus Sámuel főkancellár
müvei voltak ezek, ki rendet és rendszert hozott az eljárásokba,
sok csúnya visszaélést kiirtott, sürgette az ügyek elintézését s el­
rendelte, hogy a kihágások megbüntetése végett az igazságszolgál­
tatási törvényszékek minden három évben megvizsgáltassanak. H a­
lála félbeszakította müvét; utána Cramer és Suarez alakították át
a törvénykönyvet a tudósok véleménye szerint, a számos helytelen­
ségek miatt azonban megint elhagyták. A büntetések szigorúsága
mérsékeltetett, de ujabb elkeseredést idézett elő annak eltiltása,
hogy a bűnöst pap kisérje a vesztőhelyre s a vallás vigaszaiban ré-
szesittessék. Az ügyvédség eltörültetett , kényszerítve a feleket,
hogy személyesen jelenjenek meg; m egtartották a vizsgálati eljá­
rást, később azonban Frigyes magának tartotta fenn az Ítéletek
megváltoztatását. Maga ezen tény eléggé fölleplezi az ö zsarnoki
czéljait, noha különben nem sokat értett a törvénygyakorlathoz s a
törvényszéki aprólékosságokhoz; szamárnak czimezte a bírákat,
letette őket, tiszteket küldött olly pőrök megvizsgálására, mellyek-
hez azok édeskeveset értettek, s látva a jogtudósok ellenvetéseit és
lassúságát, azt hitte, hogy összeesküdtek ellene s megutálta őket.
Egy Arnold nevű molnár fölebbezést nyújt át neki egy Ítélet ellen,
mellyet a fölebbezö igazságtalannak tartott, s ő börtönbe vetteti a
bírákat, minthogy azonbau a pör felderítette ártatlanságukat, még-
inkább meggyőződött, hogy csakugyan létezik illy egyetemes össze-
 — 78 -

esküvés, s másokat zárat el, míg végre teljesen kisül, hogy nem
volt igaza.
Ekkor meghagyja Cramernek, hogy német nyelven törvény­
könyvet s eljárási szabályzatot készítsen, dijakat tűzvén ki azok
számára, kik czélszerü javitásokat javasolnak. Cramer egységre tö­
rekedett, de belátta, hogy helytelen dolog volna egyszerre eltörölni
a szokásokat 1). Hozzáfogtak tehát ez utóbbiak összegyűjtéséhez,
hogy kiválaszszák belölök a jókat és megyhagyják tartományi tör­
vénykönyvnek, kivételképen a közös törvényhez; Frigyes azonban
nem érte meg a mü befejezését. Csak 95 ben lépett életbe, az 1.
czikkely azonban föntartja a helyi törvények és szabályzatok tör­
vényerejét, s csak illyesek hiányában rendeli el a közös törvény­
könyv használatát. Millv ellenmondás!
Mindent összevetve azt hiszem, hogy a bölcselőknek nem
igen van okuk dicsekedni ezen proselitájukkal. Politikája egy zsar­
nok politikája volt hűség és lelkiismereti furdalatok nélkül, ki igye­
kezett elfeledtetni az ő A n t i m a c h i a v e l l i j é t . Azt hitte, mi­
ként ők, hogy az igazság szeretete a rontásban, tagadásban, hitet­
lenségben áll; magán-leveleiben cynicus megvetést fitogtatott minden
vallás irá n t; amaz iskola önzését azonban a királyok érdekeire
alkalmazta é3 ezt szokta mondani: H a v a l a m e l l y t a r t o m á ­
n y o m a t b ü n t e t n i akarnám, v a l a me l l y bölcsész kor­
m á n y z a t á r a b i z n á m . Helyesléssel fogadta azon tervet, hogy
hazudtolja meg Krisztust és állítsa vissza a zsidó-országot Jeru­
zsálemben, de azért semmit sem tett érte. Midőn Voltaire azt ta­
nácsolta neki, hogy nyisson államaiban menhelyet a francziaországi
bölcsészeknek, ezt telelte: I g e n , c s a k t i s z t e l j é k a z t , a mi
i r á n t t i s z t e l e t t e l t a r t o z n a k , és t a r t s á k m e g a z i l ­
l e m e t i r a t a i k b a n . Vagyis szerette a szabadságot addig, mig nem
volt veszélyes az ő előjogaira nézve.

') M irabeau igy i r t: „A F rig y e s-féle törvénykönyv a róm ai törv én y ek

analy sise, a porosz szokásokhoz alk a lm a zv a egy jogtudós á lta l, k i m in t annyian
m ások tudom ánynak tekintvén a ta n u ltsá g o t (érudition) és bölcseségnek a positiv
tö rv én y e k et, egy v a sta g könyvben k ijelen tette, hogy nincs alapos természeti jog,
ha nem a római polgári joghói van merítve. E bből kiláb o lh atlan nehezségek és
b izo n y ta la n sá g o k szárm aztak, m ellyek a rra kén y szeritették F rig y e st, hogy ama
m iivet feledékenységnek a d ja á t."
 — 79 —

HATODIK FEJEZET

F r a n c z i a o r s z á g - b e l á l l a p o t a. — Corsica. —
XY. L a j o s . ,

Bourbon herczeg, XV. Lajos minisztere, gyűlölt volt a nép,

nem kevésbbé mint a király előtt, ki végre elbocsátotta öt (1726),
Fleury Hercules Andrást állítván helyere, ki becsületes és önzetlen
férfiú volt a romlottságban fetrengö udvar közepeit, s ki akkor bi-
bornoknak neveztetett ki. Midőn a minisztériumot átvette, a pénz­
ügyet kimerülve találta, a kereskedelem pangott, hitel nem volt,
a király tekintélye elveszett, az erkölcsökben roppant romlottság
uralkodott; künn veszélyes háború, beDn újra feléledtek a janse-
nisták kérdései. Csupa méltóságos és jól alkalmazott udvariasság
volt, tiszta erkölcsű, ura szenvedélyeinek, vallásos képmutatás,
okos szellemdusság nélkül, ellensége minden fényűzésnek, még a
szelleminek is, takarékos fenköltség nélkül, ollykép kormányozva
az országot, mint valamelly családot, s mint Saint-Simon mondja,
még a gyertyacsutakokra is gondot fordítva; nem lehet Richelieuhöz
vagy Mazarinhoz hasonlítani. Minthogy azonban a pazar miniszterek
egész sora után következett, túlságos takarékossága m iatt elvesz­
tette hitelét, ollyformán, hogy az ö minisztériumát azon altatószer­
hez lehet hasonlítani, mellyet az orvos súlyos betegének ad, hogy
feltiditse ennek erejét egy uj roham kiállására. Szerette a hatalmat,
mint a zsugori az aranyat, anélkül, hogy annak külfényét és élveit
keresné. Sokat tudott elérni csekély eszközökkel; a békét fentar-
totta gazdálkodásból , mert igy alábbszállithatta a hadsereget, s
mégis növelte a franczia befolyást. Eltávolította a tolvajokat és csel­
szövőket, ámbár nem tudta magától távoltartani az árulkodókat, s
mint udvaroncz nem ismerte a hálát. Nagyok és kicsinyek kézsége-
sebben engedelmeskedtek neki, mint XIV. Lajosnak, s királyi nö­
vendékének szivébe beleoltotta a korlátlan királyi hatalom eszméjét,
a tettetés mesterségét s a béke fentartása utáni vágyat, kerüljön
bármibe. Ezért hizelgett az angoloknak, elannyira, hogy a tengeré­
szetet is rósz karba engedte sülyedni, nehogy gyanút keltsen ben-
nök, s mégis őt választották birónak a királyok viszálkodásaiban.
Lecsillapította azon polgári villongásokat, mellyek Genfben és né­
hány schweizi cantonban kitörtek; eltávolította azon nehézségeket»
mellyeket XII. Kelemen támasztott a nápolyi király elismerése
 — 80 —

ellen, később a lengyelországi háborúban megszerezte Francziaor-

szágnak Lotharingiát, melly szükségessé lön ránézve, mióta Elsass
is birtokába került, s melly biztosította Párist valamelly netáni
meglepetés ellen. -
C orsica.
Ez időben szerezte meg Francziaország Corsicát is, melly ké­
sőbb urat adott neki. A corsicaiak soha sem tudtak hozzászokni a
genuai szolgasághoz, s többször feljajdulva a szerződések megsze­
gése s a folyton növekvő elnyomás miatt, fegyvert ragadtak Genua
ellen. A corsok műveletlen, tunya népség voltak *), melly folytonos
halálos gyűlölködések, nagyravágyások, pártoskodások között élt,
makacsul hajtotta végre boszuállásait sokszor az egész rokonságon,
azokat örökségképen hagyta ivadékaira, s egész helységek részt vet­
tek bennök. A gazdagok tornyaikban, a szegények erdők mélyében
hajtották végre gyilkolásaikat, mellyekre a közvélemény a becsü­
let bélyegét nyomta. A szegényes élet azonban önmegtagadásra, a
viszálkodások rettenthetlenségre, a családi érzelem hazaszeretetre
tanították őket.

') H ogy nem a tunyaság, hanem az elviselhetlen terh ek tették dologlala-

n o k k á a eor okat, m ellyeket G enua azon ü rügy a la tt ra k o tt v á lla ik ra , hogy föl­
rá zz a őket tétlenségükből, eléggé bizonyítják azon c o rso k , kik T o scan áb an s a
róm ai állam ban ny erték m iveltségüket, s kik In d iák b a n és A m erikában külön­
féle u ta k o n gazdagságra és befolyásra tettek szert, k ik közül F ilip p in i k orának
egy R othschildjét em líti, ki gazdagságra nézve, az első helyet foglalta el az egész
kereszténységben, m int m agán-kereskedő. C orsicából á lla m -titk á ro k , a latere k ö ­
v e te k , bibornokok, a lk irály o k , h a d se re g -p a ran c sn o k o k k erü ltek ki A szegény
füstös k u n y h ó jáb a n püspökök és ezredesek a rc z k é p e it ta lá ljá to k , és ezt h a lljá to k :
E z nagybátyám volt, ez unokaöcsém, ez ősöm. E g y cors B resciát védte Miksa
ellen; egy cors védte m eg M arseillet IV . H e n rik n e k ; egy cors szerzi vissza ta ­
nácsaival a m aroccoi c sászárn ak k o ro n á já t; egy h iteh ag y o tt cors, B a stia i L ázár,
A lgir k i r á l y a ; egy cors nő, kit a kalózok e lra b o lta k , a m aroccoi császár első
felesége, s ha a pontén ovoi pásztornö vissza nem u ta s íto tta volna B ernadotte
kezét, ki őrm ester volt C orsicábam (hol M assena k á p lá ri m in ő ség b en szolgált),
egy szegény cors nő m agasabb polczra ju to tt volna, m int C aroline és E lise svéd
k irály n é ; pásztornö m aradván azonban, nem tag a d ta m eg v a llá sát egy k o ro n á é rt;
s gondtól m en te n és jo b b an élt, m int v alam i k irály n é. A corsok kalandor szel­
leme és b á to rs á g a m inden időben fe lta lá lh a tó ; k arddal vagy lándzsával b ejárják
a világot,, m egáldva m ások házasságait, v ag y ők lépvén arra, ha jó n a k találják .
Paoli harm adik szám üzetésébsn b a jtá rsai, nem leven inyökre az A ngolországban
való tartó zk o d ás, Irlan d b a , G ibraltárba, N ém etországba, E gyiptom ba, M artiniqueba>
Ceylonba m ennek. G enua a n nyiban jó t te tt a corsoknak, hogy fészkök elhagyására
kényszerítvén őket, b á tra b b repülésre g y a k o ro lta be szárnyaikat, s ism ertebbé tette
a világ előtt szűk sz ig etö k et.1* TommasoO.
 — 81 —

Á gyűlölet, melly őket egymás gyilkolására ragadta, még in­

kább elmérgesedett a genuaiak ellen, kiket közös ellenségnek te­
kintettek ; viszont a genuaiak, vagy inkább azon csekély számú pat­
ríciusok, kiknek Genua szolgált, rájok mindig megvető félelemmel
tekintettek s csak arra gondoltak, hogy hasznot húzzanak tölök,
de soha arra, hogy neveljék. A bastiai kormányzó, ki korlátlan
hatalommal birt, saját meggyőződéséből, pör indítása nélkül, gályára
vagy halálra Ítélhetett, s kényekedve szerint felfüggeszthetett bár-
melly bűnvádi keresetet. A hivatalokat a genuai nemesség foglalta
el, anélkül, hogy ismerné törvényeit, az lévén egyedüli óhajtásai
hogy minél többet kaparhasson össze a csekély fizetésen felül. Az
adók behajtása állandó botrányt képezett, valamint a fegyver-tila­
lom is J) minekfolytán napirenden voltak a lázadások.
Ezek megakadályozása végett Genua drákói rendeleteket
bocsát ki: halál arra, ki oka annak, hogy a köztársaság valamelly
ügynöke megsértessék, vagyha csak közel volt is ahhoz, hogy megsértse;
ki bármit küld vagy fogad el valamelly lázadótól, vagy beszél vele, ha-
mindjárt atya is saját fiával, és nem födözi fel a machinatiókat, hamind-
járt csak tervben vannak is m eg; üldözte még a halottakat és ezek fiait is.
1729-ben a lázadók, Ciaccaldi András szigetbeli nemest és
Giafferi Lajos rettenthetlea hazafit választván vezéreikké, elűzték
a genuaiakat. Ezek restellvén, hogy egy maroknyi szegény nép kér­
dőre meri vonni t e r m é s z e t e s ú r n ő j é t , s észrevevén, miként
Angol- és Francziaország titkon segíti a felkelőket, VI. Károly csá­
szárhoz folyamodtak, ki nyolczezer embert küldött a szigetre (1731)
Wachtendock tábornok, és hatezer nyégyszázat a würtembergi her-
czeg vezetése alatt. A corsok azonban csak egy összecsapásnál ezeret
öltek le közülök, amiért Károly a kibékitő szerepét kezdte já tsz a n i;
csak bízzanak Ausztria ismert kegyességében, s bizonyára bün­
tetlenül maradnak. Alig tették le azonban fegyvereiket bízva a
nagyhangú Ígéretekben, Ausztria azonnal kiszolgáltat néhány ve­
zetőt Genuának köztök Giafferit is, ezután szabadelvűbb, de nem
biztosított és illusorius kormányformát tesz közzé. A corsok, el lévén
tökélve kiküzdeni függetlenségöket, újra felemelik fejeiket s a szep­
lőtlen szűz Mária védnöksége alatt kikiáltják a köztársaságot,, s

*) 1715 ben a genuaiak, tekintve, hogy m inden évben ezernél több gyilkosság
történik, eltiltották a fegyverviselést, s a g enuai uralom harm iü czk ét éve a la tt
mégis huszonnyolczezerre m egy a gyilkosságok szám a. P a o li s la tt alig h árom egy
évben. F rancziaország uralm a a la tt m ég m indig m eghaladja szám uk a sz á za t éven-
kint. Jelenleg apadóban vannak,
xvii. 6
 — 82 —

a visszatért Giafferit, Ciaccaldi és Paoli Jáczinttal vezérré választják

meg. A szabadság közös czélja iránti tekintetből lemondanak az
ellenségeskedésekről ’), s a helységek egymás közti gyűlölködéseit
üdvös versenyzéssé változtatták át. A genuaiak schweiziakat és
graubündenieket fogadtak zsoldjukba; még azon aljasságtól sem
riadtak vissza, hogy bünbocsánatot adjanak azon gonosztevőknek és
zsiványoknak, kik Corsica ellen zászlójuk alá állanak, s mégsem
birták elfojtani a lázadást.
T ódor király.
Itt egy különös esett jött közbe, melly azonban kevésbbé
nevetséges, mint némellyek feltüntetni szerették volna. Neuhoff
Tódor báró, westpháliai nemes , franczia születésű, kalandkeresés
végett Corsicába j ö t t ; negyvenéves, tetszetős külsejű, finom mo­
dorú férfi v o lt; az Angolországban megkisérlett kiszállásnál a Stuar­
tok szolgálatában állott; Alberoni is használta cselszövényeiben;
Law bankjánál, hol bűvös rohamossággal látta öszzehalmozódni és
eltűnni a kincseket. Midőn VI. Károly érdekében Flórenczben
tartózkodott, összeszürte a levet néhány corssal, kikkel már előbb
ismeretségbe jött, midőn egyizben Genuában adósság miatt börtönben
ült. Miután több udvarnál hijába kopogtatott segélyért Corsica szá­
mára, a tunisi kormánytól egy hajót, tiz ágyút, négyezer puskát és
tiz ezer aranyat kapott, melly ek, valamint a börczipők, melly eket
hozott, nem különben a fényes Ígéretek rábírták a corsokat, hogy
rá bízzák a közügyek vezetését. Azért tehát I. T ó d o r n a k, a
Szent - Hár omság k e g y e l m é b ő l s a haza számos dicső
m e g m e n t ő i - és a t y j a i n a k v á l a s z t á s á b ó l C o r s i c a k i ­
r á l y á-nak czimezvén magát (1736), pénzt v e re te tt2), a Felszaba-

*) „ K é t számos és hatalm as család C asaceoniból, egyik a R ossiak, m ásik a

N eriek, több m int egy század óta ellenségeskedésben élt egym ással, s m indkét ré sz ­
ről több férfi le tt m ár a m agánboszu á ld o z a tá v á ; sem Gaffori, sem C oursay m ar-
quis közbelépése, sem a jám bor plébánosok kérelm ei, sem a nyom or, m elly m indkét
félt em észtette, nem volt képes véget v e tn i a vérengzéseknek. A h azaszeretet ezen
csodát is létrehozta : a k é t családfő esküre h iv a tik ; k e ze ik e t a szent könyre téve
találk o zn ak egym ással ; azon jo b b o k , m ellyek a z e lő tt m indig készen á llo tta k halált
adni, m ost m egszorítják egym ást, k a rja ik k itá ru ln a k , a m últra feledés leple bo iit-
ta tik , s Ígérik, hogy fe g y v ereik et jö v ő re csak a h a z a védelm ére fogják h a s z n á ln i;
hívek m aradván ígéreteikhez, m indenkor kölcsönösen tá m o g a ttá k eg y m á st a nem ­
zeti ü g y védelm ében, mi csalhatlan előjele vo lt a szerencsés sikernek. O lly ked­
ves látvány volt ez a co rso k ra nézve, hogy m iatta m indenki öröm et és m egelégedést
m utatott." Arena, Delie cose d i Corsica dal 1730 al 68.
É rdekes dolog volt T ódor király pénzeivel bírni, s azért ö t krajczáros d a ­
 - 83 —

ditás rendjét alapította és bátran harczra száll Genuával. Miután

azonban elfogyott a kevés pénz s eltűntek az első illusiók, indít­
ványozta, hogy menjenek segítséget kérni: elfogatván Hollandban
adósságok miatt, kereskedelmi előnyök ígéretével rábírt egy zsidó
kereskedőkből álló társulatot, hogy kiváltsák s öt milliót kölcsö­
nözzenek neki, melly összeggel egy hajórajt szerelt fel, s visszatérvén
ismét védelemre tüzelte a corsokat, kijelentvén a nemeseknek,
miszerint „szigetök boldogsága azt kívánja, hogy olly fejedelem által
kormányoztassék, kinek nem lévén egyéb államai, minden gondját
szigetjére fordítsa, s teljes semlegességgel megnyitván kikötőit az
összes külnemzetek előtt, bőséget áraszszon el ottu, A genuaiak
látván, hogy egy hajszálnyira állanak a sziget elvesztésétől, Fran-
cziaországgal léptek alkudozásba, melly attól tartván, hogy Angol­
vagy Spanyolország nyújthatná ki kezét a szigetre, egjrességre lépett
Bécscsel s csapatokat küldött a r e n d h e 1y r e ál l i t á s á r a (1742).
Tódor király erre futásnak ered, s nyomorban hal meg Londonban
(1755), hol siriratában az mondatik felőle, hogy a s z e r e n c s e
egy o r s z á g o t a d o t t n e k i , s m e g t a g a d o t t t ő l e e g y
darab kenyeret.
A corsok hosszú ellenállás után látják, hogy kénytelenek
meghajtani nyakukat, midőn azonban az osztrák örökösödési hábo­
rú miatt visszahiják a franczia katonákat, Giafferi és Matra újra fel­
lázítják a szigetet (1745); Rivarola gróf, Angliától támogatva, kiűzi
a genuaiakat, s a 3ziget meg is tarthatta volna függetlenségét, ha
le tudtak volna mondani gyülölségeik- és féltékenykedéseikröl.
Giafferi maga maradván a kormányon, rendbe tudta hozni a dol­
gokat, a kormányzatot, műveltséget adott az országnak, midőn meg­
gyilkoltatott, s újra minden felfordult (1753).
Paoli.
Ekkor Paoli Jáczint, ki Nápolyba menekülve, ott Pascal nevű
fiát egyszerűen nemes és okosan bátor erény példáival nevelte, ezt
hazájába küldi harczolni Pascál el is ment Corsicába J), s vezérnek

rabokért némellyefe négy a ran y a t is fizettek. F e lírá s : Theodorus Reo: — Regopro bono
publico.
*) E z aty ján ak irva, öt m indenkor uram-nak czim ezt e M ár néhány év óta volt
a sziget fönöbe, midőn tőle levélben v alam i e zü st-állv án y t kért, m ire Ja c z in t a zt
felelte, hogy Solim án zultán faállványokat szokott használni. E gy varga sz á m lájá ­
ba Paoli azt írja, hogy vonassák le a felbör ára, m ert az az övé volt. V issza u tasí­
totta a Francziaorsüág által felaján lo tt ötvenezer franknyi évdijt, s szegényül h a lt
meg, m ialatt N apoleon-im ádó honfitársai a ranyban duslakodtak.
6*
 84 —

kiáltatván ki, miután a bizalomra magát érdemesnek mutatta s

példájával és szavaival szivükbe véste honfitársainak, hogy a „sza­
badság mellett mindent el lehet tiirni s mindenre lehet orvosságot
találni1', szerencséseredménynyel folytatja a háborút s jó karba hozza
az országot; féken tart egy olly nemzetet, mellynek eddigi története
a lázadások szakadatlan sorát képezi, s kimutatja, hogy az nem csak
boszuállásokra, de nagylelkűségre is képes J). Matra, sértve érez­
vén magát az által, hogy a fiatal Paoli mögé helyeztetett, polgári
háborút indított, de odaveszett, s sz. György lobogója már csupán
Bastia, San Fiorenzo, Galvi, Algagliolá és Ajaccio erősségein len­
gett, s eors hajók folyton háborgatták a genuaiak kereskedelmét.
Ekkor ezek nem láttak egyéb módot, mint Francziaországra ru­
házni át jogaikat, mit meg is tettek a compiegnei szerződésben
(1768. máj. 13.) szinleg zálogul azon összegekért, mellyekkel neki
tartoztak, valósággal pedig negyven milliót kaptak érte, emellett
pedig biztosíttatott számukra a Capraja és a szárazföldi birtokok
feletti uralom. Az aljas kufárkodás felbőszité a corsicaiakat, kik Paoli
által lelkesítve, megmutatni készültek, hogy férfiak és nem csere­
bere tárgyát képező barmok. A hitet bátorsággal, a hazaszeretetet
vallásossággal egyesítve, papok és szerzetesek a haza védelmére
buzdítottak, a csaták jajkiáltásai fölött a remény hymnusát hangoz­
tatva, s mint írnokok, követek, fizetők szolgálva 2). Róma támogatta

■) Bosw ell, ki körülm ényesen a d ja elő a eorsikai lázadást, em líti azon m eg­
h ív ást is, m ellyet P a o li B ousseauhoz in té z ett, s m ellyről mi m ár m áshol tettü n k
em lítést. E z utóbbi m ár a . Contrai Social“-beiu ezeket irta : „V an egy nem. et E u ró ­
p áb an , m elly képes a törvényhozásra, a eors. Azon v itézség i s állhatatosság, mely-
ly el v issz a sz ere zte és m egvédte szabadságát, m egérdem elné, hogy valam elly bölcs
m e g ta n ítan á őket a rra is, hogyan k elljen a zt jó l m egőrizni". Azon dicsőség, hogy f!
m aga ezen bölcs, h izelgett egyideig a genfi-ne\L, de nem sokára szenvedéseire, ü ld ö z ­
tetéseire és ezer m ás a k a d á ly ra hivatkozott. „ P a o liu a k azonban (jegyzi m eg Bos-
well) sokkal több esze voit, hogysem egy idegenre bizta volua h a z á ja törvényho­
zását, ki nem ism erte a n n ak szokásait és hajlam ait. T udom , hogy ezen hadvezér
so k k al inkább tiszteli a régi szokásokat, m int bárm elly szép eszm ényi re n d s z e rt;
em ellett lehetetlen le tt volna a z t rö g tö n elfogadtatni a corsokkal, hanem lassan la s­
san k e lle tt őket előkészíteni, s egyik törvénye a m ásik ra alap ítv a, teljes jo g i épü­
le te t a la k íta n i. P ao li m enhelyet szándékozott engedni R ousseauuak, felhasználni
ritk a teh etség eit, s főként a derék sz ig etlak o k hőstetteinek leírására használni
fel p e n n á já t11.
2) Pom m ereuil beszéli, hogy M aillebois franczia tábornok, b iztosítani ak ar
a győzelm et nagyszámú papokat és szerzeteseket felakasztatott, éspedig k é t sarutlan
b a rá to t rendi öltönyükben s egy plébánost, két p a rasz t között. E gy b a rá tró l beszé­
lik, hogy m időn M ailiaboishoz jö tte k a corsok fegyvereiket lerak n i, s útközben egy
 — 85 —

őket s az áruló püspökök helyébe apostoli visitatort küldött, kinek

fejére Genua dijat tűzött ki '), a hazáért elhullottak neveit minden
vasárnap említették a misében. Öregek és nők buzdítottak a vitéz­
ségre; egy asszony engedélyt kérve, hogy betnehessen a tábor­
nokhoz,így szólt: E n g e d j e t e k b e r a e n n e m ; é n h á r o m f i a m a t
v e s z t e t t e m el ; egy másik no igy szólt hozzá: E g y i k f i a m
má r e l v e s z e t t a h á b o r ú b a n , m é g v a n e g y f i a m, s
hatvan m é r f ö l d nyi u t a t t e t t e m , hog y f e l a j á n l j a m
öt ö n n e k a h a z a s z o l g á l a t á r a .
Franeziaországnak sok ezer katonájába és harmincz millió­
jába került az első hadjárat, mellvben a hősiség és fegyelem küz­
döttek a lelkesedéssel és a terület teljes ismerésével 2). Choiseul
herezeg akkori miniszter, minden áron ezéit akarván érni, m egkét­
szerezte erőfeszítéseit, s a szigetlakók, miután a pontenuovoi vere­
ség után mindinkább szaporodott az árulók és megvesztegetettek
száma s immár le kellett mondaniok az angol segély reményeiről,
végre megadták magukat (1769). Paoli, ezen valódi hős, ki rendet
hozott a féktelenek, egyetértést a viszálkodók, önmegtagadást a
szabadok, tevékenységet a tunyák közé, ki erőt adott az uj kor­
mánynak, európai fontosságot egy kis szigetnek, eszélylyel mér-
séklé saját és mások szenvedélyeit, ki a pártokat nemzetté tudta
átvarázsolni, a szigorú honszeretetet meghonosítani s a boszuáilás
becsületét a gyalázat bélyegévé átváltoztatni, Angolországban kere­
sett menedéket, tisztelve, ünnepelve, leveleket intézve sz összes
hatalmakhoz, s azou vigasztaló biztosítékokat kapva tőlök, mellyekkel
nem szoktak fukarkodni a menekültek iránt, mig remélhetik, hogy hasz­
nukat vehetik. Azon eorsok, kik nem akarták az iga alá hajtani
nyakukat, utonállókká lőnek, s húsz éven át minden biztonságot
száműzték a szigetről. Francziaország tízezer ember életével és
nyolczvan millióval vásárolta meg ezen szigetet, mellyből semmi
hasznot nem húz, de melly nagy fontossággal bir a provencei par-

franezia ezredes a lja s szidalm akkal tám ad ta meg öt ág nem zetét, a b a r it egy go­
lyóval fö ld reteritette az ezred est. R ögtön egy közeli fához v o nszoltatván, hogy fel-
akasztassék, a b arát a Te Deum-ot intő n á lja s foly tatja a hóhér utolsó hurokszori-
tásaig. T öbb más fe la k asztá s után, m eliyekre m ásnem ű okok sz .Igáitattak alkalm at)
a köztársaság, hogy k igyógyitsa a capucinusnkat különcz és vakm erő tan a ik b ó l,
négy nem olasz, hanem franczia capueinust küld a szigetre. Az a k asztáso k előtt
kellett volna ezt tennie.
*) B ottá k á rh o ztatja a p á p át, hogy ezt G enua engedélye nélkül tette.
3) L ásd e könyv v íg é n a Felvilágosító jegyzeteket B ) a latt.
 — 86 —

tok biztonságára és a Földközi-tenger kereskedelmére nézve; ele-

jénte kegyetlen szigorral volt kénytelen a szigetlakók iránt élni,
felnégyeltetve mindenkit, ki kezében fegyverrel találtatott, s bün­
tetve azt, ki a multat említette.
F r a n c z ia o r s z á * b elállap ota.
Francziaország belsejében végnélküliek voltak a bajok és
nyugtalanságok- Mig Bourbon herczeg volt miniszter, sok, részben
jó, részben rósz rendelet bocsátatott ki. Eltiltották a koldulást de nem
gondoskodtak arról, hogy legyen miből élniök a szegényeknek, halállal
büntették a legcsekélyebb házi lopást is, minekfolytán büntetlenné lön,
mert többé senki sem jelentette fel az illy fajta vétségeket. Armenonville
pecsétőr 1724-ben kiadta a F e k e t e t ö r v é n y k ö n y v e t , melly
szabályul szolgált a gyarmatokon levő négerekkel való bánásmódban,
s mig a XIV. Lajos által kiadott e nemű szabályzat fentartotta a ró­
mai kegyetlenséget, melly a rabszolgát oktalan állatnak tekintette, az
előbbi keresztény szeretettel mérséklé ennek szigorát; a kapzsiság
azonban arra használta fel, hogy korlátolja a megszorításokat és sza­
porítsa az engedélyeket. •
Azon pénzügyi intézkedések sorához, mellyek csak a gyűlöletet
szították anélkül, hogy félelmet keltettek volna, két ujabb járu lt:
az első abban állott, hogy tizenkét éven át a föld minden terményé­
nek ötvenedrésze beszedessék ; a másik, hogy a ki valamelly királyi
engedélynek volt birtokában, bizonyos összeg lefizetésével kény-
szerittessék kieszközölni annak megerösitését az uj király által
( j o y e u x a v é n e m e n t ) ; ezen intézkedésekkel négy vennyolcz milliót
zsaroltak ki, melly összegnek azonban alig fele jutott a kincstárba.
XIV. Lajos ötvennégy törvényt bocsátott ki a protestánso
ellen, mielőtt a nantesi rendeletet visszavonta volna. Halála után
sokan visszaköltöztek hazájukba, s a gyülekezetek visszaállítását
kérték, néhány hivatalnok azonban a régi türelmetlenségre hivat­
kozott sőt gyermekeiket is el akarták venni, hogy katholikusokul ne­
veltessenek; egy kibocsátvány megujitotta ahajdani szigorú rendszabá­
ly o k a t; a katholikuson kivül minden vallás eltiltatott, azon kijelentéssel^
hogy az engedetlenek gályával bűntetteinek ha férfiak, örökös fogság­
gal ha nők, javaik pedig különbség nélkül elkoboztatnak. Emiatt sokan
kiköltöztek, főleg Svédországba, amiért is belátván ezen törvény helyte­
lenségét, feledésbe hagy ták menni, s előbb gyűlölni, aztán megvetni kez­
dették az udvar molinismusát s a parlament jansenismusát. Később ismét
életbe akarták léptetni ama törvényt, amidőn már mindinkább ki-
vihetlenné tette azt az udvar fék vesztett hitetlensége; két eset nagy
 87 —

feltűnést okozott. Fabre Jánosnak sikerült hét évet tölteni gályán

atyja helyett, ki azért ítéltetett arra, mert jelenvolt egy protestáns
prédikáczión. Calas János, kit arról vádoltak, hogy megölte saját
gyermekét, mert a katbolicisraushoz szított, a toulousei parlament
által esztelen bizonyitékok alapján halálra Ítéltetett (1762) ; a köz­
megbotránkozásnak Voltaire adott kifejezést, mire az ítélet vissza­
vonatott, de három év múlva végrehajtatott.
XV. L ajos.
XV. Lajos a legszebb férfiak egyike volt: élénk szellemű,
józan ítéletü, de félénk és gyönge, részint beteges gyermeksége,
részint azon körülmény folytán, hogy az udvar szertartásai között
nőtt fel >). Első ifjúságától kezdve féktelen szenvedélyt érezvén a
vadászat iránt, az egész napot ezzel töltötte, melly aztán romlásra
vivő pazarságu vacsorákkal végződött. Hiányos nevelésben részesül­
vén, kényelmetlenül érezte magát a müveit férfiak között, olly kor­
ban, midőn a műveltség egyetemessé lön, s azért inkább szerette az
ifjak társaságát. Az ifjúság azonban meg volt rontva a kormányzóság
példái által, s csak nagy bajjal sikerült kieszközölni Fleury-nek,
hogy hagyjanak fel a ledérség fitogtatásával.
Lesczynska Máriát, azon megbukott lengyel király leányát
adták neki feleségül (1725), ki szerencsétlenségeiben a bölcsészettel
vigasztalta magát, melly azokat megvetni tanítja, s a vallással, melly
azokat még kivánatosaknak is tünteti fel. Házi erények között nővén
fel, Mária a jóság angyala volt, de nem birt szerelmet kelteni maga
iránt férjében, s ámbár előzékenységével, gyöngédségével, erényei­
vel és azzal, hogy minden évben egy gyermekkel ajándékozá meg
férjét, sikerült is becsülést és kíméletet szerezni maga iránt, huszon­
két éven át tartó szenvedésekkel fizette meg a királynéi méltóságot 2).

’) C am pau asszony ezeket mondja érdekes E m lé k ira ta ib a n : 11 étail fó rt ad-

roit á fa iré certaines petites clioses futiles, sur lesquelles V attention ne s’ arréte que
faute de mieux. P ár exemple il fa lsa it sauter trés-bien le haut de la coque d ’ un
oeuf d ’ un seul coup de revers de sa fou rch ette; aussi en mangeait-il toujours á són
grand c o u v ert, et les badauds qui venaient le dimanche y assister, rétournaient chez-
eux, moins enchantés de la belle figure du roi, que de V adresse, avec laquelle il
ouvrait les oeufs. E nnyire bámulni voltak a franeziák a fénynek a forradalom
előestéjén !
2) P ro y a rt abbé ö ssze g y ű jtö tte Lesczynska M ária nóbáuy találó m o n d á s á t:
Tirer vanité de són rang, c est avertir qu on est au dessous. — L a miséricorde des
rois est de rendre la ju s tic e ; et la justice des reines e’ est d* exercer la miséricorde.
— Les courtisans nous erient: D onnez-nous san s c o m p te r! et le peitple} Com pte»
ce que nons donnons!
 — 88 —

Lajos elejénte nem gondolt más nőkre, s midőn valamelly hírhedt

nőt magasztaltak előtte, kérdé : T a l á n s z e b b a k i r á l y n é n á l ?
Az udvaronczok azonban mindenáron akartak neki barátnőt adni,
remélve, hogy urakká lehetnek a bűn, miként Fleury az erények
által, s a legagyafurtabb csábítási eszközökhöz folyamodtak, hogy
eltántorítsák házastársi kötelm eitől; megizlelvén egyszer a kéj ser­
legét, aztán belerészegedett. Egymásutáni s majdnem egyidöbeni
viszonya a Nesle család négy leányával még a romlott világot is
megbotránkoztatta. ,
Női beavatkozások megsemmisítették Fleury befolyását, ki
nem volt képes öt visszatartani a Mária Teréziával való szövetségtől.
Fleury halála után (1743) Lajos nem akart más minisztert nevezni
ki, hanem mindent Mailly Marianna Chateauroux herczegnö kor­
mányzott, ki akkor legtöbb befolyással birt fölötte. Ha nem mást,
legalább férfias szégyenérzetet keltvén benne, rávette, hogy sze­
mélyesen álljon a flandriai hadsereg élére, de amennyire örült a nép
királya eme harczias jellemének, épannyira megbotránkozott, midőn
lá tta , hogy mindenható szeretője is utána megy, ki azzal dicsekedett,
hogy úgy teszen vele, mint Izabella szent Lajossal. A király azon­
ban betegségbe esik ; a papok szemrehányják a kettős házasság­
törésével előidézett botrányt, s feltüntetik előtte annak illetlenségét,
hogy sz. Lajos unokája egy ágyas karjai között haljon meg, s rá­
veszik, hogy küldje el a szeretőt és fogadja vissza feleségét. Ez utóbbi
repülve sietett bűnbánó férjéhez, s miután Lajos felgyógyult, a nép,
melly azt hitte, hogy lelkileg is felépült, öt a k e d v e s - n e k (le hién­
áimé) nevezé. Csakhogy nem sokára megint visszamerült a fertőbe,
s a herczegnö is szívesen megbocsátott neki, de azon feltétel alatt,
hogy büntesse meg azokat, kik ellene fenekedtek.
Pompadonr.
Ez nem sokára meghalt, s egy mészáros leánya, Pompadour marqui-
se (Poisson Antonietta), foglalta el helyét, a legszeretetreméltóbb és
legromlottab nők egyike, kinek hatalma túlélte szerelmét. Nem ér­
tett a nagyszerű és hatalmas combinatiókhoz, de ügyesen tudott fel­
használni minden pillanatot; megszabadította Lajost két legsúlyo­
sabb terhétől, az unalomtól és a közügyektől; mindent tudni akart,
hogy legyen alkalma számitani, nevetni, felemelni vagy lealázni Író­
kat, hivatalnokokat, diplomatákat. Rajongván a művészetekért és
mindazért, mi Lajost gyönyörködtethette vagy szórakoztathatta s
Francziaországot nemesíthette, átlátta, hogy érdemes és maga iránt
lekötelezett egyénekkel kell magát körülvennie; válogatott müvek-
 89 -

bői álló könyvtárral bírt, ő alapította a Savonnerie-féle szőnyeg­

gyárat, gazdagította a Louvre képcsarnokát s m egnyittatta a kö­
zönségnek, megvásárolta Picot-tól annak titkát, hogy lehessen vala-
melly festményt egyik vászonról a másikra átvinni , szépítette
Versaillest azon izlés szerint, melly róla neveztetett, s ö maga is
többször szolgált mintául szobrok- és festményekre a királyi lakhely
számára. Szilárdul ragaszkodván határozataihoz s helyes szempontból
indulva ki, beleavatkozott a bel- ég külpolitikába s minisztereket és
tábornokokat igazgatott azon húsz év alatt, ameddig uralma tartott.
A kincstárral azon jegyek segélyével rendelkezett, mellyek a király
egyszerű aláírására kifizettettek, anélkül, hogy számot adott volna
kiadásairól l). Ezekkel elősegítette a feltűnő elméket, tám ogatta a
középszerűeket, mellyeknek pártfogásra van szükségek, mit hiába
várnak a nagyuraktól; bölcseimet és emberszeretetet negélyezve,
segítette a szegényeket és árvákat. Szokásba hozta, hogy a dauphin
feleségének szülésekor a király egyéb ünnepélyek helyett hatszáz
leányt házasítson k i ; ö maga is sokakat házasitott ki saját birtokain,
miben öt aztán az udvaronezok is utánozták.
Az ugorkafára felkapott rima ekközben kényekedveszerint
vezette a kormányt, mellynek ügyetlensége és tudatlansága mind
világosabbá lön. Mária Terézia császárné a nagy szükségben, mint
fenébb láttuk, nem tartotta méltóságán alulinak bizalmas levelet
intézni hozzá, mi épugy hizelgett hiúságának, mint amennyire sér­
tették azt II. Frigyes csipkedései; a miért a versaillesi szerződésben
képtelen s a nemzet által visszautasított szövetséget hozott létre
Ausztriával. Ezen szerződés aláírása végett Bernis abbét neveztette
ki külügyminiszterré, minthogy azonban eme teremtménye ellensiette
eme háborút, melly annyira ellenkezett Francziaország érdekeivel,
Choíseul herczeget hitta meg helyére, a hadügyi tárczát meg Fou-
quet-nak adta, kik aztán nyelbe ütötték a szövetséget a császárnéval.
Ennek azon szerencsétlen következménye lön Francziaországra néz­
ve, hogy roppant veszteségek után elvesztette Canadát, a Bretone
fokot és Lnuisianát a Missisipitől k e le tre ; a többit Uj-Orleans-nal
együtt Spanyolországnak kényszerült engedni kárpótlásul az elvesz­
tett Floridáért.
Midőn érezte Pompadour, hogy bájainak varázsa tűnőiéiben
van, ö maga látta el a királyt egymást felváltó barátnőkkel, s ve-

*) E zen je g y e k (aquits de comptant) XIV. L ajos a la tt évi tízm illióra., XV,

L ajos a la tt egy év a la tt 180 m illióra rúgtak..
 — 90 —

siette annak bujálkodásaít,kinek nem személyét,hanem hatalmát szerette.

Volt egy szarvas park, apró csinos házacskákkal, mellyekben leányok
voltak a király kéj vágyának kielégítésére. Ezen park felszerelése
végett felzavarják a legerényesb családokat; egész éveken át szövik
a hálót a szemérem és hűség megejtésére ; sok leánykát egyenesen
avégre nevelnek, hogy ott szakittaasák le bájaik első virágát. Né-
mellyeket azon szerencsétlenség érte, hogy beleszerettek ezen nyo­
morultba; miután megfertőztették, gazdagon megajándékozva el-
küldötték őket, azokat, kik netán teherbe estek, férjhez adták >
a király szeretője rendesen a bordélyházba, fia a kórodába vagy a
piaczra jutott. Száz milliójába került Francziaországnak eme háreme
a legkeresztényebb királynak, ki még a kormányzó vacsorái után is
közbotrányul szolgált. Képtelenek leven vele versenyezni, az ud-
varonczok versengve rohantak a bűnökbe és eszeveszett játékba;
az udvar legfontosabb ügyei abban állottak, ha megrovólag bírálták
Pompadour valamelly ünnepélyének helytelen rendezését, azon nagy
botrányt, hogy a király a harmadik helyen ebédeltette a kedvencznö
testvérét, — illy fontos ügy volt továbbá az uj királyi áldozatok
fajtalan krónikája.
Lajos azt hitte, hogy kicsapongásai bocsánatot nyernek, ha
védelmébe veszi a katb. vallást, s az Ausztriával kötött szövetségre
is azon remény birta, hogy Poroszországgal együtt a protestantismust
is megsemmisítheti; azt hitte, miként nagyatyja, hogy a királyok
fensőbb lényeknek tekintetnek Isten szine előtt, amiértis midőn egy-
izben a pokollal fenyegette Choiseult, s ez azt válaszolta, hogy ö ráis eme
sors vár, a király igy válaszolt: E n g e m e t i l l e t ő l e g m á s k é n t
á l l a dolog, m e r t é n a z ü r f e l k e n t j e v a g y o k . Má r h a r m i n c z -
éves korában unalom által gyötörtetvén, csak eszközül használta az élve­
zeteket arra, hogy lerázza magáról az unalmat és elteltséget. Képtelen
lévén továbbá törvényszerű hatalmat kezelni, szükségesnek tartotta a
korlátlan tekintélyt,mellynek azonban csak külső formáit fitogtatta anél­
kül, hogy szilárd akarattal birt volna. Néha mellőzte a minisztereket s
folyvást titkos levelezést folytatott a küludvaroknál levő követeivel,
sőt külön ügynököket és kémeket is küldött o d a ; ezek és a minisz­
terek nagyobb nyíltsággal tartoztak neki felvilágosításokat adni,
mintsem a hivatalos levelezésnél szokásban van. Az igazság’ meg­
oldásának eme nemtelen módjához még azon gyöngeséget csatolta,
hogy aztán nem tudta hasznát venni, engedve, miszerint miniszter­
tanácsa olly intézkedéseket tegyen, mellyeket bizonyára elkerült
volna, ha tudomására jőnek a király előtt tudvalevő tények.
 A belzavarok között mindinkább vakmerővé lett a hitetlenség,
melly a szabad gondolkozás névvel díszítette magát, s behatásai
máris nyilvánulni kezdettek a kormány némelly intézkedéseiben.
Mig a bölcsészek azt hangoztatták, hogy minden polgárnak köteles­
sége hozzájárulni az állam terheinek viseléséhez, az állam adósságai
a zárdák eltörlésére s vagyonuk elkobzására ösztönöztek. Machault
föellenör először is azzal kezdte, hogy eltiltotta káptalanok, papnö­
veldék, zárdák vagy kórházak alapítását a király engedelme nélkül,
s meghagyta, hogy törvényes engedély nélkül a holt-kéz egy tagja
se szerezhessen, kaphasson vagy birtokolhasson. A papság nem sze­
gült ellene ezen intézkedéseknek, de igenis azon kívánságnak, hogy
birtokaik összeirássanak olly végből, miszerint az ö n k é n y t e s
a j á n d é k helyett valamellv rendes adó állapitassék meg.
[gén felizgultak a kedélyek az U n i g e n i t u s bulla miatt,
melly számos igen jám bor és becsült egyént kizárt, a szent szolgá­
latból, másokat pedig szentségek nélkül engedett meghalni. 1730-
ban lázadás bélyege alatt, minden vita eltiltatott a Kegyelem és az
egyházi hatalom határai fölött. De ha nem bírtak többé L e t t r e s
p r o v e n c a l e s - t készíteni, a jansenisták ocsmány énekekben ön­
tötték ki epéjöket, s csodákat gyártottak, mellyek csak a vallásta-
lanság malmára hajtották a vizet. Ellenségeik emellett minduntalan
arról vádolták őket, hogy izgatják a népet és ellenszegülnek a ha­
tóságnak. Kereszíély beaumonti érsek, erényes és emberszerető, de
rendkívül makacs férfiú, szentségtörésnek nyilvánította, ha valaki
kiszolgáltatta az úrvacsoráját a haláloságyon olly egyéneknek, kik
jansenismus gyanújában állottak, s azért meghagyatott, hogy abban
csak ollyanok részesittesseuek, kik be tudták bizonyítani, hogy el­
végezték a gyónást saját plébánosuknál. Ez nagy zajt keltett, s a
párizsi parlament kijelentette, hogy az érsek visszaélt hatalmával s
hogy az U n i g e n i t u s bulla nem tartozik a hitágazatok sorába, s
eltiltotta megtagadni az úrvacsoráját az említett bizonyítványok hiá­
nya miatt.
Illymódoti a papság és a, parlament között heves harcz kelet­
kezett, melly nevetséges volt részleteiben de rettenetes következmé­
nyeiben: „a hóhér naponkint égette azon püspökök pásztorleveleit,
kik tagadták a parlament joghatóságát, s rendőrök szuronyok között
áldoztatták meg a betegeket14 *). Az iratok és szóviták sokasitották
a megszentségtelenitést, mindkét félt megfosztva hitelöktöl s egyen-

') V o lta ire .

 _ 02 —

gctve az utat a hitetlenség előtt, sőt annyira mentek, hogy a par­

lament lefoglalta az érsek jószágait s indítványozta, hogy elitélése
végett hivassanak össze a pairek. A király tanácsa elvetette úgy
ezen, mint az előbbi rendeletet, a harcz azonban elmérgesedett; a
parlament, melly örömmel ragadott meg mindeu alkalmat, hogy ha­
talmát kimutassa, túllépte saját jogkörét, amiért a király által szám­
űzetett. Fia születésekor megint visszahitta s ö r ö k h a l l g a t á s t
p a r a n c s o l t a papság és parlament között (1754); de lehetséges
volt-e ez ? XIV. Benedek megkérdeztetve, a z E x o m n i b u s C h r i s -
t i a n i o r b i s bullával felelt (1756), mellyben az U n i g e n i t u s
bulla hitczikkelynek nyilváníttatott, mellyet nem szabad megszegni
a lelki üdv veszélyeztetése nélkül; megengedte azonban, hogy a
dissidens betegeknek kiszolgáltassanak a szentségek, ha ugyan nem
köztudomású dolog rólok, hogy ama bullát nyíltan elvetik. A par­
lament ezen ujabb bullát is visszautasította, a király azonban meg­
hagyta, hogy belajstromoztassék.
A Saint-Sulpice társulat, távol maradva ezen theologiai viták­
tól, csak arra akart szorítkozni, mi hivatása kellő betöltésére szük­
séges v o lt; nem küzdeni, hanem építeni; szolgákat készíteni elő az
egyháznak a hierarchia különféle fokozataiban; a komoly tudomá­
nyokra s az idő helyes felhasználására szoktatni. Szigorúan engedel­
meskedve főpásztoraiknak, ámbár nem voltak erre kényszerítve, a
sulpicianusok fen tudták m asukat tartani a dissidens püspökök me­
gyéiben is ; távoltartották magukat a nagyravágyástól, és saját dota-
tiójukból a legjobb lelkipásztorokat nevelték. Languet, Saint-Sulpice
plébánosa (— 1750), egy milliónyi alamizsnát osztott ki évenkint,
mig ö maga szalmazsákon hált s csak két szalmaszéke volt.
De a parlament, a jansenisták, a tudósok ama heves harcában a
tulajdonképeni legyőzött mindig az udvar volt. Láttuk már, hogy a
parlament uj erőre tett szert a kormányzóság alatt. Midőn később a
lengyelországi háború miatt uj adókra volt szükség, megtagadta
azok belajstromozását, amiért a király, királyi ülésben, elrendelte azok
haladéktalan behajtását; a parlamentnek, úgymond, jogában áll elő­
terjesztéseket tenni, de hallva a fejedelem akaratát, kötelessége en­
gedelmeskedni, és semmi okból nem szabad felfüggesztenie az igaz­
ságszolgáltatást (1732.) Midőn Lajosnak az angol háború miatt
megint pénzre volt szüksége, a parlament megtagadja a börsei edi-
ctumokat, (1755.) O tehát l i t d e j u s t i c e - t tart, mellyben külön­
féle kijelentéseket teszen közhírré: a parlamentek kamrái nem jö­
hetnek össze a fókámra engedélye nélkül ; csupán a főügyésznek van
 — 93 -

megengedve följelentéseket ten n i; csak annak legyen döntő szava­

zata, ki már tiz éven át szolgált; az igazságszolgáltatás folyama soha
se szakitassék félbe. Ezen rendeletek kényuriaknak látszottak; a
szabadelvűek, kik ekkor jöttek divatba, a parlament pártjára állot­
tak, s az állam összes rendjei fenekestül felfordultak, mert mindenki
függetlenségre vágyódott.
Egy egész párt nem szokott tört adni a kézbe, midőn azonban
annyit beszéltek a hatalom, mint gonosz, zsarnoki, kegyetlen ellen,
találkozik valaki, ki szigorúan a logica törvényei után indulva, szem­
beszáll a következményekkel. Mialatt tehát mindenütt csak a zsar­
nok ellen lármáztak, egy Damiens Róbert Ferencz nevű egyén akarta
tőle megszabadítani a világot (1757.) Tőre alig horzsolta Lajost, a nép
azonban sőt a hölgyek is ujjongva állottak a királygyilkos kivégez­
tetése körül, melly a legkegyetlenebbek egyike volt J), s Lajost ismét
megszerette ama kiválóan monarchicus nemzet, melly m egszokta csa­
ládiaknak tekinteni az udvar ünnepélyeit és fájdalmait. Még a par­
lament is kibékül a királylyal, melly utóbbi visszavonja leginkább
nemtetsző rendeleteit, száműzi az érseket és feláldozza a jezsuitákat.
A szeretők politikája által előidézett háborúk s az udvar költ­
séges fajtalankodásai tönkrejuttatták a pénzügyet, amiértis uj adókra
volt szükség, s ezeket el kellett fogadtatni a vidéki parlamentekkel.
Evégből miniszterek küldettek szét olly megbízással, hogy tüntessék
fel azok szükségességét, egyúttal azonban királyi leveleket is kaptak
a parlamentek feloszlatására, ha netán ellenszegülnének. Ez aggodal­
mat gerjesztett; egyszerre megszünteknek látszottak a kiváltságok;
előterjesztéseket intéztek az ország nyomora fölött, de nem hallgat­
tak rájok. A Law által felköltött elmék a gazdagság természetét ta­
nulmányozták, s a háború, tunyaság, szegénység, elnyomás megszün­
tetésére irányzott elméleteket állítottak fel. Említést érdemelnek
Quesnay FereDez tudor és Gournay Vincze felügyelő elméletei, kik
közül az egyik a földművelést, a másik az ipart állította a gaz­
dagság egyedüli forrásának. Quesnay ennélfogva igazságtalannak
találta azon adórendszert, melly százszorosán sújtja a birtokost és a

A quatre heures et trois quarts de V aprés-m idi, le‘29 mars, commenda són
supplice en piacé de Gréve. On lui brúla la main d.roite armée du couteau parri-
cide, avec un fe n de soujre ; ensuite il f u t tenaillé aux bras, aux jam bes, aux
c u i s s e a u x mamelles, et Von je ta dans les plaies du plomh fond,u, de Vhuile
bouillante. de la résine, de la cire et du soufre brülant; enfin on V écartela. II
resta vivant durant tout cet espace de cinq quarts d ’heures avec une fermeté, intre­
pide e tc.tt
 — 94 —

földmivelőt s akadályozza a gabnanemüek forgalmát és kivitelét, s

csupán a birtokok tiszta jövedelmére indítványozott adót vetni. Gour-
nay, mélyebbre hatolva, kim utatta, hogyan nyújtanak kezet egymás­
nak a különféle iparnemek, s csak azt kívánta, hogy a kormány ne
gördítsen eléjök akadályokat, folyton ismételve: L a i s s e z f a i r é ,
l a i s s e z p a s s e r ! 1) Mindkét rendszer czélja a szabadság volt, s
hogy a király a néppel való egyesülésben keressen erőt, nemzetnek
tekintse a birtokosokat, s tulajdon nemzeti gazdagságnak a szomszé­
dokét, kik testvérekké lőnek az iparban. Á király azonban keveset
értett mindezekhez, s még roszabbul alkalmazta ezen elméleteket.
Hogy támogassa a physiocraticusokat és felemelje a lesülyedt tenge­
részetet, megengedtetett kivinni gabnanemüeket bizonyos kikötőkből
franczia hajókon, a csalás azonban visszaélt ezen engedélylyel is, s
idegen hajók egyszerre kimerítették a raktárakat, amiért ezen intéz­
kedést is megint föl kellett függeszteni, mint a melly a helytelen al­
kalmazás miatt elvesztette hitelét.
A dauphin szigorúan rendes életmódja az udvar gunytárgyává
s a nép reményévé tette őt, de már harminczhat éves korában meg­
halt s nem sokára követte őt felesége, anyja, sőt maga Pompadour is
(1764), ki utolsó órájáig megtartván a hatalmat, még halálos ágyán
is festett arcz és szilárdság alá rejtette baját. A tudósok megsiratták,
Lajos elfeledte, a nép átkozta emlékét és remélni kezdett. Minden­
hatóságát Choiseul, aljas czimét pedig egy korán fajtalankodásra vete­
medett nő örökölte, ki bordélyházhoz illő eszközökkel izgatta fel
újra a hatvan éves Lajosnak bujálkodási hajlamát.
Ou Barry.
La Lange, mint ezen nőt nevezték, valami Barry nevű grófra
tett ssert (1769), ki neki kezét és czimeit s ennek következtében az
udvar általi fogadtatás előnyeit ajánlotta fel; a hatalm at, mellyre
szert tett, nem azzal tartotta meg, hogy maga iránt becsülést és ér­
deklődést keltett volna, hanem aljas bizalmaskodásokkal, mitsem
kérve a szeméremtől, de még csak az illendőségtől sem, hogy a ké-
jelgést tisztességes mezbe öltöztesse. Mitsem használtak a gunyver-
sek ésj iratok, egyedüli mérséklői ama korlátlan egyeduralomnak,
hiába emlegették a királynak száz elődét: ezen elfajult lélek, melly-
nek a botrányon kivül soha semmire nem volt bátorsága, erőnek ere­
jével kívánta, hogy Du Barry asszony bemutattassék az udvarnak ;
ezen nőtől függött a minisztérium, az európai sulyegyen, az amerikai

l) L ásd alább a IX . fejezetat,

 — 95 —

gyarmatok sorsa. Bocsánat, ha a történelmi igazság illy ocsmány

politikával és erkölcsökkel kényszerit foglalkoznom! Szükségtelen­
nek tartom hangsúlyozni, mennyire haladt a forradalom ezen mo­
narchiában, mellyet a szemérmetlen erkölcstelenség, a tékozlások s
a közinségre épített aljas speculatiók megvetésre méltóvá, a titkos
rendőrség s az állam csínyek félelmessé tettek.
Choiseul, ezen kiváló miniszter, ki hasznos reformokat sürgetett
s éber szemekkel kisérte az európai hatalmak gyarapodásait, képte­
len volt meghajolni az uj kegyencznö előtt, okozta legyen bár ezen
vonakodást saját önérzete, vagy amiatti boszankodása, hogy nem
állíthatta saját nővérét az ő helyére, s talán ö ingerelte a parlamentet
azon uj harczra, mellyet ez utóbbi a király ellen indított. Mondják
tehát, hogy Dubarry Van Dycknek egy festményét állíttatta fel saját
szobájában, melly I. Károlyt ábrázolta, mint üldözői elöl f u t ; midőn
a király belépett hozzá, e szavakkal fogadta: L a F r a n c é (igy
czimezte öt, mint ahogy valami lovászt szokás ezimezni), t e k i n t s d
m a g a d a t e m e f e s t m é n y b e n . H a te m i n d e n t k é n y é r e
h a g y s z a p a r l a m e n t n e k , ép ú g y l e ü t t e t i m a j d f e j e ­
d e t , m i k é n t a z a n g o l o r s z á g i I. K á r o l y é t . Choiseul te­
hát száműzetett (1770), s ámbár nem szerette őt a nép, a kegy vesz­
tés elég volt arra, hogy a részvétnyilatkozatok mindtinnen özöné­
vel hulljanak rá s majdnem bálványozás tárgyát képezze; mindenhol
kifüggesztették arcképét-; és seregesen tódulnak C hanteloupra, szám­
űzetése helyére, hogy mint m ondák, desinficiálják magukat a ver-
saillesi levegőtől; milly szokatlan látvány az, midőn a szerencsétlen
ségnek égetik a töm jényt!
Choiseul helyét d’ Aiguillon herczeg foglalta el, Richelieu déd­
unokája és szerencsés vetélytársa a királynak Dubarry pazarolt ke­
gyeiben, s eszköz ez utóbbi kezében Choiseul megbuktatácában. A
parlament azt kívánta, hogy az országgyűlés utódjának tekintessék s
hogy az ország összes fötörvényszékei egy testületet képezzenek a
különféle helyeken székelő osztályokkal; ennek folytán egyetemes
megállapodás jött létre a monarchia ellen, miből a parlamentek erőt
merítve, az adók leszállítását követelték. Lajos azonban kijelentette,
hogy a parlamentek csak törvényszékek, a királyi akarat közegei; s
minthogy a vallással, erkölcsökkel és a királyi felsöséggel ellenkező
tételeket állítottak fel, eltiltja neki az e g y s é g , m e g o s z t h a t -
l a n s á g , o s z t á l y o k-féle szók használatát. A parlament megma­
radt követelése mellett és abbanhagyta igazságszolgáltatási teendőit,
s minthogy igy minden ügy összezavarodott, illy módon szokta a ki­
 — 96 -

rályt a parlament visszaállítására kényszeríteni. Aiguillon, Terray

abbéval egyesülve, azon gondolkozott, hogyan lehetne megtörni el­
lenszegülését. Azt kezdették hiresztelni, hogy a parlament magán
viták miatt elhanyagolja kötelességét; később 1771. jan. 19-ikének
éjjelén, két muskétás jelen meg minden parlamenti tag házában, a
király egy rendeletét mutatván elő, mellyben teendőik újbóli felvéte­
lére szólittatnak fel, azon meghagyással, hogy haladék nélkül igen­
nel vagy nemmel válaszoljanak. Noha illymódon meglepettek, mie­
lőtt összebeszélhetlek volna, mégis nemre határozzák magukat, mire
hivatalaik elvétetnek s ők maguk szám űzetnek; harmincznyolez
parlamenti tag, ki beleegyezett, másnap visszaveszi beleegyezését.
Az igy támadt hiányt e g y , államtanácsosokból alakított uj parla­
menttel töltötték be, de egy ügyvéd sem terjesztett eléje pörös
ügyeket.
M aupeou páriám éul,
Erre april 13-án eltöröltetett a parlament s a számvizsgáló ha­
tóság, s a főtanács bízatott meg teendőikkel; megszüntetett a hi­
vatalok megvá^árolhátósága, ingyenessé tétetett az igazságszolgál­
tatás, amennyiben a felek tartoztak ugyan fizetni, de nem a bíráknak.
Az ország többi parlamentjei is eltöröltettek és egyesittettek, vagy
hasonlóképen módosittattak. Mindez Maupeou cancallár müve volt, s
a királyi berczegek tiltakoztak az ellen. Tagadhatlan, hogy a régi
parlament megérdemelte a bukást, mint amelly mindig kész volt áldo­
zatokat szolgáltatni olly kormánynak, mellynek minden üdvös intéz­
kedései elé csak akadályokat gördített; de hogyan lehessen bizni
ezen üzérkedőkben és kéjhölgyekben, kik bukását előidézték? Meg­
szüntették az igazságszolgáltatás megvásárolhatóságát, de lehet-e
bizni az uj tisztviselők önzetlenségében? Maupeou, az igazságszol­
gáltatás főnöke, igy szólt Terrayhez: Ü r e s e d é s b e n v a n a
f ő e l l e n ő r i á l l o m á s ; j ó h e l y , hol s z ép p é n z t l e h e t
s z e r e z n i ; r a j t a l e s z e k , h o g y t e k a p d m e g . S Ter­
ray zsarnoki és ügyetlen eszközökhöz folyamodott; sokan öngyil­
kossággal mentették meg magokat a pénzügyi zaklatásoktól, mások
pedig a csempészetre adták magukat, tneliy jövedelmezőbbé lön a
munkánál. lg}? állottak a pénzügyek ; ami az igazságszolgáltatási
eljárást illeti, olly mély gyökeret vert a szokás, hogy aljasságnak
tekintették igazságot szolgáltatni a király költségén; nem voltak
képesek felfogni, hogy fizetéses hivatalnokok becsületesek lehesse­
nek, s elvesztették hitelűket azáltal, hogy nem voltak nagy vagyon
birtokosai, mint előbb szokott lenni. Maupeou azonban, eltekintve a
 — 97 —

kényuri eljárástól, joggal dicsekedhetett ezen újítás miatt, melly hall­

gatásra kényszeritette a pártoskodásokat s a hivatalnokok szinét-
javát vitte be a parlamentbe.
Ez beczikkelyezte a Terray által javaslóit tőzsdei edictumokat,
ki sok mindenféle kisegitft eszközt gondolt ki a pénzügy jobbkarba
hozására, s a járadékok leszállításával évenkint tizenhárom millió­
val csökkentette az államadósság kam atait, mellyek ennek daczára
is hatvanhárom millióra rú g ta k ; az évi hiánylat huszonöt millióra
rúgott, holott százhúsz és százharmincz volt, midőn Lajos a trónra
lépett.
Látván Lajos, hogy a közszellem előrehalad, ahelyett, hogy
vezetné, kikerülhetlennek nyilvánította a változást, s önzésébe bur­
kolózott; érezte, hogy inog a monarchia, de azt hitte, hogy eltart
addig, amíg ő él, s hogy mi történik holta után, azzal nem törődött.
Midőn himlőben meghalt (1774. máj. 70.), káplánja kijelentette:
Ámbár a k i r á l y c s a k I s t e n n e k t a r t o z i k s z á mo t
a dni m a g a v i s e l e t é r ő l , sajnálja, hogy b o t r á n y t
okozott a l a t t v a l ó i n a k , s k i j e l e n t i , hogy ezentúl
c s a k a v a l l á a v é d e l m é r e s n é p e j a v á r a a k a r é l ni . —
Illyformán még a keresztény alázatosság kötelessége is a tehetetlen
gtfg tényévé lön ezen monarchia részéről, melly még széthullásaköz-
ben is mindenhatóságát fitogtatta.

HETEDIK FEJEZET.

Erkölcsök.
XV. Lajos uralkodásának tényei részben feltüntették előttünk
ama kor erkölcseit és nézoteit. Az erkölcsök m ár XIV. Lajos alatt
aülyedésnek indultak, daczára ezen király öreges szigorának, ki a
botrány elkerülése végett nem büntette a kihágásokat. Maintenon
asszonynak, ki azzal dicsekedett, hogy divatba hozta a jámborságot,
elég ideje volt látni, milly kevés ideig tartanak a divatok; elárulta
magát a képmutatás, ezen utolsó tiszteletadás, mellyet a korlátlan ki­
rály iránt tanúsítottak, és sokkal többen utánozták Ninon szemtelen
fajtalankodásait, mint a király szenteskedését. Az előbbi körül egy
társaság alakult kéjenczekböl, kik palaczkok között Chaulieu szemér­
metlen és Jean-Jacques Rousseau istentelen verseit dalolták ; a hitet-
XVII. 7
 98 —

lenek Conti herczeg köré gyülekeztek, s ha a színpadon már ölőbb

nem okoztak botrányt Moliere piszkos tréfái, 1709-ben Lesage T n r -
c a r e t- j é t hozták színre, melly fátyol nélkül tárja fel a legroinlottabb
társadalmat.
Olly országban, hol mindenki az udvart szokta utánozni, vész­
hozókká lőnek a kormányzó példái. Ki számította volna a kiadáso­
kat ott, hol egy gyémántdarab megszerzésére annyi kincset pazarol­
tak, mellyekre olly égető szüksége lett volna az országnak? ki merte
volna józannak és tiszta életűnek mutatni magát a k i s v a c s o r á k
között? meg a szenvedélyektől nem háborgatott udvaroiiczok is ki­
hágásokat és fajtalankodásokat fitogtattak, s mindenki részegnek
tettette magát, midőn a herczeg tántorgott. 1716 bán kezdeteket ve­
szik az álarezos bálok, s hoténkint nyolez illy bált is adnak. Ismét
megszaporodnak az örömházak, mellye'k a nagy király alatt eltűntek,
s mellyekben az urak kárpótolják magukat ama kimért feszességért,
mellyre a palotában kárhoztatva vannak. Maine herczegnö pártja
szigorúan megrótta ezen dorbézolásokat; Port-Royal némelly tiszte­
letreméltó maradványai ellene szegülnek az árnak, legnagyobb ré ­
szük azonban elmerül benne; szégyelleni kezdik a családi boldogsá­
got s megjelenni feleségükkel ; veszedelmes szükségesség által ba
rátok szerzésére és ezek megtartására lévén kényszerítve., divatba
hozzák a szeretők ta rtá s á t; a házassági szerződésekben kikötik,
hogy a nők ne legyenek kénytelenek a férj birtokán lakni.
A játék­
A kormányzó palotája menbelyül szolgált azon törvények ellen,
mellyek tiltották a játékot, melly aztán oda plántálta át lázas élveit.
A tizennyolez éves Valois herczegnö, ki a modenai herezegnek volt
szánva feleségül, oda is követé férjét, egész sereg fullajtárt küldve
maga előtt s az éjt a játékasztalnál, a napot pedig alvással töltve; a
főbb urak szintén oda sereglettek, honnan aztán a játékdüh a vidékre
is eltei jedt! Egy külön osztály, az i p a r l o v a g o k osztálya ala­
kult, mellynek tagjai nagyúri és dőzsölő életet folytattak, anélkül,
hogy a játékon és élösködésen kívül egyéb jövedelmi forrásokkal
hirtak volna. A kormány képtelen lévén megakadályozni a játékot,
legalább ellenőrizni akarta, minek folytán nyolez játékakadem iát en­
gedélyezett kétszázezer livre-ért, melly összeget szégyenlős szegé­
nyek segélyezésére szánta. Ekként a nemesség, melly máris az ör­
vény szélén állt, hanyathomlok rohant abba az örömujjongások, Sze­
relmeskedések s a finomság külszínével takart romlottság közepett;
nevezetesekké lőnek a Temple, Rceatix, Cavenu epicureusi társulatai,
 — 99 -

mellyek részben dorbézolási, részben irodalmi jelleggel bírtak, s

mellyekben mindenki saját külön tehetségével igyekezett a többieket
mulattatni.
Fényűzés.
Nem kevéssé megingatta újólag az erkölcsöket Law bankja
azon gyorsaság miatt, melylyel uémellyek meggazdagodtak, mások
elszegényültek. A nyereség hevében az aranyos öltönyök érintke­
zésbe jöttek a daróczczal, a főpapok bibora a csőcselék uszályával;
s miután a közgazdasági eszmék általánosan elterjedtek, megszaba­
dították a kereskedelmet a megvetés ama bélyegétől, mellyet addig
viselt. A fényűzés ekkor elmésebbé, másrészről azonban ledérebbé
és ephemerré lön ; a nagy terjedelmű csarnokok elszigetelt lakosz­
tályoknak engedtek helyet, mellyek minden kényelemmel el voltak
látva a tanulmányokra és titkos élvezetekre. A művészetek többé
nem kéjelgési, hanem fajtalan jeleneteket állítottak elő ; a tudomá­
nyok, mellyek a közönség uszályhordozóivá lőnek, a gyönyör mester­
ségét, a pillanatnyi szerencsét, a körök tapsait keresték. Terjedt a
tükrök használata, mellyeket mesterségesen állítottak szét, indiai por-
czeliánok és különösségekkel voltak tele a szobák, kedvelték az
illatszereket s ápolták a virágokat is, hogy az egyszerűség némi lát­
szatára tegyenek szert, mi pedig annyira ellenkezett a feltollazott és
skarlátba bujtatott s nem tisztességes czélokra tartott szolgák rajá­
val. Ezek legfőbb feladata abban állott, hogy rögtön fölismerjék a
czimereket és livréeket, miszerint tudhassák, melly kocsik elől kelljen
kitérni saját urok kocsijának, s mellyektöl álljon jogában ezt köve­
telni, folyton annak lévén kitéve, hogy vagy megbotozzák őket az ut
kellő közepén, ha kevesebbet, vagy elkergetik a háztól, ha többet
tesznek a kellőnél. A lakájok, kiknek előbb kötelességökben állott
zenélni a pihenési órákban, ekkor tétlenül ácsorogtak az előszobák­
ban, mig elérkezett a pillanat, hogy uraik lovai előtt fussanak.
Az angolok példájára behozták a theát, mig a kávé, csokoládé
és a fényüzési borok használata is terjedt a bouteille uj elnevezés
alatt. A ruhákat nem terhelték többé annyi mindenfélével s az északi
divatszerint a testhez idom ították; a parókák megrövidültek s nem
kevesen kalapot kezdtek viselni, s Franklin ennek daczára még ké­
sőbb is akként számított, hogy Francziaország egész hadsereget állít­
hatott volna ki parókaesinálókból s azt eltarthatta volna a hajpor
árából.
Nemesség.
A túlságos kiadások tönkrejuttatták a családokat a azért sze-
7*
 — 100 —

methunyni kényszerültek az aristocratikus igények fölött, hogy a

nem-nemes gazdagokhoz közeledhessenek s, mint ök mondák, plebejus
trágyát vihessenek a feudális földre. Már XIV. Lajos dédelgette
Bem ard bankárt; a főnemesség követte példáját, de nem méltóságát,
s megalázta czimereit az arany előtt; üzérkedésből meggazdagodott
kereskedők emelkedtek olly családok mellé, mellyekben örökös volt a
tóga vagy a marsall-bot, kik megfeledkezve alacsony származásuk­
ról, sokkal nevetségesebbek lőnek, mint azon nemesek, kik felhagy­
tak aristocratikus igényeikkel. A tétlenség különben még mindig a
magas születés megkülönböztető jegyének t a r a to t t, azonképen a
szerelmeskedés s a kardrántás minden csekélység miatt. „Láttam
(mondja Ligne herceg) az előkelő ifjakat teljesen felöltözve s kard­
dal oldalukon reggeli hót ó rak o r; egysem ment az utczán gyalog,
hanem lovon, rojtos öltönyben, nagy kísérettel, és soha sem ügetve;
a nagy dámákat két magyarosan öltöztetett szolgával (heiduques) a
bakon; a fiukat reszketve anyjuk előtt, leányokat, kik alig m ertek
férjes nőkkel beszélni, minisztereket, kik kihallgattak válasz nélkül,
de ha megtudták a nagy tetteket, Ölszámra eszközölték ki a javadat
makat és kitüntetéseket.11')
Színészet.
A színpad távol állott azon fontosságtól és elterjedettségtöl,
mellyre később jutott. Még mindig némi botrányt idézett elő a
jám bor lelkekben; Olaszároszágban a nagyböjti szónokok ellene
beszéltek ; Tornielli atya visszatartó!ta a szinházlátogatástól a nova-
raiakat; Genf soha sem fogadta be a szinészetet; De Muy, XV. Lajo 3
fiának barátja és XVI. Lajos minisztere, midőn egyszer a dán király­
nak mindent meg kellett mutogatnia, a színház kapujánál odahagyta
a királyt, azt mondva, hogy vallása tiltja oda belépni *). A szép-világ

*) L a vieille Europe.
v) Sajátságos valam i Voltak a jez su iták színházai. M inden uollegíum nük
volt egy színháza, m ellynek színészei a n ö vendékekkel v á lta k o z ta k , h m inden
szín h ázn ak sa já t játé k so ro z a ta volt, m elly m agába foglalt sz< m o rn jáíék o t, v íg já té ­
kot, balletet, dalm üvet, párb eszéd et. A szerelem s m inden veszedelm es szenvedély
ki v o lt belölök küszöbölve, n ő knek nem voltak szerepe.k, vagyis a színpad híjával
v o lt a legszokottabb .segédszereknek. Kom ában 1706-ban Jeruzsálem bevételéit
és K risztus szenvedésé-1 adták elíí, m elly d arab b an a B űnnek, a B ü n b á n atn ak , a
K egyelem nek v o lta k szerepeik. G ranelli a ty a néhány sz o m o ru já ték o t irt e c zé lra ,
m ellyek nem tarto zn a k az olasz szín legszerencsétlenebb term ékei közé. A növen­
dékek n éha a eollegium on kivül is ta rto tta k e lő a d áso k at; a rlieim siak egy hős.
balletet tánczo ltak XV. L ajo s felav atásak o r, N agy-L ajos colleginm ának növendéke;
pedig Gergely-1 vagy a Nagyság kényelmetlenségei-t a d tá k elíj a T u illeriáh b a n .
 — 101 —

inkább tánczczal, ünnepélyekkel, szerelmeskedéssel mulatta m a g á t;

a tánczosnök és énekesnők fitogtatott zsákmányai voltak az urak­
nak, kiknek gazdag fogatai amazok kapui előtt várakoztak, mig a
kegyeltek négyes fogatokon pompáztak a sétányokon.
Társalgás.
A francziák tulajdonképi tere a sálon, a társalgás volt, míértis
a 'társalgás ama művészetét sajátították el, melly olly kizárólagos
tnlajdonukat képezi, s melly most veszendőben van. Müveitek akar­
tak tehát lenni éspedig kevés fáradsággal, innen származott aztán
ama mindenre kiterjedő kíváncsiság, melly megelégszik a fölszinnel.
Illymódon mindinkább általánossá lön ama társas szellem, melly nivel­
lálja a társadalmi fokozatokat, ama túlságos finomság, meily az érzés
meddőségéből származik vagy azt eredményezi, melly polgárokat
alkot lelkesültség, írókat eredetiség, családokat boldogság nélkül.
Mig azonban a galanteria arra vitte a francziákat, hogy fon­
tosságot tulajdonítsanak egészen semmis dolgoknak, másrészről jav í­
totta az önzést és mérséklé a nagyra vágy á s t ; tiszteletre gerjesztett
a gyöngeség és megvetésre a kapzsiság s más nemtelen szenvedé­
lyek iránt; nyíltságot és olly méltóságteljes hangot hozott létre,
melly nemoslelküséghez hasonlított, közlékeny jellemet és azon kel­
lemes udvariasságot, mellyben egy nemzet sem érte utói a francziá-
kát. Igaz, hogy az idegenek azt vetették szemökre, bogy valameny-
nyien egy kaptafára vannak huzva, ugyanazon magatartást, öltözkö­
dési modort, szavakat, eszméket, hibákat s ugyanazon életet találja
fel az ember valamennyinél ’); nézz meg egyet, s mindenkit ismersz.
Politikai sajátságokkal nem bírtak, minthogy minden ut el volt elö­
lök zárva az ékesszólás és politikai ügyesség gyakorlására, vagy
arra, hogy ezékben dicsőséget remélhetnének, egyéb sem maradván
számukra az ügyességen kivül azon hivatalokban, mellyek, mint­

') L e F ra n ja is , le prem ier des E uropéeus, le p rem ier des hom ines lea plus
civilisés • . . a v ait dans sou lan g a g e des kabitudes du p erro q u et, e t dans ses aotions
des habitudes du ainge. II d isa it ce q u 'il en ten d ait dire ; il fa isait ce q u ’il voyaít
fairé; il d isait les m ém es choses dana les mém es p a ro le s q u ’un a u tre ; il gragseyait,
il traíu ait ses paroles, il expédiait, e t b arbouillait ce q u ’ il disait, suivant que ses
modéles a v aien t l’une ou 1' a u tre habitude. T ous étaien t habillés de m érne; mémes
formes, mémes c o n le u rs; to u s m o n laieu t á cheval de la mérne m aniére, dan saien t de
la mérne m aniére, a v a ie n t la mérne contenance, la méoae tournure. L es A uglais, eu
venant autrefois en F ra n c é , é ta ie n t frappés de c ettere sse m b la n c e a ffe c té e : ils cro y aien t
rencontrer toujours la mérne p erso n n e au th é á tre , t u boulevard, aux bois de Bou-
lo g n e : ils tro u v aien t quelque chose de servile dans ce calque g é n éra l des m a n ié re í
et du la n g a g e . “ Rödem, Louii XII. stb. III. köt. 226. 1,
 — 102 —

hogy azokat a hűbéres urak méltóságukon alul állóknak tartották,

az alsóbbrendüekre jutottak. Csupán a parlamentek örökös tisztvi­
selői foglalkoztak a nemzettel.
Ahelyett tehát, hogy ellenzék létezett volna a kormány ellen,
mindenki az udvar pártfogását hajhászta s nemességre só v árg o tt;
közönséges születési! emberek a rra vágyakoztak, hogy a nagy csalá­
dok unokaöcscseinek vagy a királyi szeretők rokonainak mondhas­
sák m agukat; a szabó, a varga k i r á l y i czim után vágyódott, s
inkább törődtek pártfogójukkal mint vevőikkel, boldogoknak érezvén
magukat, ha csak távolról szihatták az udvar lég k ö rét; ennek tet­
szeni volt a főérdem.
A családok ifjabb tagjai, kik arra voltak kárhoztatva, hogy
meddőségben senyvedjenek el, mi szükséges volt a családok fényé­
nek fentartására, a romlottság terjesztőivé és szerelmi cselszővények
szerzőivé lőnek, mik a nagyravágyás cselszövényeit készítették elő.
Innen származott a nők befolyása, kik a férfiak pártfogónőivé lettek,
miértis míndenmódon igyekeztek őket elcsábítani, hogy szerelemhez
és hivatalokhoz jussanak. E ezélra mindont felhasználnak : szépsé­
g e t, gazdagságot, esdekléseket; átengedik egymásnak feleségeiket,
szeretőiket; a nők pénzt akarnak szerezni, hogy piperézhessék ma­
gukat, s piperézik magukat, hogy válogathassanak az udvarlók kö­
zött; később unalomból, kötelezettségből, igazi szerelem utáni vágy­
ból pártfogónőkké lesznek, s illymódon összekeveredik a nagyravá­
gyás és szerelmeskedés, s a cselszövényektől csakis a megvásárol­
ható hivatalok maradnak menten. A pálya tehát illyformán szivbeli
dolgokkal vette kezdetét, mellyekhez voltaképen mi köze sem volt a
szívnek, s az ifjúságban fölvett ledér szokások megmaradtak az
öregkorban is; mindezeknél fogva megkülönböztetve maradtak a
jó osztályok a kellemesektől, azok, kik komoly munkával foglalkoz­
tak, azoktól, kiknek egész élete csak ledérségekből állott, a józan
gondolkozásuak a p e t i t s ma i t r e s - k t ő l éa piperkőezöktől.
Aki értett ezen mesterséghez, az atyai házon kívül próbált sze­
rencsét, s minthogy csúszás-mászás által jutott hivatalokhoz, ide is
magával hozta az engedelmesség szokását ollyképen, hogy a kor­
mányzat zaj nélkül haladt a maga utján anélkül, hogy akadályokba
ütközött volna, sőt nem egyszer megelőzte s túl is ment a parancson,
s ezáltal soha sem érte azon szégyen, hogy valami igazságtalanságot
követett volna el. Annál súlyosabban nehezedett tehát a kormány
azokra, kiknek nem volt valamelly állásuk, s szerencsétlenség volt
 103 —

egyszerű polgárnak lenni ott, hol mi sem korlátozta a pártfogoltak

hatalmaskodását.
Még a katonai rangfokozatok is ezimeket viselő egyéneknek
vagy a pártfogásnak voltak fentartva, s mondjak-e még többet? az
egyházi méltóságokat és családi javadalmakat is csak hasonló mes­
terfogásokkal lehetett elnyerni. Cotin abbé szerelmes madrigálokat,
Grecourt abbé fajtalan költeményeket készített, De Pure abbé a
P r ee i e u s e - ö k g a l a n t t ö r t é n e t é t, d’Aubignac abbé pedig a
R e l a t i o n d u r o y a u m e de C o q u e t t e r i e - t irta meg.
A hajdani izlés maradványai csak bajjal találtak némi menhe-
lyet Maine herczegnő köreiben; legtöbben a könnyű vérű Ninon-t
dicsőítették; a szerénység, a magába zárkozott tanulmány megszűn­
tek az irók között, kik különféle ismeretek fitogtatásával keresték a
társas összejövetelekben a pillanatnyi tapsokat s testet adtak a le-
dérségeknek. Ezen társadalmi finomság és roppant könnyelműség,
az erkölcsök lazasága s az eszmék merész röpte között gombamódra
elszaporodnak az apró gunyiratok, s egy aljas, megvásárolható,
titkos irodalom képződik, melly minden botrányt közzétesz, s ocs-
mány irálylyal közölnek némelly merész gondolatokat, mellye-
ket már tiszteletreméltó szerzők eltakartak vagy helyes észrevéte­
lekkel láttak el. Az átgondolt müvekkel és kiváló elmékkel
szemben a komolyképü semmiségek, frivol fontoskodások, kecses
s?őrszálhasogatások, s következésképen a szép-nem ju tott ura­
lomra. Ocsmány vagy pikáns versek , rágalmazó iratok, Prevot
abbé, Grafigny asszony, ifj. Crebillon regényei, a P e r z s a l e v e ­
le k , G i l - B l a s , Voltaire P u c e l l e - j e képezték a henyélő osz­
tály érzékcsiklandoztató olvasmányát, melly elmei és irodalmi
élvezeteket követelt. Miután Fontenelle, a múlt század eme tisz­
tes maradványa, meghonosította az előkelők cabinetjeiben a csil­
lagászatot, divattá lön ismerni Newtont, s párhuzamba tették öt
az ügyetlen Maupertuisvel, miként Leibnitzot Lockéval. Voltaire-
nek egy levele, Piron nak egy epigrammja, egy vígjáték, vala-
melly uj regény minden kört mozgásba hozott, s az előbbi szere­
tetreméltó fecsegés és könnyed vele nem gondolás helyét érteke­
zések foglalták el !). A föltiletcs ismeretek ezen máza fölösleges­
nek tüntette fel a mély tudományt, miként a szőrszálhasogatás

*) ÍJette auatom ie de 1’ ám e b’ est gliasée ju sq u e daus nos e o u v e rsa íio n s;

011 y disserte, on n ’ y p a rié plus ; e t nos sociéfés ont perdu leu rs p rin cip au s
agrém ens, la ch aleu r et la g a ie té,“ D’ A lem bert, Préf, ás V Encycl,
 — 104 —

szükségtelenné tette a hitet. Szép hölgyek társaságában osztogat­

ták a dicsőséget és gyalázatot, s nélkülök nem is lehetett volna
nevet szerezni a társaságban l) .

') „A kis vacsorák félhivatalos szem telensége m egelőzte az atheism usét.

A zon ragyogó term ek b en , m ellyeket az uralkodó izlés tü k rö k k el, a ra n y o z o tt bol­
tozato k k al, é rm e k k el, Á m orokkal, koszorúkkal, B oucher ecsetének m üveivel ék esí­
t e t t ; azon föuri dorbézolások a la tt, m ellyeknél a visszaélés á lta l e lla n k a sz to tt élv ­
v ágy s az önm ag át m egunt kéj elvesztették ingerlő h a tá su k a t, a h itetlenség, m int
valam i izgató fűszer, é b resz tette fel ú jr a az ü nnepély vonzerejét.*
„A csinos, csipke-gallérral és k é ze lő k k e l d ísz íte tt káro m k o d ó m egjelent
a z tá n a n a g y világ b an , biztos lévén a rró l, hogy szives fo g a d ta tá sra talá la n d , ha
u d v a ria s volt, h a tu d o tt élni, szóval, h a tö k életes g a v a llé r volt, főleg h a útlev él
g y a n á n t am a könnyed és tréfálkozó szellem m el is el v o lt látva, m ellynek finom
élczei k épezték F o n te n elle ak adém iai ta g n a g y h im e v é t. E k k o r u g yanis m indent
szellem m el k e lle tt fizetni, mi az egyedüli forgalom m al bíró pénznem volt a tá rs a s á g b a n ,
íg y is ú g y is dicsekedtek, árultak, csereberéltek, kölcsönöztek, k o ld u lta k , de sz e l­
lem m el k e lle tt b irn ia annak, ki v a la k it ki a k a rt fosztani ; a k á r n y e rté k , a k á r k apták,
a k á r lopták, de okvetlenül b írni k e lle tt vele. N ém elly k u fá ro k zálogra kölcsön is
a d ta k belőle, az árfolyam szerint, s boltjaik a szellem b u rc au ín ak n e v e z te tte k ."
„ É v ek m ú ltá v al a nők e lju to tta k befolyásuk tető p o n tjá ra. A szellem dusság,
a kom oly sem m ik, s fontoskodó frivolságok, azon álnok és kecses sző rszálhasogatás
u ra lm a a la tt, m elly életképességök lén y e g é t képezi, k épesek v oltak versenyezni a
felsőbb te h e tsé g e k k e l és elhom ályosítani a m áso d ran g u a k at. Nem csupán re g é ­
n y ek és g u n y irato k kép ezték valam olly nő k ö n y v tá rá t, s a finom kezek g y a k ran
o d ah ag y ták a legyezőt a kom oly delejtttért, m értani á b rá k a t rajzo ltak ,
lapozták E u clid es Elem eit és az egyenletekről szóló érte k ez é sek e t. N em es hölgyek
k ö rnyezték M a u p e rtn ist a, T uilleriák k e rtjéb e n , elh alv án y u ltak N ew ton és L eib-
n itz fölött, versen y eztek E u lerrel, dicsérő m egem lítéseket ny ertek , egym ás k e­
zeiből sz a g g a ttá k azon tudósok leveleit, k ik a föld a la k já n a k m eghatározása
v é g e tt m esszeu tazáso k ra m entek, s nem szűntek meg folytonos figyelem m el
kisérni ezen távoli m u n k á la to k a t. M ások, anélkül, hogy irta k v ag y szám oltak
volna, nem c sekélyebb befolyásra te tte k szert, m int a báj és szellem király n ő i a
társalg ásb an . U d v a ru k tudósokból, geom etrákbói, az állam első szem élyiségeiből
á llo tt; term eik a hírnév oraculum ai voltak, a m ié rt m indenki tö rte m agát azon
nehezeu eln y erh ető m eg tiszteltetés u tá n , bogy azokba fölvétessék. M iut az izlés
és közvélem ény uralkodónői, gúnyolódó élénkséggel tü ze lté k a m athem atikusok
a n y ag i eszm éit.
„A csipkedő tréfálkozás szokása, a skepticism us a szív érzelm eiben v a la ­
m in t a lélek hitelveiben, a p ositiv tudom ányok felü letes m áza m indinkább e ltá ­
v o lítottak a m etaphysikai igazságoktól. Szégyen le tt volna elfogadni a nép e g y ­
szerű b ité t ; vallásu u k szűknek, szegényesnek, k éptelennek ta lá lta to tt több
e s e tb e n ; a z t a k arták , bogy meg világ íttassák s m egegyezzen az em beri ész
m éltó ságával. L e rá z n i m agukról a k e resztén y ség tö rv é n y e it s igy elitélni a
k o rtársak a t és az elődöket, ehhez n a g y b á to rsá g k iv á n ta to tt. E ttő l kezdve
te h á t a szép szellemek m ag u k a t erős szellemeknek nevezték, az erős szellem ek a
 105 —

A mi hajdan a Rambouillet-féle ház volt, azzá lőnek most

Geoffrin és Tencin asszonyok házai, melly utóbbi regényíróim és
megugrott szerzetesnö volt, ki az utczára tette ki saját magzatait,
Dubois ágyasa, Montesquieu kedvese, nagyravágyó másokért, ki
S e r a i l t gyűjtött össze s a j á t b a r m a i b ó l , miként ö a nap
legszellemdusabb férfiait nevezé. S a szellem takaróul szolgált
mindennek, a lopásnak, a becstelenségnek, sőt az alacsony szüle­
tésnek, m inekfoiytán, ha ártott is, szelidebbé tette a hatalmat,
türelmesebbé a papságot, bizalmasabbá a nemességet, közelebb
hozva egymáshoz a személyeket anélkül, hogy összezavarta volna
az osztályokat, általános finomságot hozva be, mellynél az aris-
tokratia levetkőzte szenvedélyeit, de megtartotta társadalmi szo­
kásait, s azt nyerték, hogy az ész jogai egy fokra helyeztettek a
születés jogaival.
Mialatt tehát az udvar veszti tekintélyét, a tudósok függet­
len állásra tesznek szert, s észreveszik fontosságukat. Hume, a­
midőn Párizsba jött, elbámult a szellem eme tiszteletén s így írt
Robertsonhoz: „ É n i t t a k a r o k m a r a d n i ; a t u d ó s o k és t u ­
dományok s o k k a l jobb bánásmódban részesülnek
i t t , in i n t a mi z a v a r g ó l o n d o n i b a r b á r a i n k k ö ­
zöt t“ ').
A szép szellem eme maniája, melly pártfogolja a tudatlansá­
got és aljasságot, arra vitte az embereket, hogy a legszentebb
dolgok megtámadásával keressék azt, s a kormányzó vacsoráinak
ocsmány örömei megnyitották az utat az istentelenségre. A s z é p
szellemek e r ő s szellemek akartak lenni s a b ö l c s é s z czimet
decretálták önmaguknak, erőnek tartván azt, ha lábbal tiporják a
hitbeli dolgokat, illetőleg a neveléssel kapott eszméket. A tükrök­
kel, aranyozásokkal, mellképekkel, koszorúkkal szemkápráztatólag

bölcsész czim et igényelték m ag ú k n ak , tek in tetb e v é v e , bogy csupán átok a valódi

bölcsészek, kik elég érövei bírnak lerázni magukról a nevelés előítéleteit vallási dol­
gokban*. R oselly de torgoes.
') D 'A lem bert azonban helyesebb felfogással igy sz ó lt: „L es savans n 'o n t
pis touiours besoín <3’ é tre récom pensés p our se m ultiplier. Tém oin 1’ A ngleterre &
qui les sd e n c e s doivent. ta n t, sans que le gouvernem ent fasse rieti pour elles.
11 est vrai que la natíon les considére, q u ’ elle les resp ecte m érne; et celto es-
péce de récom pense, superieure k to u tes les a u tre s, e st sans doute le m oyen
le plus sör de fairé fleurir les sciences et les á r t s ; parce que c ’est le g o u v e r­
nement que donne les places, e t le public qui distribue 1’ estim e“. Préf. a V
Encgclopédie.
 — 106 —

felékesitett termekben a hitetlenség elevenitette fel ismét gúnyo­

lódásaival az unatkozó és bágyadt élvvágyat; a káromkodás,
csak finom öltönyben és csipkékben jelenjen meg, szivesen látott
vendég volt, főként ha szórta a csípős és gunyoros élezeket.
Meghitták Mózest és a prófétákat, összekeverték a bibliát a kábí­
tó élvezetekkel s a dorbézolások még botrányosabban folytak az
egyház által megszentelt napokon. Mi sem maradt a szellemen
kivül; nem maradt hit, nem lelkesliltség, nem hódolat az igazság,
a haza iránt, melly utóbbit az emberi nem üres elnevezéssel za­
varták össze; mindenből gúnyt űztek, csak a képzelem után indul­
tak s egyedül saját eszökre támaszkodtak.
Mindez növelte Párizs befolyását, melly az urak között meg-
honosult társulási irány által máris messze el volt terjedve. XI.
Lajos 1474 ben szemlét akarván tartani ama város fegyverfog­
ható lakosai fölött, midőn százezret talált közöttük, kik skarlátba
voltak öltözve fehér keresztekkel, annyira megrémült, hogy soha
sem ismételte többé ezen látványt, melly feltárta a párizsiak előtt
számukat és erejöket. III. Henrik túlságosan nagy fejnek hitta
Párizst s kisebbé akarta tenni. A kormányzóság alatt egy millió
négyszázezerre rúgott a lakosok száma. Gondé alatt a Saint Ger-
main külváros alakult ép azon helyen, hol az ö parancsa szerint
csak házikóknak kellett volna lenni.
S zab adk őm ű vesség
Ezen területen a titkos társulatok üzék fondorlataikat, mi
egy ujabb utánzása volt az angoloknak. A hiúság távoli vagy
kitűnő eredetet követelt a szabadkőművesség részére, s nem léte­
zett kiváló név, mellynek eme társulat alakítását, ne tulajdoní­
tották volna, sz. Mihály arkangyaltól Socinusig és Cromwellig,
és amelly álmokat valaha csak kigondoltak a titkos társulatok,
hogy ősrégi eredettel díszítsek magukat, a kőmüvesség mindazo­
kat elfogadta és fel eziezomázta. Ki Salamon templomától, ki az egyip­
tomi rejtelmektől szárm aztatta; Manes tökéletesítette volna, kinek ta­
nítványai azt'án az utódokra származtatták a G. A. D. L. U.
( g r a n d a r c h i t e c t de 1’u n i v e r s — a mindenség nagy Épí­
tőmestere) tiszteletét; ezeu társulat tanította az európaiakat mű­
veltségre az ősidőkben Pythagoras neve alatt, a középkorban pe­
dig fentartotta a tudás hagyom ányait; a keresztes hadakkal az
ispotályosok és templomosok utján átjutott az európaiakhoz, s
titokban túlélte a két rend kiirtását. A kőműves páholyok való­
jában, mint említettük, nem voltak egyebek, mint egyike ama
 — 107 —

számos társulatoknak, mellyek által az ipar a középkorban segélyt

keresett annyi ellenség közepett. Az építészeti rendszerek hagyo­
mánya azon féltékenységgel őriztetett közöttük, melly akkortáj-
ban közös volt minden rendszerrel. A strassburgi székesegyházat
egy szabadkömüves-társulat építi 1277-ben, s az akkori építkezé­
sek hasonlatossága a szertartások egyenlőségét engedi föltételez­
nünk. A fejedelmek elismerték a társulatot s Miksa császár meg­
erősítette alapszabályait ').
A kőmüvesség első nyomai Angolországban 1327-ből szár­
maznak s akkor az összes lordok ahhoz tartoztak; a parlament
1425-ben eltiltotta a kőművesek káptalanait és gyülekezeteit, VI.
Henrik azonban újból megengedte azokat; ! 500-ban a rhódusi lo­
vagok igazgatása alatt állottak; 1502-ben, VII. Henrik volt a
rend pártfogója, az ország első tisztviselői tagjai közé tartoztak,
kiknek élén maga a király kőműves öltönyben tetto le a west-
minsteri apátság alapkövét. Az angol forradalom alatt az ural­
kodó zsarnokság és ama nép hallgatag kedélye hathatósan köz­
reműködtek a titkos társulatok alapítására, s hogy fölfedeztetés
esetén ne látszassanak újaknak, azt állították, hogy a tűrt kőmű­
ves páholyokhoz tartoznak, s ama bibliai jelvényekkel vették ma­
gukat körül, mellyekkel tele volt az akkori beszédmód. A számű­
zött jakobiták magukkal vitték a titkos társulatokat Francziaor-
szágba, de azonkívül, hogy itt kevésbbé kedvelik a titkolózást,
XIV. Lajos gyanakodó üldözése megakadályozá elterjedésüket.

') Ki nem a k ar a rejtelm es, hom ályos, b iza rr irato k tengerébe m erülni,
közelebbi felv ilág o sítást szerezhet egy olasz iró eléggé különös m üvéből, m elly-
nek czim e: 11 mistero deli’ amor platonico dei medio evő derivato dai m isteri antichi,
öt kötetben, R ossetti G ábortól London, 1840. E g észe n a titkos társu lato k léte zé ­
sére tám aszkodik, m ellyekben hagyom ány u tjá n fenm aradtak a h ajdani titk o k .
Mint term észetes, e könyvben nngy rész j u t a kőm iivességuek is, m ellynek még
gyerm ekességei és rejtélyes nyelve is kom olyan vétetnek. F ő le g a III. füzetben,
11. fej. beszél róla.
L ásd továbbá Reghellíni, L a Macsonnerie considérée comme le résultat dés
religions égyptienne, ju ive , et chrétienne. G aud 1828. — E sprit du dogme de la
Franc,-Magonnerie B rü ssell 1825’
Olavel, füst. p iti. de la Franc Magonnerie. P arigi 1844.
Ragon, Oours in terjjrétatif des imitations anciennes et modernes. E dition
sacrée, 1842.
Ig e n terjedesm es és ellenséges felvilágosítás olvasható a F e lv ilá g o su lta k ­
ról (illum inatusok) és szabadkőm űvesekről Barruel abbé Em lékirataiban a jaco-
binism us történetére vonatkozólag III. és IV . köt.
 — 108 —

Néhány illy társulatot alakított az angolországi trónkövetelő; a

kormányzónak, ki kedvelt mindent, mi a titok és tilalom által inge­
relte a kíváncsiságot, valamint a többi angol divat, úgy ez is
megnyerte tetszését, s 1725-ben tartatott az első páholy három
külföldi főnök vezetése alatt, s ezek voltak: Dewentsvaters lord,
Maskeline lovag és Heguettye ur. A szabadkőművesség Angliá­
ban ép ezidötájban megszűnt titkos társulat lenni, s april 24-én,
Alkeith gróf nagymester alatt nyilvános gyűlést tartott, mellyben
három ujoncz fölvéve a bőrkötényt, a kalapácsot és a vakolót,
ezen jelvényekkel ment végig a városon.
1736-ban, Arnwester l or d, második francziaországi nagy­
mester távozása után, az udvar tudtul adta, hogy ha a választás
valamelly francziára esnék, ezt rögtön a Bastilleba záratná,
és mégis d’ Antin herczegre esett, ki alatt a franczia köroüvesség
állandó lakhelyre tett szert, ezután Clermont gróf királyi her­
czegre esett. 44-ben a páholyok eltiltattak, ennek következtében
azonban annál inkább meggyökeresedtek és elterjedtek a vidé­
ken ; végül a párizsi páholyok függetlenítették m agukat az angol­
országiaktól. Ramsay András Mihály (1686 —1743),ki a londoni aka­
démia tagja volt s a trónkövetelő fiainak felügyelője, ki külön­
féle müvei által nem csekély hírnévnek örvendett, s kit Feneion
a deismus elhagyására birt, egyike volt a francziaországi kö-
müvesség legbuzgóbb terjesztőinek. Azt hitte, hogy a kömlivesség
Palesztinában alapittatott a keresztes hadjáratok idejében, a sza-
racének által elrombolt templomok újbóli fölépítése végett, s
melly később Angolországban módosulni volt kénytelen, nehogy
gyanút keltsen Erzsébet királynőben, ki a szabadkőművesekben
álezázott pápistákat látott. Ramsay, mint főcancellár, az összes
európai páholyok ke'pviselőit összehíni szándékozott Párizsba, s
rábírni az összes tagokat, kiknek számát háromezerre tette, hogy
tiz Lajos-aranyat ajánljanak fel fejenkint, melly összeggel aztán
egy íranczia szótárt állítanának össze, melly a szabad művészete­
ket foglalná m agában; ez utóbbiak képezték azon előadás tár­
gyát, mellyet hetenkint egyszer adott vacsorájuk alkalmával
tartottak, Fieury miniszter ellenezte a hirdetett gyűlést; később
tnegirta a S z a b a d k ő m ű v e s s é g t ö r t é n e t é t , melly nem je ­
lent meg nyomtatásban, de bevallja, hogy elhallgatta, mennyire
közreműködött e kőmiivesség a Stuartok visszahelyezésére Angol-
o rszágban.
Essen szigeten a társulat megtartotta a komoly jellegét;
 — 109

máshol azonban mulatozási összejövetelekké, galant eretnekséggé

lön, melly senkinek sem ártott, sőt használt a jótékonyság által;
s egy olly társulat jellegével bírt, melly a polgári társulatokéitól
különböző elvekre alapittatott. Páholyaikban semmiféle örökös
előjog nem létezett; a g o n d o l k o z á s o k s z o b á j á n a k fekete
falain halál-jelképek között e szavak voltak olvashatók: Fia t ö ­
rő d ö 1 a z e m b e r i k i t ü n t e t é s e k k e l , t á v o z z ; i t t i s m e ­
r e t l e n e k . — Az újon ez megértette a szónoktól, hogy a kőmü-
vességczélja megszüntetni minden faj, szín, haza általi megkülönbözte­
tést, kiirtani a nemzeti gyűlölködéseket és a vakhitet, aminthogy
a mindenség Építőmesterének is a különféle éghajlatok bölcsei
emeltek tem plom ot; minden páholy tisztelendőjének trónja fölött
látni lehetett a háromszöget a Jehováh zsidó névvel, melly azt
jelentette, hogy a beavatott egyedüli vallási kötelessége volt lu­
tent imádni. Minthogy ezen társulathoz temérdek olly egyén ta r­
tozott, kik ellenezték a társadalmi felforgatásokat, a legbnzgób-
bak uj titkos fokozatokat alap íto ttak , mellyekre csak bizonyos
megpróbáltatásokon keresztül lehetett jutni, mellyek czélja volt
feltüntetni a forradalmi nevelés haladását. Illyformán harminezhá-
rom fokozat létezett, mellyek közöl a négy első kőmtlvesi jelvé­
nyekkel b írt; az ötödiktől kezdve a tizennyolezadikig vallási lo­
vasságot jelentenek; a harminczadiknál aztán megkapja az illető
ama probléma megfejtését, melly az előbbiekben csak jeleztetett.
A titokszerüség magához édesgette és izgatta a képzeleteket;
a könnyenhivők chimericus tökéletességek iskoláját és homályos
mysticismusf, a charlatánok a varázslatok halmazát látták benne;
nem egy volt, ki csalás végett használta a társulat n ev ét; nagyobb
volt azok száma, kik eszköznek tartották a szegénység orvoslására.
Lehetetlen volt, hogy gyanút ne keltsenek a fejedelmekben eme
titkos összejövetelek, ezen titokszerti egyetértés a legkülönbözőbb
országok lakosai között; s előbb ugyan Francziaország 1727-ben,
aztán Holland 35-ben, később Flandria, Svédország, Lengyel-, Spa­
nyolország, Portugál, Magyarország és Sehweiz eltiltották azokat.
Bécsben 43-ban, midőn a katonák megrohanták gyíllésöket, a tagok
átadták kardjaikat s börtönbe vitettek vagy becsületszóra szabadon
bocsátattak, egy botrányos hir azonban azt mondá, hogy magas ál­
lású egyének is találtattak közöttük ;a foglyok mindazonáltal kijelen­
tették a vizsgálat alkalmával, hogy nem felelhetnek a kérdésekre,
minthogy ezt esküjök tiltja ; a kormány megnyugodott és szabadon
bocsátotta őket, de eltiltotta hasonló gyülekezetek tartását, X II. Ke­
 — 110 —

lemen már 38-ban kiközösítette őket Olaszországban, később XIV.

Benedek 51-ben megújította a kiközösítést, mire a nápolyi király­
ságban, hol igen el voltak terjedve, III. Károly azon büntetéseket
alkalmazta ellenök, mellyek a közcsend háboritóit sújtották. Öt. kö­
vették a többi fejedelinek is.
Efféle tilalm ak a veszély vonzerejével ruházták fel eme társu­
latokat; minden gondolkozó hozzájok akart tartozni, minekfolytán
nem megvetendő eszközzé lőnek a forradalmi eszmék elterjesztésére,
főleg miután kezet fogtak a németországi f e l v i l á g o s u l t a k k a l
(illuminatusok).

NYOLCZADIK FEJEZET,

B ö l c s é s z e t i i r o d a l om.

Illy erkölcsöket és érzelmeket rajzolt azon irodalom, melly

szokás szerint, részben a múlt századdal tartott, részben az uj esz­
mékhez alkalmazkodott >). A szépet megszűntek mint szépet mű­
velni, a fegyverré változtatták át az eszmék és pártok szám ára; az
irodalom, melly erkölcsös, vallásos, monarchiái irányú volt XIV. La­
jos köpenye alatt, elfogadta a skeptícismust és erkölcstelenséget,
bálványozta a szellemet, kereste a pillanatnyi diadalt. A szépek kö­
reiben ellenhatás keletkezett az elődök művészete, főként Boileau
és Racine ellen, s Fontenelle és La Motte voltak az ellenzék fejei.
Fontenelle, ki kapocs volt az arany-század és az uj kor között, köny
nyü és gyöngéd, lanyha úgy lélekre mint tehetségre nézve, népszerű­
sítette az ism ereteket s a társaság nyelvén beszéltette a tudományo­
kat ; szomorujátékokat irt, ő, ki nem ismerte a lelkesülést; kedvelte
Bayle Bkepticismusát, de még inkább a szerelem, gyűlölet, eszmék
nélküli életet; epigrammokat gyártott a hit ellen, de azért nem tu­
lajdonított annyi biztosságot és fontosságot saját nézeteinek, hogy
proselytákat akart volna szerezni ; nem engedte magát százada által
ragadtatni, de nem is úszott ellene. La Motte hideg analysissal fej-

') Barante, D e la littérature Irangaise pendant le X V II í. siécle;

Yillem aín. Cours de la littérature frangaise;
Lacretelle, E istoire de F ran cé; - i s a C) a la tti Felvilágosító jegyzet e
könyv végén.
 — 111 —

tegeti tárgyait, dalokat és drám ákat készit, mialatt kimutatja a ver­

sek haszontalanságát; elékteleniti Hómért, midőn lefordítani ak a rja;
kívánja, hogy az óda valamelly bölcsészeti eszme okszerű kifejtése
és ne lelkesültség által sugallt dal legyen ').
A K e g y e l e m r ő l irt költeményében Racine Lajos, atyja
díszes irmodorát használja, a V a l l á s r ó l irt egyhangú müvében
azonban szőrszálhasogató okoskodásai és a lelkesültség teljes hiánya
több theologiára mint h'tre mutatnak ; a bölcsészeti költészet felta­
lálójának vagy meghonosítójának lehetne öt nevezni, amennyiben
művészettel dolgozott s régi tárgyakat használt fel. Campistron és a
Racineianusok szomorujátékaiban ügyesség nyilvánult, de sem az ér­
zelem, sem az alak nem árult el valami saját külön jelleget; Crebil-
lon, ki irtózott tölök, azt hitte, hogy jobbat is tehetne a puszta után­
zásnál, s megunva Racine hőseinek érzelgősségét és elmosódott szen­
vedélyeit, a sötétet kereste, s elkiilönözve magát a társadalomtól,
mellyet utált, azon szép után törekedett szomorujátékaiban, melly
fölötte áll a formának. Voltaire mesternek nevezte öt, mielőtt még
amiatti boszuságában, hogy vele egy párhuzamba helyezik, ócsárolni
nem kezdette.
Az előbbi iskolához tartozik Vauvenargues Lukács is (1715—
47), ki inig Pascaltól a szív mélységeit fürkészni tanulta, Fénélontól

J) Les vers sont enfans de la ly r e :

11 fa u t les chanter, non les lire.
A peine aujourd’ hui les lil-on.
Couti A ntal abbé, paduai, fe ltá rja a franczia irodalom h a n y a tlá s it egy,
Maffeihea in té z e tt lev é lb en : „A francziák irály a látsz ó lag veszti azon finom ságot
és azon tiszta sá g o t, m ellyek m iatt X IV . L ajo s századát A ugusztuséhoz leh e tett
hasonlítani. K ét szerző t v á dolnak ezen h a n y a tlá s m ia tt, F o n ten ellet és L a
Motte-ot.
„F ontenelle be a k a fta önteni a szép szellem et a b ö l c s e l e t b e , s a bölesé-
szetet a szellem m üveibe. A m etapliysica és a nevetséges összevegyitése ssjátoB
jelleget hoz létre, s F o n ten elle n a g y ra ta rtja m ag át, hogy ez neki sikerült.
A halottak beszélgetéseinek ellentétei finomul v a n n ak m egválasztva, csakhogy m in­
dig F ontenelle az, aki beszél. Az Akadémikusok dicséreteiben a tudom ányos he­
lyek epigram m okkal vannak vegyitve.
„ L a M otte fe ltalá lta a titk o t, m elylye! sik e rü lt álta lá n o síta n ia H om ér,
Pindár, A nacreon, H orácz sajáto s eszm éit, a zt á llítja te h á t, hogy m eg jav íto tta a
régieket. Az á lta lu k h a sz n ált összetett sz ó k a t sa játsá g o s ízlésre m utató m egha­
tározásokkal h e ly e tte síti ; S p éldául a z t, ki énekes m ad a ra k a t árul, trilla-áru s­
nak nevezi ; a m éh k a st méz palot.ána k, valam elly rendkívüli nag y ság ú g y ü ­
m ölcsét kerti tüneménynek azon ró k á t, m elly egyik m eséjében erkölcsi Ieczkét
tart, hoszu fa rk u Pythagorásnak »t.b.
 — 112 —

a jóakaratot szíttá magába. Korán tisztté lévén, a prágai visszavo­

nulás alatt megbetegedett s ekkor kétségekkel, de komolyan kezdett
elmélkedni az élet problémái fölött; eltűnni lálván a dicsőséget és
reményeit, nem lett embergyűlölővé, s ahelyett hogy szomorúságot
és megvetést érezne magában, bizik az emberi természet jóságában
és nemeslelkűségében. Könyve homlokára e szavakat irja : „Áz em­
ber napjainkban nem áll kegyelemben a gondolkozók között, s v er­
sengve halmozzák el öt mindennemű bűnökkel; de talán közel áll
ahhoz, hogy fölemelkedjék 8 visszakövetelje összes erényeit.11 Sőt
annyira viszi az óvatosságot, hogy a l i g m e r i a z t á l l í t a n i ,
hogy léteznek némelly , ^természetünktől elválaszthatlan gyöngesé-
gek l). Nem vallásos, de szereti a nemes és emelkedett érzelmeket,
gyűlöli az üldözést, kikel a személyes érdek tana ellen ; nem élvén
a főváros megromlott társaságában, n«m vetette azt meg s nem is­
merte eléggé, — de együtt szenvedett az emberrel és saját sebein
tartotta kezét, midőn másokéit irta le.
Egészen más volt Duclos K ároly, (17Ü4—-7 2 ), szabad és
gúnyolódó szellem, ki Párisban nőtt fel, az udvar pártfogása alatt
állott s barátja volt a legkülönbözőbb egyéneknek. A vigadók szá­
mára X . . . g r ól v a l l o m á s a i t ir ta , melly mü kalandokat és
képeket tartalm az ama botrányos társaságból, mellyben az erkölcste­
lenség okoskodóvá és bölcselkedővé lön, úgy, hogy ujabb ocsmány­
ság azon hidegvériiség, melylyel ő másokéit elkövetteti, és elbeszéli.
E l m é l k e d é s e i az e r k ö l c s ö k f e l e t t nem sokkal érnek
többet amaz intelmeknél, mellyeket naponkint teszen valaki s megint
elfeled; nem csipdes, nem háborodik fel, nem akar alkura lépni az
igazsággal s megbecsteleniteni magát a hízelgéssel; festő lévén és
nem erkölcs-szónok, rendkívül sikerülnek neki a tudományos és be­
folyásos férfiak leirásai. Irt oliyauféie adomákat is, mellyeket akkor
történetnek neveztek, b mellyeket saját szenvedélyeivel fűszerezett8).

•) II y a den faiblóáaes, si I 'un use dire, iruéparablt* de iiotre nature.

a) Mém. feerets sur les rég-net de Louis X I V . et de Lotus X V . m űvében
b evallja, bogy az em berek és erkölcsök tö rté n e té t a k a rja m e g írn i: J e m ’ a rré te
peu sá r les événem ens qui se ressem blent dana tous les Sges, qui frap p e n t si
vivem ent les au teu rs et leurs contem porains, e t deviennent si indiffóreus pom-
la génération suivante. Au m orál comme a u physique, toiit s’ affaiblit et d isp a rait
dan^ 1’ éloigrü-m ent : m ais l ’ histoire de l ’ hum anité intéresse dans tons les tem ps,
parceque les hommea so n t tonjours les mém es . . . . II sem ble que le tem ple de
Ja gloire a it été élévé pár des láche?, qui n ’ y plncent (jne c í m qni’ ils craig n en t
 — 113 —

Le Sage.
Le Sage René (1668— 1747), egyike az utolsóknak azok közÖ!,
kik festettek leírás helyett, a megelőző korszak örökös hősi szerel­
meskedéseit az erkölcsi regónynyei váltotta fel. A saállitók és agio-
tateurök uj faja, kiket ő kíméletlenül ostorozott, minden követ
megmozdítottak, hogy megakadályozzák T u r c a r e t (1709) czimü
müvének előadását, s híjába ajánlottak neki százezer frankot, halmü­
vét visszaveszi. Negyvenöt éves volt m ár, midőn Velez de Guevara
Lajos D i a b io c o j u e l ó-jából átvette a S á n t a ö r d ö g eszmé­
jét, melly mü az alap egyformasága s a kalandok laza összefüggése
daczára igen nagy hírre jutott a személyiségek miatt, minthogy ama
politikai és botrányos czélzásokkal átszőtt regényekhez tartozott,
mellyeket a P e r z s a l e v e l e k hoztak divatba. Míg Asmodeus
jó ördög, ki figyelemmel kiséri az ellentétes jeleneteket, Gr i 1 B l a s
valódi férfi, minekfolytán a compositio természetesebbé lesz; de itt is
túlsúlyban van ugyanazon gonosz figyelő szellem, melly mindvégig
ébren tartja a kiváncsiságot, az ellentétek által előidézi a nevetségest
s egész sorát nyújtja a jellemzéseknek, mellyek közöl azonban egysem
szól tisztességes emberről. Az akkori regényektől elüt annyiban,
hogy nem retten vissza az igazságtól, mellyet helyesen keres és erő­
teljesen fejez ki. Nyoma sincs emelkedett és lovagias érzelmeknek;
megindulás nélkül vannak benne rajzolva az emberi nem önzése,
szolgaleiküsége, kishitűsége; a felhozott kalandok még valóságos
idyllek ahhoz képest, mit akkor irta k ; különben szabadon gondol­
kozik anélkül, hogy akár forradalmár, akár vallástalan vo ln a; csip­
kedi az udvart, parodiázza Voltairet, de mindig nyugodtan, mint
aminö egész élete volt. Ki azt állította, hogy ő G i 1 B 1 a s-t egy
spanyol kéziratból fordította, mellyet soha sem látott senki, csak
azon hűségről tett tanúbizonyságot, melylyel a spanyolországi erköl­
csöket rajzolta.
Prevót.
Prevőt Antal abbé (1697— 1763) hesdini születésű Artois
tartományból, ép úgy tele volt kalandokkal életében, mint regé­
nyeiben. Jezsuiták között neveltetvén, katonának megy, újra buzgó
jezsuitává, aztán szeleburdi tisztié le sz ; majd gazdag, majd sze­
gény ; elvesztvén egy barátnéját huszonkéíévts korában a rnauri-
nusok közé t e m e t i m a g á t , prédikál, dolgozik a gyűjteménye­
ken, miközben megint megszereti a világot, egy regényt ír s kalan­
dok elbeszélésével vidítja fel a szerzetesek hosszú estéit. A kevésbbé
szigorú clunyi zárdába téteti át magát, de itt sem lévén megelé-
XVII. 8
 — 114 —

gedve, Hollandba fut, s itt közzéteszi E g y e l ő k e l ő f é r f i e m ­

l é k i r a t a i-t, s azon élénkség, melylyel e miiben a szenvedélyeket
festi, mutatja, hogy azok még ö benne sem aludtak el. Itten egy
protestáns növel adván össze magát, Angolországba fut, hol kiadja
P r o é s c o n t r a , C l é v e l a n d , és M a n ó n L e s c a u t czhnií
munkáit, s nem annyira müvei, m 'nt inkább kalandjai által hírnévre
teszen szert. Visszatérve Francziaországba, kiadja az U t a z á s o k
t ö r t é n e té - t (1745), melly részben angolból van fordítva, s ke-
vésbbé színtelen, mint a La Harpe é. Meghalván hatvanéves korá­
ban, testét bonczolni kezdik, de m e , a sziv újra rángatózni kezd
a bonczoló kése alatt. S zenvedéllyel, természetességgel és ritka
ügyességgel birván a kalandok összefüzésében és az érdek fokozá­
sában, megelőzhette volna a jelenkoriakat, ha kidolgozta volna regé­
nyeit, mellyekben élet van, minthogy gyakran önmagát rajzolja. A
M a n ó n L e s c a u t - b a n a legelvetemedettebb egyéneket szerepel­
teti, és mégis, mennyire érdekfeszitő, mennyi igazság van egy jó
lélek tévedéseiben, ki a szerencsétlenségek tulhalmozódása folytán
nemessé sőt magasztossá leszen !
Marivaux (1688— 1763), ki az emberi események aprólékos
oldalait teszi figyelme tárgyává, szerencsés volt a regényírásban,
mi inkább eltűri a lassú meneteket, mint a dráma. Tencin asszony
számos kellemes regényei között C o m m i n g e s g r ó f e m l é k -
i r a t a i - b a n szenvedély és természetesség található. Bámulatos
a z utolsó jelenet, mellyben a nő, ki trappista szerzetesnek adta
ki magát, haldokló ágyán fennhangon bevallja és fölfedezi szerel­
mét, a gróf hallatára, ki iránta való szerelemből lépett ugyanazon
szigorú szerzetbe.
Itt idézhetném Pluche-t, ki szerencsésen festette' a természet
látványát, továbbá Lefranc de Pompignant, a komoly eszmék ba­
rátját, ki reformok után törekedett forradalom n é lk ü l, s még
annyi m ást; a jövő azonban nem az ő számukra volt fentartva.
Europa megszokta már, hogy a szellem kéjeit keresse a franczia
irodalomban, mellynek termékei voltak ama szomorujátékok, ha­
lotti beszédek, regények, gondolatok, vitatkozások, mellyekben az
érdekeltséget előbb nem ismert forma-csin tartotta folyton ébren,
s azon finomság, melly őszinteségnek tüntette fel a hízel­
gést és méltóságnak a meghunyászkodást. A szerteazéledt nagy
számú protestánsok, kik nevelésre adták magukat, elterjesztették a
természetesnek és reminiscentiáknak, a pedanteriának és valódiság
nak ama vegyülékét, melly a franczia irodalmat és modort jellem-
 — 115 —

zé. Már maga a nyelv is mellözhetlennek tekintetett minden müveit

egyénre nézve, valamennyi udvar azt használta s a diplomaták
is előszeretettel éltek vele. Növekedvén az olvasók szám a, az irodalmi
pálya is terjedtebbé s mintegy mesterséggé lön, fel kellett hasz­
nálni a nép szenvedélyeit, s azért világosan kellett magát kifejezni
az illetőnek. Már pedig a franezia a legvilágosabb nyelv, melly
ennekfolytán roppant fontosságú eszközzé lön. Ennek segélyével
szerette meg Európa a könnyüt, a világost; az irók elegantiáját
tekintették minden nép műveltségének egyedüli ismertető jeleül;
valamelly könyvnek az képezte egyedüli értékét, ha könnyed
volt, mint valami regény; ami fáradsággal* és kutatásokkal já rt
s nem lehetett elmondani a szépek társalgási körében, azt pe-
danteriának, élvezhetlennek, metasphysikának nevezték. Az élve­
zetekre azonban nem sokára megrázkodtatások is következtek ak­
kor, midőn ugyanazon irodalom, fegyvert ragadva, a század leg­
főbb hatalmává lett, s harczáva! előkészítette a vasfegyverek
harczát.
E rre a menekültek és az angolok példái tanítottak rá. A
vallási üldözés miatt Schweizba és Hollandba lévén kénytelenek
menekülni, nagyszámú francziák dühös nyíltsággal kezdtek írni,
ugyanazon gyűlöletbe foglalva a királyokat és papokat, s törté­
nelmi eredetükben és a nép tiszteletében támadva meg őket.
Bayle, Baillet, Le Clerc János, D' Argens . . , kötetekkel és fü­
zetekkel árasztották el Franeziaországot, mellyek az encyclope-
dísták mintaképe és raktára voltak.
B ö lcselem A n g o lo rs z á g b a n .
Angolországban a puritánok, kik az evangéliumon kivül
minden szabályt elvetettek, már az 1649-iki forradalomban gyö­
keres reformot kísérlettek meg. Azoknak tehát, kiknek szivén
feküdt a kiváltságok és a régi társadalmi rend fentartása,
érdekökben állott megtámadni a szentirás igazságát és tekinté­
lyét, úgy hogy a két vallási párt között egy harmadik alakult
hitetlenekből és gunyolódókból. El lévén keseredve a gyanakodó
Stuartok üldözése miatt, Orange-zsal gyözelmök folytán vérsze­
met kapva tértek vissza, s gyülöletöket egyképen kiterjesztették
a megbukott pártra és a vallásra. Shaftesbury, Cromwell bizal­
mas embere s később II. Károly fÖcanczellárja, befogadta és uj
életre ébresztette a s z a b a d g o n d o l k o z ó k a t , mint ahogy
neveztettek, s könnyű és engedékeny bölcsészetet tanított. A tár­
sadalmi rendet felforgató tanok , mellyeket Hobbes tett közzé,
8*
 - 116 —

Harrington, Sidney, Locke pedig alkalmazott, a vallástalan

müvek egész özönét hozták létre; Toland A k e r e s z t é n y é g
t,i t k o k n é l k ü l czímü munkájában uj egyházat javasolt; Wol-
ston Krisztus csodáit puszta allegóriáknak mondotta; Colins
tagadta a kinyilatkoztatás szükségességét, állitván, hogy elég sze­
retni Istent és az embereket. Tindal újra fölmelegitette az előb­
biek hadonázásait, kikelve minden positiv 'vallás ellen, s ép olly
kevéssé kiméivé a morált, mint a dogmát; Dodwell a „szentirás és
az első századbeli atyák nyomán bebizonyítja, hogy a lélek term é­
szeténél fogva halandó'1; a demokratikus merészségek tapsokat
szereznek Gay K o l d u s á n a k . Locke nyomain Fiume annyira
ment, hogy tagadta, miszerint a vallás az ész elvein alapulhas­
son, s hogy az eredményből következést lehessen vonni az
o k ra; mi által a halhatatlanságnak metaphysikai, erkölcsi vagy
physikai bizonyítását sarkából kiforgatta.
B olin gb rok e.
Nagy buzgalommal folytatta eme harczot a trón es oltár ellen
Bolingbroke Henrik lord (1677 — 1751.). Ifjúságától kezdve a hi­
tetlen tudományosságra adván magát, akként gondolkozott, hogy
czélszerü meghagyni a babonát a népnek, a magasabb osztályokat
azonban föl kell menteni annak nyűgétől. Miután a hannoveri
ház trónraléptekor előbb a hazából, később csupán a szószékről
száműzetett, meleg és hathatós politikai ékesszólását röpirataiban
gyakorolta, mellyek csupa erőtelj voltak, mint: E l m é l k e d é ­
sek a p á r t o k felett, E g y h a z a f i a s k i r á l y e s z m é n y ­
k é p e , L e v e l e k a t ö r t é n e l e m f ö l ö t t , mellyekben Walpo-
le minisztert csipkedve metaphysikai tételekig em elkedett, gya­
korlatban az epieur eifmubt pártolva, elméletben pedig a deisták
szóvivőjének mutatva magát. *) 0 adta Popénak az E l m é l k e ­
d é s a z e m b e r f ö l ö t t czímü mű tárgyát, mellyben [a deismus
dicsőittetik, s minduntalan arra törekedett, hogy a természet ural­

*) B olingbroke azonban nem o sz to tta követőinek fo rrad alm i eszm éit, s

e ze k et ir ta Sw ift iek 1724. szept. 1 2 -é n : „M int észreveszi m, erős szellem eknek
hivják m a g á k a t azok, k ik et én a társad alo m ostorainak ta rto k , m ert tö re k v é ­
se ik a társadalm i kötelélek széttép ésére és a rra irányulnak, hogy m egszab ad ítsák
e g y hatalm as féktől am a vadállatot, az em bert, h olott azt még m ás fékek e g y tu-
c za tjá v al k e lle te vis: z a ta rta n i stb “ . Más dologban is e lté rt k é v ető itő l, s a h e ­
ly ett, hogy bám ulta volna az angol alkotm ányt, a zt m ondá, hogy az nem áll
egyébből, m int egy királyból fény nélkül, nem esekből fü g g e tlen ség nélkül, köz­
ségekből szabadság nélkül.
 — 117

mát helyezze a theologusok ideáljának helyére. Szerinte minden em*

pirismus; a szellem természeti tárgynak tekintendő; Cartesius
eszelős, valahányszor általános elvekig emelkedik, s a legszebb böl­
csészet abban áll : „tudni élni, vagyis alkalmazkodni az időhöz,
az emberekhez, a körülményekhez, midőn ezt az ész követeli.11
Leibnitz, ki ez időtájban halt meg Németországban, m ár fe­
ledve volt; Vico ismeretlenül élt Olaszországban; s aki szabad esz­
mék után sóvárgott, azokat Augolországban kereste. Ide jött lel­
kesülni a franczia irodalom is, mig azonban itt a sajtó és a véle­
mények szabadsága megengedte amaz érzelmek nyilvánitását, ez
kevésbbé lön veszélyessé, minthogy más érdekek s ellenkező vagy
egymással versengő nézetek zajával volt összekötve, Francziaor-
szágba vive azonban át, egészen más következményeket vont maga
után. Az angolok között az érzékek és a tapasztalás bölcsészetét
féken tartotta a mérséklet ama benszületett érzelme úgy a külvi-
szonyokban mint a tudományos nézetekben, miértis a lelki és is­
teni elem kiküszöbölése nem ragadott olly hirtelenséggel a felfor­
gatásra. Mig az angoloknak sziikségök volt valamelly hitre, vala-
meily erkölcsi érzelemre, a francziák hanyatlomlok rohantak a ter­
mészet érzéki f'anatismusába. Fontenelle mondá : h a t e l e v o l n a
m a r k o m i g a z s á g o k k a l , c s a k e g y e n k i n t b o c s á t a-
n á m k i a z o k a t ; most pedig valamennyien azzal kérkednek,
hogy mindent tudnak, ezt a háztetőkről akarják kiabálni, felsza­
badítani az emberi fajt, mellyet rabszolgává tettek a nemesek s ba­
romivá a papok, s t ilt ne akarnak működni a megelőző századnak,
skepticism ust, társadalmi átalakítást, a jelenkoriak utánzását
hangoztatva.
A szabad vizsgálódást tehát, iüyformán nem csupán a val­
lásra és politikára, hanem az emberre, a természetre, a társadalom­
ra is alkalmazták. Következésképen mindenütt kétségek, minde­
nütt rendszerek merültek fel, s általánossá lön a hajlam a parado­
xon iránt; mindenki bölcsészetiéi foglalkozott, s Locket tartották a
bölcsészek m esterének; magasztalták az analysist, s mindenkor
önkényes föltevésekből indultak k i ; minduntalan a józan észt han­
goztatták, s eszerint akarták volna átalakítani az emberi szivet és
értelmet.
Ámbár különböztek az alakra nézve, mindenki megegyezett
abban, hogy a hit összeegyeztethetlen az értelemmel; ez ember ön­
magától és önmagáért létezik ; az eredeti vadság állapotából az ál­
tal emelkedett ki, hogy feltalálta a beszédet, a társulást, a jog és
 1Í8 —

kötelesség eszméit; az összes intézmények az ö szellemének teremt­

ményei, a vallás tehát korlátlan szabadsággal b ir ; különös gyűlö­
letet érdemel a keresztény vallás, mint amelly hitelveket és köte­
lességeket szab elő; kárhoztatandók a kiváltságok, mellyek el­
lentétben állanak az ősi egyenlőséggel. Bámulatos vakmerősége a
szellemnek, melly semmi külső tényt számba nem vett, utálta és
megvetette az egész társadalmi állapotot és az embert, a sajátmagá­
éival ellenkező nézetek iránt csak megvetést és gúnyt m utatott s
ép olly zsarnokivá lön, mint amaz intézmények , mellyeket megtá­
madott. A természet nagyszerűségei, mellyeket a haladó tudo­
mány feltárt, s mellyek mindinkább bámulatosabbaknak és szabály­
szerűbbeknek tűntek fel változatosságukban, nem gerjeszteuek le l­
kesülésre, hanem érveket szolgáltatnak saját fajunk legyalázására;
az ember és a szabadság iránti szeretetből magasztalják az oran-
gutang értelmét s a chinaiak alkotmányát. Elválasztva a szellemi
rendet az anyagitól, a tapasztalatlanság és a nagyravágyás ama
sajátságos jellege lép előtérbe, melly olly veszedelmessé lön ké­
sőbb, midőn a bölcsészetet a tényekre kezdették alkalmazni.
M ontesquieu.
Montesquieu Károly, Bordeauxból (1689 —1755), parlamenti
elnök, komoly tudományu férfiú, olly korban lépett föl, amidőn
(mint ő mondá) az irott müvek legnagyobb része nem állott egyéb­
ből, mint beszélési könnyűségből és vizsgálódási tehetetlenségből;
ö is divatba akarván tehát jöni, szükségesnek vélte élénkséggel
ékesíteni olly dolgokat, mellyek már önmaguknál fogva is eléggé
vonzók, mint az igazság és jog. Először is a P e r z s a l e v e ­
l e k k e l lépett föl (1721), melly a legmélyebb a frivol könyvek
között. Bármennyire téves, de nem volt uj azon gondolat, valamelly
idegen által Ítéltetni meg saját műveltségünket, mellynek megszo­
kása nem takarja el előtte a helytelenségeket. Az efféle müvek­
ben azonban a feltalálás a legkevesebb, s Montesquieu e müvében
a folytonos csipkedések XIV. Lajos, Law, a kényuralom és az ud­
var erkölcsei ellen tetszettek a politikai köröknek; tetszett a szép
világnak a serail leírása, hol a szerelem meg van fosztva minden
gyöngédségtől, le van aljasitva a féltékenység által s állati kéjel-
géssé van átváltoztatva; tetszett a komoly egyéneknek az udvar
tónyeinek fürkészése s a társaság ledérségének pelengérre állítása.
Csípős megjegyzései közmondásokká lőnek, antiál is inkább, mint­
hogy’ nem látszottak gyűlölet által sugalltaknak; belátták, hogy
az epigrammot össze lehet egyeztetni az emelkedett gondolatokkal
 — 119

és szigorú tárgyakkal, s többen utánozva ama szabatos rövidsé­

get, melly eltakartatja az ürességet, azt hitték, hogy olly mély­
rehatók, mint ö, mert olly könnyedek, mint ö.
Illy skepticismus, illy nyilván botrányos megjegyzések, me­
lyeket egy elnök teszen közzé, mutatják, hogy a közvélemény ferde
irányba tévedt, s hogy nem mertek megtagadni tőle némi áldozatot.
S illy áldozat volt a z ö G n i d u s t e m p l o m a is, melly a legké-
jelgöbb festés. Chesterfield-del, ki azt mondá n e k i: T i " f r a n c z i á k
t u d t o k c s i n á l n i u t c z a t o r l a s z o k a t de n e m b á s t y á ­
k a t, Montesquieu Olaszországba jö tt tanulmányozni a kis államok
eme muzeumát: a köztársaságokban a szabadságot függetlenség
nélkül; Toscánában a korlatlan uralmat panaszok n é lk ü l; s mialatt
megijedt Velenczétöl, mint valami kísértettől, „a legkellemesebb
dolgok egyike volt reá nézve látni, a nagyherczeg első miniszterét,
ujjas mellényben és fonott kalapban, egy kis faszéken ülve kapuja
előtt; boldog ország, hol a miniszter illy egyszerűen és illy henyén él.“
Hollandban és Angolországban politikusokkal és okoskodókkal társal-
gott, k i k a v a l l á s e m l í t é s é n é l s z á j ú ka t n e v e t s é g e s e n
f i n t o r g a t t á k ; de elborzadt, midőn ott kinyomatva és fenhangon
említve hallott olly dolgokat, mellyeket máshol suttogva is alig em­
lítenek.
Visszatért Francziaországba, midőn a szellemek magukhoz
térve Lajos uralkodásának hosszantartó káprázatából és felrázva
Law rendszere által, a kormányzat, pénztudomány és igazságszol­
gáltatás tanulmányozására adták magukat. Fleury minisztériuma
alatt erkölcsi és politikai akadémia alapittatott, a Rohan palotában
pedig a vakmerő c l u b d e 1’ e n t r e s o l jött létre, hol Boliag-
broke, d' Argenson, Saint Pierre adtak egymásnak találkát. Ez
utóbbinak, ki „ábrándos szellem, visszataszító iró, s a legnagyobb
veszedelme volt a jó polgároknak1' •), köszöni a szótár a b i e n f a i -
s a n c e szót, az iskola pedig a faj végnélküli tökéletesithetéséröl
szóló ábrándokat. Kiküszöböltetve a franczia akadémiából, mert
megrótta XIV. Lajos kormányát, nagyobb bátorsággal terjesztette
elő reformjavaslatait, mellyek valóban becsületes emberhez mél­
tók voltak s nem sértették az u d v a rt; indítványozta, hogy távo­
lítsák el a kegyelteket, helyesebben oszszák ki a hivatalokat, s
egy fenső akadémia tegyen a királynak hármas előterjesztést,
mellyböl a miniszterek lennének választandók. Szóval, min­

*) Lemontey.
 — 120

denütt hibákat iát, orvosszereket javasol, s e tárgyban emlékirato­

k at intéz a miniszterekhez, s nagyfontosságu igazságokat nyomat
ki o lly ábrándokkal vegye 3t, mellyek elnézővó teszik a sajtóbirósá-
g o t amazok irányában. Nem arról volt-e szó A z ö r ö k b é k e
t e r v e czímü munkájában, hogy a társadalom alapjában fölfor-
gattassék ? Kevesebb chimaerát nyújtott d’ A rgenson: egy király,
egy hit, egy törvény; de ámbár a királynak korlátlanul kell ural­
kodnia, s osztatlanul kell bírnia a törvényhozói hatalmat, nem akar
központosítást, hanem municipalis intézm ényeket, s nem titkolja a
hajdani egyeduralom visszaéléseit. Illy módon k eresett az ész el­
lensúlyozást a XIV. Lajos által megalapított kényuralomra.
Iliyenek között jutott erőhöz Montesquieu. E l m é l k e d é ­
sek a rómaiak n a g y s á g á n a k és h a n y a t l á s á n a k
o k a i f ö l ö t t czimö munkájában (1734) nem támadnak kétségei
a tények fö lö tt; az elmélkedéseket illetőleg Machiavelli és Bossuet
megelőzték őt idő s felülhaladták elmeél tekintetében; szerinte nem
is lehetne megérteni a seuatust, a népet, a plebejusok küzdelmeit
a clienseketés a tribunusi intézményt; de duzzadoz e műben az ékes­
szólás, hogy ellentétbe helyezze a rómaiak erőteljes kormányát a
francziaországi meggondolatlan és lanyha kormánynyal. Húsz évig
dolgozott a T ö r v é n y e k s z e l l e m e (1748) czímü munkáján,
s huszonkét kiadás tizennyolca hónap alatt bizonyítja, hogy a kí­
váncsiság a polgári kormány felé fordult, melly előbb titok volt.
S mindennek daczára ugyanazon bölcsészeti iskola nem hagyta
jóvá m unkájátl) ; az utódok minduntalan kritizálják, de olvassák

l) H e lv e tia s r á a k a rta veuui M oatesquieut, hogy ne nyom assa k i

vét, m elly, úgym ond, ig en hiáuyos és nem m éltó a Perzsa levélek szerzőjére.
V oltaire, ki szintén k edvelte M ontesquieut, m int v a llá sta la n bölcsészt, azt m ondá,
hogy fájdalm ára esik látn i egy olly könyvben, m elly h a sz n ára leh e tett v olna a
bölcsészeinek, „uue foule d e paradoxes, la v é rité saerifiée au bel esp rit, point
d’ ordre, des e ita tio n s p resq u e toujours fausses, des exem ples p ris ehez des peuples
du fu n d de 1’ Asie, á peine connus, d’ aprés des v oyageurs m ai instruitis ou men-
teurs, et une infinité de r<iísonnemens faux. Ce livre est un la b y rin th e sans fil>
un édifice mai fondé et c o n stru it irréguliérem ent, dans lequel il y a beaucoup de
b eaux appertem ens vernia et dorés ; un c ab in et m ai ra n g é avec des beau x lustres
de c rista l de roche. A prés 1’ avoir lu, on ne sa it g u é re ce q u ’ on a lu. Je
d ésirai e o n n a itre 1’ histoire des lois, les m otifs q u i les ont établies n égligées, dét-
iu ite s, re n o u v e lé e s; je n ’ ai m alheureusem ent re n co u tré souvent que de 1’ esprit,
des ra ille rie s, de 1’ im agination et des e rre u rs. U ne dam e, qui a v a it a u ta n t d’
esprit que M ontesquieu, disait que són livre é ta it d é l'e s p r it sur les lois: ou ne
l’ a jam a is m ieux défini. L ’ a u te u r sautille plus qu’ il ne m arche ; il brille plus
íju’ il n’ éclaire f il lisait superficiellem ent et ju g e a it tro p v ite ".
 — 121

is, édesgetve a széles látfeör, a világosság, a történelem éleseszü

fejtegetései és azon körül'nénj' által, hogy minden időből és helyből
von le bizonyítékokat.
Mint mély meggyőződések embere, nem keresi a tényeket,
hogy megitélje, a visszaéléseket, hogy megjavítsa, de igyekszik föl­
fedezni okaikat és helyöket; közönyös leven Drákó és Krisztus, a
japáni és athéni kormány között, minden törvényt, minden vallást
igazol; elfogadja a történetet, úgy, amint van, egyedüli czélja azt
megmagyarázni és kimutatni, milly öszhangzatban vannak az in­
tézmények a szükségletekkel; belátja, hogy a tények értelmét^ az
ember természetében kell keresni, ama törvények azonban, mellye­
ket ö s z ü k s é g e s , a d o l g o k t e r m é s z e t é b ő l s z á r m a z ó
v i s z o n y o k n a k nevez, a mindenség törvényei, s nem ama po-
sitiv törvények, mellyek kölcsönös megállapodásokból vannak le­
vonva ; irtózik a kényuralomtól, ahelyett azonban, hogy megsemmi­
síteni óhajtaná, aat a romlottság szükségképeni következményének
tekinti; nem érti a forradalmakat, sem azon jót, melly a rósz esz­
méje alatt rejtőzik. Machiavelli az olasz küzdelmek között csak az
ügyességet és jellemszilárdságot tartotta nagynak, bárminő volt is
annak iránya; Montesquieu, békés korban, a szerencsés eredmény­
ben látja az erények és becsületesség jutalmát. Eltérve a korabeli
theoreticusoktól, a tényekre támaszkodik, ahelyett azonban, hogy
az igazság levonása végett vizsgálat alá vénné, válogatás nélkül
halmozza azokat össze elméleteinek támogatására; ha a történet nem szol­
gáltat neki ílly tényeket, a Chináról és Amerikáról szóló leírások­
hoz folyamodik, hamindjárt meg is vannak hamisitva az érdek,
a tudatlanság, a hiúság által. Illy módon sok téves szabályt vont
le nem igaz tényekből; sok helyes szabályt meghamisított tények­
kel támogatott, s nem tett megkiilönböztetetést idők és országok
között. Az egymástól teljesen különböző műveltségekből levont
adomák ama halmaza, az egymással össze nem függő társadalmi
képek között , mellyek csak illusorius egymásbafüzését engedik
meg a metaphysikai összehasonlításoknak, számos fejtegetés csú­
szik ki tollából, mellyek csak az előzményekből és a körülmények­
ből vonhatók le, hamindjárt nem is változott meg a külső alak, s
mellyek miatt X II. Károly akadályozva van Attilává lenni.
Csak az esetlegeket látja tehát ott, hol Vico csak az átalanos-
ságokat látta, mellyek függetlenek a külön esetektől. Eltérve Vi-
cotól, azt hiszi, hogy a népeket a nagy emberek a la k ítjá k ; Maho-
med és Confucius megteremtik országuk m űveltségét; a törvény­
 —■ 122 —

könyvek megalapítják a nemzeteket. Midőn minden más m agyará­

zatból kifogyott, az éghajlathoz folyamodik, melly ugyanazon szol­
gálatot teszi ránézve, mint az események egymás után következése
a bölcsészekre nézve. Képtelenség volt, s azért tetszett; a mellett
azonban, hogy az éghajlatokból levont törvényhozás eme materia-
istikus elmélete szükségképen korai volt, ismereteinek szűk köré­
ben feledte, hogy a török uralkodik Solon hazája fölött. A kora­
belieket mellőzi, minthogy ollybá tartja a politikai tüneményeket,
mint amellyek változhatlan természeti törvényeknek vannak alá­
vetve, épugy mint a többi tünem ények; egészben véve azonban
nem fejezte be teljesen a maga elé tűzött feladatot, s nem is fejez­
hette be, s ez is az efféle általános munkák osztályához s Aristote­
les eredeti munkájához tartozik, anélkül, hogy utolérné, ha tekin­
tetbe veszszük a kort.
Sholasticus irányra mutat a kormányok felosztása, mintha a
világ a szavak osztályozásainak volna alávetve, miután pedig eze­
ket feltalálta, tekintet nélkül összehord minden kort, minden népet,
anélkül, hogy megijedne azon különbségtől, melly az athéni és
hollandi köztársáság, az angol, ottoman és XIV. Lajos monarchi­
ája között létezik, mellyet egyedül ismer. A törvényhozási, végre­
hajtó és igazságszolgáltatási hatalom, továbbá az arisztokraticus, de­
mokratikus és monarchicus kormányformák eme megkülönböztetései­
nek aztán minden tárgyat alárendel, még a vallásokat is, mi eltérít a
történelmi kapocstól. A különböző kormányformák szerint különböző
indokokat tulajdonítván az emberi nemzedékeknek, míg az em ­
ber mindenütt ugyanaz, állítja, hogy a köztársaságok az erényen
alapulnak, s kizárja ezt a monarchiákból, ámbár bevallja, hogy
csupán a politikai erényt érti, vagyis a haza és az egyenlőség sze-
retetét; hogy a köztársaságoknak hátrányára van a kereskedelem,
míg másrészről javára szolgál a monarchiáknak, mellyek nem lehet­
nek el fényűzés nélkül. Ha Carthago, Rhodus, Holland és Velencze
az ellenkezőt tanúsítják, azzal nem törődik. Fő és általános min­
taképe az angol partamentáris alkotmány, mellynek csakugyan
megismertette bonyodalmas szervezetét, és azon irigylésre méltó
előnyeit, mellyek a H ab e a s-C o r p u s actából, az esküdtszékből,
az ellenzékből, a szabad sajtóból s azon jogból származnak, hogy
bárkit be lehet vádolni a törvényszék előtt. Bármit mondjanak is
mások, mi érdemül rójuk fel neki, hogy tényleg létező mintakép­
hez, és nem ábrándokhoz alkalmazkodott, s mindenesetre használt
azáltal, hogy hozzászoktatta olvasóit gondolkozni a tények fölött
 — ' 123 —

keresni azok értelmét éá összehasonlítani a kormányokat. Ezzel,

ámbár épen nem volt ujitó 8 tisztelte a királyt, a törvényeket, az
országot, ö maga is elősegítette a forradalmi pártot, melly az ö ha­
lálával elvesztette mérséklőjét s csupán nagy izgatója maradt meg.
V o lta ire .
Voltaire (Francois Arouet de) született Chátenayben (1694—
1778), a jezsuiták iskoláiban tanult verseket csinálni. O e d i p u s - a
(1718) megnyitotta előtte az utat a társaságokba, mellyek csodál­
kozva, hogy illy szellemmel bir egy szomorujáték irója, megengedték
neki, hogy mint magához hasonlókkal társalogjon a nagyurakkal.
Minthogy azonban csipkedéseivel magára haragította Rohan hercze-
get, ez megbotoztatta szolgái által; Voltaire kihija a herczeget, a rend­
őrség azonban hat hónapra a Bastilleba zárja (1726). Rendkívül fel­
indulva azon ország ellen, melly ben annyi megkülönböztetés létezik
a születés különbözősége miatt, Angolországba költözik; itt befura­
kodik a hírnév osztogatok köreibe, Bolirigbroke-tól bátorságot
tanul, Swift-tel élesíti a term észettől nyert gonosz nyelvét, Pope-tól
pedig annak mesterségét tanulja el, hogyan kelljen a mély gondola­
tokat ragyogó képekkel egyesíteni. Megismerte Clarké Sámuelt is,
ki soha sem mondotta ki Isten nevét magábaszállás és tisztelet nél­
kül, amifölött csodálkozását nyilvánítván Voltaire, azt felelte neki,
hogy Newtontól vette át ezen szokást, melly vajha minden emberrel
közös volna.
A szabad társaság élénk pezsgése, ama jellemek eredetisége, a
clubból? és vallási társulatok ezer uj alakja, a közügyek szabad meg­
vitatása, az ész, melly ösvényül szolgált a hatalomra, a kiváló fér­
fiak ovatiója, a nép s nem az udvar nézeteire alapított irodalom olly
erőt kölcsönöznek képzelőtehetségének , melly lehetetlen a száraz­
földön, hol előítéletek, szokás s mindenféle teketóriák ónsulylyal ne­
hezednek a szellem szárnyaira. Visszatérve Francziaországba, meg­
ismerteti Shakspearet, Locket, Newtont, a himlőoltást, az esküdtszé­
keket, s egyéb ott általánosan elterjedt, itt ismeretlen intézményeket.
Ha az udvar tudott volna neki hízelegni, mire vágyódott, ő talán a
vétkeknek hizelgett s nem a hibákat ostorozta volna, egy tehetetlen
kormánynyal szemközt azonban, melly akadályokat gördített a gon­
dolatok közzététele elé, anélkül, hogy képes lett volna azt féken-
tartani, Voltaire mi veszélylyel sem járó bátorságot fitogtat, s dé­
delgetve némelly szenvedélyeket, fennen hangoztatva, hogy ellopták
kéziratát, hogy a kiadó meghamisította azt, s más hasonló kifogások*
kai, mellyek megfosztják öt a bátorság és őszinteség díszétől, magá­
 124- —

hoz hódítja a szellemeket, azt mondva, mit százada gondolt, s tréfá­

san tárgyalva a komoly dolgokat; az üldözés hatalmassá teszi öt,
mert a benne büntetett nézetek korának nézetei voltak.
Az A n g o l l e v e l e k b e n , mellyek legelőször Ítéltettek el,
megtámadja Pascalt és Cartesiust nyilvánvaló keresztényellenes szán­
dékkal. A kormányzó vacsoráinál növelt patriciusi raj között, nagy
hírnevet szerzett neki az O r l e a n s i s z ű z (Pucelle d’ Orléans)
mert a lehető legaljasabb mü volt, s nem jelent meg nyomtatásban;
midőn később „a nemzeti történelem egyik dicső episodjának eme
szentségtörö kigúnyolása “ ') nyomtatásban is napvilágot látott, a vele
egy gyékényen áruló közönség a kiadó meghamisitásának tulajdoní­
totta azt, ami benne gyönge és hiányos volt. Milly jót tehetett volna
Voltaire, ha a régi társadalom megdöntésére s az újnak megalapítá­
sára terelte volna a közvéleményt. Ellenkezőleg nem sokat törő­
dik a reflexióval; tekintet nélkül emberekre és szentekre, árkon-
bokron keresztül halad czélja felé, nem gondolva azzal, vájjon nem
fog-e holnap ő maga is másként gondolkozni? Bizonyos remények
miatt dicsérte a korm ányzót; boszuállásból magasztalta Angolorszá­
got; dicsőítette Shakspearet, midőn még senki sem ismerte, később
ócsárolta, midőn vetélytársának kezdette tekinteni; független álczája
alatt szorgos előzékenykedést vehetsz észre mindennemű felsőség
iránt. Ki ismerte jobban ama mesterséget, hogyan kelljen megadni
a dicséreteknek ama szellemdus fordulatot, melly azokat kétszeresen
kedvesekké teszi? Kevesen érték továbbá őt utói azon csipkedésben
vágytársai iránt, melly úgy látszik, egyedül illik ama nagyravágyás-
hoz, melly tehetetlennek ismeri magát.
Még veszedelmesebbé vált azáltal, hogy ő volt korának legna­
gyobb költője, melly kor valóban kevéssé volt költői, s minthogy az
uj eszméket a múlt század kedves alakjában tudta előadni, nem ok
nélkül követelte, hogy a legnagyobbak mellé helyeztessék. Mint ki­
tűnő iró m egtudta tartani azon középutat, mellyen felül a declamatio,
alul pedig a köznapiasság kezdődik; irályának, melly erőteljes és
mérsékelt, természetes és szabatos volt, nem csekély részben köszöni
diadalait és felsőségét ama túlzó irók felett, kik zászlaját követték.
Költői pályájára azonban nem a szellem ellenállhatlan ösztöne édes­
gette, melly nem ismeri önm agát; barbárnak mondotta Dantét, mia*

1) E zen kifejezést H arel Voltaire magasztaldsa ezim ü m unkájából

szűk a t, m elly d ijt n y e rt az akadém iától 1844 ben. H ozzá forduljon, ki istenítve
a k a rja látni a X V III. század hősét a XIX. ez&r.&á érzelm eivel éB szavaival.
 — 125 —

latt magasztalta T assót; Corneillet a spanyolok plagiatora gyanánt

akarta feltüntetni csak azért, mert tisztelte a középkort és szinre-
hozta a szenteket, ócsárolta bátorságát, élénk phrasisait, idiotismu-
sait'), miáltal ő, ki az irályt kivéve mindenben bátor volt, félénkké
tette a nyelvet elannyira, hogy elvesztvén a finom szabatosságot,
utczaivá lett.
Illy kötekedő szellemmel közeledvén a költészethez, midőn
látta, hogy hazájának nincs hős költeménye, monda: M a j d é n
a dok n e k i . Minthogy azonban a vallás iránti megvetése nem en­
gedte, hogy a költői korszakokban keressen tárgyat, ezt a vizsgálódás
korából merítette, s ámbár Francziaor3zág legnépszerűbb hősét vá­
lasztotta, mégsem sikerült neki, s talán nem is sikerülhetett az esz­
ményi epicumig emelni hősét. A H e n r i a d e az összes szabályok
szigorú megtartásával, az Aeneis nyomain indult összes költemények
segédszereinek felhasználásával készült; van benne z iv a tar, el­
beszélés , egy elhagyott G abriela, leszállás a halál birodalmába,
nagyság és szerencsétlens'égek megjövendölése. De sem a kor,
mellyet leirt, nem volt olly egyszerű, hogy megtűrt volna illy inven-
tiókat, sem az, mellyhez fordult, nem bírt eléggé üde képzelöerővel.
Mezei jelenetek, vagy nyugalom a természet ölén soha sem fordulnak
elő; a paradicsomban a vallási türelemről s a Newton-féle nehézke­
dési elméletről tart értekezést; az ész, s mindig csak az ész. Mint
költői mű, nagyszerűséggel, emelkedett érzelmekkel van te lv e ;
jól festette a jellemeket, de egy mintaképet sem alkotott. Szellem
és ízlés műve, mellyet szerzője büszkeségből készitett, hit nélkü
saját müvében, tisztelet nélkül a művészet iránt, a lelkesültség által
nem igazolt köznapiságokkal vegyítve a legemelkedettebb részlete­
ket. II. Frigyes az Aeneis mellé helyezte Voltaire müvér, mert nemj

’J Az olasz G aliani, frivol kővetője am a gúnyolódó bölcsészeinek, jó za n

tant állított szembe V ol!aire utólsó b írá la ta in a k C orneille fö lö tt: „ D u m érite d
au homme, il n ’ y a que són siéele qni a it d ro it d’ en ju g e r ; m ais nn siéele a droit
de jnger d ‘ nn a u tre siéele. Si V oltaire a jugé 1’ hom me C orneille, il est absurde-
ment envieux ; s’ il a jugé le siéele de C orneille, et le degré de l’ a rt dram atique
d’alors, il le p etit; et notre siéele a le d ro it d’ exam iner le g o ü td es síéeles précédens . .•
Jeeuis tömbé su rd e s notes gram m aticales, qui m’ app ren aien t qu’ un m o to u u n e p h ra se
de Corneille n’ é ta it pás en bon fra n ja is . Ceci m’ a p a ru aussi absurd, qua si 1’ on m’
apprenaient que C icéron et V irgilé q uoique italiens, n ’é c riv ire tt pás en aussi bon iralien
que Boeace et 1’ A rioste. Quelle im pertinence 1 Tous les siécles e t to u i les pays ont.'
leur langue vivante, et to n te sjso n t égalem ent bonnes : chaenn ó c ritla 8Íenne.“ Let- re
á M. d’ E pinay.
 — 126 —

olvasta am azt; az utódok a P h a r s a l i a alá helyezik, s kevesbbé

költőinek találják a mesét, mint a történetet.
Szomorujátékaiban követve amaz újítást, mellyet azon Crebil-
lon kezdeményezett, kit ö megtagadott, szigorúsággal akarta felvál­
tani az édeskedéseket ; nem félt a görög szin pompájától s az angol
nagyszerűségétől ; mindkettőt megpróbálta, de egyikben sem jutott
tökélyre. Bámulatosan ismerte a megrázó jelenetek készítésének
titkát s azt, hogyan kell hatni a nézőkre, kiknek Ízlését tanulmá­
nyozta, anélkül azonban, hogy leikiismeretbeli dolgot csinált volna
belőle, miként Racine; inkább törődik a csattanós jelenetekkel, a
díszítm ényekkel, declam atiókkal, fitogtatott érzelmekkel mint az
emberi sziv mély tanulmányozásával, inkább a szenvedélyes mint
szabatos párbeszédekkel, inkább a közvetlen sikerrel mint a halha­
tatlansággal ; jól-roszul utánoz, elfogadja a mesterek összes szabá­
lyait, megtartja a declamatiót és a körülírásokat, de nem két nagy
elődjének egyszerűségét; s ha itt-ott gyönyörű részletek és versek
fordulnak is elő, nincs saját irálya. Az 0 e d i p u s-ban, az A r t é ­
rni sí á bán, a M a r i a n n e - b a n Racine legszerencsésebb utánzójá­
nak mutatta m agát; később saját lábain kezdvén járni, szenvedé­
lyesebb, merészebb lett a drámai kisegítő eszközökben. A M e r o p e -
bán nem annyira a régiekhez, mint inkább az olasz Maffeihoz folya­
modott, azt hívén, hogy javítja őt ott is, hol az ellenkezőt teszi >). Az
0 r e s te s - b e n , hol mellőzte a meghitteket és a szerelm et, sokkal
bonyolultabb, mint a görög jelleg megengedné.
Shakspearet, ki őt előbb önkénytelenül bámulatra ragadta,
ocsárlásokkal halmozta el, midőn látta, hogy idézni kezdették annak
kimutatása végett, mennyit vett át belőle, s mennyire alatta áll az
ő tehetsége Shakspeare lángeszének, sőt azzal dicsekedik, hogy ö
gyűjtött össze első Ízben néhány gyöngyöt ama b a r b á r h i s t r i o óriási
trágyagödréből. Öt utánozva használja a kísérteteket, de nagy­
szerűség, méltóság, izlés nélkül. J u l i u s Ca e s a r - j á t , mellyben
olly nagy és természetes rész van hagyva a népnek, a B r u t u s ­
ban utánozta, jól rajzolva a szabadság szeretetét s a bukott királyok
cselszövényeit; de nem meri, miként az angol költő, kimondani a
meztelen igazságot. A II. B r u t u s-ban még sötétebb szinekkel fes­
tette az atyagyilkolás borzasztóságát; ez gyönge szomorujáték, ép
úgy mint C a t i l i n a , és mindazok, mellyek a szinpadon kezdődnek

J) O lly lelk e sü ltség e t id ézett elő, hogy a közönség k é rte V illars horczeg-
ö ét, kinek páho ly áb an ü lt, hogy csókolja meg.
 — 127 —

és fejlődnek ki. Magasabb szárnyalásra mutat az ujabb tárgyakban,

mellyekben a keresztény hősöket állítja elő, kik, Cid után, száműzve
voltak a színpadról. Egészen költői Z a i r a inventiója, de mennyire
marad mögötte igaszság tekintetében Otelló szenvedélyének és
Jago gonoszságának! Itt sem találjuk azon keleti nőt, ki csak a
szerelemre és ennek kéjeire született; a keresztény foglyok mes-
terileg vannak festve, az érdekeltség azonban, mellyet keltenek,
csökkenti Zaira méltóságát, ki makacsul szereti a vad Orosmant.
Miként itt keletieket és európaiakat, úgy spanyolokat és peruiakat
állit egymással szembe az Al z i r á - b a n , mellyben megragadó a nő
küzdelme az uj kötelességek és érzelmek s a régi szokás között.
T a n c r e d - b e n Cid lovagias e'rzelmeit és nemes önfeláldozását utá­
nozza, de sántikál a kibonyolitásban. A M a h o m e d b e n megfe-
lelőleg az ö vallási nézeteinek, a próféta csak agyafúrt csaló, mintha
olly nagyszerű tényeket véghez lehetne vinni lelkesültség nél­
k ü l1) ; a maga elé tűzött czél a kegyetlenség túlzására viszi öt.
C h i n a i á r v á j a alig érdemel említést, miként azon mondvaké-
szült tragoediák, mellyek a történelemből mitsem kölcsönöznek
egyebet, mint egy nevet és egy catastrophát.
Napoleon azt mondá, hogy V o l t a i r e n e m i s m e r t e t r a
g o e d i á i b a n s e m a d o l g o k a t , s e m az e m b e r e k e t , s e m a
n a g y s z e n v e d é l y e k e t , és mégis ezek legjobb müvei, m ert nem
saját nevében beszél bennök. Sokkal gonoszabb volt, hogysem vi­
dám lehetne a vígjátékokban, sokkal felületesebb, hogysem teljesen
kifejthetne valamelly jellemet, s mig egyrészről utólérhetlen volt a
vélemények és tanok kigúnyolásában, másrészről kevéssé értet*1
ahhoz, hogy megragadja a jellemek nevetséges oldalát, mi egyedül
hozható szinre.
Látván, hogy az ő ellenmondó és újítások után vágyó százada
bölcselmi elveket kívánt, illyesmikkel töltötte meg költészetét, s
valamint szomorujátékait erkölcsi tételekre alapította, úgy Popé
mintájára v e r s b e s z e d e t t b e s z é d e k e t készített. A bölcselmi
költemények el vannak látva mindazon szépségekkel, mellyeket

*) N evetnie kellett, önm agán és a többieken, m időn ezen a já n lá st irta X IV .

B enedeknek. Legboldogabb a t y a ! Szentséged meg fogja bocsátani azon bátorságot
mellyet a legigénytelenebb hiv'ók egyike, de az erény egyik legnagyobb bámulója vesz
mayának, hogy az igaz vallás főnöke elé terjeszsze ezen müvet, melly eyy téves és
barbár secta alapítója ellen van intézve. — D e azon válasz sem illendő, m ellyel
XIV. Benedek a Pucelle szerzőjét m egtisztelte.
 — 128 —

csak remélni lehet valamelly erkölcstantól vallás nélkül, a meta-

physikától hitelvek nélkül; tanítanak, nem indítanak meg, feltárják
az életet, de nem tesznek jobbá. Czéljok továbbá soha sem a mű­
vészet, hanern az ész függetlenségének magasztalása, a skepticis-
mus terjesztése, az erkölcsök szabad fékre eresztése, s az érzékiség
szárnyát szegi a lelkesedésnek.
Arról vádolni öt, hogy szándékosan fenekedett a vallás és
erkölcs elien, nem lehet. Erkölcsösség többé nem létezett; a hit­
elvek meg voltak ingatva, 8 ö együtt úszva az árral, csak tet­
szeni akart, s meghajolt a túlzások előtt, mellyek kikerülhetlenek
mindenkire nézve, ki hathatós repressaliákat vállal magára. Ó haj­
totta a népek felszabadítását, de azt az erkölcsök meglazításában
s a hit meggyengítésében vélte föltalálni, mik pedig csak a kényu­
ralom támaszai. A féktele uség utján eszközlendö átalakításra töre­
kedik valamennyi kedves regénye is, mellyekben nem tűzte magá­
nak czélul, mi-nt az angol irók, a társadalom egyszerű és hü festé­
sét, sem, mint a jelenkoriak, valamelly szenvedély ecsetelését, ha­
nem valamelly tételt igyekezett kifejteni, hogy igy a legszámo­
sabb néposztály között is elterjeszsze saját eszméit, az iziés és a
művészet határai között tartva m agát; küzdeni a politika, a vallás,
az erkölcsök ellen kimerithetlen és utánozhatlan gunyorokkal j
terjeszteni az élvezet morálját.
Történelem .
Illy módon fogta ő fel a történelmet is. Schlegel moudá,
hogy Voltaire kevesebbet ártott istentelenségeivel, mint azon hamis
szellemmel, mellyet a történelembe öntött, melly míg az előbbi ki­
rályok alatt hivatalos és komoly hízelgő volt1), most az ellenmondáshoz,
a gunyolodáshoz tért át. Voltaire, ki mint minden egyébből
úgy a történelemből is fegyvert kovácsolt, nem választott az
aranyszázadok ékesszólása s az első századok egyszerű őszintesége
között, hanem unalmas t’eclamáló modort vett fel, s inkább carica-
turákat rajzolt, mint képeket. X II. K á r o l y t ö r t é n e t e czímü
munkája, mellyben az események magában az elbeszelésben le­
lik magyarázatukat, s mellyben rokonszenvet gerjeszt egy hős

*) G om berville, 1620-ban, kom olyan indítványozta, hogy a tö rté n e tira tá s

a k irá ly o k szám ára ta rta s sá k fenn, s elevenen nyuzassék m eg m indenki, ki illyes-
m it m erészelne. (Diacoura. (les vertus et vicea de V hiatoire, 158 1). Sokkal k é ­
sőbb O am usat (H ist. crit. des Journaux) k á rk o ztatja az ú jság o k szabadságát, azon
szép ok m ia tt, hogy m ég A grip p in a sem ta lá lta volna jónak, hogy valam elly
indiaeret újdondász feikürtölje férje halálának részleteit,
 — 129

iránt, ki csak a harcznak élt, anélkül, hogy igázolná a harcsot,

epicusabb a H e n ria d e -n á l, mert ott csak a leírásról volt szó,
miben ö hasonlíthattam a rohamos csín és egyszerűség miatt, itt-ott-
egészeu a lelkesedésig emelkedve. Ellentétben az ízléssel, melly
hanyatlásnak indult, azon félelemmel, meIlyet a kormány az írók
iránt mutatott, Rousseau paradoxonaival a tudományok ellen, a
bölcsészek Iszabadságával, kiket nem szeretett, mióta megszűntek
neki tömjénezni, leírta XIV. L a j o s s z á z a d á t , melly mü csu­
pa magasztalás, anélkül, hogy feltüntetné az alapot, vagy az erköl­
csökben akkor beállott változást; anélkül, hogy fölemlítené, mi­
szerint egy királynak egyéb kötelességei is vannak, mint m aga
iránt bámulatot kelteni, hogy Franczíaországnak egyéb dicsőségei
is voltak az irók elegantiáján kivül. De felfoghatta-e ezt ő, ki
mindig csak a királyoknak tömjénezett, ki szerette volna meg­
semmisíteni ama történelmi müveket, mellyek feltárták a királyok
gonosztetteit‘) ; ki átkozta azon papokat és barátokat, kik fékez­
ték amazok hatalmaskodásait és pártfogolták a népet 4); ezen népet,
melly olly nyomorult az ö szemei előtt? És mégis, legyenek igaz­
ságosak vagy nem ama háborúk, ju tta tta legyen bár tönkre Francziaor-
szágot ama fényűzés, ő bám ul; hogy még inkább ragyogjon ama
máz, barbároknak festi az előbbi századokat. Továbbá bizonyos
s z e n t e k é l e t e i m intájára, különféle osztályzatokba sorozza
a különféle tényeket, képtelen lévén egy pillanattal átölelni az
összes eseményeket, jellem eket, erkölcsöket. Mi ennek az eredmé­
nye? ismeritek az eseteket és adomákat, de nem [a századot, s
nem mondhattok felőle alapos ítéletet.
A T a n u l m á n y az e r k ö l c s ö k é s a n e m z e t e k s z e l ­
l e me f ö l ö t t czimü könyve programm az egyházi hatalom ellen.
Bizonyos tudományossággal, melly szélesnek látszik m ert szemtelen,
s mellytöl a czim s az ide-oda kapkodó rendszer nem engedik azt
követelnünk, hogy teljes legyen, tényeket és adomákat gyűjt össze
kevésbbé használt forrásokból; ahelyett azonban, hogy velők ere­
detiséget kölcsönözne a fődolgok elbeszélésének s élénkítené a
társadalmi mozgalmak festését, külön fejezetekbe foglalja azokat:
kényelmes rendszer arra. hogy önmagát tegye az igazság, saját véle­
ményeit a tények helyére. Gunymosolyra vonja ajkait a súlyos és

') E gyebek között lá s d : Correapondance, III. k. 276. lap. levél I I.

Frigyeshez.
*) U gyanott, 134. lap.
xvii. 9
 — 130 —

magasztos szerencsétlenségekben; semmibe sem veszi a jellemek

hatalmát s nem állítja saját helyökre az em bereket; örömét leli
abbao, igen csekély okokat tulajdonítani nagy eseményeknek, ki­
csinyeknek tenni a hősöket, „gúnyolni a világ két féltekdj6tu.
Voltaire érdemét tehát, mellyet szerezhetett volna az által,
hogy függetlenné tette a történelmet s megbnrátkoztatta a világot
az uj és független eszmékkel, nagyban csökkentette a modoros
azellem és azon körülmény, hogy itt is a bölcségzi czim után aovár-
gott; müvei a történelmi érzet megrontására szolgáltak, melly ek­
kor, mint minden más, Locke szerencsétlen behatása alatt állván,
mindent kizárólag az érzéki éazrevevéaböl származtatott. A vad
ember valami szükséget érez, gondolkozik fölötte és talál valami
módot annak kielégítésére; megfigyeli az állatokat és tanul, s a
feltalálás egyenes vonalban és észszerüleg halad tovább. Illy módon
állítják össze Buffon, Raynal, Temple a műveltséget, Condillac az
ismeret egész rendszerét. A vad ember azonban bajosan rázza le
magáról a megszokott közönyösséget. Bevárandók tehát azon rend­
kívüli események, mellyek csak egymástól igen messzefekvö idő­
közökben szoktak ismétlődni, s azért a végtelenségig szaporittassa-
nak az évszázadok. Szó sincs veleszületett eszmékről, valamelly
ősi miveltség hagyományairól, ezek helyett azonban a természet,
az értelem, a logica szerepeljenek. Némellyik a mieink előtt élt
nemzedékekhez folyamodik, majd ide, majd oda helyezvén őket,
Tatárországba, Szibériába, Uj Hollandba, csak oda nem, hová a
legrégibb hagyomány helyezi őket, s csak azt ne kérdezze senki,
hogy hát azok kitől tanultak. Némellyek a lángésznek tulajdonítják
a találmányokat és a műveltséget, de az, Helvetius szerint, nem
egyéb mint érzéki észrevevések esetleges combinatiója, s így megint
ugyanazon elvhez térnek vissza.
A történelem tehát, miután Istent megtagadta, csak esetle­
gességek halmaza lett; vakeset hozza létre a vallásokat az emberek
között, kiket valamelly rendkívüli esemény m egrémített; egy remete,
ki véletlenül Jeruzsálembe megy, létet ad a kereszthadjáratoknak ;
egy nazarenus esete, ki kereszten hal meg, megzavarja a római
birodalom nagyszerű épületét; mi kell több ? egy üstökös csillag,
melly véletlenül a napba ütodvén, letör belőle néhány darabot, s
létrehozza gyönyörű naprendszerünket és a földet, mellyen a vakeset
egy pillanat alatt elér bennünket, hogy visszavessen a kóborló
atomok közé.
Minek tanulná tehát az ember a történelmet, ha a múltból
 — 131 —

mit sem lehet tanulni a jövőre nézve? legfőlebb, mondja Condillac,

annyit fog használni, mint a részeg helota a spártai lakomákon J).
Mások a túlságos skepticismus miatt nem) vették semmi haszn át2).
Már Bayle megnyitotta az első rést, egyenlő bizonyítékokat ta­
lálva fel minden vélemény számára. Iiij&ba kisérlett meg F reret 3)
rendszeres ellenmondást, kijelölve a kétség határait; mohón hal­
mozták össze az ellenmondásokat s az itt-ott talált tévedéseket,
miglen azt állították Volney-el, hogy csak egy század óta létezett
valódi történelem, vagyis mióta Velenczében kezdetöket vették az
ujságlapok, „ezen tanulságos s még tévedéseikben is értékes emlékek,
mert ellenmondásaik szilárd alapokat nyújtanak a tények meg­
vitatására^ 4).
Amint továbbá Montesquieu Usbekje nevetségeseknek találta
a mi szokásainkat, mert a magáéival hasonlította azokat össze, úgy
valamennyien a jelenkori szemüvegen át akarták megítélni a múlt
eseményeit s a párizsi lábbal mérni minden nagyságot. A történelem
következésképen egymással összefüggésben nem levő tények hal­
mazává, vagy elvont okoskodások unalmas és nem igazságon ala­
puló eredményévé lön, nem eseményeket, hanem elmélkedéseket
adva elő, nem azt mondva el, hogyan történtek meg a dolgok, de
m iért? Illymódon tudatlanokká lettek, mert arra, hogy valaki jól
megértse a múlt idők müveit és könyveit, szeretetet és tiszteletet kell
éreznie irántok, mig ellenkezőleg aki csak lényegüket akarja ki­
vonni, megtámadja érdemüket, s a positiv ismeretek fitogtatása csu­
pán a tudás nyegleségének keresésére mutat.
Senki se higye azonban, hogy megziintek komolyan tanul­

J) R ousseau is m ondja, hogy les hommes sensés doivent regarder I’ histoire

comme un tissu de fables, dönt la morale est trés-approptiée au coeur huniam.
s) V alaki k isz ám íto tta, hogy 800 éven á t n a p o n k in t tizennyolca óráig
foglalkozva, e g y em ber nem olvashatná á t a p árizsi c sá szá ri k ö n y v tárb a n levő
összes tö rté n e ti m üveket.
3) A történeti bizonyosságról.
*) Vólney, Le<-sons d ’ hűtőire prononcées a V Ecole normale, 57. 1. É rdekes
tudni, m illy ra jz o t n y ú jt fi az egyetem es tö rté n etrő l. E g y illy történelem elő­
állítására egy egész bölesészet-történelm i akadém ia öszhaugzó m unkálkodását
kívánja, m elly akadém ia hét sz a k asz ra volna osztva : egy czelta, egy helíem
egy feniciai, egy angol-szász, k e ttő a m ongol, kalm ük, sa n sk rit és chinai n y e l­
vek szám ára, egy a kelet-ázsiai és nyugat-am erikai nyelvek összehasonlítására,
íIly u tón a ztán lé tre is jö h e t v alam elly nyelvészet; m ű, de soha sem történelem -
És aztán egy akadém ia á lta l irt tö rté n e le m !
9*
 — 132 —

mányozni a történelmet, sőt azt mondhatná az ember, hogy némely-

]yek valóságos megátalkodottsággal adták arra magukat, ellentétben
az elharapózott felületességgel. La Bletterie a conservatorokk al
tartott, de virágos stylusba burkolózva, megfosztja J u l i á n t ö r ­
t é n e t e czimü m unkáját a tárgy eredetiségétől. De Brosses elnök,
Sallustiust utánozva, kire valóban emlékeztet némileg, a legapróbb
részletet sem hanyagolja e l; kedveli a régi szokásokat, egyúttal
azonban a szabad gondolkozást is. Le Beau jobban értette a latint,
mint minden más franezia; modoros de szabatos, s némi kivezető
szálat nyújt a byzanti birodalom összebonyolodott labyrinthjában;
de vagy nem értette át teljesen a kereszténység és a missiók fontos­
ságát, vagy attó! tarto tt, hogy előítéletekről fogják vádolni.
R oilin.
Rollin Károly (1661— 1741), párizsi, Port-Royal szelídített
iskolájából, az iQuság szívélyes és őszinte barátja, mint becsületes
em ber, saját becsületességét látta mindenkiben és mindenütt, még a
rómaiakban is ; Plutarch hősei mellett azonban bámulja az evangé­
lium alázatos és türelmes férfiait is. Jansenisticus röpiratok Írásáról
gyanusittatva, Fleury bibornok szemére hányja, hogy nem szorít­
kozik a s a j á t k ö r é h e z t a r t o z ó d o l g o k r a . Uldöztetvén a
kormányzó által, az akadémia nem meri öt tagjává megválasztani,
s ö tűr harag nélkül. Eltávolitva a tanítástól, hatvanéves korában
a római és ókcri történetre adja magát (1730— 41), s a közönség
megadja neki ama kárpótlást, mellyet a kormány m egtagadott tőle,
s II. Frigyes ép olly hízelgő leveleket ir neki, mint Voltairenek.
Vékony lábon állván tudományosság dolgában s inkább a bírálás
és a vizsgálódás eredetisége által tűnvén ki, nem veti latra a tekin­
télyeket, elég lévén rá nézve, hogy valamelly ókori állitson vala­
mit, hogy rögtön elhigye; tetszik azonban az erkölcsi zamat és a
folytonos becsületes eljárás miatt. Ép illy jóságot mutat a T a-
n u l m á n y o k r ó l s z ó l ó é r t e k e z é s - b e n i s , mellybe a szép
őszinte benyomásait, és józan ítéletet önt át, visszatérítve a művé­
szetet a helyes érzékhez és a szellem tapasztalataihoz, s a társadalom
számára nevelve az ifjakat.
Montfaucon, W inckelm ann, Caylus az ókori művészet fölött
elm élkedtek; arab, török, perzsa kéziratok gazdagították a királyi
könyvtárt; tanszékek állíttattak a keleti nyelvek számára. Renaudot,
D Herbelot, Petit de la Croix feltárták Kelet polgári, politikai, val­
lási történetét. De Guignes a hunnok és törökök eseményeit fejte­
gette ; Anquetil Duperron elhozta Indiából és Perzsiából a szent
 — 133 —

könyveket, miként Galland elhozta az E z e r é s e g y é j s z a k á t .

A feliratok akadémiájában folytatták a szenvedélytelen vizsgálódást,
s a görög és latin intézményeken kivül a hazaiak fölött is elmélked­
tek, s valóban elismerést érdemel Foncemagne, La Porté Dutheil,
Barthelemy, Vaillant türelme. A maurinusok follytatták fáradalmas
compilatióikat, s elég legyen idéznünk Brequigny öt kötetét (1763—
90), mellyek előszóiban Francziaország múltja épolly szigorú mint
felvilágosult lelkiismeretességgel vizsgáltatik, s világosan föl van
téve a középkorbeli municipalis szabadságok problémája, mi előké-
szitésül szolgál a harmadik rend eredetének fölfedezésére. 1778-ban
hozzáfogtak a francziaországi történészek nagy gyűjteményéhez,
melly annyi másra szolgált ösztönzésül; m egjelentek Languedoc
története dóm Vaissette-től, Bretagne története dóm Morice-tól,
Burgund története dóm Planchertöl, irodalom-történet a király
költségén, a Saint-Marthe testvérek okmánygyüjteménye és G a l l i a
c h r i s t i a n á j a. Dóm Clement, Clemeneet és Durand A d á t u m o k
i g a z o l á s á n a k m ó d j a K r i s z t u s u t á n (1750— 87) ezimü
munkát tettek közzé.
Ezek azonban nem voltak a sokaság történészei, a a tudósok
műveletlen őszintesége nem nyomhatta háttérbe a bölcselkedők
sententiosus és üres hűhóját, s az akkor divatban levő nagyszámú
e s p r it-ket.
Anquetil (1723— 1808) A l i g a s z e l l e m e munkájában a
régi krónikások kifejezéseit merészkedett használni, mellyeket előbb
kerültek, mint durvákat és ízetleneket. Később visszaélt az idéze­
tekkel annyira, hogy majdnem compilatorrá lett. Gyorsan és term é­
szetesen ad elő, de előre megállapított eszm ékkel; nem igen ösz­
tönöz elmélkedésre, ritkán indul meg, és soha sem boszankodik; a
legborzasztóbb tényeket is némi jó tulajdonsággal ellensúlyozza, s
azt hiszi, hogy a dolog mélyére hatott, mert egy pár szerencsés meg­
jegyzést vetett oda a Liga és IV. Henrik diplomatiája fölött.
Boulanger (1722—59) mint mérnök a föld gyomrában lévén
kénytelen élni, mindenütt egy vízözön nyomaira bukkant, s fölfedezni
szándékozott annak hatását a mi fajunkra. Tar ulmányozta tehát a
latin nyelvet, hogy megértse a róm aiakat; igen fiataloknak találván
őket, a görögöket kérdezte meg, utoljára azonban rájött, hogy Kelet
népeiig kell visszamennie, s megtanulván ezek nyelvét, fürkészte
hagyományaikat s egyetemes történetet irt, melly gazdag termékeny
eszmékben, noha ezek szétdaraboltak és összefüggéstelenek. Türelme
 - 134 —

mindenesetre dicséretet érdemelne, ha nem lett volna egyedüli czélja

a kétség és tagadás.
Hénault (1685— 1770) elnök, bölcsész és mégis[ ellentétben a
bölcsészekkel, A b r é g é c h r o n 1o gi q u e-jában, egyhangúvá tet­
te a történetet, de népszerűsítette a vizsgálódásokat Francziaország
őskora felett, noha ö is a korlátlan királyi hatalmat pártolta. M e g ­
j e g y z é s e i b e n a törvények és erkölcsök utján magyarázta F ran­
cziaország történetét, s ha nem is sikerült ez neki, legalább fennen
hirdette, hogy kerülni kell azon általánossá lett anachronismust,
mellynél fogva, midőn a mi századunkat akarják festeni, egy egészen
mást írnak le. Komoly és szigorú jellemmel birván, nem elegyed­
hetett a gúnyolódó tömeg közé ; rósz politikáról és rósz erkölcstanról
vádolja Voltairet, de bálványozván a hajdani társadalmat, nem értette
az újnak haladásait; megróva saját korát, Spartát magasztalja,
megelőzve ebben Rousseaut.
Példájára megszaporodtak a történeti képek, a kivonatok, az
egyetemes történetek; Saint-Marc megirta Olaszország történetét,
Muratoriból vonva k i ; Méhegan jelenkori történetet irt folytatásul
Bossuet-éhez, mellytöl azonban messze elmaradt úgy külalak, mint
fökép eszmék tekintetében. Hardion egyetemes történetet irt a
herczegnök szám ára: frivol és hosszadalmas. Nem sokkal jobbak a
D i s c o u r s s u r i ’ h i s t o i r e s a H í s t ó i r e u n i v e r s e l l e czimti
munkák, mellyeket a parmai herczeg oktatására Miliőt és Condillac
irtak. Mably *) (1709—85), ez utóbbinak testvére, száraz de rettent-
hetlen okoskodó, a nemzeti történetet vette czélba, hogy azt az ő
demokraticus politikai rendszerére alkalmazza, anélkül azonban,
hogy a római és frank intézményeken keresztül észrevette volna
ennek haladásait; müve képtelen és vakmerő regény, mellyet azon­
ban egekig emeltek, minthogy az akkoriban tetsző czélokra volt
irányozva. Más divatot követve, megveti százada erkölcseit, minde­
nütt csak hiábavalóságot lát s az ódonszerühöz vonzódik ; ezen rend­
szer nagyon alkalmas arra, hogy megmagyarázhatlanná tegye a
történemet. így barbárságnak tartott mindent, mi kora jellegét
viselte magán, s minthogy csupán az ókori köztársaságokat tartotta
dicséreteseknek, haladás helyett, inkább a múlthoz való visszatérést
tartotta szükségesnek.
Kétségkívül magasztos eszme volt az, a történelemre alkalmaz­
ni a bölcsészetet, vagyis többé vagy kevésbbé szigorú tudománynyá

') Observatione sur t histoire de Franci,

 — 135 —

emelni s megmagyarázni az emberek és a társadalom müveit. A tü­

relmetlenség és előítéletek azonban eltérítették a helyes ú tró l;
eltagadták a tényeket s adomákká bontották szót; a pogány classi-
cismust csúsztatták be a történelembe, nem kevésbbé mint az iroda­
lomba és a politikába.
Ha van tudomány, mellynek cselekvés az élete, mellynek szük­
sége van a néppel tartani, s ez utóbbi erényeiből és magasztosságá­
ból meríteni lelkesülést, az a történelem. Már pedig a bölcstlkedök
távol állottak a közügyektől; szobájukban oltárt emeltek az igaz­
ságnak, mellynek szolgáiul tekintették magukat, de nem annyira
az volt czéljok, hogy hatásossá tegyék, mint inkább, hogy tömjénez-
tetést szerezzenek számára olvasóik, vagyis a müveit osztály részé­
ről. Innen származnak a történeti mint egyéb e korbeli müvek hibái:
majd szónoklati, majd sophistikai tételek, megmásítják az arczokat,
hogy hasonlítsanak azokhoz, mellyeket megróni vagy magasztalni
akarnak; a krónikáirók őszinte nyíltságát elrontják a gúnyolódó és
declamáló hanggal; távol tartják maguktól azon élénk benyomást,
mellyet a tények látványa szokott előidézni, 8 azon ürügy alatt, hogy
bölcsészetileg értelmezzék azokat, annyira megmásítják, hogy merő
czélzásokká válnak.
H ajn al
Raynal de Saint-Greniez Vilmos (1713—96) jó ex-jezsuita abbé
volt, ki Az I n d i á k b ö l c s é s z e t i t ö r t é n e t é b e n (1770) bizo­
nyos ezidőtájban kevésbevett művészettel és osztályokkal foglalko­
zott, magasztalva a kereskedelmet és hirdetve a munkások újjászü­
letését. Attól tartván, hogy ezen müve is netán észrevétlenül fog
eltűnni, mint már néhány előbbi, egymásra halmozta benne az össze­
függéstelen eltéréseket, szemrehányásokat és jótanácsokat, mellyeket
teli marokkal osztogatott minden kormánynak, dagályos és kímé­
letlen declamatiókat, mellyeket Diderot rögtönzéseinek aljából gyűj­
tött össze s a plagium egész lelkesültségével hirdetett. De még a
királyok és papok csipkedései mellett sem részesülhetett az üldözte­
tés megtiszteltetésében, s névtelen müvét majdnem teljes szabad­
sággal árulták, amiértis ő, ki minden áron el akart Ítéltetni, ujabb
kiadást eszközölt saját nevével és arczképével, még hevesebb kifa-
kadásokkal és nyílt czélzásokkal a Maurepas minisztériumra; miután
tehát müvét a hóhér megégette, alkalma nyilt mindenféle nagy lárm á­
val hirdetni az ö boszankodását.
Okoskodni minden fölött, mi tolla alá kerül, a golcondai gyé­
mántok, miként a maldivi bors, a héberek és czigányok fölött, a
 valódi részleteket a divatos czifraságokkal, helyettesíteni, inegválo-
gatás és az ellentétek kiegyenlítése nélkül fogadni el mindent, mit
hivatalos munkatársai neki felajánlottak *): ebben áll az ö rend­
szere ; irálya abban áH, hogy lehetőleg dagályos legyen s csattanó­
san végződjék; bölcsészete folytonos declamálás a müveit ember
elvetemedett8ége, s minden, főként pedig a mi vallásunk ellen, ami
magában elég volna arra, hogy megtudjuk miszerint keresztény,
ámbár erősen bizonykodik, hogy azt akarja, miszerint senki se tudja
meg, melly országhoz és valláshoz tartozik a). Mint a támadás elő­
estéjén, szenvedélyesen heves volt, s a szóból rombolási eszközt al­
kotott, kevés őszinteséggel és sok hiúsággal, függetlenséget és bizo­
nyos philanthropiát akarván behozni, melly nem volt sem a hajdani
keresztény szeretet, sem az uj önzés, úgy hogy sem az egyiknek,
sem a másiknak nem tetszett. Mindaddig, mondja Barante, egy
Bíaerfcö sem hibázta el még annyira a józanságot az eszmékben, s a
mértéket azok kifejezésében s). Őrjöngéssel a nézetekben és nevet­
séges túlzással a kifejezésekben, Raynal olly elvekkel kérkedik,
mellyek ellenkeznek minden józan társadalmi ren d d el; nem léteztek
gonosztettek, a francziaországi polgárháborúk alatt elkövetve, mely-
lyekre ezen szószátyár Kém hivatkozott volna. És mégis, midőn be­
következett a forradalom, kárhoztatta annak kihágásait, minthogy
a ^bizalom, mellyet a szerző szobájába zárkózva táplál, megszűnik
a tapasztalás megrendítő tényei olőtt.

') E z e k között legm unkásabb volt Peehm eia, k it csak a zé rt idézek, hogy
fölem lítsem b a rá tsá g á t D ubreuil orvossal. H a a z t m on d ták P e c h m e rán a k : Ön
nem gazdag, a z t szokta fe le ln i: D e az Dubreuil. E z súlyos b e te g sé g b e esvÓD,
m agához h iv atja P echraeiát és íg y szól h o z z á : Barátom , bajom ra g a d ó s; csak
neked engedhetem meg, hogy segítségemre légy ; távoztasd el a többieket. P eehm eia csak
kevés n agpal élte tú l a m ásikat.
8) O v éritó sainte, c ’ e tt tói seule que j ’ ai respectée. Si mon ouvrage trouve
encore quélques lecteurs dans les siécles á venir, je veux q u ’ en voyant com bién
j ’ ai é té dégagé de paasions et de p réju g és, iis ig n o ren t la contrée oú je p ris nais-
sance, sous quel gou v ern em en t je vivais, qualles fonctions j ’exergais dans mon
pays, quel culte je p ro fe s sa is; je veux q n ’ ils me eroient tous leu r concitoyen et
léUr átni !
3) T u rg o t^ e z t irta M orelletnek (M én'., 1.215').' J ’ ai é té choqué de l’ in
liérence de ses idées, et de voir tous les p aradoxes les plus opposés m is en av an t
e t défendus a v e c la mérne chaleur, la mérne éloquenee, le mérne fanatism e. II est
tao tő t rig o riste com m e R ichardsohn, ta n tó t im m oral comme H elvétius, ta n tö t ent-
h o u siaste des v e rtu s douces e t tendres, ta n to t de la débauche, ta n tó t du courage
féróce : tra ita iit 1’ eselav ag e d ’ abóm inable, et voulant des esclaves ; d éraiso n n an t en
p hy siq u e, déraiso n n an t en m étaphysique, e t souvent en p o litiq u e etc.
 — 137 —

Freret Miklós (1688—1749), párisi, vakmerő bírálat alá ve­

tette az evángeliumokat, megingatva valam ennyinek igaz eredetü-
ségét azon nagyszámú hamis evangélium miatt, mellyek elejónte köz­
kézen forogtak, s azt állitva, hogy ha Krisztus kiirtotta volna a ro-
szat és a bűnt, a kereszténység nem idézett volna elő annyi üldöztétést
és vallási háborút.
Ezek nyíltan történészeknek vallották magukat, de más ha­
sonszőrű egyének is folyamodtak a történelemhez, hogy fegyvert
kovácsoljanak belőle a kioyilatkoztatás és a kormányok ellen, s
hogy legyen hová lerakniok epéskedéseiket. Voltaire azt tanította,
hogy minden vizsgálódás nélkül kell állítani: C s a k h a z u d j a t o k
b á t r a n , v a l a m i m i n d i g f o g m a r a d n i b e l ő l e . S való­
ban sok állítása fenmaradt a tudós csőcselék között, s még mindig
az igazság védőinek szoktak szemökre hányni ollyanokat, mellyek-
kel csak szemtelenségéhez hasonló tudatlansággal állott elő ama
szünetnélküli harezban a Biblia, a hit, a régi kor ellen, egy inkább
arczátlan, mint istentelen programra szerint '). Csupán a tline-

*) „ P á r les trnditions des P ro p b é tes, et. av an t eux des P a tria rch e s, n ő ire reli-
gion rem onte á la uaissance de In société. G ette a n tiq u ité e st bien iroposante ; il
faut absolum ent la d iseréd iter bafouer sou bergeau, éb ran ler ses colonnes, les liv re s
de la Bibié. A yant ren d ű risibles les graves P a tria rc h e s, convaincu M otse d ’ igno-
rance e t de e ru a u té , conspué la G enése, ce sera p u r divertissem en t de tu rlu p in e r
les P ropbétes, d ’ affirm er que leur m ission é ta it uu raétier, que 1’ on s’ y e x e rfa it
cömrne á to u t au tre a r t ; qu’ un Propbéte, !i p roprem ent p a rle r, était. un visionuaire,
qui assem blait le peuple et lu i d é b ita it ses rév eries ; que c ’ é ta it la plus vile espéce
d’ hom mes qu’ il y eűt chez les J u i f s ; qu’ ils ressem blaient exactem ent á ces
charlatans, qui am usent le p euple su r les places des grandes villes. A rrivé á
ce point, il nous sera facile de m ontrer qu’ uu hom me a d ro it, e n tre p ren a n t, ay an t
aequis dans ses voyages des n o tio n s de) physique, de jo n g le rie , mérne de
m agnétism e, choisit, pour exploiter la crédulité publique, une contrée lointaine,
une populat ion ignare, séparée de la c iv ilisatio n rom aine p á r són lan g ag e e t
ses m oeurs, entichée d ’ une a tte n te s u p e rstitieu se ; q u e , s’ ap p liq u an t quelques
passages des visionnaires ju ifs nom m és • P rophetes, il ré u ssit á tro m p er la foule,
á p asser pour le M ersie, ce qui signifie un envoyé, un hom me chargé d’ une
mission. L es rie u rs m is de notre bord, il y a u ra beau je u á houspiller les bons
Apotres, les douze faquins, su rto u t les écrivailleurs M arc, Je a n , L uc, M a th ie u ;
á éplucher le a r évangile, et. á lui donner des n azard es. E n to u te assuranee nous
pourrons in sinuer que le culte c h rétie n , comme to u s les autres, est 1’ oeuvre
plus ou m oins im p a rfaite des hom m es passionnés, m enten is , a v e u g le s; que s’il
é ta it de D ieu, u a tu re lle m e n t il élé v era it la dig u ité m orale au-dessus des craintes
snperdtitieusas d e la e o n sc ie n ce ; m ais [qu’ en ré alité , au lieu d ’ é tre fait á l ’im age
de D ieu, 1’ homme a p lu tő t fait D ieu á s a propre ressem blance, le g ra tifian t des
défauts et des vices dönt il fourm ille lui-m ém e, Quand on a u ra ré p été toutes cea
 — 138 —

menyek behatasa alatt állván, miként az érzékiség tanának hirde­

tőjéhez illik, Voltaire csak ingatagságot és szeszélyt lát a világ
folyásában; mindent apró okokból származtat, s gúnyolja a gond­
viselést. Bajos volna elöszámlálni történelmi botlásait. Előtte az
egyiptomiak nyomom kőművesek, ámbár ép akkor fedezték fel
bámulatos építményeiket; előtte, ki tagadja a biblia ősrégiségét,
az E z u r v e d a m a szent könyvek legrégebbike, melly pedig,
mint be van bizonyítva, egy hittérítő által hindu nyelven szerkesz­
tett katekizm us; a Z e n d a v e s t a vetekedik vele régiség tekin­
tetében, miként a S a d d e r is, mellyet ő valamelly szerző nevének
tartott, pedig egy, háromszáz év előtt készített commentár. Szerinte
teljes joggal kárhoztatták halálra Krisztust, ki annyira kikelt ha­
zájának vallása ellen, m e r t a k i a h a z a i v a l l á s e l l e n
f e l l á z a d , h a l á l t é r d e m e l ; ő, ki szemére hányja az inqui-
sitiónak a máglyákat, gyalázatosnak nyilvánítja az elnyomottak
iránt tanúsított türelmességet. Hamisan idéz; valamelly ellene felho­
zott okoskodásra, valamellyik müvében fölfedezett botlásra élczczel
vagy gorombasággal válaszol.Pinto,bordeauxi zsidó, panaszkodik a foly­
tonos piszkolódások miatt, méllyé kkel nemzetét illette ; Voltaire igazat
ad neki, de azért tovább folytatja piszkolódásait. Ekkor Guenée Antal
abbé (1717 — 1803,)Rollin utóda, jó író,ki számos régi és modern nyelvet
értett s több apologistát fordított át angolból, kezdette visszaverni ezen
gúnyolódó lángészt, szellem- és ízlés által támogatott tudományos­
sággal *). Tekintettel türelmetlen századára, nem meri nyíltan be­
vallani hitelveit, de igen jól fejtegeti a mózesi törvényhozást s
feltünteti a szent könyvek költői szépségeit. Erős küzdő lévén, sa­
já t fegyverével, a gunynyal, veri vissza Voltairet, s bámulatos haj­
lékonysággal az alakban és hangban, tönkresilányitó mérséklettel
ezrével tá ’ja fel előtte a menthetlen hibákat és tudatlanságokat fő­
ként türelmetlenségét, melly roszabb mint bármelly inquisitoré.
Voltaire csak utczai élczeskedésekkel válaszolt neki, s mint győz­
tes viselte magát, anélkül, hogy csak egy megrovástól is kitisztázta

choses, no tre tem ps sera veim . Mais Comme seul parm i to u te s les relígions, le
ch ristian ism e offre nue suite im posante de récits e t de faits, c ’ est e ette succession
continue qu’ il fan t rom pre, e’ est c ette a n tiq u ité vén érab le q u ’ il im porté de
dém o!ir.“ Voltaire, B ibié expliquée, E sprit du Judaisme.
x) L ettres de quelques Juifs portugais, allemands et polonais, a M de Voltaire.
P á rizs, 1769. M ások is fölfedezték vagy küzd ö ttek V oltaire tévedései ellen ; lásd a
többiek k ö z ö tt: Erreurs de Voltaire, N onnotte-tól, és Supplément a la pkilosophie
de V histoire L areh er-tő l.
 — 139 —

volna magát, csak egy érvet ia visszavert volna l) ; s a század azu­

tán is olvasta az ö hizelkedőjét.
Maupertuis.
Ezen század minden áron tudni szeretett volna mindent, anél­
kül, hogy tanulta volna, s tudományokról fecsegni, noha alig is­
merte első elemeit. Ezekhez folyamodtak tehát a vallás elleni küz­
delemben is. Francziaországban Cartesius uralkodott mindaddig,
mig Moreau de Maupertuis Péter Lajos (1698—1759) ki nem hir­
dette Newton dicsőségét. Középhelyet akarva elfoglalni a materi­
alisták és azok között, kik mindenből végokokat vesznek észre,
Maupertuis azt állította, hogy az anyag képes gondolkozni, de azért
van Iste n ; a természet rendszere bizonyítja ezt összeségében, mig
részleteiben nem lenne képes erre ; megczáfolva számos bizonyítási
módot, Isten létét a takarékosság törvényére akarta alapítani, melly-
nélfogva a természet saját czéljára mindenkor az erők minimu­
mát használja, ami kizárja az esetleg eszméjét. Téves föltevés és
nem szükséges következmény. E s s a y d e p h i l o s o p h i e mo
ra 1e czímü munkájában a jók (biens) összeségét mondja a boldog­
ságnak, elvonva a roszak (maux) összegét; a közönséges életben
ez meghaladja am azt; orvosszereket keresve, igen hathatósnak
találja a keresztény erkölcstant, melly sokban felülmúlja a s t o á t ; a
legfőbb szabály azonban, mellyet előterjeszt, abban áll, hogy igyekez­
zünk kerülni a szerencsétlen pillanatokat. 0 is azokkal küldetvén, kik
a sarkkör alatt a délkör egy fokát mérték (1736), tudományos
hírnévre tett szert, melly azonban az általa proclamált Newtonra
szállott át. Különben nem merte nyíltan megtámadni kora termé
szettani elméleteit, s messze m aradt amaz élénkségtől, melylyel
Voltaire az ő nyomain kifejtette az elméleteket, minekfolytán ez
utóbbinak tulajdonították azon érdem et, hogy első ismertette meg
az angol bölcsészt. Mig azonban ez utóbbi csodálta müveiben az
Alkotót, Voltaire, ezen veszekedő ember, ki bárminő fegyvert sem
utasított vissza, a vonzás törvényét arra használta fel, hogy fölös­
legesnek nyilvánítson valamelly istent, vagy azonosnak tekintse a
világgal, s örökkévalónak, gondolkozásra és akarásra képesnek
állítsa az anyagot. Ugyan illy módon zsákmányozta ki a missio-
nariusok leírásait, midőn Chináról és Indiáról akart beszélni; amab

*) E z t irta D ! A tem bertuek : A zsidó titkár . . . . gonosz mint egy m ajom ; hideg
vérrel megmar, midőn azt hinnéd, hogy csókolni akar. (1776, decz, 8.).
 — 140 —

bán egy jól szervezett társadalom mintaképét és olly időszámítást

ohajtott felmutatni, melly megczáfolná a bibliát; a hindu évköny­
vekből ismét a mózesinél tisztább és régibb erkölcstant, s az ádá-
mi korszakot megelőző századok egész sorát akarta kiokoskodni.
Mindezen dolgokat annál nagyobb bátorsággal küldte világgá, mi­
nél kevésbbé voltak ismeretesek.
Buffon (1707—88J nem tagadja Istent, csak trónját helyezi
messze-messze; mindent természettani eszmékkel magyaráz, mel­
lőzve, vagy nem ismerve a gondviselés törvényeit. A természet,
„ az Alkotó által a dolgok létezése, s a lények egymás után követ­
kezése végett megállapított törvények rendszere/1 úgy tűnt fel
előtte, mint amelly eléggé feltárja önm agát a fentartás és újraelő­
állítás (reproductio) két tüneménye által, s majdnem csupán ezekre
szorítva az általános és szükséges törvényeket s az összeillési és
függési viszonyokat, engedi, hogy Isten „a nyugalom kebléből gya­
korolja a teremtés és rombolás két szélső hatalmát, az embert a
természet keze alá helyezi, raellyben létezik a jó és megfelelő,
csak az ember is működjék közre s foglaljon benne egyenjogú ál­
lást, visszahatva a mozgató erők tulsága ellen.“ Képzelhetjük, meny­
nyire tetszhetett olly regény, mellyben eme szép világrend terem­
tésénél az Isten karját egy indiscret üstököscsillag összeiítődése he­
lyettesíti.
Bailly (1736 93), Lacaille tanítványa és utódja az akademi-
ban, Buffon leggyöngébb részét, vagyis a hypothesiseket fogadta
el, a föld fokonkinti kihűlését, s az északi vidékek emelkedett hőmér-
sékét; versenyezni óhajtván Voltaire-rel, ki minden bölcseséget
a braminoktól származtatott, valamelly Atlantisba ment keresni an^
nak eredetét, hol az ember baromból az értelem magaslatáig emel­
kedett, később pedig, miután ama sziget elmerült, elterjedt a föld
színén, magával vive a hajdani ismeretek némi maradványait.
Volney (1757— 1820) lyrai káromkodásokat szórt Kelet rom­
jai közöl (1791), mellyeket vizsgált, hogy az „erő és érzékenység ama
helyes egyensúlyát keresse bennök, melly a bölcseséget k é p e z i s
bizonyítékokat kért tölök egy olly régiségről, melly ellenkezik a
bibliai hagyományokkal.
D upuys(1742— 1809), azt hitte, „hogy nem elég elemezni a
szent meséket, hanem önmagában kell vizsgálni a vallást. Ama
bajok, mellyeket a vallások a világnak okoztak, igen nagyok ; a
vallásuk cs vallási szertartások, a papok uralm ának bölcsészeti
története, a legrettenetesebb rajz volna, mellyet az ember saját sze­
rencsétlenségeiről és eszelösségéröl bírhatna11; összekever tehát csil­
lagászatot és tudományosságot, hogy a csillagok phasisaiban keresse
a vallások eredetét, melly phasísok hősi eseményekké lőnek átvál­
toztatva. Az ó és uj szövetséget tehát kalendariumi legendáknak,
a vallást pedig csalásnak nyilvánította, s mindenekből azt következ­
tette, hogy „az embernek, ha el akarja foglalni természetes helyét,
az állatok osztályába kell helyezkednie, mellyek szükségeiről a ter­
mészet általános és változatlan törvények utján gondoskodik.“
Hagyjuk öt m enni; s nem sokára kárhoztatni fogja Robespierret,
mert „Örökkévalót és oltárokat akart, utolsó beszédeiben pedig a
bölcsészet ellen declamált, s érezte annak szükségét, hogy valamelly
valláshoz csatlakozzék. 11 J)
A kitűnő orvos, Cabanis (17Ő7— 1808), ki minden törekvését
odairányozta, hogy megszüntesse ama válaszfalakat, mollyek az or­
vostudomány és a bölcsészet között léteztek, egyesíteni és összeke­
verni akarta az anyagi és szellemi rendet, Isten nélkül magyarázni
meg a lelket és a képzelő tehetséget. A z e m b e r t e s t i é s s z e l ­
l e m i t u l a j d o n s á g a i n a k vi s z ó n y ai czimü munkájában ki­
mutatja, hogy a vérmérséklet, a betegségek, az eledel kölcsönöznek
erényt és észt, vagy az ellenkezőt.
Igen sokan pártolták az irodalom eme szövetségét a tudomá­
nyokkal az istenség elleni küzdelem végett. Paris mulatságokat,
változatosságot, beszédtárgyakat, egyúttal azonban műveltséget
akart, mindenekfölött pedig olcsó áron akarta ezt megszerezni. Az
ember természete, az élet és a világ titkai fölötti homályos kérdések
időt, komolyságot, lelkiismeretességet igényeltek; a múlt század
nagy francziái, mint Pascal, Malebranche, Oartesius, Huet, vissza­
taszító pedánsokul tűntek fel, kik ép úgy félredobandók, mint kor­
társaik öltönyei; kéznél levő bölciíészetet óhajtottak volna, melly
mindent megmagyarázna, mindent rendbehozna, éspedig fáradság
nélkül.
G'ondillac.
Ezen szükségnek eleget tett Condillac István Grenobleból
(1715 —80), ki elfogadva és tönkretéve Lockét, az egész bölcsészetet
az érzéki észrevevésre vitte vissza. Emlékezni, képzelni, Ítélni nem
más mint érezn i; Galilei l á t t a , hogy a föld mozog; Kepler l á t t a
a csillagok harmóniáját. A metaphysica, melly az érzékeken kivül
eső lények természetét akarja fölfedezni, puszta eszelösség; tapin-

J) Abrégé de V origine de toua les eultea 179S, 10. fej.

 — 142 —

tani, látni, észleleteket ten n i: ebben áll a bölcsészet. Condillac nem

csak megengedi, hogy az ismeretek csupán az érzékek utján szerez­
tetnek, hanem még a szellemiségnek Locke által tett ama csekély
engedményt is elvetette, hogy említést tett a megfigyelésről. Ez
utóbbi tabula rasá-t tételezett fö l; Condillac megnemesíti az angol
eszmét, és szobrot csinál belőle. Ha egy rózsát mutatnak neki, érzi
illatát, észreveszi, tetszik neki ; később megemlékezik ezen benyo
másról, újra óhajtja azt, megkülönbözteti ezen tartós benyomást az
első pillanatnyitól; busul, ha meg van fosztva tőle, és ismeri az
egymásutánt, az időt, a lehetségest, a lehetetlent; egy rózsa illatáról
nem sokára eljut a csillagászat theoremáiig.
Szép regényke, hogy megértesse az eszmék egymásután követ­
kezését valamelly spanyolországi infáns-sal, vagy egy hölgyecské-
vel, ki nem gondol arra, hogy a szobornak arra, miszerint érezzen,
más valamire is van szüksége, mivel nem bírnak a többi szobrok; s
nevezzük bár ezt a valamit léleknek, vagy szellemnek, bölcsészünk­
nek meg kellett volna azt magyaráznia. Ugyan miféle analysis az,
azon föltevésből indulni ki, hogy az ember teljesen megmagyaráz­
ható az érzéki észrevevéssel? Bizonyára, ha a többit mind elveszszük
tőle, az ember csak az anyagiságra juthatott el, minthogy az érzéki
észrevevéa nem adhatja neki vissza azt, mit elvettek tőle. Valóban
különös tehát, hogy ezen tréfát komolyan vették, s a múlt század
metaphysicájának alapjává lett; Condillac azonban a módszer ösz-
szes bájaival rendelkezett, s annál nagyobb világossággal, minél ke­
vesebb mélységgel, közönséges ismeretté teszi a gondolat tudomá­
nyát, megfosztva mindattól, mi benne emelkedett volt. Szomorú böl­
csészet, mellyet befejezettnek tartottak, s mellynek azért szerintük
nem volt szüksége tanulmányokra, melly fölemelni látszott a tanulókat
mialatt lealacsonyította a tudom ányt! Mindenki büszkélkedett, hogy

*) Idővesztegetés lenne k im u ta tta am a bölcsészek elleum ondásait, m inthogy

a legistentelenebbek m üveiből is össze lehetne állítan i egy im ádságos könyvet.
D e jó n a k látom nem hallgatni el, hogy Condillac, a v e lü n k szü letett eszm ék (ideae-
n in ata e) nagy ellensége, hiszen ezekben s állítja , hogy az é rzé k ek csak felébresz­
tik a z o k a t. ím e azon hely, m ellynek eleje n e v etsé g et fog kelten i .• „A z eredendő
bííti e lő tt a lélek . . . . m entve lévén a tudatlanságtól és a rósz v&gyaktól, p a ­
ran cso lt az érzékeknek, felfü g g e sz te tte azok m űködését, v ag y tetsz ése szerint
v á lto z ta tta ; te h á t az érzékek h a sz n á la tá t m egelőző eszm ékkel b irt. Az enge­
detlenség k övetkeztében azonban m eg v á lto z ta k a dolgok, s Iste n e lv e tte tőle ezen
u ralm at, am iértis függővé lett az é rzékektől, s e z e n tú l csupán az é rzék ek á lta l át-
zármaztatotfc ism ere tek k e l b ír." Essai sur V origine dei connaissances humaines, I. r,
1. sz a k asz , I. fej. 8. §.
 — 143 —

illy olcsó áron bölcselkedhetik, s kielégittetvén a kíváncsiság, meg­

fosztották a szellemet és a kort a lehetőségtől hasznosabb és na-
gyobbszerü dolgot művelni. La Harpe mondá, hogy „a józan meta-
physica Franeziaorazágban csak Gondilláé müveivel veszi kezdetét
mi azt állítjuk, hogy azzal ért véget. Midőn arra, hogy valaki böl­
csész legyen, elégséges volt érzékekkel birni, mindenki bölcselke-
dett vagyis senki; azon elbizakodott fecsegés lábrakapáaával a cse­
kély számú gondolkozók ia elhallgattak, hogy kikerüljék a csipke­
déseket, 9 a század, melly bölcsészetinek eziroezte magát, a végiete­
kig vitte a gúnyolódást a józan érzék ellen.
Azon káromkodásokat és igazságokat, mellyeket mások fárad­
ságosan napfényre hoztak, de nem találtak figyelemre a köznép
részéröl, Voltaire, azon bámulatos mesterséggel, mellynél fogva min­
dent érthetővé tudott tenni, felczifrázta és a világba dobta, hol nagy
mohósággal fogadtattak, s ö lett azok képviselőjévé. Ő azonban kine
veti proselytáit, valamint Montesquieu E s p r it - j é t, Maupertuis föld­
tanát, Lavoisier vegytanát, s az irodalmi újítók túlzásait; szemére
veti Rousseaunak azon a r c z á t l a n s á g o t (insolence), miszerint
egyenlőséget és függetlenséget hirdetett, valóban b o l o n d h o z
i l l ő g ő g '); csupán magának tulajdonítja a tömjénezéseket, s néha
egész őszinteséggel kérdezi: G o n d o l j á t o k , h o g y K r i s z t u s
s z e l l e m d u s a b b v o l t n á l a m n á l ? Mig elejénte kevés figye­
lemben részesiték az udvarnál, később, midőn Pompadour lett a k i­
rály parancsolónöje, halmazával szórták rá a kitünteiéseket; ezen nő
kamarai töiténetirónak és nemesnek nevezte öt ki, s közbenjárása
folytán vétetett föl a f'ranczia akadémiába is; Voltaire hizelgésekkel
és költeményekkel hálálta meg a pártfogást.
Midőn megunta az udvart vagy az irigyeket, Cireybe, Chátelet
asszonyhoz vonult vissza, kinek halála után (1749) azt hitte, hogy
többé semmi kötelék sem fűzi öt Francziaországhoz.
Elfogadta tehát II. Frigyes porosz király megbivását, ki m agá­
nál akarta öt tartani, mint azon eszközök egyikét, mellyek fény*
árasztottak udvarára, s bevallotta, hogy Silézián kívül mindent ada"
tott volna bírásáért. Ezer Lajos-arnny, mellyeket a király utazási
költségül ajánlt fel neki, zsugoriskodásnak tűnt fel Voltaire előtt, ki
unokahuga számára is kért külön útiköltséget; midőn megérkezett
(1750), földreborult a király jogara, lantja, tolla, kardja, képzelőte­

*) L evél Riclitílieuliöz 1770. jul. 11. és 1774. fobr. 15-röl.

 — 144 —

hetsége, egyetemessége e lő tt; jutalm ul kamarássá és lovaggá ütte-

tik ; húszezer líra évi fizetést kap s rendelkezésére állanak a királyi
kocsik és szakácsok; Frigyes maga udvarol neki s azt mondja, hogy
Poroszország királyának, Brandenburg (írgrófjának és Voltaire tulaj­
donosának akarja magát czimezni. Ezen lázas rokonszenv azonban
csakhamar alábbhagyott. Frigyes zsugori volt, s azt hitte, hogy tulságos
áron vette meg, a telhetetlen Voltaire másrészről azt gondolta, hogy
tetszése szerint dúskálhat a papja által összehalmozott aranyban;
amaz megkisebbíti a csokoládé és kávé-adagokat, ez azzal áll bo-
szut, hogy a király előszobájában zsebre rakja a viasz-gyertyákat ;
következnek az elhallgatások, aztán a kíméletlenség; a király gú­
nyosan mosolyog, midőn látja, hogy a bölcsész csúnya agiotageokba
van bonyolódva, s pörpatvarkodik udvara egyéb fényes tagjaival;
Voltaire gúnyolja a király verseit és csipkedi Maupertuist, kit ö az
akadémia elnökévé nevezett ki, s ámbár szokásos igazmondóságával
állítja, hogy ama gúnyolódások nem az ö révén jutottak nyilvános­
ságra, a király lealázó visszavonást követel, s elveszi tőle a kama-
rási keresztet és kulcsot '). E rre versenyezve kezdik sértegetni egy­
m á s t; Voltaire elhatározza (1753), hogy távozni fog ezen bölcsész
királytól, ki „földre tiporta az embereket, midőn őket testvéreinek
nevezte, ki telve szenvedélyekkel a bölcseséget kereste, veszedelmes
politikus, veszedelmes szerző v o lt/' 2) a király gendarm okat küld
utána, kik azon ürügy alatt, hogy elvitte a király iratait, kikutatják
holmiját.
Voltaire, bántalmazva a felséges bölcsésztől és kizárva hazájá­
ból, mellyet a királyi menhelyröl legyalázott 3), a Leman tóhoz me­
nekül (1755), ,,a világ legszebb városába, egy szabad és csendes
tartományba, hol a természet mosolygó, hol nem üldözik az é s z t;“
csupán a világ azon helyén óhajt birtokokat szerezni, hol ez nincs

J) V oltaire hösködö arcz cz al állítja, hogy ö m aga küld ö tte vissza neki, a
Correspondance inédite-böl azonban, m ellyet 1836-ban F o isset T h . te tt közzé P á ­
rizsban, kitűnik, hogy F rigyes k ö v etelte vissza.
2) Assemblage éclatant de qualités contraires,
Bcrasant les liumains et les nommant ses fre re s. . .
F létri de passions et cherc7iant la sagesse,
Dangereux politique et dangereux autewr,
Mon patron, mon diseiple et mon persécuteur.
L a lói naturelle.
sj E z t irta F rig y e s n e k : „Síre, valahányszor kom oly dolgokról b e sz élg ettem
felségeddel, reszkettem , mint o m i ezredeink Bossbachndl".
 — 145 —

neki megengedve, minthogy Genfben egy katholikusnak sem volt

szabad letelepedni, s ingadozik a D e l i c e s és Ferney, Schweiz és
Francziaország között. Csak ekkor veszi észre, hogy az ö hatalmának
nincs szüksége pártfogókra, s elkeseredve és szabadon kíméletlen
harczot indit királyok és papok, törvények és vallás, ártalmas előíté­
letek és szükséges igazságok ellen, s immár biztos lévén a dicsőség­
ről, nem gondol többé sem a dolgokkal, sem azírálylyal; szabadító-
nak kiáltatva ki azok által, kiket valamelly aljas zsarnokságtól meg­
mentett, mint antíkrisztus átkoztatva azoktól, kiket gúnyolódó isten-
telenségével megbotránkoztatott. Főleg d’ Alembert-tel folytatott
levelezésében ostorozza a vallást, mint hatvan század összeesküvé­
sét a szabadság és józanész ellen, melly alig ér valamit a hitvány
nép számára. Midőn éveivel szellemének hatalma fogyatkozásnak
indult, hiúsága nyugtalanságát nemtelen irodalmi dühöngésekben
Önti ki, csupán két sugallatot ismerve, a bibliát és ellenségeit, vagyis
a káromkodást és a bántalmazást ; nagyszámú gunyiratokat bocsát
ki különféle nevek alatt ') ; idejét azon gyalázatos köuyv átdolgozá­
sával tölti, melly merény az izlés és morál ellen, s mellyet meg kel­
lett volna égetnie. Ezalatt el akarja magával hitetni, hogy még min­
dig ő a bölcsészek törvényhozója, ezek azonban mindenfelé lerázzák
magukról az ő uralmát, s ő maga kárhoztatja pr oselytáinak túlzásait,
épugy, mint midőn valaki panaszkodnék azon vizár okozta károk
miatt, mellynek zsilipjeit ö maga szakította fel.
Holbach.
Minden kiváló egyénnek vannak bizonyos számú követői, kik
nem leven képesek túlhaladni mesterüket, túlhajtják annak példáját.
Holbach (1723 —89), Párizsban letelepedett hildesheimi német báró,
igen középszerű tehetség, gyakran adott lakom ákat, mellyeken nyilt
háborút inditottak Isten és a többi e l ő i t é l e t e k ellen, mellyeket a
patriarcha megkímélt, s a legmerészebb társadalmi reformokat indít­
ványozták, minők a későbbi forradalmároknak valaha eszébe jutot­
tak. A l e á l c z á z o t t k e r e s z t é n y s é g czimü első müvének
(1767) előszavában kimutatni igyekszik, hogy a vallás sem nem
szükséges, sem nem hasznos ; továbbá utalva a keresztény dogmák
összefüggéstelenségére és képtelenségére, állítja, hogy az emberi nem
összes bajai tizenöt vagy tizennyolcz század óta a kereszténységnek

Jj E z t irta d' A le m b e rtn e k : L és philoaophes dvivent étre comme les p etits

enfans. Quand ceux-ci on fa it quelque malice, ce r í est jam ais eux, c ént le chat
qui a tout fa it. (1767. a u g . 14.).
xvii. 10
 — 146 -

tulajdonitandők. ügy látszik, hogy A t e r m é s z e t r e n d s z e r e

(1770) is az ö müve, melly a Voltaire által meghonosított ama szokás
szerint, hogy az irodalmi müvek ál vagy meghalt személyek neve
alatt adassanak ki, valami Mirabaud-nak, Tasso ismeretlen fordítójá­
nak tulajdonittatott, kitől származnék ezen felkiáltás is: E n a z em ­
beri nem j ó t e v ő j e v a g y o k , m e r t m e g s z a b a d í t o m
Istentől.
Voltaképen pedig ezen mű, mellynek türelmetlen fanatizmusa
me’g Voltaire epéjét is felkavarta, Holbaeh czimboráinak közös müve
volt, kik nekihevülvo az ízletes vacsorák alatt, feladatukká tűzték
ki mit sem hagyni beszennyezetlenül az égben, a földön, az ember
szivében. A gondolat pusztán az érzési tehetség, vagyis az érzéki
észreve vések csupán érzéki dolgoknak felelnek meg, minthogy nem
léteznek szellemi lén y ek ; azok csupán az anyagot és a mozgást
tüntetik fel előttünk, a az utóbbi által létrehozott eombinatiók külön
lényekké lesznek amabban. Megismerni valamelly tárgyat nem
egyéb, mint azt észrevenni, s észreveszszük, midőn ránk behatást
gyakorol. „A tudomány és gondolat tehát a mozgásra vihetők visz-
sza; nem létezhetnek általános eszmék . . . . egy ismeret sem lehet
szigorúan véve ugyanaz két emberben . . . . úgy szólván minden
embernek saját külön nyelve van, melly nem közölhető másokkal."
Ezen merész empiricus tehát ama nyomorúságokhoz tér vissza,
mellyekkel a bölcsészet kezdődött, Ileraclittal és Protliagorassal.
Az alaktalan testeken kívül egy más combinatio létrehozza a szer­
veseket, s ha még nagyobb erőre jut, az érzést állítja elő, mi egy
adott szerv eredménye. Az emberi tények tehát szükségképen vagy
a szervek belső mozgásából, vagy külsőkből származnak, mellyek
azt módositják. Hlyen az a hírhedt R e n d s z e r , mellyben a lélek,
test, atyai szeretet, hála, lelkiismeret szétmorzsoltattak, szétfejtettek,
kigunyoltattak; nem rettentő-e eme makacsság, mellyel elzárnak
önmaguk előtt minden jövőt, csak rombolásra törekednek, s dühöng­
nek egy másik élet vigasztaló eszméje ellen?
D’ Argens marquis (1704— 71), II. Fri gyes kedvencze, ki őt a
Szép tudományok elnökévé nevezte ki akadémiájánál, C h i n a i ,
z s i d ó é s c a b a l i s t i c u s l e v e l e i b e n Voltairet és Montes-
quieut utánozta ; később ama könnyű tudományossággal , melly
vonz, ámbár sem czélja sem öszhangja nincs, A j ó é r z é k b ö l ­
c s é s z e i é és E l m é l k e d é s e k az e m b e r i i s m e r e t e k bi ­
z o n y t a l a n s á g a f ö l ö t t czimü munkáiban megtámadta a hitelve­
ket, csupán a roafhematikai ismereteknek tulajdonit positiv jelleget
 — 147 —

és kikel a dogmatikusok e lle n ; müveit mindenki olvasta, mert

mindenki szívesen elhiteti magával, hogy hasztalan dolog fáradsá­
gos tanulmányozásokra adui magát, s hogy a bölcsészet csak annyi­
ban bir fontossággal, amennyiben arra tanit, hogyan kelljen a világ­
ban élni.
A dordrechti Mandeville Bernárd (1670— 1733), éleseszü és
agyafúrt figyelő, a sok szellenuluskodással valóságos gunyképet
alkotott a társadalomról, kiemelve ama képtelenségeket, mellyek
minden józanészt sújtanak, ha el vannak szigetelve a körülmények­
től. M a g á n b ű n ö k s k ö z j ó czimü munkájában az erkölcstelen­
séget valamelly nemzet felvirágzásának emeltyűjeként tünteti f e l; a
társadalmat csak az önzés, ravaszság és irigység kormányozzák ; az
erkölcstan csak a törvényhozók mesterfogása. Egy méhköztársaaá-
got rajzol le, melly a boldogságból rögtön zavarba sülyed, mihelyt
Jupiter az erényt ajándékozza neki. Ebből aztán következik, hogy
a jótékonyság kárhoztatandó s a nép számára emelt, iskolák eszelös-
ség szüleményei; minden intézmény valamelly aljasságból szárma­
zik, még a nyelvet is csak azért találták fel, hogy csalhassanak,
Helvetius.
Utána a párizsi Helvetius Claudius (L715 — 71) az érzékiség
tanát az erkölcstanra alkalmazza, miként Condillac tett a tapaszta­
lati lélektannal. 11a az értelemben csak érzéki felfogás létezik, az
akaratban sem lehet más mint gyönyör és fájdalom, minthogy amaz
csak az értélén által nyújtott elemeken gyakorolhatja magát. Ebből
aztán sajátszerü logicával az érdek erkölcstanát vonja le, mint egye­
dül lehetségest, s vigaszul azért, hogy minden nemes vigaszt kité­
pett az ember kebléből, az önzést az emberiség szeretetére irányoz­
za, melly szeretet csak gyönge lehet, minthogy egyetemes. Semmi
általános (absolut) nem létezik a világon; igazság, erény, hösiség,
értelem, szellem csak viszonylagos (relativ) dolgok, s mivel mindenki
minden tárgyról önmagától hoz Ítéletet, a társadalomban zűrzavar
uralkodik. Ezen szegényes ész az összes nemzedékek és országok
szellemének tartja ismerősei szellem ét; eredeti akar lenni, pedig
csak utánoz és általánosan elterjedt tanokból von következtetéseket,
túlságosan magasztalja La Rochefoucauld-t, magyarázza Mondevillef,
majmolja Montesquieut, eltorzítja Lockét. Ez utóbbi minden ismeretet
az érzékekből származtatott, de mert az állatok is el vannak látva
ezekkel, honnan van az ember felsőbbsége ? A kéz ezélszerübb
alkotásából, feleli Helvetius, ki csak egy oldalról és pedig a roszabb-
ról látja a dolgokat; megtagadja a barátságot puszta elméletből,
10*
 — 148 —

mig gyakorlatban nemea lélekhez iílö áldozatokat hoz neki, s köny­

vét, melly ledér és rágalomteljes vád az emberi természet ellen,
XV. Lajos százada erkölcseinek bölcsészeti törvénykönyvévé teszi.
— Voltaképen igen jó ember, de épannyira birvágyó mint rövid
eszű, úgy hogy egyebet sem teszen, mint összegyűjti azt, mi kihull
a nap bálványainak szájából, előadja a maga meztelenségében, túl­
hajtja *), s ezzel feltárja ama bölcsészet valódi alapját, az egyéni
érdeket, olly módon, hogy borzalmat és undort gerjeszt még
azokban is, kiknek quintessentiáját adta elő. 2)
Úgy látszott, hogy a szabad vizsgálat alapelméletét és a tá rsa ­
dalmi egyenlőséget csak úgy lehetett biztosan megállapítani, ha el­
fogadják az emberek kezdetben! szervi egyenlőségét, am iértis nem
annyira a természetben, mint inkább a környező befolyásokban
keresték az egyenlőtlenségek okát. Ennek némellyek az éghajlatot,
mások a nevelést állították, melly utóbbi Helvetius szerint képes az
állati embert eszes teremtménynyé változtatni. A kormányok hatal­
mában volt tehát kényök szerint módosítani az emberiséget a törvé­
nyekkel és a neveléssel. Nem a kényuralomnak tettek-e ezzel becses
szolgálatot, a mint Hobbessel is történt, mialatt szabadságra töre­
kedtek ?
Látva ezen müveket, mellyek frivolok tudományosság tekinte­
tében, bámulatos, hogyan fecsegnek valamennyien elemzésről, tapasz­
talásról, mialatt a legalaptalanabb föltevésekre vetemednek. Eltörlik
a veleszületett eszméket (ideae innatae) s a természetet teszik he­
lyűkre, melly épugy intelligens, mint amazok. Senki sem látta soha
az Atlantist, senki sem tanúskodik róla, hogy az ember bölcsője
Északon volt, hogy az emberi nem olly roppant régiséggel bir, s
mégis ezek képezték a bölcsészek főelveit vagy kifogásait. Senki
sem látta az embert vad állapotában, senki eszmék nélkül, senki
csupán egy érzékkel, mellyhez a többiek egymásután csatlakoztak

‘) M adame Deffand ezt m ondá r ó la : C est I’ homme qui dit le aecret de

tout le monde.
2) H ogyan gondolkozott sa já t hazájáról, kim ondja a De I’homme e lő s z a v á b a n : M
patrie a regu enfin le joug du despotisme; elle ne produira donc plus d ’ écrivains célébres. . .
Ce n’ est plus sous le nőm de F ragais que ce peuple pourra de nouveau se rendre
célébre. Cette nation avilie est avjour d’ hűi le mépris de VEurope ; nulle erise sálutaire
ne lui rendra la lib e rté ; c est p á r la consomption qu’ elle périra. L a conquéte est le
teul remkde h ses m alheurs; et c* est le hasard et les circonstances qui d,écident de
I ’ qfficacité d ’ un tel remhde.
 — 149 —

volna, — és mégis ezen t é n y e k b ő l indulnak ki a legnagyobb

hűhót csapó rendszerek.
S épen a nyelv volt, s leszen is mindig, ama nagy szikla,
melylyel hiába küzd az istentagadó1 bölcsészet. La Mettrie azt
mondja, hogy azt valamelly ismeretlen genius találta fel, melly a
baromi emberiség között keletkezett, amint a kutyák vagy majmok
között is keletkezhetnék. Conddlac égig magasztalja ezen annyira
hatalmas eszköz feltalálóit. Maupertuis társadalmi megállapodásnak
tartja az emberek között, kik összegyülekezve amaz ősi félvad álla­
potban, olly bizonyítékait adák elemző képességűknek, minők egy
korunkbeli akadémiának sem sikerültek.
Mellőzök sok más irót és könyvet, mellyek kényelmesek a
bűnös lelkiismeretekre nézve; ugyanis, mintegy közös megállapodás
jött létre olly czélból, hogy nagyratartó könnyedséggel tárgyalják a
bölcsészet, a politika, a közgazdászat, a vallás legnagyobb problé­
máit; ki apróra darabolta a tudományt a tömegek szám ára; ki a
kereskedelem és ipar természetét tanulm ányozta; ki a dolgok és
eszmék eredetét, a világ és az ember szervezetét s végczéljukat
kutatta. Egymásra halmazódtak a legkülönfélébb föltevések s mind­
egyik egy követ vájt ki a régi épületből; vegytan, physiologia,
boncztan hadat indítottak Isten ellen. A metaphysica, ezek szerint,
érzéki észrevevésre, a vallás a hitetlen pogányok deismusára, a
nyelv algebrái'a, a költészet okoskodásra, az erkölcstan vérmérsék­
letre, a törvényhozás szélességek kiszámítására, a történelem gúnyra,
az irály epigramm-özönre viendő vissza.
Hogy pedig a csata döntő legyen, össze kellett gyűjteni a
szétszórt erőket s öszhangzatosan vezetni azokat a támadásra. Egy
könyvárus azon ajánlata, hogy fordittassék le Chambers A n g o l
d i c t i o n a r i u m a , alkalmat szolgáltatott erre is; a fordítást csakha­
mar uj művé változtatták át, s ez volt az E n c y c l o p a e d i a
(1759—72): alkalmazása a társulási szellemnek, hol a számnak
kellett pótolni a tehetséget; a társaság élére Diderot és d' Alembert
állíttattak.
Diderot.
Diderot Dénes, Langres-ból, (1713—84), alacsony származású,
a jezsuiták által taníttatott, házassága elejénte megóvja a bűnöktől,
de csakhamar félrelöki magától gyermekei anyját, s hogy élhessen
és szerepet játszhassék, újságok, előszók, hirdetések, prédikácziók,
encyclicák, vígjátékok, satyrák, szóval, mindennek írására adja magát,
 — 150 —

Hegy hírnévre tegyen azért, istentagadónak nyilvánítja magát s a

B ö l c s é s z e t i é* o n d o 1 at o k-ban (1746) a legvakmerőbb tám a­
dást intézi a vallás ellen. Csupa tűz de táplálék nélkül, csupa ész de
szilárd alkalmazás nélkül, széleslátkörü és eszes bíráló, ámbár néha
lyrai ugrándozásoknak engedi át magát s itt-ott követelő modorban
lép fel, megtámadja kora téves Ízlését, s az erkölcsök igazságára,
az érzelmek valódiságára, a természet megfigyelésére serkent. A
gyakorlatban azonban sajátszerii tévedéseket követett el ; a sirán­
kozó drámákban, mellyek feltalálójául helytelenül állították öt, csak
a szenvedélyek túlzását m utatta; regényeiben, hol az angolok részé­
ről a párbeszédek kifejezésteljes bizalmasságát utánozta, olly módon
keverte össze az érzelgősséget az aljassággal, hogy lehetetlen azo­
kat olvasnia annak, kiben még egy kis nyoma maradt a szemérem­
nek. —- A z E s s a y s u r l e m e r i t e et l a v e r tű b e n , melly
angol utánzás, azt kérdi, mi az erkölcsi erény és mi bahatása van a
vallásnak az erkölcsiségre; itt, valamint mindenhol, folyvást arra
törekszik, hogy a természeti állapothoz vezesse vissza az embert,
hol az erényt jótékony hajlam állapítja meg, támogatva az ész által,
ami ismét kezdetleges megállapodást tételez föl az érzék és az ész
között, mit aztán megrontott a társadalom. A L e v é 1 a v a k o k r ó l
czimü munkájában ama Saundersont, Newton tanítványát, szerepel­
teti, ki vak és mégis az optica tanítója, s megtagadtatja vele Istent,
mert nem látja.'Szerencsétlen ! az emberi esz egyik legbánmlatosabb
diadala, a vakok tanítása, csak ujabb ellenvetésre sarkallja őt, olly
ellenvetésre, melly semmi alappal nem bir, minthogy minden jól
látó mondhatná, hogy nem tapinthatja meg Istent. Tovább menve
mondja, hogy az anyag összekeveredve, végtelen számú lényeket
alakított, mellyek közöl a legtökéletleuebbek életben m aradtak ; az
erény és bűn eszméi szintén véletlenül származtak, épugy, mint
ahogy a vaknak nincsen szemérem érzete. Ezen föltevések mindun­
talan előfordulnak müveiben.
Átértette ö a nagy mozgalmat, melly akkor forrongott, s a
haladást, és pedig nem részleteiben, mint némcllyek gondolták, úgy­
mint az irodalomban, vagy a művészetekben, vagy a politikában,
vagy a vallásban, hanem egész összeségében, s a bölcsészeti irodalom
közegévé, vezetőjévé, akarnám mondani torzképévé tette magát.
Mit sem bocsátott ki ezen iskola, hogy az ő keze benne ne lett volna;
képes lévén mindent forrongásba hozni, mitsero vinni érettségre, az
utókornak saját nevét hagyta, de egy müvet sem, továbbá annak
 - 151 —

példáját, hogyan juthat valaki nagy fáradsággal hirnévre a benső

szikra nélkül. *)
D ’ Alcinbert. '
Egészen más érdemmel és mérsékelt jellemmel birt a párizsi
d’ Alembert János, (1717— 93). A hírhedt Tencin, kinek szerelmi
gyermeke volt, az utczára dobta öt, s miután hirnévre tett szert,
el akarta ismerni, ö azonban méltó boszankodással visszautasította
az ajánlatot, s továbbra is ama szegény üvegesnénél maradt, ki öt
magához fogadta. Fontenelle után az akadémia titkárjává választat­
ván meg, E 1 ó g e s-ával még inkább növelte hírnevét, ámbár ezen
müve nem olly szellemdús, mint a többiek, s nem található fel benne
a kö’nnyedség és emelkedettség a kifejezésekben. Lángész lévén a
számtudományokban, huszonhatéves korában kiadta E r ő m ü t a n i
é r t e k e z é s é t , első lévén, ki előterjesztette amaz igen termékeny
elméleti szabályt, hogy a mozgásban minden pillanatban egyenlőség
létezik ennek változásai és az azt előidéző erők között, minek segé­
lyével nagyszámú úgy tisztán geometriai, mint csillagászati kérdést
lehetett megoldani.
Illy gazdag tudományossággal és egyeneslelküséggel a lángé-
szek sorában foglalhatott volna helyet, ha az nem jutott volna eszé­
be, hogy a bölcsészeti pártot vezérelje. Ámbár körültekintő volt
magán beszélgetéseiben, józan tanuUságu, félénk jellemű, habozó
mindenben, ami nem volt számtan, a közönséggel ö is elsajátította a
kíméletlen beszédmodort és ama dogmai utópiákat, mellyeket a
divat parancsolt. A b ö l c s é s z e t e l e m e i - b e n m egkisértia geo­
metria utján állapítani meg az okoskodást és az erkölcstant. „Az
embernek (úgymond) nem szabad jogosnak tekintenie fölöslege
használatát mindaddig , mig mások hiányt szenvednek a szükséges­
ben ; s valamelty ember vagyonának jogos része az, mellyet nem
mások szükségeséből, hanem ezek fölöslegéből gyűjtött össze. “
Jól van, de hát azt mondd meg, oh mathematicus, mi a fölösleg?
Itt rendszerbe hozza a materialismust, mellyet már L e v e i ei-
b e n pártolt, s I) e P r a d e s a b b é v é d e 1xn é-ben, ki nyilvánosan
összehasonlította Krisztus és Aesculap meséit, nem tagadta, hogy
szent dolognak tartá a vallás ellen küzdeni.

V D iderot legm elegebb m ag asztalása az Encycloptídie nouvelle-ben foglalta­

tik. Azt hiszsziik, hogy őszinteségünkről teszünk bizonyságot, m időn a zo k a t is
idézzük, kik velünk ellenkezőt állítan ak ,
 — 152 —

Encyclopaedia.
Azon hátránynak, melly az Encyclopaediára munkatársainak
különfélesége miatt háromolhatott volna, azzal vették elejét, hogy
Diderot-ra és d’ Alembert-re bízták a vezetést, kik minden czikket
átnéztek olly czélból, hogy az egész gyűjteményben egy bölcsészeti
eszme uralkodjék, vagyis hogy feltárassanak az emberi szellem előtt
saját vívmányai, s minden tudományt tárgyalva, végrehajtassék an­
nak emancipatiója. D ’ Alembert, hogy rendszert kölcsönözzön az
Encyclopaediának, megírta a bevezető beszédet, melly a legjobb
darabja ama középszerű műnek, s mintegy büszkévé akarván tenni
az embert, ki a tudásnak saját erejével eszközlendő meghódítására
indul, eléje tárta az emberi ismeretek képét.
Az eszmét Bacóból vette át, kinek következésképen elren­
dezési és genealógiai hibáit is örökölte, sőt ha túlhaladja is posi-
tiv ismeretek dolgában s az egyetemes haladásnak a részletesek
utján való feltüntetésében, mögötte áll a képzelem tekintetében *)
és ama hévben, melly, úgy látszik, okvetlenül megkivántatik a
meggyőző erőhöz s melly nem csupán okoskodásra és vitatko­
zásra serkent, hanem csodálkozásra is ösztönöz. Locke után ál­
lítja, hogy az ember csupán az érzékekből meríti ismereteit, de
később a benső erkölcsi törvény kivételével ömaga lerontja amaz
elvet 2), sőt gyakran hangsúlyozza az erkölcsi törvényeket, nem
kevésbbé biztosaknak tartván azokat a geometria szabályainál.
Az anyagban olly tulajdonságokat fedezett föl, mellyek teljesen
elütnek az akarás és gondolkozás tehetségeitől s a B ö l c s é s z e t
e le m e i-b e n nyíltan kimondotta, hogy a gondolat nem tartozha-

*) B aco m ondja, hogy az időszámítás (chronologia) és fö ld r a jz a történelem

két szeme, — d’ Alem bert pedig : L a chronologie et la géographie sont les deux
rejetons et les deux soutiens de V hűtőire.
2) Iiien rí est plus incontestable que V existence de nos sensations. Ain
pour prouver qu’ elles sunt le principe de toutes nos connaissances, il suffit de
démontrer qu elles peuvent V étre : cár, en bonne philosophie, toute déduction qui a
pour base des fa its ou des vérités reconnues, est préférable a célle qui n est ap-
puyée que sur des hypothkses mérne ingénieuses — Az elao incontestable axióm át
m egczáfolta H u m e ; ez utóbbi ig az sá g pedig az összes a k k o ri bölcsészek sőt
m agának d’ A lem b ert-n ek is elitélése, ki azonnal hozzáteszi, hogy pour farm er les
notions intellectuelles, nous rí avons besoin que de réűéchir sur nos sensations . . .
L a prem iére chose que nos sensations nous apprennent...............c’ est notre existence.
ím e, k ét föltevés, m elly ellenkezik azzal, m it ö ek k én t n e v e z e tt: esprit philoso-
phique si h la mode aujourd' hűi, qui veut tout voir et ne n e n supposer.
 — 153 —

tik a terjeszkedéshez s habozás nélkül hirdette a gondolkozó

állomány egyszerűségét; az emberek iránti tekintet azonban csak­
hamar ama köznapi bölcselkedök közé sodorja öt is, kiknek any-
nyira fölötte állott.
Az emberi ismeretek származásának előadásával ama ki­
váncsi hajlamnak tett eleget, melly minduntalan az eredet kér­
déseivel bíbelődik, amiéríis Rousseau előadta az egyenlőtlenségek,
Montesquieu a törvények, Buffon a természet, Condillac az esz­
mék eredetét. Midőn azonban d’ Alembert a tudományok eredetét
nyújtja, ebből látjuk, hogy bizonyos emberek felosztják egymás
között a feltalálás feladatát, miként az encyclopaedisták az egyes
tudományágak előadását.
Miután d’Alembert az első részben az E n c y c l o p a e d i á t ,
mint az ismeretek rendjének és összefüggésének előadását, tün­
tette fel, a második részben azt mint az általános elvek s minden
tudomány és művészet leglényegesebb sajátságainak foglalatát
veszi vizsgálat alá. Itt egymás mellé állítja ama félszázad nagy­
szerű vivmányait, s valóban soha sem láttunk illy erőteljes s
mégis mindenki által megérthető bölcsészeti képet, melly nemes,
declamatiók , tudományos, fintogtatás nélkül. De mindjárt elején
nagy botlást követ el azáltal, hogy csak a tudományok újjászü­
letésétől indul ki, s miután a legsötétebb színekkel festette a kö­
zépkor tudatlanságát, igy szól: „Az emberi nem újbóli felvilágo­
sítása végett ama forradalmak egyikére volt szükség, mellyek
újjá alakítják a föld színét; a görög birodalom megbukott, s
bukása folytán Európába jőnek vissza a csekélyszámú megmaradt
ism eretek; a sajtó feltalálása, a Mediciek és I. Ferencz pártolása
uj életre ébresztik a szellemeket s újra mindenfelé feltámad a
világosság.ü
Ma már annyira előhaladtunk, hogy majdnem minden állí­
tására találunk czáfolatot, és mégis tetszik ama leírás, melly
nagyszerűen összefoglalja az ember értelmi hatalmát, s szembe­
száll az akkoriban hatalmas előítéletekkel; mennyivel inkább kel­
lett tetszenie akkor, midőn mindenki mindent akart tudni és cse­
kély á ro n !
D ’ Alembert módszerével mérsékelve Diderot tulcsapongó
áradozását, egyöntetűséget lehetett volna adni a másodrangu te­
hetségek ama gazdag és fegyelmeden különféleségének; d’ Alom­
bért azonban nem sokára visszavonult, a másik pedig' huszonöt
éven át kormányozta ama gépet, meliynél a művészeteket, tudó-
 — 154 —

mányokat, érzelmeket fegyverré alakították át a bölcsészét szá­

mára. Diderot önmagának tartotta fenn az összes czikkek átnézését
s a művészetek- és mesterségekről szólók megírását, mert annál
nagyobb tért akartak engedni a technológiának, minél kevesebb fi­
gyelemben részesült az ideig, s valóban roppant költségbe és
gondba került azokról beszélni megelőző példák nélkül. Sokkal
ügyesebb lévén a munkatársak képességének megítélésében, mint
maguk az illetők, nem mély de általános ismeretekkel, törhetlen
munkaképességgel és könnyűséggel bírva az Írásban, mit előbbi
szűk körülményei között sajátított el, szívesen fogadva mindenkit,
ki neki hízelegni ak art, ntm tagadva meg közreműködését a
legcsekélyebb értékű művektől sem. csak hasznára legyenek amaz
ügynek, mellynek ő szenvedélyes odaadással szolgált, Diderot igen al­
kalmas vezetőül szolgált a rombolás másndrangu munkásainak és nap­
számosainak ; értette azon mesterséget, hogy kelljen a legcsekélyebb
dolgokatús, egy szövőszéket vagy valamelly metaphysicai eszmét, al­
katrészeire bontani, lelkesülni mások könyveiből és műveiből,
hogy ragyogó lapokat létesítsen,, nem törődve azzal, ha meg is
hamisítja azokat s eretnek gyanánt tüntet fel valamelly szent
atyát '). 990 czikket irt ő maga mindenféle tárgyról. Tehát nem
volt ideje olvasni, annál kevésbbé elmélkedni; bármelly tény
merült is fel előtte, rögtön alkotott valamelly elméletet annak
megmagyarázására, s az angol érzékiségi tannak hódolva, ösaze-
vegyitett tényeket és ábrándokat, cynismust és fenköltséget, hitet­
lenséget és mysticismust; azzal kérkedett, hogy „a világegyetem
az ő iskolája s az emberi nem gyámfia“.
Az iskolára emlékeztet az Encyclopaedia általános osztályo­
zása, mcllybeti elvonatkoznak az embertől s ennek eszméi- és
szükségeitől, még egy olly tudomány dogmáiban is, melly csupán
az emberért létezik; mindent a természetre visznek vissza, a
mesterségeket is csupán az anyag szerint különböztetve meg,
melylyel foglalkoznak. A kézmüvek, mint a természetrajz függe­
léke adatnak elő az emlékezet főrovata a la tt; a fémészetben ta­
láljuk a pénzt, az aranyverőt, az aranyműveseket, az aranyo-
zókat stb. a drágakövek rovata alatt a kőfaragókat és ékszeré­
szeket : mindig az embert az anyag alatt. Illyformán tehát egy

*) A Levetek czim ü czikben B ounet eg y ik helyét idézve Isten és Gond­

viselés helyett m indenkor természet és természeti törvények szókat h a sz n ál, úgy
y a* m aga is bölcsésznek tu n t fel, ki ellenök küadött»
 — 155 —

osztályba Boroztattak egymástól teljesen különböző mesterségek

s elválasztattak a hasonlók; az üveges, ki az ablakokba vág üve­
geket, a látszerész mellett foglal helyet, ki messzelátókat ké­
szít; a keztyüs nem a szabóval, hanem a tímárral áll egy sor-
han; a gyógyszerészet nem a vegytan, hanem az orvosi tudomá­
nyok mellé soroztatik ; a hajóépitészet és a hajózás egy osztály­
ban foglalnak helyet a vízi erömíitannal, ámbár kitűnő tengerna­
gyok egy lélekvesztőt sem volnának fképesek összeállítani, sem
a hajógyár legkiválóbb munkásai valamelly szélességi fokot ki­
számítani.
A természetrajzra vonatkozó czíkkek Daubentonra voltak
bízva; d’Argenville-re a vizmütant (hydraulica) és növénytant
bízták; Monnier-re a villanyosságot és delejességet; Dumarsaísre
a grammatikát; Leblondra a taktikát; a szépmüvészeteket Lan-
dois-ra és Blondelre; Bernoulira a balistikát és a színeket; La-
landra a csillagászatot és élettant; Moreaura a vegytant; Rous-
seaura a zenét; Voltaire-re és Marmontelre az itészetet, törté­
nelmet és szépirodalmat; Jacourt-ra a tudományosságot; For-
mey-re és Toussaint-rc a jogtudom ányt; Yvon ra a metaphisicát,
észtant és erkölcstant. Ami az orvostant és az analóg tudomá­
nyokat illoti, Sprengel állítja, hogy „sok munkatárs, úgy látszik,
kevésbbé ismeri a tárgyat mint valamelly német candidatus, ki
felavatási thesisét teszi közzé“ ; az erkölcstan! és politikai rész
szánalomra gerjeszt *); modoros a szépmtivészetekröl szóló feje­
zet; a történelemben Bayle pirrhonismusát követik; ellenben az
exact tudományokban Newton után indulnak, világosan megje­
lölve a pontot, meddig jutottak.
Kétségkívül magasztos volt az eszme: elkészíteni az em­
beri tudás leltárát s ennek segélyével kijelölni azon irányt, melly-
ben az ujabb kutatásoknak indulniok k e ll; emberbaráti czél volt
népszerűsíteni a tudományt s újra megadni az iparnak az öt meg­
illető tiszteletet, kötelességévé tétetvén minden szerzőnek érthető
külalakot adni gondolatainak s magához édesgetni a közönséget;
vonzó látvány volt annyi tudós férfiú, orvos, hivatalnok, abbé

') Im m ortalité czim a la lt az em lékezetben szorzott lialhatatlansA gról be­

szélnek ; fzó sincs a jövö életről. Epicure a la tt m ondatik, hogy ö le stu l d ’entre
tous les philosophes ancietns, qui ait su concilier sa morale avec ce qu’ il pouvait
prendre p m r le vrai bonheur de I' homme, el ses préceptes avec les appélils et
les besoins de la nature.
 — 15,6 —

közreműködése nyereség sőt dicsőség reménye nélkül, minthogy

gyakran ismeretlenek maradtak neveik ; de nem egy, kiváló ere­
detiségre mutató töredék elvész a nyomorúságos középszerűségek
között; egyrészt sem lehet befejezettnek mondani. Minthogy pártszine-
zetti müvet csináltak belőle, vakmerő paradox eszmékre volt szükség; a
pillanat szüksége és benyomása végett mindent túlhajtottak; a szellem
haladásai, a tett és teendő tapasztalatok, a bizonyos és bizonytalan, [az
ember és a társadalom, minden minden előfordul, s mindenhez hozzáér­
nek a pokolkővel, hogy meggyógyítsák és átalakítsák, s Diderot még
oda is befészkeli az istentagadást, hol senki sem gyanította
volna. Illyformán az E n c y c l o p a e d i a , száműzetvén belőle min­
den lelkiismeretesség, olly tökéletlenné vált, hogy olly kevés idő
lefolyta után nem csak nem olvassák többé, de még csak segéd­
forrásnak sem használható.
E mü tehát nem annyira könyv, mint inkább tény, s nem
irodalmilag, hanem politikailag méltatandó. A papok felismerték
ezen daemon veszedelmességét, mellynek neve legio volt; a kormány­
ban gyanút ébresztett ezen szövetkezés, de egyrészről nem volt
elég bátorsága nyíltan föllépni ellene, másrészről nem volt elég
ügyes elrontani pártfogásával; s mialatt gyanakodó kapkodásában
még XII. Károly életét is eltiltotta, Pompadour változó szeszé­
lye szerint, ki a kegyelmek és a hírnév osztogatónője volt, majd
megengedték, majd ismét eltiltották aszóban forgó istentagadó mü
nyomatásál. Ekközben folyvást terjed és olvassák; az irodalom
a tudományok szövetségesévé leszen; tudva, hogy a henyélő osz­
tályok utálják a modorosságot, mindent szellemdusan, könnyed­
séggel, könnyenérthetően adtak elő, nem riasztva el a komolyko­
dással : mindent p h i l a n t r o p i á v a l fűszerezve, melly név he­
lyettesíti jelenleg a c h a r i t é - t , s melly gyakran fölmentett az
utóbbitól az által, hogy nem egyedekre, hanem az egész fajra al­
kalmaztatott : divatba jött mindenről világos magyarázatokat adni,
s önkényes materialisticus föltevésekből különcz következte­
téseket vontak, mellyek azonban nem sokára nagyon is vesze­
delmesekké lőnek. Röpiratok és időszaki nyomtatványok ezer
alakban ismételték amaz eszméket, minekfolytán az uj nemzedék
ezekben nőtt fel, s méginkább akkor, midőn a jezsuita-rend el­
törlése után azoktatás az E n c y c l o p a e d i a növendékeinek kezébe
jutott.
Illymódon lanyha ellenszegülés mellett mindinkább terjed­
nek a felforgató eszmék, az istentelenség vakmerősége, a szó
 — 157 —

meggondolatlansága, a hit a hitetlenségben; tele marokkal szór­

ják a fenségest és a nevetségest, a tévelyt és az igazságot;
a skepticisrrms fentartja magát a türelmetlenséggel s a tagadás
hitté leszen; Voltaire félénknek tartatott, mert tűrte az Isten létét,
s istentagadás lön az általános jelszó. Ki nem akart ósdinak gu-
nyoltatni s helyrehozhatlan megrovásoknak tenni ki magát, csat­
lakozni kényszerült; a vallástalanság foglalta el az érzelem he­
lyét még a jók között is; a királyok sóvárogtak az encyclopae-
disták dicséretei után s ezeket a kereszténység elleni harczczal
igyekeztek kiérdemelni. III. Gusztáv svéd király és Poniat.owski
Szaniszló ezen forrásokból m erítettek; Katalin és Kaunitz rendes
zsoldot fizettek azoknak, kik őket értesítették Voltaire és hívei­
nek minden iratáról vagy szaváról; II. Frigyes egy szurony-sö­
vény mögül szemlélte vitáikat és hallgatta politikai leczkéiket s
gúnyolta a szent dolgokat; gyűlölve az uralkodóktól, magasztalta­
tok a tömegek által, amiértis magához fogadta a menekülteket,
s édesgette a többi encyclopaedistákat i s ; d’Argens-t és Mauper-
tuist szép állomásokra helyezte ; Helvetiussal tanakodott a vámok
és pénzügy újraszervezése fölött; neki tulajdonítandó De Prades,
La Beaumelle, az aljas La Mettrie pillanatnyi diadala, melly
utóbbiról azt rnondá egy istentagadó, hogy a bűn tanát egy esze­
veszett fenhéjázásával hirdette.
De lehet-e őket igazságosan gonoszoknak s a vallási és po­
litikai törvények lerontására összeesküdteknek nevezni? Nem lát­
szik összeegyeztethetőnek a fitogtatott philantropiával, azon érzé­
kiséggel, melly ama kor összes irodalmát megmételyezte, úgy
a regényeket mint a történelm et, úgy a költészetet, mint a
jogtudományt; ,tudom, hogy az, ki hamis pénzeket terjeszt,
aem oliy bűnös , mint aki azokat meghamisította; hiszem,
hogy midőn Helvetius az önzést hirdette, ezzel nem akarta
mondani, hogy saját előnyünket mindenkié fölé helyezzük, ha­
nem hogy az önszeretet erényessé teszen. És mégis, ha megfoszt­
juk őket az emberszeretet és nyíltság mázától, látni fogjuk,
hogy rettegnek szembeszállani az igazsággal; némellyekböl kilát­
szik az emberi faj megvetése, mig mások vakmerően hirdetik az
erkölcstelenséget. Rousseau, ki azt rnondá, hogy midőn a gyer­
mekeknek nincs többé szükségök szüléikre, minden kötelék meg­
szűnik közöttök '), a lelenczek közé dobta saját porontyait; L?n-

‘) Contrat meial, I k. 2. f.
 — 158 —

guet a T ö r v é n y e k e l mé l e t é - b e n újra be akarná hozni a

házi rabszolgaságot; Maupertuis indítványozta, hogy adassanak át
egynémelly halálra Ítéltek a sebészeknek, miszerint meg lehetne
lepni még élő agyvelejűkben a gondolat gépezetét; létezik egy
regény, mellyben minden természetig kötelék lábbal tiportatik, sőt
az emberevés is a já n lta tik ; sokan tagadják az enyémet és a ti­
edet; egy valaki azt mondja, hogy ha a szégyen nem tartaná
vissza, senki sem haboznék gyermekének halála és vagyonának
elvesztése között *) ; az orvos La Mettrie állította, hogy csak a köz­
nép különbözteti meg a testet a lélektöl, a bölcsésznek azonban
nevetnie kell az illyesm it; mint bölcs az igazságot kutassa, mint
polgár a tévelyt, terjeszsze, a tanulmányozza az embert, hogy
megcsalhassa.
La M ettrie.
Ezen jómadár, kinek abban állott egyedüli érdeme, hogy
szemtelenebb volt a többieknél s nem szépítette a következmé­
nyeket, emlitést sem érdemelne, ha nem tartanók ezt szükségesnek olly
czélból, hogy feltárjuk a következményeket, mellyeket a mesterek el­
tiltottak. Az é l v e z é s m ű v é s z e t e , É r t e k e z é s e k a b o l d o g -
s á g i ö l ö t t , Az e m b e r m i n t g é p , A l é l e k czimü müveinek jel­
lemző tulajdonuk a botrány, mellyet minden lelkiismeretesség lerombo­
lásával és azáltal nyújtanak, hogy minduntalan vétekre és gonoszságra
ösztönöznek, ha ebből haszon származhatik; az ember,úgymond, óramű,
mellyet szenvedélyei m ozgatnak; az erények és bűnök testi szerve­
z e t; az ember nem egyéb mint hajlékony növény, mellyböl az
éghajlat és emésztés hőst vagy gazembert csinálnak; az állatok
tökélyesbülnt fognak és emberekké lesznek, mihelyt taláikozand
valamelly lángész, ki megtanítja őket beszélni. Mig a bölcsészet,
úgymond, csupán az igazzal foglalkozik, a vallás és erkölcstan
csak hazugságokat gyártanak, mellyek hasznára vannak a társa­
dalomnak, s a műveltség sem egyéb mint hazugságok szövedéke
a nép számára. Ez utóbbitól tehát egészen el kell magát kíilö-
nöznie a bölcsésznek és önállókig gondolkoznia, de azért nem
kell felforgatnia a társadalom berendezését. Gyomortulterhelésben
halt meg Berlinben, s Frigyes király nem átallotta dicsbeszédet
tartani fölötte.
Valóban álmélkoduunk kell azok fölött, kik az embert ön­

*) Dites-moi, s’ il y a un pere qui, smis la honte qui le retient, r í alm át

mieuv perdre s&n eitfant que s a fortune et V aisance de sa i ne f Diderot.
 - 159 —

magának letiprásával és az emberi szabadság tagadásával akar­

ták fölemelni! „Ha tanultabbak volnánk, mondja Diderot '), lát­
nok, hogy az, ami van, úgy van, amint kell lennie, és hogy
semmi független sincs az ember tulcsapongásaiban vagy erényei­
ben.11 „Kikerülhetlen sors, teszi hozzá Voltaire, az egész természet
törvénye; különös ellenmondás és képtelenség lenne, ha mialatt a
csillagok, az elemok, az állatok okvetlenül egy nagy lény törvé­
nyeinek engedelmeskednek, csupán az ember indulhatna a maga
esze után"2); amiértis Helvetius egyenesen azt következtette.
h°gy „vannak olly szerencsétlenül született emberek, kik csak
olly tények által lehetnének boldogok, mellyek őket bitófára ve­
zetik11 3). Voltaire és a T e r m é s z e t r e n d s z e r é-nek szerzője
állítják, hogy az eszközöket szentesíti a czél, s hogy a hazug­
ság meg van engedve, ha czélra vezet <); s vájjon nem mocs­
kolta-e be magát csakugyan mindkét pártfőnök gyalázatos m ü ­
vekkel ?
De ami leginkább elszoritja az ember szivét, az, hogy ezen
bölcsészek felforgatták a világot anélkül, hogy önmaguk meg
lettek volna győződve. La Mettrie így szólt: „Szóval én nem úgy
moralizálok, mint írásban; otthon azt mondom, ami nekem tet­
szik, másokkal szemben azt, init üdvösnek és hasznosnak ta rto k ;
itt többre becsülöm az igazságot mint bölcsész, ott a tévelyt
mint polgár." I)’ Alembert végrendelete az A t y a F i ú és S z e n t ­
l é l e k n e v é b e n kezdődött. Diderot örült, ha szerzetest, vagy az
urnapi körmenetet látta, őszinte bensőséggel szerette gyermekeit,
vallásosan neveltette őket, gyönyörködött a természet szépségei­
ben és gyakran emlegette öreg atyja ezen mondását: F i a m , j ó
v á n k o s a z é s z , de s o k k a l j o b b a n n y u g s z i k a f e j a
v a l l á s é s a t ö r v é n y e k v á n k o s á n ; lelkesedéssel beszélt

!) E ncyclopédie, (E vidence, E thiopien, czikkek).

3) P iin c ip e d’ action.
3) E .iprit, I. 4.
4) Systeme de la nature. : Si 1’ honimé, d’ a p rés sa n a tu re , est forcé d’ aim er
són bien-étre, il e st forcé d’ en aim er les m oyens; il se rait inutile, et peut-éíre
injuste de dem ander ii 1’ homme d ’ étre v e rtu e a x , s’ il ne l’ é ta it pás sans se
re n d re m alheureux. Dós que le vice rend heureux, il dóit aim er le v ice." —
Voltaire, Corresp. génér.: „L e m ensongc n ’ est un vice que quand il fait dn
m a i; c est une trés-g ran d e vertu quand il fa it du bien. Soyons donc plus ver-
tneux que jam a is. II f.íut m e n tit comme u n diable, non pás tim i/Jem ent, non
pás pour un tem ps, m ais bard im en t e t tonjours . . . . Les g ra n d i politiques
doivent tonjours trom per le public . . .
 — 160 —

Istenről s annak, ki előtte emiatt csodálkozását nyilvánította, ek­

ként válaszolt: É n j e l e n l e g i s ú g a l m a m s z e r i n t b e s z é ­
l ek önne l ; l e h e t e k i s t e n t a g a d ó a v á r o s b a n , de nem
a s z a b a d ég a l a t t ; s m i k é n t az, k i r ő l M o t e s q u i e u
b e s z é l , f é l é v i g i s t e n t a g a d ó és f é l é v i g d e i s t a v a ­
g y o k . Voltaire is többizben ismételte, hogy j ó v a g y v á l t o z é ­
k o n y e g é s z s é g a l k o t j a a mi b ö l c s é s z e t ü n k e t , s
felkiáltott: O h m i s z é p k o r e m e v a s s z á z a d ; D’ Alembert-
nek, ki tanaik diadalát jósolta, ezt m ondá: A k k o r u g y a n
s z é p c s e t e p á t é l esz!
Illyformán ingatag vagy gúnyolódó vélemények kedvéért
megsemmisítették a legvigasztalóbb bizonyosságokat; kitörölték az
emberi szenvedések közöl a jövő élet reményét, hogy csak a
kínszenvedést hagyják meg a földilétben, mellynek egyedüli czél-
jául aztán a gyönyört állították fel.
De azt lehetne talán mondani, hogy eme harezban, mellyet,
mint Bürke bevallá az alkotmányozó gyűlésben, „minden ellen
indították, ami jóban vagy roszban némi tekintélylyel birt az em­
berek fölött1', nem látták át ama nagy veszedelmet, mellynek
belőle származnia kellett? Meggyőződve saját erejűkről, azt h it­
ték, hogy a világot jobban lehetne kormányozni Oondiliac logicá-
jával; hogy ép úgy lehet tanítani az erkölcs-, mint a szám tant;
hogy a világpolgár könnyű erényei többrebecsülendök a polgár
és keresztény teherreljáró erényeinél; hogy a javítások az érte­
lem meggyőzésével életbeléptethetök s szivjósá.ggal bífejezhetök J).

') Nem valam elly jez su ita, nem valanielly p ietista, hanem m aga Kobes-
pierre azon napokban, midiin a ghillotine napo n k in t százötven áldozatot r a g a ­
d ott el, 6 külön c sato rn át k e lle tt ásn i a vér e lv e z e té sire , h o g y igy re tte n e ­
tesen m eg v a ló síttassá k az em b erb arátilag hirdetett; egyenlőség, R obespierre e k ­
k é n t n y ila tk o zo tt az e n c y c lo p a e d istá k ró l: „E zen secta politik ai tek in tetb en m in­
dig a nép jo g ai m ögött maradt,, erkölcsi tek in tetb en pedig jó v a l tovább m ent a
vallási előítéletek le ro n tá s á n á l; coryphaeus ai nem egyszer a kényuralom ellen
deelam áltak, pedig m agok a kényurak zsoldjában á llo tta k ; fe lv á ltv a könyveket
a d tá k k i az udvar ellen, és ajá n láso k a t a k irá ly o k n a k , beszédeket udvaronezok
érdekében, m adrigalokat ágyasnok s z á m ira ; büszkék irataik b a n , csúszóm ászók az
előszobákban. E ze n secta nagy buzgalom m al te rje sz te tte az anyagiság- ta n á t,
m elly tu ls u l/r a vergődött a nagyok és a szép szellem ek között ; neki tulajdo­
nítan d ó részben am a g y a k o rla ti bölcselem -féle valam i is, melly ren d szerré v ál­
to ztatv a az önzést, a társad alm at a ravaszság liarczán ak , a sik e rt a jogos és
jo g ta la n m éró'veszszejének, az erkölcsösséget izlés és finom ság dolgának, a v ilá ­
got ravasz gazem berek örökségének tek in ti." íFloréal 18. II. év.)
 — 161 —

Senki sem ohajtotta a bölcsészek közöl ama forradalmat, melly

később bekövetkezett; senki sem látta előre, hogy ennek phasisai
szükségképeniek voltak; senki sem jelölte meg előre, honnan fog
jőni az üdv.
Merész politikai kezdeményezésektől hangzott az angol sajtó
is, egyrészről azonban maga a nyelv nem volt annyira elterjedve,
másrészről pedig valamelly belföldi törvény positiv átalakítására
vonatkozott, — inig ellenkezőleg a francziák elvont és speculativ
vitatkozásaiban a nagy, egyetemes újítást sürgették, s nem botlottak
minduntalan a valóság és szükségesség akadályaiba. Ezen korlátlan­
ság. nem különben a franczia irodalom és szokások iránti rokonszenv
volt aztán oka annak, hogy az efféle'eszmék máshol is elterjedtek.
Angolország, melly az első lökést adta eme mozgalmakra,
ekkor maga is annak hatása körébe esett, s ragyogó elméket, főként
történészeket, ragadtak tévútra amaz eszmék. Oroszországban nem
a népre, hanem a kormányzókra gyakoroltak befolyást. Olaszország­
ban a gondolat bilincsei megakadályozták, hogy a métely elharapóz­
zék, egyúttal azonban akadályul szolgáltak arra nézve is, hogy h a t­
hatós ellenzői keletkezzenek, úgy hogy Gerdilt kivéve s alig említve
Spedalierit, kinek annyi czáfelatra van szüksége, nem támadtak
bajnokai az igazságnak azon országban, hol székhelyét tartja. A
komoly Németország a vallási reformatio befejezését látta bennök,
miértis ujságlapjai nagy hévvel fejtegették és terjesztették az uj
tant, hogy áthassa a tömeget. Némellyek czélszerünek vélték hadat
indítani ellene, puszta okoskodásból védelmére kelve a vallásnak,
így a genfi Bonnet (1720—93) P a l i n g e n e s e p h i l o s o p h i q u e
czimü könyvében (1769) az anyagiságból és a szoborból indul ki,
hogy behozás utján fölkeresse a transcendentalis világot, s jóhisze­
műséggel erkölcsi következtetéseket von le ]) ; kimutatja, hogy a
földi élet bajai és rendetlenségei egy másik élet iránti hitre vezetnek
bennünket, de akként vélekedik, hogy minden szenvedő lénynek az
értelmiség fokára kell emelkednie. Nem lévén előtte ismeretlenek
Leibnitz nézetei, mindenütt egy végtelen bölcaeség működését látja
s gyakori csodálkozásokba tör k i ; föltámadásról ábrándozik, melly-
nek folytán az emberek és állatok lelkei egyik testből a másikba

:) M ialatt a m etapkysicus C ondillae a szoborról v e tt föltevésben az ahst-

rf<ctiónál m ara d t, a n a tu ra lista B onnet a n n a k szervi á lla p o tá ra fig y e l; n a g y
fontosságot tu la jd o n it a léleknek és tevék en y teh e tség e in ek , m ig az C ondillacnál
pusztán szenvedöleges m arad,
XVII. 11
 — 162 —

mennek át, mindinkább és inkább tökéletesedve; !mind ennek ezélja

az volt, hogy összeegyeztesse a bölcselkedő észt a vallással. — A
svéd Linneus olly tisztelettel beszélt az istenségről, melly ez időtáj­
ban ritka bátorságra mutatott, s irataiban minden alkalm at megra­
gad, bogy rámutasson Isten csodálatos müveire. — Haller schweizi
orvos szintén az istenség eszméjéből merít lelkesülést. — Reimar a
T e r m é s z e t i v a l l á s f ö i g a z s á g a i-ban, mellyeket népszerű
modorban fejtegetett (1754), bebizonyítja, hogy létezik Isteu, mert
meg kell engedni, hogy az ember és az állatok valamelly felsőbb
ész által terem tettek, s mert a lelketlen természet változatlanul egy
bizonyos főczeha törekszik. — Mendelsohn német zsidó bizonyítja a
halhatatlanságot F e d ő n e -b e n , s Isten létezését a R e g g e l i -
ó rá b -b a n . — Jacobi (1787) az érzelem nevében tiltakozott a puszta
okoskodás ellen, a újra behozta a h i t szót, mellyet a bölcsészek már
nagyon is elfeledtek.
Rousseau.
Az erkölcs, erény, saóval azon dolgok iránti hit szükségét,
mellyeket a materialisták ábrándoknak (illusio) neveztek, erősen
érezték számosán azok közöl is, kik az uj eszmékhez csatlakoztak,
amiértis rendkívüli hatása lön a genfi Rousseau János Jak ab (1712—
78) reactiójának. 0 maga V a l 1o m ó 8 a i-ban feltárta saját hibáit sőt
gyöngeségeit is, amivel, önmagát állitva fel az emberiség erkölcsi
példányképelil, a leggonoszabb tévelyek rendszeres igazolására tö­
rekszik; ugyanis ámbár irigynek, önzőnek, gőgösnek festi Se magát
előttünk, az ember mégis jónak hajlandó tartani azt, ki a roszak
ellen declamál, s rokonszenvre buzdulunk még a bűnök iránt is,
mellyeket az őszinteség látszatával és azon meggyőződéssé! beszél
el, hogy senki sem jobb *).
Két évvel később közzétevón a T ö r v é n y e k s z e l l e m e
czimü munkáját is, Rousseau e müvét az akkor divatos módon kezdi,
mellyre Diderot tanitotta, azon képtelenséget állitva fel, hogy „a
műveltségben való haladás megrontja az erkölcsöket1' (1749). Lelké­
ben fel volt háborodva a tudósok tulcsppongása, az akadémia kény-

’) U g y a n ez t illy nagyhangú szavakkal m ondja a szép bevezetésben!: „Qut-

a tro m p e tte du ju g em en t d ern ier srn r.e, quaiid elle vo u d ra . . . É tre éternél
ra ssen ib lű a u to u r da moi 1’ innom brable foule de mes sem blables ; q u ’ ils íeo u to n t
mos c o n fessio n s, q u ’ íls g ém issen t de mes indigniíés, q u ’ ils ro u g isse n t de mes
m isóres . . . . e t púi.-» qu’ un sen l te dise s’ il 1’ őse: J t f u t meilleur qw> cet
homme-lh.1'
 — 163 —

uraskodásn 8 azon megvetés mintt, mellyet irányában tanúsítottak,

nemcsak midőn szerény másoló, vagy órás inas volt, hanem akkor is,
midőn két találmánynyal jött Párisba, mellyek egyike a repülésre,
másika a hangjegy-irá^ könnyítésére vonatkozott. Érdemlegesen
ostorozza épugy az erkölcstelen és fajtalan mint az istentelen irato­
kat: de midőn a tudományt gyalázza, gyalázza magát a századot,
mintha a század hibái annak műveltségétől származnának. A dijoni
akadémia, mellynek egyik programmja első müve eszméjét keltelte
föl benne, a másodikra is alkalmat szolgáltatott az által, hogy az
e m b e r e k k ö z ö t t levő e g y e n l ő t l e n s é g e r e d e t é n e k
fejtegetését kiváota (17ö3). R iu^seau eme művében, a XV. Lajos
monarchiája iránti gyűlölettől indíttatva, minden társadalmi intéz­
ményt megtámad, és saját tökélyével kérkedő századának fülébe e
szavakat kiáltja: E g y v a d , e g y k a r a i b, k i s z é t l a p i t j a
g y e r m e k e i n e k k o p o n y á j á t , hogy o s t o b á k k á t egye
ők e t , b ö l c s e b b és b o l d o g a b b m i n t ti. S nem csak a
társadalomié!, hanem még az értelemtől is el akar tekinteni, mint
amelly különbséget alkotna az ember és a barom között. Bámulatos
őrjöngése a tulc-dgázott érzékenykedésnek, melly az emberiség mű­
velődését összetéveszti F ranciaország romlottságával, felháborodik
a gazdagság ellen, mellyel nem bír, s midőn egyszer méltatlansággal
illetik, soha sem feledi el azt, hanem lépésről lépésre fürkészi erede­
tét, s utóvégre logicai és ékesszólási apparatussal valóságos rendszert
fejt ki belőle. Voltaire gúnyolódva szerencsét kivánt neki müvéhez
s azt irta, hogy a n n a k o l v a s á s a k o r k e d v e k e r e k e d i k a z
embernek n é g y k é z l á b járni.
Azt hivén azonban, h o g y nem elég rombolni, hanem újra is
kell építeni, elveti a durva érzékiségi tant, 8 a vallási érzettel akarja
az okoskodó dogmákat helyettesíteni; korának önző epicureismusa
helyett meg akarja változtatni az erkölcstant és a politikai rendet,
egyszerűsíteni a családi életet, finomítani a nevelést; visszaadja a
bölcsészeinek azt, mit elvettek tőle, vagyis az ékesszólást és az ér­
zelmet, s ezzel részére hódítja a nőket sátalában azokat, kik szeretik
az erényt és gyűlölik az istentagadást. Oliy korban, midőn megfosz­
tották bájaiktól az ábrándokat s gyöngeségnek tartották a sziv ösz­
tönét követni, midőn a regények föalkütrészét az érzéki kicsapongá­
sok képezték, képzelhetjük, milly hatást kellett előidéznie az U j
He l o i s e - n a k ! Ebben a természethez közeledett, a csattanós jele­
neteket az ember belvilágának tanulmányozásával helyettesítette, s
előhírnöke lön századunk érzelenadus regényeinek. Mintaképe való*
11*
 — 164 -

bán nem volt a legjobb: Saint-Freux pedans; Julia azt mondja,

mit a többi nők éreztek de nem mondották ki, elemzi saját érzelmeit,
kiszámítja a szenvedély minden lépését, ismeri a benyomásokat,
mellyeket előidéz, s mellyeket érez; mindez valódi spiritualismusa a
fajtalankodásnak, melly nem eszközölhető anélkül, hogy meg ne
foeztassék a nő az elbájoló szeméremtől, önmagának nemismerésétől,
az Önátengedés önkénytelenségétől, szóval, attól, mi őt kecsessé teszi.
Rousseau igen kevés elmélettel bir, de azkz alakban is ismétli
azokat, mi uj életet, kölcsönöz nekik, Mint téves irányban járó és
tökéletlen ismeretekkel biró szellem, kevesebb tudományosság fö­
lött rendelkezik mint az encyclopaedisták, s mélység is csak kife­
jezéseiben található; bizonyos modorosságra emlékestet az a
folytonos erkölcsi leczké?,ós minden fölött; irálya, melly némely-
lyekre vonzerőt gyakorol parancsoló hangja és szigorú elvei ál­
tal, nem idegen a dagálytól és keresettségtől; néha igaz, soha
sem egyszerű, s gyanítani engedi, hogy az eszme nem született egy­
szerre a kifejezéssel. A bölcsészek, kik első paradoxonainak hal­
latára őt . mint saját czimborájokat üdvözölték, csakhamar meg­
bántva érezték magukat az által, mit hitt, s az által, mit tagadott,
megalázva bölcsészetök emez apostatájának lángelméje, s boszantva
ama tőlök való függetlenség által, melly erejét képezte. Míg ők a
közvélemény czirógatásával emelkedtek magasra, Rousseau az ál­
tal akarta ugyanezen czélt elérni, hogy szembeszállt ellene; gya-
lázza a tudományt és a m űveltséget, ujjat huzva a közvélemény
parartcsolóival; a nemesek iránti ellenszenvből hirdeti az egyenlősé­
get ; akarja Istent, mert tagadják Holbach lakom áiban; vaddá te­
szi m agát, m ert Helvetius elasszonyiasodott és kéjelgő; mindent
a nevelésnek tulajdonít, mert divatban van az éghajlat minden­
hatóságát h irdetni; minthogy fitogtatják a fajtalanságot, a családi
érzelmekkel s egyszerű köztársasági szokásokkal akarja az erköl­
csöket megjavítani; embergyülölő a franezia udvariaskodások és
finomságok között, demokrata XIV. Lajos bámulóí között, meg van
győződve, hogy az ember javuláera képes, mialatt a többiek vala­
mennyien egyebet sem tesznek, mint kételkednek is gúnyo­
lódnak.
Különben örökös ellenmondás létezik iratai és élete között.
Irtózik az észtől, valamint a jótevőktől való függéstől, és mégis
gyötri magát, ha elhanyagolják ; keresi a magányt, de csak azért,
hogy annál inkább foglalkoztassa magával ama köröket, mellyek-
bői hiányzik; tetteti magát, mintha megvetné a dicsőséget, pe­
 — 165 — *
dig sóvárog utána, s illymódon ama szellemi aprólékosságok kö­
zött , mellyeket a X V III. század annyi bátorsággal egyesitett,
gyötrődő, szeretetlen életet folytat, minduntalan változtatva szere­
tőit, a Ielenczházba dobva ,saját gyermekeit, háborút folytatva nem
kevésbbé az eneyclopaedisták mint a papok ellen, irataiban valósá­
gos aranykort rajzolva, mialatt az életben szitkozódott és átkozó-
dott; azt hive, hogy az egész világ csak vele foglalkozik s szünet
nélküli háborút folytat ellene 1), közben pedig az erényt és az ér­
zelmet hirdetve.
S valóban, a türelmetlenség által meghamisitott amaz igaz­
ságok között ö képviseli a nép haladását’ a jövő felé ; talán egye­
dül ő látta előre, hogy nagy catastropha van közeledőiéiben, s
hogy csak úgy lehet elejét venni következményeinek, ha vissza­
térnek az emberek a régi valláshoz s megmentik az erkölcsöket a
dogma hajótöréséből. Mig tehát Fénélon azt a k a rta, hogy az ösz-
szesek boldogsága egynek jóságától függjöD, miként az atyától
származik a család jólléte s Istentől az egész emberi nem boldog­
sága; Rousseau meg van győződve, hogy nem az intézmények, ha­
nem az erény által lehet eljutni a szabadságra, s hogy előbb jó em­
bernek kell lenni, aztán jó repijblicanusnak.
Ez az értelme E m ile -jé n e k , es eszme képezi alapját T á r -

') „N em fognak engem vádolni, elzárni, elítélni, b ü n tetn i lá ts z ó lá g ; de

mindennek lá tsz a ta nélkül ig y ek e zn i fognak g y ű lö ln é , tü rh etlen n é, a a h aláln ál
százszor ro szab b á tenni nekem az é le te t; őrködő figyelem m el fognak k isé rn i s
egy lépést sem teh e ten d e k , hogy ne k ísé rn é n e k ; m eg fognak fosztani m inden
eszköztől, hogy m egtudhassam a zt, am i iám von atk o zik vagy nem ; m eg fo g ják
tőlem vonni a legközönyösebb hírek, ső t az u jságlapok olv asását is ; leveleim et
csak ollyanok á lta l fogom küldhetni, kik e lárulnak ; m eg fogják a k ad ály o zn i,
hogy b árkivel is levelezésben á llja k ; m inden k érd ése m re ez leszen a m indenkori
válasz: nem tudom ; m inden társaság b a n el fognak h allgatni m eg érk ezésem k o r,
a nőknek nem leszen többé nyelvök, a borbélyok sz e ré n y e k és h allg a ta g o k
lesznek, a legfeesegöbb nem zet k ö z ö tt ú g y fogok élni, m in th a m in d en k i n é m a
volna; ha u ta z o m , m indent előre el fognak in té z n i, hogy velem tetszésök sz e ­
rint b á n ja n a k ; bárhová m enjek, az u taso k , a szolgák, a vendéglősök felügyelete
alá fognak helyezni; a lig h a fogok ta lá ln i v alakit, kivel a vendéglőkben egyem ,
aligha fogok talá ln i szállást, m elly ne volna e ls z ig e te lt; igyekezni fognak ollv
irtózatot terjeszteni felőlem utam on, hogy m inden lép é sre , m ellyet teszek , m inden
tárgyra, m ellyet látok, ú jr a m arezangolják le lk e m e t: ami azonban nem fogja
megakadályozni, hogy, m in t Sancho P a n sá n a k , m in d u n talan gúnyolódó bókoláso­
kat és hajlongásokat ne tegyenek, épugy m int a tigrisek, m ellyek m osolyogni
látszanak azon pillan atb an , midőn sz é tté p n e k ". L evél Saint Germainhet,
Az önzés subtfm atum a 1
 — 166 —

ba d a l r a í s z e r z ő d é s é n e k (Contrat social). Míg Montesquieu

a tö r énelemre támaszkodik, s túlságos szigorúsággal abbói, ami
volt, le akarja hozni azt, ami lesz : Rousseau viszsautasitja a z t 1);
kizárja az emb r összes positiv foltét leit s csakis természetét vizs­
gálja, melly megelőzi az ész kif jlődését; ellensége lévén a társa­
dalomnak, kivánja, hogy az emb^r ennek törvényeitől függetlenül
töreki dj k a j ira ; ahe'yett, hogy tagadná iiz emberi tökéletesed-
hetést, ezt hátránynak tekinti, mint a faj hanyatlásának okát; a
term észet mindent jónak alkotott s a társadalom mindent roszszá,
tett, miértis vissza kellene térni az ősi erdőkbe, midőn még sem­
miféle gonosz szellem nem állított fel határt, s nem találta fel az
e n y é m és t i e d átkos szavait.
A társadalom az egyes részek önkényü csatlakozása foly­
tán létezik, miértis mindazo/i föntartásoknak alá van vetve, mellyek
mindegyik szerződő szeszélyétől függnek. Angolországban már
láttuk hangoztatni a társadalmi szerződés eme föltevését, mellynek
erejénél fogva az emberek a természeti függetlenség abbanhagyá-
sával társulatokká egyesültek, lemondva részben szabadságuk­
r ó l2). Hogyan lehetne függetlenségnek nevezni olly államot, melly-
ben az ember puszta érzéki jelenséggé van téve, esetleges tünemé­
nyeknek alávetve, gépies szükségleteit tekintve az egyedüli tör­
vénynek, mellyeknek csak puszta esetlegböl tehet eleget, ő, ki
gyöngébb sok állatnál s értelmileg és testileg a durva természetnek
van alávetve. Melly korban köttetett eme szerződés; hol olvasták
annak eredtti szövegét; hogyan voltak képesek belátni az o s t o ­
b a és k o r l á t o l t lények azt, hogy jó volna értelmes lényekké
és emberekké lenni, s azért közakarattal szerződésre lépni, anélkül
hogy ezt megelőzőleg társulatot képeztek volna; hogyan mondhat­
tak le önfentartásukra és tökéletesedésökre szükséges jogokról, és
pedig örökre, olly módon, hogy utódaik is elfogadják az ő megbí­
zásuk nélkül megállapított kötelm eket: illylele ellenvetésekkel

') „E lőször is e lu ta sítu n k m inden t é n y t ; ezek nem é rin tik k é rd ésü n k e t11.
Sur V origine de V vnégalité p á r mi les hommes.
2) A vad á llap o to t m a g a sz ta ltá k m indazok, k ik elégületlenek v o l
társadalom ra 1, vajry azokn k a k a rta k látsz an i L egyen elég csupán M ontaigne t
idéznünk, ki E ssais (I, 30.) c /in iü m unkájában a délsarkköri Francziuország
(F ra n c é a n ta rc tiq u ) vadjain k boldogságát tételezve fölf ostorozza P l to köz­
tá rs a s á g á t 8 8 polgárosulfc társad alm ak at. Shakespeare u tán o zta őt a Vihar- bán.
 — 167 —

senki sem bíbelődött *). Az embernek kötelességei vannak, mon­

dák ; tartoznék-e megtartani azokat, hacsak valamelly szerződés
nem kényszerítené arra? azt aztán megint nem fürkészték, hogy
hát miért kötelezi az embert eme szerződés, vagy ha valaki épen
nagyon szorította őket, azt felelték, hogy hiszen csak föltevés az
egész, nem törődve azzal, ha a föltevés téves volta megrontotta a
következtetéseket.
Rousseau tehát egy illy szerződés alapjait vizsgálja s azon in­
tézkedéseket, mellyek annak m egtartása végett m egállapittattak;
ez természetesen a népfenség elvét hozza magával. Csak az ösz-
szeség bir felsőséggel, s ezt sem elidegeníteni, sem megosztani,
sem átruházni nem lehet, — ez van felruházva úgy a teljes h a ­
talommal, mint az igazságszolgáltatás jogával; nem csalatkozha-
tik, s ha csalatkoznék is, engedelmeskedni kell n e k i; ítéletei vál-
tozhatlanok legyenek s törvényhozási alakban mondassanak ki. Ez­
zel megállapítja az állam kényuraságát2). 0 csak nagyobb ékes­
szólással ismételte azt, mit mindnyájan mondottak 3), s aki őt csu­
pán elegiacus panaszkodónak és zsémbes sophistának tekintené,
méltán bámulhatná költészetét; százada azonban újból kim utatta
józan felfogását azáltal, hogy bölcsésznek tartotta öt, hogy azt
hitte, miszerint okoskodik, s hogy egy iskola képviselőjévé tette.

’) L ’ ordre sucial est un droit sacré, qui sert de base <x tous les autres:
rependant ce droit ne vient point de la natu re; il est doncfonde sur les conventions.
Ronsseaa. De hogyan lehet jo g az, ami nem jő a term észettől ? A ztán, vagy
szükséges a társadalm i re.id hz em ber jóllétért', s a tény csak egy term észeti rend
m egvalósítása leszen ; vagy nem szükséges, és soha sem szolgálhat a többi jo g o k
alapjául. M ontaigne erészben is m egelőzte a je le n k o ria k a t, ezeket m o n d v a : , Les
loix de la conscience, que nous disons naistre de nature, naissant de la coustume;
chacun ayant en vénération interne les opinions et moeurs approuvées et recues
autour de luy, ne s ' en peut desprendre sans remors, ny a p p liq v /r sans applau-
dissement. E ssais, I. 42.
2) Je ne connais aucun systhme de servitude qui ait consacré des erre/un • i
funestes que V éternelle metaphysique du Contrat social. Constant Benjámin, Couro
politique constit. I. k . 329 1.
3) A nnyira d iv atb an v o lta k ezen képtelenségek, hogy m aga M ontesquien
írja (E sprit, X I. 6). Sitót que les hómmes sont en société, l’égalité qui était entre eux
resse, et V état d e guerre commence.
4) A legnag y o b b dicsbeszéd, m ellyet R obespierre-ről tarto tta k , L am ártin e
szájából k e rü lt ki, H ist des Girondins. P a n e g y rísét k övetkező szav ak k al k e z d i:
La philosophie de J. J. Rousseau avart pénét.ré profondément V intelligence de Robes-
frterre; cette philosophie était devenue pour lui un dogme, une fő i, un phanatisme. —
B w sseau m a ra s z ta lá s á ra C am baeérea, a convent elnöke, egy b e sté d e t ta rto tt,
 — 168 —

A nevelést egészen egynek tekintették az oktatással, s vak­

tában vagy helytelenül átszármaztatott gyakorlat szerint vezették.
Rousseau E m il-jé b e n egy illy nevelési folyamot rajzolt le, melly
regényforma alakja miatt vonzó volt, s mellyben az anyai méhtől
kezdve gondoztatik a gyermeknek majd teste, majd szive, majd
értelme. Ezen könyvnek jótékony hatása volt, melly számos hely­
telen szokást k iirto tt, megszabadította a gyerm ekeket a pólyáktól
és durva derékfüzökíöl 8 feléjök fordította anyjok k eb elét1); más­
részről A s a v o y a i k á p l á n (vicaire) v a l l o m á s á v a l az égre
emelte a sárhoz tapadt szemeket s visszaadta az érzelemnek az öt
megillető jogokat a fensöbb igazságok földerítésében.
Egyúttal azonban mennyi téves eszme van közéjök k ev erv e!
A nevelést ő mindenkor mesterségesen készített körülmények s
apró csattanós jelenetek által vezetteti; növendékét egyenesen
számára készített világgal veszi körül; azt követelve, hogy min­
den gyermek önmaga állítsa össze műveltségét s maga találja fel

m ellyben egyebek között a k ö v etk ező k et m ondá ró la : ,,F «nkölt politikus, de

m indig bölcs fes jó té k o n y , a jóság volt tö rv én y h o z ásán a k a la p ja ; azt mondá, hogy
a hev es izgatottságok között nem kell bíznunk ö n m ag u n k b an ; bogy nem ig a z sá ­
gos az, ki nem k ö nyörületes, s m indenki zsarnok, k i szigorúbb a törvénynél.
H a lh a ta tla n ira ta in a k m agva ezen elvben re jlik , hogy, az ész többször megcsal
bennünket, mint a természet“. E ze n p h rasiso k at, m ellyek az a k k o ri rendszer leg-
kiáltó b b k á rh o z ta tá sá t foglalták m agukban, a hallgatók könyei és tapsai szakítot­
ták félbe. — Nouvelles polit. III. év. 24. vendem.
') T an sillo egy költem ényt irt A dajka czim a la tt, m ellyben inti a nem es
any ák at, hogy ök m ag u k szoptassák m a g z a ta ik a t.
Nutre bestia i n em id p e r pietade,
E női mandiamo i nostri fig li altrove ;
0 vituperio deli' umanitade !
Scaevola de S ain té-M arth e, X V I. századbeli la tin költö, szin tén in te tte m ár
az an y ák a t, hogy m agok sz o p tassá k g y e rm e k e ik e t:
Dulcia quis prim i captabit gaudia risus,
E t prim as voces, et blaesae murmura linguae ?
Tune fruenda a lii potes ista relinquere [demens 1
Tantique esse putas teretis servare papillae
Integrum decus, et juvenilem in pectore florem ?
Pha,edolropia ap. GrUter, t. III . lib. 1.
S jó v a l e lő ttü k te tte m ár u g y a n e z t S a v o u aro la Jero m o s p rédikáezióiban.
K ülönben a Contrat social nem egyéb, m int u tá n z a ta L ocke A polgári korm ány­
zat czim ű m u n k á já n a k ; azonképen az E m il és A savoyai káplán is u tá n z a ta i
ugyanazon szerző L evelek a nevelés fö lö tt és É szszerű kereszténység czim ű
m unkáinak,
 — 169 —

azt, mit m egtanulhat, az embert a barmok állapotába viszi vissza,

mellyek nem származtatják át m agzataikra azt, m it ők tanulták.
Nem vette észre Rousseau, hogy egy nemzedék nem ismerheti meg
önmagát, ha nem ismeri az előbbieket ? hogy ha minden embernek
egy másik nevele'sével kell foglalkoznia, sem idő sem lehetség nem
marad többé a haladásra? Az erkölcsök alapjául továbbá csupán
az önérdeket állítja fel. Mig Aristoteles és Plató a társadalm at
tartották szem előtt, Rousseau csak az egyént tekinti ; fellovalja
növendékét a társadalom, mint ellenségei ellen, s azért ha emberek
közé kerül, okvetlenül ellenséges érzülettel kell viseltetnie vala­
mennyi általános szabály ellen, vagyis szerencsétlennek kell lennie.
Mivé leszen maga Em ilje? kész elfogadni mindent, ami jő, a rab ­
szolgaságot Algírban vagy a házasságtörést családjában, anélkül,
hogy érezné annak szükségét, megjavítani önmagát és m ásokat1).
Ezen könyvet, mellynek kinyom atását(1762) csak cselszövé-
nyekkel lehetett kieszközölni, rögtön elitélte a párisi érsek és a
parlam ent, valamint Gerif is. A szerző egy erőteljes hangú le­
véllel válaszolt az érseknek, mellyben a lelkiismereti szabadságot
hangsúlyozta, nem mint hitetlen és gúnyolódó, hanem komolyan
kim utatva, hogy a társadalom , melly zsarnoki és enerváit egy­
szersmind, ellenmondásban áll *aját szabályaival.
Rousseau gyáváknak, csalóknak b cíak birnév után sóvárgók-
nak tekintette a bölcsészeket,2) kik öt viszont bárdolatlarinak nyil­
vánították, s minthogy nem semmisíthették meg a gunynyal, erő­
szakhoz folyamodtak. Voltaire, ki féltékeny volt minden hírnévre,
melly nem az övéből származott, minden cselfogást megkisérí, hogy
roszhirbe hozza ezen g o n o s z e m b e r t , kinek rokonai között
egy varga is találkozik. A parlament elrendeli elfogatását, mire

‘J H é t évvel az E m il eltft.t jelent, m eg M orelly Code de la nalure-je, m elly

valóságos törvénykönyve a eom m unism uanak. S ajátságos, hogy ez utóbbi m űben is
u gyanazon ala p elv e k et talá lju k fel a nevelést illetőleg, m ellyeket R ousseau fej­
te g e te tt : az a n y ák m ;igok szo p tassák g y erm e k eik e t, ne téte ssé k em lítés essek
e lő tt az isten ség rő l, a vallás p uszta deism usr.i sz o ritta ssé k , szám űzessenek azon
elm és fictiók, m ellyek a gyerm ekeket a nnyira gyön y ö rk ö d tetik stb. Nem akarom
ebből a z t k ö v e tk e zte tn i, hogy R ousseau M orellyt m ásolta, c-:ak a rra ak aro k u taln i,
m illy álta lá n o sa n e lte rje d te k voltak am az eszm ék.
5) O'u est le philosophe, qui pour sa gloire ne Iromperalt pás voíonliers le yenre
humain ? O est celui, qui dans le secret de són coeur se propone un autre objet que
de se distiuguer f É s m á s h o l: 0 Montaigne, tu qui te pique de franchise el de vériti
sois mai, sois sincére, ti un philosophe peut V Ötre, Emil; IV. k.
 futásra veszi a dolgot, és Scbweiz, a vendégszerető ország és tu­
lajdon hazája, visszautasítja öt. Hunié által Angolországba édes­
getve, nem sokára megint odahagyja, szidva az áruló barátot. Ek
kor mindenki által üldöztetve vagy legalább azt gondolva, elré­
mülve annyi ellenségeskedés, nemkülönben a pártfogás, az évdi­
jak, a viszhang m iatt, melly a neki szánt magasztalásokat ismé­
telte, igen szerencsétlenül él, meghasonlásban mindenkivel, s ta ­
lán saját napjait is megrövidíti (jul. 3. 1778).
0 tehát reszket és reszkettet, ahol Voltaire csak nevetni tud.
E z utóbbi magát a gyűlölködések, a napirenden levő eszmék és
remények közegévé tette ; úgy hogy azokat mint valami sugalla­
tokat származtatta át és pedig roppant h atással: a genfi ii ó ellen­
ben határt nem ismerő gőgjében olly nézeteket akar századára tuk­
málni, mellyeket sajátjainak ta rt, pedig csak a mindenfelé h a n ­
goztatott nézetek tulhajtása voltak ; bizalmatlanság által gyötör-
tetve, ezt a nemzetekbe is át akarja önteni, mintha a boldogság egyik
kelléke volna mindenkor bizalmatlankodni ; kora egyik szenve­
délye ellen egy másikkal küzd s népszerűvé leszen a népszerűség
elleni harczban ; megvet nagyokat és kicsinyeket, s mégsem tud
élni ezek becsülése n é lk ü l; hisz Istenben, de nem bízik b en n e:
szereti az e ré n y t, de nem hisz benne; bálványozza az igazat s
mégis feláldozza a hazugságnak; egy ollyannak szerencsétlen éle­
tét folytatja, ki sem az emberekben nem bizik, sem az istenség­
ben nem remél ; tanítani és okoskodni akar, s helytelenségeket
hadar össze s minduntalan ellenmond önmagának ; lelkünket kéri,
de csak azért, hogy ábrándok és csalódások tömkelegébe dobja;
boldoggá akarja tenni az emberi nemet, és m egveti; mindig egyéni,
úgy hogy a C o n t r a t s o c i a l megfelelhet Genfnek, E m i l ­
je ülhetik valamelly gyermekre, s számos elméletei valamelly el­
szigetelt emberre, ki úgy gondolkozik és érez miként Rousseau,
de soha sem az összeségre. Voltaire, mint a közfelfogás kifejezése,
világos, változatos, gazdag irályu , soha sem alakoskodik, soha
sem declamál, valamint soha sem nagy, sem megindító, sem ma
gasztos: Rousseau kivül áll a közfelfogáson s azért az egyszerű­
ségen ; declamál, tulhatja a művészetet, hogy takarja elveinek kép­
telenségét, de folyékonyabb nála az okoskodás, mint Voltairénél,
ámbár téves elvekből van kivonva; megragadóan festi a nagy
érzelm eket, mellyekre nézve Voltaire csak gúny mosoly lyal bír.
Ez utóbbi, mint költő, mindenüvé széthinti a művészetet, nevet,
föltár visszaéléseket és vétkeket, de nem tiltakozik a jelen ellen
 — 171 —

nem vázol terveket a jövő számára : a másik inkább érzelemmel

mint észszel lévén felruházva, önmagában központositja korának
fájdalmait, minduntalan tiltakozik és ábrándokat álmodik. Az
gúny, ez elegia; az kételkedik és nevet, ez kételkedik és retteg.
Voltaire bálványozza a királyokat, mint ahogy megveti a népet,
s hogy amazoknak hízelegjen, hadat indít a papok és a vallás ellen,
forradalmár lévén ebben és szolgai a politikában, annyira, hogy
azt hiszi, miszerint a bölcsészek ügye a királyok ügye !) : Rous­
seau, mint köztársasági, a népre tekint s a másiknak nagy m egbotrán­
kozására asztalost csinál embergyíilólö hőséből. Voltaire isteníti az észt,
melly meghasonlásra vezet, Rousseau az érzelm et, melly köze­
lebb hoz. Voltaire korholja a társadalmat, de alkalmazkodik hoz­
zá. udvari cziraeket f<>gad el, vasalljai, rabszolgái vannak, s él­
vezi a boldog é le te t: Rousseau nem alkudozik, szenved, boszanko-
dik s nem élhet a megmételyezett légkörben. Amannak fegyvere
engesztelhetetlen józan felfogás (bon sens), emennek az érzelem fel-
magasztosuitsóga, az igazság iránti lelkesültség. Az elsőnek isko­
lája elenyészett, alig végezte be föladatát: a másiktól pedig az
újítási mozgalom veszi kezdetét úgy a művészetben, mint az ér­
zelemben.
Saint-Pierre.
El8Ősztilöttje, Bernardine de Saiut-Pierre, Havreból, (1737 —
1814), átvette tőle a bölcsészeti eszmének kölcsönzött vallási impul
siót. Újításokról ábrándozva, jezsuitává akar len n i, hogy megté­
rítse az am erikaiakat; később H altába uiegyen, a törökök ellen
harczolandó. Ismeretlen lévén Francziaországban, mellyet ö azért
szeretett, m e r t F e n e i o n t h o z t a l é t r e , Oroszországba köl­
tözik, hogy kifejtse eszméit Katalinnak és Orloffnak, de csak nagy
bajjal kap szolgálatot a hadseregben, mellyet csakhamar odahagy,
hogy a lengyelekkel harczoljon. Minden áron egy köztársaságot
akarván alapítani, M adagascart választja, de siker nélkül tér visz-
sza. D’ Alembert által bevezettetve a bölcsészek körébe itt nem jól
érzi magát, kinevetve szerencsétlenségei és erényei miatt, miérlis sze­
génységbe szigeteli el magát, boldog levéa, ha Rousseauval tár-

>) A már em lítetteken kív ü l e ze k et irta d’ A le m tiertn ek : On ne a' était pá s

douté que la caw>e des roia fűt tette des philosophes ; cependant il est évident que des
sagea qui w’ adniettent pás deux puisaanceat aont lea premiera aoutiena de V auiorité
royale. X V III. k. v. 18.
 — 172 —

saloghat !) mindketten irtózván amaz önelégült tömegtől, melly a

színházból, vagy a du9 lakomákból kijövet gúnyos megjegyzésekkel
dobálózott Isten e's az emberiség ellen.
Isten és a természet, mellyek egyedül képesek lelket önteni a
művészetbe, eltűntek belőle, s csak sovány csontvázat hagytak ma­
guk után, egészen mesterséges világosságot a ragyogó és tiszta nap
helyett, s nyoma sem volt többé az érzelmeknek, az alaki finomság­
nak s az irály változatosságának. Mindazon festők, Buffont sem véve
ki, Párisban és a „Jardin des plantes11 mintájára irták le a mezőket,
amiértis modorosakká éö conventionalisokká lőnek. Ámbár Rousseau
ismerte az Alpeseket és szerette a szabad természetet, ez mégis a
kimértség jellegét viseli magán müveiben; angol birtokokat és kerte­
ket rajzol, nem a hegyek nagyszerűségét ; továbbá a természet és
önmaga között mindig az embert lá tja , úgy hogy ennek utálása
megfosztja előtte szépségétől amazt. Saint-Pierre szeretve a magányt,
a réteket, a tengert, a költőket, megértette a sziv Öszhangzását a
teremtéssel, s őszinte lelkesedésének A t e r m é s z e t t a n u l m á ­
n y o z á s a czimü munkájában adott kifejezést (1784). Nem nagy
könyv ez, de annyira különbözik az akkoriban irt müvektől, hogy
megnyerte tetszését az érzelemdus Jelkeknek, daczára határozatlan
és laza voltának; míg másrészről untatta ábrándjaival a szép szelle­
meket, s maga ellen zúdította a könyvében szétszórt vallási eszmék
miatt a bölcsészek gúnyolódásait. Aki tudja, milly bátorságot föltéte­
lez az, szembeszállani az árral, okvetlenül merész ténynek tartandja
a P á l és V i r g i n i a czimü hasonlithatlan idyll közzétételét (1788).
Midőn ezen müvét Necker asszony termében felolvasta, ki megszö­
kött, ki elaludt; a nép azonban m egértette öt.

*) „E gy napon sé tára indulván vele (R ousaeauval) a M ont-V alerienrc, m időn

a hegy csúcsára értü n k , e lh a táro z tu k , hogy az o lta n i rem etéktől fogunk ebédet kérni
p é n zé rt. K evéssel asztalhoz ülés e lő tt é rtü n k a zárdába, midőn épen a tem plom ban
voltak ; Je a n -J a e q u e s in d ítv á n y o zta, hogy m enjünk be mi is s végezzük el im á d ­
ságul) k á t. A rem eték ak k o r a G ondviselésről szóló litán iák at m ondták, m ellyek
igen szépek. M iután egy kápolnáeslsábau im ád k o ztu n k Isten h ez s a rem eték az
e b ’dlő felé indultak, Je a n -J a c q u e s m egindulva igy szólt hozzám : „M ost érzem
azt, m it az evan g éliu m mond : Midőn sokan össze lesztek gyülekezve az én nevemben
én közöttetek leszek. Itt a béke és boldogság bizonyos érzelm e honol, m elly á tjá rja
a le lk e t1'. M ire é n ekként; v á la sz o lta m : „ H a F é n é lo n élne, ön k athollikussá
lenne1'. O önm agán kívül s szem eiben könyekfeel e k k én t v álaszolt n e k e m : „ H a
F énélon élue, szolgája igyekeznék lenni, hogy érdemessé tegyem magamat arra,
m iszerint k o m ornyikja lehessek “ . Etudes de la N a tw e , III. k. Jegyset.
 — 173 —

Kevesen birnak annyi hittel önmaguk iránt, hogy igazat adja­

nak önmaguknak egy egész Bzázad ellenében. Bernardine megjaví­
totta önmagát, vagyis félretévedt; az I n d i a i k u n y h ó-ban a tár­
sadalmat és az akadémiákat bírálja, e mindenütt igazság- és ember-
szeretetröl teszen bizonyságot elméletben; később a gondviselésszerü
optimismusDíik engedte át magát, elannyira, hogy a végokok fiirké-
szése által majdnem eltagadta a roszat, a a szépség, jóság és teljes
ezélszerüség mintaképéül állította fel a természetet, mellyben az ég
és föld közötti öszhongzat csupán az ember művelődése által zavar­
tatott meg, 8 azáltal, hogy ez utóbbi a megmételyezett városok kedvé­
ért odahagytd a fenséges erdőket. ') S ezzel ő is visszaesett Jean-
Jacques embergyüjöletébe; védelmébe fogta a Gondviselést, vádolva
a m iveltséget; minden jó az Istentől jő, minden rósz az embertől,
mintha az ember nem képezné a Gondviselés kiváló tárgyát. De
ámbár tulságokra engedte magát ragadtatni, hogy megfeleljen ellen­
mondóinak , Saint-Pierre őszinte csodálója marad a természetnél’,
elég bátor kereszténynek vallani magát s megindítja a visszahatást
a bölcsészeti tagadás 8 a míivészeti hanyagság ellen.
C ondorcet.
D" Alembert mellé helyezhető marquis Coudorcet, Ribemontból
(1743— 1794.) Az elemzés és a három test problémája fölötti munkái­
ért már igen fiatal korában fölvétetvén az akadémiába, s mint
geometra már Európaszerte magasztalva, nem csekélyebb hírnévre
tett szert mint iró,’ midőn titkárrá választatván meg, o? közzétette az
A k a d e m i c u a o k m a g a s z t a l á s a i t . Gazdag ismeretekkel, emel­
kedett értelemmel birvs, távol tartv a magát a pártszelleniíől, az
elemzés segélyével merész rendszereket alkotott, s őt hóval borított
vulkánnak mondották. Ahelyett, hogy sajnálkoznék az ember ha­
nyatlása fölött, bámulja fokozatos emelkedését, — g e tant a forra­
dalom bitófáival szemben sem tagadta meg. A T ö r t é n e t i v á z l a t a
a z e m b e r i s z e l l e m h a l a d á s a i n a k czimü munkájában (1795)
„okoskodással és tényekkel akarja kimutatni, hogy az emberi tehetsé­
gek tökélyesülése elé semmi határ nincs v e tv e ; hogy az ember töké-
letesedhetése végtelen, s haladása elé, melly immár feltarthatlan,
csak a földteke tartam a vethet h atárt.“ E czélból kilencz korszakban

’) Az Etudes de la N ature-ben, s különösen a V II.-b en , a társa d a lm a t e llen ­

tétbe helyezi az em berrel, kim utatva, hogy az em ber jó volt ered eti á llap o táb an
» csak kéaöbb rom lott m eg'; ez szokott a je le n k o ri declamat,oroknak is rendes
them ája lenni,
 — 174 —

átfutja a történelmet; a bárom elsőben conjecturalis, az utolsó Cartesius

óta a forradalomra viszen. Az összes nemzetek és korok együttes
haladásának emez eszméje sehogy sem tetszhetett a bölcsészeknek,
kik rágalmazták a katholicismust és sajnálták a pogány társadalom
elenyésztél. De hogy Cartesius bizonyitéka befejezett legyen, semmit
sem kellett volna elhagynia a történelemből, holott ö (fsak válogat
belőle, nem csupán a szépészeti és értelmi oldalt, hanem az érzelmet
is szemügyre kellett volna vennie; századának hitetlensége nem en­
gedte, hogy észrevegye az ember viszonyait az egész egyetemmel s
a dolgok egy másik rendével, s minthogy nem reméli a halhatatlan­
ságot, a földi élet meg nem határozóit tartamával vigasztalja magát.
Végezetül hozzávetéseket állit fel fajunk jövendő haladását
illetőleg, mellyeket számtani pontossággal a múltra akarna alapítani;
a haladást ő a nemzetek, a polgárok közötti egyenlőségre s az ember
valódi tökélyesülésére viszi vissza. Az első ugyanazon politikai elvek
elfogadásában s a nemzeti felscíség (souveraineté) elvének felállításá­
ban fog állani; a papi és nemesi aristokratia eltörlésével az egyének
egyenjogúakká lesznek vagyon, jogok, miveltség tekintetében ; a nő
is tökéletesebb és magasabb állásra jutand. Idézzek-e egy másik
példát a feledett morálból, fölemlítvén, hogy ö az erkölcsi eszmék
haladásában előrelátta, miszerint majd fognak találni módot arra,
hogy ne foszBzák meg magukat az érzéki gyönyörök élvezetétől, 8
azért még se terheljék magukat túlságos számú m agzatokkal? s több
illyen, részben nevetséges állítást kever össze egyéb magasztos esz­
méivel. Az egyén tökéletesed’n etésében hinni kényszeríti öt a tudo­
mányok gyarapodása, mellyekben minél előbbre halad az ember,
annál tágasabb tér tárul fel előtte, megszilárdulnak a rendszerek,
szaporodnak az észleletek olly módon, hogy határtalanoknak hajlandó
az ember tartani. Ekként ál! a dobig az iparral, melly gépekre és
erőre teszen szert. „Jőni fog olly idő, midőn a. nap csak szabad em­
bereket fog látni a földön, kiknek nincs más urok saját eszükön kí­
vül ; a zsarnokok és a, rabszolgák, a papok é3 ostoba vagy kétszinü
eszközeik csupán a történelemben és a szinpadon fognak feltűnni ;
az ész súlya szétzúzza a babona és zsarnokság m agvait.“ A haladás­
nak hangoztatott eme dic ének magasztos, ha meggondoljuk, hogy
azt a köztársaságiak szekerczéje alatt irta, melly nem térítette öt el
reményeitől, ámbár egyikét sem emelte a föld felé.
Már Turgot Róbert olvasott fel i 750-ben egy beszédet a ke­
reszténység jótéteményei fölött, mellyet ö az uralkodó iste n te le n ig
daczára haladásnak tekintett a pogányság fölött. Később a haladást
 — 175 —

az emberiség hivatásának nyilvánította egy másik értekezésében,

melly egyetemes történelem vázlata, tökéletlen ugyan, de az első mü,
mellyben az egész emberi nem az őt megillető tiszteletben részesül,
amennyiben lánczolatos összefüggésben levőnek tekinti az idők és
tünemények sorozatában, melly ismeretekben és erkőlcsieégben
mindinkább gyarapodó örökséget kap és hagy. Illy eszmével követi
lépésről lépésre az emberi nem viszontagságait, csakhogy az anyagi
bölcselem nem enged észrevenniesem örök törvényeket, sem fensöbb
jogokat, sem Gondviselést, úgy, hogy ö maga is a kétségnek esik
martalékául és felkiált.: A n é z e t e k e m e z e g y m á s u t á n k ö ­
v e t k e z é s é b e n k e r e s e m az e m b e r i s z e l l e m h a l a d á ­
sát, s m a j d n e m c s u p á n t é v e d é s e i n e k t ö r t é n e t é t l á ­
tom benne.
A vitázó könyvek, vagyis Voltaire müvei jobbára, Rousseau
részben, Diderot és az E n c y c l o p a e d i a kizárólag, a diadal után
megsemmisültek, mások elévültek: ezen mulékorty veszekedések
között azonban mindenkor örök igazságok vannak elrejtve ; amazok
elm erülnek, ezek a felszínen maradnak. S m:rm agunknak erőszakot
kellett tennünk saját hajlamainkon, hogy szigorúan ítéljünk meg olly
férfiakat, kik annyi vészes tóvely ellen küzdöttek, g megállapították
az irodalom emancipatióját sőt u ralm át; nem származtattak át
reánk teljes igazságokat, de számos igaz elvet és term ékeny magvat.
Az irodalom, melly véget nem érő polémiában gyakorolta
erejét s egyik legtevékenyebb tényező volt a szellemek felizgaíá
sában, elvesztette a múlt századbeli választékosságot; a saját
eazök miatti felfuvalkodott3ág megakadályozta, hogy szükségesnek
tartsák azt a múlt fáklyájánál uj életre gyulasztani, $ ezen nagy­
ravágyó irány behatása alatt csekélyebbeknek tartván a régieket,
uj gondolatokat, erőtetett kifejezéseket, különcz fordulatokat, üres
ezifraeágokat hajhásztak tiszta őszinteség helyett; a nyelv, sza­
batosságra és könnyedségre tevén azért, vesztett finomsága és szín­
gazdagságából ; a phrasisok erősek voltak, de nem a leghelyeseb­
bek, s a körmönfont irálynak ama mondanám pajkossága, ha vonz
is elejénte, később untatóvá leszen. Voltaire többizben panaszko­
dik, hogy az ízlés kiveszőiéiben van, egymást hajtják az újdon­
ságok s az emberek visszaesnek a barbárságba; a X V III. század
úgymond, valamennyi századnak cloacája. Az általa boszankodás-
sai fejtárt hibák okát talán egyik kortársa jelölte meg, midőn a leg­
jobb ékesezólási leczkét nyújtja e szavakkal : L é l e k k e l k e l l
 — 176

bírnunk, hogy ízlésünk legyen: a na gy eszmék a

s z í v b ő l j ön e k. •).
Némellyek önzetlenül gyakorolták a m űvészetet: Monteaqui-
eu sokáig tan u lt, vizsgált, jóváhagyott, elvetett, kétségbeesett;
Buffon fjnnen hirdette, hogy egyedül az irály teszen halhatatlanná
valamelly könyve', a erészben fáradhatatlan művész volt. A láng­
ész megzavarhatlan fenségében, mellyre mi hatást sem gyakorol­
nak a megrovások vagy magaaztalások, sikerül megindítania, elő­
adva az érzett benyomásokat; meggyőző egyszerűséget és világos­
ságot önt általánosságaiba, s fellengző de mégis komoly phrasíso-
k at használ, úgy hogy mindinkább sajnálnunk k ell, hogy nem kö­
tötte össze a természeti rendet az erkölcsivel. Talán ez kénysze-
ritetíe arra, hogy néha túlzással, s inkább szónoki fényelgís mint
leiró igazság jellegét viselő periódusokkal segítsen magán, mert
nem folyamodott a szívhez, s nem helyezett öszhangzatot a ter­
mészet jelenetei és azon érzelem közé, mellyet ébreszteniük k e ll2).
Az ő müveinek jórésze is elveszett tehát, s csupán a nagy igazsá­
gok és ismeretek maradtak fenn az embor természetéről, melly ál­
landó a mnga végtelen változatosságában.
É k esszó lá s,
A szent ékesszólást, meily tanít és megindít, nem lehetett hal­
lani. Az uralkodó kétség közf peft buzgó és bátor lelkekre lett vol­
na szükség, a század ízlése azonban üres fényelgést, a vélemények
dédelgetését és azt követelte, hogy az illetők ne sértsék meg a di­
vatot, az evangéliumért a dogma mellőzésével keressenek bocsá­
natot, s amaz akadetnicus theologiába n pusztán emberi morálhoz
alkalmazkodjanak a rejtsék el saját hitelveiket. Mellőzve ama nép­
szerű formákat, meilyek ha köznapiasakká válnak is, néha mégis
magasztos eredetiségre emelt ek, _ sokkal cziczomázottabb irályt
használtak, mintsem az apostoli szigorúság megengedi, s többé
nem lelkészek prédikáltak, hanem tudósok. André és Bridaine
atyák, kik egyedül m erték használni a bátor és drámai ékesszólást,
mint különczök tetszésre találtak.
A törvényszéki ékesszólásban a tudományosság, rhetorica,
szép szellem fitogtatását egyszerű és szigorú nyelvezet, komoly és

J) Vanvenargue.
s) D ' A lem bert monda : Je ne donnerai, pás un obole du alyle de Buffon.
V oltaire szem ére hányta, hogy a h öltöt ad ja prózában s „ term észettan ró l dagályos
irályban beszél".
 — 177 —

mérsékelt tárgyalás váltotta fel, keresve az elveket, hogy ezeket

az okoskodások s lapjává tegyék; midőn azonban ide is behatolt
a bölcselkedés, amaz egyszerű és posiiiv modor ügyefogyotíságnak
látszott; általános eszméket s a tény helyett elméleteket akartak
kifejteni,mínekfolytán a törvényszéki ékesszólás növekedett kiterjedés­
ben, s olly sikereket aratott a közönségnél, mint a tudósok müvei. A
jezsuiták pőre, továbbá Lally és La Barre pörei nem egy nevezetes
beszédet hoztak lé tr e ; Chalotaís és Sirvan szintén olly hírnévre
tettek szert kortársaiknál, melly elenyészett amaz érdekekkel,
mellyek őket foglalkodtatták.
Thom us.
A dicsbeszéd, ha nem az oltár előtt történik, téves irályfaj,
amiértis alapjukban helytelenek clermontferrandi Thornas Antal
(1732—85) E lo g e -ja i. Fáradságos gondolkozó, de nagy mérvben
bírván ama tudományossággal, melly ekkor becsben állott, a
bölcsészek között akart helyet foglalni anélkül, hogy az erkölcs­
tant megtagadná ; sokat fáradott, hogy ékesszólásra tegyen szert,
de a helyett, hogy a gondolatban, a valóság hatalmas felrázásában
kereste volna, irályának gyötrésében vélte azt feltalálni, melly még
az aprólékos dolgokban is nagyhangú, s a művészetekből és exact
tudományokból vett eszméket és viszonyokat igyekezett abba á t­
ültetni, ami azonban sehogy sem akar neki sikerülni, s úgy veszik
ki magukat, mintha kölcsön kérte volna. Néha mellőzi a művé­
szet által nyújtott kisegítő eszközöket, hogy saját szivéhez fordul­
jon, mint a T a n u l m á n y a n ő k f e l e t t és M á r k A u r é l
d i c s é r e t e czimü munkáiban, melly utóbbiban valóban Kómába he­
lyezi át magát, a múlt bánata és a jövő gyötrő rejtelmei közé. Az
„ E s s a i s u r l e s é l o g e s fáraszt egyhangúságával, s emel­
lett a dicsbeszéd (elogium) nem olly különvált műfaj, hogy hatá­
rozott szabályokat lehetne róla felállítani. Fejtegetve mindazon
dicsbeszédeket, mellyeket a hizelgés hozott létre, alig tartja érde­
mesnek fölemiiteni azokat, mellyek minden mást túlszárnyalnak,
mert szabadok és élők, az egyházi atyákéit.
M armontel.
Marmonte! Ferencz, Bordból (1728—99), könnyed és finom
prozairó, mérsékelt a bölcsészeti nézetekben, némi önállóságot
tanúsított az irodalmiakban. Az É l ó m e n t s d e l i t é r a t u r e -
ben paradoxonokat állított fel, hogy szembeszálljon az uialkodó
áram lattal; később abbanhagyta azokat, nem foglalkozva többé a
gyakorlati részletekkel, hanem az érzelemmel, mellyböl a képze-
XVII. 12
 — 178 —

lem művészetei származnak; kutatta az okokat, mellyek arra befolyást

gyakorolhatnak, de nem a szabályokat, mellyek soha sem fogják
a tehetséget lé tre h o z n i-E rk ö l c s i e l b e s z é l é s e i a dolgok kö­
zönséges rendjéből vett eseteket és érzelmeket rajzolnak, de azért
senki se ámítsa magát az e r k ö l c s i elnevezés fölött, mert elbe­
szélései egymaguk eléggé feltárhatják ama kor erkölcsi elfajult-
ságát ama laza tanácsok á lta l, mellyeket szerzőjük nyújt, s azon
egyedüli erény által, mellyet ismerni látszik, s melly nem más, mint
a látszat megmentése. •
ítészét.
E század valóban az Ítészét százada volt közönséges érte­
lemben ; s midőn a nagy érdekeket nem vehette bonczkése alá,
önmagán próbálta erejét s tanulmányozta a m űvészetet, de majd­
nem csak azért,, hogy kimutassa, miszerint nem képes kieszközölni,
hogy az emberek kerüljék a roszat és ragadják meg a jót. A J o-
u r n a l de T r é v o u x - b a n a jezsuiták szellemdus és alapos re-
censióikkal megtámadták a téves tanokat és magasztalt középsze­
rűségeket; a J u o r n a l d e s S a v a nt s *t Szent-Grenovéva szerze­
tesei, a N o u v e l l e s E c cl é si á s t i q u e s-ot pedig Saint-Ger-
main aux Prés papjai szerkesztették. Racine Lajos, Fleury abbé, Rollin
helyes szabályokat állítottak fel, de inkább az irályt mint a gondolatot,
inkább az alakot mint a szép elvét illetőleg ; André atya első ízben s va­
lamennyinél messzebb vitte a szép elméleteit, mellyeket Platóból és a
szent atyákból m eríte tt'), de inkább elegans mint eredeti könyvet szer­
kesztett belölök; Montesquieu csak öt ismételte, anélkül, hogy megkö­
zelítette volna; Diderot befejezettséget akart neki kölcsönözni az
által, hogy a materialismusra alkalmazta, s itt-ott szép elmeszik­
rákat tanúsított, de minden komoly elvszilárdság nélkül. Condil-
lac az által, hogy minden áron szabatosságot követel, m egakadá­
lyozza, hogy valaki költővé legyen; A z i r á s m ü v é s z e t e czí-
mü könyvét azon két tévedésre alapította, hogy minden érzéki esz­
mékre viendő vissza , s hogy az eszmék lánczolata az egyedüli
szabály. Voltaire gúnyolódó élénksége, ki lelke és képviselője volt
ama századnak, okvetlenül oda vitte a dolgot, hogy kortársai el­
vesztették a classikai ókor egyszerit s a középkor erőteljes szépsé­
ge iránti érzéket, s csak a hiányoktól való mentesség, vagy legfö-
lebb az ő értelmében vett bölcsészeti szabadság iránt tanúsítottak
bámulatot.

*) Recherchcs philosophiques aur la nature du beau. 1741.

 — 179 —

La Harpe.
La Harpe Ferencz, Párizsból, (1739— 1803), elegans és fé­
lénk, s ollykorollykor tüzes szellem, kit Voltaire örökösének jelölt ki,
de akiben, midőn a hitetlenségnek hátat fordított, csalódtak rem é­
nyei, hírlapi czikkeket és leczkéket irt, mellyeket aztán C o u r a
de L i t é r a t u r e-jében(1799—1803) foglalt össze. Nem keres á l­
talános szabályokat, hanem rájok mutat, amint ebben vagy abban
a műben alkalmazva vannak. Az irodalmi szépségek vagy hiányok
által benne gerjesztett érzelmek leírásában néha valódi ékesszó­
lásra emelkedik, s nézeteinek absolut voltából eröteljet kölcsönöz
nyelvezetének; az előítéletekben azonban nem ismert mértéket s
távolról sem gondol arra, hogy talán idegen befolyások, barátságok,
haragoskodások, nézetegység öntötték azokat b eléje; hajthatatlan
marad a különféle korok- és miveltségi állapotokkal szem ben; túl­
ságos fontosságot tulajdonít a szerkezet fogásainak, a művészeti
számításoknak a műremekekben, keveset törődve a sugallattal, a
körülményekkel, a jellemmel. A messze régiség elkerüli bölcsé­
szeti rövidlátóságát, melly csak a megelőző századot öleli fel;
durva hibáktól hemzsegnek fordításai, amellett, hogy mindig fél­
reismeri szellemüket, amiértis hűtlen kalauz.
Az ítészeihez tartozik Barthelemy János (1716—95) An a -
e h a r s i s u t a z á s a czímü könyve is, ki a tudományosság iránt
létező lenézés daczára harminez éven át tanulmányozta a classikuso-
kat, ös8zeggyüjtve belőlök minden tényt, anélkül, hogy szelle­
mükből merítene lelkesülést. Az eszme nem volt uj, s néhány an­
gol ifjú a cambridgei egyetemen az A t h e n a e i l e v e l e k-be tette
le komoly tanulmányainak gyümölcsét, melly mü politikai tekintet­
ben jóval fölötte áll a franczia szerző könyvének, kinek nem volt
tudomása ama műről. A görög műveltség roppant képét csak
egész összeségében lehetett helyesen feltüntetni, s czélszerü volt
ama látványhoz egy más érdeket is csatolni, melly magától a
szerzőtől származik, ki nem scytha sem kortárs, hanem az ösz-
szes modern tapasztalással és bölcsészettel ellátott férfiú. A gö­
rög egyszerűséget roszul festi a szellemdus abbé, ki hogy ele­
gans legyen, szem elől téveszti a hellen arczulatot; durváknak
és türhetleneknek találja a görög szinpad eredetiségeit, mert nem
alkalmazkodott XIV. Lajos szertartásaihoz, s Athenben é3 Co-
rinthban a franczia társadalm at tllnteti fel.
Lebrunben a bölcsészeti szellem szegte szárnyát a képze­
lem röptének, s hozzá nem méltó vágytáreak elleni harag- és
12 *
 — 180 —

boszuérzetből merítette sugallatait. — Chenierben láthatjuk a festést,

a művészetet, a kéjelgést, de semmi eszményit. — Gilbert Lő-
rincz erőt merítve leik ism eretéből, hadat indított az encyclopae-
disták ellen, s valódi é s mélyen érzett gunyorral ostorozta szá­
zadát; kórházban hunyt el (1780), s utolsó dala a franczia köl­
tészet legjobb termékei közé tartozik.
Delille.
Eilenbun igen szerencsés volt Delille d’Aigueperse Jakab
(1738— 1813), csupa élénkség, kit szerettek irigység nélkül s ro-
konazenvet éreztek iránta hibái miatt. Kellemes fordulatai, élénk
anekdotái, mindenek fölött pedig leíró tehetsége kedvessé teszik;
egész életét tárgy-keresésben töltötte el, s ama leíró költészet
képviselőjévé Kín, melly a vonzó leírásra fordítja tehetségét anél­
kül, hogy sikerülne teljes képet alkotnia. Nincsenek eszméi,
nem merít lelkesülést a természetből, nem érti át a történelmet,
nein bír tudományossággal ; mások könyveiben hajhászsza a gon­
dolatokat, különösen a prózában, hogy aztán hangzatos versek­
ben ismételje azokat; legjobb darabja, vagyis a G e o r g i c á k
előszava, Drydenből van forditva. Midőn ezeken dolgozott, megta­
nulta a leírás művészetét, s K e r t j e i erészben mestermünek
mondhatók. (1782). Midőn a próza, Buffonna! és Rousseauval, da
gályossá kezdett válni, neki is meg kellett volna változtatui a
vers tónusát, ő azonban félve minden bátorságtól, csupán a dal­
lamosság és elegantia némi határozatlan ösztönével bírt. Nem
harezoit a bölcsészek pártjával; később, anélkül, hogy erre kény-
szerítetett volna, thermidor 9-kén odahagyta Francziaországot,
hová 1802-ben ismét hívás nélkül visszatért, s időnkínt kiadta szerze­
ményeit, niellvekben játékszereket, tudományt, mulatságokat,, tá­
jakat, tapasztalatokat rajzolt. Müveinek alakja tetszett s azért ege­
kig emelték, angol és lengyel herczegnök kőazönő-leveleket írtak
neki, megjelenését az akadémián m egünnepelték; előadásaival
tapsra és könyekre indította hallgatóit, kik öt karjaikon hordozták ;
költeményei ötvenezer példányban jelentek meg.
De Fon!anes (1751— 1821), ki összekötő kapocs volt Delille
és Chateaubriand között, melly utóbbi neki köszöni első fólielke-
sülését, a kéjejgő és ajtatos irány között ingacloz; ö készítette Na­
póleon császár beszédeit, de elég bátorsággal birt nem-et is mon­
dani neki. Barátja, Joubert, nem fejezett be semmit, és Chateaubri-
aud csak később tette közzé G o n d o l a t a i t . Ezt mondá Voltaire-
r ö l: „Miként a majomnak, kecses mozdulatai és ocsmány arezvo-
 — 181 —

násai vannak; felismerte a világosságot, de csak azért, liogy szét­

szórja azt, s mint valami csavargó összetörje annak minden sugarát11.
Le Ságéról: „Regényeiről azt hilietné az ember, hogy kávéházban
irta valamelly dominó-játékos, midőn a színházból k ijö tt11. — La
Harperól: „Azon könnyűség és bőség, mclylyel az Ítészét nyelvét
beszéli, ügyes embernek tüntetik öt fel, pedig nem az“. Barthelemy-
röl: „Anacharsís egy jó köny eszméjét nyújtja, de nem az“.
Szili iig j.
Mások a tragoediában tettek kísérletet. Dubelloy, G a s í o n t
és B a y a r d - t s C a l a i s o s t r o m á t készítve, kimutatta, hogy a
nemzeti tárgyak nem voltak alkalm atlanok; Saurin S p a r t a e u - a
Corneille eröteljével hangoztatja a közeledő szabadság szózatait;
Ducis, ezen derék férfiú, nem volt uszályhordozója századának, an­
nak szükségét érezte, hogy „kieviczkéljen valahára ama szép, de
kopott form ákból11 azt azonban csak félig merte tenni. Ezen olly
kevéssé történelmi korszakban nem fogta fel ama festményeket,
mellyeken Shakspeare olly bebatólag rajzolja az emberi életet, ha­
nem csupán ama rettenetes felindulásokat, mellyeket a szenvedélyek
és házi fájdalmak ecsetelésével gerjeszt. A nagy angolt csak ki­
vonatok után ismerte, s azt hivé, hogy finomabbá kell tennie, misze­
rint megnyerje a francziák tetszését. Ámbár mindent elvett belőle,
ami eredeti volt, az izlés mégis elriadt tő le ; lassankiüt azonban
mégis megszokták, sőt Le Tourneur elég bátor volt le is fordítani,
fordításában azonban sem értelem sem ízlés nincsen, s a termé­
szetesség és egyszerűség, mik az angol lángeszű író csodás tulaj­
donait képezik, egészen odavesz az átidomitott és megcsonkított
szólam s erőtlen paraphrasis mellett. Az angol szerző által aratott
tapsok zavarták Voltaire álmait, ki attól tartott, hogy a „túlhajtott
vagy óriási fog felülkerekedni", s az akadémiánál vádolta a rokon-
szenvet „eme kötéltánczos iránt, ki fintorgatásokat viszen véghez
s szerencsés ötletei vannak“, Diderot pedig a „Notre-Dame szent
Kristófjához hasonlította , eme durván faragott, alaktalan coios-
sushoz“.
A vígjátékból is eltűnt ama tehetség, melly mintegy ösztön-
szerüleg tárja fel a természetet , anélkül, hogy a hatáscsinálás mes­
terségéhez folyam odnék; de azért mégis tudták érdeket kelteni
a személyek által, hamindjárt költöttek voltak is. Gresset Lajos
(—1770) természetbiíen rajzolva a párizsi salonok nyelvét és szo­
kásait, V e r t - V e r t és M é c b a u t czimii darabjaiban balbatatla-
nitotta a röpke divatokat j később azonban észrevette, hogy ő is
 — 182 —

áldozott a kor bálványainak, s azért előbb az önzést korbácsolta,

aztán meg az akkor tagadott igazságot hirdette.
Píron.
Piron Elek Dijonból (1689— 1773), távol állva a finom kö­
röktől, szellem és gunyor képezték életelemeit; az emberek keresték
és féltek tőle, becsülték és kerülték. A költő-mesterségre adva
magát, minden műfajt megkisérlett s elhanyagolta verseit, miként
éle tét; szabad szegénységét nyolczvannégy évig viselte. Pályáját
egy istentelenséggel kezdette, mellyet megnevezni sem lehet, vé­
gezetül szeuteskedö lett és hymnusokat fordított; kortársai Voltaire-
rel akarták szembe állítani, s ő maga is azt hitte néha, hogy ez
neki a tragédiákban és csipkedésekben sikerülni fog. Nem kegyel­
mezett senkinek; jelenlevőn Voltaire felolvasásain , minduntalan
m eghajtotta magát, midőn utánzott verseket és jeleneteket hallott,
ezt m ondva: N e v e g y é t e k r ó s z n é v e n ; n e k e m s z o k á ­
s o m ü d v ö z ö l n i r é g i i s m e r ő s e i m e t ; a párizsi érseknek
pedig , ki azt kérdé tőle, olvasta-e legújabb főpásztori levelét,
ekként válaszolt: N e m m o n s i g n e u r ; é s ö n ? kizáratva az
akadémiából, amaz ismert, elpusztithatlan epitaphium ot irta. Me-
t r o m a n i á j a , mellyet választékos művészettel és bámulatos szel­
lemmel irt (1738), a század legjobb vigjátéka, ámbár mi része
sincs benne az emberiségnek.
Coliin d' Harville visszavezette a vígjátékot a kellemes érdek­
hez és igaz érzelmekhez. Dancourt folytonosan szellemmel és élénk­
séggel szurkálja az új emberek rálartó követeléseit. Ugyanezen for­
rásból meritik a nevetségest Legrand és Dufreny is. Destouches-nál
a falusiak nagyobb becsülésben részesülnek, s nem csupán azért
hozatnak szinre, hogy nevetséget idézzenek elő.
A polgári tragédiának voltak példányképei az angoloknál ;
Francziaországban pedig nem Diderot, kinek F é r j e k i s k o l á j a
mestermü, hanem LacbausBée mondható e műfaj feltalálójának. Ám­
bár nem tetszett, mégis a nép haladásáról tanúskodott, m ert nemesek
helyett polgárokat hozott a szín p ad ra; a tévedés abban állott, hogy
különálló műfajt alkottak belőle, helytelen ízléssel és dagályosságokkal,
unalmas érzelgősséggel s az öngyilkosság ferdeségeivel. Voltaire, ki
híjába igyekezett gúnyolódásaival eltemetni eme műfajt, maga is
adózott neki N a n i n a és a T é k o z l ó f i ú czimü darabjaival.
Mercier Sebestyén, ki a T a b I e a u d e P a r is-bán lerázta magáról
a zsarnoki szabályokat és kötetlen beszédben irt, 1773-ban névtele­
nül egy N o u v e l e s s a i s u r 1’ a r t d r a m a t i q u e czimü köny­
 — 183 —

vet adott ki, melly telve van bátor kezdeményezésekkel s másrészt

képtelenségekkel, s mellyben azt igyekszik kimutatni, „hogy az uj
műfaj, melly drámának hivatik, s melly a tragoedia és commoedia
vegyüléke, amennyiben az előbbinek megindító jellegét a másiknak
őszinte festéseivel egyesíti, végtelenül hasznosabb, igazabb, érdeke­
sebb, mert inkább megfelel a polgárok zömének.“
E kként a vígjáték elejénte sok bölcsészetet egyesitett őszinte
vidámsággal, később vidámsággal birt bölcsészet, s végül érdekkel
vidámság nélkül. Azt hitték ugyanis, hogy a színpadot is fegyver
gyanánt kell használni, s Rousseau egy hires levélben, mellyet a
színházak ellen irt és d' Alemberthez intézett, ócsárolja Moliéret s
eléje teszen egy középszerű angol drámát, mert erkölcsös. Igen tet­
szett Sedaine, ki pliilanthropicus v a u d e v i l l e k e t készített kora
visszaélései ellen s nép érdekében, mellyböl származott. Palissot a
színpadon csipkedte a bölcsészeket s védte a monarchiát és az erköl­
csi elveket. Illy kísérletek közepett a vígjáték, megfosztva term é­
szetes hevétől, ezt a pártszellemtöl igyekezett kölcsönözni, s azért
nem állapodott meg a nevetséges határain, amit illy esetekben a
hallgatóság egyik fele lepisszeg, másik fele megtapsol.

K1LENCZEDIK FEJEZET.

Társadalmi tudományok. — Philantropia. —

J avitások.

Az encyclopaedisticus tanok üres volta mindannyiszor feltűnt,

valahányszor a tényekre alkalm aztattak, s abstractiókkal akartak
erkölcstant nyújtani az egyedeknek és a nemzeteknek. Az ez utóbbi­
ak közt levő viszonyokat a középkorban egy fensőbb jog szabályoz­
ta, midőn azonban ez megbukott, más alapokat kellett keresni, a
számos rendszereket találtak fel, mellyek sokszoj? haszontalanok,
nem egyszer vészesek, s valamennyien az egyedből voltak lehozva,
s nem valamelly örök igazságból; emellett a társadalmat czélul s
nem eszközül tekintettek.
A nemzetközi jog első korszakául a westpháli béke után követ­
kezőt lehet tekinteni, mellynek élén Feneion, utána pedig Puffendorf,
Leibnitz, Spinosa, Zonck? Jenckins, SeldeUj Rachel Sámuel állott&kj
 — 184 —

ezek olly rendszert állítottak fel, mellynek czélja volt föntartani az

egyensúlyt a hatalmasságok között.
Az utrechti szerződéssel a második korszak veszi kezdetét,
mellyben a nemzetek joga, mellyet Grotius hajdankori példákra
alapított, rationalissá, vagy mint ekkor mondák, bölcsészetivé leszen,
s a természeti joggal zavartatik össze; ugyanazok, kik a római jog­
ban hisznek, miként a theologusok a bibliában, tölök telhetöleg belé
oltják az emberi tökéletesedhetés és egyetemes társulás eszméit.
Burlam achi,
Miként Grotius, Puffendorf és Barbeyrac, épugy lépett fel a
reformált vallás keblében a genfi Burlamachi Jeanjeaques (1694—
1748), hogy befejezze az emberi társadalom jogtudományának épü­
letét. Leczkéi, mellyeknek hazájában egész életét szentelte, A p o 1 i-
t i k a i és n e m z e t k ö z i j o g r ó l szóló értekezésben, s A t e r m é ­
s z e t i j o g e l v e i b e n foglaltattak össze, melly müvek halála után
láttak napvilágot; ezekben a nép nyelvén Összefoglalja és világosan
kifejti három elődének tanait, de mindig protestáns szempontból. A
törvény és kötelezettség forrásául az ember boldogságát, és nem
m agát az igazat állítja ; zsinórmértékül nem az általános akaratot,
hanem minden egyént külön-kiilön ; minthogy pedig ez által, ameny-
nyiben nem tűnnek elő ugyanazon kötelesség különféle alkalm azá­
sai az emberiség irányában, lehetetlenné van téve összehasonlítani
és megegyeztetni a kötelességeket önmagunk és embertársaink iránt,
megszűnik a különbség a jog és az egyszeri! m orál, a szigorú igazsá­
gosság és a jótékonyság között. Ha továbbá valamelly ember meg­
tagadta beleegyezését valamelly törvénytől, mellyet az egész emberi
nem elfogadott, az illető nem leszen általa kötelezve. Tekintve, hogy
lehetetlen az összes szerződöfelek emez egyértelműségét létrehozni,
az emberi intézményeket soha sem kell megváltoztatni ; törvénytelen
minden ujiíás, bármilly szükséges legyen is, minthogy nem létezik
gonoszság vagy bitorlás, melly valamelly hallgatag megállapodás
alapján igazolható nem volna. Ezen emberi eredet tehát megszünteti
az isteni jogot, de megszünteti a népjogot is ; az egyedül szükséges
szabadság az egyéni. — Innen származott ama bámulat az angol
statutum iránt; mialatt azonban a nemesi osztály amaz aristokraticus
szabadságot magasztalta, a nemzet saját nyomorúságát vizsgálta.
W o lf.
Mig Puffendorf iskolája a nemzetközi jog tudományát az erköl­
csi bölcselem egyik ágának, vagyis az egyedek természeti jogának
tekintette, a független, államoknak nevezett társulatokra alkalmazva:
 — 185 —

Wolf Keresztély Boroszlóból, (1679—1764), közrebocsátotta az első

rendszeres értekezést a jogról 1) különválasztva az ethicától és a
többi rokon tudományoktól. Grotius a népek jogát önkényesnek,
mintegy positiv alkotásunak tekintette, g a kötelezettséget a nemze­
tek közös megegyezésére alapította: W olf ellenben úgy tekintette
azt, mint a természettől az emberre rótt törvényt, mint társadalmi
összeköttetésűk szükségképeni következményét., úgy, hogy egy nem­
zet sem tagadhatja meg tőle beleegyezését. Grotius összezavarja az
önkénytes jogot a szokásjoggal, míg W olf azt állítja, hogy amaz
kötelező minden nemzetre nézve, ez pedig csak akkor, ha veleélés
és hallgatag beleegyezés által van megállapítva.
V a ttc l
Bajos dolog elolvasni hosszú müvét, melly csak úgy hemzseg
a tudományos formáktól, de föl lehet találni neufchateli Vattei Imre
(1714— 67) kővetkező müvében: A n é p e k j o g a , v a g y A t e r ­
m é s z e t i t ö r v é n y e l v e i a n e m z e t e k és u r a l k o d ó k
m a g a t a r t á s á r a a l k a l m a z v a , melly világos irálya és szabad­
elvű nézetei miatt általános elterjedettségnek Örvend. Eltérve Wolf-
tói, ö a nemzetek jogát eredetében a természeti jognak tekinti, a
nemzetekre alkalmazva, de egyszersmind módositva ama különbség
által, melly emezek és az egyed között létezik. Ezen jog egy része
szükséges és változhat!»!!, mi ért is a nemzetek nem lőhetnek el nél­
küle ; más része önkényes, nyílt yagy hallgatag beleegyezésből
származott. Ehhez járul aztán a c o n v e n t i o n a l i s , melly egyéni
államok között létező megállapodásokból származik, s a s z o k á s ­
j o g , melly létét külön nemzetek között létező állandó szokásoknak
köszöni. Elveti az egyetemes köztársaságról szóló föltevést. A
könnyed és elegans szerző önkényü megkülönböztetéseket feszen
külső és belső, tökéletes és tökéletlen, szándékos és önkényü jog
között, mi által ollyasmit is igazol, amit aligha lehet igazolni. így a
hóditó jogát a jogos önvédelemből származtatja s ennek határai
közé szorítja; a nemzetek Önkénytes joga folytán azonban azt találja
később, hogy „minden formalis háborúban tett szerzemény érvényes,
s a hóditás mindenkor jogos ezimnek tekintetett a nemzetek kö­
zött" 2). Állítja, hogy különböznek a magánosok között létező sza­
bályok azoktól, mellyek a nemzetek között léteznek; törvényesitett-
nek tartja a háborút, ha el van látva a kellő formákkal, mellyek

í) Jus naturae, 1748.

*) Droit de* ffeni, III. könyv 18, f. 201, 195. §,
 — 186 —

elégtétel-kérés, 8 ennek megtagadása esetében az ellenségeskedések

elöleges megüzenése. Az uralkodók patrimonialis jogát, mellyet
Grotius idejében még állítottak, Vattel elveti, kijelentvén, hogy a
királyok vannak a népekért, és nem a népek a királyokért, ez utób­
biak, úgymond, csak eszköz és nem czél; minthogy pedig az eszköz
csak annyiban jó, amennyiben meglelel a czélnak, a királyok hatal­
ma föltételes. Bármiilyen legyen is a politikai rend, a felsöség a né­
peket illeti meg, mellyek mint egyedek elévülhetlen és eüdegenithet-
len jogokkal birnak.
Minthogy a jog fölötte áll az emberi akaratnak, a nemzeti
felsöség mi hatalommal sem bír fölötte, hanem az igazságos örök
határai között marad. Minthogy egy nagy nemzet nem gyakorolhatja
önmaga a felsöséget, a hatalmak átruházása szükséges és ennek-
folytán törvényszerű. íme a képviseleti kormány alapja.
Rousseau megragadta az efféle dogmákat, és megzavarhatlan
logicával vitatta, hogy a jog ugyanazonos a felsőséggel s a közös
akarat nem tévedhet 1); hogy ellenkezik a politikai testület term é­
szetével, miszerint az uralkodó szabjon valamelly törvényt, mellyet
amannak nem lenne szabad megsérteni, és semmiféle törvény, még
a társadalmi szerződés sem, lehet kötelező a nép testületére nézve;
a felsöség ép azért, mert elidegenithetlen, nem képviselhető. Eszerint
tehát a királyok korlátlan hatalma a népekre van átruházva, mellyek
azt közvetlenül gyakorolják; minden más törvényszerűség semmis;
a nép felsősége a politikai tudomány alapjává leszen, s a kormányok
feladata annál szőkébb körre szorítkozik, minél inkább tágul az
egyedek és nemzetek tere. H a a n é p r o s z a t a k a r t e n n i
ö n m a g á n a k , k i f o g j a ő t e b b e n m e g a k a d á 1y o z n i ? kiált
fel Rousseau, s ezzel megtagadja az észt, a jogot, Istent.
M ably.
Mably Gábor (1709—86) 2) népszerűbbé tette Rousseau eszméit,
túlhajtva azokat, s a nép levéltárnokává (archivista) leven, miként
Rousseau publicistája volt. 0 volt az első, ki rettenthetleniil elfogadta
és szigorú logicával lehozta azt, ami zsarnokit és vadat a bölcsészeti
tanok tartalmaznak, s egészben megelőzte a legvakmerőbb socialis-
tákat. Rousseau azt állította, hogy a fényűzés és gazdagság károsak
az államra nézve, s hogy az a legjobb állam, mellyben mindenki
szegény; Mably levonta a következtetést és azt látta, hogy vagyon-

') Contrat eocial, I. 7 ; II 3,

Diritto pubbliaó deli’ Europa, fondata m i trattati; 1748.
 — 187 —

egyenlőség csak communismussal lehetséges, s ezt hirdette. Mindaz,

ami magasabb finomságra mutat a társadalomban, a szellemi müveit'
ség, a szép iránti lelkesedés, csak ártalmul szolgál s azért számű­
zendő ’); még a szerelem és kötelesség isteni hatalmát, is feláldozza
a szükség s mintegy az ösztön brutális hatalmának. Ha meg akarjuk
szüntetni az egyenlőtlenségeket, mi minden bajnak oka, meg kell
szüntetni a birtokot, melly azok forrása; a lelkiismeret közös nevelés
és állami vallás által kényszeritendő, melly utóbbit alája kell ren­
delni a politikának, miként a rómaiaknál 2) ; s ahol Rousseau tiszteli
a haladást, '6 összeütközésbe jő vele, s tanácsolja, hogy mondjanak
le a virágzó műveltségről, miszerint hasonlók lehessenek Spartához.
De kérdezzétek egyiktől vagy a másiktól, czélszerü volna-e kísér­
leteket tenni, azt fogják felelni, hogy a társadalom sokkal romlottabb,
mintsem remélni lehetne felgyógyulását. Pedig mégis megkisérlették,
s miként az angol forradalomnak a biblia, úgy a francziának a
C o n t r a t s o c i a l volt törvénykönyve.
Némi zajt keltett az 0 r fi k b é k e t e r v e, mellyet Saint-Pierre
abbé az utrechti congressus eló terjesztett, s melly európai köztársa­
ság alapítását indítványozta, tizenkilencz államból, mellyek mind­
egyikének egy szavazata lenne a közös gyűlésen s fegyverrel szerez­
nének érvényt saját határozataiknak. Rousseau egy K i v o n a t o t
bocsátott közre belőle 1761 ben, melly müvében azonban sokban
eltér amaz ábrándozótói. A jelen politikai társadalm ak baja,
úgymond, abból származik, hogy a külbiztonság fentartására kell
fordítaniok ama gondoskodást és eszközöket, mellyek a benső javí­
tásra lennének alkalmazandók. Ennek oka abban rejlik, hogy a
nemzetek között nem állapíttatott meg valamelly társadalmi szerző­
dés, melly elejét venné a külháboruknak , miként megakadályozta a
polgárháborúkat. Illyesmi lehetne a szövetség, minő Németországban,
Schweizban, Hollandban létezik. Em ellett az összes müveit Europá-
nak közös vallása van, a római hagyományok, mellyek kapósul szol­
gálhatnának, ha a türelmetlenség és abiztositékok elégtelensége miatt

’) Q uand j« songé com bién les talenta agréableü out été funestes aux
A tbéniens, com bién les table&ux, Iís sta tu e s et les v ases de la G réce ont fait
fairé d’in ju stices, de violenees e t de tyi aniea aux R om ains, je dem ande a quoi
peut nous étre bouue uiie académ ie de pein tu re. L aissons erőire aux Ita lie n s
que leurs b abioles h o n o re n t les nationa. Q / on vienne chercher parm i nous des
m odéles de lois, de m oaurs, et de bonheur, e t non pás de pienture. (D e la légii’
lation ou Principes des lois, II. k. 1. f,).
s) IV. K Bnyr 4. fT
 — 188 —

a jog cem lenne minduntalan kénytelen Meghajolni az erősebb aka­

rata előtt. Aki napjainkban az egyetemes monarchiára gondol, az
több nagyravágyást mint belátást tanúsít; tekintve, hogy a fegyelem
azonossága, az erők egyensúlya és a gyors közlekedés lehetetlenné te
szik, miszerint valaki egész Európát lealázza ; Németország, ennek
központja, azt mindenkor meg fogja akadályozni, daczára alkotmá­
nya hiányainak, s a westpliáli béke marad ezentúl is a politikai
rendszer sarkköve. Ennek fentartása végett azonban tevékenységi
mozgalomra és reactióra van szükség, mit csak egyetemes szövetség
hozhat létre, legfőbb törvényhozói joggal, és törvényszékkel s kény­
szerítő hatalommal. Maga a józan érzék eléggé fel fogja tüntetni a
hatalmak előtt, mennyire hasznos rájok nézve, ha valamelly pártat­
lan itélöbiró elé terjeszthetik illető igényeiket s nem kell fegyverhez
folyamodniok, mi magának a győzőnek is csak ritkán válik hasznára.
Saint-Real Gáspár a K o r m á n y z á s t u d o m á n y á-ban nyolcz
részben összefoglalja a classicus publicisták tanait, gyakorlatiasb
módon fejtegetve azokat, mint Burlamachi és Vatte). Pothier-bcn
szomorú egyformaság ömlik vcgig a különböző korok és helyek jogán
s szüntelen hasonlóságot öltenek a római, a tényleges és a szokás-jo­
g o k ; ez ama hideg logicának következménye, melylyel össze akarja
egyeztetni a jelen korra való alkalmazásukat, azon méltányossághoz
alkalmazkodva, melly a keresztény rómaiak utolsó compilatióit vezé­
relte ; anélkül, hogy bonczkés alá venné a törvényeket, vagy hogy
az ész- és természeti joggal szemben törvényhozási elméletekbe
bocsátkoznék, ollyképen módosítja az ókori törvényt, hogy az alkal­
mazásban emberivé (umana) válik. Illymódon az ő beható józan
eszén keresztül a polgári jog egyszerű és helyes gyakorlattá ala­
kul át.
Említést érdemelnek itten Montesquieu s II. Frigyes An t i -
m a c h i a v e l l i j e , Rutherfort commentárja Grotius fölött, s Valin
ügyes és elmés jegyzetei az 1681-ki franczia szabályzat fölött; to­
vábbá H eincccius, ki a legjobb elemi publicista, és a spanyol
d’ Abreu, ki pártolta a britt igényeket a tengeren. A belső közjog
tudománya valamennyinél össze van kötve a morállal, a politikával
és a positiv államjoggal, ruignem azt elszigetelték az itészeti iskola
bölcsészei, kik Kant után jöttek ').
A termékeny és szabatos middelburgi Bynkershoek (1673—

•) F ic h te , Schm alü, H eídeoreich, H offbauer, S chlötzer, B u rk a rd t, Polita)

Egger, K-rug, fiau er, R o tteck . , . .
 — 189 —

1743) első ízben bocsátotta közre a tengeri nemzetközi jog itészeti

és rendszeres kifejtését, a leggyakoribb alkalmazása külön kérdé
seket választva. Szerinte kötelez az, mit az észszel megegyezőleg
a nemzetek legnagyobb és legműveltebb része elfogadott. Á nem­
zetek joga tehát a szokásra alapított föltevés, úgy hogy azon pilla­
natban elveszti érvényét, mihelyt ellenkező akarat nyilvánul. Müve
döntő fontossággal bir a követek jogát illetőleg.
Ha összehasonlítjuk ama nemesleik (iséget, melly valameny-
nyiök müvét átlengi, ama század gálád politikájával, cselszövé-
nyeivel béke idején, utonállókhoz illő háborúival, belátjuk, milly
kevés hatáiylyal bir ol!y közjog, melly nem u lelkiismeretre van
alapítva, nem Istenre támaszkodik.
Eme tudomány harmadik korszaka később kezdődött, midőn
a nemzetek jogát positiv és gyakorlati oldalról kezdék vizsgálni,
s az okmányok és szerződések gyűjteményéből tényeket és szabá­
lyokat vontak le, zsinórmértékül uralkodók és államférfiak szá­
mára.
Henault elnök K ö z j o g a s z e r z ő d é s e k r e a l a p í t v a
czimü munkájával már feltárta a diplomatáknak addig rejtve tartott
titkait. A stuttgardi Moser Jeanjacques ]) egész életét a közjognak
szentelte, főként pedig a németországinak, s VI. Károly halála után
csupán a példákra támaszkodik, kizárva a böleselmi okoskodásokat,
mert látja, hogy az uralkodók mit sem hajtanak az elvont elvekre.
— Marteng György Frigyes 1788-ban közzétette E n ro p a j e le il­
legi nemzetközi j o g án a k f o g l a l a t a , a szerződé­
s e k r e és a s z o k á s r a a l a p í t v a czimü munkáját, melly később
kézikönyvvé l ön; Vattel azon eszméjéből indul ki, hogy eme jog
a természeti jognak módosítása, a nemzetek közt levő viszonyok
szabályozására alkalmazva.
Bentham.
Miután ekként a jog a tényre volt visszavive, senki sem
csudálkozhatik, ha Bentham Jeremiás, Londonból (1748 —1832), a
hasznosságot állítja fel a jog egyedüli zsinórmértékéül. Ez alapon
aztán tervet készített az örök béke megallapitására. Valamelly
uralkodó nem követhet helyesebb szabályt a többi nemzetek iránti
eljárásában, mintha valamennyinek javát keresi. A nemzetközi
törvény czéija tehát a közjó lenne, ollyképen, hogy 1) nem teszen

J) Verm ek de* nemien europftwrh+,% ViHkerrecht* in Frieden* vn d Krieyzeiten

10 kötet, 1777 80.
 — 190 —

roszat a többi nemzeteknek, csak amennyiben ezt saját java kivánja;

'2) amennyiben a saját javával megegyeztethető legnagyobb jó t
teszi a többi nem zeteknek; 3) amenyiben semmi ártalm at nem szenved
a többi nemzetektől, annak kivételével, mellyet amazok java meg­
követel ; 4) amennyiben a legnagyobb jót nyeri a többi nemzetektől,
kivéve azt, mivel amazok java iránt tartozik; a két első pont a teljesí­
tendő kötelességeket, a két utóbbi a követelendő jogokat tartalmazná. A
jogsértések ellen eddig nem ismerünk más eszközt a háborún kivül,
amiértis a nemzetközi törvénykönyv ötödik czél gyanánt arról gon­
doskodnék, hogy a háború a keresett jóval megegyeztethető legcse­
kélyebb roszat okozza.
A háború bizonyos neme a végrehajtásnak, melly által vala­
melly nemzet, másnak rovására, érvényt szerez saját jogainak. Leg­
közönségesebb okai a következők: bizonytalanság az öröködési
jogokban; a szomszédok belső viszálkodásai, mellyek a fönebbi
okból, vagy az alkotmányos jog fölötti vitákból szárm aznak; a h a ­
tárok bizonytalansága; bizonytalanság újonnan fölfedezett tarto­
mányok birtokjoga fölött; vallási gyülölségek vagy előítéletek;
versenygések szomszédos államok között. Ezen okok eltávolítására
szolgálnának tehát 1) a nem Írott, hanem szokásos törvények codexbe
foglalása; 2) uj nemzetközi egyezmények és törvények kiszitése
minden meg nem határozott pont fe le tt; 3) a törvények és egyéb
acták stylusának tökéletesítése. Minthogy azonban emez okok az
emberi érdekektől és szenvedélyektől függnek, az orvosszerek elég­
telenek lennének, amiértis örök békét tervez, melly a következő
két lényeges pontra aiapittatnék: 1) a szárazföld és tengeri hadi
erők leszállítása és m eghatározása; 2) a gyarmatok felszabadítása,
mint amellyek csak hátrányára vannak az anyaországnak, melly
hatalmas tengerészettel kénytelen azokat védelmezni. Valamelly
választott biróság mellözhetlen volna arra, hogy megszüntettesse
két hatalom alkudozó! között levő nézetkülönbségeket, s mellynek
határozata megmentené az alulkerült nemzet becsületét. Igen nehéz
megallapodások jöttek már létre, mint a fegyveres semlegesség,
az amerikai confoederatio, a német birodalmi gyűlés, a schweizi
szövetség, miértis a történelem tanúsítja, hogy a bizalom a nemze­
tek között nem természetellenes dolog. Valamelly egyetemes cong­
ressus alakulhatna tehát, mellyre minden hatalom két képviselőt
küldene, s mellynek jogában állana határozatot hozni, ezt mindkét
államban kihirdetni, s a makacskodó állam megfenyitésére Európát
felhini. Utolsó eszköz gyanánt meg lehetne állapítani, milly mérv­
 — 191 —

ben tartoznék minden állam közreműködni az ítéletek végrehaj­

tásában ; ennek szükségessége azonban elenyészne az által, ha a
congressus feljogosittatnék a lehető legnagyobb publicitást adni
indokolt ítéleteinek. Fölebbezés a közvéleményre.
Kant
Ekként álmodozott Bentham 1789-ben, pár pillanattal amaz
egyetemes conflagratio előtt, mellyben a positiv szerződések olly
arczátlanul aértettek meg. Az már lángba borult, midőn egy más
bölcsész, a königsbergi Kant Emanuel (1724—1804) örök békét
tervezett, melly szintén egész Európa szövetségére állapíttatott,
állandó congreBsus által képviselve. Ezen béke első feltétele, hogy
az államok köztársaságiak legyenek, vagyis, bogy képviselői által
minden polgár közreműködnék a törvények alkotásában és a há­
ború elhatározásában; valamelly kényur ugyanis nem sokat haboz
ez utóbbinak megüzenése fölött, a nép azonban tudja, hogy minden
abból származó csapásnak és bajnak kiteszi magát. Köztársasági
alkotmány alatt nemzeti képviselet által korlátolt kormányt ért,
mellyben a törvényhozó hatalom el van választva a végrehajtótól,
mig a demokratia lehetetlenné teszen minden képviseletet s szük­
ségképen zsarnoki, mert mi sem korlátolja azon souverainek ak a­
ratát, kikből áll. Szükséges továbbá az örök békére, hogy a szövet­
ség szabad országok confoederatiojára allapitassék, holott jelenleg
a nemzetek között vagy nyílt vagy lappangó háború létezik, s jo ­
gaik is csak azon téren vitattatnak meg, mellyen a győzelem ketté­
vágja és nem megoldja a kérdést. A békét tehát valamelly külön
szerződés által kell biztosítani, mellynek czélja legyen véget vetni
minden háborúnak, s mellyben a nemzetek mondjanak le a vadak
féktelen szabadságáról, hogy c i v i t a s g e n t i u m - o t lehessen ala­
pítani. Valamelly nép, melly szerencsés véletlenből köztársasággá
alakulna, (melly kormányforma természetszerűleg örök békére tö ­
rekszik), központjává lenne eme szövetkezésnek, mellyhez a töb­
biek is csatlakoznának, hogy a közjog alapján biztosítsák saját
szabadságukat. „Ha kötelesség, ha jogos ama remény, hogy foko­
zatosan, de folyvást előrehaladva létesittetni fog a közjog uralma :
az örök béke, melly az eddig békeszerződéseknek nevezett fegy­
verszünetekre fog következni, nem ábránd, hanem olly kérdés, melly­
nek megoldását ígéri az idő, melly valószinűleg meg fog rövidittetni
az emberi szellem haladásainak egyöntetűsége által1' J).

*) Örök béke terve. M eg cá fo lja öt H egel Grundlinien dér Philosophie des

 — 192 —

Közgazdaság.
Ek közben a pénzügyek ziláltsága., mit a kormányok folyvást
szaporodó szükségletei s ama körülmény idéztek elő, hogy eleget
kellett tenni ama cabinet- és családi politikának, arra ösztönözte az
embereket, hogy elmélkedjenek a gazdagság eredete és megosz­
tása, a fényűzés, a foki átívelés fölött. Law rendszere előmozdította
eme tudományt, s egymást érte a sok könyv a hitel, a népesség,
& kézmüvek fölött, mellyekben megmagyarázni igyekeztek a lefolyt
váltságot, s okoskodtak afölött, mit mindenki megkísértett. — Mint­
hogy pedig csupán az ingatlan birtok nem bukott el amaz örvény­
ben, sőt inkább emelkedett, a földbirtokot nyilvánították az egye­
düli valódi gazdagságnak. így jöttek létre az oeconomisták, kik­
nek rendszere első ízben állapított meg határozott formulákat, mint
politikai reform pedig arra volt irányozva, hogy megkönnyitse az
adók beszedését, s orvosolja Fraucziaország bajait.
A politikai gazdászat ez ideig bölcsőjében szendergeit, ámbár
Angolország, mellynek annyi bonyolult viszonya volt az ó és uj
világgal, nem egy igazságot hozott felszínre. így az indiai társulat
tapasztalásból észrevette, hogy a legmegfelelőbb csereeszközt Ázsiá­
val a pénz képezte, minthogy azonban az akkor uralkodó előítélet
azt tartotta, hogy hanyatlásnak indult ama nemzet, melly sok pénzt
viszen ki, álczázni kellett a mtíveleteket s magasztalni ezen eljá rá st;
Ohikl Josias, Petty Vilmos, üudley Nort, Locke, Stewart, igen he­
lyesen okoskodtak, anélkül azonban, hogy valóban fölfedezték volna
a gazdagság természetét és forrásait. Vájjon aranyból és ezüstből
él-e a társadalom ? Egyék egész éven át, s végül azt fogja találni,
hogy se többel, se kevesebbel nem bír, mint előbb. A nevezett ér­
ezek tehát csupán a csere könnyitésére szolgálnak, míg az élet fön-
tartása csupán a megemészthető szereknek köszönhető, miértis a
gazdagság nem az árban, hanem a dologban rejlik. Illymódon okos­
kodtak ; amiértis egészen elhanyagolták az aranytermelést, miuek
előbb olly nagy fontosságot tulajdonítottak, s kizárólag a ÍŐldmive-
lésre adták magukat.
Quesitay.
Első ízben Quesnay Ferencz orvos (1694— 1774) elemezte a
gazdagság alakulását és természetes szétosztását, kizárólag a föld­
ből származtatva azt, mint amelly az első anyagokat szolgáltatja s

Reehts csim tt m ü v éb e » ; p á rto lja t'ie h te Grundinge dei Nuturreeht» nach Princi­
pieri d t r Wis#enschafUlekre oüimü muukájáUan.
 — 193 —

a munkásokat táplálja. A földmivelésre fordított munka az élelmet

produkálja, továbbá bizonyos érték-fölösleget, melly a gazdagság
halmazához csatolandó, mit ö t i s z t a n y e r e s é g n e k (prodotto
nettó) nevezett, melly a földbirtokos tulajdonát kell, hogy képezze,
mint szabad rendelkezésére álló jövedelem , miután levonta belőle
az évenkínti és az első Ízben történt előleges kiadásokat. Jól v a n ;
Quesnay azonban nem vette észre, hogy tiszta nyereség a többi
iparágak után is marad, mellyekröl pedig azt állította, hogy egy
szemerrel sem járulhatnak sem ama tárgyak halmazához, mellyek-
kel foglalkoznak, sem a társadalom egyetemes jóllétéhez. A mun­
kások tehát csak annyit keresnek, amennyit a munka tartama alatt
megemésztenek , mi véget érvén, a gazdagság összege sem több
sem kevesebb, mint előbb volt, hacsak a munkások nem takaré­
koskodtak a fogyasztással. A birtokosoknak tehát felsőséggel kell
birniokf az összes polgárok fölött. Ezen büszke tan következmé­
nye azonban egészen a földmivelés hátrányára ütött ki, mert hogyan
lehetne adót vetni olly népre , melly kizárólag fizetésére van
utalva ? tehát minden adót a földbirtoknak kellett viselnie s a
tiszta bevételből födöznie. Mi m aradt a társadalom számára ? sza'
poritani a földmivelési terményeket, hogy legyen a birtokosoknak
miből pártolni az ip a rt; mit sem tesz, ha em iatt az élet ára fel­
szökken, felszökkennek a munkabérek is >).
De ha a gazdászati hiányok arra ösztönözték a francziákat,
hogy elemezzék a gazdagság termékeny hatalmát, még sürgősebb
volt rájok nézve a politika. De a physiocraticusok is azon botlást
követték el, hogy összezavarták a gazdászatot a politikával, melly
körülménytől vette nevét is eme tudomány. Gournay Vincze, felü­
gyelő, ki a kereskedői pályán neveltetett, s a hollandi De W itt
János, az angol Child és Culpeper müvei után indult, mellyeket
lefordított, nem tulajdonított mindent csupán a földmivelésnek, s
inkább a gyakorlatra, mint az elméletekre forditotta figyelmét; uj
értéket nem csupán a föld hoz létre, hanem a gyáros is ; mindenki
jobban ismeri saját érdekét, mint valamelly közönbös eg y én ; a
szabályzatok, a vámok, a termelés és körforgás (circulatio) elé
vetett összes akadályok vészterhesek. L a i s s e z f a i r é , l a i s s e z
p a s s e r , — ez volt a jelszó a kereskedelem nyűgei ellen indított
harczban.
Turgot Róbert, ki megmagyarázta a pénz elméletét, kimutatva,

') L ásd e könyv végén a Felvilágosító jegyieteket D) alatt.

XVH. 13
 I

— 194 -

hogy ez nem a kormány tekintélyétől, hanem saját belbecséből

nyeri értékét, annyira hajtotta Quesnay sophismáját, hogy a munká­
sokat is két osztályba sorozta, mellyek egyike, a t e r m e l ő , a föld
mivelésével uj kincseket hoz létre, másika pedig, a m e d d ő , melly
az iparral csak annyit producál, amennyit maga fölemészt. Ez uj
megkülönböztetés akkor került napfényre, midőn az általános egyen­
lőséget hirdették; egy uj aristokratiát létesítettek ezzel, melly a
réginek helyét foglalta el, s mig egyrészről fölemelték az értelmet,
másrészről ismét lenyomták az által, hogy a meddő osztályok közé
száműzték.
De, az igazat megvallva, mi haszna lenne a földmives által
term elt búzának, ha a pék kenyeret nem csinálna belőle? mit érne a
fa, ha bútorokká nem változtatnák á t? Nem annyit emelkedik a
mag értéke a föld keblében, mint az aranyé az aranymives kezében ?
Továbbá a történelem bizonyítja, hogy az ipar és kereskedelem in­
kább növelik az átcseréihetö értéket, mint a földmivelés, részint a
munka felosztásával, részint a gépek alkalmazásával ; a városok
voltak a mivelődés központjai; Genuának és Veienczének nem
voltak szántóföldjei, — tekintve, hogy valamelly iparos és kereskedő
nép sokkal több eszközt szerezhet saját léte fentartására, mint meny­
nyit földjei nyújthatnának. .
Az oeconomisták általában egyetemes érvényre emelték azon
tételt, hogy valamelly nemzet gazdagságát a fölemészthető anyagok
képezik, mellyek a társadalom szakadatlan munkálkodása állal
minduntalan újra produc-iltatnak. Ok azon előnynyel birtak, hogy vala­
mennyien egy gondolatban egyesültek; azon dogmaticas hangot
használták, melly elnémítja a töm eget; hasonló kifejezéseket, számta­
ni szabatosságot, számokat alkalm aztak; mit sem hanyagoltak el,
fölemelték a földmives helyzetét, tekintetöket a városokról a falvakra
fordították, hadat üzentek az egyedáruskodások ellen, mellyek min­
denütt alkalmaztattak s a theoreticusok által is ajánltattak *).
S ámbár elméleteik elvesztették hitelöket, kitűnő ezéljaik elismerést
érdemelnek. Moreilet abbé, nemoursi Dupont, Chastellux iratai még
most is tetszenek, a berinök nyilatkozó hév és emberszeretet miatt;
tetszenek, mert nem csupán az erőt állítják fel a nemzetek közötti
béke és a magánosok közötti jó magaviselet alapjául, hanem úgy

l) U staritz, 1740-ben, később m iniszter, igy szólt A kereskedelem elm

i> gyakorlata czim ü k ö n y v é b e n : „M inden szigorú m ódot föl k ell h asználni arra,
hogy mi több te rm é n y t adjunk el az idegeneknek, m in t íik n e k ü n k ; ebben áll
az egész titok, ebben a kereskedelem egyedüli h a sz n a".
 — 195 —

azok mint ezek jól felfogott érdekét is hozzá csatolják, melly az alsó
néposztályok megjavításában és a társadalmi egyenlőségben rejlik.
Az oeconomisták azonban a tudományt csupán az administratio
és a kormányra vonatkozólag tekintették, s bizonyos gyámkodó
hatalmat akartak m egállapítani, családatyát , vagy*s zsarnokot
csinálva a királyból, bár mennyire ékesítsék is fel s mutassák mago­
kat biztosaknak aziránt, hogy lehetetlen, miszerint a király az ö
kétségbevonhatlan bizonyítékaik után be ne lássa, milly hasznos és
czélszerü jónak és rendesnek lenni. Vagyis inkább biztak egy em­
berben, mint valamennyiben, inkább egynek, mint a népnek józan
értelmében és jóakaratában; menthető tévedés, midőn reform-kedvelő
fejedelmekkel találkoztak. Quesnay ennek megfelelöleg G a z d á ­
s z a t i r a j z ezimü munkájában mottóul a következő szavakat
használta: S z e g é n y f ö l d m i v e s e k s z e g é n y o r s z á g , s z e ­
g é n y o r s z á g s z e g é n y f ö l d m ű v e s e k ; midőn pedig a terü­
leti jövedelmek felosztását tárgyalja, az adókat, a kölcsönöket, a
közkiadásokat választja főtárgyul Anélkül, hogy elfogadnék ezen
t ö r v é n y e s k é n y u r a s á g o t , számos hasznos tan terjedt el;
feltárattak a czéhek, a vámok és adók visszaélései ; leálczáztattak
a pénzkufárok és bérlők, kikeltek a munka szolgasága fölött uralko­
dó előítéletek ellen, m agasztalták a föidmivelést, s annál nagyobb
nyíltsággal követeltek orvosszereket a társadalmi bajok ellen, mint­
hogy azt hitték, hogy azok rendelkezésökre állanak. S minők voltak
ezek ? a kereskedelem szabadsága, a nemzetek testvérisége:; eltör-
lendök a személyes adók, a közvetett terhek, tekintve azoknak a
tiszta bevételről szóló téves elvét. Illy módon ők is hozzájárultak
az encyclopaedísták forradalmi müvéhez, ámbár positivebb elvekkel.
Sniith.
Ezen és egyéb rendszerek gazdászati tudomány megállapítá­
sára törekedtek, ennek megteremtését azonban megakadályozták
Francziaországban a politikai reformok, mellyek sürgősségének esz­
méje oda is bevegyült. Angliában már a múlt században befejez­
tetett a politikai forradalom s a figyelemnek sokkal tágasabb tért
nyújtottak a gyarmatok, a nagyszerű üzérkedések, ai óriási visz-
szaélések, miértis Law hazájának kellett létrehoznia a gazdászati
tudomány megteremtőjét. Smith Ádám , Kirkaldyböl (1723— 90)
azon pillanatban jő Francziaországba, midőn itt az oeconomisták
a legéletbevágóbb kérdéseket tárgyalták, s Turgot, ki miniszter
lett, megkisérlette azoknak a gyakorlatba való átvitelét; m egra­
gadja eme mozgalom, de nem elégíti ki, látva, hogy elveik azá
13*
 — 196 —

mára nem keresnek bizonyítékokat a gyakorlati életben, hanem

megelégednek a társadalmi physiologia fejtegetésével; megérintet­
tek minden kérdést, egyet sem oldottak meg. Visszatérve hónába,
tiz évig elmélkedett eme tárgyak fölött, a tényekre alkalmazva
azokat s lehozva belölök a következtetéseket; ellentétben Quesnay-
el, ezt állította: A f ö l d n e m h o z n a t e r m é s t m u n k a n é l ­
k ü l ; a v a l ó d i g a z d a g s á g t e h á t a m u n k a 1). Ennek
segélyével a föld rendesen és bőven fizet, s virágoznak a kézmü­
vek, ez által szereztetnek meg úgy a fogyasztásra szükséges, mint
amaz átcserélhetö tárgyak, mellyekkel más országok termékei sze­
rezhetők meg. Gazdag az, ki vagy többet termel, vagy pedig a
munka által olly hasznossággal felruházott tárgyakkal bir, mely-
lyel különben nem birnának. Az átcserélhetö érték különbözik a
hasznos értéktől, mert az elsővel sok dolgot lehet megszerezni, a
másodikat pedig nem lehet cserébe adni. Van-e hasznosabb tárgy
a víznél ? s még sem lehet csereeszközül használni, míg másrész­
ről a gyémánttal, melly olly csekély hasznot hajt, sok mindenfélét
meg lehet szerezni. A viszony két átcserélhető érték között, melly
bizonyos megállapított és pénznek nevezett értékben van kifejezve,
árnak neveztetik. A n é v l e g e s ár különbözik a v a l ó d i t ó l ,
melly utóbbi azt képviseli, mennyi munkába kerültek a dolgok.
Különféle körülmények eltérítik a folyó árt a természetestől, s annak
m egállapítására három elem működik össze, mert a föld ama j ö*
v é d e l m é h e z (rendita), mellyet az első anyag nyújtott s mellyet
az oeconomisták kizárólag neveztek tiszta bevételnek, csatolandók
még a munkás bére s a vállalkozó haszna.
Smith tehát elég körültekintéssel birt kerülni a kizárólagossá­
got, amennyiben jókora részt tulajdonított a földnek, de jókorát a
gazdálkodás és takarékosság által összehalmozott jövedelmeknek,
vagyis a t ő k é k n e k is, mellyek nem csupán arany-és ezüstből,
hanem bármelly, munka által összegyűjtött gazdagságból áll, fökép
ha arra használtatik, hogy ujabb munka álfa! ujabb gazdagság
hozassék létre belőle. A töke s z i l á r d , ha iníihelylyé és ennek
szerszámaivá alakul á t; m o z g ó , ha a munkások díjazására és első
anyagok beszerzésére fordittatik. Ha javítjátok a földet, ezzel szi­
lárd tőkéteket gyarapujátok; a pénz és élelemszer mozgó tökét
képviselnek. Néha az egyik a másikká alakul át a pénz, jegyek és

’) Fejtegetések a nemzeti gazdagság természete ét okai felett , 1776.

 — 197 —

utalványok segélyével, melly utóbbiak még czélszerüebbek, ha a

kölcsön föltételei kedvezők.
De vájjon mi szabályozandja a dolgok árát ama műveletekben,
mellyek által a munka productumai egymással a pénz segélyével
kicseréltetnek ? a kereslet és a kínálat. Smith a leghelyesebb fej­
tegetését nyújtotta a m unkának; úgy hogy a gépek az emberiség
jótevői lettek, daczára némelly mulékony hátrányoknak.
A gazdagságot tehát lehet alkotni, növelni, fentartani, össze­
halmozni, szétrombolni, s az iparos osztályok föl vannak mentve a
földmivelés uralmától.
Továbbá a fejedelem és az állam, mint politikai testület jöve­
delmeire térve át, meghatározza, melly kiadásokhoz kelljen az egész
társadalomnak hozzájárulnia, mellyekhez csupán némelly osztályok
nak, s kiemeli a gyarmat-rendszer előnyeit. Mindenki, aki alkalmas
értékek szerzésére, segélylyel és adóval tartozik az állam iránt,
kárpótlásul a munkájaközben élvezett teljes szabadságért; nem lé­
tezik többé meddő foglalkozás, minthogy mindegyik kölcsönözhet
a dolgoknak valamelly átcserélheíő értéket, a munka által. Min­
denki szert tehet tehát függetlenségre; a gazdászat tettleges erény-
nyélőn, s végtelen az átcserélheíő értékek tere ; mig az oeconomisták
annyi befolyást tulajdonítottak a kormánynak, hogy tudományuk
azonos érteményü lön a politikával, Smith azt kívánja, hogy a
kormány szenvedölegesen viselje m agát; távolitsátok el a nyűgöket,
s a tőkepénzesek saját érdekökből inkább olly czélraforditandják tőké­
iket, melly lehetőleg előmozdítja a hazai ip a r t; a béke, tűrhető adók,
igazságosság képesek valamelly népet a barbárságból a legmagasabb
műveltségre emelni. Az egyéni érdek képezi a rugót mindenkire
nézve, s a verseny a leghathatósabb buzdítás. Rendszerének alapja
tehát az önzés; ez által ösztönöztetve munkálkodnak, fáradoznak az
emberek állapotjuk megjavítása végett. Működjék mindenki, ahogy
tud, és ezen tevékenység a nemzet felvirágzása- és gazdagságának
megállapítására fog vezetni. Korlátlan szabadságot tehát, versenyt 1
Végül befejezte a Bentham-féle rendszert, megtámadva Anglia elavult
törvényeit s annyira kiterjesztve a szabad versenyt, hogy még a
gyarmatok felszabadítását is követelte. Szóvál: a magán morál tör­
vénye a rokonszenv, a természeti jogtudomány törvénye az igaz­
ságosság; a gazdagság szerzésének törvénye a szabad munka.
Smith a physiocratikusok dogmatikus hangja nélkül állitotta
föl ellenök eme nézeteket, egyszerűséggel, s a legmindennapibb
tárgyakból merítve példákat. Hogy ha a következtetésekben nem
 — 1ÖS -

volt mindig szigorú, ha a meggyökeresedett balvélemények elleni

küzdelemben néha túl ment a kellő határon, ha nem ismerte fel a
föld és a tőkék egész fontosságát, ha nem is nyújtotta a gépekről a
leghelyesebb elméletet, ha belemerülve az átcserélhetö értékekbe,
nem gondolt az erkölcsiekre, mellyek a nemzetek dicsőségét és
gazdagságát képezik, elhanyagolta az orvosokat, ügyvédeket, lel­
készeket, hivatalnokokat, nem vevén észre,- hogy a tehetség is ösz-
szehalmazott töke, mindezt meg lehet neki bocsátani, tekintve ama
nehézségeket, mellyek útjában állottak, s elődeinek járatlanságát.
Főleg a skót bölcselem által engedte magát tévútra vezettetni, melly
a módszerrel igyekezett pótolni az elvek hiányát, s kísérletekkel
tölteni be a Locke sensismusa által hagyott űrt. A gazdagság szabad
gyűjtésében továbbá sem ő sem hivei nem vették figyelembe, váj­
jon ez nem a szegények rovására történik-e, úgy hogy Angolország,
melly a legkiterjedettebb módon alkalmazta az ö egyetemes ver­
senyét, a földhözragadt szegénység terhe alatt nyög. Mióta a magán
érdek eme kapzsiságához a gőzgépek megmérhetlen hatalma is já ­
rult, még inkább kétségessé vált ezen gazdagságszerzés érdeme,
mint amelly az igazságosság és erkölcs féke nélkül temérdek embert
dönt nyomorúságba, holott szükséges, hogy a gazdagság, havaiéban
meg akarja e nevet érdemelni, méltányosan legyen felosztva az
összes termelők között. Nem ; Angolország helyzete, mellyre Smith
tanait alapította, szerencsére mindenkor különbözni fog Európa hely­
zetétől; nem; az ember nincs illy m a g á n y o s munkásságra rendelve, s mi
hiszszük, hogy jövend idő, midőn a v e r s e n y t a t á r s u 1á s fogja
mérsékelni.
Smith tanai átmenve a gyakorlatba, sok nyűgöt eltávolítot­
tak, helyesebb fogalmat nyújtottak a gyarmatokról, felélesztették
a közhiteit s történelmi tévedések gyanánt tüntették fel a kereske­
delmi egyensúlyozásokat és korlátozási rendszereket, nem különben
a physiocratieusok elméleteit. És mégis ez utóbbiak ö előtte sokat
használtak Francziaországnak szabadelvű rendszereikkel, az újítás
kezdeményezésével, s a legszámosabb és legjobb néposztály istápo-
lásával. Ezen rokonszenves nemzet nem tekinthette hivatását, mi­
ként Sm ith, egyedül kereskedői szempontból, ua:y hogy elég, ha
mindenki magamagának keres, hanem meg akarta szüntetni a hűbéri
nyűgöket, a királypálczát ásóvá alakította á t , s azalatt mindig a
jobb után törekedett.
Minthogy pedig a vita afölött, mellyik használ többet, a föld-
mivelés-e vagy az ipar, a társadalmi élet összes elemeit átöleli; s
 — lö s —

mivel a kerepkedelem igazságosságot, biztosságot, szabadságot k ö ­

vetei , ennek nevében uj törvénykönyveket, jogegyenlőséget, a
vámok , holtkezek, hitbizományok nyűgeinek eltörlését kívánták.
Ezzel telvék a bölcsészek iratai. C?ak a gyönge lelkek ijednek el
az elvektől, midőn látják a visszaéléseket, s minthogy helytelenül
alkalmaztatnak, eltagadják az azok által adott nemes impulsust.
S mi, kik helytelenítettük a század meggondolatlan Ítészeiét, fen­
nen hangoztatjuk ama roppant előnyöket, mellyeket nyújtott,' nem
mintha föltalálta volna, hanam mert ismételte és népszerűsítette a
javítás eszméit s eltávolította a jó akadályait. Mig Anteuil, Hol-
bach, Grimm, Galiani stb. epicureusok voltak, az élvezetet ismerve
egyedüli ezél gyanánt ; ámbár Rousseau és Helvetius utálták a
társadalmat, mint az erősek és ravaszok által létesített roppant
igazságtalanságot, elannyira, hogy elvetették a fényűzést, melly
Jeköt, a tudományt, melly izgat, a rendet, melly elnyom, s a boldogságot
a félvadak között keresték : legnagyobb részök az emberiség szeretetét
hirdette; küzdöttek az ősi vallás ellen, de csak azért,hogy az emberszere­
tettel helyettesítsék ; állítva, hogy az ember jó vagy rósz nem
természete, hanem a nevelés vagy a kormányzat miatt, mindkettő­
nek megjavítására törekedtek. S valóban itt tárul fel előttünk ama
rationalismusnak költői oldala, az általános vágy a jobb után, egy,
a nagyobb részre nézve szerencsés jövő elöérzete, az igyekezet
eljutni ide a tudomány és művészetek, főként pedig az ész segé­
lyével, melly mindennek helyére tétetett, s nem sokára istenittetett,
A nevelés ennekfolytán átalakult; az anyák ismét odanyuj-
tották emlőiket kisdedeiknek ; az oktatás lerázta magáról a modo­
rosságot (pedanteria) ; a szigorú formaságokat nyilt egyszerűség
váltotta fel; a physiocraticusok tanai folytán az udvar szégyelleni
kezdte fényűzését és oktalan pazarlásait s a kormányzatban gaz­
dálkodás és becsületesség kezdett meghonosulni.
A törvények római, barbár, hűbéri, községi elemek vegyülé-
kei voltak; Francziaország, mint m ondják, egymaga ötszáznegy­
ven szokást számlált, úgy hogy valakinek igaza lehetett egyik
tartományban, és nem valamelly m ásikban; az elvek eltérése ösz-
szeütközésbe hozta az államkincstárt az igazságszolgáltatással, az
egyházi törvényszéket a világival; kétes esetekben az irott tör­
vényhez folyamodtak, anélkül, hogy valaha egyetemes, a külön
statútumok fölött álló jogig emelkedtek volna. A birtokok a holt­
kezek és a személyes szolgaság maradványai által voltak lenyű­
gözve, mi még a végrendelkezést is akadályozta; az ipart a csehek
 — 200 —

korlátolták, mellyek kölcsönös segélynyújtásból általános nyűggé

változtak. A kormányoknak sikerült egy központra vezetni vissza
ama különféle elemeket, mellyekböl a közhatalom össze van al­
kotva, s visszaszerezni a magánosok kezeiből a felsöség jogait.
Ennek feladatához tartozott visszaverni a külröl jövő támadáso­
kat, fentartani a belbékét, a polgári és büntető igazságszolgálta­
tást kezelni, őrködni a közbirtok felett, kezelni az állam jövedel­
meit és kormányozni a tartományokat és községeket. A hatalom
azonban, melly annál helyesebb, minél kevésbbé érezteti magát,
nem egyszer a társadalom összes ügyeit akarta intézni, közbe­
lépni az élet minden tényénél, a családoknál, az örökösödéseknél,
a magánosok között létrejött önkényes szerződéseknél, s önmagá­
hoz vinni vissza mindazt, mit előbb a felek a jegyzőkre bíztak.
Európa mindenekfölött az igazságszolgáltatás hiányát és visz-
szaéléseit érezte keservesen. Még mindig tartottak a titkos eljárá­
sok, az inquisitorius pör, mellynél a bíró azt mondhatja a megza­
vart vagy tudatlan vádlottal, s a félénk vagy tapasztalatlan tanú­
val, amit akar; még mindig in contumaciam ítéltek el, s a va-
gyonkobzást, ezen legigazságtalanabb büntetést alkalmazták; meg­
tagadták a védőt olly vétségektől, mellyek akasztófára vittek, mig
néhány krajczárra rugó ügyben elfogadták; ha tíz biró között
hat halálra szavazott, végrehajtották az ítéletet, nem gondolva
arra, hogy négy nem tartotta eléggé bebizonyitottnak vagy olly
súlyosnak a b ű n t; a vallomásokat még mindig kínzással csikar­
ták ki, melly büntetést (mondák a bölcsészek) Róma vagy Görög­
ország egy polgára sem szenvedett. Nem beszélek az állam elleni
vétségekről, mellyeknél mindig igazoltnak tartatott a túlzás; nem
a káromkodókra szabott büntetésekről, nem az ocsmány pörök-
röl *). Bebizonyított tény, hogy a törvényszékek a törvényhozó
szándékán túl hajolnak a szigorúsághoz és a büntetések súlyosbí­
tásához, mintha némileg fölülmúlni akarnák egymást a bűnös

J) E uropa rendes jo g tudom ányában m integy negyven v étségre volt halálos

b ü n te té s szabva. D e la M adelaine a halálbüntetések eltörlésének szükségéről tarto tt
beszédében állítja, hogy 1760-tól 70-ig L yonban száz h a tv a n k ét e g y én t lá to tt vér­
padon v ég ezn i életét, koruk virág áb an ; hogy a dijoiii p a rla m e n t az e m líte tt év­
tized a la tt 36-ot ité lt h a lá lra ; az aixi sz á z h e tv e n k e ttö t; a grenoblei ötvennyolezat;
a cham béryi tanács h u szo n k ettő t; a v alencei bizottság n egyvenhatot.
Kiváló Is g em lítendők : Serfan, Discours sur V adminisiration de la justice
criminelle, 1766. Dupaty, Mérn. pour trois hommea condamnés a la roue. BriSSOt,
Théorie dea lói» eriminelles, 1780.
 — 201

fölfedezése- és büntetésében. A párizsi parlament, melly olly hí­

res volt igazságszeretetéről, V. Károly egész uralkodása alatt ma­
kacsul vonakodott gyóntatóatyát bocsátani a halálraítéltekhez, da­
czára a király egy rendeletének és egy pápai bullának. Midőn
XVI. Lajos 1788-ban elrendelte, hogy a halálos ítélet é3 a vég­
rehajtás között bizonyos időköz hagyassák, a parlament kétszínű
sophismákból ellenszegült eme rendeletnek. Armenonville pecsétőr
látva ama rettenetes nyilatkozat következményeit, melly bármilly
lopást halállal büntetett, ajánlotta, hogy ne alkalmaztassák illy
aránytalan büntetés; a hatóságok azonban inkább a törvényszerű­
séghez ragaszkodtak s azt alkalmazták.
Ha lett volna is jó törvénykönyv, mi eredménye sem lett volna
ama királyi levélkék m iatt, mellyekkel a király bárkit tetszése
szerint, okadatolás nélkül börtönbe zárathatott vagy száműzhetett.
Továbbá az adóbérlöknek, hogy behajthassák az adókat és megbün­
tethessék a makacskodókat, poroszlók és börtönök állottak ren­
delkezésökre , s fölfüggesztették, ha ugyan nem is hamisították
meg, az igazságszolgáltatást. Egyéb önkénykedésekre szolgáltat­
tak továbbá okot a vallási törvények, mellyek az udvar erkölcs­
telenségével való ellentétök miatt még kegyetlenebbek voltak ;
1746-bau kétszáz protestáns senyvedt börtönökben vagy gályákon,
kiket a grenoblei parlament vallásuk gyakorlása miatt ítélt e l ;
62-ben a toulousei parlament egy igehirdetőt, küldött halálra. A
büntető eljárás hiányait főleg néhány híres pör hozta napfényre;
illyen volt Calas és Fabre már említett pőre, La Barre, egy paj­
kos ifjoncz pőre, ki azon gyanúból Ítéltetett halálra, hogy egy
feszületet összetört; Lally, a franczia India kormányzójának pőre.
A bölcsészek felhasználták ezen tényeket czéljaik előmozdí­
tására; a művészetek méltatlankodást és szánalmat gerjesztettek,
rajzokban, regényekben, drámákban tüntetve fel a zo k at; Morellet
megtalálja Olaszországban a D i r e c t o r i u m I n q u i s i t o r um-ot
és lefordítja; lefordítja továbbá Beccaria müvét a B ű n ö k r ő l és
b ü n t e t é s e k r ő l , melly hét kiadásban terjed el egy év alatt;
Voltairet áldással halmozzák el az elnyomottak, kiknek védője-
ként lép föl.
Mindazonáltal magok a philosophusok, bármilly merészek
voltakis elméleteikben, nem hitték, hogy máshonnan jöhetne vál­
tozás, mint csupán a trónról, amiértis innen sürgették s remélték,
hogy nyugalomban fog végbemenni. E zt várva, sok magán egyén
fáradozott a nép tanításán és sorsának m egjavításán; előmozdi-
 — 202 —

tották a foldmiveléut, tanulmányozták az állatok rendes fis járvá­

nyos betegségeit, külföldi növényeket honosítottak meg. Malesher-
bes Keresztély, ki később egy bitófára kárhoztatott király védője
lett, 1756-ban nyilvánosan kikelt az adók sokasága és szigora el­
len; hét évvel később öt emlékiratot szerkesztett a sajtóügyi
törvényhozás felöl, s közbon uj fajokkal gazdagította a kerteket
és erdőket. Zürichben 1747-ben állíttatott fel az első gazdászati
társu lat, Párizsban pedig 61-ben földmivelési társulat jött létre,
mellyet csakhamar a vidéken is utánoztak. Az akadémiáknál vé­
get értek a frivol kérdések; „a pályadijak programmjai (mondja
Marmontel) érdeket keltettek úgy az erkölcsre és politikára,
mint hasznos és jótékony művészetekre vonatkozó józan és mély­
reható szándékaik által; bámulatot keltett a kérdések mélysége,
mellyek mindennél inkább tanúskodtak a közszellem haladásá­
ról11. — A tudományos akadémia megbízásából Bailly 1787-ben
jelentést készített a kórházak szervezéséről, mellyben mindazt
összefoglalta, ami jót és czélszerüt a tudomány és gyakorlat su­
galltak az emberiség szenvedéseinek orvoslására.
Parinentier.
Tekintve a gyakori drágaságokat, a besangoni akadémia
1771-ben pályadijat tűzött ki annak szám ára, ki valamelly uj
tápszert talál fel a nép számára. Parrnentier Ágoston, Montdidi-
erból (1737 —1816) illyennek vélte a burgonyát, melly egy idő
óta ismeretes volt ugyan, elöitéletek vagy hanyagság miatt azon­
ban még mindig nem fogadtatott el. 0 minden áron le akarta
győzni ezen előítéleteket; a kormánytól egy majdnem egészen
terméketlen térséget nyer (les sablonsj és kieszközli, hogy a höl­
gyek között divatba jő ama gumós növény virág a; őröket állit
fel a mezőn, hogy megmutassa, railly nagy becsben tartja ö azt
8 egyszersmind hogy vágyat ébreszszen a népben a tiltott gyü­
mölcs után; később egy lakomát ad , mellyen résztvettek Frank­
lin, Lavoisier és egyéb kiváló férfiak, s mellynél a burgonya a
legkülönfélébb alakban szerepelt.
A párizsi Duhamel (— 1782) számos növény anatómiáját ta­
nulmányozta s egy általános értekezést bocsátott ki A g y ü ­
m ö l c s t e r m ő f á k r ó l , egy másikat pedig A f ö l d m i v e l é s é -
r ől , mellyben egy egészen uj, az angol Tull Jethro által felállí­
tott rendszert fejteget, melly abban állott, hogy a föld trágyázás
helyett többször szántassék fel, ami különben később tévesnek is­
m ertetett fel. Egyéb iratai nem kevésbbé hasznára voltak a tu­
 — 203 —

dománynak mint a gazdászatrmk; előadta a csontok és a fa a la­

kulását, mindig a tapasztalást véve kalauzul. — Bourgelat, Lyon­
ból, a lovakkal és ezek botegségeivel foglalkozik, s baromorvosi
czikkeket ir az E n c y c l o p a e d i a számára, melly tudomány
művelésére 1762-b?n nyitja meg hazájában az első iskolát. Ro­
ziéi’ abbé, utódja, kiterjesztette és javította ez iskolát, mellyet
később odahagyni kényszerülvén, a földmivelésre adta magát, s
utazásokban és a tudományban keresett uj jövedelmi forrásokat
hazája szám ára; eg y , hévvel és egyszerűséggel irt földmivelési
tanfolyamot is bocsátott közre. Helvetius orvos a gazdaságos le­
ves készítését tanította, melly később a la Rumford nevet nyert,
mig Parmentier a katonák számára készített kenyeret javította.
Daubenton behozta a merino juhokat ; Lombe Derbyben selyem­
malmot alapított 26,586, víz által hajtott orsóval, mellyek huszon­
négy óra alatt 318 és fél millió röf organtin fonalat készítettek;
Oberkampf a nyomtatott vásznak iparágát honosította meg Jouyban
s a gyapot-fonást Essoneban, mellyek azelőtt ismeretlenek voltak;
a francziaországi finom kattun divatba jött az udvarnál s még
Angolország által is kerestetett.
Lasalle abbé, rheimsi kanonok, megindítva a nép fiainak tu­
datlansága által, a t e s t v é r e k i s k o l á j á t alapítja (1679), Paulet
lovag pedig behozza közéjök a kölcsönös oktatást. *A strassbuvgi
Oberlin parochiájában merthelyeket alapit a csecsemők számára,
(1787), s hogy megszüntesse a mindenféle bajok főforrását, a nyomort,
megjavítja a mezei gazdászatot, s a Vogese-k egy terméketlen canto-
nát kertté alakítja át. Monthyon báró, ki később az általa alapított
dijak által halhatatlan érdemet szerzett magánák, már ekkor (1780)
alapított egyet a művészeteket előmozdító tapasztalásokra; egy
másikat a társadalomra nézve leghasznosabb irodalmi mti jutalm a­
zására; egyet olly találmányra, melly csökkentené a gépekkel való
munkálkodás veszedelmességét; egyet ismét annak számára, ki a
legczólszerübb eszközöket találja fel a négerek munkájának meg­
takarítására és helyettesítésére.
Szaporodnak a gépek, életbelépnek a tűzi fecskendők, a nyil­
vános világítás, a kül-temetők ; tökéletesittetnek az ó rák ; megho­
nosítják a tartarus emeticust és a vizbefultaknak adandó segély­
nyújtást ; a vegytan javítja a mesterségek és a gyógyszertár eljá­
rásait. Berthollet tanítja a vászonnak halvanynyal való fehérítését;
Lavoisier afölött tanakodik, hogyan lehetne salétromot nyerni a
 — 204 —

családok háborgatása nélkül, javítja a lőport s egyszersmint a föld-

mivelési rendszereket és állattenyésztést; Poissonier ihatóvá igyek­
szik tenni a tengervizet; Serguin a timárság egy uj rendszerét adja
elő; Thénard és Brongniart az olaj- és zománcz-festmények javítását,
és a vegytani eljárással eszközlendö kenderáztatást tanítják. Már
Chaptal hirdette, hogy a tudomány meddő, ha nem lehet az életre
alkalmazni, amiértis mindenféle kísérleteket tették s igyekeztek ki­
csikarni a természettől az emberiségre nézve hasznos titkokat; gyá­
rakat állított a timsó, kénsav, szikely mesterséges előállítására,
b gözmosódákat emelt. D ’ Arcét, támogatva Lauraguais gróf
által, a chinai porcellánt akarja utánozni, mi által emeli á sévresi
gyár hírnevét, fürkészi az edény- és üvegkészitők módszereit, s
előmozdítja a tűz által történő vegyi elemzéseket. A Montgolfier
testvérek egyszerűsítik a papirmalmok eljárását, az írón gyártását
és a stereotypiát, alkalmazzák a faltöröt (ariete) és a vízi (idraulico)
sajtót, s légutazások megkísérlését is merészük. Perrier Konstantin,
London példájára Párizsba is behozza a szivattyúkat a viz emelésére
s a különböző városrészekbe vezetésére, s az ő t ű z i s z i v a t t y ú j a
Chaillotban gépészek iskolájává leszen. A derék gépész Vaucanson,
Grenobleból, ki zenélő automatokat készített, s kacsákat, mellyek
ettek és emésztettek, tökéletesíti a selyemmalmokat és egy gépet,
melly virágos szöveteket készit. Reveiilon színes papirosokat ké­
szít, Lenoir mathematicai műszereket, Argan két folyamu lámpá­
kat ; Réaumur bádog- és öntött- aczél-gyárat alapit. A kertész-művé­
szet is tökélyesül. Didót Ambrus behozza a velin papirost, s a stere-
otypia segélyével hibátlanabb és olcsóbb kiadásokat biztosit. Ide
számítandók még a temérdek népszerű orvostani művek, mellyek
közül legyen elég Tissot és Hufeland müveit említenünk.
H im lőoltás.
A himlő, melly már a VIII. század óta meghonosult Európá­
ban, a tizenhatodik század vége felé pedig uj erővel tört ki, fél millió
európait irtott ki évenkint; tíz egyén közül nyolcz kapta meg ; min­
den hetedik meghalt, a többiek pedig valamelly tagjokat vagy
Bzépségöket vesztették el. A jelenkori görögök, ki tudja honnan,
megtanulták ezen baj elhárítását mesterséges beoltás által, s ezt
az atyák gyakorolták, hogy leányaik elég szépek maradjanak a
háremek benépesítésére. Európa ismerte, de megvetette ezen eljá­
rást *), mígnem W ortley Montagu Mária, a konstantinápolyi angol

') Timonio, görög orvos, ki Oxfordban ás Paduá.bari tanult, 17i5-beu köaze-

 — 205 —

követ feleségének tudomására jutott, hogy egy, Thessaliából szár­

mazott vénasszony be szokta oltani a himlőt bizonyos babonás szer­
tartások között, mellyeket neki, úgymond, a Madonna nyilatkozta­
tott ki, kereszt alakú metszést téve a homlokon vagy az álion, mire
aztán egy fél diót alkalm azott; jutalmul gyertyákat követelt. Ám­
bár a műtét fájdalmas volt, az angol nö mégis alávetette saját gyer­
mekét >), s 1718-ban az európai anyák között is meghonosítani igye­
kezett ezen műtétet, mialatt az orvosokat Maitland nevű orvossebésze
beszélte rá. A kormány megengedte, hogy a newgatei elitélteken,
később pedig a lelenczek kórházában kisérletek tétessenek; a
walesi herczegnö saját gyermekeit is alá merte vetni a műtétnek,
8 ’&y a példa legyőzte az előítéletet és babonát. Később Maddox
Izsák, worcésteri püspök, Marlboroúgh védnöksége alatt társulatot
alakított ezen találmány terjesztésére, egyenesen a szószékről ajánlva
azt, honnan mások mint istentelent kárhoztatták. Staremberg gróf
ausztriai követ volt az első német, ki ezen műtétnek fiait alávetni
bátorkodott ; Frigyes hannoveri herczeg Maitland által oltatta be
magát; később Mária Terezia is beoltatta magát a fiatal főhercze-
gékkel együtt; épugy oroszországi Katalin, kik aztán jutalm akkal
és ünnepélyességekkel legyőzték az anyák idegenkedését. W ashin­
gton 1777-ben egész hadseregét alávetette ezen műtétnek. — Peve-
rini, romagnai orvos, Olaszországba is behozta a himlőoltást, s az
előbb használatban volt dörzsölés, hólyaghúzók, vagy megnedvesi-
tett fonalak helyett egy tűt használt; BufFalini marquisnöt ezen
eljárás buzgó terjesztőjeként említik 2) ; három flórenczi pap,
Adami, Bertí, Veraci, theologiai szempontból is védelmezte. Tron-
chin, hirneves orvos, Genfbe vitte á t; az angol d’ Argent pedig

tett egy H istoria variolarum quae p é r incisionem excitantur — czimtí könyvet^

1717-ben a C a ro lin a L eopoldina akadém ia folyóirataiban K launig, boroszlói or­
vos, leírta az oltást, m it ö S kragenstíerntöl, a svéd k irály első orvosától tanult.
Bizonyos B oyer, m outpellieri orvosnövendék, egy té te l tá rg y á u l v á la sz to tta a ít.
Sprengelben (Az orvostudom ány történ ete) láth a tó k a him lőoltás korábbi ism ere­
tének és annak bizonyítékai, hogy a z t a lk a lm a ztá k Chinában, H ind o stan b an ,
A rábiábán.
J) T eljes joggal viseltetn ek az angolok tis z te le tte l am a pár sor iránt, m ely-
lyekkel fé rjé t a m ű tétrő l é rte sítette . E ze k e t i r t a ; Sunday March 23, 1718. The boy
was engrafted last tuesday, und is at this time singing and playing, very impatient fór
his supper. 1 pray God my next may give as good an account o f kim. 1 can nőt engrajt
the girl, her nurse has nőt had the small-pox.
s) La Gondamine, Mém. 1758, p. 769—72.
 — 206 -

Dániába hivatott a műtétnek Bernstorf grófaőn leendő végrehaj­

tására.
Francziaországban a himlő, főként a tehető osztályban pusztí­
tott, mert a csecsemők iránti gondoskodás azt eredményezte, hogy
csak elöhaladott korukban kapták meg, továbbá a szokás köteles­
ségévé tette a nőknek ápolni férjeiket, ha beleestek, ámbár bizo­
nyosak voltak , hogy vagy életöket vagy szépségüket fogják el­
veszteni, A gyakori gyülekezések és ünnepélyek a kormányzóság
alatt még inkább súlyosbították a bajt, melly 1728-ban magában
Párizsiban húszezer egyént ölt meg. S mégsem vették figyelembe
a himlőoltást; egy levélnek, mellyet Lacoste, ki hosszabb ideig
Angolországban tartózkodott, a sajtó utján Dodarthoz, XV. Lajos
első orvosához intézett, mi eredménye sem v o lt, s röpiratokban
és könyvekben ismételték, hogy az oltás sokakat megöl, nem aka­
dályozza meg a himlő visszatérését, hogy nem távolitja el az ösz-
szes betegségi anyagot, hogy tudatlan empiricusoktól vette eredetét,
ellenkezik a Gondviselés czéljaival és ismeretlen volt a régiek előtt.
Az orvosi akadémia, nem embertelenségből, hanem a tudományos
testületek szokásos ellenszenve miatt minden iránt, mi kételkedni
késztet felölök, s elfogadni bizonyos, nem az ö keblükben született
igazságokat, visszavetette ezen óvszert s megbotránkozott, midőn
C h irac, a kormányzó orvosa, indítványozta, hogy társulat alakit-
tassék, melly levelezésben álljon Európa összes orvosaival s kísér­
letekkel kutassa az igazságot. Milly szép dolog az, megszerezni
egy széket s aztán szunyókálni r a jta ! Tehát még harmincz éven
át öldösték a himlőbe esetteket, vagy izgatva őket a franczia mód­
szer szerint , vagy eret vágva rajtok Sydenham szerint; XV. Lajos
belehalt; midőn XVI. Lajos, felesége kérelmére beoltatta magát, a köz­
állapotok már fel voltak forgatva. La Condamine 1754-ben meleg han­
gon tartott védelmet bocsátott közre a himlőoltás érdekében, számokkal
kim utatva, hogy ha 23-ban óletbeléptették volna , hét-százhatvanezer
áldozatot mentett volna meg Francziaország számára. Válaszoltak
ugyan n e k i; Gatti azonban az orvosi kar habozásának megszünte­
tésére ezerkétszáz livrenyi jutalm at ígért annak, aki csak egy esetet
is ki tud mutatni arra nézve, hogy beoltás után ismét előfordult
természetes himlő, s kieszközölte a királytól, hogy a katonai iskola
növendékei beoltassanak (1769.)
Jenner.
Végre győzött az igazság s a kormányok erőszakot is használ­
tak az előítéletek eloszlatására. — Később Jenner Eduard, Berkeley-
 — 207 —

b ői (1749—1823) észrevette (1776), hogy némelly angolországi

grófságban a marhapásztorokon tehónfejés közben bizonyos daganat
(pustula) keletkezett, melly biztosította őket a himlő ellen, olly-
képen, hogy még beoltva sem kapták meg; folytatta megfigyeléseit
és kísérleteit s 96 bán közrebocsátotta halhatatlan fejtegetéseit a
tehén-himlő okai és következményei fölött, mellyek rögtön minden
nyelvre leforditattak.
S ik e t n é m á k . D e 1’ K p ée.
A siketnémát ollybá tekintették, mint aki nem csak szeren­
csétlenség, hanem gyalázat is valamelly családra nézve, míg a köz­
nép valami természetfölöttit tisztelt bennök, mint napjainkban íb
történik a hülyékkel Vallis cantonban. Tettek kísérleteket nevelé­
sökre, főként Spanyol- és Olaszországban ; Pereira János portugali
zsidó a század elején oktatta Párizsban a siketnémákat, s néhányat
bemutatott küzülök az akadémiának és a királynak ; de vagy nem
volt bizonyos megállapított rendszerűk, vagy titkot csináltak belőle.
De 1’ Épéé abbé, Versaillesból (1712—89), mély szánalmat érezve
eme szerencsétlenek iránt, szembeazállva az előítéletekkel és akadá­
lyokkal, valamelly közeget akart létesíteni a beszélt nyelv és
növendékeinek felfogása között, s szaporította és meghatározta a
siketnémára nézve alkalmas jegyeket; ezen rendszert később Sicard
abbé tökéletesítette, ki annak második feltalálójául tekinthető. L ’
Epéé, módszere elterjesztése végett különféle nyelvek tanulására
adja m ag át; II. Katalin üdvözletei küld neki követe által, mire ö
így szól: K ü l d j ö n i n k á b b e g y s i k e t n é m á t , h o g y t a ­
n í t s a m ; II. József egy apátságot ajánl neki, ö azonban igy vála­
szol: N e v e l e m t e g y e n j ó t , h a n e m m ü v e m m e l s kéri,
hogy alapítson hasonló intézetet Bécsben. V a j h a , úgymond,
f e l n y i t n á k s z e m e i k e t a k ü l ö n f é l e n e m z e t e k és l á t ­
ná k, m i l l y e l ő n y ö s v o l n a e g y i s k o l a h a z á j o k s i k e t ­
némái s z á má r a . Én f e l a j á n l o t t a m s ú j b ó l f e l a j á n ­
l om n e k i k s z o l g á l a t a i m a t , d e n e f e l e d j é k , h o g y
s e m m i f é l e j u t a l m a t n e m f o g a d o k e l ' ) . Hay 1786-ban
iskolát nyitott vakok számára.

*) T an ítv án y a i között, k ik m esterek k é lőnek, em lítést érdem elnek Storch

abbé B écsben, S ilv estri abbé és a S z.-P éter egyház consistorialis ügyvéde R óm ában,
Ulrich S chw eizban. D ’ Angulo és d’ A lea S p anyolorszagban, D ole és G uyot H olland­
ban, Sicard, S alvan, H uby F r a n c ia o rs z á g b a n ; G enuában A ssarotti a ty a h o zta be
és iáját erejéből ta r to tta fenn em ez ok atánt.
 — 208 —

Ezen philantropicus szellem a királyok számára is irt elő

intézkedéseket. XV. Lajos alatt alapittatott a la fléche-i királyi
collegium kétszáz ötven nemesi származású gyermek nevelésére,
mignem tizennégy éves korukban a katonai iskolába mentek át,
melly ötszáz növendék számára volt berendezve, s mellyből a
champsélisées-i telepitvény származott. XIV. Lajos fényes uralko­
dása alatt alig készült öt hid, s az utak is olly karban voltak, bogy
többnyire lóháton utaztak; jelenleg az utak jobb karba helyeztetnek
s szaporodnak a hidak, melly utóbbiak között főkép a neuillyi hid,
Perronet mestermüve, érdemel említést. 1662-ben az olasz Laudati
abbé, a Colonna családból, engedélyt nyert nem csupán Párisban,
hanem az ország más városaiban is bizonyos álló másokat állítani fel,
mellyeken bárki lámpást bérelhetett, vagy valakit, ki lámpással
kisérje, öt soldót fizetve negyedóránkint egy lámpásért kocsin, s
három soldot, ha gyalog m en t; ekkor kezdték az utczákat kivilá­
gítani. A párisi egyetem életbe léptette a postákat, s azért, hogy
ezeket a királynak engedte át, bizonyos összeget kapott a jövede­
lemből, azon kikötéssel, hogy ingyen adja a leczkéket; ekkor
nagyobb kiterjedést és rendezettséget nyertek és Chamousset terve
szerint (1759) a kis postát is behozták a város számára. Az utczák
neveit 1728-ban jelölték m eg ; a növéaykert (Jardin des Piantes)
gyarapodásnak indult; 40-ben megkezdették a szépművészeti tárlatot
a Louvreban; 69-ben elkészítették az utat a Szajna mentében, a
Notre-Dametól a hadastyánok teréig; 76 bán leszámítoló bankot
alapítottak, a következő évben pedig zálogházat (monte di pietá);
80-ban philantropicus társulat jött létre és ingyenes iskola a kenyér-
készités tan ítá sá ra ; a király elrendelte, hogy a de Dieu kórház
betegei egyenkint külön ágyakban helyeztessenek el, és különféle
termekben a betegségek minősége szerint.
Főleg Francziaországról beszélek, nem csupán azért, mert
ott minden újdonságból nagy zajt szoktak ütni, hanem inkább mert
Francziaország valóban sokszor veszi magára a kezdeményezés
hivatását, s javításait mindenfelé hirdetve, azokat Európa köztulaj­
donává teszi. Eme philantropicus szellem különben egész Europa
műveltségének jellemvonása. Az olaszokról külön fogunk beszélni.
Howard. Börtönök.
Az angol Howard János (1726—90) ki a tengeren egy franczia
kalóz hatalmába esett, fogságában a bebörtönözöttek bajai fölött
elmélkedett és eltökélte, hogy pártfogójukká teendi magát. Élénk
sainekkel festve szenvedéseiket a közönség előtt, kieszközölte, hogy
 — 209 —

enyhittessenek ; később beutazta egész Európát s Ázsia és Afrika

egy részét, vizsgálva a bagnokat és gályákat, s vigaszt és segélyt
vive magával. Igen érdekes követni őt emberbaráti utazásában.
Teljesen nyomorúságosaknak nyilvánítja az angolországi bör­
tönöket s még inkább a javitóházakat, mellyekben alkotmányos
szívósságból egy soldo ára kenyeret adtak naponkint minden egyén­
nek, ámbár felényi sulylyal sem birt mint akkor, midőn a törvényt
hozták; továbbá összekevertek mindenféle népet, nemet és kort,
munka, oktatás, tisztaság nélk ü l; gyakori a börtönláz, a fogházak
kevéssé voltak biztosak, amiért bilincsekbe verték és a feltigyelök
kényére bízták a foglyokat, kiknek büntetését amazok nem ritkán
meghosszabbították, míg máshol megengedték a polgároknak, hogy
a foglyokkal játszszanak és igyanak. Semmivel sem állott jobban a
dolog Irhonban és Skócziában, csakhogy itt az oktatás elterjedése
és a méltóság érzete igen ritkákká tette a vétségeket. Svédország­
ban minden szombaton meg kellett látogatnia a cancellaria valamellyik
hivatalnokának a börtönöket, mellyek józanabbul és kevesebb em­
bertelenséggel voltak berendezve. Dániában az emberölés gyanújá­
ban állókat is bilincsekbe verték ; a vesszözéseket, kerékbetörést
és akasztást a nyilvános téren hajtották végre ; a gyakori gyerm ek­
gyilkossági esetekben a bűnös nő élethossziglani fogságra Ítéltetett^
s bűnének minden évfordulóján nyilvánosan verést kapott. Orosz­
országban valóságos barbárokhoz illők vo ltak ; még mágnások is
tartottak börtönöket. Hollandban ellenkezőleg rend, tisztaság és
kellő szétválasztás uralkodott, a nap órái fel voltak osztva, a börtö­
nök orvosok felügyelete alatt állottak, ünnepeken isteni tisztelet
tartatott s az őrök atyáknak és anyáknak czim eztettek; külön szo­
bák léteztek, mellyekben a szülök kívánságára rósz gyermekek
zárattak el, ami különben szokásban volt egész Németországban is,
hol az afféle szobák fölé valamelly ország nevét írták, hogy aztán
meg tudják mondani, miszerint a fiuk Indiában, Francziaországban,
Italiában vannak. Németországban kevés volt a ietartóztatottak
száma, minthogy siettették a törvényszéki eljárásokat, az elítélteket
pedig utak és erősségek építésére kényszeritették. Nem tartották
ugyan többé tornyok mélyeiben az elítélteket, de azért még mindig
szokásban volt a kínzás, kivéve Poroszországot, s életöket munká­
val vagy alamizsnával kellett fentartaniok. Hamburgban a börtönőr
a bakó szerepét is végezte, Manheimban pedig a foglyokat börtönbe­
lépéskor és kimenetelkor üdvözlet fejében jól elpáholták. Gandban a
flandriai rendek jó javitóházat építtettek.
xvix. 14
 — 210 —

Francziaország meglehetősen hátram aradt; sokakat temettek

el földalatti helyiségekbe úgy vidéken, mint magában Párizsban,
ámbár egy, 1753-ban alakult társulat könyöradományokat gyűjtött 8
mindenik börtön foglyait egy szeretet-hölgy istápolta. Igen rósz
karban voltak a Bastille börtönei. A foglyok Schweizban is bilin­
csekben tartattak ; gyorsan hozattak az Ítéletek; a súlyosabb vétsé­
gek m iatt elitéltek nyakukon vaskarikával az utczákat sepern;, a
többiek pedig fonni és szőni tarto zta k ; táplálásukról a közönség
gondoskodott. Spanyolországban, Navarra kivételével, szintén divat­
ban volt a k inzás; a birói eljárás hosszadalmas volt; a börtönőr
fizetésért kiadta a szobákat és megkönnyítette a bilincseket; a
magán-tanács két tagjának minden évben meg kellett látogatni a
börtönöket, jogukban állván enyhíteni a büntetéseket. A Madrid
melletti sz. Ferdinand nevű nagyszerű fogházban a libertineket és
csavargókat helyezték el, kiket egyenruhával láttak el s bizonyos
rend szerint foglalkodtattak. Az irgalmasságról nevezett, s kiváló
egyénekből álló társulat Portugálban segélyezte a bebörtönözötteket,
s fizette a szegényekért azon adót, mellyet a börtön elhagyásakor
kellett letenniök ; némelly tartományban a bebörtönözöttek csupán
alamizsnából éltek. A törvényszéki eljárások igen hosszadalmasak
voltak, s a börtönőrök megengedték a foglyoknak kimenni, azon fel­
tétel alatt, hogy az első felszólításra visszatérnek.
Igen roszak voltak a tömlöczök Turinban, nem jobbak Mila­
nóban, kivéve a javitó-házat; a velenczei ólom-tetők (piombi) és
kutak (pozzi) fentartották regényes gyalázatosságukat. — Lucca
Velenczébe vagy Genuába szokta küldeni delinquenseit, minthogy
magának rósz börtönei voltak. Toscanában Lipót nagyherczeg job­
bakat létesített; Genuában igen czélszerüen három elkülönözött
helyen tartattak az adósok, a nők és a többi bűnösök. A rómaiak
jobbaknak látszottak, mint valóban voltak ; a nápolyiak fulladásig
tömöttek voltak, levegő, munka nélkül. II. Józsefnek azt mondá
Howard, hogy jobb a bitófa mint az ausztriai erősségek.
A bebörtönözöttek atyjának magasztos czimével ékesítve,
ezeket m ondá: „A bűnösöknek külön czellákban kell lenniök elszi­
getelve, s valami munkával kell foglalkozniok. Ha együtt hagyatnak,
Bzégyelni fogják visszatérni a jó ú tra; hagyjátok őket egyedül
önmagukkal, s meglehet, hogy szégyent fognak érezni a bűn miatt.
A magányos ember érzi saját gyöngeségét, inkább fél mint remél, s
nincs bátorsága. A magány és csend elriasztják a bűnt, gondolko­
dásra késztetik a lelket, a gondolkodás pedig bünbánatra vezet.
 - 211 -

A gonosztevő megromlott ember ; az elmélkedésben és nyugalomban

megtisztul, s a hallgatás- és gondolkozásban töltött órák több elté-
velyedett vagy bűnös embert vezetnek vissza a rend és becsületesség
szeretőiére, mint a legszigorúbb büntetések."
F őld m ivelés.
Németországban egészen el volt hanyagolva a földmivelé3,
főleg ama tartományokban, mellyek Poroszországot kép ezték ; a
nagy birtokosok a városban cselszövényeket szőttek, vagy harczol-
tak, bérlőkre és telepitvényesekre hagyva birtokaikat, kik sem isme­
retekkel sem eszközökkel nem bírtak azok megjavítására. A hanno­
veri Thaer tanulmányozva az angolcrszági módszereket és eljáráso­
kat némi mezőgazdasági iskolát alapított Cellében, s egy értekezést
irt az angol földrnivelésről (1794), később pedig földmivelési évköny­
veket. A budai Mitterpacher első ízben tette közzé latin nyelven
emez iparág teljes tanfolyamát, melly aztán minden nyelvre lefor-
dittatotf.
Copley Gotfried a londoni királyi társulatban pályadijat tűzött
ki annak szám ára, ki a legjobb tapasztalokat teszi az emberek
m egtartására; a dij Cook kapitánynak ítéltetett oda, mint aki emlé­
kezetes utazásait olly kevés emberélet elvesztésével hajtotta végre.
Hawes Vilmos egy emberbaráti társulatot alakított a tetszhalottak,
élveeltemetettek és vizbefultak segélyezésére. Pestalozzi Henrik
Zürichben észszerű nevelési rendszereket léptetett életbe, mellyek
az életre s nem az iskolára irányultak, Rousseau ábrándjai nélkül, s
Fellemberggel a szegény gyermekekkel foglalkozott, hogy becsüle­
tes em bereket neveljen belölök. Ugyanilly czélból Gaultier abbé
mulattatóvá tette az oktatást.
A rkw right.
Arkwright Ríchard, Prestonból, Laneashireben (1732— 92),
egy szegény család tizenharmadik fia, az örök mozgás (mobile per­
petuum) fölött tanakodva azon meggyőződésre jutott, hogy okosabbat
tenne, ha ezen meddő kutatás helyett inkább ama nép iparát igye­
keznék előmozdítani, melly között növekedett. Angolországban
ezidötájban kezdték szőni az indiana nevű szöveteket (shawl-okat),
mellyeket addig ama tartományból szállítottak, mellyből nevöket
vették. A mellékfonalakat azonban, hogy erősebbek legyenek, lenből
készítették, a gyapotot pedig bélfonalnak kézzel fonták. Arkwright,
szeinbeszállva a szegénységgel, egy szerkezetet állított fel saját
házában annak géppel való fonására (1771). Elejénte üldözték,
mint minden ujitót, ő azonban a kedvező siker felmutatásával legyöz-
14*
 - 212 —

te ellenségeit s azon öntudattal halt meg, hogy olly eszközzel gazda­

gította hazáját és a világot, mellynek segélyével a legalacsonyabb
árakon lehet előállítani előbb csupán gazdagok által megszerezhető
szöveteket.
W a tt .
Még nagyobb behatást gyakorolt W att Jakab Greenockból
(1736 —1819) azáltal, hogy tökéletesítette a gőzgépeket, rendesekké
és szabatosakká téve azokat. O az iparra akarta a gépeket alkal
mazni s első Ízben a viz kihúzására használta a kinneili köszénbá-
nyákból, később Boultonnal egyesülve, ki gazdag birminghami
gyáros volt, gépeket készített s ezeket a bányamunkásoknak adta
használat végett azon kikötéssel, hogy neki csupán a .tüzelőanyagban
eszközlött megtakarítás harmadrészét szolgáltassák át, amiből aztán
roppant összegeket vett be. S e században csupán erre szorítkozott
ama találmány, melly napjainkban olly óriási, mindenki által ismert
fontosságra vergődött.
E kként először is a szánalom által indíttatva kezdték a népet
fölemelni, amennyiben az urak bocsánatot akartak nyerni az élve­
zetből nekik jutott aránytalan részért, az Írók uj sugallatokat és uj
hősöket m erítettek belőle, a philantropok pedig őszintén keresték a
jót — amiből aztán általános jótékonyság, az emberiség tisztelete
származott. A javítás után való eme törekvés közepett, melly a
p h i l a n t h r o p i a nevében kezdeményeztetett, miként hajdan a
c h a r i t a s nevében, számos tévelygés kelti fel sajnálkozásunkat;
a régi hibáktól való félelem miatt számos uj terjedt e l ; minduntalan
a tapasztalást hangoztatták s mégis elvetették azt, m ellyet az egész
emberi nem szerzett annyi századon át, néhány uj kísérlet pedig
milliókba került az államnak s temérdek család romlását vonta
maga u tán ; Newton attractióival akarták megmagyarázni a magzat
és a hegyek a lak u lását; még mérnökök is állították, hogy a lelket
felmagasztositva, ki lehetne találni a jövőt; megtámadták az enyé­
met és tiedet; a társadalm at az ember elfajulásának tekintették . . .
Annak azonban, ki netán eme tévelygésekről vádolta a bölcsészetet,
mellynek vallása a szellem jogai, s czélja az emberiség haladása
volt, az a javításokra mint saját müvére hivatkozott, s midőn korlát­
lanabb s önmagában bizakodóbb lön, egy zászlót göngyölt ki a
múlt ellen, mellyre e szavakat irta : E s z é s P h i l a n t h r o p i a .

\
 — 213 —

TIZEDIK FEJEZET.
A jezsuita-rend eltörlése.

A társadalom ekként két oldalról volt megtámadva, az en-

cyclopaediai és gazdászati tanok, a tudomány és az érdekek által.
A forradalmi eszmék illyetén gyarapodásának okvetlenül tényle­
ges eredményeket kellett létrehoznia, s első diadaluk a Jézus-tár­
saságnak megsemmisitése volt. L áttuk, hogy e társaság a hitújí­
tás meggátlása végett alapittatott, s hogy feltartóztatta a protes-
tantismus terjedését ; jelenleg az általa hangoztatott és életre ho­
zott függetlenségi szellem ismét feléledt, s eme gátat találva maga
előtt, minden erejével ellene fordult.
A társulat eompact szervezeténél fogva hallatlan nagyságra
emelkedett, melly félelemmel tölthette el egész Európát, úgy a
népet mint elnyomóit, s üldözést idézhetett elő azon században,
melly a türelmességet hirdette. A tudomány és miveltség délsza­
kán születve, a jezsuiták ahelyett, hogy minden áron visszafelé
akarták volna terelni a társadalmat, hogy a szegénységet hirdet­
ték s hadat indítottak volna a tudományok ellen, támogatták a
mozgalmat; az ifjúság oktatására adták magukat, midőn az egé­
szen el volt hanyagolva; nem rejtőztek el a pusztákban, hanem
a városokban és az udvaroknál ütötték fel lakhelyeiket s a kirá­
lyok kormányzását vették kezökbe; akadém iákkal, színházakkal,
villeggiaturákkal, testgyakorlaíokkal készítették elő növendékeiket
a társadalmi életre; templomaik foglalkozást nyújtottak a szép
művészeteknek; missióikból a lelkek táplálása mellett a test
hasznát is keresték, s mig egyrészről a chinával a gyógyszertá­
rakat gazdagították, másrészről a csokoládéval enyhítették a böjt
szigorát. Szóval, ők is együtt haladtak a világgal, melly mig ki­
nevette a ferenczieket, mert piszkosak, a domonkosiakat, mert
üldözök, a czisterczieket, mert tunyák voltak, a karthausiakat
mert csupán szemlélődő életre szorítkoztak, másrészről a jezsu­
itákat látta maga mellett, kik a papság többi részével egyformán
voltak öltözködve; a gyarmatokban m issionariuskodtak; vidám
költőket, müveit Írókat, és szorgalmas történészeket látott bennök
az iskola érdekében fáradozva; ügyes udvaronczokat, kik kiis­
merve a század gyengeségeit, czélul tűzték ki ezek m egjavítását;
s végül olly publicistákat, kiknek szabadsága valamint megelőa-
e, úgy felül is múlta a bölcsészekét.
 214 —

De nem úgy fogván fel a haladást, miként századuk , vagy­

is nem tekintvén azt teljes szakításnak a múlttal és az egyház­
zal, a legbensőbb összeköttetésben állottak Rómával. Kárhoztatja
talán a pápa némeily elnézéseiket ? habozás nélkül engedelmes­
kednek, hamindjárt két, vértanuságokkal átszőtt század összes hó-
ditmányairól s azon reményről kell is lemondaniok, hogy a világ
legnagyobb birodalmát sikerülend megtéríteniük. A római udvar
jogait olly szívóssággal védelm ezték, melly mit sem engedett a
folyton erösbödö függetlenitési törekvéseknek. A többi szerzetekben
féltékenységet keltett a jezsuiták eme fölénye, s kárhoztatták őket
világias szeliemök és amiatt, hogy nem követték a hajdani rend­
szabályok szigorú parancsait. Arról is vádolták ő k e t, hogy éltértek
eredeti feladataiktól, s túlságosan hájhászszák a világi dolgokat s a
hatalmasok kegyét.
Aki a szerzetbe lépett, ahelyett, hogy lemondott volna ja ­
vairól, ezeket a jézustársasági házra hagyta, ollyképen, hogy az
ajándékozó egész életén át megtartotta azok kormányzatát. A négy
fogadalmat elejénte csak kevesen tették le, kik alamizsnából éltek
s csupán a szellemi élettel foglalkoztak, mig a segítőtársak (coadiu-
tores) a kormányzási teendőket és világi ügyeket intézték; illymó-
don szigorúak lehettek az egyéuek megválasztásában s egyik a
másik felett őrködött. Később szokásba jött, hogy ugyanazok visel­
jék a tisztségeket, s legyenek igazgatókká (reclor) és tartományi
főnökökké (provincialis), kik letették a fogadalm akat; ez véget
vetett az ellenzékeskedésnek, enyhitette a megválasztás szigorát
és tért nyitott a nagyravágyásnak. Egyik-másik rendfőnök változ­
tatni akart a dolgon, de ellenszegülésre talált, sőt az akkori alkot­
mányos eszmék mintájára mérsékelve az eredeti szigorú monarchiát,
a rendfőnök (generalis) mellé helyettes (vicarius) neveztetett.
Iskoláik nem voltak többé olly virágzók, mint akkor, midőn
még egymagukban állottak , de azért még mindig értették azon
ép olly nehéz mint fontos mesterséget, hogyan kelljen megnyerni
növendékeik rokonszenvét tanítóik és a tanulm áry iránt. Ingyen
adták ugyan még az oktatást, de már elfogadtak ajándékokat s
előnyt adtak a jó házakból származó ifjaknak, mi annyira megla­
zította a fegyelmet, hogy ebből nem egyszer czivakodások, ellen­
szegülések, sőt gyilkosságok is származtak ').

y D ’ A lerabert íg y i r t : Le plua difficile aera f a i t quand la philosophie sera

delivrée des gran di grenadiers du fanatiam e et de V intottérance: les autres ne aont
 215

Olaszországban a jezsuiták írtak legjobban, amivel nem azt

akarjuk mondani, hogy jól; Francziaországban a „Journ. de Tre-
voux"-val állást foglaltak a küzdő irodalomban, komoly, alapos,
csípős bírálattal igyekezve fentartaui a nyelv tisztaságát az ujitók,
s a tÓDyek helyes vizsgálatát és a komoly tudományosságot a
skepticusok és epicureusok ellen.
Látva, hogy a világ mindinkább idegenkedik a vallási gya­
korlatoktól, ezeken lehetőleg könnyítettek, s hogy a keresztények
el ne szakítsák a túlságosan megfeszített féket, tanácsosabbnak tar­
tották ezt megereszteni, mentségeket keresve a ballépések számára,
amennyire ezt a vétek igazolása nélkül tenni lehetett. Némellyikök
a vétket Isten parancsaitól való szándékos távozásnak nyilvánitja,
mi a bűn ismeretében s az akarat teljes beleegyezésében áll *). Isko*

que des cosaquea es des pandanra, qui ne tiendront p á s contre nos troupej réglées.
( Oeuvres, XV. k. 297 I.) — D uclos csodálkozva azon irig y ség fö lö tt, m elylyel
a többi sz e rz e te k a je z su itá k irá n t viseltettek , s a botrányig menő fjusq’ au
scandale) öröm fö lö tt eltöröltetésöfekor, végül e zek et m ondja : L e prem ier coup
de tonnerre est tömbé sur la Société. arbre dönt la tige pergait la n u e; mais que
de moines doivent penser que, si l’on coupe les chénes avec la coignée, on fauche
l’herbe. (Voyage eu Italie, 40. 1.) — V oltaire p e d ig : Une fo is que noxis aurona
détruit les Jésuites, nous aurons beau jeu contre .1’ Infame. (L ev él H elvetiushoz
1761-böl).
U g yanezen V oltaire, ki a je z su itá k ta n ítv á n y a volt, egy m ásik, 1746,
febr. 7 -rő l k e lt levélben k övetkezőleg ir : P e n d a n t se p t années que j ’ ai vécu
dans la m aison des Jé su ite s, qu’ ai-je vu éhez eux ? la vie la plus labourieuse
et la plus fru g ale, toutes les heures partagées entre les soins qu’ ils nous donnáién*
et les exercices de leur profession a u stére. J ’ en atteste des m illiers d’ hom mes
élevés comme m oi. C’ est sur quoi je n e eesse de m’ étonner, qu’ on puisse les
aceuser d’ enseiguer une m orale co rru p ttice . Ils ont eu, eomme les a u tre s re li-
gieux, dans des tem ps de ténébres, des casu istes qui ont tra ité le p our e t le
contre de questions a ujord’hui eclaircies ou m ises en o u b li: m ais de bonne fois,
est-ce p á r la sa ty re ingénieuse des Lettres Provinciales qu’ ou dóit jú g e r leur
m orale ? c’ est assurém ent p a r ie p é r e B ourdaloue, p á r le p e re C hem inais, p á r Ieurs
autres préd icateu rs, p á r leurs m issiotiuaires. Q u’ ou met'.e en p arallele les Lettres pro­
vinciales at\e.s Sermons du pereB ourdaloue ; on a p p re n d ra dans les prem ieres 1’ a rt de
la raillerie, celui de p re se n te r des c h o se sindifferentes sous des faces c rim in elles,celu i
d’ insulter avec éloquence ; on a p p re n d ra avec le pere B ourdaloue á étre sévére
pour soi-meme, indulgeut pour les autres. J e le dem ande alors : de quel cőté est la v ra ie
m orale? e tle q u a ld e ces deux livres est le p lu su tile aux hom mes ? J ’ őse le dire, il n'y
a rien de plus coníradictoire, de p lu s inique, de plus honteux pour 1’ h um anité, que
d’ accuser de m orale reláchée des hom m es, qui m én en t en E urope la vie la plus
dure, et qui vont chercher la m órt au b out de 1’ Asie e t de 1’ A m érique.
J) Fr. Toledo -Biisembaum. x
 — 216 —

lai agyafúrtsággal olly laza morált vontak le ebből, mellynél a

szenvedély, a példa, a szokás mentségekké lőnek; némellyek men­
tették a párbajt, ha visszautasítása a becsület vagy rang elveszté­
sével já rn a ; megengedték megszegni olly esküt, mellyet valaki
benső szándék nélkül t e t t 1) ; kétes esetekben szabad a v a l ó ­
s z í n ű (probabilis) véleményt követni, vagyis azt, mellyet va­
lamelly jónevü szerző védelmez, sőt a lelkiismereti töprélyek le­
csillapítása végett tanácsos az enyhébbhez alkalmazkodni 2). Ezek
ama laza elvek, mellyek miatt ő k et, mint láttuk, a L e t t r e s
P r o v i n c i a l e s v á d o ltá k 3) , mellyek nem csupán életre-halálra
szóló hadüzenet voltak a jansenisták és jezsuiták között, hanem
egészen más horderejű helyrehozhatlan csapás is, mintsem Pascal
gondolta. Minthogy a jezsuiták XIV. Lajos utolsó éveiben min­
denhatókká lőnek, nekik tulajdonították a jansenisták ellen alkal­
mazott esztelen szigoruságu rendszabályokat, amiértis ezen kiváló
tévelygők pártolói soha nem nyugvó gyűlölettel viseltettek irántok,
melly akkor adhatta ki mérgét, midőn ismét a parlamentek kere­
kedtek felül, mellyek sajátszerü félreértés következtében igazság­
szolgáltatás helyett a theologia mellett pártoskodtak.
A jezsuitáknak tehát éllenségei voltak a domonkosiak a tho-
misticus ellenzés m iatt; a ferencziek a missiókban gyakorolt nagy
tekintély m iatt; a plébánosok, kiknek teendőit magukhoz ragad­
ták ; a theologia tagjai féltékenységből ama verseny miatt, mellyet,
ámbár nem bírtak előjogokkal, iskoláik ellen indítottak; a keres­
kedők, kik rettegték eme tevékeny férfiak versenyét, kik adó­
mentesek lévén olcsóbban adhatták áruikat; a tanítók, vagy kik
azok akartak lenni, kenyéririgységből; a püspökök, kik ép úgy

Privandus alioqui ob suspicionem ignaviae, dignitate, officio vel favore

principis. — Qui exterius tantum ju ra v it sine animo ju ran di, non obligatur, nisi
atione scandali, cum non ju ra v e rit sed luserit. Busembaum, M edulla theol. m oralis,
L ib . III. tra c t. 4, cap. 1, dub. 4, a rt. 1, n. 6 ; tra c t. 11, cap. 2, dub. 4, n. 8 ­
2) Sa, Aphorismi confessariorum: Potest quis facere quod probabili ratione
vel auctoritate ph tat licere, etiam si oppositum tutius sit; sufficit autem opinio ali-
cujus gravis auctoris.
Busembaum, Op. eit. líb. I. cap. 3. Rem edia conscientiae scrupulosae sunt,
1 e scrupulos contemnere; 2° assuescere se a d sequendas sententias mitiores, et minus
etiam certas.
3) H a a szenvedélynek m érsék letet lehet a já n lan i, k é rü n k m indenkit, ki
ezen fejezetet olvassa, hogy helyezze m ag a elé a Jansenismusról szólót is, melly
a m egelőző könyvben a X l-ik.
 — 217 —

mint a korm ányok, korlátlanná igyekeztek tenni joghatóságukat,

mig a jezsuiták meleg védői voltak a pápai egyetemességnek. Min-
denekfölött pedig a jansenisták kárhoztatták azt, hogy összetartanak
a világgal, s az emberi akarat szabadsága- és hatalm ának, nem
különben elöttők tiszteletleneknek látszó ajtatossági gyakorlatok
védőiül lépnek fel ') ; továbbá casuistáikból , melly könyvek a
gyóntatóatyák számára latin nyelven szerkesztettek, bizonyos illet­
lenségeket halásztak ki, mintha valaki orvosi értekezésekből vonna
ki illyesmiket.
Magától érthető volt, hogy a bölcsészeket nem igen döngették
a régi szerzetesrendek, hanem inkább ezen tevékeny társulat, melly
bírt tudománynyal és ismerte a világot, miértis érezték, hogy a
többieket csak a szent szék eme, mint ők nevezték, janicsárjainak
holttetemén keresztül dönthetik meg. De a királyoknak sem tetsz­
hettek ezen atyák , kik kivonták magukat tekintélyök alól, s kik
számosak lévén és egymással gyors és biztos levelezés által össze­
köttetésben állván, értesülve minden fontos eseményről s a világ
minden zegezugában elterjedve, valamennyien Rómában székelő
generálisuktól függtek, ki mindegyikkel korlátlan hatalommal ren­
delkezhetett. Másrészről mód nélkül gazdagnak tartották a tár­
saságot; aranyporral telt hordókról sugdostak, mellyek pinczéik-
ben egymásra halmozva feküdnének ; ládákról, mellyek valamelly
jezsuita házra czimezve és a vámőrök által feltúrva, csokoládé
helyett szinaranyból vert lemezeket tartalm aztak: amiértis a kirá­
lyok, kik pénzügyi tekintetben valamennyien roszul állottak, azt
hitték, hogy ezen gazdagságok elkobzásával módot találnak saját
szükségleteik kielégitésére 2).

') ír v a v a u , hogy az arm inianug Godw in, C rom w ell k á p lá n ja és bizalm as

embere, vo lt az első, k i külön c u ltu st a k a rt behozni Jé z u s sz. szive ir á n t; Co-
lombiére a ty a, a S tu arto k k al F ra n c ziao rszá g b a m enekült jez su iták egyike, York
herczegnö g y ó n tató a ty ja , a k atb o lik u so k között is m eg a k a rta honosítani ezen
ajtatosságot. E czélra nagy b eh atássa l v oltak bizonyos A lacoque M ária ( —1690)
látm áuyai, kin ek é letét, és k in y ila tk o z tatásait később a soissonsi püsp ö k egy
könyvben b e sz élte el, m ellynek őszintesége a bölcsészek k ö zö tt nevetséget, az
okosok között m egbotránkozást id ézett elő. E ttő l kezdve a szent szív tisztelete
m indinkább terjed t a. je z su itá k által, élénken ellenezve úgy a jan sen isták , mint,
a parlam ent á lta l s Róma á lta l sem pártolva, a m iértis a sz. sziv képe m integy
ism ertető je lié lön a je z su ita -p á rt között. E llen e m ég napjainkban is nem csekély
ellenzést tap a sz ta ltu n k , noha m ár m egnyerte az idő és a tek in tély szentesitését.
J) A tá rs u la t eltö rö ltetéeek o r h a t asnisteutiára volt fe lo s z tv a : O la sio r ssig ,
 — 218 —

Midőn valamelly ember vagy intézmény ellen emberek és

pártok háborút folytatnak, anélkül, hogy egyetértenének s lelkiis­
meretesen választanák meg az eszközöket, nem joggal elmondhat­
juk-e, hogy az ok egészen máshol rejlik, mint amint az illetők
hirdetik.
A jezsuiták által alapított távoli missiók földjeik» terményeivel
vagyis a fűszerekkel, s a lakosok kéziiparával tartattak fenn. Ezen
kézmüveket, az életre szükséges eszközökért való becserélésök
végett, Európába kellett küldeni, melly czélból raktárakban helyez­
tettek el Lissabonban, hol minden tartomány egy jezsuita megbí­
zottat tartott, ki azokat átvegye, eladja s a bejött összegből besze­
rezze az atyáknak és az újon megtérteknek szükséges dolgokat. Keres­
kedők lettek tehát bizományos-házakkal, bankkal, üzérkedéssel s
olly kereskedői külsővel, melly inkább illett a világhoz mint a szer­
zetesi szellemhez: a római collegium Maceratában készíttetett posz­
tót ; a különféle collegiumok között és a gyarm atokkal váltó-üzletek
voltak forgalomban. *
A pápák akként vélekedtek, hogy a kereskedés nem illik
szerzetesekhez, amiértis XIV. Benedek megújította (1741) az eresz­
ben már VIII. UYbán által kibocsátott tilalmat, egy másik, ugyan­
azon évről kelt bullájában pedig megtiltotta a portugál uralom alatt
álló amerikai püspököknek az indiánokat rabszolgákká tenni, el­
adni, kicserélni, vagy elszakítani őket feleségeik- és gyermekeiktől,
vagy bármiképen megfosztani szabadságuktól. Ezen rendeletet
azonban, melly valóban méltó volt a hivők atyjához, nem lehetett
azonnal életbeléptetni a missiókban, mellyekben a jezsuiták a ta­
pasztalatlan nép urai és atyjai voltak.
Itt egy bizarr esetről kell emlitést tennünk. Lavalette atya, a
franczia szigeteken levő missiók generalis procuratora, később fő­
nök, s végül apostoli látogató (visitator), nagyban űzte a kereske­
dést. Martinique-ban egész utczát alakított lakházakból, raktárakból
és m űhelyekből; Dominicjue-ban kereskedelmi házat alapított, né­
gereket vásárolt s csempészetet űzött a Barbados-szigetekkel. Európa

F ra n c z ia o rsz á g , N ém etország, S panyolország, P o rtu g á l, L engyelország, mellyek

m indegyike egy képviselőt ta rto tt a generalis m ellett. 41 ta rto m án y t képeztek,
24 professus házzal, m ellyek a le lk ip á sz to rk o d á sra v o ltak rendelve, m ig okta­
tással 669 collegium ban, 61 novitiatu sb an , 171 sem iuarium ban fo g lalk o ztak ; szék­
helyeik sz á m i m eghaladta a 340-et és m issioiké a 271-et. A je z s u itá k száma
v o lt: 22,589, esek k ö zö tt 11,293 lelkész, 1512 egyház között felosztva.
 — 219 —

Számos helyein levelezéseket és bankokat tartott, terjedelmes bank­

üzleteket vitt, s a czukor, indigo és kávé számlájára, mellyeket
időnkint küldött, Dagy összegeket vett föl a marséi!lei Lioney test­
vérektől. Egyizben másfél milliót vett fel s két, árukkal terhes hajót
küldött; kitörvén azonban az 1755-ki háború, hajóit elfogták az an­
golok, s a marseillei bizományosok fizetéseiket felfüggeszteni kény­
szerültek. Minthogy pedig sem a jezsuitáktól, sem generálisuktól,
Ricci atyától, nem nyerhettek segélyt, az egész rendet bevádolták
a marseillei consulatus előtt, melly ökot felhatam azta a rend javait
1.502,226 lira erejeig lezárolni. A jezsuiták azon kifogással állottak
elő, hogy Lavalette atya a kereskedéssel megszegte a rend szabá­
lyait, s az egész rend nem állhat jót egy tagjának kötelezettségeiért,
amiértis az államtanács, mellyhez az ügy fölebbeztetett, látni akarta
a rend szabályait. Ahelyett, hogy a port fizetéssel elnyomták volna,
fölterjesztették szabályaikat nyilt ellenségeikhez; olly kevéssé tar­
tották azokat veszélyeseknek. A parlament azonban addig fürké­
szett bennök, mig föl nem fedezte, hogy a jezsuiták javai közös és
megoszthatlan birtokot képeznek ; minthogy pedig Lavalette üzér­
kedései a rend tudtával és javára történtek, meily a martiniquei
telepnek is tulajdonosa, az adósság kifizetésére Ítélte a kamatok és
fölmerült károk megtérítésével együtt (1762 )
De sűrűbb t'elleg torlódott össze ellenök ama missiókban,
mellyeket máshol csodáltunk ’) , s mellyeken első ízben sikain-
lottak el lépteik. A spanyolok és portugálok között örökös viszál-
kodások voltak ázsiai és amerikai gyarmataik határai miatt, melly
viszálkodásoknak csak nagyon tökéletlenül vette elejét VI. Sándor
pápa ismert d e m a r c a t i ó j a . A portugálok, kik Brasilia egész
partvidékére igényt tartottak, ennek természetes déli határaig, a
La Plata folyamig, ennek balpartján egy Sacramento nevű gyar­
matot alapítottak ('1678). Ennek háború lett következménye, uieily
alatt igen sokat szenvedtek a jezsuiták paraguay i plébániái; a vita
tárgyát képező Sacramento gyarmat többizben változtatta urait,
mig végre az 1750-ki madridi szerződés alapján abban állapodtak
meg, hogy mellőzve minden előbbi szerződést a Philippinák és a
körülfekvő szigetek Spanyolországhoz tartozzanak; Portugál tartsa
meg mindazt, amivel az Amazon folyó mellett és a Mato Grosso
kerületben bírt, a Sacramento gyarmatot és a La Plata északi
partján levő függelékeket pedig engedje át, maga a folyó kizáró^

X IV . Könyv. X I. fejesei.
 — 220 —

Iag a spanyolok hajózásának tartatván fen ; kárpótlásul kapja

mindazt, mi az Ybiari északi és az Uruguay keleti partja között
fekszik. f

Epén ezen területen hét vidék , vagy r e d u c t i ó , létezett,

mellyeket a jezsuiták , mint említők , Paraguayban alapitottak.
Gomez Pereira, portugál nemes és tervkovács, ennekfolytán azt
kezdte mondogatni, hogy Paraguayi majdnem fölveti az arany,
hogy a jezsuiták három millió cruzadó-t huznak belőle évenkint, s
azért tartják olly titokban és elszigetelve ama tartományt, s azért
indítványozta, hogy az uraguayi hét vidék csatoltassék a portugál
birtokokhoz, s cserébe engedjék át Spanyolországnak a Sacramento
gyarmatot. Tetszett ez eszme Lissabonban; de méginkább Mad­
ridban, melly utóbbi egy terméketlen terület átengedéseért olly
hely birtokába jutandott, melly rendkívüli fontossággal bírt ame­
rikai birtokaira nézve s kizárta a portugálokat a Dél-Amerika
belsejével folytatott kereskedelemből.
Elejénte abban állapodtak meg, hogy a lakosok maradjanak
meg, urat cserélve; később azonban elhatározták (emberekről és nem
barmokról beszélek), hogy azok is áttelepittessenek. A jezsuiták, kik
illy módon harminczezer lakost vesztettek el, tiltakoztak ezen ren­
delet ellen, kimutatva Spanyolországnak, hogy a portugálok, s kö­
vetkezéskép az angolok, Spanyolország kárára fogják felhasználni
az ottani gyönyörű erdőségeket. Nem sokat adtak rájok, s Visconti
atya, a jezsuiták generálisa, lelkére kötötte a paraguayi tartomány-
lonöknek, hogy ne szegüljön ellene a hét reductio elfoglalásának,
hanem inkább hagyja oda minélelőbb. Ama mélyen rejlő érzés azon­
ban, mellynél fogva azon föld urainak érezzük magunkat, mellyen
születtünk, elegendő volt arra, hogy feltüntesse az indiánok előtt
mindkét föltétel méltatlanságát *); főként a sacramentóiaknak se­

') „Az in dián ok (irta a tartom ány-főnök) szilárdul m eg v a n n a k győződve,

hogy nem a k irály a k a ra ta m egfosztani őket földeiktől, m ellyeket száz harm incz
éven á t b írta k , s m ellyek jo g a részö k re számos k irályi okm ánynyal e rö sitte te tt
m eg. E bben b izakodva nem csupán falvakat, hanem valóságos v á ro so k at é p íte ttek
nagy szám ú h á za k k al, m ellyek cserép p el födvék g k ő e rk é ly e k k e l van n ak ellátva
m ellyek alatt, esőm entesen l e h e t , a h áza k m entében j á r n i ; n a g y szerű tem plom aik;
közül a kevéslibé f é n y e s e k a díszítésekkel e g y ü tt százezer scu d ó b a k e rü ltek , hogy
ne em lítsem s í . M ihály tem plom át, m ellyen tíz éven á t n aponkint m ajd nyolczvan,
m ajd száz em ber dolgozott^ s m ellynek építését, egészen köböl, nem lehet kétszáz
ezer scudónál kevesebbre becsülni ; ehhez já r u lt az á lta lu k ü lte te tt növényeknek
e lő ttü k sn n y ira kedves em léke, m ellyek ápolásán harm incz évnél tovább fáradoz­
 - 221 -

hogy sem tetszett ama terméketlen rónaságokra költözni á t ; elé­

gették a spanyol czimereket, mellyeket szülőföldükön állítottak fel,
s közösen fegyvert ragadva spanyolok és portugálok ellen, szilárd
eltökéléssel várták be a csapatokat, meliyek fél óra alatt két ezret
felkonczoltak közülök, a többieket pedig szétszórták vagy fog­
lyul ejtették.
Tudván, hogy a jezsuiták korlátlan hatalommal birtak fölöt­
tük, azt hitték, hogy ezek izgatták fel őket s hogy köztársaságot
akartak alapitani egy király birtokai között, hogy aztán ellene
lázitsák. A jezsuiták befolyása kétségkívül határtalan volt Portugál­
ban : „A lissaboni udvar (mondja Jorgel atya, buzgó védőjük)
mindent pazar kézzel szórtak ezen atyákra, ami csak a legha­
tártalanabb bizalomról s túlnyomó hitelről tanúskodhatott; az ud­
varnál nem csak a herczegek és herczegnök lelkiismeretének és
magaviseletének igazgatói voltak, hanem a király és miniszterek
minden ügyben kikérték tanácsukat; egy lépést sem tettek a»■egy­
házban sem az államban az ő megkérdezések és jóváhagyásuk
nélkül “.
Pom bal.
Portugált ez időtájban Pombal Sebestyén József kormányozta,
ki a franezia eszmékben neveltetvén s czélul tűzvén ki felrázni ama
nemzetet léhaságából és pedig absolut eszközökkel , okvetlenül
agyarkodnia kellett ezen rend ellen, rnelly akadályokat gördített
eléje; mint üzérkedő, boszankodott a munkás atyák versenye miatt;
mint a bölcsészek tanítványa, az által akarta megnyerni tetszésö-
ket, hogy oda ütött, ahová ők mondották. Saját testvérét tehát a
Maranhao és Gran-Para kormányzójává tette, s csapatokkal, teljha­
talommal ,és azon titkos megbízással küldte útra, hogy keressen ürü­
gyet a jezsuitáknak kikergetésére missióikból. Ez mintegy tompa
előjele volt a zivatarnak. 1757. szept. 19-én este egész váratlanul

tak, hogy gyümölcseikből soha ki nem fogyó italt készítsenek. Ezen növények ér­
téke, a hét kerületben túlhaladja az egy milliót. Gy.ipju-ültet, vényeik, mellyek
gyümölcséből fonalat, a fonalból pedig vásznat készítenek, nem érnek kevesebbet a
növényeknél. Nem titkolhatják el maguk előtt-, hogy innen kiköltözve, egy mil­
liónál több barmot, juhokat, teheneket, lovakat, öszvéreket stb. vesztenek el . . .
A missionariusok élete is koczkáztalva van, annyira el vannak tökélve az indiánok
nem engedelmeskedni; az újon megtértek el vannak határozva inkább portugál
fenhatóság alá menni át, mint lemondani birtokaikról; vágiil komoly veszélyben forog
szegény leikeik üdvössége ezen igazságtalan rendelet miatt, melly arra viszi őket, hogy
ne engedelmeskedjenek elüjáróiknak".
 — 222 —

azon parancs érkezik a jezsuitákhoz, hogy haladék nélkül távozza­

nak az udvarból, mit sem vive magukkal, s ne mutassák ott többé
magukat. Pombal erre rögtön, mint akkor szokásban volt, tollhar-
czot indít ellenük, rútul bef'eketitve az atyák magaviseletét Ameri­
kában, s az elégületlenség és lázadás szerzőiül tüntetve fel őket, noha
azt az ő saját rendeletéi idézték elő Paraguayban. Nyomtatott je­
lentést intéz a pápához „a jezsuiták utóbbi fényeiről és magavise­
letéről Por tugalbau, s cselszövényeikröl a lissaboni udvarnál;“ kéri
egyúttal ö szentségét, hogy működjék közre ezek visszaélései, kihá­
gásai és naponkinti gonosztetteinek megszüntetésében s térítse vissza
őket az eredeti szent ohservantiához. XIV. Benedek ki ekkor már
közel állott élete végéhez, egy bullát (In s p e c u l a ) bocsátott ki
(1758), mellyben kijelentvén, hogy a porfugáli király által már ér-
tesitteteit a portugál uralom alatt álló jezsuiták közé becsúszott visz-
szaélésekrői, a dolog jobbraforditásával Saldanha Ferencz bibor-
nokot bízza meg, kit Pombal már előbb kijelölt e czélra. Saldanha
tehát, mielőtt még látta volna őket, egy rendeletet bocsátott ki,
mellyben igen jól értesültnek m utatta magát a jezsuiták dolgairól,
s megróva őket a kereskedés miatt, meghagyta nekik, hogy három
nap alatt jelentsék be kereskedelmi czikkeiket, tőkéiket, váltóikat,
hogy így annál inkább Isten szolgálatára szentelhessék magukat.
Többi megbízottai ekközben felkutatták házaikat és lajstromaikat
Paraguayban, Maranhaoban, Brasiliában, s úgy találva, hogy csak­
ugyan kereskedést űztek, többnyire felfüggesztették őket a prédiká-
lá^tól és a gyóntatástól.
Egyszerre, hogy hogy nem, azon hir terjed el, hogy József
portugál király ellen három lövés intéztetett; senki sem hallotta
ezen lövéseket, senki sem látta a királyt, az orvos és Pombal ki­
vételével, de azt hiresztelték, hogy a jezsuiták keze volt benne
a merényletben, s a bűnösök elitélése végett bizottság alakíttatott
Pombal elnöklete alatt. Előkelő nemeseket fogtak be a Tavora
és Aveiro családokból, a circus vadállatai számára készitott
üregbe zárták őket, rokonaikat pedig zárdákba csu k ták ; a jezsu­
iták házait örökkel vették körül s minden részeiket felkutatták.
Kinzásközben d’Aveiro herczeg azt vallotta, hogy a jezsuiták iz­
gatására meg akarta ölni a királyt. Hiába vonta vissza vallomá­
sait a kinzás megszüntetése u tá n ; ítéletet hoztak, mellynél, min­
den tényleges adat hiányában csupán egy összeesküvésről szál­
longó bizonytalan hírekre támaszkodva, Ferreirát, a király kama­
rájá t, m áglyára; a többieket pedig kerékbetörésre ítélték; a szép
 — 22.1 —

és müveit Leonora, Tavora marquisnp, ki I s t e n k e g y e l m é ­

b ő l goai alkirályné volt, lefejeztetett, férje fölnégyeltetett, fia:,
veje és szolgái megfojtattak, javaik elkoboztattak, palotáik a föld­
del egyenlővé tétettek, nevök eltörültetett; a leggonoszabb bar­
bárság sem m utathat fel kegyetlenebb ki végeztetéseket.
A por aljassága legjobb folmentés a vádlottakra nézve, s
eleg legyen még azon gyalázatosságot főiem!itentink, mellynél-
fogva amellett, hogy a p ír a legnagyobb titokban tartatott, a ki­
rály megtiltotta, hogy valaha újra átnézessék. A világ, melly
vágyva vágyott megtudni, a valót, csak azt birta fölfedezni, hogy
midőn a király egyizben szerelmi találkára ment a nevezett mar-
quisníihöz, s kamarása, Texeira, hintájában tért vissza, a nö férje
és sógora által megtámadtatok, kik lövéseket intéztek ellene, azt
hivén, hogy Texeirán állanak boszut, minthogy azonban a kocsis
azt kiáltotta, hogy a király ül a hintóbán, az illetők elfutottak-
Ez látszik a legvalószínűbbnek : legkevésbbí az valameliy össze­
esküvés; meglehet azonban, hogy voltaképen Pombal boszuja
volt az egész, kitől megtagadták egy Tavora hölgy kezét lia
számára; kivel azt eme véres előzmények után mégis összeadta.
Egyúttal vagy előidézte, vagy megragadta ezen esetet avégre is,
hogy az aristokratiát és a jezsuitákat sújtsa, kik ellenszegültek
az általa tervezett központi zsarnokságnak. Azt hiresztelték tehát,
hogy a jezsuiták voltak ezen gonosztett előidézői, nevezetesen
pedig Joao Alexis de Souza, Joao de Matos és Gábriel Malag-
rida.
X III. Kelemen (Rezzonico Károly), ki ekkor X IV . Benede­
ket követte, több hajlandóságot mutatott a jezsuiták iránt ; Ricc1
Lőrincz generálisuk pedig egy tiltakozást terjesztett fel hozzá az
ellen, hogy némelly tag tévedései az egész társaságnak tulajdo-
nittassanak; a portugál király, úgymond, roszul értesittetett vala-
melly roszakaratu egyén által; kívánta, hogy, n a g y o b b b a j o k
e l h á r í t á s a v é g e t t , bizassék ő reá az egyes házak megvizs­
gálása. A fönebbi phrásist aztán m egragadták a jezsuiták ellensé­
gei, mintha fenyegetést foglalna m agában, melly a megkisérlett
király-gyilkossággal teljesittetett volna; hirdették, hogy „székhe­
lyeik mérget és mételyt terjesztő m ocsárok, honnan azon atya­
gyilkosság szerencsétlen végrehajtói is szitták a mérget." U tol­
jára a király v é g s ő e s z k ö z ö k k e l vagyis országaiból való ki­
űzéssel fenyegetőzött. Pombal pedig azon elvet gyakorolva, melly-
nek tanítását a jezsuitáknak tulajdonították , hogy t. i. a czél
 — 224 —

szentesíti az eszközöket, bűnösöknek nyilvánította a jezsuitákat s

parancsot bocsátott ki, melly szerint „nem törvényszéki utón, ha­
nem gazdálkodásból a a király személye és köznyugalom vé­
delme iránti tekintetből lefoglaltassanak jószágaik, személyeik p e­
dig elzárassanak száz reist (hatvan centesimo) utalványozva n a ­
ponkint mindegyiknek.
E rre rögtön vádlevél intéztetett a pápához kereskedésök?
Paraguayban gyakorolt zsarnokoskodásaik és a király gyilkosság
miatt, melly, mint mondák, némelly elfogott levelekből be van bi­
zonyítva. A fiscalis procurator megkeresésére X III. Kelemen
m egengedte, hogy bármelly, a királygyilkosságba bebonyolodott
egyházi személyt pörbefoghassanak ; egyszersmind azonban magán
utón arra kérte a királyt, hogy hagyjon fel a kivégeztetésekkel,
s különböztesse meg a testet némelly megmételyezett tagtól,
mellynek eltávolításával ö maga bizta meg Saldanhát, hogy a
rend visszatérjen a hajdani tisztasághoz.
Ekközben igen dühös iratok jelentek meg a jezsuiták el­
len '), tudva, hogy a pártok által zaklatott időkben nem az igaz­
ságra, hanem arra szoktak figyelni, aki nagyobbakat tud mon­
dani.
Először is az iskolákat vették el a jezsuitáktól és világi­
akra bizták, uj könyveket fordittatván át számukra, még német
protestáns szerzőktől is. Végre mint nyilvános lázadók, árulók s
az állam ellenségei, kiüzettek az országból. Százharminezat közü­
lök hajóra raktak, mialatt az In e x i t u I s r a e l d e A e g y p t o
zsoltárt énekelték, s Civitávecchiába szállították őket, másokat
pedig máshová; négyszáz kilenczven négy jezsuitát, kik Brasiliá-
ban laktak, hajókra gyömöszöltek s a lissaboni börtönökbe vagy
a pápai államokba szállították; épigy bántak el azokkal is, kik
Kelet-Indiában tartózkodtak. Azon kétszázhuszonnégy közül, kik
az országban elfogattak, harminczhét meghalt, harminczhat deportálta­
tok, a többieket pedig a király halála után a határokra küldöttek.

') A leggonoszabbak egyike az „Időszaki és elemzet.es lehozás első rész,

mellyben a portugál kormányok szakadatlan során át, III. dón Jüantól a je ­
lenkorig, feltáratnak ama rettenetes gyilkosságok (stragi), mellyeket a Jézus ne­
vét viselő társaság Portugálban és ennek birtokain elkövetett, egy terv és rend­
szer segélyével, mellyet ezen országban való meghonosulása óta változatlanul
fentartott mindaddig, mig az 1759. szept. 3-ról kelt igazságos, bölcs és okos
törvény által onnan kifizetett, közrebocsátva De Scabra József Btb. által".
Lissabon 1767.
 - 225 —

A bölcsészekkel ezidötájban kitört küzdelemben Rómát olly

rémület szállta meg, mellyet annái inkább titkolt, minél nagyobb
volt, s nehogy ürügyet szolgáltasson ellenfeleinek, mérsékelte hő­
seinek harczi buzgalmát. Kezdetben tehát nem merte pártolni a
jezsuitákat, mi által uj támadásokra buzdította az ellentábort,
most azonban nem hallgathatta el többé azon bántalmat, melylyel
öt illették az által, hogy a jezsuitákat elűzték anélkül, hogy er­
ről értesítették volna. Pombal azonban vérszemet kapván, elkül-
dötte a pápai nuntiust, visszahitta saját követét és egyházi újítások­
hoz fogott; egy torony fenekére záratta a coimbrai püspököt egy
encyclica miatt, mellyet ez az istentelen könyvek ellen kibocsá­
tott s melly nyilvánosan a hóhér által égettetett el. A hatvan
politikai bűnös száma ekkor jóval megszaporodott, s a b i z a l ­
m a t l a n s á g i külön törvényszék számos kiváló egyént e lité it1).
Malagrida, kit már említettünk, rajongó, titkos látásokba el­
merült férfi volt, ki a legnevetségesebb badarságokat szokta ösz-
szehadonázni 2). A nép s a királyi herczegek tisztelték, Pombal
azonban különösen fenekedett ellen e, mert azt h itte , hogy egy
általa szinrehozott drámában Háman személye alatt öt értette.
Ámbár hetvenhárom éves volt, ámbár a merénylet alkalmával
mint visionarius börtönben tartatott , mégis tüzhalálra Ítéltette,
fején papirsüveggel, ötvenkét más egyénnel együtt, s igy „a ne­
vetségesség tulhajtása (mint Voltaire mondja) az iszonyat tulhaj-
tásával párosittatott.“
Az első csapást tehát Portugálban mérték a jezsuitákra,
úgy látszik azonban, hogy azon országból jö tt, hol a közvéle­
mény fáradhatlan izgatói a egy ellenséges kormány léteztek.
XV. Lajost arra tanította Fleury bibornok, hogy a jezsuiták rósz
urak, de igen jó eszközöket lehet belölök csinálni. Később Pom-
padour és Choiseul miniszter, melly utóbbi az encyclopaedisták
iránti hódolatból minden módon ártani ohajtott nekik, azt sugdos-

*) Kaunitz he rezeg gyakran tréfálózott Choiseullel Pombal ro v á sára . Ce

monsieur, m o n d á, a donc toujours un Jésuite a cheval sur le néz.
s) Sz. Anna életé-ben mondá, hogy ez még anyja méhében sirt s szána­
lomból sírásra indította a cherubokat és szeráfokat, kik vele társalogtak; hogy
már akkor fogadalmakat tett stb. A z antikrisztus életér'ol és birodalmáról szóló
értekezésben azt állította, hogy neki fölfedeztetett, miszerint három antikrisztus
leend: atya, fiú és unoka, ez utóbbi Milanóban születnék 1920-ban egy b a rá ttó l
és egy apáczától, Proserpinát, az alvilági furiát, venné nőül stb,
XYIL 15
 — 226 — •

ták a király fülébe, hogy az egyház igen jól megvolt tizenöt

századon át jezsuiták nélkül, tehát most sincs rájok mulhatlanul
szüksége ; hogy ellenségei a királyoknak az olly theologusok,
kik megengedték megölni a rósz királyokat; hogy összeesküvést
forralnak, miszerint a rendes időnél előbb megszerezzék a trónt
a dauphin számára. Lajos, ki inkább vágyódott a nyugalom,
mint az igazság után, megunva a sok zaklatást, elrendelte, hogy
vétessenek vizsgálat alá a jezsuita szabályok, annak földerítése
végett, vájjon nem létezik-e bennök valam i, ami ellenkeznék a
morállal, a vallással, a politikával. Flesselles Jakab, a bizottság
elnöke, akként vélekedett, hogy meg kell tartani ezen annyira
hasznos társulatot, egyúttal azonban javaslatokat terjesztett elő,
hogy eleje vétessék ama veszélyeknek, mellyekröl némellyek
képzelőskődtek, s mindenekelőtt azt indítványozta , hogy a gene­
ralis egy, Francziaors/.ágban székelő helyettest nevezzen ki, s
csak ettől függjenek az országban létező jezsuiták.
A dauphin megutálta az efféle cselszövényeket, és pártfogá­
sába vette a jezsuitákat. 0 már előbb is czéltáblául szolgált azok
gunynvilainak, kiknek elvetemültségét nem utánozta. XV. Lajos
boszankodott rája, mert szigorúan elitélte kicsapongásait; Pom-
padour azt hitte, hogy a királynéval és a jezsuitákkal szövet­
kezve csak a gyöngeség vagy józanész egy pillanatát lesi, hogy
jobb életmódra térítse a királyt. Ezen nő tehát fejébe vette, hogy
minden áron megsemmisíti a szóbanforgó rendet , részint hogy
lerázza nyakáról ezen ellenségeket, részint hogy háborúságot hoz­
zon Lajos és családja közé, részint hogy kiérdemelje a bölcsé­
szek tetszését, kik ama Soréi Ágneshez hasonlították öt, ki meg­
tisztította Francziaországot az angoloktól. Ezen női ármányokat
hasznukra fordították Choiseul és a bölcsészek, kiknek iratait a
tiltott gyümölcs ingerével olvasta egész Európa. Először is rósz
irodalmi Ízlésről kezdték vádolni a jezsuitákat, aztán a kalrnár-
kodási szellemet vetették szemökre, mi valóban nevetséges vád
volt azok szájában, kik soha sem szűntek meg ostorozni a bará­
tok henyeségét; sőt arról is beszéltek (s csakis az a n a 1y s i s
százada hihetett illyesmiket), hogy általános monarchiára vágya­
koznak, mellynek első alapkövét paraguayi missiók képeznék.
A minden oldalról fellobbanó düh között bajos volt megál­
lapodásra ju tn i; a parlament, melly minden más dictatura iránt
féltékeny volt, s még mindig nem mondott le ama theologiai
szerepről, mellyet azóta játszott, mióta a jansenisták védőjéül ve­
 — 227 —

tette föl m agát, visszaélésnek nyilvánított minden pápai bullát

vagy b rev é t, melly kiváltságokkal ruházta fel a társulatot,
araellynek alapítása, úgymond, ellenkezik az egyház, a szent zsi­
natok, az apostoli szék, az egyházi és világi elüljáróságok tekin­
télyével, minthogy felhatalmázásokat osztogatott az egyházi rendek
feladására pápai jóváhagyás szüksége nélkül, s engedelmeskedni kény­
szerit a generálisnak, mint Krisztusnak m agának; ez olly egyed­
uralmi hatalom , melly túllépi a társadalmi szerződés határait,
amelly kölcsönös kötelmeket állapit meg a társadalom é3 az azt
alkotó tagok között.
Ekközben a rennesi törvényszék előtt Chalotais Lajos ál­
lamügyész két értesítést olvasott fel a jezsuiták alapszabályairól,
melly előadások valódi mintaképei a törvényszéki ékes&zólásnak
és szónoki hévnek; több tartózkodással és nem kevesebb erővel
van szerkesztve amaz ismertetés is, mellyet Monclar ügyvéd bo­
csátott ki a jezsuiták tanairól, a kényuralom és szolgaiság vegyü-
lékét tárva föl ben n ö k ; a többi ügyészek egymással versenyez­
tek a jezsuiták befeketitésében. A parlament pedig következő
czimü iratot nyomatott k i: K i v o n a t a a z o n v e s z e d e l m e s
á l l í t á s o k n a k , m e l l y e k e t az ú g y n e v e z e t t j e z s u i t á k
védelmeznek és t a n í t a n a k , a maurinus atyák által
összegyűjtve és tizennyolez rubricába sorozva, továbbá huszon­
két jezsuita iratait a hóhér általi megégettetésre ítélte J), melly
iratok a szerzet jóváhagyásával nyomattak ki , s vagy lázongó,
vagy a politikával és morállal ellenkező tanokat tartalm aznak;
megtiltotta, hogy a király bármelly alattvalója e szerzetbe lépjen,
iskoláikat, novitiatusaikat, missióikat látogassa, vagy velők közle­
kedésben álljo n ; meghagyta, hogy mint a többi egyháziak, úgy
ők is fogadják esküvel, miszerint védeni fogják a gallikán sza­
badságokat és a négy czikkelyt.
XV. Lajos összehitta a főpapságot (1762), hogy vegye vizs­
gálat alá az alapszabályokat; a negyvenöt püspök és bibornok
azonban, egynek kivételével, arra kérte Lajost, hogy tartsa fen
azon intézményt, melly, mint mondák, olly nagy hasznára van az
egyháznak és az oktatásnak, s a király és a nép bizalmával tisz-
teltetik meg. A parlament azonban nem is hederitett rajok, s

J) Közöttük voltak Bellarmin, Moliua, 8aImeron, Vasquez, Suarez, Lessius,

E.scobar, Busembaum, Colonia, La Croix, Jouvency, és Torsellini Horáe Compen­
dio d i Storid-)&
15*
i
 — 228 —

anélkül, hogy kihallgatta volna a jezsuitákat, kitiltotta őket Fran'

cziaországból, mint egy rósz és kárhozatos intézmény híveit
(mig Portugáliából azon okból tiltattak ki , hogy a szent intéz­
ménytől eltértek); m egtiltatott nekik az egyházi öltönyt viselni, a
rendfönökkel közlekedni, bármelly functiót végezni, hacsak eskü­
vel nem fogadnak hűséget a király és a gallikán szabadságok
iránt s nem ígérik, hogy k ü z d e n i f o g n a k a t á r s u l a t er ­
k ö l c s t e l e n e l v e i e l l e n !).
Megnyugodtak sorsukban és nem tettek esküt, kivéve ötöt
négyezer közül; a párizsi érsek dicséretekkel halm ozta el a je­
zsuitákat s kárhoztatta a parlament törvényellenes eljárását, ami­
ért ez utóbbi a hóhér által elégettette a főpásztorilevelet, az ér­
seket pedig a király ötven mérföldnyire (leghe) száműzte. Később en­
gedve Pompadour csábításainak és Choiseul politikájának, vi sz-
s z a v o n h a t l a n u l eltörölte a rendet Francziaországban (1764).
„A parlamentek (mondja Voltaire) rendszabályainak némelly
pontja miatt Ítélték el, mellyeket a király megváltoztathatott
volna; bizonyos, kétségkívül iszonyatos, de megvetett elvek mi­
att, mellyeket többnyire külföldi jezsuiták terjesztettek, a fran­
c i á k azonban elvetettek. A nagy dolgokban mindenkor létezik
valamelly ürügy, mellyet fitogtatnak, s valamelly igazi ok, mellyet
eltitkolnak; ürügyül a jezsuiták üldözésére a rósz, de senki ál
tál nem olvasott könyveikből származható veszély szolgált, —
valódi ok a befolyással való visszaélés volt.“
A genuai köztársaság menhelyet engedett a jezsuitáknak
Corsi'ca szigetén, midőn azonban ezt a hosszú villongások lecsil­
lapítása végett egy franczia hadtest elfoglalta, hajókra gyömö­
szölték őket s a legtürbetlenebb melegben Genuába szállították.
Az 1766-iki virágvasárnap előestéjén a madridi lakosság

') Az 1 7 6 --k i p arlam en t h a tá ro z a ta k á rh o z ta tja a je z su itá k a t „m in t köz­

tudom ás szerint bűnösöket, hopy m inden időben ás á lla n íó a n , e lü ljáró ik és gene­
rá lisa ik hely b en h ag y ásáv al ta n íto ttá k : a sirooniát, isten k áro iü lásf, szentségtörést,
büvölést, astro lo g iát, v a llá stalan ság o t, bálványozást, b a b o n a-á g o t, fajtalanságot,
esk ü sz eg é st, ham is tan ú ság o t, ham is bírásk o d ást, lopást aty a g y ilk o ssá g o t, gyil­
kosságot, öngyilko ságot, k i’ A lygyilkosságot . . . . p á rto ltá k az arianism ust, soci-
niani m ust, sahelliauism ust, nestorianism usf . . . . a luthe a u u -o k at, kálvinistákat
s a X V I. századbeli egyéb ú jító k a t . . . . felélesztett!' k W icleff eretnekségét
. . . . T ichonius, P elag iu s, a sem ipelagianusok, Cassiu-;, F au stu s, a m arseille-iek
tév e ly e it . . . . p á rto ltá k a m ontanisták isten te le n sé g eit . . . . s ta n íto tta k olly
ta n t, m elly sérelm ei a ; z e n ta ty á k ra , az apostolokra és Á brahám ra n é zv e .“
fellázadt, olcsó kenyeret és számos panaszok orvoslását követelve.
Sem a király, sem a követek, sem a katonák nem voltak képe­
sek lecsillapítani a lázongó tömeget, midőn azonban a jezsuiták
léptek közbe, a lázadók lecsöndesedtek s „Éljenek a jezsuiták!“
kiáltások között szét oszoltak. Ez elég volt arra, hogy Choiseul
herczeg elhitesse a spanyol királylyal, miszerint a jezsuiták idéz­
ték elő a lázadást, s hogy gyűlöletet és félelmet keltsen benne
ellenök. III. Károly, mint vallásos és szemes férfiú biztosította
őket védelméről, később azonban behálózva d’ Aranda gróf minisz­
ter és a bölcsészek czimborája által ') félteni kezdette tölök sa
ját életét. Később Ricei atya egy állitólagos levelét mutatták neki
(mondták, hogy Choiseul gyártmánya volt), melly ben az mondatott,
hogy elegendő okmányokkal rendelkezik annak bebizonyítására, mi­
szerint Károly házasságtörósből származott. Több nem kellett.
Egy, a legnagyobb titokban folytatott pör után rendeletek kül­
dettek szét, mellyek olly vigyázattal pecsételtelek le, mintha az
ország üdve forogna szőnyegen, s mellyeket az ország minden
részében ugyanazon órában kellett az alcadoknak íelnyitniok, ha­
lálbüntetés m ellett; ezen r;udeletekben a jezsuiták kiűzetése fog­
laltatott (1767. apr. 3.). Egyszerre hatezret tartóztattak le, örege­
ket, tudósokat, betegeket, nemeseket, minden különbség nélkül,
s miután összeírták vagyonukat és mindegyiknek megengedték
magával vinni breviáriumát, egy erszényt és saját ruháit, hajók
fenekébe tömték és Civitavecchiába szállították őket. X III. Ke­
lemen, ki méltatlan eljárásnak tartotta, hogy minden előleges
értesítés nélkül ennyi idegen személyt raktak ki partjaira, vona­
kodott őket befogadni; ugyanezt tette Genua és L ivorno; végre
hat hónapi hányatás után Corsica partjaira verődtek, valóságos
éhséget és mindennemű nélkülözéseket szenvedve; a pápa végül
hajlandónak nyilatkozott őket befogadni, ha Spanyolország is j á ­
rul némi csekély összeggel fentartásukhoz. Ugyanez történt az
amerikai, ázsiai és afrikai gyarmatokban is.

2) L e comte d' Aranda . . . . c est le seul Espagnol de nos jou rs que la postérité
puisse íerire sur ses tablettes. (Test lui qui voulait fairé graver sur le frontispice de
tóm les temples, et réunir dans le mérne écusson les noms de Luther, de Calvin, de
Mahomet, de Quillaume Penn et de Jésus C hrist; . . . . c' est lui qui voulait fairé
vendre la garderobe des ■ f aints , le mobilier des vierges, et convertir les croix, tea
chandeliers, les paténes etc, en ports, en auberges, ei en grands chemins. — Langis
marquis, Voy. en Espagne, I. köt. 127. lap ; 1786-ben irt.
 — 2B0 —

Csakhamar egy nyilatkozat jelent meg, mellyben azt jelen­

tette a király , hogy az állam biztonsága és egyéb indokok,
m e l l y e k e t f e l s é g e s s z i v é b e n r e j t v e t a r t , nem külöm-
ben egy, az ő megöletésére és a monarchia feldarabolására irány­
zott összeesküvés arra indították öt, hogy a jezsuitákat kiűzze és
jószágaikat elkobozza; egyidejűleg dicséri a többi szerzetesrende
két, mellyek nem foglalkoznak világi dolgokkal. Minden jezsui­
tának száz, a laicusoknak kilenczven piasztert, az ujonczoknak
pedig semmit sem utalványozott, hozzátevén (halljuk csak), hogy ha
valaha bárki, védelmül valamelly iratot bocsátana közre ezen ki­
rályi elhatározás ellen, az egész társulat elveszti évdiját; a ki­
rályi rendelet ellen vagy mellett beszélni felségsértésnek tekinte­
tik, „mert magánosoknak nincs joguk a fejedelem elhatározásait
birálni vagy magyarázni1' (XVI. cikkely.) Mindezek után Károly
felkiáltott: E g y o r s z á g o t h ó d í t o t t a m m e g !
. A pápa igen zokonvette ezen tényeket s fájdalommal telt sza­
vakat intézett hozzá : „T e is f í a m ? “ elszámlálta a társulat érde^
meit, melly Isten és az emberiség szolgálatára szentelte magát; Istent
és az embereket hítta bizonyságul, hogy ha egyik-másik netán oko­
zott is zavarokat kormányának, maga a társulat intézményében és
szellemében nem csak ártatlan, hanem jámbor, hasznos és szent is
volt, tekintve hivatását, törvényeit, elveit. Azért tehát, ha kedves
előtte lelkének üdvössége, vonja vissza vagy függeszsze fel ama
rendeletét, mig valamelly pártatlan vizsgálat érvényt nem szerez a
jognak és igazságnak. Minden hiába volt! A nápolyi király, engedve
a spanyolországi rendeleteknek és Tanucci izgatásainak, „használva
ama független fő hatalmat, melylyel Istentől felruháztatott, s melly
az ő mindenhatósága folytán elválasztatlanul egyesittetett a felsöség-
gel,“ kizárta a jezsuitákat a Két-Siciliából, éjnek idején (novemb.)
kiüzetvén a jezsuitákat celláikból, csupán ruhájokat engedve maguk­
kal vinni, s a legközelebbi kikötőbe hurczoltatván őket, hogy ott
hajókra szállíttassanak. Ugyanígy já r el Parma, s a z ö s s z e s
B o u r b o n f e j e d e l m e k abban állapodtak meg, hogy a rend
eltörlését fogják követelni.
Valamelly más rendfőnökkel, azon simulékonysággal, melylyel
a jezsuitákat vádolták, talán meg lehetett volna menteni a társula­
tot, ha újjáalakítják. Ricci azonban, semmi mással nem törődve,
csak a társulat ellen elkövetett igazságtalanságot lá tta ; a u t s i nt
u t s u n t , a u t n o n s i n t, ebből állott válasza; ollyan volt ö mint
Valami hajóskapitány, ki meg akarja menteni a terhet, vagy elveszni
 231 —

vele együtt. Másrészről ismét a pápától a jezsu ita rend eltörlését

kérni annyi volt (mondá d’ Alembert), mint azt követelni a porosz
királytól, hogy bocsássa el gránátosait. Nem ők voltak-e a pápai jo ­
gok legkitűnőbb védői? nem ők voltak-e azok, kik a eh ilii, paraguayi,
chinai uj telepitvényekkel helyrehozták az eretnekség és a schisma
által okozott veszteségeket? amiértis a pápa azt válaszolta, hogy a
rend a lehető legvilágosabban jóvá van hagyva a trienti zsinat és elő­
deinek rendeletei által, s az A p o s t o l i c a m kezdetű bullával azt
ismét megerősítette ; tiltakozott, irt, de nem volt kire támaszkodnia
(1768.) A fejedelmek ekközben minden oldalról igényeket támasz­
tanak a szent-szék rovására; elfoglalják jogait és birtokait, sőt azt
is javasolják, hogy vétessék ostrom alá Róma, miszerint a nép föllá­
zadjon a pápa ellen, „ez leven az egyedüli m ód a jezsuiták eltörlé­
sének kierőszakolására“ ').
XIV, K elem en
Teljes bomlásban volt tehát az egyház, midőn meghalt XIII.
Kelemen (1769 febr. 2.), ezen velenczei kalmár, ki szembe mert szál-
lani szent Lajos fiaival, az utolsó pápa, ki a középkor pápáira emlé­
keztetett. A jezsuiták ravasz mindenhatóságának kellett volna most
vezetni azon eonclavét, mellytöl életök vagy haláluk függött. Az ösz-
szes miniszterek és udvari bibornokok cselszövényei, a követek fe­
nyegetőzései, II. József gőgös lenézése, ki csak azért jelent meg,
hogy ki gúnyolja a pápákat, a jezsuitákat és a királyokat, a Bourbon
udvarok által harmincznál több egyén ellen emelt tiltakozások
(exclusiones), igen messze húzták a választást. Ez végre Ganganelli
Lörinczre esett, (Sant Arcangelóból Rimini mellett), ki XIV. Kelemen
nevet vett föl. Ez gyöngéd erényekkel biró és alkalmazkodó, őszinte
s egyszersmind nagyravágyó férfi volt, ki azt hitte, hogy többé nincs
ideje az ellenállásnak, hanem engedni k e ll; nem vette észre, hogy
egy kizárólag erkölcsi hatalomnak vezetnie kell a közvéleményt,
és nem alája vetni magát. Látta, hogy a katholikus világot a vallás-
talanság ostromolja, melly egyképen fenyegeti a trónokat és oltá­
rokat, s mégis úgy látszott, hogy a fejedelmek is egykézre játszanak
vele, ostromolva a szent szék jogait, s mindenütt nemzeti, független
patriarchatusokat óhajtva felállítani. Teljesen bízott Krisztus Ígéreté­
ben s ezt irta egy b arátján ak : A s z e n t s z é k n e m f o g e l v e s z ­
ni , m e r t a z e g y s é g a l a p j a é s k ö z p o n t j a ; de el f og-

*) D ’ A ubetarre m ariiuisuak C hoiseulliöz in té z e tt sü rg ö n y e 1768. uqv, 30-

rói, Saint-Priestnél-
 — 232 —

já k v e n n i a p á p á k t ó l mi ndazt , a mi t n e k i k a d t a k . —
Ezzel megegyezöleg engedte, hogy a fejedelmek mindinkább lazítsák
ama kötelékeket, mellyek a nemzeteket Rómához fűzték; állították,
hogy a conclaveben (ennek hiteles adatai az ellenkezőről tanuskod
nak) egy okmányt irt alá, mellyben magát a jezsuitarend eltörlésére
kötelezte, sőt még arra is rem ényt nyújtott, hogy a szent széket
Avignonba helyezi át *); annyi bizonyos, hogy alig foglalta el a trónt,
visszavette az elődje által Parma ellen kiadott monitoriumot, s
visszaküldötte a nunciust Portugálba.
A fejedelmek nem elégedtek meg azzal, hogy egyenkint ki­
kergették a jezsuitákat országaikból; óhajtották, hogy ne le­
gyen eltérés a polgári és egyházi hatóság között ; elejét akarták
venni ama veszélynek, hogy valamelly uj miniszter vagy szerető is­
m ét visszahívja őket. Francziaország, Nápoly és Spanyolország te­
hát közös megállapodás folytán sürgetik, hogy a pápa törülje el
okét, Ricci atya és Torrigiani bibornok védőjök pedig a hatalmak
rendelkezésére adassanak. A kérelem támogatása végett Tanucci,
ki személyes ellensége volt XIV. Kelemennek, leszedeti azon már­
ványszobrokat, mellyek egy század óta a római Farnese-palotában
tartattak, hogy Nápolyba vitesse; a toscanai nagyherczeg hasonló­
képen megfosztja ékességeitől a Medici palotát; ezen személyes sér­
tésre számított tényeknek okvetlenül mélyen föl kellett háboritniok
egy olly népet, melly, miként az olasz, annyira lelkesül a művé­
szetekért. A többi Bourbonok nem fogadják el a pápai követet
Madridban, elfoglalják2) Avignont, B eneventót, Pontecorvót, ki-

’) L ásd az okmányokat Satat-Príest-nél. K önyve D e la destruction des

Jésuites, egy encyclopaedista ind u lato sság áv al van írva, de a z é rt elég őszinte, s
h a szo n n al lehet olvasni. F e lk ere stem az összes leghevesebb m ttí-eket, mellyek
e tárg y b a n n apjainkban m egjelentek, kivéve a p u sz tá n sz ó sz a p o ritó k a t; m ind­
ezek m eggyőztek engem et arról, m illy fontossággal b ir ism erni a tén y e k et, bár-
melly oldalról hozassanak is fel. T ú lz o tt a je z su itá k érdekében C retin eau -Jo ly tör­
ténete, k i hogy ő k e t k itisztázza, vádolja az egyházat, a p á p á t s am i szent csak
lé te z ik . E zen V II. kiadás ny o m atása a la tt m egjelent a tudós T h ein er praelatus
X I V . Kelem en élete czim 'i m u n k ája , m elly igen szám os okm ánynyal van gazda­
g ítv a , s egészben véve nem c.-ak fölm enti, hanem d icséri is am a p ápát, fájdal­
m as, de k ik erü lh etlen szükségesség g y an án t tü n te tv e föl a je z su itá k eltö rlését, s
k im u ta tv a , hogy a p áp a azon sz ilá rd m eggyőződéssel h a tá ro zta m ag át e lépésre,
m iszerin t az eg y h áz ja v á t m ozditja elő.
s) A fosztogatási düh m ár ekkor k e z d e tt átm en n i a bölcsészekről a ki­
rá ly o k ra , k ik a ztán a n é p et is m e g ta n íto ttá k ezen m esterségre. V oltaire ezt irta
F rig y e sn e k (1770. ju l. 8 .): „E n g ed n é Iste n , hogy G anganellinek valam i szép
 — 233 —

jelentve, hogy mindaddig vissza nem adják, mig a pápa föl nem
hagy az ingadozással, sőt még gonoszabb dolgokat is látszottak
forralni. Végre még azt is elhitették vele, hogy jezsuita méreg és
gyilok fenyegetik, valamint arról is sugdostak, hogy elődét a böl­
csészek mérgezték meg ; amiért is Kelemen, „szelid és emberszerető
pápa, kit azonban Isten nem terem tett illy heves zivatarokra" *),
a félelemtől ösztönöztetve s hogy kikerülje a követek látogatásait,
betegnek adta ki magát, szegényes étkekkel élt, mellyeket egy ba­
rát tálalt fel neki, s barátok, tanácsadók nélkül töltötte napjait.
Időnyerés végett m egígéri, hogy Ricci után nem fog kinevezni
rendfőnököt s megtiltja az ujonczok fölvételét; akarja, úgymond,
hogy minden király egy értelemben legyen, amelly czélra zsina
tót fog összehíni; alkudozik a szent széknek Avignonba való átté­
tele fölött, könyörületet és nyugalmat esd a kérlelhetlen miniszte­
rektől , még elcsigázott testének sebhelyeit is mutatva. Ekközben
jóváhagyja azt, amit a három udvar müveit, s a legszigorúbban bánik
a jezsuitákkal: megfosztja őket néhány collegiumaiktól, látogató­
kat küld nyakukra, sarczokat ró rájuk, megengedi, hogy a hi­
telezők elárverezzék bútoraikat, — végül felszólítja a királyokat,
hogy terjeszszék elő a jezsuiták elleni felháborodásuk okait, mi­
szerint indokolhassa eltörlésöket. III. Károly csakugyan összegyűj­
tötte azokat; Choiseul azonban, kinevetve a pápa barátos tempóit,
( f r a t e r ie ,) megakadályozta azok elküldését, s azt adta vála­
szul, hogy az indokok ki vannak fejtve mindegyiknek redele-
teiben, s elégedjék meg ezzel; nem tartoznak számot adni a
pápának magaviseletökről, nem választották öt biróvá.

birtoka volna nz ön közelében, s hogy ön ne volna olly távol L o r e ttó tó l! Mílly

szép dolog lenne m eg tréfáln i ezen h arlequineket és b u lla g y á rtó k a t. N agy örö­
mem telik benne, h a nevetségessé tehetem , m ég inkább örülnék, h a kifoszt­
hatnám őket. “
F rig y e s, nagyobb bölcsésznek m u ta tv án m a g á t a bölcsésznél, k ö vetkezőleg
válaszolt (jul. 17.): „H a L o re tto szöllöm m ellett volna, nem n yújtanám ki re á
kezem et. K incsei e lcsáb íth atn ák a M andriniket, a C onflansokat, a T urpineket, s
a hozzájok hasonlókat. Nem m intha tisztelném a d őreség á lta l te tt a ján d ék o k at,
de kím élni kell a zt, m it a közönség tis z te l, nem kell b o trá n y t okozni; s a k i
belesebbnek ta r tja m ag á t a többiek] él, k e ll, hogy szánalom m al legyen gyönge-
ségeik irán t s ne sé rtse e lő ítélete ik e t. K ívánatos volna, hog y k o ru n k állítólagos
bölcsészei szin tén így g o n d o lk o zn án ak .“ Később azonban ugyanezen király k ö v e tk e ­
zőleg i r t: „A zt hiszem , hogy F ran c ziao rszá g m inisztere többé nem engedi ki-
CBUSzni kezei közöl A vignont, h a m ár egyszer m e g k a p a rito tta ,“
') Saint-Priest, 137 . i.
 Kelemen tehát elkészítteti Morefoschi által az eltörlési bre-
vét, ezt azonban inkább c u r i a l i s n a k mint p o n t i f i c a l i s-
n a k találja, s azt mondja, hogy a papság fenségének megfelelőbb
forma kívántatik. Az udvaruk eközben szüntelen sarkallják, hogy
vessen véget a halogatásoknak; Kelemen busul, sir s állítja, hogy
lemond, s Isten kezet véli fölismerni, midőn a londoni, pétervári,
berlini udvarok, vagyis egy görög pápa, egy anglikán pápa és
egy istentagadó bölcsész irtak neki egy olly rend érdekében,
mellyet egy legkeresztényebb, egy katholikus és egy leghívebb
király döftek át.
Spanyolország azonban, vagyis Aranda miniszter, Florida Bi-
anca követ által minduntalan zaklatta a pápát, nem adva hitelt be­
tegségének és megígérve, hogy rögtön visszaszolgáltatja neki Be-
neventot és Avignont *), mire Kelemen igy válaszolt: A p á p a

') A rtau d u r X II. Leó életé-ben, 50. f., C hoiseul m iniszter egy lev elét tette
közzé B ern is bibornokhoz 1769. ju n . 26-ról, m ellyből k itű n n é k , hogy III. Károly
volt a fő izgató, s hogy K elem en m inden eszközt felhasznált a dolog h a la sz tá ­
sára. ím e néhány töredék eme levélből : „Nem kétlem , észrev ette ön, miszerint
én kén y szerítv e voltam ezen le p é s r e , nem csupán am az előzékenység folytán,
m elylyel F ra n c ziao rszá g király a saját unokaöcscse (III. K ároly) irá n t tartozik
ezen jez su itik u s ügyben, m elly jele n le g még súlyosabbá löri ú g y a körülmények,
mint. azon ellenszenv m iatt, m elylyel a spanyol k irály a jez su iták irán t viseltetik
s m elly so k k al élénkebb, m int a d’ O yeras (Potnbal) ű ré ; de m eg a z é rt is, hogy
m egkim éltessék <m inentiád szám os ellenm ondások- és veszödségektöl, mellyeket
soha sem rá z h a ttu n k volna le m agunkról, m inthogy Spanyolországban nem egy­
könnyen m ondanak le bizonyos előítéletekről, ha rögtön kezdetben egész határozott­
sággal nem irtjá k ki azokat.
„A zt hiszem a nápolyi királylyal, hogy a pápa gyönge, vagy ham is ember :
gyönge, h a haboz ann ak v é g reh a jtá sá b an , m it lelke, szive, Ígéretei parancsolnak
neki ; ham is, ha csalékony rem ényekkel a k a rja hiteg etn i a a koronás főket. Mind­
k é t esetben szükségtelen kim élettel lennünk i r á n t a ; ha gyönge, m ég inkább hz
leend, ha észreveszi, hogy m itől sem kell ta rta n ia ré sz ü n k rő l; ha ham is, nevetséges
lenne azon rem ényt k e lte n i benne, hogy kifog ra jtu n k ravaszságával. P e d ig igy teu-
nénk, bibornok ur, ha be ak arn é k várni, m ig a szen t a ty a m egnyeri a / összes kath.
fejedelm ek beleegyezését a je z su ita -re n d e ltö rlé s é re ; ön jó l lá tja am a hosszadal­
m asság o k at és nehézségeket, m ellyek ebből szárm azn án ak . A bécsi udvar csak
m egszorításokkal és valam elly előnyös alk u d o zással fogja adui beleegyezését ; Né­
m etország csak ü g y gyel-bajjal fogja m egadni ; L engyelország, O roszország által
felizg atv a, m eg fogja azt tag a d n i, hogy bennünket boszantson ; Poroszország és
S ardinia (jól ism erem ő k e t) ugyanezt fogják tenni. A p á p a teh á t soha sem fogja
m egnyerni a fejedelm ek eme beleegyezését, s midőn illy zárad ék o t terjeszt elénk,
m int gy erm ek ek k el bánik velünk, kik nem ism erik az em bereket, az ügyeket és
i z u dvarokat. Midőn azonban a p á p a a z t hozza fel, hogy a fejedelm ek beleegye-
k o r m á n y o z z a a l e l k e k e t és n e m k e r e s k e d i k v e ­
l ő k . — Maga Mária Terézia sem gyámolítottá szorultságában, azt
válaszolván neki, hogy a kérdéses ügy állami és nem vallási, s
míg egyrészről szép szavakkal tartotta a pápát, másrészről meg­
tilto tta a milánói érseknek és a többieknek az I n c o e n a D o m i n i
bulla kihirdetését, s Piacenza megszerzésére igyekezett felhasználni
ama bonyodalmat. Végre, engedve II. József ösztönzéseinek, „ki
türelmetlen kapzsisággal áhítozott jószágaikra11 '), ö is hozzájárult
az eltörléshez azon kikötéssel, hogy tetszése szerint használhassa
őket, s ezzel vége szakadt a kifogásoknak, amiértis a pápa szá­
mos bibornokot nevezett ki, hogy erős pártja legyen a consistori-
um ban, s elkészítette a D o m i n u s a c R e d e m p t o r m e u s
brevét, s miután az megnyerte az összes udvarok jóváhagyását,

zéséhez m ég a papság beleegyezése is k ív á n ta tik , voltaképen csak tréfálózni a k a r

velünk. A pap ság beleegyezése törvényes a la k b an csak a zsin at összehívása m ellett
lehetséges, ez pedig k ath . ország b an nem h iv ath a tik össze a fejedelm ek vagy a p ápa
jó v áh ag y ása nélkül . . .
„C supán az uralkodó fejedelm eket ille ti m eg teh á t sürgetni a p á p á t, hogy
töröljön el egy, irán tu k ellenséges sz e rz e te s-re n d et; s a szen t a ty á n a k csupán a
B ourbon-ház fejedelm ei á lt ’il in d ítta tv a kell m ag á t ezen engedményre e lhatároz­
nia. H a a szen t a ty a m eg a k arja tenni eme szolgálatot a fran czia és spanyol k ir á ­
lyoknak, anélkül, hogy m agára vonná a többi koronás fők n e h e z te lé s é t, tegye ö is
azt saját á llam aib an , am i F r a n c z ia - é s Spanyolországban tö rté n t, törülje el a j e ­
z su itá k re n d jé t sa já t terü leté n s egyszersm ind bocsásson ki egy b ullát, m ellyben
k ijelentené, hogy azon fejedelm ek, kik ezután is m eg a k a rjá k ta rta n i a je z su itá k a t,
m eg ta rth a tjá k őket m int külön co ngregatiót, m elly sa já t főnökkel birn a azon á lla ­
mok m in d e g y ik éb é b en , m ellyek illyetén különös g u stu ssal bÍrnának.
„ Je le n le g tén y s az egész v ilá g tu d ja , hogy a franczia, sp niyol és nápolyi
királyok n y ílt harczban á lla n ak a jez su iták k a l, és p árth iv eik k e l. E í fognak tö rö l­
te tn i? nem fo g n ak eltö rö ltetn i? a k irály o k vagy a je z s u itá k lesznek győztesek?
E bben áll a nagy kérdés, m elly je le n le g az összes c abineteket fo g lalk o d tatja és
izgalom ban tartja, s m elly annyi cselszövény, annyi veszödség, an n y i iizelem oko­
zója az összes k a th . u d v a ro k n ál. A ig az at m egvallva, lehetetlen illy látv á n y t szem ­
lélni, anélkül, h o g y ne éreznök annak illetlen ség ét, s ha én róm ai k övet volnék,
szégyelném m a g a m a t Ricci a ty á b an uram ellenfelét lá tn i,“
') Saiüt Priest 165. lap. Nem tudom , m ennyire hitelesek a L ettres inédites
de Joaepli II. empereur d ’ Allema/jne, P á ris 1822. E ze n levelekből mély ellenszenv
su g á rzik ki az összes szerzetes rendek, főleg pedig a je z su itá k ellen, k ik e t a leg -
lealázóbb nevekkel és rá fo g áso k k al illet, v é tk ü l tu la jd o n ítv á n az au sztriai u ra lkodó­
h áznak és s a já t a n y já n ak , hogy tű rik őket, s b izta tv a C hoiseult és A randát, hogy
irtsá k k i őket gyökerestül. Si je pouvaia hair, f exécreraia cette race d ’ hommes qui
ptrsecuta Fenélon, enfanta la bulié ,In coena Domini‘ et rendit Home si mépriaable.
U gyanezt tan ú síto tta róm ai láto g atása alkalm ával, m elly d’ A ubeterre id é z e tt s ü r­
gönyeiben van leírv a.
 — 236 —

kihirdette (1773. aug. 16.) Ezen breve tele volt dicséretekkel a

társulat irá n t; Ignácz, úgymond, szent alapokon állította, fel, s a
pápák érdemeiért kiváltságokkal látták el és tisztelték m e g ; de
túlságosan vágyakodik a földi javak után, kebelében a viszálko-
dás magvai burjánoztnk fel a többi rendekkel, az egyetemekkel, a
fejedelmekkel, melly utóbbiak emiatt panaszokat intéztek a szent
székhez; ez hiába igyekezett azokat lecsillapítani sőt még azok is
ellenkeztek vele, kik a legnagyobb hajlandósággal viseltetnek a tár­
sulat iránt, — amiértis az e g y h á z i b é k e k e d v e é r t , s az
elődök példája nyom án, kik eszélyességből eltörölték a templo­
mosokat és humiliatusokat, ö is eltörli a társulatot. Tagjai vagy a
világi papság közé, vagy, ha nekik inkább tetszik, valamelly szer­
zetbe léphetnek át, anélkül »zonban, bogy a közigazgatásba avat­
koznának. Annak föltétien eltiltása, hogy hajdani társulatuk ei
törléséről vagy intézményeiről Írjanak vagy beszéljenek, indokolatlan
záradék volt, melly az egész kath. világot engedetlenségre kény-
szeritette.
Egy rendkívüli hatalmas, gazdag rendről volt szó, mellynek
főnöke korlátlan hatalommal uralkodott huszonötezer tag fölött,
kik kedvesek voltak a nép előtt, bejáratosak a királyoknál! Kép­
zelhetjük, mennyi elövigyázatot kellett használni, hogy eleje vétes­
sék az egész világ Sángbaborulásának! Titkos rendeletek küldet­
tek a föld négy tájára; a pápai katonáknak egész hősiességekre
volt szükségek ; azon szuronyok, mellyeket a portroyalei zárdaszű-
zek ellen tűztek fel, most a jezsuiták házait vették be rohammal.
De csudálatos! sehol nem találtak ellenszegülésre; ama hatalmas,
ama boszu után lihegő rend engedett az első parancsnak, keresztbe
tette mellén kezeit, és kimúlt, sajnálkozva a pápa gyöngesége, vagy a kor
türelmetlensége fölött. Annyi gyalázatosság között egy bűnös sern
került napfényre. Lefoglalt irattáraikból kellett volna előkerülniük
ama jesuiticus gonosztettek bizonyitékainak, mellyek miatt az utó­
kor is a kortársak átkozodásaihoz csatolhassa a magáéit: de még
mindig vár rajok'. A miniszterek abban reménykedtek, hogy kin­
cseikkel kifizethetik a közadósságokat. III. Károly monda, hogy
ez leszen az ő Peruja. Hozzáfogtak tehát a fosztogatáshoz, s Róma
erészben fölülmúlta még a későbbi jakobinusokat is ; a nyilvános
bankoknál levő összegeik lefoglaltattak, azt hozván fel, hogy nem
lévén többé hitelező, megszűnt a hite! is ; Riccit megesküdtették,
hogy hiven számot adand a társulat vagyonáról, minthogy pedig
sehol sem találták fel a remélt gazdagságot, az Angyal-várba zár­
 — 237 —

ták a rendfőnököt, anélkül, hogy képesek lettek volna egyebet kicsi­

karni belőle, mint hogy a rend gazdagságát a hivek adományai ké­
pezték.
Nem sokára Gacganelli elvesztve egészségét, s mint némellyek
akarják, eszét is, rémképektől környezve és irgalomért esedezve,
meghalt, s mint álli: ották, a jezsuiták által megmérgezve (1774,). Igaz,
hogy az orvosok nyomát sem találták a méregnek; igaz, hogy a jó ­
zan ész azt kérdi, miért nem tették ezt, ha tehetséggel és akarattal
birfak reá, előbb, hogysem rájok mérte a végső csapást, vagy miért
nem sújtották inkább a hatalmas követelőket, mint a gyönge en­
gedőt? de vájjon marad-e hely a józan ész számára a szenve­
délyuralta időkben?
Utóda, VI. Pius, a fejedelmek iránti tekintetből nem merte
szabadlábra helyezni Riceit, ki ennekfolytán továbbra is az erőd­
ben tartatott anélkül, hogy elfogott irataiból és levelezéseiből az
tűnt volna ki, mintha ő még mindig ama hatalom birtokában hitte
volna magát, mellytől őt a pápai breve megfosztotta. Egy püspök­
séget Ígértek neki, ha aláir egy bizonyos iratot, ő azonban vissza­
utasította az ajánlatot. Halála előtt írásban kijelentette, hogy „azon
pillanatban , midőn meg fog jelenni ama törvényszék előtt, melly
egyedül van a csaiatkozhatlan igazság birtokában, csupán a tisz­
ta igazság kedveért mint jól értesült egyén, mint rendfönök, nem
habozik kimondani, miszerint a Jézus-Tarsaság seaimi okot nem
szolgáltatott eltöröltetésére, sem ö maga Ricci, bebörtönöztetésére;
különben őszintén megbocsát üldözőinek, hálát ad Istennek, hogy
kiszólitja öt eme nyomorúságok közül, s esedezik hozzá, hogy ha­
lála enyhítse azok szenvedéseit, kik ugyanazon ügy miatt sanyar­
g a tta la k ." — Ezen nyilatkozatot ismételte, midőn az Ur testét
magához vette, kért mindenkit, hogy tegyék azt nyilvánossá, mire
kiadta lelkét. VI. Pius ünnepélyes temetést rendezett neki s elő­
dei között rendelt számára hely et; a comacehiói püspök vértanúnak
nyilvánította,
Illy véget ért ezen társulat, melly sem gyermek-, sem öreg­
korral nem bírt. Az eltörlési brevéhez egy tilalmat csatolt a pápa
az ellen, hogy a jezsuiták rendjök eltöröltetése miatt gunyoltassa-
nak. Ugyancsak sokat gondoltak a jezsuiták ellenségei a pápa
tilalmával! ezeket ellenkezőleg valóságos örömittasság szállottá meg,
mintha az emberiség váltatott volna meg: Pasquino nevet; a köl­
tők dalokat é3 magasztalásokat zengenek; Lissabonban T e d e -
um -ot, kivilágítást rendeznek, s kihirdetik, hogy pört indítanak
 — 238 —

minden jezsuita ellen, aki netán oda vetődnék, s mindenki ellen,

aki becsmérlőleg szól a brev érö l')
A fejedelmek azt hitték, hogy végre nyugodtan alhatnak, s
mégis azon brevét, mellyet olly makacsul sürgettek, csak fen-
tartásokkal fogadták el minden ellen, ami netán sérelmesnek lát­
szanék az ö vagy a püspökök tekintélyére nézve. Főként pedig
mivel a pápa azt ajánlotta, hogy a jezsuiták vagyona jótékony
czélokra fordittassék, kijelentették, hogy jogukban áll tetszésük
szerint használni fel azt. A gyöngeség tehát csak uj bántalm azá­
sokra bátorított.
A bölcsészek, kik a csapást előkészítették, ezt most ürügyül
használták fel arra, hogy a vallást mint üldözőt gúnyolják. II. Ka­
talin ahelyett, hogy eltörölte volna a jezsuitákat lengyel tartomá­
nyaiban, arra kérte a pápát, hogy erösitse meg és ruházza fel őket
ama püspöki előjogokkal, mellyeket a hitküldéreknek szokás adni;
bölcsésznői hangon ezeket irta a p ápának : „A félelem nem illik
szentséged jellegéhez, s hivatásánál fogva sem alkalmazkodhatik
a világi politikához, ha ez ellentétben ál! a vallással. Ha pártfogo­
lom ezen szegény üldözött szerzeteseket, azt nem szeszélyből, ha­
nem alapos okokból, igazságszeretetböl és azon reményből teszem,
hogy népeimnek hasznára fog válni. Ezen békeszeretö és ártatlan

‘) B o ttá K ároly, ki igen diihös a jez su iták ra , m ondja, hogy a jan sen isták
kím életlen ek n ek m u tatták ^m ag u k at irántok, de „ so k k a l több em berszeretetet ta ­
n ú síto tta k a bölcsészek, tanácscsal, pénzzel, pártfogással g y ám olitva Ig n á cz amaz
elh a g y o tt ta n ítv á n y a it. M ost a k ö z a jn á lk o z á s k isé rte őket, m e rt m időn a szám űze­
tésb e m entek, sokan a legvégső szükséget szenvedték, betegség, kor, vagy szegény­
ség m ia tt.“ X L V III. könyv. O m aga előszám lálja bűneiket, vagyis hogy túlsúlyra
a k a rta k vergődni s e m ia tt többet tan u ltak m int a több ek ; hogy nagy gonddil válo ­
g a ttá k meg növendékeiket, , hosszúra szab ták ezek k ip ró b áltatási id ejé t, elannyira,
hogy csak a k k o r vették fel őket, h a b i z t o s a k voltak a rró l, am it t e t t e k ; hogy job­
bak v o lta k iskoláik az e g y e te m e k n é l; hogy m eg n y erték m gulunf.k a szülök bizal­
m át s a növendékek s z e re te té t; hogy olly szoros ö sszeköttetésben á llo tta k egym ás­
sal, hogy m ég azok sem beszéltek roszat, a rendről, ak ik o d a h ag y ták . L ásd ugyan
azon XLV11I. könyv elejét.
Leó (protestáns) így szól: „A pápának jo g áb a n állott eltörölni a ren d et s az
egyház érdekében erre elegendő o k o k a t ta lá lh a to tt ; de hogy egy p ápa a n n y ira m eg­
fe le d k e z h e te tt nm az elvről, m elly á lta l R ónia a v ilág fölé em elkedett ; hogy enge­
d e tt a világi hatalm ak sü rg etésein ek , m ellyek bántó a la k b a n te rje s z te tte k elő : ez
nyilván k im u ta tta , hogy a szent szék olly gyöngeségbe sülyedt, m ellyet nem iga­
zolnak teljei-en az általános körülm ények, hanem e m iatt részben am a férfiú oko­
zandó, ki a zt elfoglalva t, irto tta anélk ü l, hogy bírt v olna am a hősi jellem m el, mely-
lyet m agas állása k ö v e te lt.'' Olaszország története, X II. K önyv, 4. f.
 — 239 —

férfiak társulata élni fog birodalmamban, mert a szerzetek kö­

zött ezt találom legalkalmasabbnak az ifjúság és a tudatlan nép
oktatására, minthogy az emberszeretet, alárendeltség érzelmeit s
az igazi vallás elveit csepegteti szivökbe. Nekem nem kell tarta­
nom papi fondorlatok és cselszövényektől, s törvényeim alatt bár
kit csak nyilvánvaló ok miatt üldöznek. Atalában ama gonosztettsk-
nek, mellyekröl e rendet vádolják, soha sem láthattam bizonyítékait,
s bátorkodom állítani, hogy szentséged sem látta azokat.“ Végül
arra kéri a pápát, hogy tartsa meg őket O roszországban; majd
mondja lesz rá, hogy lecsillapítsa az ellenséges udvarokat, mellyek
különben emiatt nem fognak ellene hadat indítani (1783. jun. 4). II.
Frigyes kitiltotta az eltörlési brevét azon kijelentéssel, hogy mivel
kötelezte magát mitsem változtatni meg Sléziában a kath. vallás
körül, fel kell tartania a jezsuitákban a legjobb papokat és tanítókat,
akiket csak ismert. Bölcsész barátai üldözési dühökben minduntalan
sürgették, hogy adjon túl rajtok, ö azonban mindig csak azt vála­
szolta, hogy a törvények büntetik ugyan a bűnöst, de nem zavarnak
össze gonoszokat és ártatlan o k at; s hogy csak vádolják öt türel-
mességröl, ez még a legkevésbbé sajnos hiba valamelly fejedelem­
ben J) Végre azonban megunva a zaklatásokat, elrendelte, hogy
tegyék le a jezsuiták rendi öltönyüket és nevöket, képezzék az isko-
laügygyel foglalkozó királyi Intézet papi tagjait, s mint illyenek
foglalkozzanak azontúl is a közoktatással. Utódja aztán teljesen
kiküszöbölte őket.
A kormányok nem gondolták, hogy valamelly társulat még
akkor is félelmet idézhetne elő, midőn már elvesztette politikai
befolyását és a közvélemény támogatását. Nem hitték, hogy egy
olly rend bukása, melly a közoktatást és a lelkismereteket vezette,
nem történhetik meg erkölcsi felforgatás nélkül; hogy ki fognak
pusztulni a collegiumok, anélkül, hogy előbb gondoskodtak volna
pótlásukról 2). A jószágok, mi Ilyek elegendők voltak a közösség­
ben élő tagok fentartására, elégteleneknek tűntek fel a világi ta­
nítók díjazására, amiértis a pénzügy még inkább megbomlott, ahe-

') L ásd ez érdem ben d’ A le m b e rt-re l fo ly ta to tt levelezését, ez utóbbi m üvei­

nek X V II. fejezetében, különösen pedig az 1774. ja n . 7., m áre. 11., és m ájus
15-röl k e lt leveleket.
s) A je z su itá k egy heves ellensége a szem reh án y ás h an g ján igy irt 1815-
beo : L es hommes qu’ on accuse d ’avoir donné le mouvement au préparé les voies a la
Bévolution, rí avaient- ils pás été pour la plus part, élevés <tons les colléges, tenus
pár les Jesuites ? Du Pradt, Congrés de Vienne,
 — 240 —

lyett, hogy jobb karba hozatott volna. A fejedelmek kimutatták,

hogy önkénykedéseikben többé semminemű féket nem ismernek,
minekfolytán a n ép ek , mellyek ezidőtájt kezdettek szabadságokat
követelni, érezték, hogy ezeket csak törvénytelen és erőszakos
utakon szerezhetik meg.
Attól tartva, hogy igazságtalanoknak ne látszassanak, sokan
igazságtalanokká lesznek; az e tény fölött eddig hozott Ítéleteket
eme félelem sugalmazta, de hogy nagyszerű vagy gyalázatos volt
legyen-e a z , most már minden olvasó m egmondhatja; jó vagy
rósz volt-e az, csak akkor lehet elhatározni, ha majd tisztába jöt­
tünk afölött, jó vagy rósz volt-e forradalom.

TIZENEGYEDIK FEJEZET.

Törökország és P e r z s i a .

A politika eme bonyodalmai között már alkalmunk volt emlí­

tést tenni egy hatalomról, mellynek a múlt század látta hanyatlását
8 talán a mienk látandja enyészetét.
III. Achmet sultan a passarowitzi béke értelmében (1718)
elvesztette a temesi bánságot, Nándorfehérvárt Szerbia jókora és
Oláhország csekély részével, másrészről azonban megszerezte Mo-
reát a körülfekvő szigetekkel, egyedül Cerigo maradván m ega
velenczéseknek ; övéi azt hányták szemére , hogy meggyalázta
birodalmát. Oroszországgal is szerencsétlen háborúkat viselt; Nagy-
Péter azonban, ámbár győztes volt, sajnálkozott, hogy a pruthi
béke értelmében (1711) át kellett engednie Azowot, amellynek
visszaszerzése végett hajókkal látta el a D o n t; ekkor azonban
elragadta öt a halál, utódaira hagyván ekként Kelet iránti terve­
inek megvalósítását. Úgy látszott azonban, hogy a két ellenséges
hatalom egyetértett abban, miszerint hasznukra fordítsák a perzsa
zavargásokat.
Perzsia négy különböző népséget foglal magában. A benszülött
törzsek, mellyek a Perzsa-öböl és Arménia között elterülő hegységek
között nomád életet folytatnak, vagyis Kerman, Fars, Irak, Kurdis-
tan, soha sem voltak meghódítva, hanem féken tartatnak a török
és ama turkomán és tatár törzsek által, mellyek két más fajt képez­
nek, s mellyek lassan lassan meghódították az országot. Az arab
 — 241 —

törzsek végül a nyílt téren laknak, kereskedelmet folytatva az

öblön, s csak névleges függésben állva.
A kényuri kormánynak alávetett perzsák négy osztályra oszol­
nak : harczosok, kik a mahomedán törvény értelmében tulsulylyal
birnak; törvény emberei ; kereskedők és mesteremberek ; földmi-
velök. Csendesen munkájokkal foglalkozva helyrehozzák az elpu-
hult és zsarnoki, vagyis olly urak által kezelt kormány okozta bajo­
kat, kik a háremekben növekedve, csak a kéjelgés és barbárság
ittasságát ismerik.
S eíi.
Amaz elfajult és vérengző nemzedék közöl kitűnt Nagy-Abbas
sah, ki negyvenévi uralkodása alatt dicsőséggel halmozta el magát.
Abbas utolsó akarata unokáját Sam-Mirzát bitta a trónra (1628), ki
Sefi-nek czimezte magát, s kit akként tiszteltek meg, hogy annyi
szőnyegre ültették, ahány uralkodó volt családjából. A háremben
növeltetve, szelíd külső alatt kegyetlen szivet rejtegetett; sze­
szélyből vagy félelemből nem csak saját rokonait, hanem sok
másokat is hidegvérrel kivégeztetett. Megvakittatta tulajdon fiát,
Abbast, midőn azonban emiatt halálos óráján bánatot érzett, egy
heréit, ki elég bátorsággal birt nem engedelmeskedni, épen ve­
zette öt hozzá, kit aztáu utódjává nevezett ki.
II. A bbas.
Ezt gyermekségében derék miniszterek vezették, kik refor­
málni igyekeztek a fényűzést és az erkölcsöket, megszüntetni a
bőr élvezetét, minek Nagy-Abbas nagyonis átengedte m agát; de
talán épen nevelőinek szigorúsága miatt annyira megutálta II.
Abbas a nyűgöket, hogy mihelyt csak tehette, dobzódásra és ke-
nyetlenségre adta magát. Békében élt egészen harminczhat éves
koráig, türelmes volt a különféle felekezetek irányában, de rósz
volt mindenkivel, aki hozzá közeledett, sokakat megfosztott éle-
töktöl és megröviditette a saját magáét.
Solim an.
Fia, Sefi, Soliman nevet vett föl, hogy elejét vegye ama
baljóslatoknak, mellyek trónralépését kisérték. (1666). Felőle
még a keleti kényuraság mellett is hihetetlen kegyetlenségeket
beszélnek; megégettette háreme mind azon hölgyeit, kik vallásos­
ságból vonakodtak leinni m agukat, s megölte azon heréltet, ki
megmentette azon nőket, kik különösen kedvesek voltak a sah
előtt, hogy ne kelljen később bánkódnia. Mialatt részegeskedett
s minisztereit is arra kényszeritette, az uszbekek minden évben
XV II. 16
 — 24 2 —

pusztították K orassant, a tatárok pedig a Káspi-tenger partjait.

Ali-Kuli-Kolan nagy harczos visszaverte ő k e t, ez azonban olly
nyugtalankodó volt, hogy elzárva tartották, mig nem volt. rá
szükség, amiértis a sah oroszlánjához hasonlította m agát: „Le­
nyűgöznek, midőn nem szolgálok, feloldoznak, ha szükségek van
rám .“ Midőn egyszer Kuli-Kolan különös engedély mellett vadá­
szaton volt és értesült Soliman haláláról, őrére rohan és megöli
e szavak kíséretében: „Tanuljátok meg nem hagyni szabadon kó­
borolni olly em bert, kit a király őrizetetekre b í z o t t e r r e az
udvarhoz megyen dicsekedve hűsége eme bizonyítékával.
Soliman, halála előtt ezeket mondotta: „Ha nyugalmat akar­
tok, emeljétek Hussein Mirzát a trónra; ha dicsőséget, koronázzá-
meg Abbas-Mirzát.“ — A heréitek uralomvágyból a gyönge és
vak buzgó Husseint választották meg (1694), ki csupán molláhknak
és szent sind-eknek osztogatott hivatalokat; ezek collegiumai or­
gyilkosok menhelyeivé lőnek, egyikök pedig saját kényekedve
szerint kormányozta Perzsiát, elannyira, hogy minden bort és il­
latos vizet kiöntetett, ami csak az udvarban létezett, az általok
megfertőztetett edényeket pedig összetörette; üldözték az eretne­
keket, különösen pedig a suffitákat, mig másrészről a közügy si­
ralm as állapotba sülyedt, a katonák éhen haltak, a lázadók föl­
emelték sörényöket. Hussein egy halálos ítéletet sem mondott ki,
a henyén töltötte napjait a meg-megujuló lázadások között.
Aighanok.
Kandahar , melly mongolok és perzsák által határoltatik,
majd emezeknek, majd amazoknak volt alávetve, s következés­
kép egyiknek sem engedelmeskedett, hanem a mindegyik törzs
által választott főnököknek. Ezen törzsek között az afghanoké
volt a legkiválóbb, kik az Indus és Korassan közötti hegyeken
laktak, s származásukra nézve különböznek a perzsáktól, a tatá­
roktól és a hinduktól, s némellyek a Nabukodonozor által fog­
ságba hurczolt zsidók ivadékainak tartják őket. Fölvevén Maho-
med vallását, kevéssé tisztelték a kormányt, melly össze akarta
olvasztani a különféle törzseket, s majd Perzsia majd India felé
hajolva, mindenkor bizonytalan és veszedelmes alattvalók voltak.
Egyik családjok Delhi trónján ült. Midőn Nagy-Abbas elfoglalta Kan-
dahárt, a Ghilge és Abdalla törzsek Perzsia alattvalóivá lőnek, melly-
nek kormányzója elnyomta és elkeserítette őket, mignem Abbaa
az ö nemzetükből való Sidut nevezte ki ispahani seikké, kiknek
utódai (siduceusok) szentekül tisztelteitek s mindenha engedel­
 — 243 -

mességre találtak. Az afghanok azonban inkább Delhihez mint

Ispahánhoz hajoltak, amiértis Hussein, hogy féken tartsa őket, Gi-
orgin-kan Valyt, vagyis Georgia herczegét küldé oda kormány­
zóul egy hadsereggel. Ez megfékezte az afghanokat s mint meg-
hóditottakkal bánt velők ; panaszaik „soha sem orvo3oltattak, úgy
hogy megint ujitásokon törték fejőket. Mir-Weis főnökük, ki
mint kezes Ispahánba küldetett, meg tudta nyerni Giorgin ellensé­
geit, veszedelmes e's nagyravágyó emberként tüntetve fel öt, és
sikerült neki megfosztani öt Hussein kegyétől , mig másrészről
látva a birodalom kéjelgő gyöngeségét, hazája fölemelésén gon­
dolkozott. Mekkába zarándokolva azon kijelentést eszközölte ki az
odavaló tudósoktól, hogy szent a siiták ellen való háború, kik
valamennyien kiirtandók.
Ezidőben Nagy-Péter egy Orii Izrael nevű, örmény szárma­
zású kalandort küldött a sahhoz követi minőségben, adómentes­
séggel ruházva fel öt mind azon áruktól, mellyeket ő és kísérete
magukkal visznek. Ez tehát több százra menő wkíséretet vitt m a­
gával, hogy meggazdagitsa magát és barátait, s az örmény kirá­
lyok ivadékának adta ki magát. Mír-Weis azon gyanút keltette
föl Husseinben, hogy Oroszország, Giorgínnal egyetértve, el akarja
foglalni Armeniát és Georgiát, s kieszközölte, hogy visszaküldes­
sék hazájába mint kalanter, vagyis fötisztviselö, miszerint szem­
mel tartsa Giorgint. Ez fölboszankodva emiatt, meggyalázta öt,
rabszolganőül követelve tőle leányát; Mir erre fölizgatva az afgha­
nokat , egy ünnepély alkalmával megölte Giorgint összes híveivel
(1708), elfoglalta Kandahar erősségét, az afghanok főnökének czi-
mét vette föl, s az eretnekek ellen indítandó háborúval szándé­
kozott magát állásában megerősíteni. Ispahanból hadsereg helyett
követség é rk e z e tt, melly előtt Mír válaszul a király gyöngeségét
gúnyolta, s megesküdöft a sóra, a kenyérre és a Koránra, hogy
nem teszi le kardját addig, mig le nem döntötte Husseint a trón­
ról és el nem foglalta Perzsiát. A győzelem nem engedi, hogy
ezen fenyegetőzéseket vakmeröeknek mondjuk, s Kandahar füg­
getlen ország lett.
Mir-Weis halála után (1715) két csecsemőt hagyott, s mi­
dőn a nagyobbik, Mir-Mahmud, elérte tizennyolczadik évét, király­
nak kiáltatja ki magát, Ispahan ellen vonul, melly hatszázezer la­
kost számlált, 3 ostrommal veszi körül (1722). Egy üstököscsillag
feltűnése már előbb rémületet idézett elő, s az ég haragját a kéj­
hölgyek kiűzésével és a bor eltiltásával igyekeztek megengesjs-
16*
 — 244 —

telni. A rettegés megbénítja a védelm et; a gyönyörű kéjlakok, mely-

lyekkel Nagy-Abbas ékesítette Ispahan környékét, a barbárok zsákmá­
nyává lesznek; Hussein, ki mindvégig gyáva marad, gyászöltöny­
ben szaladgál az éhező város utczáin, üdvözölve alattvalóit, mire
a győztesnek szolgáltatja át a királyi jelvényeket; s ezzel véget
ért a Sofik uralkodó családja. Mahmud kegyetlenül használja fel
győzelmét, legyilkolja a főem bereket, míg végre egyik rokona,
Ashraf, megfosztja öt jogara- és életétől (1725). A fetwa meg­
engedi a törököknek, rabszolgákká tenni a keresztények fiait és
asszonyait s egészen tetszésök szerint bánni velők, anélkül azon­
ban, hogy vallásuk megváltoztatására is kényszerítené őket, más­
részről azonban meghagyja , hogy a síitákat még erőszakkal is
kényszerítsék eretnekségök elhagyására, s hogy ne fogadjanak
magukhoz olly nőket, kik ahhoz makacsul ragaszkodnak. A per­
zsák irányában elkövetett kegyetlenségek tehát törvényszerüek
voltak és iszonyatosak, miként vallási háborúkban szoktak lenni.
II. Tham asp.
Péter czár ezen bonyodalmak között elfoglalta Derbendet, a
törökök pedig, kik betörtek Georgiába és Armeniába, meghódí­
tották Taurist 'és Sirvant. Ezen foglalások kevésbe múlt hogy el­
lenségeskedést nem idéztek elő Török- és Oroszország között,
Francziaország azonban közbelépett , minekfolytán kölcsönösen
biztosították egymás szerzeményeit, megígérve, hogy azokat még
inkább kiterjesztendik s támogatni fogják Thamaspot, a hatalmá­
tól megfosztott Hussein fiát. S csakugyan harczra kelve a bitor­
lóval, a Porta húszezer ember feláldozásával elfoglalta Hamadant,
később pedig Tiflist s már azon reménynyel kecsegtette magát,
hogy véget vetend a síiták birodalmának. A dolog azonban egé­
szen máskép dőlt el, mert százötvenezer ember elvesztése után
kénytelen volt a békét elfogadni (1724), elismerve a bitorlót s
megtartva a két elfoglalt tax-tományt. Emellett a moszkoviták
Sirvant és Gilant tartották elfoglalva; Korassan s majdnem vala­
mennyi déli tartomány az afghanok hatalmában voltak; Georgia
m egtagadta az engedelm ességet; úgy , hogy Thamasp kezében
csak Mazanderan tartomány m aradt meg, mellyben Ferabad erős­
ségé és a hegységek menhelyet nyújtottak neki.
Nadir, egy korassani pásztor fia, odahagyva békés foglalkozá­
sát, egy martalóczcsapat élére állott, megrohanva a Meshidbe za­
rándokoló karavánokat; később, midőn ellenség ütött hazája föl­
dére, csapatja hadsereggé szaporodott, melylyel megtámadta az
 — 245 —

afghanokat s megreszkettette Asbrafot Irannak csak nem rég

elfoglalt trónján. Ekkor Thamaspuak ajánlotta fel szolgálatát,
azon föltétel alatt, hogy a t em a td u l e t ne k nevezze ki öt. Tha-
masp homlokon csókolta és ígérte n e k i, hogy atyjául fogja öt
tekinteni, s teljhatalommal ruházta fel, mire Nadir Thamasp-Kuli-
kan, vagyis: Thamasp rabszolga-főnöke czimet vett föl (1727),
s győzelemről győzelemre haladva, visszafoglalta az afghanoktól
az elvett tartom ányokat; a legyőzött Ashraf meggyilkoltatja Hus-
seint, s csekélyszámu csapatjával Kandahar felé húzódik vissza,
mig végre Segestan sivatagjain megtámadtatva a beludsoktól,
ö is meggyilkoltatik. Kuli-kan erre visszavezetvén a sahot Ispahanba
(1729), felszólítja Török- és Oroszországot, hogy adják vissza a
jogtalanul elfoglalt tartományokat. Ezen felszólítás ép akkor
érkezik K onstantinápolyba, midőn a vén Ibrahim , III. Ach-
met nagyvezire, menyekzöjót tartotta az ezer és ezer virá­
gok kelyheibe helyezett lámpások által megvilágított kertekben.
Achmet, ki egészen el volt merülve eme látványosságokba, szíve­
sen beleegyezett volna eme kívánságba, ha nem kellett volna az
ulema, a janicsárok és a nép haragjától tartania, kik öt háborúra
sarkalták. Hogy ezt meg lehessen indítani anélkül, miszerint rop­
pant félrerakott kincsekhez kellene nyúlni, uj adót vetettek az
árukra, s a földnépe, mellyre annak terhe sulyosodott, nem zú­
golódott vallási gyűlöletből. A sereg még össze sem gyűlt Skutariban,
midőn hire jött, hogy Kuli-kan megverte a szeraszkiert, elfog­
lalta Taurist, Hamadant és az egész Georgiát.
A szerencsétlenség felszakitja az elégületlenség zsilipjeit;
szemérehányják Achmetnek a pas3arovitzi békét, hogy csak fele­
ségeivel, gyerm ekeivel, virágaival és madaraival foglalkozik , s
csak annyiban gondol az országra, hogy átvegye a nagyvezir ál­
tal a néptől kicsikart kincseket. E rre Kalil Patrona rongyszedő,
Muslu gyümölcsárus, Ali Emir kávés összecsöditik a népet, s a
nagyvezir letételét követelve végigjárják az utczákat (1730
szept. 28.). A janicsárok ahelyett, hogy ellentállanának, el­
futnak ; elfutnak a hatóságok is, mire Kalil Konstantinápoly
urává lévén, felnyitja a börtönöket s janicsár-agákat és egyéb
tiszteket nevez ki. Achmet kitűzi a próféta zászlóját és har-
mincz aranyat ígér mindenkinek, ki ahhoz j ö ; Kalil azonbaD
hatszáz embert állit fel azon meghagyással, hogy lőjenek le min­
denkit, ki a szent zászlóhoz közeledik. Osapatjához ekközben
mind többen csalatkoznak ama janicsárok közöl, kik Perzsia el­
 — 246 —

len indultak; Achmet azt hiszi, hogy megengesztelheti őket, ha

kidobatja nekik a nagyvezir, a kapudan-basa és a kiaja holttes­
teit ; ők azonban életben akarták ezeket kezeik közé kap n i, s
követelték, hogy Achmet mondjon le.
1. M a liim u l.
A nagyur tehát előkeresi unokaöcscsét, a harmincznégyéves
Mahmudot, ki mióta j atyja II. Mustafa, a tróntól megfosztatott, a
serailban volt elzárva, padisah gyanánt üdvözli öt s e szavakat
intézi hozzá: A t y á d e l v e s z t e t t e a z o r s z á g o t , m e r t
vakon e n g e d e t t a m u f t i n a k ; én, mert b í z t a m I b ­
r a h i m b a n . L e g y e n ez p é l d a e l ő t t e d ! mire fiaival együtt
Mahmud helyét foglalja el ‘). Ibrahim házában harminczkét milli­
ónyi értéket találtak, s gyöngyöket, mellyek negyvenöt millióra
becsültettek, a aerail kincsein kivül; ennyivel birt az ottoman bi­
rodalom még hanyatlásában is!
I. Mahmud uralkodása kezdetén a lázongó tömeg szeszélye
től függött, s nem csekély erőre, eszélyességre és álnokságra volt
szüksége, hogy visszaállítsa a nyugalmat. Látni akarta K»lil Pat-
ronát, ki mint uj Masaniello, egyszerű janicsár-öltözetben, mezte­
len lábakkal jelent meg előtte. Midőn felszólittatott, hogy kérjen
valamit a szultántól, igy felelt: „Én megelégszem azzal, hogy
felségedet a trónon láthatom. Akik ismerik a történetet, azt mond­
ják nekem, hogy nem engedik ágyában meghalni azt, ki szultáno­
kat emel tró n ra ; én azonban megmentettem az országot elnyomó­
itól s ez elég nekem." Minthogy azonban Mahmud atyái lelkére
esküdött, hogy meg akarja őt jutalmazni, azt kérte, hogy töröltes­
senek el az élethossziglani bérletek, mellyek Ibrahim pénzügyi
gazdálkodásé alatt életbeléptek, s mellyek hasznosak de |gyölöl-
tek a nép előtt; kérése teljesítetett. Kalil és Muslu ezután is osz­
togatták a méltóságokat, s Mahmud tűrte ezt, de ekközben meg-
biíható egyénekkel vette magát körül, kik között volt nevezete­
sen Kuplan-Guerai krimiai tatár kán is; ez mindenképen növelte a
féltékenységet és megvetést, mellyek úgyis nagyon gyorsan kelet­
keznek valamelly alacsony származású demagóg iránt, minthogy
pedig később a janicsárokat és a népet is sikerült tölök elidege­
níteni, Kalil és a többi főnökök is megölettek. A konstantinápolyi
nép ünnepet csinált ez eseményből, valamint abból is, midőn hat­
ezer lázadó vérpadra, ezer pedig a gályákra hurczoltatott; erre az-

J) A chm et a la tt k e le tk e z e tt au első könyvnyom da K onstantinápolyban.

 — 247 —

tán bünbocsánatot hirdettek, s a nép újra kezdte érezni a szenve­

déseket, a reményt és megcsalatást.
111. Abbas.
Nadir Kuli-kan ekközben egymásután aratta a győzelmeket
Perzsiábán, midőn azonban Thamasp sah nem tűrhetvén tovább,
hogy mintegy gyámság alatt tartsák, maga állott a sereg élére,
megveretett a törökök által, kik visszafoglalták Taürist és Hama-
dant (1731) s őt Arménia és Georgia átengedésére kényszeritették,
az Áras folyót jelölvén ki határul a két birodalom között; miáltal
a törökök több mint kétszáz mérföld (leghe) hosszaságu területet
nyertek. Thamaspnak ezzel ép annyira csökkent tekintélye, ameny-
nyire növekedett Kuli-kané, ki most eltökélte eltenni öt láb alól.
Kandaharból, a birodalom másik széléről, egy turkomanokból
és uszbek tatárokból álló hadsereggel, melly vakon követte ve­
zérét, ki öt győzelmekre szoktatta, Ispahan ellen indult, a Thamasp
helyére Abbas-Mirzát ültette; nyolez hónapos csecsemőt, kinek
nevében aztán ő kormányzott (1732. aug. 26). A csecsemő, mi­
dőn az országnagyok hódolat-nyilvánitásának elfogadása végett
felmutatták, sirásra fak ad t, mire Kuli-kan igy szólt: „ H a l l j á ­
tok! a T ö r ö k o r s z á g n a k gyaláz&tosan á te n ge d e t t
t a r t o m á n y o k a t k é r i v i s s z a. “ Azonnal Bagdad ellen indul
és ostrom alá veszi; megérkezik Osman Topái (a sánta), a porta
nagyvezire, s a két hadsereg, mellyek egyenkint hetvenezer főre
rú g tak , sokáig függőben tartja a győzelmet; Végre Kuli-kan le-
győzetik (1733. jul. 19.), és harminc?ötezer főből álló gúla hirdeti
az ottomanok győzelmét.
A diván féltékenységből szükmarkulag látja el pénzzel To­
palt, ö azonban az arab törzsektől tesz arra szert, s daczára a
sivatagoknak, mellyek Perzsiának védbástyául szolgálnak, újra
győzelmet arat és visszautasítja a felajánlott békét.
Ez szerencsétlenség volt rá nézve, mert Kuli-kan újra bá­
torságot öntve hadseregébe, visszatér és magát Topalt is megöli,
előnyös békét köt a portával, melly utóbbi Törökország részéről
is háborúval lévén fenyegetve, kénytelen átengedni Armeniát és
Georgiát s elösmerni a bitorlót. Ghilant és Sirvant már előbb
visszaadta az orosz czárnö, úgy, hogy Perzsia visszanyerte haj­
dani kiterjedését. Kuli-kan, dicsőséggel halmozva, a haza megsza-
baditójának kiáltatott ki a Neuruz ünnepély alkalmával, s még in­
kább akkor, midőn a kormány visszaéléseinek megjavításához fo­
gott.
 — 248 _

Sali-Nadir.
Ekközben meghalt vagy kénytelenittetett meghalni a gyer­
mek Abbas (1736), s a hadsereg, melly a Kur és Araxes össze­
folyásánál volt összegyűlve, ezt kiálto tta: C s a k K u l i - k a n
m é l t ó f öj l öt t ünk u r a l k o d n i ; Kul i - ka n P e r z s i a n a g y
s a h j a ! A jelenlevők valamennyien háromszor a földet érintik
homlokukkal s térden csúsznak körötte, csókolva ruhája szegé­
lyét ; ezután karjaikon a trónra helyezik s hűséget esküsznek neki
Sah-Nadir név alatt. Szeretve és félve alattvalóitól, befejezte a
megkezdett, javításokat; rendezte az örökösödést; eltörölte azon
szokást, mellynélfogva a herczegek a háremben tartattak, azt akarva,
hogy szerezzenek jártasságot az ügyek vezetésében , mellyektöl
szigorúan eltiltotta a palota heréltjeit. Ispahant széppé és erőssé
tette, számos sarczot eltörölt, könnyiteit az adóterhen, gabonát osz­
tott ki a szegények között s újra művelés alá vette az elhagyott
földeket. Hogy még inkább kitörölje alattvalói szivéből a trón­
vesztett uralkodócsalád emlékét, valamint belátva azt i s , hogy
mindaddig gyönge marad a birodalom, mig a királyi hatalom ér­
vényesítését akadályozó vallási szokások és gyakorlatok léteznek,
követelte, hogy a musulmanok egy szertartásban egyesüljenek,
minden különbség nélkül Omar vagy Ali felekezete között, s jaj
annak, ki valamelly igazságtalanságot követ el vallási indokból.
Ezen rendelet igen elkeserítette a molláhkat , miértis magához
hivatta őket és igy szólt hozzájok: „Mire használjátok jövedel­
meiteket ? “ „A vallás szolgáinak, a mosheáknak és a collegiumok-
nak fentartására,“ — válaszolák. „Erről majd én fogok gondos­
kodni; miuthogy pedig ezek (katonáira mutatott) azon eszközök,
mellyeket Isten eme birodalom felmagasztalására használt, ők a
Magasságbelinek valódi papjai; rendelem tehát, hogy jószágaitok
az ő fentartásukra fordittassanak.“
A békét megzavarták a kandahari afghanok, kiket a nagy­
mogul is segített; Nadir azonban legyőzte őket (1737) s a lerom­
bolt Kandahar város mellett az uj Nadir-Abad várost építette,
melly most az előbbinek nevét viseli. Boszu és nagyravágyás ké­
sőbb Indiába űzték öt Nagy-Sándor utján, tüzérséggel, mellyet ravasz
módon Oroszországtól sajátított, s egy hadsereggel, mellybe saját
bátorságát, kitartását és kapzsiságát öntötte át.
Véget érvén a Gaznevidék, Tamerlanig számos mahomedán
fejtdelem uralkodott Indiában; jelenleg amannak utódai közül
Mohamed-eah ült a trónon, kit „soha senki sem látott anélkül,
 — 249 —

t°gy egyik kezében serleg , karjaiban pedig szép nő ne lett

volna. “ A kabuli és lahorei alkirályok meghajoltak Sah-Nadir
előtt, Mohamed pedig személyesen küzdvén ellene, Karnaul mellett,
harminczezer embert vesztett el, továbbá pogyászát, tüzérségét és
elefántjait, s a győző kegyelmére volt kénytelen magát bizni, ki
maga után vitette őt, midőn diadalmas bevonulását tartotta Del­
hibe (1739). Itt egészen mint uralkodó járt el s épen kincseket
gyűjtött halomra, midőn némelly mongol urak lázadása, kik hat­
ezer perszát leöltek, olly rettenetes haragra gyulasztotta , hogy
megparancsolta a város lakosainak kiirtását. Százezer hulla borí­
totta már az utczákat, midőn egy dervis eléje állott és igy szólt
hozzá: H a I s t e n v a g y , l é g y k e g y e l m e s , m i k é n t ö; ha
pr óf ét a, m u t a s d m e g n e k ü n k az ü d v ö s s é g ú t j á t ; ha
k i r á l y , ne g y i l k o l j l e b e n n ü n k e t , h a n e m t é g y b o l ­
d o g o k k á . — Mire Nadir következőleg válaszolt: N e m v a ­
g y o k s e m I s t e n , s e m p r ó f é t a , s e m k i r á l y , h a n e m ha r -
czos, k i t I s t e n h a r a g j á b a n k ü l d ö t t a n e m z e t e k me g -
f e n y i t é s é r e . Nem elégedvén meg a legyőzöttek vérével, ara­
nyukat is akarta, s kegyetlen kínzásokkal mintegy 2000 milliót
halmozott össze J). E rre Hindostant akarván megzabolázni, vissza­
adja a koronát Mahomednek, s kijelenti az országnagyokuak, hogy
„ha fellázadnak a nekik adott uralkodó ellen, kitörli nevöket a
teremtés könyvéből.“ 70 milliónyi adót ró a császárra, kit a timu-
ridák egyszerű képviselőjének hagy m e g , amennyiben a valódi
hatalom egy általa kinevezett kormányzóra és tanácsra ruházta­
tok; az Indus jobb partján fekvő tartományokat Perzsiához csa­
tolja, s követeli, hogy a nagy-mogul adófizetőjének ismerje el
magát. Az Industól nyugatra fekvő tartományokban Sind kor­
mányzója vonakodott meghódolni, s ennek leigázása többe került
India meghódításánál.
Később egy, Tamerian véréből származó herczegnőt véve fele­
ségül, visszaindult hazájába (május), háromszáz elefánton, tízezer lo­
von s ugyanannyi tevén és öszvéren hurczolva maga után India kin-

’) Ú gy szám íto ttak , "hogy D elhi tíz m iliiard lírá t v e sz te tt ez alkalom m al, a
vidék pedig- négy m illiardot, N adir kezébe k e rü lt a nagy m ongol gyém ánt is, m ely­
nek hosszúsága m ásfél, szélessége egy és vastagsága féi h üvelyk volt. H alála után
áchm etre, az afghanok főnökére szállt á t, 1812-ben pedig h á b o rú ra szo lg áltato tt
alkalmat az afghanok es R au g it-S in g , a sikik főnöke között, m elly utóbbinak k e ­
véssel ézelöttig birtokában volt.
 — 250

cseit. Ezek láttára a szomszéd tartományok lakosai minduntalan

előtörtek, hogy elraboljanak vagy visszaszerezzenek belőlök egyet-
m ást; a kiáradt folyók még veszedelmesebbé tették a visszavo­
nulást. Később azon ürügyből, hogy a túlságosan meggazdagodott
katonák megunhatnák a fegyverviselést, Nadir a közpénztár szá­
mára foglalta le az összes aranyat és drágakövet, fej vesztés alatt
megtiltva mindenkinek ezekből bármit m egtartani; csupán a pénzt
hagyta meg a katonáknál, mellyböl az utazás fáradalmai és a
súlyos fegyverzet miatt csak csekély összeget vihettek magukkal.
Visszatérve székvárosába, csakhamar megint felzavarták a
lesgek és uszbek tatárok, kiknek hogy megfékezze kalandozásait,
K h iv a , Bokhara és Karism tartományok meghódítására indult,
melly alkalommal nagyszámú perzsa rabszolgákat szabadítván meg
a fogságból, egy városban telepítette le őket, mellyet születésehe-
lyén építtetett 5 erre a szomszédos Kelat erősségben helyezte el kin­
cseit. Értékes ajándékokat küldött a portának, Péter czárhoz pedig
követséget menesztett, mellynek fényűzése elvakitotta a még bárdo-
latlan moszkovitákat. Nem tűrhetvén azonban a nyugalmat, a kau­
kázusi tartományok meghódítására indult. Követelte a portától,
hogy rontsa le az uj erődítményeket, ismerje el a dsaferi szer­
tartást ötödik orthodox felekezetnek, s jelöljön ki számára he­
lyet M ekkában; nem teljesittetvén kivánata, megtámadta Bagda-
dot, később Mossult, változó szerencsével, mig végre Kerkerben
béke köttetett „a dicső és hatalmas sah Nadir között, ki fényes mi­
ként a hold, ragyogó miként a nap, a világ gyöngye, a moslemek szép­
ségének, nem különben Mahomed igaz vallásának központja, ural­
kodó, kinek csapatai számban felérnek a csillagokkal, ki Xerxes
trónján ül,“ és „az ur és uralkodó, Isten árnyéka, az igazságos­
ság tü k re , az igaz hivők és királyok védője ( kinek hadserege
számos, miként a csillagok, ki valódi utódja a kalifáknak, szolgája
a két szent városnak, ura a két szárazföldnek és a két tenger­
nek, sultán, suhannak a fia, háromszor hatalmas, háromszor rette­
netes, háromszor dicső, háromszor nagylelkű császár Mahmud, a
a hódító1' — között (1743). A padisah lemondott vallási követe­
léseiről, úgy hogy az ellenséges felekezet követői zarándokolhat­
tak Mekkába, de nem teljes karavánokban.
Egy golyó, melly Nadirt Mazanderan hegyszorosai között
érte, félelemmel töltötte Öt el az összeesküvésektől, minekfolytán
még kegyetlenebb és zsugoribb lön, elannyira, hogy a legtürhet-
lenebb zsarnokok egyike vált belőle. Kétszázötvenezer harczost
 — 251 —

tartott szolgálatában, kiket nem volt képes eltartani az ország,

melly a polgári és külháboruk miatt elvesztette kereskedelm ét,
amiértis Nadir kénytelen lévén fölemelni az adókat, gyűlölet lépett
az első vállalatai által előidézett csodálat helyére; végül a tábor­
ban meggyilkoltatott néhány tisztje által (1747. junius), kik azt
hiresztelték felőle, hogy az idegenek által az összes perzsa kato­
nákat legyilkoltatni szándékozik.
Az általa összecsöditett mindenféle népség között most ki­
tört az elégületlenség, újra fellángolt az engesztelhetlen gyűlölet
a síiták és sunniták között, kik kölcsönösen gyilkolva egymást
Nadir ravatala körül, a megmaradtak hazájukba széledtek. Ali-ku-
li-kan nevű unokaöcscse, ki a lázadás előkészítőjének és a nem­
zeti vallás megboszulójának hirdette magát, elősietett és hatal­
mába kerítvén a kelati kircseket , uralkodónak kiáltatta
ki magát Adil-sah, igazság királya név alatt. Azonnal kiirtotta
nagybátyja egész nemzetségét, egy év múlva azonban megfosz­
totta öt a tróntól testvére Ibrahim ; midőn azonban ez utóbbi
Rok sah ellen indult, ki Riza kulitól és Hussein sah egy leányától
született s Korassanban és Irak-adsemiben uralkodóvá kiáltatott ki,
odahagyta öt hadserege. Rok sah ekkor, mint a Sofík és Kuli­
kan ivadéka , igyekezett meghódítani valamennyi tartom ányt,
de Achmet sah, Nadir barátja, ki az afghanokkal és uszbekekkel
Kandaharba vonult vissza és itt egy uj afghanbirodalmat alapított, melly
menhelyül szolgált a sunnitáknak, hadat indított ellene. Ennek
példájára a többi tartományok kánjai is függetlenekké akarták
magukat tenni, úgy hogy mindenfelé zavar és háború ütötte fel
fejét; Rok sahot Mirza-Seid-Dub dervis, szintén Sofi-ivadék, fog­
ságba ejtette és m egvakitotta, később azonban megint szabad­
lábra helyeztetett Achmet sah á lta l, ki Kuli-kan iránti tisztelet­
ből meghagyta birtokában Korassant.
Ali-Merdan, Kuli-kan egyik legkiválóbb vezére, egy csecse­
mőt mutatott elő, azt állitván felőle, hogy a trónvesztett Hussein-
sah egyik fiától származott, Ispahanban Ismael név alatt fejede­
lemmé kiáltatta ki (1750), hogy nevében ö uralkodhassék. A
kormányzót nem sokára meggyilkolta az igen alacsony szárma­
zású Kerim -kan, ki aztán hatalmát örökölte s ezt más tartomá­
nyokra is igyekezett kiterjeszteni. Nyolczvan évet é l t , felélesz­
tette a kereskedelmet s egyéb tekintetben is emlékezetes volt
kormányzása. Egyizben midőn a szokott kihallgatások után fá­
radtan visszavonulna, egy valaki lelkendezve berohan hozzá: K i
 — 25 2 —

v a g y ? — K e r e s k e d ő , a z s i v á n y o k , e l r a b o l t á k min­
den v a g y o n o m a t . — S m i t t e t t é l te, m i d ő n m eg tá­
m a d t a k ? — A l u d t a m . — H á t m i é r t a l u d t á l ? válaszolá
Kerim dühösen. — M e r t a z t h i t t e m , h o g y t e v i r a s z t a s z
h e l y e t t e m . A bátor felelet kegyelmet és jutalmat nyert. Ha­
talmától megfosztotta Alohammed-Hassan, ki tizennyolcz évi kor­
mányzat alatt némi békét volt képes meghonosítani. Kerim halála
után (1758) a villongások újra kitörtek s az egész századon át
sem értek véget.
P olgárháború. — A kadsarok.
Két párt szaggatta az országot: a kurdok és kadsarok
pártja. Az előbbi Kerim családját védelmezte, melly Iránban,
vagyis a déli tartományban uralkodott, Teheránnál mint szék-
helylyel. A másik északon, Afghanistánban, Mohammed-Hassan
családját pártolta, melly Kabulban székelt. Az előbbiek legyőzet-
tek s miután 1794-ben az uralkodócsalád is megszűnt, Aga-Mo-
hammed-kan lön Perzsia egyedüli urává. Kegyetlenül meggyilkol­
tatta a vak Rok-sahot, ki még most is Korassanban uralkodott,
kiirtatta összes testvéreit és igy szólt: C s a k a z é r t o n t o t t a m
a n n y i vért , h o g y e z e n g y e r m e k b é k é b e n u r a l k o d h a s -
s é k . Nem sokára megöletvén (1796), Baba-kan unokaöcscse lett
utódjává Feth-Ali név a la tt, és s a h , vagyis király czimmel, mig
elődei csupán kormányzóknak ( v a k i l ) hivattak. O a legnagyobb
nyomorban vette át Perzsiát, mellyben netn létezett kereskede­
lem, nem földmivelés , és Chardiu alig talált tiz millió lakost a
múlt században, holott négyszer annyi is elfért volna benne. Mo-
hammed igyekezeit felvirágoztatni országát, támogatta az ipart
és a költészetet, s két követséget küldött Napóleonhoz , ki
azt hitte, hogy hasznát veheti neki Oroszország és Anglia ellen
táplált óriási terveiben.
A 8iiták birodalmának sem rohamos emelkedése, sem ha­
nyatlása nem vált hasznára az ottomanoknak. Mialatt ezek hábo­
rúban állottak Kuli-kannal, a nagyúr meghagyta Kuplan-Gluerai-
nak, a krimi tatárok kán ján ak , hogy vezessen hadat Perzsiába
(1733) s útközben vesse alá az északi Kaukazus népeit, mellyek
mióta Oroszország egészen Derbendig terjesztette ki hatalmát,
nem igen akartak hallgatni Konstantinápolyra. Anna czárnö. fel
akarta használni a pillanatot a törökök elnyomására s megaka­
dályozta elöhaladásukat; huszezernyi rendes orosz katonaság Le-
onteff tábornok vezetése alatt a nogai tatárok területére tört,
 — 253 —

Ukrajna és Krím sivatagai között, s mindent tűzzel és vassal

pusztított, de a bideg és ra g á ly , a törökök eme félelmes szö­
vetségesei, csakhamar visszavonulásra kényszeritték az oroszokat
(1735).
Ezen tatárok ama rettenetes arany horda maradványai
voltak, melly miután szolgaságban vagy rettegésben tartotta
Orosz- és Lengyelországot, végre a porta fenhatósága alá került,
melly azt néphadul használta oroszok, lengyelek és magyarok el­
len. II. Iván meghódította a kazani, astrakani és szibériai tatáro­
kat, minekfolytán most ezeken volt a sor, kik Krímen kivül még
Kubant, a két Kabardiát, s a Duna, Dniester, Bog és Dnieper
melletti messzeterjedö rónaságokat birták. Oroszország szerette
volna alávetni őket, mert illy módon uralomra jutott volna a Fe-
I kete-tenger fölött, mi annyi idő óta képezte törekvéseinek czélját,
8 törvényeket szabhatott volna a hanyatlásnak indult Törökor­
szág elé. Kezdetét vette tehát a rendes hadjárat, mellyben Orosz­
ország derék hadvezérek által megjavított csapatokat használha­
tott, kik között fökép Münnich Kristóf tábornagy, oldenburgi
cemesember, érdemel említést, kitűnő mérnök, ki a ladogai bámu­
latos csatorna m unkálatait (1732) és a hadjáratokat vezette. A leg­
csekélyebb engedetlenségre az ágyukhoz köttette a katonát s így
hurczoltatta hosszú utakon végig; látva, hogy sokan betegséget
színleltek, miszerint ne kelljen a rohamokban résztvenniök, eltil­
totta megbetegedni, elevenen való eltemetéssel fenyegetve az en-
gedetlenkedöket, s ezen fenyegetést csakugyan végre is hajtotta
néhányszor. Midőn egy zászlóalj nem akart rohamra indulni a
felgyújtott Oczakow ellen, az ágyutelepeket rája irányoztatta. Be­
hozta a cadet-intézm ényt; a tatár lovasság megfékezése végett frisiai
lovakkal özönlötte el a térséget, s ő volt az első, ki Törökor­
szágot az alája vetett keresztény népségek fellázitásával szándé­
kozott gyöngíteni.
Münnich átkel a Donon (1736), Krim ellen indul, s Bak-
csiszaraihoz , a kán székhelyéhez érkezik , barbár módon fel­
gyújtva a palotát, a könyvtárt és kétezer házat. Az éhség és be­
tegségek visszatérni kényszerítik anélkül, hogy gyarm atokat ala-
pithatna; az oroszoknak alávetett kalmükök ekközben a kubani
tátárokra törnek és gazdag zsákmányra tesznek szert. Münnich
njból megkezdvén a hadjáratot hetvenezer emberrel megszállja
és rohammal beveszi Oczakowot (1737); behatol Moldva- és Oláh­
országba, egyetértésre lépve az ottani keresztényekkel, a betegsé­

I
 254 —

gek azonban megint visszatérni kényszerítik. Lascy Péter tábor­

nagy szintén illy kegyetlenséggel já rt el Krímben ezer falut
tevén lángok martalékává.
VI. Károly, ki egy szerződés értelmében támogatni tartozott
Anna czárnőt, remélte, bogy itt majd helyreütheti Olaszországban
szenvedett veszteségeit, amiértis zilált pénzügyeinek daezára egy
hadsereget küldött, melly azonban csupán ujonczokból állott és
roszul volt felszerelve, s minthogy semmi sikert nem volt képes
elérni, pörbe fogatta és börtönbe záratta a vezért, Seckendorf gró­
fot *) másokat pedig kizárt kegyelméből, mialatt az általa elide­
genített Bonneval gróf győzelemre vezette a törököket. Minthogy
tehát nem bizott hadvezéreiben és követeiben, minden áron békét
akart kötni; Neipperg gróf, ki az alkudozásokkal volt megbizva,
olly módon viselte magát, hogy árulónak látszott, miglen a fia
Leopold (1790) által közzétett okmányok folytán csak megfog-
hatlan könnyelműséget lehet neki vétkül tulajdonítani- Átengedte
tehát Nándorfehérvárat és Sabácz várát, Szerbia tartományt és
Oláhország elfoglalt részeit; a rabszolgaságba esett ausztriai
alattvalók kiválthatók magánosok által (1739). Illymódon Károly
tanácsosainak állítólagos képtelensége folytán odaveszett Eugén
herczeg győzelmeinek legszebb gyümölcse. Egy olly béke értel­
mében, mellyet akkor is bajosan lehetett volna elfogadni, ha az
ellenség a kapuk előtt állott vo ln a, nyitva hagyták a törökök
előtt a Bécsbe vezető utat, Münnich pedig, ki átkelve a Dnieste-
ren Bender ellen indult a „legmegfoghatlanabb és leggonoszabb
alkudozások á lta l, mellyeket a történelem felm utathat 2) feltar­
tóztatva látta magát elhaladásában.
Oroszország magára maradva és nem bizva Nadir-sahban,
ki a törököket újólag megtámadni ájánlkozott, békét kötött, meg­
tartva előbbi határait , lerombolva Azow erősségét s biztonság
okáért pusztán hagyva területét; hogy a két birodalom között
bástya alakíttassák, szabaddá tétetett a két K abardia; a rabszol­
gák váltságpénz nélkül visszaadattak; Oroszország számára elis­
m ertetett a császári czim s alattvalóinak megengedtetett a Szent­
föld látogatása adófizetés kötelezettsége nélkül. Lemondott ugyan
a Fekete-tenger meghódításáról, mi a háború czélja volt, és meg-

') Theresius, Verm ch einer LebensbescAreibung dea Feldm arschal Gráfén

von Seckendorf. 1792.
*) Sehoell
 — 255 —

ígérte, Hogy nem fog rajta hajókat tartani, másrészről azonban

megszabadult amaz akadályoktól, mellyeket nagyravágyása elé a
pruthí béke gördített. A díván ereszben Villeneuve marquis, fran-
czia követ tanácsait k ö v ette, ki kereskedelmi szerződést kötött
Franczia- és Törökország között, melly maiglan zsinórmértékül
szolgál a két hatalmasság közötti viszonyoknak.
Mahmud felhasználta volna Ausztria szorult helyzetét, melly
ekkor az öröködési háborúba volt bebonyolódva, ehelyett azon­
ban közbenjárónak ajánlotta fel magát, kitűnő erkölcsi intelmek­
kel, mellyel? azonban elégtelenek voltak amaz embertelen nagy-
ravágyások megzabolázására; azért tehát tétlen szemlélő maradt.
Konstantinápoly azonban soha sem élvezett nyugalmat , a meg-
megujuló lázadások a miniszterek megváltoztatására kényszerítői­
tek, ezer és ezer házat tettek hamuvá, míg végre vérbe fojtattak.
Ezen lázadások elnyomásával és saját életének másokénak kiol-
tásávali biztosításával lévén minduntalan elfoglalva, Mahmud kép­
telen volt ama jót eszközölni, mellyet várni lehetett volna tőle,
vagy a külpolitikával foglalkozni. Kedvelője lévén a pompának,
evégett feláldozta népe egyszerű és takarékos szokásait, s az őt
utánzó köznépben szintén meghonosultak a fényűzés szükségletei.
rr
III. Otman.
Ot fivére, III. Otman, követte a trónon (1754), ki ötvenöt
éves koráig a serail fényes fogságában tartatván, ekkor látta elő­
ször nem csupán az állami ügyeket, hanem az utczákat és palo­
tákat is, s más arczokat a heréiteken és odaliszkokon kivül. Mint
valamelly tapasztalatlan gyermek bámult tehát meg m indent;
egymást érték nála a könnyelmű és képtelen szeszélyek, mindun­
talan változtatta minisztereit, mire megint attól tartva, hogy el­
veszthetné a nem rem élt hatalm at, kegyetlenkedésekre veteme­
dett. A nép gyújtogatásokkal boszulta meg magát, mellyek egyike
a város két harmadát elhamvasztotta. Halála óráján a serail tete­
jén levő kioszkba vitette magát , hogy fogadhassa a hajóhad
utolsó üdvözletét (1757).
 256 —

TIZENKETTEDIK FEJEZET.

Oroszország.
Az oroszokat, ezen ügyes nemzetet az utánzásban, harcziasakká
tette I. Péter, ki magához édesgetvén X II. Károly és egész
Európa legjobb tisztjeit és katonáit, teljesen életbe léptette ama
rendszert, melly nem sikerült XIV. Lajosnak és Frigyes Vilmos­
nak, életbe léptette pedig azért, mert kezdetlegesebb és engedel­
mességre született néppel volt dolga. X II. Károly eszélytelensége,
a lengyelek gyöngesége, XIV. Lajos szerencsétlenségei, Ausztria
megaláztatása segédeszközökül szolgáltak neki arra, hogy nagy-
gyá tegye birodalmát, rettenetessé hadseregét; s csakugyan alá­
rendeltségben tartotta a Balti-tenger között levő tartományokat, s
adófizetésre kényszeritette Lengyel- és Svédországot. Európa resz­
ketett, hogy megrohanják emez ujabb barbárok, kiket nem szelidi-
tett még meg a m űveltség; mindazonáltal a nemzet bárdolatlansága
képessé tette azt a haladásra, daczára az udvar elfajultságáuak.
1. K atalin.
Miután P éter meghalt (1725) anélkül, hogy kijelölte volna
utódját, némellyek Katalint akarták megválasztani, mintha Péter
öt tűzte volna ki azáltal, hogy m egkoronáztatta; mások unoka-
Öcscsét, a tízéves Pétert pártolták, azon Alexius fiát, kinek halá­
lát Katalin előidézte. Megindulnak a fondorkodások, s mindkét
párt támogatást keres a katonáknál és a szent synodusnál; K ata­
lin azonban „ezen megkoronázott rabszolganő, ki sem írni sem
olvasni nem tudott, ép olly jellem-szilárdsággal mint lélekjelen­
léttel védte igényeit, mint feleség, mint özvegy, mint anya, mint
mostoha-anya; miután befogta rettenetes férje szemeit, eleget tett
a fájdalom minden form alitásának, biztos helyre tette a kincs­
tá rt, megnyerte a katonákat, ügyesen felhasználta a kegyencz
Menzikow közreműködését , s az ország szokása szerint mely
gyászba öltözve jelent meg mindenütt, sirva, összeesküvést szőve,
uralkodva .11 ') ígérte , hogy anyja leend a nemzetnek, s csak­
ugyan könnyítette a terheket, visszahitta a számüzötteket, eltávo­
lította a bitófákat az u tak ró l; külsőleg fentartotta az ellenséges­
kedést Angliával, s a szövetséget Ausztria- és Poroszországgal.

') Lemontey.
 — 2 8 7 —

Nevében Menzikow uralkodott, kiről (minthogy Oroszország

története még hasonlít a rómaiak és barbárok történetéhez) azt állí­
tották, hogy meggyilkolta Pétert, miszerint helyette ö uralkodhassék,
s hogy később azon megállapodásra jővén A usztriával, miszerint
saját leányát vétesse el a jövendő czár által, megölte Katalint i»
midőn észrevette, hogy uj szeretőkben keres támogatást, le akarván
magáról rázni Menzikow uralmát.
11. Péter.
Meghalván Katalin harmincznyolcu éves korában (1727), Men-
ákow saját palotájába viszi II. Pétert, s itt egy Bzámüzetési rende­
letet irat vele alá ellenségei, főként pedig azok ellen, kik meghiúsí­
tották a czár egybekelését leányával. A Dolgoruki herczegek azon­
ban azt sugdosták az uj czár fülébe, hogy Menzikow ez által meg
akarja öt fosztani minden hatalomtól , s csakugyan kieszközölték,
hogy a vetélytárs száműzetésbe k ü ld etett; hozzáteszik, miszerint a
száműzött vagyona kilencz millió rubelre rúgott papirosban , négy
millióra készpénzben , nyolczszáz ezerre ékszerekben ; az aranyedé­
nyek súlya százöt, az ezüstedényeké négyszázhusz fontra rúgott. A
Dolgorukik, kik öt a czár kegyében követték, a saját családjokból
való Katalinnal jegyezték el Pétert, ez azonban nem sokára kimúlt
himlőben s vele a Romanowok férfiága is kiveszett. (1730.)
Anna.
A Dolgorukik úgy intézték a dolgot, hogy az választatott meg>
akinek legkevesebb joga volt r á , Anna, ki Ivántól , Nagy-Péter
elsöszülött testvérétől származott s jelenleg Kurland özvegy herczeg-
nőjevolt; remélték, hogy alatta az aristokratia a czárok rovására
megint felülkerekedhetendik. Egy capitulatio elfogadására kénysze-
ritették tehát a czárnőt, mellyben ez megigérte, hogy mihez sem
fog kezdeni a senatus jóváhagyása nélkül, s főként hogy nem fogja
maga mellett tartani kegyeltjét, Biren Jánost. Anna mindent meg­
ígért) el lévén tökélve, hogy mit sem fog megtartani. Biren e ljö tt;
a nemesek, a papság és a nemzet egy állítólagos küldöttsége arra
kérte öt, hogy semmisítse meg a capitulatiót , melly ellenkezik
Oroszország érdekeivel, mire Anna kijelentette, hogy örökösödési
jognál fogva uralkodik. A Dolgorukik száműzettek , s helyöket
Ostermann és Biren l) foglalták e l, melly utóbbi kényurilag kor-

■) E zidőtöl kezdve B ironnak n e v e lte m agát, hogy a hasonnevű franczia család

rokona g y a n án t te k in te s s é k ; ezen gyöngeségben n a p ja in k b an is sínylődött egy
nagy költő.
x v u . 17
 — 258 -

mányzott s úgy látszott, hogy czélul tűzte ki magának az orosz

nemesség maradványaival népesíteni be S zibériát; embertelenségeit
azzal akarta igazolni , hogy azokat szükségeseknek mondotta az
oroszok kormányzására. Meg akartak semmisiteni .valamelly ellen­
séget? elégséges volt kiküldeni valaraelly egyént, ki ezt kiáltsa:
I s m e r e m a j e l s z ó t é s a d o l g o t , mi azt jelentette, hogy az
illető tudomással bir valamelly összeesküvésről s szándéka azt föl­
fedezni; s ha a kiabáló elég erős volt arra, hogy kitartson három­
szoros megveretést a knuttal anélkül, hogy visszavonná vallomását,
a vádlott is ugyanazon eljárásnak vettetett alá, s ezt igy folytatták,
felváltva majd az egyikkel majd a másikkal, mig végre az egyik
magát bűnösnek, vagy a másik rágalmazónak vallotta. Illy kisegítő
eszközt alkalmaztak számos kiváló egyén s főként a Dolgorukik
ellen, kiket összeesküvésről vádoltak a czárnö ellen s emiatt kin-
padra vontak.
Anna, ámbár jó hadsereggel rendelkezett, nem szerette a hábo­
rú k at, sőt, mint láttuk, visszaadta Perzsiának a Nagy-Péter által
elfoglalt tartományokat, mellyek több teherrel mint haszonnal jár­
tak ; mindazonáltal győzött Törökországban , valamint Lengyelor­
szágban és Kurlandban is. A nemzeti pártiak gyűlölték a n é m e ­
t e k e t , ahogy Ostermannt, Birent és Münniehet nevezték, de aki
ócsárolta kényuraskodásukat, el lehetett készülve a börtönre vagy
Szibériára. Anna szilárdságával féken tartotta a népet, melly türel­
metlenül viselte a jármot, s nem áldozta fel egymásnak a szeretőt
és a védelmezőt. M oszkvából, hol II. Péter tartotta székhelyét,
visszahelyezte az udvart Szent-Pétervárra ; egy jászpisz hegyen,
az Or és Ural összefolyásánál, Orenburgot építtette; királyt tukmált
Lengyelországra, melly ezidő szerint már Oroszország játéklapdá-
jává sülyedt; midőn pedig megürült a kurlandi herezegség, mellyet
mint a lengyel korona hübérét a. Kettler család birtokolt, Anna
csábításaival és hatalmas hadsereggel kivitte, hogy az ő Bireuje
választatott meg.
V I. Iván.
Ez rábírta úrnőjét, hogy unokahugának, a braunschweigi her-
czegnőnek fiát, Ivánt, jelölje ki utódául, mi megtörténvén, Anna
halála után (1740) ő lett a kormányzó, Münnich tábornagy azonban,
kinek cselszövényei annál veszedelmesebbek voltak, minthogy őt
arra képtelennek tartották, fondorkodott Biren ellen, ki csakugyan
száműzetett, s mecklenburgi Anna, Iván anyja kiáltatott ki. Miinnich
rem élte, hogy jutalmul a generalissimus czimét fogja kapni, ezt
 — 259 -

azonban Anna saját férjének adta; Münnich kevésvártatva még első

miniszteri állását is elvesztette, mert Poroszországot pártolta, mig
Anna Ausztria felé hajolt.
Erzsébet.
Erzsébet, Nagy-Péter leánya, csak kéjelgö lustaságból nem
lépett fel mint trónkövetelő, de Lestocq, az ő kedvencz franezia
borbélya, összeesküvést szított az ö érdekében, s egy darab papi­
rossal jelent meg előtte (V741), mellynek egyik oldalán Erzsébet
volt lefestve lenyirt hajjal, ő pedig kerékbetörve, másik oldalán
pedig Erzsébet a trónon ülve, ő pedig, Lestocq, ennek lépcsőin;
s igy szólt hozzá : V a g y m a e s t e a z e g y i k , v a g y h o l n a p
a má s i k . Erzsébet nem szegült ellen, s a lázadás, melly éjjel
százöt gránátossal vette kezdetét, reggelre be lett fejezve, (decz. G.)
A gyermek Iván, midőn felébredt, az uj császárné karjai közt
találta magát, s midőn hallotta a nép örömkiáltásait, ő is kiabálni
kezdett, mint a többiek: É l j e n E r z s é b e t ! Mire ez igy válaszolt:
S z e g é n y g y e r m e k ! t e n e m t u d o d , h o g y ö n m a g a d el ­
l en k i á l t a s z .
Ezt valóságos fölkelés követte az idegenek ellen, kik az egész
birodalomban legyilkoltattak és kifizettek ; azok, kik a hadseregben
szolgáltak, összeállottak, hogy egymást védjék s mások zsoldjába
léptek; visszaállíttattak a nemzeti szokások; tudatlanságot és bár-
dolatlanságot fitogtattak; fényűzés kapott lábra csín nélkül, türel­
metlen babona; lemondtak ama [messzeható tervekről, mellyeket az
oroszok képesek voltak végrehajtani, de nem kigondolni; elragadták
a gyermekeket megtérítés örve alatt, s rabszolgákká tették. Erzsébet,
ki ocsmány kéjelgésekkel nyerte meg a katonaságot, most mint az
egyház feje határtalan tisztelet tárgyává lett. Nem kegyességből,
hanem rettegésből minden irá n t, mi a halál gondolatját idézhette
volna fel lelkében, Erzsébet megígérte, hogy senkit sem fog vér­
padra küldeni, ehelyett azonban knuttal, a nyelv kivágásával, vagy
Szibériába való hurczoltatással büntette a hajdani kegyenczeket;
Iván börtönbe vettetett, a trónfosztott család Orenburgba, Ostermann,
Münnich és mások Szibériába száműzettek. Ha nem is alapitotta,
de fentartotta a titkos irodát, ezen kegyelmet nem ismerő politikai
inquisitiót; nyoiczvanezer megvesszőzött, megcsonkitott, éhséggel
gyötört egyén töltötte be Szibériát kétségbeesett jajkiáltásaival.
Sok szeretője volt s mindenkinek kötelességében állott eltitkolni
családi nevét.
Bestuschef, igen romlott és bárdolatlan, de ép elméjű és testű
17*
 2 0 0 —

férfin tartotta a czámőt hatalmában a feláldozta az országot saját

kapzsiságának. A czárnÖ ingatag szeszélyei azonban számos rövid-
életü vágytárst adtak neki minden osztályból és nemzetből; ezek
közé tartozott Razumofsky, tudatlan ukrajnai paraszt, ki az énekkar
tagjává lett és szép hangjával megnyerte Erzsébet tetszését; to­
vábbá a hessen»homburgi örökös herczeg, és La Cbetardie franezia
követ, ki másfél millióra menő ajándékokat kapott tőle, Ezek tet­
szése szerint váltakozott a politika, Bestuschefnek, ki Ausztriához
hajolt, sikerül kiütni a nyeregből Lestocqot, ki Prancziaországot
pártolta, s egy fölötte gyalázatos pörben halálra ítélteti őt, melly
Ítélet azonban örökös száműzetésre változtattatik, két rubellel nap­
jában. Erzsébet egyszerre jám borrá leszen és nőül megy Razu-
mofskihoz (1750); zabolázza a főváros fajtalanságát, temérdek nőt
záratva el, kik között, ellenségek vagy vetélytársak vádaskodásai
folytán, becsületesek is össze voltak keverve azokkal, kik önma­
gukból áruczikket csináltak ; akinek természetes fiai voltak, köte-
leztetett ezeket törvényesiteni házasság által, bármennyire egyen­
lőtlen legyen is a z ; a nem engedelmeskedőkre az orenburgi bányák
vártak.
Erzsébet egyetemet alapított Moszkvában és szépművészeti
akadémiát Szent-Pétervárott; anyagot szolgáltatott Voltairenek atyja
történetének megírására. Szerette a színészetet s alatta egy nemzeti
színház is alakult, mellynek szám ára Sumarakof Sándor kilencz
szomorujátékot irt Racine mintájára, továbbá tiz vígjátékot és egy
operát, melly egy olasz által zenére téve az első volt, mellyet orosz
színpadon énekeltek. Az olasz Locatelli János meghonosította a
comicus operát és a balletet. Ámbár könyekre fakadt midőn hal­
lotta, hány alattvalója lelte a harczban halálát, a háborút mégis
Oroszország rendes állapotának tekintette, s akként vélekedett, hogy
annak mindig fenyegetni kell szomszédait; kiterjesztette birodalmát
és saját előnyére használta fel a szövetségeket és ellenségeskedé­
seket. Az abói békével (1743) megszerezte Svédországtól Kymeno-
gorod tartományt, Nyslot erősséget és a Kymene torkolatánál fekvő
szigeteket. Egészen Oroszország fenhatósága alá vetette a kurlandi
és semigalliai ren d ek et; megfékezte Törökországot és megreszket-
tette II. Frigyest, kinek még fővárosát is elfoglalta.
K ozákok.
Jelentékeny lépés volt Oroszországra nézve a kozákok meg­
hódítása, kik a hajdani k azaro k , polovczok, mongolok, törökök,
cserkeszek, iitvánok maradványaiból keletkezett vegyüléket ké-
 — 2 6 1 —

peztek, s kiknek élete a hajdani ázsiai szellem hanyatlását s az

európai műveltség növekedő túlsúlyát mutatja. Ezek mintegy az
összekötő kapcsot képezik az ázsiai nomádok és az európai rendes
hadseregek között, olly népek vegyülékéböl keletkezvén, mellyek
előbb harczban állottak egymással, s mellyeket a vallás és ezokás
lassan lassan a szülőföldhöz kötnek, levetkezik a barbárságot, s
megakadályozzák annak szükségét, hogy valamelly már letelepedett
nemzet fiai szakittassanak el a földmiveléstől x). A zaporogok,
vagyis azok, kik a Dnieper zuhatagai fölött laktak, Orosz.- és Len­
gyelország közös védnöksége alatt állottak, miglen 1657-ben te je ­
sen az előbbihez csatlakoztak. Midőn X II. Károly harczban állott
Péterrel, fellázította őket, s főnökük, Mazeppa, segélyhadat is vitt
neki, a pultawai vejeség után azonban tömegestül nyársba huzattak
és felnégyeltettek, a többiek pedig ismét járom alá hajtattak. Azok,
kik ekkor nem mehettek át a Duiepereu Oczakowba, ezen folyó
mellett egy uj s e t c h á t , vagyis elsánczolt tábort alkottak, a krimi
tatár kán fenhatósága és Oriik Fülöp hetman Mazeppa utódának
kormányzata alatt. Bizonyos számú szétszórt és roszul épített há­
zakban lakva, mindenkinek a harmincznyolcz k u r e n a vagy negyed
valamellyikéhez kellett tartoznia , mellyek ugyanannyi családot
képeztek, közös étkezéssel, egy hetman alatt, s valamennyien egy
koschewoi-hetmantól függtek. A setchában egy nő sem volt 8 aki
feleséget akart venni, kilépett a kötelékből; számukat más nemzetek
szökevényeivel és elrabolt gyermekekkel gyarapitották. Újévkor
közös gyűlést tartottak, melly alkalommal sors által felosztották a
mezőket, folyókat, tavakat, nem egyesek, hanem a kurenák között,
s közös szavazással uj hetmanokat választottak, ha a régiek nem
tetszettek. Rendkívüli gyűlés tartatott akkor is, midőn valamelly
hadjárathoz akartak fogni, vagy más komoly érdek forgott szőnye­
gen. A csekélyebb ügyeket egy biró intézte el, a fontosabbakat a
főnökök együttesen.
Miután az oroszok kiirtották ezen hordát, a tatárok befogadták
a zaporogokat a Dnieper balpartjára, s mig egyrészről Oroszország
elvesztette a fenhatóságot fölöttük, megtartotta azt az ukrajnaiak
felett. Apostol Dániel, ezek hetmanja, Moszkvába jővén, itt számos,
nemzetére nézve kedvező rendeletet eszközölt ki, igy egyebek kö­
zött adókönnyebbitést, szabad kereskedést. Később magok a zapo­
rogok is, miután huszonnégy évig éltek tatár fenhatóság alatt, visz-

s) Lá#d a XV. könyv. 886. lap.

 — 262 —

szatértek Oroszországhoz, s számra nézve mintegy két milliónyian

a Podpolnajára helyezték át setcháikat. Apostol halála után (1734)
Anna eltörölte a hetmani méltóságot és orosz kormányt állitott fel
közöttük; Erzsébet azonban a kegyencz Razumofsky, a kozákok
pártfogója testvérének számára ismét visszaállította ama méltóságot
(1751.) Később, a kainardzsi béke után, minthogy a zaporogok
némi igényt támasztottak a porta által átengedett terület iránt, II.
Katalin lerontatta setchájokat (1775), minekfolytán igen sokan Bes-
sarabiába, innen pedig Moldvába költöztek á t ; mások az azovvi
tenger keleti partjára szállíttattak (1787), fekete-tengeri kozákok
neve alatt, hol később (1804) saját szervezetet kaptak.
Erzsébet biztosítani óhajtván az örökösödést Nagy-Péter egye­
nes ágában, magához hitta Pétert, holstein-gottorpi uralkodó hercze-
get, Anna, Nagy-Péter elsőszülött leányának fiát, s miután öt a
görög vallás elfogadására bírta (1745), anhalt-zerbstí Zsófiát je ­
gyezte el neki, ki az uj vallásban Katalin nevet kapott. Mindketten
gyermekek lévén még, játszadoztak! egymással, a kegyenczek által
vezetett udvarnál azonban csakhamar ellenségeik keletkeztek, s
nevezetesen Bestusehef, ki gyűlölte Pétert, szerette volna kiütni öt
a nyeregből, s azért kémekkel vétette körül, kik akkor veszedelmes
fajzat voltak. A müveit és szellemdus Katalin csakugyan mihamar
megutálta férjét, ki azt meg is látszott érdemelni. Részeges, fajta-
lankodó, komor és gyanakodó természetű volt, s annyit költött
katonákra és építkezésekre, hogy minduntalan pénzzavarban ver­
gődött. Felesége egy fiat szült neki, ez azonban nem volt képes
öt hozzá csatolni; később titkos összeköttetésbe lépett a porosz
királylyal, s ennek tervei szerint szándékozott a katonaságot és a
kormányt átalakítani.
Katalin ekközben , ki elég ügyességgel bírt férje áldozata
gyanánt tüntetni fel magát, mialatt elárulta, előbb Bestusehef ba­
rátságát, később pedig Poniatowski Szaniszló lengyel követ szerel­
mét nyerte meg. Ez utóbbi, kit Péter saját kertjében álöltözetben
lepett meg, visszaküldetett, Katalin azonban, ki bocsánatot nyert,
nem hagyta abba sem szerelmeskedéseit sem fondorlatait, Pál nevű
fiát óhajtva férje helyett a trónra juttatni, hogy aztán mint ennek
gondnoknöje «ralkodhassék. Napfényre jutván a cselszövény,
Bestusehef száműzetett mint áruló, Katalin pedig újólag bocsánatot
nyert. A katonák között, kikkel mint ismeretlen kéjelgett, főleg
Orlof Gergely nyerte meg tetszését, kinek föltárta nagyravágyó
terveit; mellyekeí az élvezetek nem voltak képesek elfojtani, s
 — 263 —

tudtára adá, hogy a trónra törekszik. Péter megunván ennyi fon-

dorkodást, megüzente a czárnönek, hogy „lemond a fényes jövőről
és visszatér Holsteinba." Erzsébet megtagadta beleegyezését, a
scorbut azonban , mellybe a fűszerekkel és szeszesitalokkal való
visszaélés miatt esett, nem sokára a sírba döntötte öt ('1762) öt­
venkét éves korában. Halála után tizenhat ezer ruhát találtak nála,
továbbá két nagy szekrényt tele szalagokkal, ezrekre menő czipőket
és százával mindenféle uj kelmét. Utolsó napjaiban szabadlábra
helyeztette a börtönben tartott csempészeket és adósokat; amazok
tizenhárom ezeren, ezek huszonötezren voltak.
III. Péter.
A tró n ra, melly után nem áhítozott, Péter bárdolatlanságot, de
jó szivet hozott. Azonnal visszahitta azon számüzötteket, kik nem
valameliy gonosztett miatt szenvedtek, s így ismét megjelentek a
hajdani m iniszterek, Biren, Münnich, Lestocq; nem bánt roszul
nagynénje kegyenczeivel, kifizette felesége adósságait, nem kutatva
azok eredetét, s a nyilvánosság előtt ama figyelmet tanúsította irá­
nyában, mellyre méltatlan volt. Meglátogatta VI. Ivánt, ki a bör­
tönben már majdnem egészen megvakult és elállatiasodott, s köny-
nyitett szomorú sorsán ; felhagyott a részegeskedéssel '). Később
nyakrafőre hozzáfogott az újításokhoz, s ezek között több igen
fontos is volt, mellyekkel sokkal kiválóbb politikusok sem voltak
képesek megbirkózni. Eltörölte a titkos irodát és a kinzatásokat;
a nemesekkel szem ben, kik eddig kizárólag a király akaratától
függtek, szabadságot hirdetett, arra hivatkozva, hogy elődjeinek
gondoskodása folytán már elegendő nevelésben részesültek, kikö­
tötte azonban, hogy taníttassák gyermekeiket, vagy, ha kevesebbel
bírnak ezer jobbágynál, helyezzék őket a császári cadet-intézetbe.
Eltörölte az egyedáruságokat, leszállította a só á rá t; pártolta az
ipart, előlegeket és tízévi mentességet engedve m indenkinek, aki
valameliy műhelyt akart n y itni; bankot alapított olly czélból, hogy
adjon kölcsönöket földmivelési vállalatokra ; gondoskodott arról,
hogy minél több haszonnal történjék a gabonanemüek, szarvasmar­
hák, kátrány kivitele, s e czélból eltávolította az akadályokat, le-
szállitotta a vámokat, útbaigazításokat k é rt; eltörölte a 'kereskedő
társulatokat, mellyek kizárták a nemzet zömét a bő haszon élve­
zetéből.

■) N incs bűn ás v étek , m ellyet K atalin hízelgői rá ne kennének P é te rre ;

emlékét m eg tisztíto tta a m ocsoktól egy névtelen, P é te r é le tle irá sá t adván ki T ilbiiv.
gában 1808-ban, m elly Bök okm ánynyal bővelkedik.
 — 2 6 4 —

Hogy végrehajtsa azt, mi I. Péternek nem sikerült, vagyis

hogy magában öszpontositsa az egyházi és világi hatalmat, Péter
lefoglalta a papság javait s ezek kezelését egy gazdasági colle-
giumra bizta, annyit utalványozván a papság mindegyik tagjának,
amennyit neki jószága, saját bevallása szerint, előbb jövedelmezett.
Egyszerűsíteni is akarta az istenitiszteletet, eltörölve a képeket,
erészben azonban engedett a nowgorodi érsek ellenszegülésének.
Átalakitotta a hadügyet is, kiterjeszkedve az aprólékosságokig, II.
Frigyes példájára, kit mesterének nevezett és soha sem említett
anélkül, hogy kalapját meg ne emelte volna. Hogy pénzt adhasson
Frigyesnek, tönkrejuttatta önmagát s szövetkezett vele az osztrá­
kok ellen, inkább rokonszenvére és az igazságra, mint a politikai
czélszerliségre hallg atv a, amennyiben inkább arra kellett volna
felhasználnia a hétéves háborút, hogy rettenetessé tegye saját had­
seregét. Sőt annyira ment újítási vágyában, hogy ujonan akarta
rendezni Európát. Igaz, hogy öt csak czéljai után ítélhetjük meg,
mert semmit sem hajtott végre, s eljárásában ingatagnak és neve­
letlennek tűnt fel.
Katalinja Orlof iránti barátságát olly kötelékekkel szilárdí­
totta meg, mellyeket megzavarhatott volna férje féltékenysége;
összebeszéltek tehát, hogy elvesztik. Tűrte Péternek nagyon is
megérdemelt kifakadásait, szánalmat keltve maga iránt, mialatt
voltaképen csak megvetést érdemelt, visszaélve férjének úgy bi­
zalmával mint haragjával, sok bűntársat szerzett, kik közül mind­
egyik azt hitte magáról, hogy ő egyedüli feje az összeesküvésnek,
valamint egyedüli Katalin kegyeiben- Péter nem tetszett a csapa­
toknak hadi jelvények megváltoztatása, a papságnak a jószáglefog­
lalás miatt, s mindenkinek, mert még nem volt felszentelve; Kata­
lin aztán még inkább növelte az elégületlenséget, ép olly ragasz­
kodást tanúsítva az ősi szokások iránt, mint amennyire Péter meg­
vetette azokat; később azon hirt terjesztette el, hogy a czár bör­
tönbe akarja vetni egész családját és saját gyermekét, kit ő há­
zasságtörésből származottnak tart. Pétert II. Frigyes értesítette
az ellene szőtt ármányról, mint akinek érdekében feküdt, hogy ö
a trónon megmaradjon, de jóságból vagy gondatlanságból-e, nem
hallgatott a figyelmeztetésre; midőn később a jelek mindegyre sza­
porodtak, Katalin ünnepélyekkel fordította el figyelmét, miközben
mindinkább érlelődött a forradalom.
Midőn ez kitört (jun. 28.), Péter mint valami eszeveszett
Bzaladgál idestova, keresve a czárnét a szekrényekben, az ágyak
 — 265 -

alatt, kiabál ö maga, s kiabálnak valamennyien. Münnich, ki, nem

vesztette el fejét és hűségét, inti öt, hogy álljon a német ezredek
élére, ö azonban inkább kegyencznője és a többi nők jajveszéke­
léseire hallgat; folyvást kiáltozik, manifestumokat ir, lehetetlent
parancsol, retteg a haláltól; végre Kronstadtba fut, hogy itt magát
megerősítse, de már megelőzték '). Katalin összegyűjtötte az ösz-
szeesküvőket, megnyert egy ezredet és a népsöpredéket, melly öt
uralkodónönek kiáltotta k i ; egy manifestum öt a fenyegetett val­
lás, a meggyalázott orosz dicsőség és az alkotmány megmentöjének
hirdette. Katalin a részeg csapatok hurráh-i, s a külföldi követek
biztatásai között, kik óhajtották volna megtörni a porosz befolyást,
katonaöltönyben és kalapja mellett cserlombbal indul férje ellen.
Ez gyáva könyörgést és lemondást küld neki, csak engedjék élni
és regényeket olvasni. Ezt megígérik neki, mire mindenkitől elha­
gyatva, fitymálólag bánnak vele, mig végre az Orlofok megmér­
gezik, s minthogy sokáig kínlódik, megfojtják (jul. 9.).
Sietünk kijelenteni, hogy az orgyilkosok nem élvezték gaz­
tettük gyümölcsét. Orlof Gergely, ki halálaig arczán hordozta ama
sebhelyt, mellyet királyi áldozatának egy harapása okozott, azt
hitte, hogy majd Katalin mellett foglalhat helyet, ennek azonban
nem kellett parancsoló, amiértis kegyvesztetté és eszelőssé lévén,
minduntalan szemei előtt látta a poklot és a megölt czár árnyát.
Bűntársa, a piemonti Odart, nem elégedve meg a jutalommal, ösz-
szeesküdött és csak nagy bajjal szökhetett meg.
II. K atalin
Katalin fájdalmat színlel Péter halála miatt, s azáltal igyek­
szik magának bocsánatot szerezni, hogy jótétem ényekkel árasztja
el népét és barátságos lábra lép az európai fejedelm ekkel; ezek
sietnek öt elismerni, porosz Frigyest sem véve ki, ö pedig megbo­
csát azoknak, kik előbb férje pártján állottak. Azáltal, hogy meg­
koronáztatta magát Moszkvában s rendeleteiben szokatlan jóin­
dulatot tanúsított, megnyerte a nép hajlam át; a katonákat továbbá
az által, hogy az egyes ezredekben különféle rangfokozatokat vett
fel, a papságot pedig javai kormányzatának visszaadásával nyerte
meg. Nem sokára azonban azon ürügy alatt, hogy állandó szerve­
zetet ad a papságnak, egy gazdasági collegiumot nevezett ki a
papi jószágok kezelésére (ekkor kitűnt, hogy a papság 910,886
jobbágygyal birt), az egyháziaknak megfelelő fizetést rendelve a

0 Castora, II. Katalin élete,

 — 266 —

maradékot pedig kórházak és rokkantak fentartására fordítva. Ez

is egyike volt a ma számtalan újításoknak, mellyekkel az akkori böl­
csészek kegyét a k a rta megnyerni, nagy szükgégét érezve a lármás töm-
jénezéseknek; elég szemes volt azonban nem hamarkodni el a dolgot
úgy, hogy rendeletei érett megfontolás gyümölcseinek látszottak.
Bensejében azonban nem volt mindenkor nyugodt. Midőn
egyizben utón volt, Mitrowitz Vazul (1764), ukrajnai altiszt, meg
akarta öt fosztani a tróntól anélkül, hogy erre a kellő eszközökkel
és képességgel birt volna. Először is csekély számú katonákkal
meg akarta szabadítani VI. Ivánt, de azon két tiszt, kik a fogoly
őrizete végett vele együtt eltem etkeztek, parancscsal birt rögtön
megölni öt, ha valaki netán kiszabadítani akarná. Ezek teljesítették
a parancsot és ellenszegültek, mire Mitrowitz rögtön átadta kard­
ját, és halálra ítéltetett, anélkül hogy a többieket megbüntették
vagy kutatták volna. A két gyilkos jutalmat kapott, Iv án rokonai
visszaküldettek Dániába, a világ pedig azt beszélte, hogy az egész
Katalin cselszövénye volt, ki előbb kegyelmet ígért Mitrowitznak.
Minthogy az udvar nem szolgáltatott miséket III. Péterért,
emiatt sokan azt gyanították, hogy nem halt meg, s hárman lép­
tek fel az ö neve alatt. Az első egy woroniai varga volt, ki azonban
csakhamar akasztófán ért véget, a második egy Csernicseff nevű
szökevény volt a krimi határokon, ki szintén csakhamar megöletett.
Piccolo István orvos, horvát szökevény, szintén czárnak adta ki
magát, mint illyen a montenegróiak által ezredesi rangra emelte­
tett s vezérök volt a lázadásban, míg végre megöletett. 1772-ben
négy más egyén lépett föl: egyik a kozákok között, s a knut alatt
adta ki lelkét; a másik az Ural vidékén, ez m egszökött; egy har­
madik kiszabadult a börtönből, de szintén megöletett. A doni és
uráli kozákok egyizben követeket küldöttek az udvarhoz, hogy
panaszkodjanak kiváltságaik megsértése végett, a követek azon­
ban megbotoztattak és elüzettek; a kozákok emiatt boszuból el­
határozták, hogy egy uj Pétert fognak fölléptetni, ki ne a maga,
hanem Pál számára követelje a trónt. A sors bizonyos Pugatscheff
Jemelían nevű tisztre esett, kit két ügyes egyén, Krasnoborodko
és Perfilioff támogatott (1773). Az utóbbit elfogták, de miután
kiismerték cselszövö lelkületét, szabadon bocsátották azon kikö­
téssel, hogy hiúsítsa meg a lázadást. 0 ellenkezőleg visszatérve
azt beszélte, hogy többször értekezett a nagyherczeggel, ki meg­
ígérte volna, hogy nem sokára hadsereggel fog segítségekre jöni,
JJz még inkább növelte az ál III, Péter híveinek számát, ki mani-
 — 267 —

festumokal és ukázokat bocsátott ki, feloldozott a bitorlónő iránti

hűség alól, leölette a németeket, nehogy rájöjenek, hogy nem érti
nyelvüket, kővetőit fényes nevekkel ruházta fel, hogy azt hi~
gye a nép, miszerint az aristocratia által pártoltatik, rendeleteket
bocsátott ki és pénzt veretett P e t r u s r e d i v i v u s e t u l t o r fel­
írással. Roppant sereget gyűjtött kalmükök, kozákok és baskírok­
ból s hetven ágyúval rendelkezett; a felkelők jégből alkotott bás­
tyáik mögül számos hadsereget visszavertek elannyira, hogy K a­
zánt is bevették és fölégették. Miután azonban az oroszok békére
léptek Törökországgal, sikerült eme lázadást is elfojtaniok, melly-
től már maga Sz.-Pétervár is reszketett. Ámbár a kalmükök hiven
őrizték PugatschefFet, végre öt is elfogták és megöltek, azonképen
társait (1775). Mintegy százezer egyén vesztette életét, számos város
hamuvá te'tetett, s hogy még emlékét is megsemmisitsék, eltörölték
a Jaik nevet s Ural-lal helyettesítették.
Oroszország immár Európa nyolezadrészét foglalta magában,
de csak húsz millió egyén lakta, vagyis alig találtatott ötven egyén
tízezer meternyi területen, míg Franczia- és Angolországban kétezer
egyén lakott ugyanolly területen. Az orosz nemzet, különféle, szo­
kásokra, hagyományokra, vallásra nézve eltérő népek vegyüléke
volt, sokan még nomád életet folytattak, s nyelvüket netn értették
Szent Pétervárott; többnyire nyers anyagokkal kereskedtek s a
behozatal nem haladta túl az ötvenezer rubelt. Katalinnak fen kellett
volna tartania a békét, mert a birodalomnak nem terjeszkedésre,
hanem művelődésre volt szüksége; ehelyett azonban folyvást há­
borúkat folytatott, s a siker kimenti őt. Nem elégedve meg azzal,
hogy Oroszország kényurnője volt, egész Európában korlátlan
dictatori hatalmat akart gyakorolni, miként XIV. Lajos és Napó­
leon ; északi szövetséget tervezett Oroszország, Lengyelország,
Svédország, Dánia, Szászország, Poroszország és Nagy-Britannia
között, ellensúlyul az osztrák és bourbon házak ellen, tervét azon­
ban nem hajtotta végre. Folytatva Péter politikáját, kereskedelmi
előnyökkel fentartja Anglia jóindulatát, gyengiti a franczia be­
avatkozást, ijesztgeti Poroszországot és biztatja Ausztriát; szitja
a perzsa villongásokat, hogy közelebb jusson Indiához; viszonyba
lép Chinával és Japánnal, mindenekfölött pedig a törökök hatal­
mát nyirbálja.
 — 2 6 8

TIZENHARMADIK FEJEZET.
Lengyelország.
Egy fólszázadon át egyébről sem voltunk kénytelenek beszélni,
mint folytonos háborúkról, mellyek a három főhatalmasság cziva-
kodásai és féltékenykedései idéztek e lő ; most ime megegyeznek
a leggyalázatosabb tettek egyikének végrehajtására, mellyröl a
történelem említést teszen, mellyet magok a végrehajtók is kárhoz­
tattak, s melly megvesztegette a közerkölcsi érzetet, olly hatalmasko­
dásokra szoktatva azt, mellyeknek később utánzókra kellett találniok,
A lengyel köztársaság Észak leghatalmasabb állama volt, míg
Svédország, Törökország, Oroszország és Poroszország fölemel­
kedése folytán el nem ragadtatott tőle a fölény és számos tartomány.
Még többet szenvedett saját belső alkotmánya miatt. Meg lévén
engedve az idegeneknek, hogy igényt formálhassanak a választott
királyi méltóságra, ezzel tág kapu nyittatott azok ügynökeinek, a
mindennemű fondorlatoknak és cselszövényeknek , veszendőnek
indulván ekként a nemzeti felsöség, melly nem állhat fenn, ha vala-
melly más hatalom avatkozik belügyeibe. A trónra meghívott ide­
genek nem bírtak a nemzetnek sem erényeivel sem hibáival, s el­
lentétben találták magukat a nemzeti képviselettel, minekfolytán
minduntalan alkudozásokban állottak idegen hatalmakkal olly érde­
kek miatt, mellyek ellenkeztek az országéival. Államférfiaik ahelyett
hogy ellenszegültek volna, inkább pártolták ama mesterkedéseket,
mellyek a kormányok fegyverévé lőnek, s magok a királyok czi-
meket és jószágokat osztogattak, hogy párthiveket szerezzenek.
Következésképen minden trónszünet forradalom és háború volt,
mellyet néha fegyverrel is folytattak, s mellyben holmi idegenek
vesztegetésekkel és ocsmány cselszövényekkel igyekeztek előmoz­
dítani megbizójok ügyét s meghiúsítani ellenfeleik törekvéseit.
Az állam legfőbb hatóságát az országgyűlés képezte, minthogy
azonban végzéseit egyértelmüleg ( n e m i n e c o n t r a d i c e n t e)
kellett hoznia, ezeket bármelly nemes megakadályozhatta e sza­
vakkal : S i s t o a c t i v i t a t e m ' ) . A főhatalom eme szétforgá-

>) E z a hírhedt liberóm reto, m elly m ég mindig fen van az orosz senatosban,
m elly némi legfőbb, de nem fölebbviteli törvényszék, m ellynél az illető osztály egy
tagjának ellenmondása elégséges arra, hogy a kérdéses ügy el ne intéztessék, hanem
•rilSwkiU4e8sék as ösezee osztályok gyűléséhez.
 — 269 —

csoltságának orvoslása végett szövetségek (c’o n f o e d e r a t i o ) ala­

kultak a nemesek között, mellyek bizonyos kitűzött czélból testü­
letekké egyesültek ; mindegyik szövetség saját törvényekkel és
rendszabályokkal látta el magát, mint valameliy souverain testület;
különböztek egymástól, de valamennyien elfogadták azt, mit a sza­
vazatok többsége* megállapított. Az orvosság roszabb volt a bajnál,
mert midőn valameliy kerület vagy tartomány nemessége összegyü­
lekezett, túlsúlyt követelt magának az országgyűlésen, miért is az
állam ugyanannyi részre volt feldarabolva s rendezve maradt a
polgárháború. A főurak odairányozták törekvéseiket, hogy saját
teremtményeikkel töltsék be a törvényszékeket, mi igen fontos
dolog volt olly országban, hol számos pörlekedésre szolgáltatott
okot azon körülmény, miszerint a birtokok hitbizományok és elide-
genithetlenek de adósságokkal terhelve voltak. Senki sem gon­
dolt a néppel, melly ama földhöz volt lánczolva, melly öt táplálta
ég fárasztotta.
A hűbéri intézmények ekközben mindinkább háttérbe szorit-
tattak a monarchicus elv által, melly Európában túlsúlyra kereke­
dett ; hogyan állhatott volna meg tehát Lengyelország harmadik
rend, pénzügy, kereskedelem, alárendeltség nélkül, csupán szemé­
lyes vitézségével és történeti emlékeivel, az uj öszpontositási rend­
szer ellenében ?
A d issid en sek .
Ujabb viszálkodásoknak volt forrása a vallások különfélesége.
A litván tartományokban, mellyek egyidöben Oroszországnak voltak
alávetve, nagyszámú görögök léteztek, kik soha sem voltak képe­
sek a katholikusokhoz csatlakozni. A kálvinisták köztársasági esz
méi nem egynek nyerték meg tetszését a háborgó nemesek közül.
IL Zsigmond megerősítette a görög és protestáns, vagy mint ott
neveztettek, d i s s i d e n s nemesek számára a politikai jogokat és
a képességet bármelly hivatalra és m éltóságra; III. Zsigmond alatt
azonban ismét megszorítani kezdték azok vallási és polgári szabad­
ságát, mitsem törődve a hatalmak közbeszólásaival. Midőn később
XII. Károly (1717) olly nagy buzgalmat tanúsított a lutheranismus
iránt, az országgyűlés visszatorlásképen elrendelte, hogy a svéd
foglalás után a dissidensek által épített összes templomok lerombol­
tassanak, s megtiltotta, hogy ama vallás ujabb helyekre behozassák;
a dissidensek végül kizárattak a követek kamrájából.
Midőn Thornban egy processio alkalmával kerekedett vereke­
dés miatt (1724) egy akatholikus tanuló elfogatott, ennek össze­
 — 270 -

csoportosult tanulótársai a fogoly szabadlábra helyezését követelték,

kiáltozva, hogy megsértettek kiváltságaik; minthogy kívánságukat
nem teljesítették, a zajongás vérontásig fajult s a békétlenkedök
megrohanták a jezsuiták collegiumát. Ezek emiatt tele lármázták
egész Európát a vallás ellen intézett támadás gyanánt tüntetve fel
ama zajongást; egy külön [bizottság szigorú eljárást indított meg,
és pedig lehető sietséggel, nehogy némelly hatalmas protestánsok
is beleavassák m agukat; a vádlottak közül számosán halálra vagy
kisebb büntetésekre ítéltettek, s a büntetés nem egy, igen előkeli!
körökhöz tartozó egyént is sújtott. Santini, a pápa követe, hiába
ajánlott kegyelmet és em berszeretetet; a jezsuiták főnöke megta­
gadta az esküt, mellytöl az elítéltek sorsa függött, az Ítéletek azon­
ban mégis végrehajtattak és gondoskodtak róla, hogy biztosítsák a
túlsúlyt a katholikusoknak. Borzalom szállta meg E urópát; a szom­
széd hatalmasságok kijelentették, hogy megsértetett az olivai szer­
ződés; a grodnoi országgyülé3 azonban, úgy látszott, tudomást sem
vett a fenyegetésekről, kizárta az angol képviselőket, fenyegette a
porosz királyt, elűzte a pápai nunciust, ámbár megint rögtön vissza­
fogadta, mihelyt előterjesztette mentségét ; végül az 1735-ki or­
szággyűlés minden hivatalból és méltóságból kizárta a dissidenseket.
Ezen vallási türelmetlenség és a szemérmetlen megveszteget­
hetőség szomorúvá tették a II. Ágost halála után (1733.) bekövet­
kezett trónsziinetet. Az országgyűlés ekkor kijelentette, hogy csak
benszülöttet kell választani s felszólította a külföldi követeket, hogy
távozzanak Varsóból. E felhívásnak azonban egyik sem engedett;
s minthogy a köztársaság figyelmeztette őket, hogy nem vállal ma­
gára felelősséget a következményekért, a porosz követ azt vála­
szolta, hogy valamelly követ ellen elkövetett sérelmet az egész len­
gyel nemesség felakasztása sem tehetné jóvá. Ezen szemtelen gőg
annyira felizgatta a népet, hogy ez megtámadta, ö t ; az osztrák és
orosz követek pártjára kelnek kartársuknak, s egy hatalmas orosz
sereg fegyverrel vonul be az országba.
111. Á gost.
A választás egyhangúlag Lesczynski Szaniszlóra esett, Orosz­
ország azonban tudni sem akart róla, s egy vendéglőben, hová még
lánczon is hurczoltak néhány nemest, III. Ágost szász választót
neveztette ki (okt. 5.). Ebből a már előadott (33. lap.) háború
keletkezett, s mig azt még Amerikában és Milano területén is foly­
tatták, Lengyelország, melly arra voltnképen okot vagy ürügyet
szolgáltatott, alig látott belőle egyebet Danzig ostrománál az ausz­
 — 271 —

triai Lascy által, mellynél az oroszok temérdek harczost vesztettek,

a várost azonban, miután Szanisaló odabagyta, mégis megadásra
kényszeritették (1734.). Ez utóbbinak bösisége és szenvedései nö­
velték hivei számát, látván azonban, bogy emiatt az ország romlás­
nak indult, lemondott igényeiről; Ágost elismertetett (173G) s fá-
tyolt borítottak az utolsó húsz év eseményeire. De azért megma­
radtak úgy a tlissidensek ellen kibocsátott rendeletek, mint a l i ­
b e r u m v e t o , melly lehetetlenné tette a felismert bajok orvoslásá*,
minthogy többé egy országgyűlést sem lehetett befejezni amaz apró
kény urak veszekedései m iatt, kik csak a függetlenséget ismerték,
és sem a szabadság decorum á, sem a rend ereje iránt nem bírtak
érzékkel. Valljuk be különben, hogy eme czivakodások megaka­
dályozták valamelly párthoz csatlakozni amaz ocsmány háborúkban,
mellyekkel Europa fejedelmei puszta szeszélyből gyötörték a népeket.
III. Ágost, ezen nemesszivü férfiú s barátja a fénynek és mű­
vészeteknek, roppant költséggel egy K álváriát építtetett, mellyhez
több mérföldnyi (leghe) hosszú, mindenütt kivilágított utón lehetett
eljutni ; Wilhelmine porosz herczegnő állítása szerint háromszáz
ötvennégy természetes fia volt, s politikai mesterfogás gyanánt hasz­
nálva fel a fajtalanságot, erőszakkal is vitette a nőket a tánczmu-
latságokra, honnan ittasan és megfertőztetve vitettek haza. Alatta
hosszú béke uralkodott, melly azonban ellankasztotta a lengyelek
harczias hevét és hírnevét. A vallási gyülölségek szintén szuny-
nyadni látszottak, de annál inkább feltűnt az ország rákfenéje. A
baj orvoslása végett meg akarták változtatni az alkotmányt, s
eczélból két párt keletkezett, mellyek mindketten ellene voltak az
egyhangúságnak. Az egyik, melly Potocki vezetése alatt állott, attól
tartott, hogy a szavazattöbbség megállapítása növelhetné a király
hatalmát, kinek jogában állott hivatalokat osztogatni, miértis olly-
képen akarták ezen eshetőségnek elejét venni, hogy a hivatalnokok
kinevezését egy állandó és souverain tanácsra ruházzák, az újításo­
kat mindenkor a szünidőkre halasztva. A Czartoriski-k, kik a haj­
dani litván herczegektől származtak s nagy párttal bírtak az ország­
ban, erős és örökös monarchiát akartak, talán m ert magok is vá­
gyakoztak r á , s azért csökkenteni óhajtották a főbb hivatalok és
nagy családok hatalmát s növelni a törvényszékekét. Eczélból az
udvar támogatóiként léptek fel, s a főurak is hozzájok csatlakoztak ;
de Branicki János Kelemen, a korona főtábornoka, leleplezte czél-
jaikat, s az ellenpárt, élére állott, melly Francziaországra támasz­
kodott.
 — 2 7 2 —

Poniatowski Szantszló.
A Czartoriski k számára nem maradt egyéb hátra, mint alat-
tomban folytatni mesterkedéseiket, s hogy kiismerjék a pétervári
cabinet érzelmeit, unokaöcscsüket, Poniatowski Szaniszló Ágostot
küldötték oda, ki nem sok miveltséggel birt ugyan, de szép, igen
megnyerő és ügyes férfin volt, ki a trón elnyerését is remélte, mert
a csillagvizsgálók ezt megjövendölték neki, Megnyerté Péter nagy^
herczeg s méginkább Katalin kegyeit, ki midőn czárnövé lett, meg­
ígérte neki, hogy vagy öt, vagy Czartoriski Ádámot fogja támogatni,
ha majd királyválasztásra kerül a dolog.
Midőn III. Ágost, ki mindig benső viszonyban állott Oroszor­
szággal, odahagyta a szerencsétlen országot (1763), hogy ősi birto­
kain békében haljon meg, igen gyalázatos trónszünet állott be. A
Czartoriski párt, hogy elrettentse a Radziwill-eket, Katalinhoz fo­
lyamodott, ki már fjóideje óhajtott beavatkozni, s azért még olajat
öntött a tűzre. A Czartoriski-k még a trónszünet alatt óhajtván
befejezni az újításokat, eltörülték a főhivatalokat, megtörték az elő­
kelő családok hatalmát, meggyöngitették az urak befolyását az által,
hogy korlátolták hatalmukat jobbágyaik felett, megszüntették a na­
gyobb városok és egész tartományok kiváltságait; kivitték, hogy a
testőrségi ezredek teljesen a királytól függjenek, azonképen a pénz­
verde és a posta; a király megszerezhet a maga számára négyet a
legkövérebb uradalmak közöl; mindenekfelett pedig igyekeztek vé­
get v e tn i’a l i b e r u m v e to -n a k . Mindez pár hét alatt történt,
anélkül hogy a nemzet akaratában kerestek volna alapot újításaik
számára, mig másrészről Porosz- és Oroszország ellenezték azokat,
mint amellyeknek érdekökben állott a zavargások szitása. Egyet­
értve minden idegen származású király kizárásában, mindkét párt
saját jelöltjét állította fe l; de hogyan lehetett volna rem élni, hogy
a több mint ezer, s annyi különféle szenvedély által izgatott választó
egyhangúságra vergődjék. A zajos apró gyülekezések alkalmával
soha véget nem értek a kardlapozások, mellyek miatt azonban csak
mintegy tiz nemes ember vesztette el életét, minthogy a lengyelek
illy alkalmakkor nem szokták a kardot élével használni; de mit
használt a vitatkozás, midőn Katalin már határozott ? Hatvanezer
orosznak a határokon, tízezernek Varsó kapui előtt kellett biztosí­
tania a czárnő szeretőjének s z a b a d m e g v á l a s z t á s á t ; törökök,
janicsárok, magyarok, poroszok lepték el a várost és a terem pá­
holyait, s Szaníszló megválasztatott (1764 szept. 7.)
Ez igen előkelő de kevéssé hatalmas olasz családból származva
 — 273 —

s szépségén és udvarias modorán kívül semmi más ajánló tulajdo­

nokkal nem bírva , mindjárt megkoronáztatása napján elkedvetle­
nítette a lengyeleket azáltal, hogy nem jelent meg nemzeti öltönyben
s nem nyiratta le haját, képtelen lévén annyira erőt venni önmagán,
hogy feláldozza hollófekete fürtjeit. Később egyrészről Oroszor­
szághoz, másrészről a Czartoriskiakhoz lévén kötve, kik korlátlan
hatalmat gyakoroltak, csakhamar felismerte királyi hatalm ának ve­
szedelmes semmiségét ; teljesen Repnin herezeg, orosz követ kényé­
től függött, ki előbb társa volt a dorbézolásokban, most pedig heves
ellenmondója, kész rögtön éreztetni vele a sa rk an ty ú t, ha netán
makacskodnék.
Erre az egész ország nemesi szövetségekre (confoederatio)
forgácsolódott, mellyek czélja volt fegyverrel is fentartani jo g aik a t;
csupán Litvánia tizennégy illy szövetséget számlált, mellyek Rad-
zivíl vezetése alatt a köztársaságot ismét rendbe hozni s talán
Szaniszlót a tróntól megfosztani törekedtek. A d i s s i d e n s e k
a czárnőhöz folyamodtak (1767), ki fölöttébb megörülve annak,
hogy alkalma nyílik magát bölcsésznőnek mutatni azon türelmet­
lenség elnyomásával, mellyre ö maga ösztökélt, védelmébe fogadta
őket, — az országgyűlés azonban, mellyen túlsúlylyal bírtak a
k ö z t á r s a s á g i a k (így nevezték a dissidensek ellenfeleit), nemcsak
meg nem engedte a szabad vallásgyakorlátot, hanem újból megerő­
sítette a dissidensek ellen kibocsátott rendeleteket. Szaniszló óhaj­
tott volna fentartani legalább néhányat a királyi előjogok közöl,
s evégböl mindenképen kedvét kereste Oroszországnak és követének,
ki Szibériával fenyegette a hazafiakat és vezérüket, Branickit. A
rendkívüli gyttlés, mellyet a király Varsóba hitt össze, orosz csa­
patokkal vétetett k ö rü l; Repnin mint parancsoló beszélt, s minthogy
a krakói és kiewi püspökök s a korona tábornoka ellenmondottak,
elfogatta és Szibériába hurczoltatta őket, a czárnő zsoidjában álló
bölcsészek tapsai között. Erre, nem hallgatva az ellenmondásokra,
többnemü újításokat fogadtatott el, mellyek biztosították a dissiden­
sek számára a szabad vallásgyakorlatot, de nem irtották ki az összes
meggyökerasedett bajokat. A nemzeti büszkeség reszketett Orosz­
ország kényuralkodásának eme tényeire; azok, kik a fő állomásokat
tartották elfoglalva, fájdalommal szemlélték tekintélyök csorbítását
és a decorum elvesztését; a püspökök elvesztették a rem ényt, hogy
a dissidenseket valaha saját nyájukkal egyesíthessék.
Tehetetlenek levéti az urak a külhatalom ellen, a néphez szán­
dékoztak fordulni, mellyel előbb épen semmit sem gondoltak; mint-
XVU. 18
 — 274 —

hogy pedig a valódi okokat vagy nem volt tanácsos feltárni előtte,
vagy nem is értette volna meg, szenvedélyeit izgatták fel, azt hir-
lelve, hogy Porosz- és Oroszország ki akarják irtani a kath. hitet,
s hogy fegyvert kell ragadni annak megvédésére. A köznép, melly
már különben is el volt. keseredve az országban szétszórt oroszok
ellen, lángra gyuladt az urak felhívására, s noha a nemzet már
negyven év óta nem bírt hadsereggel, nem intézte saját ügyeit s
csak külbefolyások nyomása alatt működött, újra kimutatta hajdani
független és harczias jellemét.
Francziaország, melly mindig rokonszenvvel viseltetett É s z a k
f r a n c z i á i iránt, s melly oda irányozta törekvését, hogy fentar--
tassanak a szabad választások, miután látta, hogy törekvései sike-
retlenek maradtak, visszahitta követét, mintha az illem nem engedné
meg, hogy annyi fondorlat között tovább is helyén maradjon, titkos
küldöttei által azonban a szabadság és a vallás védelmére izgatott.
Bari con foed eratio.
Krasinski, kaminieczi püspök , minden irányban bejárta az
országot, kitartásra buzdítva a hazafiakat és egy confoederatio létesítésén
fáradozva, melly azonnal megkezdené működését, mihelyt Oroszország
kivonta csapatait, mire a porta által ösztönöztetett, melly utóbbi egy
idő óta a lengyel függetlenség védőjéül lépett föl. De a jogtudós
Pulawski, egy uj és vállalkozó szellemű nemes, nagyobb határozott­
ságot tanúsított, s az ő kezdeményezésére Barban, Podoliában, egy
confoederatio alakult (1768. febr. 21.), melly jelvényül a megseb­
zett sast, jelszóul pedig ezt választotta: A u t v i n c e r e a u t mo r i
— P r o r e l i g i o n e et l i b e r t a t e .
A püspök kárhoztatta ezen eszélytelecséget, de azért mégis
bejárta az európai udvarokat, hogy számára támogatást keressen.
Repnin kényszeritette Szaniszlót, hogy egy s e n a t u s c o n s u l -
t a m b a n keressen híveket a lázadók ellen. Kitör a polgári há­
ború; Oroszország Ukrajnára zúdítja a zaporoghi kozákokat, kik
ott minden képzelhető vadságot elkövetnek : ötvenezer egyén le-
gyilkolása jogilag ki lön m utatva, valószínű, hogy az áldozatok
száma két annyira is rúgott. Hogy a philantropok századában min­
den barbár módon történjék, az oroszokat Tottleben gróf, ama kor
legaljasabb jellemeinek egyike vezényelte, játékos, csaló, fajtalan,
kinek a gyilkolás volt legfőbb gyönyörűsége. A c o n f o e d e r a-
t u s o k ekkor Teschenbe, később Eperjesre Magyarbonban helyez­
ték át a főtanácsot, s különféle testületeket alkottak, mellyeket
Francziaország évenként hetvenkét ezer frankkal segélyezett. El­
 — 275 —

pusztítattak a király birtokai; Krasinski minden követ megmozdit,

hogy a fejetlenségbe némi rendet hozzon, s helyes irányba terelje
ama hősi vitézséget, melly mi hasznára sem vált a hazának. III.
Mustafában rem énykedtek, ki mindig ellenezte Lengyelország meg­
támadását s csakugyan meg is üzente a háborút Oroszországnak; miután
azonban ő is megveretett, a részleges confoederatiók egy általános con-
foederatióba olvadtak össze, melly elhatározta, hogy támadólag fog
fellépni.
Az erőszakoskodó Repnint a gyönge de tisztelt Wolkonski
váltotta fel, ki megengedte Szaniszlónak országgyűlést híni össze,
melly miután kárhoztatását fejezte ki az előbbi iránt amiatt, hogy
Katalinhoz folyamodott, követség utján felkérte ez utóbbit, hogy
vonja vissza csapatait és adjon kárpótlást a rettenetes pusztitások-
ért. Katalin emiatt valóságos dühbe jött, s minthogy Szaniszló nem
engedelmeskedett neki, vonakodván hadat üzenni a confoederatu-
soknak, ellenségévé lön neki, s egyidejűleg a confoederatio is trón­
vesztettnek nyilvánította (1770.).
A trónszünet alatt az általános confoederatio gondoskodott a
kormányról; felelősségre vonta a marsallokat a kivetett sarczok miatt,
s kitűnő tanácsokkal szolgált neki Dumouriez ezredes, XV. Lajos
titkos küldötte. R em élte, hogy az országgyűlést is visszahíhatja
Magyarországból, de bármennyire versenyeztek is a lengyelek egy­
mással személyes vitézségben, a fegyelem és összetartás soha sem
birt meghonosodni közöttük; a hős és nemeslelkü Oginski megve­
retett, Branicki meghalt , s csatavesztéseik az első babérokat szol­
gáltatták SuwarofFnak. rfaldern, Pánin miniszter teremtménye, azon
megbízatást kapta Oroszországból, hogy, a trónszünet kivételével,
minden áron állítsa vissza a békét; ő e czélból erőszakhoz folya­
modott. A confoederatusok végső elkeseredésökben elhatározták,
hogy el fogják ragadni Szaniszlót; illyesmi meg volt engedve a
lengyel szokások által, csak azért ne történjék, hogy meggyilkol-
tassék. Három elhatározott férfiú csakugyan meg is kísérletté a
merényletet, de elrettenve, abbahagyták a vállalatot, midőn már
félig be volt végezve, melly tény aztán királygyilkosság gyanánt
hireszteltetvén el, ujabb ürügyet szolgáltatott a hatalmasságoknak
arra, hogy közös érdekű ügynek tekintsék Lengyelország lenyügözését.
L en g y elo rszá g feldarabolása-
Egyrészről tehát fejetlenség, romlottság, bizonytalanság, ellen­
ségeskedés benn, gyöngeség k ü n n ; másrészről makacs elhatározott­
ság, állandó szándék önmaguk kárára: hogyan lehetett volna két-
18*
 — 276 —

séges a végkimenetel ? S a bajok, még inkább elmérgesitve áss

éhség és ragály által, máris felidézték Lengyelország felosztásának
eszm éjét; de kinek volt legyen bátorsága első Ízben pendíteni meg
azon csínyt, melly fölött mindenki törte fejét, nincs tudva, mert,
mint az ausztriai ház történésze mondja, „a tény olly gyűlöletes
volt, hogy a bárom hatalmasság mindegyike igyekezett annak gya­
lázatát a másik kettőre hárítani.“ Legtöbben II. Frigyesnek tu­
lajdonítják, ö azonban tagadja ezt s a későbbi fölleplezések is tisz­
tázni látszanak öt eme gyanútól ]). Kaunitz herczeg és II. József,
kik Ausztria határainak kiterjesztésére törekedtek, ezen czéljokat
Törökország rovására remélték elérhetni, melly tartományokkal is
hajlandó volt kárpótolni az Oroszország ellen nyújtandó segélyt;
midőn azonban békére léptek, az említetteknek sehogy sem tetszet­
tek olly föltételek , mellyek meghiúsíthatnák czéljaikat, amiértis
csapatokat küldtek Lengyelország egynémelly részeinek elfoglalá­
sára, mellyekröl azt állították, hogy a magyar királysághoz tartoz­
tak, s ezek között voltak a bocbniai és wíeliczkai sóbányák is, a
lengyel királyok fő jövedelemforrása. Minthogy pedig szándékuk
volt megtartani és nem elpusztítani ama területrészeket, az oda
küldött ausztriai csapatok példásan viselték magukat, míg a poro­
szok, kiket II. Frigyes Nagy-Lengyelországba küldött azon ürügy
alatt, hogy cordont képezzenek a ragály ellen, az oroszokéhoz ha­
sonló barbárságot tanúsítottak.
Szaniszló közbeszorittatva Oroszországhoz folyamodik, mire
harmadiknak ez is rögtön bevonul; H enrik, II. Frigyes testvére,
Pétervárra utazik, hogy Katalinnal megállapodásra jusson ; öt kö­
vette mihamar II. József is ; s ezen telhetetlenek most azt hitték,
hogy kölcsönös igényeiket csak az ország felosztásával elégíthetik ki.
Kaunitznak ugyancsak sok munkájába került, mig eltántoríthatta
Mária Terézia becsületérzését; ez utóbbi végre kijelentette, hogy
meg fogja tartani a tizenhárom szepesi várost, mellyek hajdan Ma­
gyarországhoz tartoztak, később azonban elzálogosittattak. Az oro­

*) L á s d főleg- a következő' m üvet : Emlékiratok és hiteles adatok, mellyek

a Lengyelország felosztását megelőző alkudozásokra vonatkoznak, egy X V I I I . szá­
zadbeli hajdani m iniszter naplójából. W eim ar, 1810. G róf G örtz m unkája. — F i­
gyelem be veendő továbbá Forrand, H istoires des trois démembremens de la Po-
logne, P á ris 1 8 2 0 ; egy je g y z e t Schoell Történeti /ofo/am -ában, X X X V Í1I. fej. 157.
la p ; R u lh ié re ig en tan u lság o s müve, H istoire de I' anarchie de Pologne, m ellvben
az ellen állás az igazság ro v ására költői m ezbe van öltöztetve ; Ránk©, E m lékira­
tok Lengyelország története fölött az olivai béke után, 1842.
 — 277 —

szók azt válaszolták, hogy ez megzavarná az egyensúlyt; a többi

hatalmak is részt követelnének s azért tanácsosabb négy fal között
intézni el a dolgot, mint nyilt mezön vitázni fölötte. E kként lecsil­
lapították Mária Terézia töprélyeit, elhitetvén vele, hogy ez az egye­
düli mód a vérontás elkerülésére '). Ez soha sem látott példája
annak, hogy három hatalom, mellyek érdekei egymással homlok­
egyenest ellenkeznek, szövetkezik egymással egy állam földarabo­
lására, mellynek az volt egyedüli vétke, hogy képtelen volt ellen­
szegülni ! A megállapodás nem ju tott napfényre, mig csak közzé
nem tették az illetők különféle indokok kíséretében 2), mellyek
egyesegyedül a fegyverek hatalmára támaszkodtak. Mária Terézia
kiáltványában előadta, hogy ama tartományok ősidők óta M agyar­
országhoz tartoztak 3) s ha elődei nem követelték, ez csak nagylel­
kűségüknek, m érsékeltségöknek, jóságuknak tulajdonítandó; ha
egynémellyikök, miként II. Rudolf, át is engedte azokat, mi érvény­
nyel sem bírt, minthogy a canoni jog érvényteleneknek nyilvánítja
a király, nem különben mint a kiskorúak által tett átengedéseket;

’) B reteu il báróhoz, F ra n c ziao ra zá g követéhez, így szólt.- „Tudom , hogy

csnnya m ocskot sütöttem u ra lk o d á so m ra ; de m egbocsátanának nekem , ha tu d ­
nák, m ennyire ellenszegültem , s m ennyi k örülm ény j ö t t össze, hogy erőt. vegye­
nek elveim en és e lh a táro z ásaim o n a porosz és orosz ig az sá g ta lan n a g y ra v á g y á s
összes m ódnélküli czéljai ellen. H osszas töprengés u tán , nem találván m ódot
egyedül ellenszegülni eme k é t hatalom te rv e in e k , a zt h itte m , hogy túlságos köve­
teléseim re tag a d ó v á la sz t kapok s ezzel m eghiúsítom e szerződést, de m illy n ag y
volt csodálkozásom és boszankodásom , midőn a porosz király és a czárnö föl-
tétlen beleegyezésökröl tu d ó sito tta k . Soha sem éreztem nagyobb fájdalm at, azon-
képen K aunitz u r is, ki m in d e n k o r teljes erejéből ellenezte eme k e g y etlen m eg ­
á lla p o d ást^ — B reteuil báró levele V ergennes grófhoz, 1775, febr. 23-ról, kö­
zölve Flessan H ist. de la diplom atie francaise, V II. K öt. 124. 1.
2) A három h atalm asság jo g a it a következő, n y o m ta tásb an m egjelent m ü ­
vekben fe jte tte ki : Jurium Hungáriáé in Russiam minorem et Podoliam, Bohemiae-
que in Oswiecensem et Zatoriensem ducatus p raevia explicatio. Bécs 1773,
Exposé de la conduite de la Cour impériale de JRussie vis-h, vis de la sé-
rénissime republique de Pologne, avec la déduction des titrés sur lesquels ette fonde
sa prise de possession. P é te rv á r, 1772.
E xpozé des droits de S. M. le roi de Prusse sur le duciié de Foméranie
et sur pltm eurs autres dist.ricts du royaume de Pologne etc. B erlin 1772.
M egczáfolta őket, egy lengyel nem es következő m u n k á já b a n : L es Aroits de
trois Puissances alliées sur plusieurs provinces de la république de Pologne.
3) H ogyan nevezzük a ztán am az e ljá rá st, m elly M agyarország jo g ain a k
illyetén h a n g o z ta tá sa m ellett, az ezen jog o k a la p já n elfoglalt ta rto m á n y o k a t
mégis Ausztriához c sa to lta s m ind a m ai napig o tt ta rtja ? Fordító,
 - 278 —

hálákat adhatunk tehát a Gondviselésnek, melly alkalmat szolgálta­

tott az osztrák háznak újra visszajutni olly világos és alapos joga­
inak birtokába.
Hasonló erejű érvekkel állott elő Nagy-Frigyes is. Katalin
nem fáradozott azon, hogy feltúrja a levéltárakat és erőszakot kö­
vessen el a történelmen, s midőn azt mondta neki Salms gróf, hogy
királya általános kárhoztatástól tart, következőleg válaszolt neki:
Enmagamra veszem a kárhoztatást.
1772. julius 25-én (aug. 5.) tehát aláírták sz. Pétervárott a
szerződést, mellyben a következők foglaltattak:
„A Szent Háromság nevében :
A pártoskodási szellem, a zavargások s a belhábora, mellyek
már több év óta dühöngnek a lengyel királyságban, nem különben
a fejetlenség, melly napról napra nagyobb mérveket ölt, elannyira,
hogy ott minden kormányhatalom lehetlenné vált, azon komoly ag­
godalomra szolgáltatnak okot, hogy az állam tökéletes bomlásnak
fog indulni, sérelmet szenvednek a szomszédok érdekei s egyetemes
háború tör ki, aminthogy már csakugyan származott is belölök há­
ború Oroszország és a Porta között. A szomszédos hatalmak ép
olly régi mint jogos igényekkel bírnak Lengyelországra, mellyek-
nek soha sem szerezhettek érvényt, s mellyeket könnyen elveszt­
hetnének, ha nem biztosítanák, visszaállítva egyúttal a nyugalmat
és rendet ezen köztársaság keblében, s megfelelőbb politikai létezést
szerezve szomszédos érdekeiknek."
Mindezeket tekintetbe véve az orosz czárnő számára jelölik ki
a polozki és mohilewi korm ánykerületeket, vagyis 2,157 négyszög
mérföldnyi (miglia) területet, 1.300,000 lélekkel; Poroszországinak
P o m erelliát, Danzig kivételével , a marienburgi palatinatust és
C ulm -ot; Ausztriának a tizenhárom szepesi várost, mellyeket még
Zsigmond magyar király elzálogosított, továbbá a hajdani Vörös-
Oroszországot, 1,360 négyszög mérfölddel (miglia) és 3,300,000 lé­
lekkel *); ezen terület főleg a sóbányák miatt bir kiváló fontosság­
gal , minthogy miattok Lengyelország egyik fő életszükséglet dol­
gában Ausztriától lön függővé. Minthogy pedig azt mondották, hogy
Magyarországnak van joga eme területekre, mint amellyhez'tartoz-

’) S ajátszerii, hogy a térk é p en a Podgorzse folyó je lö lte te tt k i határul.

M inthogy p e d ig a valóságban nem léte ze tt illy folyó, a (Jobroczának a d tá k ezen
nevet, m elly földrajzi tévedés folytán A u sztria je le n té k e n y te rü letré sz re te tt szert
V olhynia és Podolia felé.
 — 279 —

tak hajdan Halics és Wladimir tartományok, a gallicziai és lodomér

királyságot alkották belőiök , hanem elszakítva Magyarországtól.
Oroszország illyformán a legnagyobb, de legkevésbbé termékeny
részt kapta; Ausztria a legterm ékenyebbet; Poroszország a legki­
sebbet (csak 490,000 lakossal), melly azonban nagy fontossággal bírt
rá nézve, mert államainak kikerekitésére szolgált s összeköttetést
hozott létre a porosz királyság és Brandenburg között.
Képzelhetjük, milly hatást idézett ez elő Lengyelországban!
A leglelkesebb hazafiak azonban háborúban vesztek el, vagy pör
alatt állottak, vagy odahagyták hazájokat, vagy víszálkodtak egy­
más között; az elfoglalt kerületek tanácsosainak megtiltatott a ta ­
nácsba vagy az országgyűlésre menni, mellyet olly kétes jövő fe­
nyegetett ; s ez utóbbi mégis heves ellenszegülést fejtett ki a szét-
darabolás ellen. Az öreg és beteges Korsach igy szólt fiához: R é g i
s z o l g á i mma l k i s é r t e t l e k Varsóba, k i k n e k azon pa­
r a n c s o t a d t a m , h o g y f e j e d e t h o z z á k el n e k e m a z o n
e s e t r e , ha t e l j e s e r ő d b ő l e l l e n n e m s z e g ü l s z annak,
mi t a h a l d o k l ó n e m z e t i s é g e l l e n k o h o l n a k . A s e n a ­
t us c o n s i l i u m csakugyan számos ellenérvet hozott fel, fölem­
lítette a területépség fentartása iránt a három hatalom által ismé­
telve adott biztosításokat, megjegyezvén, hogy ők magok szították
a fejetlenséget, mellyet most ürügyül használnak. Ezen ellenmondás
boszantotta a korm ányokat, mellyek szigorú korholásokban törtek
ki; s „nehogy bármiféle csalódás csökkentse a lengyel nemzet sze­
mei előtt eme tények horderejét, határidő tűzetik ki, mellynek lejár­
táig elvárják az eredm ényt; ha ez elmúlik anélkül, hogy a lengyel
nemzet intézkedstt volna, ö felségeik minden lemondástól menteknek
nyilvánitandják m agukat, s bármilly eszközt felhasználnak, hogy
jogaiknak minél előbb teljes érvényt szerezzenek41 1).
Az országnagyok tiltakoztak ezen arczátlan önkénykedés, s a
diplomatiai irálylyal ellenkező ráfogások és szemrehányások ellen;
kívánták, hogy az apró országgyűlések összehívása előtt vonassanak
vissza a csapatok, nehogy a szavazatok szabadsága csorbát szen­
vedjen ; válaszul azonban egy manifestum bocsáttatott ki és har-
minczezer ember küldetett Lengyelországba , kiknek tábornokai,
mint Frigyes mondja, azon meghagyást vették, „hogy egyetértve
járjanak el azon urak ellen, kik fondorkodni vagy akadályokat
gördíteni akarnának azon újítások elé, mellyek hazájukban végre

’) S ta ck e lb erg gróf, O roszország teljh atalm ú k ö v etén ek jegyzéke.

 — 280 —

fognak hajtatul'.11 Ekként megszabták az országgyűlések alakját,

megtagadták azon kérelmet, hogy a szóbanforgó követelések a sem­
leges és biztositó hatalmak elé terjesztessenek, s ezzel minden befe­
jeztetett. Egyszersmind kötelezték Lengyelországot, hogy tartsa
meg azon annyira hibás alkotmányt, mellyet ürügyül használtak szét-
darabolására; s megtiltották, hogy a három hatalom jóváhagyása
nélkül valaha megváltoztathassa s z a b a d s á g á t ; csupán az idegen
királyokat zárták k i, nehogy más hatalmasságoknak is alkalmok
nyíljék a beavatkozásra.
Az a l a p t ö r v é n y e k e t (1773) a követek terjesztették elő,
kik, hallatlan dolog! jelen voltak a tanácskozásnál. Kimondatott
bennök, hogy az ezen országgyűlésen meg nem változtatott tör­
vények ezentulra is megerősítve maradnak ; hogy csak nemes és
birtokos piast választható meg k irá ly n ak ; hogy a megválasztott
fiai és unokái csak két más egyén után juthatnak trónra ; a királyi
méltóság mindenkor választás utján fog betöltetni, s szabad le­
szen a kormány, melly három rendből, a királyból, a senatusból és
a lovagrendből fog állan i; hogy az országgyűlések közti időszak­
ban ez utóbbinak is egyenlő része legyen a kormányzatban, egy
állandó tanács alakittatik, mellynek feladata leend őrködni a meg­
állapított törvények végrehajtása fölött, nem birand törvényhozói
és bírói hatáskörrel, s a királyból, továbbá a senatus és lovagrend
egyenlő számú tagjaiból fog állani. Mindez csak uj nyűg volt a
máris lebilincselt királyi méltóság számára. A király, tele marok­
kal osztogatva a jezsuiták lefoglalt javait, fizetés-nagyobbitáat s
egysersmind azon jogot nyerte, hogy ő nevezte ki az állandó bi­
zottság összes tagjait. Eme bizottság magyarázta aztán a törvé­
nyeket az országgyűlések közti szünet alatt, s elhatároztatott, hogy
egy törvénykönyvet fognak alkotni, mellynek feladata lenne egy
harmadik rendet alapítani s gyámolitani a városokat és a földművelő­
ket. A Zamoiski által készített tervezet azonban félretétetett, főleg
azért, mert eltörölte a nunciatura törvényszékét és minden föleb-
bezést Rómához, a király jóváhagyását követelte a pápai bullák és
brevék közzétételéhez, s csökkentette a papság kiváltságait.
Konstantinápolyban ekkor III. Mustafa uralkodott, ki az er­
kölcstant török szempontból fogta fel s el nem képzelhette, hogy a
királyok is lehetnek hazugok ; amiértis Frigyes és Katalin több
szőr rászedték öt, ki emellett gúnyolódásaiknak is czéltáblául szol­
gált. Frigyes barátságos hangon beszélt vele, mig érdekében állott
öt Oroszország ellen izgatni, miután azonban összeczimboráskodott
 — 281 —

ez utóbbival, annyira megváltoztatta hangját, hogy a becsületes

muzulmán mélyen megbotránkozott. Félni kezdett Oroszország túl­
súlyától, főleg a Lengyelországban nyert befolyás miatt, g meg­
hagyta a tatárok kánjának s a moldva- és oláhországi fejedelmeknek,
hogy tartsák saemmel az északi szomszédot; a moszkovita követ
azonban elhitette vele, hogy a fegyveres beavatkozás czélja csupán
a lengyelek szabad választásának s a vallás- szabadságnak biztosí­
tása. Képzelhetjük, miliy szemeket m ereszthetett, midőn tudtára
adták neki, hogy Katalin egy olly férfi megválasztását rendelte,
kinek az volt egyedüli érdeme, hogy vele erkölcstelen barátságban
állott! Azt gondolva, hogy az igazságnak kell vezérelni a politi­
kát, rögtön fel akarta mondani a békét, de a félénk vagy meg­
vesztegetett ulemák arra hivatkoztak, hogy a Korán tiltja megtá­
madni azt, ki békében hagyja a birodalmat. Sürgetéseikre számű­
zetésbe küldötte Crym-Gueríd tatár khánt, ki őt háborúra ösztö­
nözte, s igy szólt hozzá: T e s t v é r e m , m i t t e h e t e k é n e g y e s -
egyedül? Mindnyájan elsatnyultak, mindnyájan
elromlottak, csak a vi ll ákat , a zenészeket, a háre­
m e k e t s z e r e t i k ; f á r a d o z o m a r e n d é s az ős i e r k ö l ­
c s ö k v i s s z a á l l í t á s á b a n , de s e n k i s e m n y ú j t n e k e m
kezet.
Midőn azonban a kaminieczi püspöktől értesült a Lengyelor­
szágon elkövetett erőszakoskodásokról, s nem eszközölhette ki szép­
szerével, hogy Oroszország vonja ki csapatait az országból s adja
vissza szabadságukat a senatoroknak, Franezíaország által is sar­
kalva, melly három milliót küldött konstantinápolyi követének a
diván megvesztegetésére, s felingerelve egy területsértés által, a hét
toronyba záratta az orosz követet, hadat üzent s visszaliitta Crym-
Guerait, hogy a hadsereg élére állítsa. De Oroszország sem volt
rest zavargásokat támasztani ellene Ázsiában, küldöttei által arra
izgatva a doni kozákokat és kaim ukokat, hogy rohanják meg a
Don és a Kaukazus között lakó s Törökországnak alávetett tör­
zseket; hasonlóképen felizgatta a georgiai keresztény fejedelmeket
is, ígérve, hogy felszabaditandja őket. A lengyelek előtt olly félel­
mes Tottleben báró eme hadjáratokban is kitüntette vadságát. Te­
hát a törökbe vetett remények is elenyésztek. Angolország kedvét
kereste Oroszországnak, hogy elszakítsa Poroszországtól, s azért
egy hangot sem hallatott. A bölcsészek minden mesterfogást fel­
használtak , főként Voltaire és d’ A lem bert, hogy a közvéleményt
a lengyelek ellen forditsák ; s mig egyrészről gúnyolták ezeket;
 — 282 —

bátorították gyilkosaikat ,). Francziaország, melly egészen békébe és

élvezetekbe volt merülve, keveset törődött ezen annyira távolfekvő
országgal, vagy azt hitte, hogy már menthetlenül veszve van. Meuthet
len hiba; mert támogatva a bari confoederatióts anemeslelkü Törökor­
szág heves föllépését, könnyen megtarthatta volna az európai miveltség
eme védbástyáját. Midőn látták, hogy Lengyelország agyonveretésének
megengedése nem csupán aljasság, hanem politikai baklövés is volt,
a cabinet azt hozta fel mentségül, hogy csak akkor értesült a tény­
ről, midőn már megtörtént ; ezen mentség roszabb a bajnál. Ekkor
elkezdett fenyegetőzni, alkudozásokra lépett Németalfölddel és
Angliával, s ezzel minden véget ért. Tisztelet III. Károly spanyol
királynak, ki egymaga mutatkozott késznek védelmezni a lengye­
leket; ő azonban egyedül és távol volt s be kellett érnie Ausz­
tria mentegetőzéseivel.
A lengyel urak különösen Ausztria ellen voltak dühösek.
Orosz- és Poroszország ismert ellenségek v o lta k , s boszut kellett
állniok amiatt , hogy egyidöben Lengyelország szolgái voltak ;
Ausztria azonban barátja- s védelmezőjeül vallotta magát ama ha­
talomnak, mellynek köszönhette, hogy nem lett törökké, s most ő
is összeesküdött feldarabolására. Voltak, kik meggyilkolták magu­
kat, kik szembeszálltak a szegénységgel, inkább elkobozni engedve

') V o ltaire e at ir ta II, F rig y e sn e k ; On prétend, aire, que c’ est vous, qui
avez imaginé le partage de la Pologiie; je le crois, porce qu’ il y a la du génié, et
que le traité «’ eit f a i t a Potsdam. — K atalinnak pedig igy i r t : 1772. m áj. 29-
r'ól: Nos doms quichottes welches (a francziák) ne peuvent se reprocher n i bassesse
ni fanatism e, ils ont été trés-mai instruits, trés-imprudents et trés-injustes . . . Mon
héroiné prenait, dés ce temps la, un parti plus noble et p lu s utile-, celui de détruire
l ’anarchie en Pologne, en rendant h chacun ce que chacun erőit lui appartenir, et
en commendant p a r elle-méme. — O m aga m e g é n e k e lte : Les rois qui partagent le
gateau , s igy ir K a ta lin n a k : A z ön tragédiájának utolsó felvonása igen szépnek
látszik, szerencsésnek vallja m agát, hogy elég sokáig élt, miszerint megláthatta a
nagy eseményt. K iad atlan levelek, lord Brougham által közzétéve 1845-ben.
E g y ik e a jele n k o ri könyveknek, m ellyben leginkább fe n m srad t a m últ
század szellem e, a következő : Les fast.es unmerselt etc. p a r M. B uret de Long-
champs, s a Ijrüsszeli kiad ásb an (1825) L ejeu n e által hozzáadott, toldalékok. Miu­
tán ez u tó b b i e g y m ásu tán m ag asztalta a bölcsész k irá ly o k a t, s főleg le plus
grand homme de cetle époque, kénytelen m egczáfolni m agam agát olly módon, melly
a m egelőzök után gúny n ak lá tsz a n é k : L e coeur souffre et se serre en voyant ces
deux princes si dignes par leur philosophie de V admiration de la postérité, se con­
certer, se liguer pour fouler aux pieds les lois de la morale, pour fa iré céder a la
force, a, la violence la justice et les droits les plus sacrés, dépouiller une nation de
le s possessions sans autre motifs que le désir immodéré de leur agrandissement.
 — 283 —

vagyonukat, hogy sem térdet hajtsanak a bitorok előtt; a többiek

jajveszékelésekkel és az utókorra való hivatkozással tölték be
Európát.
Illy módon felfordult a westpháli béke által megállapított
egyensúly; a három hatalom luísulyra emelkedett, mig másrészről
Angolország is annyira gyarapodott , hogy Francziaország másod­
sorba szorult; egész Európa elrémült, veszélyeztetve látván vala­
mennyinek biztonságát, midőn az erő tekintetett a jogok egyedüli
mérvének.
A z uj alkotm ány.
II. Szaniszló, ki mindig eszében tartotta, hogy Katalinnak kö­
szöni trónját, de arról sem feledkezett meg, hogy lengyel, a bekövet­
kezett pillanatnyi nyugalom alatt rendbehozta a hadsereget és a pénz­
ügyet ; csakhogy a kormányzáshoz inkább jellem mint ész kívántatik.
A dühös nemesség csak helyre és időre várt, hogy újra megkísértse
a szerencsét. Még inkább táplálta reményűket II. Frigyes utódja, ki­
nek minisztere, Herzberg gróf , úgy látszik, el volt tökélve vissza­
adni Lengyelországnak függetlenségét. A lengyelek tehát szaporí­
tották hadseregöket, s bármennyire tiltakozott is Oroszország, ál­
landó országgyűlést hittak össze a belügyek helyesebb rendezése vé­
gett; eltörölték az állandó tanácsot, az akkortájban keletkezett fran-
czia eszmék mintájára uj alkotmány készítéséhez fogtak, amennyi­
ben ez lehetséges olly országban, hol nem létezik harmadik rend s a
földmivelő szolga. A hatalmak keresték Lengyelország szövetségét
most, midőn magához tért; de II. Frigyes Vilmos jutott túlsúlyra
(1790), mióta minisztere, Luchesini marquis, kijelentette, hogy Orosz­
ország az egész Nagy-Lengyelországot Poroszországnak Ígérte, ha
semleges marad a Törökország ellen indított háborúban. Azt is állí­
tották, hogy a császár felajánlotta neki Danzigot és Thornt, ha meg­
engedi Ausztriának kiterjeszteni Graliczia területét; ö azonban
megczáfolta ezt.
Lengyelországnak rendkívül érdekében feküdt siettetni az uj
alkotmány elkészítését, mig ellenségei képtelenek voltak megakadá­
lyozni, hogy jót tegyen. Az alkotmány azonban bölcs férfiak müve
volt, kik nem akarták elhamarkodni a dolgot, felforgatni a multat, s
nem akartak szabályokat tukmálni a népre, mielőtt föl nem ismerte
azok czélszerüségét. Már pedig a nép becses jognak tekintette a ki­
rályválasztást, mig ők szükségesnek tartották azt eltörölni j erre te­
hát lassan-lassan kellett a kedélyeket előkészíteni.
A legkomolyabb akadály az orosz p árt részéről származott^
 — 284

mellynek hívei éríettek az országgyűlésekhez és azon mesterfogások­

hoz, hogyan kelljen a dolgot huzni-halasztani, apróságokkal bíbe­
lődve, oda nem tartozó dolgokat hozva szőnyegre, minduntalan mó­
dosításokkal állva elő ; midőn pedig nem voltak képesek valamelly
határozatot megakadályozni, a túlzásig hajtották az indítványozókat,
hogy feltűnjenek annak összes helytelenségei és nehézségei. Mig ők
ekként fecsérelték erejöket és idejüket, a szomszéd hatalmaknak is­
mét nyilt alkalmuk beavatkozni a lengyel ügyekbe, sőt már nyíltan
azt mondogatták, hogy a hadi költségekért Lengyelország ujabb fel­
darabolásával akarják magukat kárpótolni. Azon hazafiak, kik szív­
vel, észszel és becsülettel fáradoztak a hon javán, s kik már elkészí­
tették a közvetlen városok alkotmányát, mellynek értelmében összes
lakosaik szabadoknak riyüvánittattak s egyetlen törvényhozásnak vet­
tettek alá, szükségesnek tartották a királyhoz közeledni.
Szaniszlóuak örülnie kellett, hogy végre kiszabadul a szolga­
ságból, mellyben öt Oroszország tizenöt év óta tartotta, s hogy saját
alkotmányát látja életbe lépni. Lelkesedést merített azon gondolat­
ból, hogy országa törvényhozója ieend s bámulatra kelti maga iránt
Európát, melly akkortájban magasztalni szokta az efféle kezdemé­
nyezéseket. Ó maga állított tehát össze egy alkotmányt (1791), 6
bármennyi gépet hozott is mozgásba az orosz párt, hogy forradal­
mat idézzen elő, Szaniszló megelőzte azokat és kihirdette az alkot­
m ányt; ő maga tett rá először esküt, s utána a többiek is, leirhatlan
örömrivalgás között. Megerősítette az aristocratia ősi jogait, mint a
szabadság főtámaszát, nem különben a városoknak adott szabadal­
makat. A törvényhozói hatalom a rendek kezében fekszik; a vég­
rehajtó hatalom a királyt és az államtanácsot illeti, melly utóbbi a
törvények őrének neveztetett; az igazságszolgáltatást a törvényszé­
kek gyakorolják. Az országgyűlés két kamrára osztatik, a követek
és tanácsosok kam rájára; a l i b e r u m v e t o és mindennemű confoe­
deratio eltöröltetik ; megállapittatik a király sérthetlensége s a trón­
örökösödés szászországi Frigyes Ágost személyében ').

‘) K özöljük a bevezetést, m utatv án y áu l am a n a gyhangú ékesszólásnak,

m elylyel Szaniszló élni sz o k o tt:
„Isten nevében, Szaniszló Á gost, Iste n kegyelm éből és a nem zet a k ara tá ­
ból L engyelország k irály a stb . e gyüttesen sz ö v e tk e ze tt re n d ek k e l, m int a len­
gyel nem zet képviselőivel.
„M egievén győződve, bogy csak egy uj nem zeti alkotm ány tökélye és állan­
dósága b iz to síth a tjá k valam ennyiünk s o r s á t ; hosszú és szerencsétlen tapasztalás
folytán be lá tv a a korm ányonkbán m eggyökeresedett h ib á k a t; fel ak arv á n használni
 — 285 -

Fölösleges tüzetesebb fejtegetésébe bocsátkoznunk emez alkot­

mánynak, melly soha sem lépett életbe, s mellyet némellyek túl­
ságosan szabadelvűnek, mások túlságosan zsarnokinak tartották. Fő­
leg az urak iszonyodtak tőle, kiket megfosztott a trón elnyerhetésének
reményétől, s azért Oroszország köré sorakoztak. Katalin alig békült
ki Törökországgal, nyíltan kárhoztatta a Lengyelországban tör­
tént dolgokat, melly bátorkodott fölemelkedni azoa lealázó hely­
zetből, mellyben öt Katalin tartani a k a rta , s ez mint parancso­
lónő a következőket irta varsói követének : „Emlékeztesse a
királyt, hogy előterjesztettem az eszközöket Lengyelország felosz­
tásának megakadályozására. Jelenleg ismét ujabb feldarabolásra
sürgetnek. Mondja meg neki, hogy én ellenállok a sürgetéseknek
s mindaddig ellen fogok állani, mig azt nem látom, hogy a nem­
zet és király ellenem fordulnak ; ellenkező esetben tőlem fiigg
kitörölni a térképről Lengyelország nevét.“
II. Leopold halála (1792) elhárította azon akadályt, melly-
től tartott, utódától és II. Frigyes Vilmostól pedig kieszközölte,
hogy álljanak el azon ígérettől , miszerint épen tartandják fel
Lengyelországot és alkotmányát. Csakhamar confoederatio alakul
az ősi szabadság visszaállítására: Katalin biztatja a lengyeleket,
hogy próbáljanak szerencsét s viseltessenek teljes bizalommal ama
nagylelkűség és önzetlenség iránt, melly neki minden léptét ve­
zérli; s mint a menekültek védője kijelenti, hogy a régi rend
visszaállitása végett csapatokat fog küldeni Lengyelországba. A
lengyelek nem akarván, mint független nemzet lemondani jogaik­
ról, fegyverre készültek, segítségért folyamodtak a hatalmakhoz
s dictatori hatalommal ruházták fel a királyt. Ausztria azonban
nem válaszolt; Poroszország azt mondá, hogy nem lehet s nem

E urópa jelen leg i v iszonyait, s főleg eme szerencsés korszak utolsó p illa n atait, m elly
vissza a d o tt b en n ü n k et ö n m agunknak; lerázva m agunkról am a lealázó járm o t,
mellyet az idegen hatalm ask o d ás ra k o tt n y a k u n k ra ; sa ját boldogságunk sőt éle-
tÜDk elé is helyezve a ránk bizo tt nem zet p o litik a i léteiéi, belső sz a b a d sá g á t és
külső függetlenségéi. ; m eg a k a rv á n érdem elni k o rtársain k és az utó k o r áldását
és ju ta lm a it ; d a czára am a nehézségeknek, m ellyeket a szenvedélyek elénk g ö r­
díthetnek s csu p án a közjót ta r tv a szem e lő tt; biztosítani óhajtván a szabadsá­
got és sértetlenül fentart.ani h a tá ra in k a t: m indezen okoknál fogva lelkünk egész
szilárdságával m eg á lla p íto ttu k a jelen alkotm ányt, s a zt szentnek és s é r t e t l e n ­
nek n y ilv á n ítju k azon időig, m ig a n em zet a m eghatározott időköz után sa ját
akaratából ki nem jele n ti, hogy szükségesnek ta rtja m egváltoztatni egyik vagy
másik határozm anyát stb. “
 — 286 —

akar beavatkozni, ezalatt pedig ö is Oroszországhoz csatlakozott,

hogy ismét előidéztessék a régi zűrzavar Lengyelországban.
KoscitiKko.
Ekkor tört ki a franczia forradalom s a királyok rémülete
bátorságot adott az ellenállásra. Kosciusko, vitéz litván harczos,
ki a mozgalom élére állott, élénken bizonyította, hogy a lengyel föl­
kelés egészen más valami, mint a franczia; hogy a haza ellensé­
geinek tekinti m indazokat, kik clubbokat és külön társulatokat
akarnának alakítani; ennek d'iczára sok olly jelenet fordult elő
Varsóban , mellyek a francziaországi conventre emlékeztettek, s
meglehet, hogy a lengyelek ellenségei által idéztettek elő. Végre
bevonulnak az oroszok, s szabadon járhatva-kelhetve Galliczia te­
rületén, kikémlelik a lengyelek hadi mozdulatait és legyőzik őket.
Szaniszló elejénte azt állította, hogy együtt fog meghalni a hazá­
val, de mindig csak félig lévén hős, megijedt, s csatlakozott a
confoederatióhoz , melly attól fogva a k o r o n a c o n f o e d e r a
t i ó j á n a k neveztetett; marsalljául Potocki Bódog, egy csúszás­
mászás által magas polczra emelkedett s idegenek zsoldjában
álló férfiú, neveztetetett ki. Mindent a régi kerékvágásba helyez­
tek tehát ismét vissza, még a városok szabadalmait is megszün­
tették és igy szóltak: „Közel van azon óra, rnellyben a köztár­
saság biztositva látandja szabadságát és függetlenségét, s a pol­
gár teljesen fogja élvezni jogait. Nemzet! te igazságot fogsz szol­
gáltatni azoknak, kik vagyonukat és életöket tették koczkára s
szembeszálltak a bántalinakkal, hogy visszaadják boldogságodat/'
A porosz király ekközben kijelenti, hogy a Nagy-Lengyelor-
szágban elterjesztett jakobinus elvek öt annak elfoglalására kény­
szerítik, s tudtul adva, hogy egyértelmüleg jár el Oroszországgal,
saját biztonsága végett államaiba kebelezi Thornt és Danzigot s
Nagy-Lengyelország legnagyobb részét, melly aztán Dél-Poroszor-
szágnak neveztetett. Egyidejűleg Katalin is megüzeni , hogy a
császárral elhatározta szükebb korlátok közé szorítani a lengyel
köztársaságot, miszerint bölcsebb és csendesebb legyen. Az or­
szággyűlés elrém ült; Szaniszló le akart mondani olly koronáról,
mellyet többé nem viselhet fején gyalázat nélkül >), de még erre

*) „ H arm in cz, fára d sá g g a l teljes <?v m úlva, m ellyek a la tt m indig csak jót
ak arv a , m indenféle szerencsétlenséggel k e lle tt küzdenem , odáig ju to tta m , hogy
m ég csak a z t sem rem élhetem , m iszerint haszn ára lehetek hazám nak, s kövatke-
lé s k é p e n kötelességem et sem teljesíthetem becsülettel. O llyanok a körülm ények,
h o g y becsületem m inden szem élyes ré szv é telt tilt olly lépéseknél, m ellyek Len­
 — 287 —

sem volt elegendő bátorsága. Oroszország pörbefogatásokat és

vagyonkobzásokat alkalmazott mindenki ellen , ki neki ellensze­
gült ; mindenkit kizárt az uj országgyűlésből, ki ragaszkodást ta­
núsított a 91-ki alkotmány iránt ; azon képviselők, kik ámbár a
rettegés behatása alatt választattak, mégis hevesen ellenszegültek,
börtönbe zárattak *), s igy akarva nem akarva meg kellett hajolni a
parancs előtt (jul. 2'J.). Eszerint Oroszország 4553 négyszög mérföl
det (miglia) kapott 3.011,688 lakossal; biztosította Lengyelország­
nak a még megmaradt terület épségét és függetlenségét s tetszé­
sére hagyta a kormányforma megállapítását; Ígérte továbbá, hogy
az uralma alá jutott katolikusoknak teljesen szabad vallásgyakorla­
tot fog engedni.
Azt hitték a lengyelek, hogy ez által elszakitották Poroszor­
szágot Oroszországtól, ez utóbbi azonban rájok parancsolt, hogy te­
gyenek eleget Poroszország követeléseinek, befogatta az ellenszegülő­
ket, jakobinusokról és összeesküvésekről beszélt ; minthogy pedig az
országgyűlés egész nap s az éj egy részén át hallgatott, ezen hallgatást
beleegyezésnek tekintették. Miután tehát Poroszországnak is 1061
négyszögmérföldet engedtek át 3.594,640 lakossal, a köztársaságnak
csupán 3861 négyszögmérföld maradt 3.153,620 lakossal; emellett
szétválhatlanul szövetkezett Oroszországgal, vagyis lemondott füg­
getlenségéről. Ausztria mit sem kapott; azt beszélték, hogy titokban
máshol jelöltek ki számára kárpótlást.
Az országgyűlés bízva a biztosításokban, hozzáfogott alkotmá­
nya átalakításához, de alig állapított meg valamit, mi kevésbbé volt
Oroszországnak Ínyére, ez rögtön elkezdett fenyegetőzni s követe,
ki egyszersmind a hadsereg kapitánya volt, saját akaratát tukmálta
rájok. Az elégületlenség mindezek folytán tetőpontjára hágott, s
Kosciusko lázadást készített elő, melly Francziaország példájára s ta­
lán sugalmazása folytán Krakóban tört ki (1794), kihirdetve a 91-ki

gyelország rom lására vezetnének. Illő te h á t, hogy lem ondjak olly hivatalról, mely-
lyet, többé nem viselhetek m egfelelően; s óhajtom , hogy valam elly szerencsésebb
egyén foglalja el azon helyet, m elly korom és betegeskedésem m ia tt úg y is nem
sokára üresedésbe jö n e .“
E ze n levél K a talin h o z volt intézve, ki nem v álaszolt rá.
') K im bar igy s z ó l t : „Mi köze az e rénynek a szenvedésekhez ? lényegé­
hez ta rto z ik azo k at m egvetni. S zibériával fenyegetnek b e n n ü n k e t; siv a ta g jai b á ­
josak lesznek előttünk, b á to rsá g u n k ra em lékeztetve bennünket. H á t c sa k m en ­
jü n k S zibériába, s önm aga vezessen b e nnünket oda. felség ! o t t az ön erénye és
a m ienk m eg fogják re sz k e tte tn i ellenségeinket.a
 — 288 —

alkotmányt a az ország területépségét. Az oroszok legyílkoltatnak

Varsóban s ahol csak szórványosan talá lta tn a k ; W ilna, Grodno ha­
sonlóan válaszolnak, kezdetüket veszik a boszuállások s magas állású
egyének mint árulók vérpadra hurczoltatnak ; a gyönge Szaniszlót
kímélik, a kormányt azonban nemzeti tanácsra bízzák.
Oroszország, Poroszország, Ausztria egyetértöleg járnak el a
veszedelem tovaterjedésének megakadályozása v é g e tt; a lengyelek
Macjovic mellett legyözetnek (okt. 4.) s Kosciusko, ki maga foglyul
esik, ekként kiált fel : P i n i s P o 1 o n i a e ! ') Suwaroff bevette Prá­
gát, Varsó külvárosát, miután a huszonhatezer védő közül tizenkét­
ezer harczolva elesett; tízezren foglyul estek, a többiek pedig a fo­
lyó túlsó partjára akartak visszahúzódni, de kétezer a hullámokban
lelte s irjá t; a fölkelés vezérei közül azok, kik Francziaországba nem
menekülhettek, Oroszországba hurczoltattak. Ausztria, melly Kra-
kóra és vidékére sovárgott, alattomban egyességre lépett Oroszor­
szággal, melly utóbbi összekoczódott Poroszorbzásrgal, s ujabb felosz­
tást terveztek. Oroszország ennek alapján K urlandot, Semigalliát,
W ilnát és W olhyniát nyerte több más területrészszel, összesen 2030
négyszögmérföldet (miglia) 3.176,590 lélekkel. A kurlandi és semi-
galliai rendek meghódoltak s Bírón Péter, utolsó herczegök, Slé-
ziába vonult vissza, hol ötvenezer arany évdijjal 1800-ig élt. Ausz­
tria számára biztosíttatott Krakó, valamint ama különféle területré­
szek, mellyek nyugati Gallicziát alkották, összesen 8.34 négyszögmér­
föld 1.037,740 lakossal. Poroszország szintén felszólitatván a hozzá­
járulásra, 997 négyszögmérföldet kapott 939,300 lakossal. Krakót is
szerette volna megkapni s még a fegyvertől sem riadt volna vissza,
Oroszország fenyegetőzésére azonban lemondott követeléséről. Sza-
niszló parancsot kapott lemondani (nov. 25.), s kétszáz ezer arany
évdijat jelöltek ki neki halálaig (1798); Katalin szeretője, teremt­
ménye és áldozata lévén, ama szerencsétlenségek, mellyekkel a trónt
megfizette, elnézővé tették iránta az utókort.
Észak politikai rendszere illy módon változást szenvedett, az
olivai és moszkvai szerződések, mellyeken alapult, széttépettek, s
Oroszország, Poroszország és Ausztria közvetlen szomszédokká lőnek.
Kosciuskónak, ki börtönben tartatott, I. Pál, Katalin utódja, szabad­
ságot és ezer ötszáz jobbágygyal bíró földbirtokot ajánlott, ha hódo­
latot fogad neki. Elfogadta az elsőt és visszautasította az utóbbit,

*) E sz a v ak ellen tilta k o z o tt m aga K osciusko Segur történészhez 1803.

nov. 12-kén i r t levelében.
 — 289 —

arra kérve a czárt, hogy engedtessék meg neki W ashington oldala

mellett küzdeni és élvezni ama szabadságot, mellynek kivívásában ő
is közreműködött. Engedélyt és pénzt adtak neki, de miután csa­
lódva látta magát reményeiben, visszatért Francziaországba (1798.).
Itt kitüntetésekkel fogadták, de nem sokára gyanakodni kezdtek el­
lene, s később elfeledve élt egy házikóban Fontainebleau mellett.
Midőn Napoleon 1807-ben Lengyelországba betörni szándékozott,
az ö nevét is fel akarta használni, ö azonban visszautasitá az aján­
latot, miután észrevette, mi végök lenne a neki tett Ígéreteknek, s
hamisitott volt ama kiáltvány, mellyet az ő neve alatt a lengyel nem­
zet között terjesztettek. Meglátogatta Olaszországot s aztán Solo-
thurnban telepedett le, hol meg is balt 1817. okt. 16-án; hullája a
krakói székesegyházban helyeztetett örök nyugalomra Sobieski
János és Poniatowski József között.

TIZENNEGYEDIK FEJEZET.

T ö r ö k o r s z á g . — II. K a t a l i n .
III. M u s ta f a .
A hanyatlásnak indult Konstantinápolyban Otmant Mustafa,
III. Acbmet fia követte a trónon (1757.). Tanulságot merítve a sze­
rencsétlenségekből és atyja sorsából, megedzve lelkét a tanulmány- és
elmélkedéssel, szeretve a munkát és az igazságot, Mehemet Raghib
egyiptomi basára, a hanyatlási korszak egyik legkiválóbb vezirére
bízta magát. Ez helyes reformokat léptetett életbe, rendezte a pénz­
ügyet s azáltal, hogy rávette urát, miszerint foszsza meg a kislar-
agákat, a serail kormányzóit, a hárem fentartására rendelt alapok ke­
zelésétől, olly hatalomra emelte a nagyveziri állást, minővel sohasem
birt azelőtt, elháritva utjából a bel fondorlatokat. Negyvenkilencz
hivatalos jelentésének gyűjteményét a törökök irály-mintának tekin­
tik , nagy hírnek örvend az ő Sefinet-je (hajd) , vagyis arab próza
és versek authologiája, nem különben a Nadirra.1 folytatott alkudozá­
sok s a belgrádi béke története.
A török birodalomnak nem voltak ugyan rendezettebb pénz­
ügyei mint az európai hatalmasságoknak, csakhogy amazok gazda­
gabbak voltak ; a miri-be, vagyis a köz-kincstárba folyt a fejadó,
mellyet tizennégy évtől kezdve fizetnek, továbbá a sóbányák, a ko-
xvu. 19
 — 290

rona-javadalmak és vámok jövedelmei, a kávéra, dohányra és füsze-

rekre vetett adó; a kasná-t, vagy m agánkincstárt pedig a moldvai,
oláhországi és ragusai hospodárok adói, az Egyiptomra vetett adók,
a javadalm ak eladásából befolyt összeg tiz száztólija, a kárpótlások,
elkobzások és megürült örökségek gazdagították. A hatalom itt is
kizárólag a katonaságra volt alapítva, miként a három európai biro­
dalomban. A csapatok könnyebben eltűrik a hadi fáradalmakat
mint az európaiak, hévvel támadnak és makacsul ellenszegülnek
mig csak egy reményszikra m arad; ha ez is kialszik, véglegesen
szétszóródnak.
Mustafa, ki szigorú teljesítője volt saját törvényének s a ma­
gányban mély vallásosság hatotta át lelk ü letét, kérlelhetlen szi­
gorral hajtatta végre a birodalom fényüzési törvényeit, s háta mögött
egy hóhérral sétálva az utczákon, fölnégyeltetett, vagy megfojtatott
mindenkit, ki fényűzően ruházkodott. Ha a nép, melly megszokta
Mahmud pazarlásait, öt zsugorinak csúfolta, azt válaszolá, hogy an­
nak idejében meg fognak győződni az ellenkezőről. Csakugyan jobb
karba hozta az utakat és hidakat, iskolákat és könyvtárakat alapí­
tott; törökreforditattaBoerhaave A p h o r i s m á i t , Macchiavelli Pr i n-
c i p é j é t a II. Frigyes által irt czáfolattal, s az akadémiákon ö
maga is tartott felolvasásokat. Igyekezett megakadályozni a biroda­
lom hanyatlását és sehogy sem tűrhetvén a keresztényeknek utóbbi
időkben tett engedményeket, vallási indokból is háborút akart indí­
tani, Eaghib azonban az ulemák határozatait és a roppant hadikölt­
ségeket állította szemei elé. A birodalom azonban ezidőtájt már min­
denfelé bomlásnak in d u lt; időről időre megtagadták az engedel­
mességet némelly basák, vagy az egyiptomi mamelukok, s a Porta
nem birt elég erővel megfékezni a nyugtalankodókat. 1730-ban
Mohamed seik, Abd-el-Vahab fia, a vahabiták felekezetét alapította
Yemenben, kik elismerték a prófétát, de minden hagyományt vissza­
utasítottak. Ibn Seud, ki Dreichben, a perzsa öböl mellett uralkodott,
még inkább terjesztette az említett felekezetet, melly lassan lassan
egész Arabiában elharapózott s mint látni fogjuk, nem csupán a
trón, hanem a muzulmán vallás létét is fenyegette.
M ontenegró.
Montenegró a szerb birodalom idejében a zetai területhez
tartozott, s amannak megdőlése után bizonyára a törökök uralma alá
került volna, ha fejedelmeinek s kivált Csernojevics István fiainak
szilárdsága meg nem védte volna az igától. Iván, az említettek
egyike, a hegyek közé vonult vissza s példájával honfitársait is ellen-
 — 291 —

szegülésre buzdította, törvényileg kimondva, hogy mindenki, ki

helyét elhagyja, kizárássék a férfiak társaságából, s a nők közé
helyeztessék, hogy velők együtt fonjon. Fia, György, rábeszélni en­
gedte magát felesége, egy Mocenigo leány által, hogy Velenczében
fejezze be napjait, amértis a cetinjei metropolita kezébe tette le a
hatalmat (1516); ez időtől kezdve egyesítve maradt a világi és
lelki hatalom, a montenegróiak a vladika vagy hospodár által kormá-
nyoztattak, ámbár később a törökök túlsúlyra jutottak és sikerült
nekik a fejadó alá vetni őket. A Porta és Oroszország között ki­
ütött ellenségeskedés alkalmával a montenegróiak is fölemelték
fejőket. A törökök azonban, alig rázták le nyakukról amaz ellensé­
get, 1712-ben megint ellenök indultak számszerint hatvanezeren;
elejénte visszanyomattak, de miután a montenegróiak vezérei csel
által kelepczébe kerültek, megint a törökök kerültek felül skegyet-
lenkedtek rajtok. Mégis ez volt az első jel az elszakadásra, mint­
hogy a montenegroiak ezentúl csak az oroszokat ismerték el urai­
kul. Félszázaddal később, mint már említők, Piccolo István horvát
szökevény III. Péter czárnak adva ki magát (1767), hihirdette, hogy
fel akarja szabadítani a keresztényeket, s hogy Isten által küldetett
fölemelni az oltárokat s megboszulni szent nevét a hitetlenek guny-
jai miatt. II. Katalin, mig egyúttal kézalatt a görögöket Törökország
ellen izgatta, felszólította a törököket, hogy szolgáltassák ki neki
ezen békezavarót; a Porta fegyverre szólította harczosait, mire István
elfogatott és kivégeztetett *).
A szerelem, melly már egy trónt adott Poniatowskinak, Orlof
Gergelynek is szánt egyet, s ezen ember izgatására Katalin a Föld­
közi-tengert szándékozott a harcz színhelyévé tenni, felszabadítani
Görögországot s egy uj keresztény országot alapítani; a többi minisz­
terek azonban inkább európai Tartariát és Krim-t akarták meghó­
dítani, s II. Frigyes ez utóbbi tervnek nyerte meg Katalint. A törökök
csakugyan legyőzettek Kagoul mellett (1768), s miután Bender is elfog­
laltatott, hol az oroszok háromszáz negyvennyolcz ágyút találtak,
kezdetét vette a tatár függetlenség.
Törökországban a hódítók és a legyőzőitek közötti ellenséges­

*) A m ontenegróiak m indenkor fe g y v ert ragadtak, v alah án y szo r T örökor­

szágnak háborúja volt valam elly keresztény hatalom m al, később 1796-ban m eg­
ölték azon basát, ki ellenök harczolt, s ezidőponttól kezdődik függetlenségök. 1820-
ban a sultán m eg kisérlette őket aláv etn i, de sik e r n é lk ü l; 1832-ben ism ét. J ö ­
vőjük m ost érlelődik.
19*
 — 292 -

kedést folyvást ébren tartotta a vallás különbözősége. Az örmények,

kik Konstantinápolyban szabad vallásgyakorlatot élveztek, eczélból
a szakadárokkal szövetkeztek, most azonban némelly tulbuzgó mis-
sionariusok méltatlannak találták eme szövetséget , minek folytán
villongások törtek ki a keresztények között, mellyek veszélyeztették
ez utóbbiak békéjét s egész Európának anyagot szolgáltattak a be­
szédre.
GtirOgOk.
A görögök, kik Konstantinápolyban fanariota név alatt laktak,
szükségesekké tették m agukat a törökökre nézve, kiknek összes
ügyeit intézték; számos szigetlakok állottak a fanarioták vagy a
smyrnai kereskedő házak szolgálatába; mások a Földközi-tengeren
jártak-keltek, mint a törökök ügynökei; valamennyien szegények
és műveletlenek, kiket honi szigeteiken legfölebb néhány hajóvállal­
kozó látogatott meg A katholikus missionariusok gyámolitva a kö­
vetek által, mindenhová bejutni igyekeztek; behatoltak a bagnókba,
vigasztalva a haldoklókat, gyámolitották a ragályos betegségekben
sinylődöket, bármennyit áskálódott is ellenök a görög synodus. Is­
kolákat alapítottak a gyermekek szám ára; Smyrnában ellenszegülés
nélkül tanították ő k e t, s még inkább o tt, hol hajdan a görögök
uralkodtak. Néha a szülök is eljöttek a gyermekekkel, a tanítást
hallgatni; a kath. egyház fényes szertartásai mindenkinek tetszet­
tek s virágokkal és zöldgallyakkal díszítették azon utczákat, mely-
Iyeken a Szentséggel a körmenetek végigvonultak.
A görögök lelkében kiolthatlanul élt a haza és vallás szere-
tete, s ezt majd gyakori fölkelésekkel, majd ama néhánynak örö­
kös fegyveres ellenszegülésével tanúsították , kik a hegyek közé
menekültek , s ellenségeiktől a rabló (klefta) gúnynevet kapták.
A larissai Papaz-Ogli (pap fia) Gergely, ki Oroszország szolgála­
tában állott s fellengzö reményeket táplált, magára vállalta az or­
szág feilázitását. Katalin, kereskedelmi ürügy alatt, két hajót kül­
dött a Földközi-tengerre, mellyek Papaz-Oglit segítették , s ezek
voltak az első orosz hajók eme vizeken; számos ügynökei pedig
Montenegróba hatoltak, állítólag hogy meggyőződjenek az ál III.
P éter kilétéről. Orlof Gergelylyel összejátszott Panajotti Benaki,
calamatai prímás, és Mikali Mór a mainoták főnöke ; ekközben
Elek és Tódor, Orlof testvérei, előkészületeket tettek Sardiniában,
Livornóban és Port-Mahonban egy hajóhad összeállítása végett
hét sorhajóból , négy fregatte- és néhány szállitóhajóból, mely-
lyeket a legnagyobb titokban szereltek föl a Balti-tengeren. A ha­
 — 293 —

jóhad csakugyan kiindult, de olly tökéletlen és nyomorúságos álla­

potban, hogy nevetséget keltett Angolországban, hol elsöizben kikö­
tött ; itt azonban fölszerelték s angol tisztek vették át a parancs­
nokságot, kik között főleg a skót Elphinstone lord említendő. Mig
a félrevezetett Mustafa a Dunán tett védelmi intézkedéseket s a
vele együtt rászedett Európa azt hitte, hogy ama hajóhad Svédor­
szág ellen fog használtatni, a kalandorok Elek vezérlete alatt ki­
kötöttek Coron-ban. Rögtön hozzájok csatlakoztak a mainoták, kik
már előbb is hozzá lévén szokva a rabláshoz, mindenéből kifosz­
tották Misitrát. Az oroszok ekközben bevették Navarinót (Pylos),
kihirdették, hogy Katalin védelmezi a görög hitet, s ostrom alá
fogták Modon-t és Coron-t; megveretve a szárazon, a tengeren
megnyerik a gesméi rendkívüli csatát, melly város kikötőjében az
ottoman hajóhad lángok m artaléka lö n , s ez utóbbi lőporkészleté­
nek felrobbanása romba döntötte a várost (1770. jul. 16.).
Valami uj dolog volt az oroszok eme tengeri győzelme, s ha
most megrohanják a D ardanellákat, talán Konstantinápolyi is be­
veszik. Elphinstone tengernagy csakugyan behatolt a csatornába,
riadót veretett, de aztán visszavonult Orlof féltékeny ellenzése mi­
att. Mustafát Hassan bey tengeri kapitány tám ogatta, ki újra fel­
élesztette Barbarossa , D ragut, Occhiali, Mezzomorto dicsőségét;
csakhogy szerfölött aránytalanok voltak a hadi ismeretek. Tott
lengyel báró megnyerte Mustafa bizalmát azáltal , hogy az orosz
birodalom és a harczmező egy térképét adta át neki, amiértis azon
megbizást nyerte tőle, hogy szervezze újra a török tüzérséget s erő­
sítse meg a fenyegetett Dardanellákat, s ő csukugyan bámulatra ra­
gadta a sultánt azáltal, hogy rászoktatta a tüzéreket három ágyu-
lövést tenni perczenkint. Egyéb újításokat is léptetett életbe, de
aztán elvesztve kedvét ama nép és kormány természete miatt, oda­
hagyta állását. Ha hihetünk II. F rigyesnek, „Katalin hadvezérei
nem értettek sem a hadászathoz (taktika) sem a táborozáshoz, s még
kevesebbet értettek mindehhez a sultán vezérei, amiértis ha helyes
fogalmat akarunk magunknak alkotni eme háborúról, bandsákat kell
képzelnünk, amint vakokkal verekednek.” S mégis úgy látszott,
hogy ezen hadjárat dicsőséggel halmozza el az orosz fegyvereket,
azon hízelgők magasztalásai folytán, kikben Katalin soha sem szen­
vedett hiányt *).

’) L igne herczeg következőleg beszél az oroszok és törökök hadakozás!

módjáról: „ L á to k oroszokat, k iknek ezt m o n d já k : Legyetek ezek e's ezek, s azo k k á
 — 294 —

Erre az összes görögök fellázadnak ; az oroszok benyomulnak

Oláhországba, mások K rim -be, hol a tatárok magukat -függetle­
neknek nyilvánitják.
Egyiptom.
Ali Bulat-Kapan, ki tizenötéves korában részt vett egy, törö­
kök és abyssiniaiak között vivott csatában (1742.), ez utóbbiak fog­
lyává lön s Kairóban eladatott; ügyessége folytán mind magasabb
polczra emelkedett, mig végre ama huszonnégy bey egyikévé lön,
kik Egyiptomot kormányozzák. Gyilkolás által éltévé láb alól tár­
sait, húsz m eghittjét juttatta helyökre, s ezek segélyével hatalmába
kerítette az egész tartományt, Ali beynek ismerve magát (1766.).
0 is fizette ugyan az adót a P o rtán ak , midőn azonban ez utóbbi
háborúba keveredett Oroszországgal , függetlennek nyilvánitotta
magát, s Mohammed-beyt, más néven Abudaht, nyolczvanezer em­
berrel Syria meghódítására küldötte. Ez legyözetni engedte magát
és barátja ellen fordult, miből polgárháború keletkezett. Ali meg­
veretve Kairó mellett (1772), kincseivel Gazába futott s itt Daher
Omer, Saint-Jean-d’Acre seikje által védelmeztetek, kinek segélyé­
vel meghódította Joppét. Innen Kairó visszafoglalására indult,
Abudah azonban legyőzte és megölte öt (1773).
Oroszország azonban nem tudta felhasználni az előidézett za­
vargásokat ; II. Frigyes nem találta időszerűnek saját pénzével nö­
velni Oroszországot; Bécs féltékeny volt ama foglalásokra, s mi­
vel mindenkor sovárgott Moldva- és Oláhországra mint Magyaror-

le s z n e k ; m e g ta n u lják a szabad m ű v észe te k e t; szolgák, ten g erészek , vadászok,

papok, dragonyosok, zenészek, m érnökök, kom édiások, festők, sebészek. Látok
oroszokat, k ik ének eln ek és tán c zo ln a k am a sánezon, m ellyen soha sem váltat­
nak fel, puska- és ágyiidörgés, hó és sá r k ö z ö tt; fürgék, tisztá k , iigyelmesek,
becsülettudók, engedelm esek, s a tiszte k szem eiből igyekeznek kiolvasni a pa­
rancsot, hogy a z t m egelőzzék. — L á to k tö rö k ö k e t, k ik rő l a zt ta rtjá k , hogy
nem alk alm aso k a h ad ak o z ásra s kik a zt m égis bizonyos re n d sze rre l folytat­
já k , szétszórva, hogy ne é rje őket az á g y u k és a z ászlóaljak tü z e lé se ; kik bá­
m ulatosan czeloznak s m indig c so p o rto k ra lő n e k ; k ik ezen lövöldözéssel ellep­
lezik h a d m o z d u la ta ik a t; e lrejtőznek a szakad ék o k b an , a fák o d v aib an és ágain,
vagy negyven- vagy ő tv en e n k éa t e lö reh ato ln ak , egy zászlóval, m ellyet nagy gyor­
sa sá g g a l m aguk elé tűznek, hogy té rt fo g la lja n a k ; az elsők leté rd e ln ek és így
lőnek, e rre h á tra v o n u ln a k a fegyverek újbóli m egtöltése v é g e tt s ig y váltják fel
eg y m á st folyvást . . . K épzeljü n k m indezekhez borzasztó ord ításo k at és Allah-
k iá ltá s o k a t, m ellyek b á to rsá g o t ö ntenek a m usulm ánokba és m e g re tte n tik a ke­
re szté n y ek e t, m indezekhez ped ig lev ág o tt fe je k e t, m ellyek re tte n e te s hatást
idéznek eló'.“
 295

szág függelékeire, kijelentette, hogy soha sem fogja azokat Orosz­

ország birtokába engedni, sőt Kaunitz szövetségre is akart volna
lépni Törökországgal, de megakadályozva eme tervében Mária T e­
rézia jámbor érzülete által, csak tanácscsal és jó szóval segíthette;
végűi szerződést kötött vele Konstantinápolyban (1771), kötelezve
magát szerződésekkel és fegyverrel megvédeni Törökországot az
oroszok ellen, amiért kárpótlásul előlegesen némelly területrészeket
és négyszázezer forintot kapott ‘). Ausztria csakugyan koczkáztatott
néhány szót, de rögtön megnyugodott, mihelyt megkapta Lengyel­
ország egy részét s biztosíttatott Moldva- és Oláhország független­
sége, a Portát pedig bennhagyta a csávában, noha ez már kifizette
neki az igért összeg egy ötödét.
K ainardsii béke.
A háború tehát tovább foly; Krímben vissza akarták adni
a tatároknak ama függetlenséget, mellyet Dsengiskan utódai alatt
élveztek, mielőtt II. Mohamed által 1471-ben leigáztattak, Moreá-
ból pedig fejedelemséget akartak alkotni Orlof számára. A kai
nardsii békében (1774), melly Orosz- és Törökország között hét­
évi háborúskodás után köttetett, csakugyan szabadoknak nyilvá­
níttattak a krimiai, budsaki és kubáni tatárok, csupán arra kötelezvén
őket, hogy tiszteljék a nagyurat, mint khaliffát ; ki a nyestpalástot, a
turbánt és a kardot fogja az ujonan választott khannak küldeni,
kinevezi a b írák at, s neve emlittetni fog a moseákban tartott
im ákban; szabadságukban áll hajózni, utazni, zarándokolni, ke­
reskedést űzni mindkét birodalom területén. Oroszország vissza­
szolgáltatja Bessarabiát, Moldva- és Oláhországot, de azon feltétel
alatt, hogy jó bánásmódban részesüljenek, azonképen az Archi-
pelagus szigeteit is; de megtart néhány erősséget a Dnieper mel­
lett és Krímben, és Azow városát és a két Kabardiát. Kiüríti Geor­
giát és Mingreliát, a Porta azonban nem vethet rájok adót s nem
hurezolhatja el gyermekeiket és leányaikat. Ezen záradéknak semmi
eredménye nem lön, Katalin azonban megelégedett azzal, hogy
Írásba foglaltatott , minthogy ezért bízvást számolhatott a phi-
lanthropok tapsaira.
A tatárokkal Törökország elvesztette védbástyáját északon s
az eszközt, melylyel árthatott a keresztényeknek ; emellett ellensé-

l) F e rra n d az egészben csak c sa lá st lá t A u sztria részéről, hogy pén zt c si­

karjon ki a P o r t á tó l ; bizonyos azonban, hogy a bécsi eabinet te tt nem i ja v a s la ­
to k at O ro szo rszág n ak . L ásd Sch06ll-t.
 geivé lehettek azok, kik eddig védelmezői voltak. Az oroszok nem
titkolták azon szándékukat, hogy hatalmukba akarják keriteni a
Fekete-tengert, mi őket Konstantinápoly uraivá tenné, amennyi­
ben tőlük függne ott éhséget idézni elő. A béke tehát nem lehetett
tartós, sem föltételei teljesíthetők, s azért minduntalan megújultak
a súrlódások.
Törökországnak emellett Bukovinát is át kellett engednie
Ausztria részére, hogy megtartsa barátságát. Benn különféle sze­
rencsétlenségek sanyargatták. Hetven hajó elsülyedése , mellyek
gabonát szállítottak Koustantinápolyba, lázongásokat idézett elő,
mellyeknél főként a nők dühöngtek. A bagdadi basa megtagadta az
adót s leüttette azon kapidsi fejét, ki annak átvétele végett jött.
Midőn a kapudán basa, ki az Archipelagus szigetein szedte be az
évi adót, egyizben kiszállt Koo szigetén, hogy jelen legyen a pén­
teki imádságon, hatvanhat keresztény rabszolga elfoglalta és Mal-
tába vitte a tengernagyi hajót. A birodalom elrémült, midőn meg­
hallotta, hogy a szent zászló, melly Ali kétélű kardját és a próféta
négy tanítványának neveit viselé, ellenség kezébe jutott; a franczia
király azonban kiváltotta és visszaszolgáltatta.
Azon eseményt, hogy Mustafanak örököse született, melly
szerencsében nem részesült két előde, tiz napig tartó vigsággal
ünnepelték meg, mellynél nem tétetett különbség muzulmánok és
görögök, zsidók és frankok között. Minthogy azonban Selim még
csak tizenkétéves volt, midőn atyja meghalt, helyette Abdul-Hamid
lépett a trónra, ki a serailban töltött tizennégy év alatt szépen fel­
nőtt ugyan, de tudatlan és gyönge volt, a pénztárakat pedig annyira
üresen találta, hogy még a csapatok között sem oszthatta ki a szo­
kott ajándékot; illyesmire azelőtt még nem volt példa.
Katalin csak azért engedett nyugtot Törökországnak, hogy ő
maga háborúra készülhessen, s minél inkább meghunyászkodott előtte
a muzulmán, annál feljebb csigázta követeléseit; kedvencz terve
volt megtisztítani Európát a muzulmánoktól, s Görögország felsza-
baditónőjeként magasztaltatni a bölcsészek által. Szent Pétervárott
gúny tárgyát képezte az ottoman n é v ; minden művészet megünne­
pelte az izlam bukását és Görögország újjászületését; Pál másod­
szülöttét Konstantinnak nevezték s egy görög nőt adtak neki daj
kául. Alattomban Katalin mind tovább terjesztette bitorlásait; köve­
tei forradalmi eszméket hintettek szét, minden lázongó hospodárt vé­
delmébe fogadott, sőt még Törökország beliigyeibe is be akart
avatkozni, követelve ama lisztek eltávolítását, kiket nem volt képes
 — 297 —

megvesztegetni. Heraclius, Kashett és Kartalinia ura, nem különben

Salamon, Georgia parancsolója, részint Ígéretek részint fenyegetések
által arra birattak, hogy tartományaikat a czárnö fenhatósága alá
helyezzék (1780).
Krím.
Selim-Guerai csak azért választatott meg (1779) Krim khan-
jának hogy Oroszország játékszerévé legyen, mellynek követe kém
volt s feladatául tűzetett megfosztani a khant hitelétől alattvalói
között. Ezek irtóztak az orosz szokásoktól s a követ rávette Guerait,
hogy a sz.-Anna rend szalagja s a testőrségben hadnagyi állomás
után törekedjék; rnegkedveltette vele a pazarlásokat, a fényűzést, a
dobzódást, a katonai parádékat s vágyat keltett benne egy hajóhad
bírására; mindez sok költségbe került, mi ismét uj adók kivetését
tette szükségessé, mellyek nem tetszettek. A raorzák (nemesek), a
követ által izgatva, fellázadtak, minekfolytán a khar; elfutott és
Oroszországtól kért segítséget, melly egyébre sem várt, s a számos
bitófa leszámításával, vérontás nélkül vonult be a tartományba
(1783). Az illymódon megboszult khant aztán kigunyolták s végre
Törökországnak engedték át, melly öt kivégeztette. Katalin, ki csak
az imént kötötte ki Krim függetlenségét, tudatta Európával, h o g y
a r e n d é s n y u g a l o m é r d e k é b e n kényszerült elfoglalni ama
tartományt, mellyet a b é k e é s j ó l l é t f e n t a r t á s a v é g e t t
birodalmához csatolt. így lön megboszulva ama bosszú megaláztatás,
meliyet Oroszország a tatárok részéről szenvedett; mondják, hogy
Suwaroff harminczezeret végeztetett ki Potemkin Gergely, a czárné
ujabb kegyenczének rendeletéből. Ezen tudatlan, minden nemesebb
érzelemre és magasztos czélokra képtelen ember, T a u r i s i czimet
kapott, s meghagyalott neki, hogy orosz mintára szervezze Taurist
és készítse elő a két ország összeolvasztását. 0 olly kegyetlenséggel
hajtotta végre megbízatását, hogy a lakosság legnagyobb része ki­
költözött, s míg hajdan a khan nem egyszer ötvenezer fegyveressel
lépett föl, két évvel a bekeblezés után csak tizenhétezer férfi lakos
találkozott az országban.
A Taurisi, kit a szerencse kegyeivel árasztott el, a fény és
hazugság olly látványát nyújtotta úrnője és szeretőjének, melly
azon időben ép annyi beszédre szolgáltatott tárgyat, mint maguk a
háborúk. A Dnieper mellett olly hadsereget gyűjtött össze, melly
sokkal számosabb volt, mintsem a tervezett ünnepélyekre szüksé­
ges lett volna, s a színházi díszítők egész művészetét felhasználta,
hogy a tartományt rendkívül virágzó állapotban tüntesse föl. A pár*
tok városokkal voltak behintve, ezek azonban csak vászonra festett
városok voltak; székesegyházakat lehetett látni épülőfélben, ha­
jókat bocsátottak tengerre, falvakat rajzoltak mindenfelé; mesz-
szeföldröl korbácsütésekkel hajtották a tatárokat a partokra, hogy
ezek népeseknek látszassanak , mig a mezőségen marhacsordák
legeltek , mellyeket négyszázmérföldnyi (leghe) területről haj­
tottak össze. Valósággal azonban ama barbár népek között, mely-
lyeken át a királyi kiséret végigvonult, némellyek elrejtették
a nőket, hogy biztosítsák őket az idegenek fájtalansága ellen,
mig mások önkényt ajánlották fel nekik; valamennyien csak színi
látványosságnak tekintették az egészet. Katalin engedte magát
megcsalni, hogy aztán ő is megcsalja Európát birodalma ereje és
saját tevékenysége fölött , s a királyok vetekedve udvaroltak
neki. II. József egészen Chersonig kísérte a czárnőt, melly ál­
tala épített városnak egyik kapujára e szavak voltak irv a : E r r e
v e z e t a z u t K o n s t a n t i n á p o l y b a ; a lengyel király
három nap alatt, mellyeket társaságában töltött, három milliót pa­
zarolt el '). Potemkin elérte czélját, mert megfosztotta hitelöktöl

') S egur ré sz le te se n le irta am az ü n n e p ély ek e t és beszélgetéseket. Átveszek

n ém elly ré sz le te t L igne h erczeg leveléből, m ellyet egy franczia hölgyhöz in té z e tt:
„ Ú g y tű n ik fel előttem , hogy m ég álm odom , m időn egy hatü lésü hintó­
bán, m elly v alóságos diadalkocsi, ragyogó d rá g a k ö v e k k e l d iszitv e, k é t egyén
k ö z ö tt ülve találom m agam at, k ik n ek vállain a hőség n éh a e la lta t, s ébredés­
közben hallom , hogy az egyik így szól a m á sik h o z : Nekem, mint m ondják , har-
mincz millió alattvalóm van, csupán a férfiakat számítva. — Nekem pedig, vála­
szolja a m ásik , huszonkettő, valamennyit együttvéve. — Nekem, m ondja az egyik,
legalább hatszázezer katonára van szükségem Kam csatkától Rigáig. — Nékem, vá­
laszolja a m ásik, fele is elég.
„M indazok k ik n ek K rím ben b irto k a ik v o lta k , m ik én t a m orzák, vagy azok,
kik n ek a c sá szá rn é aján d ék o zo tt, m int nekem , h ű ség et e sk ü d tek neki. A császár
hozzám jö tt s m egérintve az A ran y g y ap ju sz a la g já t, ig y szólt h o z z á m : Ön az
első a rend ta g ja i között, k i együtt tett esküt a hosszú szakállu urakkal. M ire én:
Jobb felségedre és rám nézve, ha a Jlamand nemesemberekkel tartok.
„K ocsin szem ügyre v e ttü k az összes re n d ek e t és kiváló e g y é n isé g e k e t
Is te n a. m egm ondhatója, hogyan lá ttu k el ő k e t! Inkább hogysem aláírnám tizen­
három tartomány elszakitását, miként testvérem G yörgy, m ondá K a talin félhangon, egy
pisztoly-lövéssel vetnék véget élelemnek. — En pedig ahelyett hogy lemondanék,
miként testvérem és sógorom (XVI. L ajo s), azáltal, hogy összehitta a nemzetet vissza­
élésekről beszélni, nem tudom m it tettem volna — v álaszo lá József.
„O c sá szá ri felségeik többször élczeltek am a szegény ördög, a török fe­
le tt s ném elly te rv e k e t em lítettek . É n m int a szép hajdankor és egy kis ú jdonság ked­
velője, G örögország v iszszaállitásáról beszéltem , K atalin a L y cu rg o k és Solonok
 — 299 —

ama panaszokat, mellyek kormánya ellen minden oldalról emeltet­

tek, a világ pedig, melly bölcselkedett, vagyis nem vizsgálta meg
közelebbről a dolgokat, fennen magasztalta az ipar és műveltség
békés diadalait.
Krim nem csak katonákat, hanem élelmet is szolgáltatott Tö­
rökországnak, amiértis hangosan köveltelték a nagyurtól a tarto­
mány visszahőditását; Abdul-Hamid azonban érezvén, hogy képtelen
szembeszállani az egyesült Oroszországgal és Ausztriával, kénytelen
volt megnyugodni az ujabb hóditásban; a lázongó hospodárokat ki­
végzésekkel némitotta e l ; az oroszok által fellázított Morea partvi­
dékeit elpusztittatta; megújította a Moldva- és Oláhországnak tett
engedményeket, ujabb szabadalmakat adott nekik s biztositotta őket
a birodalmi tisztviselők és a hospodárok önkénykedései ellen ; Oláh­
ország adója hatszáztizenkilencz, Moldváé pedig százharminczöt er­
szényben állapíttatott meg '), s ezenkívül a bairam és rikiabid ünne­
pein az oláhországi fejedelem százharminczezer , a moldvai pedig
száztizenötezer piasztert tartozott ajándékozni pénzben és árukban.
Eszrevevén azonban, hogy Oroszország az ö romlásán töri fe­
jét , Abdul-Hamid ellenállásra készült , mérnököket éjs tüzéreket
kérve Francziaországtól2) ; a hadsereg újra szerveztetett s bámu­
latos gyorsasággal hajóhad alkottatott. Olly erélyt fejtve ki, minőt
alig lehetett volna várni annyi engedmény után, a diván követeli,
hogy a moldvai orosz konzul, mint igazgató, eltávolittassék, a csapa­
tok kivonassanak Georgiából, s a tengerszoroson átmenő orosz hajók
vizsgálat alá vettesenek; végre Angol- és Poroszország sürgetései s
Kodsa Jusszuf basa nagyvezir fondorlatai által rábiratja m agát, hogy
Krim visszafoglalása végett háborút indítson; az orosz követet a hét
toronyba zárja s uj tatá r khant nevez ki.
O rosz-osztrák háború a törökök ellen .
Örült ennek Katalin, kit az ő Potemkinja is folyvást háborúra

ú jra fe ltám a sz tá sá ró l, Jó z se f azonban, ki inkább a jö v ő t m int a m ultat, inkább

a v alóságot m in t az á b rá n d o k a t ta r to tta szem e lőtt igy s z ó l t : M i az ördögöt csi­
náljunk Konstantindpolylyal ?
*) Az e rsz é n y t ö tszáz p iaszterre szám ítják, egy forint és h é t k ra jc zá rjáv a l.
2) G arzoni Á goston udvarm esternek 1785. nov. 10-röl k elt két sürgönyében
o lv a s s u k : „F ran cziao rszág , m elly m indig gondoskodott ezen birodalom fenm ara-
dásáról, ingadozónak volt k é n y te len felism erik jö v en d ő sorsát, m iu tá n m egfoszta-
to tt h atalm as v é d b ásty á já tó l, K rím től. M eg retten v e em iatt, nagyszám ú, m inden
re n d ű és ra n g ú tisz te k e t k ü ld ö tt ezen udvarhoz, olly czélból, hogy re n d et, fe­
gyelm et és tudom ányt hozzanak a törökök közé, hogy k é p esek k é te g y é k őket
ellenállani ellenségeik tám a d ása in ak ."
 izgatott, s valamint egész Európa, úgy ö is azt hitte, hogy igen köny-
nyü dolog leszen fenekestül felforgatni a szúette birodalmat. Ugyan­
azt hitte II. József nagyra vágyása is, noha Mária Terézia jobban is­
merte a dolgok valódi állását s nem tudta feledni, hogy mi alatt
egész Európa ellensége volt, egyedül Törökország nem engedte ma­
gát rábeszéltetni Porosz- és Francziaország által arra, hogy ellenség
gyanánt lépjen föl ellene. II. József azonban, alig lépett ősei trón­
jára, igyekezett megszerezni Oroszország szövetségét, miután nem
sikerült megnyernie P á riz st; eczélból a maga részére vonta Potem-
kint azáltal, hogy öt birodalmi herczeggé nevezte ki s mindenképen
kitüntette pétervári utazása alatt. A két udvar között tehát barátság
jött létre (1787), kölcsönösen megígérvén, hogy nem fogják egymást
háborítani tervezett terjeszkedéseikben, Katalin Török-, József pedig
Bajorországot szemelvén ki e czélra, sőt Katalin még arra is ösztö­
nözte szövetségesét, hogy Olaszországot és Rómát is hajtsa hatal­
mába, miáltal Nyugat valóságos császárává lehetne, míg ö a keleti
császárságot állítaná vissza S bármennyire feltüntette is Francziaor­
szág a császár előtt annak helytelenségét, hogy azzal szövetkezzék,
kinek terjeszkedésétől tartania kellene, József kijelentette, hogy száz­
húsz ezer katonát fog adni a Porta ellen Katalin által emelt igények
támogatására. Lascy a magyar határokra vezeti a legszebb hadsere­
get, mellyet Ausztria valaha kiállított, Potemkin Krim felől támad s
Romanzoff bevonul U krajnába; minthogy azonban egyik a másikra
féltékeny volt, semmi nevezetes dolgot nem hajtottak végre.
Ausztriának semmi oka sem volt a Porta ellen föllépni, ha elte­
kintünk a berbérek kalózkodásaitól, kiket a sultán minden igyeke­
zete daczára sem volt képes megfékezni. II. József mégis kétszer
tett kísérletet Belgrád elfoglalására, mi annál inkább kárhoztatandó,
mert eredmény nélkül maradt. E rre megüzente a háborút (1788), s ő
maga akart hadvezérkedni unokaöescsével, Ferenczczel, ki később
utolsó német császár lön. A szerencse azonban nem kedvezett a Cae­
saroknak, s mig József ujabb hódításokra számított, látnia kellett,
hogy az ellenség saját örökös államaiba is bevonult, s elfoglalva E r
délyt és a Bánságot, az osztrák hadakat megverte Slatina mellett. A
ragály és az esőzések megmentették öt még nagyobb bajoktól, s mi­
dőn később Józsefet betegsége visszavonulni kényszeritette, a vén
Laudon vette át a főparancsnokságot a királyi nyűg nélkül. Belátta

') E zen té u y t m agától Józseftől b írju k . L ásd Domms, Denlnoürd. meiner

Zeit, I. 420,
 — 301 —

Laudon, hogy Lascy mindig az ö védvonal-rendszere miatt engedte

magát megveretni, a mennyiben hosszú de gyönge hadvonalakat
állított fel a törökök ellen. Csapatait ennek folytán bizonyos távolsá­
gokban öszpontositotta, melly csapattömegek aztáu képesek voltak
felfogni a támadásokat s azon pontokra vonulni, hol szükség volt rá-
jok. A bátor és heves hadvezér inkább hadmozdulatokkal működve,
mintsem hadallásaira támaszkodva, s ámbár csak szűk látkörrel bírt
s az osztrák hagyományok szerint volt kénytelen a háborút vezetni,
helyrehozta a veszteségeket és bevette Belgrádot. (1789).
Suw aroff.
Az oroszok ekközben rohammal bevették Oczakowot (1788), hol
negyvenezer ember veszett el. Suwaroff, egy sajátságos jellemű férfiú,
volt vezérök, ki ismerve az orosz katonák természetét, ritka tudomá­
nyosságát eredeti és különcz külformák alá rejtette, s a vallás és
szolgaiság lelkesedésével arra szoktatta katonáit, hogy semmit se
tartsanak lehetetlennek. Mint Cromwell, ö is fensőbb visiókra hivat­
kozott, emphaticus, homályos nyelvet használt s térdre borult a pó-
pák előtt, áldásukat kérve. Tél közepén egy szál ingben ölt lo v ára ;
anyaszüameztelen kijött sátrából, s hajnalhas adtával kakaskukoriko-
lással költötte fel álmából a hadsereget. Midőn a kórházakat láto­
gatta, azoknak, kiket valóban betegeknek tartott, sót és rebarbarát,
atöbbieknek pedig botot rendelt, kijelentve, hogy Suwaroff katonáinak
nem szabad megbetegedniök. Engedelmességet igyekezett fi'ogíatni
s igy irt a császárnénak : H á l a I s t e n n e k , d i c s ő s é g K a t a ­
l i n n a k ! I s m a i l a z ön l á b a i n á l f e k s z i k ; S u w a r o f f b e ­
vonult oda.
III. Selini-
III. Selim követve nagybátyját (1789), ki őt mindig fiának te ­
kintette, miután nem nyerhette meg a kért békét, fölfegyverzett két­
százötven ezer embert, szövetségre lépett Poroszországgal, melly a k ­
kor roszlábon állt a moszkovitákkal, s következésképen szövetkezett
Lengyel- és Svédországgal is, sőt ami több, Angolországgal és Hol­
landdal is. Poroszország megigérte (1790), hogy hadat fog üzenni
Oroszországnak és Ausztriának az egyensúly helyreállítása és avégett)
hogy visszaszerezze Gallicziát, Lengyelországnak. II. Leopold azon­
ban, ki nem osztotta elődje, II. József, harczvágyát, békét keresett,
mit hathatósan előmozdított ama körülmény, hogy minden hatalom
szükségesnek tartotta ellenállni Francziaország rettegett fegyverei­
nek s még inkább rettegett eszméinek. Szisztowban tehát csakugyan
létrejött a béke Ausztria és a Porta között (1791, aug. 4.) az 1788 ki
 — 302 -

s t a t u s q u o alapján, visszaadván Ausztria hódításait s nevezetesen

Moldva- és Oláhországot, a Porta pedig a Felsö-Unna balpartján
levő kerületet; a hadifoglyokat a Porta is ingyen szolgáltatta ki,
mire még nem volt példa azelőtt, ellenkezvén illyesmi a törökök
vallási eszméivel. Ezen ok nélkül kezdett háború Ausztriának há­
romszáz milliójába és százhúszezer emberébe került s egy hajszálba
múlt, hogy Porosz- és Lengyelországgal is háborúba nem keveredett,
mi azon időben végzetteljes lett volna.
J a ssy i béke.
A Porta ezalatt folyvást vereségeket szenvedett az oroszok ré­
széről, kiket Suwaroff vezényelt; végre velők is alkudozásokra lé­
pett. A jassyi béke (1792. jan. 5.) a Dniepert tűzte ki határul a két
birodalom között, úgy hogy Oroszország átengedte Bessarabiát, Ben-
dert, Akiermant, Kiliát, Ismailt és M oldvát; a Porta ellenben bizto­
sítást vállalt magára a berbérek kalózkodásai s a tatárok betörései
ellen.
Bármennyire bizonyították is az ulemák, hogy az elesettek
mint vértanuk a paradicsomba jutnak, a dugába dőlt vállalatok elé-
gületlenséget idéztek elő a musulmánok között, kik annak naponkinti
gyújtogatásokkal adtak kifejezést, s Selim, ki kegyetlenné és gya-
nakodóvá lett, már úgyszólván ki sem mert menni. Midőn a franczia
forradalom fenyegetni kezdette a világot, ö is csatlakozott a keresz­
tény hatalmakhoz annak elnyomása végett; hasztalan. Az újítási
szellem, melly a tizennyolczadik században mindenütt el volt ter­
jed v e, a törököket is megszállottá, s Selim szintén a többi ujitó
európai fejedelmek és miniszterek közé sorozandó; megtörte a vezi-
rek hatalmát az által, hogy a divánt az európai államtanácsosok min­
tájára alakította á t ; átalakítani szándékozott a nemzeti jellemet s
megfékezni a janicsárok féktelenkedését, ezek azonban megfosztot­
ták öt a tróntól (1807).
Ami Oroszországot illeti, egyéb mondani valónk is van róla
győzelmein kivül. A törökök ellen viselt első háborújából ragályt
vitt haza, s minthogy a tábornokok eltiltották a ragály létezésének
hivését, iszonyúan kezdett dühöngni. 1770 végén megszállottá Ki-
ewet, aztán Moszkvát, a kormány azt állította, hogy csak járvány
volt, s azért nem tettek elövigyázati intézkedéseket; a moszkvai pol­
gárok három-negyede kivándorolt, hatvanezer m eghalt, napjában
néha nyolczszáz i s , a vadság és babonák ama szokott kíséretével,
mellyet többé nem merünk barbárokkoz illőnek nevezni. Állítják,
 — 303 —

hogy száz hartnincz ezer áldozat hullt rakásra, mig a szigorú tél vé­
get nem vetett a csapásnak.
A m o n g o lo k .
Néhány keleti mongol törzs, mellyek tulajdonképen mongolok­
nak neveztetnek, a chinai faltól északra és a Kobi sivatagban lakik,
a mennyei birodalomtól függve, melly fölött hajdan őseik uralkodtak.
Tölök északra, a Baikal tó környékén, a burattok laknak, kik ama
nemzet legkegyetlenebb tagjai. Nyugatra, az Altai déli és északi lej­
tőin, a kalmükök vagy eleutok tanyáznak, kik a kochotok, soniorok,
derbetek és torgosok törzseire oszolnak, mellyek magukat Derben-
oretnek, vagyis a négy szövetkezett népnek nevezik. A kochotok,
kiket a chinaiak tufanoknak neveznek, Tibet hajdani urai voltak s
feketére és sárgákra oszoltak, melly utóbbiak közül a dalai-láma
választatik; valamennyien a chinaiaknak vannak alávetve. A soni­
orok egyrésze s az összes derbetek és torgosok 1758-ban Oroszor­
szágba léptek át, elfoglalva a Volga sík jait; al-khanjok, Dondudi-
dashi, kit a dalai-láma nevezett ki, arra kérte Erzsébetet, hogy fiát
nevezze ki utódjává, kinek aztán a czárnö ötszáz rubel évdijat utal­
ványozott.
Ügyes lovaglók lévén, mindegyik családfő száz egész négyezer
lóval bír, amiértis Oroszország a hétéves háborúban Poroszország
pusztítására használta őket. A soniorok- és torgosoknak azonban se-
hogysem tetszett, hogy a czárnö a kereszténységet, a földmivelést és
ujonczozást is meg akarta közöttük honosítani, ragaszkodván ök a
nomádéletmódhoz és a lámahithez, miértis papjaik arra ösztönözték
őket, hogy hagyják oda az országot. 1770. őszén titokban utrakeltek
nőikkel, gyermekeikkel, rabszolgáikkal, csordáikkal, elpusztítva a
Volgán és Káspi-tengeren létező halász- és kereskedelmi telepeket.
A jaiki kozákok utjokat állották, sokakat megöltek, többeket elfog­
tak s a létezett százharminczezer család közül tizenkétezer három ­
száz negyvenkettőt visszaüztek; a többiek utat törtek maguknak s
eljutottak a chinai birodalomba, melly őket szívesen fogadta s Orosz­
ország hiába követelte kiadatásukat.
II. K a ta lin .
Katalin hajthatatlan volt terveiben, mint telhetetlen a kéjelgé-
sekben s ravasz a politikában. A kainardsii béke után nagy buzga­
lommal hozzáfogott a birodalom felvirágoztatásához s székhelyeinek
felékesítéséhez. A jóllét már előbb kibékitette vele alattvalóit, most
pedig jutalmazásokkal és amaz emlékekkel édesgette őket magához,
mellyekkel győzelmeit megörökítette. A nemességnek, mellyet III
 — 304 —

Péter fölmentett a szolgaságtól, Katalin kiváltságokat osztogatott úgy

javaik- mint személyeikre nézve. Mig a bölcsészek kegyét tettetett
hitetlenségével igyekezett megnyerni, saját népétöl bocsánatot nyert
azáltal, hogy jámborságot fitogtatott. A különféle felekezetek pap­
jait minden évben egy t ü r e l m e s s é g i lakomára gyűjtötte össze,
befogadta a száműzött jezsuitákat s megengedte, hogy egy collegiu-
mot alapítsanak. Katonáit és tábornokait jutalmakkal és dicséretek­
kel halmozta el. Behozta a himlőoltást, önmagát, fiát és a főurakat is
alávetve e műtétnek. Szerette a fényt és ünnepélyeket, udvaránál az
urak megtanulták a franczia társalgási modort s 8 általa fordított
vagy fordittatott franczia müveket olvastak.
Azon körülmény, hogy megszokta az aprólékos cselszővénye-
ket, hátrányára volt nagyszerű tulajdonainak. Természetes a magán
életben, alakoskodó a nyilvánosság e lő tt; a harag vagy boszuvágy
soha sem ragadták öt a kellő határokon túl. Orlof és Potemkin satur-
naliái és féltékenykedései közepeit, mellyeket ö mérsékelni tudott,
képes volt a legszemesebb politika szálait szőni, s ha gyakoroltak is
a szereltneskedések és a szeretők befolyást elhatározásaira, ezek min­
denkor a legczélszerübbek voltak Oroszországra nézve. Szükségét
érezvén a szórakozásnak, udvaránál csak durva és romlott egyéne­
ket talált, kiknek csak az volt egyedüli törekvésük, hogy kizsákmá­
nyolják öt s ezért hízelegjenek neki. Vallásos leven politikából, böl­
csésznő divatból, ismerve a történelmet, miniszterei úgyszólván csak
titkárok voltak, kiknek sürgönyeit tollba mondotta; csupán Paninnak
jutott eszébe mérsékelt kormányt ajánlani Katalinnak, ki el is fo­
gadta volna azt, ha nem lett volna Bestuscheff. Nagyszerű tervek
szülemlettek meg lelkében, de messzeható előrelátás nélkül; lépésről
lépésre hatolt előre, hogy lássa, meddig juthat el, s bizva szerencsé­
jében. Többre becsülvén a látszatot mint a valóságot, idegeneket hi­
vott udvarába, kiváltságokat, vallásszabadságot és azt Ígérve nekik,
hogy akkor távozhatnak el, mikor nekik tetszik, másrészről azon­
ban éhen hagyta őket halni; városokat alapított, de nem tudta ellátni
lakosokkal; pártolta a kereskedelmet, s az egész csak Angolor­
szágnak vált hasznára ; gyámolítottá a művészeteket, de csak ide­
genek foglalkoztak velők. Mitsem törődött ama lassú eszközökkel,
mellyek a babonás tudatlanság legyőzésére s a szolgaság baromi
szokásainak kiirtására vezethetnek.
Nagygyá óhajtván magát tenni a közvélemény szemei előtt,
azt mondá, hogy a valódi dicsőség a szellemdus férfiak magasztalá­
é b a n áll, s ezt a hírnév osatogatóinak pazarolt elmés bókok és ru-
 — 305 —

belek segélyével igyekezett m egnyerni; illy módon m agasztaltatta

ismereteit, szellemdusságát, s ország-világgá hirdettette a bölcsészek
által ama végrehajthatlan ukázokat, mellyeket ö kibocsátott s megint
elfeledett. Szándékolt újításait már jóval életbeléptetésök előtt hir­
dettette, aztán meg dicsértette, s illymódon sikerülvén elfeledtetn i
gonosz tetteit, a világ által hösnének tartatott. Minden franczia
könyvet azonnal megküldték n e k i; tizennégy udvari egyén által
fordittatta le Marmontel Be l i z á r - j á t , ollyképen, hogy mindegyik
egy fejezetet fordított le, s ömaga a legszebbiket. Hizelgö levelek
kíséretében küldötte meg Buffonnak országai ritkaságait, mire öt
a természettudós válaszában elnevezte „mennyei főnek, ki méltó az
egész világ fölött uralkodni," s azon óhaját fejezte ki, vajha az észa­
kiak másodízben is dél felé vonulnának, „hogy ujjáteremtsék Európa
ezen elsatnyult részét.11
Midőn az encyclopaedístáknak kellemetlensegeik szárm aztak
Francziaországban, Katalin Pétervárra akarta őket hí ni, hogy fejez­
zék be ott D i c t io n n a ir-jö k e t; d’ Alembertnek azon ajánlatot
tette, hogy vegye át fia nevelését ; meghitta Diderot-1 s mindaddig
kedve telt benne, mig ennek eszébe nem jutott a népek jogairól és
jövőjéről beszélni: efféle fecsegések félelmet okoztak neki. Ugyanis
az ő szabadéivüsége sem ment messzebb a Frigyesénél. S Voltaire
mégis őt hozta fel például, hogy szemökre hányjon a francziáknak
bizonyos visszaéléseket, mellyekkel ezek még nem mertek szembe-
szállani. Rendkívül sajátszerii levelezésökben látható, mennyire haj-
hászsza Katalin a hírnév eme királyának jóváhagyását, s mennyire
dédelgeti ö t ; néha annyira megfeledkezik magáról, hogy „az Orlofok
legnagyobbikát1' magasztalja benne, „ki egy római leikével bir s méltó a
köztársaság legszebb korszakaira1' ; majd ismét jóváhagyását akarná
megnyerni Lengyelország feldarabolására, mi csupán a vallási türelem
terjesztése végett történt volna ; nem egyszer azon eszmét érinti előtte,
hogy fel akarja szabadítani a birodalom összes jobbágyait, s még
többször beszél Görögország felszabadításáról. „A büszkeség dolgá­
ban (irja Katalin) egyetemes gyónást akarok tenni ön előtt. A
törökkel folytatott háborúnak a legszerencsésebb eredménye lön, s
én ennek, mint természetes, nagyon örültem. Azt m ondám: végre
megismerik Oroszországot; látni fogják, hogy fáradhatlan nemzet,
hogy érdemdús férfiai vannak, hogy nem szűkölködik segédforrá­
sokban, hogy képes háborút viselni és hathatósan védeni magát, ha
megtámadják. Telve ezen eszm ékkel, mitsem gondoltam Katalinra,
ki negyvenkétéves kora miatt többé sem testben, sem lélekben
xvix. 20
 — 306 —

nem gyarapodhatok, hanem ollyannak kell maradnia, aminö. Jól foly­

nak dolgai? annál jobb. Roszul? majd csak rendbehozza valahogy.
Ebben áll az én nagyravágyásom, és semmi másban.“ Voltaire ama
bizalmaskodással válaszolt neki, melly a pártfogolásra emlékeztet:
„Jőni fog idő, asszonyom, s én mindig mondom, hogy a világosság
északról jövend; császári felséged igen szépen beszélt: én csillaggá
teszem önt, s ön csillag leend“, mondja Voltaire.
Alkalmazkodni óhajtván a bölcselkedési divathoz, Katalin egy
bizottságot hivott össze Moszkvába, mellynek feladata leendett egy
olly törvénykönyvet állítani össze, melly, az akkori eszmék szerint,
egyformán alkalmazható legyen a birodalom területén lakó száz
népfaj mindegyikére. Eme népfajok, továbbá a senatus, a szent zsinat,
mindegyik collegium, a nemesek, a városok, a szabad földészek, a
koronái földészek, a földmivelő katonák, a kozákok képviselői tehát
összegyülekeztek Katalin parancsára, ki őket fizette s ezen időre föl­
mentette a halálbüntetéstől, a kinzástól s a többi testi büntetésektől.
Az utasitás, melly eme törvényhozóknak adatott, kik közül sokan
még irni sem tudtak, csupa philanthropia, jóakarat és szabadelvű
eszmék voltak, csakhogy teljességgel nem volt helyén. Ezen jó nép
előtt, melly a pópák iránti engedelmességben nőtt fel, Voltaire pro-
selytáiuak nyelvén beszéltek, elveket és töredékeket idéztek Montea-
quieuből s mindezt a legnagyobb birodalom javára és dicsőségére.
Mondják, hogy a franczia bölcselem iránti eme szemfényvesztő hódo­
lat alkalmával az első tanácskozás alatt egy szamojéd, ki egyeneseb­
ben gondolkozott mint az utópisták, e szavakat mondá: „Mi jó és
igazságszerető ne'p vagyunk , legeltetjük a mi iramszarvasainkat s
nincs szükségünk más törvénykönyvre. Inkább készítsetek egyet
a mi szomszédaink, az oroszok és azon kormányzók számára, kiket
hozzánk küldőtök, hogy ne fosztogassanak bennünket." Csakhamar
bevallotta Katalin, amit különben előreláthatott volna, hogy a válla­
lat megvalósítása a lehetlenségek közé tartozik '), hazabocsátotta

*) II. F rigyes , midőn szem e elé k e rü lt a te rv , sz e ren csét k iv án t a csá­

sz á rn é n a k , s v issz a sz o lg á lta tv á n a z t Solm s grófnak, a ljá ra a k ö vetkező szavakat
irta : „ B á m u la tta l olvastam a császárné m üvét , s nem a k artam közölni vele
m in d a z t, a m it felőle gondoltam , nehogy hízelgőnek tartso n ; önnek azonban a
c sá szá rn é sz e rén y ség én ek m egsértése nélkül m ondhatom , hogy a m ű férfias,
e m e lk e d e tt, m éltó egy nagy férfiúhoz. A történelem beszéli , hogy Semiramis
h a d se re g e k et v e z é r e lt; E rz s é b e t k irá ly n ő t j ó p o litik u sn ő n ek ta r to ttá k ; a csá­
szárné-királyné szilárd ság o t tan ú síto tt o rszáglásának k e z d e té n : de egy nő sem
volt m ég tö rv é n y h o z ó ; ezen dicsőség az orosz c sá szá rn é n ak lön fen tartv a.“
 — 307 —

tehát a törvényhozókat, arany érmeket osztogatván ki közöttük ki­

tüntetésül, miket ők mindjárt az aranyműveseknek eladtak.
Észrevevén ekkor, mennyire megvalósithatlanok az ö bölcsé­
szeinek általános és csakúgy hamarjában felállított elvei, a lassú
újításokra adta magát. De azért őt sem kímélték a gunyíratok szer­
zői, és méltán, mert negyven évi, a legkülönfélébb eseményekkel á t­
szőtt uralkodása alatt kitűnő tulajdonokat, de ocsmány hibákat is
mutatott. Kisem tagadhatja meg tőle a szilárd jellemet, a szemes­
séget, az igazságszeretetet, fáradhatlan munkásságot s a rendkívüli
tehetséget az emberek kormányzására; jóváhagyta a titkos iroda
eltörlését; meghatározta a felségsértések nem eit; rendezte a kor­
mányzó tanácsot; nagyszerű kórházakat alapított a gyerm ek-ágya­
sok és lelenczek számára; akadémiát alapított évdijakkal, hogy a
tizenkét legjobb tanuló három é\en át utazásokat tehessen a külföl­
dön ; a nők számára is emelt collegiumokat, úgy, hogy a barbár
ország uj életre látszott ébredni. S az oroszok csakugyan nagyobb
előhaladást tettek a tudás és csinosodás dolgában, mint előbb egy
egész század alatt; ez azonban csak franczia műveltség volt átültetve
s nem beoltva a nem zetbe; külföldön keresték a tanítókat és a köny­
veket, úgy, hogy ama nemzetben semmi lovagias nem létezett, s a
bárdolatlanságból a tulfinomodásba való rohamos átlépés folytán
nem ismerte ama közbeeső időszakot, mellyben az emberek nemes
indokok- és vallási érzületből működnek.
Minthogy a háborúk szaporították a közadósságot, Katalin
megváltoztatta a pénz-rendszert s behozta a papírpénzt. Területi
bankot alapított olly czélból, hogy ez összegeket előlegezzen a birto­
kosoknak és községeknek; alapított továbbá egy zálogházat, ten­
gerészeti iskolákat angol mintára, mellyekben hatvanöt növendéket
képeztetett; midőn meghallotta, hogy tíz orosz kereskedelmi hajó
az Archipelagusból a Fekete-tengerre evezett át, ezt megünnepelte,
mint valami győzelmet. Fölfedeztetvén az Aleuti-szigetek, természet­
tudósokat küldött azok megvizsgálására. Az általa rendezett tudo­
mányos kirándulásoknak köszönhetjük Pallas és Grmelin halhatatlan
müveit s Adelung szótárát. Egy archimandrita vezetése alatt ifjakat
küldött Pekingbe a chinai nyelv és tudományok tanulmányozása
vég ett, hasonlóra szólítván fel az ottani császárt is. Nagyszerű
tervekkel foglalkozott s nevezetesen három csatornát szándékozott
nyitni: az elsőt a Kaspi és a Fehér-tenger, a másodikat a Kaspi és
a Balti-tenger, a harmadikat ez utóbbi és a Fekete-tenger között.
Az angolok majdnem egyedül tartották kezökben az északi keres-
20*
 — 308 —

kedelmet, elárasztva a Balti-tengert hajóikkal s a birodalmat áruik­

kal. A francziáknak sehogysem tetszett, hogy boraik csak az an­
golok közvetitésével juthattak oda, ahelyett, hogy ők maguk húznák
belőle a hasznot, s maguk hozhatnák onnan a kendert és '‘gyéb
tengerészeti szükségleteket. Felhasználva tehát a pillanatnyi meg-
hasonlást Orosz- és Angolország között, szerződést kötöttek Kata­
linnal kölcsönös szabadalmak és engedmények tárgyában, melly
szerződés később a forradalom kitörése után hatályon kiviil helyez­
tetett.
Rendezte az ország kormányzatát, negyvenhárom kormányzó­
ságra osztva Oroszországot, mellyek köziil öt Ázsiára esett; ezen
kormányzóságok területei roppant kiterjedésüek és néptelenek vol­
tak, s negyven vagy ötvenezer lakossal biró kerületekre osztattak
fel. Jobb karba hozta és szelídítette az igazságszolgáltatást. A szol­
gaságot nem szüntethette meg, s azzal vádolták, hogy kevesebbet
törődött vele , mintsem fitogtatott philanthropiája után várni le­
hetett volna. Sőt inkább rendeznie kellett a jobbágyok alárendelt­
ségét, mint ahogy máshol a földbirtokokat rendezik; ő maga ez­
renként osztogatta a jobbágyokat kegyenczeinek. A jobbágy sorsa
azonban még roszabbra fordult a francziás nevelés folytán, melly
mindinkább eltávolította az urakat a moszkovita szokásoktól ’).

*) A II. Katalin által szerzett területek : □ mfd.

(miglia) Lélek Ev
2 019 1.300,000 1772
II. F e lo s z tá s .................................... 4,553 3.011,680 1793
III. F e lo s z t á s ................................... 2,030 1.176 590 1795
M eghódolás folytán a kurlandi ás semigalliai
herczegségek . . . . ........................ 452 407,000 1795
Perzsia. Kokhet, C arduet, Daghestan tartomá­
nyok ; az ossetek országa és Georgia egyéb
függelékei, Shirvan egy részével, a Kurtól
északra .................................................................. 600 206,000 1787
Tőiökország, Azow és vidéke, Kerts, a Búg és
Dnieper közötti vidék. A khan lemondása l
és a konstantinápolyi szensödés folytán Kri- 1774
mea, Taman sziget, Kubán egy része . . 1.025 250.000 1783
A jassyi szerződés folytán az oezakow i térség 1784
a B og és a Dniester k ö z ö t t ........................ 410 180,000 1792
Salamon czár meghódolása folytán Mingrelia,
Im iretia herczegség, azabasok, zechek, cser­
keszek tartománya és Georgia egyéb részei 1.800 600,000 1795
A doni és feketetengeri kozákok . . . . 4.628 260,000
Összesen : 17.517 7 361,270
 — 309 —

TIZENÖTÖDIK FEJEZET.
Svédország.

S véd a lk o tm á n y .
Amennyire emelkedett Oroszország rohamos hódításai alatt,
épannyira sülyedt ama hatalom, melly azt az előbbi században rette­
géssel töltötte el. A nystadti béke megfosztotta Svédországot (1721)
a finn öböl melletti birtokaitól, és sem pénzt, sem fegyvereket, sem
hajóhadat, sem hirnevet nem hagyott neki, s alig maradt egyebe
nőkön és gyermekeken kivül, kik a földet miveJjék és őrt álljanak.
A svéd urak, kik egy kalandos király szeszélyének lőnek áldoza­
taivá , egy uj alkotmány életbeléptetésével akarták elejét venni
hasonló m erényleteknek; ezen alkotmány azonban, melly nek feladata
lett volna biztosítani a kényuralomtól, fejetlenségre vezetett. A ka­
rok, kik négy rendből, nemesekből, papokból, polgárokból és föld-
mivelőkböl állottak, legalább is minden három évben össze tartoz­
tak gyülekezni; együtt m aradhattak, ameddig nekik tetszett, de
legalább is három hónapig. Az ülések alatt egészen az ö kezökben
volt a törvényhozási hatalom, elannyira, hogy a király és a senatus
még olly határozatoknak sem szegülhettek ellen, mellyek egyenesen
sérelmére voltak saját jogaiknak; tőlök függött a béke és háború
s a pénz rendezése; ők voltak felruházva a végrehajtó és igazság­
szolgáltatási hatalommal is, amennyiben maguk elé rendelhették a
porokét a rendes törvényszékektől. Az országgyűlési szünetek alatt
a kormányzati hatalom a senatus és a király között volt megosztva,
melly utóbbi csak azáltal különbözött a senatoroktól, hogy kettős
szavazattal birt, a minthogy sem háborút nem indíthatott, sem csa­
patokat nem szedhetett, sem a hivatalokkal vagy pénzzel nem ren­
delkezhetett, sem külföldi követektől érkezett sürgönyöket fel nem
bonthatott, árny-királylyá lön.
Alig mondhatjuk, milly kedvteléssel alázta le a svéd oligarchia
a királyi tekintélyt. Az 1723-ki országgyűlésen számon kérték a
királytól a korona egy rubinját, mellyröl azt állították, hogy eladta,
s ő kénytelen volt az összes koronaékszereket előmutatni; valóságos
állami ügynek tekintették azt, hogy megparancsolta, miszerint a
senatorok kocsijai a palota első udvarában álljanak meg, mig az
övéi a másodikba vonultak ; egy izben megidéztetett az őrség, mert
két nőnek útját állottá, minthogy pedig a király elrendelte az ille­
tők szabadonbocsátását, mint akik csak tőle függenek, a szabadság
 — 310 —

megsértőjének kiáltották ki s az ügy megvizsgálására országgyűlés

hivatott össze; a B e c s ü l e t e s S v é d czimü hírlap azt állította,
hogy a király semmi más kiváltsággal nem bir azon k iv ü l, hogy
király, s ezt is rögtön elveszti, mihelyt megsérti esküjét, s emellett
folyvást túlozta az országgyűlések jogkörét. A földmivesek, kiket a
tapasztalás arra tanított, hogy a királyi hatalom védelmül szolgált
nekik az aristokratia túlkapásai ellen, követelték annak visszaálli-
tá s á t, a nemesek azonban ellenszegültek sőt az o r s z á g y ü l é s i
h á z s z a b á l y o k értelmében még a törvénykezdeményezési jogot
is az országgyűlésnek tulajdonították.
Ez megszüntette a befolyást künn s az összetartást benn; az
elszegényedett nemesség között rendkívül lábrakapott a romlottság;
az országgyűléseket boltnak tekintették, mellynek tagjai külhatalmak
zsoldjában álló ügyészeknek adták el m agukat; valamennyien a
K a l a p o k és S a p k á k pártjára svoltak oszolva, kik közül az
előbbiek a francziákhoz, az utóbbiak az oroszokhoz szítottak. Amit
az egyik párt javasol, azt a másik elveti, rágalmazzák egymás szán­
dékait s a hazára nézve legkárosabb tervek is találnak támogatókra;
nem létezett többé sem egyéni szabadság, sem pártatlanság az igaz­
ságszolgáltatásban , sem tisztelet a tulajdon irá n t; összezavartattak
a jog és erkölcs eszméi. A K a l a p o k Liefland meghódítására ké­
szültek s azért háborút akartak indítani Oroszország e lle n ; megve­
retve, Löwenhaupt és Buddenbrock tábornokokra tolták a hibát, kik
le is fejeztettek (1738.).
Hessen-Casseli F rig y es, Ulrica Eleonora, XII. Károly nővé­
rének férje, vitéz férfiú a hadsereg élén, nem tűrhette a kicsinyes
ellenmondásokat s megunta az alkotmányos nyűgöket , anélkül
azonban, hogy elég bátorsággal birt volna azokat széttörni; Horn
gróf által engedte magát vezettetni s miután hatalm a a semmivel
lett egyenlő, nagy fényűzést kezdett folytatni németországi birtokai­
nak jövedelmeiből. Mint a tudományok barátja, az upsalai akadé­
miát alapította; mint a nők tisztelője, szerelmi viszonyba lépett
Taube H edviggel, s miután több gyermeket nemzett vele, végre
talált egy püspököt, ki megengedte neki, hogy kettős házasságra
lépjen, mire csakugyan el is vette szeretőjét. U lrica, ki mindig
kedves maradt a svédek előtt, tűrte a dolgot.
Holstein-ház.
Nem leven gyermekei ez utóbbinak, Holsteini Adolf Frigyes,
I. Frigyes sógora, jelöltetett ki a király utódjául (1751), ki meg­
tudta őrizni függetlenségét a czárnéval szemben, melly utóbbi ezen
 — 311 —

országot is szerette volna védszárnyai alá venni, miként Lengyel­

országot; a királyt erészben hathatósan támogatták a hatalmassá­
gok is, mellyeknek érdekökben állott kiküszöbölni Oroszország
befolyását. Svédország, mellyet a K a l a p ok a hétéves háborubani
részvételre ösztönöztek, sokat ártott Poroszországnak, de önmagát
is tönkrejuttatta minden haszon nélkül, an n y ira , hogy, mint egy
kortárs mondja „a kincstár egészen k iü rü lt, a népnek nem volt
kenyere, a mezőnek művelői, a bányáknak m unkásai.11 A S a p k á k ,
ha az orosz pénz folytán túlsúlyra vergődtek, ép olly roszul kormá­
nyoztak s porokét indítottak ellenfeleik ellen.
Frigyes Adolf, kinek nem volt magán vagyona mint elődjének,
az országgyűlések kényétől függőit. Ezek azt követelték a király­
nőtől, hogy mutassa elő ékszereit, azon vád emeltetvén ellene, hogy
azokat párthivek szerzése végett elzálogosította; megtagadták a
királytól azon jogot, hogy saját fiát neveltethesse, s ennek számára
egy felügyelőt neveztek k i ; végül még az aláírási jogot is elvették
tőle, egy bélyeg (stampiglio) készíttetésére kötelezvén öt, melylyel
aztán a senatus jelölné meg az okmányokat. Nem szegülhetvén
ellen eme követeléseknek, lemondott (1769), mire hatnapi trónszünet
következett, melly után megint csak ráadta fejét a trón elfoglalá­
sára. De egy ujabb országgyűlésen, mellyen XV. Lajos marokkal
szórta az aranyat a K a l a p o k - n a k , kik el akarták törölni a 19-ki
alkotmányt, az Oroszország, Dánia, Angolország által támogatott
S a p k á k kerekedtek túlsúlyra, kik boszu, pénz és hatalom után
lihegtek, de képtelenek voltak jobbkarba hozni a pénzügyet.
III. liusztáv. — 1773-jki alkotmány.
Ezen küzdelmek, mellyek felzavarták ugyan az ország bé­
kéjét, de künn semmi jelentőséggel nem birtak, csak ama királyi
történész és költő által elbeszélve tetszenek *), ki a trónon követ­
kezett {1771) s véget vetett a belviszályoknak. III. Gusztáv, a
század legkiválóbb királyainak egyike, szilárd eltökéléseiben, ügyes
azok elpalástolásában s a szomszédok zavargásainak felhasználá­
sában, széttörni készült a szégyenletes jármot. Alkalmas helyre
és időre várva , egészen a tudományokba és versekbe látszott
elmerülve lenni; ekközben megnyerte magának a népet és a kato­
nákat, mig végre az utóbbiak élén, miután megáldozott a királyi
kápolnában, összehitta az országgyűlést, itt ö maga is megjelent a
királyi jelvényekkel és Gusztáv Adolf ezüst kalapácsával, s egy

V Ifi G usztáv, P olitikai iratok.

uj alkotmányt hirdetett ki, mellyre a rendek kénytelenek voltak
esküt tenni (.1772). Ez ép olly gyors mint vérontás nélküli forra­
dalom volt: „a király, ki reggel mint Európa leglenyügzöttebb
fejedelme kelt föl, két óra alatt ép olly korlátlan hatalmúvá lön
mii:t Francziaország királya vagy a török zu ltán ; a nép örömmel
látta, hogy a féktelenkedö aristokratia hatalma egy olly király ke­
zeibe ment át, ki a nemzet becsülését, és szeretetét birta
Az uj alkotmány megtartja a rendeket, s a király sem tör­
vényeket nem alkothat vagy törölhet el, sem háborút nem indíthat,
sem uj adókat nem vethet ki az ö közremíiködésök nélkül, kivéve
az önvédelem e s e té t; de a királyt illeti meg a rendek összehívása,
ahol és amikor neki tetszik ; tizenkét általa kinevezett senator
tanácskozási szavazattal bír, de a korona jogköréhez tartozik hatá­
rozni, békét és szövetséget kötni, a hadsereg fölött rendelkezni,
a magasabb polgári és katonai állomásokat betölteni és nemesi
rangot osztogatni; eltöröltetik minden rendkiviili ítélő bizottság 8
m egtiltatnak a S a p k á k és K a l a p o k pártelnevezései. Vádolják
G usztávot, hogy megsemmisítette országa szabadságát. Mi nem
szentségtelenitjük meg ezen nevet azáltal, hogy a fejetlenségre al­
kalm aznék, s megjegyezzük, hogy nagyon nem tetszett a dolog
Dániának,, melly gyöngének szerette volna látni szomszédját, vala­
mint Oroszországnak sem , melly minden áron ürügyre akarván
szert tenni, hogy ide is beavatkozhassék, miként Lengyelországba,
soha sem akarta elismerni a változtatást, amivel csak az elégület-
leneket lovalta.
Valamint a nemesség minduntalan a hatalom visszaszerzésére,
úgy Gusztáv ezen terv meghiúsítására fordította igyekezetét s eczél-
ból fölmentette a földmivelöket a személyes adóktól. Különben min­
den boszuállástól tartózkodott, újra visszaállította a hajdani nemzeti
szokásokat, mint az E r i c g a t á - t vagyis az ország beutazását ló­
háton; ámbár rendesen a franczia nyelvet használta, X II. Károly
után ö volt az első, ki a hazai nyelven irt és beszélt; épületekkel
és emlékekkel diszité a fővárost, melly előde alatt tűzvész által
pusztítatott el. Nagybátyját, II. Frigyest, utánozva, számos javí­
tást léptetett életbe; eltörölte a túlságos számú ünnepeket, a kin-
zást, a házkutatásokat; egyszerűsítette a törvényszéki eljárást, visz-
szaállitotta a sajtószabadságot; nemzeti öltöny használásával igye­
kezett fékezni a magánosok fényűzését, noha másrészről az udvar

*) Sberidan, A svéd forradalom története. London, 1778.

 — 313

fényelgcse sem ismert, határt ; dologházakíd és menbelyeket alapí­

tott árvák és aggastyánok számára a Seraphinusok lovagrendjének
felügyelete alatt, nem különben egy leszámítoló bankot s biztosító­
intézeteket tűzkárok ellen ; bátorította a földmivelést, azt óhajtván
elérni, hogy Svédország termelése fedezze saját szükségletét; szabad­
ságot engedett a gabnakereskedésben s czélszerlibb rendszert léptetett
életbe a bányaművelés és hajózás felvirágoztatására ; gyámolítottá a
grönlandi halászatot s bőkezűnek mutatta magát azon éhség alkal­
mával, melly egész Európát sanyargatta. Eltiltotta a pálinkafőzést,
melly tekintetben hihetetlen visszaélés létezett, s azt királyi jöve­
dék gyanánt magának tartotta fenn. A biblia egy ujabb fordítását
létesítette s minden keresztény felekezetnek vallásszabadságot en­
gedett.
Ezidöben emelkedett virágzásra az irodalom is; az upsalai aka­
démia, melly 17'20-ban kezdé közzétenni emlékiratait latin nyelven,
66-ban királyivá lö n ; 39-ben alapittatott a stockholmi akadémia a
gyakorlati tudományok előmozdítására; 53-ban Lujza U lrikaegy tudo­
mányos akadémiát alapított, melly Észak régiségeit magyarázta. A III.
Gusztáv által alapított svéd akadémiához tartoztak Höpken gróf, Schef-
fer, Hermansson és Fersen tanácsosok, Oxenstierna és Gyllemborg köl­
tők, Botin és Celsius történészek, Adlerbeth és Kelgern drámaírók ; min­
den évben dijt tűzött ki egy dicsbeszédre valamelly kiváló férfiú fölött, s
az első illy dicsbeszéd, melly jutalm at nyert, magáról Gusztávról szólt.
Némellyek a nyelv megállapításán fáradoztak; a bölcsészek közül
említést érdemel Rudbek Olaf, már csak azért is, m ert azt állította,
hogy Svédország volt az első lakott föld, Plató Atlantisa, a műveltség
bölcsője ‘). A történelemben Wilde Jakab a Sagákhoz folyamodott,
hogy lerontsa Magni János álmait a hazai régiségek fölött s kifejtette az
ország alkotmányát 2). Olof di Dalin udvari canceüár megbizatett,
hogy hazai nyelven írja meg az ország történetét, mellyet ő 1611-ig
vezetett, de critica nélkül; nem mondhatunk többet Botin Andx-ás
történelméről sem, melly 1389-ig terjed. Dalint a király érdemesnek
találta a S v é d Á r g u s czimü hírlap szerkesztésével megbízni,
mellyet ő ifjúkorában adott ki; az izlés törvényhozójává lön, de mint
költőnek csak némi komikus humor képezi egész érdemét. A hőskölté­
szetben Shjöldebrand tett kísérletet a G u s ta v e a d e -d a l, Celsius a

'J Atlantica, seu Manheim vere Japheti posterorum sedes ac patria, 4 köt,
in-fol. térképpel. .
3J Sveciae historia pragmatica, quae vulgo jus publicum, dicitur.
 — 814 —

V a s a G u s z t á v-val, Gyllemborg a B e i t á t j á r á s á-val; ezen

költemények elvesztek. Az eredmény csekély volt, mint olly csekély
kiterjedésű és szegény országban várni lehetett. Az ékesszólásra
azonban kedvező alkalmat szolgáltattak az országgyűlések, s az
uralgó vallási szellem élénken foglalkodtatta a theologusokat. A tu­
dományok díszére elég legyen megneveznünk Linnéé Károlyt. Pol-
ben Kristóf balhatatlan nevet szerzett m agának ritka merészségű
építményeivel; a hirhedt visionariusnak, Swedenborg Emánuelnek pe­
dig számos mathematikai és természettani fölfedezést köszönhetünk,
Természetes, hogy az ujitások elégületlenséget idéztek elő,
mellyet nagyban szított a nemesség, főleg a tartom ányokban; a fran-
czia fényűzést folytató udvar fenntartására történt pazarlások elfoj­
tották a lelkesültséget, mellyet az ügyes politikának a gyönge eszély-
telenség fölött nyert diadala idézett elő; a pálinka eltiltása miatt lá­
zadás tört ki Dalecarüában , mellyel erőszakkal kellett elfojtani,
végül pedig annyira kitört az ellenzéki szellem a 86-ki országgyű­
lésen, hogy a király javaslatainak legnagyobb része visszavettetett.
Oroszországi K atalin, ki egészen nagyravágyó terveinek élt,
biztosítékot akart magának szerezni arra nézve, hogy eme szomszéd
részérőlnem fog háborgattatni. Magához hitta tehát Gusztávot(1783), a
úgy látszik, hogy az ünnepélyek között valamelly megállapodásra
jutottak, de azért a kölcsönös udvariasság álarcza alatt nem feledte
el sem Katalin fájdalmát a fölött, hogy elvesztette befolyását ezen
országban, sem Gusztáv azon óhaját, hogy boszut álljon a Katalin
által Svédországban szított fondorlatok s az ö fényelgö szegénysége
fölött tett csipős megjegyzései miatt. Midőn tehát kitört a háború
Katalin és a Porta között, Gusztáv megújította hajdani szövetségét
ez utóbbival, s harminczhatezer harczos élén elfoglalta az orosz Finn­
országot (1788) s már Pétervárat készült megrohanni, hogy ott szabja
meg a béke föltételeit. Szándékát meghiúsították a svéd nemesek,
kik minduntalan hatalmuk visszaszerzésén törve fejőket, alkotmány­
sértéssel vádolták öt amiatt, hogy a rendek beleegyezte nélkül indított
háborút, mire Katalin által izgatva, számos tiszt fegyverszünetet
kötött. Gusztáv hanyathomlok Stockholmba siet, hol a nép óhajtotta
a háborút Oroszország ellen , s a papság, polgárok és földmivelők
követelték annak folytatását. Ezekre támaszkodva eltökéli, hogy
befejezi a nemesség elnyom ását; szembeszáll az országgyűlés heves
ellenszegülésével; azt mondja, hogy az 1872. augusztus hóban kor­
látlan monarchiát is képes lett volna megalapítani, ö azonban ön­
 — 315 —

kényt lemondott erről, de semmiesetre sem fogja tűrni a fejetlenség

visszatérését; s hűvösre tétet huszonöt leginkább zajongó nemest.
Erre egy uj alkotmány-tervezetet hirdet ki, mellynek értelmé­
ben kizárólag a királynak tartatik fen a kormányzás és honvédelem
joga, a hadüzenés, a béke és szövetségek kötése, az igazságszolgálta­
tás, a hivatalok osztogatása; a senatus kizáratik a kormányzatból s
pusztán legfőbb itélőtörvényszékké alakittatik á t; a svédek vala­
mennyien szabad polgárok , egyenlő jogokat élvezve a törvények
oltalma a la tt; a hivatalok érdem szerint osztatnak ki, kivéve az ud­
variakat, mellyek a nemesek számára tartatnak fenn; valamennyien
személyes szabad ággal és birtoklási joggal ruháztatnak' fel. A há­
rom alsóbb rend elfogadja a tervezetet, a nemesek tiltakoznak és
leteszik hivatalaikat, Gusztáv szilárdsága azonban győzelmet arat.
Segélyt nyer a háború folytatására, de mig előbb egy csapással befe­
jezhette volna, most három évi vérengzésre volt szükség; a szára­
zon és tengeren kivívott számos apró előnynek semmi eredménye
nem lön, mig végre a svédek által Suensksund mellett nyert győze­
lem a varelai békét idézte elő (1790. aug. 14), melly mindent az
előbbi állapotba helyezett vissza.
Gusztáv, ki igen romlott erkölcsökkel bírt, rá akarta venni
feleségét, hogy mások karjai közé adja magát, nehogy a trón örökös
nélkül m aradjon; a nő beleegyezett eme kívánságba, de csak miután
előbb titkon elvált tőle, és összekelt azzal, ki öt IV. Gusztáv anyjává
tette. így adják elő a dolgot ]), s minthogy III. Gusztáv egy vaslá­
dát hagyományozott a stockholmi egyetemnek azon meghagyással,
hogy csak halála után ötven évvel nyissák fel, azt hitték, hogy benne
majd eme titkot is megfejtve találandják. Végre elérkezett a várva
várt határidő; ünnepélyesen felnyitották a ládát, s egy vaskos kéz-
iratköteget találtak benne illy czimmel: L e v e l e k , e m l é k i r a t o k ,
apróságok, ü n n e p é l y t e r v e z e t e k , adomák u r a l k o d á ­
s o mb ó l , és semmi fontosabb valami 2).
Ekközben kitört a franczia forradalom, melly nem igen tetszhe­
tett egy olly királynak, ki viszálkodásban élt alattvalóival, amiértis
lüvagias szellem által lelkesítve, mig a többi királyokat csak nagyra-
vágyás és politika vezérelte, arra szánta magát, hogy a menekültek
elére áll és megszabadítja XVI. Lajost. Ankarström ezredes azon-

') Lásd Brown müvét •• Az éjszaki udvarok (angolul), s a mi X V III,

könyvünket.
2) Geijer, Nachgelassene Papiere König Gustaws III. von Sehweden.
 - 316 -

bán, bogy megbosísulja Önmagát 03 osztályát, megölte öt egy bál al­

kalmával (1792 marcz. 15). A királygyilkosra mért büntetés a leg­
vadabb századokban is iszonyatot idézne elő.

TIZENHATODIK FEJEZET.
Dánia.
A stockholmi szerződés után, melylyel IV. Frígyes véget ve­
tett a húszéves háborúnak (1720), Dánia számára hosszú külbéke
következik. Lemondva azon reményről, hogy valaha visszahódítsa a
Svédország által elvett tartományokat, Frigyes megszüntette ennek
kiváltságait a Suudban, mellyek mig egyrészről lenyűgözték a dán
kereskedelmet, másrészről folytonos súrlódásokra szolgáltattak okot
az északi hatalmak között *).
(iróniáiul.
Az 1349-ki ragály minden közlekedést megszakított Grönland-
dal, s ha valamelly hollandi hajó oda is vetődött, ez csak a legna­
gyobb titokban történt. Egede János, vogensi lelkész a drontheimi
püspökségben, fájlalva, hogy ott elenyészett a keresztény vallás, alá-
irás utján három bajót szerelt fel, mellyekkel kikötvén Grönlandban,
itt egy házat épített s Godhaab (jó remény) nevet adott neki; szere­
tettel s valódi apostoli buzgalommal igyekezett megnyerni Grönland
lakóit. Ezen bárdolatlan, tudatlan s egyszersmind gyanakodó embe­
rek természetfölötti lénynek tekintették Egedet; ö megszüntette eme
tévedésüket, erre azonban megvetették s csak nagy bajjal sikerült rá­
vennie őket, hogy két honfitársukat Dániába küldjék. Miután ezek
visszatértek , megszüntették ama különös fogalm akat, mellyeket a
grönlandiak Dánia felöl tápláltak; némellyek megkereszteikedtek, a
társulat azonban minthogy nem sok hasznot meritett a kereskedelem­
ből, feloszlott; egy másikat, mellyet a király saját költségén küldött
oda, a hideg irtott ki (1728). Egede azonban még akkor is ott akart
maradni, midőn a tnissio többi tagjai hazavitettek. Később Zinzen-

') Quelques particularités relatives a V histoire de Danenuirlc pár un officier

hollandais. H ága, 1789.
Román, Mém. hútorigues et inédits mr les revolutiom arrivées en Danemark
el en Svéde pendant lea annéea 1 7 7 0 - 7 2 .

I
 — 317 —

dorfhárom morva testvért küldött Grönlandba a z U r s z ő l ő j é n e k

m u n k á l á s á r a (1733), mit ők meglehetős sikerrel tettek is.
Frigyes másfelé is igyekezett újra feléleszteni a kereskedelmet,
de nem mindig sikeresen. A gazdag indiai társaság, melly Tranque-
baron kivül Malabar partjain , Bengaliában és Bantamban is birt
telepitvényekkel, nagyon meggyöngült saját hibája és a tangori ki­
rály ellen viselt háború miatt. Megkisérl ették újra felvirágoztatni, a
hollandok azonban minden ebbeli törekvést m egakadályoztak; ennek
daczára megvette a francziáktól a gazdag Santa Croce szigetet az
Antillák között.
V I. K eresztély.
VI. Keresztély is alapított (1730) egy biztositó társulatot s egy
kereskedelmi és mezei gazdasági collegiumot, melly a külföldi áruk
eltiltását javasolta, továbbá egy bankot, melly az ott letett szöve­
tekre az érték kétharmadát adta; alapított továbbá egy Fekete tá r­
sulatot kátrány, szurok, lőpor, tűzkő, festékek, bőrök e lő állításán
szigorúan őrködött a vallás és a jóerkölcsök felett, uj tanszékekkel
látta el a kopenhágai egyetemet s minden urnák kötelességévé tette
falujában iskolát alapítani.
Hamburg még mindig olly erős volt , hogy midőn egyszer
(1732) a senatus négy százaléknyi adót vetett a tőkékre, mindenki­
nek önkényes bevallása nyomán százhúsz ezer birodalmi tallér jött
be, ami tizenkét millió tökének felel meg '). Üzérkedést folytatott a
dán pénzekkel, előnyös felváltás által magához vonva azokat; ebből
súrlódások származtak, mellyeknek azonban semmi következményök
nem lett, s azonnal veget értek, mihelyt Hamburg egy millió márka
ezüstöt fizetett Dániának.
V. F rig y e s.
V. Frigyes (1746), a század legkiválóbb fejedelmeinek egyike,
uralkodásának mindegyik évét jótéteményekkel tette emlékezetessé;
könnyített a nép terhein, gyorsabbá tette az igazságszolgáltatási eljá­
rást, egy általános kereskekelmi társulatot alapított olly czélból, hogy
Kopenhága a Balti-tenger összes áruinak raktárává tétessék, egy má­
sik társulatnak kiváltságot adott a Berberséggel való kereskedésre,
mig másrészről visszaváltva a nyugatindiai és guineai társulat jogait,
összes alattvalói számára felszabadította az ottani kereskedelm et; mii-
veltette a bányákat, Kopenhágában növénykertet és menhelyet az elag­
gottak számára, Christiansbafenben nevelőintézetet mesterségettanulók

l) Barmaim, Hamburgi krónika. 1832.

 - 318 -

részére,szépművészeti és hadiakadémiát, olasz és dán színházat alapított,

Ennek számára irt Holberg, egy, ismeretei, becsületessége és számos
utazásai miatt tisztelt férfiú, aki egyszersmind ama könyvekkel is el
akarta látni nemzetét, mellyeknek még hiányával volt, mint történe­
lemmel, közjoggal, szépirodalmi müvekkel, mellyek nincsenek ugyan
kiváló művészettel irva , de a lángész nem egy nyomát találjuk
benne. Bernstorf Ernő miniszter, kit a scandináv Colbertnek nevez­
nek, nem nagy politikus, de nagy kormányzó, sugalta az intézkedé­
seket s őrködött azok életbeléptetésén. Ezt szokta mondani: H a so­
k a t a k a r u n k t e n n i , e g y s z e r r e c s a k e gy d o l g o t ke l l végez
n ü n k . Klopstocknak évdijat rendelt, rnellynek segélyével befejezhette
Me s s i á s á t; az országba hitta Cramer theologust, Kratzenstein termé­
szettudóst, Mailet és Schlegel történészeket, Dusch és Sturz irodalmáro­
kat, kik hathatós versenyt idéztek elő a dánok között. Rávette a
királyt, hogy a bibliai régészet érdekében küldjön tudósokat Ara­
biába a keleti szokások tanulmányozása végett, s e czélra Michaelis
pH'ologus , Forskal természettudós Linnéé tanítványa , Carsten
Niebuhr, egy orvos és egy rajzoló jelöltettek ki. Csak Niebuhr tért
vissza, s Arabiának általa készített leirása (1772) még most is a leg­
jobb, melly e nemben létezik.
1760-ban Izlandban is alakult tudóstársaság L á t h a t a t l a ­
n o k elnevezés alatt, melly az ország régiségeintdt napfényrehozásá-
val foglalkozott, s a K i r á l y o k t ü k r é-t adta ki. 79-ben ujraszer-
veztetett Kopenhagában Erichson János és Findsen gondozása mel­
lett, olly czélból, hogy Izlandban a hasznos és gyakorlati ismereteket
terjeszsze s őrködjék a nyelv tisztasága felett.
Az előbbi királyok uralkodása alatt élénk vita tárgyát képezte
a holstein-gottorpi örökösödés. Az ezen herczegségben uralgó ág
Orosz- és Svédországban is uralkodott s meghasonlásba jött a dán
ággal III. Péter, ki meg akarta boszulni a családján elkövetett mél
tatlanságokat, eltökélte visszahódítani Schleswiget , mellyet Dánia
1714-ben elfoglalt vala s azért fegyverkezni kezdett. Dánia hetven­
ezer embert küldött ellene, kik behatoltak Mecklenburgba, mig húsz
sorhajóból és tizenegy fregátból álló hajóhada Rostock előtt foglalt
állást. III. Péter meggyilkoltatása (1762) véget vetett az ellenséges­
kedésnek, s Katalin fia nevében lemondott Schleswig herczegi részé
ről, mellyet a dánok elfoglaltak vala, sőt Holsteinnak a Gottorp ág
által birt részét is átengedte : másrészről Oldenburg és Delmenborit
grófságok herczegségi czimmel s a német birodalmi gyűlésen szava­
zattal ruháztattak fel, s az ifjabb Eutin ág birtokába adattak a lü-
 — 319 —

beki püspökséggel együtt, miből aztán a holstein-oldenburgi ág ke­

letkezett.
VII. K eresztély. Struensee.
VII. Keresztély tizenhét éves korábaD lépett a trónra (1766);
ö élénk és szellemdus fiatal ember volt, de a rósz nevelés folytán
inkább az élvezetekkel, mint az állam ügyeivel törődött. Mialatt ö
Európát utazta be, az udvar három asszony cselszövényeinck volt
színhelye; ezek voltak VI. Keresztély özvegye, walesi Karolin Ma-
tild III. György nővére s a király szép és ragyogó felesége, s végül
a király mostoha anyja Julianna, ki nem szeretve mostohafia által,
és saját gyermekét, Frigyes herczegörököst ‘) óhajtván a trónra
ültetni, gyűlölte Matildot, főleg miután ez utóbbi anyává lett. Keresz­
tély testben elgyöngülve s lélekben felmagasztosuiva tért vissza utazá­
sából s a tanult és nagyravágyó Struensee János Frigyes orvost
ajándékozta meg bizalmával. Ezen ember a királyné kegyét is meg
tudta nyerni az által, hogy ama tiszteletet tanúsította irányában,
mellyet a többi udvaronczok a király példájára megtagadtak tőle, s
hogy beoltotta fiába a himlőt, melly műtéttől akkor nagyon retteg­
tek; végül sikerülvén őt férjével is kibékíteni szeretője és parancso­
l ja lett. Ekkor az elbocsátott erényes Bernstorf helyett (1770) Stru-
enseere bízatott a minisztérium vezetése, ki nem bírván a szükséges
ismeretekkel, de mindenben Helvetiust és Voltairet követvén s azon
eszmék uralma alatt állván, mellyeket akkor bölcsészeiieknek
hittak, minden áron javításokat akart életbe léptetni, legyenek bár
azok erkölcsösek vagy erkölcstelenek, megfelelők vagy nem megfe­
lelők. Barátságos, de nem alárendelt viszonyban állani Oroszország­
gal; nem tartani Svédországtól s azért felhagyni az ottani fondor­
latokkal ; megszerezni Francziaország b arátságát; Európa részéről
csak kereskedelmi előnyöket k eresni: ebben állott külpolitikája. Az
országon b elü l: a királynak tartani fenn az elhatározást az összes
ügyekben, mellyekröl írásban és német nyelven teendő neki je ­
lentés; csak megtakaritásokat czélzó javaslatokat fogadni el; a
jövedelmeket csak egy pénztárba vezetni és pedig készpénzben;
eltörülni minden nem szükséges kiadást. Ehhez két szép szán­
dékot csatolt: az érdemnek és nem a születésnek adni a hivatalo­
kat, s felszabaditani a jobbágyokat; e czélból eladatta a községi jó ­
szágokat és kevesbítette a testi szolgálmányokat.

]) E ze n caim m el b írnak az összes dán herczegek, a norvégjai k o ro n á ra

való örökösödési jogtik folytán.
 — 320 —

Mig a király, amennyiben elgyengült teste engedő, egészen az

élvezetekre adta magát, Struensee a királynéval megszilárdította a
hatalmat s nyakrafőre léptette életbe az újításokat. Számos hivatalt
megszüntetett, kevesbítette az ünnepek számát, sajtószabadságot hir­
detett s megfékezte a rendőrséget, eltiltván neki behatolni a magán­
házakba; behozta a genuai sorsjátékot; megengedte a házasságot
unokatestvérek és sógorok között, s a házasságtörönek elvenni a
büntárst a férj halála után ; megszüntette a különbséget törvényes és
természetes gyerm ekek között. Ezen eszmék miatt, mellyeket ked-
vencz íróitól kölcsönzött, némellyek istentagadónak, legtöbben azon­
ban nyeglének (charlatan) tartották. Jó intézkedései sem tetszettek
a mód miatt, melylyel azokat életbeléptette; a papság és nemesség
nem tűrhették kiváltságaik eltörlését; a sajtó annyira megtámadta,
hogy kénytelen volt megfékezni; a nép, mellyet hús és bor kiosztá­
sával igyekezett megnyerni, megvetette öt, s végül senkinek sem
tetszett a német elem és nyelv iránt tanúsított előszeretete. Midőn
pedig egy elhatározó lépést kísérlett meg a gyalogőrség elbocsátásá­
val (1772), az emiatt támadt zajongás feltárta benne ama félelmet,
melly helyrehozhatlanul lealacsonyít.
Erezvén a veszélyt, vissza akart vonulni, a királyné szen­
vedélye azonban nem engedte meg ezt neki. Julianna ekközben meg­
ásta számára a verm et; az összeesküdtek vele együít ostromolják a
királyt s kényszerítik aláirni felesége és minisztere elfogatását. Mi­
után ezek börtönbe zárattak, a kormányt Frigyes herczeg és az árulás
részesei foglalták e l ; Struensee ellen pört indítottak ama vádak alap­
ján, mellyekböl olly bajos az embernek magát kitisztázni; ezen vá­
dak egyike abban állott, hogy a herczeget szigorúan neveltette, ami
csakugyan igaz volt, Rousseaut akarván erészben is követni. 0 ügye­
sen védte magát, de elég nyomorult volt bevallani viszonyát a király­
néval. Az ellenfél most ezt rohanja meg, ki a nő és királyné méltó­
sága s a szerető gyöngesége között habozva, utóvégre is bevallotta
bűnét '); erre kihirdették az elválást s Struensee és Brandt halál­

*) E g y név telen szem tanú H iteles felvilágosításokat irt Struensee es Brandt

grófok története fölött, raellyek később ném et nyelven n y o m ta tásb an is megjelen
tek. S z e rin te a vizsgáló biró, Schack-K athlow báró, m iután nem sik erü lt neki
alattom os k érd ések k el behálózni a k irá ly n é t, az érzelm i oldalról tám a d ta öt meg,
azt á llitv á n e lőtte, hogy S truensee bevallo tta a h á z a s s á g tö ré s t; m inthogy pedig
ezt a király n é tag a d ja s á llítá sá t, úgym ond, nem szabad k étségbevonni, a mi­
n isz te r felségsértés m iatt, m int a királyfié rágalm azója, h alálra fog ítéltetni. A
vádlott nő erre m e g re tte n t s azt kérdé, vájjon az ig az sá g feltárásával m egm ent­
 — 321 —

ítéletét, melly utóbbi Keresztély m a í t r e d e p l a i s i r s - j e volt. A

királyi herczeg törvényességét nem merték kétségbe vonni. Illymódon
az elbizakodottság és könnyelműség gyűlöletessé tettek a nép előtt
egy olly férfiút, ki mint reformátor áldását érdemelhette volna meg.
Guldberg miniszter sugalmazása folytán az örökös herczeg az
indigenatus törvényét hirdette ki, mellynek értelmében a hivatalokat,
méltóságokat, állomásokat a collegiumokban csak benszülöttek nyer­
hették el. Eme reactio az idegenek iránt pazarolt kegy ellen álta­
lános tetszéssel fogadtatott, csakhogy rögtön nagyszámú német mun­
kások távoztak el, a műhelyek üresen maradtak, számos gyár bezá­
ratott s valamennyi bomlásnak indult. Jobbat tett a Kiél, a Balti
és Északi-tenger közötti csatorna megnyitásával, Jtttland megkerü­
lése n é lk ü l, nem különben a nyugatindiai társulat pártolásával,
melly szép virágzásnak indult.
Midőn Frigyes (1786) királyi herczeg elérte azon kort, hogy
fölvétethetett a tanácsba, visszahitta a n a g y Bernstorfot, számos
visszaélést m egszüntetett, előmozdította a jobbágyok felszabadítá­
sát s elrendelte, hogy az 1800-ki év első napjával minden kötelék
szűnjék meg ezek és a föld között. Atyját 1808. márcz. 13-án kö­
vette a trónon.

TIZENHETEDIK FEJEZET.
Nagy-Britannia. — A Györ gy- f él e k o r s z a k .
Láthattuk, hogyan sülyedt Európa délszaki része, mig északi
fele folyvást emelkedett, s Anglia állott eme kor politikájának élére,
irányt adva béke idején s pénzzel látva el a háboruskodókat. Előbbi
forradalmai alatt ő már befejezte a parlamenti kormányzat megala­
pítását, midőn még egy más ország sem volt annak birtokában, s

heti-e Struensee é le tét. S ehaek igenlöleg in te tt s azonnal egy íra to tt n y ú jto tt á t

neki aláírás v é g ett, m ellyben m agát bűnösnek n y ilv á n íto tta. A király n é kezébe
vette a tollat s írni kezdé C'arol.............. midőn azonban fölem elte szem eit s lá tta
Scback gögös öröm ét, eldobta a to lla t s á jn lta n a földre rogyott. S ehack erre
megfogta a k irály n é k e zé t s le ira tta vele a m ég hiányzó b e tű k e t, m ire eltáv o zo tt
» végzetteljes ir a tta l. A kopenhágai hiv atalo s lap 1852. ja n 17-ki szám ában
Karolin egy levelét közli, m ellyet halálos ág y án III. G yörgy angol k irály h o z in­
tézett (Ceile-ben 1775. m áj. 10. keltezve^ s m ellyben á rta tla n sá g át bizonyítja.
xvii. 21
 — 322 —

azért örömmel fordítjuk tekintetünket Angliára, hol az alkotmány

és a törvények többé nem voltak alávetve változtatásoknak, hol a
hivatalnokok felett a nyilvánosság itélt, a miniszterek felelősek vol­
tak, egy sérthetien főnek, a látszólagosnál alig több vezetése alatt.
Nagy-Britannia politikai túlsúlyát, folyvást növelte a fényűzésnek,
a kéjvágynak és kereskedői szellemnek gyarapodása Európában,
s a fejedelmek, kik folyton növekedő szükségleteik kielégítése vé­
gett eddig rendesen Hollandhoz szoktak folyamodni, most Angolor-
szágtol kezdettek kölcsönözni. Azon előnyös helyzetben lévén, hogy
nem félhetett váratlan megtámadásoktól s nem kellett határai miatt
vitázni, olly szabadságot élvezett, melly eléggé mérsékelt volt arra,
hogy ne váljék forradalmivá, s eléggé jelentékeny, hogy tetterőre
buzdítsa az országot s ama parlamentekre irányozza Európa figyel­
m ét, mellyekből a szabadságnak és rendnek máshol nem ismert
eszméi indultak ki. Mindezek folytán Anglia az összes államférfiak
bámulatának tárgyát képezte, mig saját alkotmánya a folytonos
terjeszkedést tűzte ki létföltétel eül s a gazdagság gyűjtését tette a
nemzet közös törekvésévé, miből bizonyos kereskedői hősiség ke­
letkezett.
Két pártja nem szerencsétlensége, hanem lelke az országnak,
amennyiben a whigek a szabadság, a toryk a rend fölött őrködtök;
amazok a mozgalom inditói, ezek annak mérséklői voltak; a whi­
gek hasonlítanak a vitorlához, melly nélkül a hajó nem haladhatna
előre, a toryk azonban a kormányrúdhoz, melly azt a vihar közepett
rendeltetése felé vezérli.
I. G y ö r g y .
Midőn azonban a j ó k i r á l y n ő , Anna, a hannoveri válasz­
lónak, Györgynek, hagyta a trónt (1714.), úgy hogy a hajdani
normann dynastiát egy Olaszországból származott és Németország­
ban növekedett uralkodócsalád váltotta fel, a két párt, úgy látszott,
szerepet akart cserélni; a whigek, kik kötelességöknek tartották
támogatni a protestáns aralkodócsaládot, királypártiakká lőnek, mig
a toryk az ellenzékkel fogtak kezet ezen, a forradalom által fölemelt
dynastia ellen. Ennélfogva a toryk, a Straffordot és Laudot magasz­
taló hajdani lovagok ivadékai, rettenthetlen védői lőnek a szabad­
ságnak; a wighek pedig, a g ö m b ö l y ű - f e j e k utódai, kik Milton
és Locke szavára s Pym és Hampden tényeire esküdtek, a trón
körül sorakoztak, Mindenekelőtt azonban protestáns királyt akartak,
s még a toryk sem nyilatkoztak volna a trónkövetelő Stuart Jakab
Eduard m ellett, ki sz. György lovag név alatt ismeretes, ha ez
 - 3 2 8 -

előbb le netu mondott volna a catholicismusról. Másrészről a trón­

követelőt nagyszámú skót, még több irlandi s az összes katholiku-
sok pártolták, amiértis a papismustól való félelem volt a két első
hannoveri király valódi támasza, kik épugy elbuktak volna az el­
lenfél gunyjai között, mint Cromwell Richard, kinek semmi tekin­
tetben sem állottak fölötte, ba nem támogatta volna őket a whig-
miniszterium és azon meggyőződés, hogy csak a braunschweigi ház
vagy a papismus között lehet választani.
I. György, ki idegen volt az országban, korlátolt tehetségek­
kel birt, egy kis udvar szokásait ismerte csak, s azért ellenszenv­
vel viseltetett ezen nagy udvar fényűzése irá n t; nem ismerte az
ország politikáját, alkotmányát, szellemét, sőt nyelvét sem ; azon
tulajdonok nélkül, mellyek tiszteletreméltóvá teszik a jelentéktelen­
séget vagy vonzóvá a kicsapongást; kegyetlen , makacsul ragasz­
kodva saját kicsinyes eszméibe?, alig volt képes maga iránt rokon-
szenvet ébreszteni, ámbár gazdálkodott az idővel és a jövedelmek­
kel, barátja volt a b ék én ek , noha jól értett a fegyverforgatáshoz.
Ő befejezte az alkotmányt azon intézkedéssel, mellynél fogva h é t
é vr e terjesztetett ki a képviselő kamra ülésszaka ; ezen szabály
helytelen ugyan elméletileg de a gyakorlatban sokat használhat
az által, hogy lehetővé teszi a kormánynak féntartani magát a zi­
vataros időkben, eltávolítja a gyakori választások bonyodalmait,
erősebbé teszi s mintegy emancipálja a kamrát a koronától és a
pairektöl.
Első minisztere Townshend Károly viscount volt, s miután
Marlborough, W alpole Róbert és a többi whigek újra megnyerték a
király kegyét, követelték, hogy indittassék pör Bolingbroke minisz­
tériuma ellen, melly csakugyan el is Ítéltetett azért, mert elfogadta
az utrechti békét, noha ez remekműve volt s a két parlament által
is jóváhagyatott. Oxford gróf a Tower-be záratott, Bolingbroke
Ormond-dal együtt Francziaországba menekült, hol aztán veteked­
tek a kormányzósággal a kicsapongásokban s bátorították a trón­
követelőt, ki III. Jakab cfcimet vett föl. Ez utóbbi ki is kötött
egyizben Skótörszágban (1716.), de megveretett és elüzetett, látta,
milly kegyetlenül büntetik párthiVeit, s az egész vállalatból csak
annak emléke maradt meg számára, hogy valaha térdenállva szol­
gáltak neki ebédközben. Kegyetlen és sokféle büntetésekkel súj­
tották szokat, kik az invasiót előmozdították, s elhatároztatott, hogy
ama napon, mellyen György trónra lépett, in e f f i g i e megéget*
twsswk a pápá, a trónkövetelő, Ormond herezeg és Mar gróf.
21*
 — 324 —

W alp ole.
Walpole (1676— 1745), ki talán legnagyobb minisztere volt
Angolországnak, a Hannover-ház megszilárdítását tűzte ki egész
politikájának czéljául, s erre eszközli] az európai békét és a fran-
czia szövetséget tekintette. Minthogy Anna királyné 53.681,000
sterlingnyi adósságot hagyott, mellyért hat és nyolcz százaléknyi
kamatot tizeitek, W alpole ezt négy százalékra szállította le, kije­
lentvén, hogy aki nincs megelégedve, kiveheti tökéjét; ez akkor
uj eszme volt, de kedvező fogadtatásra talált, s elhatároztatott, hogy
a kamatleszállításból nyert megtakarításokból egy megváltási alap
(s i n k i n g-f u n d) alakittassék. Szeretvén a hatalmat, ennek meg­
tartása végett ellenmondó tényekre engedte magát ragadtatni. Majd
eszélyes, majd vakmerő, gyöngéd, behízelgő s szükség esetén mégis
erélyes, irodalmi tekintetben m űveletlen, kévéssé ismerve a törté­
nelm et, durva bánásmóddal, feslett erkölcsökkel bírva, gyakorlati
szellemmel volt felruházva s ismerte az em bereket, az udvart, a
nem zetet; még barátjait is odahagyta, mihelyt magát általuk a
hatalom birtokában veszélyeztetve látta, nem tűrt vágytársakat, s
még kevésbbé ellenségeket, s ő volt az első, ki a kamrák többsé­
gének segélyével húsz éven át tartotta kezében az ügyek vezetését.
Társa és sógora, Townshend, nyilt, heves és erélyes férfiú volt, s
ez utóbbinak felesége képes volt fentartani köztök az egyetértést
az alapelvek tekintetében. Egy olly király alatt, ki nem értett
angolul s azért nem jelent meg a miniszterek tanácskozásain, ez
utóbbiak dolga volt kormányozni, s főfeladatuk a képviselőház ro-
konszenvének fentartásában állott. Walpole ezt ékesszólásával, a
nemzetet pedig nyerészkedésre czélzó terveivel vonta a maga párt­
jára ; azt szokta mondani, hogy ismeri minden angol értékét, mert
egy sem volt, kinek szavazatát valaha meg ne vásárolta volna.
Ezen megvesztegetési rendszer, mellyet W alpolenak bűnül tulajdo­
nítottak, valóban szükséges volt, midőn a parlament tagjainak leg­
nagyobb része a személyes érdeken kívül semmi egyéb indokot nem
ismert a kormány támogatására. Amiértis Shippen, a jakobiták
főnöke, igy szólt: „Róbert és én becsületes emberek vagyunk;
ö G yörgy, én Jakab király érdekét védem ; ezek azonban egy-
tül egyig csak hivatalokat hajhásznak, akár Györgytől, akár a ja-
kobítáktól." W alpole tehát csak azt tette, amit a kor követelt, és
czélszerüen cselekedett; minthogy egészen jelentéktelen vagy rom­
lott királyok alatt rendszeresítette a békét és előkészítette a háborút,
s elérte kettős czélját: megszilárdítván az angol intézményeket a
 — 325

hannoveri uralkodócsaláddal, s növelvén a középosztályok befolyá­

sát azáltal, hogy ügyes kormányzatával szaporította gazdagságukat.
Trónraléptekor György esküvel fogadta, hogy szárazföldi bir­
tokainak védelme végett nem keveri háborúba a nemzetet, s csak
britt alattvalót választ miniszterül vagy államtanácsosul. De nem
tartotta meg Íg éretét; a kényurasággal egyfokon álló megvesztege­
tési rendszert léptetett életbe, s kedve telt abban, ha pórázon ve­
zethette a parlamentet, melly támogatta öt németországi birtokaira
vonatkozó költekezéseiben és hadjáratában, és segédkezet nyújtott
neki Hannover megvédésére XII, Károly ellen, ki boszuból a trón­
követelőt pártolta. Számos barátja és szeretője kisérte a királyt
Angolországba, kik az úgynevezett hannoveri juntát képezték, s
kikkel gyakran dolgozott barátnője vagy felesége Eberstein her-
czegnö szobájában, ki később Kindal herczegnője lett, s kincsvá­
gyó és pénzért megvásárolható s a közügyekben nagy befolyással
biró nő volt. Épolly kincsvágyó, de kevésbbé hatalmas volt másik
barátnője, Platen grófnő, s c két asszonyt az angolok a leghang­
zatosabb czimekkel ruházták fel. Nekik és Sunderland grófnak,
Marlborough vejének, sikerült megbuktatni a két sógor minisztert
(1717), s Sunderland és Stanhopenak szerezni meg a király kegyét.
Angliában a Law-éhoz hasonló eszmét terjesztett el Blount
lovag, a d é l i t e n g e r r e n d s z e r e név alatt ("1721). Már III.
Vilmos óta létezett egy adósság, m e g v á l t h a t l a n é v i j á r a ­
d é k o k nevezete alatt, melly mintegy nyolezszázezer sterlingbe
került évenkint. A déli tenger társulata, versenyezve a bankkal,
ajánlatot tett arra, hogy az adósság megválthatónak nyilvánittas-
sék, s hét és fél milliót ajánlott fel a közadósság visszafizetésére;
az ajánlat elfogadtatott, minek folytán a társulat megszerezhette
a meg nem váltható adósságokat, mellyek tizenöt, s a megvált- ,
hatókat, mellyek tizenhat millió sterlingre rúgtak, s olly ügyesen
vitte az agiotage-t, hogy a részvények ezer száztólira emelkedtek ').
Az agiotateurök, a könnyű meggazdagodbatás reményében, nagy
fényűzést, romlottságot, erkölcstelenséget, istentagadást fitogtattak;
deegy évig is alig tarto tt a já té k : a részvények százötvenre, s

’) O lly n a g y volt a bankiizérkedési düh, hogy egy ism eretlen egy nap
azzal á llo tt elő h börzén, m iszerint neki egy terve van, m ellyet csuk egy hónap
múlva fog feltárni, addig azonban csak Írjan ak a lá. Akik rögtön két g u in ée t
fizetnek, száz guinée é rté k re fognak elöjegyeztetni, m ellyek m inden évben ugyan-
auuyit jövedelm eznének. Az első nap re g g elen k é te z e r giiniéet g y ű jtö tt össze,
mellyekkel d é lu tá n k e re k e t oldott.
 még kevesebbre töpörödtek ; n nemzet, melly felzavartatott, kifusr.-
tatott, a királyt, a minisztereket és a juntát is bűnösöknek tartott»,
követelte a vétkesek megfenyitését, mialatt a legaljasabb csalások,
9 Sunderland, Stanbope és n király barátnői javára eszközölt ál­
eladások jöttek napfényre. Ezek tehát elítélteitek a még arról is
szó volt, hogy György lemondásra kényszerittessék. Ekkor ismét
visszahitták W alpolet (1723), ki mindent elkövetett a vállalat meg­
hiúsítására, s minthogy a részvények is rögtön emelkedni kezdettek,
indítványozta, hogy a Társulat részvényei kileucz millió erejéig a
bankba olvasztassanak (i n g r a f t ) ; ugyanennyi ruháztassék át a
keletindiai Társulatra, húsz milliónyi pedig hagyassák meg neki.
Ez egyelőre lecsillapította a nyugtalanságot, de nem lehetett vég­
rehajtani. A közhitei helyreállítása végett azonban egy bilit ter­
jesztett elő a közadósság leszállítására, melly csakugyan előnyére
vált a nem zetnek; igyekezett felvirágoztatni a kereskedelmet s
megszüntetni annak szükségét, hogy a nyers anyagok az északi
tartományokból szállíttassanak be. Az angol kormány többé nem
ragaszkodott olly mereven a kereskedelmi kizárásokhoz; eltörölte
az egyedáruságokat, kivéve a keletindiai Társulatét, s lehetőleg
kevesett avatkozott a kereskedelmi érd e k e k b e ; anélkült hogy le­
mondana a kereskedelmi rendszerről, elismerte, hogy azon alkot
tnány czélszerü, mellynél szabadabb fejlődés engedtetik az egyéni
erőknek, s hogy a kormányoknak érdekékben áll gyámolitani és
szabad szárnyra ereszteni az ipar működését. Ennek megfelelöleg,
a vámok a kereskedelemre nézve kedvező módon átalakíttattak,
minek következtében növekedett az általános gazdagság b ezzel
karöltve a nemzeti jóllét és dicsőség.
II. G yörgy
Egy dinnyeevésböl származott gyomorbaj véget vetett György
"életének (1727), ki 30.267,000 sterlingnyi adósságot, egész csomó
szerződést, segélyezési kötelezettségeket s fenyegetett alkotmányt
hagyott maga után. O mindig elhanyagolta feleségét s a legszi­
gorúbb bánásmódban részesítette a walesi herczeget, ki negy­
vennégy éves korában követte öt a trónon. Tehetség és politikai
ismeretek tekintetébeu alatta állott a ty já n a k , m akacs, könnyen
haragra lobbanó természetű volt, ragaszkodott a külsőségekhez
és kedvelte a katonai parádékat, s. mint atyja, úgy ő Bem sokat
törődött a művészetekkel és» tudományokkal. Magáénak tartotta a
a közvagyont valamint a politika szabályainak saját rokon-vagy ellen*
Bzenvét, amiértis akként válogatta minisztereit, amint épen sikerült
 - 327

megnyerniók személyes tetszését. Sokat hallgatott barátnőire, ki­

ket divatból, beiisŐ szenvedély nélkül tartott., s Walmoden asszony
az állami tanácskozásokban is részt Vett; az alkotmány hatálya
folytán azonban eme barátnők befolyása legfolebb némelly hivatalok
s a térdszalágrond osztogatására szorítkozott. György igen bízott
feleségében, a szép es szellemdus Brandenburg-Anspich Karoliná­
ban, ki barátnője volt a tudósoknak s nevezetesen Leibnitznak és
Clarké Sámuelnek. Ezen nő azáltal, hogy el tudtü leplezni ura­
lom-vágyát, döntő befolyást gyakorolt férjére s ennek szeretőire,
s valahányszor György távol volt, mindig ő viselte a kormány­
zónői tisztet.
W alpole ezentúl is támogatta a whigek pártját és ügyeit,
vagyis a szabadság tanát, feladata lévén megszilárdítani a kormányt
azok ellenében, kik azt visszafelé akarták terelni, valamint azok
ellenében is, kik a fejetlenségbe akarták zuditani, felidézte maga
ellen mindkét párt ellenszenvét, mellyek aztán a köznépet izgat­
ták ellene. Angolországot csak a béke menthette meg, s ö fentar-
totta azt, daczára a király hajlandóságának, a köznép zajongásá­
nak, a franczia türelmetlenségnek, a spanyol tekörvényességnek,
az osztrák nagyravágyásnak, s Poroszország folyton növekvő ha­
talm ának; csakhogy a miniszterségben töltött busz év öt az em­
berek megvetésére tanította, mint akiknek tapasztalta aljasságaikat,
és titkos indokaikat. Napról napra mérges röpiratok által lévén
megtámadva, felfogadott lapok által védette m ag át; tűrte az ösz-
szeesküvéseket, beöntötte a kormányba a türelem erényét, s le­
győzte az ellenzéket, mellyet jakobitáknak neveztek, ámbár kü­
lönféle elemekből volt összealkotva. Megnyerte vagy pártolta az
aljas Bolingbroke visszahelyezését, ki miután pénzzel és egyéb al­
jas eszközökkel megnyerte az ellenzéket, ezt minduntalan népszerű
javaslatok előterjesztésére izgatta, akként szám ítva, hogy azok
visszautasítása gyülöltté fogja tenni a minisztériumot, Townshend
erre visszavonult, Walpole pedig inkább a szárazföldi politikával
foglalkozott, a cabinetet a francziák odahagyásával az osztrákok
pártjára terelte b szövetségre lépett a császárral és Hollanddal ;
iilymódon háború nélkül birtokába juttatá Nagy-Britanniát annak,
miről az utrechti béke folytán lemondani kényszerült, s ezen ered­
mény jelentékenyen növelte tekintélyét- és népszerűségét. A len­
gyelországi háborúban csak közvetítő szerepet engedett játszani
Angolországnak, s midőn öt a közvélemény a spanyol háborúra te­
relte, ezt csak lassan és kedvezőtlen eredménynyel folytatta,
 — m
Az ellenzék, melly kedvetlenül szemlélte a pénz és vér pa­
zarlását Németországban, nem különben az idegen katonák tartá­
sát, kik veszélyesekké válhattak a szabadságra nézve, a hatalmas
szónok, Pulteney Vilmos vezetése alatt újra fölemelte fejét, s oce-
mány gunyiratokkal ostromolta W alpolet, ki hogy visszanyerje
tekintélyét, saját eszméitől eltérő lépésekre látta magát kénysze­
rítve, s az adók megkönnyebbítése végett megváltoztatta az ö szép
törlesztési rendszerét. 0 azt tartotta az oeconomistákkal, hogy a
közvetett adók előnyösebbek az egyenes adóknál, s a parlament
felfogása ellenére egyszerűsíteni akarta azokat az apró zaklató
adók eltörlésével, az a c c i s e , vagyis a fogyasztásra vetett adó­
val helyettesítvén a vámjogokat, melly uj adónemből ő annyi jö­
vedelmet remélt, hogy eltörölheti a föld-adót. Először is adót ve
tett a kávéra, a theára, a cacaóra, aztán a sóra, a dohányra, a borra;
de noha csak lépésről lépésre haladt, nehogy rettegést keltsen, az
ellenzék mégis rájött a mesterfogásra s rögtön lárm át csapott; a
rágalmazó C r a f t s m a n s az ellenzék többi lapjai félelmessé tet­
ték az a c c i s e szót, mintha ez az alkotmány felforgatására vezetne.
Miután ekként a köznép felizgattatott, Walpole többé nem hajthatta
végre te rv é t; mig azonban az ellenzék azt remélte, hogy György
rá fog unni miniszterére, ö inkább ennek ellenfeleivel tűzött össze,
8 Walpole megmaradt állásán, daczára B o l i n g b r o k e f a b á b-
j a i n a k.
Mig egyrészről a forradalom felelőssé tette a végrehajtó ha­
talmat, eme nyűg nem terhelte a kamrát, melly csak kevesek ve­
zetése alatt állott, s mellynek vitáiról a lapoknak nem volt szabad
tudósítást közölni. Ezen rendszeres megvesztegetés a kamra hatal­
máról tanúskodott, minthogy a miniszterek bizonyára nem vásá­
roltak volna meg tehetetlen szavazatokat; ezen bajnak csak úgy
lehetett elejét venni, ha vagy a végrehajtó hatalom korlátlanná té­
tetik, vagy pedig közzététetnek a parlamenti viták, miáltal minden
egyes tag a közvélemény itélöszéke elé állíttatnék. Evégböl teker-
vényes utakhoz kellett folyamodni; s ki a liliputok országában, ki
a rómaiak valamelly gyülekezetében történt dolgok gyanánt, vagy
más allegóriák leple alatt, adta elő eme czélokat. Az irodalom eme
megvetőjének hosszú miniszterkedóse alatt azonban végetértek az
erkölcsrontó protectiók, minekfolytán az irók a közönséghez for­
dultak s az ész tulajdonjogra tett szert saját teremtményei fölött.
Az ellenzék a legagyafurtabb mesterfogásokat találta fel W al­
pole megingatására, s utóvégre még hivatal-halmozás miatt is vá­
dolta ; ö majd ellenállott, majd meghajolt; végül annyira biztosnak
érezvén magát, hogy még párthiveinek megválasztatásával sem
törődött, megbukott, s visszaadta tárczáját Györgynek (1742), ki
azt könyezve fogadta el. A komoly archidiaconus, Coxe, hőst,
szentet csinál belőle J) ; mások tíejanus és a m e g v e s z t e g e t é s
a t y j a gyanánt tüntetik fel, mi csak ujabb bizonyítványa annak,
mennyire bajos valamelly forradalom után kormányozni. De arra,
hogy valaki huszonöt éven át fentarthassa magát, nem elég az er­
kölcstelenség, arra jellem, belátás és bátorság is kívántatik, mi­
szerint képes legyen a fékvesztett szenvedélyek, a jakobiták ne­
mes becsületessége s a calvinisták köztársasági eszménye között
a helyes utat kiválasztani s legyőzni a pártokat, miként Marlbo-
rough legyőzte az ellenségeket. Megvizsgáltatván hivataloskodása,
semmi szabályellenest nem födöztek fel, s ö azután is megtartotta
befolyását a királyra, mig a minisztériumban, mellyet Pelham el­
nöksége alatt Pulteney alakított össze, egyenetlenség uralkodott;
a toryk, kik mindig együtt tartottak, újra megnyerték a király
kegyét, noha ama körülmény folytán, hogy nem voltak hatalmas
főnökeik, a főbb kormányhivatalok egyelőre a whigek kezében
maradtak ; a ke’t párt lemondott ellenségeskedéseiről, talán épen
azért, mert ereszben W alpole alatt tulmentek a határon, s mert a
nép észrevette, hogy a minisztérium változása nem vonta maga után
a rendszer megváltoztatását.
Jakab Eduard trónkövetelő, Olaszországba menekülvén, soha
sem szűnt meg titkos összeköttetéseket tartani fenn, s midőn érte­
sült a minisztérium ellen intézett dühös támadásokról s a viharos
parlamenti ülésekről, azt hitte, hogy az elégületlenség elérte tető­
pontját, s hogy csak egy szikrára van szükség a polgárháború
lángralobbantására. Fia Károly Eduard tehát Francziaország segé­
lyével kikötött (1745) a lochabyri parton alig kétszázezer lírával
kétezer puskával és hatezer szalílyával. A nép, melly lábai elé
borult, ekként kiáltott fel: „Mit tegyünk? szegények, fegyverte­
lenek vagyunk s csak feketekenyérrel táplálkozunk.“ — „Én is
azt fogok enni veletek, szegény leszek mint ti, s ellátlak fegyver-

') Memoir o f life and administratiun o f sir Róbert Walpole, with original
mmspondence and authentic papéra. 1798.
U jabb fényt d erítenek W a lp o le r a : Memoir a o f the reign of George the 11.
and George the III. by Horace Walpöle, n iw fira-t published from the original mss.
willt notes by sir Denis le Marchant. Lmndun, 1845.
rel b e n n e t e k e t — válasrolá K ároly, s miután a Cameronok étf
Maedonaldok ciánjainak óién látta magát, k atyját királynak kiál­
totta ki, bevonult Edittburgba:. Ámbár sem lovasságuk sem ágyúik
nem voltak, s a e g é s z haderő nem volt több kétezerötszáz hegy­
lakónál, mégis oroszlánok módjára küzdöttek, megszalasztották az
angolokat s az egész ország urává tették vezéröket. A sikonlakó
skótok bámulták a herczeget, „ki a földön aludt, négy perez alatt
megebédelt ső t perez alatt megverte ellenségét1' ; hymnusokat készítet­
tek tiszteletére, s guny-dalokat az ellenség vezére, Juhn Cope ellen;
arczképét minden doboz fedelén látni lehetett, többen pénzt is adtak, de
nem voltak képesek fegyvert ragadni s a harczikürt riadójára csak a
hegyek viszliangja felelt. Karoly mégsem mondott le Anglia meghódítá­
sáról, mellynek nem voltak kellő számú csapatai, minthogy ezek legjava
Fontenoy mellett esett el. Hadmozdnlatainak hallatára Londonban
bezárták a boltokat és a börzét; György készen tartotta a hajókat,
kincseivel megrakva, s ha Károly ekkor egyenesen London ellen
vonul, a hannoveriek ugyancsak kellemetlen kelepcéébe jutottak
volna. De visszatartották öt a félénkek Ígérgetései s titkos össze­
köttetéseibe vetett bizalm a; míg a kormány jutalmat tűz ki fejére,
ő megtiltja övéinek Györgyöt bántalmazni ; ekközben az angolok
fegyvereket és pénzt gyűjtenek, kiszorítván öt Angliából, Skótor­
szágba rontanak s a Culloden melletti csatával (1746. ápr. 27.)
véget vetnek a háborúnak. Cumberland herczeg olly kegyetlenül
bánt a sebesültekkel, hogy mészárosnak nevezték e l ; Károly Eduárd
öt hónapig bolyongott Skót ország hegyei között, szükséggel küzdve
s orgyilkosokkal oldala mellett, a halallal szemei előtt, mig végre
a szárazföldre menekülhetett. Mint hőst magasztalták öt, s bármenj7-
nyire szépítették is az igazságot, annyi bizonyos, hogy koczkára
tette saját életét, de nem értett a vezetéshez, tudott gerjeszteni lel­
kesedést, de nem fejtett ki elég szilárdságot, hogy felemelkedjék a
szerencsétlenségek csapásai aló! , s nem mutatott részvétet azok
irá n t, kik az utolsó Stuartért szenvedtek. Párizsban később nem
tudta megőrizni a szerencsétlenség méltóságát, s mig Skóeziában ra­
kásra hullottak a fők, ő minden körben megjelent s a dorbézolásban
keresett szórakozást, amit gyakran szoktak tenni olly emberek,
kiknek jövője örökre megsemmisült. Meghalt Fiorenczben 17&8.
Midőn a cullodeni csata feltüntette azon párt tehetetlenségét,
melly restauratióról ábrándozott, midőn a remények elenyésztével
a kölcsönös gyűlölködések is véget értek s a kormányt egy egészen
ui nemzedék vette kezébe , komolyan hozzáfogtak a parlamenti
munkálkodáshoz, * minthogy löbbé nem volt szükség a forradalmai
védelmezni,, a gyakorlati útra léptek. Ekkor föllépnek a nagy b * ó -
nokok : Chatam, Grenville, North a felsőházban; Camden, Erakint',
Manshetd az igazságszolgáltatást kezelő pairek között; P itt, Fox,
Bürke, Windham, Romilly, W ilbcrforce, W ilkes, W itbbread, Dun-
das, Sheridan és egyéb jelesek a képviaelőházban ; ritka csoportja
a nagyságoknak.
P itt V ilm os.
Ez idötájban (1746) kezdtek föllépni a minisztériumban Pitt
Vilmos és Holland lord (Fox Henrik). Ez utóbbi mindig csodálta
Walpolet, mig Piit az ellenzéket pártolta. Amaz államtitkár lett,
Pitt pedig az ellenzék élére állott, s fölemelkedése Walpole ellenzése
daczára arról tanúskodott, hogy a közvélemény sokkal hatalmasabb
a kegynél. Fox csakugyan visszavonul (1757) s elfogadja a főfizető
alárendelt de nyereséges állását., s hogy milly forradalom jö tt létre
az eszmék világában, ezt tanúsítja azon körülmény, hogy egy egy­
szerű lovász fia jutott a föhatalomra, és pedig pusztán ékesszólása, a
írancziák elleni gyűlölete és jó hírneve segélyével. Itt kezdődik
P i t t k o r m á n y z a t a , ki emelkedett lélekkel, erélyes jellemmel,
beható észszel, meleg ékesszólással lévén felruházva, képes levéu
a maga részére hódítani a királyt, anélkül, hogy magát neki min­
denben alávetné, s nem neki hanem hazájának szolgálva, — akként
tünteti fel Angolországot önmaga előtt, amint előkerült alkotmányos
intézményeiért folytatott százados küzdelmeiből, íélszázad óta fára­
dozva dynastiájának megszilárdításában, melly utóbbi amaz intéz­
ményeket egy általánosan elismert monarchiára alapitotta; beönti
nemzetébe a rettenthetlen bátorságot, a hajthatlan jeliemet, a mint­
egy ösztönszerii, áldozatkész bazaíiságot, s túlsúlyra juttatja a bour­
bon coalitio fölött. Találóan mondák róla, hogy ő egy római eré­
nyével, s egy franczia finomságával bir, minthogy valóban ódonszerü
az ö hazafisága, vagyis követelő s kész feláldozni a többi nemzetek
javát és az igazságot; hódítani, egyetemes felsőséget gyakorolni
akar; arra ösztönzi honfitársait, hogy a tengerek uraivá tegyék
magukat; általa Angolország korlátlanul uralkodott a cabinetekben
és az Óceánon, gyarmataihoz a Francziaországtól elvett Canadát és
Louisianát csatolta, s kitúrta ennek bankjait Indiából; ha a hétéves
háború tovább tart, az összes gyarmatokat elfoglalta volna, legalább
igyekezett megakadályozni az európaiak egyesülését, hogy az egyen­
súly czime alatt valamennyiöket közös megaláztatásban tartsa. Meg­
szüntette a trónkövetelő párthiveinek üldöztetését s a skótokat sújtó
haditörvényt, számos üldözött jakobitát, sorozva a hadseregbe. Ez­
alatt a whigek, kik a főállomásokat kezeikben tartották, folyvást
éber szemekkel kisérték a torykat, nehogy zsarnokivá tegyék a
kormányt, s másrészről radikálissá ne váljék a democratia.
György hirtelen meghalt hetvenhét éves korában (1760); s ha
Angolországnak gyarapodott kereskedelme és hadiszerencséje, ez
nem neki, hanem az alattvalók tevékenységének s a franczia tenge­
részet hanyatlásának köszönhető. Uralkodása alatt elfogadtatott a
Gergely-féle naptár, megerösittetett a régiség-gyűjtők társulata,
megszereztetett sir- Hans Sloane muzeuma és Harley kézirat-gyllj-
teménye, melly a Cotoniana nevű s Angolország történelmére vonat­
kozó kézirat-gyűjteményhez s a király könyvtárához csatoltatott.
. III. fiyíírgy.
A walesi herczeget, Frigyes Lajost, atyja Honnoverben hagyta,
attól tartván, hogy az ellenzék élére állhatna, főleg miután puszta
személyeskedésből Frigyes Vilmos iránt megakadályozta összekelését
a porosz herczegnövel. A herczegnek csakugyan sokat tömjéneztek
aa ellenzék tagjai és a tudósok, mint Swift, Popé, Thompson s Wal­
pole egyéb ellenségei; Chesterfield- és Bolingbroke, melly utóbbi ép
olly ügyes volt a whigek visszaéléseinek csipkedésében, mint amilly
képtelen volt azok megszüntetésére, szüntelen ingerelték öt az udvar
ellen; minekfolytán elmérgesedtek az ingerkedések s a király szám­
űzte öt jelenlétéből (1738), s nyugodtabban lélekzett, midőn a her-
czeg negyvenöt éves korában meghalt (1751). Csak egy tizenkét-
éves gyermeket hagyott maga után, miértis előre gondoskodtak a
kiskorúság esetéről, törvény utján a királynőre ruházván a kormány­
zóságot egy tanácscsal oldala mellett. Ez intézkedésre nem volt
szükség, minthogy a nagyapa halálakor György már huszonkét éves
volt, s azért rögtön követte öt a trónon. Nem értett ugyan az ügyek
vezetéséhez, de azért általános rokonszenvvel találkozott, mert mint
angol született és neveltetett, a jámborság és erkölcs elvei szerint, .s
fel volt ruházva amaz örökösödési jogokkal, mellyek gyakran az ér­
dem helyét pótolják. Sokak ellenszenve s a legtöbbek közönye a két
előbbi király iránt megszűnt; nem lehetett többé szemére hányni a
bitorlást ezen család harmadik sarjadékának, s a legitimisták kion­
tott vére sem ö rá háram lott; ö továbbá szilárd jellemmel és erős
akarattal volt felruházva, s ha nem is volt szelleme nagyon beható,
de birt némi kormányzói ügyességgel, A toryk, kik távol tartották
magukat a tróntól, ámbár természetes támaszai voltak, ismét megba­
rátkoztak a valósággal , s azért rajok támaszkodva és nem véve
 — 3 3 3 —

észre, jiogy a nemzeti jogok immár sérthetlenekké lőnek, III. György

ollykor némi kedvet mutatott a királyi előjogok gyarapítására. E b ­
ben állott Bolingbroke és társainak rendszere, kik megutálva a par­
lament romlottságát, azt hitték , hogy egy hazafias király orvosol­
hatná a bajt, ha fölényre tenne szert a képviselőház fölött.
Bute.
Illy eszméket táplált Bute gróf is , ép olly ügyes udvaroncz
mint tapasztalatlan politikus, kit György bizalmával ajándékozott
meg s kinek befolyása következtében P itt jelentékenyen csonkítva
látta saját hatalmát, noha megmaradt a minisztériumban. Ez utóbbi
folyvást hódításokon törve fejét s megkedvelvén a háborút, melly
olly jól sikerült neki Amerikában, Indiában, Németországban, össze
akart tűzni Spanyolországgal, hogy elejét vegye a közte és Franczia-
ország között létrejött családi szerződés következményeinek ; midőn
látta, hogy tervét sokan ellenzik, beadta lemondását (1761. okt) s az
ellenzék legszabadelvübb töredékéhez csatlakozott, mellynek külön­
ben épugy kerülte aljas fondorlatait, mint előbb az udvaréit. A népsze­
rűség, melly őt bukásáért kárpótolta, még inkább növekedett, midőn
látták, hogy helyesen látta előre a dolgokat ; III. Károly ugyanis, ki
a legellenségesebb érzelmeket táplálta az angolok iránt, mióta ezek
az ő Nápolyát fenyegették, megkezdette az ellenségeskedéseket, s há­
borút kellett üzenni Spanyol- és Francziaországnak.
Bute lord minisztériuma, melly a Guelf ház trónralépte után
elsőizben választatott a toryk pártjából, czélul tűzte ki a királyi te­
kintély emelését, a romlottság és olygarchicus fondorlatok megszün­
tetését, Angolország elszakitását a szárazföldi költséges szövetségek­
től és a Francziaországgal folytatott háború befejezését; de ha elérte
is eme czélját, a romlottság még mélyebb gyökereket vert alatta,
minthogy folyvást védenie kellett magát a nép haragja és megvetése
ellen. Általános volt az elkeseredés ezen miniszter ellen, kinek egye­
düli érdeme a király kegye volt, s ki maga skót lévén, skótokkal töl­
tötte be a hivatalokat, midőn az összeolvadás a két nemzet között
még nem volt befejezve s alig hegedtek még be az 1745-ki sebek.
Az ujságirók állítása szerint Angolország a nyomor és kényuralom
járma alatt nyögött, s a miniszterek állása csakugyan mind nehe­
zebbé lön, mióta a sajtó minden tényöket viszhangozta; ez ugyan
drága biztosítéka a szabadságnak, de nyűg a kormányra nézve. A
gunyiratok között nagy hírre tettek szert J u n i u s l e v e l e i , mellye-
ketismeretlenszerzőjök 1769-től 72-ig bizonyos időközökben bocsátott
ki, s bennök hideg és kérlelhetlen gunyorral bírálta a miniszterek
 — 334 —

tényeit; telvék ékesszólással és szellemmel; a cabinetek titkainak isme

rete mutatja, hogy magjts állású egyén tollából származtak, kiléte azon­
ban soha sem jutott n&pfényre.Dühösebb volt aN o r t h-B r i t o n,mellyet
szellemdus arcátlansággal W ilkcs János szerkesztett. Sajtóvétség
miatt elfogatván, hideg vérrel védelmezte magát, támogatva a koü-
vélemény által, melly azt állította, hogy nem lehet ellene port indí­
tani, minthogy a képviselöházhoz tartofcík. A parlament becstelenek­
nek és lázitóknak nyilvánította iratait és egy, a n ő k r ő l irt költe­
ményét , méllyék a hóhér által égettettek e l ; szerzőjük elfutott s
később visszatérvén elítéltetett; a londoni nép háromszor választotta
öt meg képviselőjévé, s a kamra háromszor utasította vissza. Ehoyi
támadás közepeit Bute érefcvén, hogy csak vesztegetés segélyével
tarthatja'fenn magát, egy támaszt vásárolt.
Fox. K ároly Jakab.
Hollandtól!, ki Walpole és az önkényes hatalom buzgó védője
volt, származott Fox Károly Ja k ab , ki tizenkilencz éves korában
belépvén a parlamentbe, örökös ellenmondója volt Pitinek és párto­
lója a népszerű tanoknak. Atyja, ki nem épen tisztességes utón rop­
pant vagyont szerzett, arra szoktatta fiát, hogy vagyonát játékra és
élvezetekre fordítsa, másrészről azonban szabadon és mindenről be
széljen. Illy módon csakugyan kifejlett benfte a parlamenti láhgész
és szónoki strategia; tudott bizonyítani és tám adni, amiként illy
positiv hajlamú néppel szemben szükséges. Vágytársak lévén dicső­
ség és tehetség tekintetében, mindketten tudósok, barátjai a fényes
társaságoknak és lakomáknak, egyként nagyravágyók, Fox szerette
a pénzt, Pitt nem ; Fox birtokában lévén ama mesterkéletlbn ékes­
szólásnak, melly a szívből jő és a Bzivre hat, csupa logica és Ítélet
volt; Pitt szűkében volt a gyakorlati és jogi ismereteknek, de bátor,
sententiosus, telve classicus cíélzásokkal, egyszérti beszédeket tartva,
mellyek azonban alkalomadtán hevöiek- és öllenáilhatlanokká lőnek;
különösen pedig értett ahhoz : megnyerni a tömeg bizalmát és ro-
konszenvét.
Buto lord megvásárolta Fojtot, ki aztán szavazatokat gyűjtött a
miniszter számára , elannyira, hogy elfogadtatott a békeszerződés,
melly szerint Nagy-Britannia megnyerte Oanadát (1763). P itt, ki
minden lehetőt elkövetett, hogy a bekefrtltételek visszavettö&senek,
támogatva a közvélemény által, ezentúl is folyvást ellenszegült Bu-
tenak, ki úgymond, a kényftralom félé tereli b k irá ly t; a miniszterek
és a király többizben tettek kísérletet arra, hogy lerázzák magukról
<nne kellemetlen nyűgöt, a evégett raeghitták & hatalomban való rés*-
 — 3 3 5 —

vételre, Pitt azonban minden illyen ajánlatot visszautasított, bizonyos

föltételekhez kötvén annak elfogadását, mellyeket szükségesnek vélt
a közszabadságok biztosítására. S ép akkor egy igen fontos szabad
ságot nyert a nemzet, s ez a bírák elmozdithatlansága volt.
Bute később Grenville minisztériumának engedte át helyét, melly
ép olly népszerűtlen volt mint elődje, s az által, hogy korlátlan hatal­
múvá akarta tenni a királyt, tehetetlenségbe sülyesztette. Ez utóvégre a
whigekhez volt kénytelen fordulni, s Cumberland herczeggel és
Rochingbam lorddal más whigek kerültek a kormány- rudva (1765),
kik ha kevésbbé jártasak is, de erkölcsösebbek voltak, s visszautasí­
tották a becsületességgel ellenkező eszközöket.
Ezután uj hősök kezdtek szerepelni a parlamentben, 8 a whi­
gek között Bürke Edmund, egy szegény ír, foglalta el az első helyet,
ki már előbb olly hírnévre tett szert czikkei által, hogy Rockingbara
marquis módot nyújtott neki belépni a parlamentbe, hová ő uj, kép-
zelemdus, virágos, fenkölt szellemű ékesszólást hozott. Visszautasítva
úgy a pbilosophÍ3mu8t mint a népfenséget, a birtokot ismerte el a
polgári jogok egyedüli forrásául, s nézete szerint, mindenekelőtt a
tényleg létező hazai alkotmányt kellett megszilárdítani. Fox ellenke­
zőleg minduntalan újításokon törte fejét, s azt remélte, hogy a képvi­
selő-házban úgy a királyi hatalom, mint az aristokratia felett sikerülend
uralkodnia. A birtokosok patriciatusa és az iparosok köznépe között
folytatott eme mélyreható és szakadatlan küzdelemben a történés?, ép
olly m agasztos iskolát talál, mint a római köztársaság tanulmányozá­
sában. Minthogy azonban itt folytonos küzdelem tárul elé n k , helyte­
lenül cselekednék az, ki absolut eszmék szerint akarná megítélni az
embereket és eljárásukat, s azt követelné, hogy inkább koczkáztas-
sák a rendetlenséggel karöltve járó számos előnyöket, hogysem
megnyugodjanak benne, v a g y hogy elégedjenek meg azzal, ha eme
rendetlenségnek tekervényes, hosszas és nem mindenkor erkölcsös
utakon vethetnek véget.

TIZENN70LCZADIK FEJEZET.
Angol-amerikai gyarmatok ').
III. György uralkodása olly eseményeket tüntet föl előttünk,
mellyek rendkívüli fontossággal bírtak nem csupán az Angol- és

>) A z am a k o r b e lie k e n , s n e v e z e te se n Ramsay Dávidon k ív ü l {The hitlory

 — 336 —

Francziaország közti küzdelem folytatását illetőleg, mi az az európai

történelem politikai jellegét képezi a múlt században, hanem azért
is, mert biztosítják az európai műveltség túlsúlyát, melly egyrészről
a kereskedők segélyével összeszövődik India roppant régiségü és
lehanyatlott műveltségével, másrészről pedig a gyarmatok utján az
amerikai szárazföldön is uralomra jut.
Angolországnak csekély része volt az amerikai fölfedezések­
ben, minthogy még gyönge volt a tengeren a portugálokkal és spa­
nyolokkal szemben, kiknek féltékenységét nem akarta felidézni;
Erzsébet azonban, midőn ellenséges viszonyba lépett II. Fülöppel,
az által is meg akarta öt alázni, hogy mint versenytársa lép föl az
Újvilág északi részeiben. Ezen területrészek, mellyek igen alkalma­
sak voltak a földmivelésre, nem birtak drága fémekkel, mellyeket
akkortájban kizárólag tekintettek gazdagságnak, amiértis olly kivált­
ságokkal volt kénytelen oda gyarmatosokat édesgetni, minőket egy
modern nemzet sem engedélyezett. Ama kiváltságok értelmében,
mellyek sir ITumphry Gilbertnek adom ányoztalak, ki gyarmatoso­
kat vezetett a Cabot által fölfedezett tartományokba (1578), min­
denki az angol polgárság előnyeit élvezhette, csupán az arany és
ezüztbányák egy ötödé tartatván fenn a korona számára. A bátorság
és kincsszomj képtelenek voltak a vad ország felett diadalmaskodni,
s maga Gilbert is odaveszett.
V irginia.
Sógora, Raleigh W alter, a szerencse ama különös hányatottja,
kit már említettünk, hasonló kiváltságra tevén szert, Grenville Ric-
hardot küldötte gyarmatosokkal, kik a Roanocke nevű barátságtalan
szigeten kötöttek ki (1584), de mindenütt csak aranyról álmodozva,
szétszóródtak anélkül, hogy előbb lakásról és biztonságukról gondos­
kodtak volna, miértis a tél é3 a vadak kiirtották őket. Hasonló véget
ért egy uiabb expeditio, mellyet ugyanazon Raleigh k ü ld ö tt, mig
végre más vállalatokra adva m agát, egy londoni kereskedő-társu­
latra ruházta át kiváltságait (1588). Ez anélkül, hogy birtokot igyeke­
zett volna szerezni, megelégedett azzal, hogy ama partokon kereskedést

o} American revolution. 1791J, kinek szintén része volt benne, lásd Gentz Frid
Ursprung und die Grunda'dtze dér Amerikanischen Revolution, 1800 ; az olas;-.
Bottát és Londoniót, és Mac Gregort, Hiatorical and descriptive aketches o f (he
maritime coloniea o f Britiah America. 1828; még inkább szám os leg ú ja b b am erikai
m övet s főleg Bankroft-ét ; továbbá W. PODSSÍnt. De la puiaaance am értcaine;
origine, institutions, esprit politique, reasources militaires, agrícolea, commerciales el
industrielles des E tats-V nü . Pária, 1843.
 — 337 -

űzzön a vadakkal. Ebből olly hasznot huztak, hogy az emberek sere­

gestül kezdtek oda tódulni s miután két társulat alakult, egy Lon­
donban és egy Plymouth-ben, gyarmatokat alapítottak az Erzsébet
és Márta-szőlője nevű szigeteken. Pártolva I. Jakab által, ki ott az
Angolországban meg nem engedett egyeduralmi kormányt alapította
meg, a Powhatan partján Jamestown-t építették. (1606). Ámbár k e ­
vesen s vadak között voltak, nem tudtak egyetérteni, s végehossza
nem volt a rablások - és fondorkodásoknak, mig végre Smith kapi­
tány felruháztatván a legfőbb hatalommal, visszaállította a rendet, s
majd alkudozva, majd háborúskodva, kezdett behatolni a vadak
közé !) Látva a gyarm at virágzását, noha aranyat hiába kutattak, a
társulat ujabb kivándorlókat, a király pedig szabadelvűbb in­
tézményeket küldött o d a ; a kicsapongások és a vadak azon­
ban az örvény szélére ju ttatták a gyarmatot. Delaware lord javitott
némileg a helyzeten (1610) s a földmivelésre irányozta a figyelmet,
egyúttal erélyesen visszaüzve a vadak tám a d ása it; de a csak arany
után szomjazó csőcselék határtalan erkölcstelensége meghiusitotta
intézkedéseit és szigorúságát. A vadak azonban lassanként mégis
felhagytak a félelemmel; a földmivelés virágzásnak indult, miután
mindenki számára bizonyos terület jelöltetett ki saját birtokul; be­
hozták a dohányt s ennek művelése végett a négereket, s miután az
egyedáruság is korlátoltatott, a szabad és meggazdagodott földmive-
sek angol mintára követeltek és kaptak szervezetet. I. Jakak s ké­
sőbb I. Károly igyekeztek korlátolni eme szabad kormányformát, s
ennek daczára a virginiaiak még akkor sem lettek hűtlenek az utób­
bihoz, midőn már Cromwell diadalmaskodott. A jövedelmező dohány­
kereskedés sokakat édesgetett az uj gyarm atba; becsületes leányok
küldettek oda, hogy férjet találjanak; több bűnös, kit Jakab ide
száműzött, jobb útra tért; a vadak egy összeesküvése azonban ke­
vésben múlt, hogy ki nem irtotta a gyarmatot, mellynek lakói közül
számosán legyilkoltatlak.
M aryland.
Ekközben Delaware lord, k it katholikus vallása miatt úgy An­
golországban mint a gyarmatban üldöztek, egy területet kapott a
Potomak mellett (1632), melly M a r y l a n d - n e k neveztetett s katho-
likusok által népesittetett be. Ezek emberszeretetök és igazságosságuk
által megnyerték a vadak rokonszenvét, s a puritán türelmetlenség
üldözéseinek d aczára, angol mintára készült kormányzat és Balti­

•) L ásd a XIV. könyv 13. fej.

XV II. •22
 — 338 —

more Károly bölcs vezetése mellett békében éltek és szép gyarapo­

dásnak indultak. Calvert, ki törvényeket hozott Maryland számára,
volt az első, ki törvényben kimondotta a teljes lelkiismereti szabad­
ságot, s az uj állam alapjává az összes keresztény felekezetek egyen-
joguságát tette.
(Jj-A ngolország.
A plymouthi társulat ekközben megvetette Uj-Angolország
alapjait (1607), a fölmerült nehézségek miatt azonban abbahagyták
a vállalatot, midőn az angolországi vallási viszályok nyilt háborúban
törvén ki, százhúsz, Brownhoz ragaszkodó puritán jött ide keresni
ama türelmességet, mellyet nem találtak fel Európában, s a vadaktól
egy területrészt vásároltak, mellyen Uj-Plymouthöt építették (1620).
Nyomoru helyzetökben mégis örvendvén annak, hogy szabadoknak
érezhetik magukat , egészen népies alkotmányt adtak maguknak,
mint ellenségei Europa vallása- és politikájának; a jószágközösség
megállapítása azonban elfojtotta amaz egyéni impulzusokat, mellyek
szükségesek az ipar felvirágoztatására.
Ma&sacliuse.ts.
Egyéb puritánok 1. Károly által üldöztetve (1626), a Massa-
chusets mellett Salem városát később pedig Charlestownt alapították
angol mintájú kormánynyal, melly azonban nem volt alávetve a
király politikai és papi fenhatóságának. Említésre méltó az alapítási
okmány: „Mi alulírtak, kik Isten dicsőségére, a keresztény hit gya­
rapodására és hazánk díszére eme gyarmatot távoli partokon alapit
juk, kölcsönös és ünnepélyes megegyezésből Isten színe előtt össze-
állunk, hogy politikai társulattá alakuljunk, olly czélból, miszerint
önmagunkat kormányozzuk és ezéljaink elérésén fáradozzunk; kije­
lentjük, hogy ezen szerződés értelmében fogunk közrebocsátani
törvényeket, rendeleteket, okmányokat s a szükség szérint választani
elüljárókat, kiknek alárendeltséget és engedelmességet Ígérünk/
Ez első példája a jog szigorú szabályai szerint alakult politikai
társulatnak, melly példány képül szolgált a többieknek s alapul
a jövő szabadságnak.
Eme gyarmatok tehát nem a katholikusok és reformáltak közti
küzdelem, hanem ez utóbbiaknak az anglikán egyházzal való viszál-
kodásai miatt népesültek meg. S daczára a marylandi türelmes
katholikusok példájának, a vallási fanatismus folytonos villongá­
sokra szolgáltatott alkalm at; az örökös czivakodások között a fele­
kezetek mindinkább szaporodtak; Roger Williams a bálványozás
jeleinek tartotta a keresztet és szent Györgyöt a^ angol lobogón,
 — 339 —

minekfolytán hívei széttépték azt s emiatt száműzetve, a Gondvi­

selésről (Providence) nevezett uj gyarmatot alapították. Hutchinson
asszony, ki vakbuzgó tanai miatt száműzetett, szintén alapított gyar­
matot, melly Rhode-Island név alatt az előbbibe olvadt (1631), tel­
jesen népies kormánynyal és vélemény-szabadsággal, mi felvirágzá­
sát vonta maga után.
Weelwright, Hutchinson asszony sógora, száműzetvén Massa-
chusetsből, New-Hampsbire és Main tartományokban telepedett le,
(1623), minthogy azonban ezek birtoka miatt az első elfoglalók
vitatkoztak s különben is egyenetlenség uralkodott bennök, Massa-
chusetshez csatoltattak.
Hooker, a congregationalisták lelkésze, szintén odahagyta
Massacbusetset tanítványaival, s a Connecticut mellett, termékeny
és szelíd éghajlatú vidéken telepedett le (1633); ezen gyarmathoz
csatlakozott a newhaweni is, mellyet üldözött angolok alapitottak,
A londoni és plymouthi társulatok számára kijelölt területek között
a hollandok fészkelték be magukat, kiknek erélyes versenyzése miatt
megrémülvén Angolország, békeidején elfoglalta tartományukat,
melly aztán York herczegnek s utóbb II. Jakabnak engedtetett át, minek
folytán neve Uj-Belgiumból Uj-Yorkra változtattatok. Egy részét
Berkeley lord és sir Carteret számára szakították ki (1664), kik azt
Uj-Jersey-nek nevezték el, később azonban, minthogy dolguk roszul
ment, a koronának engedték át.
Ekként az európai zavargások közepeit egy olly intézmény
kapott lábra, melly bizonyára ama század legfontosabb eseménye,
s mégis alig történik róla emlités. Em lítettük már, hogy itt merült
fel az összes vallások egyenlőségének első példája. Továbbá Virginia
a világ első állama, melly független, roppant területen szétszórt köz­
ségekből alakult, az általános szavazásra alapított kormányzattal,
ollyképen, hogy itt már kezdettől fogva láthatjuk a népfönséget, a
kereskedelmi szabadságot, a vallási testületek függetlenségét, a nép­
szavazást. Ez és Maryland már bölcsőjüktől kezdve olly helyes ala­
pokon szervezkedtek, hogy az emancipatio kivívásáig nagyon cse­
kély haladásra volt szükségök. A többi gyarmatok többé kevésbbé
utánozták őket s szép virágzásnak indultak, daczára a vadak foly­
tonos támadásainak és Károly király követeléseinek. Cromwell el­
vette a francziáktól Acadiát vagyis Uj-Skócziát (1654), északra Uj-
Angolországtól, melly a halászat és a vadakkal folytatott bőrkeres­
kedés miatt kiváló fontossággal birt. A gyarmatok kölcsönös véde­
lem czéljából szövetkeztek egymással, s hasznukra fordítva az an-
22 *
 — 340 —

golországi zavargásokat, majdnem függetlenül kormányozták ön­

magukat ; bizonyára igen magas fokú virágzásra jutottak volna, ha
a puritán türelmetlenség véget nem érő bajokat nem szült volna.
H a jó z á s i a c ta .
Miután az egyeduralom Angliában visszaállíttatott (1662), II.
Károly igyekezett megszilárdítani a királyi hatalmat a gyarmatok­
ban ; nyűgöket és adókat rótt rájok s meghagyta, hogy szállítások
az anyaország és a gyarmatok között csak angol hajókon eszközöl­
tethessenek, s hogy dohányt, indigót, gyapotot, rizst, épületfát csak
Angolországba szabadjon szállítani. Egyúttal a parlament rendelte,
hogy bizonyos elitéltek Amerikába hurczoltassanak, mi a közvéle­
mény előtt csorbította ezen ország tekintélyét. Ezen és egyéb mél­
tatlanságok által magok ellen ingerelték a virginiaiakat, miből pol­
gárháború k e le tk e z e tt, mellyben a királypártiak kerültek túlsúlyra.
( 'a i'o ljn a .
II. Károly mialatt igyekezett elnyomni a gyarmatok függet
ség után törekvő szellemét, valóságban csak növelte ezt, s néhány
udvaroncz lordjának egy igen nagy területet ajándékozott, melly
Carolinának neveztetett el (1663.). Számára Locketól kértek alkot­
mányt, ki eugedett is a kívánalomnak, müve azonban hasznavehet-
len volt, tele hangzatos czimekkel és a birtoklást nyűgöző intézke
désekkel, sőt a bérlők és birtokosok között kitört czivakodások
miatt rósz sorsra is jutott volna a gyarmat, ha a lelkismereti sza­
badság sokakat nem édesgetett volna oda.
II. Károly vitája a parlamenttel lehetővé tette, hogy a g
matok majdnem függetlenül kormányozzák magukat, s a hajózási
acta daczára kereskedést folytassanak más nemzetekkel. Midőn ké­
sőbb II. Jakab ismét meg akarta szilárdítani a gyarmatokban kirá­
lyi hatalmát s azokat saját kormánya alá vonni, kevésben múlt, hogy
emiatt lázadás nem tört ki. Midőn azonban az orániai ház jutott
hatalomra, Vilmos, ámbár korlátolta alkotm ányukat, ezen korláto­
zást számos kereskedelmi előnyökkel kárpótolta !).

') Az 168<S-ki fo rrad alo m alkalm ával az a n g o l-am erik ai g y arm ato k két­
százezer lak o st sz ám láltak , vagyis 44 e z re t M assachusets, P lym outh és Maine
e g y ü tt, 6-ot N ew -H am ps'liire és R hode külön-külön, 17 egész 20 e zre t Connec­
tic u t, m inekfolytán U j-A ngolországnak e g y ü ttv é v e m integy 76 ezer lakosa volt;
legalább 20 ezer lak o st szám lált U j-Y ork, fé lannyit U j-Jersey , m integy 12 ezret
P e n sy lv a n ia és D elaw are, 25-ilt M aryland, 50-et V irg in ia, s a k é t C a ro lin a Geor­
giával m integy 8000 et.
 Penn^VilniON.
Az északi és déli gyarmatok között roppant terület feküdt,
mellyből már Gusztáv Adolf menhelyet akart alkotni azok számára,
kik Európában vallási nézeteik miatt iildöztettek. II. Károly Penn
Vilmosnak ajándékozta ezen területet (1681), ki a tengernagy fia
és buzgó quacker volt, csekély adó mellett és azon joggal, hogy
az angoloknak megfelelő törvényeket alkothasson, s azon Ígérettel,
hogy a király nem fog adót vetni a gyarmatosokra Penn és a gyü­
lekezet beleegyezése nélkül. Ezen férfiút Raynal az emberiség
egyik legnagyobb jóte’vöjének , Montesquieu újkori Licurgnak,
Franklin és mások pedig ügyes charlatannak rajzolják. Az alkot­
mány, mellyet még Angolországból való elutazása előtt tett közzé,
csak csalétkül szolgált, m ert midőn a helyszínére érkezett , egy
u j , csupán saját érdekeinek szolgáló szervezetet bocsátott k i; a
tanácsosok és nyilvános tisztviselők választását elvonta a néptől
és a maga számára tartotta fenn , nemkülönben a végrehajtó ha­
talmat és azon jogot is, hogy vétót emelhessen a tanács határoz-
mányai ellen s a területvásárlások tárgyában alkudozbassék az in­
diánokkal. Örökös adót rótt a gyarmatosokra, melly elejénte cse
kély volt ugyan, de később folyvást növekedett s roppant gazdag­
ságot szerzett utódai számára ; egy másik adót ismét a birtoko­
sokra vetett, kivéve saját iv ad ék ait, kik a közakarat daczára fen
akarák tartani kiváltságukat; ebből viszálkodások keletkeztek ').
Ahol azonban saját érdeke el nem téritette a helyes útról, Penn
józan intézkedéseket léptetett életbe; a felekezet, mellyhez tarto­
zott, munkára, békére, vallási türelemre, józan erényekre és mun­
kás egyszerűségre ösztönözte; eltávolította a fényűzés és koldulás
lealázó ellentétét Philadelfiából, melly várost a Delaware és Shuyl-
kill összefolyása mellett építette (1682.) 2). •

') A g y a rm a to so k egy tilta k o z á st intésetek hozzá 1707-ben, m elly követ­

kezőleg k e z d ő d ik : Mi és az á lta lu n k k é p v iselt nép, elnyom va m egbízottad rósz
k o rm ányzata és fo n d o rlatai, nem k ü lönben titk áro d g y a lá z a to s m agaviselete,
visszataszító e ljá rá sa i és hallatlan zsarlásai á ltal, összeroskadunk rósz szolgáid
igazságtalanságai- és önkényes visszaéléseinek súlya a la tt, kik visszaéln ek a
korona á lta l nek ed adom ányozott hatalom m al, s kik, m int g y a n ítju k , lelked fö lö tt
uralkodva, okai an n ak , hogy eddig gyám olitás n élk ü l h a g y tá l b e n n ü n k et, s th .“
T udnivaló, hogy a q u a ek e rek m indig a te m egszólítással élnek.
*) B ernardine de S ain'.-P ierre a zt k é rd ez te R ousseautól, m ié rt nem m ent ő
is gyarm atot, a la p íta n i , m int P en n . — R ousseau ezt v álaszolta neki : Mennyire
különböznek az idők ! akkor még hittek, ma már nem hisznek semmiben.
 — 342 —

Eme területen egyidejűleg a francziák is alapítottak gyar­

matokat', s igen nagy részök lehetett volna az Uj-Világ műveltsé­
gének m egalapításában, ha valaha birtokában lettek volna ama
k itartásnak, melly mulhatlan föltétele a boldogulhatásnak; meg­
szerettek valamelly tájékot, elhatározták, hogy ott letelepednek, de
csakhamar visszarettentek az akadályoktól , s képtelenek voltak
czélhoz jutni, daczolva bármelly veszélylyel sőt a lelkismerettel is.
Em ellett a hűbéri és egyeduralmi kényuralom m egtagadta amaz
engedm ényeket, mellyek a fölvirágzás föltételei; a protestánsok
száműzése pedig sok munkás kéz és értelem segélyét vonta el. A
canadai benszülöttek azért mégis szívesen látták őket, mert türel­
mesek voltak és hajoltak a lakosok szokásaihoz, kik viszont elta­
nulták a francziák bizonyos tulajdonságait és hibáit, a harczi hevet,
a kalandok szeretetét, s inkább a pillanat, mint tartós jóllét él­
vezetét.
Az angolok és francziák azonban még itt sem maradhattak
meg békében, s minthogy amazok a maguk kezei közé akarták
kaparitani az irokézekkel való börkereskedést, ebből háború kelet­
kezett, melly megzavarta a gyarmatok felvirágzását. A háború vál­
tozó szerencsével folyt, s az európaiak kegyetlenségével a vadaké
párosult, mig végre az utrechti béke biztosította Angolország szá­
mára Acadiát (1713.). Ebben sehogy sem tudtak megnyugodni a
francziák, kik folyvást annak visszafoglalásán törve fejőket, de nem
érezvén magukat erre eléggé erősöknek , a vadakat izgatták és
fegyverezték fel a gyarm at ellen, kik aztán soha sem hagytak fel
az ellenségeskedésekkel. Másrészről a spanyolok Carolina ellen
uszították a vadakat, hol a gyarmatosok igen komoly veszély által
látván magukat fenyegetve, a tulajdonosoktól kértek segítséget, s
minthogy kérólmök eredmény nélkül maradt, elhatározták, hogy a
király alatt függetlenekké teszik magukat, s czéljukat el is érték
(1719.). Véget érvén a birtokosok zsugori és vészes kormánya s
Locke alkotmánya, s valaménnyion meghivatván a törvényhozásban
és az adók megállapításában való részvételre, Carolina virágzásnak
indult s északira és délire osztatott fel.
(■ror^in.
Lakossága azonban soha sem volt elégséges arra, hogy bené­
pesítse a délnek fekvő mocsáros síkságot, melly mindaddig parlagon
hevert, mig némelly emberbarátok el nem határozták, hogy oda fog­
ják áttelepíteni azon szegényeket, kiknek nem volt kenyerök saját
hazájokban ; az uj gyarmat Georgiának neveztetett a király tisztele-
 — 343 —

tere, ki ott Savannah városát alapította (173;S.). Később a schweizi

Pury Péter négyszáz honfitársát telepítette át oda s Purisburgot ala­
pította. A birtokosok azonban nem akarták megosztani jogaikat a
jövevényekkel, kiknek még a négerek használata és a rhum élve­
zete is megtiltatott. A gyarmat tehát csak tengett, midőn a foly­
ton tartó csempészet háborúra indította a spanyolokat az angolok
ellen (1740) ; Georgiát, melly leginkább ki volt, téve a támadások­
nak és sem emberekkel sem hadiszerekkel nem volt ellátva, ineg-
szállották a spanyolok, de itt olly heves ellenállásra találtak, hogy
megint kivonulni kényszerülték. Midőn az osztrák örökösödési há­
borúban megint harezban állottak egymással francziák és angolok,
amazok megszállják Acadiát, ezek beveszik Louisburgot, Isle Royal
egyik városát, melly nem csekély fontossággal birt, minthogy a
Szent-Lörincz öböl és a neufundlandi haldus zátonyok fölött uralkodott
s Canada védbástyája volt. Shirley , rendkívül kalandos férfiú,
egészen eszelős módra fogott eme vállalathoz, s miután sikerült,
ugyanazt akarta tenni Canadával is, az aacheni békében azonban
Anglia viszaadja hódit,mányát (1748), s azon állapotba helyezi visz-
sza a dolgokat, mellyben a háhoru előtt k e l l e t t v o l n a lenniök.
Az angol gyarmatok és Canada közti határok illy módon
megint bizonytalanságban hagyattak, mi már előbb is villongásokra
szolgáltatott alkalmat. A francziák ezenfelül megtelepedtek Louisi-
ánában, a Missisipi mellett, melly ép olly terjedelmes mint term é­
keny vidék volt,, s azon nagyszerű szándékot táplálták , hogy a
közbeeső földek meghódításával, mellyek n y u g a t i t e r ü l e t n e k
neveztettek, összekössék Canadával, az Alleghauy hegyek által
alkotott félkörbe szorítva vissza az angolokat. Evégre erődökkel
látták el az Ontario és Erié tavakat s az Ohio forrásait. Minlhogy
pedig némelly angol kereskedők egy terjedelmes területet kaptak
az Ohio mellett, a francziák ellenszegültek ama terület elfoglalá­
sának (1751) ; a canadaiak azt mint sajátjukat követelik és ezt
válaszolják a franczia küldötteknek: „Atyák; idejöni, földeinken
városokat épiteni s azokat erőszakkal elfoglalni : ez mégis sok.
A t y á k ; az a n g o l o k f e h é r e k , m i k é n t ti is, s mi e g y
közbeeső t e r ü l e t e n l a k u n k , m ellyet a m a g a s b a n
s z é k e l ő L é n y a mi l a k h e l y ü n k ü l r e n d e l t . A z é r t t e ­
hát a r r a k é r ü n k t i t e k e t , o h a t y á k , h o g y v o n u l j a t o k
vi ssza, m i k é n t a n g o l t e s t v é r e i n k t e t t e k . 0
De sem az a t y á k , sem a t e s t v é r e k nem vonultak visz-
sza s csak a háború (1756) döntötte el, a két bitorló mellyikének
 — 344 —

maradjon birtokában az Alleghany-k nyugati lejtője, A nyugtalan­

kodó acadiabeliek valamennyien kiüzettek hazájokból s a gyarma­
tokban szórattak szét, minekfolytán lakosok nélkül maradt a tarto­
mány. A gyarmatosok eme viszálkodása s II. György minisztere­
inek ügyetlensége miatt az angolok gyakran véres fejjel hagyták
oda a tusák te r é t; midőn azonban Pitt Vilmos határozottabb szán­
dékokat hozott a minisztériumba, minden megváltozott» s megket-
tőztetett erőfeszítéseiknek sikerült visszafoglalni Louisburgot és
egyéb fontos pontokat; Quebecben W olf Jakab valóságos hősnek
mutatta magát s győzve halt meg (1759.) *). A kedvező eredmény
ujabb ösztönül szolgált, s a francziák Montréalba szorítva magukat
megadni kénytelenek , átengedve egész Canadát az angoloknak,
miáltal a francziák hatalma is véget ért Eszak-Amerikában. Erre
csakhamar a párizsi béke következett (1763), melly biztosította
Angolország számára Canadát, Isle Royalet és Louisianát, melly
területeken kivül Spanyolországtól még a két Floridát kapta.
Angolország tehát a Hudson-öböltől a Mexicóiig, s az Atlanti-
oceantól a f o l y ó k a t y j á i g , miként az indiánok a Missisipit ne­
vezik, több mint ezer kétszáz mérföldet (miglia) birt északtól délre,
s ezret keletről nyugatra; északra és keletre New-Hampshire, Mas-
sachusets, Rhode-Island, Connecticut, — középen és nyugatra New-
York, New-Yersey, Pensylvania, Delaware, — végül délre Mary
land, Virginia, a két Carolina és Georgia gyarmatai feküvén, melly
tartományok igen alkalmasak voltak a földmivelésre, s mintegy két
milliónyi fehér lakossal, de igen kevés várossal bírtak. Ezen vidé­
kek nem ipar- és kereskedelmi telepitvényck voltak, miként az
afrikai factoriák, sem nem képeztek uralm at másfaju földmives né­
pek fölött, miként az angol uralom Indiában s a spanyol Mexicóban
és Peruban, — hanem vallási intézmény voltak, mellynél a polgári
szabadság kezdettől fogva elválaszthatlannak tűnt fel a vallási sza-

’) F e jé n m egsebesítve és a ttó l ta rtv a , hogy serege elv e sz th e tn é bátorságát,

ú jra m egjelenik b ekötött fejjel, de egy m ásik golyó c sa k h am ar m eg in t hason ta­
lálja. E zen s e b é t is eltitk o lja s nem sz ű n ik m eg paran cso k at o sztogatni, midiin
egy ujabb golyó m ellébe fúródik. K é n y telen lévén visszavonulni a közeledni érez­
vén utolsó p e rcz ét, fölem elteti egykissé fejét, hogy láth a ssa a csata folyását;
m időn a z tá n szem ei is m eg tag ad ják a szo lg álato t, egy tiszttő l k é r tudósításokat.
M időn h allja, hogy az ellenség fu tá sn a k eredt, igy sz ó l: H al-Istennek 1 s kimúlt.
E lég ennyi, hogy E pam inondással összehasonlittassék. A th e b a i azonban halálá­
val b izto síto tta h a zá ja sz a b ad sá g á t ; inig W olf C anadában egy németországi
fejedelem sz e szé ly ei m iatt h a lt meg.
 — 34ő —

badságtól. Eme földrész csodája a vallási feleltessetek végtelensége:

Bostont puritánok alapítják, Philadelphiát quaekerek, Uj-Yorkot
anglicánok, M arylandet katholikusok, melly vegyes eredetnek az
lön következménye, hogy kölcsönösen tűrik egymást, s ott már
akkor létrejö a vallások s z a b a d s á g a , midőn Európában még
nem is t ű r t é k azokat.
Magánosok gondoskodásából és költségén alapítva, a kormány
csak késön avatkozott dolgaikba, hogy belölök hasznot meritsen. A
gyarmatosok közöl néhányan szabad polgárok voltak, kik azért jö t­
tek ide, hogy lelkismereti szabadságot keressenek; mások deportált
gonosztevők; ismét mások szegények, kiket azért hoztak a gyarma­
tokba, hogy dolgozzanak, s kik miután egyideig szolgák maradtak,
hogy lefizessék a szállitás és az első behelyezés költségeit, szintén
szabadok le tte k ; némelly urak földterületeket kaptak , mellyeken
angol mintára megalapitották a hűbériséget. Sajátszerü vegyüléke
volt ez menekülteknek, üzéreknek, ábrándozóknak, erkölcsileg elve­
szett egyéneknek, kik mégis egy munkás népet alkottak, melly be­
látta, hogy a politikai együttlét első föltétele egymás kölcsönös tűrése.
Itt nem lehetett látni a spanyol gyarmatok kihágásait a ben-
szülöttek ellen, de talán nagyobb volt a számított k iirtá s; ugyanis ha
a spanyolok kegyetlenkedésekre vetemedtek is elejénte, később köz­
lekedésbe léptek a benszülöttekkel, olly módon, hogy jelenleg a két
fajt összevegyülve látjuk s talán jöni fog nap, midőn valamennyien
a szabadság ölében fognak összeolvadni , — az angolok ellenben
minden összekeveredést visszautasítottak, szünet nélkül visszaszorí­
tották a benszülött törzseket, ezen művöket még napjainkban is foly­
tatják, a Missisipin túl fekvő sivatagokba űzvén őket — éhenhalni, s
a műveltség és köztársasági egyenlőség nem voltak képesek leküz­
deni a színes emberek iránti előítéletet.
Pennsylvaniában és Marylandben fenmaradt a birtokosok kor­
mánya; a király kormánya a többiekre terjedt ki, kivéve Connecticut
és Rhode-Island gyarmatokat, mellyek fentartották a II. Károly által
engedélyezett szabad alkotmányt. Ekként szétválasztva kormányzat
és érdekek tekintetében, de valamennyien gazdagok és népesek lé­
vén, s kezdettől ellátva többé vagy kevésbbé szabad alkotmányokkal,
máris kezdék mutatni a szövetkezés elemeit: 1637-ben szövetségre
léptek a vadak elleni kölcsönös védelem végett; 1690-ben congres-
susttartottak New-Yorkban, Uj-Francziaországmeghódítását tervezve,
függetlenül az anyaországtól; a szövetkezés eszméje azonban gyanút
keltett az angol minisztériumban. Angolország úgyszólván csak a
 T- 346 —

gyarmatok pártolása- és védelmével tanusitá feuhatúságát, az adókat

pedig, mellyek, ha hihetünk néhány írónak, alig rúgtak három millió
frankra egészben véve, közczélokra fordította. A kereskedelmi előnyö­
ket azonban kizárólag a maga számára követelte.
Az eme gyarm atoknak adott kiváltságok ellentétben állottak a
jelenlegiek egyik alapelvével, melly abban áll, hogy csak az anyaor­
szág küldhessen oda árukat s szállíthasson onnan terményeket. I.
György uralkodása alatt mindazonáltal egy javaslat fogadtatott el
(1715), melly összébb szorította a kötelékeket a gyarmatok és az a­
nyaország között, nem csekély előnyére az utóbbinak ; a gyarmatosok
azonban, kik azt hitték, hogy azért, ha máshová költöztek, nem vesz
tették el angol polgári jo g a ik a t, olly ellenszegülést tanúsítottak,
hogy utóvégre is megtartották a régi rendszert. Angolország később
még nem egyszer megkisérlette ott is életbeléptetni az egyedárusá-
got, az amerikaiak azonban ezzel szemben a csempészethez folya­
m odtak, mit főleg a hollandokkal űztek. Mán sziget, melly húsz
mérföldre (miglia) fekszik Angolország és Irland között, hajdan füg­
getlen ország, melly azonban később Skótországhoz s végre az angol
királysághoz esatoltatott, sir John Stanleynek adatott hübérül (1485),
kinek családjától Murray Jánosra szállt át (1764); minthogy azonban,
mint koronái hübér, nem volt alávetve az ország törvényeinek, gy ülpont-
jául szolgált az amerikai csempészetnek, minekfolytán a parlament
elhatározta megvételét s ezzel aie. amerikaiak kereskedelme is félbe­
szakadt. A kézmüvek azonban nem virágozhattak fel illy egyszerű
országban, melly gyér lakossággal bírt s hol igen drága volt a kézi
munka, azért inkább a földművelésre adták m agukat, s marhákat
szállítottak ki északról, gabonát a központból, s dohányt, indigót,
gyapotot, rizst délről; ezekhez járul még a hal és épületfa. Angolor­
szág határozta meg az árakat olly módon, hogy az onnan szállított
nagyszámú nyers anyagok ára egyenlő legyen az oda küldött csekély
mennyiségű kézm üvekével, minek következtében ott igen kevés
pénz volt forgalomban s ennek helyét pénzértékü papirjegyek s a
letéteményezett dohányra szóló utalványok pótolták. Továbbá a kü­
lönböző birtokosok számára kijelölt területek határainak bizonytalan­
sága nagyban szaporította a perpatvarkodásokat és ügyvédeket, melly
utóbbiak egyedül tettek szert gazdagságra.
Valamennyi között Virginia virágzott fel leginkább. Az angol
aristokratia által alapítva, fenntartotta ennek jellegét; a törvények s
nevezetesen az örökösödésről szólók, előmozdították a nagy birtokok
alakulását, mellyek rabszolgák által müveltetvén, az urak megszok­
 - 347

ták a parancsolást s föl leven mentve a szolgai munkától, tetszéssze­

rinti tanulmányokkal tökéletesíthették elm éjöket; ezen körülmény­
nek tulajdonítható Virginia ama kiváltsága, hogy ö mutatta s részben
mutatja fel most is a legkiválóbb férfiakat értelmi műveltség tekin­
tetében, mig az északi államok inkább az iparra, kereskedelemre és
munkás kitartásra alkalmas egyénekben bővelkednek. A brownisták,
függetlenek, puritánok, kikből az első gyarmatosok állottak, bizo­
nyos zsídós színezetet kölcsönöztek a törvényhozásnak és szokások­
nak, a külsőségeknek aprólékosságokig menő megtartását, rendkívüli
szigort a büntetéseknél honosították meg, s a conuecticuti törvény­
könyv ólén e szavak állottak: H a l j o n m e g , ki az U r o n k í v ü l
más i s t e n t i má d . Itt csatlakoztak egymással a protestáns esz­
mék : mindenkinek egyenlősége , mert mindenki szent és Istentől
sugalmazott; a közlelkismeret, mint a jó és rósz birája • a nép fen­
sége; a puritán testvériség, melly később politikai bölcsészetié fej­
lődött, azt hozta magával, hogy a társadalmi szükségletek megelő­
zése és kielégítése végett számos, akkoriban elhanyagolt részletekre
is kiterjesztették gondoskodásukat; illyenek voltak: a szegények
közös táplálása, utak építése, a nyilvános, úgy elemi mint fensöbb
oktatás.
A deraokratiai szellem illyképcn meghonosittatott és elterjesz­
tetett, s a gyarmatok kevés idő múlva úgy számban mint hatalomban
gyarapodásnak indultak; Boston, New -Y ork, Philadelphia rohamos
emelkedése mutatta, milly felvirágzásra voltak hivatva; hivatalno­
kokat, kormányzókat, harezosokat állítottak elő; a vadász és keres­
kedői élet folyvást táplálta a szabadság és ellenmondás szellemét,
mellyet már az első alapítók plántáltak át, — s minthogy eredeti
eszmékkel és intézményekkel birtak s egy fél világ választotta el
őket az anyaországtól, raellyet háborújában mint szabad szövetsége­
sek támogattak, kezdék érezni, hogy ideje volna immár lerázni ma­
gukról a függés nyűgét, melly ha hasznos volt kezdetben, most már
terhessé kezdett válni ama jogok miatt, mellyeket a haz;a követelt,
s mert megéredésre jutott már ama külön nemzetiségi szellem, melly
minden népet független egyéniséggé változtat. Egyideig még vissza­
tartotta őket annak szüksége , hogy védelmeztessenek fenyegető
szomszédaik ellen, miilyenek voltak a francziák Canadában s a spa­
nyolok a Floridákban; midőn azonban az 1763-ki gyalázatos béke
folytán eme területek Angolországnak engedtettek át, nem volt többé
ok a tartózkodásra. Az említett háború alatt az amerikaiaknak alkalmuk
nyilt megtanulni a fegyelmet, s megkisérleni saját erejöket; az angol
 — 848 —

tisztek azonban, kik büszkék voltak királyi kinevezési okmányukra,

megvetették a gyarm atok tisztjeit s maga a kormány is növelte a
súrlódásokat azáltal, hogy amazoknak nagyobb zsoldot adott.
A hétéves háború túlsúlyra juttatta az angolokat Európában és
Amerikában, minekfolytán azt hitték, hogy a népekkel is ugyanazon
gőggel bánhatnak, mint a királyokkal. Súlyos adósságokat csináltat
az utóbbi háborúban úgy, hogy miután otthon minden tervezet du­
gába dőlt, azt kívánták, hogy a gyarmatok is közreműködjenek azok
lefizetésére, minthogy különben is az ö érdekökben viseltetett a há­
ború. Következésképen, miután a minisztériumban Bute lordot Grea-
ville váltotta fel, némi csekély adót vetettek arra, mit nem közvetlenül
az anyaországból kaptak, mint az indiai vászonra és mousselinre s
a theára (1764); egy másik acta (Stamp-act) ismét bizonyos bélye­
get szabott a nyilvános szerződésekre használt papirosra (1765),
mellynek jövedelme kormányzati költségekre, s a még fenmaradó
összeg az államadósság törlesztésére fordittatnék. Pitt és az ellen­
zék kikeltek ezen acta ellen, de Townshend igy szólt: „Vájjon ezen,
a mi gondoskodásunk folytán letelepített, a mi jóságunk által táplált,
a mi fegyvereinkkel védelmezett fiák megtagadnák-e tőlünk segélyüket
a növekedő terhek viselésére, most, midőn még nagyobb erő- és gaz-
dagsághozjutottak ?" Barre ezredes következőleg válaszolt: „A ti
gondoskodástok által letelepített fiák ? ellenkezőleg, ép a ti zsarnok­
ságtok kényszeritette őket Amerikába menekülni s itt elbeszélhet-
len szenvedésekkel menhelyet keresni. A ti jóságtok által tápláltat-
tak ? ellenkezőleg, ép azért gyarapodtak, mert ti elhagytátok őket,
s később is csak azért gondoltatok rájok, hogy ügynököket küldjetek
oda, kik fondorkodnának szabadságaik ellen s kifoszszák vagyonuk­
ból. A ti fegyvereitek védelmezték őket? ellenkezőleg, ők ragadtak
fegyvert a ti védelmetekre, odahagyták virágzó iparukat, vérökkel
áztatták a határokat, mig benn a ti gyámolitástokra áldozták a csa­
ládok megtakarított filléreit. A szabadság szelleme, melly ezen népet
kezdetben lelkesítette, mind végig fogja azt lelkesíteni, higyétek el
nekem !“ *
Az angol, valamint a germánoktól származott egyéb alkotmá­
nyok is egyik sarkalatos elve, hogy senki se fizessen olly adókat,
mellyeket maga meg nem szavazott ; továbbá a hosszú megszokás
folytán az angol-amerikaiak adó-menteseknek tekintettek, miértis
ezen sértő és önkényes tény nagy zajt idézett elő. Egyesületeket
alkottak, de ezek szétszórattak; kifogásokat terjesztettek föl, de az
önkénykedő és makacs Grenville visszavetette azokat, s különben is
 — 349 —

élénk pártolásra talált a kamrákban ezen indítvány, melly három

száz ezer sterlinggel növelvén az államkincstárt, jóval könnyitene
az angol nép terhén,
A m erikai forradalom .
Az amerikaiak számára tehát misem m aradt egyéb hátra, mint
nyíltan ellenszegülni, s erre először is a virginiaiak adtak példát,
mellyet csakhamar Uj-Angolország többi gyarm atai is követtek,
vonakodván elfogadni az angol kézm üveket; ez valóban rettenetes
eszköz volt egy olly ország tönkrejuttatására, melly csak ezekből élt.
Ez alatt a nép tulcsapongó tüntetésekre adta m agát; koporsókat
vittek a temetőbe s z a b a d s á g felirattal; elégették a bélyegzett
papirosokat tartalmazó csomagokat, s hogy ne legyen rájok szüksé­
gük, félbeszakították a nyilvános tárgyalásokat, s végül ezen izga­
lom szitására egy társulatot alakítottak A s z a b a d s á g g y e r m e ­
kei elnevezés alatt.
Az árufogyasztás megszüntetése sokkal többet ártott Angol­
országnak, mint amennyit a bélyeg használt volna. A parlamenti
ellenzék támogadta a gyarmatok fölterjesztéseit, s miután Pittel a
>minisztériumba lépett (1766), a szóbanforgó adó visszavételét indít­
ványozta. Javaslata elfogadtatván, ezen eseményt még élénkebben
ünnepelték Angolországban, mint Amerikában; a m ellett azonban,
hogy az emberek mindig hajlandók gyöngeséget látni egy olly k o r­
mánynál, melly teljesiti valamelly nép óhajtásait, ezen indítványhoz
még a következő nyilatkozat csatoltatott: „A gyarmatok jogilag alá
vannak vetve a koronának és a parlamentnek, s tőlük fliggnek, mint
amellyek teljes joggal és hatalommal birnak a gyarmatokat is köte­
lező törvényeket és szabályokat alkotni.” Az adó-kérdésben többfé­
leképen szellőztették az anyaország jogait s nem csak azt állitották,
hogy a parlamentnek nem állott jogában azt kivetni, mert nem fog­
laltak benne helyet a gyarmatok képviselői, hanem egyenesen két­
ségbe vonták annak bárminemű fensöségét és törvényhozói hatalmát.
Ama nyilatkozat tehát némi zsarnoki színezettel birt, s a gyarmatok
ettől kezdve a függetlenség megállapítására kezdtek törekedni.
A parlament meggondolatlan eljárásával még inkább növelte az
izgatottságot; miután a bélyeget eltörölték, némi csekély adót akar­
tak vetni az üveg, a festék, a thea és a papiros bevitelére, az ameri­
kaiak azonban ezen ujabb kísérletnek is hasonló szilárdsággal sze-
I gültek ellent s megtiltották a nevezett czikkek bevitelét; Massachu-
I sets csatlakozásra szólította fel a többi gyarm atokat; a lázongó
szellem elnyomására küldött csapatok csak az ingerültséget növelték,
.
 — 350 —

s egy, Bostonban tartott egyetemes gyűlésen elhatározták, hogy

többé semmiféle angol kereskedelmi hajót sem fognak kikötőikbe bo­
csátani.
Emiatt igen sok angol kereskedőház bukott meg, elannyira,
h o g y az uj miniszter, North lord, ki jó financier de rósz politikus
volt, eltörölte az adókat (1770), csupán a thea-adót tartva meg, nem
annyira az abból remélt jövedelem, mint inkább a fenhatóság dogmá­
jának fentartása végett. Szándékát észrevették az amerikai vezetők,
s azért visszavonván a többi áruk kizárását, csupán a theára vetett
tilalmat tartották fenn; úgy látszott, hogy visszatért a nyugalom leg­
alább amennyire ez a kedélyek elkeseredése mellett lehetséges volt,
Franklin.
A bostoni származású Franklin Benjámin (szül. 1706.), ki mint
szegény, de dolgos és takarékos gyermek egy nyomdában mint
szedő működött, később egy gyakorlati igazságokat tartalmazó hír­
lapot és naptárt adott ki s egyszersmind a természettant tanulmá­
nyozta, nem csekély tekintélyre tett szert az angol-amerikaiak kö­
zött, miértig az első mozgalmak i d e j é b e n az ö tanácsai képesek vol­
tak mérsékelni azokat, amennyiben ez szükséges volt az eredmény
biztosítása és a végett, hogy erőre jussanak, mielőtt ama követelé­
sekkel állanának elő , mellyek megtagadása vagy meghiúsulása év­
századokra visszaveti a czél elérését. Mint a gyarmat ügynöke Lon­
donba küldetvén (1757), sikerült elfognia Hutchinson kormányzó
leveleit, mellyekben nagy hévvel arra ösztönözte az angolokat, hogy
erélyesen nyomják el eme függetlenségi törekvést. Miután ezen le
vetek a sajtó utján közzététettek, az amerikaiak az ország iránt
ellenséges érzülettel viseltető Hutchinson visszahivatását követelték
(1773), s a király, ámbár kereken megtagadta ezen követelés telje­
sítését, nem sokkal később Gaget Tamást nevezte ki helyére, ki az
ottani hadsereg parancsnoka volt. Mindez arra ösztönözte a gyar­
matokat, hogy még szorosabban csatlakozzanak egymáshoz, bizottsá­
got alakitván minden gyarmat kebelében, mellyek összeköttetésbe
léptek a bostoni fő bizottsággal; ez valóságos független kormány
volt. Csak egy lökés hiányzott még s ezt is csakham ar megadták a
parlament eszélytelen rendeletei.
Em lítettük, hogy az amerikaiak visszautasították az angol
theát, s csempészet által Hollandból láttáit el magukat vele. A kelet­
indiai társulat raktáraiban ennekfolytán már tizennyolcz millió font
volt felhalmozva eme növényből, melly főkereskedelmi czikkét ké­
pezte; hogy tehát kibontakozhassék pénzzavarából, North aziinditvá-
 - 351 —

nyozta, hogy a szokott egy shelling adó nélkül szállíthassa theáját

Amerikába, itt raktárakat építhessen s két pencet fizessen mindeD
fontért, mellyet elad. A javaslat elfogadtatott s egyúttal az egyedá-
ruság is kimondatott, mi által tönkrejutottak azon amerikai kereskedők,
kik a theát egyenesen Angolországból vásárolták, valamint a
kicsinyben árulók is. Mit határoznak erre az amerikaiak ? azt, hogy
lemondanak ezen italról s visszautasítják azon hajókat, mellyek
theát hoznak ; a m ár kirakott áru vagy a raktárakban rohadt el
vagy a tengerbe dobatott.
North miniszter, kinek jelleme az erőszakoskodás és gyönge-
ség vegyüléke volt s ki bizott a fegyelmezett csapatok túlsúlyában,
azt hitte, hogy nem marad egyéb hátra, mint büntetéshez folya­
modni, amiértis zár alá vetette a bostoni kikötőt (1774), eltörölte
Massachusets alkotmányát, meghagyta a gyarm atok kormányzó­
jának, hogy a lázongó am erikaiakat Angolországba küldje elitélés
végett, s csapatokkal látta el Gaget, hogy rendeléseit végrehajthassa.
A gyarmatokban lakó amerikaiak közös ügynek tekintették a
Boston és Massachusets ellen elkövetett sérelmet, amiértis egyértel­
m ű ig visszautasították az angol árukat, s a kikötök kijelentették,
hogy nem akarnak testvéreik kárával meggazdagodni. Tiz évi vita
alatt mindenki eléggé tanulmányozhatta a törvényhozás alapjait;
Sidney és Locke elméleteit nem csak elfogadták, hanem meg is k í­
sérlettek; az ujságlapok főbenjáró kérdéseket vitattak, s Adams
czikkei a canoni és hűbéri jog fölött, mellyek a bostoni hírlapban
jelentek meg, Angolországban is érdemeseknek tartattak az után­
nyomásra ; gyakoriak voltak a belkorm ányzat fölött tartott gyüleke­
zetek, úgy, hogy ezidőszerint már olly szabadság és jártasság voltak
találhatók a gyarmatokban, mellyek a westminsteri teremre is mél­
tók lehettek. A whigek és toryk szerinti megkülönböztetés ide is át­
származott Angolországból, s az utóbbi elnevezés alatt a jómódu-
akat értették, kik ellenzik a felforgatásokat és pártolják a királyt,
de épen azért mögötte állanak a whigeknek, kik a szabadság védői,
zajongók s azért pártoltatnak a néptől, melly annak hiszen inkább,
aki jobban kiabál. Nagy előnyére szolgált ez utóbbiaknak az angol
parlament ingadozása, melly félrendszabályaival előbb fenyegetőzött
mint sújtott, vagy nem ment tovább a puszta fenyegetésnél. A sajtó­
szabadság terjesztette az izgalmat, nem kevésbbé Amerikában mint
Európában. Bostonban a szabadság fájának neveztek el egy sz ilfá t»
melly alatt össze szoktak gyülekezni; nem sokára mindepjitt ültettek
szabadságfákat, s a gyülekezetek forradalmi gyüldékké alakultak át,
 — 352 —

Ezekben nem beszéltek még függetlenségről, hanem csak az adóki­

vetés jogáról s annak igazságtalanságáról, hogy London fényűzésére
kényszerülnek pazarolni azt, mit saját biztonságuk igényelne; az
efféle mozgalmak azonban nem állapodnak meg az első lépésnél, 8
utóvégre is megtagadták az engedelmességet a korm ányzónak; a
fejetlenség helyett azonban, mit elleneik reméltek, önkényt szigorú
fegyelmet tanúsítottak, s egy, Philadelphiában székelő gyarmat-con-
gressus alapítása által védelmi állást foglaltak el. A közös veszély
ekként testvérekké tette azokat, kik előbb nem bírtak megegyezni
afölött, hogy visszaüzzék a vadakat, midőn külön-külön fenyegették
őket.
North lord szigorú intézkedései heves ellenszegülést idéztek
elő az angol parlamentben, hol olly hévvel védelmezték az ameri­
kaiak jogait, mintha az illetők maguk is azok lettek volna, — emlí­
tették a gyarmatok elvesztésének veszélyét, kimutatták, hogy ezek
szabadsága az angolok szabadságának is társnője és biztosítéka; olajágat
kell nekik küldeni, úgymond, és nem k a rd o t; fel kell őket szólítani
a közterhek viselésére, de alkotmányos u tón; az által lehet őket a
közterhekben való részvételre birni, ha rokonszenvre gerjesztik a
kormány iránt.
Pitt-et a közvélemény ismét visszalntta a minisztériumba
(1766), melly alkalommal pairnek és Chatam grófjának neveztetett
ki, s ámbái egészségi tekintetekből nem vállalhatta el ama terhet, s
eme czimek és háromezer sterling évdij elfogadása által sokat vesz­
tett népszerűségéből, ki előbb önzetlensége miatt olly osztatlan be­
csülésben részesült, mégis olly hévvel védte az igazság és az embe­
riség ügyét, melly az amerikaiak ellenségei előtt eszélytelenségnek
tűnt fel, míg ő azt állitá, hogy tanácsai, annak idején követve, sokkal
több jót eszközölnének, mint amennyi roszat jövendölései okozhat­
nának. „Ne feledjék, mylordok, hogy a szabad és vállalkozó szellem
által lelkesített eme férfiak inkább a világ ama zugába menekültek,
hogysem alávessék magukat ama szolgai és zsarnoki elveknek, mellyek
akkor szerencsétlen hazánkban uralkodtak; ki csodálkozhatnék, ha illy
nemes lelkű elődök utódai felháborodnak, látva , hogy illy drága áron
vásárolt kiváltságaiktól megfosztják őket ? Ha az uj-világot egy más
ország fiai népesítették volna be, talán magukkal vitték volna a
rabság lánczait, a szolgaiság megszokottságát; ezeknek azonban, kik
odabagyták Angolországot, m ert itt kevésbbé szabadoknak érezték
magukat, meg kell örizniök a szabadságot ama világrészben, hová
azzal menekültek."
 — 353 —

Európa érdekkel kisérte az elnyomás ellen keletkezett eme

töfvényes ellenszegülést, s olly korban, midőn a meddő hitetlenség­
gel szemben minden lelkesülésnek szárnya szegetett, érezték annak
szükségét, hogy higyenek valamiben, érdekkel vitatták mások jogait,
midőn saját jógáikról hallgatniok kellett; a legnagyobb rész pártolta
az amerikaiakat, részint hajlamból olly nép iránt, melly fenyegetett
jogokat véd, részint azon vágyból, hogy megalázva lássák Europa
zsarnokát.
A jo g o k k ije le n té se .
Illy érzelmek lelkesítették a nemzeteket, midőn a gyarmatok
képviselői megjelentek a philadelphiai congressuaon, mellyben abban
állapodtak meg, hogy minden gyarmat csak egy szavazatot adjon, s
mellyből A j o g o k k i j e l e n t é s e czimü híres nyilatkozat került
ki (1775. szept. 5). Előadván, hogy az utolsó háború óta a brit par­
lament jogot tulajdonított magának törvényeket szabni és adókat
róni az amerikai gyarm atokra , hogy kiterjesztette a tengernagyi
törvényszékek joghatóságát, a koronától tette fügŐkké a birákat, a
kormányzókat, a tanácsosokat, fegyverben állott béke idején, kije­
lentette, hogy elitélés végett Angolországba szállitathatjá az árulásról
vádoltakat, zár alá vetette a bostoni kikötőt, eltörölte Massachusets
alkotmányát, — hozzátették , miszerint a képviselők kijelentették,
hogy a gyarmatoknak joguk van az életre, a birtokra, a szabad­
ságra , miként első kivándorolt őseiknek; az angol parlamentnek
nem áll jogában számukra is törvényeket hozni, mert őket ott senki
nem képviseli; fölöttük csak honfitársaik és szomszédaik hozhatnak
ítéletet; jogukban áll összegyűlni, hogy saját ügyeik fölött tanács­
kozzanak, s kérvényeket intézni a királyhoz; következésképen ér­
vényen kívül helyeznek minden alkotmányellenes tényt, s megegyez­
nek, hogy nem hoznak Angolországból kézmüveket és élelmiszere­
ket, sem oda nem küldenek '). Egy levelet intéztek a királyhoz,
melly tiszteletteljes hangon volt ugyan szerkesztve, de sokkal nyíl­
tabb volt, mint aminöket ö hallani szokott; egy másikat ismét az
angol nemzethez intéztek, mellyben feltüntették előtte, hogy az
alattvalótársak szabadságával az ö szabadsága Í3 fenyegetve van.
Az amerikaiak között nagy lelkesedést idéztek elő a con­
gressus végzései, a szenvedők között őszinte testvériség jött létre. Az
emberi jogok kijelentése a társadalom irányában megillethetett
ugyan egy uj népet, de nem azokat, mellyek kormánya a történel­

*) L ist! e könyv végén a Felvilágosító Jegyzeteket E) alatt.

xvii. 23
 — 354 —

mén alapult; a királyok azonban, csakhogy boszantsák Angolomá-.

got, megengedték annak lefordítását és közlését minden hirlapban,
nem vevén észre, milly veszedelmes határt gyakorolhat az a népek
képzeletére. Az angol király és a neki hódoló parlament azonban
nem tágítottak, el lévén tökélve erőszakkal fojtani el ama mozgal­
m akat; visszautasították az amerikaiak kérvényeit s nem hallgattak
ama városokra, mellyek érdekekben felszólaltak. Pitt, kinek taná­
csai sokkal többet használtak Angolországnak mint Marlborough
győzelmei s ki betegeskedése miatt visszavonult a minisztériumból
(1768), újra kezébe vette az ellenzéki szerepet, mi sokkal inkább
illett neki, s igy szólt: „Mylordok, a történelem mindig kedvencz
tanulmányom volt, s büszke lévén arra, hogy angol vagyok, kedv­
vel és figyelemmel táplálkoztam Görögország és Róma hazafiságá-
nak magasztos példáival. Már pedig a szabadság eme két classicns
földjén nem látok sem népet sem senatust, melly nemesebben és
szilárdabban viselné magát a philadelphiai congressusnál. Elmél­
kedve ama bölcs képviselők tényei és beszédei fölött, igy szóltam
magamhoz: A mi minisztereink szószátyárkodása és hányavetisége
ép úgy képtelenek lealázni illy jellemeket, mint szigetünk erői és
néhány ezer fölfegyverzett ázsiai rabszolga leigázni egy olly orszá­
got, mellynek lakóit, egész roppant területén, a szabadság szeretete
s mindazon erények lelkesítik, mellyek azt megszilárditani képesek.
Vak miniszterek! nem látjátok, hogy Amerikának szintén megvan­
nak a maga Hampdenei, a maga Sidney-ei ? az ellenzéki szellem,
melly őket mainapság lelkesíti, ugyanaz, melly őseinket buzdította,
midőn ellenszegültek az önkényes adók behozatalának s midőn a
régmúlt időkben szentesítették, hogy Nagy-Britannia egy alattva­
lója sem adóztatható meg Baját beleegyezése nélkül. Kívánjunk
magunknak szerencsét, hogy a whigek, alkotmányunk eme hü őre­
inek szózata viszhangzik az Atlanti-oceánon t,ul is. Az angol-ame­
rikaiakat a mi érzelmeink lelkesítik, ők a mi nyelvünket beszélik;
az ö hazafias buzgalmuk a mienken gyuladt lán g ra, s meglehet,
hogy talán még a mi hazafiságunkat is az ő erélyöknek kell fel-
buzditania. Ami kötelességünk elömozditani kiegyezkedésöket az
anyaországgal. Egy pillanatot sem szabad elvesztenünk; a kiegyez­
kedés még Franczia- és Spanyolország rémévé lehet, s elejét veheti
netaláni undok szövetkezéseknek; a, mi dicsőségünkön nem fog
csorbát ejteni. Hadseregünk még nem szenvedett vereségeket Ame­
rikában . . . . Mit ? talán megütközik valaki eme szavakon? A
miniszterek tettetik magukat, hogy mit sem tartanak afféle gyakor­
 - 355 -

latlan katonaságtól; én azonban mindentől tartok a szabadság által

lelkesített harczosok részéröl. De miilyenek a kiegyezkedés eszkö­
zei? Előbb az egyik, aztán a másik rendeletet vonni vissza? Nem,
nem; vonjátok egyszerre vissza mind azt, mi megalázza, mind azt,
mi elkeseriti tesvéreiteket s először is távolitsátok el Bostonból azon
hadsereget, melly o tt, úgy látszik, csak támadásra vár. Én egy
pillanatra sem fogom szemem elől téveszteni ezen fontos ügyet;
mindenütt és félbeszakítás nélkül fogok vele foglalkozni; kopog­
tatni fogok ezen aluszékony és megzavarodott kormány ajtaján és
saját veszélyének érzetére ébresztendem.“
A heves W ilkes e szavakat intézte az angol képviselőkhöz:
„Meg akarják büntetni az am erikaiakat lázadásukért; de vájjon
csakugyan lázadás-e az ö jelen helyzetűk ? vagy inkább illő és
jogos ellenszegülés a hatalom olly tényei ellen, mellyek sértik az
alkotmányt s m egtámadják a tulajdont és a szabadságot? A siker
által koronázott ellenszegülés forradalom, s nem lázadás. Lázadás
van írva a futó fölkelő hátára; forradalom a győztes harczos mel­
lére. Ki tudja, vájjon a mi esztelen fenyegetőzéseink folytán nem
dobják-e el az amerikaiak kirántott kardjuk hüvelyét, s nem ün-
neplendik-e pár év múlva az 1775-ki forradalom dicső korszakát,
miként mi ünnepeljük az 1688-ikiét ?“
North lord lealázónak tartotta az engedményekhez való folya­
modást, s elfogadtatta az e l t i l t á s i b i l i t (1775), melly megtil­
tott minden kereskedést a tizenhárom tartománynyal, megengedett­
nek nyilvánította bármelly hajójuk vagy birtokuk elfoglalását, s
kizárta őket a neufundlandi vizeken való halászatból; továbbá hogy
a népet felizgassa, imákat és ünnepélyes böjtöket rendelt az angol
fegyverek győzelméért. Bürke erre következő szavakkal pattant
fel: „Hogyan? háborúval s szivünkben a boszu érzetével hívnak
bennünket az oltár elé? Az Üdvözítő ezt mondá nekünk: B é k e
v e l e t e k ! mi azonban, midőn eme nyilvános böjtöt tartjuk, szi­
vünkben és szánkban csak a háborút hordozzuk, háborút testvé­
reink ellen. Mig a mi templomaink meg nem lesznek tisztítva
ezen utálatos istenitisztelettől, én azokat nem Isten templomainak,
hanem a Sátán zsinagógáinak fogom tekinteni.11
Szerencsés ügy, mellyet illy lelkesült ékesszólás védelmez!
W ash ington .
Gage, miután ujabh erősítéseket kapott, csapatokat küldött
Massachusetsbe (april 19), hogy lerontássá az ottani amerikai fegy­
verraktárakat; Lexington mellett tartományi csapatokkal találkoz-
23*
 — 356 —

v á n , ezeket minden kihívás nélkül megtámadta, s ezzel kitört az

ellenségeskedés, melly azonban szerencsétlen véget ért az angolokra
nézve. Erre Philadelphiában egy ujabb congressus kimondja a tizen­
három tartomány szövetségét, elnöknek Hancock Jánost nevezi ki,
papírpénzt és központi hadsereget alkot, s ez utóbbinak vezérletét
Washington Györgyre (szül. 1732) bízza *). Ezen gazdag virginiai
(Bridge-Creek-ben) ültetvényest, ki m ár ifjúságában hírnévre tett
szert nem annyira szerencséje mint eszélyessége által, midőn Cana-
dában a francziák ellen hadakozott, a történelem cem mint minden
tekintetben hőst tünteti fel előttünk ; semmi fény nem kiséri öt;
nem ragyogó fellépés, nem kiváló ékesszólás, nem fényes győzelmek,
hanem szilárd ítélet, mély ismerete az embereknek éa a dolgoknak,
azon türelem, melylyel elviselte ama rajongók támadásait, kik meg­
hiúsítják a valódi hazafiak fáradozásait. „Mint egyszerű katona
(mondja róla La Fayette) a legvitézebb lett volna; mint ismeretlen
polgárt összes szomszédai becsülték volna. Egyenes szívvel és lé­
lekkel bírván, mindenkor úgy ítélte meg önmagát miként a körül­
ményeket. A természet, midőn öt egyenesen ezen forradalom szá
mára alkotta, önmagát magasztalta fel, s hogy feltüntesse saját
müvét, olly állásra helyezte öt, mellyen tehetségeinek bármellyike
haszontalan lett volna, ha valamennyi által nem támogattatik" s).
Mint fővezér kilencz éven át egyikét sem nyerte meg ama nagy
csatáknak, mellyek emléke örök időkre fenmarad, s a döntő elő­
nyöket mások vívták ki, de azon kiváló érdem illeti meg öt, hogy
midőn olly nehéz volt összeegyeztetni az érdekeket a közös érzel­
mekkel, ő túlsúlyra ju ttatta ez utóbbiakat a versengések fölött s
ezáltal sikerült kormányt alkotnia.
W ashingtonnak sikerült rendet és fegyelmet hozni a húszezer
főre rugó hadsereg közé, noha ez az összes államokból alkottatott
össze, mellyek különböztek egymástól szokásokra és fegyelemre
nézve; némellyekben a katonák nevezték ki tisztjeiket, s rendesen
csak egy évig szolgáltak. Ostromzár alá vette Bostont, hol Gage
uj csapatokat s egyúttal parancsot kapott szigorúan járni el, s
változó szerencsével folyt a harcz a város körül; végehoszsza nem
volt amaz előőrsi csatározásoknak, mellyek (mint La Fayette ké­
sőbb az arcolei és marengói győzőnek mondá) egy fél világ sorsa
felett határoztak.
') Vie, correspondaucea et écrits de Washington, avec une introduction de
M. GniZOt, Pária 1839, 4. kötet.
*) Mém. de La Fayette.
 — 357 —

A congressus, ámbár nem hozhatott teljhatalommal határoza­

tokat, minthogy tagjai inkább a kiilön gyarmatok megbízottjai vol­
tak, s végzéseiknek mindegyik gyarm at külön jóváhagyására volt
. szükségük, mérséklettel és buzgalommal intézte a háborút, támogatta
a hitelt, s kiáltványokat bocsátott ki, hogy magát a világ szine előtt
igazolja !); uj kormányokat alapitott a gyarmatokban, s az angol ke­
reskedelmi hajók megtámadására engedély-leveleket (Kaperbriefe)
adott.

*) „Azon sz ig o rú v álasztás e lő tt állva, hogy vagy föltétel nélkül alávessük

magunkat n é h á n y feldühödött m iniszter zsarnokságának, vagy fegyveresen e llen ­
szegüljünk, latb a vetve m in d k é t eshetőség veszélyeit, úgy ta lá ltu k , hogy nem lé ­
teáik türhetlenebb valam i az ö nkénytes szolgaságnál. A becsület, a jo g , az e m ­
beriség tiltjá k n e k ü n k n y om orultan elvetni m ag u n k tó l a szabadságot, m elly et ne-
messzivü őseinktől ö rö k ö ltü n k , s m ellyet á rta tla n u tó d a in k n a k is jo g áb a n áll tő ­
lünk örökölni. Nem viselhetjük el azon g y a lá za to t, hogy a jövő nem zedékeket
kikeriilhetlen nyom orúságba sülyeszszük a z á lta l, ha nekik egyedüli örökségül
szolgaságot hagyunk. A mi ü g yünk igazságos, eg y ség ü n k tö kéletes, erőink je le n ­
tékenyek, s ha szükség lesz rá, küi segély sem fog h ián y o zn i. Az isteni védelem
bizonyítéka s a szerencsés eredm ény záloga azon körülm ény, hogy a g o n d v ise ­
lés csak a kkor v e zé rle tt bennünket eme re tte n e te s küzdelem be, m iután m ár ösz-
szegyüjtöttük se g élyforrásainkat, e lő k é sz íte ttü k védelm ünkéi, s a fegy vergyakor-
lattal k épesekké te ttü k ír a g u n k a t annak fo rg a tá sá ra . E zen v ig asztaló gondolat
által bátoritva, k ije le n tjü k Iste n és az em berek előtt, hogy m inden erőnkből
használni fogjuk a szab ad ság védelm ére am a fe g y v e re k e t, m ellyeket a jó ság o s
Alkotó kezein k b e helyezett, s m ellyek m eg ra g ad á sá ra ellenségeink k é n y sz erite t-
tek bennünket, el lévén tökélve in k á b b m eghalni szabadon, m int élni szolga­
ságban.
„De hogy eltávolítónk azon g y a n ú k at, m ellyek eme n y ila tk o z a tu n k foly­
tán barátaink és a la ttv a ló tá rsa in k között keletkezhetnének, b iztosítjuk őket, hogy
nem szándékunk felbontani am az ö ssze tarto zá st, m elly k ö z ö ttü n k an n y i idő óta
létezik. Nem a z é rt ra g ad tu n k fe g y v ert, hogy elszakadjunk N ag y -B ritan iátó l és
független állam m á a la k u lju n k ; mi nem dicsőség- vagy h ó d itá sv á g y ló l hat szo­
lunk. A bám uló világ n ak mi egy olly nép látv á n y át n y u jtju k , m ellyet ürügy, sé ­
relem nélkül tá m a d ta k m eg ellenségei, k ik em beriséget és m ű v eltség et fito g tatn ak ,
mig nekünk szolgaságot vagy h a lá lt ajáu lan .ik egyedüli föltétel g y an án t. S aját
földünkön ra g a d tu n k feg y v ert, hogy védelm ezzük am a szabadságot, m ellyet e g y ü tt
kaptunk é letünkkel, hogy m egőrizzük sa já t b ecsületes m u nkálkodásunkkal és őse­
ink vérével sz e rz e tt v a g y o n ú n k a t ; s nem is teszszü k le a zo k a t, m íg v é g et nem
érendettek ig azság talan m eglám adóínk ellenségeskedései, s eg y ú tta l m egujulhatá-
8uk veszélye.
„M inden b iza lm u n k a t a m indenság legfőbb és p á rta tla n B irájá n ak és In-
téeöjének jó sá g áb a helyezvén, k érjük öt, hogy védelm ezzen b en n ü n k et eme k ü z ­
delemben, m iszerint ez a mi ja v u n k ra érjen véget, s hogy fordítsa ellenségeink
szivét józan k ib ék ü lésre, m egszabadítván e k k én t az országot a polgárháború
« toritól."

■ . ' ■
 — 358 —

Az angoloknak hadászati pontul szolgált volna Canada , s

North lord, hogy megszerezze magának eme tartomány támogatá­
sát, kiterjesztette határait, a katholikusoknak szabad vallásgyakor­
latot engedélyezett, biztosította a tizedet a papságnak, a tartomány
egy, a király által kinevezett törvényhozó-tanácsot, a bünligyi pe­
rekben az angol, a polgáriakban pedig a franczia perrendtartást
kapta. Mondják azonban, hogy midőn az angolok a canadai indi­
ánokat is fel akarták izgatni a fellázadt gyarmatok ellen, ezek kö­
vetkezőleg válaszoltak: T i a z t a k a r j á t o k , h o g y mi is b e l e ­
á r t s u k m a g u n k a t az a t y a és f i a i k ö z ö t t f ö l m e r ü l t v e r­
s e n g é s b e , n e k ü n k a z o n b a n n e m s z o k á s u n k má s o k
h á z i b a j a i b a a v a t k o z n i . — De ha a l á z a d ó k me g t á ­
m a d n á k e z e n t a r t o m á n y t , kérdék az angolok, c s a k se
g i t e n é t e k b e n n ü n k e t ő k e t vi sszaűzni V — Mi ót a a
b é k é t m e g k ö t ö t t ü k , h a r c z i f e j s z é n k negyven könyök­
n y í r e f e k s z i k e l t e m e t v e a f ö l d a l a t t , válaszolák a vadak;
minthogy pedig az angolok nem hagytak fel sürgetéseikkel, Á ssá ­
t o k k i, úgymond, é s m e g f o g j á t o k t a l á l n i , végül ezt vála­
szolták : Ne t n, n y e l e e 1r o h a d t s t ö b b é n e m h a s z n á l -
h a t n ó k.
Mások ezt válaszolák: „ím e, félretettünk tizenhat shillinget,
hogy rhumot vásároljunk m agunknak; nektek ajándékozzuk azokat
8 vizet fogunk inni. Vadászni fogunk s ha elejtünk valamelly ál­
latot, eladjuk bőrét s nektek adjuk az érte kapott pénzt. “ Háborút
inditani azonban nem akartak. De a fölkelökkel sem akartak szö­
vetkezni , amiért Washington elhatározta, hogy betör Canadába.
Quebecket ostrom alá fogta egy roszul fegyelmezett csapat, melly
azonban ujabb csapatok érkeztével, Arnold hösisége daczára, csak­
hamar feloszlott (i776.). Howe-t azonban, ki Gage Után követke­
zett, legyőzte W ashington, ki teljesen telszabadithatta Bostont s
erősítések bevárása végett Uj-Skócziába vonulhatott vissza, mialatt
a fölkolők ügye a déli tartományokban is kedvező fordulatot vett.
Az angol korm ány, melly minden áron egy csapással véget
akart volna vetni a háborúnak, a leggyalázatosabb embervásárba
bocsátkozott a német birodalmi fejedelemkékkel, harminez tallért
Ígérve minden emberért s más harminezat minden halottért vagy három
elnyomorito tté rt; ama fejedelmek valóságos orgyilkosságot követtek el
alattvalóikon pusztán pénzért, anélkül, hogy illyesmire szövetség vagy
közösügy által lettek volna kényszerítve. A szárazföldi hadsereg hasonló
gyalázatosságok által ötvenötezer emberre szaporodott, ezen elvetemült­
 — 35!) —

ség azonban elhatározó befolyással volt a habozókra, s az amerikai con­

gressus elhatározta, hogy teljesen szakit az anyaországgal s függet­
leneknek nyilvánítja a gyarmatokat, hogy mint illyenek idegen se­
gítségért is folyamodhassanak s nagyobb határozottsággal működ­
hessenek.
F üggetlen ségi nyilatkozat.
A függetlenség tényleg már előbb is létezett, mintsem a con­
gressus a gyarmatokat Lee Henrik indítványára szabadoknak és
függetleneknek nyilvánította (jul. 4.). „Mi — úgymond — nyil­
vánvaló igazságnak tartjuk, hogy minden ember szabadnak terem­
tetett , elidegenithetlen jo g o k k a l; ezek közé tartozik az élet, a
szabadság s a boldogság keresése; ezen jogok biztosítása végett
alapittattak a kormányok, mellyek törvényes hatalma az alattva­
lók beleegyezéséből szárm azik; midőn valamelly kormányfonna
megnehezíti ezen czélok elérését, a népnek jogában áll azt meg­
változtatni vagy eltörölni s egy újat alkotni amaz elvek alapján, —
olly módon rendezvén azt, melly neki legczélszerübbnek látszik
boldogsága és biztonsága megalapítására. Az eszélyesség paran­
csolja, hogy valamelly hosszú idők óta fenálló kormány ne vál-
toztattassék meg frivol és mulékony okok miatt, s a tapasztalás
arra tanit bennünket, hogy az emberek inkább hajlandók tűrni a
bajokat, tnig elviselbetök, mintsem felforgatni az általuk már meg­
szokott rendet. Midőn azonban az ugyanazon czélra irányuló visz-
szaélések és bitorlások hosszú sora azon szándékot tünteti fel, hogy
korlátlan kényuraság alá hajtassanak , kötelességük ben áll véget
vetni illy kormányformának s uj intézkedésekkel gondoskodni biz­
tonságukról. Épen illyen volt ezen gyarmatok hosszantartó türelme,
s illy szükségesség kényszeríti őket megváltoztatni a hajdani kor
mányformát. Nagy-Britannia királyának története folytonos jogta­
lanságok cs bitorlások lánczolata, mellyek czélja korlátlan kény-
uraságot alapítani meg. Ennek bizonyságául legyen elég a világ
pártatlan ítélete elé lerjeszteni a tények sorozatát./1 Itt elöszámlál-
ván a sérelmeket, következőleg folytatja: „Mi ezen igazságtalansá­
gok mindegyike ellen tiszteletteljes hangon kértünk orvoslatot, is­
mételt kérelmeinkre azonban csak ismételt jogtalanságokkal vá­
laszoltak; olly íejedclem, kit zsarnoki tények bélyegeznek, nem
méltó egy szabad népet kormányozni.
„Mi nem mulasztottuk el angol testvéreinkhez fordulni, felvi­
lágosítván őket törvényhozó testületök merényleteiről, mellyekkel
fölöttünk törvénytelen hatalmat akart gyakorolni; feltüntettük ©löt-
 — 36Ó —

tök ezen tartományokba való költözködésünk cs letelepedésünk

körülményeit, s természetes igazságszeretetökre és nagylelküsé-
gökre hivatkoztunk s a közös nyelv nevében mindenre kértük
őket, hogy jelentsék ki kárhoztatásukat olly bitorlások fölött, vnely-
lyek okvetlenül a köztünk levő kapocs megszakítását vonnák maguk
után; ők azonban süketek maradtak az igazság és a rokoni érzet
szavaira. Kénytelenek vagyunk tehát elszakadni tölök s ollyba tar­
tani őket, mint az emberi nem többi tagjait: barátnak békében, ellen­
ségnek háborúban.
„Mi tehát, az amerikai Egyesült-Államok képviselői, a min-
denség legfőbb itélŐbiráját hiván fel bizonyságul szándékaink tisz­
taságára nézve, ezen gyarmatok jó népének nevében és megbízá­
sából, hirdetjük és kijelentjük: Hogy ezen gyarmatok szabad és
független államok s jogukban áll annak lenni, menten minden
alattvalói viszonytól az angol korona irányában; minden össze­
köttetés teljesen megszűnt s kell is hogy megszűnjék köztök és
Nagy Britannia között; mint szabad és független államok teljes joggal
bírnak háborút viselni, békét, szövetségeket, kereskedelmi szer­
ződéseket kötni s mindazt cselekedni, mi független államokhoz illik.
Ezen nyilatkozatunk támogatására, tántorithatlanul bízván az isteni
Gondviselésben, kölcsönösen lekötjük becsületünket, vagyonúnkat,
életünket.11
Az É s z a k a m e r i k a i E g y e s ü l t-Á 11 a m o k, mint ma­
gukat nevezték valamennyien megtartották saját alkotmányukat
és a jogot azt megváltoztatni, s a congressus feladatává tették a
politikai ügyek vezetését, az államok között netán felmerülő viták
kiegyenlítését, az adók kivetését, kölcsönök kötését, a csapatok és
a hajóhad megállapítását.
F ü ggetlen ségi harcz.
Tehát minden ut elzáratott a kiegyezkedésre, s hadsereg, pénz,
szövetségesek nélkül kellett megküzdeniök egy harczedzett és fé­
lelmes nemzettel. Howe anélkül, hogy félbeszakítaná az alkudozá­
sokat, folytatta a háborút, s az amerikaiak odahagyni kénysze­
rültek New-Yorkot, melly lángok martalékává tétetett; hasonló sors­
ban részesült Rhode-Island is, és Washington visszahúzódni kény­
szerült ellenségei előtt. Ha Howe Philadelphia ellen vonul, a helyzet

*) A tiz e n h á ro m ta r to m á n y n ev ei a k ö v e tk e z ő k .' N e w -H a m p s b ire , M assl-

c h u s e tt’í b a y , R h o d e is la n d , C o n n e c tic u t, N ew -Y o rk , N e w -J e rs e y , P en silv an ia,
P e l a w a r e , M a ry la n d , V irg in ia , a k é t C a ro lin a , Georgia,
 — 3ÓÍ —
t

komoly fordulatot vesz vala, ü azonban ehelyett teli szállásaira

vonul, időt engedve Washingtonnak pótolni veszteségeit s vissza­
nyerni bátorságát, miértis csakhamar megint szerencsésen műkö­
dött. Az angolok nem csak neki vadult német csapatokat küldöt­
tek a felkelők ellen, hanem még attól sem riadtak vissza, hogy
a kannibálokat is ellenök izgassák. Howe később Philadelphiát is
elfoglalta, Bourgoyne azonban, ki Canadábr.n barczolt, olly sze­
rencsétlenül járt Saratoga m ellett, hogy seregével együtt elfoga­
tott s visszaküldetett Európába (1777).
A congressus bátran szembeszállt a nagy dolgokkal, de habo­
zott a kicsinyekkel szemben; háborút folytatott, de nem mert a
sorozáshoz vagy váltságdíjakhoz folyamodni, minthogy amaz az ö
hatásköréhez tartozott, az utóbbiak fölött azonban a külön gyüleke­
zetek intézkedtek. Ugyanis mindegyike eme gyarmatoknak, mely-
lyek roppant területen voltak szétszórva s különböző elemekből
alakultak, saját külön, féltékenyen őrzött kormánynyal és egység­
gel bírtak. A súlyos megpróbáltatások idejében egész Amerika leg­
kiválóbb ferfiai a congressushoz csatlakoztak, melly azért erélyt
fejthetett k i; az ügyek jobbrafordultával azonban visszáléitek saját
tűzhelyeikhez, hogy kiki a m aga tartom ányát kormányozza, mi­
alatt a közös kormány másodrangu egyének kezében m a ra d t,s ezzel
véget ért azon engedelmesség is, melly csupán a közvéleményen
alapult.
Washington, mint a hadsereg főnöke, látta, hogy központi
kormány nélkül nem tehet szert elégséges haderőre. Elnökké ne­
veztetvén, csakhamar észrevette, mi sztikséges arra, hogy Ameriká­
nak kormányt adhasson. Itt nem léteztek katonai hagyományok,
hűbéri maradványok, hanem a jakosság földmiveiökből, iparüzők-
böl állott, kik azért menekültek ide, hogy szabadságot élvezhessenek,
s rettegtek a fegyveres hatalom tól; csak egy évig szolgáltak, nehogy
a fegyverek veszélyeztessék a szabadságot, s még ezen rövid idő
alatt sem akartak a fegyelemhez alkalmazkodni, mert polgároknak
érezték magukat, csak a polgári törvénykönyvet akarták elismerni
s a hadseregben is fentartani saját tartományuk törvényeit. W a­
shington nem az az ember volt, ki kardlappal akarta volna nemzetét
capacitálni, s ő mégis kimutatta rendező szellemét az által, hogy
képes volt egy hadsereget fentartani csak egy évig szolgáló kato­
nákkal, raktárak és hadikészletek nélkül, mi valóságos csodával ért
föl. Midőn a congressus azt akarta, hogy ne tartassék több ötezer
katonánál, Washington ekként válaszolt: I g e n , ha k ö t e l e z i *
 t e k a z el I on só g e t , h o g y n e t á m a d j o n m e g b e u u ü n k t s t
t ö b b e l mi n t h á r o m e z e r k a t o n á v a l . Kevesebbet törődve
az uj harezosok lelkesedésével, mert tudta, hogy nem a lelkesedés,
hanem a kitartás győz '), folyvást állandó hadsereget sürgetett,
mi által azon kényszerűségtől is megszabadulna, hogy minduntalan
alkudoznia kell az egyes államokkal. 0 tehát nem volt barátja a
tömeges fegyverrekelésnek, mit az elmélet barátjai a főik elök leg­
jobb fegyverének tartanak, s mert ismerte katonáit, a biztos, vé­
delmi harezot foléje helyezte a fényes de veszedelmes fegyverté­
nyeknek ; Amerika felszabadítását s nem saját nagyságát tartotta
szem előtt. Emiatt úgy a congressus mint a hadsereg különféle, el­
lentétes szeuireháuyásokkai halmozták el, ő azonban elég hősi türe­
lemmel hirt bevárni, hogy az idő ezáfolja meg az elhamarkodott
ítéleteket. Sikerül bizalmat kelteni maga ir á n t, s 1779. május
10-én „a congressus teljesen megbízik Washington tábornok eszélyes-
ségében és tehetségében s azon óhajnak ad kifejezést, hogy túlsá­
gos gyöngédség vagy önmagában való bizalmatlanság miatt, ne le­
gyen túlságosan bizalmatlan saját meggyőződése iránt s jövőre ne
közölje a gyűléssel tervei legnagyobb részét, midőn ez nem szüksé­
ges, vagy a hadi mozdulatok rohamossága nem engedi meg.“
Az amerikaiak sorsát azonban mégsem annyira a hareztéren,
mint inkább a cabinetekben s a parlamentben vitatták. Pitt heves moz­
dulatokkal, merész kifejezésekkel, hangzatos hyperbolákkal hangsú­
lyozta annak szükségét, hogy békét kössenek az amerikaiakkal.
A 77-iki parlament megnyitásakor, midőn a felirati javaslatban a
szokásos hálanyilvánitások intéztettek a királyhoz, a hajdani hódító­
kéhoz hasonlítván az angolok dicsőségét, e szavakban tört ki: „Nem
vehetek, nem akarok résztvenni szerencsekivánatokban egy szeren­

>) W ashington ezeket írta 1778-ban.- „Állítsatok töl elméleteket tetszéstek

szerint, beszéljetek bazsfiságról, idézzétek nagy tettek példáit az ókori történe­
lem ből, mellyek annak segélyével hajtattak v é g r e ; d e bárki is építeni akarna
ez alapra, mint ollyanra, raelly elégséges volna egy hosszú és véres háború elvi­
se lésér e, végül be fogná látni csalódását. Ollybá kell vennünk az emberek szen­
vedélyeit, mint minőknek azokat a természet m egalkotta, s azon elvek szerint
kell eljárnunk, inellyck általábau tényeiket vezérlik. En nem akarom kizárni
minden eszméjét a hazafiságnak ; t u d o m hogy létezik, s hogy sokat vitt véghez
a jelen válság a la t t : d e bátorkodom azt állítani, hogy az egym aga nem képes
egy fontos és hosszadalmas háborút fentartaui, hanem érdekeket és jutalmakat i«
kell kilátásba belyezui. A hazafiság sokra ösztönül szolgálhat, soknak elszenve­
désére képesíthet, s egy ideig a legnagyobb akadályokon is diadalmaskodliatik ;
de mindez csak kevés ideig fog tartani, ba az érdek is nem jő segítségére,-
 esetlenség miatt. Kötelességünk felvilágosítani a királyt az igazság
szavaival s feltárni előtte azon veszedelmet, melly felénk közeledik.
Azon nép, mellyet előbb megvetettünk mint lázadót, most mint ellen­
ség áll velünk szemközt, s nem rablók és utonállók, hanem szabad
és erényes honfiak ellen harczolunk. Ismeretes hadseregeink szo­
morú állapota ; senki sem tiszteli jobban mint én az angol csapa­
tokat: tudom, hogy képesek mindenre, kivéve a lehetetlent, már
pedig az angol Amerika meghódítása lehetetlen. Nem habozom kije­
lenteni önök előtt, hogy képtelenek lesznek meghódítani Amerikát.
Minő a mi helyzetünk amott ? nem ismerjük összes veszélyeit, de tud­
juk, hogy három hadjáratban semmiuek sem tudtak végére járni.
Osszehalinozni költségeket és erőfeszítéseket, összehalmozni minden
segélyt, mellyek megvásárolhatók vagy kölcsönvehetök, kufárkudni,
alkudozni azon nyomorult németországi fejedelemkékkel, kik eladják
s egy idegen fejedelem mészárszékeire küldik alattvalóikat: ezt
megtehetik önök ; Amerikát azonban nem igázhatják le. H ogyan'?
rájok uszítani a zsákmányszomj és orgyilkosság eme bérencz gyer­
mekeit ! ezen bérbefogadott düh ragadozásának dobni oda őket és
vagyonukat! Há amerikai volnék, miként angol vagyok, nem tenném
le fegyveremet, mig csak egy idegen katona tapossa hazám földét,
soha, soha! Ki, ki hatalmazta fel önöket arra, hogy nem elégelve
meg a háború csapásait, a vadak buzogányával és fejszéivel egyesit-
sók fegyvereiket ? “
8 midőn Suffolk lord erre igy válaszolt: S z é g y e n n é l k ü l
f o l y a mo d h a t t u n k azon e s z k ö z ö k h ö z , m o l l y e k e t Is­
t e n é s a t e r m é s z e t k e z e i n k b e h e l y e z t e k , — Pitt követ­
kezőleg vágott vissza: „Illyesmit kellett nekem hallanom ezen or­
szágban, ezen házban V Mit képzel magának a nemes lord Istenről
és a természetről ? hogyan merészkedhetek Isten törvényével iga­
zolni azon gyalázatosságot, mellynél fogva ama kannibálok véreng­
zéseihez folyamodott, kik összetépik, szétszaggatják, fölfalják áldo­
zataikat, megiszszák verőket, diadalmi jelvényt készítenek hajzatuk­
ból ? Én vallásunk szolgáira hivatkozom, hogy boszulják meg eme
szentségtörö v á d a t; felhívom a püspököket, hogy vessék közbe sto-
lájuk szentségét, a birák tógájuk tisztaságát, s mentsenek meg ben­
nünket illy hallatlan profanatiótól; felhívom önöket mind, lordjaim^
hogy boszulják meg őseik méltóságát, s a maguk, valamint az egész
nemzet jellemet. Ezen képek között látom azon nemes lord halhatat­
lan ősét, kinek válaszolok; látom Effingham lordot, a győzhetetlen
hajóhad dicső megsemmisítőjét, eltelve a legmélyebb mélt&tlanko*
dásaal. Hiába védelmezte amaz Nagy-Britannia vallását cs szabadsá­
gát Róma zsarnoksága ellen, ha köztünk az inquistiőéinál gonoszabb
iszonyatosságok hozatnak létre és szentesittetnek. Önök vérszom­
jas kannibálokat küldenek, ki ellen? . . . . saját protestáns testvé­
reik ellen. Spanyolország, melly hadsorai között harczi ebeket uszí­
tott az ellenségre, . . . ne dicsekedjék többé elsőséggel a barbárság­
ban, mióta mi még dühösebb szelindekeket oldoztunk le lánczaikról
s uszítottunk honfitársaink ellen . . . A főpapok siessenek megtisztí­
tani országunkat illy roppant szennytől, illy undok vétektől. Lord­
jaim, én agg és törődött vagyok, nem mondhatok tö b b et; de nem
hajthattam volna le fejemet ma este vánkosomra, ha ki nem öntöttem
volna méltatlankodásomat.1'
North lord, ki annyira fitogtatta közönyét, hogy még a legheve­
sebb philippikák alatt is tettette magát, mintha aludnék, megrendült
e szavak hallatára s megbízottakat küldött Amerikába, hogy minden
áron igyekezzenek kiegyezkedést létrehozni. Későn volt. Az amerikaiak
jól tudták, mennyire veszélyes bizni egy felingerült ur megbocsátásában,
s másrészről már megizlelték a függetlenséget. Elhatároztatván tehát
a háború, az udvar előtt nem nagy kegyben álló Keppelt, a nagy
hadvezért, választották ki arra, hogy azt folytassa a tengeren. A con­
gressus erőt merítve a veszélyből, korlátlan hatalommal ruházta fel
Washingtont, kölcsönöket vett föl, s legyőzve a nemzetiségi félté­
kenykedéseket , igyekezett megszerezni a francziák szövetségét.
Franklin Benjámin és Lee Artúr, kik annak megkötése végett Euró­
pába küldettek (1777), ezt, s nevezetesen Franczíaországot telve
találták bámulattal egy uj, de jogait féltékenyen őrző nép egyszerű
erényei iránt, melly nagy ham arjában összeszedett csapatokkal dia­
dalmasan szegült ellen azoknak, kik m egreszkettették Európát. A
classicusok a Fabiusokhoz és Curiusokhoz hasonliták őket; a philant-
ropok szabadsági nyilatkozatukban hadüzenetet láttak a zsarnokok
ellen s győzelmüket minden reményök beteljesülhetésének zálogául
tekintették; minden nemes sziv hőn ohajtotta ezen háború sikerét,
melly ama század annyi politikai és dynasticus háborúi között egye­
dül felelt meg az akkortájban keletkezőben levő eszméknek. Frank­
lint továbbá, ki természettani fölfedezései folytán már előbb is hír­
neves férfiú volt, még inkább csodálták egyszerű modora és öltözéke
m iatt; a bölcsészek, kik akkor a közvélemény intézői s a dicsőség
osztogatói voltak, a magukéi közé számitották őt, s népszerűvé tették
nevét, mig Ö, ki a becsületes külső alatt szemfüles férfi volt, nevette
ugyan, de hasznára is fordította túlzásaikat.
 — ■ 3 6 5 — -

Francziaország ohajtotta lemosni a hétéves háború gyalázatát;

a bölcsészek sarkalták, hogy lépjen fel, mint az emberszerető
elvek hirdetője és gyáraola; m indenkitek tetszett a vetélytársnö
lealázása, csak a pénzügyek ne lettek volna olly szomorú álla­
potban; egy királyhoz nem illett bátorítani a lázadást; Turgot
feltüntette , bogy czélszerütlen dolog lenne segíteni a gyarm a­
tokat, minthogy Angolország bizonyára minden erejét fel fogja hasz­
nálni azok leigázására, míg másrészről nincs már messze azon idő,
midőn az anyaországok kénytelenek lesznek lemondani távoli birto­
kaikról s hasznukra fordítani a kereskedelmi viszonyokat. A ver-
saillesi cabinet tehát ide-oda ingadozott; kizártaknak nyilvánította a
hajófelszerelőket és a hadizsákmányokat, de azért engedte őket be-
jöni a kikötőkbe ; nem ismerte el a követeket nyilvánosan, kéz alatt
azonban kihallgatta ő k e t: megengedte a fegyverek és élelmiszerek
szállítását Amerikába. Bourgoyne-nak Saratogánál történt megvere-
tése után azonban az amerikai küldöttek határozott választ követel­
tek XVI. Lajostól, különben alkudozásra lépnek Angliával s szövet­
keznek vele Francziaország ellen. Az utóbbi tehát most már csak
dicsteljes háború, vagy bizonyos veszteség között választhatott; a
kicsinyesen töprengő Lajos azonban a helyett, hogy nyiltan elis­
merte volna az amerikaiak függetlenségét s velők együtt hadat üzent
volna Nagy-Britanniának , a szövetségi szerződést kereskedelmi
siserződés álczája alá takarta (1778. febr. 6.), Francziaország nemes-
lelküleg semmi előnyt nem kötött ki a maga számára azon Ígéreten
kívül, hogy az Egyestilt-Allamok soha sem fognak alkudozásokba
bocsátkozni olly czélból, hogy újra alávessék magukat Angolország­
nak ; pénzben is tizennyolca milliónyi előleget adott, kam at nélkül
a béke m egkötéséig; kezességet vállalt eg y , Hollandban kötött
kölcsönért; de ami egész Európára nézve uj és fontos volt, aa abban
állott, hogy illymódon törvényesítette a fölkelés elvét.
Francziaországból már előbb átment néhány önkénytes Ameri­
kába az ifjú La Fayette marquis vezérlete alatt, ki előkelő házból
származó és ritka erényti ifjú nőt hagyott oda, hogy síkra keljen
azon aristocraticus jogok ellen, mellyek között felnövekedett. Né­
hány lengyel is útra kelt már, hogy véröket ontsák a szabadságért,
mit honn elvesztettek. Ezen önkénytesek azonban, valamint az irho-
niak- és németországbeliek is, telve gőggel és nem tűrve a fegyelmet,
sokba kerültek és keveset használtak, úgy hogy elejénte La Fayette
megérkezése sem tetszett mindenkinek. Ő tehát ezt irta a congres-
susnak: Á l d o z a t a i m k é t k e g y k ö v e t e l é s é r e j o g o s í t a-
 — 366

n a k f e l : e g y i k a z , h o g y a m a g a m k ö l t s é g é n s zol ­
g á l h a s s a k , m á s i k , h o g y s z o l g á l a t o m a t m i n t ön-
k é n y t e s k e z d h e s s e m me g . S valóban ezen rettenthetlen ifjú­
ság sokat használt nem annyira karjával, mint inkább azon nézet
terjesztésével , hogy a gyarmatok ügye rokonszenvvel találko­
zik Európában. Végre XVI. Lajos is (szép), nyíltan csapatokat
küldött d’ Estaing gróf vezetése alatt s elüparancsolta a hajóhadat.
Spanyolország elejénte visszahúzódott, csupán amiatti félelem­
ből, hogy a példa saját gyarmataiban is követükre találhatna; később
azonban nála is felülkerekedett a boszuvágy, mint közbenjáró ele­
gyedett a vitába s felajánlotta szolgálatait Amerikának, ha ez bizto­
sítja számára a Floridákat, lemond a neufundlandi halászatról, a
Missisipin való hajózásról s az ezen folyó keleti partján fekvő terüle­
tekről. Az első föltétel jelentéktelen volt, a másik kettő azonban
visszautasittatott, minekfolytán Spanyolország megtagadta Amerika
függetlenségének elismerését, mi valóban gyermekes és minden nyo­
maték nélküli boszuállás volt, minthogy ő is megüzente a háborút
Nagy-Britanniának s elküldötte hajóhadát, hogy csatlakozzék az Orvilli
ers parancsnoksága alatt álló franczia hajóhadhoz. A két hajóhad együtt
hatvanhat sorhajóra rúgott, s illy tengeri erő még soha sem fenye­
gette a szigetet, mig másrészről Bretagne és Normandia partjain hat­
vanezer ember állott készen a betörésre, mitől még inkább tartottak,
mióta az irhoni zavargások veszélyeztették a belbiztonságot. A be­
tegségek azonban megtizedelik a hajóhad legénységét, és mit sem
hajtanak végre, mi megfelelne a nagyszerű előkészületeknek; az
angolok ezalatt elkeseredve a fölkelőknek a franeziákkal való szö­
vetkezése miatt egész hazafiságukat és állhatatosságukat kifejtik,
lemondva a pártoskodásról s pénzt és hajókat ajánlva fel. Egy va­
laki újból szóbahozta a kamrákban a gyarmatok függetlenségének
elismerését; Pitt azonban, ki leikéből gyűlölvén Francziaországot,
ennek lealázását ohajtotta, s csak annyiban érdeklődött Amerikáért,
amennyiben ezt angolnak tekintette, rögtön megszűnt pártolni ama
javaslatot, mihelyt megvillant előtte a Franczianrszág elleni háború
reménye. Megtörve évei és saját heve által, Vilmos fia támogatása
mellett utolsó ízben jelent meg a parlament előtt (ápril 27.) és igy
szólt: „Boldognak érzem magamat, hogy a sir még nem záródott he
fölöttem, b hogy fölemelhetem szavamat ezen ősrégi monarchia felda­
rabolása ellen. Ki mer neki tanácsolni illy áldozatot? elhomályositsitk-e
a nemzet dicsőségét, gyáván lemondva jogairól és legdrágább bir­
tokairól? Egy olly nép, melly tizenhét év előtt megrészkettette
 — 367 —

a világot, sülyedhet-e annyira, hogy igy szóljon engesztelhetlen

ellenségéhez: V e g y e t e k el m i n d e n t , c s a k a d j a t o k n e ­
k ü n k b é k é t ? Ha béke és háború között kell . választanunk s
ha a békét nem tarthatjuk fenn becsület nélkül, miért nem ragad­
juk meg habozás nélkül a m ásikat? Nem tudom biztosan, milly
erővel rendelkezik az ország, de bizonyára elégséges leszen az joga­
inak megvédésére, s aztán, mylordjaim, bármilly helyzet többet ér a
kétségbeesésnél; tegyünk legalább egy erőfeszítést s ha buknunk
kell, bukjunk mint férfiak." Ezeket mondotta gyönge hangon, midőn
azonban a miniszter azt kérdé tőle, milly eszközök lennének Ame­
rika meghódítására, erőködött felelni, egyszerre azonban gutaütéstől
találva lerogyott s kevés vártatva meghalt (máj. 11.).
A háború elejénte a tengerre szorítkozott anélkül, hogy a szá­
razföldre is kiterjeszkedett volna. Angolország húsz csatában egy
sorhajót sem vesztett; ezen csaták többnyire eldöntetlenek maradtak,
kivéve azt, mellyben Rodney György (1782 apr. 12.) Dominique
és Saintes szigetek között öt hajót elfoglalt, köztök a tengernagyi
hajót és Grasse tengernagyot is. Spanyolország ezalatt erélyesen
folytatja a háborút; elfoglalja a Floridákat, ostrom alá fogja Gibral­
tárt, s ámbár Rodney nagyszerűen kitüntette magát az által, hogy ez
utóbbit ellátta élelmi szerekkel s a se. Vincze fok mellett tönkretette
a spanyol hajóhadat, Spanyolországnak sikerült kárpótolnia magát,
elfogván egy, Indiába küldött s negyvennyolez milliónyi értékű angol
szállítmányt. Minorcát, az angol hajófelszerelők menhelyét, szintén
megszállottá Orillon herczeg, s a sz. Fülöp erősség, mellyet bevetet­
lennek tartottak, kénytelen volt megadni magát (febr. 5). Elliot
tábornok ezalatt rettenthetlenül védte Gibraltárt, fölégette az ujo-
nan feltalált úszó ágyutelepeket, mellyeket tüzmenteseknek hittek,
de mégis meg kellett volna magát adnia, ha Howe tengernagy nem
jött volna segítségére (okt ). Az északi hatalmasságok semlege­
seknek nyilvánították m agukat; Holland elég nemtelenül segitette
a francziákat, amiértis az angolok hadat üzentek neki, elpusztították
az Antillákon, Gujanában, Malabarban és Coromandelben levő
birtokait, örülvén, hogy illy módon alkalmuk került megkárosítani
a vetélytárs kereskedelmét.
Amerikában Francziaország szövetsége újra fölélesztette a
bátorságot; Philadelphia felszabadult; csakhogy sokat kellett szen­
vedni azon pusztítások miatt, mellyeket az angolok az amerikaiak
birtokain elkövettek, vadak módjára feldúlván azokat; rendezetlen
volt a pénzügy, elvesztették hitelttket, a pénzjegyek s ezekkel együtt
 — 368 —

eltűnt a becsületesség is; a hatóságok ollyanok kezébe jutottak,

kik egyéb érdemmel sem bírtak a szájaskodáson k iv ü l; a congressus
tehetetlenségben sínylődött, miként az uj kormányok rendesen; a
hadsereg zsákmányolásból volt kénytelen élni. Továbbá azon ameri­
kaiakban, kik nem feledkeztek meg angol származásukról, újra
feléledt a francziák elleni régi ellenszenv, s minthogy úgy látszott,
hogy nem tesznek annyit, mint tartoznának, végehossza nem volt
a czivakodásoknak. A pártok között is ujult erővel törtek ki a
viszálkodások, miként a lelkesedés csökkenésekor történni szokott;
a királypártiak, kiknek száma a déli tartományokban, Virginiát
kivéve, jelentékeny volt, vérszemet kaptak a haza bajainak láttára,
s a büntetések csak még inkább elmérgesitették azokat. A franczia
segítség megérkezése ismét azon helyzetbe hozza Washingtont, hogy
támadólag léphet föl, s ő szembeszáll az árulásokkal, a viszálkodá-
sokkal, a lázadásokkal, mig másrészről a francziák szerencsés műve­
leteket hajtanak végre az Antillákon. Cornwallis lord meghódítja
a két Carolinát s behatol Virginiába, Washington, Lafayette és
Rochambeau azonban körülveszik őt és Yorktown mellett (1781. okt.
19.) nyolczezernyi seregével együtt megadásra kényszerítik.
P árizsi béke.
Ezen csapás folytán megdől a North-miniszterium (1782*
s Angolország bevallja, hogy beleunt egy olly háborúba, mellynél
összes győzelmei veszteségére, áldozatai romlására szolgáltak. Már
North lord alkudozott külön béke végett, Francziaországgal; Rockin-
gham miniszter Hollanddal és Francziaországgal, később pedig az
E«yesült-Állámokkal is kezdett békealkuvásokat; végre a parlament
elismerte az amerikai függetlenséget. (1783. jan. 20.). Ekkor meg­
állapíttattak a békeelŐzetek Párisban, mellyeknél a köztársaságiak
többet nyertek miat remélték, minthogy Angolország, nem tarthat
ván meg többé birtokában a gyarmatokat, belátta, hogy bőkezűbb­
nek kell magát mutatnia irányukban, mintsem Spanyol- és Franczia­
ország óhajtanák. Anglia tehát elismeri szabad és souverain országnak
a tizenhárom Egyesült-Államot; minthogy mindegyik állam ura
maga házában, a congressus csak ajánlhatja az angolok vagy király­
pártiak elkobzott jószágainak visszaadását, s az államok legnagyobb
része csakugyan megtagadta ezen kívánat teljesitését, miértis Angol­
ország pénzzel vagy birtokokkal kárpótolta őket Uj-Skócziában.
Mindkét nemzetnek megengedtetik a Missisipin való hajózás és a
neufundlandi halászat. A határok független népek által lakott s azért
úgy az egyik mint a másik fél előtt ismeretlen területeket foglaltak
 — .170 —

katonai tisztviselőknek, kik aztán azokat másoknak adták alhübérü!

bizonyos állandó összegért. A canadai kormányzó korlátlan hatalom­
mal b irt, inignem 1663-ban a párisi jogszolgáltatás mintájára tör­
vényszéket alkottak. Midőn az angolok meghódították, megígérték,
hogy képviseleti intézményeket fognak neki adni, miként többi gyar­
mataiknak, egyelőre pedig a korona magának tartotta fenn itélőszé-
keket állítani fel a polgári és bűnügyek elintézése v ég ett, „meg-
egyezöleg a törvénynyel, a méltányossággal, s amennyire lehetséges)
az angol törvényekkel.“ Ez azt jelentette, hogy nem akarják egy­
szerre megtámadni a franczia szokásokat, minthogy azonban minden
módon igyekeztek meghonosítani az angol szokásokat, ezzel maguk
ellen ingerelték a canadaiakat. A többi gyarmatokkal kitört viszály
tanácsosnak tüntette fel nem izgatni Canadát, nehogy ez is hozzá-
jók csatlakozzék ; azért tehát jóváhagyattak a párisi szokások és
a kath. vallás, mikhez még az angol mintára alakított esküdtszék
is csatoltatott. North lord elfogadtatta ezen javaslatot (1774), bár­
mennyire lármáztak is a wbigek, hogy a nemzet lealázza magát
egy más nép törvényeinek és vallásának elfogadásával; sőt annyira
mentek a franczia nemzetiség pártolásában, hogy angol gyarmato­
soknak nem is engedtek területeket, míg végre 1795-ben, midőn
már megszűntek létezni az előbbi veszélyek s szükségesnek látszott
utat engedni a túlnépesedés csökkentésére, s menhelyet nyújtani
az angolamerikai l o y a l i s t á k n a k s a feloszlatott seregek kato­
náinak, a fiatal P itt egy uj javaslatot terjesztett elő, mellyszerint
Felső-Canada az angol törvényhozás alá helyeztetett, a birtokok
az angol törvények szerint rendeztettek , behozatott a H abeas
c o r p u s , s a vámügyi törvények mindenütt h kormány számára
tartattak fenn , a mellyekkel való rendelkezés azonban a tartomá­
nyi törvényhozásra hagyatott, megfelelöleg az 1778-ki nyilatkozat­
nak, melly által a brit parlament lemondott azon jogáról, hogy a*
anyaország javára adókat szedjen be. E kként volt berendezve Ca-
nada egészen az 1840-iki forradalom ig, s minthogy legnagyobb
részt franczia kivándoroltak képezték lakosságát , nem hagyott fel
panaszaival s szította a súrlódásokat Angolor9zág és az Egyesült­
Államok között.
Mialatt sorsuk Európában eldöntetett, az Egyesült-Államok
folytonos viszálkodásban állottak egymással, 8 Washingtonnak is
kijutottak ama keserűségek és ellenmondások , mellyek mindenki
számára fen vannak tartva, ki a hazának szolgál. A congressus ju­
talmat igért a katonáknak, de mivel képtelen volt ígéretét bevál-
 — 371 —

tani, ezek egy heves röpirat által izgatva fellázadtak, s a polgár­

háború ugyancsak kivánt nevetségtárgyul szolgált volna a királyok­
nak, ha Washington eszélyessége közbe nem lép. Lecsillapítván a
lázongökat, visszafizvén az ellenséget, Washington letette a hadve-
zéri méltóságot (decz. 23), minthogy nem nagyravágyás, hanem a
szabadság és haza önzetlen szeretete által vezéreltetett ; lélekben
kifáradva visszavonult mounlvernoni b irto k ára, ama nyugalomba,
melly díszesebb v o lt, mint Napoleon trónusa. Nem volt ő antique
mintájú hős, hanem becsületes ember; áthatva kötelességének esz­
méjétől, azt őszintén teljesiti; szilárd levéb meggyőződésében, egye­
nes eljárásában ’), nem retten el a nehézségektől, bízik a Gondvi­
selésben ; s erősebb lévén mint saját és mások szenvedélyei, min­
denkor ugyanazon egyszerű és nyugodt magatartást tan ú sítja; sze­
rény és béketiirö lévén, nem vágyakozik kormányozni az embereket,
vagy magára vonni bám ulatukat, hanem egyenlő marad mindig,
akár saját birtokát művelje, akár Amerika sorsát intézze. Kilenez
évig harczolva ez utóbbi függetlenségének megalapítása végett, még
tiz évig küldött olly czélból, hogy kormány nyal lássa el, s ez idő
alatt soha sem vesztette el bizalmát saját ügye iránt, sem becsü­
letességét, sem önzetlenségét.
A demokraticus párt által hevesen megtámadva, képes volt
nem mutatni m egbántódást; csupán Jeffersonnak, a párt fejének,
irta a következő so ro k a t: „Soha sem képzeltem volha, hogy, nem
möndom valószínű, de lehetséges legyen, miszerint, mig én minden
erőmét megfeszítettem, hogy nemzeti politikát alapítsak meg, melly
egészen a mienk legyen, s megőrizzem az országot a háború borzal­
maitól, kormányzatom összes tényei olly durva és álnok módon,
olly túlzott és illetlen kifejezésekkel torzittassanak el s magyaráz­
tassanak félre, minőket alig lehetne alkalmazni egy Néróra, valá-

*) L a F a y e tte n ek , ki a franczia forradalom a la tt pan aszk o d o tt a r á g a l­

mak m iatt, e ze k et i r t a : „N e törődjék so k at egyném elly k éptelen á llítá so k k a l,
mellyek egy m eg h iú su lt rem ény o kozta első h evületben, m eggondolás nélkül, m on­
datnak ki. A ki gondolkozik, el fogja ism erni azon előnyöket, m ellyeket mi a
franeíia hajó h ad n ak , és parancsnoka buzgalm ának köszönünk ; egy szabad k o r­
mány a la tt íizo n b i.i ön nem fo jth a tja el a sokaság s z ó z a tá t; m indenki beszél,
amint gondolkozik, vagy inkább beszél an élk ü l, hogy gondolkoznék, s követke­
zésképen Ítéletet mond az eredm ények fö lö tt an élk ü l, hogy az okokat v iz s g á l­
ná..............Az em beri term észetben fekszik felindulni m inden m ia tt, m i m eg h iú sít
valamelly kedvencz rem én y t v ag y t e r v e t , s nagyon e lte rje d t esztelenség- elitéln i
Yizsjráht n é lk ü l,“
24*
 - 372 —

melly hirdedt gonosztevőre, sőt valamellv közönséges lébütöre is. De

elég; talán nagyon ia messze mentem érzelmeim nyilvánításával."
Igen hevesen kikelt ellene az irlandi Conway, midőn azonban
halálosan megsebesült, ezeket irta neki : „Képesnek érezvén maga­
mat kezemben tartani a tollat néhány pillanatig, felhasználom ezt
arra, hogy kijelentsem önnek őszinte fájdalmamat afölött, miszerint
ollyasmit tettem vagy mondottam, mit excellentiád zokon vehetett.
Pályafutásom végén az igazság és méltány arra ösztönöznek engem,
hogy kijelentsem utolsó érzelmeimet. Az én szemeim előtt ön nagy,
kiváló férfiú. Vajha bosszú ideig élvezze ön azon államok becsülését,
tiszteletét és szeretetét, mellyek szabadságát ön erényeivel istápolta.“
Ennél nagyobb hódolatot egy hős sem várhat!
Az E gyesü lt-Á llam u k n lku tiiiáii)»
A háborúból azonban Amerika erőfogyottan lábolt k i , pénz,
ipar, egyetértés nélkül. A nép és a rajongók, kik mindig aranyhe­
gyekről álmodoznak, most csalódva látván magukat reményeikben,
forrongani kezdettek ; sokan remélték, hogy a gyönge kormány ön­
magától megbukik s visszatér az angol iga alá, valamint a zsidók
is visszakivánkoztak az egyiptomi húsos fazekakhoz. Az erény
segítségül jött. A tisztek, kik megszokták egymást testvéreknek
tekinteni ugyanazon atya a la tt, fájdalommal lévén eltelve amiatt,
hogy el kell válniok s a király pártiak cselszövényeire hagyniok a
hazát, Knox tábornok alatt az ö t s z á z a k t á r s u l a t á t alakítot­
ták olly czélból, hogy egymásnak kölcsönösen segítségére legyenek;
azon veszélynek, hogy ezzel netán valamelly, mindenkorra fenma-
r a d ó rend alakíttatnék, melly az államra nézve is veszélyessé vál­
hatnék, elejét vették az által, hogy pusztán a jótékonyságra szőri
tották. Az adósság törlesztése végett öt százaléknyi beviteli vámot
indítványoztak , a javaslat azonban visszavettetvén, emiatt a hite!
js megrendült. Továbbá mindegyik állam saját ktilön érdekei szem­
pontjából alkotott kereskedelmi törvényeket; a kivitel többé nem
állott az angol lobogó védelme alatt, mig másrészről számos kézmü­
vek tekintetében Angolországra voltak szorulva. Mindez részleges
fölkeléseket eredményezett, mi alkalm at szolgáltatott Nagy-Britan-
niának arra, hogy több kikötőjéből kizárja az amerikaiakat.
Mindezen baj onnan származott, hogy nem létezett valamelly
közös kötelék az egymástól olly távol fekvő s érdekre nézve ie
annyira különböző államok között, mellyek közöl egynek ellensze­
gülése valamennyinek rendeletét meghiúsította. Átalánosan érezték
tehát az összetartás szükségét , hogy kifizethessék adósságaikat i
 — 373 —

túlnyomhassák az itt-ott fölmerülhető zavargásokat, a kővetkezéskép

belátták, hogy módosítaniuk kell a szövetségi szerződést. Em lítet­
tük m á r, hogy a congressus nem birt souverain és törvényhozói
hatalommal, hanem csak annyira korlátolt felhatalmazással biró
képviselők gyülekezete volt, hogy határozatainak mindegyik állam
által jóvá kellett hagyatniok, miértis egy illyen állam léhasága- vagy
ellenszegülésével szemben is gyakran a rövidebbet kellett huznia.
illy alkotmányban mindenki észreveheti a protestáns jog befolyását,
mellyröl máshol emlékeztünk.
A f o e d e r a l i s t á k ellenzéket keltettek ezen államszervezet
ellen, nem mintha tagadták volna mindegyik állam felsöségét, ha­
nem óhajtották, hogy a közjó érdekében valamennyien egygyé ala­
kuljanak, hogy központi, korlátlan hatalom alakíttassák, melly fen-
hatósággal birna az összes, miként a külön kormányok minden egyes
állam fölött, s jogában állna kényszeriteni úgy az egyeseket mint
az államokat a szövetség feltételeinek teljesítéséibe; intézkednék a
hadsereg és hajóhad fölött, — szóval, akarták, hogy a tizenhárom
állam egy nemzetté alakuljon. A d e m o k r a t á k szintén elismer­
ték ugyan egy központi hatalom szükségességét, ezt azonban csupán
a független államok közti szövetségre reducálták. Franklin és Jef-
ferson ez utóbbi véleményt osztották; W ashington és Adams a
foederalistákhoz csatiakoztak; találkozott ollyan i s , ki mérsékelt
monarchiát indítványozott az angol király testvére a la tt; a philadel­
phiai congressusban végre megállapittatott az uj alkotmány (1787.),
melly 89-ben lépett hatályba.
Ebben egy olly ország jelentette ki az emberek eredeti egyen­
lőségét, raellyben akkor rabszolgaság létezett '). A forradalom előtt
az államok mindegyikének külön alkotmánya volt, s csak Angolor-
ország főhatósága által voltak egymáshoz kapcsolva. Megszűnvén

') M időn a függetleubég k ih ird e tte te tt, m íudsuiitt. voltak rabszolgák, a h á ­

ború a la tt azo n b an P e n u sy lv a n ia egy ja v a sla to t fogadott, m elly szerint a r a b ­
szolgaság m inél előbb m egszüntetendő v o l t ; a m assachusetsek azt a tö rv é n y e k ­
kel m eg nem e g y ez te tb ető n ek n y ilv á n íto tták , azouképen a Potom októl északra
eső állam ok is valam ennyien, M aryland és D e law a re kivételév el. E z t teh e tté k is,
m inthogy a rabszolgák csak egy huszad- vagy tiz ö n ö tö d részé t tettók a lak o sság ­
nak . A déli állam okban azonban so k k a l erősebb volt az arány s a n é g ere k re
volt bízva az ö b b z o s házi és m ezei m unka, m iértis itt íe n ta rto ttá k a ra b szo lg a ­
ságot. Ez m éginkább nö v ek ed ett L ou isian a és F lo rid a m egszerzése folytán ; en­
gedélyeztetett az uj állam okban, m int M issouriban. 1790-ben az U nió terü letén hat-
8sáz hatv an ezer rabszolga volt; 1830-ban k ét m illió,' lilO - b e o három és fél millió.
 — 374 —

ölne kapocs, a háború végett alakult coufoederatio nem érintette a

külön államok függetlenségét, s helyét az Unió foglalta el, melly
csak módosította s nem semmisítette meg a függetlenséget. A szö­
vetséges kormány, hogy a többi hatalmakkal szemben egy egységes
testet képviselhessen, felruháztatok mindazon jogokkal, mellyek a
békére, háborúra, diplom atára, szerződésekre vonatkoznak; emel­
lett az államok egymás közti közlekedésének könnyítése végett
reáruháztatott a pénz-, ut-, pósta,-, rendör-ügy, a kereskedelmi szerző­
dések kötése, s a bíráskodás a külön államok vitáiban. A szövet­
ségi kormány saját illetősége ügyeiben egyenes és közvetlen módon
já r el, semmi más hatalomhoz nem folyamodva. A congressus által
hozott törvények a szövetségi kormány által választott polgári tiszt­
viselőkre bízatnak.
A kormány csupán a s z ö v e t s é g i k e r ü l e t fölött gyako­
rol teljes felsőséget, melly s?áznegyvenhét négys^ög-kilometernyi
területből áll, csupán a szövetségi törvényekkel s közvetlenül az
elnök és a congressus által kormányoztatik. Ide építették Wa­
shington városát, gyönyörű helyen, melly központ volt , mielőtt
még a tartományok nyugat felé nem terjeszkedtek, s rendkívül
alkalmas a külországokkal való közlekedésre; később középületek­
kel is gazdagították, a lakosság száma azonban nem akar emel­
kedni s a házak is szanaszét vaunak szórva a x-oppant területen,
minthogy a tartomány nem folytat kei'eskedést.
Ami a belkormányzatot , a polgárok közti viszonyokat, az
értelmi és erkölcsi élet fejlődését s az anyagi műveltséget illeti,
erészben czélszerübbnek tartották külön törvényeket hozni és fen-
tartani mindegyik állam felsőségét, mivel nem létezett közöttük
elegendő egyöntetűség arra, hogy a szövetségi kormány liiven kép­
viselhetné valamennyinek nézeteit és szokásait. Illy módon igye­
keztek összhangzatba hozni az egyesek függetlenségét az összeség
biztonságával, miértis huszonnégy törvényhozás intézi az államok
ügyeit. Csupán a túlságosan feltűnő ellentétek megakadályozása
végett állapodtak meg bizonyos pontokban, miilyenek például a
köztársasági kormányforma, s a hatalmak elemi megosztása. A kor­
mányzók hosszabb vagy rövidebb időre választatnak a törvényhozó
hatóság vagy a nép szavazata á lta l; az alsóház legalább is egy
évig tart, s a felsőház két vagy négy évig. Egyéb általános elvek
inkább érzelem, mint irás utján állapíttatnak meg, mint például az
emberek politikai egyenlősége, s azért az általános szavazás (suflfrage
universel); az emberi tökéietesedhetés, s azért minden babonás te-
 — 375 —

kintct mellőzese a múltra a társadalmi jog alkalmazásában; a köz­

vélemény felsősége, s azért a nép törvényes hatalma. Ezen tanok,
mellyek az angol törvényhozás törzsébe s a protestantismusba van­
nak beoltva, bizonyos egyformaságot hoznak m agukkal, melly a
szokásokban is nyilvánul.
Ami a formákat illeti, a végrehajtó hatalom az elnök kezébe
van letéve, ki felelős kormánya tényeiért s nem bir absolut sza­
vazattal. Ha időközben meghal, helyét a négy év leteltéig az al-
elnök foglalja el. Az ülésszakok megnyitásakor az elnök egy üze­
netben előterjeszti az ország állapotát s a tárgyalandó ügyeket, s
minthogy nem léteznek miniszterek, miként Angliában, kiknek
feladatuk volna azokat támogatni, állandó bizottságok neveztetnek
ki minden ügy megvizsgálása végett, s ezek elnöke védi a jelen­
téseket s előterjeszti a kamrának a kivánt okmányokat. Az elnök
és a senatus nevezik ki az összes nyilvános tisztviselőket, ideértve
a főtörvényszék biráit is, kik, mint emlitők, még a törvényeket is
hatályon kivül helyezhetik, ha ezeket az alkotmáuynyal ellenke­
zőknek nyilvánítják. Annak, ki az Unió kormányától függő állo­
másokat tart elfoglalva, nem lehet helye a parlamentben.
Ez utóbbiban a nép belső érzelmeit, a létező érdekeket és az
uj eszméket egy, két évre választott kamra képviseli, mellybe
minden negyvennyolezezer lélek egy képviselőt küld ’); a politi­
kai tapasztalat, a meggondolás és a hagyomány közege a hat évig
működő senatus, mellyet a különféle államok törvényhozó gyűlései
választanak, és podig nem lélekszám szerint, minthogy minden
állam különbség nélkül két tagot küld, okkéut képviselve a gyar­
matok hajdani független rendszerét. Az Egyesült-Államok illy
módon csupán egy nemzetet képeznek az alsóházban, míg a sena­
! tus független államok szövetségének képét tárja elénk. A senatus
résztveszen a végrehajtó hatalomban, amennyiben őrködik felette,
s az elnöknek a senatus beleegyezésére van szüksége a követek
és tisztviselők kinevezése- s a szerződések kötésénél. Nehogy pedig
a két párhuzamos hatalom között összekocczanások merüljenek
fel, az igazságszolgáltatási hatalmat szokatlan hatáskörrel ruház­
ták fel, amennyiben ha a congressus netán túllépné saját jogkörét,
a sértett polgárnak jogában áll kimutatni, hogy a törvény ellenke­

') Az 1811 -ki alkotm ányhoz hozzátették hogy m inden harm inezötezer la ­
kos, ideszám ítva a ra b szo lg á k három ötödét, egy k épviselőt küldjön a congres-
susba; olly te rü le te k pedig, m ellyeken nyolez ezer férti ta lá lta tik , a kam ráb an
egy küldött által képviseltessenek, ki ré sz t vegyen a vitákban, de nem a szavazásban.
 — .176 —

zik az alkotmáriynyal, 8 az itélőszék, ha csakugyan ollyannak is­

meri fel, hatályon kivül helyezheti.
Az Egyesült-Államok tehát átvették az angol alkotmány leg­
javát, vagyis a három lényeges hatalom helyes összeállítását. Az
angol alkotmány nem gondoskodik azon esetről, ha a két souverain
hatalom között meghasonlás merül fel; az Egyesült-Államokban
megállapították, hogy ha az elnök visszavet valamelly javaslatot,
melly azonban a következő ülésszak alatt a két kamra által két­
harmad többséggel m egszavaztatik, a javaslat törvény erejére
emelkedik. Csak a két kamra közötti véleményeltérés esetére nem
létezik intézkedés.
A választási jog különböző a különféle államokban, de mindig
demokraticus alapon nyugszik; néhol evégre hetvenöt egész száz
frank jövedelem, vagy hétszáz egész ezer kétszáz franknyi értékű
telek vagy töke kívántatik. A központi és keleti tartományokban
majdnem minden ollyan egyén szavazatjoggal bir, ki valamelly
adót fizet az államnak, vagy katonai szolgálatban áll, kivéve a kol­
dusokat és bűnvádi kereset alatt állókat, a szavazás golyócskák
által történik. A színes egyének még azon tartományokban sem
léphettek be a választói gyülekezetekbe, mellyekben emancipálva
voltak.
A szavazati jog illy nagymérvű kiterjesztése magával hozta
a népnevelés szükségességét, s valóban egy országban sincsenek
annyira elterjedve az iskolák, az újságok, a pósta. A külön törvény­
hozások alapját a közönséges angol törvény képezi, de igen számos
módosítással. Eltörölték a helyettesítéseket, de semmi sem kötelez
a birtokok minden áron való felosztására. A földmivelö atya helyét
többnyire az elsösziilött foglalja el; testvéreinek a tökepénzeket
engedi át, vagy zálogokat ad, s azok aztán a kereskedelemre ad­
ják magukat, vagy még művelés alatt nem álló területeken szerez­
nek birtokokat.
A halálbüntetés igen r itk a ; egy büntetöszéki ügyész megkí­
méli a sértett feleket a törvényszéki eljárás költségeitől. A polgári
perrendtartásban nem utasították vissza az újításokat, miként az
angolok, a régi formák iránti kegyeletből.
Nem lévén uralkodó nemzet, hogy egy nemzetté egyesüljenek
az egyediség feláldozása nélkül, nem csak kölcsönös türelmet, ha­
nem teljes lelkismereti, vallás,- sajtó,- tanítási szabadságot hoztak
^ e) úgy hogy ott semmiféle államvallás nem létezik, s a quakere-
ket fölmentették a hűség- ég törvényszéki eskütől, valamint a ka-
 AH —

tonáskodástól is, mint amik össze nem egyeztethetők az ő hitelveik­

kel: szóval, az ember «szellemi része teljesen kivétetett a törvény
hatásköre alól.
Mindezek után, s tekintve ama sok mindenfélét, mit az ame­
rikai alkotmányról az utóbbi időkben összebeszéltek, tartózkodni
fogunk azt tökéletesnek nyilvánítani; annyit azonban nyíltan kije­
lentünk, hogy azt a legjobbnak tartjuk, ha tekintetbe veszazük az
ország hallatlan felvirágzását. Igaz, hogy az uj köztársaság olly sze­
rencsés volt, miszerint roppant terület fölött rendelkezett fenyegető
szomszédok, s azért külháboruk nélkül, minekfolytán a szövetséges
hadsereg tizenkét ezer emberre van leszállicva s a hadügy, mi az
európai pénzügyek feneketlen hordáját képezi, ott csak 21— 27
millió frankot emészt föl. Ugyanazon ok eltávolította a belső ve­
szélyeket is, minthogy az ipar végtelen tért látott maga előtt; a te­
vékenység a természet ellen irányulhatott, a szabad ember szabad
féket ereszthetett hajlamainak, mások megkárosítása nélkül. Nem
léteztek tehát hivalkodók és koldusok, a köztársaságok eme rák­
fenéi, mert aki akar, talál munkát és módot a meggazdagodásra. A
szabadságért való közös lelkesedéssel, vallási vakbuzgóság, kivált­
ságosok hányavetisége, hivalkodók zavargásai, a kényuralom vagy
szolgaiság megszokása nélkül, a demokratiai eszmék soha nem lá­
tott és roppant hatású elterjedettségre tettek szert.
Az alkotmány 'elfogadtatott, daczára hogy némellyek túlsá­
gosan messzeterjedönek, mások meg nagyon is korlátoltnak tar­
tották, s ugy a foederalisták mint az autifoederalisták, vagyis az
előkelők és demokraták pártjai, megegyeztek abban, hogy W a­
shingtont választják elnökül (1789), ki még nagyobb tiszteletnek lön
tárgya, mióta a hatalmat letette. Midőn azonban a franczia forrada­
lom uj tíszköt dobott a világba, a demokraták föltétlenül mellette
nyilatkoztak, kijelentvén, hogy az Egyesült-Államoknak kötelességök
támogatni egy barátságos viszouyban álló és szabad n ép et; a foede­
ralisták semlegességet sürgettek és alkudozásokra léptek Angolor­
szággal. A foederalista- ellenes párt tulysulyra jutott a nép között,
Washington lemondása után azonban (1797) mégis egy foederalista,
John Adams, neveztetett ki utódjává, ki együtt volt Franklinnal
Versaillesban, később számos diplomatiai küldetésben vett részt s
első londoni követ volt. 0 tengeri haderővel ajándékozta meg hazá­
ját, miáltal csakhamar az elsőrangú hatalmasságok sorába emelte

Jó lee í nem téveszteoi szem elől, hogy m iudnz, m it 3 íeraüuk as ama-

 — 37* —

TIZENKILENCZEDIK FEJEZET.

India.

India mindenkor számos fejedelemségre volt felosztva, mellyek

között egy tulsulylyal birt *). Kevéssel Sándor után, Palibotrában,
a Ganges partjain és Patna közelében, egy fejedelem emelkedett
hatalomra, ki uralmát a Bongali-öböltől az Indusig terjesztette ki s
a inagadhai birodalom , mint neveztetett, még a VII. században is
jelentékeny volt. A belföldiek azonban a Ganges és Jumna közötti
tartományt tekintik a miveltség központjául, melly azért M a d h y a -
d e s s a , közbenső tartomány, vagy A r y a v a r t b a , hősök lakhelye,
nevet kapott ; itt számos város következett egymásután főváros
czimmel. Az utolsó Kanodsa volt a Ganges nyugati partján, s nagy
fontossággal birt a IV. V. és VI. században, midőn Perzsiábán a Sas-
sanidák uralkodtak; jelentőségét az arab hódítás után sem vesztette
el. 6U7-ben azonban, Harcha-Vardhana halála u tá n , ki buzgó
buddhista volt, a bramisták kerekedtek felül, amidőn is véget érvén
a Maha-radsák, a politikai egység is megszűnt.
Az arabok és perzsák főleg három birodalomról tesznek emlí­
tést, mint ollyanokról, mellyek érintkezésben állottak Nyugat-Ázsiá-
v a l; ezek: Kabul, Sind, Malva. Az elsőt a közönséges időszámítás
első századaiban egy török kalandor alapította, ki Tibetiből jött;
vallása a buddhismus volt s a Sassanidák bukásával jelentéke­
nyen gyarapodott. Buddhisták voltak Sind királyai is, kik az Indus
alsó völgyét birták a nyugatra és délnyugatra fekvő tartományokkal.
A malvai birodalom Guzeratot s a Cambajai-öblöt foglalta magában,
s saját terményei és idegen kereskedők látogatása által gazdagságra
jutott.
Az arabokat heves téritésvágyuk csakhamar ezen orszá­
gokba hozta, & Mohammed, ommiád tábornok, elfoglalta Sindet, hol
moscheákat emelt és számosokat kényszeritett a próféta vallásá­
nak elfogadására. A meghódított országban egymástól független
fejedelemségek keletkeztek, mellyek azonban valamennyien elismer­
ték a bagdadi khaliffa szellemi főhatalmát s köztük kiválólag emli-

r ik a i alkotm ányról m ond, az északi és déli állam ok között k itö rt polgárháború

és a ra b szo lg a sá g eltörlése e lő tt íra to tt. Fordító.
*) L ásd X. K önyv 360 lnp.
 — sm —

téat érdemelnek Múlton ók Mansura. India legnagyobb réaze még

nem vesztette el függetlenségét, s Kabulban a buddhista dynastiát
egy bramin uralkodócsalád váltotta fel, melly átkelt az Induson, s
kiterjesztette uralmát a mai Laboréra. Később azonban, a X. szá­
zad közepetáján, Gazna a török Alp-Tekin uralma alá került, ami-
koris kezdetét vette a Gaznevidák uralm a, kik mihamar leigázták
Kabult és nagy részét Ázsiának. A kabuli király, megfosztva fővá­
rosától (990), nem késett átengedni számos, az Industól nyugatra
fekvő birtokait, kikötve azonban a buddha- és bráma-eultus szabad­
ságát. A gaznevida Mahmud megkezdette portyázásait (1001) a bál­
ványimádók ellen; átment az Induson (10(H), s mindenkit legyilkol­
tatok, aki nem akarta elfogadni az izlamot, a gyermekek és nők
rabszolgákká téte tte k , a templomok és bálványok lerom boltatok,
a nép vagyona a katonák zsákmányává lett. Mathura (Mottra), hol
Krishna született s ezer márvány palota, és megsz.ámlálhatlan mennyi­
ségű templom létezett, a földdel egyenlővé tétetett (1017); elfoglalta
Kanodsát éa hét kastélyát, s bevette azon erősségeket, mellyekbe a
hajdani kormányzók menekültek. Öumenatban, a guzeratí partokon,
a Siva- cultus székhelyén, mellynek köve meggyógyította a gyógyit-
hatlauoknak tartott betegségeket, roppant számú hívők gyülekeztek
össze, kik semmi ellenállást nem tanúsítottak, azt hivén, b.ogy Iste­
nük majd maga megvédi őket; ezek valamennyien kardélre hányat­
tak. Az izlam terjedésének csak Mahmud ha,lá!a, (1028); vetett véget.
Ha a hinduk már előbb is óvakodtak az idegenekkel való, ősss-
szevegyüléstől, most valóságos borzalmat kezdettek érezni irányuk­
ban,; a tudományok , mellyek Kashmir és Benares érintetlen völ­
gyeibe menekültek , most még megküzelithetlenebbekké lettek;
Kashmir királyai rnindeu idegent k izártak ; a nők a lakosztályok
legrejtettebb részébe száműzettek, holott előbb ünnepélyek alkalm á­
val még az idegenek előtt is fátyolozatlanul jelentek meg •).
Az európai hódítás előtt mahomedánok és benszülöttek mint
uralkodók és alárendeltek éltek egymás mellett Indiában, anélkül,
hogy összevegyültek volna,; az izlam csupán az északi részekben
talált követőkre apatanok és afghanok kö z ö tt, a tatár dynastiák után
fenmaradt hagyományok behatása és a hóditó fejedelmek zsoldjába
szegődött számos perzsák és arabok folytán. A mahomedánok száma
illymódon mintegy tiz millióra vagyis a lakosság egy tizedrészére

!) R einaud e m lé k ira ta , felolvasva a franczia A kadém ia nyilvános ülésén,

1845-btjn,
 - 380 —

szaporodott, kik különválva a benszülöttektől, a székhelyeken, á

kereskedő városokban és erődített helyeken laktak, de sohasem a
uyilt térségen vagy az ország belsejében, hol a hinduk fentartották
pantheisticus vallásukat, kasztjaikat s a külföldiektől való idegen-
kedésöket.
A birodalom nagy kerületeinek mindegyike egy s u b a b kor­
mányzása alá volt rendelve, ki a császárt képviselte s kinek Akbar
utasításai a következőket parancsolták: „Mindenhez imádsággal fog­
jon ; csak arra gondoljon, hogy jót tegyen az emberekkel, 8 ne bán­
jék velők tulkeményen; szokjék hozzá az eszélyességhez; igen keve­
sek előtt tárja fel titkát; a bíróság, melly az igazságért lángol, szapo­
rodjék kormányzása a la tt; ne sújtsa a várakozás büntetésével azt,
ki igazságot követel; tudja meg, hogy ő gyámnoki hivatalt visel;
hogy hatalmának legszilárdabb alapköve a nép ragaszkodása; ha ezt
elnyerte, aludjék békével; tartsa kegyét és ellenszenvét az ész igája
alatt; igyekezzék helyes intésekkel elejét venni az engedelmesen-
ségnek; ha czélját éri, feddések- és fenyegetésekkel dorgálja a ma-
kacskodókat; fogassa el őket, börtönözteBse be, veresse meg, fősz-
tassa meg valamellyik tagjoktól, de csak végső esőtek és érett meg­
fontolás után foszszon meg valakit életétől.“ E kként folytatja figyel­
meztetéseit, mellyek nagyon általánosak egy törvénykönyvre nézve.
A subabnak alá voltak rendelve a f u s d a r o k , kik kísérték
őt minden hadjáratában joghatósági területén belül, s szerették, ha
n a b a b -o k n a k , vagyis helytartóknak nevezték őket, melly czimet
az európaiak adták nekik s melly később egyértelmű lett a subab-
bal vagy muzulmán alkirálylyal, míg a r a j a nevet a hinduk alki-
rályai viselték. Ezen méltóságok visszavonhatok voltak, s a kény­
urak szívesen változtatták alattasaikat, nehogy ezek túlságos hata­
lomra ju ssan ak ; miután azonban a központosítás gyengülni kezdet^
a nababok olly merészekké lőnek, hogy függetlenekké tették magu­
k a t, s hatalmukat örököseikre is átruházták. Nem sorolom föl a!
alárendelt hivatalokat. Míg a kadik a Korán szerint hoztak ítéletet
a muzulmánok számára , a hinduk rendesen választott bírákban
egyeztek meg, kik többnyire a braminok közül vétettek. Sok tarto­
mányban fentartották magukat a benszülött fejedelmek , kik adói
űzettek, s némellyek roppant területek fölött u ralk o d tak , minta
misorei és tangorei királyok; a belső kormányon nem történt változtatás,
A hódítás továbbá a hajdani alkotmány egy kiegészítő elemét,
a helységet Bem szüntette meg. Ekként neveznek néhány ezer hold-
pyi területet, mellynek lakosai egy községet alkotnak, s elüljárói
 — 381 -

egy p o t a i l , ki a közügyekre s a rend fentartására ü g y e l, egy

k a m u m , ki a művelési költségeket és a term ényeket tartja
számban, egy t a l l i e r , ki a bűnügyeket vizsgálja, s egyéb tisztvi­
selők a kormányzat különféle ágaira. Illyenek voltak emlékezetet
haladó idők óta, a határok és családok majdnem minden megváltoz­
tatása és anélkül, hogy a politikai változások a belgazdálkodás fel­
forgatását is eredményezték volna; mindmegannyi apró köztársasá­
gok a nagyterjedelmii, változékony keleti monarchiák alatt. Legna­
gyobb részükben némi vagyon- és munkaközösség létezik, miáltal
mindenki valamennyinek támogatását élvezi. Az adó levonása után
fenmaradó jövedelem a kiki által müveit területaránya szerint oszta-
tik fel, s egyik a piaczra megy, másik a különféle mesterségeket
gyakorolja. Némelly helységekben a földbirtokoknak minden évben
más gazdájok van. Az adót különféleképen vetették ki és szedték
be, s az aratást akkor becsülték meg, mikor még lábon állott. Egy
d e wa n kibérelte valamelly tartomány Összes birtokainak általános
adóját; a z e m e n d a r albérletbe vette a különféle kerületeket,
mellyeket földmivelÖkre ( r y o t ) vagy helységekre osztott, adószedő
lett, s mint illyen olly hatalommal birt, hogy még kerülete csapatai­
val is rendelkezhetett; szóval, valóságos fejedelemnek látszott, pol­
gári és bűnügyi joghatósággal.
Ezen intézményt tehát a hübérséghez hasonlithatnók, csakhogy
a mi hűbéreseink valódi birtokosaik voltak földjeiknek, s az adókat
a maguk számára hajtották be, mig ott a császárt tekintették egye­
düli birtokosnak. Igaz, hogy a ryot teljes joggal használta birtokát,
mellytől csak akkor fosztatott meg, ha nem teljesítette kötelezettsé­
geit s azt másra is átruházhatta.
Mindenek élén a nagy-mogul, Tamerlán ivadéka állott, ki
korlátlan hatalommal volt felruházva; a tartományokat az ő nevében
kormányozták a subabok, kik magukat gyakran azok független ura­
ivá tették , mellettök számos ősszármazásu benszülött fejedelmek
léteztek. Ezen aristokratiai és kormányzati hierarchia alatt állott a
helység: ekként egyesültek egymással a ftí kényurasága, a közép
aristokratiája és hübérsége s az alap municipiuma és köztársasága.
A in o g o t b i r o d a l o m . — A k b a r .
Babar után, ki első volt az agrai mogolok között '), Humajum
(1530), ez után pedig Nagy-Akbar következett (1555), Tamerlán
hetedik ivadéka, ki a muzulmán uralom megalapítását India fölött

*) Lftsd a XV. K önyv 261 lap.

 — 382 —

az aígbanok leigázásával készült befejezni, kik uralkodása elején

elfoglalták Agrát és Delhit b majdnem összes birtokait. Legyőzve
őket Panipat mellett, megvetette nagysága ala p ját; csakhamar meg­
fosztotta őket bevehetien erősségeiktől s lépésről lépésre visszaüzte:
meghódította Guzeratot, betört Bengalába, Kashmirba és Siödbe;
négy évet fordított Dekán meghódítására , mig végre fölvetette
annak c s á s z á r i czimét (1602). A szünet nélküli háborúk nem
engedték meg, hogy ő mint a mogol birodalmának tulajdonképem
megalapítója, renddel és kormánynyal lássa el roppant birodalmát,
A tizenöt j u b a , vagyis fejedelemség 9,074.388,125 rúpiát, vagyis
többet mint 400 milliárdot jövedelmezett neki évenkint. Ak b a r
i n t é z m é n y e i , mellyeket minisztere, Abul-Fazel, tartott fefin
számunkra, részletesen megismertetnek bennünket udvara fényével,
s az ő kormányzati és igazságszolgáltatási eljárásával. Magához hitta
a tudósokat, s perzsára vagy hindura fordittatott szanszkrit és török
m üveket; szerette a festészetet is, noha ezt tiltja vallása. Akarta
hallani és megvitatni a birodalmában létező különféle vallások dog­
máit, minek folytán bizonyos szkepticismus szállottá meg, mi öt
turelmessegre indította, ü g y lászik, azon reménynyel kecsegtette
magát, miszerint sikerülend egy általános hitté olvasztania a keresz­
tény, mahomedán és bráhrnai vallásokat; a szokott muzulmán for­
mula helyett ezt hozta, b e : N i n c s m á s I s t e n , c s a k I s t e n , és
A k b á r az ő p r ó f é t á j a ; m egjavittatta a naptárt, amennyiben a
hold-időszakok helyett a naphónapot hozta be.
ftsnngir. A«reng-z«b.
Utódja Abul Dsangir lett, vagyis a fold meghóditója (1605),
ki helyes rendőrségi intézkedéseket léptetett életb e; Ágra és Lahöre
között <J50 rttérföldnyi (migliaj hosszúságú utat építtetett, melly el
volt látva fákkal, kutakkal, karavanserailokkal, s adófizetésre kény-
szeritette a visapuri és golcondai királyokat. Fia és utódja Shah-Dsi-
han (1627), Delhibe helyezte át székhelyét; birodalmát még életé­
ben felosztotta négy fia között (1656), miből polgárháborúk szár­
maztak, mig végre Atireng-zeb, ki számos győzelmei által hírnévre
tett szert, az aj tatosság álarcza alatt kivégeztetvén a testvéreket 8
börtönbe vetvén az atyát, uralomra jutott C1659) s birodalmát a
hatalom tetőpontjára em elte; Mohi-Eddin-Alemgirnek vagyis a
vallás feivirágoetatójának s a világ meghódítójának czimezte magát.
Kínoséi nagy aranydarabokból és drágakövekből állottak, s ezek
között egy kétszáznyolczvan karát sulyu gyémánt is létezett, mellyet
Golconda kizsákmányolásakor találtak. Főleg az ö p á v a - t r ó n j á t
 — m -

csodálták, ekként nevezve a fölötte levő mennyezettől, melly szín­

aranyból készült, gyöngyökkel kirakva s elül egy óriási rubinnal,
mellyröl egy ötven karátot nyomó gyöngy függ alá; a mennyezetet
tizenkét, gyöngyökkel kirakott oszlop tartja. Aureng-zeb ritkán la­
kott városokban, hanem inkább mozgó táborokban; kétszáz teve
és ötven elefánt, három, könnyű fából készült 8 szétszedhető roppant
palotát hordott egyik helyről a másikra, egy napi távolságra egy­
mástól, úgy hogy a hová érkezett, egy kész palotát talált. Utána szá­
zával jöttek a tevék, kincsekkel terhelve, továbbá kutyák és párdu-
czok, mellyek be voltak tanítva a gazellák elfogására, s bikák a tig­
risvadászatok végett; hosszas lenne elbeszélni és bajos elhinni, railly
töméntelen sokaságu állatok tartoztak kíséretéhez a viz, a konyha­
szerek, a ruhaneműk, levéltárak, fegyverek hordása s az utak kijaví­
tása végett. Midőn megállapodtak valamelly roppant térségen, ezen
fél millió vándorló a nagy mogol palotája körül ütött tanyát, melly
felé egyenes vonalban irányultak a sátrak, egy pillanat alatt felütve
és szétszedve.
Mint buzgó muzulmán számos rendeletet adott ki az Akbar
alatt elharapózott erkölcsi lazultság megfékezése végett, üldözte a
hindukat s moscheákká változtatta át pagodáikat. Ismét életbe lép­
tette Akbar azon rendeletét, melly fölmentette az adóktól azokat,
kik jobb karba hozták birtokaikat, s a hinduk rovására könnyitett a
muzulmánok terhein. Nagylelkű volt barátai iránt, de kérlelhetlenül
járt el a legyőzőitekkel, s minthogy nyolezvanhét éves koráig szü­
net nélkül háborúskodott, roppant mérvben kiterjesztette hódításait.
Dekán, a Delhitől független legrégibb birodalom, az I. Moham-
med zultán ellen föllázadt muzulmán Hassan Baku által alapittatott
(1417); utódjai Braminoknak neveztettek, s ezek kihalása után a bi­
rodalom Amedabad, Berar, Amednagur, Visapur, Golconda nevű öt
királyságra oszlott fel. Ezek szövetségre lépvén, legyőzték a bisna-
gari vagy carnatei hindu fejedelmet s lerombolták fővárosát, melly-
nek területe huszonöt mérföld (miglia) volt s gyönyörű épületekkel
és arany-födelü pagodákkal bírt. Ezen országok azonban egyik a
másik után elbuktak, s a két utolsót Aureng-zeb hódította meg.
Ennek halála után (1706) a birodalom negyven tartományból
állott *), mellyek a 35. szélességi vonaltol a 10.-ig terjedtek s évi

') E z e k : Á g ra , Aud, B ehar, B ednore, B eugala, C auara, C a rn ate, S ircar,

CocMu, C aim betur, D elhi, D indigul, A llahabad, G utich, G uzerate, M a d a ra , Ma-
labar, Malvn, M nltan, M isore, O rissa, T innevelli, Travavicor, m ellyek jelen leg An-
 - 384 —

jövedelmi)!? tízezer millió frankra rúgott, ámbár a termények értéke

csak egy negyede volt annak, amennyit értök Angolországban fizet­
tek. A birodalom azonban csakham ar hanyatlásnak indult; ti herczegek
kölcsönösen taszították le egymást a trónról; a testvérgyilkosságok
kegyetlenségével egyenlő lépést tartott a fényűzés és elfajulás, mi­
alatt a raják és nababok függetlenekké tették magukat úgy, hogy a
nagymogol hatalma utóvégre alig állott egyébből, mint hogy egy
császári pátenssel megerősítette az elhunyt nabab utódját.
Nnnvkisnnis.
Az Indus és -Jumna között északra eső tartományokban,
Nanek 1539-ben a szentség hírében halt meg Lahoreban, és sírjához
seregestül zarándokoltak hívei és tanítványai, kiket nemzetiségi kü­
lönbség nélkül toborzott össze és s e i k vagyis tanítvány név alatt
gyűjtött maga köré. Argiunmal utódja, a P o t h i - b a n vagy bibliában
gyűjtötte'össze a mester tanait, mellyek a s e i k e k f e l e k eze-
t é n e k adtak lé te t; ezek elvetve a brámai hagyományokat, egy lát-
hatlan Istent imádnak s a felebaráti szeretetet tekintik az erkölcstan
alapjául; különben türelmesek s kerülnek minden vitatkozást; a
kasztokat eltörülték; hnsneműekkel is táplálkoznak, a borjúhús ki­
vételével ; templomaikban semmiféle bálvány vagy kép nem létezik;
a nő szabadabb állást nyert; m egtartották mégis a törzsek közti kü­
lönbséget és az idegenektöli elkülönzést. Aki ezen felekezetbe föl-
avattatik, kardot, puskát, ijjat, nyilat és lándzsát kap, továbbá egy
csésze vizet, mellyben egy tőrrel kavarják fel a czukrot. Harczias
néppé szaporodtak a g u r u k vágj' mesterek vezetése alatt, kik mint
lelki főnökök gyakran viszálkodásban állottak a nagymogollal, be­
avatkoztak a polgári háborúkba, de később minden világi befolyást
elvesztettek s az ország számos s i r d a r vagy főnök között oszlott
meg, kiket s i n g h-nek vagyis oroszlánnak neveztek el. Ezek Mo-
hammed-shaht nevezték ki nagymogolnak (1717), ki 1739-ben uralko­
dott, midőn Shah-Nadirral, a persa birodalom helyreállítójával gyűlt
meg baja, ki elpusztítván Delhit, meghagyta ugyan neki országát,
de elvette az Indus nyugati partján fekvő tartományokat.
Alig távozott el N adir, a mahrattok birodalmától elszakadt

golorsis&g kíizvetlen birto k ait k é p e z ik ; B erar, Serinagor, k ö z v etett b irto k a i; Als-

m ir, Adoui, C oneau, C ondapah, D ow latabad, C andesb, V ú a p u r, m ellyek jelenleg
az angoloktól függő m ah ra tt birodalm at k é p e z ik ; C abnl, C ashm ir, Candahar,
Sind, m ellyekböl A fg an istan 411; Ássam és B után, jelen leg függetlenek, de adózói
a d u n a ia k n a k . N epál független fejedelem ség és L ahore vagy Pendsab, a seikek birtok*.
 — 385 —

Berar tartomány, melly a mai napig fentartotta magát. Aud is füg­

getlenségre vergődött (1747), lerázván magáról Ahmed-shah, Mo-
hammed utódjának uralm át; így tett Bengala is, úgy, hogy a mo-
golnak utóvégre csak Delhi és Ágra tartományok egy része maradt.
II. Alemgir uralkodása alatt Ahmed, az abdallák, egy candahari
afghan népség királya, megrohanta Delhit (1755) s elvitt mindent,
ami értékes ott még maradt, sőt a falakat is ledöntötte, hogy a köve­
ket elhordhassa; továbbá harinadizben a mahrattok pusztították el
Deihau Shaw alatt, s ezzel még a sírokat is felkutatták (1760); a
candahari király azonban megtámadván őket, mint mondják, ötszáz­
ezret leölt közölök. Azon muzulmán kormányzók között, kik Shah-
Nadir betörése után függetlenségre törekedtek, Davust-Ali-kan, Ar-
cate tartomány nabábja, mellyben Pondiohery és Madras feküdtek,
annyira rettegett névre tett szert, hogy a hindu raják a mahrattokat
hitták ellene segítségül.
Ezalatt azonban még rettenetesebb hatalmasságok keletkeztek
ama partokon,, úgymint portugálok, hollandok, francziák. Az előb­
biek hódításairól már tettünk említést, valamint arról is, hogy majd­
nem összes birtokaiktól megfosztattak a hollandok által, kik ezidö-
tájban legmeszszebb terjedő telepekkel bírtak Ázsiában, a Sunda
szigetektől kezdve a malabari partokig l).
A francziák már I. Ferencz alatt megkísértették gyarmatokat
alapítani Indiában, de visszafizetvén a zivatarok által, nem mentek
túl a Jóreményfokán. IV. Henrik szintén ama részek felé irányozta
alattvalóinak figyelmét 8 Bretagneban egy keletindiai társulatot ala­
pított (1604), melly küldött is néhány szerencsétlenltl já rt hajót, de
mihamar feloszlott. Ujabb kísérletek szintén meghiúsultak , mi-
nekfolytán a franczia hajótulajdonosok inkább Madagascar felé for­
dították figyclmöket. Richelieu (1642) ismét fel akarta éleszteni az
indiai kereskedelmet s e czélból egy társulatot alkotott, messzeter-
jedÖ kiváltságokkal ellátva; de ez sem juthatott zöldágra. Egy másik
társulat (1664), mellyet Colbert tizenöt millióval és ötven évre szóló
kiváltsággal látott el, lassan lassan olly virágzásnak indult, hogy fel-
költötte a hollandok feltékenységét. Martin Ferencz, ki egy gyarma­
tot alapított Pondichéryben, Koromandel partján (1674), azt a hollan­
doknak kényszerült átengedni, kik ott magukat megfószkelci szándé­
kozván, félelmes erősséggé akarták átalakítani (1693). A ryswicki

') XIV . Kfinyv. 16. és }7. fejeeet,

xvn.
 — 386 -

béke folytán azonban Pondichéry visszaadatott a franczia társulat­

nak az uj erődökkel együtt, s Martin, ki mint kormányzó tért oda
vissza (1697), az európaiak egyik legfontosabb állomásává Ázsiában
s a franczia birtokok fejévé tette; lakosainak száma ötszázról húsz­
ezerre szaporodott, európaiak, hinduk, muzulmánok vegyest.
Ezen gyarapodásnak maga a társulat ziláltsága vetett gátat,
melly már bomladozásnak indult, midőn azt Law ismét jobbkarba
hozni igyekezett, s evégböl ö r ö k ö s i n d i a i t á r s u l a t elnevezés
alatt egyesitelte vele a nyugati, ckinai, áfrikai társulatokat. Láttuk
ezen vállalat ép olly fényes, mint mulékony virágzását, a társulat
azonban túlélvén az egyetemes bukást, Pondichéryre irányozta fi­
gyelm ét, melly kiváló életképessége folytán folyvást gyarapodott.
A társulat soha sem adott osztalékot részvényeseinek, mert a ha­
szon Pondichéry szépítésére és erősítésére s szövetségesek szerzé­
sére fordittatott. Dumas, ki mint kormányzó küldetett oda (1735),
ügyes és erőteljes kormányzatával még inkább felvirágoztatta; Mo-
hammed-shah nagy-mogoltól kiváltságot nyert pénzt veretni, szá­
mos egyéb előnyökkel; hasonlóképen nagy hasznára vált a telepnek
Karikai és környékének megszerzése (1739J, mellyet egy tandsauri
trónkövetelőtől vásárolt meg csekély összegért és segitség igéréseért.
D up leix.
A francziák több más gyarmatot is alapítottak az indiai fél­
szigeten : Malabar partjain biztosították maguknak a bors-kereske­
dést; Surateba a lyoni szöveteket és aranym üveket szállították, a
úgy látszott, hogy versenyre akarnak szállani a nagy tengeri hatal­
masságokkal, annál is inkább, minthogy olly kitűnő három férfiú
állott gyarm ataik élén, mint Dupleix, L a Bourdonnais, Bussy.
La Bourdonnais érdeme folytán egy más telep is virágzásnak
indult, mellyet a francziák a M adagascar és az Indiák közötti utón,
a Francé és Bourbon szigeteken alapítottak. Chandernagor Ben-
galában, mellyet Aureng zeb 1688-ban százezer líráért a franczia
társulatnak engedett át, szép virágzásnak indult Dupleix kormány­
zása alatt. Tizenkétévi ott tartózkodás után mint főkórmányzó
Pondichérybe hivatott (1742), hol a nabab cziméí. vette föl, mellyet
a nagymogol elődjének adományozott; olly fényt vitt, mint egy
valóságos keleti fejedelem ; rajának is elismertette m agát s egész
Bengalára ki akarta terjeszteni Francziaország hatalmát és keres­
kedelmét ; főigazgatót nevezett ki Chandernagor számára s hajókat
küldött Siamba, Kambodsába, Cochinchinába és a többi piaczokra:
egyúttal szaporította a gyarmat csapatait, szigorú fegyelmet hozott
 — 387 —

közéjök, felébresztette bennük a vállalkozási szellemet, hogy hatha­

tós befolyásra tegyen szert a félsziget belvillongásaiban.
Az angol társulat szintén letelepedett Bengalában a megelőző
század második felében, s Aureng-zeb unokájától engedélyt nyert
megvásárolni Govindpur, Chattanutty és Kalkutta helységeket, hol
aztán a Vilmos erődöt építette.
1696-ban említést érdemel egy Suba-Singa nevű bengalai
hindu zemíndar lázadása, minthogy ez ürügyet szolgáltatott a hol­
landoknak Chinsurában, a francziáknak [Chandernagorban s az
angoloknak Chattanuttyban engedélyt kérni arra, hogy saját bizton­
ságuk végett erősségeket emelhessenek, s a nyert engedély folytán
csakugyan félelmetes bástyákkal látták el telepeiket. Kuli-kan, ki
előbb háborgatta az angolokat, miután Hamilton orvos által kigyó-
gyittatott egy fekélyből, jutalmul megújította a társulat kiváltságát
s engedélyt adott neki kiterjeszteni birtokait.
Dupleix megérkezésekor az európaiakat csak kereskedőknek
tekintették, ö azonban ismervén az országot, látta, hogy itt uralkodni
is lehet, tervét azonban eltitkolta, midőn az még csak vakmerő­
ségnek és dőreségnek látszott. Egészen egyszerű terve abban állott,
hogy európai csapatokat helyezzen indiai fejedelmek szolgálatába,
meg lévén győződve, hogy azok mihamar túlsúlyra fognak ju tn i;
illytnódon csakugyan sikerült uralomra jutnia Carnate, később
Dekán fölött is, mellyek lakosainak száma harminczöt millióra,
vagyis a mogol összes alattvalóinak felére rúgott, s kénye kedve
szerint alapított vagy pusztított idegen telepeket.
Az angolok irigy szemmel nézték a francziák telepeit, s ha
ezek valamelly nababot pártoltak, ez elég volt arra, hogy ők az
ellenfél pártjára álljanak; a két nemzet ennélfogva még akkor is
háborúskodott egymással a gyarmatokban, midőn Európában bé­
keben voltak. Miután az angolok visszautasitották Francziaország
azon javaslatát, hogy a kitört háborúban semlegesnek tekintessék,
a franczia gyarmatok főnökei is védelmi állást kényszerültek elfog­
lalni (1744.): Dupleix a béke megkötése után ismét visszatér mesz-
szebató terveihez, meg lévén győződve, hogy a franczia társulat
mindaddig nem mérközhetik meg az angollal, míg szárazföldi hata­
lommá nem leszen. Sajnos, hogy a főnökök nem értettek egyet és
féltékenyek voltak egymásra, amiértis La Bourdonnais ahelyett, hogy
Dupleix-szel egyesült volna, ki Madras meghódítását tervezte, egy­
maga akart részesülni ama dicsőségben, hogy elvegye az angoloktól
eme legfontosabb coromandeli telepöket. Madras fehér és fekete
25*
 — 388 —

városra volt felosztva; amazt európaiak, ezt zsidók, banianofe, ör­

mények , mahommedánok , bálványimádók , négerek , vörösek éi
barnák lakták. La Bourdonnais azon parancsot kapta a helyszínét
járatlan minisztériumtól, hogy ne tartsa meg hóditmányait, amiért?
tiz millió líráért visszaengedte azokat. Dupleix azonban, ki ismém
a hely fontosságát, visszaveti az egyezményt, kifosztja és fölégei
a várost (1746), miáltal gyülöltté teazi a franezia nevet; további
annyi gáncsot gördit vágytársa elé ujabb vállalataiban, hogy ez vis*-
szavonul és Franeziaországba tér, hol a Bastilleba zárják (1748). I
Ez kedvező víz volt az angolok malmára, kik ujra összeszedvéi
magukat, nem csak Madrast visszafoglalják, hanem Pondichéryt ii
ostrom alá veszik. Dupleix fényes védelme (aug.), melylyel vissza
vonulásra kényszeríti az angolokat, fátyolt borit az általa elktive
tett ballépésekre. Madras elvesztése után Dekaura és Carnatera for­
dítja figyelmét, rneliy tartományok fölött vetélytársak czivakodtat:
ezek viszálkodásai között regénybe illő kalandokkal ') Musa Fér-
sing nevfi védenczét helyezi a dékáni subabiába, ki jelentékenyen
növeli Pondichéry és Karikai területeit s átengedi neki Mazulipai-
namot és vidékét.
Carnateban azonban az angol társulat anélkül, hogy voltaké-
pen hadat üzent volna, tám ogatta Dupleix ellenfélét, ki cserben-
hagyatva szövetségesei és a gyáva versaillesi cabinet által, csak­
ugyan le is győzetett , minthogy azonban soha sem vesztette el
bátorságát s kim ernhetlen leleményességgel birt a kisegítő eszközök
feltalálásában, megint lábra kapott; győzelmei leirhatlan lelkese­
dést idéztek elő Európában; beszélték, hogy csak a Chandasaib
tói nyert területek harmínczkilencz milliót jövedelmeznek, s aü
hitték, hogy évenkint ötven milliónyi tiszta jövedelemre számít­
hatnak. Ábrándok voltak ezek is, miként a Lawéi. A számilát
alkalmával két milliónyi biánylatot találtak a társulat igazgatói:
Dupleix-t okozták m iatta, mintha bizony nem lehetett volna előrt
látni, hogy meszszeható vállalatai sok pénzbe fognak kerülői, i
hogy még más költekezésekre is volt szükség, ha valaha azok
gyümölcsét akarták élvezni. Felingurülve számításaik meghiúsulás
miatt elhatározták, hogy mással fogják felváltani, s a cabinet ii

') L a T o u c h e n e v ű fra u e z ia tis z tr ő l b e s z é lik , hogy nyolczvauezernyi el­

le n s é g á lta l lév én b e k e r ítv e , é jn e k id e jé n h á ro m sz á z f r a a c z iá v a l berontott tábo­
r u k b a , e z e r k é ts z iz a t te ö lt b ö z ü lö k , a tö b b ie k e t m e g ré m íte tte és s a é ts z é r ta » mip
n sa k b é t k a to n á t v e s z te tt.
 — 369 —

partinkat fogta, annál is inkább, minthogy az angolok követelték

Dupleix visszahívását, ki szerintük csak a viszálkodásokat szította
Ázsiában (1754.). Ekk or szövetkeztek egymással a franczia és an­
gol cabinetek olly czélból, hogy kiegyeztessék a két társulatot s
teljesen egyenlő k arb a helyezzék őket a coroman deli és orissai
partokon, agy hatalom, mint terület és kereskedelem tekintetében;
hogy mindegyik békében élvezze saját birtokait s ne elegyedjenek
a benszülÖtt fejedelmek versenygéseibe.
Dupleix nem tűrhette békével, hogy utódja alkudozásba bo­
csátkozott az angolokkal s nem fogta inkább csapataival ostrom
alá Tric8Ínapalit, mellynek elfoglalása a franczia gyarmatok számára
túlsúlyt és roppant előnyöket biztosított volna. Aki meggondolja,
mit tettek később az angolok, hajlandó igazai adni Dupleixnek;
neki azonban engedelmeskednie kellett. Tizenhárom milliót előle­
gezett sajátjából, minthogy bizvást remélte a győzelm et; ezt most
kicsikarták kezéből, miértis könyezve hagyta el dicsősége színhe­
lyét. Megtagadják neki az előlegek visszafizetését sőt port is in­
dítanak ellene^ azon férfiú ellen, ki kösel állott ahhoz, hogy egész
Ázsiát megszerezze Francziaországnak. „Feláldoztam (irja) ifjúsá­
gomat, vagyonomat, életem et, hogy gazdagsággal halmozzam el
nemzetemet Á zsiában; szerencsétlen barátaim , túlságosan gyöngéd
rokonaim összes birtokaikat felajánlották terveim m egvalósítására;
most nyomorban fetrengek. . . . Alávetem magamat az összes birói
formáknak, s mint a legutolsó hitelező könyörgök azért, mihez
jogom van. . . . Szolgálataimat mesének tekintik, kinevetik kérel­
memet, s mint az emberek legelvetemültebbjével bánnak velem. . . .
Még megmaradt csekély vagyonomat zár alá vetették, s halasztá­
sokért vagyok kénytelen esedezni, nehogy börtönbe vessenek.“ S
miután arra használta fel vagyonát, hogy kihallgatásokat szorgal­
mazzon a bíráknál, szegényen halt meg az, ki kifály és India kin­
cseinek ura volt (1763.).
Lali).
A franczia társulat ekkor a coromandeli és orissai partokon
Mazulipatnamot birta négy kerülettel, továbbá Pondichéryt messze­
terjedő vidékkel, Karikait és Cheringham szigetét; ezek tekintélyes
birtokok voltak, de sokkal inkább szét voltak szaggatva, hogysem
kölcsönösen segíthették volna egymást. Bussy marquis, Dupleix
helytartója, fentartotta a franczia befolyást Dekanban, s tekintve
Upasztaltságát, bátran rá lehetett volna bizni az ügyeket. Helyette
azonban a franczia cabinet az ír Lally grófot küldötte oda, ki be-
 — 390 -

esiiíütes és vitéz tiszt volt, de nem birt sem azon oszélyességgel,

sem azon simulékonyság- és mérséklettel, melly olly távoli tartomá­
nyokban és olly nehéz időkben szükséges lett volna. Már nemzeti­
ségénél fogva gyűlölte az angolokat s többször mondogatta, hogy
egész politikája eme szavakban foglaltatik: K i k e l l irtani
m i n d e n a n g o l t a f é l s z i g e t r ő l ; de nem ismerte az indiai
törvényeket, érdekeket, politikát, s makacsul vonakodott erészbén
bárkitől felvilágosítást fogadni el.
Ott az előkelő osztályok irtóznak a m unkától; az alsó ősz
tályok mindegyike pedig bizonyos meghatározott életpályával bir
s becstelenségnek tartaná bármelly más foglalkozáshoz fogni; mi
ként a földmives, ba ama földet mivelné, mellyet nem ö vetett
be; a hordár, ki fején szokta a terhet hordani, ha azt hóna alatt
vinné; a katona, ha magának kellene készítenie a sánczot, melly
mögé menekülnie kell ; a lovagló, ha ö maga aratná a füvet lova
számára. Teméntelen sokaságnak kell tehát mindenkor követni a
hadseregeket, s minthogy azt Lally nem volt képes összegyűjteni,
erőszakkal hajtotta együve Pondichéry lakosait, minden tekintet
nélkül a kasztokra s a m unkafelosztásra, a páriát a pappal együtt
kényszerítve az ágyukat huzni vagy a terhet czipelni, mi által
addig hallatlan módon tiporta lábbal a társadalmi és egyúttal vallási
rendet. Ellenkezőleg hidegvérű, eltökélt, mérsékelt ellenfele, Coote,
képes volt befolyást gyakorolni egész környezetére és saját elő
nyére használni fel ellenségeinek baklövéseit.
Lally első vállalatai kedvezően sikerültek, visBzanyonmn
az angolokat az összes coromandeli partokról, üldözni akarta őket
Madrasban is, de kifogyott a péuzböl és emberekből (1759). Azt
javasolják neki, hogy keljen utra s hajtsa be a tadsauri rajától
ennek tizenhárom milliónyi adósságát; Lally nem ijed vissza az
ötven mérföldnyi (Ieghe) távolságtól, s éhséggel küzködve czélboz
jut és ostrom alá fogja a várost (1760), hallván azonban, hogy Pon­
dichéry veszélyben forog, visszatér és újra elűzi az angolokat.
Minthogy azonban soha sem rendelkezett elegendő eszközökkel, egy
vállalatát sem képes teljesen befejezni; szigorúságával és fenyege­
tőzéseivel maga ellen ingerli a kormányzókat és mindazokat, kik
hasznot huznak a visszaélésekből; a hadsereg is föllázad ellene!
az angolok ostromzár alá fogják Pondichéryt. Lally a viszálkodáaok,
lázongások, éhség közepett vitézül ellenszegül a húszszoros túlerő­
nek, mig végre minden segédeszközből kifogyva feladja a várost 8
ö maga foglyul vitetik Angolországba (1761).
 Pondichéry bevételével véget ér a Iraueziák uralkodása In
diában, hol csak jelentéktelen telepek maradnak birtokukban, mig
Coromandelés Bengala óriásilag növelik Anglia hatalmát. Az 1763-ki
párizsi békében Pondichéry visszaadatott, de szétrombolva és je ­
lentéktelen területtel, s ámbár újból felépítve (1769), lakosainak
száma csakhamar megiut harminczezerre emelkedett, többé nem
versenyezhetett Madrasszal és Kalkuttával. Francziaország még
Karikait, Chandernagort és a Bengalában levő egyéb helyeket is visz-
szanyerte, de azon föltétel alatt, hogy ne emelhessen erősségeket.
Francziaország tiz év alatt áfrikai telepeit, az amerikaiak nagy
részét és egész Canadátis elvesztette, minek folytán roppant ingerült­
ség keletkezett, melly egyéb tárgy hiányában Lally ellen zudult,
kinek minden tényét roszra magyarázták, sőt árulásról is vádolták.
Értesülvén a vádról, engedelmet nyer, hogy önmaga igazolása végett
hazatérhessen Angolországból, mire ezt irja Choiseulnek: F e j e ­
met é s á r t a t l a n s á g o m a t h o z o m . A pariáment egy kép­
telen port indít olly hadjáratok és ostromok fölött, mellyek teljesen
ismeretlen tartományban és körülmények között mentek végbe!
Fölmentetvén a felségsértés biine alól, kimondják ellene, hogy el­
árulta a király és a Társulat érdekeit s visszaélt hatalmával, miértis
hatvannégy éves korában halálra ítélik és kivégzik (1766. máj. 9).
Ezen Ítéletet XVI. Lajos '). (az elitéltnek fia sürgetésére) uj vizs­
gálat alá vétette és megsemmisítette.

■) „ B iz o n y ár!! s z á m o s a k v o lta k L a lly té v e d é s e i . . . s ö á lta la f e je z te te tt be

India e lv e s z té s e : b e k ell a z o n b a n v a lla n i, h o g y je lle m e h e ly te le n s é g e it, a m e n y -
nyire le h e ts é g e s v o lt, fé n y e s v ité z s é g g e l, f á ra d h a tla n b u z g a lo m m a l 8 a k ir á ly és
a h aza é rd e k e i ir á n ti te lje s o d a a d á s sa l te t t e jó v á . A z a n g o lo k b a n , m é g az e g y ­
mást é rő c s a p á s o k k ö z ö tt is, b izo n y o s, b á m u la tta l v e g y e s fé le lm e t g e r je s z te tt
maga ir á n t. H a r é s z le te s h ib á k s o r o z a ta f ö lé lh e tn e v a la m e lly fő b e n já ró v é ts é g g e l,
egy n a g y te k in té ly ű eg y é n sem l é te z n é k , k i á r ta tla n n a k t a r t h a t n á m a g á t. Ha
maga a s z e re n c s é tle n s é g b ű n , e lte k in tv e a sz á n d é k tó l, m in d en le g y ő z ö tt h a d v e ­
zérnek b itó fá n k e lle n e végezni é le té t. N em le h e t c s o d á lu i, ha a k ö z v é le m é n y
m e g v á lto z ta tta a p a r la m e n t Í té le té t, s ónnak to lm á c s á v á te tte m a g á t V o lta ire ,
midőn L a lly k iv é g e z te té s é t az igazság ka rd ja által elkövetett gyilkosságnak n e ­
vezte ; d’ A le m b e r t p e d ig o lly a s m it m o n d o tt, m i k e g y e tle n u g y a n k ü ls ő le g , de
sok benső ig a z s á g g a l b i r : Mindenkinek jogában állott megölni L ally-t, csak a hó­
hérnak nem. V a ló b a n se n k i sem v o lt k e v é s b b é a lk a lm a s L a lly n á l a r á b íz o tt sz e ­
r e p re ; h e v e s , e rő sz a k o sk o d ó , re n d k ív ü l in g e r lé k e n y je lle m m e l b írt, h o lo lt c su p a
kim életesség- é s h a lo g a tá s r a l e tt v o ln a sz ü k s é g ; csak e g y eszm e u r a lm a a l a t t
állott, p e d ig k ü lö n f é lé k és b o n y o lu lta k v o lta k a z é r d e k e k , m e lly e k közé k e v e ­
redett ; c sak a s z e rin t a k a r t m ű k ö d n i, a m it m ásh o l lá to tt é s te tt, m in t N é m e t­
országban, S p a n y o lo rs z á g b a n , N é m .-ta lfö ld ö n , hol e g é s z e n m áso k v o lta k a k örül-
 — 3 3 2 —

Polvre.
Nem hallgatjuk el itt a jótékonyság ama hőseinek egyikót, kik­
nek neveivel olly szívesen vidítjuk fel a hódítások szomorú lapjait.
Poivre Péter Lyonból (1719—86), ki a szent Józsefről nevezett kül­
földi missiókra szentelte magát, szorgalmasan tanulmányozta China
és Cochinchina szokásait, és törvényeit, hová szánva v o lt; minthogy
azonban egy angol hajó által foglyul ejtetett és kapott sebei miatt
egyik karját elvesztette, búcsút kelle vennie az egyházi pályától.
Miután visszanyerte szabadságát, megvizsgálta az európai telepeket
Indiában és Afrikában, mire gazdag ismeretekkel ellátva visszatért
hónába és azt javasolta az indiai franczia Társulatnak, hogy létesít­
sen közvetlen kereskedelmi összeköttetést Cochinchinával 8 helyezze
át a Francé és Bourbon szigetekre a Molukkák számára fentartott
füszercserjéket. Miután evégből ő maga küldetett az illető helyekre,
csakugyan sikerült egy franczia bankot alapítania Fai-foban, erre
legyőzvén a hollandok féltékenysége által eléje gördített akadályo­
kat, kik halállal büntették valamelly fentartott növény kiszakitását,
s hamis térképeket terjesztettek, hogy hínárba vezessék a hajóso­
kat, — sikerült tizenkilencz szerecsendió-cserjét (noce mosoata)
szereznie. Kevéssé támogatva a gyarmatok igazgatóitól, kik akkor
viszálkodásban állottak egymással, szigetről szigetre megy, alku­
dozik a fejedelmekkel s szekfü-nemaket? száraz rizst, bors- és fahéj­
cserjéket eszközölvén ki tölök, ezeket szétosztja a gyarmatosok kö­
zött. A Társulat akkori zavarai csökkentették kitartásának gyü­
mölcseit, midőn azonban annak feloszlása után ő maga neveztetett
ki a gyarm atok felügyelőjévé, élénken hozzáfogott a hiányok orvos­
lásához b La Bourdonnais nemes terveinek valósításához.
Bengala. — C llv e .
Bengala a nagy-mogol legkeletibb tartománya, melly a Gan­
ges által öntözve, roppant mennyiségű rizst és minden más gyümöles-

m é u y e k , az e m b e re k , a d o lg o k ; m e g v e te tte é# e ln y o m ta a h in d u k a t, h o lo tt édes­
g e tn i és a m aga ré s z é re k e lle tt v o ln a őket,h ó d ít a n i ; ta p a s z ta lta á g g a l bír­
v án a* e u ró p ai re n d s z e re s h áb o rú b an , egy ném et, tá b o r n o k pedáns szigo­
rá t h o z ta od a, hol egy C liv e és eg y B n ssy s z e re n c s é s és h a jlé k o n y sz i­
le m é re v o lt s z ü k s é g ......................... A végzet k e g y e tle n já té k o t ű z ö tt vele,
m időn egy o lly té rre b itta , m elly nem az H sz á m á ra v o lt alkotva.
E g y b e c s ü le te s nem e.sem ber, b á to r k a to n a , ü g y e s tis z t lé p e tt a v é r p a d r a , a tu-
d a tla a s á g , gyávaság és á ru lá s h á rm a s v á d ja á lta l s ú jtv a . H a a tö r té n e t meg­
fe jth e ti em e r e tte n e te s catastro p h & t, a tö r té n é s z nem b e s z é lh e ti el a z t mély
m e g in d u lá s n é lk ü l.u BarChOD de Penhoen, V í. K önyv.
 nemet termel. Suja-al-Daula, Allaverdi utóda Bengalában, Baharban
és Orissában, teljes szivéből gyűlölvén az angolokat, g talán a fran-
caiák által is sarkalva, hirtelen megrohanta Kalkuttát, amazok leg­
tekintélyesebb telepét, b megadásra kényBzeritette (1756). Mint­
hogy kevés árut és aranyat talált, azt hitte, hogy el vannak rejtve,
miértis hogy a foglyokat a rejtekhelyek fölfedezésére kényszerítse,
a f e k e t e p o k o l b a , vagyis egy tizennyolcz láb hosszú és tizen­
egy láb széles börtönbe zárta őket, melly csak az egyik oldalról, két
ablakon át nyer világosságot, úgy hogy az ott töltött tizenkét óra
alatt szászhuszonhárman fultak meg. A madrasi angolok borzadva
értesültek ez esetről, h Watson Károly tengernagy azonnal a Gan-
gesbe vezetvén hajóhadát, visszafoglalta Kalkuttát (1757).
Clive Róbert, egy shropshirei közép sorsú nemes fia, ki már
gyermekségétől fogva bátornak mutalta magát, Indiába ment s itt
átszenvedte mindazon kellemetlenségeket, mellyekkei rendesen
meg kell küzdeniök az erőteljes jellem eknek, mig végre a hadi pá­
lyára adván magát, mellyre pedig nem neveltetett, a veszélyek
iskolájában képezte magát tovább *)• Ezen uj Cortes, miként Mexico
meghódítója, szilárd volt elhatározásaiban, leleményes eszközeinek
megválasztásában , villámgyors terveinek végrehajtásában, s
emellett tudta katonáiba is átönteni saját lelkesedését, tiszteletre
gerjeszteni maga iránt az idegen nemzeteket, saját belátása szerint
működni s mégis hazájának engedni át azt, mit nélküle vivott ki.
A csapatok élére állíttatván igy szólt: N em i l l i k v é d ö l e g
v i s e l n i m a g u n k a t ; t á m a d j u n k mi ; s Plassey mellett (jun.
16). csatára kényszerítvén a vérengző nababot, megölte őt. Tábor­
noka és utódja, Mir Dsaffior, két millió font sterlinget fizetett az
augoloknak, kétszázharmincz ezret Clive lordnak s hatvanezer lírá­
nyi évdijat. A győzők azonban nem tudták fékezni kapzsiságukat
b folyvást ujabb követelésekre buzdította őket a nabab engedékeny­
sége, ki zálog fejében az általa fizetendő összegekért három kerületet
volt kénytelen nekik átengedni Kalkutta melleit, mellyek a későbbi
birodalom magvát képezték. Midőn később m egtagadta egy ujabb
követelés teljesítését, azonnal letették és Kossim Ali-kánt emelték
helyére, ki két más kerületet engedett át ama roppant összegeken
kivül, mellyeket a lázadás híveinek fizetett. Erezvén azonban gyalá­
zatát, le akarta magáról rázni az igát, szaporította hadseregét s m eg­
rohanván az angolokat, felkonezolta őket.

*) L ásd élei le ír á s it sir John M alcolm nil.

 — 894 — .

Ekközben megint háborúba keveredtek egymással Franczia

és Angolország, s a franczia társulat a helyett, hogy a közös ellen­
ség ellen a bengalai fejedelmekkel szövetkezett volna, gyáva sem­
legességben állapodott meg, minekfolytán megtagadta a segítséget
Suja al-Daulá-tól. Em iatt legyőzetvén a gazdag és hatalmas an­
golok tovább folytatják a háborút, hogy kárpótlást szerezzenek a
Dupleixtől szenvedett megaláztatásért (1760) s nehány európai zász­
lóalj leveri a két szövetség roppant hadseregeit.
II. Alem-shah nagymogolt (1760) a mahrattok Delhiből is
kiszorították, utolsó városából, s helyette fiát, D sewan Bukt-ot emel­
ték trónra. A trónvesztett fejedelem Suja al-Daulához, Aud nababjához
menekült, ki öt tisztességes fogságban tartotta. Ugyanide menekült
Kossim Ali-kan is, kit az angolok elűztek s helyette ismét Mir
Dsaffiert tették Bengala fejedelmévé (1763). Ebből háború keletke­
zett, Kossim azonban elvált az audi nababtól anélkül, hogy többé
igényt tartana Bengalára; Suja al-Daula Delhibe vonult vissza, a
megszabadított Alem-sah pedig azon ajánlatot tette a kalkuttai kor­
mányzóságnak, hogy ha visszahelyezi öt D elhibe, átengedi neki
Gaziporet és Benarest, mellyeken át vezet az ut a gyémántjai miatt
annyira obajtott Bundelkondba. Az ügy nem intéztetett el teljesen,
Clivenek azonban sikerült Allahabadban olly békét létesítenie
(1765. aug. 12.), mellynek folytán az angolok megszilárdították
és növelték birtokaikat, a nagyniogoltól pedig a bengalai, bahari
ésorissaid e v a n i á k iavestituráját nyerték, melly területek tíz millió
lakossal birtak s harminczhat millió frank tiszta jövedelmet hoztak.
Clive Madrasba érkezve (1761) belátja, hogy itt a kedvező
pillanat úrrá tenni magukat, miértis ezeket irja a Társulatnak:
„Elérkezett ama pillanat, mellyet én már régóta előreláttam, s
mellyben el kell határoznunk, vájjon ne tartsuk-e meg magunknak
az e g é sz e t.... A nagymogol birodalma (nem tulzok)holnap a mi
kezeink közé juthat. Ezen tartományok egy kormány iránt sem vi­
seltetnek rokonszenvvel; csapataik nem kapnak olly zsoldot, m inta
mieink, sem olly vezénylet és fegyelem al att nem állanak ; egy cse-
kélyszámu európai hadsereg nem csak bárm elly bennszülött feje­
delem ellen képes bennünket megvédeni hanem urakká és retteget-
tekké is tehet bennünket annyira, hogy sem franczia, sem holland
sem más ellenség nem bátorkodik bennünket mégtámadni. Azon na-
bab, kinek részére fogunk állan i, okvetlenül féltékeny leend a mi
hatalmunkra vagy irigyelni fogja birtokainkat; a nagyravágyás, a
kegyetlenség, a kapzsiság minduntalan össze fognak esküdni a mi
rom lásunkra; bármetly győzelem csák pillanatnyi fegyverszünetét
fog szerezni szám unkra; valameily nabab letevését egy másiknak
fölemelése fogja követni, ki alighogy egy hadsereget állíthatott ösz-
sze, elődének nyomdokait fogja követni, vagyis ellenségünkké le­
szen . . . szükséges tehát, hogy mi legyünk a nababok, ha nem név-
leg, legalább tényleg . . . talán álarcz nélkül is, úgy névleg mint
tényleg.”
- Az angolok túlsúlyát tehát Ázsiában nem lehet csupán az euró­
paiak machiavellismusának tulajdonítani, hanem azon fölénynek is,
mellyre okvetlenül emelkednie kell egy szilárd akaratnak olly
habozó és versengő népség fölött, minők ama subabok, nababok, ra-
ják voltak, kik valamelly élhetetlen zsarnoktól pénzért szerezték
birtokaikat s kiknek szükségök volt a külföldi katonák bátorsága-és
kapzsiságára, hogy egymást kölcsönösen megsemmisíthessék. Az an­
golok azon mesterfogással éltek, hogy a hajdani formákkal álczáz-
ták uralmukat, meghagyván egy nemzeti subabot, úgy hogy a ben-
szülöttek azt hitték, miszerint Delhiből kapják ama parancsokat,
mellyek valójában Kalkuttából jöttek.
M ahrattok.
Véget érvén a francziák ellenségeskedése, a mahrattok keltek
fel a britt uralom ellen. E kként neveztetik a Dekán egy régi törzse,
melly a Visapur királyságban levő Mahrat hegység körül származik,
s talán a mahrattok ama tengeri rablók, kik már a közönséges idő­
számítás első százada óta háborgatták az indiai tengereket. Mint
rabló népség, kitűnő lovassággal látták el a félsziget fejedelmeit s
a vasiak kasztjához tartoztak. Ellenben a shatriák kasztjából szár­
mazott az apja ama Sevadsinak, ki mint kalandor harezos a visapuri
király szolgálatában, ettől egy jaghiret kapott a carnatei területen
s ^egyidejűleg parancsnoksággal Hibáztatott fel tízezer ember fölött.
(164Ő). A fiatal Sevadsi vitézségével sok hőst vonzott maga köré, kik­
kel odahagyva születéshelyét, Ponnáht, a belvillongások között jelen
tékeny hatalomra tett szert, főleg azon bandák segélyével, mellyek
a Guzerat tói Kanara határaig terjedő, kevésbbé miveit de vitéz,
s általa egy nemzetté csatolt tartományokból sereglettek zászlói alá;
meghódította Visapur egy részét és a Sultana erődöt, s minthogy
Aureng-zeb részéről csekély ellenzésre talált, r a j a-m a j á-nak vagy
uralkodónak kiáltatta ki magát (1674) s elfoglalta Dekán nyugati partvi­
dékének összes kikötőit, azok kivételével, mellyek a portugálok vagy
angolok kezében voltak. Fiával békére lépett Aureng-zeb, átengedve a
mahrattoknak a dékáni összes jövedelmek tizedrészét, mellyet saját örö-
 kős bérlőik által hajtathattak be. Jabon, Sevadsi unokája, öregségében
első miniszterének ( p o i s c h w a h ) engedte át a kormányt (1717),
ki azóta némi örökös majordomusi méltóságra tett szert, jogában áll-
ván kinevezni a nagy királyt, ki Sattareban tartatik elzárva, mialatt
apeischwah, m int valamelly, apró fejedelmekből álló oligarchia feje
uralkodik.
Uaider-Ali.
A benszülött csapatokat ott nem fizetik, hanem a fejedelmek
bizonyos területeket engednek át a katonai főnököknek azon köte­
lezettséggel, hogy gondoskodjanak a csapatok ellátásáról. Aki tehát
vitézi hírnévben áll, könnyen szerezhet zsoldosokat; ezek segélyével
kezei közé kerítheti a hatalmat s mihamar nagytekintélyű fejede­
lemmé lehet, megfoszthatja trónjától királyát vagy méltóságának
átengedésére kényszerítheti. E kként tett a kolari Haider-Ali is,
ki alacsony sorsból saját, erejével Misore kormányzójává(l 760) s nem so­
kára aztán uralkodóvá lett. Nem részesülvén semmi nevelésben, de kö­
rültekintő s bámulatos emlékezőtehetségU férfi lévén, megtanult hét vagy
nyolcz hindu nyelvet s elsajátította azon nehéz mesterséget is, hogyan
kelljen ama zűrzavaros keleti politika között kormányozni. Előmozdí­
totta az ipart, szigorúan és pártatlanul szolgáltatta ki az igazságot, ke-
vésbbé nyomta alattvalóit mint a gyarmatosok s mégis nagyobb jő védel­
met szedett be tőlök; nagyban és rendszeresen tudta űzni a portyázáso­
kat és fosztogatásokat, mik a hindu taktika egyik fő alkatrészét ké­
pezik ; roppant sokaságot toborzott össze ama kasztok közül,
mellyeknek a lopás képezi életmódjukat, és védte ő k e t; olly fegyel­
met és hűséget honosított; meg csapatai között, hogy ezek szembe-
szállhattak az angolokkal; uralmát és győzelmeit nem vérpatakok
árán vásárolta meg, miként Tam erlan és Nadir, hanem eltitkolva
mozdulatait, egészen váratlanul és túlnyomó erővel term ett bizonyos
adott ponton, mintha kitalálta volna a jelenkori nagy taktikát. Mind­
ezek folytán nem hijába nevezték el Kelet Frigyesének.
Ekként az európaiak között folyt háborút az egész muzulmán
India háborúja váltotta fel. Nagy tettekre vágyakozván, elfoglalta
Haider-Ali Bangaloret (1761) s mint a misorei raja hübérét tartotta
meg, kit védelmébe vett a mahrattok eilon, de vagy saját biztonsága
végett, miként ő rnondá, vagy nagyravágyásból, a raját fővárosába,
Seringapatnamba rendelte, itt a királyi lakba zárta s csupán azon
jogot hagyta meg neki, hogy saját képét viselő pénzeket verethes­
sen ; különben megfosztotta kincseitől s pénzért jogot vásárolt a
nagymogoltól a rra , hogy magát Misore és Sera fejedelmének és
 — 397 —

h eft-h e ze r ay-nak , vagyis hétezer ember parancsnokának és a

császár helytartójának czimezhesBe. A szerencse dicsfényével kör­
nyezve, csakhamar Bednort, Kanarát, Kurgát, Sundát és K alkuttát
is hatalmába kerítette, s arra hivatkozva, hogy a maldivi szigetek
hosszú ideig a Malabar uraitól függöttek, a Tizenkétezer sziget kirá­
lyának czimét is fölvette. Mindezekfolytán jövedelme száztíz millióra,
hadserege pedig kétszázezer fegyveresre rúgott, kik között huszon­
ötezer lovas és egy, ezerkétszáz francziából álló hadtest is létezett.
A megrémült angolok a mahrattokkal és a dékáni nizammal
szövetkeztek, ö azonban szétrobbantotta a szövetséget, sőt a* utóbbit
aranyával a maga részére vonta s vele együtt megrohanta az angol
birtokokat. Miután a nizam tönkreveretett, Haider egymaga, bámu­
latos ügyeséggel és Tippu-Saib nevű fia által segítve viselte a há­
ború terh é t; végre Madras alatt egy szerződéssel vetett annak véget
(1769), mellynek értelmében az arcatei nabab, az angolok teremtmé­
nye, Oskotta városát és erősségét odahagyni s neki egy millió négy­
százezer líra évi adót fizetni kényszerült.
Az angolok Hindostan ellen intézendő vállalatokkal akarták
lemosni magukról ezen gyalázatot, hol II. Alem-shah rovására csaku­
gyan elfoglalták Korát és Allahabadot, s a már fönebb emlitett Suja
al-Daulának engedték át, kit huszonöt millió adó fizetésére kénysze-
ritettek. Ezen uj hűbéres segítségével Rohilkand ellen szálltak síkra,
kit szintén leigázván, uralmát megint Suja-al-Daulára ruházták, ki­
nek adóját emiatt négy millióval szaporították, egyúttal pedig a ma­
guk számára tartották meg Benarest, a szent várost, és vidéket)
minekfolytán birtokaik már Bengala túlsó határaig terjedtek.
Elkapatva ennyi szerencse által, felhagytak a mérséklettel, s
többé nem titkolván hóditásvágyukat, saját akaratjukat emelték tör-
vénynyé, saját nemzeíbelieiket nevezték ki birákká és kormány­
zókká; megfosztották minden hatalmától a subabot, ki mint a Társu­
lat adófizetője és alattvalója, többé sem háborút nem indíthatott, sem
békét nem köthetett, nem nevezhetett ki minisztereket, nem rendel­
kezhetett a csapatokkal, nem intézhette a pénzügyeket, nem gyakorol­
hatott igazságszolgáltatást. Az országot csak kincsbányának, a népet
csak árunak tekintvén, a kincsszerzés volt egyedüli czéljok. A zsar­
nokság megtermelte gyümölcsét: nagyszámú földmivesek az elvisel-
hetlen zsarlások miatt műveletlenül hagyták bőventermö földjeiket,
a selyemszövők közfii sokan inkább elnyomoritották vagy megcsonkí­
tották magukat, hogysem tűrni legyenek kénytelenek ama zaklatá­
sokat, mellyeknek ügyességök miatt ki voltak téve; elhallgattak a
 - 398 —

szövőszékek, megcsökkent az aratás. A Társulat tisztviselőinek mo-

nopoliuma tönkretette a nemzeti ipart, melly a Nyugaton évszázadok
óta keresett árukat állította elő, s mig Európa és Amerika ezüstje
ide özönlött, az ország nyomorúságban sínylődött. A Bengalába
szállítani szokott angol áruk között csak a hadiszerek mennyisége
emelkedett; az éhséget és járványokat még inkább növelte az üzérek
telhetlen kapzsisága, kiknek egyike egy garas nélkül jött ide s tizen­
négy milliót küldött Európába. Aljas megvesztegethetőség fészkelte
be magát mindenfelé; bekeverték a politikát is, hogy minél busásab-
ban juthasson ki nekik amaz ajándékokból, mellyeknek mindenkor
főszerepök volt a keleti alkudozásoknál, s mellyeket korlátozhatott
ugyan a törvény, de nem tilthatott el teljesen. Nem léteztek törvé­
nyek, mellyek védelmezték volna az egyedeket, nem tekintély, melly
tiszteletet gerjeszthetett volna maga iránt; az ipar kezdetleges álla­
pota lehetlenné tette a közvagyonosság em elkedését; a legkülönbö­
zőbb nyelvű, szokásu, vallása népségekre ollyanok vetettek adót, ki­
ket megbízóik távolsága minden felelősségtől fölm eatett; az angol
itjak csak azért kerestek itt hivatalt, hogy hamarjában öíszekapar-
gatva néhány ezer font sterlinget, megint visszatérjenek Angolor­
szágba s elvehessék valameily pair leányát, vagy megvásárolhassa­
nak vagy felczifrázhassanak valameily b o u r g p o u r r i - t .
Illy viszonyok között mit tehetett egy becsületes főnök ? Clive
1776. május 6-ról ezt irta Pulznak, Madras kormányzójának : „Hi­
szi-e ön, hogy a történelem mutat föl egy másik példát is arra, misze­
rint egy férfiú, kinek négy venezer font sterling évi jövedelme, felesége,
gyermekei, atyja, anyja, fivérei, nővérei vannak, elhagyja hónát s az
élet összes örömeit, hogy egy annyira megromlott, annyira eszeve­
szett, s a becsület és józanésznek szikráját is nélkülöző kormányt
vegyen vállaíra?“
A látszólagos gazdagság külszíne alatt azonban India szegény­
ségben sínylődött; a pénz csekélyszámu s az angolok környezetéhez
tartozó egyének kezeiben gyűlt össze, kiknek az volt egyedüli czél-
jok, hogy minél inkább kizsákmányolják az országot. Egy hosszan­
tartó szárazság tönkretette a rizsaratást, mi a fő élelmiszert képezte,
a megmaradt készletet pedig üzérek vásárolták össze, elannyira,
hogy a gazdagabbak is alig voltak képesek beszerezni az életfen-
tartásra szükséges czikkeket. A rettenetes éhség közepett felbom­
lanak a társadalmi kötelélek, de megmaradnak a babonaéi, minthogy
nem merik megölni az állatokat, s az ökör és a tehén büntetlenül
 — 399 -

ragadja el az ételt az éhezők elöl. Bengala lakosai közül három vagy

négy millió veszett el.
A Társulat illy roppant kiterjedésű és gazdag terület, a keleti
kereskedelem kiváltsága és az elviselhetlen adók daczára nem csak
hogy ki nem fizethette részvényeseinek az igért tizenkét és fél szá­
zaléknyi osztalékot, hanem még másfél millió sterlingnyi segélyt
volt kénytelen szorgalmazni. Tiz éven át harminczhat milliót zsarolt
ki Bengalából évenkint, ide nem számitva a mások által elkobzott
kétszáz m illiót; illy roppant gazdagság forrását azonban kimerítették
a háborúk, a forradalmak és zsarolások; az éhségtől megkímélt em­
berek nyomoruan tengették életöket, s a Társulat igazgatói, kiknek
már saját érdekökből is gondoskodniok kellett volna a baj orvos­
lásáról, mégis azt irták 1771. márczius haváról kelt körlevelükben,
„miszerint ez a kedvező pillanat arra, hogy minden lehető utón és
módon felhasználják amaz előnyöket, mellyeket Béngala birtoklása
igér.“ Ennyire nem ismer könyöröletet a kereskedelmi üzérkedés!
Ezen bajokról nem értesült Angolország, hanem csak Clive
győzelmeiről, mellyek az Amerikában szenvedett szerencsétlensé­
gekkel való összehasonlítás folytán méginkább m agasztaltalak ; ami-
értis Pitt ezeket mondá a kam rában: „Elvesztettük mindenütt dicső­
ségünket, becsületünket, hírnevünket, csak Indiában nem, hol
egy férfiú, ki soha sem tanulta a harcz mesterségét, kinek neve soha
sem fordult elő a mi nagyhírű, a nép pénzén hizlalt tábornokaink
között, valóságos hadvezérnek mutatta m agát; tökéletlenül fegyverzett
maroknyi csapatával egy nagy hadsereget rohant meg és tett
tönkre.“Indiában azonban rettenetes hírek szárnyaltak ró la ; azt be­
szélték, hogy aljas egyedáruskodást üz a betellel, a dohánynyal sőt
a rizszsel is, s mindenféle visszaéléseket követ el. Bourgoyne össze­
gyűjtötte eme panaszokat s vádat emelt ellene Angolországban,
hol Clive, ki tetszése szerint bánt egy félvilággal anélkül, hogy bár­
kinek is számot tartozott volna adni tetteiről, mint polgár mindenki
által felelősségre vonathatott. Egészsége emiatt roszabbra fordult
s elkülönözve magát a társadalomtól, májbaj vetett véget életének
negyvenkilencz éves korában (1774). Neve örökre fenm arad; a
szükség és a veszélyek lévén egyedüli tanítómesterei, nagy hadve­
zér, nagy kormányzó lett s tudott annak idején visszavonulni; vét­
kei fölött még nem állapodott meg a történelem.
Az an gol T ársu lat alkotm ánya.
A parlament erre szükségesnek tartotta módosítani a Társu­
lat alkotmányát, mellyet itt mi is jónak látunk ismertetni. A részvé-
 — 400

nyesek elejénte koronként összegyülekeztek, hogy tanácskozzanak

saját érdekeik fölött, s a gyűlés eloszoltakor egy bizottságra ruház­
ták az előforduló ügyek elintézését. A legcsekélyebb összeg is jogot
adott a bizottságba való belépésre, a z a c t e d' u n i ó n létrejötte után
azonban ötszáz font sterlingnyi tőke állapíttatott meg arra, hogy va­
laki megjelenhessen a birtokosok karában, s kétezer arra, hogy a
bizottságba léphessen. Egy elnök és egy alelnök vezették a gyűlé­
sek tanácskozásait, mellyeken az évenkinti igazgatók választattak.
Közgyűlések márcziusban, juniusban, szeptemberben, deczemberben
tartattak, továbbá ha annak szüksége fölmerült, sőt kileucz birtokos
kívánságára is. A huszonnégy igazgató kara akkor gyűlt össze, ami­
kor jónak látta, s tizenhárom tag elégséges volt a kar teljessége té­
telére. Látható tehát, hogy az angol alkotmány mintájára van ké­
szítve : a részvényesek megfelelnek a nemzetnek, gyűléseik a vá­
lasztó testületnek, az elnök az igazgatókkal a királynak a parla­
menttel. Az igazgatók tíz bizottságra oszlanak, mellyek hatásköre
kíilönktllön a levelezés, processura, pénztárkezelés, raktározás, szám­
vitel, vásárlások, hajózás, kereskedelem , továbbá egy a belügye-
ket s egy a felvigyázatot kezeli.
A bombayi, madrasi és kalkuttai elnökségekben, mellyek
függetlenek egymástól, egy teljhatalmú kormányzó működik, ki
mellé az administratió kezelése végett egy tanács van adva, melly-
nek tagjai nem egyenlő számuak s kor szerint választatnak a Tár­
sulat polgári tisztviselői közül; minden határozat szavazattöbbséggel
hozatik. Minthogy az elnök és a tanácsosok más hivatalokat is vi­
s i hettek, a tanácsosi állásokat igen jövedelmezőknek tartották s
azok elnyerése végett minden módon kedvét keresték az elnöknek,
ki ennek következtében minden vágyát teljesíthette. A Társulat
meglehetős számú csapatokat tartott, mellyeket Angolországban to­
borzott, vagy más gyarmatok szökevényeiből, vagy olly benszülöttek-
böl ( s i p a i ) állított össze, kik hajlandók voltak európai tiszteknek
engedelmeskedni.
Ami a kereskedelmet illeti, a kelmékkel (Stoff) való kereske­
dést, melly mindig a fő volt, égy titkár ( b á n y á n ) folytatta, ki egy
titkárral és nehány szolgával a helyszínére ment, hónapszámra né­
hány alárendelt ügynököt (go m á s t ah) fogadott fel, kik a külön­
féle állomásokra oszolva szét ott egy házat ( c u t c h e r y ) fogadtak fel,
mellyben elhelyezkedtek fegyveres szolgáikkal és egyéb alárendelt­
jeikkel ( h i r c a n a h . ) A gomastah alkudozott a hajhászokkal (dál­
l á h), fezek a p i c á r okkal, b ez utóbbiak végre a takácsokkal, úgy
 — 401 —

hogy ezek és a Társulat között Öt közeg működött. A takács,

mint gyakran történik, képtelen lévén beszerezni a mü- és anyag
szereket, előlegeket vett föl nagy uzsorára s miután darabját be­
végezte, a banyannak adta át, ki azt egy raktárban helyezte el.
Végét érvén az idény és a megbízások, a bányán és ügynökei
megvizsgáltak minden darabot s kifizették járandóságát a takács­
nak, előbb azonban levontak tizenöt, húsz vagy huszonöt száza­
lékot a megállapított árból. Szóval, a bányán képezte az összekötő
kapcsot a benszülött és az európai faj között, s nem egy gazdag
hindu nagy áron vásárolta meg ezen czimet, bogy igy alkalmat
szerezzen magának az angol név védelme alatt saját számlájára
üzérkedni. A szabad, vagyis a Társulat kereskedői kiváltságot
nyertek saját számlájukra űzni kereskedést, de esküvel kellett
magukat kötelezniük, hogy a Társulat által kijelölt helyen és a
kiszabott határidőig fogják folytatni üzletöket; hogy semmit sem
fognak irni vagy íratni, mi a Társulat kereskedelmére vonatkoz­
nék, kivéve az igazgatók karának.
1726-ban rendezték az igazságszolgáltatási eljárást, négyféle
törvényszékekkel. A három elnökség mindegyike egy fő ( ma y -
o r ’s c o u r t ) , egy fölebbviteli, s egy folyamodási táblát nyert, to­
vábbá egy, négy osztályú törvényszéket, melly a békebirák s az
alsóbb fokú törvényhatóságok jogkörét foglalta magában. Ama
két törvényszéknél, mellyek a benszülötteknek saját törvényeik
szerint szolgáltattak igazságot, s mellyek egyike a bűn-, másika
a polgári ügyeket tárgyalta, az elnök tetszése szerint nevezte ki
vagy tette le a bírákat. Egy, a kormányzótól független, angol bi-
rákból álló törvényszék képezte a legfelsőbb forumot, melly angol
törvények szerint határozott, mi kiáltó ellentétet képezett a nem­
zeti joggal. A bengalaiak látták, mikép fegyveres népség járja
keresztül-kasul az országot, hogy erőszakosan végrehajtsanak olly
törvényekre alapított rendeleteket, mellyeket ők nem értettek,
látták, milly terheket rónak a m i n d a r o k r a , vagyis hajdani örö­
kös bérlőkre, kik akkor nagy birtokosok lettek s mint a régi fe­
jedelmek egyedüli maradványa tisztelteitek. Megsértve vallásuk­
ban és szokásaikban, a hinduk gyakran erőszakosan is ellensze­
gültek, minek vérontás lön következménye, mig végre a parlament
megváltoztatta eme rendszert.
A Társulat az Indiában levő összes angol alattvalókra ki
akarta terjeszteni fenhatöságát, hamindjárt nem is voltak saját ügy­
nökei s lassan-lassan csakugyan kivitte, hogy mindenki, ki a Tár-
xvii. 26
 — 402 -

sulat engedélye nélkül jö Indiába, a törvény áthágójának tekin­

tessék s visszaküldessék.
Angolországban már régebben vita tárgyát képezte, vájjon
gyakorolhat-e felsöséget (souveraineté) egy kiváltságolt kereske­
delmi Társulat, s vájjon ennek hóditmányai a nemzet tulajdonát
képezik-e, különösnek tűnvén föl, hogy valaki azért, mert tőke­
pénzes, hóditó és törvényhozó jogot is nyerjen. A parlament nem
mondott véleményt, a Társulat azonban kötelezte magát négyszáz­
ezer font sterlinggel többet fizetni éven kint, mint azelőtt.
Ekközben a vészes háborúk és a rósz kormányzat roppantul
meggyöngitették a Társulatot; mindenki csak lopásra gondolt; az
adósság 220 millió frankra rúgott, ide nem számítva a négy el­
nökség mindegyikének külön adósságait, mig a tőke egészben
véve nem haladta túl a 120 milliót. A parlament (1773) ennek-
folytán segítségére jött, az osztalékot hat százalékra szállította le,
lemondott az évi járandóság egy részéről s megváltoztatta a Tár­
sulat belszervezetét (R e g u l a t i n g-a c t.). Eszerint Bengalában
egy főkormáriyzó neveztetett ki, öt évig tartó hatáskörrel, s egy,
öt tagból álló tanácscsal, mellyek tagjait a Társulat választja, s a
korona m egerősíti; a többi elnökség alárendeltetett a bengalai fő­
kormányzónak, kinek engedelme nélkül sem háborút nem indít­
hatnak, sem szerződéseket nem köthetnek. Mig előbb minden rész­
vényes szavazattal birt a közgyűlésen, ezentúl csak az gyakorol­
hatta eme jogot, kinek két részvénye volt; a huszonnégy igazgató
mindegyike csak négy évig hivataloskodhatott, s közülök minden
évben hatnak ki kellett lépni. A Társulat kiváltsága meghagya­
tott de csak bizonyos kiszabott időig, 8 négyszázezer font sterling
lefizetése m ellett; kötelességévé tétetett áttenni a kormányhoz ösz-
szes okmányait (acta).
A kereskedők óriási vagyonnal tértek viszza Európába, s a
hir még inkább nagyította a dolgokat, miértis a részvények arány­
talanul emelkedtek x), de a ki azt akarja, hogy a növény gyümöl-

!) 1744-töI 56-ig a fizetett évi osztalék nyolcz sz á za lé k n a k felelt meg]

e k k o r h a t sz á z a lé k ra sz á llíto ttá k le 6 6 -ig : 67-ben h a tra és egy negyedre emel­
té k ; a z tá n tíz re 69-ig, m időn tizenegyre, c sa k h am ar tiz e n k ettő re s tizenkettő- ét
fé lre em elk ed ett ; liésöbb 72-ben egyszerre m egint h a tra sz á llíto ttá k le.
A T á rs u la t vagyona 1773 m ájus 1-én te tt . . 7.784,689 sterlinget
T a rto z á sa pedig (passivo) . . . . . . 9.219,114 „
In d iák b a n és C hinában vagyona . . . . 6.397,299 „
„ „ ta rto z á s a . . . . 2.032,306 „
 — 403 -

csőt hozzon, ne szíja ki annak gyökerét. A kizsarolt Bengala

többé nem szolgáltatta be a rendes adót; a Társulat megbukott
volna, ha a kormány segítségére nem siet barminczegy és fél mil­
lióval s el nem engedi neki az általa évenkint fizetni szokott ki-
lencz milliót, miért viszont a Társulatnak bele kellett egyeznie,
hogy a kormány közvetlen felügyeletet gyakoroljon politikai mű­
veletei fölött s teljhatalmú ügynököt tartson Indiában. Ama ke­
reskedők azonban, kik megszokták csupán saját tetszésüket tartani
törvénynek, illusoriussá tették ezen hivatalt, melly csakugyan kép­
telen volt véget vetni az embertelen zsarolási rendszernek
H&stings.
W arren Hastings, Oxfordból, főkormányzóvá neveztetvén ki
(1774), több javitás életbeléptetését megkisérlette, s látván a pénz­
ügy zilált állapotát, igyekezett azt jobb karba hozni, eltörölvén a
hasztalan kiadásokat és túlságos adókat, lejebb szállitván a behaj­
tási költségeket, központosítván és megszilárdítván a kormányzatot,
s tartományi törvényszékeket állítván fel, hogy elejét vegye a
visszaéléseknek. A megfékezettek akadályokat gördítettek útjába;
népszerűtlenné tette öt azon körülmény, hogy olly kisegítő eszkö­
zökhöz volt kénytelen folyamodni, melíyek talán megegyeznek a
hinduk természetével, de sehogysem az angolokéval; minden té ­
nyét balra magyarázták. Akarták, hogy fentartsa a terület épsé­
gét, de megtiltották neki háborút viselni, aztán meg őt vádolták
a következmények m ia tt; minduntalan pénzt követeltek tőle, csak
pénzt, s mégis kárhoztatták, ha annak előteremtése végett erkölcs­
telen eszközökhöz nyúlt, kegyetlen vagy nagyravágyó zsarnokok­
nak bocsátván áruba a britt szövetséget és fegyvereket; az angol
parlament örökös beavatkozásával mindent elrontott és semmihez
sem értett. Hastings meg tudta tartani a kellő határokat a hódí­
tások között és tudta ezeket összetartani, csakhogy akkor semmi
állandó nem létezett; semmi megállapodott eszme sem a külpolitika
sem a belső alkotmány fölött; nem volt pénz, nem hatalom, 8
mindenekfölött nem közvélemény. Talán azért tehát, hogy elejét
vegye az elégületlenségnek, vagy hogy azt saját hasznára fordítsa,
Hastings engedte, hogy a dolgok ismét a régi kerékvágásba tér
jenek vissza.

M iértis a tényleges vagyon v o lt . . . . 2.930 568 sterlin g

M inthogy azonban az ered eti tö k e . . . . 4.200,000 gterl. v o lt
A T á rs u la t 1.269,432 sterlinggel
hátralékban volt.
26*
 — 404 —

Az in d iai bili.
A szerencsétlen hinduk panaszait végre meghallgatták Angol­
országban, és Fox Károly, ki akkor miniszter volt, egy reformja­
vaslatot terjesztett a kamra elé (1787), mellynek czélja volt gon­
doskodni a részvényesek és az állam érdekeiről, olly módon, hogy
a Társulat érdekei többé ne a közgyűlésre, hanem hét, a kamra
által kinevezett igazgatóra bízassanak, egy másik javaslat pedig a
kormány befolyásának növelését czélozta. Ezen javaslat különféle,
részben helyes, részben helytelen eszközökkel m eghiusittatott; mi­
dőn azonban a fiatal Pitt került a kormány élére (1784), neki si­
került elfogadtatni az i n d i a i b i l i t , ollyképen azonban, bogy az
igazgatók a király által neveztessenek ki. Ezen javaslat szerint
egy uj, a király által kinevezett kormány alapittatik, hat tanácsos­
sal, kik egy államtitkár vezetése alatt az indiai ügyeket kezelik,
s kiknek az igazgatók kara átadni köteles az Indiával folytatott
összes levelezést. A legfőbb központi kormány egy kormányzóból
és három tanácsosból állott, kiket a király változtathatott. A be­
csülettel és a politikával össze nem férőnek nyilváníttatott minden
hódítás vagy terjeszkedés, minden védelmi vagy támadó szövetség
az indiai fejedelmekkel. Különben a fő kormányzó, személyes fe­
lelősség mellett, jelentékeny jogkörrel ruháztatott fel; a hatalom
illyféle gyarapítása azonban, ba orvosolta is a régi bajokat, később
károsnak ismertetett fel. Az angol alattvalók angolországi tör­
vényszékeknek voltak alávetve Indiában elkövetett vétségekért, s
a különféle kormányzók bármelly gyanús egyént elfogathattak s
Angliába hurczoltathattak. Egy uj törvényszék alapittatott az in­
diai kormánykerületekben elkövetett bántalm azások, zsarolások,
erőszakoskodások ellen.
Ezen törvényszék elé idéztetett Hastings is, kinek pőre a
legsajátszerübb emlékek között foglal helyei. Sheridan, irlandi
szónok, egyike azoknak, kik az angol szószék dicsőségét képezik,
egy rögtönzött beszéddel támadta meg az uj Verrest (1785. okt.
7.), melly beszéd az ékesszólás netovábbja gyanánt tűnt fel. Elő­
adván az indiai kormányzat erőszakoskodásait, igy folytatja: „Azt
fogják mondani: állam-szükség! Nem, lordjaim : ezen parancsoló
kényur megtart bizonyos nemeslelküséget; bátor lépése, rohamos
akarata, rettentően kemény keze v an ; de bevalja amit teszen, vissza­
utasít miden igazolást, ama nagy indokokon kívül, mellyek kezébe
helyezték a vasvesszöt. De olly állam-szükség, melly lop, melly
csal, melly egy bíró tógájának redői mögé igyekszik kuporodni)
 — 405 —

melly valamelly bizonytalan hírből r.kar a maga számára nyomo­

rúságos igazolást szerezni, az nem, nem állam-szükség ; tépjétek le
róla az álarczot, s nyomoru és aljas kapzsiságot fogtok látni, hit­
vány sikkasztást, melly fényes álöltözet alá búvik és saját önző
czéljai érdekében meggyalázza a közbecsületet. “
A szokás ellenére ismételve tapsokat aratott a parlament
részéről; Bürke, Fox, Pitt egyértelmüleg azt állították, hogy sem
az ó, sem az uj-kor nem mutatott fel még példát arra, miszerint
a lángész és művészet ennyire felizgatni és uralni legyen képes
a szellemeket. Megszavaztatott tehát Hastings vád alá helyezése
a lordok kamrája előtt, hol öt kevesebb hévvel de nagyobb ki­
tartással üldözte Sheridan hatalmas szózata. Bürke előadta India
történetét, szokásait és irtózatos szenvedéseit. A birtokosok, úgy­
mond, az adó legcsekélyebb elkésése miatt börtönbe vettetnek,
miértis uzsorára pénzt vesznek fel, hogy kifizethessék a kötelez­
vényeket, mellyeket akarva, nem akarva, alá kellett irniok, s igy
megtörtént, hogy hatszáz perczentet is fizettek. Aki nem tudott
fizetni, elfogták, s ujjai zsinegekkel összeszorittatván, szegeket és
tüskéket vertek beléjök; másokat kettenkint összekötöttek lábaik­
nál fogva, s igy felakasztva addig verték talpaikat, mig nem egy­
szer körmeik is lev áltak ; aztán fejőknél fogva verték annyira,
hogy fülökön és szájokon át ömlött a vér, s midőn már egész tes-
tök csupa seb volt a vesszőzéstől, mérges növények nedvével ken­
ték be. így bánt velők Devi-sing, nem említve amaz erkölcsi
gyötrelmeket, miszerint egymáshoz kötöttek atyát és gyermeket s
aztán úgy ostorozták őket, hogy nem védhették magukat a csaf
pások ellen, hacsak a másikat nem akarták azoknak kitenni. Még
gonoszabb volt a nők sorsa, kiket előhurczoltak rejthelyeikből s
meztelenül ocsmány erőszakoskodások zsákmányául dobták.
A legmélyebb felháborodás és szánalom érzete fogta el Angol­
országot és Európát, melly visszhangzott Ázsiában is ; a vizsgálat
azonban olly hosszú időt igényelt, hogy a pör már népszerűtlenné
lett, midőn Hastings elmondá védbeszédét: „Arról vádoltatva a
képviselők kam rája által, hogy elpusztítottam tartományaikat Indiá­
ban, azt bátorkodom nekik válaszolni, hogy ezen tartományok a
lehető legvirágzóbbak. S ki tette ollyanokká? én. Amit mások
meghódítottak, én megtartottam és gyarapitottam ; én adtam ala­
kot és állandóságot uralkodástoknak ama tartományokban; én
őrködtem felettö k ; én küldöttem hadseregeket ismeretlen országo­
kon keresztül, hogy segítségére legyek egyéb birtokaitoknak, addig
 — 406 —

taég nem ismert takarékossággal; én elejét vettem a veszteségnek,

megmentettem a becsületet és biztosítottam eme távol telepek sza­
badságát. Ama háborúkat, mellyeket én képes valók befejezni,
nem én indítottam, hanem ti, vagy elődeim. Méltányos visszatérítés
által elszakítottam egy tagot a nagy indiai szövetségtől; titkos
összeköttetéseket tartottam fen egy másikkal, s barátommá tettem;
egy harmadiknak alkudozásaimnál vettem jó hasznát, s ellenség­
ből a béke eszközévé változtattam. Midőn ti nagy hangon köve­
teltétek a békét, s kiáltásaitokat meghallották azok, kik a dologban
érdekelve voltak, én ellenszegültem n e k te k ; fölebb emeltem köve­
teléseimet ugyanakor, midőn ti emeltétek az ellenség bátorságát, s
én mégis tisztességes, s merem remélni, állandó békét kötöttem
egy nagy állammal (a m ahrattokkal); eszközöket szolgáltattam
annak megkötésére egy másikkal (Tippu.) Angolország képviselői,
mivél viszonoztátok ti nekem mindezt? szerencsétlenséggel, vagyon-
kobaással, megaláztatással, örökös vádaskodásokkal.0
A pör 86 tói 95-ig tartott, s Hastings fölm entetett; miután
megszabadult a zaklatásoktól s veszteségei kárpótoltattak, a magán
életbe vonult vissza *).
Sokan kétségbevonták nem csupán a T ársulatnak, hanem
Angolországnak is ama jogát, hogy hódításokat tehessen Indiában,
s nevezetesen Fox, Bürke, Sheridan, kik az akkortájban annyira
hangoztatott philantropicus elvek behatása alatt állottak. Pitt azon­
ban mégis kénytelen volt védeni a hódításokat szóval, míg mások
ugyanazt tették karddal, a hős kereskedők azonban, midőn hazá­
jukba visszatértek, lelkes fogadtatás helyett csak vádakat találtak.
Maga a minisztérium is több ízben kárhoztatta a területi hódításokat; de
hát lehetett e tenni másként ? Minden meghódított tartománynak volt
egy szomszédja, melly rögtön ellenséggé lett s maga támadott, ha
meg nem tám adták, leveretve megint összeszedte magát, s azért
okvetlenül meg kellett semmisíteni, hogy aztán megint egy uj
szomszéddal kelljen érintkezésbe jőni, ki szintén ellenséggé lön.
Córuwallis.
Cornwallis Károly, Hastings utódja (1786), azon kijelentett
szándékkal ment Indiába, hogy helyreállítsa és fentartsa a békét,

*) E ze n pör százezer ste rlin g b e k e rü lt a k o rm á n y n a k és h a tv a n ez e rb e a

v á d lo ttn ak . A T á rs u la t n ég y ezer font sterlin g évi n y u g d ija t engedélyezett szá­
m ára, a huszonnyolca évi h á tra lé k o k k a l e g y ü tt, m ellyek három m illió frankra
rú g ta k . L ásd Biogrophie per eorredo aXIa S'oria Universale czim ü m üvünket, Nr.
X X X V I.
 — 407 —

kormánya azonban örökös ellentétet képezett amaz eszmékkel és

érzelmekkel, mellyek neki népszerűséget szereztek. Takarékosság
helyett roppant költekezésekbe bocsátkozott; ahelyett, hogy telje­
sen alárendelte volna magát a parlamentnek, semmibe sem v e tte ;
béke helyett szünteleni háborúskodásban töltötte napjait. Minthogy
azonban inkább jellemmel mint észszel kell kormányozni, sikerült
megnyernie a maga számára a közvéleményt, s mindent igazság­
nak tartottak, ami tőle szárm azottt; s ámbár sem katonai sem
kormányzói nagy tulajdonokkal nem volt felruházva, mégis meg­
mutatta, hogyan lehet becsületes politikusnak lenni. Távozta után
szobrot emeltek neki az indiai fötörvényszék épületében, s busz
éven át ötezer font sterling nyugdijt huzott.
A múlt század végén ép olly fényes volt az indiai angol kor­
mány külső helyzete, mint amilly megdöbbentő a belső adminis­
tratio1). A földbirtok, miként egész Ázsiában, a fejedelem tulaj­
dona, ki azt a földmivesnek engedi át bizonyos adó fejében, melly
a hajdani urakat követett indiai-britt kormány pénztárait táplálja.
A föld tehál nincs nagy uradalmakra osztva, mi a hűbériséghez
hasonlítana, hanem nagyszámú apró birtokokra, mellyek bérlője
azokat ismét alvállalkozók között osztja ki. A kormány adókat
vet az elsőre, ez a másodikra és ez a harmadikra, melly utóbbi
összeroskadva ennyi teher alatt, képtelen egy maréknyi rizst vásá­
rolni magának ezen, annyira gazdag országban, s miként Irhonban,
mindenki éhezik.
Ezen szerencsétlen osztályok mellett léteznek kiváltságosak:
a braminok, kik mitsem csinálnak, néhány adómentes birtok ( la k -
h i r a d j a r s ) bérlői, a városi kereskedők, a nagy musulman csa­
ládok és a benszülött nemesek ivadékai. Mindezek megannyi kü­
lön testületet képeznek, közös kapocs nélk ü l; ezekhez járulnak
még az angol és hindu vér keverékei, kik szintén igen kiváló
állást foglalnak el. Még inkább elszigetelve élnek az angolok, kik
sem a hindu faj rokonszenvét megnyerni, sem szokásait megváltoz­
tatni nem képesek, melly tekintetben legyőzhetlen akadályt gördit

') 1793—4-ben In d ia jövedelm e 8,276,770 -font ste rlin g re rú g o tt; a k iad á­

sok és az adósság k a m a ta i 6.633,951 ste rlin g re. E zen e se tleg e s előny azonban
csakhamar elenyészett, olly módon, hogy m ár 98-ban a jövedelem 8.059,880, a
kiadás pedig 8 178,626 font ste rlin g e t te tt. W ellesley lord korm án y zatán ak v é ­
gével, 1806 bán, a jövedelem 15.103,409, a k iad á s pedig 15.962,017 ste rlin g volt.
93-bau az adósság 15,962,743 font s te rlin g re ; 97 -b en 17,059,19 2 - r e ; 1805-ben
31,639,827-re rú g o tt.
 — 408 —

eléjök ama faj mozdulatlansága és közönyössége. A szülök vona­

kodnak iskolába küldeni gyermekeiket, s többre becsülik az utolsó
pundit-ot mint az Ázsiai-Társulat tudósait együttvéve. Ama keve­
sek, kik tanulnak, ezer mindenféle haszontalan dolgot tudnak, is­
merik a slokák számítását, a nyelvtan, a prosodia aprólékosságait,
a korszakok egymásután következését és istenségeik történetét, de
semmiféle gyakorlati tudományt. A braminoknak és khiradsiarok-
nak ugyanis érdekűkben fekszik, meghagyni őket a. tudatlanságban
és a régi állapotban.
Ámbár tehát India, a seikek és a lahorei király szomszéd­
sága daczára, kereskedelmileg sőt nagy részben már politikailag is
meg van hódítva, az erkölcsi vagy vallási hódítás úgyszólván még
kezdetét sem vette. Csupán a m ahrattok lehettek volna képesek
végbevinni azt, mit a tatárok Chinában véghezvittek, ha szoro­
sabb egység lett volna közöttük; az angolok azonban egy fél század
alatt tönkre tették őket.
Cornwallis igazságszolgáltatási és pénzügyi reformot hozott
létre, mellynek azonban nem lett meg a kívánt eredménye. Sokat
fáradozott azon, hogy a régi formák alapján, angol mintára, bir-
tok-aristokratiát létesítsen, s e czélból a zemindárokat ama földek
birtokosainak nyilvánította, mellyekért adót fizetnek a kormány­
nak, azon kikötéssel, hogy ha ezen kötelezettségnek eleget nem
tesznek, földjeik egy része el fog árvereztetni. Ezen elárverezé­
sek aztán annyira megszaporodtak, hogy 1796-ban 26,700,000
rúpia jövedelmet képviseltek, vagyis Bengala, Behar és Orissa tarto­
mányok egy tizedrészét. Ez jelentékenyen meggyéritette a zemin-
dárok osztályát, anélkül azonban, hogy ennekfolytán jobbrafordult
volna a ryoták állapota, miként Cornwallis remélte, ki e czélból
kötelezte a zemindárokat örökös investiturával ruházni fel őket.
Midőn tehát a zemindar többé nem növelhette tetszése szerint ama
jövedelmet, mellyet a ryot fizetett reki, minden alkalmat megragá-
dott, hogy öt elbocsáthassa s egy másikkal kedvezőbb szerződést
köthessen. Mit sem használt, ha a ryot a törvényszékhez folya­
modott, minthogy ennek huzavonója miatt kitéve maradt a zemin­
dar boszuállásának, mig másrészről tönkretette a sok költekezés.
Egy 96-ban életbeléptetett reform a zemindaroknak gyorsabb el­
járást engedélyezett a ryotákkal szemben, minekfolytán ez utóbbiak
visszavonhatlanul amazok önkényének dobattak áldozatul.
Ami az igazságszolgáltatási ügyet illeti, a mongolok alatt az
adószedők voltak az egyediiii b irá k ; Cornwallis törvényszékeket
 — 409 —

alkotott; a bírák azonban, tekintve az ottani sajátszerü viszonyo­

kat, csak kevés esetben tudtak Ítéletet hozni, s az eljárás lassú­
sága méginkább növelte az álszerzödések számát. Azt hitték, hogy
elejét veszik a bajnak, ha adót vetnek a pereskedőkre, ez azon
bán a legtöbbekre nézve lehetetlenné tette az igazság elnyerését,
mig másrészről a pörök elké pzelhetlenül megszaporodtak, s hasonló
mérvben burjánoztak a vétségek és rabló-bandák is.
Nem kevésbbé gyülöltté tették magukat az angolok Malabar
partjain is. A bombayí elnökség segítette Ragobah-t, ki meggyil­
kolván unokaöcscsét, a nyugati mahrattok peischwáhjává tette ma­
gát. Haider Ali, ki két év óta eredmény nélkül háborúskodott
a mabrattokkal, látván ama gyűlöletet, mellyet az angolok a zsarnok
pártfogása által maguk ellen keltettek, békét kötött s a közös
ellenség ellen szövetkezett a dékáni nizammal és a francziákkal,
kik akkor az amerikai ügyek miatt megint ellenséges viszonyba
jöttek az angolokkal. A Társulatot azonban gyorsasága megmenti
a fenyegető veszélytől; az angolok ugyanis haladéktalanul m eg­
támadják (1778) a chandernagori, karikali és mazulipatnami franczia
telepeket ; Pondichéryt megadásra kényszerítik s egyúttal újra
felélesztik a mahrattok és a nizam ellenséges érzületét a misorei
bitor uralkodó ellen. De azért Haider nem ijed meg (1780); el­
pusztítja Carnatet, beveszi Arkatet, ujabb csapatok azonban vissza­
vonulásra kényszerítik, mig másrészről elveszik tőle Calcuttát és
Mangalorét s tönkreteszik hajóhadát. Eyre Coote angol tábornok
csatára kényszeríti Haidert, ismét és ismét legyőzi, de nem fékezi
meg, s franczia segédcsapatok folytán szerencséje is újból visszatér.
Az angoloknak nem annyira Haider leverése, mint inkább a
két ellenséges nemzet, a francziák és hollandok birtokainak meg­
semmisítése feküdt érdekökben, s az utóbbiaktól csakugyan el is
foglalták Paliacatet, Bublipatnamot, Negapatnamot, Chinchurát, a
trinchemalai öblöt és Ceylon egy részét. Holland tehát a francziák-
hoz fordult segítségért, kik csakugyan tekintélyes hajóhadat kül­
döttek Suffren, tapasztalt kapitány vezérlete alatt, ki visszaállította
Haider szerencséjét s ez utóbbinak ügyét fia, Tippu Saib is számos
győzelmekkel mozdította elő. Az angoloknak azonban sikerült
ekközben fölingerelni Haider ellen a nizamot és a mahrattokat,
emellett bevették Bednort, egyikét Malabar legkiválóbb erősségei­
nek, a legnagyobb előny azonban rájok nézve Haider halálából
származott (1782), ki ép olly kérlelhetlen, mint tapasztalt ellensé­
gük volt.
 — 4 i0 —

T ippa Saib.
Utódja, Tippu Saib, változó szerencsével folytatta a háborút,
mig végre a Franczia- és Angolország között létrejött békében az
előbbi visszanyerte Pondichéryt, Karikait, Chandernagort, Holland
pedig régi birtokait Negapatnain kivételével, melly az angolok ke­
zében maradt. Tippu egyedül maradva békét ohajtott, melly
csakugyan létre is jött közte és az angol Társulat között Mangalo-
réban (1784), s mindkét fél visszaadta foglyait és hódításait. Tippu
azonbaa nem kevésbbé gyűlölte az angolokat mint atyja, csakhogy
büszkébb és kevésbbé értelmes leven az utóbbinál, azt hitte vagy
hiresztelte magáról, hogy öt arra választotta ki a próféta, miszerint
kiirtsa Indiából a nazarénusokat s a pokolig üldözze őket. Gyakran
ismételte , hogy inkább lenne tigris két napig, mint bárány két
évszázadig; a tigris volt jelképe, mellyet mindenüvé alkalmazott,
s megszelídítve több illy fenevadat tartott maga k ö rü l; a háborút
Önmagáért szerette, az európaiak ellen azonban még vallási vakhit
által is sarkaltatott. Pazar és zsugori, nyilt és fondorkodó, erős
és gyönge, csupán a bátorságban és fiainak szeretetében volt ál­
landó.
Rendesen Seringapatnamban, a Kavery által alkotott szigeten
tartózkodott, és miként atyja, úgy ö is minden módon javítani
igyekezett a közkormányzatot; pártolta az ipart, a föidmivelést, a
találmányokat s háború idején felhasználta az európaiak ismereteit.
Alig kelt föl reggel, meghallgatta a különféle tisztviselők elöter
jesztéseit, s elintézte a fenforgó ügyeket; kilencz órakor egy külön
lakosztályba lépett, hol számos titkároknak mondott tollba leveleket;
erre megmutatta magát a népnek egy erkélyről, s ez alkalommal
fogadta j|„az elefántok tisztelgését is,u meilyek végig vonultak
és térdethajtottak előtte. Reggeli után a kihallgatási terembe lé­
pett, hol rokonai és udvaronczai által környezve, számosakat foga­
dott és hallgatott ki, mialatt titkárai a végzéseket irták, vagy a
sürgönyöket olvasták fel, mellyeket a futárok a fejedelem lábaihoz
tettek, l e ; erre ö rögtön megadta, aláírta és lepecsételte a szüksé­
ges válaszokat. Ezalatt eléje vezették a nem rég vásárolt lovakat
vagy az uj ágyukat, s ekként mindent elvégezvén, három órakor
visszavonult. Félhatkor visszatért az elfogadó terembe s egy emel­
vényről szemlélte a hadgyakorlatokat; végre félhétkor kezdődött a
nyugalom. Fényesen kivilágított palotájába gyűjtötte az előkelő­
ket s az estét táncz, lakmározás és gyönyörű bajadérek között töl­
tötték. Ez utóbbiak közül mintegy háromszázat szedett össze elő­
 — 411 —

kelő családokból; tizenegy éves korukban kezdettek szolgálni sze­

szélyeinek, mellyeket kielógitvén, odahagyfák az udvart s vagy az
országban széledtek szanaszét, vagy valamelly pagodához csatla­
koztak.
Felhasználta saját czéljára a francziákat, kik a forradalom
izgalmai között mindenütt ellenségeket igyekeztek támasztani ellen­
ségeik, az angolok ellen. Franczia tisztek gyakorolták be Tippu
csapatait és tüzérségét, ki hetvenezer embert és temérdek szövet­
ségest tartott fegyverben. Buonaparte Indiába is elküldötte K ai­
róból kiáltványait, mellyekben fönnen hirdette, hogy meg akarja törni a
britt zsarnokságot; az angolok azonban siettek Tipput a velők
kötött béke megujitására s a külföldi tisztek elbocsátására kénysze­
ríteni. Miután később az abukiri csata meghiúsította Francziaor-
szág remélt diadalait és azon nagy müvet, mellynek végrehajtására
Ázsiában Napoleon magát hivatottnak tartotta, Mornington lord kor"
mányzó is kevesebb teketóriát csinált Tippuval szemben s miután
elegendő ürügyet talált, Misore ellen vonult. Harris volt a vezér,
8 vele barczott W cilesley is, ki később mint Wellington lord olly
nagy hírnévre tett s z e rt; ezen harczedzett és jól felszerelt hadse­
reg többé nem kereskedők, hanem a kormány által dijasztatott,
és soraiban számos olly benszülött is találkozott, kik legyőzték a
kasztok elöitéleteit. A hadjárat tehát nagy hévvel indult meg s
az eredmény sem maradhatottt sokáig bizonytalan. Az első csata­
vesztések megalázták Tippu babonás lelkét, ki Seringapatnamba
zárva, mint közkatona harczolt és esett el (1799. máj. 4.) E rre az
egész Misore az angolok hatalmába került s megsemmisittetett azon
egyedüli hatalom, melly Francziaországot tám ogathatta volna. Az
elfoglalt tartományban a Haider által trónjától megfosztott család
egyik ivadékát nevezték ki rajának, hogy ezt a jótett által maguk
iránt lekötelezzék.
De alig bántak el egy ellenséggel, máris egy másik támadt,
a mahrattok, ezek után a birmanok, s végül az afghanok.
Ezen események lefolyása alatt alkalom nyilt megismerkedni
eme tartományokkal, s Hoiwell jelentése részben megsemmisítette
az ottani tudatlanság és bálványimádás felöl uralgó előítéleteket. A
bölcsészek arra használták fel ezen jelentést, hogy kimutassák az
indiai vallás fölényét a mienk fö lö tt; túlhajtották a szanszkrit
könyvek régiségét; lázas ékesszólással declamáltak azon műveltség
ellen, melly az irigylendő természeti állapothoz közel álló népek
ártatlanságát saját bűneivel akarta megmételyezni, s mellyek —
 — 412 —

úgymond — boldogok volnának, ha a babona oda is nem hurczolta

volna el saját iszonyatosságait. Mások észszel és nyugalommal
fogtak az indiai tartományok tanulmányozásához: egy ös régi nyelv
tűnt elő, mellynek megbecsülhetlen emlékei a maguk számára is
igénybe vették a görög és latin classicusok iránti kizárólagos tisz­
teletet; emlékek, mellyek nem kevésbbé bámulatosak régiségök,
mint szépségűk m iatt; tanok, mellyek évszázadokkal előzték meg
ama találmányokat, mellyekkel leginkáb szokott dicsekedni Európa.
1784-ben Jones Vilmos az Ázsiai-Társulat-ot alapította Calcuttában,
olly czélból, hogy közrebocsássa ama népek eredeti müveit s tanul­
mányozza történetöket és bitéi veiket; alapítottak továbbá nyomdá­
kat és hírlapokat, orvosi akadémiát és növénykertet. A serampuri
dán telepen, öt mérföldnyire (legaj Calcuttától, a baptista-missio-
nariusok székhelyén, melly rend a hinduk megtérítése végett
alapittatott, Carey tudor vezetése alatt bibliák adattak ki különféle
hindu nyelveken, s ezenkívül több hindu classicus.
Dubois abbé missionarius 1801-ben látta a tanjorei raja teme­
tését Ceylonban, kit az angolok megfosztottak trónjától. Négy
törvényes feleség versenygett azon megtiszteltetésért, hogy vele
együtt m egégettessenek; a braminok kettőt választottak ki. Egy
árkot ásván, föléje máglyát emeltek sandal-fából s a gyászkiséret
idehozta a fényesen felöltöztetett halottat, főtisztviselők és brami­
nok által kisérve, kik után a két özvegy jött, gyöngyökkel felé-
kesitve s barátnőik által környezve, kik jajveszékeltek s emellet
versenyt magasztalták őket, mint immár mennyei lelkeket, s vala­
meily emléket kértek tőlök. A máglyához érve némileg habozni
látszottak a közeli halál látványa előtt, a braminok szertartásai
és vizzel való locsolásai között azonban mégis a holt mellé feküd­
tek s egymásba fűzött karjaikkal átölelték; a guru és a rokonok
által meggyujtott láng csakhamar eltakarta őket: jajkiáltásaikat el­
fojtották a sokaság és a braminok kiabálásai. Két nap múlva
összegyűjtötték a hamvakat és a csontmaradványokat, mellyek egy
része lezárva és lepecsételve harmincz braminra bizatott, kik azt
ünnepélyesen Benaresbe vitték, hogy a Ganges szent vizébe dob
j á k ; egy részöket, főtt rizszsel keverve, tizenkét bramin megette,
engesztelésül az elhunytak bűneiért; a megmaradt arany és éksze­
rek drága ereklyéknek tekintettek. A király guruja és a bárom
bramin, kik a máglyát meggyujtották, különféle ajándékokat kap­
tak, és pedig az első egy elefántot, a többiek pedig a megégetettek
egy-egy hordágyát; továbbá számos ajándékok és huszonötezer
 — 413 —

rúpia osztattak ki a többi braminok között; azon tizenkettő pedig,

kik a hamvakat megették, tizenkét, egyenesen ez alkalomból épí­
tett házat k a p o tt; az áldozat helyén végül nagyszerű mauzóleum
emeltetett, melly csakhamar jám bor zarándoklásoknak lett cél­
pontjává x).
Illy áldozatokat s a Dsagrenat vérengző ünnepeit a legújabb
időkig tűrte Angolország, mert pénzt jövedelmezett!

HUSZADIK FEJEZET.
Angolország belállapota. — Irodalom.
Europa azt hitte, hogy az amerikai gyarmatok elvesztése egy
vészes háború után meg fogja alázni Angolországot, annál is in­
kább, minthogy magában az országban a nép háborgott s Irland
nyílt lázadásban állott. Anglia azonban bőven kárpótolta magát
Indiában, emellett pedig olly kereskedelmi szerződéseket kötött az
Egyesült-Államokkal, mellyek sokkal több hasznot hajtottak neki,
mintha valóban anyaországi hatalommal birt volna felettök. A
szabadság soha sem czáfolta meg fényesebben ama közgazdászat}
tanokat, mellyek Chatam lord következő mondásában foglaltatnak:
Mi dőn A m e r i k a c s a k e g y s z e g e t i s k é p e s l e s z e n
előál lí tani , A n g l i a b e a d h a t j a a kul c s ot .
T engeri jo g .
Azon fontosság, mellyre a tenger, főleg az amerikai háború
idején, emelkedett, azt is maga után vonta, hogy elméletileg is ta ­
nulmány tárgyává tétettek ama számos kérdések, mellyek a nem­

') S okan m egírták az Angol Indiák történetét; de lásd főleg James M ill-t,
kinek m üvét W ils in fejezte be.
Ram Moun Roy, Exposi'ion o f the practical operation o f the'judicial and re-
venue systems o f India. — L ondon 1832.
Barchou de Penohen, Hint. de la conquéte et de la fondation de V empire
anglais dana VInde. P a ris, 1S40. Ö ezen tö rté n e te t öt k o rsz a k ra o s z tja : 1) Az
angolok m egérkezése B a n g aláb a ezen tarto m án y , B ehar és O rissa le fo g la lá sá ig !
2) Küzdelem F ra n c ziao rszá j-g a l s túl ú ly é rt,; 3) háború a m isorei birodalom m al,
melly T ippu a la tt v ég et é r ; 4) h á b o rú a m ah ra tto k k a l, m ellynek kedvező e re d ­
ménye In d iát az angolok kezébe a d ja ; 5 ) háború a b irm á n o k k al és K abullal.
C. Bjoenstjerna, Tanulmány a hindu-britt birodalom felett. Stockholm , W.
Adams, Jelentéa a közoktatásügy állásáról Bengalában és Beharban. L ondon,
 — 414 —

zetközi jog gyakorlása közben keletkeznek. Máshol kifejtettük

már ezen tudomány fő szabályait a háborúskodó és semleges nem­
zetekkel szemben. *) Francziaország az 1744-ki okt. 21-röl kelt
rendelettel közeledett a T e n g e r i c o n s u l a t u s szabványaihoz,
amennyiben az elkobzástól menteseknek nyilvánította az ellenséges
árukkal terhelt hajókat, s csupán ezen árukat és a csempészett
tárgyakat nyilvánította lefoglalandóknak. E mellett azonban jo­
gos zsákmánynak jelentett ki minden, ellenséges országban termelt
vagy készített árut, kivéve azon semleges hajók terhét, mellyek
valamelly ellenséges kikötőből, hol a terhet fölvették, egyenesen
saját kikötőik valamellyikébe vitorláznak. Továbbá megtiltatott
a semleges hajóknak árukat szállítani valamelly ellenséges kikötő­
ből a másikba, bárki is a hajó tulajdonosa. Csupán a dán és hol­
land hajóknak engedtetett meg szabadon vitorlázni saját kikötőik­
ből valamelly semleges kikötőbe, kivéve ha ez ostromzárolva van,
s bárki legyen is az áru tulajdonosa; ezen kiváltság külön szerző­
dések folytán másokra is kiterjesztetett. Anglia szintén elismerte
Hollanddal szemben amaz elvet, hogy: s z a b a d h a j ó, s z a b a d áru,
Midőn II. Frigyes Ausztriától megnyerte Sziléziát, egy köl­
csön kifizetésére kötelezte magát, mellyet Mária Terézia angol üzé­
rekkel kötött s mellyre nézve az említett tartomány jövedelme
szolgált biztositékul. Minthogy azonban Anglia számos, porosz
áruval terhelt és porosz zászló alatt álló hajót lefoglalt és mitsem
hederitett Frigyes tiltakozásaira, ez utóbbi egy, négy miniszterből
álló bizottságot állított össze Coccejus elnöklete alatt, mellynek azon
kérdés fölött kellett tanácskoznia, vájjon kárpótlásul nem lehetne-e
a sziléziai kölcsönt visszatartani. A bizottság határozata igenlöleg
hangzott, Angolország azonban ellenszegült, miből élénk vita ke­
letkezett a tengeri jog elvei fölött, mellyet mi fölöslegesnek tar­
tunk részletesebben előadni, minthogy temérdek tényre és külön
egyezményre támaszkodik. Elég legyen fölemlítenünk, hogy Po­
roszország a szabad tengert és a tengeri semlegességet védte és
megtámadta a kutatási jogot, kivéve természetesen a csempész-áru­
k a t; anélkül, hogy a kérdés lényege megoldatott volna, a vitázó
felek a westminsteri egyezmény értelmében (1756) ollyképen álla­
podtak meg, hogy Poroszország feloldotta a zár aló! a sziléziai adós­
ságot, Angolország pedig huszonnégyezer font sterlinggel elégítette
ki a kárvallottakat 2).
’) X IV . K ö n y v . 2 6 -ik fejez.
s) L ásd Martens, Cauaea célébres du droit des geru. I I . k ö tet.
 — 415 -

Az 1756-ki tengeri háború alkalmával azonban Angolország

ki akarta vinni, hogy a semlegeseknek háború idején tiltassék el
minden, béke alkalmával meg nem engedett kereskedelem. Ez
által, mint már említők, ki akarta őket zárni a gyarm atokkal való
kereskedésből, mire Francziaország által felhatalm aztattak. A
hollandok éltek is ezen fölhatalmazással, minthogy azonban az an­
golok számos holland hajót elkoboztak, ebből viták keletkeztek,
mellyekben sok kiváló publicista is részt vett: nevezetesen Hubner
azt állította J), hogy a. semleges zászló az egész terhet födözi, ha-
mindjárt ellenség' tulajdonát képezi is, kivéve a csempész-árukat.
Miután azonban Éjszak-Amerika függetlensége elismertetett, An­
golország is felhagyott követelésével, melylyel a forradalom idejé­
ben lépett ismét elő. Az Egyesült-Államok és Francziaország kö­
zött létrejött baráti egyezményben (1778 febr. 6.) kiköttetett, hogy
szabad hajó árui szabadoknak tekintessenek; ezen kikötést Fran­
cziaország az összes semleges hatalm akra kiterjesztette, megtilt­
ván alattvalóinak semleges hajókat elfoglalni, még akkor is, ha
egyik ellenséges kikötőből a másikba hajóznak, ha csak az utóbbi
ostromzár alatt nem áll, vagy hadi csempész-árukat nem szállí­
tanak.
Angolország ekkor fenyegetve látván saját tengeri fölényét
a Franczia-, Spanyolország és az Egyesült-Államok közti szövet­
ség által, Oroszországhoz fordult; Katalin azonban, valameily szer­
ződés helyett, a f e g y v e r e s s e m l e g e s s é g elvét állította fel,
mondván, hogy a semleges bajók szabadon evezhetnek egyik ki­
kötőből a másikba, 8 a hadviselő nemzetek partjain; az egymással
háborúskodó hatalmak alattvalóinak tulajdonát képező áruk szaba­
doknak tekintendők semleges hajókon, kivéve a csempészetet; ost­
romzárolt kikötőnek csupán az tartandó, melly valóban el van zárva
8 e részben nem elegendő a puszta kijelentés. Ez sehogy sem tet­
szett Angolországnak, melly ellenkező elveket vallott; a többi ha­
talmak többé kevésbbé elfogadták amaz elveket, mig végre a ver-
saíllesi békében (1788), úgy látszik, elismertetett a semlegesek
szabadsága.
Pénzügy.
Az amerikai háború okozta szorultság közepett Anglia ujabb
adónemekre volt kényteten gondolni. 1774-ben a be- és kiviteli
vámok tisztán két és fél millió sterlinget jövedelmeztek, A civil­

*) A semleges hajók elkobzásáról.

 — 416 —

lista III. Vilmos alatt hétszázezer font sterlingre rúgott, s ugyan-

illy összeget huzott Anna és I. György is, melly utóbbi huszonhá­
rom ezret m egtakarított jegyajándokul egyik természetes leánya
számára. II. György alatt már egy millióra emelkedett, úgy hogy
ámbár bőven költekezett, mégis százhetvenezer font sterlinget ha­
gyott maga után. III. György civillistáját a parlament ugyan nyolcz-
százezerre szállította le, de kétizben egy milliónyi adósságát volt
kénytelen kifizetni.
A közadósság, melly 1739-ben ötvennégy millió font ster­
lingre rúgott, az osztrák örökösödési háború alatt hatvannyolezra,
a hétéves háború alatt száznegyvenhatra, a gyarmatháboru alatt
pedig kétszázötvenhétre szaporodott. Ekkor már csupán a kama­
tok fizetése fölemésztette az összes bevételeket, s már nem egy-
Bzer aggódtak a közhitei miatt, mig végre Pitt Vilmos behozta
azok consolidatióját s a kamatok rendszeres fizetését, törlesztési
tökét alapítván a csupán akkor létező adósság szám ára; később az
1792-ki febr. 17-ről kelt törvényjavaslat megállapította, hogy min­
den uj kölcsön számára külön törlesztési alap alakítandó, melly egy
százalékra határoztatok. Illy módon a kormány marad a járadékok
egyedüli rendes vásárlója, s bizonyos egyensúlyt tart fenn a nyil­
vános értékpapirosok árfolyamában. S bám ulatos! mig az amerikai
háboru folytán keletkezett adósság terhe alatt az összes európai
nemzetek összeroskadtak; Angolországra nézve, melly legyözöttnek
látszott, az ujabb kötelékké lön a kormányzottak és a kormány
között , a tőkepénzesek menhelyévé, az ipar és kereskedelem
emeltyűjévé. Összeköttetésbe hozatván az alkotmány léte a kor
mány hitelével, ez utóbbi annál erőteljesebbé lön, minthogy érde­
kében állott a nemzetnek kormányát támogatni, mig másrészről ez
is kényszeritve látta magát mindent feláldozni a közszabadságok
fentartása végett, hogy igy megnyerje a nemzet beleegyezését
ujabb adókba.
P itt (H H bb).
1778-ban meghalt Chatam lord, mitsem hagyva fiainak pél­
dáján kívül; a parlament kifizette adósságait, s Westminsterben
emléket állított nevének, „bizonyságául Pitt Vilmos erényeinek és
ügyességének, mint akinek kormányzata alatt az isteni Gondvise­
lés Nagy-Britanniát a jóllétnek és dicsőségnek azelőtt nem ismert
fokára em elte.“ Hasonnevű fia akkor csak tizennyolcz éves volt s jám­
bor és szigorú neveltetése képezte egyedüli gazdagságát, ezért az
ügyvédkedésre adta magát, mig egyidejűleg a parlamentet is látó-
 — 417 —

gatta, hallgatva és tanulmányozva. Huszonegyóves korában maga

is belépvén a parlamentbe (1781), Bürkével, ki a whigek névle­
ges, és Fox-szal, ki azok valódi feje volt, addig küzdött Nortb
minisztériuma ellen, mig ez csakugyan megbukott saját népszerűt­
lenségének súlya alatt. Nem sokára Fox elnöklete alatt az úgyne­
vezett coalitio-miniszterium jö tt létre (1783. apr.), mellyben a leg-
szétágazóbb nézetek egyesültek, s mellynek, ámbár nem biztak
benne, sikerült befejeznie az amerikai háborút.
Ezen minisztérium mesterfogása volt a már említett indiai
bili (404 lap.), mellynek értelmében az Indiák kormányzata tel­
jesen elvétetvén a Társulattól, s egy, nem a király, hanem a kép­
viselőház által választott comitéra bízatván, az alkotmány is meg­
változott s a végrehajtó hatalom rovására bizonyos fölény ruház-
tatott a képviselöházra. III. György, ki észrevette a dolgot, egész
erejéből ellene szegült s minduntalan m ondogatta, hogy inkább
visszatér Hannoverbe, hogysem illy szolgaságban éljen. A bili
tehát elejtetett, s a huszonnégyéves Pitt, heves ellenzés közben,
kiütötte a nyeregből Foxot (1784.). Alaposan tanulmányozván
hazája alkotmányát, gazdagságát és segédeszközeit, belátta, hogy
erőforrásainak egyikét sem szabad gyöngíteni, hanem segédszerül
kell fölhasználni a r r a , mit Angolország hatalmának gyarapítása
végett megkísérlem czélszerünek látszanék, miértis hidegvérrel,
ékesszólással, ügyességgel, bátorsággal húsz éven át verte vissza
az ellene intézett támadásokat s ismét fölényre juttatta a conser-
vativ elveket. S nem csupán pillanatnyira és rögtöni felhevülés
behatása alatt fényeskedett, miként atyja, s nem rendes időkkel
s királyok vagy kegyencznök fondorlataival volt dolga: hanem
egy foiradalommal s a népekkel állott szemben, egy uj társadalmi
rendet kellett megállapítania s olly reformok élére állania, mely-
lyeket a közvélemény hangosan követelt, de mellyek a franczia-
országi kihágások miatt félelem és gyűlölet tárgyai voltak.
Az angol szabadság ugyanis egészen másként értendő, mint
az, mellyet a bölcsészek hirdettek, s ha némelly lordok, szenvel­
gésből, emeltek is szobrokat ez utóbbinak parkjaikban, de távol
tartották a parlamenttől. Egy korunkbeli férfiú megjegyezte '),
hogy az angolok mindenha őszinte csodálói voltak Velenczének, a
tengerek királynéjának, melly ezer év dicsőségét hordozta vállain,
s valamennyien egy uj aristokrat'át akartak alapítani velenczei

') Disraelt, Coningaby.

XVII. 27
 — 418 —

mintára, mellyben a tökély netovábbját látták még a legbuzgóbb

whigek is, m ini Harrington és Algernon Sidney. Czéljukat elér­
ték a forradalom által, s ugyanezen hires szabadelvűek voltak
azok, kik a nagy birtokosok kizárólagos előnyére -a védrendszort
megalapították. IIL Vilmosnak sehogy sem tetszett a dogeféle
hatalomkor, mellyre őt szorítani akarták ; a hannoveriek azonban,
I. és II. György, vagy jószántokból vagy kényszerítve elfogadták
ezen intézkedést. Az öregebb Piti megkisérlette megtörni azon
oligarchiát, melly fényes köntösével már annyi nemzedék óta sö­
pörte a trón lépcsőit s visszaadta a nemzetnek saját méltóságát.
Az ő nyomdokait követte fia is, az uj közép osztályokat hiván
meg a hatalomra, az ipart az arístokratia mellé, mi által megmen­
tette Angolországot a franczia forradalomtól. E zért azonban, nem
lehet mondani, hogy ott demokratia jött volna létre, s Angolor­
szág 1832-ig m egtartotta a velenczei alkotmányt.
Néhány hónap elég volt a fiatal Pittnek arra, hogy meg­
nyerje számos parlamenti tag bizalmát, miértig egy ujabb indiai
bilit terjesztett elő (1784 aug. 4.), mellynek értelmében a jogha­
tóság a koronára lett volna ruházandó. A képviselők makacsul
visszavetik a bilit, Pitt azonban nem veszti el bátorságát, felosz­
latja a kam rát, s támogatva az uj kamra által, megnyeri a játsz­
mát ; nem kevésbbé pártolva a király, mint a képviselők által, bel-
reformok életbeléptetéséhez fo g , Poroszországgal és Hollanddal
megköti a loozi szerződést (1788), melly visszaállítja északon az
amerikai háború által megingatott angol fölényt. Igen jeles to­
vábbá azon szerződése is, mellyet Francziaországgal kötött í 786-
ban, s mellynek értelmében Angolország kötelezte magát egyenlő
előnyökben részesíteni a franczia borokat a portugáliakkal; ezen
kiváltság csalékony volt, minthogy Angliában a portugáli borokat
kedvelték, mig viszont Francziaország leszállította, az angol kéz­
m üveket terhelő vámokat.
Eszerint tehát úgy a győzelmek mint a veszteségek csak
Anglia nagyságának növelésére szolgáltak, m elly ezidőszerint már
mindenki által elismert királynéja, volt a tengereknek. S érdekes
látni, hogy azok a mihaszna Györgyök nem szolgáltak a nemzet­
nek akadályul arra, hogy óriássá legyen. Mindez az intézmények­
nek volt érdeme. Loudon, egy megmérhetlen birodalom fővárosa,
szélesítette utczáít s uj épületekkel diszitette m ag át; az agg had-
astyánok befogadására a greenwichi nagyszerű kórház alapitta-
tott; számos intézkedések javították a belkormányzatot, s a köz-
 — 419 —

jóllét a földmivelés, ipar és belkereskedelem tökéletesítésére ala-

pittatott.
1757-ben Angolország háromszáz barminczhét ezer embert
tartóit fegyverben, s tengeri ereje hatvanegy sor-, és háromszáz
ötvenhárom egyéb hadihajóra rúgott; államférfiai büszke önérzet­
tel emlegették, hogy nálok húsz sebesült közöl csak egy hal meg,
s azon tizennégyezer ember közöl, kik 1760-ban több hónapon át
a biseayai öbölben czirkáltak, az okszerű gondviselés folytán alig
húsz betegedett meg. Szabályoztatott a hadseregi szolgálat, ren-
deztetett a városi őrség. Az I. György alatt vérszemet kapott
rablóbandák k iirta tta k ; a skótoknak, Pitt, tanácsa folytán, vissza-
ndattak a 45-ki lázadás miatt elkobzott jószágok. Ezen lázadás
után Angolország a patrimonialis joghatóságokat és a elanokat
csupán azért törölte el Skóthonban, hogy szétrobbantsa azon ban­
dákat, mellyek mindig készek voltak valamelly örökös fönököt
követni; ezen intézkedés azonban a nemzeti szokások és jelleg
teljes felforgatását vonta maga után : a mezőségek és a hegyek
elnéptelenedtek, a városok lakossága szaporodott; az ipar éa ke­
reskedelem szaporították az érintkezést Angliával s igy tárt kapu
nyílt az idegen eszmék és szokások számára.
A régi clan-rendszer idejében, melly szó a t y a fi s á g o t je ­
lent, a főnök úgy bánt alattvalóival, mint saját gyermekeivel,
nem emelte a bérösszegeket s nem keresett, munkás kezeket a ro­
konságon kivül. Megszűnvén ezen atyafiságos viszony, a főnökök
többé nem aprózták fel jószágaikat s nem adták bérbe a lehető
legalacsonyabb árakon, hogy minél több hűbérest és katonát sze­
rezzenek, hanem fölemelték a bérösszeget, nagyterjedelm ü ura­
dalmakat alakítottak s elbocsátották a régi bérlöket,® ha nem vol­
tak képesek követeléseiknek eleget tenni, s inkább a síkonlakók-
nak adtak előnyt. Mindennek folytán jelentékenyen emelkedett
a földbirtokok értéke s olly földesurak, kik 1750-ben öt vagy
hatezer font sterlinget huztak, a század végén már nyolczvan
egész százezernyi jövedelemmel rendelkeztek. A gazdagok tehát
roppantul megvagyonosodtak, mig a hajdani bérlők elszegényedtek
s a vidék emberek helyett nyájakkal népesedett meg; egész ra­
jai a kivándorlóknak indultak Canada és Uj-Skóczia felé. Angolor­
szág előrelátta a veszedelmet s némi kárpótlásul meghagyta Skót-
írszágnak a municipalis törvényeket, egynémely kiváltságot és
egyéb kedvezményeket. Később amennyit vesztett a földmivelés,
annyit nyert az ipar. Glasgow, melly 1707-ben alig tizennégy -
27*
 — 420 —

ezer lelket számlált, a század végén már százötvenezer, s jelenleg

több mint háromszázezer lakossal b ír; kikötőjében a vám 1840-
ben nyolczszázezer font sterlinget jövedelmezett, mig az Unió ide­
jében az egész ország vámjövedelme alig rúgott harmincznégy-
ezerre.
M eth o d isták . N é g er-em an cip aíio .
Ezidöben Whitefield György (1735), anglicán theologus, meg­
honosította a methodisták szigorú, a a calvinismus elveihez ragasz­
kodó sectáját. A secta kebelében csakhamar megoszlás jött létre
Wealey János föllépése folytán (1741), ki megtámadta a praede-
stinatiót, s ki nagy rokonszenvet gerjesztett maga iránt a szegény
osztályok segélyezésében tanúsított buzgalma által.
A türelmesség és philanthropia érzelme, ellentétben az ország
érdekeivel, a négerek sorsára fordította a közfigyelmet, s a qua-
kerek, kik egymás között eltörölték a rabszolgaságot, egy kér­
vényt nyújtottak be a parlamenthez a rabszolgakereskedés eltil­
tása végett (1787). A methodisták pártolják a kérvényt; a nép
érdeklődni kezd az ügy irá n t; az oxfordi és cambridgei egyete­
mek és számos városok beküldik szavazataikat; W ilberforce val­
lási indokból, Fox philanthropiából pártolja az ügyet, a a minisz­
térium kénytelen elrendelni a tények megvizsgálását. P itt a kép­
viselők kamrája elé terjesztette a kérdést, s ekkor vette kezdetét
a négerek felszabadítását és a rabszolgaság megszüntetését czélzó,
többé soha meg nem szűnt mozgalom, mellyet a philanthropok
nagyban magasztalnak, agyafúrt politikusok azonban egyebet sem
látnak az egészben mint ravaszságot Anglia részéről, melly meg
akarja gyöngíteni a többi hatalmak amerikai gyarmatait az által,
hogy megfosztja őket a munkáskezektől , mellyekre neki az Indi­
ákban nincsen szüksége. Szerencsés azon politika, mellynek ra­
vaszságai annyira megegyeznek az emberiség szent törvényeivel!
A k atho liku sok Angliában.
Alig hiheti el az ember, hogy Angolorazág, az államtudósok
bámulatának tárgya, ugyanakkor, midőn egész Európa reformoktól
visszhangzott s midőn még minduntalan szemérehányták a katholi-
likusoknak ama türelmetlenséget, melylyel már régóta felhagyott,
folyvást olly kegyetlenül bánt az utóbbiakkal. A jó Anna a legszi­
gorúbb rendeleteket szentesítette, a ha a braunschweigi ház feledé-
kenységbe engedte is menni azokat, mellyek a személyekre vonat­
koztak, bezzeg nem feledte a jószágra vonatkozó rendeleteket, sőt
méginkább súlyosbította ezeket azon rem ényben, hogy lassan-las-
 — 421 —

san sikerülend kifosztania a katholikusokat. Midőn II. Frigyes törte a

jezsuitákat, II. Katalin egy kath. templomot engedett építeni Sz.-Péter-
várott s III. Gusztáv egyet megnyitott Stockholmban, úgy látszott, hogy
valamelly illyenforma eszme a szigetre is behatol; a nép azonban egész
dühhel szegült ellene. Midőn 1753-ban a zsidókat naturalisálták, annyira
felbőszült a nép, hogy vissza kellett vonni a rendeletet. Nem csekély fá­
radságba került továbbá 51-ben a naptár Gergely-féle reformjának el­
fogadtatása, csak azért, m ert egy pápától származott. Az eszmék azon­
ban mégis előrehaladtak, s a kamrák 75-ben egy olly eskümintát
fogadtak el, mellyet a katholikusok legnagyobb része is letett,
minthogy semmi ollyast nem tartalm azott, mi ellenkezett volna
vallásukkal. Később Saville György ajánlatára eltörölték egy ré­
szét ama, III. Vilmos X I. és X II. évéből származó A c t á n a k ,
melly örökös börtönre vetette azon kath. püspököket és papokat,
kik iskolákat tartanak, kizárta a katholikusokat az örökösödés és
birtokszerzés jogából; de azért valamennyien olly esküre kötelez-
tettek, melly még mindig magán viselte a hajdani aggodalmasko­
dások színezetét: meg kellett fogadniok, hogy nem vesznek részt
összeesküvésekben, nem segítik a trónkövetelőt, nem hiszik, hogy
szabad meggyilkolni az eretnekeket, nem tagadják meg az enge­
delmességet a kiközösített királytól, s nem állítják, hogy a pápa,
vagy valamelly más fejedelem vagy főpap joghatósággal vagy ha­
talommal bír az országban.
Skótországban is életbe akartak léptetni illyesmit, de számos
zsinat tiltakozott hasonló tervek ellen, s a nép között társulatok
alakultak olly czélból, hogy bármelly, a katholikusoknak adandó
engedményt megakadályozzanak, sőt tettlegességekre is fajult a
dolog, s csak akkor tért vissza a nyugalom, midőn határozottan
megígérték, hogy nem fogják enyhíteni a katholikusok ellen alkal­
mazott szigort.
G o rd o n lo rd .
Ezen társulatok feje Gordon György volt, sajátságos vegyü-
léke a lelkesedésnek, cselszövénynek és eszelősségnek ; a parla­
ment sokat mulatott az ö sajátságos toilettején és azon heveske­
désen, melylyel minduntalan fejtegette ama veszélyeket, mellyek-
kel a papismus a vallást és a szabadságot fenyegette, s annyira
felizgatta a londoni csőcselék fanatismusát, hogy a p r o t e s t á n s
t á r s u l a t azt kérelmezte, miszerint törültessék el a katholikusok
iránt kedvező törvény. Roppant néptömeg, négy csoportra osztva,
indult a parlament felé, hogy átnyújtsa az említett társulat kérvé-
 — 422 —

nyét, melly százhuzezer aláírással volt ellátva (1780. jun. 2.).

Könnyű volt előrelátni, hogy ebből zavargás fog származni, s csak­
ugyan, mialatt az előterjesztést tárgyalták, s méginkább miután
az százkilenczvenkilencz szavazattal hat ellenében elvettetett, kitört
a zavargás, hozzáfogtak a kath. kápolnák lerombolásához, aztán
meg London fosztogatásához, s a düh főként a katholikusok és
pártfogóik ellen irányult: felnyitották a börtönöket, gyújtogatni
kezdettek és megrohanták a börzét. Ki kellett hirdetni az ostrom­
állapotot és összehini a csapatokat; négyszázötvsnnyolcz egyén
megöletett, számosakat pedig a ledöntött házak romjai temettek el.
Elnyomatván a zavargás, Gordon felségárulás miatt pörbefogatott,
az esküdtszék által azonban fölm entetett; a többi czinkosok szi­
gorúan bűnhődtek. A páni félelem eloszlatása végett a pápistákat
megfosztották a tanítás jogától.
Az angol nép illy módon vallási ellenszenvből pártolta a zsar­
nokság hajdani kihágásait, s a kormány kénytelen volt engedni,
bármennyire kárhoztatta is Fox ezen lealjasodást a csőcselék szen­
vedélyeinek eszközévé lenni, s emelte is fel szavát a t e s t ellen.
Irland.
Még inkább érezték ezen ellenszenv hatását a kimondhatla-
n u l szerencsétlen Irlandban. Többizben követelte híjába, hogy
oldják fel, legalább részben, a kereskedelmét és iparát lenyűgöző
bilincseket, s az irek, hogy lerázzák magukról az uralkodók egyed-
áruskodását, társulatokat alakítottak az angol áruk kiküszöbölése
végett; néhány illy társulat fegyverekkel is ellátta magát, s hangoz­
tatván hüségöket, azt hozták fel mentségül, hogy valameliy ne-
taláni franczia betörés ellen akarják magukat megvédeni. Az angol
kormány nem merte megakadályozni az illy társulatok alakítását,
nehogy ellenszegülésre izgassa őket, miértis felbátorodva kijelentet­
ték elszakadásukat a londoni parlamenttől, mire a dublini parla­
ment eltörölte a katholikusok eUen intézett összes rendeleteket s
kereskedelmi szabadságot követelt. A londoni parlament, külhábo-
rukba lévén bonyolodva, eltörölte azon törvényeket, mellyek el­
tiltották az irlandi gyapjú kivitelét, vagy akadályozták az üveg­
kereskedést az angol gyarmatokkal.
A limericki c a p i t u l a t i o, mellyet III. Vilmos 1691-ben
engedélyezett az ir katholikusoknak, biztosította azok jószágait és
kiváltságait, kik alávetik magukat a kormánynak, továbbá szabad
vallásgyakorlatot engedett, amennyiben ez nem ellenkezik az ország
törvényeivel. Már pedig ez utóbbiak tiltják a papismust, minek-
 — 423 —

folytán szentesittetett a zsarnokság, s az irek emiatt többször emel­

tek soha meg nem hallgatott panaszokat. Közülök senki sem vett
részt az 1745-ki skót lázadásban, de azért forrt bennök az elkese­
redés a súlyos iga miatt, s minthogy akkor nem létezett köztük
valamelly nagy izgató, ki féken tudta volna őket tartani, a
w h i t e b o y - k (fehér ifiak) és a l e v e l l e r - e k (egyenlősitők) fel­
lázadtak a tulcsigázott bérösszegek és a protestáns clerus által
követelt dézsmák ellen. (1760). Ámbár tapasztalatlanok, lehető
ügyességgel szervezik társulatukat, titoktartásra és arra kötelezik
magukat, hogy mindent végrehajtanak, mit az parancsol. Személyes
rendeleteket bocsátanak ki, fenyegetésekkel az ellen, ki nem enge­
delmeskedik , miből rettenetes következmények szárm aznak: or­
gyilkosságok, leányrablások, felégetése és elpusztítása azok birto­
kainak és marháinak, kik túlságos bért követelnek, silány fizetést
adnak, vagy elbocsátják bérlőiket. Azon rósz, mellyet valamelly
nép forradalom alkalmával elkövet, arányban áll azon elnyomással,
mellyet előbb szenvedett; ezek továbbá nem politi ai, hanem tár­
sadalmi forradalmak voltak, ss helytelenül cselekednék az, ki az
orangisták mellé sorozná az íreket.
Young Artúr, angol és protestáns férfiú, ki 1778-ban beutazta
a szigetet, ezeket m ondá: „Valamelly katholikus bérlők által tar­
tott uradalom tudajdonosa valóságos ke'nyur, ki velők való viszo­
nyaiban saját tetszését tekinti egyedüli törvénynek . . . . Nem
képzelhet olly rendeletet, mellyet szolgája vagy munkásai meg­
szegni bátorkodnának, s öt csakis a határtalan alávetés elégíti ki.
Kénye-kedve szerint büntetheti bottal vagy vesszővel minden meg­
sértését a személye iránt tartozó tiszteletnek : azon szerencsétlen,
ki csak mutatni is merészkednék, hogy magát védeni akarja, rög­
tön összeroskadna az ütések alatt. Meggyilkolni valakit olly dolog,
mellyröl Irlandban olly módon beszélnek, hogy egy angol ki sem
ismeri magát. Tiszteletreméltó földmivesek biztosítottak engem,
hogy számos bérlő megtisztelve érezné magát, ha urok ágyába fo­
gadni méltóztatnék feleségöket vagy leányaikat: jellemző bizonyitéka
a hosszas szolgaság okozta romlottságnak. Sőt hallottam olly
egyénekről is, kiket megfosztottak életöktöl anélkül, hogy a tet­
teseknek valamelly esküdszék vizsgálatától kellett volna tartaniok;
s hasonló tényeket mindennap lehetett látn i, mielőtt a törvény
ismét némi tekintélyre emelkedett. Nem létezik közönyös utazó,
ki ne látta volna, hogyan taszítják le az útról valamelly nemes
ember inasai a szegény emberek taligáit az árokba, csakhogy urok
 — 424 —

hintaja végig haladhaason; ba felfordulnak vagy összetörnek, hall­

gatva tűrik a kárt, mert ha az áldozatok valamellyike panaszra
nyitná ajkait, korbácsíitésekkel válaszolnának neki . . . . Ha vala­
melly szegényember netán a törvényszékhez fordulna, hogy igaz­
ságot kérjen valamelly netnesember ellen, ezt az utóbbi megsérté­
sének tekintenék . . . . A szegényember sokkal jobban ismeri
helyzetét, hogysem illyesmire gondolna, s csakis egy esetben nyer­
het igazságot, ha t. i. valamelly gazdag fogja pártját egy másik
gazdag ellen; gazdája ugyanis védelmezi őt illy esetben, mint
védelmezné azon iirüt, mellyet saját lakomájára szánt.“
Az amerikai szabadság hire viszhangra talált Irlandban, mely-
lyel még roszabbul bántak, ámbár nem volt gyarmat, s az arra
vonatkozó viták a saját magáéinak látszottak. Szükséges volt
tehát eltörölni Irlandban néhányat a b ü n t e t ő t ö r v é n y e k
közül, megengedni, hogy az örökségen egyenlően osztozhassanak
a gyermekek s hogy ezek valamellyike meg ne foszthassa atyját
birtokaitól az által, ha protestánssá lesz. Angolország már előbb
Amerikába volt kénytelen rendelni csapatait Irlandból, s miután a
háború egész dühhel kitört, az irek, kiknek öblei legelőször fogad­
nak be minden, Amerikából jövő hullámot, azon kérelmet intézték
Angliához, hogy védje meg őket valamelly netaláni betörés ellen.
Ez azonban, miként Aetius a római birodalom utolsó napjaiban,
ekként válaszolt: N e m t e h e t e m ; v é d j é t e k m e g t i m a g a ­
t o k a t . E kkor rögtöni lelkesedés szállja meg Irlandot; néhány hét
alatt negyvenkétezer ember áll harczkészen és kellőleg felosztva,
katholikusok és protestánsok vetélkedve egyesülnek az i r ön-
k é n y t e s e k neve alatt; számuk egy év múlva nyolczvanezerre
emelkedik. Ez biztosítja a szigetet a betörés ellen, de egyszers
mind saját erejének felismerésére vezet, s az ezredek nemsokára
souveraineknek nyilvánítják magukat. A nemzet java áll az ezre­
dek élére; bizonyos meghatározott napokon összegyűlnek, társu­
latokat alakítanak az angol áruk visszautasítása végett, kinevezik
saját képviselőiket, s jóváhagyják vagy elvetik a kormány és a
parlam ent tényeit, szóval, katonai parlamentet alakítanak s szurony-
jaik hegyén nyújtják be kérvényeiket. Legfőbb követelésük tár­
gya szabad kereskedés és független parlament, s nagyszámú pro­
testánsok is csatlakoznak hozzájok a büntető törvények eltörlésé­
nek kérelmezése végett. A dublini Grattan Henrik vezeti a nem­
zeti mozgalmat, hatvanezer fegyveres által támogatva ; kijelenti
az ir parlament függetlenségét (1782. jul. 19.) azon hozzáadással,
 — 425 —

hogy a királyon, a lordokon és az ir képviselőkön kivül senki

sem hozhat Irlandot kötelező törvényeket.
Alig nyerték meg a függetlenséget, az irek a habozó és fé­
lénk parlament átalakítását vették czélba, mit a fegyveres önkény-
tesek is követeltek ; a parlament azonban megtagadta a fegyveres
szövetséghez való csatlakozást (1783).
Angolország saját polgári jogait adományozta Irlandnab, to­
vábbá biztosítékot a személyes és birtok-szabadságra nézve, eskütt-
széket és egyebeket; tekintve ugyanis, hogy a hódítás hűbéri volt,
úgy kellett bánnia velők, mint a nemzeti bárókkal. Miután V III.
Henrik eltörölte a hűbéri viszonyt, a győzők és legyőzöttek csak
egy nemzetet képeztek; a vallási kérdés egészen kiszorította a faj
kérdését; gyarmatosok jöttek és telepedtek a szigetre, hogy ezt megté­
rítsék^ az angolokkal egyenlő jogokat helyeztek kilátásba mindenkinek,
ki a vallásra vonatkozó föltételt elfogadja. Irland tehát egyenlő
volt s joggal követelte a függetlenséget, mig egészen m ásként ál­
lott a dolog Amerikában, hol valóságos bilincseket törtek szét.
A legnagyobb haszon a protestánsokra háramlóit, mint akik
tényleg birták a jogokat, mig a katholikusok, kiknek nem volt
kenyerök olly országban, hol az inség rendes állapot s hol minden
évben szoktak éhen halni emberek, ugyan mi hasznot huztak a
függetlenségből? A parlament azonban mégis kényszerítve látta ma­
gát némi engedményt tenni a katholikusok részére: eltörölte azon
törvényeket, mellyek nem engedték meg nekik vásárolni, birto­
kolni, lovakat ta rta n i; szabad vallásgyakorlatot engedett; eltörölte
a papok és nevelők ellen szabott büntetéseket, kimondotta a bírák
elmozdithatlanságát, behozta a H a b e a s C o r p u s - t ; mindezek
értékes biztosítékok voltak mindenkire, de főleg a katholikusokra
nézve, mint akiknek elnyomatást kellett szenvedniük. A franczia
forradalom azonban itt is belenyúlt a dolgok rendes menetébe; a
heves rázkódások igazolták a leghevesebb reactiót, s Irland 1800.
jul. 2-án egyesitetett Angolországgal, melly íN a gy-B r i t a n n i a
e g y e s ü l t k i r á l y s á g a czimet vett föl.
III. György király, ki ellensége volt a társasköröknek, a szer­
tartásoknak, a fényűzésnek, élénken foglalkozott a földmiveléssel;
példája jó hatással volt az udvar erkölcsiségére, s csekély tanul­
mányát kitartással pótolta. Egyszerre azonban elmezavarodottság
jeleit kezdé mutatni, miértis kidülvén ö a sorompóból, mindenki
azt hitte, hogy Pitt meg fog bukni; Fox hazasietett Olaszország­
ból, hogy támogassa a walesi herczeget, ki egészen az ellenzék
 — 426 —

részén állott. A minisztérium azonban addig mesterkedett, hogy

ismét meggyógyultnak jelenthette ki Györgyöt, s képesnek ama
csekély jelentőségű szerep újbóli fölvételére, mellyet ott az al­
kotmány a fejedelemnek enged, minekfolylán továbbra is Pitt ma­
radt az ügyek élén.
A külső jóllét hálásakká tette az angolokat az alkotmány és
a király irá n t, s engedményekre buzdította őket, minekfolytán
emelkedett az utóbbi befolyása a parlamentben. Ezen körülmény
folytán egy olly választási reform eszméjével kezdettek foglal­
kozni, melly rendesebbé tenné a nemzeti képviseletet; ezen javas­
latot, conservativ érzelmei daczára, Pitt terjesztette be, s ha a
franczia forradalom a népuralom kihágásaival nem keltett volna
rettegést minden ujitás ellen, s nem adta volna vissza a túlsúlyt a
toryknak, Angolország kikerülte volna a későbbi hosszas es vészes
háborúkat, s már akkor kezdette volna élvezni amaz előnyöket,
meilyekhez csak 1831-ben jutott.
Irodaiam .
Azon körülmény, hogy mindenki szabadon gondolhatott és
mondhatott ki bármit úgy politikai mint vallási dolgokban, a vizsgá­
lódásban bátorságot, a politikai érdekek általános ismeretét, s to­
vábbá azt eredményezte, hogy mindenki bármelly kérdéssel szembe
mert száilani; egyidejűleg azonban megakadályozta hogy túlságosan
elterjedjenek a skeptikus és felforgató eszmék s a meggondolatla­
nul messzemenő tervek, minthogy nem bírtak a tiltott gyümölcs és
az üldöztetés ingerével s emellett a megvitatás és gyakorlat pró­
bakövét kellet kiállaniok, szokásban lévén előbb vizsgálni s csak
azután hinni. Ha Payne Tamás vallástalan demokratíát fitogtatott,
ell kellett tűrnie Bürke támadásait. A hol a vélemények nem az
anyagi erő hanem csupán érvek által támogata tnak, minden támadás
hatalmas ellenszegülőkre talál, főleg a papság között, melly nem
becstelenitette meg magát, miként Francziaországban, a jansenisti-
cus üldözéssel, s ekként az igazság is egyenlő fegyverrel küzdött,
azon előnyön kivül, melylyel minden régi vélemény bír. Tegyük
hozzá, hogy nem minden század szül nagy forradalmat, s az angolok
olly hosszú, annyi különféle phasissal biró s olly kitűnő gyümöl­
csöket érlelt forradalomból bontakoztak ki, hogy lehetetlen volt
rájok nézve ezeket egy újabba! megint koczkára tenni.
A vitázók között említést érdemelnek Baattie T a n u l m á n y
az i g a z t e r m é s z e t e é s v á l t o z h a t l a n s á g a f ö l ö t t czimü
munkája, Wollaston T e r m é s z e t i v a l l á s - a , Paley A. k é r é s z -
 — 427 —

t é n y s é g b i z o n y í t é k a i és T e r m é s z e t i t b e o l o g i a czimií
müvei; Leland védte a kinyilatkoztatást; Littleton ugyanazt S z.
P á l m e g t é r é s e - é s a p ó s t o I ko d ásá-b ó l igyekezett bebizonyí­
tani. Woolstonnak, ki Krisztus csodáit allegóriák gyanánt tüntetto
fel, sokan válaszoltak, ezek között W est és Sherlock, melly utóbbi
az angol forma szabályai szériát vizsgálja K r i s z t u s f e l t á r n a -
d á s á - t. W arburton, M ó z e s i s t e n i k ü 1d e t é s é-nek szerzője,
hevesen kikelt Hume vallástalansága ellen. Whiston, theologus 03
mathematicus, A f ö l d uj e l mé l e t é - b e n a Newton-féle tanokat
alkalmazza a teremtés, a vízözön, s a világ tűz általi megsemmi­
sítésének mefejtésére. Általában, a század második felében az írók
komolyabbak és erkölcsösebbek lesznek s felhagynak a vallás és a
törvények rendszeres megvetésével.
Ekközben folyton mivelték a hazai irodalmat, melly, miként
alkotmányuk, egyezkedés különféle elvek között, mesterséges egyen­
súly. A regényes és a középkor iránti határozott előszeretetet, a
költői szellem türelmetlen bátorságát, melly tulrepül a közönséges hatá­
rain, mérsékelték az olasz és franczia példák, a görögök és latinok
tanulmányozása, miből aztán az Anna királynő korabeli arany-iroda­
lom származott. Egy olly bölcselem, melly csupán az emberre
szorítkozik anélkül, hogy a természet belső titkait fürkészné, a
szenvedélyek folytonos működésének szemlélete a szószéken és a
társaskörökben, néhány pont és bizonyos korok felé terelték a
figyelm et; innen van a vizsgálódás és expositio gazdagsága úgy a
történelemben, mint a regényekben vagy a tanulmányokban.
R ichardson.
Richardson Sámuel, D erbyből, (1689— 1761), a világ első
regényírójának tartatik, s valóban a P a m e l a , H a r l o w C l a r i s s a
és G r a n d i s o n , ámbár annyira hosszadalmasak, ámbár szűköl­
ködnek regényes épizódokban, s a szenvelgett udvariasságot és
túlzott galanteriát is híjába keressük bennök, mégis olly kíváncsi­
ságot és érdekeltséget keltettek, hogy bizonyos időközökben adat­
ván ki, mindenfelől érkeztek levelek a szerzőhöz, mellyekben a
kiadás gyorsítása sürgettetett, s némellyek arra kérték, hogy ne en­
gedje elveszni Clarissát, mások meg arra, hogy téríttesse meg Love-
lace-ot. Voltaire boszankodva, Diderot bámulattal tette félre
tanulmányait, hogy Richardsont olvassa; illy hatalmat gyakorol a
természetesség és a pathos. S alig éri öt utói valaki a pathosban,
a szenvedélyek festésében, azon tudományban, melylyel az emberi szi­
vet és labirintjait fürkészi; főleg a nők jellemeit a legkülönfélébb ké­
 — 428 —

pekkel és megjegyzésekkel, erőteljes és kellettidus e a személyek­

hez alkalmazott irálylyal ecseteli. Mint szigorú moralista a leg­
csekélyebb foltot sem töri a legkisebb erényen, s dogmatikailag
haladva, hideg, érzéketlen arczokat nyújt, mellyeknél minden szabá­
lyozott, minden mérlegelt.
Fielding.
Ellene Fielding Henrik, Sharpam-Parckból, (1707— 54), akart
sikra szállni, ki ostorozott minden szenteskedést, kigunyolta az
emberi nevetségességeket és balitéleteket, s ékesebbé tette Love-
lace-t, T ó m J o n e s-szé alakítván át. Ezen regényben temérdek
jellem fordul elő, mellyek valamennyien különállók, számosán ere­
detiek, továbbá olly kalandok, mellyek anélkül, hogy kilépnének a
eselekvény medréből, lebilincselik a lelket s többször borzalommal
töltik el. Mindkét szerző a dráma magaslatára emelte a regényt,
a legigazabb színekkel festve a jellem eket s a szinpad élénk moz­
gását ültetve át müveikbe, sőt bővebb részletekbe is bocsátkoztak,
mintsem a szinpad megengedhetné. Sajátszerü, hogy a nagy világ
és társaság ezen annyira élénk és élethü leírásai olly egyénektől
származtak, kik lehetőleg keveset forgolódtak bennök. Richardson
egyéb sem volt ötven éves koráig, mint nyomdász, ki apró törté­
netkéket mesélt gyermekeknek és leányoknak; a nagy világot csak
akkor ismerte meg, midőn Warthon herczeg megbízta őt vakmerő
müveinek kinyomásával; Lovelace alakját ő róla vette. Fielding
jegyző volt s szorgalmasan folytatta olly kevéssé költői foglal­
kozását.
Chesterfield gróf (1694—1779) F i á h o z i n t é z e t t l e v e ­
l e i b e n fogalmat nyújthat a magas angol társaságnál akkor diva­
tos eszm ékről, müvének alaphangja aristokraticus, az erényt sok­
szor tévesen Ítéli meg, de kitűnő gyakorlati elveket állít fel. Ki­
fejezésmódja fenhéjázó és gőgös, miként Thompsonnál, Mallet-nál,
Hawkesworth-nál, kik egy kevés ideig tartó modor hősei voltak.
Mig künn mindinkább terjedt színi irodalmuk dicsősége, s
Garrick Dávid színész (1716—79) sokkal jobban megismertette
Shakespearet saját hazájában müveinek előadásával, mint a com-
mentatorok, az angolok a franczia szinmüirodalom kedveért mel­
lőzték a saját magukét, s ez irányban Thompson és Young kevés
becscsel biró szomorujátékokat Írtak. Szerencsés drámai alkotások
azonban Rowe S h o r e J o h a n n á j a és G r e y J o h a n n á j a , Fiel­
ding F ö s v é n y - e , Goldsmíth B o n n h o mme - j a , Cumberland Ric-
hard különféle vigjátékai, s főként Sheridan B o t r á n y i s k o l á j . a .
 — 429 —

Anna százada azonban többre becsülte a szabatost az eredeti­

nél ; Johnson, ki szótárt, számos hírlapi czikket és angol költők
életleirásait készítette, mindenkor bölcs megválasztással, megvetette
a természetes modort, s azok, kik a merev szabályokhoz ragasz­
kodtak, ezek járm a alá akarták hajtani a lángészt. Johnson ité-
szeti munkái s H e r m e s czimü müve vagyis bölcsészeti vizsgáló­
dások H arris Jakab egyetemes nyelvtana fölött, valódi mintaképei
az analysisnek. Blair többrendbeli gyöngéd s néha é-rzelemdus
beszédein kívül, külön példákból, s nem a valódi ékesszólás nagy­
szerű forrásaiból vont le szónoklati leczkéket. Lowth Róbert
iskolai szabványok szerint mérlegeli a héber költészet prófétai ih-
lettségét. Jones Vilmos magyarázatai az ázsiai költészet fölött uj tért
nyitottak a képzelemnek és az ítészeinek olly irodalom költészeti
termékeire és drám áira terelvén ezeket, mellynek addig még nevét
sem ismerték.
Sterne.
Más őszintébb egyének a nép magasztosságához, az érzelem­
hez, az egyetemes gondolatok forrásaihoz fordultak. Valamennyi­
nek élén Sterne Lőrincz áll (i 713—68), a szegény Yorick, ír lelki­
pásztor és igehirdetö. Hogy elhallgassuk beszédeit, ki tehette le
kezeiből leveleit, ha egyszer olvasásukhoz fogott? ki nem gyö­
nyörködött É r z e l g ő s u t a z á s á n a k rendkivüli kedvességü meg­
jegyzésein? ki nem barátkozott meg T r i s t r a m S h a n d y czimü
munkájának Tóbiás bácsijával és lovászával, melly alak legsze­
rencsésebb utánzása Sancho Pansának ? Az angolok sajátosabb
terén, a leírásban, szemeitek elé állítja a világot, mellyet minden izé­
ben ism er; semmi csekélység nem kerüli ki figyelmét; a barát
burnótszelenczéje vagy valamelly hamis vászoncseléd szemei; ama
koldus, ama pap, ama kutya, ama jármű, mellyet mindnyájan lát­
tatok; s bámulatra gerjeszt benneteket a hasonlatosság m iatt.
Annyira egyszerű, félbeszakított, vagy függőben hagyott kalandok
elejénte gyermekségeknek látszanák előttetek, de azért mégsem
válhattok meg tőlök, s csakhamar elbájol benneteket a józanész és
képtelenség, a jám borság és szabadosság, a lelkesedés és gunyor
ama vegyüléke, melly majd sírásra, majd nevetésre késztet, melly
tréfálozva az emberiség javára nemes gondolatokat és ékesenszóló
tiltakozásokat tár elétek. Ama hasonlithatlan természetesség bája
feledteti a számos plágiumokat s a leírásoknál nagyon is sokszor
előforduló cyniamust. Mindezek folytán ama különféle szempontok
szerint, mellyekből tek in tették , szenvedélyes megrovásokban és
 — 430 —

magasztalásofcban részesült, az irodalomra azonban rendkívüli be­

folyást gyakorolt ama senkivel nem gondoló, fecsegő, bizalmasan
szórakoztató bang, melly annyira tulajdona az angolnak, midőn a
bizalom folytán felhagy a külső tartózkodással.
G oldsm itli.
Az ir Goldsmíth Oliver (1730— 74), viharos ifjúsága utáü,
odahagyja hazáját és gyalog bejárja Hollandot, Németalföldet, Fran-
cziaországot, Schweizot, Olaszországot, fuvolájával és dalaival keres­
vén meg ebédjét és éjjeli hajlékját, vagy valamelly zárdában egy-
némelly kérdések fölött vitázván, mialatt minden oldalról figyelem­
mel tanulmányozza a világot. U t a s és Az e l h a g y o t t f a l u
czimü költeményei, de még inkább W a k e f i e l d i l e l k é s z - e ,
melly műben annyi őszinteség és meggyőződés nyilvánul, nagy hír­
nevet szereztek számára, de nem mentették meg a szegénységtől;
azért jobbnak látta egy angol történetet és különféle compendíu-
mokat irni, mellyek népszerűvé tették.
Az ítészét leginkább megfelel az angolok positiv és figyelő
szellemének; s az erkölcsi vagy élezés regény fönebb emlitett mű­
velőin kivül igen számosán irtak T a n u l m á n y o k a t az ember
és a társadalom felett. Mások azonban ismét a múzsáktól m erítet­
tek lelkesedést.
T ü o m so n .
Szegényen és sarutlan érkezett Londonba a skót Thomson
Jakab (1700— 48), csupán egy, a Tél czimü költeményt hozván
magával, mellyet még akkor irt, midőn nem ismerte a művészetet.
A politika izgalmai között alig talált nyomdászt; miután azonban
Spencer lord kiszabadította a nyomorból, a N y á r , a T a v a s z és
az Ős z költeményeket csatolta az elsőhöz, továbbá Az É l h e t e t l e n ­
s é g k a s t é I y á - t , és több gyenge szomorujátékot írt. A leíró
műfaj hiányát a képek sokaságával fedezte, mellyekből néha
nemes és igazi érzelem tör elő. Ha nem is bir a hajdaniak szel­
lemével, szabatosságával és gyöngédségével de lelkesedésre gyűl a
mezők látásánál; bír a tűzhely költészetével, melly annyira meg­
felel az angolok jellem ének; bővében van az élethü részleteknek
és benső emotióknak, vallási aspiratióknak, s a fegyver, utazások és
szabadság terén szerzett nemzeti dicsőség emlékeinek.
Y oung
Ezzel egy egész csapat elmélkedő költőt előz meg, kiknek
élén Young Eduárd áll Uphamból (1681— 1765). Hatvanéves korá­
ban elvesztvén feleségét, leányát, ennek vőlegényét, buskomor-
 — 431 —

ságba esik s halhatatlan költővé leszen É j s z a k á i által. Ezek

folytonos siránkozások és képzelgő reflexiók, a szenvelgett fájdalom
netovábbja, melly örökös egyhangúságával gyötri az olvasót. Sőt
többet mondunk, untat, minthogy ha megragad valamelly gondo­
latot, az órát, midőn üt, a közelgő tavaszt, a hulló levelet, azt
ezerféleképen megforgatja, mielőtt elválna tőle, az álpathosz egy­
hangúságával, melly nem hatol a szívbe, minthogy nagyon is fel
van cziczomázvá.
Volt alkalmunk már sajnálkozni a X. Leó korabeli olasz Író­
kon, mint akik az udvarokhoz voltak kénytelenek pártfogásért
esedezni, s ezt aztán magasztalásokkal kellett visszafizetniük.
Angliában szabad volt a kormány, s a királyok sem pártolták a
tudományosságot; a dusgazdak aristokratia azonban, mint minden
mást, úgy az irodalmat is saját fényének növelésére használta fel.
A jeles férfiak meghajoltak ezen újfajta protectoratus előtt s év­
pénzeket koldultak vagy a minisztertől, vagy a kereskedőktől, olly
ajánlásokkal (dedicatio), mellyek fentartották az utókor emlékében
a szerző aljasságát s azon ur nevét, ki őt néha csak egy pár gui­
neával jutalmazta meg. Nem létezik szerző, kinek ne lehetne illy
szemrehányásokat tenni; Young első sorban említendő közöttük.
Gray Tamás érzelemdusabb és változatosabb, mert több
nála a természetesség ; A f a l u s i t e m e t ő és Az e t o n i c o l l e g i ­
um érzelemdus képekkel bővelkednek s hiányoznak belölök a
divatos nagyhangú gyerm ekességek; a költészetet azonban csak
játékszernek tekintette s szégyelte magát miatta, ő, ki egészen a
történelemnek élt,, mellyben senki sem volt nálánál jártasabb.
Éjiig emelték Collins Jánost, főleg A s z e n v e d é s h e z czimü
ódája miatt. A puritán és busongó kedélyű Cowper Vilmos ( —1800),
ki a vallás belső érzelmeit, igazságát és gyönyöreit fejtegette, sok
olvasó szivét megindította, de érzéketlenül hagyta a nagy tömeget.
Skótországban Ramsay Alán a z U d v a r i a s p á s z t o r czimü
mezei drámát irta, melly népszerűvé lett. Burns Róbert ayrshirei
földmives, választékos eszmékkel és szerencsés verseléssel dalokat
irt, mellyek még mindig élnek a szivekben, mert tele vannak
rokonszenvvel a teremtmények iránt; egy ideig kedvelték divatból,
de aztán szegénységben és búskomorságban engedték meghalni.
Ezen természetes költemények, s méginkább a Crabbe Györgyéi,
tetszésre találtak, mint ellenhatás a túlzás, a mysticismus, az
érzelgősség ellen. Chatérton Tamás ókoriak gyanánt adta ki köl­
teményeit, s nagy fáradsággal utánozta az ódonszerüséget a helyes­
 — 4 8 2 —

írásban, a nyelvben, a gondolatokban, elannyira, hogy sikerült

rászednie kortársait ; minthogy azonban nem talált kielégítést
messzemenő nagyravágyása, aggodalom- és éhségtől gyötörve meg­
halt tizenhét éves korában (1770^)
Armstrong János A z e g é s z s é g f e n t a r t á s á n a k m es­
t e r s é g é - t irta meg szabatos és képzelemdús költészettel, mi egy­
általában szükséges arra, hogy a tanköltemény türhetővé legyen. Egy
másik orvos, Darwin Erasmus, Harley Dávidot utánozva, ki fél­
századdal előbb a materialismust hirdette, ennek legteljesebbb rend­
szerét nyújtotta Z o o n o m ia -já b a n (1801), az eszméket állati moz­
gásokra vive vissza; helyes pathologiai megjegyzéseket különcz és
alaptalan föltevésekkel kever Össze, s materialismusa daczára az
anyag fölött álló éltető szellemet tételez föl, melly utóbbi amannak
mozgásait előidézi. Mintegy ellentétül, A n ö v é n y e k s z e r e l m e i - t
irta, ezen sajátszerü érzelgős költeményt, mellyben épugy magasz­
talja a növények érző tehetségét, amint legyalázta az emberekét.
M acpherson.
A sok okoskodásba és vitázásba beleunt század kellő közepén
egyszerre a képzelem egy bámulatos szüleménye jelenik meg. A
skót, középszerű tehetségű Macpherson Jakab (1738— 96) jelenti
(1760), hogy hazája hegyei között egy második Hómért fedezett
föl ; hogy ama hegylakók fen tartottak emlékezetűkben némelly
töredékeket Ossián, Caracalla kortársáuak müveiből, melly töredé­
kek épolly rendes költeményekké állíthatók össze, mint aminök az
I l i á s és O d y s s e a . A politikailag lealázott Skótország meg­
örült, hogy ő is állíthat egy nagy férfiút az angolokkal szembe s
féltékeny hazafisággal magasztalta Ossiánt; az olvasókat bámulatra
ragadta ezen, a többiektől különböző költői term észet; ködök, a
tölgyek között zugó szélvészek, a felhőkön nyargaló árnyak, a
hárfából hangot csaló tengeri szellők töltötték be a költészetet s
gyönyörködtették a positivismusba beleunt századot. Szaporodtak
az összehasonlítások, s híres bölcsek úgy találták, hogy a művelet­
len caledoniai bard gyakran felülmúlta Hómért, Pindárt és a bib­
liát; Macpherson ekközben egész csendben élvezte dicsőségét. De
ellenmondók sem hiányoztak, valamennnyi között leghevesebb volt
Johnson ; igen sokáig vitáztak a szóbanforgó költemények igaz
eredetüségén anélkül, hogy valaki előterjesztette volna valaha
az eredetit, melly szerző által használtatott, vagy előmutatott volna
valamelly hegylakót, ki a kérdéses töredékek közül csak egyet is
el tudott volna mondani. A dolog valójában úgy áll, hogy Mac-
 - 433 —

pherson összegyűjtötte a tulajdonneveket és néhány népies hagyomány^

az egészet költői kötetlen beszédben adta elő, ellátva túlhajtott és benső
igazsággal nem biró jelzőkkel és képekkel, s bizonyos monoton egy­
szerűséggel, mellynél azonban, hogy magát eltakarja, eltér a meg­
szokott eszméktől s mindent bizonyos határozatlan, phantasticus,
érzelgős színezetbe burkol. Ossián hírneve elenyészett, befolyása
azonban még némelly korunkbeli nagy költőn is észrevehető.
Már ezen sovány felsorolásból is láthattuk, hogy a skótok
jelentékeny haladást tettek a tudományokban. S nevezetesen az
edinburgi egyetem kellemes és mély Írókkal diszeskedett, s ugyanott
egy társulat is alakult, mellyet nem puszta szavak, hanem érvek
és szabad vitázás jellemeztek, s honnan nem ugyan lángelmék, ha­
nem tehetségek kerültek ki, mellyek a történelemben és a tapasz­
talásban kerestek támaszt az uj eszmék számára s bizonyos jóakaró
bölcsészetet fejlesztettek ki anélkül, hogy a francziák túlzásaiba
estek volna, ámbár nem egyszer hátrányosan engedték magukat az
utóbbiak által befolyásolni. Egészen ment ezen vádtól Fergusson
Á d á m A r ó m a i k ö z t á r s a s á g t ö r t é n e t e czimü jeles müvé­
ben (1782). Conyers Middleton, ki egy levelet irt Komából, hogy
kimutassa az összhangzatot a keresztény és a pogány vallás között
(1729), C i c e r o é l e t é t irta meg (1741J, mellyben inkább szor­
galommal mint emelkedett szempontból vázolja a nagy római élet­
viszonyait.
Raberteon.
Robertson Vilmos, Borthwickból (1721— 93), kitűnő és egé­
szen családjának élő férfiú, maga nevelte föl testvéreit; csak meg­
győződéssel biró embereknek beszélt, vagyis a szép és jó morálra
szorítkozott: ellentétben az akkor uralkodó skepticismussal, fel­
tárta ama bajokat, mellyek a kereszténység keletkezésének korá­
ban uralkodtak, nem különben az ezáltal ellenök szolgáltatott
gyógyszereket; eszméit különben a kormányéi s irályát a londoni
Íróké szerint idomította, latravetve, miként a többi skót irók is,
minden kifejezést, nehogy barbárnak mondják. De vájjon, irhat-e
valaki történelmet anélkül, hogy számbavenné a szenvedélyeket?
Már pedig Robertson túlságosan szenvelegte ezen nyugalmat Eu­
rópa egyik legizgalmasabb korszakának, V. K á r o l y t ö r t é n e t é ­
nek leírásában (1769), mi által lehetetlenné teszi a szenvedélyek
és pártok heves összekocczanásának megértését. Távol állva a voltai-
rianusok sardonicua gúnyolódásától, követi azok higgadtságát és
xvu. 28
 — 434 —

és reflexióit '), mellyek megfelelnek ugyan a szerző, de távolról

sem az események korának; igen Bzerenesés tárgyában fejteget,
szétszed, mindent külön-külön lerajzol, anélkü 1azonban, hogy bírna az
egésznek felölelésére szükséges syntheticus erőteljjel, vagy elég
képzelőerővel életet önteni abba, minek nem közvetlen tapasztalás
által jutott tudomására. Amellett, hogy mindenben ostentativ mó­
don keresi az igazságot, elveszti az érzelmet, s ha müvét elol­
vastuk, nem csak nem ismerjük, de roszul ismerjük V. Károlyt,
X. Leót s főleg Luthert. Amerika története szükségképeni kiegé-
szitő része volt V. Károly történetének, ő azonban csak epizódnak
tekintette amazt, s minthogy túlságosan hosszúnak találta, külön
müvet alkotott belőle (1777). De ebben is mindaz, mi különsze-
rünek és sajátosnak látszott, a barbárság vagy a hódítás jellemző
vonásai, szerinte nem voltak az általa kedvelt akadémiai kerethez
alkalmazhatók, s azért a jegyzetek közé utasította.
H om e.
Hasonló hiányra találunk az edinburgi Hume Dávidnál is
(1717— 76), kire rósz szemmel nézvén honfitársai a skepticismus
miatt, mellyet ö rendszerbe hozott, Franeziaországba ment lecaké-
ket és tapsokat szerezni. S csakugyan ő lett a bölcsészeti törté­
nelem legvalódibb művelője, ki még az ízlést is feláldozta a diva­
tos eszméknek, az igazságot s a szabadságszeretetet is a taps utáni
vágynak; olly angol történet megírását tűzvén ki czélul magának
(1754), „melly ne tessék se a toryknak, se a whigeknek, se a
keresztényeknek," müve csakugyan folytonos támadás az angol
nemzet ellen. Már megrótták nála, hogy nem fogta fel hazája
alkotmányának lassú és fáradságos kifejlődését, hanem ezt kez­
dettől fogva teljes és bevégzett műnek tekintette. Kedve telik
benne kis okokat tulajdonítani nagy esem ényeknek; sem nem
szenved, sem nem örül az emberiséggel; megvetvén a vallást,
nem fogja fel, milly fontossággal bir az a társadalomra s a forra­
dalmakra, s mennyi politikai szabadságnak szolgált már az köpe­
nyül 2). Nem vett részt hazája mozgalmaiban, s midőn Párizsban

') Voltairei'81 m o n d ja : „Ó nem csak a té n y e k e t je lö lte m eg nekem , m ellyek

fö lö tt ezélazeríí leen d m egállapodnom , hanem a belölök vonandó k ö v e tk e zte té ­
se k e t is ,u
2) „H um e a n n y ira g y ü 'ö lte a v a llá st, hagy g yűlölte a szabadságot is, m ert
a v allásn ak sz ö v e tség e se volt, s egy ügyvéd egész ügyességével védi a z sa rn o k ­
ság ü gyét, egy bíró p á rta tla n sá g á t negélyezve.“ M aculay M ilton fölött.
 — 438 -

felajánlottak neki tizennégy kötetet II. Jakab levelezéséből b a

londoni franczia követek jelentéseit, ö nem m éltatta ezeket figye­
lemre. A történészi kötelesség illy csekély érzetével csak általá­
nosságok hozhatók létre s csak előítéletek szilárdithatók m eg;
mint örökös szónok, soha sem bir annyi hévvel, hogy m egtartaná
valamelly tény vagy eszme valódi benyomását s még nyelvezete is
franczia fordulatokkal és szőkkal van telve.
Smollett Tóbiás (-—1771) számos regényen kivül folytatta
Hume történelm ét, nem birván ez utóbbinak hibáival, de előnyei­
vel sem.
G ibbon.
Nagyban túlszárnyalja öt Gibbon Eduárd, Putneyböl (1737—
94.). Mint ifjú Bossuet V a r i a t i o n s-jának olvasása folytán a
katholikus hitre tért, mi miatt atyja megboszankodván, öt Lausan-
neba küldötte, hol meghajolva a tekintély előtt s nem sok kedvet
érezve a vértanuságra, visszatért atyja hitéhez. Az amerikai föl­
kelés idejében (1770) belépvén a parlamentbe, az akkor fölmerült
heves viták, mellyeknél az emberiség ügye forgott szőnyegen, mi
hatást sem gyakoroltak reá, s anélkül, hogy valaha egy szót szólt
volaa, a minisztériummal szavazott, „csendben ülve padján, épen
és baj nélkül, de dicsőség nélkül is,“ 3 a vitákat csak „tanulmá­
nyait felváltó szórakozásnak tekintette" *). E kként bálványozván
az erőt és a tekintélyt, Róma lelkesíti öt, miként lelkesítette Po-
libiust és Villanit, de ö csak a pogány Rómát látja; „1764-ki okt.
15-én, midőn a Capitolium romjai között ülve merengett s a fe-
rencziek Jupiter templomában a vecsernyét énekelték, egyszerre
fölmerült lelkében ama gondolat, hogy leirja ezen város sülyedé-
sét és bukását."
ím e az ö inspiratiója 8 egyúttal hibája: ö csak a császári
Rómát látja nagynak; előtte a kereszténység lázadás, melly meg­
zavarta ama bámulatos szervezetet; a vértanúságok csak hazugság,
mellyek föltárják a kereszténység vérengző zsarnokságát; eszelő­
sök a szent-atyák, kik különféle dogmákat és erkölcstant hirdet­
nek ; barbárok a germánok, kik bárdolatlan szabadságukkal meg­
ingatni merészkednek azon harmonipus zsarnokságot, mellynél a
nemzetnek csak lelkét és testét kellett alárendelni a császári pa­
rancsoknak vagy a praetor edicturaának. Következésképen előtte
minden megvetésreméltó, ami ujabb szárm azású: hazájának parla­

l) Levelek.
28*
 436 —

mentje miként Róma capucinusai, szent Atanáz miként Skanderbeg,

az arianusok miként Washington polgártársai; frivol és gúnyolódó
criticája miatt nem hiszen a nemesszivüségben és a szabadságban,
s mindig annak részére áll, ki sanyargatja embertársait. Irályá­
nak hóditó báját csak azért fejti ki, hogy a baromi erő diadalait
ecsetelje. Tanulmány tekintetében messze fölötte állván az ency-
clopaedistáknak, áldozatot hozott a divatnak, az által, hogy ta­
nítványukká lön, ö, ki mesterök és parancsolójok lehetett volna;
a gúny és hitetlenség oltárán meggyilkolta saját lángelméjét. Aki
látja ezen ember roppant tudományosságát, ama művészetet, mely-
lyet a legkülönfélébb források felhasználásában tanúsít, ama türel­
met, melylyel olly vaskos köteteket is összevissza kutat, mellyek a
benczéseket is kifárasztanák, s mindezt összehasonlítja a szeren­
csétlen eredménynyel, a leghathatósabb érvet fogja találni arranézve,
milly meddő az anyag, ha meg van fosztva a szellemtől és lelke­
sedéstől *). Milly lelkesedésre lett volna ö képes, ha nem tartotta

’) „Senki sem m u ta th atja a tö rté n e lm e t h a m isa b b üvegen keresztül, mint

e zt G ibbon és H um e t e t t e ; s ez nem a n n a k vo lt következm énye, h o g y az ese­
m ényeket netán kevésbbé helyesen fogták fel, hanem am az á lta lá n o s szempont­
nak, m e'lyböl a zo k a t m egfigyelték. H um e a p á rto k tö rté n e té t n y ú jto tta ne­
k ü n k , G ibbon p e d 'g az o lig a rc h iá k é t; az em bereket azonban, oh az embereket
m indkettő elh an y ag o lt» ; e gyikök sem v ette ő k e t figyelem be olly töm egben, melly
elégséges volna a rra , hogy érezzü k , m isze rin t olly tö rté n elm et ir ta k , m elly nem
p u sz tá n az u ra lkodócsaládok k ró n ik ája, bárm illy m űvészettel vau is ez beren­
dezve ; m int div ato s és rá ta rtó tudósok m ár tem észetö k n él fogva m indig csak az
éle t k iv áltsá g o s kényelm eihez ra g a sz k o d ta k ; csa k n a g y já b ó l fe ste tté k az emberi
életet, m eglehetős v ázát a d tá k annak, de nem b írta k elég ügyességgel csonttal
és hússal ruházni fel. M inden áron csak az udvarok lég k ö ré b en óhajtv án élni,
soha sem k everedtek a töm egek közé, m int am ellyeknek sem jo g a ru k sem babér­
ja ik nem voltak. M indegyikök el a k a rja h ite tn i, hogy ollyasm inek van birtoká­
ban, am iben legnagyobb h ián y t sz e n v e d : H um e m induntalan csak őszinteséget
fi'o g ta tv a, soha sem ő sz in te ; G ibbon szü n et n é lk ü l bölcselkedik, de csa k ri:kán
bölcsész." B ulw er, The student.
O rom est g y ü jtjü k össze eme b izo n y ság téte le k e t, m ellyek több évvel ama!
íté le te k u tá n jelentek m eg, m ellyeket n ekünk a nnyira szem ünkre hánytak. A
Memoirs o f the life o f sir S. Momitty (1841) czim ü közlem ényben is találok egy
levelet M irabeautól, 1785. m árez. 15-röl, m ellyben u g y a n az o n módon Ítéli meg
Gibbont,, m ellyet n ek ü n k h é t évvel ezen levél m egjelenése e lő tt a n n y ira rosj
néven v e tte k : „O lvastam Gibbon u r elegans történelm ét. Elegánsnak és nem
becsesnek m ondom ^ m inthogy a bölcsészet soha sem g y ű jtö tte össze helyesebben
am a felv ilág o sításo k at, m ellyeket a tudom ányosság a h a jd a n i időkre vonatkozó­
lag sz o lg áltath at, s nem rendezte be azo k at sze re n c sé se b b en ; de a k a rv a vagy
nem a k arv a , elcsábítani engedvén m ag át a róm ai birodalom nagysága, légióinak
 — 437 —

volna vissza a divat vagy a hírnév osztogatóítól való félelem, mu­

tatják E m 1é k i r a t ai. Ezekben igy irt: „Lausanneban, 1787-ki
jun. 27-ikének éjszakáján, tizenegy óra és éjfél között fejeztem be
az utolsó lapot, kertem egy lugasában. Letevém toliamat, kétszer
vagy háromszor végigmentem egy, ákáczfák által szegélyzett sé­
tányon, honnan végig lehet látni a mezőkön, a tón, a hegyeken.
A lég üde, az ég derült v o lt; a hold ezüst tányérja visszatükrö­
ződött a vizekben; az egész természet mély csendben szendergett.
Nem titkolom, hogy kezdetben némi örömet ébresztett bennem e
pillanat, melly visszaadta szabadságomat s talán hirnevemet is meg­
állapította. Büszkeségem azonban csakham ar eltűnt, s komor töp­
rengés szállott meg, arra gondolva, hogy búcsút vettem életem régi
és kedves társától, s hogy bár meddig maradjon is fen müvem, a
történész napjai immár nagyonis rövidek és vigasztalanok lesznek."
Egyetemes történelem.
Ugyanezen időben egy más, igen hosszadalmas történelmi
műhöz is hozzákezdettek, mellynek czim e: E g y e t e m e s t ö r t é ­
nel em e g y T u d ó s - t á r s u l a t t ó l . Ezen mü huszonhat in-folio
kötetből állott az 173G-ki kiadásban; a német fordításban tett jegy­
zetek nyomán a szerzők javították a 47-ki kiadást, valamint a
79-kit is, melly sokkal inkább össze van vonva. A szerzők kö-

izima, ú tja in a k és v á ro sa in a k n agyszerűsége á lta l, gíiládul ham is k é p et n y ú jto tt

ezen birodalom ból, m elly láb b al tip o rta és nem te tte boldopgá a v ilágot. Ö
ezen képet G rav in án ak D e imperio roma.no czim íí m unkájából kölcsönözte ; G ra-
vina azonban elnézést érdem elt, m ert am a n a g y eszm ék e g y ik én ek u ra lm a a la tt
állott, m ellyek könnyen félre v ez etik az e m b e ri sz e lle m e t: m inthogy u g y an is, m i­
ként L eibnitz, valam elly egyetem es b iro d alo m á b rá n d já v a l foglalkozott, m elly az
összes európai népek c satlak o zásáb ó l a la k u ln a u g y a n az o n törvények és hatalo m
alatt, az A ugustus u tá n i birodalom ban k e re s e tt m in ta k ép e t ezen egyetem es m o­
narchia szám ára. G ibbon szintén m ondhafja, hogy ezen eszm ét ta rto tta szem előtt,
én azonban azt válaszolom neki, hogy 8 tö rté n e lm e t i r t és nem re n d sze rt k é sz í­
tett. E z to v áb b á nem fejth etn é m eg s m ég kevésbbé igazolhatná am a szellem et,
melly egész m unkáját á tle n g i, am ellyben u g y a n is m inden lépten-nyoiuon s z e ­
münkbe ötlik a g azd a g sá g szeretető és becsülése, az é r z é k i gyönyörök u tán i
vágy, az em beri szenvedélyek nem ism erése, s főleg a k ö z tá rsa sá g i erényekben
való hitnek h iá n y a . . . . Nem tu d o k m agam hoz té rn i ám ulatom ból afölött, hogy
ti angol, s m inden p illa n atb an e sz a v ak a t ó hajtanám hozzá in té z n i: Ön angol?
istenemre, nem! Ezen bámulat egy, kétszáz m illió egyénből álló birodalom iránt,
mellyben senkinek sem áll jogában magát szabadnak m ondani; ezen elsatnyult bölcse­
let, melly inkább m agasztalja a fényűzést és az érzéki gyönyöröket, mint az e ré n y t;
ezen, mindig elegáns, de soha sem erőteljes irály legfölebb egy hannoverai választó
rabszolgájára mutatnak
 — 438 —

sül említést érdemelnek főleg Psalmanazar, Sale, Swinton, Bower,

kik őszinte szándékkal s alapos tudományossággal fogtak feladatuk­
hoz, de mivel mindegyikök egy külön részt fejezett be, a munka
becse is különböző; néhol hosszadalmas, máshol meddő, a vezér­
eszmék gyakran változnak, tények ismételteinek, ellentétes állítá­
sok fordulnak e lő ; majdnem valamennyien csak a külső tények­
kel vesződnek s valamelly rövid jegyzetbe szorítják a művészek
és tudósok neveit. Sőt nem is nevezhető egyetemes történetnek,
hanem külön történetek gyűjteményének, miértis a szerzők lemon­
dottak az egyetemes történelmi müvek egyedüli és roppant elő­
nyéről, melly abban áll, hogy a különféle országok eseményeit
együttesen lehet felölelni. Minthogy illy vállalatot eddig még senki
sem kísérlett meg, nagyszámú aláírókra talált, lefordittatott a mii­
veit nyelvekre, de nem talált ama heves és folytonos ellenmon­
dásokra is, mellyek boszanthatják ugyan a szerzőt, de nem enge­
dik lankadni figyelmét. A német fordításhoz érdemes férfiak ja­
vításokat és függelékeket toldottak, mellyek kedvező alkalmat
szolgáltattak történelmi kutatások — és vitatkozásokra. Egészben
véve azonban a szóbanforgó roppant hosszúságú mű egy lépéssel
sem mozdította előbbre a történetírást és az ism ereteket, kivéve
talán ott, hol a hasonkoru eseményeket érinti.
Parlamenti szónokok.
Angolország leghatékonyabb irodalma a parlamentben léte­
zett ; a tény és pillanat szülte ékesszólás, mellyet ama kor szen­
vedélyei lelkesítettek, minden megelőzőt fölülmúlni látszott. Voltaire
igy szólt: N e m t u d o m , v á j j o n a m a z e l ő r e e l k é s z í t e t t
s z ó n o k l a t o k , m e l l y e k e t h a j d a n A t h e n b e n é s Rómá­
b a n t a r t o t t a k , b i r t a k - e f ö l é n y n y e l W i n d h a m l ovag,
C a r t e r e t l ord, P u l t e n e y , S h e r i d a n r ö g t ö n z ö t t b e s z é ­
d e i f ö l ö t t . — Ezen ékesszólás azonban érdektelenné válik egy
későbbi kor hallgatóira nézve, mint ollyan, mellynél csak a köz­
vetlen hatással, s nem a művészettel és szónoki dicsőséggel gon­
doltak. Az alkotmány természeténél fogva továbbá csupán a for­
mulákra szorítkozik, minduntalan megelőző esetekre utal, ezekhez
ragaszkodván még a forradalmakban is, s összehasonlitásokat tevén
a régivel még akkor is, midőn megsemmisítik. A hasznos képezi
egyedüli czélját, s nem a művészeti tökély; nem tár elénk mess*e-
terjedő elméleteket, kevés általános eszmét találunk benne, ehelyett
azonban folytonos alkalmazást s velős egyszerűséget.
Midőn a század elején a szónokok Walpole mozdulatlansága
 — 439 —

ellen intézték fegyvereik élét, ki nem birt a szólás művészetével,

hanem parlamentaris taktikával, csakhamar nagy birre emelkedtek
Fox, Pitt és Bürke. Erskine volt az első ügyvéd, ki a pertár­
gyalásokba irodalmi Ízlést és előadási csint hozott. Mialatt to ­
vábbá a sajtószabadságot még igen ritkán használták, az angol
szószék utján számos politikai eszme jött forgásba Európában.
Ki csodálkozhatnék tehát, ha sokbelyt valóságos bálványozás ho-
nosult meg az angol alkotmány iránt.
Em lítettük már, hogyan jöttek létre a törvények Angliában,
valamint azt is, hogy az angolok annyira ragaszkodnak nemzeti­
ségükhöz, miszerint minden olly újítást visszautasitanak, mellynek
folytán az más nemzetiségekhez közeledhetnék. Míg azonban a
törvényszékek végzései eme jogra alapultak, az iskolákban a
canoni és római jogot tanitották, noha ezek semmi társadalmi ha­
tással nem bírtak; ezek a tudományos nevelés egyik alkatrészét
képezték, mig azt kinek-kinek saját tetszésére hagyták, mi igen
helytelen megkülönböztetés, főleg olly országban, mellynek alkot­
mánya annyi polgárt hí meg a törvényhozásban és a közügyekben
való részvételre.
B la c k s to n .
Ezen bajt orvosolni óhajtotta Blackston Vilmos, Londonból
(1723—89), ki hétévi folytonos tanulmányozás után a hazai tör­
vények chaosa között egy, erre vonatkozó tanfolyamot nyitott meg
Oxfordban (1753); kezdeményezése lelkesedéssel fogadtatott az ifjú­
ság által, melly előtt egy, egészen uj láthatár tárult fel '). Csak­
hamar bebizonyult a nemzeti jog tanszékének szükségessége, melly-
röl Blackston F e j t e g e t é s e k A n g o l o r s z á g t ö r v é n y e i f e ­
l e t t czimmel bocsátotta közre felolvasásait (1765). Az angolok
megismerték önm agukat; külföldön még inkább növekedett a bá­
mulat az angol alkotmány iránt, mellyet többé nem pusztán a gya­
korlat és szokások eredményének tekintettek.
Blackston nem kutatja a lehető javításokat; elfogadja azt,
ami létezik; feltünteti a polgári és politikai viszonyokat, úgy, amint
vannak, s azok eredetét; fejtegeti annélkül, hogy megváltoztatni
ak arn á; müve ennekfolytán roppant tudományosságot rejt magában
s becses kézikönyv, de nem törvénytani bölcsészeti tanulmány,

l) Megnyitó beszédéből láth a tn i, m ennyi czim mel és m entegetözássel igyek­

szik igazolni sa já t v á lla la tá t, s fe ltü n tetn i a hazai tö rv én y e k tan u lm án y o zásán ak
szükségét.
 — 440 —

mit 8 maga ia azonnal nyíltan bevall: „ Sokáig és eredmény nél­

kül vitáztak, úgymond, a különféle kormányformák eredete fölött;
e’n azonban nem ezt tűztem ki magamnak czélul. Bármiként ke­
letkeztek legyen, bárnnlly jog alapján létezzenek is, létezik és
kell, bogy létezzék minden kormányformában egy általánosan el­
ism ert, korlátlan föhatalom, melly magában foglalja a felsőség
(souverainete) jogait; ezen föhatalom pedig azok kezébe van le­
téve, kikről inkább feltehető, hogy bírnak a legfőbb kormányzati
ágakhoz megkivántató kellékekkel, vagyis bölcseséggel, jósággal,
hatalommal.11
Milly különbség létezik ezen és a franczia eszmék között,
mellyek szerint mindent kétségbe vonni, s mindent nem a tény'
hanem bölcsészeti abstractiók szerint akartak intézni f

HUSZONEGYEDIK FEJEZET.
A császárság. — Mária Terézia és II. J ó z s e f .
Mária Terézia az akkori szomorú példák között fentartotta a
trónon a női méltóságot s magas öntudatával birt császárnöi hiva­
tásának és osztrák eredetének; s ha II. Frigyes gúnyolta is szen­
teskedését, kortársai olly tisztelettel beszéltek felőle, melly az
utódokra is átszármazott, daczára az erélyesebb kormányzatnak s
az adóterhek szaporodásának. Lom bardiát negyvenévi uralkodása
alatt soha sem látogatta meg. Ha Magyarországgal, mellynek
mindent köszönhetett, úgy bánt mint meghódított tartománynyal,
ahelyett, hogy előmozdította volna gyarapodását: emiatt inkább az
alkotmányt, mint az uralkodónö roszakaratát lehet vádolni. Ha
nem pártolta a nemzeti irodalmat, szerette Metastaeiót, 8 kíméle­
tesen bánván országaival, több jövedelmet huzott azokból, mint
atyja. Jó hadserege volt, tüzérségi iskolát, „Theresianum" czimü
katonai collegiuraot s Bécs-Ujhelyen katonai akadémiát alapított stb.
Ausztria rendezetlen pénzügygyei a töméntelen sokaságu pa­
pírpénzzel bajlódott. 1703-ban alapittatott a bécsi bank, mi visz-
szaéléseknek lön forrásává, s ámbár számos segélyben részesitette
a kincstárt, nem volt képes a makacs háborúk szükségleteit fe­
dezni *). Mária Terézia igyekezett orvosolni a bajt; előmozdította

’) N icolai F . (Reisen durch Deutaehland. 1781) szolg&lt/itja a legjobb sta­

tis z tik á t az o sz trák m onarchiáról, s a bécsi b a n k tö rtén etét.
 441 -

az ip a rt; szövő-iskolákat alapított, minthogy a gyapjút és gyapo­

tot külföldről hozták; munkásokat hivatott be Francziaországból,
Hollandból, Szászországból, Schweizból; engedve az uralkodó esz­
méknek, akadályozta a nyers anyagok kivitelét; udvari kereske­
delmi tanácsot alapított, melly közvetlenül a kormánynak volt alá­
rendelve, gazdag pénztárral, mellyből üzleti czélokra tíz egész
százezer forintig terjedő előlegeket lehetett fölvenni; ezen főtanács
tói tizenöt külön tanács függött, mindegyik pénztárral. Eme pénz­
tárak költségén földmivelési társulatok keletkeztek, mellyek dija­
kat osztottak k i ; továbbá egy kereskedelmi iskola Bécsben, s egy
másik iskola a réz-metszés és kemény-kő-metszés előm ozdítására;
alakíttattak továbbá társulatok Fiúméban czukorfinomitás, Cseh­
országban vászonkészités végett, míg egy másik társulat az Egyip­
tommal való kereskedést tűzte ki czélul. Olaszországon kivül még
Horvátország, Dalmatia, Istria, Tirol növeltek selyemhernyókat s
berber és anatóliai kosok nemesítették a juhnyájakat. Mindezek
életrevaló intézkedések voltak, noha egynémellyik még a fejedelemnö
uralkodását sem élte túl.
Férje, egy német szabású férfiú, és fia, ki a bölcsészt negé-
lyezte, unalmasaknak találták a spanyol mintájú szertartásodat,
miértis száműzte azokat; különben pedig minden módon növelni
igyekezett családja fényét: a főherczegnöket k i r á l y i f e n s é g e k ­
n e k czim eztette, megujitatta az a p o s t o l i f e l s é g czimet, a
nevét viselő katonai rendet alapította, s ismét fölelevenitette a ma­
gyarországi Szent-István-rendet.
Örökösen csak azon töprenkedett, hogyan kárpótolhassa ma­
gát az uralkodása elején szenvedett veszteségekért, s képtelen lé­
vén nem sajátjainak tekinteni ama tartományokat, meilyeket annak
rendje és módja szerint átengedett, miuduutalam ezek visszaszer­
zését forgatta elméjében. II. Fridriket „ama hamis ama gonosz­
n a k nevezte, a lázadásokat kegyetlenséggel büntette, s midőn je ­
lenték neki, hogy Belleis, a cseh lázongok feje, fogságra vettetett,
mondá: „Nem k a rd já t, hanem fejét akarom .“ *). Lengyelország
ama jókora darabján kivül, mellyet, mint mondják, saját lelki­

') M arié Thérese était sani p itié ; aucun souverain peut-étre n' a repandu & un
p lu s haut point la dénolaúon, n’ a traité les peuples conquis ou mSme les peuples
neutres, envahis p á r ses armées, avec plus de barbarie ou n’ a opposé une plus fro-
ide indijférence íi leurs lamentations ou h leurs prikres. Sismondl H ist. des F ra n -
gais, XXVIII. 441.
 — 442

ismerete ellenére vett birtokba, a modenai herezeggel őröködési testvé­

riségre lépett, minekfolytán később ezen herczegség is az osztrák
ház birtokába került; a Portától elvette Bukovinát, Galliczia és
ff ( . . . .
Erdély között. 0 maga akarta kihallgatni a minisztereket és a
külföldi megbízottakat, amellett azonban, hogy hiányos ismeretek­
kel birt, felfogása is lassú volt, minekfolytán czéljait is zavar és
bizonytalanság jellemzi.
A tanács feje negyven éven át a morva Kaunitz berczeg volt,
ki egy franczia könnyelműségével egy olasz szemfülességét s egy
osztrák magábavonultságát egyesitette (C o x e ). Vele nem gondo­
lást és engedékenységet negélyezve, jobban tudta mint bárki más,
mit tett vagy mire volt képes mindegyik állam ; messzeható ter­
veket főzött, de a szokás ellenére mindig arra törekedett, hogy
mások jelenjenek meg a szinpadon, mellyet ö maga igazgatott.
Becsületes, hallgatag férfiú volt s rendkívüli őszinteség látszata alatt
mély tettetést rejtegetett. Legfőbb czélja az osztrák ház gyara­
pítása volt, s midőn ennek előmozdítása forgott szőnyegen, nem
habozott megtagadni több század politikáját, s szövetkezni Fran-
cziaországgal. Az eredményt már láttuk.
Mária Terézia semmi befolyást nem engedett férjének a kor­
mányzatba, amiértis ez utóbbi, ámbár gyűlölte Francziaországot,
nem akadályozhatta meg, hogy a császárnö szövetkezzék vele. A
c s á s z á r n é és g y e r m e k e i m k é p e z i k a z u d v a r t , szokta
volt mondani; én c s a k m a g á n e m b e r v a g y o k . Azért tehát
a kereskedelemre adta magát, s erre fordította azon összegeket,
mellyeket Toscanából huzott; kölcsönöket adott a korm ánynak;
bérbe vette a katonai szállításokat, a szászországi vámokat, sőt a
császárnéval háborúban álló Pororszország hadseregének takarmány­
szükségletét is '). Sokat költött továbbá a természet titkainak ki-
fürkészésére, főleg az aranykészités és az apró gyémántok együvé-
olvasztásának fölfedezésére. Ekként a jovialis, jótékony, nagyravá-
gyás és méltóság nélküli férfiú meghalt 1765. aug. 15-én. Mária Te­
rézia soha sem tette le a gyászt azért, kinek ö tizenhat gyerme­
ket szült, kik közöl kilencz maradt életben. A leányok közöl egy
apácza lett; Mária Krisztina lengyelországi III. Ágost utolsó fiához
ment nőül s Canova emléke által örök nevet nyert; Amália a par-
mai herezeggel kelt össze; Karolina a Két-Sziczilia királyának lett
felesége; Antonia számára fényesebb de szerencsétlenebb sors lön

') Ii. Frigyes Müvei.

 -

fentartva. A fiuk közöl a másodszülött Toscanát nyerte; a har­

madik Beatríxet, Modena örökösét kapta nőül s Milano kormányát
nyerte; Miksa czimeket s a münsteri püspökséget kapta.
II. József.
II. József császárrá választatván (1765), nagy reményeket
keltett; hiszen fiatal volt, telve tehetséggel és tudománynyal, sze­
rette a háborút, amiként eddig nem szokták szeretni Austriában,
s mindenfelé jótékonyságot árasztott maga körül. Mária Terézia
nem igen szerette őt, a durvának és kemény szivünek ta rto tta 1);
amig együtt uralkodtak, nem igen tudtak megegyezni, minthogy
anyja a békével ohajtotta megtartani azt, mit fáradságosan szerez-
getett, mig József minduntalan csak háborút ohajtott.
Sokkal behatóbban tanulmányozta a közjogot, mint a feje­
delmek szo k ták ; a bölcsészek inkább elvakitották, mint felvilágo­
sították ; a korabeli híres férfiakkal való társalgása és számos uta­
zásai alatt őt is megszállottá az akkor uton-utfélen hangoztatott
reformok utáni vágy, s minthogy anyja gátolta ebbeli tevékeny­
ségét, valóságos láz által gyötörtetett, annál is inkább, mivel, mint
történni szokott, valamennyien az örököshöz intézték kérelmeiket
és panaszaikat. Alig érezte tehát magát szabadnak negyvea évea
korában (1780), egész mohósággal igyekezett helyrehozni az el­
vesztett időt, minthogy pedig nem rendelkezhetett a birodalommal,
örökös tartom ányaira vetette magát, czélul tűzvén ki magának
azonnal életbe léptetni amaz egységet és központosítást, mellyet
Francziaországban látott, lábbal tiporva előjogokat, szokásokat,
nemzetiségeket.
Ugyanis olly régi eredetű valódi örökségében annyi nemzet
volt, a hány tartomány, különféle nyelvekkel, szokásokkal, művelt­
séggel ; néhol teljes érvényben volt a hűbériség, miként M agyar­
országon; máshol törvények és szokások által volt mérsékelve;
továbbá majdnem mindenütt léteztek rendek, mellyek a két kivált­
ságos osztályból s a királyi városok néhány követéből állottak, s
a királylyal osztoztak az adókivetés jog áb an ; a polgárok nem
bírtak képviselettel; a parasztok néhol szolgaságban voltak.
Józsefet mindez nem ijesztette meg, s ö egy olly messzeható
rendszerét tervezte a kormányzati egységnek, mellynél mindenki
egyenlően részt vegyen a társadalom előnyeiben és terheiben.

l) Coxe szerint igy szólt egy hires művészhez: Meg akarom kedveltelni
fiam m al a művészeteket, hogy megszelídítsék, mert az ö szive kemény.
 - 444 —

Először is tehát megszüntette a hűbériséget, az elsőszülöttségi jo­

gokat, a személyes szolgálmánvokat, a vadászati tilalmat, az ur-
bért, a dézsmát, a tartományi rendeket, s minden függést bárki­
től, a fejedelmen kivül, ki népeinek atyja s azért akaratját mi
sem korlátozhatja. Dictum factum, kerületekre osztott kormány­
zóságokat alakitott, s mindegyik élére egy főnököt állított, kinek
kötelessége volt őrködni a törvény végrehajtása fölött s védel­
mezni a polgárokat a hűbéres urak ellen; minden kormányzóság­
ban egy, két kamrából álló törvényszéket állított fel, mellyek
egyike a nemesek, másika a polgárok ügyeit kezelte; a fölebbe
zések egy fötörvényszék számára tartattak fenn, s az utolsó fórum
Bécs volt. A kormányzónak egy rendörigazgató volt alávetve, a
különféle adónemek egygyé alakíttattak.
Eszerint tehát ö is az akkor közbeszéd tárgyát képező el­
vont általánosságokat alkalmazta, mellyek valamennyien egy czélra
törekedtek, nem gondolva az utakkal és módokkal. A tartomá­
nyok feljajdultak, midőn megfosztva látták magukat ősrégi kivált­
ságaiktól; az urbér tényleges jogot képezett, a dézsma birtok­
közösség volt, agy hogy ezek rögtöni megszüntetése elismert bir­
tokjogokat sértett; az egységes adó szintén kevésbbé előnyösnek
bizonyult be a népre nézve, mint elméletben látszik, minthogy né-
melly tartományban a tiszta jövedelemnek hatvan százalékát is föl­
emésztette. Minthogy kiterjesztette a sajtószabadságot, nem jelent
meg állandó becsü irodalmi vagy politikai mü, hanem egész özöne
az apró füzeteknek, mellyek valamennyien a kormánynyal foglal­
koztak s a tanácsadás könnyű mesterségével vesződtek. József
megfogadta a tanácsokat s hanyatbomlok szaporította újításait; de
szándékainak egyenessége mellett s jóllehet szellemileg magasan
állott népe fölött, nem jutott egyéb eredményhez, mint hogy népe
még hátrább maradt a többieknél.
Elsőben is a bölcsészet, mellynek abstractióit komolyan vette
és valóságoknak tartotta, nem feledtette vele zsarnoki szokásait.
Mihelyt meggyőződött valaminek helyességéről, többé nem vett
tekintetbe sem fajokat, sem szokásokat, sem a nemzetek vagy
külföldiek jogait; az emberek előtte lelketlen anyag voltak,
mellyet a művész tetszése szerint alakíthat; aki ellene szegült, az
lázadó volt. Követve a divatot, minden csekélységgel törődött;
néhány év alatt akarta megváltoztatni azt, mit a nép szelleme
évszázadok alatt hoz létrej s mintha némi sejtelemmel birt volna
rövid tartamukról, háromszázhetvenhat olly rendeletet bocsátott ki
 445 —

az első három év alatt, mellyek összes államaira vonatkoztak, ide

nem számítva a külön rendeleteket. 1769-ben Lombardiában utaz­
ván, mindenről akart beszélni, a kórodákban a medicináról, a pa­
pokkal a theologiáról, az ügyvédekkel a törvényhozásról, a pénz-
ügyérekkel az oeconomiáról; halmozva tett kérdéseket, s be nem
várva a válaszokat, emlékmondatokat sz ó rt: olly fogások, mellyek
gyakran hatást gyakoroltak. Lascy tanácsára ama takarékosságot
és rendet honosította meg a hadseregben, mellyek ma is az oszt­
rák csapatok megkülönböztető jellegét képezik. Sőt még azon
tervvel is foglalkozott, hogy valamennyi alattvalóját egy nyelvre
kényszerítse.
Sebtében összeállított polgári és büntető törvénykönyvei
(178G— 87.) azonnal megjelenésűk után magyarázatokat és változ­
tatásokat igényeltek. Ezen törvénykönyvekben a császárnak meg-
oszthatlan törvényhozó és végrehajtó hatalom biztosittatik. Min­
denki alá van vetve a törvényeknek ; mindenki örökölhet ingósá­
gokat és ingatlanokat. A házasság polgári szerződés, miértis meg
van engedve az elválás; a természetes gyermekek örökölték a
házasságra nem kelt szülők vagyonát. Az el3Őszülöttségi jog el­
töröltetett; az atya nem élvezi a gyermek vagyonát, hanem csak
gondnoka; illy módon a családi szellemet a társadalmi szellemmel
váltotta fel. A bűnök akként osztatnak fel, amint az államot, a
társadalmat, vagy az egyeseket sértik. József eltörli a halálbün­
tetést, csupán az állami vétségekre nézve tevén kivételt, s illye-
neknek tekint nagyszámú nem is kivételes eseteket; pazarolja a
botütéseket s az arczban való megbélyegzéseket, s fentartja a bor­
zasztó börtönöket, mellyekben sokszor a lélegzés is meg volt ne­
hezítve s kenyérben és vízben is szükséget engedték szenvedni a
letartóztatottakat. A káromkodókat a bolondok közé küldi, a val-
lásháboritók, botrányos életűek, paráznák, engedetlen számüzöttek
azonban a kényszermunkán kivül még botütésekben is részeltet­
tek !). Rendeli, hogy a büntetések ne sújtsák a feleséget, a gyer­

*) Az első hiv atalo s tö rvénykönyv S védországban láto tt n apvilágot, s

Landslagh-nak, v a g y országos törvénynek n e v ez te tik , 1442 ben szerkesztették,
1608-ban je le n t meg n y om tatásban, m agában foglalván az ország tíz tart; mányi
tö rv énykönyvét; később 1618-bar G usztáv A dolf a Stadthlagh-ot b o c sá to tta közre.
1747 ben porországi II. F rig y e s á ltalános tö rv én y k ö n y v e t sz e k esztetett C occejus
Sámuel á lta l, m elly Azonban csak 95-ben lép e t hatályba. (L ásd 77. lap). A usztriában
már 1753-ban hozzáfogtak egy törvénykönyv készítéséhez, s 67-ben Azzuni főszer»
 — 446 —

mekeket, a rokonokat, a felségsértők vagyonát azonban elkobozza,

tekintet nélkül az örökösökre. Megállapította a politikai vétsége­
ket, mellyeket a kormányzó-tanács főnöke sújtott. A pörök elő­
adójának ismeretlennek kellett m aradnia; a biró önkényére volt
hagyva éheztetést és botütéseket rendelni, ez utóbbiaknak azonban
nem volt szabad a százat túlhaladni. Ő, ki a szabadságot han­
goztatta, eltiltotta a külföldi á ru k a t; ki annyit utazott, eltiltotta az
utazást huszonhárom éves kor előtt, s a t á v o l l é v ő k a d ó j á v a l
sújtotta azon birtokosokat, kik külföldre utaztak, s ha távollétök
sokára terjedt, elkoboztatta jelen és jövendőbeli vagyonaikat; sú­
lyos büntetéseket szabott a költözködőkre, jutalm akat igért a fel­
jelentőknek, háromszáz forinttal és hat hónapi kényszermunkával
büntette azon bírákat és községi elüljárókat, kik nem akadályoz­
ták meg a kivándorlást, s százötven forinttal ama határparancs­
nokokat, kik valakit a határon átmenni engedtek.
Igyekezett előmozdítani a magyarországi kereskedelm et, s
minthogy a gabona, bor, bör-szállitásra nézve Fiume, Zengh és
Carlopago igen messze feküdtek, alkudozásokat kezdett a Portá­
val a fekete-tengeri hajózás szabaddá tétele és a végett, hogy az
osztrák lobogó alatt szállított áruk vámmenteseknek nyilváníttas­
sanak s csupán az érték három százalékát tartozzanak fizetni;
kiváltságot adott egy olasz társulatnak gabnaszállitásra Fiúméból
és Triesztből Genuába és Marseillebe, s a társulat virágzásnak is
indult, a török háború azonban ezt is tönkre tette.
Ezeket irta ministereinek: „Az ausztriai kereskedelem huszon­
négy millió forintnyi hátrányt szenved évenkint a külföldi áruk

kesztő nyolcz k ö te te t te rje s z te tt elő, m ellyek a rám ái és ném et jo g o t foglalták

m agukban, á ta la k ítv a és e g y esítv e. M á ria T e re z ia e g y sz e rű síte n i és m egrövidí­
teni ó h a jto tta a m üvet s H o rte n ta n á rt b ízfa m eg a revi sióval. 86-ban m egjelent
az e g y én ek re és a családi jo g o k ra vonatkozó polgári tö rv én y k ö n y v első része,
á tn ézv e K eos á l t a l ; a tö b b it M artini dolg o zta ki, s előbb G allicziában te tte k vele
k ísé rle tet, m ie lő tt az összes állam okra k ite rje s z te tté k volna. E k k ö zb e n é rté k esí­
te tté k a jogtudósok és egyetem ek m egjegyzéseit s a franczia tö rv én y k ö n y v felett
á k k o rtá jb a n folyt v itá k a t; végre Z eiller á lta l m egírva, 1811. jn n . 5-én té te te tt
közzé, s ug y an azo n Z eiller, később pedig Scheidlen á lta l értelm eztetett. Szigorú
b írá la to t irt felöle Savigny (Von B e ru f unserer Zeit f ü r Geaetzgebung und
jRechtswiasenschaft, 1815), isk o lájá n ak azon elvéből indulva k i, hogy helytelen
dolog tö rv én y k ö n y v e k et s z e rk e s z te n i; P a rd e ssu s azonban nem ré g a z t mondá
( Journal des savants, 1842. ok t.), hogy az osztrák p o lg á ri törvénykönyv sokkal
kevésbbé d a g á ly o s a frunczián& l, s e m e lle t b e v é g z e tte b b , r e n d s z e re s e b b .
 — 447 —

miatt, úgy hogy tönkrejutna, ha a bányák nem léteznének. A

honi termeld» előmozdítása és a divat fékezése végett eltiltottam
a külföldi árukat; tudom, hogy ez zajt keltett a kereskedők kö­
zött; fölterjesztéseikre azonban csak halasztást engedhetek az or­
szágban levő külföldi áruk kivitele végett. Egy nagy birodalom­
nak lévén fejedelme, egy pillantással föl kell ölelnem államaim
összeségét, b nem hallgathatok minduntalan néhány tartomány ki­
áltozásaira, mellyek csak önmagukat ismerik. A magánosok java
agyrém s én ezt feláldozom a közjónak . . . .“ Ezen elv, melly a
bölcsészek szájában csak pogány képtelenség volt, egy uralkodó
által hangoztatva vészthozóvá lett.
Czéljai a vallási versengések szirtjén akadtak meg. A Re-
foimatio óta ezek Németországban elcsendesedtek de nem értek
véget, s gyakori viták keletkeztek a jogok alkalmazása fölött. So­
kan igyekeztek összeegyeztetni a kálvinistákat, és lutheránusokat.
1621-ben IV. Vilmos, hessen-casseli tartománygróf, hittudósokat
hitt össze fővárosába, kik elhatározták, hogy egyik felekezet ne
kárhoztassa a másikat a praedestinatio dogmái, az általános ke­
gyelem, Jézus Krisztus érdemeinek alkalmazása, a hit elvesztése,
a két természet, a keresztség, az exorcismus tárgyában. A béke­
parancs azonban csak ujabb lángra lobbantotta a gyűlölködéseket,
s Thomasius Keresztély Lipcséből és Masius Gottfried Kopenhá-
gából dühös iratokat intéztek egymás ellen, mellyekbe a politika
is belekeveredett.
Politikai okokból Poroszország első királya is óhajtotta volna
létrehozni az egyesülést, s czélját felesége, Zsófia Sarolta, és Lei-
bnitz is pártolták, minekfolytán 1705-ben zsinat tartatott Berlin­
ben ; de ez is kölcsönös átkozódások között ment szét. A király
mindazonáltal egy közös imolát épittetett a két felekezet számára,
mellynek oltárán úgy az ágostai vallástétel mint a heidelbergi
katekizmus olvasható volt. Utódja nem törődött az ügygyei, a
protestáns doktorok azonban nem szűntek meg ez irányban mű­
ködni, szükségesnek ismervén fel az egyesülést avégre, hogy el­
lenszegülhessenek a katholikusoknak, továbbá azért is, minthogy
csupán az üdvösségre lényeges pontokra kellett vonatkoznia, mely-
lyek fölött különben is egyetértettek. Nagyban előmozdította az
ügyet a nagytudományu theologus, Pfaff Kristóf Mátyás, a tübin-
geni egyetem cancellárja, mig ellene egy másik kiváló iró, a gó-
thai Cyprian Ernő Salamon működött. II. Frigyes, ki közönyös­
ségből türelmes volt, mindenkinek meghagyta a maga szertartásait ;
 — 448

az idő megkönnyítette a csatlakozást, véget vetvén a mély meg­

győződésekből származó felháborodásoknak, s csakugyan közeled­
tek is egymáshoz, amennyiben a kálvinisták lemondottak a prae-
destinatióról, a lutheránusok pedig a valóságos jelenlétről. Meg­
maradt ugyan a politikai különbség, minthogy a lutheránusok a
fejedelemnek tulajdonítják az egész egyházi hatalmat, mig a re­
formátusok azt az összes hivök közösségéből származtatják, erre
azonban napjainkig nem gondoltak.
Salzburgban sok protestáns telepedett le, s ámbár nagy ré-
szök kiüzetett, a tefferecki völgyben, figyelmen kivül hagyva vagy
tűrve, mégis jócskán maradtak meg közölök. Midőn Firmián báró
neveztetett ki herczeg-érsekké, (1751) elhatározta kikergetésöket, s
jóllehet az evangelicus testülethez folyamodtak s a királyok is
közbenjártak mellettök, mégi* kiűzte őket s azt sem engedte meg
nekik, hogy magukkal vigyék vagyonukat. Számuk többre rúgott
húszezernél, kik közül tizennyolczezren haza, porosz Litvániába, a
többiek pedig Amerikába vándoroltak. A salzburgi vándorlás híre
egész Európát betöltötte.
Febroning.
Nagyon el volt terjedve Németországban Van Espen J u s
E c c l e s i a s t i c u m-a (XVI. könyv 761 1.) melly folyvást támo­
gatta a fejedelmi jogokat a papság jogaival szemben. A közvéle­
ményt azonban Németországban nem a jansenisták izgatták föl a
pápák ellen, sem a bölcsészek, kik sokkal gunyolódóbbak voltak,
hogysem ezen komoly és gondolkozó népnél viszhangra találhat­
tak volna, hanem egy kath. főpap, ki mint később kiderült, Hont-
heim János Miklós volt (1701—90), a trieri székesegyház suffraga-
neus püspöke, becsületessége és jámborsága miatt tisztelt férfiú,
1750-ben T r i e r d i p l o m a t i c a i t ö r t é n e t é t bocsátotta közre,
63-ban pedig olly czélból, hogy kiegyeztesse a dissidens keresz­
tényeket, egy következő czimü könyvet adott k i: A z e g y h á z
j e l e n á l l a p o t a - és a r ó m a i p á p a t ö r v é n y e s h a t a l m á ­
r ó l 1) , melly függelékekkel ellátva s többizben ujranyomatva,
pártjának kézikönyve lön. Itt állítja, hogy az egyházi hatalom­
mal nem valamelly csalatkozhatlan személy ruháztatott fel, kinek
jogában állana az összes keresztényekre nézve kötelező törvénye-

') Justini Febronii D e statu praesenti Ecclesiae et legitim a potestate roman»

pontificis liber singularia ad reuniendos dissidentes in religione christiana compositui
Bouillon (F ra n k fu rt).
 — 449 i

két bocsátani ki, hanem az egész egyház, melly ezt szolgái által
gyakorolja. Ezek között az első s uz egyház feje a római püspök;
az egyház azonban eme hatalmat bármelly más püspökre is á t­
ruházhatná; s minthogy ezen intézmény czélja fentartani az. egyház
egységét, csak olly előjogok illetik meg, mellyek nélkül az egység
felbomlanék: igy jogában áll elnökölni az egyetemes zsinatokon,
fentartani az egyházi törvényeket, újabbakat hozni javaslatba, fel­
oldozni azoktól stb. A püspökök megerősítése vagy áthelyezése,
az ezek ítéleteitől való fölebbezés, s egyéb mellékes jogok sérel­
mesek a külön egyházak és a püspökök jogaira nézve b csakis
az ál-decretalisokon alapulnak. Távolittassanak el, mondja végül,
a pápai hatalom visszaélései és kihágásai, s a dissidensek vissza
fognak térni az egyház kebelébe; óhajtandó lenne, hogy a pápa
maga mérsékelje azon hatalm at, mielőtt a fejedelmek tennék
ugyanazt.
Ekként a kibékéltetö álarcza alatt elkeseredést gerjesztett a
pápa ellen, féltékenyekké tevén a fejede Imeket s a pápai hatalom
nyirbálására bujtogatván őket; a protestánsoktól és gallikánoktól
kölcsönzi az ellenvetéseket és az indulatosságot, mitscm törődve a
czáfolatokkal; minthogy pedig amaz ellenvetéseket csekély ügyes
séggel és kézzelfogható ellenmondásokkal állitja össze, utóvégre is
nem a kibékités, hanem a szakadás teljessé tételének módját tanitja.
Müvét latin nyelven irta, amiértis nem terjedt el annyira a
nép között, mint a franczia könyvek; a németeket azonban mégis
felrázta szokott aluszékonyságukból. Sok kiváló egyén pártolta
nézeteit, miként Stocli és Oberhauser, minekfolytán a munka szá­
mos kiadást ért, több nyelvre lefordiítatott, s igy mindinkább te r­
jedtek a pápaellenes tanok Róma kárhoztatta Febroniust, a püs
pökök azonban nem gondoltak a censurával; Velencze szintén meg­
engedte a mü kinyomatását,. Ballerini, Mamachi és számosán má­
sok keltek ellene sikra; Zaccaria Ferencz Antal jezsuita a z An t i -
f e b r o n i u s t (Pesaro 1767.), később pedig az A n t i f e b r o n i u a
v i n d i c a t u s t (Gesena 1771) bocsátotta ki ellene, ö azonban
épolly tudományossággal mint őszinteséggel válaszolt a tám adá­
sokra s folyvást katholikusnak vallotta magát. Nyolczvanéves
korában visszavónta ugyan állításait, de midőn látta, hogy Rómá­
ban emiatt nagyban dicsekednek, egy magyarázatot bocsátott közre,
melly ama tény jelentőségét, nagyrészben megsemmisíti »).

’) Justini Febronii Commentarius in m ám Retractationem, 1788.

X V II. 29
 — 450 —

Ezen izgalmak közepett első izben küldetett nuncius Bajor­

országba (1786), ki ott joghatóságot kezdett gyakorolni. Ez sze­
get ütött a birodalmi fejedelmek fejébe, miértis azt kezdék mon­
dogatni. hogy egyházuk viszonyait Róma irányában saját kiváltsá­
gaik és concordatumaik alapján kell szabályozni; hogy Róma el­
vesztette jogait, mióta nem teljesítette azon kötelezettséget, melly-
nél fogva minden tíz évben zsinatot tartoznék összehíni. így áll-
ván a dolgok, Németország négy elsőrangú főpapja összejövetelt
tartott Emsben, Coblentz mellett, s kijelentették, hogy a püspökök,
mint az apostolok utódai, közvetlen hatalommal bírnak megkötni
és feloldozni; a szerzetesek nem vehetnek parancsokat Németorszá­
gon kivül lakó főnököktől; Róma dispensatiói vagy bullái nem
birnak hatálylyal a püspökök jóváhagyása nélkül; megváltozta­
tandó az esküforma, a dijak lejebbszállitandók, a nuncius meg­
fosztandó minden beavatkozástól egyházi ügyekbe. Ezen nyilat­
kozathoz több főpap csatlakozott; püspökök által engedélyezett
házasságok köttettek, és senki sem figyelt a pápa kifogásaira.
Midőn ez az alsópapsághoz fordult, visszaélésről vádolták, s vége-
hoszsza nem volt az ellene intézett panaszoknak. Temérdek
könyvben hánytorgatták a pápa jo g a it; a tanszékekről a püspökök
függetlenségét hirdették, állitván, hogy a püspökök döntő szava­
lattal birnak a zsinatokon, hogy mindnyájan egyénlö ranggal bír­
nak, az egyetemes érvényű canonoktól is fölmenthetnek, s hogy
valamelly pápai törvény csak a püspökök hozzájárulása után bir
kötelező erővel. Különösen nagy zajt keltett Eybel könyve: Mi
a p á p a ? s mondják, hogy javasolták a császárnak, miszerint
alakitson nemzeti zsinatot, melly fölöslegessé tenné a Rómához
való fölebbezést és pénzküldést. Az egyházi fejedelmek azt hit­
ték, hogy ezzel biztosithatják függetlenségöket, pedig csak amaz
örvényt készítették elő, melly húsz év múlva, úgy világi mint
egyházi uralmukat elnyelte.
II. József tehát már előkészítve találta a szellemeket, s e
részben is a divat után indulva, hozzáfogott a pápai előjogok nyir-
bálásához, talán túl is lépve a katholikus határokat. Visszavonta
II. Ferdinand ama rendeletét, melly a katholikuson kivül minden
más vallást eltiltott A usztriában; megengedte a zsidóknak keres­
kedést vagy bármelly mesterséget folytatni, de nem engedte meg
ingatlanokat birtokolni, s egyenlőkké tette őket a polgárokkal; a
magyarországi protestánsok, valamint a görög-nem-egyesültek szá­
mára is biztosította a vallásszabadságot, bármelly hivatalra képe-
 — 451 —

aeknek nyilvánítván őket, anélkül, hogy vallási elveik által meg

nem engedett esküt kellene letenniök ; meghagyta, hogy a vegyes
házasságból származott gyermekek a katholikus vallásban nevel­
tessenek, ha az atya is ezen hitet vallja, különben történjék a
szülök tetszése szerint, a leányok azonban anyjuk vallását kö­
vessék.
Azon mindinkább erösbödő Bzándék által indíttatva, hogy sa­
ját kezébe vonja monarchiája összes hatalmi tényezőinek korlát­
lan vezetését, nem tűrhette alattvalóinak összeköttetését Rómával
s a még egyedül fenmaradt szabadságot, az egyházit. Meghagyta
tehát, hogy egy breve se hirdettessék ki királyi jóváhagyás nél­
kül ; eltörölte a Rómának fentartott ü g y e k e t; felhatalmazta a püs­
pököket a rokonsági akadályoktól való fölmentésre. A püspökök
kinevezésének jogát, mellynek a többi tartom ányokat illetőleg már
birtokában volt, Lombardiára is ki akarta terjeszteni, miértis tudatta
ezen tartomány kormányzójával, hogy jogosítottnak érzi magát
rendelkezni a / összes egyházi javadalm akkal; érseket nevezett ki
Milano számára anélkül, hogy erről értesítette volna a városi
helyhatósági testületet vagy a pápát, s minthogy az utóbbi emiatt
panaszt emelt, József, állítólag illetlen hangja miatt, visszaküldötte ’
az illető brevét. A bibliát leforditatta a nép nyelvére; ugyanazt
szándékozott tenni a liturgiával is, s egyúttal ki a k a rta küszö­
bölni az egyházakból az ékességeket és némelly képeket, a kor­
meneteket, a zarándoklásokat; az összes vallási testvérületek szá­
mát csupán egyre akarta leszállítani, melly a F e l e b a r á t i s z e-
r e t e t r ö l czimeztetnék ; az egyházak és ajtatossági helyek tökéi
csupán nyilvános alapokba fektetendök; a breviáriumokból kiszakí­
tandó V II. Gergely officiuma s mindenhonnan eltávolitandó az
U n i g e n i t u s és az I n c o e n a D ’o m i n i bullák; eltiltatott min­
den vitatkozás ezen bullák tételei mellett vagy e lle n ; minden a-
katholikus vallás türetik s megengedtetik azok magán gyakorlata;
feloldozta a zárdákat az országon kivül lakó elüljárók iránti alá­
rendeltségtől, saját, az illető püspöktől íüggö tartományi főnökök alá
rendelvén őket; m egtiltotta, hogy valamelly szerzetes Rómába
utazzék. Eltörölte a karthausiakaí, a karm elitákat, az olivetáao-
kat, a kamalduliakat, a clarissákat, a capucinákat s jószágaikat az
állam számára lefoglaltatta; később eltörölte még a benczéseket,
a prémontréieket, a czisterczieket, a pálosokat, a domonkosiakat, a
trinitariusokat, a servitákat, a ferenczieket. Azok, akiket megtűrt,
az ifjúság tanításával tartoztak foglalkozni; fölmentette őket a
29*
 - 452 —

karban való énekléstől s egyéb, az egészségre nézve hátrányos

foglalkozásoktól.
Miután 8 maga lett az egyház világi javainak kormányzója,
az elkobzott jószágokból vallás-alapot (Fundus religionis) alakí­
tott, J) mellynek egy részét a plébánosok fizetésére fordította, kik­
nek számát növelte. Kivette a lombardiai püspökök kezéből a
felsőbb papnöveldék vezetését, s ezek helyett Páviában egy theo-
logiai csarnokot alapított, hová a római német collegiumot is át­
tette s természetesen olly tanítókat alkalmazott, kik pártolták az
itt jansenisticu oknak nevezett egyeduralmi tanokat; felemlítjük
közülök Tamburini Pétert, az iskola corypbaeusát, és Zola Józse­
fet, ki egy, Konstantinig terjedő egyházi történelmet irt, — hire
járt továbbá, hogy József az összes javadalmakat bevonni s a pap­
ságot az állam fizetéses hivatalnokaivá tenni szándékozik. Mit
mondjunk m ég? Kitűzte az órákat is, mellyekben a templomokat
nyitva tartani és harangozni kelljen; eltiltotta a harangozást ziva­
tar alkalmával, a fényes temetéseket, minthogy a sir kiegyenlít
minden egyenlőtlenséget; meghagyta, hogy a hullák meztelenül egy
zsákban temettessenek e l2) ; hogy távolittassanak el a templomok­
ból a fogadalmi ajándékok , ne tartassanak körm enetek, kivéve
Ű rnapját és a keresztjáró napokat; eltiltotta a túlságosan nagy
szobrok és zászlók hordozását, a Jézus szent szivének és szent Ferencz
övének tiazíeletéí; az egyházi beszédek ne bocsátkozzanak vitába
azok ellen, kik más hitet vallanak s ne támadjanak bármelly, az
osztrák államokban nyomtatott müvet, s ue annyira az értelem
felvilágosítására, mint inkább a sziv javítására törekedjenek. II.

„Nóra áll, hogy a v a llá s-ala p egyedüli rendeltetése, m iként R óm ában nem
á ta llo ttá k fecsegni, korm ányom h a ta lm á n a k g y a ra p ítá sa ; ellenkezőleg kell, hogy
az jó té te m é n y legyen n ép eim re n é z v e ; s m inthogy létezése, valam in t az amiatt
m u 'a to tt elégiilc-tlenrég is, im m ár a történelem hez ta rto z ik , az bizonyosan át fog
szárm azni az ú j k o ra is, s rem élem , nem egyedüli em lékoszlopa leend uralkodá­
som nak. E ltö rö lte m a fölösleges z árd á k at és még fölöslegesebb tesrvériileteket
(eonfrat rn itas), s jószág.-ikat. uj plébániák d o tálására s az iskolák javítására
fo rd íto tta m ; az állam é ; az egyház a la p ja egészen el vannak egym ástól különöave
kiv éve, hogy én kén y telen itv e látom m agam at az állam tisztv ise lő ire bizni az
u tó b b in ak k e ze lé sé t is. V alam elly tr'n y t csak ez élj': u tá n lehet m egítélni s követ­
kezései i^ csak azon eredm ények szerin t m éltsth ató k , m ellyek néhány év rmilva
tű n n ek elő. É n azonban jó l lá to m , hogy R óm a logikája nem az én országom é s
ess u tóbbira nézve olly c sek ély öszhangzat lé te z ik O laszo rszág és a ném et biro­
dalom k ö z ö tt." II. József levele.
2) RendíSet 1784. aug. 23-ról, visszavonva a következő évben.
 — 453 —

Frigyes nevette e s e k r e s t y é s k i r á l y t és aat mondta róla,

hogy a tanulás vágyával nem egyesíti az okulás türelm ét s hogy
mindig az első lépést teszi a második után ').
József a német birodalomban is el akart törölni minden egy­
házmegyei jogot; lefoglalta a külföldi püspökök Ausztriában fekvő
javait; uj püspökségeket alapított. Az itt-ott fölmerült panaszokra
Kaunitz azt válaszolta, hogy minden tekintetnek félre kell vonul­
nia ama kötelesség előtt, mellynélfogva valamelly fejedelem életbe
léptetni tartozik ama rendszert, mellyet alattvalói javára és biro­
dalma felvirágoztatására előnyösnek ismert föl. Maga a császár
mindezt ama hajthatatlansággal vitte véghez, meliy azt szokta
jellemezni, ki meg van győződve, hogy helyesen cselekszik. Egy
zárdafőnökhöz ki előtte aggodalmait nyilvánította, igy szólt: M e n ­
j e n ön o da , hol n e m l é t e z n e k í l l y r e n d e l e t e k ; egy
püspöknek pedig, ki előtte hosszasan beszélt saját kötelességeiről
s a rendeleteihez való alkalmazkodást illetőleg utasitásokat kért,
ekként válaszolt: T e k i n t s e u t a s í t á s n a k azt , h o g y e n g e ­
d e l m e s s é g e t k ö v e t e l e k . A görzi püspököt, ki habozott kihír
detni a türelmi rendeletet, Becsbe hivatta, hogy megdorgálja, a
tartomány kormányzóját pedig megfosztotta hivatalától. Bizonyos
Plorer nevű schwaizi papot, ki Migazzi biboriiok és bécsi érsek
theologusa volt s a brünni papaöveida igazgatójává neveztetett ki,
minthogy az ottani püspök által, mint jansenista, visszautasitatott,
a bécsi seminarium élére állította, Migazzi pedig, minthogy szin­
tén ellenezte a kinevezést, kegyvesztetté lön s megengedtetett neki
lemondani érseki székéről. A bonni egyetemet is azért alapítot­
ták némeíly protestánsok, hogy II. József elveit terjeszsze.
VI. P ilis b écsi útja.
Ennyi ujitás eirémitette VI. Piust, ki nem tudta elképzelni,

*) 1781-ben Jó z se f e ze k et irta A rzau b ib o rn u k n ak : „M ióta tró n ra léptem ,

birodalm am tö rv én y h o zó jáv á a bölcsészetet tevém . A n s tria ennekfolytán uj a la ­
kot fog ölteni ; az ulemák h atalm a korlátozva, a fejedelem jo g a i ped ig vissza L sz -
nek helyezve hajdani f e n y ő k b e ............... U tálom a b ab o n ák a t és a sadducaeuso-
k a t, s e zért eltörlöm a z á rd á k a t . . . . E ze k n e k tu lajo n itan d ó az em beri szel­
lem h a n y a tlá sa . . . . A m onachism us elvei, Pachom iustól m ostanáig, teljesen
e llen k ezn ek az ész világosságával, s a b arátokban ú jra fölelevenedni látjuk azon
iz ra e litá k a t, k ik B ethelben az a ra n y b o rju t im ádták . . . . A püspökök hatalm a,
m ellyet én m egszilárdítottam , csa k h am ar m eg fogja sem m isíteni ezen teves n é z e ­
tek e t ; a b a rá t h e ly e tt lelkészt, a canonisatiók reg én y e h e ly e tt e v an g éliu m o t, a
h itv iták hely ett erkölcstant, fogok adni n ép em n ek .''
 — 4ő 4 —

hol fog véget érni azok oktalan áramlata ; miután tehát előterjesz­
tései 8 többizben megujitott t i s z t e l e t t e l j e s é s z r e v é t e l e i
eredmény nélkül m aradtak; eltökélte, hogy maga fogja a császárt
fölkeresni. Mennyire megváltoztak az idők azóta, hogy a pápák
maguk elé idézték a császárokat, számot adni a vallás vagy az
igazságosság ellen elkövetett sérelm ekről! Hiába igyekeztek le­
beszélni őt tervéről azok, kik átlátták ezen utazás helytelenségét.
Pius, bizva saját ügyében, s méltóságteljes megjelenésének és be­
ható ékesszólásának hatásában, miután egy egész éjen át imádko­
zott a szent apostolok sírjánál, csakugyan útra kelt (1782). József,
ki már előbb megírta neki, hogy ama látogatást atyai hajlandó­
ságának bizonyítékául fogja tekinteni, tervét illetőleg azonban
„nem képzelhet példát, melly öt a már tett intézkedések vissza­
vonására birhatná“ l). Ferrarába egy protestáns huszárt küldött a
pápa üdvözlésére, később testőrökül egy, kizárólag nem katholiku.
sokból álló osztályt rendelt m elléje; Becsből tisztelettétel végett
maga ment eléje, de kerülte a négy szem közt való találkozást,
s nem engedte, hogy engedelme nélkül bárki is találkozzék vele.
Kaunitz saját házában, házi öltönyben fogadta a pápa látogatását,
s» midőn ez utóbbi kezét nyújtotta, ő azt, mint vele egyenranguét
szorította m eg; csak szépmüvészetekröl beszélt vele; s midőn Pius
hajlandónak m utatta magát jóváhagyni bizonyos intézkedéseket,
ha ezek némi módosításoknak vettetnek alá, K aunitz értésére adta,
hogy azt nem tartja szükségesnek. A pápá m élyen elszomorodva
József hajthatlanaága, s fölháborodva az üres bókolások és a szent
szék iránt fitogtatott hazug tisztelet miatt, mialatt egymás után
fosztották meg leglényegesebb kiváltságaitól, odahagyta Bécset,
miután egy hónapot töltött ott mint alázatos könyörgő egy olly
trón lábánál, mellyet a Vatican villámai nem egyszer megrázkód­
tattak. (Coxe).
József később visszaadta neki a látogatást Rómában, hol
mint magán-ember élt s vendéglőben étkezett; midőn Szent-Péter
templomában egy gazdag térdeplőt készítettek számára, ő a földre
térdelt. Ez utazás azonban mégis valódibb színben tlintette föl
előtte a helyzetet: d’ Azara lovag, kivel közölte ama szándékát,
mellynél fogva a pápát pusztán római püspökké tenni, birtokait
pedig a birodalomhoz csatolni akarta, meggyőzte Őt, hogy a többi

1) L evél 1782. ja n . 1 1-röl.

 — 466 —

fejedelmek nem túrnék, miszerint a vallás feje valamelly uralko­

dónak legyen alattvalója; d’ Azara és Bernis bibornok továbbá
sok kérés után rávették Józsefet, bogy fogadja el azon felhatal­
mazást, melylyel öt a pápa a lombardiai javadalmak, és az érsek
kinevezését illetőleg megkinálta. Abban állapodtak tehát meg,
hogy a lombardiai magas egyházi javadalm ak és tisztségek betöl­
tésének joga, mi eddig Rómának volt fentartva, Milano és Mantua
herczegére fog ruháztatni, s a pápa közrebocsátandja az erre vo­
natkozó bullát. Illymódon a pápa még az olaszorsági püspökök
kinevezését is annak volt kénytelen átengedni, ki még azon zár­
dát is eltörölte, mellyben vele találkozottJ).

l) Z ách báró közölte Schoell tö rtén észszel I I . Jó z se f egy levelét, m elly

m eglepően fe ltá rja a császár jellem ét és c zé lja it v allási d o lg o k b an . E ze n levél
VJ. P íu s te rv e z e tt bécsi u taz ásán a k alk alm ából íra to tt, s egy ném etországi
egyházi fejedelem hez van intézve, ki, m int gyan ítják , sz á sz K elem en, trie ri
v á lasztó .
Elaupstein, 1781. szeptem ber 23.
= M ennyire le vagyok ön irá n t kötelezve azon é rd ek lő d ésért , m elylyel
m űködésem és lelkem jövendő üdvössége ir á n t v ise lte tik , m elly u tó b b in a k e ln y e ­
ré sét rem élem , anélkül, hogy annak közeli b ekövetkeztét ó h a jta n ám ! S zerencsét­
lenségem re csak a n a g y F rig y esn ek tábornokaihoz in té z e tt Utasítása, a szász tá b o r­
nagy Béveries-ja s hasonló b iza rr dolgok v a n n ak kezem ü g y é b e n ; Q uesnelem ,
Busem baum om , s m ég orthodox Febroniusom is k ö n y v tára m b a n m a ra d ta k . H o ­
g y a n v á la sz o lh a tn ék te h á t részletesen am a fontos kérdésekre, m ellyeket k irá ly i
fenséged öt p o n tra osztva, hozzám in té z n i m é ltó z ta to tt ? D e időm sem volna, ha
egy szakadó zápor lehetővé nem ten n é rám nézve, hogy h a d g y ak o rlato k ta rtá s a
h e ly e tt egy p illa n a tig önnel m o ralizáljak .
K övetve az ön á lta l elém szabott rendet, 1. Ami a k irá ly i placet-et illeti
a zt gondoltam , hogy midőn az egyház láth ató feje, mint ön nevezi, valam elly
re n d elete t in té z a V atican b ó l az állam aim ban élő hívőkhöz, ezek legkézzelfoghatóbb
és valóságos fejének, m ár m ik én t nekem , tudom ással kell a rró l b írn ia s ném i b e ­
folyást is g y akorolnia reá.
2. B izonyos szerzetesren d ek eltö rlését illető leg k irá ly i fenséged is elism erte,
hogy az p u sz tá n a fejedelem jogköréhez ta rto z ik ; h a erre u d variasságból n e tá n
engedélyt k é rn ék a szent a ty á tó l, ö rö k k é a zzal vádolnám m agam at, hogy ollyas-
m it kértem tőle, m ihez sem m i köze; s ha elh itetn ém vele, hogy nem ism erem
sa já t jogaim at, önm agam vonnám öt tévedésbe.
3. Ami a ja v a d a lm a k tó l való m egfosztást illeti a tö rv én y ek m egszegése
esetében, k irály i fenséged szives elism erni, hogy közvetve jogom ban áll e z , ha
az ille tő t m egfosztom a tom poraiétól. — M inthogy azo n b an a k ö zv etett u ta t
m indig a gyönge és a rav asz szo k ta használni, én, ki sem az eg y ik sem a m ásik
nem vagyok, in k áb b a z e g y en est választom .
4. Az In coena Domini és Unigenitus bu llák ra vonatkozólag, m ig k irá ly i
fenséged helyteleníti az elsőt, nem ta g a d ja m eg B onifácztól az öt m éltán m eg-
 - 46(1

A külpolitikában József eltért őseinek oonservativ irányától,

határtalan nagyravágyáa karjaiba dobván magát, midőn a cabinetek
megbizhatlan támogatása lehetetlenekké tette messzeható czélzatait.
Miután anyját hiába igyekezett eltéríteni a franczia szövetségtől,
legalább Oroszországot akarta elszakítani Poroszországtól, s nem bíz­
ván minisztereiben, egyenesen II. Katalinhoz fordult, hogy engedje
meg neki mint magán-egyénnek közelről ismerni meg a század

illető elism erést. Ú gy látsz ik , hogy önt ezen szó n y u g ta la n ítja : K iszakítani a
sz e rtartásk ö n y v ek b ő l. H a ön sa já t eg yházm egyéjében a h ely ett, hogy kiszaki-
t a tn á , in k á b b egy lap fehér p a p iro st ra g a sz ta tn a rá jo k , s e rre e négy szót
ír a tn á : Obedientia melior quam victim a, m elly szavakat, ha jól em lékezem , Sámuel
in té z te Saulhoz néhány am alek ita m iatt, kik nem m é s z á ro lta la k le, ezen eljárás
m ég üdvösebb lenne.
Az Unigenitus bulla, m int nekem lá tsz ik , a legutolsó egyetem es zsinat
u tán kelt, s azért nem ta rth a t ig én y t az egyetem es egyház esalatkozhatlan 'á ­
gára, m iértis ném eilyek elfogadták, m ások nem ; követk ezésk ép a zt hiszem , mi­
szerin t azon rendeletem , hogy többé ne tétessék róla em lítés, nem lép e tt túl a
kellő határo n . Szerencsére az én jó osztrák jaim , az én csehjeim , az én derék m agyar­
jaim nem tudnak sem m it sem Ja u se n iu sró l, sem M o lin áró l; h a valaki beszélne rólok, azt,
kérdeznék tőle, v ájjon róm ai consulok voltak -e, hozzátevén, hogy m it sem hallot­
ta k rólok a la tin iskolákban. Mi a n n y ira m ögötte á llu n k a kegyelem ről é > a
probabilism usról szóló viták n ak , hogy m agam is c sa k egy M olina nevű «garat,
ism ertem , m elly csupán a nyulak kergetózéhez é rte tt. N álam te h á t hallgatni
fognak ezen dolgokról, s n ag y o n jó v olna, ha harm inca e sztendő ó ta máshol
is u g y a n ez t te tté k volna,
5. V égül n y u g tala n ítan i látszik önt a bécsi c en su ra . Magana is
vélekedném , h a hosszas ta p a sz ta lá s folytán nem tudnám , hogy kevesen olvasnak,
m ég kevesebben é rtik m eg az o lv aso tta k at, s igen k ev esen h a sz n áljá k fel vagy
teszik a zt, am it o lv asta k ; tö b b ek e t ism erek , k ik ’m ég a z t sem tu d já k , am it irnak.
Illy fa jta lényekkel szem ben még inkább lehet, ta rta n i az e ltiltá stó l, m int a
rósz könyvektől, m e rt az előbbi ingerel az utóbbiak o lvasására. E zen gyászos
eltiltás nélkül, m elly m ár első a ty á n k a t k ísé rte ib e hozta, mi m ég m in !íg auya-
szíilt m eztelen sé tá ln á n k a földi p aradicsom ban, s nem foglalk o ztatn a bennünket
am az öt kom oly kérd és, m ellyekre v o n a tk o z ó lag jele n le g király i fenségednek vá­
laszolok, nem m int törvényhozó, hanem m int jó k a to n a , k i a szénégető hitével
bír s m egelégszik a jó za n felfogással. Igen, én szilárd u l és öröm m el hiszek,
legyen emiatt, nyugott a/, öu b arátsága. V égül a zzal kecsegtetem m agam at, hogy
mi m indketten a leghelyesebb utón haladunk üdvösségünk m uukálásában, telje­
sítv e am a h ivatás kötelm eit, m e lly e l a gondviselés bízott, rá n k , s m egérdem elve
m indennapi k en y erü n k et. Ön az egyház ken y erét eszi s tiltak o zik m inden újí­
tá s ellen ; én az állam ét eszem , s védem vagy visszavivom elévülhetlen jogait..
L eg y e n m eggyőződve k irá ly i fenséged v á lto z atla n b arátságom ról, s csak
őszinteségnek és bizalom nak tek in tse azt, m it levelem ben m egjegyezni szerencsém
volt. K. F .-n ek .
Jó éi s&u-e ö lokona József
csodáját. A czárnővel, mint már említettük (298 lap.), csakugyan
találkozott krimiai diadalutjában (1786), s Pétervárra kísérvén öt,
egészen elbájolta megnyerő modorával és merész terveivel, míg
viszont öt is elbájolták a czárnö gyengeségei és nagysága, a fény­
űzés és barbárság ama különös vegyüléke; iilymódon egy másik szö­
vetség alakult, melly szintén ellenkezett Ausztria érdekeivel. A
szemes nö magasztalta József uagyratörö terveit, mellyeket akkor
még csak elméjében forgatott, főleg pedig a Sebeidére vonatkozót,
remélvén, hogy ha ö majd szövetségese lesz, az antwerpeni kikötő
kényelmes közbeeső állomásul szolgálhat ama hajóinak, mellyeket
messze utakra szánt.
IV. Fülöpnek tétlenül kellett néznie, hogyan fosztja meg a
müosteri béke (1648) a hozzá hü maradt tiz belga tartományt az
összes kereskedelmi előnyöktől s zárja el a Sebeidét övéi előtt Hol­
land érdekében. Ez utóbbinak gyarapodása arra indította Fran-
cziaországot, hogy a katholikus Németalföldet védfalul tekintse,
miértis az utrechti békében (1713) Ausztriának engedtetett át azon
kikötéssel, hogy ott helyőrséget tartson. Ezzel a hü flamandokat
feláldozták a lázadó hollandoknak, a VI. Károly hiába igyekezett
némi előnyökben részesíteni alattvalóit az ostendei Társulat alapí­
tásával; Kauriitz az aacheni békében (1748) eredmény nélkül kí­
sérletté meg ama járom lerázását, Mária Terézia pedig megtagadta
a hollandoknak fizetni szokott segélyösszeget ama helyőrségekért,
mellyek nem voltak képesek feltartani a francziákat; mindezeknek
folytán pusztulásnak engedték át az erősségeket, s Holland továbbra
is ott. maradt, őrködése azonban kevés haszonnal járt.
Midőn II. József beutazta ama tartományokat, elhatározta,
hogy majdnem valamennyit lerontatja (1781), 8 mitsem törődve
Holland előterjesztéseivel, kijelentette, hogy nincs többé szükség
védfalra Franeziaország ellen, mióta ez utóbbival barátságra lé­
pett. Ezen állítása azonban nem sokára ezáfolatra talált, midőn a
forradalmi Francziaország akadály nélkül hatolt be Belgiumba.
Azon gyöngcség, melylyel Holland ezen eljárás ellen panaszkodott,
még inkább növelte József bátorságát és követeléseit, s erőszak­
kal elfoglalt némolly területeket, mellyeken Holland joghatóságot
gyakorolt. Az emiatt keletkezett panaszokra József szokása szerint
válaszolt s csak nagynehezen egyezett bele abba, miszerint Brüsz-
szelben értekezlet tartassák (1784); az általa itt előterjesztett túl­
ságos követeléseknek azonban az volt egyedüli czéljok, hogy meg-
nyittassék a Schelde-hajózás s alattvalói közvetlenül kereskedbos-
 — 458 —

senek az Indiákkal és a hollandi kikötőkkel. M ükacsul kijelentette,

hogy minden ellenzést hadüzenetnek tekintene.
Túlságos gyávaság lett volna engedni ezen erőszakos hatal­
maskodásnak, miértis Holland egy hajórajt küldött a Schelde tor­
kolatához. Elővigyázatra serkentetve Kaunitz által, József ekként
válaszolt: N e m f o g n a k l őni . Kaunitz nem sokára egy sürgönyt
küldött hozzá, mellyben csupán e szó állott: L ő t t e k . A hollan­
dok csakugyan, nem rettenve meg a fenyegetésektől, elárasztották
az országot s Francziaországot is szövetségesül nyerték, mi arra
inditotta Kaunitzot, hogy elfogadtassa Józseffel az utóbbinak köz-
vetitését, mellynek barátságát minden áron fen akarta tartani. A
császár előbb a Schelde felszabadítását és M astrichtet követelte,
később azonban megelégedett tíz millió forinttal (1785), s mint­
hogy a hollandok megtagadták ezen összeg kifizetését, XVI. Lajos
fizetett négy és fél milliót; eltöröltetett a barriére-szerződés (fontaineb-
leaui) valamint a flamandokat terhelő megszorítások ; a hollandok
akként tartoznak gondoskodni a viz leeresztéséről, hogy ne ártsa­
nak vele Flandriának.
A császár szerencsétlen hadjáratáról Törökország ellen már
beszéltünk.
Az osztrák ház soha sem szállt még ennyire szembe mások
szokásaival és a közjoggal ; emiatt följajdultak a publicisták és a
cabinetek s általános elégületlenség tört ki a népek között. Magyar-
és Erdélyországban a zavarok tetőpontra hágtak. Erdélyben bizo­
nyos Urz M iklós, közönségesen Hóra nevű közoláh a fellázított .
nép élére állva a nemesség eltörlését és a jobbágyi szolgálmányok
megszüntetését követelte s olly hatalomra tett szert, hogy a csá­
szár hadai csak bajjal voltak képesek a lázadást elnyomni, mire
Hóra, ki árulás által fogságba esett, kerékbe töretett. Magyaror­
szágon a nemesek nyíltan ellenszegültek ama rendeleteknek, melly-
lyek eltörölték a jobbágyságot és a nemzeti nyelv használatát, s
általános adózást és katonai sorozást parancsoltak. Különösen sé­
relmesnek tűnt fel a magyarok előtt, hogy József Bécsbe vitette
az apostoli koronát, mellyről azt tartotta a nemzet, hogy saját léte
van hozzá kötve; az elégületlenség lassankint olly fenyegető jel­
lemet öltött, hogy József a koronát visszaküldeni s a rendeket és
az ősi alkotm ányt visszaállitani kényszerült.
O sztrák N ém etalföld.
Elbeszéltük már (XV. könyv 23-ik fej.) azon forradalmat,
mellynek következtében a Flandriák egy része függetlenné lett,
 — 459 —

más rószök pedig, osztrák Németalföld czim alatt, alávetve maradt

Ausztriának. Ha a politikai egyezkedéseknél tekintettel lettek volna
a népek szükségleteire, ama tartományokból egy uj, erős Burgund
királyságot kellett volna alkotni, melly Német- és Francziaország
közé ékelve, megakadályozta volna ama temérdek vérontást, mely.
lyet ezen országok versenygése maga után vont. V. Károly gon­
dolt illyesmire, de nem létesítette a tervet. Csupán az északi rész
-lett szabaddá, a déli azonban csak annál roszabb helyzetbe jutott,
minthogy távoli fejedelmek alatt állván, minden ellenség támadá­
sainak ki volt téve. A belgák positiv hajlamú, nem könnyen lel­
kesedő nép, leginkább csak saját érdekeiket tartják szem előtt,
idegenkednek a háborútól, ragaszkodnak hagyományaikhoz, s ősi­
dőktől fog va megszokták a községi kormányzatot, minek folytán
egyik tartomány majdnem független a másiktól. Az Ausztriának
alávetett tartományok J) valamennyien külön alkotmánynyal birtak,
mellyek fentartására a császár az utrechti békében magát köte­
lezte; különben jogukban állott felmondani neki az engedelmessé­
get a J o y e u s e e n t r é e 59. czikkelyének értelm ében, melly
azon kiváltságok egyikét foglalta magában, mellyeket csupán a leg­
újabb kor törült el, vagyis a jogot, ellenszegülni a szerződéseket
nem teljesítő fejedelem nek2). Ausztria mintegy haszonélvezetben
birta eme tartományokat, mellyek, ámbár távol feküdtek tőle, nem
csekély hasznára váltak, úgyis mint védgát Francziaország ellen,
úgyis mint összekötő kapocs a tengeri hatalmasságok irányában;
virágzásuk továbbá azt tanúsítja, hogy a kormány öszhangzatban
állott a nép szellemével és szokásaival. 1717-ben a kormányzó, de
Prié marquis, korlátozni akarta a kormányok kiváltságait, Brüsz-
szel azonban fellázadt és elűzte a kormányzót. A fölkelés vezérét,
Anneessens-t, lefejezték az osztrákok, a belgák azonban vértanú­
nak tekintették, s mint drága ereklyét, darabonkint adták el ama
pallost, melly öt sújtotta.
II. József most egyszerre mindent fel akar forgatni, miként
Olaszországban; a kereskedelem, szabadság és hit azonban meg­
mentették a belga nemzetet egy olly forradalom segélyével, melly
érdemes arra, hogy tanulmányozzuk, minthogy alapjában hasonlít

‘J V agyis B ia b a u t, G elderu, L uxem burg herczegségek ; F lan d ria, H ennegau

N am ur g ró fsá g o k ; M echeln és T ournai urad alm ak .
2) Ses sujels ont le droit de cesser de lui fairé service ju sq ’ a ce que let
contraventions soient réparéea.
 — 460 —

az 1830-kihoz, noha körülményeiben különbözik tőle '). József

olly özönnel kezdte kibocsátani a rendeleteket, hogy a flandriai
tanács 1786-ban tudtára adta, miszerint V. Károly ötven év alatt
sem bocsátott ki annyit, mint ö öt vagy hat év alatt. Később,
ámbár a papság rendkivüli befolyással birt egy olly nép kö­
zött, mellynek erkölcsi érzelmei mély vallásosságon alapulnak, el­
tiltja a körmeneteket és zarándoklásokat, eltörli a zárdákat, vilá­
giakra bizza a tanitást, az egyházmegyei papnöveldék helyett egy
központi seminariumot alapit Lowenben önmaga által választott
tanárokkal, s az á l t a l á n o s s e m i n a r i u m o k félhivatalos t er ­
v é b e n nem titkolja, hogy „a kath. theologiát a tudományokkal,
a természettannal, a vegytannal, a földmiveléstannal, a nemxet-
gazdászattannal, — a szerzetesi nevelést és a zárdák önzését a
haza iránti lelkesedéssel és az osztrák monarchiához való ragasz­
kodással akarja fölváltani; széttiporni az ultramontán hydrát és
megalapitani a felvilágosultság birodalmát.11
A papnövendékek tiszteletre gerjesztő egyetértéssel kérvényt
intéztek hozzá, hogy a fegyelem és dogma tekintetében maradja­
nak ezentúl is illető püspökeiknek alávetve ; hogy csupán a püs­
pökök által jóváhagyott tanároktól és tankönyvek szerint nyerje­
nek oktatást. A löweni egyetem, melly, mint mondák, a kath.
vallás védelmére alapittatott, szintén az uj tanmód ellen nyilatko­
zott, mire József Brüsszelbe tette át az egyetemet. Azt bivén
hogy nővére, a kormányzónő, túlságosan elnéző a lázongok iránt,
visszabija s helyette TrautmannsdorfF grófot küldi Belgiumba
korlátlan hatalommal; elbocsátja az apostoli nunciust; a mechelni
érseket Bécsbe idézi, hogy igazolja magát azért, mert az Eyber
ellen intézett bullát terjesztette; a namurit leteszi és száműzi, má­
sokat megdorgál és kijelenti, „hogy a löweni egyetemes semina­
rium alapítására vonatkozó edictumát illetőleg haladék és ellen­

') L ásd még Th. JlISt, ffisi. de la révolution belge de 1790. précédée d' un
tableau historique du r'egne de Josepli II., et stiivie d' un coup d' oeil sur la révo­
lution de 1 8 3 0 ; to v áb b á G erlache, llist. du royaume des P ays-B as depuis 1814.
ju sq ’ au 1830. précédée d ’ un coup d ’ oeil sur les grandes époques de la civilisation
belge etc. B m x elles 1842.
Olly csekély egység létezett közöttük, hogy a porosz király b irta Árion
grófságot L u xem burgban s G eldern v á r o s á t; a hollandok F a u q u em o n t és Dalem
grófságokat s Venloo v á ro sá t; a L a T o u r d’ A u v erg n e fran c z ia c salád Bouillon
h e rc z e g s é g e t; az A renberg család E n g h ie n h e rc z e g s é g e t; a liégei (lüttichi) püs­
pökség, T o n g res, H u y , és H orn vidéke a ném et bi odalom boz U r óztak.
 — 461 -

mondás nélküli engedelmességet követel.“ *) Eltörölte azon szer­

zetesek zárdáit, kik nem engedelmeskedtek rendeleteinek; meg­
szüntetett számos apátságot és egyházat, valamint a bollandisták
hires társulatát is. Minthogy pedig számos püspök felszólalt a lel­
keket fenyegető veszély miatt, a mechelni érseknek száműzetés és
vagyonkobzás alatt meghagyta, hogy vizsgálja meg a löweni ta ­
nárok nézeteit; minthogy ő azonban rögtön azon kérdéssel kez­
dette meg a vizsgálatot, vájjon csupán a püspököket illeti-e meg
az ige-hirdetés és a catechizálás, miben áll a pápai primátus és
több efféle, Trauttm annsdorf megtiltotta a tanároknak válaszolni,
s az érseknek is a vizsgálatot folytatni.
József erre fenekestül felforgatja a hajdani korm ányform át;
az államtanácsot és a többi alkotmányos testületeket egy közpon­
ti kormánynyal váltja föl; megszünteti a patrimonialis igazság szol­
gáltatást s uj törvényszékeket alakit, mellyek a brüsszeli fötörvény-
széknek rendeltettek a l á ; félrelöki a J o y e u s e e n t r é e határoz-
mányait, s Németalföldet az osztrák monarchia tartományának
nyilvánitva, eltörli annak nemzetiségét, végül meghagyja „minden
alattvalójának, különbség nélkül, hogy késedelem és ellenmondáa
nélkül engedelmeskedjenek ügynökei összes parancsainak, még
akkor is, ha netán túllépni látszanának jogkörük határait11 2). Ez
még inkább növeli az eddig elfojtott zúgolódást; midőn pedig egy
bűnöst Becsbe akartak vinni, holott a brabantiaknak jogukban
állott saját polgártársaiktól és saját tartományukban nyerni Ítéle­
tei, valóságos zavargás keletkezik, a rendek m egtagadják az éven-
kint követelni szokott segélyt, s miután még inkább növekedett
bátorságuk, tiltakozásokat nyújtanak b e; a brabanti tanács eltörli
az uj törvényszékeket; Mária Krisztina föherczegnö és férje, szász-
tescheni herezeg, megigérni kényszerültek, hogy vissza fogják ál­
lítani kiváltságaikat.
A belgák hajlandók voltak engedelmeskedni, de követelték,
hogy mint érdeklett félt, hallgassák ki a rendeket is. József igaz­
ság helyett csapatokat küld, minthogy azonban követeiket mégis
kihallgatásra bocsátotta Bécsben, [megigérte, hogy a löweni semi-

') E g y K aunitz ezal fo ly ta tta to tt és B rüsszelben ta lá lt m agánlevelezés­

ben a p ap o k at c sa ló k n a k , a m echelni p ü sp ö k ö t brouillon imbécile-nek, s ez u tóbbi
ellenszegülését farce-n a k nevezi, s ig ér r.eki un p etit porallele assez crouatilleux
entre les d e vx Ambroiaes.
*) Az 1787. ja n u á r 1-röl k e lt p a ran c s 12. czikkelye.
 — 462 —

narium kivételével, vissza fogja állítani a régi szervezetet; minthogy

azonban még mindig makacskodóknak találta a belgákat, vissza­
vonja az engedményeket, a bünfeledést, a kiváltságokat. Midőn
Kaunití egyezkedésre akarta őt birni, József igy válaszolt: A lá ­
z a d á s t ü z e t c s a k v é r r e l l e h e t e l f o j t a n i ; Frankenberg
bibornok egy fölterjesztésére ezt irta: L ' a r c h e v é q u e d ó i t p l i e r
o u c a s s e r . Csapatokat küldött tehát, h o g y v é g e t v e s s e n a ve-
s z e k e d é s n e k , s hozzá tette: K ö z ö n y ö s d o l o g , h a e z e n mű­
v e l e t n e t á n t ö b b v a g y k e v e s e b b v é r b e fog kerül ni ,
. . . E n ú g y f o g o m j u t a l m a z n i k a t o n á i m a t , mi nt ha
a t ö r ö k ö k e l l e n h a r c z o l u á n a k . *) Midőn azonban látta?
hogy a brabantiak sértett jogaik miatt Istenre és saját kardjukra
hivatkoznak, hogy szövetkeznek és fegyverkeznek, megrettent, s
miután szétfoszlottak a közjó fölött táplált ábrándjai, úgy találta,
hogy ellene fordult ama közvélemény, melly neki bálványa volt;
sírásra fakadt, állította, hogy hűtlen jelentésekkel tévútra vezették,
megint Kaunitzhoz fordult tanácsért, ki megint engedékenységet
javasolt n e k i; késön volt. József sürgette a pápát, hogy szorítsa
engedelmességre a püspököket; mindenünnen segítséget kért: a
birodalom azonban megtagadta azt; Poroszország maga is szította
az elégületlenséget; Francziaországnak egészen más baja volt;
Angolországot József megsértette és elárulta; Törökország fenye­
gette: örökös tartományai zúgtak. Rhöder által vezetett csapatai
m egveretnek; Flandria is föllázad; Gandra bombákat szórnak, az
osztrák helyőrség azonban úgy innen mint Brüsszelből kiüzetik, s
a falvak pusztulása nem akadályozza meg, hogy a függetlenség
jelszava városról városra viszhangozzék.
Csakhogy a visszavonás, mint rendesen történni szokott, itt
is felüti fejét. Van dér Noot ügyvéd hívei az Ausztriához való vísz-
szatérést pártolják, csupán a bitorlások megszüntetését és helye­
sebb képviseleti rendszert sürgetve amaz államokban, mellyeknek
kiváltságait védelmezik. Vonck ügyvéd azonban, ki telve volt
forradalmi eszmékkel és nem elégedett meg olly egyenlőséggel,
melly nem lenne egyébb közös szolgaságnál, teljes függetlenséget
ohajtott. A vonckisták csupán saját erejűkre támaszkodtak, a töb­
biek azonban a külföldben, b főleg Poroszországban is remény­
kedtek, melly utóbbi Ausztria gyöngitésén törte fejét. Sőt a téves

■) L ev él 1788. o k t. 31-röl.
 - 463 —

osztrák politika, rettegve a Van dér Noot által visszakövetelt haj

dani szabadalmaktól, inkább a vonckistákat pártolta, vagyis feliz­
gatta a tömegeket, mig másrészről üldözte a mérsékelteket, melly
utóbbiakat pedig könnyű lett volna kielégíteni.
Elejénte egyetértve működtek, sőt egy Belga Egyesült Álla­
mok czimü szövetség is jött létre (1790), egy souverain congres-
sussal az összes államok részéröl, mellyek mindegyike megtartotta
saját függetlenségét. Ezen oligarchia sehogysem tetszett a von-
ckistáknak, kik megróván az idegenekben való bizakodást, azt mon
dák, hogy nem kell az időt az idegen segélyre való várakozással
vesztégetni, hanem minden bizalmukat a népbe helyezni és fölkel­
ni. S ámbár csakugyan sikerült a népet fegyverragadásra birniok
s győzelemre vezetniök, az aristokraták mégis felülkerekedtek s
vagyonkobzással és börtönnel büntették ellenfeleiket. József örül­
hetett, hogy a nagyravágyás, az ö főbűne, ellenségeinek is rom­
lására szolgált; de nem élhette meg bukásukat.
József hasonló dölyfös eljárást kísérlett meg a német biro-
rodalom irányában is, jóllehet csak választott feje volt. Tudtul
adta, hogy meg akar szüntetni többnemü visszaéléseket, főleg pe­
dig a wetzlari császári kamra által az igazságszolgáltatás dolgában
elkövetetteket. Ezen kamra az udvari tanácscsal együtt gyako­
rolta Németországban a legfőbb igazságszolgáltatást; de míg az
utóbbi a császár szemei előtt működvén, ellenmondás nélkül vi­
selte ennek beavatkozásait, a másik visszaélt az általa élvezett
némi függetlenséggel, miértis kötelességmulasztással, hanyagsággal,
pártoskodással vádoltatott; továbbá maguk a törvényszék tagjai
is összeveszvén egymással, két ellenséges pártot alkottak, mellyek
szüntelen boszantották egymást. A császárok több ízben tettek
kísérletet a baj orvoslására, az erre vonatkozó javaslatok azonban
minduntalan elnapoltattak. József hozzá akart fogni az ügy ren­
dezéséhez, csakhogy megint előtérbe léptek a szétágazó igények,
az egymásnak ellenmondó ősi szokások, a rangfokozatok feletti
viták, s tíz évet vesztegettek el akkor nagy, jelenleg semmi fon­
tossággal nem biró vitatkozásokban. Egy ősi szokás folytán a
császárok kenyér-leveleket (panisbriefes) osztogattattak, mellyek
elömutatója élelmet, ruhát és lakást kapott némelly alapítványok­
ból. József az összes alapítványokra ki akarta terjeszteni eme
jogot s iily módon tartani el saját szolgáit, legnagyobb részök
azonban megtagadta a kivánalom teljesítését, s így József haszon­
talanul compromittálta saját tekintélyét, mellynek csekélysége ak­
 — 464 —

kor is feltűnt, midőn József, nem lévén neki magának gyermekei, saját
testvére helyett kedvencz unokaöcscsét, Ferenczet akarta római ki­
rálynak megválasztatni, mi által saját családjában is egyenetlensé­
get idézett elő.
Bajorország.
Még nagyobb kedvetlenséget idéztek elő a birodalomban Ba­
jorország ollan intézett merényletei. Itt Mi ksa József uralkodott
(1715—77), ki szintén barátja volt az akkortájban divatos javí­
tásoknak. Münchenben tudományos akadémiát alapított, s a
naptárak egyedárúságával ruházta fel; a munkálatokat két kitűnő
elsassi protestáns, Lam bert Henrik mathematicus és Pfeffel Frigyes
jogtudós és történész vezette, melly utóbbi a M o c i me n t a
b o i c a nyolczadik kötetét bocsátotta közre. Ez felébresztette az
irodalmi szellemet, csakhogy zsiványok és csavargók háborgatták
az országot, miértis, eredménytelennek bizonyulván minden más
orvosság, a választó egy bünfenyítö törvénykönyv készítésével bizta
meg alcancellárját, Kreitm ayer bárót, ki azt vérrel irta meg. Ha
valaki harmadizben lop harmincz krajczárt meghaladó összeget,
vagy ehő ízben húsz forintot, kötéllel bünhesztetik; a szentségtö­
rés, boszorkányos kodás, vagy az ördöggel vr.ló szövetségrelépés bün­
tetése m áglya; aki gyilkol, haljon m eg; az öngyilkos akasztófa
alá tem ettetik s hátramaradt vagyonának egy harmada elkobozta­
tok ; a kinzás fentartatik. Bajorország tehát el lett árasztva akasztófák­
kal ; a burghauseni kerületben tizennyolcz év alatt ezerszáz kivég­
zés történt, úgy, hogy a nép utóvégre egészen közönyössé lett eme
borzasztó látványok iránt. A bajt végre orvosolta a két perrend­
tartási és polgári törvénykönyv (1786 —87), mellyek felülmúlnak
minden akkori német törvényhozást.
Miután 1777-beu kihalt a bajor választóház, melly a Wittels-
bach család ifjabb ága volt, az országot a pfalzi választónak, mint
az idősebb ág fejének kellett volna örökölnie. Az allodialis bir­
tokokra azonban szászországi özvegy választóné emelt igényt; Jó­
zsef mint császár néhány hübért követelt vissza, mellyekkel a ki­
halt család külön ruháztatott fel; Mária Terézia mint Csehország
királynője és osztrák föherczegnö szintén követelt némi területet,
voltaképen azonban csak egy, ama korban sokat emlegetett esz­
mét az államok kikerekítéséröl akart megtestesíteni. A levéltárak­
ból evégett előkeritettek egy, 1426-ról kelt diplomát *), s Károly
r) Schoel (X L I.l k ö tet, 280. lap.) vizsgálja az e lö m u tato tt okm ányokat 8
h a n r sito tta k n ak találja.
 — 465 —

Tódor pfalzi választó, hogy a megmaradt részt békében örököl­

hesse, beleegyezett a szétdarabolásba, miértis Ausztria elfoglalta
ama tartományrészeket, mellyekböl az Inn-kerületet alkotta, anél­
kül, hogy az érdekelt ágaknak adott volna belőle valamit. A nye­
remény nagyon soványnak tűnt fel József előtt, ki minden áron
szerette volna kikerekiteni az ősi herczegséget, melly czólból Ba­
jorországot Németalfölddel akarta elcserélni; hozzá fog tehát ama
várak lerontásához, mellyeket Németalföldön tartani kötelezve volt,
s visszaküldi a holland helyőrséget: erre Burgund királyság czimo
alatt a pfalzi háznak ajánlja fel, pénzzel szándékozván kielégíteni
a mellékágak követeléseit.
József bízvást remélte, hogy terve semmi oldalról nem fog
ellenzésre találni, minthogy Franczia,- Angol-, Spanyolország és
Holland az amerikai háború fáradalm ait' pihenték; II. Frigyes bé­
kében élvezte győzelmeinek gyümölcsét és senki sem hitte, hogy
kedve volna ezt egy harmadik érdekében újólag koczkára tenni.
De ha József csakugyan végrehajtotta volna tervét, Poroszország
egészen be lett volna kerítve Ausztria által, melly egész Dél-Né-
metországot magába ölelte volna. Frigyes azt is belátta, milly
előnyére szolgálna az neki, ha egész Németország elégületlensé-
gének központjává tenné magát, s azért az önzésen felül álló po­
litika sugallta szilárd elhatározottsággal visszautasította az előnyös
ajánlatokat, s ha máskor bitorlónak látszott, most a német biro­
dalmi alkotmány őrének mutatta magát, melly, mint mondák, fe­
nyegetve volt az osztrák ház határokat nem ismerő nagyravágyása
által. Mária Terézia minden áron egyezkedésre akar lépni, Jó ­
zsef azonban ellenszegül s még azzal is fenyegetőzik, hogy vala­
melly más városba helyezi át a birodalom székhelyét; óhajtva új­
ra megmérkőzni háza régi ellenségével, elfogadja a háborút. La-
scyval százezer ember élére áll, Laudon azonban, kire zavarólag
hatott a császár jelenléte, visszavonult a veaérségtöl. Miután F ran ­
czia- és Angolország közbeléptek, Teschenben megkötötték a bé­
két (1779), melly egészen Károly Tódor előnyére szolgált, ki min­
dig ellenezte a háborút.
Eme kísérlet azonban ösztönül szolgált egy szövetség alakí­
tására, mellynek czéljává hasonló erőszakoskodások megakadályo­
zása és az alkotmány fentartása tétetett, s II. Frigyes, Szászor­
szág és Hannover között létrejő a fejedelmi szövetség ( F ü r s t e n -
b u n d ) , mellybez több mások is csatlakoztak (1785). Frigyes ha­
lála gátot vetett a megkezdett mü folytatásának (1786, aug. 17.),
XVII. 30
 — 466 —

de ez volt első eszméje a porosz király elnöklete alatt alakítandó

német egységnek, mellyre utódjai szünet nélkül törekedtek.
Midőn II. József meglátogatta Toscanát, kívánta, hogy unó
kaöcscse, Ferencz főherczeg, kit utódjának szánt, Béesbe küldés
sék neveltetés végett Colloredo gróf alatt, kit a flórenezi udvar
alkalmatlannak talált eme tisztségre; Toscanát a szerződések el­
lenére a birodalomba akarta keblezni s a jövendő nagyherczeget,
Ferdinandot, Ferencz testvérét, valamelly németországi érsekséggel
elégíteni ki; emiatt saját testvérével, Leopolddal is meghasonlott ■).
II. Frigyes igen mélyreható változtatásokat létesített a
kül, hogy törődött volna az emberekkel, s egészen ollyformán,
mintha élettelen anyaggal lett volna dolga; az ő országában azon­
ban a hatalom jobban volt központosítva, a nép alkalmasabb volt
a katonai szervezetre, a törvényhozó több szellemmel birt. Auszt­
riában erőteljes aristokratiák, phlegmatikus jellem, megcsökönyö-
södött szokások állottak az efféle újítások útjában, a temérdek
tábornagy és tábornok pedig megakadályozta a hadsereg újjáala­
kítását, A porosz újításai a hadügyre és a kormányzatra vonat­
koztak. József az észt és az érzelmet támadta meg. Frigyest
tehát áldották s nemzete első rangra em elkedett; József csak
ellenszenvet keltett maga iránt, s hatalma is annyira megingott,
hogy szive keserűségében ekként kiáltott fel : „Ha nem ismerném
állásom kötelmeit, ha nem volnék meggyőződve, hogy a Gondvi­
selés akarja, miszerint viseljem a koronát az ahhoz csatolt köte­
lességek terhével együtt, szivem gyötrődnék szerencsétlen sorsom
miatt, s leghőbb ohajtásom volna megszabadulni az élettől. Én
azonban ismerem szándékaimat s remélem, hogy ha majd nem
létezek, az utókor igazságosabban fogja méltányolni azt, mit né­
pemért tettem “ 2).

1) Zobi, S to ria eív. della T oscana, II. 343.

2) P a g a n el H istoire de Joseph II. czim ü m u n k á já b a n (P á rizs 1843), melly
in k áb b a csá szá r p an eg y risén ek nevezhető, végííl azt k é rd i: „H ogyan van mégis,
hogy ezen fejedelem olly súlyos tévedések d a czára illy ro k o n sz eu v e t k e lt ? “ A~
v á la sz t lásd m unkájában. — R am shorn (K aiser Joseph II. und seine Zeit, Lipcse
1845.) szintén m ag a sz ta lta Jó zsefet, a zo n te rv e t tu la jd o n ítv á n neki, hogy egysé­
gesíteni és k ö z pontosítani a k a rta N ém etországot, holott illy e s m it csak A usztriára
nézve k ísé rth e te tt m eg. — Igen szigorúan ítéli öt m eg az o sz trák ház angol
tö rtén etiró ja, ki m ég jó szán d ék ait is tag a d ja, s m indig csak o k ta la n tervekről,
n y u g tala n jellem ről, k étszín ű ség rő l stb. beszél. L ásd 129. fej. „N ém elly vizsgá­
lódók — úgym ond — k ik m egelégednek a külszínnel, II. Józisef tén y e it azon
Uü vágynak tu la jd o n íto ttá k , hogy előm ozdítsa a la ttv a ló i boldogságát, s valóban
 _ 467 —

S így József élete vfighatárán azt látta, hogy m egveretett a

törökök által ; hogy Anglia, Poroszország és Holland szövetkeztek
nagyravágyó tervei ellen ; Magyarország és Németalföld nyilt lá­
zadásban állottak; mindünnen csak panasz hangzóit fülébe, meg­
hiúsult minden terve, sőt trónja is megingott, éspedig ollyankor,
midőn legszilárdabban kellett volna állania, s egyebet sem hagyott
utódaira az újításoktól való irtózaton kívül. Halálos óráján meg­
bánva életét és megnyugodva sorsában, üdvözletét és szerencse-

rendeletei, levelei, beszélgetései telv e vau n ak fito g ta to tt eu iberszeretettel, de a zé r t

minden a r r a m u ta t, hogy azok a jó a k a ra t és bölcselem leple a la tt csak a z sa r­
nokságot és n a g y ra v á g y á st re jte g e tté k .
„A.ma ritk a teh e tség e k és sz e re tetre m é ltó tulajdonok szereuceés vegyülékét,
mellyek Jó z se fb en ta p a sz ta lh a tó k voltak , nagyonis ellen sú ly o zta n y u g h a ta tla n
jelleme és az ú jítá so k irá n ti helytelen h a jla n d ó sá g a : olly hibák ezek, m ellyek fé ­
kezése k ora ifjuságát')l kezdve sok b a jt okozott a n y já n ak , a császárn én ak , 8
mellyek időfolytával m ég tü rh e tle n e b b e k k é lő n ek lelk én ek h a jth a tla n s á g a és am a
zsarnoki szellem folytán, m elly n ála m agas szü letése és a túlságosan korlátolt
nevelés folytán fejlődött ki. N ála szokássá lön a k é tsz ín ű sé g , s a leg ü n n ep ély e­
sebb k ö te le z e ttsé g e k e t is csak félvállról v e tte , mi á lta l e ljá ts z o tta alattv aló i sze-
retetét és szövetségesei bizalm át.
„ E g y fejedelem , ki v a ló b a n ért az állam i ügyekhez, m ielőtt valam ihez fogna,
m indenkor szám ba veendi a la ttv a ló i szellem ét és h ajlam ait, s tu d n i fogja a közjóra
fordítani elő ítélete ik e t sőt m ég b a b o n á ik a t is. Jó z se f népeinek és önm agának
szerencsétlenségére nem ism erte ezen a n n y ira egyszeri! szabályt, s az idő á lta l m eg­
szilárdított in tézm ényeket s évszázadok lefolyása által m egszentelt n ézetek et
ak art m egsem m isíteni. E gy pillanat a la tt a k a rt létesíten i ollyasm it, m i csak
évek hosszú so rán ak leh et m üve; soha sem k ü lö n b ö zte tte m eg a zt, m it m eg
lehetett tenni, attó l, m it nem k e lle tt ten n i, h a m in d járt helyesnek és ajánlatosnak
látsz o tt is elm életb en ; abstract elvek n yom án a k a rta szabályozni a n e m z ete k és
egyének jo g a it.
„E lm éje, hogy I I . F rig y e s kifejezését h a sz n álju k , raktár volt, mellyben
összevissza hányva fekü dtek sürgönyök, tervek és rendeletek. K özzétette tö rv én y e it
anélkül, hogy előbb v é g reh a jtá su k a k a d á ly a in a k eltá v o lításá ra gondolt volna, s
ugyanazon h ebehurgyasággal v á lto z ta tta m eg azo k at. In n e n van az á lta la k ih ird e tett
rendeletek és paran cso k özöne, m allyek közöl ném ellyek olly helytelenül voltak
fogalm azva s annyira é rth e tle n ek voltak , hogy soha sem h a jta tta k v ég re. V a-
lamelly fu tá rt, ki egy ren d eletet vitt, m ajdnem m indig egy m ásik k ö v e te tt a
rendelet m ódosi'ás&val, s m inden uj tö rv én y h a tá ly á t nyom ban u tá n a következő
rendeletek vagy k ite rje s z te tté k vagy k o rlá to z tá k . M akacsságot és h a tá ro za tla n ­
ságot, em e k é t szélsőséget e g y esítette m agában. V akm erő volt a tervezésben, de
aztán soha sem tu d ta te rv é t erélyesen végrehajtani. B üszke lévén sa já t tu d o ­
m ányára « m egvetvén m ásokét, g y a k ran m ondotta, hogy n élküle m it sem lehet
te n n i; a legc.s -kélyebb dolgokat is o lly , m inden aprólékosságig kiterjed ő figye­
lemmel vizsgálta, hogy leh etetlen volt, m isze rin t a fontos dolgokat m egfelelő
kom olysággal m éltán y o lja.* Coxe. 129. fej.
30*
 — 468 —

kivánatokat küldött a hadsereghez, „mellynek dicsősége mindenkor

gondjaim főtárgyát képezte11. E rre még emberibb érzülettel ek­
ként folytatta: „ N e m s a j n á l o m a t r ó n t ; c s a k e g y do­
l o g e m l é k e e s i k t e r h e m r e , é a ez az, h o g y k e v e s e k e t
t e t t e m b o l d o g g á , é s s o k a k a t h á l á t 1a n n á.“ Meghagyta,
hogy e szavakat irják sírjára: „ I t t n y u g s z i k II. J ó z s e f , ki
m i n d e n v á l l a l a t á b a n s z e r e n c s é t l e n v ol t , “ végrende­
letében pedig e szavakat irá : „ K é r e m a z o k a t , k i k n e k a k a ­
r a t o m e l l e n é r e n e m s z o l g á l t a t t a m i gazságot , hogy
b o c s á s s a n a k m e g n e k e m f e 1e b a r á t i s ze r e t e t b ő 1; a
f e j e d e l e m t r ó n j á n s e m s z ű n i k m e g e m b e r l e n n i , ép
úgy, m i n t a s z e g é n y v i s k ó j á b a n , s m i n d k e t t e n u g y a n ­
a z o n t é v e d é s e k n e k v a n n a k a l á v e t v e . 11
II. L eopold.
Fivére, Leopold, ki őt az uralkodásban követte (1790), már
Toscanában türelemre és maga iránt elismerésre tudta kötelezni a
népet, s úgy egyházi mint világi ügyekben számos czélszerü re­
formot léptetett életbe. Mindazonáltal úgy testvére példája mint
a francziaországi forradalmi zavargások más nézetre térítették.
Elnyervén a császári koronát is, II. Leopold azonnal kije­
lenti, hogy a tartományi rendeket tekinti a monarchia alapjá­
nak, s hogy a közjó előmozdítását a nemzettel egyetértőleg fogja
munkálni. Midőn ez utóbbihoz kérdést intézett, alattvalói minden­
felől az ősi jogok visszaállítását kívánták, s evégett mindig Mária
Terézia országlására hivatkoztak. Visszavonván az uj telek-adót,
visszaállítja a régi adókat; megszünteti az egyetemes papnövel­
déket, a rendőrség és kormányzat korlátlanságát, s a kereskedel­
met terhelő nyűgöket, nem különben a törvényszéki eljárás ama
javításait is, mellyek annyi visszaélésre adtak okot: szóval, meg­
semmisíti testvére összes müveit, csupán a türelmi rendeletet hagy­
ván érvényben, melylyel II. József megerősített minden egyházi
újítást.
A fölkelés csirái Magyarországon , Lombardiában, Csehor­
szágban elenyésztek annak halálával, ki azokat elvetette. A ma­
gyarok követelték, hogy miután Mária Terézia megsértette VI.
Károly diplomáját s II. József nem is koronáztatta meg magát,
érjenek véget az osztrák ház jogai is az apostoli trónra s a nem­
zet szabadon választhasson fejedelm et: tekintve azonban Leopold
jóságát, őt választották meg. Mindazonáltal a koronázási k ö re­
véiben olly föltételeket szabtak eléje, minőket a francziák saját
 — 469 —

királyuk elé, mellyek elfogadásával alig lett volna több puszta hi­
vatalnoknál. Leopold országgyűlést hiván össze Budára, mit a
nemzet már egy fél század óta nem látott, kijelentette, hogy örö­
költ jogait illetőleg sem föltételeket, sem vitatkozást el nem fogad.
Miután több magyar ezred követelte, hogy a nemzetnek esküt te­
gyen, s hogy a nemzeti hadcsapatokba semmiféle idegen ne vé­
tessék föl, Leopold tömlöczbe záratta a tiszteket, német ezredekbe
helyezte át, s helyökbe németeket rendelt; végül csakis VI. K á­
roly capitulatióját akarta aláirni. Mindazonáltal saját jószántá­
ból meghallgatta a rendek kívánságait; beleegyezett, hogy a hi­
vatalokra csak belföldiek neveztessenek k i ; hogy országgyűlés
minden harmadik évben tartassék s az adók három-három évre
szavaztassanak m eg ; hogy nemzeti tanács alakitassék, melly csu­
pán a királytól függjön s jogában álljon előterjesztéseket tenni a
törvényekkel ellenkező rendeletek fölött; a rendek feladatává té
tetett az oktatás-ügyről gondoskodni ; elrendeltetett a nemzeti
nyelv általános használata; a katonatisztek legnagyobb répze hon­
fiak közül választatott. Megkoronáztatása után megígérte, hogy
utódjai az előd halála után hat hónap alatt meg fogják magukat
koronáztatni.
Poroszországgal megkötötte a reichenbachi békét s ezáltal
olly zivatartól mentette meg Ausztriát, mellyben minden valószí­
nűség szerint elvesztette volna legalább is Lodomériát és Galli-
cziát. Azonképen a Portával is békére lépett.
Belgiumban eltörölt minden, a J o y e u s e e n t r é e t vagy a
tartományi kiváltságokat sértő rendeletet; visszaállította az ősi al­
kotmányt, megjegyezvén, hogy illyformán többé nincs ok a test­
vére erőszakoskodásai által előidézett lázongásokra. A két párt
azonban vonakodik szóbaállani a császárral, s miután ismét kibé­
kültek, hogy közösen ellenszegüljenek, függetlenséget és nemzeti
korm ányt követelnek. Húszezer, Van dér Noot intésétől függő ön-
kénytes sok gondot okozhatott Ausztriának, az államok azonban
ép úgy jártak el, miként a császár, vagyis zsarnokilag, mi Vonck-ot
heves kifakadásokra ösztönözte ; nem sokára a franczia forradalom
is olly iszonyatos fordulatot vett, hogy jobban kezdtek tőle ret­
tegni, mint az osztrák uralomtól. A lelkesedés immár véget ért,
s alig maradt egyéb hátra, mint kölcsönös gyűlölködés, a fran-
cziáktól való félelem s lemondás a külsegélyről. Midőn tehát Leo­
pold kibékülve ellenségeivel, mutatta, hogy szilárdul el van tö­
kélve engedelmességre szorítani a belgákat, az államok békeaján­
 470 —

latokat tettek s felajánlották a koronát Károly főherczegnek. Az

osztrákok ekközben elfoglalták Brüsszelt, a hatalmak pedig olly
egyezményt létesítettek Hágában, mellynek értelmében a császár
megerősítette az ősi jogokat és kiváltságokat s bünfeledést hirde­
tett; eltöröltettek II. József rendeletei; kijelentetett, hogy az ál­
lamok beleegyezése nélkül sem ujonczozni, sem adót kivetni nem
le h e t; a magasabb rangú bírák elmozdithatlanok s a főtörvény­
székek hármas kijelölése alapján neveztetnek ki; kikérendő ez
utóbbiak és a rendek tanácsa, ha uj törvények kihirdetéséről, vá­
mokról, vagy az igazságszolgáltatás javításáról van szó.
A nyugalom azonban még mindig nem állt helyre, s a fran-
cziaországi hazafiak eszméi olly egyenlőség iránt keltettek vágyat,
melly ellenkezett az ország szokásaival; az ujabb követelések a
nem teljesen foganatosított amnestiák ujabb zavargásokat és alku­
dozásokat vontak maguk után, miközben Leopold is meghalt,
anélkül, hogy valami megállapodás jött volna létre (1792.) Tizen­
öt fiút hagyott maga után, kiknek legöregebbike, ki II. Ferencz
név alatt követte öt a trónon, többé nem fejedelmek, hanem né­
pek forradalmaival látta magát szemben s arra volt rendeltetve,
hogy kezei között véget érjen a német birodalom.

HUSZONKETTEDIK FEJEZET.
S z e l l e m és i r o d a l o m N é m e t o r s z á g b a n .

Az osztrák ház fejedelmein kivül Németország e században

négy családját látta külföldi trónokra lépni; ezek a brandenburgi,
szászországi, hannoveri és heasen-casseli családok. Ebből azon­
ban mi haszon sem háramlott rá, minek részint saját gyengesége,
részint ama körülmény volt. oka, hogy az örökös tartományok ér­
deke mindig feláldoztatok az uj koronák érdekének, minek kö­
vetkeztében Németország minden európai bonyodalomba beleso­
dortatott !). Poroszország túlsúlyát érezni lehetett a mindenfelé el-

*) H osszas lenne elbeszélni a birodalom közvetlen és uralk odó családjainak

tö rté n e té t. G yakran belevegyültek a birodalom vagy a szom szédok h á b o rú ib a ;
g y ak rab b an ig y ek e zte k é le tb elép te tn i tarto m án y u k b an az E u vópaszerte elterjedt
ja v ítá s o k a t.
Em lítést érdemel anhalt-dessani Lipót F rig y es Ferencz, k i sokat utazott,
 — 47 í —

terjedt katonásdiságban, a tisztek nagy számában, a katonai pará­

dék iránti előszeretetben, mik hátrányára voltak a valódi művé­
szetnek, s mellyekkel később, miután erről meggyőződött, maga
II. Frigyes is fölhagyott.
A Pfalzban ezerötszáz emberre tizenegy tábornok esett; Ba­
jorországban tizennyolcz ezer katona harmiDCz ezredve volt osztva
egy tábornokkal (Feldmarschall) és olly tisztikarral, meliy a had­
seregnek egy harmadát teve.
Frigyes, ki olly keveset gondolt Németországgal, hogy még
irodalmát is nyiltan a franczia mögé helyezte, bálványa lett a
nemzetnek, melly őt saját mintaképének tekintvén s örömmel lát­
ván nevét bejárni egész Európát, ama kort Frigyes századának
nevezte.
Be kell vallani, hogy Németország a hétéves háború alatt
visszaszerezte harczi dicsőségét, mellyet a franczia zászló elhomá­
lyosított, s ez utóbbi ellen még inkább növekedett az elkeseredés.
Ama fényűzés, mellyet a fejedelmek XIV. Lajos példájára meg­
szoktak, szintén háttérbe szorittatott az egyszerűség által, mit Fri­
gyes annyira fitogtatott. Még az osztrák ház is felhagyott az előbb
annyira kedvelt spanyol szertartásokkal, mióta a lotharingiai ház­
zal olvadt össze. Howard, a börtönben sínylődök jótevője, nem
akarta, hogy bemutassák II. Józsefnek, mert vonakodott térdet-
hajtani egy ember e lő tt; a császár fölmentette öt eme szabály
alól, s később el is törölte a lealázó szertartást.
Mindazonáltal ama bámulat, melylyel akaratjuk ellenére visel­
tettek a francziák iránt, barbároknak tüntette fel a nemzeti szoká-

m iként valam ennyien, csakhogy nagyobb k é sz ü ltsé g g el s u ta z á sa közben m eg­

k edvelte a m űvészeteket és fe lirato k a t; D e sssu b a h itta a legkiválóbb m űvészeket,
hogy é p ü le tek k e l, rendőri és szegénysegélyző in tézetekkel, isk o lák k a l, szín h ázak ­
kal ékesítse székvárosát. B asedow B e r n á ta g y a k o rla tb a a k a rta átv in n i R ousseau
nevelési eszm éit, s több ren d szert k ís é rle tt m eg, m ellyek ha nem is v o lta k czél-
ravezetök, de legalább szám os régi elő ítéletet sz ü n te tte k m e g ; F rig y e s L ip ó t
m eghitta öt D essauba, hogy o tt egy n e v e lő in té z e te t alap ítso n (1774), m ellynek
szám ára derék férfiak at n y e rt m eg, k ik később szétválván, m áshol a la p íto tta k
hasonló in té z e te k e t.
A leg n ev ezeteseb b fejedelm ek eg y ik e volt badeni K áro’y F rig y e s (1728—
1811), ki 1767-ben eltörölte a k ínzást a v a lla tá so k n á l, kivéve azon esetet, midőn
olly körü lm én y ek k ifü rk észése van szóban, m ellyekröl a bűnösnek okvetlenül kell
tudom ással b í r n ia ; e g y sz erű sítette a p e r re n d ta r tá s t; ú jjá sz erv e z te a korm ányza­
tot ; kézm üv eket, sz a rv a sm a rh á k a t, m erin o -ju h o k at hozott be ; 83-ban végül fel­
szab ad íto tta a földműveseket,
 — 472

sokat és irodalm at; mindenben Francziaország példáját akarták

utánozni, onnan származott át a fennálló intézmények hetyke meg­
vetése s az egyetemes átalakítás eszméje. A berlini udvar pél­
dája mindinkább megfosztotta hitelétől a német nyelvet; Franczia-
országból hozták a nevelőket; a B r e m i s c h e B e y t r a g e szó­
val és példával a francziák követésére buzdították az Írókat, kik
csakugyan mindenben utánozták amazokat, kivéve az érthetőség­
ben, még a nyelvet is ki akarták forgatni természetéből, s Plattner
azt indítványozta, hogy a szavakat logicai rendben helyezzék egy­
más után, mi még az aphorismákban is alig tűrhető.
Gottsched János Kristóf (1700— 66), úgy eredeti müvekkel
mint fordításokkal igyekezett elfrancziásitani az irodaimat, miben
hathatós támogatásra talált felesége részéről is, ki igen jártas volt
a francziában, valamint az angolban, a latinban és a görögben is.
Olly módon készített verseket és dolgozatokat, mint ahogy az
iskolában szokás készíteni a feladványokat, változhatlan minták és
szabályok szerin t; minthogy azonban tudott hizelegn i a hírnév osz­
togatóinak, ö is elnyerte az irói koszorút. I t é s z e t i k ö l t é s z e t e
a francziáktól átvett szabályokat tartalmazó kézikönyv: ama pél­
dákból, mellyeket ezen műben, valamint az O k s z e r ű s z ó n o k ­
l a t t a n b a n és a D i e T a n d l e r i n n e n czimü lapban közöl, lát
ható, milly kevés német tudott akkor meglehetősen irni *).
Be kell vallani, hogy nem csekély nemzeti jelleggel kellett
birniok a birhedt pietistáknak, millyenek voltak Spener Fülöp,
Arnold Gottfried, főként pedig Böhme, kiknek tanai olly gyorsan
terjedtek el mindenfelé, szívesen fogadva a nép, visszautasitva a
müveit osztályok által. A nagy Leibnitz, ki még a theologiában
és a bölcs észetben is szolgaiság nélkül tudott alkalmazkodni a
tömegek ízléséhez, lehetségesnek, noha távolinak látta a nemze­
ti nyelv újjáalakítását ; ö különben a francziát használta, mint a

>) „A c ászárok ren deletei és egyéb okm ányok (m ondja G ottsched) tüntetik
föl a ném et nyelv tö rtén etét. A reform atio sz á zad áb an h ib átlan u l beszéltek, a
n y elv azo n b an olasz sőt spanyol sz av ak k al is volt k everve, m ellyek az udvar
és egyném eliy külföldi h iv ata ln o k ré v én csú sz tak be. A harm in cz éves háború
a la tt azonban, m időn N ém etország idegenekkel és belföldiekkel volt elárasztva,
a nyelv is é p ú g y szenvedett, m int az ország, s a c sá szá ri okm ányok tele van­
n a k olly szavakkal, m ellyeket az ösök v issz a u ta síto ttak volna. A m ünsteri és
p y ré n ei b é k é k u tán a franezia nyelv és hatalom ju to tta k tú lsú ly ra s Franczia-
o rszágot te k in te tté k m inden finom ság m in ta k ép é n ek .“ Gedanken wegen Verbes-
serung dér deutschen Sprache. 24. §.
 — 473 —

tnelly jobban el volt terjedve, s latin irálya is gallicismusoktól

hemzseg. Wolf, bölcsészetiben unalmas iskolás modort követett s
a rendszeres tárgyalás komolyságot kölcsönzött müveinek. II.
Frigyes, ezen határozott és erélyes férfiú, unalmasnak találta ama
lassú és modoros bölcsészetet, az erőtlen költészetet, az Ízléstelen
szónoklatot, s a nyelvet, melly annyira műveletlen volt, hogy még
Gottsched is fényt áraszthatott reá. 1770-ben egy bírálatot mert
közrebocsátani a német irodalom fölött, mellyet nem ism ert; az
orvosszerek fölött elmélkedve erősen hangsúlyozta, hogy a fran-
cziák, angolok és olaszok Augusztus százada gondolkozásmódjá­
nak elsajátításával képezték m agukat; hogy a német egyetemek
legelterjedettebb hibája abban áll, miszerint a tudományok tanítá­
sában nem követnek valamelly általános rendszert; czélszerü
lenne szelídíteni a nyelvet az által, hogy hangzók függesztetné-
nek a szavak végéhez; mindenütt a legjobb logicai értekezést,
vagyis Wolfét, a legjobb dialecticust, vagyis Baylet, kellene el­
fogadni; meg kellene változtatni a nyilvános látványosságok dolgában
uralkodó ferde ízlést, mert hiszen mindenütt Shakespeare utálatos drá­
máit játszák s a nép egész önkívületbe jö, ha eme Canada vad­
jaihoz méltó férczelményeket hallja, mellyek ellenkeznek a szín­
pad szabályaival. Megvetésre méltó utánzata azoknak — mondja
tovább a király — a G ö t z v o n B e r l i c h i n g e n , s a földszint
mégis tapsol s követeli ezen undorító ízetlenségek ismétlését. Szó­
val, a király irtózott az eredetiségtől; — jól tudta ö, miért.
Voltaire csak azért beszél a német irodalomról, hogy több
szellemet és kevesebb mássalhangzót kívánjon neki. Ezen frivol
és illetéktelen Ítéletet Európa is elfogadta; a müveit egyének há­
tat fordítottak minden német műnek, s franczia vagy olasz müve­
ket olvastak.
Tomasius Keresztély, Ő s z i n t e , k o m o l y , t r é f á s g o n ­
d o l a t o k , v a g y g ú n y o l ó d ó p á r b e s z é d e k czimü m unkájá­
ban, mellyben különféle, többnyire uj könyveket bírál, megtartja
a nemzeti jelle g e t; később azonban megunva az egyetemi pedante-
riákat, Lockét karolta fel s megnyitotta az ösvényt az uj franczia
bölcselem számára. Leibnitz erre feledésbe ment, s a gúnyolódó
szkepticismust kezdék kedvelni. Az egyházi választók és kanono­
kok szobáiban Voltaire és Rousseau szobrait lehetett látni. II.
Frigyes sajtószabadságot engedett a vallási dolgokban, már csak
azért is, mert elvonták a közfigyelmet a politikától; ezt szokta
mondani: O k o s k o d j a t o k a m e d d i g é s a mi f ö l ö t t a k a r t o k ,
 474 —

c s a k e n g e d e l m e s k e d j e t e k ; s ama szomorú bátorsággal

bírt, hogy az eszeveszett La Mettrie magasztalásában nyíltan az
anyagelviségat vallotta. — W ieland Kristóf Márton (1733 1813)
a túlságos vallásosságból egyszerre a gúnyolódó hitetlenségbe és
nyugodt epicureismusba ugrott át, s a legelterjedtebb iróvá lett. 0
mindig Voltaire, emellett azonban tudományosság és metaphysicai
ismeretek is jellem ezték; mellőzve saját korát, epigrammjait Al-
cibiadesre és az abderitákra alkalmazta. Az O b e r o n b a n sok
csodás elem foglaltatik, miért öt a német Ariostónak nevezték el.
Nagy irók is csatlakoztak a rombolás müvéhez, mint Edel-
mann, Bahrdt, Basedow, Lessing Efraim (1729—87), melly utóbbi
A z e m b e r i n e m n e v e l é s e czímü könyvében a különféle
vallásokat csak az emberi szellem haladásának tekinti. Spinosá-
hoz közeledve korholta a hitetleneket, de csak azért, mert jobbnak
tartotta a rósz vallást mint a semminöt; könnyed bölcseimet hono­
sított meg, kedvelte az allegóriákat s nyolczvan éves korában
megelőzte Strau3s vakmerő fellépését. Ellene azonban kikelt az
írók java, sőt még Semler Salamon is, ki azonban többet ártott
mint használt, amennyiben a katholikus dogma fokozatos fejlödé
sét akarta kimutatni ; ennekfolytán módosította a szentkönyvek
igazoredetüségét (authenticitas), csupán a betüszerinti értelmezést
tartván megengedhetőnek ; állította, hogy Krisztus és az apostolok
alkalmazkodtak (accomodatio) a viszonyokhoz, s pusztán helyi és
mulékony igazságokat is hirdettek.
Nicolai Kristóf és nagyszámú követői bálványozták a vallás-
talanságot és a franczia ízlést elannyira, hogy Batteux azabályai-
val kezökben kárhoztattak minden önálló fellépést. Nem mervén
nyílt sisakkal megtámadni a ne'metek valiási hajlamát, az uj el­
veket a biblia ujabb magyarázatainak örve alatt csempészték be
s a N é m e t K ö n y v t á r - b á n tették közzé; az aljasság azonban
csakhamar vérszemet k a p o tt, s a protesíantismus ttirelmessége
előmozdította az úgynevezett s z a b a d g o n d o l k o z á s terjedését,
mollynél a theologia megbukott a hitetlenséggel szemben s a vizs­
gálódást a dogmaticai ledérség váltotta fel. Ez annál károsabb ha­
tást gyakorolt, minthogy az irodalom Németországban nem puszta
időtöltés, hanem komoly foglalkozás és emeltyűje a szellemi moz­
galomnak.
A hitetlenség és az encyclopaedisták iránti ellenhatásból theo-
soph-társulatok alakultak, mellyek azt állították, hogy a keresz­
ténységben elvetendő tanok is foglaltatnak, s hogy közlekedni le-
 — «6 —

hét az istenséggel részint elmélkedés, részint természetes eszközök se­

gélyével. Svédországból már előbb átszármaztak Svederaborg Emánuel
(1688— 177 2) kővetői, ki, mint mondá, kinyilatkoztatásokban ré­
szesült, s azt hitte, hogy föltalálta a T i t k o s l á t á s o k k ö n y v é ­
n e k helyes magyarázatát, s egy könyvet irt illy czim alatt: A z
ég és a p o k o l és a p l a n e t a r i u s f ö l d e k c s o d á i (1768);
élve a másvilágba ragadtatott s buzgó híveket hagyott maga után.
Martinez Pasqualis, egy hitehagyott portugál zsidó, bizonyos ca-
balisticus theosophiát hozott létre, mellynek alapján 1754 után* szá­
mos páholy alakult Francziaországban s innen átszármaztak Né­
metországba i s ; martinistáknak hivattak s később a hires Saint-
Martin is hozzájok tartozott. Folytatták a Rózsa-keresztet is,
mellynek fölvételénél a be nem avatottakat „a vak hit és a sötét
babona szánandó rabszolgáinak” tekintették.
A f e lv ilá g o s u lt a k , (illum inafusok).
Weishaupt Adám (1748 - 1822,) ingolstadti tanár, jobbnak
látván titkos utakon járni, mintsem megrontani a nyilvánossággal
a közvéleményt, l.uszonnyolcz éves korában egy rendet alapított
(1776), mellynek czélja volt megsemmisíteni minden egyházi és
politikai felsőséget, visszahelyezni az embert az ősi egyenlőség ál­
lapotába, honnan a vallás és kormányok által kiragadtatott. Az
ujonczoknak csak irodalmi társulatot kellett látniok az egészben;
később meg kellett figyelni, kik méltók arra, hogy beavattassa­
nak, s ezeknek aztán fürkészték életét, müveit, hajlamait. Az a r e o p a-
g i t á k az előkészületek és titkok osztályába voltak sorozva; az
előbbi ismét a novitius, minervalis, kisebb és nagyobb illuminatus
fokokra volt o sztva; a másik fokozatai a pap, kormányzó, böl­
csész, ember-király neveit viselték. A különböző fokozatokra ter­
hes szertartások mellett lehetett eljutni ; valamennyien adakoztak
egy bizonyos czélra, mellyet azonban csak a pappal ismertettek
meg, midőn felavatása alkalmával leikébe verték megvetni a tró­
nokat és koronákat, s többrebecaülni az erény jelvényeit; feltün­
tették előtte a birtok jogtalanságát, mellyet bitorlásnak neveztek,
s elszámlálták káros következményeit; a harczi kaszttal pedig
megutáltatták a kereskedői osztályt (Die Kaufmannschaft.) Vala­
mennyi fölött állottak W eishaupt, Massenhausen, Zwaks és Meiz.
Mindenki csupán saját osztályát és az ennek alárendeltet ismerte ;
az elfogadott nevek ismertek voltak az elüljárók előtt, s mondják,
hogy Weishaupt, látva a temérdek ujonezot minden osztályban^
akként kiáltott fel: Oh e m b e r e k , m i t n e m l e h e t v e l e t e k
 — 476

m e g é r t e t n i ? Illy rendkívüli elterjedettség mellett, kémekkel

bírva mindenütt, egyöntetű és titkos kormányzatuk folytán nagy
befolyásra tettek szert. A hannoveri Knigge báró, a legbuzgób­
bak egyike, a szabadkömivességet is az illuminatusok (aufklSrer)
czéljaira akarta felhasználni, kik gőgjükben Krisztust a dalai-lá-
mához hasonlították. Szertartásaik, mellyek az eleusiniak mintá­
jára voltak rendezve, az állítólagos természetes egyenlőségből való
átmenetet tüntették elő ama társadalmi nyomorúságokba, mellyek
megszüntetése volt ezélj ok.
A nápolyi Costanzo di Costanzo (1784), ki a secta érdekében
Berlinbe küldetett, gyanút keltett II. Frigyesben, ki értesítette a
dologról Bajorországot. I tt Károly Tódor elnyomta a máshol dé­
delgetett uj tanokat s eltiltotta a titkos társulatokat; a kőmivesek
engedelmeskedtek, a felvilágosultak nem, midőn azonban ujabb
rendeletek jelentek meg ellenök, ők is meghátráltak, s az üldözés
következtében a secta feloszlott vagy a szabadkömivességbe ol­
vadt. A többi fejedelmek nem ijedtek meg tölök, m ert az eszmé­
ket illetőleg meg voltak győződve azok helyességéről, a reformo­
kat illetőleg pedig bíztak a rendőrségben és a hadseregben. Má­
sok az által vélték elvehetni a dolog élét, ha maguk is hozzájuk
csatlakoznak, s azért II. Frigyes Bielfeld őrnagy, II. József pedig
Born báró által avattatta be magát a páholyokba, s példájukat az
összes rajnai fejedelmek k ö v e tté k ; ezen czimboráskodás nagyon
hasonlított a szentesítéshez. így a szellemi téren készítették elő
azon aknát, mellyet később a fegyvereknek kellett felrobbantaniok,
hogy rombadöntsék amaz ócska épületet, melly, miként Voltaire
mondá, többé sem szent, sem római, sem birodalom nem volt.
Midőn Poroszországban II. Frigyes Vilmos lépett trónra
(1786), az elődje által meghonosított hitetlenség iránti ellenhatás
folytán mindenfelé elterjedtek ezen titkos és titokzatos társulatok,
mellyeknek főnöke a szász Bischoffswerder tábornok volt, becsüle­
tes és ügyes férfiú, ki megígérte a királynak, hogy érintkezésbe
fogja öt hozni a túlvilággal; továbbá W olner J. Keresztély, állam­
miniszter, ki számos titkos társulatnak, főleg pedig a Rózsa-ke­
resztnek volt tagja. Az ő müve volt a t ü r e l m i r e n d e l e t ,
mellyben meghagyatott, hogy a három vallásfelekezet a régi for­
mában tartassák fen, továbbá kimondatott a vallási türelem, melly
a herrenhutterekre, mennonitákra és cseh testvérekre is kiterjesz­
tetett ; mindenkinek, főleg a katholikus papoknak megtiltatott, hogy
proselytákat szerezzenek; megrója a felvilágosultakat, kik tagad-
 — 477 —

ják a dogmákat s nem egyebek mint socinianusok, deisták, natu­

ralisták, minthogy tagadják, hogy a biblia Isten igéje; azon ige­
hirdetők, kik erről nincsenek meggyőződve, mondjanak le. Ez nagy
elégületlenséget idézett elő a rationalisták között, melly még in­
kább növekedett, midőn némileg a sajtószabadságot is megszorí­
totta.
A hit ellen intézett támadás tehát nem maradt ellenmondás
nélkül. Még Frigyes akadémiáján is bebizonyítani igyekezett a
tudomány a vallás igazságát. Euler a király unokahugához inté­
zett f r a n c z i a l e v e l e i b e n az istenség és kereszténység mellett
száll s ik r a ; Lambert c o s m o l o g i c u s l e v e l e i b e n term észet­
tudósból költővé leszen, számitgatva az ég és tér véghetlenségét s
itt Istenre találva. Hamann György (1730—88) egész határozott­
sággal küzdött az encyclopaedÍ8ticus iskola ellen; igen emelkedett,
de homályos szellem, miért é s z a k m á g u s á n a k nevezték el;
„az én irataim at — úgymond — bajos megérteni, mert én ellip-
sisekkel irok miként a görögök, allegóriákkal miként a keletiek;
az avatatlan és hitetlen képtelenségnek találandja irályomat, mert
sok nyelven fejezem ki magamat, amennyiben majd a sophisták,
majd a tréfálkozók, majd a cretaiak, majd az arabok, majd a fe­
hérek, majd a négerek, majd a kreolok nyelvén beszélek, s össze-
vegyitek bírálatot, mythologiát, elveket, talányokat.11 — Mendel-
sohn Mózses védte a lélek halhatatlanságát s népszerüsitette P la­
tót. Jakobi Frigyes is visszautasitotta Hume anyagelviségét (ma-
terialismus) és szkepticismusát s W a l d e m a r czimü bölcsészeti
regényében kimutatta az akkori újítók ügyetlenségét. Claudius
Mátyás költő hadat izent a rationalistáknak s megismertette a t i ­
tokzatos Saint-Martint. Stolberg a catholicismusra térve megírta ✓
a K e r e s z t é n y v a l l á s t ö r t é n e t é t , melly könyv nagyon di­
vatba jött. Novalis Frigyes, Hardenbergböl, (1772— 1801), rövid
élete alatt bámulatos tehetséget tanúsított; a természetet az isteni
összhangzat kinyilatkoztatásának, az ember és az egész teremtett
világ közti rokonszenvnek tekintette; vallási és busongó érzelem
sugallta H i t é s s z e r e t e t , [s H y m n u s o k a z é j h e z czimü
költeményeit. A bölcsészetet nemzeti bajának nevezte s Spinosá-
ban és Fichtében tanulmányozta, e két szélsőségben, kik mindent
vagy az én-ben, vagy az istenségben ugyanazonositanak. E kettő
között ingadozva, sejtette az igazat s remélte, hogy az egység maj­
dan az egész világot át fogja ölelni olly módon, miszerint csak
egy tudomány, csak egy szellem lee n d ; a társadalmi bajokra, noha
 — 478 —

protestáns volt, csak az élő és az emberiségre alkalmazott catho-

licismusban látott orvosságot.
Miként az encyclopaedisták Francziaországban, úgy Kant is
azt állította, hogy a tudományt, amennyiben a transcendens meg­
ismerésre, az életre, az emberre vonatkozik, a közjóval megegye-
zöleg akarja megszilárdítani és irányozni. Ámbár tiszteletet tanú­
sított a tapasztalás és a hit iránt, mégsem tudott ellenállam az
újítási áramlatnak, most másrészről a berlini meggondolatlan fecse­
géssel, istentagadó szellemmel és felületességekkel szemben szigorú
bölcsőimet állított fel, mellyről nemsokára beszélni fogunk.
Basedow Bernát, Hamburgból (1723—90), nem közönséges
tehetség, a F i la 1 e t i á b án , vagyis a józan ész rendszerében min­
dig a gyakorlati haszonra irányozta a böícsészetet, mellyet ö amaz
ismeretek okszerű kifejtésének nevezett, mellyek mindenkinek elő­
nyére szolgálhatnak. Czélja volt kimutatni, hogy az ész számára
elégséges az analogia, s népszerűvé tette a metaphysicát. A neve­
lés javítása fölött is elmélkedett, s e czélból helyes szabályokat
és a divatban levőktől eltérő szokásokat ajánlott, minők a szabad­
ban való testgyakorlat, kényelmes öltözködés, rövid haj, nyitott
nyak, melly javaslatokkal ugyancsak m egbotránkoztatta az ósdia-
kat; kiküszöbölte a latint és görögöt, s az emlékezet mellett az
itélötehetség gyakorlását is sürgette.
Voss népies modorban áldolgozta Hómért, Virgilt, Theokritot,
Hesiodot, Horáczot, Shakspearet, anélkül azonban, hogy vissza
tudta volna adni színgazdagságukat. Adelung egy szótárt és nyelv
tant adott ki, mellyek becses müvek, ámbár a tiszta nyelvezetet
a hajdani Meissen határgrófságra és egy bizonyos aranyszázadra
szorította. Az elfrancziásodott irodalom ellen Bodmör Jakab, Zü­
richből, (1698— 1783), kelt síkra, de csak azért, hogy az angolok­
hoz csatlakozzék, kiknek természetes komolysága jobban megfelel
a ném eteknek; lefordította Miltont, a S p e c t a t o r mintájára az
E r k ö l c s r a j z o l ó t irta, közzétette a Minnesangereket, s az ifjú­
ság által támogatva szakadatlan toll- és gunyharcsot folytatott a
visszataszító Gottsched ellen; látta, hogyan emeli egekig N o é
czitnü szegényes költői müvét egy kiváló tehetségekből álló nem­
zedék, melly magát Bodmer tanítványának vallotta.
K'üpstock
Illyen volt Haller kitűnő term észettudós; illyen W ieland;
illyen s valamennyinél nagyobb Klopstock Frigyes, Quedlinburg-
ból (1724— 1803). Az ő Me s s i á a - a (1750—69) többé nem iskolai
 — 479 —

költői mü, mint annyi más, mellyek az ő korában születtek és

haltak meg. A biblia által sugallva, az Istenember életit festi;
minthogy pedig az istenség, melly nincs alávetve szenvedélyeknek,
egyhangúságot szülne, ő azt az apostolok és nemtök különféle jel­
lemeivel és ama dicsénekekkel szövi á t , mellyek helylyel-közzel
felhangzanak lantjáról. A hitetlenek a vallási tárgy iránti megve­
tésből, Gottsched pedig boszuságból amiatt, hogy nem követi az ő
nyomdokait, hevesen megtámadták K lopstockot; ö hallgatott s sze­
génységben tengette életét, mig végre a dán király bizonyos évi
járadékot utalványozott számára. Végül énekelhette: „Te benned
reméltem, égi közvetítő; és ime, befejeztem az uj szövetség éne­
két; véget ért a rettenetes stadium, s te megbocsátottad ingadozó
lépteimet. Fel, f e l! érzem, hogy szivem örömmel van elárasztva;
örömkönyeket sirok. Nem kívánok jutalmat, mert hiszen nem
élveztem-e az angyalok örömeit, midőn Uramat magasztaltam?
szivem mélyéig megindultam ; egész valóm megrendült. Nem lát­
tam e folyni a hivök könyeit? s vájjon nem ők fogadnak-e majd
engemet egy más világban is ugyanazon égi könyökkel ?“ Midőn
szemeit behunyta, a Messiás egy helyét mormogta; egy részletét
énekelték koporsója fölött. Kivánhatott-e ennél ékesszólóbb és t
szebb elismerést ?
Mig Wieland követői egyebet sem tudtak emlegetni mint
Görögországot, Parnassust, Múzsákat, az u j b a r d o k Klopstock
nyomán ismét csak vadászatokkal vagy angyalokkal, germán vagy
keresztény mythologiával foglalkoztak, anélkül azonban, hogy össz-
hangzatba tudták volna hozni a két elemet. Mások ismét a ter­
mészetnek meg nem felelő mezőket és pásztorokat énekeltek, mi­
ként Gesner Salam on; mások egyszerű meséket irtak, miként
Gellert és Pfeffel; némellyek a fegyvereket dicsőítették, ócsárolva
az osztrákokat és magasztalva Frigyest, miként Kleist és Gleim,
á p o r o s z g r á n á t o s . A valódi életet azonban egyik sem birta
megközelíteni.
T ö rté n e le m .
A történészeknél, kik csak saját apró fejedelmeiket és a bi­
rodalom gyöngeségeit látták maguk előtt, hiába keressük a hazafi
és polgár benső érzelmeit, tekintetök szűk látkörre szorítkozik, be­
ható és pontos vizsgálók, figyelmet érdemelnek ismereteik bösége?
de nem müvészetök emelkedettsége miatt. A külföldi példák nyo­
mán a század közepe felé nálok is jelentékeny haladás észlelhető ;
művészi expositió, erőteljes szinezés, forma-szépség azonban soha
 — 480 —

sem volt erős oldaluk. Graye és Guthrye az A n g o l t u d ó ­

s o k t ö r t é n e t é n e k fordítását bocsátották közre helyes jegyze­
tekkel, s itt-ott egész füzetekkel pótolták az eredeti mü hiányait.
Gatterer János Kristóf emelkedettebb szempontból tekintette az
egyetemes történelmet, száműzve az eredeti négy monarchia kép­
telen rendszerét s szokatlan oldalról tüntetve föl az ókort, noha
az iskola lehetetlenné tette rá nézve, hogy azon általános nézletre
emelkedjék, melly mellőzhetlen föltétele valamelly jó egyetemes
történelemnek. Schröckh egy Á l t a l á n o s E l e t r a j z - o t irt. Má­
sok G atterer nyomán tanokat, részleteket, anyagot, ujabb kincse­
ket kutattak, miket azonban minden megválasztás nélkül ad­
tak elő.
Ama forradalom, mellyet Kant az erkölcsi világban létesített,
az események alaposabb vizsgálására vezetett a oka volt annak,
hogy az efféle munkálkodásoknak magasabb jelentőséget és neme­
sebb jellemet kezdtek tulajdonitani; továbbá A v i l á g t ö r t é n e ­
l e m e s z m é j e c o s m o p o l i t i c u s s z e m p o n t b ó l czimü mun
kájában előadta, hogyan kelljen az emberiség haladását bizonyos
a priori elv szerint vázolni, tekintettel lévén az emberiség tökéle-
tesedhetésére, mit az események igazolnak. E rre a pragmaticus
történelem váltotta fel az események száraz elsorolását, mi csak
az emlékezőtehetséget terheli; volt ki inkább bölcsészeti sőt költői
szempontból is fogta fel a történelmet s ezt majdnem epopoea
gyanánt tárgyalta; amennyiben csupán az események lánczolatára
figyelt s nem csupán azt adta elő, amit olvasott, hanem az ebből
m erített benyomásokat és saját ítéletét is. Schlözer Ágost Lajos,
(1737 — 1809) kevésbbé tanult de elmésebb, mint Gatterer, kerülte
ez utóbbinak tévedéseit s a „történelmet az események rendsze­
res gyűjteményének tekintette, mellyek segélyével fogalmat alkot­
hatunk magunknak a föld és az emberi nem állapotáról ama töb­
bé vagy kevésbbé távoli okok nyomán, mellyek azokat előidézték.11
Többé tehát nem lehetett leirni az egyes népek történetét az em­
beri nem sorsának általános méltatása nélkül; illy módon a törté­
nelem függetlenségre s emelkedett és tudományos szellemre tett
szert. É s z a k e g y e t e m e s t ö r t é n e i m é-ben tömérdek mesét
elvetett; ö volt az első, ki napvilágra hozta a statistikát, noha
helytelenül já rt el részben, amennyiben a népeket csak a lélek-
szám szerint méltatta. Az ö T ö r t é n e t i és p o l i t i k a i l e v e ­
l e z é s e , mellyben a napi események fölött elmélkedett, a cabine-
teket is gondolkozásra késztette; ama gunykaczaj azonban, mellyet
 — 481 —

az apró államok nyomorúságai és a német alkotmány fonákságai

fölött keltett, nem vonta maga után a javítás eszközeinek für-
készését.
Vele együtt említendők Remer Gyula Ágost és Spittler L a­
jos Timoteus , melly utóbbi E g y h á z i t ö r t é n e l m e t i r t , az
E u r ó p a i á l l a m o k t ö r t é n e t é n e k v á z l a t á - b a n pedig a fi­
gyelmet nem a csatákra és trónokra, hanem más valamire irányozta.
H erder.
Mellőzve Adelung müvét A z e m b e r i s é g m ű v e l ő d é ­
s é r ő l , Iselin A z e m b e r i s é g t ö r t é n e t e czimü munkáját és
Meiners müvét, mellynek czime : A z e m b e r i s é g t ö r t é n e t é ­
n e k f o g l a l a t a , áttérünk Herder János Gottfriedre, Mohrungen-
böl (1744— 1803), ki érezvén a népdalok fontosságát, a N é p e k
s z ó z a t a i czimü, s nem csak északra, hanem minden országra
kiterjedő gyűjteményt bocsátotta közre. Úgy találván, hogy a
szép és nemes eszméi inkább a nemzetiségben mint az egyesekben
ismerhetők fel, olly történetét akarta nyújtani az emberiségnek,
melly Istennek müveiben nyilvánuló szándékain alapulna; ezért
G o n d o l a t o k a z e m b e r i s é g t ö r t é n e t e f ö l ö t t czimü
könyvében, mellyet már máshol elemeztünk, (I. könyv, 29. lap.)
elejénte, igen helyesen, a legrégibb hagyományban keresi minden
bölcsészet és mythologia kulcsát , később azonban némelly, bi­
zonytalan érzelmek nyomán felállított phantasticus értelmezések
által el engedi magát téríttetni a helyes iránytól; a pantheismus
felé hajolt, ámbár megvetette Voltairet.
MüUer.
MűMer János, Schaffhausenböl 1752— 1809), helyet és néze­
teket változtatott s majd ez majd amaz irány felé hajolt anélkül,
hogy akár rombolni, akár újraépíteni szándékozott volna ; meghalt
mialatt 1833-ik füzetét javította. Legjobb müve A h e l v é t s z ö ­
v e t s ó g t ö r t é n e t e , mellyet hazafias lelkesedés s a természeti
szépségek iránti szellem emelnek. Ezt szokta m ondani: ^Rous­
seau feltárja előttem az irás művészetének mindenhatóságát. Nem
ragadott e ő el mindenkit Európában, ki képes gondolkozni? nem
fekszik-e lábainál az egész világ, kivéve honfitársait ? Én is birni
akarom tehát eme hathatós eszközt. A népvándorlástól Eras-
musig dadogtak ; Erasmustól Leibnitzig írtak ; Leibnitztól Voltai-
reig okoskodtak; én beszélni fogok.“ A fellengös hang azonban,
mellyet müvében használ, nem fér össze a történelem m el; a rész­
letekbe fojtja az általános érdeket s nem ismeri a művészet leg-
xvii. 31
 — 482 —

főbb szabályát, a művészet elrejtését. E g y e t e m e s t ö r t é n e t ­

ében is az egyes tényekre figyel, valamelly általános eszme nél­
kül ; eine müve továbbá riem egyéb mint vázlata ama leczkéknek,
meliyeket tanítványai előtt tartott, emellett azonban elismerést ér­
demel azért, bogy nem hajolt meg a gúnyolódó divat előtt, s min­
denkor rokonszenvet tanúsított a szabadság iránt.
Í té s z é t. — L e ssin g .
Lessing Efraimot, Kamentzből (1729— 81), illeti meg az ér­
dem, hogy felszabadította az itészetet amaz iskola nyűgeiből, melly
Batteux nevére esküdött, s hogy uj prózával s a szép uj ismérve­
ivel (criterium) ajándékozta meg hazáját. Vizsgálat tárgyává tette
ama külföldi drámákat, meliyeket korában elő szoktak a d n i, s a
term észetességet védve a franczia színpad conventionalis szabályai
ellenében, elég bátorsággal birt megróni Voltairet, nem egyes
részletek, hanem a jellem ek és érzelmek miatt; továbbá hogy ki­
küszöbölje a nyegle szenvelgést, nem rettent vissza a köznapias-
ságtól. Számos hirlapi czikkekben védte a német irodalmat a ber­
lini akadémia ócsárlásai ellen , s lehet mondani , hogy általa
nyert életet a szépészet. Már Winckelmann szokatlan elmeéllel
kezdte figyelem tárgyává tenni Róma műemlékeit; s A s z é pmü-
v é s z e t e k t ö r t é n e t é - b e n az elméletet a valósággal párosítván,
uj nézletekböl indult ki, bármilly kizárólagos tisztelője volt is a
régiségnek. W inckelmann követői teljesen idealisták voltak, ami-
értis Lessing vissza akarta őket téríteni az egyéniségre, a valóra.
S noha az ellenkező tulságba esett, mégis elismerés illeti azért,
hogy a természetest védte a mesterkélt ellen s visszaszorította a
classicus cziczomát és a franczia szertartási szabályokat. Kijelöl­
vén A k ö l t é s z e t é s a f e s t é s z e t h a t á r a i t (1765), uj élet­
re ébresztette az itészetet, hátrányára szolgált azonban, hogy
nem ismerte a hajdani művészet mesteri term ék eit; az alkalma­
zásnál téveseknek bizonyultak némelly tanai, éspedig a legsar­
kalatosabbak; téved, midőn a festészetet a plasztikai művészetek
határai közé akarja szorítani, áthághatlan korlátot állit fel a szép­
művészetek között s külön helyet jelö l ki a költészet számára,
melly pedig valamennyinek lelke.
Erre igen sokan kezdették a szép ismérvéit vitatni. Baum-
garten, Berlinből (1714—6*2), W olf s általa Leibnitz tanítványa,
volt az első, ki rendszeies alakba öntötte az Ízlés elméle­
tét, mellyet ő A e s th e ti c á-nak czimezett s elválasztván az
exegesistöl, a szép gondolkozás művészetének nevezte és mintegy
 — 483 —

érzelem gyanánt tüntette fel, miáltal az erkölcstantól lön függővé.

Elméletire és gyakorlatira osztotta fel, s a szépet a tökéletes ér­
zéki megismerésbe helyezte, melly utóbbi abban áll, ha gondola­
taink között egységet hozunk létre s ezt úgy az elrendezés mint
a gondolatok és tárgyaik kifejezésének csínjával párosítjuk; emez
előnyökkel ellentétben állanak a gondolatok között létező ellen­
mondások, az eszmék és tárgyak zavara, a téves vagy rósz kife­
jezés. Ez csak első kezdeményezés volt, ö utána azonban az
aesthetica Mendelsohn, Eberhard és Sulzer fáradozásai folytán ön­
álló létre tett szert, s a bölcselem egy részét képezte. Az emlí­
tettek közül Sulzer, hírneves metaphysicus, A s z é p m ü v é s z e -
t e k á l t a l á n o s e l m é l e t é t adta ki (1772), melly müvében
valódi rendeltetésökhöz akarta azokat visszavezetni, mi nem más,
mint a társadalom javának előmozdítása s jó polgárok képzése a
szép segélyével. Tieck, Hagedorn a festészethez és az ókori köl­
tészethez fordultak; Herder, Heinsius és Göthe a művészet egész
uradalmát felölelték s a lélektanra alapították a szépészetet; Schil­
ler Kant tanait alkalmazta az aesthetikára.
S ch legel.
Schlegel Vilmos, Hannoverből, a legterjedelmesebb és legbe
hatóbb drámairodalmi folyamot nyújtotta. Testvére, Frigyes (1772—
1829), azon felfogásból indulván ki, hogy valódi tudomány csak
az egésznek ismeretével létezhetik, a legkülönfélébb nyelvek tanul­
mányozásához fogott s a rómaiak, görögök, chaldaeusok, hinduk
kortársává tette m agát; az eredeti eszméket kifejező szavak ösz-
szehasonlitásából az emberek közös eredetére vont következtetést;
A z ó é s j e l e n k o r i i r o d a l o m t ö r t é n e t é b e n (1811)
kimutatta, hogy képes felfogni, mennyi nagyot és szépet nyújta­
nak a görögök költészete, a római szellem, a héber inspiratio, a
jelenkorbeliek messzeterjedő ism eretköre; mindezt azon czélra irá ­
nyozta, melly szerinte egyedül képes a tudományok és művésze­
tek újbóli felvirágzását eredményezni, s melly nem egyéb, mint a
hit összeegyeztetése a tudással. Ezen figyelő szellem szigorú vizs­
gálat alá vette a classicusok szövegeit s igyekezett mennél jobb
kiadásokat eszközölni; később bátorságot m eritve a sok kutatás­
ból, kétségeket gerjesztett az ókori müvek fölött, némelly részle­
teket kiküszöbölt belölök, nyelvészeti érvekkel támogatta Vico
bölcsészeti ujitásait, mellyek folytán Homér eszményi typussá lön.
Illy módon egy uj irányú Ítészét honosodott meg, melly nem csu­

31*
 — 484 —

pán azt fejtegeti, ami volt, hanem keresi azt is, ami lehetne, föl­
tevéseket dob a lehetségek tengerébe s abból, mit a legkülönfé­
lébb szellemek létesítettek, kim utatja, hová juthatna egy ujabb
szellem.
Nemes férfiak szövetkeztek a tudományok védelmére, az ér­
zelmek felbuzditására, a hazai emlékek felelevenítésére; a tudósok
közeledtek a tudatlanokhoz; társulatok és gyüldék alakultak, ha
nem egyébért, újságok olvasása végett. A német irodalom ismét
föllélegzett, s ha elejénte a franczia és a classicus mintákat utá­
nozta, most fölébredt benne a függetlenség ér?ete, s az angolokat
véve mintaképül, megpróbálkozott az eredetiség esélyeivel. Német
forrásokból m erített Bürger Ágost, (1748—94), ki viszontagságtel­
jes élete folytában népszerű költővé lett, népdalaiban népies ha­
gyományokat dolgozott fel, bizalmas hangot és kevéssé válogatott
kifejezéseket használva, mellyektöl azonban néha a fönségesig is
fölemelkedik. A gyöngéd Hoity telve van a közeli halál elöér-
zetével.
A h u m o r i s t i k u s o k atyja Lichtenberg György, ki, miként
Lessing, a kinyilatkoztatást egy ujabb phasisnak tekintette az em­
beri szellem haladásában s mindent spiritualisálni igyekezett; gú­
nyolta kortársainak képzelgéseit s A f a r k a k p h y s i o g n o m i a -
j á-ban (1778) Lavater elméleteit parodizálta.
S s in m tt v észét.
A szinmüvészetben, Lohenstein után, a dagályosság honosodott
m e g ; a színészek, teleaggatva arany papirossal, pöffeszkedve és
hegyesen, oldalukon gyiklesövel s vitézi öltönybe bújva jelentek
meg a színpadon, ordítva, hadonázva. A hazai term ékek helyett
inkább Corneillet és Moliéret s az olasz bohózatokat fordították és
adták elő, midőn azonban Stranitzki 1708-ban egy német vígjáté­
kot hozott színre Bécsben, a tapsviharnak se hossza se vége nem
volt, s a hülye Hanswurst feledésbe ment. Lessing, ki hasonlithat-
lan drámai bírálatokat bocsátott közre, maga is irt néhány szín­
müvet, mellyek közül említendők : B a r n h e 1m M in n a , telve mu­
lattató élénkséggel; S a m p s o n S á r a , siralmas dráma Diderot
declamatiói nélkül; G r a l o t t i E m i l i a , mellyben a római Virgi­
nia esetét saját hazájába helyezi át. — Tanítványa, Engel, he­
lyes szabályokat bocsátott közre a mimikáról. Ifland és Kotzebue
vigjátékai már sokkal gyöngébbek, inkább a hatásra mint a tár­
sadalom élethü festésére törekednek, müveikbe erkölcsi prediká-
cziókat szőnek s eszményítik a vétkeket és erényeket.
 — 485 —

S ch iller.
Kitűnő nyomokat hagyott a színpadon Schiller Frigyes, Mar-
bachból (1 7 5 9 —1805). Klopstock olvasásából vallási és erőteljes
érzelmeket merített, első szerzeményeiben azonban ö is követte a
század irányát. A R a b l ó k b a n azon társadalommal szemben,
mellyben annyira túlsúlyra kerekednek a kétszinüek, hogy még
erényeseknek is látszanak, a rablók bűnös de nem aljas társulatá­
nak csábitó képét nyújtja; olly nagy volt e mü hatása, hogy több
ifjú odahagyta a polgári életet s az erdőkbe ment. Az Á r m á n y
é s s z e r e l e m - b e n újólag a kiszámított önzés diadalát tünteti föl
a nemes ifjúi érzelmek fölött, mellyek képtelenek meghajolni a go­
nosz világ igényei előtt. Úgy D o n C a r l o s mint A F i e s c ó k
ö s s z e e s k ü v é s e telve vannak az akkortájban lábrakapó köz­
társasági eszmékkel, a bizonytalan javítások előérzetével, mindez
azonban más korbeli személyekre lévén alkalmazva, ezek nem
birnak a költői igazság kellékével. Ezen darabok érdemessé tet­
ték öt arra, hogy a Convent franczia polgárnak nevezze ki, mi­
dőn azonban az illető levél megérkezett, az ebben aláirt hat con-
vent-tag már egytől-egyig erőszakos halállal múlt ki, és Schiller­
nek alkalma volt felismerni, milly messze állanak egymástól a csá­
bitó elméletek és ezek alkalmazása.
Shakespeare termékeny változatossága, mély pathosa és ha­
talmas eredetisége távol állanak Schillertől, ki mint századának
gyermeke, csökkenti személyeinek igazságát, az által, hogy más
kor eszméit és érzelmeit tulajdonítja n e k ik ; dogmatizál, midőn
festenie és megindítania kellene; nem alkot valódi lényeket, mint
az angol k ö ltő , de kedveseket erkölcsi jellemök miatt, melly
ujabb szerzeményeinek fővonását képezte. Ugyanis az erényes el-
tökélések és a minden erkölcsi tekintély visszautasítása közötti
küzdelem elidegenítette Schillert a társadalomtól s müveiből gyak­
ran a kétség némi kinos érzete vehető ki, mig végre Kant böl­
csészeié ha nem is nyugtatta me» teljesen, de legalább meggyőzte
öt arról, hogy az Isten eszméje és a kötelességérzet szükséges föl­
tételek az ember létezésére nézve, s hogy tisztelettel kell megha­
jolnia bizonyos titkok előtt. Ezen tudat megszerzése után úgy
lyrai mint drámai müveiben magasabb forrásból merített lelkesü­
lést, s az ember erkölcsi részének az anyagi fölött nyert diadalá­
ban, a szabadakarat hatalmának feltüntetésében és abban kereste
az érdekességet, hogy mint mondá, a kor magas feladatához méh
tó müveket hozzon létre. Ekkor irta a W a l l e n s t e i n czimü
 — 486 —

trilógiát, melly közelebb áll a történethez és óriási jellemeket tar­

talmaz, mellyek bárdolatlanságát azonban a művészet enyhíti;
ezen müvében a gonoszság diadalai mellé mindenkor a jóság és
erény bizonyos eszménye van helyezve correctivum gyanánt. Ezen
érzelem lelkesíti S t u a r t M á r i a , T e l i V i l m o s és Az orle-
a n s i s z ű z czimü müveit is, ámbár a természet ezen megnemesi-
tésében inkább bizonyos metaphysikai minták mint a valódiság
állottak lelki szemei előtt, mi őt is amaz eredménytelen kutatásra
ösztönözte, melly az ész valóságos gyötrelmét képezi. Ezt irta
ugyanis: „Mindinkább és inkább meggyőződöm, hogy nem szü­
lettem költőnek; ha keletkezik is bennem ollykor némi költői su­
gallat, ezt metaphysicai tárgyak fölötti folytonos elmélkedéseimnek
köszönhetem.“
Drámái a weimari udvarnál kerültek szinre, mellyet braun-
schweigi Anna Amália kormányzása alatt Thüringia Athénjének
neveztek. Itt a tudósok szine-java békét élvezett a hétéves háború
és a 72-iki éhség szerencsétlenségei között; Seckendorf, Einsiedel,
Knebel, Voigt, Musaeus a beszélyiró, Herder, ki Richter szerint
inkább költészet mint költő volt, Bertuch, ki megteremtette Wei-
marban az ip art; Ifland, ki ott saját vigjátékait hozta szinre; Wie-
land, a herczeg nevelője. Göthe (Wolfgang, majuai Frankfurtból)
személyesen alakított és vezetett egy színházat kevés választottak
számára, kik előtt az összes nemzetek mestermüveit bemutatta,
a különféle viseletek legszakértőbb és szabatosabb utánzásával.
Néha egy ókori színpad tárult a nézők elé, a kar az orchestrum-
ban foglalt helyet s Terentius valamellyik vigjátékát, vagy az Iphi -
g e n i á t adták elő; máskor ismét Shakespeare drámái kerültek
szinre, vagy az indiai S a k u n t á l a, Schlegel által fordítva, Vol­
taire M a h o r a e d j e, Racine P h a e d r á j a, Gozzi Károly bohósá­
gai, Schiller és Göthe fordításában.
Göthe.
Schiller szelleme eme nyugalmas élvek között folyton tépe-
lődött, teste is feloszlásnak indult s meghalt 1805-ben. Ekkor
Göthe lett a német irodalom legfőbb képviselője (1749— 1832);
lantos, hős, drámai, regény-költő, itész, természettudós, s minde­
zen különféle fajokban a tökély tetőpontját érte el. Első müve
W e r t h e r volt (1774), fájdalmas kifejezése ama társadalomnak,
melly nyugtalanul tépelődik a roskadozó múlt és egy olly jövő
közti bizonytalanság közepett, mellyet mindenki epedve óhajt anél­
kül, hogy módot látna annak elérésére, — melly saját benső ki-
 — 487 —

olthatlan tettvágya és a tényleges világ egyhangú nyűge között

vergődik. Göthe valóságos öngyilkosságokat idézett elő W ertherjé-
vel, s temérdek utánzóra talált, kiket ö A s e n t i m e n t a l i s m u s
d i a d a l á - b a n gúnyolt ki, V i l m o s m e s t e r u j o n c z k o d á s á-
ban pedig megczáfolta az öngyilkosságot. Az ő sorsa ugyanis
mindenkor az volt, hogy midőn valamelly mestermüvet bocsá­
tott közre, rendesen egész raja támadt az utánzóknak, kiket ő
aztán kigunyolt, m ire , miként a k ig y ó , levetvén régi mezét,
megint egészen uj arczczal lépett elő.
Első drámai kísérlete B e r l i c h i n g e n i G ö t z volt (1773),
mellyben hatalmasan személyesíti a hűbéreseket létök utólsó sza­
kában s szabályok és arány nélkül, tarkabarkán miként a termé­
szet, hoz fel bárókat, papokat, minnesangereket, czigányokat, né­
pet, titkos törvényszékeket, az egész német társadalmat. Mellő­
zöm majd görög, majd olasz, majd idegen tárgyak fölött tett kí­
sérleteit, mellyeknél mindig át tudta magát helyezni ama társa­
ságba, mellynek rajzolásához fogott. Leghíresebb drámai müvé­
ben, a F a u s t-ban, az egész mindenséget öleli fel, Istentől a csi­
gáig, a paradicsomtól a bolygótüzig, a királyi palotától az arany­
csináló lombikjáig. Faust tudomány és élvek után vágyva, ezen
czélja elérése végett szerződésre lép az ördöggel, ki gúnyolja az
emberiséget s csupa anyag és érzékiség, ki soha sem emelke­
dik a kézelfogható érdek fölé, csak a gyönyör után vágyódik,
minden erény) minden szenvedés, minden nemesebb érzelem ellen
tud valamelly gúnyos megjegyzést felhozni. Mephistopheles meg­
adja neki a tudományt, de feltárja előtte annak haszontalanságát, szere­
lemre gyulasztja,egyúttal azonbana gyalázat és nyomor örvényébe taszít
egy ártatlan leányt, amidőnis ezt mondja róla : N e m a z el s ő. Illymó-
don sodorja magával asziv emberét az ész embere, s minden csak arra
szolgál, hogy kiemelje Mephistophelest, a megtestesült gonoszt. Margit,
ki csupa tiszta szerelem, ellenállhatlanul ragadtatik a bűnre, a gyermek-
gyí Ikolásra, a bitófára. Faust, miután kedvese elveszett, a nagy
világba dobja magát, látja a politika gyalázatosságait, a tudomány
tévedéseit, a vélemények badarságait, mig végre minden egy sze­
mélytelen egységben ér véget.
Itt tehát a rósz létezésének ugyanazon problémája fejteget-
tetik, melly már Jób lelke előtt is feltárult ; mig azonban az arab
a vigasztaló Gondviseléssel oldja meg a kérdést, Göthe a vak­
merő és hitetlen bírálat századában csak gúnyt, gőgöt, kétségbe­
esést-talál, s állítja a végtelen, örök és helyrehozhatian rósz léte­
 — 488 —

zését. Ezen bonyolodott és kimagyarázhatlan dráma, melly ben

mindenki azt találhatja fel, ami neki tetszik 1), nagy hatást gya­
korolt a németek jellemére, egész raja támadt a szkepticusoknak,
kik gúnyolták a tudást, nem hittek a szerelemben, s kik megta­
gadták az eszményiséget, hogy müveiteknek és hitetleneknek lát­
szassanak. Göthe mitsem törődött mindezekkel. „ N y u g o d t
h o m l o k k a l é s l á n g o l ó k e z e k k e l " alakitja személyeit;
függetlenül saját egyéniségétől, sziv nélkül, sőt kérkedve saját ér­
zéketlenségével, csupán az alakra, a hatásra és arra fordítva min­
den gondját, hogy mint tükör tüntesse fel ama képeket, mellyek
rá behatást gyakorolnak. Majd görögnek gondolnók, majd Pro-
pertiussal versenyez, majd ismét Keletre, a kereszténység bölcső­
jéhez, vagy a minnesangerek közé helyez át bennünket; mindez
bájoló egyszerűséggel, merész képekkel, a kifejezés bámulatos haj­
lékonyságával történik, melly majd kellemdús, majd magasztos,
amint épen akarja.
Ezekhez járulnak még temérdek hirlapi czikkek, forditások,
értékes dolgozatok a láttán és növénytan fölött, megszámlálhatlan
levelek; mindezekfolytán határtalan, de nem ellenmondás nélküli
tiszteletre tett szert. A szép csak a szerencsés előadás (expo­
sitio) eredménye, irja Göthe 2), s úgy látszik, hogy csakugyan ez
volt az ő jelszava. Hasonlithatlan szinezö; ami azonban a lénye­
get illeti, előtte mindegy a haza és a külföld, Brama, Jupi­
ter és Krisztus ; neki minden vallás és böloselem jó, jó az angol
és a török kormány, Bayle és Bossuet, jó az, ami v a n ; okosság
mindenkit beszélni és tenni hagyni; boldogság, ha a biztos .part­
ról szemlélhetjük azt, kit a vihar hány. Ezen kiszámított önzésé­
ben részvét nélkül látja keletkezni és eltűnni a véleményeket;
látja hazája és a világ háborgását anélkül, hogy az benne érde-
*) „A hírnév és n épszerűség többször in k áb b hiányokkal, m int valódi érde­
m ekkel szerezhetők meg. — Faust-om főleg h a tá ro za tla n sá g a és hom álya miatt
te ts z e tt; egy m egfejthetlen problém a é lv e ze tét n y ú jto tta. O lvasóim nak különö­
sen az első rész hom ályos légköre volt. inyökre. Sohse fü rk é s z n é te k túlságosan
azon eszm ét, m elly e m űvem et sugalta. Faust egy sa játsz erű k ü lö n cz sé g ; az első
rész m inden jelen ete bevégzett egészet, e lszig ete lt képet, külön v ilá g o t alkot.
G il Blas, Don Juan sőt az Odysaeának is ugyanazon elv képezi a la p ját. Az
első rész egy szenvedélyes és egyszersm ind fájdalm as, k övetkezésképen érde­
kes helyzetből folyik. A m ásodik egy tágasabb, m agasztosabb, tisztáb b , kevésbbé
szenvedélyes világ o t tá r fel. Soha sem fogja m egérteni Faust befejezését az, ki
nem élt egy k e v eset és nem figyelt m eg so k a t." íg y G öthe E ckerm annhoz:
Geaprache m it Göthe.
’ ) Kunul und Alterthum 11(5, 181, 1,
 — 489 —

két költene; nelu szüksége van tisztán tartani saját vizeit, hogy
visszasugározzák a partokat. Küzdött, igaz, a Voltaire-féle cynis-
mus ellen, de csak azért, hogy a közönyösségbe m erüljön; tapsolt
egynémelly feltűnő tehetségnek, de csak azért, mert viszont ma-
gasztalásokat várt tőle, kész lévén mindenkit lesújtani, ki az ő
istenségét megtámadni merészkednék. Különben nem vezette ko­
rát, ámbár ez neki, a lángésznek hatalmában állott volna, ellenke­
zőleg ő is sodortatni engedé magát az ár á lta l; nem támogatta
hazája nemzeti lelkesedését az idegen ellen, sem a szabadság ki-
vivása végett tett erőfeszítéseket, amiértis azok között foglal he­
lyet, kiket bámulnak, de nem szeretnek, kiknek a hatalom hízeleg,
de nem fél tölök, kiket tisztel, de nem áld az utókor.

HUSZONHARMADIK FEJEZET.

Bölcsei em.

Németországot kiváló érdem illeti meg azért, hogy a jelenkorban

a legfontosabb lépést tette meg a bölcselem teré n , olly lépést,
melly alapul szolgált minden későbbire nézve. Mielőtt ennek fej­
tegetésébe bocsátkoznánk, vizsgáljuk, hol állott akkor a tudomá­
nyok eme tudománya, melly minden mást felölel és megítél.
Locke bölcsészeiének, bármilly elégtelen volt is, érdemül
rovandó fel, hogy népszerűvé l e t t ; némellyek talán nagyonis köz­
napinak mondanák ama túlságos felületesség miatt, melylyel a
szellem tényeit magyarázza, ügyesen átugorva mindenen, minek
megoldása nehézségekkel járna. Hogyan keletkezik a lényeg (sub­
stantia) eszm éje? Alig tűnt fel Locke előtt eme kérdés, tagadta
azon eszme létezését, mert nem lehet levezetni az érzékekből s
azért nem egyezik meg az ö alapelvével, melly szerint nekünk
közvetlenül az érzéki észrevevések szolgáltatják a kivülünk fekvő
testek eszméit.
Az öt vakon követő tömeg elfogadta állításait, d’ Alembert
azonban, noha öt a metaphysica Newtonjának m ondotta!) észre­
vette, hogy két dolog vár megfejtésre. Minthogy az érzéki kép­

l) N ew ton 1693 k i szept. 16-ról azt irta L oekénak, hogy '6 azon nézetben
van, m iszerint L ocke m inden erkölcs a la p já t fe lfo rg a tja azon elvvel, m ellyet első
könyvében felállított, m iértis öt H obbes hívének te k in te tte . — L ásd azon le v e ’
let, m ellyet D ugald S te w a rt az Encycl. brittan, előszavában közölt.
 — 490

zetek a lélek belső módosulásai, hogyan tűnhetnek fel ezek kívül­

ről ? hogyan tűnhetnek fel előttünk a szagok, a hang, a hideg, a
meleg, mellyek a lélekben vannak ollyképen, mintha a testekben lé­
teznének ? hogyan gondolhatjuk azt, ami kívülünk van ? Továbbá az
érzékek különféle, egymástól független képzeteket szolgáltatnak ne­
künk: hogyan vezeti tehát ezeket a lélek valamelly egyedüli tárgy­
ra ? egy hólapdát tartva kezemben, hideget, ellenállást, súlyt érzek:
hogyan egyesül eme három érezhető,külön tulajdonság a hólapda egy edüli
eszméjében? Mindezek elodázhatlan fontosságú kérdések, s azért való­
ban csodálnunk kell, hogyan tagadhatta ő mégis a lényeg eszmé­
jét s zavarhatta ősszé a külső érzéki észrevevéseket a felölök ho­
zott Ítéletekkel. Condillac István abbé, Grenobleból, meg akarta
magyarázni a d' Alembert által felsorolt nehézségeket, de még
csak meg sem értette azokat, mert a megismerés anyagából, és
nem alakjából indult ki.
Condillac.
Miként Locke Baco, úgy Condillac (1715—80) Locke nyo­
mán haladt tovább, s azon érdemet tulajdonítják neki, hogy ért­
hetővé tette őt, noha azt is kérdeni lehetne, vájjon csakugyan meg­
értette-e? Condillac valóban úgy tünteti fel Loekét, mint aki csu­
pán az érzéki észrevevéseket engedte meg, holott Locke, ha szük­
ségesnek tartja is az érzéki észrevevést, azért nem zárja ki az
ész egyéb munkálkodásait; annyi bizonyos, hogy nem magya­
rázta meg ezeket s csupán Cartesius ellen szándékozott sikra-
szállni, ki az ítéleteket megelőző eszméket tételezett föl. Condil­
lac azonban kiküszöbölte azon igen csekély rést is, mellyet Locke
a gondolkozás számára meghagyott, amennyiben a figyelést csu­
pán észrevett érzéki behatásnak tekintette.*). 0 tehát mindent
az érzékekre viszen vissza s a lelket szenvedőleges létezési mód­
nak á llítja ; az embert egy rangba helyezi az állatokkal s szerinte
a lélektan is csak a zoologia egyik ága. Az ember tehetségei csak
valamelly első érzéki észrevevés különféle kifejlődése. A megfigyelés
az érzékek által feltüntetett tárgy észrevevése; ha kétszeres, össze­
hasonlításnak neveztetik; ha a megfigyelés tárgya távoli, ez az

’) L ocke (m ondja Condillnc) eszm éinknek k é t forrását k ü lö n b ö z te ti m eg :

az é rzé k ek e t és a gondo lk o zást. H elyesebb lenne csu p á n e g y et ism erni el, ré ­
sz in t m ert a gondolkodás keletkezésében nem egyéb, m int m a g a az érzéki észre­
vevés, ré szin t m ert az nem a n n y ira az eszm ék forrása,jm int in k áb b am a csatorna,
m ellyen á t azok az é rzé k ek tő l sz á rm a zn a k ." T raité des sensations. 1754
 — 491 —

emlékezet: érezni két tárgy különféleségét vagy hasonlóságát, íté­

let ; az ítéletek egymásutáni következése a gondolkodást képezi;
valamelly ítéletet hozni le egy másikból, melly amazt magába zárja,
annyit tesz, mint okoskodni; vagyis nem lehet okoskodni érzéki
észrevevés nélkül, s mindezen tehetségek foglalata értelemnek ne­
veztetik. Ha az érzéki észrevevéseket mint kellemeseket vagy
kellemetleneket veszszük tekintetbe, rájöttünk az akaratra vonat­
kozó tehetségek keletkezésére, mi nem egyéb, mint a remény által
szilárddá tett vágy. Az értelemre vagy az akaratra vonatkozó
összes tehetségek egyesülése képezi a gondolatot, melly követ­
kezésképen az érzéki észrevevés által hozatik létre.
Ezen egységet valóságos csodának tekintették ; nagy dolog­
nak látszott, hogy a tárgy egészen kiküszöböltetik s a lélek leg­
tevékenyebb tehetségei is egy szenvedöleges elvre vitetnek vissza.
Akkor, midőn mindenfelé a tapasztalást hirdették, nagy tetszésre
talált az élettelen szoborról vett hasonlata, mellyet a bölcsész te t­
szése szerint ruház fel egyik érzékkel a másik után. A szaglás,
a látás, a hallás, az izlés nem elégségesek arra, hogy meggyőzzék
a szobrot arról, miszerint kívüle is létezik valami, minthogy csu­
pán benső módosulásokat hoznak létre benne, továbbá nem érezte­
tik vele a hideget és meleget. Minthogy azonban a szobor mo­
zog, érintése ellenszegülésre talál s igy észreveszen valamit, mi
nem ö m ag a ; a szilárdság ezen érzése ama hid, mellyen értelme
kihatol önm agából, s az e m e t é n y b ő l származó s a szokás
által megkönnyítőit ítéletek segélyével bizonyossá leszen a testek
létezéséről. Ezt akkor analysisnak nevezték s nem találkozott
senki, ki igy szólt volna hozzá: „Ezen föltevés képtelen, mert az
ember lényegéhez tartozik, hogy el legyen látva minden érzékkel,
s az értelmi élet számos tehetségek együttes, és nem egymásutáni
gyakorlását hozza magával. De hogyan tulajdonithatja ön a
tapintásnak az itélethozás képességét, ha ez egészen belső s nem
vonatkozik testünk vagy a kívülünk létező tér egy pontjára sem?
hogyan beszélhet észrevevésekröl ön, ki mindig csak föltevések­
ből indul ki, minő ezen szobor, vagy a pusztaságban elhagyott
két gyerm ek?"
Condillae, mint gyönge okoskodó, megelégszik a dolog külső
héjával; nincs fogalma az ok eszméjéről; hisz az érzéki észreve-
vésben, de nem kérdi h o g y a n történik; minden előhaladást
amaz ügyességnek tulajdonit, melylyel a nyelvet használjuk, de
nem keresi, honnan nyertük ezen ügyességet. Az ellenvetésekre
 — 492 -

mindig csak állításokkal felül; minduntalan csak a z é r z é k i ész-

r e v e v é s á t a l a k u l á s á r ó l beszél, de soha sem jelöli meg,
milly módon, s honnan veszi az uj elem et; s ha az érzéki észre-
vevés érez, itél, elvon, tart stb., ez akkor nem más, mint nevét
változtatva, a lélek.
Az eszmelánczolás (concatenatio idearum) szerinte csak szo­
kás; valamelly érzéki észrevevés keletkezésekor a többiek is utána
jőnek, a szokás ereje által egymásba fűzve. Az érzéki észrevevé*
sek és szokások azonban nem emelik az embert az állatok fölé, a
benyomás nem hozza magával az általánosságokat, az összehasonlí­
tásokat, az ítéletet. Mindezt tehát a szó nyújtja. A nyelv és
gondolatok közti viszonyok kérdését Locke említette, de csak fu­
tólag; Gondilláé szintén felhozza a kérdést és állítja, hogy a jelek
szülik a gondolkodást, az elvonást (abstractio), az okoskodást ég
amaz egyéb tehetségeket, mellyek folytán az ember értelme fölötte
áll a barmokénak; a nyelvnek köszönjük az eszmetársitás szoká­
sát, miáltal bölcs következtetések származnak az em lékezetből; az
ember a beszéd által ju t az értelem és műveltség csodáinak bír
tokába; általa gondolkoznak az érzéki észrevevések.
Mindazonáltal maga a gondolat eme hatalmas ébresztője oka
a tévedéseknek is, midőn az ember a nyelv általánosságaiban ka­
landoz, s a valósággal cseréli föl az általa alkotott abstractiókat.
A beszédet tehát lehetőleg közel kell hoznunk az érzéki észreve-
véshez, az összetett eszméket egyszerűkre kell feloldanunk s az
érzékek által nyújtott biztos képig hatolnunk.
A nyelv tanulmányozását érdemül tulajdonítják Condiilacnak,
de ha ő részletesebben kifejtette is ezt és az értelem munkálko­
dását, ájtala semmi lényeges gyarapodást nem nyert a bölcselem.
Már Cartesius után belátták, hogy nem foghatja fel a nyelv kü­
lönféle elemeit az, ki nem ismeri a gondolat elemeit és alakulását
s hogy ennek megismerésére épen a nyelv megfigyelése által jut­
hatni el, mintamellyben és az öntudatban oszlik elemeire a gondo­
lat ; ezért a nyelvtan a nyelv és a gondolat közti viszonynak te­
kintendő. Némellyek ennekfolytán általános nyelvtanokat szerkesz­
tettek, s ezek között első volt a port-royali, mellyben már meg­
különböztetés tétetik az alanyi és tárgyi szók között, vagyis mely-
lyek gondolataink tárgyait, vagy azok alakját és módját jelentik,
ama különböző tekinteteket, mellyek alatt a lélek a tárgyakat te­
kinti.
íme tehát a nyelv arra vezet bennünket, hogy ismereteink­
 — 49,3 —

ben tárgyi és alaki elemeket találunk ;. ez ellentétben állott Locke

tanával, minthogy a viszony eszméi nem az érzéki észrevevésekből,
hanem a lélek syntheticus működéséből származnak. Condillac
nem ismerte ezen megkülönböztetést; mi megmentette volna őt az
átalakult érzéki észrevevés tévedésétől. Ő, mint pap, nem ment
a végső következtetésekig; noha anyagelvileg okoskodott, az ér­
zéki észrevevések székhelyét mégsem a test szerveibe, hanem a
lélekbe helyezte, sőt egyenesen az idealisták között foglalt helyet,
állítván, hogy mi csak saját gondolatunkat ismerjük !).
H u n ié .
Az érzéki észrevevések tanát nagyobb elmeéllel és bátorsággal
vitték a végkövetkeztetésekig Angolországban. Hume Dávid, Edin-
burgból (1717—76), kivétel nélkül elfogadta ama Locke-féle el­
méletet, melly szerint ismeretekre csak az érzékek utján teszünk
szert; Locke azonban ellentmondott önmagának, midőn megkü­
lönböztetést tett e r e d e t i (primitiv) ismereteink és a többiek kö­
zött, mellyek a tapasztalásból származnak. Hume jól látta, hogy
a p r i o r i , vagyis általános és szükséges eszmék nem származhat­
nak az érzékektől. „A tudomány, mondja ő, csak azon föltétel
alatt érdemel bizalmat, hogy összes elemei a szükségesség és e­
gyetemesség jellegét viseljék magukon : már pedig a mi eszméink
változékony benyomások vagy puszta szokások eredm ényei; tehát
nem létezik valódi tudomány. Azon eredeti tételt, hogy m i n d e n
e r e d m é n y n e k m e g v a n a m a g a o k a , lehetetlen levonni a
tapasztalásból, mint amelly csak egyes tényeket tár elénk, de (so­
ha sem mutatja az összefüggést ezek és okaik között, még ke-
vésbbé pedig sziikségességöket.“ Ahelyett azonban, hogy ebből azt
következtetné, miszerint az érzékeken kivül más ismeretforrás is
létezik, Hume tagadta az emlitett alapelvet, állitván, hogy az em­
berek csak szokásból tartják meg azt. Nehogy tehát kételkedjék
valaki egy bölcsész ellenmondást nem tűrő gőgjéről, Hume azt té­
telezte föl, hogy az egész emberi nem tévedésben van, s ezzel ki­
küszöbölte tevékenységünk legközönségesebb alapját; okoskodá­
sainak végkövetkeztetése az, hogy „az eszmék, az Ítéletek s a
lélek összes egyéb módosulásai meggyöngült érzéki észrevevések, s
azért kevésbbé biztosak a sajátképeni érzéki észrevevéseknél;
különben ez utóbbiak is híjával vannak minden szükséges biztos-

') A rt de penser. 1776. E s v. ö. a 141. lapot.

 — 494 —

ságnak, minthogy semmi ok sem győzhet meg bennünket arról,

hogy megfelelnek a tárgyaknak."
A természeti rendre vonatkozó ítéleteink valójában az ok is­
meretén alapulnak; az erkölcsökre vonatkozók magokban foglal­
ják az erkölcs és szabadság ism eretét; azon iéleteink továbbá,
mellyek az anyagi és erkölcsi világ eredetét és egységét megma
gyarázni akarják, valamelly egyetemes elv ismeretét tételezik föl.
Már pedig az okiság (causalitas), erény, Isten, eme három eszméje
merő föltevések, költött eszmék. A tapasztalás ugyan elénk
tárja a tünemények között levő egymásutániság és együttesség
viszonyait, de nem győz meg bennünket arról, hogy az egyik a
másikból származik. Mellőzve az ok eszméjét, összes Ítéleteink ha­
lomra dőlnek, minthogy mi a tüneményeket csak az ok ismereté­
nek alkalmazásával magyarázhatjuk meg, s csupán ez által hihet­
jük létezőknek a testeket, annyiban hivén azokat, amennyiben
okai érzéki észrevevéseinknek.
Ep olly kevéssé állhatnak meg ama fogalmak, mellyeken az
erkölcsi czélok alapulnak, minthogy az emberre nézve csakis a
személyes érdek szolgálhat ösztönül; hiányozván minden észszerű
indok a jótékonyság, az erényben rejlő önmegtagadás eszméjére
nézve, csakis a kétség marad meg. Elenyészik a szabadság esz­
méje is, minthogy nem létezhetik szabad választás indokok nélkül,
az indok pedig csakis érzéki észrevevés lehetvén, melly ellenál-
hatlanul sodorja magával az akaratot.
Az érzékek továbbá semmi eszközt nem nyújtanak arra, hogy
eljussunk Istenhez, ha csak oknak nem tekintjük. Az ember tehát
elejénte a természet jótékony vagy kárt okozó tüneményeit imádja,
ezeket később abstractio után istenekké alakítja át, s a látható
világon kivül is alkot magának egyet, tetszése szerint. Hume te­
hát kiküszöböli Locke alapelvét, az érzéki észrevevést, amennyiben
ő ezt pusztán, látszólagos behatásnak, a természetet pedig behatá­
sok és tünemények vegyülékének á llítja ; Locke az okiságból szük­
ségességet vont le, Hume azonban ezt is tagadja s a szokás csa­
lódásának mondja, illy módon az esetleg kényére hagyott ábránd­
képet alkotva a világból. Nem létezhetik bölcselem az okok és
okozatok közötti összefüggés nélkül; már pedig a tapasztalás, esz­
méink ezen egyedüli forrása, semmi illyféle összefüggést nem tár
elénk; következésképen nem létezhetik bölcselem, s az emberi lé­
lek ("spiritus) képtelen egyebet megismerni néhány tényen kivül,
mellyek benne magában merültek fel, s mellyekre emlékezik.
 — 495 —

Berkeley.
Más utón jutott hasonló tagadásra Berkeley György, irlandi
püspök (1684— 1753). A bölcselem ezen sarkalatos kérdésére: M i
k é p e z i i s m e r e t e i n k e r e d e t é t és b i z t o s s á g á t ? Locke ezt
válaszolta : A z é r z é k e k ; Berkeley, hogy alápjából felforgassa az
ebből származott anyagelviséget, ekként válaszolt: A z e s z m e .
Ezen válaszok első pillanatra teljesen különböznek egymástól,
pedig Berkeley Locke tanítványának vallotta magát, s azt hitte,
hogy az ő elméletét követi.
Locke ezen elve: C s a k é r z é k i é s z r e v e v é s l é t e z i k ,
nem elégithette ki az okoskodó észt. Hogyan lehetne észszé az ér­
zéki képzetek halmaza egy olly lényben, melly egyébre sem ké­
pes, mint azokat befogadni és m egtartani? hogyan léphetünk át
ama világból, mellyet a tapintás tár fel előttünk, abba, melly a
látás által tárul elénk ? A lényegeket mi csak a bennök létező (in­
haerens) tulajdonságok által ismerhetjük fel. Már pedig mi semmi­
féle tulajdonságot nem képzelhetünk ollyannak, melly valamelly
test lényegéhez tartoznék; nem gondolhatjuk illyeneknek a má­
sodlagos tulajdonságokat sem, minők a szin, a szag, az iz, mellyek-
ről Cartesius kimutatta, Hogy inkább bennünk, mint a testekben
léteznek; nem a főtulajdonságot, a kiterjedést, szintén az imént
említett okok miatt. Minthogy pedig mi a testeket csupán k ite r­
jedésük folytán ismerjük, az anyagi világ csak tünemény, s ne­
künk csak az eszméket lehet észrevennünk; az érzéki észrevevé-
sek sorozatai merő efogadott jegyek, szavai ama nyelvnek, mely-
lyel Isten beszél hozzánk, ki az egyedüli lét-ok (causa efficiens).
Ekként az érzéki észrevevésből indulva ki, oda jut, hová Malebranche
jutott, ki a gondolatból indult k i; minthogy pedig csupán esz­
méket enged meg, rendszerét i d e a 1 i s m u s-nak nevezték el,
holott helyesebb lenne i d e i s mu s - n a k nevezni. Azáltal azonban,
hogy ki akarta küszöbölni az anyagot s csupán az eszmét akarta
megtartani, a leghatósabb fegyvert szolgáltatta az anyagelviségnek:
Helvetius tőle vette azon állítást, hogy az ember csupán a kéz
czélszerübb alkotása által múlja felül az állatokat; Hume tőle köl­
csönözte szkepticismusa összes é rv e it; Condillac szintén plagizálta
őt az érzéki észrevevésről szóló értekezésében.
Skót isk ola.
ím e Locke tanainak logicai következései, mellyek láttára el­
rémült a józanész, s a tévedés felderitéséhez s az orvosszer kuta­
tásához fogott. A skót iskola, melly szintén Berkeley nyomán
 — 496 —

keletkezett, megijedve amaz űrtől 8 mégis Locke magasztal ójának

vallva magát, kereste a határvonalat, mellyen túllépve Locke a
kétség azon örvényébe bukott, melly csak a csőcseléknek lehet
Ínyére, s mellyben a bölcselera elszigetelte magát az erkölcstan­
tól és a vallástól. Shaftesbury volt az első, ki az erkölcsi érze­
tet állította föl a cselekmények rendszerének forrása gyanánt. Utána
Hutcheson megkezdette az ellenhatást a szkepticismus ellendő azon­
ban elégségesnek tartotta elismerni az emberben bizonyos erkölcsi
ösztönt, „melly független a haszontól és személyes érdektől, az
érzelmektől és szenvedélyektől, az igazságtól és a speculativ ész­
től és azon eszmétől, mellyet az istenségről alkotunk magunknak.11
Illy bizonytalan okra vezette vissza a cselekvények erkölcsiségét;
de hát mi legyen alapja? hogyan hihessük, hogy ezen ösztön nem
elveinkből, előbbi tényeinkből, nevelésünkből származik ? A tényt
ténynyel magyarázta, mint olly tudomány, melly szégyenli önma­
gát s a jelenben, a kézzelfogható tüneményben, a tapasztalásban ke­
res némi alapot.
Heid.
Reid Tamás (1710—96), Strachanból Skothonban — alapos
ész, a józan felfogás s a neveléstől független eredeti elvek taná­
val kelt sikra, úgy a szkepticismus mint az ideismus ellen *). Baco
állította, hogy a tudomány a tények megfigyelésében és a beho­
zásban áll, melly utóbbi a hasonlók egymás mellé helyezése ál­
tal fölleli az általános eszméket. A skot iskola ezen elvet
kiterjesztette a bölcselemre is. Ne akarja ez, úgymond, meg­
fejteni az okokat és a lényegeket, minthogy mi a valóságból csu­
pán ama tényeket és tüneményeket ismerhetjük, mellyeket észre­
veszünk, s elégedjünk meg azok helyes leírásával. Némelly té­
nyek az érzékek alá esnek, mások a belső érzés tárgyai; amazok
a természettanhoz, ezek a bölcselemhez tartoznak. Locke eme
két ellenmondó tétele közül: M i n d e n i s m e r e t az é r z é k e k ­
b ő l s z á r m a z i k , és: L é t e z i k a p r i o r i i s m e r e t , Hume
tagadta az utóbbit, megtagadva a józan felfogást; Reid az utóbbit
fogadja el, s azt következteti belőle, hogy nem minden az érzé-

‘) A fran c z ia Buffier ( —1737) m ár a sk ó to k e lő tt a k k é n t határozta meg

a józan felfogást, hogy az „ a term észe t á lta l m inden em berbe, vagy nyilvánvaló­
i g legnagyobb részeikbe h ely ezett am a képesség, m ellynél fogva az ész haszná­
la tá n a k m egnyerése u tán közös és öszhaDgzó Ítélete t hozzanak bizonyos saját
észrevevéaök belső é rz é k é tő l különböző tá rg y a k f e le tt ; íté letet, m elly semmiféle
m egelőző elvnek nem következménye.** T raité dm premihrea vérités, 5. Fej.
 — 497 —

kéktől származik; hogy léteznek az emberi lélekben némelly alap­

igazságok, függetlenek a tapasztalástól, mellyek szerint nem csu­
pán a köznép, hanem a bölcsészek is okoskodnak s kénytelenek
okoskodni, ha akarják, hogy megértsék Őket s vitatkozzanak ve­
lők. Alig jutnak azok valamelly ember öntudatára, rögtön bele
egyezésével . kénytelen járulni hozzájok; továbbá azok megisme­
résének tehetsége veleszületett és közös minden emberrel, ha ugyan
a lélek érettségre ju tott s ment az előítéletektől. Osszeségök ké­
pezi a józan felfogást (sensus communis.) Ezen alapelvek egyike az
érzékek tanúskodásának igazsága; a másik, hogy nem létezik oko­
zat ok nélkül.
Az általános elv alkalmazásával úgy találja, hogy mi a tes­
tek eszméjét az általok érzékeinkre gyakorolt b e n y o m á s (imp­
ressio), az ennek folytán lelkűnkben keletkező é r z é s (sensatio), a
dolgok létezésének és érezhető tulajdonságainak é s z r e v e v é s e
(perceptio) által nyerjük. Minthogy pedig amaz érzés nem ered­
ményezheti a dolgok létezésének észrevevését, föl kell tennünk,
hogy a lélekben bizonyos veleszületett tevékenység létezik, melly
azt az érzéki behatások által a külvilág létezésének következteté­
sére vezeti. Reid tehát a józan felfogás elveit akarta támogatni
a bölcselem ellen, melly azokat megsemmisíteni igyekezett. Mi­
dőn azonban minden hasonlóság létezéséi, tagadja a s e n s a t i o és
p e r c e p t i o között, ö is megfosztja a megismerést a biztosságtól,
s ugyanazon ideismusba esik, melly ellen küzdeni akart. Ellentét­
ben Lockéval azt tartja, hogy az érzéki észrevevést megelőzi az
ítélet, melly által felismerjük amannak valóságát, s hogy az érte­
lem első működése a synthesis és nem az analysis. De mig ezzel
legyőzte Locke híveit, nem vette észre, hogy maga az Ítélet is va
lamelly egyszerű, általános eszmét tételez föl, mert lehetetlen ak­
ként Ítélni, hogy létezik valamelly dolog, ha nem bírunk a létezés
eszméjével.
Brown Tam ás, Kirkm abreckből (1 7 7 8 -1 8 2 0 ), ki szintén
megtámadta Hűmét, nem hiszi, hogy Reid közvetlen észrevevése
elég legyen a külső világ létezésének bebizonyítására, s ehelyett
inkább az e s z m é k ^ s u g a l l a t á t állítja az összes értelmi és er-
kölcui tünemények okául.
Stewart.
Dugald Stewart, Edinburgból (17Ő3 —1828), a skót iskola ta­
pasztalati módszerét követve, állítja, hogy nem minden eszme
származik az érzéki észrevevésből, s hogy az ember általános esg-
xvn. 32
 — 498 —

m éket alkothat magának, midőn nevekkel látja el a dolgokat;

illy formán a jelenkori nominalisták megalapítója lett. Reid tagadta,
hogy bármi léteznék az észrevett tárgy és a lélek között, melly
azt észreveszi. De ha csakugyan létezik a valamelly egyén által
észrevett tárgy, az általános eszmék csakis a lélekben léteznek,
azért Reid nem talált módot azok megmagyarázására. Stewart
egyszerűbbnek vélte tagadni azokat, és állítani, hogy csak pusztai
nevek. Nem vette észre,hogy puszta nevek elégtelenek megmagyarázni
ama tényt, mellynél fogva a lélek lehetséges lényeket képzelhet
éspedig nagyobb számban, mint ama lények összesen^ mellyeket
az érzékek segélyével észrevett; erre továbbá nem elégségesek a
magukban az egyénekben észrevett és hozzájok tartozó tulajdon­
ságok eszméi, hanem szükséges, hogy az ész magukban fogja fel
eme tulajdonságokat, vagyis elválasztva az egyénektől, s mint
pusztán lehetségeseket; emellett a jegyek elégtelenek annak meg­
m agyarázására, hogyan jutunk el az általános igazságokhoz, ha
csak meg nem engedjük, hogy ezek is létező valamik.
Az általános eszmék eredetének kérdését tehát nem oldja
meg a skót iskola, s Cartesius óta a bölcselem visszament a két­
ség és az anyagelviség felé.
WoJf.
Németországban Leibnitz után W olf Keresatély (1679 —1764)
kit már emlitettünk a publicisták között, a bölcselem szétszórt el-
v»it néhány egyszerűre akarta visszavinni s ezeket mértani rend­
szerrel terjeszteni elő. Az erkölcsiség főszabályául Önmagának tö­
kéletesítését, s mások tökélyesülésének előmozdítását állította fel.
0 tehát szorosan az észhez tartotta magát s szigorú következetes­
séggel vonta ki belőle egész rendszerét, melly ennekfolytán, noha
nem birt alappal, sokak tetszését megnyerte. A bölcseimet, melly
szerinte minden létezőnek és lehetségesnek tudománya, elméletire
és gyakorlatira osztotta fel ; az első, logicára és metaphysicára
osztva, az ontológiát és theologiát foglalja m agába; a második
gyakorlati átalános bölcsészeire, erkölcstanra, természeti jogra, po­
litikára oszlik ; a későbbiek hozzácsatolták még a szépészetet
(aestbetica). Ezen szigorúan mathematicai rendszer, ezen szabatos
terminologia, ha jobban határolta is meg a fogalm akat, gyakran
formalismussá fajult. Később Lange Joachim kimutatta, mennyire haj­
lik az isteiatagadáshoz, s azért el is tiltották az iskolákban. Több
eredménynyel támadta öt meg Crusius, ki Istent állította fel a vi
lág korlátlan alkotója s a morál egyedüli elve gyanánt. Később
 499 —

azonban úgy Liebnitz mint W olf követői Locke empirismusának

engedték át a tért, inkább az alkalmazások különfélesége, mint az
elv egysége után törekedvén. Némellyek valamelly rendszer kizáróla­
gos uralma ellen az eelectismust állították fel ; igy a szépész Sul-
zer átültette Németországba Hume bölcsészeiét; Basedow a bol­
dogságot, a belső beleegyezést és az analógiát állította fel az igaz­
ság elve gyanánt; Mendelsohn és mások egy adag régi dolgot ke
vertek az újabbak közé; Tetens kifejtette Locke tanainak követ­
kezményeit anélkül, hogy az anyagelviségbe ütödött volna. Leg­
többen a szkepticismust fogadták el, nem meggyőződésből, hanem
azon ür miatt, mellyet a dogmatismusban talá lta k 1).
K ant.
Ideje volt már egy újabbal váltani fel eme bölcseimet s más
utat választani a bizonyosság keresésében. A bölcsészeti forrada­
lom létrehozója Kant Emánuel volt, Königsbergböl (1724— 1804),
ollyf érfiu, kinek összes életeseményei müveiben állanak, s ki bárki
másnál határozottabban valósította a jelenkoriak amaz eszméjét,
melly szerint a bölcselem tárgya tisztán az emberi lélek (spiritus)
önmagában véve, különválasztva mindattól, mit érint, gondol, föl­
tételez.
Az igazság nem tűnt fel szemei előtt rögtön, sőt inkább lát­
juk, hogy tanai lánczolatos összefüggésben állanak elődei tanaival,
s mintegy ezeknek következménye ; Cartesius azon alapkérdés fej­
tegetésében : T u d h a t o k - e é n v a l a m i t ? m i t t u d h a t o k ?
állitá, hogy az érzékek megcsalnak bennünket, s azért csakis ké­
telkedhetünk az érzékek alá eső tárgyakról, csupán arról lévén
bizonyosak, hogy semmi sem bizonyos. Mialatt azonban minden­
ről kételkedik, nem kételkedhetik saját maga létezéséről, vagyis
arról, hogy létezik az, aki kételkedik ; ennek folytán a következő
alaptételt állította fel: G o n d o l k o z o m , t e h á t v a g y o k . Kö­
vetkezésképen előtte bizonyosabb a lélek (anima), mint a test lé­
tezése; a tökéletes lény eszméjében okvetlenül benfoglaltatik a
létezés eszméje, miért Isten bizonyosan létezik ; minthogy pedig
Isten csak igazmondó lehet, nem akarhatott megcsalni bennünket,
s következéskép a testek is léteznek.
Cartesius ekként a hit egy tényéből indult ki, de megszűnt

]) S ta n le y és J o n s iu s szegényes é rte k ez é sei után D aslandes b o csáto tta első

ízben közre A bölcsészet itészeti történet-ét (A m sterdam 1737), m it ő az em beri
lélek tö rté n ete g y a n án t képzelt. A czél m agasztos, n o h a nem képes állandóan
feléje tö rek e d n i.
32*
 — 500 -

figyelemmel kisérni az öntudatot, miután csupán a gondolatot látta

benne, 8 egyidejűleg nem alapította meg az öntudat és a tiszta
ész tekintélyét. Nagyobb elterjedést adott Galilei amaz állításá­
nak, melly szerint a testek másodlagos tulajdonságai csupán az
egyénben léteznek, a a testek lényegét a kiterjedésbe helyezte;
illy tévedésbe esett az által, hogy nem vette figyelembe, miszerint
összes e'rzéki észrevevéseinkben, bármennyire egyéniek (subjectiv)
is, mindig létezik valami az egyénen kivül. A másodlagos tulaj­
donságok mellett általa felhozott érveket B ayle arra használta fel,
hogy a fö tulajdonságokat, s ezek között a kiterjedést is, egyéniek
gyanánt tüntesse fel. Egy a d h o m i n e m érvvel mondá, hogy mi
a kiterjedésről csak érzéki észrevevés áltel nyerünk tudomást, mint­
hogy pedig az érzéki észrevevés egyéni, illyen a kiterjedés is.
Innen kiiodulva Kantnak többé csupán a k ü l s ő é r z é k a l a k '
j á-nak czimét kellett föltalálnia , azon ügyesség megjelelésére,
mellynél fogva az egyén képes tudomást nyerni a térről.
A feltalálóknál azonban inkább a módszert kell kutatnunk,
melly az alkalmazás hibáit is túléli. Cartesius példát nyújtott az
egész meíaphysicának valamelly lélektani adatból való lehozására;
jelenleg tovább akarták vinni az öntudat megfigyelését, s mielőtt
lehozásokat eszközölnének, el akarták ismerni mindazon elveket,
mellyek ép olly szükségesekül tűnnek fel előttünk, mint a gondo­
lat létezése. Illyesmihez fogtak a skótok, kik a módszerrel akar­
ták befejezni a bölcsészetet; mit sem találnak fel, de kiküszöbö­
lik a régi tévedéseket; tagadnak miként Locke, de legalább eljut*
nak néhány állításig; megalapítják az eredeti tehetségek tekinté­
lyét s rámutatnak az igaz útjára.
Kant gyöngéknek találván a skótok érveit, ama ponton fogta
fel újra az ismeret kérdését, mellyen Berkeley hagyta, s vissza­
vetve a titkokat, a bölcselkedés mélyébe vetette magát. Elfogadva
d’ Alembert problémáját, először is egy olly tudomány szüksé
gességét fejtegette, melly megmagyarázza a külső tapasztalás le­
hetőségét. De vájjon nyerhetünk-e illy tudományt pusztán a ta­
pasztalás által nyújtott ismeretekből, vagy talán léteznek az érzéki
észrevevésektöl független s az értelem (intellectus) állal alkotott
ismeretek is? Locke megengedte az utóbbiakat. Condillac maga
is bevallotta, hogy a megismerés eredetét lehetetlen csupán a té ­
nyekből kimagyarázni; annyira igaz ez, hogy feltevésekből indult kis az
okoskodásra vont következtetést, mi által akaratja ellenére is kimutatta,
hogy az ideológiát a priori kell megállapítani s úgy a belső mint a kül-
 — 501 —

só tapasztalásra irányozni. Leibnitz, utálva a kőznapias bölcsé­

szeiét, elvetette Locke tabula rasáját, s akként gondolkozott, hogy
az érzéki észrevevés a lélek benső erejéből származik, s hogy lé­
teznek olly észrevevések a lélekben, amellyekröl nem bir öntudat­
tal. Ha vannak összetettek, úgymond, vannak egyszerűek is, s
ezen eredeti egységeket m o n a s-oknak nevezte. Valameliy egy­
szerű lényeg (substantia) nem fogadhat be kívülről sem lényeget,
sem mellesleget (accidens); a lélek monas, következésképen mit
sem fogadhat be kívülről, s az érzéki észrevovés nem egyéb, mint
bizonyos változás, mellyet a lélek önmagában hoz létre bizonyos
külső erő által. Ez az e l ő á l l í t ó (repraesentativ) e rő , mi elég­
séges oka az érzéki észrevevéseknek s lényege és természete a
léleknek. Ezen erő következtében a léleknek okvetlenül kell bírnia ér­
zéki észrevevésekkel. Isten azonban olly módon teremtette a lelket, hogy
előállító erejéből a képek (repraesentatiók) egész sora származ­
zék, mellyek mindegyike a megelőző képben birja elégséges okát;
Isten ezáltal meghatározta mindegyik lélek állapotainak egész so­
rozatát. Mialatt tehát a többiek mindent tagadtak, tabula rasának
tekintvén a lelket, ő megint nagyonis sokat tulajdonitott neki, min­
dent belőle származtatván.
K ant Locke nyomán vallotta, hogy minden ismeretünk a ta­
pasztalásból származik *); észrevette azonban, hogy Locke nem tet­
te vizsgálat tárgyává, vájjon lehetséges-e ezen tapasztalás, ha a léleknek
csupán érzéki észrevevések tulaj donittatnak,miértis azt állította, hogy az
a p r i o r i ismeret szükséges és egyetemes. A logica megszilár­
dult, mióta szabályai függetlenekké tétettek az alkalm azásoktól;
a mathematica haladásnak indult, miután állandó tulajdonságainak
kutatásához fogtak : ekként a metapbysica sem alakulhat meg, míg
szabályai a tárgytól függetleneknek nem tekintetnek. K ant tehát
a megismerés alanyára akarta átvinni a kutatásokat, mik eddig a
tárgyra voltak irányozva, épugy, mint Kopernik, ki képtelen lévén
megmagyarázni a világot, ha az egeket forgatja az ember körül,
az embert forgatta a nap körül. A vizsgálódást tehát először is
az értelem műszerére kell irányozni.
Minden tételben egy általános és logicai elem, továbbá rész­
letes, változékony, mellékes elemek léteznek. Ezen mondás: a m a
g y i l k o s s á g egy gyilkost és egy meggyilkoltat tételez fö l; vál-
2) A tiszta ész criticáját (1781—87) a következő, teljességgel nem oriticai
dogm ával kezdi m eg; Nincs kétség benne, hogy m inden tudásunk a tapasztalással
kezdődik,
 — 502 -

toznak a körülmények, változik az eszköz, de mindig változatlan

amaz általános elv, miszerint minden gyilkosság valamelly gyil­
kostól származik, s egy másik, még általánosabb, bogy minden
accidensnek oka van. Ez lenne az a l a k , a többiek pedig az
a n y a g . Az anyagot a külvilág szolgáltatja, de nem az alakot,
miértis ez a külvilágból, az alanyból származik. Az ismeretek
tebát vagy alanyiak (aubjectiv), vagy tárgyiak (objectiv). Mint-
bogy pedig az anyag csupán az alak által leszen valóságos isme­
retté, ennélfogva a tárgyi csak az alanyi által válik előttünk is­
mertté. A tanulmányozásban a gondolatból, az alakból, nem a
tárgyból kell kiindulni, minekfolytán a metaphysica kiindulási
pontja is megváltozik. Helytelen tehát úgy az érzéki észrevevé-
sek tana (sensismus), mint az ideismus, mert az anyagból indul­
nak ki az alakra, a tárgyból az alanyra, a létezésből a gondolatra,
az ontologiából a lélektanra.
Reid belátta, hogy az a priori ismeretnek mi köze sincs az ér­
zéki észrevevésekhez, hanem amaz ez utóbbiak alkalmával ébresz-
tetik föl bennünk. Nem kereste, hogyan történik ez, mig Kant innen
indult ki. Úgy látszott neki, hogy a tárgyak nem pusztán az
érzéki észrevevések, hanem ezek ( m a t é r i a ) és a lélekben rejlő
tulajdonságok (f o r m a) gyiiledéke (aggregatum). Az érzéki észre­
vevések az észrevevő tehetség anyagi eleme; alaki eleme az idő
és a tér, észrevevésünk alakjai. Az értelem összegyűjti a tapasz­
talás által nyújtott anyagokat a négy categoria, vagyis az anyag­
nak a tapasztalástól független fogalmakkal való összekapcsolása
módjai által, mellyek az érezhető intuitiók alakjával egyesítve, az
értelem alakitó elveit képezik. Találmányát más rendbeli igazsá­
gokra alkalmazva, úgy találta Kant, hogy eszünk vagy több réBzre
osztja az eszmét, mi ellemzésnek ( a n a l y s i s ) , vagy egy eszmévé
kapcsolja össze azokat, mi összetételnek ( s y n t h e s i s ^ ) nevezte­
tik. Elemző Ítéletek által az alanynak valamelly, lényegesen
hozzá tartozó jelzőt (praedicatum) tulajdonítunk, mint midőn ezt
mondjuk: A h á r o m s z ö g h á r o m o l d a l l a l b í r ó á b r a ; az
összzetevő ítéleteknél a jelző több valami annál, mi az alanyban
gondoltatik, mint midőn ezt mondjuk: A z é g d e r ü l t .
Hogyan jőnek ezek létre a mi elménkben? Az elemző Ítélet
már létezőnek tételezi föl az összetevő ítéletet, mert csak azt le­
het szétszedni, ami össze van rakva. Ha most figyelmünket az
összetevő Ítéletekre irányozzuk, úgy találjuk, hogy némellyek a
tapasztalásra vonatkoznak (tapasztalatiak, o ra p i r i c u s o k), má­
 sok pedig a priori alkottatnak. Az előbbiek alkotásánál nincs
nehézség; a tapasztalás támogatása azonban hiányzik az a priori­
aknál. Honnan származnak az illy féle Ítéletek jelzői ? az érzékek
nem szolgáltatják nekünk azokat, miértis önmagunkból kell von­
nunk és el kell hinnünk, hogy bizonyos bámulatos energia létezik
bennünk, mellyböl a dolgok fajának (species) jelzői származnak.
Minthogy eme jelzők a priori léteznek bennünk, okvetlenül szük-
ségképenieknek és egyetemeseknek kell lenniök.
A bölcsészetnek igyekeznie kell elősorolni eme jelzőket,
mellyek nélkül nem léteznének az általunk észrevett tárgyak; ki
kell fejtenie azon módot, melylyel elménk a tárgyakra alkalmazza
eme jelzőket, s ismereteinek tárgyait alkotja belölök. Hozzá kel­
lett tehát fogni úgy az elméleti, mint a gyakorlati, valamint egy
harmadik észnek is átalános megbirálásához, melly utóbbi megállapítja
az elsőnek szövetségét a másodikkal. Ami az elsőt illeti, az észre-
vevésnél meg kell különböztetni az érzékek által nyújtott a n y a ­
got és a tapasztalást megelőző a l a k o t ; minthogy az eszmék al­
kotására nem elég a szenvedöleges észrevevés, hanem az észnek
tényleges működése is kívántatik, mi ö n k é n y t i s é g n e k
(spontaneitas) nevezhető.
Össze lévén gyűjtve az intuitiók az eszmék alkotása végett,
az értelem össze akarja foglalni azokat, hogy ítéleteket hozhasson.
Minden ítélet vagy a m e n n y i s é g r e , vagy a m i l l y e n s é g r e ,
vagy a v i s z o n y r a , vagy a m ó d o z a t r a (quantitas, qualitas,
relatio, modalitas) vonatkozik, melly négy alap módból tizenkét
osztály (categoria) szárm azik: egység, többség és egyetemesség;
valóság, tagadás és korlátolás; lényeg és mellesleg, okiság és füg­
gés, hatás és visszahatás; lehetség, létezés, szükségesség ellen­
téteikkel. Ezen categoriák tiszta fogalmak, mellyek az egy köz­
vetítő, az idő által az észrevevés látmányaival egyesítve a gondo­
lat tárgyát képezik s mellyek szerint minden Ítélet alakul, nem a
tapasztalásból származnak, hanem az értelem általános szabályai.
Ama tény, melly az Ítéleteket az egységre viszi vissza, az
okoskodás, melly által az ész az értelemtől különválva működik
s mellynek föladata azon absolut föltétel keresésében áll, melly
szerint az előzményekből (praemissae) következtetések vonatnak.
Minthogy pedig három általános alakja van az okoskodásnak, föl-
tétlen (categorica), föltételes (hypothetica), szétválasztó (disiunctiva),
azonképen szintén három eszme alapítja meg az absolut föltételt
mindegyik okoskodási alakra nézve. Ezen eszméknek azonban
 - 604 —

egyikét sem szolgáltathatja a tapasztalás, melly csupán a tüne­

ményeknek felel meg és semmi általános vagy absolut dolgot nem
állít elénk. Illy fogalmak tehát a priori-ak, s az ész, ezekben te­
kintve, t i s z t a .
Szóval, az emberi megismerés egy tapasztalati, s egy, az
értelemből származó elemből á ll; a tiszta ész ismeretei nem bír­
nak tárgyi valósággal, minthogy az nem a z intuitiokra, hanem az
értelem által hozott ítéletek alakjaira gyakorol befolyást Az ész­
szel ellenkezőleg cselekszünk, midőn amaz ismeretek segélyével
élő lényeket akarunk fölfedezni a látható világon kívül, minthogy
az emberi tudás elé a tapasztalás vet határt; nem kevésbbé téve­
dünk akkor is, midőn az ész ismereteit nem csupán ítéleteink ren­
dezésére használjuk, hanem a tapasztalás tényeire is akarjuk
azokat alkalmazni, miből az antinómiák keletkeznek. Az általunk
természetieknek nevezett törvények saját értelmünk törvényei,
mellyeknek aláveti a természetet l).
Kant, ki mint igazi forradalmár megveti ellenfeleit, azon ér-

]) H a épeti tetsz ik , a kővetkező képben hason líth atju k össze K a n to t a meg­

előzőkkel :
Locke m ondja : Az értelem első m űködése az elem zés (analysis).
Az ideologok: Az értelem első m űködése az összetevés (sy n th e sis); ez csak
az é rzék i é szrev ev ések et á llítja össze.
A transscmdentalis bölcselem : Az értelem első m űködése az összetevés,
m elly azonban nem csupán az é rzék i ész re v e v ések e t á llítja e gyüvé (combinare),
hanem ném elly a la iy i (sn b je ctiv ) elem eket is, m ellyek bennünk az érzékektől
fü ggetlenül léteznek.
C ondillac: M inden em beri tudás az é rzé k i észrevevésekből szárm azik.
K an t: M inden em beri tu d ás az érzéki észrevevésekkel kezdődik de nem
sz árm azik m inden az érzéki észrevevésekből.
L eib n itz: L éteznek a priori ism e re te k ; ezek önm agukhoz hasonló ősmin­
tá k k a l (archetypus) bírnak.
K a n t: L éteznek a priori ism eretek, de nincseuek ősm intáik, mellyeknek
m egfelelnének, hanem egyszeiW a la k o k valódi érté k nélkül.
L eib n ita : A szükséges igazság ik a m eghatározó észt é< a léte zé se k sza­
bályozó elvét, vagyis a v ilá g e g y etem tö rv én y e it foglalják m agukban.
K a n t: A szükséges igazság o k a tap a sz ta lá s a la k i fö lté teleit foglaljá ; ma­
g ú k ban. E ze k nem a dolgoknak önm agukban, hanem a tünem ényeknek törvé­
nyei. A dolgok önm ag u k b an (noum enon) nem ism erh ető k m eg sem a priori sem
esetleges ad ato k á lta l. Az a p riori re n d tisz ta eszm ény, az á llandó tünem ények
ren d je, m ellyek az érzéki észrevevés m ulékony és esetleges tünem ényeivel kap­
csolatosan a testek és az én e g y ü tte s tün em én y eit és a tünem ényi term észetet
(n atu ra p h a m m e n ie a) k épezik. Ez utóbbin kív ü l a szükséges igazságoknak nincs
érté k ö k ,
 Ő05 J-

demmel bir, hogy minden jelenkori bölcsésznél helyesebben válasz­

totta el az észrevevést az értelemtől, az intuitiót a z eszméktől, s
belátta, hogy az értelem összes működései Ítéletekre vihetők visz-
B z a ; következésképen, hogy mindenekelőtt a z ítélet íunctióit
kell vizsgálni. Locke látván, hogy némelly eszmék a z érzéki ész­
revevések folytáu keletkeznek, ebből azt következtette, hogy vala­
mennyi azokból származik; Kant látván, hogy némelly eszmék
nem származhatnak belőlök, ebből azon következtetést vonta, hogy
az eszméket nem az érzékek szolgáltatják. Az előbbi nyomán
oda jutunk, hogy az érzékeken kívül minden értelm i életet ta­
gadnunk kell, s egyenesen az anyagelviség felé sodortatunk; Kant
hatalmas ellenhatást kelt, s míg az encyclopaedisták azt mondják:
T a p i n t s a t o k , h a s o n l í t s a t o k , í t é l j e t e k , — ö elismeri az
öntudat kinyilatkoztatását, melly független az érzékektől, s bevall­
ja, hogy minden eszme a tapasztalásból származik. Ez azonban
elégtelen valamennyinek megmagyarázására, s azok az egyénnek ön­
maga fölötti elmélkedéséből is keletkezhetnek.
De azt kérdhetjük Kanttól, vájjon csakugyan léteznek-e a pri­
ori syntheticus ítéletek, vagyis ollyanok, melly éknél a jelző nem
a tapasztalásból vétetik? Az általa felhozott példák bizonyára
nem illyenek!), miértis elesvén a suppositum, a bölcselem átalá-
nos problémájának, vagyis annak kutatása sem lehet helyes, ho­
gyan lehetségesek az a priori syntheticus ítéletek.
Az sem igaz, hogy a négy categoria az értelmi észrevevés
föltételei, minthogy azok csupán a kül dolgok létezésének föltéte­
lei. De ha fölállította is a categoriákat, nem magyarázta meg
az értelmi észrevevés természetét, vagyis hogyan lehetséges az
ugyanazonossági viszony a külön dolog között a tárgyban s az
egyetemes dolog között elménkben. Ámbár te h á t látszólag ere­
deti, voltaképen csak Reid elméletét fejti k i ; miként ez, semmi
veleszülöttet nem tulajdonit a léleknek, hanem a külvilágot létre­
hozó erőt tételez föl benne, melly változhatlan törvényeknek van
alávetve. Megczáfolni akarta Berkeley ideism usát, valójában pe­
dig csak az értelembe helyezte át az érzékek helyett, mert ha az ér­
zéki észrevevések tárgyát lelkünk szolgáltatja, olly átalános ide-
ismusba esünk, melly az embert barmilly bizonyosságra képtelen­
nek nyilvánítja. Hlyen a c r i t i c i s m u s , melly a kül dolgokat
is a puszta eszmére viszi vissza.
■ ') Szem m el láih a tó lag kim u tatta ezt K osm im . L ásd Sulla Filosofia; Doeu-
menti álla Sioria Universale cmimtí m üvünket V III, sz. a la tt,
 — Ö0() —

Tagadva az okiságot, Hume lehetetlennek nyilvánította a

metaphysicát mint tudományt. Kant elfogadta ezen kijelentést,
tekintve, hogy tudásunk nem terjeszkedik túl a tapasztalás hatá­
rain, hozzátette azonban, hogy a metaphysica tény, mint lelkünk
(spiritus^ természetes dispositiója. Látván ugyanis egymásba fű­
ződni a tüneményeket, önkénytelenül is kutatjuk, vájjon volt-e a
világnak kezdete, van-e határa a tért illetőleg, s léteznek-e oszt­
hatatlan te ste k ? Ezen kérdésekre nem ad választ a tapasztalás,
miből az következik, hogy lelkünk (spiritus) igyekszik túllépni
ennek határait. Az is bizonyos, hogy hasonló kérdések fejtegeté­
sében az ész ellenmondó következtetésekre jut. Honnan szárma­
zik ezen ~tr a n s s ce n d e n t a 1i s i l l u s i o , mellynél fogva az
ész az észrevehetőn túl levő valóságot kénytelen megállapítani?
honnan az ész összeütközése önmagával, midőn majd azt követ­
kezteti, hogy korlátolt a világ, majd azt, hogy nem ; majd azt,
hogy örök, majd meg, hogy múlandó?
Kant tehát hozzáfog a természeti metaphysica eredetének ku­
tatásához, s kimutatja, hogy az ész ama tehetség, melylyel az ál­
talános elvekből külön következtetéseket vonunk le. Már pedig
minden okoskodás lehozását föltételesnek tekinthetjük, mellyből egy
olly elvre megyünk vissza, melly ismét egy másik okosko­
dás következménye, s igy megyen ez mindaddig, rnig végre egy
absolutnál vagy föltétlennél vagyunk kénytelenek megállapodni, mi
magának az észnek lényegében alapszik, s minden oki egység
alapjává leszen. Ez a priori syntheticus elv, miértis, ha, miként
mi tettük, tagadtatik az illy Ítéletek létezése, a criticigmus egész
metaphy8Ícája halomra dől.
Az értelem, mint transseendentalis tehetség, a f o g a l m a k
t e h e t s é g é n e k nevezhető, az ész pedig az a b s o l u t t e h e t ­
s é g é n e k . És itt Kant meghatározza a különféle oategoricus,
föltételes vagy szétválasztó okoskodásokat, mellyekből az É n ps y-
c h o l o g i a i , c o s m o l o g i a i és t h e o l o g i a i eszméjét vonja le,
ebből azt következtetvén, hogy azok valamennyien a transseenden­
talis paralogismusokon alapulnak, mellyek által a fogalomból a
tárgyra önmagában vonunk következtetést s ezáltal eszünk túl­
emelkedik a tapasztaláson. Ez nagy ür, mellyet kikerülhetünk,
ha a helyett, hogy megengednök neki, miszerint a lényeg catego­
ria, azt inkább dolognak tekintjük önmagában véve; ha elhisz-
szük, hogy csalatkozhatlan ama benső érzés (sensus intimus), melly
az É n t lényegnek tünteti fel előttünk, s hogy valóban létezik és
 — 507

kivételt nem tűr ama törvény, melly szerint nincs okozat ok

nélkül.
Megengedve, hogy az érzékek müködéaa csak egyszerű ész­
revevéseket nyújt, Kant kizárja azt a bölcsészeti térről, mi által
az ész merő lehetségekre oszlik s megfosztatnak valódi értéköktöl
az Isten, a lélek, a jó, a rósz eszméi, mint amellyek túllépik a
tapasztalás körét. Megijedve eme következtetéstől, Kant kényte­
len volt a természetben keresni tájékozást s elvetni saját rendsze­
rének következményeit, újra felépítvén ekként az akarat erejével
azt, mit lerontott az ész erejével. A gyakorlati észhez folyamo­
dott tehát, mellynek czélja a jó és a rósz, s miután száműzte az
absolutumot az értelemből, vissza akarta ugyanezt állítani az er­
kölcstanban. Az akaratot egy anyagi és egy formalis elem hatá­
rozza el, vagyis olly indokok, mellyek az érzékekre hatnak, s
érdeknélküli, csupán a tiszta észre vonatkozók, mellyek ezen c a-
t e g o r i c u s i m p e r a t i v u s r a vezethetők vissza: C s e l e k e d ­
j é l o l l y s z a b á l y s z e r i n t , m e l l y az é s z s z e l b í r ó 1 é n y e k
átalános t örvényéül l egyen tekinthető.
A következő három szükségességet állítja f e l: szabadság, a
lélek halhatatlansága, Isten létezése. Ugyanis ha az ember nem
volna szabad, elhatározásait csak saját hajlatnainak tulajdoníthat­
ná. Az embernek az erény bizonyos eszménye után kell töreked­
nie, melly fölötte álljon az élvezeteknek; ez örökös, csupán a hal­
hatatlanság által valósítható haladást tételez föl. Legfőbb czélja
nem a boldogság, mire az ösztön is elég lett volna, hanem az
erény: már pedig az öszhangzat ez utóbbi és a boldogság között
bizonyos, a természettől független s értelemmel és akarattal fel­
ruházott okot, vagyis Istent tételez föl.
A gyakorlati és elméleti ész elvei különválva maradnának,
ha az ember nem bírna bizonyos külön tehetséggel a természet
világára alkalmazni a szabadság világának fogalmait. Ez az ité-
lési tehetség, mellynek két módja van : vagy az eszközök ösz-
hangzását tekinti a dolgok alakjaiban, ollyképen, hogy bizonyos
gyönyörérzetet okoznak, s akkor a e s t h e t i c a i , vagy pedig pusz­
tán logicailag veszi azt tekintetbe olly czélból, hogy a dolgok is­
meretére jusson, s akkor t e l e o l ó g i a i . A széptani Ítélet criti-
cája a szépnek, vagyis a képzelem és az értelem közti öszhang-
zás érzetének, továbbá a fönségesnek elmélete, mi nem egyéb,
mint tehetetlenségünk érzete, mellynél fogva képtelenek vagyunk
felölelni képzelmünkkel az ész által elénk tá rt eszméket, A tele-
 - 508 —

ologicus ítélet criticája a természet elméletét foglalja magában az

eszközök és a czélok k özti viszony szerint.
Azt hitte Kant, hogy illy módon sikerül helyrehozni az előbbi
rendszerek tökéletlenségét, befejezve az észnek már Cartesius ál­
tal megkisérlett bírálatát s megpróbálva Baeo és Leibnitz elveinek
összeegyeztetését. Mindezt olly sajátszerü (bizarr) alakban, any-
nyi neologismussal és formulával adta elő, hogy ö csupán az Íté­
lethez és a hideg észhez szól; de ama rideg elemzésekben, temén-
telen megkülönböztetésekben, mik valóságos algebrája az értelem­
nek, nem annyira az igazság nyugodt kutatóját, mint inkább egy
enthusiastát látunk, ki rendkívüli férfiúnak akar látszani; gő­
gös embert, ki önmagát a sze gény, ügyefogyott, a vakeset és
csalódás játékszerét képező emberiség fölött állónak képzeli. Hiába
igyekezett megdönteni a criticával a valódi szkepticismust. A ter­
mészet legfőbb törvényhozása, ha csupán értelmünk tehetségeiben
létezik, ingadoz, s tehetségeink nem juthatnak el az okok és oko­
zatok megismerésére, mi a tapasztalati intuitio számára van fentartva.
Leibnitz mondá, s a történelem bölcsészete igazat ad neki,
hogy a rendszereknek többnyire igazuk van abban, amit állítanak, s
csupáu abban nincs igazuk, amit tagadnak. Ez kiválóan bebizo­
nyul Kantnál. Ezen reudkivül éles elme , kit bámulnak de
nem olvasnak, ha tévedt is egészben véve, de nagy hasznára
vált az igazságnak számos nézetei által, kiküszöbölvén a merő
empirismust, s ismereteink egyszerű és transscendentalis elemeire
irányozván a figyelmet. Figyelmét a történelem sem kerülte ki s
azt mondá, hogy valamint Copernicus fölfedezte, hogy a nap a
bolygó-rendszer központja, azonképen arra is rá fognak jönni va­
laha, hogy az ember az erkölcsi rendszer központja. Föltette
ugyanis, hogy bizonyos törvénynyel, bizonyos rendeltetéssel bir
minden dolog s annál inkább az ember, kinek természeti tehetsé­
gei kell, hogy teljesen kifejlődjenek bizonyos czélra, csakhogy
nem az egyénben, hanem a fajban; míg ugyanis az egyének el­
vesznek, a faj halhatatlan s a maga hasznára fordítja minden nem­
zedék vívmányait. Már pedig a legfontosabb feladat, mellyre az
embert a természet sarkalja, polgári és egyetemes társaság alapí­
tása, melly fentartsa mindenkinek jogát és szabadságát; valóságos
egyetemes történelmet lehetne írni a természet ama czélja fölött,
hogy tökéletes polgári társadalmat hozzon létre.
Kijelölt továbbá bizonyos határokat a jogtudomány és a ro­
konágak között, s az előbbibe behozta a tiszta ész alakjaiból vett
 — 5 0 9 —

alaki elveket, miáltal valóságos tudományt alkotott belőle. A kor

sophismái és a protestáns hitelvek azonban, mint annyi kortársát,
őt is az erő rendszerének megállapítására vitték, olly társas álla­
mot állitván f e l, mellyben saját jogainak élvezetében mindenki
olly módon korlátoltatnék, hogy akarva se árthasson polgártársai­
nak. Vad és lehetetlen zsarnokság.
Kant mindaddig ismeretlen maradt hazájában, míg a hírla­
pok magasztalni és fejtegetni nem kezdették; Reinhold jénai ta-
Dár pedig Kant mesterkélt phraseologiáját érthetőbb nyelvvel vál­
totta fel. E rre egész sereg vetette magát az ö nyomaira s túl­
hajtotta hiányait; sokan, kik a criticismus követőinek vallották
magukat, dogmaticusokká lettek, minden functiót elemezni akarván,
miközben nem gondolva a tapasztalással, transscendentalis és ne­
vetséges föltevésekre tévedtek olly dolgok felett, mellyeket tisztán
lát az értelem.
Kant kijelentette, hogy nem ismerjük a dolgokat önmaguk­
ban ; mások tagadták, hogy léteznék valami a tapasztaláson kívül,
s nagyszerű felfedezés gyanánt dicsőítették a n a g y s e m m i t .
Mások ellenkezőleg az emberi lélekböl ak artak tudomására ju t­
ni annak, mi a megismerhető határain túl fekszik. Míg Kant, a
critica daczára, azzal dicsekedett, hogy az emberi lélek (spiritus)
tehetségeinek biztos számítását alapította meg, követői előkészület
nélkül kijelölték a lélek (spiritus) határait, megállapították a szü­
letendő tudományok alapjait és ama pontot, a meddig törekednünk
lehet. 0 uj kifejezéseket honosított meg uj eszmék számára, mig
követői merő mükifejezésekké változtatták a bölcsészetet s ezzel
lehetetlenné tették a népre nézve annak megértését. 0 tudós
volt, követői megvetették a tudományosságot, s mindent csak sa­
já t agyvelejökből akartak kiokoskodni; az encyclopaedicus tanul­
mány mindinkább terjedni kezdett, háttérbe szorítván a classicu-
sokat.
Fichte.
Kant ezt kérdezte önmagától: H o g y a n j u t h a t u n k a
d o l g o k m e g i s m e r é s é r e ? s ebből a criticismus származott;
továbbá: M i az, a m i v a n ? s ezzel a dogmatismusnak adott lé­
tet. Kantnak, midőn az utóbbi kérdésre akart válaszolni, csak
kétségei vo ltak ; Fichte (János Ramenauból, Lausitzban, 1762—
1814) azt válaszolta: az É n . Ezzel egy uj rendszert akart—meg-
állapítani olly czélból, hogy az egységre vezesse vissza az anya­
got és az alakot, s megmagyarázza a képek (repraesentatiók) és
 — 510 —

a tárgyak közti viszonyt. Azon körülmény, hogy Kant elmélke­

déseinek tagadás lön eredménye, arra mutatott, hogy értelmünk
korlátolt és tehetetlen, miértis egy olly kiváló észhez kell folya­
modnunk, melly felfogja a dolgok lényeges igazságait, s nem le­
hozza, hanem megalkotja a gondolatot. Kantnál elenyészik minden
valóság, kivéve a vázakat (schema) és a fogalmakat, mellyek kö­
zött a képzelő (repraesentativ) é n tűnik fel. Fichte ezen é n t
az egyedüli, minden kétségen felül álló igaznak tekintette s ezzel
a lélektan egyszerre lénytanná (ontologia) változott át. Ebből in­
dul ki A t u d o m á n y t a n a (1794) munkája, mellyben állítja,hogy
az öntudat és tárgyai, az anyag és az alakok az én egy ténye
által hozatnak létre s összegyüjtetnek a gondolkozás által. Meg­
mutatta, hogy ismeri a criticismus hiányát, midőn azonban min­
dent megmagyarázni akar, ő is sok dolgot eldöntetlenül hagy;
amaz észtani törvények, mellyekre támaszkodik s mellyek a gon­
dolat alakjai, szintén képtelenek értelmünket az alany vagy vala-
melly tárgy valóságos létezésének és lényegének felfogására jut­
tatni. Fichte rendszere tehát Kanténak meglisztitása, amennyiben
kibont egy uj eszmét ama fentartások és ellenmondások burkából,
mellyekbe azt elejénte a józan felfogás (sensus communis) keveri.
Az erkölcstanban továbbá ismét föleleveniti a stoicusok ta­
nát, ékesen kifejtve a tiszta kötelesség és önmegtagadás eszméit.
A cselekvés képezi Fichte bülcsészetének állandó them áját; elveti
az iskolák formalismusát, melly gyakran csak a tartalom sovány­
ságának szolgál takaróul, s a legfőbb kérdések taglalásába fog,
de csak akkor, midőn kilépnek a puszta szemlélődés (speculatio)
állapotából. így ezen hazafias stoicus, ki csupán a lélekben (ani­
ma) hitt, a szellemi függetlenségre alapította az erkölcstant és az
egész politikát. 0 a bölcsészetet a tudomány elméletének, minden
tudomány alapjának nevezi, mellynek ép azért elsőben is egy biz­
tos, absolut, közvetlen elvvel kell bírnia, melly biztosítsa magát a
bölcsészetet és minden emberi ism eretet; másodszor rendszeres
alakkal kell ellátva lennie, melly mintául szolgáljon minden tudo­
mánynak. Az é n lényege abban áll, hogy tudomással bír önma­
gáról, miértis saját tudomásának tényével megalkotja önmagát s
következéskép azt gondolja, ami nem ő, vagyis a külvilágot sőt
Istent is. Fichte tehát ahelyett, hogy az öntudat tényéből indul­
na ki, a gondolat működését veszi kiindulási pontul és saját ma­
gára tér vissza. Ebből láthatni, hogy Ő egy lényegbe keveri ősz-
 — 511 —

sze a tevőlegest a szenvedőlegessel, szenvedőlegessé teszi a tevő­

legest és viszont.
Ezen transscendentalis ideismus, melly átmenetet képezett
Kant alanyi (subjectiv) és Schelling tárgyi (objectiv) idealismusa
között, a szellemi világ legmagasztosabb problémáihoz emelte föl
az elméket, s mig a század az anyagiságba volt merülve, Ficbte
a szellemi életet tüntette föl egyedül igaz gyanánt. Ebből bizo­
nyos elbizakodottság, mondhatnék vakmerőség származott, melly
a nevetségeshez közeledő nagyszerűséggel nyilvánult akkor, midőn
Fickte, a t i s z t a é s z M e s s i á s a 1), igy szólt a cathedráról: A
j övő e l ő a d á s b a n I s t e n m e g a l k o t á s á h o z f ogok.
A mozgalom ezzel nem ért véget, és Schelling, nem elégedve
meg azzal, hogy a megismerés tehetségének megismerésére töre­
kedjék, miként Kant, az ama tehetség által létesített eszméket is
meg akarja ismerni. Kant azt mondá, hogy csak az ész bizonyos,
a többi kétséges; Fichte ebbril azt következtette, hogy tehát a vi­
lág létezése teljesen az emberi lélektől (spiritus) függ, s az ész meg
is alkotja azt, amit gondol. Schelling ennek alapján akként okos­
kodik, hogyha az ész hozza létre mindazt, amit magába zár, úgy
a lények csak a gondolatnak megfelelöleg léteznek s a világ ugyan­
azonos az értelemmel, s a természeti bölcsészet az emberi értelem
bölcsészetét birja mintaképül (typus) ; ennek kim utatására a rend­
szer és a képzelem kettős hatalmát használja fel, a természettant
és a költészetet. Később Hegel, a dolgok amaz absolutumát ke­
resve, melíynek megismerése képezi a tudomány czélját, azt mondja
annak, ami önmagában, önmagától és önmaga által létezik, ugyan-
azonositva ekként a tárgyat az alanynyal.
Kant nyomán tehát, miként már Sokrates nyomán, különféle
iskolák keletkeztek. Azon kérdésre: M i l é t e z i k ? Kant csak
kételkedve válaszolt; Fichte azt felelte: Az E n ; Schelling pedig:
A z é n é s a z u g y a n a z o n o s i t o t t n e m- é n, noha inkább a
ne m- é n, vagyis a természet felé hajolt, mi által a pantheismusra
mutatta meg az utat. Minthogy azonban az absolut ugyanazonos­
ság összeegyeztethetlen volt, sokan megint Kant dualismusához
tértek vissza, s némellyek Okennel inkákb az anyagi, mások He­
gellel inkább az értelmi részt választották. Kant azt állította, hogy
az eszme csupán önmagát biztosítja ; Fichte hozzátette, hogy csu­
pán az eszme biztosítja a létezést; Schelling akként folytatja,

') nevezi őt Ja k o b i egy ig e n szép cz&folatban.

 - 612 —

hogy a létezés hozza létre a létezést; végül Hegel azt akarja,

hogy az eszme legyen a létezés s ezzel a pantheismushoz jut, melly
nek következményei, mit saját tanítványai sem titkolnak el, ha­
lomra döntik a morált és fellázítják a józan észt, melly immár
egészségesebb és szilárdabb elvekhez való visszatérést sürget.

HUSZONNEGYEDIK FEJEZET
Spanyolország.

Spanyolország, melly egy időben a nemzetek élén állott, ké­

sőbb messze elmaradt mögöttük. V. Bourbon Fülöp, ki szintén
bebonyolittatott a század elején kitört harczokba s atyjának poli­
tikáját volt kénytelen pártolni, gátat vetett ugyan a hanyatlás elé,
de nem vethette meg az ujrafelvirágzás alapját. A türelmetlenség
még mindig véráldozatokat követelt, s a Szent-Officium 1725-ben
háromszáz, az izlamismus gyanújában álló egyént fogatott el Gra­
nadában, kik jószágaiktól megfosztva, börtönre vagy számkivetésre
ítéltettek ; 32-ben újra hatályba léptették azon rendeletet, melly min­
denkinek lelkismeretbeli kötelességévé tette följelenteni azokat, kik
netán a héber, mahomedán vagy lutheránus valláshoz hajolnának,
vagy szövetségre lépnének az ördöggel. Fülöp alatt csupán Malaga
ötvenkét autodafét látott, Arcos pedig hetvenkettőt.
Az örökösödési háború alatt minduntalan febfelmerülö láza­
dások arra indították Fülöpöt, hogy megfoszsza Aragóniát és Va-
lencziát alkotmányuktól; később az 1713-ki cortesek által meg­
változtatta a castiliai örökösödési rendet ollyképen, hogy a nők
csupán a férfiágak kihalása után örökölhessék a trónt, s ezek
számára fentartatott a képviseltetési jog i). Minthogy kárpótlásul

*) Sok szóbeszéd v o lt ezen tö rv én y rő l, m időn V II. F e rd in an d figyerm ekek

nélkül m nlt k i (1833). N ém ellyek a zt nagyon helytelenül ö sszezavarták a sáli
törvénynyel, m elly egyszer-m indenkorra k iz á rja a nőket a tró n ö rö k lé s jo g áb ó l, s
m elly F ra n c ziao rszá g b an s a h ajdani választófejedelem ségekben, v a g y ott bír
érvénynyel, hol h űbéri jo g o k b ó l vagy örökösödési saerződésekből szárm azik,
m int a szász, hesseni és brandenburgi családok k ö z ö tt (a porosz k irály sá g kivé­
telével.). A tiszta sógorsdgi ág b an való örökösödésnél egyenlő jo g g al birnak az
ug y an azo n ágból szárm azó nők és férfiak; csakhogy egyenlő rokonsági fokozatok
m ellett a férfiak előny nyel birnak az idősebb nő v érek fölött is, különben pedig
 — 513 —

ama veszteségekért, mellyeket Spanyolország az uj dynastia miatt,

szenvedett, ez utóbbi a rend érzelmét és a fegyelem példáját nyúj­
totta neki ; uj hadviselési mód taníttatott, enyhittetett a szertartá­
sok szigora, s Alberoni bibornok minisztériumának példája meg­
mutatta, hogy Spanyolország még képes volt vezérszerepet já t­
szani Európában. A grandok rósz szemmel nézték, hogy Fülöp
nem volt figyelemmel ama tekintetekre, mellyeket ök a maguk
számára igényeltek, a nép azonban nem annyira ö rá, mint inkább
a kalandor (brigante) Farnese Erzsébet királynéra- neheztelt, ki
folytatta az Alberoni által megkezdett terjeszkedési tervet s visz-
szaszerezni igyekezett családja számára azt, mit az előbbi békekö­
tések elvettek tőle. Némi töprélyeket érezvén II. Károly végren­
deletének érvényessége [fölött, Fülöp lemondott a trónról negy­
venegy éves korában ('1724), vagyis inkább lerázta magáról az
uralkodás terheit anélkül, hogy valaha viselte volna azokat, de
megtartotta jövedelmeit, évenkint három milliót kötött ki magá­
nak, ide nem számítva a Sant’ Ildefonsóban felhalmozott kincseket
melly kellemdus kéjlak építése negyvenöt millió piaszterbe került.
Fülöp fogadást tett, hogy többé nem fogadja el a koronát,
midőn azonban utódja, Lajos infans himlőben meghalt, egy, theo-
logusokból álló bizottság azon ítéletet hozta, hogy halálos bűn
terhe alatt kötelessége újra kezébe venni a kormányzatot; a ki-
rályué a hatalom utáni sóvárgásból sürgette ő t, miértis késznek
nyilatkozott „uji’a feláldozni saját boldogságát alattvalói javáért.“
Erre egészen a gröningeni Riperda Vilmos vezetésére bizta ma­
gát, ki mint Holland követe jővén Madridba, itt sikerült megnyer­
nie a király és még inkább a királyné kegyét, melly utóbbi nagy-
ravágyásának és boszuterveinek kész eszközül szolgált. Ezen em­
ber nagyszerű terveket kovácsolt az ország, az ipar és kereske­
delem felvirágoztatására, s aranyhegyeket igért; midőn azonban

a róm ai eredeti! re p ra e se n ta ti óhoz ta rtjá k m ag u k a t, olly módon, hogy valam elly

férfi leánya elönynyel bir a n ag y b áty a fölött, ha ez fiatalabb volt a leán y a ty já ­
nál. íg y já r n a k el A ngolországban, P o rtu g á lb a n , s hajd an C astiliában, A ragó­
niában és N av arráb an is, m elly országok e m iatt többizben v á lto z ta ttá k uralkodó-
családsikat. F ü lö p az országnak idegenekre való g-yakori Á tszállását a vegyes
sógorsági örökösödés b ehozatalával a k a r ta m e g a k ad á ly o zn i, m elly csak ak k o r
hivja m eg a n őket a tró n ra , h a valam elly ágb an többé nem lé te z ik férfitól s z á r­
mazó férfin. E zen tö rv én y t V II. F e rd in an d eltörölte az 1830. m árez. 39-ről k ell
praginaticával, hogy igy az örökösödés, testv é re, dón C arlos, k izárásával, leá n y át,
Izabellát ille s s e ; ezzel ö csak a h a jd a n i örökösödési rendet á llíto tta vissza s
ahhoz alkalm azkodott, am it az 1789-ki co rtesek IV . K árolytól követeltek.
x v ii. 33
 — 514 -

tettre került a dolog, kitűnt, hogy csak fecsegni tud, mire a köz­
felháborodás méltóságából való letételét vonta maga után ').
V I. F c i'd in a n d .
Tettünk már említést amaz üzelmekröl, mellyekkel Erzsébet
egész Európát behálózta olly czélból, hogy valamennyi gyermekét
trónra juttassa. Uzelmeivel csak akkor hagyott fel, midőn VI. Fer-
dinand jutott a trónra (1746), ki öt, noha ellensége volt, tisztelte,
nem őszinte érzelemből, hanem gyönge jelleme miatt. A haláltól
való folytonos rettegés miatt buskomorrá lévén s atyjának csak
tétlenségét de nem tehetségeit örökölvén, alattvalói által a böl cs
elnevezéssel ruháztatott fel, minthogy takarékossága és békeszere-
tete által jobb karba hozta a kincstárt ollyannyira, hogy a negy­
venöt milliónyi adósság helyett, mit trónraléptekor talált, hat­
van milliónyi készpénzt hagyott maga u tá n ; helyreállította a ten­
gerészetet és kijelentette, hogy nem akar alávetve lenni Franczia-
országnak. Midőn Carvajal József, korlátolt tehetségű, durva modorú,
a szertartásokhoz minden aprólébosságban ragaszkodó, de sok józan
észszel biró és szigorú becsületességü férfiú lépett a ministerium élére,
a cabinet inkább az angolokhoz kezdett hajolni. A francziákhoz
ellenben bü maradt Ensenada marquis, kitűnő miniszter, ki szá­
mos javításokat létesített a pénzügy és ipar terén s halhatatlan
nevet szerzett magának (annyira hátra v o ltak !) a guadarramai
nagy ut megnyitásával a két Castilia között, mellyek az ideig össze­
köttetés nélkül voltak; az angolok ármánykodásai folytán azonban
elvesztette méltóságát s kevésbe múlt, hogy port nem akasztottak
nyakába. Ekkor bizonyosan túlsúlyra kerekedett volna az angol
rendszer, ha nem lépett volna közbe portugáli Borbála királyné,
ki kevésbbé kedvelvén a cselszövényeket Farnese Erzsébetnél,
megelégedett azzal, hogy fentartsa a békét férje, hazája és Ausz­
tria között s pénzt gyűjtsön m agának, nehogy szükséget kelljen
szenvednie férje halála után. Az udvarnál a királyné, a gyontatóatya
és a nápolyi Broschi Károly bírtak legnagyobb befolyással, melly
utóbbi hires zenész volt Farinelli név alatt s énekével gyakran el­
űzte Ferdinand búskomorságát, ki emiatt egy kérelmét sem ta-

’) K iperda a segoviai k a stély b a z á ra to tt (1726), honnan k é t év múlva

egy á lta la elcsábított leány sz a b a d íto tta ki. E lőbb A ngolországba, később Né­
m etalföldre m enekülvén, m eg in t a p ro testan tism u sra té r t á t, s ezzel m ár harmad­
szor v á lto z ta tta v a llá s á t; m eglehet, hogy később törökké le tt, m időn egy maroc-
cői h ad sereg et v e z e te tt a spanyolok ellen. M eghalt T etu an b a n 1737.
 515 —

gadta meg; s Farinelli mégsem lett sem nagyravágyó, sem pónzsóvár,

s mindenkor becsületes, néha jó tanácsokat adott.
Spanyolország és a berbórek közt folytonos barcz létezett,
mellyben csak később állt be némi szünet. ] 720-ban nagy bajjal
vette el Spanyolország Ceutát a móroktól, kik azt Muley Ismael
maroccói császár alatt 1693-ban hatalmukba kerítették. Amint a
spanyol tengerészet jobb karba hozatott, a berberek alig szerez­
hették be első szükségleteiket, miértis Hamburg városával kellett
szövetségre lépniök (1750), hogy elláthassák m agukat fegyverek­
kel és hadiszerekkel. A Hansa-szövetség tagjai ama könnyebbité-
sekért, mellyeket az afrikai és amerikai termények elárusitását
illetőleg nyújtottak , számos kiváltságokat nyertek agy Spa­
nyolországban mint Portugálban. Látván Ferdinand, hogy ők
segédkezet nyújtanak a berbéreknek az európai kereskedelem és
biztonság megzavarásában, elzárta előttük kikötőit s minden köz­
vetítést megtagadott, míg le nem mondanak az algiriakkal kötött
szövetségről. Később, egy ujabb harczban a berbérekkel, Spanyol­
ország erőfeszítései eredmény nélkül m aradtak; végre 1780-ban
békét kötött Maroccóval.
XIV. Benedekkel is kiegyenlittettek a hosszú viszályok, ab­
ban történvén megállapodás, hogy ezentúl a király nevezzen ki
minden consistorialis, nem különben egyszerű és püspök-székhelyi
javadalmakra, ötvenkettő kivételével, mellyekre nézve a pápának
tartatott fenn a kinevezés joga, ollyképen azonban, hogy válasz­
tása csak spany olokra eshessék J). Ennek következtében eltöröl­
tettek a b a n k - e z é d u l á k , vagyis bizonyos szerződések az apos­
toli kamra és a jelölt között, melly utóbbi valamelly összeg lefize­
tésére kötelezte magát, s ha épen nem volt pénznél, csak roppant
kamat mellett kaphatott kölcsön ; a beneficiumok jövedelmének
egy ötödé illy módon Rómába szivárgott. Elvétettek továbbá a
pápától az elhunytak hagyatékai s az üresedésben levő benefici­
umok jövedelmei, s ezek az ujonan kinevezett javára tartattak
fenn, vagy jótékony czélokra fordittattak, egy részök pedig az ipar
és a katonák jutalm azására használtatott. A Szentszék kilencz-
száz ezer római scudóval kárpótoltatott, melly összegnek három
százalékát fizették; ezenkívül megmaradtak még a Szentszék szá­
mára a házassági akadályoktól való fölmentések, mi egy és fél mil-

J) T ú lo z tá k a spanyol p ap sá g szám át. Jovellauos szerint 1787-ben száz

uyolczvanezer egyénből á llo tt, k ik közül hetven ezeren a világi papsághoz
tarto z ta k .
33*
 — 516 —

liót jövedelmezett. Örökös érvényűnek nyilváníttatott a Crociata

bulla, mellyet addig minden ötödik évben meg kellett újítani, s melly
által fejenkint tizenöt soldo lefizetése mellett fölmentést lehetett
nyerni böjti napokon a zsirtalan vagy olajos ételekkel való élés
kötelezettségé töl.
III. Károly.
Ferdinand feleségének elvesztése után még inkább neki adta
magát a búskomorságnak ; többé nem fogadott senkit, nem beszélt
senkivel, nem változtatott fehérneműt, nem beretválkozott és nem
feküdt ágyba; nem sokára ö is követte feleségét. Ot testvére,
III. Károly követte, (1759), ki már huszonnégy év óta ült a ná­
polyi trónon x) ; Farnese Erzsébet, ki nem csak beteljesedve, ha­
nem fölülmúlva is látta óhajtásait, ismét előjött tizenhárom évi
visszavonultságából s halála napjáig megint döntő befolyást gya­
korolt. Farinellit elküldötték, s ö Bologna közelébe vonult vissza.
III. Károly, ha nem tartozik is ama nagy férfiak közé, kik elég
erővel bírnak uj életre ébreszteni egy országot, legalább sok javí­
tásnak vetette meg alapját. Nem közönséges természeti tulajdonságokká
lévén ellátva, mellyek azonban művelés nélkül maradtak, tudott
uralkodni önmagán úgy viharban mint szélcsendben; szigorú er­
kölcsű és vallásos volt, anélkül azonban hogy Romától és a gyón­
tatóatyáktól függött volna, m aka csul ragaszkodott saját nézeteihez,
a vadászat iránti szenvedélye miatt azonban elhanyagolta köteles­
ségeit. A kormányzatban a genuai Grimaldi Jeromos miniszter és
Squillace marquis, Károly barátja, vetekedtek a túlsúly fölött. Ez
utóbbi a pénz- és hadügy élén állva (1766), számos javítást lépte­
tett életbe, behozta az éjjeli világítást Madridba, eltiltotta a fegy­
verek, hosszú köpenyek és lehajtott karimáju kalapok viselését, s
egyéb visszaéléseket. A nép, melly örömest gyanúsítja a pénz­
ügyminisztereket, fellázadt ellene, hogy megölje, minthogy azon­
ban nem tudta kézre keríteni, kiűzetését, továbbá a kenyér és olaj
árának leszállítását a a hosszú öltönyök és lecsüggő karimáju ka­
lapok viselésének újra megengedését követelte; a lázongás csakis akkor
csillapult le, midőn a király négy jezsuitát, kezökben feszülettel, kül­
dött a tömeg közé azon meghagyással, hogy Ígérjék meg minden,
okos vagy oktalan kérelem teljesítését. Hallatlan eset volt illyesmi
Spanyolországban, s Károly sokáig boszankodott a francziákra, ki­
ket a zavargás szítóinak tartott; Choiseul herczegnek azonban si-

J) L ásd alább a 28 fej.

 — 517 —

került a jezsuitákra irányozni a király gyanúját, elhitetvén vele,

hogy csakis tölök származhatott egy olly lázadás, mellyet ök olly
könnyűszerével lecsilapitottak. Károly ráment a lépre s ettől kezd­
ve buzgón működött a jezsuita-rend eltörlésén. Netáni ujabb za­
vargások megakadályozása végett az uj miniszter d’ Aranda gróf
hatezer naplopót kergetett ki Madridból s húszezer fegyverest ren­
delt a városba, kiknek segélyével aztán szorosabbra foghatta a
féket. Ugyanezen miniszter megjavította a politikai kormányzatot,
a hadsereget porosz mintára alakította át, szaporította a tengeré­
szetet, megszorította a nuntiatura törvényszékének jogkörét, a j e ­
zsuita-iskolák pótlására újakat em elt; a szent inquisitio, mellyet
még nem lehetett eltörölni, mérsékeltetett. ■
Károly miniszterei közül dón Rodriguez Péter, Campomanes
grófja, tanult és ügyes férfiú, arra fordította figyelmét, hogy egy­
szerűsítse az adókat, véget vessen a koldulásnak, és felszabadítsa
nyűgeiből a gabona-kereskedelmet. A limai Olavideo Antal József
(1725 —1803), ki Rousseauval é3 Voltaire-rel való ismeretsége
folytán philantropicus és vallásellenes eszméket táplált, mellyeket
ö különben nem titkolt, azon megbízatást nyerte, hogy tegye ter-
mékenynyé a Sierra-Morenát, melly czélból aztán egy, schweiziak-
ból, francziákból, németekből, bajorokból álló gyarmatot telepí­
tett le az illető vidéken (1767), az akkori eszméknek megfelelő
alkotmánynyal, s ami hallatlan, még a protestánsok is megtüret-
tek. Egy capucinus barát, ki prédikálni jö tt a gyarmatosok közé,
a világi ügyekbe is beleártotta magát, minekfolytán a gyarmatosok
panaszt emeltek Olavideo ellen, ki katholikus-ellenes nézetekről
vádolva, az inquisitio által két évig tartó titkos pör után arra
ítéltetett, hogy nyolcz évet töltsön egy zárdában két barát felügye­
lete alatt, kik a hitben oktassák ; később ne ülhessen lóra vagy
kocsira, ne közeledhessék húsz mérföldnyire az udvarhoz vagy
bármelly nagy városhoz; durva és sárga posztóban járjon és csak
Granata atya munkáit olvassa. Sikerülvén kiszöknie Francziaor-
szágba, itt aiint vértanú m agasztaltatok a bölcsészek által, de
elég ideig élt,, hogy kiábránduljon csalódásaiból s megírja A z
e v a n g e i i u m d i a d a l á t (— 1803).
Károly az ipar és kereskedelem előmozdítása végett A h a z a
b a r á t a i ozimüj társulatot aiakitotta, s a jelzett czélra az üre­
sedésben levő beneficiumok jövedelmeit forditotta. A gyarmatok
ügye roszabbra fordult az osztrák házbeli utolsó királyok és az
örökösödési háború alatt, amikor Angolország és Holland megsza-
 kitofták a közlekedést az anyaországgal. Nehogy hiányt szenved­
jenek a szükségesekben, Spanyolország kénytelen /olt felhagyni a
kizárás rendszerével s megengedni, hogy a francziák kereskedést
folytassanak Peruval, minekfolytán Sant-Maló lakosai, kik erre
kiváltságot nyertek XIV. Lajostól, franczia árukat szállítottak Pe­
ruba mérsékelt árakon. Ennek az lön következménye, hogy többé
senki sem kereste a spanyolországi árukat, miértis V. Fülöp a
béke helyreállta után azonnal kitiltotta az idegen hajókat Peru
és Chili kikötőiből s elűzte a hajóhadakat a déli tengerekről, hol
nem volt többé szükség rájok. Hogy azonban megnyerje Anna
királynő kegyét, nem csak az assientót engedte el Nagy-Britanniá-
nak, hanem arra is felhatalmazta, hogy évenkint egy ötszáz tonna
terhű hajót küldhessen Portobellóba európai árukkal. Az angolok
által elkövetett visszaélések és a spanyolok ellenszegülése ama
háborút idézték elő, mellyet már előadtunk, s melly azzal végző­
dött, hogy az utóbbiak fölmentettek az assientótól és megengedte­
tett nekik saját tetszésök szerint szabályozni kereskedelmöket,
százezer font sterlinggel kárpótolván az angol Társulatot.
Erre különféle javításokat léptettek életbe; az idöszakon-
kinti hajó-küldések helyett, mi a kereskedőkre nézve hátránynyal
járt s csak a csempészeknek szolgált kényelmére, megengedtetett,
hogy a közbeeső időben r e g i s t e r - ha j ó k a t küldhessenek né-
melly sevillai és cadixi kereskedők, kik erre engedélyt vásároltak
az indiai tanácstól; csakhamar annyira gyarapodásnak indultak,
hogy 1748 bán a kereskedés már csak külön hajókkal folytattatott,
Tagadhatlan, hogy nem kevéssé hátráltatta a forgalmat ama régi
szokás, mellynél fogva mindent szabályok közé szorítottak.
A gyér közlekedés okozta, hogy Spanyolország nem ismerte
gyarmatainak állapotát s emiatt azok kormányzata sem ment
úgy, ahogy kellett volna. Ezen bajon ollyképen akart segíteni
III. Károly 1764-ben, hogy rendes bárka-közlekedést léptetett életbe
Corunna és Havanna, továbbá La Plata között, az előbbi irányban
egy, az utóbbiban két hónapi időközökkel; mindegyik bárka spa­
nyol árukkaí rakodhatott meg felerészben, a ugyanannyi amerikai
áruval térhetett vissza. Az engedmény később kiterjesztetett, s
mindegyik alattvalónak meg lön engedve kereskedést folytatni
Vento, Cuba, Hispaniola, Marguerite és Trinidad szigetekkel; ké­
sőbb Louisianával s Yucatan és Campeche tartományokkal is. Két­
ségkívül nem kis érdem volt szembeszállni harmadfél százados elő­
ítélettel ; a jutalom rögtön b^rövetkezett, amennyiben a kereske­
 — 5 l9 —

delem tíz óv alatt némelly tartományokban megkétszereződött,

másokban megháromszorozódott.
Látván a szabadság előnyeit, eltöröltettek ama szigorú bün­
tetések, mellyek a déli tengerekben levő tartományok közötti min­
den közlekedést sú jto ttak ; ez ép olly zsarnoki mint káros törvény
volt, minthogy lehetetlenné telte egyensúlyban tartani a hiányo­
kat és a bőséget, kényszerítve mindent Spanyolországból sze­
rezni be.
A gyarmatok belkormányzata szintén megjavittatott Galvés
József minisztersége alatt. Az ügyek és a személyek szaporodá­
sával többé nem voltak elégségesek a birák, kik a törvényszéke­
ket alkották, a a fizetések sem feleltek meg a hivataloknak; en­
nek folytán egy általános reform alapján újra felosztattak a tar­
tományok, s Mexico, Peru, Uj-Granada alkirályságok, továbbá
ra^g egy negyedik is alakíttatott, melly Rio de la Piafát, Buenos-
Ayrest, Paraguayi, Tucumant, Potosit, Santa Croce della Sierrát,
Churcast s Mendoza és San Juan két várost foglalta m agában;
Uj-Mexico, Guatimaia, Chili, Caracas, Portorico, San Domingo,
Cuba és Havanna, Louisiana és Florida független kapitányságoknak
nyilváníttattak. A baj gyökere azonban megmaradt s mindig nagy
nyiig volt az anyaországgal való összeköttetés; a súlyos adókat
és szigorú megszorításokat ravaszsággal kellett kijátszani; a titkos
kereskedés többet felénél bitorolta a királyi jövedelmeknek; a többi
a bonyolodott kormányzatra ment fel úgy, hogy évenkint, alig
negyven millió folyt be a spanyol kincstárba.
Angolország, az Óceán királynéja, boszankodva tűrte Spa­
nyolország versenyét, s az egész századon át folytonosan a spa­
nyol tengerészet íönkrejuttatásán, oceanon-tuli birtokainak kevesbi-
tésén és azon működött, hogy Spanyolországot is olly függő hely­
zetbe hozza, aminőben Portugál volt. Gibraltárt már előbb meg­
hódította ; később amerikai birtokaira fente fogát, s aina háború­
ban, mellyet a Bourbon-szövetség ellen indított, elvette Spanyol­
országtól a Philippinákat és Floridát (1763), volt franczia birto­
kokat vagyis Louisianát adván kárpótlásul. Minthogy azonban
Spanyolország késlekedett az átengedett terület elfoglalásával, Lou-
jsiana megizlelte a függetlenség kellemes voltát, s a gyarmat ál­
lamügyésze, La Ferniére, köztársaságot akart alapítani: vonakod­
tak abbanhagyni a Francziaországgal és szigeteivel folytatott ke­
reskedelmet, miértis csak vérontással lehetett a mozgalmat el­
fojtani,
 — 520 —

A spanyoloknak még az Amerika déli csúcsa mellett fekvő

Malwina szigetek miatt is kellett hadakozniok Angolországgal; a
szigetek a spanyolok birtokában maradtak. Később a portugálok­
kal viaskodtak a Rio de la-Plata északi partján fekvő s a csempészek
menhelyéül szolgáló Santo Sacramento gyarmat miatt, mellyért cse­
rébe nagy területet engedtek át az Amazon-folyó mellett. Para­
guay kerület, melly Spanyolország birtokában maradt, buenos-ayresi
alkirálysággá emeltetett s kereskedelmi fontossága is növekedett.
Az amerikai függetlenségi harczban a c s a l á d i s z e r z ő d é s
folytán, mint fönebb láttuk, Francziaországgal egyetemben Spa­
nyolország is részt vett, s a versaillesi békében (369 lap.) bizto­
sította a maga számára Minorcát, melly 74 évvel előbb szakitta-
tott el tőle, valamint a két Floridát is, miért viszont a Providen-
ce és Bahama szigeteket engedte át az angoloknak s felhatalmazta
őket mahagóni és festő fát vágni Mosquitos p a rtja in ; ezenkívül
még más előnyökben is részesítette őket. Az említett háborúban
Spanyolország huszonegy sorhajót $s számos apróbb hajókat vesz­
tett el, emellett 250 millió lira adósságot csinált és saját példájá­
val mutatta meg gyarm atainak, hogy a szerencsés forradalom tör­
vényes is. A példa nem maradt hatás nélkül. Midőn Humboldt
Spanyolország újvilági birtokait meglátogatta, ezek 79 szélességi
fokot foglaltak el, hosszúságúk egyenlő volt Afrikával, kiterjedés­
ben kétszer múlták fölül az Egyesült-Államokat, s erészben An­
golország indiai birodalma is messze mögöttök maradt. Néhány év,
s mindebből egy talpalatnyi tér sem maradt Spanyolországnak !
III. Károly utolsó minisztere Florida Bianca gróf volt,
valami kiváló tehetségű férfiú, ki azonban fel tudta ismerni az ér­
demet, anélkül, hogy ez benne gyanút keltett v o ln a ; noha barátja
volt a papságnak, nem tűrte, hogy világi ügyekbe avatkozzék, s
általában önzetlenséggel já rt el. A király elé terjesztett számadásából
látjuk, hogy miniszterségének tizenegy éve alatt eltávolíttattak a
koldusok Madridból és más városokból, a királyi alamizsnákat, a
papság jövedelmeinek egy részét s a főpapok előlegezéseit fordít­
ván fentartásukra; megakadályoztatott a czigányok csavargása;
öntözési és hajózási csatornák ny ittattak ; gyárak emeltettek, melly
ezélra idegeneket hivott be, vagy belföldieket küldött ki tanulmá­
nyozás végett; megvettetett egy növénykert alapja; háromszáz hu­
szonkét hid készíttetett és sok m egujittatott; végül ő alatta jött
létre az első gyorskocsi-közlekedés Madrid, Bayonne és Cadix között.
A királyi botj"ok értékének föllenditése végett, mellyek minden
 — 521 —

megválasztás nélkül bocsáttattak ki, egy bank alapittatott hetvenöt

milliónyi készpénzzel, melly aztán olly bizalmat keltett, hogy a két
ezerre szóló részvények háromezer negyven reálra emelkedtek;
mulékony, de üdvös következményű jóllét. Egy uj árszabályzat
eltörölt némelly terhes vagy káros adókat, mire a vámjövedelmek
GO-ról 130 millió reálra emelkedtek. Az indiai kereskedés, melly
1778-ban csak 6.717,291 reált jövedelmezett, 1788-ban, miután
szabaddá tétetett, 55.456,949 reál hasznot hajtott. A Philippínák-
kal való kereskedésre Társulat alakíttatott 80 millió piaszter alap­
tőkével. Azon ha j ók, mellyeknek az indiai árukat Európába,
vagy a pénzt a spanyol Indiákból Manillába kellett szállitaniok,
Cadixból indultak ki, s megkerülve a Horn fokot, horgonyt ve­
tettek Peru partjain , hogy ellássák magukat a vásárlásokra szük­
séges piaszterekkel; innen a Philippinák felé vették utjokat, hon­
nan aztán a Jóremény-fokon át egyenesen Cadixba tértek vissza. E k ­
ként Spanyolország, mellynek lakosai V. Fülöp alatt alig érték el a
hét milliót, a század végével már tizenegy millió lakossal birt,
mig az ipar é3 föidmivelés termékei megháromszorozódtak.
Behring és Cook utazásai megismertették az angolokkal
Nutka vidékének fontosságát; az egész területet egy begyláncz és
járhatlan erdőségek boritják, kivéve egy keskeny zöld szegélyt a
part mentében, mindenfelé öblökkel és kikötőkkel, s tekintve
magas fekvését annyira enyhe égaljjal, hogy az európai növények
eltengődtek benne. A spanyolok a bálnák és egyéb, roppant
mennyiségben levő czetnemüek halászata végett már 1774-ben le­
telepedtek Szent-Lőrincz kikötőjében. A vadbőrök- és szőrmék­
kel való kereskedés annyi angol, orosz és franczia hajót édesge­
tett oda, hogy a nutkai kikötőt Amerika észak-nyugati partvidé­
kének legfontosabb vásárhelye gyanánt tekintették. A gyanakvó
spanyolok egy erődöt emeltek -a helyszínén s feltartóztattak egy
angol hajót, melly hasonló megbízással érkezett oda. Angolország
azonban fegyver és alkudozás segélyével teljes elégtételt nyert
az állítólagos sérelmekért, szabadságot kapott halászni a Csendes­
tengerben és a szóban levő partokon, s 1789-ben saját zászlaját
tűzte a szétrombolt spanyol erődre.
IV. Károly negyvenéves korában foglalta el a trónt, ép ak­
kor, midőn kitört a franczia forradalom, mellybe ö is belesodor­
tatott.
V. Fülöp nem akarta behozni Spanyolországba Francziaor-
szágcak sem erkölcseit, sem irodalmát, mindazonáltal az utóbbinak
 522 —

példájára egy királyi akadémiát alapított (1714), melly kiküszöbölte

a gongorismust s kitűnő szótárt adott k i ; ö alapította továbbá a
történelmi akadémiát is (1735), melly a hazai tudományosság eme­
lésére szolgáló kutatásokkal foglalkozott. A franczia befolyás
azonban, miként egész Európában, úgy itt is érezhető volt, s míg
némellyek annyira odatapadtak saját classicusaikhoz, hogy ezeknek
még hibáit is magasztalták, mások meghonosították az akkori el-
puhult szokásokat. A színi irodalom inkább megtartotta a nem­
zeti formákat, ámbár néha a francziák is belekevertetvén, jelleg
nélküli szörnyszülötteket hozott létre. Brancas Cadaneo Ferencz,
Canizares József, Zamora Antal, Lobo Ge llért állottak a conserva-
tivek élén; az ö nézeteiket tükrözi vissza Magans y Siscar Ger­
gelynek A s p a n y o l n y e l v e r e d e t e czimü munkája is. Az
újítókat Luzan Ignácz vezérelte, ki egy, ötszáz folio-lapra terjedő
költészettant adott ki (1737), franczia szerzőkre és példákra tá­
maszkodva; a költészetet az erkölcstan segédtársává akarta tenni
s a formacsín kedvéért lemondott az eszmék merész röptéről, mi-
értis az ókori szinírodalom termékeny rendetlenségét jóval mö­
géje helyezi a franczia mintáknak. Hasonlóan gondolkozik Velas-
quez Lajos József is >), kinek müve ízlésre mutat, de képtelen be­
hatolni az elmúlt időkbe s felfogni azok eredetiségét. A sok vita
és szabálygyártás között egy kiváló költő sem tűnt fel a kezdet­
ben olly sokat igérőleg megindult irodalomban, s kevés más ere­
deti jö tt létre néhány Au t ó s a c r a m e n t a l e - n kivül, melly mű­
fajt később eltiltotta III. Károly 1765-ben.
Mégis midőn Garcia de la Huerta "Vincze szinrehozta (1778)
régi mintára készült R a c .b e l-é t, az uj darab hazafias lelkesedés­
sel fogadtatott. Ámbár a nemzeti izlés híve volt, mégis megha­
jolt a franczia tekintély előtt, s a S p a n y o l s z i n ü g y czimet
viselő tizennégy kötetbe, mellyeket azért tett közzé (1785—88),
hogy ellentmondjon a galliczistáknak, csak felsőbb rendű vígjátéko­
kat (di cappa e spada) s csupán egy autó-t m ert fölvenni; emlí­
tést sem teszen Lope de Vegáról, másrészről azonban sokat vé­
szén át Calderonból, az előszókban kedvteléssel rántja le az ezzel
•ellenkező irányt követő szerzőket, valamint az olasz Quadriót, Bet-
tinellit, Tiraboschit is, kik kevésbbé kedvező bírálatot írtak felőle.
Hasonló félénkséggel szedte össze Lopez de Sedano János József2)
a lantos költészet termékeit, melly téren azonban ikkortájban

’) A spanyol költészet eredete, 1754.

2j Spanyol Párnáim » 1768.
 — 523 -

nagyon kevesen tűntek k i; említendők Yriarte, ki kedves mesé­

ket irt, Melendez Valdes János, szerelmi és pásztordalok szerzője,
kinek hirét népies dalai állapították meg, s végül Moratin, ki esi-
nos és magvas vígjátékokat irt.
Fr& Gerundio.
Isla (1714— 83) segoviai jezsuitának tulanjdonitandó a dón
Quixotte legszerencsésebb utánzása, ki G e r u n d i o d e C a ro-
p a z a s b a r á t é l e t e 1) czimü munkájában a mesterkélt irályt
és a rósz prédikátorokat teszi gúny tárgyává. A capucinusoktól,
kikkel atyja igen e'őzékenyen bánt, Gerundio sok idézetet tanult
meg könyv nélkül, mellyeket nem értett, sok theologiai tételt, mely-
lyeket félre értett, mellyek azonban, az ajándékokkal elhalmo­
zott capucinusok magaíztalásának segélyével hírnévre juttatták öt
szülőföldjén. Atyja tehát iskolába adja Gerundiót; szerző itt gú­
nyolva rajzolja a modoros tanítást, a helyesírás fölötti komoly vi­
tákat s azon humanista tanár tudatlanságát, ki derüre-borura latin
passusokat idéz s ámulatba ejti tanítványait a legbolondabb könyv-
czimekkel és dagályos könyvajánlatokkal, melly utóbbiak között em­
lítjük egy németnek kővetkező dedicaíióját: „Az égben és földön
létező három egyedüli örökös uralkodónak: Jézus Krisztusnak,
Frigyes Ágost szászországi választófejedelemnek, és szász-zeitzi
Móricz Vilmosnak.“ Gerundiót ráveszi egy prédikátor mesterkélt
ékesszólásával, hogy csapjon fel barátnak ; továbbá egy laicus, ki
lefesti előtte, milly élvezetekben részesülnek az ujonezok, s még
inkább azok, kik a szószékre lépve, mindennemű ajándékokat kap­
nak a hívektől, nem említve a női kegyeket. F rater Balázs, a
convent leghíresebb szónoka, különféle utakon és módokon tudta
a maga részére hóditan i a nőket, majd fürtjeinek és talár jának ügyes ren­
dezésével, majd édeskés szavakkal, majd váratlan állításokkal vagy a
kíváncsiság felköltésével. Egy ízben igy kezdi beszédét. T a g a d o m ,
h o g y I s t e n e g y l é n y ; e g h á r o m s z e m é l y b e n ; valamennyien
eiámulnak, mire ö igy folytatja: E z t m o n d j a a z e b i o n i t a , a
m a r c i o n i t a , a z a r i a n u s , a m a n i c h a e u s , de stb. Máskor
ismét a szószékre lépve, igy szól: J a v a t o k r a l o v a g o k 2)!

>) V ida dei famoso predicador fr a y Gerundio de Campazas, alias Zotes,

eseritta por el lic. d. Francisco Lobon de Salasar. M adrid ( 1 7 5 8 - 70, 3. köt.).
2) „A lia vostra salute cavalieri !* m ondja az eredeti szöveg, m elly so k k a l
inkább feltünteti a szójátékot, m inthogy a „ sa lu te “ szó ú g y az olaszban m int a
spinyolban egesaégü ia, m eg üdvösséget is jelen t. Ford,
 — 524 —

rengeteg hahota fogadja a felköszöntést, Baláza testvér azonban

ekként folytatja: N i n c s n e v e t n i v a l ó ; a t i j a v a t o k r a lo­
v a g o k , az e n y é m r e , m i n d n y á j u n k é r a , v e t t f öl J é z us
K r i s z t u s e m b e r i t e s t e t . Fr a Gerundio hasonló mintaképek
után indul, hírnévre és dicsőségre teszen szert, s a szerző elmondja
nehány predikáczióját, mellyek sajátszerü vegyülékét képezik szent
és profán dolgoknak, összefüggés vagy benső érzés nélkül.
Ezen gunyirat, melly, mint minden efféle termék, túl van
hajtva, feltünteti előttünk, mennyire romlásnak kellett indulnia az
ékesszólásnak, ha már a templomok szószékei, az ékesszólás egye­
düli tere, sem maradtak megkímélve az iskola hiábavalóságai- és
mesterkélt irályától, a külcsín esaelősségig vitt gondozásától, a
tudományosság szenvelgésétől, a körmondatok összekuszálásától, a
bizarr és váratlan dolgok hajhászásától.
A spanyol dón Jósé Samoza következőleg írja le a madridi
életmódot 1760 bán, melly különben megegyezett Európa nagy ré­
szének életm ódjával: „Fölkelés után minden nemes ember először
is a borbély művészetének vetette magát alá, kinek teendője sok­
kal tovább tartott akkor mint most, midőn arczunk két harmadát
szőr borítja, s azt senki sem végezte maga. E rre a fodrász
fogott hozzá a fej fésüléséhez, kenéséhez, bodrozásához, be-
porozásához, mi szintén sokáig tartott. Csupán ennek bevégzése után
láttak az öltözködés nagy munkájához, melylyel a legfürgébbek sem
lettek készen három negyed óránál előbb, annyi sok mindenféle
darab és függelék volt, azoktól, mellyek aa újakat peczkelték ki,
egészen azokig, mellyek a czipőket szorították össze. Miután ezen
feladat is be volt fejezve, emberünk a kardot kötötte fel s Isten­
hez fohászkodott, hogy szép idő legyen. Ha gyalog ment, a legna­
gyobb elővigyázatra volt szüksége, hogy megőrizze a sártól fehér
selyem harisnyáit é s á l a m a h o n n a i s e czipőit. Ismertem egy
tisztet, ki nagy hirnévre tett szert, mert tél idején végig tudott
menni Madridon anélkül, hogy besározta volna m agát; ez nem
csekély fontosságú tudomány volt olly korban, midőn mindenkinek
gyalog kellett járnia, mit mostanság csak kereskedők vagy ügyes­
bajos emberek tesznek.
„Akkor a kevésbbé függő emberek is bizonyos kérlelhetlen
szigoruságu szertartásokhoz voltak k ö tv e , mellyek egy napi
nyugtot sem engedtek. Három husvótot ünnepeltek: karáesonkor,
vízkeresztkor, és feltámadáskor; idejárult még az illető védszent
ünnepe és az újév napja. Nem teoui tiszteletét ezen napok valamely-
 - 525 -

lyikén elég volt arra, hogy két család ellenséggé legyen. A leg­
kisebb utazás általános bucsuzást követelt, mit másnap mindenki
lelkiismeretesen visszaadott; ugyanez történt a visszaérkezéskor.
Midőn valamelly olly szent ünnepe fordult elő, kinek neve el volt
terjedve, az idegen valamelly városba érkezve könnyen azt hi­
hette, hogy tűzvész vagy lázadás tört k i ; olly nagy volt a sürgés­
forgás az utczákon, egymásba ütközve, egymást taszigálva; a sze­
gény mester-emberek kézzel-lábbal dolgoztak, hogy eleget tegye­
nek mindazoknak, kiket eme fontos alkalm akkor fésülni, lábbelik­
kel és rukanemüekkel ellátni kellett. Illyen volt a város arczulata
ünnepeken.
„Egy órakor szoktak ebédelni; akkor többet ettek mint most
s nagyobb ügyesség kivántatott a rra , hogy valaki enni tudjon,
mint arra, hogy megkeresse az ennivalót. A kézelőkre bizonyos,
vastagpapirosból készült burkokat alkalm aztak, s azon szokás lé­
tezett, hogy a kezeknek mindaddig tétlenül kellett maradniok,
mig ezen burokban voltak. Másfajta készülékeket találtak fel is­
mét arra, hogy megóvják a mocsoktól a ruhaszólt és az inggallért; de
egy sem volt annyira bonyolult és különös, mint az, melyJyel a
mi éghajlatunk alatt átalánosan szokásban levő délutáni nyugalom­
nál éltek. Láttam a hires Jovellanost orrával fekünni a vánko­
son, mellyet ezenkivül még csak homlokával érintett, nehogy ösz-
szeborzolja fürtéit. Ezen gáncstól csupán azok szabadíthatták meg
hajzatukat, kiknek este nem kellett látogatást tenniök, s ezek az­
tán egy kis (hálóval vonták be fejőket. Aránylag azonban még
mindig jobb volt a férfiak helyzete, mint a nőké, minthogy ama­
zok legalább ráléphettek a földre, mig a nők roppant magas fa-
sarku czipőikben csak dülöngve s minduntalan a felfordulás ve­
szélyével küzdve járhattak, mint a tyúkok midőn kaparnak. Ke­
gyetlenül összeszoritva a halcsont-derék által, hogyan mozoghat­
tak, s hogy ne dőjtötte volna fel őket a legcsekélyebb lökés is?
Az a derék annyira mozdithatlan valami volt, hogy némelly anyák
a corset-be alkalmazott nyíláson át szoptatták csecsemőiket, mi­
alatt a szegény teremtések a kemény halcsontokhoz szoritva szom­
jas ajkaikat, hiába keresték az anyai kebel melegét.
„Minden lovag három metamorphosison ment át napjában:
reggel köpeny és sipka, délben katonai egyenruha, estefelé diszöl-
töny, hogy jelen lehessen a bikaviadalokon . . . A spanyol ko­
molyság fentartotta a csendet az esteli összejöveteleknél. Alig
képzelhetünk komolyabb és patheticusabb valamit annál, mit ők
 — 526 —

frissítőnek vagy ozsonnának neveztek. A hölgyek egy emelvényen

foglalva helyet, rettenetes csatarendet képeztek, melly csak a legyezők
szabályos és egyhangú mozgatásával adott magáról életjelt. Velők
párhuzamosan a s e n n o r o k foglaltak helyet méltóság, rang és
érdem szerint. Azt gondolhatta volua az ember, hogy ezek nem
mulatság végett, hanem azért jöttek össze, hogy meghallgassák a
Josaphat-völgyi rettenetes ítéletei:. Hire sem volt zenének, táncz­
nak, mulattató vagy érdekes beszélgetésnek ; csupán a terem kö­
zepén elhelyezkedett kártyásoknak állott jogukban ordítani sőt
egymást kézzelfoghatólag capacitálni s az asztalra intézett ököl­
csapásokkal jelezni diadalaik számát.
„Véget érvén eme fontos dolgok, mindegyik család vissza­
vonult, s a vétkezéshez ép annyi idő kivántatott, mint az öltöz­
ködéshez. Mialatt a nő feje ler'egyvereztetett s az óriási fejkötö
és paróka félretétetett, férje murám feje is megszabadult az azt
környező bodros fürtök battériájától. Hány illyen északai vedlést
láttam gyermekkoromban! ép olly fájdalommal mint bámulattal
szemléltem, hogyan tűnik el lassan-lassan életem szerzőinek alakja
és terjedelme, an n y ira, hogy utóvégre egészen felismerhetlenné
vált előttem arezuk és termetök.
„ Atyáink napi foglalkozásainak utolsója az órák felhúzása
volt, nem épen csekély munka, minthogy minden nemes ember­
nek két órája, s minden óra számára két szekrénye volt. Ama
boldog időkben minden d u p l a volt: két óra, két zsebkendő, két
burnótszelencze!
„Ezek ártatlan szokások voltak ugyan, de minden csak for­
malitás volt. Formula volt minden a birtokosra, jja kereskedőre,
a mesteremberre, a gazdagra, a nemesre, a parasztra nézve ; a
formula uralkodott a gyermek nevelése, a tanitó anyakönyve, az
életpálya választása fölött. Ha valaki egyenruhát öltött, Ameri­
kába hajózott és visszajött annélkül, hogy tudná, miszerint ellen­
lábasok (antipodes) is léteznek, mindez csak a formula kedveért,
a bálvány iránti tiszteletből történt. A családok gyermekeinek
legnagyobb része az udvarhoz, vagyis Madridba jött, hol a csel
szövények mesterségét folytatták, mig meg nem őszültek, s. ki­
rályi családfa tanulmányozása mellett. De valamennyi életpálya
között az, melly leginkább ragaszkodott a formaságokhoz, s melly
úgy eltűnt a miveltség, miként a gyom és kóró a földmivelö eké­
je előtt, a papi pálya volt, amaz abbéké, kik annyi satyra és
gunydal írására szolgáltattak alkalm at, kik kíváncsiság, bámulat
 — 527 —

és mulatság tárgyait képezték a szép nemre nézve, melly utóbbi

ép annyi figyelemmel és érdeklődéssel kisérte őket, amennyivel a
fiatal füvészek szokták vizsgálni ama különös növéoyt, mellyet
nadragulyának híaak.“
Senki sem fogja vétkül tulajdonítani nekünk ezen frivol rész­
letek felsorolását, ba meggondolja, hogy illy semmiségek szövedé­
kéből állott atyáink élete. Parininál finomabb, de nem találóbb
festését leljük ezen állapotoknak.

HUSZONÖTÖDIK FEJEZET.

Portugállá.
V. János a spanyol örökösödési háború után, mellynek ö a
Santo Sacrament,o gyarmatot köszönhette, harminczöt éven át bé­
kében uralkodott; országa sokkal távolabb feküdt, hogysam ő
is kénytelen lett volna beavatkozni amaz aprólékosságokba, mely-
lyek miatt a királyok vérözönnel árasztották el Európát. Csupán
egyizbeu üzent háborút Spanyolországnak, midőn ez utóbbi elfoga­
tott néhány gonosztevőt a madridi portugál követ palotájában s
megtagadta a kívánt elégtételt; ezen háború alatt Portugálnak
nemcsak határai, hanem gyarmatai is veszélyben forogtak, s nagy
bajjal jött létre a kiegyezkedés. Szerencsétlen utánzója lévén
XIV. Lajosnak,fény üzése csak a franczíáknakjés angoloknakvált javára,
kiktől az ország még az élet első szükségleteinek dolgában is füg­
gött, s ennek tulajdonítandó, hogy a gyarmatok roppant gazdag­
sága daczára maga az anyaország mindinkább elszegényedett. Óri­
ási összegeket adott ki a f i d e l i s s i m a m a j e s t a s czimének
megszerzése, és avégett, hogy Lissabonban patriarchai, a l a t e r e
követi méltóságot alapíthasson, fönhatósággal az Összes portugáli
és indiai püspökök felett; teljesülvén ebbeli kivánsága, a patriar­
cha fényének emelése végett hetven infulás kanonokot nevezett
ki, valamennyit ötezer crusado évi jövedelemmel látván el, s mond­
ják, hogy az ő uralkodása alatt 500 millió líra vándorolt Rómába.
Pap-pazarló a katona-pazarlók között.
Ennyi fény közepett is egyszerű és bárdolatlan maradván, J á ­
nos bottal szokta dorgálni minisztereit; megfékezte a Szent Offí -
ciumot, melly még 1745-ben is végrehajtott egy autodafét, me'ily-
nél Joze Antal drámai költő is elveszett; szerette az igazságossá­
 528 —

got és a népet, s ez utóbbi viszont szerette őt még hibáiért is. A

portugál akadémiát alapította, melly azonban kevés kiválóbb dol­
got m iveit, noha ama kor legkitűnőbb irodalmi férfiát birta
elnökül, Meneses Xav. Ferencz ericeyrai grófot (1673— 1743), a
H e n r i q u e i d a szerzőjét, melly mü egy költemény valamennyi
szükséges kellékével bir, a lángész kivételével. Egy másik aka­
démia is alapittatott olly czélból, hogy anyagot gyűjtsön valameny-
nyi püspökség és az egész Portugál történetének m egírására; emiatt
fontos kérdések tárgyaltattak s maga a király is meg szokott je­
lenni a vitákon, mellyeknél a jezsuiták voltak a hangadók. Szél-
hüdés által érve, János a kormányzás gondjait az igen előkelő
Govea családból származó Gáspár capucinus atyára bizta, ki igen
derék ember lehetett de a kormányzás nem ,volt kenyere. Alatta
teljes zűrzavar állott be az országban; a nép tunyaságba, nyo­
morba, piszokba m erült, mindenki meg lévén elégedve, ha kitölt-
hette magán boszuját. Midőn János, a világ leggazdagabb orszá­
gainak királya, ki a lissaboni vízvezetéket és a mafrai palotát épí­
tette, meghalt (3 750), annyi pénzt sem találtak nála, hogy tisztes­
ségesen eltemethették volna.
Jó z s e f. — P o m b a l.
Utódja, József, ki harminczötéves korában követte öt a tró­
non, tudatlanságban nevekedett föl s dón Carvalho-Melho Sebes­
tyén Józsefet, Oeyras grófját (Pombal marquis-t) választotta
miniszterévé (1699— 1782) , ki csakhamar uralma alá hajtotta
a királyt s czélul tűzte ki magának az ország felvirágoztatását.
Don Francesco infans egy csapat bravó élére állva, mindennemű
erőszakoskodásokat követett el a városban; más bravó-csapatok
más urak által vezérelve ellenszegültek az infansnak s utánozták
öt, minekfolytán egy éj sem múlt el erőszakoskodás és vérontás
nélkül. Carvalho, ki tagbaszakadt erőteljes férfi volt, egy barát­
jával szövetkezett eme rendzavarók ellen, 8 a rendetlenség se­
gélyével sikerül fentaitaniok a rendet. Nevelése hiányos volt
ugyan, utazásai alatt azonban jártasságra tett szert a kormány­
zati és politikai ügyekben, ismerős volt a bölcsészekkel s ezen ú jí­
tók bizalmas hangjából azon meggyőződést merítette, hogy polgá­
rok, kormány, állam, közszellem alkotására elégséges valami al­
kotmányfélét dolgozni ki papiroson. A királyt tehát erőszakhoz
hasonló hévvel sarkalta az újításokra.
Azt tartotta, hogy először is a jezsuitákat kell eltenni láb
alól, kik ellen csakugyan ö intézte az első halálos csapást, továbbá
 — 529 —

megalázni a nemeseket, kik csak félvállról tekintettek reá, mint

aki közönséges nemes létére a legelőkelőbb családok egyikével
(d’ Arcos) lépett házassági viszonyba. A nemesek minden kép­
zelhető fegyverrel harczoltak ellene, sőt még nevezetessé is ak ar­
ták tenni, főleg ama nyilt parancs alkalmából, mellyet azon dor-
bézolók ellen bocsátott ki, kik éjelenkint szarvakat rajzoltak a
felsült férjek házaira. Pombal tűrte mindezt s lankadatlanul foly­
tatta szigorú intézkedéseit: számos olly ázsiai és afrikai birtokot
vont vissza az államkincstár tulajdonába, mellyeket az előbbi ki­
rályok némelly családoknak adományoztak, megnehezítette a há­
zasságra lépést a f i d a lg ó k között; elvonta a gyermekektől az
atyák czimeit; a hitnyomozási törvényszéknek eltiltotta a halálité-
letek végrehajtását királyi jóváhagyás nélkül, s elégette az ama
törvényszék által [elitéit egyének lajtsrom át, mi becstelenséggel
járt az utódokra nézve; eltörölte az ó és uj keresztények közötti
megkülönböztetést, hatályon kivül helyezte az I n c o e n a D ó ­
mi ni bullát, s az egyház fejétől való függést csupán a dogmához
tartozó ügyekre szorította; korlátozta a holtkéz javára való ha­
gyományozás jogát, újra lenyomatta mindazt, mit Sarpi és Grian-
none az egyházi hatalom ellen irtak, s minden képzelhető módon
harczolt a római joghatóság ellen. A jezsuitákat okozván a tu­
domány hanyatlása miatt, újra szervezte a coimbrai egyetemei,
elönynyel ruházta fel a számtudományokat s kitűnő olasz és ir-
landi férfiakat hitt meg az ottani tanszékekre ; a nemesi collegiu-
mot alapította; az eltörölt szerzetek jószágait kórházak és iskolák
alapítására fordította; Mafrában a maurinus atyákkal vetélkedő
rendet akart alapitani. Igen hathatós eszközül szolgált czéljainak
előmozdítására a megkisérlett királygyilkosság s az akkor alakított
I n c o n f i d e n t i a czimü törvényszék '); a gonoszság eme rejtelme
egymaga elégséges örökre meggyalázni Pombal emlékét.
L issab on i földren gés.
Az 1755-ik évi Mindszentek-napján rettenetes földrengést
éreztek olly területen, melly négyszer haladja meg E u ró p á t: áz
Alpesek vidékén, Svédország partjain, az Antillákon, Canadában,
Thüringiában, a Balti tenger partvidékein; távoli folyók eltértek
utjokból, a töplitzi meleg-források kiapadtak, kevésvártatva meg
vasalkatrészekkel vegyülve és olly bőségben bugyogtak ki, hogy
az egész várost elborították; Cadixban a tenger húsz méternyire

J) Lásd fönebb 221 lap.

XVII. 34
 - 5 3 0 —

emelkedett rendes tükre fölé, a Kis-Antillákon pedig, hol a dagály

soha sem nagyobb 75 centiméternél, több mint hét méternyire
emelkedett. Lissabon két harmada romba dőlt s tizenöt, némellyek
szerint hatvanezer lakos házi foglalkozásai közepett elevenen sirba
tem ettetett; a tenger, melly a legmagasabb dagály fölött két mé­
ternyire duzzadt, hajókat tört szét, épületeket döntött halomra, s
tönkretette az élelemszer-készleteket és vetéseket. Az égő tűzhe­
lyek által előidézett tűzvész, mellynek elfojtására senki sem gon­
dolhatott, még iszonyúbbá tette a pusztulást; a nem sokára be­
állott szakadatlan esőzés növelte a betegségeket és a halálozást az
életben maradottak között, kik az udvarral együtt a városon kivül,
sátorok alatt ütöttek tanyát. A földrengés miatt más városok is
szenvedtek, főleg Coimbra és B raga; Setubal lakosaival együtt
elsülyedt.
Pombal eme bajok orvoslásában mocsoktalan dicsőségre tette
magát érdemessé; az ország lábraálütásánál azonban, mint akkor
általában divat volt, ő is hanyatthomlok járt el. Ingadozó leven a
politikában, óhajtván a jót, anélkül, hogy érzékkel birt volna
iránta, Francziaországban magasztalásokkal halmozták el czéljai,
de nem tényei miatt, minthogy ez utóbbiak ollyannak tüntetik
őt fel, ki gyűlölet és kapzsiság által indíttatva, a rágalmak és
elrettentés segélyével akarta megszilárdítani a kényuralm at; fel­
forgatván a hazai intézményeket és hitelveket, az erkölcsi zűrza­
vart készítette elő, mialatt az anyagi ziláltságot akarta rendbe­
hozni. A legaprólékosabb részletekig terjedő szigorú rendeleteket
bocsátott ki, mellyel?kel még a gesztenyék árulását s a posta-bé­
lyegek alakját is szabályozta; meghagyta, hogy a gabnatermelés
érdekében a szőlőtőkék egy harmada kiírtassék, még ott is, ahol
ez nem já rt elönynyel; anélkül, hogy tanácsot elfogadott vagy
ellenmondást tűrt volna, anélkül, hogy bevárta volna az idő mű­
ködését s képes lett volna valamit éretten meghányni-vetni, min­
dent törik-8zakad meg akart változtatni, miközben alkalma nyílt
roppant vagyont szerezni családjának s kielégíteni boszúvágyát.
Pártolja a tengerészetet, de elhanyagolja a szárazföldi csapatokat,
nehogy ez előnyére szolgáljon a nem eseknek; megalázza ez utób­
biakat s mégis sóvárog a velők való rokonságra; elűzi a jezsuitá­
kat., s megtartja a kolduló barátokat; eltörli a dohány-egyedárusá-
got, 8 behozza a sóárulás állami kezelését; lefordittatja Voltairet,
Rousseaut, Diderot-t, s megégetted Raynalt; magasztalja az uj
tanokat, s eltilt minden időszaki iratot Lissabonban s nem tűri,
 — 531 —

hogy a posta hetenkint egyszerűéi többször érkezzék ; megfékezi

az inquisitíót, nem sokára pedig felség czimmel ruházza fel, hogy
boszuvágyának eszközévé tegye, és saját testvérét nevezi ki fő-
inquisitornak ; elfogulatlan szellem, de hitelesiti az osmai püspök,
a jezsuiták ellenségének csodáit; megsemmisiti a jezsuiták és a
nemesek hatalmát, de csak azért, hogy megállapíthassa a minisz­
teri mindenhatóságot; elkobozza jószágaikat, de csak azért, hogy
önmagát vagy rokonait gazdagítsa, kiket czimekkel, méltóságokkal,
hivatalokkal halmoz el.
Illy módon sikerült korlátlan hatalmat alapítania meg, melly
csakhamar zsarnoksággá fajult. Keleti szigorúsággal i p s o f a c t o
akasztófára Ítélte azokat, kik a lissaboni szerencsétlenség alkalmá­
val raboltak, a tolvajokkal együtt azonban gyakran ollyanokat is
felakasztatott, kik nyomoruk miatt panaszkodtak, amellyen ö nem
tudott segíteni, — s mondják, hogy néha a százat is elérte azok
száma, kiket napjában a vesztőhelyre küldött. Húszezer crusado
jutalmat igért annak, ki valamelly polgárt följelent, ha ez netán
gáncsolná a kormány tényeit, vagy bírálná a minisztériumnál alkal­
mazott egyéneket, sőt felségsértésnek nyilvánított minden ellensze­
gülést a fejedelem, vagyis önmaga akarata ellen; rendeleteit min­
dig e szavakkal fejezte b e : n o n o b s t a n t e q u a l i c u n q u e l e ­
ge c o n t r a r i a . Pier Antonio Correa Gar^ao, kit portugál Ho-
rácznak neveztek, minthogy hírlapjában egynémelly igazságot ki­
mondani merészkedett, börtönbe záratott, hol meg is halt. A co-
imbrai püspököt, mivel egy pásztori levelet bocsátott ki ama rósz
könyvek ellen, mellyek terjesztését megengedték, s főleg a P u-
cel l e ellen, Pombal egy földalatti börtönbe záratta.
B razília.
Portugál föképeni gazdagságát mindenkor Brazília képezte,
melly megszabadulván a holland uralom tól, az ipar segélyével
megint virágzásra jutott. A San Paolo nevű, s a paraguayi spa­
nyol birtokokkal határos kerületben (már elbeszéltük) *), egy bra­
zíliaiakból és európai jövevényekből alakult vakmerő és veszekedő
csőcselék fészkelte be magát, mellyet az egyiptomiakkal való ha­
sonlatosságuk miatt m a m e l u k o k n a k neveztek el. Meggazda­
godva főleg a rabszolga-kereskedés által, irtóztak a hitküldérek-
töl, kik a keresztény vallás behozatával ama keresetág megszün­
tetését készítették elő. Megrohanták tehát a hitküldérek paro-

‘) Lásd a XIV. könyv 256 lap.

34*
 — 532 —

chiáit, s minthogy VIII. Urbán kiközösítéssel fenyegette őket, ki­

kergették városukból a jezsuitákat: később elhitették a benszülöt-
tekkel, hogy nem létezik különbség a keresztény vallás és a bra­
zíliai jövendömondókban való hit között; egy pápát, továbbá pa­
pokat és püspököket neveztek ki, kik miséztek és gyóntattak;
emellett mindenféle czifia alakokat festettek s utánozták a jöven­
dőmondók rángatózó testmozgásait, mi természetesen tetszett a ben-
szülötteknek s elvonta őket a kereszténységtől, mellyet az ősi szer­
tartásokkal zavartak össze.
A gyarmat, melly elejénte csak kevés családból állott, idő­
folytán húszezer főre szaporodott, nem számitva a rabszolgákat;
szabadnak nyilvánítva magát és bizva a baromi erőben, pusztította
a paraguayi keresztények birtokait, s fittyet hányt Madrid vagy
Róma fenyegetéseire, mig végre az előbbi megengedte a gyarma­
tosoknak a lőfegyverek használatát, s illy módon megfékezte a pao-
listákat. Tevékenységüket ekkor az arany keresésére fordították,
mit eddig csak a folyók iszapjából szedtek; erre kényszeritették a
négereket is, kik minden este egy nyolczad uncia aranyat tartoz­
tak hozni gazdájuknak. Kevéssel a függetlenség kijelentése után
fölfedezték a rendkívüli gazdag jaraguai bányát, mellynek kin­
csei azonban nem elégítették ki a mamelukok kapzsiságát, kik
mindenfelé arany után szaglásztak. Néhányan ^roppant nehézsé­
gekkel küzdve, száz mérföldnyire (leghe) is behatoltak a harczias
vadak által lakott terület belsejébe, s csakugyan fölfedezték a sa-
barai b á n y á k a t; mások az aranytermő hegyek közé hatoltak s itt
Villa Rica városát alapították, melly már húsz évvel keletkezése
után a világ leggazdagabb városának hírével birt. Temérdek nép
sereglett oda, az első foglalók azonban jogot képzeltek maguknak
törvényeket és föltételeket róni a későbbi jövevényekre, miből há­
ború keletkezett, s a paolisták elbuktak. Később dón Pedro por-
tugáli regens szintén részesülni óhajtván ama zsákmányban, Albu-
querque Antalt küldötte a bányakerületbe kormányzóul (1667)'
Fegyelmezett csapataival és ügyességével sikerülvén erőt venni a
két párton, ö maga alapított egy rendes várost R io J a n e i r o
névvel; rendeleteket bocsátott kj a bányák ügyében, hogyan kell­
jen t. i. azokat művelni s felosztani a term éket az állam és a
gyarmatosok között.
Don Pedro azonban, midőn V I.’ Alfonz halála után királylyá
lett (1683), megszegte az örökösödési háború alatt Francziaország-
gal kötött szerződéseket, s az angolokkal szövetkezett; ugyanezt
 - 533 —

tette V. János is. A franczia hajófelszerelők meg akarták őket

emiatt büntetni, csorbát ejtve kereskedelmőkőn ; emellett Duciere
kapitány megkisérlette Rio Janeirót meglepni és elfoglalni, mint­
hogy azonban csekély számú csapatok fölött rendelkezett, vissza­
vonulni s magát megadni kényszerült, melly alkalommal, a fegyve.
I rek lerakása közben, számos bajtársáva! meggyilkoltatott. Az áru­
lás megboszulása végett Duguay-Trouin bombázni akarja Rio-Ja-
neirót (1711), melly elhagyatva a helyőrség által, hatszázezer cru-
sado lefizetésével menti meg magát az elpusztulástól; ha ehhez
adjuk még az elrabolt árukat, öt hadi s több mint harmincz ke­
reskedelmi hajót, mellyek részben elfogattak, részben fölégettettek,
a kár túlhaladja a huszonhét milliót. A béke megkötése után (1713)
Ilio Janeiro újra virágzásnak indult s a bányaterm ékek raktárává
lett. A paolisták újra megkisérlették fölemelni fejőket, de elnyo­
mattak, Villa Rica pedig olly lendületet vett, hogy az arany ötö­
dé, mit a koronának kellett átengedni, minden évben meghaladta
a tizenkét milliót. A paolisták másfelé mentek aranyat keresni, s
a Carmen partján csakugyan felfedezték a marianai, később a cu-
jabai és goyazi bányákat, úgy, hogy a korona 1730-tól 50-ig hu­
szonöt milliót huzott évenkint, nem számítva a jelentékeny sikkasz­
tásokat. S még ez sem volt elég, mert nem sokára fölfedezték a
leggazdagabb gyémánt-bányát is.
Brazília tehát ugyancsak virágzó állapotban volt, s a keres­
kedelem is gyarapodott, csakhogy nem Portugál, hanem Angolor­
szág kereskedelme ; a methueni szerződés folytán ugyanis a portu­
gálok csupán Angolországból voltak kénytelenek beszerezni nem­
csak a kézmüveket, hanem még a gabnanemüeket, a sózott hala­
kat, a kikészített bőröket i s , melly czikkekért az ország borát
vagy Brazília aranyát adták cserébe. Pombál igyekezett enyhí­
teni Anglia eme kereskedelmi kényuralmát, de nem merte teljesen
megszabadítani tőle hazáját. Nehogy mindenre kiterjedő egyedá-
ruságával minden aranyat kiszíjon az országból, Pombal eltiltotta
az aranynyal való fizetést, és meghagyta, hogy a britt kereskede­
lem tevékenysége csupán árucserére szorítkozzék. Ezen intézke­
dés a raktárak és üzletkönyvek folytonos vizsgálásait ' vonta maga
után, melly faggatások miatt vége-hossza nem volt a panaszoknak,
s Pombal utóvégre is a londoni cabinet föllépése folytán visszavonta
ép olly ügyetlen mint oktalan rendeletét.
Azt hitte továbbá, hogy felvirágoztatja a belföldi ipart, ha
négy százaléknyi adót vet minden külföldi portékára, a roskadozó
 — 534 —

vámépületek újbóli felepitésének czime alatt. Egy társulatnak en­

gedélyezte a Chinával és Indiákkal való kereskedés kiváltságát
(H M ), mi voltaképen oldenburgi Velho Feliczián kiváltsága volt,
felerészben a királylyal és a miniszterrel. Egy másik társulat to­
vábbá a négerekkel való kereskedésre kapott kiváltságot, mellj
ügynek élén maga Pombal állott. Hogy megfoszaza az angolokat a
portói borok egyedáruságától, arra kötelezte a birtokosokat, hogy
bizonyos meghatározott áron egy B o r k e r e s k e d ő - T á r s u l a t ­
nak adják el boraikat, melly társulatnak védnökévé, egy roppant
tiszteletdij mellett, önmagát neveztette ki. Olly nagy volt emiatt
az elégületienség, hogy Oportóban valóságos forradalom tört ki,
mellyet Pombal vérrel fojtott el, megfosztotta a várost minden
kiváltságtól és súlyos bírságokat rótt r á ; tizennyolcz polgárt akasz­
tófára, huszonhatot a gályákra, kilenczvenkileuczet száműzetésbe
küldött; számosán önkényt kivándoroltak, mások pedig kiirtották
szöleiket, hogy ne kelljen mások számára művelniük.
Sokkal helyesebben cselekedett az oeyrasi csatorna megnyi­
tásával, melly az egyedüli Portugálban ; könnyített a fizetésképtelen
adósok helyzetén. Megbonositotta Brazíliában a czukor, gyapot, rizs,
indigó, kávé, cacao termelését. Rágalmazói kinevették, midőn Lis-
Babodban tágas raktárakat építtetett a gyapot elhelyezése végett
miből 1772-ben tíz font küldetett mutatványképen, de már 1806-
ban 130—140 bál érkezett, s az említett raktárak nem voltak ké­
pesek befogadni a brazíliai kávét, czukrot és indigót. Csalódva a
Paraguayban találni remélt jezsuita-félé kincsek dolgában, Pombal
vissza akarta vonni a Santo Sacramento sziget átengedését s vo­
nakodott elfogadni a Bourbonok c s a l á d i s z e r z ő d é s é t . Eb­
ből háború keletkezett Franczia és Spanyolországgal (1762), melly-
nek az lön egyedüli eredménye, hogy Portugál hadseregre tett
szert Lippe-Bückeburg gróf fáradozásai folytán, kinek sikerült le­
küzdeni a portugálok ellenszenvét a fegyverviselésiránt, de még sem
annyira, hogy ne lett volna szükség külföldi toborzásokhoz fo­
lyamodni.
I. Mária.
József annyira függő helyzetben volt, hogy az udvaronczok
ezt szokták m ondani: K e r e s s ü k f e l a k i r á l y t k a l i t k á ­
j á b a n . Szélhüdés folytán már előbb elvesztvén nyelve haszná­
latát, 17 77-ben kimúlt, s őt leánya Máíia követte az uralkodásban
férjével, III. Péterrel. Pombal ellen rögtön hangosan felzudultak a
nép és az állam foglyok, s noha az ő érdeme folytán a király
 — 535

pénztárában 48, a dézsmapénztárban pedig 30 millió crusadót ta ­

láltak, mégis elbocsáttatott, megtartva méltóságát és vagyonát; el­
töröltetett a z l n c o n f i d e n t i a s újra megnyittatott a nuntiatura tör­
vényszéke, eltöröltetett a só-adó, szövetség köttetett Spanyolor­
szággal. Az állambörtönböl kiszabadult nyolczszáz fogoly nem
szűnt meg vádolni Pombalt, elannyira, hogy pört indítottak ellene.
Újból átvizsgáltatván az állítólagos királygyilkosok ügye, azt mon­
dák, hogy a tizennyolcz biró közül tizenöten ártatlanoknak nyil­
vánították őket, minek folytan visszahelyeztettek hivatalaikba, mié.
Pombal egyértelmüleg példás büntetésre méltónak Ítéltetett. Ó
azonban minden vádra azt felelhette: A k i r á l y a k a r t a ú g y ,
miértis a királyné fölmentette őt minden sújtó büntetéstől, s meg­
hagyta szerzett javait is, mellyek neki háromszázezer lirát jöve­
delmeztek ; különben pedig húsz mérföldnyire (leghe) száműzte az
udvartól, mire nem sokára meghalt (1781). Az eme pörök folyama
alatt tett fő fedezések annyira növelték a királyné természettől való
búskomorságát, hogy képtelenné lön a kormányzásra; élete hát­
ralevő éveiben ( —1816) János brazíliai herczeg végezte helyette
az aláírásokat.
fc -,---

HUSZONHATODIK FEJEZET.

Holland.

Holland megőrzi a haza és az ősi szokások szeretetét. A

földbirtokokra, szerződésekre, fényűzésre, fogyasztásra vetett igen
súlyos adók mig egy részről takarékos életmódra serkentenek,
más részről megfeszített tevékenységre sarkallják az ipart. A hol­
landok, Persia selyemszöveteinek és Ázsia fűszereinek urai, gyap­
júból készült öltönyöket viselnek, s hallal és gyümölcscsel táplál­
koznak ; tisztasággal és virágokkal ékesítik házaikat s nem ismer­
nek takarékosságot, midőn közjótékonyságról vagy oktatásról van
szó. Mindegyik város valamelly külön iparág művelésében tünteti
ki magát s dicsőségének tartja annak tökéletesítését.
Mit tartunk szabadságáról, már máshol előadtuk ’). Azon kö­
rülmény, hogy a hollandok egyik polgártársa Nagy-Britannia
trónjára lépett, Hollandot, akarva nem akarva, minden európai bo

*) XV. könyv. 23 fejez.

 — 53é -

nyodalomba belesodorta, még akkor is, midőn ez ellenkezett érde­

keivel. Holland aranya volt Ausztria leghatalmasabb gyámola a
spanyol örökösödési háborúban, s a béke mégis az ö hátrányára
ütött ki, .s egyúttal m egértette vele, mennyire el volt néptele-
nedve és szegényedve. A b a rr ié r e -e r ő s s é g e k megszerzése (1715),
csak súlyos költségeket és uj háborúkat vont maga után, neve­
zetesen Francziaországgal, melly háborúk szerencsétlen folyama
belforradalmat idézett elő.
IV . V ilm os.
Az oraniai ház, noha m ár a század elején megfosztatott az
uralkodástól, nem szűnt meg áskálódni és jelentékeny befolyást
gyakorolni a közügyekre. Nagyszámú hivei ellenzéket képeztek
a kormány ellen s azon váddal állottak elő, hogy fel akarják ál­
dozni a szárazföldi hadsereget a tengerészeinek, és számosán össze­
gyűlve Terweereben, melly város fentartotta függetlenségét, arra
kényszeritették a polgármestert, hogy az orániai herczeget ajánlja
statoldernek és fökormányzónak. Elfogadtatván az ajánlat a vá­
ros által, ezen indítvány a tartomány rendeinek is előterjesztetett,
mire IV. Vilmos, osztrák és angol csapatok által támogatva, csak­
hamar f ö s t a t o l d e r n e k kiáltatik ki (1747), melly méltóság
örökléséből a női ág sincs kizárva, s egyúttal a keletindiai kor­
mányzó czimével is felruháztatik. Ezen erényes fejedelem pártolta
azt, mi országának éltető elemét képezte, t. i. a kézműipart és
kereskedelmet, nem hanyagolva el emellett a tudományokat és mű­
vészeteket sem, minthogy maga is tudós volt; nemesszivü és tü­
relmes lelkületű volt, s nagy hatalommal birt, mert szerették,
csakhogy nem sokáig élvezhette alattvalói szeretetét.
V. V ilm os.
Fia, V. Vilmos, három éves korában követi atyját (1751) az
özvegy Anna, II. György angol király leányának gyámnoksága
alatt. Anna támogatva braunschweigi Lajos Ernő herczeg, a köz­
társaság tábornagya által, folytatta a férje által megkezdett újítá­
sokat; nem vett részt az aljas hétéves háborúban ; saját előnyére
használta fel a franczia tengerészet hanyatlását; pártolta a tudo­
mányokat s a harlemi társulatban egyesitette a szétszórt és addig
nem bátorított törekvéseket. Halála után (1759) Lajos herczeg
vette át a gyámságot, s Vilmos, miután nagykorúvá lett, arra
kérte őt, hogy azontúl is támogassa tanácsaival. A köztársaság
azonban véglegesen hanyatlásnak indult: a kereskedelem pangott
s a heringhalászat eredménye is nagyon megcsökkent.
 - 537 . —

A franczia bölcsészek pártolókra találtak Hollandban, miértis

Lajos herczeg szükségesnek vélte megszorítani a sajtószabadságot,
eltiltotta Rousseau E m i 1-jét és meghagyta, hogy olly protestáns
műveknek, mellyek a vallással foglalkoztak, a leydeni egyetem
által kell jóváhagyatniok. Ujabb zavarokat idéztek elő a janse-
nisták, kik Hollandba menekültek s hatalmas védőre találtak a
híres Quesnel személyében. Az uj tanok nevezetesen az utrechti
egyházban tettek hódításokat, mellynek összes káptalana tiltako­
zott az U n i g e n i t u s bulla ellen, s a papok jansenista püspökök
által szenteltettek föl. A hitújítástól kezdve Utrechtben apostoli
helyettnökök gyakorolták a joghatóságot, most a rendes formák
mellőzésével érseket választottak. Róma tiltakozott ezen eljárás
ellen, de nem hallgattak rá, s a dolog nyilt szakadásig jutott, melly
a híres jogtudós, Van Espen által is támogatva, mai napig sem
ért véget.
A városok legnagyobb része aristokratiailag kormányoztatok.
Az amsterdami tanács harminczhat tanácsosból és tizenkét polgár­
mesterből állott, melly utóbbiak négyesével gyakorolták hivatalu­
kat, intézve a pénzügyeket és kinevezve a különféle állomásokra.
A tanács tizennégy jelöltet terjesztett a statolder elé, ki közülök
kilencz bírót választott ki az igazságszolgáltatás kezelésére; ezek
ítéletétől a hollandi főtörvényszékhea lehetett fölebbezni, melly
nyolcz hollandi és három seelandi képviselőből állott. A rendi
gyűlésen, mellyben a fő-pensionarius elnökölt, tizennyolcz város k é p ­
viselőinek és tiz nemesi képviselőnek volt helye, melly utóbbiak csupán
egy együttes szavazattal bírtak. Seeland tartományt illetőleg a nemes­
ség az oraniai herczeg, a városokpedig követek által képviseltettek. Gel-
dernt Arnheim, Zutphen és Nimvegen városok szövetsége képezi. Az
utrechti tartományi gyűlésen öt város bír szavazattal, a nemesség
pedig az összes birtokosokat magában foglalja. Frieslandban min­
den kerületnek egy nemesi és egy gazdag polgári képviselője
van. Felső-Ysselben mindenki tagja a rendi gyűlésnek, kinek
huszonötezer forint értékű nemesi földbirtoka van. A hét tarto­
mány képviselői alkotják továbbá az egyetemes rendi gyűlést
(General-Staten) és az államtanácsot. A felsöség (souveraineté)
azonban nem az előbbit, hanem a tartományi gyűléseket illeti meg,
míg a másik a végrehajtó hatalommal van felruházva. A statol-
dernek protestánsnak kell lenni, s miként ez az angolokra, úgy a
rendi gyűlés Francziaországra támaszkodik, minekfolytán az or­
szágban is két, egymással versengő párt létezik. Biztosíttatván
 — 538 —
V ' 1 ’ I 1 ' '

a béke a Barriére-szerződés által (XVI. könyv 466 lap), a had­

sereg létszáma leolvadt s a hajóhad is igen rósz karba sülyedt,
minthogy az Angolországgal való szövetség szükségtelennek tün­
tette fel annak fentartását; a rendek most megszavazták a király­
nak a szükséges eszközöket a hajóhad jobbkarba hozására, csak­
hogy már közmondássá vált, hogy Holland képes fizetni Európa
összes hadseregeit, de egyiknek sem bir ellenállani.
V. Vilmos uralkodásának első tíz éve alatt karöltve jár
rendekkel, később azonban megint felütötte fejét ama párt, melly
hajdan Löwenstein és W itt nevét viselte, most pedig a koresz­
mékhez idomulva, a philantropia álczója alá bujt s H a z a f i a k
p á r t j a czimet vett föl, az oraniai ház megbuktatását tekintvén
föladatának. Ezen párthoz tartoztak a nagykereskedők és a men-
noniták, bizonyos válfaja az ujrakeresztelőknek, kik túlságos ajia-
tosságot és alázatosságot fitogtattak; továbbá az e l é g e d e t l e ­
n e k , vagyis azok, kik híjába reméltek hivatalokat és jutalmakat a
királytól. A köznép szintén hozzájok állt, mert értettek a kia­
báláshoz.
A városok oligarcha kormányzóinak nem volt inyökre a
47-ki forradalom , melly megnyirbálta hatalom körüket, de az
orangistáknak sem igen tetszett, midőn látták, mennyire dédelgeti
Vilmos régi ellenségeit, remélve, hogy a maga részére hódíthatja
őket. Az oraniai ház tagjai, mint rokonai az angolországi ural­
kodó családnak, szintén részesei voltak az ez utóbbi iránt táplált
gyűlöletnek vagy rokonszenvnek, midőn pedig kitört az amerikai
háború, az ország pártokra szak ad t; a Hazafi.ik a tengeri haderő
szaporítását követelték a kereskedelem védelmére az angolok ellen,
míg ellenkezőleg az orangisták szárazföldi hadseregek alakítását
sürgették, hogy megadhassák az angoloknak ama segélyt, melly-
re kötelezve vo ltak , a dolog utóvégre is annyira ment, hogy da­
czára annak, miszerint semlegesek akartak maradni, Nagy Britan­
nia háborút üzent.
Ez nagy csapás volt az orangistákra nézve, kik mindig a
béke fentartásán fáradoztak; a h a z a f i a s k o r m á n y z ó k g y ü ­
l e k e z e t e egy reform-tervezetet készített, melly szerint továbbra
is fentartandók lettek volna a rendi gyűlések és a statolder, olly-
képen azonban, hogy amazok teljes függetlenséggel és felsöséggel
(souveraineté) ruháztassanak fel s rájok bizassék a hadseregek
igazgatása; a statolder zárassék ki a rendi gyűlésekből, vagyis a
kormányból, ne 8 nevezze ki a köztisztviselőket és a magasabb
 - 539 —

rangú tiszteket. Ennek megfelelőleg s z a b a d s z á z a d o k a t ala­

kítottak polgárokból, kizártak minden katholikust a kormányból, s
rágalmakat é3 gunyiratokat terjesztettek, főleg a H o l l a n d l e ­
v e l e k ezímü igen heves irálylyal szerkesztett, s azért keresett
folyóiratban. Az elkeseredés tetőpontra jutott, midőn látták, hogy
az angol háború alatt tönkre jutott hajóhaduk. E kkor azonban
ismét megújultak a hajdani csodák : rövid idő alatt tizennégy sor­
hajót és tizennyolcz fregattot szereltek fel, ezer kétszáz nyolczvan
ágyúval és nyolczezer emberrel, kik tizennégy hónap alatt mint­
egy négyszázezer forintba kerültek; a dogger-banki csatában (IT81.
aug. 6.) újra hősöknek m utatták magukat. Egyidejűleg olly élénkké
tették kereskedelm öket, hogy 1780-ban kétezer ötszáz hajójok
ment át a Sundon, hol az északi hatalmak egy kalóz- vagy ha­
dihajónak sem engedték meg az átmeneteit.
Angolország azonban hasonlithatlanul fölötte állott Holladnak. Ez
utóbbira nézve rendkívüli fon to ssá g g a l birt a kis Szent-Eustách szig et,
mint raktára az összes nemzetek áruinak, mellyekkel ott cserekereske­
dést űztek ; Hollandnak itt csupán árukban tizenhat millió forintja volt,
emellett negyven hajója gazdag rakományokkal. Megjelenvén Rodney
(1781) a sziget előtt, megadásra kényszeritette úgy ezt, mint Surinam ot,
Dem eraryt ésegyéb,gyarmatárukban gazdag S2 ig e te k e t;e m e lle tt számos
hajót, valamint a malabari és coromandeli telepeket is elfoglalta.
Hiába bátorították a magánembereket fényes jutalm akkal hajók
felszerelésére; ahelyett, hogy cselekedtek volna csak veszekedtek.
A Kelet-Indiákban megkisérlett vállalatok szerencsétlen kimene­
tele Holland gyöngeségéről tanúskodott; később az O roszország
közvetítésével létrejött békében az angolok visszaadták ugyan
Hollandnak elfoglalt birtokait, de csak m iután roppant k árok at
okoztak kereskedőinek, s a gyarmataival való kereskedés szabaddá
tételére kényszeritették ').
Ehhez más szerencsétlenségek is járultak. A Berbice gyar­
mat négerei, kik a legkeményebb bánásmódban részesültek, több-
izben zavargásokat idéztek elő ; végre a hosszú szenvedés okozta
düh nyílt ^lázadásra vitte őket és sok vérbe került, mig ismét
lánczra tudták őket fűzni; az ebből keletkezett súlyos bukások
tönkretették a hitelt.

*) P. J. DubolS, Vies des gouverneura généraux avec I' alvégé de V histoire

des établissemens hollandais aux Indes orientales. H ága, 1763.
Djrk Vall Hogendorf, Berigt van den tegenwoordigen Toestand dér Bataf-
tche Bezittinger in Oast-Indien, nan den Handel op dezelve. Delft, 1799.
 — 540 —

Miután a hollandok ennyi rettentő ellenségtől megszabadul­

tak, kevésbe múlt, hogy egy természeti szerencsétlenségnek nem
lettek áldozataivá. Látták, hogy a védgátak, mellyektöl életük
függ, minduntalan omladoznak, mi kiszámithatlan károkat és költ­
ségeket okozott nekik. 1730 felé azonban azt vették észre, hogy
egy, a hajókkal keletről hozott ismeretlen féreg őrli a czölöp-ge-
rendákat, s nem ismervén orvosszert a baj ellen, attól tartottak,
hogy a tenger ismét elfoglalja régi uralmát. A gátépitési rend­
szer megváltoztatásával azonban mégis sikerült elejét venniök a
bajnak, kövecsekből épitve védgátakat, meMyek feladata volt vé­
deni a karókat s egyszersmind megtörni a hullámlökések erejét.
A harlemi Társaság ismét és ismét pályakérdésül tűzte ki annak
megfejtését, hogyan kelljen a gátakban időnkint támadó hasadé-
kokat betömni, melly buzgalma által méltóvá tette magát arra,
hogy nemzeti tudományos akadémiának nyilvánitassék. Megint
ujabb szerencsétlenségek jöttek, nevezetesen 60-ban földingások,
tűzi veszedelmek, gátomlások sanyargatták az országot; egy bor­
zasztó jégvihar darabokra törte a goudai festett ablakokat, mi
helyrepótolhatlan művészeti veszteség volt; 70-ben a dögvész meg­
tizedelte a nyájakat; a következő évben porrá égett a harlingeni
tengernagyi collegium, később pedig az amsterdami színház a
szomszédos városrészszel együtt ; 74-ben a tenger elborította
Hágát.
Az elkeseredett kedélyek a kormány ellen öntötték ki boszu-
jokat. Az ellenzéket eddig az aristokraták képezték ; most már
a demokraták is kikelnek a hatóságok ellen, s népiesebbé akar­
ják tenni a kormányzatot, melly törekvésökben Francziaország is
támogatja őket, hogy kiküszöbölje az angol befolyást. V. Vilmos
a hajóhad és az erősségek újbóli fölszerelését sürgette s e czélra
pénzt kért, a kormány és a nép lassúsága miatt azonban minden
megint csak a régiben m aradt; a nép árulást hangoztatott és arról
vádolta a statoldert, hogy Angolország iránti kedveskedésből el­
elhanyagolta a tengerészetet. Meg akarták tehát buktatni, s elő­
ször is jobb kezét, a braunschweigi herczeget tám adták meg, öt
okozva ama háborúért, mellyet mindig ellenzett. A katonai fegye­
lem és igazságszolgáltatás dolgában tanúsított szigora már előbb
támasztott neki ellenségeket, a statolder kedélyére gyakorolt túl­
nyomó befolyása pedig méginkább növelte az ellene való irigy­
kedést. Néhány polgármester azt javaslá a statoldernek, hogy
egy, mindegyik tartomány két-két követéből alakított á l l a n d ó
 — 541 —

b i z o t t s á g foglalja el a herczeg helyét, melly utóbbinak eltávo­

lítását a közvélemény követeli. Hiába kelt ki Vilmos ezen javas­
lat ellen; hiába deritette ki a herczeg ártatlanságát ama vizsgálat,
mellyet ö maga sürgetett: még sem volt maradása az országban,
s távozása sem csillapította le a hírlapok dühöngéseit. Vilmos
egy e l s ő e m l é k i r a t o t terjesztett a rendi gyűlés elé, melly-
ben határozottan és egyszerűen feltárta az ország helyzetét, elő­
adta, mennyit tett ö a tengerészet emelése és a háború megaka­
dályozása v é g e tt; követelte, hogy védelmezzék meg őt a törvények
a szünetnélküli rágalmazó és botrányos megtámadásoktól, mellyek
minden üdvös intézkedést megbénítanak, s hogy ne legyen a sta­
tolder az egyedüli, kit mindenki büntetlenül bántalmazhasson.
II. Frigyes, porosz király, többizben megkisérlette a pártok
kibékitését, sőt azon megállapodásra is lépett Angolországgal, hogy
támogatni fogják az orániai herczeget; az ujitók azonban erősen
bizakodtak Francziaországban, melly megígérte, hogy bármelly
idegen beavatkozást meg fog akadályozni; a hírlapok támadásai
napról-napra dühösebbek lettek; gombamódra szaporodtak a tit­
kos társulatok: a fegyveres polgárokból álló s z a b a d c s a p a t o k ,
mellyek a H a z a f i a k követeléseinek támogatására alakultak, mén­
helyül szolgáltak az oraniai herczeg összes ellenségeinek, folytono­
san gyakorolták magukat a fegyverforgatásban, s mind sűrűbbek
lettek az összekocczanások köztök és a rendes helyőrségek kö­
zött. A hetvenhat kormányzó szövetségre lépett a haza bajainak
orvoslása, a valódi köztársasági kormány és a reformált vallás
helyreállítása végett.
E mozgalmak közepett Vilmos kezéből kisiklottak a hatalom
és kormány gyeplői. Némi zavargások ütvén ki Utrecht tarto­
mányban amiatt, hogy a város magának követelte a helyhatósági
testületek kinevezésének jogát, ezen példa máshol is követőkre ta­
lál s alkalmat szolgáltat a polgárháború kitörésére; minthogy pe­
dig Vilmos erőszakkal akarta helyreállítani a nyugalmat, a hol­
landi rendek felfüggesztik öt tartományuk fökormányzói méltósá­
gától, noha az alkotmány értelmében elmozdithatlan, és souverain
volt. Ezen annyira korlátolt hatalommal, hogy még egy vár hely­
őrségét sem szaporíthatta a rendek jóváhagyása nélkül, királyi
fény között élt; zászlaja a köztársaságé mellett lobogott; a ren­
dek palotájában, melly az ő fejedelmi laka volt, s mellynek egyik
kapuja csak az ő számára volt nyitva, csupán 8 részesült ka­
tonai tisztelgésben. Lehetetlen volt tehát, hogy nagyobb hatalomra
 — 542 —

ne törekedjék, annál is inkább, minthogy a köznép is vele tartott,

melly utóbbit csakugyan sikerült lázadásra bírnia a föurak ellen'
A lázadás kitörése után Geldernba ment, hol korlátlan hatalmat
gyakorolt, de heves ellenszegülésre talált.
Frigyes Vilmos, II. Frigyes utódja és az oraniai herczeg só­
gora, minden módon igyekezett a békét fen tartani s evégböl a
szívesen látott Gortz m inisztert küldé (1786) közvetítőül, teljhata­
lommal felruházva. A pártok kíegyeztetése azonban ö neki sem
sikerült, sőt Amsterdamban nyílt csatára került a dolog. A versa-
illesi cabinet szítja a köztársaságiak reményeit, kik Van Russel
tábornokra bízzák a hadügyek vezetését, s így még azon jogtól is
megfosztják a statoldert; Holland fegyverkezik és Salm Frigyes
Rbeingraf parancsnoksága alatt cordont húz a határ mentében, mire
Vilmos statolderi és tengernagyi méltóságától megfosztottnak nyil-
vánittatib. Vilmos felesége, ki öt az ellenszegülésre bátorította,
elhatározá, hogy személyesen fog Hágába menni, remélve, hogy je ­
lenlétével sikerülend visszaállítania férje hatalmát, a határról azon­
ban fedezet alatt visszaküldetett. A hallatlan merénylet megbo-
Bzulása végett a porosz királyhoz folyamodott, ki nem nyervén
elégtételt, csakugyan megüzente a háborút. A nagyszámú és gyor­
san elönyomuló poroszok Nimwegenen át az Qnio területére tör­
nek; a köztársaságiak képtelenek ellenállni az idegen betörésnek;
Salm Rheingraf, becsületesség vagy bátorság hiányában, elfoglalni
engedi Utrechtet és H ágát; a rendkívüli szárazság eredményte­
lenné teszi a gátak áttörését, s a poroszok három hét alatt hatal­
mukba hajtják azon országot, mellynek meghódításáért a spanyolok
hiába törekedtek nyolczvan éven át, s a nagy Lajos hiába veze­
tett annyi hadjáratot. Végre Amsterdam is kényszerülve lévén
magát megadni, a tartományi rendek ide gyülekeztek (1787), s el­
törölték az oraniai herczeg ellen hozott határozatokat, ki ismét
visszanyerte méltóságát minden hatalom-növelés nélkül, mi pedig
rendesen kísérni szokta a meghiúsult forradalm akat; biztosíttatott a
helytartói, fökormányzói és fötengernagyi méltóságok együttmaradása.
Maga Vilmos mérsékeltnek mutatta magát, s a porosz király sem
követelt a maga számára semmit, még költségeinek megtérítését
sem, ehelyett azonban szövetségre lépett Hollanddal és Angolor­
szággal, úgy, hogy Francziaország mi hasznát sem látta aljas fon­
dorlatainak és amaz összegeknek, mellyeket a Hollandiában való
túlsúly megszerzése végett fecsérlett el.
 — 543 —

HUSZONHETEDRE FEJEZET.
Helvét szövetség.
Schweiz, miután állami függetlensége a wesztphali békében el­
ismertetett, az egész következő századon át nyugalomban élt,
anélkül, hogy határai változtak volna. Ha a kölcsönös kötelék *
tekintetében minden szövetség gyönge, kivéve a közös veszély
eseteit, annál több joggal állítható ez a helvét szövetségről,
hol a fönebbi bajt még a vallási viszálkodások és ama körül­
mény is növelték, hogy valamennyi vagy néhány canton közös
uralommal birt egynémelly ősi szerzemény fölött. Egymást fel­
váltva uralkodván ezekben, kiki a maga hitfelekezetbelieit pártolta
s kölcsönösen igazságtalanságról és visszaélésekről vádolták egy­
mást ; a katholikusok azt hitték, hogy Bern és Zürich az ö rová­
sukra szövetkezik Hollanddal és Angolországgal; a reformátusok
viszont a borromaei szövetséget és a Spanyolországgal és Savoyával
való barátságot hányták fel a többieknek, elannyira, hogy Zürich
és Bern valóságos háborút indított a kath. cantonok ellen, minek
azonban választott biróaág utján még idejekorán elejét vették (1657).
A schweiziaknak nincsen, miként a többi reformáltaknak,
saját symbolicus könyvük, továbbá az 1536 ki első helvét hitval­
lás sem birt többé érvénynyel, miután Calvin túlsúlyra juttatta
a praedestinatio dogmáját. Ehhez ragaszkodtak az összes franczia-
országi kálvinisták, miután azonban sokaknak nem volt inyökre,
Amyraut Mózés saumuri igehirdető megírta Calvin védelmét, olly-
képen módosítva a praedestinatióról szóló tant, hogy többé alig
különbözött Luther általános kegyelmétől. Em iatt sok szóbeszéd
volt a francziaországi reformáltak között, végre azonban mégis el­
fogadták ; innen aztán Schweizba is elterjedt. Az idevaló or-
thodoxok nem akartak ellenszpgülni; a zürichi, baseli, genfi kor­
mányok pedig elfogadtak (1679) egy, huszonhat czikkelyböl álló
symbolicus könyvet '), mellyben elvettetnek Amyraut és a schweizi
Kappel Lajos tanai, m<»lly utóbbi ujabb eredetüeknek állította a
héber szent Írásban előforduló diacriticus pontokat. A német re­
formáltak ellenszegültek, miből versengések és üldözések keletkez-

*1 Formula consensus Ecclesiarum hdvetícarum lieformae circa doctrinam

de Gratia universali el connexa, aliaque nonnulla capita.
 — 544

tek ; Bern vallási kam rát alapított a polgárok hite és erkölcsei fö­
lött való őrködés végett, s ugyancsak bőven osztogatta a börtönt
és számkivetést ; szóval, valóságos inquisitio volt. Ezen túlzáso­
kat- csak az idő volt képes enyhíteni, s a c o n s e n s u s t lassan-
lassan nem hit- hanem tan-formulának tekintették.
Toggenburg birtoka egy másik háborút idézett elő a sanct-
galleni apáttal (1705), ki ott, a német birodalom által támogatva,
kényuri hatalmat ak art gyakorolni; ez volt az utolsó vallási há­
ború, melly roppant kegyetlenséggel 1718-ig folyt. Az ellensé­
geskedéseknek az aaraui szerződés vetett véget, melly szabad val­
lásgyakorlatot engedett, a b a d e n i b é k e pedig szabályozta
mindazt, mi a közös birtokokra vonatkozott, úgy a polgári jogot,
mint a vallási ügyeket illetőleg. A nantesi rendelet visszavonása
után, s később a XV. Lajos alatti üldözések idejében nagyszámú
reformáltak kerestek menhelyet Schweiz területén, melly országot
iparukkal felvirágoztatták; W aadt cantonban meghonosították a
szőlőművelést s Vevey nekik köszöni ama terrasse-okot, mellyek
környékét annyira mosolygóvá te sz ik ; Lausanneban seminariumot
alapítottak, melly több protestáns hatalom költségén tartatott fenn.
Ez idő óta nem zavartatott meg az egyensúly a különféle vallás­
felekezetek között, míg azonban a miveltebb osztály a bölcsészeti
irány (philosophismus) befolyásának engedte át magát, a nép zöme
híven megőrizte vallásosságát, melly azonban nem volt ment min­
dén babonától.
Midőn XIV. Lajos a Franche-Comtéba tört (1668), a can-
tonok meghatározták, miliy hadi létszámot kelljen veszély eseté­
ben mindegyiköknek káillitaniok; az összes járandóság kilencz-
venhárom ezer emberre rúgott három csapatra osztva ( De f e n s i -
o n a le .)] Eközben a cantonok kiegészítették, vagy megváltoztatták
belső alkotmányaikat. A fönemesség (patriciatus) Bernben, Frei-
burgban, Luzernben, Solothurnban telepedett le ; az előkelő pol­
gári osztály és főbb családok pedig Zürichben, Baselben, Schaff-
hausenben, Sanct-Gallenben, sőt a democraticus cantonoknak is
volt bizonyos nemesi osztályuk, törvényes előjogok nélkül, melly
azonban mint valami patriciatus szállott át az utódokra. Az urak
előrelátólag, de önkényesen kormányoztak, a városok pedig való­
ságos zsarnokságot gyakoroltak a parasztok, ezen heloták fölött,
kiknek sorsa volt dolgozni és fizetni; hatalmaskodó és kincssóvár
elüljáróik vasvesszövel büntették őket a legcsekélyebb kihágás
miatt is, a bírságokkal pedig kiszítták zsirjokat ; ha egyiknek-
 — 545 —

másiknak eszébe jutott főlebbezni ügyét, a nagyszámú rokonok és

az összes nemesek pártolták a bevádolt tisztviselőket a törvényszé­
kek előtt, s igy a főnökök büntetlensége az alárendelt hivatalno­
kokat is hasonló zsarolásokra buzdította. 1653-ban a parasztok
forrongani kezdettek a sóadó és a pénz értékének leszállítása miatt.
Előbb a luzerniek, később a berniek, solothurniak, baseliek ragad­
tak fegyvert, s miként hajdan a grófok és egyéb urak lerázták
magukról a császári hatalmat s örökös birtokukká tették saját te ­
rületüket, később pedig a nagyobb városok függetlenitették magu­
kat a grófoktól, úgy most a parasztok is a városok fölényét le­
rázni s velők jogokban és szabadságban egyenlőkké lenni akartak.
A kísérlet nem sikerült s a lázadók fegyver és kivégzések által
ismét járom alá hajtattak, némi javítások azonban mégis eszkö­
zöltettek.
Schweizban minden kormányforma volt feltalálható ; igy
Schwitzben , Úriban, Untervaldenben korlátlan demokratia ; Bernben
szigorú aristokratia; Luzernben oligarchia; Neufchatelben alkot­
mányos fejedelem ség; Porrentruyben, Einsiedelnben, Dissentisben
theocraticus hatalom ; Baselben, Zürichben, Genfben, St.-Gallenben
a legkülönfélébb helyhatósági szervezetek ; a középkor szeszélyes
párt-izgalmait látjuk a graubündeniek-nél, melly canton százötven
mezei (rural), egymással alig némi összeköttetésben álló deinocra-
tiából állott majd a Salis-ok, majd a Plantá-k igaagatása alatt.
Emellett vagy külön, vagy együttesen egyéb alattvalókkal is bír­
tak , kik között a függés minden foka fel volt található.
1481-ben tartatott az első országgyűlés, mellyre minden can­
ton küldött képviselőket; erre elhatározták, hogy minden évben
összegyűljön, s a meghívás tisztét Zürich végezte. Előbb Baden-
ben, Aargau cantonban, jöttek össze, később pedig 1712-ben Frauen-
feldben, Thurgau cantonban; egy cantonra két képviselő esett.
Ama cabinet-háboruk között, mellyek inkább lealjásították,
mintsem tönkrejuttatták Európát, a főnökök mérséklete ellent tu­
dott állani a királyok fondorlatainak, kik Schweizot is bele akar­
ták volna rántani saját versengéseikbe. Ennek folytán virágzás­
nak indult s az ipar és művészetek gyarapodásán kivül jeles fér­
fiakat is szült, minők v o ltak : Haller, Rousseau, Bodmer, Hottin-
ger, Steinbückel, Bernoulli, Euler a mathematicus Lambert a csil­
lagász, Saussure és Bonnet természettudósok, Tissot és Zimmer-
mann orvosok, Müller történész, Lavater, kinek arczisme-elméle-
tei megbuktak ugyan, a nép azonban nem feledte el hazafias
x v ii. 35
 - 546 —

d a la it; öessner, ki a pásztori élet örömeinek rajzolásával vidárai-

totta fel a kedélyeket.
És Schweiz mégsem volt többé az őszinte szabadság költői
hazája, mert gazdagság- és hatalom-vágy szállta meg a hazafiak
szivét. Hizelegve a külföldieknek s nem csupán fegyverrel, ha­
nem fondorlatokkal is szolgálva őket, czimeket, kitüntetéseket haj-
hásztak A kisebb cantonok irigykedtek a nagyokra, mellyek
tulsulylyal bírtak, s külföldi szövetségesek segélyével óhajtottak
eröhöz jutni, mig másrészről a külhatalm ak követei is szították
a testvéri viszálkodásokat. Künn meghunyászkodók, benn fenhé-
jázók voltak; néhány oligarcha uralkodott az elhanyagolt nép fö­
lött, s bizonyos meggondolatlan Önzés folytán többre becsülték az
egész Schweiznál saját cantonukat, s ennél a maguk kölön
osztályát.
Mig tehát az előkelő osztályok nem voltak kevésbbé szol­
gaiak a monarchiabelieknél, a köznép sorsa még kedvezőtlenebb
volt, mert senki sem gondolt nevelésével és szükségeivel; nem
engedték meg a jobbágyoknak, hogy a tudomány segélyével egy
rangra emelkedjenek uraikkal, s kizárták őket minden polgári,
vallási vagy katonai hivatalból. Néhol még az ipartól és keres­
kedéstől is eltiltották őket, állítva, hogy ez csak a nagy városok
kiváltsága. Irtóztak a sajtószabadságtól, miértis a saját dolgaik
felett való hallgatás megakadályozta valamelly közszellem alaku­
lását. Ámbár tehát nyolczvan éven át nem állottak háborúban
egymással, az ország nyugalmát mégis minduntalan megzavarták
a belforrongások, mellyek semmi magasabb czéllal nem birtak s csak
aláásták Schweiz tekintélyét a külföld előtt.
Mi csak néhány illy forrongásról teszünk itt említést. Zug
cantonban két század óta a Zurlauben család tartotta kezében a
főbb hivatalokat ama pénz segélyével, mellyet az ő közvetítésével
Francziaország szokott ajándékképen kiosztani, melly azonban
ahelyett, hogy valamennyi polgár között osztatott volna ki, csak
kevesek számára tartatott fenn. Ebből elégületlenség származott,
az É d e s e k pártjával a K e s e r ű k pártja állott szemben, melly
utóbbi Ausztria által is támogatva és Schumacber Antal által ve­
zetve, túlsúlyra jutott, felbontotta a szövetséget Francziaországgal

•) Schw eiz lak o sság a m ásfél m illió lélekből á llo tt, k ik n e k egy harmada
B ern és Z ürich K antonokban lakott. H arraincznyolcz exeren négy éven á t idegen
szolgálatban á llo tta k .
 — 547 —

és üldözte ezen ország párthiveit. A szigor nem tetszett, a Zur-

laubenek befolyása nemsokára ismét helyre lön állítva, s megint
elfogadták Francziaország lealjasitó ajándékait.
Hasonló elnevezés mellett két párt izgatásainak volt szín­
helye Appenzell canton is, mellynek tizenkét járása (rhoden) közöl
a belsők vagyis az Alpi'sek aljában fekvők a kath. vallást kö­
vették, mig a Sitter két partján levő külső járások protestánsok
voltak ; ellenséges tagjai ugyanazon testnek.
Bernben a hitújítás a papság javaival gazdagitotta az államot,
miértis a patriciusi osztály hatalmasabb és nagyravágyóbb lett s
bizonyos nyughatatlan féltékenység által űzetve egymást felül­
múlni, kijátszani igyekeztek, á közjót feláldozták az egyes csalá­
dok érdekének, a népet örökös alárendeltség, a gondolatot a cen­
sura, az életet a kölcsönös kémkedés nyűgei alá akarták hajtani.
Igaz, hogy miként a többi zsarnokok, úgy ezen aristokratia is pár­
tolta az anyagi gyarapodást, az ipart, a fftldmivelést; de miként
azok, úgy ez is el akarta nyomni a gondolkozást: Haller és Bon-
stetten kizáratnak a senatusból; ha valaki elmetehetségeivel netán
homályba helyezhetné a magas 3zületésüeket, tüntesse ki magát
máshol; TschifFelli,- ki a G a z d a s á g i t á r s u l a t - o t alapította,
mindenkor a legmakacsabb ellenmondásokra talált, s az egye­
tem pangó állapotján sem segítettek. Egy összeesküvés az
oligarchia megbuktatása végett életébe került Henzelnek, ki azt
kezdeményezte (1749).
Freiburgban is keletkeztek súrlódások a polgárok és az
aristokraták között, melly utóbbiak néhány család számára tartot­
ták fenn a jogot részt vehetni a t i t k o s ü l é s e k b e n ; a gru-
yéresi parasztok fegyveresen vonultak a város ellen, Bern azon­
ban megint kibékítette őket (1784).
S z ö v e ts é g e s e k .
A tizenhárom d i c s é r e t r e r a é l t ó c a n t o n o n kívül
Schweiznak t.iz szövetségese volt, vagyis: a st.'galleni apátság, az
e névvel biró város, melly az előbbitől egy fal által volt elvá­
lasztva, Vallis, Neufcbátel fejedelemség, Bienne és Mühlhausen vá­
rosok, a három graubündeni egyesület, és a geafi köztársaság.
A neufchateli fejedelemség, melly előbb Burgundhoz, később
a német birodalomhoz, s a chalonsi, hochbergi, longaevillei há­
zakhoz tartozott, örökségképen I. Frigyes porosz királyra szállt,
ki esküvel fogadta, hogy meg fogja tartani törvényeit és szo­
kásait. Ez utóbbiak egyikének alapján a várost illette meg
35*
 — 550

re Genftöl színházat emelt. A jóllét még inkább növelte a taná­

csosok fényűzését és nagyravágyását s a szolgaságban nyögő nép
hiába újította meg minduntalan tiltakozásait. Végre Rousseau L e t t -
r e s d e l a M o n t a g n e (1764) czimü munkája lángra lobbantotta
a lappangó tüzet, fennen hirdetve a nép elidegenithetlen, elévül-
hetlen souverainitását, mellyet következésképen bármikor vissza­
vehet azoktól, kikre bizta volt. Ezen tant saját helyzetökre al­
kalmazva, mondák, hogy a felsöség nem a tanácsokat és a polgá­
rok gyűlését, hanem az összes polgárokat illeti meg, vagyis azon
ezer négyszáz egyént, kik egyedül élveztek teljes polgárjogot.
A nép erre megbízott néhány egyént, hogy e l ő t e r j e s z ­
t é s e k e t intézzenek a tanácshoz s kényszeritsék ez utóbbit, mi­
szerint azokat megfelelő elintézés végett a közgyűléshez tegye á t ;
a nemesek t a g a d t á k , hogy a gyűlés joghatósággal birna a kis
tanács fölött; innen a felterjesztő ( r e p r é s e n t a n s ) és tagadó
( n e g a t í v ) kifejezések pártjelszavr.kká lőnek. A nagy tanács ál­
tal Rousseau ellen in c o n t u m a c i a m hozott Ítélet még inkább
növelte az izgatottságot; az összejövetelekben ( c e r c l e s) hangosan
hirdették amaz elveket, mellyek később a gyűléseket és a válasz­
tásokat uralták. Francziaország, továbbá Bern és Zürich canto-
nok megkísértették a közbenjárást ; minthogy azonban kísérletük
eredmény nélkül m aradt, Francziaország zárvonalat (cordon) vont,
melly sokat ártott az iparnak, ezenkívül pedig egy várost akart
alapítani Versoixban olly czélból, hogy elvonja Genftöl a kereske­
delmet. A genfiek ama szilárdsággal, mellyet az imént láttunk,
valamennyien fegyvert ragadtak, s Francziaország kénytelen volt
belenyugodni, hogy maguk intézzék el ügyeiket. Ujabb izgalmak
után népies kormányt szerveztek s abban állapodtak meg, hogy
törvénykönyvet fognak szerkeszteni (1766). Ez azonban nem cse­
kély bajjal járt, minthogy némelly régi törvények homályosak vol­
tak, mások meg olly szigorú calvinista szellem által voltak sugallva,
hogy okvetlenül visszavonásokat idéztek volna elő. Em ellett a r e p rae-
s e n t a n s o k is ellenszegültek, s a maguk részére vonták a ben-
szülötteket, kiknek legnagyobb része franczia menekültektől szár­
mazott mesteremberekből állott, megfosztva minden jogtól, azon
egyet kivéve, hogy borsot törhettek kényuraik orra alá. Értesül­
vén az unió készületeiről, a rcpraesentansok gyüldéket és társu­
latokat alkottak, mellyekben kötelezték magukat mindenkor főnö­
kük nézeteit követni s elhatározták, hogy teljes népuralmat léptet­
nek életbe, mi annyira gyanút keltett Frsncziaországban, hogy
 — 551 —

megint megkísértette a közvetítői szerepet. Ez annyira sérelmes­

nek tüat fel az ország függetlenségére nézve, hogy Francziaország
végre lemondott a biztosítékról (1782). E rre még gonoszabbul
törtek ki a belviszályok, a dolog vérontásig fajult s k ö z b i z ­
t o n s á g i c o m í t é alskittatott. Francziaország, melly 1777-ben
megújította Schweizzal a kölcsönös védelmi szövetséget, felhagyott
a puszta intésekkel, s más módon fogott a zavarok lecsillapításá­
hoz; egyességre lépvén Savoyával és Bernnel s elfoglalván Gén­
iét, itt a 38-ki szabályzatnak megfelelő kormányt alapított, támo­
gatta a n e g a t i v e k e t és elnyomta a demokratiát úgy, hogy
alig százötven polgár nyert szavazati jogot, mig a többiek hallga­
tásra kényszerittettek és lefegyvereztettek. Ezen durva zsarno-
koskodás nem sokára véres ellenhatást keltett.
A lávetett tartományok.
Súlyosabb helyzetben sínylették a Schweiznak alávetett tar­
tományok, minthogy a köztársaságok uralma rendesen a legnyo­
masztóbb szokott lenni. Aargau és Waadf. tartomány Bernnek vol­
tak alávetve, melly utóbbi ismét Zürichchel közösen uralkodott a
badeni grófság és Rapperschwyl fölött; Freiburggal továbbá a F ran ­
cziaország felé eső négy járás, — Zürichchel és Glarissal pedig
az északi szabad kerületek fölött uralkodott, mig a déli rész a
nyolcz cantonhoz tartozott, mellyek Thurgaut és a sargansi gróf­
ságot is birták, a Rheinthal fölött pedig Appenzellel osztozkodtak.
A hegyeken innen Úri cantonnak a L eveutina; Úrinak, Schwitz-
nek és Unterwaldnak a Riviéra és B ellinzona; a tizenkét canton­
nak együttvéve Lugano, Locarno és Valmaggia voltak alávetve.
A Valtellina fölött a graubündeniek uralkodtak. Ezen szánandó
tartományok tudatlan hivatalnokok kényekedvére voltak hagyva,
kik pénzen vásárolták hivatalukat s az volt egyedüli gondjuk,
qogy minél nagyobb uzsorával szerezzék be kiadott pénzöket, mi
nálok egyet jelentett a j ó kormányzattal. Legtöbb esetben a já rá s­
főnök, miután megvásárolta hivatalát polgártársaitól, azt ismét va­
lamelly alárendeltjének adta el, természetesen jó nyereséggel 1).

l) ím e e g y p é ld á n y a az efféle s z e r z ő d é s e k n e k : ,,Mi a lu lí r ta k , te k in tv e lio sz -

szu és á lla n d ó b a r á ts á g u n k a t, h o g y e lő m o z d ítsu k s a j á t é r d e k ü n k e t s n ö v e ljü k h i­
te lü n k e t, a k ő v e tk e z ő , s é rte tle n ü l m e g ta r ta n d ó sz e rz ő d é s re lé p tü n k , b e c s ü le ts z ó ­
r a s eg é sz tito k b a n és m in d e n le h e tő e lő v ig y á z a tta l.
1. H o g y m e g fe le z z ü k m in d a z o n h iv a ta lo k jö v e d e lm é t, m e lly e k k e l e g y ik ü n k
v a g y m á s ik u n k V a lte llin á b a n f e lr u h á z ta tik , id e é r tv e a z 1 7 7 1 -b i v ic a r i a tu s t s t b . . .
ite m a s in d ic a tu r á k a t, s v é g ü l m in d azo n h iv a ta lo k a t, m ellyeket m e g s z e re z h e tü n k
 — 552 —

Ennek iné gvesztegethető igazságszolgáltatás, mindennemű hatalmas­

kodások lőnek természetes következményei, sőt hogy többet mond­
junk, jó pénzért bünmentességet is lehetett szerezni in b i anco,
elkövetendő vétségekre. Leventina, melly egyizben fejét fölemelni
bátorkodott, ezért a legszigorúbb végrehajtásokkal s összes kivált­
ságainak elvesztésével bűnhődött. Valtellinában minden gonosztet­
tet meg lehetett váltani pénzért, kivéve a szándékos em beröléstJ).
Minthogy pedig a pörös ügyekből pénz jött be, a hivatal-főnökök

8 m e lly e k e t c z é lja in k h o z illő k n e k t a l á l a n d u u k , m iv é g b ö l a v é te le k m indenkor

k ö z ö s m e g á lla p o d á s u tjá n e s z k ö z le n d ö k .
2. H o g y e g y m á s n a k k ö lc s ö n ö se n a n n y i k ik ü ld e té s t l o c o dominorum;
a n n y i c o m p ro m is su m o t, sz ó v a l a n n y i a lk a lm a t s z e rz ü n k a p é n z g y ü jté s re , am eny-
ny i csak le h e ts é g e s le s z e n , s h o g y m in d e n k o r m e g fe le z z ü k a h a s z n o t, v a la m in t
m in d a z o n a já n d é k o k a t is , m e lly e k e t e g y ik ü n k v a g y m á s ik u n k k a p n i f o g , mire
b e c s ü le ts z a v u n k a t k ö tjü k le.
3. H o g y a le g p o n to s a b b a n s z á m o t ta r tu n k m in d e n rő l, m i em e sz ö v e tsé ­
g ü n k r e v o n a tk o z ik , s az e g é s z e t m in d e n h iv a ta l le te lt e u tá n e g y ü tt in té z z ü k el
a fe n m a ra d ó h a s z o n a z o n b a n m in d e n é v b e n fe lo sz ta n d ó .
4. H a n e tá n o lly k ö lts é g e k fo rd u ln á n a k elő, m e lly e k e t le h e te tle n volna
ré s z le te n k in t f e ltü n te tn i, az e g y ik ta r to z ik m e g n y u g o d n i a m á s ik b ecsü letesség e-
és jó h is z e m ű s é g é b e n .
5. A k é t s z ö v e tk e z ő fél m in d e g y ik e b iz o n y o s ö s s z e g g e l j á r u l a szövetség
c z é lja in a k e lő m o z d ítá sá ra , m elly ö ss z e g a k ö r ü lm é n y e k s z e r in t a le h e tő legczél-
s z e r ü b b e n , fő leg p e d ig a h iv a ta lo k m e g s z e rz é s é re f o r d itta tik stb .
6. E z e n tá r s a s á g f e l v ir á g o z ta tá s á r a o k v e tle n ü l s z ü k s é g e s , h o g y m indegyik
k if o g á s ta la n b e c s ü le te s s é g g e l, b a r á ts á g g a l és b iz a lo m m a l v is e lte s s é k a m ásik
i r á n t ; a z é r t a k é t sz ö v e tk e z ő fél íg é ri, hogy eg y m ással sz e m b e n se m m i titk o t
n e m fo g n a k ism e rn i, m ig e lle n b e n m ások ir á n y á b a n a le g m é ly e b b tito k ta r tá s r a
k ö te le z ik m a g u k a t; to v á b b á , h o g y e g y m á s k ö z ö tt m in d e n fé lre é rté s le h e tő s é g é ­
nek e le je v é te s s é k , abban á lla p o d ta k m eg, hogy h a m á s k é p e n n em tu d n á n a k
m e g e g y e z n i, a s o r s ra b íz z á k v é le m é n y k ü lö n b s é g e ik e ld ö n té s é t.
Ha a tá r s u l t a k e g y ik e le a k a r n a e sz e rz ő d é s rő l m o n d a n i, e r rő l m ásik
tá rs á t, le g a lá b b eg y é v v e l elő b b ta r to z ik é r te s ít e n i .
M in ek h ite lé ü l p e c s é tü n k k e l lá ttu k el és s a já tk e z ü le g i r tu k a lá e z e n szer­
ző d és k é t e g y b e h a n g z ó m á s o la tá t.
K e lt B ru s ió b a n , 1 7 70. j a n . 6 -á n .
P ie tr o d e P l a n t a di Z ozio
G a u d e n z io d e M isan i.
l) ím e eg y sz a b a d s á g le v é l, m e lly e t i n b i a n c o is á r u l t a k :
M i . . . • . a b ü b á jo s sá g o k b ír á ja ti s z t a és v e g y e s h a ta lo m m a l és a kard
te k in té ly é v e l, m ik é n t m e g b íz ó le v e le in k b ő l s tb .
J e le n ir a t u n k e re jé n é l fo g v a stb ., f e ls z a b a d ítju k é s f e lm e n tjü k , s szab ad ­
nak és m e n tn e k t a r t a tn i a k a r ju k m in d e n és b á rm in e m ű p é n z b e li v a g y te s ti, vagy
a t e s te t b á rm i m ó d o n s a n y a rg a tó b ü n te té s tő l, m e lly e t m a g á ra v o n t, v a g y m ag ára
v o n h a t o t t ...........................u r, a z é rt, h o g y ................................ id e é r tv e m in d e n ahhoz
 — 553 —

Dem csak a bűnesetek földerítését, bánéin azok elkövetését is elő­

mozdították; elvetemedett nöszemélyeket tartottak zsoldjukban,
kiknek feladatuk volt bűnre csábítani, s aztán feladni bűntársai­
kat; lázadásokat idéztek elő, hogy ürügyet nyerjenek a vagyon-
kobzásokrax).
Nagy volt tehát mindenütt az elégületlenség; megszűnt min­
den bizalom a kormány és alattvalók között; nem volt közszel­
lem, nem magasztos czélok; elenyészett minden nyoma a hazafi-
ságnak ott, hol idegennek tekintették nem csak azt, ki saját can-
tonjuk sorompóin tnl lakott, hanem még a vidéki földmivest, sőt
az ugyanazon városban lakó földnépét is. Zimmermann követke­
zőleg írja le ezen apró aristokrata városok gőgjét: „A fejek itt
gyakran ép olly üresek, mint az utczák . . . Rettenetes unalom
jutott osztályrészül azon előkelő egyéneknek, kik a közpolgárokat
nem tartják érdemeseknek saját társaságukra . . . Sehol sem su-
lyosodik gyűlöletesebb zsarnokság az elmékre, mint emez apró
köztársaságokban, hol nem csupán egyik polgár teszi magát úrrá
többi polgártársai között, hanem a hitvány zsarnok még saját
nyomorolt tudáskörét is rátukm álja as egész városra. Saját város­
kájában ő a világ legnagyobb embere; a becsületes polgár féle­
lemmel és rettegéssel járul eme borzasztó fölség elé, mert hiszen
a legelső alkalommal árthatna neki. Valamelly tanácsos haragja
iszonyatosabb a villámnál, mert ez sújt és elenyészik, míg amaz
mindenkorra megmarad. A tanácsosok feleségei felfújják magukat,
kényök-kedvök szerint kormányoznak, rendeznek, ócsárolnak; az
ő kegyök vagy ellenszenvök határoz a hírnév, becsület, boldog­
ság felett . . . Nem találnak szavakat megvetésük kifejezésére
azon egyén iránt, kiről azt hallották, hogy valamelly könyvet
irt . . . Az ifjú, ki előre akar törni, sehol sem talál bátorítást, el­

ta rto z ó , fe lm e rü lő , v a g y a z e lő r e b o c s á to tta k tó l e g y ü ttv é v e , v a g y k ü lö n b á rm ik é ­

p en fü g g ő d o lg o k a t, fö lm e n tv é n , e ltö rö lv é n , m e g s e m m is ítv é n , p a ra n c s o lv á n , a k a r ­
v án , h e ly re p ó to lv á n stb .
M in d e z t r e n d e ljü k , te k in tv e h a ta lm u n k a t, m e ly ly e l s tb , v a la m in t a m a m eg­
á lla p o d á s t, m e lly a m ai n a p o n v e lü n k e s z k ö z ö lte te tt, s az ú ri k a m a r a n ev éb eu
k i is fiz e tte te tt.
K e lt . . . . . . . b á n , s a já t p a l o t á n k b a n , .......................... n a p já n .
P. H.
N . N. m a n u p ro p ria .
N . N. C a n c e llá r.
■) B ő v e b b en b e s z é lü n k e rrő l A comoi egyházmegye tö r té n e te cz im ü m u n k á n k
IX . k ö n y v é b e n .
 — 554 —

ismerést, rokonszenvet; bolondnak vagy különcznek tartják, mint

aki ahelyett, hogy a városi nagyurak kedvében igyekeznék járni
s élne úgy, mint a többiek, inkább olvasással és irkafirkával tölti
idejét . . . Midőn tehát látja, hogy a tudatlanság és a gőgös os­
tobaság több becsülésben részesül, mint a józan ész, s hogy a
közvéleményt a legegyügyübb egyének fecsegései vezérlik; midőn
látja, hogy gyűlölik azt, aki tud valamit, a bölcseimet szánalomra-
méltó őrjöngésnek, a szellemi szabadságot pedig lázadásnak tekin­
tik ; midőn látja végül, hogy előmenetelre csak aljas kedvkeresés
és szolgai meghunyászkodás mellett szám olhat: mi marad egyéb
hátra a becsületes ifjú szám ára, minthogy a magányba me­
neküljön?11 *).
Európa többi országai megváltoztatták hadrendszeröket ;
Schweiz még mindig a régihez ragaszkodott. A jő hazafiak több-
izben javasolták a szövetségi szerződés megújítását és korlátozá­
sát; Hirzal Zürichből, Urso Luzernböl, Zellweger Appenzellböl
lehetőleg terjesztették a tudományt és az egyetértést (1761); eme
törekvések azonban gyanút keltettek a kormányokban, mellyek-
nek nagyonis volt okuk tartani az említett férfiak megrovásaitól,
de a népeknek sem tetszettek, mellyek a szándékolt egység által
fenyegetve látták a közös szolgaságot. Eközben mindenütt meghono­
sodtak a szabadkőművesek, főképeu pedig Genfben, Solothurn-
bán és W aadt tartományban, miből az úgynevezett H e l v é t - t á r -
s u 1a t keletkezett, melly évenkiot gyűléseket tartott a schinznachi
fürdőkben, a c a n t o n i i n d i v i d u á l i s m u s e l l e n z ő j é n e k
vallva m agát; csakhogy maguk a kőmives páholyok sem birtak
egységre vergődni; később átalakultak, s a németországi Felvi­
lágosultakkal keveredtek ö ssze; a Nagy-Oriens, melly Genfben
1786-ban alakult, csakhamar túlsúlyra jutott a városi hatóság
fölött.
Schweizot illymódon előkészületlenül találták a nemsokára be­
következett mozgalmak, a Francziaország példája folytán keletke­
zett belső forrongások, s a vészes háborúk, mellyekre egész Eu­
rópa köszörülte fegyvereit.

') A magányról.
 — 555 —

HUSZQNNYOLCZADIK FEJEZET.

O l a s z o r s z ág.

Női nagyravágyások és örökösödési kérdések ismét felfor­

gatták a szegény Olaszországot, melly rendes prédája volt az erő­
seknek.
S ic ilia .
Az utrechti béke VI. Károly császárnak adta Sardiniát, Si-
ciliát pedig királyi czimmel II. Victor Amadé savoyai herczegnek,
ki ott magát megkoronáztatván (1713. okt. 28.) s megnyitván a
három karú parlamentet, mellytöl tanácsokat kért s nagyhangú
Ígéreteket tett, visszatért Turinba, csekély helyőrséget s nagyszámú
elégületleneket hagyva a szigeteo. Különösen botránykőül
szolgált a pápával fölmerült 8 már említett viszály ügyében általa
kinevezett bizottság, melly zsarnokivá fajult, mindenéből kifosz­
tott s még halálra i s Ítélt mindenkit, ki vonakodott elszakadni a
pápától s engedelmeskedni a királynak ; Olaszorság ennek folytán
tele lön siciliai számüzöttekkel.
Spanyolországi Erzsébet és Alberoni azonban eme szigetet
is számításaik körébe vonták, a mig titokban magával a király-
lyal a császári Milano és Nápoly megtámadása fölött értekeztek,
egyidejűleg erős hajóhaddal megrohanták és elfoglalták Sardiniát
(1717) a ép olly embertelenül bántak vele mint magok az osztrá­
kok ; erre Sicilia ellen fordultak olly tengeri és szárazföldi erő­
vel, mellynek kiállítására alig hitte volna valaki képesnek Spa­
nyolországot ; mindenütt Fülöpöt kiáltották ki királynak, azon
ürügy alatt, hogy Victor megsértette a siciliaiak kiváltságait s
azért elvesztette birtokjogát a szigetre nézve.
Francziaország, Holland és Angolország erre abban állapod­
tak meg, hogy Victor engedje át Siciliát a császárnak, kárpótlásul
pedig elégedjék meg Sardiniával, honnan családja a királyi czi-
met is vegye. Előbb azonban mindkettőt meg kellett hódítani, s
Siciliának csakugyan egy kegyetlen háború sanyaruságait kellett
viselnie, mig végre a londoni szerződés folytán Spanyolország bele­
egyezett a két sziget kiürítésébe (1720). E kként a császár össze­
kapcsolta a milánói nerezegséget és a K ét-Siciliát, hol 1728-ban
visszaállíttatott a birodalmi törvényszék s a király még tarthatott
királyi cappellát, vagyis az ünnepélyes nagymise alatt előforduló
 — 556

füstölés alatt fejére föveget tehetett s az egyházi ügyekben bírás­

kodhatott. A német uralom azonban türbetlenné lön Sicilia la­
kóira nézve, kik előtt az a spanyol fényűzéssel szemben zsugori­
nak, kiváltságaik megsértése és heves természetök miatt pedig
zsarnokinak tűnt fel; ennek folytán vége-hossza nem volt az
összeesküvéseknek és forrongásoknak, miáltal csak helyzetüket
súlyosbították.
Olaszországot csakhamar fenekestül felforgatták Erzsébet ki­
rályné cselszövényei. Ez minden áron fiát, dón Carlost, akarta
uralomra juttatni, minekfolytáa azt is fölvétette a n é g y e s s zö­
v e t s é g b e (1718), hogy ha nagybátyja, a parmai és piacenzai
herczegség praesumtiv örököse, ivadék nélkül halna el, Károly le­
gyen örököse. S csakugyan igy tö rté n t; Róma, melly magának
tulajdonította a közvetlen uralmat Parm a fölött, tiltakozott, de nem
hallgattak rá (1731).
T oscana.
Kilátás volt rá, hogy egy másik fejedelemség trónja is üre
sedésbe fog jőni, minthogy III. Cosmo, Toscana fejedelme, többé
nem remélhetett ivadékot fiától, Gian Gastontól. Hiába sürgette,
hogy a flórenczi tanács ugyanazon hatalommal, mellynek alapján
Flórenczet a Medicieknok adományozta, ruházza fel a nőket is
örökösödési joggal, mi Anna leányának, a pfalzi választó feleségé­
nek lett volna javára. Erzsébet azonban kivitte, hogy Franczia-
és Angolország az ama korban szokásos hatalmaskodással bizto­
sítsák ezen örökséget az ő dón Carlosa részére. Ezt Cosmo tür-
hetlen bitorlásnak tartotta, s ama hatalmak valóban mi joggal sem
birtak ezen állam fölött, mi különben Cosmót is alig illette meg,
minthogy kihalván azon család, mellynek irányában az ország
magát lekötelezte, ez utóbbi visszanyerte a szabad önrendelkezési
jogot. Maga Cosmo is ugyanezt hangoztatta, állítván, hogy Tos­
canát semmiféle hűbéri kötelék nem fűzi a birodalomhoz, hogy
az családjának birtokát képezi, éspedig nem V. Károly investitu-
rája, hanem a n e g y v e n választása folytán. Ama kor politikája
a convenientiákat, s nem a jogokat tekintette zsinórmértékül.
Giaii Gaston.
Szaporította a hivatalokat s ezeket leányoknak adta hozomá­
nyul, hogy igy lehetőleg növelje ama családok számát, mellyek
teljesen, még a mindennapi kenyér dolgában is a kormánytól függ­
jenek. Ot közmegvetés kisérte sírjába (1723), s utóda Gian Gas-
ton, különben is tönkre lévén már téve a bűnök halmaza és elő­
 — 557 —

haladott kora (53 év) által, inkább az édes mitsemtevésben találta gyö­
nyörűségét, mint abban, hogy egy olly országgal vesződjék, melly-
nek ő csak rövid ideig tartó birtokára számíthatott. Dami Julián
vezetése alá adván tehát magát, az ország ügyeit minisztereire
bizta, maga pedig a legbotrányosabb kicsapongásokba m e rü lt; a
mindent majmoló ország, melly az atya alatt szenteskedő volt, a
fia alatt szintén kicsapongóvá lett. Jolanda Beátrix, Cosmo első­
szülött fiának özvegye, élénkséget kölcsönzött az udvarnak, szép
nőket és tudósokat vonva maga köré, melly utóbbiak között volt
a rögtönző Perfetti Bernardin is, ki Rómában költőnek koszoruz-
latott meg. Az egyetem a szabad tanítás behozatala, vagyis azon
kényszer eltörlése által, melly bizonyos előre meghatározott tan­
folyamok hallgatását tette a tanulók kötelességévé, uj virágzásra
emelkedett; a flórenczi főiskolánál a közjog számára tanszék emel­
tetett s Neri Pompejusra bízatott, — nem különben csillagvizs­
gáló-készülék (observatorium) a jeles Perelli Tamás igazgatása
alatt; a bölcsészeti tanszéket visszanyerte Giannetti Paschasius,
kivel együtt tanárkodtak Pisában Caraccioli, De Soria, Corsini,
Fromond, Rallo, Capassi, F ancelli1), a flórenczi főiskolánál pedig
Gori prépost, Lami tudor, Salvini, Targioni, Cocchi; emléket
emeltek Galileinek Santa Crocéban ; . 1729-től 1739-ig megjelent a
Crusca szótárának negyedik kiadása, s Bandini Antal pap, a va­
lódi belbecscsel biró D i s c o r s o e c o n o m i c o szerzője, engedélyt
kért arra, hogy a Maremmából gabona szállíttassák.
Midőn Gian Gaston tunyaságából néha felocsúdott, egyebet sem
hallott, mint azt, hogyan alkudoznak a hatalmak a toscanai örö­
kösödésről, noha ö még életben volt. Sőt amint az uralom fölött
megállapodásra jutottak, figyelműket a Medici-ház örökös javaira
is forditották. A bútorok, ékszerek, műremekek, VII. Kelemen
hitbizománya, a megtakarításokból, a kereskedelemből és elkobzá­
sokból bejött szerzem ények; a kikötőkön, palotákon, erősségeken,
tüzérségen eszközölt jav ításo k ; főleg pedig a fejedelemségbe álta-
lok bekeblezett hüb érek , nevezetesen Pontremoli és Lunigiana,
mint magán-birtókok, jogszerint a pfalzi választó-fejedelemnöre es­
tek vissza; minthogy azonban Spanyolország eme javakra is áhí­
tozott s félfüllel Toscana függetlenségéről is hallott említeni vala­
mit, megrakta őrséggel az erősségeket. Gian Gaston kénytelen
aláírni ('1731) a bécsi szerződést, (15. lap), melly nélküle rendeb

*) Fabront, Act, Academiae piía n a e, I II. P .

 — 558 —

kezett államairól, formaszerint tiltakozván a Flórencz függetlensé­

gén ejtett csorba ellen, melly okmány különben csak holta után
volt közzéteendő; a császár, kinek úgyszólván alig volt tudomása
az egészről, szintén beleegyezését nyilvánítja, csak ne háborgassák
öt ia ama másik örökségében. Egyszerre azonban megérkezik dón
Carlos fegyveresen, s sz. János ünnepén, midőn a hűbéresek hó­
dolatok nyilvánítása végett lóháton szoktak megjelenni, a nagy-
herczeg helyett ö fogadja el az esküt, mint trónörökös.
Toscanát erre spanyol csapatok özönlik e l ; egyszerre azon­
ban az önkénykedő hatalmak megint azt határozzák, hogy a feje­
delemség a trónvesztett lotharingiai herczegnek adassék cserébe,
mire az országot német csapatok szállják meg (1735). Gian Gas-
ton halála után (1737), csakugyan Ferencz, Mária Terézia férjének
nevében foglalják el, ki a cserét magára nézve hátrányosnak állí­
totta, ha csak az örökös javak is számára nem Ítéltetnek, s a vá­
lasztó fejedelemné halálos ágyán (1743) öt csakugyan általános
örökösének nevezte ki. Az osztrák kormány Toscanában először
is e g y e t e m e s g y ű j t é s t követelt a spanyol csapatok fen-
tartása által okozott költségek fedezésére, mitől a papságot sem
mentette fö l; eltiltotta a hazard-játékokat, csupán a nemesi casino
javára engedvén k iv éte lt; a lotto államjövedékké tétetett s a tos­
canai pénzügyek évi 4.220,450 flórenczi forintért bérbe adattak,
melly összegből 2.800,000 udvartartási költség fejében a nagyhercze-
get illette, ki emellett a bérleti jövedelmekben is részt vett. Ezen
összeg azon idő alatt, mig a nagyherczeg császár is volt (1745—
65), mindig kiment az országból, mi Toscana elszegényedését
vonta maga után, mellynek akkor saját diplomatiája sem volt,
minthogy ez az osztrák diplomatiába olvadt át.
A kormányzóságot Richecourt, zsarnoki de felvilágosult férfiú
vezette, mig kegyvesztésbe nem esett. Vágytársa Ginori Károly,
Livorno gazdag és ügyes kormányzója, volt, ki csakugyan utódja
is le tt; egyiket azonban a bánat, másikat az öröm ölte meg.
Utódjuk a genuai és brüsseli tények miatt közmegvetésben része­
sülő Antoniotto Bottá Adorno marchese lett; ennyire fittyet hány­
tak a közvéleménynek. Toscana a hétéves háború számára csa­
patokat volt kénytelen állítani, minthogy pedig ezek megverettek,
a császár az olly csekély kiterjedésű és a katonáskodástól elszo­
kott országtól ujabb ezer embert k ö v etelt; emiatt sokan kiköltöz­
tek, mig végre inkább hatvanezer forintot ajánlottak meg, hogy
ez Összegen németeket fogadjanak fel. A háborúba ment négyezer
 — 559 —

közül alig tért vissza háromszáz. Később ismét II. József házas­
sága alkalmából a j á n d é k o t követeltek, minthogy pedig néhány
püspök papságának ez ujabb tehertől való fölmenteséért a legalá­
zatosabb szavakkal esedezett, Bécsböl a legdurvább módon azt
válaszolták nekik, hogy ő felsége nem akar többé hallani hasonló
felterjesztésekről; fizessenek, mint kötelességük hozza magával, s
ezzel vége lesz a dolognak. Piccolomini pienzai püspök, ki ellen­
szegült a fejedelmi rendeleteknek, megfosztatott hivatalától, bör­
tönbe vettetett s aztán száműzetett.
Toscana fájó szívvel tűrte ezen lealáztatást, hogy egy távol­
lakó urnák lett tartományává; a hubertsburgi szerződésben (1763)
azonban kimondatott, hogy soha se csatoltassék a birodalomhoz,
hanem az osztrák-lotharingiai ház másodszülöttsége (secundoge-
nitura) legyen. Ennek következtében Péter Leopold, Ferencz má­
sodszülöttje, vette át a kormányt (1765), kivel uj korszak viradt
fel Toscanára.
I. L eopold.
Ekközben egy másik, még kövérebb örökség, a VI. Károlyé,
lett kérdésessé. Farnese (Erzsébet) minden követ megmozdított,
hogy ennek egyedüli leányát az ö Károlyával házasítsa össze,
miután pedig ármánykodása dugába dőlt, legalább Milánót és a
Két-Siciliát szerette volna számára megszerezni. Milanóra azon­
ban III. Károly Emánuel sardiniai királynak is fájt a foga, ki
Olaszországot egy articsókához hasonlitotta, mellynek egyik levelét
a másik után akarták fölfalni, — s érezvén, milly nagy fontos­
sággal birand az ő szövetsége a nem sokára bekövetkező zava­
rokban, azt ezen Ízletes falattal akarta megfizettetni.
Kezdetöket vették tehát a cselszövények és fegyverkezések,
midőn egy messze távolban fölmerült esemény ujabb bonyodalom­
ba sodorta az országot. Ez a lengyel király választása volt, mi­
nek az lön következménye, hogy szakadás jö tt létre Franczía-
ország és Ausztria között. Károly Emánuel az előbbihez állott s
vele együtt elfoglalta Milano területét (1733). Spanyolország azon­
ban, vagyis inkább Erzsébet hajóhadat küld Toscanába, melly
hogy kiragadja a nápolyi királyságot az osztrák zsarnokság alól,
kegyetlenül kezdi pusztítani Mirandolát, Piombinót, Massa herczeg-
séget és C a rra rá t; erre Károly infans erős hadsereg élén végig­
vonul a pápai államon s barbár módon pusztítja. Miként Milano,
úgy Nápoly is a császár és Zinzendorf gondatlansága miatt nem
volt kellő védelemmel ellátva; a kedélyek el voltak keseredve
 — 560 —

az osztrákok ellen, úgy hogy mindenütt Spanyolország nevét han­

goztatták. Don Carlos csakugyan bevonul Nápolyba (1734), tisz­
teletben tartva ennek kiváltságait és hatóságait; uralmát a később
érkezett osztrákok teljes szétszórásával kízdi meg, mire hajóhadá­
val rövid idő alatt egész Sioiliát elfoglalja.'
Az osztrákok komolyabb eröfeszitéseket tettek, hogy kiragad­
ják Parm át és Piacenzát a spanyolok kezéből, s kizavarják őket
Milano területéről ; véres csaták vivattak az Oglio, a Secchia és
Guastalla mellett. XV. Lajos erre ismét szőnyegre hozta a már
annyiszor szellőztetett tervet (1735), melly szerint Olaszország a
háboru-ürügyek megszüntetése végett függetlenséggel lett volna
felruházandó: Lom bardia Velencze, Genua és Piemont között ősz
tatnék f e l; Toscana visszaadatnék saját polgárainak ; semmiféle
olasz fejedelem ne birtokolhasson külföldi területeket. A nagyra­
vágyó Farnese (Erzsébet) meghiúsította ez alkalommal is az al­
kudozásokat, s a fejedelmek elvégre a bécsi békében (1738) álla­
podtak meg.
B écsi szerződés.
Olaszországot illetőleg, Toscana a lotharingiai herczeg birto­
kában maradt, dón Carlosnak pedig kárpótlását azért, hogy ezen
prédától elesett, a Két-Siciliát és a sienai állam kikötőit Ítélték
oda Porto Longonéval: Livorno szabad kikötő m aradt: a sardiniai
király Novara és Tortona területét kapta, mellyek Milánótól szakit-
tattak el. továbbá a hűbéri felsőséget a Langák fö lö tt; Parm át a
császár kapta vissza, a Farnesék azonban magukkal vitték családi
gazdagságaikat, s az elődeik által ott összegyűjtött műremekekkel
Nápolyt ékesítették fel.
A felek még fegyverben állottak (1740), midőn az osztrák
örökösödési háború ujabb rázkódtatásoknak tette ki Olaszországot,
s ismét felélesztette a régi nagyravágyó terveket. Károly Ema-
nuel megint előáll Milanóra vonatkozó igényeivel a megegyezik
Francziaországgal annak felosztása fölött; később azonban meg­
gondolván, hogy mégsem lenne jó túlsúlyra juttatni Francziaorszá-
got Olaszországban, Mária Teréziával szemben kötelezi magát
megvédeni Lombardiát , de olly fentartással, hogy a szövetséget
egy hónapi előleges bejelentés mellett felmondhatja (1742). Ve­
lencze semleges akart maradni, noha Mária Terézia azzal fenye­
getőzött, hogy ellene uszítja a zengi tengeri rablókat. Traun,
Lombardia kormányzója , olly durva módon Bértette meg a
 — 561 —

modenai herczeget, hogy ez is a fejedelemnö ellenségei közé

állott •).
Nápoly fegyverkezik, hogy támogassa Spanyolországot, melly
Milanóra és Parm ára áhítozik; Montemar hercaege P^dig, ki olly
jelentékenyen közreműködött a királyság meghódításában, kiköt
Orbitellóban, s a nápolyi csapatokhoz csatlakozva, a megsértett
egyházi területen keresztül szintén a harczmezöre siet. A spanyo­
lok Rómában katonák toborzása czéljából olly csábításokra éa
erőszakoskodásokra vetem edtek, hogy a nép, melly feldühödve
szemlélte a férjek, atyák, gyermekek elhurczoltatását, fellázadt s
kövekkel, a nép eme rettenetes fegyverével, szállt síkra a puskák
és ágyuk ellen, elannyira, hogy az illetők jónak látták alkudozá­
sokba bocsátkozni s szabadon bocsátani mindazokat, kik a spanyol
ezredekbe Boroztattak. Ezek boszut állottak ugyan a vidéken,
hanem ezt vérrel kellett megfizetniük. Alberoni bibornok, ki nem
mondhatott le a politikáról, azt inditványozta, hogy valamennyi
olasz fejedelem szövetkezzék az idegenek ellen, s a pápa álljon
a szövetség é lé re ; a pápa megelégedett azzal, hogy jubilaeumot
hirdetett.
Montemar megfoghatlan lassúsága túlsúlyra engedte jutni a
szövetségeseket; Károly Emánuel a modenai herczeget űzve egé­
szen Bolognáig hatolt, Lobkowitz pedig, ki a spanyolokat ker­
gette, egy ujabb barbár hadsereget vezetett Róma alá, honnan
Nápoly felé vonulva, Mária Terézia egy kiáltványát terjesztette,
melly nagyon bőkezű volt az Ígéretekben. De úgy a nép mint
a nemesek felháborodva amiatt, hogy meg akarják őket tántorí­
tani hüségökben, egy szívvel-lélekkel királyukhoz állottak, miként
a magyarok Mária Teréziához. Károly, tekintet nélkül a semle­
ges területekre, segítségre sietett s Velletri mellett megverte az
osztrákokat (1744. aug. 10.). Gages grófnak, ki Montemar fel­
váltására küldetett, sikerült visszanyomni az osztrákokat, s az ut
mentében amerre vonult, felakasztva hagyta maga után a szöke­
vényeket. Ezalatt mindkét tábort a dögvész pusztította.

*) 1 7 0 7 -b e n E s te i R in a ld o h e rc z e g v is s z a h e ly e z te te tt M o d e n a b irto k á b a , s
M ira n d o lá t is m e g s z e re z te (1 7 1 0 ), d e le m o n d o tt a r rő l, h o g y C o m a c c h ió t is e l­
n y erje, m id ő n a c s á s z á r f e lh a g y o tt a p á p a e lle n i k ö v e te lé s e iv e l. A fra n c z ia -s p a -
n yo lo k és a c s á s z á r k ö z ö tti h á b o rú b a n M ailleb o is m a rs a ll e lfo g la lta M odenát
(1734) és sú ly o s a d ó k a t v e t e t t rá . R in a ld o e k k o r P á r is b a v o n u lt v is s z a , n em
s o k á ra a z o n b a n m e g in t e lfo g la lta s z é k h e ly é t ( 1 7 3 6 ), s a k ő v e tk e z ő évben III
F e re n c z l e tt u tó d ja .
xvn. 36
 — 562 —

Francziaország, melly nyíltan a spanyolok részére állott, had­

seregeket küld az Alpeseken inneni területre ; véres csaták vivat-
nak ; egymásután valamennyi fejedelem megbukik ; a spanyolok egy
re'sze dón Fülöp alatt ismételve elfoglalja Savoyát, beveszi Torto-
nát, Paviát, Valenzát, Antit, Casalét; Károly Emánuel, ki a szo-
rongatottaknak segítséget akar vinni, szintén vereséget szenved
Bassignana mellett (1745. nov. 27.); e veszteségét azonban csak­
hamar kárpótolja a piacenzai győzelem spanyolok és francziák
felett (1746. jun. 16), melly után elfoglalja a genuai terület leg­
nagyobb részét és a fináléi határgrófságot.
Finale a Del Carretto családtól a spanyolokra ment át
(1590), kik azt a milánói herczegséghez csatolták. Midőn a fran­
cziák 1707-ben Olaszországból kivonultak, a császáriak kerítették
hatalmukba. Később (1713) VI. Károly, mint a birodalomtól függő
hübért 1,200,000 piaszterért Genuának adta el, melly birtokjog
1718-ban a négyes szövetség s 25-ben a bécsi szerződés által is
megerösittetett. Mária Terézia azt ennek d aczára 1743-ban, mintha
sajátja lett volna, a sardiniai királynak engedte át, azon egyedüli
czim alatt, hogy Piemontnak érdekében állott közvetlen összeköt­
tetésbe lépni a tengeri hatalmasságokkal.
Genua nem volt többé a tengerek uralkodónöje, de élt még
benne a jellem szilárdság, a munkásság s a szabadság szeretete;
az uralkodó fő nemesség nem zárta ki az érdemet s nem feledke­
zett meg népies eredetéről; tőkepénzesei tizennégy milliónyi jöve­
déket huztak a franczi aországi bankoktól. Tiltakozott ezen bitor­
lás ellen, s az aranjuezi egyességben Franczia-, Spanyolország-
és Nápolyhoz csatlakozva, megkönnyitette a bourbonistáknak az
átm enetet Lombardiába. A piacenzai győzelem után azonban az
osztrákok elfoglalták Genuát (1746), melly utóbbit cserben hagyták
szövetségesei.
A g e n u a i lá z a d á s .
Ha a németek ezen egész háborúban kegyetleneknek és
kapzsiaknak m utatták magukat, még inkább azok voltak itt ve-
zérök, Bottá Adorno marchese izgatása folytán, kinek dühét csak
fokozta azon körülm ény, hogy hazája ellen kegyetlenkedhetik.
Olly feltételeket szabott, mellyeknél súlyosabbakat aligha róttak
valaha egy legyőzött váro sra; követelte, hogy adják át összes
kapuikat, erődeiket és fegyvereiket; hogy az osztrák seregeknek
szabadságukban álljon keresztül vonulni a köztársaság területén ;
hogy a dogé és négy tanácsos egy hónap lefolyása alatt Bécsbe
 — 563 ——

utazzanak bocsánatot kérni a császárnétól azért, (ami legszentebb

kötelességük, hogy t. i. védték magukat megtámadóik ellen;
hogy rögtön ötvenezer genuai aranyat (250,000 frank) fizessenek
jutalmul a katonák szám ára; erre, hogy ö is a fejedelemnő ke­
gyességéhez alkalmazkodjék, három millióra határozta a hadisar-
czot, melly összeg tizenöt nap alatt kifizetendő, ellenkező esetben
a város ki fog raboltatni. Ha Genuának lett volna elég bátor­
sága bizni saját népében, nem kellett volna elfugadnia ezen lealázó
föltételeket. Ezalatt egy angol hajó, melly szintén az osztrákok
szövetségében állott, elzárta a kikötőt, megsarczolva, sőt kifosztva
a kezeügyébe eső hajókat, mi éhséggel fenyegette a várost. Az
ellenség telhetetlenségét még ez sem elégítette ki, s annál m aga­
sabbra csigázta követeléseit, minél nagyobb engedékenységet ta­
pasztalt; az aljas Bottá azt felelte a genuaiak kifogásaira, hogy
hiszen meghagyja szemeiket, sirjanak kedvök szerint.
Nyomorult! még más valami is maradt a nép számára. Mi­
dőn egy német felemelte botját, hogy egy utczai gyerekre vágjon,
ez utóbbi megelőzte a csapást; társai segítségére sietnek; a Por­
tanából a csődület, roppant mérveket öltve, az egész városban
elterjed; a vad katonák hátrálni kénytelenek; gyerm ekek és nők
olly helyekre vonszolják fel az ágyúkat, mit soha senki sem tar­
tott volna lehetségesnek; rögtönzött tüzérek, rögtönzött carabini-
erik megmutatják, hogy tudnak győzni és mérsékelni magokat a
győzelemben. Barátok és papok könyöriüetre, de nem gyöngeségre
buzdítják a n ép et; az a Bottá, ki olly megvetöleg bánt vele, érzi,
mire képes, s dühtől tajtékozva, szégyenszemmel kereket oldani
kényszerül. V i v a Ma r i a ! Genua meg van mentve.
Mária Teréziát ez eset nagyon felingerelte; segédcsapatokat
küldötí, hogy megbüntesse a népet ama hűségért, mit ö annyira
magasztalt a magyaroknál, mig itt lázadásnak nevezte, holott a
szabad nép csak jogát gyakorolta. Európa bámulta ezen hösi-
séget, mi olly váratlan valami volt a század elpuhultsága között;
minthogy azonban a gyengével csak rokonszenvezni, az erőssel
pedig szövetkezni szokás, a bámulat is meddő maradt volna, ha
Spanyol- és Francziaországot saját érdekök nem ösztönzi Genua
támogatására. Francziaország csakugyan tiszteket és fegyvereket
küldött, s mig Schulemburg-Oyenhausen gróf Genuát szárazról, az
angolok pedig a tenger felöl szorongatták, Boufflers herczeg ta ­
pasztalásával gyámolítottá a nép bátorságát, melly csakugyan látla
is elvonulni a fenyegető vészt (1747). Richelieu herczegnek, ki
36*
 — 564 —

Boufflers utódja lett, kevés tennivalója maradt, de nem vonta visz-

sza a csapatokat, mig vissza nem állíttatott a kevesek kormánya.
A nép megmentette a hazát, a nép legyőzte ellenségeit : az ari-
stokratia hálából ismét nyakába akasztotta a jármot.
A acheni szerződés.
A fejedelmek végre, ha nem is elégelték meg, de kifárad­
tak a szegény Olaszország sanyargatásában s békét kötöttek
(1748) Aachenben (56 lap.). Annyi vér nem ömlött ki hiába:
Mária Terézia no létére örökölte atyja államait, a segítséget azon­
ban meg kellett fizetnie, átengedve a sardiniai királynak Novara
terület felső részét, Vigevano területét és a Pón túl fekvő része­
ket; Finálé visszaadatott Genuának ; Parma, Piacenza és Guastalla
herczegségek, Sabionetta és Bozzolo, rnellyekben kihalt a Gon-
zaga család (1746), dón Fülöp infansnak, dón Carlos fivérének
adattak, ez utóbbi számára pedig biztosíttatott a Két-Sicilia, melly
ország illymódon kiszabadult ama, három század óta tartó szeren­
csétlen helyzetből, hogy távoli királyoktól függő alkifályság volt.
Francziaország, melly ez alkalommal a gyöngék pártfogójaként
lépett föl, mit sem tartott meg magának.
III. Ferencz modenai herczeg, ki megfosztva államaitól, Ve
lenczébe menekült, visszatért birtokába, melly még a novellarai
uradalommal neveltetett, hol kihalt az uralkodó Gonzaga-család;
később Ferdinand föherczeg nevében mint kormányzó Lombardiába
ment, hol élte végéig maradt Fia, Hercules Rinaldo, Mária T e­
réziát, II. Alderan örökösét vette nőül, a Cybo-Mala?pina család­
ból, ki Massa és Carrara *) utolsó herczege volt; ezen nő is fi-
gyermekek hátrahagyása nélkül halván el, birtokait egyetlen leá­
nya Mária Beatrix-ra hagyományozta. Az osztrákok rögtön szá­
mítottak ezen kövér örökségre, s Beatrixot 1771 ben Ferdinand
Károlylyal, Mária Terézia fiával adták össze, kiktől egy uj mode­
nai herczegi uralkodócsalád származott, melly olasz emlékekhez
óhajtván csatlakozni, az Este nevet vette föl.
Az olasz népnek úgy a háborúban mint a békében csak
annyiban volt része, hogy szenvedett, és a hatalmak kölcsönös
féltékenysége mégis oda vitte a dolgot, hogy Milánón kivül, melly-

■') Am a birio k 1441-ben M ftlaspína A ntal A lberich m srch esere szállott.

K ih a lv á n férfi ivadékai, örököse, R icciard a, Cybo L ö rin czh ez, V III. Incze pápa
uaokaöcscB éheí m ent nőül.
 — 5&5 —

töl szintén több értékes terület szakittatott el, egy idegen ural­
kodó sem maradt többé az Alpeseken innen.
A K ét-Sicilia.
A két-siciliai királyság buján termő földdel, élénk szellem­
mel, jól védett határokkal, alkalmas tengeri közlekedéssel] volt
megáldva, úgy hogy az elnyomás megszűnése egymaga is elég
volt elenyésztetni ama szomorú ellentétet, melly szépsége és sze­
rencsétlensége között létezett. Don Carlos J) sem utakat, sem
hidakat, sem kézműipart nem talált (1735); a pénzügy összeku­
szálva, a gabnakeresiiedés pangó állapotban; a királyi legelők
ötven mérföldnyi (miglia) hosszúságra és három, egész tizenöt
mérföldnyi szélességre terjedtek, s ezen egész területre egy fát
sem volt szabad ültetni; roppant terjedelműek voltak a községi
javak is ; hübérek, hitbizományok, vadászati, sütő-, malomkiváltsá­
gok nyűgözték a m agánbirtokokat s szaporították a zsarlásokat,
a pöröket és prókátorokat; tízezerre ment a hűbéresek, vagyis a
nép elnyomóinak száma, kiktől függött a bírák és kormányzók ki­
nevezése, s kik vámokat, dézsmákat, testi szolgáiraányokat róttak
a n é p re ; harminczegyezsr barát, huszonháromezer apácza, ötven­
ezer világi pap, gazdag, adómentes birtokokkal; emellett tizen­
négy tartományban egy törvényszék sem volt, mig a gyilkosságok
száma évenkint több ezerre, a tolvajlásoké pedig harminczezerre
rúgott; magában a városban annyi mérgezés fordult elő, hogy ez
ügyben egy külön juntát ( g i u n t a d e ’ v e l e n i ) kellett alakítani,
mig a börtönökben egyebek sem voltak csempészeknél, vagy a
vadászterületek megsértőinél.
Károly, megkoronáztatván magát Palermóban (1736), hozzá­
fogott a hiányok orvoslásához, s jobb karba hozta az erősségeket,
a pénzügyet, az igazságszolgáltatást, a váltópénz-rendszert, az ok­
tatásügyet ; a g a z d á s z a t i h a t ó s á g , mellynek föladatává té­
tetett javaslatokat tenni a kereskedelem és jövedelem em elésére,
három milliót juttatott a kincstárba csupán a papi mentességek
megvizsgálásával. Erzsébet, ki azt akarta, hogy Károly tiszteletet
gerjesztőleg lépjen fel, másfél millió piasztert küldött neki olly
czélból, hogy ezen összeggel váltsa vissza a számos eladott vagy
elzálogosított hübéreket és uradalmakat. A nápolyi sabek-ek, Mar-
tinez József vezetése a la tt, olly vitézséggel küzdöttek a berber

*) M int nápolyi k irály V II., s később m int spanyol király III.

 sajkákkal, mint akár a maltai vitézek ; Károly minden tarto­
mányt egy ezred kiállítására kötelezett, s ezek tisztjeit előkelő
családok sarjai közül nevezte ki, mellyeket illymódon kiragadott
kastélyaikból s az uj uralkodóházhoz fűzött; Velletri mellett ki is
mutatták hajdani vitézségöket. Látván, railly előnyére szolgált Li-
vornónak a zsidók tevékenysége, saját államaiba is befogadta és
kiváltságokkal ruházta fel ő k e t; a Portával szemben saját alattva­
lói számára is ugyanazon kedvezményeket kötötte ki, mellyeket a
többi hatalmak alattvalói élveztek, s azt is kivitte, hogy a berbe­
rek tiszteletben tartsák lobogóját és partjait. Gonsulokat neve­
zett mindazon pontokra, mellyek felé a kereskedelem irán y u lt;
vesztegzárakat és hajózási collegiumot alapított, az akkori felfogás
szerint azonban ő is azt hitte, hogy a behozott áruk megadóztatá­
sa a kereskedelemnek válik javára.
Sicilia rósz helyzetben volt IV. Fülöp alatt, még sokkal
roszabbra fordultak azonban dolgai Victor Amadé alatt s javu­
lás VI. Károly császár korában sem állott be, amennyiben a szi­
get kiviilröl a kalózok, benn rablók s emellett még pápai kiközö­
sítések által is san y arg attato k ; a hűbéri nyűgök elviselhetlenül
nehezedtek reá, s egy millió kétszázezernyi lakosra hatvanhárom
ezer pap és barát esett. Károly a nyugalom helyreállítása után
egy, majdnem csupán siciliaiakból alakított bizottság által kor-
m ányoztatta; az egyházi javadalmakat csupán siciliaiak között
akarta kiosztani, s a maga részére egyedül a palermói érsek kine­
vezését tartotta fenn; a 43-ki messinai borzasztó ragály alkal­
mával élelemmel és orvosi segélylyel látta el a szerencsétlene­
ket. A pápával kötött concordatum folytán korlátozta az egyházi
előjogokat, a papok számát, az egyházi ügyeket és a menedékhe­
lyeket. A püspökök részére fentartatott az ítélethozatal a hit fen-
tartására vonatkozó dolgokban, minthogy azonban Spinelli érsek
eretnekség m iatt négy polgárt pörbe fogott (1746), a nép azt hi-
vén, hogy be akarják hozni a spanyol inquísitiót, fellázadt; Károly
érvényen kivül helyezte a szent officium actáit és meghagyta, hogy
az egyházi hatóság a rendes utón járjon el s ne hozzon ítéletet
anélkül, hogy az illető iratokat a világi hatósággal ne közölné.
A királyság törvényei sajátszerü zagyvalékot képeztek római,
barbár, arab és normann elem ekből; Anjou-féle decretumok, ara-
goniai constitutiók, az alkirályok pragmaticái, belföldi szokások ;
ezen zűrzavar közepeit egyes esetekre gyakran nem léteztek ha­
tározatok, s akkor a bíró kényére volt hagyva az alattvalók élete
 — 567 —

és becsülete; nem létezett rendes perrendtartás és nyilvánosság

Károly orvosolni igyekezett a hiányt Cirillo Pasquale segélyével,
közrebocsátva a carolinus codoxet, melly azonban inkább csak.
mint kísérlet érdemel elismerést (1755).
A hozott jótéteményeket Károly azon rendeletben sorolta
fel, melylye! a Szent-Januarius-rendet alapította, ezen védszentnek
tulajdonítva minden érdemet. Mindenben Tanucci tanácsaival élt,
ki az akkori liberalismus szerint gyengíteni igyekezett az aristo-
cratiát és a pápaságot, de nem ismerte tel kellőleg a harmadik
rend folyvást növekvő hatalmát; ennekfolyíán nem gondolt kellő­
leg a néphaddal, a kereskedelemmel, a birtokok felosztásával, a
királyi előjog mérséklésével és annak szükségével, hogy az udva-
ronczok ármánykodásainak helyére a becsületességet állítsa. 0 is
egyike ama középszerűségeknek, kiket a hirnév osztogatói egekig
emeltek.
Midőn Károly a 43-ki háborúban seregét a spanyollal együtt
Milano ellen küldötte, egészen váratlanul egy angol hajóraj jelent
meg Nápoly előtt (aug 19.), mellynek parancsnoka, Matthews al-
tengernagy, óráját kezében tartva, kijelentette, hogy ha a király
két óra alatt futárokat nem küld a sereg visszahívása végett, bom-
báztatni fogja a várost. Akarva nem akarva engedni k e lle tt; ezen
megaláztatást azonban annyira szivére vette Károly, hogy elhatá­
rozta a szárazföld belsejébe helyezni át székhelyét, hol biztosítva
lenne hasonló veszélyek ellen. Erre egy épület építéséhez fogott
Casertábari, melly még bámulatosabbnak fog feltűnni előttünk, ha
tekintetbe veszszük a rá forditottidő rövidségét. Vanvitelli épitömes
tér felhasználva a szomszéd Capua és a nem messze fekvő Foz-
zuoli maradványait, nem különben Apulia és Sicilia gazdag m ár­
ványbányáit, olly lakosztályokat és kerteket hozott létre, mellyek
nagyszerűség tekintetében jogosan versenyezhetnek a büszke Ver-
sailles-val, berendezés és izlés dolgában pedig felül is múlják. Egy
igazi folyó, melly tizenkét mérföldnyi (miglia) távolból bámulatra-
méltó vizvezeték segélyével hegyek- és völgyeken át vezettetik
oda, vízesést képez és szintén növeli amaz örökös báj gyönyörűsé­
gét, mellyet Versailles is méltán megirigyelhet.
Ez időben fedeztetvén fel a hajdankorban eltemetett Pompeji
és Herculanum városok*), az itt talált régiségekből Károly Porti-

J) L ásd V I. k önyv 623. lap.

 — 568 —

ciban muzeumot alakított,, továbbá egy akadém iát, mellynek fel­

adata azokkal foglalkozni. Túlságos szenvedélylyel űzvén a vadásza­
tot, e czélbólegy másik királyi lakot építtetett parkokkal Capodimon-
téban, valamint Portiéiban is, s midőn valaki figyelmeztette a Ve­
zúv szomszédságának veszélyességére, igy válaszolt: M a j d me g ­
v é d i a z I m m a c u l a t a és s z e n t J a n u a r i u s . Nápolyban a
világ legnagyobb színházát, akarta létesíteni (1737), melly mii
csakugyan dicséri tervezőjét, Medranót, és a ritka ügyességű vég­
rehajtóját, Carasalet, melly utóbbit börtönnel jutalm azták. Még
nagyobb m agasztalásra méltó a szegények menháza ( A l b e r g o dei
p o v e r i ) , Fuga tervezete, mellyben a szegények nem csak mene­
déket és ellátást találnak, hanem különféle mesterségekben is ok­
tatást nyernek, melly körülmény közreműködik a lazzaronik, e
gyönyörű ország szégyenfoltjának elenyésztetésére. Egy másik illy
intézetet Palermóban is alapított.
Mindenesetre bámulatos dolog s fényes bizonysága Olaszor
szág gazdagságának, hogy Károly illy nagyszerű dolgokat képes
létesíteni ugy an ak k o r, midőn két szerencsétlen háborúból tért
vissza s alighogy átvette a hosszú szolgai tespedésben elsatnyult
országot.
Eközben meghalt IV. Ferdinand, Spanyolország királya (1759),
s Károly volt hivatva trónját elfoglalni. Erzsébet óhaja tehát re­
ményén felül teljesedett; Nápoly ellenben elveszte azt, ki öt hu­
szonnégy éven át a legdicséretesebb módon kormányozta.

HUSZONKILENCZEDIK FEJEZET

Reformok.

Olaszország, miután félszázadon át csaták szinteréül szolgált,

mellyek annál gyászosabbak voltak reá nézve, mert nem az ö
fegyverével vívattak, tartósság tekintetéből a történelemben pél­
dátlan béke (1748 96) ölén piheni ki magát, idegen uralkodó­
házak alatt, mellyeket az erőszak tukmált reá, de mellyek leg­
alább akaratot m utattak jóvátenni a megelőzők által okozott ba­
jokat. Az olaszok, kiket az elnyomottaknak sajátos kétszinü-
ség- és alattomosságra vaió hajlammal szoknak vádolni, nem vet­
tek részt a politikában, mellyet fejedelmeik kezeltek; legfelebb a
 — 569 —

közigazgatásban és az igazságszolgáltatásban gyakorolták magukat,

idegenektől függve és idegen törvényekkel. Megszűnvén félni és
remélni, puha tétlenségbe estek; üres esin váltotta fel a nyilt mo­
dort; képtelen szerelmek és izetlen udvariasság asszonyositották
el a férfiakat.
A spanyol uralom alatt a nők ki voltak zárva a férfiak tár­
saságából ; s midőn egy izben Ossuna herczeg Milanóban nem
különbség nélkül összegyűjtötte a nemességet, emiatt annyi min­
denfélét kellett hallania, hogy jónak látta nem kisérleni azt meg
többé. De Vaudemont herczeg, Lombardiának Spanyolország ré­
széről utolsó kormányzója, ki gyermekségétől fogva beleélte ma­
gát a franczia modorokba, gyakran összegyűjtötte a nemességet
udvarában, s egy, a városhoz közel fekvő nyaralóban, melly ga-
lant hírnévre kapott. Ekkor vette kezdetét a c i c i s b e i s m u s
néven ismert új betegség, ez izetlen viszony, melly még csak a
vétek erélyével sem b ír t; az ifjúságot arra kárhoztatta az, hogy
udvarlással, kézcsókolásokkal és szenvelgésekkel vesztegesse ide­
jét egy nő körül, kit illemből nem sziv szerint választott, kinek
fitogtatva tette a szépet, s ki miatt minden gondja az öltözködés,
látogatás és férfiatlan csúszás-mászás által vétetett igénybe. E
merő hiúság-szenv jégre vitte a nő erényét, ki ha bukott, botlását
még csak nem is m enthette; gyermekei atyja helyett egy más
bizalmast adott neki, ki nyilvánosan elismertetett, ollykor a há­
zassági szerződésben ki is köttetett; elvette kedvét a házi örö­
mektől, elhanyagoltatta vele gyerm ekeit, kiölte belőle a tisztele­
tet férje iránt, ki máso d fokra szállíttatván alá saját családjában,
s legotthoniasabb szokásaiban is vizsgaszem által kisértetve, nem
találta fel családi körében ama tisztes és édes nyugalmat, melly
az élet annyi keserűségeinek élét veszi.
Az öltözködés órákat vett igénybe, még a férfiak részéről
is. A művészileg rendezett és beporozott hajzat, a hímzett és fel-
eziezomázott öltöny, a bálias nadrág, harisnyák, czipők, a térd-
és láb-csokrok, a költséges kézelők, szóval, minden arra látszott
feltalálva lenni, hogy szaporittassanak a békók, s menuet-lépések-
ben kényszerittessenek mozogni az emberek. A kard, mellyet
oldalukon viseljek, paródiája volt az asszonyos szokásoknak; mint
szintén a szüzeség- és szegénységi fogadalmak is, mellyeket a mal-
tai lovagrendbe lépő ifjabb testvérek tettek, hová, hogy felvétes­
senek, a bebizonyitott nemességen kivül egyéb érdem nem kiván-
tatott tölök. A napot látogatással, udvarlással, hosszúra nyúlt
 — 570 —

lakmározással, sétával töltötték el; este színházba mentek, még

gyakrabban a körökben és játékasztalok körül gyülekeztek össze,
hol egy kártya-dobásra roppant vagyonok cseréltek urat.
Az öltönyöknek divat szerint változtatása miatt már akkor
is emelkedtek panaszok : de teljességgel nem hasonlítható az össze
a mostani forgandósággal. A közép állapotú egyéneknek egész
életökre díszruhául szolgált a jegyes-öltöny; sőt a piperkőczöknek
is volt egy öltönyük, mellynek képzete személyökével forrott ösz-
sze. A szövetek nagy ára és gazdag anyaga akadályozta a gya­
kori változtatásokat; sőt az akkori divatnak jellege vala, hogy
másíthatlanul megkülönböztette egymástól az osztályokat, s a kéz­
műves botrány és felszólamlás nélkül nem bitorolhatta volna a
polgár öltönyét, sem a jegyző a nemes emberét.
A hitbizományi intézmény által állandósított, s az egész ro­
konság által egyetlen főre halmozott gazdagságok bevétel és költe­
kezés tekintetében fejedelmekhez tettek hasonlókká egynémelly
előfiakat, kiknek a szolgák és lovak százai, zajos paloták, nyara­
lók, vadászatok kölcsönöztek fényt és tekintélyt. Mindenfelé rend
kívül költséges főúri templomok és kápolnák, s királyi lakokhoz
hasonló nyaralók em elkedtek, árnyas sétányokkal és berkekkel
kínálkozó szabályosan rendezett kertektől övezve, mellyek ember-,
szék-, torony- alakokat, sőt történeti jeleneteket is ábrázoló pusz-
páng és másféle örökzöld-sövények által kerittettek: az úr meg­
érkezése életet öntött a helységbe és vidékbe, s ott tartózkodásá­
nak ideje alatt szakadatlanul jöttek mentek a fogatok, hemzseg­
tek a szolgák, tódúltak a látogatók, gyakoriak voltak a fényes
tánczmulatságok, szerencse-játékok, s a veszélyes városi példák.
Ez egyetlen úrra irigy szemmel néztek az ifjabb testvérek, kik
kénytelenittettek klastromokban vagy katonai laktanyákban rejteni
el a szegénységet, mellyre miatta kárhoztatva voltak, s az úr-test­
vér asztalánál koldulni ki élelmöket, vagy annak s a szülőknek
pártfogását sürgölni azok javára, kik e végből őket fölkérték és
megfizették. ,
Csapatok nem voltak, kivéve néhány ezredet, mellyek nem­
telen toborzás útján szedettek össze; egyik másik nemes ember
a külföldi hadseregekben vásárolt magának üres czimet, vagy
pedig a maltai és Szent-István lovagrendekben, mellyek eltérve
ősi intézményöktől, most már egyébre sem szolgáltak, mint a fő
urak fényelgési vágyának kielégítésére. A papság, ahelyett hogy
amaz alap-kérdéseket vitatta volna, mellyek kifejlesztik a nagy te­
 671 -

hetségeket, haszontalan a mindamellett dühödt czivódásokkal vesz­

tegette idejét a jansenismus körül, mellyet korcscsá tett az erő­
sek gyámsága. Az átalános elsatnyulástól az irodalom sem ma­
radt menten, melly piperköcz bőbeszédűséggel, izetlen módossá­
gokkal, kimázolt esetlenségekkel akarta pótolni a szellemet, s
szép képeket, elmés hasonlatokat, választékos szólamokat hajhá-
szott és tele marokkal szórta azokat, hogy középszerű tehetség­
gel minél nagyobb dicséreteket arasson. Az arkádiai módon gyer-
mekeskedö költészet a köz és magán élet jelentéktelen esemé­
nyeinek megalázó dicsőitgetésére szorítkozott. Népies könyveket
nem írtak, kivéve a kátékat, mellyek valóban minden mást pótolnak.
A gyér olvasás s a közlekedési nehézségek sajnálatraméltó elő­
ítéleteket tartottak fen, s megfosztottak az előnytől, melly az esz­
mék kicseréléséből, az idegen erkölcsök észleléséből, a kölcsönös
ismerkedésből származik. Honfiaink nem ismerték a külföldi
Írókat, annyira, hogy akik ismerték, bátorságot vettek maguknak
lemásolni azok elméleteit, sőt szavaikat is, biztosak lévén benne,
hogy nem fognak fólfedeztetni. A művészetek testületekbe voltak
szorítva, mellyek akadályokat gördítettek eléjök igényeikkel, s
testületi szellemből minden újításnak útját állták. Közigazgatási
rendszabályok avatkoztak az iparügyekbe, módszereket irva elő
vagy tiltva el, ollykor tudatlanú! és mindig hátrányára a szabad
fejlődésnek.
Nemesi kiváltságok akadályozták az igazságszolgáltatás folya­
matát, s visszaélésekre bátorítottak. A hűbéri törvényszékek az
úr befolyása alatt szolgáltattak igazságot, ki zsoldozta azokat.
Az adó vidékek és személyek szerint különbözöleg vettetett ki;
gyéren voltak az útak, s ezek is vámok által akadályoztattak; az
egyeseknek elárusított számos királyi jogok zsarnoki boszantások-
nak tették ki az adófizetőket. Egy gyapjú csomag, melly körül­
belül 260 lírát ért, mig Livornoból Cortonába jutott, tíz vámon
ment keresztül, s negyvennégy különböző czimen 31 lírát, 6 és
fél süldőt kellett attól fizetni '). Romagnában, hogy fentartassék
az olcsóság, a községek kötelezve voltak szemes életet vásárolni
Össze s veszteséggel adni azon túl, mihelyt a gabna-ár bizonyos
összegen felül emelkedett; minek folytán adósságokba merültek és
buktak. Hasonlóképen gondoskodva volt róla, hogy a m a g h á ­

*) Carli, Saggio economico-politica nulla Toscana.

 — 6 /2 —

t a t n e f o r d í t s o n R ó m á n a k , vagyis hogy ne szállíttassák

eladás végett távolabbi vidékekre; minélfogva Perugiából Civitá di
Castellóba, vagy Terniböl Spoletóba nem lehetett életet kivinni.
A sienai mocsáros vidékről (maremma) csak engedélylyel s meg­
határozott mennyiségben lehetett éietet szállítani; s talán ez volt
fő oka ama vidék elsatnyúlásának. Hadi költségekkel túlságosan
terhelve, a községek fülig úsztak az adósságokban, a közjövedel
mek zsarnok bérlőknek adattak árendába, kik hogy kötelezettsé­
geiknek a kincstár irányában eleget tegyenek, poroszlókkal akar­
tak rendelkezni, s a csempészet ellenében szigorúan alkalmaztat­
ták ama büntetéseket, mellyek alól a ravasz vagy tulhatalmas
vétkesek ki tudták magukat vonni.
O lasz philantliropok.
Ama, ha mindig nem is észszerű és gyakorlati, de bizonyára
emberies szándékú philantropia által felállított elvek, melly eket Euró
pában elterjedni láttunk, ide is behatoltak, s találkoztak, kik viszo­
nyainkra alkalmazták azokat. A nemes lelkek nem ijedtek vissza,
látva, hogy a nép nem értette meg ő k e t; de e közöny azt ered­
ményezte, hogy az emberbarátok inkább az uralkodókhoz fordul­
tak, s tölök kérték és várták a javításokat, mellyeket másutt ve­
lők szemközt ellenzéket képezve kerestek. S némellyek közülök
részleges és közvetlen javításokra fordították figyelmöket, mások
átalánosabb eszmék művelésére adták magukat. A jogtudomány­
ban oda törekedtek, hogy az elnyomó tágultságot értelmes elem
zés módszereivel, a jogtudósok iskolai éleselméskedéseit logikai
tan tekintélyével helyettesítsék. A nemzetgazdászatban inkább
az alkalmazásokkal törődtek, mint a rendszerekkel, az eszményt
nem annyira az elvontságban, mint inkább a valódi világ lassú
átalakításában keresvén. A perugiai Gabriele Pascoli Te s t a ­
m e n t o p o 1i t i co-jában az egyházi államokban szabályos keres
kedelem teremtését s a Pó-hajózást czélzó eszméket terjesztett
elő. A sienai Bandini tervei az ottani mocsárok kiszárítását ille­
tőleg Ximenes által elfogadtattak, Pietro Arduino, veronai füvész
részére a velenczei köztársaság a mezei gazdászatnak Olaszország­
ban első tanszékét állította fel a paduai egyetemen (1765), meily-
nek kertjét ö minden hasznos növénynyel ellátta, megismertetve
azok művelési módját s a honosításra alkalmas fajokat, és jó ta­
nácsokkal szolgált a földmivelési társulatoknak, mellyek akkoriban
a velenczei területen terjedni kezdettek. Az udinei Anton Zanoni
Friaulban tökélyesbitette a szőlő- és eperfa-müvelést, tevékeny ke­
 - 573 —

reskedést nyitott spanyol-Amerikával, hazájában földmivelési társu­

latot alapított, s egy iskolát a selyemszövet-rajz tanítása végett,
s jó gyakorlati eszméket tett le irataiban. Ugyancsak Fríaulban
Fabio Asquini gróf uj életre keltette a földmivelést, ismét jó hir-
be hozta a p i c c o 1 i t szőlőfajt, bevitte a burgonyát s a növényi
pirositó-buzért, felismerte a turfa hasznait, a hideglázak ellensze­
réül használta az ürömfüvet (artemisia coerulescens), javaslatokkal
lépett fel az erdőknek már akkor is fájlalt pusztítása ellen.
Manfrini marchese dohányt ültetett a dalmáczíai Nonában; Carburi
gróf meghonosította az indigót, czukornádat és kávét Kefaloniában,
hol 1760-ban a velenczei kormány egy fóldinivelés-gazdászati aka­
démiát nyitott ; ezt nyolcz évvel előzte meg Flórenczben a geor
gophilok társulata, melly szintén állított fel földművelési tan ­
széket.
Gianmaria Ortes, velenczei származású különcz szerzetes, a
politikai gazdászat alapjává a f o g l a l k o z á s t tette, s innen ki­
indulva elemzi a részleges polgári m űködéseket; irálya bonyolúlt
és homályos, miért is roszúl fogták öt fel. Ugyanő a n é p e k
v a l l á s a é s k o r m á n y á r ó l is értekezett, állitván, mikép az
Egyház a közjogot, a fejedelemség a közerőt képviseli , melly
által az összesek joga védetik az egyesek ereje ellen; miért is
az egyházi és fejedelemségi hatóságok együttesen képezik a kor­
mányt. Ferdinando Paoletti, Florenczböl, G o n d o l a t o k a f ö l d ­
m ű v e l é s f ö l ö t t czimü munkájában a gyakorlati politikát ér­
deklő bölcs kisegítő eszközöket sugallott; aztán a felolvasásokat,
mellyeket e tárgyban községbelieinek tartott, a t á r s a d a l m i
j ó l é t e s z k ö z l é s é n e k i g a z i mó d j a i czimen közzétette, melly
könyv Olaszországon kívül is olvasókra és dicséretre tálált.
Piemontban Maurizio Solera, látva, hogy nincsenek utak, hidak,
gyárak, hogy kevés a kész pénz, gondatlan a kormány, e hiányo­
kon segíteni u^y vélte lehetségesnek, ha a pénz egy bank által
kibocsátott pénzjegyek által szaporittatnék, melly úton mind a
kormány eszközöket nyerne nagy vállalatok kivitelére, mind a
magánosoknak megkönnyittetnék a javítások eszközlése. Giarabat-
tista Vasco, Mondoviból, akkoriban még uj igazságokat hirdetett,
miilyenek: hogy nem czélszcrü testületekbe szorítani a művészete­
ket, sem közigazgatási rendeletekkel avatkozni a gyárügyekbe ;
nem meghatározni a kenyér árát vagy a pénz-kamatot; s hogy
megakadályoztassék a javak összebalmozódása, a végrendelkezés!
jog eltörlését tanácsolta. Az ortai Francesco Gemelli, jezsuita,
 — 574 —

Bogino minister czéljainak szolgált tollával, ki Sardiniában át

akarta alakitani a földművelést, mielőtt szándéka szerint, valódi
tulajdonokká változtatnának át a legelőül használt földek; mi
végből Gemelli egy munkát tett közzé S a r d i n i a i s m é t i fel­
v i r á g z á s a f ö l d m ű v e l é s é n e k j a v í t á s a f o l y t á n czim
alatt (1796), mellyben ama sziget hajdani jólétéről, aztán a földek
közösségéről értekezik , mindig példákkal párosítva a szabályo­
kat. Jacopo Nani, velenczei, a lagúnák védelmének tervén s
egyéb hadtani iratokon kívül, az éghető ásványokra hívta fel a
figyelmet, azok kiaknázását érdeklő ujj mutatásokat s bányászati
szabályokat adott ■ a gazdászat minden ágáról értekezett, s e té­
ren a legjobb alkalmazásokat sürgette. A széles tudományi! Gian
Rinaldo Carli gróf, Istriából, megczáfolva Paw különcz állításait
az amerikaiakra vonatkozólag, az utóbbi fölfedezések által meg
nem hazudtolt eszméket nyilvánított; a pénzek történetét Nagy
Károlyiéi kezdve kutatja, türelmesen fürkészve azok jóságát, ér­
tékét, meghamisításait, helyes a rá n y a it; vitatta, mikép a kereske­
delem szabadságából nem lehet elszigetelt kérdést csinálni, hanem
a kormányforma kérdésével kapcsolatban kell azt tárgyalni. Mária
Terézia elnökévé tette öt a kereskedelmi és gazdászati legfőbb
Tanáé nak, melly Milanóban állíttatott fel, hol segédkezet nyújtott
a telekkönyv készítéséhez, s meggyőzte a népet annak előnyős
voltáról.
Pompeo Neri, flórenczi, ki Carlival közreműködött a milánói
telekkönyv készítésében, becses J e l e n t é s t tett arról közzé, s
észrevételeket a pénzek törvényes értéke fölött, előadván a sza­
bályokat, mellyek e kényes tárgyban irányadók; ö a pénzverés
költségeit az államra akarná h árítani; melly gyakorlatról Monta-
nari Bolognában már kárhoztatólag nyilatkozott, s melly hogy
mennyibe kerül Angliának, mindenki tudja *). Ugyanarról érteke­
zett a volterrai Gian Francesco Pagnini is, aztán pedig a dolgok
valódi becséről, s a kereskedelmi szabadságot hirdette. A flórenczi
Carlo Ginori marchese porczellán-gyárakat, a keménykövek fel­
dolgozására vizeröszeti gépeket, idegen égövi növényeket vitt be;
8 az ő igazgatása alatt egy hajó toscanai lobogóval és legény­
séggel első indái ki Livornoból Amerikába. Targioni-Tozzetti, ki

’) íg y te tt F ra n e z ia o rs’i á g C olbert ü la tt lfi79-töl 89-ig- ; aztán is­

m ét 95-ben,
 — 575 —

megmutatta, mikép a természet-tudományokat lehet szabatos és

választékos nyelven előadni, É r t e k e z é s é b e n a t o s c a n a i
f ö l d m ű v e l é s f ö l ö t t rám utatott ennek hiányaira és gyógysze­
reire. Lodovico Ricci, modenai, III. Hercules által, többekkel
együtt hazája jótékony intézményeinek átalakításával bizatván
meg, a szegénységről értekezett s a módról, miként kelljen azt
orvosolni; roszalja az alamizsnákat, a kegy ajándékokat, a dolog­
házakat és ingyenes gyógykezeléseket, a szülönök és talált gyerm e­
kek részére nyitott menhelyeket, a nagy kórházakat, a leányok
kiházasitásáról való gondoskodást, mert, mondja ö, a népesség
mindig az életfentartási eszközökhöz arányitva tartja fen magát,
melly igazság fölfedezésének érdeme Malthusnak tulajdonittatik;
s azon következtetéssel végzi, hogy a kormány hagyjon minden
gondot a magán jótékonyságra; foglalkoztattassan ak a koldusok köz­
hasznú munkákkal, mozdittassék elő a kereskedés, és elég.
Másféle elvektől volt ihletve a Rómában Tata Griovanni né­
ven ismert, ajtatos Giovanni Borgi, tanulatlan kőműves, ki, meg­
sajnálva az éjjel nappal úton útszélen csavargó magukra hagyott
gyermekeket, összeszedte, táplálta, póriás de jóakaratu szigorral
fegyelmezte őket, s megvetve azok tanácsait, kik telvék elvekkel
de híjával vannak a gyakorlatnak, s a pártfogást, melly békókba
ver, száznál több gyerm eket tartott, mesterségekre oktatta, mulat­
tatta őket, elméletek nélkül, de gyakorlati érzékkel és szívvel, mi
bevégzetté teszi és gyakran pótolja a tudományt. A jezsuita
Fraticesco Sanvitali már 1765-ben értekezett a módról, miként
kelljen a süketnémákat beszélni tanítani: aztán Pasquale De Pietro
egész Európát bejárta, hogy megfigyelje az illynemü iskolákat,
s e3-ban Tommaso Silveatrit Párizsba küldötte, ki aztán Rómában
ama szerencsétlenek oktatására vállalkozott, támogatva De Pietro
bibornok által.
A reggiói Filippo Re gróf uj növényeket vitt be, s Lom­
bardiát tartva szem előtt, megírta A f ö l d m ű v e l é s e l e m e i t ?
melly munkájában alkalmazta a természet- és vegyta ni elméletek
s meg akarta mutatni, hogy nekünk olaszoknak nem volt szüksé­
günk idegenektől tanulni a z t; oktatást adott a barom és virág-
tenyésztésbol; elemezte a növények betegségeit. Hasonló gondok
foglalkoztatták Vincenzo Dandolót, velenczei gyógyszerészt, ki a
szolgai szokásgyakorlatokat a vegytan uj fölfedezéseivel helyette­
sítvén, gazdagságra tett szert, m ialatt hazájaban terjesztette a
világosságot; aztán uj helyzetbe küzdve fel magát, spanyol merinó
 — 576 —

juhokat vitt be a tőkélyesbitette a szőlőművelést, a selyembogár

és méh-tenyésztést.
Antonio Genovesi abbé (1712— 69), a Salerno melletti Cas-
tiglioneból, egy logika-folyamot készített az ifjúság részére, fen-
héjázó dialektika s eszmetani és metaphysikai rendszerek nélkül,
egyszerű gyakorlati szabályokkal; s bár nem lát tovább a mód­
szernél, ingadoz az elv-válogatásban, s inkább a bizonyítás mint a
behozás mesterségére irányozza figyelmét, mindazáltal folytonosan
szem előtt tartotta az alkalmazásokat, s a népnek is megérthetőkké
igyekezett tenni iratait. Bartolomeo Interi egy kereskedelmi tan­
széket alapítván, ő nyerte azt el; angolból lefordította Cary K e­
r e s k e de 1e m-í ö r t é n e t é t, megvizsgálta az elveket, mellyek azt
a királyságban szabályozták, s a gabonakereskedést illetőleg is a
szabad forgalom mellett emelte fel szavát. Bár egyedül a föld-
mivelési áliamgazdásaokra (physiokralák) tám aszkodott, jártas­
sággal bírván az erkölcsi tudományokban, az angolok sok tévedé­
sétől ment maradt, s észrevette, milly nagy befolyással vannak az
értelmi és erkölcsi szokások a politikai gazdászatra. Ostorozta a
föidmivelési fonák gyakorlatokat; miben a gaiiipolii Giovanni
Presa is szorgalmat fejtett ki, s a dohány és olaj elkészítésének
új módszereit hozta be. Ferdínando Galiani, Foggiaból, (1728—
87.) Locke eszméit követve értekezett a pénzről, annak szabad
kam atjáról, a fényűzés hasznosságáról; a gabona-kereskedés ré­
szére is szabadságot ohajtott, miről franczia nyelven irt párbeszé­
deket, mellyek élénk szelleműkkel meghódították a párizsi körö­
ket, hol a javadalmakkal elhalmozott s az encyclopaedistákkal és
azok barátnőivel szoros összeköttetésben állott abbé gúny-nyilakat
eregetett a vallás és szemérem ellen 1), s szellemével és kifogy-
hatlan élczeivel hirt, hízelgőket és kellemetlenségeket szerzett
magának.

*) M indazáltal boszantott.a ó't, ha yalam elly m ás hozzá h a so n ló részérül

k ö n n y e lm ű sé g et tap a sz ta lt. 1778. nov. 30-án következőleg ir t M arm ontelhez:
„D em andez dono h 1’ abbé M oreilet ce qu’ il vient fairé la. Suffit-il d’ avoir
e n tre les jam bes une culotte de velours ém anée de la m uniticence de Mad.
Geoffrin pour d isse rter á la fois sur le com m erce des blés e t 1’ em ploi des doubles
croohes? M ieux v a u t encore toutefois déraisorm er m usique en sa b lau t le cham­
p a g n e du báron d’ H olback, e t m am a s’y donner une indigestion, que de dé-
clam er cont.re 1’ E g lise, quand on regoit 30,000 fr. p á r an pour p rie r pour elle.
V o ili ce qu* il fa u t in sin u er polim ent á ce M ords-les, tro p fidcle au nőm que
lu i a im posé le p a tria rc h e ."
 — 5 7 7 —

Filippo Briganti, Gallipoliból, a jogi 8 a polgári rendszer

T a g l a l ó b í r á l a t á b a n Mably, Rousseau s a szegénység
egyéb hirdetői ellen kel ki, s azt állítja, hogy az ember ép úgy
miként a társadalom tökéletességre törekszenek, melly czél a te­
vékenység, vagyon és oktatás által érhető el. Giuseppe Palmieri,
Lecceböl, ki a hadászati ól irt, mint tisztviselő kieszközölte az út-
vámok, némelly egyedárfuágok s a sáfrány-kivitelre rótt taksa
megszüntetését; tanácsolta a telekkönyv elkészítését, a királyi ha­
szonélvezeteknek s a bíráskodási jognak a nemesektől megváltá­
sát; küzdött amaz előítélet ellen, mintha a kereskedés megalázó
volna; istentelennek bélyegzi a fej és a sóadót; halál harczot sür­
get a rablók, az ország ezen dögvésze ellen; s mindenben a gya-
korlatiságot tartja szem előtt anélkül, hogy utópiákat kergetne. A
teramói Melchior Delfíco szokatlan igazságokkal lépett merészen
világ elé; V i z s g á l ó d á s a i b a n a r ó m a i j o g t u d o m á n y
v a l ó d i j e l l e m e f ö l ö t t félre tette az iskolai bámulatot, hogy
úgy mutassa be a nagy népet mint a nemzeti szabadságok elnyo­
móját, s mint olly törvények szerzőjét, mellyek a zsarnokuralmat
éa türelmetlenséget származtatták át az ujabb korba; elhallgatva
történelmi müveit, mellyekben az encyclopaedisták által a történe­
lem bizonytalan volta és haszontalanságára vonatkozólag tett el­
lenvetéseket gyűjtötte össze, megemlitjük, mikép sikerült neki el­
töröltetni hazájában a legelő-szolgalmakat; bírálat alá vette az
apuliai tavolieret (legelő-földek) rendetlen állapotát; súly, mér­
ték, igazságszolgáltatási egyöntetűséget igyekezett létesittetni az
országban ; tanácsolta a hűbéri birtokok felszabadítását.
Mondanunk sem kell talán, mikép földieink tapasztalatlan és
hittel teljes ifjúságot tanúsítottak, melly a valóságot és eszményit
akarta volna egyszerre átölelni, mi azonban nem sikerült. Rajtok,
úgy miként a történészeken, észrevehető, hogy csupán könyvek,
nem az ügyek között növekedtek, s ama könyvek francziák valá-
nak *). Az összhang hiánya az irók és a 'sokaság között akadá­
lyozta őket a fölemelkedésben annyira, hogy m egérthették volna,

') E szavak m int „ k eg y etlen ek és nem ig a z a k “ v e tte tte k szem ünkre ; de

P e rra ra ta n á r Bibltoteca degli Economisti czim ü m u n k ájáb an (V III. k 3 t. 61. lap)
véd e lm ü n k re kel, m inden e red e tisé g e t m eg tag ad v án n em zetg azd ászati Íróinktól
s erő sítv én , m ikép F ilan g ie ri sem m i ú ja t nem m u ta t fe l; G enovesi a ph y sio k ratá-(
k á t m á s o lja ; B eccaria u g y a n az t teszi, m időn a tiszta (n ettó ) term elm ényt v i ta t ja ;
V erri hasonlóképen.
x v u . 3 7
 — 578 —

milly hatalom rejlik a népben, mellyet ök csak úgy tekintettek,

mint a keresztény szeretet vagy a fensöbb gondoskodások tárgyát
A kadém iák.
Jóllehet Parini hozzászoktatott minket úgy tekinteni a lom-
bard nemességet mint tunyát és csak czifrálkodásra gondolót, sok
ollyat mutathatott az fel, kik a haza javának előmozdításán fára­
doznak. Milanóban nehány ur egy Palatina-társulatot alakított fon
tos és költséges munkák közzététele czéljából, miilyenek A ki'
z é p k o r r é g i s é g e i s A z o l a s z d o l g o k i r ó i Muratoritól;
e munkák úttörői voltak a tudományos gyűjtem ényeknek, melly
téren aztán a külföldiek hátrahagytak minket. Ugyanott egy ha­
zafias társulat a földmivelést és művészeteket érdeklő ismeretek és
hasznos gyakorlatok terjesztésével foglalkozott, jutalm akat oszto­
gatott és segélyzett, s a kísérletek eszközlése végett egy állami
területtel bírt. így vetkeztek le az akadémiák ama frivohágot,
melly miatt rósz hírbe jöttek. A mantuai 1773-ban pálya-tárgyúi
tűzte ki: F ö l d e r í t e n i a b ü n t e t ő t ö r v é n y e k k e l já­
ró v i s s z a é l é s e k e t s megj e l ö l n i ezek or vosl ás ának
e s z k ö z e i t , s kevéssel később: F o k o z a t o t á l l a p í t a n i meg
a v é t s é g e k és b ü n t e t é s e k b e n , m e g h a t á r o z n i a bi­
z o n y o s s á g j e l l e g e i t a t ö r v é n y s z é k i bizonyítékok­
r a n é z v e , v é g r e g y o r s és k ö n n y ű o k t a t á s - s z a b á l y o -
k á t á l l í t a n i f el . Ugyanannak egy másik korszerű kérdése
vala: A k ö l t é s z e t v a n -e b e f o l y á s s a l a z á l l a m j ó l é t é r e
s m i k é n t l e h e t az t á r g y a a p o l i t i k á n a k : s a jutalmat
Clemente Sibiliato, paduai, kapta. A paduai akadémia a kereske­
delmi szabadság megvitatását tűzte ki pályázati tárgyul, melly fel­
adatnak Melchior Delfico felelt meg. Carlo Bettoni, Bresciaból,
ki élénk tevékenységet fejtett ki, hogy javítson honfiainak erköl-
csiségén, s megakadályoztassanak a gyakori gyilkosságok, két Íz­
ben tűzött ki száz száz zecchinót a legjobb erkölcsi beszélyek
szerzőinek ju talm ú l; s más százat a paduai akadémiának adott át
egy ollyan jutalm azására, ki eszközöket volna képes kitalálni,
mellyek fölébresztenék az ifjakban a feíebaráti szeretetet. Akadé­
miáink tehát nem csupán sonetteket tudtak csinálni.
De fordítsuk meg az érmet. A velenczei Alvise Zenobio
igen müveit s az angol nyelvben járatos omber, ki a hazai arse-
nálnak s a paduai egyetemnek igen sok könyvet és eszközöket
ajándékozott, a paduai akadémiának száz zecchinót ajánlott fel ju­
talmúl annak részére, ki: „megjelölné a velenczei kereskedelem fel­
 — 579 —

virágzását leghatásosabb módon előmozdítani képes eszközöket;4* de

a kormány akadályozólag lépett közbe, mert nem illeti meg egy, a
kormánytól függő testületet közigazgatási tárgyakkal foglalkozni,
ba arra az által föl nem szólittatik >).
P ietro Verri.
A milánói Pietro Verri gróf (1728 —9 7 ), ki egész életének
czéljául tiizte hasznos igazságokat mondani s másokat is arra bá­
torítani, nehány hozzá hasonló ifiúval társúlván, hogy terjeszsze a
józan elveket, Addison S p e c t a t o r-ának mintájára C a f f é czí-
men czikkek sorozatát állította össze, mellyek között csekély
volt ugyan az összefüggés, de ama merészséggel valának írva,
melly magánál az igazságnál is jobban meggyőz. Ebben s bizo­
nyos bohókás zsebkönyvekben a gúny fegyverével támadta meg né-
melly nemesek követelő tunyaságát, mások vastag tudatlanságát, g
föltette magában „megtörni a szószátyárok vaskalaposságát, az alá
való irodalmi madárijesztök csélcsaposkodását, ama folytonos é&
nyugtalan törődést a kicsinyes dolgokkal, melly olly nagy befo­
lyással volt az olasz jellemre, irodalomra, politikára." Szándéko­
san gazdászati kérdéseket vevén fel, S z e m l é l ő d é s e i b e n a
mi l á n ó i á l l a m k e r e s k e d e l m e f ö l ö t t ennek egykori vi­
rágzó állapotáról, jelenlegi hanyatlásáról, s az orvoslás módjairól
értekezik. Kárhoztatja a királyi jogok (regalíák) bérbeadását
sa gabna-kereskedést békókba verő törvényeket; s E l m é l k e d é ­
s e i b e n a p o l i t i k a i g a z d á s z a t f ö l ö t t , ha sok botlást kö­
vet is el olly kérdések körül, mellyek m o3t sarkalatosak, akkori­
ban azonban még alig voltak felállítva, de más részt szivesen tá­
maszkodik a tapasztalásra. Sokat merít a physiokratákból: mind-
azáltal egyike volt az eböknek, kik a pénz helyes fogalmát ad­
ták ; belátta, mennyi haszon származik a tovaszállitás és fárado­
zásból, melly szükséges, hogy a termék hozzáférhetővé tétessék a
fogyasztónak, s hogy a pénznek csak annyiban van becse, meny­
nyiben képviseli a dolgokat, mellyek azon megszerezhetők; ezen
eszméi azonban nélkülözték az összefüggést, s nem vonta le belő­
lük a következményeket. Hogy milly fontosságot tulajdonított ő
a birtokoknak, megmutatta, midőn olly alkotmány sürgetését aján­
lotta, melly a t u l a j d o n b i z t o n s á g á n alapúina, ebből vezet­
vén le elmésen az állami biztosítékokat. Kárhoztatólag szólalt fel

') E tén y t a velenezoi dolgok agy nagy m agasztalója C icogna ad ja elő.

Iscrmoni veneziane I I I . ltot. 275. lap(S . A pollinare.)
37*
 — 580 —

a kínzás ellen, s megírta M i l a n o t ö r t é n e t é t , mellyben (ha­

bár a tényeket illetőleg hiányos, mint itész szegény, s az akkori
modor szerint, tételek bizonyítására kényszeríti a tényeket), mel­
lőzte a város eredetére vonatkozó meséket, bírálat alá vette az in­
tézményeket és erkölcsöket, kimutatta a kevesek tulhatalmát, s
hogy miként gyengittetnék az a sokaság egyesülése által; figye­
lemmel kísérte a papság viszontagságait, bár nem egészen menten
az akkori gyűlölködő szellemtől, s a szabadság előmeneteleit és
hanyatlását; s mindent bizalmas modorban adott elő, tanulságokat
vonva ki és életbe vágó oktatásokkal szolgálva. Csupán egy kö­
tetet tett közzé, a másik kéziratai nyomán állíttatott össze: de a
szerző csak egyetlen példányt adott el müvéből, s panaszkodott,
hogy olly kevés elismerésben részesittetik, s bogy egyebet
sem remélhet mint a semmirekellők és cselszövök róla való meg-
feledkezését '). A sokat szenvedett nemzetek könnyen ama csüg-
getegségbe esnek, mellyben az ember jótól rosztól egyformán fél:
a késő jutalm azás Olaszországban megszokott dolog; s rendesen
megelőzik azt az egykorú gyűlölködések.
Ccsarc Beccaria.
A milánói Cesare Beccaria raarchese (1735—93), A z i r ál y­
r ó l czltnü munkácskájában hátat fordít ama szabályok és tanok­
nak, mellyek sem szónokot sem költőt nem képeznek; s tisztán
az érzelem által sugalltatva, mellynek egészen átengedte magát,
elhatározza az elemzés és okoskodás szabályaira vinni vissza az
irályt mint részét a metaphysikának. 0 a szép, hasznos és jó tu­
dományait, vagyis a szépmüvészeteket, a politikát, az erkölcstant
úgy tekintette, mint egyformán az ember ismeretén s a boldogság

■) „A sok évi fá ra d o z ásért, s a sok k ö ltség é rt, m elly ek e t viseltem , hogy a

m ilánóiak kezébe egy o lvasható h a z a i tö rté n e te t g egy olly k önyvet adjak, mely-
ly et p irulás nélkül m egnevezhetnének a h a z á ju k a t ism erni vágyó idegeneknek,
M ilánó v á ro sa ré szé rő l m ég c a k j e l é t sem vettem an n ak , hogy észrevette, mi­
sz e rin t irfam . D e hogy így lesz, tu d ta m m ár, m ielőtt m unkám hoz fogtam volna,
p ism ertem a rerum dominos gentemqui togatam. T oscanában, a velenczei száraz­
földön és R om ag n áb an van h azafias érzelem és sz e re te t a nem zeti dicsőség
irá n t. O tt leg aláb b egy érem m el, egy nyilvános fe lira tta l, egy történetírói
o km ánynyal a d n á n a k ném i éle tje lt, h a nem e gyébért, hogy u tá n z á sra lelkesítse­
n e k ; de mi tespe Ive in umbra mortia élünk. Nem ism erté k C avalieri nevét;
A gnesi kórházban v a n ; F risi és B eccaria csak a k a d á ly o k é3 keserűségekre talál­
ta k M ilanóban. A legfőbb jó , m it rem élhot, ki bátorkodik b e csü le te t szerezni
h a zá já n a k , az, h a m egnyeri, hogy elfeledtetik á lta la : ezt én ta lá n megnyertem.*
A kéziratokból.
 — 581 —

fogalmán alapulókat; mellyek tehát ugyanazon, többé vagy ke-

vésbbé kiterjedt okelvekre támaszkodnak. Szép csilláma ama
nagy egységnek, melly felé most a tudományok útban vannak. Az
anyagi dolgok által okozott gyönyör egyedül az érzékelések útján
jut a lélekhez; miért is az irály szépsége közvetlenül az érzések
kifejezésétől, s azon érzettől függ, melly az érzéseket képviselő
szavak által keltetik a lélekben. Az irály becse tehát a főbbekkel
öszszekapcsolt mellék érzésekben áll, s annál nagyobb gyönyört
szülend az, minél érdekesebb érzetek tömörülnek a fő eszme kö­
rül. De ismerni kell a határokat, mellyeken túl az érzések ez
összehalmozása ártana; azután pedig feltalálni a szükséges eszkö­
zöket arra, hogy a lélek magáévá tegye ama gyors és élénk ér­
zékenységet, melly a különféle érzetek sokaságát legyen képes
fölkelteni. Szerinte az emberek mindnyájan egyenlökép felru­
házva születnek az emberi művészetekhez megkivántató képessé­
gekkel; s egyforma oktatás és gyakorlatok segélyével valameny-
nyien ugyanazon módon írnának és beszélnének. Fonák állitás, mely-
lyet ő talán csak azért vitatott, hogy megfoszsza a mentségtől
azokat, kik saját képtelenségökért a mostoha természetet vádolják.
Nagyobb zajt ütött könyvecskéje: A v é t s é g e k é s b ü n t e ­
t é s e k r ő l (1764). Ártatlanok és bűnösök, gyanúsak és elitéltek,
polgárok és számüzöttek egy színvonalra állítva börtönökbe zá­
rattak, és milly börtönökbe! l) s titkos és kínzással összekötött
vallatásnak vettettek alá. Igaztalan a vétségek m érlegelése; olly-
kor fonák és mindig kegyetlen a büntetések alkalmazása; határo­
zatlanok a törvények, önkényesek a b irá k ; a társadalom nem is­
meri az indokokat, mellyek folytán egyik másik tagja köréből ki­
ragadtatott. Beccaria, az akkoriban fölmerült eszmék behatása
alatt értekezett e dologról barátaival, s neki hevülve megirta köny­
vecskéjének fejezeteit, melly munka valóban az ihletés jellegeit
és.rendszertelenségét tünteti szemünkbe. Pietro Verri sarkalta a
szerző közönyét, ki végre „lelkesitve az irodalmi hirnév és sza.
badság szeretete, s a könyörérzet által az emberek nyomorai iránt,
kik annyi tévedések rabszolgái" névtelenül kinyomatta müvét.
Odahaza, miként már ez rendesen történni szokott, észrevétlen ma­
radt, mignem a kivülröl jövő zaj figyelmet keltett az iránt: és
tetszésre talált, mit nyomatékos, érzésről tanúskodó, határozott
hangjának, ollykor a szavalásig feszitett hevességének, s anpak

!) L ásd ft 209 éa 210 lapokat.

 — 582 —

köszönt, hogy nem halmozta össze, akkori szokás szerint, az idé­

zeteket, nem fitogtatott mennyiség-tudományi készültséget, nem
használta a gúny fegyverét, hanem az őszinte meggyőződés és jó­
ság színezetét viselte magán. Morellet abbé franczia nyelvre tette
át, rendet hozván bele *); s az encyclopaedísták vetélkedve égig
m agasztalták, ama megelégedéssel, mellyet érezünk, midőn saját esz­
méinket másoknál fölleljük; Voltaire ama szellemben értelmezte azt,
melylyel Calas,Le B arreésL ally védelmére kelt; Beccaria merészsége
új dolognak lá tsz o tt2) ; a berni Társaság érmet veretett tiszteleté­
re; Lord Mansfiehl az angol parlamentben mindig tiszteletteljesen
említette n ev ét; az uralkodók megtapsolták reform-javaslatait; II
Katalin orosz czárnő elfogadta azo k at; hazája megbocsátott neki,
Valódilag ő nem volt ú jító , hanem néhány lapon állította
össze, mi igen sok munkában és kötetekben elszórva volt olvas­
ható; a kor philanthropiai eszméivel tám ogatta nézeteit : sőt azon
véve észre magát, hogy tadta nélkül nagy emberré lett, a franczi-
áknak s az encyclopaedistáknak akarta azt érdemül tulajdonítani, ki­
ket alaptalan bámulatában összezavart3) ; de más kapni az ösz­
tönt, más utánozni.
A régiek mint polgárt becsülték az em bert: egyébiránt sem
szenvedéseivel sem életével nem törődtek. A kereszténység meg­
tanított úgy tisztelni az embert mint Isten fiát; de a barbároknál
pénzen váltaték meg az emberölés, s miként az őskorban, tovább
is kegyetlen büntetések szabattak képtelen vétségekre. Még XIV.
Lajos alatt is vérengzők a törvénykönyvek, s a szép-elmék csak
úgy könnyedén beszélnek a kivégzésekről. Montesquieu a társa­
dalom büntető hatalmának nem szab egyéb határt a szelídség és
méltányosság szellemén kívül, s kimutatja a törvénykezési formák

•) Az 1776-iki, k e le te t m ag á n nem viselő k iad á sb a n o k a d a to lta tn a k a tör­

té n t v á lto z ta tá so k , m ellyek nem egyebek áthelyezéseknél.
2) Ouvrage si kardi et si lumineux , qu'on a doulé qu’ il f ü t sorti d’un
p a y s cu régnait V Inquisitioni. íg y S. P . B rissot de V arville, ki nem h itte jobban
kezdhetni m int ezzel az ö Biblioth. philosophique dw législateur, du politique, du
jureconsidte czim ii gyűjtem ényét, p a rce que je re g a rd e ce tra ité comm e la base
des tr a v a u x fa its sur cette p artio. C’ e st sans c o ntredit le p re m ier livre phi
losophique, qui a p a ru dans ce genre. S a Nouvelles de la R ép. des lettres-ben
(Bern, 1781. ju l. 6.) az áll, hogy L e traité (A v é tség e k és b ü n teté sek rő l) a lo
prem ier ouvert les yeux sur les abus des lois pénales*
3) M orellethez iro tt egy levelét, m ellyben a szenvedélyes tisztelet ke-
vésbbé érdem esek irán y á b an nem kevésbbé m eglepő m in t az, hogy feledve látju k
abban a k é t legfőbbet, lásd e könyv végén a Felvildgositó Jegyzetek között F ) alatt.
 683 —

fonákságát, miként már előbb Spee a a boszorkány-pörök egyéb

ellenzői tették. Servan, a grenoblei parlamentnél főügyész, a
Montesquieu által jelzett javításoknak a büntető törvényekre alkal­
mazásával foglalkozott: Rízzi akkor irta É s z r e v é t e l e k a
büntető j o g s a t ö r v é n y k e z é s i b i z o n y i t é k o k f ö l ö t t
czímü szép könyvét, melly azonban, minthogy latin nyelven volt
írva és idézetekkel túlterheltetett, kevés olvasóra talált,
Beccaria mind a törvényhozónak, mind a birónak határokat
szab: amaz ne hozzon ítéleteket, ez ne értelmezze a törvényt,
hanem csupán alkalmazza azt betüszerinti értelemben: amannak
gondja legyen rá, hogy mindenki ismerje és megértse rendeleteit,
emez fejtse ki a letartóztatás s az elitéltetés okait; ne legyenek
megengedve az alattomos vádak, az önkényes bebörtönzések, a
titkos perek; ne fogadtassanak el a fél bizonyitékok, ne akarjanak
a birák makacsul bűnösöket fedezni föl, s ugyanazért ne zárják ki
az ártatlanság érveit, valameddig a vétkesség bizonyítékai ki nin­
csenek m erítve; annál kevésbbé alkalmaztassanak kínzások é s
keresett halálbüntetések. A vétek súlyának egyedüli m értékét
a kár képezi, mellyet az a társadalomnak okoz; a felségsértési
vétség egyedül azon tényekre szorittassék, mellyek valóban meg­
sértik azt; ne essenek büntetés alá a tények, mellyeket a bünte­
tés meggyalázókká nem tesz; senki ne üldöztessék olly vétkekért,
mellyek a legfőbb birónak vannak fentartva. A bíró mellé sors
által választott ülnököket, vagyis esküdteket kellene adni.
Átalában midőn a dívó törvényhozásokat ostromolja, igaza
van; nem úgy, midőn az okokhoz megy vissza, s nem veszi elég­
gé figyelembe az összefüggést a büntetések és kormányformák kö­
zött. Olly kormányok a latt, mellyek az összesek előnyére és
közakarattal alapittattak, minden törvénysértés igen rósz : ama ki­
vételesekben azonban, hol a parancsoló szeszélye képezi a törvényt,
lehet-e föltétien' törvény-tiszteletet követelni ? ha rendeleteitek az
ifjúság felét nőtlen életre kárhoztatják, hogyan lehessen szigorral
lépni fel a kicsapongás ellen? ka kevesek kezében halmozzátok
össze a gazdagságot, milly mérvben fogjátok büntetni a lopást és
csalásokat? hogyan fogjátok elítélni az állam ellen vétőket ott,
hol nincs haza ? Ragaszkodásból a divó bölcsészeihez Rousseauval
azt vitatta, mikép a c s a l á d i e r é n y e k , mellyek m i n d i g k ö ­
z é p s z e r ű e k , ellenkeznek a közerények gyakorlatával; s az
atyai hatalmat zsarnokságnak ta rtja !). Sőt annyira megy, hogy a
J) E ze n nem tö rő d ést a csa lá d d al részben sa já t visziontagsigai s z ü lté k íj
 — 684 —

nevezett genfi bölcsészszel is z o n y ii é s t a l á n n e m s z ü k s é g e s

j o g n a k n e v e z i a t u l a j d o n j o g o t 1), holott másutt azt mon­
dotta, mikép „az emberek társadalom ban egyesülésének ezélja a
személy és vagyon-biztonság élvezete vala.“ E szerint Sidneyvel
es Rousseauval a társadalm at egy társadalmi szerződésre alapitja,
ámbár másutt már az ember természetére alapította 2). E szerző­
désben az egyedek szabadságuk egy re'széről lemondottak az ural­
kodóval szemben, hogy a másik részt biztonságban élvezhessék;
ámde senki sem engedhette át a jogot megfosztani őt életétől,
ugyanazért a halálbüntetés tilo s 3) : s a fenyítést nem a vétkes
tényhez, hanem a társadalmi kárhoz kell mérni. Akarná, hogy a
törvényhozó fosztassék meg a kegyelmezési jogtól, essék büntetés
alá a politikai tétlense'g, s a közhatalomnak ne legyen joga fényi-
teni, valamig csak mindent el nem követett, hogy megakadályozza
a vétségeket; s nemes lelkesedésében, melly nem ment a tévedés-
így végzi: „Nehogy minden büntetés egyetlennek vagy sokak­
nak erőszakoskodása legyen egy magán polgár ellenében, kell
hogy az lényegileg nyilvános, gyors, szükséges, az adott körülmé­
nyek között lehető legkisebb, a vétségekhez arányított, s a tör­
vények által szabott le g y e n /'4).
A z ű rz a v a r, melly a pénz körül lábra kapott, eléggé indo­
kolja sokaságát az e tárgyról írott könyveknek, főleg mióta Locke
munkája a pénzről és a kamatokról lefordittatott (1751). Beccaria,
Nerivel egyezoleg, azt vitatta, mikép a pénz belértékének egyen­

nála. B e leszeretv én a n á lá n ál kevésbbé gazd ag B lasco T eré z-b e , a ty ja negyven napon

á t fogva t a r t a t t a öt. K isz a b ad u lv án e lv e tte T eré zt, de Csa k m iután az anyává
Jett, vih ette haza. M eghal á lo z v á n T eréz, C e sa re negyven n appal később Barbó
A nnával lép e tt m ásodik házasság ra,
*) BE m b e rek , k ik n e k a tu la jd o n -jo g (iszonyú s ta lá n nem ia szükséges
jog) nem h a g y o tt eg y eb e t a p u szta lé tn é l." D elitti e penet §. 22. Genovesi ia
dicséri a ja v a k elközösitését.
2) . Az e rk ö lc s ta n , a p olitika, a szépm üvészetek, m ellyek a jó , a hasznos,
a szép tudom ányai, m iad e g y u g y a n az o n és ősi tudom ányból v eszik eredetöket,
t. i. az em ber o k ta tá s á b ó l; s nem rem élhető, h o g y v a la h a az em berek mélyre­
ható es gy o rs előm eneteleket tegyenek a m a zo k b a n , h a alap o san föl nem kutatják
em ennek eredeti elveit. T ovábbá c sa k ú g y le h e tség e s az előm enetel, h a a poli­
tik a i es g a zd a sz ati ig az sá g o k at az e m b e r term észe téb e n k e ressü k f e l , melly
azoknak valódi f o r r á s a H ic e r c h e sullo stile.
3) Az ő é rv é it a h a lá lb ü n te té s ellen R o u sseau m a-jáéivá teszi, K ant meg-
czáfolja. C oliin de P la n c y k iad á sá b an (1823) V oltaire, D id ero t s a többiek értel­
m ezései m ind m ellékelve v annak.
*) Cap. 34.
 — 585

lőnek kell lennie a törvényessel, nem lévén abba beszárnifandók

az ötvözés és verés költségei. Elnyervén a politikai gazdászat
részére felállított uj tanszéket, értekezéseket írt a f ö l dm Í v e ­
l é s r ő l é s g y á r a k r ó l , melly munkája eredetibb mint a v é t s é ­
g e k é s b ü n t e t é s e k r ő l szóló. Kerülve az üres fecsegést és
kitéréseket, alapúi a h a s z n o s m u n k a l e g n a g y o b b m e n y -
n y i s é g é t vette, vagyis azon munkát, melly a kereskedésbe bo­
csátható termék legnagyobb mennyiségét szolgáltatja. Ez elmélet
folytán, melly megelőzte Smithnek a kicserélhető értékekről fel­
állított elm életét, a munka-felosztást hirdette, előbb a most emlí­
tett szerzőnél, de csak mint jelenségét s nem mint fő okát a ha­
ladásnak ; meghatározta a munka díj szabályozására szolgáló mó­
dokat; elemezte a termő tőkék valódi feladatait, s a népesedés
viszontagságait; a holdrendszertől kölcsönzött tizedes m érték-rend­
szert hozott javaslatba; mérsékelte a gabna-kereskedés szabadsá­
gát ; habár az oeconomistákkal tévedett, midőn a gyárakat med­
dőknek hirdette, mint szintén a tiszta haszonra vonatkozó tan­
ban is.
H azája iránt igen kevés bizalommal viseltetett, s állítása sze­
rint „egy, százhúsz ezer lakost számító városban alig akadt húsz­
ezer egyén, kik tanúlni vágytak s magukat az igazságnak és
erénynek szentelni hajlandók lettek volna." Némelly polgártársai való­
ban zúgolódtak ellene, dea kormányzó védelm ébevette öt. Jó indúla-
tával később hitelt szerzett a tanoknak, mellyeket vallott: írt a sors­
já té k ellen, s bár hivatalánál fogva kötelezve lett volna, nem j e ­
lent meg a húzások alkalmával; mindazáltal nyugalom kedvelő
sőt félénk leven, nem tartotta kötelességének feláldozni békéjét az
igazság-szeretetnek; s alig hogy neve ismeretessé lett a világ előtt,
elhallgatott.
F il a n g ie i i.
A nápolyi származású Gaetano Filangieri (1752— 88) nem elé­
gedvén meg valamelly részleges ponttal, tárgyúi a T ö r v é n y h o ­
z á s t u d o m á n y á t választotta (1780—88), melly a politikai gaa-
dászatot, a büntető jogot, a nevelést, a tulajdont, családot, val­
lást ölelte át. Mert ö , Vico polgártársa, még mindig a törvény­
hozók mindenhatóságát vallotta; az összes társadalmi teendőket a
fejedelem kezében központositá, folytonos beavatkozást óhajtván
annak részéről; a fejedelemnek igényli a jogot ujjászülni a népet,
a bölcsésíífjk mintájára akarván alakitani, akkori divat szerint, a
sokaságokat, s az egyedre bízván az emberi nem sorsát. A jog te ­
 — 586 —

hát nem létez előbb a törvényhozásnál, s ez sem bír örök léttel

a történetben és az emberi természetben; hanem a bölcsészek csi­
nálják azt, s azokat illeti meg a jog eltörölni az egész múltat, le­
rombolni a középkor törvényeit, mellyeket az e u r ó p a i i r o k e -
s e k hagytak hátra; sőt a lángelmék szülemlését is ők eszközük1).
Müvében legelőször is a törvényhozás czélját veszi szemíigyre, az­
tán a törvények absolut jóságát m érlegeli, s vizsgálja a viszonyt,
mellyben azok a kormányformával, a nemzetek minémüségével, az
égalljal, az ország fekvésével, s a vallásokkal állanak. A gaz-
dászati és politikai törvényeket illetőleg jóban roszban az oeco-
nomisták nyomdokait követi; csak egyetlen egy adót tart hasznos­
nak; kárhoztatja a nagy tőkéket.
Egyébiránt az ő és több mások merész eszméi nem annyira
megelőzése valának az igazságoknak, mellyeket az idők hoztak
magukkal, mint inkább onnan szárm aztak, hogy honfiaink távol
tartattak az ügyektől, s igy nem ismerték az akadályokat, mellye­
ket a szemléleti és elvont elvek elé szabad országokban a tények
és szükség gördítettek. Sőt a szabadság és törvényes biztosíté­
kok hiánya folytán ama határozatlanság és túlzásba e ste k , mely-
lyen csak a tapasztalás segíthet: de a káprázatok , mellyeket az
szenved, ki sötétben élt, nem az által oszláttatnak el, ha vissza-
taszitjuk öt abba, hanem ha teljes fényt engedünk neki. Az ifiú>
jó akaratú Filangieri azon meggyőződésben lévén, mikép elég
hirdetni az igazságot, hogy elfogadtassák az, nem veszi számba a
nehézségeket, s ugyanazért nem korlátozza a reményeket. A me­
rőben történeti angol kormánynak, melly annyi visszaélést fentart,
mert olly sok szabadságot védenek azok, Filangieri véleményénél
fogva a kor szemléleti eszméi szerint kellett volna átalakíttatnia;
s bár annak nehéz részleteit is felfogni látszik, és dicséri az es­
küdtek intézményét, átalában még is roszabbnak tartja ama kor­
mányt az absolut hatalom nál, helyteleníti a koronának fentartott
hatalmat, a felső kamrát, s a szerencsés képességet: módosítani a
törvényeken.
A büntető jogot tárgyalva, inkább a törvénykezézt szabályo-

') Scienza della legislazione, II. 16 : „C sak v alam i fényes tüntetéssel

a dott csekély ju ta lo m kell ho: zá, s a hatalom mindent, m eg teh et m it a k a r. Az
eszközli a lángelm ék sz ü lejjló sét, és terem ti a b ö lcsé:,z e k et; az képezi a C ae­
sarok , S c ip io k , R e g u h i:o k egész légióit, csupán a b ecsü letérzés rú g íjá t
nyom va m eg.
 — 587 —

zó törvényeket fontolgatja mintsem a bűnügyieket, s he’vvel lep­

lezi le a visszaéléseket, jóllehet midőn aztán építeni akar, ö maga
is a társadalmi szerződések hamis elméleteit veszi alapúi. Egyéb­
iránt valami újat hasztalan keresnénk nála. A tisztelet az akkori
bölcsészek iránt, kiktől egész lapokat lefordított és sok okoskodást
elfogadott, öt is arra bírta, hogy a büntető-jog eredetét a véde
lemben keresse, meily az ábrándos természeti állapotban mindenkit
m egilletett; jóllehet már Görögország nagy gondolkodói kimon­
dották, mikép nem azért kell valakit büntetni, mert botlott, ha­
nem hogy akadályoztassanak a jövő botlások s megjavittassék a
vétkes. Sikerültén feltüntetvén a hasonosságokat az angol és római
törvénykezési eljárás között, nyilvános és vitatkozó perlekedést
sürget, kikel a titkolózás és iszonyú börtönök ellen , mindazáltal
megtámadja a közvádló rendszert, s azt akarná, hogy minden pol­
gárnak szabadságában álljon vádat emelői. A franczia bölcsészek­
kel fő súlyt fektetvén a nevelésre, egy köznevelészeti tervet ád,
meíly szerint az ifiak kivétetvén a családi érzelmek befolyása alól,
a hatalom által, annak tetszése szerint képeztetne'nek.
Montesquieu a törvényeknek nem föltétien, hanem az idők
és helyekhez viszonyított jóságát vette figyelembe, keresvén az
olly törvények indokát, mellyek kevésbbé látszanak megegyezni
az eszményivel: Filangieri, épen ellenkezőleg, elfogadja a törvé­
nyek viszonyitlan jóságát, s a társadalmat inkább tökéletlensé­
geiben szemléli mint eredményeiben. Montesquieua tények okait ész­
leli: Filangieri azt jelzi, mit tenni kellett volna, s a közértelemnél
mindig helyesebbet tételez fel az egyedben, s ennek tulajdonítja
a jogot szabályozni a törvényeket a társadalmi haladás mérve sze­
rint. Atalános törvényhozást akarván létesíteni, megmutatja, hogy
roszul fogja fel az emberiség folyam atát; s a törvények viszonyit­
lan és viszonyos jóságát a a nemzetek érettségét illetőleg, jára t­
lanságot árul el a történelmi bölcsészetben. Hogy az átalános tör­
vényhozási szabályokat kijelölhesse, mindenekelőtt az emberi tü-
kélyesedhetés szabályait kellett volna elemeznie, s akkor talán
hiúknak tűntek volna fel előtte amaz elvont tanok’, mellyek moz-
dúlatlanná akarnának tenni egy mesterséget, mellynek csak annyi­
ban van értéke, mennyiben alkalmazkodik a módosuló társadalmi
viszonyokhoz ’).

*) N áp o ly -o rszig m indig derék jo g tu d ó s o k a t a d o t t ; m iilyenek D om euico

A u lisio , G ian V incenzo Gravin.n, G aetano A rgento, N icola C apasso, G iannoue,
 — 588 —

Filangieriben kárhoztatják a bőbeszédűséget, s a színpadias rög­

tönzést, mellynek magát izgató igazságainak előadásában átengedte ;
de figyelembe kell venni, mikép akkoriban az ékesszólá3 szüksé­
gesnek tartatott a tudományok tárgyalásában, a mint ezt Hutche-
son, Smith, Buffon, Raynal, Beccaria, Rousseau tanúsítják; s 8 ta­
lán még szükségesebbnek hitte azt itt, hogy felrázza az önzés ér­
zéketlenségét. S amaz emberszeretet, melly Beccaria és Filangi-
eri müveit átlengi, szükséges vala, hogy haragra gerjeszszen az
emberiségen elkövetett sérelmek m ia tt: csak később, miután az
átkos intézmények leromboltattak, kelle helyét átengednie a tudo­
mánynak, melly az emberi természet mély tanulmányán alapulva,
új intézményeket hozna létre, minőket létesíteni amaz nem vala ké­
pes. De az ő szódagályán nem csillámlik keresztül a személyes
gőg, miként az encyclopaedistáknál; s Filangieri az emberiség va­
lódi barátjáúl mutatja magát, sír annak bajai fölött, s lelkiismere­
tesen keresi ezekre a gyógyszereket; a a jóakarat e túláradá-
sának köszönhető a hatás, mit ő olvasóira gyakorol; s én óhajta­
nám, hogy minden húsz éves ifjú érezné a zt, hamindjárt nem
történhetnék is az meg anélkül, hogy egynémellv bevégzetlen
vagy tulcsapongó eszmét ne szívnának müvéből magukba ’).
S e munka egy harminca éves, vagyis olly korú ifjúé vala,
melly korban az ember alig kezdi még ismerni a világot: s har-
minezhatodik évében Filangieri m eghalt, mielőtt megtanúlhatta,
milly távol állanak a létes törvények a lehetségesektől ; mielőtt
tapasztalhatta a pénzíigyministerségben, mire fel volt szólítva, a
gyakorlati nehézségeket és lehetetlenségeket, mellyek egy nép rögtönös
újjászülésének útját állják; mielőtt a bekövetkező forradalom­
ban tova tűnni látta volna a szerencsétlenség szigorú leczkéi elöl
az utópiákat; mielőtt hazája parlamentjében izgató igazságait ki­
fejthette s azoknak talán áldozatáúl esett volna.
Ama lelkes szándéklatok más időkben az uralkodók roszalá-

V i c o ; a z tá n P alm ieri, G aliani, B riganti, Gralanti, Deifico, P ag an o , C arlo F ranchi,

F ra c e sc o R apolla sat.
*) L eó vádolja F ila n g ie rit és Beccari& t, hogy lerom bolták a k o rláto k at,
m elly ek et O laszországban az erkölcsök és szo k áso k szegeztek v o lm ellenébe
am a franczia eszm ék betörésén, k , m ellyeknél fogva bizonyos ham is érzékenység
a zt h o z ta m agával, hogy, h á trá n y u k ra a jó k n ak , m ég a v é tk e se k is kim éltesse-
n ek. U g y an csak L eó k á rh o z ta tja B o ttá t, m e rt ro k o n sz en v e t ta n ú s ít a forradalm at
m egelőző em ez ú jító k k a l, k ik m indent le ro n to tta k , m it a nem zetek sa já tu l és
tö rté n e ti alapon b í r t a k ; s m egjegyzi, m ikép m indenekelőtt a z t kell figyelembe
Vinni, m illy sz á n d ék k a l v a ló sitta tta k leg y en a dolgok.
 — 589

sával találkoztak volna: de akkor átalános nyugalom terjesztette

ki szárnyait a jogaikban háborítlan kormányok felett, mellyek biz­
tosítva az erősekkel kötött szerződések által, nem törődtek a gyen­
gék helytelenítésével, elbocsátották a katonákat, romba hagyták
dűlni az erősségeket, s csupán hogy tegyenek valamit, pártfogásuk
alá vették az újítás divatát, csak hogy az ö művök legyen az. S
babár az újítást sürgető bölcsészek közül egyet sem alkalmaztak
a kabinetekben-, vagy valamelly tanácsosi hivatalnál magasabb ál­
lásban , míndazáltal figyelembe vették javaslataikat s megenged
ték azoknak elterjesztését ama csekély körben, mellyben akkor a
könyvek, mint a féle aristokratikus dolog, forogtak. Jobban szabá­
lyozni s jövedelmezőbbekké tenni az a d ó k a t; felvirágoztatni a föld-
m ivelést; megfosztani nyereséges túlhatalmuktól a bérlőket; körül­
nyirbálni a papság s a hűbéresek joghatóságát, s ezeket és amazt
alávetni az adóknak; gyorsabbá és szabályszerűbbé tenni az igaz­
ságszolgáltatást, biztosabbá az ártatlant, neveltebbé a köznépet,
mind olly eredmények, mik maguknak a kormányoknak is elő­
nyükre szolgálnak, mellyek közül bizonyára egy sem akarná szánt­
szándékkal elbaromiasitani az alattvalókat. E czélok elérésén dol­
gozni tehát meg volt engedve; de a mieink közül senki sem érin­
tette a hatalom alapjait, s nem kisérlette meg kiemelni a népet a
képviseleti semmiségből, s felrázni azt a közügyek iránti léha közönyből.
O sztrák Lom bardia.
Jóllehet Austria természeténél fogva fentartó, Lombardia a ­
latta megszűnt hanyatlani. A század kezdetén adókkal terhelték
a dynastiai szerencsétlen háborúk: biztosíttatván VI. Károlynak,
mindinkább gyengült ott a katonai szellem, nem lévén több hon­
fiainkból egy dragonyos ezrednél, melly Marulli gróf alatt M agyar­
országban állomásozott; s nem tetszett, hogy olly kevés német ka­
tona feküdt az országban, s hogy tova szállíttatott amazok részére
a ruházat és élelem, a helyett hogy helyben költetett volna el a
pénz, mellyet ott szedtek össze. Felhasználtatván és javíttatván
a kövér föld, terjedt a jó lé t; s a nyugodt élet és jó élés képez­
ték a kormányzottak és kormányzók gyönyörűségét.
Mária Terézia, bár soha meg nem látogatta e tartományo­
kat, javítást eszközöltetett azok közigazgatásában. Ugyanazon árút
százféleképen sújtották a taksák, mellyek egy régi telekkönyv
szerint roszúl s az új szükségekhez mérve aránytalanúl voltak ki­
vetve. A VI. Károly által elrendelt s 1759-ben bevégzett föld­
mérés vétetett alapjául az adókivetésnek, melly szerencsésen össze
 — 590 —

lett egyezíeíve a községi rendszerrel, úgy hogy illymódon lehet­

ségessé vált tetemesen szaporítani a jövedelm et, s mindamellett
könnyíteni az alattvalókon az adó méltányos felosztása s a sok fö­
lösleges hivatal megszüntetése által. A Paderno csatorna megnyi­
tása (1777) bevégezte a mi szabad atyáink által kezdett müvet,
inellynek czélja vala összeköttetésbe hozni Milánót a Ticinóval és
Addáva1. Ugyanakkoriban elhatároztatott egy menhely nyitása a
szegények s fegyház állítása a tévedtek részére. Az éhségtől való
félelem a kövér Lombardiában különös rendszabályokat sugallott
a gitbna-forgalom akadályozására, mellyek maguk idézték azt elő;
ki az államon kivülre vitt volna életet, fejét vesztette; ki egyik
kerületből a másikba, a szállítmányt és a járm üvet; a gabona ősz-
szehalmozása annak elkobzásával s kettős értékének fizetésével biin-
tette te tt; a termés felét a városba kellett beszállítani: sérelmes
rendszabályok, mellyek m agtár-látogatásokat, haszontalan bosznn-
tásokat, kegyetlen megtorlásokat vontak maguk után. Még roszabb
eredményeket szült az, Hogy a királyi jogok (regaliák) bérlőknek
adattak, kik minél na gyobb nyereségre akarván szert tenni, nem
volt olly visszaélés, m it maguknak meg nem engedtek v o ln a ; po­
roszlók állottak rendelkezésökre, kikkel önkényesen felkutattatták a
házakat, zavarták a családi nyugalmat ; aljas vádlók kegyetlen bő­
szük szolgáivá szegődtek, és sem éjjel sem nappal nem merték az
emberek nyitva hagyni ablakaikat, nehogy valamelly roszlelkü
dohány- vagy só-csomagot dobjon szobáikba s aztán följelentvén,
végromlásba taszítsa ő k e t: Firm ian kormányzó alatt egy rendelet
bocsáttatott ki, melly a csempészet ellen hozott büntetéseket a fi­
úkért az atyákra, a szolgákért az urakra is kiterjesztette.
Ezen és hasonló visszaélések ellen emelték fel szavokat az
említett emberbarátok : s valóban a gabona-kereskedés fel is sza-
badittatott; 1766-ban a közjövedelmekre nézve vegyes bérlet-rend­
szer fogadtatott el, egy királyi képviselővel, 71-ben pedig egészen
emanczipáltattak, mi évi százezer zecchino hasznot hajtott a kincs­
tá rn a k ; 71-től 79-ig a pénz-verés körül szükségesekül mutatkozott
javításokkal, aztán egyforma vám-jegyzék készítésével foglalkoz­
tak. Az állam, mellynek 49-ben kilenczszáz ezer lakosa volt,
70-ben egy millió százharminca ezret számított; s idősbjeink* öröm­
mel emlékeznek vissza amaz időkre, talán összehasonlításból is a
később bekövetkezettekkel.
Milano házai akkor számot, utczái világítást n y ertek ; egy
köz-kert a la k ítta to tt; orvosok és gyógyszertárak osztattak be ará­
 nyosan a városban. A paviai egyetemre mindenfelől a legjobb ta ­
nárok hivattak meg, amaz aljas féltékenység nélkül, melly kizárni
igyekszik az idegeneket: Scarpa, Borsieri, Rezia, Spallanzani, Tis-
sot, Mangili, Nessi, Carminati, Frank, Brambilla előbbre vitték a
természet- és gyógytudom ányt; Mascheroni, a jó költő, és Grego-
rio Fontana a mennyiségtudományokban tüntették ki n,agukat; Ber-
tola és Teodoro Villa a költészet és ékesszólás terén szolgáltak
példákkal és szabályokkal ; Nani és Cremani a büntető jogtudo­
mány elveinek fejlesztésével foglalkoztak; Volta fölfedezéseket ké
szitett elő, mellyek átalakulást valának eredményezendők a term é­
szet- és vegytanban; Martin Natali, theologiai tanár, Zola, szer­
zője egy, Constantinig terjedő egyházi történetnek, s Tamburini,
A t ermészet-jog e l e m e i s A szent szék valódi
f o g a l m a czimü munkák irója, gondolatokat tápláltak, mellyek
akkoriban szabadelvűeknek tartattak , holott tényleg, midőn a
szentszék iránti tiszteletet gyengítették, elhárították a királyok elöl
az egyedüli akadályt, melly rnég u'jókban állott. Brrrában a ragu-
sai Boscovich Rogér jezsuita által 1766 bán alapított csillagda
73-ban kibővittetett, s császári gymnasium nyittatott ott, egy könyv­
tárral ; a palatin iskolákban a nemzet-gazdászat és j"gyzöi ügyke­
zelés, s később a viznyug- és vizmoztan részére tanszékek állít­
tatta k ; s egy kölcsönpénztár alakúit, melly selyem zálogra pénzt
adván az egyeseknek, fölmentette őket a szükség a ló l, idő előtt
vesztegetni el áriíjokat. Aztán elemi iskolákról gondoskodiak s
azok felügyeletével a luganói Francesco Soave (1743 —1816) bíza­
tott m eg, egyike azon embereknek, kik nem viszik ugyan előbbre
a tudományt, de képesek a közértelmiséghez alkalmazni azt. 0
Campi, Fromond kanonok, Amoretti és Allegranza társaságában
egy g y ű j t e m é n y t tett közzé é r d e k e s m ü v e k b ő l , mellyek
még mindig érdemesek az olvasásra; aztán kezdve az a b-c-től a
bölcsészeiig mindenről könyveket irt, természetesen hiányosakat,
különösen bölcsészeti téren, hol ő Condillacra és Lockera támasz­
kodik, kinek T a n u l m á n y á t a z e s z m é k f ö l ö t t lefordította
b kit a metaphysikusok e l s e j é n e k és l e g n a g y o b b i k á n a k
nevezett: mindazálta! világossága és könnyűsége miatt mintává
lett, minek folytán amaz oktatás nyomorú silánysággá sülyedt alá,
melly igen alkalmas elhitetni az emberekkel, hogy bölcsészek, mi­
előtt a tudománynak csak küszöbéig is eljutottak volna ').
'). E g ész m ás érdem ű, h a b ár m ajdnem ism eretlen bölcsész, É rm en egildo
Pini atya, a Prolologia szerzője.
 — 592 —

A kormány nem viseltetett bizalmatlansággal az újítók iránt.

Carli a politikai gazdászat- és kereskedelmi legfőbb tanács elnö­
kévé szemeltetett k i; mi alatt Verri ellen a megsértett önzés egész
Be'csig vitte vádaskodásait, a császárné öt a pénzügyi giunta
tanácsosává , aztán a fentnevezett tanács tagjává nevezte ;
maga a császárné adott évdijat Giorgio Giulininak, ki a M i l á ­
n ó i e m l é k e k e t gyűjtötte össze, s Kaunitz munkájának foly­
tatására buzdította ö t : Argellati kétszáz tallérnyi évdijban részesit-
tetett B i b l i o t h e c a s c r i p t o r u m m e d i o l a n e n s i u m czimti
munkájáért. Sőt a kormányzók védték a tudósokat polgártársaik
üldözései ellenében: Spallanzanit azzal vádolták, hogy a paviai
muzeumot hűtlenül kezelte sajátjának előnyére, s Firm ian levélben
tanúskodik ártatlansága mellett; Borsieri kifárasztva a tanulók és
tanártársak üldözései által, azon ponton állott, hogy odahagyja tan­
székét, midőn Firmian !) levelet intéz hozzá bátorítva- és szüksé­
gesnek vallva öt „ama tudományos intézet díszének érdekében.41
Az üldözött érdemet lábbal tapodni kész aljasok sietnek igazságot
szolgáltatni neki, midőn a hatalmasok által támogattatni látják: az
ifjúság most már örökös igazgatónak óhajtja B orsierit; s midőn
udvari orvossá neveztetve szerény hordszékben útra kel, hosszú
sorban kiséri azt.
II. József 1769-ben bejárta Lombardiát, hol V. Károly ó
egyik császár sem mutatta m ag á t; s egy legfőbb kamarai tiszti­
kart alakított,'m ellybe Carli, Beccariá, V e rriis felvétettek; az ál­
lamadósság állósitása czéljából a Santa-Teresa pénzintézetet ala­
pította, s egy számvevő kamrát léptetett életbe, melly ellenőrizné
és nyilvántartaná az állam-bevételeket és kiadásokat: anyjának
halála után rohamos újításokhoz fogott, mellyek kevéssé tetszettek
a népnek, mert nem volt azokra előkészítve; s szabadság-szeretet-
böl zsarnokká válván elhagyta siklani a jelent, hogy kierőszakolja
a jövőt.
A kormányzók, kik előbb nagyon is képesítve voltak tenni
a roszat és akadályozni a jót, megfosztattak túlságos hatalmuktól,

*) V erri túloz m időn ez em bert m int fe lfuvalkodott tu d a tla n t ó csáro lja’;

de Villenaain is túloz úgy tü u te tv e ö t fel m int L o m b ard ia ú jjá te re m tö jé t éa böl­
c sé sze in k lelk é t ( Cours de litterature francaise less. X X I. és X X II). A tu d ó s és
nem es a k ad ém ia, m elly (V ilIam ain szerint) M ilanóban F irm ia n gróf védülm e alatt
a la k ú it, nem volt egyéb b a rá ti kö rn él, m elly tá rs a lg á s v é g ett V erri házában
g y ű lt ö s s z e ; nem volt az ak ad ém ia s, h á la Iste n n e k , nem ré szesü lt vé­
delem ben.
 — 5 9 3 -

midőn Kaunitz Bécsben központosította a kormányt. József aztán

egyetlen kormány-tanácsban egyesitette a kamarai tisztséget, az
egyházi bizottságot, a czimertani és egészségügyi itélöszéket, az
országos biztosságot, s az állam-gyülekezetet: rendőröket állított fel,
kik nappal botot, éjjel puskát viseltek fegyverül, s egyiket is má­
sikat is használták: sok dolognak megváltoztatta nevét, minden
egyéb czél nélkül az újításon kivül. Uj törvénykezési codexet
adott, melly gyorsította az ügymenetet, de mellynek fogyatkozásai
is voltak, miként már előbb kimutattuk (445 lap): egyszerre v a­
lamennyi koldust bebörtönöztetett, s mert fentartásuk költségbe
került, szabadon bocsáttatta őket, esküt véve ki tölök, hogy többé
nem fognak k eregetni. I Ily módon kapkodva épített és rombolt ö;
megfosztva a testületeket hatalmuktól, hogy a ministeriumban össz-
pontositsa azt, az országot is megfosztotta ama hagyományos köz­
igazgatási formáktól, mellyeket egy előrelátó törvényhozó át szo­
kott alakítani nem megsemmisíteni, s mellyeket a népek utolsó
védgát gyanánt tekintenek az önkény ellen. A szándék azonban,
melly öt vezérelte, jó vala, s a közügyek kezelési módját érdek-
löleg egy körlevelet intézvén a megyefönökökhöz, szivökre köti
abban nekik, mellőzzék az alakiságokat a lényeg kedvéért, hall­
gassanak meg mindenkit állapot, nyelv, vallás-különbség nélk ü l;
a fejedelem (mondja ő) nincs jogosítva sajátjául tekinteni az ál­
lam tulajdonát, s ö érette teremtettekül az alattvalók millióit, sőt
inkább hinnie kell, mikép a gondviselés által ezek szolgálatára
emeltetett fel; nem az a jó miniszter, ki növeli a jövedelm eket; az
alattvalók nem tartoznak többet fizetni, mint a mennyi a tekintély,
az igazságszolgáltatás, a jó rend fentartására s az állam jólétének
előmozdítására föltétlenül szükséges; s a királynak kötelessége a
lehető legkevésbbé terhelő módon szedni az adót, s nyilvánosan
számolni annak miként történt felhasználásáról.
Pieniont. — II. V ittorio Am eden.
Piemontban II. Vittorio Amedeo király Corsignani és Ber-
sini által összeszedette az egész monarchiára alkalmazható K i r á ­
l y i r e n d e l e t e k e t , (1725), mellyek sok jó reformokat tartal­
maznak, de szembetűnő a gond, melly azokban a vallási dolgokra
fordittatik; húsvétkor mindenki áldozni tarto zik ; a vendéglősöknek
megtiltatik a nagyböjt alatt húst szolgálni fe l; a héberek öltönyü­
kön viselendő jegygyei különböztessék meg magukat, s köteles­
ségeknek tartsák a ghettóban szállásolni, s nem hagyni azt el nap
lemente után, sem a nagy-hét utolsó napjaiban. A senatua ama
xvii. 38
 594 -

jogát, mellynél fogva az becsusztatás vagy kicsalás gyanújában álló,

vagy a korona jogaival s a közjóval ellenkező királyi rendeletek
belajtsromozását felfüggeszthette, mint a teljes souverainségre
nézve megszorítót el akarta törülni; aztán a senatus tiltakozó felszólalá­
saira megerősítette. Átalakította a közigazgatást s a gazdászati
rendszert; sürgetve a telekkönyvezési, egyenlösitette az adókat;
megszüntetni igyekezett a koldulást. Pensabene elnök és Fran-
cesco d’ Aguirre által ösztönöztetve, kik támaszai voltak neki a
pápával Siciliát érdeklöleg folytatott perlekedéseiben, ki akarta ra­
gadni a jezsuiták és szerzetes papok kezei közül az iskolákat,
helyreállítván (1720) az egyetemet1)^ ennek és egy reform-bizottságnak
igazgatása alatt egyöntetűvé iparkodott tenni az oktatást: visszaál­
lította a nemesek collegiumát, s megalapította a tartományokét,
mellyböl csakhamar a mennyiségtudós Lagrangia, a természetbú­
vár Eandi, a vegyész Berthollet, a boncztudós Malacarne, a nyel­
vész Derossi, & történetíró Denina, a nyomdász Bodoni kerültek
ki. Szépítette Turint, bevehetienné tette a Brunettát, s jó fegyve­
rekről gondoskodott. De a szellemek annyira meg voltak kötve a
censura által, hogy sokan a siciliai menekültek köziil jobbnak ta­
lálták Milanóba menni irataik közzététele végett (Denina); titkot
csináltak a levéltárakból, mellyek annyira zárva tartattak, hogy
még Muratori sem juthatott azokhoz, midőn nagy gyűjteményén
dolgozott, miért is így irt: „En egy perczig sem tudnék Turinban
maradni, mert az okos ember nem találhatja magát jól egy olly
országban, hol folytonosan a bukás veszélyének van kitéve. Már
maga azon körülmény, miszerint akadályoztatik az irodalmi közle­
kedés és elfogatnak a levelek, elég arra, hogy istenhozzádot mond­
junk ama földnek, s más, szabad országokba siessünk “ 2).
Hatvannégy éves korában váratlanul leköszönt (1730 sept.

*) T an á ro k ú i m egnyerte oda M áltából B en cin i theologust, Paduából

P a sin it, a sz e n t-irá s ta n á rá t, N épolyból L á m á t és M odenából T ag liaz u cc h it az
ékesszólás ta n sz é k é re , R om ából R e g o lo ttit a görög nyelvre, P á riz sb ó l Rohault
orvost, P ip ern o b ó l C am píani eg y h áz jo g tu d ó st. C accia orvos a füvészeti kert
a la k ítá sá t k e z d e tte m eg, m elly a ztán a n n y ira g a z d a g itta to tt A llioni, D a n a, Cap-
pello, M oris á l t a l ; N ollet abbé a tc rm é sz e tta n i k a b in e tn a k v e te tte m eg alapját.
Í7 4 9 -b en B eccaria a ty a M ondoviból és G erdil a ty a h iv a tta k m eg o d a ; továbbá
V italian o D onáti, a derék term észettudós, P a d u a b ó l; és G iovanni C igna, Volta
v s té ly tá rs a a v illa n y ta rtó fölfedezésében.
*) L ev él 1728-ból lo v ag A guirre k in c stá ri ügyészhez, ki k o ra legkitűnőbb
egyéneivel levelezésben á llo tt,
 — 6 9 5 —

3), fis Chamberybe vonult viasza a cutnianai Cariotta Canaleval,

balkézi nejével. Carlo Emanuele, miután térdre esve igyekezett
volna öt ez elhatározásáról lebeszélni, átvette a korm ánypálczát;
de Vittoriót csakhamar bántani kezdette a tétlenség, a fény és
udvaronczolt hiánya, s lépéseket tett a trón visszaszerzése végett.
Carlo Emanuele tehát kényszerítve látta magát szem előtt őriz­
tetni öt a Rivoli palotában, elkülönítve nejétől, ki ösztönzője volt
időtlen nagyravágyásának. Azonban mihelyt veszély nélkül te ­
hette, visszaadta neki nejét és moncalierii palotáját, hol önmegadó-
lag végezte életét (1732 oktob. 30.)
III. K ároly Ernáiméi.
III. Károly Emanuel, ki mindeddig távol tartatott az ügyek­
től s csekély nevelésben részesült, több uralkodói tehetséget tanú­
sított mint a mennyit vártak tőle, s okos körültekintő lassúsággal
mozdította elő az ország jólétét, segittetve Ormea marcbese, Pie-
mont Richelieujének bölcs tanácsai által. Láttuk, miként használta
fel a háborúkat, úgy hogy a wormsi szerződés által (1743) a
milánói terület nagy részét biztosította magának; a piacenzaiért,
mellyre igényeket tartott, ama terület bevételeit megütő évi jö v e­
delemmel, vagyis háromszáz huszonnyolcz ezer lírával elégittetett
ki. Remekműnek tartatott az általa 1770-ben közzétett C o d e x
c a r o l i n u s , mellyben ő a Vittorioét elevenítette fel, új törvé­
nyekkel, hogy megszilárditba annak eredményeit, s megparancsolta
kihirdetését, hogy „az összes tartományok, városok és községek él­
vezzék az egyöntetű törvényhozás jótétem ényét.“ Mindazáltal el­
rendelte, hogy ahol a codex nem mutatkoznék elégségesnek, ott a
hiányokat a helyi szabály-rendeletek, ezek nem létében a senatus
döntése, s végre a közjog pótolnák; minélfogva ismét csak a régi
bonyolultság állott elő. Az ország védelmére Exilles, Demonte,
Fenestrelle erődöket em eltette; javított a hadseregen; Denina
O l a s z o r s z á g f o r r a d a l m a i czimü munkáját, mellyet a cen­
sura kárhoztatott, ö maga nézte át és kinyom atta; s annak, ki
említett szerzőt újításról vádolta, azt adta válaszul: „Jobb szere­
tem a modern szellemeket, mint a régi pedánsokat.“ Ugyanő mon­
dotta: „Nem ismerek jobb tan-módszert egy államra nézve, mint
jó mestereket szemelni ki, s hagyni őket, hogy saját modoruk
szerint tanítsanak" >).

*) Róbert!, L evél egy j r ia v li tanárhoz. 1777.

38 *
 — 596 -

Giambattista Bogino gróf, akkoriban diplomatából állam-mi-

nisterré neveztetvén, jobb útra terelte a közigazgatást; gondja
volt rá, hogy bevégeztessék a telekkönyv; reformokat léptetett
életbe a pénz körül, a többi olasz fejedelmekkel is egyességet
igyekezvén létre hozni, annak a félszigeten egyformává tétele vé­
gett; életet iparkodott önteni az addig elhanyagolt tanulmányok­
ba; Savoyát felszabadította a holtkezek és hűbéri kötelékek alól.
Sardinia, királysággá emeltetvén, megszűnt azon tartományok
közé soroztatni, mellyeket a diplomaczia sulyegyenlitökül szokott
használni a mérlegen; s elidegenithetlen tulajdonná lévén, nagyobb
fontosságra tett szert a kicsiny Savoyával egyesítve, mintsem a
nagy kiterjedésű Spanyolországgal kapcsolatban. Bogino felismer­
tette annak értékét, s most már megkisérlették elsimítani lassan­
ként a Spanyolország által meghonosított egyenlőtlenségeket, se­
gély zö-bank okkal bátorítani fel ott a földművelést, kiirtani a rabló
kát, megszüntetni a boszúkat s az aragonok által táplált verseny-
géseket a két párt között, mellyek a szigetet megoazolva tar­
tották ; Bogino gyarmatokkal népesité a z t , főleg Tabarcaból
szállíttatván oda át lakosokat; több tudós által leíratta, térképez-
tette a majdnem ismeretlen földet; Cagliariban és Sassariban
egyetemet alapított (1759), túlsúlyra juttatván az olasz nyelvet a
spanyol fölött; s megkímélte a szigetet az idegen tisztviselőktől.
Azonban a királyság korm áuyát megszállottá az újításoktól való
félelem s a tisztelet fonák előítéletek irá n t; a másutt széttörött
békók itt újból m egerősittettek; Lagrangia, Denina, Berthollet,
Bodoni kénytelenek voltak elhagyni h azájokat; Aliieri ráunt; a
„kétéletü országra, melly franczia kormánynyal és udvarral olasz
erkölcsöket és hiszemeket párosított,u s hol egyébről sem lehet
beszólni hallani mint a királyról.
T oscana.
A lotharingiai herczegek Toscanát engedelmes szelídséghez
szoktatva, s a hatalom visszaéléseinek kitéve találták. A florencz1
statutum, melly 1415-ben változáson ment keresztül, kipótolta hiá­
nyait a részleges statútumoknak, mellyek száma mintegy ezeröt­
százra rúgott; s összegyüjtvén, a mi jó t a régi tapasztalás felmuta­
tott, megfékezte a hübérséget. De 1. Cosmo, hogy pénzt, támaszt
szerezzen és magához vo nzza az idegeneket, hübéreket osztoga­
tott ; és sok uralom keletkezett, részint császáriak, részint nagy-
herczegiek. Amaz időben még negyvenhét hübér létezett, mellyek
tulhatalmas urai daczoltak a törvénynyel. A császárok a Bourbon
 — 597

családot a Santa Maria hegy hiibéruralmával ruházták fel, melly al­

pesi vidék a pápai határon fekszik, s igen alkalmas menhely
volt gonosztevőknek és rablóknak, kiket a marchesek hatalmasko­
dásuk eszközeiül használtak fel. Az ág, melly ott lakott, igen sze­
gény, a másik pedig, melly Cortonában telepedett meg, igen gaz­
dag, s azért irigység tárgya volt amannak szemében. A szegény
ágat tiz testvér képezte, kik egyformán heves, erőszakos jellemüek
voltak, különösen pedig Raimondo, a hitehagyott szerzetes és le­
dér ember. Egyikök, tjciambattista, párbajra hivta ki a cortonai
Anton Maria marcheset, s bármennyire intette őt a kormányzó­
ság, rablásra adta magát, és réme lett szomszédainak. Foglyul
esvén és Cortonában börtönre vettetvén, testvérei rohamjelt ad­
nak, s Raimondo száznál több csatlóssal indul útnak, hogy öt k i­
szabadítsa: s csak csapatokat küldve lehetett megnyugtatni a ré­
mületbe esett szomszéd városokat. Ekkor a Bourbonok pápai te­
rületre m enekültek: s Raimondo és egy másik testvér később gyil­
kosságok miatt gályára ítéltettek; a többiek egy ferenczi kolos­
torba véve magukat időről időre rabló-kitöréseket intéznek onnan
Megtámadván a sienai területen Pián Castagnajo kastélyt, erővel
verettek vissza, de sok kioltott élet árán. Miért ia a kormány
rendeleteket tett közzé ellenök (1754), mellyek az akkori törvény­
hozás vad szellemét lehelik, s jutalm at igért annak, ki a rablók
valamellyikét m eggyilkolná, s pert kezdett, melly hátráltatva a ki­
váltságok által, évek hosszú során át húzódott, s illy módon még
azok sem szolgáltak ijesztő például, kiket a büntetés utóiért ’).
A nagyherczegi törvények, gyakran bölcsek, szerkezetűkben
nem ritkán dagályosak és nehezen érthetők v alán ak , s nem tö­
röltetvén el az előbbiek, az eredmény rendezhetlen zűrzavar lett,
mi igen kedvezett a gazoknak. A büntetések gyakran kegyetle­
nek és aránytalanok valának; 8 I. Cosmo vérengző rendeletei a
lázadók ellen m egíartották érvényöket2). Miként mindenütt, úgy
itt is igen bonyolútt pénzügyi rendszer uralkodott: nem külön-
böztettetett meg eléggé a közvagyon a Mediciek nemesi birtoká­
tól ; 8 III. Cosmo megkisérlette saját magán-vagyonává tenni az
állam összes ingatlan városi és mezei ja v a it3), mint szintén a szer­
zeményeket is, akár a földek javításából, akár elkobzások- vagy

>) Zobi, Storia civile della Toscana. II. k. 4. fej.

J) Lásd GallUZZi, Storia dél Oranducato. — Pjgnottl, Storia della Toscana.
— Poggi, Saggio sül sistema livellare.
3) 1721. decz. 6-ról kelt Motuproprio.
 _ 698 —

pénzbeli büntetésekből, akár örökösödések-, adók, regaliák-ból ered­

tek légyen azok. A közadósság, melly a Mediciek kormányra ju­
tásával nem haladta meg az öt millió ducatót, uralmuk végén ti­
zennégyre emelkedett; roppant teher egy alig kilenczszázezer főből
álló népességre, melly meg volt fosztva régi jövedelmeitől. A ke­
reskedés hanyatlott, mind az általános okoknál íogva, mind azért,
mert az első herezegek folytatták az üzérkedést, világos kárukkal
az alattvalóknak, kik elöl Afrika és a Levante kikötői is el vol­
tak zárva, miután a Szent István-rend a musulmanokkal folytonos
háborúban állónak tekintetett. Ezen és a maltai rend javadalmai,
a holtkezek, a hitbizományok, a legelő, faizás és egyéb szolgal­
mak akadályozták a tu lajd o n t; s még a mocsárok kiszárítására
fordított munkát is haszontalanná tette a jog, mellynél fogva a
gulyák a bevetett földön szabadon legelhettek; sőt némelly helye­
ken három éven keresztül kellett a földet legelőül hagyni, s csak
a negyedikben lehetett azt bevetni. A parasztnak kötelessége volt
tisztán tartani az útak hosszában húzott árkokat, s személyesen
vagy fogataival tenni szolgálatot a község felszólitására. Másutt a
községbelieknek jogukban állott újból bevetni a földeket a tulaj­
donos első gyűjtése után.
A Toscanában székelő nuncíus jogaihoz tartozott Ítélni a
tridenti zsinat által egyházi illetékességüekül nyilvánított ügyekben .
fogadni a püspökök fölebbezéseit, eltiltani a lezárolásokat s meg­
engedni a teljes visszahelyezést ; jegyzőket, tudorokat avatni fel a
theologiában, az egyházi és polgári jogban, a gyógyászatban, a
m űvészetekben; megszüntetni a születés vagy testi hiányból szár­
mazó szabálytalanságokat a felszentelendőknél; fölmentéseket adnj
a jav a d a lm a ik n a k , s a titkos vétkektől és fentartott esetektől;
átváltoztatni a fogadalmakat, elengedni az esküt, hogy az esküttevő
visszakapja cselekvési szabadságát; törvényesíteni a házasságon
kivül szülötteket, és magszüntetni egyéb szabálytalanságokat, ki-
kivéve a gyilkosságból és felségsértésből eredetieket; bárom tisz­
tes nő kíséretében évenként négyszer meglátogatni a női kolostoro­
k a t; nyilvánvaló hasznosság tekintetéből elidegeníteni és egyenezni
az egyházi javakat, birtokba venni a megüresedett javadalmakat,
hét évi búcsúkat engedélyezni, és fölmentéseket adni az étel-tilal­
mak alól.
Azonkívül a hitnyomozó-törvényszék is működésben volt ott.
Bizonyos Cimiro szerzetes, Nápolyból, az inquisitio irodaigazgatója
Sienában, elfogatott és megveretett egy férjet, ki, miként beszél-
 593 —

ték, akadályozta öt bizonyos fondorlatban: du a törvényszéki k a ­

pitány börtönbe záratta, honnan menekülvén, bűntársai elítéltet­
tek, s határozatba ment nem alkalmazni többé az inquisitionál ide­
geneket. Ez esemény beszéd és birálgatás tárgyává tette az in-
quisitiót ; s még inkább rá fordult arra a figyelem, midőn megfész­
kelvén ott magukat a szabadköm ivesek, kiknek száma, állitólag-
edupán Flórenczbon harminczezerre ment, a Szent-Officium elfo­
gatott néhányat, s a többek között Tommaso Crudelit, kinek ér­
tekezései az akkoriban szokottnál több tűz, s versei az eszmék
nagyobb bősége által keltettek figyelmet. Az angol Stosch-sal tar­
tott vallásos összejövetelekről is /ádoltatván, titkos perbe fogatott,
melly hosszúra nyúlt, mert Rómába kellett küldözni a p eriratokat;
végre a kormány kivévén öt az egyházi fogságból, saját börtönébe
helyezte át; aztán egész életére saját lakába száműzetett Poppiba,
az evangéliumra tett esküvel kellvén neki megígérnie, mikép ha­
vonként egyszer el fogja mondani a bűnbánati zsoltárokat *), melly
eljárás igen különösnek tűnt fel Voltaire kortársainak szemeiben.
1. Leopold.
Már lotharingiai Ferencz megkezdette irtani a visszaéléseket,
széttörni a békókat, felszabadítani a tulajdont, lerontani a hűbéri­
ség maradványait, magához ragadván a törvényhozó és bírói ha­
talmat, a katona-szedést s a többi k irály i jogokat; elfogadta a
Gergely-féle naptárt, kiküszöbölvén a pisai korszámítást 2), s újra
szervezte a közigazgatást. Péter Leopold mellé Mária Terézia
Bottá Adorno marcheset adta gyámul (1765), nagy megsértésével

*) Lásd Anton Franoesco Pagant, Storia deli’ Inquisizione di Toscana. Fló-

reuez. 1783. Amaz időkben nagy feltűnést okozhatott Crudeli meséje az ember­
ről, ki egy nyúl ellen, molly kertjét pusztította., a királyt hivta segélyül ; s a k i­
rály egy egész hadsereggel jelen t meg, m elly elsüllyesztette a kertet és házat
s még a sövényt is lerontotta. ’
E in mén d’un’ora fer si gravi danni,
Che le lepri d’ un regno insieme unité
Non avrebbero al certo
Cosi gran guasto mai fatto in ceu t’ anni.
Popoli, se tra voi sorge una lite,
Non cbiam ate in ajuto un re possente ;
State all’ erta, avvertite
Ch’ei non s’impogni nelle voatre guerre,
E ch’ei non entri nelle vostre terre.
2) Történt 1750-ben. A ném etországi p ro testá n so k 1700-ban, A n g lia 1761-
ben fogadták azt el.
 - 600

a közvéleménynek, melly a bevonulás ünnepélyességei közepett a

marchesére szórt átkokban nyilvánult ;ki aztán a szegény Toscana
terhe're utalványozott nyolczvannégy ezer lira évdijjal császári he­
lyettessé neveztetett ki Paviába. Leopold nem birt valami fényes
tehetségekkel, de volt benne jó akarat s meg tudta választani a
tanácsosokat, kik között leginkább kitűntek Angelo Tavanti, a jó
pénzügyér, Francesco Gianni, Giulio Rucellaj, Pompeo Neri. Újí­
tásokra határozva magát, úgy vélte, mellőzni lehet ama fitogtatását
a kegyetlenség és erőszakoskodásnak, melly a rendezett kormányok
nélkülözhetlen kellékeül tekintetett, s hogy a népek jólétére s a fe­
jedelmek biztonságára nem szükségesek olly nagy számmal a ka­
tonák, rendörök, börtönök, a szabadság akadályai: s a múlt szá­
zad reformjai közül körülbelül övéi az egyedüliek, mellyek fen-
tartották magukat, mert ama nép természetére, s a haladás szűk
B égérzetére alap ittattak, melly minden müveit nemzetben megvan.
A régi köztársaság, melly kiváltságokkal és külön törvény­
kezéssel biró apró államocskák egymásra következő kapcsolása
útján keletkezett, igen hibás szervezetű polgári törvénykezést s
egyes helyek és tartományok szerint változó törvényeket hagyott
hátra. A Mediciek folytonos törekvése vala : magukhoz ragadni a
souverainséget megillető közvetlen és közvetett hatalmakat, egyed­
uralmiakkal helyettesíteni a régi demokrata erkölcsöket, családi
vagyonná változtatni át az államot. A legfőbb magistratus, melly
az uralom előjogaival vala felruházva, polgári törvényszékké szál­
líttatott alá ; a negyvennyolca nemesből álló senatus nem bírt jog­
hatósággal ; a kétszáz plebejus családfő által képezett tanács csak
névleg létezett még, az államügyészség és consulta ragadván attól
magukhoz az ügyeket. A mű-egyetemek saját statútumokkal és
törvényszékekkel b irta k ; úgy hogy Florenczben harmincz törvény­
szék volt a legfőbb magistratuson kivül. A hivatalok legnagyobb
részt családi örökséget képeztek. A népválasztástól függő tisztvi­
selői állások, hogy kikerültessenek a zavarok, sors utján adoraá-
nyoztattak ; de illy módon képtelenek nyerték el azokat, s követ­
kezéskép segédeket kellett oldaluk mellé rendelni ; s egyiket is
másikat is az állam fizette. Továbbá a florenczieknek előnyük vala
a vidék és tartományok fölött, s a sienai terület hódított föld gya­
nánt tekintetett.
Leopold egyöntetűséget hozott a törvényekbe; kiküszöbölte
a fölösleges tisztségeket; feloszlatta a kétszázak tanácsát; meg­
szüntette a művészetek törvényszékeit, a kereskedelmi kamrát ál-
 — 601 —

Htván helyűkbe; eltörölte az úri jogok vagy magán-intézeti ügyek

érdekében fennállott kiváltságos törvényszékeket. Kevésbitvén és
megválogatván a bírákat, új törvénykezési szabályzatot tett közzé,
s GHuseppe Vernaecinii, aztán Miebele Griannit bízta meg egy tör­
vénykönyv készítésével, melly mii később Lampredi által folytattat-
ván, a Forradalom következtében félbenszakadt. Belátván, mikép
a vétségek nem a szigorúság, hanem a mérsékelt, de g y o i’3 és
biztos büntetések, s az éber felügyelet által akadályoztatnak, a
halálbüntetést kényszer-m unkákkal helyettesítette ; minden men­
tességet vagy személyes kiváltságot vagy menekvés-jogot eltörölt,
s egyszersmind megszüntette a kínzást, a kobzást, a felség-árulási
pereket, a vétkesek esketését, a titkos feladásokat, a szülők elle­
ni vádaskodást, a k a m a r a - p ö r ö k e t, mellyekben a vádlottnak
nem engedtetett meg a védelem , a tisztviselők tanúskodását, a
makacsság fejében való elitéltetést; akarta, hogy a pénzbírságok
alapúi tétessenek le, inellyböl kárpótlást nyerjen, ki igazságtala-
núl börtönt szenvedett. — Illy szép példákat adott I-sö Ferencz
atyja!
A Medieiek megsemmisítették a szabadságot, de nem szüntet
ték meg annak káros kinövéseit, s nem, egyebek között, a vámo­
kat, mellyek elkülönözték egymástól a városokat, vidékeket, hol
részleges szabályrendeletek, az iparra halált hozó vámokat és óv­
intézkedéseket léptettek életbe. Leopold egyetlen vámot állapit
meg az egész nagyherczegségre (1781), minden árúnak szabad
ki és bemenetet és forgalmat en g ed ; szabadnak nyílvánítja a se­
lyem-kivitelt, az árat, a kereseskedést mindennemű jav a k k a l: egyet­
len vámjegyzéket léptet életbe, új útakat, csatornákat, kórodákat
építtet; bátorítja a kézmügyárak alapítóit; elhárítja az-akadályo­
kat, meilyeket a művészetek és mesterségek anyakönyvei gördi-
tettek az iparűzés e lé ; megszünteti a parasztokra nehezedett sze­
mély-szolgalmakat, a kizárólagos jo g o k a t, a mentességeket, a hit-
bizományokat; felszabadítja a birtokokat a közlegelészeti szolga­
lom alól, melly akadályozta azoknak sövényekkel bekeritését; el­
adatja a községi ja v a k a t; a községek ügyeinek kezelését ollya-
nokra bizza, kiknek érdekökben áll azok jóléte, vagyis magokra
a tulajdonosokra, kik függetlenek a korm ánytól; a leánykák ré­
szére is neveldéket, a szegényeknek m enházakat, a művészetek­
nek akadém iákat nyittat; a temetkezés sirkertekben történjék; az
idegen, ki vagyonnal bír Toscanában, ennek polgárául tekintessék.
Az egyöntetű törvényhozás a jogok és birtokok méltányosabb fel­
 — 602 —

osztását vonja maga után ; a földművelés új lendületet kap ; Xi-

menes, Fabroui, Fantoni a mocsárok kiszárításával foglalkoznak ;
melly törekvés a sienai területen meghiúsult ug y an , de jól ütött
ki a niévolei és cbianai völgyekre s Pietrasanta környékére nézve,
hová segélyzésekkel és csekély örökbérért adott földekkel telepe­
ket édesgettek.
Leopold megszüntette az adó-bérleteket, mellyek keveset jö-
delmeztek a kincstárnak, s a mellett súlyosan nehezedtek a népre;
lemondott némelly sérelmes egyedárúságokról, s elengedte a köte­
lezettséget, mellynél fogva minden család bizonyos meghatározott
só-mennyiséget tartozott vásárolni; felszabadította a dohányterme­
lést, a pálinka-mérést, a vas-öntödéket. Gazdaságosabb rendszert
hozván az adószedésbe, nem csak kipótolta a hiányokat, mellyek
ama jövedelmi források elmaradásából keletkeztek, hanem azonfe­
lül évi 1,237,969 lírával növelte a b e v é te lt, s harminczhét év
alatt nyolczvanhét és fél millióról huszonnégyre szállította alá a
közadósságot, saját vagyonát és neje hozományát fordítván azok
törlesztésére. Harmincz milliót költött sajátjából javításokra, a
ötöt hagyott a kincstárban utódának, miután szépítette volna a
várost és a császári nyaralókat. Hogy Toscana békében legyen, s
annak képét nyújtsa, megszüntette a hadi tengerészetet, s követ­
kezéskép a szent-István lovagrendet is eltörölte; s az akkori idők­
höz mérve eléggé szabadelvű alkotmányt tervezett, melly 1772-
ben kisérletképeu csak néhány községben alkalm aztatott, 74-ben
az egész flórenczi területen, aztán 76- és 77-ben az egész állam­
ban életbe lett léptetve, a nemesek nagy elégületlenségére J).

1) Péter Leopold kormányát illetőleg igen érdekesek a jegyzetek , m

lyek De Potter Vie de Bicci (2-ik kiad. Brüssel 1826) ezim ü mnnkájához van­
nak m ellékelve. Az életrajz inkább tudós értekezés, kevés itészettel s még ke­
vesebb megfontolással. Ugyanott közzé tette nem Leopold alkotmányát, hanem
a 99-ben Genuába m enekült F rancesco Gianni senatoraak egy em lékiratát, melly
1805-ben készült. D icsbeszéd az Leopoldra, finom érzékkel irva. Vázolja a nagy-
herczeg egymásra kővetkező szabályzatait, mint előkészítőket az alkotm ányra;
azon elvből indulva ki, miszerint kell, hogy az alkotmány, ha czéljának, igaz­
gatni a tárcáit em bereket, meg akar felelni, ne legyen az újítók akaratának ön­
kényes ténye, hanem az all.otm ányoztatni szándékolt nem zet összes külső és
term észeti sajátságain alapuljon, s összhangban álljon jellem ével. S Leopold va­
lam ennyi újításának czélja éppen a kormány szervezése vala, olly módon, hogy
a nemzet képessé váljék egy alap-törvény elfogadására, m elly ment legyen a
régi törvényhozás fogyatkozásaitól, s m egtísztittassék az addigi k özigazgatás h i­
báitól, tnelly sona sem h a llg a tta ki a népet, soha nem módosította a polgárok
 — 603 —

Meg lóvén győződve, tnikép a nép bizalmának a kormány irá­

nyában megszerzésére legjobb mód megismertetni a polgárokkal a
lassanként szükségesekké váló rendszabályok indokait, s leplezés
nélkül értesíteni őket a közjövudelmek hováforditásáról, mert a
titkolózás bizalmatlanságot szül, s rósz értelmezésre szolgáltat al­
kalmat a fejedelem és az ö ügynökeinek szándékait illetőleg^
Leopold nyilvánosságra hoz!.a a pénzügyek állapotát, s a közjóiét
forrásai körül történt főbb rendelkezéseket; aztán számot adott mü­
veiről egy könyvben, melly G o v e r n o d e l l a T o s c a n a s o t t o
il r e g n o d i L e o p o l d o I. ezimet viselt ').

óhaja szerint .1 hatalom határozatait, és soha nem adott számot fényeiről, ha

csak nem titokban és a fejedelemnek. Illy dolgok csak akadályokat fogtak volna
gördíteni a gyülekezetek elé, ha jó korán elő nem készíti vala azokat.
Aztán voltak ott községi gyülekezetek, mellyek feladata vala elfogadni a
lakosok kérvényeit, m egvitatni azokat, s a tartományi gyülekezetek elé juttatni
az erre érdemesekül kiszem elteket. A tartományi gyülekezetekben követek vá­
lasztattak, kik m egjelenvén az o rszággyű lésen , előadnák ott a községek és a
tartomány óhajait : illy módon akarták a trón elé juttatni az ország szüksé­
geit. A nagyherczeg és a nemzet közösen hozták a törvényt; a nagyherczeg
végrehajtotta azt ; a kérvényezési jog mindenkinek meg volt engedve. Annyi v i­
tatás ann yi gyülekezetben m egism ertette a néppel a helyi és közérdekeket és
a törvényeket; m elly dolgok addig mindmegannyi titkok valának.
Politikájának alapja vala teljes sem legességet őrizni meg, vízen úgy mint
szárazon, minden, még a berber nem zetek irányában i s ; nem kötni véd- és dacz-
szövetségeket, nem fogadni el v é d e lm e t; nem em elni erődöket, a létezőkben
nem tartani tü z é r sé g e t; teljes szabadságot engedni a kereskedelem nek, megszorí­
tások nélkül, az ideigleneseket sem v éve k i ; nem növelni a területet, és nem
cserélni ki annak sem m iféle részét. K icsiny és tisztán nem zeti legyen a hadse­
reg ; az állam semm iféle segély-adományozásra nem leend kényszerítve a civil­
listán fe lü l; az uralkodó család herczegei nem nyerendnek királyi kegyuraságtól
függő egyházi javadalm akat, s nem fognak viseln i az államban polgári vagy ka­
tonai hivatalokat. Az alkotm ány által előirt módon a nagyherczeg nevezte a
polgári, katonai és törvényszéki tisztviselőket, mint szintén a püspököket is. T e ­
hát midőn azt tartották : A király minden, a nemzet semmi, ez osztrák herczeg a
nemzet jogait hirdette, s a népbe a polgári szent szabadság érzelm eit öntötte.
Szóval, ez alkotm ány a kérelm ezésnek igen kiterjesztett jogán alapúit;
azon föltevéssel, hogy a fejedelem mindig eleget fog tenni a nép szükségeinek,
mihelyt tudomására jutnak azok.
■) A pisai egyetem re, m ellyet már előbb Cerati, Tanucci, Grandi, Mar-
chetti . . . ékesítettek, V anuuccbi, P ellegrini, Guadagni dicsfényt árasztottak; a
meseiró Pignotti, a történész Galluzzi, P agnini a fordító, Fantastici a költőnö,
a horacianus Fautoni, a petrarcaszerü Salomon Fiorentino, az erőteljes gúnyiró
D ’ E lei a kis állam virágzó állapotának tanúi; Neri-Badia, Bizarriui, Meoli,
Neri, Rucellaj . . . helyes jo g i és gazdászati elveket sugalltak az ujitó
fejedelem nek.
 — 604

De mivel mindent ö tett, a nép nem értett a dolgokhoz s

nem törődött azokkal, és mindinkább elhanyagoltatok a közügy
tanulmányozása, miután kizárólag a nagyhorczeg intézte azt. 0
tehát akadály nélkül építhetett és ronthatott, sérthette az érdeke­
ket és véleményeket, lehetett bölcsész kényúr. Fejébe vévén át­
alakítani az erkölcsöket és eszméket, még a gazdagok fényűzé­
sének s a nők szerzetbe öltözködésével járó költekezéseknek is hatá­
rokat szabott; az udvaronczok hizelgSsei s a túlságos dicséretek
által elhagyta magát k a p a tn i; s amint elvesztette a derék embe­
reket, kiket kezdetben körébe vont, nem tudott többé újakat kiszemel­
ni. S végre Pompeo Neri is elégületlen lett, ki bár maga is újitó
volt, Leopold rohamosságával szemben lassúnak látszott. „A jó
hiszem — irja ő — ollyan mint a pénz, mellyet ha az uralkodó
meghamÍ3Ít, ö maga érzi ez eljárásnak legveszélyesebb, legkiha-
tóbb és legtartósabb eredm ényeit; ugyan ez áll a közbizalomra
nézve, melly ha kijátszatik, legelsőben is a fejedelem érzi balkö­
vetkezményeit a bizalmatlanságnak, mellyre okot ád. Minélfogva a
souverain minden uralomban, a souverainség lényegéből folyólag,
az állam első becsületes embere és mindig annak kell lennie11 ').
Leopold ahelyett kétszínűségével elerkölcstelenitette a hatal­
m at; s míg nyíltan az aláírást nélkülöző vádak figyelembe nem véte­
lét rendelte el, a törvényszékeknek parancsúl adta továbbra is elfo­
gadni a névtelen följelentéseket; mig a törvény tiltotta a gazdá-
szati és kincstári pöröket, ö titkos utasításban felhatalmazást adott
az o k ra ; az ártatlanoknak bizonyult vádlottak részére kárpótlást
határozott, mi azonban soha sem tö rté n t2). Felszabadítván az erdő­
ket, oka volt az Apennin hegyhátak megmeztelenittetésének. A
jó kormány elnöke gyűlöletes volt, de nem birt tekintélylyel. A
poroszlók és főnökük ellenébe egy rendőr-felügyelőség állíttatott,
de egyik a másikat csak akadályozta; a felügyelő Chelotti azon­
ban, elég aljas lévén táplálni Leopoldban a nemtelen viszketegsé-
get, mellynélfogva igen szerette kémlelni mások tényeit s hallani
a sugdosásokat és árulkodásokat^), megtalálta szivéhez a kulcsot
inkább mint bármelly miniszter, s annyira visszaélt befolyásával,
hogy annak következtében valóságos lázadás ütött ki Flórenczben
(1774. máj. 9.), s a gránátosok le akarták gyilkolni a poroszlókat;

l) Decisioni di Giovanni Bonavenlura Neri-Badia, II. k. 466. lap.

*) Zobi, Storia civile della Toscana, II. k. 437. lap.
5) Valam ellyik évben csupán a kémekre fo rd íto tt költség 73,000 scudót tett.
 — 605 —

a nagyherczeg sok vér ontásával fojtotta el a mozgalmat, s főleg

a katonák ellen járt el szigorúan, mi által a még meglévő cse­
kély katonai szervezetet is m egbontotta; aztán az egész helyőrsé­
get feloszlatta (1780), polgári csapatokra bizván a védelmet és rend
fentartását. Illy módon kettévágta a kormány idegeit.
Nem kevésbbé veszélyes szirt volt ránézve mértéktelen be­
avatkozása a vallási ügyekbe. A század szellemétől bofolyásolva
ugyanis a kormányok függetlenségre törekedtek; s a fejedelmek,
nem látván be, mikép a vallást nem rabszolgálóúl vagy ellen­
ségül, hanem szabad ségélytársúl szükséges birni, s az érzel­
mek és szokások erejének eléje tévén az elméleti okoskodá­
sokat, el akarták különíteni az egyházat a nemzettől, s lábbal tapod­
tatni ez által a szent tekintélyt, hogy aztán maga a nemzet annál
könnyebben eltapodtathassék a világi hatalom által. Czélúl tűz­
ték tehát függetleníteni magukat ama gyámhatalomtól, mellynek
védszárnyai alatt növekedtek a középkorban; megsemmisíteni a
kiváltságokat, mellyeket az alattvalók ellene szegezhettek volna
az egyetlen akaratnak, s az egyházi ügyekre is kiterjeszteni a
világi hatalmat. A pápák döntő határozatainak helyébe a diplo­
matákéi állíttattak; az utrechti szerződő felek meg sem kérdezve
a szentszéket, rendelkeztek annak hübéreiröl; s Ausztria illy módon
megszerezte az Alpeseken innen magának ama túlhatalmat, mellyet
előbb a papaság élvezett. A fejedelmek ezen függetlenségi törek­
vésével kellett most a pápáknak szembe szállaniok.
P á p a i á lla m , XI. K elem en.
XI. Kelemen (1700) a pápai székre igen méltó s egyike vala
azon elsőknek, kik a keleti tanulmányokat pártolásukba vették.
A jansenismusra s a chinai hitküldérségre vonatkozó bulláit már
másutt jeleztük.
Midőn a törökök Corfut fenyették, ő megkisérlette újból föl­
éleszteni a keresztes háborúk szellemét, az egész olaszországi pap­
ságra adót vetett, Velenczébe pénzt küldött, melly az apostoli k a ­
marából s a bibornokoktól került ki, Portugália és Spanyolország
királyait, a nagyherczeget, a genuai köztársaságot Velencze támo­
gatására sarkalta. S úgy vélekedett, hogy a császárnak, mint
Magyarország királyának különösen érdekében kell állama vissza­
szorítani a törö k ö k et; de a császárt habozóvá tette a félelem, ne­
hogy Spanyolország huzzon a háborúból hasznot. Kelemen tehát
úgy érzett, miként az egykori pápák ; s midőn a spanyolok betör­
tek Sardiniába, annyira megharagudott Alberonira, hogy megta
 - 606 —

gadta tőle a beiktatást Sevilla érseki székébe, és szakított V.

Fülöppel. Igazat adván Lipari püspökének, ki bizonyos jövedel­
mekre tartott jogigényt és követelte azokat, Sicilia öt egyházme­
gyéjét kiközösítette; de savoyai Vittorio Amedeo, ki akkoriban a
sziget királya vala, a siciliai monarchia kiváltságánál fogva betil­
totta az engedelmeskedést. Sajnálatraméltó villongásoknak lett
ez kutforrása a szegény szigetre nézve, melly meg volt fosztva a
vallás szent vigaszaitól, mialatt Vittorio kegyetlenül büntette azo­
kat, kik figyelembe vették az egyházi tilalm at; k ét fegyveres
párt állott egymással szem közt; mintegy háromezer pap, kik tisz­
telettel viseltettek a tilalom iránt, elhagyva a szigetet, a pápához
menekült, ki körübelül hatvanezer scudót költött fentartásukra, s
eltörölte a siciliai monarchia törvényszékét. Vittorio tehát már
viszálkodásban állott a Szentszékkel, midőn Kelemen azon köve­
teléssel lépett fel ellenében, hogy a pápák ősi fenhatóságánál fogva
a szigetek fölött, tőle fogadja el a beiktatást Sardinia birtokába;
s minthogy Vittorio ezt tenni vonakodott, Kelemen nem iktatta
be a püspököket, s a székek liresen maradtak.
X III. Incze. X III. B enedek.
XIII. Incze (Michelangelo Conti) '), ki rövid időre XI. K
lemen utóda lett (1721. mart. 18.), elintézte a siciliai perpatvart,
s VI. Károlyra ruházta át a királyságot, fölmentvén öt a tilalom­
tól: nem egyesíteni azzal a császári koronát. Utódja (1724. mart.
7.), a szent életű X III. Benedek (Pier Francesco Orsini) megálla-
pitotta, mikép az egyházi ügyek ott, kivéve a nagyobbakat, első
biróságilag az ordinariusok, második fokban az érsekek, legfőbb
itéletileg az egyházi biró által intéztessenek, kit a pápa nevében
a király nevezzen ; minélfogva a siciliai monarchia tényleg vissza­
állíttatott. VI. Károly viszont Comachiót engedte át, mellyet erősza­
kosan ragadott magához, anélkül azonban, hogy bármilly uj jogot
ismert volna el a pápai szék részére.
Midőn V. Félix lemondott a baseli zsinat által reáruházott
pápai méltóságról, V. Miklós kötelezte magát nem rendelkezni sem­
miféle javadalomról a savoyai herczeg államaiban. Sok egyenet­
lenség keletkezett innen, mig végre Benedek a sardiniai zűrzavar­
nak is véget vetett, elismervén ama sziget királyául Vittorio Ame-
deót (1727), kegyúri joggal a királyi egyházak fölött, s felhatal-

1) A C onti család m ár h é t p á p át adott, X I., X II. és XX. Já n o st, VI

V III., IX . és X B enedeket.
 — 607 —

mazottsággal ajánlani az érseki, püspöki, apáti méltóságokra. Vittorio

viszont megígérte, mikép az üresedésbe jövő javadalmak jövedel­
meivel az Egyház javára fog élni; s t ü r e l e m u t j á n kinyerte,
hogy a római bullák a király áltaPláttomoztassanak.
B enedek, mint dominikánus hozzá lévén szokva az engedel­
mességhez, belenyugodott a tiara viselésébe, és sohasem tett le a
kolostori szokásokról; nem tartott testőröket, nem űzött semmi
fényt; szobája szerzetesi egyszerűséggel volt berendezve; gyakran
ebédelt szerzetes társaival a Minerva kolostorban minden különb­
ség nélkül az étkekben, s megcsókolta az elüljáró atya k e z é t;
nem tűrte, hogy a papok térdet hajtsanak előtte; püspöki és lelké-
szi működéseket végzett, látogatta a templomokat és kórházakat; a
szegények javára forditotta az úri és állam-jövedelmeket, s kész
lett volna eladni palotáit és önmagát is. Unokáira semmiféle
hatalmat nem bízott, hanem szerencsétlenségre Coscia bibornok ál­
tal hagyta magát befolyásoltatni, ki sok botlást elkövettetett vele.
Elnyomta a genuai sorsjátékot, és sok terhes adót m egszüntetett;
de megrongálta az állam pénzügyeit, nem ismervén a pénz becsét.
A szentek sorába iktatta VII. Gergelyt, megparancsolván officiuma
m ondását; minek a bécsi és több más udvar erővel ellene sze­
gültek.
X II. K e l e m e n .
A halála után összeült igen zivataros conclaveban (1730
febr. 20) a császári s a franczia-spanyol pártok mellett most mu­
tatkozott első izben a savoyai, és szaporodtak a kizárások, mig
végre a florenczi Lorenzo Corsini választatott meg X II. Kelemen
néven. 0 már hetvenkilenczedik évét érte el a nélkül hogy ügy­
ismereteket szerzett volna magának; majdnem v ak , de helyes
észnek és jó akaratnak birtokában, eltökélte magát kibékéltetni a
fejedelmeket, kik Olaszország részei fölött viszálkodtak egymás kö­
zött, s megvédeni a pápai széknek mindenfelől fenyegetett jogait.
Folytatta hasonnevű elődének müvét szépítve a Vaticant, s gaz­
dagítva annak műremek-gyűjteményeit. Alessandro Albani régiség­
gyűjteményét, mellyet hetvenhat ezer scudoért vásárolt meg, a
Capitoliumban helyezte e l ; bőkezűen segélyezte a szegényeket,
főleg amaz iszonyú tűzvész alkalmából, melly 1734 május 6-án
Ripettában ütött ki.
X IV . B enedek.
Utódának megválasztatása (1740 febr. 5) hat havi küzdelembe
került, mert a buzgólkodók ellene Bzegezték m agukat a hatalmak
választottjának, mig végre az nyerte meg a szükséges szavazato­
kat, kire legkevésbbé gondoltak, Prospero Lambertini, ki XIV.
Benedek nevet vett fel. A hatvanöt éves férfiút nem annyira
szigorú erkölcsök, mint inkább jó irodalmi müvei *), egyház jogi
tudománya, s főleg megnyerő kedélye s engedékenysége a kor
eszméi iránt, ajánlották. Hogy a papság hátra ne maradjon az
elöhaladó századtól, Rómában négy akadémiát alapított, a római
és keresztény régiségek, az Egyház és zsinatok története, a kanon-
jog és a szertartások részére; Továbbá egy keresztény muzeumot;
a Vatican részére megvásárolta az Ottobuoni könyvtárat, melly
háromezer háromszáz kéziratot foglalt magában ; a Sapienza colle-
giumban vegy- és mennyiségtani, s a Capitoliumban festészet- 08
szobrászati tanszéket állitott; Boscovich és Cbristophe Maire atyák
által a délkör két fokát mérette fel. Szabályozta a keleti Egyház
jogait, bőkezűen bánva az engedm ényekkel; elnyomta a baboná­
kat, s a szentté avatás körüli eljárást szabályozó okos rendelete­
ket adott k i; alábbszállitotta az ünnepnapok számát; megújította
a párbaj ellen régebben hozott kárhoztató ítéleteket; szervezte az
igazságszolgáltatást Rómában, s e város és a tartományok között
felszabadította a kereskedelmet. A híres minister W alpole fia egy
emléket állitott neki Angliában következő felirattal: „ K e d v e l t
a k a t h o l i k u s o k között, b e c s ü l t a p r o t e s t á n s o k n á l »
pápa a t y a f i p á r t o l á s , fej edel em kegyencz' nélkül,
s daczára a lángésznek és t u d o m á n y n a k , t u d o r
g ő g t ő l m e n t i e n , e r k ö l c s b i r ó k e m é n y s é g n é l k ü l 2)
Mi a pápai jogokat illeti, a viszályok közepeit lépvén trónra
s talán, mint bolognai, kevesebbet adván rájok, hajlandó volt fel­
áldozni azokat a béke kedveért. Kiengesztelődött Spanyolország­
gal, átengedve, ötvenkettő kivételével, a kisebb javadalm ak ado­
mányozási jogát, mi által évi harmincznégy ezer tallérral károsi-

') L am lievtini m u n k áit E m anuele de Azevedo jez su ita a ty a te tte közzé 12

k ö tetb en (Rom a 1747 és köv.) A négy első k ö tet legfontosabb m üvét foglalja
m agában De servorum D ei beatificatione et beatorum Canonizatione, m ellynek czél"
ja szellőztetni a p ro testá n so k m e n d e m o n d áit, s egyszersm ind szem esebbé tenni
a róm ai c u riá t, a sz e n ttéa v a tá s körüli e ljá rá sb a n .
2) A pápa, é rte sítv e e rrő l egy b a rátjá t, h o zzátette : É n ollyan vagyok mint
S z e n t-P é te r hom lokzatának szobrai; távolból nem roszul veszik ki m ag u k a t; de
Isten m ents közelről szem lélni a z o k a t!11 X IV . B enedek fényeiben sok érdeme
an a m a n tu a i V alenti G onzaga bibornok á lla m titk á rn a k .
 — 609 —

totta meg a D a ta riá t' ) ; megbékült Sardinia királyával, örökös

helytartó czimével ruházván azt fel négy vitás hübérségben, azon
föltétel mellett, hogy évenként egy arany kelyhet, ezer tallér érté­
kűt, szolgáltasson a pápai széknek; Portugália királyát a l e g h ű ­
s é g e s e b b f e l s é g (majestas fidelissima) czimmel diszitette fel,
s megerősítette annak egy rendeletét, mellynél fogva megállapitta-
tott, mikép az Inquisitio által elitéit egyének javai a királyi kincs­
tárra szálljanak, s hogy a felebbezések e törvényszéktől ne a pápa,
hanem a király elé vitessenek; s átengedte neki az Összes püspök­
ségek és apátságok adományozási jogát, s felhatalmazta öt adót
szedni a papságtól, hogy háborút folytasson Indiában.
XIII. Kelem en.
A túlsulylyal bíró hatalmak , Orosz, Porosz, Angolország,
eretnekek voltak ; Lengyelországban görög püspökök alkalm aztattak;
Németországban újra fölemelték fejőket a febronianusok és a protes­
táns réa z ; az angolok akadályozták gyarmataikban a hitküldérsé-
geket; magokban a katholikus országokban is hitetlenség kapott
lábra, melly gőgös és szolgai volt egyszersmind. Mindinkább ne­
hézzé vált tehát a pápák helyzete ; mindazáltal Lambertini utóda,

') A jiz e re u e sé tle n engedm ényezési ren d szern ek , m ellyet a róm ai udvar
elfogadott v a g y m ellyre k é n y sz e rítv e volt, szem betűnő p é ld á já t sz o lg á lta tja
Farnese E rz s é b e t telh e te tle n n a g y ra v á g y á sa . 'Nem lévén k ilá tása, hogy h a rm a d ­
szülöttének k o ro n á t szerezhessen, férje á lta l T oledo érseki sz é k ére n e v ez te tte k i )
az első és leg g azd ag ab b jav ad alo m ra S p a n y o lo rsz á g b a n — s a g y e rm e k m ég
csak hét éves volt. X II. K elem en v issz a u ta síto tta a b otrányos bu llák at, m ellyek
Marozia és L e c a p e n e k o rá t látsz o tta k v is s z a id é z n i: de m inden oldalról s ü rg e tte ­
tek ; lev e leit m ind e lfogták és gyíllázatosan fe ln y ito ttá k ; h a sz ta la n u ta lv á n y o ­
zott nagy é v d ijt a g y e rm e k n e k am az é rse k s é g re ; nem é rté k be a haszonnal, a
tisztességet is a k a rtá k , V égre V II. G ergely u tó d a b elenyugodott a dologba, azon
kikötéssel, hogy „m időn a gyerm ek eléri a kano n ik u s k o rt, meg fog erösittetni az
érsekségben, h a b iran d az egyházi tö rv én y ek á lta l m eg k ív á n t kép esség g el.11 E
záradék sérelm esnek lá tsz é k , b kim ondiiatlan z ajt ü tö tte k a m ia tt, úgy h o g y a
pápa m egszüntette a zt , s rá a d á su l m ég bibornokká is kinevezte a g y e rm e k et.
Madrid u jjo n g o tt öröm ében 3 viszonzásul ja v a sla tb a hozta, hogy a biboruokoknak
eminentissimi ezim a d assák illustrissim i helyett. Még ezzel sem elégedve m eg a
spanyol udvar, T oledo érsek ség én ek a sevillaival eg y esítését k ív á n ta ; s daczára
a trid en ti zsinatnak, a p á p a beleegyezett. A toledoi é rsek ség k é t száz e z e r, a
m ásik százezer ta llé rt jö v edelm ezett. A ztán S a rd in ia k irá ly a en gedélyt k é rt a
pápától tiz e d e t szedhetni m inden egyházi jav a d alo m tó l; s X IV . B enedek pápa
beleegyezett, élőszóval ajá n lv a neki „ne h a sz n á lja a z t a k e resz tén y fejedelm ek
békéjének h á b o rg a tá s á r a .11 Sok k á p ta la n e llen szeg ü lt; de az Inquisitio b ü n te tte
azokat, k ik m egtám adni m eré sz elték a S z e n t-sz é k engedm ényét, s a k irá ly i fe g y ­
verek engedelm ességre k é n y sz e ríte tté l; a vonftkodókat.
xvii. 39
 Ölő —

a velenczei Carlo Rezzonico (1758 máj. 2.) nem követte öt az

engedékenységben. Buzogva az Egyház örökségének épsége mel­
lett, illetlennek találta, hogy a hatalmak rendelkezzenek Parma és
Piacenza herczegséggel, annak régi hübérével; de illy módon az
össze 3 Bourbon uralkodóházakat maga ellen haragította. A pári­
zsi parlament igazságtalannak, törvénytelennek, a hataltnak tekin­
télyével ellenkezőnek nyilvánította a brevét, mellyet ö e tárgyban
közzé te tt; egy nápolyi hadtest olly mozdulatokat tett, mintha az
egyházi államokba akart volna tö rn i; de ö azt mondá: — „Még
ha volna is erőm ellenállani, tartózkodnám a ttó l, nem akarván;
mint közös atya, háborút folytatni valamelly keresztény fejedelem­
mel, annál kevésbbé k ato lik u so k k al. Remélem, mikép a fejedel­
mek haragjukat nem fogják alattvalóimmal éreztetni, kik ártatla­
nok ez ügyben: ha ellenem van kifogásuk, s ha el akarnak engem
űzni, elődeim példájára inkább a számkivetést választandom, mint­
sem eláruljam a vallás és az Egyház ügyét. “ E méltóságteljes
beszéd nem szeliditette meg a hatalmasokat, s a francziák elfog­
lalták Avignont s Venaissin grófságot, míg a nápolyiak Pontecor-
vót és Beneventót szállották meg (1768). A fölvedert nyulra min­
den eb csahol. Portugália mint felségárulást tiltotta el a pápai
breve kihirdetését vagy kéznél tartását; Veleneze, hogy visszavo­
nassa azt, megszorította az • egyházi joghatóságot. Kelemen két
tűz közé volt szorítva, egyfelől a kötelesség érzete, más részről a
királyok követelései által sarkaltatván, kik azonkívül egyetértve
sürgették a jezsuiták eltöröltetését. Hogy mire ment ki a dolog,
már másutt előadtuk: de uj kellemetlenségek érték öt Parma
felől.
Fülöp, ki ama herezegség urává lett (1748), megszokván a
fényűzést XV. Lajos udvarában, kinek kedvencz leányát Marie-
-Louise-Elisabetet nőül vette, nem igen tu d o tt alkalmazkodni a cse­
kély bevételekhez; miért is Spanyolország király a, azonfelül hogy
kifizette adósságait, kétszázötven ezer lirányi évdijt rendelt neki.
O a pénzügyeket a bayonne-i De Tillot Vilmosra bizta, ki ügyes
s az akkori bölcsészek módjára önzetlen ember volt. A Rómából
meghivott Paciaudi közreműködésével újra szerveztetett az egye­
tem, hol Valdrighi, a hebraizáló Derossi, Veníni atya, Silvani,
Angelo Mazza, Lesueur physikus, Capretta, Amoretti, Uberto Gior-
dani tartottak előadásokat: a zengzetes ékesszólásáért dicsért Turchi
Parm a püspökévé neveltetett, hová a saluzzói Bodoni nyomdász
is meghivatott, ki e nemben a legjelesebbek közé tartozott. A
 - 611

herczeg fia Ferdinand mellé nevelőül a bölcsész Condillac rendel­

tetett, s annak részére írták Miliőt az első E g y e t e m e s t ö r t é ­
nél e m- f o l y a mot , és Mably az ő É r t e k e z é s e i t a t ö r t é ­
n e l e m t a n u l m á n y a f ö l ö t t , mindketten a franczia bölcsészi
iskola hivei. Távol attól, hogy a fejedelmek mindenhatóságának
eszméjét keltették volna a növendékben, szükségesnek tüntették
fel előtte korlátozni azt, s tisztelni a népek jogait, mellyek bajai
—• mondák — azok igazságtalanságából erednek ; de úgy látszik
túlterhelték emlékezetét ahelyett , hogy itélő-tehetségét fej­
lesztették volna k i ; miért is egy nő előre megmondotta, mi­
kép tizedik évére embert, húsz éves korára gyermeket fognak
belőle csinálni.
S F erd in an d , tizennégyéves korában elfoglalván a trónt,
(1765) valóban egészen Tillotra bizta magát, ki úgy gondolkozott
miként Pombal és Aranda, miértis csakhamar összeütközésbe
jött a római udvarral. Azzal kezdették, hogy megtagadták a
pápai széktől az adót, mellyet ez a beiktatásért követelt; akadá­
lyozták a hivek bőkezűségét az egyház irányában; a holtkéz nem
szerezheti meg az ingatlan javak teljes tulajdonjogát; s ha oilyanok
szállanának reá, világiakra kell azokat ruházni vagy egy év alatt
eladni, kivéve a kór- és lelenczházakat; ki szerzetesi fogadalmakat
tett le, úgy tekintessék mint a ki minden birtokról és eshetöleges
örökségről lemondott, csupán élet-járadék élvezése engedtetvén
meg neki; azon ingatlan javak, mellyek az utólsó telekkönyvezés
után jutottak egyháziak kezébe, adót fizessenek. Nagy sérelmet
látott ebben Róma, s még nagyobbat a 67-iki rendeletben, melly
a herczeg alattvalóinak megtiltotta pört idegen, s névszerint ró­
mai törvényszék elé vinni, vagy külföldi hatalomnál egyházi év­
dijakat, adományokat, méltóságokat sürgölni, mellyekhez jogható­
ság vagy előjog volna kötve; a lelkészkedéssel vagy anélkül járó
javadalmak, apátságok, az államban joghatósággal összekötött méltó­
ságok csak honi alattvalóknak, s a herczeg beleegyezésével adat­
hatnak; semmiféle irat, melly Rómából jő, ne legyen érvényes a
herczegi e x e q u a t u r nélkül.
X III. Kelemen vakmerőknek és semmiseknek nyilvánította e
rendelkezéseket (1768) mint a hatalom alapját nélkülözőket; ki-
közösitetteknek, kiknek azokban részök volna; s m i e i n k n e k
( n o s tr 'i) nevezte Parma és Piacenza herezegségeket. Ferdinand
meg nem iitődve tiltakozott, a levéltárból elökerestette az uralmi
függetlenség bizonyítékait; elfogatta, s a pápai állam határaira
39“
 — 612 —

szállíttatta a jeszuitákat, megtiltván nekik még a keresztülutazást is

saját állam án; hamisnak állította a pápai brevét, mert, mondá, le­
hetetlen, hogy az egy olly bölcs pápától kikerülhetett volna; el­
törölte az inquisitiót és több kolostort, a meghagyottakat pedig
szabályozta. A c s a l á d i s z e r z ő d é s b e n szövetkezett Bourbon-
udvarok magukévá tették az ö ügyét. III. Ferencz, Modena lier-
czege, utánozta öt, eltörölvén az egyházi javak mentességét és sok
vallási alapítványt; fegyverkezett, hogy támogassa jogigényeit a
ferrarai herczegségre , de a nagyhatalmak közbevetették ma­
gukat.
X IV . K elem en.
A pápa, kegyetlen kényszerűségében: vagy rendeleteket tenni
közzé, m ellyekre senki sem hallgatott, vagy olly eszközökhöz fo­
lyamodni, mellyeket a közvélemény helytelenített, nyögött a sziv-
beli mély fájdalom a la tt; mig végre meghalt (1769. febr. 2). A
fejedelmek most azon voltak, hogy utódot adjanak neki, nem a
legjobbat, hanem ollyat, ki kész legyen eleget tenni az ö közös
kivánságuknak; s az utód Lorenzo Ganganelli, a szerzetes lett.
Tudós és éleseszü ember, szerencsés iró, bár a L e v e l e k magasz-
talása, mellyek neve alatt forognak, még inkább vastag tudatlanság
mint rágalom 1) ; annak, ki öt a Ferencz-rendbe lépésről le akarta
beszélni, így válaszolt: „H a jám borságról, beszél ön, hol fénylik
az jobban mint Ferencz követői között? ha nagyravágyásról, nem
ez vala-e az ut, mellyen IV. és V. Sixtus a tiarához jutottak ?“
A bölcsész írókról azt mondá: — „Küzdve a kereszténység ellen
annak szükségességét fogják feltüntetni;“ Voltaireról: „Csak azért
ostromolja olly gyakran a vallást, mert ez öt feszélyezi;" Rous-
seauról: „Festő, ki nem igen ért a fők előállításához, s csak a
redőzésben ü g y e s a R e n d s z e r (Systema) írójáról: „Esztelen,

') X IV . K elem en leveleinek szerzője a p á ris i Louis A utó in de Caraccioli

o ra to rian u s pap volt, k i a rró l v a la nevezetes, hogy igen jó l tu d o tt m ásokat utá­
nozni. M agas ra n g ú egyénekkel, p á p á k k a l, táb o rn o k o k k al á llo tt levelezésben, 8
ig en so k m u n k át te tt közzé, m ell .'ek nagyon o lv asta tta k főleg vidéken és a pa­
pok á lta l, ld k a z o k a t beszédeik készítésében is h a sz n á ltá k . D e valam ennyi mü­
ve a la n tab b fokon áll az e m líte tt leveleknél, m iért is ném ellyek a zt h itték , hogy
ö nem te tt egyebet m int k ö z reb o c sá to tta azok k ö v e te lt ered e tie it, m ellyek vilá-
go n m agukon viselik a frs n c z ia szövegből eszközölt fo rd ítás je l e it ; bizonyára
egyetlen levélnek e re d e tije sem ta lá lta to tt fel azok ira ta i között, kikkez állítólag
in té z te ite k . B esz ü n te tte tv é n évdija, m ellyet L en g y elo rszág tó l, s egy másik, mellyet
A u striátó l húzott, igen szegényen h a lt el 1803-ban.
 — 613 —

ki azt hiszi, hogy ha a házból elűzi az urat, saját módja szerint

foghatja azt majd rendezni.11
Úgy beszélték, az által nyerte el a tiarát, hogy hittel Ígérte
a jezsuiták eltörlését; de csakham ar belátva, milly támaszt vesz­
tene bennök a Szentszék, minden módot felhasznált, kieszközlendő a
fejedelmeknél, hogy megelégedjenek a rend reformálásával. E
végből engedékenységgel édesgette őket; nem hirdette ki a szo­
kásos I n c o e n a D o m i n i bullát; hallgatott, midőn akadályoz­
ták a pénzküldést Rómába, vagy a Szent-officium joghatóságát,
vagy a papság vagyonszerzését; a magán levelezés utján igyeke­
zett megbékéltetni a sok czivakodó felet. Áldását küldötte a par-
roai herczegnek s felfüggesztette az intőleveiet, minekfolytán az
infans k ö z v e t í t ő ü l ajánlkozott neki a Bourbon-udvaroknál; de ezek
szilárdul megmaradtak követelésük mellett a jezsuiták eltörlése
iránt. S Kelemen ezen kivánatuknak is eleget t e t t ; s akkor
Francziaország visszaadta neki Avignont, IV. Ferdinand pedig
Benevontót és Pontecorvót. Sardinia királyával megegyezett a
menhelyek eltörlése vagy legalább megszorítása iránt, mert a vét­
kesek (miként^a pápa rendeletében megvallja) olly vakmerőségre
vetemedtek, hogy a templomok előcsarnokaiban és udvaraiban
kunyhókat emeltek, mellyekben magukat meghúzzák s fegyvere­
ket és szabad személyeket rejtsenek el.
Daczára mindennek a fejedelmek megkettöztették eröködé-
seiket, hogy függetlcnitsék magukat Rómától. Bajorország minden
egyházi méltóságból kizárta az idegeneket. Mária Terézia keves­
bítette a vallásos testületeket, s gyám-hatalmat akart gyakorolni
a holtkéz birtokai fölött; az egyháziaktól elvévén a könyv-vizsgá­
latot a kormányra bizta azt *); eltörölte az Inquísitiót, megszün­
tette a szerzetesek börtöneit s a menhelyeket: egy gazdászati ta-
uácsra bizta a vegyes egyházi dolgokat, s egy másikra a szent
helyek és a parochiák reformálását; Lombardia püspökeinek meg­
hagyta, nyomják el az I n c o e n a D o m i n i b u llá t2). Aztán II.

1) A censura M ilánó te rü le té n m indig igon szelíd volt ; úgy hogy ogy-

ném elly tím árok, k ik II. V ittorio A m edeovalN ápolyból P ie m o n tb a k ö ltö z tek , nem
találv án o tt elég vélem ény-szabadságot, m ik é n t m á r e m líte ttü k , a m ilánói állam ba
m entek át, hogy előad áso k at ta rts a n a k és k ö z reb o c sá ssá k k ö nyveiket.
2) A zt á llíto tta, hogy szen t K áro ly v itte a zt be tek e rv én y e s u tak o n s a
k irá ly i exequaiur n é lk ü l; m ire Pozzobonelli, M ilánó érsek e , azon é szrev ételt te tte ,
m iszerint illy a la k iság o t nem szükséges tek in tetb e venni, s nem hihető, hogy
 — 61A —

József tűzzel és rohamosan halmozza az újításokat, hátrányára és

daczára az egyházi hatalom nak; változtat, töröl, újra szervez,
miként láttuk, s theologiai intézetébon kedvez a jansenismusnak').
De mig a francziaországi jansenisták ellenzéket képeztek a kor­
mánynyal szemben, a mieink csúsztak másztak a hatalom előtt;
amazok függetleníteni törekedtek a nemzetet egy hatalomtól, mely-
lyet idegennek neveztek, a mieink el akarták törölni az egyetlen
olasz hatalmat, melly fékezhette volna az idegen uralmat, a tiara
fölé igyekezvén emelni a koronát.
VI P iu s.
Beszéltük már, mikép Ví. Pius, ki igen hosszas conclave után
ült mint XIV. Kelemen utóda a pápai székbe (1775), megütödve
látván a napról napra szaporodó újításokat, személyesen ment
Bécsbe (1782. mart.): veszélyes lépés, melly nem sikerülvén, alább
szállította a tiszteletet Róma iránt. Visszatérvén a pápa, II, Jó­
zsef rendeletet menesztett Lombardia kormányzójához, meghagyván
neki, tartassanak fen intézkedései a kolostorokat és a vallási türel­
met illetőleg; eltiltott minden vitát az U n i g e n i t u s bulla fölött;
a könyvek kormányi censurának, s a római bullák királyi e s e -
q u a t u r-nak vettettek a lá ; királyi felügyelet alá helyeztettek a
papnöveldék, a király nevezte a püspököket, kik hűséget tartoztak
esküdni a fejedelemnek; megtiltatott az alattvalóknak fölmentése­
kért közvetlen Rómába folyamodni. Hogy miként szelidittettek e
rendeletek, már másutt jeleztük.
Velencze is czivódást keaáett a pápával. Miként láttuk, e
köztársaság a vallási dolgokban nagy szabadságot őrzött meg,
mellyet a szerzetes Paolo Sarpi tanácsainak követése által még
inkább növelt, minélfogva a papság ott mindig függésben állott a

szent előde alatto m o s e ljá rá st k ö v e te tt volna, H asonlóan lé p e tt fel Durini,

paviai püspök.
l) E g y m ásik theologiai k érd és is izg a to ttsá g b a n ta rtá a k k o r tá jt Lo
diát. A erem ai G iuseppe G uerrieri az o ltá ri sz e n tsé g e t igen g y a k ra n szolgál­
ta tta k i egyném elly a jta to s nőknek a mise a l a t t ; mi á lta l ez h osszúra nyúlott, s
z a v a rt o k o zo tt a többi papoknak. M eg tiltatv án az n ek i, m akacsul v ita tja , mikép
a híveknek sé rth etlen jog u k van áldozni a m ise a la tt; a püspök á lta l reáparan­
c so lt örökös h a llg a tá s kötelezettség éb ő l nem nagy le lk iis m e re te t csinált, s pártoló­
k a t h a jk á sz o tt és folyam odásokat n y ú jt' ti be: m inélfogva ő ta pápa bussetói kanonokká
te tte , s egy k ö rirato t ( Certiores) b o c sá to tt közre, m ellyben k ijelen té, m ikép a
m ise teljesség éh ez nem szükséges, hogy a hívek is áldozzanak, hanem igenis
d icséretes, ha a többi a jta to s sá g i cselekvények h á b o rg a tá sa n élk ü l teszik azt.
 — 615 —

fejedelemtől; az inquisitio keveset tehetett; de az állam-tisztviselö-

ség végezte annak teendőit, miként például a bresciai Giuseppe
Beecarelli pőrében történt, ki, mint aféle quietista, gályárá Ítélte
tett. Mindazáltal a pápa nem szűnt meg jó akarattal viseltetni
Velencze iránt, sőt minden lehetőt elkövetett, hogy egy keresztes
hadat fegyverezzen fel támogatására a törökök ellen folytatott há­
ború alkalmával, mellyben Velencze egészen elvesztette Moreát.
Mostanában villongásokra az aquilejai patriarchaság kérdése nzol-
gáltatott okot. Ennek joghatósága a velenczei és osztrák Fria-
ulra terjedvén ki, abban történt megállapodás, hogy a patriarcha
felváltva választassék a velenczei dogé s a főherczeg á lta l; később
azonban, akár ügyesség akár elnézés lett légyen oka, e jog csu­
pán Velencze által gyakoroltacott. A jogaira annyira félté­
keny Mária Terézia vissza akarta azt szerezni : s vita tám ad­
ván miatta, a pápára bízatott a kérdés eldöntése. X IV . Bene­
dek kétfelé osztandónak ítélte a patriarchaságot, Udine és Aqui­
leja székhelyekkel (1751). Velencze sértve érezte magát ez ítélet
által, elbocsátotta a nunciust, fenyegette Anconát; s királyok köz­
belépése sem használt, mig végre a velenczei Rezzonico lévén Be­
nedek utódává, elhallgattak a dologgal. De a neheztelés nem szűnt
meg, miért is a köztársaság az akkoriban divatos rendszabályok­
hoz nyúlt, a megyés püspöknek vetvén alá az összes szerzetese­
ket (1768), mi főleg a jezsuitákat sújtotta, kiknek függetlensége
szálka volt az emberek szemében ; meghatározta, hány szerzetes
tartózkodhatik legfelebb egy-egy kolostorban; eltörölte a szerzet­
házakat, m ellyek tizenkét tag befogadására nem voltak elégsége­
sek, szabályozta a zárda-fegyelmet, eltiltotta az érintkezéseket
idegen főnökökkel s a pénz-küldést, R óm ába1); megszorította a

') A velenczei k ö ztársaság egy egyházi b izo ttság á lta l Bzámot a d a to tt m a­

g án ak a pénzről, m elly o nnan év en k én t R óm ába b e v ite te tt. Az eredm ény k ö ­
v etk ező volt -• e gyház-javadalm i é v já rad é k o k fejében a velenczei állam okból éven­
k é n t k iv ite te tt 260,000 fra n k ; k iv ü lr e , fizetendő egyházi n y u g d ija k 72 — 78 ezer
fr; p a tria rc h á k és püspökök kánoni b e ik ta tá sa v é g e tt tíz év a la tt k iad o tt hu-
szonnyolcz b u llá é rt, 5 m illió frank, nem sz ’i m ítva a R óm ába u ta z á s költségeit ;
a p á to k és p rio ro k b e ik ta tá si b u llá ié rt tíz évi időköz a la tt, 50 00 fra n k ; m egada­
to tt n y u g d ijak tárg y á b a n k ib o c sá to tt 110 b u llá é rt 78,800 f r ; p a ro ch ialis egyhá­
zakba b eavató 2 2 5 b u llá é rt 150,000 f r ; k an o n o k sá g o k at á tru h á z ó 127 b u llá é rt
80,00 f r ; százötven e gyszerű jav ad alo m adom ányozása tárg y á b a n k ia d o tt n e g y ­
v enöt b u lláért 1 2 ,6 0 0 fr. 1768-ban R óm ából 1130 le ira t é rk ez ett, búcsú en g ed é­
ly ek , o ltá r-k iv á 'tsá g o k , fölm entvények szontelendök részére, grofsagi oklevelek,
. holtkéz részére való hagyómányozás szabadságát. Továbbá Velen-
cze volt az első kath. hatalom, melly az egyházi javakat adóknak
vetette alá Róma engedélye nélkül: kizárta az In c o e n a Dó­
m i n i bullát, elvette a pápától a kanonokságok és lelkészi java­
dalmak adományozási jogát, de meghagyta nála a püspökségek a­
dományozását; huszonegy éven alól senki föl ne vegye a papi öl­
tönyt, se fogadalmakat ne tegyen le huszonötödik éve előtt; sem­
miféle bulla ne legyen érvényes a kormány felhatalmazása nélkül,
sem bármilly fölmentvény, ha csak a patriarcha által nem adatik.
Kelemennek úgy látszott, hogy a signoria az Egyház jogaiba vág,
s megintette azt ama szelid hangon, mellyet az akkori idők na­
gyon m egkívántak; de a Senatus gőgösen felelt, s magához ragadta
az egyházi ügyeket.
A corsicai forradalom alatt (83. lap.) Pasquale Paolí, ki a
jelzett hanyatlás daczára is érezte a Szent-szék fontosságát, föl­
kérte a pápát, vegye ótalmába ama szigetet, s orvosolja a rendet­
lenségeket, mellyek az Egyházban ott a polgári háború idején láb-
rak a p tak ; X III. Kelemen kikérte a genuai köztársaság beleegye­
zését, s nem nyervén azt meg, egy apostoli látogatót küldött; de
a köztársaság, bár a velenceieknél kevósbbé volt ellensége a
Szent-széknek, fejedelmiségének megsértését látván ez eljárásban,
fregátokat és csapatokat küldött a látogatás akadályozása végett,
s heves giínyiratok ingerelték a szellemeket. Mindamellett azon­
ban hogy hatezer tallér tűzetett ki jutalm ul annak, ki öt átszol­
gáltatná, a látogató kikötött a hivő szigeten, s áldásokat vitt oda,
mellyek erősítik a reményeket, s Paoli, egyetértésben a látogató­
val, sok jót eszközölt a szigeten, mit látva az ottani papság, bá­
torságot merített nagy áldozatokra határozni magát a haza támo­
gatásának érdekében; ez azonban nem akadályozta Paolit, hogy
halállal is büntesse a makacs papokat és szerzeteseket. Ugyanő
a hébereket, sőt a jezsuitákat is befogadta; mi akkoriban bámula­
tos szabadelvüség volt.
fíia u n o n e.
Nápoly, közvetlenebb függésben állváu a római széktől, ér­
dekelve volt alaposabban tanulmányozni annak jogait, minélfogva
az egyházijog ott szabályos tudománytestté szerveztetett. Nicola
Capassi és Gaetano Argenti már határozottan a királyi előjog mel-

sat. m ellyek 44,000 tra n k o t v itte k ki; továbbá 589 h ázasság i fölmentvóny,
m ellyek Ara nincs tudva, de egy m illióra teh e tő .
 617 —

lett nyilatkoztak: s illy felfogást tanúsított az ischitellai Pielro

Giannone is (1676— 1758) S t o r i a c i v i l e dé l R e g n o czimü
munkájában (1724), roellyet ő törvénykezési gondjai közepeit irt
vala meg. -Elvitázhatlan érdeme, hogy nem csak észreveszi, ha
nem vallja is, mikép a történet nem csupán a tényekben áll, s
látja az összefüggést ezek és a jogtudo mány között; miért is fi­
gyelemmel kisérte kifejlésökben a császári, a kánoni, a hűbéri,
a helyhatósági jogot, mint az uj miveltség elemeit. De nélkülöz­
vén a kellő ismereteket s még inkább a művészetet, nehézkes^
pongyola munkát készített, gyakran hibázva az időszámításban b
fontos dolgokat m ellőzve; kiadatlan emlékektől nem kért tanácsot)
mig másoknak szavait is lapszámra másolja J) ; a törvény betűjé­
hez szolgailag ragaszkodik mint egy ügyvéd; megveti a népet,
alázatosan hódol a királyoknak 2); a történet bölcsészete ismeret­
len föld előtte, ahelyett ollykor a vakesetbeni hitének ád kifeje­
zést 3); a haladás iránt annyira bizalmatlan, miszerint fél, nehogy
a sajtó ártalmára szolgáljon „a lángésznck a tanultsággal, a neve­
lésnek a könyvek sokaságával, a hatalmas eszmék terjedésének
a rósz iratok bőségével*);11 a két hatalom között folyt versengés­
ben mindig azon lévén, hogy hátrányával az egyházinak emelje a
fejedelmit, nem csak a kirívó részrehajlás vétkét követi el, hanem
illetlen tréfákat is megenged magának az Egyház és annak fe­
gyelme ellen. Em iatt hazája népe annyira haragudott reá „hogy
több izben durván bántalmazta ő t“ 5); miért is Bécsbe menekült,
hol, míg Róma kárhoztatta munkáját, VI. Károly évi ezer forintot

*) E lh a llg a tv a am az irodalm i tolvajlás& t, m ellyre m ár D onina ( Vicende

dclla Ictteratura, I I , k . 27. lap.) s több m ások figyelm eztették a világot, T oledo
életét egészen M icciotól m áso lta , m ég csak nem is idézve a szerzőt.
7) V I. K árolyhoz ajánló iratáb a n így sz ó lt: „Am ire leg in k á b b b ü szk ék n ek
kell lennünk ön szerencsés korm ánya a la tt, az, hogy ön a császári felséghez
illöleg fe n ta rto tta és é rv én y esítette k ö z ö ttü n k és előnyünkre sa já t törvényes
igényeit s m agas és legfőbb ú ri j o g a it,11
3) „A beneventói h e rcz eg ség a la p ítá sa . . . véletlenül tö rté n t, nem terv-
szerüleg . . . m ik én t az e v ilág m inden egyéb dolgaival tö rtén n i szokott, m ellyek,
ha e re d e te k b e n tek in tjü k , vakesetszeríílog igen csekély kezdetből em elkednek tető­
pontjukra, hova elju tv a sziikségképeu h a n y atlan io k kell, s előbbi állapotukba
térniök vissza, m ik é n t ezt a világ i dolgok tö rv én y e i m ag u k k al h o z zá k ; m elly
h a jth a tlan tö rv én y e k n ek az em beri bölcseség sem ellen nem szegülhet, sem nem
orvosolhatja a zo k a t." IV . könyv, 2. fej.
4) V III. könyv.
s) Soria.
 618 —

utalványozott neki. De midőn a császár elvesztette Nápoly ural­

mát, az évdijt is felfüggesztette; minek folytán Giannone ide oda
bolyongott, mindenütt ellenmondókra és üldözőkre találva hamis
állításai és csipőssége miatt. Genfben tette közzé T r i r e g n o czi­
mü munkáját, melly eretnek szellemet lebel: mindazáltal nem
hagyta el az anya-vallást, sőt egy kiküldött által Sardinia kirá­
lyának területére engedte m agát csalatni a húsvéti áldozás végett.
Itt letartóztatták; s habár visszavonta állításait, s az Inquisitio
által fölmentetett, III, Károly Emanuel király haláláig fogva tar­
totta. Ez aljas üldözés a szabadelvüség hírnevét szerezte meg
neki, mellyre szerintünk épen nem látszik érdemesnek.
Nápolyi VII. Károly az egyháziak roppant jövedelmeit is a
királyság fénye és gazdagságának emelésére akarván fordítani,
kérte a pápától, szállítsa alább a papok számát, engedje meg neki
adományozni a püspökségeket és javadalm akat, eltiltani a holt kéz
javára való végrendelkezéseket; kívánta továbbá, hogy joga legyen
egy bibornokot hozni javaslatba, s kizárást eszközölni a eonclave-
ban. Végre abban történt megegyezés (1736), hogy a király, com-
m endákat alapítandó a Sz. Károly és Sz. Januarius rendek szá­
mára, adót szedhessen az egyházi ja v a k tó l') ; s hogy Nápolyban
vegyes törvényszék állítassák az egyháziak és világiak között föl­
merülő vitás kérdések eldöntése végett.
Bernardo Tanucci marchese, VII. Károly és utódának minis­
tere, barátja a királynak nem az országnak, az akkori pedáns is-
tentelenség szerint buzgó pártolója a királyi mindenhatóságnak, le-
beszélhetlen terveiről, bármennyire túlzók voltak is azok, zsarnoki
annyira, hogy sem a történelmet sem a nemzeti jellem et nem vette
számba, össze-vissza halmozta az újításokat. A bárók, az által
hogy a királyi udvarba hivattak, tényleg meg lőnek fosztva a ha­
talomtól ; a birák parancsot kaptak nem ítélni másként mint fa
törvény szabatos szövege szerint, s közzé tenni sajtó utján az íté­
let indokait; Galanti, a királyságban körszemle tartásával bízatván
meg, az arról adott szép l e í r á s b a n nem palástolta el az or­
szág b ajait2). Sok szabadkőműves letartóztattatván, Tanucci, ahe­
lyett, hogy vétkeseknek találta volna őket, vád alá helyezte (1751)

J) N égy s z á z tó lit: m elly ú to n a szám ítás sz e rin t egy m illió tallérnak

k e lle tt ö sszeg y ű ln i.
*) A S an G ennaro di P á lm a h übérségben, tizenöt m érföldre (m iglia) Ná-
polytól, ú g y ta lá lta , hogy c sa k a b á ró szolgái la k ta k házak b an , k é te z e r paraszt
ü re g ek b e n és lo m b sáto ro k a la tt tartózkodott.
 — 619 —

dón Gennaro Pallantit, a törvényszék elnökét, ki eszközlöje volt

elfogatásuknak. Megszüntette az egyházi tized ek et: eltiltotta a
papságot új birtokok szerzésétől s a Rómába folyamodástól, meg­
szorította az egyházi joghatóságot, s a papok számát minden
ezer lélek után tizre, aztán ötre korlátozta, az új vagy régi bul­
lákat érvényteleneknek nyilvánította a királyi beleegyezés hozzá­
járulása nélkül; a házasságot polgári szerződés gyanánt rendelte
tekintetni; Róma hátrányával emelte a püspököket, s teljesen a
királynak vetette alá őket. Hadat üzent a jezsuitáknak, s ösz-
szeszedve, az egyházi állam területére szállíttatta a rend összes
tagjait, kiknek száma állítólag négyszázra ment (1767). „A ki
rályság területén e században szülöttek között a legnagyobb, az
államra nézve leghasznosabb s a legigaztalanabbú 1 üldözött ember
fia részére11 t. i. Giannone-nak évdijat rendelt.
A nuiiciatura m egüresedésével, a katholikus fejedelmek há­
rom jelöltet ajánlhattak, kik közül a pápa választott egyet. X III.
Kelemen meg akarta szorítani ama jo g o t, olly módon hogy csak
az első rendű hatalmak élvezzék azt (1759); de Nápoly nem szá­
míttatván ezek közé, kijelentette, mikép ezután csak beleegyezé­
sével nevezett főpapokat fogadand el nunciusokúl. Ellenséges
kedésbe keveredvén illy módon a római udvarral, a nápolyi kor­
mány elkezdette kifogásolni a Szent-szék bulláit és brevéit, s aka­
dályozni azok kihirdetését; elvonta Rómától a püspökök hagyaté­
kait 8 a megüresedett székek jövedelm eit, a szegények segélyezé­
sére fordítván a z o k a t; beszüntette a római Cancellaria által sze­
detni szokott különféle illetményeket, mint szintén a kegyuraságot
is, melly mindig a pápát illette, ha hübér vagy bármilly más telek
volt kapcsolva a javadalom hoz; a siciliai száz püspökség betol'
tési jogát a trónnak tulajdonította; a szigeten eltörölte az inqui­
sitio törvényszékét, s egy püspököt rendelt oda a görög-egyesül­
tek részére, a nőikül hogy csak egy szót szólott volna a felöl a
pápának; tizenhat ezerről két ezer nyolczszázra szállította alá a
koldúlö szerzetesek szám át; a püspökök által adatta a házassági
fölmentvényeket ; végre feloszlatta a nunciatura törvényszékét.
Úgy tekintetvén Sicilia m inta Szentszék ősi hiibére, évenként sz.
Péter ünnepének előestéjén egy lovászmester poroszkalovat és hatezer
aranyat adott át a pápának, ama szerződésnél fogva, melly IV. Sixtus és
aragoniai Ferdinand között köttetett 1479-ben. A század kezdetén még
vita is támadt Bourbon Fülöp és osztrák Károly között, egyik is másik
is meg akarván hozni a hódolat ezen adóját; aztán V II. Károly,
 — 620 —

megkapván a beiktatást 1739-ben, ünnepélyesen kötelezte magát

arra. Most Tanucci azt tanácsolta a királynak, szüntesse meg e
szertartást, mellyet lehetett megalázónak m ondani, de mellynek
törvényességét nem lehetett kétségbevonni, miként azt a szónokok
egész raja tévé. IV. Ferdinand 1777-ben elhatározta magát meg­
küldeni a poroszkát a a hatezer a ra n y a t; de Colonna, ki, mint a
királyság fölovászmestere teljesíté ama szertartást, kijelentette, mi­
kép a hódolat a szent apostolokat illeté; mire VI. Pius válaszol­
ván azt m ondá, úgy fogadta azt mint a nápolyi korona hűbér­
adóját. így történt a kővetkező években is, de 88 bán nem külde­
tett már a főlovászmester s csupán a király egy teljhatalmazottja
ajánlott fel az állam-titkárságnak hét ezer aranyat mint ajándékot
a szent apostolok sirja részére ; s nem fogadtatván el, mert hiány­
zott a porosak a ló, a telj hatalmazott egy bankárnál tette le az ösz-
szeget a Camara rendelkezésére.
VI. Pius panaszt emelt, hogy a király ki akarja magát vonni
a vazallság kötelezettsége a ló l; és sok munka jött ki e tárgyban,
mellyek mindkét részről szenvedélylyel és rósz hiszemben vitatták
a dolgot 1).
A Caraccioli-féle új ministerium alatt, midőn már hallható
volt a forradalom elömoraja, egyesség jött létre közöttök, melly
szerint minden új király ötszázezer ezüst ducatot ajánland fel Sz.
Péternek; a pápának áll jogában adományozni a kisebb javadal­
makat, de csak nemzetbeliekre fogja azokat ruházni; ö válasz-
tandja a püspököket a király által bemutatott három jelöltek kö­
zül ; ő fogja adni a házassági fölmentvényeket, megerősítvén azo­
kat, mellyek a püspökök által adattak a zavarok idején; a po-
roszkaló átadásával való hódolafr-nyilvánitás megszünendik, s a ki
rályság nem fog többé a pápa vazallsága gyanánt tekintetni.
Toscanában az újjhúzás Rómával nem vala új dolog; s már
a gyenge Gian Grastone megtiltotta (1732) Martelli érseknek a
megyei zsinat kihirdetését, s meghagyta „adják neki értésére, mi­
szerint csak tisztán lelki dolgokba avatkozhatok, s hogy nem akar­
ju k , mikép nem egyháziak ellenében bármilly czímen világi bünte­
téseket alkalmazzon.íf Giulio R ucellaj, a törvénykezés főnöke, min­
') A m a száz meg száz apró m n n k áe sk á k b e b o n y o lito ttá k a leg eg y szerű b b
kérdést, csupán a z é rt, m ert nem a k a rta k 'te k in te tte l len n i a tö rté n e tre s k ü lö n b ­
séget tenni az idők k ö z ö tt; s ami m ég roszabb, úgy te k in te te tt am a v ita mint
egyszerű p erlekedés Róm a és N ápoly uralkodói közö tt, anélkül, hogy észrevették
volna a fódolgot, m elly ez esetleges, s m ondhatni, frivol lá tsz a t m ögött rejlett.
 — 621 —

dig ellenszegült az egyházi követeléseknek, s a kormányzóságot s

annak fejét Richecourt-t is arra bizgatta. Lotharingiai Ferencz, tá ­
mogatva Rucellaj és Pompeo Neri á lta l, korlátozta a holt kezek
szerzési jo g á t; a Szent-Officiumtól elvette a könyvek vizsgálatát
s két ülnököt rendelt a mellé, kik részt vennének az ott tárgyalt
pörös ügyekben; Florenezben eltiltotta a missiókat és némelly kör
meneteket beszüntetett.
XIV. Benedeket bántotta e dolog, néhány püspök ellensze­
gült, s többek között a chiusii is, ki e tárgyban egy iratot in­
tézett Rucellajhoz: de ez sértve találván magát, panaszt emelt a ­
miatt a császári udvarnál s a pápánál, ki rábírta a püspököt, irjon
egy visszahúzó levelet, mellynek aljassága eléggé mutatja, milly
dísztelen szerepre akarták kárhoztatni akkoriban az Egyházat.
Még tovább mentek, midőn Péter Leopold jutott uralomra,
ki testvére, II. József példái által lelkesittetett; de míg ennek
újításai — mondja Bottá — bölcsész szerzőre mutatnak, Leopol-
déi jansenistát árulnak el. Nem szükség mondani sem, mikép tüzes
ellensége volt a jezsuitáknak, kik Toscaüában tíz collegiumot bír­
tak, 146,671 lira évi jövedelemmel. Leopold a florenczi érseknek
adta ki az elnyomatási brevét, s habozni látván azt — „Engedel­
meskedjék Ön rögtön (igy szólt hozzá) felebbvalójának , s érdeme
lesz Isten és emberek előtt-; mi mindenesetre fogunk tudni enge­
delmességet szerezni parancsainknakJ). Megszüntette az egyházi
javak mentességét, a menhelyeket, a koldúlást, a remeteségeket, s
két ezer ötszáz vallásos testvérületet és sok szerzetes rendet osz­
latott fel, többek között a neveléssel foglalkozó Barnabitákat i s 2) ;
akadályozta a kolostorba lépést ; elrendelte, hogy a szabályokért
az elüljárók legyenek felelősek; a lelkészi állomások csőd útján töl­
tessenek b e ; megtiltotta a húsvéti áldozásra vonatkozó egyházi
rendelet áthágóira szabott fenyítékek közzétételét, az önostorzáso-
kat, zarándoklásokat, s mindazon ajtatoskodásokat, mellyek a kor­
mány által jóvá nem hagyattak; a szentképek mindig köpeny
nélkül álljanak ; a holt testek kivitelénél mellöztessenek a külső

*) Zobíi Storia. IV. könyv. 3. fej.

2) T o sc an á b an 1734-ben vo lt 7957 világi áld o zár, ‘2 581 alsóbb rendű egy­
házi férfiú, "2433 szerzetes áldozár, 1627 világi te s tv é r (laikus szerzetes), 213
z á rd á b a n felosztva ; 7670 szerzetes nő 156 kolostorban. F ló re n cz népessége
78,635 lélekböl állott, m ellyek közül 2134 apácza, 917 szerz e te s, 1377 áldozár,
1627 katona, 1335 polgári tisztviselő, 1018 gyapjüm ííves volt.
ségek; még az irgalmas társúlat se fogja fel azt, kit házon kívül
ér a h a lá l; a hullák temetőkben takaríttassanak el föld-sirokban;
a püspöki törvényszékek csupán egyházi ügyekkel foglalkozzanak)
s ezek is köznyelven intéztessenek; az általános helynököknek
minden harmadik évben a fejedelem által kell megerösittetniök;
semmiféle rendelet ne bírjon érvénynyel a kormányi e x e q u a t u r
nélkül: a püspökök adjanak a lelkészeknek feloldozási engedélyt
a fentartott esetekre nézve : végre eltörölte a Nunciatura törvény­
székét *), s azt kívánta, hogy a püspökök egyenesen hozzá fordul­
janak szükségeikben, késznek vallván magát segélyt nyújtani nekik,
valahányszor azt óhajtanák; de jaj nekik, ha a kormány dolgába
akarnának avatkozni.
S c ip io n e Iticci.
Leopold ezen újításaiba ösztönzőleg folyt be Scipione Ricci,
ki jámbor és tudós ember volt, de előszeretettel viseltetvén a fran-
czia theologusok tanai iránt, a babonával zavart össze egynémely
ajtatos gyakorlatokat, meliyek legalább is ártatlanok valának, s
pístojai püspökségében elnyomta a K e r e s z t - ú t 2) s a Sz e nt -
S z iv-ajtatosságot, vizsgálatot rendelt el az ereklyék és csodatévö
képek ellen, kiküszöbölvén a kevésbbé hiteleseket, megszüntette a
magán kápolnákat s a fölösleges ünnepeket: mindazáltal ugyan­
akkor előmozdította az ajtatosságot szent Ricci Katalin irányá­
ban, panaszkodott a negyven-napi böjtölés elhanyagolása s a fö-

J) Az e g y h ázi és k irá ly i jo g h a tó sá g o t érd ek lö leg , ig en sok em lékirat jö tt

ki, s Rucellíij se n a to r k é sz íte tte a legszebbeket. E gy titkos em lék irat Toscana
á lla p o ta fölött v o n a 'k o z á ssa l a róm ai jo g h a tó sá g g a l v iszályban állo tt egyházi
jo g h a tó sá g érd ek eire, m elly 1745-ben Bácsbe küld etett, egy eb ek között így
szól : „A róm ai u d v a r s a polgári h.'italom k ö z ö tt folyt jo ghatósági vi­
tá k tö rté n ete oda vihető vissza, hogy a ró m ai u d v a r so h a sem szűnt
m eg m ag án ak k övetelni m ások jo g a it, hogy a ztán kegyelem u tjá n enged­
hesse á t o lly a n o k n a k , k ik e t ig a z sá g sz e rin t illetnének azok, s hogy beleunva
ez örökös v iszályba, nem b án ták az em berek, bárm illy á ron ju ssa n a k ama
jo g o k é lv e z e té h e z , nem véve figyelem be, m ikép e czim -v& Itoztatás lehetővé
te tte a p a p sá g n a k — am int hogy soha sem is m u la sz to tta a z t el — sajátjául
kö v eteln i végre vissz a a z t, m ire, az á lta l, hogy áten g ed ti', jo g o t lá tsz o tt m ag á­
n a k sz e re z n i.“
2) V oltak, kik a zt állíto tták , hogy a K ereszt-út ajtato.sságban, — m elly
a fran ciscan u so k a já n lo tta k m ik é n t a je z s u itá k a S zent sziv et, — m eg to ld attak
az evangélium i ig azság o k , s ja v a so ltá k , ne tö rö ltessék az el, h an em öt ú jja l he-
ly ette sitte sse n e k a ré g i öt sta tió k . In n en heves v ita k e le tk ez ett, mellyben
több h irla p részt v e t t ; s P u ja ti, Affó, B ettinelli és m ások hosszas szóharezot
-in d íto tta k 1783 bán.
 «<- 62 3

lőtt, hogy vacsorára aszalt fügén és mazsolaszőllön kivül más

egyebet is esznek az emberek.
Pistojában egy nyomda állíttatott fel „hogy lelepleztessenek
igaztalan követelései a szellemi Babylonnak, melly természetéből
ki és felforgatta az egyházi hierarchiának, a szentek egyességé-
nek, a fejedelmek függetlenségének egész o e c o n o mi á j á t s ama
nyomdából kerültek ki az akkoriban divatos jansenista irányú mü­
vek ezrei.
Ezek terjesztésével, s az által, hogy folytonosan beszélt „a
Hildebrand-féle követelések, a szerzetes és római uralom, a papok-
és szerzeteseknek nem csak a sérelmek megboszúlásában, hanem
mindenféle ellenzésben való makacssága ellen,“ Ricci oly kérdé­
seknek hintette el magvait, mellyek akkorig ismeretlenek voltak
nálunk. !)
O igen komoly visszaéléseket szüntetett meg a kolostorok­
ban 2), s névszerint vizsgálatot rendelt két szerzetes nö ellen, kik
bizonyos gonosz quietismusról vádoltattak; de VI. Pius kárhoz­
tatta az 8 eljárási modorát, szerénységet és körültekintő óvatossá­
got ajánlva neki. A kormány sérelmet akart ebben látni magára
nézve, s Piccolomini külügyminister így irt a pápához: „ 0 kirá­
lyi magassága szereti hinni, mikép a szent atya, jobban meggon­
dolván e dolgot, el fogja magát határozni ama főpap irányában ke­
gyesebb indúlat és hajlamnak adni jelét, s 8 királyi magasságá­
nak némi indokot szolgáltatni arra nézve, hogy enyhüljön boszú
sága hasonló lépések s a megalázó bánásmód miatt, mellyben a ró­
mai udvar által látja részesíttetni a püspököket, midőn nem áldoz­
zák fel saját kötelmökkel jogaikat, hogy egész teljökben enged­
jék érvényesülni azokat, mellyeket Róma igényel magának.“ 3) A
nagyherczeg aztán két, mondhatnám, pásztori utasítást ( P u n c t a

*) H ogy R :eei ö ssze k ö tte tésb e n á llo tt az A lpeseken túli ja n s e n istá k k a l,

kétség tele n n é teszi az 6’ m ag a sz ta léu l D e P o tte r. Az u tre c h ti szak ad ár eg y h áz ,
azon föltevésben, hogy Colle püspöke m egyei z sin a to t g y ű jtö tt össze, egy buzdító
ira to t in té z e tt hozzá, m elly Z obinál olvasható, V III. k. 125. okm . R iccitől G ré-
go ire p üspökhöz in té z e tt húsz levél is m aradt fen, m ellyek ig en ellenséges é rz ü ­
le te t lehelnek R óm a irán y áb an .
2) Am a k o r szám os ir a ta i bizonyítják a papság, s főleg a szerzetes p a p ­
ság ern y ed é sé t, hogy tö b b et ne m ondjunk, a vallásos buzgalom ban.
3) E lső e m lé k ira t, 1781. ju l. 2 1 -rő l. A levél, m elly aug. 3 k elet a la tt a
h erczegi theologushoz in té z te tik , igy kezdődik: „ 0 k irályi m agassága e lk e d v e t­
le n ítv e a rósz h a n g u la t, az indúlatoskodás s az igen különös m agaviselet á lta l,
m elly et a sz e n t a ty a T o scan a ü g y ein ek in tézésében ta n ú sit stb .“
 — 624 —

l e o p o l d i n a ) bocsátott közzé, mellvekben kötelességükké tette a

püspököknek legalább minden második évben zsinatot hivni egybe,
hogy tanácskozás tartassék az általa jelzett őtvenhét pont fölött;
p. o. hogyan szerkeztessenek jobb ima zsolozsma- és mise-köny­
vek; nem lenne e helyesebb az olasz nyelvet használni a szent­
ségek kiszolgáltatásában ; egyforma nevelést adni a papságnak; a
kegyelmet illetőleg szent Ágoston tanát tenni mindenkire nézve
kőtelezővé?
F istojn i zsinat.
Hódolva e rendeleteknek, mellyeket talán ö sugallott, Ricci
zsinatot tűzött ki Pistojába (178(5), meghíván arra a sienai Fa­
bio Devecchit, Tangini abbét Flörenczböl, s több másokat az úgy­
nevezett király-pártiak , vagy is azok közül, kik Olaszországban
elfogadták Febronius tanait. Tamburini és Palmieri a határozatok
szerkesztésével bízattak m e g ; s mindenben a franczia appellan-
sok nyomdokait követték. A hét ülésben megállapíttatott, misze­
rint a püspökök Krisztusnak nem a pápának helytartói, s közvet­
lenül Krisztustól nyerték megyéik kormányzására a jogokat, mely-
lyeket megmásítani vagy akadályozni nem lehet; az egyszerű ál-
dozárok is részt vehetnek a megyei zsinatok tanácskozásaiban, s
a püspökhöz hasonlóan feljogositvák dönteni a hit dolgában; a
templomokban csupán egy oltár legyen ; a szertartás köznyelven és
fennhangon végeztessék; a Szentháromságot ábrázoló festmények
nem türetnek, egyik kép nem tisztelendő inkább mint a m ásik;
a kisdedek lymbueáról szóló tan mese ; az Egyház nem hozhat be
új hitágazatokat, s határozatai czak azon esetben tarthatnak igényt
•x csalhatatlanságra, ha megegyeznek a szentirással s a hiteles ha­
gyom ánynyal ; minden hivőnek olvasnia kell a szent irást; a búcsú
csupán az egyházi büntetésektől ment föl, s Krisztus Jézus érde­
meinek supererogatorius kincse, s ennek a holtakra alkalmazása
nem egyéb scholastikus találm ánynál; eltöröltetik a lelkiismereti
esetek fentartása, s a püspökök esküje a fölszenteltetést megelő­
zőleg; a kiközösítésnek csak külső érvénye van ; a fejedelmek
akadályokat gördíthetnek a házasság elé, mit a nagyherczeg pol­
gári szerződésnek kért nyilváníttatni.
Kétszáznál több pap akadt, kik hozzájárulásukat nyilvánítot­
ták a kegyelmet érdeklő úgynevezett szent-Agostoni tanhoz, elfo­
gadták a gallikáu egyház négy tételét a Noailles bibornok tizenkét
czikkeíyét, helyeselték a nagyherczeg és Ricci által bevitt újításokat, s
használatra azon katechismust írták elő, mellyet akkoriban Monta-
 625 —

zet, Honi érsek tett közzé *). — „Calvin Olaszországba tö ru mon­

dák némellyek m egrém ülve; — „Valahára véget érend a pápák
túlkapása11 mondák mások örvendezve: s Leopold, ki napról napra
értesíttette magát a dolgok állásáról,'látva, hogy némelly püspökök
elszigetelten nem értenek egyet köriratával, elhatározta magát
nemzeti zsinatot hivni össze. Előkészítendő azt (1787), akarta, mi­
kép államának főpapjai közül három érsek és tizenöt püspök ér­
tekezletet tartson a Pitti palotában, felhatalmazván őket tanácso­
sokat és canonistákat is vinni oda magukkal, csak szerzetesek ne
Ingyenek azo k ; de azalatt némellyek ellenzéki állást foglaltak el
a pistojai zsinattal szemben, támogatva a jogtudós Lampredi ál­
tal is ; átalános elégületlenség nyilvánult a nép s a fanatikusok­
nak nevezett szerzetesek részéről! Leopold tehát belátta, mikép a
zsinat összehívása vesztére szolgálna az ügynek.
Egyedül Ricci nem tágított; köznyelven mondatta a zsoltárokat,
megváltoztatott néhány szót az A v e M a r i á bán, megfosztotta a
templomokat becses ékességeiktől, kiküszöbölte a búcsú-brevéket
és emlékeket. Midőn a mise olasz nyelven tartatott, a H á l a I s ­
t e n n e k , s M e n j e t e k , v é g e a m i s é n e k szavakra a nép csak
nevetett; de midőn Pratóban le akarták rontani az oltárt, mellyen
a boldogságos szűz öve tiszteltetett, a pratóiak fellázadtak s fegy­
veresen törvén a templomba, a Ricci által tiltott módon énekeltek,
harangoztak ; fölégették trónját és czimereit, s az újításokat tartal­
mazó könyveket; kiszedték a föld alól az eltemetett ereklyéket, s
helyökbe a pásztor-leveleket tem ették; s ellenére körmeneteket,
letenyéket tartottak, és tisztelték a képeket. Majd a theologusok is
neki estek, durva tévelyeket vetvén szemére; az ellenállás magá-

') L ásd latoria deli' assemblea degli arcivescovi e vetcovi della Toscana,
tenuta in Firenze V anno 1787: P unti ecclesiastici, compilati e trasmessi da 8 . A.
E. a tutti gli arcivescovi e vescovi della Toscana; e loro rispettive risposte. F16-
rencz 1788. — A czim lapon egy nyom at v a n jelv é n y es á b rá k k a l, s a la n t véd-
szellem ecske, k e zé b en n y ito tt könyvvel, m ellyen az Enciclopédie szó olvasható.
Ricci á llh a ta to san védi o tt a ja n se n ista e lv e k et, s m in tá u l á llítja fel az 1763-ban
ta rto tt u tre c h ti sz a k ad á r zsinatot, b u z d ítv a a to sc an a i püspököket, kövessék azt»
fogadják el zeinati b írák g y a n án t a lelk észek et, s em eljenek v é d g átak a t a csel-
szövö’ róm ai u d v a r ellen, m elly a szerzetesek et s’a n u n ciu st fogja m ű ködtetni, hogy k i-
sem mizze ő k e t; k á rh o z ta tja a tilto tt köny v ek In d ex ét, és sok m u n k á t a já n l az abba
fölvettek közül. A fönt e m líte tt pon to k ötödiké (hogy m inden kétely eloszlat-
tassék a szándék irá n t) v ilá g o sa n kifejezte az a k a ra to t „ v isszak ö v eteln i a p ü sp ö k i
tek in tély ősi jo g a it, m ellyek a róm ai udvar á lta l v issz a élő iig b ito ro lta tta k ."
xvii. 40
 — 626 —

bán a két székes káptalanban is elharapózott; minélfogva, az úji.

tások megsemmisittettek, ö pedig menekülve leköszönt. VI. Pius
megvizsgáltatta a pistojai zsinatot, s A u c t o r e m f i d e i bullájában
annak öt tételét mint eretneket ité'te el, hetvenet pedig szakadár-
nak, tévesnek, botrányosnak, rágalmazónak és rósz akaratűnak nyil­
vánított. Ricci, kivel a pápa nyolcz éven át egyezkedett, hogy té-
velyei visszavonására bírja öt, amaz Ítéletet mint igaztalant vádol­
ta be a korm ánynál: de aközben az olasz dolgok hányát -
homlok rohantak; Ricci gyűlöletbe esett az udvar előtt mint a
francziák párthive; végre visszavonta tévelyeit 1).
VI. Pius mindig példásan becsületes embernek mutatta ma­
gát: midőn még Gianangelo Brascbi néven kincstárnok vala évi
negyvenezer tallért szerzett vissza a kincstárnak , melly összeg
előbb illetéktelenül kegypénz gyanánt osztatott k i ; helytelenítette
a jezsuiták elnyomatását; a nép szerette ő t, részint mert szép*
fényt kedvelő, gazdag családból való , részint m ert megveszteget-
hetlen és tevékeny ember volt. Alig hogy pápa lett, csakúgy szórta
a pénzt, eszes és erényes emberekkel vette magát körül, zenedé­
ket állított szegény gyermekek részére, előmozdította a Propaganda
m unkálatait2), s visszaadta a pápai functióknak a fényt, mellytöl
az előbbi pápaság alatt megfosztattak.
Francesco Beccatini VI. Piusnak egy magasztaló és szóno-
kias E l e t r a j z á b a n bevallja, mikép Törökországot kivéve, a pá­
pai állam legroszabbúl vala kezelve. Az Adriai-tenger termékeny
partvidékeinek egy ötödnél nagyobb része hevert gyiimölcsözet-
lenül, úgy hogy felhatalmaztattak a szomszédok saját javukra mi-

1) 1799 A ugustusról k e lt lev e lév e l, m iután k iá llo tta volna az üldözéseket,

m ellyek a rö v id fran c z ia -sz ab a d sá g ra k övetkeztek : „Szivből ó-s leiekből szilárdan
egyesülve Sz. P é te r székével, a m it az t a r t és helyesel, én is ta rto m és helyes­
lem ; a m it az k á rh o z ta t és v issz a v et, én is v isszavetem és k á r h o z t a t o m .............
m in d azt, m i benső érzelm em nek ellenére, a k ár a p isto ja i z sin atb an , a k á r irataim
bárm ellyikóben am a tan n a l e llenkezőkében értelm ezh ető , k á rh o ztato ttn a k és egy­
h ázi á to k k a l sú jto ttn a k tarto m , vallom és nyilvánítom s tb .“
Z obi e lev elet kicsikartnak nevezi (függ. a I I I . k ö teth ez, 178. lap). De
mi jo g g a l lehet a ljasság o t tételezn i fel R iccirö l ? M inden legkisebb kényszerítés
n élk ü l még- teljesebben v isszavonta á llitá sa it 1804-ben azon alkalom m al, midőn
V II: P iu s F lé re n c z é n m en t keresztü l, k i a z t m ondotta a consistorium előtt,
h o g y ez vo lt legnagyobb v ig asza fran cziao rszág i ú tjá b a n . R icci egész 1810.
ja n u á r 27-ig é lt m ég.
2) A D e propaganda g y ü lek e ze t 1789 felé k iad ta a római kaleohismust arab
nyelven, a kurd, nyelvtant és szótárt, a tibeti s az avai Álphabetim ot.
 — fí27 —

vélni azokat. Eltiltatván a gabnakivitel, s akadályozva lévén an­

nak" bel-forgalma, az állam-magtár igazgatóságának joga volt tét-'
szés szerinti mennyiséget vásárolni össze, általa megszabott á ro n ;
s a kivitel engedélyezésével azt gazdagította, a kit akart. Ép olly
boszantó volt az élelmi szerekre ügyelő szék, melly kénye szerint
taksálta a barm okat, s minden olajat összevásárolt, hogy aztán
drágán adja azt el. Hiányzottak a kézm ügyárak; igen költséges
volt a külföldi gyármüvek bevitele, s ugyanazért virágzott a csem­
pészet: a föld-jövedelmek négyszázezer scudóért voltak bérbe ad­
va, holott könnyen kétszerannyit is behozhattak volna ; X III. Ke­
lemen tizenegy évi kormánya alatt tizenkétezer gyilkosságot j e ­
gyeztek fel, mellyek közül négyezer esett csupán a fővárosra. A
VI. Pius által alkalmazott gyógyszerek hatálytalanoknak bizonyul­
tak e bajok orvoslására.
Ezek után nem nagy kedvünk lehet dicsérni a bőkezűséget,
melly felvirágoztatta a szép-müvészeteket, s tespedni hagyta a
hasznosakat. Már előde egy emléket emelt a szépmüvészeteknek
a Kelemen-féle m uzeum ban; Pius jóval nagyobbitotta azt, s a ki­
tűnő régész Ennio Quirino Yiscontit bizta meg annak rendezését
vei és leírásával, párosítva saját nevét az alapítóéval; szent Péter
templomához a gazdag de nem szép sekrestyét to ld o tta , nagyobb
kiterjedést adott a Quirinal-palotának, javíttatta az anconai kikötőt s a
subiacói apátságot; sokat költött a pontini mocsárok kiszárítására,
mederbe szorítván az Amasenót és Uffentót, s az igen hosszú Six-
tus csatornát ásatván, mellyen a tengerbe folyván be a vizek, szá­
razon hagyták a területeket, mellyeket csakhamar virágzókká va­
rázsolt át az új mivelés. Fájdalmasan esik, hogy hozzá kell ten­
nünk, mikép ez ős római szabású műnek czélja egy fejedelemség
alkotása vala unokái részére, kiket olly módon pártolt, a mint már
rég óta nem volt szokásban. A kabinetek politikájához nem so­
kat értett; de nem akarjuk elhallgatni, mikép a fenyegető vihar
láttára , egynémelly bibornok a pápaság hajdani nagyságához
méltó tanácsúi adta n e k i: szövetségben egyesiteni Italiát Róma
fenhatósága alatt. Azonban voltak, kik inkább féltek az olasz szö­
vetségtől, mint az ellenséges betöréstől; s a Szent-szék úgy állott
mint a ki látja, hogy kitörő félben van a Vezúv, de nincs módja
azt megakadályozni.

40*
 — 628

HAEMSNC5EADI& F E JE Z E T .

Olaszország. — Utói só események.

Toscana.
S valóban látva a dolgok alakulását, az emberi okosság azt
mondotta volna: — Róma bevégezte szerepét és eltűnik; a feje­
delmek, minden közhatalm at magukhoz ragadván, kényurakká lesz­
nek, de nem hogy zsarnokoskodjanak, hanem inkább hogy életbe
léptessék a bölcsészek által hirdetett ja v ítá so k a t; s ezek és azok
egyetértve fogják eszközölni a népek javát, mellyék, örvendve,
hogy van, ki helyettük törődjék, gondtalan boldogságot élvezendnek.
Szegény emberi okosság! mi most tudjuk, hogy másféle ve­
szélyek közelgtek fenyegetőleg, mellyek meg valának változtatan-
dók rendét a haladásnak, a tanúltak tudományainak, a királyok
gyakorlati alkalmazásainak, úgy mint Róma igényeinek; s hogy a
tudósok által sugallt, a királyok által kezdeményezett sok rész­
leges javítások minden fontosságukat el fogandották vesztem az
átalános felforgatásban, melly újjászülendő vala a társadalmat. A
tisztábban látók már atyáink korában is jó leczkét vehettek, ta­
pasztalva, miként dűlnek össze egyszerre a rögtönzött épületek-
Toscanában kevésbbé történt ez mint másutt, mert valójában az
újítások nem érintették a gyökeret, s bizonyos jóakaratú tétlen­
ség előkészítette a népet azok elfogadására. Mindazáltal ama ro­
hamos újításoktól megcsümörlöttek a szellem ek; a toscanai Ro-
magnát sújtó földrengésekben, az állandó ködökben, a járványos
betegségekben a Leopoldféle újításokat kárhoztató égi harag je­
leit akarták lá tn i; átalános volt &z elégületlenség Leopold irányá­
ban, annyira, hogy visszaóhajtották a Medic'k korát ‘); s midőn el
távozott (1790 jun,), hogy a császári trónra üljön, mellyen olly
sokkal kisebbnek vala feltűnendő, s ajánlotta volna a kormányzó­
ságnak „sohasem tanúsítani engedékenységet a római udvar iránt,
midőn joghatóságról vagy tekintélyről van szó, különösen az egy­
házi dolgokban és kötelezettségi ügyekben,u élénk ellenmondások
hallatszottak; Pistoja lázongva követelte a Ricci-féle újítások el
törlését; Livornóban a hordárok bántalm akra ragadtatták magu-

1) B izo n y ítja a zt Z obi, az 8 igen m eleg m agasztalója, idéz. mii. II

357. lap ; g azzal végzi, liogy a toscanaiak „igen k ev eset kivéve, közönyösen s
ném ellyek benső öröm m el lá ttá k öt távozni.11 510 lap.
 — 629 —

kát, főleg a héberek ellen, kiknek ghettóját (zsidó útcza) feldúl­

ták volna, ha az érsek eléjök állva, ki nem jelenti, mikép csak
az ö testén keresztül törhetnek be abba; más városok utánozták
a példát, s a többi között maga Flórencz is, melly pedig két és
fél század óta elszokott a népakarat illy zajos nyílvánulásaitól: s
akkor lehetett látni, mi egy kormány erő nélkül, s hogy az elé­
gedetlenség elnyomására elégségesek-e a poroszlók és kapuörök.
Leopold, akár mert gyanakodóvá tette öt a franczia forra­
dalom, akár m ert kiábrándittatott a valóság által, zsarnokilag járt
el az utolsó időben; visszaállította a halál-büntetést a politikai
vétkesekre, azt, mondva, hogy csalódott: száznyolcz egyént, s kö­
zöttük kilencz nőt védelem és nyilvánosság nélkül Ítéltetett e l; s
nem elégedve meg ezzel, sokakat közülök a messinai gályákra
vitetett *); árváikat és öreg szüleiket azonban, számra mintegy ki-

') A korm ányzósághoz in té z e tt sürgönyében L eopold keserű en p a n a s z k o ­

dik, hogy egy rövid óra a la tt lerom boltatott m űve, raellyet a nnyi éven á t alk o ­
tott. Szigorii v izsg álato k a t re n d e lt el, s m eghagyta, hogy a b e b ö rtönözöttek
„nápolyi h a jó k ra sz á llita ssan a k , m ellyek el Ies>nek lá tv a u d v a ru k tó l a foglyok
sorsát é rd ek lő sz ü k sé g es u tasítá so k k a l. A zoknak kell á ta d n i m inden bebörtön-
ziittet, te k in te t n é lk ü l a v é ts é g kisebb vagy nagyobb fokára és se n k it nem véve
ki, fé rfia k at és nőket, bárm illy álla p o tú a k leg y e n ek . . . 8 m ivel a k k o r, m időn
én a toscanai b ü n tető tö rv én y ek refo rm ját eszközöltem , úgy h ittem , hogy a n e m ­
zet szelíd és nyugodt term észe tét te k in tv e am a m ódon foganatosíthatom azt, m ost
pedig m eg c sa la tv a látom m agam at, legnagyobb kedvetlen ség g el bár, k é n y te le n
vagyok m eg h ag y n i a k o rm án y -tan ácsn ak , hogy m ielőbb tegyen közzé egy k i á l t ­
ványt, m alylyel, kifejezve ezen o k a im a t. . . k é n y te len n e k látom m agam at v issza­
állítani a h a lá l b ü n teté st m indazokra nézve, k ik elég vak m erő k lesznek láz ita n i-
a népet, vagy ann ak élére á llan i, hogy k ih ág á so k a t és re n d etle n sé g e k et k ö v e s­
senek e l ; 1' jtm . 17. 1780. S a m á s ik b a n , ju n . 2 1 -rő l: „M ível a nép a zt m on­
dotta, hogy k i a k a rja szab ad ítan i a beb ö rtö n zö ttek et, a ta n á c s ő k e t a B e lv e d ere
erődbe fogja á tsz á llíta n i, m ellynek kapuihoz á g y ú k a t á llita n d , L ivornoból re n d e l­
vén oda a tü zé rsé g et. A h a te ze r fegyveres . . . szét fogja oszlatni a népet, ha
ez fellázadna v ag y esoportosúlna, m ég tüzelve is r á .“ — S 24-ről : „Se a tanács,
se b árm elly m ás bíró ne avatk o zzék a keg y elem -ad ásb a v a g y a bü n tetés á tv á lto z ­
ta tá sá b a , nekem ta rtv á n a zt fel . . . s nem a k a rv á n ez ú tta l se n k it keg y elem ­
ben ré sz e síte n i.11
E ze n és a k övetkező sürgönyöket 52obi hozza fel ; m in d azáltal p a naszko­
dik, hofry szigorú voltam Solonja irá n t. A n é zeteltérés sz a b ad sá g n a k je le ; de
a hízelegni ezó a lja s, s könnyén a fejedelm ek m a g a sz ta lé ira sz á llita th a tn é k
az vissza,
III. kö tetén ek 25. lapján ö m aga m ondja, h o g y L eopold „fiával a n a g y -
herczeggel m egegyezett jeles b a r á tja (R icci) felá ld o z tatá sa i r á n t ; k ire nem volt
többé sz ü k sé g 1' s hogy „ b eszélték , m ik é n t a c sá szá r, cselfogással élve, R iec itő l
 — 630 —

lenczvennégyet, ótalmába fogadta. Alsóbb osztályú embereken

töltve boszúját, megkímélte a fő k e t; egyszersmind a nép harag­
jának engedte át Riccit és Giannit, kik annyira hivei voltak neki;
mindazáltal megtiltotta vallási dolgokat tárgyazó bármilly iratnak
kinyomatását a kormány p i a c e t j e nélkül: aztán fia és utóda
által elismervényt állíttatott ki magának 1,113,562 tallérról, mint
magán adósságról, a nélkül hogy czimet hozott volna fel arra, s
feledve, mennyi kárpótlást követelhetett volna ötöle az állam ').
111. F e r d in a n d .
Utóda III. Ferdinand, hogy kedvessé tegye magát a nép
előtt, sok visszaélést felelevenített, mellyeket atyja megszüntetett:
rendeletekkel módosította a Leopold-codexet, visszaállítva a halál­
büntetést az állam-vétkesekre, mintha a túlságos szelídség lett
volna oka a lázadások és nyugtalanságoknak s a rablók elszapo­
rodásának: a helyett m érsékelteitek az erkölcstelenség ellen ho­
zott törvények, mellyek házi kutatásokra is felhatalm aztak; kor-
láteltatott a birák s a rendőri törvényszékek önkénye, mellyek
rövid úton korbácsütésekre, számkivetésre és belebbezésre is
Ítélhettek; újból m egszoríttatott a kereskedelem, s ennek folytán
drágaság állott be az élelmi szerekben, m íg nem Ferdinand fel­
szabadította a bel-forgalmat.
A három érsek kérte Ferdinandot, törölje el a Leopold-féle
törvényeket. 0 tanácskozást tartott e tá rg y b a n ; s többi között
azt felelte, mikép nem látja méltányosnak a papság abbeli kérelmét,
hogya szentelendök felöl értesítéseket ne a poroszlók adjanak„kiknekje-
lentései (mondá) tekintetbe vétetvén és okosan felhasználtatván, előnyös
szolgálatot tesznek; s ugyanazért semmi ok nem látszik fenforogni,miért
kellene a kormánynak azok iránt bizalmatlansággal viseltetnie;" raj­
ta volt, hogy a püspökök úgy tekintsék magukat, miként a többi
állam-tisztviselők, s hogy egyedül a souverain kegyéből folyók
gyanánt ismerjék el a nekik részben visszaadott jo g o k at, miilye­
nek a tonsura feladása, missiók engedélyezése, a megyék látoga­
tása. Egyébiránt Ferdinand, kevesebb kémmel, atyja nyomdokait

lev e lek e t v e tt vissza, m ellyek em ennek kezei k ö z ö tt m aradva feg y v erü l szolgál­
h a tla k volna ellene. H a ez igaz, m ik én t hinni okunk van, k e d v ü n k ellenére is
k é n y te len e k v a g y u n k beism erni, m ikép nagyon e lta n u lta a lja s kegyenezétöl
C helottitól a nyom orú p o ro sz ló -tu d o m án y t.11
y Zobi, II. 561.
követte ; s toscanná lévén, elkülönzötte az ország érdekeit az
osztrák házéitól.
V e lc u c z c .
Velencze a passarowitzi békeszerződés által megfosztatott Mo-
reátói, b azon határok mögé szorittatott vissza, mellyek között
egész bukásáig maradt. Birtokát képazték: a dogeság, vagyis a
lagúnák szigetei és k ö rn y ék e; Padua, Vicenza, Verona, Brescia,
Bergamo, Crema, Polesine di Rovigo tartományok, s a Marca Tre-
visana, rnelly F'eltrót, Bellunót, Cadórét foglalta magában ; öblétől
északra Friaulj és Is tria ; keleten "Dalmaczia a hozzátartozó szige­
tekkel , Albania egy része , vagyis Cattaro , Butrinto, Parga,
Prevesa , Vonizza területe; a Jóni-tengeren Corfu , Paxos ,
Santa Maura, Cephalonia, Theaki, Zaate, Axos, a Strophadok és
Cerigo. 1722-ben az országos okmányok szerint Velencze népes­
sége négy millió ötszáz ezer lélek, jövedelme hat millió d u c a tx), s
adóssága huszonnyolcz millió volt.
A kormányzati souverainség a nagy-tanácsot illette, melly a
huszonötödik evőket betöltött összes patríciusokból állott, s olly-
kor ezer kétszáz tagot is számított; rendes esetekben a tanácsko­
záshoz kétszáz, fontosabb ügyek elöfordúltával nyolczszáz tag ki-
vántatott, hogy kizárassék az összebeszélés és nagyravágyó fon­
dorlatok lehetősége. A kormány a Senatusra volt bizva, s éven­
ként a] nagy-tanács által választatott, és százhúsz tagból állott a
hivatalban lévő patricziusokon kivül: a végrehajtás a Signoriát il-

J) A d a c á t é rté k e 4,19 líra. ím e az 1783-iki m é rle g :

B e v é te l: bérletek b ő l . . . . . . . . 1,399,613 dacát*
vám ok az uralkodó állam ban . . . . . . 1,469,523 „
a szárazföldön . . . . . . . . 1,016,677 *
D alm ácziábíin . . . . . . . 29,335 „
a L ev an teb an . . . . . . . . 94,564 „
adók az uralkodó á lla m b a n . . . . . . 562,444 „
a szárazföldön . . . . . . . . 510,634 „
D alm acziában . . . . . . . 66,722 „
a L e v a n te b a n . . . . . . . . 84,503 „
A k iadás volt . . . . . . . . . 6,624,669 „
m elly összegből a szárazföldi és tengeri hadseregre s az
e rő d ítm én y e k re k ia d a to tt . . . . . . 2,097,618 „
K ö z o k ta tá s ra . . . . . . . 51,812 „
K özép itk ezésre . . . . . . . . 119,255 „
A velenczei állam nak a m últ század b an körülm ényes leírását ad ta « je z s u ­
ita T en to ri.
 — 032 —

iette, melly testületet a dogé, hat tanácsos, a Quarantía három fő­

nöke, és tizenhat tudós képezték; az igazságszolgáltatást a négy
választott törvényszék kezelte; ezek közül a három polgári, 8 egy
a fenyitő Quarantiát képezte, mellynek elnöke a Signoriában, tag­
jai a Senatusban foglaltak helyet. A köz-ügyködést e törvény­
székeknél az avogadorok vitték. A Tizek évenként választott
tanácsa gyakorolta a rendőrséget, s kebléből egy évi időtartamra
két fekete, s a Signoriaból nyolcz hónapra egy vörös inquisitort
választott, kik az állam-inquisitiót alkották.
Az i s t e n k á r o m l á s m e g t o r l á s á r a rendelt t i s z t vi ­
s e l ő s é g (esecutori contro la bestemmia) a szinielőadásokra
ügyelt fel, s megtiltotta a vallásos tárgyúakat. A kilencz tagból
állott Sz. Márk-procurátorság, inelJy a dogcé után legkitűnőbb
tisztség vala, az ajtatos intézmények s a végrendeletek fölött őr­
ködött; a procuratorok ingyen, élethossziglan szolgáltak, s minden
egyéb hivataltól felmentettek, kivéve a követségektől koronás fők­
höz. A dogén, s a Sz. Márk-procuratorokon kivül minden egyéb
tisztviselőség csak bizonyos időre adatott, s olly nagy volt szá­
muk, hogy a nagy-tanács hetenként kilencz választást is eszkö­
zölt, azokon kivül, mellyek a senatushoz tartoztak. A tisztviselők
csekély dijakban részesültek; a tartományi és udvari hivatalokban,
mellyek tisztességgel és költséggel já r ta k x), a patríciusok költsé­
get nem kiméivé tartották fen hazájuk és önmaguk tekintélyét.
A nemes családok között nem volt sem elsősaülöttségi, sem czim,
ruha vagy más egyéb különbség; mindazáltal némelly családok
biztosították maguknak a kitünőbb állásokat, s védenczeket sze­
reztek a szegény patríciusok közöl, kik Barnabotáknak neveztet­
tek 2) ; s illy módon föléje kerekedtek a nagy-tanácsnak, s a sena­
tushoz ragadták a főbb hivatalokra való nevezés vagy legalább
ajánlás jogát; húzás-halasztás által akadályozták a nagy-tanács
m űködését; aztán magától a senatustól is minden ügyet a col-

1) B ergam o, B rescia, V erona, V icenza, P a d o v a , T reviso podestái, az udinei

h e ly ta rtó , D alm aczia fögondnoka (p roveditor), a róm ai, m adridi, bécsi, párizsi
k ö v etek , a nemes (nobile) P é te rv á ro tt, igen csekély fizetést h ú z ta k s önkényes
ju ta lm a k b a n ré sze sitte tte k . C supán a k o nstantinápolyi tiszt-állom ás gyüm ölcsö­
z ö tt bőven, a k ö z tá rsa sá g terh e lte té se nélkül.
2) A San B a rn ab a egyháztól, m elly körül lak ta k . E ze k a főbb családok
ifjabb fiaitól s azon családoktól sz á rm a zta k , m ellyek a chioggiai háború alkal­
m ával v é te tte k töl a p a tríciu so k k ö z é ; azon családok, m ellyek a candiai háború
folytán ju to tta k az a ra n y könyvbe, m ég m indig elég gazdagok valán ab ,
 633

legíum, s végül az inquisitorok jogkörébe vontak. E szerint egy

törvényszék nőtte ki magát kormánynyá, melly nem ismert kor­
látokat és mellytöl nem volt felebbezés. Hogy ezt elérjék, az
arany könyvet zárva kellett tartamok az új nemesek előtt, kik
szabadabb eszméket hozhattak volna forgalomba, s kik egy har­
madik rendet képeztek e r e d e t i p o l g á r o k néven; maga
a nép is polgárokra és köznépre oszlott, melly utóbbinak csak a
bel-kereskedés és bizonyos müfoglalkozások voltak m egengedve;
minden város-hatod kiváltságokkal és saját közigazgatással birt,
s ugyanugy minden mütestület.
Miként minden oligarcha kormány alatt, igen sok volt a
visszaélés és gyakori a hűtlen kezelés a hadseregnél és a pénz­
ügyek terén: a szegények, hogy valami hivatalhoz juthassanak,
hízelegtek a gazdagoknak, s ezek viszont amazoknak, hogy meg­
nyerjék szavazatukat, mi tág tért nyitott a fondorkodásoknak. A
tengeren túli birtokokban még nagyobb volt a rendetlenség; a
hivatalnokok pénzt zsai’oltak s árúba bocsátották az igazságot, a
mellett hogy elpazarolták az összegeket, mellyeket a köztársaság
az erődök és kikötők feutartására utalványozott. A szárazföldön
merész és czivódó szellem kapott lábra, melly gyakoriakká tette
a verekedéseket és gyilkosságokat, s az illustrissimik nagy hatal­
maskodást űztek ott, miért a plebejusok úgy kárpótolták magukat,
hogy mindenki zsarnokoskodott a maga kis körében. De ha a
tartományi nemesség, mellőztetve látván magát a velenczei miatt,
rósz szemmel nézte a kormányt, a köznép mindig jó akaratot és
tiszteletet tanusitott az iránt. A fővárosban szándékosan táplál­
tatok a romlottság, hogy az elméket elvonják a közügyektől!) ;
melly eljárásnak annál károsabb befolyása van, minél kevésbbé
hozatnak egyéb érdekek által mozgásba a szellemek. Jóllehet a
szokások különféle védnökségi fokozatok2) megállapításával köze­
lebb igyekeztek vinni a nemeseket a plebejusokhoz, amazok gőgje

’) K özm ondás v o lt: „R eggel egy m isécske, ebéd u tá u egy kis zene, s este
egy n ö csk e."
2) K ik ugyanazon nevet v iselték , m ár ú g y tek in tettek , m int ném ileg
ö sszek ö ttetésb en álló k . A p a tríciu so k k e resz tsé g ein é l keresztkom ákul m indig
több szo lg ált kettőnél, s n éha szám uk százötvenre is felm ent, s m indig plebeju­
sok v o l t a k ; ú g y ' bogy a p a p n ak szám üzetési terh e a la tt kötelességében á llo tt
szigorú fe lh ív ást intézni a jele n le v ő k h ö z, hogy ha valam elly p atrícius v olna kö-
z ö ttö k , az távoazék.
 034

arányban állott emezek semmiségével, b páholyaikból leköpködték

a földszinti közönséget. Ama sötét szellemű Tizek törvényszéke,
mellytöl Montesquieu irtózott, s melly napjaink regényíróinak olly
sok rémképet szolgáltatott, aljas kéin-intézménynyé sülyedt alá,
mellynek egyedüli törekvése vala akadályozni az erős jellemek
kifejlődését s a szabályszerűség némi színezetét adni a rósz erköl­
csöknek. E tör vényszék egy Ízben kiűzte, de rögtön kénytelen
volt visszahívni a m i i g e n é r d e m e s k é j h ö l g y e i n k e t , mert
ezek házai, vagy a kolostorok társalgó-terme szelgáltak az egye­
düli szabad gyülhelyekül, hol, minthogy kémeket tartott ott a kor­
mány, ennek részéről minden ellenzés nélkül jöhettek össze az
emberek zenét hallgatni, vacsorálni, udvarolni. Erkölcstelenségek
küzdbelye vala a Rídotto, hol hatvan, hetven asztal körül dobatott
koczkára eszeveszett játékban a vagyon; az elnökösködés e játék­
barlangban kizárólag a nemeseket illette, kik dijaztatva a társasá­
gok által, vendéghajjal és tisztviselői talárban voltak jelen, mig a
többiek mindnyájan álezát v iseltek ; s követek és miniszterek
m entek oda keresni a gazdagsági álmok s a kétségbe ejtő aggá­
lyok váltakozatait. Midőn a Ridotto 1774-ben bezáratott, a játé­
kosok magán-casinok százaiba vitték be e fortéim ét, mellyek
annál nagyobb romlást okoztak , mert nem volt rájok fel­
ügyelet ').

') V erona is b irt egy híres c asia ő v al, m ellyben 1773-ban n é h án y nő a

zo k o ttn ál kevésbbé bö k á v ás-szo k n y á b a n jelen v én meg, b o tr á n y t o k o z ta k ; az
egész város p á rto k ra sz a k a d t m ellettük és ellenük, s a n n y ira tü zb e jö tte k a
szellem ek, hogy le c silla p ú lá su k ra idő engedés v é g e tt b e z á ra to tt a casino. Nem
h a sz n á lt, s az íigy a k ö z tá rsa sá g legfőbb itélöszéke elé v ite te tt, s a jónevű
tu d ó s G iuseppe T o relli kom oly védbeszédeket i r t e tárg y b a n .
V alam ennyi utazó beism eri, m ikép a játé k -s z e n v e d é ly á ta lán o s vo lt Olasz­
o rs z á g b a n ; s lo rd M arlborough 1760-ban nyolez havi ta rtó z k o d á sa a la tt T urul­
b a n nyolca ezer a r a n y a t v e sz te tt el a p h a ra o -já té k o n . A nép részére a genuai
so rs já té k szolgált, m elly ott m ár 1550-ben k ezd e té t vette (X I. könyv 146. lap)
F e l v o lt osztva leányok és se n a to ro k s o rs já té k á r a ; am annál száz leá n y neve
játszo tt, k ik n ek jeg y a ján d é k já r t, ha nevök k ijö tt, s a kihúzandó névre fogadá­
so k a t te tte k ; a m ásiknál m indazok nevei zacskóba té te tte k , k ik képesítve vol­
ta k m éltó ság o k at n y e rn i el, s a kihúzandó n e v ek re já ts z o tta k . E v e n k in t tizszer
tö rté n t a h ú zás G enuában, kilenczszer R óm ában, u g y an an n y iszo r N ápolyban,
tizenhárom szor M ilanóban, tizen ö tszö r T u rin b a n ; s volt, ki felh aszn álta az idő­
közt, hogy tá v ira ti utón N ápolyba küldje a K óm ában m ár k ih ú z o tt n ev ek e t, s
illy m ódon teg y en sz e rt n yereségre. A z u tán e g y s z e rü s itte te tt a já té k , számok
alk a lm a zta tv á n a húzásn ál am bo, tern o , quaterno, q u in te rn o összetételekben.
 Ballo.
Az erkölcsök romlottságának kiálló jele, hogy diadalt aratott
ott Baffo, ki hazai tájszóláson kezelve a kéjházak mü-kifejezé-
seit, a bujaság sarával dobálta az ajtatosságot, a becsületet, az
erényt; trágár jelképeket honosított meg a társalgó-termekben s
az oltárok fölött; szerelmi kalandokra, játékra, a csábitó gondo­
lat s a szemérmetlen á lc z a ') által kínált könnyű élvezetekre bá­
torította az embereket, éltette a biint s tagadta Istent, hogy „az
araDy-kor szent egyszerűségével helyettesítse11 annak tiszteletét.
Mindazáltal jó társaságokban forgott, s ama tiszteletben részesült,
mellyet ollykor a félelem sugall. Bántotta ez a haza és vallás
iránt lángoló szeretettel viseltető Labiát, ki ugyanazon fegyverek­
kel küzdött.az idegen eszmék betörése, az erkölcstelenség, a szin-
ház-saenvedély, a cicisbeismus s a zárdák eltörlése ellen, mialatt
a kéj- és játék-házak türettek. A botrányok féktelensége túlsá­
gosan szigorú rendszabályokra vezetett; bezárattak a kávéházak,
sokasittattak a fényűzést korlátoló törvények, eltiltattak az isten­
telen könyvek; de csakhamar felülkerekedik a betörő divat; ismét
megnyílnak a kávéházak; a köztársaság által adott nagyszerű
ünnepélyek soha nem látott pompával tartatnak m eg ; s a szín­
házak fényre a világ minden színházait felülmúlják.
Igen szigorú törvény tiltotta a nemeseknek és tölök függők­
nek érintkezni a Velenczében székelő külföldi miniszterekkel, és
azok családjaival; úgy hogy ba valaki ünnepélyt rendezett, melly -
ből ki akarta zárni a meg nem hívottakat, a kapuhoz egy szolgát
állított valamelly külföldi követ egyenruhájában. A dogé elszige­
telten élt, a nagy óvakodás folytán, mellyet állása parancsolt. Igen
keveseknek engedtetni meg az utazás, miért is az erkölcsök meg­
őrizték eredetiségöket. A Barnaboták közül, kik, miként szabad
államban átalában a szegény nemesek, igen veszélyes osztályt ké­
peztek, s kiknek egyik kiváltságuk vala, hogy nőik czindeltafota

A mask, mi jellem zője V elenczének, az ú g y n e v ez ett tabal'ro vagy bau ta

köpenyből, k é t sz a rv ú kalapból, s az arczot félig tak a ró fekete álczából állott.
M egengedtetett oetóber 5-töl decz. 16-ig, a z tá n sz. Istv á n tó l k e zd v e egész fa r­
sangon á t, to v áb b á sz. M árk napján, a m enny bem eneteli v á sá r tiz e n ö t n apján
keresztül, a d o g e-v álasztás, annak ünnepélyes lakom ái, s m ás rendkívüli ünne­
pélyek és fejedelm i érkezések alk alm áv al. Illy a lk a lm a k k a l a p a tríciu sn ak s z a ­
b adságában á llo tt letenni a t a l á r t és v en d ég h a ja t, s álezával a rc z á u vagy a m on­
dott kalap b an járn i-k eln i, sőt beszélgetni is a külföldi rain istersk k el a p ia c z o n ,
casinóban, színházban,
 ruhában koldulhattak, tányér-nyalók, rablók, játékosok, ügy-sürge-
tök, a választásoknál szavazat-kereskedők kerültek ki. Kényte­
lenek lévén mozogni, hogy élhessenek, a köztársaságban is zava­
rokat támasztottak. 1762-ben összeesküvés jött létre közöttök,
mellynek czélja volt felforgatni a köztársaságot, s megbuktatni az
inquisitorokat; 75-ben ismét megkisérlették azt, s még veszélye­
sebben 82-ben, de az ottani erőteljes törvénykezési szervezet mind
e mozgalmakat elfojtotta. A nép, melly az aljasságig tisztelet­
adó, lehetőleg igyekezett kerülni minden összeütközést ez inkább
gőgös, mint bántalmazó nemesekkel, s félrehuzódva a patríciusok­
tól vidáman, szükségeket nem érezve -és dicsőség nélkül élt.
Tehát az állam a városban, a város néhány családban ösz-
pontosúlt, s egyedüli erő az engedelmeskedők gyengesége vala.
A külpolitika csak mint ohajtott zsákmányt tekintette most már
Velenczét; a török békét hagyott neki, legfelebb hajóit támadta
meg ollykor; a berbérektől adóval vásárolt nyugalmat. Ama
senatorok magasztalt okossága csupán arra szorítkozott, hogy fen-
tartsa Velencze semlegességét az Olaszországban hadakozó hatal­
mak között, s illy módon folytonosság biztosíttassák a kereskede­
lemnek azokkal. A szolga-tartományok fölkelésétől való félelem
miatt igedenkedtek a háborútól. Velencze nem akart állandó és
nemzeti hadsereget tartani, miként Európa egyéb állam ai; s a
háborúkban is lehetetlenilotte a vezénylet egységét az által, hogy
proveditortj rendelt a tábornokok mellé.
Az örökösödési háborúban nem vett része, s hozzájárúlása
nélkül daraboltatott fel Olaszország. A hatalmak megsértették te­
rületét, valahányszor érdekök úgy hozta m agával; angol és oszt­
rák hajók hetykélkedtek az öbölben, méllyé^ övének nevezett; s
a császár Triestbcn szabad kikötőt nyitott, erődítményekkel és
hajógyárral. A nagy szükségekre tartogatott pénzalapok föle­
mésztettek, s az adósság kétszáz millióra em elkedett; s kölcsönö­
k ért idegenekhez is kénytelenek voltak fordúlni, daczára az ezt
tiltó törvénynek. A kereskedelem árnyékát is alig őrizte meg az
egykori virágzó állapotnak, sőt mintegy megbélyegzett gyanánt
tűnt fel, el lévén tiltva a nemeseknek ; mit későn akartak jóvá
tenni 1784-ben üzletre ösztönözve az urakat. A kereskedelmi
tengerészetnek nem volt több négy-ötszáz hajójánál; a katonai
tizenkettőt számított a tengeren, s húszat épülőfélben. Iszony­
ból az újítások iránt, a hajók régi minta szerint készíttettek *);
') Angelo E m o 1765 ben első t e t t k ísé rle te t egy 74 tonn án y i h a jiv a l)
 637

titokban tartattak a vegyészet folyam atai; titokban a hajógyártás

körül divott gyakorlatok.
Távol legyen tölünk az akarat bántalmazni Velenczét, hogy
mentegessük azt, ki elárulta; de úgy hiszszük, igen közel áll a bu­
káshoz minden olly hatalom, melly vonakodik az idő által megkí­
vánt újításoktól. Sietünk elmondani, mikép 1735-ben a város sza­
bad kikötőnek nyilváníttatott, utánzásaúl annak, mit Ausztria Tri-
eattel, s a pápa Anconával tettek. Goldoni, visszatérve utazásai­
ból, örömmel látta Velencze szép világítását, mialatt az általa
meglátogatott városok útczáin még mindig sötétség uralkodott ').
76-ban Macaruzzi építész a vásár-helyiséget készítette el , melly
épület olly ügyesen volt összeszerkesztve, hogy öt nap alatt föl le­
hetett állítani, s szétszedésére nem kellett több három napnál.
70-ben a senatus 1328-tól kezdve mind összegyüjtette a k o r ­
m á n y z a t i e l v s z a b á l y o k a t , mellyek a hűbéri codexet, vagy
inkább az e tárgyit törvények gyűjteményét képezték: 86 bán a
a kereskedelmi tengerészetet érdeklő codex tétetett közzé, melly
valódi új törvény volt; a vizekre felügyelő tisztviselőség szintén
egybegyüjtette a kikötőket és lagúnákat érdeklő összes rendelete­
ket: a bányászatot illető első szerves törvények Velenczének kö­
szönik létöket (1679 marcz. 6 és 1784 sept. 18), s munkába vé­
tettek a polgári és bűnügyi statútumok, mellyek 89-ben lettek a
senatus elé terjesztve. 75-ben ismét megnyittatott az aranykönyv
húsz évre, melly idő alatt negyven szárazföldi vagy más egyéb
család írathatta be magát tíz ezer ducat évi jövedelem s négy
nemzedéki nemesség kimutatása mellett. Csupán hat jelen tk ezett:
de az oklevéllel nem adatik meg a hazaszeretet és nagyság ha­
gyománya.
Mindez mutatja, mikép Velencze nem volt még valami na­
gyon elaggva, bizonyitja azt Emo tengernagy hadjárata a barba-
reskek ellen ; bizonyítja a murazzik óriás müve, e márvány gát
a tenger ellen, melly a u s u r o m á n o, a e r e v e n e t o 1744-től
82-ig épült. S megemlítem a fényes fogadtatásokat, mellyek az
egész államban VI. Fiúsnak rendeztettek, midőn e pápa Bécsbe
zarándokolt2).

m elly összek ö tö tt á r b o c z o k k a l\o lt e llá tv a ; m ert előbb a föárboczok is egyetlen

fenyöszálból á llo tta k , m ellyek leg m ag asb jait az avronzói és cansiglói erdbk
sz o lg áltattá k .
1) Mém. I. köt. 253. lap.
-) D ániai IV. F rid rik , svéd G ustav, P é te r czár, II. J ó s é i tis z te le té re szin-
 — 638 —

A többi köztársaságok is helyhatóságokká szállottak alá,

megfosztatva politikai fontosságuktól. Alberoni bibornok egy íz­
ben merényletet követett sl San Marino ártalmatlan függetlensége
ellen (1739); de az emelt panaszok rábírták a pápát annak vissza­
állítására.
L ilié n .

Luccában a romai censura vagy az athenei cserépszavazat

helyét a d i s c o l a t o pótolta, hogy oltalmazza a gyanakodó sza­
badságot ; ugyanis, ha valamelly polgár a nemesek vagy a nép
közül túlnyomó gazdagságot vagy érdemet szsrzett magának, a
senatorok czédulára irták nevét, s ha huszonötén egyeztek, az oly-
lyan féktelennek (discolato) tekintetett, s szám kivetésbe küldetett.
E nyomozás, melly minden két hónapban ísmételtetett, s melly
nem a vétket hanem a vétek lehetőségét büntette, gyanakodást
szülvén, ártalmára volt a társalgás nyíltságának, s arra vitte az
embereket, hogy a középszerűség homályában vonják meg magu­
kat. Birákúl idegenek alkalmaztattak, s letelvén hivataloskodási
idejök számadásra vonattak. A legkisebb részletekre kiterjesz-
kedö szigorú költekezési törvények hozattak J), s hogy „akadá­
lyoztassák a pénz kivitele az államból,“ még 1748-ban is megtil-
tatott a nemeseknek «úgy a férfiaknak, mint a nőknek más mint
fekete színű ruhát viselni, még nász-ünnepélyek s esküvők alkal­
mával is“; eltiltattak az idegen posztók, harisnyák, szalagok,
disz-rakványok, vagy mi az államon kivül készü lt; kinek birto­
kában illyesmik voltak, használhatta azokat a vidéken, míg el nem
nyüttek. 62-ben megújíttatott a rendelet, számüzetési büntetés
szabatván az azt áthágó nemesekre, s ötven tallérnyi pénzbírság
a szabóra, ki idegen anyagból v a rrn a ruhát. Egyébiránt pártfo­
gásban részesült az ipar, s a közigazgatásban ügyképességet sze­
reztek maguknak az emberek. Az e r e d e t i p o l g á r j o g g a l
b i r ó c s a l á d o k száma, melly 1628-ban az arany-könyv bezáratása
alkalmával kétszázhuszonnégyre ment, 1787-ben nyolczvannyolczra
alászállottnak találtatván, elhatároztatott, mikép legalább kilenczvenre
emeltessék, ide nem értve tíz, személyes nemességgel biró csalá­
dot, mellyek a kihalt régiek helyébe léptek.

tá n re n d e z te tte k ü n nepélyek, m elly ek et CiCOgná irt le lserizioni venete czimii

m u n k ájá b an .
''l N é h á n y a t M inutoli te tt közzé, Archivio storico, vol. X.
 — 639 —

Sardinia.
III. Vittorio Amedeo, ki negyvenhét éves korában ju to tt
Sardinia trónjára (1773 febr. 20), igen roszúl lévén hangolva atyja
ministerei ellen, elbocsátotta őket, s mindenekelőtt Boginót. Az
újításoktól nem irtózott, de fejébe vevén utánozni II. Fridrik po­
rosz királyt, teljes béke idején számos katonaságot tartott és erő­
döket építtetett annyira, hogy megrongálta a pénzügyeket, s a
már különben is büszke és hatalmaskodó aristokratiának uj erőt
kölcsönzött az által, hogy csupán nemeseket bocsátott hivatalokra.
Javította az utakat és a nizzai kikötőt; öntöző csatornákat húza-
to tt; Turinban sok épületet, észleldét, síremlékeket emeltetett, s be­
vitte a világítást'; a tudományok akadémiáját, melly Lagrange,
Saluzzo és Cigna magán alapítványaikból keletkezett, megerősitette
s világiasitott apátságokkal javadalm azta; jóváhagyott egy föld-
mivelési társulatot; eltiltotta a templomokban való temetkezést, s
Gerdil tanácsára a páviai egyetem látogatását, melly tűzhelye
vala a jansenismusnak, bár a turini egyetemen hasonló színezetű
tanokat engedett előadatni. Uj rokonságot kötött 'a Bourbonokkal,
magának V. Fülöp egyik leányát s fiának madame Clotildét, XVI.
Lajos n ő v érét1) jegyezvén el, saját két leányát pedig eme fejede­
lem két fivéréhez adván nőül.
így szilárdult e monarchia, az egyedüli, melly nem szenve­
dett forradalmakat és dynastia-változásokat. S minthogy kezdettől
fogva fölismerte, mikép fegyverekkel érvényesíteni magát van hi­
vatva, az egyedüli v o lt, hol fentartatott a harczias szellem har-
minczötezer katonával és tizenöt erődített helylyel. IV. Károly
Emmanuel (1796. okt. 18.) kormánya idején egy katonai iskola
virágzott ott Alessandro Papacino de Antoni felügyelete alatt , ki
annak használatára A r c h i t e t t u r a m i l i t a r e , E s a m e d e l l a
po Í v e r e , U s o de l l e a r m i d a fuoco, A r t i g l i e r i a p r a -
t i c a czimü s több más müveket irt, mellyek francziára is átfor-
dittattak; azonkívül leírta az 1753-iki háborút 2). Bertola ugyan­
azon időben az erődök védelme és ostromáról tartott oktató elő­
adásokat, s felügyelt a Brunetta épitésénél, melly bámulatos erőd
elzárta a francziák előtt Susa völgyét.

i) M eghalt 1802-ben sz e n tség hírében.

-) P ro sp ero Balbo, dicsőítvén ö t Memorie accademiche d i Torino-bun (1805.
283. lap.), előadja, milly so k at te tt P íe m o n t az erődítés és tüzérség tudom ányának
elöbbvíteléfe.
 — 640 —

Genua, melly jól meg vala erősítve, nem tartott többet más­
fél ezer fegyveresnél; ugyanannyit Modena; az említett szám két­
szeresénél kevesebbet P a rm a ; két százat a békés L u cca; négy
ezret T oscana; öt-hat ezret a pápa, erődökkel a Pó mentén, An-
conában és Civitavecchiában. Velencze megerősítette Peschierátj
Legnagót, Palmanovát a szárazföld felé, Zárát és Cattarót Dalraá-
cziában, Corfut a jóni ten g eren ; arsenálja még mindig gazdag le­
ven, néhány hadihajót tartott fölszerelve, de kétezerre menő ka­
tonasága idegenekből állott. Nápolyban Tanucci a papok üldözé­
sével lévén elfoglalva, kevés figyelmet fordított a fegyverekre;
mindazáltal jó nevet szereztek ott maguknak Giuseppe Palmieri az
A r t e d e l l a g u e r r a szerzője, San Severo herczeg, ki új hadá­
szati rendszert hozott javaslatba, s Alfonso de Luna, ki L o S p i-
r i t o d e l l a g u e r r a czimtt munkát s más egyéb értekezéseket
írt, mellyek II. Fridrik dicséretét érdemelték ki. IV. Ferdinand
még mint herczeg kedvét lelte a katonákban, hadapródokban, ten­
gerészeden, gyakorlatokban, s az irlandi Actont hívta meg a had­
sereg újjászervezése végett. Ez valóban eltörölte ott a kiváltságot;
m iként Austria, a testőrséggel a gránátosakat bízta meg; elbocsá­
totta a szegődött schweiziakat; két ezredre szállította alá a spanyolokat,
irlandokat és flam andokat; m egtartotta a görögökből állott macedón
királyi ezredet, egy zászlóalj albán vadászt csatolván ahhoz; ér­
telmes tiszteket küldött külföldre, hogy eltanulják a jo b b a t; a ka­
tonai tantestek részére két. akadémiát rendeztetett be, jó tanárok­
k al; Francziaországból és Schweizból m érnökkari, tengerészeti,
badszertári tiszt-tanárokat hivott meg, s Capuában gyakorlatokra
tábor-helyet állított. De mindez idegenek költséges és haszonta­
lan reformokat akartak eszközölni, s magukkal hozott egyének ke­
zére játszották a tiszti állásokat, mellyeket becsületes szolgálataik
fejében hasztalan reméltek a honiak. Acton, roppant költséggel,
gályákat és sorhajókat is állított, ki, holott előnyösebbek lettek volna
könnyű vizi-jármiivek a Siciliával való közlekedés czéljából, s
hogy akadályoztassanak a berbérek a partok háborgatásában; sőt
a kereskedő hajóknak nem engedtetett meg ágytikkal látni el ma­
gukat, miként az angolok.
Lom bardia.
Lombardia, mellyet Mantua és Milano erősítettek, nem
tartott többet zsoldjában négy ezer em bernél, kik a börtönök­
ből vagy toborzás útján szedettek össze, s megvásárolható söp­
redék voltak, A francziák 1705-ben megkisérlették ott a
 — 641 -

kónyszerujonczozájt, de hasztalan; midőn Mária Thorezía 59-

ben ismét kísérletet tett a z z a l, az ifjak elfutottak; II. Jó*
zaef fölmentette az ujonezozás terhe Alól e tarto m án y t; s midőn,
kitörvén a forradalmi háború, II. Ferencz ezer háromszáz ujouczot
kívánt, hogy kiegészítse a Belgiojoso és Caprara-féle két olasz ez­
redet., az állam, megőrzendő mentességét, évi százezer zecchinót
ajánlott fel a háború tartam ára. Mindazáltal alig hogy megváltoz­
tak az idők, az olaszok repültök a zászlók alá; 1801-ben a cis­
alpini köztársaság huszonkét ezer harczost állított k i ; az olasz
köztársaság hatvanezernyi tartalék sereget szervezett; állandóan
bajtársak voltak a francziák balcsillagzatu dicsőségeiben, s 1812-
ben hetvenötezer olasz állott fegyverben, és negyven ezeren mén
tek elveszni Oroszországba, miként egy idegen mondja, szentjeiket
hiva segélyül, de hősök módjára.
Egyébiránt ama negyvennyolcz évi béke idején az olaszok
aránylag nem tettek olly előhaladást, mint más kevésbbé kedvező
viszonyok között létezett népek. A szép művészetek javíttattak,
de nem jutottak virágzásra, mert a gazdagok inkább haszontalan
fényűzésre pazarolták pénzűket, a községek a korm ányra hagyták
a költekezést, s a megfogyatkozott vallásosság nem buzditotta a
művészeket. A nemzeti jellem kiveszésének bizonyítéka a fran-
czia izlés, melly átalánoasá lett. S valóban a hazai érdekek gondja,
melly fölkelti és bátorítja a szellemet, az atyai korm ányokra ha­
gyatott; a szabadelvű eszmék csak a hatalom engedélyével hir­
d e tte le k , s ugyanazért hatálytalanok voltak, s nem akadályozták,
hogy a kormányok zsarnokiak ne legyenek; a nép pedig mivel
sem törődött, nem küzdött, nem vetkőzte le az erkölcsi félénksé­
get, s nem bírt érzékkel a hirdetett tanok szépsége iránt. Az
encyclopaedistákat nálunk a jansenisták helyettesítették ; ha egy j e ­
zsuita birálatot merészelt mondani Dante fölött,emiatt nagyobb zajt ütöt­
tek, mint hogyha valamelly bölcsész magát az Istent támadta m eg ;
versengettek, hogy fentartsák a pápa jogát a poroszka lóhoz, mi­
alatt az evangélium veszélyben forgott. A számos zárdák segé­
lyezték a szegénységet; de meggondolatlan alamizsnálkodásukkal
növelték a z t ; a földmivelés magára vonta a kormányok és tudó­
sok figyelmét, de akadályoztatott a hitbizományok és holt-kezek
á lta l; az adó csekély volt, de a pénzügyek jósága nem az adó
összegétől, hanem attól függ, mennyiben fordittatik az a nemzet
előnyére. A városokban puha finomság, cicisbeismus, lakmározás-
és kényelem-szeretet uralkodtak ; az igen gyér sajtót csenevészszé
xvil. 41
 — 642 —

nem annyira a censura, mint inkább a közönség gondtalan tu­

nyasága tette. Ha egynémellyel? olvasták az encyclopaedisták
könyveit, vagy mások szabadkőmives páholyokba Íratták magu­
kat, a legtöbben nyugalomban és gyönyörök között szerettek hin-
tálózni; óhajtották, de nem akarták a javításokat; s II. József és
Leopold ujitásai ellenzésre találtak még olly téren is, hol talán el­
keltek volna.
József halála után a lombardok, daczára az engedelmeske­
dés hosszas megszokásának, erélyes felszólalásokat hallattak. II.
Leopold, ki szándékaiban jó akaratúnak mutatta magát s nem ijedt
vissza az igazságtól, felhívást intézett a lombardokhoz, hasonlót a
heroldéhoz Atheneben: „Kinek valami jó tanácsolni valója van,
lépjen a szószékre és beszéljen ;“ s kívánta, hogy minden város
két követet küldjön. Pietro Verri ekkor felkiáltott: „Századok
óta nem adta elő magát illy szerencsés esemény e tartományban.
Csak alig tiirettek a közügyeket illető fölterjesztések; ki azoknak
előmozdítója vala, készen kellett lennie fondorkodónak, tolakodó­
nak, rajongónak látni magát bélyegeztetni. Most felszólittatnalo
lelkesittetnek a fiúk az atya, az emberek a souverain ember, a
szenvedő lények a könyörületes és erényes uralkodó színe előtt
való megjelenésre. Hahogy nem fogunk mindent előterjeszteni,
a mi hibánk leend; ha szerénytelen és idönkivüli követelésekkel
megrontjuk a közügy hitelét, bennünk lesz a hiba; ha nyomorul
túl szem elöl tévesztve az elveket, a jogosság állandó uralma he
lyett valamelly ingatag rendszer s régi előítéletek isméti felele­
venítése képezendi törekvésünk czélját, egyedül magunk leszünk
a hibásak. Nem igaz, mikép a múlt nemzedékekre s a miniszteri
hatalom önkényes tényeinek egész sorozata által elhülesztett je­
lenlegi ivadékra nehezedett hosszas elnyomások semmivé tették s
annyira lealjasitották a szellemeket, hogy agyrémnek tartatik az
erény, s eszelősségnek a haza-szeretet. íme, közel az idő, midőn
tőlünk függend a becstelenség bélyegét sütni neveinkre a törté­
nelem előtt, vagy tiszteltekké tenni magunkat és fiainkat a jövő
századok szemében . . . . A múlt viszontagságok nem hagytak
hátra a közönséges lelkekben egyebet félelemnél, s atyáinktól nem
kaptunk egyéb irányszabályokat mint az alávetést s az okosság
tisztes nevével fölékesitett önlealacsonyitást. Az őszinte nyílt­
ság, a haza iránti kegyelet, a jogosság szeretete, a nemes lelke­
sedés az igazság mellett, egy jó és erélyes sziv minden fellángo­
lása véget értek. Gondjait mindenki saját családja körül ossz-
 — 643 —

pontosította, a a haza névvel álnokul némelly kiváltságos apró

testületek érdekei mozdíttattak elő, s a haza ellenségeül tekinte­
tett, ki tanácsolta a polgárok felszabadítását némelly osztályok el­
nyomása alól. A közönséges emberek, kik illy elveken nevelked­
tek s minden állam-eszme híjával vannak, nem akarnak egyebet
a rendszer visszaállításánál. Ha az adott első lökésre összedült
az, ne akarjuk újból a régi módon fölépíteni. Egy papir lap,
melly még csak alá sem Íratott az uralkodó által, egy perez alatt
megsemmisítette az állam-congregatiót, a helyhatósági testületeket,
meg az összes kezelési közegeket, mellyeket atyáink a szükség
felsegélése végett állítottak. Tehát az egész régi rendszer inga­
tag vala, nem alapult alkotmányon, s nem gördíthetett törvényes
akadályt a miniszter akarata elé. A lehető legroszabb tehát, mi
bennünket érhetne, a visszatérés lenne illy ingatag állapothoz. A
milánói terület azon pillanattól fogva, midőn megszűntek ott ural­
kodni a természetes fejedelmek, kény uralomnak lett alá vetve. E kényura­
lom némelly hatalmas testületek által gyakoroltatott a spanyol kormány
fenhatósága alatt; aztán fokozatosan megfosztattak attól, s minden egyet­
len ember önkényére bízatott. Akadémiai feladat lenne vitatni, a kettő
közül mellyik siralm asabb; a miről most szó van, az, hogy ssüksé-
ges kiemelkednünk az elaljasodás állapotából, luellyben nyögünk,
s hogy elégületlen rabszolgákból észszerű alattvalókká kell válnunk
és hívekké az uj uralkodó iránt, ki emberekké akar minket tenni,
s ki méltó rá, hogy embereknek parancsoljon. Végre valahára
alkotmány vagyis törvény után kell látni, melly jövőre is sérthet"
len legyen, melly biztosítsa az uralkodó utódainak jó és igazelmü
alattvalókhoz illő hűségűnket, s melly polgárainknak sérthetlen tu­
lajdont biztosítson, mi egyedüli czélja minden kormánynak. Kell,
hogy az illy alkotmány egy állandó testület kezessége és védelme
alá helyeztessék, mellynek érdekében álljon annak megőrzése s
melly mindenkor szabadon figyelmeztethesse az uralkodót a me­
rényletekre, miket időjártával a miniszter megkísérelhetne, hogy
azt felforgassa.11
E szavak nyomatékossága mutatja, milly nagy jótéteményül
tekintették a lombardok uralkodójuk által tanácskozásra történt
felszólíttatásukat , ezen első reménysugarát egy szentesített alkot­
mánynak. A követek csakugyan elmentek Bécsbe és más
egyéb kérelmeken kívül, mellyek legnagyobb részt az újítások meg­
szüntetését sürgették, egyhangúlag esedeztek az átalános állam-
congregatio visszaállítása végett. Leopold epgedett, feljogosítva azt
41*
 — 644 —

egy képviselőt tartani Bécsben, s felügyelni a kiadásokra : a II.

József által lerombolt szép községi rendszer ismét helyreállittatott,
visszaadatván a helyhatóságok joga felügyelni az adóra, az élelme
zésre, az utakra, az egészségi intézményekre, a városi csinra.
Panna.
Parm át Ferdinand infans nevében De Tillot kormányozta,
bölcsészi okosság- és ügyességgel, kielégítve mind Franczia- mind
Spanyolországot: pompaszeretettel takírékosságot , szilárdsággal
szelídséget párosító, úgy tudta vinni a dolgot, hogy a csekély jö­
vedelmek nem csak a szükségek fedezésére voltak elégségesek,
hanem még fényt is kölcsönöztek a herczegségnek. Terve volt az
infanasal M aría Beatricet, Modena örökösét jegyeztetni e l , minek
folytán közép Olaszországban egy nagy állam fogott volna ala­
kulni: de e szándék gyűlöletet vont reá Austria részéről, melly
B eatricet Ferdinand Károly főherczegnek jegyezte el (1771) s az
infanshoz Mária Amáliát, Mária Terézia második leányát adta nő­
ül. Ez szép, tevékeny, határozott lóvén, miként nővérei, a ná­
polyi és francziaorgzági királynék, Ő is uralkodott nálánál ifjabb
férjén, s átlépte a korlátokat, mellyeket a spanyol illemszabályok
vontak kedvteléseinek. A herczeg, ki addig igen ajtatos volt, le­
rázta a féket s szabadonczokkal vette magát körül, minek folytán
zavar állott be a pénzügyekben; s minthogy Tillot észrevételeket
merészelt tenni, igen rósz szemmel kezdették öt nézni ').
Az infánsnő megtagadott a spanyol és franczia miniszterektől
bizonyos] kitüntetéseket, mellyek akkorig szokásban voltak: a
miért is III. Károly panaszt emelt; XV. Lajos levelet irt a her-
czeghez keményen dorgálva őt és nejét, s nagyatyai hangon kö­
telességévé tevén neki visszaállítani a szertartásokat, eltávolítani a
pajtásokat, s négy éven át mindenben Tillotra bízni magát, kit
föltétlenül magasztalt. Sőt a herczeg szemmeltartása végett Bois-
gelin urat küldötte Parmába, míg Spanyolország részéről Revilla
úr érkezett oda. Az udvar, melly egészen átadta magát a gyö­
nyöröknek, cselszővények szinterévé le t t ; az infansok nem szível­
hették ama megaláztatást, s nem titkolták a gyűlöletet Tillot irá­
nyában, ki mintegy gyámul rendeltetett m elléjök; annyira hogy
Spanyol- és Francziaország kénytelenek voltak fölmenteni Tillot-t,
mi azonban nem akadályozta, hogy el ne halmozzák öt megelége-

*) E té n y e k e t, m ellyekröl a mi tö rté n é síe in k h a llg a ttu n k , Schoell

adja elő.
 _ 646 —

déaök bizonyítványaival1). H ely ére Llanót állították (1771): de

Amália betegnek színlelte magát, hogy kikerülje a vele való talál­
kozást, s felforgatván s.z illem szertartási szabályokat, a föurak he­
lyett csak alattas egyéneket fogadott, mialatt férje ismét lármás
kedvtöltéseknek adta át magát. Spanyolország királya Mária T e­
réziához fordult, sürgetve öt „vetne véget leánya erőszakos és
meggondolatlan v i s e l e t é n e k s II. József zárdával is fenyegette
a herczegnőt. Ez, a helyett hogy engedett volna, Colornóba vo­
nult, férjét is magával vivén, hogy eltávolítsa őt Llanótól; miért
is Mária Terézia minden érintkezést megszakított 'v e le , ugyanazt
tévén Spanyol- és Francziaország királyai is, midőn a miniszter meg-
fosztatott tárczájától. Ekkor a herczeg kénytelen volt bocsánatot
kérni III. Károly tói, 3 visszahívni Llanót, ki azonban folytonosan
ezéltáblájául szolgálván az infansok gyűlöletének, fölmentetését
kérte, s gróf Sacco által helyettesittetett (1774), ki iránt pedig ő
épen bizalmatlanságot akart kelteni.
A K é t- S ic ilin .
A Két-Siciliában IV. Ferdinand jutott trónra, ki megvetve a
tudományokat csak a vadászatnak, fegyverforgatásnak volt barátja
s pórias Ízléssel és modorral b írt; Mária Terezia, ki mindig úgy
tekintette a nápolyi királyságot, mint bitorlást az osztrák ház el­
lenében, legalább befolyásra akart ott szert tenni, leányát Karoli­
nát adván nőül Ferdinandhoz, azon nyilt kikötéssel, hogy mihelyt
anyává leend, rögtön belépjen az állam-tanácsba. Iily módon Ná­
polyba is átültette az osztrák politikát, melly e szerint Piemontot
kivéve, egész Olaszországban uralomra jutott.
l) ím e n é h án y sta tistik ai a d at a vizsg álat nyom án, m elly a k k o r T illot
k e ze lé sé re v o n a tk o z ó lag eszk ö zö ltetett :
Az utolsó h u szo n k ét év jövedelm e v o lt . . . . . 78,853,788 líra.
a k iad á s . . . . . . . . . . . 78,729,896 „

m arad v án y . 1 2 3 ,8 9 2 .
Az infans jövedelm ei azon időben, midőn T illo t azok k e ze lé sé t á tv e tte ,
1,526,072 liráí te tte k , s ö a la tta 3,014,417-re em elkedtek.
Uj adókból v a g y a régiek növelése folytán bejött . . . 707,735 líra.
g azdálkodás ú tjá n a behajtásban, m ara d t . . . . . 730,510 „
M inélfogva az in fan s, betudva a franczia és spanyol k irály o k tó l
húzott é v d ija k at, s az á lta la Spanyolországban élvezett ja v a ­
d a lm a k at 3,794,061 „
jövedelem m el b irt, m ig a kiadás . . . . . . . 3,269,673 lira-
ban volt m egállapítva,

m a ra d t te h á t ......................................................................... .............. 524,388

 — 616 *~

Karolíná, ki mind természete, mind anyja uugalmarásainál

fogva parancsolni szerető nő vala, cl akarta a királyt idegeníteni
a madridi udvartól s a családi szerződéstől, s hogy czélját kivi-
hesse, letétette Tanuccit, s helyére az ö kész szolgáját, Della Sam­
buca marcheset neveztette ki (1776), Acton József lovagot adván
melléje, kit aztán az ügyek élére állított (1784). Ügyes a tenge­
ren, de nem a kormányrudnál, igen hajlékony, kedvkereső, s nem
törödö az országgal, meltynek nem vala fia, Acton észrevette, mi­
kép minden a királyné vala, ugyanazért behizelegte magát kegye­
ibe ; s csupán arra lévén gondja, hogy szerencsét csináljon, a milly
vérmes reményeket keltett eleintén, ép olly nagy elégületlenség-
nek lett okozója később.
Számos törvények hozattak akkoriban, jók és roszak. Mi
chele Jorio egy kereskedelmi és tengerészeti codex készitésével bí­
zatott meg. melly azonban puszta tervezet maradt. Az igazság­
szolgáltatás és jogtudomány igen silány lábon állottak *), s tizen­
két egymásra következett törvényhozás daczára , az eredmény bi­
zonytalanság és önkény lett, és szabad tere volt ott a ravaszság­
nak. A t r u g l i o véleményezésére a tiszti ügyész s a vádlottak
királyi védője egyezkedhettek, száműzetésre vagy gályára változ­
tatván a börtönbüntetést, anélkül, hogy bevégeztetnék a per, s
ezt azért, hogy kiürítsék a fogházakat. A perek örökittettek a
végnélküli felebbezések, semmiségi folyamodások, s a király gya­
kori beavatkozása által. A törvényszéki egyének, kik valódi os­
tora voltak ez országnak, némileg m eg fék eztettek ; az Ítéletek
hozásában uralkodott önkényt kiküszöbölték, de fentartatott az
inquisitionalis eljárás, s a kínzás és va d szigor a zsebmetszők el­
lenében; ki Voltairet olvasta, három évi gálya-rabságra, ki a flo-
renzi hírlapot, hat havi börtönre ítéltetett. Az országutakat rablók
veszélyesitették, annyira, hogy a kormány kénytelen volt a kara­
vánokban való utazást ajánlani ; a partokat pedig a berbérek nyug­
talanították ; a nemesség, fegyver és hatalom híjával, ostor volt a
népre nézve anélkül, hogy fék lett volna a király ellenében. A mes­
terségek még mindig testületi békókba voltak szorítva; a selyem­
termelés akadályoztatott a királyi egyedárúság által. A vagyon [ke­
vés kézben halmozódott össze, mig a nem birtokos különféle és

*). G iuseppe Raft'aele ügyv éd tő l n y om tatásban je le n t m eg Fargo Cecília vé­

delme , ki Nápolyban 1770-ben boszorkányság m iatt állíttatott a törvény­
szék elé.
 -V 647 —

önkényes adókkal aújtatott: terhes be és kiviteli taksák nehezed­

tek a kereskedelmi c sik k ek re; mindenre, még az esővízre is adó
volt vetve, s azonkívül személyes szolgalmakat is kellett teljesí­
teni, miilyenek a robot, futárság; s W inspeare Dávid ezerhárom­
száz kilenczvenöt féle személy- és dolog adót számított össze, mely-
lyek még mind léteztek, midőn a Napoleonidák oda érkeztek. Nem
tudták egyöntetűvé tenni a községi igazgatást, sem felszabadítani
azt a hübérnökök hatalma a ló l: az országos közigazgatásnak nem
volt egy központja, s azon ügyek, mellyek mostanában a belügy­
miniszter köréhez tartoznak , a többi miniszterek között osztat­
tak fel.
Az élelmi szerekre felügyelő szék, melly a M a e s t r i d e ’
p á s sí féle régi hivatalnak vala folytatása, önkényesen motozta
az árúkat a pápai határon, akadályozva minden gabona, marha,-
pénz-kivitelt, s szeszély szerint büntetve a tilalom áthágóit; miből
romlás és erkölcstelenség származott. Nem kevésbbé káros intéz­
kedés volt az, mellynél fogva az abruzzói földek a téli legeltetés
szolgalmának ( r e g j s t u c c h i j valának alávetve, úgy hogy nem
lehetett azokat körülkeríteni, sem gabona alá felszántani vagy
fákkal beültetni, s igen szomorú látványt nyújtottak. E vissza­
élések aztán, Melchior Delfico felszólamlásai folytán, lettek meg­
megszüntetve *).
Miután a király Lombardiában látta volna a tehenészetet,
kísérletet akart azzal tenni odahaza, s San-Leucióban egy gyar­
matot alapított, független állam formájára rendezvén azt be saját
törvényekkel és katonasággal, a családfők közös kormánya a la tt;
s virágzott ott a selyem-művelés és g r o s-szövödék állíttattak.
Tőrre dél Greco lakói, kiket folytonosan fenyegetett a Vesuv, igen
élénk korall-halászatot űztek, bámulatot keltve vakmeröségök és
dús nyereményeik á lta l; de midőn a kormány beavatkozott dolgukba
s a k o r a i 1 - c o d e x s z e l akarta őket szabályozni, amaz
ipar hanyatlásnak indult. Azonban előmozdittatott a területek fel­

l) A Memoire8 sur le royaume de Naples par M. Orlof fontos, b á r szenvedé­

lyes mii, m ellyröl azt hiszik, hogy a n ápolyi De A ngelis tollából k e rü lt ki. VinCBIlZO
COCO tan u lm án y a Sulla rivoluzione di Napoli hűn ra jz o lja az ország á lla p o tá t am a
korban, s szerintem azon m unkák közé látszik t a r to z n i, m ellyek tan a i a nem zet-
gazd ászato t és p o litik á t illetőleg szilárdabb alapokon nyugosznak. L ásd m ég Ga-
lanti, Descrizione geografica e politica delié Sicilie ; Arrjghi Snggio slorico per
servire di studio allé riyoluzioni di Napoli.
 --- 613 -*•-

fogása, elhagyott szigetek népesittettek be : a letétek őrhelyéül a

királyi archivum állíttatott fel.
Sicilia tartománymódjára kezeltetett, tekintet nélkül kivált­
ságaira, s még mindig a hűbériség uralma alatt hagyatva; s a
mellett, hogy elhanyagoltatott földrniveléBe, terhes adók nehezedtek
reája. Rabló csoportok háborgatták a szerencsétlen vidékeket, s
három nagy bandának vala főnöke bizonyos Testalunga, Pietra-
porziaból, mig tengeren a berbérek garázdálkodtak. Tanucci be­
népesítette Ustica szigetet, hol a tengeri rablók meg szokták húzni
m ag u k at; s ök eljővén a gyarmatosokat is tovahurczolták. Az
éhség gyakran beköszöntött Olaszország ezen m agtárába; miért is
azon kivül, hogy megtiltatott a gabnakivitel, nagy magtárakat s
pénztőkét ( c o l o n n a f r u m e n t a r i a ) tartottak készen, hogy
szükség esetén gabonát vásárolhassanak. Fogliano marchese al-
király a genuai Gazzininak meg kiviteli jogot engedett; s a nép
ennek tulajdonítván az újból beállott drágaságot, fölégette Gazzini
házát, elfoglalta a kikötőben állomásozott hajók ágyúit, kiszabadí­
totta a fegyenczeket, s meggyilkolta volna a kislelkü alkirályt, ha
Filangieri érsek segédkezet nem nyújt vala neki a meneküléshez
Messinába (1773). A nyolezvanéves Caraífa tábornok szigora, s
méginkább Filangieri jóbánásmódja lccsendesiték a lázadást, de
egyidejűleg Cefaluba parlament hivatott össze a panaszok elinté­
zése végett; Fogliano letétetett, s átalakittatott a kormány, de csak
kevéssé jobbra. Vér csupán a kivégeztetéseknél ontatott.
1781-ben alkirályúl Domenico Caracciolo villamarini örgróf
ment oda, ki utazásai alkalmával barátságot kötvén Diderot-val,
D ’Alambert-tel, Garat-val és más hasonlókkal, s megismerkedvén
az ujitási eszmékkel, mérsékletet nem ismerő buzgalommal igye­
kezett ott azokat meghonosítani; lecsendesitette a tartományok
között mesterségesen szított versengéseket; eltöröltette az in-
quisitiót; újra szervezte a parlamentet olly módon, hogy ne csu­
pán bárók választassanak abba, s ezek is járuljanak a közteher­
viseléshez *) ; azt m ondá: a királyon és népen kivül nem akar

') Jó lle h e t ö fékezte a b á ró k tú lh a jtó követeléseit a ta k s á k a t és szolgál-

m án y o k at illetőleg, m iu d a z álta l nem szűntek m eg a z o k ; úgy hogy az 1812-iki
a lk o tm án y b an a k ő v e tk e ző k e t olvassuk :
„A robotok és robotbérek, m ellyeket csupán az ú ri előjog lé p te te tt életbe,
k á rta la u itá s n é lk ü l e ltö rö lte tn e k . Meg fognak te h á t szűnni az ap ró lék , fejadó,
füstpénz, ig a sz o lg álm án y o k ; m eg a k ö telezettségek e ls ő b b s é g iig szállítani a
mást ismerni ; irt a s i c i 1 i a i g a b n a-k i v i t e l r ő l , minek
akadályozására ő jogot akart volna tulajdonítani a közigazgatási
hatalomnak. Híven az iskola elveihez, mellyböl kikerült, dicsőí­
tette önmagát, gúnyolta az elnyomottakat, megvetette a közvéle­
ményt, s tánczos és énekes nőkkel társalkodva nevetett az áhíta­
ton, melly a Levél és sz. Rózái irányában nyilvánult. Nápolyba
hivatván miniszternek, midőn hírét vette a párizsi Bastille elfog-
laltatásának, ö, az újító, a hűbériség ellensége, annyira megütődött e
dolgon, hogy belehalt (1789).
Örökre emlékezetes természeti csapások sújtották a király­
ságot. Már 1743-ban harmincznégy ezer lakostól fosztotta meg a
dögvész M essinát; aztán 1783. febr. havában rémitö földrengések
vették kezdőtöket, mellyek nevezett várost romba döntötték; egész
Calabria rázkodásoknak volt k ité v e ; több helyen megnyillott a
föld s embereket, kastélyokat, helységeket nyelt e l ; a felduzzadt
tenger pusztításokat okozott a partokon; patakok és folyók enyész­
tek el, vagy m egváltoztatták irán y u k at; a kutak kiszáradtak; s
az éhség és betegségek még súlyosabbá tették a szerencsétlensé­
get az idő zordonságának és mindennemű szükségnek kitett nép
között.
Olaszországban tehát voltak szereplő férfiak, kiket jó szándék
vezérelt, de kik az által, hogy rohamosan építettek és romboltak,
s nem okadatolták eljárásukat, megingatták a közbizalmat, a nem
elégítették ki a fejlődő észt. A nevelés el volt ott terjedve, de nem
hatott mélyre, s csak bizonyos osztályokra szorítkozott. Az iro­
dalom a minták változtatásába holyezte a reformot, s megelégedett
az utánzással, anélkül, hogy érezte volna szükségét amaz eredeti­
ségnek, melly egyedül az elevenen érzett s az összesek nyelvén
kifejezett igazságokból szülemlik, miértis egyetlen munkát sem
mutatott fel olly nemüt, mellyben a szerző saját életének véres
darabjait hagyja hátra a dicsőség tövisein. A társadalom boldog­

báró term ék e it, s elönyözve adui el u g y a n an n a k a te rm é n y ü k e t; m eg m inden

szem ély-m unka és szolgai adózás, m ellyek a jo b b ág y n ak u ra irá n ti viszonyából
e re d n e k . H asonlóképen k á rta la n ilá s n é lk ü l e ltö rö ltetn ek a jo g o k , m ellyeknél
fogva a p o lg áro k n ak tilos a b á ró én kívül m ás o lajü tö k et haszn áln i vagy m ás
m alm okban őrölni, v ag y azéin kívül egyéb szállodákat, posztó sb o lto k at és ven­
d é g lő k e t f ö lk e re s n i; el a zagate-jogok, inellyeknó! fogva élelm i szereket és italo k at
csak a bárói k o rc sm áb a n sz a b a d áru ln i ; m indezen s m ás hasonló jogok, m ellye­
n é t e g y szerű en a* ú ri előjog e a b áró i erőhatalom lé p te tte k életbe, m egszün-
te tte tn e k ,"
 6*0 —

ságot ígérő előjel gyanánt vette a szellemek elerőtlenedését, a a

jellemek sülyedését. A politikai viszonyok semmiféle nagy dolgo­
kat nem helyeztek kilátásba, mellyek elérésére törekedve azoknak
fejlődni a nagy tehetségek. A javítások szükség-érzete megvolt
ugyan, de rögtön visszaijedt az, mihelyt lényeges pontok érintet­
tek. Illy helyzetet bizonyára csak valamelly rhetor nevezhet
arany századnak, s illyen volt az, mellyben Olaszországot a for­
radalom találta.

HARMINCZEGYEDIK FEJEZET.

Olasz irodalom.
A tizenhetedik század irodalmának kérkedékeny szegénysé­
gén segítve lett, főleg az Arcadia fáradozása által. Azonban nem
a természethez s az érzelmek kimerithetlen forrásához, hanem a
XIV. és XVI. századbeliekhez, s főleg Petrarcához folyamodtak
az irók, s nem csupán művészetét igyekeztek elsajátítani, hanem
a gondolatokat s az erőtlen tisztaságot is, minélfogva classikus
színezetre tettek szert, de nélkülözték a lényeget. Túlbecsülve
önmagukat, semmibe sem vettek a közönséget, rimet és szólamokat
hajhásztak, s gondjuk volt rá, hogy természetesen ne adják elé a
dolgokat. Innen Íróinknál a torz-képzelmek, a negélyzett válasz­
tékosság, a mesterkélt bőbeszédűség, a fitogtatott tudákosság, s a
hit, mintha emelkedettekké lehetne tenni a köznapi és visszata­
szító tárgyakat az által, hogy zengzetes szavakba burkolják azo­
kat. A dagályos és bohókás, e két utálatos nem, kapott lábra
a mi irodalm unkban; s pásztor-dalok, tréfás darabok, nászünne­
pélyek , tudorrá-avatások, szerzetbe-öltözések r) alkalmából írott
versgyűjtemények, s mindig költött, soha sem szívből fakadt sze­
relem és harag zengedezései valának annak egyedüli termékei.
Miként mostanában a kezdők mondatos hírlapi czikkekkel teszik
első kísérletüket, úgy akkor gyűjtemények részére irott sonettekkel

1} C hiari m onda: „ L e g alá b b is h a tsz á z ra m egy a szerzetes nők szám a, k ik ­

ről énekeltem . . . B őröm et a z á rd a -ro stély o k s a m enyasszonyi ág y ak mellett
h a g y ta m . . . “ s P a rin i: „M ennyi beöltözés! M ennyi fo g a d alo m -le te v és! . . . .
T e h á t tu d o r nem n y e rh et koszorút, b a rá t vagy a p áeza nem ö ltö z h e tik be sonet-
tek , dalok nélkül ?"
 651 —

kezdették íréi pályájukat (tnellyik roszabb a kettő közül?) u bol­

dog volt, ki akadémiai elismerő oklevélre tett szert ! Némellyeknél
tiszta szavakat, kellemes fordulatokat, nemes é3 nagyszerű prózát
s versösszhangot lehet találni, de szenvedélyt és valódi ékesszó­
lást hasztalan keresünk nálok. Mások a XVII-ik századbeliek
undorító keresettségének vizenyős könnyedséget állítottak ellenébe,
melly nem vala természetes. Ki számíthatná el mindazokat, kik
kevésbbé roszul forgatták magukat a költészet terén ? ').
A sokoldalú Francesco Maria Zanotti (— 1777), Bolognában,
hol született, a bölcsészetet tanította, s titkára aztán elnöke vala
a hazai akadémiának, mellynek commentárai közöl nyolcz kötet
került ki az ö tollából. Sonettjei a legjobbak közé számíttattak,
pedig a jók között is alig állják meg helyökat. Egy nő részére
költői szabályokat irt, mellyért öt Parini Horácz és Aristoteles
mellé állítja. Szerinte a költészet „verselési művészet gyönyör­
ködtetés v é g e t t a vígjáték „valamelly vidám esemény előállítá­
sa, mellynek czélja örömre és mosolyra gerjeszteni a lelkeket":
szóval, ö csak az alakokat és felületet látja.
A tendai származású Cotta I s t e n t és müveit énekelte meg
sonettjeiben, theologiai és természettani nehézségek et halmozva
össze. Hasonló áhítat ihletése alatt Salandri a Mária-leteuye
mindenik czimére egy-egy sonettet irt. A romai Paoli Rolli, válasz­
tékos, de üres költemények szerzője, a londoni udvarnál olasz

2) A francziák vagy ném etek e lő tt nem ta rto tta m sz ü k sé g esn ek igazolni

m ag a m at a szabadságért, m elylyel ö v é ik é t m egítélem . A n y íltsá g tó l való félelem
s a z iszonyodás m inden m eg nem c so n k íto tt igazságtól, m ellyek a gy áv án kevély
ité sz ete t jelleg z ik , kötelessegem m é teszik ugyanazt ten n i hazám fiaíval szem ben.
Azon m üveken nevekedtem , m ellyeket e könyvben bírálok ; szerettem R o u ssea u t,
tom boltam R a y n allal, nevettem V o ltairrel és B e a u m a rc h a isv a l; C esaro tti Ilíá sa
non plus ultra-nak lá tsz o tt előttem , s F a n to n ít H o rá cz , R o b e rtit A nnibal C aro,
B a re ttit B oileau, T u rc h ít M assillon m ellé helyeztem , m it Iste n bocsásson m eg
nekem . É rlelődni nem annyi m int v álto zn i. A m it m ár m ás alk alm ak k o r m on­
dottam , m ost is a z t m ondom és kívánom , tép á sz sz ák m eg és rágalm azzák Ítéletei­
m et ; erre m indenkinek teljes jo g a vau ; de ne szegezzék azok ellenébe más
ítészek nézeteit. Azok sa já t fejők u tán já rn a k , én is a m agam eszét követem ;
s a zt m ondom S enecával : „S zégyenletes dolog m indig a m ás k ív á n sá g a sz e rin t
íté ln i. Ezt mondotta Tiraboschi vagy Ginguené, Milizia vagy Oicognara. Jó l v a n ;
de te m it m ondasz a dologról? N. újság és N. N. föitész igy meg így ítéltek. Ám
jó l v a n ; de te m ik é n t Ítélsz? s m eddig fogsz m ég m ásnak fékén já r n i? N osza,
a m agadéból is tála lj fel m ár v alam it." Turpe est ex commentario sapere. Hoc
Zeno d ixit; tu quid? Hoc Cleantes; tu quiil? Quousque sub alio moveris? Aliquid
et de tuo profer. E p ist. 33, 7.
 — ese -

nyelvmester, lefordította Miltont, és sajtó alá rendezte ott classi-

kusainkat; de a „tiszta lég, vidám égalj, fénylő nap, nyugodt ten­
ger, kellemes föld“ Olaszországba hívták Öt vissza. Ki gyönyört
talál a színezetben, dicséri Cassiani és Minzoni sonettjeit, kik ko­
ruk bálványai voltak, de olly bálványok, kiknek szivök is van és
nem éreznek, kik csak azért költenek, hogy verseket csináljanak,
s amint elolvastad őket, azt kérded, melly századból valók1). Lu-
dovico Savioli egyhangú S z e r e l m e i r ő l azt hihetné az ember,
hogy Tibullus valamelly kortársának müvét olvassa fordításban.
Ugyanaz áll Fiorentinoról, ugyanaz Vittorelliről, az o l a s z Anac-
r e ó n r ó l , ki egész 1835-ig Dorisokat és Ireneket énekelt. Lo-
renzo Pignotti (— 1812) T o s c a n a t ö r t é n e t é n kívül, melly
középszerű mü, sok mesét hagyott hátra, mellyekben nem hiányzik
a színezet és kecs, s ollykor a természetesség sem, de mellyek
sokkal inkább kiterjeszkednek mintsem e nem azt megengedné.
Nagyon örül, ha meséi élét papok és szerzetesek ellen fordíthatja;
miként már ez akkoriban divat vala. Egyszerűbbeket, de nem ke-
vésbbé választékosakat irt Aurelio Bertola. egyike a legelsőknek,
kik megismertették nálunk a német irodalmat: lefordította Ges-
nert, mit Soave és mások is te tte k ; de az Arcasok hónában egész
más mintákra volt szükség.
Casti.
Giambattista Casti, Montefiasconeból, (1768— 1803), a B e ­
s z é l ő a l l a t o k czimü munkát irta, melly utánzás utánzása, és
úntató, mint szükségkép lennie kell egy huszonhét énekből álló
mesének, melly rögtönzőféle nyelven kávéházi politikát üz.
így vélekedem én e m űről; bár divat bámulatraméltőnak ta­
lálni azt. Meggyalázva papi állását, folytonosan bordélyházba va­
ló beszélyeket, élénk tréfás drámákat, igen szegény lirai költe­
ményeket és egy P o e m a t a r t a r o czimüt hozott forgalomba,
nrellyet kapóssá tettek a czélzások oroszországi Katalin szerelmei
és cselszövényeire. Mindazáltal II. József nagyon kedvelte őt, s
majd arra ösztönözte, énekelje meg Theodor király alakjában
Svédország szegény uralkodóját; m ajd, hogy írjon egy drámát,
miután már előbb elkészíttette annak zenéjét, s tűrte, hogy ne­
vetségessé tétessék általa ( P r í m a l a m u s i c a , p o i l e p á ro le ),
majd a czárnéből űzött gúnyt hát mögött vele; s azt akarta, hogy

1) M onti beszélte, m ikép k é rd ést in tézv én M inzoniboz, hol vette világos

irály át, azt v á la s z o lta : „ D a n te tó l,a P ró fé ták tó l és A riostotól.* B ám ulatos iskola
 — 653 -

az igen szabatos Metastasio helyébe lépjen mint udvari k ö ltő *);

Kaunitz minister fia mellé adá öt kísérőül egy európai útra, 8 hi
zelegtek neki az ollyanok, kiknek szemében az irodalom időtöltés
8 az irodalmár bohócz: s ő teremről terem re, udvarról udvarra
járva, mindenütt nevetségesekké tette a már meglátogatottakat,
úgy hogy végre valamennyi fejedelem kigúnyolva látta magát
általa. Midőn ezek megszűntek őt fizethetni, a franczia köztár­
saság szárnyai alatt húzta meg magát, s más egyéb piszkos mü­
veket tett közzé, mialatt már mint nyolczvanéves agg irta a B e­
s z é l ő á l l a t o k a t ; s illy munkálkodás közepeit cynikus módon
szűnt meg élni s egyszersmind gúnyolódni.
A tanköltemények jól meglátszottak felelni ama tudományos
színezet szempontjából, mellyet akkoriban az irodalomtól követel­
tek ; s a sok közül megemlítjük a C o l t i v a z i o n e d e i m o n t i
czimüt L orenzitól, melly rögtönzőknek sajátos könnyed képzel-
mükről tanúskodik, a a R i 8 e i d e-t Spolverini tollából , ki húsz
éven át fáradozott, hogy széppé tegyen egy azereneaótlenül vá­
lasztott tárgyat.
F ragon i.
A genuai Carlo Innocenzo Frugoni (1692— 1768) kelletlenül
viselt nélkülözések között és vágyaktól sarkaltatva élt, mig végre
Parm ában udvari költő s a szép-müvészetek akadémiájának tit­
kára lett 8 jómódban halt el. Szűk gondolat-körben forog és csi­
szolatlan ; a szinezésben eleven de nem ért a rajzhoz, minek hiá
nyában ollykor iskolai tudományosság fitogtatásával igyekszik ma­
gát fentartani. Az udvar által parancsolt vagy a j ó t á r s a s á g
által kivánt tárgyakhoz lévén szokva, sohasem tanúsított valódi
ihlettséget még a szerelemben sőt a haragban se m , minek gyak­
ran szolgálatába állott; czafrangokkal, közhelyekkel és mytholo-
giai képzelmekkel tölti meg nászünnepélyek, papszentelések, tudor-
ráavatások alkalmából irott költem ényeit; majd a gyógyszerész
ellen tüzel, ki mindig zörömböl, majd az orvosra ir verset, k 1
m egtiltja neki a csokoládé-ivást, majd a szokott őszí érvágásról éne­

i) Az első császári költö Bécsben Silvio Stampiglia volt, aztán Apostolo

Zeno négy ezer forint fizetéssel : Metastasio háromezer forintnyi évdíjat húzott.
Az ö halála után Da Ponté és Garnera versenyeztek ama czímért : Casti II. F e ­
rencitől nyerte azt el két ezer forint fizetéssel. H elyébe a parmai Clement
Bondi lépett, ki a milánói föhercaeggel ment Bécsbe s 1821-ig élt ottan; s vele
megszűnt ez állás.
 — 654 —

k e l; a illy módon több verset gyártott, mint bármilly más költője

annyira verselő korának. S ez őt fejéül tekintette a kontárok
egy iskolájának, kik nem csak fejedelmekre, hanem mindazokra,
kik nyaralóval birtak vagy ebédeket adtak, magasztaló sonetteket
és költeménykéket irtak, mellyekben a fenhéjázás hanyag bő­
beszédűséggel s üres hangzatossággal párosul, hasonlók lévén a
kirakatok bábjaihoz, mellyek csillogó ruhába öltöztetvék, de cse-
püvel vannak kitömve.
G a ato n e H ezzoiiico g ró f.
Grastone Rezzonico (1742—96), Como-tartománybeli gróf, s a
fennebb érintettekhez hasonló költö, hogy testesebbé tegye Fru-
goni müveinek teljes kiadását, minden szemetet összehalmozott
abban, mit ez időtöltésből, kedveskedésből, vidám poharazás kö­
zött vagy farsangi lakmározás folytán tollából elhullatott, s ismer­
tetésében elég vakmerő volt azt mondani, „mikép ama kilencz kötet
mind anyaga mind irályánál fogva megérdemli, hogy a kilencz
múzsa neveit viselje, mellyekröl Görögország czimezte Herodot
történelmi könyveit.“ Legroszabb gyalázás a túlzó magasztalás.
Maga Rezzonico, ki honn és künn kora legjobbjaival állott össze­
köttetésben, jeles akadémiák tagja vala, s ki mások részére aka­
démiai diplomákat eszközölt, a költészetben nem emelkedett felül
az utánzáson, s még e téren is hitvány utánzókat vett mintákul,
mig prózája erőtlen és szabatosságot nélkülöző, s egyszersmind
szólamos és fennhéjázó vala, melly mindazáltal szintén kiadóra és
magasztalóra talált.
A zajnál fogva, mellyet ütöttek, különös emlitést érdemelnek
a K ö t e t l e n v e r s e k h á r o m k i t ű n ő k ö l t ő t ő l (1757). Ki­
adójuk tudni látszik, miben áll az érdem, midőn azt mondja, hogy
e költők „nem csupán verseket, nem üres hangokat és rímeket,
hanem valódi, összhangzatos, fesztelen, nemes, színezett, s lelke-
sültséget és merészséget lehelő költészetet n y ú jta n a k ............. ; a
példával egyetemben útmutatást adnak ezek, nem szabályokban,
mellyek békókba verik a repülésre született lelkeket, hanem a ki­
ábrándítás á lta l, melly felszabadítja azokat.“ Aztán okadatolván
és elemezvén a kiadást , vitatja, mikép a rim az ö könnyed ke-
csével lényeg nélküli alak hajhászására csábítja az ifjakat, mi ál­
tal szolgaivá tétetik a költészet; mig a kötetlen versnek szépséget
csak az eszmék kölcsönöznek, ugyanazért ki e nem gyakorlására
adja magát, annak szilárd érték után kell törekednie; igy tettek
e hárman, kiket ismét dicséretekkel halmoz el. De ha olvassuk
 — 655 —

őket, látni fogjak, mikép verseik nem egyebek ütem es prózánál,

mellyben folytonosan ugyanazon könnyű és torzképek fordulnak
elő; haszontalan szavakat gyártanak, vagy kiforgatják a légieket
alakjukból; a fuvalkodottságot a költői hévvel, A dagályost és ne-
gélyzettetj a nemessel és ékessel tévesztik össze; mindig nélkülö
zik az érzelmet, s a legnagyobb tárgyakat gyermekes körülmé­
nyekkel teszik tönkre. Frugoni a szobamennyezet reggeli szemlélése
által indittatik elmélkedésre a szép okai fölött, melly szemlélődés
tői aztán a csokoládéval belépő inas vonja öt el: Bettinelli a
Vesuv kitörését rajzolva leírja az üregeiket elhagyni kényszerült
patkányokat. S a classikusok helyett e szerzők ajánltattak isko­
lai mintául, s egyedül Petrarca társaságában. A költeményeket
levelek előzték meg Virgiltől az elysiumból, rnellyekben Dante
igazságtalan Ítélettel sujtato+t. E levelek a szabad-gondolkozó
mantuai Saverio Bettinelli jezsuita (1718 —1808) tollából folytak,
ki Voltaire-ral levelezésben á llo ttx) ; ki egy költeményben nevet­
ségessé tette a gyűjtemény-szenvedélyt, ki X e r x e s - b e n színpadra
merészelte idézni Amestris árnyát; ki R i s o r g i m e n t o d’ I t a l i a
czimü munkájában egy középszerű történetet adott, melly azonban
korának legjobbja vala. Az emlitett levelekben tartózkodva di­
cséri Petrarcát, gyalázza annak esetlen utánzóit; szigorú válasz­
tást tesz a költők k ö z ö tt; megjavításuk czéljából azt ajánlja, ke-
vesbitessék számuk, ne utánozzanak túlságosan, s hagyják magu­
kat a term észetre; zárassák be ötven évre az Arcadia; az aka­
démiák tagokul csak ollyanokat vegyenek fel, kik esküt tesznek,
mikép egész életökön át középszerűek akarnak m aradni; súlyos
adó vettessék a gyűjteményekre és hírlapokra2).

1) Leveleiben egy epigramma fölött tréfásan írja le egy látogatásét Voltaire-

nál. Ez aztán felí-zólit atván Bettinelli által, hogy látoga‘ná meg öt Veroná­
ban, következőleg válaszolt: „Be fogja ön lát,ni m kép nem érezhetek magamban
kedvet, olly országba menni, hol a város kapui előtt lefoglalják a könyve tét, mely-
lyeket a szegény utazó táskájában visz magával; nem lehet kedvem egy domi­
nikánustól kérni engedélyt arra, hogy beszélhessek, gondolkozhassak), olvashas­
sak: s őszintén kimondom ön előtt,_ mikép Olaszország ez aljas szolgasága
iszonyt kelt bennem. Hiszem, hogy a sz. Péter basilica igen szép , de jobban
szeretek egy szabadelvüleg irott angol könyvet, mint. százezer márvány oszlopot.“
2) Egy másik jezsuita, a spanyol Artega, éleselmü és szúrós szerzője a
R ivoltm oni dél teatro musicale czimii munkának, szintén felsikójtatta a mi közép­
szerűségeinket. O az olasz nyelvet kislelküséggel vádolja, s azt mondja, hogy a
próza terén nincs nálunk „író, ki egyesítené a nemzet szavazatait.’* Több ízben
ismételte, mikép az irodalomnak nem „szórakozás és gyönyör szolgálójának" hu-
 — 658 —

grófi czimmel díszíti fel, s társul használja öt utazásaiban és zaosj

mulatságaiban; XIV. Benedek hizeleg, a bölcsészek tapsolnak
neki; s még mint erőteljes férfi meghalálozván Pisában, emléket
nyer, mellyen Ovid vetélytársának mondatik. De agy is, miként
mindig élt, karddal övezve és kézfodrosan, festéket és szépség­
tapaszt mutogatva a valódi és tiszta természetes színek helyett,
szivet, igazi és tevékeny erélyt, vagy hatályos tömörséget hasz­
talan keresünk nála. N e w t o n i a n i s m o p e r l e d a r n e
czimü munkája, melly minden nyelvre lefordittatott, nyomorúságos
a tudósok szemében, haszontalan a tudatlanokra nézve. T a n u l ­
m á n y a i b a n , melly czim fölment a kötelességtől kimeritöleg ke­
zelni a tárgyakat, az angolok mély természetessége helyett fel-
lengzö elvonultságokba tév e d , a idézetekkel halmoz el. Mindig
fegyverek és tábornokok között forogván, megismerkedett a ka­
tonai dolgokkal, s a hadászatról értekezést irt, mellyet Keith,
Schwerin, Fridrik dicséretben részesítettek ; de vájjon olvasták-e?
Még az ú t i r a j z o k a t is, mellyek pedig olly vonzók szoknak
lenni a személyes benyomásoknál fogva, fagyosakká teszi ő izet
len megjegyzéseivel s az idézetek és szólamok túlhalmozásával;
s nem ismerteti meg saját nemzetét a népek érdekeivel, eszméi­
vel , erkölcseivel, e lh a la d á sá v a l, hogy szembesittetvén az velők
gyönyörködhetnék vagy javíthatná magát.
E g y h á z i szónok ok.
Ugyanúgy alakúit az egyházi ékesszóláa is, melly nem egyéb
volt, mint a köznapi érzelmek fáradságos kibővítése. Adeodato
Turchi, eleintén független eszmék védője, később pedig, miután
Parm a püspöki székére jutott volna, m egváltozván, a bölcsészek
ellen szónokolt, melly népség nem já r predikáczióra s nem térít­
hető meg a szószékről. Szigorúbb szónok volt a genuai Giovanni
Granelli, ki igen nagy tetszést aratott beszédeivel, s eléggé sike­
rült szent tragoediákat irt. Ignazio Venini, Como tartományból,
ollykor erőteljesen választékos tud lenni, de leírásokban és ujság-
hajhászásben leli kedvét, s a fáradságosan keresett szólamokkal
nem képes elfödni az ürességet. A novarai Girolamo Tornielli is
csinosan és összhangzatosan i r , de telve van képekkel és leírá­
sokkal. A piemonti Evasio Leone a fényelgést és bőbeszédű­
séget, a szónoki közhelyekkel támogatott hosszas leírásokat
látszik az ékesenszólás netovábbjának tartani. S mindnyájan
hidegen hagyják a szivet, meggyözetlenül az értelm et, kö­
zönyben az ak arato t; szavak, szavak, imák, leirások, szavalások;
 - 6 6 9 —

s nem az evangéliumi szomorúság, melly alapja az illy ékesszólás­

nak; nem a szentiratokból táplálkozó amaz irály, melly a népnek
nyugodt és bizalmas méltósággal tördeli az isteni ige kenyerét.
Milly nagy tér kínálkozott Barettinak a gyomtól megtisztí­
tásra, ha uern tekintett volna csupán az alakra, ha felfogja fon­
tosságát az igazelmüségnek és nyíltságnak a művészetben, ha az
érzéki nézlettel emelkedett érzelmeket párosít, ha széleB látkörrél
s a hazafiság erőt adó ihletéseivel birt volna! Ő bizonyára távol
áll ama korbelink szem érm etlenségétől, ki szokásba hozta húsz
harminca munka fölött mondani bírálatot minden hírlapi számban;
de milly keveset tud! milly megvetéssel viseltetik az iránt, mihez
nem ért! hogyan állapodik meg mindig az alaknál, annyira, mi­
kép a D e i d e l i t t i e d e l l e p e n e ezimü könyvben nem lát e ­
gyebet „igen korcs irályú ocsmány dolognál,u mennyire visszaél
a tiszteletlen gúnynyal nálánál sokkal különb emberek irányában!
hogy átengedi magát a haragos és irigy szenvedélyeknek! Any-
nyira vitték őt e z e k , hogy szembeötlő aljasságokat követett el,
magasztalta a legközépszerübbeket, lábbal tapodott egynémelly
jobbakat, s többek között Carlo Gkddonit.
C'arlo G oldoni.
A természet kevés embert halmozott el olly gazdagon ado­
mányaival, mint e velenczei ügyvédet ; de nem művelte magát s
ártalmára volt neki kora és hazája. Politikával foglalkozni nem
rala tanácsos Velenczében, hol akármelly nemes, ki magát sértve
érezte, tönkretehette az irót. Más részről a színpad vállalkozók­
nak volt zsákmányul átengedve, kik az aljas ízlés csiklandozá-
sával igyekeztek megnyerni a töm eget; miért is e téren sokkal
érezhetőbb vala a kártékony szakadás irodalmárok és nép k ö ­
zött. Az írók hideg, egyezményes müszabályok szerint készítették
szerzeményeiket, mellyeket Benki sem olvasott, s mellyek előadva
álomba szenderitettek; a nép szellemi táplálékáról a művészetet
kenyérkeresetkép űző egyének gondoskodtak, vígjáték-vázlatokkal
szolgálván, mellyek párbeszédeit maguk a színészek rögtönözték,
átalános jellegű szerepekkel könnyitvén dolgukon, mellyek minden
bonyodalomra alkalmazhatók valának. A színészek szabók, czi-
pészek, takácsok voltak, kik este Ninusok és Arbacesekké vagy
Florindák és Leliusokká változtak át. Cerlone, nápolyi selyem-
gyárnok, a Pulcinella- és Dottor Fastidio szerepek feltalálója,
tréfákkal, vidámsággal, gúnynyal* gyakran trágársággal és sikamlÓB
czélzatokkal teljes számtalan vígjátékot irt, mellyek felvonásai
42*
 - 660 —

végtelenre nyúltak látható átalakulásokkal és mészárszékszertt öl­

döklésekkel. Hosszú időn át bámulat tárgya volt ő a nápolyiak­
nál, kik saját életök rajzát látták darabjaiban , s nevettek és tap­
soltak, nagy hátrányára a szerzőnek, kiből lehetett volna valami,
ha felfogja saját hivatását, s ha midőn jobbat akart, meg nem bé­
nul az utánzásban. A Sacchik híresekké lettek az arlequin
szerepben.
Igáz, hogy Shakespeare és Calderon szintén nem találtak
valami jobbat, midőn fölléptek a szinirodalom te ré n ; de Goldoni
e kényszerűségeknek egészen átengedte magát ama tunyasággal,
melly neki eredendő bitne vala. Gazdag változatossággal és a
jellemeket kidomborítani képes művészettel ö nem bir; nem az
életet, hanem a társadalmat festi, melly elegyengeti mindazt, mi
az emberben felötlő és jellemző találtatik: ugyanazért, ki a társa­
dalmat akarja eléállitani, ecsetét a férfiak dőreségeinek, női kaczér-
kodásoknak, üres hiúságok összeütközésének festésével kénytelen
foglalkoztatni. Valóban Goldoni mindig köznapi erkölcsöket, fölü-
letes szenvedélyeket, becsületességgel kérkedő gazembereket, gyön­
géd érzelmekből kivetkezett nőket, és mázolt arczokat állit elénk
ama valódiak helyett, mellyek minden korba beillenek. De ki ért
jobban nálánál a jelenetezéshez és párbeszédhez? a jellem ek fes­
tésében, bármilly prózaiak legyenek is azok, ki képes jobban ár-
nyazni ama vegyüléket, melly a valóságban a regényes eszményisé-
gek nélkül található ? hol találunk az otthonias irály olly bőségére
mint ő nála? Az általa roszul ismert irodalmi nyelv nem adta
meg neki amaz elmés vidámságot, hatályos vagdaló szavakat és
világosságot, mellyeket csupán a dialectus kölcsönözhet, s mellyek
olly jóval felebbállókká teszik velenczei szójáráson irott vigjáté-
kait. B o u r r u b i e n f ai s a n t-ja megmutatja, mi válhatott volna
belőle francziának születve ; ha az általa élő szövegeknek nevezett
sienaiak és flórencziek között talál világra jönni, milly terjedel­
met adhatott volna a beszélt nyelvnek, mikor Fagiuoli is annyit
lendített azon, kinek pedig minden érdeme a kifejezésben áll.
Hazájában, miként már ez közönséges dolog, üldöztetve és
gyaláztatva, Goldoni Francziaországgal cserélte azt fe l; de az ara­
tott sikerekről beszélve, mellyek öt ott kárpótolták, nem képes
hatályosabb kifejezést találni, mint hogy azt mondja: — »Ugy
tetszett nekem mintha hazámban lettem volna. “ S ott halt meg. (1793).
C arlo G ozzl.
Baretti, föléje akarta volna helyezni Carlo Gozzit (1720—
 1801), ki látva ama nép-kegyet, elhatározta magát badarnak
tüntetni azt föl, az által, hogy férczelt bohóságokkal ugyanolly
tömeget képes összecsőditeni. H á r o m n a r a n c s czimen tehát
egy, fillentésekkel telt, tisztán képzelmi darabot irt; s a várako­
zását is meghaladott jó fogadtatás folytán újabbak készítéséhez
kapott kedvet. Valójában bírt ö a népies hatály érzetével, miért
is azt mondogatá, nem hanyagolandó el a mü-vigjáték, e nemzeti
gyümölcs, hanem igenis javitandó; nem kell töprengve ragasz­
kodni a szabályokhoz, hanem tért nyitni a képzelemnek. S csak­
ugyan ez az út az, mellyen újdonsághoz lehet jutni, csak aztán
az észszel tudják mérsékelni a képzelmet. Ámde Gozzi szabad
féket engedett a n n a k ; napi eseményeket, irodalmi czivódásokat
vitt a színpadra; gúnyolva mímelte Ohiari vizenyős átképitéseit
és Goldoni törvénykezési irályát; ollykor a színész a földszinti
közönséghez intézte szavait, máskor valameüy nézőre mutatott
ujjal: s nevettek és tapsoltak a mindig pórias és helytelen közbe­
szövéseknek. Ugyanazért Gozzi ránk nézve minden vonzerejét
elvesztette : de ha képtelen előszeretet mondatta is róla Baretti-
val, mikép ö a legrendkivülibb ember, kit a világ Shakespeare
után látott, annyi igaz, hogy künn bámúlókra talált azok között,
kik bálványozzák a képzelmest és külöcczöt; Schiller lefordított
tőle néhány bohózatot; más darabjai Halléban kathedráról ol­
vastattak.
Színház
Az említett Chiari két kézre gyártotta a vigjátékoküt és re­
gényeket, mellyekben az inaszakadt negélyzés, a ceillogó dőreség
s a nyomatékos és erőtlen vegyüléke minden becsétől megfosztják
a gazdag képzelmet. De ő „kémlelve az olvasók költői és pró­
zai szellemét1' ») díszítésekkel, görögtüzekkel, átalakulásokkal nagy

*) A Baretti, Obiari, Goldoni és Carlo Gozzi között folyt piacai czívódi-

sok világot vetnek a* akkori irodalmárok oekonomiai állapotára. Két vagy
két és fél velenczei lirán kelt egy, kétszáz és több lapból álló kötet: öt soldón
Caspare Gozzi hírlapja. Igen csekélynek kellett tehát lennie a kéziratok árá­
nak ; a fordításokat három, vagy négy lírával fizették ivenként; Chambers
Encyclopaedidja és Middleton hat líráért fordittattak; Metastasio egy Boldot
sem kapott drámáiból, mellyek tíz kiadása tízezer Lajos-aranyat jövedelmezett
a kiadónak; Parini Oiorno -ját száz ötven zecchínóval, Morgagni müveit nem
egészen száz Lajos-Mrany nyal fizették m eg; Velenczében egy sonett rendes tak­
sája fél filíppo volt. Carlo Gozzi számítása szerint, tizenkét lírájával véve egy
tizenketted*rét ivet, egy vers=sor kevesebbe került mint a csizmadia egy öltése.
 — 662 —

tömeget tudott cBÖditeni a színházba, főleg a vázolt vígjátékokra,

s élvezte a tapsok gyönyörét, megkeményitve magát a bántalmak
ellenében J). Életével megszűntek ezek, de megszűnt emléke is.
A modenai Luigi Riccoboni ( —1753), egy társulatot igaz­
gatván Velenczóben, jó szerzeményeket adatott elő s megismertette
a franczia szinirókat; mig Francziaországban a mi darabjainkat
m utatta be. Camillo Federici, a piemonti Garessióból ( —1802), Ko-
tzeb u et, a szerencsétlen érzelgöt, utánozva igen sok vígjátékot irt,
mellyekben a színpadi elevenség, a jellemfestés, a párbeszéd fo­
lyékonysága helyett csak szövevényes bonyodalmakat, nyögdécselő
személyiségeket, és szónoklati irályt találhatni.
A parmai herczeg 1770-ben évi páiyadijt tűzött ki színdara­
bokra, mi buzditólag hatott Albergati-Capacelii-re. Rósz ember,
hajlékony elme és szellemdiis, jól felfogta ö a szin-müvószetet, s
egyike volt azoknak, kik Bolognában egy hazafias színházat ala­
pítottak, mintául szolgálandót a bérencz szinészeknek. Szerzemé­
nyei illemesek és erkölcsösek, de hiányzik bennök az alakok
természetessége s a párbeszéd folyékonysága. Ama jutalmak egyi
két a nápolyi Napoli-Signorelli nyerte el, ki egy itészi történe­
tet is irt a színpadra vonatkozólag; azonban e m unkája csekély
ízlésről tanúskodik, s telve van ama gőggel, melly hazafiságnak
neveztetik. Avelloni Beaumarchais és mások szellemét lopta meg,

A színházi vállalkozók körülbelül háromszáz lírát adtak egy vígjátékért Goldoni-

aak vagy Chiarínak, vagy Gozzi szerint, három zecchinót a vázolt darabokért
h a r m in c h a t, az Írottakért, negyvenet a drámáért. Mint valami rendkívüli dolog
tűnt fel, hogy a Convitato d i p ie tra , egy vázlatos vígjáték előadása alkalmával a
pénítár hatszázhetvenhét lírát vett be. Lásd Tommaseo, Chiari élete.
Bolognában egy színházért két hónapra hatvan zecchinót fizettek bérbe.
Velenczében négy vígjáték-ház volt g a legdrágábbaknál a beléptidij egy lírát,
a komoly operában két és fél paolit, a vígdalmü színházban másfelet tett. San
Benedetto a délutáni harangszóra nyittatott meg ; San Moisé és San Samuele
kilencz órakor s tizenöt soldo volt a belépti d ij; más színházakban az úr-angyali
harang szóra vette kezdetét az előadás. A nemes szerepeket játBzó legjobb
színészek évi fizetése hatvan-hetven Lajos-arany volt, mig Angliában bétszáz.
'■) Miután most máskép állanak a dolgok, halljuk, mit mond ő koráról:
„Mihelyt valakiről beszélni kezd a világ, mindenki szabadságot vesz magának
fürkészni annak életét, szemmel tartani és értelmezni minden legjelentéktelenebb
cselekedetét. A reá vonatkozó dolgok 'nem Baját minöségök szerint vétetnek te­
kintetbe, hanem mint amiilyenekül azokat minden egyes óhajtaná. Ha egy iro­
dalmár az emberek társaságától eikülonözve él, vad, hálátlan ; ha látogatja
a népes gyülekezeteket, henye, ki hitelét a világ előítéleteire alapítja,1*
Poeta II. 2.
 — 66S —

s inasokkal és más aljas néppel gúnyt Baórat á közép osztály

ellen; párbeszédei elevenek, s hii is tud lenni ama jelvények
előállításában, mellyeket a valódi után festhetett.
S a vígjátéknál nem voltak kevésbbé szerencsétlenek a szín­
irodalom egyéb részei sem, mi p.zt m ondatta V oltaire-rel: — „A
szép szinházak Olaszországban vannak, a szép drám ák Franczia-
országban.ü Rinuccini után a dráma a csodaszerttség és összhang-
talanság terére tévedt. Hogy ne említsük a végkép roszakat,
Chiabrera R a p i m e n t o d i C e f a l o - j a zagyvaléka a régészetnek
és képes beszédnek, mellyben ocean, nap, éj, az állatkor beszélő je ­
gyei szerepelnek, s a főidről az égbe, a levegőbe, tengerekbe tör­
ténnek átugrások. Francesco Beverini D a r i u s-ában három
felvonás alatt tizennégyszer változnak a jelenetek, mezőségekkel,
gépekkel, elefántokkal, lovas és gyalog csapatokkal. Ez ízlésnek
igen elmés gépészek tettek eleget, főleg a turini és flórenczi ud­
varoknál. 1675-ben Velenczében D i v i s i o n e d é l m o n d o czi-
mü darab adatott elő, mellyben bámulatos gépezet segélyével az
összes világrészek jelenittettek azok symbolumaival. Ollykor Cae­
sar előtt Uticában egy földgolyó jelent meg, melly láthatlanul hozatott
mozgásba s három részre szak ad t; máskor tüzfényes betücserék, szó­
játékok , jelmondatok tűntek fel a levegőben; aztán zene-kiséret mellett
Ámorok léptettettek fel lepel nélkül; s mindezekhez járóit még a divatos
átképitések túlságos összehalmozása 1). A történeti és erkölcsi össz-

•) Nem tudom kin ek D orm dá-j& ban az első szerelm esnö így s z ó l :
Niso am ato ed am ante,
Se g iu g n esti a veder q uanto mi costa
Queato finto rigore,
So che av resti p ietá dei mio dolore.
A neh’ io vorrei potendo,
A rc ie ra fo rtunata,
D ali arco di due labbra
Scoccar co n tro il tuo sen dardi am orosi,
E delle b raccia m ié
F a r zona al fianco tuo saldo e tenace.
Ma, so pportalo in pace ;
F o rs e v e rrá quel giorno
In cui, dél fato a scorno
P o tr a i, caro ben m io,
S tem perare in vivő fuoco il tuo desio.
(Szeretett, és s z e re ti Nisns, h a láthatnád, m ibe kerül nekem e te tte te tt
szigor, tudom , szánakodnál fájdalm am fölött. É n is szeretném , ha, m int szeren-
 — 664 —

hangtalanságokról nem szólok, mert akkoriban senki sem ügyelt

a szavakva, s nem ütköztek meg benne, ha Persepolist akna se­
gélyével látták légbe röpittetni.
Azonban a zene terén eszközölt javítások a szerzemények
tökélyesbedésére is kedvező befolyással v o lta k ; elkezdették ke­
vesebb negélyzéssel beszéltetni a hősöket, történeti tárgyakkal
helyettesítették a képzelmíeket, elkülönítették a komolyat a bo-
hótól, a szentet a világitól; ötről háromra szállitatott alá a felvo-

esés nyilas ajkaim ijjából sz erelm es n y ila k a t lövethetnék kebledbe, s ha karjai­

m at szoros és sz ilá id öv g y a n án t fű z h e tn é m d e rek a d k ö rű i. D e csak tö rj bé­
kében j talá n eljövend a nap, m időn, dac z ára a v é g ze tn e k , élő tűzben foghatom!
én kedvesem , e lo ltan i a te v ágyadat.)
E g y m ásik drám ában, m elly O laszország m ajdnem m inden színpadán tap­
so k a t a ra to tt, H ercules következőleg b e s z é l:
D orm e, coi v o stri vezzi
Che non potete voi ?
F a b ric a te nei erini
L ab irin t! agli erői.
Solo u n a lag rim etta
Che da m sgiche stíllé e sc a di fuore,
F a s s i un E geo cruccioso,
C he som m erge 1’ ardir, 1’ a lm a e il v a lo re ;
E il vento d’ un sospiro
E sa la to dai labbri in g an n ato ri,
D ai cam pi d e lla gloria
S piantó le palm e, e dissecó gli allori.
(Nők, a ti k e cseite k k e l m ire nem v ag y to k ti k épesek V H ajzatotokban
töm keleget ép ítetek a hősöknek. C supán egyetlen k icso rd u lt bűvös köny búson-
góvá teszi A egeusi, s e lm e n ti az a m erélyt, a lelket és h ö sie p sé g ef; s a csalárd
a jk a k által k ile h e lt sóhaj szele a dicsőség m ezőiről tö v estü l k ité p te a pálm ákat
s sz é ts z a k g a tta a borostyánokat.)
A v erara „ E lv io P e rtin a c e “-jában, egy szem élyiség íg y szél :
O rologio rasse m b ra il mio cu o re
D i quel sole, eh’ e 1’ anim a m i» ;
S erv e d ’ om bra crudel gelosia,
E di stilo spietato rigore.
S ’ egli é a polve la polve é 1’ arén a ;
8 ’ egli h a ruota, la ru o ta é il torm ento ;
E dél tem pó m isura é la pena,
M a la pena non p assa con 1' őre.
(Szivem ó r á ja lá tsz ik lenni am a n a p n ak , ki az én lelkem ; á rn y ék gyanánt
a k e g y etlen féltékenység szolgál, s m utató tőül a k ö n y ö rtelen szigor. H a ho­
mokra van az az óra, a hom ok a kfízd-hom ok ; ha k e rék re , a kerék a gyötre­
lem ; b az idő m é rté k e a kin, de a k ín nem m ú lik az ó rá k k a l.) L ásd Artegat.
 866 — ■

uások száma, megszűntek az előszók, a dalok a jelenet végére

hagyattak, a díszítéssel takarékosabban kezdettek bánni. E tekin­
tetben érdemessé tette magát a romái Silvio Stampiglia, de még-
inkább Apostolo Zeno, igen tudós velenczei (1668— 1750). Hosz-
szú időn át szerkesztette ő a G i o r n a l e d e i l e t t e r a t i d’I t a -
1 i a czimü lapot, mellynek Maffei, Vallisnieri s több mások voltak
dolgozótársai; kijavította és bevégezte Vossius m üvét D e h i s t o ­
r i c i s l a t i n i g ; értelmezte Fontanini B i b l i o t e c a d e l i ’ el o-
q u e n z a it, a l ia n a - já t, szabadságot vevén m agának megvagdal­
ni e marakodó szerzőt; s első jött a gondolatra összegyűjteni az
o l a s z é v k ö n y v i r ó k á t . Több tiszteletet és dicsőséget szerzett
ö magának a drámai téren , s VI. Károly által császári költővé
n eveztetett; — s „Nem hiszem (mondja ő), hogy valaha valamelly
barátom ügy szeretett volna mint a császár." A szent és szónok­
lati tárgyak jobban sikerültek neki: de átalában lassú a bonyolí­
tásban, hosszadalmas a jelenetekben, szövevényes a mellékesemé­
nyekben, s a sietség folytán hiányzik nála a választékosság.
Metastasio.
Pietro Trapassi (1698 —1782) mint gyermek Róma útezáín bo­
lyongva verseket rögtönzött, mellyeket hallva Gravina megsze­
rette a kis költőt, nevét Metastasiora görögösitette, s végrendele-
tileg tizenötezer tallért hagyott neki. Az ifiú csakhamar elverte
az örökségot, s ekkor kénytelen lévén munkája után élni, drámá­
kat kezdett í r ni ; s megnyerte Marianna Bulgarellí, Romanina né­
ven igen dicsért színésznő vonzalmát, ki vezetője lett az ő költői
szellemének. Császári költővé neveztetvén, régi háziasszonyával
Bécsbe költözött, hol Mária Teréziánál kegyekben és jó indulatban
részesült: a királyok vetélkedve halmozták el öt kitüntetésekkel,
és ajándékokkal; a középszerű irók szerencséjüknek tartották, ha
megnyerhették tőle amaz udvariassági b ó k o k a t, mellyeket a hiú­
ság ítéletekül vés.?; a nők, életében pártfogói, az utódoknál is hirt
szereztek n e k i; s az emberi nem felének szavazatától ki tagadja
meg az értéket ? Irályának édeskéssége, melly őt jelleg zi, még
gyakori grammatizálásait is megbocsáttatja velünk: de piperkőcz-
ezé fajúi, főleg midőn emelkedettebb tárgyakat választ, mellyek-
hez nem illik az örökös zenélyesség s a dalmű madrigalszerü mo­
dora. Szivének olly kevéssé volt része szerzeményeiben, mikép,
hogy logyőzze a tunyaságot vagy csökönösséget, órákat tűzött a
tanulmánynak, majdnem azt mondottam, az ihlettségnek. Folytono­
 — 666 —

san ugyanazon jellemeket, ugyanazon helyzeteket ism étli; minda-

nütt halni készülő szerelmesekkel, avatott gonosztevőkkel, kegyet­
len boszút lihegő nőkkel találkozunk n á la , s úgy összehalmozza
a mondatokat mint valami prédikátor. A történeti összhangzó-
sággal mit sem törődött; egy cambajai herczegnö az a v e r n é i
F ü r i á k a t hivja segélyül; egy perzsa király a h a l v á n y L e t ­
he p a r t j a i r ó l s a P h l e g e t o n b a n m e g g y új t o t t f e k e t e
f á k l y á r ó l beszél; Semiramis babyloni alattvalói Hymeneusnak
zengenek dalokat; Astyages, Cyrus atyja , a három alakú istennő
templomában áldoz; Ábel az Ur dicsőítésére szólítja fel a népe­
ket ; s három chinai leány elhatározván, hogy valami előadást fog­
nak rögtönzeni, tárgyúi egyik Andromache szomorújátékot vá­
lasztja, a másik egy pásztordalt, Lycoris czimüt, a harmadik egy
utazást mesél ei, mellyben t ó i l e t t r ő l és c h a r m a n t e b e a u t é -
ról beszél.
A bonyodalmakat m egkettőztette sőt háromszorozta; szoká­
sosak nála a valószínűtlenségek, igen gyakoriak a fölismerések mes­
terkélt eszközök segélyével, miilyenek valamelly jegy vagy levél;
úgy szintén a magán- és magában való beszédek a szenvedélyek
kifejtése végett. De a szenvedélyeket ő nem festi, csak vázolja
igen átalános vonásokban, a nélkül hogy megkülönböztetné az
esemény korát vagy színhelyét: a szerzés gyorsasága által nagyí­
tásra kényszerítve, a hősiességet hetvenkedéssé, a szerelmet puha­
sággá változtatja át. Mindazáltai ment ő a békóktól, mellyek Ze­
nót és Alfierit nyűgözik, s művészileg intézve a helyzeteket, s bá­
mulatosan értvén a szini díszítéshez, igen alkalmas helyeket talál
méltóságos színpadi hatásos jelenetek előidézéséhez. Kegyetlen té­
nyeket nem szeret szinre hozni; s jóllehet mindig szerelemről írt;
a trágárság hibájába soha sem esett. A hasonlatok ama túlbősége,
melylyel lassítja a cselekvényt, ezerféle hang-változatot, dévajságo-
kat és utánzásokat hozott a zenébe: de akkoriban a jelenetek a
dallal végződtek, most verseny-darabokkal végződnek; akkor a
cselekvényt zene-szavalás kisérte, mi mostan száműzve v a n ; miért
is darabjai leszorúltak a színpadról. Szigorúak lennénk, ha mint
tragikust akarnók öt m egítélni; de nem tagadható, mikép ö tulé-
deskés volt és szórakozásokra vezetett, mikre Olaszországnak épen
nem volt szüksége.
S cip io n e Maffei.
Az első jó szomorújáték a veronai Scipione Maffei (1675—-
1755) M e ro p e -ja . Szerző megmutatja, hogy érti az ókort, s egy-
 66? —

szerűen ég tisztán fogalm az; de tanulmányainak változatossága

akadályozta öt az alak ama tökélyre vitelében, meily megörökíti
a müveket. Ő a század legjobbjai közé tartozott. V e r o n a i l ­
l u s t r a t a-jában, kilépve a helyhatósági sztik korlátok közöl, áta-
lános nézletekhez em elkedik, s a középkor föfö feladványait ér-
deklöleg olly dolgokat mond, mellyek igen szokatlanok voltak az
ö idejében. II. Vittorio Amedeo megbízásából emlékeket és ritka­
ságokat gyűjtött a turini egyetem csarnoka részére s S t o r i a
d i p 1o m a t í c a-jával bevezetést készített az ítészét művészeté­
hez. A varázslat pórias s a lovagiság föuri tévedéseit olly tudo­
mányos készültséggel ostromolta, minőre csak a jó szenvedélyes
szeretető vezethet: de mi történt ? T a rta ro tti, ki irt a boszorká­
nyok éjjeli összejövetelei ellen, megbotránkozott benne, a miért
tagadta a varázslatot, s hitetlenségről vádolta őt. Történelmi müve
A z i s t e n i k e g y e l e m t a n á r ó l ellenségeket szerzett neki a
jansenistákban; Concina atya eretneknek akarta öt bélyegezni É r ­
t e k e z é s e miatt a r é g i éB m o d e r n s z i n h á z a k r ó l ; de
XIV. Benedek visszaírt, mikép „a színházak nem szüntetendők
meg, hanem azon kell lenni, hogy az előadások lehetőleg tisztes­
ségesek és jóirányuak legyenek.41 Szóval, Maffei mindenről irt,
és igen sokat tudott, s még többet tartott m agáról: s midőn egy
hölgytől kérdezte volna — „Mit adna kegyed é re tte , ha annyit
tudna, mennyit én tudok?u válaszúi nyerte: „Sokkal többet ad­
nék érette, ha azt tudnám, mit ön nem tu d “. Voltaire Olaszország
Varrója és Sophoelese gyanánt üdvözölte ö t ; s mindazáltal, féltó-
kenynyé tétetve a M e r o p e által, álnév alatt egy mérges bírálatot
bocsátott ki aa ellen. Hazájában ama keserűségek jutottak osz­
tályrészéül, mellyekkel Olaszország fizetni szokott mindannak, ki
megkísérli becsületet szerezni neki *).
Mint tragikai kísérlet említést érdemel a G a l e a z z o S f o r -
z a czimü darab Alessandro Verritöl, ki elég bátor volt lerázni a
müszabályok fékét, hogy közeledjék az igazsághoz.

') Osservaztoni letterarie czim ü m unkája IV . köt. 2-ik czíkkelyében követ­

kezőleg i r : „Ú gy látsz ik , m intha a színpadon m egjelenő i\j iró k nem hinnék m a ­
g u k a t e lég g é m egkülönböztetve, h a c sa k n y ílta n vagy o ld alt m eg nem kísérlik
tám a d ást in té z n i ellenem a kellem etlen ség et szerezni nekem . . . . ím e, mi a j u ­
talm a O laszországban an n ak , ki életét és v agyonát áldozza fel, hogy m űvelje es
előm ozdítsa az iro d alm at, jó lle h e t m inden egyéb képzelhető czél nélkül sa já t
gyönyörén és m ások ja v á n k ív ü l.“
 — 668 —

Vi Morio AHieri.
Vittorio Aifieri (1749— 1803), astii gróf, a gazdagság függet­
lenségében, rendszertelen tanulmányok között nevekedve, ifiúságát
egy olly ember tévedéseiben tölti e l , ki felülemelkedve a közön­
ségesség színvonalán még nem találta meg saját tám pontját; s
minthogy tevékenységének sem a haza sem az akkori idők nem
nyitottak tért, szenvedélyét a szabadságra irányozza, de ama ko­
moly hódolat nélkül, melly nagy önmegtagadásokat kész magára
vállalni ; az ö szabadsága ama szájaskodó, a tényekben rángatózó,
alapjában elvont szabadság, mellyet akkor hirdettek, s melly az
aristokratia minden szenvedélyével és gyengeségeivel megfért egy
kalap alatt. Szolgáival, titkárával sohasem beszélt máskép mint
jelek á lta l; könnyen bántalmakra és lábrugásokra engedte magát
ragadtatni, mellyeket aztán pénzzel tett jóvá. Nők és lovak kö­
zött töltve idejét csak későn kezdett, mintegy szórakozás gya­
nánt az írással foglalkozni, s kiválólag a tragoedia felé hajlott,
miről ő nem igen tudott többet, mint a mennyit a színházakban
látott, s könnyen elhiszem, mikép nem ismerte sem a spanyolokat,
sem a korabeli két nagy német költőt, s a rósz fraDCzia fordítás­
ból csak alig Shakespeare!, kit bálnáit és elfeledett, hogy e r e d e ­
t i maradjon. Ha hinni akarunk neki, még a franczia remekmű­
veket sem ismerte; ínindazáltal teljesen franczia az alakban, a
tisztaság hajhászásában még az egyhangúság árán is, a képzetem­
nek visszatartásában minden regényes szárnycsattogtatástól, s a
szenvedélyek szónokias nyilvánításában ; csakhogy a monarchia
helyett a köztársaságot bálványozza.
Csak későn fogott a görög nyelv tanulásához, hogy eredeti­
ben olvassa a classikusokat‘), kiktől azonban mennyire eltávozott!
A görögök irálya természetes, az övé csupa mesterkéltség és ha­
tályt vadászó; amazoknál a meseszövés eszköz a jellemek és er­
kölcsök nyilvánítására, nála czél; a bonyodalmak náluk is hiá­
nyoznak, de pótolják azokat a mellékdolgok változatosságával s
a részletek gazdagságával. Az ő párbeszédeiben soha sincs meg
a könnyed mozgás, som a természethez hasonlító látszólagos pon-

á) „ Jo b b későn m int sohe. M iután életem üegyveunyolczadik é v ét b e tö l­

tö tte m , a jó l vagy i ' o b z Ú I húsz év óta a lantos és tra g ik u s költő m űvészetét
g y ak o ro ltam ; és m indaz&ltal m ég Boba, sem a görög tra g ik u so k a t, sem H óm ért,
sem P in d a rt, szóval, sem m it nem o lv asta m v o ln a, bizonyos szégyen-érzet fogott
el, s egyszersm ind d ic sé re te s kíván csiság é b red t fel bennem szétnézni e g y kissé,
mit írta k vala a m űvészet am az atyái," É letrajz,
 — 669 —

gyolaság, melly a görögöknél észlelhető; ezek szakadozva vázol­

nak, mig ö folyvást szorosan fűzi egymásba a lánczszem eket;
amazoknál minden él és mozog, nála a gépezet annyira összebo-
nyolúl, hogy megállitja a eselekvényt, nem hagyva helyet csak a
szavaknak. Hajhászsza az eszményit annyira, hogy elvontságba
esik, s az igaz elnyomásába helyezi a z t ; miért is Ö nála haszta­
lan keressz valódi személyiségeket, mert mindig csak a szeizöí
találod.
A francziákat, kiknek gondolatait és művészetét köszönhette,
ő megveti és gyűlöli; megveti Rousseaut, jóllehet másolja ö t ;
megveti az elődöket; megveti Olaszországot; megveti a bölcsésze­
ket s a hitetleneket, nem kevésbbé mint az ajtatosokat és tudat­
lanokat ; megveti a nemességet, mellynek kebléből született, s a
népet, mellytől iszonyodott; megveti a királyokat, a közönséget,
mialatt egyiknek is másiknak is sürgöli kegyeit. Nála minden
szenvedély dühhé, tanulmány-dühhé, szabadság-dühhé, szerelem­
dühhé változik; s a megvetésből és epéből bizonyos erélyt merít,
melly annyira ellenkezik kora mindent dicsérgetö gyengeségével,
hogy eredetiségnek látszik. Mert Metastasio édeskéssége s a
Frugoni-fóle irók szertartásos piperköczsége elpuhitották a közön­
séget, ö zord és epigrammatikus akart lenni; mellőzte a névelő­
k e t; a nyelvet minden csintól, a verset minden zonélyességtöl
megfosztotta. *)
Csendesség, oh m esterek: egy legfőbbről beszélek , ki
nem szőrűi a tiszteletreméltó középszerűséghez illő félénk alaki­
ságokra.
Háromszor változtatott modort, mi annak a jele, hogy nem
jól választotta meg ú tjá t; de szerinte az érdem abban áll, ha va
laki minden szabálynak alá tudja magát vetni, nem pedig abban,
hogy a tragoediát valamelly kor rajzává vagy valamelly szenvedély
fejleményévé tegye; az ö bírálatai ép úgy mint egynémelly íté­

lj F ig y e lm e t érdem el a tan ú lm án y , m elly et 8 a F ilippo IV. felvonásának

5-ik jele n etéb e n egy vers k ö rü l te tt. E lőször így h a n g zo tt az :
A i figli che useiranno dal tu o fia n c o ;
Nem tetszv én neki a u jö v ö -iiö , k ija v íto tta :
A quei che uscir den d a l tuo fianco figli,
a ztán
A quei figli che uscir den dal tuo fianco,
v égre
Ai figli che nseir den no dal tuo fianco,
 — 670 —

székéi csupán a művészetre szorítkoznak ') ; s azt hihetné az

ember, hogy támaszok gyanánt tekinti az akadályokat, miért is
kedvét leli azok sokasitásában. A v é l e m é n y , mellyet tizenki-
lencz első tragoediája fölött büszke hangon nyilvánított, a leg­
alázatosabb vallomás. Reformjait tagadásokra viszi vissza, azzal
dicsekedve, mikép nem vitt a színpadra hallgató személyiségeket,
látható á rn y a k a t; nem folyamodott mennydörgésekhez vagy vil­
lámokhoz; nem fölismerésekhez levelek, keresztek, kardok s a
többi szokott e s z k ö z ö c s k é k alkalmazásával.
„Ki tragoediáim közül egynek vázát megfigyelte (mondja ö),
majdnem valamennyit ismeri. Az első felvonás igen rö v id ; a fő­
szereplő csak a másodikban jelenik meg a színpadon; semmi
közbeszövés, sok párbeszéd; a negyedik felvonások rövidek; a
cselekvényben itt ott hézagok fordulnak elő, mellyeket szerző bi­
zonyos párbeszéd-szenvedélylyel betöltötteknek vagy elfödötteknék
hisz; az ötödik felvonások igen csekély kiterjedésüek, nagyon
gyorsan folynak, s legtöbbnyire cselekvényből és látványból álla­
nak ; a haldoklók minél kevesebbet beszélnek ; ime röviden, mind
e tragoediák igen hasonló menete.“
Valóban vázzá tette ő a z o k at; soha sem fest ; a szépség
kedveért soha sem tér el a szigorú egységtől, mialatt ő nem a
sokféle tények és érzelmek egy központra irányítását értette, ha­
nem egy kitűzött czél felé való törést mintegy vasúton, a nélkül,
hogy megállapodnék élvezni valamelly szép kilátást vagy leszakí­
tani egy-egy v irá g o t2) ; s ez az ő újítása, melly csupán abban áll,
hogy eltávolítja a franczia tragoediától a mellékdolgokat, a nélkül,
hogy valamivel pótolná azokat. A meghitteket (confidenti) s a
másod-szereplőket, kik inkább a fő szereplők iránti odaadás mint­
sem saját érzelmeik által vezéreltetve ténykednek, s színtelenek,
mert csak másoknak visszfényei, ő száműzte a színpadról3) ; de

1) E ze k közül m ég m indig h aszonnal olvashatók C apacelli, k i ügye» vo

a jele n elez ésb en , s C asalbigi, ki ism erte a görög, a ngo l és fran ezia sziűirodal-
m at, a nélkül m indam ellett, hogy Atalános elm éiödésekhez em elkednék. Alfieri
fe lh a sz n á lta az ö ta n á c s a ik a t.
•) „Az én m odorom e m űvészetben, m ellyet term észetem g y a k ra n akaratom
ellen ére p arancsolólag k övetel, az, hogy lehető n ag y lép te k k el haladok a czél
f e lé ; u g y a n a z é rt e g y átalá n semmi o llyast nem vagyok képes beszöni, mi nem
föltétlenül szükséges, h a m in d já rt a legnagyobb h a tá s t é rhetném is el a z z a l.”
É letrajz.
’) FüíppO'bna két m eghitt van, s bámulatosat! szerepelnek.
 — 671 —

személyiségei a közönséggel bizalmaskodnak a magánbeszédekben.

Miután minden mellékeseményt k/zár, s igen csekély számú sze­
mélyiségeket szerepeltet >), ezek szósságra, önmaguk elemzésére,
és saját érzelmeik nyilvánitására vannak utalva még akkor is, mi­
dőn mélyen kellene színlelniük. Kevéssé tanult lévén arra, hogy
ismerje és visszaadja az időket, és sokkal merevebb, hogy sem
bele tudná magát élni a századok és emberek szellemébe, a törté­
nelemtől csak neveket kölcsönöz, aztán a személyiségeket és ese­
ményeket saját módja szerint gyúrja újra, a valamennyinek
ugyanazon alakot adja. Amilly határozatlan nála a színhely,
annyira, hogy majd köztérnek majd titok-szobának tarthatnék azt,
ép olly átalánosak a szinek, s Cosmo személyesitése nem külön­
bözik Creonétól, sem Pazzié Antigone vagy Micolétól, hiányozván
bennök a fokozatok ama finom változatossága, melly nehézzé teszi
a' nők festését. Nero, ki Tacitus szerint „arra látszott teremtve
lenni, hogy a hízelgések leple alá rejtse a gyűlöletet,“ nála min­
dig dühös és fenyegető. Még a velős rövidség, az indúlat-kitöré-
sek közönséges ereje is hibává válik ö benne, mert nála a hall­
gatag II. Fülöp ép úgy fejezi ki magát, miként a fecsegő Seneca.
És aztán milly iszonyú világ az, mellyet ő f e s t! mindig borzasztó
katasztrófák, zsarnokok, kiknél a pokol nem szült gonoszabbakat,
gazemberek, kik illyenekül vallják magukat. Csupán a végzetes
ség, vagyis egy Isten kikerülhetlen büntetése tehet türhetökké a
görög színpadon egynémelly tényeket, mellyek visszataszítók a
mostanin, minő például a leány, ki saját atyjába lesz szerelmes,
az atya, ki feláldozza leányát, vagy az anya, ki leöli gyermekeit.
Mi a római tragoediát illeti, jóllehet V i r g i n i á b a n és a két
B r u t u s b a n a népet merészkedett a színpadra vinni, személyes
és titfzott szenvedélyekhez vala kénytelen folyamodni, hogy föl­
keltse amaz é rd e k e t, mellyet a köznapi emphasis és költött
nemesség nem m eríthettek a köz szenvedélyekből. S még a ma­
gán szenvedélyekben is csak a küzdelemből származik az; miként
kelthetné tehát fel ama Rosmunda, ki baromi szenvedélyeiben

J) A lfierit igen sz e lle m d ú sa n m ím eli a Socrate tragoedia una czimtí darab

G áspáré Mollo rögtö n zíitö l, m ellyben csupán egy etlen szem ély szerepel, s a
ny elv n a gyon kem ény és különcz-m ódon lak o n ik u s. B eszélik, m ikép egy szo-
m o ru já ték e lő ad ása alk alm áv al igen kev és néző jele n v én meg, bizonyos flórenczi
A lfierihez k ö zeled ett s a z t m ondá n e k i: — „O h qufm to poca nel te a tro g en te!*
(Óh m illy k ev és a színházban a nép !)
 — 672 —

semmiféle vétségtől vagy piszkosságtól vissza nem riad ? s miként

lehessen végig vinni öt felvonást folytonos dühöngésben ? A pá­
pák kisebbítése czéljából, mi akkoriban közönséges dolog volt, a
C o n g í u r a d e ’ P a z z í szónoklatai sokkal kevesebbet mondanak
mint ama tény meztelen története. Hogy 8, saját vallomása sze­
rint, képtelen volt modern tárgyakról írni, ez onnan van, mert e
tárgyaknál részletekbe kell bocsátkozni, s kiemelkedni azon áta-
lánogságból, mellyet a régiekben megenged a távolság. S épen
S a u l emelkedik túl minden egyéb drámáin, mert a költö nem
átallott leszállani a zsidó nép sajátosságaihoz, s kísérletet tenni
ama lyrai modorral, mellytől másutt iszonyodik.
Jól mondotta tehát, hogy 8 inkább l e t a l á l t mint fel ;
s uj színpadot adott Olaszországnak, de nem nem zetit; mindazáltal
folyvást tetszik, mert uralkodik nála az, mi hiányzik kortársainál,
a hevület; előadva hatásosabb, mert a színész beviheti a történeti
és emberi igazság mély érzelmét, melly 8 nála hiányzik, s a szü­
netekkel és arczkifejezéssel a költészet rohanó árjait öntheti be­
léje, mellyeket az 8 szavai úgy szólván csak jeleznek. Aztán
Alfieri tragoediája nem tisztán irodalm i; kitűzött czélja annak
röppentyűket bocsátani fel az irodalom közepeit, melly elszunnyadt
a puha választékosság ölében; és van abban politika, mi akkoráig
igen ritka dolog v o lt; s feledhetlen érdeme lesz neki, hogy folyto*
nosan Olaszországról beszélt, hogy a színpadot nemes érzelmek isko­
lájává akarta tenni. „Az embereknek (irá ő Casalbigihoz) a szín­
házban tanúlniok kell szabadoknak, erőseknek, nemeseknek lenni,
elragadtatni a valódi erény által, nem tűrni semmi erőszakot, sze­
retni a hazát, jól megismerni saját jogaikat, s minden szenve­
délyeikben lángolóknak, becsületeseknek, nagylelküeknek lenni.“
Csak hogy megvetvén századát, a múlthoz tért viszsza; ö,
W ashington kortársa, csupán Brutust és Timoleont látta ; nem
tanulmányozván az újkori társadalom előmeneteleit és szükségeit,
táplálja a gyülölaégeket, mellyek csak rombolásra vezetnek; átkoz-
tatja a szolgaságot, a helyett, hogy megszerettetné a szabadságot;
minden érzékenységet eltompit, kivéve a gyűlöletet a zsarnokok
ellen, s ezek, nem a nép körül központosítja a figyelmet. Míg
Parini az akkori bölcsészek politikáját követte, melly magasztalva
a jót, a fejedelmektől várta azt, s tapsokat aratott, Alfieri gyűlö­
letet nyivánitott a királyok ellen, s iratainak nagy részök volt
ama megvetés előidézésében, melylyel most minden tekintély irányá­
ban viseltetnek, s mellynek formulóját 8 ama versben adá: „Servi
 — 673 —

al poter, qualunque ei sia, frementi.“ (Dúló fúló szolgái a hatalom­

nak, bármiilyen legyen az). De még nem érkezett el az idő,
hogy minden nyíltságnak börtönben kellene bűnhődnie, s Alfieri-
tíil nem tudjuk, hogy legkevésbbé is háborg&ttatott volna. Egyéb­
iránt az akkori királyok miértis iitődtek volna meg rajta? talán
bizony akadályozták ök a halottak eltemetését miként Creon, vagy
megölték gyermekeiket miként Cosmo és Fülöp, vagy üldözték
vejeiket, vagy kényszeritették saját atyáik koponyájából inni
nejeiket? sőt inkább nevettek ama zsarnokok fölött, kik olly sok
bántalmat engednek maguknak szemtől szembe mondatni, mint
példáúl A n t i g o n é b a n , O r e s t e s ben a P a z z i k b a n .
L' Un o , i P o c h i , i T r o p p i , 1’ A n t i d o t o czimü vigjá-
tékaiban a politikát akarta ö szinrehozni, mellyekben ujságkép
tűnik fel a hősöknek prózai oldalról bemutatása. T i r a n n i d e ­
jében, melly Rousseau túlzásaiuak túlzó utánzása, a hajdani sza­
badságot hirdeti, s ellenséges állást foglal a művészetekkel és ipar­
ral szemben; a keresztény népek sokkal inkább szolgák, szerinte,
mint a keletiek ; s a zsarnokok leverése czéljából az engedetlen­
ségben való közmegegyezést ajánlja; mintha bizony az átalános
összetartás mellett lehetséges volna a zsarnokság J). II P r i n c i p e
e l e l e t t e r e czimü munkájában vitatja, mikép a királyi kegy
nemcsak nem szüli a tehetségeket, sőt inkább hátrányukra van
azoknak2); s helyesen jegyzi meg, miszerint „a sokasitott ism ere­
tek, sok ember között szétszórva, azt eredményezik, hogy ezek
igen sokat beszélnek, sokkal kevesebbet éreznek, és semmit sem
tesznek.11 E t r u r i a v e n d i c a t a- jában magasztalja Lorenzíno
de'M edici zsarnokgyilkost. A S a t i r á k b a n embergyülölö gőgöt
lehel. É l e t r a j z á b a n erőltetett természetességgel beszéli el a

■) Ez eszm e m ár IX. Fülö(j bohóczának agyában ia m egvillant, midőn a z t

kérd ezte az u ra lkodótól : „M it csin áln a fölséged, ha, m időn ön a z t m ondja ig e n ,
m indenki nem et m ondana ? “ K örülbelül illy6>mire találu n k L a M euiiaisnél is
E g y h i v ő s z a v a i czimü m unkájában.
2) F igyelm et, érdem elnek, k iv ált az a k k o ri időket tek in tv e, a következő
s o r o k : „A m o stan á b an divatos m itsem -törödés a vallá ssa l . . . . okozza, hogy
szentjeink nem a g y te k in te tn e k és tisz te lte in e k m int legnagyobb és m agasztos
em berek, holott pedig ollyanok v a lá n ak . . . ; e félbölesészot. az oka, hogy nem
hatoln ak a dolgok a la p já ig , s nem tanulm ányozzák és a lig ism erik az e m b e r t;
onnan v a n , hogy a buzgó és em elkedett szellem ű F e re n cz ek b e a, Istv án o k b an ,
Ig n á cz o k b an és más hasonlókban nem ism erte tn e k fel' a F a b riciu so k , S cevolak,
R egulások te tte i, m ollyek csak a jó d o sita tt^ k az idők á lta l.“ III. könyv. 5. fej.
xvii. 43
 — 674 —

vele történt dolgokat, nem mindig leplezve a megrovásra méltó­

kat ‘), mintha az által, hogy valaki mindent elmond, mindennek
bocsánatát érdemelné, mintha a lángész a rendetlenségben állana.
Midőn bekövetkezett a forradalom, mellynek ö elöhirnokeül tűnt
fel, nem értette vagy talán nagyon is m egértette azt; ö, a gróf,
kikelt az ügyvédek amaz uralma ellen ; aljasan bántalmazta a
francziákat M is o g a H ó jában, s átvonulónak tartván ama ziva­
tart, a jövőnek ajánlotta fel néhány drámáját, s ama végtelen
mozgalom kezdetén egy kiadást rendezett müveiből, későbbiről
keltezve a z t : annyira nem hitte, hogy valami tanulságot merít­
hetne abból!
Kora irodalmának inaszakadtsága Alfonso Varanónak (1705 —
88) sem tetszett, ki az eszmékhez, m int szintén Dante erőteré­
hez akarván visszatérni, sz. Á g n e s t , D e m e t e r t , g i s c a l a i
J á n o s t választotta szomorújatékainak hőseiül, mellyekben elég­
gé merész fogalmazással gazdag irály párosul. Vi s i o i - é r t a köny-
nyen kielégíthető század feltámadt Dantenak nevezte el ö t ; de azon­
kívül hogy egyhangú a fogamzásban, negélyzi a méltóságot, s
hosszasan fest, mi teljesen szokatlan Alighierinél.
Cesarotti.
Egy merészebb, bírókra bátorkodott kelni a legfőbbekkel, s
diadalmasnak hitte magát. Ez a paduai Melchiore Cesarotti abbé
volt (1730— 1803). A ^velenczei körökben, m ellyek ép úgy ked­
velték a könnyed műveltséget miként a párizsiak, de ezeknél tes-
pedőbbek voltak, ő a franczia ízlést honosította meg, iskola-fővé
küzdve fel magát az utánzással. Igen müveit és sok nyelvnek
birtokában, érdekes akadémiai értesitvényeket szerkesztett, s íz­
léssel Ítélte meg a kortársakat: mindazáltal nem birván érzékek­
kel egy kezdetleges irodalom természetes szépségei és férfiassága
iránt, Demosthenest a század mezébe öltöztetve fordította l e , pe­
dáns negélyzésekkel is rútitva öt, mellyektöl pedig különben iszo­
nyodott. Nem lévén neki elég, hogy dagályos költészettel tömte

l) A lbany grófnő, áss ö utolsó kedvese, n eje volt az utolsó S tu a rtn a k

angol tró n köv etelő jén ek ; ki, távol a ttó l hogy g y á v a le tt volna, m iként öt Alfi-
eri sze re p e lte ti, b á tra n v e szély eztette é le té t egy k isz állás a lk a lm á v al a szigeten.
A fran c z ia festő F a b re (1776— 1837), ki Alfieri k e d v esét és v a g y o n át örökölte,
O laszországban tartó zk o d o tt, m időn a forradalom k iü tö tt,; F ló re n cz b en telepedvén
le, ta n á r le tt az o tta n i a k a d é m iá n ; s gazdag k ép g y ű jtem én y ét és Alfieri leveleit
h a z á já n a k , M o n tpelliernek, h a g y ta örökbe.
 — 675 —

meg Homer szigorú formáit fordításában *), át akarta öt dolgozni

M ó r te d’E t t o r e ezimü darabjában, hol az iskolák követelmé­
nyei szerint idomítja a meoniai költőt, La Mothe-féle léha bírála­
tokkal, melLyek onnan erednek, hogy kevésbbé bölcsészi oldalról
tekinti a z t; vagyis nem látván a műveltségben egyebet mint a fi-
nomúlást, megbénítja annak elevenségeit, megcsonkítja merészsé­
g e it; méltóságosakká teszi az isteneket, észszerűkké az embere­
ket; simasággal helyettesíti az ékesenszólást, azertartáskodással a kép-
zelmet, s az óriást korának öltönykéjével és parókájával ruházza
fel2). Nagyobb sikert aratott ö Ossiánnal, mellyben büntetlenül
függetleníthette magát, és saját módja szerint ékesíthette fel a
skót szerző középszerűségét, kit az elámúlt kortársak Homer és
Isaias fölé helyeztek. Cesarotti, gyakran összehasonlitgatva a ca-
ledoniai dalnokot Homerral, szintén majdnem mindig amannak ad­
ja a páím át: de maguk a külföldiek is beismerik, miszerint sok­
kal többet ér az a mienk fordításában mint Macpherson ál-töre­
dékeiben. Olaszország az őrjöngésig szerelmes lett bele; s m ú ­
z s á i n k , hátat fordítva az Olympnak, Hymennek és Gracziáknak,
egyébről sem beszéltek többé, mint ködről, árnyak és fenyvekről,
hárfákról, mellyeken a szél játszik, és ábrándos busongásokról3).
N yelv.
A nyelv kevéssé és roszúl tanúlmányoztatott. A Crusca
álomba m erü lt: némellyek még mindig folytatták a haszontalan és
könnyű munkát: kifosztani a classikusokat, hogy gazdagítsák azt.
Alberti di Villanova egy új szótárt szerkesztett, mi kevesbbé ro­
szúl sikerült neki, mert egymaga dolgozott rajta. Ama túlzások,
mellyeknél fogva némellyek a tisztaságot egyedül a beiktatott
szavakban keresték, míg mások a legszebb tájszólástól megta­
gadták a nemzeti nyelv-jogot, két pártra szakították az írókat : a
pedánsokéra, minők voltak Corticelli, Vanetti, Branda, Bandiéra;

1) M utatványul elég leg y e n idézni az előszakot :

„D el figlinol di P eleo, d ’A chille, o díva,
C antam i l’ira , ira £atal.“
2) Paolo B razzolo, P ad u ab ó l, H om ár im ádója, k it tizen eg y szer fordított le
a n é lk ü l, hogy v a la h a k ielé g ítette volna öt s a já t verseiu ek h a n g za to ssá g a össze­
h aso n lítv a a m eoni költőéivel, elein tén ta n á c s o k k a l szolgált C esarottinak, a z tá n
ellenségévé v á lt, m időn lá tta a sz e n ts é g tö ré s t, m ellyet az a Morte d' Ettore-val
e lk ö v e te tt, v é g re m egölte m agát. H a lálak o r is H óm ért ta lá ltá k oldalánál.
3) Az ossianism us m üvei k ö z ö tt P ellegrino G audenzi Natale d i Cristo-ja
fo g a d ta to tt el rem ekül, m elly égig m ag asztalv a az ifja k n ak m inta g y a n á n t a já n l-
ta to tt, .
43*
 — 67f! —

8 a szabadonczokéra, miilyenek nagy részt a lombardok, a tudo­

mányos müvek fordítói és írói *), kik szüntelen a „dolgot, dolgot11
emlegették, mintha a dolgokat el lehetne mondani szavak nélkül,
vagy a gondolatok kifejezhetek volnának nyelv nélkül. Gian Fran-
cesco Napione gróf (— 1830), egyike a tudósoknak, ha voltak
ollyanok, U s o e p r e g i d e l l a l i n g v a i t a l i a n a czimti mun­
kájában arra intette a szerzőket, ne Írjanak latinul és francziául,
miként az ö piemonti honfiai tenni szokták, és szabályokat állított
fel, mellyeket Cesari engedékenyeknek, Cesarotti szigorúaknak ta­
lált. Ez utóbbi saját gyakorlatát elméletekre akarta visszavinni
S a g g i o s u l l a f i l o s o f i a d e l l e l i n g v e (Tanulmány a nyel­
vek bölcsészete fölött) czimü munkájában, mellyben ő Dumarsais
ét De Brosaes tanait az olasz nyelvre alkalmazza, a grammatiku­
sok tömege fölé emelkedvén, hogy az egyetemes tudással viszony­
ban tekintse a nyelvet: küzd azok ellen, kik holtnak hiszik a
mienket, s akarja, hogy miként más ismeretek körül történik, if-
jíttassék az fel szavak és alakok elfogadása által az idegenektől;
nehogy pedig túlmenjen az újítás, tudósok közmegegyezése által
szabályoztassék a z : szerencsétlen sugallatok, és nyomorú or­
vosszer 2).
Irodalm áraink nem egy úton járván a néppel, rendszereik
nélkülözték a legjobb próbakövet, a gyakorlati alkalm azást; kér-

') A Oaffé czim ü m ilánói h írlap első szám um uk egyikébon olvasható :

,Cum sit, hogy a Caffé szerzői rendkívül hajlandók előnyt adni az eszm éknek
a sz a v a k fölött, s igen n a g y ellenségei m inden ig a z ta la n békónak, m ellybe az ö
g o nd olataik és értelm ük tisztes szabadságát a k a rjá k v e r n i ; u g y a n a z é rt jó n a k
lá ttá k ünnepi'Ívesen kijelen ten i, m ikép lem ondanak a toscanai nyelv tisz ta sá g á ­
ró l.11 A lessandro V erri, eg-yike a szerk esztő k n ek , később ellentm ondott m a g á ­
nak X enophon fo rd ítá s á b a n : ,,S bizo n y ára sem m i sem je lz i n y ilv á n v a ló b b a n a
szolg alelk ü ség et, m int a m ások szokásainak, m odorának, v élem én y ein ek , n y e lv é ­
nek u tán zása. U g y a n az é rt iro d a lm á ra in k ré g óta hasztalan fá jlalják , hogy
m ostan áb an n y e lv ü n k m eg van ro n tv a a szom széd testv é rn y elv v e l való k e v e re ­
dés folytán. K é t nyelvből összetett különcz tájn y e lv h a sz u á lta tik nem csak a
közbeszédben, hanem az irodalom ban is. t.“
z) A tö b b ek közö tt, k ik részleges tájn y e lv e k en k ö ltö ttek , e m líté st érdem el­
n e k a palerm ói G iovanni Meli (1740 - 1815), valódi költő, k i m ég m indig él a
sic iliaiak a jk a in ; és G iovanni Pozzobon, T revisoból, (1713 —85J, k i m inden év­
ben egy-egy . sebk ö n y v et te tt közzé Schiesoa czim a la tt (boglyas), m elly nyolcz ezer
p éldányban is nyom atott. Milly sok jó t eszközölhet v ala, ha nem csu p án g ú n y ­
v e rsek k e l és tréfák k al tö ltö tte volna a zt m eg! A m ilánói B a le strie ri a Gerusa-
lemme libtratát egy tájn y e lv re te tte át, m elly m ost m ár elévült. A velenczeiek
közül m ár e m líte ttü n k n é h án y a t.
 — 677 —

(léseket szellőztettek, vagy érzelmeket keltettek , mellyeket a nép

nem ért, sőt nem Í8 bir azokkal; s igy elvetvén maguktól a nép-
csalhatatlanság támbotját, eszelősködtek, vagy az idegenek szolgai
utánzóivá kellett válniok. Innen ama franezia befolyás, melly áta-
lános volt a múlt század második felében, s melly félreismerhet-
lenül nyilvánúlt, akár M etastasióban, ki Racinetól kölcsönzi az
eszméket és vázlatokat; akár a vitatkozóknál, főleg pedig a ná­
polyiaknál, kik a gallikán szabadságpártolóinál kerestek érveket;
akár a nemzetgaz dászoknál, kik idegen elméleteket ismételtek és
alkalmaztak. Épületeink, festményeink, drám áink, gúnyirataink,
regényeink émelygős elfrancziásodábt tanúsítanak. Francziaország-
tól kölcsönöztettek a divatok, bármilly kevéssé feleltek is meg
azok nekünk; franezia vígjátékokat adtak V elenczében; franezia
hírlap jelent meg Bolognában 1761-ben. Parini gúnyolta a neme­
seket, hogy csak azt tartották valaminek, mi Francziaországból
jött, iett légyen az a szabó, vagy egy bölcsészi tétel; Maffei R a ­
g u é t czirnü darabjában nevetség tárgyává tette azokat, kik fran-
cziával szalonnázták a hazai n y elv et; Chiari gyakran panaszkodik,
hogy „francziául gondolkozik, ki Milanóban született” hogy „azt
látszanak hinni, mikóp Francziaországban semmi rósz nem kerül
ki a nyomdából,11 hogy „a nők a francziáúl dadogás kedveért
mellőzik a toscanai nyelvet11 a hozzátette: „Elfogadtuk az idege­
nek öltönyeit, nyelvét, vétkeit, de mindazáltal nem vetkeztük le
számtalan előítéleteinket.“ A veronai Becelli, k>>rát megelőző ta­
nok elfeledett szerzője, panaszkodva hozza fel „milly szorgalma­
san olvassák ós fordítják az olaszok az idegen dolgokat, s milly
negélyezve dicsérik azokat, hogy lenyomják a mieinket.112).
fiian € a r!o P asseron i.
A kevesek közül, kik mentek maradtak ama külföldieskedési
dühtől, megemlítem Gian Carlo Passeronit (1713 — I802j, a kitűnő
papot és darabos embert, Nizzából, ki özönével költötte a gúny­
verseket és meséket, s főleg pedig Cicero egy életrajzát irta meg
száz énekben, hol (azon módon, mellyet Sterne tőle tanult el)
minden alkalmat megragad, hogy kitérve fesse az erkölcsöket,
mindig könnyed és szabatos nyelven, s bizonyos jószívűséggel,
melly öt kedvessé teszi, daczára annak, hogy nyíltsága neveletlen­
ségbe, s folyékonysága gondatlan szósságba megy át, mi meg­
fosztja a gúnyt élétől, a tréfát savától.

’) E lőszó M aiiéi Teatro-jához,

 — 678 —

fíanpare Unzzi.
Gáspáré Gozzi (1 7 1 3 —86), jó család sarja Velencééből, hol
ő m a g a , neje, testvére, bárom leánya foglalk óztak verseléssel, úgy
hogy, miként tréfásan m ondá, valódi k ö 11 ö-k ó r o d á b an élt;
szűk anyagi körülmények által kényszerítve,1) igen sok és egyen­
lőtlen értékű fordításokat végzett, sőt tapasztalatlanok müveihez
is oda kölcsönözte czégül saját nevét. A z O s s e r v a t o r e élénk
czikkek sorozata, mellyek csiklandozzák a fü le t, de gyötrelmes
ürességet hagynak a kedélyben, s még csak ama köztársaság
utólsó időit sem adják vissza, apró történetecskék s átalános és
színtelen csinek előadásával érvén be. Hasonló minőségűek egyéb
igen sok müvei is, mellyekben azonban szabatosabb a nyelv, s
józan és természetes az irály. A Granelleschik akadémiája, mely-
lyet ö és testvére egy bárgyú pap védszárnyai alatt, s az esetlen
czimre vonatkozó nevekkel és jelvekkel alapítottak, czélul az íz­
lés javítását tűzte ki, mit aljas gúnynyal s az által akart elérni,
hogy dühös hadat üzent Chiari, Goi doni, a kalapált versek, a
franczia negélyzés e lle n ; s annyira amennyire újra felélesztet­
ték a toseán nyelv, az élénkség és term észetesség szeretetét.
G iovanni Fantom.
Mások is törekedtek kiemelkedni a sárból, de nem hitték azt
egyébként lehetőnek, mint ha mások nyomdokaiba lépnek. Gio-
vanni Fantoni (1755— 1807), arcas néven Labíndo, Horáczot utá­
nozta, még a mértékek és szólamokban is, igen különcz módon Os-
sian-féle eszmékkel és modorokkal keverve azokat: Augustusok és
Mecenasok gyanánt neki Malaspina marchese, h ő s ö k t ö r z s e ,
v a d á l l a t o k r é m e , s kora tábornokai és tengernagyjai szolgál­
nak ; mert Horácz kikelt az első hajósok ellen, ö is szidta azokat,
kik megkisérlették betörni a v i l l á m o k s é r t h e t l e n b i r o d a l ­
m á b a . Mindazáltal a kicsiny Louisianaból tova irányozza tekin­
tetét s versekben magasztalja Rodneyt, Vernont, Elliotot, ki Ca-
d i x h e r c u l e s i v é g h a t á r á n m e g v e t i a halált,
Washingtont, ki az a n y a i b o s z ú ellenében védi a
s z ü l e m l ő a m e r i k a i s z a b a d s á g o t ; érezte, mikép
Olaszország bajai annak erkölcstelen aluszékonyságából ered-

') A zért ir á : „G y erm ek ek , ne c sin á lja to k v e rs e k e t; e szetek k el együtt

e lv e sz tite k e g észség iek et, terhessé teszitek m agatoknak az életet, soha sem lesz­
te k nyugodtak “
 — 6 /9 —

tek *); igéri, hogy, ha az a l p e s e k o n t ú l i h á b o r ú k b o l y g ó

v i h a r j a f e n y e g e t v e l e s z á l l a n d a s a b a u d i a i h a t á r fe-

*) 1 7 9 ]-ben igy é n e k e lt:

In v a n ti lagni dél p e rduto onore,
Ita lia m ia, di m ille affanni g ra v id a :
T u fosti in v itta fin che il tuo valore
E le an tic h e v irtú serb asti im pavida . . .

O r d ru d a e se rv a di stra n ie re g e n ti,
R acco rcia il erin, breve la gonna, il fem ore
S u le pium e a d a g ia to , i di lan g v e n ti
P a ssi oziosa e di tu a g lo ria im m em ore.

A lie m ense, alie danze i figli tuoi

T i sieguon sconsigliati . . .
E b b ra tu dorm i a tu o i nem ici in braccio,
L a verg in ella dal m aterno esem pio.
L asc iv ia apprende . . . .
e in m ezzo al tem pio
N o ttu rn i fu rti sogghignando m edita.
. . . . L o sposo consapevole . . .

D jlle vergogne su e divide il prezzo,

E con baci c om prati i to r ti vendica . . .
C inta di m irto, profum ata, ignudo
II petto — eh 1 ab b assa v ergognosa il ciglio.

S q u a rc ia le v esti dell obbrobrio ; a l crine

L ’ elmo riponi, al sen 1’u sb e rg o ; d&stati
» '
D al lungo sonno, e suile v e tte alpine
A lia difesa ed ai trionfi a p p re sta ti.

(H a sz ta lan panaszkodol elveszett b ecsületed m ia tt, ezerféle bajoktól sújtott

én O laszo rszág o m : L egyözlietlen v alál te, am ig v ité z ség e d e t és ősi erén y id et
re tte n th e tle n ü l m egőrizted . . .
M ost idegen nem zetek ág y asa és szolgálója, m eg n y íro tt h a jja l, rö v id sz o k ­
n yában, csípőidet pelyhen h evertetve, az u nalm as n a p o k a t té tle n ü l s d icsősége­
d et feledve töltőd el.
Az asz ta l g y önyörei közé, a tán c z-te rm e k b e gyerm ek eid g o n d tala n u l k ö ­
v e tn e k téged . . . T e m egrészegűlve ellenséged k a rja ib a n a lszo l. Az ifjú szűz
a n y ja példájából bu jaság o t tan u l . . . s a tem plom ban n e v etg élv e éji kalandokon
já r ta tja eszét . . . A b e a v a to tt jeg y e s . . . osztozik szégyenének á rán , s v á sá ­
ro lt csók o k k al áll boszút a sé relm ek é rt . . .
M irtu ssal halantékorlon, illa tá rb a n úszva, m eztelen kebellel — a h ! sze-
gyenkezve süsdd le szem eidet.
T épd szét a g y a lá z a t m e z e it; fejedre ted d ism ét a sisakot, .m elledre a
v é r te t; ébredj hosszú álm odból, s az a lp e s i csúcsokon védelem re s d iadalra k é sz ü lj.)
 — 1380 —

1ő I, uj Alceuskónt fogja a z s a r n o k o k e l l e n v é d e l m e z n i
a r e s z k e t ő s z a b a d s á g o t ; utolsó ódáit azoknak szentelte,
„kiknek neve és kezei szennyteleniil maradtak a XV11I. század
utolsó tizedében.“
A ngelo Muzza.
Fantonival ellenkezőleg a parmaí Angelo Mazza (1741—■
1817) angolokat fogadott el mintákul. Ü, miként amaz is, modern
tényeket érint, kerüli a Frugoni-iskola hanyagságát s a fitogta­
tott barbarismust, tanokkal fényelegve, hogy énekelje Istent, a
lelket, az összhangot, s nehézségeket gördítve maga elé csak azért,
hogy legyőzze azokat, mint például a sikamlós stanzákban, melly
téren övé maradt az elsőség; s körülírásokkal ékeskedve, bízó
nyos emelkedettség színezetével bír, melly a homályosba megy
át s nemességhez hasonlít. Tiszteletére érmet verettek I l o m e r o
v i v e n t i felirattal, s még csak nem régiben is Danteboz hason-
littatott. ■).
G iu sep p e Parini.
A többieknél jóval nagyobb dicséretre tette magát érdemessé
Giuseppe Parini (1720-— 1800), milánói abbé, ki undorral viseltet­
vén a kortársaknál szokásos fintorgó választékosság, ízetlen ára-
dozás, vizenyős könnyűség iránt, büszke, méltóságos, tömör irályt
teremtett m agának; csakhogy túl lépvén a kellő határon, a ke­
cses torzba, a nemes szokatlanba megy át nála, s latin kifeje­
zésekkel, körülírásokkal és me3terkéltséggel teszi homályosakká
a sokaságnak szánt érzelmeket. De Dante óta talán ő volt az
első, ki nem mellesleg, hanem terv szerint vállalkozott kiküszöbölni a
csak rontani képes haszontalanságokat a költészetből, hogy a mű­
velődés segédeszközévé, a társadalom kifejezésévé s a kor szük­
ségeinek hirdetőjévé tegye azt. Minden ódájának társadalmi czéít
tűz e léje2) ; még inkább áll ez G i o r n o'járói, mellyben gúnyosan

*) A kitűnő olaszok életrajzában o lv a s s u k : „ E z érdem ek öt D ante után

elsövá teszik v alam ennyi bölcsész és szent, k öltő k ö z ö tt.“ D e a ztán m indjárt:
„ L eonarducci és S alandri talá n ö sszehasonlíthatók vele a fogam zatok nagysze­
rű ség e, rajzszabatosság, s irály -fen ség te k in te té b e n .‘‘
-) P a rin i m int a polgárisodás költője te k in te te tt egy, a X V III. századra
vonatkozó m u n k án k töred ék éb en ; m elly tö red ék 1833-ban, a z tá n M ilanóban
1842-ben a Ragionamenti sulla storia lombarda dei secolo X V II- ezim ű munka
végen, s 1843-ban P á riz sb a n B audry Parnasso italiano-ja elején jö tt ki ; s melly
csupán első része vala az 1854-ben P arini e il suo secolo czim en közzétett
m unkának.
 - 681 —

írja le az ifjú lombard urak puha életmódját, hangsúlyozva az

emberek természeti egyenlőségét, a a tekintetet, melylyel a szol­
gák és hasznos mesterségek iránt kell lenni. Nem azon közép­
szerük közé tartozott ö, kik azon ponton hagyják a művészetet,
mellyen talá ljá k ; 8 midőn Baretti olvasta verseit, bevallá, mikép
legyőzték azok nála az ellenszenvet a kötetlen versek iránt; Fru-
goni pedig felkiáltott: „Istenem re! eddig mesternek tartottam ma­
gamat, s látom, hogy még csak tanitvány sem vagyok.“
L od ovico Muratori.
A komoly irodalomban nagyszámú könyvek ujra fölélesztet
ték a jansenista és pistojai kérdéseket. Lodovico Muratori (1672—
1750), a modenai Vignolaból, számos theologiai müvei között irt
egyet '), mellyben itészi szabályokat állított fel arra nézve, miként
kelljen Ítélni a vallási dolgokról; egyebek között helytelenítvén
a fogadalmat : egész vérontásig menni a szeplőtlen fogantatás vé­
delmében, miként azt egy palermói társulat gyakorolta. Egész
Siciliát mozgásba hozta e munka ; a jezsuiták m egujittatták ama
fogadalmat, minek folytán megzavartatott az ajtatos pap békéje,
mint szintén a védelem következtében is, mellyet ö az Estei-ház
jogai mellett Comacchióra folytatott. Mindazáltal megnyerte a
pápák kegyét, miután magasztalólag nyilatkozott a jezsuiták pa­
raguayi kormányzatáról. Modenában a Pomposa prépostjává és
könyvtárnokká neveztetvén ki, soha félbe nem szakította tanul­
mányait ; s miután Milanóban a már általunk említett Palatina
társulat alakult volna, ennek és tudós milanóiak segélyével a
Régi f el i r a t ok g y ű j t e m é n y é t , a K ö z é p k o r r é g i s é ­
g e i t hat kötetben, s huszonnyolezban az O l a s z d o l g o k i r ó i t ,
vagyis az I5ü0-nál előbbi évkönyvirókat állította össze.
Nincs olasz iró, ki az ő érdemeiről elismerőleg és bámulat­
tal ne szólana; mi magunk is beszéltünk már róla (VIII. könyv.
14, 15 lap.), s itt nincs egyéb hátra, mint újból kifejezni iránta
hálánkat. Majdnem hihetleunek látszik, hogy egyetlen óv alatt
irta volna meg O l a s z o r s z á g é v k ö n y v e i t , mellyeket ö
1744-től 49-ig tett közzé, s mellyek nem, valami kitűnőek ugyan s
irályuk unalmas, de eléggé pontosak s egy jó lélek folytonos vi­
dámságát tükrözik vissza. Előszavában a corsokat f e r o c i u m
a t q u e a g r e s t i u m h o m i n u m g e n u s - n a k nevezvén, egy cor-
sicai agyonütéssel fenyegette öt, ha vissza nem vonja ama szí,-

') De ingeniorum moderatione in religionis negotio.

 — 682 —

vakat. Sardinia királya, midőn a modenai területre tört, azt kér­

dezte tőle: „Mikép fog ön velem bánni évkönyveiben?” a ö: „Amint
felséged fog bánni hazámmal." Bámulatosan kitartó a munkában,
midőn teendőit elvégezve a könyvtárt oda hagyta, egy eszelős­
sel sétálgatott, s a piaczon gyakran megállóit nézni a komédiá­
sokat, s kerülte a társalgásokat, mellyek újból igénybe vették
volna figyelmét.
Egyházi iró k .
Francesco Cancellieri, romai, az egyházi tudomány sok ágát
művelte, s különösen megismertette a Vaticani könyvtár rejtett
kincseit s" a pápai zenészetet (cappelle). A szigorú dominicanus
Concina érvekkel és csípősen intézett tám adást a jezsuiták ellen,
mert megengedték a színházakat, a csokoládé-ivást böjt idején, s
a kölcsönzést kam atra; s míg vitái Benzivel a t a c t u s m a m i l ­
l a r i s fölött nevetséget és botrányt okoztak, a V a l ó s z í n ű s é g
t ö r t é n e t e (Storia dél probabilismo) czimü munkája sok ellen­
félt szerzett neki >). Rendtársa, Gian Vincenzo Patuzzi, védel­
mezte őt, ellenben megtámadta Francesco Antonio Zaccaria, ki
aztán a G i o r n a l e d e l l a s t o r i a l e t t e r a r i a d’ I ta lia - b a n
a pápa elsőségét vitatta Febronius, Tamburini és Ricci ellenében.
Jó dolgokat foglal magában az U s o d e l l a l o g i c a i n m a t e ­
r i a d i r e l i g i o n e czimü munka monsignor Muzzarelitől, ki
ugyanazon ügynek vala bajnoka, mint szintén Tommaso Mamachi
is, Scioból, s a luccai Gianantonio Bianchi, ki megczáfolta Gian-
nonét és a gallikánokat 2). Ellenben mint probabilista bántalmazta-
tott Manzi, luccai érsok, ki javította és kiegészítette Baronius
A n n a l e s-eit s Labbe Z s i n a t o k g y ű j t e m é n y e czimü mun­
káját. Luccában a E n cy c 1op ae d i á-nak helyreigazító jegyze­
tekkel ellátandó fordítása vétetvén munkába, ő rá bízattak a szent
dolgokba vágó tudom ányok; de a pápa figyelmeztetése folytán

l) A nniik m u tatv án y áu l, railly m érsék lettel fo ly ta tta tta k e v itá k , ime az

ellene Íro tt könyvek eg yikének ezim e : Ü nnepélyes v isszavonása m indazon bán-
talm ak, h a zu g ság o k , m eg h am isításo k , rá g alm a k , g yalázások, ham isság o k és g az­
sá goknak, m ellyek több rendbeli könyvben frá D aniello C oncina á lta l a tisz­
tele tre m é ltó Jé z u s-tá rsa sá g ellen sa jtó u tjá n sz ó ra tta k , függelékül a k é t becs­
telen th eo lo g ia-erk ö lestan i levélhez, m ellyek tisztelendő B euzi a ty a ugyanazon
tá rs a s á g ta g ja ellen té te tte k közzé. V elencze, 1744. negyedrét.
5) M ég m indig em lékben van a nápolyi M arcello E usebio S cotti ( — 1799),
k i ellenségeskedésbe jővén a je z su itá k k a l, igen heves ira to k a t te t t közzé elle­
nük, s különösen a liepublica de’ Solipsi czim üt.
visszalépett az ösvényről, mellyen valódi volt a veszély, csalóka
a gyógyszer.
Fájlalva a rombolásokat, mellyeknek ama mü okozója vala,
a velenczei Zorzi abbé egy kifogásol hatlan O l a s z E n c y c l o p a e -
d i a programmját tette közzé, mellyben birálgatta a franczia
fogyatkozásait és vétkeit, a D’ Alembertétöl különböző encyclopae-
diai fát állított fel, s próbául két czikket tett közzé a szabad­
ságról és az eredendő b űnről; de csakhamar aztán meghalt har.
minczkét éves korában, s vele együtt terve is oda lett.
Bernardo de Rossi, piemonti, igen jártas a héber nyelvben,
lendületet adott a bibliai tanulmányoknak. Paviában a theologiai
karnál Antonio Mussi a s z e n t é k e s s z ó l á s r ó l tartott előadá­
sokat, mellyekben, ha ollykor nélkülözi is az Ízlést és méltóságot,
de kiemelkedik az iskolásdi korlátok közül, s érzi a Szentatyák
nagyságát. Ugyanazon egyetemen Theodoro Villa is jó ékesszó-
lási szabályokat adott elő; de sem ő, sőt Parini maga sem látta
be, mikép ez nem pusztán szellemi fényűzés, s nem jelezték a va­
lódi utakat, m ellyeken a szó képes a fültől a szívhez hatolni, föl­
kelteni az érzelmeket és elhatározásokra birni.
Monsignor Giovanni Marchetti, Empoliból, több merészséggel
mint képességgel birálgatta Fleury T ö r t é n e t é - b e n a Róma-elle-
nes véleményeket. Ennek és Natalis Alexandernek ellenébe a
dominicanus Giuseppe Orsi egy tiszta és folyékony irályú, de hosz-
szadalmas E g y h á z t ö r t é n e t e t szerkezteit, mellyben a
pápaságnak kedvez, s világos és helyes kivonatokat nyújt olly
szerzőkből, kik nem olvastatnak többé; s jóllehet ellenségesen vi­
selte magát a jezsuiták irányában, mindazáltal bíborra érdemesit-
tetett X III. Kelemen, azok tisztelője által.
B ö lc s é in e k .
Paolo Doria, Cartesius híve, támadást intézett Locke mint
álczázott érzékelvi bölcsész ellen, ki nem ismerte el az öröklött
eszméket, ki a metaphysikában bizonyos elveket tételezett fel ép
úgy mint a m értanban, ki miután ok nélkül kizárta a metaphysi-
kát, aztán elfogadta a végtelen állagot (substantia), s annál fogva

!) A negyedrétií huszonegy kötőt (1732) csak 600-ig ér el. F ilippo Angelo

B ecchetti, flórenczi dom inicanus 17 k ö te tb e n foly tatta üt 1378-ig; m elly m u n ­
k á já n a z tá n v á lto z ta tv á n 12 kötetb en v o n ta a zt össze s egész 1587-ig h o zta fel.
O rsin a k dicséretére szolgál, hogy K ohrbacher abbé Histoire universelle de V Eglise
catholique-]kba,n nem csak követi, hanem m ásolja is őt,
 — 684

az Isten ismeretét. Talán e czáfolat őrizte mug a mieinket Locke

tapasztalatéi viségétől, mígnem Genovesi, aztán Baldinotti és Soave
megismertették öt, s főleg ez utóbbi, ki lefordította T a n u l m á ­
n y á t az é r t e l e m f ö l ö t t (1775), s az ő szellemében beszélt
a társadalom a a nyelv alakulásáról. Mint Locke folytatása,
Condillac csakhamar felkapottá lön az iskolákban, s az egész böl­
csészet az eszmék elemzésére szorítkozott.
Scarella a bresciai papnövelde részére irott (1792) G o n ­
d o l k o d á s - l é n y - l é l e k és t e r m é s z e t i i s t e n t a n e l e m e i
ben egy uj részleges syllogismust állított fel, megegyeztetve az
ellenmondás s az elégséges ok elveit; megtámadta a skepticismust
ép úgy, mint a scholastikusokat, s a bizonyosság elvét ama tu-
lajdonitmányba (praedicatum) helyezte , mellynek az alanyban
(subjectum) létezése v^gy nem létezése világosan látható
Jacopo Stellini (— 1770), egy cividalei szabó fia, mérnök,
költő, theologus, vegytudós, természetbúvár, az összes tudományok
egybefüggését fürkészi; a bölcsészetet az érzékekre és az észre,
vagyis az egész emberi természetre alapítja ; a jót az emberi te­
hetségek egyensúlyától teszi függővé. Értekezésében a z e r k ö l
c s ő k e r e d e t e és e l ő m e n e t e l e i f ö l ö t t az emberi termé­
szet három korszakát állítja fel; az elsőben az érzékek uralkod­
nak a szellem fölött, a midőn is az ösztönök vannak fölényben,
minélfogva e korszakban hasztalan keresünk becsületességet, vagy
igazságosságot; a másodikban az igazságossággal kéjelgés, hiúság,
nagyravágyás elegyülnek ; azután jön a szellem és test között köl­
csönös érintkezés harmadik korszaka, midőn elöállanak a valódi
erény, az erkölcsi szabályok, a törvények. Vico eszméit fejtette
tehát ki, de ellenkező értelemben, mert ez a nemzetek erkölcsí-
ségét az egyedé nyomán fürkészte, Stellini pedig a nemzetek
erkölcsiségéből kiindulva irta meg az egyedekének történetét.
Appiano Buonafede érdekes változatossággal és sok ismeretet
tanúsítva irta meg D e l i e c o n q u i s t e c e l e b r i e s a m i -
n a t e c o l d i r i t t o n a t u r a l e d c l l e g e n t i (Híres hó­
dítások, a népek természeti jogának szemponjátból vizsgálva) czimíí
munkáját, mellyben kikel a fegyver-jog ellen; továbbá az ö n g y i l ­
k o s s á g í t é s z i é s b ö I c s e l m i t ö r t é n e t é t (Storia
critica e filosofica dei suicidio); s főleg az ö s s z e s b ö l c s é ­
s z e t e k t ö r t é n e t é t é s t e r m é s z e t é t (Storia ed in­
dole d’ ogni filosoíia), mellyben igazelmüleg és függetlenül ítéli
meg a rendszereket és szerzőket, miközben Voltaire gúnyoros irá*
 — 685 —

lyát utánozza, de nagyon elütő] e g : megtámadtatván Baretti által,

ugyanolly durván s még több szellemmel válaszolt. Antonio Ge-
novesi az okoskodás szabadsága mellett szállott síkra, midőn az
iskolák még Aristoteles és Cartesius között valának m egoszolva;
legtöbbnyire a közönséges józan észhez (sensuB communis) tartja
magát, s azt mondja, olly eszmék fölött kell bölcselkedni, mellyek
megszerezhetők ,' nem pedig rejtélyek találgatásában éleselmíia-
ködni; szerinte az igaznak a világosság és nyilvánvalóság képezik
jellegeit; a megállapított bizonyítási módoktól nem kell eltávozni,
hogy nehéz ellenvetésekre felelhessünk; s megvallá, mikép ő nem
tudja azt, mit mindenki nem tud.
Ellenben Sigismondo Gerdil (1718— 1802), a faucignyi Samoens-
ból, véd-irókép lépve fel a H i s t o i r e d e s v a r i a t i o n s folytán,
B e v e z e t é s é b e n a v a l l á s t a n u l m á n y o z á s á h o z , mellyet
kissé hosszadalmas olasz nyelven tett közzé, vitatja, mikép a legna­
gyobb férfiak ama magasztalt gondolat-szabadság nélkül virágoz­
tak ; síkra száll a Pithagoras-féie olasz iskola mellett szemben a
tapasztalat-elvüekke!; Locke ellen védelmezi a lélek halhatatlansá­
gát, s az eszmék természetét Malebranche szerint; Raynal elle­
nében a vallást s a józan oeconorniát; pártolja a nevelési gyakor­
latokat Rouaseauval szemközt, ki azt mondotta róla, mikép ö az
egyedüli ellenesei között, ki megérdemli, hogy egészen olvastassék;
a párbajról értekezve fezembeszáll a közönséges előítéletekkel; a
bölcsészi előítéletekkel ellentétesen okoskodik a szabadságról és
egyenlőségről; Hobbes ellenében czáfolja a gondolkozó állag (sub­
stantia) anyagiságát; kimutatja, milly igaztalanul mondotta Vol­
taire Juliánt a királyok mintájának, s Montesquieu a legméltóbb­
nak a rra , hogy embereket kormányozzon. Egyéb tudományok­
ban is gyakorolta magát e hatalmas irodalmi bajnok ; irt az anyag
örökkévalóságáról, a föltétien végetlenrő), a védelmezte Cartesiust
W olf és Boscovich ellen. III. Vittorio Amedeo nevelőül rendelte
öt a herczeg m ellé; XIV. Benedek, ki sok mindenféle dolgot b í­
zott rá, a bíborral jutalm azta meg, azt mondogatva róla: no t u s
o r bi , v i x n o t u s u r b i ; de a bekövetkezett viharok Chiusai
apátságába kényszeritették őt viszavonulni, honnan a pápai trónra
léphetett volna, ha Austria ki nem zárja.
Jogtudósok.
A bölcselkedök ellen síkra szállott a siciliai Nicoló Speda-
lieri (1741—95), ki A z e m b e r j o g a i czimü munkájában ta­
 - 686 —

gadja a társadalmi szerződést1), hanem magából az emberi termé­

szetből s a boldogság-vágyból hoz le elévülhetlen és elidegenit-
hetlen jogokat. Azonban ha áll is ez a főjogokra nézve, nélkü­
lözi az alapot, midőn a tulajdonról s a polgári jogokról van szó;
miért is ő gyakran összezavarja a jogokat a törvényekkel. A
szándék tisztességes vala, de nem úgy az eredmény, mert az
iliynemü alanyiság mindig valamennyinek harczát idézi elő vala­
mennyi ellen; és Spedalieri csak úgy menekül a következmény­
től, hogy a keresztény valláshoz tér vissza, vagyis lerontja saját
rendszerét.
Egyes esetekkel vagy részleges vitákban sokan foglalkoztak a
jogtudósok közül, de kevesen az átalános tudománynyal. Giovanni
Lampredi, Florenczből ( — 1793), azonkívül, hogy fürkészte a
hetruskok bölcsészetét, s czáfolta Rousseaut és Coccejus Sámuelt,
egy J u r i s p u b l i c i u n i v e r s a l i s , s i v e j u r i s n a t u r a e et
g e n t i u m t h e o r e m a t a czimü munkát adott ki (1776), melly
sok egyetemen szövegül szolgált, s mellyben egymás mellé állítja
a megelőző kitünőbb munkákat, függetleníti magát a|róm ai jognak
időszerűtlenekké vált elveitől, s vitatja, mikép a hozott törvénye­
ket mindig egy halhatatlan előzi m eg; a nép-jogot a természet­
jogból származtatja, s azt mondja, törvényes uralom csak a fölött
gyakorolható, ki abba beleegyez. A lucaniai Mario Pagano bírálat
alá vette a római törvényhozást, s P o l i t i k a i t a n ú i m á nyo-
k a t i r t a t á r s a d a l o m e l v e i , e l ő m e n e t e l e i és h a n y a t ­
l á s a f ö l ö t t , Vico eszméi szerint követve a polgári társulás me­
netét; de a helyett, hogy bíznék a haladásban, mindig csak a
hanyatlást látja; s minta-szerzöjébe beleoltván az akkoriban diva­
tos érzék-elviséget, ingadozóvá lesz. 0 mint a forradalom vér­
tanúja veszett el s vele együtt az orvos Domenico Cirillo, értelme­
zője és öregbítője Linné növénytanának, ki sok rovar megismer­
tetéséért az ő lekötelezettjének vallotta m ag á t: értekezett a bör­
tönökről és kórházakról, kikelve az emberi nyomor ama gyiilhe-
lyein uralkodott visszaélések ellen.
A sassarii Domenico Azuni (— 1827) a k e r e s k e d e l m i j og-
t u d o m á n y egy o k a d a t o l t á t a l á n os szótárát (Dizionario uni-

lu k á b b a zt m ondhatnám , m utatja, hogy ta g a d ja ; de m ásutt igy szól:

„bárm illy á lla p o tb a n legyen az em ber, sa ját a k ara tá b ó l, beleegyezésénél fogva
k e ll abb an le n n ie ; m ásként erőszak k ö v ettetn ék el szabadság-jogán, m elly min­
dig érvényes, s m elly so h a el nem v eszh et.11 I. könyv. 12. fej. 3. §.
 — 687 —

versa le ragionato della giurísprudenza mercantile) tette közzé,

melly nagyon különbözik a Savaryétól, mert ő kimutatni igyekszik
a kereskedelmi jog elveit, s megoldani az e téren fölmerült vitás
kérdéseket. 0 megtudott válni a törvénykezési zagyva-nyelvtől, s
nem darabolta szét az anyagot, úgy bogy minden egyes czikkelye
teljesen bevégzett értekezést képez. A helyett hogy E u r ó p a
t e n g e r - j o g á n a k e l v e i t puszta tényekből vezetné le, az álta­
lános joghoz megy vissza. Aztán franczia nyelven értekezett az
iránytű eredetéről, megírta Sardinia történetét, s több más jogi
vagy tudományos munkát tett közzé.
A trienti Vigilio Barbacovi ( — 1825), mint cancellár a pol
gári hatóság ellenében védelmezte az ottani herczeg-püspök igé­
nyeit, ki, II. József sürgetésére, őt k é t h ó n a p a l a t t egy tör­
vénykezési codex készítésével bízta meg, melly jó reformokat tar­
talmazott, de olly sok, részint okszerű részint előítéletes ellenmon­
dással találkozott, hogy nem lehetett életbe léptetni. A nép sem
igen látszott kedvelni Barbacovit, s végre ura elbocsátotta őt: s
midőn kitörvén a forradalom, a trienti terület osztrák tarto-
mánynyá lett, Barbacovi részére nem maradt egyéb hátra mint vé­
deni magát és dicséreteket hajhászni, mellyek nem biztosították
neki az elsőséget, mit ő kiérdemeltnek tartott. Azonban igazság­
talanság lenne megtagadni tőle az érdemet egynémely részleges
kérdések körül, miilyenek például a döntés kétes ügyekben, s az
eskü a polgári törvénykezésnél.
Réssrieges történetírás és ítészét.
Sokan foglalkoztak részleges történetek írásával, miközben
legnagyobbrészt a tanultságra, az okmányok, feliratok, köz iromá­
nyok türelmes gyűjtésére szorítkoztak ’). Antonio Fumagalli, a mi­
lánói Szent-Ambrus kolostor tagja, ennek levéltárából sok becses
okmányt hozott napvilágra, s D i s s e r t a z i o n i l o n g o b a r d i c h e
m i l a n e s i czimü munkát és egy D i p l o m a t i c á t irt, melly
bizonyára tökéletlen, de még eddig senki által felül nem mulatott.

') íg y például G uilini M ilano tö rté n e té t irta m eg; F risi M onzáét, C orner
a velenczei e g y h á z é t, R ossi az a q u ile ja ié t, D e G iovanni és D e Gregorio Siciliáét,
D al B orgo P isa é t, T iraboschi M odenáét, az estei h erczegekét és a H u m iliatu s
sz e rz e te se k é t ; P a c ia u d i a parm ai állam okét, P a n tu z z i E a v e n n a é t, B andini F ló-
renczét, B aruffaldi F e rra ra é t, P elleg rin i a longobard fejedelm ekét, Giambatiesta
B ian co lin i V e ro n áé t, L ucio D oglioni B ellunoét, Serafino G rassi, a Csákok czim ü,
C asti-féle sikam lós k ö ltem én y ek szérzöje, A stiét.
 - 688 —

Cancíani a B a r b á r o k t ö r v é n y e i t tette közzé, a fnélkül

hogy meggyőződést szerzett volna magának azok hitelességéről;
a palermói Gabriele Lancellotti a siciliai pénzekről és feliratokról
értekezett; Marco Fantuzzi nyolczszáz hatvanöt ravennai okmányt
gyűjtött össze a középkori századokból. Nagyobb tömeget képez­
nek a már emlitett R e r u m i t a l i c a r u m s c r i p t o r e s Mura­
toritól, a különböző folytatásokkal, s az értekezésekkel a Kö­
z é p k o r r é g i s é g e i fölött. Filippo Argellati, azonkívül hogy
részt vett ezek kiadásában, a milánói i r ó k k ö n y v t á r á t (Bi
biiotheca Scriptorum mediolanensium) állította össze, melly tisztán
türelem müve és nem teljes l).
Mások a gyűjtött ismeretekből elveket akartak levezetni s
azok nyomán rendezett elbeszélést készíteni, miilyenek voltak:
Vérei, ki az Ezelinok s a marca Trovisana ; Maffei, ki Verona;
Ireneo Affó atya, kj Guastalla város és herczegség és Párma tö
ténetét irta meg sok itészettel, de hanyag nyelven; illyen volt
Milanóra nézve Pietro Verri, ki az elbeszélést előre megállapított
elméletek mellesleges bizonyítására használta fel. Giuseppe Ro-
velli C o m o t ö r t é n e t é h e z irt bevezető értekezésében egész
Olaszország állapota fölött szemlét tartott. Lupi kanonok C o d i c e
d i p l o m a t i o o b e r g a m a s c o czimü munkájának előszavában
olly igazságokat hirdetett, mellyek azóta elfogadtattak.
A palermói Rosario Degregoris kanonok az arab írókat s
a Siciliára vonatkozó k u f feliratokat tette közzé ('8 0 5 ) ;
meghalálozván Blasi, ki leírta ama sziget történetét, történetíró
czimet nyert; s B e v e z e t é s é b e n a s i c i l i a i k ö z j o g t a n u l ­
m á n y á h o z s É s z r e v é t e l e i b e n ama sziget története fölött
tudományossággal itészetet párosított. Doinenico Scina, az ő hon­
fia és tanítványa, kitűnő természetbúvár és mennyiségtudós, tudo­
mányos készültséggel irta meg ama sziget ó és újkori irodalom­
történetét : Napoli-Signorelli pedig a Két-Sicilia művelődési vi­
szontagságait adta elő egy szenvedélyes munkában.
A maltai Giuseppe Vellának szomorú hirnevet szerzett Si-

1) A zt á llíto ttá k róla, hogy k o lo sto r-társa, a trinoi G iovanui A ndrea Iri
m üveiből o rzo tt, szintúgy B e c e a riá t V erri, F o s c a rin it Gozzi, D en in át Costa d’
A rigriano abbé irodalm i orzóinak ta rto ttá k . Azt is beszelték , liogy Bentivoglio
bibornok F rugonitól vásárolta m eg S ta tiu s fo rdítását ; s hogy Savioü csak kiadója
vo lt a Szerelmeknek, m elly ek e t A ngelo R ota ir t volna : m elly v á d at a ztán Monti
is felhozta a Basavilliandra nézve. U tolsó m enedékei az irigységnek, midőn
nem ta g a d h a tja az érdem et.
 — 689 —

ci l i a d i p l o m a c z i a i c o d e x e a z a r a b o k u r a l m a a l a t t
czinui munkája (1789). Fordítása ez a palermói Szent Márton
apátságban általa fölfedezett okmányoknak, mellyek világot vetet­
tek az arabok és normannok uralmára ama szigeten. Müvében
számtalan bárói jogot megtámad, leveleket idézve Roberto Guis-
cardotól és a Ruggeroktól, mellyek sok úri jogot fentartottak.
Nem sokára kisült, hogy az egész csak az ő koholmánya vala,
miért is hosszas fogságra s a kincstár nyomtatási költségeinek
megtérítésére ítéltetett.
Carlo Denina, a piemonti Revelloböl (1731— 1813), mint­
hogy egy vígjátékban birálgatni merészelte a jezsuiták oktatási
rendszerét, megfosztatott tanszékétől, s ez által hirre kapott. N é-
m e t o r s z á g f o r r a d a l m a i s Az i r o d a l o m v i s z o n t a g s á g a i
czimü munkáinak elnézésre van szükségök; de O l a s z o r s z á g
f o r r a d a l m a i b a n hazánk első teljes történetét adta, mellyben rósz
elbeszélőnek m utatja ugyan magát s folytonosan kitéréseket tesz,
de pontos a tények előadásában, eléggé élesen látja az okokat és
következményeket, s vallásosabb és kevésbjjé bölcselkedő, mint­
sem az akkori divat magával hozta volna.
Francesco Settimani üldöztetve III. Cosmo által különböző
helyekre belebbeztetett, mert Kölnben sajtó alá adta Varchi és
Nardi történetét, s különféle dolgokat írt a Medicik ellen. Örökre
száműzetvén Toscanából, harmincz év múlva visszatérbetésért fo­
lyamodott, mit megnyervén 1744 ben, elkészítette a Medicik eré­
nyeinek és vétkeinek krónikáját, mellyben botrányosan beszél ama
fejedelmekről, s melly kiadatlan maradt. Leopold nagyherczeg
a Medicik fejedelemsége történetének megírását Riguccio Gralluz-
zira bízta, föltárván előtte az archívumokat, főleg azon czélból,
hogy előadja a római udvarral folytatott vitákat.
A bresciai Carlo Antonio Marin igen szép tárgyat választott
magának a V e l e n c z e i e k k e r e s k e d e l m é n e k p o l g á r i
t ö r t é n e t é b e n ('1798), melly érdekes és gazdag mű, habár
nem mindig szabatos. Jacopo Filiasi az e l s ő és m á s o d i k
v e l e n c z e i e k r ő l irt (Dei veneti primi e secondi), földirati és
természettani észleletekkel támogatva a történetet, s észrevétele­
ket szőve be Velencze kereskedelmére és művészeteire vonat­
kozólag.
A már említett Melchior Delfico, ismertetve Adria Picena
régiségeit, benszülöttnek és virágzónak mondja a régi olasz v mi-
veltséget, s ugyanegy népnek tartja a tyrrbeneket és pelasgokat.
xvn. 44
 — 690 —

Előszavában Sati-Marino történetéhez (1805) futólag azon véle­

ményének adott kifejezést, miszerint a történet „ellenkezik az er-
kölcsiség szerencsés előmenetelével , mert az erény évkönyveit
mindig a vétek és tévely terjedelmes naplóival szembesítve láttatja
velünk.0 Melly tételt aztán G o n d o l a t o k a t ö r t é n e t b i z o n y ­
t a l a n s á g a é s h a s z o n t a l a n s á g a f ö l ö t t czimü munkájá­
ban fejtette ki, ugyanazon ellenvetésekkel, mellyeket az encyclo-
paedisták hoztak fel e tudomány ellen. I r t ö egy B ö l c s é s z e t i
t a n u l m á n y t i s a z e m b e r i n e m t ö r t é n e t e f ö l ö t t , melly
kiadatlanul maradt munkájában természetesnek véve a társulási
képességet, nem megvetendő általánosságban fürkészi az első pol­
gári form ákat, a kormányok alakítását s a vallások eredetét.
A flórenczi Francesco Ottieri marchese, III. Cosmo udvará­
ban apród, leírta a háborúkat, mellyek itt a spanyol örökösödés
m iatt folytattattak, de nem végezte be m unkáját; járatlansága a
katonai dolgokban boszantólag hat olly események leírásában,
mellyeket igen ügyes hadvezérek beszéltek már e l; aztán minden
lépten-nyomon hosszas kitéréseket tesz, mellyekért mindig bocsá­
natot kér, mi azonban ki nem menti őt.
Castruccio Buonamici, Luccaból, az osztrákok és III. Károly
között folyt olasz háborút irta le igen ékes latin nyelven, s ellen­
séges érzülettel Austria irányában, melly ellen harczolt. A fló­
renczi Angelo Fabroni latin nyelven húsz kötetben kitűnő olaszok
életrajzait irta meg, mellyek folytonosan idéztetnek ama mostaniak
által, kik meg akarják kiméin i a fáradságot, de azért elég gőgösek
maguktól ítélni. Fabroni reméli, mikép „nem fogják öt a szem­
telenség vádjával illetni, amiért II. Józsefnek ajánlja felw Me­
dici Lőrincz életrajzát; s ígéri, miszerint gondja lesz rá, hogy a
tudósok naplója „méltónak találtassák a fejedelemhez, kinek az
felajánltatott."
Marco Foscarini, ki élte utolsó évében Velencze dogeja vala
(1762), követi küldetései alkalmával különféle udvaroknál meg­
ismerkedett a politikával, s helyes értesítéseket adott arról, mellyek
között különösen érdekes a bécsi udvar T i t k o s t ö r t é n e t e 1);

') „ B éc sb e n írtam m eg VI. K ároly császár titkos történetét. E m unka czélja fel­
tü n te tn i a z av a ro k at, m ellyek am az u d v a rb an láb ra k a p ta k an n ak következtében,
hogy spanyolok a lk a lm a z ta tta k a k o rm ányra, . . . . k ik n e k egész seregét vitte
m agával a császár B ecsbe, « egy olasz tan á cso t a la k íto tt belölök, a többieket
év p én zek k el és m ás bőkezű adom ányozásokkal segélyezvén. E lö a d ata ak az elles-
 — Ö91 —

derék munka a veleuczei irodalom-története

ia, melly nem teljes
ugyan, de gazdag uj okmányokban, s a szokottnál több itészettel
é« csinosa bban van irva *).
Irodalom-történetek.
Monsiguor Giuato Fontaniní, Friaulból, a pápai jogok védője
annyira, hogy még Rómából is megrovást kapott, sok irodalmár­
ral haragban és czivódásban állott; s megírta az O l a s z é k e s ­
s z ó l á s t ö r t é n e t é t , melly inkább gazdag ismeretekben, mint
alapos az ítéletekben. Angelo Quirini, Brescia püspöke, hol böke-
ítileg segítette elő a dóm építését, megvilágította e város XV-ik
századbeli irodalmát, kiadta Reginaldo Polo leveleit s megírta II.
Pius é le trajzát; azonkívül számos vita-iratokat tett közzé *). A
legjobb kortudósok közzé számittatik Edoardo Corsini, ki eddig
eenki által felül nem múlva ismertette meg az attikai évlöket
(Fasti) s az olympiádokat; azután pedig a romai praeíectusok so­
rozatát. A bolognai Giambattista Martini atya a Z e n e t ö r t é ­
n e t é t irta meg, de csak a héberre és görögre szorítkozott, undo­
rodva kora s főleg az egyház zenéjének czikornyáitól, ismételve
az egyszerűséghez való visszatérést ajánlotta.
Saverio Q.uadrio (1Ö95 —1756), S t o r i a e r a g i o n é d’o g n i
p o e s i a czimü munkát irt, mellyben meghatározva a költészetet,
azt mondja, nem egyéb ez, mint „az emberi és isteni dolgok tu ­
dománya, a népnek képben, mértékileg kötött szavakkal előadva,"

ségeskedéeek, m ellyek ebből az u d v a rn ál, a k é t, ném et ée spanyol p á r t k ö zö tt

keletkeztek, elő a rom lottság, p a z a rlá so k , a re n d e tle n sé g e k a p énzügyek k e z e ­
lésében, s egyéb vétkek, m ellyek a n n y ira m eg ro n g álták * korm án y t s a n n y ira
e le rö tle n ite tté k az o sz trá k h á za t, hogy az A ugust k irály halála folytán 1733-
ban k iü tö tt háború a lk a lm á v al teljesség g el nem felelt m eg a jó vélem én y n ek ,
m ellyet h atalm i tú ls ú ly a felöl az összes udvarok tá p lá lta k , nem lévén eléggé is­
m eretesek a betegségek, m ellyek a n n ak bensejében rá g ó d ta k .“ Archivio storico,
V, k. 17. lap.
i) T a r ta r o tti, kivel összezflrrent, egy b írá la to t írv án e m u n k ára, F o s c a r in 1
nem c sa k a veleuczei E iform a á lta l tilto tta el an n ak kinyom atását, hanem M a­
ria T erézián ál is kieszközölte, hogy m eghagyja a tiroli k a m a rán a k a n n a k fel­
füg g esztését.
*) V oltaire több ízben m a g a sz ta lta öt, s egyebek k ö z ö tt a következő,
in k áb b dőre m int p rofán versszakban l
C’ e st á vous d’ in strn ire el de plaire ;
E t la gr&ce de Je su s -C h ris t
Chez vou-s brille en plns d’ un ecrit
f t v w \br tto it (frisses d’ IJom ére,
44*
 - 692

s szabályzókul a tekintélyt, a szokást, az észt veszi. E tárgyat

már Muratori is érintette P e r f e t t a p o e s i a-jában ; de ahol
emez a |szerző-okot tartja szem előtt, Quadrio a költészet tárgyát
nézi; amaz az elméleti részben erősebb, emez a beható észrevé'
telekben az alak fölött s a tanultságban, melly azonban gyakran
hiányos nála.
A Spanyolországból kiűzött jezsuiták közül sokan jöttek
Olaszországba, s rólunk és nyelvünkön irva megnyerték nálunk
az irodalmi polgárságot (GG5 lap). Illyen volt Giovanni And-
res di Valenza, ki O r i g i n e e p r o g r e s s o d’ o g n i let-
t e r a t u r a czimü munkájában netn közönséges ítéleteket kocz-
káztatott; megismertette az arabokat, kiket bálványozott; de
végig menve az ö fárasztó kötetein úgy fogja találni az
olvasó , hogy igen kevés hasznot huzott belölök, mert nél­
külözi a példákat , mellyek képessé tennék önmagától hozni
Ítéletet.
Girolamo Tiraboschi (1731—94), Bergamoból, Muratorinak
mint könytárnok utóda, igen tanult, kitűnő szivü, a legjobb szán­
dékok által vezérelt férfiú, az O l a s z i r o d a l o m t ö r t é n e t é ­
b e n (Storia della letteratura italiana, 1772— 82) homályos ponto­
kat világított meg, adatok iránt szerzett bizonyosságot, könyvek
valódi szerzőit puhatolta ki, lelkiismeretesen olvasta azokat, kik­
ről beszél, de nem ihlettette magát á lta lo k ; nem ismertet meg
azok véleményeivel s viszonylagos érdem ökkel; ritkán koczkáztat
saját ítéletet; iskolás módon darabolja szét a tudományokat és
szerzőket; a középszerűséggel zavarja össze a lángészt; soha sem
emelkedik amaz itészi nézponthoz, honnan egy iró müveinek
összhangzó egysége és valódi értelme kivehető; minélfogva ép
ellenkezőjét érte el annak, mit vallomása szerint czélozott: „Olasz­
ország irodalmáról, nem irodalmárairól irni.u
Sokan kevéssé érdemelt élességgel léptek fel ellene; s ö
őszintén fájlalta e modort, és nem viszonozta azt; gyakran meg­
vallotta tévedését, de mint ollyan, ki két vélemény között vagy
ingadoz, vagy az utóbb hallottat tartja jobbnak >). Munkája min
dig gazdag anyag-tárul fog szolgálni.
Gianmaria Mazzuchelli (1717— 65), Bresciából, a régi és
ujabb olasz irodalmárok egy szótárának készítéséhez fogott. Csak az

*) „Sajnálom , ho<ry nem viszonozhatom u d v a ria ssá g u k a t az által, hogy

m indkettőnek ig a z a t ad n ék .“ III. 454.
 — 693 —

A ás B betűket végezte be, s minden caikke teljesnek m ondható:

de az alphabetikus rend folytán elszigeteli az embert a kortársak­
tól, ítéletei sziik körben mozognak, életrajzi apróságokkal bíbe­
lődik, a helyett, hogy fogalmat nyújtana a munkákról. Galeani-
Napione T a n u l m á n y a t ö r t é n é s z e t f ö l ö t t (Saggio sopra
l’arte storica, 1773) czimü munkája francziák, s főleg Rapin, D ’
Alembert, Henault eszméit eleveníti fel.
Sok más olaszról a tudományokról beszélve fogunk majd
megemlékezni; de munkájának fenhéjázó cziménél fogva megem-
litendőnek tartjuk itt Aurelio Bertolát (1753 —98), Riminiből, egy
T ö r t é n e t - b ö l c s é s z e t (Filosofia della storia) szerzőjét.
Elfordulva az angoloktól és francziáktól legbiztosabbaknak tartja
az olaszok módszereit, de mellyeket valójában sem meg nem ha­
tároz, de sem fel nem használ. Első könyvében az okokról, a
másodikban az eszközökről, a harmadikban az eredményekről ér­
tekezik ; s okok gyanánt az éghajlatokat, intézményeket, valláso­
kat, kormányokat, erkölcsöket, politikát hozza fel; mi nem egyéb
mint kibővítése Machiavelli, Bodin, Montesquieu ismert tételeinek.
Az eszközök szintén okok, de másodrendüek, miilyenek a háborúk,
a kereskedelem, gyarmatok, a művészetek és tudomácyok, a jel­
lemek ; mind e dolgok rendszer nélkül felhozva tétova szemlélő­
désekből álló fejezetecskéknek szolgálnak czimekül. Az e r e d ­
m é n y e k e l e m z é s é t öt fejezetben adja, virágzó korszakok,
hódítások, hanyatlás, forradalmak, romok czimefc alatt; s a po­
litikai rendszerek jelenlegi tökélyére következtet, melly most már
minden felforgatástól biztosítja a népeket; reformok csak csekély
számmal vannak még h á tra , s ezek békés utón fognak eszkö­
zöltetni ; mi a forradalmat illeti, E u r ó p a n e m f é l t ö b b é
a t t ó l . Ez 1787-ben volt mondva!

HÁRMINCZKETTEDIK FEJEZET.

Tudományosság. — Régészet. — Eremisme.

A latin nyelvnek megvoltak a maga művelői, főleg Olasz-

és Németországban. Jacopo Faciolati (— 1766), Paduából, tísztáb
bán kezelte azt mint bárki m ás; megírta a p a d u a i e g y e t e m
é v k ö n y v e i t , de soványul, s hozzá fogott a l a t i n n y e l v
 — «64 -

s z ó t á r á h o z , mellyet aatán Egidio Forcellini, a Piave melletti

Fennerből, végezett be '). A jezsuiták közül kitűnő latinnyel­
vészek kerültek k i; s Girolamo Lagomarsini ( — 1773) egész éle­
tén át dolgozott Cicero egy kiadásán, de nem talált ollyanra, ki
a költségeket előlegezte volna; Giulio Poggiano L e v e l e i t bő
jegyzetekkel tette közzé. Ragusa, melly mindig nevezetes volt a
latinistákról, több jeles nyelvészt adott, miílyenek voltak Benedetto
Stay, Carlo Nocetti, Boscovicb, kik verselve értekeztek Cartesius
és Newton bölcsészeiéről, a szivárványról, az északi fényről és
napfogyatkozásról. Bernardo Zamagna, ki lefordította az Odys-
seát, Hesiodot a több más egyebet; Raimondo Cunich, ki az Ilias
fordítását adta, tiszta de nehézkes nyelven ; igen jó ember, föl*
lelkesítette az ifjúságot, s ezzel együtt tapsolt és sirt.
Finom latin költő volt Nicola delle Laste ; de nagyobb zajt
ütött Giulio Cesare Cordara ( —1785), ki Lucio Settano név alatt
beszédeket tett közzé az ál-tudósok ellen, aztán katonai dalokat
és más egyebet, A flórenczi Angiolo D ’ Elei, ki erőteljes olasz
gúnyverseiről ismeretes, latinul talán még jobban irt, mint anya
nyelvén/ Stefano Morcelli, Bresciából, a latin feliratokat illetőleg
példákkal és szabályokkal első helyet vívott ki magának.
Giovanni Poleni G y a k o r l a t a i V i t r u v i u s f ö l ö t t
elősegítették e szerző megértését. Bianconi tudor leveleket tett
közzé a Circus maximusra vonatkozólag, s ismét másokat Celsus
fölött, inkább kütönczködve mint alaposan Augustus kortársaul
igyekezvén azt feltüntetni, a leírta saját utazásait Németországban.
A volterrai Monsignor Guarnacci egy gyűjteményt rendezett hazai
régiségekből, s O r i g i n i i t a l i c h e czimü munkájában az
olasz földre helyezte a műveltség bölcsőjét. A turini Carlo
Paciaudi keresztény régiségeket s az akkoriban kiásott Vellejából
különféle tárgyakat gyűjtött össze ; előmozdította a parmai egye­
tem a az ottani könyvtár felállítását, s megírta a maltai rend tör­
ténetét. A szent régiségekre érdemlett figyelem fo rd íttato tt: s
Boldetti, Bottari, Mamachi, Bonarroti, Marangoni, Ciampini mun­
káiról már tettünk emlitést.
Giambattista Passeri hasznosan foglalkozott a hetrusk régi­
ségek k ö rü l; fejtegette az eugubín táblákat g a hetrusk nyelvet,
nem mindig fékezve a képzelem röptéit. Monsignor Maríni az

*) Isk o lai h a sz n á la tra alk alm asab b volt a tu rin i P asim é. A paduai Fér-
dinando P o rre tti latin nyelvtan» (1729) m iuden iskolában e lfo g a d ta to tt.
 — 695 —

Arvalis testvérek okmányaira s a papyrusokra vetett világot, sok

pontban érintve a régészetet. Alessio Simmaco Mazoochi, Capüa-
ból (— 1771), ki a tudományosság csodájának neveztetett, m eg­
ismertette hazája bámulatos szinkörét és sok más egyéb emléket,
főleg pedig a heraclesi két tá b lá t; a nápolyi egyetemen a bib­
liát fejtegetvén a becses S p i c i l e g i u m b i b l i c u m o t irta.
Luigi Lanzi a régi hetruskokkal foglalkozott, mindent görög ere­
detekre vivén vissza; de inkább olvastatik az ö S t o r i a p i t t o -
ric a -ja . Dempstero egy hetrusk musaeum megírásához fogott;
de az új fölfedezések számos pótlékot szolgáltattak Filippo Bonar-
roti senatornak. Az ö vezetése mellett Gori, a jó hellenista, olly
szenvedélyesen beleszeretett e tanulmányba, hogy mindent a het-
ruskoknál vélt föltalálhatni, a művészetek eredeteit ép úgy mint
a szokásokat és erkölcsöket; sokat köszön neki a régészet és a
felirat-tan. Búvárlataiban jó segítségére volt neki a valdarnoi
Giovanni Lami (— 1770), széles tudományu és vigkedélyü ember,
kedvelője a szépségnek és az élvezeteknek, ki Le Clerc és a
socinianok ellenében védelmezte a nicaeai zsinat határozatát a
lo g o s - r a vonatkozólag1) ; D e e r u d i t i o n e A p o s t o l o r u m
czimü könyvében kimutatta, mikép ezek annyira tudatlanok vol­
tak, hogy nem vehették Plátotól a Szentháromság eszm éjét; czi­
vódásban állván a jezsuitákkal, értéktelen latin és olasz gúny­
versekkel csipkedte őket. Hevesebb küzdelmeket okozott No v e l l e
l e t t e r a r i e czimü hetilapjával, melly annyira vitte a merészséget,
hogy elnyomatott. D e l i z i e d e g l i e r u d i t i t o s c a n i
czimü könyvében sok kincset tett közzé a Riccardiana könyvtár­
ból, s meg akarta írni a keleti egyház történetét, de tervét nem
valósította.
A régiség tanulmányozása lendületet nyert a sokféle fölfede­
zések folytán. Herculanum és Pompein kivül, 1752-ben egy er­
dőben a pestumi templomokat találták meg; 1761-ben a piacenti-
nói területen Velleja romjait, melly a IV. században Bülyedt el;
fejedelmek és pápák dolgoztattak a Hadrian-féle nyaraló és egyéb
romok kiásatásán; D’Hancarville, W heler, Choiseul-Gouffier, Spon,
Revet, Stuard . . . . Görögország művészeteire vetettek világot;
Tieschfein a hetrusk edényekkel foglalkozott; Chardin, Norden,
Pocock, Niebuhr Arabia, Egyiptom, Palmyra emlékeit ism ertették;
1726-ban a cortonai akadémia alapittatott, mellynek munkálatai

') De re c ta patru m N icaenorum fide, 1730.

 — 696 —

kellő világításba helyeztek a lietrusk müvoltséget; 36-ban a fló-

renczi Colombaría jött létre, szintén a régiségek tanulmányozása
végett, ugyanaz lévén czélja a Herculan-Akademiának is.
S a régészet, megszűnvén puszta kíváncsiság vagy unalm
tanultság és felvételes elméskedések küzdtere lenni, megtanulta
már mellőzni a lényegtelen észlelödéseket, mellyek nem szülemle-
nek az emlék szemléletéből s nem is segítik elő annak megérté­
sét, a nem lelni kedvét az összehalmozott idézetekben, s a bölcsé
szettel együtt a vallások, a politika, a műveltség értelmező­
jévé vált.
W in c k e lm a n n .
W inckelmann János (1717— 68), egy brandenburgi czípész
fia, nélkülözve az eszközöket, de szenvedélyes a tanulmányozás­
ban, végre láthatta Rómát, hol Archinto és Albano bibornokok
pártfogása megnyitotta előtte az utat, mellyen annyi dicsőséget
szerzett, mígnem egy orgyilkos kése Triestben ketté metszette élte
fonalát. Mjg akkoriban a régészet csak a tanultságot tartotta szem
előtt, Winckelmann azt a rajz-művészetekre irányozta, mellyeknek
egy T ö r t é n e t é t tette közzé 1764-ben, a s y s t h e m a görög
értelemben véve ama nevet, s a művészet lényegére lévén tekin­
tettel, nem a művészek viszontagságaira. Bevezető beszédében
fel vaunak hozva az elődei által elkövetett fö-fő hibák, miilyenek:
a vakmerő találgatások, egynémelly új müveknek régiekül elfo­
gadása, tapasztalatlan szerzők férezmüveire fektetett állítások, in­
kább gyönyörködtetést czélzó mint oktatásra szánt leírások, ro­
hanva utazók elvéte'sei, hibásan eszközölt rajzok. Winckelmann
saját szemeivel látta a dolgokat, s a régiségek tanulmányozását
nem tartotta méltónak egy okos emberhez, ha olly módon nem
irányoztatik az, hogy finomítsa az ízlést s megvilágítsa az emberi­
ség történetét. Igaz, hogy ö is sokszor tévedésbe esett a ténye­
ket illetőleg; kevéssé rendszeresen h a la d ; az emlékek leírásában
tanultságot negélyez, s nem igen jól tudja alkalmazni amaz ihlett-
féle modort, mellyet ollykor ollykor fölvesz; mindazáltal vonzerő­
vel bír az ő lelkesedése a szép iránt, s az ékesenszólás, melly ver­
senyez a művész gondolatával. A párizsi Caylus gróf (1692—
1765), ki szintén ez ösvényre lépett, amennyire felülmúlja Winckel-
mannt mint művész, annyira mögötte áll tanultság tekintetében;
s míg emez alkalmat nyert nagy dolgokat vinni véghez, ő apró
müveken fáradozott. A régi művészetet csak az ipar és gyönyör
szempontjából tekintette, s hogy nem fogta fel annak komolyságát,
 — 697

mutatja a modor, mollyben az emlékeket másolta. Ö volt, ki

megtanította a régészeket elkülöníteni a bronzokat a márványoktól,
s idők, helyek és tárgyak szerint rendezni be azokat, mi által
Winkelmann szerencsés összehasoulitásokra és észszerű föltevésekre
képesittetett.
Ileyn e.
A chemnitzi Heyne Keresztély (1729—1812), az atyai szövő­
szék mellett töltötte volna el életét, ha keresztatyja meg nem fizeti
érette hetenkint a három soldót egy latin nyelv-m esternek; aztán
mások segélyezték, s így, mindig küzdve a kenyérért, kitűnő la­
tinista lett. A bőkezű miniszter Brühl könyvcárában száz tallér
fizetéssel mint másoló alkalmaztatván, a hétéves háború kellemet­
lenségeket okozott n e k i; helyreállván a béke, tanárnak hivatott
meg Göttingába, hol csakhamar föl kezdett tűnni értelmezve a
szerzőket (auctores), nem pusztán tudományos szempontból s a
szokásos nyelvészi aprólékoskodással, hanem fürkészve azokban a
költészetet, az Ízlést, a szépségeket. Illy módon megtanulta úgy
tekinteni a mythologiát mint jelvek letéteményét, s mint gyűjte­
ményét a különböző idők s népek hagyom ányainak, kutatva
az ezek eredeti érteményén történt változtatásokat, úgy hogy
a történelem kiegészítő részévé tette azokat. Az emlékeket
kevesebb képzelem m el, de több itészettel és nagyobb szöveg­
ismerettel tanulmányozta mint Winckelmann, s ugyanazért tény­
leges ismeretekre, nem csillámló kény-állitmányokra támaszko­
dott ; a művészetek korszakaira nézve Winckelmann igen sok tör­
téneti tévedését helyreigazította s megczáfolta az okokat, mellyek
azok emelkedése vagy hanyatlásának megfejtése végett felhozat­
tak. Mennyire az akkori idők engedték, a hetrusk emlékekkel is
foglalkozott, s még inkább a byzatiakkal. Tibullus s főleg Virgil
becses kiadásai összes szaktársai fölé emelték ö t; s homályos pon­
tokat világított meg értekezéseiben a göttingai akadémián, s az
ottani egyetemről ki tudta küszöbölni a czivódó szellemet s az új
szőrszálhasogatásokat, minél fogva olly jó hírnevet biztosított ama
tanintézetnek, melly megoltalmazta azt a fegyverek dühétől.
V isconti.
Hátra volt még, hogy akadjon egy hatalmas szellem, melly
az egész művészetet átölelve, minden egyes műnek megvilágítsa
tárgyát, korát, értéket, kövesse viszontagságaiban az ízlés menetét, s
leolvassa az emlékekről az ember, a vallások, a politika és mű­
veltség tö rtén etét; s ezt tette a római Ennio Quirino Visconti
 688 —

(1751 —1818). Bámulatos emlékező tehetséggel megáldva csak*

hamar elsajátította a classikusokat úgy, hogy biztos áttekintést
nyert a régiség fölött Midőn az asatások Herculanum és Pompeji-
ban kedvet keltettek e tanulmányokhoz, XIV. Kelemen elhatá­
rozta összevásárolni az elszórt régészeti kincseket s újabbak nap­
fényre hozása végett rendelni el kutatásokat; s a musaeumnak,
melly tőle és VI. Piustól nyerte nevét, ki azt bökezüleg be végezte,
Viscontit tette igazgatójává. Ez annak helyiségéül a Vatican egy
részét szemelte ki, szomszédságában a szobrok udvarának, melly
akkor vétetett tornáczczal k örül; s leirásában kerülve ama titok­
zatos modort és fenhéjázó kitéréseket, mellyek akkoriban nagyon
szokottak valának, világosan adja elő a dolgokat, csupán arra
szorítkozva, mi minden egyes műben részleges található. Az em­
lékeket ő osztályok szerint rendezte be, és pedig legelőször az
égi, földi, tengeri, alvilági istenségeket; aztán a hősöket, a régi és a
római történetet, a bölcseket, bölcsészeket, tudósokat, végre a ter­
mészet-történet, a szokások és művészetek körébe vágókat ; 9
minden osztályt a kor vagy érték szerint. Leirta a Scipiók sir-
boltjait, mellyek 1780-ban födöztettek föl; le a gubbiói romokat,
mellyek Borghese herczeg gondoskodása folytán ásattak ki; szó­
val, ami csak uj került napfényre, vagy ami régi még értel-
mezetleuül maradt , általa mind megvilágittatott. Midőn Fran-
cziaország megfosztotta művészeti kincseitől Olaszországot, Visconti
igazgatóul hivatott meg a párizsi musa<>umhoz, mellyet ő saját
módszerének megfelelöleg rendezett be. Hiteles rajzokból össze­
állított G ö r ö g é s r ó m a i k é p i s m é j é t Napoleon pompás
kiadásban tétette közzé, s a szerző által kijelölt egyének között
osztotta szét ajándékul anDak példányait : finom neme a nagy­
lelkűségnek.
Orientalisták
A keleti tanulmányok czélja vallási lévén, a héberre és arabra
szorítkoztak, melly nyelvek részére a pápák mindig tanszékeket
igyekeztek állíttatni az egyetemeken ; a viennei egyetemes zsinat
(1311) elrendelte azok tanítását, hogy hitküldérek képeztethes-
Benek a zsidók és musulmanok k ö z é : melly tény czáfolatul szol­
gál a XVI. század reformátorai ellenében, kik azon váddal állot­
tak elé, mintha a héber nyelv a keresztények közül kiküszöbölte-
tett, s a Biblia eredetije hozzáférhetlen lett volna. Az igaz, hogy
a reformatio által támasztott kérdések Olaszország s a papság kö­
rén kivül is növelték az orientalisták szám át; s Postel Vilmos
1538-ban Párizsban a héber, cbaldeai, syr, samaríai, arab, indián
(aethiop), görög, georgiai, szerb, ülyr, örmény, latin nyelvek al-
phabetumait tette közzé ; merész, bár csalóka és rendszeres kí­
sérlet, tnellynek caélja vala sok nyelvet egységre vinni vissza,
megelőzve az összehasonlító nyelvészetet. 1555-ben Gessner Kon-
rád M i t h r i d a t es-ában százharminc?, nyelvet és tájszólást is­
mertetett, s huszonkét fordításban adta az Ur imádságát, számos
összehasonlitásokkal. Ugyanazon czélra írányozvák a lomelloi
Ambrogio B e v e z e t é s a c h a l d , s y r é s ö r m é n y n y e l ­
v e k-hez czimü munkája (1539), s a schweizi Bibliander (Buch-
mann) értelmezése D e r a t i o n e c o m m u n i o m n i u m
l i n g v a r u m e t l í t e r a r u m (1548,). Bréves, konstanti­
nápolyi követ utján Richelieu bibornok igen szép keleti betűket
vásárolt a királyi nyomda részére, és sok könyvet készíttetett a
hitküldérek használatára. Claude Duret *) negyvenöt nyelv erede­
téről, szépségéről, tökélyéről, hanyatlásáról, változása és módo­
sulásairól értekezett, érdekes, bár nem szabatos tényeket hozva
fel. Bochart S ám uel3) igen gazdag ismereteket tanúsítva für­
készte a népek eredetét, s követte azok szétszóratását. Kitű­
nők MichaelÍ8 Dávid, göttingai tanár müvei is a Biblia fejtegetése
körül. Cruciger György 1629-ben a héber, görög, latin, germán
nyelvek összhangzásáról tett közzé egy m unkát; Louis Thomassin
de 1’ Oratoire pedig valamennyi nyelvet héberre a k a rt vissza
vinni4). Amsterdamban jávai és malaj szótárok tétettek k ö zzé; s
a legfőbb orientalista, Erpenius, egy arab nyelvtant adott ki, melly
egész Sacyig a legjobb maradt. Angliában, a héber nyelvvel
foglalkozókon hívül, megemlítjük Pooock-ot, Abulfaragius fordi
tóját, és Hyde-t, ki a perzsák vallásáról értekezett.
Olaszországban XIV. Gergely keleti betűket öntetett és sok
munkát nyomatott ; XI. Kelemen megvásárolta Abraham E-
chellense k e le ti, s Pier della Valié arab, kopt, aethiop kéz­
iratait ; a trípolisi származású Assemani József-Simon által pe­
dig , ki mindig Rómában a maroniták kolostorában tartózkodott

i j Linguarum, duodecim characteribus differentium alphabetum,, introductio ac

legendi modus longe facillimum.
!) Trésor de V histoire des langues de cet univers. 1613.
3) Geographia sacra, 1675.
*) Méthode d' enseigner et d ’ étudier chrétiennement la grammaire ou les lan-
gvss, en les réduisant toutes h V hébreu. L eyden 1693. 2. köt.
 — 700 —

( —1768) a vaticani k ö n y v tá r1) syr és arab kéziratainak névsorát

készítette el, a a keleti tanulmányokat érdeklő sok egyéb munkával
bízta öt meg. Adler a kúf régiségek, Munter és Mingarelli a
kopt-memphisiek fürkészésére adták magukat. A Propaganda-Col-
legium előmozdította az illynemü tanúlmányokat mellékelt könyv­
tárával. A német jezsuita K ircher O e d i p u s a e g y p t i a c u s-a,
melly ott tétetett közzé (1652), első szegezte a figyelmet a hie-
roglyphekre, mikről ő azt mondotta, hogy a papok találták fel
tanaik titokban tartása végett, s mellyeket ő önhitten megfejthetni
vélt. Honfia, Jablonski, folytatta öt P a n t h e o n A e g y p t i o r u m
czimü munkájával (1750), mellyben az angol W ilkins felfogását
követve fürkészi az egyiptomi vallásos rendszert, a kopt nyelvből
értelmezve az istenségek neveit; mig De Guignes a chinai nyelv
segélyével igyekezett fejtegetni a hieroglypheket. Zoega György
( —1809), megkedvelvén a görög nyelvet és régészetet Heyne isko­
lájában, miután a hazai Jiitlandból Rómába tette át lakását s a
kath. vallásra tért, rendezte a Borgia muzeum kéziratait, kinyo­
m atta az egyiptomi érmeket, s VI. Pius által a római obeliskek
leírásával bízatott mog. S bár a későbbi fölfedezések meghazud­
tolták őt, tanulmányozta a kopt nyelvet, s a szent nyelvben hang­
szerit (phonetikus) elem létezését sejtette.
A közben a jezsuiták a chinait ismertették meg, lefordítván ama
birodalom szent könyveit s egynémelly irodalmi rem e k eit; Gaubil,
Atnyot, Prem are atyák nagy érdemeket szeresztek maguknak e té­
ren, s Prem are N o t i t i a l i n g u a e s i m i c a e j e , melly igen gaz­
dag példákból levezetett irodalmi értekezés, legjobb az európaiak
által eddig kiadottak között. Fourmont, XIV. Lajos megbízásából
s egy ifiú chinai segélyével, chinai szótárt és nyelvtant szerkesztett,
s száz ezer írás-jegyet nyom atott; azonkívül sok chinai és indián
könyvet gyűjtött össze. Tanítványa, a sok oldalú Freret, harmincz-
két szótárt látott el oldal-jegyzetekkel, osztályozva a nyelveket, s
keresve azok eredetét, viszonyait, nyelvtani szellem ét; mit aztán jól
felhasznált értekezésében az írás-mesterség általános elvei fölött.
Gerbillon atya első ismertette Európában a m andzsút 3) ; a dán
Ziegenbald 1716 bán egy tamul nyelvtant tett közzé ; az olasz Beschi
ama nyelven m unkákat irt, hogy terjeszsze a kereszténységet. Pons
atya 1740-ben első ismertette a sanseritot, bámulva a brahminok
nyelvtani elemzéseit, s jártasnak mutatva m agát azok bölcsészeté-
*) Bibliotheca orientalia Olemmtino-vaticana, R óm a 1719 —28. 4. vol. in folio.
2) Elem enta linguae tartaricae, 1688.
 — 701 —

ben: némelly hitküldérek olly otthonosságot szereztek maguknak az

indiánban, hogy képesek voltak sanscrit nyelven irni meg az É z ű r
V e d a m o t , mellyet az encyclopaedisták tízezer éves eredelinek
h ittek : mások ama föld lakóinak véleményeivel ismertették meg
Európát.
Giorgi atya A l p h a b e t u m t i b et a n u m -ában(I762) érte­
sítésekkel szolgált, mellyek igen becsesek mert elsők közép Ázsiá­
ra vonatkozólag; s Európa e tárgyat illetőleg nem is ismert egyéb
könyvet egész Schroeter nyelvtanáig (1826), s Körösi Csornáéig
(1834) melly túltesz amazon. Borgia István még ezüst készleteit is
eladta, hogy régiségeket vásároljon, főleg a hittérítők által távolból
küldötteket, s egy muzeumot alakitott azokból Velletriben, s kinyo­
matta a S is t e m a b r a h m a n i c u m-ot, melly a Paolino da San
Bartolomeo atya néven ismeretes W erdin János müve, ki hasonos-
ságokat tüntetett fel a sanscrit és latin nyelv között, s kimutatta
amannak rokonságát a zenddel, s a brahmini mythologia hasonla­
tosságait a többiekkel.
Míg a hitküldérek vallásos indokból, az angolok kereskedés
végett fürkészték Indiát; s a szükség megismerni törvényeit és szo­
kásait egy népnek, mellyet nem csak meghódítani hanem kormá­
nyozni is akartak, arra birta őket, hogy fölemeljék a leplet an­
nak nyelvéről és ollyanynyira gazdag irodalmáról. Hastings Kal-
cuttában egy keleti akadémiát alapított (1784), honnan számos mun­
ka került ki, úgymint A k b a r i n t é z m é n y e i Gladwintól, M a n ú
t ö r v é n y e i Jonestól, aztán egész sora az É r t e k e z é s e k n e k ,
mellyekben Jones, Wílkins, Colebrooke, Prinsep, Witaon amaz iro­
dalom és bölcsészet virágait ismertették : Londonban egy társulat
alakúit az érdekesebb munkák közzététele végett, bármenynyire elle­
nezte is az angol papság azok nagyobb mérvbeni elterjesztését, mely-
lyet veszélyesnek tartott.
A gyűjtött ismeretekből egy nagy öss/tétet akart kihozni a
nimesi Court de Gebeiin *) (1725-84) hogy feltüntesse az emberi­
ség haladását. Az ősmythologiában ö csak a vallás jelveit látja ;
egy átalános nyelvtant szerkeszt igen gyér okmányokra támasz­
kodva, mindazáltal kísérletet téve megállapítani az összehasonlító
nyelvészetet; értekezvén a nyelv és írás természet-történetéről,
megczáfolja az előbbi rendszereket, de nem ád valami jo b b at; s
ismervén a szónyomozás fontosságát, el tudja különíteni a gyököt

!) Az ó v ilág elem ezve és összehasonlítva a* újjal, 1775 —82.

 — 702 —

6 ragoktól, a látja, mikép némelly elő szók és végzetek minden

nyelvben mindig ugyanazon értékkel bírnak. Az akkori szűk is­
meretek nem engedték meg neki, hogy ez igazságokból minden
lehető előnyt kiaknázhatott volna.
De Guignes, sok nyelvnek ismerője, a h u n n ő k , t ö r ö k ö k
m o n g o l o k sat. t ö r t é n e t é b e n (1756) első kötötte öszsze
Európa viszontagságait a legszélső kelet eseményeivel, s közép
Ázsia sok népét megismertette, mellyek előbb alig neveztettek.
Auquetil-Duperron, ki akkor tartózkodott Indiában, midőn a frau-
cziák voltak ott túlsúlyban, a vallásokat választotta vizsgálódásai­
nak tárgyáúl, közzé tévén Perzsia szent könyveit s a brahminok
U p a u i s h ad-ját (1771).
A tudomány önzetlen szeretető arra birta a németeket, hogy
elmélkedjenek mások fölfedezései fölött, s alkalmazzák azokra az
Ö éleselmü és merész itészetöket; miért is csakhamar egy új tu­
dománynak, a nyelvészetnek lőnek megteremtői. A nyelvészetet
érdeklöleg már Leibnitz is igen emelkedett eszméket hangozta­
tott, s a nyelvekben a legjobb eszközt ismerte fel a régmúlt idők
történetének megvilágítására s a népek rokonságának tisztába ho­
zására. A tényleges ismeretek gyarapiltattak azon öt tudós által,
kik, közöttük Niebuhrral, V. Fridrik dán király megbízásából útra
keltek, hogy megismerkedjenek Arabia és Egyiptom nyelveivel,
történetével, emlékeivel. Pallaa 1786-ban egy szótárt tett közzé
a világ összes nyelveiből; a spanyol Hervas 1800-ban az ismert
nemzetek nyelveinek névsorát, Adelung pedig 1804-ben Berlin­
ben az Ő M i t h r i d a s-ét bocsátotta közre. Míg ezek s Freret
és mások belátták, milly haszon vala húzható történelmünkre nézve
Kelet történetéből, a bölcsészek a tudományok és emberiség ere­
deteire reméltek ott találhatni, mellyek meghazudtolnák a Bib­
liát, és siettek a következtetésekkel, mielőtt bizonyosságra jutottak
volna az előzmények iránt.
É rin é s z e t-
Az érmészetnek szintén kijelöltetett valódi kötelessége, melly
abban áll, hogy segédtudományúl kell szolgálnia a történethez.
Spanheim Ezechiel (— 1710) majdnem minden részében megvilá­
gította azt >) ; de ő utána sok fölfedezés történt. Le Vaillant a
franczia akadémiában tarto tt igen tudós emlék-beszédekkel na-

') De praestafUia et utu numitnuUum antiquorum. Romti 1664. én Lou.

dón 1706.
 — 708 —

gyobb szigorhoz szoktatta e tudományt, 8 fóleg az uralkodók so­

rozatára nézve. Pellerin (1762) az autonom vagyis azon érmeket
tanúlm ányozta, mellyek városok vagy államok által fejedelmek
neve nélkül verettek. Barthelemy sokkal terjedtebb tudományos­
sággal világította meg azok palaeographiáját (ó-irat-isme). Eckhel
József (1737 98), osztrák jezsuita, az érmészeti tudományt
egész Öszletében át akarta ölelni; N u m i v e t e r e s a n e c d o t i
czimü munkája négyszáznál több kiadatlan érmet ism ertet; az­
tán a bécsi kabinet lajstromát, majd a D o c t r i n a n u m o r u m
v e t,e ru m -o t tette közzé (1792—98), melly az egész érmészetet
átkarolja. Az osztályzásban Pellerin földrajzi rendjét követte ; a
római érmeket az évkönyvek szerint osztotta be, itészileg, szel-
lemdúsan, s nagy de mindazáltal józan tudományos készültséggel
vitatva meg a dolgokat: minélfogva az utódok helyre igazíthatnak
egynémelly tévedéseket, betölthetnek némelly hézagokat, de az
elsőséget nehezen fogják elragadhatni tőle.
Domenico Sestini (1 7 5 0 —1832). Florenczböl, a term észet­
történet s egyszersmind az érmészet művelésére adván magát,
mindkét tudománynak hasznára vált utazásaival, mellyeket keletre
is kiterjesztett és leirt. Ainslie brit.t minister által görög és ró­
mai érmek gyűjtésével bízatván meg, nagy kedvet kapott e ta­
nulmányokhoz, s kiadta a Geographia numismaticát '), aztán sok
régiség- és érem-gyüjteményt ism ertetett; s S i s t e m a g e o -
g r a fi c o-n um i s m a t ic u m czimü ivréteB tizennégy kötetnyi mun­
kájában, melly kiadatlan maradt, valamennyi ismeretes érmet leirt.
A buzgalom, melylyel az érmeket keresték, hamisak előállítá­
sára ösztönzött egynémellyeket. A Padovanónak nevezett Giu-
seppe Cavino, jeles metsző, egyesülve Alessandro Bassisnóval, már
1565-ben görög és római érmeket készített, mellyek különszerüségök
miatt igen kerestettek a gyűjtők által. Mások utánozták e csalást, k ü ­
lönösen Parmigiano, a franczia Michel Desrieu, ki Flórenczben te­
lepedett meg, Casteron Hollandban, Lyonban Cogoniére, ki a har-
mincz z=arnok igen ritka érmeit utánozta; továbbá a német Wer-
ber, ki Flórenczben halt meg, b B eck er, ki mindnyájok között
leghíresebb vala. A hamisak megkülönböztetése az érmészek leg­
fontosabb feladatává lett.

y Classes generalis geographiae numismaticae populorum, et rtgum, L ip o se 1797.

 — 704 -

HARMINCZHARMADIK FEJEZET

Szépművészetek.

A szépmüvészetek tökéletesen egy úton jártak az irodalom­

mal; ugyanazon tévedések, ugyanazon eröködések a helyes ös­
vényre visszatérés végett, ugyanazon félúton való megállapodás a
javításokban. Amint megszűntek a tizenhetedik század metapho-
rái, szintúgy megszűnt a barocco-düh is; de ahelyett felkapott a
r o c o c ó n a k nevezett kéjelgös és mesterkélt modor, melly csürt-
csavart és kígyózó rajzáról, csapongó képzelineiröl, örökös Olymp-
és Tempe-ábrázatairól ismeretes, s mellyet az Arcasok költői kor­
szakával hasonlíthatunk össze, llly müvek kellettek még, főleg
Francziaországban, a léha nagyuraknak és meggazdagodott ban­
károknak, illyenek a csapodároknak, kik szerelmesek voltak ama
modorba, mellynek Pompadour adott nevet; a kis szobák részére
köznapi és sikamlós tárgyú kisszerű festményeket a k a rta k ; a pász­
tori haszontalanságok kedveért végkép elhanyagolták a történelem
tanúlmányozását és a tudományos buvárlatot, melly dolgok meg­
vettettek a bölcselgök által, s egyedüli érdemül a gyakorlatkony-
nyüség s a kivitelbeni gyorsaság tekintetett. A három testvér mű­
vészet ama társítása, mellynél fogva olly nagyra növekedtek azok
a templomokban, megszűnt, mióta hátrányával a jellegnek, csarno­
kok részére készíttettek szobrok és festmények. Olaszországban a
templom és palota festészet mindig nagyobb terjedelmet adott a
styl-nek, de a fe.stők másolva a természetet, szerencsétlen mintákat
választottak; a szerzeményeket bizonyos, hogy úgy mondjam, gya­
korlatba átment vények (ricette) szerint rendezték; müveiknek nagy
emeltséget akartak adni, s különcz ellentétekkel, és fokozat nél­
küli fény-összehalmozással igyekeztek azt elérni.
A Caraccio-féle modor már a legvégét j á r t a : s a bolognai
iskolának utólsó jelesbjei voltak : Pasinelli, teljes tűzzel s elegyes
a szerzeményekben; Cignani, ki nagy kerekdedséget adott a tár­
gyaknak, s húsz évig dolgozott a forlii Á ss u n t á n , e század leg­
nevezetesebb kupoláján. A tölök származott két iskolában senki
sem emelkedett felül a középszerűségen.
Az Aldrovandinik a távlatra fordítottak fő figyelmet, de még
inkább a bibienai Galli-k, kik igen keresettek voltak a quadratu-
rakért és szin-diszitményekért, s úgy is mint ünnepély-rendezők.
 — 705 —

Ferdinand az építészetről is irt s megujitotta a színházakat, bevi-

vén azokba a modern fényűzést s a változások könnyűségét. Parma,
Milano, Becs színházakat építtettek á lta la ; az udvarok versenyezve
hívták meg fiait, testvérét Ferenczet vagy azok növendékeit, aztán
Mauro Tesit, ki Algarotti által sugalmaztatott. E szerint a bolo­
gnai iskola elsőséget vívott ki magának a távlatban, miként már
előbb az alakban.
A genuai, melly elpusztittatott az 1657 iki dögvész által,
újra alakult utánozva M orettót; s némi névre tettek szert Andrea
Carloni, Pellegro Piola, a sestrii Banchero és Parodi, ki styljében
változatos szobrász és építész volt egyszersmind, s kinek egy
salonja a Negroni palotában bámulat tárgya.
A turini akadémia, melly 1736-ban Claude Beaumont által
ismét életre szólittatott, előnyösen felhasználhatta a flamand fest­
ményeket, mellyek mint Eugen herczeg öröksége a királyi csar­
nokba kerültek ; aztán 78-ban uj szabályzatot nyert, de nem tett
szert kitűnő művészekre. Megemlítjük az elmés ötletekben kime-
rithetlen Domenico Olivierit, s Bernardino Galliarit, ki jó mester
a távlatban. Veleiicze Canalettóval dicsekszik, ki hazai jelenetek
festésével foglalkozott, a megtanított ügyesen felhasználni a láttani
kam rát (camera optica). A velenczei kormány művészeket évdija-
zott, kik ügyelnének a festmények épségben tartására s megújí­
tanák azokat, melly intézkedés folytán egy uj művészet vette
kezdetét. A száraz festészetben (pastell) Rosalba tűnt fel, ki teljes
volt kecsesei és fenséggel, s ki aztán szeme világát vesztve és
elméjében megháborodva halt el.
II. József azt mondotta, két csodát látott Veronában, a szín­
kört s Európa első festőjét. Cignarolit értette, ki a színezésben
igen modoros s a leleményekben inkább elmés vala mint méltó-
ságos. Lanzi gyönyörködve irja le egy, Pármában őrzött festmé­
nyét, melly a Szent-családot ábrázolja, s mellyen sz. József kezet
nyújt a Szűznek és a gyermeknek, átvezetendő őket egy hidacs-
k á n ; s hogy feltüntesse gondoskodását, nem veteti vele észre,
mikép a köpeny leesett vállairól, s egyik széle a folyóba é r: —
Lemenehez méltó eszme.
A cseh Mengs Rafael (1728— 79) igen hirneves müvész-
szé nőtte ki magát Rómában. De milly távol áll a nagyoktól!
mennyire különbözik az ö csillámlóssága az igaztól! mennyire
ragaszkodik az iskolai szabályokhoz a rajzban és színezésben! A
tapsok iránt, mellyekkel a kortársak elhalmozták e pedáns és
xvii. 45
 — 706 —

válogató középszerűséget, úgy látszik, ő maga sem viseltetett

bizalommal, mert folyvást szorgalmasan tanult. Életirója, Azara '),
a kor véleményének hódolva, őt Rafaello d’ Urbino fölé helyezi,
s e'pen azt rója meg ebben, mi érdemét képezi, hogy t. i. a ter­
mészetet másolta, s nem az eszményi szépséget, mi Mengs müveit
jellegzi.
E botrányos összehasonlítás helyett mi a luccai Pompeo
Battonit állítjuk vele párhuzamba, ki Rómában Rafaello d’ Urbinót
és a jobbakat tanulmányozva a szinezésben változatosnak mutatta
magát, s bár ragaszkodik a szabályokhoz, átlátszó, é3 mesterileg
kezelte az ecsetet; saját styllel azonban nem bir, s a színházból
az ódonságot érdeklöleg határozatlan és zavaros eszmét s meddő
ujdonság-szeretetet vitt a festői állványhoz.
A classikusok bámulóival furcsa tréfát űzött Giuseppe Cades,
ki bármilly kívánt stylben festményeket rögtönzött, mellyeket
aztán a szakértők Rafael és Michelangelo müveinek tartottak,
ép úgy, miként az irodalmárok is eredetiekül vették Macpherson
ossiani utánzatait 2).
Javara.
A század kezdetén az építészetben első helyet vivott ki
magának a raessinai Filippo Juvara (1685—1735), ki gazdag volt
a leleményekben s iszonyodott az egyszerűségtől. A savoyai her-
czeg által Tarinba hivatván, melly városnak annyi háborúk után
újból kelle emelkednie, s olaszszá, vagy is széppé lennie, sok épü­
letet emelt ottan, különösen pedig a Superga templomot, melly
roppant ügyességgel és finom leleményességgel van kivive, jól­
lehet a pazar díszítés folytán nélkülözi az ama fenséget, melly
egy nagy és egyszerű gondolatból szülemlik. Olaszországban sem­
mihez sem fogtak az ö véleményének kikérése n é lk ü l; a lissa-

>) „M engs — m ondja 3 — a z é rt jö tt a v ilág ra, hogy hely reállítsa a m űvésze­

tek e t. H a a lélek v án d o rlás ta n a észszerű volna, a zt m ondhatná az em ber, hogy
a virágzó G örögország v a la m elly lángelm éje öm lött á t beléje.
2) Mengs ta n ítv á n y a C asanova is k é t, á lta la k é sz íte tt festm ényt ju tta
W in ckelm annhoz, R óm a k o rn y ék én fölfed ezettek ü l adva ki a z o k a t ; s W inckel­
m ann m int régi k in csek e t v á sá ro lta meg, s hangzatos le írá s u k a t a d ta az <S tör­
ténetében. III. K ároly to lv a jk é n t ta r tó z ta tta to k le egy illy ü z é rk e d ő t, ki hercula-
numi festm ényeket á r u lt, m ellyek a ré g ész e k b á m u la tá t k e lte tté k fel, s drága
áron v á s á ro lta tta k m eg az angolok á ltal. D e a v élt tolvaj b ebizonyította, mi­
kép a fettm ények saját készítm ényei, s a börtönVen is fe stett hasonlókat. Oh
imádói az ódonságnak !
 — 707 —
i
boni királyi és patriarcbai lakok terve tőle került k i; Spanyolor­
szágban is végzett munkákat, s meghivatott oda a királyi palota
építése végett, de a halál elragadta öt.
A római Nicola Salvi, azonkívül hogy igen sok e'pületet hely­
reállított, a trevii gépszerkezetü szökőkutat készítette, mellyért nagy
dicséretben részesült. A florenczi Servandoni gyakran ünnepélyek
rendezésével bízatott meg Europa fővárosaiban s a zene és színi
előadás vonzerejét a díszítésekével egyesítve növelte, a varázslati
szépség mellett az igazságról sem feledkezve meg. A párizsi Saint-
Sulpice-templomot, melly 1646-ban kezdett épülni, Oppenord tuár épen
egy dagályos ízlésű homlokzattal vala ellátandó, midőn Servandoni új
mintát m utatott be, melly egyenes vonalai, az oszlopok és építészeti
rendek szabályos beosztása, s régóta nélkülözött szabatosság által
tűnt fel: habár aztán, inkább díszítő lévén mint építész, színpadi
hatást hajhászott az oltáron, hol a boldogságos Szűz egy rejtett ab­
lakon át kapja a fényt.
Francziaországban Poussín és Pouget, a megelőző század leg­
jobb festői, nem hagytak maguk után iskolát. Covsevox sokat dol­
gozott az öreg XIV. Lajos részére, s tőle tanúit Nicolas Coustou, ki
Olaszországból a Bernini féle ízlést vitte vissza hazájába (1733), mi­
ként ez a Tuileriák kertjének sok szobrán észlelhető. Munkáiban
segédtársa volt neki öcscse Vilmos, ki dicsérettel szokott emlittetni a
ló-szobrokért, mellyek a Champs-Elysées-n vannak felállítva. Modo­
ruk Lemoine-ban utánzóra talált, csak hogy ő túlhajtotta azt.
Boucliardon.
Edmond Bouchardon (1698— 1762) akkor tanulmányozta a mű­
vészetet Olaszországban, midőn a Bernini-iskola már megbukott, s
Mariette részére dolgozva, ki egy értekezést irt a metszett kövek­
ről (1750), a szokottól eltérő Ízlést tehetett sajátjává, s elég bá­
torsággal bírt megróni a színpadon használt helytelen mezeket. Dol­
gozott a Saiut-Sulpice templomon, a Neptun szökökúton Versailles-
bán, s még jobban a grenellein, s egyetlen darabba öntötte XV.
Lajos lovagszobrát: de bár kevésbbé modoros kortársainál, az egy­
szerűt nem éri el. A SaintSulpice templomon a Bernini-féle mo­
dort követő flamand Stoldtz Mihály is dolgozott, ki Párizsban szü­
letett s tizenhét évig tartózkodott Rómában, hol a Vatican részére
Szent-Brunót készítette, ki vonakodik elfogadni a püspöksüveget,
mellyet egy angyal ajánl fel neki. Nem is említve a különös
testtartást, nem képtelenség-e visszautasítani egy angyal aján­
dékát ?
45 *
 - 708

Giambattísta Pigalle (1714—85), a természettől szűkén ru­

házva fel képességekkel, annyi kegyben és dicséretben részesült,
hogy jobbnak hitte magát a régieknél. Bevégezte XV. Lajos
imént érintett emlékét. Egy Voltairet kellvén vésnie a könyvtár
részére, Diderot tanácsa folytán meztelenül állította azt elő ; valódi
boncz-tanulmány egy öreg emberen ’). Szintoly különcz emléket
állított Harcourt marécbalnak, ki mint undok hulla lép elő a sír­
boltból, hogy beszéljen nejével; s még roszabb a szászországi
maréchal emlékére emelt Strassburgban, melly akkoriban bámulat
tárgya volt.
I 'a lco n e t.
Falconet István (1 7 1 6 — 91), szegényül születvén2) és mint
ollyan nevekedvén megnyerte Lemoine szeretetét, kinek vezetése alatt
olly elöhaladást tett, hogy hat év múlva a crotoni Milót készítette,
melly öt az akadémiába juttatta. Hírnévre tévén szert számos
szent és profán tárgyú müveivel, mellyekben eredetiségre töreked­
vén különczködésbe esett s a diszitésekben a színpaddal verseny­
zett, II. Katalin czárnö által Nagy Péter szobrának mintázására
szólittatott fel. 0 a czárt lóháton ábrázolta, amint egy leszakadt
roppant sziklán3) keresztül akar hatolni, s tizenkét évig dolgozott
rajta, előzékeny bánásmódban részesitve a czárnő á lta l; de nem
értvén az udvari hízelgésekhez, kiesett a kegyből, s nyomorultan
jutalm aztatott. Irt a szépmüvészetekröl Mengs, Caylus, Jaucourt,
Winckelmann s a többiek ellen, kik érdemet csak a régieknek
tulajdonítottak ; s bizonyítgatta, mikép Marc Aurél lova a capito-
liumban, a velenczeiek, a Balbiakéi Nápolyban, s általában a
régiek keveset érnek, mert el vannak azokon hanyagolva bizonyos

*) P ig a l a u n a tú ré i re p ré se n te V o lta ire :
L e sq u elette á la fois offre 1’ hom m e et 1’ au te u r.
L ’ oeil qui le v o it sa n s p a ru re é tra n g é re
E s t efl'rayé de sa m aigreur.
2) Midőn II. K atalin bizonyos ra n g ra em elte öt, m elly magasan született
czim et a d o tt neki, azt m o n d o tta : „V alósággal pad lás-szo b áb an sz ü le tte m .11
3) 42 láb hosszú, 21 láb m agas és 27 láb széles töm eg v o lt az, s három
millió f o n t 'sulylyal birt, m ig a legnag y o b b obelisk csak e g y m illió fontot nyom ;
ú gy hogy ez a legnagyobb test, m elly et v alah a em berek m ozgásba h o z ta k . A
cephaloniai Marino Carburi 20 v erstnyi táv o lsá g ra sz á llíto tta a z t a jé g és alája
helyezett bronz g o ly ó k se g é ly é v el; illy m ódon a viz partjáig tolatv án , k ét fregát
köze erősítve v itetett tovább. A szállítás 70,000 rubelbe került. C arburi ki­
nyomatta valóban bámulatos fáradozásának leírását, m elly m éltó rá, hogy olvas­
tassák , összehasonlítás végett a F ontan aév al.
 — 709 —*

apróságok, millyenek az erek, ránczok, a szőr, mellyek kellő fi­

gyelembe vételébe helyezte ö az ujabb szobrászok fensőségét.
Mindenkivel összetűzve, hogy önmagát emelje, tollából gyakran
igen észszerű dolgok kerültek ki.
A romlott és dévaj szokások a festészetbe is bevitettek,
Coypelnél mindig mesterkéltek a helyzetek ; P arro cel, ügyes
korcsma-festő, jól tudja csoportosítani a tömegeket s elárasztani a
fényt; W atteau a színpadokat disziti s falusi csoportokat alkot;
Boucher minden nembe belevág, s melles nőkkel tölti meg fest­
ményeit.
V n n -L o o c s a l á d .
Vanloo Lajos, Jakab eclusi festő fia, Francziaországban
Jean Corneille tisztes festő műtermében növekedvén, egy párbaj
miatt Nizzába kellett futnia, hol neve mint nagy rajzolóé és jó
fresco-festőé le tt ismeretes. Fia Griambattista (— 1745) a carig-
nanoi herczeg által Rómába küldetett, hol Benedetto Luti alatt
sajátította el a tudományt, midőn már birta a házi művészetet.
A carignanoi herczeg által Párisba hivatván vissza s annak palo­
tájában szállásoltatván el, Ovid átváltozásait ecsetelte ott. Lon­
donban az egész udvart lefestette és sok más arczképet készített.
Illy módon gazdagságra tett szert, de Law nyerészkedő vállalatai
mindenéből kiforgatták őt. Türelmetlen merészséggel könnyedén
kezelte az ecsetet, színpadias kinézést adott az arczképeknek, s
W atteau után minden másnál jobban színezett. Felülmúlta öt
testvére Károly (— 1765), ki szeretetböl a művésznők iránt egy
ideig Párisban a színpadi díszítmények festésével foglalkozott,
aztán Boucher-val Rómába menvén, nagy hirre kapott, s a sardi-
niai király Turinban tartóztatta őt, hogy palotákat díszíttessen
általa. Teljes visszaemlékezésekkel, nem tagadta meg a term észe­
test, javított az akkoriban uralkodott szinies modoron ; de a szí­
nezésben tévútra ju to tt; a főket kevéssé változtatta, s nem adott
azoknak kellő kifejezést. Hasonlóan családjának egyéb tag jai­
hoz, sem irni sem olvasni nem tudott; mindazáltal Párisban bálvá­
nya lett a társaságoknak, tapsoltak neki a színházban, s méltósá­
gokkal halmozták öt e l : túlságos dicséretek, mellyek túlszigorú
bírálatok által egyensúlyoztattak.
Vernef.
Claude Vernet (1714—89), Avignonból, Olaszországba men­
vén kedvet kapott a tengeri jelenetek festéséhez s e téren az
első helyet vivta ki magának. Miután huszonkét éven át dolgo­
 — 710 —

zott volna ott, XV. Lajos által a francziaországi kikötök lefesté-

sére szóllíttatott fel, mit ö teljesített is, megőrizve magát az ural
kodó képzelgésektől, s változtatva az egyhangú tárgyat. Változa­
tosságban gazdag festményeit könnyedséggel készíté; s képes
volt becsülni azokat, kik más nemekben érdemesítették magukat:
Pergolesí szerencsés sugallatokat kapott tő le ; bátorította Bernar-
din de S aine-Pierret; s fia Károly és unokája Horace méltó
örökösei és fentartói lőnek az ő dicsőségének.
G reu ze.
A tournusi Jean-Baptiste Greuze (1725?— 1805) életké­
peivel keltett bámulatot. A divatos festők póriassággal vádolták
öt, miért is Rómába vonúlt; de itt utánozva vesztett eredetiségé­
ből, mert jobbnak vélte tanúlmányozni a mi szép egünket, szép
nőinket, s az életből, nem a visszaemlékezésekből meríteni a köl­
tészetet. Királyok, hősök, görögök és rómaiak festéséhez, vagy
valami nagy szabású stylhez ő mit sem értett, s azt mondá: „En
az ecsetet szívembe m ártottam ;0 miért is korcsmák és honyhák
helyett, kedélyhez szóló jeleneteket ábrázolt, m inők: a szélütött
atya, a jó anya, az atyai áldás, a szeretet-növér; valódi költő, ha
volt valaki ollyan az ö korában. O sem ment a szinésziességtöl,
ugyanazon jellegeket ismétli a főkön, jóllehet ezek bevégzettségé-
böl kilátszik, hogy előbb arczképeket szokott volt festeni; elha­
nyagolja a redőny z é s t, s nagyon szereti a kidomborításokat.
Lebas, Cars, Martenasie, Macret, Massard, Porporati, Fiipart met­
szetekben másolták az ö müveit, s legjobban az utolsó; de a
festő szegényül halt el s feledve hazájában, melly egészen a politi­
kába volt elmerülve.
Akkor, mig a vésészetben Julién, Houdon, Moitte, Chaudet
az ódonhoz tértek vissza, a festészetben Vanloo és Boucher önké­
nyét Vien, Ménageot, Barbier, Regnault, Vincent nemes és itéle-
tes de akadémiai Ízlése váltotta fe l; s a párisi Jacques Dávid
(1750— 1825) volt annak fő képviselője. Boucher dédunokája, s
annak könnyed modorában képezve, mihelyt Rómába jö tt s látta
ott a remekműveket, rögtön stylt változtatott, komolyan vette a
művészetet, s hazájába visszatérve a marseillei dögvészt ábrázoló
festményét vitte magával (1780). Ezt csakhamar követték: a Ho-
ratiusok esküje, mellyen már a forradalom fuvallata vonúl végig
(1786j, Socrates halála, Helena és Paris, Brutus, s tnás egyéb
müvek, mellyek öt iskola-fővé tették.
Az ő művészetében is ama visszahatása a classicismusnak
 - 711 —

nyilvánult, melly akkor fölényre jutott, nem a gyakorlatban, ha­

nem az érzelm ekben; miért is ö a forradalom és a császárság
bálványa lőtt.
Mig Olaszországban századokon át fentartatnak a paloták,
mint hagyományos emlékek, Francziaországban a kereskedő szel­
lem s a divat folyton változtattatják azokat, annyira, hogy Párizsban
nem lehet találni magán-házakat, mellyek egy százados létet m utathat­
nának fel lényeges átalakulások nélkül. Szent-Justin homlokzata
s a kórházé Lyonban La Monceot dicsérik; Párizsban Jacques
Gábriel építette az oszlopcsarnokokat XV. Lajos piaczán, a kato­
nai iskolát a Mars mezön s a Louvre udvarának harmadik szár­
nyát ; terveiben ö mindig nagyszerű , s helyes arányt tartva az
emelkedésekben szabatos formákkal jelleg-egységet párosit. A
nantesi Boffrand sokat dolgozott külföldön, s Párizsban a Luxem ­
bourg homlokzatát, a lelenczek házát, a Bicétre kútját építette.
Francois Blondel (— 1773) Metzben a Szent-Lajos-apátságot, a
városházát b a püspöki lakot em elte; Strassburgot száz híddal
szabályozta és erősítette, szintúgy Cambrayt; Párizsban egy építé­
szeti iskolát alapított, azt akarván, hogy ott az ífiak valamennyi
szépmüvészetben s egyszersmind a gyakorlati munkában is okta­
tást nyerjenek. Aztán egy t a n f o l y a m o t tett közzé, meilynek
első része a szépséget vagyis a díszítést, a második a kényelmet
vagy beosztást, a harmadik a szilárdságot tárgyazza: melly mü a
francziáknál szokatlan terjedelmességgel és bonyolultan van írva.
Jacques Denis Antoine ( —1801) jó ízlést tanúsított a Pénzver­
dén, melly kivül méltóságos és szilárd, bent jói felosztott épület;
mint szintén a törvényszék palotáján is, mellynek udvarát szép
csarnokokkal vette k örül; a Levéltárban a boltozatokhoz üres
téglákat használt, mellyek könnyük a nélkül, hogy hátrányára
volnának a szilárdságnak, s a régi dór építészeti rendet alkal­
mazta, melylyel aztán az unalomig visszaéltek. Goudovin, ki
akkor lépett fel, midőn már meg volt törve a jobb ösvény, a Gyó­
gyászati-iskolát igen hatásos összhanggal rendezte be.
Az irancyi Jacques Soufflot (1714—8 1 ), ki már előbb a
nagy kórodát s a színházat építette Lyonban, hozta létre a szá­
zad legnagyobbszerü franczia emlékét, a Szent-Genoveva-egy házat.
Csinteljes s templomhoz igen is változatos stylben épült görög
kereszt az hatvan láb magas korinthi oszlopok által képezett tor-
náczczal, melly emelkedettségre minden mást felülmúl. A kúp is
páratlan magasságú, három központos boltozattal. Sok házat aia-
 — 712 —

kitott át a palladian ízlés szerint, mellyet ö Olaszországban tanul­

mányozott. A neuillyi hid Peronnetól egyike Francziaország
legjobb emlékeinek.
R ey n o ld s.
Habár festők találkoztak Angliában *), iskola nem volt ott,
s e m valamelly figyelemre méltó mü nem tűnt fel, kivéve a viz-
festményeket (aquarell). A vallás n e m adott ösztönt festeni a fé­
lelmet és reményt a templomokban, s a lelkesedés n e m uralkodó
sajátságuk az angoloknak; miért is művészeik előnyt adnak a
táj- és arczkép-festészetnek, a nemzeti költőktől kölcsönzött kép-
zelmek és jeleneteknek. E téren ők a velenczeiek és hollandok
nyomdokaiba léptek ; s bár elméletileg az ódont ajánlották, gya­
korlatban szeszélyöknek engedték át magukat s elhanyagolták a
formákat. Josua Reynolds (1723 —92), Plymptonból, olvasva Ri-
chardson értekezését a festészetről kedvet kapott e művészethez s
bámulója lön Rafaellónak, miért is boldognak érezte magát, midőn
Olaszországba mehetett látni annak müveit. De a helyett hogy a
classikusok másolására fordította volna ügyeimét, jobbnak gon­
dolta iblettetni általok, s aztán saját szellemére bízni magát.
Visszatérvén hazájába, a legjobb arczkép-festőnek tartato tt; a
rajzban gyenge, de töprengő a természet másolásában, makacs
bevégzettséggel dolgozott, ismételve mondogatván, mikép 3 e mm i
sem lehetetlen a fáradságnak, ha jól irányoztatik; de az ő folyto­
nos javítgatása kevés biztonságra mutatott az ecset-kezelésben s
szárazságba ment át. Petworthban lord Egremont kastélyát húsz
festménynyel díszítette, mellyek legjobbak amaz ország müvei kö­
zött, különösen Beaufort bibornok halála. Főleg az ö mozgatása
folytán alapitíatott a szépmüvészetek Akadémiája, melly által
elnökké választatván (1769), önkényt ajánlkozott F e l e l v a s á ­
s o k a t tartani ott a m ű v é s z e t e k r ő l , mellyek nyomtatásban
jelentek meg, mint szintén egy hollandi útja is, mellyben tudomá­
nyosan birálgatja amaz ország festőit.
W e st.
Most már szaporodtak a művészetek mivelői a szigeten ; s
I I I . György megengedte a művészek társulását s az évi kiállítást.
A pensylvaniai W est Benjámin (1738— 1820), Reynolds utóda,
negélyző és hanyag volt egyszersmind miként az akkori olaszok;

•) Láthatók Horaee W alpo'enál, Anecdotes o f Peinture-, és Allan Ounning-

ham •nál, The Livea o f the most eminent britiak painters and sculptor a, 5. vol.
 713

b az Utolsó-vacsora és a Meggyógyitott-inaszakadt, mellyek három

ezer font sterlinggel fizettettek s a londoni képcsarnokban 'látha­
tók, csak növelik a vágyat ama terembe jutni, hol az olasz mes­
terek őriztetnek. Jobb sikert aratott a tengeri jelenetek és tájak
festésében; a Hoguei csata s W olf halála népszerű hírnevet sze­
reztek neki, de minden érdemöket annak köszönhetik, hogy metszve
dolgoztattak át. S metszésben kell látni Hogarth müveit is, ki min­
dig elmés és észszerű az ötletekben, bármily csekély eseményből
mély erkölcsi tanulságot tud kivonni, akár komoly, akár bohó le­
gyen tárgya, s még inkább ez utóbbi nem ben; ha színezni tudna,
utólérné a flamandokat. Megemlithetnök még Wilsont, Gainsbo-
rought és másokat, kiknek segélyével az angol iskola saját, erő­
teljes, habár nem tökéletes modorra tett szert. Népszerű volt
Barry, ki, miként egynémelly fresco-festészeink, roppant téreket
vont be óriási allegóriákkal: Londonban a szépmüvészetek elő­
mozdítását czélzó társaság helyiségeiben száztizennégy láb hosszú
és tizenkét láb magas falterületen ábrázolta a bölcsészi elméletet,
melly az egyedek és nemzetek javát az erkölcsi képességek fejlő­
désétől tesái függővé: köznapi hitrege-jelenetek, tanultság és erede­
tiség nélkül. Flaxman erőteteljesen irta át képekben Hesiodot,
Hómért, Eschylust, D antet: ügyes volt a leleményben és összeállí­
tásban, de mintázva és vésve túlzásba esett.
A svédek Sergell szobrászszal dicsekednek, ki 1779-ben P á­
rizsban a spartai Otrias szobrát készítette, s igen sok emléket
és szobrot emelt hazájában, mellyek között legkiválóbbak Psyche
és Cupido. A búkórság idő előtt elragadta öt.
É rtek ezik a m űvészetekről.
Sokan foglalkoztak a művészetek elméleteivel. Gian Pietro
Zanotti, ügyes bolognai festő, F i g y e l m e z t e t é s e k e t irt, hogy
bevezessen egy ifjút a festészetbe, s kiadta a K e l e m en-A k a-
d e m i a t ö r t é n e t é t , melly 1708-ban XI. Kelemen jóváhagyá
sát nyerte meg s Marsigli által rendeztetett; miként közönségesen
történni szokott azzal, ki élőkről beszél, mind az alábbvalókat, mind
a jobbakat maga ellen zúdította; amazokat, mert véknyan dicsérte,
emezeket, mert amazokkal keverte össze. Don Luigi, a Spagnuolo-
nak nevezett Giuseppe Maria Crespi barocco-festő fia, F e l s i n a
p i t t r i c e czimü (1769), s más egyéb munkákat tett közzé, a mű­
vészetre vonatkozókat, mellyekben bocsánatra nem számolható me­
részséggel leplezte le korának fogyatkozásait. Lazzarini kanonok,
Pesaróból, a bolognai iskola tanítványa, szintén meglehetősen érte­
 — 714 —

kezett a festészetről, s szerzeményeiben figyelemmel volt a szokásokra.

Reynolds em litett értekezéseiben annyira félénken já r el, hogy
ellent mond önm agának, jóllehet alkalmas szabályokat nyújt.
Mengs pedans tudományossággal okoskodik, s elvont elméleteket
keres egy olly művészetben, mellynek érdeme a jó fogamzásban
(conceptio) s a jó kivitelben áll; példányképekül ö Rafaelt állítja
fel a rajzban és kifejezésben, Tiziánt a színezésben, Correggiót
a kecBben és a sötét-világosban (chiaroscuro); s annyira bálvá­
nyozza az ódont , hogy Niobet a fájdalmas szűz mintájául
ajánlja.
A németek sokkal behatóbban fogtak a szépmüvészetek ta­
nulmányozásához, a bölcsészet egy ágává tevén az aesthetikát,
vagyis az emberi természet ismeretére alapítván azt; s m ár dicsé­
rettel említettük Lessinget, W inckelmannt, Sulzert; de tanaik nem
szültek gyakorlati eredményt Németországban, hol nem volt iskola.
W inckelmann szerint a szép eszméje Istenben van, honnan ki
foly, hogy az érzéki dolgokba menjen át, mellyek annak nyilvá-
nulása. Az ö tetszését egyedül a legszebb alakban nyilvánuló
görög classicismus b irta ; s tanítványai közül némellyek az esz­
ményiből élettelen elvontságot csináltak, mások a művészet czél-
ját az ódon utánzásába helyezték. E hamis eszményiség ellené­
ben Lessing a való, az egyedi, az élő, szóval, a jellegzö jogainak
kelt védelmére, miben az ellenkező tulságba esett. Diderot a né­
metektől kölcsönzött, szokása szerint, néhány eszmét, hogy hadat
üzenjen a rococó-nak; levelei Grrimmhez az 1765-iki kiállítás fö­
lött figyelmet keltettek a bennök nyilvánuló szokatlan szellemű és
sok tekintetben helyes, bár szenvedélyes itészettel. Az E n c y c l o -
p a e d i á - b a n W atelet, Levesque, Mengs és mások czikkeket tet­
tek közzé, mellyek különböző szerzőkből lévén összeböngészve
természetöknél fogva nélkülözik az egybefüggést, s eltérők a mód­
szerre nézve.
Algarotti, mint minden egyébben, T a n u l m á n y a f e s ­
t é s z e t f ö l ö t t czimü munkájában is felületesnek mutatja ma­
gát ; s nálánál még inkább az Rezzonico és más szabály-gyártók
és titkárok, kik az eszményi szépért rajonganak, s néhány iskola­
szerű szólamokat visszhangoznak. Lanzi F e s t é s z e t - t ö r t é ­
n e t e tetszik a világosságnál fogva, melly azon elömlik, de szét­
darabolja a tárgyat, s nélkülözi ama gyakorlatiságot, melly VaBari
Ítéleteit szabadelmüekké és oktatókká teszi, még akkor is, midőn
azok tévesek. S ők aztán és Reynolds a természethez való uta-
 — 715 —

sitás helyett, a m inták válogató utánzásának ajánlására szorítkoz­

tak. Ellenben a nápolyi Francesco M iliziaJ) (1725—93), valódi
Barettija a művészeteknek, igen vakmeröen mond ítéleteket olly
Ízlésben, melly függetlennek és eredetinek látszhatik azok előtt, kik
nem tudják, mikép az encyclopaedistákat másol]», kiktől elfogadja
a nyomorú elveket, még csak azzal sem törődve, hogy megszün­
tesse a bennök mutatkozó ellenmondásokat2). Nem említve hé­
zagosságát tekintettel a külföldiekre, a mi művészeink közül is sokat
hallgatással m ellőzött3). Szenvedélyes, zord, tiszteletlen, ócsárolja
Michelangelót4), s magasztalja Mengset. Mindazáltal úgy hiszszük,
jó szolgálatot tett, midőn irgalmatlanul ostorozta a divatos visszaélé­
seket s midőn összehasonlítva a régiekkel kisebbítette az uj épületeket.
D ’ Agincourt (1730— 1814), ki csak néhány napot tölteni
jővén Rómába, ötven éven át maradt ottan, védelmébe vette a
középkor művészeteit az ócsárlás e lle n ; de midőn ezt tenné, azt
a hibát követte el, hogy kisebbnek tüntette fel az egészet, s nem
mindig volt kellő kímélettel a természetes darabosság ir á n t;
szövegében iskolai eszmék fordulnak elő; nem képes a külhéj
alá hatolni, hogy fölfedezze ott az ihlettséget és érzelm et: mit
követelni egyébiránt sok is lenne egy olly századtól, mellyben a
közép-kornak csak tudatlanságai és hibái valának ismeretesek.
E tanulmányoknak s a régészet megujult szeretetének az
uralkodó léhaságtól való undorodásra kellett vezetniük. Igaz, hogy
átalán véve az idő nem vala kedvező a szépmüvészeteknek Olasz­

1) Dizionano delle belle a r ti; Memorie degli architetli.

'-) Az Americana szónál neveti azokat, kik hisznek Peru nagyszerű építke­
zéseiben, mint mellyek lehetetlenek egy, gépeket nélkülöző népnél; de semmi
kifogása nincs az egyptomiakra nézve. Tovább a Fabbricare szó mellett azt
mondja : „Mexikóban és Peruban az épületek nagy tömegű jól kifaragott kövek­
ből állottak, mellyek távolról szállíttattak, s ragasz nélkül illesztettek össze."
3) Például Eainaldot, ki a XI. században a pisai dóm homlokzatátemelte;
Filippo Calendariót, a velenezei doge-palota építészét, vagy legalább szobrászát ;
a vicenzai Tommaso Formantonét, ki a bresciai Loggiát építette j Baldassare
LoDghenát, Velenczében a Santa Maria della Salute templom s a Pesaro-palota
építőjét ; Bertola, Devincenti, Pinto, katonai építészeket Piemontban ; s még csak
Marchit s az urbinoi Pacciottót sem emlití ; hasonlóképen kifeledi a piemonti
Alfieri grófot , s a milánói Omodeit, Riehinit, M edát, Mangonet, Bassit,
Seregnit.
*) De amaz ócsárlást, melly miatt annyi szemrehányást vont magára,
hogy t. i. a Moyzes feje bak-kecskének látszik, ö Reynoldstól kölcsönözte, mint
sok más egyebet is, mellyek az ö pajzánságainak tartatnak.
 _ 716 —

országban; a vallás vesztett egykori ihlető erejéből: a képtárak

inkább metszetekkel gazdagittattak; a fényűzés egynapi éltü tár­
gyakban s franczia-utánzásokban fejtetett ki. Azonban szem előtt
állottak a nagy m inták; a véletlen is hozott ollyakat napfényre,
mellyek inkább észleltettek, m ert újak voltak. Amaduzzi abbé,
a piacenzai Gazzola, az angol Mayer, a franczia de La Gardette,
Paoli Titus fürdőinek romjait, a Lateráu festményeit, Palestrina
rakműveit, Contucci és Galeotti a római emlékeket ismertették
meg. Ekkor divatba jö tt utánozni a házakban a vaticani loggiákat,
Herculanum falait, Pestum oszloptornáczait, ama dóri renddel, melly
ismeretlen volt a rómaiaknál s a művészetek újjászületésének
ko ráb an ; a bútorok, díszítések, metszett kövek, karos gyertya­
tartók mind ódon m inták után készíttettek.
Nagylelkű pártolók sem hiányoztak. Albani bibornok Róma
mellett fekvő nyaralójában annyi kincset gyűjtött ősze, hogy még
most is bámulatot kelt az, jóllehet egynél több muzeum gazdagodott
onnan; s Mengs által a Parnassust festtette ott le, melly ama mű­
vésznek legjobb munkája. Valenti bibornok a spanyol La Vega
által Rafael tizennégy loggiáját nyolczvan ivén rajzoltatta, s Porta
Pia melletti nyaralójában mindenfelől ritkaságokat gyűjtött, s rá­
beszélte XIV. Benedek pápát, hogy a capitoliumi muzeummal egy
képcsarnokot egyesítsen. E pápa megvásárolta Francesco Vettori
becses régiségeit: *XIV. Kelemen, azonkívül hogy megvetette a
muzeum alapját, gyűjteményt rendezett a Marini által ismertetett
papyrusokból, s gondja volt rá, nehogy a napfényre jövő régi­
ségek szétszórassanak, vagy eladassanak; s e kegyeletet a művé­
szetek iránt VI. Piusra is áthagyományozta. Marco Borghese her-
czeg a nevét viselő hires muzeumot hozta lé tre : Azara spanyol
követ, az angol Gavino Hamilton, Jenkins, lord Harvey Bristol
grófja , példával és bőkezűséggel bátorították a művészeket:
Hancarville, Anglia rendkívüli követe Nápolyban, első fordított
figyelmet a cserép-edényekre. Olaszországon kívül, a bajor választó­
fejedelem pártolta a szép-m űvészeteket; szász Fridrik Ágost az
Augusteumot régiségekkel gazdagította a Chigi-féle gyűjteményből
II. Fridrik Ágost, ki lengyel király volt, gyarapította a z t; á Her-
culanumban talált három első szobrot ott helyezte e l ; négy millió
nyolezszázezer lirán megvásárolta a modenai herczegek képtárát,
b tizenhét ezer ducaton Rafael Sixtusi-M adonnaját; úgy hogy ama
gyűjtemény az Alpeseken túl létezők között csak a párizsinak engedett
olaszországi műremekekben. Dresdában megalapította a festészeti
 — 717

akadémiát, melly aztán utóda Fridrik Keresztély által a költő

Hagedorn terve szerint jobban rendeztetett.
M etsíAk. szobrászok.
A metszés, melly terjesztette a remekműveket, igen nagy tö ­
kélyre vitetett. Francesco Bartolozzi Angliában metszetekben má­
solván Kaufmann Angelica (1741 —1807) müveit, ki kecses de az
ecset-kezelésben nem épen biztos s a kifejezésben kevéssé erélyes
festönö vala, érdeménél nagyobb hírnevet szerzett neki, s minden­
korra m egtartott valamit annak puha kelteméből. Alkalmazkodva
az angol szellemhez pontozó modorban dolgozott, s e nemben ö
elsőnek tartatik : aztán a vonalos metszéshez térvén vissza, bá-
multtá tette magát kecse által. Nyolczvanéves volt, midőn Guidótól
az Ártatlan-kisdedek öldöklését bevégezte. Rainbach Abrahám,
derék schweizi szobrász, Dávid W ilkie müveit adta metszetekben.
Sokan a fekete modort kapták fel, melly gyors és fényes sikerrel
kecsegtet. Giambattista Piranesi (— 1778), velenczei építész, Ró­
mának igen élénk látképeit készítette, jó leírásokkal kísérve azokat,
mellyeket mások által Íratott, de mellyeket Ö sajátjaid adott ki
magokkal a szerzőkkel szemben is. Egyike ez az ő számos kü-
lönczségeinek, mellyeknél fogva veszekedett és verekedett, a ki­
vel csak dolga akadt. Giovanni Volpato (— 1805), bassanoi sze­
gény szülök gyermeke, Remondini által nyomdája részére mun­
kával bizatván meg, az alkalom öt nagygyá tette. Bartolozzi
Velenczébe vitte öt magával, mig végre Rómában egy társulat
részére a vaticani loggiák metszésével bízatott meg. Itt segéde,
aztán veje lett a nápolyi Rafaele Morghen (— 1833), szorgalmas
művész, ki Lionardo Utolsó-vacsoráját metszette, melly Marco
d’ Oggiono által őriztetett m eg ; s munkájuk keresett volt és dú­
san fizettetett.
Francesco Ghingi, Sienaból, bámulatosan dolgozta a kemény
köveket, s ugyanugy a nápolyi Carlo Costanzi: Sirleti, W atter,
Pazzaglia, Amastini, Marchant, Cades, Caparroni, Rega, Cerbara
s főleg a Picblerek müfaragványai bátran kiállják a versenyt a
régiekkel. Lippert az ő üveg- éB kén-nyomataival hűn utánozva
szaporitotta a régi drágaköveket. A rakmüvészek nagyban foglal­
koztak képeket másolva a Vatican részére. Tudták, mikép a régiek
tűz segélyével festettek, de nem tudták annak m ódját; s ösztö-
nöztetve Caylus gróf által, a Feliratok franczia akadémiája jutalm at
tűzött ki a feltalálónak, mellyet Bachiliere nyert el.
A szépmüvészetek reformja tehát Olaszországban vette kezde­
 — 718 —

tét. Luigi Vanvitelli (Van Vitel, 1700 —73), ki Utrechtböl szárma­

zott s huszonhat éves korában már Szent-Péter építésze volt, Nápoly­
ban az Annunziata templomot emelte, melly igen gazdag oszlopok­
ban, habár részben leplezte azokat, s diadalra ju ttatta ott a jó íz­
lést, daczára egynémelly elkövetett hibáknak. Ritka jó alkalom kí­
nálkozott neki, midőn III. Károly egy királyi lakot akart emeltetni
Casertában, melly ne lenne alábbvaló Európa egyik fejedelmeénél
sem. (567 lap). Vanvitelli nagyszerű egységes tervet készített, s sze­
rencsés volt személyesen valósíthatni azt, ama kiviteli változtatá­
sok nélkül, mellyek gyaki’an levonnak más müvek szépségéből. Hogy
diszitse a kertet, tizenkét mérföldnyí (miglia) távolból vezette a vizet,
ötször fúrva át a hegyet, három helyütt pedig völgyek fölött vivén
azt keresztül, legbámúlatosabban a Maddaloni völgyön egy 1618 láb
hosszú és 178 láb magas hid segélyével, melly háromszoros ive-
zeten nyugszik, s melly régi műnek sem enged nagyszerűségben.
Vincenzo Paterno Castello, biscarrii herczeg Siciliában, a Simeto
fölé emelt, harminczegy ivén nyugvó vizvezetö híddal halhatlani-
totta nevét.
A veronai Pompei gróf egy palotájának építtetése alkalmával
kedvet kapván a művészethez, sajtó alá adta M i c h e l e S a n mi -
c h e l i p o l g á r i é p í t é s z e t é n e k öt r e n d é t (I cinque ordini deli
architettura civile di MicheleSanmicheli), melly m unkát tanúlmányozva
hadat üzent a divatos tévedéseknek, és sók munkát végzett hóná­
ban, különösen a Vámházat s a Tornáczot, hol MafFei a régi köve­
ket helyezte el. Egy másik veronai patricius Girolamo Dal Pozzo
szintén irt e művészetről és foglalkozott azzal. Vicenzában még
mindig befolyással voltak Palladio példái, s az ember hajlandó
volna más század szülöttének tartani Ottone Calderarit, ki jeles
művész leendett, ha alkalma lett volna. A vicenzai Cerati Paduá-
ban az észleldét s a kórházat építette, és szépítéseket eszközölt a
Prato della Valién. Bartolomeo Ferracina, Solagnaból, tanulmány
nélkül igen elmés vizerőszeti gépeket talált fel, újra építette Bas-
sanóban Palladio hidját és folyókat szabályozott. A florencz:
Ferdinando Fuga sokat dolgozott Romában, s különösen a Mon-
tecavallo palotát s a Santa Maria Maggiore homlokzatát készítette;
bövitette a Szentlélekröl czimzett kórházat, újból emelte a Corsini
palotát, s aztán Nápolyban a dalogházat nyolczezer szegény szá­
mára. Nicolo Gáspáré Paoletti híressé tette magát azáltal, hogy a
Poggio Imperialéra egy boltozatot helyezett át, mellyen Rossellitöl
voltak festmények. A romai Giuseppe Camporesp (—1822) tanul-
 — 719 —

mányozva a régieket letett a rósz Ízlésről; mindazáltal igaza volt,

midőn mondá: — „Ha megtisztítjuk a barocco-épületeket a zig-
zegektöl, kup-csiga alakoktól, a hullámzó vonalaktól, a mesterkélt
párkányok és más hasonló művészi kicsapongásoktól, az újabbak
közül ki állított elő valami jo b b at? “ 0 tervezte a genzanói d ó ­
mot, s dolgozott a vaticani muzeumon, hol különösen dicséretre
méltók a tornácz s a b i g a terem ; aztán a franczia foglalás alatt
nagyszerű régiségek fölfedezésével és helyreállításával, a Popolo-
piacz és a szomszédos kert tervezésével, s a császári ünnepélyek
intézésével foglalkozott.
Vanvitelli tanítványa, a folignói Giuseppe Piermarini (1734—
1808) Milanóba jött, hogy helyreállítsa a herczegi palotát, s nagy­
szerű építkezéseket vezetett ott, többek között ö építette a mon­
zai királyi nyaralót angol kerttel, mi akkor újdonság vala, s a
két színházat. Ügyes az akadályok legyőzésében s a szükségek­
hez alkalmazkodni tudó, észrevette az előbbi hibákat, de nem volt
bátorsága függetleníteni m agát azoktól, s franczia ízlést tanúsított
az ö nagyság nélküli szabatosságában, s formáiban, mellyek nélkü­
lözik a domborúságot. Ugyanott ugyanolly ízlésben Polack is
dolgozott. Az erőteljesebb és kevésbbé ismeretes Simon Cantoni
(— 1818), Luganoból, sok templomot és palotát emelt a milánói
területen, s Genuában az 1777-ben beégett nagy-tanács-termet
építette újra, a hol is a fa-mennyezet helyett egy merész boltoza­
tot alkalmazott kapcsok nélkül. E termet az ő honfia ÍGiocondo
Álbertolli (— 1840) díszítette, ki uj életre keltette a XV. század­
beli művészet kecseit, gipsz-müvekkel ékítve a palotákat és tem ­
plomokat Florenczben, Nápolyban, Lom bardiában; a milánói uj
akadémiába igen tiszta ízlést vitt be az építészeti díszítményeket
illetőleg, s mutatványokat tett közzé, mellyeket Giacomo Mercoli
metszett.
Giacomo Traballesi (— 1812), florenczi festő, a régieket ta­
nulmányozva természetes választékosságot sajátított el, melly a
vonalak összhangzatos és sima beosztásából s a nemes kifejezésből
származik inkább, mintsem a keresett helyzetekből, vagy a mel
lékletek és színek csillogó összehalmozásából. Flórenczben Gui-
dót és a Caracci-kat uj életre látszott szólítani; aztán Milanóba
hivatván meg tanárnak, munkákat hagyott ott hátra, mellyek igen
dicséretesek egészben véve, hamindjárt hibásak is a részletekben.
Milánóból került ki a szeretetreméltó Andrea Appiani (1754—
1817), ki a Szent-Celsus templom frescóiban határozottan szaki-
 — 7 2 0 —

tott a kortársak tévedéseivel, erővel párosítva a könnyedséget,

élénkséggel az összhangot, szabatossággal a merészséget. Már
mint öreg ember a herczegi palotában és a nyaralóban Napoleen
apotheosisát ábrázolta nagyszerű ötletekkel, s az akkoriban diva­
tossá vált hitregészeti irály b ü bájával; s az ö finomsága azt
okozta, hogy nem találtak tetszésre az utána kővetkezők, kik ere-
detiebbek valának és kevésbbé akadémikusok.
A szobrászatban azalatt Róma csak gyakorlatlan kísérleteket
mutathatott fel, s ha megszűnt is a Bernini-bálványozás, fo
uralkodtak még a szeszélyek, a keresettség, a gépiessel való pom-
pázás. Illyenek Agostino Penna VI. Piusa a vaticani sekrest
ben ; ugyanattól az Angyalok a San Carlo al Corso templomban,
s az annyira magasztalt Judit Lebrun Andrástól. A carrarai Giu-
seppe Franchi Sirenjei a Fontana terén Milanóban jobb Ízléssel
alkotvák.
Canova.
Antonio Canova (1747—1822), egy possagnói kőfaragó fia,
Rómába vitetvén, az 8 pártfogója, Gerolamo Zulian követ által,
megingott bizalmában önmaga iránt, látva, mennyire különbözik
az ottan uralkodó izlés az övétől, s tapasztalva a bántó engedé­
kenységet, melylyel a kitűnők megtisztelni szokják a kezdőket.
Mindazáltal Daedalus- és Icarusában annyira tudta párosítani a
természetest a régi művészettel, hogy tapsokat aratott, s Hamilton
és Volpato reá bízatták a síremlék készítését, mellyet Carlo Gi-
orgi emeltetett Ganganelli pápának. A nagyszerű munka közben
képességeinek öntudatára kelve, érezte, mikép ő nincs rászorulva,
hogy idegen nyomdokokat taposson; pompásan képmásolta a pápa
alakját, kinek karingén a díszítményekben és redökben olly me-
chanicai ügyességet fejtett ki, melly semmit sem enged az e tekin
tetben leghiresebbikének ; a szokottól nagyon különbözöleg jelké­
pezte a Mértékletességet s a Szelídséget; s huszonöt éves korá­
ban bevégezte az em léket, melly talán legjobb müve *). Aztán

1) „Különös tünemény, gróf úr, legkegyesebb pártfogóm ; azért írok

nek. Milly bevezetés!
„A Szent-Apostolok itteni templomában, a szekrestye ajtajánál, áttelenben
a két oldal—hajó egyikével, a velenczei Antonio Canova szobrász egy síremléket
emelt Ganganelli pápának. Sima talapzat, két lépcsó’re osztva. Az elsőn egy
szép nő ül, neve Szelídség, szelíd miként a bárányka, melly mellette visszavonulva
fekszik. A második lépcsőn van a hamvveder, mellyre az ellenkező oldalról egy
másik szép ifjú nő támaszkodik, a Mértékletesség. Aztán egy talplapon ódonszerü
 — 721 —

Rezzonico pápa sírem lékén dolgozva C anova m eg m u ta tta , h o g y

nem k erü lte ki figyelm ét, m ikép a nag y szerű S z e n t-P é te r te m p ­
lomban a szabatos könnyen nyom orúságos uzinezetet ö lth e t m a g á ­
ra: de míg a barocco m űvészek ennek összehalm ozott tö m e g e k k e l
és különcz helyzetekkel v e tté k elejét, C anova nagy m é rv e k b e n s
még is szabályosan dolgozott. Nem a k a rju k b irálg atn i a k e v é ssé
méltóságos R eligiót s az utánzott G enius tö rzsö k ét, és d icsérni az
oroszlánokat: de a fenséges egyszerűségben im ádkozó p á p á n a k
tapsol az ész és érzelem , 3 szívesen pihen m eg r a jta a szem , k i­
fárasztva a szó rak o ztató képzelgös ala k o k á ltal, m ellyek a k e re sz ­
ténység legnagyobb tem plom át ék telenitik.
E különböző alk alm ak n ak köszönhette C a n o v a teh e tség é n e k
nagyszerű k ife jlé sé t; de szünet nélkül ta n u lt és m in d e n t m a g a
v é g z e tt: m iért is nem készíthette ugyan egyx-e m ásra a m ü v ek e t,
de a m iket készített, azokat közel vitte a tö k é ly h e z . S való b an
ö sokak között elszórt érdem eket e g y e site tt m ag á b a n ; é rtelm es a
m űalkotásban, hibátlan a rajzb an , erőteljes a véső k e zeléséb en , tü-

szék em elkedik, mellyben egész kényelem m el, igen p áp ailag ö ltözk öd ve ül a

pápa, s parancsoló, védő és békéltető m ozdulattal nyújtja előre v íz sz in te se n jo b b
karját.
„lm , ez a sírem lék. Az egi'sz fehér márványból v a n , k iv é v e az alsó ta ­
lapzatot, s a talplapot a székkel, m ellyek csígam árványból k észítv ék . K ed v es
összhang ömlik el rajta, a világosságot felüli-öl é s m érsékelten k a p ja , m iért is
csupa kellem az egész. A com positiót amaz e g y sz e r ű s é g j e lle g z i, m elly ú gy
látszik maga a könnyűség, holott maga ;i nehézség. M illy nyugalom ! m illy v á ­
lasztékosság! m illy beosztás! A szobrászat és ;iz é p íté sz e t úgy eg észb en m int
részletekben véve a régi modort tünteti e lő . Canova an tiq u e m ű vész, nem tu ­
dom A thénből-e vagy Corinthusból. F ogadok, h ogy ha G örögországban s Gö­
rögország legszebb korában k ellendett eg y pápát m etszen i , nem m etszették
volna különbözöleg ettől. Azon huszonhat év i idő a la tt, m elly et én e v ilá g ­
városban töltöttem, soha sem láttam Q airinus n é p it o lly átalánosun tap soln i vala-
melly műnek, mint. ennek. A legértelm esebb m ű vészek s a jóravaló em berek
minden újkori szoborm üvek között ezt íté lik legk özeleb b állónak az a n tiq u eh o z.
Maguk az ex-jezsuiták is dicsérik és áldják a m árvány G an gan elli pápát. S
bizonyára egy csodája ez ama pápának, k i sokkal dicsőségeseb b leen d ez em lék
által, mintsem a jezsuiták eltörlése m iatt. E gy tö k é le te s mii ez, s illy en n ek
bizonyítják azt a bírálatok, m ellyek et róla M ichelangelo, B ernini, Borom iní b á ­
muló! adnak, kik hiányokul veszik a legnagyobb szép ség e k et, s a n n yira m en­
nek, mikép azt mondják, hogy a redözetek, az alakok, a k ifejezések mind an tiq u e-
ok. Isten legyen irgalmas nekik ! . . .
Róma, 1787. april 21.
L ek ö telezett hű szolgája és barátja
F ra n cesco M ilizia.
xvii, 46
 — 722 —

relmesen ügyes a végrészek és a hajak bevégzésében, jól meg

tudja adni alakjainak a kifejezést, s annyira utánozza a husossá-
got, hogy azt fogták rá, mikép fénymázolja szobrait. Az irigység
ócsárlásaira uj csodákkal felelt, s a szobrászat fejedelméül iidvö-
zöltetett, és felkölttttte a tevékenységet. Valódi költemény az élet-
nagyságu kilencz alakbó 1 álló sír-emlék, mellyet ő Bécsben ausz­
triai Krisztinának emelt. E ltérve a szokástól, melly Magdolnát
inkább kéjes mint vezeklő bűnös nő alakjában ábrázolja, mérsé-
keltséggel a kidomboritásban s a test öaszeejt ésével minden vilá­
giasságtól megóvta a töredelmet. Hidegségről vádoltatván, Hercu-
est és Lycast, Theseust a Centaurussal, Ámort és Psychét ábrá­
zolta, melly csoportozatok telvék melegséggel. A féldombormüve-
ket is kitünően mintázza, s nem téveszti össze azok alapelveit a
festészetéivel.
A szobrász bármelly más művésznél kevesebb szabadsággal
bír a tárgy megválasztásában ; s Canova kénytelen volt NapoIeont
bizelgőleg félisten, nápolyi Ferdinandot Minerva, a herczegnőket
múzsák és istenségek gyanánt állítani elő. Alkalmas ürügyül szol­
gál ez azoknak, kik le akarják rántani a kortársak által bizonyára
túlságosan magasztalt művészt : de annak, ki rám utat a különb­
ségre, melly a régi szobrok s a belvederi Venus és Perseus kö­
zött létezik, hátrányával ez utóbbiaknak, mellyeket ö a franczia
hóditó által elrablottak pótlékául készített, nem engedjük azt kö­
vetkeztetnie innen, mintha a mi művészetünk szükségképen alatta
állana a classikainak, hanem hogy nem lehet attól teljes röptöt kö­
vetelni, midőn utánzásra van u tasitva.

HARMINCZNEGYEEDIK FEJEZET.

Z e n e és n é m a j á t é k .

A zene-szinmü eredetét olly darabból vette, mellyben költé­

szet, ének, hangszerelés és díszítés valának társítva. Most elkülö-
nöztetnek: az éEek másod reridűvé válik, aztán egészen mellöztetik
a symphoniákban; a látvány elszakittatik a szótól a tánczok által:
hogy miként állott a költészet, láttuk, hogy mivé lett, látjuk. Ser-
vandoni festő, kiről már tettünk említést, tisztán távképi előadáso­
kat rendezett, s a Tuileriákban csupán Bzini készletekkel ábrázol-
 ta Pandora tö rténetit; még mindig sok van emlékben ama darabok
közül, mellyekkel ö a párizsiakat tizennyolcz éven át gyönyörköd­
tette, különösen pedig Aeneas leszállása a pokolba, bét változattal.
Aztán a tánczniü kelt diadalmas versenyre a dalművel; s mig a
dalmű két-három változatbél állott, a tánczmü hét és nyolcz uj vál­
tozatot követelt, r csendet eszközölt a páholyokban, mellyekben az
ének alatt lármáztak, játszottak, ettek; hogy a tánczosnök milly fo­
gásokkal hajhászták a tapsokat, nem akarom elmondani.
Hogy a jelbeszédi tánczmü vek régóta ismeretesek valának Olase-
országban, bizonyítják az általunk leirt számos ünnepélyek; az első
színpadi szerzeményeket közi-játékok (intermezzo) gyanánt kisérték,
mint például C a l a n d r á - t ; s nekünk e nemben kitűnő szerzőink vol­
tak, névszerint Ballasarini, ki Medici Katalin és III. Henrik udva­
rában ünnepélyek rendezőjeként szerepelt; Durandi Angliában; s
főleg Turin lett híressé a tánczos közi-játékokról. Ezek gyakran
példázatok voltak, s említést érdemel az, molly 1709-ben London­
ban adatott elő, s az egyeduradalmi és köztársasági kormányt
ábrázolta. A király egy nagy buzogánynyal ellátva, miután ma
gán tánczot járt. volna, farba rúgta az első minisztert, s ez az ő
alattasát, ki szintén azt tette egy harmadikkal, és igy tovább az
utólaóig, ki mozdulatlanul és szó nélkül fogadta a rúgást. Ellen­
ben a köztársasági kormány élénk körtáncz által ábrázoltatott,
mellyben a tánczosok felváltva és különbség nélkül vettek részt.
Némileg észszerűbb dolog vette kezdetét XIV. Lajos udvarában,
hol Quinaúlt és Lulli több illemet hoztak a személyiségek és nem­
zetek szereplésébe, s jobban alkalmazták a tárgyhoz a zenét. E
szerint a tánczmü kiegészítő része lett a drámának, s annyira
finomult, hogy a színpadi táncz-mestereknek tizenhatféle táncz-sze-
repeket is kellett tanitaniok.
A németek tökélyesbitették a tánczmüvet, s történeti jelle­
get adtak annak; s 1740 felé Hilwerding azon volt, hogy meg­
tisztítva az illetlenségektől utánzó művészetté tegye azt, a való­
ságnak megfelelőleg miméivé a szokásokat, jelmezeket, mozdula­
tokat; a dresdai udvarban Racine B r i t a n n i c u s a, Crebillon I d o-
m e n e u s a , Voltaire A l z i r a j a tánczolva szerepeltek. Nővérré
Francziaországba vitte az újításokat, s leveleket tett közzé, mely-
lyek fő-fő bölcseség színében akarnák feltüntetni a mimészetet;
s az azokban foglalt elveket sok tánczmüvében alkalmazta Stutt-
gard, Bécs és Párizs színpadain. A táncz-mü Pitraol T e l e m a -
c h u s á v a l csakhamar Olaszországba is behozatott; Gáspáré An-
46*
 — 724 —

giolini, a bécsi színház igazgatója, nagy mester volt, s a komikai

mimjátékot is életbe léptette ').
Amaz idők emlékirataiból érdekes adomákat lehetne a szín­
pad állapotára vonatkozólag kiszedegetni, azokon kívül, miket már
előadtunk (6(33 lap). A zenei színdarabokban nagy fényűzést
fejtettek ki, s a herczegí menyekzö alkalmára Parm ában száz-
harminczkilencz uj öltöny készült, nem számítva a néma szereplő­
k et; az énekesek napy fizetést huztak, s ha egy énekesnő Cento-
ventinek a zecchinók számától neveztetett el, mellyeket egy far­
sangi idény alatt b evett, csakhamar háromszorosra is emelkedtek
a dijak, főleg a heréiteké, kik akkoriban megszaporodtak. Egyéb­
iránt tele voltak követelésekkel és m akacssággal; a v i r t u o z á k
pálczával vagy a legyezővel verték az ütemet, nevetgéltek a pá­
holy-látogatókra, burnótot szittak, bántalmazó szavakkal illették a
súgót, kikapcsolták ruháikat, hogy kényelmesebben énekelhesse­
nek, s végül majdnem félmeztelenül léptek ki. Guadagni, Aetius
szerepét adván, a darab végén Theseussá változott át, mert kedve
jött küzdeni a Minotaurussal: egy színésznő Metastasio darabjában
soha sem akarta énekelni a l a r g a m é r c é d é szavakat, hanem
a mpi á - va l cserélte azt fel2).
S a fő fontosság már a zenekarnak tulajdonittatott; a hang­
jegyek a szavakat megelőzőleg s azok nélkül íra tta k ; elhanya­
goltattak a zenei-szavalatok, s vásottá lett a bohózati-dalmü, jólle­
het csak imént született. S a templomban még botrányosabb volt
a zene mint a színházban, nagy hang-zűrzavar, s e^y alkalommal
négy ezer A m e n t számítottak meg; s minthogy a fúvó hang­
szerek némelly szertartások alkalmával el voltak tiltva, kint fa­
vattak ; s az isteni tiszteleten jelenlévők tapsoltak, orrukat tiszto­
gatták és köhécseltek 3).
Hogy a zene jelen korunk társadalmaiban a régiek előtt
ismeretlen uralmat vívott ki mágának a többi művészetek fölött,
azon nem lehet csodálkozni. A tömeg akkoriban kenyérrel és
látványokkal elégittetett k i ; mostanában a foglalkozást nélkülöző
és szórakozást szükséglő jómódú és müveit egyének egész serege
sietne a közügyekbe ártani magát, ha a kormányoknak nem volna

1) A zenéről és színpadról soknn írtak, s különösen a két spanyol jezsuita

Vineenzo Requeno és Antonio Eximeno, továbbá Arteaga, Rivoluzioni dél te-
atro musicale. ,
2) 1jA8(1 Chiari müveit, főleg a Teatro moderno d i Calicut czimüt.
3) CalOgera, op. tora. 1. p, 407 —410 ; Chiari, Lettere scelte, II. 147.
 — 726 —

rá gondjuk, hogy gyönyörködtessék és elbóditsák őket. Ugyana­

zért, kezdve amaz időktől, midőn dalnokok vidámiták a szabad
lakomákat, mindig szerepelni látjuk a zenét a társadalomban, és
pedig annál inkább minél finomabbá válik emez. Minden király
zene bandát tartott szolgálatában; a dalmű Olaszországból a többi
országokba is behatolt; s e században sok király nem csak ze­
nész, hanem szerző is volt. A francziaországi regens P a n t e a
czimü dalmüvet irt; György király Handelt a legjobb énekesek
felkutatásával bizta meg, s 1719-ben Londonban az olasz dalmü-
szinházat létesitette. I. Leopold Bécsben honosította meg az operát;
VI. Károly irt egy ollyat, uiellyet az udvar főbbjei énekeltek, a
mikor is ő maga a zenekarban játszott, két leánya pedig a szín­
padon t á n c z o l t ; II. Fridrik, daczára szűkmarkúságának, saját­
jából egy színházat tartott fen, s az előadásokra hívogató jegyeket
küldözött. A jó vígjátékok és tragédiák gyér volta növelte a
dalmű becsét, daczára a művészet fogyatkozásai és kicsapongásai­
nak; s Farinelii és Razumoffski hangjuk érdeme folytán a kirá­
lyok tanácsaiba ju to tta k . A nyilvános éneklés Francziaországban
sem tartatott az illemmel ellenkezőnek; Párizson kivülegyéb
városokban is voltak zene-akademiák és tartatta k hangversenyek;
s nem tekintetett teljesen neveltnek, ki énekelni és zenészni nem
tudott.
Kimenvén szokásból az előbb kedves lant és theorb, a mély
hegedű s a zongora jöttek divatba 2), de a bőgő (violon) s a kisé.
rét illemelleneseknek tartattak, annyira mikép a Regens nem t a ­
lált arra vállalkozót, midőn Corelli sonatáit akarta játszatni. Ott
még mindig Lam bert és Lulli rendszerei uralkodtak ( 1687), melly
utóbbi mint eredeti szerző tiszteltetett, mert nem voltak ismerete-
• sek Carissimi, Cavalli és mások, kiket ő utánzóit: élénk menetű
p r e s t o és kinyomatos hanglejtés által jellegzett dallamai közül
alig hangzott fel valamellyik, az egész hallgatóság kisérni k e z d te ;
könnyed, kifejezésteljes, jól összhangzó zene volt az, melly fá­
radság nélkül vitetett ki s nem viselte meg az énekeseket, s
meliy ihlettséget igényelt inkább mint tanulm ányt, úgy hogy
Destouches, gyalog katona, a kormányzóság alatt egy operát szer­

i) Coxe.
-) A zongora, melly Schroeter német találmányának tartatik, 1750 ben a
padnai Bartolomeo Cristofori által találtatott fel, ki a z t kalapácsos czimbalom-.
nak nevezte, s mellyet aztán Lotti tökélyesbitett, G. R. Carll> vol. XIV. -
Lásd XV. könyv- 412, és köv. lap.
 — 726 —

zett, bár nem ismerte az ellenpontozáat. De FraneziaorBzágon ki-

vül mindenütt az olasz zene kerekedett felül, s a kedvező sors
sok kitűnő énekest adott Olaszországnak, főleg Bolognában és
Nápolyban. A perugiai Baldaasare F erri, „ki egy lélekzet-vételre
két egész hangnyolczadon keresztül em elkedett fel és szállott alá
folytonos és igen szabatos trillával, jóllehet kiséret nélkülu rend­
kívüli tapsokat aratott. Florenczben három ezren mentek eléjet
hogy őt fogadják, mindenfelé arczk épei voltak láthatók, s tisztele­
tére érmek verettek és sonettek hangzottak. A nápolyi Carlo
Bro8ehi, más néven Farinelli, Porpora tanítványa, erőteljes és
hajlékony hanggal megáldva, Madridban évenként negyvenezer
frankot kapott, s minden este ónekével m ulattatta V. Fülöpöt.
Igen dicsérteknek találjuk továbbá a florenczi Vittoria Tesit, s
Faustina Bordonit Velenczéből; és nagy hírben állott énekeért
úgy mint különczségeinél fogva a római Gabrielli Caterina.
A drámában, a helyett hogy kifejezőbbé igyekeztek volna
tenni a zenét, csak nehézségek és ozifrázatokban, utó és rezgő
hangokban, futamok, rövidítések s más külőuczségekben keresték
a művészetet, s zene-hanggal akarták utánozni a szó által jelzett
tárgyak anyagi zaját. Következéskép az énekesek maguknak
igényelték az első helyet, s azt akarták, hogy költő és karnagy
az ő követeléseiknek hódoljanak. A jobb szerzők azonban észre
vették, mikép a dallam az, mi a szívhez szól; s az átalakulás a
szent zene terén vette kezdetét, a lodii Luigi Viadana által
( —1644), ki behozván a folytonos mély hangot (basso continuo),
jobban fentartotta a harmóniát és az arányt a hangok között,
minélfogva a haugidom (rythmus) érezhetőbb lejtemet nyert, s a
zene szavalás külön nemmé lett. Az egyházi énekek és zene te­
rén dicséretet vívtak ki maguknak az emelkedett és művészi irá- •
lyu Antonio Bononcini, Modenából, s a toscanai Bernardo Pasquini,
ki Maria Krisztina és más fejedelmek előtt kiváló kegyben állott.
A velenczei Benedetto Marcello, tisztviselő, mielőtt életének hu­
szadik évét elérte volna, már egy zene-oktatási folyamot irt; hang­
jegyekre tette át az Ascanio Giustiniani által lefordított ötven első
zsoltárt; irt drám ákat és satyrákat. Francesco Durante, Fratta-
maggioreból, a szenvelmesnek volt barátja, s csak a szent zenében
tökéletesítette magát.
A templomból a színházba ment át a javítás. Jacopo Caris­
simi, velenczei, több kecsesei és egyszerűséggel hangidomitotta a
senei szavalásokat, Rossi óa Corelli határozottabb eszmékkel
 — 727 —

bírtak a harmóniáról, s a kifejezésnek előnyt adtak a különcz

ötletek fölött. Corelli már meghonosította a rythmicus symphoniá-
k a t ; s tökélyes bülvón a hangászati iskolák, jobban lehetett szer­
vezni a zenekart, miben igen jeles volt a szász Hasse, ki sok
éven át igazgatta a dresdait.
i A dal (aria) megválva a zene-szavalási alaktól, a velenczei
Francesco Cavalli J a s o n -á b a n tűnik fel, melly 1649-ben adatott
elő; de inkább a menuetto egy nemének volna az mondható.
Mesteri ügyességgel kezdette azt kezelni Cesti D o r i s czimti da­
rabjában (1663). 'Alessandro Scarlatti, ( —1725) Nápolyból, a sza­
vakéhoz hasonló kifejezéssel biró dallamokat is alkalmazott; kőte­
lezővé tette a zene-szavalást, mellyet aztán Vinci tökélyesbitett.
Lassan lassan mindinkább haladtak a javulás utján Leó, Sarro,
Porpora, Fea, Abas, végre a jesii Giambattista Pergolesi (1710 —
37), ki tanulmányozta a természetet, s a vallásos fenségtől a tré ­
fás lantos versekig, a S t a b a t M a t e r t ó i a bohózati dalműig
mindennek értette módját; utánozhatlan a nagyszerűvel párosított
egyszerűségben, legfőbb fokra emelte a harm óniát; s a hibákat
kijavította volna, ha huszonhat éves korában el nem ragadja őt a
halál. Életében csak füttyöket kapott; alig halt meg, a zene
Raíaelja gyanánt m agasztaltatok, s a művészet semmi tökéletesebbet
ne,m mutathatott fel az ö S é r v a p a d r o n á-jánál s a magán­
beszédnél Metastasio D id o já - b a n , mellyet Vinci tett át hangje­
gyekre. Nicola Jomelli, Averaából (1714—74), a M i s e r e r e - v e l
és Metastasio sok drámájával halhatlanitotta magát, mellyekben
t ökélesbitette a színpadi zenét, b Európa gyönyörűsége lett.
Tartini.
Giuseppe Tartini, Pirano d’ Istriaból (1692—1770), ki ötven
éven keresztül igazgatta a paduai Szent zenekarát, fölfedezte a
harmadik hangot, melly két húrnak unisonólag érintéséből ered,
irt a művészetébe vágó dolgokról, s kitűnő játékos volt a hege­
dűn, mellyre vastagabb húrokat alkalmazott s meghosszabbította
a vonót. A bölcsészeti harmóniában Giovanni Corellit követte, de
felülmúlta öt a motívumok szerencsés m egválasztásában; s D ’
Alembert azt mondotta, hogy az ő sonatái inkább érzelem és nyelv,
mintsem hang és harmonia. Ha szerzeni akart, előbb mindig
P etrarca valamelly sonetjét olvasta; ép úgy m iként Mengs fest­
ményeihez Corelli dalaiból, Fratellanza a művészetekből m entettek
ihlettséget.
 _ 72A — .

Paisiello.
Giovanni Paisiello (1741 — 1816), Tarantoból, Durante tanít­
ványa, kiterjesztette a fúvó hangszerek használatát s a symphoniá
kát, de úgy, hogy el ne nyomják az ének-zenét (vocal) ; behozta a Finá­
lét a komoly dalművekbe, a karokat a dalokba, s a gondolat­
egységével ezerféle változatosságot párosított. T e d e u m-a és
N i n a p a z z a-ja ellentétes nemű minták. A nápolyi Domenico
Cimarösa (1754— 1801), szívesen fogadtatott és ajándékokkal hal
moztatott el az európai udvarok által; százhúsznál több operát
tett át hangjegyekre, 'mellyek szerencsés szini hatályosság, a hang-
osztalékokbani egység s a kiséret gazdagsága miatt dicsértettek;
s T i t k o s h á z a s s á g a még most is adatik. Földije Anton-
maria Sacchini (— 1786), ki Durante tanítványa volt, és hosszasan
időzött Angliában, kellemes és könnyed modora, lágysága és dal­
lamossága által aratott tetszést; sO e d i p u s C o l o n e-baü
czímti darabjával a francziák ítélete szerint a művészet legfelsőbb
fokát érte el. A nápolyi Cafariello ( — 1787), Leó tanítványa, jól
tudta alkalmazni a motívumokat a költő éraelméhez. Emlitést
érdemelnek még Pachierotti a zenészet bölcsésze, Bertoni, Saló-
ból, és Sarti, Faenzaból, ki mestere volt Cherubininak.
R an ieau .
Mások aközben az elméleteket tökélyesbitették. Jean Phi­
lippe Rameaii (1683 — 1764), Dijonból, 1724-ben tette közzé első
gyűjteményét zongorára írott sonatákból, kilencz helyett öt kul­
csot használva; aztán két évvel később a három d o kulcsot is
kiküszöbölte, úgy hogy csak a f amaradt meg a balkézre s a
s o 1 az éles hangokra, melly rendszer mai napig is követtetik.
É r t e k e z é s é b e n a h a r m ó n i á r ó l (1722) ellentétbe
helyezte magát a franczia ízléssel, de senki sem figyelt rá, miglen
tizenkét évvel később, gyakorlatilag alkalmazta szabályait. Termé­
kenységéről tizenhét dalmű tanúskodott, mellyeket kevés év alatt
szerzett; s bár Lulli pártolói által keménységről és túlterheltség­
ről vádoítatott, felülkerekedett. Ekkor az ő alap-mélybang-rend-
szere (Sistema dél basso fondamentale) nagy elterjedést v e tt; s
fél századon át nem írtak többé máskép mint formulák szerint,
mellyek kényelmesek valának ugyan, de az alkalmazásban ellen­
kezőknek mutatkoztak a tapasztalás által szolgáltatott tényekkel.
0 és Tartini a harmonia bölcsészeti megfejtését elmés halltani kí­
sérletek segélyével akarták adni, mellyek mig egyrészt 'eszközöl-
hetlenek voltak a szerzők zömének, más részt puszta számításra
 — 729 —

vitték vissza egy olly művészet bölcsészeiét, mellyben a főhatás

az érzelemnek köszönhető, s mellyben a halltan fejtegetései soha­
sem indokolják a hanglejtemet (rytbmust).
Mindazáltal e fürkészetek kitűnő értelmiségek figyelmét von­
ták a zenére, miilyenek Rousseau, D’Alembert, Diderot; de mig
az első ki akarta zárni az előnyöket s a kifejezési eszközöket,
méllyé két a harmonia ad a zenének, D'Alembert azt mondá :
„Mint mérnök kötelességemben állónak tartom tiltakozni a visszaélés
ellen, mellyet a zenében űznek a m értannal.11 A bolognai Giambattista
Martini (1706—84), franciskánus barát, az egyházi zenészet terén
kitűnő Giacomo Antonio Perti tan itványa, szintén irt a zene és
mennyiségtan között létező viszonyokról, s a legterjedelmesebb
gyűjteményt állította össze a zeneművészetre vonatko zó értekezé­
sekből; az elmélettel kitűnő gyakorlatot párosított; bár inkább
tanult művésznek mutatta magát mint lángésznek; s az akkori
uralkodók valamennyien elismerésben részesiték ö t, inillyet nem
kaptak a gondolkozók. A Z e n e - t ö r t é n e t három kötetében
(1757) nem megy túl vissza a görögökön: az egyházi zenében a
nagy szabású és fenséges modor megőrzését sürgette, távol óhajtván
attól tartani a piaczi zajt s a színpadi puhaságot.
Rameau rendszerétől a francziákat elvonta a könnyed és ke­
cses egyszerűség, melly Jean-Jacques Rousseau közi-játékában
nyilvánult, ki Grimmel együtt azt vitatta, mikép az olaszon kivül
nincs más jó zene, sem felebb való mester Pergolesinél. Az olasz
Duni, aztán a franczia Philidor és Monsigny, komikai dalmüszerzők,
sokat tettek arra, hogy feledésbe menjen a nehézkes franczia zene;
melly forradalmat aztán Andrea Gretry (1741 —1813), végezte be.
E lüttichi származású művész, ki már négy éves korában is bírt a
zenei rythmus érzékével , Pergolesi egy dalművének előadásán
szenvedélyesen beleszeretvén az olasz modorba, m egvált a ha­
zai iskolák nyomorú módszereitől: s egy furcsa társasággal, melly-
nek vidám kalandjait emlékirataiban rajzolja, Olaszországba érke­
zett: „ez ország szépségei (mondja ö) az első zene leczke voltak,
mellyet Italiában nyertem ; a milánói szép nők éneke örök viszban-
got hagyott hátra lelkemben. “ Szintolly sőt még nagyobb hatást
gyakoroltak rá Rómában a m i n e n t i-k (grisettek), a paloták és
templomok. Itt ő a vallásos zenével kezdett foglalkozni; melly X III.
Kelemen gondoskodása folytán kivetkőzött a világiasságból; aztán
a szinpadira adván magát, érezte, hogy helyére talált. Legyőzvén
amaz első nehézségeket, mellyek Párizsban várakoznak arra, ki di*
 — 730 -

csőséget megy oda keresni, égig m agasztaltatok; s negyvennégy

dalműben franczia zenét teremtett, melly szeretetreméltó, vidám,
mesterkéletlen, miként a társadalom. Eléje tette az érzelmet a zaj­
nak, a kecset az erőnek, az ihlettséget a tudománynak, s azt
mondá: „Hibákat akarok elkövetni; a harmonia nem fog az által
veszteni.“ J). Átélvén a forradalmat, 1801-ben egy középszerű köny­
vet irt, mellyben védelmezni igyekezett a bölcsészi eszméket a val­
lásos visszahatás ellen, melly akkoriban vette kezdetét.2).
Ginek.
Mig a komikai dalműben átalakításon ment keresztül a zene,
a komoly opera terét egész GHuck Kristófig a franczia iskola pár
tolói tartották elfoglalva. Nevezett művész (1714— 8T) a néme­
tek összhangzatos mély tudományosságával az olaszok dallamos
ihlettséget s a franczia észclviaéget párosítva, zenélyes összetéte­
lekre, dallamosságra, kellő kifejezésre tett szert, s O r p h e u s -
ával, melly 1774-ben Bécsben adatott elő, megteremtette a drámai
zene-igazságot. A r m i d a , A l c e s t e s , a két I p h i g e n i a meg­
mutatták, mire képes a zenei láng«sz. 0 egészen a drámai szi­
gorú kifejezésre támaszkodik, kimért jhangokban erőteljes össz-
liangzatokkal alkotva, mellyek szólamról szólamra sikamlanak, s
idegenkedve a természetes cadenza puha szüneteitől; miért is
nála nem találjuk fel a nagy és symetrikus fordulatokat, nem az
ének-hullámokat, nem a mi mestereink váratlan átmeneteit.
Picéin».
Mária Antonia támogatta öt kegyével, de számos ellenesei a
barii Nicola Piccinit (1728— 1800), D urante tanítványát, hivták
meg Párizsba, ki Metastasio Z e n ob i a-jával egyszerre kortársai
fölé emelkedett. 0 sok újítást eszközölt; "behozta a felhangokat
a szenvelmesbe, a fúvó hangszereket a zenekarba; nagyobb mű­
vészetet vitt a versenyző-darabokba; a bohózatban a hangjegy-

') Mi fá jla lju k , hogy a zen eszerző k szolgálójává teszik a költészetet a

z e n é n e k ; G retry, jó lle h e t nagy figyelem m el volt a k ifejezésre, a z t k é rd i: a köl­
tem ény m ié rt ne k é sz ítte th e tn é k a zene u tá n ? a zeneszerző, ki m indig szolga,
m iért ne lá th a tn á m ár egyszer m agát szabadnak alk o tá sáb a n ? m ié rt ne kap­
h a tn á később a sz a v ak a t, m ellyek kifejezzék az ő z e n g z e te it ? Ki fogja eldön­
teni, a k é t m űvészet közül, m ellyik fogékouyabb az illy szolgaságra, a zene-e
vagy a k ö lté sz e t? (Saggi sulla musica). T u d v a van, m ikép H aydn szabadon
szerzette K risztu s hét szavát, s jó v al később a lk a lm a z ta tta k ahhoz a szavak.
2) De la verité: ce que nous fümes, ce que nous sommes, ce que
devrions étre,
 — 731 —

cs szó-zenét a kecses kifejezéssel a a harmóniával helyettesítette.

Körülbelül száz dalmüvet hozott már színre, midőn Franczia-
országba érkezett, hol rögtön a Piceinisták pártja keletkezett, melly
az ö szépségeit fegyverül használta, hogy a tiszta d a l l a m nevé­
ben hadat üzenjen a d r á m a i z e n e - i g a z s á g n a k . S azt mon­
dák, tisztán a dallamban áll a zene, melly tönkre tétetnék, ha a
költők képtelenségeit kellene követnie ; míg a Gluckisták véle­
ménye szerint a kifejezés igazsága elválaszthatlan a valódi drámai
széptől, mellyben a költészetnek és zenének kezet kell fogniok.
Tudományokban járatlan zenészek, zenéhez mit sem értő tudósok,
s a henye tömeg és a marakodó bölcsészek harczra keltek, melly
nem kevesebb hévvel folyt mint az amerikai szabadságért; s a
bohó gyerm ekeskedések közepeit némi igazság is merült fel: azon­
ban nem vették észre, mikép minden egyes szótagnak szigorú
kifejezése a zenében logikailag csak a zenei-szavalásra vezethet;
mig a dallam nem egyéb mint a fülek csiklandozása ok nélkül;
mindazáltal a két véglet között van egy egyesülési pont, midőn
a dallam, a nélkül hogy minden egyes szótagot szolgailag akarna
követni, ellesi a színész érzelmét, s mennyire a művészet utján
lehetséges, utánozza annak kifejezését.
Mozart.
Németországban Hándel magasztossá tette az oratoriumot,
s Londonban lelkesedést keltett a színházakban. Mozart Wolfgang
(1756—9 i), Salzburgból, a legfényesebb és legkiterjedtebb pályát
futotta meg minden nemben; s a milly jelesek D o n J ü a n j a és
V a r á z s f uvol á - j a , szintollyanok miséi, R e q u i e m e , és zongora­
darabjai. Komoly, mélyreható, merengő, mig Cimarosa élénk és
hajlékony; emez külső, amaz inkább benső; a német irálya nagy­
szabású és határozott, a mienké tüzes és könnyedén odavetett;
amaz a lelket indítja meg, emez az érzékeket kecsegteti. Gretry
Napoleon által kérdeztetve, azt mondotta : — „Cimarosa a szobrot
a színpadra helyezi s a talapzatot a zenekarba; Mozart ellen­
kezőleg.1'
Haydn.
Haydn Ferencz (1732—1809) Rohramból Bécs mellett, a
zene Michelangelója, forradalmat eszközölt a haugszeri részben,
melly akkorig mint aféle kíséret az énekhez másodrendű sze­
repre volt kárhoztatva. Fölhasználva hon fiainak nagy ügyességét
a hangszerek kezelésében, megteremtette a symphoniát, nem csak
mert tökéletesítette a különböző zenekari összeállításokat, hanem
 — 732 —

és még inkább az által, hogy eltalálta valódi alakját a szólamok,

tagok (periodus) és méreteknek, mellyekre szükség van, midőn a
zene elszigetelten áll a költészettől, s azért a szót valamelly zenei
combinatióval kell pótolni, melly képes legyen fölkelteni a hallgató­
ban a zeneszerző által czélzott érzelmet. Illyvégre jól szolgál az
alaptárgy (motiv) egysége, azaz valamelly dallamszerü vagy csak
hangarányos (rythmicus) formula választása, melly formula sok,
egyik a másikból szülemlő, mindenféle természetű fejlemények
csiráit rejtvén magában, lehetővé teszi a zeneszerzőnek kifejteni
tárgyán a harmonia, a modulatio s a zenekar hangzatosságának
minden gazdagságát. Tekintve a helyzetek változásait, az illynemü
egység nem lehetséges egyhangúság (monotonia) nélkül a drá­
mában ; de a szöveget nélkülöző zene kénytelen gyakran ismételni
a dallamos form ulákat, hogy a hallgató számot adhasson önmagá­
nak az azok által okozott benyomásokról s a szerző érzelméről.
Haydn illy módon megszokván „tárgy és a nélkül festeni, hogy
a részleges nyelvezet által vezettetnék a különböző jellemekhez"
miként Gretry mondja, nem igen aratott sikert a drámában, hol
saját eszméit a költő eszméinek kellett alávetnie. Azt mondotta,
Angliának köszöni a hírnevet, mellyre csak későn emelkedett
hazájában. Szokott dolog.
Merészségei, a különös összhangzatok (accord), a művészi
átm enetek utánzókra találtak, kik napjainkban az éneket elnyom­
ják a kísérettel, hajhászva a nehézségeket s a művészeti csillogá­
sokat.
Beethoven.
A bonni Beethoven (— 1827) magasztosságra nézve talán
felülmúlja Haydnt és Mozartot; de ő és Cromer nélkülözik az
egységet és természetességet, s önkényt állítanak a tudományos
szabályok helyébe. E szerint azután, hogy Gluck és Gretry a
szóra forditották fő figyelműket, keresve annak hanglejtemes
(rythmicus) kifejezését, a természetes szavalást, s az ének alapjául
véve azt, végre odament ki a dolog, hogy a zene teljesen függet­
lenítette magát a szótól, sőt a szent zene terét is elfoglalta, mely-
lyen szülem lett; a bajor Mayer ( —1845) a kiséret szolgálatára
kényszeritette az é n e k et; a zenei-szavalás száműzetett, ép úgy
miként az egyenes vonal a barocco rajzokból. Melly Mayer mind-
azáltal Dávid, Donzelli, Bordogni, Donizetti mestere volt.
 733 —

HARMINCZÖTÖDIK FEJEZET.

Tudományok.

Newton óta a mennyiségtan s a reá támaszkodó tudományok

igen nagy növekedést v e tte k ; de a vita, melly Leibnitz és ő kö­
zötte a fölfedezések elsőbbsége iránt támadott, elkülönítette a
szárazföldi mennyiség tudósakat az angoloktól, megszakítva az
ismeretek, tapasztalatok, vélemények kicserélését. A nagy tiszte­
letnél fogva, melylyel Newton iránt viseltettek az angolok, lehetet­
lennek hitték adhatni valamit ö hozzá, miért is elhanyagolták a
Leibnitz-pártiak fúrkészeteit, s a fluxiók*) tana csekély előhaladást
tett, és nem alkalmaztatott annyira, hogy növelte volna az ember
uralmát a mennyiség-combinatiók fölött. Cotes H a r m o n i a
m e n s u r a r u m-a s a M i s c e l l a n e-á k De Moivretól szép
kivételeket képeznek. Brook Taylor M e t h o d u s i n c r e ­
m e n t o r u m-a dicsérettel idéztetik; s tőle nyerte' nevét egy
képlet, melly minden függvény-fejleményt magában foglal. Ma-
claurin elmésen fejtette ki az elemzés tanát, de a róla nevezett
tantétel Stirlingnek tulajdonittatík. A szárazföldi nagy elemzők
müvei végre legyőzték a szigetiek nemzeti előítéleteit, s kitűnő
művelőket serkentettek ott tevékenységre. A metaphysikus B er­
keley a fluxiók rendszerével, s a határok elvével a tökéletlen
nyelvezetből levezetett ellenmondásokat állított szem be; míg végre
D’Alembert a legegyszerűbb értelemben kimutatta a határok amaz
elméletének alkalmazhatóságát, s általános elveket állított fel a
szilárd és folyókon testek mozgására vonatkozólag.
Giulio Fagnani első volt, ki figyelembe vette az át nem
változtatható külöubzékeket a kup-metszvények négyszögitésénél,
mellyek a kerülék, a mentelék, és a hajtalék kiegyenzésére szol­
gálnak , a hol is megmutatja, mikép egy adott hajtalék-ívből,
melly negyed fokú, egy kerülék- és egy mentelék-iv határozható
meg, mellyek összevéve a hajtalékkal egyenlők '). Lorenzo Mas-
cheroninak azon gondolata támadt, hogy az elemi mértan összes

*) F e lső b b m enny iség tan i kifejezés, m elly N ew ton Izsák értelm ében bizo ­
nyos nagyság-viszonyoknak, p. o. egy m egm elegitett te s t k ihűlésénél az idö-
és hévm érték nagysógi v iszonyainak változási, lefolyási g y o rsa sá g á t jelenti. A fo rd .
1> O iom ali dei letterati d ’ Italia, tóm . XXXIV.
 — 734 —

kérdéseit tisztán a körzőre vigye viisza; minek folytán a tételek

egy egészen uj összletével állott elő, hol különösen figyelemre
méltók azok, mellyek a kör felosztására vonatkoznak '). Eulerhez,
irt néhány lapnyi A d n o t a t i ó i b a n több igazságot érintett,
mellyek később eredetieknek és nagy fölfedezések magvát maguk­
ban hordozóknak ismertettek. Fürkészetei a bóltozatok egyensú­
lyára vonatkozólag szintén dicséretet érdemeltek. Guido Grandi
atya mértanilag igazolta a betümen»yiségtan1 s az arányszámot
érdeklő Ugeni-féle tantételeket, s bizonyos, általa kigondolt, viszony­
lagos görbe vonalakkal lehetségessé tette nehéz feladatokat oldani
meg a különbzéki számítás (calculus difforentialis) nélkül, s Newton
és Leibnitz bámulták öt. A nagyherczeg által udvari m atem a­
tikussá neveztetvén, a vizépitészetben tehetségének fényes jeleit
adta.
Giorgio Vega egész tiz tizedesig kiszámított sorszám-táblá­
zatokat tett közzé (1788 és 96): felhasználta Vlacq müveit, s be­
széli, mikép, elfogyván ezek Európában, China császári palotájában
újra nyomattak. Említést érdemelnek Gáspáré Prony táblázatai is
még kiadatlan tizenhét nagy kötetben, a gömb köiületének tizedes
felosztása szerint számítva, mellyek kétszázezer szám sorszámát,
százezer kebelt (sinus), ugyannyi érintőt, majd tizennégy, majd
huszonnégy tizedes számjegygyei, s öt hasáb különbzékkel, foglal­
nak magukban.
Várni lehetett volna, hogy legalább a víletlen kivonhatja
magát a mennyiségtan! szabályok alól, azonban a mennyiségtudó­
sok a fölött is uralkodni akartak. Már Pascal és Ferm at tettek
az iránt kísérletet a játékokra nézve, aztán pedig Huygens lépett
fel, a hasonság nyomán állapítva meg az egybevetéseket. Giacorao
Bernoulli terjedelmesen értekezett e tárgyról a) ; 'L aplace pedig
valóságos számitást csinált a dologból, melly a föltétien bizonyos­
ság körén kívül eső különféle ismeret-tárgyakra alkalmazva ezek
között a jövő események fölismerésére akar vezetni. Condorcet a
valószinüség-számitást az itélethozásoknáli szavazatokra alkalmazta;

1) B u ó a ap a rte , ki m indennem ű dicsőségnek részese óhajtván lenni, be­

íra tta m a g á t az In stitu tu m b a és lá to g a tta azt, O laszo rszág b an m egism erkedett
a Körző-m ét tannal, m ellyröl m ég nem b írta k tudom ással F ra n e z ia o rs z á g b a n ; s
egy alk-ilomm al a zt a tréfá t csinálta, hogy é rd ek es föladatokkal h o z ta zavarba
L a g ra n g é t, m ellyekre nézve am a k önyv éleselm ü és uj m egoldásokat tar­
talm azott.
?) A rs conjeatandi.
 -• 735 —

mások a sorsjátékra; aztán a fogadásokra, melly dolog körül főleg

az Angolok szőrszálhasogatóztak; tovább a közkölcsön,- év és
élet-járadékokra, a választások és biztosításokra, szóval a politikai
és nemzet-gfizdászati feladatok egész halmazára.
Az egyetemességet és összméretet, mellyet Euler elemzése
nélkülözött, Monge és Lagrange adták meg annak. A beaunei
Gáspáré Monge (1746—1818) különös érdemet szerzett magának
az által, hogy megteremtette a leíró mértant (Geometria descrip­
tiva) együttesen fogva fel ama műveletek elméletét és gyakorlatát,
mellyek a térben Írott vonalak, sikok és fölűletek összevetéséből
erednek. Miként a mértani mennyiségeknek a vonalak vetületei
szerint tekintett származásából a leiró mértan, úgy ama mennyi­
ségeknek a vonalak átmetszetei szerint tekintett származásából a
haránt-vonalak mértana sziilemlett, melly Carnotnak köszönhető.
Lacroix rövidietezte és birálat alá vette az egészlési- és
különbzéki hánylatra vonatkozó nagy számú m unkákat; e számítás
metaphysikájával Lhuillier tett kísérletet, annak összes körülmé­
nyeit a határok nézlelésére vivén vissza: végre a turiní Luigi
Lagrange az elemző függvények elméletét adta.
Lagrange.
Lagrange (173(5— 1813) már tizennyolez éves korában Eulernek
az egyenlő-kerületeket (isoperimetri) tárgyazó munkáját bonczolgat-
ván, eleget tett e mennyiségtudós óhajának, ki hasztalán keresett egy
olly számítási módszert, melly minden mértani tekintettől független
lenne; s ugyanazon tudós tantételének, melly az elszigetelt testek
mozgásának egy uj sajátságára vonatkozott, olly átalánosságot
tudott kölcsönözni, melly az erőtan összes feladataira alkalm azható1).
Euler közzétette ifjú vetélytársának találmányát a v á l t o z a t o k
m ó d s z e r e nevet adván annak. E fölfedezéséért egész Európa
által bámultatva, Lagrange folytatja működését a fensöbb mennyi-
eégtani kérdések te ré n : a berlini akadémia elnökségével tiszteltet-
vén meg (1766), ki tudja kerülni a lármás vitákat; nyílt, egyszerű
ember, bölcsész zaj nélkül, miként II. F ridrik öt nevezé, tiszteletre
kényszeríti az irigységet, ha nem változtathatja azt szeretetre.
Miután Berlinben huszonegy évet töltött volna el, Párizsba ment,
hol legnagyobb müvét, áz E l e m z ö e r ö t a n t , tette közzé, melly
Newton P r i n c i p i á i és Euler müvei mellett örökké fog élni.
A forradalmat sértetlenül átélvén, az elemi iskolákat és a mti-

1) A legkisebb h a tá s elve. (P rin cip io della m inim a azione.)

 — 736 —

egyetemet újból szervezte. Visszatérvén a mértanhoz, mellytől egy

perezre kedvét látszott veszteni, az E l m é l e t e t irta, mellyben
mindig az elvek átalánositását tartva szem előtt, az eredeti és
leszármazott függvények metaphysikájához j utott, miközben min­
dent egy elemi algebrai nyomozásra vitt vissza, az elemzéstől a
végtelen kicsiny nagyságok (infinitesimi), a fluxiók, a határok
minden eszméjét eltávolította, s egyszerüaitni akarván a megoldá­
sok készülékét kiküszöbölte a bonyolult szerkezeteket, mellyek
ártalmára voltak a csínnak és az egyform aságnak. S épen tekintet­
tel az alak-csinra, mellyet a módszer-egyetemességgel s a fogalmak
egységével párosított, neveztetett ő a mennyiségtudósok Racine-
jának; s az ö irálya classikus maradt az elemzésben *).
Midőn Gauss 1801-ben közzétette az ö S z á m t a n i f ü r k é -
s z e t e i t , mellyekhez egy eredeti módszert csatolt az egy első
szám által kifejezett egy fokú egyenletek megoldására nézve,
Lsvgrange bámulva azokat, visszatért a szabályokhoz, mellyeket ő
egykor az egyenletek átalános megoldása czéljából felállított, s a
német szerző elméletét függetlenítette az egyenletektől s a kétes
gyökök alkalmatlanságaitól.
A mennyiség-tudományok t ö rté n ete , Montucla-
tó l2) daczára szá mos tévedéseinek és igen sok hiányának, szép
tudományos emlék, s főleg az előszóban igen bölcs eszméket tar­
talmaz. A hibákat, mellyek e munkában Olaszország rovására el­
követtettek, a veronai Pietro Cossali (— 1815) tette jóvá a B e
t ü s z á m v e t é s e r e d e t e és h a l a d á s á n a k t ö r t é n e t é b e n ,
melly munka tudományos készültséggel van ugyan irva, de durva
irályával és a különcz vitatásokkal kifárasztja az olvasót.

lj Az igazelrnüség és v ilá g o ssá g valódi p éldányképei az előző fölfedezé­

sek tá rg y a lá sa i, m elly ek et L a g ra n g e az övéinek m indig eléjök b o c sá t. Szívre
^kevéssé érzékeny, a társalg ásb an , zene m ellett könnyen elszórakozott, valam elly
e la d a t m egoldása után h a g y v a já rn i eszét. E g y este a n n y ira sü rg ö lte nejét,
hogy m időn a sz ín h ázb a é rk ez te k , m ég nem v o ltak o tt m eg g y u jtv a a gyertyák;
s m időn a nő b oszusan k é rd e n é : „No, m it fogunk m ár m ost c sin á ln i?“ 8 vá­
laszu l a d l a : „ M it! nem lehet-e itt gondolkodni ép ú g y m in t m á s u tt? ” Gyakran
é lt k é te s form ulákkal, de midőn bizonyos volt a dologban, h a tá ro zo ttan beszélt,
s „H a én mondom, je le h o g y úgy v a n .“
s) H istoire des m athém atiques, dans la q u e lle on rend com pte de leurs pro-
g ré s depuis leu r origine ju sq u ’ á nos ju o rs ; o u l ’ on expose le tab le au et le deve-
loppm ent des p rincipales d e eo u v ertes, les c o n te statio n s q u ’ elles ont fait naitre
e t les p rin c ip a u x tra its de la vie des m ath ém aticien s les plus célébres.
PáriíB 1768.
 — 737 —

' Mozfan.
Az angolok a moztanban (dinamica) is szolgailag ragaszkod­
tak a P r i n c i p i Alt betűjéhez ; jóllehet a később fölmerült igen
bonyolult kérdések rendszeresen nem oldathattak meg többé ugyan­
azon eszközökkel és ugyanazon alakban, hanem sokkal átalóno-
sabbak és nagyobb tökélyüek kivántattak. Mi a mennyiségtudósok
között ritkán szokott megesni, a század elején egy vita keletkezett
az élő erőkre, vagyis azon módra nézve, miként kelljen mérlegel­
ni a mozgásban levő testek erejét. Német-, Olaszország, Holland
Leibnitz és Bernoulli niellé állottak ; az angolok a régi módsze­
rekkel ta rto tta k : s miután mindkét fél ugyan egy eredményre
jutott, az egész dolog pusztán metaphysikai kérdésnek Ítéltethe­
tett, , s kitűnt, mikép az erők ép úgy mérlegelhetök a gyorsaságok
négyzete mint az egyszerű gyorsaságok tekintetbevételével. Az
erők mérvét érdeklő kérdéseknek D’ Alembert vetett véget (151 lap.)
egyszerű nyugtani feladatokra vive vissza a . legbonyolultabb k ér­
déseket.
Egy másik vitát a legkisebb hatás elve *) idézett elő, mely-
lyet Maupertuis (139 lap) kiáltott ki, s mellyet mások Leibnitz-
nak vagy Könignek tulajdonítottak.
Erötau (Mechanica).
Euier E r ő t a n a az elemzési fürkészet legkidolgozottabb öszle-
te, mellyet valaha a világ látott. A bel-erői sebességekre nézve Ga­
lilei által felállított elvnek Lagrange egész termékenységét feltün­
tette, alapjává tevén azt saját E l e m z ő m e c h an i c á j án ak, melly-
nél említett elvet a D ’ Alembertével egyezteti össze, s a változatok
számítása útján az egyensúly és mozgás minden körülményére alkal-
mázza. A bel-erői sebességek ezen elvét ő átalános képletekre viszi
vissza, mellyek egyszerű fejleménye az e tárgyra vonatkozó felada­
tok megoldásához a szükséges egyenleteket szolgáltatja.
V c í-ía n (Baliistica).
Belidor a vet-tan összes feladatait a hajtalék (parabola) elméletére
akarta vissza vinni ‘) ; megczáfolta öt Robins, jobban számításba véve a
lég ellenállását2); Robinst ismét Hutton szabatositotta, ballisztikai in­

*) M elly sz e rin t a term észe t m indig az erők legkisebbikét fordítja czélja

k iv ite lé re .
1) B om bardier francois, 1734.
2) A new teory o f gunnery, 1842. M eg m u tatta, m ikép a golyó u tán , h a az
m ásod p e rcz en k é n t n égyszáztizenegy m eternél nagyobb sebességgel h a la d , ű r
tám ad, m inél fogva a lég k ö r egész nyom ását le kell győznie.
xvii. 47
 — 738 —

gák ellen sütögetve ki az ágyúkat (1790). E feladat egyike volta

leginkább vitatott és legnehezebb feladatoknak, s Bordé lovag a
vet-tan összes kérdéseinek megoldása iránt kísérletet tett, különös
figyelmet fordítva a különféle ágyúk valódi horderejének kipuha-
tolására. Miután La Híre kísérletek útján kiszámította az ember
s a különböző izmok erejét, Lam bert és Coulomb nagyobb mérvű
fürkészeteket tettek, meghatározva az ember s a lovak hatás­
mennyiségét.
Jaques Vaucanson (1709—82), Grenobléból, ki az önmozdo­
nyok készítésével tette magát híressé, selyemszövö gépeket talált
fel és tökélyesbitett. A lyoni munkások értesülvén, mikép a szövő­
szék egyszerűsítésén töri fejét, kövekkel fogadták öt ; ö pedig
boszúból egy gépet talált fel, melly egyetlen szamár által mozgat­
va virágos szöveteket állított elő.
Y i z ni o cf a i i ( H y d r a i i ' U a ) .
A viznyugtanban Newton nem fejtette meg eléggé, miért
van, hogy egy czilinder alján alkalmazott sziík nyíláson át bocsá­
tott víz kifolyó mennyisége alig teszi öt nyolczadát ama mennyi­
ségnek, mellynek az elmélet szerint ki kellene folynia. Tanulmá­
nyozták e feladatot Daniele Bernoulli, D’ Alembert, Euler, Lag-
ran^-e; de nem voltak képesek összhangba hozni a számítást a
tapasztalattal. Jobban sikerült a viznyugtani dogmák alkalmazása
a hajóépitészetre. Duhamel egy munkát tett közzé a hajók szer­
kezetéről (1752), s egy mérnök-építészeti iskolát alapittatott Fran-
cziaországban. Olivier tökélyesbitette a tengerészeti építkezést,
megváltoztatta a hajó gerincz alakját s az ütegek beosztását a fre-
gátokon: s magok az angolok is elismerték a franczia építkezések
fensöbbségét. E tudományt nemkevéssé mozdították elé Iván György
és Bouguer Péter müvei, melly utóbbi, bár a mennyiség-tudomá­
nyokban járatlan vala, egyszerűsítette a vizeröszeti elméleteket, s
az úszási középpontra (metacentrum) vonatkozólág egy nagy fon­
tosságú tantételt bizonyított be. Belidor V i z-é p i t é s z e t e a gé­
peket érdeklő ismeretek és fürkészetek valódi kincstára; a hajó-épi-
tészef tökélyesbedett az amerikai függetlenségért vívott háborúk
alatt: még kis hajók is tüzérséggel láttattak el, s a franczia R o y a l '
L o u i s negyvennyolcz fontos ágyúkat hordozott.
Smeaton a folyadékoknak a malmokra gyakorolt hatása iránt
tett kísérleteket; melly elméletek aztán Lagerhielm és Forselles ál­
tal nyertek bevégzettséget (1811 — 15) Coulomb, a sodor-mérleg fel­
találója, kiszároitotta a súrlódásokat, s az ö elméletei igazolva let-
 — 739 —

tek Tredgold kisárletei s Morin kapitány legújabb elméletei által.

Bossut a viz ellenállását tanulmányozta, mellyet az a szűk csator­
nákban fejt ki. Laplace egy bonyolult képletet állított fel a haj-
csövi vonzásra nézve; de végre Ivory egyszerűsítette, Pessuti pe­
dig még az alig beavatottaknak is érthetővé tette azt. B mguer,
kiről csak imént emlékeztünk, ismét fölelevenitette a légsuly-
mérövel mért magasságok elméletét, s a Cordillerákra alkálmazva
azt, meghatározhatta, mikép „a magasság ölekben (toise) a lég-
sulyméröi columnák arányszámai között lévő külömbzék által fe­
jeztetik ki, olly módon, hogy a négy első számjegy egészekül
vétetik, s levonatik a lnirminczadik rész.11 Deluc aztán tökélyes-
bitette az eszközöket, s Ramon meghatározta az állandó Összíénye-
zíit, melly az ő nevét viseli. -
Olaszország sikeres alkalmazásokkal dicsekedhetik. A bolo­
gnai Domenico Guglielmini N a t u r a d e i f i u m i j(A folyók ter­
mészete) czimü munkájával javított a vízmértan gyakorlatán, s
nem egyszer folyók szabályozására és vitás kérdések eldöntésére
szólittatott fel. A siciliai Leonardo Ximenes jó mennyiségtudós
volt, kinek tanácsát a velenczeiek minden vizépitészeti munkához
kikérték, s ki Florenczbeu a V i z e k m o z g á s á r ó l é r t e k e z ő
s z e r z ő k egy lij g y ű j t e m é n y é t állította össze (1766). Ja-
copo Riccati gróf, Velencééből, mennyiségtani gazdag ismereteit
hazája folyóira és a lagúnára alkalmazta, s a tanulmányokban Bér
noullival, Leibnitzczal, Vallisníerivel vetélkedve egy é r t e k e z é s t
irt a v i l á g e g y e t e m r e n d s z e r é r ő l . Fiai közül, kik mind­
nyájan tudományokkal foglalkoztak, Giordanót említjük, ki igen
otthon volt az építészetben, a mennyiségtanban és zenében.
A bresciai Bernardino Zendrini Velenczének a híres mu-
razzi-k eszméjét sugallta, s útmutatásokat adott, miként kelljen
megjavítani Viareggio és Ravenna kikötőjét és lé g é t; s Bologna
ellenében F errarát pártolta a Reno nevű záporpataknak adni
szándékolt irány fölött kifejlett igen élénk vitában. Ugyan e kér­
déssel foglalkozott Eustachio Manfredi is, ki költő, csillagász, s
egyszersmind a bolognai vizek felügyelője vala: négy kötetre ter­
jedő Ephémérides-jeinek számításait Maddalena és Tereza nővé­
reinek köszönjük. Antonio Lechi, Milánóból, a hajózható csator­
nákról irt; s egy „ I d r o s t a t i c a e s a m i n a t a n e ’ s u o i p r i n -
c i p j “ czimü munkát tett közzé, e tárgy körül a legteljesebbet,
mellybpn kikerüli a számításokat, hogy a gyakorlathoz tartsa ma­
gát. Földije, Paolo Frisi, ki különféle mennyiségtani és csillagá-
47*
 — 740 —

szati tárgyakról értekezett, s nevezetesen a testek átalános súlyá­

ról, szintén sokat foglalkozott a viznyugtannal, s ö adott tervet
a milano-paviai csatornához, és dolgozott a padernóin. A velen-
czei Griovanni Poleni értelmezte Frontint és Vitruvot, s egyike
volt az elsőknek, kik kísérletileg fölfedezték a viz lefolyásának
törvényeit, az ér összehúzódását, s a viszonyt a csövek, a nyílások
és a folyadékok magassága között.
C sillagászat.
Condamine s a tudomány egyéb vértanúi m ár megmérték
a délkör-vonalat; s láttuk (XIV. könyv 522 —26 1.) mennyit fára­
doztak, hogy bizonyosságra jussanak a föld alakja iránt. A kormá­
nyok segédkezet nyújtván a tudósoknak, kiterjesztettek a három-
tszögtani hálózatok, s délkörivek mérettek fel különböző szélessé­
gek alatt. Maskelyne és Zách bá ró a nagy hegységek által gya­
korolt vonzást határozták m eg; Cavendish a föld közép tömörsé­
gét. Kewben egy igen nagy sector állíttatott fel a csillagok átme­
neteinek észlelése végett; s Bradiey Jakab (1692 - 1762) mialatt
ott Molineux által segittetve, egy álló csillag látközét tanulmányoz­
ta, azt tapasztalta, hogy a csillag dél felé vette irányát, azután
pedig északnak fordult vissza, negyven másodpercznyi elhajlással
- (1727). E tünemény különféle föltevésekre vezette öt, mig végre
azon eszméje támadt, miszerint ama látszatok a fénynek a föld
mozgásával egybevetett haladó mozgásából szülemlenek, s illy mó­
don fölfedezte a csillagok irányferdülését, minek oka a fény véges
sebessége, s mi aztán Simpson tanulmányai által lett bebizonyítva,
b a föld tengelyének ingását, mi a nehézkedésböl származik.
Bradiey e sikerében nem kevés része volt Römernek, ki a jupi-
er-bolygók fényfogyatkozásait érdeklő hosszas észleletek folytán
már előbb fölfedezte a fény haladó mozgását, s megmérte annak
gyorsaságát. Bradiey fölfedezése után nem látszott többé lehetsé­
gesnek egyéb olly fölfedezéseket tehetni, mellyek megváltoztatnák
a tudományt, miért is ez most már csak annak igazságát szaba-
tositani tűzte czéljául.
Kepler eltalálta, mikép az égi testek mozgásainak egyszerű
törvények segélyével összeköttetésben kell egymás között lenníök:
de hátra volt még egy olly physikai okot kutatni fel,-melly elég­
séges legyen görbepályákban futtatni a bolygókat; s illy erőkbe,
nem pedig szilárd egekbe helyezni a világ-fenmaradás okelvét, s
kiterjeszteni az égi forgásokra a testek erötanának alap-dogmáit.
Ezt Newton eszközölte az által, hogy (miként számos előbbi tudó-
 — 741 —

sok) felállította a kölcsön közeledési törekvés elvét, s minden

anyagra kiterjesztette azt. E szerint nem csak a bolygók vonhat­
nak a nap által, h^nem a bolygók maguk is kölcsönösen vonzzák
egymást; s a csillagászok belátták, mikép Kepler görbe vonalai
nem lehetnek elégségesek pontosan visszaadni a mozgásokat, mely-
lyek igen szabályosakul vétettek a mythologiai csillagászat által,
holott pedig folyvást az erők olly nagy bonyolultsága z a v a r á
azokat. Newton törvénye két igyekezett felállítani egynémelly gör­
be vonalakra nézve; de a feladatok, mellyekkel megpróbálkozott,
nem voltak megoldhatók kora számtanával. Calandrini, mennyiség­
tanár Genfben, segéd kezet nyújtván a kiadásnál, mellyet a jezsui­
ták rendeztek Newton P r i n c i p i a i b ó 1, megjavította ennek el­
méletét a holdról; aztán Stewart, edimburgi tanár, tisztán m érta­
ni módszer segélyével, az apsisok (a kerülékes pálya nagy átm é­
rőjének két végpontja) vonalának mozgását 'födözte fel; Walmes-
ley pedig a holdi földtáv mozgásának ellenzését adta.
Ha egy égi test, például a hold, csupán a fold központja
felé vonzatnék, kerüléket irna le : de ha a nap is vonzza, akkor
az égi test majd növelni majd kisebbíteni törekszik az első p á­
lyakor mérveit, s innen olly bonyolultság Bzármazik, melly első
tekintetre rendetlenségnek látszik. így támadt a h á r o m t e s t
p r o b l é m á j a , mellyet elemzésileg föloldani Newton meg sem
kisérlette, s mellyet legelőször Clairaut oldott meg (1747), ki a
hold összes alárendelt mozgásait figyelme tárgyává tette, mind­
inkább megerősitvén az egyszerű nehézkedési törvényt, s kifejt­
ve a pályazavarások elvét. Értesülvén erről Euler, ugyanazon
fürkészeteket különböző módszerrel és hasonló eredménynyel ism é­
telte, mint szintén D ’Alembert, Mayer és Simpson is. Illy módon
a tér, mellyet Newton nyitott meg, még kevésbbé hozzáférhető
részeiben is elfoglaltatott az említett tudósok s Lagrange, Laplace
és mások által, kik, lassan lassan amint az elemzési számítás fo­
lyamatai kiterjeszkedtek és átalánosittattak, tökéletesítették a von­
zás elméletét az által, hogy vizsgálták a tengerek ár-apályait, a
hold-egyenlőtlenségeket, az üstökösök mozgását, a föld szabatos
alakját: s mindinkább megszilárdították a vonzás törvényét.
Ekkor a hold-táblák tökélyesbitésére fordult a figyelem,
mellyek olly fontos szerepet játszanak a szélessség meghatá­
rozásában a tengeren: Clairaut illynernü táblái igen jól sikerül­
tek ; s még inkább a göttingai Mayeréi, mellyek a londoni hosszú­
 — 742 —

ságok-bureau-ja által megvás&roltatván, 1770-ben Maskelyne gon

doskodása folytán közzététettek.
A napéjegyeneknek Hipparchus által fölfedezett hátrálása két
dologra engedett kétséget kizáró következteti st vonni : t. i. az
égboltozat nem mindig ugyanazon csillagzatokat mutatja, nekltnk
a különböző évszakok éjein, úgy hogy a mellyek most télen lát­
hatók, egykor nyáriak leendnek ; s a sark nem mindig ugyanazon
helyet foglalja el a csillagos gömbben, miért is a sark-csillag né
hány század múlva jól távol fog esni a sarktól. A helyett, hogy
ez eltérést egy uj gömbbel fejtegette volna, miként a régiek tet­
tek, Kopernik azon föltevéshez folyamodott, miszerint a föld-forgás
tengelye nem marad párhuzamos önmagával, hanem a gömbnek
nap körül végzett minden egyes egész megfordulása után eltér
egy kevéssé. Az a kérdés merült tehát f e l: miféle erő az, melly
a világ tengelyének helyzetét minden évben módositja, s huszon­
hat ezer év alatt egy, körülbelül ötven foknyi átmérőjű egész
kört irat le azzal? Newton eltalálta, mikép ez azért van, mert a
gömb emelkedettebb az egyenlitőnél; de nem állapította meg mennyi-
ségtanilag e törvényt, s D ’Alembertnak volt fentartva bebizonyí­
tani az ö eszméit a nap-éj-egyenek hátrálására vonatkozólag, s a
vonzásra vinni vissza a zavart is, mellyet Bradley a hátrálásban
észlelt, nem különben a föld tengelyének ingását a tizennyolcz
évi időközben, a mennyi épen szükséges, hogy a hold és a nap­
pályák metszési pontja az egcsz körületet befussa. 0 és Clairaut
meghatározták a föld alakját, nem indulva ki sem Huygens elfo-
gadhatlan kényállitmányaiból, sem az ered eti hasonnemüségből,
mellyet Newton feltételezett, de be nem bizonyított.
A látköz, vagyis különbség, melly előáll, ha az égi testek
a föld központjából vagy annak fölül étéről tekintetnek, jobban
meghatároztathatik az észleletek által, mellyek ugyan egy időben
egy igen nagy földi iv két vég pontján tétetnek. Ugyanazért
Halley a Venus 1761 és 69-iki átmeneteinek egymástól nagy tá­
volságra fekvő pontokról észlelését tanácsolta: s csillagászok kül­
dettek ki az egyenlítő és a sarkok felé. S habár ama tüneményre
irányult vizsgálódások különféle balesetek folytán nem ütöttek is ki
o hajtott sikerrel, mindazáltal meghatározhatták a nap közép tá­
volságát, 82,695,535 olasz mérföldre számítván azt (15,313,980,9710
myriameter). Lacaille abbé i:i kiküldetett, hogy a Jóremény fo­
kán vizsgálja a hold látközét (I75U), mialatt Berlinben Lalande
szám itá a z t ; s illy módon pontosan meghatároztatott annak távol­
sága a földtől.
Ugyanezen Lacaille nevet adott a déli félgömb csillagainak.
Mairan az északi fényt fejtegette. Halley, ki Newton képleteit
huszonnégy nevezetesebb üstökösre alkalmazta , bebizonyította,
mikép azok zárt görbe vonalú pályában mozognak, s időszakon­
ként ismét feltűnnek, de megjelenési idejökben kettőtől egész
hetvenhat sőt még több évnyi eltérés is mutatkozott. E pálya­
zavarok nehéz számítására Clairaut vállalkozott, ki meghatározta
az időt és helyet, amikor és hol a különböző bolygók vonzása
által okozott késedelem után ismét felfogandott tűnni az 1758-ki üstö­
kös; melly számítása, csupán tizenkét nap különbséggel, igazol­
tatván az eredmény által , uj korszakot nyitott a csillagá
szatban.
1773-ban Lalande azon jelentése, hogy egy üstökös köze­
ledik a földhöz, mindenfelé nagy töprengést okozott. Ez alkalom­
ból aztán számitgatni kezdették az eredményeket, mellyeket egy
üstökösnek a földhöz tizenkét vagy tizenhárom ezer mérföldnyire
(lega) közeledése szülne, s vitatták, mikép az olly nagyszerű á ra­
dást okozna, hogy a tengerek vizei elborítanák a hegységeket.
L aplace.
H átra volt még meghatározni a pályazavarokat, mellyek a
nagyobb és közelebbi bolygók által okoztatnak. Euler számitgat-
ván a jupiter által saturnusra gyakorolt zavaró befolyásokat, föl­
fedezte, mikép semmiféle százados kiegyenlítésről (aequatio sae­
cularis) nem lehet szó ; hogy az eltérések a rendes mozgástól idő­
szakiak, mellyek igen lassan ismétlődnek. így a jupiter és satur­
nus közép mozgásai tizenötezer évnyi idöváltakozásban gyorsulnak
és lassúdnak; naptávoluk középkivüliségei (excentrícitas) pedig
harminczezer év alatt végzik be a kört. S rnig az égi mozgások
bonyolultsága, s az erőké, mellyek azokat szülik, Newtont és
Eulert arra bírta, hogy egy mindenható kéz szükségességét téte­
lezzék fel, melly időről időre megigazítsa a zavarokat, a beaumont-
en-augei Simon Laplace marquis (1749— 1827) ahelyett a pálya­
futások másithatlan rendét igyekezett feltüntetni s kimutatni, mikép
a bolygói elemek látszólagos felbomlása közepett van egy, mi
mindig állandó marad, t. i. a körpályák nagy tengelye, s követ­
kezéskép a bolygók körforgásának ideje; úgy hogy az általános
súly elégséges a naprendszer fentartására.
A közép mozgások e változbatlangágát ö a M é c a n i q u e
 — 744 —

c é 1 e s t e-ben mutatta ki (1773); aztán (1784) bebizonyította,

mikép a többi elemek állandósága a bolygók csekély tömegéből,
a körpályák gyenge kerülékességéböl, 8 nap körül végzett forgá­
suk hasonló irányából származik. Mig előbb, látván a saturnust
távozni a naptól s a jupitert közeledni ahhoz, miként a hold kö­
zeledik a földhöz, azt hitték a tudósok, mikép a világegyetemi
rendnek előbb utóbb föl kell bomolnia, anélkül, hogy tudták volna,
miért vagy mikor, Laplace ezt is megfejtette a vonzással, s bebi­
zonyította, mikép ama pályazavarok állandó időszaki mozgások.
E x p o s i t i o n d u s y s t e m e d u m o n d e (1796) czimü munká
jáb an tökéletes tárgyismeretből folyó hatalma áttekintési képes­
séggel gyűjtötte össze a legmagasabb mennyiségtani és csillagá­
szati tanulmányok eredményeit, elkülönítve azokat a bizonyítások
készülékétől, s az egek gépezetét egy nagy erötani föladat egy­
szerű megoldásává szállítván alá.
Lagrange, bizonyosságra jutván az erötani igazságok körül,
mellyek az erők összes elemzésének alapjává lettek, a világrend­
szerre alkalmazta azokat; s felállította a törvényeket, mellyekböl
ki lehessen hozni a bolygók középtávolságainak változhatlanságát.
Megbízhatóknak bizonyulván a megközelítési módszerek, egy
mennyiségtani elméletet állíthatott fel a jupiter-holdak egyenlőt­
lenségeire nézve, mellyek addig csak tapasztalatilag voltak isme­
retesek ; különféle módszereket gondolt ki az üstökösök pályaza­
varainak, a pálya-csomók mozgásainak s a bolygó-pályák hajlá-
sainak számitása végett. Elméletét a változásról, melylyel elismer­
te, mikép jupiter központkivülisége változásának változtató befo­
lyással kell lennie a holdak mozgására, a hold-libegésre alkalmaz­
ta, emez öszletére a Cassini által fölfedezett különös tünemények­
nek, melly igen elütő elemek között megfejthetlen összhangot tün­
tetett fel, mig nem Lagrange ezt is az általános súlyra tudta visz-
szavínni, kimutatván a módosulást, mellyet a hold, megszilárdu­
lása alkalmával, a föld vonzásainak következtében szenvedett, s
megfejtette: miért van, hogy az forgásában, mondhatni, mindig
ugyanazon arczát mutatja nekünk. Ily módon meghatározta valódi
elméletét ama hold százados kiegyenlitésének, melly a föld-körpá­
lya középkivüliségének a nagyobb bolygók hatásából szülendő
változása által eredményeztetik. Aztán úgy találta, hogy illy szá­
zados kiegyenlítés sem a jupiternél, sem a saturnusaál nincs; s
végre (1808) az égi erötanba az úgynevezett zavaró függvényt
vitte be, mellynél fogva az elemzés, bármiliy számú testekre vo­
 — 745 —

natkozzék, olly módon egyszertisittetik, mintha ama testek közül

csak egyetlen vétetnék tekintetbe.
Lalande.
A bourg-en-bressei Lalande József (1732— 1^07) tökélete-
sitette az égi mozgások teljesen mennyiség- és erömütani rendsze­
rét : s ha nem teremtett is egy új tudományt és nem uj eszmé­
ket az által, hogy egy minden kifogáson felül álló számítási gya­
korlatot kapcsolt a mennyiségtani módszerekhez, de nagyszerű
átalánosságban egybegyüjtötte és összevetette mindazt, mi öt mege­
lőzőleg ismeretes vala ; levezette a legvégsőbb következményeket,
s nagyszámú physikai igazságokat vont az elemzés uralmi körébe.
Hogy kiszámíthassa a hold átmérőjét, egy tíz lábnyi napmérőt
készíttetett; s előkészületeket tett a venus átmenetének észlelésére,
mi végből kifejtette Delisle rendszerét, melly szerint földrajzi tér­
képen állittatik elő ama bolygó be és kiléptének órája a külön­
böző országokban. A napnak földtőli közép távolságát, mellyet
hogy kiszámíthassanak, előbb igen távoli vidékekre utaztak ész­
lelni az átm enetiket, Lalande helyváltoztatás nélkül határozta
meg, a hold pálya zavarainak segélyével, mellyekben a földgömb
horpadtságának eredményeit is észlelte. A hold továbbá érveket
szolgáltatott neki gömbünk folytonos luilése ellenében, mit Buf-
fon és Bailly alaptalan ékesszólással vitattak; s kimutatta, mikép
két ezer év alatt a föld közép hömérséke a száz fokú hévmérö
egy fokának század részével sem csökkent.
Az elemzési mennyiségtan addig még soha nem derített fel
a sokféle erők bonyolult hatásaiba olly mélyen beburkolt igaz­
ságokat ; hajthatlan szabályok alkalmazásával soha sem sikerült
olly jól kimutatni, miszerint maga a nehézkedés törvénye az, melly
fentartja a rendet a változatosságban ; s a naprendszer állandósága
mellett soha senki nem hozott fel olly kétségtelen érveket, miként
ö. Mert hiszen a körpályák egy közép helyzet körül inganak, s
az észleletek a legtávolabbi századokban ig azolandhatják az előre
és visszafelé való mozgások állandóságát, m ellyeket ő a hosszas
időszaki bolygókra nézve vitatott. U gyan ő a hosszúságok elméletét
olly tökélyre vitte, minőt a tudomány nem merészelt volna remél­
ni s a hajózat nem tartott szükségesnek, mennyiségtani szabatos­
ságra vezetvén vissza a jüpitcr-holdak olly sokféle pályazavarait,
mellyeket Galilei nem látott előre, s m ellyek a mérnökök három
nemzedékének adtak fejtörő munkát. Neki köszönhető, hogy az
ár apályok egy elemzési tannak vettettek alá, melly első foglalko­
 — 746 —

zik a rejtvény physíkai föltételeivel ; úgy, hogy a számítók most

már sok évvel előre megmondhatták az árapály óráját és magas­
ságát, a nap és hold vonzó behatásaiból okoskodván azt ki.
Lalande a korában történt összes fölfedezésekhez segédkezet
nyújtott, s mint kiegészítő részeket mind egyesítette azokat az
anyagi világ nagy elméletében. Hosszú időn át szerkesztette
(1760—75) a C o n n a i s s a n c e d e s t e m p s czimü folyóiratot,
javítva rajta s fölvéve bele mindent, mi a hajósok javára szolgál­
hatott, s a tökélyesbitéseket, mellyek évről évre eszközöltettek.
Tanítványai részére iro tt É r t e k e z é s é b e n a c s i l l a g á ­
s z a t r ó l (1764) világosan kifejtette a fölfedezéseket, mellyeket
elődei és ö te tte k ; a a N ő k c s i l l a g t a n a czimen egy még
elemibb munkát bocsátott közre. Tudományos útjában (1751 —
53) bizalmas ismeretséget kötött II. Fridrik barátaival, kiknek
társaságában az előbb buzgó ember ezekéihez hasonló elveket
sajátított el, s megszállatván a dicsvágy által szeretett beszéltetni
önmagáról, mi végből nem csak müveit kürtölte, hanem még kü-
lönczködött is. Nagy tudománynyal szép előadást párosít, s vi
lágos a népszerű bölcsészeti tárgyakban. Haldokolva mondá:
„ Az , a m i t t u d u n k , k e v é s , a m i t n e m t u d u n k , az
v é g t e l e n s o k.“
K ai Ily

A párizsi Jean Bailly (1736— 92) a csillagászat történetének

megírására vállalkozván, az indiait és keletit illetőleg szabad fé­
ket engedett képzelőtehetségének, s igen régieknek hitte India
tanait, egy átalános együttállásra támaszkodván, melly ott állító­
lag észleltetett volna, holott most kétségtelen, mikép visszásán és
hibákkal történt annak számítása : az ujabb csillagászat történeté­
ben részrehajlatlannak mutatja magát, de mi tisztábban kifejtve
óhajtanék nála látni a főbb találmányokat, s jobban megvilágítva
a fokozatos haladást. Kortársainak rendkívül tetszett a nyomatékos
irályért, melly akkoriban divatozott, s a melegség miatt, mellyet
lelkesedéséből a tudomány iránt merített.
Láttnn.
A láttanban Euler és Fuss finomították a górcsöveket, s
különös fölfedezéseket köszönünk Liberkun tudor napgórcsövének
(1743), melly bűvös lámpa-féle eszközben a nap szolgál mécsül. Bámult
újdonságok voltak Gravesande napállitója, Guder szintclenitő lencséi,
Bouguer napmérője, a tárgy-kicsinymérő (micrometer) ugyanattól,
a panscopium, a panorama és a phantasmagoria. Kircber atya volt
 — 747 —

első a tükörtanászok (catoptrici) között, ki azt állította, miszerint

sima üvegekből az addig ismerteknél sokkal erősebb gyújtó len­
cséket lehetne készíteni l). 1725-ben Castel atya egy achromatikus
zongora eszméjét adta, Mariotte a fény és hő elméleteit állította
fel, és sokan tanulmányozták a földi testek villódzását, s a tenge­
rét, mellyet apró habarczoknak tulajdonítottak. Bouguer fölfedezte
a fény fokozatát; Hall a fénynek a különböző közegekben egyen­
lőtlen elszóródását tanulmányozta, hogy öszetett üvegek segélyével
a távcsövek tárgyüvegeinek gyupontjában hozza össze a szint;
melly eszme aztán Jean Dollond által elevenittetett fel, ki tökéle­
tesítette a szintelenitő távcsövet. Rochon a hasábot (prisma) táv­
csövekre alkalmazta, felbontandó a csillagok fényét; s feltalálta a
sugár-törés és hajlás törvényeinek pontos mérlegelési módját. Mások
az átlátszó testek fénytörö és szétszóró képességeit, s a láttani
sugarak mennyiségtani-elm élelét kutatták. A Halley által 1731-ben
feltalált negyedlő olly eszköz, mellynek segélyével a hajókon is
lehet észleleteket tenni; Roi és Bertoud kitűnő tengeri órákat
készítettek, Harisson pedig hosszuság-mérö órákat szerkesztett;
Fergussou Jak ab , Skócziából, a csillagászati kereket találta fel a
hold fényfogyatkozásainak észlelése végett (1776). Az angol gépész
Ramsden, ki csillagászati eszközeinek tökéletes voltáért a tudósok
közé számittatik, nagy mennyiségű tengerészeti hatodlókat készí­
tett, egy nagy és tökéletes gépet szerkesztvén azok gyors és
könnyű felosztása czéljából.
Hergelte’!.
A sugárverő távcsövek már Angliában is javíttattak ugyan,
de legnagyobb tökélyüket a hannoveri Hersehell Vilmos (1738 —
1822) katadioptrikai csöveiben érték el.
Előbb legfelebb négyszázszor nagyítókat készítettek ; ö hat­
ezerszeressé tette a nagyítást, abbahagyván a tükrök készítésénél
addig dívott gyakorlatokat, s egyszersmind kényelmesebb szerke­
zetet adott az eszközöknek. Éveket töltött el a nélkül, hogy ágyba
feküdt vo ln a; folytonosan szabad ég alatt tartózkodott, mit ö a
legjobb észlelési módszernek ta rto tt; s egész napokon át a tükrök
csiszolásával foglalkozott, nővére kezéből fogadva az étket. 1774-
ben húsz lábnyi távcsövei kezdette meg észleléseit; aztán 87-ben
egy másikat végzett be, negyven láb hosszúságút, négy lábnyi
nyílással, mellyen át nézve az Orion ködfát.yola élénk fénytől csil-

i) L ásd a IV . K önyv. 217. a köv. lap.

 — 748 —

lámlik. E távcsövei födözte fel a saturnus hatodik, aztán hetedik

holdját, s kivette a holdban a tűzhányó hegyeket: de La Hire
kiszámította, mikép százszorosán nagyitó lencse is elégséges egy
hold-fólt feltüntetésére, ha kiterjedése ollyan mint Párizsé; ellen­
ben ahhoz, hogy egy ölnyi terület láthatóvá legyen, hatvanezer­
szeres nagyitás kívántatik.
Tökéletesittetvén az eszközök, s minden számításnak vettet­
vén alá, az ég jutalmazni látszott a fáradalm akat, uj testeket
mutatván fel , mellyek addig a végtelenségben voltak elveszve.
1781 marczius 13-ikának éjjelén Maskelyne egy mozgó csillagot
vett észre, mellyet néhány hónapig üstökösnek tartottak ; mignem
Herschell, látva, hogy nem képez hajtalékot pályája, bolygót ismert
fel benne, mellynek ö G y ö r g y - c s i l l a g , Bode Uranus, mások
Herschell ne vet a d ta k ; ki, azonkívül hogy fölfedezte a bolygót,
észrevette és meghatározta a hat holdat, mellyek azt környezik.
F öld leírás.
Az ég-ismével együtt bolygónk isméje is mindinkább terjesz­
kedett, s az összes tudományok érveket és bizonyítékokat vártak
az utazásoktól, mellyek most már helyesebb czélok elérésére irá­
nyultak !). A föld körülhajózására nem azért vállalkoztak többé,
miként egy századdal előbb, hogy bányákat keressenek, hanem
hogy terjeszszék a polgárosultságot, s ismeretekkel térjenek vissza.
Byron, Wallis, Carteret útra keltek az angol kikötőkből, hogy be­
járták a déli tengereket. Bougainville, Choiseul herczeg által a
Csendes-tengerre küldetvén (1766— 69), merészség és szabatosság­
ban az angolokat is felülhaladta, s leírta az ottani, olly annyira
változatos társadalmakat és Tahiti gyönyörűségeit, s fölfedezte a
Hajósok szigeítengerét, Kitünően tudományos utazó volt Cook ka­
pitány (1768 —79), kihez társakul nagynevű tudósok, Banks, So-
lander, Green, Sparmann, Forster, Anderson, csatlakoztak. A tudo­
mány e bajnokai, mint valami vándor akadémia, munkálkodtak az
ő két fregátján, s észlelték a természet különféle tüneményeit, a
társadalom boldogtalan gyerm ekségét vagy elaggottságát, az uj
szigetek képződését vagy azoknak korall-zátonyok által száraz
földdé alakulását; s az erkölcsök és nyelvek összehasonlítása utján
meggyőződést szereztek a régi költözésekre nézve, boldogoknak
érezve magukat, ha ama vadnépek féltékenyen vissza nem utasítót-

í) L á s d X IV . köny v ü n k X X V I. és X X V II. fe je z e té t.
 — 749 —

ták a gabonát, szőlővesszőket, hüvelyes vetem éoyeket és házi álla­

tokat, miket nekik ajándékba vittek.
Aközben a német D am berger, ki a holland Társaság szol­
gálatában állott, Afrikán hatolt keresztül a Foktól Berberiáig
(1781—97), niellynek partvidékeit Dosfontaines irta le; az angol
Patterson a hottentottákat kereste fel, Bouíflers és Golbery Afrika
más részeiben utazgattak, Bruco Abyssiniát, Iserre Guineát és a
caraibokat, Barrow a Fokot látogatta meg mint szintén a holland
Stavorinus is, ki egész Surateig nyom ult; Sparmann és Le Vail-
lant a Foktól veszélyes vadászatra indultak olly vadak ellen, mily-
lyeket akkorig nem terített le európai golyó, sőt a benszölöttek
hajitódárdái sem értek él. A dán H oest, orosz szolgálatban, Maroc-
cót kémlelte ki; s a pétervári akadémikusok (Gmelin, Pallas,
Steller, Gueldenstiidt, Giorgi sat.) a sarktól a Kaukasusig járták
be a roppant birodalmat, megismertetvén az északi vidékeket. Az
indiai és észak-am erikai tudós társulatok régi és új országokról
szolgáltattak bővebb felvilágosításokat; Coxe közzétette az oro­
szok fölfedezéseit s megismertette a Chinával űzött kereskedelmet
(1781). China legjobb leirását a jezsuiták adták, kiknek É p ü l e ­
t e s l e v e l e i (1717— 74) az ismeretek valódi kincstárát képez­
ték. Dania Niebuhrt Arábiába küldötte ez ország átkutatása vé­
gett. A tudományok szeretete vitte Stedmant G ujanába, Charle-
voix-t Japánba és Paraguayba, Boylet Tibetbe, Rooke-ot Boldog
Arábia partvidékeire és Egyiptomba, Kerquelyt a déli tengerekre
(1782), Forstert északra, Billurgsot ázsiai Oroszországba, Turnert
Tibetbe és Butanba. Chandler Kis-Azsiát utazta be, Chevalier Tro-
a s t; Choiseul-Gouffier rokonszenveket keltett Hellas irányában,
leirván annak romjait és boszúlatlan nyom orait; Volney Egyip­
tom és Syria romjait kutatta hitetlenségének érveket s lázas ala-
gyákhoz tárgyat keresve azokban.
Az útleírások, tartózkodva a regényes kalandok mesélésétől
jobban szem előtt tartották a valóhüséget a tárgyalásokban és
festésekben. Hodget festői utazása Indiában uj látványokat tárt
szemeink elé; a Wood és Dawkins által Palm yra és Balbek rom­
jairól adott leírás (1753—57) folytán megszűnt a világ meséknek
vélni ama bámulatos uj felfedezéseket. T ett báró az ottomán bi­
rodalmat ismertette, mellyet ő erődökkel látott el. Anquetil, Le
Gentil és Sonnerat guebrik és braminoktól kértek felvilágosításo­
kat egy kihalt nagy polgárosultság maradványaira nézve, melly
most egynémelly angolok kutatásának tárgyát képezte, kik illy
 — 760 —

módon tették némileg jóvá a polgártársaik által véghez vitt mészár­

lásokat. Gentil Indiába utazott, hogy észlelje a Venus átmenetét
s akadályoztatván abban az idő által, a tudomány előnyére meg-
hosszabitotta ottani tartózkodását, értesülést szerezve a tengeröm-
lésekről, az időszaki szelekről, a legrövidebb átjáratokról, s egy­
szersmind ama népek szokásai és vélekedéseiről; különösen pe­
dig a brahtninok csillagászatát fürkészte, melly akkor nagyban
magasztaltatok, s kimutatta, mikép semmit sem adott az a chal-
daeusok ismereteihez s hogy az ö j u g á i k nem egyebek mint a
csillagászati korszakok számai.
A politikai földleírást akkor kezdették államismének (Statis-
tica) nevezni; s Guthrie egy teljes földrajzi folyamot tett közzé
(1770). Más helyt előadtuk már a nem kevés fölfedezéseket 8 a
nagyszámú igazolásokat, mellyek e században eszközöltettek, s az
új mesterségeket, mellyek a földrajznak előnyére szolgáltak. Mi­
ként láttuk, a Cassini család három nemzedéke dolgozott a délvo­
nalnak Francziaországon keresztül megmérésén, mi vitákra szolgál­
tatott alkalmat, mellyek a föld alakjának szabatos meghatározására
vezettek. A Cassinisták folyvást mozogtak, méregetvén és leírván
Francziaországot; s ez a nagy három szögek egy hálózata által
borittatott a főbb városok között, mellyekhez kisebb szögek által
másodrendű helyek is kapcsoltattak. Cesare Fraucesco Cassini,
Francziaország térképét készítendő, arányul száz ölre (toise) egy
vonalat, vagy is Vs64 000'e^ fogadott el ; s azt hitte, tiz év és ki-
lenczven ezer frank évenkint elégséges lesz a munka befejezésére.
Csalódás, melly rendesen együtt já r a nagy vállalatokkal, de melly-
nek az a haszna van, hogy az emberek nem riadnak vissza azok
m egkísérlésétől.' A háború szükségei megakasztván a munkát, Cas­
sini annak egy társulat költségén folytatását hozta javaslatba,
melly társulat a térképek eladásából fogta volna magát kárpótolni,
de a költségek tulm entek; sok tartomány nem csak nem társult
hanem ellene is szegült a munkálatnak, annyira, hogy itt ott erő­
szakkal űzték el a m érnököket; s Cassini meghalt (1784) mielőtt
megérte volna végét hurmincznégy évi fáradalm ainak. Fia Giaco-
mo Domenico ép akkor végezte azt be, midőn a forradalom meg­
változtatta a régi felosztásokat; miért is alapul szolgált az újak
nak. A Comité de Salut public segédkezet nyújtott a társulatnak
vállalata bevégzéséhez, s igy Francziaország példányul egy térké­
pet m utathatott fel, melly teljesen csillagászati igazolásokon alapult,
8 mely aztán Europa egyéb országai által is utánoztatott.
 - 751 —

E művészet a történelemre is alkalmaztatott, hogy leírják

a múlt idők országainak képeit. Már Delisle és a két Sámson
a szokottaknál jobb térképeket készítettek, mellyek azonban nem
mentek a hibáktól, s nincsenek összhangban az ujabb fölfedezé­
sekkel ós a csillagászati alkalmazásokkal. A párizsi Jean Baptist
D’ Anville (1697 - 1782) dicsőséget szerzett magának a térképek­
kel, mellyeket Chinának a jezsuiták által eszközölt leírásához ké
szített, de még inkább az O r b i s v e t e r i b u s n o tus-szal (1768)
s a régi földrajz, s a római birodalom bukása után alakult államok
külön térképeivel. Belátta, hogy mindenekelőtt, a régiek vonalmértékeit
szükséges jól meghatározni, s e tekintetben ő bámulatos, habár
nem felülmulhatlan sikert aratott. Legyen elég említeni, mikép ő
hatszáz mérfölddel (lege) többet levont hosszúságban a régieknek
Delisle által közzétett világabroszáról; Olaszország területét nem
kevesebb mint két ezer négyszög mérfölddel (lega) tette a régiek­
nél kevesebbre; Sámson térképéből pedig tizennégyezret vont le;
s a háromszögezés, mellyet XIV. Benedek akkoriban végeztetett,
megmutatta, hogy igaza volt. Közzétett kétszázegy térképet és
hetvennyolcz felvilágosító értekezést, mellyek vezérfonalul szol­
gáltak a fölfedezésekhez, s iskolául e tudomány tökéletesbítésére.
T e r m é s a e t r a j i . — B illió n .
A term észetrajz megszűnt szolgálója lenni a többi tudomá­
nyoknak. A montbardi Buffon György (1707— 1788), inkább
kegyből mint érdemeiért a Jardin des Plantes igazgatójává ne­
veztetvén, elhatározta méltóvá tenni magát ez állásra, tanulmá­
nyozván a term észetet; s míg ama kert akkorig csak a gyógyá­
szat czéljaira szolgált, ö a tudomány egész összletére való tekintet­
tel rendezte azt be, s harminczöt é v e B korában T e r m é s z e t ­
r a j z á n a k megírásához fogott. Kezdetben tisztán leiró, később
állattanász (zoolog) lett, de soha sem vált belőle boncztudós, jó l­
lehet átlátta szükségét az állati belső szerkezet összehasonlításá­
nak, s néhány fényes eszméjével megvilágitá az utat, mellyet pol­
gártársa Daubenton vala megfutandó. E zt ö gyenge szemeinek
pótlása végett s egyszersmind az olly annyira kiterjedt tudomány­
mezőn szükséges segédkezés czéljából szólitá magához, a részletek
leírását bízván reá; s míg Daubenton egyedi tények nyomán s
azért tévedésektől menten haladott, Buffon az átalánosságra töre­
kedett; midőn magas eszméi nem tám ogattattak a tapasztalat á l­
tal, a hiányt értelmének erélyével pótolta, előre látva az általa úgy
nevezett s z ü k s é g e s t é n y e k e t : — veszélyes modor egy ollyanra
 — 752 —

nézve, kinek nincs ereje a miudenség összes viszonyait felkarolni.

S valóban gyakran tév ed ett; hisz az önkényti nemződésben (ge­
neratio spontanea), miután Redi és Vallisnieri teljesen megczá-
folták már azt; elfogadta az állatoknak egész a faj-változásig
menő elfajulását; megveti a módszereket, mert nem bir azok
ismeretével, s a „valódi módszer (mondja Ő) minden egyes dolog
tökéletes leírásában s történetének szabatos előadásában áll,“ s
köyetkezéskép egyik egyedet a másik után írja l e : birálgatja
Linné osztályozását, melly magukból a tárgyakból van levezetve;
mig ő, nem ismervén a részleteket, átalános és önkényes osztá­
lyokkal elégszik meg, m iilyenek: az embernek szolgáló állatok,
európai vadállatok, külföldi állatok.
Megérlelődvén értelmisége, fölismerte a hasonságokat és el­
téréseket, s a természet bámulatos egyformaságát, a fokozatot a válto­
zatokban, a különféle szerveknek a különböző fajokban fokozatos töké
lyesbülését, és viszonlagos előnyét: de megróvják benne a határozatlan
bölcselkedési modort, mellyntl fogva, számítás és kísérletek nél­
kül, előre megállapított elméletek után indul gondosan megváloga­
tott hangzatos szavakkal ugorva át a nehézségeken, s a kényál-
litmányok végtelenségével pótolva a tények végtelenségét. Uta
zásra csupán egyszer szánta magát, miért is ritka nála^ a nagy­
szerű ihlettség, s minden olly kimért, m iként a füvész-kertben.
Érdeme, mellyet az utókor elismer, abban áll, hogy megala­
pította a tudomány itészi és leíró részét: a mi öt kortársai előtt
bámulttá tette, az festői irálya volt s a nyomatékosság, melly
akkoriban a szép egyszerűség helyébe lépett; s mondják, hogy
mielőtt Íráshoz fogott volna, disz ruhába öltözött: A kevélység
által sarkalva nem bátorkodott ellenmondani az anyagelvüeknek,
kik akkoriban a dicséretek egyedárusai voltak; ugyanazért a te­
remtett dolgokra vonatkozó minden met&physikai elmélkedéstől
tartózkodik, ostromolja a vég-okokat, mindenben esetlegességet
lát; csakhogy a véletlen helyett vonzást és természetet emleget,
melly szavakkal pazarul bánik. S anyagelviségénél fogva tet­
szésre talált az ö F ö l d - e l m é l e t e , melly szerint egy üstökös
ütközvén a napba izzókká vált darabokat tördelt le abból, s
ezek képezték a bolygókat, mellyek lassanként kihűlvén, fölületö-
kön szerves lények szülemlettek azon mérvben a mint a hőmér-
sék alább szállott, s mindez ezer meg ezer évszázadok folytán *).
l) A földgöm b folyadékos és izzó töm ege, hogy összeállóvá és szilárddá
váljék, 2936 ev et ig é n y o lt; a hold 6 fí4 -e í; a m ercur 2 1 2 7 -e t; a venus 3596-totj
 — 753 —

Szintolly kevés értékkel bir az ö másik elmélete a nemzödésröl,

mi szerinte a szerves tömecsek egymáshoz közeledéséből ered. Ezen,
minden tudományos elemet nélkülöző el méletek a newtonianismus

a m ars 1130-at ; a ju p ite r 9433-at, a sa tu rn u s 614 0 -e t. S zám ítása a holdakra és

a g y ű rű re is k ite rje sz k e d ik .
A rra, hogy a k ih ű lé s első fo k át elérje , vagyis hogy érin th ető le tt légyen
a föld, 34,270 és fél é v et s z ü k sé g e lt; a hold 751 5 -ö t; m e re u r 2 4 ,8 l3 -a t; venus
41,969-et: m ars 13,034-e t ; ju p ite r 1 1 0 ,1 1 8 -a t; satu rn u s 59,911-et. .
A végből, hogy a göm bök a m ostani belső hő-m érsékre szán jan ak alá, a
földnek 74,832 é v re vo lt szüksége ; a holdnak 16,409 év k e ll e tt ; m ercurnak
14,192; venusnak 91,643 ; m arsnak 28,538 ; ju p ite rn e k ‘240,451; sa tu rn u sn a k
130,821.
H o g y a jele n le g i höm érsék egy huszonötödére sz á n ja n a k a lá , vagyis hogy
azon h a tá rig hűljenek k i a g ö m b ö k , hol a te rm észe t m egszűnik élni, e rre a
föld 168,123 évet ig é n y e l; a hold 726 4 -et; m ereu r 1 8 7 ,7 6 5 -ö t; v en u s 228,540 et
m ars 6 0 ,3 2 6 -o t; ju p ite r 4 8 3 ,1 2 1 -et; satu rn u s 262,020-at. In n en követk ezik , m i­
kép a hold élő term észetnek a 7516 ik évtől a 72,514-ik év ig ö r v e n d h e te tt, 8
nem to v á b b ; a term é sz e t te h á t o tt 2318 év ó ta ki van halva, h a ig az , hogy a
föld jele n le g i höm érsékét. 74,832 óv ó ta b írja . M ars sz in té n ki van h űlve 14,000
év óta. M ereur jele n le g be lehet n épesítve, s m ég 162,952 évig élhet. A föld
ered etétő l kezdve 40,000 év u tá n m ár ö rvendhetett az élő te rm é s z e tn e k , m elly
m ég 168,123 évig fog ta rta n i, s a h eted ik göm b volt, m elly b e n é p e sitte te tt ;
V enus a tizenegyedik volt, s 228,540 évig ta rta n d . S a tu rn u s a tizennegyedik
la k h a tó göm b volt, s 262,020 é v ig élend. J u p ite r, a n a g y hőségnél fogva m ég
nem érvén el az élő te rm é iz e t fo k á t, csa k m ostantól 4 0,791 év m úlva v á lik la k ­
h ató v á, s 367,498 évig fog azontúl élni.
Buffon a term észe tet h é t k o rsz a k ra k ü l ö n ít i : az első a göm b m egszilár-
d úlásán ak s a kih ű lés első fo k á n ak id ejé t foglalja m a g á b a n . A m ásodik a göm b
sz ik lá in ak s az érczek töm egeinek k é p ző d é sé t, s itt ő a z t állítja, m isze rin t az
a ran y és ezüst a déli ré sze k e n ta lá lta tib , a vas, ólom, réz sa t. az é szak iak o n , s
hogy a hegylánezok A m erikában és A frikában északtól d élre legnagyobb m ag a s­
sággal b írn ak az eg y en lítő a la tt; mi a göm bnek m ostani a la k já b a n állandó for­
g á sá ró l tesz bizonyságot. Á lm ok! — A harm adik k o rsz a k a göm böt vizektől fed­
ve m u ta tja , m ellyek a r r a visszahullottak- V éget é rv é n az izzó ság , m elly soka-
sito tta a gőzöket, é le tre k e lte k a b álnák, a ten g eri sz ö rn y ek , a h a la k , a k a g y ­
lósok sa t. s erdők k e le tk e z te k a vízből kiálló m agas hegységek c s ú c s a in : v is s z a ­
húzódván a z tá n a v ize k , m ert részben e ln y e lette k a föld h a sad ék ai á lta l, k itö r­
te k a tűzh án y ó k , 6000 évre a sz á ra z o k m eg a lak u lása u tá n , vagy is 50,000 é v ­
re a göm b képződésétől kezdve. A z ötödik k o rsz ak b a n az e lefántok s m ás á l­
lato k északon élnek, a m ikor is az égalj hőm érséke o tta n a n n a k felelt meg,
m elly m o stan az egyenlítőn innen és tú l tíz foknyi szélességben u ra lk o d ik . K é­
sőbb az em ber je le n ik meg. A hato d ik b an a ten g e r a sa rk o k tó l e lá ra s z tja a göm ­
böt az egyenlítő felé, s e lk ü lö n itte tn e k a szárazok. A h e te d ik b en az em ber h a ­
talm a és ip a ra n y ilv á n ú l, segélyezve a term észe t erő it a m esterségek, tud o m á­
nyok sa t. fe ltalá lá sá v al, m ellyek északról dél felé terje sz k e d n e k .
X V II. 48
 - 754 —

legszebb eredményének, a földtan legvilágosabb megfejtésének, a

Teremtés könyvével szemben a legerősebb ellenvetésnek tartattak.
De e csáboldalától eltekintve is lehetetlen volt egy ízléses és tu­
dományos századnak gyönyört nem találnia a végtelen tények emez
irodalmi előadásában, a történelem-előtti természet eme korszakai­
ban, s ama merész sejtésben, melly észlelésre s a látszólag elütő
tünemények csoportosítására vezetett.
Linné.
Charles Linné (1707 —78) Buffohnal egy évben született; amaz
a tudományokban járatlan Svédország egy szegény helységében
(Roeshult), emez gazdag és nemes burgundi családból XIV. Lajos
Francziaországában; Linné kénytelen volt csizmavarrással foglalkoz­
ni és hosszú időn át nehézségekkel, akadályokkal küzdeni, Buffon-
nak csak egy puha és gondtalan élet csábjai ellen kellett magát vé­
denie. Linné épolly türelmes és éles elméjű a tények fürkészésében,
a milly elmés azok egymás mellé helyezésében, szabatos és szigorú
az előadásban, annyira, hogy minden egyéb választékosságot visz-
szautasit azon egyen kívül, melly az eszközök egyszerűségéből s az
eszmék magasztosságából szárm azik; óvatos a lehozásokban, mindig
positiv tények és szigorú okoskodások által akarja magát vezettetni;
valószínű hypothesiket tud teremteni, a nélkül, hogy föltétien igaz­
ságokúi venné azokat; minden tényt, minden eszmét, minden álta­
lánosságot valódi értéke szerint becsül, s nem resteli türelmesen
fürkészni a részletes apróságokat, hogy aztán a tudomány legmaga­
sabb régióiba vesse m a g á t'). Buffon nem kevésbbé elmés, de más
eszmerendben; ő nem annyira teremteni és sokasitani igyekszik az
észleleti tényeket, mint inkább levonni azok összes következményeit,
s egy látszólag szűk alapon nagyszerű épületet emel; mütani rész­
letességekkel és rendszeres felosztásokkal nem bibelődik, s ismeret­
len térek felé irányzott merész röptében ollykor eltéved ugyan, de
a tévedésekből ki tudja hozni az igazságot; semmit sem végez el,
hanem mindenbe belefog. Linné, mielőtt átalakítaná az eszméket, a
nyelvezetet alakította át, egyszerű és világos névtárt állitván össze>
mellyben a nem a névvel, s a faj a melléknévvel jelöltetik. A nö­
vények elnevezésén kivül, szükséges volt még egy kényelmes és
egyszerű módról is gondoskodni, mellynek segélyével megtaláltas-
sék egy leírt növény neve s osztályozni lehessen az új növénye­

*) ‘Isidore Geoffroy Saint-Hilaire, Conaiderationa hiatoriquea swr les aciencea

naturellea.
 — 755 —

két. Evégböl ő a mesterkélt n e m i rendszert állitotta fel, mellyről

maga is megvallotta, hogy nem természetes, mi pedig czélja a tu­
dománynak. A tenyészeti szervéllettan legkitűnőbb fölfedezéseinek
egyikére alapított ezen füvészeti rendszer olly bámulatot keltett,
nogy senkisem vette észre, mikép Linné az állattani osztályozást
különböző elvekre fektette.
Egy, a természet összes szüleményeit felölelő átalános és
módszeres lajstrom nagyszerű és akkoriban új eszméje; ez eszmé­
nek m egtestesítése; az általa teremtett kettős nevezettan (nomen­
clatura), melly az összes szerves lényeket átöleli anélkül hogy túl­
ságosan szaporítaná a szavakat, s egységes rendet hoz be, mialatt
a legegyszerűbb és legszebb kifejezését nyújtá a természeti főbb
rokonságoknak; az új mesterség, melly képessé tesz szigorúan
jellegezni és meghatározni a lényeket s minden egyes részére sza­
batosan kijelölni a helyet, halhatatlanná teszik Linné nevét. Föld­
tani osztályozása ollyan , hogy nem igen fog többé lerontathatni:
az, melly 1797-ben állapíttatott meg s 1818-ban Geoffroy Saint-Hi
laire és Cuvier által tökéletesittetett, csak igazolta és kifejtette a
svéd tudósét. Ellenben növénytani rendszere felforgattatott, mielőtt
a század véget ért volna. Ugyanis Bem ard de Jussieu a Trianon
bán már 1758-ban egy füvész-kertet alakított, mellyben a növé­
nyeket természeti rokonságaik szerint osztályozta, keresvén a vég­
feladat megoldását; unokája Lőrincz pedig A n ö v é n y e k n e m e i
(1789) czimü munkájában a nagybátya módszerét az egész tényé
szeti országra alkalmazta, a jellegek értékét a fontosság és átalá-
nosság fokától tévén függővé, melylyel a szervek birnak, honnan a
jellegek vétettek, s a jellegek ez értékét ugyanazok számával ve­
tette össze.
Adanson.
Michel Adanson, Aixből (1727 —1806), Jussieu és Réaumur
tanítványa, S e n e g a l t e r m é s z e t r a j z á t i r t a m e g (1757),
honnan térképeket és szótárakat hozott m agával; első volt, ki
pontosan leírta a baobabot, mi akkorig mesének tartatott, s az arab
mézga-fákat. A n ö v é n y e k c s a l á d a i t (1763) Linnéjével el­
lentétes rendszer szerint osztotta be, alapul nem csupán néhány
hanem az összes jellegek észlelését vévén; s csakhamar átlátta,
mikóp valamennyi lényre lehet azt alkalmazni, s egy természeti
encyclopaediát állítani össze. Az akadémia elé terjesztette tehát
(1775) munkája vázlatát, melly huszonhét kötetben „a természet
egyetemes rendét, vagyis egy, az összes ismert lényeket, ezek
48*
 — 756 —

anyagi minőségeit és szellemi képességeit s kölcsönös viszonyaikat

átölelő természeti módszert41 vala magában foglalandó. A tudó­
sok megbámulták, s a vállalatot egyetlen ember által kivihetlennek
Ítélték, miért is magára m aradt terveivel, szegényül, mert csupán
ezekre gondolt: s midőn az uj nemzeti akadémia kebelébe szólí­
totta öt, azt felelte, nem mehet, mert nincs csizmája.
Bonnet.
Említést érdemel még a genfi Charles Bonnet (1720—98) is,
ki, Leibnitz és Reaumur tanítványa, a miként Buffon gyenge lá­
tású, az értelem szemével kutatott a term észetrajz mezején. Mes­
tere azt mondván, hogy a természetben semmi sem történik ugrás
által, C o n t e m p l a t i o n d e l a n a t u r e (1764) czimü munkájá­
ban a lánczolatot nyomozta ; de érzékek alá eső alakokban
akarja azt feltalálni, a helyett hogy elismerné, mikép amaz átme­
netekben rejlik az, mellyek titk á t a természet magának tartotta
fen. Az anyagi észlelet szokását ö a lélek képességeinek elemzé­
sébe is átvitte, s a gondolatot úgy fogja fel mint értelmi rostot.
Az anyanyelviség vádjára azonban, melly ellene emeltetett, igaz
hitü vallomással felelt; aztán P a l i n g é n é s i e p h i 1o s o p h i que
czimü munkájában (1769) az egymásra következő tökélyesbülés
eszméjét pendítette meg, melly szerint a lények az érzeléstöl a te­
vékeny élet, aztán az értelem, végül a boldogság fokozatára
jutnak.
Mig némellyek az osztályozásokkal foglalkoztak, mások egyes
növény-csoportok tanulmányozására adták magukat. A flórenczi
Pier Antonio Micheli, semmi rendszerhez nem tartva magát, min­
den egyes növény változatait szabatosan megkülönböztette, minél­
fogva négyezer fajjal gyarapította a füvészeti névsort, azonkivül
hogy az ismereteseket jobban beosztotta Tournefort szerint, kire ö
hívta fel első Olaszország figyelm ét1); hazájában egy füvészi
akadémiát alapitoH. S ö, Dillene és Hedwig tanulmányozták a
legalsóbb rendii növényeket, mellyek akkorig kevéssé vétettek
figyelembe; mások azok szerveit bonczolták, mint például Hales,
ki a nedvek gyors körforgását, s a gyökerek és levelek szívó ere­
jét ismertette ; Duhamel, ki a nedvek keringését, a héj és a fa
képződését nyomozta. Bonnet a levelek működéseit, Hedwig a
növények likacsait és nedv-edényeit kutatták; W olf fölfedezte,
mikép a tenyész-rost csupán sejtecskékböl alakul. A páduai Vita-

') Nova genera plantarum,, 1729.

 — 757 —

liano Donati, ki egy igen sikeres utazás közben halt el, mellyet
Indiákban és Egyiptomban tett (1759 —63), hová a sardiniai király
által küldetett, igen éleselmiileg észlelte a korallt, mi kezdetben
növényi anyagnak tartatott, kimutatván a természet fokozatos á t­
menetét a növényektől az állatokhoz; a különféle fajú moszat ter­
mékeket nemekre és alosztályokra különböztette; s kimutatta,
mikép a földi növények csak annyiban különböznek a tengeriek­
től, amennyiben ezek virágpora folyós, amazoké pedig poralaku.
A század végén szenvedélyesen tanulmányoztatott a füvészet.
Angliában egy Linné-társulat alakult, nem méltatlan e névre,
mellynek elnöke Smith Jakab Eduárd sok uj fajt födözött fel; még
többet Acton Vilmos ; s magas állású s gazdag egyének kaptak ked­
vet e tudományhoz. A német Godwig és Micheli a szárazföldi, Roth
Vilmos a vizi titkonnőszők nemi szerveit ismerlék meg, Hoffman
Fridrik pedig a moszatokéit födözte fel, mellyek teljes rajzát a
svéd Acarius Henrik adta. Boston és Dickson jobban megismer­
tették a titkonnöazöket; Francziaországban Desfontaines, Jussieu,
Michaux, Tónin, Villars előbbre vitték a tudom ányt: a spanyol
Cavanilles egy halhatatlan munkát irt a monadelphia rendű növé­
nyekről (vagyis azon növényekről, mellyek porzói egy csomóba
vannak nőve). Távoli szélességek virágai és növényei gazdagítot­
ták kerteinket és erdőinket; 1733-ban XV. Lajos ette az első
ananászt, melly éghajlatunk alatt érlelődött; s egy cserje vagy
virág megérkezése úgy ünnepeltetett mint egykor az aranynyal
terhelt galeouoké. Aztán a vegyészet alkalmaztatott a növénytanra,
s Priestley, Senebier, Ingenhous, Théodor de Saussure folytonos
kísérleteikkel kimutatták a levelek lélekzését, s hogy miként tisz­
títja ez a levegőt s növeli a növényben a széneny tömegét.
Á la tia n .
Mi az állattant illeti, Fabricius második alapitója a rovará­
szainak; Müller Ottó az ázalagférgeket tanulmányozza; Rumph,
Donati, Peysonnel a növényállatok s a korallok állati természetét
fedezik föl; Reaumur, Deger és Vallisnieri nagy kitartással kém­
lelik a rovarok titkos szokásait; Cuvier Campert lángeszű boncz-
tudósnak ismerte e l ; Trembley uj életre látta kelni a feldarabolt
puhányokat; s ő és Lyonnet ernyedetlenül észlelnek, hogy ellessék
a természet titkait. Haller élettana, jóllehet az ember körül forog,
az állatokat illetőleg is uj és fontos tényeket tartalm az; Vicq
d’ Azyr nem kevésbbé szép mint jól kifejezett fogamzatai ollykor
a bölcsészi boncztanig emelkedtek. Miként már jeleztük, Buffon
 — 758 —

a részleteket mind Daubentonnák köszönte, ki bámulatos észlelő

volt s az összetési erőt sem nélkülözte.
ValUsnieri.
A modenai Antonio Vallisnieri, (1 f>61— 1730), Malpighi tanít­
ványa, a rovarok és az ember nemződését tanulmányozta, s a mi
akkoriban szokatlan dolog volt, kijelentette, mikép a régiek gyakran
tévedtek, s bogy tekintélyűk semmibe sem veeudő szemben a

Spallanzani.
Lazzaro Spallanzani (1729 —99), Vallisnieri földije, a lelek-
zést s különösen valamelly tagnak megújulását a hideg vérü álla­
toknál tanulmányozta; s azon hitben volt, hogy a csiga fejét is
visszanyeri. Folytatta Haller kutatásait, felhasználva Lyonnst
górcsői készülékét, bogy nem megtört, hanem inkább visszavert
fény segélyével észlelje a vórforgást, s nem csupán a bélfodorban,
hanem a bélcsöben s más belrészekben is. Tanulmányozta az
állati ázalag-férgeket, s mig Buffon azt hitte felölök, hogy nem
bírnak határozott szervezettel, s hogy titkos örök hatalom, Need-
ham pedig, hogy valamelly tenyész-erö által alakíttatnak és hozatnak
mozgásba, ö kimutatta, mikép e férgek is csirákból származnak.
Észlelte a gyomor-nedveket, vitatván, mikép azok az emésztést
nem erjesztve vagy rohasztva, hanem a tápok elemeit felbontva
eszközük; mi végre saját gyomrát veszélyes kísérleteknek vetette
alá. Sokat utazván, magának ismereteket, a paviai muzeum részére
icincseket gy ű jtö tt; s utazásainak leírásában sokféle tudományt
egyesit, s fejtegeti a forrásokat, a bolygó tüzeket, a villódzást.
Földtan.
Vallisníerinál látható, milly fokon állott akkoriban a földtan
(Geologia). 0 tagadja, hogy a források a tengerből kapják vizöket;
beszélve „a tengeri testekről, mellyek a hegyeken találtatnak, s
a világ állapotáról a vízözön előtt, alatt és után“ azon belátásra
ju t, mikép a különféle hypothesisek nem fejtik meg, hogyan ha­
gyattak az ásadék-maradványok hegyek csúcsain a vizek által. S
ő sem tud ez iránt kielégítő felvilágosítást ad n i; azonban úgy
vélekedik, miszerint e maradványok nem a Noé-féle hanem más
vizözönöknek tulajdonitandók, annál inkább, ha igaz, hogy nem
találtatnak közöttök emberi csontok; s azt hiszi, hogy bővebben
jönek elő olly hegyeken, mellyek közel fekszenek a tengerhez s
nem igen magasak.
 — 759 —

Wenier.
W erner Abrahám Gottlieb (1750 —1817), Wehlauból, az ér-
czéazek használatára irt, miért is nem mindig tartotta szem előtt
a tudományos szigort, míg másrészt soha sem hanyagolja el a
gazdászati használatokra figyelmeztetni; s a földrajzi fekvést u,ry
vizsgálja mint a melly befolyással van a népek szokásaira. É r t e ­
k e z é s é b e n az é r c z e k j e l l e g e i r ő l (1774) azok módszeres
leírását ajánlotta a külső jellegek, szín, törés, jegeczalak, súly, ke­
ménység, átlátszóság szerint, mit ö O r y c t o g n o s i a n a k (Á s­
v á n y i s m e ) nevezett. Nagyobb érdemeket szerzett ö magának a
földisme (gcognosia) terén, melly tudomány a képződési korszakuk
szerint tekintett rétegekről értekezik. Ebben ö, felhasználva Pal­
las, Saussure, Deluc észleleteit, elméletre vitte vissza a földkéreg
képződését. A sziklákat viszonylagos elsőbbségek szerint osztja be:
kezdetlegiekre, mellyekben semmi nyoma a szerves testeknek;
átmenetiekre ; rétegezettekre és iszaplerakodásokra. S mindezeket
valamelly folyadékban történt leverödésnek tulajdonítja, nem véve
ki a márványokat és basaltokat sem ; s innen a Neptunisták is­
kolája, melly ellen a Vulcanisták szállnak sikra, kik végre is
diadalmaskodtak, miután Desm arets vulcan képződésünknek bizo­
nyította volna Auvergne hegységeit.
Cronstedt, Bergmann, Born Ignácz, Kirwan az ásadékokat a
vegytani szétbomlás szerint osztályozták.
Jegecatan.
A régiek figyelmét nem kerülte ki, mikép némelly természeti
állományok mindig bizonyos alakokat hajlandók fölvenni, s Plinius
leírta a kovarcz és gyémánt alakjait. A dolog nem keltett valami
nagy figyelmet; mindazáltal Linné sok tárgy je gecz-alakjait is­
merteti, s annyira föltétlennek hitte azok jellegét, hogy minden
külön alakot valamelly különös sónak tulajdonított. Romé de
1’ Isle *) bebizonyította a szögletek állandóságát, mellyek alatt
sima oldalaik találkoznak, s azon eszme villant meg agyában,
miszerint a különböző alakokat egyre lehetne visszavinni,
melly sajátos módon minden jegecz-anyagnak m egfelel, s szigorú
mértani törvények által módosíttatik. Midőn Bergmann fölfedezte,
mikép az ásványokat lemezenként szét lehet szedni, úgy, hogy
minden egyes ásványnak előtűnik alap és eredeti alakja ,
az ásvány tudomány megszűnt nevek, kövek lajstroma len n i, s

') É rtekezés a je g e c z ta n ró l, 1772.

 — 760 —

napról napra ujabb tények és alkalmazások igen termékeny tu­

dományává vált- Bergmann az ö fölfedezéséből nem vont le átalá-
nos törvényeket; de kortársa Haiiy abbé (1743 —18‘22), midőn
egy, esés következtében széttört jegecz újból összeillesztése iránt
tenne kísérletet, észrevette a változatokat , mellyek a széttörés
folytán előállottak, s meghatározhatta a rétegek egymás fölött fek­
vésének állandó szabályait, úgy hogy ha ismeretesek az eredeti
alakok, meg lehet mondani, milly más alakokat képesek azok föl­
venni. Felvilágosíttatván a vegytan által, előbbre vihette az ere­
deti tömecsek fürkészését, s legalább többnyire sikerült neki meg­
határozni a tömeget, melly háromszoros m éret és bizonyos törvé­
nyek szerint önmagához adatván, a jegeczet minden módosításai­
val együtt előállítaná.
Ásványtan. — Carburi-
Carburí Márk (1731— 1808) Cefaloniaból, a velenczei köztár­
saság felszólítása folytán északra utazott, hogy megismerkedjék a
bányászati módszerekkel. Midőn mint vegytanár Paduába ment,
még csak egy obon lógsót, sem más egyéb töményitett savakat
nem talált ott, úgy hogy mindent neki kellett előteremtenie. 0 a
vasöntésnek egy jobb módját találta fel, s alkalmazta azt az
ágyuk készítésénél, mellyekkel Emo lődözte T u n ist; a tüzérséget
egy éghetlen papír használatára tanította; Linnének az ásvány­
tani rendszert érdeklő utasításokat adott, nem lévén vele egy
véleményen az erezek jegecz-alakjainak eredetére n é z v e ; Lemery
esetleges fölfedezése után, mellyet ez nem volt képes ismételni,
Carburi kitalálta a gálicz-sav megszilárdításának m ódját; de da­
czára Lavoisiernak, makacsul ragaszkodott a tüz-anyag-tanhoz.
A rduin.
A veronai Giovanni Arduino (1714— 95) Clausen bányáit
kereste fel, hogy tanulmányozza ott a bányászatot és ásványtant.
De e téren hiányzottak a vezetők, s O s s e r v a z i o n i s u l l a
f i s i c a c o n s t i t u z i o n e d e l l e A l p i v e n e t e czimü munkája
volt az első földtani mü, mellyben ő a kőzeteket tüzképződésüekre
és üledékiekre osztályozta, s megkülömböztette a m é s z i t h e t ő ­
k e t vagy üledékieket, s az ü v e g i t h e t ő k e t . Szerinte legin­
kább e két faj között fordulnak elő az ércz-lerakodványok,
mellyeket ő a porfirok s más tüz-termények kitörését kísérő föl-
lengitményeknek ta rto tt; s jelezte a mész-kőzetnek magnesiaivá
átváltozását. Megkülönböztette tehát a csillám-pala s más hasonló
anyagokból álló ős eredeti kőzeteket, mellyek előbbiek a primiti-
 — 761

veknek illetéktelenül nevezett gránit-féléknél ; to v áb b á a* ü le d é k ­

hegyeket, m ellyek másod vagy harm ad ren d ű e k ; végre a sikságo
kát, mellyek szintén hordott földből alakultak. W e rn e rn él sokkal
szabatosabb lévén, belátta, mikép a másod képződésii te r ü k ö n nem
annyira a rétegzetet kell figyelem be venni, m int i n k á b b a sz ám ­
talan em elkedéseket, sülyedéseket, ü regeket, sz ak a d á so k o t és to
mokat, m ellyeket a vulcani kitörések a föld m inden p o n tján o k o z ­
tak '). S m egelőzve egy másik igazságot, a képződések k o rá t a
rétegekben talált ős állatok nyom án k u ta tta ; s azt rnondá „a ne­
vezett Alpesek em elkedése közben annyi kor folyt le, a hány
neme találtatik a szerves ásadék-testeknek a ré te g e k b e n . u 2). A
vulcani eredetet is hirdette, előbb m intsem W e rn e r rövid időre
diadalm askodtatta a neptunit. E z utóbbit m egczáfolandó, Mur-
zari gróf a gránitoknak a mész kőzet fölött fekvését hozta fel.
Lazzaro M oro3) szintén az em elkedések elm életét v éd te és fejte ­
gette, olly világosság és szabatossággal, hogy igen ke vés tenni
valót hagyott hátra a későbbi tudósoknak.
Margigli.
A bolognai M arsigli gróf (1 6 5 8 — 1730) m int eröditési és
ostrom -m unkálatok vezetője szolgálta a császárt a törökök ellen,
mig nem tizenhárom napi küzdelem után m egadván m agát B risaeh,
az udvari tanács Arco grófot, a korm ányzót, h a lálra, M arsiglit p e ­
dig, ki alatta szolgált, rangvesztésre Ítélte. A törv én y szék ek s a
császár által m eg sem hallg attatv án , a közönség előtt igazolta
magát. A kkor ism ét utazások és tan u lm án y o k ra a d v án m agát,
Párizsban az igazságtalanság áldozatainak kijárn i s z o k o tt hó d o lat­
tal k ö rn y ez tete tt; összes gyűjtem ényeit és palo táját a bolognai ta ­
nácsnak ajándékozta, s egy tudós akadém iát a lap íto tt ott (1 7 1 2 ).
Irt a trák Bosporusról, az ottom an birodalom növekedése és h a­
nyatlásáról, s egy hat kötetes m unkát te tt közzé D a n u b i u s
p a n n o n i c o-m y s i n s czim en, m ellyben m int term észetb ú v ár,
régész és állam tudós vizsgálja am a folyam -vidékeit, s olly ism e re ­
teket tanusit, m ellyek bám ulatot k elten ek m ég m iután m egdőltek
is a vélelmek, m ellyeket ő azokra fek tetett.
Mások utazások által seg ítették elő a tudom ányt. A paduai

') Saggio d i litogonia, 1 12, 123, 141, 183 lap .

2) Ghomále d' Itá lia , 1782.
3) A h é jja so k ró l, s a tö b b i te n g e r i t e s t e k r ő l , m e lly e k a h e g y e k e n ta lá l­
ta tn a k , 1740.
 — 762 —

Alberto Fortis Dalmácziát tanulmányozta; a chioggiai Guiseppe

Olivi az adriai partokat vizsgálta, különös figyelmet forditva a lep-
cséknek nevezett vékony szálú vizinövény halmazokra, mellyek az
álló csatornák partjait és meder-alját borítják. A berlini Pallaa
Simon (1741 —1811) a kalmukokat és Közép-Ázsiát kereste fel, 8
bö adatokat gyüjtvén, fontos munkákat adott ki az ázalag-férgek
és növényállatok osztályozásáról, a csigolyák boncztaiáról, az áta-
lános és ásadék-állattanról; úgy hogy némellyek őt a X V III. szá­
zad első természet-búvárának kiáltották ki.
Boccaccio észrevette, mikép a certaldói halom tele van ten­
geri kagylókkal*), Targioni Tozzetti épen ott tartózkodván egy
nagybátyjánál, gyűjteni kezdette az ásadék-kagy lókat, s megsze
retvén e tudományt, V i a g g i o i n T o s c a n a czimü szép munká­
jával hozta meg annak a hódolat adóját. A toscanai Ambrogio
Soldani ( — 1800) Siena és Volterra górcsői kagylóit vizsgálta, s
adatokat gyűjtött ezek, a légkövek, s az égvényes földterükre
nézve, minden osztályzás és elméletek nélkül. Hamilton Vilmos,
Ango lország követe Nápolyban, szintén szenvedélylyel tanulmányoz­
ta a természeti jelenségeket, mellyekben olly annyira gazdag
Olaszország déli része, s értesítéseket adott azokról a londoni
királyi társaságnak (1 7 6 6 -7 9 ), azután pedig külön munkában is
közzétette észleleteit2). Munkatársa, Giuseppe Gioeni ( —1822),
Cataniából, a v e s u v i l i t h o l o g i á t irta ineg, igen dicsért el­
méletekkel és föltevésekkel: az Aetna leírását kiadatlanul hagyta.
Fölélesztette tehát a természet tanulmányozását hazájában, melly
olly sok alkalmat nyújt arra, s melly öt megtisztelendő, nevéről
egy akadémiát ne vezett el.
A dauphinéi Adeodate üolom ieu (1750—1801), maltai lovag,
párbaj miatt börtönre vettetvén, a természettudományok tanulmá­
nyozására a d t a ott m agát; aztán mint természetbúvár meglátogatta
Portugáliát és Siciliát s hypothesiseket állított fel a tűzhányókra
nézve, mellyek gyuladásának székhelyét igen mélynek föltételezi:
miként Iíamilton, ő is szemtanúja volt a calabriai rettenetes föld­
rengés által okozott pusztításoknak (1783) ; aztán az olasz hegy­
ségek alakulását tanulmányozta a Farotól (messinai tengerszoros)
kezdve Rhetia bensőjéig, s vizsgálta az Olaszországban olly számos
emlékek anyagait. A forradalom alatt a bányászati akadémia ta-

*) Filocopo, VII.
3) Campi Phlegraei, 1776,
 — 7S3 -

nára volt, Buonapartet Egyiptomba kísérte, s visszatértében elfo­

gatván, a nápolyi iszonyú börtönökben az á s v á n y t a n i b ö l c s é ­
sz e t e t irta.
A Cagliostr ók sem hiányoztak e tudomány terén, és Thou-
venel vitatta, mikép némelly egyének a jós vesszővel aknákat
és forrásokat fedezhetnek fel, még nagy mélységekben is. Hlyen
vala Pennet, kit ö magával hordozott; s másutt úgy mint Olaszor­
szágban hívőkre talált, még a tudósok között is ').
Vegytan.
A vegytan, eme tudománya a törvényeknek, mellyek a tes­
teknek alkatrészeik szerinti benső szerkezetét érdeklik, kiválólag
elemzési tudomány, s ugyanazért természetesnek találjuk, hogy
csak későn fejlett az ki, s hogy nagy zajt ütött, mert nem csupán
az uj tények egész sorát ismerteti meg, hanem egy uj rendét is
a tényezőknek, mellyek minden ismert tényre befolyással vannak.
Előbb összefüggés nélküli tények halmaza volt az, s különcz czé-
lokra irányult, mig végre az anspachi Stahl György (1660— 1734)
kiragadta az ábrándok köréből, bevivén abba a tüzanyag elméle­
tét. Észlelve, milly könnyen térnek ismét fém-állapotba vala-
melly kövér vagy éghető anyag segélyével a fém-mészületek, az
égbetöség elvét egy, p h lo g i 81 ic o n-nak nevezett külön állo­
mányban kereste, melly az ő föltevése szerint elhagyja az érczet,
midőn ez mészül, s visszatér bele, midőn az újra éled. Hypothe-
sise védelmezőket talált, kik előnyére erőszakolták a kisérlete-
ket, mellyek az ő példája után nagy számmal tétettek, mellyek
azonban csak az ö megczáfolására szolgáltak.
Scheele, egy svéd község gyógyszerésze, valódi minta-kém­
lelő, minden másnál többet tett a savak megismertetésére, s leg­
alább tizenegy újat irt le, s ezek-között a porosz-savat. Tanul­
mányozván a cselenyt (mangan), feltalálta a halvanyt (1774), s
gyúanyagtól megfosztott kön-halvagnak, vagyis kön-légnek tartotta
a z t; melly elmélet megtámadásoknak volt kitéve, mig végre nap­
jainkban Davy által újból megszilárdittatott. Black, Edimbourg-
ból, tanitványa Cullen glasgowi tanárnak, ki népszerűvé tette a
vegytant, a szénsavat tanulmányozta; Woodward a berlini kéket

i) T öbbek k ö zö tt az onegliai C arlo A m oretti (Ricerche storiche e fiaiche

suttá rabdomanzia), k in ek Utazása a három tóhoz em lítést érdem el a korhoz
m ért ism e re te k m iatt , m ellyek abb an a term észe ttu d o m á n y o k at érd ek lö leg
ta lá lta tn a k .
 — 764 —

födözte fel; Bergmann a kénsavat s az utánzott ásványvizeket.

Fahrenheit salétrom-szeszt öntve az összetört jégre nagyobb fokú
hideget állított elé. Boerhaave előbbre vitte a tüzet, hőt, fényt, a
a tenyészeti elemzést érdeklő fölfedezéseket. Az említettek nyom­
dokait sokan követték, kik leküzdötték a tévedéseket, fölfedezték
a gyémánt éghetőségét, a viliót, a kékenyt, álanyt, cseleuyt,
érenyt, segítették a művészeteket, s tudományos alakot igyekez­
tek adni a vegytannak, rendszeresen osztva be a tényeket.
Mindazáltal az iskolák még mindig igen csekély számú alap­
elemekhez tartották magukat. Geber illyenekül csak a ként,
higanyt és mirenyt fogadta e l ; némellyek, mint p. o. Raimondo
Lullo, a quintessentiát sorozták még a nevezettekhez; Paracelsus
a négy physikai ellemhez sorolja a fentebb említett hármat, s
azonkívül az e l e v e e l r e n d e l t (pi”iede3tínált) elemet, melly a
négy k é p z ő e l e m egyesüléséből származik. Nícolas Lefevre
mindezek helyébe a p h l e g m á t vagy vizet, a szeszt vagy hi­
ganyt, az olajat vagy ként, a sót és földet állítja. Becher vissza­
utasítja e hagyományokat, hogy az üvegithető, éghető és higanyos
földek mellett szálljon sikra, mellyek azonban maguk is összetet­
tek ; s néhány egyszerű testet különböztet meg, meg nem hatá­
rozva számukat.
A fürkészetek folytán felismert gázok a levegőre vitettek
vissza. De Black ettől igen különbözőknek találta az erjedések
folytán származó gáz tulajdonságait, s azon meggyőződésre jutott,
miszerint a mész és égvények maróssága a fojtó levegő hiányából
ered. S rögtön a lég alakú testekre irányult a figyelem : Caven-
dish szerint a fojtó lég (szénsav-gáz) s a gyúlékony (könenygáz)
különleges folyadékok; Priestley, a türelmetlen theologus, ki üres
óráiban a vegyészettel foglalkozott, látja, mikép az elégés után
megmaradt lég, s az, melly a salétrom-savból származik, teljesen
különböznek egymástól (1774), s a levegő összetételének megfej­
tésén töri fejét; Raouelle előállítja a záp léget (1773), s egy évvel
később fölfedeztetik az éleny; Scheele a levegőt éleny és légeny-
vegyületnek, Cavendish a vizet az éleny és köneny össztéténck,
Berthollet a légköqeget légeny- és köneuy-keveréknek tartják.
Mindez meghazudtolta a régi elemeket, s tönkretette a tüzanyag-
rendszert; Black a lappangó meleget födözte fel, melly meghatá­
rozza a testek állapotát, s csak az alak változás közben nyilvánúl;
Bayen ismét fölelevenitette Boyle és Rey feledésbe ment kisérle-
 — 765 —

teit, mellyek czélja volt kimutatni, mikép a testek, mészülve, súlyo­

sabbakká válnak.
Lavoisier.
Egybevetve az imént említett két tényt, a párizsi Lavoisier
Antal (1743 —94) egy új égés-elméletet von le azokból, melly sze­
rint az égés úgy tekintetik mint élenyülés (1775).
Két utat látván maga előtt nyitva, Stahl véletlenül a tévését
választotta ; s követői, vakon ragaszkodván a rendszerhez és nevek­
hez, elhanyagolták a szabatos súly-meghatározásokat, annyira,
hogy még mindig makacsúl hitték a tüzanyagnak megválását a
testektől, jóllehet az égés után súlyosabbaknak találták azokat.
Lavoisier lényegesekül ismerte el a mennyiség számszerinti meg­
határozásait, miután a vegytan minden más tudománynál inkább
mennyiség-tudomány, s alapját azon tantétel képezi, miszerint a
természetben semmi sem vesz el és semmi sem teremtetik, hanem
a testek minden változása valamelly elem hozzáadása vagy
levonásától függ. Megvizsgálván a levegőt , melly zárt edé­
nyekben szén nélkül higany-mészből nyeretik , Lavoisier azt
felszivhatónak találta, s innen azt következtette, mikép a mé-
szülés és minden égés e lényegileg lehelhető légnek a testekkel
összeköttetéséből ered, s hogy különösen a fojtó lég annak szénnel
vegyülése folytán áll elő. Összevetvén ez eszmét Black- és Wil-
ke-nek a kötött melegre vonatkozó fölfedezéseikkel, úgy ta lá lta ,
mikép az égés alkalmával nyilvánúló hő ama lehelhető légből fej­
lődik ki, melly előbb a ruganyos állapot fentartására szolgált.
íme a két tétel, mellyek Lavoisier dicsőségét képezik s je l­
legzik az új vegytani elméletet, melylyel ő mindig mérleget hordva
m agával, sikra szállott, hogy küzdjön a tüzanyag elmélete ellen.
Cavendish már rájött, mikép a gyúlékony lég elégése vizet szül,
s Lavoisiernak sikertil gyúlékony és lehelhető légre bontani fel a
vizet >) , mit csakhamar minden élegre nézve igaznak talált. Illy
módon megvetette a vegytan valódi alapját, s az élenyt fő elem­
nek tekintette, ahhoz viszonyítva osztályozván az összetett teste­
ket, s felhasználván a Priestley és Scheele által akkoriban szol­
gáltatott számos adatokat, hogy megfejtse a testek égését, az álla­
tok lélekzését s a szerves anyagok erjedését. Szerinte a hévanyag
nem növeli a test súlyát, miért is súlytalannak nevezte a z t ; s

*) Cavendisht m egelőzőleg a víz felbontását már W att jelezte e g y , 1783

a p ril 26-ról k e lt levélben, m elly a Philosoph. Transactiomban olvasható.
 - 766 —

megkülönböztette a kötöt meleget a szabadtól; a gázok állandó

gőzök; a szilárd testek kötött meleget nélkülöző folyadékok: 8
hozzáadta, miszerint a lélekzés a tüdőben végbemenő valódi égés,
honnan az összes állati meleg származik.
A morveaui Guytonnal egyetemben megtisztította a vegytant
az iskolai zagyva nyelvezettől, szabályos uj münévzetet hozva be,
mellyben, az eddigi szokástól eltérőleg, a meghatározások azono­
sak voltak a nevekkel, s illy módon uj eszközöket és nyelvet
adott a tudománynak. Mások a halvanynyal és kénnel tették azt,
mit ő az élenynyel; jobban megismerkedtek a sóknak nevezett
négyes vegyü testek szerkezetével, s az összetett testeknek egy­
más közötti viszonyaival. M ayorl) már okszerűen megfejtette a
sók egyesülését és felbomlását ha egy harmadik test járul hozzá-
jok. Newton ez egyesülést a parányok között létező vonzásnak
tulajdonította; mire nézve Frangois Geoffroy táblázatokat készí­
tett, mellyek aztán Bergmann által tökélyesbittettek (1783); mig
végre napjainkban Davy kimutatta, mikép az illy felbomlások az
igenlege3 vagy nemleges villanyosságnak tulajdonitandók.
Claude Berthollet (1748 — 1822), Annecyból, finom észlelő
és szorgalmas a kém lelésben; eleintén a tüzanyag elméletének
volt hive, de aztán M é m o i r e s u r 1' a c i d e m a r i n d é p h l o g i s -
t i q u e (1785) czimü munkájában megvált attól. A szerves ter­
mékeket érdeklő fürkészetei folytán azon elhamarkodott követ­
kezésre jutott, miszerint az állati állagok a légeny által külön­
böznek a növényiektől. Helytelennek ismerte fel Lavoisier véle­
ményét, mellynél fogva az éleny átalános nemzője volna a savak­
nak, miután a halvany és a porosz-sav szintén illy tényezők.
Tanulmányozta a halvany féléket, melly sókkal igen veszélyes a
bánás ; a légkönenynek ezüst-éleggel vegyítéséből durr-ezüstöt nyert;
a halvany szintelenitő tulajdonságát a vásznak fehérítésére alkal­
mazta. De-Born e találm ányt rögtön a viasz, Chaptal a papir-
rongyok fehérítésére s a beszennyezett könyvek és nyomatok tisz­
títására használták fel. U gyancsak Chaptal fölismerte a timsó
Ö8sztétét, s könnyítette e fontos vegyrész gyártását; s rögtön,
nem csupán ez, hanem a kén-, salétrom-, borkő-savak, a saturnus-só
és más vegykészitmények sem jöttek többé Angliából és Holland­
ból, sem a pirosító buzér Drinápolyból.
A douaziti Jean Darcet (1725— 1801) a porczellán-készités

l) D e spiritu nitri aereo, 1678.

 — 767 — »

egy jobb módszere után kutatván, lendületet adott a tűz általi

vegy-ellemzésnek, élegülhetőnek ős illónak találta az ezüstöt,
nagyban gyarapította az olvasztható ásványok lajstromát, s bebi­
zonyította a gyémánt illóságát. Vizsgálva a Pyrénéket, észrevette,
hogy vésztenek tömegökből, s hirdeté, mikép „történetük ugyanaz,
melly a föld egyéb hegységeié; bent és a főlszinen a természet
mindenütt rombol és alkot.11 A paviai Luigi Brugnatelli (1761 —
1818) pótlékot talált szükségesnek Lavoisier elméletéhez, mint
ollyanhoz, melly nem adta okát a höanyagnak és fénynek, mely
lyek bizonyos körülmények között kifejlenek, s e végből egy elmé­
letet állított fel, mellyet melegéleny ( t h e r m o x y g é n e ) né
ven nevezett.
A vegyészet ekkor divattá vált: Lagrange, Laplace, Monge
levették szemeiket az égről, hogy elmélkedjenek e fölfedezések
fölött s gyarapítsák azokat; a párizsi nők lemondva a sétáról és
összejövetelekről Fourcroy előadásait látogatták, ki, híven a fran-
cziák pneumatikus tanához ( s z e l l e m t a n ) , a vegytant átalános,
bölcsészeti, időjárási, ásványi, növényi, állati, orvosi, nemzetgaz
dászati és házi vegytanra osztotta. Domború tükrök használtat­
tak az érczek felbontására ; jegeczesittetett a borszesz és a fen-
lég (aether); tanulmányozták a hévanyag képességét és nyomását,
szóval, megindultak az összes tanulmányok, mellyek korunknak
annyi dicsőséget és annyi kényelmet szereztek.
Léghaj ózat.
Az emberi merészség előtt minden korlát le látszott dűlni,
midőn (1783) a Montgolfier testvérek gömböket bocsátottak fel,
széntüz segélyével ritkítván azok levegőjét. A természettudós
Charles s a gépész Róbert egy könnyebb gázt, a könenyt alkal­
mazták, s a vásznat tafotával cserélték fe l; s midőn ők a Mars­
mezőről fölemelkedtek (jun 5), ágyuk hirdették, mikép a tudomány
birtokba vette a levegő térségeit. Midőn aztán Nicolas Blanchard
Angliából Francziaországba érkezett léghajón, a természet rende
felforgatottnak látszott (1785). 1786-ban P ilátre és Romain a füst
és gyúlékony lég két rendszerét egyesíteni akarták ; de a tűz
meggyujtotta a levegőt, s ők lezuhantak. Arnold és fia London­
ban emelkednek fel; de a gépezet félre billen, s az atya kibukik,
a fiú a kötelekbe kapaszkodva tartja magát, mig nem a gépezet
helyreáll; most ismét egyensúlyt hoz létre, de a hajó tüzet kap,
s ő a Themsebe esik, úszva azonban megmenekül. A szerencsét­
len kísérletek némellyek szemében tisztán játék gyanánt tüntették
 — 768 —

fel a léghajózatot r de ha valamelly kétkedő kérdezte : — Mire

való az? — Franklin azt felelte: „Mire való az alig született
gyermek."
A fölfedezések, a viták, mellyeket azok természeteben elő­
idéztek, a lábra kapott kórság mindent tudni sok tanulmányozás
nélkül, sokasitották Párizsban az A th én ées-knek nevezett gyü­
lekezeteket, hol a tagok könnyed vagyis fölületes oktatásban
részesültek, mig a Collége de Francéban üresen maradt a töké-
lyesedés iskolája. S valódi divatdühhel tanul mányoztatott egy
másik uj tudomány, a villanyosság, egyike azon átalános erőknek,
mellyek a minket környező összes anyagban szerfölött el vannak
terjedve, s mellyeket a természet az ö legtitkosabb és legfonto­
sabb műveleteinek eszközeiül látszik felhasználni.
T e rm é sz e tta n — V H ián y o sság .
A régiek észevették, mikép a borostyánkő (electrum) ha
megdörzsöltetik, magához vonzza s aztán visszataszítja a könnyű
testeket. E tulajdonság sok testtel közösnek ismertetett fel a XVI.
században, s a tünemény villanyosság (electricitas) nevet kapott.
Gruericke és Hauksbee gépet találtak fel annak előidézésére, s igy
a tudósok vizsgálhatták a villanyossági tüneményeket. Az első
tudományom buvárlatokat az ^.ngol Grey Istvánnak köszönjük
( — 17 36), ki fölfedezte,mikép a vilianyosságotkiszámithatlan sebesség­
gel lehet érczeken, élőfákon, vizen, állati testeken át vezetni, de nem
üvegen, selymen, tollakon, hajakon, sem más olly testeken keresztül,
mellyek megdörzsölve villanyosakká válnak. Megkülönböztette tehát
a vezető, vagy nem-vezető te s te k e t: s tapasztalta, hogyha az előbbiek
egyike más hasonlókkal jő érintkezésbe, a villanyosság eloszlik;
de ha nem-vezető testek által vétetik körül, vagyis elszigeteltetik,
a villanyosság átmegy abba, bármiilyen legyen annak távolsága.
Dufoy bebizonyította, miszerint a vezetők is villanyozhatók, csak
elszigeteltessenek ; hozzátette, mikép a villanyozottak vonzzák és
taszítják a többieket; s a villanyoaságot üveg és gyanta vagy
igenleges és nemleges villanyosságra különböztette.
Cuneus, Muscber.broek és Allamand Leydenben, tapasztalván,
mikép a légre kitett villanyozott testek elvesztik e tulajdonságot,
azon gondolatra jöttek, hogy ha végökre villanyos testek alkal'
maztatnának, nagyobb mennyiséget volnának képesek befogadni s
m egtartanák azt, s illy módon feltalálták a leydeni palaczkot
(1746). Egymást kézen fogott egyénekre süttetvén ki e palaczk,
azok mindenike egyszerre érezte az ütést, bármiíly hosszú volt
 — 769 —

lánczolatuk: s W atson megmutatta, mikép két egyén, egy, közel

hat mérföldnyi (miglia) hosszú fonal két végére állíttatván, ugyan­
azon perczben érezte azt.
F ranklin.
Fürkészve e tünemények okát, Franklin azt állította, hogy
csak egyetlen villany-folyam létezik, s hogy a taszítás vagy von­
zás annak a testekben összehalmozódásából vagy megfogyatkozásá­
ból származik: melly elméletet aztán ö maga visszavonta. Szaba­
tos kísérletei folytán késíibb fö lfedezte, mikép a villanyosság szét-
oszlattatik a hegyes végek által, s hogy a villám a villany osság­
nak a légkörben összehalraozódásából szülemlik. Melly két tényt
összevetve, hegyes testek segélyével érezhetővé tette a légkör vil­
lanyosságát; s minthogy Philadelphiában nem voltak tornyok, pa-
pir-sárkányhoz folyamodott, s ennek segélyével a felhőkből kicsalta
a szikrát. Illynemü kísérletei a villámhárítók fölfedezésére vezet­
ték ö t 1); s a tünemények, mellyek előbb fékezhetlen hatályosság­
gal egyetlen pillanat alatt nyilvánultak, most már mérsékeltethet-
tek és meguyujtathattak annyira, hogy kényelmesen lehetett azo­
kat tanulmányozni s észlelni változataikat, mellyek a vezetőkön
keresztül menet-közben egymásra következtek.
Franklin aztán a leydeni palaczkot elemezte, melly Watson

1) A régiek különös eszközökhöz folyam odtak, hogy v é d jé k m a g u k a t a

v illám ellen. H erodot beszéli (IV . 9.), m ikép a trák o k n y ila k a t rö p íte tte k az
ég felé, ha v illá m lo tt; ö a zt m ondja, fenyegetésből te tté k azt, de a k a d t különez,
ki e tényben a villanyos p a p ir-sárk án y o k eszm éjét a k a rta föltalálni. P lin iu s
e lő a d á sa sz e rin t a h e tru sk o k ki tu d tá k az égből csalni a villám ot, kényük ked-
vök sz e rin t b á n ta k azzal, s egy V olta nevű szö rn y házába iittették , m elly szörny
V olsinio v id ék é t p u sz títo tta ; de m inthogy ö áldozatokon és im ákon kiv ü l m ást
nem em lit, előadásából mi hasznot sem huzhatunk. Más valaki beszélte, hogy
egy, J u p ite r E licius (a villám okat elvezető isten) tisz te le té re v e rt róm ai érm et
lá to tt, m ellyen az egy felhő fölött volt á brázolva, mig agy h etrusk p a p ir-sá rk á n y t
bocsátott a levegőbe. D uehoul A ngustas egy é rm é t m etsz ette ki, m ellyen Ju n o
tem plom a láth a tó , tetőzetén hegyes d árd ák k al, m ellyek a mi villám hárítóinkhoz
h a s o n líta n a k ; de h ite le se k -e az illy érm ek ? s bizonyitanak-e m ást m in t babonás
v illám -tudom ányt ? (L ásd LabOÍSSÍére, A cad. du G ard.) P lin iu s m aga m ondja
m ikép a rég iek a zt h itté k , hogy a villám nem h a t m élyebben öt lábnál a földbe;
m iért is A ugustus a villám ok elöl földalatti ü reg éb e r e jtő z ö tt; ám e tén y m ost
m ár ham isnak bizonyul. Kam pfer sz e rin t, a ja p á n i császárok a villám ok elöl
egy üreg b e húzódnak, m elly fö lö tt vizm edeneze van, hogy k ioltassák abban az
égi nyil tü z e ; de tudva van, m ikép e nyíl a víz a la tt is öl. T ib e riu s szükség
esetén b a b ér-k o sz o ru t te tt fejére, m ert a villám m egkím éli e n ö v é n y t; költői
Állítás, m elly m eg ezáfo ltato tt a tén y álta li
xvii, 49
 — 770

és Nairn által tökéletesittetett: Epino volt első, ki megmutatta,

miszerint a villanyosság egyensúlyának törvényei szigorú mennyi-
ségtani vizsgálatnak vettethetnek a lá : a mor.dovii Beccaria atya,
turini tanár, tisztába hozta Franklin elméleteit öszebasonlitván a
mesterséges s a légköri villanyosságol, s Symmer és Cigna után
értekezett a villanyos légkörökről, s az általa úgy nevezett bo-
s z u l ó v i l l a n y o s s á g r ó l <). Fontosabb volt lord Mahonnak az
ellenütésekre vagy, miként nevezék, a földi villámokra vonatkozó
észlelete. Coulomb az általa készített, és s o d o r - m é r l e g néven
ismeretes igen finom eszköz segélyével három igazságot derített
f e l: hogy t. i. a villanyos testek vonzásai és taszításai távolságaik
négyzetének fordított arányában változnak; hogy a villanynyal
megtöltött elszigetelt testek bizonyos, általa meghatározott arány­
ban vesztik el villanyosságukat; végre, hogy az összes villanyosság
a fölületen van, és soha sem hatol a testek bensejébe.
így a tudósok; mig a szép világ szórakozást keresett az uj
tudom ányban; a Haller-féle ingerlékenység-elmélet s a villanyos­
ság közbeszéd tárgyát képezték; mindenki tapasztalni akarta a
villanyos ütést, melly szórakozás némellyeknek életökbe került;
III. Vittorio Amedeo Gerdillel ismételte Nollet kísérleteit; az anyag­
elviek érveket m erítettek az uj tanból, hogy megfejtsék ama
titkot, melly léleknek neveztetik.
V o lta . — G a lv a n i.
Mindazáital úgy látszott, hogy a villanyosság egyike azon
számos tárgyaknak, mellyek elszigetelten állanak, s mellyek csu­
pán benső viszonyaikban tanulmányoztathatnak, mig ellenkezőről
nem győzte meg a világot Alessandro Volta (1745—1826), Co-
moból, ki a kísérletek utján lépésről lépésre s nagy elméletek
nélkül haladva, a legfőbb fölfedezéshez vala jutandó. Legelőször
is az ö r ö k v i l l a n y t a r t ó t találta fel, aztán pedig a s ü r i t ö t ,
mellyet összekapcsolván Cavallo és Saussure villanymérőivel egy
tökéletesebbet készített. Ez eszközökkel folfegyverkezve fürkészi
a légkör villany osságát, a jégesőt, északi fényt s egyéb tüneménye­
ket; de a kémlelő pontosságával nem párosított elég bölcsészi
emelkedettséget arra, hogy szabatos tanokat állapíthatott s mennyi-
ségtani szigorra tarthatott volna ig én y t; a villanytartót és süritőt

1) Megjegyzésre m éltó, hogy ö m ár kifejezést a d o tt azon n é ze tn e k , m i­

szerint a delejesség talán nem egyéb, mint a földgöm b egész felületén elterjedt
villanyosság.
 — 771 —

soha sem vitte vissza igazi elméletökre, nem ismerte fel valódi
okát a villanyosság ki- vagy ki nem fejlésének az elgözölgés al­
kalmával, s föltevései nem igazoltattak a tények által.
Eközben Luigi Galvani (1737—95) Bolognában izom-rángást
vett észre az élettelen békákon, mellyek a villanyos kisötés pilla­
natában egy villanyos vezető behatásának voltak kitéve; s boncz-
tudós nem természetbúvár lévén, a közönségedtől különböző állati
villanyosság létezését hitette el magával. A világ elfogadta e
véleményt; az anyagelviek feltaláltnak hitték a természeti ténye­
zőt, mellynek segélyével a kültestek az agyvelöre hatnak, s ]e-
leplezetteknek az érzelés titkait; a bölcsészek rendszereket rögtö­
nöztek, hogy megfejtsék a tényt. De Volta ismételve a kísérlete­
ket, kétkedni kezd, vájjon az állati részek mm szenvedőlegesek-e,
mellyekre a fémek mint külső ösztön hatnak. Változtatja a kí­
sérleti módokat, idegek és izmok helyett réz- és horgany-korong
párok közé tett nemezdurabokat alkalmaz, s előállítja a villanyos
tüneteket (1794); aztán szaporítja a fém-korong párokat, s kész
az oszlop, a vegyészi elemzés leghatalmasabb eszköze. Volta
mintegy harmincz évvel élte túl találmányát anélkül, hogy adott
volna ahhoz valamit, vagy alkalmazta volna, mialatt Ritter, Car-
lisle, Davy a viz felbontására használták azt ; melly ténynyel az
uj vegyészet vette kezdetét.
G yógytan.
S a természettudományok eszelősködései és előmenetelei a
gyógyászatban is érezhetők valának, melly mindig idegen rendsze­
rek után kapkodott; Paracelsussal csillagjóslati, Van Helmonttal
vegyészi és titokzatos, Silvióval tisztán vegyészi, Borellivel és
Boerhaaveval erömütani volt, s csakhamar szellem-elvivé (spiri-
tualista) vált.
lioerliaave. — Stahl.
Boerhaave Hermann (1668— 1738), a Leyden melletti Woor-
houtból, mennyiségtani és theologiai tanulmányai közepett megsze­
retvén Hippocratest, egészen a győgytudományra adta magát. I n ­
s t i t u t i o n e s m e d i c a e- j e után az irályáért és módszeréért
dicsért A p h o r is mi d e c o g n o s c e n d i s e t c u r a n d i s m o r b i s
(1709) czimü munkát tette közzé, mellyb'-n velős rövidséggel
gyűjtötte össze a gyógytudomány tanágazatait. Kedvet keltett az
észleléshez; azonban erömütani és mennyiségtudományi fejtegeté­
seknek engedi át magát, mellyek, a kor rósz szokása szerint, nagyon

49*
 — 77 ? —

is önkényesek. Igen szegényül születvén, egyetlen leányára négy

milliót hagyott.
Már a legrégiebbek is lehetetlennek ismerték el a szerves
lényeknek a szervetlen anyag általi meg fejtésé t; mások az érző
és akaró okfő befolyását vallották sok olly eselekvényre nézve,
mellyek rendesen a tenyészeti és akaratlan életnek tulajdonittattak.
Swammerdam visszautasította az izm oknak önkénytesek és önkény­
telenekre különböztetését; Perrault, az építész, a léleknek tulajdo­
nított uralmat sok olly mozgás fölött, mellyek a megszokásnál
fogva öntudatlanul látszanak végbe menüi. De Stahl György, ki­
ről már emlékeztünk, tapasztalva, mikép sok benyomást kapunk
és sok tényt hajtunk végre a nélkül hogy gondolnánk reájok, azt
állította, miszerint az önkénytelen m űködések is a lélek által
eszközöltetnek, a ennek bizonyságául a méh-gyümölcsök anya­
jegyeit hozta fel, s talán rendszer-vágyból vitatta, miszerint a
szellemi okfő az állati élet önkénytelen ttineményeine k is egyedüli
és legfőbb intézője. A vég-okok fiirkészése (mondja ö T h e o r i a
m e d i c a v e r a - j á b a n , 1707) a legszükségesebb; s a valódi
élettan nem a physikai tanoknak a testi változások megfejtésére
irányuló alkalmazásában, hanem a szervezet s ama törvények ki­
fejtésében áll, mellyek szerint az életi mozgások végberaennek.
A test anyaga megromolnék, ha nem akadályozn á azt a lélek,
melly élteti a testet, nem csupán az által, hogy egyesül vele, ha­
nem természet-erőtani működés segélyével is, kiűzvén t. i. belőle
az elhasznált anyagokat, s újakat hasonitván hozzá. Életi és táp­
láló működéseinek gyakorlatában a lélek ép úgy jár el, miként a
heves szenvedélyekben, a midőn nem ügyel arra, a mit akar, hanem
csupán czélja elérését tartja szem előtt. A lélek eszközeit a szer­
vek képezik; de ezeket elég csak átalánosan ism erni; s a bonc*-
tani szabatosságok csekély felvilágosítást nyújtanak az orvosnak,
kinek a helyett inkább a mozgásokat s a végokokat kell tanul­
mányoznia, a honnan belátandja, mikép a betegség nem egyéb
mint a lélek küzdelme a betegséget szülő okok ellen. Ha a küz­
delem szabályosan foly, az orvos okos várakozásra fog szorít­
kozni ( a r s s a n a n d i c u m e x s p e c t a t i o n e ) ; ha nem, azon
eszközökhöz fog folyamodni, mellyeket a tapasztalat alkalmasaknak
bizonyított a lélek gyógyító visszahatásainak mérséklésére vagy
előidézésére.
Ez elmélet Descartes és Malebranche bölcsészeteinek volt
szüleménye; de midőn Leibnitz azon ellenvetést tette neki, miszer
 — 7/3 —*

rínt a lélek a testre csak erotaui esz közök segélyevei hathat,

Stahl úgy oldotta meg u nehézségeit, hogy a lelket nem tudom
miféle anyagból levőnek föltételezte. Mi ö ellenében a szerves ha­
tásokat hozhatnék fel, mellyek a növényországban is mutatkoznak,
s mellyek nem származtathatók leiektől, közönséges értelemben
véve e 8zót.
Mig tehát Boerhaave követői azt állították, hogy az élő ter­
mészet a physika törvényeinek van alávetve, az élettudósok e lé-
lekelviséget ( a n i m i s m u s ) karolták fel, lerontván az erömü- és
vegytani fejtegetések hitelét: annál inkább, minthogy Stahl az áb­
rán dszeríí előzvényekböl észszerű gyakorlatokat vezetett le.
Angliában, hol legtöbben Sydenham tapasztalatelviségét kö­
vették, az iatromathematikusok (mennyiségtaui elvekhez ragaszkodó
orvosok) észrevették, mikép Newtonnak az emberi szervezetre
alkalmazott számításai nem fejtettek meg m indent: miért is azzal
hízelegtek maguknak, hogy a lélekelviség segélyével egyetlen köz­
pontra viendik vissza az élet- és kórtani erőket, miként Newton
tett a physikaiakat illetőleg. Illy módon küzdelem áilott be a régi
és uj elméletek, a lélek-, erömü- és vegytani rendszerek között,
némellyek anyagiasitván, mások szellemiesitvén a gyógytudományt.
H offm an n
Az első, ki e tudományt természetéhez inkább alkalmazott
erőnek vetette alá, a hallei Hoffmann Fridrik volt (1660— 1712),
kinek szervezeti soiidismusa *) Leibnitz .rendszerének felel meg,
ki az anyag erőit annyira felmagaaztalja, hogy majdnem egyen­
lőknek tartja az értelmiekkel. Világos és szabatos előadása, kel­
lemes és mérsékelt tanultsággal párosítva, kapóssá tette öt: de
a ki figyelmesebben olvassa, látni fogja, hogy tételei nélkülözik
az alapot. Az emberi test, szerinte, saját mozgásait anyagi erők
segélyével gyakorolja, mellyek szám, súly és mérték szerint mű­
ködnek, gépiesek, s mennyiségtaui alapoktól függnek. Némellyek
nagyobb tevékenységet fejtenek ki, mi az é r z e l ö l é l e k n e k
tulajdonítandó, melly nem egyéb mint igen finom és hatályos a­
nyag, átalánosan elterjedt aether, melly a vértől főleg az agyvelö-
ben választatik el, s az állati szervek összes mozgásainak és te­
vékenységének okfeje. Mindent az érzelö léleknek tulajdonítván

*) G yógyászati rendszer, m ellynek hívei a betegségeket a szilárd s z e r­

vezeti részekben keresnék, ellentétben a fluid isták kai, kik a b ajokat a nedvek
tői sz á rm a z ta ttá k , Á. ford.
 — 774 —

megczáfolta Stahlt, ki ellenkezőleg minden t az eszes léleknek tu­

lajdonított, a nélkül hogy észrevette volna, mikép ellenvetései az
ö saját elméletét is tönkre teszik; csakhogy Stahl szerint a lélek
eszmélkedve hat az emberi gépezetre, míg ő szerinte változhatlan
törvényeknek hódolva gyakorolja a befolyást. De mert az akkori
bölcsészet minden természetfölöttit visszautasított, a testekben egy
okfö létét tételezték fel, melly sem nem anyag, sem nem lélek;
melly a szervek alakulását és működését egy egészen sajátos erő­
mű- és vegytaai hatalom segélyével intézi, s melly é l e t i - e r őne k
neveztetett. Ez erő létezését a titok leple fedi (mondák), elég azt
tanulmányozni érzék alá eső eredményeiben. Megsokasittattak a
kisérletek, hogy kipuhatolják létét és hatályát e folyadéknak, melly
az idegekben kering, s Olaszországban is sokan elfogadták a Hoff
mann-féle mechanismust.
Baglivi.
Baglivi György (1668 — 1706), Ragusából, szabatos észlelő,
miután kimutatta volna a vegy-gyógyászat tévedéseit, a solidis-
mushoz jutott. Az agykér-eket ö az összes szervek eleme'íil akarja
tek in tetn i, és igy egy másodrendű szervtől teszi függőkké az
állati oeconomia tüneményeit, s a kemény agykérnek független
és majdnem kizárólagos ösztönzési erőt tulajdonit; ennyire ment
akkor a düh minden szerves tüneményt egyetlen okfőből vezetni
le! A betegségeket tehát három osztályra különböztette aszerint,
a mint a szilárd részekben vagy fölös, vagy kevés az erély, vagy
egyikben tulfeszülés, a másikban tágulás áll be. Ez elméletek nél­
külözték ugyan a szabatosságot, mindazáltal közelebb vitték amaz
emelkedett nézletekhez, mellyek nélkül a tudomány nem ölelhető
át egész összletében.
Ilaller.
A rostok egy alap-erejét illetőleg, melly az életerőktől füg­
getlenül működnék, s némellyek által mint hypothesis már elfo­
gadtatott, a berni Haller Albert (1 708—77) rendszert állított fel,
melly az ingerlékenység rendszerének (irritabilitas) neveztetett, s
vég csapást mért Boerbaave erötani elméleteire. Hosszas kísérlet
folytán úgy találta, hogy az izom rostokkal ellátott szervekben
szünetlenül működik az ingerlékenység, s kizárta innen az idege­
ket, mellyek ereje az akaratnak van alávetve. Hogy ezek egy
zongora-hur módjára rezegve adnák át az érzeteket, ő tagadta,
miután ez idegek puhák, s még ha rezeghetnének is, akadályoz­
tatnának abban a dúczok által; ahelyett egy életi folyadékot fo­
 — 775 —

gadott el, tnellynek létezése Hill, Loevenhoeok és Ledermu! ler kí­

sérletei által bebizonyitottnak látszott.
Illy módon az állati test alaperöinek tanulmányozására hívta
fel a figyelmet, s a három rendszer szemben állott egym ással;
ki az ingerlékenységet, ki az érzékenységet, ki e kettő közötti
különbséget tagadta, ki meg a részekre nézve tért el, mellyeknek
azok tulajdonitattak. Az inak kétségbe vont érzékenységét Tissot,
Lausanneból, Moscati, Milánóból, s a trienti hires kóroda-orvos
Borsieri védelmezték, melly utóbbi a Haller-féle ingerlékenységet
nagyobb szabatossággal alkalmazta a gyuladás elméletére, szám­
űzvén a régi dugulási-kényállitmányokat, s finom észleleteket fejte­
getvén minden önhittség nélkül. A Hallerianusok főleg arra ala­
pították rendszeröket, hogy a szívben nem találtatnak idegek,
melly pedig a legingerlékenyebb szerv ; de Antonio Scarpa ott is
talált idegeket, mellyek szerkezetre nézve mit sem különböznek
az akaratnak alávetett izmoktól; nem lehet tehát azt mondani,
mikép a szív ingerlékenysége független a szív-idegektől, hanem
legfelebb, hogy ezek nincsenek befolyással amannak mozgásaira.
Cullen Vilmos, edimburgi tanár, valódi rendszerbe foglalva
az idegek tanulmányát, a hideglázt és a gyuladá^t az ingerlékeny­
ség váltakozásaiból származtatta. Skócziaból és Irlandböl Euró­
pába is áthatolt e tan, melly kizárja a nedv-betegségeket, s az
élet tüneményeit az ideg-erőnek rendeli alá. A toscanai Vaccá-
Berlinghieri a solidista kórtudósok közé tartozik, jóllehet részben
megczáfolja Cullent, vitatván, mikép a keringő nedvek csak az
edényeken kivül romolhatnak meg, s hogy a test egészséges vagy
káros változásai a szilárd részeknek a folyékonyakra v i s s z a ­
h a t á s á b ó l szárm aznak, melly természeti szükségesség által
idéztetik elő. Egy lépés volt ez az újabbak tiszta erönyi- és inger­
lékeny ségi rendszere felé.
Bicliat.
A korán elhalt Bichat Xavér (1771— 1802), Toiretteból, há­
rom jeles munkát hagyott h á tra : É l e t t a n i v i z s g á l ó d á ­
s o k az é l e t és h a l á l f ö l ö t t ; A t a l á n o s b o n c z -
t an, az é l e t t a n r a és g y ó g y á s z a t r a a l k a l m a z ­
v a ; s L e i r ó b o n c z t a n i é r t e k e z é s czimen, melly
utolsó bevégzetlen maradt. 0 különbséget tesz az állati s a te­
nyészeti vagy szerves él et között, s az élettant az életi sajátságok
elméletére akarja alapítani, vitatván, mikép az életi és természet­
vegytani jelenségek között nemcsak eltérés hanem ellentét is van.
 776 —

Habár e tan nem áll, becsesek az 8 észleletei a haldoklók fö lőtt,

kiken a két élet működéseinek megszűnési módjait tanulmányozta.
Az átalános boncztanban az emberi szövettannak (histiologia) tu­
dományos alakot adott.
Bordeu.
A bearnei Bordeu Theofil (1722—76) nem követte Stahlt
szolgailag, hanem a szervezetbe helyezte az életiség alapjait, elő­
készítvén illy módon az élettani iskolát, melly aztán Francziaor-
szágban óriásivá növekedett. Az állati test, mondja ö, az egy
czélra törekvő szervek és részek egyetemének eredménye ; s igy
az élet is, melly innen származik, az egyes szervek különleges
életeinek összlete; a szervek és részek kölcsönös összhangja szabá­
lyos állapotot. szül; az aránytalanság beteg állapotot idéz elé.
Agyvelő, s z í v , gyomor, ezek képezik az élet három alap ját;
miértÍ8 a kórtudósnak ezen szervek működéseire, s azok hibáira
és zavaraira kell fordítani figyelmét. E tekintetben Bordeu meg­
előzte Broussaist: az ütér szerinte a legrészlegesebb bajoknak,
sőt a beteg szerv székhelyének és minőségének, s a betegségi
anyag levezetése v ég ett megnyitandó üritőedényeknek is csalha­
tatlan jelezője.
Barthez.
Paul Barthez (1734— 1806), Montpellierböl, a gyógytant az
életi elvhez terelte vissza, mindenütt csak érző, feszitő és mozgató
erőket látván. Küzdve a mechanisták é3 animis ták ellen, vitatja,
mikép a szerves testek saját erőkkel vannak el látva, mellyek kü­
lönleges és egymástól eltérő törvények által szabályoztatnak, s
részint mozgatók, részint érzéklök. Az érzéklök természetüknél
fogva tevékenyek és önkéntiek; s a szervek által kapott benyo­
más azokra nézve nem egyéb alkalom nál; befolyásuk a mozgató
erőkre megfejthetlen, de bizonyos. A gyógyszerek hatálya a
mozgásból származik, mellybe ez erők hozatnak; a természetes
meleg szint illy mozgás eredménye ; az egészség nem egyéb, mint
az életi erők szabályos működése, s a betegsé g azok egyensúlyá­
nak megzavarodása.
Aközben a fölfedezések, vagy a divat uj rendszereket hoztak
létre. A vegytan lendületével a vegy-gyó gyászát is uj erőre ka­
pott, a betegségek és gyógyszerek elméletének alapjává akarván
azt tenni a gyógytudósok ; de bár megvilágította az a természet befolyá­
sát az élő lényekre és szervetlen testekre,fölösleges volt a törekvés annak
segélyével fejteni meg magát az életet is. A vegytan előmenetelei alkalma­
 — 777 -

saknak látszottak La Mettrienek az auyagelviség (materiálisaim)

védelmezésére. S anyagelvi volt a genti Tronchín is, ki uiaga»z-
taltatott az encyclopaedisták által, s tekintélyes szerepet játszott
az orvosi téren. Nevette az akkoriban divatozott pára-elméleteket,
védte a himlőoltást, pártolta a népies gyógyászatot, s inkább a
gyakorlatnak mint elméleteknek volt embere.
C a b a n is .
Gyakorlati szellem ömlik el a cosnaci Pierre Cabanis
(1757— 1808) müvén is ( R a p p o r t s d u p h y s i q u e e t d u m o ­
r á l d e l’ h o m m e , 1802), ki látva, miként mellőzték a bölcsé­
szek a physikai, s az orvosok az erkölcsi részt, mindkettőt egye­
síthetni vélte. Egy pohár jó borral, mondá ö, bátorrá teszitek
az embert. Ha tehát a kültermészet mindig gondos anya volna,
tehetségeink nagyban növekedhetnének, s megszokás utján a nem,
kor, vérmérséklet, étel által módosított igen jó erkölcsökre tehet­
nénk szert.
A villanyosságot sokan az élettanra alkalmazták, olly műkö­
déseket tulajdonítván annak, mellyek előbb az életi erők ered­
ményének tartattak. A gyógyászat igen sokat remélt attól, s a
paduai Pivati eredményeket hitt elérhetni a gyógyszerek által
anélkül is, ha a testbe be nem vitetnének, s elégnek tartotta a
villanyozott üveg-palaczkokba tenni az orvosságokat, hogy kivánt
hatásuk legyen. Mások észszerűbben alkalmazták a villanyossá
got a szélhüdések gyógyítására, daczára Haller ellenzésének ;
s Giulio, Vassalli-Eandi, és más piemontiak nagyban felhasznál­
ták azt.
A kísértetek és boszorkányokbani hit nem csupán a köznép­
nél maradt fen, maga W edal és Roffmann is hittek az ördöngös
betegségekben és büvölésekben, ép úgy miként a jansenisták a
saint-medardi vonaglókban. Francziaországban Pinei , oratorius
atya, híressé lett a vonaglásokról. A bludenzi Gassner atya,
Tirolban, fej-bajban szenvedvén ördögi befolyásnak tulajdonította
azt, s az ördögűzésről szóló iratok olvasására adta magát, s az
így eltanult mesterséget másokon is gyakorolta, Jézus nevében
gyógyítván az ördögi betegségek különféle nemeit ; a regensburgi
püspök udvari káplánynak hivta öt meg, de 1775-ben Bécsből
parancsot kapott cltávolittatása iránt. A lipcsei Schröpfer János
láttani eszközök segélyével szedte rá az embereket.
Mesuier.
A magasztalt bölcsészet tehát nem őrizte meg a köznépet az
 — 778 —

ábrándoktól; megőrizte-e a tudósokat és gondolkozókat? Mesmer

Antal (1734— 1815), Merseburgból, az idegtanok művelésére adván
magát , befolyást tulajdonított a bolygóknak az idegekre, s
Becsben delejkö segélyével kezdett gyógyítani. De miután egy
Hell nevű barát, ki ugyanazon módon gyógyította a betegségeket,
módszereinek elsajátításáról vádolta volna őt, Mesmer azt mondá,
nincs szükség a delejköre, s elegendő az állati delejesség, melly
sajátságos módon eszközölt érintések által idéztetik elő. Állításá­
val zajt keltett; nagy tudósok ellene nyilatkoznak, nagy tudósok
védelmökbe veszik ; s ő álomba ejt, dugulásokat szüntet meg,
vissza adja a látást, Bauer bécsi tanárt szembajból, a berlini tu­
dós akadémia igazgatóját szélhüdésböl gyógyítja ki. Szép ember,
ügyes beszélő, ihletett, csábitó hatással volt a képzeimekre; az
ösBzes betegségeknek általa hirdetett egyetlen elve bámulatosnak
te tsz e tt; tapsoltak az emberiség e baráijának, ki megszabadítani
ígérkezett azt az orvosoktól. Mindez Bécsben tö rté n t; de midőn
ellenmondók léptek fel, ö belefáradva a küzdelembe, eltávozik
onnan, s a miniszter által a császári követnek ajánltatva Párizsba
megy (1778). Itt nagy kapósságnak örvend, mint minden, ami
divat: tódulnak összejöveteleire, hol majd egyeseket delejez a
Bzokott mód szerint, majd sokakat egyszerre lánczolat utján a
v á l s á g - k a m r á b a n (chambre de8 crises), egy érez-kád körül,
honnan vas rudak nyúltak ki, mellyek a delejnek a delejezendök-
kel közlésére szolgáltak. Deslon orvos a delej-gyógyászat apos­
tolaként lép fel, változtatva annak módszereit; Puysegur marquis
Soissonsban, Bayonneban, Bordeauxban ismerteti azt meg, s első
veszi észre az értelmi feimagasztosultságot s az alvalátást. A kor­
mány húsz ezer lírányi évjáradékot ajánlott Mesmernek, ha titkát
három tudóssal közölné, de ö visszautasította ez ajánlatot. Azon­
ban egy akadémiai bizottság által kuruzsolónak nyilvánittatott
(1784), s ő pénzzel megrakva tovább állott, sok beavatottat hagyva
hátra, kik a S o e i é t é d e l’ h a r m o n i e - t alapították a mesme-
rismus terjesztése végett •).

1) M időn M e sm er h írn e v é n e k t e tő p o n tjá n á llo tt, a v e le n c z e i G iusep

S im o n e C a n in i a b b é e g y é r te k e z é s t t e t t k ö z z é , h o g y b e b iz o n y íts a , m ik é p a m es­
te r s é g e s d e le j fö lfed ez éséb en m e g e lő z te öt, s hogy a m a u tu a i L a u d a d io Cases
z sid ó o rv o st d e le je s fo ly am o k se g é ly é v e l e sz k ö z le n d ö b á m u la to s g y ó g y ítá s o k ra
o k ta tta . N em k ö z ö n s é g e s e m b e r v o lt, s a v e le n c z e i ta n á c s h a v o n k é n t tiz ara­
n y a t u ta lv á n y o z o tt r é s z é r e , a m ié r t e g y m e s te rs é g e s d e le jk ö v e t s egy leh ajlás!
t ü t m u ta to tt be.
 — 779 —

Az új alakúk, mellyek alatt napjainkban az állati delejesség

ismét fölmerült, kötelességünkké teszik elmélkedni inkább e titok
fölött mintsem megvetöleg bánni azzal; akkoriban bizonyára csak
ábrándoknak és csalásoknak szolgált eszközéül. Mesmer sok köve­
tőre talált Németországban: Selle, igen tanúit orvos, hosszas kísér­
letek után a berlini kórházban azon következtetésre jutott, misze­
rint dörzsölések által mesterse'ges álmot lehet előidézni, melly alatt
némellyek beszélnek, és pedig olly dolgokról is, mikhez ébrenlétükben
hozzá nem szólnának, s talán jobban észreveszik saját testök egy-
némelly kóros változásait; de kevéssé valósz inü, hogy feleleteket
tudnának adni ismeretlen dolgokat érdeklő kérdésekre s követke­
zéskép a nekik szükséges orvosszereket sem ké pesek megjelölni l).
Mások a helyett, hogy rendszerekkel vesződtek volna, az észlelés­
hez és kísérleti módszerhez tartották magukat, mellyen nem kevéssé len-
ditettek;Zimmermann, az ö vonzó és világos irályával s örökösen harczol.
va az önkényes állítások ellen 2); Senebier, kinek müve szilárd alapokon
nyugvó és elmés gyakorlati észrevételekkel van te le 3) ; s még inkább
W epfer,kinek V i z s g á l ó d á s a i a ví zi b ü r ö k f ö l ö t t úttörő munka
volt a heroikus gyógyszerek eredményét érdeklő kémlelések terén •).
Olaszország nem mutathatott fel iskolai eredetiségeket, de
gyakran tanulmányt és józan észt. A velenczei Mucoppe a hi­
ganynak s az abanói meleg fürdőknek szerzett hitelt, s mindenekfö-
lött a gyógyszerektől való tartózkodást ajánlotta. Michele Rosa,
San Leóból É r t e k e z é s é b e n a v e g y t a n i é s z l e l e t e k , s még
inkább a r a g á l y o k fölött, az akkoriban divatos kényállitmányoktól
a tapasztaláshoz szólít vissza, jólehet nem tud felhagyni a beteg­
ségi tünemények első okainak fürkészésével. Kísérleteivel az erek
rázkódásait és lüktetéseit illetőleg s a nedvekben egy ruganyos

1) Conspectus rerum quae in patológia medicali pertractantur, 1789 — 90

2) A tapaszlatról a gyágytanban. — M o n d já k , h o g y I I. F r id r ih , ki m in d ig
k eveset a d o tt az o rv o si tu d o m á n y r a , u to ls ó b e te g s é g é b e n le g e lő s z ö r is a z t k é r ­
d e z te Z im m e rin a n n tó l : „ H á n y e m b e r t ö lt m e g m á r ö u ? “ m ire ez fe le lte v o l n a :
„ N em a n n y it, a m e n n y it fe ls é g e d ."
3) Arte di osservare.
4) A m a s z á z a d h íre s ta p a s z ta la te lv i o rv o s a i k ö z é ta r to z o tt a z A n o n y m u s-,
uak n e v e z e tt B u o n a fe d e V itali is ( 1 6 8 6 — 1 7 4 5 ), B u s s e ta u o b ó l, ki b á m u la to s
g y ó g y ítá s o k a t v i t t v ég h e z , s h i r r e és c z im e k re t e t t s z e r t, m e lly e k k á r p ó to ltá k
őt a k ö té ltá u c z o s cz im é rt, m e ly ly e l m ások ille tté k . M u n k á k a t is t e t t közzé
n y e g le czim ek a la tt, m iily e n p. o. Operibus credite; A z Anonymus által osztogatott
gyógy-ládácskába zárt tizenkét titkos szer hatálya, használati módja és adagai.
P a le rm o , 1 726.
 erőnek fölismerésével sok újabbakat megelőzött. Beccari, méltó
részese és fentartója a bolognai kitűnő orvosok dicsőségének, a
viliódzó testekről irt, s szétoszlatta a csodaBzirűség varázsát, melly
egynémelly hosszas böjt esetekhez tapadt '). Bolognában a bábásv.at-
tal foglalkozó Galli, Rómában a boncztudós és kömütö Fiajani
tüntették ki magukat. Antonio Cocchi (169 5— 1758), Mugellóból,
régész és könyvtárnok, egy utazása alatt Londonba, megszerette a
külföldi eszméket, mellyek hirdetésével sok ellenséget szerzett ma­
gának hazájában. Jó észlelő, hosszasan tárgyal, s ollykor kedvét
leli a tanúltság fitogtatásában s Pithagorasnak az élelemre vonatkozó
tanaiban; Pisa fürdőiben minden, még az ellentétes betegségekre
is gyógyszert ta lá lt; s olly sokat tartott magáról, hogy száznál
több kötetben jegyzette fel saját életének jelentéktelen eseményeit.
Jobb volna ránézve, ha nem látandottak napvilágot értekezései a
házasságról s más egyéb haszontalanságok.
A modenai egyetemre Scarpa, Spallanzani, V enturi, Spezzani
árasztottak dicsőséget. A paduai iskola jeles mestereket adott Maz-
zini és Michelotti utánj kik a mennyiségtudományi tanok télé
hajoltak; » a gyakorlatot: a beteg ágyához vezetni a tanitványt,
mellyet ott a veronai Giambattista Montano már 1543-ban behozott,
Bottoni és Oddo is követték, de csak mint magán tanácsot, mig
végre a velenczei Signoria 1764-ben amaz egyetemen tanszéket
állított a kísérleti gyógyászat részére.
Gyógyszerészet.
A használt orvosságok részint sokféle fűből állók, részint kü-
lönszerek voltak. Hoffmann hitelt szerzett néhánynak, miilyenek
az ásványvizek, az illó kért, a fájdalomenyhitö folyadék; magasz­
talta a bort, a vastartalmuakat, a kámfort és cbinát, mellyet so­
kan elleneztek; az érvágást elővígyázatból is ajánlotta, s a gyors-
hatásu tisztító szereknél többre becsülte a semleges sókat.
A franczia kormány, utánzásraméltó nagylelkűséggel, meg­
vásárolta, hogy közzé tegye a titkokat. A Tábor vagy Talbor-
féle hires titokért két ezer lajosaranyat s kétezer franknyi évjára­
dékot fizetett; Helvetiusnak pedig e z er lajoBaranyat adott a vér­
kast orvosló egy gyógyszerért, melly nem volt egyéb, mint a
hánytató-gyök (ipecacuanha), A fraueziák ezt, a németek a kappan-
őrt (arnika), az olaszok a gyökönkét (valeriana) hozták haszná­
latba; szintúgy felkapott a bürök, a maszlagos nadragulya, a

) De longis jejunii),
 — 781 —

beléndeb, a BÍsakfü, az oleander-torokfürt-víz, a gyűszűvirág, a

k eserfa, mellyet a surinamí benlakók gyomor-gyengeségekben
használtak, az izlandi zuzmó, hogy ne említsünk sok más szert,
mellyek szokás szerint minden időben hírre kapnak, aztán elbuk­
nak. A mákony, mit már a X V II. századbeli vegy-gyógyászok
is ajánlottak, Sydenham, Hoffmann, Morton példáik után a gyu-
ladásnál alkalmaztatott, valahányszor gyengeség által tám ogatott­
nak hitték azt. Miként az uj gyógyszerekkel történni szokott,
pártolói minden bajban üdvösen használhatónak vélték ; legtöbben
azt tartották, hogy inkább az idegekre hat mint a nedvekre,
és pedig mint csillapító szer; Brown után azonban ellenkező véle
menyre tértek. Michele Sarcone, a nápolyi betegségekről érte­
kezvén , gyengeségi s kórjeles rángatódzási bajok gyógyszeréül
jelezte a mákonyt.
Hála a vegytan előmeneteleinek, a gyógyszerészet nagyobb
vívmányokat eszközölt az ásvány-országban; száműzettek a lab­
dacsok, a korallok, az ásadék egyszarvú, a benzegyánta, a gyöngy­
házak, gyémántok, a tűz és agyag-kövek, s helyettök az oldható
szerek alkalmaztattak, miilyen a magnesia, mellyet Hoffmann aján­
lott, a mész és égvények a kövek ellen; a viliódzó testek, a
dárdany-készitmények, főleg a hánytató borkő, az ásváuyi kermes,
a horgpát, a saturnus-czukor, különféle higany-készítmények ; aztán
a sósavas baryt (suly-éleg) a mirigy bajok ellen.
A franczia Daran a húgycső-szorulások ellen nyegle módon
a puhító gyertyácskákat ajánlgatta, mellyek aztán a franczia Ber-
nard által 1779-ben feltalált rug-gyánta készülékkel helyettesittet-
tek. A kő-műtétnél Celsus kicsiny készülékét Giovanni da Romano,
Cremonaból, s a barlettaí Mariano Santo egy nagygyal váltották
te l; a cerretanói Griacomo di Beaulieu aztán az oldal-metszési
módszert terjesztette el, melly a holland Raw által tökéletesittetett.
Közzé tétetvén, mi előbb titok volt, egyszerüsíttettek az eszközök,
mellyeken aztán a pouy-astruci barát Cosmo (1703- 81) (Jean
Ba8ei!hac), a holyag-kés meg nem nevezett feltalálója, javított. 0
nem szabott árt raütéteinek; s minthogy a gazdagok annál bőke­
zűbben ajándékozták öt, az így begyült összegből egy kórházat
alapított a hugy-köben szenvedők részére. A florenczi Nanni is
egyszerüsitette a sebészi eljá rá st, melly most már megszűnt ku­
ruzsló mesterség lenni.
Több figyelem fordittatott a részleges betegségekre; meg­
különböztették a vörhenyt a kanyarótól ; sok alkalmuk volt fog­
 — 782 —

lalkozni a köleshimlővel, melly járványosán lépett fel, mint szintén

a járványos torokgyíkkal is (crup), mellyet Millar János megkü­
lönböztetett a görcsös szorulástól. Szorgalmasan tanulmányozták a
rángatódzást, mi a romlott gabona használatának tulajdonittatott,
az angol nyavalyát, a hülyese'get, az idült gyengeséget, az arcz-
görcsöt; aztán 1770-ben a bőrbetegséget (pellagra) Milano terü­
letén, s az attól nem igen különböző orbánczot Orvieto völgyei­
ben. Mások útra keltek, hogy vizsgálják az idegen éghajlatok
betegségeit, mellyek között iszonyú volt az Európában még isme­
retlen amerikai sárga láz *).
Sok betegség fordult elő ismételve, mellyeket az orvosok
Sydenham nyomán járványosaknak mondottak. A dögvész is jelent­
kezett ollykor ollykor, mint például 1708-ban Porosz és Német­
országban, 2l-ben Marseilleben, 37-ben Ukraniában, 43-ban Mes
sinában, 55-ben Erdélyben, 71-ben Oroszországban, honnan a
svéd tartományokat fenyegette. Azonban lassan lassan mind inkább
szabatosakká tétettek az elzárást és veszteglési intézkedések, jól­
lehet még azóta is akadtak, kik a dögvésznek járványos voltát
vitatták. 1762-ben Angliában a náthaláz (grippe) dühöngött, s
82-ben Európa nagy részére kíterjeszkedett.
Mások a kórisme érdekében az érverés beható tanulmányo­
zásával foglalkoztak, végtelen sok változatait különböztetvén meg
annak 2) ; némellyek meg a kopogtatott mellkason hallgatódzást
gyakorolták, melly módot Aurenbrugger Leopold ajánlotta (1761)
a tüdő bajainak kipuhatolása végett ; mire mostanában a mell-
kémlés-jeltana szolgál.

1) á. h im lő rő l m á r b e s z é ltü n k , (2 0 4 la p ). L u ig i C a re n a , o rv o s B é e sb e u ,
b e v itte o d a a h im lő o ltá s t A n g liá b ó l, s k i m u ta tta a n n a k e lő n y e it e g y m u n k á c s k á b a n ,
m e lly P a v iá b a n B re ra á lta l ú j r a n y o m a to tt, s m e lly a z t e s z k ö z ö lte , h o g y i t t is
sz o k ásb a v é te te tt a h im lő o ltá s. (Tudományos és irodalmi müvek gyűjteménye,
F e r r a r a , 1779. I I I . k .) M időn 1 7 6 4 -b e n T ro n c h in P a r m á b a jö tt, h o g y b e o lts a
F e r d in á n d h e rc z e g e t, ez a lk a lo m r a nagy ü n n e p é ly r e n d e z te te tt, s v ersek nyo­
m a tta k . A z tá n B u n iv a P ie m o n tb a n , S a c h e ro S a r d in iá b a n , S a c c o L o m b a rd iá b a n
te r j e s z t e t t é k e l a h im lő o ltá s t.
2) A z é r v e r é s is m e r e té n e k tö k é ly e s b it.é s é re n é z v e ig e n s o k a t t e tt e k a m á r
e m líte tt B o rd e u s a sp a n y o l S o lan o D e L uca. M iu tá n egyéb tu d o m á n y o s kü­
l ö n b s é g e k e t is f e le m líte ttü n k , m e lly e k k e l a ty á in k fo g la lk o z ta k vagy m u la ttá k
m a g u k a t, a z t sem h a llg a tju k el, m ik é p a c lim a ia k n á p o ly i C o lle g iu m á b a n eg y
H iv i-K iu n e v ű o rv o s v o lt a lk a lm a z v a , k i m in t a z é rv e ré s e k ism e rő je ig e n nagy
h í r b e n á llo tt, s a z o k b ó l ta lá l t a el a m ú lt és jö v e n d ő b e te g s é g e k e t. M o n d já k ,
h o g y C irill, a d e ré k o rv o s, k i a z t á n 1 7 9 9 -b e n a p o litik a i v is s z a h a tá s o k á ld o z a ta
le tt, g y a k r a n f ö lk e re s te öt, s b á m u lta k ó r is m é i ü g y e s s é g é t.
 - 783 -

B oncztan. — M orgagiii.
Jobban felismertetett a kórtani boncztudomány fontossága, 8
szemesen és részrehajlatlansággal tanulmányozták azt. Antoine
Portai O r v o s i b o n c z t a n á b a n a természetes állapotban levő
szervek leírásához azok változásainak leírását is mellékelte. U gyan­
azt sokkal jobban eszközölte a forlii Giambattista Morgagni
(1682— 1771), paduaí tanár. Bár úgy mutatja, mintha csak fel­
világosítással akarna szolgálni s Bonnet nyomoru férczmüvét kö­
vette, ki S e p u 1c r e t u ra-ában mások kórtani észleleteít gyűjtötte
össze, mindazáltal saját és Valsalva észleleteiből is igen sokat adott
azokhoz; tudomány-elődei iránt tisztelettel viseltetett bálványozás
és a nélkül, hogy leplezné számos tévedéseiket, mellyek onnan
származtak, hogy az állatokon tett észleleteket az emberre alkal­
mazták ; fürkészte a l e g t i t k o s a b b b a j o k s z é k h e l y é t é s
e r e d e t é t (1761); s bár kifogásolják hosszadalmasságát a tör­
ténetek előadásában s ezeknek az uralkodó kórjelek szerint ön­
kényes beosztását, mindazáltal, soha senki sem egyeztette olly jól
össze a boneztudományt a kórtannal ').
S a boncztudomány nem csekély előmenetelt tett. Camper,
Hollandiából, ki az 1787-iki foradalomban veszett el, bebizonyította,
mikép a madarak csontvázának belső üregeiben levegő találtatik,
jelezte az ember-faj természeti különbségeit, s a fej-csontok és az
arcz-szöglet alakulásából vett ismertető jegyeket, s Blumenbach az
ö szabályai szerint osztályozta később az emberi testalkat változa­
tosságait. Tylor szép észleleteket tett a szem szerkezete s a külső há­
lyog, H unter a terhes anyaméh fölött. Bianchi, Turinból, Haller
ellenfele, a májat tanulmányozta, s e tárgyban vitái voltak Mor-
gagnival: Malacarne, Saluzzoból, az emberi agyvelöre forditotta
figyelmét, s egyike Volt az elsőknek, kik felismerték az összeha­
sonlító boncztan fontosságát.
Scarpa.
Ugyan e tudomány művelésére adta magát Giacomo Rezia,
paviai tanár is; melly város egyetemén a friauli Antonio Scarpa
(1747 — 1822) gyakorlati iskolát nyitott a sebészet részére. E tu­
dós Párizsban Vicq d’ Azyrral, a híres kömütő frá Cosmóval, a
szemész Wensellel, Londonban a sebészek fejedelmével Póttal, s a

■) A v e le n c z e i ta n á c s k é te z e r k é ts z á z z e c c h in ó ra e m e lte é v já r a d é k á t. E
sz á z a d b a n a n a g y le lk ű ju ta lm a z á s o k e g y é b p é ld á i is fo rd u lta k elő, f<5leg a v e le n -
cz e i ta n á c s részéről.
 — 784 —

két Hunterral tépett érintkezésbe s észlelte ott a vér-szegényeken

megkisérlett befecskendezéseket. Főfigyelmét az ideg dúczokra,
a szakadásokra, s a hall- és lát-szervekre fordította; bámulatosan
irt a szem-hályogról, a az akkoriban szokásos kÍBzakitás helyett,
annak letolása mellett érvelt; s értekezése a szem-bajokról elsőnek
mondható, melly Angliában a gyógyászat ez ágát érdeklöleg meg­
jelent. Hogy ne is szóljunk a kisebbekről, Cuvier és Dupuytren
bámulták öt, s igen nagy befolyással birt tudomi'tnja terén. Fe-
lioe Fontana, ki a vipera méregről irt, Leopold Péter nagyherezeg-
nek a flórenczi musaeum physicum eszm éjét sugallta, s Bécsbe
hivatott egy illy mütár rendezése végett, mellynek viasz-készületei
még most is bám illatot keltenek.
A század végén igen sokan folytatták Haller élettani fürké-
Bzeteit, miként ő, a részek látható szerkezetére szoritkozván : má­
sok inkább bonczászatilag intézték kutatásaikat, e tudománytól
várva az ingerlékenység bizonyítékait; s e téren classikusok Soem-
mering és Monro müvei az agy- és hát-gerincz-velő fölött, s
Vicq d’ Azyr és Scarpaéi a hallás és szaglásról. A nyirok-edé­
nyek rendszerével, melly miután Rudbeck és Bartolino által fölfe­
deztetett volna, elhanyagoltatott, Cruikshamk és Mascagni foglal­
koztak, bebizonyítván, mi kép amaz edények az egész testben talál­
hatók, s a vér kivételével az állati nedveket szívják fel magukba,
s hogy nem mind áll közlekedésben a moll-csatornával. Mascagni
B o n c z t a n a a s z o b r á s z a t o t és f e s t é s z e t e t t a n u l m á ­
n y o z ó k h a s z n á l a t á r a szerző halála után tétetett Közzé, mint
szintén P r o d r o m o d e l l a g r a n d e a n a t - o m i a czimü munkája
is, mellyben a test összes részeit szabatosan és életnagyságban
ábrázolta.
A nedv-rendszer mindinkább kiszorittatott a bonczászati és
élettani fölfedezések folytán, mellyek az életi tevékenységet a szi­
lárd részekbe látszottak visszahelyezni, s ezektől tenni függővé
mind a vér-forgást, mind a nedvek elválasztását. Innen a skót
Brown JánoB (1736—88) rendszere, mellyet Pirtanner Kristóf ter­
jesztett el a szárazföldön, sajátjául adván azt ki. Brown az állati
oeconomia alapjául az összes kül-tényezők által sarkalt ingerlé­
kenységet veszi: az inger tulsága vagy hiánya szülik a betegsé­
geket. Ezek tehát két osztályba sorozhatók, a szerint a mint az
ösztönző e|v (principium excitans) tulerős vagy tulgyenge; a a
gyengeségi bajokban fő gyógyszer a mákony. A német Hufeland
sikra szállt e rendszer ellen, ellenben elfogadta azt, de nem vakon,
 - 736 —

Frank Péter (1745—1821), ki Az e m b e r b e t e g s é g e i n e k

g y ó g y í t á s i m ó d s z e r e ezimü munkájában szép leírásokat adott
s egy kitűnő bevezetést a kór- és gyógy-tanhoz, higgadtságot és
szemességet tanúsítva észleleteíban.
Ugyan ö egy folyamot irt az orvosi rendőrségre vonatkozó­
lag , mellyet a kormányok akkoriban kezdettek felállítani, s
mellynek köréhez a vízbe fulfak életrehozása végett szükséges se­
gélyek nyújtása is tartozik. Az angol Goodvv^n kimutatta, mikép
az illyenek halálát az éleny hiánya okozza; Grocy pedig tökélete­
sítette az éltető lég befuvására szolgáló készüléket. A hullák idő
előtti elásása megtilíatott, s rendeletek hozattak, mellyeknél fogva
a temetőknek szabad ég alatt s a lakott helyeken kívül kell len-
niök. Venel Bern kantonban teatidomitási módszereket léptetett
életbe. A bergamoi Pasta A b á t o r s á g r ó l a b e t e g s é g e k b e n
s G a l a t e o ’) ezimü munkáiban óhaját fejezi ki, vajha a bölcsé­
szet kezet fogna a gyógyászattal, s ügytársait amaz erkölcs-szigor­
hoz és érzelmi okossághoz igyekszik vezetni, mellyek elengedhet-
lenek egy olyannál, ki a szenvedő emberiség ágyához közeledik.

HARMINCZHATODIK FEJEZET.

XVI. L a j o s .

XV-ik Lajos, a század aljas erkölcstelenségét s mély ön­

zését magában mintegy megtestesítő fejedelem, kormányának bot­
rányos nyomorairól szeretetteljesen fordultak a szemek a korona­
örökös (dauphin) felé. Némileg gunyorba átmenő jóakarattal em­
legették egynémelly tényeit s nemes szívről tanúskodó m ondásait:
hogy például nagyszerű k e rte k és paloták terveinek rajzolásával
mulatván mftgfa, midőn magasztaltatni hallotta volna azokat az
udvaronczoktól, felkiáltott: — „Valódi érdemök abban áll, hogy

■) H asonló könyv A lessaiidrű M acoppe, paduai orvos, Politica dei medico

ezim ü m u n k á ja is, m elly száz latin tan m o n d a tb a n (ap h o rism ák b an ) adja elő* a
m ódokat, v a g y inkább fo g áso k at, m ellyek szükségesek az orvosnak, hogy hitelre
teg y en szert. Omnis medicina (így kezdi) a Deo est . . . . A rs nostra sine reli­
gione vel impia, vel nihil . . . . Sanctos venerare, religionem illustra, non obnubila
. , . . Impium horrendumque est aemulum invidumque virtutis Deum credere.
xvii. 50
semmi költséget nem okozatidnak a népnek, mert soha sem fog­
nak valósittatní“ ; a spanyol követnek pedig azt m ondotta: — „Hogy
a fejedelem élvezhesse az asztal gyönyöreit, bizonyosnak kell len­
nie, hogy az nap egyetlen alattvalója sem fog lefeküdni vacsora
nélkül.4 Atyja növelni akarván évjáradékát — „Jobban szeretném
(feleié ö) ha az eddigi is levonatnék az adókból.“ Vadászat alkal­
mával kikerülte a bevetett földeket, s midőn hallotta, hogyan
dicsérik öt ezért a parasztok, mondá : — „Ez emberek azt is ér­
demül tudják be nekünk, hogy kárt nem okozunk nekik. “ Fia
születése alkalmából Párizs városa hatszáz ezer frankot szánván
tüzjátékra, ö e pénzt hatszáz leány kiházasitására kivánta fordit-
tatni. A bérlők és föadószedök ajánlataikkal magasabbra emelték
amaz összeget; s egyetlen nap alatt hétszázhetvenhét házasság
köttetett, azokon kívül, mellyek jegyajándékát az udvar példájára
más herczegek és urak ajánlották meg. O tehát mintaképéül tűnt
fel az akkoriban fitogtatott [emberbaráti szeretetnek, melly azon­
ban nála a mindinkább szükebb körre szorítkozó vallás által vala
m egtisztítva; s a hívők és bölcsészek illyetén egymáshoz közele­
dése a boldogság, erkölcsiség, takarékosság és vallás egy uj kor­
szakának rem ényére látszott jogosítani. De ö harminczhat éves ko­
rában meghalt (1765), három fiút hagyván hátra, a dauphint, Pro-
vence és Artois grófokat, kik aztán XVI. Lajos, X V III. Lajos és
X. Károly nevek alatt jutottak trónra.
A koronaörökös szigorúan vallásos nevelésben részesült,
melly öt, megfelelöleg Barry asszony óhajainak, félénkké tette s
idegenkedést keltett benne az emberek és államügyek iránt; ta­
nulmányokkal foglalkozott ugyan, de nem ollyanokkal, mellyek
szellemet és elevenséget önthettek volna beléje; idejét kőműves
és lakatos munkákkal szerette tölteni; Humetól lefordította I. Ká­
roly életét, s látva, mikép e fejedelem, az által, hogy a nemes
lovagok élére állott, vérpadra jutott, azt hitte, az elégületleneket
engedékenységgel kell megszeliditeni. Kaunitz mestermüve, a szö­
vetség Francziaország és Ausztria között, ekkoriban létesittetett,
boszuságára a nem zetnek; melly visszaemlékezett az örökös ver­
sengésre, s hogy hányszor dúlták fel az osztrákok Francziaorszá-
got, miként tették fogolylyá annak királyát, s zavarták békéjét
a Ligával. E gyülölségek engesztelő áldozatául Mária Antonia,
Mária Terézia leánya vala szolgálandó, ki a koronaörökösnek je­
gyeztetett el. Menyekzöjiik alkalmával (1770), egy tüzjáték szín­
helyén keletkezett tolongásban némellyek szerint legalább három­
 — 787 —

száz, mások szerint ezer kétszáz egyén veszett e l ; siralmas esemény,

melly szomorú jövő előjelének tekintetett. Mária Terézia Frau-
cziaország jövendő királynéjába saját gőgjét csepegtette, miért
is a francziák osztrák szivünek mondogatták a dauphinet; mig ő,
élénk és szeszélyes lévén, kétségbe ejtette udvarhölgyeit az által
hogy kivonta magát a szigorú szertartások alól *). Barry asszony
és bérenczei gunytárgyává tették a házaspárt, s e szenteskedő
dauphint, ki magatartásában nélkülözte a kecset, s nem igen birt
szellem-elevenséggel; s szigorúnak és zsarnokinak jósolgaták öt
mert nem volt romlott miként egész környezete 2).
Midőn a hullától az uj úrhoz tóduló udvaronczok raja, a a
nép örömnyilatkozatai, melly hálát adott* Istennek, hogy végre
könyörült Francziaországon, tudtokra adták a nagyatya halálát
(1774), a dauphin és neje térdre esvo felkiáltottak: „Oh uram,
igen ifjan kezdjük az országlást; oh uram, oltalmazd a mi ta­
pasztalatlanságunkat. “ Határozatlan dó igaz érzete képtelenségöknek
illy nehéz állásra ; mindazáltal a kezdet mosolyogni látszott.
Utóbbi években az udvart bárom szép, ünnepelt, erényes herczegnö
vidámitotta, kik nem avatkozván az államügyekbe, egyedül a
gyönyöröket, a divatot, a szellemdúa társaságokat és színházakat
keresték. Most úgy látszott mintha a fiatal uralkodók körül cso­
portosult ifjúság, megelégelve a kihágásokat és istentelenséget,

1) B a ra n te ur, S a in t-P rie s t grófra vonatkozó, am az időpontot ille tő le g

igen é rd ek es m u n k ájáb an (P á riz s , 1845.) a zt m ondja M ária A ntóniáról, hogy :
„E lle a v a it apporté en F ra n c é la sim p lieitó des p rin ee s d’ A utriche, e t 1’ ha-
b itu d e viennoise de vivre dans une société reB treinte et fam iliére, ou le com-
m erce e st anim é d’ une bienveillante gaité, ou 1’ on s’ am use d’ u ne conversation
facile, qui a quelquefois les form es de 1’ esp rit san s en avoir le fond, ou, se liv ra n t
& toutes les distractio n s du m onde, on ne porté point són re g a rd a u delá de ce cercle
qui enferm e la vie, les sentim ens et les idées. A ces dispositions la re in e
jo ig n a it u n coetír généreux, u n g rin d fond de b onté e t u n e v raie noblesse
d’ am e, que ta n t de friv o lité n ’ a b aissait jam a is."
2) De Falloux, Louis X V I . 1840.
DrOZ, H a t. du royaume de Louis X V I . etc. 1839.
Soulavie, Memoire kist. et polit. du royaume de Louis X V I .
Randot, L a Francé avant la Eévolution, són état politique et soeial en
1787 <X V ouverture de V Assemblée de notables, et són histoire depuis cette époque
jusqu’ aux E tats généraux. P a ris 1842.
S a forradalom összes történetírói, s egész h alm aza a üfem oirs-oknak.
L ajo s F ü lö p országlásán ik vége felé d iv atb a j ö tt gyalázni M ária A ntóniát,
sikam lós reg én y e k b en és álnokul hazug t.örténetecskékben htirczolván m eg em lé­
k ét, m ellyekkel az a k k o ri bálványnál*, a köznépnek a k a rta k hizelegni.
50*
 — 788

h ig g a d t és jó sá g o s eszmékben keresné ú jjászü letését; az istentaga­

dók és a n y a g elv ie k megszűnnek a divat h ősei lenni; az ité3zi és
v a llá sta la n szellemet Rousseau és az emberbarátok érzelgős iskolája
szorítja k i ; felhagynak a feslettség fitogtatásával, megszűnnek
gúny tárgyává tenni az e ré n y t; túlzottan gyöngéd nyelvezet váltja
fel az előbbi szabadosan udvariast; a házassági hűtlenségnek nagy
szenvedély, öngyilkossági fenyegetések, regényes áldozatok men­
tegető leple alá kelle rejtőznie; a P u c e l l e és C o m p é r e Mat-
t h i e u helyett Gessner, Flórian, Delille, Snint-Pierre voltak az
egyedüli olvasm ányok; a kicsapongó éji lakmározások abbaha­
gyatván, emberbaráti társulatok alakulnak a szegénység segély zése
vagy a négerek szabadságának megszerzése végett; a divat kalá­
szokkal díszíti a nők megalázódott fejékeit; az angol kert-m üvé-
szet finomul s csendes magányokról és szépítésekről gondoskodik,
miilyenek a boldog emkerekhez illenek; Mária Antonia a T ria­
nonban majorsági udvarral körülvett mezei lakot építtet; egyébről
sem beszélnek mint a s z e g é n y n é p r ő l , s iskolákról, éle­
lemről, mesterségekről, kórházakról gondoskodnak annak javára:
Lajos burgonya-virágot visei gomblyukában : érzelgős álezás mu­
latság, mellynek nem sokára bekövetkezett böjtje.
E kkor a nép nagy örömére Barry asszony és Terray kizá­
rattak az udvarból; a titkos levelezés megszűnt és íüzre d o b ato tt;
Maupeoutól, kit nem lehetett, kimozditani örökös hivatalából, elvé­
tettek a pecsétek; s Voltaire irá : „Ha XVI. Lajos kitartó lesz,
többé nem fognak beszélni XÍV. Lajos kormányáról. Én öt sok­
kal inkább becsülöm, mintsem föltehetném róla, hogy mind eszkö­
zölni fogja a változásokat, mellyekkel minket fenyegetnek. Én
úgy látom, ő okosnak és szilárd jelleműnek sz ü le tett; miért is
nagy és jó király lesz belőle. Szerencsések, kik hu3z évesek
miként Ő, s kik hosszú időn át élvezendik kormányának édessé­
g e i t M i d ő n aztán Lajos a pénzügyek ellenőrzésével a párizsi
Róbert Jacques Turgot-t bízta meg, a miniszteri székre a bölcsé­
szet látszott felkapni; s az eneyclopaedisták azt hitték, megada­
tott a kegyelem-döfés az egyháznak, mellyet ők b e c s t e l e n
(infame) czimmel illettek a).

1) Correapondance á Mad. d ’ E p m a i.
■) V o ltaire így i r t D ’ A lem bert h o z : „ H a feleken e te tek b e n sok illy fa jta
tudós találk o zik , úgy a gyalázatos m egszűnt létezni a jó tá rs a s á g ra n é z v e s
P oroszország k irá ly á n u k : „A papok k é tsé g b e v a n n ak esve. N agy forradalom
 — 789 -

A félénk jellemű, könnyen savaiba jövő, ollykor kecsteleu

Lajos, szeretett volna jót tenni, de nem birt képességgel annak
felismerésére, sem lelki erűvel annak akarásához. Bár előde ha­
lálos ágyán azt ajánlotta neki, tekintse úgy Ausztriát mint term é­
szetes ellenséget, ö mégis fentartotta azzal a szövetséget, de olly
gyanakodó módon, hogy lehetetlen volt neki abból hasznot huznia.
Az újításoktól félt, mert nem fogta fel vagy nagyonis felfogta
azokat, és soha sem volt képes intézöleg folyni be a kormányra,
vagy kitartani az annak adott irányban, vagy idejekorán állani a
mozgalom élére. Egy miniszterre kellett tehát magát bíznia.
M ária Antonia, ki ép olly befolyással birt férjénél, mílíyennel a
kedvesek az elődöknél, az udvarias Choiseult p á rto lta ; de Lajos
nem tudván neki megbocsátani, hogy ellensége volt az ö atyjának,
eléje tette a hetven éves Maurepas grófot, ki huszonöt év óta
távol tartotta m agát az államügyektöl.
Maurepas megőrizte a régi eszméket; javithatlauoknak tar­
tott egynémeily visszaéléseket, s azt hitte, olly szilárd alapokon
nyugszik az egyeduralom, hogy saját erőivel is fentarthatja az
m ag át; s alig mondott neki valamiben ellen a király, mindjárt
elbocsáttatását kérte. Könnyű lett volna hasznot huzni az állam
csínyből, mellyet mások hajtottak végre, megsemmisítvén a parla­
m entet; de midőn az ország már hozzászokott az uj törvényható­
sághoz és dicsérte azt, Maurepas a múltba hátrál, s visszahívja
a száműzött tisztviselőket, jutalmazván iIly módon a hűtlenséget,
központot adván az ellenzéknek, képviseletet a kiváltságos osztá­
lyoknak, s akadályokat készitvén az újítások elé, mellyeket az
idő követelt.
Tnrgol.
Turgot, ki hasztalan ellenezte az illy eljárást, oda irányozta
törekvését, hogy jóvá tegye T erray botlásait, s visszaállítsa az
ország hitelét. A történet lapjain méltán foglalhat helyet a hosz-
szu ievél, mellyet ő akkoriban Lajoshoz intézett. Többek között
így szólott ab b an : „Felséged kegyes volt megengedni nekem
emlékezetébe hozni a kötelezettséget, m clijet vállalni méltóztatott
az iránt, hogy támogatni fog engemet a takarékossági tervek ki­

k e z d e té n állu n k . Inogni keed a csalás ré g i épület», m ellynek 1775. év előtt

v e tte te tt m eg a la p ja."
T u rg o t czikke a Léiről az E ncyclopaediá'ban a X V III század le g a la p o ­
sabb m etaphysikai értek ezése.
 — 790 —

vitelében, mellyek mindig, most pedig inkább mint valaha elen-

g ed h etlen ek .............Én, Felség, csak e bárom szó fölemlitésére
szorítkozom : semmi államtönk, semmi adóemelés, semmi kölcsön.
Nem kell államtönköt mondani, sem nyíltan, sem kötelezett leszá­
llásokkal álczázva; nem növelni az adókat, s erre az ok ön
népének helyzetében s még inkább Felséged szivében fekszik;
nem kölcsönöket venni fel, mert minden kölcsön kevesbíti a tiszta
bevételt, s előbb utóbb bukásra vagy adó-emelésre vezet. Felsé­
ged kegyes lesz visszaemlékezni, mikép én, átvevén a fö ellenőri
hivatalt, éreztem a bizodalom becsét, melylyel engem megtisztel;
éreztem, hogy népeinek jólétét, s ha szabad úgy szolnóm, a gon­
dot bízta rám szeretetté tenni saját személyét és tekintélyét.
De egyszersmid éreztem a veszélyt, mellynek kitevém magamat;
előre láttam, hogy magamra hagyatva kellend majd küzdenem a
mindennemű visszaélések, az ezekből hasznot húzók erőfeszítései
b az előítéletek ellen, mellyek minden újításnak útjában állanak,
s mellyek hatalmas eszközül szolgálnak azok kezében, kiknek
érdekök a rendetlenség megörökítését hozza magával. Még Fel­
ségednek s Felséged legkedvesebb egyéneinek természetes jóságával
és nemeslelküségével is kellend majd ellenkeznem ; félt, gyűlölt
leszek az udvaronczok legnagyobb része, mind azok előtt, kik ke­
gyeket sürgőinek; minden visszautasittatást nekem rovandnak fel, s
kemény szívű embernek fognak tartani, mert meggyözendem Fel­
ségedet, hogy nem kell gazdagítania, még azokat sem, kiket szeret,
a nép költségére. E nép, mellynek feláldozom magamat, olly
könnyen félrevezethető, hogy talán gyűlöletét vonandom magamra
a rendszabályokért, mellyeket alkalmazni fogok, hogy védjem őt
a zaklatás ellenében. Rágalmazni fognak, s talán olly valószinü-
séggel, hogy megfosztanak Felséged bizalmától. Nem fogom saj­
nálni elveszteni az állást, mellyet nem reméltein, s kész vagyok
lemondani arról, mihelyt nem remélhetek többé hasznos szolgála­
tokat tehetni: de Felséged becsülése, a feddhetlenségi hírnév, s
az ország jóindulata, mellyek Felségedet arra bírták, hogy engemet
válaszszon, becsesebbek előttem életemnél, s azon veszélyben for-
gok, hogy eljátszszam azokat, még ha semmi szemrehány.ni valót
nem találok is magamban . . . .“
XV. Lajos uralkodása végén az adók háromszázhatvanöt mil­
lióra emelkedtek, mellyek elviselbetlenek voltak a rósz felosztás­
nál fogva. Az egyenes adók, vagyis a fejadó, a huszad és a va­
gyonadók alól ki voltak véve a telek-tizedek, a hűbéri járadékok,
 — 791 —

a szolgálmányok, az állatni évpénzek; a papság alig tizenegy m il­

lióra menő ö n k é n y t e s a j á n d é k k a l váltotta meg magát az
egyenes adóktól, holott az összes termék egy ötödének volt élve­
zetében; a nemességtől követeltetett a fejadó és a huszad, de sa­
ját bevallása szerint. Innen botrányos és boszantó egyenlőtlenség.
A vagyonadó, mellyet a király és tanácsa tetszés szerint emel­
hettek, lealacsonyító, m ert nemtelenség jele volt, s az erőszakos
zsarolások megengedetteknek látszottak a jogokat nélkülöző osz­
tályok ellenében.
Az ország fö jövedelmi forrását a közvetett adók, vagyis
az ut-pénzek, vámok, fogyasztási taksák, a dohány, só, pósta s
más hasonló királyi egyedáruságok képezték 1). Ám e terhek leg­
nagyobb része a szegényekre nehezedett, mert a fogyasztás nem
a vagyon, hanem a fogyasztók száma szerint szabályoztatik; s az
atya, kinek több gyermeke, a mesterember, kinek több munkása
van, többet fizet, mint a milliomos. Még a tartományok között
sem volt egyenlőség, s némellyekben a só mázsája nyolcz-kilencz,
másutt tizenhat, néhol meg hatvankét frankkal is fizettetett: nagy
ösztön a csempészetre, melly rablók nevelő iskolájául szolgált. Ez
adók aztán társulatoknak adattak bérbe, mellyekhez érdek kötötte
az udvaronczokat, kik is ugyanazért olcsó áron juttatták azok ke­
zére a bérleteket, hasznot huzva illy modon a köznyomorból. S
minthogy az adók tartományonként változtak, s olly bonyolult rend­
szer szerint vettettek ki, mellyet csak a bérlök ismertek, az adó­
fizető nem tudta, mennyivel vagy mi Ily törvény erejénél fogva
tartozik, s nem emelhetett igazolt panaszokat a neveletlen és kap­
zsi adóbehajtók szeszélye ellen. Azon ürügy alatt, hogy nem tehet­
nének eleget vállalt kötelezettségeiknek, ha akadályokra találná­
nak, a bérlök zsarnoki hatalommal ruháztatták fel magukat, tet­
szésük szerint börtönre vetették az embereket, baromi kegyetlen­
séggel büntették a csempészetet. Ha valamelly adóbehajtó nem
tett eleget a kincstárnak, a legtöbb adót fizetők közül négyet fog­
ságba hurczoltak, s mindaddig ott tartották, mig nem tisztáztatott
az adósság: az is megtörtént, hogy bér ügyben kerék- és halál­
büntetést alkalmaztak, s a gálya-börtönök telve voltak só-csem­
pészekkel. A Bicétreben egy iszonyú földalatti börtön, melly, vi­
lágosságtól és szabad levegőtől elzárva, a nagyobb gonosztevők

j) C supán P á rizs v áro sa m ajdnem nyolczvan m illiót jö v ed e lm e ze tt a k in c s­

tá rn a k , vagyis tö b b et Sardinia, Svédország és D ánia összes bevételeinél.
 részére volt fentartva, kik, részvétre méltatlanok, bűntársaik föl­
jelentésével mentették tneg élőtöket, a bitófától, hat héten át zárt
magába egy egyént, ki Csempészetről volt gyanúsítva, s kinek
soha sem sikerült elégtételt nyerni a mindenható bérlök ellenében.
Ezek év végén egy bársony erszényben nyereményök egy részét
szokták átnyújtani a királynak. Gyalázatos részesülés a nép kiszí­
vott vérében.
S a népre más terhek is nehezedtek, mint például az utkéüzi-
téshez szükséges munkák ingyen teljesitése, s a kötelezettség
megnyitni ajtóikat a salétrom gyűjtök előtt, kik valódi dúló ellen-
ségkint törtek a házakba, mellyek nagy áron meg nem váltották magu­
kat. Az ipar terén mindenütt egyedáruság, mindenütt ezéh-akadályok;
Rouenban csupán egy, száz tíz kereskedőből alakult társaság keresked
hetett gabonával, négyszáz kilenczven hordár volt jogosítva azt átszál­
lítani, öt malom őrölni; Marseilleben, ha nem ama város területén
szűrt bort vitt oda be valaki, a bor kiöntetett, a szállító eszközt
tűzre vetették, a szekerest megvesszőzték. „Felforgattatván illy
módon az erkölcsiség és méltányosság fogalmai, az aljas érdek
csupán öt sújtó áthágások eileuóben sürgölí és eszközli ki a meg­
becstelenítő büntetéseket, mellyeket az igazságszolgáltatás a vét­
ségre is csak kedve ellen s a kőzbiatonság által kényszerítve ró. “
Turgot szavai ezek, ki orvosolni igyekezett ama bajokat,
ítéletében független, tisztázta kora eszméit, s adott azokhoz egyet
m ást; még Voltaire tulbefolyása alól is ki tudta magát vonni, s
komolyan tanszerüsködött ott, a hol ez csak tré fá lt; 8 szabad lé­
vén vakmerőség nélkül, mérsékelt engedékenység nélkül, ellensége
a visszaéléseknek szájaskodás nélkül, a logikával erősítette a köz­
értelmet. Quesnay s egyszersmind Gournay barátja, ki akarta en­
gesztelni az oekonomístákat és physiokratákat; s egy olly időben,
melly a jóhoz annyi roszat, az igazságokhoz annyi tévedést kevert,
szabatos tudománynyá változtatta át a zavaros nézeteket: de nem
emelkedett felül bizonyos szűkkeblű önzésen, minél fogva jóindu­
lata a szegények iránt megbénittatott a védőiem által, mellyben az
erőseket részesítette, kik a dolgok menetével nem törődés ( Jaí s -
s e z f a i r é ) menedéke alatt húzták meg magukat. Az ujoncz
buzgalmával egy feddhetlen tisztviselő kitartását s a királyok
mindenhatósága iránti meggyőződést párosítván, lehetségesnek bitté
kiirtani a mélyen gyökerezett visszaéléseket s a bölcsészek yitat-
kozási teréről a kabinetbe vinni át a legmerészebb terveket, mely-
lyeket valaha a szószékek eugallottak. Társul vévén a szintén
 — 793 —

jó szándékok által vezérelt Malesherbtis Keresztélyt, a pénzügyek

s a polgári alkotmány reformálására adta magát. Jóllehet a kia­
dás huszonkét millióval múlta felül a bevételt, s azonkívül tizenöt
millió szükségeltetett a követelhető adósság részletes törlesztésére,
ő még is azt mondá a k irálynak: — „Semmi államtönk, semmi
adóemelés, semmi k ö l c s ö n s tisztán takarékosság utján lassan
lassan ki leltek fizetve a hátramaradt kamatok, 3 kevesbedett a
h i á n y (deficit).
Meghatva a tizedek alatt nyögö parasztok sanyarú állapota,
s a gazdagságot teremtő munkások nyomora által, rendeleteket
tett közzé, mellyekben a kereskedelem és ipar szabadságát hir­
dette; alább-szállitotta a fogyasztókra vetett adókat, egyetlenre
akarván azokat visszavinni, melly alól|sem a papság, sem a neme­
sek ne lennének kivéve; nagy részt bezárattak a kolostorok, ké­
nyelmes lét biztosíttatott a lelkészeknek, a polgári hatalom függet-
lenittetett az egyházitól, ujonan szerveztetett a közoktatás, tanács­
adásra szólittattak fel a bölcsek az államUgyekban. D ’ Alembert,
Bossut, Condoi'cet a hajózás érdekében, Lavoisier a salétromot il­
letőleg hallgattattak meg; Vicq d’ Azyr terve szerint rendezték be
a kórodai iskolát (clinicum); Rosier abbé Corsieábaküldetett/hogy ter-
jeszsze ott a jó földművelési módszereket. Szóval, Turgot a vér átön-
tés rettenetes kísérlete nélkül akarta megifjitani Frencziaországot.
1776-ban eltöröltettek a robotok s a testületek, mi valódi felszaba­
dítása volt a munkás osztálynak ; s magasztosan hangzott az elő­
szó : „Szükségek közé helyezvén Isten az embert, s kerülhetleuné
tévén rá nézve a munkát, a munkálkodási jogot mindenki első,
legszentebb, legelévülhetlonebb tulajdonává tette. Következéskép
el akarjuk törülni amaz önkényes intézményeket, mellyek nem
engedik meg a szükölködőknek, hogy karjaik munkája után élje­
nek ; mellyek kioltják a versenyt és az ipart, 8 haszoptalanokká
teszik azok képességeit, kiket a körülmények kizárnak egy testü­
letből ; mellyek az alattvalókra súlyosan nehezedő s az államnak
mi előnyt sem nyújtó adókkal terhelik túl az ipart; mellyek végre
az által, hogy könnyűvé teszik a testületek tagjainak összeesküd­
niük egymás között, s a gazdagok törvényeinek vetni alá a sze­
gény tagokat, egyedáruság eszközévé válnak, s mérték fölött
megdrágítják a legszükségesebb élelmi czikkeket.“
A káros törvényhozás helyett, melly határokat szab a pénz
kamatjának, megkísértette felszabadítani a kereskedőt az uzsorások
igája alól egy leszámítoló bank segélyével, melly elejét venné a
 — 794 —

tőkepénzesek túlságos követeléseinek, Szándéka volt nyilvánossá­

got adni a jelzálogoknak, egyformaságot hozni be a sulyokba és
mértékekbe, méltányosabb büntető törvénykönyvet léptetni életbe s
egy polgárival helyettesíteni a sokféle szokás-törvényeket; közigaz­
gatási hivatalokat állitani fel a tartományokban, mellyek összhangba
hozva a helyhatóságokkal gondoskodnának a helyi érdekek kielé­
gítéséről; végre visszavásárolni a hűbéri járadékokat anélkül, hogy
megsértetnék a tulajdon-jog. Szóval, leleményesség, bátorság és
kitartással akarta elejét venni s talán elejét is vehette volna a
forradalomnak. Csakhogy az ő jósága tisztán szellem-jóság vala;
föltétlenül követte az elveket, miként a divat hozta m agával; s jó
* szándékainak öntudatában megfeledkezett arról, hogy emberekkel
van dolga; miért is élénk ellenzésre talált.
„Mire valók a változtatások? nem találjuk-e jól magunkat?*
mondák a pénzemberek, s a nemesek hozzá tetté k : — „Ha a
király most elveszi tőlünk a jogot szolgálatokat követelhetni a
parasztoktól, nem kötelezhet-e később minmagunkat ollyanok telje­
sítésére ?“ A mesterségek fejeinek úgy látszott, mintha a czéhek
eltörlése az angol kézmüvek pártolása lett volna; a nagyok csak
egy nép-ember boszuját látták az újításokban; a parlament, melly
függetlenséget akart fitogtatni folytonos ellenkezésével, megtagadta
a népszerű rendeletek beiktatását, mellyek eltörülték az ország­
utakon teljesítendő személyes szolgálatokat s a czéheket; s Turgot
csak erőszakhoz s egy 1 i t-d e-j u s t i c e-hez folyamodva törhette
meg annak ellenállását. Az érdek aljas ellenszegülésein kivül,
egynémelly okszerűek is mutatkoztak. Iskolájának tévedései
akadályozták Turgot-t annak belátásában, milly befolyással van a
közhitei a jólétre, s hogy az évi bevételre szabad előleget venni;
s úgy vélekedett, miszerint az összes adóknak telekadóvá változ­
tatásával egyedül a t i s z t a j ö v e d e l m e t fogja sújtani. A föld­
birtokosok visszaijedtek a fekvő jószágokra vetett ezen egyedüli
adóról, melly menten hagyta az ipar által terem tett gazdagságo­
kat, s melíy valójában tönkre tette a földművelést, midőn elő akarta
azt mozdítani, s megfosztotta az államot a közvetett adók roppant
jövedelmétől. Es aztán mindenki rohamos eljárást vetett szemére,
mire ö azt felelte: — „Tudjátok, mennyit szenved a nép; s az én
családom tagjait ötven éves korukban viszi el a köszvény.“
Látvá, mikép a gabona belső forgalma elé gördített akadá­
lyok némelly részeken szükséget idéztek elő, mialatt az országos
tárakban halmokra gyűlt a mag, szabadnak nyilvánította az azzal
 — 795 —

való kereskedést; szabadnak egy olly országban, mellynek egész

szervezete tilalmakon alapult, miként a bölcsészek istentelenséget
hirdettek ott, hol mélyen gyökerezett volt az aj tatosság. Szeren­
csétlenségre, ez intézkedést épen szűk idő követte, s a köznép
annak tulajdonítván a nyomort, zajongva Versaillesba tódul (1775.
máj.) s olcsó kenyeret követel. A parlament igazat adott a népnek
és támogatta azt, s Turgot kényszerítve látta magát csapatokat kül­
deni a zavargás lecsillapítására; s illy módon az aristokraczia, a
kézművesek és nép egyesültek a miniszter elleni gyűlöletben.
Lajos szívesen elbeszélgetett Turgot-val és Malesherbes-bel
népe jövendő boldogságáról; helyeselte a terveket, mellyeket föl
nem fogott, s mellyek kivitelében támogatni őket nem birt elég lelki­
erővel; elérzékenyült a rendetlenségek hallatára, s örvendett a
gyógyszereknek; egy napon igy szólt Turgothoz: „Látja ön, ón is
dolgozom" s egy tervet mutatott neki az iránt, miként kelljen ki-
pusztitani a nyúlakat, mellyek károkat okoztak a kertekben. Aztán
hallván a feíszólamlásokat, teljes parlamentben felkiáltott: „Csak én és
Turgot szeretjük a népet!" De a mi gyengeségére ijesztőleg hatott,
az egyszersmind lelkiismeretét is megfélemlítette, s egy lit de
justice az ő szemében zsarnoki tény vala. Habár tehát a minis-
teriumot támogatni ígérte, mégis vissza hagyta vonulni Malesherbest,
kit a nyaktiló alatt ismét oldalánál vala látandó. Rövid miniszter­
kedés után, melylyel inkább jó szándékok mint tények tettek neve­
zetessé, s mellynek káros és üdvös eredményei körülbelül egyensú­
lyozták egymást, Turgot is elbocsáttatott, egyebet sem fájlalva, mint
hogy nem segíthetett a nép szenvedésein, s nem háríthatta el a
forradalmat, mellyet közelegni látott. „Ön, mondá neki a király,
szerencsésebb mint én', mert legalább lemondhat!!" Voltaire a bu­
kottnak biztosította a népszerűségi diadalt, midőn eléje sietve igy
szólt: „Hadd csókoljam meg e kezet, melly aláírta a nép üdvét" •).

1) M indazáltal a következő e pigram m ot c sin á lta r á :

J e crois en T u rg o t ferm em ent,
J e ne sais pás ce qu’ il veut fa iré ,
M ais je sais que c’ e st le c o ntraire
D e ce qu’ on fit ju s q u ’ á p ré sen t.
M alesherbes i r á : „ T urgot és én becsületes, sok ism erettel bíró, a j ó t
szen vedélyesen szerető em berek voltunk. Ki m ondotta volua, hogy a rá n k e s e tt
vá la sz tá s nem a leg jo b b ? M indazaltal csupán k ö nyvekből ism ervén az e m b e rek e t,
nélk ü lö zv én az ügyekhez m eg k iv á n ta tó já rta s s á g o t, roszul ig a z g a ttu n k . . . .
A karatu n k , tu d tu n k nélkül e lő se g íte ttü k a fo rrad a lm a t. “
 — 796 —

T urgot elbocsátásával Lajos megtagadta a köz-jót érdeklő

eszméket, sajnálatramélt ó ingadozást tanúsított, s félelemből a ki­
tűnőek irányában a középszerűekkel szövetkezésre kárhoztatta
magát. Clugny, Turgot utóda, lerombolta ennek müvét, s még
az erkölcstelen sorsjáték-adót is behozta.
Necker.
Midőn pedig helyét a genfi N ecker Jakab (1776), egy ide­
gen, protestáns és bankár, foglalta el, ez által minden szokás meg
lett sértve, minek azonban csak örvendeni tudtak az ujitók.
Necker, ki kereskedés utján gazdagságra tett szert, C o l b é r t
d i c s ő í t é s é v e l (Eloge de Colbert) m egm utatta, hogy ért a
nagyszerű pénzügyi combinatiókhoz ; L é g i s l a t i o n d e s g r a i n s
(gabna-törvényhozás) czimü iratában m érsékelt ékesszólással birál-
gatta Turgot-t és az akkoriban hiteinek örvendett oeconomistákat,,
kimutatva a hangzatos szavak hazugvoltát, mellyekkel a sokaság
fájdalmait altatták. A szép társaság, mellyet müveit és philantrop
neje hozott össze, s mellyben egy leányka nevekedett (Staél
asszony), ki később az Ízlés mintaképe lett, a becsületesség mellé
az ügyesség hírnevét is megszerezte n e k i; minélfogva bizalommal
viseltettek irányában a kereskedők és tőkepénzesek, kikre szükség
vala, hogy újra megtöltethessék a kiürült pénztár. Nagyravá-
gyása tapasztalatainak tág téren értékesítésére öszöntözte öt;
de a tények megmutatták, mikép nagyobb volt hiúsága érde­
ménél, s hogy szervi betegségek ellen csak leplező szereket tu­
dott találni.
Az előbbi királyok által hátrahagyott adósság, s az angol
háborúhoz való előkészületek elégségesek voltak megfejteni a
pénzügyek zilált állapotát. Necker, ki fölületesen tanulmányozta
az angol gazdászatot, s Turgotval ellentétesen akart eljárni, a
szükségen kölcsönökkol vélt segíthetni, mellyek az államra semmi
terhet nem rónának, kivéve a kamatok fizetését, mellyek megta­
karítások által pótoltatnának. Hamis rendszer, melly túlozta a
közhitei hatályosságát, anélkül hogy szilárd alapokra fektette volna
azt. Jó hírneve lehetővé tette neki kölcsönöket kötni; gazdálko­
dás utján hat milliót takarított m eg; mindent megmozdított, hogy
egyensúlyba hozza a kiadást a bevétellel, s úgy látszik, hogy
legalább jóhiszemmel működött. Mig Turgot azt hitte, elég meg­
szüntetni az akadályokat s tenni engedni, Necker a hatalom kö­
telességévé szabta beavatkozni a dolgokba, gondoskodni a népről,
a gyengékről, védeni a tömeg kenyerét 8 munkát biztosítani aDnak.
 — 7 9 7 -

Kis^rletkép itt ott tartományi gyülekezeteket hivott össze, mellyek

mindenike a király által nevezett tizenhat birtokosból állott, kik
más ötvenkét tagot neveztek, és pedig tizenhat nemest, tiz egyhá­
zit , huszonhatot a harmadik rendből; a szavazás fejenként és
többségre történt, minden két hónapban Összegyülek^ztek a király
rendeletére, s időközben egy bizottság intézte az ügyeket. Hoz-
zájok tartozott kivetni az adót, gondoskodni az utakról, javaslatba
hozni, mi a közjó érdekében üdvösnek látszott; s habár e gyüleke­
zetek képviseleti jelleggel nem bírtak, s közvetlen a királyijai
nem érintkezhettek, hanem csak a pénzügyminiszterrel, mindazáltal
megvolt az a jó oldaluk, hogy a közjó érdeke nem csupán néhány
királyi biztos kezébe volt többé letéve, hanem az összes polgár­
osztályok hozzászólhattak ahhoz.
Egy másik ujitás abban állott, hogy Necker kieszközölte
Lajostól a neki 1781-ben bemutatott számadás közétételét. A népre
való ezen veszélyes hivatkozás') részben genfi demokrata-eszmék­
ből, részben azon óhajból származott, mellynél fogva a legjobb
alapra, a közbizodalomra kivánták fektetni a hitelt. Ama számadás­
ból kitűnt, mikép négy év alatt az évi huszonhét millió hiány meg
lön szüntetve, s azonkívül tiz milliónyi többlet mutatkozott, és pe­
dig új adók nélkül, csupán ügyes kölcsönök és aprólékos megtaka­
rítások útján *). A számok azt mondják, mit mondatni akar Velők

') V orgennes Így szó lt a k irály h o z: „F ra n cz ia u rsz ág k o rlátlan e g y e d u ra ­

lom : h a N eck er közvélem énye fe lü lk ere k e d n ék , F elséged v á rh a tn á , hogy a z o k a t
fogia látni parancsolni, kik engedelm eskednek, s a zo k a t engedelm eskedni, kik p a ra n ­
csolnak. “ Sotllavie, Mém. hiat. aur le r'egne de Louis X V I . 208— 213.
!) N eck er Adm inistration des finances-kból veszszük á t a következő sta tis-
tik a i k im u ta tá s t:
Az o rsz ág terü lete , C orsica nélkül, 26,951 négyszög m érföld, olly m érföl"
d e k e t é rtv e , m ellyelíböl 25 esik egy fokra, v agyis m ellyek hossza 2,282 és k é t
harm ad öl (toise).
A n épes-ég szám a 2 4 ,676,000; vagyis 916 négyszög m érföldenként.
Az adók 584 400,000 lirá t tesznek ; v ag y is 21,684 lírá t négyszög mérföl-
denkint, s 23 lirá t, 13 soust 8 d é n árt fejenként.
K iad áso k :
1. Az állam adó ság k a m a t a i ........................................................................... 207,000,000
2. V isszafizetések . . . . . . . . . . 27,500.000
3. N y u g d i j a k .......................................................................................................... 28.000,000
4. H adi kö ltség ek . . . . . . . . . . 105,600,000
6. T en g e része ti k iadások . . . . . . . . 45,200,000
6. K ülügyek ........................................................................................................... 8,500,000
7. K irály i h á z ta rtá s 13,000,000
valaki. SoK volt ama számadásban a hiba, és igen sok a kihagyás,
talán kevésbbé rósz akaratból mint inkább csalódásból. Az őszinteség

8. P a lo ta i v árn ag y sá g . . . . . . . . 200,000
9. É p ü letek ......................................................................... 3,200,000
10. K irá ly i lak o k . . . . . . . . . . 1,500,000
11. A k irály n é h á z ta rtá sa . . . . . . . . . 4 000,000
12. K irályi család . . . . . . . . . . 3,500,000
13. A k irá ly fivérei . . . . . . . . . . 8,300,000
14. A dóbeszedési k ö ltség e k 68,000,000
15. V izek és u ta k 8,000,000
16. A közigazgatáshoz sz ü k sé g e lt á lla m titk á ro k . . . . 4,000,000
17. T arto m án y i f e l ü g y e l ő k ......................................................................... 1,400,000
18. R endőrség . . . . . . . . . . . 2,100,000
19. P á riz s kövezete . . . . . . . . . . 900,000
20. Ig a z sá g sz o lg á lta tá si kiadások . . . . . . 2,400,000
21. L ovas z sa n d ársá g . . . . . . . . . 4,000,000
22. In téz ete k a koldusok r é s z é r e .......................................... .......... ■ 1,200,000
23. B örtönök és k é n yszeritö-dologházak . . . . . . 400,000
24. A jándékok és alam izsn ák . , . . . . . . 1,800,000
25. E g y h ázi k ö ltség e k . . . . . . . . . 1,600,000
26. A k irá ly i k in c s tá r és egyéb p é n z tá ra k költségei . . . 2,000,000
27. K ülönféle év járad ék o k . . . . . . . . 400,000
2 8 . A k eresk ed és se rk en té sé re . . . . . . . . 800,000
29. T enyész-csődörök . . . . . . . . . 800,000
30. E gyetem ek, collegium ok . . . . . . . . 600,000
31. A kadém iák . . . . . . . . . . . 300,000
32. A k irály k ö n y v tára . . . . . . . . . 100,000
33. A k irály k e rtje . . . . . . . . . . 72,000
34. N yom dák . . . . . . . . . . . 200,000
35. T örvénykezési p a lo tá k ép íté se és fe n ta rtá sa . . . . 800,000
36. P osta-felü g y elő ség és titk o s k iad á so k . . . . . 450,000
37. Más egyéb p o sta i kö ltség ek . . . . . . . 600,000
38. M entesítések és ú tle v e le k . . . . . . . . 800,000
39. A S z .-L é le k -ren d . . . . . . . . . 600,000
40. K öltségek a tarto m án y o k b an . . . . . . , . 6,500,000
41. C orsica sziget . . . . . . . . . . 800,000
42. K ülönféle kiadások 1,500,000
43. A fran cziao rszág i p a p sá g részleges k ö ltség e i . . . . 750,000
44. Az idegen pap ság „ „ . . . . 50,000
45. Az á lla m -jav a k „ „ . . . . 1,500,000
46. U ta k ép itése és fe n ta rtá sa . . . . . . . . 20,000,000
47. V árosok, k ó rh á z a k , k eresk ed elm i k am ra . . . . . 26,000,000
48. E lő re nem lá to tt k öltségek . . . . . . . . 3,000,000
49. Az öszzeg k ik erek itég ére . . . . . . . . 78,000
Összesen 610,000,000
 7 9 9 —

ás lelkiismeretesség színezete, melly azon elömlőtt, pótolta a kellő

világosság hiányát, miértis a közönség meg volt lepetve a szokat­
lan közlemény által, most lévén először alkalma látni, miként
társulnak a számjelek nemes gondolatokkal, a számítások a mo­
rállal, a kiadási és bevételi kimutatások bölcsészi elmélödésekkel,
s miként lepleztetnek le az állam titkai, egy kormány erejének és
gyéngeségének elemei. Termekben és kabinetekben olvastatott e szám­
adás, s a pénzügy és törvényhozás átalános vita tárgyává lettek. De a
belátóbbak rósz szemmel nézték ez eljárást; nem tetszett nekik, hogy
a miniszter minden érdemet magának tulajdonitott( elhomályosítva
a fejedelmet; nem tetszett a terhek egyenlő felosztásának általa
nyilvánitott eszméje. Akadályozva látván magát terveiben, Necker
beadta lemondását (1781), s a nép melly már előbb is jóindulattal
viseltett iránta, most már imádta öt.
Valósággal Turgot és ö voltak az egyedüli ministerek, kik
elejét vehették volna a forradalomnak, elhárítva annak ürügyeit;
mert mindkettő a köz-jó óhaja által lelkesittetett, melly Turgot-
ban teljesen önzetlen vala, mig a másikban dicsvágygyal egye­
sült *). Velők eltűnnek az ujitó miniszterek, hogy az udvaron-

A T u rg o t á lta l 1775-ben b e m u ta to tt szám adás, az egyedüli, m elly h a zu g ­

ságról nem v ád o ltato tt, a k i a d á s t ............................................. 414,445,163 lirá ra
s a b e v é t e l t ................................................................................................ 377,287,637 „
tette, m arad te h á t f e d e z e n d ő ................................................................ 37,157,526 lira.
*) A szá m a d ásb an , m elly et 1791-ben sa já t k e zelésérő l ad o tt, így s z ó lt:
„É n kevéssé v a lé k ism eretes, m időn a k irály 1776-ban a k irály i k in c s tá r ig a z g a ­
tá s á v a l m eg b ízo tt, s önm agam sem ism ertem m a g a m a t: m ert h a az em ber sa já t
leg titk o sab b g o n d o lata it m ásokkal közölni elm ulasztja, képességeinek foka és
eszközeinek m érve irá n t b izonytalanságban m ara d . . . É n so k a t o lvastam , é sz ­
leltem , elm élödtem , s k o ra ifjúságom tól fogva ré szt v ettem a közü g y ek b en , h a ­
táso sa n n y ú jtv a segédkezet az ind iai T á rs a sá g újból fölem eléséhez . . . E g y
állam férfiuhoz m éltó elm élkedésekre is vállalkoztam , m időn 1775-ben m egvitattam
a gab n a-tö rv én y h o zás- és k e resk e d é sre alk alm azh ató elveket. A kkoriban a teljes
sz a b ad ság ren d szere ö rv e n d e tt nagy k eletn ek , s m inden szabály v ag y m érték
n élkül k ite rjesztették a z t a k iv ite lre , m inélfogva az ország félni k e zd e tt a sz o ­
m orú követk ezm én y ek tő l. D e a bölcsészek m e g v e tetté k a ta p a sz ta lá s t, csupán az
okoskodásnak lévén b a rá ta i. Az ón irato m m érsék elte az ő tú lz o tt eszm éiket,
az oekonom istákéinál sokkal em elkedettebb ered etű elm élődéseket szegezvén
azok e lle n ; s ez időtől fogva nem ta r ta to tt többé m eg engedettnek a g y a k o rla ti
ism ere tek s a hagyom ányos eszm ék irá n t bü szk e m egvetéssel tárgyalni a g abna-
kereskedelem n a g y k é rd é s é t; az ellenfelek m in t egyenlően jo g o su lta k v ita tk o z h a tta k
e szabadság s a n n ak korlátai fö lö tt ; s hitem szerint e kényes v ita vo lt az, m elly
véget v e te tt az elm élet zsa rn o k ság á n a k . E lső szerencsés forradalom am a böl-
 — 8 0 0 —

czoknak s Mária Antonia minden ellensúlytól ment bsfolyá^ának

engedjenek helyet.
Calonne.
Egy uj pénzügyi tanács mindent roszabbra fordított; a kincs­
tárnak 210 millió hiányzott háborúra, 80 más kiadásokra; 178
millió vétetett fel eltflegesen a jövö évre, a azonkívül volt még a
80 milliónyi rendes hiány. De ha Necker szigora megütödést szült,
ha utódainak középszerűsége levertséget okozott, bizakodó vak­
merőségével uj bátorságot keltett a douayí Charles Alexandra Ca-
lonne (1783), kit az udvari C8elszövények fö pénzügyérré emeltek.
Szellemdus ember, játék gyanánt vette azt, mi herculesi munkának

csészi uralom ellen, m ellynek zsarn o k ság o t olly sok különböző form a a la tt érez­
tü k . . . M indazáltal én <5 F e lség én ek reám e se tt választását, a közhitei teljes
lealacsonyodásának k ö szönhettem ; m ellyet veszni látv á n a tö rv én y tu d ó so k keze­
lése a la tt, m ás p á lv á n sz e rz e tt ism eretekkel a k a rta k k ísé rle te t tenni.
„D e az eszközök, m ellyekbe bizalm am at helyeztem , az egyezkedésekben
erkölcsösen e ljá rn i szokott m inden em berrel, renddel, gazdász;ittál közösek valá-
n a k ; egyedüli érdem em a b b an á llo tt, hogy észrevettem , vagy in k áb b erősen érez­
tem , m ikép a p énzügyek kezelésére nézve az egyszerű e ljárás és becsüle­
tes intézés sokkal tö b b et érnek, m int a k özépszerűek á lta l m egbám ult ké­
pességek . . . .
„A hitel h e ly re állítá sa , bárm i Ily lényeges legyen is az az állam ra névvé,
nem e lé g ite n d e tt ki engem et, h a c sa k egyetlen n a p ra is fe le d te tte volna velem
a nép érdekeit, m ellv gondoskodásom örök tá rg y á t képezé. B iztosítván a nem­
z e te t a ren d k ív ü li és e re jé t felülm úló segélypénzek kiv etése e lle n , m egóvtüm
a z t az állandó a dóktól is, m ellyek el kerül h űtleneknek lá tsz o tta k , hogy sulyegve-
neztessék a hadi sz ü k sé g letek re szánt kölcsönök évi k a m a ta ; s a k iad ás e nö­
v ekedését rend és tak a rék o ssá g i m űveletekkel h á ríto tta m e l.“
E lszám lálvátj a nehézségeket, m ellyekkel küzdenie k e lle tt, hogy keresztül
vigye az ig azság o t egy olly félénk és k ev ély m iniszter ellen, m inő M aurepas volt,
azzal dicsekszik, hogy megeló’zte k o rá t, m időn n y ilv á n y o sság ra h o zta a m inisz­
térium m űveleteit s m eg a lap íto tta a ta rto m án y i g y ü le k e z e te k e t: „Az én első mi­
niszterségem nek tu la jd o n itta tik am az uj szellem is, m elly a jótékonyság összes
eszm éit a közérdek felé irányozna. A korm ány gondjai a lá v e tte a börtönöket,
b ete g h áz a k at, k ó ro d á k at, sz e g én y -sz á llo d á k a t; s az azo k b an eszk ö zö lt javítások,
s a háború közep ett a la p íto tt uj in té z etek , s a sokféle tények, m ellyek a ki­
rá ly jó s á g á t s a szenvedők irá n t ré szv é tét ta n u s itá k , a több m ás átalánosabb
érd ek e k á lta l m o zg a to tt hazafiságnak bizonyos sz e re tetre m é ltó sá g és érzelm essé^
szín ezetét kölcsönözték, m elly m egható lá tv á n y t n y ú jto tt. T e tté k a jó t mert
a k a rtá k , s a k a rtá k m ert sz e re tté k ; semmi erőszak, m ég c sa k tú lz á s sem kiférte
a nem zet első m ozgalm ait, m elly sa já t ösztönéből m űködött, s nem m utato tt
h ajlam ot fölcserélni term észe tes szellem ét azzal, m elly késSbb m erterkélten önte­
t e t t b e lé je.11
 — 801 —

látszott; 8 ügyesnek tüntette fel magát az emberek szemeiben,

mert könnyedén bánt a legkomolyabb dolgokkal, magát az erényt
Í3 odaértve. A királyné éa Artois gróf ünnepélyeiről sóba sem ma­
radt el, bármi teendő várakozott rá más n a p ; pártolta kegyen-
ezeiket; pénzt terem tett elő, hogy födözze pazar kiadásaikat, hogy
fallal övezze Párizst, hogy megvásárolja Saint-Cloud-t a király,
Rambouillet-t a királyné részére. Éhez egyszer igy szólott: —
„Ha felséged lehető dolgot kiván, megvan ; ha lehetetlent, meglesz."
E bizalmával másokba is bizalmat önt; a pénzszerzés uj módjait
találja fel, mellyek, mint minden újság Francziaországban, sikert
aratnak, s foly a fizetés; a Calonne, mint a remény nemtője, már
a miilyen akkoriban ott uralkodott, bálványa lesz Párizsnak. De
midőn minden űrt betöltöttnek hittek, a lepel lehull, s az állam­
adósság ezer hatsaáz millióval növekedve tűnik fel.
A nemesség.
Mindez hangosabbakká tette a panaszokat; s a nemes ifiu-
ság, melly az amerikai háborúból köztáraaBági eszmékkel tért visz-
sza, kezet fogott a harmadik renddel, hogy ollykor komoly, gyak­
rabban gúnyos követelésekkel álljanak elő. A puha erkölcsök foly­
tán egy neme az átalános testvériség-érzetnek, ollyan angol és
amerikai féle egyenlőség kapott lábra; a kerek öltönyt 8 a hosz-
szu hajat kabát és rövidhaj váltották f e l; a a nem e3 bizonyos
órákban kard nélkül is m utathatta magát. Meggyengült a tisztelet
a születési rang irá n t; népemberek léptek a tanácsokba és köz­
igazgatási hivatalokba, 3 kitűnő családokkal kötöttek rokonságot.
Minden fölött vitatkoztak, s a lakomáknál és összejövetelekben
majd a bölcsészek szőrszálhasogatásával, majd az oeconomisták
emberbarátiságával pompáztak, de mindig a javitást éa nem es esz­
méket tartva szem előtt s remélve, mikép a jövö nemzedékek ál­
dani fogják az élőt. Az amerikai békében a világpolgári szellemet
látták diadalmaskodni, s a bölcsek örültek annak, nem véve észre
a tekintély megfogyatkozásának veszélyeit. Magasztaltattak az
amerikai és angol intézmények, s szükségesnek tartatott azok be­
hozatala ; mindazáltal ez nem szüntette meg az öröklött ragasz­
kodást az egyeduralomhoz: ujitók, nem pártütők lévén, óhajtották
a szószéket, hogy fitogtassák az ékesszólást és ismereteket, mely-
lyekkel mindenki birni vélt.
„Mi nemes ifjak (mondja Segur), nem óhajtva vissza a mul­
tat, nem nyugtalankodva a jövö miatt, vidáman lépdeltünk a vi­
rágok fölött, mellyek elfödték szemeink elől a feneketlen mély-
xvxi. 51
 — 802

séget. Nevető bírálói az ősi szokásoknak, atyáink hűbéri gőgjének

és az ö komoly illemszabályaiknak, nevetségesnek és feszélyezőnek
találtunk mindent, a mi csak ősi volt; az egykori tanok komoly­
sága ép olly nyomasztólag hatott ránk, a mennyire vonzott Vol­
taire gúnyolódó bölcsészete; a nélkül hogy behatottunk volna a
komolyabb írókéiba, bámultuk azt mint ollyat, melly bátorság a
az önkénynyel szemben ellenállás kinyomatát viselte magán. A
divatba jött c a b r i o l e t és f r a k k , s az angol öltözet egyszerűsége
megengedték nekünk kivonni magunkat a feszélyező fényelgés
terhe alól a magán élet apró foglalkozásaiban. Minden időnket a
társaságnak; ünnepélyeknek, gyönyöröknek, az udvari és őrségi
nem terhes kötelmeknek szentelve, gondtalanul élveztük mind a
régi intézmények által nyújtott előnyöket, mind az uj szokások
által engedett szabadságot; s igy a két rendszer egyenlöképen hi-
zelgett, egyik hiúságunknak, a másik gyönyörökre irányuló haj­
lamainknak.
„Várkastélyainkban, saját parasztjaink, saját őrségeink, saját
biráink közepett még mindig az egykori hübér-hatalom némi nyo­
maira találva; az udvarnál s a városban a születéssel járó meg­
különböztetésekben részesítve; a hadseregben csupán nevünknél
fogva magasabb rangokra emeltetve, s most már minden polgár­
társunkkal szabadon, fényelgés és akadályok nélkül érintkezhetve,
hogy élvezzük a népies egyenlőség édességeit, rövid tavaszunkat
ábrándok körében láttuk lefolyni, olly boldogság között, miilyen
azelőtt soha sem volt nekünk megengedve *). Szabadság, feje­
delemség, aristokraczia, demokraczia, előítéletek, ész, újdonságok,
bölcsészet, minden egyesült, hogy boldogokká tegye napjainkat,
és iszonyúbb ébredés soha sem előztetett meg édesebb szendergés,
csábítóbb álmok által..........
„Ollyan vala e század sajátossága, hogy ugyanakkor, midőn
nagyban virágzott a hitetlenség s minden kötelék szolgaláncz gya­
nánt tekintetett, s a bölcsészet mint előítéletekkel bánt a régi

*) K evéssel előbb egész m áskép m entek a dolgok ; s L ig n e herczeg i r á :

,,J ’ ai vu les jeu n e s gens de q u a lité h a b illés to u t fait, 1’ épéé a cőté, a sepf
h eu res du m atin ; pás un qui a llá t a pied dans la r u e ; k cheval, en h abit gal-
onné, avec une g ra n d e su ite, et jam a is au tro t; les g ra n d es dam es avec deux
h eiduques h la p o rtié re ; des p ag es e t un peuple de v a le ts su r la v o itu re ; les
fils trem b lan t d ev an t les m érés, les fiiles n ’ osant p re sq u e pás p a rle r aux femmes
m a rié e s; des m in istres éeo u tan t sans répondre, m ais qui faisaien t aceorder, les
grandes actions connues, des pluiea de b ienfaits e t de d istin c tio n s.“
 — 803 -

hiszemekkel és ősi erkölcsökkel, e bölcs ifjak nagy része az

illuminatusok föllengése, Swedenborg, Saint-Martin tanai, az em­
berek és szellemek közötti érintkezés lehetősége mellett rajongott,
mig mások, Mesmer hordója körül csoportosulva, a delejesség áta-
lános hatályába, az alvajáró jósok csalhatlanságába helyezték hi-
töket. Soha nem látott a világ olly ellentétet a véleményekben, az
Ízlésekben, az erkölcsökben; az akadémiák falain belül az ember
baráti elveknek, a hiú dicsőség ellen tartott szónoklatoknak, az
örök béke érdekében nyilvánított óhajoknak tapsoltak; s kilépve
onnan, fondorkodtak és szónokoltak, hogy háborúra unszolják a
kormányt. Mindenki erőködött, hogy a fényűzésben elhomályosítson
másokat, mialatt az ajkakról köztársasági szólamok hangzottak s
egyenlőséget negélyeztek; és soha sem volt az udvar fényesebb
és kevésbbé hatalmas mint a k k o r: birálgatták a versaillesi hatal­
masságokat, és hizelegtek az encyclopaedistáknak; egy dicsérő
szó D ’ Alemberttöl vagy Diderottól többre becsültetett mint egy
fejedelem legkiválóbb kegye A főpapok oda hagyták egyházme­
gyéiket, hogy miniszterségeket hajhászszanak; az abbék verseket
és botrányos beszélyeket irtak. Az udvarnál tapsokban részesítet­
tek a B r u t u s ezimü darab köztársasági eszméi; a monarchák
felkarolni készültek egy nép ügyét, melly pártot ütött királya el­
len ; függetlenségről beszélgettek a hadseregben, demokracziákról
a nemesek között, bölcsészetröl a bálokban, erkölcsről a gyönyör­
szobákban.
„A szerencsétlenség szigorú és bizalmatlan szokott lenni,
mig a boldogság engedékenyekké és bizalmasakká tesz. Sza­
bad folyás "engedtetett tehát minden ira tn a k , melly reformot,
minden tervnek, melly újítást ezélzott, az a legszabadabb
elvű gondolatoknak , a legmerészebb rendszereknek Nem tö­
rődve az akadályokkal , mindnyájan a tökélyhez vezető utón ha­
ladóknak képzeltük magunkat, büszkeségünknek tartva francziák-
nak, s mi több, a XVIII-ik század francziáinak lenni, melly szá­
zadot mi mint az új bölcsészet által visszavarázsolt arany kort te­
kintettük. Az egyetemek és akadémiák egész Európában a fran-
czia bölcsészettől visszhangzottak ; a szabadság-szeretet egyetemes
érzelemmé v á lt; a parlamentek kötelességből , szokásból elítéltek
ugyan egynémelly könyvet, de felirataik és ellenzésök a ministe-
riummal szemben sokkal hangosabban szólottak a közvéleményhez,
mint maguk az általok elitéit szerzők.
„Az angol divatok és szokások átalános utánzása nem az ő
51*
 _ 804 —

ízlésűknek, iparuknak, művészetekben fensŐbbaégöknek hozott hó­

dolat volt, lnnem kifejezése egy egész más érzelemnek, melly nap­
ról napra érlelődött, a melly nem vala egyéb, mint a vágy: átül
tetve látni közénk az ő intézményeiket éa szabadságukat . . . Mi
c l u b o k alakításával kezdettük, mellyekben összejöttek az embe­
rek , egyelőre még nem vitatkozni, hanem hogy ott lakmározza-
nak, whÍHtet játazszanak, a új müveket olvassanak; első észrevétlen
lépés, mel'y nagy és rögtön siralmas következményeket vont ma­
ga után. E s ő eredményök az volt, hogy elkülönítették a férfia­
kat a nŐKtöl, figyelemreméltó megváltoztatásával erkölcseinknek,
mellyek kevésbbé ledérek de kevésbbé finomak, erőteljesebbek de
kevésbbé szeretetreméltók lettek ; a politika nyert velők, a társa­
dalmi élet vesztett. Minden komoly czél felé irányúit; a forrada­
lom útjára lepett bölcsészi párt tekintélyes férfiakkal öregbedett,
kiknek czéljuk semmi közösségben nem állott a bölcsészekével.
Az egyenlőség eme térfoglalásai, a mindennemű személyes érdem­
nek kijárt hódolat, a lelkesültség minden irodalmi és bölcsészi
nagyság irán t, felvillanyozólag hatottak a költők, művészek, irók
képzelőtehetségére" *). .
Illyenek valának az aristokraczia aranyos álmai az örvény
szélén. O dala mellett egy nemzedék nevekedett, m -lly a hosszú
időn át elnyomott atyáktól öröklött gyülölségből merit-'tt erőt, s
melly eléggé érettnek hitte m agát nem csak megszüntetni, hanem
meg is boszúlni a sérelm eket; s tette is most már azt, majd ko­
moly ellenzéssel, majd gúnynyal, és mindig a király, a királyné,
a nemesség megvetésével.
M ert, mig a társadalom komolylyá és gondolkozóvá le tt, az
udvar továbbra is könnyelmű m arad t; haszontalan hivatalok pa­
lástolták az uralkodó jutalmazásait; két testvére s az Orleana-ház
romlásra vezető fényűzést fejtettek ki; versenyzésből az angolok-

*) Memoirea. — A híres ip arlo v sg C a sa n o v a a k k o rib a n (178*:’) o jra m e g ­

lá to g a tta P á riz s t, 8 igy n y ila tk o zo tt felöle: „P árizs az eg-ész világ városa, m elly-
ben a bölcsész, m űvész, irodalm ár, az a jta to s és é rzék i em ber egy k ép kielé-
g itte té sre talál. A franca iák külső szelídsége ollyan, hogy bárm illy rendű egyé­
nek között jó l é rezh etjü k o tt m ag u n k a t; a ny jasság sz in le 't, de term é z-te-'be
já ts z ik ; a nők tele vannak m esterkél ségg^l, de te tsz e n e k ; a n a ponként m eg­
jelenő könyvecskék gy erm ek ség ek és ap ró ság o k k al foglalkoznak, de vo zan ak ;
a sz é p m ü v é 'z e te k ig^n rósz állap o tb an vannak o tt, mind záltal nincs ország,
mel y g a zdagabb m űvészedet m u a t h a ’na fel, s hol a fé n y ü zé ' n gyobb diadalt
ülne, daczára a szükségnek, m ellyben az á lla m szenved."
 805 -

kai roppant értékű lovak, iszonyú fogadások, költséges kertek, és

eszeveszett játék hozattak divatba. A királyné kincseket játszott
el; mások divatokra és ékszerekre pazaroltak tömérdeket; s L a­
jos, határozott fellépésre képtelen, legfelebb hallgatagsággal hely­
telenítette ama vesztegetést és angol kórságot.
Mária Antónia.
Mig komoly férfiak a pénzügyek roncsolt állapotának okait
tanulm ányozták, a nép, melly inkább a személyekben mint a
dolgokban szereti keresni a hibát, megtalálta az áldozatot; s
minthogy a királyt nem bátorkodtak támadásuk czélpontjáúl venni
(annyira jó volt), az osztrák nö ellen fordult a harag. Mária An­
toni ból, a jó szivü nőből, jó királyné is válandhatott, ha helye­
sen vezettek volna: de házának gőgje szokatlan követelésekre sar­
kalta öt J) , s a gyenge férj semmit sem tudott tőle megtagadni.
A s z é p s é g hatalmával felruházva, annyira, hogy irányában a ki­
rálynét illető tisztelet a nő iránti imádással fonódott össze, az a
Bzenvedelye volt, hogy minden környezője által szerettetni akart,
és szükségét érezte a közlékeny ségnek és barátságnak, mi meg
van tagadva az uralkodóktól; miért is Polignac herczegnő csel-
szövényeinek engedte át m agát, ki nem tudta fékezni az ő meg
gondolatlanságait és könnyelműségeit, mellyeket a rósz akarat a
lehető legroszabb színben igyekezett feltüntetni. A kkortájt válto­
zás történt a nők öltözékében is, melly fényesből egyszerű és vá­
lasztékos, különczbő! és nehézkesből könnyed és kecses lett. így
az angol csalánszövetek eléje tétettek Lyon selyemkelméinek, mi­
nélfogva az ottani gyárak megbuktak ; s ha kevesebbe kerültek
is az öltönyök, de gyakran kellett újakat készíttetni, úgy hngy a
férjek panaszkodtak a divatok változása m iatt, mi kiürítette er­
szényeiket.
Mária Antonia csupa sziv, kedvelője a mulatságoknak, teljes
bizodalommal és barátsággal2) álczaban férje nélkül látogatta a

‘) M á ria T eré z ia egy n é v so rt adott, á t neki, azon egyénekét, k ik k el

össze k e lle n d ett beszélnie, s „ Á 'a lá b a n ajánlom nek> d a L o th a rin g o k at,* vagyis
legyen ra jta , hogy egy osztrák érzelm ű p á rt alaku.jim .
3) Cam p n asszony igen jól leírja a k irá ly n é öltöztetésének a la k iság a it, g
hogy m illy so k áig k e lle tt n e k i v árakoznia kezében a k irályné ingével, m e rt m in ­
dig egy m ásik u dvari hölgy je le n t m eg, kinek jo g a v o lt a z t a királyuér-t adui,
ki a várak o zás közben, egészen m eztelen lévén, re sz k e te tt a hidegtől. S hozzá
t e s z i : „C ette e tiq u e tte, géuante a la v érité, etait calculée su r la dignité royale,
qui n e dóit tro u v er que des se rv ite n rs, h eom m encer m érne p á r les fréres e t les
 — 80t) —

bálokat; első franczia királyné volt, ki férfiakat hivott asztalához^

s hogy az udvari illem szabálya által ne feszélyeztessék, egyszerű
fekete ruhában fogadta ő k e t: kedve jött látni a hajnal hasadását,
mit még soha sem látott, s e korai kirándulás botrányt okozott.
A francziák, kik eltűrték sőt meg is tapsolták a királyok ágyasait,
aljasan piszkos gúnyt szórtak egy könyelmü de nem romlott király­
néra ; ha letette a halhéjas szoknyát, bujának m ondották; s a
becstelenitő dalok egész Lajos fiiléig h a to tta k : szabadelvüségnek
tartatott roszul beszélni felőle, s az udvaronczok álnok suttogásai
voltak a kútfők, mellyekből később nyilvános vádakat hoztak fel
ellene; az ö csipkedéseik élesítették ki számára a hóhér bárdját. A
komolyabbak meg azzal vádolták, mintha a rokonság kedveért
Austriának áldozta volna fel Francziaországot. Midőn II. József
fel akarta szabadítani a Scheldét, a párizsiak Holland pártjára ál­
lottak. E császár aztán Párizsba érkezett épen midőn legnagyobb
divatban voltak ott a puritán szokások s a nyílt beszéd fitogtatása;
s minden fény nélkül is különösen népies modort tanúsítva sorba
járta az intézeteket, bámulatát fejezve ki a fölött, hogy XVI.
Lajos egyet sem látogatott meg, s csak úgy szórva a philanthropi-
kus szólamokat; s a nép tapsolt, feledve, milly könnyű a szabad­
elvűt játszani másnak országában.
Véletlen esetek is adták elő magukat, mellyek fegyvereket
szolgáltattak az osztrák nő ellenségeinek.
A mindennapi tapasztalás bizonyítja, mikép az emberek el­
vesztve a vallást babonásakká, s megtagadva a hitet hiszéke­
nyekké lesznek. S mi már jeleztük (474. lap), hogyan igyekeztek
rejtélyes tanokkal, theosophiákkal éa titkos társulatokkal tölteni
be a roppant űrt, mellyet az istentagadás hagy maga u tá n ; vagy
pedig mesterkélt álomból, s a szabadkőmüvesi varázslat (theurgia)
szertartásainak segélyével jutni olly kijelentésekhez, mellyek fö­
lülmúlják a tudományt. Németországban a nicolaiták vagy illumi-

so e u rs d u m onarque. E t je ne veux pás d ésigner cet ordre m ajestueux, établi

dans to u tes les C ours p our les jo u rs de cerem onie ; je pa rié de cette régié m inu-
tieu se, qui p o u rsu iv a it nos ruis dan s le u r in te rie u r le plus se c re t, d a n s leu rs
h e u res de souffranees, dans celles de leurs plaisirs, e t ju sq u e d a n s le u rs infirm ités
hum aines les plus re b u ta n te s . . . . Q uand la reine p re n ait m ádeeine, c ’ était
la dam e d’ h o n n e u r qui d év ait re tire r le bassin du lit . . . D es princes, acco-
ntum és h é tre tra ité s en divinités, finissaient natu rellem en t p á r e rő ire qu’ ils
é ta ie n t d’ u n e n a tu re p a rticu liére , d’une essence plus pure que le reste des
hom m es.“ Mémoirea, Chap. 4.
natusok (A u f k i á r e r), Francziaországbau a m artinisták és phila-
lethesek szerepeltek; de főleg az uj bölcsészetbe beavatott Párizs
lett csalók játéklapdájává és áldozatává. Belle-Isle maréchal egy
kalandort vitt magával Francziaországba (1740), ki Saint-Germain
grófnak czimezte magát, igen nagy tudományos készültséggel birt
vagy legalább jó emlékező tehetséggel volt megáldva, s összeköt­
tetésben állott a németországi illuminátusokkal. Pompadour be­
mutatta öt XV. Lajosnál, ki sok hosszú estét töltött el csodálatos
beszédeinek hallgatásában. Azt mondá, hogy az emberek kiisme­
réséhez nem szükséges sem gyóntatónak, sem miniszternek, sem
rendőr-biztosnak lenni; nagy mennyiségű drága követ mutogatott
és ajándékozott; a festészet terén szakértőnek fitogtatta magát,
s volt néhány képe, mellyeket titkolózva, s csak igen értelmes
egyéneknek mutogatott, mi legjobb mód volt arra, hogy bámuló
Ítéleteket nyilváníttasson az illetők által. A nagyokkal szemben s
a társaságokban tulságig bizalmaskodva viselte m agát: a kíváncsi­
ságot csodás elbeszélésekkel izgatta, mellyekben igen régi ese­
mények szemtanúja gyanánt adta ki magát. Lehet, hogy csak
valami kém volt, de e p á r i z s i á l l a t o k , miként nevezni szokta
volt őket, azt hitték felőle, hogy kétszáz, ötszáz, sőt ezer éves
vala, s hogy bizonyos halhatatlansági ital segélyével ő is ott ült
a kánai menyegző vendégei között.
Ugyanazon időtájban szintolly szomorú hírnévre te tt szert a
velenczei Giacomo Casanova (— 1803) is, ki szsllemdus E m l é k ­
i r a t o k a t 1) hagyott ránk, mellyekben a kifejezés csintalansága
vetélkedik a gondolat erkölcstelenségével. Zannovic István, játé ­
kos és csaló, ki magát Scanderbeg ivadéka és albaniai herczeg

') K a lan d jai közül, m ellyeket S b o trá n y o s m eztelenséggel beszélt el, m eg­
em lítjü k a következőt. E g y g azd a g öreg asszo n y n ak é rté sé re adta, m iszerint
olly bűvös itallal h ir, m ellynek segélyével képes öt m egifjitani. K isé rlettétel
v é g e tt egy fe lb é relt s öreggé Á talakított leá n y t v ezetett h o z zá ; s lefektetvén és
m eg itatv án a z t a büvszerrel, m int tizennyolcz éves üde le á n y t m u ta tta be neki.
A vén asszony ekkor k in csek e t íg é rt neki hasonló e redm ényért ; s ö ágyba fek­
tetvén a z t, h atalm as á lo m ita lt adott be neki, m lylyel álm ot hozván reá, kedve
sz e rin t m egrakodott a rá sze d e tt ö reg a ran y áb ó l és d rága köveiből. A lo p o tt
k in cset, beszéli tovább, e g y m egbízott szolgának a d ta át, k it e ezélből az a jtó ­
n ál á llíto tt fel, m eghagyván neki, hogy m enjen egy, P á rizstó l óem m esszire eső
v endéglőbe s o tt várjon reá, míg ó’ ötven L a jo sa ra n y a t v itt a bűnrészes szabad
szem ély h ez. E z te h á t m egkapta ju ta lm á t; de C asanova nem ta lá lta többé szol­
g á já t, m inélfogva egy k raj c zá r nélkül m a r a d t; s így durván rá sze d e te tt, m iután
8 hosszas alakoskodással szedett rá másokat.
 _ 808 —

gyanánt adta ki, ób sok mindenfélét irt olasz éa franczia nyelven,

hasonlókép hivökre talált Keleten, Németországban, Német-Alföl-
dön, s roppant összegeket csikart ki az udvaroktól és holland
kereskedőktől; mignem adósságok és csalások miatt elfogatván
Amsterdamban, hová azért ment, hogy állítólagos szolgálataiért
egy milliót követeljen , az akaaztófát öngyilkossággal kerülte
ki (1786).
Több illy kalandort hozhatunk még fel, ha hallgatással mel­
lözük is Theodor királyt. Emlitettük már a sváb Meamert, ki
akkor érkezett Párizsba, midőn a kíváncsiságnak nem nyújtottak
többé tápot sem az aluszékony közügyek, sem a molinisták és
jansenisták lecsilapitott vitái. A fölfedezések hozzá szoktatták az
embereket nem tartani semmit lehetetlennek, a a mindentudáai düh
azt eredményezte, hogy a vegyész a csodaszerek árulójával, a
természettudós a varázslóval zavartatott össze. Kik tehát előbb
vonakodtak hinni a villanyos tüneményekben, miután meggyözettek
azok valódiságáról, a csalók bármilly túlzását igazság gyanánt fo­
gadták. Kik nevettek a Saint-Médard-féle vonaglókon, hitelt ad­
tak Mesmernek, ki tökéletes villany-gépekké alakította át az em­
bereket, s állitá, mikép az egyik túlságos villanya a másikba
menvén át nem csak egészséget hanem tudományt ia szül. Orvo­
sok úgy mint bölcsészek, La Fayotte úgy mint Bergasse, a hatal­
mas parlamentair D ’ Eprémeanil nem különben mint a derék ter­
mészettudós Juasieu hittek e dolgokban; s az Akadémia ellentétes
ítéletei sem döntötték meg ama h ite t; a király húsz ezer lírányi
évjáradékot ajánltatott fel neki, s egy aláírás, melly részére a
meggyógyultak között köröztetett, háromszáz negyvenezer lírát
jövedelmezett.
C agliostro.
A nyeglék és tudósok mindezen mesterségeit igen jól elő­
nyére tudta fordítani Cagliostro gróf (1743—95). Mondják, hogy
igazi nevén valami Giuseppe Balsamo lett volna, Palermoból, ki
csalásait azzal kezdette, hogy egy ékszerárustól hatvan obon ara­
nyat csikart ki, rejtett kincs fölfedezésével kecsegtetvén azt. Igen
utazottnak adta ki magát, s csakugyan sok helyütt megfordult,
mi közben folytonosan változtatta nevét, s vegyészi készítmények­
kel, csalással, játékkal, neje áruba bocsátásával igyekezett va­
gyonra szert tenni. Megalapította az egyptomi szabad kőművesek
társulatát, nagy kophtajukká kiáltván ki magát s csak ollyanokat
vévén fel, kik már valamelly páholyhoz tartoztak. Strassburgban
 — 809

diadallal fogadtatott (1780), miro méltónak ia m utatta magát jó té ­

konysági fényeivel. Fizetés nélkül gyógyította a betegeket, nyá
jaa volt a szegények iránt, s megvetőleg bánt a gazdagokkal,
kik tömegesen tódultak hozzá tanácsait kikérni. Aztán Párizsba
menvén szerencsét próbálni, a betegek gyógyításán kivül, halottak
idézésével is foglalkozott, és pedig olly ügyesen, hogy a term é­
szettudós Rámond, ki legkevésbbé vala együgyünek mondható,
meggyözöttnek vallotta magát ; fényes termeiben a nagy város
minden előkelő és tudós egyénei megfordultak; Puysegur, Mesmer,
Mongolfier léghajói, Turgot pénzügyi műveletei mind elvesztették
ő mellette érdekességüket; mindenfelé mellszobra vala látható; a
szelenczéket és gyűrűket arczképével ékesítették. Neje egy ter-
mészet-büvészeti előadás-folyamot helyezvén kilátásba azon esetre,
ha harminczhat beavatottat tudna össze hozni, még az nap jelent­
keztek annyian, és pedig mindnyájan magas állású hölgyek, kik­
nek hitet és titoktartást kellett fogadniok, s egyenként száz lajos-
aranyat letenniük. Végre hitelét vesztve Rómába ment, ajánló
levelekkel ellátva a trienti püspök részéről, ki azzal hizelgetl
magának, hogy megtérítette ö t ; s egy ideig óvatosan viselte ott
m agát; aztán elfogyván pénze, ismét csalásokhoz folyamodott,
miknek folytán eretnekségi vád emeltetvén ellene a szent Offi-
ciumnál, uejével együtt elfogatott, b hosszas pör után halál-Ítéletet
kapott, melly örökös fogságra lett átváltoztatva (1789 dec. 27).
A nyak-ék ügy.
Mielőtt szerencse-csillaga elhomályosult volna, Louis de Ro­
han, Francziaország nagy-alamizsnásának bizalmába hizelegte be
magát. Ez erkölcstelen és hiú ember, ki méltóságokkal és gyalá­
zattal volt elhalmozva, midőn Bécsben követeskedett, szolga sze­
mélyzetét semmi ellátásban nem részesité, hanem a helyett a
csempészet gyakorlását engedte meg annak, s adósságokba és csel-
szövényekbe mártotta m ag á t; de bármennyire meggyalázta nevét,
mégis bibornokká mozdittatott elő, mert herczegi házból való volt.
Azt mondotta, nem tudja, hogyan élhet meg egy világfi egy mil­
lió kétszáz ezer líránál kevesebb évi jövedelemből; egy nagyszerű
bukásról hallva, felkiáltott; „Illy nagy veszteségek csak a király­
nak s a Rohanóknak vaunak megengedve." Udvarlói és nagyúri
büszkeségét bántotta az, hogy soha sem juthatott Maria Antonia
kegyeibe, annál inkább, mert első miniszterségi vágyainak akadá­
lyát a királynéban látta. Most Cagliostro azon ígérettel kecseg­
tette öt, miszerint titkos mesterségek segélyével szenvedélyre fogja
 — 810 —

iránta gyújtani Mária Antóniát; és segédül véve bizonyos La

Mothe grófnőt, egy Valois vérből származott szegény, csábitó és
romlott nőt, hozzá fogott a fondorlathoz.
Böhmer, udvari ékszerész, XV. Lajos által két millió értékű
pompás nyak-ék készítésével bízatott meg, a gyalázatos Barry
asszony részére; de a közben meghalálozván a király, Böhmer azt
es;y millió hatszáz ezer líráért ajánlotta fel Maria Antóniának.
A kirAly visszaijedt a nagy kiadástól, s bátorságot vett magának
megtagadni a z t ; de Maria Antonia nem mondott le a vágy­
ról az ékszer bírása iránt. L a Mothe asszony fölkeresvén
Rohant, azt mondá, hogy a királyné részéröl nagy kegy fejében
egy nagy szolgálat-tételre jött öt k é rn i; vásárolná meg a nyak­
éket, mellynek árát aztán a királyné részletenként fogná fizetni:
bizonyságul egy czédulát adott át neki, melly a királyné aláírásá­
val volt ellátva '). A főpap hiúságának és bujaságának hizelgett
a dolog; s egy Oliva nevű szabad személy, term etre Maria Antó­
niához hasonló, béreltetett fel, hogy játszsza a királyné szerepét
egy éji összejövetel alkalmával a versaillesi ligetben. A nyak-ék
megvásároltatván La Mothe asszonyra bízatott, hogy adja át a
király n én ak ; de ő Londonba vitte azt és elárusította. Elérkez­
vén az első fizetés (400,000) határideje, az ékszerész követelte
pénzét; s a bibornok, nem lévén képes eleget tenni a követelés­
nek, a királynéhoz utasította öt. Illy módon napfényre jönek
mind a fondorlatok, mind a bibornok bűnös rem ényei; s Lajos
ahelyett, hogy leplezné a dolgot, elhagyja magát ragadtatni a
harag által, s nyilvánossá teszi a házi botrányt. Rohsfn épen
midőn Nagy-boldogasszony napján misét akart volna mondani,
elfogatván, templomi öltönyökben hurczoltatott a B astilleba; La
Mothe asszony szintén le lett tartóztatva, s a pör a parlament
elé vitetett.
Lehet képzelni, mennyi mindenféle csacskaságra adtak okot
a társadalomnak e hallatlan botrányok: egy bibornok, ki egy csaló
és egy kéjhölgy között hurczoltatik törvényszék elé; egy királyné
titkos fondorlatokba k ev erv e; a király, ki lábbal tapodva a ne­
messég és papság kiváltságait, maga rázza meg alapjait a trón­
nak, mellyen már a nélkül is évek óta törték a réseket, ki a kö­
zönség kárörvendö szemeinek családi titkaiba enged bepillantást,

J) Az a lá írá s így s z ó l t : Marié-Antoniette de Francé, m elly czim öt m int

o sz trá k o t nem illette.
 — 811 —

alkalmat szolgáltat, a parlamentnek rázogatni e piszkos ügyet s

szabad kifolyást engedni titkon táplált gyűlöletének. Rohan nem
utasítván vissza az illetéktelen bíróságot, hat havi botrányos píir
után a parlament mind öt, mind Cagliostrót fölmentette. Mindazáltal
a bibornok parancsot kapott a királytól : letenni alamizsnási hiva­
talát s a Cbaise-Dieu apátságba vonulni vissza. A közönség azonban
mind öt, mind Cagliostrót tapsokban részesítette, s ezzel a királynét
mélyen sértő azon vélekedésének adott kifejezést, mintha vádlottak a
gyűlölt osztráknö cselszövényeinek lettek volna áldozatai. La Mothe
grófnő Ítélet szerint nyakán kötéllel ünnepélyes bocsánatkérés, vessző­
csapások és megbélyegeztetés után egész életére a Salpétrierebe
vala zárandó; de sikerülvén neki menekülni, egy emlék-iratot
tesz közzé, mellyben csúfosan meghurczolja Mária Antónia nevét.

HARflXINCZHETEDIK FEJEZET
A f o r r a d a l o m előzményei.
A franczia kormány, ép úgy miként Európa egyéb kormányai,
a hóditásból és hübérségböl vette eredetét. Egy legyőzött és
szolgai állapotra kényszeritett nép fölé néhány ur emelkedett,
kik egymás között egyenlők és függetlenek voltak, s fegyver­
rel kezökben magukhoz ragadták a hadügyet, a joghatóságot,
a területet. Előadtuk már a hosszas viszontagságokat, mellyek foly­
tán az ingó gazdagság felszabadította magát a birtokosok ama
fegyveres elnyomása alól, s megalakultak a községek, mellyekben
az iparos és kereskedő ismét visszanyerték az emberi jogokat.
De az erő nem egykönnyen teszi le kiváltságait az igazság és
ész kezeibe, és sok idő kell arra, hogy a hatalmaskodás és egyen­
lőtlenség szokásai egy egységes rendhez alkalmazkodjanak, miért
is hosszúra nyulott a kiváltság harcza a szabadsággal, vagy
az erőé az igazsággal.
A király.
Ama hübárurak között azonban akadt egy szerencsésebb, kinek
sikerült alávetni a többieket: s utódai lassan lassan egységessé
tették a franczia területet, s ez egész terület fölött érvényt szerez­
tek az állami hatalomnak, mellyet a király név képviselt. Hosszas
időközökben s különböző utakon eszközöltetvén e munka, a kivált­
ságok, korlátok és jogok számtalan különbségei maradtak fen a
 — 812 —

tartományok között: b minden csak szokásokon alapult, a nélkül

hogy valaha általános törvény és alkotmány lépett volna életbe.
Egy ravasz s egy pompa-kcdvclö királynak erőszak, vagy
vakító fény segélyével sikerült az egész egyeduralmat összpontosi-
taniok magukban. IV. H enrikkel a monarchia nem csúcsa többé,
hanem alapja lett a társadalomnak, miután megszűnt a helyhatóság
s udvari nemességgé változott át a harczias nemesség. XIV. Lajos
eleintén a hatalmat működtetve hogy rendet csináljon, azután a
rendet, hogy megalapítsa az önkényuralmat, felkiálthatott: „Az
állam én vagyok." Valóban, törvényesen mi sem állott többé a
király önkényének útjában, ki szeszélyből háborút viselt, szövet­
ségeket a miniszterek hiúsága által sugaltatva kötött, Hollandban
felfüggesztette a győzedelmeket, hogy meglátogasson egy kedvest.
De ha a köznépnek előnyére szolgált, hogy a franczia kirá­
lyok megfosztották hatalmuktól a hübérurakat, nem vált h isznára,
hogy miaden hatalmat magukban összpontosítottak. Oiíyforrna
eljárás volt ez, mintha egy bíró magának tartaná mt-g a tolvajtól
elvett lopott jószágot, ahelyett hogy visszaadná azt a m«gkár>si-
tottaknak. Elkülönittetvén a nemességtől és papságtól, s XIV.
Lajo 3 után nem képviselvén többé a nép érdekeit, az egyeduralom
minden törekvését önmagának szilárdítására irányozta, szolgákat
vásárolt de nem voltak barátai, s egész erejét pénz, katonák és
hatalom szerzésére fordította.
A közigazgatásnak folytonos törekvése vala mindinkább ön­
kényessé lenni, s megfosztani az urakat az adó-megszavazás és
kivetés jogától, még a választó tartományokban is. Legfőbb mes­
terséggé nővén ki magát a pénzügy, erőteljes rendszabályokra
volt szükség, hogy biztosíttassanak az adójövedelm ek; s ugyanazért
féktelen hatalommal felruházott b é r l ő k n e k adattak ki. Min­
den személyi biztonságot megsemmisítettek a k i r á l y i l e v e l e k
(lettres de cachet), mellyek erejénél fogva Voltaire a Bastillebe
került, Maurepas huszonöt évig élt számkivetésben, s egész éle­
tére kalitkába záratott egy, Pompadour ellen irányzott epigramm
gyanított szerzője. E fog-levelek kitöltetlenül forogtak, s bár-
milly féltékeny férj vagy szerencsés vetélytárs ellen megvásárol­
tath attak ; ki általok Bujtatott, nem követelhetett felvilágosítást,
egyedüli okul a király akarata adatván, ki a legtöbb esetben mit
s*m tudott a dologról.
A* udvar.
A király olly fénynyel vétetett körül, melly kellett, hogy em
 — 913 —

bérnél többnek tüntesse öt fel saját szemében. Udvari személyze­

tét egy nagy-alamizsnás, egy nagy-kamarán, egy nagy-ruhatárnok,
egy fö-szertartásm ester, egy fő-lovászmester, egy fő-vadászmester
képezték , legalább négyszáz alárendelt hivatalnokkal ; a királyné
s a herczegek udvari személyzete sem sokkal volt kisebb. Rop­
pant évpénzek jártak egynémelly külőncz hivatalok után ; miilyen
volt póldául a pecsenyeforgatók sürgölöjeé ( h u t e u r d e s r o t i s )
és egy másiké, kinek mindenhová bort kellett a király után hor­
doznia, ( c o u r e u r d e s v i n s ) : vásárolt m éltóságok, mellye­
ket ugyanazért tiszteletben kellett tartani, vagy nagy áron visz-
szaváhaní. XIV. Lajos botlásai személyeével egyenlő tiszteletben
tartattak , s a kortársak bűnrészeseikké tették azoknak magukat
helyeslésükkel; Sevigné asszony a király kihágásairól beszélve
soha egy kárhoztató szót sem hallat; szerelmei a színpadon hősi
alakok alatt m utattattak be, és pedig nem csak Moliére hanem
Racine által i s ; tisztelték azt, mit resteltek volna utánozni, s L a­
jos nem vélt gyalázatot követni el a nem zeten az által, hogy
korcs fiainak trónképesekké nyilvánítását ‘kívánta. Úgy látszott,
mintha a korona pirúlás-képtelenné tette volna az arczot; minél­
fogva Saim-Simon azt m ondá, hogy a király „mintegy istenült a
kereszténység közepett.“ A királyi ágyasokat költők énekelték,
bölcsészek hízelegtek nekik, marquis-k vették őket nőül. Azon hír,
mintha XV. Lajos magát vérfürdőkkel ifjitotta, s e végből Párizs­
ban gyermekek raboltattak volna, hitelre talált és fölkelést oko­
zott ; s nem is birt az semmi valószínűtlenséggel, miután a király­
nak minden szabad volt.
A p ap ság .
A királyok mindenhatóságukat a papság fölé is kiterjesztet­
ték , melly előbb teremteni szokta volt őket. Ennek élén tizen-
nyolcz érsek és száztizenhat püspök állott, kik öt milliónyi beval­
lott jövedelemmel rendelkeztek, melly összeg talán alig tette fe­
lét a valódinak. XVI. Lajos a lelkészek illetékét hétszáz lírára,
a helyettesekét felényire emelte; a főpapok között, kik többnyire
születésökre való tekintetből s botrányos pártfogások utján nyer­
ték méltóságaikat, ritkán találkoztak m ár, kik tiszta erkölcsöket,
tudományt és szeretetet egyesítettek volna magukban. Némellyek
az udvar gyönyöreit keresték ; a tudománykedvelök rajongásba
e ste k , sokan apátságok czimeit viselték és javadalm akat élveztek
anélkül, hogy egyháziak lettek volna, s a czimeket és jav a­
dalmakat nem szennytelen és szabad kezek osztogatták.
 — 814 —

Sok mindenfélét írtak össze ama piperkőcz és illatos abbék­

ról, kik a magas társaságok s a hölgyek kabinétjainak szükséges
ékítményéül szolgáltak, s pásztor-költem ényeket, dalműveket, tré­
fás verseket ii t a k , hajlandók kitenni magukat és állásukat a
nyalka ifjú urak gúnyainak. De a szerzetes rendekbe is behatolt
a romlottság ; sok kolostorban kimentek szokásból az éji imák, a
breviáriumnak karban mondása, a böjtölés, s ezek helyett ünnepé­
lyeket rendeztek, lakmároztak, hangversenyeket tartottak ; a pá­
risi kapucinusok között botrányos villongások törtek k i ; az olly
igen érdemes Maurinus-atyák , kebelükben fölmerült egyenetlensé­
gek folytán megszüntették a hasznos munkálkodásokat ; a Saint-
germain des prési kolostorból huszonnyolcz benczés folyamodást in­
tézett a királyhoz, kérve öt: engedné meg nekik levetni rendöltö­
nyeiket, melly nevetségesekké teszi őket, s mentetnének fel a
böjtölés és az éji kar-ima kötelezettsége alól, melly, mondák,
hasznosabb munkáktól vonja el őket J).
A világi papság hajlama : nemzetiesiteni m agát, főleg Fran-
cziaországban nyilvánult, hol a g a l l i k á n e g y h á z s z a b a d ­
s á g a i n a k neve alatt jogot követelt magának mindenben a ki­
rálynak-engedelmeskedni anélkül, hogy a pápa akadályt gördít­
hetne eléje. Ez által meg lön csonkítva a papság ama hatalma,
melly a középkorban annak a katholicismussal szoros összekötte­
téséből szárm azott: és nem volt képes kellő befolyást kifejteni
m indam ellett, hogy egyikét képezte az állam három rendének
és sok első rangú hivatal egyháziakkal töltetett be.
A jansenisták és jezsuiták viszálya egyike a világra nézve
nem ú j , de azért mindig igen érdekes tüneményeknek. Nagyban
finomodván a társas élet, nem látszottak többé azzal megegyeztethe-
töknek a vallás szigorú követelései, miért is a jezsuiták a század
mozgalmaihoz akarták alkalmazni az Egyház szabályait. Egyné-
melly szigorkodók megbotránkoztak ezen , s fölemelték szavukat
az engedékenység ellen, melly hogy megőrizze a tévedő lelkiis­
meretének érzékenységét, s megóvja azt a kétségbeesés által elö-
idéztetni szokott bűnben való elmerüléstöl, némi mentséget ohajtott ré­
szére találni. Sajátságos, hogy a legromlottabbak a szigorú párt mellé ál­
lottak az engedékeny ellen, s a múltat védelmezték a jövővel szemben,
káromolva azokat, kik hozzáférhetőbbekké tették a gyóntatószékeket,

') Ig e n nevezetes a p a p sá g n ak 1780-iki gyűlése , m ind a rendetlenségek

n a p fé n y re h o ía ta la , m ind az azok ellen a já n lo tt gyógyszerek tek in tetéb ő l.
 — 815 —

mellyekhez ök nem közelítettek; s gúnyosan helytelenítve az iste­

ni tökélynek az emberi gyengeséggel összhangba hozatala iránt
tét* kísérletet. Illy módon a rendes emberi erőket fölülmúló esz­
ményi tisztaságban állíttatván a kereszténység szem elé, a legtöb
ben elérhetlennek nyilvánították a z t, s az erkölcstelenség növeke­
dett, midőn nem kellett küzdenie a vallásos érzelmek ellen.
E jansenista czivódás, melly fondorlatok és erőszak által tá­
mogatva illetlen nyilvánossággal vitetett, még alább szállította a
papság tekintélyét. Mialatt a kül veszély növekedett, a katholikus
papság két táborra oszlott, mellyek két párt dühével gyűlölték és
rágalmazták egymást. Mintha nem lett volna még elég a gonosz
szellemű iratok özöne, divatba jöttek az angol eredetű torzképek
is, melly többé kevésbbé elmés rajzok czélzatainak kitalálása,
vagy a torzítások alkalmazása tápot nyújtott az elmeélnek és rósz
akaratnak. A trágár Dubois bibornoki kalapra tett szert, m ert a
parlamenttel erőszakosan elfogadtatta az U n i g e n i t u s bullát;
mig Beaumont érsek mindazokat eltávolította a kórodából, kik or-
thodox hitvallást nem tettek le (1752), s De 1' Épéé abbénak meg­
vitatott gyóntatni ama szerencsétleneket, kiket ő tett kereszté­
nyekké és emberekké. A hitetlenek jó alkalmat nyertek ócsárolni
a legszentebb dolgokat, s rámutatni káros következményeire annak,
mit ök babonának neveztek.
A nem esség.
A kisebb nemesek magukhoz ragadták a nagynemesek hatalmá­
nak egy részét, mig nem I. Ferencz és II. Henrik csábításokkal
s a polgár-háborúk által jogosult gyanánt feltüntetett erőszakkal
udvaronezokká, a királyok, azok kegyenczei és kedveseinek szol­
gáivá tették őket. E rendszer aztán Richelieu és XIV. Lajos
alatt teljes bevégzettséghez ju to tt; s a király uj egyéneket emelt
nemesi rangra, másoknak pedig czimeket engedélyezett hatalom
n é lk ü l; melly eljárás alászállitotta a régi nemesek tekintélyét,
irigységet és szakadásokat szült, s valamennyiöket mindinkább
annak hatalma alá hajtotta, ki czimeket és hivatalokat osztogatott.
A nemesek között végtelen fokozatok léteztek: a kard-ne­
mes megvetöleg tekintett a hivatal-nemesre, mig ez durva maga­
viseletét vetette amannak szem ére; a tartományi nemes szolgai-
ságról vádolta az udvarit, mialatt irigykedett r e á ; s az igények
gyakori párbajokat és örökös gyülölségeket okoztak. A hivatal­
nemesség végre olly tekintélyre emelkedett, hogy versenyzett a
területivel, melly nem képezett többé külön testületet; s a király
 — 816 —

által nevezett herczegek és pairek a parlamentben ültek ugyan,

de összekeveredve a tisztviselőkkel.
Azonban elvesztve a jogokat, mellyeket a fejedelemmel szem­
ben képviseltek, megtartották a nemesek mindazokat, mellyeknél
fogva a népre nehezedtek. A mentességeken és kiváltságokon fe­
lül, majdnem egyedül ők nyerték el a magas hivatalokat; lemond­
hattak hivatal-rangjokról, és mégis húzhatták annak jövedelmeit.
Fronsac herezeg hét éves korában ezredes volt: a tudomány éa
erény még az Egyházban js hátrálni kényszerült ollykor a szüle­
tési tekintetek előtt, a a bibornoki kalap tudatlanokat és erkölcs­
teleneket ékesített, kiknek minden érdemük abból állott, hogy
herczegek voltak. Még mindig léteztek hübérségi joghatóságok,
hol az igazságszolgáltatás az ur önkényétől függött. A nemesi
birtokok mentessége nehézzé s a népre nézve igen sérelmessé tette
az adóbehajtást. A nemest állása visszatartotta a nyerészkedő
üzletektől, mignem a Law-íéle pénzműveletekben sokan részt vet­
tek mint valami játé k b an : néinellyek terhes hivatalokat is viseltek
minden haszon és remény nélkül, csupán ama testületi szellemnél
fogva, melly annyi jót szül a mennyi roszat. De a semmirekel­
lők büntetlenül lehettek azok, kijátszhatták a hitelezőket, fogleve­
leket eszközölhettek magán ellenségeik ellen, visszaéléseket követ­
hettek e l ; s gavallérságnak tekintetett nagy adósságokat csinálni,
kedveseket tartani, s fitogtatni fogataikat a tánezoanök ajtója
előtt, szabadságot engedve a hitestársnak ugyanazt tenni.
Ollykor megtörtént, hogy egyik másik bukott nemes leeresz­
kedve valamelly bérlő leányát vette nőül; mit ők földeik trágyá­
zásának neveztek : s a meggazdagodott adóbérlö örült, ha lakomáit
a kiéhezett nemesek szájaival népszerűekké tehette. De ha a
szerelem vagy érdek annyira vitte néha a nemeseket, hogy plebe­
jus rokonságokba keveredtek, a gőgös megkülönböztetések korlátai
azért nem hullottak le. Még az aristokratikus körökben szívesen
látott tudós és szellemdus egyéneknek is készen kellett lenniök a
m egaláztatásokra; a szenvedett sérelmekért nem követelhettek
fegyveres elégtételt, s Voltaire egy kibivására szolgák általi meg-
botoztatás volt a válasz >).

l) XV. L ajos rendeletében a p á rb ajo k ellen (1679) szem telenül nyilvánul

a m egvetés a nem nem es osztályok ir á n y á b a n : ,,D ’ a n ta n t qu’ il se tro u v e des
gens de riaissanee ignoble e t qui n’ ont jam ais p o rté les arm es, qui sont assez
insolent» pour appeler les gentilshom m es, lesquels re fu san t de leur fairé raison
 — 817 —

A szabadság és egyenlőség! eszmék, mellyeket a főúri ifiak

a bölcsészekből merítettek, hajlandókká tette őket lerázni a köte­
lékeket magukról, anélkül hogy el akarták volna veszteni azok elő­
nyeit. Angliából bámulattal tértek vissza az ottani alkotmány iránt,
birálgatták saját hazájuk visszaéléseit, s a kényelmetlen öltözetet
fesztelenebbel váltották fel; de ugyanakkor az angol intézmények
tápot szolgáltattak az ő aristokratikus hajlamaiknak, s az ottani
mintájára egy pair-kamráról álmodoztak.
Parlam ent.
Az események nem tették lehetővé Francziaországra nézve,
hogy az alkotmányozó hatalmakat egyetlen testületben összpon­
tosította s megszerezte volna magának a nemzeti képviselet óltal-
mát vagy varázsát. A német népeknek, miként láttuk, természetűk­
ben feküdt összehívni a hóditó nemzet főnökeit, hogy értekezzenek
a köz-érdekekről; a legyőzőitek nem valának képviselve ama
gyűléseken, ha csak nem a mennyiben a püspökök panaszokat
emeltek ott ollykor az urak zsarnoki nyomása ellen. A faj-kü­
lönbség megszűnt föltétien lenni a harmadik uralkodó ház alatt, az
osztályok és rendek különbségével cseréltetvén az f e l: mindazáltal
az ősi nemesek, kik s z a b a d vagy b á r ó czimet viseltek, össze­
hivattak ollykor, de minden szabályszerűség nélkül, a királyok ál­
tal az úgynevezett törvény-ülésekbe vagy parlamentekbe. O tt ül­
tek ők, eleintén minden más megkülönböztetés nélkül azon kivül,
melly a hűbéri czimekböl eredett; aztán Lajos, a Gyermek, tizen­
két nagyobb hübérnököt választott, kik, p a i r s néven, a király
született tanácsosai gyanánt tekintettek. Ezek, ép úgy miként a
többiek, üléssel bírtak a parlamentekben, mellyek csupán bárók­
ból és püspökökből állottak , míg néni a X III. század végén
tanácsosi minőségben törvénytudók is tagjaivá lettek azoknak, míg

k cause de la différence des conditions, re s me mes perso n n es suscitent contre

ceux qu’ ils o n t appelé d’ au tre s gentilshom m es, d’ ou il s’ ensnit quelquefois des
m eu rtre s d’ a n ta n t plus d é te stab le s qu’ il p roviennient d’ une c: uso a b je cte ; nous
voulons et ordonnons qu’ en tel e s d ’ appel e t com bat, p rin cip ale m e n t s’ ils sout
suivis de qéelque g ra n d e blessure ou de m órt, lesdits ignobles ou ro u tu rie rs qui
seront a tte in ts ou convaincus d’ avoir causé et prom u sem blables désordres,
soient, sans rém ission pendus e t étranglés, to u s leu rs bien m eubles et iram eub-
les confisquás; et q u a n t aux gentilshom m es, qui se seraient ainsi b a ttu s po u r des
sujets e t contre des personnss indignes, nous voulons qu’ ils souffrent les m é-
mes peines que nous avons ordonná contre les seconds,“ A rt. 16. — M illy
b üszkeség 1
xvii. 52
 — 818 —

ellenben a püspökök megszűntek ott hdlyet foglalni, kivéve azo­

kat, kik székeik jogánál fogva francziaországi pairek voltak. A
parlament m egtartotta a kiváltságot, mellynél fogva beiktatta a
kiadványokat és királyi rendeleteket: de sz. Lajos megváltoztatta
annak lényegét midőn a birói jelleget a politikai fölé emelte.
E magas hűbéri törvényszék ugyanis közvetve lemondott azon
jogról, hogy együttesen a néppel részt vegyen a törvény hozásá­
ban, mióta értelmezőjévé lett ennek az által, hogy birói karrá
alakította át magát. A pairek, a korona ezen született tanácsosai,
s a törvénytudók, annak bizalmi tanácsosai között hogyan juthatott
volna hely az ingó nép-képviseletnek, még midőn be is állott
már a kényszerűség annak életbe szólitására'?
O rszággyű lés.
Nem lehetvén tehát a parlament egy olly törvényhozó testü­
let, mellyben a nemzet valamennyi képviseletei összpontosittathat-
tak volna, komolyabb esetekben országos gyűlést kellett tartani,
mellybe a király a nemeseken és papságon kivül a községi em­
berek, azaz az ingó gazdagság képviselőit is összehívta, kik az­
tán h a r m a d i k r o n d n e k neveztettek, s kegyeltettek a király
által, m ert pénzt szolgáltathattak neki csapatok szerzésére, mellyek
fölmentették öt a bárók segélyéhez való folyamodás kényszerűsége
alól. A rendek első ízben Szép-Fülöp alatt hivattak össze (1302);
s lassan lassan a parlament helyét foglalták el a fontosab politikai
kérdésekben, s különösen az uj adók behozatalát érdeklőkben. S
souverain hatalmuk csak is az adókra szorítkozott. Ollykor meg­
történt ugyan, hogy közepette a főúri belviszályoknak s az idegen
betörésnek a rendek erőszakosan magukhoz ragadták az ország
korm ányát; megtörtént, hogy néha a kimerülés perczeiben, mellyek
egy zsarnok kivételes kormányára szoktak következni, az emberek
jobbnak találták a középszerűek uralmát, vagy a politikai szabad­
ság merész já té k a it; de alig állott a béke helyre, a közvélemény
ismét csupán a segélyek megszavazására s a nemzeti nagy érde­
keknek a királylyal egyetértve gondozására utasította a három
rendet. A határok és formák azonban nem voltak kellőleg megál­
lapítva, fi a legfőbb törvényszékek s az országos rendek kölcsönös
jogigényei Összezavarták az eszméket és tényeket. A rendek össze­
hívásának ideje sem volt m eghatározva; 1302 után csak huszon-
kétszer tartatott országgyűlés: az 1484-iki állandóságot és idő­
szaki összehívást követelt, de nem nyerte meg, s a rendek utol­
jára 1614-ben hivattak egybe, a mikor is a harmadik rend olly
 — 819 —

alárendelt állást foglalt el, hogy midőn testvériségről ejtett volna

néhány szót, a nemesek ezt sértés gyanánt vették (XVI. könyv.
9. lap.)
A szerencsétlenségek közepette, mellyek az országot XIV.
Lajos kormányának végén érték, ennek ellenségei azt mondák,
nem lehetséges ö vele tartós békét kötni, mig korlátlan király
marad, s a békének az országos rendek által jóváhagyatását hoz­
ták javaslatba: de Lajos teljességgel nem mutatott kedvet azok
összehívásához, s a külföldi röpiratokra, mellyek a rendek hatalma
és működése visszaállításának szükséges voltát bizonyítgatták,
szint ollyakkal válaszoltatok, mellyek a rendi gyűléseket az or­
szágnak meg nem felelő idegen utánzás gyanánt tüntették f e l;
„mert (s ebben szokása ellenére őszinte volt és igazat mondott)
majdnem minden magán jólét, a királyi hatalom szilárdsága által
föltételeztetik; ehhez vannak kötve a fizetések, a roppant köl­
csönök, az évpénzek, az életjáradékok hátralékai; miért is ha a
királyi hatalom megingattatik, az összes más javak három negyed­
nél nagyobb részben veszélynek vannak kitéve.11
A kormányzóság alatt is sürgettetett a rendek összehívása,
hogy határoznának az örökösödés fölött, azon esetre, ha a király
gyermekségében halna e l; de a kormányzó meg tudta azt akadá­
lyozni. A Law-bank által okozott zűrzavar közepett azonbf.n ő
maga is jónak látta összehívni a ren d ek et: de Dubois abbé, kitől
ez iránt tanácsot kért, azt válaszolta, a franczia királyok nem ok
nélkül kerülték ki az országgyűléseket: „a király semmi alatt­
valók n é lk ü l; s bár a monarcha feje az alattvalóknak, mindaz-
által a gondolat, hogy a mi és a mivel csak bír, mindazt tőlük
birja, a nép-képviselők fényes megjelenése, az engedély beszélni
a király előtt s panaszokat terjeszteni eléje, a monarchára nézve
megalázó látszattal birnak, mit egy nagy királynak mindig kerül­
nie kell . . . Ne feledjük, hogy egy királynak legnagyobb szeren­
csétlensége, ha nem számíthat a katona vak engedelmességére. . . .
Ah, tartsa ön távol Francziaországtól a veszélyes tervet, melly
angol népet akar csinálni a francziákból. “ A kormányzó hallgatott
reá, s inkább választotta a bukást.
Mi XV. Lajost illeti, azoknak, kik az országos rendek össze­
hívását sürgették nála, válaszúi adá: r íla testvérem volna, s illy
véleményt nyilvánítana előttem, feláldoznám öt a monarchia élet­
érdekének.u
A rendek tehát nem voltak valami szabályos és állandó in­
52*
 — 820 —

tézmény, hanem percznyi ellenállás vagy boszú eszköze, melly

semmiféle jog- vagy szabadság-érzelmet nem sugallóit, s a királyok)
kik eleintén érdekből öszehivták azokat, később gyanúból meg­
szüntették. Megszakittatván összehivatásuk, növekedett a párizsi
parlament politikai hatalma. E testület, melly jogtudós polgárokból
állott, a király részére korlátlan hatalmat, a nemzetnek közjogot
teremtett, s egy következmény nélküli alakiságon kezdve, mily-
lyen a királyi rendeletek beiktatása vala, végre az államügyek
intézése körül is befolyásos szerephez jutott. A magas törvényszék
X II. Lajos alatt közvetítő hatalom kezdett lenni a trón és nemzet
közt; s lassan lassan tekintélyét valódivá sikerült átváltoztatnia.
VII. Károly tartományi parlamentekké bontotta fel az át alánost:
némelly tartományok, Francziaország királyának vetvén alá magú-,
kát, megtartották saját jogaikat, s parlamentjeik ugyanazt tették,
mit a párizsi: tehát a melly helyek előbb hűbéri központok voltak,
most ott mindenütt egy egy magas királyi magistratus találtatott.
Minden parlamentnek joga volt nem csak eléjök vitt magán ügyeket
és érdekeket döntőiem elintézni, hanem a jövő esetekre nézve is
határozatokat hozni, tehát törvényhozást gyakorolni.
A párizsi parlament a leghatalmasabb bírósági intézménynyé
nőtte ki magát, melly valaha létezett. Közel a királyhoz, tanácso­
kat kérhetett attól s szolgálhatott annak ollyanokkal; s lassan
lassan a pairek törvényszéke azonosult e testülettel, mellynek ők
született tanácsosaiul tekintették magukat. Azon föltevésből indulva
ki, mintha a nagy hübérnökök törvényszékének lett volna helyet­
tesitője, a parlament m indinkább fokozta igényeit, s a felterjesz­
téseket és beiktatási módosításokat nem akarta a f r a n c z i a her-
czegség érdekeire szoritkoztatni, hanem az egész ország ügyével
kívánt foglalkozni. A királynak tetszett a dolog, mert könnyeb­
ben elfogadtathatta határozatait a parlament, mintsem a rendek
által; a nemzet pedig, melly örökösen viharosnak látta az ország­
gyűlést a három rend egyenetlenkecfései folytán, előszeretettel vi­
seltetett ez állandó testület iránt, melly ellensu/yozná a királyt*
S valóban ellensúlyozta azt, tágitva kiváltságainak körét annyira
hogy alkotmányozó hatalommá vált, s az országos rendek távol­
létében tanácskozó gyülekezet jellegét vette fel, s támogatva a
közvélemény által, melly benne a király fékét látta, hatalmat tu­
lajdonított magának elfogadni a törvényeket s megszavazni az
adót. Sem a törvények, sem az adó nem tekintettek tehát elfoga­
dottaknak, valamig a parlament által be nem iktattattak.
 — 821 —

A testületi szellem s a tudomány veszélyesekké tették a

parlamenteket, mellyek a legszerencsétleuebbül választott pénzügyi
kisegítő eszközök egyikének következtében függetlenek lettek.
Nagy szükség esetén ugyanis a királyok áruba bocsátották a hi­
vatalokat (XV. Könyv. 716. la p ); visszatérvén a szükség, uj hiva­
talokat teremtettek, uj vásárt csaptak. E vásárolt hivatalok csa­
ládi örökséggé váltak, s a közigazgatási és törvénykezési tiszt­
ségek atyáról fiúra szállottak. E fonákságnak az lett eredménye,
hogy a tisztviselő, elmozdithatlannak érezvén magát, neki bátoro
dott szembe szállani annak zsarnoki önkényeivel, kinek nem -kel­
lett köszönnie -hivatalos állását. Innét a parlamentek folytonos­
sága, mellyekben a király személyesitői alantabb foglaltak helyet
mint a tisztviselők, s csak térdre ereszkedve szólhattak.
Pedig hát a parlament jogai csupán a b e i k t a t n i ( r e g i s -
t r a r e ) szó kétes értelmezésén alapultak; vita tárgya lévén, v áj­
jon magával hordja-e az a jogot fölterjesztéseket tenni,s követ­
kezéskép ellenzéket képezni. Kitartással, s majd a nemesekre tá ­
maszkodva a királylyal szemben, majd a királyra a nemesek ellen,
magához ragadta a legfontosabb vitásügyek eldöntését; ifjú vagy
gyenge királyok alatt szükségessé tette saját közbelépését; s XIV.
Lajos halálával, ki által féken tartatott, ismét fölemelte fejét, a
majdnem kevés-uralmivá (oligarchia) tette a kormányt. De bár a
Regens visszaadta a parlam entnek szólásszabadságát, a királynak
mindig hatalmában állott röviden bánni el fölterjesztéseivel, trón­
parancs alakjában menesztvén hozzá rendeleteit.
De hogy melly pontig mehettek a parlamentek törvényesen
az ellenállásban? s meddig mehettek a királyok azok fékezésében,
anélkül, hogy zsarnokságot követtek volna el ? ezt semmiféle tö r­
vény meg nem határozta; előző példák igazolták az állam-esinyeket
XIV. Lajos lovagostorral kezében oszlatta fel a parlam entet; XV.
Lajos alatt gyakoriak voltak a trónparancsok ; egy egész parla­
ment számkivetésbe küldetett; egy szép napon (1771) Maupeou
valamennyit m egsem misítette; s jól mondotta valaki, hogy a par­
lament erős volt gyenge király alatt, gyenge erős király alatt.
Azon igen kedvezőtlen helyzetbe ju tott tehát a hatalom, hogy
kénytelen volt küzdeni az erő ellen, melly neki támaszul szolgál,
vagy pedig szabálytalan póteszközökhöz kellett nyúlnia, mellyek
rendesen inkább botrányosak mint hatásosak, s igen sérelmes
visszaélésekre vezetnek, miilyenek az Ítéletek megsemmisítése,
rendkívüli törvényszékek felállítása, királyi fog-levelek kibocsá-
 822 —

táaa. Egyébiránt bármennyire hatalmasak lettek is a 1Liga é» a

Fronde alatt, a parlamentek soha sem mentek annyira, hogy meg­
tagadták volna az adót a k irálytól, mi az angol parlament erejét
képezi.
A parlament sem birt tehát semmiféle alkotmányos alappal.
A régi nemesek méltóságuk alattinak tartották a tisztviselők olda­
lán foglalni ott helyet, nem feledve, mikép ezek gyakran támogat­
ták a királyt kiváltságaik csonkításában: a fondorlatok, mellyekbe
a Fronde alatt keveredett, veszélyeseknek tünteték azt fel a bé­
kére nézve ; a papság ellenséges érzületűnek ismerte maga irá­
nyában; s h a, ellenállva ennek és Rómának, a parlament népsze­
rűségre tett szert, mint a nemzeti kiváltságok védelmezője, más
részt az is tudva v o lt, hogy katholikus püspökök által kibocsátott
több pásztor-levelet égettetett meg tiz év alatt, mint istentelen
könyvet egész fenállása ó ta; 1762-ben máglyára Ítélte „E m i 1 e“ t, de
1738-ban eltiltotta paulai sz. Vincze tiszteletét; tudva volt, mikép
hatalmát mindenre kiterjeszteni törekvő viszketegségből hajdan
lefoglaltatta az első nyom dákat, s 1566-ban eltiltotta a dárdany
(antimonium) használatát ; 1652-ben ellenezte K r i s z t u s k ö v e ­
t é s é n e k kinyomatását más mint Kempis Tamás neve alatt;
1624-ben halálbüntetéssel fenyegette azokat, kik Aristoteles négy
elemével ellenkező tant hirdetnének. Aztán a bölcsészek tudták,
hogy ellenzője az újításoknak, s visszaemlékeztek, mikép XV. La
jósnak uj szigorú rendszabályokat sugallt a protestánsok ellen, s
hogy tőle származtak a halálitéletek, mellyek Calast és Rochette
ministert sújtották. Végre a kor eszméinek sehogy sem felelt
meg a törvényhatóság illyetén patrieiatussá változtatása , nem a
testület, melly politikai és birói lévén egyszersmind, hogy fen tart­
hassa jogait, visszaéléseit és előítéleteit, m egakasztotta a törvény­
kezés menetét.
Aztán ott volt a jansenista háború , mellyben mindkét fél
sajnálatraméltó tulságokra ragadtatta m agát; s e viszály, a ta­
lán még inkább a másik , a jezsuiták elnyomatása k ö rü l, melly­
ben a parlament határozottan túllépte a törvényszék határait, s
olly kérdésben d ö ntött, melly nem tartozott eléje, nagyban kifej­
lesztették az ügyvédek szellemét, hozzászoktatván őket az átalá-
nos kérdések tárgyalásához : ugyanazért, miután megszerezték már
a fegyvereket, kedvet éreztek magukban használni is azokat.
A parlamentek tehát nem voltak összhangban a királylyal,
sem a nemességgel, még csak a néppel sem , melly a reá nézve
 — 823 — '

gyűlöletes kiváltságok védfaluit látta bennük; habár más részt be­

csülte azokat mint ellenzékét a hatalomnak , mellyet megvetett.
Hogy erőre tegyenek szert, szorosan összetartottak egymás között,
az országos parlament osztályainak nevezvén m agukat; de a ki­
rály ép akkor hirdette k i, mikép koronáját egyedül Istentől birja,
s hogy senkivel sem osztja meg a törvényhozói hatalm at; s a gyá­
va lelkesedés sokakat tapsra ragadott. E szerint a papság, a par­
lament és király sohasem működtek egyetértöleg ; magatartásukat
az idők szerint változtatták, s annál fogva megnyújtották lét-tar­
tam ukat; de mindig ellenkezve egym ással, anélkül hogy valaha
egyensúlyba jöttek, vagy tényleg egyik a másik fölé emelkedett
volna.
A nép.
Mindezek alatt ott görnyedt a nép, kizárva minden helyből
az államban. A terhes és, a mi még roszabb, igazságtalanúl kive­
tett adók mind súlyosabban nehezeditek a népre (791 lap), s fő­
leg a vidéken, hol a királyi adókhoz a föld össze» jövedelme után
fizetendő egyházi tized s a hűbéri követelések járultak. A Bzolgaság -
nak két neme létezett: afüggeteg szolga(cerf de tenance) nem rendel­
kezhetett magával, sem javaival az úr engedélye nélkül; de ha a zsar­
nokságot megunta, tova költözhetett hátrahagyva javait. A sze­
mély-szolga ellenben jószágát odahagyva sem szabadult fel, s az
úr visszakövetelhette és kénye szerint megbüntethette. Illy
szolgaság, ig az , hogy csak kevés kerületben divatozott; de az al­
kot,mányozó gyülekezetnek oka volt borzadni, midőn elöadatni hal­
lá a lealacsonyító kötelezettségeket, mellyek sok parasztra nehe­
zedtek. Aztán főleg ez embertelenül feláldozott osztályból szedet­
tek az ujonezok. Életének tizenhatodik évétől negyvenig minden
nem nemes (plebeus) évi sorshúzásra volt kötelezve; de a váro­
sok lakói olly kiváltságoknak örvendettek, mellyek e kötelezettsé­
get egyedül a parasztokra hárították, kiket még csak az előlépte­
tés reménye sem táplálhatott, mert a tiszti rangok az önkéntesen
beállott nemeseknek és gazdagoknak voltak fentartva.
Colbert pártfogolta a kereskedelmet, de olly módon, hogy
kedvezett a társulatoknak, mellyek elvégre is kiváltságolt testüle­
t e k ; s nem csak fel nem oszlattattak a ezéhek, miként azt az or­
szágos rendek már 1614 ben sürgették, hanem inkább valamennyi
kereskedőre és kézművesre kiterjesztettek. Senki sem folytathatott
tehát egyéb mesterséget mint azt, mellyben az ujoncz-éveket k i­
állottá; s egész életében más munkások részére dolgozott, ha nem
 — 824 —

volt pénze megvásárolni a mester-fokozatot. Szigorú szabályzatok

határozták meg a kézmüvek minőségét, a la k já t, színét, s követ­
kezéskép napirenden voltak a motozások, elkobzások, a lefoglalt
tárgyak szétrombolása, megégetése. Illy módon az intézmény,
melly a testvérülés előmozdítására szolgált a közép-korban, ön­
zéssé és iszonyú zsarnoksággá fajult, melly a nép nagy részét ki­
zárta abból, mi jogát és dicsőségét képezi, a m unkából; pénzen
vásároltatta meg a mesterség gyakorlásának jo g át; óvástételekkeh
fölény-igényekkel zavarta a békét, vesztegette az id ő t; s illetékességi
czivódásokat tám asztott ugyanazon mesterség fokozatai, lakatosok
és kovácsok, asztalosok és ácsok , könyvkereskedők és ó-árúsok,
szabók és zsib-kereskedők, czipészek és foltozók között.
Igaz, hogy a bajok régi kele tüek voltak; s azonkívül hogy
beléjök törődtek az emberek, a gyakorlatban mindig enyhittetett
a szabályzati szigor. A testületek, bárm ennyire megkötötték is az
egyedet, mindig a függetlenséget képviselték; dicsőség volt elsőnek
lenni a társulatban, hordozni a czéhek zászlóját J) ; s az a jó ol­
daluk is megvolt ezeknek , hogy felszólamlásokat szegeztek, némi
akadályt gördítettek a hatalmaskodások elé, mellyek annál inkább
érezhetők lettek, minél nagyobb kiterjedést és lendületet vett a
kereskedelem.
A művészetek, a kereskedelem , a fényűzés, mialatt szegényi-
tik a nagy birtokosokat, gazdagítják az ipar embereit, a vagyo-
nosság egyenlősítése által közelebb viszik egymáshoz az osztályo­
kat, s a nép felszabadul a hódítás ama sérelmes és hosszantartó
következményei alól, m ellyeket az idő megszilárdít, de nem igazol.
Hahogy a vidéken a köznép még mindig személyes szolgálatokra
volt kötelezve s izzadságának gyümölcsét, csak a szorosan vett
szükséges részt tarthatva meg abból, urának kellett átadnia, a
városokban a kereskedelem nagyobb szabadságot és szabadabb
eszméket hozott létre.

1) M időn a k irálynő szülése alkalm ából ingyen szini előadás re n d ez te tetl,

a szénégetők a k irály, a h alárusnők a k irály n é páholyában á llh a tta k . M időn Má­
ria A ntonia a k o ro n a ö rö k ö st sz ü lte , az összes czéhek V ersaillesb a vonultak, mes­
te rsé g ü k jelv é n y eiv el e llá tv a ; a kém én y sep rő k aran y o zo tt kém én y t vittek, melly-
böl a k ö zö ttö k legkisebb term etű k u k u c sk á lt ki ; a gyalog h in tó -h o rd áro k arany*
ból k é sz ü lt kóly át, m ellyben egy d a jk a ü lt az ő kis d a u p h in já v a l; a czipészek
eS7 P&r czipőt, az ú jsz ü lö tt részére ; a szabók a koronaörökös ezredének picsiny
e g y e n ru h á já t; a m észárosok kövér ökröt v e z e tte k ; m ég a sirásó k is m egjelenjek
je lv é n y e ik k e l.
 — 825 —

A Reformatio idején Francziaországban is túlsúlyra töreke­

dett jutni a nem esség; de a nép kezet fogott a papsággal, hogy
megakadályozza azt az összes javaknak és mindén hatalomnak
magához ragadásában. A calvinismus, melly ott elterjedt és tartotta
magát, ébresztette a demokratikus eszméket, mellyek annak legyő-
zetése után is életben maradtak. Észrevették ezt a királyok, s
miután felhasználták volna a népet, hogy a nemesek fölé kereked­
jenek, aztán annak megalázására törekedtek: személyes kitünte­
tésekkel hízelegtek vezéreinek ; hivatal-nemességet hoztak be, hogy
a tudósokat elszakítsák a néptől; akadályozták az összejöveteleket,
szétdarabolták a közigazgatást. Illy módon a hatalom semmiségben
hitte tarthatni a n ép et; de azalatt a királyok magok kisebbítették
a távolságot a két osztály között; eleintén a tudomány, aztán a
kereskedelem eszközöket szolgáltattak a legyözöttöknek, hogy
beléphessenek a győzök osztályába, jóllehet mindig csak kivételes
utón, s a megkülönböztetés akkor is fenmaradt, miután az már
minden értelmét elvesztette. A gazdagság erejével tehát az értel­
miségé párosult; a közvélemény hatályosabban kezdett nyilvá­
nulni; pénzügyi, vallási, joghatósági kérdések az államügyeket
érdeklő elmélkedésre s az emberek egyenlőségének elismerésére
hívták fel a szellemeket.
A XI. Lajos halála után összehívott rendi gyűlésen bámu
latosan szabadelvű beszédek tartattak. La Roche, a burgundi ne
mesek követe, igy szólott: „A nép az ország lakosainak összesége ;
az országos rendek a közakarat letétem ényesei; nálok nélkül
nincs semmi szent, semmi szilárd; valamelly tény csupán azok
szentesítése által nyer törvény-erőt. Az uralom hivatal, nem örök­
ség; a királyok kezdetben a souverain nép által terem tettek; ki
a hatalmat erőszak utján vagy bármikép a nép belegyezése nél­
kül bírja, másnak jogát bitorolja. Az állam a nép tulajdona; a
souverainség nem illeti a fejedelmeket, kik csak a népért vannak;
a fejedelem kiskorúságának vagy képtelenségének esetén, a köz­
ügy ismét a népre száll, melly mint sajátját veszi azt vissza.”
Akkoriban a nép még nem törődött illy dolgokkal, de az
idők haladtak. Nagyszerű mozgalmat keltett az angol forradalom,
melly első lépett fel nyilvánosan; és sokan annyira elvakittattak
általa, hogy az abból kiemelkedett alkotmányt minta gyanánt te ­
kintették. De Anglia, bár többször leverte a királyokat, ingatat-
lanul megőrizte alápját, t. i. az örökösödési aristokracziát, s igy nem
kellett politikát változtatnia; akár katholikus, akár reformatus,
 __ 826 —

a kormány mindig türelmetlen volt; mindig szent az elsöszülöttség

s a helyettesítések törvényessége; mindig szolga a nép, s egyedüli
képviselők a földbirtokosok.
Ellenben a franezia nemesség bukásához közelgett a romlott­
ság utján, mialatt a népies erő mindinkább növekedett a becse3
jogokért folytatott küzdelemben. XIV. Lajos utolsó éveinek sze­
rencsétlenségei megtörték a varázst, melly a királyi felséget kör
nyezte. A kormányzóság úgy fitogtatta a vétek hiúságát, miként
más időben az erény büszkeségét mutogatták volna. Lehetett-e
tisztességes embernek undorral nem fordulnia el XV. Lajostól?
Kitörtek akkor az előd által előkészített b a jo k ; angol, genfi, hol­
land eszmék támadták meg a franezia nem zetiséget; a menekül­
tek indulatos bírálatokkal boszúlták meg magukat, a nemesek a
monarchia ellen szónokoltak, a papság elvesztette a h ite t; a nem­
zeti történet gúny tárgyává lett, szabadságnak látszott a régi in­
tézmények kárhoztatása, a hazai szokások vaskalaposságnak, a
nemesek és hatalmasok zsarnokoknak, a vallás előítéletnek ne­
veztettek.
Mindazáltal a nemesség megátalkodva még mindig nem csu­
pán intézménynek, nem csupán társadalmi tényezőnek, hanem
fensöbb fajnak tartja magát : a gög tehát ingerli a gyülölsé-
get J) ; alacsony származású és gondolkozó népség a dolgok uj
rendét sürgeti , mellyben az érdem ne akadályoztassák az
emelkedés utján; s Marmontel, a kőfaragó, D’ Alembert és La
Harpe, korcsszülöttek, Rousseau és Beaumarchais, órások, Diderot,
a fegyvergyártó, szállnak sikra grófok és marquis-k ellen. A nép
tehát nem alázatosan kenyeret vagy a hübérurak ellen biztonságot
kereső kevés parasztból vagy kevés községből állott többé, hanem
a nagyobb szám volt, mellyet művészek, iparosok, tudósok, apró
birtokosok képeztek. Szükségök lévén a reudre és nyugalomra,
kezdetben engedelmesen viselték m agukat; a királyok azt hitték,
örökké igy fog ez tartani, s elszenderedtck, eleintén a dicsőség­
ben, aztán a kéjelgésekben. Azonban a nép-emberek időközben
tudományra, gazdagságra tettek sz ert; a szó hatalmával uralkodtak
a művészeti és ipar testületekben ; a hadseregben az altisztekre, a
papságban a vidéki lelkészekre, az országban a proletárokra, a

1) M oreilet (Mém. I. 263) beszéli, m ikép az o rlean si herezeg m ouceauxi

p a rk já b an egy csapóhid volt, m ellyen a ki á t a k a r t m enni, a vizbe e s e tt; b az
u ra k jó m ulatságnak ta lá ltá k az em berek illy etén fürösztését.
 — 827 —

közvéleményben a divatos Írókra tám aszkodtak: s mindezek foly­

tán megszállatva a félig meddig tudás mohó vágyától, mindennapi
társalgásaikba is tudományos eszméket akartak vegyíteni.
Komoly szellemek,megundorodva a század kezdetén dívott kedv­
töltésektől és fajtalan könnyelműségtől, s nem tűrhetvén a párizsi
élet komor és szennyes nyugalm át, ellenzékeskedve a közügy fö­
lötti elmélkedésre, s a kormány tényeinek birálgatására adták ma­
gukat; a tudományos társulatok fennen hangoztatták a visszaélése­
ket, a parlamentek bevallották a z o k at; némellyeket Anglia jóléte
képviseleti rendszerének bámulatára ragadott, mások a társadalmi
szerződés s a nép souverainsége fölött éleselmüsködtek. Most már
nem merült fel kérdés, melly átalánossá nem vált volna. Az esz­
mék eredetét érdeklő kérdésből kiindulva mindent az érzékelésből
vezetnek le, ugyanazért mindent az érzékelésre visznek vissza, s
ennél fogva a vétség az egyezmények szüleménye, az önzés a tár­
sadalmi tudományok mérve, a gyönyör az erkölcs czélja lészen.
Egy bank felforgatja az ország gazdászati rendszerét. Fényűzés­
ről van szó ? azzal együtt a hübérségnek és szerzetes életnek is
hadat üzennek; a földművelés vagy az ipar felsöbbségéről merül
fel kérdés? körébe az erkölcsök, a kormány, az isteni tisztelet, a
történet és törvényhozás is bevonatnak: a kereskedelem ügye fo­
rogván szőnyegen, azzal együttesen a vámok, a kiváltságok, men­
tességek, a közigazgatás és igazságszolgáltatás is vita tárgyává
tétetn ek : egy gunyvers a süllyedt erkölcsökre és a királyi romlott­
ságra a társadalom elleni gyalázó irattá növi ki m agát; s mert
nem látják szükségeseknek az állandó hadseregeket, a nagy állam­
adósságot, az udvari fényűzést, azt akarják elhitetni, mikép az
ember természeti állapota a vadon élet.
Igen csalódik, ki azt hiszi, hogy a bölcsészek szeretik a né­
pet, hogy annak erkölcsi és politikai újjászületését óhajtják, s
hogy szabadelvűek ezen szónak mostani értelmében. Voltaire előtt
szentnek látszik hőse, mert „hódítás- és születési jognál fogva
u ralk o d ik /' a nagy vád, mellyet a jezsuiták ellen emeltek, abból
állott, hogy ök a fejedelem tekintélyét a nemzetek jogainak ren­
delték a lá ;’ s a társadalmi szerződés összes védői csak azért estek
e tévedésbe, m ert a társadalmat összezavarták a kormánynyal,
melly felfogás mindenhatóvá tette emezt *). Aztán a bölcselkedök

1) V alóban R ousseau a p o lg ár életét is a fejedelem rendelkezésére bo­

c s á tja ; Quand le prince lui d it: 11 est expedient a V E tát que tu meurs, — il dóit
 — 828 —

által hirdetett tanoknak a müveit emberek között kellett marad-

niok, s nem leszállaniok azokhoz, kiket ök s ö p r e d é k n e k (ea-
naille) neveztek '). Ugyan kinek volna szándékában (kiált fel
Voltaire) vesződni a caizmafoltozókkal és parasztokkal?11 2). Te­
hát ök az erős ama szabadságát akarták, melly feláldozása a
gyengének; s Turgot nem habozott elfogadni az önzés legkegyet­
lenebb formuláját : „Mindenki magáért, mindenki magától." Aztán
valamennyi újításaik levegőben építettek és tisztán elméletiek va-
lának; s midőn az emberek, kik irataikkal igazgatják a közvéle­
ményt, megvetik az emberi nem által szerzett tapasztalati okossá­
got, s azt akarják, hogy minden az ö koruktól vegye kezdetét, az
eredmény rendesen az szokott lenni, hogy megszükül látkörük,
roszul ítélnek a távoli dolgokról, megvakittatnak a közel álló tár­
gyak által, s nem ismerve a multat eltévesztik a jövő útját.
Midőn az állam nélkülözte a törvényeket, a fegyverek a

mourir. ("Ha a fejedelem a zt m ondja n e k i: az á llam ra nézve hasznos, hogy te

m eghalj, — m eg kell halnia).
1) V o ltaire igy ir D id e ro th o z : Quelque p a rt que vous preniez, j e vous
recommande V infame. It faut la detruire chez les honnétes gens, et la laisser a la
canaille grande ou petite, pour laquelle elle est faite. (B á rm ire h a tá ro z z a ön m a­
gát, ajánlom figyelm ébe a g y a lá za to st. Ki kell a z t irta n i a tis z te s s é g e s em berek
közül, s a n a g y v ag y kis söpredékre hagyni, m ellynek ré szé re k é sz ü lt) E u v r.
tóm. L X . pag. 403' sept. 25. 1762. S E p in a y asszonyhoz: Ma ch'ere philosophe,
j e vous recommande I' infam e: il faut lui ferm er la p orté des honnétes gens, e)
la laisser dans la rue, ou elle est fórt bien. (K edves bölesésznőm , ajánlom önnek
a g y a lá z a to s t: el kell előle zárn i a tisztesség es em berek a jta já t, s az utczán
h a gyni, hol igen jó l helyén van). 69. kö t. 20. lap. sept. 20. 1760. Nous né
nvws soucions p á s que nos lecteurs et nos manoeuvres soient éclairés, (Mi nem törő­
dünk vele, hogy olvasóink és m u n k ásain k felvilágosittassanak.) 60. köt. 355 lap.
F rid rik porosz k irály a g y alázato s e ltip rá sá ra b u z d ít: Je ne dis p á s chez la
oanaille, qui n' est p á s digne d ’ étre éclairée, et a loquelle tous les jougs sont propres :
j e dis chez . . . ceux qui veulent penser. (S e m m ondom a söpredéknél, m elly nem
m éltó rá, hogy felv ilág o sittassék , s m ellynek m inden iga j ó ; h anem igen is azok­
nál . . . k ik gondolkodni a k a rn a k .) L ev él 1767. ja n . 5 -rö l. S lásd az általunk
e könyv V lll-d ik fejezetéhez m ellékelt jeg y zetek b en idézett szövegeket.
*) V oltaire igy irt A rg e n talh o z: „C’ est, á mon g ré s, le plus grand service
que 1’ on p u isse rendre au genre hurnaiu de sé p a re r le sót p euple des honnétes
gens pour jam a is . . . On ne sa u rait souffrir 1’ absurde insolence de ceux qui vous
d ise u t, — J e veux que vous pensiez comme votre ta ille u r e t comme votre blancbisse-
n se .“ (Vélem ényem sz e rin t, a legnagyobb szolgálat, m it az em beri nem nek tehet valaki,
abb an áll, ha a zo sto b a nép örökre elk ülönittetik a tisztességes em berektől . . .K iállhatlan
azok k é p te len otrom basága, k ik a m i-félékhez ig y s z ó ln a k : — A karom , úgy gon.
dolkozzál m ik én t Bzabód és m osónőd.)
 — 829 —

dicsőséget, az udvar a méltóságot, az erkölcsök a szemérmet, köny-

nyü volt bele szeretni amaz emberek gúnyolódó bölcsészeiébe,
kik, hasonlítva az abrándjaikból már kijózanult, s azoktól épazért
másokat is megfosztani óhajtó öregekhez, az istentelenséget hirdet­
ték, s a királyok irányában szokásba vett szabadossággal beszéltek
Istenről, némellyek tagadva, mások megengedve létét, de süket­
nek és némának tételezvén őt fel, végtelen jutalm akkal, nem vég­
telen büntetésekkel. Mindazáltal a bölcsészetnek megvan azon ér­
deme, hogy kezdeményező, tiszteletreméltó, szent eszméket kiáltott
ki, mellyek nem az övéi, hanem a kereszténységéi voltak, mellyeket
azonban a zsarnok királyok és romlott udvaronczok naponként
arczul vertek, s mellyeket az Egyház csak a szellemi uralom terén alkal­
mazott, a nélkül hogy nagyon rajta lett volna azoknak a világban
elterjesztésén; s mialatt az Egyház és a nemesek csak állásukat akar­
ták megőrizni, s ugyanazért nem pártolták az éftelmi mozgalmat,
a bölcsészek merészen és sikerrel támadva léptek fel.
H a d se re g .
A zsarnoknak igazat a szabadság ellenében egy erős had­
sereg ád: de Francziaor3zágban ez is hiányzott. Test-, udvari-,
tiszttartósági (prévóté) őrségek, könnyű lovasok, franezia zsandárok,
száz schweiezi képezték a király házi csapatait; száz három sor­
gyalogsági, hatvanhét lovas, hét tüzér ezredből, mérnök-karból és
hét század aknászból és munkásból, tizenkét schweizi, három né­
met, három irlandi, egy svéd ezredből állott a hadsereg, élén ti-
zennyolez marechallal, száznegyvennél több altábornokkal, ötszáz­
hatvan maréchal de cbampval, háromszáz gyalog, s körülbelül két­
száz lovassági dandárnokkal. A had-müvészetben más nemzetek­
kel nem tartott egyenlépést Francziaország a haladás utján, mind­
amellett hogy jeles szakférfiakkal dicsekedhetett, miilyenek vol­
tak : a szászországi m aréchal: Gribeauval, ki a tüzérségen javi-
to tt; Folard, G uibert és De Méril-Durand, kik a hadászat el­
méleteivel foglalkoztak. Saint-Germain miniszter (1775—77),
jó eszmék által vezérelt de durva modorú ember, rohamosan ala­
kította át a hadsereget; elnyomta a kiváltságolt teste k et; meg­
változtatta az ezredek alakját, rendét, egyenruháját, a gyakorlatot,
fegyelmet, az előléptetések fokozatát; be akarta záratni a rokkan­
tak házát; felforgatta a fegyelmet, a németeknél szokásos baromi
bot-büntetéseket és kardlapozást hozván divatba: miért is csak­
hamar elbocsáttatott. Ha valaki alhadnagyi ranggal akart a had­
seregbe lépni, négy tanuval kellett bizonyítania, hogy n e m e s i l e g
 — 830 —

é 1ö családból szárm azik; s mert könnyű volt felbérelni a tanukat,

később a czimer-hivatal által kiállított nemesség! bizonyítékok ki-
vántattak (1781): másik porosz utánzás, melly egy visszaélést
más roszabbal helyettesített, s a nép elöl elzárta az utat, mellyen
előbb a legtisztességesebben juthatott valaki nemességhez. Követ­
kezéskép a hadsereg nem a népből került ki többé, s minden kö­
zösség é3 szívélyes viszony megszűnt a tisztek és katonák között.
A polgárok pénzen váltották meg magukat a katonai szolgálattól,
s hogy szükség esetén ne legyen hiány csapatokban, kényszer-
ujonczozás utján tartományi ezredeket alakítottak. Egyébiránt az
ezredek toborzás által egészittettek ki, s így (mondja egy korbeli)
nem lévén összeírás és átalános törvény, melly minden osztályú
családok gyermekeit zászló alá szólította volna, legnagyobb részt
olly ifjakból állottak a csapatok, kik zilált viszonyok folytán vagy
henyeségböl csaptak fel katonának. Semmi kilátásuk nem volt az
előléptetésre, igen ritkán történvén, hogy altisztekből tisztek lettek
volna, s azon kevesek is csak hosszas szolgálat után |jutottak e
szerencséhez; minélfogva s z e r e n c s e t i s z t e k n e k neveztettek
el. A nemeseknek joguk volt alhadpagyságon kezdeni a katonai
szolgálatot. E szokás a hübérségből s azon előítéletből eredett,
melly a franczia nemesek elől minden egyéb pályát elzárt a ka­
tonain, a diplomacziain és a tisztviselőin kivül. A régi szokások
ezen maradványa igen nehézzé tette a fegyelem fentartását a tisz­
tek között; mert habár a rangfokozatok hierarchiája elkülönítette
is őket, de mint nemesek mindnyájan egyenlőknek tartották ma­
gukat. A gyakorlat alkalmával mindenki tisztelte főnökét; de
más helyt és más időben nem. Visszatérve a városba vagy az
udvarhoz, szükségképen fordított viszonyban állottak egymáshoz,
s egy tartományi nemes ezredesnek hátrálni kellett méltóságokat vagy
fényes nevet viselő ifjú kapitányai és hadnagyai előtt" !). És
aztán a rangfokozatok áruba bocsáttattak, mihez a király bele­
egyezése kivántatott ugyan, de nem igen volt megtagadható.
Mikor XV. Lajos egy nyilvános ágyassal jelent meg a tá­
borban, csoda-e, ha a tisztek utánozták ö t? A szász maréchal
egész csapat színészt hordozott magával, s egy színi előadás vé­
geztével színésznő által jelentette a hadseregnek, hogy a követ-
.kezö napon fog vivatni a lawfeldi c s a ta 2). Ama század háborúi

*) Sfigur,
Mémoirea.
*) Mem. du prince de Montbcuey.
 — 831 —

méginkább megfosztották hitelétől a nemességet, meri; a katonák

hősöknek mutatták magukat, mig a tisztek, valamennyien neme­
sek, mindig vereséget szenvedtek. S midőn a [nyilvános jelenté­
sekben magasztalva emlegettetett a kiontott n e m e s v é r , mél­
tán kérdezhették, vájjon a katonáké viz-e hát ?
E szerint minden ideiglenes, bizonytalan v a la ; érezték az
ujitás szükségét és fáztak annak eszközlésétől *). A temérdek rész­
leges törvények uralma alatt óriásilag növekedtek a visszaélések ;
örökös ellenmondás létezett az intézmények és a valóság között;
a testi és kéjencz bölcsészet megvetést és gyűlöletet csepegtetett
az alsóbb osztályokba szemben a felsőbbekkel, mig a társadalom
magasabb rétegeiben gúnyt űzött a törvényes vonzalmakból s tré­
fás hangon beszélt az aljasakról. Egy tüzes, értelmiség tekinteté­
ben minden másnál felebb álló, nemes s egyszersmind romlott
nemzet nem tisztelhette többé ama királyokat, kik megsértették
a nemzeti érzületet gyengeségeikkel, a közerkölcsiséget féktelen­
ségükkel, s kik még mindig a régiek akartak maradni, daczára
annak, hogy megszűntek szükségesek lenni az egységre nézve s
a vállalatok dicsősége sem árasztott többé fényt reájok; megvetette
a nemeseket, mert most már csak a rendetlenségben látta őket
nagyoknak, s mert tudta, hogy a grófban talán a lovász sarját
tiszteié, s a szolgában talán egy nagy ur csemetéjét botozá. Az
Egyházhoz, melly hatalom-nyirbáltan, megromolva, szolgai állapot­
ban sinlődött, hasztalan folyamodott volna segélyért a magára ha­
gyott köz-öntudat.
Végre egy jó király foglalja el a trónt, üdvözöltetve a feléje

*) H ogy F ran cziao rszág nem b írt a lkotm ánynyal, k im u ta tta L ally-T olendal
e g y igen m érsékelt beszédben, m ellyet 1789 ju n iu s 15-én a nem esség k a m rá já ­
ban ta r to tt: „Ö nöknek ('mondá) nincs tö rv é n y ü k , m elly m eg á lla p íta n á, m ikép az
országos rendek kiegészitö ré szé t képezik a souverainségnek . . . N incs törvényük,
m elly kötelezővé tenné azoknak időszakonként e g y b eh iv ását . . . N incs törvényük,
m elly védené önök b iztonságát és egyedi szab ad ság át az önkény ellenében . . .
N incs türvényök, m elly kim ondaná a sajtó -sza b ad ság o t . . . N incs törvényük, m elly
önök beleegyezésétől tenné függőkké az a d ó k a t . . . N incs türvényök, m elly fe le lő s­
ségre kötelezné a végrehajtó hatalom m inistereit . . . N incs egy átalános, té te le s,
iro tt törvényük, nincs egy nem zeti s egyszersm ind k irály i diplom ájuk, nincs egy
n ag y alkotm ánylevelük, m elly k isz ab o tt és változhatlan ren d n ek szolgálna alap ú i,
m ellyből m indenki m egtanulhatná, m it kell áldoznia sia b ad ság á b ó l és tu la jd o n á ­
ból, hogy m egőrizze a többit, m elly biztositana m inden jo g o t, m eghatározna m in­
den h a ta lm a t.1'
 — 832 —

forduló remények á lta l: de ime képtelennek mutatja magát !), s

míg a franczia nemzet minden más nemzet előtt jár, az ö kormá­
nya leghátul ballag. Az 1771-iki államcsíny után minden társalgás
alkotmány, alap-törvények, hivatalok elárusitliatlansága körül forog,
főleg a nők között. Látva a demokratikus eszmék e terjedését,
a hatalomnak csatlakoznia kellett volna azokhoz, s uj erőt merí­
tenie belölök. Ellenkezőleg ismét életre akarták szólítani a kivált­
ságokat; a megelőző romlott kormány leverte a hivatal ári stokra-
cziát, s egy atyaihoz méltónak látszik annak visszaállítása; a szü­
letésnek visszaadatnak előnyei, annak részére tartatnak fen a
hivatalok, annak a katonai rangfokozatok; ellentétbe helyeztetvén
a törvények a szokásokkal, izgattatik egy osztálynak feltékeny-
sége, s növekednek a másiknak igényei; a nemességet ismét el­
fogja a szédelgés, melly által megvakitva nem vala észreveendö
lábai előtt az őrvényt; a nép-emberek ellenséges hatalmat látnak
a trónban, s egyszersmind érzik, hogy rajtok áll fentartani vagy
megdönteni azt.
A gondolkozókkal kezet fogtak a kereskedők. Francziaor-
szág, mellyet XIV. Lajos hódítóvá és katonaivá tett, most a bé­
kében első hatalmi rangra tö rek ed ett; s minthogy egyéb nemze­
tek magatartása nem engedte azt meg többé neki, ingadozó ma­
rad t. Akadályozva ez állapot által foglalkozásának nem tehette
fő tárgyává a kereskedelmet, miként A nglia; s utánozva ama,
különben gyűlölt országot, kereskedelmi tekintetben is másod fokra
szállott alá, s illy módon mind a gyáripari, mind a földművelési
rendszert megbuktatta. Holland és Anglia jóléte a szabadságnak
tulajdonittatott; a gyarmatokban szenvedett veszteségekért a poli­
tikát o k o ltá k 2).
A kereskedők, szigorú, önző, mérlegelő becsületesség utján
haladva, szemmel kísérték a kényuralom bámulatosan könnyelmű
gazdálkodását, s k é rd é k : a társadalmi ügynökség ezen feje mi

') E nnek bizonyítására elég nap ló ját felhozni, m ellynek legfontosabb tá r ­

g y á t a vad ászato k k é p e z ik : midőn nem vadászott, a napi bejegyzés a Rien (sem­
mi) szóból á l l o t t ; Rien van írv a azon napra, m ellyen a B astille b evétetett.
8) Az am erikai franczia gyarm atok lak o ssá g a akkoriban h e tv e n ö t ezer fe­
hérből, tiz e n n ég y ezer színesből, és négyszáz n y o iezv an k ilen cz ezer rabszolgá­
ból á llo tt; 1786 —8 7 - 88-ban é v en k in t harm incz e z e r nég er v ite tett be. Az
ázsiai g y a rm a to k ú gyszólván csak ügynökségek v o lta k : de kereskedelm ök egy
tá rs a s á g k iv á ltsá g á t k ép ezte ; a senegaliakban sz in té n egy k iv áltsá g o lt társulat
ü z érk e d ett.
 — 88 S —

jogon gazdagodhatok mások elszegényitésével ? miért pazarol ud-

varonczokra ? miért veszi ki a nemeseket és papokat a közterhek
alól? miért lehessen neki gyakran bukni, s mindig adósságokkal
terhelni m agát? Angliában illy számadásra vonó kérdések rendes
kamarák által intézteitek egy felelős m inisterium hoz: itt a király
azt m ondotta: -— „Az állam én vagyok11 minél fogva csupán reá
lehetett hárítani a bajok okát. Az egyesülés megadandotta az ellen*
állási erőt, mit az alkotmány nem adótt l).
K özvélem ények.
A királyi tekintély tehát egyfelöl az érdekek, másfelöl az
eszmék támadásának volt k ité v e ; s a közvélemény, nélkülözvén a
törvényes szerveket, majd lázadásokban, majd a parlamentekben,
majd a helyhatóságok, majd a p&pság utján nyilvánult; a dalok 8
méginkább a hírlapok erőteljes kifejezést adtak a dolgok jelen
rendével való elégületlenségnek s az ujitások utáni vágynak.
M egtámadtatik a király isteni joga; buvárlat tárgya lesz a törté­
nelem ; titkos nyomdák majd észszerű, majd a hatalom által el­
fojtott panasz túlzó színezetét magukon viselő iratokat terjeszte­
nek. Lauraguais a n o r m a n n o k h o z intézett N y i l a t k o z a t á ­
b a n már illy szókat adott a nemzet a jk á ra: „E föltételek mel­
lett király lesz ön, s én hive leszek ; ha nem, birájává leszek
önnek.“ A papság kérdé az ö intelmeiben: „Honnan' e különös
és nyugtalan vizsgálódás, mellyet mindenki megenged magának a
kormány tényei, jogai és korlátai körül ? “ S Malesherbes az ö
akadémiai székfoglaló beszédében: „Egy, semmiféle tekintélynek
alá nem vetett s minden tekintély által tisztelt törvényszék ala-

l) H ogy a polgárok m illy jól ö ss z e ta rto tta k a nem esek visszaéléseivel

saem közt, k itű n ik egy 1770-iki adom ából. A g renoblei szín h ázb an í g y este a
hires B a rn a ve szülői elfo g lalták az egyetlen p á h o ly t, m elly m ég ü re sen állott.
D e ez T o n n erre gró fn ak , a tarto m án y k o rm án y z ó já n a k egy terem tm én y e s z á ­
m ára v a la f e n ta r tv a ; m ié rt is először a színigazgató, a ztán az őrségi tiszt, végre
négy k a to n a á lta l helyük e lh a g y á s á ra sz ó litta tn a k fel. Ő k ellenállnak, m ígnem
m ag á tó l a k orm ányzótól é rk ez ik h a tá ro z o tt p a ran c s. E k k o r B arn av e ú r a ezi-
v ó d á sra fig y eltressé le tt földszinti közönséghez fordulva fe lk iá lt: „É n a k o r­
m ányzó rendeletéből távozom .* Nem k e lle tt több, v alam ennyi p olgár oda h ag y ta
a színházat. B arnave házában népes tá rs a s á g g y ű lt össze, s tán ez és vacsora
rögtö n ö ztetik , m ellyben a város szine ja v a ré sz t vészén ; s a polgárok m eg nem
je le n ’ek többé az előadásokon, Valiimig teljes elég tételt nem kaptak. L á s d
B é r a n .e r , Notice historigue eur Barnave, P á rizs 1848.
Illynem ü á rta tla n és egyhangú tü n te té s e k inkább m egfélem lítik a h a ta l-
m askodókat m in t a költők m inden átk o z ó d ásai,
xvn, 63
 — 834 —

kult, melly mindenkinek képességeit mérlegeli s dönt érdeme fö­

lö tt; s egy olly században, melly ben a sajtó utján minden polgár
szólhat a nemzethez, azok, kiket a természet képesekké tett ok­
tatni és megindítani az embereket, ugyanazok a szétszórt sokaság
közepeit, mik Róma és Athéné szónokai vaiának az egybegyült
nép között. “
A szemlélődés nem marad tétlen a franczia főkben; s a for­
radalmi mozgalom, melly gyakorlati volt Angliában, bölcsészi
Németországban, itt az irodalmárokra hagyatott, kik míg a század
elején védelmet kerestek, most mint védők hivattak segélyül; s
kik látszólagos könnyedséggel s a kérdéseket roszul ismerők szo­
kott zavartalanságával tantétileg megállapított néhány rendszeres
tagadást hirdettek.
Daczára az udvar vakító fényének XIV. Lajos alatt, már
La Fontaine, La Bruyére, Pascal, M oliére'), maga Boileau2) is,
harczra keltek a két aristokraczia ellen, és számos uj eszmét hin­
tettek el a sokaság között. Az egyenlöségi tanok, mellyeket
Feneion titokban adott elő a trónörökösnek, most m ár a nép kö­
zött forogtak, vádolva a törvényes igazságtalanságokat. Saint-
Simon gunyiratai lerántották az aranyos lepelt a palota ocsmány­
ságairól, törpitve m utatták be a nagy királyt, s még inkább á t ­
szállították az öt környezett haszontalan, vétkekben elmerült,
csúszómászó nemességet. A T a r t u f f e az áljámborságra szórja
guny-nyilait, de lehetetlen ezeknek az igazit is nem érinteniük,
vaiamig fel nem találtatik a mód biztosítani azt a kétszinüség
vádja s a rósz hiszem rágalmai ellenében; miért is a parlament
akadályozni akarta annak elöadatását, de a király máskép ren­
delkezett.
B eam narcliais.
Ellenkező történt most a párizsi Beaumarchaisval (1732—
99). Voltaire folytatója, s miként ő, a jó ügynek önző eszmék
által vezérelt barátja, akkor tűnt fel, midőn a bölcsészi tanok már
közönségesekké váltak, s személyesen alkalmazva mintegy köz
mondásiakká tette azokat. Párizsba menvén, hogy megismertessen
egy általa feltalált uj óra-rúgót, vám-ügyekkel kezdett foglalkozni
s „azon órákban, mellyeket mások vadászatnak, ivásnak, játék­
nak szentelnek" ő amillyen-ollyan vígjátékokat irt. Az udvarhoz

1) L ásd a szegény je le n e té t Don Jüanban.

2) L ásd levelét a Nemesség fö lö tt.
 — 835 —

jutva zenére tanítja XV. Lajos leányait, ki szereti öt „mert meg­

mondja neki az igazat," s szenvedi ott a megaláztatásokat, mely-
lyeket akkoriban ki nem kerülhettek a felkapott népemberek.
Egy nemes Versaillesban egész udvari diszben találván öt, meg­
szólítja : „Ugyan Beaumarchais ur, az órám roszul jár, nézze meg,
kérem.“ „Szívesen; de vigyázzon ön, mert én nem sokat értek
hozzá.“ Ez sürgölvén, a másik kezébe veszi az órát, s a földre
ejti. „Nem megmondottam, hogy kevés ügyességgel birok.“ Egy
pörbe bonyolodván Goetzmantól, a Maupeou-parlament tanácsosá­
tól, száz lajos-arany s egy drága óra árán kihallgatást és tám oga­
tási Ígéretet nyer. Elveszvén az ügy, visszaadatnak neki az aján­
dékok, de ö azt állítja, hogy tizenöt lajos-aranynyal többet a d o tt;
a tanácsos rágalmi perbe fogja ő t; Beaumarchais e pört a közön­
ség éló viszi igen élénk E m l é k i r a t a i b a n , melly mü szem
elöl téveszti ugyan az illemet, de igen vonzó vegyüléke a gúny­
nak, a drámai és regényes jeleneteknek, s mellyben józan felfo­
gással párosult mesteri gonoszsággal hurczolja meg az uj par­
lamenteket.
O nem birt valami nagy elmével, de a megelőzők minden
támadó fegyverével fel volt övezve; a nép szülötte, s annak hü
gyermeke még miután nagy úr lett is, biróul hívta fel a n é p e t;
mint iró népies, pajzán, gúnyolódó, hajlékony, gonosz, s leg­
kivált türelmes, miként a nép. S egy más dolgot is fölfedezett,
kitalálta a nevet, melly e legyőzött és elnyomott fajra reá illik,
s felkiált: „Én polgár vagyok, nem udvaroncz, nem abbé, nem
nemes, nem pénz-ember, nem kegyencz, semmi abból, mit hata­
lomnak neveznek. Polgár vagyok.“ Uj dolog és uj szó Fran-
cziaországban, mellyek rendeltetése vala növekedni, és csakugyan
növekedtek. Királyokat küzdeni a királyokkal, parlamenteket
ellenszegülésben a királyok igazságszolgáltatásával, jezsuitákat és
jansenistákat tantételek és bullák fegyvereivel harczolni egymás
ellen látott a világ; de azt még nem látta, hogy egyetlen, vád
alá helyezett, Ősökre, családra nem támaszkodó, mi több, semmi­
féle védelemben nem részesülő ember fölemelje fejét, nagygyá
legyen, te-gezve beszéljen a parlamenttel, s ne engedje magát,
népfi léitére, eltapodtatni egy tanácsos lábai által! s m iért? mert
Ő polgár.
Iratainak mindenki fontosságot tulajdonit, némellyek hogy
felforgassák a Maupeou parlamentet, mások hogy vádul használják
azokat a vakmerő ellen, valamennyien, hogy hallják e szónokot,
53*
 - 8 3 6 —

ki sem jo g á sz sem pap néni vala. Voltaire, ki négyszer olvasta át

E m l é k i r a t a i t , azt m ondá: „Nincs ennél gyönyörködtetöbb víg­
játék, nincs jobban megirott történet, nincs jobb világításba helye­
zett kényes ügy. Soha sem láttam valami különösebbet, erősebbet
merészebbet, koraikusabbat, érdekesebbet, az ellenfelekre nézve
m egalázóbbat: valódi szilaj bohócz, ki egy egész őrjáratot lever.“
A közönség, melly gyűlölte a parlamenteket, mert erőszakosan és
államcsiny utján hozattak be, égig emeli Beaumarchaist mint egy
üldözött p o lg árt; a parlamentek elbuknak, s a forradalmi szellem
növekszik. '
Egyébiránt Beaumarchais nem volt jobb kortársainál ; házas­
ság-törés, két nejének meggyilkolása, sikkasztás hozattak fel el­
lene a törvényszék előtt. Mit sem tesz ! a nép nem ügyelt az 8
erkölcsiségére, hanem saját szenvedélyeire, mellyeknek ö hizelgett.
S még inkább hizelgett azoknak egy uj támadásban az aristokraczia
és a papság ellen. Ugyanis mialatt tisztán nyerészkedési vágyból
egy hajót indit útnak fegyverekkel a fölkelő amerikaiak részére,
Beaumarchais a F i g a r o czimü vígjátékot irja meg (1775), melly-
ben uj eszméktől lázasan személyes hadat üzen a nemeseknek és
papoknak. Művészetet ne keressünk benne; hosszadalmas az és
kicsapongó, telve zür-zavarral és rósz Ízléssel: de tápot nyújtott
az akkori szenvedélyeknek, s a földszinti közönség itélő-széke
elé hurczolta ama nemeseket és abbékat, kik ellen annyi minden­
félét fecsegtek; tekintve a rajzok nagy mennyiségét s a merész­
séget azok színezésében, valód: encyklopaedikus vígjáték az, melly-
ben cynÍ8mu8sal, kecsesei és rósz Ízléssel kezelve a gunyort, s
könnyedén tudva szőni a mesét s erőteljes és gyönyörködtető
helyzeteket hozni ki belőle, támadást intéz az erkölcsiség, a tör­
vényhozás, a vallás, a politika, a metaphysika ellen; s leplezet­
lenül kérdi, vájjon, hogy annyi előnyöket élvezzenek, mit tettek
egyebet a nemesek, mint hogy fáradságot vettek maguknak szü
letni? S F i g a r o valódi személyesitése a nép szerencsés küzdel­
mének az aristokraczia, az inasénak az ur ellenében.
XVI. Lajos, megbotránkozva, esküvel erősítette, hogy nem
fogja megengedni annak előadatását; Beaumarchais megesküdött,
hogy „elő fog az a d a tn i, hamindjárt a Notre-Dame templom
kellő közepén isu : s a kardok királya fölött győzött a közvélemény
királya. A nemesek maguk sürgették amaz ellenök intézett harczi
nyilatkozat szinrehozatalát; minél fogva a visszaélések, mellyek
szellőztetésétől a sajtó eltiltatott, most maró gunyorral tulózva s
 — 837 —

az eleven előadás által kiszínezve lettek bemutatva a színpadon,

8 leplelezetleuül állíttattak szem elé a törvénytelenségek, mellyeket
elnyomni az udvar még nem hitte magát képesnek.
A nép tömegesen tódul a színházba; de hatvannégyszeri
ismétlés után Bnaunaarchais elfogatván a szabados erk ö lo ü ifjak
feg) házába zaratik: izeden büntetése a diadalmaskodó vétségnek.
N-m sokkal aztán ama dráma Trianonban adatott elő, a mikor iá
Mária Antonia R o s in a , a jövendő X. Károly pádig F i g a r o
szerepét játszották.
Hasonló tehetetlenséggel igyekezett a korm ány ellenszegülni
a veszélyes könyvek betörésénél?. A censura akadályozhatta vala-
meliy munka kinyomatá^át, de nem azt, hogy be ne hozassanak
a külföldiek. Már pedig Angliában semmi korlát nem állott az
irók útjában; Poroszországban szabadon meg lehetett támadni a
vallást s a többi kormányok rendszerét *); Hollandban szabad
volt az oktatás; s ha valakinek gondolata támadt, mellynek nyil­
vánítása veszélylyel já rt volna, ha bántó szava volt, mellyet kilőni,
ha neve, mellyet titkolni akart, csak a sajtó ama szabad menhelyét
kereste fel, 8 a hazájokból kizavart franczia kálvinisták onnan
terjesztették a gyűlöletet üldözőik ellen; Genfben mindehhez még
egy köztársasági alkotmány példája is járult. Ollykor megtörtént,
hogy valamelly könyv hóhér általi elégettetésre vagy széttépetésre
ítéltetett; de e nyilvánosság csiklándozta a kíváncsiságot, s elég
volt megtiltani valamelly munkát, hogy nagy kapósságnak örvend­
jen. Igen unalmas könyvek, miilyen Holbach T e r m é s z e t-b ö 1-
c s é s z e t e vala, vagy képtelenek, mint Helvetius E s p r i t - j e ,
olvastattak, csak azért m ert el voltak tiltva.

!) Azon felszólamlások alkalmából, mellyeket 1843-ban Poroszország a végből

tett, hogy a poroszok „ne legyenek a polgárosult Európa egyetlen népe, melly ne
birjon joggal kifejezni saját gondolatait egy főnök engedélye nélkül,“ Podewilf
grófnak, II. Fridiik belső titkárának, a berlini rendőrigazgatóhoz intézett kö­
vetkező levele tétetett közzé: „Uram! ö Felsége a király kegyesen meghagyta
nekem tudatni önnel, miszerint e város hírlap róinak korlátlan szabadság enge­
dendő, hogy az itten történő dolgokról tetszésökre, a censura közbejötté nélkül,
mindent Írhassanak, mert, miként ő Felsége magát kifejezte, ez St m ulattatja (!);
azonban a lapoknak úgy kell ezt tenniök, hogy az idegen követek ne panasz­
kodhassanak, ha nekik nem tetsző dolgok találtatnának bennök. A lapokra
nem kell békóbat verni, ha azt akarjuk, hogy érdekesek legyenek. Ez főleg
a Berlinre vonatkozó ozikkekről értendő, mi a többi hatalmakat illeti, azok
irányában cum grano talia és nagy körültekintéssel kell eljárni.* Ap. Lesnr,
Annuaire, 1843, 275.

v
 — 838 —

A könyvvizsgálatot a király, a Sorbonne a a parlament

gyakorolták; s minthogy elvekben eltértek egymástól, Ítéleteik is
különbözöleg ütöttek ki. A királyi nyomda közzé teszi Hardouin
atya Z s i n a t a i t , s a parlament lefoglaltatja; ez tűri, s a Sor­
bonne kárhoztatja B e l i s a r t Marmonteltól, kinek minden vétke
abból állott, hogy néhány, akkoriban átalánosan elterjedt eszmét
érintett; a parlament nem akadályozza a mise-könyvet a Szent-
szivröl szóló misével, a pecsétőr pedig elkoboztatja. Hasztalan mondá
Malesherbes, miszerint „a tilalmak iránti tisztelet-szerzésnek leg­
jobb eszköze azoknak ritkán alkalmazása1', továbbra is záporként
hullottak: F reret a Bastilleba került, mert azt mondotta, hogy a
frankok nem voltak külön nemzet, s hogy első főnökeik a római
császároktól kapták patriciusi czim öket; az E s p r i t d e s l ói 8,
a H e n r i a d e , a S i é c l e d e L o u i s XIV, az E l e m e n t s de
l a p h i l o s o p h i e d e N e w t o n átalános bámulat tárgyát képez­
ték, mialatt még mindig tilos volt azok bevitele; lépten nyomon
könyvkereskedők és nyomdászok Ítéltettek el, s a társadalom ama
határozatokból tanulta meg, melly könyveket kelljen olvasnia. A
fensöbb körök bátorították a müveket, mellyek pelengérre állítot­
ták őket; a parlamentben elitéit könyv szerzője ebédre hivatott
meg a nemesek által, s boszuból nyilvánosan hirdette biráinak
gyengeségeit és vétkeit. Aztán cselszövények és pártfogolások nyer­
ték azt ki, mi m egtagadtatok az igazságtól. Józan bírálatot tenni
közzé a kormányról vagy bölcs tanácscsal állani elő, meg nem
engedetetett volna, s azalatt romlást okozó férczmüvek forogtak
a közönség kezén; 1757-ben a király halált mondott az olly ira­
tokra, mellyek czélja terjeszteni a vallástalanságot, izgatni a szel­
lemeket, megtámadni a királyi tekintélyt, zavarni a köz-rendet, 8
egy évvel rá Helvetius közzé tette E s p r i t- jé t; az E n c y c l o p a e -
d i a több izben eltiltatott, megengedtetett, kizáratott, bebocsáttatott.
Bizonytalan elvek és ingadozó alkalmazások közepett az udvar,
majd fenyegető állást véve, majd édesgetve, s mindig nélkülözve
az erőt, üldözi Rousseaut s hízeleg Humenak, ki szintolly merész
S még vallástalanabb volt, s bókokat mondat neki az ifjú hercze-
gek által; a genfi De Lóiménak az angol alkotmányt tárgyazó
müvéből az első kötet XVI. Lajosnak volt ajánlva; Malesherbes
rendeletet ad ki Diderot iratainak lefoglalása iránt, de előre tu­
datja vele a dolgot, hogy elrejthesse papírjait, s ez nem tudván
hova dugni, Malesherbes saját házában ád azoknak h ely et; ugyan
 — 839 —

ö, mint a, könyvvizsgáló szék elnöke, rajta van, hogy sajtó alá

kerüljön E m i l é , melly kevéssel később m egégettetett.
V o lt a i r e v ég n ap jai.
Míg Montesquieu az intézmények okát és társadalmi össz­
hangját fürkészte és lelte fel, Voltaire azok visszaéléseit és fonák­
ságait leplezte le, s müvei a közigazgatás és a pénzügyek fölött
lekötötték a közönség figyelmét; később, miután a kor már meg-
gyengitette szellemét, pörökkel foglalkozott, s neve elégséges volt
fölkelteni azok iránt a kíváncsiságot. Gex tartom ányban telepedvén
le, napfényre hozza a kincstárnak ottani zsarolásait, és sikerül
neki kieszközölni a baj orvoslását; midőn Turgot b u k ik , ö
L e t t r e á u n H o m m e czimü irattal ad kifejezést irányában
táplált tiszteletének; a Calas, La Barre, Sirven, Lally-féle poro­
két érdeklő vizsgálódásai feltüntették, milly kevéssé voltak ké­
pesek ama magas törvényszék elavult formái biztosítani a szabad
ságot. O tehát tapsolt, midőn a parlataent, ez egyetlen festüle^
mellytől félt, megdöntetett azok által, kik féltek ö tőle; tapsolt,
midőn ledőlt az egyetlen korlát a trón önkényei ellen. Finom 8
egyszersmind rajongó szellem, csípős és szabados, gúnyolódó és
szigorú, tanulmányozta a sokaság lenge és sikamlós ízléseit, hogy
megnyerje annak tetszését s ingerelje roszakaratu kíváncsiságát;
irataiban a nemes ösztönökhöz, a nagylelkű szenvedélyekhez for­
dul, mialatt az önzés hamuja alá fojtja azokat; ostorozza az igaz­
ságtalanságot és álnokságot, s ö maga igaztalan és képm utató;
széttöri a gondolat békéit, és saját türelmetlenségével ismét vissza
rakja azokat; de bámulatosan alkalmazkodni tudó s átalános nép­
szerűséggel bíró ember lévén, legvalódibb és szabatos m intájává
vált nemzetének, vagy jobban mondva társadalmának, ama választékos
és élvezetekkel eltelt társadalomnak, mellyben többé nem az udvar,
hanem Tencin, Geoffrin, Delaunay asszonyok voltak a hangadók s
kényök kedvök szerint osztották vagy vették el a dicsőséget, emel­
ték fel vagy buktatták meg a minisztereket, gyártatták a bullákat.
Miután termékeny rögtönzésével felforgatta Francziaországot
és a világot, Voltaire, már mint hanyatló agg, ki dicsekedve mon-
dogatá : J ’ a i f a i t p l u s e n m o n t e m p s q u e L u t h e r e t
C a l v i n (Én koromban többet tettem, mint Luther és Calvin),
elhatározza magát még egyszer látni dicsteljesen ama Párizst,
mellytől olly sokáig ólt távol száműzetésben, hogy egykorú bá-
mulói már utóvilág voltak reá nézve. XVI. Lajos ellenezni akarta
e visszatérést; aztán szokás szerint, Maurepas miniszter sürgőié-
 — 840

sóre, szemet hunyt. nVisszatérése ép úgy mint kegyből kiesése

a hatalom gyengeségének vala bizonyítéka. A böicsészi véle­
mény annyira uralkodott a szellemeken, olly félelemben tartotta a
hatalmat, hogy meg nem engedve eltűrték visszatérését; az udvar
vonakodott őt elfogadni, s a város eléje látszott rö pülni; megta­
gadtak tőle egy csekély kegyet, s nem akadályozták őt egy fé­
nyes diadal élvezésében . . . .
„Látni kellett volna akkor a köz-ujjongást, a türelmetlen
kíváncsiságot, a bámész tömeg zűrzavaros tolongását, hogy hallja,
szemügyre vegye, vagy legalább megpillanthassa e hires öreget,
két század kortársát, ki az egyiknek fényét örökölte, a másiknak
dicsőségét képezte; látni kellett volna, hogy fogalmunk legyen
egy még élő félisten apotheosisáról. Méltán mondá ö elérzéke-
nyülve a néphez: A z t a k a r j á t o k-e h á t , h o g y b o l ­
d o g s á g t ó l h a l j a k m e g ? Mondhatni, két udvar volt
akkor Francziaországban, a királyé Versaillesban, a Voltaireé
Párizsban. Az első, hol a jó Lajos szerényen élve minden gond­
ját oda irányozta, hogy megszüntesse a visszaéléseket 8 boldoggá
tegyen egy népet, melly sokkal inkább el volt vakítva a fénytől
mintsem becsülni tudta volna az ő Bzerény erényeit, az első, mon­
dom, egy bölcs békés menhelyének látszott szemben a szállással,
hol egész napon át hangzottak az öröm és üdv-rivalgások egy
bálványozó roppant tömeg ajkáról, melly tődult, hogy kifejezze
hódolatát Európa legnagyobb lángesze iránt. Királyi palotává át­
változott lakásán bölcsészektől, a legmerészebb ós legbirneve-
sebb íróktól környezve ül ő, s fogadja minden osztály, minden
ország kitűnőségeinek udvarlását.
„Megkoronáztatása a Théatre franQaisban történt, a lehetet­
len festeni a részegültséget, melylyel a hirneves öreg fogadtatott
a közönség által, melly tultömte az összes padokat, páholyokat,
folyosókat, kijáratokat; egy nemzet elismerése soha nem nyilvá­
nult élénkebb kifejezésekben. Brizard színész babér-koszorut
illesztett homlokára, s midőn ö le akarta azt venni, a nép kiáltozott,
hogy csak tartsa m eg; s igen élénk tetszés-nyilvánítások között
ismételteitek összes müveinek czimei, nevei . . . A függöny fel­
vonása után sokáig nem lehetett megkezdeni az előadást, mert a
nézők csak Voltaire nézésével, bámulásával, s zajos hódolat-nj il-
vánitásokkal voltak elfoglalva/' (Segor). A bölcsész nem birta el
amaz öröm-mámort, s kevés nappal rá meghalt 1778. május
30-án; de az általa terjesztett eszmék nemcsak el nem haltak
 — Ö4I —

vele, hanem inkább megnyerték ama szentesítést, meiiyet az idő

óh a sir szoktak adni.
Ezen szomorú látványa egy genge kormánynak, melly meg­
hajolni kényszerül a felülkerekedő közvélemény előtt, ismétlődött,
midőn XVI. Lajos akaratja ellen az amerikai függetlenség védel­
mére szorittatott. Franklin, kit az udvar el nem fogadott, tul-tün-
dökölte a királyokat: s az eszmék, mellyek ezektől elfordultak, a
patriarchalis természettudós felé hajoltak. A kormány hozzá lévén
szokva mindig vontatni hagyni magát, nem bátorkodik az amerikai
szövetség mellett nyilatkozni: de La Fayette már hirdeti a ke­
resztes hadjáratot a szabadság nevében, s megy ontani annak
zászlója alatt a n e m e s v é r t ; az ifjak, jövendő oszlopai a fran-
czia aristokraczianak, rohannak, hogy küzdjenek ama kiváltságok
lerombolásáért, mellyek hazájokban még mindig ingatatlanul fenál-
lottak, a hogy egyenlőségi el/e k et és gyűlöletet szívjanak ma­
gukba minden királyi, miniszteri, papi öakény ellen. „E szabad­
ság (mondja Segur) a dicsőség minden csábjával felövezve lebe­
gett szemeink e lő tt; a mig érett emberek b a bölcsészet bivei e
küzdelemben nem láttak egyebet kedvező alkalomnál terjeszteni
elveiket, határt szabni az önkényes hatalomnak, s szabadsággal
ajándékozni meg Francziaországot, viaszaszereztetvén a népekkel
bizonyos jogokat, mellyeket elévülhetleneknek ta rto tta k : mi ifjab­
bak, könnyelműbbek, hevesebbek, csak azon reményben sorakoz­
tunk a bölcsészet zászlója alá, hogy alkalmunk lesz harczolni, ki­
tüntetni magunkat, s tiszti rangokra emelkedni, szóval, levente
létünkre bölcsészeknek mutattuk magunkat. De természetesen az
következett be, hogy gyermekiesen harczias kedvből vallván ma­
gunkat; a szabadság pártolóinak és bajnokainak, végre is őszinte
lelkesedés fogott el bennünket az irá n t; s mohón olvasván az
Írókat, kik akkoriban azuj tanokat védelmezték, buzgó tanítványaik
lettünk, és ellenfeleik azoknak, kik a régi időt magasztalták,
mellynek előítéletei, pedanteriája, és erkölcsei nevetségeseknek
tűntek fel előttünk."
Illy eszmékkel tértek vissza A m erikából; s La Fayette, a
világ legkevésbbé határozott embere, amerikai egyenruhában jelent
meg az udvarnál, s kardbojtjának lemezén tört korona és jogar
fölé tűzött szabadságfa díszlett, b hallani lehetett tőle: „M i k ö z ­
t á r s a s á g i a k . . . Mi v a d a k . . . E g y k i r á l y l e g a l á b b
i8 h a sz na v e h e t l e n butor.“
Annál szembeötlőbb lett tehát az elleniéi az intézmények­
 — 842 —

kel, mellyek makacsul ragaszkodtak a régi formákhoz. Koronáz-

tatása alkalmával a király még mindig esküvel fogadta, hogy ül­
dözni fogja a protestánsokat, s halállal büntetendi a párbaj-vivó-
kat. Mialatt a francziák Amerikában a demokracziáért küzdöt­
tek, odahaza képtelennek nyilváníttatott kapitányi rangra, ki ne­
mességét negyedizigicn ki nem m utatná, s tisztségre a polgári
származású ember. Midőn Boncerf A h ű b é r i j o g o k v i s s z á s ­
s á g a i czimü munkájában kim utatta, mennyire ellenkeznek azok
áz észszel és az igazsággal, nem csak, hanem- hogy maguknak az
élvezőknek is érdekűkben áll beleegyezni azok megváltásába, s
felhívta a királyt, menne elő példával uradalmaiban , a parlament
tiizre ítélte a könyvet, s Turgot csak nagynehezen tudta szerzőt
megmenteni a börtöntől. A bölcsészek emberszeretete s egyné-
melly zajos pörök napfényre hozák a törvénykezési formák fonák­
ságait, a börtönök iszonyát, a pecsétes levelekkel űzött visszaélé­
seket , s most már nem merülhetett fel vitás ügy, mellyben e hu­
rok újból nem érintettek volna: mindazáltal a parlament soha
sem akart gondoskodni a vádlott jobb biztosításáról. Midőn az
tán Mirabeau egy könyvet tett közzé a királyi fog-levelek ellen,
mellyek öt is sújtották, s iszonyú színekkel festette a vincennesi
állambörtönöket, Lajos, a jó ember, eltörli s m agtárrá alakíttatja
át ezeket: de mi az eredm ény? a nép, mellynek megengedtetett
látni ama helyiségeket, a helyett hogy dicsérné a király nagylel­
kűségét, alkalmat vesz magának összehasonlításokat tenni, hogy
még iszonyúbbaknak képzelje a bastiilebelieket.
Zsarnokságról tehát nem lehetett szó , sőt inkább túlságig
ment az engedékenység; távol attól hogy visszautasittattak volna
az uj eszmék, a ministeriumba is a bölcsészet teremtményei hi­
vattak meg ; csakhogy a fejedelmeknek nem volt erejök fentarta
ni őket, és szembeszállani az előítéletekkel. Erezvén a foglalko­
zás, mozgás, erély szükségé!, gyakorolni vágyva a képességeket,
hányatva a határozatlan nyugtalanság által, melíyet az érez, ki
roszúl van s nem tudja miként segítsen baján , ujitási lázba estek
a szellemok. Géppé tétetvén az ember, azon tökélyt akarták neki
megadni, mellyre egy gép képes, s azon határozottsággal, melylyel
az anyagra szokás hatni, Illy módon a philantropia orvosolt egy-
némelly b ajo k at; de a nép nem alamizsnát, hanem igazságot akart.
S a rombolás-vágy mindenfelé nyilvánulni kezdett ; egynapi
életű de hatalmas föllelkesüléseiben Francziaország elméleteket
röpített világgá, mellyek túlzók voltak, mert sem meg nem vitat­
 — 843 —

tak, sem alkalmazást nem nyertek, de mellyek hízelegtek s egész

Európában visszhangra találtak.
E u ró pa .
Mert e bajok s az orvosszerek nem egyedül Francziaország-
ra szorítkoztak : s miként a megelőző században XIV. Lajos és
udvara szabályozták a világot, úgy ebben Francziaország és az ő
véleményei voltak a hangadók ; s mintegy hogy annál nyilvánva­
lóbb legyen a vélemény túlsixlya, amaz országot akkoriban egy
gyenge király korm ányozta, mig köröskörül erőteljes királyok
uralkodtak. A most már átalánossá vált nyelvnek s az irmodor
vonzó könnyedségének tulajdonítandó, hogy az encyclopaedisták
eszméi mindenfelé elterjedtek; mindenütt után hangoztatták véle­
ményeiket, hogy megnyerjék keg y ö k et; az emberek egyenlősége,
a nép-fenség, az egyezményeknél előbb és felebbvaló minden jog­
nak tagadása, a papok haszontalansága mind megannyi sark-el­
vekké lettek ; s az irodalmi és bölcsészi harcz előkészítette a po­
litikait.
Nem kevés befolyással volt annak előidézésére a zárkódás,
mellyet ama kor önző politikája folytán az igaz eszméi szenved­
tek. A westphali béke Európát egy ideiglenes jog alapján ren­
dezte újra, melly szerint a királyok országaik hübér-urainak nyil­
vánították m agukat, de felebbvaló n é lk ü l; mint társadalmi tant
állították fel az uralkodó-házak állandóságát, s mint diplomacziai
törvényt az egyensúlyt. Egy ideig a politika hagyományos el­
vekre , hazai szokásokra, szóval, erkölcsi alapokra támaszkodott,
még akkor is, miután már megvetette a vallásiakat ; de a X V III.
században ember-üzletté vált aa; megvonta a tiszteletet a vélemé­
nyektől, az érdeket állította a jog helyébe, a népek jólétét áldo-
zatúl dobta az uralkodó házak nagyravágyásának; az anyagi erőn
kivül nem ismert egyéb szabályt, egyedüli czélul a terület-na-
gyobbitást tűzte kikerekitések ürügye alatt, s e végre kizárólagos
eszközül a pénzt és fegyvereket tekintette; ki több alattvaló fö­
lött uralkodott vagy erősebb hadsereggel rendelkezett, fensöbbnek
tartotta magát. Nagy eszme, magasztos czél soha sem mutatko­
zik ama század politikai m ozgalm ában; szövetségek köttetnek
vagy bontatnak fel királyok, miniszterek, kegyenczek szeszélyé­
ből; a legellenségeBebb népek fognak kezet, hogy megtámadják
a természetes b aráto t; európai érdekké lesz koronákkal látni el
egy cselszövö nő fiait; tétovázónak m utatja magát a diplomaczia,
önzés vezérli a kormányokat, családi szerződések k ö tte tn e k ; üzér­
 — 844 —

szellem kerekedik felül, melly minden emelkedettebb nézletmód-

oak útjában áll, 8 Európa jólétének és nyugalmának eléje teszi a
kereskedelem, egy báz, egy személy előnyeit.
Az egyensúly, mi ama kor politikusainak fő törekvés-czélját
képezte, visszaállíttathatott volna a spanyol örökösödési háború
alkalm ával; de a béke egészen a királyok előnyére rendezte az
ügyet, olly módon, mint mikor egy örökségi viszály elintézéséről
van szó. Az osztrák örökösödési háború egész meztelenségében
feltüntette az akkori köz-jog hibás v o ltá t; s a királyok mit sem
adván az esküre és a VI. Károlylyal kötött szerződésekre, megro­
hanják örökségét mint gazdátlan jószágot, s annak felosztásában
nem a népek tételes jogát, hanem a fejedelmek egyezményeit
tartják szem előtt. Ez időtől fogva a politikának kizárólagos
alapjául önző tekintetek szolgáltak: M iria Terézia, azt hivén, hogy
törvényes tulajdontól fosztatott meg, gyülölséget táplál Poroszor­
szág ellen, s lesi az alkalmat, hogy visszavehesse, mit átenge­
dett neki; VI. Károly bünbocsánatot igért a corsoknak, aztán ki
szolgáltatta őket; Poroszország teljes békeidején rohanja meg Szász­
ország fővárosát; Anglia hadüzenet nélkül csap a franczia flottára,
3 vérben füröszti Canadát. XV. Lajos megvásárolja C orsicát;
VI. Károlynak és II. Józsefnek megtiltják a scheldei hajózás új­
ból felszabadítását s a kereskedést k e le tte l; a francziáknak nem
engedtetik átmenet a birodalom területén; a királyok szövetkez­
nek, hogy más országok dolgaiba avatkozzanak 8 kormányokat
tartsanak fen, mellyeket ők tukmáltak idegen nemzetek nyakára,
miként Poroszország és Anglia tettek Hollanddal; eltitkolják a
hadüzeneteket, hogy biztonságban lephessék meg az ellenfélt, vagy
pedig a béke-szerződéseket, hogy bevégezzék e megkezdett pusz­
tításokat.
A hadseregek szervezetében eszközölt változás meggyengí­
tette a kis államokat, ezen fentartóit a nemzetközi jognak, s a
nagyok mindent tehetni hittek, föltéve, hogy egyetértés jött létre
közöttök. Négy hatalom, majdnem egyenlők s elég erősek lévén,
hogy mindenikök elsőségre vágyjék, legfőbb czélul az állam anyagi
erőinek lehető kiterjesztését tűzi, s a hadsereg lesz a királyok
végső érve. Hogy íentartassék a szükséges katonai létszám, semmi
erőlködés nem látszott túlságosnak, jóllehet felülmúlta ez mind
azokat, mellyek valaha a hitért, becsületért, igazságért, közvélemé­
nyért kifejtettek. Minden mértéken túl vitetvén a háború, teljesen
a pénzügyektől kellett annak függnie; s lankadt, ha megfogyat­
kozott a pénz, hogy ismét lángra gyűljön, miholyt jobb állapotba
jutott a kincstár. A kis államok is roppant áldozatokra látták
magukat kény-zent ve, hogy sok fegyverest tarthassanak hadi lá ­
bon ; s kov^tkezésk- p kívülre segélyekért, honn pedig zsarolások­
hoz kellett foiyamodniok, és lábbal tapodták ama kiváltságokat,
mellyeket minden nép hagyományos tisztelettel őrzött. A katonák
mennyiségét vették tehát számításba, nem pedig a bátorságot vagy
az akaratot, n«m a mérték alá nem eső értelmi és erkölcsi e rő t:
de illy módon a hadsereg mintegy korlátot képezett a nemzet éa
a királyok között; s megveretvén a hadsereg, mi egyéb maradt
még hátra ? E kérdésre megfeleltek a Forradalom könnyű
diadalai.
Hála a bölcselkedöknek, letűntek már „ama (Bottá szerint)
szomorú idők, midőn a jövő élet ígéretei vagy fenyegetései szabá­
lyozták a társadalmi gépezetet1* 1). A szerződések szántszándékkal
kétes kifejezésekben iratnak, s húzzák halasztják az egyezkedése­
ket, hogy elodázzák az elégtételeket és folytassák a pusztításokat;
aztán pedig csak addig tartatnak tiszteletben, míg áldozatokba nem ke­
rülnek ; a háborúknak, semmi magasabb czéljuk nem lévén, az ellenfe­
lek kimerülése vet v é g e t: az egyensúly nem az igazság nagy törvé­
nyei, hanem súly és mérték szerint számittatik. Valamennyien
csak a királyi hatalom szilárdítására voltak figyelemmel, bérjószág
gyanánt tekintvén az államokat, munkásokul a népeket: a közpon­
tosítás nevében megsemmisittetvén a szabadság és kiváltságok
nem m aradt egyéb önálló hatalom a királyin kívül, nem más erény
mint az engedelmesség. II. Fridrik úgy tekinti az államot mint
valami gépet, s az ember boldogságát a külső jólétbe helyezi;
XV. Lajos durva kéjelgésében bántalmazza az illemet és erkölcsi-
s é g e t; Angliában Walpol mint aféle kormányzati rendszert hozza
divatba a megvesztegetéseket, kapzsiságot és önzést állítva a haza­
szeretet és hit mély és nemes érzelmei helyébe; s egy miniszter
felkiáltott: „Mi lenne Angliából, ha mindig igazságosan akarna el­
járni Francziaország irányában?1*. Portugáliában kegyetlen kivég­
zésekről kisért képtelen pörikkel sértegetik a jó érzéket. II.
József merényletet követ el Bajorország nemzetisége ellen; Len­
gyelországé megsemmisittetik; vagyis a királyok magok döntik
meg a törvényesség jogát.
Németország fejedelmei fejőkbe vették utánozni XIV.

*) Storia d’ Italia, Üb. X L V l l.

 — 846 —

Lajos udvarát; ünnepélyek, szerelmi kalandok, költők, látvá­

nyok jöttek mindenfelé divatba: nevetséges dolgok, mert után-
zottak és természetellenesek; miért is finomság helyett vétket szül­
tek, s kiölték a szemérem-érzetet. A szokásos olaszországi utazá­
sokból egész háremet hoztak magukkal a fejedelm ek; aztán föfö
gondjukat az öltönyök, egyenruhák, parkok, vadászatok, egész er­
dőknek tervszerű berendezése vették igénybe. Ismeretesek Fridrik
Ágost száz választó fejedelem kába költekezései, ki huszonöt mil­
lió lirát pazarolt kedvesekre, s a mühlbergi táborban harmincz
napon át tartó lakomát rendezett, mellyre negyvenhét király és
fejedelem volt megbiva. E romlást okozó gyermekségekhez járul­
tak az inaszakadt hűbériség fondorkodásai és versenygései s a
törekvés egy czimért, valamelly tiszteleti elsőbbségért, egy maga­
sabb fokért a hierarchiában. Az egyházi fejedelmekben mind e
gyengeségekkel a botrány is párosult; s a katonai szerzetes ren­
dekben a szüzességi fogadalom csak egygyel több szentségtörés
vala. így emelkedtek ama fejedelmecskék, kik bár gyűlölték,
még is utánozták Francziaországot, mert neveltetésöket franczia
menekültektől nyerték.
Hátravetvén az erkölcsiséget, a királyok önző számításaikban
is csalódtak. Lengyelország egy kicsiny hübére különnemű, csak
a közigazgatás által összetartott részek kapcsolása utján mindin­
kább növekedésnek in d u l; világiasitván magát a Reformatio ide­
jében, a másod rendű hatalmak közé küzdi fel m agát; fegyveres
erejénél fogva csakhamar óhajtott szövetségessé válik a nagyob­
bakra nézve; központjává lesz Németország nemzetiségi vonzal­
mainak és protestánsainak; úgy hogy a hét éves háború alatt Né­
metország fele elszakad a birodalomtól, mellynek alkotmánya illy
módon nagy rázkódást szenved, jóllehet a porosz politika nem
bátorkodik bevégzetté tenni a szakadást. Egy b a r b á r , kitől a
westphali békeszerződésben a fenség czimet is m egtagadták, Svéd­
országtól területet rabol el, hogy fővárost építsen azon magának,
Törökországtól egy tengert, hogy kikötőre tegyen szert, Lengyel­
országtól tartományokat, hogy közlekedhessék Európával, mellynek
csakhamar törvényt szab. Ellene és Törökország ellenében Lengyel­
ország védfalat képez, s a hatalmak lerontják azt. Az osztoszkodók
későn vették észre, milly fenyegető szomszédot szereztek m aguknak
a vad de polgárosult városokkal, hagyományokkal és művészetekkel
biró Oroszországban, melly már egészen Európa szivéig nyomult
előre. És aztán az erkölcstelen példa meg volt adva.
 — 847 —

Erőseknek érezvén magukat, a fejedelmek felforgatták saját

alapjaikat, s amaz egyensúlyt, mellyet legfőbb elv gyanánt hirdettek.
Anglia mindnyájokat felülmúlja gazdagságban é3 kereskedelemben,
s óriássá növekszik a szárazföld zivatarai közben, mellyeket ő
korbácsol fel vagy csillapít le pénzzel; s az amerikai háború óta
gyölölséggel viseltetik Franczíaország ellen. Oroszország szinte'n
zavarja a sulyegyent, s szakadást óhajt, hogy meghódítsa Finn-
landot és Törökországot. Olaszország mindenkinek nyitva áll, mert
nem köti össze az akarat, egysége: a túlsúlyban levő két hatalom
közül Piemont nem bir elég erővel kizárni Francziaországot, s
nincs védve Austria ellen, minélfogva a milánói é3 genuai területre
vág yik; Austria csak a velenczei területen vagy Graubündenen
keresztül juthat tartományaihoz, miért is kapcsolni óhajtja azokat.
E hatalom, mellynek természete inkább az ellenállás mint a kez­
deményezés, melly a helyett hogy megelőzné inkább be szokja
várni a szükségeket, melly mindent akar magának biztosítani de
semmit veszélyeztetni, s melly a veszteségek daczára is mindig
növekedett, megtagadta a conservativ elvet, hogy támadólag
lépjen f e l; mindenfelé szomszédai vannak és sehol h a tá ra i; Lom­
bardia Olaszországot teszi ellenségévé, Belgium Francziaországot;
és rája nehezedik a terhes m egtiszteltetés: szabályozni a birodal­
mat, melly, mint a féle rozsdás gépezet, mindig mozgásban van s
még sem halad. Németország tudományos szinezstet adott saját
mozgalmainak s titkos tanokkal és beavatási szertartásokkal fűsze­
rezte azokat: Fridrik, a kéjelgő, gunyoros, öldöklő szellemű feje­
delem, vallástalanságot és erkölcstelenséget vitt az udvarba, s
romlottság városává tette B e rlin t; de halálával Poroszország el­
veszti erejét. A kisebb államok közül Spanyolországnak a régiből
egyebe sincs mint az Inquisitio, s Francziaország gyarmata, mi­
ként Portugália Angliáé; mire sem képesek önmaguktól. A köztár­
saságokat pártok szakgatták. Török és Lengyelországban a fejet­
lenség uralkodott. Atalános volt tehát a roszul lét érzete, s ama
nyugtalanság, melly előáll, midőn kerülhetlenül szükséges a ren-
dezkedés s hiányzanak az ahhoz megkivántató eszközök. Jaj a
világnak, ha egy hatalmas akarat összeütközésbe talál jönni e
széthúzó törekvésekkel!
Némellyek makacsul a régi mellett akartak maradni, s gör­
csösen kapaszkodtak az egyensúly politikájába, jóllehet más sar­
kakon forgott már a világ. Ahelyett tehát, hogy reformáltak
volna, várták, mig a baj végkép elmérgesedik, a azt hívén, hogy
 — 848 -

a régi kerékvágásban m aradhatnak, mindent a tényleges állapot

szerint intéztek, ahelyett, hogy lépteiket a jövő felé irányozták
volna. Más királyok a b ö l c s é s z czimre vágytak most úgy mint
egykor a k a t h o l i k u s éa l e g k e r e s z t é n y i b b medékne-
vekre, s elfogadták az újításokat, föltéve, hogy általok kezdemé-
nyeztettek s az ő előnyükre irányultak légyen a z o k ; és mindent
a kormány gyámsága alá akartak vonni, midőn a nemzet nem
érezte már magát kiskorúnak; azt akarták, hogy a világnak a
kormány adjon lökést, holott a kormánynak is a társadalom
adta már azt; mérték szerint akarták osztogatni a világosságot,
midőn a szabad vizsgálat a politikában, vallásban, gazdászatban,
bölcsészetben elmélődőből már gyakorlativá, életbehatóvá lett.
„ M i n d e n t a n é p j a v á r a , s e m m i t a n é p -által,** mondá II.
Fridrik, s ismételték valamennyien. Ha csábitólag hat a szelle­
mekre látni, miként növelik fejedelmek és miniszterek az orszá­
gok jólétét, erejét, fényét, nem kell feledni, hogy ők voltak, kik
lealacsonyították az erkölcsi érzelmet az által, hogy kizárólag
csak a kényuralom nevében és javára működtek, s a régi erkölcsi
és polgári szokásokat bizonyos mennyiségtani és anyagi rendszer­
rel helyettesítették. Aztán az újítások alkalmával, mellyek leg­
nagyobb részt pusztán tagadó elv által sugaltattak, a roszszal
együtt a jót is eltörülték; a rombolásban rohamosan tulazaladtak
a czélon, előítéleteknek és visszaéléseknek nevezték a legtársadal­
mibb és legszentebb dolgokat, s a rendetlenségek uj alakok alatt
ismét előállottak.
A meggondolatlan újítások tehát nem vertek gyökeret, s az
utódok mindenütt siettek lerontani az elődök müveit: Pombal Por­
tugália egész tevékenységét magában összpontosította és megsem­
misítette a n é p e t, Mária pedig keresztül húzza az ő intézkedéseit.
II. József vigasztalhatlanúl hal meg az általa eszközölt felforgatá­
sok szerencsétlen következményei miatt, s Leopold visszaállítja a
régi állapotokat; Maurepas Choiseul reformját akasztja szegre,
Calonne a Neckerét. Mi az eredmény? Kiforgatva meggyőződé­
seikből, a népek azt hiszik , semmi sincs állandó az ég alatt, s
hogy ők is megkísérelhetik a jobbnak látszót, kitéve m agukat a
veszélynek, hogy csalódjanak, miként csalódtak a királyok.
Szükségét érezve a pénzügyek rendezésének s a nyugalom
biztosításának, úgy vélekedtek, semmi sem könnyithet anryira egy
nagy közigazgatást, mint ha gépies szabályszerűség vitetik be ab­
ba. Innen a felfogás, melly szerint egy állam jóléte főleg a köz
 - 849 —

igazgatási fogalmakon alapszik ; miért is valamennyien reformokat

siettek életbe léptetni, nem sokat törődve vele, időszerűek voltak-
e vagy nem, csakhogy najt*ütök lettek legyen azok. A törvény­
könyvek készítése jogtudósokra b íza to tt, kik legfelebb csak czi-
mökben voltak bölcsészek, nélkülözték az átalános tanultságot,
nem bírtak a történeti illőségek érzetével. A közép-kor barbár
hatalmasságai szükségessé tették a pápákra nézve,■ hogy területi
uralmat biztosítsanak maguknak, s ennek folytán az egyháziaktól
eltérő érdekekkel bírjanak : ahonnan aztán siralmas összeütközé­
sek származtak, midőn a fejedelmek felköltötték a nemzetiségi bi­
zalmatlanságokat a pápai katholicismus irányában. Rámutattak az
esetekre, mellyekben a pápák visszaéltek hatalmukkal; s miután
a bölcsészek által a nép zsarnokaiúl kiáltatták ki a papokat, a ki­
rályok hozzá fogtak leverni ezeket, s II. Fridrik, Ií. József, Pom-
bal, Aranda, Choiseul szabadelvű czimre tartottak igényt, mert el­
lenségei voltak a papságnak. Illy módon javítások czime alatt a
közigazgatási zsarnokság egész Európában megsemmisitette a köz
és részleges szabadságokat; a rendi gyülekezetek puszta alakiság­
gá sölyedtek alá, a nemzeti képviselet megszűnt, s az önkény elöl
minden korlát lehullott.
Az által, hogy egyebet sem vettek szabályúl, mint a mit ők
írtak, a királyok értésökre adják a népeknek, miszerint az ura 1
kodó érdekeivel homlokegyenest ellenkező jog is léptethető életbe,
egyéb sem kellvén ahhoz, mint hogy meg legyen írva, s előkészítik
amaz időket, midőn alkotmányok fognak rögtönöztetni, valameny-
nyien egynapi életűek, mert csak papiron alapúlók. Ki lévén egy­
szer mondva, hogy a kormány mindent tehet, mit a társadalom ér­
dekében hasznosnak h isz , mindent még igazságtalanságot i s , a
leczke nem leszen elveszendő a forradalomra nézve. A közvéle­
mény nagyobb gyalázatára, azok, kik a machiavellismust gyako
rolták, Montesquieut vették az új törvénykönyvek alapjáúl, s igaz­
ságosságot, türelm et, em berszeretetet h ird e tte k ; kiváltságokat ra­
boltak el, de csak a z é rt, hogy önmagukban központosítsák azo­
kat; mozgalmakat idéztek elé, mellyek hatálytalanok m aradtak,
mert nélkülözték a szabadságot.
Hogyne hanyagoltattak volna el a kötelm ek, hogy marad­
hattak volna rázkódás nélkül a hiszemek , mikor felülről jöttek az
erkölcstelenség példái? S ezekre valának később támaszkodan-
dók a leggyalázatosabb jogtiprások , a franczia köztársaság által
felerőszakolt egyforma alkotmányok, a rastadti és vincennesi gyih
xvii. 54
 — 850 —

kosságok, az El-Arishi szerződésnek angol részről lábbal tapodása,

Napoleon erőszakos politikája '), az ö legyőzőinek visszatorlásai.
S hogy milly túlságossá lett a királyi hatalom, magok a királyok
akarták megmutatni az által, hogy ellenkezésbe tették magukat a
pápai tekintélylyel s kiűzték államaikból a jezsuitákat. Támogat-
tatni látván magukat alattvalóik által, kiket tiszta és buzgó király-
pártiság rohama fogott el egy időre, s nem tanúlván még meg,
mennyire szükséges ovakodni a hízelgőktől, a királyok átengedték
magukat a kedvező áram latnak, s kijelentették, mikép „a m a g á ­
n o s o k a t n e m i l l e t i me g a j o g b i r á l g a t n i v a g y é r t e l ­
m e z n i a f e j e d e l e m a k a r a t a i t , " s akarták, hogy helyesek­
nek tartassanak a z o k o k , m e l l y e k e t k i r á l y i k e b l ö k b e
z á r t a k . " Ugyanazon módon, vagyis állam-csiny útján töröltettek
el Francziaországban a parlamentek, Lombardiában a tartományi
testületek ; a közvélemény, ez új hatalom előtt nem akarnak
meghajolni a régi hatalm ak, s egy angol király azt mondja : —
„Egy g h i n e a é r t P i n d a r m i n d e n ó d á j á t oda­
a d n á m " ; egy savoyai király pedig igy szól : — „ T ö b b r e
b e c s ü l ö k egy dobost, mint v a l a m e n n y i aka­
d é m i k u s t ö s s z e v é v e . ” A tudósok és irók fellázadnak
tehát azok ellen, kik alázatos szolgáikká tehették volna őket;
az elégedetlen papság nem igen csepegtethetett a szivekbe tiszte­
letet irántok, s Abimelech megdöntötte Sault.
Mialatt tehát a fejedelmek olly különböző utakon módokon
rideg és merev hatalmi elvontságra törekedtek s m agukban össz-
pontositották a köz-hatalom szétágazó szálait, nem vették észre,
m iként siklanak ki azok kezeik közül. Vallási viszályok, forradal­
mak, háborúk, korlátlan gazdászati verseny, kamarák és parlamen­
tek vitatkozásai, politikai és vallási üldözések folytán, mellyek ide
oda hányják az embereket, társitják az eszméket, s mindenütt
ugyanazon meggyőződéseknek hódoló párthiveket hoznak össze,
egész Európában növekedett a közvélemény hatalma, s tényleg
birtokába jutott az amaz átalános uralomnak, mellyet a királyok
jogilag igényeltek maguknak. Politikai kérdések kerülnek sző­
nyegre a toscanai és parmai beiktatást, a nápolyi poroszka-lovat,
Lengyelországot, Amerikát, a Stathouderatot illetőleg; mind olly

i) Üssük fel Bignon történetét, s bár ö folytonosan védi Francziaország

és órának e ljárását, minden lépten nyom on ott találjuk nála a czimekben és a
lapsléleken e s z ó k a t: Violation du droit de* gént.
 — 851 —

esetek, mellyekben a kormányok mások belügyeibe avatkoznak

mintha nemzetköziek vo Inának azok, s a nélkül hogy megkérdez­
nék a népet, mellynek állítólag érdekében fáradoznak. Amerikát
érdeklöleg, féltékenységből magok a királyok is szokatlan szabadelvü-
séget hangoztattak s a fölkelés jogát hirdették ; így történt, hogy az el­
nyomást fogcsikorgatva viselő és ellenállva küzdő népek megis­
merték önmagukat, s azon merészséghez jutottak, melly nem veszi
számba az akadályokat.
Az eleintén olly annyira elszigetelt társadalmi elemek most
már egymáshoz közeledni vagy összeolvadni, s az emberi értelem
minden fölfedezését hasznosan alkalmazni törekszenek. Innen az
emberiség iránt való szeretet, melly eszmévé változtatván át az
érzelmet, többé nem szeretetnek, hanem philanthropiának nevezte
magát: onnan a börtönök, kórodák, süket-némák, munkás osztá­
lyok érdekében életbe léptetett vagy tervezett jav ításo k ; hadat
üzentek a kínzásnak, az Inquisitiónak; a vallási türelmet szüksé­
gessé tette a kereskedelem. Az átalános jóakarat és szeretet
csábitó hangja nem engedte az embereknek észrevenni az elvek
összefüggetlenségét, a vélemények ingadozását, a valósítások lehe­
tetlenségét, s hogy ama müveit epíkureismus hívei az embernek
csak érzékeire voltak figyelemmel, míg az észt és lelket csak esz­
közökül tekintették, nem czélul.
A papság haragot táplált a k irály o k ellen, kik minden alkal­
mat felhasználtak, hogy csonkítsák hatalmát s megtámadták men­
tességeit; félt az irodalmároktól, kik hadat üzentek neki; kevéssé
bízott a népekben, mellyek között enyészetnek indult vala a h i t :
ugyanazért tétlenségbe zárkozott, miként a hajótörést szenvedett
ember, ki nem bátorkodik mozdulni, attól félvén, hogy felforditja
az egyetlen deszkát, mellybe kapaszkodott. Történt-e valami ha­
talmas visszavágás az Encyclopaedia ellen? A szerzetes rendek
kiváltságos léttel bírtak, melly megfelelt az időknek, midőn a köz­
jog még ismeretlen v a la ; s visszásságok fejlődtek ki, mellyeket az
alapítók nem láttak előre. Szabályaik, mellyek alkalmasak voltak
a hivő korokban, megszűntek jók lenni; a földbirtok-árak roppant
mérvben em elkedtek; a biztonságra nézve nem voltak többé'szük­
ségesek az egyházi m enhelyek; a hosszú időn át vitt takarékos
gazdálkodás roppant gazdagságokat halmozott össze, mialatt m ind­
inkább megfogyatkozott a valódi hivatás, s az örökség egyenlőtlen
felosztásából származott belépési ösztön; az apátságok tehát, miként
mondogaták, a férfiak zsákmánya s a nők eirja valának.
54»
 S már most, midőn minden előre ment, némeily szerzetek
makacsul mozdulatlanok akartak m aradni; s a papok és szerzete­
sek meglazulva erkölcseikben és buzgalmukban, miként a nyuga
lom idején történni szokott, közönyuyel viseltettek az isteni tisz­
telet, értelmetlen nem törődéssel a titkok ir á n t: a bitágazatok ho­
mályos és felfoghatlan dolognak nyilváníttattak; a külső cselekmé­
nyek, mellyek a hit védfalait képezték s a tan lényeges részeivel
szoros viszonyban állottak, fölöslegesekuek tartattak ; s a Krisztus
szőlője ép ágy ipar terévé lett mint akármelly más tér. Ekkor
aztán lehetséges lett a József-fele rendszer, lehetséges a vallásos
rendek eltörlése. Ez eltörlés zsarnoki tény volt, sérelmes ama be­
cses joggal szemben, melylyel minden ember bir, hogy szabadon
választhassa az életpályát, mellyet jóléte érdekében legalkalmasabb­
nak talál; és támadás volt az a tulajdon megállapított és törvé­
nyes jogai ellen, mert a szerzetesek vagy saját iparuk folytán
lettek gazdagokká, vagy hagyományozás utján kaptak jószágokat,
hogy imádkozzanak és jótékonyságot gyakoroljanak; szóval, úgy
jutottak birtokokhoz mint bármelly más egyén. A nép szerette
őket jótékonyságukért s az oktatásért, mellyet tölök n y ert; s ha
vádul hallotta felhozatni ellenök, hogy nem járultak a közjóiét
előmozdításához, kérdé, vájjon a henye és féktelen gazdagok j á ­
rultak-e hát? Maga a követett eljárás-mód is akadályozta azon
föltevést, mintha a kormányokat ama szív-egyenesség és szándék­
tisztaság vezérelték volna, mellyek nagyobb eredményeket ke'pe-
sek szülni, mint minden mesterfogások. Ha, miként a jezsuiták
esetében történt, vétségek hozattak fel a szerzetesek ellen, a jó­
zan ész nem tehette, hogy gyengének ne nyilvánítsa a kormányt,
mellynek nem volt elég ereje vagy bátorsága megfenyíteni a vét­
ségeket, mellyekről őket hallgatagon vádolta.
A jezsuiták eltörlése áldozat volt, mellyet a királyok a tü­
relm etlen bölcsészetnok s a papi féltékenységnek hoztak; de ez
által a legsajnosabb erőtlenséget árulták el, azt t. i. hogy nem
képesek védeni a gyengéket. A szent egyház magaviseletével azt
tanúsította, hogy m iután megszabadult a kéjelgés, aztán a szentség­
árulás, aztán a villongások gonosz szellemétől, most ismét egy uj démon,
a félelem démona által szállatott meg. Lerontatván a sövény,
védtelenül ki lett téve a szőlő Isten harag-szelének, ki hogy osto­
rozza a pásztorokat, vaddá tette a nyájat, mellyet '6k roszul
legeltettek.
A nevelés-rendszer gyökeréig ható rázkódást szenvedett amaz
 - 855

eltörlés á lta l; fennhangon hirdették a mennyiség és természeti­

tudományok előnyét a szép és jó tanai fölött ; úgy látszott, bizto­
sítani fogják azok a világ jólétét, m ert hiszen az ember test, s
kielégittetvén ennek szükségei, mi sem kell egyéb ; a lélekre, gon­
dolák, túlságosan sok figyelmet fordítottak az egyházi nevelök;
most tebát utána tétetett az az anyagnak. Míg a világnak folyto­
nosan haladnia kell, a bölcsészek ime czélul tűzik lerombolni a
kereszténységet, vagyis tizennyolcz századdal vinni hátra, s Epi-
kurhoz vagy épen Plátóhoz terelni vissza a világot. A publicis­
ták szakítottak a közép korral. Míg a megelőző századbeliek az
eszményit a valóval igyekeztek összeegyeztetni, ezek vagy elmé­
leteket állítanak fel, mellyek egészben véve alkalmazhatlanok, mint
p. o. Filangieri, W attéi, Delolme tettek, vagy pedig Mablyként
valamelly holt íégiség felé hátrálnak, anélkül azonban, hogy el
akarnák fogadni annak alapföltételeit, miilyen teszem a rabszol­
gaság lenne. Népvédek nem törvényhozók lévén, rombolásra nem
építésre képeznek növendékeket. Rousseau , részleges eseteket
absolut polgárosultságnak s a társadalmi állapot átalános és szük­
ségképi törvényének véve, a család keblébe is becsempészi a
romboló szellemet, olly utón haladva, melly baromi elszigeteltség­
hez vezet; s a szenvedélyek által vágatja ketté ama nehézsége­
ket, mellyek körül legnagyobb szükség van az ész türelmére.
Míg ezek elvontságokkal bíbelődtek, az oekonomisták gya­
korlati dolgokra fordították figyelműket, tágítva a közigazgatás
körét, s egy tudományt teremtve, melly mind a társadalmak mind
az ezeket kormányzók szükségeinek megfelelt, de ellentétben
állott a divó gyakorlatokkal, s a kereskedelmi, polgári és bün-
fenyitő törvényhozással. Növekedvén merészségök, ők is bátor­
ságot vettek maguknak vizsgálni a társadalmak állapotát; s nem
elégedve meg annak kutatásával, mi lenne hasznosabb, vélemé­
nyeiket visszautasithatlan jogok gyanánt állították fel, s nem ta­
nácsokat osztogatni, hanem követelni látszottak.
Gyökerestül felforgattatnak tehát a z eszm ék, mellyeken
akkorig a társadalom nyugodott; a nép-fenség, egy társadalmi
szerződés, mellyen az együttélés törvényei alapultak, az emberek
egyenlősége mind megannyi hitágazatokká v á ln a k ; következéskép
a nemesség nem bir létjoggal, minden vallás babona, az ősi
eszmékhez ragaszkodás előítélet. A köztársaságok bámulat tár­
gyát képezik, s gyaláztatik a lovagias odaadás a király, a nők, a
haza iránt. Védettből védővé lesz az irodalom. Megszűnnek
 — 854 —

mintaképül venni az udvart; három négy hangzatos szólamot el­

mondani, mindent kétségbe vonni, s mégis mindenről Ítéletet
hozni bölcselkedésnek ta rta tik ; a királyi hatalom ellensúlyozása,
a miniszterek felelőssége, elfogadott törvények, nép-hatalom, s
más hasonló angol eredetű jelszók mint visszaemlékezések s egy­
szersmind teljesen ismeretlen újdonságokként hangzanak; nyilt
támadás intéztetika megállapított rend, a szokott formák, az elismert
tekintélyek, az egész politikai és vallá si rendszer ellen; a az iro­
dalmi pórnép siettetni akarja az elvek alkalm azását, mielőtt tisz­
tába jött volna magával azok iránt.
Mig előbb a közügy titok tárgyát képezte, s Feneion ésRacine
kiestek a kegyből csupán azért mert beszéltek felöle, most a po­
litikai tudományok felszabadulnak; a közigazgatás-isme haaonul az
emberi ismeretek egyéb részeivel; a közjóiét a»müvelt világ ta­
nulmányainak és beszélgetéseinek tárgyává 1 eszen ; mintha csak
nem hivén többé a jövő életben, növelni akarták volna e földi lét
élvezeteit s kevesbíteni bajait; úgy látszott, maguk az udvarok is
bölcsésziekké le tte k ; Turgot és Malesherbes, az Encyclopaedia ta­
nítványai, miniszterségre emelkedtek Francziaországban; a itt éa
másutt a bölcsészek eszméinek megfelelő törvény-könyveket adtak
a fejedelm ek; de a társadalom jóval megelőzte őket, s tulemel-
kedve a politikai légkörön, teljes átalakítást követelt.
A tudomány éa közvélemény tehát olly óriásilag növekedtek,
hogy közelébe jutva a trónnak, újításokat parancsoltak arra. De
az uj mozgalom s a régi eszmék, erkölcsök, törvények, vélemé­
nyek között igen nagy volt az ellentét. A csapások főleg a ne­
messég, annak kiváltságai s ősi hivatal- éa méltóság-képessége el­
len irányoztattak. Közepette az uj és régi rend eme küzdelmének,
a nemesek belátták szükségét a sorakozásnak, hogy védjék em ezt:
de elég volt-e azt csak védelmezni?
T itk o s társulatok.
A közben mindinkább terjeszkedtek a titkos társulatok, s a
W eishaupt által alapított Illuminatusok (475. lap.) kibővítették
a szabadkőművesek tanait éa gyakorlatait. Az ész egyedüli tör­
vénykönyve az embernek; a papok és uralkodók hóhérok; a czél
szentesíti az eszközöket; ki a felekezetnek árthat, bármi utón mó­
don el teendő láb alól; a végszükség esetén p a t e t e x i t u s . S
miként beszélték felölök, titkos jegyeket használtak, hogy bárhol
érintkezhessenek egymással, minden zárhoz kulcscsal bírtak, utá­
nozták a pecséteket, két kézre tudtak irni, szereik voltak mérge­
 — 856 —

zésre vagy m agzat-elhajtásra; főleg podig hivatalokba és mások

bizalmába igyekeztek bejutni, hogy annál könnyebben működhes­
senek czéljaik érdekében. Az igen munkás W eishaupton és Knig-
gen kivül sok más nagy tevékenységű tagot foglalt magában a
tá rsu la t; illyen volt többek között Semler, ki, Halléban tanárkodva,
az ész-elviséget vitte be a theologiába, s támadást intézett a L u­
ther és Calvin által m eghagyott hitágazatok ellen; Berlinben Nico­
lai könyvárus Mendelsohnnal, B iesterrel, Gedikevel egyetértve,
ugyan olly czélból az Á t a l á n o s-n é m e t-k ö n y v tá r t tette
közzé; Bahrdt német-egység czimen egy felekezetet akart alapí­
tani, mellynek a közvéleményt kellett volna szabályoznia. Zim-
mermann, Hoffmann, s a kik csak ellenfeleikül mutatták magukat,
üldözést és rágalmakat vontak magukra. Irodalmi gyűléseket ta r­
tottak, hol a nagyobb rész valóban nem látott egyebet irodalom­
nál és tudom ánynál: bántották a velők nem tartó írókat, magasz­
talták a hozzá jók ragaszkodókat: s mindenütt jezsuitákat láttak,
még a legbuzgóbb protestánsokban is.
A bajor kormány lefoglaltatván papírjaikat kinyomatta *) s
az összes udvarokkal közlötte; de nem volt bátorsága szigorú föl­
lépésre határozni m agát: a legtöbben társulatukba beavatott feje­
delmekhez menekültek, főleg a szász-góthaihoz, kitől W eíshaupt
évpénzt huzott. Az illynemü társulatok mindenfelé el voltak
ágazva; s hogy ne ismételjük, mit Francziaországról már mondot­
tunk (106. lap.), Rómában a svéd, avignoni és lyoni Illuminatu*
sok egy páholyt alapítottak, melly itélö-széket képezett ott. Rey,
kit XV I. Lajos rendőr-miniszternek szánt, Nápolyban a szabadkő­
művesekre vonatkozó okmányokat gyűjtött, mellyek alapján aztán
temérdeken börtönbe kerültek.
Felvilágosittatva annyi mindenféle tanok s nyomatva a min­
dig növekvő terhek által, a népek végre m egtanulják saját érde­
keikre fordítani figyelm üket; mindinkább elevenen érzik az igaz­
ságtalanságot, melly rajtok elkövettetik, midőn a személyek és j a ­
vak olly nagy része mentesen hagyatik a közterhektől; le akar­
nák rontani ama kiváltságolt kasztokat, mellyekre a régi épület
tám aszkodott; intézmények után vágyakoznak, mellyek m egaka­
dályozzák az adók önkényes emelését, ez egyedüli politikai gaz-
dászatát a királyoknak m ostanában; szükségét érzik ama közigaz-

') Az Illuminatusok rendének és felekezetének eredeti irományai. 1786.

 - 856

tási formáknak, mellyek, bárminők legyenek 8 bármilly alapon

nyugodjanak, az öszszes valódi szükségek, az összes élő erők
nyilvánulását vonják magok után, s végre biztosítják az érdekek
egyensúlyát. Szóval, szabadságokat kívánnak mint a jólét elemét
és biztosítékát. S minthogy a kormányok minden köz-tény egye­
düli szerzői akartak lenni, minden hibát rájok hárítanak, s azt hi­
szik, egyedül azok tartják vissza az emberiséget a tökély útjára
való lépéstől. Vagy meg kellett tehát semmisíteni a kormányokat,
vagy átalakítani.
A nép-fölség nem csupán könyvekben hirdettetek többé,
hanem maguk a fejedelmek is szentesítették azt az amerikai füg­
getlenségben ; különböző helyeken zavargások, néhol forradalmak
ütöttek k i; s Belgium, H olland, Lütticb, Aachen, Genf mozgalmai
s egyéb nyilvánulásai ama zavar kedvnek, melly a tömegekben
lappang s melly tévesen szabadság-szeretetnek v étetik , egytől
egyig demokratikus czél íelé irányúltak ; az emberiség társadalmi
változást látszott szükségeim , melly a nemzet kezébe juttatná a
politikai hatalmat, s valósítaná a z t , mi helyes és igaz találtatott
az akkori bölcsészeiben *).
Ezen század egész története nem egyéb vala tehát, mint elő­
készület egy torradalomra. S a rázkódásnak annál erőszakosabb­
nak keliendett lennie, m ert az alkotmányok nem voltak megírva,
hanem csak szokásokra tám aszkodtak; nem voltak biztosítva, ha-

l') 1766-ban Fridrik porosz király azt irta V oltairehez, hogy „a bölcsé­
szet már Chehországban és Ausztriában, a babona ezen ősi fészkében is utat
tört magának.w Valóban a csehek egy összeeskü vést szőttek, mellynek nepomuki
sz. János ünnepén kellett volna kitörnie. Czéljok volt az urak ellen lázadásra
birni a köznépet, hogy kiküzdje a szab ad ságot, eltörölni a testi szolgálm ányo-
kat, leölni az urakat, maguk között osztani fel a birtokokat. Mária T erezia e l­
fogatta a kolom posokat, és ö zéltépte az összeesküvés hálózatát olly csendben,
h ógy alig v ette azt valaki észre. De ő m aga kísérletté m eg törvényesen való­
sítan i tervöb et, elfogadván egy eléje terjesztett ja vaslatot, m ellynél fogva a
n agy kiterjedésű birtokok tulajdonosainak évi fizetés fejében 9. parasztok kezére
kellett volna azokat bocsátaniok. E z eszm e elhintetett a parasztok között, fő­
leg egy pap fáradozása folytán : de az urak teljes erejűkből ellene szegültek e
merényletnek, melly tulajdonukat fen yegető, s a parasztok lázongani kezdettek,
az urak pedig fenyitették őket. Mária Terezia védelm ezte az elnyomottakat, kik
azon m eggyőződésben, hogy az udvar m ellettük van, 1773-ban egész Csehország­
ban fölkeltek, s iszonyatosságokat követtek e miként már ez szokása a népnek,
ha hosszas elnyom atás után fellázad. A császárnő ekkor kénytelen vo lt huszon­
nyolca ezer embert, küldeni ellenök, kik engedelmesnégre szorították Őket.
 - 857 —

nem csak a fejedelmek szeszélyétől függtek ; mert nép sehol sem

létezett, kivéve Augliában; mert mindenütt hiányzott a rend és
szabadság; mert hazugság vala az egyeduralom, hazugság az egy­
házi hierarchia , hazugság a hűbériség: s a fölszini látszatok alatt
ott tátongott a mélység.
FrancziaorBzágban leplezetlenül nyilvánult az, mi a többi or­
szágokban inkább csak határozatlan vágy volt. Kitűnő irók nem
éltek többé a század vége felé, de átalánossá lett az irodalom 5
gyorsan terjednek az ism eretek; az emberek gyermekek módjára
mindent olvasnak, s mindent elfogadnak meghányás nélkül; a zseb­
könyvek, színházak, regények útján minden népiessé v á lik ; a hír­
lapok nem táplálkoznak komoly vitatásokkal, de eleget tesznek a
mohó vágynak haladék nélkül közleni, gyors forgásba hozni a
fölmerülő eszméket, mielőbb élvezni azok eredm ényét, ezer meg
ezer emberrel fűzni társalgást még a távolban is. Egy utazó kér-
deztetvén, mi újat látott Párizsban: — „Semmit (feleié), kivéve,
hogy amit előbb suttogva beszéltek a termekben, azt most kiabálják az
utczákon.“ Az emberiség fecsegő szeretetétől áradoztak az ajkak,
a hiúság fólülkerekedett az önzésen; crzelgöségi roham által meg­
lepetve, úgy látszott, mintha a társadalom második gyermekké léve
akart volna megifjodni, s Robespierre, Marat, Saint-Just, Couthon,
Barére, a jövő emberevök , költői ömlengésekkel kezdették : de
mindenfelől nyilvánúló föltétien kárhoztatással találkozott minden,
mi történeti és régi volt, anélkül hogy még annak lerontására
gondoltak volna; divatba jött siralmas hangon ir n i, s Tacitus és
Juvenalis modorában gyalázní a társadalm at; mindazáltal a szel­
lemek telve voltak bizalommal önmaguk és a jövő irá n t; mert
hogy kikerülhetlen felforgatások jövője állott elöttök, azt minden­
ki látta, kinek szemei voltak a látásra.
Már XV. Lajos mondotta mély önzéssel : — „Utánunk a
világ vége ; utódaim ugyancsak meg lesznek akadva." Rousseau
1760-ban igy irt: „Nem hiszem, hogy az európai nagy monarchiák
még sokáig tarthassák magukat. Mi válsághoz, a forradalom
századához közeledünk. Véleményem részleges okokon alapúi; de
nem jó mindent kimondani, a aztán úgy is mindenki igen jól látja
azt.“ Voltaire p e d ig '): „Amit csak látok, minden egy forradalom
magvait h in ti, melly kimaradhatlanül be fog következni, s melly-
nek látásában én nem fogok gyönyörködhetni. A világosság any-

') 176‘2 april 2-ról levél Chanvelin úrhoí.

 — 858 —

nyira elterjedt, hogy a legelső alkalommal kitörésre kerülend a

dolog; 8 az I o b z aztán a szép kis CBcte-paté. Boldogok az ifjak!
mi mindent fognak látni.”
Ennyi mindenféle ellentétek kiegyenlítésének terhes feladata
nehezedett XVI. Lajosra, a jó em berre, ki bizalmatlan lévén ön­
maga iránt, nálánál kevésbbé képes s főleg sokkal kevésbbé be­
csületes egyénekkez fordúlt tanácsért.
Egy zsarnok, vagy egy nagy ember talán megmentette volna
Francziaországot, vagy eltiporva a lealjasitott népet, vagy kény-
birájává és mérséklőjévé vetve fel magát a szükséges reformoknak.
Lajos, erényekben gazdag 3 képességekben szegény, csak tapo­
gatózva lépdel; kénytelen lévén minduntalan ministereket, azaz
rendszert változtatni, ha a roszak ártanak neki, a jók nem hasz­
nálnak ; látva amazok folytonos kísérleteit, a nemzet hozzászokik
a gondolathoz, hogy valami jobbat is lehet létesíteni; az állam­
tudósok azon meggyőződésre jutnak, miszerint egy nép képzé­
séhez nem elégségesek a szándékok, hanem biztosítékokra van
szükség. Az előrelátás hiányában szenvedő udvar, melly XV. Lajos
mélyen megromlott udvaronczainak lépett helyébe, nem lévén
képes a mozgalom élére állítani a királyt, fel akarta azt tartóz­
tatni általa, de kellő erély n é lk ü l; minek folytán a kormány az
igazságtalanságok és gyengeségek ama vegyíílékét tüntette fel,
melly ingerel a nélkül hogy elvenné a kedvet az ellenállástól, sőt
inkább népszerűvé teszi, s a siker reményével kecsegteti azt. Mi­
nisterek, udvaronezok, nők, hagyományok, bölcsészet között in­
gadozva, LajoB találomra evez, s csak akkor kelt maga iránt ér­
dekeltséget, midőn megszűnik működni s elkezd szenvedni.
Az amerikai háború fölkelésí és szabadság-eszmékkel árasz­
totta el az országot; a hadseregbe pedig, mellyet polgárosított a
hosszas béke, a nemzet eszméit vitte be, úgy hogy a polgári
erények egyesültek a katonaiakkal. A pénzügyek legnagyobb za­
varban voltak. Egy minister, ki azok rendbehozására hivatott meg,
b ki elég ügyességgel birt a népszerűség kivívásában, nem bátor­
kodott fölfedni a sebeket, mellyek rögtöni orvoslást igényeltek;
nem bátorkodott kérni a királyt legalább az elégséges reformok
eszközlésére; s követve előbbi foglalkozásának szokásait és saját
jellemének uralkodó hajlamát, a pénzügyeket a hitelre, s a hitelt
a minister által keltett bizalomra fektette. Talán legalább időt
remélt nyerni, mi alatt valami jobbhoz foghasson, de nem nyerte
azt m eg; s miként a beteg, türelmetlenkedve a gyógykezelés alatt,
 — 859 —

kuruzslóra bízza magát, úgy fordult az udvar Calontiehoz taná­

csokért. Természeténél, rendszernél fogva s kedvkereséaböl pazar,
hasonlított azon kereskedőkhöz, kik bukásuk előestéjén vakító
fényt fitogtatnak; Uí*y látszott, mintha czélul tűzte volna ál-jóléttel
ejteni mámorba a nemzetet, hogy uralkodhassék a szellemeken,
midőn majd bekövetkeznék a merész műveletek percze, mellyek
segélyével vélte ő újra elindíthatni a pénzügyek megfeneklett ha­
jóját.
A kitű nőségek gyülekezete.
Calonne által sugalmaztatva a király most egy olly lépésre
szánja magát, melly az országos közigazgatás alakjának változását
vala maga után vonandó. Elhatározza ugyanis összehívni a k i ­
t ű n ő s é g e k (n otables) g y ü l e k e z e t é t — miként a különböző
állapotokban kiváló egyének gyűlése neveztetett — hogy eléje ter­
jesztessenek annak a köz-jó érdekében tervezett intézkedések.
E gyülekezet különbözött az országos rendektől, mert tagjai a
király által jelöltettek ki, s bár a három rendet képviselte, nem
volt joga dönteni, Imnem csak tanácsokat a d n i; azonkívül a har­
madik rend csekély számú képviselői valamennyien a nemesi osz­
tályhoz tartoztak, s nem lehetett föltenni rólok, hogy hajlandók
leendettek megcsonkítani a magasabb osztályok kiváltságait. Egy­
kor IV. Henrik, aztán Richelieu által hivattak össze; de az első
kora különbözött a mostanitól, s Calonne nem ért fel a második­
kal.
Megnyittatván a gyűlés VersailleBban (1787-febr 22), a mi­
nister következő nyilatkozatot tett a korona nevében: — „Eddig
azt m ondották: H a a k i r á l y a k a r j a , a t ö r v é n y a k a r j a ;
most: H a a n é p j a v a a k a r j a , a k i r á l y a k a r j a . " Ama
gyülekezet sok rosznak elejét vehette volna segéd kezet nyújtva
a reformokhoz, mellyeket Lajos elfogadott, a akadályozva a pénz­
ügyek ujabb zavarokba hozását; de a helyett csak ártott, mert
arról győzte meg a világot, hogy a kiváltságolt osztályok irtóztak
az egyenlőségtől. A vizsgálat roppant nagynak mutatta az adós­
ságot, 8 hamisnak a számadást, tehát vagy Necker, vagy Calonne
megcsalták a királyt és a nemzetet. Calonne kénytelen volt el­
ejteni számos terveit, b egyebet sem hozott javaslatba, mint a
papir-bélyeget s a t e r ü l e t i a d ó t , melly egyéb közterheket
pótló, s kiváltságokra és mentességekre való tekintet nélkül min­
denki által természetben fizetendő egyenes adó lett volna. E rend­
 860 -

szabályok dühös ellenzésre találtak, melly egy hatalmas egyéniség

Által még inkább szittatott.
Szemben a koronával mind inkább emelkedett az Orleans-ház
tekintélye, b a versaillesi királyi palotára árnyat vetett a Palais-
Royal, mellyet mint valami népszerű trónt vett körül a polgári
osztály. Ez osztály volt az, melly egykor támogatta a Regenst;
ugyanaz most ennek dédunokáját Lajos Fülöpöt kegyelte, ki Ang­
liából néhány politikai eszmét, de még több vétkes hajlamokat
hozott magával, mellyeknek egész póriassággal hódolva sem átal*
lotta egész a királynéig emelni buja szemeit *). Elkeseredvén az
udvar, s különösen Mária Antonia ellen, miként nagyatyja ö is
üzérkedésre adta magát, s a bérért minden véteknek nyitva álló
csarnokokat épittetvén, bazárrá változtatta át palotája kertjét.
Megkeményitelt arczczal viselve a párizsiak gúnyolódásait, azzal
kárpótolta magát, hogy a királyné minden tényét elferdítette, gyű­
löletet keltvén ellene, s nevetségessé tévén a királyt. Ellenzékes-
kedésében a kormánynyal szemben mindig új gyönyöröket kere-
e e tt; gyönyöröket mondom, m ert a politikát csak mulatság gya­
nánt kedvelte, mint veszélylyel nem szállott volna azzal szembe; s
illy módon népszerűséghez jutott, melly öt vérpadra , fiát trónra
vala viendő. Anglia, mellynek szokásait szolgailag utánozta, táp­
lálta benne a gonosz indulatokat, mert alkalmasak voltak azok za­
varokat okozni Francziaországban; s a várt átalakulások ködén
keresztül ö talán már egy korona csillámlását vélte kivehetni;
pártolói szóval és Írásban lángoló hazaszeretetei fitogtattak, s foly­
tonosan helytelenítették a királyi tényeket. 0 pedig, hogy növelje
befolyását, a szabadkőművesek nagymesterévé választatta meg
magát.
Tám ogatta öt La Fayette, ki Amerikából szabadelvűből hírnév­
vel tért vissza, bár megjelenésében és modorában még mindig aristok-
rata v a la ; amerikai volt Versaillesban, s marquis létére az ember
jogait hirdette, s közepette az önző számításoknak és romlottság­
nak tisztán megőrizte nyilt jellemét. A nép, melly Orleans her-
czegben a szabadság s az uj eszmék képviselőjét szerette, figye­
lemmel kísérte a k i t ű n ő s é g e k g y ü l e k e z e t é n e k tanácsko­
zásait, kifütyülve a kormány irányában Bzolgaí tagokat, s tapsolva

*)A R e g e n stő l sz á rm a z o tt L a jo s (1703 — 52), úgy igen a jta lo s és v issza­

v o n u lta n élő e m b e r; e ttő l L ajos Fü!5p (1725— 85J; ettől itre é t a Bzőban lévő
Liqos F a lS p Jő ^ se f (1743—93), a ty ja annak, k i később a fraiicei&k király» lett.
 — 861 —

az ellenzékieknek ; minélfogva a király, kénytelen lévén párt-ál­

lást venni a gyülekezet és a miniszter között, elbocsátotta emezt,
s a tanácskozások minden fontosság nélkül tovább folytak b barát
ságosan, vagyis, eredmény nélkül végződtek. A nép azonban fel
világosittatott arra viták által, s mindinkább fokozódott benne a
vágy egy valódi képviselet után.
A toulousei érsek, mindamellett hogy nem birta a király
kegyét mert istentagadó hírében állott, a királyné befolyása utján
a pénzügyi Tanács elnöki székébe em eltetett; s ő, a helyett hogy
a k i t ű n ő s é g e k határozatait egyszerre terjesztette volna a
parlament elé beiktatás végett, egyenként m utatta be azokat. A
parlament ekkor fentebb hangon kezdett beszélni, illetéktelennek
nyilvánította magát uj adók beiktatására, az országos rendek elé
viendonek ítélte a dolgot; s midőn a kormány-férfiak t r ó n - p a
r a n c s b o z (lit de justice) folyam odtak1), semmisnek nyilvánított
mindent, mi ebben rendeltetett. Lajos Troyesba száműzi a páriámén*
té t: ez pedig, bujtatva Orleans herczeg s támogattatva a közvé­
lemény s a törvényszékeknél és ügyészségeknél alkalmazott szá­
mos, természetűk és tanulmányaiknál fogva élénk és zavart ked­
velő ifjak által, zsarnokságról vádolja a királyt, birálgatja a ki­
rályi jogokat, ellenállás eszméit hintegeti a nép között; s a nép
megtapsolja mint védnököt az önkénynyel szemközt, és szabadel­
vűnek tartja a testületet, melly minden reformnak ellene szegült.
Két hónap után mindkét félre nézve szégyenletes egyesség jött
létre, mellynél fogva a, király elállott az adó-követeléstől, a parla­
ment pedig meghosszabbította a huszad-fizetés határidejét.
A toulousei érsek másfelé fordíthatta volna a figyelmet s
más irányban foglalkoztathatta volna az izgatott szellemeket, ha a
kiütött háborúban pártolja vala a hollandi hazafiakat; melly eljá­
rás, azonkívül hogy megfelelt az általa mint ellenzéki vezér által
nyilvánított s a nép és a tanult egyének által is vallott eszmék­
nek, visszaszerezhette volna Francziaországnak az elvesztett poli­
tikai befolyást; Spanyolország, Ausztria, Oroszország támogatták
volna Francziaországot, melly hatalmak között n é g y e s s z ö v e t ­
s é g r ő l volt szó, mi erösbödési szempontból olly annyira érdeké­
ben állott a legutóbb nevezettnek. De nem bátorkodott; s a hol­
landi ügyek rósz kimenetele alászállitotta a tekintélyt, mellyet

') Lajos e szavakkal kezdette azt: M essieuri, il n’ appartaient point á mon

parlament de donter de mon pouvoir, ni de celui que j e lu i ai eonfié. “
 — 862 —

XVI. Lajos kormányzásának kezdetén a katonai és diplomacziai

jó sikerek szereztek az országnak; s a nemzeti büszkeséget sér­
tette a diadal? tnellyet ez ügyben az ellenségek arattak. Az ame­
rikai háborubau, igaz, hogy Anglia fölött győzelmet vívott ki a
franczia kormány, de az érdem nem tulajdonittatott a kabinetnek,
tudva lévén, mikép akaratja ellen, kényszerítve vállalkozott a sza­
baditó szerepére.
Hogy Francziaország a képtelen miniszter folytonos és foko­
zatos botlásai, az udvar csel8zövó nyei, a király gyengeségei foly­
tán veszélyes lejtőn rohant alá, mindenki látta. Lajos királyi
ülésben nyilvánitá szándékát összehivni az országos rendeket, 3 a
közben két határozatot terjesztett elő, mellyek egyikével négy év
alatt négyszázhusz milliónyi kölcsön felvételét rendelte e l, a má­
sikkal pedig visszaadta a polgári jogokat a protestánsoknak *),
daczára a k i t ű n ő s é g e k ellenzésének. A parlament beiktatta a
rendeleteket, de midőn Orleans herczeg tiltakozott, visszavette
beleegyezését. A király száműzi Orleans herczeget, ki az üldözés
folytán emelkedik fontosságban, úgy tekintetvén „mint kitűnő ál­
dozata az önkényes h a t a l o m n a k d e hozzá lé vén szokva a gyönyö­
rökhöz s határozottsága nem tartván lépést vágyaival, aljas alku­
dozást kezd visszatérhetése végett, s m egnyervén azt, csúszó má­
szó hűség-nyilatkozatokat tesz a király előtt. Bántalmakkal fo­
gadtatva az udvarnál annyira hogy le is köpetett, melly bántal-
m akat a király nem sugalta, de nem is büntette, azzal boszulta
meg magát, hogy a legszélsőbb demokracziával fogott kezet, a
vakon követte azt egész a király, aztán saját kivégeztetéséig.
Lajos, ki nem tudta felhasználni az államcsínyt, mellyet mások
követtek el, most egy újat készít e lő ; elhatározza hetvenhatra szál­
lítani alá a parlament tagjainak számát, hat testületbe osztva be őket,
mellyek felebbezési törvényszékek lennének, s egy teljes széket
alakítani az ország elökelőbbjeiből, mellynek a királyi határoza­
tokat beiktatni leendett feladata. A rendelet még közzé nem té­
tetett, s megvesztegetés utján már is egy másolata jött annak
forgalomba; özönlöttek tehát a tiltakozások; a király parlamenti
ülésben tartóztattatja le a titok kihiresztelöit, a t r ó n - p a r a n c s ­
b a n rendeli el a kibocsátványok beiktatását.
Önkényre határozza tehát magát, de anélkül, hogy azt jól

>) K ivéve a birói hivatalokat s a közoktatást.

 — 863 —

meggondolta, s tám ogatására az eszközöket előkészítette volna.

A nemesség, feledve a rangkülönbségeket, mÍDt ellenzék sorako­
zik; a parlament egy nyilatkozatban a monarchia szerves törvé­
nyeit szegezi az önkény ellenébe: „Francziaország egyeduralom,
mellyet a király a törvények szerint kormányoz; ezek megálla­
pítják : 1-ször az uralkodó háznak elsŐszülöttségileg firó fira szálló
jogát a trónhoz; 2-szor a nemzet azon jogát, hogy szabadon, az
országos rendek utján szavazza meg az a d ó k a t; 3-szor a tarto­
mányok szokás-törvényeit és szabályzatait; 4-szer a bírák elmoz-
dithatlanságát; 5-ször a parlamentek jogát minden tartományban
felülvizsgálni a királyi határozatokat, s amennyiben a tartomány
sz erv es- s az állam alap-törvényeivel nem ellenkeznének, elren­
delni azok beiktatását; 6-szor a jogot, mellynél fogva minden
polgár csak természetes bírái elé állittathatik; 7-szer végre a
többi jogok biztosítékát képező azon jogot, melly szerint a letar­
tóztatott polgár rögtön az illetékes bíráknak adandó által.“
Annyit tett ez, mint figyelmeztetni a nemzetet jogaira, s az
udvar olly ellenállást idézett elé, mellyet vagy nem kellett volna
fölkelteni, vagy le kellett volna győzni. D ’ Eprémesnil, ki mint
a tervezett rendelet kihiresztelője elfogatott, tapsokat arat a nép
részéről; sok tisztviselő megtagadja a belépést a megürülteknek
nyilvánított parlamenteket helyettesítendő hivatalokba; lármás nyi­
latkozatok, sok helyütt erőszakos jelenetek fordulnak elő; Párizs­
ban clubok, Bretagneban irodalmi cabinetek alakulnak, s minden
felé titkos összejövetelek tartatnak, mellyekben a visszaélések meg­
szüntetéséről, reformok létesítéséről, alkotmány behozatáláról foly a
beszéd. A kormány befogatásokat rendel, mellyek mit sem változtatnak
a dolgok állapotán; a katonák, kik elküldettek, hogy szuronynyal esila-
pitsák le az izgatott kedélyeket, ellenállásra találnak a tömegnél úgy
mint egyesek részéről, főleg Bretagneban és a Dauphiné-ben. Lajos,
ki vadászattal mulatta magát, s ki nem képzelte, hogy az övénél
még szilárdabb akarat is lehet, kénytelen elállani a két rendelet­
től, s 1789. május elejére összehívja az országgyűlést, felszólítva
az összes rendeket, adnának tanácsokat, miként állitUaBÓk az egybe
a lehető legczélszeríibben.
Akközben az érsek, szidalmaztatva a nép által, mint az
osztrák nő teremtménye, egyik botlást a másik után követte el;
felhasznált bizonyos alapokat, mellyeket néhány jótevő négy kór­
ház építése és két megkárosult helység segélyzése végett adott
össze; s az állam pénztára teljesen ki volt merülve. E kkor le­
 — 864 —

mondott a tárczáról a Necker kéretett fel annak visszavételére.

Ennek müve A p é n z ü g y e k k e z e l é s é r ő l (1784), melly addig
gondosan rejtegetett titkokba avatta a népet, eltiltatott; de ép azért
kapva kaptak rajta, s helyeselték tanait, anélkltl hogy megvizsgál­
ták volna azokat. Diadalmasan tért tehát vissza, s első dolga
volt megsemmisittetni a királyiyal a foganatosított vagy javaslatba
hozott rendszabályokat. Az öröm letéve látni a minisztert s visz-
szaállitva a parlamentet, viharosan tört ki, s minden tisztelettől
megfosztotta az ingadozó hatalmat. Párizsban kiéhezett, kóbor
emberek és csempészek csoportosan járják be az utczákat (1787, aug.
29.), s kiabálnak a király ellen, átkozzák Mária Antóniát és az ő érse­
két, bántalmazzák az őrséget; a rendőrség, részint emberbarát
szeretetböl, melly mellőzni akarta az erőszakot, részint megvetés­
ből a nép iránt, mellyet nem hitt képesnek komoly mozgalmakra,
habozva lép fel, mi által csak növeli a b a jt; végre is sok életi
áldozatul e sik ; Orleans herczeg, a népszerűt játszva, e zagyvalék
tömeg közé vegyül.
A parlament, jól tudva, mikép a közép osztályban nem segéd­
társat hanem urat kapna, vonakodik beiktatni az országos rendek
összehívását, ha csak nem az 1614-iki formákban történnék az,
mellyek szerint minden rend külön tanácskozik, s elvetheti a két
másik által hozott határozatokat. Illy eljárás igen alkalmas leendett
biztosítani sőt növelni a kiváltságokat a támogatás árán, mellyet
azok élvezői nyújtanának a királynak, miért is a nép, a bölcsészek
és tisztviselők haragra gyulnak ama testület ellen; nyíltabban
hadat üzennek a kiváltságosoknak; mindenfelé nemzetről, a har­
madik rend jogairól, s a nemesség zsarnokságáról beszélnek, melly
amannak véres verejtékén hizlalja magát. Némelly nemesek jó
hiszemmel, mások vezérkedési viszketegből, a nép ügyének fogják
p ártját; fejők, Orleans herczeg, tám ogatóik az Amerikából vissza­
tért ifjak, az irodalmárok, a vidéki lelkészek, sőt maga Necker
is, ki a nép szülötte lévén, nem számíthatott a nemességre.
L ett nagy kiáltozás, megeredtek a felvilágosító beszédek;
íme, mondák, minden néhány egyén előnyére s a sokaság elnyo­
mására van berendezve; mindenki feje fölött Damokles kardja­
ként függnek a királyi fog-levelek , a könyvvizsgálat békóba veri
a gondolatot; lassú, költséges, önkényes, könyörtelen az igazság­
szolgáltatás, melly a tartományokban a hübérurak, a királyi birói
megyékben pedig olly tisztviselők által kezeltetik, kik vásárolták
vagy öröklötték a hiv atalt; kevés osztály, vagy jobban mondva
 — 865 —

kevés egyén részére vannak fentartva a polgári, egyházi, katonai

méltóságok ; egyedül a nemesek részesülnek a kegyekben, mely-
lyek aztán váromány utján tulajdonná változnak á t ; a kiváltságok
akadályozzák az ipart, terhessé, egyenlőtlenné teszik az adót; a
földek két harmadrésze a nemesek és a papság birtokában van,
s minden tehertől mentes; a nép kezén lévő csekély részt pedig
valamennyi közterhek, s azonkívül a különféle hűbéri jogok, a
vadászati szolgalom, a papságot illető tized, s a személyi robotok
sú jtjá k ; ha az adók vagy az önkényes ajánlatok fizetésével az
ur hátra marad, kiváltságaiban védelemre ta lá l; s a következmény
az, hogy annál irgalmatlanabbul kell aztán nyúzni a köznépet,
melly minden védelem nélkül ki van téve a bérlők és pénzügyé­
rek önkényének; a nép verejtékével, a kereskedők ip aru k k al, az
irodalom és tudomány férfiai ismereteikkel vjrágoztatták fel az
országot: s mégis mi tekintet van reájok ?
Illy s hasonló eszmék pengettettek egész nyíltan a köny­
vekben. Entraigues gróf „H a n*em, n e m 11 cziraü munkájában a
köztársaságot hirdeti s a királyokat és az örökös nemességet az
Isten legnagyobb ostorának nevezi. Sieyés abbé, ügyes forra­
dalmár, vizsgálván Mi a z a h a r m a d i k r e n d , tisztán m egálla­
pította az osztályok illetékeit egymás között és a nemzethez vi­
szonyítva; s a forradalom leghathatósabb okainak egyikét, ha'nem
a legfőbbet, érintette, midőn m ondá: „A haszonnal és tisztesség­
gel járó állomások a kiváltságolt rend tagjai által foglaltatnak el.
Érdemül túdjuk-e ezt be nekik ? Igen, ha a harmadik rend vissza­
vonult volna, vagy nem birna képességgel ama tisztségek betölté­
sére. De egész máskép áll a dolog, s ama rend mégis tilalom­
mal sujtatott; azt mondották neki: B á rm i l l y e-n e k l e g y e ­
nek s z ol gá l a t a i d , b á r m i i l y e n e k k é p e s s é g e i d , eddig
m é g y s z é s n e m t o v á b b ; n e m t a n á c s o s m e g e n g e d n i,
h o g y t i s z t e s s é g r e t é g y s z e r t . — A ritka kivételek
csak gúnykép tűnnek f e l; s az illy alkalmakkor használt nyel­
vezet csak egygyel több bántalom.“ S igy v ég zi: „A harmadik
rend semmi volt, valami akar lenni, s kell, hogy minden legyen" ;
különös állítás, midőn az ország két harmadrésze még a nemesek
és a papság tulajdonát képezte. Az alkalmazást illetőleg leve­
gőben já r t; de ő, Mirabeau és Talleyrand érezték, mikép az á l­
tala jelzett állapotba csak forradalom utján juttatható az ország *);

i) „Ha egy részről azt vitatják, hogy a nemzet nem az álla m fő é rt van,
x v ii. 55
 — 866 —

s La Fayette hallván, hogy Harcourt, a dauphln nevelője, Fran­

cziaország történetét adja elő növendékének, azt m ondotta: „Jól
tenné ha 87-töl kezdené.11
A három rend összejövetele Vizilleben (a Dauphiné-ben,
1788. jul. 22.) előszava volt a forradalomnak, mert Mounier tit­
kár elfogadtatta ott a politico-demokrata ujitás három fő elvét,
mellyek szerint: a harmadik rend követeinek száma egyenlő a
másik rend követeinek együtt vett szám ával, a három rend közö­
sen tanácskozik; a szavazás fejenként történik.
Necker, elkevélyedve a népszerű diadal folytán, s ábrándok­
ban ringattatva társaságának hízelgései által, az erényesség fitog-
tatásával eléktelenitette valódi e ré n y e it1), s azt hitte, mézzel
lehet gyógyítani a rák-betegséget. De a kincstárban százezer li-
rát sem talált, holott a sürgős kiadások hetenként több milliót
igényeltek volna ; s nagy éhség állván be, hetven millió segélyre
volt szükség. Egy éven át. küzd a nehézségekkel, minden erejét
megfeszítve s kerülve a nyegleséget, mit első minisztersége alatt
tanúsított; de azért nem segit a bajokon. Tisztán pénziigyér lé­
vén, nem gondolt politikai reform okra; a d e f i c i t betegségnek
vétetett, nem kórjelnek, s nem akartak egyebet mint a betegsé­
gen segíteni. Pótolni a bevételek hiányát Francziaország képes
lett volna, de nem a szűkölködő nép, melly már tehetségén túl

m illy esztelen ség azt akarni m is részről, hogy nehány tagjáért legyen ? . . . .
Mind e családokat, m ellyek még folyvást a hódítók törzsétől származás, a azok
jog-örökségének őrült igényét táplálják, miért ne küldené a nem zet vissza
Franconia erdőségeibe ? . . . N in cs-e valódi aristokraczia nálunk, hol az orszá­
gos rendek nem egyebek, m int papok, nemesek, birák gyülekezete ?" Qu,’ est-ee.
que le Tiers-Etat ?
l) M akacsul ragaszkodva egyném elly átaláuos magukban véve igen h
erkölcsi elvekhez (in Platonis republiea), mellyeket, folytonosan szájában hordozott,
majd mindig alkíilm azla is azokat (in Romuli faece), csak hogy az alkalmazás
igen gyakran épen ellentétesen ütött ki azzal, m ellyet a dolgok jól felfogott ál­
lása kivánt volna. E gykor például ig y szólt M irabeauhoz: Ön annyi szellemmel
bir, hogy előbb utók b be fogja látni , mikép a morál a dolgok természetében fekszik.
A gunyoros Mirabeaunak úgy bajusz alatt nevelnie kellett e komoly m egszólí­
tásra, de bizonyosan őrizkedett legkisebb kételyt is fejezni ki az iránt. Aztán
eszméiben volt valam i határozatlanság, érzékenységében valam i regényszerü túl­
zás, lelkében és vélem ényeiben valami kiszinezettség. B ailleul, Examen critique
de V ouvrage posthume de M. de Staél, t. II. p. 19.
M indenki tudja, hogy e nő buzgó magasztalója volt atyjának, kitől örök­
lött ném elly fogyatkozásokat, s hogy diadalában mint hőst, bukásában mint
vértanút állítja öt elénk.
 — 867 —

volt terhelve; s minden adó-em elés elnyomandotta azt, tekintve

az igazságtalan felosztást, mell yről már szólottunk. Nem voltak
tehát elégségesek az akkorig me gk isérlett eszközök, s a pénzügyi
rendszer gyökeres megváltó ztatására volt szükség, hogy köny-
nyitve legyen a szegényeken s a gazdagok szűnjenek meg m en­
tesek lenni a terh ek tő l; s ez csak az országos rendek rendkívüli
tekintélyével vala eszközölhető.
Miután azok összehívását akadályozni nem állott többé ha­
talmában, Neckernek elő kellett volna késziíen ie a képviselőket, hogy
ne tüzes fővel és bizonytalan ism eretekkel, hanem a többség által
kívánt reformokat tartva szem előtt jöjjenek össze. H a egy erőteljes
miniszter, közölve saját erélyét a királylyal, megnyerve magának
a királynét, segittetve a körülmények által, megtörve a kiváltsá­
gosokat, széles alapra fektetett alkotmánynyal megy eléje a nemzet
követeléseinek, s alkotmányos gyűlésbe hiva azt össze, hogy meg­
vitassa saját érdekeit, eleget tesz az önkormányzás feléledt szük­
ség érzetének, Francziaország talán megállapodhato tt volna a lej­
tőn. De ehhez mély ismeretek, kitartó akarat, s bátorság az
udvarral, a nemesekkel, az irodalmárokkal szem közt kellettek
volna; nem pedig Necker, a fél bölcs, ki otthonos volt ugyan a
pénzügyekben, de járatlan a politikában, ki gyanakodóvá tette
maga iránt az udvart, s a nép tapsait megnyerte u gyan, de nem
azért mintha engedményeket tett volna, hanem mert nagy dolog­
nak látszottak a némileg népies érzelmek a hatalom e g y té­
nyezőjében,
Sugaltnazására a király újból összehívja a k i t ü n ö s é g e -
k é t (nov. 9.); de hiányozván a kölcsönös bizalom, csak csa­
pongó beszédek hangzanak ; követelik a régi aristokracziai intéz­
mények fentartását: de az ujitók felülkerednek ; kiviszik, hogy a
harmadik rend annyi követet küldjön, mennyit a m ásik kettő
együtt véve , mindazáltal a rendek szerinti szavazásban álla­
podnak meg: egymással ellenkező határozatok s egyezkedést jelzők,
melly a harmadik rend diadalát vala maga után vonandó.
Francziaország ekkor soha nem látott látványt nyújtott az
átalános mozgalomban, melly keletkezett, hogy megválasztassanak
a képviselők, kik az ország arczulatát megváltoztatni valának hi­
vatva. Daczára a tornyosuló fellegeknek, átalános bizalom szállta
meg a szellemeket, mellyek nyugtalanság és tartózkodás nélkül
átengedték magukat a jobb utáni vágynak. A múlt vétkeit min­
denki látta, s mindenki könnyen jóvátehetni hitte azokat. A
66*
 — 868 —

papság panaszkodott az elterjedt hitetlenség m iatt; mindazáltal a vá­

dakat emelő bölcsészeknek sok tekintetben igazat adott, kikiál­
totta a türelmet, s késznek mutatkozott vállaira venni a közŐB
terheket. Szintúgy a nemesek, kik kiváltságaik elvesztéseért po­
litikai hatalom szerzésével remélték magukat kárpótolhatni, miként
Agliában történt. A harmadik rend sokat merészelt, mert támo-
gattatva látta magát a köz-óhaj által, de végre is arra szorítko­
zott, hogy egyenlőséget követeljen szemben a törvénynyel. Vala­
mennyien bevallották a^kényuralom hibáit; midőn tanácsülésben a
katonai rangok osztogatásának módja fölött vitatkozva, Artois
gróf azt mondotta volna: „A király jogaihoz tartozik osztogatni
a kegyeket," Saint-Priest miniszter válaszul a d á : „A tiszti állá­
sok nem kegyek"; Malesherbes igy szólt: „Nekünk törvényhozó
király kell"; Dupont de Nemours pedig: „A baj oka, sire, abban
rejlik, hogy az ön nemzetének nincs alkotmánya." Ám ezen ki­
rály nem a legjobb ember volt-e Francziaországban ? nem leghőbb
vágyai közé tartozott-e reformálni az államot, s boldogokká tenni
az alattvalókat?
Kilátás volt tehát az alkotmányra, a annak tervezgetésében a
bölcsészek által hirdetett eszmék egész tág mezejét bekalandoz­
ták az elmék. Némellyel* a Montesquieu által jelzett határokat
és ellensúlyokat tartották szem előtt, mások Rousseau ős eredeti
egyenlőségéről ábrándoztak; ki spártai akart lenni Mablyval, ki
meg csak az amerikai EgyeBült-államokban látott valami jót La
Fayettel. De egyenlősiteni az állapotokat szemben a törvénynyel,
eltörülni a kiváltságokat, könnyíteni a nép terhein, valósítani az
igazság és boldogság határozatlan eszméit, ezek képezték a kö­
zös czélt, melly felé mindnyájan törekedtek. E pontokat illetőleg
bizonyos sark-elvek forogtak közszájon, hatalmasabbak mint a
századok bölcsesége; s a határozott hang felületes ismereteket ta­
kargatott. Röderer az ő iratában Az o r s z á g g y ű l é s r e v a l ó
k ö v e t k ü l d é s r ő l igy szólt: „Negyven év óta százezer franczia
társalog Lockeval, Rousseauval, M ontesquieuvel: naponként nagy
leczkéket vesznek tŐlök az emberek és az állam jogai és kötel­
mei fölött: itt az idő gyakorlatilag érvényesíteni azokat.“
De ki tarthatott összeütközéstől? A király jó volt és enge­
dékeny; a miniszterek meghajoltak a közvélemény előtt; a par­
lament maga hivta össze a rendeket; ha az öregebb nemesek és
papok ragaszkodtak a megtiszteltetésekhez, czimekhez, kiváltsá­
gokhoz, az ifjúság, melly büszkeségének tartotta mellén viselni a
 869 —

Cincinnatus-rend-jelt, nevetett rajtok. Aztán a komoly Összeüt­

közések mély meggyőződésekből szülemlenek, holott akkortájt a
legtöbben türelmes kételgöségi elveket vallottak. Más alkalm ak­
kal, igaz, vérontásra került a dolog; de miért? mert hiányoztak
a jó m eghatározások; mig mostanában van-e szenvedély, melly
ellen tudna állani Condillac logikájának ? Az irók ugyan egy idő
óta háborút viselnek a tekintély ellen; de a nagy felforgatások
C3ak a legalsóbb osztályoktól szoktak százmazni: ezekre pedig
most egyetlen bölcsész sem gondolt; nem olvasnak azok; nem éret-
tök vannak kikirdetve az elméletek. Aztán ez elméletek is egyhangúlag
béke's kifejlést, nem erőszakos forradalmat akarnak; akik szájaskodtak,
ezt csak irály-gyakorlat végett tették, megelégedve vele, ha é l j e ­
n e k e t kaptak, vagy elérhették az üldöztetés dicsőségét. A böl­
csészek elmélkedései s a philantrópok óhajai tehát a legörven-
detesebb és legbékésebb forradalmat hozandják létre; a felsőbb
osztályokban már elterjedt tanok az alsóbbakba is át lesznek szi-
várgandók; erkölcsi kátét fognak készíteni, népszerűt és rövidet;
választékos görög épülettel helyettesitendik a hűbériség dülede-
dezett góth kastélyát; babonaságoktól ment tiszta vallást fog kö­
vetni a világ, s az ember jogainak átalános ismeretén alapúló szép
élet áll be.
Valóban a választásoknál túlsúlyra ju tott a népies e le m ;
akár azért , mert a bretagnei nemesok, boszankodva kiváltságaik
figyelembe nem vétele s a harmadik rend megkettőztetése miatt,
vonakodtak elküldeni követeiket; akár mert a nemesek önzetlenül
hódoltak sok nép-ember erényének és tudományának. A lelkészek
sorából is többen választattak meg mint a püspökök és nagy ja-
vadalmasok közöl. Provenceban Mirabeau ajánlkozik jelöltül, s a
nemesek visszautasítják, mert viselete megbecstelenitette ö t ; de a
harmadik rend kikiáltja és bálványává emeli a rendkívüli embert,
ki bámulatos képességgel bir mozgásban tartani s még sem en­
gedni tulmenni a sokaságot, s megnyerni saját tekintélyével azt,
mit kieszközölni a tisztviselőknek nem sikerült. Mit nem lehetett
remélői illy önzetlen választásoktól, s az utasításoktól, mellyek a
követeknek adattak?
De a mélyebbre látók figyelmét nem kerülhette e l , miként
tette a siker bizonyossága merészebbekké és kevésbbé m érsékel­
tekké az em bereket; milly mélyen gyökerezettek voltak a bajok,
milly nehéz az orvoslás közepette az egyenetlenségeknek, mellyek
a királyi hatalmat, a parlamenti elveket s a változó közvéleményt
 — 8 7 0 —

egymástól távol tartották , s hogy egy nép összes szo­

kásait megváltoztatni nem olly ártatlan könnyüségíí dolog.
Előre lehetett látni, hogy ha hosszabbra nyúlnak a viták s azok­
kal együtt tovább tart a köz-nyugtalanság a a hatalom bénultsága,
a nép döntöleg fog közbe lépni, s rögtön ura leend a helyzetnek.
Szükséges lett volna tehát, hogy a király megelőző lépéseket tett
légyen; s Malouet, Auvergne képviselője, így szólt Neckerhez:
— „Ne várják be önök, hogy az országos rendek követeljenek
vagy parancsoljanak ; siessenek m egadni, mit a józan szellemek
ésszerűleg kívánhatnak. Na akarják védeni azt, mit a tapasztalás
s a közértelem igazságtalannak vagy elavúltnak m utatnak; ne te­
gyék ki egy viharos tanácskozás kísérletének a királyi tekintély
alapjait és lényeges erőit; nyissanak tág tért a köz-szükségeknek
és ohajoknak, s legyenek készen erővel visszavetni azt, mit a
rendszerek hatalmaskodása vagy túlhajtása nem követelhetnének
a nélkül hogy fejetlenségbe ne döntenének; hozzák javaslatba
azt, mi méltányos és hasznos. De ha a király haboz, ha a papság
és a nemesek ellenállnak, minden veszve van.11
Máskép okoskodtak a palotában. A gyűlés, mondák, kézen
vezethető. Ha nem kívánság szerint folynának a tanácskozások,
mi könnyebb mint egyenetlenségeket támasztani a rendek között,
mellyek a nélkül is görbe szemmel nézik egym ást? Akkor a ki­
rály így szólna: — „Vagy egyezzetek meg, vagy menjetek szét“ ;
s kitűnvén a gyűlés haszontalansága, feloszlatná azt, s ismét a
régi kény hatalmú király lenne, de csupa tevékenység, csupa sze­
retet, hogy az előhaladt kornak megfelelő jótétem ényekkel áraszsza
el a nemzetet, melly olly régtől fogva az erények közé számítja
szeretni királyait.
így álmodoztak egy olly iszonyú ébredés előestéjén!
Illy eszmékkel nyittatott meg az országos rendek gyűlése,
melly csak szentesítette a m ár visszatartóztathatlanul megindult
forradalmat. S mostantól egy siralmas és nagyszerű történet veszi
kezdetét, mellyet utólsó könyvünkben fogunk tehetségünk szerint
előadni, bizonyára soha sem térve el amaz őszinteségtől, melly
nekünk annyi keserűséget okoz, de semmi bánatot.
 f e l v il á g o s ít ó je g y z e t e k

a XVII. könyvhez.

(A) 30-dik laphoz.

E rk ö lcsi á lla p o to k a K orm án yzóság alatt.
Az átmenet XIV. Lajos századától Fleury bibornok kormá­
nyához bizonyos jelenségek által tűnt ki, mellyek ham arabb ta ­
lálnak magasztalokra, mint vitatókra, s mellyek körül már meg­
állapodott vélemények foglalják el a szigorú vizsgálat helyét.
Hűn rajzolni a kormányzóság liires korát, s megkülönböztetni a
sajátosságokat, mellyek tulajdonát képezik, azoktól, mellyek meg­
előzték, nem jár nehézség nélkül. A nemzeteknek is megvannak
hízelgőik és rágalmazóik. Az egykorú erkölcstanitók az elfogult­
ság erős gyanújában állanak; a szellemdús irók nem törődnek
a körültök történő közönséges dolgokkal. Illyés tárgyakban azok
veendők részrehajlatlan tan ú k ú l, kik nem véltek bizonyságot,
tenni, s a nélkül, hogy tudták volna, áthagyományozták ránk a
perez benyomásait. A feledésbe ment tények, önkénytelen val­
lomások jós poros iratok roppant halmazában keresendők az esz­
közök, ha újból elé akarjuk álSitani a kormányzóság ábrázatát,
melly kevésbbc torzittatott el az idő , mint különez utánzá­
sok által.
Az 1716-iki fraueziák nem voltak uj nép; néhány hónap­
pal előbb még XIV. Lajos századához tartoztak, melly század
maga íb két különböző alakban tíiuik fel. Első fele nemes és
vidám udvariasságnak, a a Mediciek által Olaszországból mint­
egy nászajándékként magukkal hozott vétkek és gyönyöröknek
volt k ev eréke; másik fele ama világia3 vegyüléket rögtönöaen
az illem és ajtatosság egyforma leple alá rejtette. Feneion az
 — 872 —

akkori ajtatosságnak iszonyt keltő rajzát adja; s bármiily ke­

véssé megbízhatók legyenek is egy bukott kegyencz panaszai,
nem lehet tagadni, mikép ama kor erkölcseihez sok ravaszság és
szinlés férkőzött: de a képmutatás gyümölcsei nem mindig vészt-
hozók. A romlott szivek illyenkor még inkább megromolnak
ugyan, de a nevelés tisztábbá válik, a példa ragálya nem hara-
pózik el az alsóbb osztályok között, s mélyebb medret vájván
magoknak, a vétkek kevesbbé áradnak azét. A kormányzóság
ismét fölélesztette a nemzeti nyiltaágot; az alakoskodók letették a
roszul alkalmazott álczát; s a hosszas színlelés kikerüihetlen kö­
vetkezményei nélkül, az erkölcsök ismét ollyanok lettek volna,
miilyenek a képm utatást megelőzőleg voltak. De a kincs-vágyat
illetőleg a munkásság nem tartott lépést a gyönyörök szeretetével.
Sullynak küzdenie kellett az országnagyok telhetetlen kapzsisága
ellen; Concina, Em ery e's Fouquet kora szintén nem volt ment
az illy szenyfoltoktól. Azonban Colbert szigora s XIV. Lajos
emelkedett elméje egy önzetlen korszakot hoztak létre, melly alatt
a nagyok átalában büszkese'göknek tartották sajátjokat fogyasz­
tani, s a kicsinyek türelmes gyűjtésre adták magokat.
A koimányzóság sajátos körülményei bizonyos rendezettsé­
get hoztak a vagyoni állapotokba, melly eltért a megelőző idők
romlottságától s a következők pazar bőkezűségétől; szabad volt
czéljában és eszközeiben, megfelelt a számitó szellemnek, melly
felé a nemzet hajolt, 3 aljasnak bélyegeztetett némellyek által,
kikben még élt ama hűbéri szellem, melly megengedte vétkek
segélyével élni inkább mint munka után. Végre az emberi dolgok
természetes haladása s az oktatás és a jólét nagyobb elterjedése
a kormányzóság idejére nagyszerű kifejtését készítették elő amaz
olly annyira franczia társadaimiasságnak, melly minden egyéb
hajlam okat uralma alá v e t : tulajdonság, melly annál csábítóbb,
mert az emberek dicsőséget helyeznek ben n e; édes és fényes
méreg, melly lelkesíti a művészeket, finomítja az erkölcsöket,
egyenlŐ3Íti az állapotokat, s polgárokat képez buzgalom, írókat
eredetiség, családokat boldogság nélkül.
A kormányzóság nem találta fel e veszélyes finomulásokat,
hanem inkább csak folytatta. Leibnitz, ki Németország központ­
jában élt s 1716-ban halt meg, már észrevette a mélyreható vál­
tozást, mellyet az e r k ö l c s i e l v valamennyi újkori nemzetnél
szenvedett; a egy sirutáni könyvében, melly ama nagy ember
 — 873 —

végrendeletéül v e h e tő *), Európára nézve kikerülhetlen zűrzavart

bátorkodott megjósolni.
Az ajtatosság divattá válván, félni lehetett, hogy emennek
gyarló tartam ával fog b írn i; s a vallás, melly a köznép által
gyakran amazzal zavartatott össze, k árt vallhatott ez oktalanság
folytán. A kormányzó óvakodott igazolni az egély félelmeit, s
az 8 hitetlenségét földerithetlen titok leple födte: nyilvános föl­
lépésében tekintettel volt a látszatra, s fékezte az udvart. A
török követ beszéli, mikép egész nagyböjtön át egyetlen úr sem
akart asztalához ülni, mellyre hús-eledelek adattak fel. Négy
évvel később vallásos aggályból be lett szüntetve egy szentségt<’-
lenitö szokás, mellyet III. Henrik kegyenczei, s kezdetben XIV.
Lajos udvaronczai íb követtek 2). A kormányzóság folytonos küz­
delemnek látszik a nevelés visszaemlékezései s a példa csábja
között; innen ama váltakozása a feslettségnek és furdalásoknak,
a botrányok és bünbánatoknak, mellyek ama kor szenvedélyeit
jelleg zik ; innen a tulcsapongó, viharos, önfeláldozással és dühhel
elegy szerelmek, mellyek a nők életét gyötörték, s mellynek pél­
dányául a kormányzó leányai és Crequi marquise szolgálhatnak;
innen a rögtönös megtérések, mellyek félúton vágták ketté a
nagyratörők pályáját, miként ez Tessével, Pontchartrainnal, Pel-
lettiervel, Canillackal, s magával a szeretreméltó Hamiltonnal, a

’) Uj tan u lm á n y az em beri értelem fölött, az Előre megállapított összhang

szerzőjétől, X V I. fej 430. lap nogyedrétben, 1765.
2) A S z e n tlé le k -ren d ünnejién a lovagok áldozni szoktak. E z ünnepélyes
tén y ém elyítő e lle n té te t k é p ez ett a ren d etlen é le tte l, m ellyet so k a n közülük v it­
te k . N ém elly jó rav a ló eg y én ek figyelm eztették e rre a k irá ly t, ki b e sz ü n te tte e
g y a k o rla to t. A b o trá n y olly n*igy volt, hogy Sevigné asszony, a közvélem ény
hfl tolm ácsa, 1689. ja n u á r 5-ről k e lt levelében k ö vetkezőleg fejezi ki m a g á t:
Mondottam-e m ár, mikép a király kitörölte a szertartásból az áldozást f én régóta
óhajtottam azt. E tényt én majdnem egyenlő szépségűnek tarlom azzal, m elly aka­
dályozza a •párbajokat. D e 17'24-ben az ünnepély a lk a lm á ra, m elly a herczeg
n a g y e lőléptetése u tán ta rta to tt, a régi m inta sz e rin t sz e rk e sz te te tt a prngram m ,
m ag á b a foglalva az áld o zást is. C harost h erczeg, tudom ására ju tv á n , m ikép
k e ttő n kiviil a ‘öbbi lovagok nem fo gnának alkalm azkodni a program úihoz,
ju n iu s 3-ról k e lt levelében sürgősen é rte síte tte erről F ré ju s p ü sp ö k é t, figyelm ez­
tetv e őt, m illy rósz h a tá s t szülne a szent asz ta ln a k illyeíén m ellőzése. F leu ry
igazat a d o tt neki s éjnek idején m ás program m ot nyom atott, m ellyböl k im aradt
az áldozás. XIV . L ajos u dvaronczai te h á t politikából szentségtörést k övettek
el, a k o rm án y zó ság iak pedig töpren g ésb ő l botrány-okozás veszélyének te tté k
ki m agokat.
 - 874 —

franczia múzsák fogadott fiával is történt. E különös események

között legnagyobb feltűnést okozott Brancas marquisnak, a feslet-
tek között legszellemdúaabb embernek visszavonulása. — É n —
mondá ő magáról — v i d á m b a g o l y v a g y o k , C a n i i l a c
p e d i g b ú s k o m o l y b a g o l y ; tegnap még a Palais Royal
lakomáját vidámitotta, másnap ölökre Normandia egy kolostorába
zárkozott. A kormányzó és előbbi mulató pajtásai meleg han­
gon irott rábeszélő levélben hivták öt v issz a , de a válasz,
mellyben az uj remete egy megtisztult sziv ajtatosságát eredeti
szellemének különczségeivel párosította, bírásra és nevetésre fa­
kasztotta őket. Noaille3 bibornok egy rendelete 1717. május
21-rÖl értésünkre adja, menuyire bevette magát a frivolság ak­
koriban a szent dolgokba. Az ú r n a p i ü n n e p é l y r ő l
volt szó, melly alkalommal a gazdag polgárok palotáik külse­
jét a mese meztelenségeit s a mythologia legélénkebb jeleneteit
ábrázoló nagyszerű szőnyegekkel szokták beaggatni. A főpap
megbotránkozott e szemtelen fényűzésen, melly Párizsnak egy
teljesen pogány város színezetét adta, hol a kereszténység Adonis
titkainak engedte át a helyet. Néhány évvel később Montpel-
liére polgárháborúnak lett színhelye a kálvinisták ellenállása
folytán, kik felülmúlva Párizs érsekét a szigorban, vonakodtak
feldisziteni házaikat, s bálványimádásról vádolták a k a to lik u ­
sokat e hódolati ünnepély miatt. Az erkölcsök feslettsége lángra
gyújtotta az egyháziak buzgalm át; Párizs lelkészei sohasem mu­
tatták magukat hevesebbeknek a színházak üldözésében, s azok
eltörlésének követelésében ; nem kiméivé még amaz olasz tánczo-
sokat sem, kiket Orleans herczeg hivott be, s kik bohókként játszva
és szerzetes testvérek módjára tanácskozva*), még szembetűnőbbé
tették a kormányzósági korszak vallásos egyvelegét. De a pá­
rizsi szigorkodók kevésbbé voltak szerencsések mint az aixi ér­
sek, ki nem bírván a tisztviselőktől kieszközölni egy szinmü el­

1) Az olasz sziueszek, m ajdnem Valam ennyien rokonuk, nagyon össze-

(a rtv a és v isszavonultan éllek . L ajstro m aik b an m inden szóbeli p e r U eresztve-
téssel veszi k ezd etét, s a gyűlés eme fohászkodó sz a v a k k a l n y itta tik m e g :
Islert, a sd iz M ária, pa u la i sz. Fcrencz s a purgaloriumbeli lelkek nevében. A
k iad áso k lajstro m áb a n egy m iséről van szó, m ellyet az uj m u ta tv án y o k szeren­
csés bikereért sz o lg áltatta k . A korm ányzó az ig az sá g sz o lg á lta tási kam ra leg ­
szigorúbb e ljá rá sá n a k idején h iv ta be őket, ép úgy m ik én t I I I . I le u r ik , ki azért
szó líto tt, első ízb e n , l'ra n c z ia o rsz á g b a egy tá rs u la to t, hogy m u la tta ssa a G u isek
m eggyilkolásáról b ire s bloisi rendeket.
 — 87 5 —

tiltását, meghagyta a gyóntatóknak, ne oldozzák fel a nézőket;

melly rendszabály folytán üresen maradt a színház, s elfutot­
tak az énekesek.
A babonás hiedelmek, mellyeket a vallástalanság nem mindig
irt ki, folyvást tartottak a kormányzóság alatt. A varázslás és
jóslás mesterségét űzök nem szennyezték be magokat gonosz
tettekkel és mérgezésekkel, mellyek miatt XIV. Lajos idejében
külön törvényszéket kellett alak ítan i; nem annyira vétség mint
inkább az emberi elme betegsége voltak azok. Orleans herezeg
az ö barátjával, Mirepoix marquisval, egész éjeket töltött Vanvres
és Vaugirard kőhalmai között az ördög előidézésével ; Riohelieu
berczeg mint bécsi követ hasonló eszelösködéssel gyalázta meg
m ag át; Noailles berczeg szintén illy gyanúban állott. A hires
Boulainvilliers gróf ez időtájt végezte be látnoki pályáját, mi­
után előbb az udvarnál a régi eredetű csillagjósi hivatalt viselte
volna; jóslatai a jövőt illetőleg ép úgy tetszésre találtak mint rend­
szerei a harmadik rend ellen ; jóslatkép mondotta, miszerint Grammont
maréchalné és Noailles bibornok egy lázadás alkalmával fognak meg­
öletni, s hogy a kormányzó császárrá lesz és börtönben hal e l; saját
és fia halálának idejét azonban a legnagyobb szabatossággal megjö­
vendölte '). A nép nem lehetett okosabb a nagyoknál. Voltaire
bizonyítja, mikép a pohár segélyével való jóslás igen közönséges
dolog volt, s hogy a p o h á r b a n l á t n i csak a szeplőtlen
tisztaságú gyermekek tartattak képeseknek, kiknek hajzatát még
nem érintette olló. A sors kipuhatolására a kávé-öntés is kez­
dett alkalm aztatni; de e nagyon titokzatos gyakorlat csakhamar
elvettetett a jóslásból mesterséget űzők által. Ez apró varázsla­
tok háttérbe szorultak az 1726-iki északifény feltüntekor, melly a
sokaság által átalánoB romlás előjeléül vétetett; a városokat és
vidékeket ama jám bor félelmekkel és zavargási jelenetekkel töl­
tötte az el, mellyek a tudatlanabb századokban ismételve meg­
újultak a világ végét hirdető gyakori jóslatok folytán. Az al­
kalmak, mellyekben a népet érdemos megfigyelni, igen ritkáu
fordulnak elő. A kormányzóság alatt időről időre bizonyos sora
játékok rendeztettek, mellyek betétei csekélyek, számai roppant
mennyiségben voltak. A kapott ezédulára minden játékos vala-

') XIV . L ajos h a lá lá t illetőleg keveset hibázott, ásít jósolván felőle, hogy
1715. aug. 25-én vagy sept. 3 -á n fog m eghalni, s hogy sem fia sem három
u n o k á ja nem élendik túl. M aga B oulainvilliers 1722. ja n . 23-án h a lt meg.
 — 876

melly jelmondatot íratott saját fejéből, s megtörténvén a kihúzás,

közzététettek a nyerő számok s az azokat kísérő feliratok, miként
az akadémiai pályázatoknál szokás. Hihető lévén, mikép e nagy
mennyiségű jelszók, mellyek a nép fiai által olly perczben ruon-
doltattak, midőn valamelly szenvedély lelkesítette ők^t, legalább
alaktalan kinyomatban nemzeti jellem et tüntethetnek fel, elhatá­
roltam magamat keresetül futni ama roppant lajstrom okon; de
nem találtam bennök sem észt, sem elmés ötletet, sem enyelgést,
még csak babonát sem. Kivéve néhány izetlen tréfát, mellyek
legnagyobb részt a fő rendőr-igazgatóra vonatkoznak, az egész
csupa semmit mondó üresség.
A negélyzett és tartózkodó m agaviselet, mellyet az öreg
király parancsolt az emberekre, csakham ar megváltozott az ö
halála után, s uj életre látszottak kelni a Fronde piperköczei.
Egy iró következőleg rajzolja az ifjakat, kik 1718-ban a divat
hősei valának: „Fejőket felhúzott vállaik közé sülyeaztik, karja­
ikat mellökön szorosan keresztbe fonják, s gúnyos tekinteteket
vetnek magok körül.“ Még folyvást szokásban volt kardot vi­
selni, s mindenki osztozott volna Coulange asszony bámulatában,
midőn ő Catinat maréchalt ama fegyver nélkül látta sétálni saint-
gratiani p ark jáb an : a főváros vívó-termeit tiz ezer verekedő lá­
togatta '). Daczára e háborgÓ3 látszatnak, s mindamellett, hogy
a kormányzó becsületbeli kérdésekben hajlandó volt szőrszállas-
kodni, a párbaj-düh alábbszállott, nem annyira a törvények szi­
gora folytán, mint inkább az eszmék befolyása következtében(
mellyek lassanként megtörték az osztályok g ő g jét, s csiszoltab­
bakká tették a darabos jellemeket. Állítólag, XV. Lajos egykor
azt mondván, mikép őse sokat fáradozott, hogy kiküszöbölje a
párbajokat, Noailles maréchal válaszul adta volna: T a l á n k e ­
v e s e b b e t , m i n t f e l s é g e d f á r a d o z n é k , h o g y új ­
ból v i s s z a h o z z a a z o k a t .
Anglia amaz időtájt fogadásokat hozott divatba, egy nemét
a pénz-párbajoknak, mellyekbeu az önhittség és fösvénység kölcsö­
nösen mérséklik egym ást; 8 lófuttatásokat rendezett, mellyek ja ­
vító befolyással vannak ama becses állatokra. Saillant ur tiz ezer
lírában fogadott Eotragues urral, hogy hat óra alatt kétszer teszi
meg az utat a párizsi saínt-deuisi kapu és a chantillyi kastély
között: a kitűzött időnél huszonhét perczczel előbb végezte be

i) L' art d'eserime de fi. de Bruyfl, 1721.

 - 817 -

a futást, 8 huszonhétszer váltott lovat. E szülemlö hajlam sehol

sem leendett előnyösebb mint Francziaországban. A nagy hübérnö-
kök bukása után a szép lovak tenyésztése igen elhanyagoltatott e
csak a kormány támogatása pótolhatta a hlibérség hatalmas eszkö­
zeit. XIV. Lajos tette azt kormányzásának első felében, de el­
hanyagolta a másodikban. Az 1694-iki költség-vetés nem emlé­
kezett meg a fajlovak tenyésztéséről, s emelte a Bastille kiadásait,
mintegy figyelmeztetésül, hogy a közjóiét hanyatlása egyenlépést
tart a kényuralom haladásával. A kormányzóság, melly a poli­
tikai gazdászat egyetlen ágát sem hagyta művelési kísérlet nélkül,
ismét visszaállította a fajlovak tenyésztését.
A játék düh kedvencz szenvedélye vala a kormányzóság­
nak. Mintha a rendszer váltakozásai csak arra szolgáltak volna,
hogy főléleszszék a nemzetben a koczkáztatási hajlamot. A tör­
vények ellenében a paloták szolgáltak menhelyül a játékosoknak;
ünnepies kivilágítások jelezték ama játék-barlangok bejáratát; s
a meghívók szemtelenül osztogattattnk azok környékén. Elmon­
dom, milly példa után harapózott el e ragály a tartományokban.
Valois kisasszony, a modenai herczeg jegyese, útnak indult Fran-
cziaországon keresztül, hogy találkozzék vőlegényével: minden
állomáson bankárok előzték meg, s ö az éjét féktelen játék izga­
tottságában töltötte. A következő nap felét alvással húzta ki, a
másik felében pedig néhány mérföldnyi utat tett, azon biztos
tudattal, hogy a legközelebbi., állomáson ugyanazon rendetlenség
és uj áldozatok várnak reá. Hogy megtiszteljék a kormányzó
leányát, a tartomány legelőkelőbb egyénei, siettek résztvenni az
ö veszélyes szórakozásaiban. Ifjak, lovagok, tisztviselők roppant
összegeket vesztettek, s e példa gyászos szenvedélyeket gyújtott
lángra. Az egész franczia ügyességet igénybe kellett venni, hogy
palástoltassék ez eljárás becstelensége! A hires arany- és bibor
hajó, melly egy udvaroncz királynét vitt a triumvir Marcus
Antonius karjai közé, kevésbbé gyalázatosnak tűnik fel előttem,
mint ama lassú utazás, melly alatt már virágjában megromolva,
s a trónhoz és az oltárhoz mint valami büntetés-helyhez köze­
ledve, egy tízennyolcz éves herczegnö mérget^ csepegtetett a szi­
vekbe, s rémülésbe ejtette, s kétségbeesés és öngyilkosság által
követett rögtönös bukásokba sodorta a családokat*).
J) V alois kisasszony ez u ta z á s a furcsa módon végződött. G e n u á b a érve
csak gúnyos és bántó szavakkal felelt a se n a tu sn ak , m elly tiszte lk e d v e já r u l
eléje. De midőn M odenába kellett volna indulnia, Salvatico gróf, ki átkiséréaével
 — 878 -

E baj olly annyira gyógyithatlanná vált, hogy a kormány

legalább szemmel akarta ta rta n i, mit kiirthatni nem remélt.
1722, april 16-án nyolcz nyilvános játékház engedélyeztetett Pá­
rizsban, mellyek a szemérmes szegények között kiosztandó két­
százezer lírányi adó fizetésére köteleztettek. E játék-házak esz­
méjét Mornay de Montchevreuil lovag sugallta, s egyszersmind
megnyerte azok kiváltságát, kárpótlásul Mornay érsek véréért,
ki Dubois abbé bibornoki kalapjának átvitele végett történt ki­
küldetése alkalmával halt meg. A kormányzóhoz benyújtott igen
rövid folyamodványában a vállalat egyedüli indokául a régiek
példáját hozza fel, kik egy tisztviselő felügyelete alatt koczka-
játékokat iiztek, s bizonyitványkép Juvenalis egy versét idézi ’).
Tehát a rómaiak utánzásának s a legerényesebb költő iratai­
nak köszönhetjük a játékok behozatalát az országba.
Ez újdonságot ogy fontosabb jelenség kisérte. Tudva van,
mikép XIV. Lajos alatt a játék az erkölcsi codexen kivill he­
lyeztetett, s hogy jó hirben állott egyének titkolózás nélkül kö­
vették el azt, mit mai napság csalásnak nevezünk. De a kor­
mányzóság idején a becsület vállalkozott felügyelni a játékokra,
s ama tobzódó köztársaságba vitte át föltétien hatalmát és vá­
lasztékos finom érzését. Az erkölcsök mi előnyt sem huztak e
vívmányból, mert a rósz szellem, melly előbb a kártya és
koczka között uralkodott, most az üzérkedők bankjaiba mene­
kült, miután a játék biztonságnak örvendett, a kereskedés pedig
félve űzetett. A látszatos födözetek, a visszatolásból történt
bukások tönkre tették a régi feddhetlenséget. Szomorú kór­
tünetek ! a jó hiszem a vétkekben lett otthonos, s a becsület
helyet cserélt.
A gyönyör-BZom jat sem m i sem árulta el in káb b m int az

volt m egbízva, uem a k a rta öt elfogadni, m ert o tthon feledték a u á sz-ajáu d ék o t,

s a jeg y es azon tisztviselők keg y elm ére m ara d t, kikből g ú n y t űzött. A tró n ­
örökös h eruzeg é rte sü lv én ez esetről, s ép olly u d v a ria s lévén a inilly kim ért
vala m eg b ízo ttja, szem élyesen sie te tt fogadni a jt'g y e st. D ubois abbé nagyon
ü g y e tle n ü l feledékonységgel ig a z o lta m ag á t, az ü gyek so k aság át hozván fel men!-
ségül. — Chavigny levelezése.
*) P raelia quanta illic dispensatore videbis
Armigero ! S at. I. 91.
A H istoire du Visa-ból (II. könyv, 81. lap) láth a tn i, m illy dühhel folytak
a herczeg m inistersége a la tt a g é v resi és soissonsi p a lo tá k b an eng ed ély ezett
játékok.
 - 873 -

álczás bálok, mellyek 1716-ban kezdődtek, s hetenkint nyolcz-

Bzor is tartattak 1). E mulatság nem volt uj, s még éltek rósz
emlékei a megholt király kormányzása alatt feltalált a r c z k é p-
á l c z á k n a k 2). Az eszme báltermekké változtatni át a nyil­
vános színházakat, Bouillon lovag agyában fugamzott, ki azért
hatezer lírányi évdijt huzott: legalább is előre nem látott neve­
zetesség Turenne egy unokájára nézve. E szórakozás népsze­
rűvé válván, mámorba ejtette az embereket; az átöltözködés
nem zárta ki az öltönyök gazdagságát a a gyémántokkal űzött
fényt, s elhárította az akadályokat, mellyeket a kor- és állás­
tekintetek gördíthettek a féktelen pazarlások útjába. A kor­
mánynak annál kevésbbé kellett volna elnéznie e szabadosságot,
mert sokszor lehetett tapasztalni a múlt kormány alatt, milly
türelmetlenül viselték a rósz erkölcsök az igát, mellybe az öreg
uralkodó fogta azokat. A részletek, mellyeket az irók hagytak
reánk a saint-bernard-parti fürdőkről, kevéssé hangzanak össze
a század állítólagos komolyságával. 1704-ben egy gyógytani té ­
tel, nem döntő az iskolákban, de trágár a finom egyének szájá­
ban, átalános tárgya lett a társalgásnak. A nők kényelméért
franczia nyelvre kellett azt áttenni, s nagy keletnek örvendett;
s az ország egyéb egyetemein is szőnyegre került a tartományi
utánzóknál szokásos túlzással3). 1704. nyárán az Udvar és a vá­
ros előkelői szokásba vették a C o u r s-la-R e i n e sétányon gyűlni
össze, mellyet aztán a kormányzó 1723-ban újból ültettetett be.
A vacsorák és zene késő éjig nyúltak, a fáklyák sokasága nem
volt elégséges féken tartani a vágyakat, s az alkalom botrányt
szült. Egy évvel később a haldokló király kénytelen volt b e ­

!) N a p o n k én t egy s pén tek en kettő , fe lv á ltv a az O pera s a fran c z ia a k a ­

dém ia term eiben.
*) 1704-ben azon g ondolatra jö tte k , hogy viaszból á lc z á k a t k é sz íte tte k ,
m ellyek tö k életesen h a so n líto tta k egyik m ásik udvari egyénhez. E z elsíi áleza
fölött m á s ik a t h a sz n á lta k , tis z tá n kép zelm it s az ünnepély folyam ában úgy szin-
le tté k , m intha fölem elnék az utólsót, s lopva k ö lcsönzött a rcz o t m u ta tta k , m elly
tévedésbe e jte tte a k iv á n c sia k a t. Az u dvari bál-ü n n ep ily eken e cselfogást u tá ­
latos g azság o k e lk ö v etésére h asz n áltá k fel.
3) Geoffroy doktor tétele az, m elly 1704. decz. 13-án a p árizsi orvosi
isk o láb a n v ita tta to tt s e kérdés körül fo ro g : Vájjon az ember kezdetben fé r e y -e l
A ra m b o u ille ti préeieusei nagy h a la d ási t e tte k ! 1722-ben Ja c q u e s d o k to r P á ­
rizsb an egy té te lt hirdetett, m elly az ö n m eg ta rtó z ta tásb ó l szülem lö b e teg ség ek et
vala tárg y a la n d ó ; de az egyetem m e g tilto tta a n n a k n yilvánosságra h ozatalát.
 - 880 -

tiltani am a szemérmetlen éji mulatságokat, mellyeken a kormány­

zóság alattiak sem tettek túl. Végre XIV, Lajos utólsó kormánv-
évei alatt a külvárosokban kéj-lakok kezdettek emeltetni, a gaz­
dagság élveinek szánva. A z első illy lakokat Uxelles maréchal
és Noailles herczeg építtették, kiknek nagyravágyó fondorlatok és
epikuri élet-gyönyörök tanyájául szolgáltak azok. Aztán megsoka­
sodtak, s a franezia urak ezen rejtekekben kárpótolták magukat a
nyilvánosságért, mellynek palotáikban ki voltak téve, egész ellen­
tétesen az olasz urakkal, kik a mezei lakokban társas, a palo­
tákban magános életet vittek.
Az álczás-bálok szabadossága gyúlékony anyagok natry hal­
maza fölött lobogtatta a fáklyát, s ama központból egész Fran-
cziaorszúgban elharapózott a csillámló és könnyed romlottság,
melly közönségesen a K o r m á n y z ó s á g e r k ö l c s e i n e k ne­
veztetett. A titokzatosság, melly az álczás összejövetelek kecsét
képezi, volt, ha nem egyedüli, legalább is föoka a szokásnak,
melly nem engedte többé a házasfeleknek együtt jelenni meg
nyilvánosan. A férj, szégyelve a családi boldogságot^ dicsőségé­
nek tartotta másutt fényelegni az önszeretet diadalaival; a nő,
megfosztatva természetes támaszától s nélkülözve még azon lát-
szatost is, mellyet az olasz erkölcsök a bizar cicisbeismusban
nyújtottak neki, erényének veszélyeztetésével barátokat volt kény­
telen szerezni és megtartani. A házas egység ezen felbontása
előítéletté vált, s a nemzet józanabb részeiben is elterjedt, s nagy
befolyást gyakorolt a családra és a társadalomra. A könnyelmű
erkölcsökkel könnyelmű ítéletek kaptak lábra, úgy hogy a jó hir-
nevökre féltékeny nők kevesebb szabadságnak örvendettek mint
előbb, s az erény hiánya nagyobb illemszigort vont maga után.
Ez uj szigor két 'szokásnak vetett véget, rnellyeket bizalom és
egyszeiüség hoztak be. Az egyik eredete a lovagiasság ama ko­
ráig megy vissza, midőn a nemes ifjú nevelését valamelly fedd-
hetlen viseletű hölgy végezte be, ki magára vállalta finomítani
annak modorát, s nemes érzelmekhez szoktatni le lk é t: az erényes
szépség gyámsága vala ez, melly sokkal inkább létezett, mint kö­
zönségesen hiszik tiszteletreméltó nyomai találtatván annak még
XIV. Lajos századában is. De a kormányzóság alatt a közvéle­
mény sokkal inkább nélkülözte a szűziességet, hogysem tiszte-

’) T u re n n e m aréchal atyja, sa já t csa lá d ja v á la sz tá sá b ó l a R ieux ház egy

S2ép és okos iíju h ö lg y ére bízato tt.
 — 881 -

létben tarthatta volna e szeretetreméltó intézményt, a csupán az

idős nőknek engedtetett meg vezetni az ifjakat roezul követett
tanácsokkal. A másik szokás kevésbbé régi, s eredetét a kegye­
lem körül forgó istentani kérdésekből veszi. Sok papnak az el­
lenkező véleményt tápláló püspökök által történt felfüggesztése
némelly ajtatos egyéneket arra birt, hogy kijátszszák a zsarnoksá­
got. A gyóntató-szék olly hivatal-féle lett, hol minden formulák
utján intéztetett el, mig a bizalom, a titkok, s az ajtatos élet tö-
kélyesbitésének egész vezérlete az úgynevezett lelkiismeret-igaz-
gatóknak tartattak fen. E választottak a családokba hatoltak, s
La Bruyére egy érdekes leírást adott az ő viselt dolgaikról. De
az erkölcsök szabados korában sok tudós é3 tekintélyes irat kelt
ki jó sikerrel amaz összeköttetés ellen, mellyet az erkölcs-tisztaság
nem oltalmazott meg többé a rágalom nyilaitól. A kormányzóság,
ha nem buktatta is meg végkép a lelki-igazgatókat, legalább bi­
rodalmuk legszebb tartományait szétdarabolta. A nők, m egúsztat­
ván illy módon növendékeiktől és mestereiktől, mindinkább kilép­
tek a belső élet köréből; s a kormányzóság alatt és később, addig
ismeretlen tevékenységet tanúsítottak. Előbb a nő napjainak leg­
nagyobb részét ágyban tö lté ; ott társalgóit, ott fogadta a látoga­
tásokat; társalgásának gyülhelyéül az elő- és háló-szoba szolgált,
miként napjainkban a cabinet és a társalgó-terem. E tunya szokás
a frankoktól vette eredetét, mert tudva van, mikép a szegény és
durva népeknél a tétlenség tekintetik a gőgös előkelőség term é­
szetes ismertető jelének. Ez ősi szokások főleg a polgári élet
kiválóbb körülményei között tartották fen m agukat: így például
az uj jegyes még a kormányzóság alatt is pompás ágyon nagy­
szerű teremben fogadta az üdvözleteket; körülte fegyverek, czi-
merek, diadal-jelek, ezüst-edények, drága bútorok, gazdag öltö­
nyök fényes kiállítása rendeztetett teljesen barbár fitogtatással,
miről Sevigné asszony hagyott ránk egy ismertetést La Fayette
kisasszony házasságának alkalmából.
A kormányzóság s a Law-rendszer által élesztett gyönyör-
és kincs-vágynak okvetlen elő kellett mozdítania a fényűzés növe­
kedését. Hogy miként haladt az, m utatta különösen a kocsik
elszaporodása, mellyek uj szükségletté váltak a nagyobbá lett
forgalom folytán, s a pazarlás, mellynél fogva folyvást porczellán
edények és indiai ritkaságok táraivá változtatták át a lakosztá­
lyokat. Nagyban növekedett a tollas és skarlát ruhás szolgák
száma, mi eleintén szentségtelenitéskép tűnt fe l; 8 a nők olly fog-
XVII. 5ö
 - 8 8 2 -

lalkozásokat jelöltek ki számukra, mellyek homlokegyenest ellen­

keztek a régi szerény szokásokkal'), Az inasok nem köteleztet-
tek többé hegedűt játszani üres óráikban. E szokás, melly inkább
erkölcsös volt mint gyönyörködtető, a század kezdetén hozatott
be az úri házaknál, a végből, hogy az urak, füleik boszantásának
árán, biztosítva legyenek, mikép a szolgák nem töltik valami
roszabb dologgal az időt. A leggazdagabb palotákban a szoba­
leányok sőt a nemes kisasszonyok is kanári madarak nevelésével
foglalkoztak, mellyek, m ert divat és újdonság voltak, drágán kel­
tek ; s egy herczegnö ép úgy illő dolognak találta a hires madár­
kereskedőnek adni el övéit, miként Nagy Károly, kertjének zöld­
ségeit áruba bocsátva, növelni jövedelmeit. Nem szükség monda­
nom, mikép a kormányzóság divaton kivül helyezte e házi ipart;
s azóta a gondatlanság és bőkezűség a magas állapottal összekö­
tött illemek részét képező szokássá váltak. Minél inkább emel
kedtek hitelben a birvágy egyéb magasabb üzelmei, annál inkább
vesztettek becsben a gazdászat kicsinyes gondjai, s a pazarlás
példái a trónról az utánzó nép közé is alászállottak 2).
Valódi csoda leendett, ha a nevelés megőrizte volna régi
fegyelmeit. Az anyák szokásba vették magukkal hordani a társa­
ságokba dadogó gyerm ekeiket; s a schweizi Murait, ki akko­
riban utazta be Francziaországot, bámulva tapasztalta ezt. Némelly

1)Az Udvaronozok könyvtára , mellynek kötetei a kormányzóság alatt ke­

rültek ki sajtó alól, említést tesz ez újításról. „Volt idő (mondja a szerző),
midőn egy nő szégyenlette volna felnőtt inas által hordoztatni uszályát; most
ez divat, s az apró inasok csak arra valók, hogy az úrnő könyvét vigyék a
templomba. Az uszály-hordozó nagy inasokon kivül, a nőknek nagy komornok-
jaik is vannak, kik öltöztetik és vetkeztetik őket. A komornáknak csak a fej-
ékitésre, a kenőcsökre, a szépség-tapaszok dobozára van gondjuk ; az inget fel­
adni a komornok dolga “ Ugyanazon szerző beszéli, mikép a nemesség köré­
ben s a városiaknál kimentek szokásból a szülésznők.
3) Valoís kisasszony az ő útjában 20,786 lírátköltött alamizsnákra és
borravalókra. Midőn Montpensier kisasszonynak Spanyolországba kellett volna
elutaznia, a szertartás-mesterek tanácskozás tárgyává tették e dolgot; s a je­
lentésűkbe szőtt egyéb körülmények között azt találtam, hogy XIV. Lajos
1697-ben, midőn a burgundi herczegnö elé ment, 3 0 arany forintot ajándékozott
egyvalakinek, kinek házánál a franczia és spanyol udvarok két napot és egy
éjét. töltöttek, a nélkOl, hogy ez adomány csekélynek látszott volna egy olly
nagy fejedelem részéről. A szertartás-mesterek 1 0 ,0 0 0 lirát kértek Montpensier
kisasszony számára; de a takarékos Dubois nevetett érveiken, s csak 3 ,9 2 0
lirát akart engedélyezni.
 — 883 -

nyeglék, visszaélve Montaigne egy két szólamával, összeesküdtek

az iskolai szolgaság ellen, czélul tűzvén szórakozás tárgyává tenni
a tudom ányt; s szánakozva a régiek fölött, hogy nem előzték meg
őket a történeti játékok feltalálásában, módszereket alkottak, mely-
lyeknek bármelly nyelv vagy tudomány elsajátítását négy havi
tanulmány vagy inkább mulatság utján kellett volna eezközölniök.
Az udvar egy szerzetest hozatott Franche Comtéból, hogy hat
leczkében irni tanitsa meg a királyt. Ez ábrándok szerzői, a Vállán-
ge-ok, a Grimarest-ek feledésbe mentek ; de sok kalandor öltözött
a tőlök öröklött rongyokba. Megengedjük azonban, hogy a X V II
század már nagyon alászállitotta a régi iskolai szigort. A jezsui­
ták növendékeik oktatásában mindig a társadalmi ember képzését
tartották szem előtt, s minden collegiumnál színpadokat állitottak
fel, mellyeken a növendékek m estereik által szerzett drám ákat
adtak elő. E szokás, melly dühbe hozta a jansenistákat, kifej­
lesztette a legtanultabb francziákban is ama könnyed udvariassá­
got és természetes kecset, melly őket minden polgárosult nép
között kiválólag jellegzi; s egyszersmind szenvedélyt keltett a
társulati színpadok iránt , mellyeknek köszönhetjük Moliéret,
Lekaint, és olly sok más művészt. A jezsuiták által adott és folyta­
tott lökés nem szűnt m eg: ha X IV . Lajos szent tárgyú szomorú­
játékokat adatott elő a saint-cyri növendékek által, Orleans her­
czeg Racine remekeit a chelles1 zárda boltozatai alatt hallotta ').
1716. aug. 5-én a párizsi jezsuiták színpadukon a szokott szo­
morújátékot tánczmüvekkel kötötték össze, mellyekben a Társaság
növendékeivel az Opera tánczosai együtt működtek. Orleans lo­
vag, a kormányzó korcs-fia, igen kitüntette magát e gyakorlat­
ban; még nagyobb feltűnést okozott később Saint-Albin abbé
szintén a kormányzó törvénytelen gyermeke, ki neki nyilvánosan
egy theologiai tételt ajánlott fel. Ez első különösség egy másikra
szolgáltatott alk a lm a t; ugyanis a kormányzó anyja, erényes s
egyszersmind parancsolni szerető nő, jelen akart lenni unokájának
vitatkozásán, daczára annak, hogy a szabályzat tiltotta a nőknek

1) Broglie kisasszony, ki aztán Bonnac marquishoz, konstantinápolyi kö­

vetünkhöz ment nőül, egyike volt a színésznőknek. Elmésen emlékeztette arra
a kormányzót egyik levelében: „Majdnem Trója romjain állva, ön chellesi
Andromaeheja bátorkodik emlékeztetni fenségedet magára. Nem találtam itt
Pyrrhusnkat, és senki sem tesz kísérletet elragadni tőlem az Astyanaxokut,
kiket királyi fenséged számára nevelek.*
56*
 - 8 8 4 -

megjelenni a Sorbonne gyűlésein. E tényekből kitűnik, mennyire

hozzászoktatta XIV. Lajos hosszas tekintélye a franczia előítélete­
ket a törvénytelen gyermekek botrán yához.
Az erkölcsök változásával a nemzet életrendi kormányában
is változások történtek, vonatkozással kereskedelmi és egészség­
ügyi érdekeire. A borivás-szenvedély annyira átalános lett, hogy
némelly parlam entek az 1700-on innen ültetett szőlők kiirtását
rendelték el >). A korcsmák valam ennyi osztály gyülbelyéül szol­
gáltak. A legkeresettebb lakmározások a fürdöházakban tartat­
tak, miként egykor Rómában az illatszerészeknél. A szeszes italok
élvezése a nőknél is szenvedélylyé vált; s a legmagasabb osztály­
hoz tartozók, kezdve XIV. Lajos leányain, dicsőséget kerestek
abban. 1718-ban egy Condé herczegnő, Vendöme herczeg öz­
vegye, szeszes italokat tartalmazó üvegekkel megtöltött szobába
zárkozott, s a túlhajtott magános iddogálás folytán kimerülve m eg­
halt negyven éves korában. 1715-ben a thea bevitetvén Nagy-
Britaniába, elvonta az angol hölgyeket a borivástól, mit szigetök
éghajlata menthetővé tett. A chinai növény kevésbbé kedvezőleg
fogadtatott Francziaországban: a kormányzó hasztalan szállította
alá húsz soura fontonként a roppant vámot, mellyet XIV. Lajos
ez idegen világrészbeli termékre vetett. Leve, melly az északi
tartományokban némi élvezésre talált, a déli részeken orvos-szer
gyanánt tekintetett, s Francziaország az évenként Európába szál­
lított mennyiségből soha sem fogyasztott többet egy kilenczednél.
Aközben a bornak és korcsmáknak egy félelmesebb ellensége
növekedett nálunk, a közhelyek t. i. hol a yemeni bab-főzetet itták.
Az első kávéház Marseilleban nyittatott 1671-ben; a következő
évben egy örmény alapította a másodikat Párizsban a Saint-
Germain vásártéren, s más keletiek is követték e példát. Az
első kávéházak nálunk is, ép úgy miként keleten, sakk-játszók,
henyék, hirhordók közös gyülhelyéül szolgáltak, s előre lehetett
látni a változást, mellyet az uj szokások fogtak eszközölni a nem­
zeti szellemben. A kormányzóság alatt Párizsnak már háromszáz
illy nyilvános gyülhelye volt, nem számítva a különféle egylete­

l) Benynjtatván jóváhagyás végett Gévres herczeghez, Párizs kormány

jáho*, az ünnepély programmja, mellyet a város 1721. augustus 3-án a király felgyó­
gyulásának alkalmából rendezett, ö a hotel de viliéi vacsoráról szóló fejezet szé­
lére sajátkezüleg kővetkező szavakat jegyzett: „Sokat kell inni. Aláírva Gévres
herczeg. “ — Váron levéltár.
 — 885 —

két s a gyógyszertárakat, mellyekben szintén osztogattatott a

káve-ital 1). Olvassuk, mikép a kormányzó Martiniquu szigetre
vitetett át két kávé-cserjét, mellyek Hollandból kerültek a párizsi
Jardin des p!antes-ba, s az útközben Clieux lovag megvonta ma­
gától saját viz-részletét, hogy azok fentartására forditsa azt. A
tény igaz, de kevésbbé fontos, mint ahogy hiszik ; mert a kávé­
termelés már meg volt honosítva birtokainkban. Imbert, a keleti
Társaság ügynöke, egy arab sheik barátságából hatvan yemeni
csemetét kapott, s a Perzsa-öbölből Bourbon szigetre szallitotta át,
hol részben olly jól sikerültek, hogy 1710-ben a Társaság tökéle­
tesen érett bogyókat osztogatott szét a gyarmatosok között2). E
kettős kísérlet folytán a mokka-cserje annyira meghonosult szige­
teinken, hogy Francziaország képesítve lett évenként hétszáz ezer
mázsát hozni Európa kereskedelmi forgalmába. A kormány még­
is isérlette, de siker nélkül, monopolizálni annak bevitelét és eláru-
sitását, miként a dohánynyal tett. A szeszély, melly felkapta e
csípős és bűzös növényt, diadalmaskodott az orvosok ellenállásán
s az előítéleten 3). Használata eltüntette a franczia arczokról a
még addig megmaradt szőrt is, melly k i r á l y i n a k neveztetett,
s mellyet XIV. Lajos és udvaronczai felső ajkukon viseltek. A
bérösszegből ítélve, melly megháromszorozódott a kormányzóság
alatt, úgy látszik, hogy a dohányzás, mit eleiutén csak a divat-
hajhászók gyakoroltak, valóban népszerűvé lett ez időtájt. E
czikk fogyasztása s a kincstári adó emelkedőben voltak egész a
X V III. század közepéig, s azóta nem változtak. Az egyedáruság
jövedelme fél millióról harminczra szökött: a fogyasztást 1760-ban
Francziaországban fejenkint tizenhat, Olaszországban tizenhárom
nehezékre számították s most is úgy számítják.
Négy hevítő és izgató természetű idegen termék ment át

l) A kávéházakban a cacao-fó'zet is áruitatott, melly a spanyoloktól jutott

hozzánk, s csészénként uyolcz souval fizettetett. Labat atya, ki a kormányzó­
ság alatt tett i közzé útleírásait, volt a csokoládé apostola ; csészéjét egy soa-n
mérendő népies táplálékká szándékozott, tenni, s e czélra elégségesnek vitatta
Martinique caeaoját. De az eredmény nem felelt meg erőködéseinek, s a cso­
koládé a Pyraeneken innen fényüzési czikk maradt. A kávé eleintén Párizsban
két és fél souval fizettetett csészénként.
!) Hardancourt, az indiai Társaság igazgatójának kéziratban maradt
Mémoire-jai. ,
3j Hecquet doktor az ö Értekezésében a nagyböjti fölmentvényekröl a do­
hányzást böjttörésnek ítélte, míg a spanyol casuisták állítólag ellenkező véle­
ményben vannak a csokoládéról.
 — Ö86 —

majdnem egyidejűleg egy nép élet-rendébe. Az élettudósokhoz

tartozik megvizsgálni, milly módosító befolyással lehettek azok
az emberi szervezetre. Tény, mikép a hurutos járványok, mely-
lyek kezdetben igen ritkán, XIV. Lajos kormánya alatt ritkán
fordultak elő, a X V III. században gyakoriak lettek; mintha csak
csere történt volna amazok és a bőrbetegségek között. A fürdők
használata, a testgyakorlat, a régiek gyapjú öltönyei, a középkor
durvasága és szennyessége a bőrt folytonos izgatottságban tar­
tották, mellyet a mi puhaságunk és tul-finomságunk megszün­
tettek. Akkor a rósz anyagok, mellyek előbb a fölszinre tódultak
a nyákhártyára húzódtak vissza, melly beleinket övezi, s melly
úgy szólván belső bőre az embernek.
Okszerűtlen lenne e változást részben azon izgató hatásnak
tulajdonítani, mellyet a thea, a cacáo, a dohány és kávé gya­
korolnak az említett hártyára, melly most gyülhelye a nyálkák
olly nagy mennyiségének? az orvosokhoz tartozik megítélni. Mi
csak azon, mások által tett észlelet jelzésére szorítkozunk, melly
szerint a vértöl származó szélhüdések sokkal közönségesebbek
voltak XIV. Lajos uralma alatt, mint a következő korban, minek
oka a vendéghajak roppant súlya, melylyel a divat terhelte
akkoriban a két nem et: nem mulasztván el hozzátenni, mikép
a megfeszitettebb mulkálkodás s a növényi főzelékek gyérebb
használata előkészítő okai lehettek ez agy-vértolulásoknak. Az
idegbántalmak mar a kormányzóságot megelőzőleg uralkodtak.
1717-ben az orvos, ki Chambon doktor munkáiról tett jelentést,
erősítette, miszerint a n ő k m é h - g ö r c s ö s b á n t a l m a i a
l egj obb g y ó g y k e z e l é s d a c z á r a is h i d r a - f ő k k é n t
u j u l n a k m e g i s m é t é s i s m é t . A szép gyümölcsök s a
finom főzelékek termelése akkor még kezdetleges vala, vagy
csupán a fejedelmi kastélyokban űzetett nagy költséggel. A
kormányzóság a gazdagsággal együtt az élet kényelmeinek íz­
lését és mesterségét is elterjesztette: Párizs tökélyesbitette a k e r­
teket, míg a tartományokban a virágok ápolása szolgált szóra­
kozásul az örökké tétlen uraknak. Mehemet-Effendi, ki 1721-
ben tél közepén utazott keresztül az országon, bámulva látta a
virágokat, mellyekkel mindenütt kedveskedtek neki útjában, a
nem bírta felfogni, miféle varázslat változtatta meg Franczia-
országban az évszakok működését.
A divat a politikai alakulások szerint változott. XIV.
Lajos udvaronczainak bő öltönyei, s az asszonyias fényűzés, melly-
 - 887 -
i
nél fogva tetőtől talpig csokrokkal, czaírangokkal, csipkékké
ékesítették magokat, az olasz és castiliai befolyást árulják el.
De a kormányzó alatt, ki az északi államokkal szövetkezett,
öltönyeink minden része kisebb mérveket vett fel hasonlóan az
északiakhoz1) ; a XLII. Lajos és fia által behozott vendéghajak
is vesztettek roppant tömegökből , s az állapotok szerint kü-
lönbözökép alak u ltak ; míg ellenben az eleintén olly kicsiny k a ­
lapok karimái terjeszkedni kezdettek. Az illatszerek s a haj­
por használata ismét felkapott. XIV. Lajos, természetes ellen
szenvből eltiltotta az illatszereket udvarában: Orleans herczeg igen
szerette, folytonosan használta azokat, s a vegyészet útmutatása nyo­
mán maga készített nagyon erőseket. Ezen, általa újból fölelevenitett
keleti érzékiség azonban tisztes határok között m arad t: bizonyára ne­
vettek volna Mazarin bibornokon, ki a cambrayi víárokban i l ­
l a t o s k e z t y ü k e t osztogatott a tiszteknek 2) ; a a spanyol
Quevedo nem mondotta volna rólunk, mit honfiairól mondott, hogy:
Roszul v e z é n y e l t , de j ól i l l a t o s í t o t t h a d s e r e g e i k
v a n n a k . A fehér por, melly finomítja a vonásokat s tévedésbe ejt
a kort illetőleg, IV. Henrik alatt találtatott f e l: két utóda alatt mel­
lőzve lön, anélkül, hogy végkép kiment volna szokásból. Ama
kor emlékiratai szerint a Fronde piperköczei s némeily udva-
roncz egyháziak még mindig használták; Fontanges asszony haj­
zatának lángoló színét mérsékelte azzal; s némeily nők egyesí­
tették azt az amazon öltönynyel is, melly csira-divatra Krisztina
királyné tanította őket. E bizar szokások határozottan korszak­
szerű válaszfalat huztak a régi és az uj udvar közé, s az á t­
alakulás Európa mindazon részére kiterjeszkedett, mellyek a fran-
czia divatok ragály-körén belül esnek. A kormányzó, term é­
szeténél fogva pompa-kedvelő lévén, gazdag öltönyöket a k a r t;
a külföldi utánzók pedig majdnem tiszta fém anyaguakat: s egy
hollandi iró nem alaptalanul kérdezte polgártársaitól „vájjon öl­
tönyeik kovácsmühelyböl kerültek-e ki, vagy a szabótól" 3). Frid-
rik Vilmos, porosz király, hogy fékezze e divat-dühöt, egy szemle
') A segélypénzek törvényszékének egy, 1715. decz. 10-ról kelt ítélete
mondja az előszóban, hogy a választások, a szeraödések s a só-raktárak bírái
hamu-szürke öltönyben, vörös köpenyben, kardosan és kezökben pdlczdval jelentek
meg az ülésen. Ez öltözködési modor akkoriban a tartományok valamennyi
gazdag polgáránál utánzásra talált.
2) Mémoires de Joly.
’ ) L a bagatelle, a Spectateurhöz hasonló hirlap, I . köt. 1718. aug,
15-iki szám.
 — 888 —

alkalmával az uj franczia tidvaronczok feszes és fényes viseleté­

ben léptette fel a hóhér legényeit ') ; követünk, Rottembourg
gróf, tanúja volt ez illetlen torzításnak. A leczke egy jó ki­
rályé lehetett, de a tréfa bizonyára vandalazerü volt.
Nem kevésbbé alakultak át a nők. Hajzatuk, mellyet vas­
szerkezet emelt a magasba, egyszerre aláazállott, s rövid és
göndör fürtökkel helyettesittetett. Ez olly természetes diszités
kecséböl sokat levont a haj-por-felieg. Montagu asszony , ki
Konstantinápolyból visszatérőben Francziországon keresztül uta­
zott, tekintettel a hajporra, pajkosan juh-bőrhöz hasonlította a
francziák fejét. XIV. Lajos halálakor a nők különös alakú ru­
hát viseltek, melly ólom ellensúlyokkal terhelve, s minden rész­
ről tűzve és ráuczokba szedve egy torz szobor kinézését köl­
csönözte nekik. E különcz viseletet a halhéjas szoknyák di­
vata szoritotta k i, melly 1718-ban Angliából szárm azott: én
azonban német eredetűnek tartom. A berlini királyi palotában
még most is látható egy régi festmény, I. Fridrik udvarát áb­
rázoló, mellyen a királyné s az ösBzes hölgyek nagy halhéjas
szoknyákban állíttatnak elő, amint épen férjeik pipáit gyújtják
meg papír-szeletekkel. E divat, melly olly alkalmatlan terje­
delmei adott a nőknek, annyira felkapott, hogy a legajtatosab-
bak sem vonhatták ki magokat alóla. Atmenetkép szükebb ka­
rikákat vettek használatba, mellyek j a n s e n i s t a h a l h é ­
j a s s z o k n y á k n a k neveztettek. A franczia kereskedők
utján tett megrendelések olly tekintélyesek voltak, hogy akkori­
ban a mi költségeinken keleti Frieslandban egy uj társulat ala­
kult a bálna-halászat végett. Mint egyike az emberi különcz-
ségeknék megemlíthető, mikép e kényelmetlen viselet, melly
hetven éven át uralkodott, s mellyet mint az illem és fenség min­
táját némellyek még most is visszaohajtanak, kezdetben kifogásol-
tatott az erkölcstanárok által irataikban, az egyházi szónokok
által beszédeikben mint elösegitője a szabadosságnak, s mint fogás,
melly a szabadosság következményeinek leplezése végett lett ki­
gondolva. Nem bírtam rájönni, mikor szűnt meg határozottan a
bársony álczácskák használata, mellyeket a nők hazulról távozva
szoktak föltenni. Ez eszköz, melly Olaszországból vette eredetét
egykép alkalmas volt védeni a szemérmet, leplezni a tilos érint­
kezéseket, s megőrizni a bőr gyöngédségét. A kormányzóság

1) 1719. május.
 — m —

alatt még szokásban voltak *), babár a tevékenyebb és szabadabb

életmód folytán, mellyet akkoriban a nők kezdettek, csakhamar
rá kellett azokra unniok. Vidéken a nemes nők nem nélkülöz­
hették, midőn lovagolni mentek. Az utólsó, ki szokásosan viselte
még az álczát, Poter asszony, egy szép hollandi nő volt, ki XV.
Lajos kormányának végén nagy benyomást tett a franczia udvar­
nál ; most csupán a szán-kirándulások alkalmával használtatik az
északi tartományokban. A gyermek-öltönyöket illetőleg csak egy
hiteles példát hozok fel: XV. Lajos hét éves volt, midőn levették róla
a vezeték-kötelékeket, s tizenegyéves és öt hónapos, midőn megsza­
badították a halhéjas vállfüzötől, de a terjedelmes parókát nem vi­
selte, miként Villars maréchal a török követ előtt ezt meg­
jegyezte.
A nők uj életmódjából kifolyólag egy uj szokás kapott lábra,
melly úgyszólván az egész kormányzóság jelképeül tekinthető.
Uj dologhoz szükséges uj szóval n e g l i g é-nek nevezték azt az
állapotot, mellyben egy nő nyilvánosan merte magát mutatni olly
pongyolaságban, minőt csak az otthon szabadsága tűr meg. A
művészet és a kecs mindent elkövettek, hogy leplezzék ez illet­
lenséget, s az eredmény a keresettség és hanyagság, a fényűzés és
egyszerűség bizonyos kellemes zagyvaléka lett. A magasabb ál­
lású nők voltak elsők, kik e szabadságot vették maguknak,
nyilvánosan fitogtatván azt, hogy annál inkább feltüntessék füg­
getlenségüket a köznapi tekintetektől 2). Példájokat csakhamar
valamennyi müveit nő követte, s bár ez emancipatio a ruházko­
dásban látszólag nem birt jelentőséggel, mégis fontos következ-

1) „A legtekintélyesebb nők hosszú uszályt vonszolnak magok után, se­

perve a templomokat és kerteket. Kiváltsággal bírnak minden időben álczát
viselni, kedvök szerint elfödni, vagy láttatni magukat, a miként a bálokba éB a
színházba, ollykor a templomba is fekete bársony álezában mennek. A z udva-
ronczok könyvtára.
A színházban Londonban is jelentek meg álczás nők, de azok kéjhölgyek
voltak.
2) Meztelen fő, nyitott köntös, papucsok a lábakon, ruha amaz igen finom
indiai anyagból, melly a keleti kéziratokhoz papír gyanánt szolgál, voltak a
kormányzóság alatti negligé kellékei. Bizonyos akkori író egy nő egész öltözé­
kének súlyát tizenkét nehezékre becsülte. Eszünkbe jut itt a szeszély, melly
később a görög szobor kecses redőnyeibe öltöztette a franczia nőket. Ha az
1800-iki merészen választékos ruházat kihívni látszott a vágyakat, mondhatni,
hogy az 1720-iki negligé pongyolaságában úgy tűnt fel mintha nagyonís eleget
tett volna azoknak.
 — 890 —

ményeket vont maga után. Mig a divatok egyedül drága anya­

gokra terjeszkedtek ki, addig csupán a gazdagokat érintették,
s változásaik némi lassúsággal történtek. Midőn Dubois Lon­
donba ment alkudozni a négyes szövetség tárgyában, György
király udvarhölgyei között kiosztás végett arany himzetü hajtó­
kákkal ékített á l’ A n d r i e n n e öltönyöket vitt m agával: e
divat akkor már tizennégy éves volt, s a színésznőtől szárma­
zott, ki első szerepelt ama czimü vigjátékban. De midőn a
n e g 1 i g é bevett öltözék le t t , folytonosan könnyű anyagokat
és különös szöveteket kellett előállitani és megújítani. A kö­
zönséges nők öltözéke, nagy hátrányával az erkölcsöknek, szin­
tén a divat uralma alá k e rü lt, s kereskedelmünk nem követ­
hette ama gyors mozgalmat. Colbert bölcs és aprólékos sza­
bályzatokkal vezérelte gyáriparunk első lépteit, s a kereske­
delmi tanácsok az ö általa kijelölt utón haladtak továbbra is.
Nem fogták fel, hogy a dolgok előre nem látott uj rende uj
törvényeket igényelt, s hogy a kötelékek, mellyek védelmezték
iparunkat gyermekségében, megfojtották azt érett korában. C su­
pán a szabad országok tehettek eleget egy uj és bizar fény­
űzés minden szeszélyének, a gyártmányok egyedáruságát ragad
ták magukhoz, mellyek annál nyereségesebbek voltak minél ke-
vésbbé tartósak voltak az előállított term ékek. Schweiz, Hol­
landia, Angolország, hála a mibotlásainknak hallatlan jólétre és
kimerithetlen iparra tettek szert, mellynek mi voltunk képtelen
adózói. Bámulatot keltő volt látni, mikép hidegvérű népek és ködös
országok terem tették elő és szállították ki ama sok mindenféle
fölösleges dolgokat, mellyekből a mi nőink hiúsága a kormány­
zóság alatt szükséget csinált, s mellyek alakját az élénk képzelő­
désnek és finom Ízlésnek folytonosan változtatniok kelle. Velen-
cz e, a maradi és pedans köztársaság, csak későn határozta el
magát lerázni részben az igát, me'ly akadályozta őt belevegyülni
ama mozgatag kereskedelembe. Mi Francziaországot illeti, tudva
van, hogy csak az erőszak szabadithatta meg békóitól.
Lemöntey, Hitt. de la Régence.

B.) 85-ik laphoz.

A korzok.
= . . . Gyermekségüktől fogva türelem ben, józanságban,
okosság és mozgékonyságban gyakorolva magukat, egész óletök
 — 891 —

valódi harcz-gyakorlat vala. A vad-juh, az a szép, fürge, világos

szőrű állat, melly az öz, a szelid-juh s a szarvas között foglal el
közép helyet az állatországban, melly a havon születik, merészen
szikláról sziklára szökdel, s a legmagasabb meredek csúcsokról
sérülés nélkül bukik alá, úgy tűnik fel előttem mint élőképe a
korz-nak, kinek izmaiba az égalj melegével váltakozó hideg sze­
lek ruganyosságot öntenek, majd nyomva majd fejlesztve az élet­
erőket olly rögtönös átmenetekben, hogy némelly helyeken egy
fal közbeesése tiz és több foknyi változást is okoz a hévmé
rőn, s hogy az ember deczember közepén azt mondhatná, nem
igen messze vau már a tavasz. Ritka közöttök az idom talan;
életök tartós, mert jó z a n ; a betegségeket régi gyakorlatból ismer-
gyógyfüvekkel orvosolják. Hat gesztenyefa, hat fejős kecske, s
a közeli forrás vize elégséges gazdagság nekik. A kapuczinu-
sokéhoz hasonlóan durva öltönyük posztóját nőik szövik fekete
gyapjúból, hogy meggazdálkodják a festést. Jaussin kifogásoló-
lag hozza fel, hogy nem sokat törődnek hajzatukkal, s hogy
nem viselnek parókát e hegylakók; de hát nem lehet mindent
kívánni. Mennyire szegénységük engedi, vendégszeretők, egy­
szerűségükben elmések, bátorság mellett tűrni készek amaz ön*
megadással, melly nemesíti a lelk et; ha egyszer kimondották e szót
t ü r e l e m , panasz-hang nélkül viseltek el minden kemény
gyötrelmet. Két ezer év óta harczias életet élve, megszokva a
fáradalmas szabadságot, rég időtől fogva tényekben írták ők
meg, mit Paoli papíron: A s z a b a d s á g m e l l e t t m i n ­
d e n t el l e h e t v i s e l n i , m i n d e n r e l e h e t orvos­
s z e r t t a l á l n i . Nem ok nélkül mesélték a görögök, hogy
egy spártai kormányzó Corsicába zarándokolt. Nem tehetve egye­
bet , ökölre mentek5, én azt m ondanám , azért, hogy gyakorol­
ják m agukat, de egy korz azt m ondja, azért, hogy kiadják
tüzöket.
Látni való tehát, hogy midőn Genua megfosztotta a kato­
nai tisztségektől a korzokat, ezzel nem csupán a büszkeségen
ejtett sérelm et, hanem természetökön is erőszakot követett el.
Szemök, lábok, fülök, szellemök, lelkök, mind háborúra term ett;
minélfogva négyhavi gyakorlat folytán a rendes hadseregnél is
jobb katonák váltak belölök, mint a franczíákból egy évi fá­
radságos oktatás után. A puskát és hegedűt egyenlő öröm­
mel k e z elté k , ha nem is egyenlő ügyességgel; s 1763-ban
ötven ifjút lehetett látni vállaikról leföggő karabélyokkal, pisa-
 — 892 —

toly okkal és zene-eBzközökkel kísérni begyeken völgyeken keresz­

tül a tábornokot. Az ő bátorságuk nem volt, miként Paoli szé­
pen mondja, v é r m é r s é k l e t i b á t o r s á g , azaz ittas és önma­
gán uralkodni nem tudó. Parancs-szót fogadni készek, a tűzben
kitartók, zsákmánynyal nem törődök, meglepetéseket készítettek
ellenségeiknek; kérdést intézni, választ adni a kürtök mély hang­
jával, hegyeken pedig gyújtott tüzekkel szoktak. S a hegyi harci­
ban mesterekül szolgálhattak Fridriknek és Eugennak. Puskával,
pisztolylyal, vadászkéssel és tőrrel fölfegyverezve, lőpor és golyó-
készletöket hevederökben hordva (a könnyű málha kényelme a
szegények kiváltsága), ügyesen, gyorsan mászták a meredek szik­
lákat, kúsztak a golyó-zápor alatt, s nem lőttek csak mikor lő-
távolba jutottak. Váratlanul törni az ellenségre valamelly völgy­
torkolatból, cáerjékkel fákkal födözni hátukat, látatlanul lődözni
az erdő rejtekéböl, szokott dolguk v a la ; s a talált ellenség nyö­
gései majdnem előbb hirdették jelenlétüket mint a puszka-szó.
Csendben közelítettek fenyegetőleg az ellenséghez, aztán rémitö
kiáltásban hangoztatták e szókat H a z a é s s z a b a d s á g ! Az
illy meglepetéseket árulásoknak nevezték a francziák; mintha
bizony Francziaországban is nem volt volna mindenkinek régi szo­
kása háború úgy mint béke idején saját előnyét k eresni; mintha
a korzoknak tulajdon házukban fegyvertelenül kellett volna a
fegyveres vendég elé menniök, hogy kés alá tartsák torkukat,
vagy békókba veressenek. Ha csupán illy háborút folytatnak
vala, ha támadnak váratlanul, ha a hegyekbe menekülnek, hogy
aztán ismét előtörjenek, ha zsákmányul ejtik a készleteket, meg­
bénítják az öszvéreket, kifárasztják, kiéheztetik az ellenséget,
talán győztek volna. Bátrak védeni állásukat, ki ki törtek, mint­
egy uj életre kelve a füstölgő romok közül. Parittyák, leguritott
kövek, méhvel telt kasok, felbőszített ebek, egykép fegyverekül
szolgáltak nekik harczaikban.
Ha valaki e háborút embertelennek találja, gondolja meg,
hogy embert uszítani ember ellen, és pedig nem hüségi indulatból
hanem aljas zsoldért; bérelt gyűlölettel fertőztotni meg egy lelket,
8 barominál is roszabb czélra használni azt fel, Isten és az ész
szemei előtt még utálatosabb dolog. A gazda egy intéssel meg­
szüntetheti az eb dühét ; a kapitány az ő kiáltásával nem képes
elnémítani a csata zaját, eloltani a gyuladásokat, fékezni a zsák­
mány- szomjat, pórázon tartani az aljas indulatokkal kegyetlen szö­
vetségben egyesülő erőszakos szenvedélyeket. A* is meggondolni
 893 —

való, hogy a szegény korzok csekély erővel, csekély hadikészlet­

tel rendelkeztek; nem voltak szertáraik, lovaik, kardjaik, har-
czi-puskáik ; legnagyobb részt vadász-fegyvereket használtak, szu­
rony nélkül, s nem jól kezelték azokat; és nem jól az ágyút.
Agyúikat részint Theodor király utján kapták, részint a tengerből
halászták ki, részint az izraelitáktól cserélték korallért. S nem
egyetlen ez eset, hogy a szépség ékítményei halál-szerszámokért
cseréltetnek ki. Kevés lévén a golyó, Paoli azt tanácsolta nekik,
ne lőjenek csak biztosra, ellenkezőleg Napoleon eljárásával, ki
pazarul bánt a bombával, az ember-élettel és a T e d e u m-mal;
miben, mint sok másban, talán a francziák hangulatának engedett
kik nem tudnak harczolni tüzérség nélkül, vagy inkább saját ösz­
tönét követte, mellynél fogva az ágyú már gyermek-éveiben játék ­
szerül szolgált neki. Nélkülözvén a szükséges eszközöket, a kor­
zok bátorsága tehetetlen volt az erődített helyekkel szemközt: de
sok várat elfoglaltak; s jobb lett volna azokat mindjárt lerontani,
mert az előnynél, mellyet elfoglalásuk nyújtott, sokkal nagyobb
volt az akadály, mellyet örzésök okozott. Ha a két nemzet között
egyenlően folytattatik vala a háború, magok az őrségek is elvesz­
tek volna. Ha Francziaország nincs, Paoli győz; ha Franczia-
ország nincs, W ashington és Miauli legyőzetnek; Lafayette és
Rigny a szemtelen kerítő Choiseulért s a hóhér Sionvilleért tesz­
nek eleget.
1739-ben Corsica húsz ezer embert fegyverzett fe l; de ha
az alkalom úgy hozta magával, mindnyájan küzdöttek, kezdve a
tiz éves gyermektől a hetven sőt több éves öregekig. Paoli ide­
jében harminczezer volt a fegyveresek száma; az utólsó erőfeszí­
tés alkalmával mintegy negyven ezren álltak hadi lábon, de szét­
szórva. S Olaszországból nem csekély számmal siettek haza a
korzok; siettek szembeszállni a veszélylyel mint valami jutalom ért;
ép úgy miként 1821-ben az úrangyali harangszó által jelzett ki­
törés első zajára görögök siettek Európa különböző részeiből a
véres agapékra. Siettek a görögök, de nem Ugo Foscolo, ki a
Nicolo névvel együtt lemondott a görög polgárság tisztességéről,
s északivá és nemes emberré lett, és Byron Györgyöt küldötte
maga helyett oda énekelni és meghalni. Azok között, kik Corsi-
caért küzdöttek, szintén voltak görögök s baskok, schweiziak és
graubündeniek; s néhány angol és néhány olasz jött őket nézni.
Zsoldba ötszáz poroszt fogadtak, mint fiait egy nemzetnek, melly
bátor ée kitartó, s mellynek királya szerette a korzokat; három
 8 9 4 —

százat közülök Corti város őrizetére, kétszázat a várakban s az

uj tartományokban alkalmaztak. Az őrség nem Paoli (azt mond­
ják nem is akarta a poroszok zsoldba fogadását) hanem a legfőbb
Tanács s a város biztonságának érdekében állíttatott f e l: mert ő,
miként mondottam, saját ebei által őriztetett, mellyek értették &
korz nyelvet. H a a poroszok értették volna az olaszt, midőn
Antonio Gentili meghagyta nekik, miszerint állják utjokat a csata
kezdetén futni akaróknak, nem pedig hogy akadályozzák a mene­
külést a csata végén, a poroszok Pontenuovo mellett talán nem
mérik csapásaikat a szegény hazafiakra, s nem visznek közöttök
mészárlást véghez. Félreértés volt-e vagy árulás, nem tudni; de
a félreértés nem kevésbbé vészthozó mint az á ru lá s; s az olaszok
azt tudják.
Corsica valódi idegét korzok képezték. 1768-ban a tizen-
nyolcz és hatvan év között valamennyi fegyverfogható egyén há­
rom csapatba osztatván, felváltva mindenik csapat tizenöt napon
4t tett hadiszolgálatot ott, hol arra szükség volt, kivéve a területi
őrségeket, a betegeket, a nyáj-őrt és molnárokat. Első sorban a
fenyegetett tartomány vagy a szomszédos helyek lakói alkalmaz­
tattak hadi szolgálatra, részint, hogy kevesebb alkalmatlanságot
okozzanak a távoliaknak s azoknak, kiknek mozgositás esetén be
kellett volna őket fogadniok, részint, m ert igazságos dolog volt,
hogy ha lehetett, kiki maga segített legyen először magán. Illy
módon mindenki megfeszítette erejét, hogy fentartsa községének
jó hírnevét, s a régi gyűlölködések a hazára nézve üdvös verseny-
nyé változtak át. Ugyanezen czélból Paoli azon volt, hogy az
egyes csapatok rokonokból alakíttassanak; melly fogással már a
régi görögök és germánok is éltek, m ert a magán vonzalmakkal
hathatósan erősíti az a köz rokonszenveket. A szökevényekért
(illyenek akkoriban is akadtak) a községnek kellett felelnie, s
annak kitöltenie a támadt ű rt; e rendszabály felrázta tunyaságuk­
ból a hatóságokat, s akadályozta a honfiúi hűséggel ellenkező és
vétkes szánalomból származó elnézést. Paoli különben nem a
számra, hanem a fegyveresek minőségére tek in te tt; s még örült,
ha megszabadult a kevésbbé megbízható népségtől. A csapatok,
a kerületek szerint, mellyek által kiállíttattak, többé kevésbbé vol­
tak ha8znavehetők. Úgy amint vannak, mondá Paoli, m i n d e n
e m b e r e g y e z r e d ; melly mondat dicséri és megrója, világos­
ságba helyezi és elitéli, nem csak a korz háborút, hanem Olasz
orsság középkori történetét is, melly majdnem egészen az egyed-
 - 895 —

nek a város és nemzet hátrányára szolgáló, aránytalanul előtérbe

lépő működésében áll, minek olly sok nagyság és sérelem, olly sok
megaláztatás és boszu lett eredménye.
Hosszú időn át zsold nélkül szolgáltak, miként as első ró­
maiak ; de a korzok nagyobb érdemmel, mert itt nem volt kira­
bolni való ellenséges föld. Rendesen árpa-kenyeret, egy kevés
sajtot vagy gesztenyét vittek magukkal, inkább örülvén a lőpor­
nak és golyónak, ha bővében volt, mintsem a húsnak vagy bor­
nak. Fegyverek és lőpor képezték az ö örökségöket; s reájok
méltán lehetett alkalmazni a klephták ama versét: L ő p o r t e s z ­
nek k e n y é r g y a n á n t , s g o l y ó t k e n y é r h e z val ó he­
l y e t t . Csakhogy a klephták előtt ollykor-ollykor szintén meg­
nyíltak a törökök vagy az alávetett görögök gazdag házai, hol
lecsillapíthatták éhségöket és zsákmánynyal ékesíthették magukat:
miértis e tekintethen Paoli hegyi harczosai miként ártatlanabbak
úgy erősebbek is voltak a rómaiak és görögöknél. És ez em be­
reket nevezték a francziák 1739-ben g y i l k o s o k n a k , m ert
b á t o r s á g u k v o l t e s z ü k b e v e n n i , h o g y ők e m­
b e r e k . Legfőbb büszkeségük és reményök idegen lábtól érin­
tetlenül őrizni meg meredek szikláikat, ama szegény földet, mely-
lyet inkább az emberek vére kövéritett meg, mint verejtékök.
Az ellenséges golyók között törtek maguknak utat, hogy az ősök
sirkertjébe szállítsanak át egy kedves testet, mellyet az ellensé­
ges golyók tettek hideg hullává; szenvedtek, hogy szabadon szen­
vedhessenek, meghaltak, hogy egyszerűségben élhessenek. Ger-
manés kanonok nem alaptalanul nevezte őket m a k a c s n e m ­
z e t n e k , Jaussin pedig k é t s é g b e e s e t t n e k ; helyeseb­
ben mondja Voltaire, hogy a h a z a - s z e r e t e t , e t e r m é ­
s z e t e s i n d u l a t , n á l o k s z e n t k ö t e l e s s é g vala,
é s d ü h ...............
Corsicában tehát ingyenes volt a katonai-hivataloskodás, mert
szolgálatnak nem tudom azt nevezni. Idővel a katonák részére
minden család egy kenyeret adott, melly a pásztorok között áru-
sittatott e l ; erre aztán az úgynevezett kenyér-adó hozatott be.
1761-ben zsoldozni kezdett néhány katonát : aztán két ezredet
alakítottak, egyenkint négyszáz emberből állót, mellyek poroszok
és schweiziak által gyakoroltattak be, egyenruhát viseltek és szi­
gorú fegyelem alatt állottak. A tisztet paszomány különböztette
meg az egyszerű katonától. Tényleges szolgálatban egy évet,
tartalékban kettőt töltöttek odahaza: de minden jelre késsen ál­
 — 8 9 6 —

lottak. 68-ban növekedett a fizetésesek száma. A várörségek évi

fizetést huztak; a többiek a hadjárat tartam ára kaptak zsoldot;
de még mindig sokan szolgáltak ingyen. A vidékek élelmi-sze­
reket küldöttek részökre, s úgy fogadták őket, mint rokonokat:
az ellátásért jutalm at kínálni sértés lett volna. A betörő ellenség
által saját legelőikről vagy lakaikból elűzött családok biztosabb
vidékeken menhelyre találtak : a mellyek háborúban elvesztették
a családfőt, tiz éven át minden adótól fölmentettek. A kiontott
vér Paoli becslése szerint nagyobb igényt szerzett az elismerésre
mint Buonaparte szemében, kivel a foglalások halmaza elfeled­
tette a vett jót, s azért hálátlanná tette. Egy szegény ember,
kitől nem a tábornok, hanem környezői tagadták meg a kihall­
gatást. felkiáltott : E s z é k v é r e m m e l v a n f e s t v e . S
hasonlóan egy nő: E n g e d j e t e k b e m e n n i , é n h á r o m
f i ú t v e s z t e t t e m el. Hogyan gondolhatott ö, Paoli, valaha
arra, hogy királyi czimet szerezzen illy emberek fölött, kik majd-
m indnyájan birtak néhány arasznyi földterületet, s ez sok nem­
zedék vérén volt újra meg újra megvásárolva ?
Nemesebb szavak hangzottak egy másik anya ajkairól, ki
akadályoztatván az örök által az elfoglalt tábornokhoz jutásban,
erőszakosan tört magának utat s igy szólt hozzá: E g y f i a m a t
h á b o r ú b a n v e s z t e t t e m el; c s u p á n e gy van
még élő, s h a t v a n m é r f ö l d n y i u t a t t et t e m,
hogy e l j ö j j e k s a h a z á é r t f e l a j á n l j a m azt
ö n n e k . . . Paoli kicsinynek és megalázottnak érezte magát
illy nő előtt.
.......................................................Fastosa
Andarne piíi qual di piú tigli é priva.
Donne són quelle e cittadine e madri.
(Minél több fiút vesztett közülök valamellyik, annál büsz­
kébben hordja fejét. Nők ezek, polgárnők és anyák).
Nem m ent még feledésbe Domenico Rivarola neve, ki Cor-
sicáért harczra szállva, mintegy ő maga zárta két fiát a genuai
börtönökbe; sem Giampietro Gafforié, ki Corti várost ostromolván
a falakon övéi golyóinak kitéve saját tizennégy hónapos gyerme­
két látta, ki a dajkával együtt raboltatott el tőle ; s ő, az atya,
parancsot adott a megrémült katonáknak, hogy csak folytassák a
roham ot; s győzött és (Isten úgy akarván) épen kapta vissza
fiát. Még bámulatosabbnak tűnik fel előttem ama Reinuccio della
Rocca lelki ereje, ki a XVI. század kezdetén, épen midőn egy
 — 897 —

gyűlésben a haza ügyeiről értekezett volna, látta, hogy tizennégy

éves fia, elragadtatva a megbokrosodott paripa által, a csatlós
dzsidájába dűl és halva bukik alá; s az atya, szemei előtt a meg­
hűlt kedves testtel, folytatta beszédét az összehívott néphez hazája
dolgairól, megújítva az alpesi szigeten a jámbor Xenophon híres
példáját.
A lelki erőnek kisebbszerü, de azért mégis emlitésre méltó
bizonyítékai azok, mellyeket most elmondandó vagyok. Egy test­
vér elesni látja oldala mellett saját te stv é ré t; a csatatérről el, s
a templomba viszi a hullát, ott imádkozik fölötte, megöleli s
visszatér az ütközetbe. Angelo Matteo Lusi, Paoli kapitánya az
első háborúban, a második alkalmával, midőn a francziák elfoglal­
ták Bigugliat, házába zárkózva, öregsége és gyenge szemei da­
czára ellen akart állani tizenkét hozzátartózójával; egy golyó
földre te ríti: ekkor a fiú, Orsó Andrea, ki előbb nem helyeselte
az egyenlőtlen mérkőzést, nehogy a társak elveszitsék bátorságu­
kat, felfogja és szobába zárja a hullát, mintha biztosítani akarná
a veszély ellen a megsebzett öreget, elrejti a kulcsot, felragadja
az atya vérétől pirosló fegyvert, s dühödten ellenáll, valamig a
hegyről füiökbe nem hatott a segélyt hirdető baráti kiirt hangja;
most tizenketted magával kitör, üldözőbe veszi és megveri a fran-
cziákat; akkor visszatér s m egm utatja a rokonoknak és nőknek
a hullát; s a nők és rokonok könyeikkel áztatták, vigasztalódva
mégis, hogy halála az egész községnek váltsága l e t t ; s az egész
község tiszteletteljesen vett részt a halotti szertartásokban, s a
hulla előtt meghajoltak a győztes lobogók. Ezen Orsó Andrea
volt első, ki községében kukoriczát kezdett term elni: méltó a
béke mesterségeivel áldásositani a földet, mellyet vérével term é­
kenyített.
A franczia kapitánynak, ki fenyegetve m ondá: M e g v e r e ­
t e m a d o b o t , a korz feleletül adá : A h e g y r ő l k ü r t j e i n k
f o g n a k a r r a válaszolni. Kevésbbé magasztos válasz,
mint az, az örökké emlékezetben maradandó, mellyet a fló-
renczi adott; mert a flórenczi a harangokra mutatva, magasba
emelte az ellenség ledér szemeit és saját terhes gondolatait, s
egyetlen szóban fölelevenitette Olaszország dicsőségeit és remé­
nyeit : de mégis szép, és hősökhöz méltó válasz. Hősök voltak
ők fényelgés és anélkül, hogy tudták volna, vájjon a történelem
fog-e rájok gondolni; s amit tettek, azzal csak a szigorú köte­
lességnek s a lélek legyőzhetlen szükségérzetének véltek eleget
xvii. 57
 — 898 —

tenni. Egy franczia, bámulva látván ennyi szenvedést, anélkül,

hogy felfogása szerint valami jutalom járna ki azért nekünk,
kérdé: D e m i d ő n m e g s e b e s ü l t ö k , m i t c s i n á l t o k o r ­
v o s o k , k ó r h á z a k n é l k ü l ? — M e g h a l u n k — volt a vá­
lasz. Egy halálra sebesült így irt Paolihoz: T á b o r n o k , ü d ­
v ö z l ö m Ön t . A j á n l o m g o n d j a i b a öreg atyá­
m a t . P á r ó r a a l a t t a z o k l e i k e i v e l leszek, k i k
a h a z á é r t h a l t a k meg.
E szokások és gondolatok fegyverek voltak, melly ekkel
szemközt üres hangnak tűnt fel az ellenséges ágyú dörgése. S
nem látszik csodálatosnak, ha Clemente Paoli, ostromo Itatva Furi-
aniban, hétezer ágyu-lövés, és ezer genuai bomba daczára sem
adja meg magát csekélyszámu hőseivel; nem csoda, hogy tiz ezer
császári veszett ügynek vallja leigázni akarni e lázadókat, mikor
száz közülök ezer ellen harczol, s ötven, három ezret ver szét.
A loroi mezön nyolczszáz ajacciói katona tám adott meg huszon­
egyet azon pásztorok közül, kik teleltetés végett a sikra szoktak
leszállani; s e maroknyi nép visszaverte a tám adókat; de csóna­
kokon érkezett más négyszáz katona által vétetett hátba; a nyáj­
örök mocsárok közé szorittatnak, s nemesen küzdve mindnyájan
elesnek, egyet kivéve, ki a hullák közé rejtőzve és vérrel borítva
megmenthetni remélte életét. Midőn fölfedeztetvén, fejét akarták
venni, kegyelmet kért, s megnyerte azt a kapitánytól: de a biz­
tos kevésbbé volt iránta kegyes; ugyanis hat elesett társának fe­
jeit aggatván reá felakasztatta, négyfelé vágatta, s véres m arad­
ványait a falakra függesztette.
Kötelességünk megemlékezni itt egy különös vár-feladásról,
mellynél nem tudni, ki a győztes, ki a legyőzött, s melly mindkét
félnek becsületére válik. Casella kapitány a nonzai erődben kö­
rülvétetvén a francziák által, elhatározta kétségbeesetten küzdeni
s végre légbe röpíteni a falakat s azok romjai alá temetni magát;
csekély számú katonái azonban, visszaijedve a haszontalan áldo­
zattól, éjnek idején magára hagyták. Meg nem rettenve elhatá­
rozza egymagában állani ellen ; kiszegezi az ágyút, puskákat he­
lyez a lőrésekbe, lövéseket tesz különböző hangokon kiáltozva, s
bátorítva a távol levő társakat. Az emberséges franczia egyez­
kedésre lépvén Casellával megengedi az őrségnek fegyverrel,
málhával, zászlókkal, egy ágyúval, s katonai becsülettel kivonu­
lását, lovukat is kész lévén szolgáltatni az ágyú és málhák elszál­
lítása végett. Ekkor C»sella két sor katona között kijö a vár­
 — 899 —

ból, karddal, puskával és két pisztolylyal fölfegyverezve; mások

szerint mankóra támaszkodott, mert nem igen tudott járni a régi
sebek következtében, mellyekböl ö tőrrel szokta volt kiáskálni a
gólyókat. A franczia kapitány miután egy kevés ideig várakozott,
hogy kijöjjön a többi őrség, értesülvén, mikép az egész csak egy
magából áll, mintha rászedetett volna, ellene támad. 8 az öreg
már kihúzta kardját, midőn Grandmaison gróf oda érkezik, le­
szidja és fogságra vetteti kapitányát, kezet fog Casellával, s kato­
nák és egy tiszteletteljes levél kíséretében Paolihoz küldi öt.
Ily harczosok szemében a futásnak a halálnál, a megadásnak
a pelengérnél is iszonyúbbnak kelle feltűnnie. Egy hetven éves
öregről beszélik, hogy lóháton egy huszár vette üldözőbe, ki vá­
gás közben elejtette k a rd já t; az öreg fölvette, s a huszárnak, ki
utána hajolt, egy csapásra leszelte fejét. Egy másik korzról be­
szélik, mikép, nem tudom, hányat társai közül megadni látván m a­
gokat, boszúságból e miatt egész haláláig négy éven át élt házá­
ban elzárkózva; s olly félreeső zugban kívánt eltemettetni, hon­
nan ne lehessen látni a helyet, hol szemei ama szégyent látták.
Egy korz a genuaiak társaságában kötvén ki és megöletvén, hul­
lája huszonnégy órán át pelengérszerü gyászravataloa tétetett ki
közszemlére, aztán a városon kérésziül gyalázatosai! meghurczol-
tatván, a tengerbe vettetett, mint ollyan, ki nem méltó rá, hogy
az anya-föld keblében feküdjék.
Mi csoda, ha az illy emberek iszonyodtak az aljas árulkodá-
soktól? Egy nyájőrről beszélik, mikép jel által fölfedezvén két
szökevényt az őket üldöző hatósági embereknek, s jutalm ul némi
pénzt fogadván el, rokonai Ajaccio falai alá hurczolták, s mialatt
a két szökevény bent kivégeztetett, ök is megölték az árúlót, mi­
után előbb gyónást tett egy papnak, kinek a rokonok átadták az
árúlás diját, hogy vigye vissza azoknak, kik adták. Iszonyodtak
feljelenteni még azon tényeket is, mellyeket kárhoztattak, s mely-
lyek miatt megszakították a régi barátságokat.
Nem csoda, ha illy emberek ellenálltak az ígéreteknek és
hízelgéseknek Genua részéről, melly megvásárolván nehány nagy­
ravágyót vagy becstelent, s rászedetve ezek hazugságai által, azt
hitte, az egész szigetet birtokában tartja: hiszékenység, melly kö­
zös mindazokkal, kik, akár barátai akár ellenségei legyenek a
szabadságnak, nem ismervén az országot, álnok iratokból, vagy
balga értesítésekből, vagy saját vak vágyaik szerint ítélik azt
meg. Egy korznak, ki Genua börtöneiben volt fogva, szabadsá-
57*
 — 900 -

got ajánlanak, ha Genua szolgálatába á ll; mire a korz: „ E lfo ­

g a d n á m a s z a b a ds á got , h o g y e l l e n e t e k m e n j e k küz­
deni. De ne m; t e s t v é r e i m n e m hi nnék, hogy szenny
n é l k ü l s z a b a d u l t a m m e g ; á r ú l ó n a k t a r t a n á n a k ; 1'
s ott maradt. Midőn Alerio Matra, Gian Carlo Salicetit Paolitól
elszakadásra bátorkodott Írásban felszólítani, Salicetí nyilvánosan
hóhér keze által égettette meg a levelet. Paoli legszebb győzel­
meinek egyikét ülte, midőn a genuai kiküldöttnek vissza kellett
térnie a nélkül, hogy csak egygyel is beszélhetett volna a lázadó
korzok közül, s a lázadó korzok tábornoka megmentette a genuai
életét a nép haragjától. Hasonló eset volt az, midőn Róma, hogy
felbontsa a szégyenletes szerződést, mellyet kapitánya kötött a
korzokkal, ezek kezébe adta a szerződő tisztet legyilkolás végett,
azt hivén, hogy e kegyetlen cselekedettel feloldja magát az adott
hit alól; a korzok azonban nem akarván beszennyezni kezöket
vérével, visszaküldöttek a rómait mint élő szemrehányást övéinek,
kik által felkonczoltatott.
E vallásos kegyeletnek a haza iránt elfeledhetlen példáját
adták 1769-ben a Francziaország zsoldjában állott korz katonák,
kiknek, midőn hajóra kellett volna szállaniok, hogy testvéreik el­
len menjenek harczolni, a tisztek rögtön elbocsáttatásukat kérték,
s a közkatonák valamennyien vonakodtak útra kelni: úgy hogy a
franczia kormánynak szégyenkezve kellett hátrálnia a nemes en­
gedetlenség előtt. Egyike ama tiszteknek Marengo nevet viselt,
kinek családjából egy Antal nevű 46-ban Genuában a hazaszere­
tet bűnéért végeztetett ki. A nevekben valami titok- és végzet­
szerű v a a : az ifjú Buonaparte, midőn Marengo ezen tényét ma­
gasztalva említette fel, nem sejtette, milly emlékezetessé váland
rövid időn ama név reá, Francziaország és az egész világra nézve.
Ugyanazon korz ezredből valók voltak a katonák, kik ugyanazon
idötájt siettek megmenteni a lángoktól Avignont, az olasz várost;
s aztán visszautasították a polgárok által felajánlott több száz la-
jos-aranyra menő összeget, a tűz által károsult szegényeknek hagy­
ván azt. S e nép az, mellyet Pommereuil nyersnek, fél barbár­
nak, szokásos gonosztevőnek nevez; ép úgy miként Thiers barbár
országnak czimezi a nápolyi királyságot, s vadnak Romagnát.
Midőn a francziák tervbe vették kielégiteni a sziget némelly
főbbjeinek telhetetlen hiúságát, s új egyenlőtlenségeket teremtve
ama kis, hogy úgy mondjuk, családban, kényelmesb uralmat ké­
szíteni elő a király n ak ; sokan találkoztak, kik, felhozakodva igény-
 — 901 —

czimeikkel, kérelmet intéztek az áj úrhoz a szolgaság e jelveért •.

de mihelyt attól kellett félniök, hogy Sampiero gyilkosának utó­
dai szintén kérendik a nemességet, valamennyien egyhangúlag kije­
lentették, miszerint illy társaságban nem fogadnák el a keresett
megtiszteltetést, s azon borzadályt érezték, mellyet maga Sampi­
ero fia érzendett, ha együtt kellett volna élnie az áruló Michel-
angiolóval.
Alig vették a szigetet birtokba a francziák, a korz nemes-
lelküségröl egyéb bizonyítékok folytán is volt alkalmuk meggyő­
ződni. Midőn a rostinói Nic.odemo Pasqualini, hírneves ember,
fegyverek és pénz nélkül partra szállott, hogy fellázítsa Niolót
(mások azt mondják, Paoli által k ü ld ete tt: de ö inkább helytele­
nítette a vállalatot), nem sikerülvén a kísérlet, koldús-ruhába öl­
tözve a lurii Santo Dominicihoz tért be, s egy éjre menhelyet
kért. Santo megölelte öt, s két hónapon át tartotta rejtve, mig-
nem biztos menekvési alkalmat talált számára. Marboeuf meg­
tudta a dolgot, s szemrehányások és fenyegetések között hivatta
magához D om inicit; de midőn hallotta öt megvallani a tényt, di­
csekedni azzal, s azt mondani, mikép ajtaja soha sem lesz zárva
a szerencsétlenek előtt, s hogy a vendégszeretet ősi erénye min­
dig kedves leend a korzoknak, Marboeuf, nem biró többé hanem
alattas, megindult lelkében, s kezet nyújtott a nemeslelkü házigaz­
dának. Hasonlókép, midőn a bátor Astolíi több száz mással együtt
Toulon halálthozó gályáira Ítéltetett a durva és barbár Sionville
által, Casabianca ezredes ellenszegült a dühöngőnek m ondván:
í t é l j e n e l ö n e n g e m e t i s v e l e . Barbár, mondom, ki fel­
gyújtotta, kirabolta a házakat, leölte a nyájakat, s a hóhér kísére­
tében járva, kijelölte a fákat, mellyekre felkötendök valának a
szegény niolóiak, kik nem tudták feledni Paolit; s E z e g y e t
b i r m e g , mondá, e z k e t t ő t . Lehajtották (mondják) az á g a ­
kat, s rájok kötvén a szegények tagjait, a magasba bocsátották
vissza, hol szétdaraboltattak.
Még megvetésre méltóbb, ha nem kegyetlenebb eljárást kö­
vetett el Marboeuf a derék Abbatucci ellenében. Gyűlölte öt Mar­
boeuf, mert hű vala hazájához, mert azon gyanúban állott, hogy
ő volt szerzője egy, az országos rendek gyülekezetéhez intézeti,
meleg hangon irt levélnek, s mert egyszer, hosszasan várakozván
kihallgatásra az előszobában, mialatt bent a gróf Ramolino Letizi-
ával társalgóit, keményen nyilatkozott felőle: igy beszélik ezt né-
mellyek, s Corsicában cl van terjedve a hir, mellyet én hamisnak
 - 902 -

akarok hinni, hogy 70 után Letizia megnyerte Marboeuf tetszését.

Annyi bizonyos, ‘ hogy Abbatucci, alezredes, müveit elméjű nemes^
ajacciói követ, hamis tanúk által (Corsica rákfenéje) épen tanúk
megvesztegetéséről vádoltatván, gálya-rabságra és megbélyegezte-
tésre Ítéltetett. Három franczia és egy korz Ítélte el ö t ; három
korz hasztalan adott felmentő szavazatot, öt püspök s az összes
korzikai rendek követei hasztalan jártak közben mellette, kérel­
mezve, hogy legalább a lánca és evező illy embernél számkivetés,
börtön, vagy épen halál-büntetéssel cseréltessenek fel. A gyaláza­
tos szertartás napján Bastiában bezárattak a boltok, be az abla­
kok, s az utczákon csak, nem korz katonák járkáltak. A hóhér
úgy tesz mintha a hős hátához sütné a tüzes vasat, érinteni nem
m eri; egy tanácsos a katonák háta mögül oda k iá lt: T e l j e s í t s d
k ö t e l e s s é g e d e t , s a hóhér a tanácsos felé nyújtja karját,
mintha annak akarná kézbesíteni a bélyegzőt, s átengedni vétkes
tisztét.
Ha Corsicában a hóhér emberség- és szégyen-érzettel bír,
nagyon hihető, hogy a rabló is bírhat az igazság érzetével. Bizo­
nyos franczia Bocognanóban négy ezer Urát tesz le egy közúti
rablógyilkos házában, s visszatérve helyén találja pénzét; mert a
vendégszeretet kötelessége szent a rabló előtt. Egy zsivány elha­
gyott úton találkozik az eltévedt bíróval, ki öt elitélte, megmu­
tatja neki az utat, fölfedezi magát előtte sazt m ondja: O n i g a z ­
s á g o s a n í t é l t el e n g e m e t ; nem h a r a g s z o m önre.
Egy másik zsivány menekülvén a börtönből, Cursay gróf el akarta
ítélni az őrtálló katonát, mint bűnrészest a m enekülésben: ekkor
a zsivány rokonai magok kényszerítik azt visszatérni büntetés-he­
lyére; s a zsivány csakugyan visszatér, s jutalmúl a bírótól bo­
csánatot nyer. E cselekedet egy másik régebbit és nevezeteseb­
bet hoz emlékünkbe, a campocassói Achillesét, kinek rokonai kö­
zül a biztos, minthogy őt magát kézre nem keríthette, harminczat
fogatott el, s kivégeztetésökkel fenyegetőzött, ha föl nem födöznék
a lappangót, mire egyikök válaszúi a d á : R a j t a , t e g y e m e g
ö n e l ő k é s z ü l e t e i t a k i v é g z é s h e z . De Achilles, hogy
megszabadítsa őket, számkivetésre kárhoztatta magát. A korzok
nem csupán a csatamez ön néznek bátran szembe a halállal, ha­
nem az akasztófán is, mihez nagyobb lelkierő kívántatik, mert ott
sem az ütközet heve nem ejti mámorba az embert, sem a zaj el
nem kábítja, sem a példa nem ösztönzi. Sőt némellyek megnyug­
tatván lelkiismeretöket a vallásos szent cselekvényekkel, magok
 — 903 —

kérték a kivégzés siettetését, s higgadtan nézték az előkészülete­

ket, mindvégig rettenthetlenek maradván hányavetiség nélkül, mi
félelemnek lehet álczája.
Mindezen dolgokból, mellyeket, szokásomnak megfelelöleg,
nem az idők hanem az eszmék rende szerint állítottam össze, ki­
tűnik, miszerint a nemzet közérzülete volt az, melly Paoli tényeit
kormányozta, nyelvezetét sugalmazta: mert a kormányzásban úgy
mint a beszédben csak az nagy, ki meg tud egyezni a helylyel
és idővel, hol és amellyben született, ki képességgel bir fogéko­
nyan belátni, éleselmüleg eltalálni az új szükségeket, összeegyez­
tetni ezeket a régi véleményekkel s az emberi természet örök kí­
vánalmaival, s megjelölni szóval vagy kimutatni tettel ama szük­
ségek kellő kielégítésének hatásos módjait. A nagy emberek in­
kább engedelmeskednek mint parancsolnak, inkább tanúinak mint
oktatnak, inkább gyűjtenek mint terem tenek; de épen az eszmé­
ket, az akaratokat, a szétszórt erőket összegyűjteni képes, Isten­
től kapott tehetségök az, melylyel ők parancsolnak, oktatnak, te ­
remtenek .............
Rousseau, ama gondos szeretetnél fogva, melly a különös
emberekre vonatkozó minden részletet érdekessé tesz előttünk,
tudni ohajtotta, melly iskolában sajátitotta el Paoli a hadművésze­
tet. Ennek, ép úgy mint átalában mindazon művészeteknek, mely-
lyek a sokaságra hatással vannak, ösztön és ihlet képezik neme­
sebb rész é t; a mi pedig a szakmai részt illeti, DÍncs okunk hinni,
hogy magáévá nem tehette azt Nápolyban, még ha már 1756 előtt
fel nem állíttatott volna is ott a katonai collegium ..........
Washington és Paoli polgári erényei rövidséget okoztak ne­
kik a kellő elismerésben hadtani jártasságuk iránt, mellyért Pao-
lit Fridrik porosz király Európa első hadvezérének ta rto tta ; mert
Fridrik, mint ez ügyben illetékes bíró, a katonai tudományt nem
az elpazarolt, hanem a megkímélt életek száma, nem a tudomány­
nyal való pompázás, hanem a művészet szabályainak a helyek ter­
mészetéhez okos alkalmazása, nem a működésbe hozott erőknek
az érdemet gyakran kisebbítő mennyisége, hanem a csekély esz­
közökkel legyőzött nehézségek nagysága szerint becsülte. Ne ta«
lálja különösnek az olvasó, hogy én Paoli és Washington neveit
együtt em lítem ; egyikben is másikban is uralkodó tulajdon az
igazelmüség, a kitartás, a higgadtságnak veszélyek között is meg­
őrzése, a rend-szeretet, mérséklet, a modor egyszerűsége, a magán
előnyök megvetése, az isteni félelem, a hatásos ékesszólás, a ne­
 — 904 —

mes magaviselet. Paoli után húsz évvel Washington szintén visz-

szautasitotta a fő parancsnokságot: s e tartózkodást mindkettőnél
őszintének akarom hinni, mert én mindenkiről, de főleg a különös
emberekről, a legméltóbb dolgokat szeretem föltételezni.
W ashington a szabadság karjaiba egy nagy nemzetet vezé­
relt, mellyre nézve fiainak száma, határainak roppant kiterjedése)
a rengeteg erdők, a földet békéltető s a távolságokat legyőző gőz
által még meg nem igázott vizek sivataga mind meg annyi erő­
tényezők v o lta k ; egy nemzetet, melly, kevésbbé tüzes szellemé­
ben, kevésbbé rögzött gyűlöletekben, természeténél úgy mint szo­
kásainál fogva ép úgy hozzá volt törődve a polgári mint a kato­
nai fegyelemhez. Miért is ha A m erikában jóval nagyobb volt a
dicsőség s nagj’obbak az eredmények, Corsicában sokkal nagyob­
bak voltak a nehézségek s következéskép nagyobb az érdem#
Nem is említve a törvényhozó és hadvezér, a biró és atya, a sza­
badító és mérséklő szerepeinek terhét, melly Paoli vállaira nehe­
zedett, neki feladata vala tüzelni és fékezni a szellemeket, s hogy
úgy mondjuk, egy személyben harczos és törvényhozó O’Connel-
nak kellett lennie. Bátor katonáit, kikre szüksége vala, hogy
győzzön, egyszersmind fenyiteni is kényszerűit, ha a gőg vagy a
harag tulragadta ő k e t; s ezt tette is minden félénkség nélkül; olly
nagy volt a hit saját és övéi szándékainak becsületességében. Az
embereket, kik csak hadakozásra alkalmasak, ő nem tartotta egész
em bereknek; háború idején is foglalkoztatni akarta a katonaságot,
a tétlenséget félelmesnek, s a kapzsiságot a kislelküségnél is ve­
szélyesebbnek tartotta a katonákban. A ki hinni akar Pommereuil-
nek, midőn kegyetlenségekről értesit, mellyeket a korzok követ­
tek volna el, miilyen például az, hogy élő embert tettek a tűzre
s majd levették majd ismét visszahelyezték mint valami égő h a­
sábfát; higye el egyszersmind azt is, mit ugyanő vall be a fran-
cziákról, hogy török módra ketté fűrészeltek egy élő korzot. Illy
kegyetlenségek mindkét részről ritk á n fordultak elő, s bizonyára
nem Paoli parancsából követtettek el.
0 sa jn á lja , hogy a korzok nem tudnak alkalmazkodni szi­
lárd rendszabályokhoz, s alkalmat szolgáltatnak az ellenségnek
marni őket a csekély fegyelem miatt, minthogy egyebért nem
bánthatják. De követve jó ösztönét, melly szabadelvű bizalomra
teszi öt hajlandóvá, a távoli tartományok korm ányainak belátására
hagyja az alkalmas korlátokról való gondoskodást. Jól tudom,
hogy ez veszélyes szabadosság gyanánt fog feltűnni a központosi-
 — 905 —

tás embereinek, kik víllany-táviró utján szeretnék az alattvalók

millióinak leikébe nyomni az ő tisztelt parancsaikat. De az én
hitem szerint a polgárosodás tökélye nem az embereknek gépekké
tevésében, hanem inkább abban áll, hogy az előbb mintegy gépi-
leg végzett emberi C3elekvényeknek a szabad választás értéke, az
előrelátás világa, az áldozat érdeme adassék meg. S ha az illy
változatossággal ollykor rendetlenség já r is együtt, végre magá­
ból a rendetlenségből tökéletesebb és magasabb rend kel ki. Pao-
lit nem érheti vád, mintha e tekintetben szűkkeblű lett volna;
alattvalóinak ö parancsain szolgai függés helyett önáliást aján­
lott, s a szorongaíó^veszély idején igy irt: H a e l b u k u n k , a z
l e s z az oka, h o g y n i n c s e n e k f ő n ö k ö k , k i k v e z e s ­
s é k a n é p e k e t . Melly nyilatkozat kegyetlen szemrehányáskép
hangzanék kormányzása ellen, ha ő előbb félt volna attó), hogy a
nálánál alábbvalók befolyást szerezzenek m agoknak a nép fölött:
de úgy állván a dolgok miként eléadtuk, ama szavak figyelemre
méltó bizonyítékul szolgálnak arra, hogy Corsica a franczják által
kzért győzetett le, mert hiányoztak az embere k, luk képesek let­
tek volna olly bizalmat kelteni a népben, millyet Paoli keltett.
Nem végezhetvén tehát egy maga mindent, azon dolgok, mellyeket
személyesen nem intézett, vagy lanyhán folytak, vagy a czéllal el­
lenkezőleg ütöttek ki. Maga az ellenséges Dumouriez is beismeri,
hogy ha Paoli négy vagy Öt, hozzá méltó helytartóra tehet szert, s
ha a nagyravágyás, a kapzsiság, az irigység meg nem vesztegetik
vala némelly árúló korzok lelkét, Francziaország nem győzött volna.
Pommereuil más részről elismeri az ügyességet, melylyel ő az
ellenség által nyújtott minden előnyt fel tudott használni. A had­
mozdulatokban titoktartást és gyorsaságot akart: s nevezetes, milly
éleselmüleg meg tudta ő különböztetni az ellenség komoly mozdu­
latait a színleltektől; és sem háború sem béke idején nem törő­
dött az apró fortélyokkal, meilyek által olly sokan megejtetnek,
épen azért mert nem akarnak megejtetni. Minden hadműveletet
ö maga intézett; az ütközetbe nem vegyült: s ezt nem félelem
okozta, mert harczias nemzet (mint valaki jól megjegyezte) nem
tűrt volna gyáva főnököt . . . .
Paoli munkás előrelátásának bizonyítéka a rövid idő alatt
szervezett tengerészet, melly az ellenségnek komoly dolgot adott,
s a hazának nem csekély előnyöket biztosított. Paoli tudta, hogy
a korzok régente a tengeri ütközetekben is dicséretesen küzdöt­
tek. Belátta ő, mikép a korzoknak, hvgy ollyanokká váljanak,
 — 906 —

miilyeneknek a természet szánta őket, az angolok példájára ten­

gerészeknek, földműveseknek, kereskedőknek, harczosoknak kell
együtt lenniük. Ha időt engednek vala neki, jobban gondoskodik
a tengeri erők növeléséről, s Napoleon tanácsa szerint, uj közsé­
gekkel élénkítette volna a szigetet a partok hosszában. Egy ka­
pitány, Lazzaro Costa, négy év alatt harmincznyolcz sebet kapott,
és két millió frankot ejtett zsákmányul; 1768. december havában
egyetlen hét alatt két hajót fogott el, mellyek egyike puskákkal
és háromszázharmincznégy hordó lőporral, a másik hatvannégy
ezer frankkal és hadi készletekkel volt terhelve. =
Tommaseo.

C.) 110-dik laphoz.

A franczia irodalomról.
XIV. Lajos országlásának jobb szakában minden a rend felé
h ajlott; a szellem fékezte magát, s a szerénység elválaszthatlan
társául mutatkozott a dicsőségnek. A tudományokban a régiek
tekintélye, az érzéktúli vizsgálódásokban s az erkölcstanban a szent
könyvek tekintélye, a politikában egy túlságosan de őszintén bá-
múlt király tekintélye eltiltották a gondolatot ama tárgyakkal való
foglalkozástól, mellyeket az nem vizsgálhat veszély n é lk ü l; s e
békók, távol attól hogy panaszokat keltettek volna, előszeretetre
találtak. A képzelem részére megmaradt birodalom eléggé tágnak
látszott, s mélyreható és érett ész segített azt művelni. A művé­
szet, mellyben egyik másik kitüntette magát, nem emelkedett va­
lami túlságosan. Senki sem hitte magáról, hogy sokat tett iratai­
val a társadalmi jólét előmozdítására, de ép olly kevéssé vonták
kétségbe a tudósok tanainak nagy befolyását a nemzetek sorsára.
Hogy biztosítsák és növeljék küldicsöségöket, a francziák
teljesen megbíztak XIV. Lajosban, Turenneben, Condéban; az írók
közül senki sem tartotta kötelességének a pénzügyeket érdeklő
ítéletekkel mutatni magát hálásnak a kormány iránt jótétem ényei­
ért. A művészet csodái növelték a varázst, mellyet a nagy válla­
latok s az irodalmi remekek szültek. A vallás soha sem hirdet­
tetek méltóságosabban, és soha sem fejtettek ki nagyobb erőfeszí­
tések, hogy összeegyeztessék azt az emberi ész adataival. Bos-
guet, Pascal, Arnauld, Bourdaloue helyreállították és megifjitották
ez ódon épületet, gondosan m egtartva annak fenséges a la k já t; s
tudományban és észlelésben hatalmasak, az evangeliomi erkölcstant
 — 907 —

okosan és tág körben alkalmazták. Az emberek nem hitték, hogy

létezzenek vita tárgyává tehető egyéb pontok azokon kívül, mely-
lyek fölött Arnauld küzdött Claude, s a jezsuiták Arnauld ellen.
A dicsőség tüze s a szerelemé párosultak, hogy nemzzék a val­
lási lelkesültséget, mert kijózanodván ábrándjaikból, egyik is má­
sik is az ajtatosság segélyéhez folyamodik: nagyravágyó férfiak,
előbb a szenvedélyek rabigáját viselt nők, megszentelték töredel-
m öket; Longueville asszony vezeklésben végezte életét, s Retz
bibornok magányba temetkezett. XIV. Lajos ízlés dolgában elis­
merő tudott lenni Racine és Boileau fensőbbsége iránt; s Racine
és Boileau a hitet illetőleg nem bátorkodtak elütöleg gondolkozni
Portroyali tudós barátaik tanaitól. Ledérek találkoztak akkoriban
inkább mint hitetlenek. A kételgőség, igazat szólva, már kezde­
tét vette némelly, gyönyöröket hajbászó társaságokban; de az ak ­
kori e r ő s s z e l l e m e k , távol ama buzgó fortélyosságtól vagy
gőgtől, melly sokasitja a proselytákat, tunyák és félénkek valá-
nak. Az udvar élénksége és választékossága mérsékelték a vallás
szigorát: a L u t r i n Lamoignon elnök oltalma alatt látott napvi­
lágot, s a T a r t u f e , a képmutatás örökös vesszeje, egy királynál ta ­
lált védelemre, ki később arra biratott, hogy képmutatókat ural-
kodtasson. A tudomány felfedezései nem zavarták ama boldog
nyugalmat. A cartesianismus uralkodott: Spinosa annyira vissza­
élt ama rendszerrel, hogy az istentagadás alapjává tette azt; de
kevés franczia vállalkozott a fáradságra behatolni az amsterdami
zsidó bonyolult okoskodásaival és homályos nyelvezetével leplezett
iszonyú tanokba. Egyedül Malebranche látszott Descartes valódi
értelm ezőjének; s az elővélet, melly vele minden gondolatunkban
Istent láttatta, átalánosan elfogadtatott az ajtatos lelkek által.
Pascal, miután tökélyre vitte a mennyiség-tudományokat a nagy
feladványok megoldásával, mellyeket egyedül ő állíthatott fel, a
miután a természettant olly tényekre fektette, mellyek megváltoz­
tatták annak arczulatát, korlátok felállításában találta kedvét,
mellyek a tudományok minden támadása ellen biztosítanák a val­
lást. P . Mersenne, Roberval s az összes franczia tudósok utánoz­
ták az ö óvatosságát. Igaz, hogy Gassendi vádoltatott, mintha
újból fölelevenitette volna Epicurt; de esküvel erősített tagadása,
s az ajtatosság, mellyet, úgy látszik, aztán szabatosan gyakorolt,
elejtették ama vádat. A Sorbonne alkalmazkodott a Copernicus-
féle rendszerhez s Galilei fölfedezéseihez, s az üldözések, mellye­
ket ama bölcs Olaszországban szenvedett, csodálkozást keltettek,
 — 908 —

A külföldi bölcsészek metaphysikája kevés figyelemben részesült:

Hobbes iratai nem olvastattak, s az, hogy ök egy szomorú és
kétségbeeséshez vezető rendszert hirdettek, elég volt arra, hogy a
francziák által visszavettessenek.
A szellem amaz arany kora fokozatos változásokon látszott
keresztül menni X IV . Lajos országlásának második szakában, mi­
dőn kezdetöket vették botlásai, mellyeket nyomban követtek sze­
rencsétlenségei. Kormányzatának varázsa már 1685-töl kezdve
vesztett erejéből, s két millió üldözött francziának a nantesi edic­
tum s a d r a g o n n a d e - o k miatt emelt jogos panaszai folytán
megszűnt átalános lenni a ragaszkodás, a remény és ittasság, melly
huszonöt éven át ragadta magával a nemzetet. A buzgóság hasz­
talan igyekezett szemet hunyni ama tény következményei fölött,
mert a politikai test szenvedései érezhetőkké lettek ; hanyatlásnak
indúlt a kézmü-ipar, lankadt a földművelés, megfogyatkozott né­
pességében az ország, türelmetlenül viseltettek a fényűzés és há­
ború által okozott terhek. Colbert nem volt többé; és sem XIV.
Lajos, sem; a ministerek, kiket ö nevelni hitt, nem pótolhatták ama
hatalmas közigazgatót. A francziák bámulva vették észre, hogy
roszúl kormányoztatnak, s megtanulták észlelni a botlásokat, mely-
lyek naponkint történtek, s azokat is, mellyek a múltban követtettek el.
Bizonyos fájdalom-érzet hatolt a lelkekbe olly mélyen, hogy Fene­
Ion akaratlanul engedelmeskedett annak. A T e l e m a q u e XIV.
Lajos századának s egyszersmind a X V III-diknak látszik müve
lenni: amaz nem hozott létre egy más, irályra nézve oly tiszta s
az erkölcstant illetőleg itéletesebb és megnyerőbb munkát, sem
emez nem hallott keményebb, határozottabb hangon tartott, és he­
lyesebb leczkéket szemben a királyokkal. A hutelen szolga ténye,
ki a cambrayi érsektől elorozta a könyvet, melly egyedül a bur­
gundi herczeg oktatása czéljából volt irva, igen komoly következ­
ményeket szült. Mohón kaptak ezután a dicsőségen oktatni a ki­
rályokat: az állam-kormányzat tudománya haladásnak indúlt, a
kormány, úgy látta, éberebb figyelemmel kisértetnek léptei, s fé-
lénkebbnek mutatta m agát: később a T e l e m a q u e-ban közgaz­
d ászai elméletet véltek fölfedezni; de midőn a munka megjelent,
gúnyiratot láttak abban, s XIV. Lajos sok francziára nézve nem
volt többé egyéb, mint a gyenge és hiú Idumeneus. Mialatt a
monarcha közvetett ugyan, de kormányzási modora ellen intézett
támadást látott keletkezni, a vallás Bayleben az első ellenfélre
talált, ki hadat üzent neki a nélkül, hogy valamelly vallási fele­
 — 909 —

kezet segélyéhez folyamodott volna. Gondosan leplezve olly hi­

tetlenséget rejtegetett ő, inillyet nyíltan vallania protestáns orszá­
gokban sem engedtetett m eg; inkább uj és merész eszmékben,
éleselmü különczségekben s szőrszálhasogató vitákban term ékeny,
mint vonzó iró lévén, pyrrhonismusa nem találhatott tetszésre az
élénk francziáknál, de a hitetlenség megtanulta kiélesiteni a fegy­
vereket, mellyeket Bayletől kölcsönzött.
E második korszakban az irodalom leszállóit ama bámulatos
magaslatról, mellyre em elkedett; de bukása nem volt sem gyors,
sem megalázó. Regnard, Dufresnoy, Dancour, Le Sage egymás
után jöttek betölteni a Moliére által üresen hagyott helyet. Sem
Corneille, sem Racine nem kaptak utódokat, de Crebillon, hatvá­
nyozva és tulságig hajtva az iszonyatost, megrázta a képzelmet.
Tehetsége, a nélkül, hogy az izlés által javíttatott, s erösittetett
volna ama mélyreható elmélkedések által, mellyek felmagasztosi-
tották a két legfőbb mestert, zajt ütöleg nyilvánult az ö iszonyú
A tr e u s á - n a k , E 1e k t r a j á-nak némelly jeleneteiben, s különö­
sen R h a d a m i s t h e-ban és Z e n o b i a - b a n . Lafosse Corneille
után is hatásosan tudta festeni a rómaiakat. Campistron, kinek
irálya inkább bágyadt mint választékos, hasztalan igyekezett utá­
nozni Racinet némelly vonásokban, s ollykor sikerült ugyan neki
megindítani a nézőket, de soha elragadni. Az elöregedett Boileau
megkimélve maradt azon fájdalomtól, hogy utóléretve látta volna
magát. Jean-Baptiste Rousseau nehézkes, makacs szelleme lyrai
fenséget ölteni kényszeritette a nyelvet: de alig kapott hirre e
költő, ki választékossággal teljes verseibe a szent könyvek kene­
tességét vitte be, jellem ének romlottsága s ellenségeinek gonosz
indulata a legiszonyúbb és eltörőlhetlen gyalázat bélyegét sütötték
hom lokára: a pör, mellyben Rousseau mint szemérmetlen gúnyiró,
s tanú-vesztegető állíttatott a világ szemei elé, első megbecsteleni-
tése volt az irodalomnak ama kormány alatt, mellynek az legszebb
ékességét képezte.
Lamotte mint Quinault és La Fontaine utóda lépett fel; de
ha ollykor megközelítette is az első lágyságát s a második finom
kecsét, költészet és természetesség nélkül kifejezett elmés csipős-
ségeivel soha sem érte utói a természet költőjét, s a j ó e m b e r
mindig eléje tétetett szellemes versenytársának. Fontenelle, kinek
első kísérletei megvetéssel találkoztak, midőn mindenfelé csillogott
a lángész, annál inkább emelkedett tekintélyben aztán, midőn rit­
kább lett s a szellemmel helyettesittetett a lángész. Közös czél
 — 910 —

által Összefűzve, versenytársak féltékenység nélkül, Fontenelle és

Lamotte, egyik a másik által uralkodtak. Az újitó szellem ben-
nök higgadt jellemmel párosult; mindketten új utakat keresvén,
nem léptek azokra óvatosság nélkül. Lamotte, támogatva barátjá­
tól, az újabbak fölényét vitatta a régiek rovására. Szerencsésebb
Perraultnál, a helyett, hogy Boileauhoz és Racinehoz hasonló el­
lenfelekre talált volna, egy tanult de jó izlés által nem vezérelt
nö ellen kelle m agát védenie, ki nem volt képes proselytákat sze­
rezni ama cultusnak, mellyet rajongva hirdetett. A percznyi győ­
zelem, mellyet Lamotte saját éleselmüségének és mérsékletének
köszönhetett, káros eredményeket szült. Aláásatván a régi tisztelet
ama mesterek irányában, kiknek tekintélyét megingatni s példáikat
nem tudni becsülni mindig veszélylyel jár, Lamotte győzelme nö­
velte a kezdődő század gőgjét, tévútra vezette a jó Ízlést, és veszély­
nek tette ki a józan észt. Az irodalmárok újdonságok után kap-
kodókká váltak, s gyakran erőltetett modorhoz és furcsa himezé-
sekhez folyamodtak, hogy felfrissítsék, mit nem teremtettek. E
hiú díszítések gondja elhanyagoltatta velők a tisztaságot, a term é­
szetességet, vagy a képek méltóságos pompáját. Fontenelle az ö
kortársainak szellemét más tárgyakra irányozta, s E n t r e t i e n s
s u r l a p l u r a l i t é d e s m o n d e s czitnü munkájával a legléhább
emberekben is kíváncsiságot keltett a tudományok iránt; aztán az
adott lökést ő még jobban tud'ca vezetni. H i s t o i r e d e i ' Ac a -
d e m i e d e s s c i e n c e s , é s E l o g e s d e s d o c t e s czimü mun­
kái amilly mély ép olly kellemes irály mintáit nyújtották, s a leg-
üdvösebb verseny magvait hintették el. Fontenelle más téren is
tett kísérletet. H i s t o i r e d e s o r a c le s-já b a n egy pont körül,
melly a kereszténység mellék-bizonyítékainak egyikéül tekintetett,
olly átlátszó érthetőséggel és olly ügyesen vizsgálódott, mikép félni
lehetett, nehogy valamelly más külső bástyáját is megtámadni szán­
dékozzék ama nagy épületnek; de Fontenelle szerette saját s a kö­
zönség nyugalmát, és hallgatott, mindazáltal a semleges állás foly­
tán, mellyet elfoglalt, soha sem volt ment a hitetlenek iránt való
némi engedékenység gyanújától. Ekkor lépett fel Massillon, hogy
folytassa a Bossuet-ek, a Bourdaloue-k m unkáját; s halálos vétek
bogy egy, a tökélyhez olly közel álló tehetségnek a szabadosság
örvényébe sodort franczia udvarra nézve minden haszon nélkül
kellett fénylenie.
Mert, bármennyire szigorúan, kicsinyeskedve, türelmetlenül
ajtatosnak negélyezte is magát az udvar, az erkölcsök sokkal ke-
 - 911 -

vésbbé valának tiszták most, mint akkor, midőn még távolról sem
mutatkozott olly szigorúnak. Az ifjú udvaronczok gyakran súlyos
vétségeket követtek el, mellyeket Lajos, félvén a botrány napfény-
rejövetelétől , gyengén büntetett. A legszigorúbb társaságokban
is találkoztak ollyanok, kik hozzá voltak szokva mindent nevetsé­
gessé tenni. Az elmés Hamilton úgy szólván II. Jakab, az ajta-
tos király szemei előtt irta meg G r a m m o n t l o v a g M e­
m o i r e-jait. Nem is említve Orleans herczeg aljas társaságát,
Vendóme herczeg- és nagy-prioréban a szabadosság, a gúny és hi­
tetlenség biztos eszközei voltak a tetszés-aratásnak. Az epicureis-
mus napról napra durvább alakban lépett fel, s gonosz kedvtelése,
melylyel a képmutatást ostorozta, a vallást sem igen kímélte. Mi­
dőn Chaulieu-t az előhaladott évek ledérségének fékezésére intet­
ték, a megindító panaszokkal, melyekben szétfoszlott ábrándjai
miatt tört ki, nyilt theismust hirdető elveket párosított. Ninon de
Lenclos öregségében legalább is annyi hitetlent csinált, mennyit a
trón közelében Scarron özvegye ajtatossá tehetett. T u r c a r e t -
röl azt hinné az ember, hogy a kormányzóság alatt s a hires S y s t ­
h e m a után íratott; pedig hát e darab, melly 1709-ben adatott
elő, a főváros egy részének erkölcseiről nyújt fogalmat, azon idő­
ből, midőn az udvarnak nagy gondja volt rá, hogy szigorú pél­
dákkal nevelje azt jóra. Világos, mikép e romlottság, melly a
kormányzóság alatt csakhamar meztelenül fogott fellépni, nem az
irodalmárok müve v a la ; sőt inkább ezek legnagyobb részt ellen­
állottak amaz áram latnak; s elég megemlíteni A guesseau, a jó
Rollin, Vertot, Fleury és Mongault abbék, Sacy és Lam bert asz-
szony neveit.
Francziaországnak, miután Descartes-ot és Pascalt adta volna,
egy időn át irigyelnie volt oka a külföldtől a tudományokban te ­
remtő lángelmék szülésének dicsőségét. Newton és Leibnitz vi­
tában állottak, egyik is másik is magának tulajdonítván az emberi
ész hatalmát ragyogtató legbámúlatosabb találmányok egyikének,
a k ü l ö n z é k i s z á m i t á s (fluxiók) fölfedezésének érdemét.
A franczia tudósok birákúl szólittattak fel, anélkül, hogy részt vettek
volna a nagy vitában. És ők elég igazságosak voltak egy helyett
k ét koszorút ítélni oda, s Newtont és Leibnitzot együttes feltalá-
lókúl nyilvánították: de midőn az első, kifejtve világ-rendszerét,
tönkre tette a Descartesét, szövetkeztek ellene, eltávozva az igaz­
ságtól nemzeti féltékenységből, melly egy ideig késleltette annak
előhaladását. Giandomenico Cassini, kit XIV. Lajos nemes böke-
 — 912 —

züsége Francziaországba szólított és ott tartott, halhatatlanná tette

magát csillagászati munkái által, m ellyeket aztán fia és unokája
folytattak, kik örökségkép kapták a lángészt, ép úgy miként
Sekweizban a hires Bernoulli család tagjai. Höpital marquis vetél­
kedve Bernoullival, Leibnitztzal, Newtonnal a legnehezebb felada­
tok megoldására bátorkodott vállalkozni ; s ama kérdések fejte­
getéséhez neki saját kulcsa vala, a végtelenül kicsiny nagyságok
mértana, melly új előmeneteleket tett ő általa. Tevékenysége
kimerítette erőit, s így Francziaország megfosztatott az egyedüli
mennyiségtudóstól, ki méltónak találtatott volna versenyre kelni
észak bölcseivel. A füvészet és a vegytan, melly tudományok a
X V III. században új alakot valának öltendők, igen buzgó műve­
lőkre találtak akkor. Európa a bámulat és elismerés adójával fi­
zetett a hires füvész Tournefortnak, egyiknek azon elsők közül,
kik hosszas és bátorságot igénylő utazások példáját adák, mely-
lyekre egyedül a tudomáuy érdekében vállalkoztak. XIV. Lajos
országlásának második szakában a szépmüvészetek terén még érez­
hetőbb volt az elfajúlás mint az irodalomban. Bár rendesen a kor­
mányzóság tartam ának határai közé helyezik az időszakot, melly-
ben a keresett kifejezés, a hideg szabályok, a bizarr és illetlen
fogamzatok lábra kezdettek kapni a festészetben , mindazáltal
bizonyos, hogy Lajos kormányának utolsó huszonöt évében sok­
kal alantabb álló müvek alkottattak a franczia iskola virágzó ko­
rában születetteknél, melly iskolát Richelieu bibornok idején a
halhatatlan Poussin, Le Sueur, Le Lorrain, Lahire, Champagne nyi­
tották meg. s Boulogne, Jouvenet, Le Brun, Mignard és Santerre
folytatták , bár ezek nem érték utói az elődöket. Charles Le
Brun tanítványai növelték ama nagy festő hibáit, 8 lángeszének
csak gyenge szikráit voltak képesek föleleveníteni, Miként a költé­
szetben úgy a festészetben is a szép szellem kezdett uralkodni,
s egész serege lépett fel az elmés rontóknak ama nagyszabású
és fellengö m odorral, melly teljesen megfelelni látszott a XIV.
Lajos korabeli művészet fenségének. Coypel elerőtlenítette a tör­
téneti festészetet, mialatt Vateau a táj festészetet vetköztette ki
természetéből. Elhanyagoltatván az ódon müvek tanulmányozása,
hálátlan és meddő fáradozással új szépség rendszereket akartak föl­
fedezni. A szobrászat kevésbbé indult hanyatlásnak, mert az ifjabb
Couston fentartotta annak dicsőségét. Lajos költséges szeszély­
müvei Versaillesban és Marlyban, s csakhamar aztán a háború
csapásai, megakadályozták kivitelét Charles Perrault s az ő nemes
 — 913 —

vetélytársa Bernini nagyszerű terveinek a Louvre bevégzését ille­

tőleg. A Mansard által épített Rokkantak temploma az utólsó mű­
emlék, melly még magán viseli a század nagyságának bélyegét.
A versaillesi kápolna azon időt jelzi, midőn az egyszerű és magasz­
tos gondolatok helyét már a különböző, elmés és kecses eredmé­
nyekre törekvő vágy bitorolta. A XIV. Lajos által megkezdett
hasznos munkák szerencsére nagy részt elvégeztettek, mielőtt be­
állottak volna a tizenöt évi balesetek, mellyek öregségét megkese­
rítették. Élvezték előnyeit a szép csatornának, melly a két tengert
összeköti; de számos más tervek, mellyeknek ugyanazon módon
kellett volna elömozditaniok Francziaország jólétét, függőben ma­
radtak, s aztán csakhamar feledésbe mentek.
A kormányzó, kedvelője a művészeteknek, nemes verseny­
zésből ismerni vágyó nem csak eredményeit, hanem fejlődéseit is
a tudományoknak, az irodalomban jártasabb mint törzséből bár-
melly más herczeg, nem tudta okos pártolásban részesíteni, sem
magasabb irányban vezetni azt, mi a megelőző század dicsőségét
képezte. 0 alább szállította s gyakran lealacsonyította á trón
pompáit, azon megvetésnél fogva, melylyel mindennemű fék, min*
den illera-törvény ellenében viseltetett. A szépmüvészetek sok
áldozatot hoztak a herczeg hajlamainak, s gyakran a gyönyör-jele­
neteknek szánt helyen ledér jeleneteket festettek. A feltaláló te­
hetség percznyi büv-hatások, vagy új élvezet-eszközök hajhászására
adta magát. Azt hitték, bővében vannak a nagy eszközöknek, s
elhanyagolták azokat, mellyeket XIV. Lajos tökéletlenül hagyott.
Ezen fejedelem alatt a szobák még minden választékosság és kénye­
lem nélkül voltak beosztva, minden feláldoztatván a csarnokok
és roppant termek méltóságos hatásának érdekében. A kormányzó
s még inkább Bourbon herczeg uj rendet vittek palotáikba, melly
az alkalmatlan beosztást kecsesei és kényelemmel helyettesítette.
A gazdagok, s csakhamar a középszerüleg vagyonosak is eltanúl-
ták kellemes lakásra tenni sz e rt; a mellék-szobák s a kis termek
alkalmas menhelyekül szolgáltak a tanulmányozásnak, az ábrán­
dozásnak, vagy a tiltott gyönyöröknek. Az új építkezési modor
ugyanazon ház minden lakójának egy egy különház kényelmét
látszott nyújtani. A tükrök használata a kormányzóság alatt kez­
dődött; a kandallók ékesíttettek azokkal, s kellemes meglepeté­
seket szülő módon helyeztettek el. Az urak nagyobb része illy ha­
szontalan leleményességekben szeretett kitűnni. A fényűzés elmé­
sebb, de egyszersmind ledérebb és forgandóbb lett, s kevésbbé
xvii, 58
 — 914

szolgált a nemzeti gazdagság és dicsőség javára. Nagyra voltak

vele, hogy a kormányzó megvásárolta a pompás gyémántot, melly
máig is nevét viseli; de ama roppant ár egynél több olly vállalatra
szolgálhatott volna, melly elég leendett halhatatlanítani rövid kor­
mányát. A kormányzó okosabb bőkezűséget tanúsított a Palais-
Royal szép képcsarnokának alakításában : de sem az idők sem a
helyek nem engedték meg neki versenyezni gazdagságban a mű­
kincsekkel, mellyeket olly jó Ízléssel tudtak összegyűjteni a szeren­
csés Mediciek. Law rendszere egy időre minden nagy és hasznos
gondolatnak útját vágta, s egyetlen emlék sem emelkedett, hogy
mentegetné amaz eszelős korszakot.
Az irodalom sokkal kevésbbé hizelgett a kor romlottságának
és vétkeinek, mint a művészetek, s legdicsteljesebb művelői tiszte­
letben tartották XIV. Lajos emlékét. Sokan, Maine herczegnő-
höz csatlakozva, hajlandók voltak bírálgatni az erkölcstelen udvar
ünnepélyes eszelősségeit, vagy legalább nem vettek azokban részt.
Az Orleans és Maine családok között kiütött egyenetlenségekben
Fontenelle és Lamotte amaz Atticus politikáját és tartózkodó maga­
viseletét utánozták, ki a legkomolyabb viszályok s a legkitűnőbb
versenytársak között is ügyesen semleges állást tudott foglalni. Az
írók legnagyobb része hasonló óvatossággal dicsekedett; mindkét
fél kereste kegyöket, s még azok is, kik különben a kormányzó és
Dubois mellett forgatták tollúkat, vigasztalni siettek aztán Maine
herczegnőt szerencsétlenségeiben. .
Akkoriban a tehetség, melly természeténél fogva s az elmél­
kedés folytán egyetlen meghatározott tárgy felé vonzatott, kevesebb
becsülésre talált, mint az olly elme, melly hajlékonysággal birt kü­
lönböző tárgyakra kiterjeszkedni. Az irók versenyeztek a társa­
ságokba juthatás dicsőségéért, s az udvaronczok körében tanúlmá-
nyozták az udvaronczi mesterfogásokat, mellyeket minden munká-
jokban feltüntetni igyekeztek. XIY. Lajos századában a nagy irók
mentek voltak ama hiú becsszomjtól: Corneille majdnem olly el-
vonultan ilt miként P ascal; Moliére többnyire hallgatag figyelő volt
a társaságban; La Fontaine a közönséges nyíltságon túl menő
egyszerűséggel, de egyszersmind kecsesen nemes szerénységgel lé­
pett fel a társas körökben; Racine, kiben a tetszetőség összes
módjai utólérhetlenül összhangzólag párosúltak, a családi nyugal­
mat kereste; La Bruyére, ki olly sok rajzot adott, annyira elvo-
núltan élt, hogy minden törekvés, reá vonatkozó adatokat gyűjteni,
sikeretlen maradt.
 - 915 —

A XVIII. századbeli szerzők koránaem voltak illy visszahú­

zódók ; a különféle ismeretek, mellyek miatt m agasztaltalak, a be-
esülés, melylyel az emberek viseltettek vagy mellyet szinlettek az
ész és műveltség irányában, birákká tették őket a társalgás folyama
alatt gyors váltakozással elöfordúlt minden tárgyban. S inkább
illy módon, mintsem munkáik által lettek ők idővel láthatlan tör­
vényhozókká. Tencin asszony példájára sok nő büszkeségének ta r­
totta Összegyűjteni, kiegyeztetni és vezetni őket a nehéz esetekben ;
az urak inkább barátaik voltak mint pártolóik; a kormányzó nem
kívánt tőlük hazug dicséreteket, s valóban nem is vehető észre szol­
gai jellem a hódolatban, mellyet iránta tanúsítottak. Sokan közölök,
Fontenellet sem véve ki, dicsérték Dubois bibornokot, kinek kedve
jött a franczia akadémiába vétetni fel magát, de minden bérencz
aljasságot kerülve tették azt. Ennyi legyen elég átalában; állapod­
junk meg azoknál, kik új pályát nyitottak az emberi szellemnek.
Kettő lép elénk, Voltaire és Montesquieu.
Voltaire, ki akkoriban Arouet néven volt ismeretes, huszadik
évét töltötte be, midőn XIV. Lajos meghalt ; s az udvar kitűnőségei,
a társas körök legszeretetreméltóbb tagjai, a tudósok között legte­
kintélyesebbek egyhangúlag fényes irodalmi jövőt jósoltak neki. A
jeles tanárok, kikre a jezsuitáknál talált, szigorú és józan tanokkal
mivelték itélőtehetségét. Szellemének elevensége meghódította a
hires Ninont, ki reá hagyta könyvtárát s vallási függetlenségének el­
veit. Jóval előbb mintsem szép versei felhangzottak volna, szájról
szájra jártak elmés mondásai: kiválólag a gúny tehetségével hitték
öt felruházottnak, melly felfogás gyászos következmények forrása
lön reá nézve. Kevéssel XIV. Lajos halála után, ezen fejedelem
emléke ellen intézett számos költemények közül egy J e l e s a i
v u czim alatt jelent meg, melly szerzőjében jansenista hevességet
árúit el. Minden valószínűség ellenére az ifjú Voltairenak tulaj­
donitatott az, ki valamennyi vallás-felekezetböl gúnyt űzött; a kor­
mányzó, félvén tűrni a gúnyiratokat XIV. Lajos ellen, sietett szigort
alkalmazni, s Voltaire a Bastilleba záratott. Ez igazságtalan és ke­
mény eljárás nem volt szerencsétlenség az ifjú költőre nézve; sőt
inkább kikerülvén a börtönből, minden eszköznek birtokában látta
magát, hogy hangoztattassa nevét.
Midőn az O e d i p u s megjelent, a jó izlés emberei öröm­
mel látták, mikép XIV. Lajos századának irodalmi dicsősége és
kitűnő hagyományai nem homályosúltak e l ; hogy Racine irálya
utánzóra talált, s Sophocles szelleme ismét uralomra ju t a franczia
58*
 — 916 —

színpadon, ép akkor, midiin a régiek szellemdús de igazságtalan el­

lenfelei győzteseknek hirdették magokat. Lamotte, megfeledkezve
saját pártjáról, elég őszinteséggel birt tapsolni az ifjú költőnek, ki­
nek sikere igazolta a régieket s a költészetét. Oedipus két czélzatos
verse mindenkit megdöbbentett bámúlatos merészségével:
Nos prétres ne sont pás ce qú un vain peuple pense;
Notre crédulité fait toute leur seience.
(Tapjaink nem azok, miknek a kába nép tartja ő k e t; minden
tudományukat a mi hiszékenységünk teszi.)
Voltaire tehetsége és uralkodó szellemiránya ugyanegy idő­
ben nyilvánultak; társalgásában minden lépten nyomon szenvedélyes
vágyat árúit el bántalmazni a vallásos hiszemeket. A hirnév-szerzés
ezen módja megbtívölte öt, mintha lángesze nem nyújtott volna neki
arra egyéb eszközöket. A tréfák, mellyeket a kormányzó udva­
rában mindenki megengedett magának a legszentebb dolgok fölött,
még inkább szították kimélytelen hevét. Józan észszel megáldva,
belátta szükségét az óvatosságnak veszélyes terve körül, s mint
ifjúnak sikerült fékeznie hevét, melly érett korában, s még inkább
öregségében korlátot nem ismerve tört ki, s eleintén csapásait csak
a rajongás ellen akarta intézni. Ama tűzzel és könnyedséggel, mely-
lyek szellemének legbámúlandóbb sajátságait képezték, teljes be-
végzettséget adott a L a L i g u e czimü költeménynek, mellynek
vázlatát a Bastilleban készítette. Az Oedipusnak olly nagy terveket
főző szerzőjében a világ bámúlva tapasztalta a vidámságot, melly
a meggondolatlansággal látszott határos lenni. Azonban ama vidám­
ságot ő szabályozott tevékenységgel párosította, melly nem hanya­
golta el sem a dicsőséghez jutni óhajtóknak kikerülhetlen fárado­
zásokat, sem a szükséges eszközöket, hogy megnyerje az embereket,
kiknek barátsága hitelt szerezzen neki, sem azokat, kiknek meghitt
társasága a sziv gyönyörét képezi s az értelemnek a legjobb tápot
nyújtja. Irodalmi férfiú soha nem közeledett nagyobb bizalmasság­
gal az előkelőkhöz, vagy nem szállította le őket ügyesebben magá­
hoz egyenlő színvonalra. A kormányzó egynémelly barátai, példáúl
Canillac és Brancas, úgy bántak vele mint gyönyöreik legszeretetre­
méltóbb társával, s gyakran megtörtént, hogy védeniök kellett őt
az új meg új vádak ellen. Az él-versek szaporodtak egy olly kor­
mány alatt, melly maga is sokszor használta azokat. Voltaire a neki
tulajdonított rósz versekért versekben mentegette magát, mellyek
valóban a kormányzó vacsoráján sugallottaknak látszottak lenni;
Richalieu herczeg bámulta őt és kereste társaságát, anélkül hogy
 — 917 —

védnöki hangot vehetett volna fel irányában, s bevonhatta volna öt

meggondolatlan szerelmi cselszövényeibe.
A Law-rendszer egy pillanatra félbeszakította a szellem és
tudomány müveit. E megszakítás véget ért, midőn közzététettek a
P e r z s a l e v e l e k (Lettres persanes). Mindennek bámúlato-
san és igézöleg kellett kiütnie egy olly műben, melly az erkölcstan,
a politika és törvényhozás sok igen komoly feladatainak mély vi­
tatásával egy eredeti szellem élénk elménczségei párosultak. Ku­
tatták a szerző nevét, s kétszeres volt a bámúlat, midőn a bordeauxi
parlament egy elnökét hallották ollyanúl emlittetni. Montesquieu,
ki akkor harminczkét éves volt, magas állású tisztviselőnek szük­
séges tanulmányokkal foglalkozván, egy független szellem merész­
ségét és eszközeit érezte m agában; s követve a példát, mellyet
Descartes E l m é l k e d é s e i b e n adott, mindent lerombolt, hogy
mindent újból építsen. A megszokás, szigorúan vizsgálni az elő­
ítéleteket, élessé tette elméjét s daczossá lelkületét. Egészen elfog­
lalva legfőbb müvével, a T ö r v é n y e k s z e l l e m é v el (L‘es-
prit des lois), bevezetésül egy kísérletet akart tenni, melly feltün­
tetné s egyszersmind növelné erejét. Általa vizsgálatnak alávetett
sok társadalmi intézmény iránt hiányzott akkoriban ama tisztelet,
mellyhez öt az elmélődés s kivált a tapasztalat rögtön visszavezette ;
de más részről nem hagyta ő magát elragadtatni ama határozatlan
szellem által, melly meddő kényállitmányok útjára téved. Ismerte
a franczíákat, és sejtette már az erkölcsöket, a bizonyítékokat kí­
vánó szellemet s az égő kíváncsiságot, mellyek az új kor ismérvei
leendettek. Semmit sem hanyagolt ö el, mi a közönséget szóra­
koztatni, megbüvölni, botránkoztatni s egyszersmind a gondolkozás
nagy gyakorlataira előkészíteni képes; de nem sokat törődött vele,
hogy P e r z s a l e v e l e i t müszabályos szerzeménynyé tegye.
A közönség, melly azt remélte, regényt fog olvasni, csalódott, miután
sem cselekvényt, sem érdeket nem talált ama levelekben, de vi­
gasztalta magát, mert egyrészt gúnyort, másrészt merész tételeket
vett észre bennök. Egy hárem erkölcseinek szabatos leírása olly
újdonság vala, mellynek tetszést kellett aratnia a kormányzóság
alatt. Az illy festést Racine a színpadon illőnek találta ama ma­
gasztos érzelmekkel mérsékelni, mellyek nálunk a szerelemből fakad­
nak. Montesquieu a szenvedélyt a szellemdús finomságoktól mez­
telenül, csupán a kéj részegültségére vive vissza, s a féltékenység
gyalázatos óvatosságai által lealjasitva, bátorkodott festeni. XIV.
Lajos, az ő ifjú miniszterei és öreg kedvese, az U n i g e n i t u s
 — ŐÍ8 —

bulla s a S y s t h e m a megtámadtattak Usbek leveleiben, a az epí-

grammok olly találók voltak, olly vidám elevenséggel folytak, hogy
közmondásokká váltak, s annál nagyobb tetszésre találtak, mert nem
látszottak a gyűlölet által sugallótoknak. E szerencsés példa után
az epigrammi hangot a legkomolyabb müvekben sem tartották
többé helyénkivülinek ; s minthogy Montesquieu az ő mélységét ko­
rának könnyelműségével leplezte, azok, kik eszökbe vették utánozni
könnyelműségét, megközelíteni vélték az ö mélységét.
A P e r z s a l e v e l e k itt ott csípősen érintették a vallást;
és senki sem látszott azt rósz néven venni. Mindazáltal a hitetlen­
ség még nem vert mély gyökeret, kivéve az udvarnál: de amaz
időkben féltek fékezni a tomboló szellemet, s más részről minden
botrány semminek látszott szemben azzal, mellyet Dubois bibornok
müvei, beszédei, szerencséje, s a reá halmozott kitüntetések okoz­
tak. A kormányzó és ama miniszter gyönyörködtek a P e r z s a
l e v e l e k b e n , s Montesquieunek semmi hántása nem lett. Az
üldözés kikeseritette volna daczos lelkét, míg a kedvező eredmény
mérsékeltté tette ö t ; b tanulmányaiban az őskor nagy törvény­
hozóinak, utazásaiban pedig a nagy államférfiaknak eszméit kutatni
tűzte czéljáúl.
A kormányzóság erkölcsei egy olly eredményt szültek, mellyet
nem mellőzhetek hallgatással. A gúnyversek, a gyalázó iratok, a
torzképek, a szabados beszélyek annyira m egsokasodtak, hogy
majdnem hajlandók volnánk feledni, mikép a szerzemények mind­
ezen nemei mintákra találtak XIV. Lajos országlásának idejében,
kinek uralkodása alatt irta meg Bussy-Rabutin is az ö botrányos Me-
moirejait, midőn a fejedelem csábító udvariasság vagy a szenvedély
bübájával leplezte házasságtörő szerelm eit; s hogy kormányának
utólsó éveiben Jean-Baptiste Rousseau alig találkozott roszallással,
a miért költői tehetségét daczos él-versek Írására használta fel. A
kormányzó alatt özönével tétettek közzé a szabados vagy gúnyoros
szerzemények ; de mindezen termékekben olly kevés a művészet és
olly nyomorú az ízlés, hogy csak igen ritkán ismerhető fel rajtok egy
érett író tclla. Aljas, nyerészkedő, alattomos irodalom keletkezett
akkoriban, melly mindig kész volt őrizni és megtölteni az udvari
botrányok archívumait, befeketíteni a tiszteletre méltó neveket, s
trágár és romlott irályba önteni át a merész eszméket, mellyeket a
jó hirnevökre féltékenyebb szerzők lepellel borítottak, vagy némi
szent elvekkel mérsékeltek. A botrányt hajhászó írók száma mind­
inkább növekedett: a hatalom, melly elég aljas volt időről időre
 — 919 -

felhasználni őket, veszélyes szolgálataikat engedékenységgel ju ta l­

mazta, mihez sikerült azt nekik hozzászoktatniok. Az irók között,
kiket a jó hirnév féltése nem örzött meg a szabadosság oktalan
elménczkedéseitöl, idézhetjük Voltairet, ki, bár szenvedély által nem
ösztönöztetett illy erkölcstelenségre, mindazáltal hogy simuljon az
udvarhoz, ollykor alkalmasnak találta ama nyelvezetet. A herczeg
minisztersége semmi érezhető hatással nem volt az irodalomra, a
tudományokra és m űvészetekre: költséges hajlamai egyetlen mű­
emlék eszméjét sem sugallották n e k i; s megelégedett az ünnepélyek
és szertartások mulékony fényével. A mi maradandót létesített, az
túlhajtott pompa-szeretet bélyegét viselte magán; s a chantillyi
hires istállók, példáúl, inkább egy herczeg szeszélyét mutatják, mint
nagyságát. A művészetek mindinkább a hamis és keresett modor
ösvényére tévedtek.
Eme kor irodalmi történetében Voltaire az egyedüli kiváló
tény. A L i g u e czimü költemény 1725*ben látott napvilágot,
szerző beleegyezése nélkül, ki nem végezte azt még be tökéletesen.
E müvében ö a vallást segélyül hiva magasztos színekkel ékesitetten
állította elő, mig a vakbuzgóságot történelmünk legvisszataszítóbb
fényeivel ostromolta. Nemes és okos türelmi leczke volt ez, melly
ép azon perczben adatott, midőn Bourbon herczeg ismét fölelevení­
tette X IV . Lajos gyászos edictumának zsarnoki rendeleteit. A
tisztelet IV. Henrik neve iránt, s a vetélkedés, egy nemzeti hős-
költeménynyel birní, akadályozták ama költemény szigorú megbi-
rálását, mi ki nem maradandóit, ha összehasonlították volna annak
túlságosan rész-arányos szövevényét, nagyon is félénk költőim éit
Homer és Tasso szabad menetével és merész röptével. Az őszintén
vallásos emberek tapsoltak a verseknek, mellyek kedvessé tették
a vallást; a kétszínűség és rajongás pedig, a mennyiben ez még
létezhetett, m egfélem lítettek a 3zent Bertalan éj festése által. Vol­
taire élvezte dicsőségét, s örvendhetett a L i g u e költemény szer­
zésében tanúsitott mérséklet kedvező sikerének, midőn egy sajnos
esemény jött közbe, melly újból megzavarta pályáját, s az iroda­
lomra, a tudományokra és bölcsészeire nézve legfontosabb tények
egyikét szülte, az ö utazását Angliába.
A nagyok által ünnepelt költő büszkeségének tartotta barát-
jokúl mutatni magát; de hajlama az élvezetek iránt, s ami több,
igen könnyen felkavarható epéje, veszélyessé tették rá nézve e
bizalmasságot. Rohan lovag, sértve érezvén magát általa, boszút
állott rajta, bántalmaztatván őt szolgái által Sully herczeg kapuja
 — 920 —

elÖtt, ki egyike volt a Voltaire barátságát nagy megtiszteltetésnek

tartani látszó uraknak. Az O e d i p u s és a H e n r i a d e szer­
zője hasztalan kereste az alkalmat ellensége vérében mosni le a gya­
lázatot ; Rohan lovag a költő kihívására azzal válaszolt, hogy fog­
ságra vettette öt. Voltaire ismét a Bastilleba került, hol hat hó­
napot töltött. Mindenki elhagyta öt, s jelenlegi lealacsonyíttatása
elhomályosította dicsőségét. Kiszabadulván a börtönből , semmi
fájdalmat nem okozott neki a megválás hálátlan vagy gyenge ba­
rátaitól s egy kormánytól, melly olly súlyos sérelmet követett el
rajta; s Angliába vonult vissza. Voltaire az angolokra nézve az
vala, mi a száműzött Alcibiades a spártaiaknak. 0 mindent bá-
múlni, mindent utánozni látszott a népnél, melly neki menhelyet
nyitott; megtanulta beszélni nyelvét s kecsesei irni azon, figyelmét
az új eszmék, a mód- és rendszerek felé fordította, mellyeket ha­
zájába ültethetendett át. Az angol alkotmány bonyolúlt szerke­
zeteinek megismerése nem képezte tanúlmányainak fő tárgyát ; s
bármennyire képes lehetett volna is az önkényes e ljá rá s, melly-
nek áldozatáúl esett, szilaj függetlenség szeretetét kelteni fel lelké­
ben, mindazáltal gondolatai soha sem czéloztak politikai változást.
Egyedüli vágya volt küzdeni az előítéletek ellen, mellyek az ember­
vérontás leggyakoribb okainak látszottak előtte. S e végre nagy­
szerű eszközöket talált Angliában, hol a bölcsészi szellem egy
fél századnál több idő óta fejlődött, és segített fentartani ott az
1688-iki forradalom elveit.
M ialatt a vallásos felekezetek vétségekkel és zavarokkal árasz­
tották el Angolországot, a bölcsészek legellentétesebb véleményei
nyugodtan vitattattak ott, s ha olly kor nyugtalanították is a vallást,
soha sem tépték azt ki a szivek mélyéből, sem az intézmények keb­
léből ; gyakorolták a heves szellem eket, mérsékelték tüzöket, s
gyengítették a gyújtogató eszméket, mellyeket Angliában a pártok
súrlódása folytonosan élesztett. Az istentagadás rendszere maga
a bölcsészet csapásai alatt omlott össze; Hobbes, ki a megelőző
században e rendszert hirdette, feledésbe m e n t; s az angolok, kik
m egvetették benne a rabszolgaság pártolóját, egyéb tanait boszan-
kodva dobták el maguktól. Ha Shaftesbury az ö deismusában köz­
vetett csapásokat mért a kinyilatkoztatásra, védőre talált ez Clarké
tudorban, ki a* Isten léte mellett a leghathatósabb bizonyítékkal
lépett fel. Locke az ő logikájában megdöntötte Descartes módsze­
rét, miként ez lerontotta a tudományos és zsarnoki törvényeket,
mellyeket Aristoteles az észre akart erőszakolni. S Angliában a
 — 92 í _

legvallásosabb emberek sem féltek elfogadni Locke logikáját, mert

jóllehet találtattak benne némelly tételek, mellyeket az anyagelviek
fegyverül használtak fel, ama bölcsész őszintesége mellett eléggé ta­
núskodott a védelem , mellyben a kereszténységet részesítette.
Newton még Lockenál is nagyobb hódolattal viseltetett a szent
könyvek irá n t; s e nagy szellem, kifáradva bámúlatos munkálko­
dásaiban, elhomályosittatott az eszelős törekvés által behatolni az
Apocalypsis mélységeibe.
E kitűnő bölcsészek nem léteztek többé, midőn Voltaire az
angol bölcsészet tanulmányozására adta m agát; mindazonáltal ama
nemzetet más rendbeli lángelmék díszítették akkoriban. A deisták
még folyvást küzdelemben állottak a keresztény vallás védőivel, s
a csapások sok ügyességgel, és, ami még rendkivülibb, több hévvel
osztogattalak. Az államférfiak e vitákat inkább hiábavalóknak lát­
szottak tartani, mint veszélyeseknek. Egyedül Wolston, Collins és
Toland tanúsítottak erőszakos szenvedélyességet támadásaikban a
kinyilatkoztatás ellen; de az ö kevéssé szellemdús irataik nem ha­
tolhattak a nép közé, sem a frivol társaságokba. A bölcs Addison-
nak, s elmés proselytájának, Steelnek egy hírlap segélyével sikerült
szabályozniok a véleményeket, s mondhatnók, az erkölcsöket is egy
nemzetnél, melly még nem tüntette el II. Károly szabados kormá­
nyának nyomait. A S p e c t a t o r s a G u a r d czimü lapok,
mérsékelt bölcsészetet, gyakorlati erkölcstant, s babonától és mes-
terkéltségtöl ment ajtatosságot hirdető czikkeket hintve szét na­
ponként, elégségesek voltak ellensúlyozni a kinyilatkoztatás legha­
talmasabb elleneinek erőlködéseit. Ezek élén lord Bolingbroke ál­
lott, ki hosszas számkivetés után akkoriban tért vissza hazájába.
Politikai pártállása, mellybe a körülmények különös találkozása
folytán jutott, s mellynél fogva a Stuartok ügyéhez köttetett, az
angolországi katholikusok reményévé tette ö t: pedig hát a keresz­
tény vallásnak nem volt nálánál sem nyíltabb, sem veszélyesebb
ellensége, s fájlalni látszott, hogy barátait nem bírhatta határozott
támadásra a szentirás tekintélye ellen. Egyike azoknak, Popé,
deismus gyanújában állott, de nem adta annak jelét, ha csak nem
Á l t a l á n o s i m á j á b a n . Swift tudor, szintén Bolingbroke
barátja, ki minden másnál jobban tudta párosítani a csipős gúny
erejét a logikáéval, csapásait csak a katholikusok ellen irányozta:
feltűnő volt, hogy nem sietett a fenyegetett vallás védelmére, de leg­
alább nem nyilvánította magát ellenségének. A bölcsészek villon­
gásai közepett, az angolok, ragaszkodva politikai vagy kereskedelmi
 — 922

érdekeikhez, nem tanúsítottak ingadozást sem a véleményekben, sem

az erkölcsökben; minden szabályos menetet követett; püspökök és
papok nem folyamodtak a politikai hatalomhoz támogatásért, a deis-
ták még kevesebb zajt ütöttek mint a békés quakerek.
Voltaire, látva a gondolat-szabadság ez eredményeit, letett az
aggályokról, mellyek szellemét Francziaországban még némileg
kötve tartották ; lord Bolingbroke, kivel együtt lakott, tüzelte bá­
torságát, s elhitette vele, mikép a francziáknál ép olly csekély ve-
szélylyel volna meghonosítható a vitatkozási szabadság, mint az an­
goloknál történt. Mialatt Voltaire elmélkedett Locke fölött, s egész
hévvel adta magát a tágkörü tanulmányokra, mellyeket Newton
világ rendszerének megismerése igényel; m ialatt Swifttel élesítette
szellemének természetes csípősségét; mialatt Popéban tanulmányozta
a művészetet, szellemdús képekkel kötni össze a mély gondolatokat,
sőt Shakespeare bámúlatos termékeiben is vívmányokat keresett a
franczia színpad részére, az angolokban vágyat keltett H e n r i a d e
czimü ( L a L i g u e) nemzeti költeményének bevégzése iránt, s
hála az ö bőkezű aláírásainak, vagyoni állásában függetlenségre
kezdett szert tenni, mellynek becsét szelleme, jelleme és a balesetek,
mellyeken keresztül ment, eléggé éreztették vele.
Kevéssel Voltaire után Montesquieu is Londonba érkezett
tanulmányozni ott az angol alkotmányt, összehasonlítani azt saját
hazájáéval, a régi s azon népek törvényhozásával, mellyek Német­
ország erdőiből előtörve, hóditó csoportjaikat a római birodalom
elszakadt tagjaival, s durva törvényeiket a világ uraiéval ke­
verték össze. Voltaire és Montesquieu majdnem egyidejű utazása
Angliában új nemű közlekedést nyitott két féltékeny nép között.
A megelőző században az angolok, ösztönöztetve II. Károly példája
által, mohó hévvel utánozták Francziaország erkölcseit, modorát,
művészeteit, an n y ira, hogy XIV. Lajos országlásának irodalmi
fénye kényszeritette az ő költőiket közeledni némileg a szigorú sza­
bályokhoz s a finom Ízléshez, mellyeknek a francziák hirnevöket
köszönték.
Az angolok továbbá felhasználták a hozzájok menekült kézmü-
iparosokat, ép akkor, midőn Marlborough a francziákon nyert győ­
zelmekkel nagyban emelte nemzetének gőgjét; mig a francziák
semmit sem tanúltak tölök, kivéve némi fölfedezést a menynyiség
tudományokban. Voltaire tehát visszatérve azt mondá: „Utánoz­
zátok szomszédaitokat, gondolkozzatok szabadon miként ők, hasz­
náljátok fel gazdagságaikat, tökéletesítsétek, mit ők csak vázoltak
 923

a főleg ne idegenkedjetek attól, mit ők már tökéletesítettek^' —

Montesquieu ellenben elégnek tartotta így szólni: „Becsüljétek szom­
szédaitokat, tanulmányozzátok törvényeiket, de ne feledjétek saját
törvényeitek elveit, s ismerjétek meg azok üdvös eredményeit."
Fleury bibornok akkoriban az irodalommal és tudományok­
kal szelid hatalmat éreztetett, melly csak a jansenistákra nézve
volt szigorú. S ha nem tudott nagy müveket sugallani, miként XIV.
Lajos az ő dicsőségének fényével, s ha talán nem is képezte vá­
gyát a szellem termékei által tenni nevezetessé miniszterségét,
mindazáltal úgy tekintette az irodalmat mint szórakozást, melly a
közfigyelmet elvonja az állam-ügyektől, s szabadabb kezet enged
azok intézőjnek. Szerette Fontenellet, s tanácsával élve az iroda­
lom és tudományok körül, a bölcsész szavaira csillapodni érezte
aggályait. Mindazáltal némi nyugtalanság fogta öt el, midőn Mon­
tesquieu, angolországi utazását megelőzőleg, felvételért jelentkezett
a franczia akadémiánál, melly ellen P e r z s a l e v e l e i b e n
gúny-nyilakat lövelt. Fleury mégis ráhagyta magát beszéltetni,
bógy ha a tudomány férfiai készek feledni a sérelmet, a kormánynak
is kötelessége azt tenni, s igy Montesquieu fölvétetett a tudós testü­
letbe ép azon czimen, mellynél fogva a kicsinyes szellemek felfogása
szerint ki kellett volna abból záratnia. Az engedékenység ezen
példája után, Voltaire minden veszély ellen biztosítottnak hitte
magát, s gyakran próbára tette a miniszter engedékenységét, ki bá­
multa az ö lángeszét, de aki sokkal gyakorlottabb szemmel birt,
hógysem be ne látott volna terveibe.
A B r u t u s czimü szomorújáték, melly 1730-ban adatott elő,
első- gyümölcse volt Voltaire tartózkodásának egy, szabadságára
büszke nép között. De rajzolva a régi rómaiak iszonyú erényeit,
távol volt tőle az eszme, rajongó lelkesültséget kelteni hazájában
egy ollynemü szabadság iránt, melly össze nem fért annak erköl­
cseivel, s nem akart egyebet, mint kimutatni ecsetének erélyes vol­
tát, s virágozva látni
La liberté politique
Sous l’ombrage sacré du pouvoir monarchique.
(A politikai szabadságot az egyeduralmi hatalom szent á r­
nyékában.)
E szomorújáték míg egy részt kevés okot adott a gyanúra,
más részt gyengén h a to tt; s az elpuhult félénk izlés visszaijedt a
határozott és szigorú hangtól, miilyen Corneille óta soha nem hal­
latszott. De a középszerű siker által okozott boszuság szerencsés
 — 924 —

ihlet forrásává lett Voltairera nézve, ki most Z a i r é t irta. Ez

ideig ő, úgylátszik, csak Corneillet vagy Racinet utánozta, megkö­
zelítve őket anélkül hogy utólérhette volna ; szövevényében szabá­
lyos, irályában üdvös aggályokkal mindig tökéletesedésre törekvő.
Végre elhatározta vagy kénytelen volt hevesebb és kevésbbé ovatos
ösztönnek engedni át m ag át; és soha munka nem nyújtotta inkább
a rögtönös ihletésből származó gyönyört mint a Z a i r e , sem A n d ­
r o m a c h e és I p h i g e n i a nem fakasztottak több könyet; s ugyan­
azon kedélyindulatokat keltette az» mellyeket szerzőnek kellett érez­
nie az alkotás és irás néhány napja alatt. D e az Ítészét nem késett
felszabadítani magát a varázs alól, melly kikerüihetlennek látszott,
sokan találkozván, kik féltették a franczia színpadot a veszélyes
könnyűségtől, színpadi fogások és vakító helyzetek mesterségével
helyettesíteni a nemes vagy ünnepélyes előkészítést, melly a sziv
nagy indulataiban részvevésre látszik felhívni az észt. Z a i r e
irálya mindazáltal a könnyed versek mellett ragyogóan művészi
töredékeket is mutatott fel, miért is azt mondották róla: „Racine mély
szenvedelmességével bir az, annak folytonos tökélye nélkül."
Illy kedvező eredmény után várni lehetett, hogy Voltaire fel
fog hagyni a veszélyes tervekkel. Minden kísérletében mosolygó
szerencse fia, nyerészkedő vállalataiban okos és sik ert arató, Paris-
Duverney által támogatva, gazdagságra tett szert. Visszatérése után
Angliából nem viselte többé a nagyok lánczait, s a frivol társaságok
békóiból is kiszabadította magát. Az irodalmárok között legfélté­
kenyebbek részint engedtek jótéteményei hatalmának, részint fékez-
tettek az ügyes dicséretek által, mellyekkel hiúságuknak tömjéne-
zett. Gyöngéd szeretet tárgya, az állásánál, szelleménél és jellemé­
nél fogva kitűnő Cbatelet asszony, ki Leibnitzot és Newtont ér­
telmezte, merészségei felfüggesztésére szólította fel. De enynyi
szerencse veszedelmeztetve lön az A n g o l l e v e l e k közzé­
tétele által, ugyanazon 1734-ik évben, midőn a bölcsészi szellem
egyik legtekintélyesebb és maradandó emléke, Montesquieu müve a
R ó m a i a k n a g y s á g á n a k és h a n y a t l á s á n a k o k a i r ó l lá­
tott napvilágot. A szellemek elé, mellyek Paris diaconus csodáira
hevültek, Montesquieu a római nagyság festményét, Voltaire az an­
gol bölcsészeiét tartották. E két férfi, kiknél a lángész nem ide­
genkedett a szép szellem formáitól, lármásan lépett fel, egyik még
járatlan ösvényen, a másik olly úton, mellyre költőt látni merészkedni
bámulatot keltett. Amaz a franczia kötetlen beszédnek elmés, mély
és magasztos körmondatosságot kölcsönzött; a másik természetes
 — 9 2 5 —

szabatosságot s könnyed és szellemdús kecset vitt abba, millyet X IV '

Lajos századának még nem sikerült elérnie. Montesquieu müve minta
nélkül állott, mert a történelem eredményeinek megitélésében ő ma­
gasabb nézpontra emelkedett mint Thucidides, Polybius és T acitus:
Voltaire tárgya kevésbbé volt kiterjedt és eredeti, mindamellett
élénkebb hatást szült.
Montesquieunek tapsoltak, mielőtt teljesen megértették volna ; ö
állam-férfiakhoz beszélt, kik kevesen akadtak Francziaországban
egy olly időben, midőn a külpolitika nem vala vállalkozó, s üres
viták vették igénybe a miniszterek,^ a papok és tisztviselők fi­
gyelmét, de a szellem örömest foglalkozott a kormány érdekei­
vel, menetével és különféle terveivel. Saint-Pierre abbé ember
baráti álmodozásai, Boulainvilliers gróf hűbéri regénye, Dubos
abbé mély és elmés szemlélődései a franczia egyeduralom ere­
dete fölött, ébren tartották ama kíváncsiságot, mellyet legelő­
ször a nagyszerű m ű , T e l e m a q u e , keltett fel. Montesquieu
nem hagyta azt lankadni; a közönség Corneille érzületét hitte
feltalálni a rómaiak e nagy festőjében : de a bölcsész távol attól
hogy vak lelkesedésnek engedte volna át magát a hóditók iránt,
egyaránt kimutatta azok ravasz politikáját, embertelen gőgjüket
s hazafiságuk zord erényeit: hanyatlásuk hosszas nyomorait ugyan­
azon nyiltsággal rajzolta, melylyel jólétök bűbájos képét állította
elénk. Montesquieu földieire nézve az ő müve legtetszetősebb sa­
játságainak, s mondhatom, legvalódibb érdemeinek is egyike abban
áll, hogy öt olvasva az ember, mindinkább elégedetten érzi ma­
gát francziának.
Az A n g o l l e v e l e k a megelőző század két nagy tekinté­
lye, Descartes és Pascal ellen irányultak, kik még a X V III. szá­
zadban is uralkodtak. Azonban Voltaire küzdve az első ö r ö k ­
l ö t t e s z m é i ellen, inkább dicsérve, mint kifejtve Locke logi­
káját, ki alig volt akkoriban ismeretes a francziáknál, a helyett,
hogy, miként húsz évvel később Condillac tett, tágabb körben és
teljesebben igyekezett volna alkalmazni egy módszert, melly az
összes emberi ism ereteket irányozná, olly módon mutatta azt be,
hogy visszaijesztette vele a vallásos és erkölcsös személyeket. Fő
szövegül egy kényállitmányt vett fel, mellyet Locke épen nem
fejtett ki, s melly szerint Isten az anyagot gondolkozási tehetség­
gel ruházta fel. Megtámadta Descartes világ-rendszerét, mellyet
egy fél század óta a franczia tudósok legnagyobb része, a papság,
a tisztviselők, s magok a nők is védelmökbe vettek Newton ellen.
 — 9 2 6 -

É s z r e v é t e l e i P a s c a l g o n d o l a t a i f ö l ö t t fölületes és rosz-
akaratu formák alatt a kereszténység alapjainak felforgatását czélzó
tervet árultak el, melly körlll ö, jellemének megfelelöleg, tul-buz-
galmat és tevékenységet fejtett ki. A pártok s az államtestületek
mind felzudultak ; a jansenisták, boszankodva a Pascalon elköve­
tett sérelem miatt, olly lármát csaptak, hogy a molinisták s ma­
gok a miniszterek sem akartak nekik tökéletes elégtételt ad n i; s
mig az A n g o l l e v e l e k e t sokféle kárhoztatás érte, szerzöjök
megkiméltetett. Voltaire, nem tagadva a szerzőséget, tolvajlást,
hűtlenséget, árulást kiálto tt; egy oktalan jó barát, egy könyvárus,
egy könyv-kötö meghamisították kéziratát: ez volt védelme. Illy
nemű mentségekkel élni, tényeket idézni vagy kigondolni, mely-
lyek napfényre hozásától megkímélheti magát a történész, gyakran
volt ő kénytelen. Voltaire szomorú szükségességet, vagy még
szomorúbb játékot csinált magának a nevek és tények ezen alá-
csusztatásából, a ravasz fogásokból és kopasz mentségekből, mik
által a szellem szégyenletes combinatiókba bonyolittatik, mellyek
a tan terjesztése végett szőtt alattomos, s egy bölcsészhez ép olly
kevéssé illőnek látszó mint az igazságtól távol álló fondorlatokkal
magát a tant is gyanússá teszik. Chauvelin pecsétör és Fleury
bibornok, akár meggyőződésből, akár jó indulatból Voltaire iránt
kiragadták öt ellenségei közül; egy látogatás a philippsburgi tá­
borban lecsillapította a felzúdult vihart, s ő végre is nevetett félel­
mein, és folytatni akarta ellenkezéseit.
Ez A n g o l l e v e l e k egyikét hozzák emlékünkbe a leg­
nagyobb szolgálatoknak, mellyeket Voltaire hazájának tett. A kele­
tiek s az angolok által a bimlö-ójtással ismételve eszközölt kisérletek
olly világosan és egyszerűséggel adattak elő azokban, hogy sok
atya és anya kész lett elfogadni ez üdvös és bátor óvatossági
rendszabályt. Voltaire után orvosok is fölemelték szavukat; de az
előítélet aggályokat szerzett az emberiséget sújtó csapások egyi­
kének ezen óvszere ellen. A megszokás szelleme s a közöny
milly szívóssággal tartják magukat még egy kiváncsi és fogékony
nemzetnél i s ! Az ójtás, melly lassanként foglalt tért a gazdag és
felvilágosult osztályokban, nem hatolt a nép közé, s a kormány is
majdnem közönyös szemlélője maradt ama nagy kísérleteknek,
mellyekre jól esik visszaemlékezni akkor, midőn egy kevésbbé
veszélyes s természeténél fogva átalánosabb eszköz küzd a föld­
gömb minden pontján a népesedésre nézve legsiralmasabb beteg­
ség ellen.
 — 927 —

Az 1748-ban közzétett T ö r v é n y e k s z e l l e m é n e k si­

kere hosszú időn át függőben maradt. A törvénykezési tisztviselők,
kiknek vezérül kell vala szolgálnia, rósz néven vették eleintén, hogy
nem tartatott meg abban a kellő kom olyság; a politikusoknak
nem tetszett, hogy szerző keveset törődött az ő aprólékos napi
com binatióikkal; némelly félénk szellemeket megbotránkoztatott
a rendszertelenség bizonyos látszata, vagy inkább a közönséges
rend iránt ama műben tanúsított bizonyos megvetés. A tapaszta­
lás em berei, s még nők is, boszankodva a m iatt, hogy nem
követhették Montesquieu mély gondolatait, nemtetszést negélyez-
tek szemben általa pazarolt ékességekkel és szellemdús vonások­
kal. A papság, mellyet a politika, a veszélyek és saját félel­
mei az ultramontan elvek felé vonzottak, fájdalmasan érintetett
e mü által, mellyben szerző, leplezetten bár, az egyházi hatalom ­
tól független állás foglalására hivta fel a polgárit. A király, Pom-
padour asszony és több miniszter az udvaronczoktól kérdezgették,
mit tartanak a T ö r v é n y e k s z e l l e m é r ő l , nem lóvén képesek
magoktól ítélni a fölött. Kevesebb idő alatt mint amennyi átta­
nulmányozására szükséges, czáfolatok jelentek meg, s nagy juta­
lomra látszott számítani, ki gunyoros és istentelen ötleteket tudott
abban fölfedezni. Habár Montesquieut sem személyes barátság,
sem párt-szellem nem kötötte a b ö l c s é s z e k h e z , ezek mindaz-
által kezet fogtak, hogy védjék m unkáját; s a mélyen érzett
bámulat mindig ókesszóló. Olly ötletekben, mellyek legfeljebb
elméseknek látszottak, erős, szabatos, magas gondolatokat akartak
felismerni; hol előbb zavart véltek észrevenni, most szerencsés
összefüggést ta lá lta k ; az ész igyekezett betölteni a hézagokat,
mellyeket Montesquieu szándékosan hagyott, hogy nagyobb szellem-
erély kifejtésére bírja azokat, kik követni akarták öt. Egy
eredeti lángész, egy mélyen gondolkozó fő sajátos gyönyört iz-
leltet tanulmányozóival; minden olvasó kisórtetbe jő hinni, mikép
egyedül ő képes kellőleg becsülni és megérteni az illy szerzőt, s
miként ez, ö is a tömeg fölé emeli magát. Néhány év eltel­
tével a legüresebb egyének is féltek volna, hogy mint léhütők kine­
vettetik magokat, ha a legmélyebb bámulatot nem tanusitják a
T ö r v é n y e k s z e l l e m e iránt.
Ebben ö igyekezett mélyen éreztetni a francziákkal a mér­
sékelt egyeduralom alatt élés előnyét. Mert, habár jóval nagyobb
erélyt tulajdonit a köztársaságoknak, s nagyon messzire megy
bámulatában némelly demokracziák iránt, azonban mind a területi
 — 9 2 8 —

nagyságot, mind a tartamot illetőleg, olly szllk határokat szab

azoknak, hogy a figyelem rögtön elfordul az illy, majdnem esz­
ményi kormánytól. Montesquieu felhívja a nemzeteket, mérsékel­
jék a szabadság szeretetét, s ne essenek soha kétségbe. A po­
litikai intézményekben ama bölcs közép u ta t keresi, mellyen a
szabadság kezet fogva halad a renddel. Ót megelőzőleg a kény­
uralom igen gyakran köznapi kikeléseknek szolgált czéltáblájául;
ö meghatározva csúffá tudta azt te n n i; s az összpontosított nemes
boszankodás, melylyel leírja annak változatlan eredményeit, erő­
sebb benyomást szül, mint a bölcsek és régi szónokok heves
támadásai. Montesquieu valamennyi kortársai osztoztak a gyű­
löletben a kényuralom ellen, s az elmék nem feledték el többé
a keleti rabszolgaság nyomorainak és örökös iszonyainak általa
rajzolt képét. Ha még él, maga XIV. Lajos sem bátorkodott
volna irigyelni a suhanok hatalm át; XV. Lajos Ázsia zsarnokait
csak a puhaságban utánozta. A miniszterek, kik újból helyre­
állítani, vagy növelni akarták hatalmát, szintén kerülték az in­
tézményeket, mellyek lealacsonyító iga képében tűntek volna
fel. S ha a kény uralom fentartotta magát Európa némelly ál­
lam aiban, mellyekben úgy szólván törvényekben állapíttatott az
meg, mindazáltal támaszul ama mérsékletet vette, mellyet Montes­
quieu az aristokracziai kormány sajátjának mondott.
A régiek, Aristotelest kivéve, alig érintették a mérsékelt
egyeduralmak sajátos jellegeit; Montesquieu ellenben minden lép­
ten nyomon itéletes előszeretetet éreztet e kormány-forma iránt.
Nagyszerű festményében az idő láthatlan és állandó jótévőűl tű­
nik fel mindazon népekre nézve, mel lyek nem vetik meg annak
hatalmát. Montesquieu figyelmét semmi intézmény ki nem kerüli,
nem az erkölcsök, nem a szokások, mellyek nehéz időkben fen-
tarthatják a szabadságot. Kárhoztatja a csűggedést, melly szüli
és szégyenletesebbé teszi a rabszolgaságot: megoldja a politikai
tudomány legnehezebb feladatát, azt tudniillik, melly kimutatja,
mikép a szabadelvű intézmények túlélhetik a jellem erélyét s az
erkölcsök feddhetlenségét. M ontesquieu, midőn az egyeduralmi
kormányt a becsület elvére fektette, nem valami eszményi vagy
törékeny alapot adott a n n a k ; az meg épen lángészhez illő ötlet
volt társitani illy módon a dicsőség érzelmét a szabadságéval,
egy szenvedélyt, melly kiolthatlan a firancziákban, egy ollyannal,
mellyet ők csak időközönként látszanak ismerni.
A T ö r v é n y e k s z e l l e m é b e n a hatalmas testületek, mely-
 — 929 —

lyek gőgje súlyosan látszik nehezedni a népre, uj alak alatt s mint

a közszabadság őrei mutattatnak be, a trón mellé helyezve nem
annyira azért, hogy növeljék annak fényét, mint inkább, hogy
hasznos és állandó gátat képezzenek a kényhatalom ellenében. De e
tekintetben szerző sok kívánni valót hag y o tt; a hűbéri uralom nyo­
mai babonás tiszteletet keltettek benne, s ö, ki olly jól ismerte az idő
erejét, nem birta belátni, mikép a hűbériség ő s i t ö l g y e nem áll­
hatta ki tovább a csapásokat, mellyek több század óta mérettek rája.
Hogy vizsgálja annak gyökereit, nagyon messzire visszament a
homályos időkbe, midőn a franczia egyeduralom szülemlett, s ez volt
az egyedüli eset, hogy fürkészve a történetet, nem vont ki abból
fénylő igazságokat. Czáfolásra vállalkozott Dubos abbé ellen, cse­
kély becset tulajdonítván neki a fürkészetek éleselmüségét és mély­
ségét illetőleg. A nemesek, kik iránt Montesquieu kedvezőnek mu­
tatta magát, nem nyertek tőle eléggé szabatos utasításokat a módra
nézve, miként őrizzék meg jogaikat némi áldozat árán, miként enged­
jék át az időnek, mit az idő elrabolt tölök, s miként tegyenek szert
uj létre. Montesquieu főleg a polgári hatalom és a papság között
fenálló viszonyok vizsgálásában m utatta magát nagy bölcsésznek és
politikusnak; s elméje, melly hozzá volt szokva olvasni a jövőben,
közeledni látta a türelem idejét, miért is annak ajánlásában mérsék­
letet és tartózkodást tanúsított. A T ö r v é n y e k s z e l l e m é n e k
szerzője jóvátette a keresztény vallás irányában a P e r z s a l e v e l e k
szerzőjének igazságtalanságait.
Jóllehet Montesquieu semmi egyenes nyilatkozatot nem tett a
parlamentek igényeinek előnyére, ezek mindazáltal nem késtek fel­
használni a T ö r v é n y e k s z e l l e m é n e k elveit hosszas küzdel-
mökben a papság és a királyi hatalom ellen. A képviseleti kormány
szerencsés eredményeit olly kedvező világitásban tudta ö feltüntetni,
hogy a francziák vigasztalni igyekeztek magokat fájdalmukban az
országos rendek elvesztése miatt, támogatva a fölvétet, mellynél
fogva a parlamentek a nemzeti gyülekezetek helyét látszottak elfog­
lalni. Ez idő óta ama bírósági testületek különböző tényeiben s
főleg fölterjesztményeikben emelkedettebb közjogi elmélet volt észre­
vehető annál, melylyel akkorig erősítették magukat. A nemzet hálát
érzett az iránt, ki jogai előnyére működött; s a miniszterek is kény­
telenek voltak tekintettel lenni a nemzetre az ország alkotmányai­
nak értelmezésében, úgy hogy ezek mérsékelt szabadsághoz látszot­
tak közeledni. Szerencsétlenségre a T ö r v é n y e k s z e l l e m é n e k
üdvös befolyását ellensúlyozta a T á r s a d a l m i s z e r z ő d é s
XVIL 59
 — 930 —

(Contrat socaial) Jean Jacques Rouaseautól, ki kényállitmányokba

tévedt, mellyeket Montesquieu haszontalanokul ismert fel, s mint
frivolokat m egvetette; ellensúlyozta sötét és alkalmazhatlan gon­
dolataival Mably abbé, ki a Szajna partján spartai vagy római
polgár módjára álmodozott, s ki mindig többet kivánt, mint a meny­
nyit m egnyerhetett; ellensúlyozták a szájaskodó támadások, mik
hez az oktalan és tüzes Diderot-tól sok tanítványa kedvet kapott,
s főleg Raynal abbé.
Montesquieu volt első, ki leleplezte a büntető törvénykezés
visszaéléseit; s munkájának e fontos és hasznos részét rögtön
egész hévvel felkarolták a bölcsészek és némelly tisztviselők. A
barbárság által áthagyományozott sok kegyetlen szokás, s különö­
sen a kínzás, nem kevésbbé keltettek iszonyt, mint a vakbuzgó­
ság intézményei. A polgári jogtan, mellyre a XVII. század végén
Dómat, a tudós jogász, nem csekély fényt árasztott a római tör­
vények vizsgálásával, még inkább m egvilágittatott Montesquieu
munkája által. De Aguesseau cancellár, szűkén bánva a szép ren­
deletekkel, mellyekkel becsületet szerzett a franczia törvényhozás­
nak, korlátozta a reformok ízlését, mintha elöérezte volna, meny­
nyire vissza fognak egykor élni a törvény-sokasitás könnyűségével.
"Utódai inkább félelmeit örökölték mint okosságát.
A dicsőség, mellyet Montesquieu aratott, jóval felülmúlta azon
dicsőséget, mellyre az irodalmárok számíthatnak, mert úgy tekin­
tetett, mint a nemzetek törvényhozója. De az ő szilárd és nyu­
godt szelleme nem hagyja magát az által elvakittatni. Akár tár­
saságokban forgott légyen, hol ollykor ollykor a lángész czikázó
villámait ragyogtatta, akár a magány gyönyöreinek engedte át
magát, s kellemes kertjében, mellyet ő, Francziaországban első,
angol módra rendeztetett be, vagy gyöngéden szerető családja és
jóindulatú földiéi körében keresett szórakozást, mindig kitért a
közönség kíváncsisága elöl, és sohasem tette magát bámulói adó­
zójává. Hü barátokat számított, m ert megválasztásukban nem né­
zett a vagyonra, sem a dicsőségre. Élet-rendében, ép úgy miként
nagyszerű müveiben, a valóság embere volt és nem kereste a fel­
tűnést. Gyakori utazásai bizonyos határozatlan nyugtalanságot és
saját hazája iránti közönyt látszottak elárulni; de a visszatérőn
könnyen észre lehetett venni, mikép egyedül a tudomány által
vezéreltetett, s hogy a haza volt mindig gondolatainak tárgya.
Fontenellenél szerencsésebb, mert ment volt az önzéstől; s csak
halála után jöttek napfényre számos jótéteményei, mellyeket éle­
 — 931 —

tében soha nem is sejtetett. XV. Lajosnak nem jutott eszébe

meghívni tanácsába a T ö r v én y e k s z e l l e m é n e k s a R ó m a i a k
n a g y s á g a czimü munkának szerzőjét; de Montesquieu nem
csodálkozott azon, meg lévén elégedve, hogy békében élhetett a
hatalmasokkal. Meghalt 1775-ben, hatvanhat éves korában, midőn
a bölcsészi szellemnek legnagyobb szüksége volt egy illy m ér­
séklőre.
Valóban egész sereg törvényhozó ajánlkozott vezetni az uj
erkölcsöket és véleményeket. Az atheismus szépitö eszközök után
nézett, hogy elfödje rútságát; a materialismus ellenmondva önmagá­
nak elérzékenyedett a bajok láttára, mellyeket a vak szükséges­
ségnek tulajdonított, s ékesszólással fegyverezte fel magát, hogy
küzdjön a szenvedélyek és vétkek ellen, mellyeket csak kevéssel
előbb szomorú okoskodásaival ö maga oldozott f e l; hidegen lelke­
sült emberek ezerféle jövendöléseket hallattak az emberi nem jó­
léte fölött; a jámborság, a becsület, a polgárosodás, az emberiség
szeretete olly annyira egyszerű dolgoknak látszottak, hogy mint
valami mennyiségtani számítást akarták szabályozni azok elveit.
E nemes érzelmek tehát elemzésnek vettettek alá, melly által,
miként mondák, tisztábbakká és termékenyebbekké kellendett vál-
niok, de mellynek egyéb hatása sem volt, mint hogy megrontotta
azokat.
Illyen volt Helvetius, a philanthrop, helytelen és kárhozta­
tandó vállalata, ki elkerülte volna a vádat, hogy rágalmazta az
emberi természetet, ha saját szive szerint itéli vala azt meg.
De Locke ezen állítólagos tanitványa ép úgy bánt az angol böl­
csész tanával, miként Spinosa a Descartesval, azon különbséggel,
hogy emez, rendszerének és irályának homályosságánál fogva,
semmi egyéb befolyást nem gyakorolt azon kivül, hogy nyugtalan­
ságba ejtett némelly elvont ábrándozókat; mig Helvetius, a társa­
dalmi ember, ép azoknak akart tetszeni, kiket megfosztott a val­
lásos érzelmek, a szeretet, a barátság, a családi vonzalmak gyö­
nyöreitől és vigaszaitól. Igazolván az önzést, egész erejéből rajta
volt, hogy szépítse azt, s az emberiség bizonyos kényelmes szere­
tete felé irányozza annak puha engedékenységét. A D e 1’e s p r i t
czimü könyvet eleintén a bölcsészek legnagyobb része kárhoztatta,
s magok a nők is ellene nyilatkoztak amaz érzelmek megszentség-
telenitöjének, mellyek az ő uralmokat képezik ; de miután a Sor­
bonne elítélte a munkát, s a parlament kijelentette szándékát tör­
vényes eljárást kezdeni a szerző ellen, az irodalmárok, a társas
59*
 — 932

körök emberei, s különösen a nők egyesültek, hogy pártfogásukba

vegyék őt, s XV. Lajos jó indulattal és elismeréssel emlékezett első
orvosáról, Helvetius atyjáról; s a tanács egy rendelete megmentette
a szerzőt, elnyomván müvét. Miután napfényre hozattak dicséretes
tulajdonságai, jótékonysága, elvei is kevésbbé gyászosak és vissza­
taszítókul tűntek f e l: mindazáltal kevés pártolóra találtak, mert
kevesen bátorkodván bevallani, mikép összes fényeiket és gondo­
lataikat a személyes érdekre vitték vissza, e szemérem megmentette
az erkölcstant.
1758-tól 70-ig a franczia irodalom nagy számú munkákkal á r a z ­
tatott el, mellyek nyiltan hirdették az atheismust. Szerzőik szégyenle­
tesen utánozva a cselfogást, mellyet Voltaire talált fel, homályos és sze­
rény irók sirutáni termékei gyanánt adták azokat ki; gyalázatos csa­
lás, mellynél fogva egy olly körültekintő és ajtatos ember, minő
Mirabaud volt, halála után úgy m utattatottbe mint dühödt istentagadó,
ki mérget nyújtva munkájában felkiáltott: í m e a l e g ü d v ö s e b b
g y ó g y s z e r ! Én v a g y o k az e mb e r i n e m j ó t e v ő j e , mert
m e g s z a b a d í t o m Öt I s t e n t ő l ! — Az Ítészét igyekezett fel­
kutatni e müvek valódi szerzőit; s megnevezésűk büntetésül szol­
gálna rájok nézve. Van-e ember, kit nemesen ihlethettek volna a
hamisan Dumarsaisnak tulajdonított T e r m é s z e t - r e n d s z e r ;
H á r o m c s a l ó ; J ó z a n é s z ; T a n u l m á n y az e l ő í t é l e t e k
f ö l ö t t czimü munkák, és sok más hasonló iratok, mellyekben ál­
bölcs okoskodók, talán tudtokon kívül, közlekedésbe lépnek a vét­
kes és romlott ember lelkiismeretével? E szerzők egyike sem lakolt
utálatos kísérlete m ia tt; nem érte őket a legcsekélyebb üldözés sem,
s müveik forgásba hozatala legfelebb olly akadályokkal találkozott,
mellyek csak keresettebbekké tették azokat. De az irók és a nyíl-
ványosság emberei, kik akkoriban becsületére váltak a nemzetnek,
csak iszonynyal beszéltek ama müvekről; s a valódi gyakorlati bölcsé
szék, Turgot, Malesberbes, Trudaine s a munkás publicisták, kik támo­
gatták az ő jóakaratu combinatióikat, sajnálkoztak a szellem ez eitéve-
lyedése fölött. Lemondva a párt-érdekről, maga Voltaire is tiltako­
zott azok elvei és czélja ellen, kik zászlója híveinek vallották m agu­
kat. Irodalmárok, kik az időtájt igen jó sikerrel kezdették pályájo-
kat, Thomas, Marmontel, La Harpe kijelentették, mikép az atheismus
soha sem fogja megvesztegetni elméjöket ; hogy az atheismusnak,
melly valami gonosz hajlamra látszik mutatni a szívben, magányba
kellene rejtőznie, s nem vernie gyökereket olly talajban, minő Fran-
cziaország, hol a szeretetreméltó érzelmek igénylik a terjesekedhetés
 033 —

jogát. Sokkal számosabbak voltak a keresztény kinyilatkoztatás

ellen intézett müvek, mellyek közül még' némellyck a vallástalansá*
got majdnem mindig kisérni szokó durva szabadosság bélyegét visel­
ték magukon, mások, szerencsétlenségre, az irály maró kecseivel ékes­
kedtek, mint a Voltairéi, vagy pedig ál dialectikával , a legfino­
mabban szörszálhasogatólag voltak irva, mint például a Jean-Jac-
ques Rousseauéi.
Voltaire nagyravágyása határt nem ismerő és véghetetlen
vala. Nála több bölcsészet volt az észben mint a jellem ben; s a
dicsőség szeretete nem szabaditotta öt meg a hiúság nyugtalansá­
gaitól. Az emberiség nemes érzelme, mellynek legszebb ihleteit kö­
szönte, nem volt képes visszatartani öt ujitó szellemének kíméletlen
elménczségeitöl. Cireyi magányában egy barátnőjénél élt, kiben több
volt a buzgalom kívánni részére a jót, mint a képesség kitartó nyu-
gottsággal megszerezni azt neki. A világtól elvonultan magábaazál-
lás s különösen nyugalom nélkül élve, munkák Írására ^adta magát,
mellyek nevét száz különböző helyen és száz különböző módon valá-
nak visszhangozacdók. Kecsegtetve a remény által egy színvonalra
emelkedhetni a tudósokkal, kiket bámulni tanult, vagy csakhogy
elméjének hajlékonyságát mutogassa, osztozott Ohatelet asszony ta­
nulmányaiban, delejtüvel és távcsövei fegyverezte fel magát, felvilá­
gosításokért fordult Clairauthoz és Bernoullihoz, hizelgett magának
Maupertuisuak is, kinek ellenségeskedése olly ártalmas volt később
reá nézve, egy mellék-jutalmat nyert a tudományok akadémiájánál,
megírta N e w t o n e l e m e i t , kihívta ollykor vagy kijátszotta a
cartesianus Aguesseau haragját. Szóval, ámbár mindig úgy látszott,
kevéssé avatkozott a tudományokba, mindazáltal pártfőnök volt ö
azokban, és pedig azon párté, melly diadalmaskodott. Ugyanakkor
megírta XII. K á r o l y t ö r t é n é t é t , az elbeszélésnek franczia nyel­
ven talán legtökéletesebb mintáját, mellyben mialatt átkozta a hódítá­
sok szeretetét, érdeket keltett egy szerencsétlen hóditó iránt. Utánozta,
s talán felül is múlta Pope-t B e s z é d e i b e n a z e m b e r f ö l ö t t ,
melly mü valódi kincstára a józan észnek, s telve van természetes­
séggel és költészettel. Ollykor ollykor úgy látszott, alább hagy tá­
madásával a vallás ellen, de nem kevesebb hévvel folytatta azt
titkos irataiban. L e v e l é b e n U r á n i á h o z végkép eldobta a
könnyed leplet, mellyel az A n g o l l e v e l e k b e n még alkalma­
zott. s a néhány év előtt meghalt Chaulieu abbé nevével takarózva,
az üldözést hazugsággal kerülte ki, melly meggyalázta jellemét.
Azonban minden várakozáson kivül üldözést vont ö magára L e
m o n d a i n e czimü kecses és választékos bohókás darabjával; s
A l z i r e sem volt képes öt megmenteni, melly 1736-ban adatott elő,
s melly egyike a kereszténység által sugallt nemes és gyöngéd eré­
nyek irányában mutatott legmeginditóbb hódolatoknak: e müvének
köszönhette, hogy a rá erőszakolt utazás nem neveztetett szám­
űzetésnek.
Nem sokára megengedtetett neki visszatérni Cireybe. Ameny-
nyire átfogó ép olly ingatag elméje mindinkább a hírvágy hatalma alá
kerülvén, termékeihez, mellyek lángszellemét egész erélyében nyil­
vánították, ollyanokat is vegyített, mellyek sokkal alantabb állot­
tak ifjúsága fényes kísérleteinél. A tárgy meddősége ollykor a
tragédiában is meghiúsította összes eszközeit, mellyekkel meglepni,
csábítani igyekezett. Ódáiban a lelkesültség helyét nem pótolhat­
ták az ész, az ékesszólás és nemesség; s a halmozott diadalok
által okozott örömet m egzavarta nála a fájdalom, hogy nem győz­
hette le vetélytársát, Jean-Baptist* Rousseaut. A dalműben Qui-
nault sőt Lamotte-nál is sokkal alantabb maradt. A vígjátékban
több fáradsággal gyakorolta magát, mint jó sikerrel, s maró szel­
leme nem tudta abban eltalálni a finom élczet; s az ihletés köny-
nyedsége, az üde színezés, sőt az ízlés tisztasága is, és minden el­
hagyta öt, mihelyt komikus akart lenni. Miután illy kevés sikerrel
lépe tt Moliére nyomdokaiba, kit bámult, megelégedett vele, ha érde­
kelhette a nézőket, utánozva La Chaussée fogásait, ki iránt igaztalan
megvetést negélyzett. A X V III. században, irodalmi termékeiről
ítélve, mondhatni, nem ismertek egyéb élczet azon kivül, melly ne­
vettet ; s Voltaire kiváló fokban birta a z t; sőt különösen általa tarta ­
tott fen. Igen kecses mintáját adta annak Z a d i g czimü regényében
s majdnem minden röp-költeményében. De milly hiú íitogtatása a
szabadosságnak, milly dühödt vágy bántalmazni a becsületességet,
a vallást, a hazát, sőt magát a dicsőséget, íratták vele Cireyben,
barátnője szemei előtt, ama költeményt, mellynek fonák, roszul
szőtt s szörnyüképen trágár meséje hasztalan lagyog a lángész csil­
lámaitól s a költészet legkülönbözőbb ékességeitől! milly szórakozás
volt ez annyi fáradalm ak után, mellyek növelték s mindenfelé el­
hintették a franczia irodalom dicsőségét! Még nedves szemekkel a
könyektöl, mellyeket öntenie kellett Guzman bánatának rajzolásá­
ban, s egy anya szivét festve a M o r o p e-ban, miután őszintén sirán­
kozott volna a társadalom bajai fölött, Voltaire ugyanazon társada­
lom összes törvényeit bántalm azta, midőn megírta a P u c e l l e
 — 935 —

czimü költeményt, s hálátlan és durva gyalázatot fűzött, a hősnő

nevéhez, ki megmentette Francziaorazágot.
Tehát olly korban, midőn minden ember szerette aa erkölca és
az illem fékét, Voltaire azon mérget lehelte, melly a kormányzóság
alatt fertöztette meg ifjúságát. A P u c e l l e czimü költemény ama
kor erkölcseinek bélyegét viseli magán. Igaz, hogy eleintén nem
volt szándéka azt közzétenni; de túl készséges barátok között már
elterjesztette annak botrányát. 0 íélt a veszélyektől, mellyeket
kime’lytelen fecsegés hozhatott reá, s nem volt módjában oltalmazni
magát azok ellenében, kik égtek a vágytól megismerni e titkos te r­
méket. A Párizsban szárnyra kapott hirek izgatottságban tartották
öt és zavarták magányának nyugalmát. Távolból figyelt ö ama
könnyed és hatálytalan ötletekre, mellyekkel az ingatag közvéle­
mény akar becsleni valamelly egykorú nevezetességet. Midőn boszut
akart állani Deafontaines abbén, ki fekete hálátlansággal fizetve jó­
téteményeiért, egy guüyii’attal becstelenitette öt, fájdalommal kel­
lett látnia, mikép a kormány annak pártjára hajlik, ki ellen igaz­
ságot keresett, s hogy a közönség nevet az ö haragjának túlzásain
és gyermekességén: de e kellemetlenségek nem akadályozták őt
ujabb remek-müvek létrehozásában. M a h o m e d v a g y a v a k ­
b u z g ó s á g czimü tragédiáját, mellynek elöadatását Crebillon.szin-
padi bíráló megtiltotta, XIV. Benedek pápának ajánlotta fel: a kö­
zönség tapsolt a költő ügyes fogásának, ki olly tisztelt támaszra
tudott szert tenni, s a pápa józan eszének, ki el tudta különíteni a
vallást a vakbuzgóságtól.
1743. elején Voltaire, ki még nem érte el ötvenedik évét,
azon pontra jutott, hol még a lángeszű embernek is nehéz felül­
múlnia önmagát. Már ismeretesek voltak legbecsesebb termékei,
midőn közzétette M e r o p e czimü darabját. A közönség meghatva
amaz olly való-hü és szenvedélyes festmény által, lelkesültségét
és elismerését elragadtatásokban nyilvánitá, miilyeneket Racine és
Corneille sem voltak képesek soha kelteni. Az irigység nem tudta
megfejteni, hogyan szülhetett az, kit ő szép szellemnek nevezett,
olly élénk és mélyrelátó benyomásokat. Az udvar feledte a félel­
meket, mellyeket ő neki okozhatott; de a papság nem bocsátotta meg
az általa ellene intézett sokkal erősebb és egyenesebb támadásokat.
Csak nem régiben halt meg Fleury bibornok, s mialatt az udvaron-
ezok hatalmának öröklése fölött czivódtak, Voltaire a franczia aka­
démiában általa üresen hagyott szék után törekedett. A szerző, ki
dictaturára vágyott az irodalomban, szépnek tartotta egy miniszter
 — §36 —

helyébe lépni, ki olly hosszú időn át tartotta kezében a politikai

hatalmat. A két D’ Argenson Voltaire mellett volt; de Boyer,
Mirepoix püspöke, buzgó ember, kire XV. Lajos, hogy ajtatosnak
látszassák, a megürült javadalm ak tárczáját bizta, nagyon ellenezte
a dolgot, s csakugyan kivitte, hogy m egtagadtatok Voltairetól az
annyiszor kiérdemelt irodalmi megtiszteltetés. XV. Lajos titkos
örömet érezve engedett a mirepoixi püspök aggályainak; mert
habár kevéssé volt éber saját hatalmának gyakorlatában, Voltaire-
ban olly embert látott, ki a közvélemény által vezetni kívánta a
királyokat. Ugyanazért soha sem akart vele találkozni, s tetszett
neki elfogatási parancstól való félelemben tartani öt. Chateauroux
herczegnö, kit Richelieu herczeg figyelmeztetett, milly hathatósan
elősegítené Voltaire hajlékony és csábító szelleme egy kegyencznö
diadalát, magára vállalta megváltoztatni fenséges kedvese érzelmeit
irányában; némileg csakugyan sikerült is ez neki, s Voltaire ked­
vező előjelek mellett csakhamar a nagyravágyás pályájára látszott
lépni. A kormány kénytelenitetett egy fontos küldetéssel bizni
öt meg Poroszország királyánál, ki az ö barátságát eléje látszott
tenni a monarchákénak. A küldetésnek jó sikerrel, habár kevés
méltósággal felelt meg. Némelly miniszterek s főleg Maurepas gróf,
attól félvén, nehogy politikai fontosságra tegyen szert egy irodalmár,
kinek uralkodásra hajlandó és tevékeny szellemét jól ismerték, a
Berlinből visszatért Voltaire igen hidegen fogadtatott; de ő azért
nem mondott le terveiről, személyes biztonságának érdeke is köte­
lességévé tévén állást és kitüntetéseket keresni. Mig a nagyra­
vágyók minden egyéb szenvedélyt levetkőzve átalában uj embe­
rekké válnak, Voltaire föltette magában nem hanyagolni el semmi
eszközt, hogy növelje saját hírnevét, de azért nem állott ellen a
hiúság kisértéseinek. Valamelly politikai ügyet támogatni nem lát­
szott előtte egyébnek napi munkánál, mellyet végezni kellett; reá
nézve a nagyok tetszését kivívni tanulmány vagy inkább könnyed
játék vala ép úgy, miként az olvasók megnyerése.
Pompadour marquise, ki Chateauroux herczegnö helyébe lé­
pett, Voltaireban hatalmas támaszra igyekezett szert tenni a val­
lásos párt ellenében, melly megbuktatta az előbbi kegyenczet; miért
is leplezetlen Voltaire mellett nyilatkozott, s nevetett azokon, kik
félni látszottak tőle. XV. Lajos nem tudta többé, miként álljon ellen
a kedves sürgöléseinek s Voltaire jól irányzott m agasztalásainak:
D ’ Argenson gróf, s még inkább a marquis vezetni igyekeztek uj
müveiben ifjuságuk tá rs á t; s a bölcsészettel rögtön a hazafiság ér­
 — 937

zelmét kötve össze, Voltaire a háború diadalait énekelte, hűen

megmaradva az emberiség ügye mellett. E müveknek, mellyek a nap
eseményei által sugaltatva közönségesen elvesztik beesőket az utókor
szemeiben, uj jellemeket tudott ö adni; s ha az egykorú vállalatok,
magasztalásában kevésbbé volt költő Boileaunál, ép úgy értette a
mesterséget hasznos tanácsokat adni a dicséretek leple alatt. Az
1741-iki háborúban elesett tisztek fölött tartott gyász-beszéd, s a
király dicsérete a szerzőben jó francziát eláruló melegséggel és
igazsággal vannak irva. Ki ezeket Voltaire egyéb termékeivel
összehasonlítja, azon különös észrevételre fog jönni, miszerint az
ö valódi bölcsészségéhez az hiányzott, hogy nem volt állam-férfi.
Meggyőződésből származó hathatósabb eszköz hiányában, a poli­
tika megtanította volna őt tisztelni a határokat, mellyeket gyak­
ran olly meggondolatlanul áthág. A kegy vissza kezdette őt ve­
zetni az okosság ösvényére, de az álom csakhamar eltűnt.
Pompadour asszony nagyszerű ajándékokkal halmozta öt e l ;
a franczia akadémia megnyitotta előtte ajtóit; ő ruháztatott fel a
történetírói tisztséggel, mellynek megfelelni Racine és Boileau
olly kevéssé törekedtek; a király rendes nemesévé neveztetvén,
ez állás az udvarhoz kötötte öt; de Pompadour asszony, hálát­
lanságból vagy politikából olly nemű üldözést támasztott ellene,
mellyet az önszeretet ki nem tarthat. A nélkül, hogy a kegy­
vesztés vagy az elégedetlenség legkisebb jelét adná irányában,
olly élénk lelkesedést keltett Crebillon mellett, hogy jóval felebb
látszott emezt helyezni Voltairenál. S habár a közönség rendesen
nem szereti követni a kegyeneznök pártját, s akkor épen kemény
panaszok emeltettek Pompadour ellen, mindazáltal résztvevést ue-
gélyeztek e bámulatban, hogy megalázzák Voltairet. Az iró ellen,
ki harmincz éven át adott irányt véleményeiknek, a francziákat
bizonyos szeszély látszott megszállani, hasonló ahhoz, mellyet az
atheneíek tanúsítottak hatalmas polgártársaik irányában, midőn
attól féltek, hogy magokhoz ragadják a hatalm at; a Voltairera irigy­
kedő írók, az általa elkeserített papok, s mindazok, kiknek ne^
hezökre esett, hogy olly gyakran kellett vele foglalkozniok, vetél­
kedve ismételgeték, hogy ö nélkülözi a lángészt, hogy csak Crebillon
bír azzal. A rég ígért C a t i l i n a czimü, hideg, szabatosságot
nélkülöző és bizar darab lelkesedéssel fogadtatott. Voltaire, ki már
felülmúlta Crebillont a S e m i r a m i s b a n , könnyűnek tartotta C a-
t i l i n á t is legyőzni, mellyet mindenfelé dicsérni hallott; s a „M eg-
m e n t e t t R ó m á n a k " „ B r u t u s 11 czimü darabjáéhoz hasonló erélyt
 — 938 -

cs magasztosságot gyekezett adni. Végre, megátalkodottat! a ve­

télkedésben, E l e k t r á t vette tárgyul, egyikét Crebillon dicsőségei­
nek ; de a közönségnek nem tetszett, hogy olly hévvel ellenkezett
Voltaire az ö Ítéletével, s Crebillon számára jelölte ki a harmadik
helyet a tragikus költők között. Voltaire, kénytelen lévén vissza­
vonulni az udvartól a negélyzett magasztalások folytán, mellyeket
vetélytársa iránt szüntelen hangoztattak fülébe, nem tudta hova
menjen boszuságával; hasztalan igyekezett, Maine herczegnö se­
gélyével, újból csoportosítani saját bám ulóit; egy herczegnö szava,
ki olly hosszú időn át igazgatta a közönség ízlését, kevéssé vétetett
figyelembe szemben egy szeszélyes kegyencznövei. A luneviliéi
udvar nyugalma, a látvány, mellyet egy kis állam nyújtott, hol a j ó ­
tékony Stanislaus boldogította az alattvalókat és virágoztatta a
szépmüvészeteket, kevéssé voltak képesek elűzni a bút Voltaire
szivéből; úgy hogy Chatelet asszony halálával szétszakadván az
egyedüli kötelék, melly öt hazájához fűzte, engedett II. Fridrik sür­
getéseinek, s elment, hogy egy király oldala mellett éljen, ki a
dicsőség gyönyöreivel párosíthatni hitte a barátságéit. Voltaire ez
utazása Berlinbe 1750-ben történt, azon időben, midőn a bölcsészi
szellem a X V III. század legkitűnőbb emlékeit hozta létre.
A nagy haladás, mellyet a tudományok tettek, s különösen a
szellem, melly akkor az irodalomban uralkodott, azt okozták, hogy
kevesebb becsben tartattak a tudományos munkák. Az irodalmárok
meg vesztegetve Lamotte és Fontenelle véleményei, nem különben a
kicsinylés által, mellyet Voltaire tanúsított mind az iránt, mi idegen
volt a kecsektől, előmozdították mátok tunyaságát. Mint ollyanok,
kik nagyítják önmaguk előtt saját dusvoltukat s visszaélnek azzal, elfe­
ledték a forrásokat, honnan a gazdagságok származtak, mellyeket
élveztek. E közöny mindazáltal nem győzte le, sem el nem csüg-
gesztette a tudósokat, kik szerényen és kitartással állottak ellen,
és sikerült nekik megmenteni a görög és latin irodalom becsületét.
Nem keveset tettek e téren Dacier asszony és férje az ő értelmezé­
seikkel és fordításaikkal; s még nagyobb sikerrel szolgált a köz­
ügynek a jó Rollin, amazoknál sokkal különb iró. Az egyetem min­
dig kész volt némi segélyt nyújtani a tudomány férfiainak ; Crévier
és Le Beau már ismeretesek kezdettek lenni: a jezsuiták, dicséretre
méltó buzgalomtól lelkesítve, nem féltek kezet fogni janzenista
szerzőkkel, hogy igazságot szolgáltassanak a régieknek; Brumoi,
Porée és Tournemine atyák Racine és Vaniére nyomdokait tapos­
ták ; a benczések irodalmilag kifejtett fáradhatlan tevékenységük-
 939 —

kei megerősítették a jogokat, mellyeket tudós gyülekezetük a tudo­

mányos világ elismerésére tarth ato tt; Calmet atya, ki sok éleselmü-
séggel ollykor gyermekies hiszékenységet párosított, s a módszeres
szellemű Montfaucon atya a történelemre nézve fontos anyagot
födöztek fel és rendeztek. Freret, kinek, halála után, a hitetlen­
ség legjelesebb müvei tulajdonittattak, mély fürkészetekre adta ma­
gát, mellyekben kitűnő itészetével keltett bámulatot. Caylus gróf
szenvedélyesen foglalkozott az ókor remek müveivel, s megtanított
művészeti szempontból becsülni azokat. A keleti irodalom ismerete
mindinkább terjedt, s a jezsuitáknak e tekintetben sok fölfedezést,
s még fontosabbak reményét köszönhette a tudós világ. E társaság,
melly a világ minden részébe elvitte hóditó szellemét, ügyesen
tudta azt a legkülönbözőbb formák alá rejteni, s megbocsáítatoi
kitűnő szolgálataival. A jezsuiták akkoriban egy tatár császárnak
nyújtottak segédkezet a tudományok újból fölélesztéséhez Chiná-
ban, melly birodalom rég idők óta a legfontosabb fölfedezéseket
tette vagy vette át. A jezsuiták tisztviselők lettek egy népnél,
mellynek erkölcseit elfogadni látszottak, s mellynek keblébe a ke­
reszténységet ültették át. Parenin atya, ama század szeretetre
legméltóbb és legfelvilágosultabb szellemeinek egyike, s tudós és
jámbor társai, Amiot és Duhalde atyák, némi európai ismereteket
vittek be Chinába, s Európával China történetének, erkölcstaná­
nak, bámulatos társadalmi finomságának s egyszersmind művésze­
teinek sok pontját megismertették. É p ü l e t e s l e v e l e i k b e n
a legfinomabb izlés s a leggyakorlottabb ítészét is nagy számmal
találtak érdekes tényeket és itéletes észleleteket.
Fleury bibornok miniszterségének vége felé a régi és uj is­
kola között folyt küzdelem hátrányos fordulatot vett azokra nézve,
kik el akarták fojtani a század tevékeny és vállalkozó szellemét.
Sokan az állam-férfiak közül, megunva a haszontalan vitákat, uj
rendszereket gondoltak ki, s azon törték fejőket, miként fektet­
hetnék a trónt, a nélkül, hogy megrázkódtatnák, uj alapokra. A
két Argenson éa Machault sok pontban pártolták a bölcsészi szel­
lemet, s összhangba akarták hozni a tudomány előhaladását a
királyi hatalom előmenetelével vagy legalább megszilárdulásával.
A papság gyakran megfeledkezett legveszélyesebb ellenségeiről.
Az irodalmárok, kik örökölték XIV. Lajos kormányának hagyo­
mányait és ajtatosságát, megtörtek a kor súlya alatt. Fleury abbé
nem volt többé; Rollin és Massillon a sir szélén állottak; Agues-
seau, az erőteljes öreg, dicsőségének egy részével elvesztette te’
kintélyét. Még mindig olvastattak ugyan ama kitűnő minta-ii’ök,
de szavok nem hallatszott többé, sem az iskolákban, hol Rollin
tartott volt fogékony ifjaknak előadásokat a régészetből és ke­
reszténységből, sem a törvény-termekben, hol Aguesseau egykor
szent erény-versenyre buzditotta a bírákat, sem az egyházi szó­
széken, hol Massillon festette volt az emberi sziv zivatarait, s mu­
togatta képét az égi békének. Fontenelle, bár gyanús szemmel
nézte az elmék rohamos előretörését, mindazáltal mosolygott
azokra, kik neki tulajdonították a forradalmat, s az uj bölcsészek­
nek inkább atyailag semmint censor tett szemrehányásokat. A
halál már évek előtt elragadta barátját, Lamotte ot, kiben, daczára
az ízlés tévedéseinek, valódi bölcseség ragyogott, kinek szelleme
annyit vesztett erélyben, mennyit nyerni akart kiterjedésben és
hajlékonyságban, de ki szerzője tudott lenni az I n e s d e C a s t r o
czimü egyszerű és megható darabnak. Lamotte utolsó évei a
gyakorlati bölcsészet legvonzóbb, tiszteletre legméltóbb képét nyúj­
tották; tekintve a nyugalmat, melylyel a betegségeket viselte, s a
türelmet, mellyet ellenségei iránt tanúsított, megfoghatlannak lát­
szott, miként temethette magát ez ember mint ifjú a Trappisták
zárdájába az önszeretet egy nyomoru sérelme miatt. Lambert
marquise bevégezte hosszúra nyúlt és tisztes p á ly á ját; s a nők
sirathatták e kalaúzt, ki E r k ö l c s t a n i l e c z k é i b e a neműk­
nek sajátos sziv-gyöngédséget és éleselmüséget vitte be. Az iro­
dalmat egy másik veszteség is érte, Vauvenargues halálában, ki
majdnem Pascaléhoz hasonló erőteljes elmét tanúsított, de ki, hi­
hetőleg, nem lépett volna ugyanazon útra, mellyet e vallásos böl­
csész taposott. Véleményei a hit dolgában talán igaztalanul ítél­
tettek kárhozatosaknak a barátságnál fogva, mellyet Voltaire irá­
nyában táplált.
Az aacheni békekötés után nagy forrongásba jöttek a szellemek;
a különféle testületek az állam legfontosabb ügyeinek intézési jo­
gáért villongtak egymás között, s főleg a parlament és papság
között volt élénk súrlódás. Mindenik hatalomra akar jutni, midőn
a monarcha tágit saját hatalmának gyeplőin; e szerint valameny-
nyien mozgásba jönek, mialatt a király aluszékonynyá lesz. A
viták a papság és tisztviselők között olly erőszakos jelleget öltöt­
tek, hogy polgár- és vallás-háborútól lehetett tartani. Némelly
állam-férfiak, kik fentartani igyekeztek a békét; sokan, kik attól
féltek, hogy megzavartatnak gyönyörükben; az ajtatos lelkek, kik
a vallás nevében kárhoztatták a heveskedéseket, mellyekre az
 — 9 4 1 —

szolgáltatott ürügyet, felhívták az irodalmárokat, csilapitanák le a

szenvedélyes villongásokat. Es ök közakarattal oda törekedtek,
hogy a viták indokával együtt a vakbuzgóság újból fellobbanni kész
dühét is megszüntessék ; de nem mindnyájan ugyanazon utat v á ­
lasztották a czélhoz.
Némellyek a vallás iránt teljes közönyhöz akarták vezetni
az elm éket; mások a természet észlelésére irányozták azokat;
ismét mások a társadalmi rend legfőbb kérdéseit tűzték eléjök.
Voltak közöltök nagy tudományu, jellemre heves emberek, meg­
áldva a kitartási képességgel, melly nélkülözhetlen a nagy válla­
latokhoz, s ügyességgel, melly biztosítja azok sikerét; kedvelték
az uj dolgokat, akár ama lökés lett légyen ennek oka, mellyet az
eredeti szellem ád, akár a vágy hírnévre tenni szert, mi uralkodó
szenvedélyöket képezte; s maga a különféleség is természeti haj­
lam aikban' arra szolgált, hogy alkalmasabbakká tegye őket ki­
vívni az eredményt, mellyet nyiltan vagy titokban mindnyájan czé-
loztak.
Irodalmárok között könnyen szülemlik bensöség, s közölve mü­
veiket és tanulmányaikat kölcsönösen bátorítják és felvilágosítják egy­
mást, mindaddig mig hírnévre nem tesznek szert, s valamig érzik az
ifjúság által sugallt jóakaratu szenvedélyek ösztönző hatását. Párizs­
ban az ország minden részéből ifjak sereglettek össze, kik, miután
lopva szellemi merészségről nevezetes müveket olvastak volna, örül­
tek , ha közölhették a gondolatokat, mellyek első csiráját amaz ira­
tok és saját elmélkedéseik fejlesztették ki bennök. Diderot minden
másnál nagyobb vonzerőt gyakorolt reájok, lelkesedést keltett
bennök, mindenik részére pártolókat és bámulókat talált, kik el­
ragadtatva dicsérték első kisérleteiket. 0 könnyed és őszinte jel­
lemű ember v o lt; arcza a lélek nyíltságát tükrözte, s a lángész
tüze látszott azon fónyleni; társalgásban a lelkesültség élénk ötle­
teivel sokoldalú és alapos tudományt párosított; a régi bölcsé­
szek módjára szeretett vitázni tanítványai körében , utánozva
Platót, Aristippust vagy Diogenest, s szükség esetén próféta sze­
repet is játszott volna. Az ő oldala mellett senki sem érezte a
fáradságot és türelmetlenséget, mellyet a dogmatikus hang okoz,
annyira engedékeny volt ö és udvarias modorában. Határozott
ellensége a kinyilatkoztatásnak, eleintén azt hitte, a deismusnál meg
kell állapodnia; s Voltairenál túlságosan langyosnak találván az
efféle cultust, erős kedély-rázkodtatásokkal akarta azt felmelegi-
teni, mellyek gyakran nem voltak egyebek nagy szavaknál.
 — 942 -

Később attól tartván, hogy más valaki a hitetlenség magasabb

fokára juthatna, istentagadóvá lett. De hogy legyen valami vi­
gasz e rendszerben, melly minden vigasztól megfoszt, társadalmi
javításokat tervezett, mellyekben az egész emberi nem hivatva
vala részesülni. Az ö első kísérletei az irodalomban határtalan
merészséget tanúsítottak, mert B ö l c s é s z i g o n d o l a t a i , mely-
lyeket 1746-ban tett közzé, a legegyenesebb támadás volt, melly
akkorig Francziaországban a keresztény vallás ellen intéztetett.
Olly zivatart támasztott ö ez által maga ellen, hogy jónak látta más
eljárást követni. Benne egy párt főnők szenvedélyei annak ügyes­
ségével voltak párosulva, s lassan lassan tanítványokat képezvén
magának versenytársai között, meggyőződésükké tette, mikép elér­
kezett az idő patakokban árasztani a világosságot Francziország és
Európa fölé, megingatni a z előítéleteket és régi hiedelmeket, kezet
fogni a szellemi munkálkodás terén, s egy olly irodalmi forrást
nyitni, mellyhez az összes nemzétek meríteni járnának. Ez az
e n c y c l o p a e d i k u s s z ó t á r vala, mellynek eszméjét D’Alem-
bert-ral egyetemben ő sugallotta; s D ’ Alembertnél senki sem volt
alkalmasabb akadályozni a veszélyeket, mellyeket Diderot nyugtalan
tevékenysége félelmes kilátásba helyezett.
D ' Alembert müvei és fölfedezései a mennyiségtudományok
terén egy rangba helyezték öt Clairautval. Jelleme, szokásai, erköl­
csei kiválólag képesítették öt vezérelni a tudósok és irodalmárok
ama nagy és veszélyes egyesületét. Természetes fia volt ő Tencin
asszonynak, ki gyakran részt vett az udvar legaljasabb üzelmeiben
s ki, egy titkos szülés után, elég kegyetlen volt eldobni a gyermeket,
kit Destouches lovagtól számos kedveseinek egyikétől fogadott mé-
hébe. A kisdedet 1717. november havának egy éjén a város-negyed
egyik biztosa találta meg, ki könyörülvén rajta, jó emberek után
nézett, kik örökbe fogadnák a gyerm eket; s egy üveges és neje
ajánlkozván, ezekre bízatott a kis d’ Alembert. E jó szivü embe­
rek annyit tettek érette, mennyit tulajdon gyerm ekökért is alig
tehettek volna, még nélkülözéseknek is alávetvén magokat, hogy
kellő nevelésben részesítsék. A hálás elismerés segített kifejlesz­
teni benne a képességeket, úgy hogy szerencsés sikerei folytán csak­
hamar jutalm azhatta jótevőinek gondoskodásait. Ifjan még, midőn
Pascal és Newton már bámulatba ejtették a világot, kitüntette
magát a mértanban, s a szelek elméletére vonatkozólag egy érte­
kezést irt, melly koszorút nyert a berlini akadémiától, s melly
Európa legnagyobb mérnökeinek bámulatát szerezte meg neki, Né­
 - 943 —

hány óv alatt egy színvonalra emelkedett velők, s 8 volt az, ki

Newtonnak diadalt biztosított a legmakacsabb cartesianusok fölött.
A tudományokban azt kereste, mi leginkább alkalmazható a társada­
lom szükségeire. A külzelék- és egészleti számolás feltalálása már
nagyban előre vitte a mennyiség-tudományokat; most d' Alembert
a vizmoztanra alkalmazta azt, jóval felülmúlván a megelőző század
fölfedezéseit.
Nem volt többé azon idő, midőn a tudósok egyetlen tanul­
mányra szorítkoztak, csupán abban keresve dicsőséget; Fontenelle
más utakat nyitott előttök. A közvélemény utódot keresett ama
kilenczven éves bölcsésznek, s d’ Alembert ajánlkozott rá lépni az
ösvényre, mellyen Fontenelle béke'ltetö szelleme já rt vala. A tudo­
mányokhoz nem vonzotta őt amaz élénk ke'pzelem, melly legbizto­
sabb ismérve a lángésznek ; de, hála jól rendezett tanulmányainak,
könnyed, szabatos és világos előadásra tett szert. Egyike volt ő ama
kiváltságos embereknek, kik mindig urai gondolataiknak, ép úgy,
mint szenvedélyeiknek. Elméje legfőbb érdemét tevő helyes itélő-
tehetségének becsét növelte a vidámság, melly nála a kedély nyu­
galmának s a szúró észrevételekre való nagy hajlamnak volt e re d ­
ménye. D ’ Alembert megnyerte Voltaire tetszését; s az, kinek
szelleme volt az irók amaz egész uj nemzedékének képzője, alig
hallotta az ifjú bölcsészt, mindjárt a tisztelet egy nem ét érezte iránta.
Az irodalmárok egy tudóst óhajtottak bíróul, ki, soha sem lépve
fel vetélytárs gyanánt, szemmel tartaná a veszélyeket, s mindenki
részére megszabná a teendőket és jutalmakat.
Mindazok között, kik felvették a bölcsész nevet, d" Alembert
majdnem az egyedüli, ki életmódjával igazolta e czimet. Szeren­
csés sikerei folytán sem hagyott fel a dicséretes mértékletesség­
gel, mellyet ifjúságában gyakorolt, fiuilag gondoskodott a jó üve­
gesről és nejéről, a legszerényebb szobát foglalta el házukban, s
a fényes társaságok csábjai sem feledtették vele irányukban táp ­
lált valóban gyermeki tiszteletének kötelmeit. Tencin asszony el
akarta ismertetni magát a fiú által, midőn ez már kivívta az általános
becsülést; de bármilly előnyöket nyújthatott volna neki egy anya, ki
fondorkodásai és üzelmei által még mindig nagy befolyással birt a
hatalmasoknál és irodalmároknál, ö nem hagyta megindittatni magát
az anyai gyöngédség által, mellyet csak a hiúság ébresztett fel, s
minden sürgetésére azt válaszolta: c s u p á n a z ü v e g e s n é a z én
a n y á m . Hasonló hajthatlanságot tanúsított ő mindenben ; miért is
a gyülölség és előszeretet egykép mélyen gyökereztek nála; e tekin
 — 944 —

tetben távol állott ö a bölcsész higgadtságától s nem ihlettetett a

kegyesség szelleme által.
Diderot minden Ígéretében szokásos nyomatékossággal hozta
tudomásra az e n c y c l o p a e d i a i s z ó t á r szándékolt vállalatát,
s úgy tudta vinni a dolgot, hogy a nemzet saját dicsőségével azono­
sította ama roppant munkát. A kormány rósz szemmel nézte any-
nyiak egyesülését, kik részt valának abban veendők : homályos ne­
vekkel és szerény érdemű szerzőkkel együtt az összeállitók között
ollyanok is mutatkoztak, kiknek neve rég idő óta ijesztöleg hang­
zott a fülekben. Bizonytalan lévén tehát, mit kelljen tennie, a kor­
mány nem bátorkodott sem akadályozni, sem vezetni a vállalatot,
s azt remélte, nem fog sikerülni mozgásba hozni egy olly annyira
bonyolult gépezetet. Diderot és d’ Alembert elfogadták a kihívást,
nem ijedve vissza a fogyatkozásoktó 1, mellyek elválaszthatlanok az
elhamarkodástól egy illy nagyszerű m űben. 1751 ben jelent meg
az E n c y c l o p a e d i a két első kötete. Azok, kik előre föltették
magokban bámulni a vállalatot, melly nem volt minta nélkül, de
melly soha sem terveztetett olly nagy mérvekben, nem ingattattak
meg vélemónyökben a hanyagul irott, léha és száraz czikkek soka­
sága á lta l; viszont, kik eleve kárhoztatták azt, nem hagyták mago­
kat megnyeretni Diderot és barátai czikkeinek tündöklő eredetisége,
sem a fenséges előcsarnok által, mellyet d’ Alembert állított ama
szabálytalan és óriási épület homlokára. A főbb szerzők által val­
lott tő elvekből már előre következtettek azokra, m ellyeket a Szó­
tár fogott tartalmazni. A kormány nem érzett magában kedvet zsi­
nórmértékül venni a közigazgatási szabályokat, m ellyeket az írók
állítottak eléje, sem pedig tűrni, hogy közvetve biráígassák legújabb
tényeit: a papság és jezsuiták más okokból ütöttek zajt; a l é l e k
czimü czikk, mellyben könnyedén leplezett anyagelviség látszott je­
lentkezni, censurának vettetett alá: mindenki pártállást foglalt az
Encyclopaedia mellett vagy ellen, de annak sorsát Pompadour mar-
quise vala eldöntendő. E nő, politikai számításainak megfelelöleg,
s még gyakrabban szeszélyei szerint bátorította vagy fékezte a
bölcsészeket. Midőn a papság megtámadta a királyi tekintélyt, a
legmerészebb müvek is némileg kegyes fogadtatásban részesültek;
midőn pedig tanácsos volt a papságnak adni igazat, minden, az uj
bölcsészeinek még közhelyei is vádra szolgáltattak alkalmat. A kegy
és bizalmatlanság e váltakozása feltűnően nyilvánult szemben az
encyclopaediai Szótárral. A Tanács rendeletéből 1752. febr. 7-én el­
nyomatott az, mint ellentétben álló a vallással és az állam m al; s azt
 — 945 —

hitték, főbb szerzői nem fogják kikerülni a száműzetést. Diderot

eleintén a vincennesi toronyba záratással fenyegettetett, hol egy
jzben már két évet töltött fogva L e v e l e i b e n a v a k o k f ö ­
l ö t t előforduló némelly gunyoros helyek miatt. De alig múlt el
nehány hónap, Diderot és d’ Alembert az udvar kegyét élvezték,
a Szótár elnyomása kislelküség tényének tek in te te tt; nevették az
aggodalmakat, mellyeket az a jezsuitákban keltett, s úgy tetszett,
mintha a boszuság, elhomályosítva látni Trevoux Dictionnaireját,
sugallotta volna nekik a veszélyt jelző jóslatokat, mellyekkel a
kormányt ijesztgették. Az Encyclopaedia ismét megjelent a divat
egész kapósságával.
A bölcsészek ujnemü gyönyört teremtettek a szellem és gőg
részére, midőn lehetővé tették bejárni az emberi ismeretek egész
mezejét, mig addig az egyetemes tudomány úgy tekintetett, mint
rendkívüli elmék csekély számának kiváltsága. Kik egyetlen szak
tanulmányozására adták m agokat, pedánsoknak neveztettek; a
azokat, kik valamennyi szakot felkarolták, nem illették az önhittség
vádjával. Ez olly annyira vakmerő irányzatból azonban nem
származott ama zavar, mellytöl félni lehetett. A fölületes embe­
rek mindinkább n evetségessé tették saját hiúságukat határozatlan,
szabatosságot nélkülöző és frivol ismeretek fitogtatásával; de mások­
ban ama rendkivüli tudás-vágy okossággal és szerénységgel páro­
sulhatott. A fejlettségi állapot, mellyben most a tudományokat
látjuk, a benső egység emezek és az irodalom között, a kölcsönös
segélyek, mellyeket egymásnak nyújtanak, ama lökés gyümöl­
csei, mellyet azok a X V III. század közepe felé kaptak. Születé­
sek s még inkább lelki nemességük folytán a legfontosabb állo­
másokra szólított egyének nem tartották méltóságukon alattinak
tágabb eszme-körre terjeszteni ki tanulm ányaikat; Turgot dicsére­
tes nagyravágyással Leibnitz akart lenni, s talán sikerült volna is
az neki, ha közvetlenebb czélul nem a haza felsegélését tűzi vala
maga elé; Lamoignon az ö barátjának, Malesherbesnek összes is­
mereteivel bírt, ép úgy mint erényeivel.
Illyetén vetélkedést kelteni nem volt élég, eszközöket is kel­
lett találni annak irányzása végett. D ’ Alembert magára vállalta e
feladatot, s elhatározta szabatosan és teljesen osztályozva rendezni
az emberi ismeretek kuszáit halmazát. Bacon agyában e terv
megfogamzott már akkor, midőn a tudományok még alig kezdet­
ték levetkőzni a nyegleséget és eszelős kíváncsiságot, melly azo­
kat születte ; de most szerencsésebb és termékenyebb időkre kel-
xvix. 60
 - 946 —

lett azt alkalmazni. D ’ Alembert egy másik angol bölcsészhez is

folyamodott, Lockehoz, ki már nagy hirre tett szert, mert Voltai­
re gyakran idézte nevét, de kit kevéssé ismertek s még kevésbbé
értettek. Az E n c y c l o p a e d i a E l ő s z a v á b a n finom
művészettel használja fel előnyös sajátságait a franczia nyelvnek,
melly nála minden keresett ékítmény nélkül természetes kecsben
ragyog, komoly, tiszta, könnyed, rábeszélő, miként az igazság.
De d’ Alembert csak rám utatott a czélra a nélkül, hogy gyors
futtában jelezte volna az eszközöket, mellyek segélyével odáig
juthatni: Condillac ellenben egész életén át ezek tanulmányozásá­
val foglalkozott ; s ámbár a tudományokban csak félig volt jára­
tos, mindazáltal vezérszerepre vágyott azokban, s csakugyan vezér
lett. Miként Newton eltalálta a föld alakját, bár sem a sarkok­
nál, sem az egyenlitŐnél meg nem mérte azt, úgy Condillac meg­
sejtette az összefüggéseket a tudományok között a nélkül, hogy
behatolt volna ezek titkaiba. Az Encyclopaedia Előszavával
majdnem egyidejűleg jelent meg T a n u l m á n y a a z e m­
b e r i i s m e r e t e k e r e d e t e f ö l ö t t , melly, habár vi­
lágosságban mit sem engedett amannak, s nagyobb mennyiségben
nyújtott uj nézleteket, mégis jóval kevesebb bámulóra talált. Loc
ke ajánlotta volt az elem zést; Condillac megtanította használni a
logika ama hatalmas fegyverét s mindig a legnagyobb ügyesség­
gel forgatta azt. Az uj bölcsészek óvatos barátja, hosszú időn át
fejtegette a lélek képességeit a nélkül, hogy csak egy szót is el­
ejtett volna, melly tagadná annak nemes eredetét és fenséges ren­
deltetését. Később e tartózkodó állásból ki látszott lép n i: de a
legbuzgóbb szellemelviek (spiritualisták) sem találtak benne egyéb
megróni valót a szerves szobor nyomoru és meddő hypothesisén
kívül, mellyet ö a z É r z é k e l é s e k r ő l s z ó l ó é r t e k e ­
z é s é b e n állított fel.
Ugyanazon időben az itéletes Dumarsais, egyike az encyclo-
paediai szótár szerkesztőinek, a nyelvtanra, Duclos pedig, E 1-
m é l ő d é s e i b e n a X V III. s z á z a d e r k ö l c s e i f ö ­
l ö t t , az erkölcstanra alkalmazták az elemzést. Ez utóbbi ele-
intén szép szellem hírébe igyekezett jutni, mi könnyedén sikerült
is neki. Elménczkedéseiben ép úgy különbözött Voltairetól, mi­
ként Juvenalis Horácztól. Regényeket és beszélyeket tett közzé,
mellyekben hiányzik a képzelem, de figyelemre méltó az erélyes
és változatos festés. Amaz időtájt majdnem átalánossá lett a
meggyőződés, mikép e könnyed szerzeményekben a leleményesség
 - 9 4 7 —

kecse és gazdagsága közömbös dolgok. *** g r ó f v a l l o m á ­

s a i b a n Duclos ama rendszeres szabadosságot festette, melly-
ben nagyobb része van a hiúságnak, mint magoknak az érzékek­
nek is; s a szomorú érdem, hogy élethün színezte e festményt,
nagyobb hírnevet szerzett neki, mint a maró ötletek és fényes
ellentétek, mellyekkel X I. Lajos történetét ékesítette és túlterhel­
te. K árára a jó erkölcsnek, Crebillon, a fiú, és más hideg irók,
több szabadossággal mint szellemmel, regényeket és beszélyeket
irtak, mellyek leleplezték sőt túlozva adták elő a kor botrányait-
Duclos a becsületes ember szerepét vitte, miként XV. Lajos ítélt
Elmélödéseiröl az e r k ö l c s ö k f ö l ö t t ; s ez
Ítéletet az utókor megerősítette. Áz igazságosság nemes vágyától
vezéreltetve, s miként Fontenelle mondá, k e v é s b b é t e k i n ­
télyes képességnek akarván fenhagyni a
c s e k é l y e b b é r t é k ű n e v e t s é g e s t , Duclos le tu­
dott mondani egyikéről legfényesebb szellemi előnyeinek, tartóz­
kodván a gunyortól. Ha ez eszköz segélyével akar vala névre
szert tenni, sokkal inkább megközelitendette La Bruyéret, de vagy
igen romlott, vagy igen színtelen jellem eket kellett volna feste­
nie. Jobbnak látta annál több itészetet és éleselmüséget fejteni
ki általános észrevételekben. Ékesszólása a becsületesség nyilt és
higgadt beszéde vala; úgy idézték őt mint egyikét a legszebb szel­
lemeknek, s bölcs elme hirében állott. Az uj bölcsészet ábránd­
jai kevés büverőt gyakoroltak r e á ; szoros összeköttetésben állva
némelly államférfiakkal, nem hizelgett n e k ik ; szerette a polgár ne­
héz, megvetette a világ-polgár kényelmes erényeit; fájdalommal
látta előre a zavarokat, mellyeknek a vallás tökéletes felforgatásá­
ból szülemleniök kellendett; ő úgy tartotta, elég volna hadat
üzenni az alakoskodásnak és a türelmetlenségnek.
Azalatt a hitetlenség nagyszámú iratokban nyilvánult ,
mellyek egy elvetemült irodalomnak valának gyümölcsei. La
Mettrie orvos, ízetlenül istentagadó és szemérmetlen, Potsdamban
királyi pártfogóra talált, ki később ellene nyilatkozott az istenta­
gadásnak, de ki fényelgett a látszattal, mintha megvetné a hisze-
meket, mellyeket az összes fejedelmek hatalmuk alapja gyanánt
tekintettek. Argens marquis szintén felhasználta Fridrik barátsá­
gát, hogy büntetlenül tám adja meg a vallást, és Z s i d ó l e v e ­
l e i b e n Voltaire könnyedségét igyekezett utánozni, s egyszers­
mind m értéket tudott tartani; de nem sokára aztán egyéb titkos
munkákban durván anyagias elveket hintett el, s megkisérlette
60 *
 - 948 -

ledönteni az erkölcstan összes támoszlopait. Párizsban több év

óta igen sok másolata forgott kézen Meslier János lelkész végren­
deletének, ki halálos ágyán megtagadván hitét, kijelentette, mikép
egész élete hosszas alakoskodás (impostura) vala. Midőn eszünk­
be jutnak a különböző illynemü vallomások, mellyeket fájdalom­
mal és iszonynyal kellett hallanunk, boszuság fog el az első pap
emléke ellen, ki e botrányt okozta: de nagyobb zajt ütött egy
té te l, melly magában a Sorbonneban pitattatott. Bizonyos De
Prades abbé, romlott erkölcsű és hitetlen ember, egyetértésben
némelly hitetlenekkel, elhatározta épen birodalmuk központjában
tréfálni meg a theologusokat; s felhasználva mind azon támadó esz­
közöket, mellyeket az iskola nyelvezete és szörszálhasogatásai
szolgáltathatnak, egy nyilvános vitában bántalmazta a kinyilatkoz­
tatást, sőt a deismus ellen is kikelt. Jézus Krisztus csodáit Aescula-
péihoz hasonlitotta; a tüzet a lélek lényegének m ondotta; a val­
lás nevében kárhoztatta az állapotok egyenlőtlenségét. A hitetlenek
nevettek, a theologusok haragudtak; összeülvén a parlament és a
papság, elhatározták fogságra vetni őt, s De Prades Poroszország
királyánál talált menhelyet. Később szellemének aljassága foly­
tán megvetésbe esett a pártnál, mellynek tetszeni akart.
A társalgás egy másik terjeszkedési eszközt nyújtott a hitet­
lenségnek ; a társas körökben soha sem uralkodott annyi szabad­
ság és olly heves élénkség, amiilyen ekkor. Rögtön a Kormányzó ■
ság után, a francziák, szemben a féktelen szabadosság durva gyö­
nyöreivel előnyt kezdettek adni a merész viták élvének, mellyek
sok csinnal és kecsesei, s ollykor módszeresen is vezettettek. De
jóllehet a mértékletlenség gyönyörei divaton kivül helyeztettek, az
emberek azért nem vették fejőkbe szigorkodni az erkölcsökben,
s a botrányra szemet hunytak és kikerülték annak szóbahozását.
A vallás nem támadtatott meg homlokban szemtelen káromlások­
kal, hanem könnyed gunynyal, melly magokat a jámbor egyéne­
ket is csalódásba ejtette. Biztonságban akarták élvezni a finom
fényűzés összes gyönyöreit, s egyszersmind óhajok nyilvánultak és
tervek készíttettek a nyomorult osztályok sorsának könnyítése vé­
gett. A különféle társaságok között, mellyekben az uj bölcsészet
uralkodott, legnevezetesebbek voltak Holbach báróé és Helvetiusé,
hol, hála a szívélyességnek, melly bizonyos párt-szellemből szülem-
lik, türelem uralkodott az ellentétes vélemények között, magaszta-
Iásra talált és gyakoroltatott a jótékonyság, s nagyobb becsülés­
ben részesült a képesség, mint a születés; a tevékeny fondorko-
 — 949 —

dásoknak gyülhelyül szolgált körökéinél kevesebb keserűséggel

gáncsoltalak a kormány botlásai, de akarata ellenére is fel akar­
ták azt világosítani; az elmék gyógyszerek keresésével foglalkoz­
tak, bogy orvosolják az embereket sújtó összes bajokat, de az­
alatt száműzetett a vallás, melly minden egyébnél hathatósabb szer
a bajok enyhítésére.
Jean-Jacques Rousseau eleintén idegenkedni látszott ama
bölcseségtöl, melly Össze akart férni a fényűzés gyönyöreivel. If­
júságának eseményei közé számos botlás, sőt aljas cselekvények is
veg y ü ltek , mellyekröl C o n f e s s i ó i b a n gőgös és kárhozta­
tandó vallomást tett. Dicsteljes jövendő határozatlan elvérzetétől
Párizsba vezettetvén, kezdetben félénksége meghazudtolta rem é­
nyeit. Nem bátorkodott az irodalmi dicsőség pályájára lépni, s re­
ményét csupán a zenéhez érzett hajlamában helyezte. Nem sok
fáradságába került neki megszokni a kevéssel m egelégedést; s
mindazáltal lelke nem tudott menekülni az irigység titkos érzelmé­
től azok ellenében, kik úsztak a gyönyörökben, meilyek iránt ő
megvetést negélyezett. Egy alacsony származású, semmi nevelés­
ben nem részesült, szépségre középszerű és szellemileg korlátolt
ifjú leánynak sikerült kiragadni öt bizonyos határozatlan szerelmi
vágyódásból, melly képzelmén uralkodott. Diderot, szellemének
öntudatára ébresztette öt, s megismertette vele, milly alkalmas
eszköz a különczszerü arra, hogy valaki hirtelen emelkedjék hír­
ben. Akár e barát tanácsait, akár saját ösztönét követve, Rousse­
au 1750 ben azon merész elhatározásra jött, hogy tagadólag oldja
meg a dijoni akadémia által kitűzött k érdést: V á j j o n a t u ­
d o m á n y o k és az i r o d a l o m t i s z t i t ó l a g f ol y ­
t a k-e b e a z e r k ö l c s ö k r e ? Egy tudós társaság meg­
koszorúzta a müvet, melly lealacsonyította sőt rágalm azta az iro­
dalmat; s a közönség, mellynél minden, mi különcz és merész, tet­
szésre talált, örömmel látta küzdeni az ékesszólást önmaga ellen.
A gyakorlottabb ítészek bámulva ismerték fel benne az erő és
életteljes lángészt; a bölcsészek, nagy segélyt Ígérve magoknak egy
olly iró részéről, ki annyi ügyességgel tudott küzdeni a bevett vé­
lemények ellen, megbocsátottak neki egy különcz véleményt, melly
nem igen volt összeegyeztethető a határtalan tökélyesedés tanával,
s más irányt reméltek neki adhatni. De a gőg Rousseauban nem
volt kisebb a lángésznél, s minden köteléktől, minden függéstől
iszonyodott.
Akkoriban sok irodalmárral közös vala a különczség akarni,
 — 950 —

mikép a hir annyit foglalkozzék személyükkel, mennyit irataik k al;

s Rousseau mindenkinél tovább ment e tekintetben. Diderot rósz
szemmel látta, hogy találkozott, ki túl akar tenni ö rajta különcz-
ségben : de Jean Jacques különczsége nagyobb hatást vala szü­
lendő, mint a Dideroté. Az ékesszólást mindketten különcz vélemé­
nyekre alapitották, s bizonyos jóhiszemre azok vallásában; m indket­
ten csalódásban ringatták magokat,Diderot saját okoskodásaival, Rous­
seau saját álmaival. Az egyetértés még mindig fenállott közöttök, mert
egyik a másikat szükségesnek tartotta magára nézve; s e szövetség utol
só és szomorú gyümölcse az Á l l a p o t o k e g y e n l ő t l e n s é ­
g é t tárgyazó értekezés vala. Ha Rousseaunak hinni akarunk,
Diderot sugallotta neki a csípősséget, melly az egész értekezésen
érezhető. A bölcsészek legnagyobb részt boszusan fogadták ez
uj tanulmányt, jóllehet bámulták azt, helytelenitvén Rousseau tú l­
zását, ki annyira ment, hogy le akarta rontani a társadalmi intéz­
mények épületét; s nem viseltettek bizalommal egy olly szövetsé­
ges irányában, ki nem járt az ő soraikban, s mi több, engedékeny
erkölcstan! elveiknek s stoikusokén is tultevö szigort sze­
gezett ellen. •
A közönség jó képet csinált a felállított hypothesishez, anél­
kül hogy komolyan vizsgálta volna azt, s örömmel látott egy em-
bergyülölöt, ki hűnek mutatkozott saját jelleméhez és követelt el­
veihez. Jean-Jacques mindig váratlan modorban foglalkoztatta az
embereket. Nem régiben az udvarnál élénk tetszéssel találkoztak
a F a l u s i j ó s zenéje és mesterkéletlen szavai: amaz olly any-
nyira egyszerű festmény kedvező hatást szült a szellemekben,
mellyek az akkori erkölcsök, a divat és rósz izlés folytán mind­
inkább kivonni látszottak magokat a természet benyomásai alól.
Rousseau igen nagy örömet érzett a jó siker fölött, de tartván
tőle, nehogy különczsége meghazudtolja magát, parasztsággal ha­
táros gőggel fogadta a hatalmas pártfogókat, kik látogatására
m entek; aztán, hogy ellenkezzék magával a közönséggel is, melly-
nek tapsai olly kedvesek voltak előtte, kikelt a franczia zene el­
len, s az olasz dallamosságot eléjök akarta tétetni az egyhangú
és erőszakolt hatásoknak. Iily frivol kérdés elég volt föléleszteni
a nemzeti hiúságot: a párt-szellem lángra lobbantásához olly ke­
vés kellett, hogy a zene fölött valóságos harcz keletkezett, nem
kevésbbé makacs annál, mellyet a papság a parlamenttel szemben,
s e két testület az Encyclopaedisták ellen vívtak. Emezek Rous-
seaut támogatták a vitában, melly kivül esett az ő magasban járó
szemlélődéseik körén ; de Lulli és Rameau párthívei annyira vit­
 —- 951 —

ték a hoveskedcst, hogy Rousseau megunva a tusát, elhatározta

magányba vonulni vissza, azt hívén, hogy a főváros, mellynek
zaja elöl menekült, inkább fogna foglalkozni vele, a távollevővel.
A barátság egy házikót ajánlott fel neki a Montmorency völgy­
ben, s ő csakugyan e magányba zárkozott, melly végleg ki vala
fejlesztendő szellemét. R e m e t e s é g é b e n elgondolta, ho­
gyan visszanyerendette a szabadságot, ha kivonta volna magát Di­
derot és a bölcsészek barátságának igája alól. Fejébe vévén,
mikép ezek őt szökevénynek tartják, azt hitte, nem kevesebb bo-
szuságot okoz az nekik mint fájdalm at; s e gondolat majd örömet
és büszkeséget, majd félelmet keltett b en n e; értelmezte, fejtegetni
hitte, s többnyire elferditette az előbbi barátok szavait és tényeit,
kiket nem szeretett tö b b é; igaztalanoknak ohajtotta őket találni
maga irányában, s képzelnie, mellyet meghamisított a rósz ak a­
rat, könnyen akadt valami kifogásra ellenök. Minél inkább el­
szigetelte magát, annál több alaptalan győzelmeket teremtett ma­
gának, vagy pedig eszményi gyönyöröktől részegült. H abár a
dicsőség iránt büszke megvetést negélyezett, mégis minden gon­
dolatának az volt mozgatója, s annak kedveért bármelly áldozattól
sem riadt vissza, Ama közönséges nőtől, kivel élt, öt fia született
neki, kiket, minthogy elméjének csak a neveltetési gondok s a
munkálkodásaiban zavarás képét nyújtották, a lelenczek házába
küldött, megfosztva magát még a lehetőségtől is, hogy egykor
elism erje őket. Menthető-e e keményszivüség, mellynek atya­
gyilkosság lehetett eredménye ? Azon gondolat, hogy iratai által
végtelen jót tesz az emberekkel, megnyugtatta öt: teljes lévén e
reménynyel, élvezte annak minden gyönyörét; kibékitette az öt a
világgal, de nem sokára aztán harezban hitte lenni a világot ma­
gával. Eleintén egy nevelési értekezésről gondolkozott, úgy te­
kintvén azt, mint legszebb és legegyenesebb engesztelő tényt : de
vagy, m ert a sziv nem szokhatott rögtön egy olly feladathoz,
melly nagyon is emlékeztette öt a kötelmekre, mik alól olly mél­
tatlanul kivonta magát, vagy, mert e munkára a lehető leguagyobb
erőt akarta fentartani, mellyet szelleme nyerhetne, egy másik mü,
a N o u v e l l e H e l o i s e czimü regény megírásához fogott,
melly magányának vigasza lenne.
A szigor hírének, mellyben állott, egy égő szenvedély fes­
tésével ellenmondani, nem okozott neki aggályt. ítélete szerint
tiszteletreméltó szolgálat vala visszaadni az ábrándokat a szelle­
meknek, mellyek napról napra mindinkább vesztették azokat a
 — 952 —

puhaság bágyadtsága, a romlottság gyönyörei, a egy hideg bölcsé­

szet fürkészetei között. Kevéssé félt ö szolgálni az örömnek,
csak tartózkodjék a rontástól. Jól látta, mikép a szerelmi indu­
latok újból fölélesztésével visszaállítja a nők hanyatló uralmát, s
örült magában ezek titkos elismerésének, s boszankodásuk fölött
némelly gunyoros ötletek m ia tt; gyönyörködő tt a gondolatban,
hogyan olvasandják majd regényét, daczára képmutató tilalmának,
s tévútra vezettetve, miként fogják öszszezavarni a szerzőt hősé­
vel. Mámor fogta őt el, nagyobb mint közönségesen a költőké
szokott lenni, mert ö valóban szerette ama Júliát, kit képzelme
annyi kecsesei és olly szeretetreméltó erényekkel ékesített fel, s
kinek gyengeségét leleplezte , mintha S aintP reux boldogsága az ő
sajátja lett volna. Daczára azonban ez eszelősködésnek, egy­
szersmind bölcsészi tisztet is akart teljesíteni. Miként festette a
szerelmet anélkül, hogy azt valaha érezte volna, s megegyezőleg
az eszményi előképpel, mellyet arról magának alkotott, ép úgy
nem kevésbbé ékesszólóan festette az erényt, melly felé heves és
kiolthatlan vágy által vonzatott, de mellynek gyönyöreit az ö lel­
kiismerete még, úgyszólván, csak bitorlólag ízlelhette. A vallás,
mellyet ő még kevésbbé gyakorolt mint az erényt, tiszta és itéle-
tes hódolatot, kapott ama regényben Rousseautól; szelídnek, türel­
mesnek rajzolta ö azt, a az erkölcstan legjobb vezéreül tüntette
fel, anélkül azonban, hogy a becsületesség kizárólagos kalauza
gyanánt állítaná fel.
Genfben a protestáns vallásra tért vissza; s minthogy a böl­
csészek gőgből származottnak tekintették lépését, mintha ez által
el akarta volna maga előtt zárni az utat Franczíaországban a
tisztségekhez, 8 lelkiismerete által követeknek igyekezett mutatni
eljárását. Több mint hat éven át keresztény maradt irataiban, s
talán egy kevéssé annak hitte magát még akkor is, miután már
E m i l j é b e n a kereszténység összes történeti alapjait meg­
tám adta. A vallásos érzelem különösen uralkodó L e v e l é b e n
a s z í n j á t é k o k r ó l , melly minden müvénél üdébb színben
ragyog, s az egyedüli, melly lélek-nyugalmat lehel. E levél írása
közben szelleme mindenesetre erősen izgatott vala, 1757-ben írván
azt, midőn láthatlan ármány által üldözöttnek hitte magát lenni.
Már előbb odahagyta volt remeteségét, hol inkább dicsőséget ké­
szített m agának elő, mint boldogságot; hálátlan gyanúsításokkal
és panaszokkal bántalm azta magát a barátnőt is, ki neki ama
menhelyet felajánlotta; a fővárosi körök, mellyeket egykor látó-
 — 953 —

gatott volt, ellene törő roszakaratú összeesküvőkul tűntek fel előtte.

Bizalmas és hiszékeny csupán azok irányában lévén, kiknek tu ­
datlanságát az őszinteség biztosítékául tekintette, öngyötrő álmo­
dozásainak új tápot merített a szolgák, vagy társnője suttogásai­
ból, ki amazok minden aljas hajlamát egyesítette magában. Senki
sem szerethette őt félelem nélkül: szive mindazáltal képes volt
ollykor kivételt tenni, s két vagy három esetben kedves emlékét
őrizte meg a vonzalomnak, mellyet mások tanúsítottak iránta. De
a föllengzés, melly minden érzelmébe bele vegyült, oda vitte öt,
hogy végre azon egyénektől is elidegenedett, kik csillapítani akar­
ták izgatott szellemét. Már azon ponton állott, hogy a legszomo­
rúbb elszigeteltségbe essék vissza, midőn Luxembourg tábornagyné
a montmoreneyi kastélyban uj menhelyet ajánlott neki, mellyet ö
elfogadott, mert ott nem rem élhetett barátságot, talán mondhatnám,
nem félhetett attól.
L e v e l e a s z í n j á t é k o k r ó l szakitás volt a bölcsészek­
kel. Bármennyire telve volt is ő keserűséggel, az irodalmi vitá­
ban mégis nemes modort, büszke, majdnem megvető higgadtságot
igyekezett megőrizni, melly művészethez a gyúlékony Voltaire soha
sem értett. D’ Alembert, ki ellen Rousseau a Szótár egy czikkét
érdeklöleg czáfolatot irt, ama levélben tisztelettel emlittetett; D i­
derot ellenben oldalszurást kapott, roellynek nagyon elevenére
kellett találnia.
A szellemeknek erőteljesebb és elevenebb irányadásra volt
szükségök annál, mellyet az öreg Voltairetól és az ó' utánzóitól
kaphattak. Voltaire ugyanis, a szerencse fiainak igyekezvén tet­
szeni, csak egy csekély számhoz szólott, s a szenvedélyeket a
színpadra utasitotta, mig a többiek a magán vonzalmakban s min-
denekfölött a közérdekekben akarták azokat érezni. Midőn a tu­
nya epicureismus némi könnyed reformról álmodozott, akadtak
heves lelkek, kik saját szenvedéseik vagy a hozzájok hasonlókéi­
nak keserű érzésétől ösztönöztetve, ezerféle veszélyes változáso­
kat óhajtottak és sürgettek. S az új bölcsészet által elcsábítottak
közül sokan fájdalommal és boszankodva látták azt az anyagelvi-
ségnek hidegen vallott vagy gyengén visszautasított tana felé ha­
jolni, melly ellenszenvre talált a szivek mélyén. Az emberek
akarták a boldogságot a földön, de anélkül, hogy elvesztenék egy
magasztosabb boldogság reményét. Létezett továbbá bizonyos
szükségérzet: megboszúlni Istent, biztosítani az erkölcstant, hinni
az erényben ; a h a e hajlandóság nem uralkodik vala a lelkekben,
 — 954 —

a X V III. század tökéletesen cl fogott volna aljasodni, mert a fa

jultság, melly az erkölcsökbe átmenendett, késleltette volna a ki­
rályi hatalom sü-lyedését, s Francziaország talán kikerüli vala a
forradalmat, elfogadva az erkölcsöket, mellyeket Olaszország, gya-
lázatjára, a XVI. század felé elfogadott.
Soha mü olly határozott és közvetlen befolyást nem gyako­
rolt egy nemzet erkölcseire és sorsára, minőt R o u s s e a u
E m i l j e : s ezt mondva, nem egy lehetetlen nevelési rendszer
nevetséges kísérleteit értem, mellyek helyett inkább amaz idők
szelleme által megkívánt reformokat valósíthatott volna, megszün­
tetve némelly, a gyermekek egészsége're, erőire, szépségére nézve
veszélyes szokásokat, s kevesbítve a büntetéseket vagy inkább
kínzásokat, mellyek kikeseritik és lealacsonyítják őket. Mellyik
más bölcsész, s mondhatnám, mellyik törvényhozó aratott valaha
szebb diadalt a Rousseauénál, ki ifjú, gazdag, könnyelmű nőket
birt az elhatározásra nem adni többé idegen kezekre gyermekei­
k e t? ki olly jó sikerrel szegezte a hiúság csábjainak ellenébe az
anyai szeretetet ? Nem kell feledni, mennyire uralkodott akkori­
ban a szabadosság; s fájdalom, a tanúvallomások ezrei bizonyít­
ják, miszerint a házasságtörő szerelmeskedések soha sem űzettek
botrányosabban és nagyobb arczátlansággal. Rousseau azonban,
vonzó ékesszólással fejtegetve már Buffon által felmutatott észle­
leteket, sok családba visszavitte a szerelem, gyöngédség, szűzies­
ség érzékeit, gátat vetett a vétek romboló árjának, fékezte a K or­
mányzóság botrányos következményeit. A nők előszeretetet mu­
tattak Jean-Jacques iránt, s nemes fogékonysággal követték taná­
csait, mit fölületes vagy irigy észlelők nagy részben a divat sze­
szélyének tulajdonítottak. Ama nők, kik 1762-ben kötelességökké
tették táplálni kisdedeiket, anyái leendettek azon nőknek, kik
kevéssel később szembeszálltak a halállal, hogy megmentsék vagy
kövessék atyáikat, fiaikat, férjeiket, testvéreiket.
E m i l é még nagyobb eredményeket is szült, mellyek azonban
kevésbbé vétettek figyelembe, mert kevésbbé voltak közvetlenek.
E munkában, melly az emberi szellem legnagyobbszerü termékei
közé tartozik, egy epizód foglaltatott, mellynek alapját egy hamis
és meddő föltevés képezi, értem a savojai lelkész hitvallását. Jean-
Jacques a bölcsészet szemeit ismét égfelé irányozta a földről,
mellyre szegezve valának. Erőteljesen tudván egyesíteni a leg­
mélyebb szellemek eszméit és rendszereit, s föleleveniteni ezeket
ama melegséggel és amaz erélylyel, melly a fölfedezések dícsösé-
 — 956 —

gét közelíti meg, elszigeteltségének kedvező eredménye lett reá

nézve, mert mialatt távol tartotta az öt a Diderot, Helvetius, báró
Holbach-féle száraz okoskodóktól, jobb életet biztosított neki
ama bölcsek szellemi társaságában, kik, miként Plató, Descartes,
Epictet, Feneion, doktor Clarké, az emberiség figyelmét magasz­
tos rendeltetése felé fordították, s kik kísérő társai valának neki
magányos sétái alkalmával, hol lelke menekült a kellemetlen visz-
szaemlékezésektől. Isten létének bizonyításával foglalkozva, bá­
mulatosan állította össze az érveket, mellyeket emelkedett ész
vagy érzelem szolgáltattak. De e Rousseau, ki olly hevesnek,
olly gőgösnek m utatta magát, midőn szomorú paradoxonokat bo­
csátott világgá, egyszerű, szerény, s egyszersmind méltóságosabb
lett, midőn az igazságokat hirdette, mellyeknek kell, hogy az
ember féltékeny őre legyen; és irálya soha sem párosított több
fényt nagyobb tisztasággal. Minden mutatja nyugalmát és össz­
hangját a szintérnek, hová legszebb társalgását helyezi, s így a
logika egy csoda-müvének a Teremtőt dicsőit# ének hatását
kölcsönzi.
Ronsseaura egy más feladat is várt, nyilatkozni tudnillik az
isteni kijelentésre nézve egy olly időben, midőn az mérges gúny­
nyilak czéltáblája vala. Úgy látszott, mintha L e v e l é b e n a
s z í n j á t é k o k f ö l ö t t , s még N o u v e l l e H e l o i s e - á b a n is
el lett volna határozva tiszteletben tartani a kinyilatkoztatást, til­
takozván a genfi lelkészek nevében d’ Alembert állítása ellen, ki
őket socinianusoknak nyilvánította; de a következő néhány év,
szerencsétlenségre, igen sok vallástalan müvet hozott létre. Azon­
kívül nyugtalan képzőimét más természetű tények is megragadták ,
miilyenek valának a kormány ismételt botlásai, a testületek üzel-
mei, a pártokat szétválasztó gyűlölet, s főleg az ellentét a törvé­
nyek és erkölcsök között. A bölcszészek között majdnem egyedül
ö volt az, ki előérzetével birt egy erőszakos forradalomnak, melly-
nek túlozta közelségét és gyászos eredményeit, azt tartván, illy
válságból véget nem érő és féktelen rendetlenségek fognának szár­
mazni, ha végkép kioltatnék a tisztelet érzete a régi cultus iránt.
Azon meggyőződésben lévén, miszerint megmentheti az erkölcstant
anélkül, hogy kísérletet tenne védeni a hitágazatokat, végre a
socinianismusban találta fel a X V III. század vallását, s ez érzület
behatása alAtt irta meg a savojai lelkész második részét: de ez
egyeztetési kísérlet nem nagy helyesléssel találkozott, mert kevéssé
őszintének tartatott az egyeztető, mint ollyan, ki, két ellentétes
 — 956 —

oldalról tekintvén a vallást, s majd képtelennek, majd magasztos­

nak tüntetvén azt fel, nem védelmezőnek, hanem nyilt ellenségnek
mutatkozott a kereszténységgel szemközt. Annál inkább, mert a
szó-pompa, mellyet a védelemben kifejtett, igen gyenge kárpótlás­
nak találtatott szemben az erélylyel, mellyet a birálatban tanúsí­
tott; annyira, hogy Voltaire hitetlensége fontosság nélkülinek tűnt
fel e veszélyes vitatkozóhoz képest. Atalános volt a megütközés :
a jezsuiták, kik feloszlásukhoz közeledtek, s a jansenisták, kik
meg akarták szentelni gyözelmöket, egyetértve léptek fel az E m i l
szerzője ellen ; de sem a királyi tekintély hatalma, sem a parla­
menteké nem volt többé képes szigorú számadásra vonni egy em­
bert, ki a lelkesültség hatalmával uralkodott a szellemek fölött.
A párizsi parlament által elitéit Rousseaut magas állású nők,
tisztviselők s Conti herczeg segítették menekülésében s némileg
irányt is adtak futó lépteinek. S e pártfogók dicsőséges visszatér-
hetéséröl is gondoskodtak volna, ha ő igaztalan bizalmatlanságá­
val ki nem fárasztja vala buzgalmukat. E száműzetés valódi és
keserűen érzett szerencsétlenségek hosszú sorozata lett reá nézve,
mert Genf, távo 1 attól, hogy menhelyet ajánlott volna neki, ki
büszkén igényelte ama köztársaság polgárának nevét, visszautasí­
totta öt falai alól, és Schweiz, a legvendégszeretőbb föld, csak
gyanakodva fogadta öt be. S íme ismét a porosz király az, ki
pártfogásába veszi a futó bölcsészt. Egyszerű ízlését és mivel-
sem törődő lelkületét tekintve a neufchateli fejedelemség a legalkal­
masabb menhelynek látszott reá nézve, s mégis csakhamar min­
denféle bajok utólérték őt ott. De nem ő maga támasztotta-e
azokat? a szerencsétlen sarkalta és táplálta saját gőgjét; gyakran
üldözést látott ott, hol az nem létezett, vagy ismét lángra lobban-
totta azokat, mellyek kialudni látszottak. Ollyan volt benne a
gyengeség és olly nagy az aránytalanság jelleme és szelleme erői
között, hogy hírnévre vágyva visszaijedt saját hirnevétől.
Ez ékesszóló é3 szerencsétlen írót illetőleg gyakran hiányoz­
nak a positiv tények, s a fény, melylyel ő akarta megvilágítani
saját életét, csak arra szolgál, hogy hiú találgatások tévegébe ve­
zesse az elmét. 0 maga tépte szét a leplet, melylyel takargatni
akarnák a lángeszű ember gyengeségeit és botlásait; mennyire az
erkölcstan megengedi, igyekeznek őt m entegetni; s hogy igazol­
tassák szive, azt kell mondani, elméje bizonyos hamis okoskodási
módot k ö v etett, mellyet maga az ö hatalmas dialektikája is
erősített, ahelyett, hogy gátat vetett volna annak. Róla beszélve
 — 957 —

a történet mindenesetre elveszti szenvtelenségét, s majd bámulva

néz rá, vagy szánakozik fölötte, majd áldja, vagy vádolja öt.
Visszavonultságában két munkát irt, mellyek megzavarták
magánya nyugalm át; ezek a L e v é l B e a u m o n t K r i s t ó f h o z
és a H e g y i l e v e l e k . A főpapok kárhoztatva a vallástalan
müveket, e kettőt kitil tották joghatósági területeikről; de veszélyes
kísérlet leendett föltárni a hivek előtt olly ellenvetéseket, mellyek
csábító irály leplébe burkolva sokszor kikerülték azok figyelmét.
A párizsi érsek ugyanazért, daczára heves jellemének, nem rontott
úgy neki Jean-Jacquesnak, mint a keresztény erkölcstan valamelly
oktalan rágalmazójával tette volna, s ügyesen és szellemesen járt
el kárhoztatásaiban. Rousseau sértettnek mutatta magát a miatt,
mi biztosította diadalát, és méltósággal játszotta a színlelt haragot,
ez lévén talán az egyetlen eset, midőn a lángész átengedve ma­
gát egész gőgjének, eleget tudott tenni az illemnek. Ki olly dü­
hösen szónokolt vala az állapotok egyenlőtlensége ellen, kijátszotta
azt a tisztelet leple alatt. Egy köztársasági, ki száműzve volt
saját köztársaságában, egy protestáns, ki saját hitfelekezetéből ki­
közösítve élt,* mint egyenlő egyenlővel beszélt egy főpappal, ki
Francziaországban pairi méltóságot viselt: s e példa ragályos
volt, s azóta a pajkos középszerűség gyakran olly hangon m eré­
szelt beszélni a királyokkal, minőt Rousseau egy főpappal szem­
ben sem használt volna. Védiratában megkettöztette támadásait
a kinyilatkoztatás történeti része ellen, s azt mondva É n k e r e s z ­
t é n y v a g y o k , hadat üzent a kereszténység hitágazatainak. A
katholikus papok Jean-Jacques e munkája miatt kevésbbé látszot­
tak boszankodni, mint a protestáns lelkészek, mert, minélinkább
föltételezték ez utóbbiakról a socinianismushoz való hajlandóságot,
annál inkább féltek, nehogy erőszakosan annak megvallására ra­
gadtassanak. S épen ezek nyugtalanították Rousseaut az ö mo-
tiers-traversi m agányában, felingerelve ellene a népet, mellynek
apró lázongásai igen nagy félelmet okoztak neki. Azalatt honfiai
megboszulták öt, élénken és zajongva szólaltak fel a genfi ható­
ság egy rendelete ellen, melly kárhoztatta E m i l é t , és sok vi­
szályt támasztva egy olly köztársaságban, hol a gazdagság és tu ­
dományok sokkal inkább el voltak terjedve, hogysem az aristo-
kraczia folytonos nyugtalanitásnak ne lett volna kitéve a demok-
raczia részéről. Rousseau azok támogatására kölcsönözte oda tollát,
kik védelmezve öt, maguknak uj jogokat akartak szerezni. S épen
H e g y i l e v e l e i válasz valának Tronchinnak, a legderekabb genfi
 — 968 —

publicistának egy szellemes és mély iratára. Ámbár a kérdések,

mellyek közöttök vita tárgyát képezték, nem érdekelték közvet­
lenül a franczia monarchiát, mégis részt vett ez a vitában, mert
mindenki figyelmessé lett, mihelyt a szabadságról volt szó. A vi­
har közel állott a kitöréshez Genfben, a lázongók egy fönök után
néztek, s Jean-Jacques szemeltetott ki e tisztségre; de ö, ez al­
kalommal valódi bölcsésznek és tökéletes hazafinak mutatván ma­
gát, nem akarta, hogy személyes sérelme hosszas zavarokba bo­
nyolítsa a hazát, miért is semmit sem mulasztott el védelmezőinek
lecsilapitása végett, s megtagadta a szövetkezést velők. S a nél­
kül, hogy tudná, hová forduljon, elhagyta Neufchatelt, azon meg­
győződéssel, miszerint az ottani parasztok meg akarták öt kövezni.
A biennei tó (Bieler-See) egy kecses szigete csáberővel hatott képzelmé-
re, s remélte, békében élvezheti ott a könnyed gyönyöröket és a hízel­
géseket, mellyek élveit olly jól festette, s feledheti az embereket,
a nélkül, hogy elfeledkeznének azok ö róla. De a berni tanács
egy kegyetlen rendelete megfosztotta öt a nyugalomtól, mellyet
élvezni kezdett, mert nyugtalanittatva Jean-Jacques demokratikus
elvei által, megütődöttnek színlelte magát az ö vallástalan elvei miatt,
s félretéve a szokott mérsékletet, megsértette az igazságosságot és
az emberséget. Jean-Jacques kénytelen lévén odahagyni a ked-
vencz szigetet, bolygó életet kezdett. Hnme, angol történetiró,
megtisztelni óhajtván hazáját E m i l é szerzőjének jelenlétével, rá ­
bírta őt az oda költözésre; de bizalmatlanság és kegyetlen bán-
talmak voltak a hála a gondoskodásért, mellyet kifejtett, hogy a
száműzött jól találhassa magát uj tartózkodási helyén. Ez, év­
pénzzel fenyegetve az angol király részéről, a lcgkegyetlenebb
ellenségektől környezettnek hitte magát, s visszatért Francziaor-
szágba, hogy uj jótevőket fáraszszon ki, vagy hagyjon oda.
Voltaire, egyike Jean-Jacques ellenségeinek, nagyon kész
volt nem üldözni, hanem becsmérelni öt, boszankodva a diadalok
miatt, mellyeket egy, az övéhez miben sem hasonlító tehetség ara­
tott. Rousseau ékesszólása csak akkor talált kegyelmet nála, ha
a keresztény vallás ellen vala az irányozva. A mindig választékos,
8zellemdus, bizalmas Voltaire, ki irodalmi nagyravágyását ügyesen
tudta leplezni a szerénység látszatával, meg nem foghatta, miként
tetszhetett a francziáknak olly hosszú időn át Rouuseau szigorú és tisz­
teletet parancsoló irálya. Ide járult még, hogy némelly genfiek, rajongó
bámulói kitűnő polgártársuknak, fel akarván gyújtani egy szintermet,
mellyet Voltaire Genfhez közel építtetett, ez erőszakoskodással a L e ­
 — 959 —

v é l a s z í n j á t é k o k r ó l szerzője ellen bÖszitették Voltairet. Ha

Rousseau, E m i lj e kárhoztatása után, Ferneybe megy valamenhelyet
kérni, Voltaire dicsőségének tartotta volna oltalmazni versenytársát; de
ez utóbbi ovakodott hasonló hódolattal adózni neki. Aztán a genfi
polgári zavargások még inkább növelték közöttök az ellenséges­
kedést; s ha Rousseau soha sem nyilvánította az övét méltatlan
kitörésekben, Voltaire féktelenül mégeresztette ellenében a heves
bántalmazásokat, mellyekkel leghomályosabh rágalmazóit szokta
volt elárasztani. S a harag, ép olly igazságtalanná tévén őt mint
aljassá, a g e n f i h á b o r ú czimü költemény eszméjét sugal-
lotta neki.
Legyen ennyi elég kimutatni két ember gyengeségeit, kik
embertársaik iránt nagy szeretettől látszottak lelkesítve lenni.
A különbség, vagy inkább az ellentét, melly jellemök és elveik
között létezett, a legkülönbözőbb edzetü szellemeknek tette hoz­
záférhetővé az uj bölcsészetet. Némellyek élénkségök, mások
gúnyoros hajlamuk s ama könnyed jóindulatnál fogva, melly a fi­
nomsággal együtt jár, hitték magukat arra hangoltaknak; mások
ismét a nyíltságban, a függetlenségben s magában a házsártosko-
dásí kedvben vélték felismerhetni hivatásuk biztos zálogát. Az
epicuri és stoikus tanok tehát egyensúlyt tartottak* s ügyesen
vagy ékesszólón kifejtve nem csupán az egyedi jólétre alkalmaz­
tattak többé, miként a régieknél, hanem az összes népek és min­
den nemzedék előnyét szem előtt tartották. Illy módon a nemzeti
jellem gyors változáson ment keresztül, s a léhaság csak a fel­
színen maradt m eg ; megcsalattak, kik a kormányrúdnál ültek, a
régi erkölcstan nem felelt meg többé az új erkölcsöknek, Fran-
cziaország megszűnt az udvarok példája után járni, a vitatkozás!
szellem a csekélyebb fontosságú dolgokba is bevette magát,
s a legszárazabbaknak látszó okoskodások szárnyat adtak a
reménynek.
Különösen a Rousseaut bámuló ifjak között egész az esze-
lősségig kifejlődött a reformok utáni vágy s a gyászos ábránd
átalános újjáalakításnak vetni alá a társadalmi rendezetet. Mit ő
maga ohajtandónak de lehetetlennek itélt, ők azt is olly pont gya­
nánt tekintették, mellyet legalább meg kellett közelíteni, ha nem
volt elérhető. Mindenikök idézte az ő T á r s a d a l m i s z e r ­
z ő d é s é n e k absolut elveit, anélkül hogy ismerték, átgondol­
ták, bámulták volna az utolsó müvet, mellyben kimutatta szelle­
mének erélyét, 8 talán az egyedülit, mellyben gyakorlati bölcse-
 — 960 —

ségtől kért tanácsokat, értem E l m é l k e d é b e i t a l e n g y e l

k o r m á n y f ö l ö t t . Azok, kik túlléptek a mesterök által sza­
bott határokon, bizonyára még kevésbbé tisztelték Montesquieu
tekintélyét. Ha Rousseau az ö bizalmatlanságával s ollykor bántó
föllépésével vissza nem riasztotta volna az ifjak és nők seregét,
kik feléje fordúltak, hogy tőle kapjanak irányt véleményeikben
és érzelmeikben, iskolája talán népesebb leendett, mint a régi
bölcsészeké vala. S ki nem óhajtotta volna meglátogatni, az ö
vezetése mellett, Meilleraye halmait s az ö Szent-Péter-szigetét ?
mennyi társa nem találkozandott fiivészi kirándulásaiban? Még
azok is, kiket visszataszított, gyöngéd tiszteletet őriztek meg
iránta, s voltak ollyanok, kik jobban dicsekedtek látogatásukkal,
mellyet nála szegény lakában tettek, mint azzal, hogy nehány na­
pot töltöttek a ferneyi kastélyban, melly Voltaire dicsőségétől és
jótékonyságától tündöklött.
E m i l é közzététele után a X V III. század legnagyobb és
legjellemzőbb termékei megszűntek szülemleni; de, ép úgy miként
XIV. Lajos századában, az ész és szellem embereinek egy nem­
zedéke keletkezett, melly követte a lángeszű férfiak nyomdokait,
kik egy uj kort nyitottak volt meg. D’Alembert nagyon el lé­
vén foglalva a bölcsészi párt érdekeinek és ármánykodásainak
intézésével, nem jutott a czélhoz, mellyet É l ő b e s z é d é b e n
az Encyclopaediához maga elé tűzött, s a legnagyobb szolgálat,
mit az irodalmároknak tett, egy beszéd vala, mellyben megmu­
tatta, mennyire növelheti foglalkodásuk fényét a jellem nemessége.
Fontenelle növelte, vagy inkább biztositotta saját dicsőségét a
T u d ó s o k d i c s é r e t e i v e l ; d’Alembert azonban, ki sok
irodalmár életét megirta, feledte, mikép az őszinteség és egysze­
rűség legfőbb szabályai az életrajznak. Diderot sokkal gazdagabb
szelleme elfúlt az anyagelviség szomorú tanában, s ha, miként a
Természet értelmezésében t e t te , nagyobbszerü
rendszert akart átölelni, homályos, nehézkes lett, s szenvednie
kellett a szégyent, hogy kevésbbé olvastatott s kevesebb kárhoz-
tatást is vont m agára mint H elvetius; de midőn egyszerűbb, sze­
rencsésebb tárgyakat választott, lehetetlen vala el nem ismerni
gondolatainak eredetiségét s ecsetének erőteljes voltát. A sze­
rencsés, a nagy Buffon, teljesen kivül állván a pártok reményei­
nek és izgatottságának körén, egészen a természet szemlélésére
adta magát, 8 néhány tanítványával, kik munkatársai lettek, kö­
zölte az ő tiszta és pompás színeinek titkát. Duclos az utókor
 — 961 —

részére történeti Mémoire-okat irt, ama bölcs függetlenséggel, melly

szellemének és jellemének sajátja vala ; s szülő tartományának, Bre-
tagnenak zavargásaival foglalkozva, az ő La Chalotaisja iránt hü és
gyakran merész barátságot tanusitott. Condillac abbé, a parmai her­
ezeg tanítója, egy T a n u l m á n y - f o l y a m o t tett közzé, mellyben
nem szűnt meg tokélyesbiteni az elemzés használatát, de a nélkül,
hogy szerencsésen alkalmazta volna azt a képzelet és érzelem tüne­
ményeire. Testvére, Mably abbé, gyarapította politikai iratainak
számát a nélkül, hogy zajt okozott volna, mert a hatalom nem lát­
szott félni tőle, látva öt keserűen birálgatni a modern idők erkölcseit,
s visszasírni a régi köztársaságok szabadsága, vagy az után, mellyet
őseink Germania erdőiből előtörve hoztak magokkal. Marmontel
B e 1i z á r j a nem, az első fejezetekben található nemes és szenvelmes
festmények valódi érdemének köszönhette diadalát, hanem a kárhoz­
tató Ítéletnek, mellyet a Sorbonne nehány türelmességi elv ellen
hozott, s az örök büntetésekre vonatkozó egy véleménynek, melly
theologíailag m egvizsgáltatott: gyönge üldözési kísérlet, melly nem
hatott elkeseritőleg a mérsékelt jellemű szerzőre. Marmontel az ö
E r k ö l c s i e l b e s z é l é s e i v e l már kedvessé tette volt magát a
közönségnél, midőn tehetségét az ítészét terén kifejteni elkezdette.
E két czimhez egy harmadikat, nem kevésbbé ajánlót, is csatolt.
Ugyanis mint szerzője egy gúnyiratnak, mellyet barátainak egyike
irt valamelly hatalmas ellen, a Bastilleba kerülvén, azon dicsőséggel
szabadult ki onnan, hogy ’ nem nevezte meg az egyént, kiért ama
büntetést szenvedte.
Bailly és Condorcet fentartani igyekeztek a szövetséget, melly
több mint húsz év óta a tudományok és az irodalom között létre jött.
Az első, bármennyire el volt is akkoriban merülve az emberi isme­
retek régiségére vonatkozó igen merész föltevésekben, a tehetségek
egyesülését hirdette, mellyek a nagy müvek eszméjét szülik s tar­
tóssá teszik azok diadalát; Condorcet fagyos formák alatt egy párt­
ember makacsságát rejtegette. Thomas, miután habozott volna, he­
lyet foglaljon-e a bölcsészek között, kiérdemelte, hogy azok mintá­
jául szolgáljon, nem irályának nagyon is keresett pompája miatt,
hanem elveinek helyessége és mérsékeltsége folytán, s mély tiszte­
leténél fogva, mellyet az erény iránt tanusitott. Szerinte a bölcsé­
szet és erkölcs ugyanegy dolog valának, s tudta, mikép emez nem
állhat meg bizonyos nemes lelkesedés segélye nélkül. A nemzeti
dicsőség szempontjából kedves neveket m agasztalva, igyekezett
újból föléleszteni a haza-szeretetet. Servan, az ifjú szónok, főügyész
X V ll. 61
 962 —

a grenoblei parlamentben , a jogtudomány mellett józan bölcsészet

tanulmányozásával is foglalkozott. Egy protestáns nőt pártfogolva,
az összes protestánsokat védelmezni merészelte. Legfőbb czélja vala
büntető törvényeinkre alkalmazni némelly reform okat, mellyeket
Montesquieu az ö szokott mélységével jelzett, s mellyeket Cesarc
Beccaria a V é t s é g e k r ő l é s b ü n t e t é s e k r ő l szóló értekezé­
sében ollykor a szónoklatig emelkedő erélylyel támogatott. Sok más
tisztviselő vágyott a Montclarok, a La Chalotaisek, a Servanok hír­
nevére ; s míg a legfőbb törvényszékeknél alkalmazott kormány­
közegek gyakran merész tanácsokat adtak nekik, az ügyészek, nagy
részt feledve a janzenismus régi kérdését, ritkán szalasztották el,az
alkalm at türelmet ajánlani a személyek irányában. Ollykor az egy­
házi szószékekről is hirdettettek ez elvek, keresztény szónokok általi
kik, miután küzdöttek a bölcsészet túlzásai ellen, gyakran támogat
ták annak észszerűbb kivánatait a vallás nevében. Főleg a szinpad
lett a bölcsészek szószéke, hol a szomorú és vígjátékokban, a drá­
mának nevezett uj fajban, sőt a bohó dalműben is engesztelhetlen
hadat üzentek az előítéleteknek. Ollykor drámai müvet írtak, melly
elejétől végig egyenesen e czélra irányoztatott: még gyakrabban el­
tértek a tárgytól, a történeti igazságtól, a helyi hűségtől, hogy a
X V III. század érzelmeit kölcsönözzék olly szem élyiségeknek, kiket
a bölcsészi üzelmektől teljesen idegeneknek kelle tartani. Illy mó­
don kárhoztatva busz nemzet kegyetlen szokásait, a nézők hizelegtek
magoknak, hogy munkálják azok reformját.
A költő Jean Baptiste Rousseau, harmincz óv óta száműzetve,
Brüsselben meghalt 1741-ben. Lac gróf és Eugen herczeg pártolása
alatt, szellemi tehetsége egy ideig még a gyalázat ellen is küzdött,
melly a szerencsétlenségek legnagyobbika; de a hosszas számkivetés
s főleg a keserű visszaemlékezés gyöngitőleg hatottak képzelmi ere­
jére. 0 buzdította V oltairet első lépteiben, de a dicsőség vakitó fé­
nyét, melly emezt elárasztotta, ne m bírta kiállani: egy találkozás
alkalmával Brüsselben 1722-ben ^heves ellenszenv gyűlt ki bennök
egymás irányában. Azon emberre szemközt, ki most már vetélytár-
sainál is kegyelet tárgyává vált, Voltaire ama bántalmazási düh­
nek, ama nemtelen és veszett haragnak engedte át magát, mely-
lyekkel minden irodalmi vitáját bepiszkolta. Másrészt Jean Baptiste
Rousseau igen gyanús védőnek tűnt fel a vallás pártján, mellyet
Voltaire megtámadott. De mert első termékei a XIV. Lajos századát
jellegzö tiszta izlés bélyegét viselték magokon, Francziaországban
még mindig sok bámulóra és nehány védőre talált. Sokan, kikben
 — 963 -

szerencsétlensége részvétet keltett , nem kételkedtek eljárásának

őszinteségéről, midőn, mint mindig, úgy újabban halálos ágyán is
kárhoztatta a becstelen verseket, mellyek száműzetésének okozói
valának. Crebillon harmiucz év óta mit sem tett többé arra, hogy
növelje saját dicsőségét, elkedvetlenittetve a sovány siker által,
melylye! nehány, roszul gondolt s hibásan és költői ér nélkül irott
szomorujátéka találkozott. Bámulatos volt látni a majdnem teljes
érzéktelenséget, melylyel Voltaire mindig növekedő diadalait szem­
lélte, s barátai szemrehányásaira C a t i 1i n á-ját Ígérve felelt.
A franczia vígjáték második korszakában Regnard, Dufresnes,
Dancour és Le Sage a színpadon újra fölelevenitették ugyan a tét
szetösséget és élénkséget, de nem Moliére mélységét és bölcsészetét.
Most egy harmadik korszak állott be, s a színpadot három szerző,
Destouches, Marivaux és La Chaussée tartották elfoglalva, kik mind­
annyian hijával voltak a tűznek és szellemnek. Az első a művészet
fogásaival igyekezett, a mennyire lehetett, pótolni a lángéaz hiányát,
mindig igen itéletesen szőve drámáinak bonyodalmát. Jellemvoná­
sokat tudott találni, de egészen soha egyetlen jellemet sem fejtett ki,
és soha sem festette az ember eredeti szenvedélyeit, vagy a száza­
dának sajátos bizárságokat. Azok, kik irályának tisztasága és mér­
sékelt ragyogása által éde3gettetve, Terentiushoz hasonlították öt,
megmutatták ezzel, milly kevéssé érezték a latin szerző utánozhat-
lan kecsét. Destouches öregségében dühödt de tehetetlen ellensé­
gük lett a bölcsészeknek, s haragját ellenök számtalan epigrammban
íüjta ki, mellyek közül egyetlen sem maradt fen. Marivaux birt a
megfigyelő szellemmel, melly Destouchesné! hiányzott, de e becses
képességet megrontotta a túlságos szőrszálhasogatással. Vigjátékai
maró de kevéssé változatos elemzése valának a befolyásnak, mellyet
a hiúság legélénkebb vonzalmainkra is érvényesít magának : alig
fogták volna fel e darabokat XIV. Lajos idejében, midőn a szenve­
délyek nagy vonásokban nyilvánultak, s nemes és hősi udvariasság
által szépittettek; s különösen a negélyzett irály, melly bennök
otthonos, érthetlenekké tette volna azokat. Mindazáltal tetszettek
egy olly időben, midőn mindenki nagyra volt azzal, hogy nem
hagyta magát vezettetni saját szive által, s könnyelmüleg bánt a
leggyöngédebb érzelmekkel ; midőn a folytonos kutatás szelleme
megrontotta még az izlés elveit s a nyelv tisztaságát is. Marivaux
utánzóinak ragy számából könnyen megitélhetni, mennyire elhara-
pózandott az ő irályának ragálya, ha Voltaire attól nagyban külön­
böző mintát nem nyújtott volna. Marivaux titokban iri^y szemmel
61*
 — 9ö4

nézett Voltairera, ki, sokkal gazdagabb szellemben és finom észlele­

tekben, ezeknek mindig szabatos és természetes kifejezést tudott
adni; de soha sem bátorkodott ellenében kísérletet tenni gyenge
fegyvereivel: nyugodtan élt, mert mérsékelte magát. La Chausséa
8zenveimes vigjátékainak hasztalan akartak némellyek hadat üzenni:
a közönség kedvesen vette ez újítást, ha el nem fogadta azt megin­
dulásával. A színpadon lehet-e jobb igazolás a nézők konyeinél ?
Azonkívül La Chaussée jó versekkel gyakran szigorú becsületesség
és itéletes jóság szabály ainák adott kifejezést. E modor tetszésre
talált: olly időben, midőn a szabadosság napról napra uj elöhaladást
tesz, mindenki szükségét érzi a megállapodásnak, s védgátat keres,
nem a legszilárdabbat, hanem a legkényelmesebbet.
Mindhármokat felülmúlta Piron az ö M e t r o m a n i a j á v a l .
Ez író sokáig késett kétségen kivül helyezésével ama szellemi képes­
ségnek, mellynek mint ifjú egy termékkel a legaljasabb nemből
jelét adta, m ert engedelmeskedve a szeszélynek s gyakran a szük­
ségnek, hosszú időn át olly tárgyakra pazarolta tehetségét, mellyek
majd felülmúlták erőit, majd azokon alul állottak. Élezés szavai,
epigrammái, paródiái félelemben tartották a komolyságot negélyző-
két. 0 feje vala egy testvérületnek, mellyet fiatal irók képeztek,
kik iddogálva és énekelve több gondot fordítottak a gyönyörökre
mint saját nevök dicsőségére, és sokkal kevésbbé csiszolt ízléssel
bírtak, hogysem epikureisták lettek volna. E gyülekezetből, melly
dicsekedve a nemzet hagyományos vidorságához hűnek mondogatta
magát, gyakran igen szellemes de ledér termékek kerültek ki. Pa-
nard, ki megérdemelte a Vaudeville La Fontainejának neveztetni, a
vidám és pajzán irók ezen társaságában tűnt fel, melly nem igen
tisztelve a vallást, nevetett a bölcsészet fölött. Voltaire óvakodott
felelni az ö birálgatásaikra, s hallgatagsága mutatta, mennyire félt
szellemök élénkségétől.
Gresset a X V III. században úgy tűnt fel mint XIV. Lajos
századának Írója; annyira kerülte ő összhangzatos verseiben ama
keresettséget, melly mindig az elmét akarja foglalkoztatni, s rit­
kán elégíti azt ki. 0 e n y e l g e t t , d e m é r s é k l e t t e l . Csu­
pán egyetlen dolgot ' negélyzett, a hanyagságot; de a gyakran
nagyon is szembeötlő tanulmányozott mesterkéltség meghazudtolta
ama fitogtatott pongyolaságot, mellynek olly nagy becset tulajdo­
nított. Hosszú időn át azt hitték, hogy az ö tiszta és üde színe­
zése gyermekségeken vagy nyugott gondolatokon kivül egyebet
sem tudna kiszépiteni; de a klastromi bohóságoknak s a kol-
 - 966 —

legiumok pedantíamusának elmés festője észlelte az embereket,

a nélkül, hogy belevegyült volna vétkeikbe és különczködéseikbe,
s a K ó p é czimii vígjátékban a XVIII. század legszebb saty-
ráját irta meg. Racine fia a vallást vette védelmébe egy köl­
teményben, mellynek egyedüli hiánya az v o lt, hogy nélkülözte
amaz élénk ihlettaéget s ama mélyreható kenetességet, mellyet
atyja a szent könyvekből merített. Polignac bibornok Racine
Lajost megelőzve szintén illy természetű feladatra vállalkozott; de latin
költeményében hiányzott az érzelem ama finomsága, melly illy
tárgyhoz megkivántatik. Le Franc de Pompignan, egy eléggé
méltányolt szomorujáték szerzője, miután egy ideig a deisták a
a hitbuzgók között ingadozott volna, az utóbbiak mellett kez­
dett nyilatkozni : de támadásával a bölcsészek ellen akkor állott
elő, midőn ezek már a hatalom legmagasabb fokára emelkedtek;
s vállalkozásának gyümölcse élete hátralevő részének szerencsét­
lenségei valának.
Moliére után egyetlen könyv sem Íratott szabadabb jóke-
délyüséggel mint a G il B i a s , e mindig szellemdus s a mellett
egyszerű elbeszélés. Ama kor válság ideje vala az erkölcstanra
nézve, s szerencsétlenségre, La Sage igen sok csalót festett, s
a csalárdság büntetlenségét és féktelen vigadozásait. Olvasva ama
könyvet nem csak az erkölcsiség, hanem az illem is sértve érzi
magát, miért is a francziák haboznak kimondani, mikép irodai­
műk G i l B1 a 8-ban a regények legjobbikát állította elő. E
m üve. után Le Sage elméje izetlen term ékeket szülve aludt ki.
Prevot abbé, szintén regényíró, Le Sage élénk és maró vidámsá­
gát sötéten szomorú és ollykor nagyérdekü festményekkel helyet­
tesítette; de üldöztetve a sors által, siettetett és igen termékeny
munkálkodása közben nem emelkedett ama magaslatra, hová, hogy
el fog jutni, tüzes képzelme, tiszta Ízlése és ritka könnyedsége
Ígérni látszottak. Öt megelőzőleg az irók ovakodtak hosszas szo­
morú jeleneteket nyújtani a franczia olvasóknak s különösen raj­
zolni a szerencsétlenséget, melly szünet nélkül s minden alakban
ugyanegy áldozatot üldöz. Da az élet folytonos visszásságai Prevot-
nak sok eszközt is szolgáltattak, hogy valószínűvé és változatossá
tegye e festményt. Most már nem tudták többé, hová menekül­
hetne a franczia vidorság, miután száműzetett az a regényből
és a vígjátékból.
A tudósok különösen Fontenelle-nok köszönték ama kíván­
csiságot, mellyet a közönség müveik iránt tanúsított. D i c s b e -
 — m

Á
1 -
S z ó d é i ép olly érdekeltséget keltettek mint Plutarch É l e t r a j ­
z a i . Ama beszédekben ö hőseinek jóságát könnyed művészettel,
kecsesen, s néha olly egyszerűséggel festette, melly mindenkire
nézve irigylendő szinbeu tüntette fel egy munkás, szerény és vissza­
vonult élet békéjét. A világ látni akarta ez embereket, kik rej­
tegették m agokat; meggyőződést igyekeztek szerezni gyermeteg
nyíltságukról, bámultak a föiött s végre is meghamisították az
által, hogy túlságosan dicsértek egy olly érdemet, melly elenyé­
szik, ha némi követelöség járul hozzá. Az illy módon ünnepelt
tudósok mindinkább kivetkeztek eredeti egyszerűségükből. Réau-
mur, kinek a természet történet a rovarokról egy szép müvet, s a
természettan a levegőt érdeklő különféle kísérleteket köszönt, tár­
saságban uralkodni vágyó szellemet árult el. Meiran, szerzője egy
elméletnek a tűzről,'eredeti szellemet tanusitó elménczségeivel a ra ­
tott tetszést. Clairaut és La Condamine tágkörü tudományosság
érdemével ama kccset és kellemet párosították, mellyre csupán az
irodalom művelése utján tehetni szert.
Buffon pályája ment volt a zivataroktól. Egy ideig szoros
összeköttetésben állván a bölcsészekkel, mit sem engedett nekik
az első gondolatok m erészségében; de aztán elvált tölök, zaj és
ingerültség nélkül. A bölcsészek öt félénk szövetségesül tekintet­
ték inkább mint sem ellenségül ; s a pártok, mellyek nem látták
öt hadat üzenni magok ellen, egyesítették javára támogató sza­
vazataikat, miért is az ö munkálkodásainak menete szabályos,
nyugodt és emelkedett vala, megfelelő a nagy tárgyaknak, mely-
lyekre azok irányozva valának. Buffon szellemének a gőg adta a
lökést, s a türelem szolgált annak alapul. Hasonlóan Rousseauhoz
ö is késett első föllépésével az irodalomban, de amaz egész időt
a tudományok mélyreható tanulmányozásában töltötte. A tudósok
előtt már ismeretessé tette magát Newton F I u x i o - s z á r n i t á s á -
n a k s Halles tudor n ö v é n y i s t a t i s t i I c á j á n a k fordításá­
val, s egynémelly kísérletek k e l: s jellemének fölényénél fogva u ra ­
lomra tett szert fölöttök, már mielőtt a dicsőség fölénye által bizto­
síthatta volna azt magának. A természetbúvár D aubenton, ki,
miként ő, szintén Montbardban Dijon mellett született, az ő csil­
logó tollára bizta az általa tett pontos és mélyreható észleletek
eredm ényeit: s néhány tény elegendő volt Buffonnak arra, hogy
tüzes képzelnie egész rendszert alkosson azokból. Életmódját ritka
szilárdsággal állapította m eg; már természetöknél fogva emelkedett
észbeli tehetségei mindinkább fejlődtek a munka folytán, mellynek
naponként tizennégy órát szentelt; kivüi tanulmányai körén nem
volt barátja a képzelgésnek, úgy tekintvén azt, mint veszélyes
vezetőt; fogékony a gyönyörre, épen nem a szerelemre, senki sem
követhetett el rajta sérelmet büntetlenül; s egy párbaj bizonyos
angollal, kit halálra sebesiteít, első alkalmul szolgált megismertetni
öt a világgal. Reá nézve közönyössé vált minden kör, melly­
ben nem uralkodhatott; leginkább montbardi birtokán szeretett
lakni, mert vazallokat akart maga körül látni. A természet ez ész­
lelőjére vonzerővel birt a fényűzés csilláma ; otthon inkább magas
születésű embernek akart .mutatkozni mint tudósnak, a nagyokat
megnyerte magának, anélkül, hogy tolakodó vagy aljas lett volna
a hódolatban, mellyet irántuk tanúsított. A t e r m é s z e t - t ö r t é ­
n e t , meliynek első köteteit 1749-ben tette közzé, a F ö l d e l m é ­
l e t é v e l vette emelkedetten a egyszersmind merészen kezdetét.
Mialatt a rendszer-szellemnek mindenfelől hadat üzentek, meg­
lepetéssel és bizalmatlansággal kellett, hogy fogadták legyen a föl­
tevést, melly a természet tényleges rendét egy üstökösnek a napba
ütközéséből származtatta, amaz üstökös töredékeiből alakultaknak
állitván a világokat. Newton nem gondolta volna, hogy találkoz­
zék, ki oliy önkényesen merészeljen megdöntő hadat üzenni, vagy
inkább olly forma szerint ellenmondani a rendszernek, mellyben ő
az összhangot, az állandóságot és változhatlanságot természet-tör­
vényekül állította fel. Kielégítőbb módon fejtegette Buffon földtana
a földgömb különféle átalakulásait s a szárazföldek, szigetek, folyók
és hegységek képződését. Az elméket ö a fürkészetek egy uj neme
felé irányozta, melylyel csak akkoriban kezdtek kísérletet tenni
Angliában s melly igen kevéssé talált követésre Francziaországban;
a tudósok hálásak voltak iránta, mert uj utakat nyitott előttük, s az
irodalmárok, m ert az irály fényének és fenségének egy uj mintáját
tárta szemeik elé.
A F ö l d e l m é l e t é b e n a Genesis tekintélye figyelmen
kivül hagyatott, vagy legalább kijátszatott, olly ovato&sággal, melly
gúnyolódni látszott. A Sorbonne értelmezőjévé tette m agát a pap­
ság panaszainak, 3 Buffon örült, hogy elcsitithatta azt, könnyebben
mint sem remélte, egy üres tényével az alávetésnek a censura iránt,
melly reá méretett. Nem sokára ezután, kigyógyittatván némileg
a hypothesisekből a veszély által, melylyel azok nyilvánítása együtt
járt, felhasználta gazdag képzelmét, hogy a legragyogóbb és válto­
zatos sziliekkel ékítse ki a természet festményét. A franczia próza
jól keresztülvitt olly magasztosságpt köszönhetett neki, miilyenre,
akkorig még nem tartatott képesnek; 8 megjegyzésre méltó, mikép,
 — 968 —

az emelkedett szellemű négy ember, kik e kor díszét képezték,

Voltaire, Montesquieu, Buffoa és Rousseau, egytől egyik kitűnő
fokban bírták a színezés mesterségét. Voltaire, ki megmutatta,
mire képes a költészetben, minden fullengző díszítést került a
kötetlen beszédben; király vala ö, ki a magán életben könnyén meg-
közelithetőnek és szeretetreméltónak akart mutatkozni. Montes-
quieu tolla csak ágy elejtette a költői kifejezést, miként elejti gyak­
ran Tacitus is, hogy kimessen, nem pedig hogy kiékesitsen va-
lamelly erőteljes gondolatot. Buffon és Rousseau, szabadok és
váltazatosak összhangzatos irályukban, nem tűzték czélúl utá­
nozni a költészet hatásait, s ollykor mégis fölülmúlták azokat.
A T e r m é s z e t - t ö r t é n e t folytattatott a kormány véd-
szárnyaí alatt. XV. Lajos, követve Fleury bibornok példáját,
pártolta a tudományokat, mert belátta, mennyire előmozdíthatják
azok egy állam jólétét. A kormány gondoskodott róla, hogy to­
vább vitessék a párizsi délkörnek XIV. Lajos alatt megkezdett
mérése, melly délkör északról délre metszi át Francziaországot. E
nagy munkát Cassini-Domonkos hajtotta végre; fia Jakab kelet­
ről nyugatnak mért meg egy arra függőleges vonalat; s ez által
megkönnyittetett az ország térképének fölvétele. Cassinistáknak
nevezett kitűnő föld-leírók járták be egész kiterjedésében F ran­
cziaországot, ö hű és részletes helyrajzát készitették el annak. A
hajózás, a földrajz, a láttán, az erömütudomány és vizmoztan új
előmeneteleket tettek. ..
Egyike ama vállalatoknak, mellyek Fleury bibornok minisz­
terségének s a X V III. századnak legnagyobb becsületére válnak,
szintén az A n g o l l e v e l e k fényes eredménye gyanánt tekinthető.
Newton rendszere sok követőre talált a tudományok terén tehet­
ségekben kitűnő ifjak között. Voltaire határozottabb modorú fel­
lépésre bátorította őket, s Clairaut, Maupertuis, La Condamine
rögtön erőteljes támadást intéztek a cartesianismus ellen, melly
mellett azonban Aguesseau s más öregek, kik e rendszert ifjú­
ságukban felkarolták, védelmi harczra keltek. Fleury bibornok,
ösztönöztetve Maurepas gróf által, igazoltatni akarta a Newton­
féle rendszer legfontosabb föltevéseinek egyikét, tudniillik a mó­
dot, melylyel ama tudós a földgömb alakját meghatározta ; s e vég­
ből a sarkhoz közel s az egyenlítő alatt egy egy foknak fölmé­
rése hozatott javaslatba. A tudományoknak missionariusai akad­
tak : Maupertuis, Clairaut, Camus és Le Monnier a Lappland
határain fekvő svéd Torneoba mentek; La Condamine, Böuguer
 — 969 —

és Godin Peruba. Ez utóbbiak 1736 május havában, amazok egy

évvel kéBÖbb indultak el. A bámulat kiáltása hangzott fel az
egész tudós Európában, midőn kísérleteik egyező észleleteiből ki­
tűnt, mikép Newton az ő tanulmány-szobájából ugyanazon szaba­
tossággal határozta meg a földgömb alakját, mint ha csak meg-
mászta volna a Chimborazo csúcsát s ott járt volna az északi
sark-körnél. Az északra utazott akadémikusok inkább fáradal­
makat állottak ki mint veszélyeket: de annál több viszontagság
várakozott azokra, kik Uj-Spanyolország bizalmatlan és babonás
gyarmataiba hatoltak be tudományos fürkészeteket tenni. A türe­
lem és rettenthetlenség mennyi erőfeszítésére vala szükségök, hogy
nyolczvan mérföldnyi kiterjedésben, harminczkilencz hegység csú­
csán, vagy lejtőjén felállítsák jelzőpóznáikat! Ez utazás alatt,
mellynek négy évig kell vala tartania, melly azonban tiz évre
nyúlott, L a Condamine és társai törhetlen bátorságot, s mondhatnám,
vidámságot tanúsítottak ; ott bolyongtak közel a tűzhányók tölcséré­
hez, s a körül fekvő hóra hajtották fejőket nyugalomra; hűtlen vagy
kislelkü vezetőket kellett féken 'tartaniok ; s szónokolniok Lima
törvényszékei előtt a tudományok és a vendég-szeretet ügye mel­
lett: és sikerült nekik tiszteletben tartatni egy gúlát, mellyet
hazájok dicsőítésére a föld legmagasabb csúcsán emeltek. Fran-
caiaország nem hálátlan a tudósok iránt, kik terjesztették dicső­
ségét és ismereteit, mint megannyi országos eseményeket érde­
keltséggel fogadta Mauperíuis és Clairaut, s La Condamine és a
tudós füvész Jussieu leveleit, kik becses gyűjteményeket állítot­
tak össze az Uj-Világban, s megérkezésük fölött ép olly örömet
érzett, mintha diadalmas harezosok tértek volna vissza; élénk
rajongással cstiggtek elbeszéléseiken, s hízelgő kitüntetésekben
részesítették őket, mellyek irigységet keltettek irántok az irodal­
m árokban.............
Alig jeleztetett vaiamelly égi tünemény, a franczia tudósok
hosszú utakra vállalkoztak, s nagy szerencsének tartották, ha a
kormány beleegyezését adta fáradtsággal és veszélyekkel járó
vállalataikhoz. Türelmetlenül várták a Venus bolygó átmenetét
a nap korongján, melly jelenségnek bekövetkezését az angol csilla­
gász Halley 1761 junius 6 ára jósolta. A két tudós órás Le Roy
és Berthoud tengerészeti órákat s ritka tökéiyü csillagászati esz­
közöket készítettek ré^zökre. Danville tudományosan megvilágitá
a régiek földrajzának homályos pontjait, s anélkül, hogy szobáját
elhagyta volna, kijelentéseket tett, mellyek a helyszínén majd nem
mindig igazaknak találtattak. Aoquetil Indiába, Adanson Sene-
 $70 —

gaiba hatoltak be; amaz, hogy fürkészne egy régi tudomáby

kincseit, emez, hogy gyűjteményt állítson össze Afrika növényei­
ből, miként Jussieu tett Amerikában. Ez utóbbival a füvészeti ta­
nulmányok dicsőségében két testvére osztozott. A füvészet líjon-
tan Newtonára talált a nagy Linnében, kinek módszerét és mü-
névzetét az egész tudós Európa elfogadta; 8 bár a francziák,
látva, miként szorítja ki ez új rendszer a Tournefortét, ép úgy
boszankodtak , mint mikor Newton megdöntötte Descartes-ot,
mindazáltal rövid ellenállás után engedett a nemzeti hiúság. Buf-
fon hasztalan forgatta a gúny hatalmas fegyverét az upsalai ta­
nár ellen ; ellenvetései üreseknek látszottak, s Linné rájok kény-
szeritette a franczia füvészekre törvényeit. Poivre China földmi-
velését tanulmányozá, s előkészítette a szép és becsülésre méltó
vívmányokat, mellyeket a gyarm atok művelésének érdekében ezé-
lozott. Duhamel, kinek figyelmét mi sem kerülte ki, ha előnyére
szolgálhatott az hazájának, vagy az emberiségnek, Francziaország
földmivelését kiemelni igyekezett a tespedésböl, mellybe egy szá­
zad óta esett. Mi a gyógy tant illeti, habár Francziaország nem
mutathatott fel egy Stahh, vagy egy Botrhaavet, a montpellieri
iskola, Bordeu Theophil vezetése alatt, minden lehetőt megtett,
hogy a tapasztalat eredményeivel s a tanulm ány gyümölcseivel
helyettesitse ama koczkáztató rendszereket és kizárólagos gyakor­
latokat, mellyek még homályosabbá tettek egy különben is túl­
ságosan vélelmekre alapított tudományt. A sebészet biztosabb lé­
pésekkel haladt előre, mit XV. Lajos különös pártolásának, La
Peyronie fáradozásainak és nemes bőkezűségének, s Petit észlelő
szellemének köszönhetett; a boneztan mindinkább tökélyesbedett
a montpellieri színkörben ; az orvosok és tudósok mohó figyelem­
mel kísérték a fölfedezéseket, mellyeket a schweizi Haller nem rég az
élettanban tett. Az idegenek, kiket neveztünk, majdnem mind­
nyájan polgárjogot nyertek Francziaországban az által, hogy ta ­
gokúi választattak a tudományok akadém iájába; s illy módon egy
szövetség alakúit, melly czélúl a társadalom nagyobb javát tűzte.
Daubenton és Buffon Francziaországban az összehasonlító boncz-
tant teremtették meg, eme tudományt, mellyhez a legtágabb körű
elme kívántatik. A genfi Bonnet, bár nem mindig értett amazok­
kal egyet, észlelte a természet alig megfigyelhető átmeneteit egyik
országból a másikba. Daczára Pascal, Galilei és Toricelli tapasz­
talatainak, a természettudósok még mindig a rendszer felé haj­
lottak ; de NoMet abb" a tapasztalathoz vezette őket vissza, a víl-
 _ 97 í —-

lanyosság tüneményei fölött észleleteket tévén, m ellyetnek nem

vette észre minden eredményét. A vegytan még várta a fordu­
latot, roellynek azt a legszabatosabb s mi több a leghasznosabb tudo­
mányok sorába kollendett helyeznie; Francziaországnak valafentartva
a dicsőség szülni Lavoisiert, mintegy kárpótlásul, a miért nem szülte
Linnét és Newtont.
A feltaláló szellem soha sem emelkedett olly magaslatra,
mint a XV, XVI és XVII-ik századokban; de eredményeik nem
alkalmaztattak akkoriban eléggé tág körben és közvetlenül; a
tudósok Európa közepeit mintegy külön népet képeztek, melly-
röl tisztelettel, de érdekeltség nélkül beszéltek. A tudományok
nagyszerű előmenetelei vonzólag hatottak a XVJII-század irodal­
máraira, annyira, hogy sokan közölök eredményesen művelték, s
majdnem mindnyájan becsben tartották azo k at; sőt követni akar­
ták a tudományok módszereit, s azok közülök, kik bölcseknek
tartották magokat, mert nem érezték a lelkesedés magával raga­
dó hatalmát, semmi erőfeszítést nem kíméltek, hogy elemzésnek
vessék alá az érzékenység tüneményeit, s hasonosságnál fogva a
természeti törvények szerint vélték azokat megítélhetni. A honnan,
mialatt biztosítani akarták az emberi nem jólétét, szemlélődéseik­
ben lealjasitották az embert, gépet csinálván belőle, hogy meg­
adják annak mind ama tökélyt, mellyre egy gép képes. Mások,
erősebben vonzatva a képzelem által, s az emberiség iránt őszinte
szeretet óhajaival a gőg sugallatait párosítva, vallást, erkölcstant,
politikát, véleményeket, szóval, mindent "újjá. akartak teremteni.
Tévedésök és önaltatásuk abban állott, hogy változhatlan elveket
akartak találni és teljesen új fölfedezéseket tenni olly dolgokban,
mellyek kevéssé alkalmasak arra, hogy szabatosan bebizonyittas-
sanak, s mellyek nem nyújtanak általános eredményeket. Tapasz­
talatokról beszéltek, s elvetették azokat, mellyeket nem ők tet­
tek ; nekik a világ, melly annyira foglalkoztatta elméjöket, teg­
nap óta születettnek látszott: a düh, mindenben tévedéseket ta­
lálni, oka volt a tévedéseknek, mellyeket terjesztettek.
Azon perczben hagytuk el Voltairet, midőn Berlinbe éi’kezett.
Ama század legkiválóbb két embere csalódott, barátságnak vévén
a kölcsönös bámulatot. Nem annyira a rang-különbség, mint inkább
jellemök nagy hasonossága gördített akadályt bensőségök elé. Mind­
ketten dicsvágytól égve, egyszerre minden eszközt fel akartak hasz­
nálni, hogy elnyerjék azt: a német hős XIV. Lajos századának leg­
tisztább Íróival, s a kor legkitűnőbb bölcsészeivel szeretett volna egy
 972 —

sorba helyeztetni; a franozia költő képesnek hitte magát tanácsosul

szolgálni egy király mellett. Mindkettő szerette az igazságosságot és
emberiességet; de az egyik rögtön hátat fordított annak, mihelyt hódí­
tásról volt szó, s a másik nőm félt meggondolatlan zavarokat tá­
masztani, ha hírnévre tehetett szert az által. Fridrik ollykor mint
szigorú ur boszulta meg magát, s Voltaire mint igen heves iró. A
porosz király, bár kevéssé volt bőkezű, majdnem a ministerekével
egyenlő tiszteletdijat utalványozott Voltaire részére, s kamarássá
nevezte öt k i; de ez csakhamar megalázottnak találta magát, mert
tanácsa csupán versekre nézve kéretett ki, mellyeket ö szerencsétlen
verselési düh gyümölcsének t a r to tt, reá nézve két három tartomány
gondja kevésbbé leendett terhes, mint ama hálátlan foglalkozás ver­
sek átnézésével. Továbbá sem vonzalmat, sem becsülést nem érzett
a társak iránt, kikkel a sors Fridrik o'dala mellett összehozta: La
Mettrie istentagadása visszataszitólag hatott r á ; D‘ Argens mar-
quis Epikurféle tunyasága aljasnak tűnt fel e lő tte ; Maupertuis sötét
tekintete és félreismerhetlen jelekben nyilvánuló féltékenysége félel­
met okoztak neki. E tudós elhagyta Francziaországot, mert bántotta
öt, hogy gyakran kellett ott hallani mások müveinek dicséretét; s
elnöke a berlini akadémiának zsarnokul viselte magát, mennyire azt
neki Fridrik megengedte. Voltaire előre látta, mikép nem fog sokáig
küzdhetni egy titkos ellenség ellen, ki ismerte az udvari fogásokat;
a Spree partján honvágyat érzett m agában; a katonai készülékek,
mellyekröl környezve látta magát, csak szomorú képeket keltettek
benne; s rövid idő alatt megszűnt kedvet lelni abban, hogy tréfás
dolgokat mondjon és halljon a király vacsoráin. Képzelme kevéssé
gyönyörködött az istentelenségben egy olly udvarnál, hol senki sem
ütközött meg azon : miért is óvakodott felhasználni e tekintetben
helyzetét, s akadályozni visszatérhetését Francziaországba olly mü­
vekkel, mellyek formaszerinti száműzetést érdem eltek volna.
Bebizonyítani óhajtván honfiai előtt, hogy Németország szivé­
b e n is megőrizte a franczia érzelmeket, Voltaire XIV. L a j o s s z á ­
z a d á n a k t ö r t é n e t é t megírni vállalkozott; s nemesebb boszút
nem is állhatott volna a kormányon, mellynek részéről hidegséget és
titkos üldözéseket tapasztalt. E munkájának megírására egy más, nem
kevésbbé itéletes indok is befolyással volt, az tudniillik, hogy gyen­
gülni látta Francziaországban a bámulat érzelmét egy kormány iránt,
melly olly kedvező volt a művészeteknek, segy királylyal szemközt, ki
annyi bizonyítékát adta a nagyságnak. A bölcsészet meg3íünt tet­
szeni neki, midőn sértette az ö dicsőségét. Ifjúságától fogva küzdött ő

»
 — 973 —

a rósz ízlés terjedése ellen; s megalázott önszeretete Crebillon dia*

dalában a barbársághoz visszatérést látott, és túlozta az irodalom
hanyatlását, mert körtársai közül senkinek sem akart az övével
szomszédos helyet engedni. Buffon és Montesquieu nem szolgáltattak
teljesen igazságot az ő érdemeinek, s 8 viszont csak némileg félté­
keny megszorításokkal bámulta amazokat. Rousseau kölöncz értek e­
zése az irodalom ellen boszantotta őt, s ez ékesszóló iró inkább félel­
met mint becsiilést keltett nála. Most hát X IV . Lajos századának
története úgy tűnt fel az ő elméje előtt, mint legszebb dicsbeszéd az
irodalomra és annak befolyására. ítélete szerint bölcs vállalat vala
újból fölkelteni a lelkekben a vágyat utánozni Turenne, Catinat, Fene­
Ion erényeit, s XIV. Lajos nagy tulajdonait ; ismét életre ébreszteni a
hősiességet és lovagias érzést; segélyére menni a jó Ízlés­
nek , melly romlásnak indult. Voltaire annyira el volt telve e
gondolatokkal, hogy összes müvei között ez az, mellyben legkevésbbé
érezteti magát a bölcsészi szellem, sőt ollykor fel is tűnik an­
nak hiánya. Francziaország valamennyi története közül XIV. Lajos
s £ázadáé az egyedüli, melly a nemzet jellemző vonásait tárja elénk.
A nagy dolgok ott a legnemesebb egyszerűséggel s olly ember
hangján vannak elbeszélve, ki látja azokat gyorsan váltakozni a hoz-
zájok szokik; a kevésbbé fontos tények körül az elbeszélés elmés a
nélkül, hogy túlságosan bizalmaskodó volna. A z olvasó úgy szólva
szemei előtt látja végbe menni XIV. Lajos csatáit és ünnepélyeit; s
a szerző annyira el hagyja magát ragadtatni, mintha csak lemondott
volna arról, hogy szellőztesse a fényűzés eredményeit s kárhoztassa
a háború bajait, s ha ollykor nagyítja is a türelmetlenség gyászos kö­
vetkezményeit, nem teszi azt szokott hevességével. Mindenütt keves­
bíteni igyekszik csillogó festményének árn y a it; nem szivesen álla­
podik még az elégületlenek zúgolódásainál, s vizsgálni komoly és
szomorú tényeket. Szóval, azt hinnéd, nem annyira történetet, mint
inkább egy, művészettel és nyomatékosság nélkül írott dicsbeszédet
olvastál. A fejezetekre való meggondolatlan felosztás izlés-hiba, melly
megfejthetlen illy Írónál. XII. Károly történetét a régi történészek
példájával egyezöleg irva, remek müvet hozott 8 létre, most uj mód­
szerbe kapaszkodva, csökkentette mind saját lángelméjének nagy­
szerű hatásait, mind az érdekeltséget egy kormányzat iránt, melly
egészében olly méltóságteljesen mutatkozik a képzelem előtt.
XIV. L a j o s s z á z a d á t lelkesedéssel fogadták a francziák
mint közvetett gúnyt a jelenlegi ellen. XV. Lajos, a közvélemény
szemében lealacsonyíttatva becstelen kicsapongásai s politikájának
 — 974 —

aljasságai által, nem volt többé a s z e r e t e t t L a j o s , s minden

nagy<jbbakká és kedvesebbekké tette a n a g y L a j o s r a való visz-
szaemlékezéseket. A kormány nem bátorkodván nyilvánítani bo-
szankodását, vétkiil tudta be Voltairenak, hogy elhagyta hazáját,
mintha közvetve nem általa indíttatott volna ama lépésre. A kö­
zönségben élénk kíváncsisággal kérdezősködtek aa emberek, mi
lesz a porosz király és Voltaire barátságából•, s alig vették ne­
szét, mikép némi kellemetlenség merlilt fel közöttök, általános lett
az öröm a gondolatra, hogy Voltaire vissza fog kívánkozni Fran-
cziaországba. S nem sok idő múlva csakugyan meglett az a go­
nosz örömük, hogy végkép felbomlottnak tudták a barátságot a
kettő között.
Alig hagyta el Poroszország határait, Voltaire végleg felsza­
badultnak hitte magát a zsarnoki barátság lánczai alól egy király
-részéröl, ki mellett, kevés eredmény nyel s, a mi roszabb, még k e­
vesebb kedvvel, vers-csiszoló szerepet játszott. Da vájjon nyitva
álland-e előtte Francziaország? nem merte azt romélni. A bölcsé­
szek ott olly zajt csaptak, hogy a kormánynak oka volt félni azok
tömörülésétől egy fő alatt, ki rég idő óta a vakmerőség példáját
adta nekik, s kinek elméje nem kevésbbé volt termékeny forté­
lyokban, mint ragyogó szellemmüvekben. Azon meggyőződésben,
miszerint egyezkedésre lesz szükség, hogy visszatérhessen, egy idő­
re a szász-gothai herczeg udvarában állapodott meg. A kellem et­
lenségek, mellyektől szabadult, annyira lenyomták szellemét és meg
bénították képzelmét, hogy, kedvére teendő a herczegnőnek, nem
ijedt vissza az unalmas munkától egy időtani kivonatot állitani
össze, a B i r o d a l o m é v k ö n y v e i czim en; de rajta volt, hogy
megmutassa legalább, egy nyilt és emelkedett elme, miként képes
erőt venni a tárgy szárazságán. Végre közeledett Francziaország-
hoz; a Majna melletti Frankfurtba érkezett, hol unoka-huga Denis
asszony várakozott reá. A porosz király, megfosztva a reménytől
újra láthatni Voltairet, olly szomorúságot tanúsított, mellyre csak a
legérzékenyebb lelkek látszanak képesek le n n i; de a megsértett
barát zsarnoki boszut állott az elhagyattatásért. Rendeletéből Vol­
taire unokahugával együtt elfogatott, egy birodalmi szabad város­
ban ; s a nemzetközi jogok illyetén megsértésének igazolására egye­
düli ürügyül az szolgált, hogy kényszsritaék öt visszatéríteni a porosz
király költői müveinek egy kéziratát, mely'yel Voltaire saját dicső­
ségére nézve haszontalan aljasság nélkül vissza nem élhetett vol­
na, s mellyet Lipcsében hagyott hátra. Három hétig tartották őt
 - 975 —

unokabúgával együtt őrizet a la tt; minden lépten nyomon zaklat -

tatva a király baromiasan durva fogdmegei által, airt és nevetett
egyszerre, vigasztalva magát a reménynyel, hogy boszúc fog állani
nevetségessé téve a versfaragó királyt, ki öt üldözte; ollykor pe­
dig még most is elérzókenyült, ha visszagondolt a kitüntető bánás­
módra s a barátságra, mellyben az őt részesítette. Végre vissza­
nyerte szabadságát, s Francziaországba m e n t: de meggondolva,
mennyit kellett szenvednie egy királytól, ki barátja vala, még
több kellemetlenségtől tartott XV. Lajos részéről, ki teljességgel
nem szerette őt. Két éven át Elsassban tartózkodott, hol leghübb
barátja, a szerény és jó Argental, időről időre értesítette öt az
udvar érzelmeiről irányában, s nem mulasztotta el újból föleleve-
niteni javára valamelly hatalmas pártfogó buzgalmát. E nyugtalan
élet nem hogy csökkentette volna Voltaire munkásságát, inkább
növelni látszott elevenségét; de ö úgy volt mint a ki elűzi magá­
tól az ábrándokat s a remény hiányában könnyíteni igyekszik ag­
gályain. E számkivetés-féle állapotában egészen a N e m z e t e k
s z e l l e m é t é s e r k ö l c s e i t t á r g y a z ó T a n u l m á n y írásá­
ra szentelte magát, melly müvével bizonyságát akarta adni képes­
ségének egy vállalathoz, melly semmivel sem forog szükebb kör­
ben, mint a Montesquieué, de elég szerencsétlenül igen sokat tar­
tott arra, hogy fölülmúlja őt a kivitel gyorsaságában. Egy időre
a benczések egy apátságába zárkozott, hol Calmet atya hiszé­
keny jósága anyagokat szolgáltatott neki, mellyekből ö fegyvere­
ket vala kovácsolandó a vallás ellen.
Voltairera nézve elérkezett a pillanat valósítani azt, mi egész
életén át czél gyanánt lebegett szemei előtt. N agjban felszaporo­
dott gazdagságai független létet biztosítottak neki, mellyet jótétem é­
nyekkel s itéletes fényűzéssel megnemesiteni hatalmában állott. De
melly ország, melly tartomány akarna befogadni egy vendéget, ki
olly veszélyesnek tartatott? Bizonyos sérelem, mellyet Tencin bi-
bornok rajta Lyonban elkövetett, észrevétetvén vele, mikép az ud­
var folyvást gyanút és haragot táplál ellénében, Schweiznak vette
útját, s a genfi tó kecses partjain közel a városhoz egy kellemes
nyaralót szemelt ki, hogy békében töltse el ott éleiének hátra
lévő napjait. Vidám és büszke, mert szabad levegőt szíhatott,
örömét egy levélben öntötte ki, melly egy köztársasági lelkesült-
ségével a bölcs higgadtságát látszik egyesíteni. De sokkal na-
gyobbszerü és veszélyesebb gondolatokat forgatott elméjében,
hogysem ama nyugalom mélyen gyökerező lehetett volna.
 — 976 —

Úgy látszott, ekkor fordította először ügyeimét az erköl­

csi forradalomra, melly távolléte alatt Párizsban végbement, s
mellynek ő volt vala szitója. A bölcsészek, kiket a közvéle­
mény az ö tanítványai gyanánt tekintett, már személyes dicsősé­
get vívtak ki magoknak. A vélemények, mellyeket ők vallot­
tak , sok pontban eltértek az övéitől, s ollykor homlokegyenest
ellenkeztek azokkal. Voltaire ugyanazért nem is tanúsított va­
lami nagy becsülést szellemi képességök iránt, s látván, mi­
ként igyekeznek a prózában felhasználni minden módot, hogy
elvakitsák a képzelmet s lelkesedést keltsenek , úgy véleke­
dett , most már mi sem m aradt a költészet részére. De reá
nézve szükséges volt vagy vezérül lépni fel a bölcsészek kö­
zött, vagy mint ellenfél foglalni állást velők szemben. Voltaire
az elsőre határozta magát. A bölcsészek elfogadni látszottak
törvényeit, de csak azért, hogy kijátszszák azokat, mert buzgal­
mat tanúsítva dicsősége érdekében mintegy jogot nyertek meg
támadni azt, mit tiszteltek. Az elszigeteltség továbbá, mellyban
ő élt, gyöngítette uralma hatályát a tanilványokra, s nem te ­
hette a bajt jóvá tevékenysége a levelezés terén. Valóban ho­
gyan is lett volna lehetséges levelekkel megszelídíteni Jean
Jacques Rousseau gőgjét, fékezni Diderot merészségét, kicsalni
Duclost és Condillacot bölcsen tartózkodó állásukból, s rábírni
Buffont, hogy veszélyeket keressen, midőn már biztosítva lévén
saját hírnevéről, nemes és békés czélt tűzött fáradozásai elé.
Voltaire, d’ Alembertban óhajainak hü tolmácsára vélvén találni,
igen élénk levelezést kezdett vele, mellyben a nagy költő és a
nagy mérnök, majd komolyan, gyakrabban gyermekesen látsza­
nak összeesküvést szőni a keresztény vallás ellen. Leveleikben
egy gondolat uralkodik, s ez : egyesíteni a kinyilatkoztatás ellen
a bölcsészi szellem összes erőit. E czélon kivül semmi más­
ban nem értenek egyet, sőt még a czél kellő meghatározásától
is igen távol állanak. Szemökben a társadalom két osztályra
látszik válni, mellynek egyike élvez és kormányoz, a másik
szenved és korm ányoztatik. Úgy vélekednek, ez utóbbi részé­
re meghagyhatók a vallás vigaszai vagy félelmei, de az embe­
riség érdekében áll, hogy eldobja azt magától a másik. Nem tö ­
rődnek annak vizegálatával, miféle különleges törvények szerint
kelljen ezt igazgatni vagy fékezni: Voltaire a természeti vallás fe­
lé h ajlik ; de kevéssé buzgó deismusában visszatartja s ollykor meg­
félemlíti öt d’ Alembert kételgő közönye. Levelezések hasonlít
 — 9 7 7 —

ama társalgásokhoz, mellyekben mindenkinél megvan egy kissé az

akarat keresni az igazságot, de sokkal inkább tekintettel lenni az
udvariasságra, s azí mondaná az ember, valamennyien egy értelem­
ben vannak, mert egyik sem mondja ki a szót, melly újból föleleve-
' nitené a vitát.
Hogyan fogadtathatott volna el Voltaire irodalmi férfiakkal egy
egységes rendszert, melly az erkölcstan s a politika legnehezebb
kérdéseit átölelné? Még ha elméje megteremti vala is, jelleme nem
volt ollyan, hogy szilárdan követte volna a z t; s hogy mérsékeljen
annyi heves tanítványt, szükséges vala tudni mérsékelni önmagát.
A már hatvanas, gyakran valódilag vagy képzelgésből beteges Vol­
taire, kit különféle félelmek zavarban, a kedvező eredmények ittas­
ságban tartottak, s kinél tüzbe jönni és lecsillapodni egyformán
könnyen állott, óvakodott fékezni saját képzelnie mozgékonyságát,
kialvástól féltve költői Bzelleme utolsó szikráit. T a n u l m á n y a az
á t a l á n o s t ö r t é n e t f ö l ö t t alig hogy megadta neki némileg az
emelkedettebb Ítészeihez szükséges higgadtságot, lelkületét újból
izgatottságba igyekezett hozni, hogy igy feltüzelve m agát szenteljen
nehány pereset a C h i n a i á r v á n a k . Egy szép azini jelenet egy
szép történelmi szakaszba került neki. Ifjú korában bizalmatlanság
gal viseltetett saját lángelméjének könnyedsége irá n t; mo3t mint
agg töprengés nélkül átengedte magát annak, mert azt hitte, tréfát
űzhet a dicsőséggel. A munkák, mellyek képzelhetlen gyorsasággal
folytak tollábái, gyakran a szeszélynek, a körülményeknek, ollykor
meg épen félelmeinek valának gyümölcsei. Hogy helytelenítse azok
valamellyikét, másikat irt, melly egész idejét igénybe látszott venni.
Visszavonultságában, udvaroaczabb lévén mint Veraaillesban, vagy
Berlinben, hizelgett a nagyoknak s észre hagyta vétetni, mikép
szükségét érzi tám ogatásuknak; de nem sokára aztán letett velők
szemközt az alázatos magaviseletről, és saját példájával oktatta őket,
hogyan kell élvezni a gazdagságokat, term ékenyekké tenni a mező­
ket, helységeket népesíteni be; s végre is sikerült neki tiszteltté
tenni a jótékony urat abban, ki mint iró a legveszedelmesebbnek
tartatott. Fridrik jobban feledte mint ö a frankfurti jelenetet, s még
mindig tiszteletet tanúsítva a lángeszű ember iránt, kit barátjává
akart volt tenni, újból visszaszerezte saját méltóságát, mellytől ama
gyűlöletes s egyszersmind nevetséges ténynyel megfosztotta magát.
Az északi udvarok, Németország fejedelmei, sőt bibornokok is a
bámulat adójával fizették meg Voltaire egy-egy dicsérő szavát; XV.
Lajos óvakodott észrevétetni a félelmeket, mellyeket egy illy iró
xvn. 62
 — 978 —

okozott neki, nehogy ne vetségesnek tűnjék fel a királyok között.

Pompadour asszony még mindig táplálta a reményt, hogy az Ency-
clopaedisták ellenébe állíthatja Volta írét, de a parlament és a papság
igen igen féltek ö tőle.
Ép azon időben, midőn Voltaire leginkább óhajtani látszott a
békét, jelent meg P u c e l l e czimü költeménye, melly egy, a szerző­
től jóval előbb elorzott másolat nyomán tétetett közzé. Minden
összeesküdni látszott ellene , hogy kegyetlenül lakoljon a kép­
zelem ama szeszélyéért. Egy hamisító , ki tönkre akarta őt
tenni , magát pedig meggazdagitani , ügyetlen kézzel újból szí­
nezve a különben is ocsmány festményt, némi gunyoros ötlete­
ket csúsztatott a költeménybe Pompadour marquise és a király
ellen; Voltaire méltó boszankodással utasította vissza magá­
tól ama müvet. A legtöbben igen kiterjedtnek szerették föl­
tételezni a hamisító részét; ennek tulajdonítottak mindent, mi
a műben kevésbbé ragyogtatta a lángész fényét, s a többit
lelkesülten bám ulták; a ledérek azt gondolták, szövetséget kö­
töttek a bölcsészekkel; maga Voltaire is bámult az engedé­
kenység fölött, melylyel ama botrány fogadtatott, s olly gyakran
jó cselekedetekkel nemesitett agg korának egy részét ama mű
javítására, nem megtisztítására fordította. A közönség bámulva
látta most, mi volt övé ez aljas szerzem ényben; sokan pirultak
miatta , hanem azért nem szűntek meg isméiéig etni a legélén­
kebb epigrammokat, mellyeket a franczia költészet felmutathat.
Ugyanazon időtájt irta ő a Természeti vallás
czimü költeményt, mellyben minden lépten észre véteti magát a
jó akaratú bölcsész, de igen gyakran hiányzik a költő. E költe­
ményt kárhoztatta a parlament, s Voltairenak oka volt megbánnia
mérsékeltségét , mire serkenteni olly roszúl tudtak. Szint azon
ídőtájban tette közzé T a n u l m á n y á t a z á l t a l á n o s t ö r t é ­
n e t f ö l ö t t , egyikét a bölcsészeti szellem legnagyobbszerü ter­
mékeinek ; s a franczia irodalom Voltairenak tartozik köszönettel
a dicsőségért, hogy első mintáját adta amaz összehasonlító tör­
ténelmi müveknek, mellyek szembesítik egymással a nemzeteket,
kifejtik azok erkölcseinek részleges vonásait , műveltségűk többé
vagy kevésbbé lassú előm eneteleit, az oktatást és jótétem ényeket,
mellyeket egymástól háborús állapot mellett is kapnak, s végre szép
rajzát állítják elénk a leghatásosabb segélyeknek, mellyeket békés
állapotban egymásnak kölcsönösen nyújthatnának. Voltairet azon­
ban ez általa teremtett nemben jóval felülmúlták az angolok, kik
 — 979 -

eltanulták tőle helyes és gyors modorban nyomozni az ujabb történet

nagy eredményeit s megvilágítani annak homályos korszakait. Elő­
ször Hume s csakhamar aztán Robertson az ö átfogó, itéletes és
türelmes elméjüket müvek írására szentelték, mellyek büszkeségét
képezik nemzetüknek. Behatóbbak lévén mint Voltaire, az angol
történészek fáradság nélkül megőrizték ama komolyságot, mellyet
emez nem tarthatott fen hosszasan, s részrehajlatlansággal irtak,
melylyel ö nem rendelkezett, mihelyt az Egyházról volt szó. Ro­
bertson különösen, B e v e z e t é s é b e n V. K á r o l y t ö r t é n e t é ­
h e z mesterileg kifejtette mindazt, mit Voltaire csak félig meddig
vett észre. Egy hatalmas módszernek s a tárgy méltóságával mindig
arányban álló irálynak ollyan a hatása, hogy Robertson az ö fő
elmélödéseiért nem látszanék köszönettel tartozni azoknak , kik
nálánál előbb hatoltak be a középkor homályaiba, ha neki magának
nem lett volna rá gondja, hogy megvallja és jelezze, mit kölcsönzött
Voltairetöl.
T a n u l m á n y a a z á t a l á n o s t ö r t é n e l e m f ö l ö t t na­
gyon nyíltan magán viseli az egyházi hatalom ellen intézett gúnyirat
színezetét; szerző igen gyakran nevet az emberi ostobaságok fölött,
még akkor is, ha hosszas és iszonyú bajokat vontak azok magok
u tá n ; nem különbözteti meg eléggé egyik század barbárságát a
következőétől, melly már módosult; végre nagyon elhanyagolja
megadni a kellő becset némelly egyéniségek jellemének, kik felül­
emelkednek kortársaikon, habár osztoznak azok némelly fogyatko­
zásában és előitéletében. Voltaire csak ott akar dicsőséget iátni, hol
tudományt talál, és senkit nem képes bámulni, ha nem hasonlít az
Pericleshez, Augustushoz vagy XIV. Lajoshoz. De még e műben is
mennyi éleselm üség! mennyi józan ész párosulva szellemmel és
kecsesei ! milly ügyesség a legnehezebb oktatás terjesztésében !
Miért nem vitetett ki türelemmel e munka, melly olly emelkedett
fogamzatában ? Attikai sóval teljes, de tárgyukban kimélytelen és
egyhangú tréfák és elménczsógek megérdemelték-e hát, hogy Vol­
taire annyira siessen menekülni a legszebb vállalattól, melly elméjét
foglalkoztathatta ?
Ha Voltaire öregségében nyugodtan élvezheti vala az idő által
megerősített első diadalokat, ha megelégszik a dicsőséggel: védeni
az elnyomottakat ama hévvel, melly minden új elnyomást akadályo­
zott, nagylelküleg örökbe fogadni Corneille unokahúgát, egy bol­
dog gyarmatot alapítani Ferneyben, párosítani a szabadság gyö­
nyöreit a gazdagság legédesebb kiváltságaival, bevinni könnyed
62 *
 — 980 -

termékeibe Horácz vidámságát és bölcsészeiét, végre veszélyes

rendszerekkel szemközt ép olly szilárdsággal lépni fel, millyet
a rósz izlés újításai ellenébe szegezett, utolsó évei egyikét nyújtot­
ták volna a legmegkapóbb és legvidámabb képeknek. De szelleme
nyugtalan tevékenységét megőrizte még akkor is, midőn már meg­
szűnt annak előbbi hathatósága, m ert, miként történni szokott
azokkal, kik nem hagyják magokat lebüttetni a kor által, elgyengült
nála a szenvedély. Folytonosan magánkívül ragadtatva, s a túlhaj­
tott munka folytán megfosztva a higgadt elmélkedés előnyeitől, nö­
velte hibáit, a helyett, hogy javította volna azokat, feldúlva boldog­
ságát a gonosz elraénczkeáéssel; a nem szűnt meg irni, bár félt,
nehogy az utókor visszaijedjen term ékenységétől; különféle álnevek
alá rejtőzött, s diosőségét csalárdsággal homályositá el, mintha félt
volna a becsültetéstöl, b a tiszteletet személye iránt egy vén róka
ravasz fogásaival akadályozta, Bizonyára nagy igaztalanság lenne
szemrehányást tenni neki azért, mert gyenge termékeket mutatott
fel a franczia színpadon, mellyet megszépített ragyogó m üveivel;
de a közönség vezekeltette őt szellemének ez utolsó kísérleteiért;
más részt valódi szerencse volt, hogy Voltaire nem hagyott fel
nagyon korán a színmű-írással, mert T a n c r e d j e , mellyet hat­
vanhat éves korában irt, nem kevésbbé tüzes és szenvedélyes tr&
goedia mint a Z a i r e ezimü. De mind századára, mind rá nézve
kívánatos leendett, hogy vallásellenes dühe előbb kialudott volna,
mint sem drámai ereje. Nem tudom, jól meghányta vetette-e Ő
magában a dolgot, mielőtt azon sajnálatos elhatározásra jutott, hogy
dühös tám adást intézzen hazája vallása ellen, A türelem Ugye már
ki volt víva, 8 a vakbuzgóság utolsó rángásai legfelebb arra szol*
gáltab, hogy feltüntessék a szövetség erejét, melly azt megfojtani
készült; de Voltaire, kit minden akadály ingerelt, a helyett hogy,
miként H e n r i a d e*jában s A 1z i r e*jában tette, türelmet tanúsított
volna a vallás iránt, nem eztint meg összezavarni a vallást a vak­
buzgósággal, s vitatta, mikép a kereszténység sötét lévén rendsze­
rében , szigorú szabályaiban, iszonyatos fenyegetéseiben, rideggé
teszi a művészetet és költészetet, hátra veti az észt, rémületbe ejti
a gyenge lelkek et, szövetkezik a vétkekben mindazzal, ki félelmessé
tudja m agát tenni, végre visszaél a szeretettel, hogy időszerűtlen
proselytismust s gyakran véres üldözéseket is támaszszon. A k e ­
resztény társadalm ak tagadhatlan fölénye szemben az ókor legvi­
rágzóbb nemzeteivel, a rabszolgaság eltörlése, a családi eszmékre
alapított uj nemzetközi jog, a zsarnokság elé vont. korlátok s a zsar­
 981 —

nokok számának szembetűnő megkevesbedése, a szerencsétlenek se=

gé'yzésének ezerféle módja, a művészetek és irodalom uj fénye,
végre az és* előmenetelei visszautasították e vádakat; de Voltaire­
nak ürügyekre volt szüksége, hogy hosszabbítsa a küzdelmet, melly
szórakozást nyújtott öregségének. Tollából most már a nagy fest­
mények helyett guny-iratok folytak, melly ekben a keresztény val­
lás ellen újra meg újra előhozakodott az általa m ár százszor elcsé­
pelt tényekkel és okoskodásokkal, nem törődve vele, ismétlései nem
itészete gyengeségét fogják-e tanúsítani.
Hogy kikerülje az egyhangúságot, sebtiben szerzett keleti ta<
nultságot igyekezett fitogtatni epígrammai modorban"; s elmés képek­
kel és váratlan összehozásokkal tette némileg változatossá kegyet­
len gúnyolódását, Úgy látszott, e föltiletes gúnyolódó szellem gyö­
nyör-mámorba ejtette öt, s mintha ugrált volna örömében a fölött,
hogy magára vonja a valódi bölcsek s a vallásos érzelmüek anathe-
m áit; s ördögi boldogságának teljéhez mi sem hiányzott volna
többé, ha elérheti, hogy mint antichristugra ujjal mutassanak reá.
Nem említve czitn szerint müveit, mellyek min denfelé elterjedvék
s majdnem feledésbe mentek, csak azt mondom, hogy még azok
is, kik elég szerencsétlenek telve lenni illyféle elvekkel, megelég»
lik az örökös gúnyt, melly erejét veszi a logikának; mások pedig
komoly tapasztalat folytán m egtanulták nem nevetni olly .élczeske-
dések fölött, mellyek szomorú hasonlatosságot mutatnak fel a vétek
gőgjével és kedvteléseivel szemközt.
Voltaire, miután közreműködött volna az encyclopaedíai szótár
készítésében, egymaga külön encyclopaediát akart adni, kedves
dolog lóvén rá nézve sokféle tárgyak fölött jártatni éles szellemét,
melly kiválólag fel volt ruházva a fölületes világosság ajándokával,
s melly szabatos ismeretek nagy változatossága által tám ogattatott.
De vallástalansági láza nem engedte meg neki átengedni magát
e gyönyörködtető változatosságnak, mert, bár a dolgok egész össze­
sségét saját rendelkezésére bocsátotta, míndazáltal szűk kört fu­
tott be, főleg a zsidó nép s az Egyház évkönyveivel foglalkozván,
mi közben mérséket nem ismerő, kegyetlen, hamis itészetet fejtett ki,
S ha elhagyja is e vitakört, bölcgészete nem tüntet fel eléggé határo­
zott jelleget, hanem egykép folyamodik Epikurhoz úgy mint Plató­
hoz. Gúnyolódó kételgőségéböl kifolyólag sokkal nagyobb nála a
közönyösség, hogysem alkalmas volna fürkészni a bölcseséget; s ha
az emberiség szeretető felmelegiti is lelkét, s hasznos gondolatokat
sugall neki, igen hamar megállapodik azok kifejtésében, mert az
 — 982 —

erőfeszítések folytán meggyengült szelleme inkább hajlékony mint

kiterjedt. Mindig tetszeni és csábítani óhajtván, hízelgő akart lenni
kortársaival szemben, holott törvényhozójokká lehetett volna. Igen
könnyűvé tévén az erkölcstant, megfosztja azt minden tekintélytől;
a lelkeket bizonyos engedékeny jóság korlátai között tartja, de soha
sem emeli fel azokat az erényhez.
Voltaire vagy maga sem ismerte a befolyást, mellyre szert
tett, vagy érezte, mikép ez uralomnak napról napra inkább látszó­
lagossá mint valódivá kelle lennie. Barátja a köz csendnek, bár
nem szűnt meg folytonosan veszélyeztetni saját nyugalmát, igyeke­
zett nem hagyni elragadtatni magát a mozgalom által, mellybe ö
hozta a szellemeket. Ugyanazért látva a mindenféle újítások roha­
mos betörését, szidalmazva kárhoztatta azokat, mellyek az állam
állandóságára nézve veszélyt rejtettek magokban, s nemes haraggal
azokat, mellyek a jó Ízlést fenyegették. Különösen bántotta és meg­
zavarta őt a komoly jelleg, mellyet százada fölvett, úgy látszván
neki, mindennek romba kellene dőlni, ha a francziák komolyakká s
főleg ha szigorkodókká válnának. Az, mit ő egy gyermek-nép előtt
mondott volt, veszélyesnek látszott szemében egy felnőtt nép előtt
m ondva; s hogy feltartóztassa a nagyravágyó okoskodók előre törő
lépteit, ezerféle elmés apróságokat bocsátott világgá ; majd beszé-
lyeket versben vagy prózában, mellyek könnyed és élénk elbeszé­
léssel a legfinomabb itészotet párosították ; majd leveleket, mellyekben
ragyogó költészet és utánozhatlan kecsek ékiték a legtisztább észt.
Tapsoltak neki, anélkül azonban, hogy el hagyták volna magokat
vonatni a fontos vizsgálódásoktól; s ha tetsző dolog volt feltalálni
ez öreg francziában XIV. Lajos századának csiszoltságát és Ízlését,
más részt ama század varázsa már foszlásnak indult, s cserében más
természetű gyönyöröket kerestek, vagy megtanulták nélkülözni azo­
kat. Aztán a hódolatok, mellyeket az irodalmárok Voltaireral szem­
közt tanúsítottak, hasonlítottak azokhoz, mellyeket a ravasz udva-
ronczok mutatnak egy gyenge király iránt, kinek hatalmát bitorol­
ják, s követői azon szin alatt, hogy kiterjesztik uralmának határait,
a magok részére igyekeztek azt elsajátítani. A bölcsészek közöl
némellyek az ö hitetlenségét nagyon felületesnek s igen kevéssé
merésznek találták, mások meg fájlalták, hogy nem bátorkodott kö­
vetni nyomdokaikat, vagy épen kísérletet is tett megállítani őket
politikai üzelm eikben; végre vétkül rótták fel neki, hogy békében
élt a nagyokkal, mialatt kihívta a papok haragját.
Voltaire valóban nagy gondot fordított arra, hogy megnyerje
 — 983 —

a hatalmasok pártfogását, kik részéről mindig is becsülést tapasztalt

maga irányában. E zt ö nem csupán a dicséreteknek köszönte,
mellyekkel meg tudta őket közelíteni, hanem engedékeny erkölcs­
tanának, melly nem háborgatta gyönyöreiket, sőt inkább élvezete­
sebbekké tette azokat. Nekik a bölcsészet észszerűnek látszott,
midőn a kéj vágyat felszabadította a vallási szabályok alkalmatlan
szigora alól, s azt sem bánták, ha szabályozta emberszeretetöket :
de ha látták, hogy tovább is megy, alkalmatlannak találták azt.
Voltaire tehát az udvaronczok bölcsésze vala, mert, úgy látszott,
tudta magát korlátozni s elégnek tartotta kifejteni a nagyok több­
ségének gondolatait a vallás vagy az erkölcstan különböző pontjai
fölött, s kevesen voltak közöttök az ollyanok, kik nyugtalankodtak,
látva, miként osztoznak a kormányzott és elégedetlen osztályok ama
kiváltságos osztályok titkos véleményeiben, mellyeket a jólét nyu­
galomra szólít, mellyek a törvényeket mindig kényelmeseknek ta­
lálják magokra nézve, s mellyeket a nevelés, a becsület-érzet, s a
tanultság könnyen megóvnak a vétségektől, mik ellen a társadalom
szigorral lép fel. S nem csupán Choiseul horczeg, hanem az ő ve-
télytársai s azok közül is, kik m egbuktatták politikai rendszerét,
sokan látszottak intézni a bölcsészekhez e szavak at: M i é r t n e m
á l l a p o d t o k me g ti i s a z o n a p o n t o n , a hol V o l t a i r e
m e g á l l a p o d i k ? 0 k e c s e s e n m u l a t t a t , ti p e d i g m i n ­
d i g v i t á z t o k ; öt m e g é r t j ü k , m í g a t i h o m á l y o s s á g t o k
g y a n ú t kelt b e n n ü n k ; V o l t a i r e mi n d e n b ő l t r é f á t
űzve, kí mé l i a h a t a l m a t , ti p e d i g azzal szemközt
m e s t e r e k k é n t a k a r t o k fellépni olly p e d á n ss á g g a l
m el l y n a g y r a v á g y á s t r e j t m a g á b a n . N e m e l é g m ég ,
hogy kényetekre vannak h a g y v a av a l l á s é s a p a ­
p o k ? h a ' a z e l ő í t é l e t e k e t is h a t a l m a t o k b a a k a r j á t o k
keríteni, k í m é l j é t e k l e g a l á b b azokat, me l l y e k ne­
k ü n k h a s z n o s a k . Ugyanazért, midőn Choiseul herczeg, m i­
nisztersége kezdetén a bölcsészetet fel akarta tartóztatni a gúny se­
gélyével, melly annak fegyverül szolgált, a szerző, ki szinre hozta
Duclost, Diderot-t, Jean-Jacques Rousseaut, nem lépett fel Voltaire
választékos és hideg gunyora ellen ; sőt hiven a kapott utasításokhoz
azzal kérkedett, hogy elpártolásra fogja bírni a bölcsészi párt lát­
szólagos f e jé t: de Voltaire kijátszotta e szándékot, anélkül, hogy
sértettnek m utatta volna m agát a miatt. S nem sok idő telt bele,
hogy Choiseul herczeg, egész figyelmét a jezsuiták üldözésére for­
dítva, felhagyott a gyenge és izetlen támadásokkal a bölcsészek
 — 984 —

ellen, megkímélve őket félelemből vagy kic3ÍnylésV>öl; elfogadta

tspuaikaf, felhasználta tám ogatósukat, 8 főleg a Voltairét, hogy
boszujára a királynak, a nemzet minisztere gyanánt tekintessék.
Kivonatok Lacretelle-böl.

D.) 193 ik laphoz.

Q u e s n a y elv ei.
A souverain hatalom legyen egységes s álljon felül a társada­
lom összes egyedeins a magán érdekek minden igaztalan támadásán;
m ert az uralom és az engedelmesség czélját az összesek biztonsága
s minden egyes ember megengedett érdeke képezik. A rendszer,
melly ellensúlyozni akarja a kormányt, szerencsétlen gondolat,
mellynek következménye csak egyenetlenség lehet a nagyok kö­
r z ő it s elnyomás a kicsinyekkel szemközt.
A souverain s a nemzet ne feledjék, mikép a föld egyedüli
forrása a gazdagságoknak, s a földművelés sokasitja ezeket. A gaz­
dagságok növekedése biztosítja a népesség szaporodását; az embe­
rek és gazdagságok felvirágoztatják a földművelést, kiterjesztik a
kereskedelmet, élénkítik az ipart, gyarapítják és örökitik a gaz­
dagságokat.
Az adó ne legyen pusztító vagy aránytalan a nemzet bevételei­
nek halmazához k é p e st; arányban növekedjék a jövedelmekkel,
s közvetlen a telkek tiszta hasznára legyen fektetve, nem pedig az
emberek munka-bérére, sem az á ru k ra ; mert ezekre fektetve sza­
porítaná a behajtási költségeket, hátrányára szolgálna a kereskede­
lemnek, s évenkint megsemmisítené egy részét a nemzet gazdagsá­
gainak. A bérlők gazdaságaira se vettessék, mert egy ország föld­
művelésének elölegzetei úgy tekintendők, mint ingatlan, melly fél­
tékenyen megőrzendő a végre, hogy előállítsa az adót, a jöve­
delmet, s a polgárok minden osztályának létfentartásí eszközeit;
másként az adó fosztogatássá fajul, s az államnak romlásra vezető
hanyatlását okozza.
A magtermelésre saánt földek gazdag parasztok által mun­
kálandó lehetőleg nagy mezei gazdaságokká sgyesittessenek, mert
így kevesebbe kerül az épületek fentartása és javítása, fl arány­
lag kevesebb költséget igényelnek és sokkal több tiszta hasznot
hajtanak a nagy, mint a kis földművelési vállalatok. A kis bér­
lők sokasága hátrányára van a népességnek. Legbiztositottabb
b azon munkák teljesítésére, mellyek az embereket különböző ősz-
 — 985 -

tályokba sorakoztatják, legalkalmasabb azon népesség, melly a

tiszta haszonból tartatik fen. Minden erő- és idő-megtakarítás,
melly a népesség érdekében az állatok, gépek, víz sat. által vé­
gezhető munkák körül történik, e'őn^éra szolgál a népességnek
és az államnak, mert a nagyobb tiszta haszon nagyobb nyereséget
biztosit az embereknek egyéb szolgálatokért és munkákért.
A termékek kivitele és szállítása utak és hajózás által köny-
nyittessék; mert minél több kereskedelmi kiadás kimóltetik meg,
annál inkább emelkedik a terület jövedelme.
Ne akarják lenyomni az alsóbb osztályok jólétét, m ert ha
igenf, nem fognak azok eléggé közreműködhetni azon czikkek
fogyasztásában, mellyek csupán otthon fogyaszthatók el, 8 igy ke
vesbednék a nemzet újból termeiébe és jövedelme.
A földbirtokosok s azok, kik nyereséges üzleteket folytatnak,
ne törekedjenek meddő megtakarítások után, mellyek kivennék a
forgalomból jövedelmeik vagy nyereségeik egy részét, akadályoz­
nák ennek megoszlását.
A külföldiekkel űzött kölcsönös kereskedelem látszólagos
előnye által ne hagyjuk magunkat rászedetni, egyszerűen a kész
pénzek mérlege szerint hozva ítéletet, anélkül, hogy tekintetbe
vennök a nagyobb vagy kisebb előnyt, melly magokból az eladott
vagy vásárolt árúkból szárm azik: a veszteség gyakran azon nem­
zet részén áll, melly többet vesz be pénzben; s az illy veszte­
ség a jövedelmek ujbólelöállitásának és felosztásának hátrányára
szolgál.
Teljesen szabad legyen a kereskedelem; mert a bel úgy mint
a kül kereskedelemnek legbiztosabb, az államra és nemzetre
nézve legnyereségesebb rendszere a verseny teljes szabadságá­
ban áll.
A kormány ne annyira megtakarításokra, mint inkább az
ország felvirágoztatásának érdekében Bzűkséges műveletekre gon­
doljon, mert a gazdagságok növekedése által a legnagyobb kiadások
is megszűnnek túlságosak lenni. De az egyszerű kiadásokkal ne
zavartassék össze a visszaélés, mert ez a nemzet és a souveraín min­
den gazdagságát elnyelhetné.
Az állam rendkívüli szükségein segíteni akarók egyedül a ném­
áét jólétébe, s ne a pénz emberek kölcsönéb© helyezzék bizalmu­
kat, mert a készpénzbeli gazdagságok titkosak, s nem ismernek
sem k irályt, sem hazát.
Az állam ovakodjék a kölcsönöktől, mellyek pénzügyi jára­
 — 9 8 6 —

dékokat képeznek; ezek emésztő adósságokkal terhelik az államot,

s a tözsde-papirok segélyével pénzügyi kereskedelmet vagy üzérke­
dést szülnek, s a leszámitolás mindinkább növeli a meddő pénzbeli
vagyonokat, mellyek külön választják a pénzügyet a földműveléstől,
8 a mezőgazdaságtól a telkek javítására s a földek műveléséhez
szükséges gazdagságokat vonnak el.

E.) 353-ik laphoz.

A z am erikaiak jo g a in a k k ijelentése.
Tekintetbe véve, hogy az utolsó háború bevégezte után a britt
parlament, jogot igényelvén magának minden lehető esetben köte­
lezhetni szabály-rendeleteivel az amerikai népet, különféle ürügyek
alatt, mindig azért, hogy évi járadékot húzzon, adókat vetett az
itteni lakosokra, vámokat hozott be e gyarmatokban, alkotmány elle­
nes hatalommal felruházott biztosokat nevezett ki, s a tengeri tör­
vényszékek joghatóságát kiterjesztette nem csak az említett adók
behajtására, hanem a tisztán polgári ügyekben való Ítélethozatalra
i s ; hogy más szabályrendeletek a koronától tették függőkké a bí­
rákat, kormányzókat, tanácsosokat stb. a királyra ruházván át a
jogot megszabni évdijokat, mellyet előbb a gyarmatok törvény­
hozó gyülekezetei állapítottak m eg ; hogy béke idején fegyver­
ben tartattak a hadseregek; hogy csak nem régiben parlamenti
határozattá lön, mikép, a VIII. Henrik harminczötödik uralkodási
évéről kelt szabályrendelet szerint, árúlás, árúlások iránt elnézés
s más hasonló vétségek miatt törvényszék elé állittatás végett
Angliába szállíthatók át a gyarmatosok, s hogy egy másik legújabb
szabályrendelettel hasonló törvénykezési forma állapíttatott meg
egynémelly , ott előszámláltesetekre nézve; hogy a parlam ent
utolsó ülésszaka alatt politikátlan, alkotmányellenes, kegyetlen, igaz­
ságtalan négy határozat hozatott, mellyek a legnagyobb veszély-
lyel és romlással fenyegetik a gyarmatosok jogait; hogy végre
nyilt megsértésével a nép jogainak, több ízben feloszlattattak a
gyülekezetek, midőn a hazájokon elkövetett sérelmek fölött tanács­
koztak ; s hogy az alázatos, tiszteletteljes, igazelmü és mérsékelt
felterjesztések, mellyeket igazságnyerés végett a királyhoz intéztek,
megvetéssel fogadtattak ő felsége miniszterei által.
Mindezeket tekintetbe véve, New-Hampshire, Massachusetts,
Rhode-Island , Connecticut, stb. gyarmatok jó n ép e, méltán
sértve érezve magát a parlament s a ministerium ez önkényes
 - 987 —

eljárása által, követeket választott és hatalmazott meg egy általá­

nos gyűlés tartására Philadelphiában megállapítása végett a vallás­
nak, a törvényeknek és a szabadságnak olly módon , hogy ne
lehessen azokat többé háborgatni. Mi végből érintett követek,
a gyarmatokat teljesen és szabadon képviselő gyűlésben egye­
sülve, s a kitűzött czélra legalkalmasabb eszközöket komolyan
fontolóra véve, egyezőleg angol őseik eljárásával, kik hasonló
esetekben jogaik és szabadságuk megállapítása és fentartása
ezéljából rendesen így cselekedtek, legelőször is kijelentik:
Miszerint Eszak-Amerika angol gyarm atainak lakói a ter­
mészet megmásithatlan törvényeinél fogva, s az angol alkotmány,
okleveleik s egyéb alkukötéseik elvei szerint a következő
elhatározott jogokkal birnak:
I. Hogy joguk van az élethez, a tulajdonhoz, a szabad­
sághoz ; és semmiféle souverainnek át nem engedték a jo g o t,
beleegyezésök nélkül rendelkezni azokkal.
II. Hogy őseiknek , e gyarmatok alapítóinak, midőn az
anya-hazából Amerikába költöztek, joguk volt Angolország sza­
bad és természetes alattvalóinak összes kiváltságaihoz, szabad­
ságához és mentességeihez.
III. Hogy e kiköltözés folytán egyikét sem vesztették el,
egyikéről sem mondottak le az említett kiváltságoknak, hanem
mindig joguk volt s utódaiknak is joguk van gyakorolni és
élvezni mindezen kiváltságokat, mennyiben azokkal élni a helyi
körülmények nekik megengedik.
IV. Hogy az angol szabadság s minden szabad kormány­
zat alapját a nép ama joga képezi, mellynélfogva részt vesz a
törvények alkotásában ; s minthogy a gyarmatok lakói nincse­
nek, s helyzetek é s . egyéb körülményeknél fogva nem is le­
hetnek kellőleg képviselve a britt parlamentben, ugyanazért joguk
van szabad és kizárólagos törvényhozói hatalmat gyakorolni tarto­
mányaik különböző törvényhozó testüieteiben, mellyekben egyedül
őrizhető meg a képviseleti jog az adó s a bel igazgatás minden
ügyeire nézve, mindig fel lévén tartva a király jóváhagyási joga.
De tekintettel az eset sürgősségére s a két ország kölcsönös érde­
keire, érintett testületek készségöket nyilvánítják alávetni magokat
a britt parlament mindazon határozatainak, mellyek jóhiszemüleg
külkereskedelmök szabályozására fognak szorítkozni, olly végből,
hogy az anya-ország számára biztositassanak a birodalom összes részei­
nek kereskedelmi előnyei, s a birodalom illető tagjainak ugyanazon
 — 988 -

kereskedelem jótétem ényei, kizáratván azonban eszméje minden

olly, akár bel akár kül taksálásnak, mellynek czélja lenne beleegye-
zésök nélkül évi járadékot szedni az amerikai alattvalóktól.
V. Hogy e gyarmatok lakosainak joguk van Anglia köz-tör­
vényéhez, 8 különösen ama nagy és megbeCsülhetlen kiváltsághoz,
mellynél fogva magokhoz hasonló szomszédosaik által itóiendők
meg, ama törvény rende szerint.
VI. Hogy nevezett gyarmatoknak joguk van élvezni amaz
angol szabályrendeletek jótéteményét, mellyek kiköltözésük alkal­
mával érvényben voltak, s mellyeket a tapasztalat az 8 külön­
böző helyi és más egyéb körülményeikre alkalmazhatóknak is­
m ertetett fel.
VII. Hogy továbbá Ő Felsége ezen gyarm atainak joguk
van mindazon kiváltságokhoz és mentességekhez, mellyeket ré ­
szökre királyi oklevelek engedélyeztek a tartományi törvényköny­
veik biztosítottak.
VIII. Hogy ezen gyarmatok polgárai feljogositvák háborit-
lanul Ö8szejőni, a szenvedett sérelmek fölött tanácskozni s a ki­
rályhoz kérelmeket intézni, s a pörbk és bebörtönzések, mellyek
e j°g gyakorlatának akadályozása végett eszközöltettek, ellene
vannak a törvényeknek.
IX. Hogy ellenkezik a törvénynyel e gyarmatok területén
békés időben csapatokat tartani azon tartomány törvényhozó tes
lületének beleegyezése nélkül, melly tartományban a csapatok el-
helyezvék.
X. Hogy minden jó kormányzatban elengedhetlen 8 az an­
gol alkotmány lényegében fekszik, mikép a törvényhozó hatalom
különböző részei függetlenek legyenek egym ástól; s hogy követ­
kezéskép azon eljárás, mellynél fogva több gyarmatban e hatalom
gyakorlása a király által nevezett, s annak önkényétől függő ha­
táridőig fenállandó tanácsra bízatott, alkotmányellenes, veszélyes
és fel forgatás sál fenyegető as amerikai szabadságra és törvényho­
zásra nézve.
Fent érinteti képviselők, megbízóik és a maguk nevében egy­
től egyig visszakövetelik e jogokat, s ragaszkodnak azokhoz mint
kiváltságaikhoz és megtámadbatlan szabadalmaikhoz, mellyeket az
Ö tartományaik különféle törvényhozó testületeiben ülő képviselők
kifejezett beleegyezése nélkül semmiféle hatalom nincs feljogosít­
va elvenni, megmásítani vagy körülnyírbálni,
Miért is egyhangúlag kimondják, hogy a parlament követ-
 — 989 -

kezö határozatai megtámadják és sértik a gyarmatosok jogait, s

hogy következéskép lényeges dolog visszavonni azokat, ha azt
akarják, hogy a jó egyetértés ismét helyreálljon Nagy-Britannia
és az amerikai gyarmatok között (itt elszámláltattak a parlament
sérelmes határozatai).
Ok nem vethetik alá magokat ez igaztalan és bántó rend­
szabályoknak : de remélve, mikép nagy-britanniai alattvaló-társaik
újból megvizsgálva azokat, ismét visszaállítják azon állapotot, melly-
ben mindkét nemzet jólétnek és virágzásnak örvendett, egyelőre a
következő békés elhatározásokban állapodtak m eg:
I. Közmegegyezéssel nem hozni be és nem fogyasztani an­
gol árukat, gyártmányokat, élelmi szereket, s tőlünk sem szállita-
ni oda ollyanokat;
II. Levelet intézni Nagy-Britannia népéhez, a egy másikat
angol Amerika lakóihoz;
III. Tiszteletteljes kérvényt nyújtani be Ő Felségéhez, ha-
sontartalmut a fent nevezett határozatokkal,

F) 582-ik laphoz,
Ceeare Becearia 'evele M orellet abbéba*
Uram,
Engedje meg nekem, hogy önnel szemközt élhessek az önök
nyelvében szokásos formaságokkal, mint ollyanokkal, mellyek ké­
nyelmesebbek, egyszerűbbek, igazabbak, s ugyanazért méltóbbak
is egy, önhöz hasonló bölcsészhez. Engedje meg továbbá igénybe
vennem egy másoló szolgálatát, m ert az én kéziratom igen kevés­
sé olvasható. A kecses levél, mellyet tetszett hozzám intéznie, a
legmélyebb tisztelet, a legnagyobb bála s a leggyöngédebb barát­
ság érzelmeit keltette fel bennem ; s nem is tudnám szavakkal
kifejezni, mennyire megtiszteltetve érzem magamat, látva müve
met egy olly nemzet nyelvére áttéve, melly egész Európára nézve
az ismeretek mesternője éa osztogatója. Én mindent a franczia
könyveknek köszönök; azok keltették fel lelkemben az embersze­
retet érzelmeit, mellyek nyolcz évi fanatikus neveiés folytán el­
fojtva szunnyadtak abban. Az ön neve már előbb tisztelet tárgya
volt ón előttem azon kitűnő czikkeknél fogva, mellyek ön tollából
a halhatatlan E n c y c l o p a e d i á b a n m egjelentek; miért is a
legkedvesebb meglepetés volt rám nézve hallani, hogy egy olly tu­
dós, minő ön, méltónak találta lefordítani értekezésemet a Vé t -
 — 990 —

g é g é k r ő l . Egész szivemből köszönetét mondok önnek a fordí­

tott példányért, melylyel megajándékozni kegyeskedett, s a szor­
gosságért., melylyel vágyamnak, azt olvasni, eleget tenni sietett.
Nem vagyok képes kifejezni a gyönyört, mellyet olvasása okozott
nekem ; ön szebbé tette az eredetit. A legnagyobb őszinteséggel
állítom, mikép az ön által követett rendet is természetesebbnek s
az enyémnél előnyösebbnek találom, és sajnálom, hogy az új olasz
kiadás majdnem teljesen kész már, mert különben egészen vagy
majdnem egészen alkalmazkodtam volna az ön tervéhez,
Müvem az ön fordításában mit sem vesztett erejéből, kivéve
azon helyeket, hol a két nyelv lényeges jelleme némi eltérést vont
maga után az ön kifejezése s az enyém között. Az olasz nyelv
hajlékonyabb és fogékonyabb, s talán mert kevésbbé müveit a
bölcsé8zi nemben, olly modorokat vehet fel, mellyeket az önöké
visszautasítana. Én épen nem találom alaposnak amaz, önnek tett
ellenvetést, melly szerint a rend megváltoztatása talán hátrányára
vált a mii erején ek : az erő a kifejezések megválasztásában s az
eszmék sorakoztatásában áll, melly két dologra a zavarnak szük­
ségkép kártékony befolyással kell lennie.
A félelemnek, hogy megsérti a szerző önszeretetét, nem kel­
le önt a tekintetben visszatartania. Mert, miként kitűnő elősza­
vában ön maga helyesen mondja, olly könyv, melly az emberiség
ügyét tárgyalja, ha egyszer közzététetik, az egész világ s az ösz-
szes nemzetek tulajdonává válik ; s a mi különösen engemet illett,
nagyon csekély előmenetelt tettem volna a szív bölcsészetében,
mellyet föléje helyezek az értelemének, ha meg nem szerzem vala
a bátorságot: látni és szeretni az igazságot. Remélem, hogy az
ötödik kiadás, melly rövid idő alatt megjelenend, csakhamar el
fog kelni, s biztositom önt, mikép a hatodikban egészen vagy
majdnem egészen követni fogom ön fordításának rendét, melly jobb
világításba helyezi az igazságokat, mellyeket kifejteni igyekeztem.
Mondom, majdnem egészen, mert az eddigi egyetlen, sebtiben va­
ló átolvasás után, nem határozhatom el magamat teljes tárgyism e­
rettel a részletekre vonatkozólag, miként tekintettel az egészre már
elhatároztam.
A türelmetlenség, melylyel barátim ön fordítását olvasni óhajt­
ják, arra bírt, hogy alig olvasva azt át kibocsássam kezeim közül,
s kénytelen vagyok egy másik levélre halasztani ama helyek ér­
telmezését, mellyeket ön homályosaknak talált. Ki kell azonban
jelentenem, mikép irás közben Machiavelli, Galilei és Giannone
 - 991 —

példáik forogtak szem eim előtt. Hallottam a lánczok zaját, mellye­

ket a babona csörtet, s a vakbuzgóság kiáltásait, mellyek elfojtják
az igazság nyögdécseléseit; s e félelmes látvány szemlélete arra
bírt, hogy ollykor homályba burkoljam a világosságot. Védeni akar­
tam az igazságot, a nélkül, hogy vértanújává tenném magamat.
E szándék, mellynek homályosnak kellett lennie, ollykor szükség
nélkül is homályossá tett engemet. Adja még ehhez az Írásban
való járatlanságot és otthonosság-hiányt, mellyek megbocsáthatók
egy huszonnyolcz éves szerzőnél, ki csak öt é?vel ezelőtt lépett
az irodalmi pályára.
Nem vagyok képes kifejezni, uram , milly megelégedéssel
látom az élénk érdeklődést, melylyel irántam viseltetik, s meny­
nyire meghatva érzem magamat a becsülés bizonyítékai által,
mellyeket ön nekem ád, s mellyeket én el nem fogadhatok a
nélkül, hogy hiúnak ne látszassam, sem vissza nem utasíthatom a
nélkül, hogy önt meg ne sértsem. Hasonló hálás elismeréssel és zavar­
ral olvastam a kecses szavakat, mellyeket ön ama híres egyéniségek
részéről intézett hozzám , kik az emberiség, Európa és saját
nemzetök díszére szolgálnak. D ‘ A lem bert, Diderot, Helvetius,
Buffon, Hum e, kitűnő nevek, mellyeket senki sem hallhat
megindulás nélkül, a ti halhatatlan müveitek folytonos olvas­
mányomat képezik, s foglalkozásaim tárgyát nappal és elmél­
kedéseimét az éj csendében ! Telve az igazságokkal, mely-
lyeket ti hirdettek , hogyan égethettem volna tömjént az
imádott tévely oltárán , s miként alacsonyithattam volna le
magamat annyira , hogy hazudjam az utókornak ? Azt írom
önnek, uram, mit valóban érezek. Reményemen felül megjutal­
mazva találom magamat , midőn a becsülés jeleit veszem ama
lelkes egyéniségek részéről, kik az én mestereim. Fejezze ki
kérem, mindeniköknek külön külön alázatos köszönetem et, s
biztosítsa őket, mikép ama mély és őszinte tiszteletet táplálom
irányukban, mellyet egy fogékony lélek érez az igazság és az
erény iránt. Különösen Holbach bárónak mondja meg ön, hogy
telve vagyok hódolattal iránta, s hogy égő vágyam méltónak
találni magamat barátságára.
On érdeklődése, uram, és ön kitűnő barátaié az iránt, mi
engemet illet, sokkal hízelgőbb reám nézve, hogysem sietnem
ne kellene őszintén kielégíteni azt. Én idősebb fia vagyok egy
családnak, melly némi vagyonnal bír, de részint szükségképi,
részint máBok akaratától függő körülmények kevés jólétet engednek él-
 — 992 -

veznem. Van egy öreg atyám, kinek aggkora és előítéletei

iránt kímélettel kell lennem. Nőül egy fogékony ifjú nőt
bírok, ki szereti művelni az e lm ét, s azon ritka szerencsében
részesültem , hogy a leggyöngédebb barátságot léptethettem a
szerelem helyébe. Az én foglalkozásom: békében művelni a,
bölcsészetet, s illy módon tenni eleget három érzelemnek, mely-
lyek bennem legerősebbek, s mellyek: a vágy irodalmi h ír­
név után, a szabadság szeretete, s a részvét embertársaim bajai
iránt, kik annyi tévelynek rabszolgái. Csupán öt éve , hogy a
bölcsészeire adtam magamat, s ezt a P e r z s a - l e v e l e k olvasá­
sának köszönöm. A második mü, melly bevégzetté tette elmém
forradalmát, a Helvetius mü v e ; ez ellenállhatlan erővel ragadott
engem az igazság útjára, s az első volt, melly figyelmessé
tett az emberiség elvakultságára és bajaira. Eszméim nagy
részéért a T ö r v é n y e k s z e l l e m e olvasásának tartozom há­
lával. Buffon úr magasztos müve megnyitotta előttem a természet szén
té ly é t: nem régiben a X II és X III-ik kötetet (in 4-o) olvas­
tam át, a ezekben főleg a természet két festményét bámul­
tam, meilyekben a bölcsész! ékesszólás elragadólag hatott reám.
Diderot urtól eddigelé u drámai müveket , a T e r m é s z e t
f e j t e g e t é s é t s az e n c y c l o p a e d i a i czikkeket olvashattam,
s mindezek eszmékkel és hévvel teljeseknek látszatlak nekem ;
milly kitűnő embernek kell neki lennie! Hume úr mély meta-
physikája, nézleteiaek igazvolta és újdonsága megleptek engé-
met és felvilágosították elm ém et: csak mostanában olvastam át
végtelen gyönyörrel Történetének tizenuyolcz kötetét, s olvasva
első rendű politikust , bölcsészt és történetírót ismertem fel
benne. Mit mondjak d’ Alembert úr bölcaé?zi müveiről ? ezek a
nagy és uj eszmék végtelen lánczolatát tüntetik fel előttem, s
egy törvényhozó emelkedettségét és irályát találom én azokban.
E l ő s z a v a &2 E n c y c l o p a e d i á h o z s a B ö l c s é s z e t e le ­
m e i czimtt munkája classikus müvek, mellyek végtelen fürké-
szetek magvait rejtik magokban. A mennyiségtudományokban
eléggé jártas vagyok arra, hogy megítélhessem e kitűnő férfiú
nagyszerű felfedezéseit, s hogy e század első mérnökének tart­
sam öt. Gondilláé abbé műveiből is sokat tanultam : ezek, az
én ítéletem szerint, valódi mesterművek a szabatosságot, a világosságot
s a jó metaphysikát illetőleg. Csak nem rég szerencsém volt megis­
merni öt Milanóban, s barátságot kötni vele. Én nyugodt és
magános éltet viszek, ha magánynak mondható egy választékos
 — 993 -

kör olly burátokból, kik között az ész és szív folytonos moz­

gásban vannak, s kik valamennyien ugyanazon tanulmányok és
ugyanazon gyönyörök felé hajlanak. Ez az, miben nekem kedvem
telik, s ez okozza, hogy nem érzem magamat számkivetettnek
a hazában.
Ez ország még mindig bele van merülve az előítéletekbe,
mellyeket régi urai hagytak hátra. A milanóiak meg nem bocsá­
tanak azoknak, kik oda akarnák őket vinni, hogy a XVIII,
században éljenek. Egy fővárosban, melly százhúszezer lakost
számit, alig találna az ember húsz olly egyéni, kik szeretnek
tanulni, s kik áldoznak az erénynek és igazságnak. En és ba­
rátaim meg lévén róla győződve, mikép az időszaki müvek
egyikét képezik a legjobb eszközöknek a végből, hogy a ko­
moly foglalkozásra képtelen elmék némi kedvet kapjanak az
olvasáshoz, lapokat nyomatunk, a S p e c t a t o r mintájára, melly
mü olly nagyban segített Angliában növelni az elmék művelő­
dését, s előbbre vinni a jó érzéket. Szerencsém leend meg­
küldeni önnek azok gyűjteményét, mellyben roszat, középszerűt és
jót fog ön vegyest találni. Vanabban tőlem egy tanul­
mány az illatok, egy töredék az irály fölött, egy értekezés az
időszaki müvekről, egy másik a képzelem gyönyöreiről, továbbá
fordítása egy szakasznak Montmaur művéből a szerencse-játékok
elemzése fölött: mindezek sebtiben irott dolgok, miként az idő­
szaki müvekben szokás. Verri gróf czikkei P. betűvel jegyezvék.
Ön már ismeri öt kitűnő értekezéséből a B o l d o g s á g f ö l ö t t .
Igen nagy becsülésre méltó ember úgy sziv- mint elmebeli minő­
ségeinél fogva, s az én legkedvesebb barátom ; úgy tetszik nekem,
ugyanazon rajongó barátságot érzem irányában, melylyel Montaigne
viseltetett L a BoStie iránt. Ö ébresztett bennem kedvet az írás­
hoz; neki köszönöm, hogy nem vetettem tűzre kéziratomat a V é t ­
s é g e k r ő l , mellyet ő szives volt sajátkezüleg átírni. Az iroda­
lom egy gondolkozó főt vesztett, a nemzet egy kitűnő minisztert
nyert Carli gróf személyében, kit egy munka a pénzekről tett
ismeretessé, s ki csak mostanában egy ujonan felállított gazdá-
szati tanács elnökévé neveztetett. Ö gondolkozó miniszter leend,
a mivel minden mondva van.
Bocsánat, uram, mindezen részletekért; de ön kívánta azo­
kat, s nekem kötelességem megfelelni kívánságának: ön maga
adott arra példát, s én utánozni akartam önt. Barátaim körébe
tartoznak még : Verri gróf egy testvére, megáldva ép úgy miként
XVII. .. 63
 994 —

amaz, 8ok elmebeli tehetséggel; Longo örgróf, Visconti gróf,

Lambertengbi ur, Secchi gróf sat. kik csendben és magányban
velem együtt valamennyien a jó bölcsészetet mivelik, melly iránt
itt félelemmel, vagy megvetéssel viseltetnek. Higye ön nekem, a
franczia bölcsészeknek egy gyarmatuk van ez Amerikában, s mi
az ö tanítványaik vagyunk, mert az észnek vagyunk tanítványai.
Elgondolhatja tehát, milly gyönyörrel és hálával fogadandom a
müveket, mollyeket ön jelez, s mellyek czélja oktatni és vigasztalni
az emberiséget. Milly sokkal tartozom én önnek a figyelemért,
mellyben müvemet részesítette, s a jóságért, mellynél fogva egy nagy­
szerű és fontos müvet szakított félbe, hogy fordítással foglalkoz­
zék. Az ön i n- f og 1 i ó-i, uram, nem lehetnek azok közül valók,
mellyek nem olvastatnak; az Encyclopaedia és Bacon i n- f ol i ó- k,
s az ön müve hasonló becsü leend. Ezerszer köszönetét mondok
önnek a fordítás-példányokért, mellyeket saját müveihez csatolva
küldeni szíveskedett. On udvariassága zavarba hoz engem ; bár
csak legalább azon kellemetlenségtől kiméit volna ön meg, hogy
költségeket okozott magának miattam.
Mi itt igen nagy becset tulajdonítunk Gatti ur müvének, mellyet
ön lefordított, s olly bölcsészi szellemet találunk abban, melly igen
ritka az orvosi müvekben. Még nem olvastam volna azt, ha Con-
dillac abbé ur Parmából meg nem küldi vala, mert mi itt a franczia
könyvekhez nehezen és igen késön jutunk. Ha vagyoni állapotom
megengedné, repülnék Párizsba, hogy tanuljak, hogy bámuljam önt,
hogy kifejezzem, mit érzek ön, d’ Alembert ur s az ön kitűnő barátai
iránt. Azonban remélem, hogy körülményeimben változás álland be,
s hogy a késedelem méltóbbá fog tenni Önök társaságára. Minthogy
ön ura öcscsének Milánón kell keresztül utaznia, remélem, meg fogja
ö nekem és barátimnak engedni azon lennünk, hogy tartózkodását
e városban a lehető legkevésbbé unalmassá tegyük. Kérem továbbá
önt, engedje meg nekem fölvennem ön olaszországi levelezőjének
hízelgő czimét, s tiszteljen meg engem hazámra szóló megbízásaival;
tegye ezt ama teljes szabadsággal, mellyre önt a bölcsészeinek kell
jogosítania. Ön valamennyi barátai is tartózkodás nélkül rendelkez­
zenek velem ; olly megtiszteltetés ez, mellyet forrón óhajtók. Az
érzelm ek, mellyeket ön irányomban táplál, olly hálára köteleznek
engem, melly csak életemmel fog véget érni; s biztosítom önt, hogy
szavaim annak nyilvánításában, távolról sem fejezik ki azt, mit
érezek. Kérem önt, kegyeskedjék nevemben a legszivélyesebb sza­
vakkal mondani köszönetét Helvetius, D iderot, Buffon, Hume és
Holbach báró uraknak, s kérni őket, engedjék meg nekem, hogy
uj kiadásomból néhány példányt küldjék számukra.
D ' Alembert urnák írni fogok.
Pirmian gróf ur nehány nap óta ismét Milanóban van, de any-
nyira elfoglalva, hogy még eddig nem láthattam öt. Nem fogom
elmulasztani megmondani neki, mit ön hozzám az ő részére irt. Ő
pártfogolta könyvemet, s neki köszönöm meg nem zavart nyugal­
mamat.
Gondom lesz rá megküldeni Önnek azon helyek értelmezését,
mellyeket ön homályosaknak talált, s mellyeket én nem akarok
igazolni, m ert nem azért irtam volt, hogy olly bölcsészek, minő ön,
meg ne értsenek. Nagyon kérem önt, tudassa velem ön és barátai
észrevételeit, hogy felhasználhassam azokat a hatodik kiadásban.
Mindenek fölött legyen szives közölni velem a beszélgetések ered­
ményét, mellyeket ön könyvemre vonatkozólag Diderotval folyta­
tott : forrón óhajtóm tudni, milly benyomást tettem ama magasztos
lélekre. Megküldöm önnek a Vallombrosai szerzetes könyvét, kinek
neve Vincenzo Facchinei, s Corfuból származik. Ez érdemet akart
magának szerezni a köztársaság előtt, bírálva egy müvet, mellyet
a köztársaság szigorán kitiltott, mert szerzőjét azon párthoz tarto­
zónak hitte, melly a velenczei utolsó zavargások idején ellenséges
állást foglalt az állam-inquisitorokkal szemközt. I tt küldöm tehát e
bírálatot, továbbá a mi hírlapunkat s egy könyvecskét a pénzekről,
mellyet, habár az csak ifjúságom zsenge müve, nem kell eltitkolnom
egy olly ember előtt, minő ön, ki barátságával tisztel meg engem.
Bevégzem levelemet, hogy elküldhessem azt a holnapi postával.
Kérem, legyen szives egy pár sornyi válaszra méltatni, mert türel­
metlen vagyok megtudni, vájjon ön iránt érzett hálám, tiszteletem
és barátságom ezen gyenge jelei eljutottak-e önhöz. Van szeren­
csém sat.
Milano 1766. }an. 26.
U tó i r a t . Tegnap este értesültem ró la , hogy az ön müve
Yverdunban újra nyomatik.
Frisi atya, ön nagy tisztelője, megbízott engem kifejezést adni
ön iránt hódolatának. Egyike ö legkedvesebb barátaimnak. Jövő
tavaszszal talán Párizsba rnenend, s én irigylem az ö jó sorsát.
Legközelebb Hume urnák egy, Rousseau irányában követett eljárá­
sáról értesültem, melly nagy becsületére válik a bölcsészeinek s a
bölcsészeknek, s mellynek utánzásához mindenkinek kedvet kellene
éreznie.
68 *
 . — 993 —

Levelemet az erényekben kitüuö, értelmes, és bő ismeretekkel

biró Somaglia, született Belgiojoso grófnő házánál iroin. Önnek is­
mernie kell öt. Házassága első éveiben igen csillogóan lépett fel
Párizsban.
Óhajtom ön barátságát, és semmit sem fogok elmulasztani,
hogy kiérdemeljem azt. Részleges észrevételeim ön kitűnő fordítása
fölött késni fognak egy kevéssé, mert a többek között, Firm ian gróf
is fogja akarni azt olvasni, kinek hogy oda ne kölcsönözzem, nem
tehetem; s ez késleltethetendi rám nézve a gyönyört meggyőzni önt
különösen tanulékonyságomról.

Vége a tizenhetedik könyvnek.