KÖZHASZNÚ KÖNYVTÁR.

NÉPSZERŰ

T U D O M Á N Y O S MU N K Á K G Y Ű J T E M É N Y E .

SZERKESZTI

Dr- C S Á S Z Á R KAROLY.

ELSŐ KÖTET.

A C S IL L A G O S É G .

QRSZÁŐQS S2£CF1£NV! KöfWVTÄ*

XM O emlek könyv- ' - '
' \ GYÖNGY»"'
JJemecz József t«í( .u

PEST.
AIGNER LAJOS.
 A

C S I L L A G O S ÉG.
NÉPSZERŰ CSILLAGÁSZATTANI ISMERETEK.

A MAGYAR MŰVELT KÖZÖNSÉG IGÉNYEIHEZ ALKALMAZOTTAN

ELŐADTA

m CSÁSZÁR KÁROLY.

\ ■- • ' -i' /

104 A SZÖVEGBE NYOMATOTT FA M ETSZ V ÉNYNYEL.

PEST.
AIGNER LAJOS.

P e sti k ö n y v n y o m d a-részv én y .társu lat. (H old-utcza 4. sz.)

)
 MÉLTÓSÁGOS

CSÁKY-ESZTERHÁZY LEONTIN
GR Ó FN ÉN A K

HÓDOLATTAL AJÁNLJA E MÜVET

A SZERZŐ.
 ELŐSZÓ.

Ki tagadhatja, liogy korunkban sokat olvasnak ? De ki állít­

hatja , liogy az olvasó közönség egészséges eledel után nyúl ? Ko­
molyabb férfiak fájdalmasan említik föl azt, hogy az olvasó közönség
legnagyobb része a kölcsönkönyvtárak nem annyira vizenyős mint
erkölcsrontó tápanyagában leli gyönyörét. Csodálkozliatunk-e azon ?
Zsenge ifjúságunktól fogva könnyelműen, hogy ne mondjam, szánt-
szándékosan értelmünket eltermészetlenítik, a midőn bennünket a
lehetetlenség-, képtelenség- s őrültséggel mulattatnak. A gyermek
egészséges értelmét úgyszólván agyon tapossák, a midőn szegény
fejét merőben hazug és az észszel tökéletesen ellenkező fogalmakkal
tele tömik. Elvezetik azon képzelt világba, a hol jó és rósz szellemek,
óriások, törpék, bűvészek, boszorkányok, ördögök, csodaszülöttek
vegyest szerepelnek, emberekből állatok, állatokból emberek lesznek,
nem figyelvén meg a z t, mily roppant kárt okoznak ez által a fejle-
dező gyermeki értelemnek. — Gondoljuk meg csak, hogy ez által
a hazugság veszedelmes eledelét veszi fel értelm e, és később, midőn
Ízlése teljesen m egrontatott, nem képes többé egészséges táplálékot
megemészteni. Ekkor már csak Paul de Kock merész rajzai, az ifjabb
Dumas kétes jellegű elbeszélései és egyéb erkölcstelen regények
ízelhetők. Sőt már ez sem elég a borzadalmashoz már zsenge korában
szokott nemzedéknek, idegeire a legirtózatosabb bűntények
körülményes vázlatai ba,tlia*"ua|, m(ig.
v m

Itt orvosra van szükség! és pedig nagyon is kell sietnünk a

baj orvoslásával, mert az értelem kóros volta több jelből észlel­
hető : ilyenek az állati delej ességben helyezett hit , a hibásan
felfogott természetfölötti erők stb ., a melyek az emberiség egy
részét a középkor babonás gyakorlataira visszavezetik , és a
Spiritismus agyrémeivel bolondítják.
Ez ellen csak egy észszerű orvosságot ismerünk. — A helyett,
hogy a gyermekeket ízetlen dajkamesékkel táplálnók, fogjuk meg
kezét és vezessük ki a 'szabadba. Az erdő madara, a mező virága, a
rét füve, a fülemüle, mely a bokrok megöl hangoztatja báj dalát, a
pillangó, mely a szmaragd- és rubinnal versenyez színpompájában,
a dongó bogár, a regg harmatja, a gyenge szellő, mely a völgy lakóit
gyengédeden legyinti, a termékenyítő eső: ezek mind oly tünemények,
melyek kellő magyarázat mellett nem mulasztják el a gyermeki ér­
telmet helyesen képezni. Ha ekkép megszokja a gyermek mindent
jól megnézni, a természet nagyszerű tüneményeit megérteni, szóval a
természet könyvében olvasni, mely mindenki szeme előtt nyitva áll
és mégis oly kevésnek becses: hasznos és gyakorlati ismereteket fog
magának szerezni. Ily módon megtanulja a végetlen nagy és véget] en
kicsinyben a magasztos Teremtőt tisztelni, elkészül lelke a vallás
fönséges tanainak befogadására, szelleme megérik a tudomány- és er­
kölcsre. Végre még megbecsülhetetlen a z , liogy szelleme megóvatik
azon méregtől, mely lassanként a gyermeki értelembe csöppentetik,
midőn a csodálatos, hamis mesékkel szórakoztatjuk.
Valaki azt hányhatná szememre, hogy kereken tagadom a költé­
szet becsét; hogy csak egyoldalúlag az értelmet akarom művelni, a
szív művelődését pedig teljesen elhanyagolom. — E rre röviden csak
azt válaszolom: a képzelő tehetség, mely az eszményítést eszközli,
költőket és müve'szeket teremt, lelkűnkben rejlik s csakis azzal vész
el; az értelmi tehetségeink kiegészítő része. Tehát mindaz, am i értel­
münket gazdagítja, annak hatáskörét növeli, később a képzelő tehetség
javára szolgál, a mely az egésznek csak egy része. Ennélfogva nagyon
kívánatos, hogy értelmünk idejekorán szabatos és szigorú ismere­
tekkel , kétségbevonhatlan igazságokkal táplálkozzék, mindennemű
terméketlen képzelődéstől gondosan megőriztessék, mi által teljes
szabadsággal használhassa ama csodálatos képzelő tehetséget, a köl­
 IX

tészet s művészet szülőjét. Mindkét irány ennélfogva egyenlően műve­

lendő, különösen már a megért emberben.
Azonban nem tagadjuk, hogy irodalmunk mindeddig oly véget-
lenül szegény ismeretterjesztő müvekben, hogy körülbelül vakmerőség
valamely iró részéről a közönségnek szemrehányást tenni azért, mert
a regényeken kivül, más szellemi tápot nem ismer. A francziák-, an­
golok- és németeknél évenként nagy számban jelennek meg tudo­
mányos, különösen pedig természettudományi m unkák, melyek nem
annyira a szaktudós mint inkább a művelt nagy közönség igényeinek
szolgálnak: egyedül mi magyarok nem értettük volna meg a kor intő
szózatát? csak mi volnánk azok, kik nem szorultak még a szórakozás
ezen nemesebb fajára? Azt alig merem hinni; sőt ellenkezőleg könyv­
kereskedőink tanúskodnak a rró l, hogy a német hason irányú művek
nálunk nagy keletnek örvendenek, világos jeléül annak, hogy közön­
ségünk iparkodik e tekintetben is lépést tartani Európa müveit
népeivel.
Ezek és hasonló gondolatok érlelték meg bennünk az eszmét,
hogy „Közhasznú K önyvtár“ ezíme alatt több kötetből álló gyűjte­
ményt bocsássunk közzé, mely a magyar művelt közönségnek
családi olvasmányúl szolgáljon. Itt veszik a tisztelt olvasók az első
kötetet, melynek tárgyát az E g tüneményei képezik.

Lehetséges-e magasabb mennyiségtani ismeretek nélkül a csilla­

gászat titkaihoz férni ? E kérdés, hála az emberi művelődés előhala-
dottságának, mai nap már megoldatott.
A művelt nemzetek jeles férfiai a tudományoknak népszerű elő­
adása által utat nyitottak az ismeretekhez azok számára i s , a kik
mélyebb tudományos előkészület nélkül akarják ismeretkörüket
tágítani.
De az ily előadás az Írónak munkáját nehezíti meg, hanem épen
azért, hogy az ismeretek megszerzését mindenkinek könnyűvé tegye.
A népszerűén irt tudományos müveknek oly könnyű és oktatva
mulattató olvasmányt kell nyujtaniok, mint a jó regényeknek, vagy
legalább is mint az érdekes útleírásoknak, hol az olvasó figyelmét
X

megragadják az utazó elbeszélései: miként járta be a távol világot,

mi viszontagságokat tűrt és szenvedett, mig szerencsésen visszaérke­
zett hazájába. Miként az olvasó megteszi képzeletben az utazást
K a n e-n e l az északi sarkhoz, vagy L i v i n g s t o n e - n a l Afrika belse­
jébe, azonképen lesz szives bennünket az É g legtávolabb vidékeire
követni; e közben észrevétlenül fog ismereteket szerezni még a leg­
apróbb csillagokról is. Igaz, hogy utitársaink solia sem fognak vá­
ratlanul meglepetni különös események á lta l; sziveik soha sem döb­
bennek meg a kiállott szenvedések emlékén; hanem másrészt alkalmuk
lesz csendes kényelemben a legnagyobbszerű látványokat szemlélni,
a nagy tünemények fönségében gyönyörködni, a természet örök és
változatlan törvényeit felismerni.
Ez volt czélom; ennek elérése végett sokat olvastam, sokat
tanultam, és azért bajos dolog volna elmondanom, milyen segédforrá­
sok után készült e könyv. Mindazonáltal meg kell vallanom, hogy
könyvem mintájául G r u i l l e m a i n l e C i e l czímii mestermüvét vá­
lasztottam, a mely után a legtöbb rajz is készült; de ezenkívül A r a g o
jeles m üveit, különösen pedig az A s t r o n o m i e p o p u l a i r e - t ,
H u m b o l d t K o s m o s á t , valamint L i t t r o w , B e e r s M a d l e r
korszerű müveit és népszerű előadásainak útmutatását használtam fel.
A műszók magyarításában pedig többnyire H o l l ó s y J u s t i n i á n
„népszerű csillagászatához“ kapcsolt s z ó l a j s t r o m á t tartottam
irányadónak.
Sikerült-e nekem ily jeles kalauzok mellett a helyes utón járni,
azt meg fogja Ítélni a kegyes olvasó; mindenesetre törekvésem az
vala, hogy a magyar közönséget más müveit nemzetek példájára be­
vezessem a teremtés titkainak ismeretébe s nemzeti tulajdonná tegyem
azt, a mit a tudomány a csillagászat terén eddig kivívott, mi csak
úgy a mienk, ha saját nyelvünkön az előadás népszerű modora által
könnyen elsajátíthatóvá tétetik.
H a ez által sikerült a természet-tudományok iránti tudásvágyat
a magyar közönségnél élesztenem, úgy hiszem nem múlandó kedv­
töltésnek, de közművelődésünk magas czéljainak tettem szolgálatot.

Még néhány szó a kiállításról. — Ezen könyvem két évig készült

— a nyomdában. Az első hat ív más nyomdában szedetvén ki, az
 XI

ábrák egészen más helyre jutottak, mint sem az szándékomban volt.

Később azonban a kiadóé mű nyomatását a „Pesti könyvnyomda-rész-
vény-társulat“-rabizta; ezen időtől fogva a nyomatás rendesen folyt.
Ezen körülménynek tudandó be az, hogy különösen az első hat ívben
oly nézetek találhatók, a melyek ma már némileg elavultaknak
tekinthetők.
írtam Szendrőn, az 1869-ik évi augusztus hó 22-én.

A szerző.
 T A R T A L O M .

E ls ő sza k a sz.
n a p r e n d sz e r ü n k .
lap.

Azon égi testek elszámlálása, a melyek Naprendszerünkhöz tartoznak . ■ 6

El ső k ö n y v .
A nap.

I. A Nap alakja. — Látszólagos nagysága, súlya stb................................... 10

II. Napfoltok. — A Nap ten g ely fo rg á sa ........................................................... 13
III. A Nap természettani alkata . ........................................................................ 17

M á s o d i k könyv.
A b o ly g ó k .

I. M erkúr.................................................................................... ................................ 23
II. V én u sz..............................................................................................................
III. Az Állatövi F é n y ....................................................................................... ^1
IV. A F ö l d ...............................................................................................................33
V. A Föld tengelye körüli forg á sa ................................................................. 39
VI. A Földnek Nap körüli fo r g á s a .................................................................42
VII. A H o ld ...............................................................................................................46
VIII. A Hold természettani a lk a ta ....................................................................... 52
IX. A Hold természettani alkata. — Folytatás. . . • • • • 57
X. Nap- s H o ld fo g y a tk o z á so k ........................................................................63
XI. Napfogyatkozások........................................................................................... 66
XII. Holdfogyatkozások........................................................................................... 73
XIII. Hulló csillagok. Tűzgolyók. L ég k ö v ek .................................................... 75
XIV. M a r s z ...............................................................................................................85
XV. A bolygódok .................................................................................................. 95
X IV
lap.
XVI. Jupiter v i l á g a ..................................................................................................103
XVII. Szaturnusz v i l á g a ........................................................................................... 116
XVIII. Uránusz világa . ........................................................................................... 130
XIX. N e p t u n ...............................................................................................................134

Harmadik könyv.
A z ü stök ösök .

I. Az üstökösök külalakja ..................................................................................... 138

II. Naprendszerünk időszaki üstökösei . ........................................................... 142
III. A hosszú-időszaki üstökösök ........................................................................ 1 4 7
Visszapillantás az egész N a p r e n d s z e r r e ....................................... 154

Má s o i l i k szakasz.

A csilla g v ilá g .

Első könyv.
A csilla g o k .

I. A c s i l l a g o k ........................................................................................................ 1 5 9
II. A c s il l a g k é p e k .................................................................................................. 165
III. A c s i l l a g k é p e k .................................................................................................. 1 7 1
IV. A c s i l l a g k é p e k .................................................................................................. 178
V. A csillagok t á v o l s á g a .................................................... ................................ 182
VI. A csillagok m o z g á s a i .....................................................................................186
VII. Kettős és sokszoros c s i l l a g o k ........................................................................190
VIII. Színes c s i l la g o k .................................................................................................. 1 9 5
IX. Változó c silla g o k .............................................................................. ...... 198
X. Időszaki c s i l l a g o k ........................................................................................... 201
XI. C silla gcso p orto k ..................................................................................................205
XII. A csillagok természet- s vegytani a l k a t a ....................................................208

Második könyv.
A k ö d fo lto k .

I. C silla gh alm a zo k ..................................................................................................212

II. Szabályos alakú k ö d f o lt o k ..............................................................................215
III. Szabálytalan alakú k ö d f o l t o k ........................................................................220
IV. Bolygói ködfoltok. — K ö d c s i l l a g o k ...........................................................225
V. Kettős és sokszoros k ö d fo lto k ....................................................................... 228
VI. A ködfoltok színe és változékonysága ...........................................................230
VII. Magellan F e lle g e i.................................................................................................231
VIII. A T e j ú t ...............................................................................................................234
 XV

Harmadik könyv.

A láth a tó M in d e n ség szerk ezete.

lap.
I. Napunk a T ejú tb a n ................................................................................................. 237
II. A látható Mindenség általános szerkezete. — A Tej u t a k .......................... 239

II a r m a d i k szakasz.
A c silla g á sz a t tö r v é n y e i.

I. Kepler t ö r v é n y e i ..................................................................................................243
ti. Az általános nehézség t ö r v é n y e ........................................................................ 248
III. Napéjegyenpontok előnyomulása. — Ingadozás. — Bolygói háborok . 252
IV. A tenger ár a p á ly a ................................................................................................. 256
V. A Naprendszer eredete s k é p z ő d é se ................................................................. 260
A CSILLAGOS ÉG.
 Mi az ég ?
Mik ama fényes pontok, ama megszámlálhatlan csillagok, melyek éjje­
lenként fölöttünk fénylenek ? Ha azok nem állanak mindig ugyanazon helyen,
miként ezt sokáig képzelték, és ha nem szabad őket arany szegecskéknek te­
kinteni, melyek az Ég-boltozat ékitéseül minden rend nélkül odatüzettek, merre
veszik örökös útjukat? Mily szerep jutott a Napnak, Földünk- s mind azon
földeknek, melyek hasonlólag a mienkkel legfényesebb csillagzatunk (a Nap)
körül keringenek ? Mily helyet foglalnak el mindezek a roppant világegye­
temben ?
A legtermékenyebb képzelődő tehetség hiába erőlködik ezen magasztos
kérdések m egfejtésén; de az emberi szellem győzött a nehézségeken oly tudo­
mány megállapításával, mely valamennyi tudomány között a legfelségesebb,
mert annak kezelése az összes természettudományok értését tételezi föl s e tu­
domány a c s i l l a g á s z a t , mely a fönnebb tett kérdések mindegyikére
megfelel.
* *
*

Tekintsünk szép tiszta est alkalmával az Ég boltozatjára.

Első pillanatra a csillagokat minden rend nélkül szétszórva látju k : amott
pedig ama fehér, határozatlan ködalakú fényt pillantjuk meg, mely az egész Eget
öv gyanánt körülveszi. Ez a T e j-ú t, melyet a chinaiak s arabok é g i f o l y a m ,
az északamerikai vadak a l e l k e k ú t j á n a k , a franczia pórok pedig c o m-
p o s t e l l a i s z e n t J a k a b ú t j á n a k neveznek. Minél inkább közeledünk
tekintetünkkel ezen felleg felé, annál számosabban jelennek meg a csillagok
s azok nagyobbrészt oly kicsinyek, hogy a szem alig képes őket megkülön­
böztetni.
De a Tej-út nem egyéb mint a csillagok, azaz a napoknak csodálatos hal­
maza, mert, mint tudjuk és később látni fogjuk, minden csillag a legfényesebb­
től kezdve egészen a leghalaványabbig nem egyéb mint egy-egy nap.
De azon csillagok is, melyek a Tej-uton kivül föltűnnek, szintén ahhoz
tartoznak; sőt mi több: a Tejútnak egyik csillaga maga a mi Napunk is. Ez
soknak különösen tetszhetik, de később alkalmunk lesz ezt megmutatni, addig
csodálkozzunk eme roppant számú világok fölött, mert a leghatalmasabb kép­
zelődő tehetség sem volna képes magának fogalmat alkotni ama végtelenségről,
mivel a számok, melyek itt említhetők volnának, csak igen tökéletlen eszmét
adnának.
Ha a csillagos boltozat minden részét figyelemmel átfutjuk, jó szemmel
néhány fellegecskékhez meglehetősen hasonló fehér foltot veszünk észre*
1*
 4

Azt mondanák, hogy ezek a Tej-úttól elszakasztva annak részét teszik, és nem
is csalatkoznánk, mert csillagászati távcsővel egyenként fedezhetjük föl eme
K ö d f o l t o k a t , a mint azokat a csillagászok elnevezték.
Ezen Ködfoltok mindegyike ismét nem más mint temérdek csillagok h al­
maza; ezek mindnyájan ugyanannyi tejutat képeznek, melyek messze-
messze a mienken túl helyezvék, hanem legtöbbnyire oly távolságban, hogy a
leghatalmasabb távcsövön át is gyenge fény gyanánt tűnnek föl.
Kisértse meg már most valaki magának képzelni, mily távolságra esnek
egymástól ezen v ilá g o k !
De hogy a Világegyetemről teljes fogalmunk lehessen, el kell hagynunk
ama vidékeket, a hol a szem és gondolat működése megszakad, s oly világot
kell felkeresnünk, mely hozzánk közelebb fekszik s azért az ember által hozzá­
férhetőbb : ezen világ az, melynek egyik kiegészítő része a F ö l d .
A N a p ezen csoport középpontja.
A fény és hő ezen középpontja körül, különböző távolságban, több
mint száz másodrendű csillag kering, melyek némelyike maga is kisebb égi
test által kisértetik. Ezen csillagok önmaguk nem világítanak s azért reánk
nézve láthatianok volnának, ha ama fény, melyet a Naptól nyernek, a Föld
felé vissza nem veretnék; ez által azok az É g boltozatján egyszerű világító pon­
tok, — ugyanannyi csillagként t!ii:nek föl. Ilyen maga F öklünk is, ha azt a
Világűrből elég nagy távolságban szemléljük.
Azon égi testek, melyek N a p u n k v i l á g á h o z tartoznak, egy közös
tulajdonságot mutatnak fel, mely által mindenkor a roppant száma csillagok
közt megkülönböztethetők. Mig ugyanis a napok úgyszólván végtelen távolság­
ban vannak egymástól, addig azon csoportnak csillagai, melyről mi most szó­
lunk, közel vannak Földünkhez, valódi értelemben szomszédaink.
Mi következik ebből ? Két egyszerű tény.
Először, a napok nem változtatják észrevelietőleg helyzetüket a csillagos
boltozaton ; ők nem látszanak mozogni a Világ-űrben: innen van régi elnevezé­
sük : A 11 ó c s i l a g o k . Mai nap ugyan nem igen találó ezen kifejezés, mert fö-
lőtte finom észlelések után határozattan kitűnt, hogy a napok is változtatják
helyzetüket.
Másképen van a dolog azon csillagokkal, melyek Napunkat körülveszik :
azok elég közel esnek Földünkhez, hogy a rövid időközökben is észrevehetjük
azok mozgását a Világ-űrben. Ezen tulajdonság már a régi korban is föltűnt:
innen van elnevezésük: B o l y g ó k .
Ha az Alföld tágas rónáin állunk, a távol láthatáron a tárgyakról azt gon­
doljuk, hogy nyugalomban vannak, habár azok mozognak, mig közelünkbe
eső tárgyaknál a legcsekélyebb mozgást is észreveszsziik. Ha már most magunk
is útnak indulunk, oly tárgyak, melyek tulajdonképen nyugalomban vannak
látszólag mozognak, mig mozgásban lévő tárgyak csakugyan nyugalmat tün­
tetnek fel. Midőn most a látszatot a valóságtól megkülönböztetni akarjuk,
nemde sok okoskodást kell alkalmaznunk ? No de a bolygók mozognak, Földünk
szintén változtatja h elyzetét: innen van az, hogy ezen mozgások törvényei
 5

oly soká ismeretlenek voltak, mert a valódi s látszólagos mozgás megkülönböz­

tetése a régi csillagászok előtt talány volt s csak az ujabb korban lelte meg­
fejtését.
Ha majd az egyes bolygók részletes leírásába ereszkedünk, látni fogjuk,
mily roppant változatosság uralkodik az egész Világ-egyetem azon csekély ré­
szében is, melyet Napunk után N a p r e n d s z e r n e k nevezünk.
Naprendszerünk csillagjainak egy közös tulajdonsága valóban élénken
felkölti a képzelő erőt. Ama roppant tömegek, melyek sokkal súlyosabbak Föl­
dünknél, sőt maga Földünk is oly roppant sebességgel haladnak az Űrben,
hogy azt képzelni lehetetlen. Vagy van e fogalma ama sebességről még a leg­
élénkebb képzelő erővel megáldott embernek is, ha azt hallja, hogy ezen boly­
gók egyike huszonnégyszerte nagyobb sebességgel halad, mint az ágyúgolyó ?
Pedig ily sebesség az égi testeknél nem ritka. Ily szédelgős sebességgel vala­
mely bolygó örökre eltávoznék szemünk elöl a végtelenségbe, ha futásában egy
hatalmas tömeg vonzása által föl nem tartatnék. — E tömeg, mely több ezer-
szerte fölülmúlja a bolygók bármelyikének súlyát, Napunk.
Mennyi fáradságunkba kerül azt képzelni, hogy oly tömegek a Nap körül
szabadon keringenek! De ha meggondoljuk, hogy eme gyors forgások nem
egyedül a bolygókat illetik meg, s ha hoszáteszszük, hogy maga a Nap vala­
mennyi bolygójával egy hatalmasabb nap vagy napcsoport körül szintén örö­
kösen kering: gondolatunk megáll és saját csekélységünket, hogy ne mond­
jam semmiségünket juttatja eszünkbe.
De ha a fönséges iránt fogékonysággal viseltetünk, akkor eme végtelen­
ségnek bármi csekély ismerete is fölemel bennünket; megtanit a Világ-egyetem
öszhangzatának fölfogására s tisztelni a Teremtőt, kiről a költő ze n g i:

A legmagasb menny s aether uránjai,

Melyek körülted rendre keringenek,
A láthatatlan férgek a te
Bölcs kezeid remekelt csodái.

Fel tehát tisztelt olvasóim, kezdjük meg ismertetésünket a hozzánk le g ­

közelebb álló csillagrendszerrel, Naprendszerünkkel!
 6

ELSŐ S Z A K A S Z .

NAPRENDSZERÜNK.

Az égi testek azon csoportja vagy rendszere, melyhez Földünk is tartozik,

s mely a csillagászatban a Naprendszer nevezete alatt ismeretes jelenlegi is­
mereteink szerint körülbelül százhatvanhat csillagból áll, melyeket következőleg
sorozhatunk, ha tekintetbe veszszük egyrészt azon szerepet, mely nekik az
összeségben jutott, másrészt azon távolságot, mely őket a középponttól elvá­
lasztja :
1) E g y k ö z p o n t i t e s t , mely a csoportban viszonylagosan változat -
anul egy helyen marad; ez sokkal na gyobb mint a többi együtt véve és önma­
gában világit t. i. Napunk.
2 ) S z á z h a r m i n c z h é t m á s o d r e n d ü t e s t vagy b o l y g ó , növekvő
távolságban a Naptól, melyek körülötte majdnem köralakú pályákban kerin­
genek, világosságot a Naptól kölcsönöznek, mi által maguk is láthatókká
lesznek. A bolygók ismét három főcsoportra oszthatók :
A belső bolygók, melyek a központi testhez legközelebb esn ek ; ezek v
Naptól a növekvő távolság rendében a következők: M e r k ú r , V é n u s z ,
F ö l d , Mar s z .
A nagy bolygók csoportja, ezek legtávolabb esnek a N aptól; a növekvő
távolság szerint a következő rendet tüntetik e lő : J u p i t e r , S z a t u r n , U r á n
s Néptun.
Végre a kis bolygók csoportja, mely Marsz s Jupiter közt egy gyűrűt
képez. Számra nézve ma már 106-nál többet ismerünk ezen apró égi testek
közül, hanem kétségen kivül sokkal több van.
3) H u s z o n k é t h a r m a d r e n d ű t e s t , azaz h o l d , melyek a fő­
bolygók egyike vagy másika körül keringenek; ilyen H o l d u n k , Földünk­
nek kisérője; Jupiternek négy holdja van; Szaturn- és Uránnak nyolcz-nyolcz ;
Neptunnak egy vagy talán kettő.
4) Egy lencseidomú ködgyürű, az Á 11 a t ö v i f é n y , mely a Napot bi­
zonyos távolságban körülveszi , de melynek helyzete a rendszeren belül
kellőleg meghatározva még nincsen; azután egy vagy két számos apró testecs-
kékből álló gyűrű, melynek létezése a meteor-kövek s csillagok hullása által
kétségtelen.
5) H é t ü s t ö k ö s , melyek a Nap körül igen hosszú pályákban kerin­
genek, ezek visszatérte a mennyiségtan s észlelet által egyaránt kimuttatott.
 7

Az imént előszámlált százhúsz csillagon kívül még körülbelül két­

száz üstököst ismernénk; de ezek közül némelyek oly Dyújtott pályán kerülik
meg a Napot, s arra annyi idő kell, hogy nem voltunk még képesek azok visa-
szatértéről meggyőződni, habár számítás által megközelitőleg tudjuk, mikor
fognak azok visszatérni; mások pályája azonban nem tér önmagába vissza,
mihelyt ezek tehát Napszerünket egyszer megközelítették, örökre elhagynak
bennünket. Nem kell tehát csodálkozni, ha minden évben nagyszámú üstökös
fedeztetik fe l; de az is igaz, hogy ezek többnyire csak jó csillagászati távcsö­
vek segélyével láthatók.
A Nap, a bolygók és azok holdjai mindnyájan gömbidommal birnak, néha
azonban ugyanazon átmérő két végén horpadást mutatnak föl. Ezen égi testek
legjelesebbjeinél kétségenkivül helyeztetett az, hogy azok önmaguk körül forog­
nak, miként az Földünknél is történik. A csillagászok az erőmütan egyik tör­
vényéből kiindulva, ezen forgást, mely a csillagászat nyelvén tengely-körüli
forgás neve alatt ismeretes minden csillagnak tulajdonítják, még azoknak is,
melyekre nézve ezt eddig az észleletek által kitüntetni nem lehetett.
Egy másik mozgás következtében minden bolygó a Nap s minden hold
bolygója körül kering; mindegyik pályáját különböző időben futja be, de hatá­
rozott törvény szerint, melyet K e p l e r lángelméjének köszönhetünk.
Hogy az olvasó erről világosabb fogalmat nyerjen, tekintse meg az
1. ábrát, mely az ismert bolygók pályáit vázolja. J) Minden pályavonal
mellé nyíl tétetett, mely a mozgás irányát jelöli ki. Ha a szemlélő az ábra sík­
jának közepén foglal el helyet azonképen, hogy az É g északi féltekéjében
álljon, könnyen észreveheti, hogy a bolygók a nap körül jobbról bal felé ke­
ringenek.
Vessük már most egybe Földünknek a Nap s saját tengelye körüli forgá­
sát. Bolygónk közepe az ábra síkjában fekszik ; északi része felfelé, déli része
lefelé irányúi, úgy hogy tengelye körüli forgása, mely kelettől nyugat felé tör­
ténik a szemlélőre nézve szintén jobbról bal felé esik.
Ha valamennyi bolygónál azt mondjuk északi sarknak, mely hasonlólag
Földünkével az ábra síkja fölé esik, azonnal észreveszszük, hogy a tengely-
körüli forgás mindegyiknél ép úgy mint a Nap körüli keringés, nyugatról kelet
felé, balról jobb felé történik.

*) Ezen ábrában a bolygók pályái köridomuak, a mi a valóságnak meg nem

felel, mert azok pete- vagy műnyelven beszélve keriilékidomuak. A Nap sincsen mint
a rajz mutatja pontosan valamennyi pálya közepén. De fölötte nehéz dolog volna ily
csekély mérték mellett, mint a milyenben táblánk készült, eme fölötte kicsiny különb­
ségeket kitüntetni. Mindazonáltal az egyes bolygók viszonylagos távolsága a közép­
ponttól, azok sorrendje s a pályák viszonylagos hossza teljesen helyes. Persze néhány
hold pályája szintén helytelen, de lehetetlen itt a pontosság. Különben az egyes boly­
gók helyzete 1865-iki január hó 1-jéröl védetett.
x J íU z tn ^ h v r^ L *■ K<y
d Jt.*. ( *■ *
Vií'Saturn

Naprendszer.
 10

ELSŐ KÖNYV.

A Nap.

Valamennyi csillag közt, melyek a végtelen Világ-iirben tündökölnek

reánk földi lakosokra nézve legérdekesebb a N a p .
A Nap, legalább látszólag, a legnagyobb és legfényesebb égi test, egy­
szersmind középpontja ama rendszernek, melyhez Földünk tartozik; ezen rend­
szerben a Nap a fény, hő, szóval az élet forrása. Ezen forrásból merítenek
szakadatlanul a fejlődő természetek Földünkön ép úgy, mint ama égi testeken,
melyek Földünkkel hasonlólag a Naprendszerhez tartoznak, de a nélkül, hogy
e forrás kimerülne.
Végre a Nap a szónak teljes értelmében közös szülője az égi testek azon
családjának, melyek hatalmas vonzásának következtében körülette keringenek.
Igen távol korszakban, midőn Naprendszerünk még csak egyetlen égi testből
állott, annak mai középpontjából, a Napból, attól egyes részek gyürüalaku
köd-tömegek gyanánt elváltak s a természettan törvénye szerint a Nap körül
keringtek; a gyors keringés folytán a gyűrű megszakadt, de forgását folytat­
ván közel gömbalakot vett föl, ily úton keletkezett: Jupiter, Szaturn, Marsz,
a Föld, Vénusz stb., melyek mindannyian a Napnak gyermekei.
Mondottuk már, mily szerepet játszik a Nap azon csoportban, melynek ter­
mészetes középpontja, később látni fogjuk, mily szerep jutott neki a Világ-
egyetemben, a hol öt azon temérdek csillag közt találandjuk, melyek a Tej-utat
képezik. Előbb azonban jellemző tulajdonságaival kell megismerkednünk,
ily en ek : fölülete, tengelyforgása stb ,; elő fogjuk adni azon tüneményeket,
melyekből tulajdonságaira következtethetünk és természettani alkatának leg-
valószinübb mozzanatait, a mint azokat ügyes és lángelméjü csillagászok ész­
leletéiből egybeállíthatjuk.

I.
A na p a la k ja , látszólagos nagysága. — A F öldtől való távolsága. — Fölülete,
tömege, sú lya .

Szabad szemmel a fényes Napba nem tekinthetünk !

„ . . . v ilá g it ,..............
. . . de szemünk bele nem tekinthet“,
mondja Berzsenyi. Pe ezen nem is lehet csodálkoznunk, ha meggondoljuk, hogy
a Nap fénye nyolezszázezerszer fölülmúlja a teljes Hold fényét és a legfénye­
sebb csillag huszonnégymilliószorta gyengébb világosságban tűnik föl mint
Napunk. Hogy tehát alakját megismerhessük, fel kell használni azon alkal­
makat, a midőn szemünk és ama fényes csillag közé fellegek vagy inkább
sűrűbb ködök helyezkednek. Mert a távcsövek használata sokkal több kárt
okozhatna neküuk, mint a midőn szabad szemmel akarnók azt vizsgálni, ha
 11

csak a szemlélő el nem mulasztja a szemüveg elé sötét szinü vagy épen fekete
üveget helyezni. Ugyanis a távcsövek üvegei, vagy mint azok tudományos
nevükön ismeretesek, a lencsék azon sajátsággal bírnak, hogy egy pontban
tekintélyes mennyiségű fény- s hősugarat egyesítenek (mint azt a tisztelt olva­
sók gyermekkorukban az úgynevezett égő, de helyesebben, égető üvegeken
tapasztalhatták), hogy a szemet azonnal megsemmisítenék.1)
Első futólagos tekintetre a Nap azonnal úgy tűnik föl mint köridomu lap.
Pontos eszközök segélyével képesek vagyunk meggyőződni arról, hogy kör­
rajza csakugyan ily alakú. De mivel semmi kétség sincsen a fölött, hogy a
Nap tengelye körül forog s e szerint nekünk mindig más és más fölületet
mutat, bátran következtethetjük, hogy alakja teljes gpmb.
Reggel, midőn a Nap felkel, vagy este mielőtt lenyugszik kivált ha a
légkör kevéssé ködös, a Napnak idomát szabad szemmel is nézhetjük de
sokkal nagyobbnak tűnik fel. E csalódásnak okát a természettan egyik része a
fénytan fejti meg, később mi is szólunk többet róla.
Eltekintve a Nap látszólagos nagyságának változásáról, a tisztelt olvasó
bizonyára észrevette azt, hogy a Nap az év különböző szakai szerint is , hol
nagyobbnak, hol kisebbnek látszik. Télen ugyanis nálunk, a Föld északi felén
a Nap valamicskével nagyobbnak tűnik fel mint nyáron. Ez sajátságosnak
tetszik, hanem természetes.
Ugyanazon tárgy nagyobbnak látszik, ha közelről nézzük, kisebbnek, ha
tőlünk messze esik. Később lesz alkalmunk megmutatni a tisztelt olvasónak,
hogy mi nyáron távolabb estink a Naptól mint télen ; ha tehát a tisztelt olvasó
addig nem törődik ezen ellenmondással, már is be fogja látni, miért tetszik
nekünk télen a Nap nagyobbnak mint nyáron.
Érdekes összehasonlítást látunk a Nap látszólagos nagyságában, a mint
az az egyes bolygókról tekintve föltűnik. (2. ábra a 16. lapon.)
Merkúrról, mely valamennyi bolygó közt legközelebb esik a Naphoz, az
legnagyobbnak látszik , mig ellenben Neptunról legkisebbnek. A Napnak v i­
lágitó fölülete az első bolygóra nézve 6670-szerte nagyobb mint az utóbbira
nézve, mely, mint tudjuk Naprendszerünk legtávolabb bolygója. Midőn majd
a bolygók természettani alkatát tanulmányozzuk, a fény- és hőmennyiségét, mely
a Naptól fölületükre áramlik, felemlítjük. Most csak annyit mondunk, ha a Föld
lakóira nézve a Nap hétszer kisebbnek tűnik föl, mint a minőnek az Merkúr­
ról látszik, s ha e fölület Neptunon ezerszerte kisebb, még eme bolygón is ha­
tártalanul sokkal nagyobb, mint bármily bolygó, álló csillag vagy akár mi
néven nevezendő égi test. Hanem helyezzük gondolatban Napunkat a csillagok
mellé, ha mindjárt a hozzánk legközelebb eső m e llé: ama távolságban a
mostanában vakító fényű Nap csak fényes pont gyanánt tűnnék föl, mely a
csillagos Ég boltozatján figyelmünket kikerüli.

*) A hő hatálya oly nagy a távcsövek gyúpontjában, hogy mindig nagyszámú

színes üveget kell kéznél tartani a Nap vizsgálásakor, mert a hö azokat rövid idő
alatt szétrepeszti.
 12

Eme összehasonlítások által ugye bár kiváncsi lett tisztelt olvasónk, s

kérdezi: ugyan mily távol lehet tölünk a Nap ?
Nem gondolunk azon módszerekkel, melyek által sikerült a Napnak
távolságát meghatározni, csak röviden mondjuk, hogy a Nap tőlünk 2 0 7 2 millió
mértföldnyire vagyon.1) Jelen századunkban, hol az államadósságok oly
roppant összegekké növekedtek, a legegyszerűbb olvasó sem borzad össze a
milliók hallatára, de azért még nincsen fogalmunk ama roppant távolságról, ha
a 207* millió mértföldet egyszerűen odavetjük; hanem igenis csodálkozunk, ha
egyszerű elosztás folytán megtudjuk, hogy oly gőzmozdony, mely óránként öt
mértföldet halad, ha megindul a földről s éjjel nappal halad a Nap felé, oda
csak 4712/3 év múlva ér el.
Hogy másrészt fogalmunk legyen a Nap valódi nagyságáról, megmond­
juk, hogy átmérője körülbelül 112-szer (pontosabban 112'06-szor) nagyobb
mint a föld átmérője, tehát egyenlő 192600 mértfőiddel. Eme roppant nagyságot
csak úgy leszünk képesek fölfogni, ha meggondoljuk azt, hogy a Hold, mely
Földünktől körülbelül a Föld átmérőjénél 30-szorta nagyobb távolságban kering
a körül, pályafutásában még akkor sem akadályoztatnék, ha a Föld a Napnak
mint üres gömbnek közepébe helyeztetnék, mert arra nézve, hogy a Hold a
Napot ábrázoló gömb felületéhez érjen, szükséges volna, hogy az a Földtől
annak még 26-szoros átmérőjének távolságával tovább essék. Miként az a t.
olvasók a 3-ik ábrából láthatják, mely a legpontosabb arányokat tünteti fel.
Ennyit a Nap távolságáról.

Akarja-e, tisztelt olvasó, tudni a Nap fölületét és térfogatát? Számok itt

hiába szólnak, mert azok roppant nagyságuknál fogva előttünk megfoghatat-
la n o k ; mily nagy szám az, mely a Nap fölület kifejezhesse, már onnan is kép­
zelhető, ha megmondjuk, hogy a Nap fölűlete 12557-szer nagyobb mint Föl­
dünk föltilete. A térfogata pedig Földünk térfogatát 1400000-szer foglalja ma­
gában.2)
A r a g o népszerű csillagászatának negyedik kötetében eme roppant
számok könnyebb felfogása miatt következő példát hoz föl: „Egyik tanár
tanítványainak megfoghatóvá akarta tenni a Föld nagyságát hasonlítva azt a
Napéhoz. Középnagyságú buzaszemeket vett elő, megtöltött vele egy mértéket,
a mely egy litre-t3) foglalt magában: ebben 10000 buzaszem foglaltatott. Ö
tehát 140 litre búzát vön, azt egy halomba öntette, egyik kezében egy buza-
szemet tartott a másik kézzel pedig a halomra mutatott m ondá: „íme, ez a
Föld, az a Nap térfogata.“ „Eme összehasonlítás meglepte a hallgatókat s

*) Pontosabban a Nap középtávola a Főidtől 20682000 fid. mértf. Legnagyobb

távola julius 2-án 11030000 m f.; legkisebb január 1-én 20334000 mf. Ujabb vizsgálatok
ezen távolságokat némikép módosították, de ezeket mi még nem vettük tekintetbe.
2) Számokban Napunk fölűlete = 6416000000000 négyszög kilometer ; térfogata =
1530,000,000,000,000,000 köbkilometer.
3) 1 litre = 162 köbláb.
 13

pedig annál inkább, mert a számok 1 s 14000C0, a mely arányban a Föld a

Naphoz áll korántsem voltak képesek előbb a tanítványokat csodálkozással
eltölteni.“
Földünk csak egyik tagja a bolygók azon családjának, melyek a Nap
mint középpont körül keringenek; természetes v oln a, ha mi Napunkat ezen
család többi tagjaival is összehasonlitanók. Később azonban, midőn ezen égi
testek mindegyikével különösebben foglalkozunk, majd még teszünk ily össze­
hasonlításokat, ez izben elég lesz megemlítenünk, hogy Napunk hatszázszorta
nagyobb térfogattal bir mint mind ama bolygók holdaikkal együtt, melyek
Naprendszertinkhez tartoznak.
A tudomány szolgálatára feltalált eszközei- s a mennyiségtan segélyével
kétségtelen biztossággal az égi testek súlyát is képes kimutatni. — Ha a tudo­
mány eme eredményeit egybevetjük, azt találjuk, hogy a Nap tömege 355000-
szer múlja fölül a Föld tömeget, mig térfogata 1400000-szerte nagyobb amazé-
nál. E körülményből láthatjuk, hogy a Nap anyaga négyszerte csekélyebb
sűrűséggel bir mint Földünké, azaz hogy a Nap anyagából készült akkora
gömb mint a Föld csak negyedrésznyi súlylyal fog birni, mint a mit Földünk
nyom. Ha a Nap súlyát kilogrammokban J) akarnók kifejezni eme roppant
számot kapnók
2090.000,000,000,000,000,000,000,000,000.
Ez oly szám melynek hallatára az ész többé nem gondolkozhatik, de
a képzelet is megszakad. — Hanem igaz is a Nap tömege oly roppant, hogy Nap­
rendszerünk egyéb testei együtt véve 750-szer kisebb súlylyal bírnak, mint
maga a N a p ; pedig mint látni fogjuk, a bolygók közt is bámulatos tömegek­
kel fogunk találkozni.

II.
N apfoltok. — A N a p tengely-forgása.

Midőn a fellegek vagy a ködök elég sürük, hogy a Nap ragyogó fényét
elhomályosítsák, de egyszersmind annyira átlátszók, hogy a világító korong
köralakjában előtűnjék, akkor a Nap fölülete egyenletesen tisztának látszik,
azon semmi folt sem vehető észre. Ungyanazt tapasztaljuk, ha a Napot fekete
üvegen át nézzük.
Azonban ne elégedjünk meg azzal, a mit szabad szemmel láthatunk; ve­
gyünk középszerűen nagyító csillagászati távcsövet és fegyverezzük föl azt szí­
nes ü v eg g el; ha most azon tekintünk a Napra, annak nagyított korongján
itt-ott rendetlenül szétszórt fekete pontokat veszünk észre. Ezek úgynevezett
n a p f o l t o k , malyek a Nap tanulmányozásában nagy érdeküek.
A Napnak ide mellékelt rajzából láthatjuk, mily módon helyezvék el eme
foltok bizonyos időben. (4. ábra).
Itt azonnal figyelmeztetjük a tisztelt olvasót, hogy a foltok száma, azok-

*) 1 kilogramm — 2 váml'ont.
 14

nak viszonylagos helyzete, sőt alakjuk is állandóan változik a vizsgálat idejé­

hez képest. — Néha, de az csak nagy ritkán történik, a Nap korongja egészen
tiszta ; máskor azonban 80 folt is látható egyszerre.
Ha a Napot naponként felette nagy gonddal vizsgáljuk, tapasztalni fog­
juk, hogy a foltok alakja s helyzete folyvást változik. Azonban ezen szakadat­
lan változásokban is világosan láthatjuk azt, hogy azok mind egy értelemben
történnek, a foltok egy irány felé haladnak; ebből arra következtethetünk,
hogy a Nap tengelye körül forog.
Tekintsük a Napot távcsövön át. A Napnak fordított képe úgy tűnik fel
benne, hogy a korongnak keleti széle jobb felül, nyugati széle bal felül, északi
széle alul s a déli fölül jelenik meg. Jegyezzünk meg magunknak a keleti szélen
egy foltot. Látni fogjuk, hogy az napról-napra növekvő sebességgel a Nap-korong
közepe felé h alad ; innen azután bal felé megy, azonban útjának második felé­
ben sebessége fogy, mig a folt a nyugati szélen ismét el nem tűnik. Ugyanazt
tapasztalhatjuk mind ama foltokra nézve, melyek vizsgálatunk elején keleten
jelentek meg.
Tegyük föl, hogy ama folt, melyet különösen szemügyre vettünk, kezdet­
ben tojásalakú volt; akkor észreveendjük, hogy minél inkább közeledik a Nap­
korong közepe felé, annál szélesebbé válik, azaz alakja majdnem köridomú;
midőn ismét a középponttól távozik, keskenyebbé válik, mig végre ismét tojás­
alakban tűnik el a Nap nyugati szélén.
Az 5-dik ábra igen jól mutatja az alak változásait, melyet imént leirtunk,
s pedig észleletünk első felében. E dolgok épen úgy történnek, a mint azt a
távlat törvényei kivánják.
Tizennégy napig láthatjuk egy és ugyanazon napfoltot; s ha eltűnt a
nyugati szélen, tizennégy nap múlva ismét előlép a keleti szélen.— E tény gon­
dolkozásra int.
Tisztelt olvasóim bizonyosan kiváncsiak tudni, váljon ama fekete pontok,
melyek a foltokat alkotják, valóban a Nap tömegéhez tartoznak, vagy pedig
mint önálló testek a Nap körül bolygóként keringnek felénk fordítva sötét
oldalukat ?
Nem késünk a felelettel. A napfoltok a csillagászok szorgos észleletei
folytán a Nap tömegéhez tartozóknak ismertettek fe l; mint ilyenek két fontos
tény hirdetői: a Nap göm balaku; azt mutatja a napfoltok rendszeres visszaté­
rése 28 nap múlva ugyanazon helyre, a hol legelőbb szem léltük; másodszor a
Nap egyenletesen fordul meg tengelye körül s pedig jobbról bal felé, keletről
nyugatra.
Midőn három század előtt Kopernik felfedezései a Naprendszert kellő v i­
lágosságba helyezték, a Nap, eddig mint Földünk poroszlója, a bolygói népség
fejedelmévé lön, nem kell tehát csodálkoznunk, ha azt hitték róla, hogy kísé­
retének közepén mozdulatlanul áll, s innen uralkodik hatalmas vonzása által.
Azt nem gyaníthatták, hogy ő is útazliatik a Világ-ürben, magával hurczolván
egész udvarát, sem azt, hogy maga is tengelye körül forog: miért is tenné azt,
gondolák, oly test, ki maga a fény és hő leghatalmasabb forrása ?
 15

S mégis igy van a dolog. A csillagászat ujabb vívmányai kétségtelenné

tették, hogy a Nap a Naprendszerrel együtt a Világ-Urben balad, miként a nap­
foltok kimutatták, hogy tengelye körül forog.
Fönnebb mondottam, hogy valamely folt föltünése és ujolagi visszatérése
közt 28 nap foly l e ; ennélfogva a Nap tengelye körül 28 nap alatt fordulna
meg; de pontosabban a Nap l á t s z ó l a g o s tengelye körüli forgása 27 nap
12 óráig tart. Azt mondám a látszólagos forgás: a valódi forgás tartama kö­
rülbelül két nappal rövidebb, mert a Nap 25*/* nap alatt fordul meg tengelye
körül ').
Miután a Nap foltjai felfedezték előttünk annak tengelye körüli forgását,
ezen forgás irányát s tartamát, tekintsük közelebbről e tüneményt s nézzük,
nem lehet-e nekünk azokból ezen óriási égi test természettani alkotására követ
keztetnünk.
Vessünk egy pillantást a hetedik ábrára. Első pillanatra látjuk,
hogy a napfoltok rendesen egy vagy több sötét magból állanak ; ezek körül
többnyire szürkés fél-árnyék-féle terül el. A foltok nagyobb része egy vagy
több mag- s egy fél-árnyékból áll. Láthatni azonban sötét magot árnyék nél­
kül, valamint árnyékot mag nélkül.
A foltok alakja nagy változatosságot tanúsít. A mi az árnyék-félét illeti,
az a legtöbb esetben a sötét mag körrajzaihoz alkalmazkodik. A sötét mag
néha több részre osztatik világos sávok által; H e r s h e l e tüneményt f é ­
n y e s h i d a k n a k nevezi. — Azt azonban nem kell gondolnunk, hogy a mag
egyformán fekete szinti ; mert az színében változik, a mi nem is lehet máskép,
mert a sötét szín itt csak az ellentét eredménye.
Még egy kérdés volna itt megfejtendő. A foltokon kivül egyformán fé­
nyes-e a Nap fölülete? — Nem.
A sötét foltok között a Nap fényes föltileténél is fényesebb foltok mutat­
koznak. Ezek a n a p f á k l y á k . Nagyobb fénylik nem az ellentét eredménye,
mert a fáklyák néha magánosan is előtűnnek. A nap fölűletének hátralévő ré­
sze fényes s sötéc pontokkal behintettnek látszik lenni, úgy hogy az mint vala­
mely rézmetszet alapja tűnik föl.
Lássuk már most közelebbről a napfoltokat. Mindenekelőtt azok kiter­
jedése érdekelne bennünket. — A csillagászok szorgalmas észleletei folytán
udjuk, hogy a napfoltok kiterjedése s alakja változik, de néha a Nap fölületén

') Bármi különösnek látszik a szövegben mondott, tisztelt olvasóim azt azonnal
meg fogják érteni. Tekintsük a 6. ábrát; jelölje a Napot s F a földet. Ma például a pon-
lon megpillantunk egy foltot, 251/2 nap múlva a folt ismét a pontban leszen, de reánk
nézve, kik a Földről szemléljük a Napot, még nem foglalja el előbbi helyét, mert Földünk
addig- nem maradt veszteg, hanem /'’-töl F -ig haladt, s ennélfogva foltunknak is még «-tói
ft'-ig kell haladnia, hogy nekünk ugyanezen helyen tűnjék föl, a hol azt 27V2 nap előtt
láttuk. Kis számítás folytán .meggyőződhetünk, hogy ezen idökiilönbség körülbelül két
napot tesz
 16

egy folt is roppant tért foglal el. Nem ritkán láthatni foltot, melynek kiterje­
dése sokkal nagyob, mint Földünk. íg y S c h r o e t e r mérései által kitűnt, hogy
egy bizonyos nap-folt fölülete négyszer nagyobb, mint Földünk fölűlete. He r -
s h e l 1779-ben pedig az egyiket 5-szörte nagyobbnak találta Földünknél.

2-ik ábra. A Nap látva a föbolygókról, s pedig (1) Neptunról; (2) Uránról; (3) Sza-
turnról; C4) Jupiterről; (5) Maximiliánáról; (6) Feroniáról; (7) Marszról; (8) a Föld­
ről; (9) Vénuszról; (10) Merkúrról.

Fönnebb mondottuk, hogy a napfoltok alakja változik. Itt pedig azt

mondjuk, nemcsak hogy változik alakjuk, hanem ritka eset, ha többszöri for­
dulás után is megtartják alakjukat; mert az nemcsak az egyik megjelenéstől a
másikig, hanem ugyanazon nap is alá vagyon vetve módosulásoknak.
 17

Itt két jelenetet kell megkülönböztetnünk, melyek az észlelők által tanul-

mányoztattak. Egyrészt a foltoknak különös, többé-kevésbbé gyors mozgását,
mely lényegesen különbözik a Nap tengelye-forgása által létrehozott mozgástól:
L a n g i e r szerint egy általa észlelt folt oly sebességgel haladt, mely három­
szorosan fölölmúlta a fellegek rohamát, midőn azok a legnagyobb szélvész által
tovaragadtatnak. *)
Másrészt az alak változása nem történik kevésbbé gyorsan. Majd egy folt
több külön magra oszlik, majd ismét néhány mag egyesül egy folttá. Arago
Wollaston után e tüneményt összehasonlítja jégdarabbal, mely a Nap fölületére
mint sima tükörre dobva, ezer darabban minden irány felé szétcsúszik.
A mint a foltok eltűnnek, helyüket fáklyák foglalják el. Sajátságos

3-ik ábra. A Nap s a Hold pályájának összehasonlítása.

C h a c o r n a c , angol csillagász, észrevétele, hogy t. i. a foltok jobbról bal felé

tűnnek el többnyire, s innen magyarázható meg azon körülmény, hogy a fol­
toktól balra több fáklya látható, mint azoktól jobbra. (Secchi.)

Nem kételkedem abban, hogy tisztelt olvasóim nagy érdekkel szemlélik

az égi testeknek folyton más és más helyzetét és gyönyörködnek abban, hogy
ezen helyzetváltoztatás titkát birják; mert e titok több mint húsz századon át

') A mozgás sebessége 111 métre-t tőn egy másodpercz alatt, azaz 3511/, lábat.
í
 18

bámulatos állhatatóssággal tanulmányoztatván, mai nap mindenkinek hozzá­

férhetővé lön.
Hanem a csillagászat uralma nem szorítkozik egyedül ezen törvények
tanulmányozására: föladata, minden égi testet önmagában vizsgálni s az
azon mutatkozó tüneményekből annak alkatára következtetni.
Fölösleges említenem, hogy a Föld képezte legelőbb is ezen vizsgálat­
nak tárgyát s igy ennek természettani alkata hamar ismertetett fö l; igaz,
hogy egészen más módszerek segélyével mint a milyenek a csillagászatiak.
A Földet követték a közelebbi égi testek a Nap, H old ; azután a bolygókra,
végre pedig a hihetlen távolságban ragyogó csillagokra került a sor.
A világosságnak természete, melylyel valamely égi test ragyog, annak ha­
tályossága (intensitas), a meleg, melyet nyer vagy kiáraszt, az anyag, melybőlké-
peztetett, fölületének mivolta, az alak- vagy színváltozás, melynek alá van vetve,
a nap, éj s évszakok rendes váltakozása, mely többrendbeli mozgás eredménye,
a tömeg sűrűsége s a vonzás ereje: ezek a főpontok, melyeknek tanulmánya
a csillagászat egyik részét képezi, az úgynevezett természettani csillagászatot,
mely mindenkit a legnagyobb érdekeltséggel képes eltölteni.
Tudom, hogy e tárgy megemlítése is főlkölthette már tisztelt olvasóim kíván­
csiságát, ki is akarom azt elégíteni, a mennyire azt t. i. a tudomány mai
álláspontja nekem lehetővé teszi.
Kezdjük a Nappal.
Tisztelt olvasóim ismerik már a Napnak kiterjedését, tömegét, tengelye
körüli forgását, csodáltuk ama különös változásokat, melyeknek örökös szín­
helye a Nap fölülete. Hátra van még annak alkatáról szólanom.
Nem nyerném ki magamnak tisztelt olvasóim háláját, ha m egkísérte­
ném ama különféle véleményeket előadni, melyek e tárgyra nézve a tudósok
által a világba bocsájtattak, megvitattak, hogy később ismét elejtessenek. Két
elméletet fogok kifejteni, melyeket a tudósok meg mai nap is védenek.
Az elsőt fölállította W i 1 s o n 1774-ben, B o d e kifejtette s módosította,
M i c h e l l , S c h r ö t e r s H e r s h e l tökéletesítette, végre részben már ig a ­
zoltatott is A r a g o tapasztalatai által.
Miben áll ezen elmélet ?
A Nap sötét, vagy legalább önmagában nem világító gömb, mely külön­
féle távolságokban három gázalaku boríték, azaz légkörtől vagyon körülvéve,
ezek egymástól teljesen elkülönitvék.
A legelső légkör, vagyis a belső maghoz legközelebb eső, sötét felleges
rétegből képeztetik, mely ugyan önmagában nem világít, de a nyert vilá­
gosságot viszaveri.
Ezen borítékot egy másik követi, akár azzal összefüggésben, akár bi­
zonyos távolságban. Ezen második légkör önmagában világit, mert oly légnem ­
ből áll, mely folytonos égésben van. Ezen f é n y k ö r n e k (photosphaera)
— igy neveztetik e légkör a tudósok által — külső felülete adja a Napnak
látható határát, annak körrajzát.
 19

Végre a harmadik átlátszó légkör az egészet körülveszi. Ezen légkör

rétegei mindinkább ritkulnak, minél tovább esnek a központi testtől.
Lássuk már most menynyiben igazolható ezen elmélet.
Ha képzeljük magunknak, hogy a sötét magon időnként gázalaku töme­
gek képződnek, melyek magas hőmérséklet következtében meggyuladnak, vagy
ha e fölületen vulkánszerü kitörések léteznek, melyek a kihányt anyag által
a nap két belső légkörét átlyukasztják, akkor kisebb vagy nagyobb terjedelmű
űrök keletkeznek, melyeken át a belső mag látható leszen.
A nyílások a tölcséridomhoz közelednek, fölül tágabbak, úgy hogy a nap
szilárd része könnyen szemlélhető s pedig mint fekete folt, köröskörül a felle­
ges légkör mint szürke árnyék tűnik föl. Ezek a sötét napfoltok félárnyékkal
körülvéve.
Az is megeshetík, hogy a nyilás a fénykörben kisebb mint a felleges lég­
körben. Ez esetben csak a sötét mag leszen látható: így sötét foltok kelet­
keznek félárnyék nélkül.
Ha a szürkés légkör nyílása előbb záródik el mint a fényköré, a Nap sö­
tét része nem lesz többé látható, de igen is félárnyék fog annak felületén je ­
lentkezni, vagyis sötét magnélkűli napfolt.
Tisztelt olvasóim most ezen elmélet folytán könnyen magyarázhatják ki
maguknak a napfoltok változékonyságát, azok eltűnésének okát.
A Nap természettani alkata sokkal egyszerűbb, ha a másik elméletet
tartjuk helyesnek, habár ez némely tüneményt nem fejt meg oly teljesen mint
az első. — Ezen elmélet szerint a Nap izzó tömegből áll, mely a hő s fény for­
rása, váljon e tömeg szilárd vagy folyó állapotban vagyon, az nem változ­
tat a dolgon. Ezen izzó mag igen sűrű légtől vétetik körül, a mely lég a Nap
alkatrészeiből áll s épen a belső mag nagy hőfoka által tartatik gázállapotban.
Ha e légkör valamely pontján esetlegesen kisebb hő áll be, a gázzal
ugyanez történik, a mi Földünkön, midőn hidegebb rétegben a vízgőz felhővé
változik. Ily gázfellegek a Nap sugarait nem bocsátják át s azért e helyen nap­
folt keletkezik.
Ezen elmélet mellett szól egy körülmény, melyet olvasóinkkal azonnal
közlendünk.
Ha teljes napfogyatkozás alkalmával a Nap körrajzát vizsgáljuk, igen
különös emelkedéseket veszünk rajta észre. Némelyek hegyekhez hasonlitnak,
mások azonban mint roppant fellegek a Nap légkörében szállongani látszanak.
Az 1860-iki julius hó 18-án észlelt teljes napfogyatkozás igen fontos j e ­
leneteket nyújtott. Azóta a csillagászok sokat fáradoztak azon, mikép fejtsék
meg ezen d u d o r o d á s o k (Protuberanzen) keletkezési módját. Némelyek
csak színjátéknak akarták tekintem, mely az által keletkezett, hogy a Hold
felfogta a Nap fényét; mások azonban e dudorodások valóságos léte mellett
kardoskodtak. Ma azonban a kételyek eloszlottaknak tekinthetők1;) e dudoro-

') Az 1868-iki aug. 18-án észlelendő napfogyatkozás sokat fog még e tekintet­
ben felderíteni.
2«
 20

dások léte kétségtelen. Már most csak egy lépés s kimondhatjuk, hogy ezek,
mert tömöttebb anyagtól veszik lételüket, okozzák a napfoltokat.
Nem tagadhatjuk ugyan, hogy az első vélemény védői szerint a felle­
gek a harmadik légkörben szállonghatnak, a nélkül, hogy az elmélet ezen fel­
tevés következtében valószínűségéből legkevesebbet is vesztene. Csak azt kell
még feltennünk, hogy ezek magukban oly fénynyel birnak mint a korong
többi része. S valóban e dudorodások a korong egész körrajzán észlelhetők:
tehát a Nap egész fölületén találhatók, mig ellenben a napfoltok csak bizonyos
határok közt jelennek meg.
Már akár melyik elmélet bír több valószínűséggel, annyi bizonyos, hogy
a Nap tölülete ezen sajátságos jelenetek színhelye. A napfoltok rögtöni kelet­
kezése, azok változása s eltűnése a legoriasabb zivatarok látható jele, a mi­
lyeneket alig merészelünk képzelni.
Azt nem csodálhatják többé tisztelt olvasóim, hogy a Nap termésíettani
alkata fölött igen valószínű ismeretekkel bírunk. De ha megmondom, hogy a
tudomány segélyével már oda is jutottunk, hogy a Nap vegytani alkatrészeiről
is beszélhetünk, azt ugyan az első pillanatra hihetetlennek fogják találni.
Pedig az újkori természettan egyik szellemdús felfedezése már azt is lehetsé­
gessé tette.
Az egész világ ismerte a színképet, mely akkor keletkezik, midőn a
napsugár üveghasábon át megtöretik. Az sem ismeretlen, hogy a hét alapszí­
nen kívül, melyek a színképet alkotják, még számtalan homályos vonal lát­
ható, melyek e színes szalagot sok osztályra bontják.
Ha különféle anyagok égnek a lángban a fekete vonalok más és más
helyzetet vesznek fel a színképben, a mely helyzet azonban egy s ugyanazon
anyagról mindenkor ugyanaz marad. Ezen igazság folytán a természettudósok
azon meggyőződéshez jutottak, hogy a Nap légkörében fém alkatrészek létez­
nek, melyek miatt az említett sötét vonalok a Nap színképében találhatók.
Mai nap a s z í n k é p i e l e m z é s (Spektral-Analyse) — miként a ter­
mészettannak ezen új, de máris termékeny ága elneveztetett — egész határo­
zottsággal megmutatta, hogy a légkör gázállapotban tartalmazza a következő
fémeket: szikenyt (nátrium), vasat, álanyt (nickel), rezet, horganyt s súlyanyt
(baryum); a kékleny (kobalt) létezése még kétséges. Ha e hét fém a Nap lé g ­
körében fellelhető, ki sem kételkedhetik abban, hogy a Nap szilárd magjának
alkatrészei gyanánt szerepelnek.
Nem bámulod-e Földünk halandó lakója, az emberi ész diadalát, midőn
oly roppant távolságú égi test vegytani alkata felől ismereteket s pedig biz­
tos ismereteket szerez, mintha az csak a laboratorium asztalán feküdnék.
Pedig bármily gyarló az ember, ennyivel még sem elégedett be, hanem még
tovább is ment s a többi napok alkatrészei felett hasonló kutatásokat tőn m eg­
lepő eredménynyel.
Fejezzük be azt a mit a Nap alkatáról még mondani akarunk. —■
Szóljunk tehát világosságának hatályosságáról. A világosság nem mindenütt
ugyanaz a Nap fölületén. Szélein kevésbbé világit, mint közepén: ezt bi-
 21

zonyitják legjobban a Napról vett fényképek és azért nem is szabad kétel­

kednünk a fölött, hogy a Nap igen nagy távolságra légkörtől környeztetik. A
mint már mondatott, ezen légkörben szállonganak az észrevett vöröses du-
dorodások, melyek teljes napfogyatkozás alkalmával észlelhetők.
Ha a Nap világosságának hatályosságát tekintjük itt a Földön, azt
egyszerűen A r a g o számitása folytán 15000 gyertyáéval tehetjük egyenlővé.
Legközelebb á ll a Nap világoságához a villám fénye (természetesen csak azon
világosságot értve, melylyel a Nap Földünkön bir), mert a villamoszlop erejé­
hez képest, ezen világosság csak negyed- vagy ötödrészét teszi a Napénak,
mivel 3000—4000 gyertya világosságával felér (Arago, populaere Astromomie
H. k. 152 1.)
Ha a Nap helyén a teljes Hold állana úgy annak világossága 800.000-te
kisebb volna, vagyis a Nap világossága csak úgy jöhetne létre, ha e helyett
800.000 ilyen teljes Hold volna, mint a mienk.
A mi ezen világosság eredetét illeti, úgy némelyek azt gáz-féle anyag
izzó állapotának tulajdonítják, mások azonban szilárd testet gondolnak izzó
állapotban lenni s ismét mások — köztük a hires Hershel is — a világos­
ság eredetét villamdelejes tüneményből származtatják, — körülbelül örökös
északi fénynek tartván azt.
A fény hatályosságáról menjünk át a hő hatályosságára. E hő a Nap
fölületén kétségkívül roppant; mert ismerjük azon törvényt, mely szerint a
távolság növekedtével a hő hatályossága fogy és ezen törvény szerint a hő a
Nap fölületén 300.000-te nagyobb mint a középhőmérsék a Földön.
A mit előbb a fény hatályosságáról mondottunk, azt most a hő hatályos­
ságára is alkalmazhatjuk, hogy az t. i. a Napkorong szélei felé kisebb mint
annak középpontján; sőt Hershel még azt is állitja, hogy a Nap egyik fél­
gömbé nagyobb hővel birna mint a másik.
Ennél azonban sokkal fontosabb egy más kérdés. Ugyanis utóbbi időben
sokat fáradoztak a tudósok annak kimutatásában váljon növekszik vagy
fogy-e a Nap melege a századok lefolyása alatt. T h o m s o n , igen hires ter­
mészettudós, ugyan azt hiszi, hogy a Nap heve állandó, ámbár mások megint
az ellenkezőt mondják. Legyen bár ezen utóbbiaknak igazuk, vigasztalásunkra
csak annyit vagyok bátor megjegyezni, hogy a Nap melege még több millió
évig fogyhat, mielőtt az annyira kihűlne, hogy a Földön az élet lehetlenné
leszen.
A midőn igy mindent elmondottam, a mit a Nap alkatáról tudunk, látom,
hogy tisztelt olvasóim egyike és másika is koránt sincsen előadásommal meg­
elégedve. Ok ugyanis kiváncsiak tudni, váljon laknak-e a Napon is élő lények.
E kérdésre Aragoval felelek, ki ezt mondja: „Ha valaki tőlem egyszerűen kér­
dezi, valljon laknak-e a Napon élő lények ? feleletem az volna, biz arról semmit
se tudok. De ha azt kérdeznék tőlem, lakhatnának-e a Napon szerves lények,
hasonlólag azokhoz, kik Földünket népesítik, nem haboznám igenlőleg vála­
szolni.“ Magyarázatképen hozzá kell még tennem azt, hogy Arago a Nap
belsejét szilárdnak képzeli s a Nap világosságát a fénykörből származtatja;
 22

mert azok, kik a Napot izzó tüzes állapotban lenni állítják, annak lakhatlansága
felett épen nem kételkedhetnek.
Természetes, hogy ily kérdések soha sem fejthetők meg egész biztosság­
gal ; bármiként vélekedjünk felette valószínűség marad az. De a mit látunk, s
tudunk, az a Nap örökös s sokszoros befolyása földi életünkre.
Tömege által hat a Nap Földünkre, melyet pályájában tart. A Nap me­
lege föok a légrétegek egyensúlyának megzavazásában. Ez okozza a szeleket,
légáramlásokat, a tenger zajongásait; ennek következtében párolognak el a
folyók, tavak s tengerek vizei, melyek ismét Földünk fölületén a folyadékok
örökös keringését idézik elő. A Nap melege s világossága szüli a szerves éle­
tet itt. Sőt a Nap világosságának különféle foka rejtélyes összefüggésben van
az emberi kedélylyel is, a mint azt az idősb Plinius szépen jellemzi, mondván:
„Coeli tristitiam discutit sol, et humani nubila animi serenat.“ (Az É g szo­
morúságát eloszlatja a Nap, és felderiti az emberi lélek fellegeit.)

MÁSODIK KÖNYV.

A bolygók.
Láttuk már fönnebb, hogy a Nap körül különböző távolságokban s
egészen különböző időkben másodrendű csillagok keringenek, melyeknek
egyike Földünk is. —• Ezen égi testek nagysága, távolsága, forgása, alakja s
alkata megérdemli, hogy vizsgálatunk tárgyát képezze. S ezt tenni is
fogjuk.
Bepillantunk a leghatalmasabb távcsövekbe, s a bolygók alakja, a
fölületttkön szemlélhető foltok megmondják, váljon megfordulnak-e önmaguk
körül s meddig tart fölUlettikön a nap s éj? Pályájuk alakja s nagysága, a Nap
körüli forgásuk időtartama pontos tudomást nyújt az évszakok változatossága
s az éghajlat fölött. Az időszakok változatosságáról tudomást fogunk szerezni
másrészt azon hajlásszögből, melyet a bolygó tengelye azon síkkal képéz,
melyben a Nap körül kering.
Felette érdekes még a holdak jelenléte, akár az éjek megvilágítása miatt,
akár pedig az elsőtétedés miatt, mely mindig bekövetkezik, valahányszor a
megvilágított s a világító test közé egy harmadik sötét vetődik.
Midőn így utazásunkat a Napvilágon át folytatni fogjuk, Földünkhez is
jutunk. Ennek tanulmánya igen megkönnyíti majd a többi égi testek tanul­
mányát, akár a jelenetek hasonlatosságát, akár a különbséget tekintjük.
A Napból kiindulván egyenként látogatjuk meg mindazon égi testeket,
melyek a Nap körül keringenek s pedig a távolság természetes rendjében.
 23

I.

Merkúr.
Látszólagos fo rg á s. — A N a p - s F öldtől való távolsága. — A la k ja s n a g y ­
sága. — A n ap s é j ta r ta m a ; — évszakok s éghajlat. — Tömeg, sűrűség s
nehézség.

Tiszta ég alkalmával a Nap lenyugvása után nem egyszer észrevehetünk

egy csillagot, melynek ragyogó fénye az esti szürkület pirján áttörni igyekszik.
Magassága az Ég boltozatján kezdetben igen csekély, hanem lassanként nö­
vekszik ; de ha az Ég boltozatján félkört vonunk, annak hatodrészével magasbra
soha sem emelkedik.
E csillag Merkúr bolygó.
Ha kedvező esték alkalmával vizsgálódásunkat folytatjuk, látni fogjuk,
hogy a Naphoz mindinkább közeledik, mig végre e fényes csillagzatnak v i­
lágossága mellett eltűnik és a Nappal együtt lenyugszik.
Néhány nappal később kevéssé a Nap felkelte előtt ugyanazon csillagot
látjuk előtűnni s pedig itt is napról-napra a láthatár fölé magasabbra emel­
kedik, mig keleten ép oly magasságra emelkedett, a milyenben azelőtt nyugaton
megjelent. Ezután ismét közeledik a Naphoz, mig végre újra eltűnik.
Merkúr ennélfogva bizonyos lengő mozgást végez a Nap körül, a mely
mozgás örökké ismétlődik s 106— 130 napig tart. — A régiek, kik a Világ
rendszerét helyesen nem ismerték, Merkúr kettős megjelenésében csalatkoztak,
a mennyiben az hitték, hogy két különböző csilaggal vagyon dolguk; azért reg­
geli megjelenésekor Apollonak, estve Merkúrnak nevezték. Hanem figyelme­
sebb észlelet után kitűnt, hogy e kettős név alat tulajdonképen csakis egy
csillag rejlik, mert mindkettő egyszerre soha sem volt látható, azonkívül az
egyiknek rendes eltűnését nemsokára a másiknak megjelenése követte.
Ha Merkúrt észlelni akarjuk, jó csillagászati távcsőhez kell folyamodnunk.
Ennek segélyével tapasztaljuk, hogy alakja s nagysága napról-napra vál­
tozik. — Ezen változások igen hasonlítanak a Hold változásaihoz. Kezdetben
mint ragyogó korong jelenik meg, mely keleti részen egyre fogy, mig legna­
gyobb látszólagos távolságában a Naptól félkör gyanánt tűnik f e l; ezután a
csillag ismét telni kezd, mig végre vékony világitó vonal gyanánt jelenik meg.
E fokonkénti váltózásokat legjobban jellemzi a 8-dik ábra. — Ugyanazon
változások állanak be, ha Merkúrt mint hajnali csillagot vizsgáljuk, azon kü­
lönbséggel, hogy azok most ellenkező rendben történnek, mint ezt a 9-ik ábra
mutatja.
Ezen változások arról tanúskodnak, hogy Merkúr sötét gömbalaku test.
Nap körüli forgása miatt a Földhöz különféle helyzetekbe jő, úgy hogy meg­
világított felének majd nagyobb, majd kisebb részét láthatjuk. Épen ezen for­
gás következtében a Földhözi távolsága mindig változik s az okozza látszóla­
gos nagyságának változásait, miként azt a 10-ik ábra jól megfejti.
 24

Ha Merkúr a Nappal egy irányban jelleuik meg, akkor a csillagászok

azt mondják, hogy ezen bolygó e g y ü t t á l l á sb a n (conjunctio) van. Ezen
együttállás felső, ha a bolygó a Napon túl, alsó, ha a Napon innen vagyon.
Első esetben Merkúr megvilágított oldalával áll felénk, második esetben sötét
részét mutatja nekünk.
Ha a Föld egy s ugyanazon ponton veszteg állana, Merkúr egyik lengési

4-ik ábra. Napfoltok.

tartama (106—130 nap) a Nap körüli forgásának idő-tartamát képezné. De ves­

sünk egy pillantást az ábrára, azonnal láthatjuk, hogy midőn Merkúr ugyanazon
együttállásba tért vissza, a Föld pályáján már tovább haladt s íg y Merkúr
pályáját egyszernél valami tőbbecskével futotta be, tehát Merkúr egyszeri pá-
yafutása kevesebb ideig tart mint egy-egy lengés t. i. körülbelül 88 föld­
napot. (Pontosan: 87 napot, 23 órát, 15 első s 46 másodperczet1.)
Ha Merkúr pályája tökéletes kor volna, a Naphoz való távolsága soha
sem változnék. De tudjuk, hogy a bolygók kerülék-alaku pályákat futnak be

x) Ily pontosan határozhatják meg a csillagászok a bolygók forgástartamát!

 25

shogy a Nap a gyűpontok egyiképen foglal helyet s azért a bolygóknak a Nap­

hoz való távolsága folyvást változik1)
A nyolcz főbolygó közül Merkúr az, melynek pályája legjobban üt el a
kör alakjától s azért távolságai a Naptól a legtöbb változásokat tüntetik elő.
Mig legnagyobb távola a Naptól 10 millió földrajzi mértföldet teszen, addig a
legkisebb csak 6 1li millió
Mivel már a távolságokról beszélgetünk, szóljunk egyszersmind Merkúr­
nak a Földtől való távolságáról. Természetes, hogy ezen távolság még több
változásnak vagyon alávetve, mint az előbbi; mert Merkúr már a Naphoz való
állásában is folyvást változik, továbbá maga Földünk is halad útjában. Innen
van az, hogy Merkúr hozzánk majd 10 millió földrajzi mértföldnyire vagyon,
majd ismét 30 millió mértföldnyire, tehát háromszor nagyobb távolságban. Eb­
ből foghatjuk föl, mert látszik néha Merkúr 3-szor oly nagynak mint máskor.
Ha Merkúrnak valódi távolságát a Földtől tudjuk és látszólagos átmérőjét

5-ik ábra. Napfoltok.

megmértük, könnyű dolog most valódi étmérőjét kiszámítani, miként azt a

csillagászok már több izben megtették. Ezen számításból tudjuk, hogy Merkúr
átmérője 971 földrajzi mértföldet teszen, vagyis a Föld átmérőjének két ötödré­
szét. A 12.-ik ábra a két bolygó viszonlagos nagyságát tünteti elő. — Innen lát­
ható, hogy Merkúr fölülete körülbelül 6 V2-szór kisebb mint Földünké s körülbe­
lül 17 Merkúr képezne akkora testet, a milyen Földünk.
Ha Merkúr alakját vizsgálni akarjuk, sok nehézséggel találkozunk, mert
fénye oly vakító, hogy pontos mérések majdnem lehetetlenek. Azért a csilla-

‘) Ha tisztelt olvasóink a bolygók pályáiról tiszta fogalommal akarnak bírni,

kisértsék meg, ilyen görbe vonalat leírni s pedig következőleg^ Két szög segítségével
erősítsenek papirt valamely deszkára vagy az aszfalra; miként azt az I l ik ábrából
-1 s B pontokban látják. E két szög köré tegyenek lazán egy összekötött fonalat
s most például C pontban alkalmazzanak a fonalhoz irónt, melylyel, a fonalat szorosan
tartva leírják a kerüléket. A s Ti pont lesznek a gyűpontok.
 26

gászok oly tüneményt igyekeztek felhasználni, mely gyakran előfordulván, az

észlelést felette megkönnyíti. Értem átmenetét a Nap korongján.
Ugyanis tisztelt olvasóim fognak arra emlékezni, a mit fönnebb mondot­
tunk, hogy Merkúr a Nap körüli lengései alkalmával a Föld s Nap közé he­
lyezkedik. — Ha azon sík, melyben e bolygó mozog, Földünk pályájának sík ­
jával egybeesnék, Merkúr árnyéka minden átmenet alkalmával a Napon
látható volna. Hanem ez nincs igy; mert e két bolygó pályáinak síkja egymás
felé hajlik, úgy hogy Merkúr majd a Nap korongja felett, majd az alatt halad
el. De mégis megesik, hogy a Nappal ugyanezen magasságban jelenik meg.
Ilyenkor Merkúr mint fekete kerek pont tűnik föl a Napon s igy azon részletes
elsötédést okoz. — A csillagászok ezen átmenetet kedvező alkalom gyanánt
ismerték föl, hogy Merkúr látszólagos nagyságát megmérjék, de egyszersmind
annak tudatára is jöttek, hogy ezen bolygó teljesen gömbalaku. Épen az idén
lesz alkalmunk ily átmenetet észlelnünk és pedig november 5-ikén 10 óra tájt.
Miután igy Merkúr felül elmondottunk mindent, a mi Nap körüli forgása-,
távolsága-, nagyságára vonatkozik, szólanunk kell még természettani alka­
táról. — Itt tisztelt olvasóim nem egy érdekes adatot fognak hallani ezen égi
testről, mely hasonlólag Földünkhöz a Nap körül kering.
Mindenek előtt azon világosság, melyet a Naptól nyer körülbelül 7-szerte
nagyobb, mint a milyen Földünket megvilágitja. De mi több ! A hő is ugyan­
azon törvénynek hódol mint a világosság s azért Merkúr középhőmérséke
szintén 7-szer nagyobb mint bolygónké. Ha saját magunkról ítélünk, mily kel­
lemetlen szemünkre a Nap ragyogó sugara s mily kellemetlen heve testünkre
nézve, nem irigyelhetjük Merkúr lakóinak sorsát! Hanem az a kérdés, ha vál­
jon azok oly érzékenyek-e mint mi ? vagy hasonlitanak-e hozzánk ? E kér­
désre bölcsen hallgatunk.
De még ez mind nem e lé g ! legkevésbbé vagyunk képesek eltűrni a rög­
töni ellentétet. Pedig Merkúr ebben épen nem szegény. Hosszúkás pályájának
következtében majd közelebb majd távolabb áll a Naphoz. Legnagyobb
közellétében 10-szer nagyobb világosságot s hőt kap a Naptól mint m i; legtá­
volabb helyzetében csak 4 ‘/a-szer nagyobbat. Ha pedig még azt gondoljuk meg,
hogy ezen változások oly szaporán állanak b e , mivel Merkúr éve a mienknek
csak negyedét teszi, láthatjuk, hogy az évszakok változása még több alkalm at­
lansággal jár.
Ne feledjük azonban, hogy egy körülmény teljesen megváltoztathatja
ezen szabálytalanságokat. S e körülmény egy légkör léte vagy nem léte Mer­
kúr körül. Van-e Merkúrnak légköre? — Merkúr gyakori észleleteiből a legje-
lesb csillagászok, köztük B e e r s M a e d l e r azt vélik állíthatni, hogy Mer­
kúrnak igen sűrű körlege van. Most már képzelhetjük magunknak, mennyire
képes ezen sűrű körlég a fény s hő sugarait gyengíteni, ha meggondoljuk, mily
különbség vagyon már a Földön is a tiszta felhőtlen nap és a homályos között.
Végre ezen légkörnek alkatrészei, melyekről semmi adataink sincsenek, szint­
úgy változtathatnak az égaljon. Azért térjünk ismét át a csillagászati adatok
elbeszélésére, melyekhez semmi kétség sem férhet.
 27

Hiszem, hogy tisztelt olvasóim kiváncsiak tudni, mennyi ideig tart Mer­
kúron a nap s éj együtt véve, vagyis csillagászati nyelven szólva, mily idő
alatt fordul meg Merkúr egyszer tengelye körül ? E kérdésre egyszerűen felel­
hetünk, t. i. 24 óra s 5 perczig, vagyis körülbelül annyi ideig mint Földünkön.
Fönnebb mondatott, hogy Merkúr pályája igen hosszúkás, vagy mint a
tudósok mondják, központkivülisége rendkívül n a g y , minek az a következ­
ménye, hogy az évszakok időtartama Merkúron felette egyenlőtlen.
Mivel Merkúr a Naphoz igen közel áll, nehezen vizsgálható; azért fölüle-
téről nem igen sokat tudunk. Mindazonáltal a múlt század vége felé S e h r ő ­
t é r, igen tudós észlelő, észrevette, hogy az egyenlítő táján sötét övekkel bir
(13-ik á b ra ); ezek segélyével képesek vagyunk, tengelyének hájlását k i­
mutatni.
Midőn Merkúr növekvőben vagyon, a világos s sötét rész közötti válasz­
vonal csipkézett; ebből a tudósok némelyike azon meggyőződésre jutott, hogy
Merkúr fölületét roppant hegységek borítják, sőt egyik-másik jelenetből ttíz-
okádó hegyekre is következtettek. — Ez ellen nem volna kifogásunk, mert
Merkúr olyan bolygó lévén mint Földünk, természettani alkatában is hasonlít­
hat ahhoz; de a tett mérések azt mondjuk, hogy ezen hegyek közül egy-
némelyik majdnem 2 i/2 mértföldnyi magassággal bir, a mi Merkúr átmérőjének
253-ad részét teszi, míg ellenben Földünkön a legmagasb hegyek alig halad­
ják meg a mértföldet s Mont Everest a földi hegyek ezen óriása nem emel­
kedik magasbra a tenger szine fölé mint a Föld átmérőjének 1400-ad részéig
Azért e pontban még ujabb észleletekre kell várnunk, melyek minden kétséget
eloszlatnak ; addig is térjünk át más tárgyra.
Midőn a Napról beszéltünk, azt mondottuk, hogy a csillagászatnak va­
gyon módja a Naprendszerünkhöz tartozó égi testek tömegét vagy viszonyla­
gos súlyát meghatározni. Ez meg is történt Merkúrra nézve s igy tudjuk, hogy
4348000 oly súlyú gömb mint Merkúré volna képes a Nap tömegével egyen­
súlyt tartani. Miután pedig tudjuk, hogy a Nap tömege 354936-szor nagyobb
mint Földünké, könnyen kiszámíthatjuk, hogy Merkúr Földünk súlyának
4/5-részét teszi.
Ha azon számokat tekintjük, melyek a két égi test súlyát kifejezik,
azonnal láthatjuk, hogy Merkúr sokkal sűrűbb anyagból áll, mint Földünk s
pedig felénél sűrűbb, úgy hogy súlya a vas s réz súlya között áll.
S igy tisztelt olvasóim Merkúrról megtudták mind azt, a mit a tudomány
eddig felderített s azért hagyjuk el ezen ismerősünket s térjünk be legközelebbi
szomszédjánál.
 2o

II.
Vénusz.
T ávolsága a N a p tó l. — L átszólagos s va ló d i m o zg á sa ; — p á ly á já n a k a la k ja . —
F öldtöli távolsága. — M éretei. — É vszakok s éghajlat. — Term észettani a lk a ta .

Merkúr volt az első bolygó, a m elylyel találkoztunk, midőn a Napról

elindultunk ; a távolság nagysága szerint Vénusz a második.
Mig Merkúr pályája (a főbolygókéi közt) leginkább tér el a kör alakjától,
addig Vénusz oly pályán mozog, mely leginkább közelíti meg a kör alak ját;
azért Naptóli távola nem oly változó mint az előbbi bólygóé. Középtávola a
Naptól 1493/100 millió földrajzi mértföldet teszen ; mert legnagyobb távolsága
15 6100 millió mértföld, legisebb távola pedig 1486/100 millió.
Mi következik ezen majdnem állandó távolságból ? Az, hogy a villágo-
ság és hő mennyisége, melyet a Naptól kap, majdnem mindig ugyanaz, vagyis
a mi m in degy: nem bir oly változatos évszakokkal mint Földünk. Mindazon­
által ezen mennyiség kétszerese annak, melyet Földünk kap, a mely körül­
ményre még visszatérünk, midőn Vénusz természettani alkatáról leszen
a szó.
Vénusz hasonlólag Merkúrhoz majd est-, majd hajnalcsillag. Ép úgy lát­
szik a Nap körül lengeni mint az előbbi. Csak az a különbség, hogy lengései­
nek tartama s nagysága sokkal nagyobb. Mert naplenyugtakor lassanként ma-
gasbra emelkedik mint Merkúr, Ugyanis ha az Ég boltozatján félkört vonva
gondolunk, Vénusz legmagasabb állásában annak negyedénél valamivel maga­
sabban szemlélhető. Mint hajnalcsillag szintén jobban távozik el a Naptól, úgy
hogy akkor is ugyanazon magasságig emelkedik.
Ki ne ismerné tisztelt olvasóim közül Vénuszt ? Alig hiszem, hogy tisz­
telt olvasóim közül egyis akadna, ki e tiszta fénynyel csillogó s szende vilá­
gosságot árasztó égi testet nem szemlélte v o ln a ! Fénye oly erős, hogy akkor
is látható, ha könnyű fellegek fátyolozzák az Eget, sőt igen tiszta Ég mellett
még világos nappal is észrevehető.
Vénusz mint esteli csillag a régieknél Hesperus néven volt ismeretes,
mint hajnali csillag Lucifernek mondatott. Tehát a régiek Vénuszszal is ugya­
nazon hibában voltak, mint Merkúrral. De elvégre itt is meggyőződtek arról,
hogy e két név alatt egy s ugyanazon csillag rejlik s Hesperus még Lucifer
neve a Vénusz nevezet által háttérbe szorult.
Vénusz egy lengésének tartama 584 nap. Ezen idő elteltével Vénusz a
Nap s Földre nézve ugyanazon helyet foglalja el. — A Naphoz legközelebb
eső két bolygó látszólagos mozgásainak hasonlatossága előre sejteti velünk,
hogy valódi mozgásaik is azonosak. S ez valóban úgy vagyon ! Vénusz a Nap
körül oly pályát fut be, mely teljesen a Földpályáján belül esik. Hasonlólag,
ha Vénuszt jó távcsöven át nézzük, azt fogjuk látni, hogy Merkúréhoz hasonló
változásokat tüntet elő, s hogy látszólagos nagysága szintén változik, a mint
 29

t. i. a Földtől eltávozik, vagy ahhoz közeledik. — Nem ismétlem az erre vo­

natkozó magyarázatokat, mert azok teljesen megegyeznek a fönnebbiekkel,
melyeket Merkúr leírásánál előadtam.
Vénusz lengésének tartamát nem szabad összetévesztenünk a Nap körül
tett valóságos útjával. Mert Földünk is kering azon irányban mint Vénusz s en­
nélfogva ezen bolygó valóságban nagyobb utat fut be, mig Földünkkel ugya­
nazon helyzetbe jő, melyben azt szemlélni kezdettük. Vénusz ugyanis pályáját
körülbelül 225 nap alatt futja be (pontosan 224 nap 16 óra 49 első s 7 másod-
percz alatt).
Szóljunk valamit Vénusznak változó távolságáról a Földtől. — Midőn
Vénusz a Nap s Föld között vagyon, természetesen legközelebb áll hozzánk;
midőn a Napon túl jár, akkor leginkább távozik el a Földtől. Innen világos
hogy e két távolság között roppant a különbség, úgy hogy Vénusznak legna­
gyobb távolsága a Földtől 85 millió mértföldet teszen, mig legközelebbi hely­
zetében csak 5 millió földr. mértföldnyire vagyon.
E számok rendkívüli különbsége mellett azt hinnők, hogy Vénuszt igen
kényelmesen vizsgálhatjuk, midőn közel áll hozzánk : pedig ez koránt sincsen
tigy. Ezen esetben Vénusz mindinkább sötét oldalát mutatja nekünk, azonfelül
fénye a Napnak ragyogó fénye alatt majdnem teljesen elvész. Ugyanazon kö­
rülmény forog fönn legnagyobb távolságában s azért csak a közbeeső vál­
tozások alkalmával vizsgálható, a midőn fénye legragyogóbb.
Az ideigtatott (14. ik ábra) rajzból kényelmesen láthatjuk Vénusz külön­
féle nagyságát s változatait, a mint azok legnagyobb, legkisebb s középtávolsá­
gában nekünk feltűnnek.
Ha valamely tárgynak távolságát s látszólagos nagyságát ismerjük, úgy
felette könnyű, miként azt már mondottam, annak valódi nagyságát megha­
tározni. S igy kiszámíttatott, hogy Vénusz átmerője 1694 földr. mértföld, a mi
igen közel áll Földünkéhez (ez t. i. 1719 mértföldet teszen.)
Hasonlólag majdnem ugyanazon időtartamú tengelye körüli forgása. Ez
ugyanis 23 órát s 21 perczet teszen, tehát 37 perczczel kevesebbet mint F ö l­
dünké.
Különböző változásaiban Vénusz épen nem tüntet elő szabályos alako­
kat. Midőn növekszik szarvai majd csipkézettek-, majd tompultaknak látszanak.
Ezen egyenetlenségek egyrészt arra szolgáltak, hogy tengelye körüli forgásának
tartamát kényelmesen lehetett megmérni, másrészt kétségtelen tanúi annak,
hogy Vénusz föliilete korántsem sim a, hanem hogy azon hegységek létez­
nek mint Földünkön. Váljon ezen emelkedések oly magasságot érnek-e el, a mint
mondják? Váljon Vénusz fölületén találkoznak-e oly magas hegyek, melyek
Thibet legmagasabb csúcsát ötszörte Európa óriását a Mont-Blanc-ot tizszerte
fölülmúlnák ? — Ezen kérdésekre nem válaszolunk határozottan, hanem k é­
sőbbi eredményekre várunk.
Ha Vénuszt egyik változásában jó üvegen át nézzük, tapasztalni fogjuk,
hogy a megvilágítót s sötét rész között nem vonhatunk szoros határvonalat.
Ellenkezőleg a fény lassanként olvad csak az árnyékba. Ezen körülményből
 30

azt következtethetjük, hogy Vénusz elég magas körlégtől vagyon környezve,

mely a Nap sugarait megtörvén oly részeket is világított meg, melyekre nézve
a Nap már lenyugodott. Azért Vénuszon az esték szürkület, a hajnalok pedig
pitymallat által világíttatnak meg ép úgy mint Földünkön.
Vénusznak időszakinkénti lengései alkalmával mindannyiszor oly állásba
kellene jutnia, hogy árnyékával a Nap egy részét elsötétítse. De ez nem történik s
pedig azért nem, mert azon sík, melyben Vénusz a Nap körül kering nem esik
öss*e Földünk pályájának síkjával. Mivel a bolygó felénk fordítván sötét oldalát,
majd a Nap fölött halad el, majd az alatt.
Két ilyen átmenet nyolcz évi időközben következik be egymásra, azután
ismét egy századig kell várni ezen érdekes tüneményre. Ha két átmenet de-
czember hóban történt, a másik kettő reá juniusban következik be. Az utolsó
két átmenet 1761-iki június 5-én s 1769-iki junius 3-án észleltetett; a követ­
kező két átmenet 1874-iki deczember 8-án és 1882-iki deczember 6-án fog
megtörténni.
Már most kérdezzük, mikép váltakoznak Vénuszon nap s éj ? Ez függ
azon módtól, mely szerint Vénusz a Nap felé majd a sarkvidékeket, majd
pedig az egyenlitői részt fordítja továbbá függ a Nap s tengelye körüli forgá­
sának viszoulagos időtartamától. Azért térjünk vissza a mondottakra.
Vénusz megfordul tengelye-körül 23 óra 21 perez alatt. Eve tart 225
földi napig; ez tehát 231 tengely forgást foglal magában vagy a mi ugyanaz
Vénusz éve 231 Vénusz-napból á l l ; ennélfogva Vénuszon minden nap 23 óra s 26
perezböl áll.
Másrészt pályájának majdnem teljes köridoma a négy évszakot is körül­
belül egyenlő hosszúra szabja. Hanem a mi mégis különbséget okoz F öl­
dünk s a Vénusz évszakai közt, az tengelyének liajlása a pálya síkjára, mely
sokkal jelentékenyebb mint Földünknél, miként ezt a 15-ik ábrából láthatni
mely Vénusznak északi félgömbét ábrázolja nyári napálláspontjain (Solstitium),
téli napálláspontjain Vénusz teljesen ellenkező helyzetben vagyon. Ebből lát­
hatjuk, hogy a sarki vidékek nyáron égető forróságot, télen pedig hosszas
csikorgó hideget kénytelenek eltűrni, mig az egyenlítő táján a Nap alig emel­
kedik a láthatár fölé.
A napéjegyének idején ellenkezőleg az egyenlitőhez közel eső vidékek
vannak kitéve a Nap roppant forróságának, mely majdnem két akkora mint
Földünkön. — Igen is lehetséges, hogy felette sürü légkör mérsékli az ellenté­
tes évszakok befolyását, mert erre nézve vannak adataink, de egész biztossággal
még sem állíthatjuk.
Vénusz természettani alkatára nézve még egyéb adataink is vannak. íg y
tudjuk számítás útján, hogy ha a mérleg egyik serpenyőjében a Nap helyze-
tetnék el, ezen óriási eszköz másik serpenyőjében körülbelül 400.000 oly sú­
lyú testnek kellene helyet foglalnia, a milyen Vénusz, hogy az egyensúly
helyre álljon, a mi körülbelül Földünk tömegének 84 századrésze. Ha e két
test tömegét és térfogatát egybehasonlitjuk, találjuk, hogy Vénusz anyagának
tömöttsége Földünk tömöttségének 92/ioo‘^t teszi.
 31

Ha a mondottakat egybefoglaljuk, be kell vallanunk, hogy azon bolygó,

mely fölött vizsgálatainkat épen most fejeztük be, sok pontban, úgymint mé­
retei-, csillagászati s természettani alkatában felette hasonlít azon égi testhez,
melyen mi lakunk. Ha számba veszszük a 17-ik s 18-ik század több csillagá­
szának állításait, a hasonlatósság meg egygyel szaporodnék. A mint ugyanis
Földünknek állandó kísérője van, a Hold, úgy ezen tudósok szerint Vénusz is
ilyennel birna. —■Hanem ez a baj, hogy századunkban nem vagyunk képesek
holdat felfedezni és igen tudós tekintélyek állítása folytán nem is találnók
meg azt, mert ezek véleménye szerint eldödeink fénytani csalódás következté­
ben ajándékozták Vénusznak a holdat. De annyi bizonyos, hogy az egész
tárgy még vita alatt áll s tanúskodik arról, hogy a bolygók világában van a
tudománynak még tenni valója.

III.

Állatövi fény.

A tavaszi napéjegyen táján, tehát márczius és április hóban, midőn

földövünkön a szürkület felette rövid, esténként a látkör nyugati részén
azonnal a Nap lenyugta után, loborszerü fényalakot veszünk észre, mely a látkör
szélétől, hol legszélesebb, folytonosan keskenyedve majdnem a tetőpontig
(Zenith) emelkedik, s melynek oldalai valamint felső része is domboruak. Ezen
fényalak az alsó szélesebb rész nélkül oly kerülék (Ellipse) része, melynek
nagy tengelye a kistengelynél legalább is ötszörte nagyobb. A világosság,
melyben ezen fölséges tünemény mutatkozik, fényre nézve a Tejút világosabb
pontjait is fölümúlja, melynek következtében különösen az egyenlítő táján
rendesen az első szürkület után, egy második, ugyan gyöngébb szürkület áll
be, mely sokszor éjfélig is eltart. Ez az, mit a csillagászok á l l a t ö v i f é n y
(Zodiakallicht) néven neveznek; még pedig azért, mert e fényalak mindig
az állatövben jelenik meg, s helyzetét a látkör irányában épen oly módon vál­
toztatja, mint az állatöv.
Azon szemlélő, ki a csillagászat titkaiba beavatva nincsen, vagy ki
nem ismeri az Égnek rendes alakját, könnyen azt hiszi, hogy e fény a Tej-
útnak egy része, vagy még a szürkület eredménye, vagy épen, hogy éjszaki
fény. De a csak kevéssé is figyelmes szemlélő nem csalatkozhatik.
Amint a napok hosszabbodnak és ezekkel egyszersmind a szürkület tar­
tama, az állatövi fény eltűnik, legalább vidékünkön láthatlan lesz. Hanem
ismét feltűnik reggelenként, midőn az őszi napéjegyenhez közel vagyunk,
t. i. september és oktober havában, a midőn a pitymallat szintén rövid. A
hosszú éjek és hosszú szürkület beálltával nem ismét nem ¡látható e fény.1)

*) A nagy városok látköre, a hol ezer meg ezer lámpa azonnal szürkületkor meg-
gyújtatik, felette nehézzé vagy épen lehetlenné teszi az állatövi fény szemléletét.
 32

— Fölösleges talán említenem, hogy az állatövi fény csak tiszta ég s hold­

világ nélküli esték alkalmával látható.
Az állatövi fény gyenge világát, lehet ugyan a Tejút vagy némely üstökösök
fényével egybehasonlítani, melyeken át a legkisebb csillagok is szemlélhetök,
mindazonáltal Mairan, ki e tüneménynyel sokat foglalkozott, azt mondja, hogy
oly napokon, melyek az észlelésre legalkalmasabbak, az állatövi fény sokkal
erősebb, s egyenletesebb, mint a Tejúté, mint azt feljebb is em lítettük; néha
ugyan nem oly fehér s inkább sárgába hajló, sőt a láthatár táján vöröses is.
Ezen sárgás-vöröses szín, melyet a földfelületet elborító párák okoznak, Pá­
rizsban 1843-ban Arago s más csillagászok által is észleltetett, kik azt az
ugyanazon évbeli üstökös üstökével hasonlították össze.
Ha a mérsékelt földöv vidékeiről a meleg vidékek felé megyünk, az állatövi-
fény hatályosság s magasságban növekszik, s ott azt az egészéven átláthatni:
miért is e szép tüneményt a forró övi éjszakák ékszerének, méltán nevezhet­
jük. Ez oly kedves jelenet lehet, hogy maga Humboldt Kosmos-ában elragad
tatva igy szól ró la : „Ki éveken át.“ úgy mond ő, „a pálmák vidékén lakott,

annak hti emlékezetében marad ama szelíd fény, melylyel az állatövi fény
kúpídomúlag felszálván, a mindig egyenlő hosszú éjeket m e g v ilá g ítja ...
Különösen szép jelenet az, midőn könnyű fellegek az állatövi fény előtt elvo­
nulnak és a megvilágított háttértől festőileg elütnek.“
Lássuk már most, képesek volnánk-e ezen tünemény milétéről számot
adni.
Valamennyi eddig ismert magyarázat között legvalószínűbb az, mely
szerint az állatövi fény nem egyéb, mint bolygó természetű lapos ködgyürü,
mely Merkúr és Marsz pályája közt kering a Nap körül. — Laplace állítása
szerint az állatövi fény nem volna más, mint a Nap által hátra-hagyott ködös
gyűrű, mely akkor származott, midőn ama égi test terjengős azaz gáznemti
állapotából cseppfolyós állapotra jutott. Mások még azt állították, hogy az
állatövi fény gázalaku gyűrű, mely a Földhöz tartozik, miután azt bizonyos
távolságban körülveszi.
Miután számításokból következtetve bizonyos összevágó körülmé­
nyek közt megesketik, hogy néha az állatövi fény a földpályára e s ik , s az
 33

épen ott haladó Föld által súroltatik; Kloeden nem tartja lehetlennek, hogy az
1783-ban junius közepén egész Európa, Afrika , Szyria, Szibéria és az at­
lanti Oczeánon egészen 10,000 lábnyi magasságig észlelt száraz köd, egy
ily találkozás eredménye volt. Mások ismét az 1831-ben észlelt, majdnem
mindig éjfélig tartó estpir okát is az állatövi fényben vélik rejleni.
E tárgyat illető ismeretünk azonban még oly h iányos, hogy a ma­
gyarázatképen mondottakat csak is mint véleményeket kell tekintenünk.
Alapos magyarázatot hosszabb, különösen a forró földövön teendő figyelmes
észleletek után még csak a jövőtől várhatunk; különben égövünk alatt az
állatövi fény ügy tűnik fel, miként azt a 10-ik ábra mutatja.

IV.
A Föld.
A F öld a V ilágtérben. — A la k já n a k göm bidom a. — M éretei, tömege s sűrűsége.

A Föld mint égi test, mint bolygó lesz legközelebb tanulmányunk tárgya. —
Mert, ha a Napból útnak eredünk, a bolygók sorában Földünk a harmadik. —
A Föld nem jár egyedül mint Merkúr és Vénusz, hanem évi forgásában magá­
val hurczolván a Holdat, mindig e hű kisérő társaságában vagyon. Ez tehát
az első bolygó, mely ily szabadalomnak örvend.
Ha a Föld a Világtérben vándorol, mint számtalan más csillag, melyek az
Eget borítják, azt a kérdést tehetjük, váljon mikép tűnik föl Földünk a legkö­
zelebb eső égi testeknek. Ez mindenesetre a szemlélő álláspontjától függ.
A Földnek alakja gömb, mely két sarkán kissé lelapittatott; egyik fele a
Naptól megvilágíttatik, mig a másik mély sötétségbe borul; oly szemlélő­
nek, ki a Földtől lassanként eltávozik mint korong tűnik fel, mely mindinkább
kisebbedik, de erősebb fénynyel is bir és oly változásokat mutat mint Merkúr
s Vénusz, t. i. a szemlélőnének viszonlagos állásához képest a Nap s Földhez.
Oly távolságban mint a Hold, Földünk mint fényes korong mutatkoznék, be­
hintve foltokkal s pedig részint fénylőkkel, melyek a szárazföldeket, havat s jeget
jelölik, részint pedig sötétekkel a tengerek h elyén ; hanem ezen állandó folto­
kon kivtil még változók is mutatkoznának a légkör fellegei miatt.
Látszólagos átmérője négy akkora volna mint a Holdé, és ha a Föld tel­
jes világosságában tündöklik, annyi világosságot áraszt mint 13 teli Hold együtt
véve. Négyszer oly távolságban, mint kísérőnk a Föld még mindig akkorának tet­
szenék mint a Hold. De a mint a szemlélő még jobban távozik Földünktől, a ko­
rong átmérője egyre kisebbednék, mig végre Földünk az Ég boltozatján csak
mint fényes csillag ragyogna.
Ne higyje valaki, hogy ezen adatok pusztán a hasonlatosságból vétettek,
miután egyéb égi testeket vizsgáltunk, melyek ugyanazon tulajdonokat tün­
tették fö l: oly körülmények,melyekről naponként meggyőződhetünk kétségtelenül
mutatják ki a Föld gömbalakját és rcndkiviili pontossággal végrehajtott méré-
3
 34

sek által jutottunk a valódi méretek tudomására. Állapodjunk még egy kissé
ezen pontnál.
Az Alföld lakója igen jól tudja, hogy a láthatár teljesen köridomu. Ha a
szemlélő helyét változtatja, a kör is változtatja helyét, hanem alakja állandóan
mindig ugyanaz marad, mig magas hegyek vagy egyéb magas tárgyak nem
korlátozzák a látást. N yilt tengeren a köridom még jobban szemlélhető s csak
a partok szakítják meg azt. Már ezen körülmény Földünk gömbidoma mellett
tanúskodik, mert egyedül a gömb azon test, mely bárhonnan tekintve mindig
köridomban jelentkezik.
De kinek ezen okoskodás megfoghatlan, az emlékezzék vissza, a mi vele
történt, midőn róna földön utazott. Ugyebár, midőn valamely faluhoz köze­
ledett, előbb csak a magasb tárgyakat, úgymint a tornyokat stb. vette észre,
később a magasabb épületeket s csak végre az embereket s állatokat, melyek
addig szemei előtt rejtve voltak. Miként történhetnék az máskép, hacsak Földün­
ket nem tételezzük föl gömbidomunak.
A tárgyaknak ezen egymásutáni feltűnését még szebben szemlélhetni a
tengeren. Minden bővebb magyarázat helyett ideigtatjuk e képet (17-ik ábra),
mely hajót mutat, miként az a parthoz közeledik.
Mivel a tengernek görbülete minden irányban ugyanaz, könnyen beláthat­
juk, hogy a Föld csakugyan gömbidomu vagy azt igen megközelíti.
A Föld gömbidoma mellett még két más körülmény is tanúskodik. Ha va­
laki még most is kételkednék a Föld gömbidomán és annak elszigeltségén a Tér­
ben, midőn annyi körülhajózás az ellenkezőt bizonyítja be, midőn a csillagokat
naponként lenyugadni látja, hogy azok az É g ellenkező oldalán ismét föltűn­
jenek, az gondolja meg a következőt!
Az Eg északi részén egy fényes csillagot, a Sarkcsillagot — melyről később
többet mondunk — láthatárunk fölött körülbelül mindig azon magasságban és
ugyanazon helyen látjuk. De ha dél féle megyünk, ezen csillag mindinkább
alacsonyabban áll, mig felszállni látszik, ha északnak veszsziik utunkat. E
tény csak úgy fejthető meg, ha Földünket dombomnak képzeljük. Vagy azt h i­
szi valaki, hogy a változásnak oka az útazó távozása vagy közeledése a szemlélt
csillaghoz ? Ha tudnák, mily távolságra esnek a csillagok a Földhöz, belátnák,
hogy az utazó helyváltozása végetlen kicsiny a Sarkcsillag távolságához ké­
pest és semmiképen sem fejtheti meg ezon csillagnak látszólagos mozgását.
Hanem menjen már most ezen kételkedő nem dél- vagy északnak, ha­
nem például keletről nyugat felé, mit fog tapasztalni? Azt, hogy a Sarkcsillag
állandóan az Ég ugyanazon helyén marad, a látkörnek mindig ugyanazon ma­
gasságán. De a csillagok felkelte- és lenyugtának ideje fog változást szenvedni.
A mint az nem is lehet másképen, ha a Föld fölületének görbülete minden
irányban ugyanaz, és ha, mint tudjuk, Földünk minden nap tengelye körül egy­
szer megfordul.
Tehát a tapasztalás és észlelés kimutatta, hogy a Föld daczára a fölille-
tén szemlélhető egyenetlenségeknek, melyek nekünk oly roppant nagyok­
nak tetszenek, gömbidomú és hogy az távolról tekintve szintoly szabályos
 35

körrajzot tüntet elő mint a többi égi testek. — Ezen körülmény hihetetlen az
első pillanatra, de a számok meg fognak bennünket győzni. Azonban min­
denek előtt szóljunk még pontosabban a Föld alakjáról, a m ely a legfinomabb
méresek által teljesen meghatároztatott.
A Föld nem teljesen gömbidomú: azon átmérő vagy tengely, mely körül
a Föld naponként egyszer megfordul, rövidebb mint annak bármely más átmé­
rője. Földünk tehát a sarkok táján lelapittatott, azaz a forgási tengely vég­
pontjain ; vagy ha talán jobban tetszik, mondhatjuk, hogy az egyenlitő táján
(ez azon képzelt kör, mely a sarkoktól mindenütt egyenlő távolságban van) k i­
dudorodott. — Ugyan hogyan tudhatták meg ezen lelapulat léteiét ? Következő-
képen :
Tekintsünk valamely délkört. íg y nevezzük azon vonalakat, melyek
végetlen számban képzeletileg a Földet halóképen körülveszik s a két sarkon
átmennek. Ha a Föld teljesen gömbidomu volna, ezen délkörök mindegyike
pontos kör volna, nem tekintve a talaj szabálytalánságát. Ezen föltétel sze­
rint az egyenlitőtűl a sarkig egy foknyi szög alatt vont függélyesek egyenlő
darabokat metszenék el a délkörből. A tapasztalás azonban az ellenkezőről ta ­
núskodik, mert pontos mérésekből kitűnt, hogy a délkörnek egymásután követ­
kező fókái azonképen növekszenek, a mint az egyenlítőtől a sarkok felé közele­
dünk. A következő öszeállitás mutatja az egy foknyi ív hosszának különbségét
a növekvő szélességek szerint, azaz az egyenlítőtől nagyobb és nagyobb távol­
ságban és pedig a Föld északi és déli részén egyaránt;

A fölmérés helye. Közép szélesség. Az 1 foknyi ív hossza meterben.

P e r u ....................................... 1°31' 1" 110.582
B e n g a lia ............................. 12°32'21" 110.631
K e le t-In d ia ......................... 22°36'32" 110.668
Franczia- s Spanyolország 46° 8' 6" 111.143
A n g o lo rsz ág ....................... 52° 2‘20“ 111.224
O ro sz o rsz á g ....................... 56°24‘5 6“ 111.360
Lapp f ö ld ............................. 66°20‘10“ 111.477
A különbség elég jelentékeny s annak állandósága kétséget sem enged a
fölött, hogy a Föld sarkainál lelapittatott. Másrészt azonban e különbség elég
kicsiny — csak 895 meter különbség találtatott a legtávolabb eső fokok közt
— hogy a lapulat még sem oly nagy, mert ezen mérésekből kiszámíttatott a
Föld sugarának hossza a sarkok és az egyenlítőnél.
Az egyenlítői su gár.................................... 6,377.398 meter
A sarki su gár......................... ......................6,356.080 —
A különbség . . . . 21.318
E különbség csekélységéről csak úgy szerezhetünk magunknak tiszta
fogalmat, ha földgömböt akarunk készíteni, mely a lapulatot teljesen előtüu-
tesse. Tegyük föl, hogy annak átmérőjét az egyenlítőnél 1 meter nagyságban
(3‘16 bécsi láb) akarnék venni, akkor a sarkoknál az átmérőnek 3 millimeter
s még valam icskével kisebbnek kellene lenni, vagyis a mi mértékünk szerint
3*
 36

körülbelül egy hüvelyknek egy huszonötöd részével. Ebből láthatni, hogy a la­
pulat tulajdonképen számba sem jöhet ily földiekén.
Ha ezen mértéket alkalmazzuk, mivé lesznek a Föld fölületén a hegyek
és völgyek által okozott szabálytalánságok, mily magasra emelkedik a szá­
razföld a tenger szine fölé ? Az Everest s Davalaghiri, a Himalaya hegyláncz
ezen óriásai, Földünk legmagasabb ormai a fönnebb említett földgömbön egy
millimeter i/10-ének magasságáig emelkednének, a Mont Blanc pedig még egy
harmadrészszel kisebb volna. A h eg y lá n co k és közép magaslatok, a völgyek
nem is volnának ábrázolhatók. A tenger legnagyobb mélységét egy millimeter
tenné és Földünknek légköre 5 millimeter vastagságban venné körül az egy
meternyi átmérővel biró földgömböt.
Hogy a Föld talajának szabálytalanságáról kellő fogalmat nyerjenek a
hallgatók, a tanárok a narancs egyenetlenségeivel hasonlitják össze azokat. De
ha az imént mondottakat tekintetbe veszszük, látjuk, mily ügyetlen e hasonlat.
Narancs nagyságú földgömbön lehetetlen volna az egyenetlenség legkisebb
nyomát és látui, ez teljes gömb volna.
Földünk alkatának, talaj-változásainak földtani viszonyainak stef. tanul­
mányozása felette érdekes volna. Hanem ezen tanulmány messze túl esik azon
kereten, melyet e mü megírásánál szemmel tartok. De egy véleményt még sem
hallgathatók el, mely mai nap általános elismerésnek örvend, t. i. hogy Földünk
eleinte hig halmazállapotnak Örvendett, mert ezen vélemény a természeti törvé­
nyekben igazolását leli. Ugyanis az erőmütan törvényei által kétségtelenül ki-
mutattatott, hogy a cseppfolyós tömeg, ha az tengelye körül forgásba hozatik,
gömbidomot vesz föl, mely a forgási tengely két végpontjain lelapul.
Azon bolygók közül, melyeket még vizsgálnunk kell, fogunk még olya­
nokra akadni, melyek mint Földünk lapított gömbidommal bírnak, sőt lapula-
tuk sokkal nagyobb mint Földünké. De tengelyük körüli forgásuk is sokkal
sebesebb.
Még egy szó a Föld alakja- s méreteiről.
A Föld fölületének görbületéről a következő kísérletből szerezhetünk ma­
gunknak tiszta fogalmat: ha valamely adott helyről elindulunk, egyre alább és
alább jutunk azon pontlátköre alá. Ha 15 mérföldet azaz egy foknyi távolságra
haladtunk 3068 lábbal alantabban fogunk állani mint azon ponton, melyről elin­
dultunk, természetesen a talaj egyenetlenségeiről eltekintünk,'a mi annál köny-
nyebb, mert e kísérletet róna földön, vagy még kényelmesebben tengeren is
megtehettük volna.
Miután a Föld sarkainál lelapittatott úgy világos, hogy a délkör rövi-
debb mint az egyen lítő: a különbség 9 mértföld, mert az egyenlítő 5400 fídrajzi
mértföld, a délkör pedig csak 5391.
A felhozott számokból igen könnyen kiszámíthatni, hogy a Föld föliilete
9.266,000 négyszög fid. mérföldet teszen. Miután pedig Magyarország (Erdélyor-
szággal együtt) 3896V^[~1 mft. területtel bir, láthatjuk, hogy ez az egész Föld fö­
lületének csak négy tizezedrészét teszi. E roppant fölület 3/4-et tenger borítja,
a hátralévő negyedet teszik a szárazföldek és szigetek. Sajátságos, hogy az
 37

egyik félgömb majdnem az összes szárazföldeket foglalja egybe. Ha a tisztelt

olvasó erről meggyőződni kíván, tegyen maga elé földgömböt, nézzen egyenesen
Párizsra azután távozzék el a gömbtől, akkor azt fogja tapasztalni, hogy a föld­
gömbnek feléje forditott részén egész Európát, Ázsiát és Áfrikát, Észak-Ame-
rikát és Dél-Amerikának egy részét látja. Ha most azonban az ellenkező o l­
dalra megyen s Párizs ellenlábasait választja középpontúi, Uj-Holland és Ame­
rika déli csúcsán kivíil csak tengert lát, melyen itt-ott apró szigetecskék nyúj­
tanak csak nyugpontot.
Ha a fölület meghatározása után a Föld térfogatát és súlyát is meg akar­
nék határozni, oly számokat nyernénk, melyekről felette bajos helyes fogalmat
szereznünk, annyira túljárnak szokásos számainkon.
Képzeljünk magunknak egy koczkát, melynek szélessége, hossza és magas­
sága 1 földrajzi mértföld, ez egy köbmértföld; de Földünk térfogata 2652 millió
ilyen köbmértföld!
Többrendbeli kísérletek és számítások útján sikerült a természettudósok­
nak a Föld anyagának sűrűséget m eghatározni; nagyon természetes, hogy mi
az itt követett módszerekről nem értekezhetünk, mert az tulajdonképen fölada­
tunkat túlhaladja, mindazonáltal megemlítjük, hogy Földünk tömege 5 l/2 nehe­
zebb, mint volna, ha az tisztán vízből állana. Most már nem lesz nehéz a Föld
sályát meghatároznunk. Ugyanis egy köbláb víznek súlya 564/10 font, tehát a
Föld egyenletesnek vett tömegének egy köblába mintegy 310 fontnyi súlylyal
bir; ámde a Föld térfoga 34307 trillió köblábat teszen, s azért annak súlya:
11,000000,000000,000000,000000 font.
Miként azt már több izben mondottuk, Földünket mindenütt lég veszi
körül s pedig körülbelül 12 mértföldnyi m agasságig; ezen légkörnek súlya a
természettan tanúsága szerint
1,200000,000000,000000 font,
a mi az egész Föld tömegének egy milliomod részét sem teszi.
Ilyenek ama bolygónak, mely lakhelyünket képezi, m éretei! ilyen töm ege!
Ugyan mik ezekkel szemközt az emberi törekvés eredményei ? Alig valam i!
Mindazonáltal azon gömb, mely nekünk ily óriásilag nagynak tűnik föl,
még nem is a legnagyobb, hanem igen is középszerű nagyságú, valóságos ho­
mokszem a Naphoz képest és semmi azon Térhez képest, melyben az égi testek
keringenek. Ha valahol, úgy itt látja be az ember, hogy
„Por, hamu, semmi vagyunk!“
*
* *

Kevéssel ezelőtt az összes légkör súlyáról szólottunk: ez által csak az

olvasó kíváncsiságát elégítettük ki. Hanem azon nyomás, melyet e terjedékeny
tömeg a Föld fölületére, a szerves lényekre, melyek itt fejlődnek és mozognak,
a folyadékokra stb., gyakorol, nagyobb figyelemre érdemes. Ezen légkör sűrű­
sége, a sűrűség fogyásának törvénye, a mint az alsóbb rétegektől magasabba
jutunk, ezek ugyanannyi tények, melyek a talaj, annak különféle emelkedései
 38

hőségének változását okozzák, következőleg az éghajlatra s így az állami és

növényi életre a legnagyobb befolyással vannak.
E kivlil még más szempontból is figyelemre méltó ezen légkör, melyben
élünk, t. i. a fénysugarak áthaladása miatt.
Kiki tudja, hogy a fénysugár csak egyenes irányban halad, mig az
egyenletesen sürü tömegen halad át. Ezen annál kevésbbé lehet kételkedni,
mert mindenki tapasztalja, hogy valamely tárgyat nem láthat, ha közte s a
szemlélt tárgy között más áthatlan foglal helyet. Egyenletesen sürü közegen
át szemlélve a tárgy tehát valóban azon helyen van, hol szemünk azt velünk
láttatja.
Ellenben ha a fénysugár, mielőtt szemünkhez jutna, különböző sűrűségű
közegeken és ferdén halad át, a sűrűség minden változtával útjáról eltérittetik.
Midőn a fénysugár szemünkhez jut, ezen eltéritésnél fogva a tárgy nem tűnik
föl többé azon helyen, melyen az valóban van. Képe vagyis látszólagos hely­
zete nem jelöli többé létének valódi helyzetét. Az elhajlitás ezen tüneménye a
légkör rétegeinek különféle sűrűsége miatt abban rendesen előfordul és l é g ­
k ö r i s u g á r t ö r é s neve alatt ismeretes. Elképzelhetik önök, tisztelt olva­
sóim, mily szerepet játszik ezen sugártörés a csillagászatban, miután igy min­
den égi test nem azon helyen létezik, melyen mi azt szemléljük, és az innen
eredő hiba az Ég minden pontjára nézve nem u gyanaz: mert az annál nagyobb,
minél sűrűbbek a rétegek, melyen a sugár áthalad, vagy minél ferdébben esnek
be a sugarak.
Ebből igen sajátságos következmény jelezhető: a Nap és Hold mennyi-
ségtanilag még nyugszanak, azaz még a láthatár fölé nem emelkedtek, midőn
már azok teljes korongja látható. Ennélfogva a nappal hossza sugártörés által
gyarapszik. Ugyané tünemény estve is előfordul. •— De a sugártörés még más­
képen is öregbíti a nap hosszát. Napnyugta után a légkör felső rétegei még
meg világíttatnak, midőn a Föld színe már homályban dereng; ezek a fény
nagy részét Földünk felé hajtják, úgy hogy ez által a nap és éj közt észrevehe­
tetlen átmenetet okoznak. Ez az est-szürkület oka. Hasonló történik a Nap
felkelte előtt. A szürkület és hajnal tartama változik az évszak és földrajzi szé­
lesség szerint.
Az imént mondottak felvilágosítására ideigtatjuk a 18-ik ábrát, melyből
tisztelt olvasóink az égi testek látszólagos helyzetének ókát könnyen átláthat­
ják, egyszersmind megjegyezzük azt is, hogy a különféle magasságok számára
oly táblák számíttattak ki, melyeknek segítségével a csillagok valódi helyzete
kényelmesen meghatározható. Mindazonáltal a csillagászok ovakodnak az égi
^esteket a láthatárhoz igen közel szemlélni, hanem bevárják az időt, midőn
azok legmagasabban állanak.

*
* *

Befejezésül még megemlítjük, hogy a körlég oka annak, hogy nappal a csil­
lagokat nem láthatjuk, mert a Naptól megvilágítva a Föld körül fénylő ernyőt
 39

képez. Ezen körlégi fény nélkül az Ég a költők által oly gyakran megénekelt
kék szine helyett feketének tűnnék föl, melyen a csillagok világos nappal is
ragyognának.

y.

A Föld tengelye körüli forgása.

Merkúr, Vénusz és a Nap, ezen három égi test, melyeknek mozgásait
eddig tanulmányoztuk, átmérőik körül forognak. Ez oly tünemény, melyet á lta ­
lánosnak mondhatunk, mert mindazon égi testeknél, melyek Földünkhez elég kö­
zel állanak, vagy nagyságuknál fogva a Földről kényelmesen észlelhetők,
ezen tengely körüli forgás kétségtelenül kimuttatott.
A Földnek tengelye körüli forgása valamennyi közt először ismertetett
föl, és mai nap mindegyikünk ismeri azon módot, mely szerint naponként is ­
métlődik.
A reg valamely órájában, mely az évszak szerint változik, a Napot a lát­
határ keleti oldalán föltűnni látjuk. Korongja lassanként emelkedik, délben
pedig a legnagyobb magasságig ért e l ; a nap másik felében ismét leszáll és a
láthatár nyugati részén eltűnik. íg y jelentkezik a Föld tengelye körüli forgása
nappal.
Éjjel a csillagok hajtják végre ezen látszólagos mozgást. Ennélfogva az
egész Ég forgásban lenni látszik keletről nyugat felé és pedig egy állandó
vonal körül, melyet a csillagászok V i l á g t e n g e l y n e k neveztek el, és a
mely nem egyéb mint maga Földünk tengelye.
Sokáig azon hitben éltek az emberek, hogy az Ég csakugyan forog. Pedig
tulajdonképen a mi bolygónk forog ellenkező értelemben, azaz nyugatról kelet
felé; ezen forgásnak időtartama valamicskével kevesebb mint husszonnégy óra.
C o p e r n i c u s s G a l i l e i ideje óta többé senki sem kételkedik Földünk
tengelye körüli forgásában, valamint azt is tudja kiki, hogy az évenkint egy­
szer a Nap körül is megfordul; de azt ismét nem tagadhatjuk, hogy a kétrend­
beli forgást sok ember nem tudván kellően megkülönböztetni, különös zavart
látnak maguk előtt.
Újólag ismétlem, a Földnek tengelye körüli forgása naponkénti egyenle­
tes mozgás, mely körülbelül huszonnégy óra alatt hajtatik végre, a mely az Ég
látszólagos mozgásán kivül még a nap és éj rendes váltakozását okozza.
Függetlenül ezen naponkénti forgástól, Földünk a Térben is tovább halad,
mivel a Nap körül, miként a többi bolygók, oly pályát fut be, mely körülbelül
a kör alakját megközelíti. Földünknek ezen a Nap körüli forgása az év hosszát
s annak szakait okozza, de épen nem oka az É g látszólagos forgásának és a
nap és éj váltokozásának, hanem igenis oka ezen utóbbiak viszonylagos tarta­
mának, miként ezt nem sokára látni fogjuk.
Térjünk vissza a Földnek tengelye körüli forgásához.
 40

Feljebb mondottuk, hogy ezen mozgás egyenletes; azaz, hogy sebessége,

melylyel az történik, tartamának minden pillanatában ugyanaz. Ezen egyenle­
tességnek igazolása igen is könnyű, nincs egyéb tenni valónk, mint azon ive­
ket megmérnünk, melyet valamely csillag ugyanazon időben befut. Ezen ivek
nagysága mindig fokokban fejezhető ki. Ha pontosan megjegyezzük azon idő­
közt, mely valamely csillagnak két egymásután a dellőn történt átmenete közt
lefolyt, egy egész tengely-forgásnak tartamát pontosan ismerjük. Ily módon

7-ik ábra. Napfoltok.

találjuk, hogy a tengely körüli forgás időtartama körülbelül 23 órát és 56 első

perczet teszen. Ezen idő c s i l l a g á s z a t i n a p n a k neveztetik, megkülön­
böztetésül a valódi n a p t ó l , mely azon időközt jelenti, mely a Napnak két a
dellőn át egymásután bekövetkezett átmerete közt lefoly, ezen utóbbi az előb­
binél körülbelül 4 elsőperczczel hosszabb. A csillagászati és valódi nap közt
tehát; az időtartamot tekintve, lényeges különbség, vagyon. De ezenkívül van
még más, nem kevésbbé fontos különbség, mig ugyanis a csillagászati nap az
egész év folytán változatlanul ugyanaz marad, addig a valódi nap tartama az
egész éven keresztül változásnak vagyon alávetve.
Szabadjon nekem a tárgyról még bővebben szólanom. Azt mondottuk,
hogy a csillagászati nap mindenkor rövidebb mint a valódi nap. E tény egyene­
sen a Földnek a Nap körüli forgásából ered és ezen forgás mellett kétségte­
lenül bizonyíték gyanánt szolgál.

( « • •
8-ik ábra. Merkúr változatai estve.

Sok szó helyett ideigtatjuk azon ábrát (19-ik ábra), mely a tényállást leg­
jobban fejti meg. Ezen ábrán a Föld két helyzetben szemlélhető, a melyeket
egy csillagászati nap azaz egy teljes tengely-forgás választ el egymástól.
Az első helyzetben ugyanazon dellő lordul a Napnak a gömb m egvilágí­
tott oldalán — és a Föld azon helyein, melyek ezen dellő hosszában fekszenek,
dél vagyon — és ugyanazon dellővel szemközt áll a gömb sötét oldalán vala­
mely csillag — mely oldalon a dellő egész hosszában éjfél vagyon.

• M )
9-ik ábra. Merkúr változatai reggel.

Egy egész tengelyforgás következik; a közben azonban bolygónk a Nap

körüli pályáján valamivel tovább haladt. Mi történik ? Az első helyzetben
szemlélt délkör egyszer megfordulván a Föld tengelye körül előbbi helyze­
téhez párhuzamosan áll. Ha a Föld a Térnek ugyanazon helyén vesztég maradt
volna, a Nap s a fönnebb említett csillag ugyanazon időben jelent volna meg a
dellőn: a csillagászati és valódi nap tartama ugyanaz volna.
De nem igy áll a d olog; a Föld más ponton áll most. A csillag, épen mert
 42

úgy szólván a Földtől végetlen nagy távolságra esik, a Földnek egy tengelye
körüli forgása után ismét a dellön áll, mely azonban a megvilágított oldalon
még nem jutott a Napig. Miként azt az idom jól megmutatja, mig kissé tovább
kell fordulnia, hogy a Nap a dellőbe jusson.
Ennélfogva a Földünknek tengelye körül naponként ismétlődő forgás­
idejével és a valódi nap tartamának különbsége a Nap körül évenként tett útja
által magyaráztatik meg, mi által Földünknek a Nap körüli forgása mennyi-
ségtanilag biztosan mutattatott ki.
*
* *
Mivel Földünk gömbidomu, és egyenletes sebességgel forog egy képzelt
vonal körül, melynek iránya állandó s melyet tengelynek neveztünk, könnyen
beláthatjuk, hogy fölületének különféle pontjain ezen forgási sebesség is kü­
lönböző.
A két sarkon ezen sebesség semmi, a mi ennyit jelent, hogy a két sark­
pont nyugvásban v a n ; innen az egyenlítőig a sebesség folyvást növekszik, mert
az illető pontok a forgási tengelytől egyre távolabb esnek, minél közelebb fek­
szenek az egyenlítőhöz. Ha az egyenlítőtől egyenlő távolságokban köröket vo­
nunk, ezek párhuzamosan fekszenek egymáshoz s szélességi köröknek nevez­
tetnek. Ha például Pestet tekintjük, ennek szélességi köre nagyobb mint Szt.
Péterváré, mert Pest közelebb fekszik az egyenlítőhez. Pest tehát 24 óra alatt
nagyobb kört ír le mint Szt. Pétervár, innen következik, hogy Pesten a for­
gási sebesség is sokkal nagyobb mint Szt. Pétervárott.
A csillagászok azon kérdéssel foglalkoztak, váljon megváltozotc-e azon
sebesség, rnelylyel a Föld tengelye körül forog, vagy a mi ugyanaz változott-e
az idők folytán a csillagászati s valódi-nap tartama ? L a p l a c e felelt ezen kér­
désre. Kitűnő mennyiségtani bizonyításokkal kitüntette, hogy 2000 év folyamán
át a nap tartama nem változott egy másodpercznek századrészével.

VI.
A Földnek a Nap körüli forgása.

Földünknek saját tengelye körüli forgása, miként azt láttuk, az Égnek

látszólagos forgása által nyilvánul, mely egy-egy nap lefolyása alatt hajlatik
végre.
Hasonló csalatkozás okozza azt, hogy a Nap egy év lefolyása alatt boly­
gónk körül oly utat látszik leirni, melyet tulajdonképen Földünk tesz meg amaz
körül.
Ezen forgásnak pontos időtartama 365 nap 6 óra, 9 perez, 103/4 másod-
percz. Ezen időközben a Föld pályájának egyik pontjáról elindulván, jobbról bal
felé vagyis nyugattól kelet felé halad és visszatér a kiindulási pontra, hogy
újra folytassa mozgását.
 43

Ezen pálya nem köridomu, hanem kerülék, melynek egyik gyiípontjában

a Nap áll. Ezen pálya középsugara vagyis Földünknek középtávolsága a Nap­
hoz 20,685,000 fid. mérlföld. Ezen távolság oly roppant, hogy ha Krisztus Urunk
születésekor jó gyalogló a Nap felé vette volna útját és naponként 6 mértföldet
jár be, az egész útnak csak hatodrészét haladta volna meg, mert körülbelül
10,000 év volna arra szükséges, hogy oda érjen.
A Földnek kettős forgása réánk földi lakókra felette fontos tünemények­
nek oka, melyeket a következőkben bővebben fogunk megismertetni.
Napról-napra ugyanazon helynek, mondjuk ugyanazon szélességi foknak
lakói a Napot változó magasságban látják a láthatár fölé emelkedni. Ama
pontok, a hol keleten a Nap feltűnik és nyugaton letűnik, változnak; délben a
Nap majd magasabban, majd ismét alacsonyabban áll, a láthatár fölött sem
marad egyenlő ideig, innen a nap és éj változó h ossza; innen különféle hőmér-
sek és égajli viszonyok ; innen az é v s z a k o k .
Másrészt ezen viszonyok a tekintetbe vett helynek szélességi foka szerint
is változnak. Ez okozza az éghajlatok ktilönféleségét, a hideg földöveket a
hosszú napok- s hosszú éjekkel, a mérsékelt földöveket és meleg földövet az egyen­
lítő táján, mely csak két évszakkal bir, u. m. nyarat és telet, hol a nap és éj min­
dig egyenlően hosszú.
Mindezen tünemények csillagászati oka, ismétlem, Földünk kettős mozgá­
sában rejlik. De sajátságos körülmény is járul e kettős mozgáshoz, a melyre a
tisztelt olvasó figyelmét felhívni bátor vagyok.
Tessék az idemellékelt 20-ik ábrára egy pillantást vetni, mely Földünk
pályáját ábrázolja; meglepetéssel szemléljük, hogy Földünk forgási tengelye
nem függélyes azon sikra, melyben a Földpálya rajzoltatott, sem nem fekszik
azon, hanem azzal bizonyos szöget képez, mely egy derékszögnek körülbelül
2/3részét teszi (66032'44“). Ezen hajlásszög ugyanaz marad az egész éven át vagy
felette csekély határok közt változik. Azonfelül a tengely mindig párhuzamos
marad maga magához.
Valamennyi helyzet között, melyeket a Föld pályáján elfoglal, négy külö­
nösen kiemelendő, — melyek kettőnként teljesen szemközt állanok és a nap és
éj viszonylagos hosszaságára, — valamint az évszakok váltakozására befolyás­
sal birnak: ezek a két napéjegyen (aequinoxium) és a két napállás (sol-
sticium).
íme ez egymásra való következtüknek rendje.
Márczius 20-ika táján a Föld ezen pontok elsején áll, melyet tavaszi nap-
éjegyennek nevezzünk. Azután következik a nyári napállás junius 21-ike felé,
szeptember 22-én van az őszi napéjegyen és végre a téli napállás deczember
21-ikére esik. E pontok mindegyike azon évszak kezdetét jelöli, a melytől elne­
vezését nyerte.
Midőn Földünk egyik vagy másik napéjegyenben áll, az egyenlítőnek meg-
hosszabitott síkja épen a Nap közepét éri. Bolygónknak két sarkpontja tehát
részarányosán áll a Nap felé és a megvilágított és sötét féltekét elválasztó kör
a délkörrel egybeesik. Mi keletkezik ez en különös helyzetből ? Az, hogy Földünk­
 44

nek minden pontja a forgás által leírandó körnek felét a világosságban, másik
felét homályban végzi. Azaz más szóval a napéjegyenek idejekor a nap és éj tar­
tama ugyanaz. A Nap tizenkét óráig vesztegel a láthatár fölött és ugyanannyi
ideig az alatt.
A tavaszi napéjegyentől a nyári napállásig Földünk pályájának azon
részét futja be, mely ápril, májús és junius havaknak felel meg. Tengelye
mindig párhuzamos maradván maga magához, északi sarka mindinkább a Nap
felé fordul; azon időben a déli sark ellenkezőleg attól egyre elfordul. A nap és éj
hosszúsága mindinkább különbözik, mig e különbség junius 21-ikén legnagyobb
lesz.
Az árnyékot és világoságot elválasztó kör lassanként eltávozott a sarktól.
Ebből következik, hogy az éjek hossza az északi féltekén mindinkább fogyott
és a napok egyre növekedtek és pedig annál nagyobb arányban, minél távo­
labb esik valamely hely az egyenlitőtől.
A déli félteke az ellenkező tüneménynek volt tanúja ezen időszak a la tt;
egyedül az egyenlitön maradt változatlan a nap és éj hossza.
Junius 21-ikétől szeptember 22-ikeig Földünk a nyári napállásból az
őszi napéjegyenbejut. Ezen második korszakban szintén mindig az északi sark
fordul a Nap felé, mig a déli sark homályba borul; a nap s éj váltokozásai
nyáron át azon tünemények ellenkezőjét nyújtják, melyeket tavaszszal szemlél­
tünk.
Ennélfogva az északi sarkhoz közel eső vidékek hat hónapon át folyvást
szemlélhetik a Napot a láthatáron felül, a déli sarkon pedig azt mindig
nélkülözni kell. Azért ezen jégsivatagokon évenként csak egy hat holnapig
tartó nap és ugyanennyi ideig tartó éj vagyon, a mely utóbbinak sötétsége foly­
tonos szürkület által ugyan m érsékelteik.
Ha a Föld haladását az év egyik felén át helyesen felfogtuk, nem leend
nehéz belátnunk, hogy az év második felében a dolog részarányosán fordított
rendben történik. Őszi napéjegyenkor a napok s éjek tartam a ugyanaz az egész
Földön. Az északi félteke ősze s tele a déli féltekének tavasza- s nyaráva lesz.
Ugyanazon különbségek állanak be a nap és éj hosszára nézve; csak az évsza­
kok tartam a nem fog az előbb leírtnak teljesen megfelelni. Szóljunk tehát
ezen különbségről.
Újólag figyelmeztetjük tisztelt olvasóinkat arra, hogy a Föld pályája nem
kör, hanem kerülék, és hogy a Nap nem áll annak közepén miként azt velünk
a 20-ik ábra gyanittatja, hanem gyúpontjainak egyikében. Sőt mi több ezen
kerüléknek nagy tengelye nem megy át a napálláspontokon. A 21-ik ábrán ezen
különbségek rajzilag előtüntetvék.
Ha csak az ábrára pillantunk, á t kell látnunk, hogy a tél a négy évszak
közt legrövidebb és a nyár leghosszabb; a két közbeeső évszak között ismét a
tavasz hosszabb.
így állana a dolog, a befutott ivek hosszúságainak egyenlőtlensége miatt,
ha a Föld pályájának minden részén egyenlő sebességgel haladna. Hanem az
évszakok tartam a még más okból is különböző. Látni fogjuk ugyanis, hogy a
 45

bolygók a Nap körül változó sebességgel haladnak, s pedig sebességük annál

nagyobb, minél közelebb vannak a Naphoz. Ennélfogva a Föld kisebb sebes­
séggel halad az északi féltekére nézve a nyári időszakban mint a téliben, a mi
szintén az évszakok egyenlőtlenségét elősegíti,
íme itt az évszakok középtartam a:
nap
T avasz. Ősz 89-7
N y á r. . . Tél 89-0
A Föld pályája nagy átmérőjének, vagy miként azt a mennyiségtanban
mondani szoktuk, a nagy tengely végpontjain esik legközelebb vagy legtávo­
labb a Naptól ezen utóbbi esetben, mely mindenkor julius első napjaiban áll be, az
mondatik földünkről, hogy N a p t á v o l b a n (aphélia) van, deczember 31-ike
körül, midőn Földünk legközelebb já r a Naphoz N a p k ö z e i b e n állónak
mondatik (perihélia).
E szerint mi (ez északi földteke lakói) sokkal távolabbra esünk a Naptól
tavaszszal s nyáron, mint őszkor s télen. Ezen körülményből következtethetjük,
hogy Földünkön valamely hely hömérsékének nagysága nem függ a Nap
távolságától.
Az északi féltekének tavasza s nyara folytán a Nap tovább időzik vala­
mely hely láthatára fölött mint öszszel s té le n : a nap tartam a annál hosszabb,
minél inkább közeledünk a napálláshoz. Ez a nyári évszakok magasabb hő-
mérsékének egyik oka. Egy másik, nem kevésbbé fontos ok a Napnak látszóla­
gos magasságában rejlik. A Nap által naponként leirt iv az Égen a tavaszi
napéjegyentöl kezdve a nyári napállásig folyton növekszik, hogy azontúl az
őszi napéjegyenig ellenkező módon kisebbedjék. A sugarak, melyek ezen idő­
szakban az északi félteke valamely helyére érnek, a légkörön át kevésbbé
ferden jutnak oda, mint öszszel s télen ; a Földdel közlött meleg hatályossága
ennélfogva annál nagyobb, minnél egyenesebben esnek föl a sugarak, mert
ezek kevésbbé vastag légrétegeken haladnak át. De eltekintve a légkörtől már
azon körülmény, hogy a sugarak ferdébben esnek föl, elég ok arra, hogy a Föld
ugyanazon részén a nyert meleg csekélyebb.
Az előrebocsájtott m agyarázat teljesen alkalm azható a déli féltekére azon
észrevétellel, hogy ott ősz s tél van, mikor nálunk tavasz s nyár és ellenkezőleg.
Mivel pedig ott tavaszszal és nyáron Földünk még közelebb is áll a Naphoz,
mint a nálunk a megfelelő évszakokban könnyen átláthatjuk, hogy ott a meleg
még nagyobb; valam int a téli évszakokban a Nap nagyobb távolsága miatt a
hideg is nagyobb. Azonban ez által a középhömérséklet a két féltekén ugyanaz.
Nem szabad megfeledkeznünk, hogy mi itt tisztán csillagászati viszonyok­
ról beszélünk, és elvonatkozunk mindazon ezer okról, melyek ezen általános
adatokat megváltoztatják és együtt véve az éjhajlatot alkotják. Innen fejthető
meg, hogy a legmelegebb és leghidegebb korszak miért nem esik össze a nap-
állásokkal, hanem julius és jánuár havakra. Junius 20-ikától kezdve a már
melegebb Föld több hőt kap nappal, mint a mennyit éjjel vészit: hőmérséke
növekszik tehát. Ellenkezőleg deczember 2l-ikétöl kezdve a hosszú éjeken át
 46

a már liülőben levő Föld folyvást bocsájt el éjenként meleget s pedig többet
mint a mennyit nappal kap, és innen a nagyobb hideg.
* *
*
Az imént előadott tünemenyek mindnyájan okukat egyenesen a Föld
tengelye s a Nap körüli forgásából veszik. Tengelye körüli forgásának vagyis
a csillagnapnak időtartama, tengelyhajlása és annak önmagához mindenkor
párhuzamos helyzete, az év hossza, a pálya alakja stb. ezek mindannyian közre­
működnek az érintett tünemények létrehozásában, ha ezek közül az egyik vagy
másik valamely oknál fogva megváltoznék, az eddig elsorolt rend is megváltoz­
nék és vele egyetemben az egész állati s növényi élet.
Fönnebb mondottuk, hogy a csillag-nap hossza nem esik változás alá.
Szintigy van a dolog az év hosszával. — Az kétségtelen, hogy a világosság és
hő forrása, rendszerünk központja, a Nap lassanként kimerül, de oly lassanként
hogy számitások folytán, több millió év kívántatik meg arra, hogy az által Föl­
dünkön a hőmérsék érezhetően megváltozzék.
Midőn Naprendszerünk többi bolygóit megismertetjük az éghajlatra nézve
még szólunk egyetmást s látni fogjuk, hogy ugyanazon csillagászati okok más
mellékkörülmények miatt mily különböző eredményeket szülnek. Addig is fog­
lalkozzunk Földünk rabszolgájával, ha szabad igy szólanunk, a Holddal.

VII.
A Hold.
A Hold változatai. — F ö ld körüli forgása. — M éretek s távolságok. — Tengelye
körüli forgása.

Rendes föl- s eltűnései, alakjának változékonysága, egyenlőtlen fénye

miatt, a Hold valamennyi égi test között az, mely éjeinket leginkább megkü­
lönbözteti. — Szelíd, ezüst fénye, melylyel a vidéket elárasztja, m egragadja
mindazok kédélyét, kik a természet szépsége iránt fogékonysággal b írn a k :
„Szomorú csillagzat, mely bús sugarakkal.
Játszol a csendesen csergedezö patakokkal.“
éneklé a költő, és a festők sem mulasztják el a Holdat festményeikben szere­
peltetni. Csillagászok és érzelgősök, természetkedvelök és festők, gazdák és
költők egyenlő érdekkel viseltetnek a Hold föl- s letűnései, annak változatai
iránt; önök, tisztelt olvasóim, azonban könnyen elképzelhetik, hogy nekem egyéb
szándékom nem lehet, mint önöket a Hold csillagászati viszonyaival mulat­
tatni.
Midőn a Hold az Égen feltűnik, bár megvilágított felének csak csekély
részét m utatja nekünk, fénye által a hozzá közel eső kisebb és szabad szemmel
látható csillagokat elhomályosítja. Azon csillagok száma, melyek ily sorsra
jutnak, annál jelentékenyebbek, minél inkább közeledünk a Hold töltébez;
 47

ekkor már a Tejut is alig látható a megvilágított légkör fényétől, s csak a leg­
ragyogóbb csillagok vehetők észre szabad szemmel. Mivel azonfelül Holdunk
éjente annál tovább időzik a láthatár fölött, minél közelebb vagyon töltéhez,
ekkor pedig egész éjjel látható, a csillagászok gátolva vannak kissé kénye­
sebb észleletek tételében, ha vizsgálataik nem vonatkoznak épen m agára a
Holdra vagy a legragyogóbb csillagokra.
De szerencsénkre a Hold időszakonként eltűnik az Ég boltozatjáról, s en­
nélfogva tiszta idő mellett az Ég teljes fényében ragyog, mi által az észleletek
egész kényelemmel eszközölhetők.
A Holdnál azonban legérdekesebb az, hogy valamennyi égi test között ez
áll legközelebb Földünkhez, melyet a Nap körüli útjában folytonosan kisér.
Van-e ennél érdekesebb valami, mint ezen kis rendszer a roppant nagy Világ-
rendszerben, mint ezen föld zsebkiadásban, mely Földünk körött épen úgy
kering, mint miképen gömbünk a Nap k ö rü l! Később, midőn látni fogjuk, hogy
más bolygók is bírnak ily kísérőkkel, melyekkel ugyanannyi kis világokat
alkotnak, sokkal könnyebben foghatjuk föl ezen tünemények egybefüggését, ha
azon tüneményeket ism erjük, melyek Földünk és Holdunk viszonyaiból
erednek.
Foglalkozzunk tehát a Holddal s pedig csak szabad szemmel, a nélkül,
hogy távcsövet használnánk.
Az egész világ tu d ja : először hogy, az huszonkilencz vagy harmincz nap
lefolyása alatt a jelenetek egész sorát tünteti föl, melyek a H o 1d v á l t o z a ­
t a i (phasisok) neve alatt ismeretesek és időszakonként ugyanazon rendben
ismétlődnek; másodszor, hogy a Hold Földünk felé mindig ugyanazon részét
mutatja, a miért is csak az egyik félteke lévén szemlélhető, a másik örök
időkre ismeretlen marad előttünk.
E két tény kézzelfoghatólag a Hold kétrendbeli forgásáról tanúskodik;
s pedig az egyik a Föld körül történik, a másik saját tengelye körül: e két for­
gás sajátságos véletlen következtében ugyanazon időközben végeztetik. Kö­
vessük a Holdat egy ily időszak folytán és megfogunk győződni e kétrendbeli
mozgás léteiéről, valam int időtartamuk egyenlőségéről.
Kiki tudja, hogy Ú j - H o l d vagyon, ha Földünk kísérője nem szemlél­
hető, sem éjjel, sem n a p p a l; mert ekkor az Égen a Naphoz közel áll és sötét
oldalát fordítja felénk, mely már ezért is láthatatlan, de a Nap sugarai által
egészen elhomályosul.
Körülbelül négy nap folyt le azóta, midőn a Hold reggel keleten eltűnt,
és kevéssel a Nap lenyugta után nyugaton ismét feltűnni lá tju k : ezen időköz
kellő közepén az U j - H o l d pillanata vagyon, a melytől kezdve Holdunk a
Nap sugaraiból egyre kibontakozik.
Ekkor keskeny sarló-alakban szemlélhetjük, mely vájt oldalát azon pont
felé fordítja, a hol a Nap a láthatár alatt v a n ; ezen pillanatban tisztán láthatni
a Hold korong egész sötét föliiletét, mely majdnem átlátszó. Ilyenkor ezen égi
test hamar nyugszik le. Másnap ismétlődik ezen tünemény, hanem a sarló sok-
 48

kai szélesebb, azaz a Hold világitó része nagyobb s mivel csillagunk már távo­
labb van a Naptól, kevéssel később nyugszik le.
Az Új-Holdtól számítva heted- vagy nyolczad-napra, midőn a Hold vilá­
gító föltilete már mindinkább megközelíti a félkör alakját s a Nap lenyugta
után tovább időz az Égen, inig teljes félkör gyanánt tűnvén föl azon változatot
tünteti elő, mely e l s ő n e g y e d - n e k neveztetik.
Az első negyed s H o 1 d-t ö 11 e közt ismét hét nap foly le, a mely idő

10-ik ábra. Merkur változatainak m agyarázata.

alatt a Holdnak megvilágított része mindinkább a tökéletes kör alakját köze­

líti m eg; a Hold egyre később kel föl és később nyugszik le, de korongjának
köralaku részét mindig nyugat felé fordítja.
Elvégre egészen m utatja megvilágított részét, körülbelül Uj-Hold után
tizenötöd-napra; ekkor felkeltének ideje körülbelül a Nap nyugtáéval egybeesik,
a mely ismét feltűnik az égen, midőn a Hold lenyugszik. Éjfél táján legm aga­
 49

sabban áll, vagyis csillagászati nyelven beszélve: ekkor a Hold éjfélkor delel,
azaz éjfélkor balad át a délkörön.
A Holdtöltének idejétől kezdve a következő Új-Holdig a korong megvi­
lágított részének köridoma egyre fogy, mig a Hold ép úgy tiinik föl mint
észleletünk kezdetén, t. i. igen keskeny sarló alakjában azon különbséggel,
hogy vájt oldala most kelet felé fordul, azonképen, hogy azon félkör, melyben
a megvilágított rész végződik mindig a Nap felé fordul.
Azon időköz kellő közepén, mely a Holdtölte és Új-Hold közt lefolyt, az
e l s ő n e g y e d h e z hasonló, de helyzetre nézve épen ellenkező változat áll
be, az az u t o 1 s ö n e g y e d.
A H o l d v á l t o z á s ezen második korszakában, a Holdnak látszólagos
helyzete az Egén mindinkább a Napéhoz közeledik. Az utolsó napokban kevés­
sel előzi meg a Nap felkeltét, mig végre a Nap sugarai közt eltűnvén ismét
Új-Hold vagyon, mely új Holdváltozásnak kezdete. A Hold sötét része az
utolsó negyed után ismét szemlélhető,, ép úgy mint az első előtt, s pedig annál
inkább, minél jobban fogy a megvilágitott rész.

11. ábra. A kerülék szerkesztése. 12. ábra. Merkúr s a Föld arányos nagyságban.

A Hold ezen változatainak rendes s örökös bekövetkezése világos követ­

kezménye a Holdnak Földünk körüli forgásának. — Erről könnyen meggyő­
ződhetünk, ha a 22-ik ábrát figyelmetesen vizsgáljuk, ekkor egyszersmind
felfoghatjuk, miért ugyanazok a Hold változatai, midőn a Nap, Földünk és a
Hold ugyanazon helyet foglalják el, mig ellenben, a Hold helyzetét a csilla­
gokkal viszonyba hozván, két egymásra következő hasonló változat korsza­
kában tapasztalni fogjuk, hogy nem foglalja el ugyanazon helyet az Égen,
hogy nem áll ugyanazon csillagképben: ennek oka abban rejlik, hogy a Föld
pályáján tovább haladt, magával ragadván a Holdat.
Körülbelül 29 1/2 nap alatt (pontosan 29 nap, 12 óra, 44 perez s 3 má-
sodpercz) jő a Hold, a Napot s Földet tekintve, ugyanazon helyzetbe: ennyi
ideig tart tehát a hold-hó vagy Hold-változás.
Meg kell itt jegyeznünk, hogy ezen időtartam két napnál valamivel
hosszabb mint a Hold valódi, teljes pályafutása (ez 27 nap, 7 óra, 43 perez 11
másodperczig ta rt): ezen különbségnek főoka Földünknek a Nap körüli forgása.
4
 50

Ha a Földet helyben állani képzelnek, a p á ly a alakja, melyet kiserője

leír, kerülék volna, melynek egyik gyiípontjában Földünk foglal helyet. —
Ennélfogva e két égi test távolsága folytonosan változik. A következőben
több adattal szolgálunk, melyek ezen vá ltozásokat jobban tüntetik fel.
A Holdnak Földünktől való legnagyobb távolsága a Föld sugarának
64-szeresével felér (Föld-távol, apogaeuni); a legkisebb távolság (Föld-közei,
perigaeum) 58 l/3 földsugarat teszen, e szerint a közép távolság 602/3 földsu-
sugarral tehető egyenlőve, a mi körülbelül a Napnak Földünktől való közép­
távolságának 400-adik részét teszi, miután fennebb láttuk, hogy az 24,000
földi sugárral egyenlő. Tehát 30 oly gömböt, m int Földünk, kellene egyenes
vonalban egymás mellé helyezni, hogy a Holdat elérjü k ; ha e (közép) tá­
volságot mértföldekben akarjuk kifejezni, találjuk, hogy az 51,804 96/100 fldrjz.
mértföldet teszen.
Azon középtávolság, mely bennünket a Holdtól elválaszt nem nagyobb
mind Földünknek 9-szeres kerülete az egyenlítőn és nem volna nehéz dolog
oly tengerészeket találni, kik oly hosszú utat már megtettek, mert az mindösz-
sze sem oly roppaut, miután a franezia gyorsvonatokkal azt körülbelül 300
nap alatt meg lehetne tenni.
A Hold korongjának látszólagos nagysága Földünk távolságával vál­
tozik : ennek felfogásához ugyan nem sok gondolkozás kell. De ugyanazon
pillanatban a Hold átmérője nem tetszhetik mindenütt egyenlő nagynak.
Sokkal kisebbnek fog feltűnni oly szemlelő előtt, ki a Holdat felkelni vagy
lenyugodni látja, mint az előtt, ki a tetőponton észleli. — Tekintsük csak
kissé az idomot. (23-ik ábra). Az A L távolság sokkal nagyobb mint az A 1L
távolság, miből a mondott teljesen igazoltnak látszik; mondom igazoltnak
látszik, mert önök, tisztelt olvasóim naponként mégis az ellenkezőt tapasz­
talják. A Hold felkelte- s lenyugtakor korongja nagyobbnak tetszik és mind­
inkább kisebbedni látszik, minél magasabbra emelkedik az Ég boltozatján.
De ez merő csalódás.
Hogy meggyőződjünk arról, miként ez csak csalódás, mérjük még a
Hold átmérőjét ezen két helyzetben és tapasztalni fogjuk, hogy a mérés
eredménye után a Hold a tetőponton csakugyan kisebbnek látszik mint akár
felkelte akár pedig lenyugta alkalmával. Hogy ebben ellenmondás fekszik, azt
nem szükséges bővebben fejtegetnünk, csak lássuk nxikép bontakozunk ki belőle.
Az egész ellenmondás láttani csalódás eredm énye! Midőn a Holdnak
fénylő korongja a láthatáron fel-vagy letűnik, természetesen távolabbra látszik
lenni, mint minden közbeeső tárgy a Föld felületén, sokkal távolabbra, mint
midőn a tetőponton áll, a hol semmi sincs köztünk és a Hold között. De sze­
münk ösztönszerü szokása szerint mi valamely tárgyat annál nagyobbnak is­
merünk föl, minél nagyobb távolságban jelentkezik ugyanazon látszólagos
nagyságban; hasonló történik a Holddal a láthatáron ; de nézzük csak a Hol­
dat csővön át (nem távcső, hanem csak közönséges üvegek nélküli), a csaló­
dás m egszűnik!
;ít
* ‘ *
 51

Melyek a Hold valódi méretei ? E kérdésre felette köunyü a felelet, mivel

mind a Hold átmérőjének látszólagos nagysága, mind pedig a távolság ismere­
tes, mely a Holdat tőlünk elválasztja, A Hold valódi átmérője e szerint 469‘/s
fldr. mértföldet teszen. Ez valamivel több, mint a Föld egyenlitői átmérőjének
negyedrésze (tulajdonképen a Hold átmérője 37/i0-szer kisebb Földünkénél).
Ha a Holdat gömbidomunak veszszük, két félgömbjének (a látható és nem
láthatóé) összes fölülete a Föld főlületének körülbelől tizenharmadrészét teszi,
mert fölülete 647,000 négyszög mértföldet teszen, a mi körülbelül Amerika te­
rületével egyenlő. Ha végre a területről a tömegre megyünk át, azt találjuk,
hogy a Hold Földünk tömegének ötvenedik részét képezi, miként azt a 24-ik
ábrából láthatni.
* *
*

A Hold, mint már m ondottuk, Földünk körül kerülék-idomu pályát fut

be, melynek egyik gyúpontjában Földünk foglal helyet. Kerülék-idomu volna
valóban a Hold p á ly á ja , ha Földünk a Yilágtér ugyanazon helyén állva ma­
radna. Hanem tudjuk, hogy Földünk maga is kering a Nap körül, s pedig oly
pályán, melynek középsugara 400-szorta hosszabb , mint a Hold pályájának
sugara. Mivel pedig a Hold Földünket ezen vándorlásában mindig hiven k i­
séri és viszonylagos helyzetét Földünkhöz egyre m egtartja, ebből világos, hogy
valódi utjának alakja sokkal bonyolódottabb, mint a kerüléki vonalé. Az hul­
lámszerű vonal, melynek rajza a 25-ik ábrában egy teljes Holdváltozás ta r­
tama alatt szemlélhető.
Ha a Föld és a Hold, a helyett hogy pályáikon egyszerre tova halad­
nak, úgy, hogy az ábrában kijelölt 5 helyzetet elfoglalhatják, oly viszonyban
volnának, hogy mig Földünk ugyanazon ponton veszteg maradna, a Hold az
ábrában vont köridomu pályán haladna, a Hold változatai teljesen ugyanazok
volnának, mint miképen azok most jelentkeznek.
Tisztelt olvasóink tu d já k , hogy a Hold változatai fedezték föl előttünk
annak Földünk körüli forgását. Ugyanezen forgás egybekötve azon jelenettel,
hogy a Hold egy s ugyanazon felét mutatja nekünk, tanúskodik arról, hogy a
Hold maga körül is megfordul s pedig teljesen ugyanazon idő alatt, a meddig
egy csillagfordulata tart, azaz körülbelől huszonhét s egy harmadnap alatt.
Miután a Holdnak tengelye körüli forgásáról beszélünk, jónak látjuk egy
ellenvetést megelőzni, melyet nem egyszer volt alkalmunk hallani. „Mivel a
Hold“, igy szokás m ondani, „mindig ugyanazon felét m utatja nekünk, nem
fordulhat meg tengelye körül. Ha tengelye körül fordulna meg, egymásután
egész föliiletét kellene szemlélnünk.“ Ez azon ellenvetés egész egyszerűségében.
Mondottuk, hogy a Hold tengelye körüli forgását épen azon idő alatt
végzi, mint Földünk körüli forgását, ezt onnan következtetjük, mert évezredek
óta mindig ugyanazon felét fordítja felénk. Ha tehát valaki a Hold tengelye
körüli forgásában kételkednek, gondolja meg, hogy a Hold, ha Földünk körüli
forgásának alkalmával tengelye körül nem fordulna meg, hanem mindig pár­
huzamos maradna önmagához, pályájának felét befutván, már ellenkező ol-
2*
 52

dalát tüntetné föl, a mi korántsem tö rtén ik ; a miért is világos, hogy egy és

ugyanazon idő alatt tengelye és a Föld körül fordul meg.
Később majd látni fogjuk, hogy azt sem mondhatjuk teljes határozott­
sággal, hogy a Hold mindig ugyanazon felét mutatja a Földnek; mert kísé­
rőnk csekély lebegést tüntet föl kelettől nyugat felé és északtól dél felé. Azonkí­
vül a korong középpontja nem ugyanaz két oly szemlélőre nézve, kik a Föld
fölületének különböző pontjain állomásoznak. Ezen lebegések okáról később
leszen szó: itt csak annyit jegyzünk meg, hogy nem változtatnak a kétrend­
beli forgás időtartamán.
Most majd áttérünk a Hold leírására, a mennyiben ez távcsői észleletek
nyomán lehetséges ; elmondunk egyetmást abból, mit alkatáról tudunk, előre
is figyelmeztetvén olvasóinkat, hogy sok érdekest fognak hallani.

VIII.
A Hold természettani alkata.
A H old-foltok. — Tengerek vagy síkságok; hegyek. — A Hold hegységeinek
vu lká n i jellege. — A hegyek magassága. — Csillogó sávok és barázdák.

Azon égi test, melyet átkutatni, úgy szólván belsejébe hatni készülünk,
a csekély távolság s láttani szereink bámulatos tökélyénél fogva, némely áta-
láuos jellegben Földünkhez igen is hasonlít, de mások által attól telette elüt.
Ha valamely földi lakosnak lehetséges volna a Földről rögtön a Hold föliile-
tére átmenni, meg volna lepetve az idegenszerü látvány á lta l: a talaj minémti-
sége, mely csupa dombot, köridomu völgyeket, magasan kiemelkedő csúcsokat
tüntet e lő ; az Ég, melyen a csillagok fényes nappal is tündökölnek, a fény és
árnyék élés megkülönböztetése, az örökös csend, mely ezen elhagyott vidéke­
ken uralg, a sajátságos hőmérsék, mely a legzordonabb hidegtől a legégetőbb
meleghez átmenetet alig tüntet föl, a szerves lények sajátságos élete, ha ugyanis
ilyesek ott találhatók, mindez teljesen megzavarná azon ismereteit, melyeket
a Földön szerzett.
Azonban bármily ellentét is mutatkozik a Hold és saját gömbünk közt,
látni fogjuk, hogy ezen különbségek, melyek bámulatos bőségben jelentkez­
nek, itt is, miként az egész természetben, csak csekély számú okok eredményei.
Ha igen tiszta éj alkalmával a teljes Holdat szabad szemmel m egtekint­
jük, képesek vagyunk a legtöbb sötét vagy fényes foltokat megkülönböztetni,
melyekről fönnebb már megémlékeztünk, midőn azok állandóságából a Hold
tengely-forgására következtettünk. Ha a Hold korongjának északi részét vesz-
szük szemügyre, láthatjuk, hogy kelettől nyugat felé több egymásra következő
szürkés tér terül el, melyek egyformasága élénk ellentétben áll a korong déli
részével, a mely ismét számtalan fényes ponttal behintve lenni látszik. A ko­
rong észak-keleti és észak-nyugati szélén egyforma, fehér és igen fényes sik-
ban végződik, inig ellenben a közép a déli részszel bir hasonlatossággal.
 53

Ama nagy sötét foltok, melyek a Hold északi felét borítják, hajdan ten­
gerek elnevezésével illettek; azok neve még most is használtatik, ámbár, mint
nem sokára látni fogjuk, korántsem szabad ezen elnevezéssel a tenger fogal­
mát egybekapcsolnunk. Mai nap a Hold tengereit síkoknak tartjuk, mig annak
fényes részeit hegyes vidékeknek tekintjük. Ezekről foguk röviden szólani, de
kérjük a tisztelt olvasót, tartsa szemmel a 26-ik ábrát, mely a Hold képét tün­
teti elő, miként azt szabad szemmel láthatjuk.
Elkezdjük a tengerekkel s csak azon észrevételt koczkáztatjuk, hogy a
leirásban azon elnevezéseket fogjuk használni, melyek a tudományos előadás­
nál fordulnak elő, de zárjegyben magyarítva is fogjuk elnevezni.
A Hold-korong nyu­ (nyugalom tengere) elne­
gati széléhez igen közel, vezésben részesült. — Ez
tojásidomu szürke foltot nyugatfelé két folytatás­
látunk, mely a Hold vilá sal b ir, melyek közül a
gos szélétől egészen elszi- nyugatibb a nagyobb a
getelve*áll, neve: M a r é M a r é Fecundita-
C r i s i u m (zavarok ten­ t i s - t (termékenység ten­
gere). Ezen folt s a ko­ gere) , a kisebbik és a
rong középpontja közt egy közép - ponthoz közelebb
széles sötét térség a M a- ábra. Merkur öve az ,* fekvő a Maré Nectaris-t
re Tranquillitatis egyen lítő táján. (Nectar tengere) képezi.

14. ábra. Vénusz látszólagos n agysága legn agyob b , közép és leg k i­

sebb távolságában a Földtől.

Ha már most a Maré Tranquillitatis-töl egyenesen északnak tartunk a M a r é

S e r e n i t a t i s-hoz (derültség tengere) jutunk, melyet alakjánál fogva köny-
nyen ismerhetünk föl, mert egész hosszában fényes barázda által két részre
oszlik, miért is a görög (phi) betűhöz hasonlít. A M a r é V a p o r u m (gő­
zök tengere) a Maré Serenitatis folytatása a középpont felé. — Végre a M a r e
I m b r i u m (záporesők tengere) köridománál fogva könnyen fölismerhető; ez
a legnagyobb kiterjedéssel bir mindnyája közt és észak felé utolsó ezen szürkés
foltok közt, melyeket helytelenül tengereknek neveztek el. — Ismét vissza kell
 54

mennünk délkelet felé, hogy az O c e a n u s P r o e e l l a r u m (szélvészek

oczeánja) területére jussunk, melynek határozatlan körrajza a M a r é H u m o -
r u m (nedvek tengere) s M a r é N u b i u m b a (fellegek tengere) olvad, mind­
kettő csekély távolságnyira fekszik egy világos ponttól, melyből mindenfelé
fehéres fényű barázdák jó távolságnyira húzódnak.
Ezen most emlitett pont, melyet a Hold déli felén a hegyes vidékek kö­
zéppontjául tekinthetünk, T y c h o nevet nyert, és a Holdnak felénk fordított
oldalán egyike a legjelentékenyebb emelkedéseknek.
Ha a Hold-korong részleteit pontosabban akarjuk vizsgálni, vegyünk se­
gítségül meglehetősen nagyító csillagászati távcsövet. Elbámulunk a gyürü-
alaku kis foltok roppant sokaságán, melyek az egész fölületet ellepik. Hold­
tölte alkalmával e fényes pontok körrajza határozatlan, de könnyen beláthat­
juk, hogy ennek oka a látható félteke helyzetében fekszik, mely a nap sugarai
által megvilágittatván, teljes fényében tiindöklik.
Ezek vizsgálatára válaszszuk tehát az első vagy utolsó negyed korsza­
kát. A Hold megvilágított részének fölülete ekkor roppant számú mélyedést
tüntet e lő , melyek mindannyian köridomu sánczokkal körülvéve tűnnek
föl, a mit abból láthatunk, hogy a Nap sugarainak irányában mind a mélye­
désbe, mind pedig azon túl árnyékot vetnek. Sőt mi több, a világosság és á r­
nyék választó-vonalának egész hosszában a gyürüalaku mélyedések belseje
teljesen sötétnek látszik, mig fényes pontok némi távolságban a Hold megvi­
lágított részétől, itt-ott csúcsokra engednek következtetni, melyek a Nap su­
garai által még m egvilágittatnak.
Ilyenek a Hold hegységei. A 27-ík ábra szépen tiinteti elő a Hold föliile-
tének domboriatait. — Igen messze vezetne bennünket, ha a Hold talajának
minden változatait leírni ak a rn é k ; csak annyit említünk, hogy a hegységek
jobbadán a Hold déli részén tömörültek össze. Felette pontos részletes mappák
kísérőnk helyrajzát oly tökéletesen adják, hogy bátran mondhatjuk, Földün­
kön elég vidék vagyon, melyekről eddig még nem bírunk oly tökéletes térké­
peket. Különösen meg kell említenünk B e e r s M a d 1 e r Mapa Selenographi-
cáját*), melyet e két tudós kitartó buzgalommal négy levelen összeállított.
Arago (Cours de rAstronomie populaire czimii művében 296. ábra a 3-ik kötet­
ben, 352. lapon franczia kiadás, 336. lapon német kiadás), e mappát B a r r a l
által kisebb mértékben készitette. Ha valaki a Holdat mélyebben akarja tanul­
mányozni, ezen mappák által könnyebben fog czéljákoz jutni.
A Hold (mindig a felénk fordított oldalt értem) fölületén viszonylagosan
csekély számú hegyláncz találtatik. A legtöbb a korong északi részében talál­
ható. Az Alpok, Kaukazus, Appeninok a legnevezetesebbek. Ezen utóbbi válasz­
falat képez a Maré Serenitatis, Maré Vaporum és Maré Imbrium közt, a mely
utóbbi általa félkörben kerittetik. Könnyen különböztethetjük meg a teljes
Holdnak fennebb adott képében (26-ik ábra). Még a Kárpátokat és az Ural-
hegylánczot említjük, melyek a Maré Procelarumot a Maré Imbrium s Maré

*) S e l e n e görögül annyit jelen t mint Hold.

 55

Nubiumtól elválasztják; továbbá Dörfel és Leibniz hegységét a déli sa rk n á l;

a Pyreneusokat, melyek a Maré Fecunditatis s Neetaris közt terülnek e l ; az Altai
hegységet az utóbbi tenger, vagy ha úgy tetszik, sikságtól keletre, és végre a
Cordillerákat és Dalembert hegylánczát a félteke keleti szélén.
Lehetetlen félreismernünk a Hold hegységeinek kitünőleg vulkáni jelle­
gét. Kísérőnk külső héja mint a szita csupa lyukat mutat föl, azaz tölcséreket,
melyek a vulkáni kitörések egész sorozatát árulják el, némelyek ugyan csak
kis térre szorítkoznak, mások azonban roppant kiterjedésben borítják el a Hold
föliiletét. így tekintsék csak tisztelt olvasóim a 27-ik ábrát, a mely a Tycho-
tól délkeletre vonuló hegyláncz egy részét ábrázolja Nasmyth angol csillagász
rajza után.
Tycho táján, mint láthatjuk a tűzhányó tölcsérek a legkülönfélébb nagy­
ságban találkoz nak, némelyek ugyan átszelettek csésze alakban, míg mások
valóságosan körídomuak sík alappal, melyen kúpalaku csúcsok emelkednek fel.
A rajznak felső részén balfelé láthatni egy tölcsért a körnek középpontján,
mely sánczainál magasabbra em elkedik; ismét a rajz alsó részén balfelé
igen magas sánczokkal biró kör középpontján az árnyékban kis vulkánt lehet
látni. Itt-ott a tekervényes völgyekben más kis vulkáni tölcsérek alig emelked­
nek a talaj fölé.
A talajnak eme sajátságos változatai roppant rázkodtatásokra, meg­
rendülésekre engednek következtetni, melyek akkor történtek, midőn a vul­
káni kitörések szerepeltek. Ha a hegyképződéseket vizsgáljuk, lehetetlen
azoknak vulkáni eredetét félreismernünk.
Ha a Hold vulkán-képződésü hegységei Földünkéihez sok tekintetben
hasonlítanak, ismét föltűnő különbségeket kell jeleznünk. Tekintsük csak a
közlött ábrát és azonnal látni fogjuk a hasonlatosságot s különbséget. Mig a
Holdon a tölcsérek óriási átmérőket tüntetnek föl — egyik például 24 földr.
mértföldnyi — a földi vulkánok nyílásai viszonylagosan igen csekélyek. A
28-ik ábra Bourbon (He de la réuuion) szigetének helyrajzát adja. E szigetet
azért választottuk, mert ennek vulkáni eredete kitünőleg látható. E rajzból
is láthatjuk, széles köridomu sánczok jelölik a kitörési kúp helyét; de a Hold­
ban a sánczok oly roppant függélyes magasságig emelkednek, hogy e részben
Bourbon sánczai egészen elvesznek, és mi még sajátságosabb ezen sánczok a
tölcsér belső részén még magasabbak, miként ezt az árnyékból következtet­
hetjük. A Hold tölcséreinek feneke rendesen mélyebbén fekszik, mint az azon
kivtil elterülő sik ság ; a földi vulkánoknál mindig az ellenkező tapasztalható.

*
% *

Szóljunk már most a Hold hegyeinek magasságáról.

A legmagasabb hegyek a déli sark táján keresendők: ott találjuk Dörfel
hegyét, melynek magassága egy fldr. mértföldet meghalad, Casatus s Curtius
hegyeit, majdnem egy mértföldnyi magassággal és Newton gyűrű alakú
hegyét, közel egy mértföldnyi magassággal. „Ennek tölcsére oly mély“,
 56

mondja Humboldt, „hogy feneke soha sincs megvilágítva sem a Nap, sem a
Föld által.“
Az északi részen is találhatni tekintélyes m agaslatokat: ilyen Calippus
a Kaukazusban, Huyghens az Apenninekben, az előbbi 20,000, az utóbbi
18,000 lábnyira emelkedik. — Szóval ama 1095 magasság közül, melyeket
Beer s Maedler megmért, 39 magasabb mint a Montblanc, Europa legmagasabb
hegye, és 6 még 20,000 lábnál is magasabb.
Ennélfogva a Hold emelkedéseinek függélyes m agassága nem bámu­
landó kevésbbé mint azok átmérőjének terjedtsége. Fönnebb beszéltünk egyik
tölcsér átmérőjéről, a sáncz, mely azt környezi 10,000 lábnyi magasságig
emelkedik, tehát magasabb a K árpátok óriásánál, a lomniczi csúcsnál, és
mégis, csodálatos de való, ezen roppant tölcsér közepéről a szemlélő nem lát­
hatná a bekerülő hegyláncz csúcsait, mert a távolság elég nagy volna, hogy
a tölcsér széle a láthatár alatt eltűnnék. Mily fokban különböznek ezek Föl­
dünk vulkánjaitól, „melyek a Holdból nézve a legélesebb távcsöveken át alig
vehetők észre.“ (Humboldt.)

15. ábra Vénusz napállásainak egyikén. — F orgási tengelyének

haj ásszöge.

Hogy a Holdnak ezen, egyszersmind földtani, föld- s helyrajzi leírását

befejezzük, két különös tüneményről kell szólanunk, melyeknek megfejtése
sokszor foglalkoztatja a csillagászokat. Értem a fényes sávokat és barázdákat.
Legyenek csak oly szivesek tisztelt olvasóim s tekintsék meg újra a
27-ik ábrát; keressék föl Tychot, melyről már többször volt a s z ó : azonnal
észreveszik, hogy ezen ponttól a fényes sugarak egész sora indul ki, melyek
hegyeken s foltokon áthaladván nagy távolságban tűnnek el. Száznál több ily
sáv tart szét különféle pontoktól és azokat összekapcsolni látszának. Ezen
sajátságos tünemény, melyet kellően megfejteni eddig még nem sikerült, csak
Hold-töltekor szemlélhető. A többi változatok alkalmával ezen sávok eltűn­
nek, a miből azt következtetjük, hogy nem képeztetnek emelkedések által,
különben árnyékot vetnének és annál inkább észrevehetők volnának. Talán
vulkáni kitöréseknek köszönik eredetüket, melyek középpontjukon történtek ?
Ha ez igy van, nem tekinthetjük eme sávokat ugyan annyi hasadékoknak, me­
 57

lyek fehéres jegecznemü anyaggal betöltettek és igy ugyanannyi könnyedén

fénylő eret képeznek ? Chacornac, kitűnő angol tudós nézete szerint a fénylő
belsővel biró tölcsérek ujabb eredetűek. A vulkáni kitörések idejében, melyek
a sánczokat felhányták, a gáznemü anyagok, az ríj vulkáni üregekből kisza­
badulván, m agukkal súrolták a porhanyos s fehéres anyagokat, melyek a
régibb eredetű szomszéd tölcsérek tetejét födték; innen eredtek ama hosszú
fehéres sávok, melyek Tychotól s egyéb magasabb pontokból kiindulnak. Eme
sajátságos sávok természetének megfejtese egykor talán képes lesz fényt
vetni mellékbolygónk természettani alkatára.
A b a r á z d á k annyiban különböznek a fényes sávoktól, mert szembe-
tünőleg két párhuzamos gátna (Böschung) által képeztetnek — s pedig
igen meredeken s sáncz nélkül. Hold-tölte alkalmával fehérek, a többi válto­
zatokban pedig sötétek, hol az egyik part a barázda fenekére árnyékot vet.
Eleinte azt hitték, hogy ezek kiszáradt folyók á g y a i; hanem ezen barázdák
alakja, melyek közepükön gyakrabban szélesebbek mint végükön szélességük,
néha 600 lábat is meghalad, s még inkább mélységük, mely 1300 és 1800 láb
között változik, ezen feltevést valószínűtlenné teszi. Ezenkívül ezen barázdák
hossza viszonylagosan igen csekély, 2 s 27 mértföld közt ingadózik. Elvégre
más körülményt is szemlélhetünk, mely teljesen lehetlenné teszi, hogy ezen
barázdákat folyók medrének tekintsük: több barázda ugyanis hegyeken halad
át, magas tölcséreket metsz útjában, szóval a legktilönfélebb talajváltozatok
szemlélhetők. Némelyek szélesbednek és völgyet képeznek. Mások ismét egy­
mással egybefüggésben levő kis tölcsérek egész sorozatát tüntetik elő.
Beer s Madler 70, azelőtt ismeretlen barázdát fedeztek fö l; ők feltűnőnek
találják, hogy a barázdák iránya mindig hasonlatosságot tanúsít. Minden kö­
rülmény azt engedi következtetni, hogy eme különös képződmények természeti
erőkből veszik eredetüket és nem, mint régebben hitték, a Hold lakosai által
készült, csatornák. Úgy látszik, hogy a Hold utolsó forradalmának korszakából
valók és igy későbbiek mint a tölcsérek, a mit abból is gyaníthatunk, hogy
némely barázda, mint például Hyginus-é a tölcsér falát áttörvén, abba vezet.

IX.
A Hold természettani alkata. — Folytatás.
A lég és víz hiánya a H old fölületén. — H old tájkép. — N ap, éj és évszak. —
A Hold látható és láthatlan részének terjedelme. — A csillagászat holdi lakosra
nézve.

Fönnebb egy földi lakóst ama össze-vissza hányatott, hegyek- s ezer meg
ezer vulkáni tölcsérrel födött talajra állítottunk. S láttuk, mily nagy volt bá­
mulása ezen idegenszerü világban. De azt még nem m ondottuk, hogy ottani
tartózkodása lehetlen volna, s pedig azért mert a Hold fölületén életének el­
kerülhetetlen szükséges föltételeit, a leget s vizet nem találná.
 58

A Holdnak nincsen légköre.

E tényről a csillagok eltűnése alkalm ával győződünk meg. Midőn a Hold
forgásában valamely csillagképhez közeledik, a fényes pontok egyike a Hold
korong sötét szélén egyszerre rögtön tűnik el, a nélkül hogy fényének foko­
zatos elhalaványulása gáznemü hüvely létezését árulná el. Ezt a legkisebb
és legnagyobb csillakoknál egyaránt tapasztalhatjuk Holdfogyatkozás alkal­
mával, midőn a földi légkör a Hold sugarai által megvilágítva nincsen.
Azonban ha kísérőnket légkör burkolná, bármi csekély is volna annak
sűrűsége, e légkör a sugarakat megtörné, azaz valamely csillag, miután az
már eltűnt a Hold széle mögött, egy pillanatig még látható volna. Hasonló­
képen ismét előtünése előtt valamivel előbb láttatnék. Ezen okból az eltűnés
tartam a a sugártörés miatt rö videbb volna, mint a milyennek az a csillag for­
gásából mennyiségtanilag biztosan kiszámíttatott. De hasonlót még senki sem
tapasztalt. Ebből következik az, hogy a Hold légköre, ha csakugyan bir olyan­
nal, 2000-szerte ritkább mint Földünké. Ez oly ritkaság, melynél nagyobbat a
legtökéletesebb légszivattyú segítségével sem képes a természettan tanára elő­
állítani.
Egyetlen egy ellenvetést tehetnénk, és ez a z , miként Arago helyesen
megjegyzi, hogy talán még sem ismerjük elég pontossággal a Hold látszóla­
gos átm érőjét; említenem kell még ama különös tüneményt, m elyet Laussedat
az 1860-kí teljes napfogyatkozás alkalmával szemlélt, t. i. a növekvő nap szar­
vai a Hold széléhez közel lemetszve és kerekdeden tűntek föl. Guillemain a kö­
vetkező észrevételt kapcsolja ehhez: „Tudjuk“ — mondja — »hogy a növekvő
Hold fényes részének külső széle folytonos vonalat tüntet elő, míg közepe felé
a fényt és árnyékot elválasztó vonal erősen csipkézett. E különbségnek okát
könnyen foghatjuk fe l: a korong szélén fekvő tölcsérek és csúcsok tetői a csip­
kék egész sorozatát képezik, melyek a távlat hatása által egymást födik és
véglegesen szabályos és egyenletes körrajzot a d n a k ; ellenben a korong kö­
zepén, az emelkedések egyenesen tűnnek szemünkbe, úgyszólván m adártáv­
latban, úgy hogy a Nap fénye által megvilágított csúcsok elütnek a sikok
sötét alapjától. Hanem legyen hát különbség; a köridomu rajz nem eléggé tö­
kéletes, hogy csillag eltíinös alkalmával ne lehessen különbséget találni az
észlelet s számítás közt, de azért nem szabad még légkörre következtetnünk.“
(Le Ciel, 185. 1.)
Azt is mondják, a Hold légköre csak a legmélyebb sikok- és legalacso­
nyabb fenekű tölcsékekre szorítkozik. Semmi sem bizonyít ezen állítás mellett,
de semmi sem ellene. Annyi azonban bizonyos, hogy a Hold fölületén soha
sem képződnek gőzök, mert soha sem homályositja el felleg tiszta e g é t: a leg­
csekélyebb felleg is észlelhető volna Földünkről.
A Hold tájképei különösöknek tetszhetnek fel tehát. Ott az árnyék min­
dig egyformán sötét, kellemetlen mert a sokkal erősebb fénynyel meglepő
ellentétben áll. Ott nincsen légi sugártörés, nincsenek fénytűnemények, melyek
földi tájképeinknek annyi ketlem et, oly bájt kölcsönöznek. A szivárvány
hét gyönyörű színével s minden hasonló jelenet ismeretlen a Hold fölületén.
 59

Hanem ismét sajátságos s szép az, hogy a sötét fekete égen nappal is tündö­
kölnek a csillagok. A 29-ik ábra szemléltet velünk ilyen tájképet.
A lég hiányából könnyen következtethetjük azt, hogy a Hold fölületén viz
sem találtatik. Ha léteznének is tavak, tengerek vagy csak folyócskák is, ezek
magáktól gőzzé változnának azaz elpárolognának, mert a lég nyomása által
vissza nem tartóztatnának. De a Nap heve, mely ott még nagyobb, okvetlenül
gáznemü burkolatot képezne belőlük s igy igen sürü fellegek keletkeznének.
600 lábnyi átmérővel biró felleget Földünkről könnyen észlelhetnénk. Azon­
ban fönnebb mondottuk, hogy soha sem vettünk ilyest észre a Holdon.
Sem lég, sem v iz ! Innen aztán következtethetjük, hogy ott sem szél, sem
léghuzam nem található: nyugalom az égen mint a talajon. Sőt mi több, a hő
s hideg befolyása alatt az anyagok ugyan változást szenvednek, sziklák reped­
nek, darabjaik hullanak, de a zaj lég hiánya miatt nem igen haladhat, csak a
szilárd testek részecskeinek rezgése által. Földi lakósra nézve mellékbolygónk
Humboldt helyes megjegyzése szerint, néma s kiholt puszta volna.
Fönnebb hallottuk, hogy ama terjedelmes sötét foltok, melyeket régibb
észlelők tengereknek képzeltek, mai nap terjedelmes lapályoknak tekintetnek,
melyek mélyebben fekszenek mint a hegyes vidékek völgyei. Ezen illusiót
még inkább nevelte azon körülmény, hogy e foltok némelyike csakugyan sötét
szint tüntet föl. De mások szürkék, vörhenyesek, sötét szürkék mint az aczél.
A tengerek, vizek s következőleg az esők hiánya annyival inkább valószínű,
mivel a Hold talajának jelenlegi alakját, felső rétegeinek földtani viszonyait
bámulatot gerjesztő módon fejti meg. „A Hold, mondja Humboldt, körülbelül
olyan, milyennek Földünknek lennie kellett primitiv állapotában, mielőtt itt-ott
üledékes rétegek (sedimentaere Sehichten) —• melyek kagylókban gazda­
kok, homok-és áradványi földdel födetett volna.“ (Kosmos 111.) Mindazonáltal
különbséget kell tennünk a hegyes vidékek és a sikságok közt. Ezen utóbbiak
sokkal egyenletesebb talajt tüntetnek föl és igen valószínű, hogy a sim afölület
üledékes rétegektől ered, melyek hosszú időn á t lerakodtak.
Kisérőnk éghajlata nem kevésbbé különös mint földtani alkata. Körülbe­
lül 14 napig a Nap odaszegzi sugarait, a nélkül, hogy felleg vagy légfolyam
hevét valamikép is mérsékelné. A hőmérsékre, mely sokkal magasabb mint
forró égövünk alatt, szörnyű hideg következik be, melyet a 14 napig tartó éj
még elviselhetlenebbé tesz mint a sarkvidéki telet.
Évszakok a Holdon tulajdonképen nincsenek. Forgási tengelyének haj-
lása igen csekély és ennélfogva ugyanazon szélesség alatt a Nap majdnem
állandó hajlásszöget tart meg. Hanem mig az egyenlitői vidékeken fényes
égi testünk alig távozik a tetőpontról, a sarki vidékeken dél tájt is alig emel­
kedik a láthatár fölé. Viszonzásul ismét a sarktáji hegyek örökös napnak
örvendenek.
Különben könnyen foghatjuk fel azt, hogy az<*n körülmény, melynél
fogva a szélességi fokok szerint a Nap sugarai ferdébben és ferdébben esnek
föl a Holdra itt nem bir ugyanazon fontossággal mint Földünkön, mert akár
16. ábra. Allattöviifény Közép-Európában.
 61

a fény-, akár a hősugarak minden akadály nélkül érik el a fölliletet, mig ná­
lunk előbb sürü légkörön kell áthatolniok.
Mindaz, a mit a Hold természettani alkatáról tudunk, annak látható fél­
gömbére vonatkozik. Szabad e innen azon félgömbre is következtetnünk,
melyet sohasem pillanthatunk meg ? Ama különféle vélemények melyek a lá t­
hatatlan félgömbről előadattak, a mennyiben ez a láthatótól különböznék,
birnak-e némi valószínűséggel ? N em ! Könnyen láthatjuk át, hogy ezen vé­
lemények, a mennyiben azok csak a képzelet müvei, nem pedig észleletek
eredményei, hitelre nem tarthatnak ig én y t; mert azok koholói nem ismerik a
Holdnak Földünk körüli forgását.
Mellékbolygónk Földünk körül változó sebességgel fordul meg, mig
tengelye körüli forgása mindenkor ugyanazon sebességgel történik. így ezen
két mozgás közti különbség azon eredményt szüli, hogy Földünk majd keletre
majd nyugotra vagyon a Térnek azon pontjával, mely épen szemközt fekszik a
Holdnak felénk fordított fölületének középpontjától. Ennélfogva alkalom nyí­
lik néha keleten, néha pedig nyugaton a Hold másik oldaláról is vidékeket
szemlélnünk, melyek ezen körülm ény nélkül előttünk örökké rejtve m arad­
tak volna.

17. ábra. A ten gev görbülete. — A közeledő hajó részei egym ásutáai
feltűnésének magyarázata.

Azonfelül a holdi pálya síkjának hajlásszöge kapcsolatban egyenlítőjének

hajlásszögével, melyeket a Föld pályájának síkjával képez, azt eszközli, hogy
majd az északi, majd a déli sark szemlélhető, és így a sarkvidékek is bizonyos
fokig ismeretesek.
Ezen kétrendbeli lengés (libratio a tudományos elnevezése) azt eredmé­
nyezi, hogy ha a Hold fölületét 1000 egyenlő részre osztjuk, azokból 569 is­
meretes és csak 431 ismeretlen, tehát a földi lakósok a felénél jóval többet
látnak.
Sőt mi több ! Földünkön nagyon is megítélhetjük a távolságokat, ha azokat
annak a Holdtúli távolságával egybevetjük. Innen világos, hogy a földi szemlélő
a földi gömbön helyét változtatván, reá nézve a Hold korongja középpontjának
helye is változik, vagy a mi ugyanegyre megy ki, a Hold szélén más vidéke­
ket fog szemlélni, és így ezen 1000 részből véglegesen csak 424 marad isme­
retlen, míg 576 általunk láthatú. Tehát a Holdnak Földünkkel épen ellenkező­
leg fekvő felének ily nagy része láthatú.
Azonban „az észleletek — mondják Beer és Miídler, a Holdnak legfárad­
hatatlanabb vizsgáiéi — nem fedeztek föl előttünk semmi lényeges különbsé­
get azon vidékek, melyek a Holdfölület láthatatlan oldalának hetedrészet ké-
 62

pezik és a felénk fordítottak k ö z t: ott ugyanazon hegyes világot, ugyanazon

tengereket (t. i. síkokat) találjuk.“ Innen a két félgömb hasonlatosságára kö­
vetkeztetni, nem ugrás.
* *
*

Hogy ama sajátságos tulajdonságoknak, melyek a Holdat Földünktől

annyira megkülönböztetik, leírását befejezzük, még azt kell elmondanunk, vál­
jon a csillagászati jelenetek ugyanazok-e a Holdon is mint Földünkön. A nél­
kül, hogy ezen érdekes, de mindeddig megfejthetlen kérdést vizsgálnék, mely
azt kutatja, váljon léteznek-e a Hold fölületen szerves lények, mi egy szemlé­
lőt tételezünk föl egymásután mindkét féltekéjén.
A Hold változatai arról tanúskodnak, hogy 2953/10o naP; vagy ha jobban
tetszik, körülbelől 709 óra lefolyása alatt gömbjének minden pontját a Nap felé
fordítja. Ezen pontok mindegyike tehát 35472 óráig a Nap világosságát élvezi :
ez egy holdi n ap 1) tartama, 354V2 óráig ugyanazon pont nélkülözi a világossá­
got: addig tart éjjele. E tekintetben a két féltekén teljes egyenlőség uralg.
A légkör hiánya különös tekintetet nyújthat a holdi napoknak. Fényes
központi csillagzatunk korongja ott teljesen határoltnak tűnik föl, m ent ama
sugaraktól, melyek azt Földünkről nézve igen nagy távolságban veszik körül.
Hanem, ha igaz, hogy a Nap légkör által vétetik körül, e burkolat igen szé­
pen látható a Hold egén, mely — mint mondók — világos nappal is sötét szint
mutat s csillagokkal behintettnek látszik.
Azonban a Nap fényének és hevének hatályossága nem ugyanaz a nap
közepén a Hold mindkét felében. Valóban a Hold azon dellőjének minden pont­
ján dél vagyon, mely egyenesen felénk fordul Hold-tölte alkalmával, mig ezen
dellö másik felén a dél az Uj-Hold pillanatával egybeesik. De, az első helyzet­
ben, a Hold távolabbra vagyon a Naptól, mint a másodikban, s pedig a Föld­
től mért középtávolának kétszeresével. Ez, ha tisztelt olvasóim még jól emlé­
keznek vissza, a Földnek a Naphoz való távolságának 200-ad részét teszi.
De ezen hiány más körülmény által pótoltatik. A Hold felénk fordított
felében éjente Földünk mint világító korong szemlélhető és pedig 14-szer oly
nagynak mint Holdunk a mi egünkön, de Földünk a holdi szemlélőnek ép oly
változatokat tüntet elő mint kísérőnk nekünk. Az éjek ott nem lesznek tökéle­
tesen sötétek. Éjfélkor — holdi éjfélkor — a Holdnak felénk fordított, de álta­
lunk láthatatlan részén, mert az onnan jövő sugarak a Nap sugarai miatt ho­
mályosak m aradnak, Föld-tölte lesz. Könnyen Ítélhetjük meg ama fény nagy­
ságát, melyet a Hold akkor Földünktől kap, ha meggondoljuk, hogy az akkora
mint ha 14 teljes Hold világítaná meg éjünket.

N yelvünk itt épen nem tüntet föl szabatosságot. E kifejezés „nap“ a csillagá­
szatban épen három értelemben h a szn á lta tik ; 1) N a p azon központi test, m ely rend­
szerünk álló csillaga, ezt én tulajdonnév gyanánt n agy kezdőbetűvel ir o m ; 2) n a p
valam ely égi test egy tengely-forgásának időtartam a; 3) n a p a napnak azon része,
m ely alatt bizonyos égi testnek valam ely pontja a Naptól m egvilágittatik . — E körül­
mény a nyelvezetet nehézkessé teszi.
 63

Ellenben Földünk teljesen ismeretlen a Holdnak tőlünk elfordult felében,

és az éjek ott oly sötétek, a miről csak úgy lehet fogalmunk, ha meggondol­
juk, hogy azt szürkület nem mérsékli, és az egyedüli világosság az, a mely a
csillagoktól ju t oda. Mihelyt a Nap lenyugszik, tökéletes sötétség áll be. Ezen
350 óra alatt egy csillagász, ha oda kerülhetne, ezen a csillagászatnak annyira
kedvező égen gyönyörű tanulmányokat tehetne, mert sem felleg, sem pedig
¡degenszerü fény által nem zavartatnék.
Végre sajátságos még az is, kogy a láthatatlan féltekén nem történhetnek
napfogyatkozások, míg a felénk fordított részen 2 óráig tartó napfogyatkozások
is jelenkezhetnek.
Hanem azt hiszem, hogy már eleget beszéltem a Hold term észettanialka­
táról. Itt már az ideje, hogy azon tüneményeket vizsgáljuk, melyeket az imént
említettem, és a melyek érdekünket nagy fokban birják : értem a Nap- és a
Holdfogyatkozásokat.

X.
Nap- és Hold-fogyatkozások.
A fogyatkozások általános elmélete. — N apfogyatkozások csak Uj-Holdkor le­
hetségesek ; — H old-fogyatkozások Hold-töltekor. — M iért nem n yú jt minden
Holdváltozás Hold-fogyatkozást.

Midőn a Hold s a Föld forgása ezen két égi testet oly helyzetbe hozza,
hogy középpontjaik a Nap középpontjával egyenes vonalban fekszenek, azon
tünemény, mely ezen három égi test sajátságos helyzetéből ered, fogyatkozás­
nak mondatik. — Ha a három égi test helyzete olyan, hogy a Hold esik a
Föld s Nap közé, az sötét oldalát fordítja felénk, miként tisztelt olvasóink a
fennebb mondottakból még emlékezni fognak; e sötét korong a Nap fényes ko­
rongja előtt foglalván helyet, akadályozza, hogy annak sugarai hozzánk ju s­
sanak : N a p f o g y a t k o z á s áll be. — De ha Földünk jut a Nap s Hold közé,
a mi gömbünk teljesiti az ernyő tisztét. A Holdnak felénk fordított félgömbé
nem kapván a Naptól világitó sugarakat, pillanatnyira elhomályosult korongja
H o l d f o g y a t k o z á s t tűntet elő.
Hanem e tünemény igy tekintve csak Földünkre vonatkozik. Mert való­
ságban, e két körülmény között a három kérdéses égi test mindegyike fogyat­
kozást fog tapasztalni, a miről könnyen győződhetünk meg.
Ugyan mi történik az első esetben ?
Azon szemlélő, ki a Napon van, a Hold árnyékát látja a Földön, miért
is ezen utóbbinak egy része elfődetik. Igaz, hogy mindkét korong világítván,
sötétedés nem fog jelentkezni a földi gömbön. Azon szemlélő, ki a Holdnak
sötét részében vagyon, Földünkön fogyatkozást fog tapasztalni, azaz Földünk
azon vidékei, melyek egymásután Napfogyatkozást szenvednek, számára ugyan­
azon rendben elsötétednek. Végre azon esetben, midőn mi Földünkön Hold­
 64

fogyatkozást észlelünk, a Napon is Holdfogyatkozás áll be, mig a Holdnak

felénk fordított felében Napfogyatkozás vagyon.
A fogyatkozások még más szempontból más módon m agyarázhatók meg.
A Föld és a Hold k é t gömbidomu sötét test, melyeknek egyik fele állan­
dóan a Nap sugarai által világittatik meg, mig a másik felük homályba borul.
A világító test maga sokszorta nagyobb gömb. A Hold és a Föld egyik fele
nemcsak sötét mindenkor, hanem ezen két égi test mindegyike a Naptól elfor­
dított részén árnyékot vet, melynek alakja kúpidomú és melynek hossza és
szélessége a világitó test távolsága- és a megvilágitottnak átmérőjétől függ.
Ezen kúp magába zárja a Térnek mindazon pontjait, melyek a sötét test
közbejötté miatt a Naptól semminemű világító sugarat nem nyernek. Ezen
kúpalakú valóságos vagy főárnyék csúcsán túl illetőleg annak meghosszabbí­
tásában fekszenek a Térnek ama pontjai, melyek a Napnak egy részét látják s
pedig fénylő gyürü alakjában, mely a sötét korongot környezi.

18. ábra. L égköri su gártörés. — B efolyása a csillagok helyzetére az

E g boltozatján.

Végre a főárnyék mindenütt félárnyéktól is környeztetik ; a Térnek min­

dazon pontjai, melyek e félárnyékban fekszenek a Napnak csak egyik részé­
ből kapnak világító sugarakat, mely a Napnak világító részéből kimetszve
tűnik föl. A félárnyék által létrejött elsötétedés annál erősebb, minél közelebb
fekszik a szóban forgó pont a föárnyékhoz.
A Hold és a Föld magukkal hurczolják forgásukban mind a fő-, mind
pedig a félárnyékot, és midőn az egyik vagy másik árnyék a másik égi tes­
tet éri, a fogyatkozás tüneménye áll be.
Ez a legegyszerűbb elmélet, melyet mai nap mindenki képes felfogni
és a melyet azért bocsájtottunk előre bár röviden, hogy a következő részlétek
annál világosabbak legyenek.
Vessünk tehát egy pillantást a 30-ik ábrára, és azonnal átláthatjuk,
hogy Napfogyatkozás csak Új-Holdkor állhat be, és hogy Holdfogyatkozás
 65

csak akkor lehetséges, ha kísérőnk ellenállásban vagyon, azaz Hold töltekor.

Mellékbolygónk egyéb helyzeteiben, azaz más változatok alkalmával, a Hold
árnyékának kúpját a Térbe veti, a nélkül, hogy az a Földet érné, és a földi
árnyék kúpja nem találja többé a Holdat.
Ezt bizonyítja minden fogyatkozás. Azonban az imént élöadottakból
nem következtethetjük, hogy minden Új-Hold és minden Holdtölte alkalmával
észlelhetünk fogyatkozást: ennek okát könnyen foghatjuk fel.
Valóban minden hónapban két fogyatkozásnak kellene bekövetkeznie, egy
Nap- és egy Hold-fogyatkozásnak, ha a Földnek a Nap körül befutott pályája
és a Holdnak Földünk körül befutott pályája egy s ugyanazon sikba esnék. E k­
kor együttállás alkalmával a három égi test középpontjai egy egyenes vonalba
esnének.

19. ábra. A csillagászai! s a valód i nap különbségének oka.

De azt tudjuk, hogy a dolog valóságban nincsen úgy, mivel a Hold p á­

lyájának sikja Földünk pályájának síkjával bizonyos szöget képez, s így m eg­
esik, hogy Uj-Hold alkalmával kísérőnk árnyék-kúpját majd a Föld fölé, majd
az alá veti. Hasonló történik az ellenállásban (oppositio); a Hold a Naputon
kivül foglalván helyet, majd a Föld árnyéka fölött, majd ez alatt balad el.
Mindezen esetekben nincsen fogyatkozás.
Vizsgáljuk tehát a föltételeket, melyek mellett Nap- vagy Holdfogyatkozás
létrejöhet.
A Holdnak pályája, ismétlem, oly. síkban fekszik, mely a földi pálya sík ­
jával bizonyos, mondhatni állandó szöget képez. Ebből következik, hogy a
Holdnak havi forgásának egyik fele az utóbbi sík fölött, másik fele az alatt
hajtatik végre. A Hold tehát egy hónap lefolyása alatt kétszer megy át a Nap-
5
úton. E két helyzet, melyeket ilyenkor elfoglal c s o m ó - n a k mondatik.
Ezek egyike felszálló-, másika pedig leszállónak neveztetik, mert az első meg­
felel a Hold mozgásának, midőn az a Napút déli részétől az északi felé emelke
dik, a második az ellenkezőnek.
Ha a csomók változatlanok m aradnának a Naphoz való viszonylagos helyze­
tükben, két eset volna lehetséges: vagy soha sem állana be fogyatkozás, vagy
minden holdhónapban két fogyatkozást szemlélhetnénk. Hanem a csomók mi n­
dig más és más helyen jelentkeznek, s ebből könnyen érthetjük meg, hogy
mindannyiszor, valahányszor a csomó az Új Hold vagy Holdtölte korszakába
esik, fogyatkozást észlelhetünk. Nem szükséges épen, hogy e két körülmény
teljesen egybeessék: elégséges, ha a csomók megközelítik e két változat egyi­
két, mert az árnyék kúpja eléggé széles, hogy a Föld vagy a Hold eltűnését
abban okozza.
Ez ezen tünemények létrejöttének első feltétele. Még egyebek is vannak,
melyek a kétrendbeli fogyatkozások mindegyikére külön-külön vonatkoznak,
és melyekről mindjárt szólunk, midőn különösen értekezünk a Nap- s Holdfo­
gyatkozásokról.

XI.
Napfogyatkozások.
A N apfogyatkozások lehetősége- s látszhatóságának feltételei. — Teljes, gyűrűs
és részletes N apfogyatkozások. — Sugárkoszorúk, vöröses düdorodások. — E
tünemény hatása az élő lényekre.

Mindenki tudja, hogy háromféle Napfogyatkozást különböztetünk meg.

U. ni. t e l j e s e k e t : akkor a Hold sötét korongja tökéletesen födi a Napnak
látszólagos fölületét. Továbbá r é s z l e t e s e k e t : midőn a N apnak kisebb
vagy nagyobb része látható marad. Végre pedig még g y ű r ű s napfogyatko­
zások észlelhetők: ezen fogyatkozásnak akkor van helye, midőn a Holdnak
korongja nem elég nagy arra, hogy a Napét teljesen elfödje; ekkor ugyanis
bizonyos szélességű fényes gyűrű keriti e Hold sötét felének korongját.
Mivel a Hold sokkal kisebb a Napnál és aránylag igen közel áll Földünk-
hez, azért nem csodálkozhatunk azon , hogy látszólagos átmérője egyenlő a
Napéval, sőt néha annál nagyobb is. A távolság változik a Föld s Hold pályái­
nak kerülekidoma miatt, és ennélfogva a látszólagos nagyságok is változnak,
a miért is a Hold majd nagyobb-, majd pedig kisebbnek tűnik fel mint a Nap.
Ezzel azt akarjuk mondani, hogy a Hold főárnyékának kúpja néha eléri
Földünk tölületét, néha azonban nem. Ila a főárnyék eléri Földünket, teljes
Napfogyatkozás áll be mindazon pontokon, melyek ezen árnyékba borulnak ;
részletes pedig mindazon vidékeken, hová a Hold csak félárnyékát véti. Ezt
m utatja a 31-ik ábra.
Ha Hold 'árnyékkúpjának csúcsa nem éli el a Földét, azon pontokon,
melyek ezen kúp meghosszabbításában fekszenek, gyűrűs Napfogyatkozás ész­
 látható; melyek pedig a félárnyek által érintetnek, azok ismét részletes N ap­
fogyatkozást szemlélhetnek. Ezen eset a 32 ik ábra által világosittatik fel.
Innen láthatni, hogy a teljes Napfogyatkozás föltételei a következők:
A Holdnak együttállásban kell lennie; ez Új-Holdkor történik;
Csomópontjainak egyikének közelében kell lennie;
Végre a Földtől való távolságának csekélyebbnek kell lennie, mint a fő ­
árnyék kúpjának hossza.
Az utolsónak kivételével ugyanazon föltételek állanak a gyllrils napfo
gyatkozássa nézve.
Ha tisztelt olvasóink tudományos folyóiratok- vagy naptárakba tekintenek
és a csillagászok által a fogyatkozásokat előre hirdetve és kiszámítva látják,
gyakran olvashatják e z t: P e s t e n (vagy másutt) n e m l e s z e n l á t h a t ó .
Ennélfogva lehetséges oly Napfogyatkozás — a Holdfogyatkozásokról később
szólunk,-— mely nem látható a Földnek minden pontján? — Kétségtelenül,
s ezen körülményről könnyen adhatunk szám ot!
Mindenekelőtt nem kételkedik azon senki, hogy azon helyeken, melyekre
nézve a Nap az egész fogyatkozás alatt nyugszik, az észlelhető nem lesz. H a­
nem oly helyeken sem észlelhetik a Napfogyatkozást, melyeken nappal vagyon
a Napfogyatkozás tartam a alatt; mikép fejtjük meg ezt.? — Ennek megfejtése
nem okoz nagy bajt és én megkísértem a megfejtést oly módon, hogy tisztelt
olvasóim ábra nélkül is képesek lesznek azt megérteni.
A Holdnak átmérője körülbelül négyszerte kisebb mint Földünké. E nnél­
fogva árnyékának kúpja a legszélesebb részében és sokkal keskenyebb, hogy
az egész Földet elborítsa; vége féle pedig oly keskeny, hogy a Föld fölületen
csak oly nagy fekete kört képez, melynek átmérője körülbelül 14 mértföld. A
Napfogyatkozás tehát egy s ugyanazon pillanatban Földünknek csak ily átm é­
rőjű vidéken leszen teljes. Egyedül Földünknek tengelye körüli forgása s a
Holdnak Földünk körüli forgása együtt okozzák azt, hogy ezen árnyékkúp va­
lóban nagyobb tért fut be és egymásután elsötédést okoz a szárazföldek s
tengerek fölületén.1)
Ugyanazon észrevételek alkalmazandók a félárnyékra.
Ennélfogva Földünknek különféle helyein, azoknak a Nap- s Holdhoz
való viszonylagos helyzetüknél fogva, teljes vagy részletes Napfogyatkozás á ll­
hat be, sőt egyik sem.
A Hold s a Föld forgásainak csillagászati elméletei mai nap oly tökélete
sek, hogy a csillagászok biztosággal hirdethetik előre a fogyatkozásokat. A
‘) A Hold által vetett árnyék kúpjának hossza 57 s 59 földsugár közt változik
De m ásrészt tudjuk, hogy a Hold s Föld középpontjai k özt a tá v o lsá g 57 s 64 földsu­
gár közt változik. A Hold középpontjától gömbünknek egközelebb eső pontjához a tá ­
v o lság ennélfogva 56 s 63 ilyen sugár közt változik. Tehát a főárnyék kúpja érheti a
Föld föliiletét annak egész kiterjedésében azon fe lé n , mely a Hold felé fordul: innen
teljes N apfogyatkozás ered. — Ha nem éri éi a fölü letet a föárnyék, akkor a fogyatko­
zás csak gyűrűs. M egeshetik, hogy csak a félárnyék éri a Földet, a föárnyék kúpja s
annak m eghosszabitása ekkor gömbünk fölött halad el. Ily esetben a fogyatkozás csak
részletes lehet, bárhonnan szem léljük azt.
5*
 G8

számítás nemcsak e tünemény napját tünteti fel, hanem egyszersmind az időt,

annak tartam át és a fogyatkozás változatait Földünk bármily pontjára nézve.
A Napfogyatkozások időtartam a igen változó. Hanem kölönbséget kell
tennünk a tüneménynek teljes tartam a közt az egész Földön s annak tartama
közt, miként az Földünknek egy bizonyos pontján (p. Pesten) jelentkezik.
Teljes Napfogyatkozásokat igen ritkán észlelhetni, még pedig általában
az egész Földön: annál ritkábbak egy s ugyanazon helyen. A tizenhatodik
századtól egészen a tizenkileuczedik század kezdeteig összesen csak k i l e n ez
t e lj e s napfogyatkozás volt észlelhető; hét más csak gyűrűs volt. Párizs az
egész tizennyolczadik századon át csak e g y teljes napfogyatkozásnak volt ta­

núja (1724), és Londonban 1715-óta egy teljes napfogyatkozás sem volt

látható.
1801 óta nyolez teljes napfogyatkozást lehetett észlelni (t. i. 1803, 1842,
1850, 1851, 185G, 1860, 1861 és 1868). E század folytán még négy teljes Nap
fogyatkozás leszen lá th a tó ; ide igtatjuk azon helyeket, hol azok szemlélhetök
lesznek :
1870. deczember 22. Azórok, Dél-Spanyolország, Észak-
Amerika, Sziczilia, Törökország.
1887. augusztus 19. Északkeleti Németország, Dél-Orosz-
ország, Közép-Ázsia.
 69

1896» augusztus 9. Grönland, Szibéria, Lappland.

Végre 19C0. május 8. Spanyolország, Algéria, Egyptom,
Egyesitlt-Allamok.
Ezek közül teliát egyetlen egy sem lesz teljes Pesten.

22. ábra. A Hold pá'yája — A változatok magyarázata.

A Napfogyatkozások, ép úgy mint a Holdfogyatkozások elvesztették h aj­

dani szabadalmukat, legalább a müveit népeknél, hogy félelmet keltsenek. A
babonás félelem helyét mai nap a kíváncsiság érdeke váltotta fel. Mivel jóval
előbb hirdettetnek, mindenfelé tanúskodnak a csillagászati számítások pontos­
ságáról, és a közönség lassanként hozzászokik mindenütt a törvények, rend és
öszhangzás állandóságát felfedezni, a hol a tudatlanság hajdanában csak vé­
letlen eseményeket, a rósz elöhirdetőit, az égi harag jeleit tételezte föl.
 70

A mi a csillagászatot illeti, az ily alkalommal érdekes tanulmányokra ta ­

lál anyagot. Még a részletes, a legkevésbbé érdekes fogyatkozások is adnak al­
kalmat a csillagászati táblák igazolására azáltal, hogy az észlelet valóban ki-
tünti azt, hogy a számítás által előre meghatározott időben történt a fogyatko­
zás, vagy az észlelet s számítás eredményei közt különbség jelentkezett. Mind­
azonáltal itt is a teljes Napfogyatkozások birnak a legnagyobb érdekkel, külö­
nösen 30 év óta minden teljes napfogyatkozás annyi érdekes ttineménynyel
ismertetett meg bennünket, hogy nem mulaszthatjuk el e helyen tisztelt olva­
sóinkkal egyet-mást közölni.
Kövessük e tüneményt egész lefolyásában.
A Hold mindenkor a Nap nyugati széléhez közeledik fogyatkozás alkal­
mával, következőleg a Holdkorong keleti része födi el lassanként a Nap r a ­
gyogó korongját, mig végre ezen utóbbi teljesen láthatatlan lesz. A fogyatkozás
ennélfogva csak részletes mindaddig, mig az utolsó fényes sáv nem tűnik el a
Holdkorong mögé. A tökéletes elsötétedés, a t e l j e s s é g , miként a csillagászok
e jelenetet elnevezték, e pillanatban kezdődik. Nehány perez múlva a Nap ko­
rongjának nyugati szélén igen keskeny világitó sáv tűnik elő és a fogyatko­
zás újólag részletes, a változatok ép úgy történnek mint a tünemény első felé­
ben, csakhogy ellenkező értelemben.
Néhány pillanattal a teljesség előtt, annak egész tartam a alatt és kévéssel
azután fényes dicskoszoru veszi körül a Holdnak sötét korongját, mely minden
felé fényes sugarakat bocsájt ki, miként azt a 33-ik ábra előtünteti; Némely
napfogyatkozásnál függetlenül ezeu dicskoszorútól, mely mindenkor szabályos
alakban jelentkezik, még forgóhoz hasonló sugárkévék is mutatkoztak, melyek
szabálytalanul valának elosztva, sőt mi több a sugarak iránya sem esett össze
a Nap középpontjával, a 34-ik ábra mutat föl ilyen tüneményt.
A mi már most a dicskoszorú létének okát illeti, úgy mellőzvén az ellen­
kező nézeteket, csak annyit említünk meg, hogy mai nap általános azon hit,
hogy ép e körülmény bizonyít a mellett, hogy a Nap légkörtől vétetik körül,
mely ezen égi test átmérőjének tizedrészével egyenlő magasságig emelkedik.
Azon sugarak pedig, melyek a forgókat képezik, tisztán láttani tünemény g y a­
nánt tekintendők, a mennyiben azok jelenléte sugárelhajlitásból magyaráztatik
meg, mely elhajlitás a Hold egyenetlen körrajza által eszközöltetik.
Azonban most igen érdekes tüneményről kell megemlékeznünk, mely leg­
először az 1842-iki teljes fogyatkozás alkalmával észleltetett és azóta sok meg­
figyelésben részesült.
Az épen most említett fogyatkozás alkalmával különféle alakú, vörös du-
dorodások mutatkoztak a Hold sötét széle körül s pedig a fogyatkozás teljessé­
gének egész tartam a alatt. Némelyek csipkézett hegységek alakját tüntették
fö l; mások egyenes irányban emelkedtek föl és egyszerre derékszög alatt ha­
joltak meg; még végre ismét mások a Nap korongjától egészen különválvaíiszó
fellegek gyanánt vették körül azt. Szinük majd élénken vörös, majd rózsás,
majd ismét zöldbe hajló kék volt. Arago azonban ezen utóbbi szint inkább
egyszerűen az ellentét eredménye gyanánt akarja tekintetni.
 71

Mai nap kétségtelen, hogy ezen dudorodások a Naphoz tartoznak. Mi­

helyt a Nap korongján az utolsó fényes szelet, a Hold keleti széle által elfektet­
vén, eltűnik, a rózsaszínű dudorodások a Hold körül előtűnnek; az ellenkező
oldalon t. i. a nyugati szélen azok még nem láthatók, csak legvégsőbb csú­
csaik hatolhatnak elő a Hold sötét korongja mellől. E korong tovább és tovább
haladván rendre elfödi az előbb észlelt dudorodásokat, de a nyugati szélen
olyanok jelentkeznek, melyek előbb nem voltak szemlélhetők. Innen is lát­
hatni, hogy ezen dudorodások nem tartozhatnak a Holdhoz, hanem, miként
már előbb mondottuk, a Naphoz.
Előbb azon hit volt elterjedve, hogy a Nap fölliletét roppant hegységek
borítják és azok volnának okai ezen dudorodásoknak. De ép ezen utóbbiak
sajátszerii alakja és méginkább azon körülmény, hogy ép az ily természetű
anyag a Nap korongjától egészen különválva szemléltetett, ezen feltevés hely­
telenségét eléggé bizonyítja'. Mert már az is hihetetlen, hogy eme roppant du­
dorodások, melyek 5000, 8000, sőt 10,000 mértföldnyi magasságig emelked­
nek (Warren de la Kue szerint a legmagasabb 1860-ban ilyen volt), hegyek
nek tekintessenek; sokkal valószínűbb, hogy ezek fellegek, melyek majd oly
rétegen nyugszanak, mely a Nap korongját körülveszi, majd pedig azon lég­
körben szállonganak, mely az első koronát határolja.1)
A teljes Napfogyatkozás tüneteinek egész tartam a alatt légkörünk megvi­
lágításának hatályossága természetesen csökken a fogyatkozás kezdetétől fogva
a teljesség beálltáig,'hogy ezentúl lassanként a kezdetleges hatályosságig visz-
szatérjen. A tökéletes elsötétedés pillanatában azonban a sötétség korántsem
teljes. így láthatjuk a legfényesebb, sőt a másodrendű csillagokat is. Merkúr
és Vénusz, Marsz, Jupiter és Szaturn feltűnnek az Égen.
A földi tárgyak lassanként ólomszürke szint vesznek fe l: később sötétebb
árnyalatokban, végre az olajzöld az uralkodó. A narancssárga és rézvörös szí­
nek a tájnak sajátságos alakot kölcsönöznek, mely egybekapcsolva a hőmér-
séknek hirtelen esésével minden élő lényre sajátságos benyomást gyakorol.
Arago leírja azon hatást, melyet az 1842. julius 8-diki Napfogyatkozás
gyönyörű jelenetei roppant számú nézőkre gyakoroltak.
„Perpignanban“, úgymond, „csak a súlyosan betegek m aradtak a szobák­
ban. A lakosság kora reggeltől fogva ellepte a terrasse-okat, a város sánczait
és minden külső dombocskát, a melyekről reméllették, hogy onnan a Nap fel­
keltét láthatják. Az erőditvényben szemeink alatt, a polgárok roppant számban
tömegeket képeztek, másutt még a katonák állottak készen.
’j A zt sem szabad elhallgatnunk, hogy a tekintélyes csillagászok eg y része még
mindig azon m eggyőződésben van, hogy ezen vörös dudorodások, továbbá a fényko-
szoru és sugárforgók a fénysugarak m egtörése- s találkozásában lelik m egfejtésüket.
F o u c a u l t a lig hanem k ö z e ljá r t az igazsághoz, midőn azon jelentéstételében, m elyet
a spanyol csillagászati expeditio felett szerkesztett, ezt mondja : „Engedjük csak, bő­
vebb vizsgálatig, a dudorodásokat a Napnak, a dícskoszorút a tiszta térnek, melyben
a sugártörés történik, és tulajdonítsuk saját légkörünk befolyásának ama szép vörhe-
nyes szint, m elylyel egész látkörünk elárasztatik azon pillanatban, mélyben a szem lélő
az árnyék kúpja által eléretik,“
 72

„A fogyatkozás kezdetének ideje közelgett. Körülbelül húszezer ember

füstös üveggel kezeikben, vizsgálta a fényes gömböt, mely a tiszta azurszinti
Égen feltűnt. Alig pillantottunk hatalmas távcsöveinkbe, hogy a Nap nyugati
részén az elsötétedés kezdetét észleljük, midőn roppant zaj, húszezer torok kü­
lönféle lármás felkiáltásának egyesülése arról értesített, hogy mi csak nehány
másodperczczel előztük meg a húszezer rögtönzött csillagásznak szabad szem­
mel tett észleletét. Élénk kíváncsiság, a versengés, a vágy meg nem előz-
tetni, a természetes láteszköznek élességet, szokatlan hatalm at látszott adni.
„Ezen pillanattól kezdve a fényes csillagzat teljes eltűnésének közeled-
teig mit sem vettünk észre annyi szemlélő m agatartásában, a mi az említést
megérdemelné. Hanem, midőn a Nap, már igen keskény sávvá összezsugorodva,
látkörünkie már csak igen gyenge világosságot vetni kezdett, a nyughatatlan-
ság egy neme fogott el minden em bert; mindenki kényszeritve érezte magát a
nyert bonyomásokat a körülette lévőkkel közölni. Azért volt hallható ama
tompa moraj, mely távollevő tengertől jönni látszott vihar után. A. zaj egyre

23. ábra. A Hold távolságainak különbsége a láthatáron

s tetőponton.

növekedett, a mint a Nap forgott; a korong végső fénylő része e ltű n t; a vilá*
gosságot rögtön sötétség váltotta fel, tökéletes csend állott be, ép azon pillái
natban, melyet csillagászati óránk a teljesség kezdeteül jelzett. E tünemény
nagyszerűsége által diadalmaskodik az ifjúság pajkosságán, s könnyelműsé­
gén, melyet némely emberek a fennsőbbség jelének tartanak és a zajos közö­
nyön, mely különösen a katonákat jellemzi. Tökéletes nyugalom uralkodott a
légben i s : a m adarak megszűntek dalolni.
„Két percznyi ünnepélyes várakozás után örömkifakadások, velőtrá—
kodtató tapsok üdvözlék a napsugarak ismételt m egjelenését. . .
Az állatok épen nem közönyös mozdulatok által m utatják azon ösztön-
ezerti érzetüket, melyet bennük e különös tünemény felkelt. Sőt a növények is
érezik ennek hatását. 1842-ben bizonyos növények levelei összecsúkódtak.
Laustedat, ki az 1860-iki fogyatkozást Algériában észlelte erre vonatkozólag
ezt jegyzi m eg: „A növények megmuttatták, mily gyors a világosság hatása,
mert daczára az elsötétedés rövid időtartamának láttuk, hogy a daturák, folyon
 73

dár, a mákvirágok, a csodaszépek a Nap világossága mellett csákva voltak,

de a fogyatkozás alatt félig kinyíltak.“
Ama észleletek, melyek a teljes Napfogyatkozások közben tétettek, csilla­
gászati és természettani szempontból felette érdekesek, hanem azok oly szá­
mosak, hogy egész köteteket kellene irnom, ha mind elősorolni akarnám, azért
áttérek a Holdfogyatkozásokhoz.

XII.
Holdfogyatkozások.
A Holdfogyatkozások lehetősége- s láthatóságának feltételei. — Részletes és
teljes fogyatkozások. — A Hold-korong szine a teljes fogyatkozás alatt . — • A
fogyatkozások korszaki feltűnése. — Csillagfödések.

Miként a Nap-, úgy a Holdfogyatkozások is részletesek vagy- teljesek

lehetnek. Hanem gyűrűs Holdfogyatkozás lehetetlen mivel a Föld árnyékának

24. ábra. A Föld s a Hold n agysága összehasonlítva.

kúpja, kísérőnk legnagyobb távolsága mellett is, sokkal jelentékenyebb mint

a Hold-korong átmérője.
Azonkívül a kétrendbeli fogyatkozást még más lényeges különbség is
jellemzi: mig ugyanis a Napfogyatkozás Földünk azon félgömbén, melyen
nappal vagyon, csak igen csekély töredéken szemlélhető, addig a Holdfogyat­
kozás a Föld mindazon pontjain szemlélhető, melyekre nézve mellékbólygónk
nem nyugszik. Sőt mi több, a Napfogyatkozás csak egymásután áll be a kü­
lönféle állomásokon, a mint t. i. a Hold fő- s félárnyéka Földünket súrolja;
ellenben a Hold korongjának elsötétedése mindenütt ugyanazon perczben kez­
dődik s végződik, nem ugyan az óra szerint, mert ez változik a szemlélő he­
lyének dellője szerint, de ugyanazon pillanatban.
A tisztelt olvasó mindenesetre már felfogta ezen lényeges különbség okát.
Napfogyatkozás alkalmával ezen fényes égi test fölülete valóban nem sötétül
 74

el, hanem csak a Holdnak sötét korongja által eltakartatik, ennélfogva a Hold*
nak ezen közbejötté csak a távlat (perspectiva) eredménye, mely a szemlélőnek
a Hold és Naphoz való viszonylagos helyzete szerint változik. A Holdfogyat­
kozás ellenben kísérőnk valódi elsötétedése által jő létre és ennélfogva egy s
ugyanazon pillanatban észlelhető az egész Földön, a hol a Hold a láthatár
fölött áll.
A 35-ik s 36-ik ábra mutatja, mily föltételek mellett teljes vagy részletes
a Holdfogyatkozás. Midőn a Hold ellenállásban van (Holdtölte) és a Föld fő­
árnyékán , a hol az a legszélesebb, áthalad, a fogyatkozás teljes és központi,
tartam a pedig a lehető legnagyobb. A fogyatkozás teljes lehet, habár nem is
központi, ha a Hold még elég nagy szélességben haladja á t a Föld fő-
árnyékát.
Hanem, ha a csomó kissé távol áll az árnyék kúpjától, korongjának csak
egy része haladhat át a főárnyékon, s igy az elsötétedés nem lévén tökéletes
a fogyatkozás csak részletes leend.
A teljes holdfogyatkozás kezdetekor mindenekelőtt a korong világossá­
gának gyengítését venni észre, ekkor a Hold a félárnyékba lépett. Azután
rögtön sötét szegélyt látunk, mely egyre növekedvén végre az egész korongot
fedi be. — Az árnyék színe előbb sötétszürke, mely mit sem enged látnunk
a Hold elsötétedett részén ; de a mint az árnyék lassanként az egész korongot
ellepi, a főbb holdfoltok részleteikben is szemlélketők lesznek, az egész korong
pedig vörhenyes szint ölt. A fénylő rész és a beárnyékolt vörhenyes közt ké­
kes szürke sávot venni észre.
Mihelyt a fogyatkozás teljes, a vörös sötétebb lesz. Beer s Maedler sze­
rint, a kékes szin sötét szürke, ha a Holdnak a Nap által megvilágított
részével hasonlítjuk össze, és kéknek csak akkor tűnik föl, midőn a vörhenyes
részszel vetjük egybe.
Néhány perczczel előbb, mielőtt a világosság a korong ellenkező szélén
ismét föltűnnék, a kékes szin ismét jellemzi az ezen szélhez legközelebb eső
részéket, és a fogyatkozás változatai ismétlődnek, hanem ellenkező értelemben,
mig a Hold egészen ki nem lép az árnyékból.
Gyakran tapasztalhatni, hogy az előre hirdetett teljes Holdfogyatkozás
daczára a Hold még sem tűnik el tökéletesen. Ennek okát azon napsugarak
megtöretésében kell keresnünk, melyek Földünk légkörének legalsó rétegein
hatolván át, a Hold korongját érik és itt az estpirhez hasonló fénytüneményt
okoznak.
Még egy sajátságos tüneményről kell megemlékeznünk, a mely, az igaz,
felette ritkán szemlélhető, de ellentétben lenni látszik a fogyatkozások meny-
nyiségtani és csillagászati elméletével, értjük t. i. a Nap s Hold együttes jelen­
létet a íogyatkozás alatt. Ezen csillagzatok elseje nyugalomba szállván azon
pillanatban, a melyben a másik az Égen felkel, úgy látszik, hogy a Hold,
Föld és Nap nem esnek egy egyenes vonalba. Pedig itt csak látszattal van
dolgunk, melynek oka ismét a sugártörésben rejlik. A Nap valóban már lát­
határunk alatt áll, de a sugártörés miatt még mindig szemlélhető a fölött. Ugya­
 75

naz áll a Holdról is, mely ugyan még nem emelkedett a láthatár fölé, de épen
a sugártörés eszközli azt, hogy mi már látjuk. Az 1666-iki, 1668. és 1750-iki
Holdfogyatkozásokról mondják, hogy ily tüneménynyel voltak egybekapcsolva.

*
* *

Hogy bevégezztik azt, a mit a fogyatkozásokról mondani akartunk, még

meg kell emlitenünk azt, hogy azok bizonyos korszak múlva ugyanazon rend­
ben ismétlődnek.
Minden 18 év múlva, a Nap, Hold s Föld ugyanazon viszonylagos helyze­
tet foglalják el a Térben. Ez oly tény, melyet már a régiek ismertek számos
észleletek által, mielőtt az égi testek mozgásainak szabatos ismerete ezt ig a ­
zolta volna. Ha tehát kiindulási pontúi valamely Nap- vagy Holdfogyatkozást,
azaz oly holdi együtt- vagy ellenállást veszünk, mely csomóval esik egybe,
18 év múlva a három égi test körülbelül ugyanazon viszonylagos helyzetben
leend. Innen a fogyatkozások sorrendje ugyanez leend, a milyennek azt az
első korszakban találtuk.
Ezen körülményből ugyan kiindulhatnánk a fogyatkozások kiszámítá­
sában ; hanem a megközelités oly kevéssé pontos, hogy az ujabb tudomány
ezzel be nem elégedhetik és mai nap ily tünemények néhány másodpercznyi
különbségig biztosan határozhatók meg évszázadokra.
A Hold Földünk körüli útjában a fogyatkozásoknak még egy nemét
okozza; neve c s i l l a g-e 1í ö d é s (Sternbedeckung).
Azt mondjuk, valamely csillag vagy bolygó elfödetik, ha az a Hold ko­
rongja mögött halad el. Fönnebb, midőn a Hold légkörének léte felett beszél­
tünk, megemlitetíiik már e tüneményt. Itt még csak azt mondjuk, hogy ezen
elfödések azonképen szám íttatnak ki, miként a fogyatkozások.
És ezzel befejeztük azt, a mit a Holdról mondani szándékoztunk. Elhagy­
juk tehát htt kiserőnket s folytatjuk utazásunkat Naprendszerünkben.

XIII.
Hulló csillagok. Tűzgolyók. Légkövek.
Mindenki ismeri a Hulló csillagok tüneményét, mindenki látta ama fényes
sávokat, melyek az Ég boltozatján rögtön feltűnnek és tüzes barázdák gyanánt
rövid ideig tündökelnek. E jelenetek, melyek néha gyéren és csak egyenként,
máskor ismét nagy számban és szakaszonként szemlélhetők, honnan veszik
eredetüket? tekintsük azokat légköri tünem ényeknek? vagy oly égi testek
létéről tanúskodnak azok, melyek Földünkön kivül a Világtérben bolyonga-
nak ? — ügy hiszem, azon hely, melyet e tünemények leírásának szántunk,
Naprendszerünkön belül, elég világosan mutatja, hogy az utolsó nézetnek hó­
dolunk, mely mai nap a tudomány által eléggé m egállapittatott.
 76

A Hulló csillagok száma felette változó az év szakai szerint: azért kü­

lönböztetjük meg a szétszórt vagy töredékesen megjelenő Hulló csillagokat, a
Hulló csillagok rohamától, mely éjnek idején az Égen sürü tömegekben és
bizonyos időszakokban rendesen megjelenik. Közönséges éjeken át az észlelt
Hulló csillagok száma egy A novemberi Csillag-
óra lefolyása alatt 4 s 5 hullások különös tényeket
között változik; némely szolgáltattak a csillagá­
észlelők állítása szerint 8 szok számára, és az 1799-
is szemlélhető.1^) diki november 12-én to­
Hanem az év két havá­ vábbá az 1833-iki novem­
ban és pedig augusztus ber 12—13. éjen észlelt
10-kemég novemb. 11-ke jelenetek említésre mél­
táján e tünetek sokkal tók. Humboldt sBonpland,
gyakoriabbak és az egy kik az első éj alkalmával
órán át észlelt Hulló csil­ Cumaná-ban (Dél-Ameri-
lagok száma a közönsé­ 5 * kában) állomásoztak, ar-
ges éjek tízszeresét is te­ ról tudósítanak, hogy reg-
szi. így egyebek közt '■3 gél két és négy óra közt
Capocci s Nobile Nápoly­ ■jS az Ég mégszámlálhatlau
ban (1839. aug. 10.) 4 m fényes barázdát tüntetett
óra lefolyása alatt 100 .§ fel, melyek az Ég boltozat-
Hulló csillagot észleltek; ját szakadatlanúl észak­
W alferdin (Bourbon les- ig, tói dél felé bevonták. Az
Bains, 1839. aug. 8—9-ki 2 ember azt képzelhette
éjjel) 316-ot számlált meg. w volna, hogy roppant ma-
Ez azon tünemény, me­ ^ gasságban mesterséges ttt-
lyet a nép hagyomány- J zijáték siittetett e l ; rend-
szerüleg S z e n t Lőrincz kívüli nagyságú tüzgo-
e s ő j é n e k (St. Lauren- <3 lyók, melyeknek átmérője
tius-Strom , Plme de St. néha a Hold átmérőjét
Laurant) nevez, s Irland annak negyedével fölül­
naiv lakósságában azon múltak át-átvillantak a
hitet ébresztetette fel,hogy Hulló csillagok fényes és
a fényes üstökök, melye­ villogó sávain. Brazíliá­
ket a Hulló csillagok ma­ ban, Labradorban Grön-
guk után vonnak, nem landban, Németországban
egyebek mint ezen vér­ a franczia Guyanában
tanú égi könnyei, kinek ugyanazon tünemény ész­
ünnepe úgyis ezen napra leltetek ugyanazon idő­
esik (aug. 10.) ben.

*) 0 1 b e r s szerin t a középszám 5 —6; S c h m i d t szerint 4 —5 ; Q u e t e 1e t

szerint azonban 7—8.
 77

Nem kevésbbé nevezetes azon Csillaghullás, mely 1833-iki november

12—13. éjjen á t észleltetett. „Amerikában“, mondja Arago,1) „a keleti tenger­
part hosszában a mejikói tengerszorostól kezdve egészen Halifaxig esti 9
órától fogva egészen a Nap felkelteig, sőt némely helyeken azután is reggeli
8 óráig a Hulló csillagok roppant számban jelentek meg. E szám oly nagy

26. ábra. A IIoI heryrajza Iá v a Hold-töltekor.

volt, és a Csillaghullások az Eg oly különböző vidékein tűntek fel. hogy azok

megszámlálását megkísértvén, még durva megközelítést sem lehetet elérni. A
bostoni észlelő2) számukat a legnagyobb hullás idején egyenlővé teszi a kö-
*) Összes m üveinek német kiadásában XLV. k. 252. I.
2) O l m s t e d t , tanár a Yale College-en N ew-H avenben (M assachussets államban).
 .78

zönséges havazás alkalmával lehulló hópelyhek számának felével. Reggeli

6 óra felé, midőn a tünemény már jelentékenyen gyengült 15 perez alatt 650
Hulló csillagot számlált, habár szemlélete oly övre szorítkozott csak, mely a
látható Égboltozatnak csak tizedrészét tette ki. E szám szerinte azonban az
összesnek csak két harm adát tette, úgy hogy 866-ot, következőleg az egész lát­
ható Ég számára 86öO-ot kellett volna találnia. Ezen utóbbi szám 34640 et
adna óránként. E jelenet azonban 7 óránál tovább tartott s igy a Boston-bán
feltűnt Hulló csillagok száma 240000-néI többre volna tehető, mert nem sza­
bad felejtenünk, hogy a számításnak alapul szolgáló számlálás csak akkor té­
tetett midőn a tünemény jelentékenyen fogytán volt.“
Az év más szakaiban is fedeztettek fel időszaki rohamok, hanem azok
korántsem oly rendesek mint az augusztusiak s novemberiek. Elvégre ezen
utóbbiak is, az óránként hulló csillagok számát tekintve, változást tüntetnek
fel. 1848-ban az augusztusi korszakban az észlelt Hulló csillagok száma órán­
ként 110-re ment, innen fogyni kezdett 1858-ig, ekkor csak 40-ig emelkedett,
ezen időtől fogva ismét növekvőben van. A novemberi roham, mely egykor oly
tekintélyes volt, annyira gyengült, hogy a Hulló csillagok száma már az okto-
ber végén bekövetkezni szokott által is háttérbe szorult. Azonban 1862 óta ez
is növekvőben van.
A Hulló csillagok által leirt pályák a legtöbb esetben egyenes vonalnak-
nak tűnnek fel. A fény hatása, melyet széditően sebes mozgásuk az Ég bol­
tozatján okoz, e körülményt könnyen megfejtheti. De ezen általános szabály
kivételeknek is enged helyet, és oly Hulló csillagok is észleltettek, melyek kí­
gyós vonalú pályákat látszottak leírni.
Fényük is igen változó: némelyek látszólag a legfényesebb Álló csilla­
gokat, sőt Vénuszt s Jupitert is fölülmúlták. így színük is változik. Az észlelt
Hulló csillagok két harm ada mindig fehér, mig a többiek rendesen sárgák,
sárgás-vörösek s zöldek.
Szóljunk már most egy igen fontos tényről, mely élénk világosságot vet
azon tüneményekre , melyekről beszélünk, és azok világtéri természetére kö­
vetkeztetést vonni enged. Ha a Hulló csillagok által leírt pályák irányát az Ég­
boltozatján tanulmányozzuk, észrevehetjük, hogy a legnagyobb rész ezen bol­
tozat ugyanazon pontjáról kezdi meg útját, a latkor legkülönfélébb s legellen-
kezöbb irányai felé vévén azt. Az ismeretes O r o s z l á n y csillagkép egyik
csillaga (y gamma) a novemberi roham elindulási pontja, mig az augusztusi
nagy csillaghullás P e r s e u s csillagkép A 1g o 1 u s nevű csillagánál indul meg ;
sőt mi több e kiindulási pontok az egész Föld fölületére nézve ugyanazok.
Innen azt kell következtetnünk, hogy a Hulló csillagok oly fénylő testek,
melyeknek mozgása Földünk tengely-forgásától egészen független, s azért
általában légkörünkön kívül helye»yék el az o k ; e körülmény sajátságos mó­
don támogadtatik azon más tény által, hogy t. i. épen az Oroszlány és Per
sens ama csillagképek, melyek felé Földünk Nap körüli forgásában e két
korszak idején, november s augusztus havában tart.
Ennélfogva felette valószínű, hogy a Hulló csillagok jelenetei onnan ve
 79

szik eredetüket, hogy Földünk útjában oly gyűrűvel találkozik, mely miri-
adnyi apró, a Nap körül boygóként keringő testecskéből áll. Ezeknek párhu­
zamos keringései, a Földről szemlélve, az Ég azon pontjától széttartó irá n y ­
ban haladni látszanak, mely felé bolygónk tart. Ilyen volna a feltét szerint e
testek látszólagos pályája a távlat törvényei szerint.
Csak egyetlen-egy ily gyűrű létezik-e, melynek különböző ily világ­
anyagban majd gazdagabb vidékei e tüneménynek évi változásainak okát meg-
fejthetővé teszik? Vagy talán több ilyen egymástól különváltgyüriiléteiét kell
feltételeznünk, melyekkel Földünk egymásután találkozik ? Ezen kérdések
megfejtése felette sok nehézséggel jár.
Maradjunk az első feltétel mellett s kísértsük meg, mikép m agyarázhat­
nék ki e tüneményeket egyetlen-egy gyűrű léteiéből! — Hogy az augusztusi s
novemberi jelenetekről számot adhassunk magunknak, elegendő feltételeznünk,
hogy e gyűrű körülbelül egybeesik a Napúttal, és hogy a Hulló csillagok útja
valamivel hosszabb görbe vonalat képez mint Földünk pályája. — E gyűrű
helyzetét olyannak kell képzelnünk, hogy Földünk juliushavi naptávolától de-
czemberhavi napközeiéig több ily Hulló csillaggal találkozzék mint útjának
másik felében, a mi az észleletekkel teljesen megegyezik.
Ha azonban két egymástól független s a Napúttal különböző hajlásszöge­
ket képező gyűrűt veszünk alapúi és azok helyzetét olyannak tételezzük föl,
hogy az első Földünk által augusztus s február, a második május s november
havakban metszetnék, könnyen adhatunk m agunknak számot azon körülm ény­
ről, hogy a Hulló csillagok száma legnagyobb augusztus s novemberben és leg­
kisebb február s májusban, a mit az észleletekböl is tudunk. E feltevés mellett
azt is fejthetnők meg, miért sötétül el néha a Nap a gyűrűnek közbeeső részei
által és miért száll alább oly csodálatos módon a hőmérséklet gyakran február
s május havakban.
A csillagászoknak sikerült nagyszámú Hulló csillagok m agasságát azok
megjelenése pillanatában megmérni. A méréseredmények a különféle esetek­
hez képest igenis különbözők; e magasságok H u m b o l d t állítása szerint 4 és
35 mértföld közt ingadoznak (Kosmos, I. k. 127. 1. és 37) 899. 1.). De ezen
nagy tudós nem elégedett be ezen eredménynyel és S c h m i d t hírneves csilla
gászhoz fordulván, ennek tudósítása után következőképen nyilatkozik: „A
Csillaghullások felső határa egész biztosággal ki nem tudható, és 01 b e r s a
30 mértföldet meghaladó magasságokat már nem tartja kellő pontossággal ha
tározottaknak. Az alsóbb határ, mely annak előtte rendesen 4 mértföldnyire
(91000 láb) tétetett, jóval kisebbnek veendő. Némelyek pontos mérések szerint
Chimborazo s Aconcagua csúcsáig, egy mértföldnyire a tenger színe fölött, eresz­
kednek le. Ellenben Heis azt jegyzi meg, hogy egy Berlinban és Boroszlóban
az 1837-iki július 10 ikén észlelt Hulló csillag pontos számítások szerint felvil -
lanásokor 62, eltünésokor 42 mértföldnyi magassággal b ir t; mások ugyanazon
éjjel 14 mértfőldnyi magasságban tűntek el. Brandes korábbi művéből (1823)
következik, hogy 100 két különféle állomásom megmért Hulló csillagból 4 csak
1—3 mértföldnyi magassággal birt, 15 3 —6, 22 6—10; és csak 11 (tehát alig
 80

11 o) birt 20 mértföldnél nagyobb‘m agassággal.“ ( H u m b o l d t , Kosmos, III.

k. 606. 1.). Azonban e tárgyról meg korántsem biztosak ismereteink, mivel a
megmért magasságok száma az évenként feltűnő jelenetekhez képest még min­
dig igen csekélynek mondható.

27. ábra. A Hold hegységei. Tájkép Tychotól délkeletre, Nasmyih rajza után.

Valamely Hulló csillag pályájának hossza, vagyis a fel- s letűnés pontjai

közt vett távolság, továbbá a jelenet időtartama, két oly elemet nyújtanak,
melyekből a közép-forgási sebesség könnyen kiszámítható. — E közép­
sebesség másodperczenként rendesen 4V2 s 9 földr. mértföld közt változik.
Schmidt s Heis egyidejű észleleteiből kitűnik, hogy a legcsekélyebb sebesség
 81

3'/2 mértföld v o lt; de ugyanazon csillagászok és Houzeau más tUnetek alkal­

mával oly sebességet is észleltek mely l l 1^ sőt 233/4 mértföldet tőn, tehát két-,
síit ötszörte nagyobbat mint Földünké, (mely másodperczenként 4'1 földr.
mértföld).
Eme szédítő sebesség, melylyel a Hulló csillagok a bolygói Térben halad­
nak, magyarozhatja meg nekünk részben kirteleni meggyuladásuk tüneményét.
Ha feltételezzük, hogy ezek szilárd testecskék, melyek könnyen gyúlékony
anyagokból állanak, milyenek némely kénes fémvegyek, könnyen átláthatjuk,
hogy amaz erős súrlódás, melyet légkörünk felsőbb rétegei okoznak, hőmér­
sékletüket annyira emeli, hogy külső felületük izzó hőségbe jut. — Különféle

5J8. abra. Bourbon (lle de la Kéunion) szigetének rajza,

Maillard szerint.

vegytani összetételük okozhatja egyszersmind a különféle szineket, melyek

fényüket jellegezik.
Ama roppant számú Hulló csillagok közül, melyek egy évnek lefolyása
alatt földi légkörünk uradalmán belül jútnak (számukat csak milliókban lehet
kifejezni), kétségkívül sokan találkoznak, melyek ezen urodalmon áthaladván,
folytatják útjukat a Térben, miután csak igenis múlékony fényttineménynyel
kedveskedtek nekünk. De épen nem valószinlitlen, hogy egy részük Földünk
vonzási körébe jutván, onnan többé el nem távozik, sőt bolygónk fölületére esik.
Ha igy van a dolog, ily idegenszerü testeknek jelenlétéről tudnunk kell Földünk
fölületén, hacsak azon feltétel, hogy e testek szilárdak, nem volt téves. Azon-
8
 82

bán annyi kétségtelen, hogy a lég felsőbb rétegeiből köveket, vastömegeket,

port stb. hullani láttunk, vagy ily hullásokról értesültünk; azért fentartjuk
magunknak, erről kevéssé később többet szólanunk.

* *
*

, A Hulló csillagoktól a Tűzgolyókhoz alig észrevehető az átmenet, a meny­

nyiben ezen kétrendbeli tünemény közt alig tehető különbség.
A Tűzgolyók kör-, illetőleg gömbidomú tömegek, melyeknek látszólagos
átmérője elég jelentékeny. Mint a Hulló csillagok rögtön tűnnek fel, hanem
általában sokkal lasabban haladnak és néhány perez múlva eltűnnek. Fényűk
rendesen kevésbbé élénk, hanem sokkal jelentékenyebb látszólagos nagysá­
guk kárpótol ezen csekélyebb élénkségért. A vidék ily Tűzgolyó megjelenése
alkalmával annyira szokott megvilágittatni, mintha a Hold ragyogna az Égen.
A legtöbb maga után fényes üstököt hurezol, mások azonban fénytünetek közt
szétrobbannak; a szétrobbanás néha hasonlit a bomba elsütéséhez.
A Tűzgolyók sokkal gyérebben jelennek meg mint a Hulló csillagok; az
eddig feljegyzett összes észleletek száma legfeljebb ezeret teszen, ide számít­
ván azokat is, melyekről a hajdani népek történeti emlékei tanúskodnak.
Meg kell említenünk azon sajátságos körülményt, mely a Tűzgolyókat
eredetre nézve rokonságba hozni látszik a Hulló csillagokkal, hogy t. i. a Tűz­
golyók is sokkal gyakoriabbak augusztus s november havakban mint az év
többi részeiben s hogy azon Tűzgolyók száma, melyek juliustól deczemberig
észleltettek szintén fölülmúlja az év másik felében észleltek számát.
A Tűzgolyók magassága, Földünk fölületéről mérve gyakran igen jelen­
tékeny: az eddigi észleletek tanúsága szerint l J/2 mértföld (1846. márcz. 21.)
és 64 között (1844. okt. 27.) ingadoznak. Arago, kinek könyvéből ezen adatok
vétettek, igy szól továbbá: „Innen azt kell következtetnünk, hogy a Tűzgo­
lyók rögtöni izzitása azon vidékeken jóval túl történik, melyekről mai nap fel-
teszszük , hogy ott a földi légkör rétegei már annyira ritkultak, miként ott
lehetetlennek kell feltételeznünk elemeinek minden hatását ezen szállongó
gömbökre.“
Azt is mondják, és nem minden valószínűség nélkül, hogy a Föld vonzó
ereje képes Tűzgolyókat állandó kísérők gyanánt visszatartani; a csillagászati
tankönyvekben gyakran lehet találkozni P e t i t d e T o u l o u s e , franczia csil­
lagász számításaival, ki egy ilyen testecske szám ára meghatározta Földünk
körüli forgásának időtartamát, mely szerinte 3 órát s 20 perczet tenne. Hol­
dunk ezen sajátságos pajtásának távolsága Földünk fölületetől számítva
körülbelül 100 mértföldnyinél valamivel többre tehető (1071/5 mértföld).

*
* ^

Természetes, hogy most a L é g k ö v e k ről is kell néhány szót koczkáz-

iatnunk, ezen részben köves, részben vas tömegekről, melyek a bolygóközi
 83

Térből jővén, különféle időkben csodálattal töltötték el a lakósságot váratlan

leesésük által.
Fönnebb mondottuk „természetesen,“ mert azon vélemény majdnem ál­
talában elfogadtatott, hogy a Tűzgolyók, Hulló csillagok és Légkövek tünemé­
nyei közt szoros viszony van. Annyi bizonyos, hogy számos Légkő hullása is­
meretes, melyek Tűzgolyók megjelenése által vagy megelőztettek vagy kisér­
tettek. így 1803-iki april 26-án Aigle-ben (Francziaország, Dment de l ’Orne)
néhány perczczel egy nagy Tűzgolyó megjelenése után, mely délkelettől észak­
nyugat felé haladt és melyet Alemjon-, Caen- s Falaise-ben láttak, roppant
explosio, eredt egy az egészen tiszta Égen elszigetelt fekete fellegből, kisérve
ágyúk s puskák kisütéséhez hasonló zajtól. Akkor a meteorkövek nagy számát
még füstölögve lehetett találni a Föld föltiletén egy oly területen, mely legna­
gyobb kiterjedésében 1 % mértföldet tőn. E kövek legnagyobbike 17 fontot
nyomott.
Ujabb időben, az 1864-iki május 16-én estve felé észlelt tünemény által,
a Légkövek s Tüz-golyók azonossága kétségen kivtil helyeztetett: egy fényes
meteor feltűnt, szétrobbant és zaj között a Földre e s e tt; e tünemény Franczia­
ország nagy részében látható volt. Igen fényes világossággal biró gömb, maga
után hurczolván fehéres fényű üstököt, egyszerre szétrobbant, miként tűzijáték
alkalmával a röppentyű; a szétrobbanást nehány perczig a hosszas menydör­
géshez felette hasonló zaj kö v ette; kövek hullottak eső gyanánt majdnem
egy négyszög mértföldnyi területen, a melyek lehetségessé tették ezen Földün­
kön kivül eredt anyag természetének vizsgálatát.
Hason eredetű, de sokkal nagyobb darabok is találtattak már, habár
azok lehullása ritka esetben volt észlelhető, igy H r a d z s i n a mellett (Zágráb
közelében) 1751-iki május 26-án, B r a u n a u mellett (Csehországban) 1848-iki
julius 14-ikén; és azért nem kell csodálkoznunk, ha a legtöbb nagyobb ásvány­
tárakban meteorkövekkel találkozunk. — A vegyészek és mineralógok nagy
gonddal elemezték a Légköveket, és azon eredményre jutottak, hogy összetételük
meglehetősen ugyanaz , bárm ily különbségek is jelentkezzenek külsejükön.
Majdnem mindegyikben a következő alkatrészek találtattak : éleny, kén, vilany,
széneny, kovany, kesreny, hamany, szikeny, vaskénegek, termékvas apró dara-
bocskákban, és delej vasla, más fémek is mint álauy, kékeny, cseleny, ón, réz
stb ; az utóbbi időben a légeny jelenléte is kétségen kivül helyeztetett.
Mindenekelőtt megemlitésre méltónak tartjuk azt, hogy ezen alkatrészek
közt egyetlen-egy sem található, a mely Földünk kérgében elő nem fordulna.
E testeknek vegytani összetétele legkevésbbé sem különbözik azokétól, me­
lyeket ismerünk, ha egy-két összetételt kiveszünk, de melyek közül m ár is
egy, a schreiberzite, a vegymtihelyekben előállittatott (Fraye s Deville által).
S igy az imént leirt tünemények által Földünk közlekedhetik a bolygói
Térrel, mely első pillanatra vizsgálatunk előtt tökéletesen elzártnak tűnik fel.
E tömegek, melyek lehullásuk előtt semmi élő lény áltál nem érintettek, elme­
sélik az Ég egészen más vidékének ásvány- s vegytani történetét. Ha ehhez
veszszük ama csodálatos eredményeket, melyek a szinképi elemzés által még
6*
elérhetők, beláthatjuk, hogy elvégre sikerülend nekünk az Ég legtávolabbi
testeinek vegytani alkata felett biztos ismereteket szereznünk, és igy kiégé-
29-ik
ábra. Eszményi tájkép
a Holdból.

szithetjük a vonzás törvénye-, a fény- és hőtüneményekből merített jelentékeny

ismereteinket.
 85

XIV.
Marsz.
Marsz forgása a N a p kö rill; változatai. — M arsz egy ellenállás a la tt; sötét
és fényes fo lto k ; sa rki fo lto k és a korong színei. — Hó a sarkvidékeken. —
É vsza ko k és éghajlat.

Ha Naprendszerünkön belül vizsgálatainkat folytatjuk és a közös Nap­

ból [kiindulva a bolygókat a távolság rendje szerint felkeressük, Földünkből
Marszra jutunk. Ez az első bolygó, melynek pályája Földünk pályáját körül­
fogja, vagy'ha jobban tetszik, Marsz legközelebb áll hozzánk azon bolygók kö­
zül, melyeket a csillagászok k ü l s ő k vagy f ö 1s ő k n ek neveznek.
2 év 1 hó s 19 napi időközökben Nap körüli forgása ellenállásba hozza

30. ábra. A fogyatkozások általános elm életéhez.

a Földdel. Marsz tehát ekkor igen közel esik hozzánk s ezen helyzet felette
kedvező korongjának vizsgálata tekintetéből; de csakugyan ez ama bolygó,
melynek természattani alkata a Holdé után valamennyi bolygó közül legjob­
ban 'tanulmányoztatott.
Marsz szabad szemmel tekintve valamennyi égi test között legvörösebb­
nek tűnik fe l; hanem színének élénksége jelentékenyen változik, azon arány­
ban, melyben Földünktől eltávozik. Némelykor fénye csak fel-felvillogó, hanem
legtöbbnyire nyugodt, mi által a többi hasonnagyságu csillagoktól könnyen
megkülönböztethető, a mit különben a bolygókról általában mondhatunk. Ha
azonban meglehetős nagyitó erejű távcsövön át tekintjük, a csillogás teljesen
el fog tűnni, és e fényes pont szépen határolt korong alakjában fog előtűnni; de
színének élénksége is változik, a mennyiben a vörös sárgásba hajlik.
Valamint Vénusz és Merkúr, úgy Marsz is csak oly világosságot nyújt-
 86

hat, melyet a Naptól kölcsönöz, de ezen körölményt sokkal nehezebben bi­

zonyíthatjuk be, habár az közös valamennyi a Nap körül keringő égi testtel,
mert korongjának változatai felette nehezen vehetők észre. Helyén látjuk, e
különbségről számot adni a tisztelt olvasóknak, mert a Naptól még nagyobb
távolságban keringő bolygóknál még élesebben tűnik elő az.
Midőn Marsz és a Föld Nap körüli útjukban ezen központi testtel egy
egyenes vonalban állának (37-ik ábra), de úgy hogy mi a Nap és ezen bolygó
közt foglaljunk helyet, Marsz egészen megvilágitott korong alakjában tűnik
fel. Akkor is ugyanazt észlelhetjük, mikor Marsz a Napon túl foglal helyet,
Földünket tekintve kiindulási pontúi.
A közbeeső helyzetekben alig vagyon különbség, ha Marsz e g y ü t t -
vagy e l l e n á l l á s á n a k !) közelében vagyon. A korong ekkor is tökéletes
köridomban jelen meg.
Hanem e két véglettől bizonyos távolságnyira 2) megesik, hogy Marsz
félgömbjének egy része homályosan tűnik fel, jóllehet a korong világitó része
mindenkor jóval fölülmúlja kiterjedésben a homályosat. — Marsznak alakja
ezen helyzetben a púpos (gibbosus, gibbeux) melléknévvel tiszteltetett meg.
Látszólagos alakja ekkor igen hasonlít a Hold változatához két- három nappal
a Holdtölte után.
Bármily csekély is legyen ezen változás, arra mégis elégséges, hogy
bebizonyítsa azt, miként fönnebb mondatott, hogy Marsz önmagától nem vilá­
gít ; látni fogjuk a következőkben, hogy ez mindazon bolygókról áll, melyek
a Nap körül keringenek.
Ha néhány adatot elsoroltunk Marsz útjára vonatkozólag a Nap körül,
tisztelt olvasóink be fogják látni, hogy ezen bolygó legkedvezőbb helyzetben
van arra nézve, hogy fölületének természattani alkatát vizsgálhassuk.
A két alsó bolygó, Merkúr s Vénusz, a Nap körül csekély távolságokban
keringvén, igen gyakran elmerülnek annak sugaraiba; azonfelül akkor is m i­
kor láthatók, fölületük nagy része homályba borul. Marszszal épen nincsen
úgy a dolog, mert Nap körüli útjában fénye csak egyszer nyeletik el annak
sugarai által, változatot pedig alig tüntet fel. Azonkívül igen kedvező azon
körülmény, hogy a Nappal ellenkező irányban áll, midőn Földtőli távolsága
a legcsekélyebb. Ugyanis Marsz távolságát Földünktől ezen helyzetben úgy
kapjuk meg, ha Földünk távolságát a Naptól Marsznak távolságából a köz­
ponti égi testtől levonjuk.
Tekintsünk csak erre nézve néhány adatot.
Miként minden bolygó, úgy Marsz is oly pályát ír le a Nap körül, mely
nem teljesen köridomú, távolsága a központi csillagzattól ennélfogva folytonos

1) Ism étlésként elmondjuk, hogy valam ely bolygó akkor van együttállásban, ha
az ugyanazon vonalban áll a Nappal s ugyanazon oldalon, ellenben midőn ugyanazon
vonalban, de a Nap ellenkező oldalán áll, ellenállásban lenni mondatik.
2) Az ú gyn evezett n é g y z e t i t é s o k b e n (quadratura). Ezen elnevezés alatt
a bolygók azon helyzetét értjük, m elyet akkor foglal el, midőn azon két sugár, me -
lyek et a Napból Földünkhöz és az illető bolygóhoz vonunk egy derékszöget zárnak be.
 87

változásnak vagyon alávetve. Midőn ezen távolság a legnagyobb, Marsz köze­

lítőleg 34% millió inértföldnyire vagyon a N aptól; midőn ez ellenben a legki­
sebb, csak 28 1/2 millió mértföldet teszen. Ebből láthatjuk, hogy a naptávol s
napközei közt a különbség 6 millió mértföld. E számok jelentékenyen meg­
nyújtott pályára engednek következtetni.
Ha már Marsznak Földünktől való távolságát mindkét égi testnek külön­
féle helyzeteiben tekintjük, rendkívüli különbségeket kell észrevennünk: mig
legnagyobb távolságában Földünktől ezen bolygó 54 millió mértföldnyire va­
gyon, addig a legkedvezőbb helyzetekben 7 millió mértföldnyire közeledik
hozzánk, ekkor tehát hétszerte csekélyebb távolságban vagyon. Ez azonban
nem igen gyakran történik, legutoljára 1845-ben volt az esel.
Ennélfogva senki sem fog többé csodálkozni, ha a 38-ik ábrára tekintvén
oly bámulatos különbséget talál Marsznak látszólagos nagysága közt, miként
ez különféle helyzeteiben a földi szemlélő előtt feltűnik.
Marsz egész pályájának hossza 195 millió mértföldet teszen, melyet e
bolygó változó sebességgel fut be; középsebessége másodperczenként 7732 láb,
a mi óránként körülbelül 12 ezer mértföldet tesz ki.
Marsznak látszólagos átmérője csekélyebb mint Vénuszé; ennek két oka
vagyon: először Vénusz sokkal inkább közeledik Földünhez mint Marsz, má­
sodszor átmérője valóban kisebb mint az utóbbi bolygóé. Mértföldekben adva
Marsz átmérője 882 ír. mrfddel egyenlő, a mi valamicskével több mint Földünk
átmérőjének fele. Kerülete 2800 mértföldet tesz. Elvégre fölűlete (2V2 millió
négyszög mértföld) Földünk fölületének csak negyedrészével, térfogata (372
köbmértföld) saját gömbünk térfogatának csak hetedrészével egyenlő; minda­
zonáltal az még mindig kétakkora mint Merkúré s hétakkora mint a Holdé.
Szóljunk már most ama sajátságos részletekről, melyek Marsz természet-
tani alkatában különösen érdekesek.
Midőn Marszot vizsgálni akarjuk, válaszszuk a legkedvezőbb időszakot,
t. i. az ellenállás idejét; és pedig ha lehetséges, olyant, melyben Marsz lehe­
tőleg legközelebb áll Földünkhez. Fegyverkezztik fel magunkat igen erős táv­
csővel ; irányozzuk azt ama vörhenyes fényű pontra, midőn tiszta éjben és
nyugodt időben helyzete a láthatár fölött lehetőleg legmagasabb, ekkor nem
háborittatunk meg a gőzök közbejötté által, melyek légkörünk legalsóbb ré­
tegeinek átlátszóságát megzavarják. Ez tehát éjféltáján lesz, mert minden
bolygó, mely ellenállásban van, körülbelül akkor delel, azaz akkor megy át
a délkörön.
A bolygó korongja meglehetősen korídomúlag s teljesen határolva fog
feltűnni, behintve sötét s fénylő foltokkal, melyeknek fénye s szine felettébb
változik. A fénylő részek, két egymással tökéletesen ellenkező pont kivételével
jellemző vörös szintiek, mig a sötét foltok, valószintileg az ellentétnél fogva,
kékes vagy kékes-szürke színben tűnnek fel. Azt azonnal észreveszsztik, hogy
egész kerületén a korong sokkal fényesebb, mint annak közepe felé ; sőt a sö­
tét foltok egészen eltűnnek a korong szélén.
Elvégre ama két ponton, melyekről már megemlékeztünk és a melyek
nem fekszenek ugyanazon átmérő végpontjain, két egyenlőtlen kiterjedésű fe­
héres folt szemlélhető, melyeknek fénye felettébb elüt a vörhenyes fölülettől.
E két folt körülbelül a sarkok táján fekszik.
A fölület mind eme esetlegességei részben állandók, részben ismét vál­
tozók. A foltok állandósága, azaz, hogy körrajzuk s viszonylagos helyzetük
mindenkor ugyanaz marad, számos és pontos észleletek által kimutattatott, a
mi ugyan sokkal nehezebb, mint az első pillanatra látszik. Miként e foltok
észleletéből kitűnt, a bolygó elég gyorsan fordúl meg tengelye körül, mivel kö­
rülbelül 24% óra alatt egy tengelyforgást végez. Ebből következik, hogy a
korong fölülete elég gyorsan változik: néhány óra lefolyása elegendő arra,

32. ábra. Gyiirüs N apfogyatkozás elm életéhez.

hogy Marsznak egészen más részeit szemlélhessük. Azonfelül, midőn a tengely­

forgás következtében valamely folt a korong széle felé közeledik, előbb tűnik
el, mielőtt azt elérné. Ezen eltűnés okát egyedül Marsz légkörében kell ke­
resnünk, mely e pontokról csak igen ferdén bocsájtja át a sugarakat számunkra,
a miért is a légkör fénye mellett a sötét helyek többé meg nem különböztet­
hetők.
Végre Marsznak pályája nem esik egybe a N aptittal: e két sik igen cse­
kély szöget képez (1°51’). Hanem ha tekintetbe veszszük, hogy forgási tenge­
lye igen nagy hajlásszöget képez a Nap körüli pálya síkjával, könnyen át-
 89

láthatjuk, hogy az egymásután bekövetkező ellenállások alkalmával Marsz

nem mutatja mindig fölületének ugyanazon részét Földünk felé. Innen szár­
maznak a távlat által eredményezett változások, a melyek annál jelentékenyeb­
bek, mivel itt gömbidomu fölületről van a szó.
A felette gyors változások, melyeket gyakran a foltok alakjain észlelni
lehet, azon hitet támasztották egyik s másik tudósban, hogy e tünemények
eredetüket felleges tömegeknek köszönik, melyek Marsz előtt elhelyezvék és
gyorsan változnak. Norman Lockyer, ki az 1862-iki ellenállás alkalmával gon­
dosan tanulmányozta ezen esetlegességeket, következőleg emlékszik meg róluk
jelentéstételében: „Jóllehet Marsz jellemző foltjainak állandósága m ár minden
kétségen kivül van, mégis napról-napra, de mit mondok, ó r á r ó l ó r á r a , a
bolygó különféle vidékein, a sötéteken ép úgy mint a fénylőkön az árnyalatok­
ban részletes változásokat vehetni észre. E változások, nem kételkedhetem ab-

33-ki ábra. A z 1851. ju liu s 28. teljes 34-ki ábra. Az 1860. ju liu s 18. teljes
N apfogyatkozás, D aves rajza szerint. N apfogyatkozás, F eilitzsch rajza szer.

bán, csak a foltok előtt elvonuló fellegekben lelhetik megfejtésüket.“ Azon

szép rajzok, melyek ezen jelentéstétéit kísérik, teljesen igazolják ezen
véleményt.
A csillagászok megegyeztek abban, hogy Marsz vörhenyes s fénylő folt­
jaiban a szárazföldeket látják, mig a sötét és kékes foltok a tengerek helyét
jeleznék. E megkülönböztetés a fénynek egyenlőtlen visszaverődésében bírja
alapját; ugyanis tapasztalásból tudjuk, hogy a vizek a fénysugarak nagy ré­
szét nyelik el és így azok kevésbbé élénk fényt vetnek vissza, a miért is sö-
tétebbeknek tűnnek fel a szárazföldek mellett, melyek sokkal több fénysugarat
vetnek vissza. Lockyer szerint, ha elfogadjuk, hogy a sötét foltok a tengereket
jelölik, a legsötétebbek azok: volnának, melyek a szárazföldeket környezik,
ha nem ugyan mindenünnen, legalább nagyobbrészt.
Honnan ered a vörhenyes szín, mely a korong fénylő részeit jellemzi ? —
Ha Marsz önmagától világítana, e szint kétségtelenül fénye természetének
 90

kellene tulajdonítanunk; de mivel csak a Naptól nyert világosság sugarait

veri vissza, világos, hogy e szín a bolygó fölületében nyerheti csak megfejtését.
E tekintetben különfélék a vélemények. Némelyek a szárazföldek vörös szinét
a talaj természetének tulajdonítják, mely szerintük o c k e r és vörös homokkő­
ből állana. Mások ellenben (Lambert) azt állították, hogy a növényzet színe
Marszon vöröses ép úgy miként Földünkön zö ld : e magyarázat nem épen va-
lószinütlen; hanem ha igaz, okvetlenül szükséges, hogy az évszakokhoz képest
a két félgömb mindegyikén olyatén szinváltozat álljon be, a mely télen által
halaványabban, tavaszszal pedig ismét élénkebben tűnjék fel. E tekintetben
azonban eddig még semmi bizonyosat sem tudunk.
Elvégre megkisértetett, a foltok eme vörhenyes szinét a Nap sugarainak
megtöretése által m egm agyarázni; mert az kétségtelen, hogy a Nap sugarai,
áthaladván Marsz légkörén, megtöretnek. Arago teljesen megczáfolta ezen állí­
tást, egyszerűen azt jegyezvén meg, hogy ezen elmélet következtében a vörös
szín sokkal élénkebb volna a korong szélein, mint annak közepe táján, mert a
sugarak sokkal ferdébb irányban hatolják át a légkört a bolygó szélein és sok­
kal nagyobb vastagságban. De ez épen ellenkezője annak, a mit észlelhetünk. —
Ha Arago ezen czáfolata mellett még azt kérdezzük, miért nem általános tehát
e vörös szín, azonnal beláthatjuk, hogy Marsz vörös szinét nem lehet ugyana­
zon oknak tulajdonítani, a mely hajnal- s estpirunkat előidézi.
Bár miként álljon a dolog ezen kétes tárgyban, melyet a tudomány hala­
dása egykor kétségtelenül fel fog deríteni, annyi kétségtelen, hogy Marsz a
Hold után azon égi test, melynek természettani alkatáról legtöbbet tudunk.
Már a Hold leírásánál megemlékeztünk két hírneves német csillagászról (Beer
s Madler), ugyan ők adták Marsznak legjelesebb térképét, ha szabadna igy
neveznünk annak rajzát: Secchi római csillagász is foglalkozott ezen bolygó­
val s szintén használható rajzát adta.
Foglalkozzunk már most kissé a sarkok táján észlelt foltokkal. Fönnebb
láttuk, hogy a többi foltoktól fehéres fényük által igen elütnek; de még inkább
megkülönbözteti őket változékonyságuk. Hanem, s ez felette érdekes, a mily
fokban a folt terjedelme az egyik sarkon fogy, azon fokban növekszik a másik
sarkon lévő folt terjedelme, és pedig úgy, hogy a legnagyobb terjedelem min­
dig az illető félgömb telének, a legkisebb pedig ugyanazon fölgömb' nyárának
felel meg. íg y a 1830-iki ellenállás alkalmával igen szépen lehetett látni, mi­
ként fogy a déli féltekén a fehér folt, határai mindinkább összeszorultak
egészen az időpontig, mely Marsz ezen féltekéjén megfelel Földünk északi
féltekéjé julius h av án ak ; ezen időtől fogva a folt terjedelme ismét növekedett
(Beer s Madler). 1837-ben ismét az északi féltekén lehetett hasonló apadást
észlelni a folt terjedelmén. Ugyanazon időben a déli sark fehéres foltja jelen­
tékeny kiterjedést nyert. Hanem e változatok hasonlólag Marsz északi félte­
kéje nyáránek feleltek meg és a déli félteke telének.
így tehát mi Földünkről egy szomszéd bolygón észlelhetjük mindazon vál­
tozásokat, melyek a négy évszakot jellem zik: látjuk a sarki jég képződését, a
hó esését s olvadását, szóval világosan megkülönböztethetjük Marsz te lé t, ta­
 91

vaszát, nyarát s őszét. E változatok sofrendje mai nap már annyira megálla-
pittatott, hogy a csillagászok meglehetős biztossággal eleve m eghatározhat­
ják az északi s déli sark foltjainak viszonylagos nagyságát s helyzetét, sőt
még azok alakját.
Fönnebb mondottuk, hogy e két folt nem tűnik fel ugyanazon terjedelem­
ben, akár teleik, akár pedig nyaraik folytán. A déli félgömb havas vidéke
nagyobb határok közt változik, mind az északi sark táján fekvő: terjedtsége
sokkal nagyobb tél folytán, mig ellenben nyaranta az északi kiterjedésé­
nek csak ötödrészével bir. E különbséget egyszerűen fejthetjük m eg ; a
bolygó forgási tengelye a Nap körüli pálya síkjával szöget képez és ennek
következtében a déli sark fordul a Nap felé, mikor Marsz legközelebb áll a
központi égi testhez. Ellenben midőn az északi félteke nyárnak örvend, Marsz
legtávolabbra áll a Naptól. Azon hő mennyisége, melyet Marsz gömbé ezen
két helyzetben a Naptól nyer oly arányban vannak egymáshoz mint 7 : 5.
Mindazonáltal ezen hőmérsékleti különbségek egy Nap körüli forgás folya­
mában kiegyenlittetnék; hanem azért a meleg s hideg végletei mégis meg­
vannak.
Láthatjuk, Marsz sok hasonlatosságot tüntet fel a Földdel, és igy való­
színű, hogy Vénusz lakói körülbelül hasonló látszatok közt szemlélik saját boly­
gónkat, ha távcsöveiket felénk irányozzák. Miként Marsz sarkai, úgy Földünkéi
hó és jéggel födvék; hasonlólag déli sarkunkon terjedtebb a jé g vidéke s pedig
ugyanazzon csillagászati okokból. Elvégre a hideg sarkai Marszon, úgy mint
Földünkön, nem esnek össze a forgási sarkokkal.
Ha Marsz fölületére hó esik, akkor okvetlenül szükséges, hogy a hő által
elpárolt v í z és létezzék; mert a vizpárák felhők alakjában kiterjedvén, vagy
cseppfolyós állapotban mint eső vagy pedig jegeczedve mind hó juthatnak csak
a bolygó fölületére. Innen világos, hogy Marsz kétségtelenül vizpárákkal ele­
gyes légkörrel bir.
Hanem mi képesek vagyunk a korong állandó foltjait megkülönböztetni
és az azokon ejtett változásokat okvetlenül a miénkhez hasonló gáznemű lég­
körnek kell tulajdonitanunk, melynek nyomása ellensúlyozza a vízgőzök kiter­
jedését és megakadályozza, hogy az egész föliilet elborittassék. Mondottuk is
már, hogy a korongnak fényesebb szélei oly légkörre engednek következtetni,
mely fénye által a sötét foltokat láthatlanokká teszi, mihelyt azok a tengelyfor­
gás következtében a korong széle féle jutnak.
E szerint Marsznak meteorologiája legnagyobb részében ismeretes. Az,
ismételjük, a legnagyobb hasonlatosságokot tünteti elő Földünkével. Hanem
egyszersmind jelentékeny különbségeket is fedezünk fel. Egy kitűnő angol ta­
nár (Johns Philips az oxferdi egyetemen) helyesen jegyzi meg, a nedvességek
cseréje, mely korszakonként a két félgömb, nevezetesen pedig a két sark között,
bekövetkezik, oly viharokat okoz, milyenekről nekünk földi lakosoknak semmi
fogalmunk sincsen. A hó olvadása oly roppant kiterjedésben nem okoz-e ko­
ronként vizáradásokat ?
Marsz körülbelül 24 1/2 óra alatt fordul meg tengelye körül (pontosan: 24
 92

óra, 37 perez, 23 másodperez). Ennélfogva tengelyforgásának időtartama csil­

lagászati napunknál 41 perczczel hosszabb. A mi Marsz valódi napjának nagy­
ságát illeti, úgy azt könnyen kiszámíthatjuk.

36. ábra. A Hold útja Földünk árnyékában. — R észletes Holdfogyatkozás.

Marsz Nap körüli útját 687 földi nap alatt fejezi be. De Marsznak éve
csak 6692/s csillagászati nappal bir, és mivel a valódi napok száma — miként
 93

azt Földünknél már láttuk — mindig egygyel kevesebb mint a tengely forgá­
sok száma, Marsznak éve 6682/3 Marsz-féle valódi nappal bir, a mi egy nap
tartamára 24 órát, 39 perczet s 36 másodperczet ad.
Tehát egy Marsz-féle nap 39 perez s 35 mperczczel hosszabb mint a miénk
a mi nem igen érezhető különbség.
Azonfelül forgási tengelyének hajlásszöge a Nap körüli pálya síkjával
körülbelül ugyanaz mint Földünknél (61° 18' Marszra nézve, 66° 33' Föl­
dünkre nézve). Ebből következik, hogy egy év lefolyása alatt, Marsz fölületé-
nek különböző vidékeit a Nap felé körülbelül azon rendben fordítja miként

37. ábra. Marsz pályája és változatai.

Földünk, s igy a különféle szélességekhez képest a nappal és éjjel tartam a Föl-

dünkhez hasonlólag változik. A végletes övök , a jeges s forró, aránylag na­
gyobb kiterjedésnek örvendenek mint Földünkön, a minek természetes követ­
kezménye, hogy a mérsékelt földövök ismét csekélyebb térre szorulnak. De
azt nem szabad felejtenünk, hogy ezen körülmény Marszra nézve inkább ked­
vező mint káros, mivel a hő s fénysugarak e bolygóra kisebb hatályossággal
esnek föl mint Földünkre.
Mindazonáltal még nagyobb különbség mutatkozik Marsz s Földünk közt
 94

az évszakok tartam ára nézve. Az északi félgömbre nézve a marszi év 668 napja
következőképen oszlik e l :

A tavasz tart 191 1/3 napig,

a nyár „ 181 „
az ősz „ 149 Ys n
a tél „ 147 „

Azonban az északi félgömb nyári évszakainak időtartama egyenlő a déli

félgömb téli évszakainak időtartamával, innen következik azután, hogy a ta­
vasz és nyár együttvéve az északi félgömbön 76 nappal hosszabb amint a délin.
Marsz, miként Földünk is, nem teljesen gömbidomu: sarkai lelapitottak
és egyenlítője táján kidudorodott. Hanem ezen lelapulat megmérése jelentékeny
nehézségeket okoz az észlelőnek, melynek oka a sarktáji foltok sugárzása (irra-
diatio). Arago, ki nagy gonddal s sokszorosan tett méréseket a sarki és egyen­
lítői átmérőn, azt következtette, hogy a sarki átmérő hosszaságának egy har-
minczadrészével kisebb az egyenlítői átmérőnél. Hershel 1784-ben ugyanazon
mennyiséget 1l2e-nak találta, még ujabb mérések Arago eredményét annak egy
harm adára akarták leszállítani. Kaiser (Leydenben) 1/118-ot ad a horpadás szá­
mára, azon mérések következtében, melyeket az 1862-iki ellenállás alkalmával
tett. Feltévén azt, hogy a bolygó kezdetben hig halmazállapotnak örvendett,
az adott számok igen nagyok, hogy öszhangzásban legyenek a kignyugtan
törvényeivel, melyek az égi testek alakját megszabják. — Hanem meg kell
gondolnunk, hogy egyedül a méréseredmények bizonytalansága okozhatja itt a
törvény látszólagos szabálytalanságot, és bízvást remélhetjük, hogy a legköze­
lebbi igen kedvező ellenállások alkalmával a csillagászok e tekintetben kedve­
zőbb adatokat fognak nyújthatni.
Elvégre még meg kell emlékeznünk Marsz tömöttségéről, a mely körülbe­
lül egyenlő Földünkével (Földünk tömöttségét 1-nek véven Marszé 0948 leend),
tömegéről, a mely Földünk tömegének nyolczadrészét valamivel fölülmúlja, és
azon erőről, melylyel a testek Marsz főlületén visszatartatnak, vagyis a nehéz­
ségedről ; ezen utóbbi épen fele annak, melyet Földünk főlületén észlelhetünk,
hanem azt következtetjük, hogy azon élő lények, melyek Marsz főlületén lak­
nak, jelentékenyen különböznek azoktól, melyeket mint földi lakósokat isme­
rünk. Láttuk fönnebb, hogy az időváltozások, melyeknek ezen lények alávet-
vék felette nagyok és hogy a Nap világossága is nagyobb arányokban változik
mint Földünkön. Hanem, hogy mindazon adatokból határozott következménye­
ket vonhassunk, ismernünk kellene még a légkör alkatrészeit s sűrűségét, melyek
igenis fontosak az élettanra nézve.
Marsznak nincsen kísérője. Éjei ennélfogva teljesen sötétek, hacsak a
szürkületek tartam a nem jelentékeny. Ez azonban nem oly nagy hiány, ha
meggondoljuk, mely tökéletlenül teljesíti Holdunk ez éjek megvilágításának
tisztét.
 95

XV.
A bolygódok.
A Nap körül keringő égi testek jelentékeny száma. — A távolságok mennyiségtani
rendje. — A legfőbb bolygódok. — M iképen lehet u j bolygót felfedezni.

Mintegy hetven év előtt csak hét bolygó volt ismeretes, ezek közé számit
ván már Uránuszt is, melyet Hershel ép akkor fedezett fel. Midőn e sorokat
írom, számuk 115-re megyen, és így nem számítván az üstökösöket és mellék -
bolygókat, naprendszerünk 108 új égi testtel gazdagodott meg. Igaz, hogy
Naptúu kivételével, a mely a nagy bolygók csoportjához tartozik, ezen újonnan
felfedezett égi testek oly végtelenül kicsinyek, hogy a nagy bolygók holdjaival
sem mérkőzhetnek meg.
Azért neveztettek el azok a s t e r o i d o k - (csillagocskák), b o l y g ó d o k -
vagy t á v c s ö v e s b o l y g ó k n a k (teleskopische P laneten); a bolygódok el­
nevezése nálunk általánosan divik, azért e mellett maradunk.
Azonban ezen égi testek csoportja felettébb érdekes, és összeségében véve
sajátságos tüneményként áll Naprendszerünkben, a mely annak képződése-, fej­
lődésére sajátságos fényt vet.
A mai nap ismert 107 J) bolygód — számuk évenként növekszik — mind­
egyike Marsz s Jupiter közt található; pályáik, melyeket a Nap körül befut­
nak, oly közel esnek egymáshoz s oly sokszorosan átszelvék, hogy a korunk-
beli csillagászok egyike D’Árrést e körülményben közös eredetük csalhatatlan
bizonyitákát lá tja : „Egy tény, úgymond ö, mindenekelőtt bizonyítani látszik
a szoros szövetség eszméjét, mely ezen bolygódokat egymással egybekapcsolja;
s ez abban áll, hogy ha pályáikat anyagi abrancsoknak tekintenők, azok oly-
képen összebonyolitvák, hogy véletlenül akár melyikhez nyúlván, az egész
rendszert felemelhetjük.“ (Sur le systéme des petites planétes). — Azon időben,
mikor ezen sorok írattak csak 14 bolygód volt ism eretes; azon időtől fogva 93
újonnan felfedezett pályája zavartatott még közéjük. Ennélfogva D ’Arrest ha-
sonlatóssága még nagyobb mértékben alkalmazható.

*
* *

Régtől fogva vették már észre a csillagászok, hogy azon köz, mely az égi
testeket a központi csillagzat-, a Naptól elválasztja Marsz s Jupiter közt minden
tekintetben jelentékenyebb. Kepler tudományos kutatásai azon meggyőződést
keltették fel Tycho ezen légelméjü tanyitványában, hogy Marsz s Jupiter
közt kell egy bolygónak léteznie. E vélemény még erősebb alapot nyert
a tizennyolczadik században, midőn Titius csillagász nevezetes törvényt fe­
dezett föl, mely a bolygók távolságait a Naptól igen szép vonatkozásba hozta,
íme itt következik e vonátkozás.

*) Fönnebb 106-ot számláltam, de ma 107-ről van tudomásom.

 96

Tekintsük a számok ezen sorát.

0 3 6 12 24 48 96
és adjunk e számok mindegyikéhez négyet, ekkor új sort k a p u n k ;
4 7 10 16 28 52 100.
Azonban ezen számok, az ötödik (28) kivételével, a Titius korában
ismert bolygók viszonylagos távolságait a Naptól igen jól adjék, tehát ezen
sorban: Merkúr, Vénusz, Föld, Marsz, ---------- Jupiter, Szaturn.
Alig mondatott ki ezen törvény, midőn 1781-ben Uránuszt felfedezése
azt teljesen igazolta. Mert ha a fönnebbi sorban az általunk megjelölt módon
még egy tagot képezünk, az 196 leend, de Uránusz távolsága csakugyan
ezen szám által adatik.
Innen a Marsz s Jupiter közti út kitöltésére csak egy lépest kellett tenni.
„Zách báró, mondja Lespiault, oly mésesz volt, hogy a berlini Almanach- bán
előre közzétette a képzelt bolygó pátyaelemeit, és csillagászati társaságot ala­
kított ezen bolygó felfedezésére. Az Állatöv huszonnégy részre osztatott, me-

33 ábra. Marsz látszólagos n agysága legnagyobb, közép és legkisebb

távolságában a Földtől.

lyeknek mindegyike a társulat egyik tagjának különös vizsgálatára bízatott. A

felfedezés nem várakoztatott ugyan sokáig, de más részről történt.“
Valóban 1801-iki jan u ár 1-jén Piazzi, Palermoban, a tizenkilenczedik
század kezdetét C z e r e s z bolygód felfedezésével köszöntette fel, betöltvén
ezzel azon űrt, melyet Titius törvénye hagyott és a melylyel, hogy az igazat
megmondjuk, ezen csillagász mit sem törődött. Csodálatos, Cz e r e s z épen a
28-as üres helyét foglalta el, a mely az új bolygó távolságát a Naptól jelöli, ha
a Föld távolságát 10-nek veszszük. Tizenöt holnappal később új bolygó, P a l ­
i a s z , csatlakozott az elsőhez, a mely körülmény az első felfedezés előhirdetőit
kissé zavarba ejtette.
Olbers világhirü csillagász és Paliasz felfedezőjé most éles elmével azon
elméletetet állította fel, hogy a két új bolygód egyetlen bolygó részeit képezi,
a mely valamely ismeretlen körülmény következtében darabokra oszlott. De
az erőmütan törvényei szerint hasonló szetrobbonás után a darabok, bármily
irányban haladnak is azok forgási központoktól (itt a Naptól) ugyanazon
 97

középtávolságot kénytelenek m egtartani; azonfölül minden keringésük alkalmá­

val vissza kell térniök a Tér azon pontjaira, melyben a szétrobbanás történt.
Pallasz s Czeresz eleget tőnek ezen feltételeknek. Hasonlóképen úgy állott
a dolog egy harmadik bolygóddal, melynek neve Júnó, és mely ama feltételes
bolygó harmadik darabja gyanánt fedeztetett föl.
Az észleletek tovább is folytattattak ezen szempontból, és Olbers maga
fedezte fel a negyedik bolygódot 1807-ben, neve V e s z t a. Hanem sajátságos
körülmények folytán e felfedezés a helyett, hogy véglegesen megszilárdította
volna a lángelméjü elméletet, annak alapjait ellenkezőleg megrendítette. Veszta
távolsága s pályájának egyéb elemei nem akartak ezen elméletbe illeni és Titius
törvényével is ellenkeztek, mindkettő nemsokára úgyis haláldöfését kapta 1).
S valóban 1845, azaz az ötödik bolygód felfedezésének ideje óta, ezen
égi testek száma bámulatosan növekedett, és bátran feltételezhetjük, hogy még
elég sok felfedezés fog történni.
*
* *

Az eddig tett felfedezések nyomán mondhatjuk, hogy ezen 107 bolygód

pályái oly övét képeznek, mely a Marsz és Jupiter pályái közt levő térnek azon
felébe esik, mely közelebb esik Marszhoz. Ezen általános szabály azonban kivé­
teleket is tüntet elő, mert az eddigi ismert bolygódok közül többen Jupiterhez
közelebb állanak (ilyenek : Maximiliana, Freja, Sylvia, Undine stb.).
Ezen öv szélessége 45 millió mértföldet teszen; hanem ezen körben is
felette szabálytalanul osztvák el a bolygók; a Marszhoz közelebb eső részen
négyszer annyi vagyon, mint a Jupiterhez közel eső részben. — Flóra és Sylvia
a két legszélsőbb bolygód: az első 45,130,000 fldr. mértföldnyi középtávolság­
ban van a Naphoz, a második 72,240,000 mértföldnyire.
A bolygódok igen közel vannak egymáshoz helyezve. De ennél sokkal
érdekesebb a pályák alakja. Ez legkevésbbé köridomú, hanem nagyon is meg-
nyujtott; Freja pályája (alegközelebb a körhez) például felette hosszúkásnak fog
föltűnni, ha azt Földünk-, Neptun- vagy Vénuszéval összehasonlítjuk, a melyek
ha igaz, leginkább megközelitik a kör alakját. Leginkább megnyujtott Polyhy-
muia pályája, melyben a nagy átmérő a kis átmérőt egész hosszának harmadá­
val fölülmúlja, a mi azt okozza, hogy ezen bolygód a Naptól mórt legnagyobb
és legkisebb távolsága közt a különbség 40 millió mértföldet teszen. A 39-dik

‘) Neptún bolygó, mely a Naprendszer ismeretes bolygói közt legtávolabb áll, ko­
rántsem felel meg Titius tapasztalati számításainak. Távolságát Titius szerint 388-czel
kellene jelölnünk, pedig az valóban csak 300. Titius képletének egyéb hiányait mellőzvén
csak azt említjük m ég meg, h ogy már a sornak első szám a, mely Merkúr távolságának
felelne meg, nem képeztetett rendes módon. Ugyanis 0 helyett l -5 lett volna teendő,
ehhez 4-t adván, Merkúr távolságát 5-5 jelölné, mig annak valódi távolságának 3'87 felel
meg. — Mindazonáltal mégis jó megjegyeznünk Titius képletét; m arosak azért is, mert
a bolygódok felfedezésének történetében némi szerepet játszott.
 98

ábra e két pálya viszonylagos nagyságát, egybevetve azokat Földünkével, tün­

teti elő.
A sikok, melyekben a bolygódok keringésüket végzik, igen hajlottak
egymás irányában. Összehasonlitván helyzetüket a Föld pályájának síkjával, azt
találjuk, hogy némelyek közülök, például Massalia s Angelina körülbelül ugyan­
azon sikban végezik pályafutásaikat, melyben Földünk a Nap körül forog, mig
Pallasz pályája, miként azt az első ábrából (8. s 9. 1.) láthatjuk, 34 foknyi szö­
get képez Földünk pályájának síkjával.
Hogy a bolygódok felett általános észrevételeinket befejezzük, nehány
szót kell még Nap körüli forgásuk tartamáról koczkáztatnunk. Ezen időtartam

39. ábra. Flora és Polyhymnia p á ly á i; egybehasonlitás a földpályájá­

nak központkivttliségével.

1193 s 2384 nap között, azaz 3 év és 3 hónap s 7 nap még 6 év, 6 hónap s 12
nap között változik ; az első Flora, a második Sylvia évének hosszát jelöli. Meg­
esik az is, hogy bizonyos bolygódok majdnem egyenlő időben végezik Nap kö­
rüli útjokat. Egeria s Astraea pályafutásainak időtartama csak félnapi különb­
séget tüntet fel: Eurydice- és Clytiára nézve ezen különbség alig teszen ki egy
negyednapot, Leto s Bellona még ennél is kisebb különbséget tüntetnek fel.
Ezekután térjünk már most néhány bolygód közelebbi vizsgálatához és
nézzük, ha váljon birunk-e némi adatokat azok méretei- és természettani alka­
tára nézve. *
* *
 99

V e s z t a a legfényesebb az egész csoportban és szabad szemmel is lát­

ható tiszta éjeken át, halványsárgás fénye által különbözik az előtte felfedezett
három bolygótól.
Nap körüli útját három év és nyolcz hónap alatt futja be s pedig 48 millió
mértföldnyi középtávolságban a Naptól. Mivel pályája nem nagyon hosszúkás,
a Naptól való legnagyobb és legkisebb távolságai közt nincsen oly nagy különb­
ség ; legnagyobb távolsága 53 millió mértföld, a legkisebb 44 millió, a mi csak
9 millió mértföldnyi különbséget ad.
Valódi átmérője, Madler mérései szerint, 5872 földr. mértföldet teszen, a
mi Földünk átmérőjének csak harminczad része, és igy Földünk fölülete 700-
szorosan nagyobb Vesztáénál. Tessék már most elgondolni, hogy létezik oly
bolygó, melynek fölülete kisebb valamicskével mint Európa szárazföldjének ki-
lenczedrésze! Végre pedig a föld tömege 18000 Vesztáéval volna egyenlő

J ú n ó t már szabad szemmel nem láthatjuk; de ha távcsövön át nézzük,

vörhenyes színben fog feltűnni, melynek fénye azonban felette változékony, rög­
tön halványabb lesz és ismét élénkebben tűnik föl. E tüneményt nemcsak Júnón
észlelhetjük: Veszta is hasonlót tüntet fel, midőn néha igen nagy fényben úszik,
Czeresz s több bolygód szintén bírják e sajátságot. — Mikép magyarázzuk meg
e tüneményt? A tudósok e tekintetben különféle véleményben vannak. Némelyek
azt gyanítják, hogy ezen égi testecskék különféle változatai nem verik vissza
egyenletesen a nap sugarait, hogy némely bolygódok jegeczes fölülettel bírnak,
vagy pedig talán saját fénynyel. Mások véleménye szerint e bolygódok igen sza­
bálytalan testek volnának, melyek majd nagyobb, majd kisebb fölületekkel for­
dulnak felénk. Akármelyik véleményhez szegődjünk, azt csak azon feltétel
mellett lehet elfogadnunk, hogy a bolygódok, hasonlólag az eddig vizsgált tes­
tekhez, tengelyük körül fordulnak meg. Remélhető, hogy elvégre sikevülend a
bolygódok tengelyforgásainak időtartamát is meghatározni, ha majd e fényvál­
tozatok részletesebb tanulmány tárgy áválesznek. Jelenkori csillagászaink közt
ki legjobban tüntette ki magát a bolygódok felfedezésében, G o l d s eh m i d t,
ezen érdekes vizsgálatoknak is szenteli idejét.
Júnó naptávola alkalmával 69 millió mértföldnyire van a központi csillag­
zattól, napközeiében pedig 41 millió mértföldnyire közeledik ahhoz, és igy kö­
zéptávolsága 55 millió földr. mértf., a két szélső távolság között 28 millió mért­
földnyi különbség vagyon, a mi arra mutat, hogy pályája nagyon elüt a körtől.
Argelander számításai szerint Júnó átmérője 23 mértföld s igy 74-szer ki­
sebb földünknél. — Napkörüli útját 4 év és 4 hónap alatt futja be.

Ha a bolygódokat a Naptól mért távolságaik szerint rendre felkeressük, a

66-ik C z e r e s z leend, melyről tudjuk, hogy először fedeztetett föl. Czeresz vör­
henyes fényben tűnik fel, mely középú tat tart Júnó és Vesztáé közt.
7*
 100
Egy kitűnő észlelő, Schroeter, korongjának gőzalakú környezetében ígeu
nagy légkör létére következtetett. Ugyanazt állította Pallaszra nézve, és azt gya­
nítja, bogy mindkét égi test légkörének vastagsága közel állana a 100 mértföld­
hez. Elvégre azon meggyőződéshez jutott, hogy ezen eredményt távcsövének
hiányos volta okozta, a hol a besugárzás (irradiatio) nem engedett biztos követ­
keztetést.
Czeresz 4 év és 7 hónap alatt végzi be útját a nap körül, melytől 57 mil­
lió mértföldnyi középtávolságban van. Hanem legkisebb távolságában 7 millió
mértfölddel közelebb áll a Naphoz, mint a legnagyobb távolság alkalmával. A
hő és fény hatályossága oly égi testen, mely a fény és hő közös forrásától oly
különböző távolságokban foglal helyet, nagyon is változhatik. De mivel Czeresz
természettani alkatáról nem bírunk biztos ismeretekkel, nem is szólhatunk sem­
mit ezen változásokról.
Czeresz átmérője már több izben méretett meg. Hanem a méréseredmények
legkevésbbé egyeztethetők m eg : Schroeter 102 mértföldre teszi Czeresz átmé­
rőjét, Herschel 35-re, Argelander 49 mértföldre. Mi ezen utóbbi eredményt fo­
gadván el, azt találtuk, hogy Czeresz fölülete Földünk fölületének 1300-ik ré­
szét teszi, és hogy 46,000 oly gömb képezne Földünk-ével egyenlő gömböt.

Czereszről P a l l a s z r a jutunk, ha a bolygódok sorrendjében haladunk.

Ezen bolygód 1682 nap alatt végzi pályafutását a Nap körül oly pályán, mely
majdnem annyira megnyújtott mint Júnóé, és melynek síkja igen nagy hajlásszö­
get képez Földünk pályájának síkjával. Középtávolsága a Naptól 57 millió mért­
földet teszen. Naptávolában ezen égi testtől 71 millió mértföldnyire vagyon, míg
napközeiében a távolság csak 4 3 1/2 millió mértföld.
Ha középtávolában a Földtől megpillantjuk Pallaszt, az szabad szemmel
alig megkülönböztethető szép sárgaszinti csillag gyanánt tűnik fel. Átmérőjére
nézve ugyanazt mondhatnék, a mi Czereszéről á ll: minden észlelő más és más
eredményt talált. Mi azt Argelanderrel 3 4 y 2 millió mértföldnyinek vesszük. Nem
szükséges mondanom, hogy mindazon számok, melyeket eddig a bolygódok
nagyságára nézve fölhoztam, csak megközelítők, mert bármily tökéletesek is
legyenek már csillagászati eszközeink, még igen messze vagyunk attól, hogy
teljesen pontos eredményeket mutassunk fel ezen égi testecskékről, melyeket
egyik irónk „Naprendszerünk német herczegségeinek“ nevezett el.

*
* #■

Eme négy bolygód, melyekről egyetmást elmondottunk, ezen csoport leg-

nagyobbjaiból választattak. A legtöbb bolygód oly csekély méreteket tüntet fel,
hogy azok átmérőjét még nem sikerült biztosan megmérni; a távcsövekben is
mint fényes pontocskák jelennek meg, minden megmérhető átmérő nélkül. Any-
nyi bizonyos, hogy sokaknak átmérője alig haladja meg az 1 — 2 mértföldet,
 101
ezen távcsői testek fölülete azután nem is mérkőzhetik Csongrád vármegyével,
és igy egy ügyes házaló egy nap alatt járhatná be ezen szép égi testet, feltéve,
hogy ott csakugyan élhetne, a miről azonban számos okból kételkednünk kell.
Ugyan hány évig fognak még a csillagászok bolygódokat felfedezni, me­
lyek a bolygódövhez tartoznak és Marsz s Jupiter közt keringenek ? E kérdés
megoldása felette nehéz, hogy ne mondjuk lehetetlen! Annyi valószínű, hogy
mainap nem ugyan a legnagyobbak, de mindenesetre azok, a melyek helyzetük­
nél fogva legkönnyebben észlelhetők, ismeretesek. Újak felfedezése tehát nap-
ról-napra nagyobb nehézségekkel jár, és a szám növekedése nem áll arányban
a csillagászati eszközök és égi térképek tökéletesbülésével.
Mindazonáltal az égi törvények tekintetbevetelével Le-Verrier, a párisi
csillagda hírneves igazgatója, megközelítőleg iparkodott meghatározni a csilla­
gok tömegét, melyek ezen övét képeznék s pedig feltéve, hogy ezen tömeg sű­
rűsége egyenlő Földünkével, akkor az ismert bolygódok együtt véve Földünk
tömegének csak 1800-adik részét képezik. Ebből kiindulva azt mondhatnók,
hogy összes számuk százötvenezeret teszen. Hanem, feltéve, hogy ezen szám
nagyon is túlságos, vegyük annak csak tizedrészét, mégis azt látjuk, hogy ezen
égi testeket ezrenkint kell számítanunk és igy valóságban a bolygódok ezredéi­
ről beszélhetünk.

Egy negyedszázad óta folyvást hallunk a bolygódok felfedezéséről beszélni,

és azért tudom, hogy tisztelt olvasóim igen is kiváncsiak ismerni azon módsze­
reket és eljárásokat, melyeket az észlelők ezen míítételeknél alkalmaznak. Evég-
böl, de még azért is, hogy ne vélje valaki, miszerint egy-egy bolygód felfedezése
csak a véletlen müve, előadom ezen eljárást.
Piazzi felfedezése óta egészen napjainkig különös és rendszeres észleletek
intézteinek, melyek következtében Naprendszerünk ismerete ily lényegesen bő­
vült. S pedig következőleg:
Mindenekelőtt tudnunk kell azt, hogy valamely bolygó külsője által miben
sem különbözik az Ég boltozatjának temérdek csillagaitól, de különösen a boly­
gódok végetlen kis átmérőjüknél fogva még kevésbbé különböznek az őket kör­
nyező csillagtenger egyes világító pontjaitól. Az, mi a bolygót elárulja és
észlelhetővé teszi, az .sajátszem haladó mozgása. Erre nézve mi szükséges ? F e ­
lette pontos, a legapróbb részletekben is igaz csillagtérképek, melyekben a leg­
csekélyebb csillagok is feljegyezvék; ezeknek folytonos összehasonlítása az
Éggel azt eszközli, hogy minden új csillag feltűnése tudomásunkra jut. Ez a leg­
első eszköz és elkerülhetlenül szükséges ilyen vizsgálatnál. Azon csillagász te­
hát, ki az égi térképek javítását tűzi ki magának czélul, első munkatársa annak,
ki ezen térképek nyomán bolygódok felfedezéséhez fog. Természetes, hogy a
két feladat gyakran egy s ugyanazon személyben találja buzgó munkását.
De nem kell képzelni, hogy a csillagásznak a bolygódok kedveért az egész
Ég boltozatját kell figyelemmel kisérnie. Elégséges, ha csak a Napúihoz közel
 102
fekvő vidékre szorítkozik észleleteiben, mert annyi bizonyos, hogy minden boly­
gódnak Nap körüli útjában kétszer kell áthaladnia Földünk pályájának síkján;
elégséges tehát csak ezen pályát figyelemre méltatni.
Ilyen csillagászati térképek elkészítése igen nagy költséggel jár; mert
felette nagy pontosság kívántatik már azoknak szerkesztéséhez, és a csillagász,
ki azoknak kiadására vállalkozik, többször kénytelen a nyomtatáshoz elkészült
táblákat összehasonlítani, hogy minden hiba lehetőleg elmellőztessék. Chacornac,
tudós angol csillagász, ki számos más csillagászati felfedezésen kivttl még az
által is kitűnt, hogy eddig nyolcz bolygód ismeretes az ő felfedezése által, szer­
kesztett igen kitűnő csillagtérképet. Ezen térképgyűjteményben feljegyezvék
mind azon csillagok, melyek távcsöveinken át még határozottan megkülönböz­
tethetők.
Az észlelő tehát ily térképet és hatalmas csillagászati távcsövet vesz segít­
ségül, midőn felfedezést akar tenni és következőképen jár e l :

40. ábra. A bolygód felfedezése. Csillagászati térkép.

Távcsövének gyúpontjában 6 egymást derékszög alatt metsző finom szálat

alkalmaz olyképen, hogy ezen hat szál az éget épen úgy osztja fel négyzetekre,
miként a térképen a vonalok. Azután az ég azon részére irányozza eszközét,
melyet vizsgálatának tárgyául kitűzött s egyenként összehasonlítja a távcsőben
szemlélt négyzeteket a térkép megfelelő négyzeteivel. — íg y meggyőződhetik
arról, ha valljon van-e azonosság a térképen feljegyzett csillagok száma s hely­
zete, továbbá az észlelt csillagok közt. Fog-e távcsövön keresztül oly fényes pon­
tot találni, mely a térképen feljegyezve nincsen ? — E kettő közül egy történik:
a térkép pontosan készült, találhat változó fényű csillagot, a mely nem volt lát­
ható, midőn a térkép készült; vagy pedig bolygóra talált. Mikép kölönbözteti
már most meg az észlelő, hogy a két eset melyikének van helye e pillanatban ?
Vizsgálni fogja, valljon az uj csillag változatlanul ugyanazon helyen marad,
vagy helyét változtatja a többi szomszéd csillagokhoz k ép est; mert a bolygók
 103

mozgása eléggé gyors, hogy a felfedező azt még a felfedezés éjén megkülön­
böztethesse.
Ezen esetben új bolygót fedezett fel, vagy talán üstököst. Lehetetlen nekem
mind ama felette finom észleleti szabályokat tárgyalnom, melyek a bolygók
mozgásainak elemeit meghatározni tanítják; a 40-ik ábra, mely balról a csilla­
gászati térkép egyik darabját s a távcső látmezejét mutatja, adhat egy kis esz­
mét. Ott láthatjuk, hogy azon fényes pont, mely egymásután más és más hely­
zeteket foglal el, okvetlenül Naprendszerünkhöz tartozik.
Végre nem kell emlitentink, hogy mind eme észleletek rendkívüli sok pon­
tosságot s türelmet igényelnek.

XVI.

JUPITER VILÁGA.
Jupiter távolsága a Föld- s a Naptól. — Valódi s látszólagos méretei. — Ten­
gelyforgása; éjjel s nappal. — Évek és évszakok Jupiteren. — Korongjának
fényes és homályos sávai ; légkör. — Mellékbolygói; mozgásaik és távolságaik. —
A holdak elsötétedése. — Valódi méreteik.

Naprendszerünk azon vidékéről, a hol a legkisebb égi testekkel ismerked­

tünk meg, rögtön a bolygók óriásához, Naprendszerünk leghatalmasabb tagjához
Jupiterhez megyünk át.
Szabad szemmel nézve, Jupiter a legfényesebb csillagokkal vetekedik
fénye által, mely ugyan változik azon távolság szerint, mely őt Földünktől
elválasztja, de néha oly erős, hogy Hold nélküli éjeken a tárgyak Jupiter fényé­
nek következtében árnyékot is vetnek. Ezen fénye nyugodt és csak felette ritkán
csillogó. Hanem ha Jupitert távcsövön (természetesen meglehetősen nagyitó csil-
lagászit értünk) át nézzük, a fényes pont szépen határolt korong gyanánt fog
feltűnni, rendesen kisérve három vagy négy kis csillag által, melyek elég rövid
időközökben ezen óriási nagyságú bolygó körül keringenek: e négy csillag Ju­
piter holdjai.
Vénusz, Merkúr és Marsz, mint fönnebb láttuk, nem bírnak kísérővel;
Földünknek csak egy vagyon. Jupiter tehát négy holdjával, melyeket roppant
tömegének hatalmas vonzása körötte keringeni késztet, egész új tüneményt tár
fel előttünk, kis világot azon nagy világban, melyet Naprendszerünknek
nevezünk.
Ha a Napból elindulva Jupiter világát fel akarnók keresni, oly utat kellene
megtennünk, mely ötszörte nagyobb mint Földünknek középtávolsága a Naptól
és még mindig három és félszer nagyobb mint Marszó; a mi körülbelül
107,575,000 mértföld. De mivel azon pálya, melyen Jupiter a Nap körül halad,
sokkal inkább különbözik a körtől mint Földünké, Naptól! távolság igen is vál­
tozik. Legnagyobb távolságában 11272 millió földr. mértföldnyire vagyon,
mig máskor ismét 102 Va millió mértföldnyire közeledik a Naphoz s igy a kü­
lönbség elég jelentékeny, mert 10 millió mértföldet teszen.
 104

Mi származik ebből? Az, hogy Jupiter a Napból tekiutve majd nagyobb,

majd pedig kisebbnek fog tetszeni, a szerint a mint épen közelebb vagy távo­
labb esik hozzá. De ugyanazt kell nekünk tapasztalnunk itt a Földön s pedig
még nagyobb arányban. Ennek okát könnyen foghatjuk fel. — Jupiter pályája
ép úgy mint Marszé teljesen körülfogja a F öldét; mindkét bolygó pályáján ha­
ladván, körülbelül minden tizenharmadik hónapban oly helyzetbe jő, hogy
egyenes vonalban állanak a Nappal és pedig a két bolygó a Nap ugyanazon ol­
dalán foglalja el h ely ét: Jupiter ekkor ellenállásban van és távolsága Földünktől
egyenlő azon különbséggel, melyet úgy nyerünk, hogy Földünknek a Naptól
mért távolát Jupiter távolságából ugyanazon égi testtől levonjuk. Ugyanily idő
múlva, két bolygó szintén egyenes vonalban áll a Nappal, de azon különbséggel,
hogy most az egyik a Nap egyik oldalán, a másik annak másik oldalán foglal
helyet: Jupiter ekkor együttállásban van, és távolsága Földünktől egyenlő e
két bolygó távolságaival a Naptól együttvéve. Egyébként is e távolságok a
Naptól majd nagyobbak, majd pedig kisebbek, ennélfogva Jupiter távolsága
Földünktől együtt- vagy ellenálláskor sem mindig ugyanaz.
Midőn Jupiter Földünktől legmesszebbre esik, 134 miliő földr. mértföld-
nyire vagyon, néha azonban 81 millió mértföldnyi távolságra közeledik hozzánk.
Ez tehát 53 millió mértföldnyi különbség volna a legnagyobb és legkisebb
távolság k özt; azonban annyi is bizonyos, hogy ezen végső távolságok igen
ritkák, mert oly körülményektől függnek, melyek nem igen gyakran teljesülnek,
íg y ellenállás alkalmával Földünknek épen legnagyobb naptávolában, Jupiternek
pedig napközeiében kellene lennie, együttállásban pedig épen ellenkezőleg, és
igy könnyen átláthatjuk, hogy ez felette gyéren esik meg.
Az előrebocsájtott számokból megítélhetik a tisztelt olvasók, mily roppant
kiterjedéssel bírhat azon pálya, melyen amaz óriási gömb a Nap körül kering.
E pályahossza körülbelül 500 millió földrajzi mértföld; természetes,hogy ennek
befutására sok idő kívántatik s pedig majdnem 12 év. (Pontosabban 11 év 314
nap, 20 óra, 2 perez s 7 másodpercz). De borzasztó is azon sebesség, melylyel
Jupiter ezen pályáján halad. E földön semmink sincsen, a mi által ezen szédítő
sebességről fogalmat szerezhetnénk; mert az 24-szer nagyobb mint az ágyú­
golyóé, a mi annál nagyobbnak fog feltűnni, ha ezen sebességhez Jupiter rop­
pant tömegét képzeljük.
Mi tudjuk, mily roppant Földünk térfogata, ha azt azon tárgyakkal vetjük
egybe, melyeket naponként magunk előtt látunk: de már mit szóljunk Jupiter
tömegéhez, ha azt halljuk, hogy 1400 oly gömb, mint a milyen a mi Földünk,
volna csak képes Jupiter tömegével egyenlő gömböt alkotni. De látjuk már,
hogy itt a képzelet korántsem elégít ki, azért ide igtatjuk a 41-ik ábrát, mely
Jupiter és Földünk viszonylagos nagyságát föltünteti.
Most már nem fognak csodálkozni tisztelt olvasóim, ha azt mondom, hogy
Jupiter átmérője 11-szer nagyobb mint Földünké, és hogy az 19294 földr. mért­
föld, a miből azután következik, hogy egyenlítője 60,000 mértföldnél valamivel
hosszabb. Ha Jupitert oly távolságban szemlélhetnők mint a Holdat, ezen bolygó
 105

átmérője 347s-szer akkorának tűnnék fel mint kísérőnké, és korongjának fölü-

lete 1200-szor nagyobb tért foglalna el az Ég boltozatján, mint a Hold korongja
Hold-töltekor.
Jupiter gömbje nem teljesen golyóidom ú: az sarkain ép úgy mint Földünk
lelapittatott; még 1647-ben egyik észlelő azt állította, hogy Jupiter idoma eléggé
megközeliti a gömböt *), de mai nap kétségtelen Jupiter lapulata és pedig azon­
nal be fogjuk azt látni, hogy az nagyon is jelentékeny. Fönnebb, midőn a Föld
lapulatáról beszéltünk (35. 1.) azt mondottuk, hogy az nem igen nagy s hogy
azt egy három lábnyi átmérővel biró földgömbön nem is érezhetnők ; de Földlink
lapulatát körülbelül ezen szám fejezi ki 7soo 2), a mi azt jelenti, hogy Földünk
nagy tengelye háromszázszor hosszabb mint a nagy és kis tengely közti különb­
ség, de Jupiter gömbének lapulata 7is által fejeztetik ki, tehát nagy tengelye

41. ábra. Jupiter és a Föld arányos nagyságukban.

csak 18-szor nagyobb mint a nagy és kis tengely közti különbség; innen világos,
hogy lapulata rendkivülileg nagy. Ha a lapulatot számokban adjuk, azt látjuk,
hogy a legnagyobb és legkisebb tengely közt a különbség 1050 mértföldet
teszen, a mi egy sark horpadására nézve 525 mértföldet adna :i).
Innen van az, hogy jó távcsövön át nézve Jupiter máris kerülék-alakban
jelentkezik és igy kerül ék-idomának felismerésére nem is kell körülményes
módszerekhez fordulni. Az előbb idézett rajz is tünteti fel ezen alakot.
Ha az igaz, a mit a természettan tanit és a földtan kétségtelenül kimutat,
hogy a bolygók oly testek, melyek kezdetben hig halmazállapotnak örvendettek,
akkor kerülék-idomuk egyedül tengelyforgásuk következménye. Ha tehát vala-

‘) H e v e 1 volt e csillagász, ki azt monda, hogy Jupiter : „glóbus satis rotundus“.

.
a) Pontosan */299
3) Ném elyek a lapulatot ‘/«-re, mások 7 13-ra teszik, a mi még nagyobb különb­
séget adna.
 106

mely gömb lapulatáról beszélünk, az annyit jelent, hogy ama gömb egy a köz­
pontján átmenő tengely körül forog.
Vénusz, Földünk és Marsz tengelyforgással birnak: szabad-e ugyanazt
Jupiterről is mondanunk ? Természetesen, és azon sebesség, melylyel eme ten­
gelyforgás eszközöltetik, kapcsolatban tömegének csekély sűrűségével, könnyen
magyarázzák ki lapulatának ily nagyságát, a milyennek mi azt számos mérés-
eredmények összehasonlítása után lenni állítottuk.
Az észlelet Jupiter tengely-forgását kétségtelenül kitüntette. Ugyanis Ju­
piter fölülete számos foltot mutat fel. Ha egy ilyen foltot szemmel kisérünk,
néhány percznyi időköz elegendő arra, hogy annak helyváltoztatását észreve­
gyük, a mi világosan bizonyítja a bolygó tengelyforgását.
Jupiter tengelyforgását felette rövid időközben végzi. Ezen szörnyű tömeg
tiz óra alatt fordul meg (pontosan 9 óra 55 perez). Az egyenlítőnek valamely
pontja ennélfogva ezen gyors sebesség következtében másodperczenként mintegy
40,000 lábat azaz l 3/s mértföldet halad. Ezen sebesség oly roppant, hogy
27-szerte nagyobb mint az, melylyel egy pont Földünk egyenlítőjén halad.
Jupiter tengelyforgásának természetes következménye a nappal s éjjel
rendes váltakozása föliiletének minden pontján. Mivel azonban forgási tengelye
majdnem függélyesen áll pályájának síkjára, (a hajlásszög igen közel áll a
derékszöghez, mert az 87 fokot teszen), a napok és éjek tartama közt rendesen
igen csekély a különbség, úgy hogy az alig jöhet számba, mert az éjek és nap­
palok Jupiter fölületének majdnem minden pontján az egész éven át 5 óráig
tartanak. Csak a sarkok táján van kis terjedelmű öv, melyben a napok és éjek
váltakozva tovább tartanak; végre maguk a sarkok egy hatéves nap és hatéves
éjnek örvendenek.
Az évszakok sem nyújtanak nagy változatosságot Jupiteren, már t. i. a
bolygó egy s ugyanazon helyét tekintvén. Az egyenlitőhez közel fekvő vidékek
folytonos nyárnak örvendenek, a mérsékelt földöv lakói örökös tavaszban gyö­
nyörködnek, mig ellenben a sarkok vidékei rideg télnél egyebet nem ismernek.
Azonban be kell vallanunk, hogy általában nem tudjuk, mily tulajdonságokkal
lépnek föl Jupiteren az évszakok és mily éghajlati változatokat okozhatnak
azok. Azon távolságban, mely Jupitert a Naptól elválasztja, a fény- és hősugarak
korántsem birnak oly hatályossággal mint Földünkön, t. i. annak csak huszon-
ötödrészével. Valljon ezen, a távolság által okozott fogyatkozás kipótoltatik-e
Jupiter sajátságos természettani alkata által, a légkör sokkal nagyobb sűrűsége
v a g y a talajt képező anyagok nagyobb hőfoghatósága által? Jupiter gömbje
jelentékeny belső hővel bir-e, mely a külső kéreg gyenge hőmérsékletét maga­
sabbra emelné? Ezek mind oly kérdések, melyekre nézve a tudomány mind­
eddig néma marad.
Már fönnebb mondottuk, hogy Jupiter sarkain a nap 6 évig és az éj is
ugyanannyi ideig tart; ebből tisztelt olvasóink kétségtelenül azt következtették,
hogy Jupiter éve 12 föld-évet teszen ki, vagy a mi ugyanaz, Jupiter 12 földi év
alatt futja be pályáját a Nap körül. (Pontosan Jupiter éve 42326/io n a p = l l év
 107

10 hónap, 14 nap, 19 óra). Ha ezen időtartamot Jupiter-féle napokban adjuk,

látni fogjuk, hogy Jupiter éve 10478 Jupiter-féle napot foglal magában.
Ha Jupitert Földünkről vizsgáljuk, nem igen tapasztalhatunk jelentékeny
változatokat, a milyeneket az előbb tárgyalt bolygókon észlelhettünk. Ennek oka
Jupiternek igen nagy távolsága s azon körülmény, hogy Jupiter pályája Földünk
pályáját egészen bekeríti; e fölött annál kevésbbé fogunk csodálkozni, ha visz-
szaemlékeztink, hogy már Marsz is, mely pedig sokkal közelebb esik Földünk-
hez, csak gyenge változatokat tüntet fel. Tévednénk azonban, ha a változatok
hiányából azt következtetnők, hogy Jupiter önmagában világitó te st; mert Ju­
piter sötét-voltát számos körülmény bizonyítja.

*
* *

Foglalkozzunk most kevéssé Jupiter természettani alkatával, a mennyiben

arról egyet-mást elmondani szándékozunk A mit e tekintetben általában tudunk,
az csak ama foltok és sávokra vonatkozik, melyek a bolygón az egyenlítővel
egyközüen jelentkeznek. Már az első rajz is, melyet Jupiterről adtunk (41. ábra)
e foltokat kellően feltüntette; hanem hogy azokról tiszta fogalommal bírjunk,
ide csatoljuk Jupiternek Warren de la Rue után készült remek képét (42. ábra).
Ha e rajzot megtekintjük, azonnal észrevehetjük, hogy Jupiter fölületét
az egyenlítőtől északra és délre széles szürkés barázdák hasítják, e kettő közt
sokkal fényesebb sáv az egyenlítő táját jelöli, innen a sarkok felé egymásután
világosabb és sötétebb egyenközlien haladó sávok következnek egym ásra; míg
végre a sarkok táján a korong fénye észrevehetőleg gyengébb.
Elégtelen nagyítás mellett e sávok teljesen egyeneseknek tetszenek föl,
hanem ha hatalmas távcsövekbe pillantunk, kényelmesen láthatjuk, hogy több­
féle szabálytalanságok jellegzik e foltokat; harántsávok csipkézett alakot köl­
csönöznek a hosszsávoknak, irányuk pedig nagyon változik, sőt maguk a foltok
belsején.
Figyelemre méltó azonban azon körülmény, hogy e sötét foltok sehol
sem érik el a korong szélét, mely mindig fényesebbnek tűnik fel, mint a bolygó
egyéb része.
De ez nem is lehet máskép, ha Herschel, Beer, Maedler és Arago-val azt
tételezzük föl, hogy a fényes sávok eredetüket egyedül felleghalmazoknak kö­
szönik, mig a sötét foltok ott jönnek létre, a hol a légkör átlátszósága a bolygó
sötét fölületét engedi szemlélnünk. A fellegrétegek pedig, melyek velünk szembe
esnek, nagyobb mennyiségű sugarakat vetnek vissza, mint a bolygó szélén, a
hol fényhatályosságuk a ferdeség miatt csekélyebb. Ellenkezőleg az átlátszó
rétegek a bolygó közepéből annak szélére jutván sokkal fényesebbeknek fognak
feltűnni, mert a bolygó fölületéről visszaverődött sugarak mindinkább nagyobb
szélességben hatják át a légkört.
Függetlenül a sötét s fényes sávoktól, oly foltokat is vehetni észre, me­
lyek változékony alakkal birnak: ezen foltok, melyek némelykor a napfoltokkal
 108

hasonlatosságot tüntetnek fel, vezérelték a csillagászokat Jupiter tengelyforgá­

sának meghatározására. A foltok és sávok alakja sokszoros változásnak vagyon
alávetve: sőt koronként a nagy foltok és sávok egyikének teljes eltűnése is ész-

leltetett. — Ez történt 1834- s 1835-ben az éjszaki féltekén szemlélhető nagy

sávval.
Ennélfogva felette valószinü, hogy itt csak pusztán légköri tüneménynyel
van dolgunk, és a fellegrétegek egyenközüsége a tengelyforgás iránya- s sebes­
ségéből könnyen megmagyarázható. Jupiter egyenlítői vidékei kétségtelenül
 109

nagy légáramlatok színhelyei, melyek Földünk passatszéleivel sok hasonlatos­

ságot tüntetnek fel, azon egyedüli különbséggel, mondja Arago, hogy azok ellen­
kező értelemben haladnak mint Földünk passatszélei.
A szabálytalan foltok helyzetének változékonysága saját mozgásra enged
következtetni; hanem, Beer s Madler szerint helyváltoztatásuk alig történik
naponkénti 19 mértföldnyi sebességgel: a milyennel Földünkön a gyenge szél is
bir. Tehát nem szabad itt rendkivüli viharok-, roppant sebességű orkánokról
beszélnünk, milyenek hajdan említettek. Ellenkezőleg minden jel arra látszik
mutatni, hogy az időjárás Jupiteren rendkívüli szabályosságot tüntet f e l : a boly­
gónak hosszú éve, évszakainak csekély és lassú változása, légkörének kétségte­
lenül nagyobb sűrűsége, a nehézségi erőnek nagysága fölületén, mindannyi
körülmény, melyek a légtünetek rendes lefolyására következtetni engednek.
Jupiter tömege 338-szorta nagyobb mint Földünké, mig térfogata 1400-szor
múlja fölül bolygónkét. Innen következtethetjük, hogy azon anyag, melyből
képeztetett, 4-szer csekélyebb sűrűséggel bir mint Földünké , azaz oly sűrűség­
gel, mely a vizét csak egy harmadrészszel múlja fölül; és mivel valószínű, hogy
a gömbded rétegei a központ felé növekszenek sűrűségben, bátran feltehetjük,
hogy azon rétegek, melyek Jupiter talaját képezik, a viznél alig sűrűbbek.
Tehát Jupiter föltilete hig állapotban volna? Ezt ugyan eddig nem vagyunk
képesek a tett észleletek alapján eldönteni: itt csak vélekedés után lehetne
beszélnünk, és azért hallgatunk inkább, hogysem tisztelt olvasóinknak oly véle­
ményt adnánk elő, mely talán a legközelebbi észleletek által teljesen elhibázott-
nak fog bebizonyulni.
Négy fényes pont, négy kis csillag követi folyton-folyvást Jupitert tizen­
két évig tartó Nap körüli útjában. Távcsövön át mindenkor észlelhetjük azokat.
— Óráról-órára változik helyzetük, és úgy látszik, hogy a korong egyik oldalá­
ról a másik felé lengenek, olyképen, hogy mindig egyenköztien haladnak azon
sávokkal, melyek Jupiter egyenlitői táját jellemzik. Ezek Jupiter holdjai, kisé-
rői. Továbbá azt is észlelhetjük gyakran, hogy e fényes pontok eltűnnek; néha
csak az egyik, máskor kettő, sőt három is egyszerre. Az is megeshetik, hogy a
négy kisérő közül egy sem látható: Jupiter ekkor holdnélkülinek tűnik fel. Ha­
nem az ig a z, hogy ezen eset csak felette ritkán észlelhető.
Figyelmesen észlelvén ezen égi testeket, azt következtették a csillagászok,
hogy azok másodrendű bolygók, vagyis holdak, melyek különféle időben és egy­
mástól egészen külön pályákon haladnak Jupiter körül, miként holdunk a Föld
körül.
Ha ezen holdakat távolságuk rendje szerint vizsgáljuk, Jupiter körüli for­
gásaik tartamát következőképen adhatjuk:

Első hold 1 nap, 18 óra, 28 perez

Második hold . . 3 n 13 rt 14 »
Harmadik hold . . 7 „ 3 „ 43 „
Negyedik hold . . 16 „ 16 „ 32 „
 110
Ha Jupiter holdjainak forgástartamát összehasonlítjuk Holdunkéval, azt
láthatjuk, hogy azok sebessége sokszorta nagyobb mint Földünk kísérőjéé: e
sebesség annál jelentékenyebb, mivel távolságuk Jupitertől és ennélfogva
pályájuk hossza és sokszorosan fölülmúlja ezen távolságot, mely holdunkat
Földünktől elválasztja. Ha Jupiter középpontjából kiindulva ezen távolságo­
kat mérjük, azt találjuk, hogy az első hold 58,352 földr. mértf., a második
92,855, a harmadik 148,104, a negyedik 240,486 földr. mértföldnyire vagyon
a főbolygótól. Mi itt csak a középtávolságokat vettük tekintetbe, mely t. i. a

43. ábra. Jupiter kísérőinek pályái.

főbolygó és a másodrendű középpontjai közt vétetik mindig, ha a valódi távol­

ságot óhajtjuk tudni, a két égi test sugarait ki kell vonni az imént adott
számokból.
A két első bolygó pályája majdnem teljesen köridomú; a harmadik és
negyedik holdé már inkább meg van nyújtva. Hanem azon mértékben, melyben
a 43-dik ábra készült, ezen különbség a köridomtól tekintetbe nem jöhetett,
mert nem vehető észre.
Az egész tér, melyet e sajátságos rendszer elfoglal, oly n agy, hogy annak
átmérője körülbelül egy fél millió földrajzi mértföldet teszen.

*
* *
 111
Azon tünemények tanulmánya, melyek Jupiter világában előfordulnak,
felette nagy érdeküek. Ezek közül csak a fogyatkozásokat említjük meg.
Jupiter a Naptól elfordult részén, mint minden önmagában nem világító
égi test, oly árnyék-kúpot vett e l , melynek tengelye mindenkor Jupiter Nap
körüli pályájának sikjába esik , és melynek szélessége mindig azon távolságtól
függ, mely a bolygót a Naptól elválasztja. Másrészt Jupiter három első mellék­
bolygója oly pályán kering a központi test körül, melynek sikja igen csekély
szögöt képez Jupiter pályájának sikjával, minek következménye az, hogy min­
den kerület alkalmával a főárnyék kúpján áthaladnak: rájuk nézve mindannyi­
szor teljes Napfogyatkozás áll b e, és Jupiter számára holdjainak fogyatkozása.
Földünkről igen szépen észlelhetni a három bolygó eltűnését Jupiter árnyékába,
valamint azoknak kijövetelét. A negyedik hold is szenved néha fogyatkozásokat;
de pályájának sikja sokkal nagyobb szöget képezvén Jupiter pályájáéval, e
fogyatkozások nem állnak be oly gyakran. Néha a főárnyék kúpjának csakis
felső részét éri e l , s ilyenkor csak részben fogy el.
Tehát Jupiter éjei négy hold által világittatnak meg, melyek majd egyen­
ként, majd pedig együttesen jelentek meg a láthatáron, és a melyek egyszerre
képesek Holdunk különféle változatait bemutatni. A legközelebbi a központi égi
test lakói előtt olyképen tűnik fel mint Holdunk, akár a nagyság, akár pedig
változatosság tekintetéből. Holdtölte alkalmával mindig fogyatkozást szenved,
azaz minden 42 órában vagyis 4 Jupiter-féle nap lefolyása alatt. A távolság
rendjében a második és harmadik hold Jupiterről tekintve valamivel nagyobb
átmérőt tüntetnek fel mint Holdunkénak fe le : fogyatkozásaik bekövetkeznek, a
másodikra nézve minden 85 órában — 8 V2 Jupiterféle nap alatt — és a harma­
dikra nézve minden 171 órányi időközben, a mi 17 Va Jupiter-féle nappal
egyenlő.
Jupiter mindegyik holdja minden kerület alkalmával a bolygó és a Nap
között halad el. Tehát minden újhold alkalmával megtörténik, hogy árnyékuk
kúpja Jupiter fölületét éri el, és igy azon helyeken, melyeket súrol, Napfogyat­
kozást idéz elő s pedig részint részleteseket, részint teljeseket. E tünemények a
Földről is észlelhetők és a 42-ik ábra épen azon pillanatot állitja elénk, midőn
egyik hold árnyéka Jupiter korongjára vettetik, a hol határozott köridomú fekete
folt alakjában tűnik fel, mig maga az árnyékot vető hold fényes köridomban
mutatkozik a bolygó szürkés sávain.
A három első hold soha sem szenved' egyszerre fogyatkozást, miként azt
Laplace szépen bebizonyította, a mikor ezen égitestek keringéseinek törvényeit
s ennélfogva azok viszonylagos helyzetét fejtegette. E következtetés csak a tu-
lajdonképeni fogyatkozásokról áll, a mennyiben t. i. akkor a holdnak valóban
át kell haladnia Jupiter főárnyékának kúpján. Hanem a földi szemlélőre nézve
eltttnhetik a holdak egyike, anélkül hogy fogyatkozást szenvedne: csak az szük­
ségeltetik, hogy Jupiter korongja által elfödessék. Elvégre, miként az fönnebb
már érintetett, az is megeshetik, hogy három hold eltűnése mellett a negyedik
Jupiter előtt foglal helyet. Ekkor a bolygó elszigetelten, hold nélkül tűnik fel.
 112
Vessünk csak egy pillantást a 44-ik ábrára. Ha azt figyelmesen megte­
kintjük, könnyen beláthatjuk, hogy Jupiter holdjai a legkülönfélébb helyzete­
ket képesek elfoglalni. Magán az ábrán a holdak egyike fogyatkozást szenved,
a másik Jupiter előtt foglal helyet és árnyékát a korongra veti, egy harmadik a
bolygó korongja miatt nem látható; végre a negyedik teljesen szemlélhető.

Már hallottuk, mekkora e négy hold nagysága Jupiterről nézve, egybeha-

sonlitva nagyságával. De nem szabad összetévesztenünk a valódi átmérőket a
látszólagosakkal. Jupiter holdjának valóságos átmérőiről több csillagász mérése

44. ábra. Jupiter holdjainak fogyatkozása s eltűnése, szemlélve

Földünkről.

után a következő eredményeket közölhetjük: az első hold átmérője 529, a má­

sodiké 475, a harmadiké 776 s a negyediké 664 földrajzi mértföldet teszeu.
Ezen számokból láthatni, hogy a harmadik és negyedik a második és elsőt nagy­
ságban fölülmúlja, és hogy az egyik valamivel kisebb a Holdnál, a többiek ezen
utóbbit tömegükben fölülmúlják; együttvéve mind a négy kilencz és félszer na­
gyobb térfogattal bírnak, mint kísérőnk, tehát felérnek körülbelül Földünk ötöd­
 113

részével. Elvégre meg kell még jegyeznünk, hogy a legnagyobb térfogata fölül­
múlja Merkúrt annak térfogatának két harmadával.
ím e tehát azt látjuk, hogy másodrendű égitestek, melyek bolygó körül
keringenek, nagyságukkal fölülmúlnak elsőrendű bolygót és pedig nem azon
csoport egyikét, melyek Marsz s Jupiter közt mintegy szétszórt bolygó marad­
ványa keringenek, hanem az úgynevezett nagyobb bolygók egyikét.
Herschel szorgalommal tanulmányozta ezen holdak fényváltozatait, melyek
a keringés különböző korszakait jellemzik. 0 ezen változások okait annak tulaj­
donítja, hogy ezen égitestek forgásuk tartama alatt mindig fölttletük más és más
részével fordulnak Földünk felé. Ezen észleleteiből Herschel még azon következ­
tetést is vonta, hogy e holdak a bolygó felé mindig egy s ugyanazon oldalukat
fordítanák, ép úgy mint Holdunk, és e szerint keringésük és tengelyforgásuk idő­
tartama egybeesnék. Foltok is észleltettek különösen a harmadik és negyedik
bolygón, de ezen észleletekből még nem igen sokat tanulhattunk, a mi fölött
alig csodálkozhatnék valaki, ha meggondoljuk, mily roppant távolságban szem­
lélhetjük csak ezen aránylag csekély nagyságú égi testeket.
Végre meg kell még említenünk, hogy Jupiter holdjai nemcsak nagyság­
ban és fényben különböznek egymástól, hanem színük sem ugyanaz. Beer s
Madler szerint az első két bolygó kékes árnyalatban tűnik fel, különösen akkor,
midőn azokat a harmadikkal hasonlítjuk össze, melynek színe sárgásba hajló.
Legyen ezen különbség bár az ellentét eredménye, annyi bizonyos, hogy az
csakugyan látható. A mi ismét a negyedik holdat illeti, annak színe kékes, mint
a két elsőé. Mivel pedig fölttletük csak a Nap fényét veri vissza felénk, nem ké­
telkedhetünk abban, hogy e színi különbség csak a talaj természetében rejlik,
a melyről azonban semmi bizonyosat sem tudunk.
Hát ugyan mit tudunk még azon égi testekről, melyek együttvéve Jupiter
világát képezik? Azt, hogy Jupiter és négy holdjának tömege együttesen a Nap
tömegének 1047-ik részét képezi; maga Jupiteré pedig felér 6000 olyan tömeg­
gel, a milyen a négy holdé, a mi, miként már fönebb mondottuk, 338-szor annyi
mint Földünké. Végre ha Naprendszerünk minden égi testét összeteszszük, egye­
dül a Nap kivételével, Jupiter önmaga két és félszer múlja fölül tömegével va­
lamennyiét.
*
* *

Nem távozhatunk el Jupitertől anélkül, hogy meg ne emlékezzünk arról,

mikép az ő holdjainak forgása által sikerült K ö m é r dán csillagásznak a fény
sebességét meghatározni (1675-ben). Nem is kételkedünk abban, hogy tisztelt
olvasóink nagy érdekkel vennék Römer eljárásának leirását, de mivel az a szo­
rosan vett természettan körébe tartozik, e helyütt csak meg fogjuk magyarázni,
mikép volt az lehetséges, A r a g o t [összes munkáinak (német kiadás) XIV. k.
318—323. 11.] követvén ezen magyarázatunkban.
Hogy azon eljárást, mely a fény sebességének meghatározását lehetővé
8
 114

tette, egészen világosságba helyezzük, mindenekelőtt egy egyszerű példát fogok

előadni.
Hatvanban például bármily esemény adta magát elő, s ugyanazon pillanat­
ban egy hirnök Pestre indúlt az esemény hirét elviendő.
Ezen hir megérkeztének ideje egyenlő lesz azon idővel, melyben az ese­
mény Hatvanban megtörtént, szaporítva azon órák, perczek és másodperczek
számával, mely alatt a hirnök a két várost elválasztó közt áthaladta.
Másnap, harmadnap vagy bármily napon ismét adja magát elő ily esemény
Hatvanban. Feltéve azt, hogy a hirnök Hatvanból Pestre mindig ugyanazon
sebességgel halad, tehát sem gyorsabban, sem lassabban, midőn ezen új esemény
hirét Pestre vinni szándékozik, akkor az idő, melyben ezen második esemény híre
Pestre jut, ismét egyenlő leszen azon idővel, melyben az esemény történt, szapo­
rítva azon órák, perczek s másodperczek számával, mely a hirnöknek az út meg­
tételére szükséges volt.
Hogy ezen események megtörténtének valódi idejét Pesten megtudhassuk,
tudnunk szükséges azon órák, perczek s másodperczek számát, melyeket a hir­
nök útban töltött, hogy azt levonhassuk azon időből, melyben a hir Pestre ér­
kezett. Megjegyzendő azonban, hogy nem szükséges a hirnök sebességét ismer­
nünk, ha csak azt kivánjuk tudni, mennyi idő folyt le a két esemény bekövet­
kezte között. Ha az események megtörténtének valódi idei ismeretesek volnának,
nem lenne egyéb teendőnk, mint a kisebb számot a nagyobbikból kivonnunk.
A hírnökök megérkezte a valódi idő, szaporítva mindenkor egy s ugyanazon
számmal. Ennélfogva a két esemény megtörténte közt lefolyt időt úgy is számít­
hatjuk ki, ha egyszerűen azon időt, mely az első hirnök megérkezte óta lefolyt, a
másik hirnök megérkeztének idejéből levonjuk. Az eredmény pontosságához csak
annyi kívántatik még, hogy mindkét hírnök ugyanazon utat tökéletesen egyenlő
sebességgel tette légyen meg. Ennélfogva nem is szükséges, hogy ezen esemé­
nyek egy s ugyanazon városban történtek leg y en : két különböző várost is hasz­
nálhatunk, feltéve, hogy azok Pesttől teljesen ugyanazon távolságnyira fekszenek.
Tekintsük már most azon esetet, midőn mindkét hirnöknek különböző
hosszasságú utat kell megtennie, hogy a hírt Pestre megvigyék, a hol tehát az
események hire két különböző távolságú városból viendő meg. Hogy határozott
esetet vegyünk föl, válaszszuk Hatvant s Gyöngyöst.
Tegyük fel, hogy az első esemény a Pesthez közelebb fekvő városban, te­
hát Hatvanban adta magát elő, a másik a távolabbikban, tehát Gyöngyösön.
Ha az utóbbi helyről elindult hirnök ugyanazon időben jutna Pestre, mint az
előbbi, akkor a két esemény közt lefolyt időt ép úgy határozhatnók meg, mint
az előbbi esetben, t. i. ha a Gyöngyösről elindult megérkeztének idejét levon-
nók. Hanem a gyöngyösi hirnök, feltéve, hogy oly sebesen halad mint a hatvani,
később fog megérkezni; mert neki előbb Gyöngyöstől Hatvanig kell mennie.
Ennélfogva, ha most a két megérkezés idejét egymásból kivonjuk, nemcsak a
két esemény megtörténte közt lefolyt időt, hanem azon időt is kapjuk, mely
szükségeltetett arra, hogy a hirnök Gyöngyöstől Hatvanig haladhasson.
 115

Ha a második esemény a Pesthez közelebb fekvő városban, tehát Hatvan­

ban történt volna, akkor ezen esemény megtörténtének idejét nem vonhatnék ki
azon esemény idejéből, mely Gyöngyösön történt. Ha tehát a gyöngyösi hírnök
megérkeztének idejéből a hatvani megérkeztének idejét levonjuk, akkor a két
esemény közt lefolyt időt nyerjük, mely azonban kisebb azon idővel, melyet a
gyöngyösi hírnök Gyöngyöstől Hatvanig az utazásra felhasznált.
Elvégre tegyük fel azt, hogy azt tudjuk, miszerint a lefolyt idő az első két
esemény közt ugyanaz, miként a másik két esemény közt. A négy hirnök meg­
érkezésének ideje közt az első kettőnek különbsége nagyobb, a másik kettőé
pedig kisebb lesz mint a valódi időköz, s pedig mindkét esetben azon idővel, a
mely felhasználtatott az utazásra Gyöngyös s Hatvan közt.
Térjünk már most át Jupiter holdjaihoz, hogy a földi viszonyokból vett
fejtegetéseket a fény sebességének meghatározására alkalmazhassuk.
Azon események, melyek itt tekintetbe jőn ek : egyik hold fogyatkozásának
kezdete az együttállás napján és ugyanaz a következő ellenállás napján.
A második összehasonlításnál első eseménynek veszszük ugyanazon hold
kilépését Jupiter árnyékából az ellenállás napján és a megfelelő eseményt a reá
következő együttállás napján.
A hirnök, ki ezen esetben meghozza a hirt, azon fénysugár, mely (45-dik
ábra) J-ből elindulván A-ba. érkezik; a második hirnök az, ki J-ből kiindulván,
szintén .A-ba érkezik.

45. ábra. — A fény sebességének meghatározása

Jupiter első holdjának forgásából.

A második esetben az egyik hirnök vagy fénysugár J T tért futja be, hogy
a kilépés hirét T-be megvigye, és a második J" T utat, hogy a második kilépés­
ről hirt adjon T-ben.
8»
 116

Mivel a J s J “-nek megfelelő belépések közt az időköz valóban ugyanaz,

mint a J s J u -nek megfelelő kilépések közti időköz, úgy e két idő közt oly kü­
lönbségnek kell lennie, mely egyenlő azon idő kétszeresével, melyet a fénysu­
gár T J s T J “ távolságok különbségének befutására felhasznált, azaz egyenlő
azon idő kétszeresével, mely T A tér befutására szükségeltetik. Láthatjuk tehát,
hogy itt pontról pontra az előbbi eredményeket alkalmazzuk, midőn két hirnö-
köt Hatvan- s Gyöngyösről elindulni láttunk és az áthozott hirek megérkeztének
idejét egybevetettük.
Váljon az emlitett két időköz között jelentékeny-e a különbség?
E kérdésre egyszerűen igennel felelünk ; mert ez 33 perez 4 másodperczet
teszen. Tehát a fény a Föld pályájának átmérőjét 16 perez s 32 másodpercz alatt
futja be, a mi a fél átmérőre nézve 8 perez s 16 másodperczet teszen, tehát euy-
nyi idő alatt jut e fénysugár a Naptól Földünkre.
Az adott magyarázat helyessége még úgy is világos lészen, ha meggondol­
juk, hogy Jupiter holdjának két be- s kilépése közt növekszik az idő különb­
sége, ha Jupiter a Földtől eltávozik; ellenben fogy, ha Jupiter hozzánk közele­
dik, s pedig mindkét esetben azon idővel, a mely arra szükséges, hogy azon a té­
ren áthaladjon, melylyel Jupiter eltávozott vagy hozzánk közeledett. Azon meny -
nyiség, melylyel Jupiter útjában az együttállástól az ellenállásig folyvást köze­
ledik, továbbá az, melylyel az ellenállástól az együttállásig tőlünk távozik, egyik
holdjának keringése alatt könnyen kiszámitható, és igy tudván azt, hogy a fény­
nek a Naptól Földünkig 8 perez s 16 másodperczig kell haladnia, e távolságra
nézve is a tünemény elkésését meghatározhatjuk.
Ezen adatokból könnyen kiszámíthatjuk, hogy a fény másodperczenkint
42,000 mértföldet halad.
Ezen szám hallatára nem fognak tisztelt olvasóink többé csodálkozni, hogy
a fény sebességének meghatározása végett Jupiter holdjaihoz kellett fordulnunk;
ámbár később sikerült más eszközök segélyével e sebességet meghatároznunk,
mi által csak az első eredmény helyessége igazoltatott.
E kitérés után folytassuk utunkat a Világtérben s keressük fel a legköze-
ebbi bolygót.

XVII.
SZATURNUSZ VILÁGA.
Szaturnusz távolsága a N ap- s Földtől. — Látszólagos s valódi méretei. — Ten­
gelyforgása ; lapulat. — N appal, éjjel s évszakok. — Szaturnusz gyű rű i; azok
tengelyforgása. — Szaturnusz holdjai. — A z égi tünemények m iként jelentkeznek
Szaturnusz lakói előtt.

Mig Jupiter Naprendszerünk bolygói közt a legnagyobb test, addig Sza­

turnusz leggazdagabb másodrendű égi testekben, melyek világát képezik. Jupi­
ternél négy mellékbolygót észlelhetünk, Szaturnusz nyolez ily másodrendű
bolygó által vétetik körül, és bár ezen nyolez hold nem nyújt annyi s oly gya­
 117

kori fogyatkozást mint Jupiter holdjai, Szaturnusz lakói sajátságos s talán a

bolygók világában egyetlen jelenetnek tanúi: értjük azon gyűrűket, melyek bizo­
nyos távolságban a központi bolygót körülveszik s a körül szünet nélkül keringe­
nek. Láthatni: minél tovább haladunk Naprendszerünk vizsgálatában, annál több
okunk van az égi testek alkatának különféleségén csodálkoznunk; előbb az
elszigetelt égi testek tűntek fel, mint Merkúr, Vénusz és Marsz, azután a bolygó-
dok csoportja, mely az égi testek törpéit foglalja magában; de az anyag még
inkább részekre oszolván, az állatövi fény és hulló csillagok alakjában jelentkezik,
melyeknek okát ugyanannyi ködalaku gyűrűben látjuk. A Föld, hű kisérőjével
a Holddal, szintén sajátságos módon ragadja meg figyelmünket; elvégre a nagy
bolygók csoportja jő, melyek nemcsak roppant terjedelmük által tűnnek fel,
hanem egyszersmind a másodrendű bolygók száma által, melyek a központi boly­
gók vonzása által pályáikon megtartatnak és azokkal együtt egy-egy kis világ-
rendszert képeznek.
Mindeddig, bármily nagy változékonyságot is szemlélhettünk az égi testek
alkatában, egy közös tulajdonság mégis akadt, t. i. valamennyi testek alakja
szabályos gömbhöz többé-kevésbbé közeledő idomot tűntetett fel. Bár egyebütt
láttuk már, hogy gyürűalaku ködhalmazakhoz kellett fordulnunk, hogy némely
jelenetet megfejthessünk, azon sajátságos jelenetre mégsem következtethettünk,
melyet Szaturnusz gyűrűiben szemlélhetünk; mert az eddig észlelt gyűrűk elszi­
getelten tűntek fel a Térben. A távcsövekhez kell fordulnunk, hogy Szaturnusznak,
Jupiter után a leghatalmasabb bolygónak, alkatáról ismereteket szerezhessünk.
Hanem mielőtt Szaturnusz gyűrűit oly részletesen leirnók, miként azt ezen
sajátságos jelenet megérdemli, magának a bolygónak legnevezetesebb csillagá­
szati adatait fogjuk előadni.
Szaturnusz középtávolsága a Naptól kilencz és félszer múlja fölül F öl­
dünkét, számokban adva ezen roppant távolság 197.250,000 mértföld, azaz
körülbelül 200 millió mértföld. Ez majdnem két akkora mint Jupiter távolsága
a Naptól. Ily távolságból szemlélve, a Nap látszólagos föltilete százszor kisebbnek
tűnik fel ; épen ily arányban kisebbül tehát Szaturnusz fölületére nézve a Nap
fényének és hevének hatályossága.
Szaturnusz Nap körüli pályája nem köridomű: mint a legtöbb bolygóé, kerü-
lékidomú, a hol a Nap nem a középpontban, hanem az egyik gyúpontban foglal
helyet. Ennek természetes következménye az, hogy a bolygó majd közelebb,
majd távolabb á lla Naphoz. Legkisebb távola a Naptól 1861/« millió mértföldet
teszen, mig ellenben legnagyobb távolában 208V-i millió mértföldnyire vagyon
a fényes központi testtől. Ennélfogva ezen két szélső helyzet közt 22 millió
mértföldnél valamicskével több a különbség.
Szaturnusz ezen Nap körüli pályáját 10,760 nap alatt futja be, vagy ha
úgy tetszik, 29 év és 167 nap alatt. Ezen pálya egész hossza 1233 millió mért­
föld. Ezen pályáján Szaturnusz változó sebességgel halad s pedig a Nap közelében
nagyobbal mint távolabbra ezen égi testtől, mindazonáltal a középsebesség na­
ponként 114,600 mértföldet teszen vagy óránként 4775 földr. mfd.
 118

Mig Szaturnusz pályájának kerülékidoma miatt Naprendszerünk középpont­

jához majd közeledik, majd attól ismét távozik, Földünktől is változó távolsá­
gokban foglal helyet, a mely távolság a két égi test viszonylagos helyzetétől
függ, melyet a Nap irányában elfoglalnak. Természetes, hogy az ellenállás
alkalmával legközelebb esnek egymáshoz, mig együttálláskor legjobban távoz­
nak el egymástól. E két körülmény 378 napi időközökben ismétlődik, a mi egy
évnél valamivel több. Hanem legnagyobb és legkisebb távolságaik felette nagy
korszakok szerint változnak, mivel maguk a bolygók pályáik szerint majd
távoznak a központi csillagzattól, majd pedig közelednek ahhoz. Szóval, Sza­
turnusz távolsága Földünktől 229 millió és 165 millió mértföld közt változik.
Ezen 64 millió mértföldnyi különbség a távolságok között mindenekelőtt
azt okozza, hogy Szaturnusz alakja igen változó látszólagos nagyságokban szem­
lélhető Földünkről. A 46-ik ábra mutatja, mily határok közt történnek ezen
váltó zások.

46. ábra. — Szaturnusz és a Föld nagysága összehasonlítva.

Ezen roppant távolság daczára Szaturnusz Földünkről mindig első rendű
fényes csillag gyanánt szemlélhető, a mely a távcsövön át nézve, gömbded idom­
ban, oly gyűrűvel környezve, a mely fényesebb magánál a bolygónál (miként
azt a közlött 47-ik ábra mutatja), tűnik fel.

47. ábra. — Szaturnusz látszólagos nagysága a legnagyobb, közép s

legkisebb távolságában Földünktől.
 119

Mindenekelőtt tekintsük csak ezen sajátságos rendszer belső gömbjét. Tud­

ván azon távolságot, mely Szaturmuszt tőlünk elválasztja, miként azt tudjuk,
nem nehéz annak valódi nagyságát meghatároznunk, melyből láthatjuk, miként
azt mondottuk, hogy Szaturnusz nagyságra nézve a Naprendszer második boly­
gója. Mivel felette nagy sebességgel fordul meg tengelye körül, a forgási tengely
sarkain igen lelapittatott s igy méreteinek meghatárzásánál tekintetbe kell venni
a sarki és az egyenlítői átmérő közti különbséget. Addig, míg ezen utóbbi 15,472
mértföldet teszen, az előbbi csak 14,202 földr. mértföld. Ez jelentékeny különb­
ség s 1270 mértföldre rúg, a mi egy-egy sark lapulatára nézve 635 mértföldet
teszen s ennélfogva a már előbb adott módszer szerint kifejezve 1/n s Via közt
foglaltatik. Még visszaemlékszünk arra, hogy Földünk lapulata Vsoo által fejez­
tetik ki s hogy ezen szám jelentősége szerint e lapulat nem is teszen 3 földrajzi
mértföldet (csak 68,2417* lábat).
Ha valaki ezen óriási gömböt körül akarná utazni és az egyenlitőn haladna,
47,996 mértföldet kellene megtennie, sőt a sarkokon át vévén útját, mely pedig
sokkal rövidebb, mégis 43,652 mértföldet kellene megtennie. Az igaz, e távolsá­
gok csekélyebbek mint Jupiteren, mindazonáltal kilenczszerte nagyobbak, mint
azok, melyek Földünkről vétettek.
Szaturnusz fölülete 7.55,490,000 négyszög niárft^iír? ^ é s ^ ‘%^Hgata
1,952,600,000,000 köb mértföld ; vagyis fölülete írtjáéi
s térfogata 618-szor annyi mint saját bolygónké (48-ik /Wa)jf 0 \
Hanem ezen óriási gömbded tömege koránt sínesei^ ^áífyl^B m i0 ’s4g#yi|l,
ha t. i. azt Földünk tömegével összehasonlitjuk: mert ^^O T nű^R 5r^gge.:e|0,k
százszorta nagyobb Földünkénél, a mi tehát a Nap töm ^éöek 3500-jkjp^szét
teszi. Ebből azután azt következtethetjük, hogy Szaturnu^*^|6g ^ e ^ é t s z e r
könnyebb anyagból áll mint Földünké, és ennélfogva a viznél is ritkább. Tudom,
hogy tisztelt olvasóim azonnal azt fogják kérdezni, váljon Szaturnusz egész
fölülete híg halmazállapotnak örvend-e? Hogy az igazat megmondjam, arról
semmi bizonyosat sem tudunk; hanem azt sem állíthatjuk, hogy Szaturnusz egész
fölülete híg állapotot tüntet föl, mert hisz azt tudjuk, hogy Földünkön is van elég
szilárd test, melyek könnyebbek a viznél.
Szaturnusz tengelyforgása azon sötét sávokból határoztatott meg, melyek
fölületén az egyenlítővel párhuzamosan barázdák gyanánt elvonulnak : e sávok
némely egyenlőtlenségei szakaszonként feltűnvén, lehetségessé tették azt, hogy
a tengelyforgás időtartama meghatároztatott és ez tart 10 óra 29 perczig.
íme, ismét egy roppant bolygóval találkozunk, melynek tengelyforgási
dőtartama felét sem teszi Merkúr, Vénusz, Marsz vagy a Földének. Nappal s
éjjel öt óránként váltakoznak. Hozzá véve azt, hogy az évnek hosszasága, a
mely 24,631 teljes tengelyforgást — 24,630 Szaturnusz-féle valódi napot —
foglal magában, azt okozza, hogy az évszakok felette lassan módosítják a nappal
s éjjel tartamát
A mi már az évszakokat illeti, azok sokkal változatosabbak mint Jupite­
ren, mivel Szaturnusz forgási tengelye meglehetősen nagy szögöt képez a pálya
 120
síkjával (körülbelül 64°) és ennélfogva Szaturnusz majd az egyik, majd pedig a
másik sarkkal fordul a Nap felé. Ugyanazon helyre nézve Szaturnusz fölületén
sokkal változékonyabbak a Nap magasságai mint Földünkön ; de ha a hőmér­
séklet változásairól helyes képet nyerni akarunk, nem szabad felejtenünk, hogy
azon magasság, melyről beszélünk, harminczszor lassabban változik mint Föl­
dünkön : ugyanis Szaturnusz minden évszaka tovább tart mint két földi év, és a
tavaszi s őszi napéjegyen, miként a nyári s téli napállás közt körülbelül 15
évnyi időköz fekszik.
Hanem igenis tökéletlen képpel bírunk a Szaturnusz fölületén jelentkező
tüneményekről, milyenek a nappal s éjjel, továbbá az évszakok váltakozása, ha
azt tekintetbe nem veszszük, hogy azon gyüríí alakú járulékok, melyek e gyö­
nyörű bolygót környezik, továbbá azonkívül a nyolcz hold, melyek Szaturnuszt
30 évig tartó Nap körüli vándorlásában hiven követik, e részben némi módosí­
tásokat okoznak.
A 48-ik ábra hiven tünteti elő mindazon részleteket, melyek több évi
figyelmes észlelet után ezen bolygó fölületén felismertettek ; mig láttani szereink
nem tökéletesbittetnek, meg kell elégednünk ezen eredményekkel.
Ezen sajátságos rendszer felfedezése természetesen egybe esik a távcsőnek
feltalálásával. „Galilei nem mulasztá el“, úgymond Arago (Populaere Astrono­
mie, össz. müveinek német kiadásában XIV. k. 356 1.), „mihelyt körülményei
megengedék, távcsöveit Szaturnuszra irányozni, de műszereinek tökéletlensége
sok bajt okozott neki. Galileinek a toskánai nagyhghez intézett egyik leveléből
tudjuk, hogy Szaturnusz neki h á r o m s z o r o s - n a k (tergeminus) tűnt föl.
E kifejezés jelentősége világosan megfejtetik Giugliano de Medicis, az osztrák
udvarnál lévő nagyherczegi követhez intézett egyik levelében, mely 1610-iki
november 13-ikán kelt. Galilei egyebek közt igy ír: „„Ha Szaturnuszt oly táv­
csővel vizsgálom, mely 30-szoros nagyító erővel bir, úgy a közepén a legna­
gyobb csillag tűnik fel ; a másik kettő ugyanazon vonalban fekszik és pedig
az egyik keletre, a másik nyugatra, ezen két csillag érintkezésben látszik lenni
a központival. Úgy tűnnek fel előttem mint két szolga, kik az öreg Szaturnuszt
útjában támogatják. Csekélyebb nagyító erejű távcsöven át nézve hosszúkás,
olajfa gyümölcs (Olive) alakban jelentkezik.““
Később e kitűnő csillagász Szaturnuszt elszigetelt- s teljesen gömbidomu-
nak látta. Előbbi észleleteit láttani csalódások miatt hiányosoknak tekintette.
Huyghens észlelvén Szaturnusz járulékait, először adta annak helyes
magyarázatát, a melyet a bolygó mozgásának elmélete és a hatalmasabb esz­
közök alkalmazása véglegesen megerősített.
Köröskörül Szaturnusz között és körülbelül egyenlítőjének síkjában három
különféle szélességű és viszonylagosan csekély vastagságú gyűrű terjeszkedik
ki. A külső gyűrű, mely e szerint a bolygótól legtávolabbra esik, a középsőtől
üres tér által választatik el és igy e két járulék egymástól teljesen független ;
ellenben a belső, azaz Szaturnuszhoz legközelebb eső gyűrű érintkezni látszik a
középsővel. Fényük s szinük is különböző; a középső, valamenyi között a leg-
 121
ragyogóbb, fénye által fölülmúlja Szaturnusz gömbjének fényét; a külső gytirti
szürkébe hajló színnel bír, körülbelül olyannal, mint a sötét sávok Szaturnusz
fölületén. Mindkettő önmagában nem világitó s határozottan körülvonalazott
árnyékot vet Szaturnuszra. Ellenben a belső gyürü ugyan szintén sötét, de
átlátszó. Szaturnusz gömbje előtt mint sötét sáv jelentkezik, de a melyen át a
korong fényes része szépen szemlélhető.
Ennélfogva Szaturnuszt három különvált gytirti veszi körül; azonföltil
az első s harmadik újólag feloszlanak, mi által e járulékok száma ötre rúgna.
De abban már nem vagyunk bizonyosak, hogy a két gytirti valóban felosz-
lanék még.
Szóljunk már most valamit ezen gyűrűk méreteiről.
A külső gyűrűnek szélessége 1978 földr. mértf. Azon üres tér, mely ezt
a második gyűrűtől elválasztja, 426 mértföldet teszen, inig ezen utóbbi gytirti,
a mely valamennyi között legszélesebb, 3974 mértföldnyi szélességgel bir. Végre
a sötét gyűrű szélessége 1881 mértföldnyire teendő. Egészben véve tehát ezen
három gyűrű szélessége, ideértve meg az őket elválasztó űrt, 8000 mértföldnél
valamivel többre tehető, azaz többre mint a bolygónak félátmérője.
Mivel pedig Szaturnusz s a sötét gyűrű közt a távolság 2770 mértföld,
Szaturnusz egyenlítői átmérője 15,472 mértföld, úgy ezen számok egybeveté­
séből kitűnik, hogy Szaturnusz rendszere a gyűrűkkel együttvéve 35,500 mért­
földnyi átmérőt tűntet elő.
Fönnebb mondottuk, hogy a gyűrűk vastagsága viszonylagosan csek ély :
Herschel számításai szerint az alig teszen 50 mértföldnél többet (pontosabban
400 kilometer = 53.788 földr. mértföld).
Mikép tarthatja magát fönn ily anyagi rendszer, legyen az akár szilárd,
akár pedig cseppfolyós, minden támasz, minden közvetlen érintkezés nélkül ?
Mikép állhatnak ellen e különféle részek azon hatalmas vonzásnak, melyet
Szaturnusz egyenként mindegyikre gyakorol ? ü gy látszik, hogy ezen óriási
hidnak egykoron majd szét kell szakadnia; ez pedig oly látvány, mely emberi
szemnek az égen még nem kínálkozott, midőn az Szaturnusz fölületére szédítő
sebességgel rohanna.
Laplace e kérdések mindegyikére felelt. Ő kimutatta, hogy az egyensúly
csak úgy lehetséges s állandó, ha a gyűrűnek átmetszete, mely kerülékidomú,
görbületében vagy szélességében egyenetlenségeket tüntet fel. S ezt az észlelet
ki is mutatta: a gytirti súlypontja nem esik össze a bolygó súlypontjával, minek
az a következménye, hogy viszonylagos helyzeteikben szakaszos lengések vehe­
tők észre.
Sőt mi több, fontos feltétel a z , hogy a gytirti maga is síkjában önmaga
körül megforduljon s pedig oly sebességgel, mely 10 órával valamicskével többet
igényeljen egy megfordulásra. Laplace ezen elméleti számításai teljesen igazol-
vák Herschel észleletei által, mivel e szorgalmas és éleseszü csillagász kimutatta,
 122
hogy Szaturnusz gyűrűje 10 óra 32 perez alatt fordul meg egyszer önmaga
k örü l1).
Nap körüli forgásában Szaturnusz tengelye mindig párhuzamos marad
önmagához, a mit más bolygóknál is tapasztaltunk. Azonban ugyanaz áll Sza­
turnusz gyűrűiről i s , és mivel ezen testek a pálya síkjával szöget képeznek,
világos, hogy a Nap ezen rendszernek majd az egyik , majd pedig a másik
fölületét világítja meg. Két egészen ellenkező helyzetben a Nap Szaturnusz
gyűrűinek csak szélét világítja meg: ekkor Szaturnusz számára napéj egyen van.
Mit eredményeznek a Földre nézve Szaturnusz ezen különféle helyzetei ?
Mindenesetre azt, hogy a gyűrűk a távlat (perspective) törvényei szerint, külön­
féle alakban tűnnek fel nekünk, miként azt a 48-dik ábra fölfoghatóvá teszi. Ezen

48. ábra. — Szaturnusz gyűrűi változatainak magyarázata. A gyűrűk

időszakos eltűnése.

ábrából láthatjuk, hogy Szaturnusz évének fele alatt a gyűrű mellső része a
gömb északi felét fö d i, míg az év második felében e gyűrű a déli félgömböt
borítja árnyékával. Elvégre két egészen sajátságos helyzetben (napéjegyenkor)
a gyűrűnek csak széle lévén megvilágítva, reánk nézve teljesen eltűnik. Ekkor
a leghatalmasabb távcsöveken át sem fedezhetünk fel egyebet, mint egy fénylő

*) S t r u v e O t t ó , orosz hírneves csillagász észleleteiböl azon eredményt von­

hatjuk, hogy Szaturnusz gyűrűin jelentékenyen változások történtek. A fényes gyűrűk
szélessége növekvőben van, úgy hogy azon űr, a mely azokat Szatumusztól elválasztja,
egyre kisebbedik. A legfényesebb gyűrű leginkább terjed szélességben. — Váljon e
terjedés mindig ezen értelemben fog folytattatni, vagy talán fogyni fog a gyűrűk széles­
sége bizonyos korszak múltán ? E kérdésekre alig lehet még felelni. Talán a jövő
nemzedékeknek lesz alkalmuk, oly tüneménynek szemtanúi lenni, a mely Naprendsze­
rünkben a legnagyobbszeríí, t. i. Szaturnusz világának felbomlása s teljes átalaku lása.
ISfis • • ■

123

vonalat, mely Szaturnusz egyenlítőjének folytatása gyanánt tűnik f e l ; Szatur­

nusz korongján pedig egy sötét sávot, mely a gyűrű árnyékát jelöli.
Szaturnusz gyűrűinek ezen eltűnésén kivül, mely Földünk helyzetétől tel­
jesen független, még más eltűnések is észlelhetők, mely akkor áll be, midőn a
Föld épen Szaturnusz gyűrűinek síkjában foglal helyet. Oly észlelő, ki Szatur-
nuszt Földünkről vizsgálja, ezen esetben csak a gyűrű szélét láthatja: miután
tekintete nem éri el sem egyik, sem másik fölületét. Azonban Szaturnusz korong­
ján kivül itt-ott csillogó pontokat lehet látni, melyek a görbület-egyenlőtlenség­
ről tanúskodnak, s melyekből Laplace ezen rendszer egyensúlyi helyzetének
föltételeit lefejtette. A korongon magán a gyűrűk széle igen finom sötét vonal
alakjában jelenik meg. De azt meg kell jegyeznünk, hogy mindezen részletek
közönséges nagyitó erejű csillagászati távcsövek által nem észlelhetők.
Ilyennek tűnik fel előttünk Szaturnusz azon roppant távolságban, mely őt
Földünktől elválasztja. Már mondottuk, hogy Szaturnusz világa a leggazdagabb
rendszer, egy kis világ azon nagy világban, melyet Naprendszerünknek
nevezünk; Szaturnusz Naprendszerünk egyéb főbolygóitól különbözik nemcsak
hármas gyűrűje által, a mely arról tanúskodik, hogy Naprendszerünkön belül,
a bolygók vagy legalább a mellékbolygók képzése még koránt sincsen befejezve,
hanem egyszersmind nyolcz holdja által, melyeknek folytonos keringése Sza­
turnusz egének a tünemények sajátszerü változatosságát nyújtja.
Itt adjuk ezen holdak neveit, valamint azok távolságát földrajzi mértföl -
(lekben a főbolygó középpontjától s azok forgási tartamát Szaturnusz körül földi
napokban.

Távolság Szaturnusz középpontjától Forgástartam

Mimasz . . . . mértfd. 0 nap 22 óra 37 perez 23 mp.
Enczeladesz . . . . 33,981 11 „ 1 11 8 11 53 11 7 „
Tethysz . . . . . . 41,405 11 1 11 21 11 18 11 26 „
D io n e ...................... . . 53,041 ,, ,, 2 11 17 11 41 11 9 „
R h e a ..................... . . 74,076 11 11 4 11 12 11 25 11 11 „
T it a n ...................... . . 171,727 11 11 15 11 22 11 41 11 25 „
Hyperion . . . . . 207,696 11 11 21 11 7 11 7 11 41 „
Japetusz . . . . . . 499,092 11 11 79 11 7 11 53 11 40 „

Az imént közlött számokból láthatják a tisztelt olvasók, hogy Szaturnusz

négy első holdja közelebb van a főbolygóhoz, mint Holdunk a Földhöz.
Mivel azonban ezen méretek Szaturnusz középpontjától vétettek, könnyen
átláthatjuk, hogy ezen holdak még közelebb állanak Szaturnuszhoz mint a mi
Holdunk; ha ennélfogva azt nézzük, mily közel áll például Mimasz Szaturnusz
föltiletétének legközelebbi pontjához, azt találjuk, hogy ezen távolság csak
18,600 földr. mértföldet teszen, sőt Dione is, mely Szaturnusz középpontjától
körülbelül oly távolságra esik, mint Holdunk Földünkéhez, Szaturnusz fölületé-
től csak 45,488 mrtfnyi távolságra esik. Természetes, hogy távolságuk a külső
gyűrű szélétől még csekélyebb, úgy hogy Mimasz 8625 mértföldnyi távolságra
közeledik ezen gyűrű legszélsőbb pontjához.
 124

Másrészt azonban Japetusz tizszerte nagyobb távolságban van Szaturnusz-

tól, mint a milyen bennünket a Holdtól elválaszt; mert ez félmillió mértföldet
teszen, s ennélfogva Szaturnusz világának átmérője egy millió mértföld. A 49-ik

49. ábra — Szaturnusz holdjai pályáinak síkja.

ábra ezen égi testek pályáinak rendszerét tünteti elő, mintha azok Szaturnusz-
szal egy síkban kerengenének. Ezen pályák nem épen köridomuak, de központ-
kívüliségük kevésbbé ismeretes, hogysem azt a rajzban kitüntethettük volna, a
mi annál inkább felfogható, ha meggondoljuk, hogy egy millió mértföldnyi ter­
jedtség ily térre szorulni kénytelen.
Ha a holdak pályaforgásának időtartamát tekintjük, azonnal észrevehetjük,
hogy azok roppant sebességgel haladnak, a miért is változataik igen csekély
időközökben szemlélhetők. íg y Mimasz újholdi változatáról a holdtöltéig 12
óránál kevesebb idő alatt jut, a mi valamivel hosszabb idő, mint Szaturnusz egy
napja. Egy vagy két nap lefolyása alatt a négy egymásra következő hold ugyan­
azon változatokat tünteti elő. Japetusz az egyedüli, ki pályaforgását hosszabb
idő alatt végzi, mint a milyen a mi holdi hónapunk.
Szaturnusz több holdja csak felette nehezen észlelhető; ezek megkívánják,
hogy az észlelő igen gyakorlott és hatalmas távcsővel legyen ellátva. Mindennek
daczára Titán, ki valamennyi között a legnagyobb, annyira megvizsgáltatott, hogy
annak átmérőjéről tudunk valamit mondani. Titán átmérője Szaturnusz átmérő­
 125

jének tizenhatodrészével egyenlő. Az valamivel több Földünk átmérőjének felé­

nél. Tehát egy másodrendű bolygó nagysága által fölülmúlja az elsőrendű
bolygó egynémelyeit, p. Merkúrt s Marszot; térfogata körülbelül kilenczszer na­
gyobb Holdunkénál.
*
* *
Fönnebb mondottuk, hogy Szaturnuszon nappal és éjjel, továbbá az évsza­
kok változása ép úgy mint Földünkön, bizonyos rendben történik. Ha visszaem-
lékszünk arra, mi okozza Földünkön a nappal és éjjel egyenlőtlenségét, be
fogjuk látni, hogy Szaturnusz fölületének hasonfekvő helyein az év (szaturnu -
szí) lefolyta alatt ugyanaz ismétlődik, a mit nálunk tapasztalunk a különféle

szélességi fokokhoz képest.

A két sarkon s azok vidékein az egyenlőtlenségek legnagyobb fokukat
érik el. Tizenöt földi év alatt a Nap odaszegzi sugarait az északi sarknak, igy
annyi ideig éj borítja a déli sarkvidékeket; a reá következő tizenöt év alatt
megfordítva áll a dolog. Kétségtelenül, a fény- s hősugarak ezen hosszú nélkü­
lözésének eredménye dermesztő hideg. Talán ezen hosszú télnek, a jéghegy ek­
és hósivatagoknak kell tulajdonítanunk ezen fehéres övét, melyet a sark táján
szemlélhetünk? Ily roppant távolságban nem szólhatunk semmit a természettani
részletekről; itt be kell elégednünk a puszta vélekedéssel.
Szaturnusz légköre bizonyára igen sűrű, különösen az egyenlitő táján:
azon fényes sávok oka, melyek a korongon jelentkeznek, kétségtelenül a fény
visszaverődésében roppant nagyságú fellegek által keresendő, melyek a gyors
teiigelyforgás következtében ott összetornyosulnak. A sötét foltok tisztább lég­
körre engednek következtetni, mert ezen keresztül a fénysugarakat kevésbbé
visszaverő tömeget szemlélhetni, minek eredménye a sötét foltok jelenléte
*
* *
Röpüljünk, de csak úgy gondolatban, Szaturnuszra, és nézzünk körül ott,
mi történik ezen égi test egén nappal és éjjel.
Ha az egyik vagy másik sarkot kiindulási pontúi választjuk s az egyenlitő
felé haladunk, a 63-ik szélességi fokig semmi különöset sem fogunk észrevenni,
mert a hármas gyűrű nem észlelhető ezen vidéken, csak a holdak különféle
változatai lepnének meg bennünket.
De ha a 63-ik szélességi fokon túl is folytatjuk utunkat, a gyűrűs rendszer
lassanként látható leszen. Hanem már azt tudjuk, hogy ezen gyűrűk csak tavasz-
szal és nyáron világíttatnak meg a Nap sugarai által, minek az a következmé­
nye, hogy csak ezen időszakok éjjelein szemlélhetők a bolygó felületéről. Nappal
csak igen csekély világosságot vetnek, a mely egybehasonlitható Holdunk fényé­
vel, midőn azt nappal látjuk. Természetes, hogy ezen gyűrűk a láttán törvényei
szerint ivalakban jelennek meg, ép úgy mint Földünkben a szivárványok. —
Ezen óriási ívek alakja s nagysága változik s növekszik a szélességi fokokkal,
a mint az egyenlitő felé haladunk, úgy hogy azok egyre magasabbra nyúlnak a
láthatár fölött. Ha elindulunk a 63-ik foktól az egyenlitő felé, előbb a külső
 126

gyűrű csekély részét szemlélhetjük, azután ezen gyűrűt egész szélességében;

már a 45-ik foknál két gyűrűt láthatunk, a külsőt s középsőt és azon űrt, mely
a kettőt elválasztja egymástól. — A mint most mindinkább az egyenlítői vidé­
kek felé közeledünk, a gyűrűk egész rendszere láthatóvá leszen, de azt is tapasz­
taljuk, hogy a gyűrűk szélessége egyre kisebbül, mivel a sugarak nagyobb és
nagyobb szög alatt jönnek a fölületről. Az egyenlítőn már csak a gyűrűk széle
leszen látható. Ekkor azok ugyanis mint egy óriási szalag tűnnek fel, mely az
égen kelettől nyugatig kiteljed és épen fejűnk felett egy ivet képez.
Hogy tisztelt olvasóinknak fogalma legyen azon gyönyörű látványról,
melyet a csillagos ég ezen fénylő öv által a nyári éjeken nyújt, ide mellékeljük
azon eszményi képet (50-ik ábra), melyet Guillemain (Le Ciel czimű müvében)

Eszményi kép Szaturnusz napállásának idejekor, éjfél táján.

adott, és mely egy éji tájképet ábrázol Szaturnuszon nyár idején. A táj a 25 és 30
szélességi fok közt vétetett és mutatja, miként tűnnek fel a gyűrűk Szaturnusz
lakóinak éjfél táján a szaturnuszi napéjegyen és napállás közt. — Ezen sza-
turnuszi tájképen a gyűrűs rendszer roppant nagyságú ív gyanánt tűnik fel,
mely közepe táján részben megszakitottnak lenni látszik. Azon keskeny sávon
át, mely a főgyürüt egymástól elválasztja, az ég szemlélhető. A mi már ama
köridomú hasitványt illeti, mely a gyűrűk ívének csúcsa felé jelentkezik, azt
úgy magyarázhatjuk meg magunknak, hogy Szaturnusz árnyéka által okoztatik,
a miért is az égtől csak az által különbözik, hogy csillag ott nem látható. De az
is lehetséges, hogy a gyűrűk ezen része néha-néha látható Szaturnusz fölületéről,
mert a bolygó megtöri a Nap sugarait és igy ezen árnyékba borult részletet is
 127

világosságba helyezi. Talán színes fölUletet tüntet elő ezen beárnyékolt rész, mi­
ként azt Holdunknál is tapasztalhatjuk, midőn fogyatkozás alkalmával vörhenyes
színben tűnik fel.
Talán felesleges megemlítenünk, hogy az éj többi részeiben ezen kép
alakja nem marad ugyanaz, a mennyiben az árnyék helyzetét változtatja. Ugyanis
napnyugtakor legelőbb a nyugati rész leszen szemlélhetővé; lassanként, a mint
az éj beáll, a nyugati ív kisebbedik, s keleten az iv második része tűnik fel, mig
éjfél táján mindkét részen egyenlő nagyságban jelentkezik. Ezen időtől kezdve
az ívnek nyugati fele mindinkább fogy, mig a keleti rész növekvőben van.
Ha eme szokatlan tüneményekhez még a holdak jelenlétét bozzáveszszük
és elgondoljuk, hogy azok a legkülönfélébb változatokat tüntetik fel: némelyek
holdtöltük-, mások sarlóidomban, mások ismét első vagy utolsó negyedükben tűn­
nek fe l; az egyik felkel, a másik lenyugszik: bámulnunk kell ama roppant vál­
tozatosságot, mely Szaturnusz éjjeleit jellemzi.
A téli évszakok alatt Szaturnusz gylirüi sötét oldalukkal fordulnak a szem­
lélő felé s ennélfogva csak tagadó értelemben láthatók, a mennyiben a csillago­
kat elfödik, s igy tanúskodnak jelenlétükről. Mindazonáltal reggel s estve
felé visszaverhetik azon sugarakat, melyek Szaturnusz megvilágított feléről
feléjük jutnak és igy keleten s nyugaton oly határozatlan fényben tűnhetnek fel,
mint a milyent új-holdkor kísérőnk láthatlan része föltüntet, vagy a milyenben
éghajlatunk alatt az Állatövi fény szemlélhető.
Ámbár a télnek éjjelei a gyűrűk fényétől megfosztvák, ezen évszakok
nappalai még ennél is sajátságosabb tüneménynek tanúi. A noponkénti tengely­
forgás, mely azt okozza, hogy a Nap látszólag majd nagyobb, majd pedig kisebb
íveket ir le az égen, egyszersmind azt is eszközli, hogy ezen fényes csillagzat a
gyűrűk mögé kerül és igy hosszas fogyatkozást szenved. Különben azt nem kell
képzelnünk, hogy ez földi fogalmaink szerint mondatott, mert a nap rövidebb
lévén Szaturnusz fölületén mint nálunk, ezen fogyatkozások is csak aránylag tarta­
nak sokáig; a nappal közepe táján rendszerünk központi teste rendesen látható,
mert ekkor a gyűrűk keleti részén már áthaladván, még nem jutott azok nyu­
gati része mögé.
Szaturnusz gömbének 23-iki szélességi foka alatt legtovább tartó fogyatko­
zások szemlélhetők. Tiz földi év lefolyása alatt ezen fogyatkozások rendesen
következnek be kétszeres megszakítással, melyek aránylag igen rövid ideig tar­
tanak, ekkor huzamosan a Nap teljesen láthatatlan marad. Közelebb az egyenli-
töhez vagy a sarkokhoz a fogyatkozások még mindig gyakoriak, időtartamuk
sokkal jelentéktelenebb.
Ha azt meggondoljuk, hogy ezen gyűrűk beárnyékolják Szaturnusz fölüle-
tét, láthatjuk, hogy ezen mesterséges éjjelek kétségtelenül igen sötétek, ámbár
a légköri sugártörés részben megakadályozza azt, hogy a sötétség teljes legyen,
mert ennek következtében a szürkülethez hasonló megvilágítás eszközöltetik.
Képzeljük már most, hogy a gyűrűkön foglalunk helyet, akkor még ide-
 128

genszerübb látványok tanúi leszünk. Ha a gyűrű külső fölületén tanyáznánk,

tizenöt évig tartó éj után ugyanoly hosszú nappalnak örvendenénk.
A gyűrűk mindegyik fölületének megvilágittatásának korszaka alatt a
Nap minden IOV2 órában fogyatkozást szenved, melyek onnan erednek, hogy
Szaturnusz gömbje a nap s gyűrűk közt foglalván helyet, annak sugarait elfogja.
Ezen fogyatkozások részletes éjeket okoznak, melyeknek tartama másfél és két
óra közt változik, és a gyűrűk elég nagy részére kiterjednek. Ezek ugyanazon
tünemények, melyek azt okozzák, hogy a fényes iv, látva Szaturnusz gömbéről,
részből kivájtnak tűnik föl, miként azt az 50-ik ábrán szemléltük.
Hanem a reá következő 15 év alatt a gyűrűk ugyanazon felülete teljesen
nélkülözi a Nap világosságát. Annyi igaz, hogy ezen hosszú éj sötétsége részben
enyhül azon fény által, melyet Szaturnusz gömbjének megvilágitott fele nyújt,
vagy legalább annak iátható része. Minden IOV2 óra alatt ezen óriási gömb
különféle változatokat tüntet fel. Előbb fényes pont gyanánt tűnik fel a látha­
táron, mely egyre növekszik és lassanként a sarló idomát felveszi (miként azt az
51-ik ábra mutatja), hanem ez koránt sincsen annyira meghajtva mint Holdunk

51. ábra. — Szaturnusz egyik változatának eszményi képe, látva a gyűrűk sötét
fölületének egy pontjáról.

sarlója. Öt és egy negyed óra lefolyása után egy fényes félkör foglalja el egy­
maga az egész látható égboltozat nyolczadrészét és ennélfogva nagyságával
liúszezerszer múlja fölül Holdunk látszólagos fölületét (miként ez az 52-ik ábrán
.szemlélhető). E korongon sötét övét látunk, mely egy fényes sáv által két részre
osztatik: ezek azon árnyékot jelölik, melyek a gyűrűk által a gömbre vettetnek.
A többi fényes és sötét sávok, és kétségkívül még számtalan egyéb természettani
1 észletek, melyeket mi azon roppant távolságból, mely bennünket Szaturnusztól
elválaszt, megkülönböztetni képesek nem vagyunk, ezen óriási gömb sajátságos
természettani alkatát jelemzik.

52. ábra. — Szaturnusz gömbé látva a gyűrűkről.

Minél inkább távozunk el Szaturnusztól, annál nagyobb részét látjuk a

gömbnek, de látszólagos nagysága fogy a távolsággal. Az 5 1 -ik és 52-ik ábra
Szaturnuszt úgy tüntetik elő, miként az látható a középső gyűrűről két oly idő­
szakban, melyek körülbelül három órával különböznek egymástól ').
Ama égi jelenetek, melyek Szaturnusz lakóinak föltűnnek, még az
által is különösen érdekesek, hogy a nyolcz hold mindegyike fogyatkozást okoz,
valahányszor vagy a Nap korongja előtt elhalad, vagy pedig a bolygó árnyékkúp­
jába jut. Ezen tüneményeket Földünkről is észlelhetjük: igy látta Lockyer
1862-ben, hogy Titán hold árnyékát Szaturnusz gömbjén vetette és igy azon vi­
déken pillanatja teljes Napfogyatkozást okozott.

‘) Ezen eszményi képekben Guillemin úgy tünteti fel Szaturnusz gömbét, mintha
az szilárd volna, ellenben a gyűrűket cseppfolyósoknak tételezi fel. — A lig kell azt
tisztelt olvasóink kedveért megemlíteni, hogy e tekintetben épen nem nyilatkozhatunk
teljes határozottsággal. Továbbá feltételeztetett, hogy Szaturnusz légköre teljesen ha­
sonló a mienkhez, a mi ugyan nem valószinütlen, de nem bizonyos. Mindazonáltal a gyű­
rűk alakja teljesen pontos számítások nyomán adatott, a mi csakis a lényeges.
 130

XVIII.

URÁNUSZ VILÁGA.
Uránusz felfedeztetése a múlt században. — P ályájának alakja s méretei. —
Uránusz látszólagos s valódi méretei. — Uránusz holdjai; — pályáik hajtása
és mozgásirányuk.

Már a régiek is ismerték mindazon égi testeket, melyeknek mozgását és

természettani alkatát tanulmányoztuk, a bolygódok, továbbá Szaturnusz és Ju­
piter holdjainak kivételével. Körülbelül egy százada annak, hogy a bolygók
száma még nem növekedett és Naprendszerünk határa nem terjeszkedett ki Sza-
turnuszon túl. Az ujabb kor egyik legelmésebb és legbuzgóbb csillagásza Wil-
liam Herschel volt a szerencsés, ki a Naprendszer határát még egyszer oly mesz-
szire helyezte, mint ez koráig ismeretes volt és pedig az által, hogy ezen új
bolygót (Uranuszt) fedezte fel.
1781-iki márczius 13-án esti 10 és 11 óra közt, Herschel vizsgálván hatal­
mas távcsövével az Ikrek csillagképének csillagait, egy új csillagot fedezett fel,
melynek rendkívüli nagysága felköltötte figyelmét. Csakhamar felismerte azt,
hogy az új csillag helyét változtatja és azért üstökösnek tartotta azt. Eszleleteit
más csillagászokkal is közölvén, ezek is tőnek méréseket, midőn pedig ezen
észleletek alapján számítások tétettek, kitűnt, hogy itt oly égi testtel van dol­
guk, mely ugyan rendkívüli nagy távolságban a Naptól, de mégis köridomú
pályán halad és azért nem lehetett természete fölött kétkedni: az valóban
bolygó volt.
Uránusz legtöbbnyire — ez Földünktől való távolságától függ — a hatod-
rendii csillagok fényével bir. Tehát több izben szabad szemmel is latható.
Ez azonban csak viszonylagosan csekély nagyság, melynek oka azon roppant
távolság, mely Uranuszt a Naptól és ennélfogva Földünktől elválasztja, a minek
következménye az, hogy csak igen gyenge megvilágittatásban részesül a köz­
ponti csillagzattól. De ha e fényes pontot meglehetősen nagyitó távcsövön át
nézzük, a korong köridoma pontosan feltűnik, és látszólagos átmérője megmér-
lietővé leszen.
Azon pálya, melyen Uránusz a Nap körüli útját futja, oly távolságban
veszi körül Földünk pályáját, hogy lehetetlen a bolygó korongján változatokat
észrevenni, mert úgyszólván, mindig megvilágított felével fordul hozzánk.
Pályája nem teljesen köridomu, hanem inkább kerülékalakú, mint a leg­
több bolygóé, úgy hogy Nap körüli forgása alatt, mely 84 évig — vagy ponto­
sabban 366868/io napig — tart, Uránusz távolsága a Naptól, a központi csillag­
zattól 4 1 5 23/ioo millió mértföldet teszen, mig a legkisebb távolság alkalmával
3 7 8 31/ioo millió mértföldnyire közeledik, ennélfogva középtávolsága 3 9 6 72/ioo
millió mértföldnyire tehető. Tehát a naptávol és napközei közt a különbség
körülbelül 37 millió mértföldet teszen.
 131

Uranusznak a Földünktől mért távolsága még nagyobb határok közt vál­

tozik, a lehető legnagyobb távolság akkor áll be, midőn a két égi test a Napnak
két ellenkező részén foglal helyet, ellenkező esetben a legkisebb az, midőn t. i.
a két bolygó a Nap ugyanazon részen vagyon. Az első esetben Uránusz egytitti
állásban van és akkor távolsága a Földtől 436 millió fdrjz. mértföldet tehet,
mig azt ellentállásokban az egészen 357 miiló mértföldnyire szállhat alá. Ennél­
fogva látszólagos átmérője is jelentékenyen változhatik.
Ismervén Uránusz távolságát, és csak lát­
szólagos nagyságát, azaz csak látszólagos átmé­
rőjét, igen könnyen következtethetünk valódi mé­
reteire, melyekből Ítélve Uránusz gömbje 82-szer
nagyobb mint Földünké, lóvén az 4 V s-sz o r na­
gyobb az utóbbinál (4-344). Számokban adva Urá­
nusz átmérője 7466 földrajzi mértföld, mig kerü-
53. ábra. — Uránusz és Földünk léte 23400 niértföld. Az 53-ik ábra mutatja Ura-
nagysága összehasonlitva. nusz és Földünk nagyságát egybehasonlitva.
A csillagászok még nem egyeztek meg teljesen azon kérdésben, váljon
Uránusz gömbje lelapúlt-e sarkain vagy nem. Herschel az utóbbi állitást igyek­
szik megczáfolni és Maedler néhány év előtt megkísértette a lapulat meghatározá­
sát ; számításaiból az tűnik ki, hogy az 7 io-et tenne, honnan azt következtethet­
nek, hogy Uránusz fölötte nagy sebességgel fordul meg tengelye körül.
Más csillagászok, igy például Struve, nem voltak képesek jelentékeny
lapulatot kimutatni. Hanem ezen tény talán nincsen ellenkezésben Herschel s
Maedler észleleteivel. Mikép? azt a tisztelt olvasók maguk is bebizonyíthatják
maguknak. Ugyanis helyezzenek egy narancsot úgy az asztalra, hogy az lapula-
tainak egyikén feküdjék, ekkor némi távolságból nézve kerülékidomú körrajzot
tüntet fe l; ellenben ha a narancsot ügy helyezik el, hogy távolságból nézve épen
a lapulat központját látjuk, akkor annak körrajza csakugyan teljes köridomban
jelenik meg. Gondoljuk már most még azt, hogy Szaturnusz gömbjével is ügy
állhat a d olog: midőn forgási tengelye Földünk síkjával egybeesik, a korong
körrajza annak egyenlítője leend és igy nem észlelhetünk lapulatot; midőn
azonban ezen forgási tengely Földünk pályájával szögöt képez, vagy arra talán
épen derékszög alatt áll, a lapulatot igen szépen szemlélhetni, de mindenesetre
csak igen jó csillagászati távcsővel, mert mint tudjuk, Uránusz szabad szemmel
nézve nem igen nagy csillag gyanánt tűnik fel.
Midőn ezen fejezet czimetil Uránusz világát választottam, azt azért tettem,
hogy a tisztelt olvasót eleve figyelmeztessem, mikép Uránusz nem áll elszigetel­
ten a Világtérben, mint Marsz, Vénusz vagy Merkúr, hanem hogy ezen bolygó
egy kis rendszernek középpontja, a mely a főbolygón kivül még nyolez más
tagból is áll, vagyis más szóval: Uránusz körül nyolez hold vagyis mellékbolygó
kering és pedig oly pályákon, melyeknek síkja körülbelül függélyes a főbolygó
pályájának síkjára. Ezen nyolez égi test, melyek közel köridomü pályákon
haladnak a főbolygó körött, és melyek közül az Uranuszhoz legközebb eső két
s*
 132

nap, a legtávolabb pedig körülbelül 108 nap alatt végzi be útját, talán Uránusz
éjeinek sötétségét mérséklik, és meglehet, hogy részben pótolják is ama gyenge
fényt, melyet Uránusz nappalai a felette nagy távolságban levő központi égi
testtől nyernek. Mert tudnunk kell, hogy a Nap korongja Uránuszon oly csekély
nagyságban tűnik fel, mely annak csak 370-ik része, melylyel bir, midőn azt a
Földről szemléljük. Ezzel kapcsolatban a nyert hő mennyisége is ugyanannyiszor
csekélyebb.

Az 54-ik ábra a holdak pályáinak viszonylagos nagyságát adja, a mely­

ből egyszersmind látható, hogy azok síkja függélyesen áll a főbolygó pályájának
síkjára, a mi ugyan a valósággal teljesen meg nem egyezik, de igen közel áll
ahhoz. Ha ezen, eddig más égi testeknél nem észlelt, körülmény a tisztelt olvasók
csodálkozását méltán felkelti, van ezen holdaknak még más sajátságuk is, mely
az egész Naprendszerben egyedül Uránusz világának tulajdona: és ez az, hogy
ezen mellékbolygók forgási iránya v i s s z a m e n ő (retrograd, rückläufig), azaz,
ellenkező azon forgási iránynyal, melyet eddig valamennyi másodrendű bolygó­
nál tapasztaltunk.
A mi már ezen holdak távolságát a központi bolygótól illeti, úgy azt mond­
hatjuk, hogy erről még maguk a csillagászok sem tudnak sok bizonyosat; any-
nyi azonban bizonyos, hogy a legközelebb eső 28000 földrajzi mértföldnyire
vagyon Uranusztól, a mi kürülbelUl fele azon távolságnak, melyben a Hold
 133

tőlünk foglal helyet. A legtávolabb 340,000 mértföldnyire vagyon főbolygójától,

a mi Holdunk távolságának 772 -szeresét teszi.
Azt meg kell vallanunk, hogy két holdat nem sikerült többé látnunk
azóta, hogy azokat William Herschel felfedezte: ez a két legtávolabbi. Lamont
ugyan azt mondja, hogy ő az utolsót látta, de kivüle egy hirneves csillagász sem
értesit hasonló tényről. Az Uranuszhoz legközelebb eső két mellékbolygó Lassell
által fedeztetett fel 1851-ben, a többi négy pedig észleltetett több izben John
Herschel, Struve, Lamont és Lassell által. Elvégre még megemlithetjük, hogy a
két első, a negyedik és hatodik, neveket is nyertek, melyek a mellékbolygók
távolságainak rendje szerint igy hangzanak: A r i é i , U m b r i e l , T i t a n i a és
0 b e r o n x).
Miután ezen égi testeken fényváltozatok észleltettek, könnyen arra követ­
keztethetni, hogy azok tengelyük körül forognak ; de ha meggondoljuk, hogy a
fényváltozatok oly roppant távolságban felette nehezen észlelhetők, nem fogunk
csodálkozni, ha e tekintetben eddig épen semmi bizonyosat sem mondhatunk.
Szintúgy nem mondhatunk bizonyosat arról, váljon mikép haladnak át Uránusz
árnyékán, vagy mily körülmények közt vetik árnyékukat Uranuszra; szóval a
fogyatkozásokról mitsem tudunk. Mindazonáltal annyit feltételezhetünk, hogy
ennyi mellékbolygó mellett fényváltozati és fogyatkozási tünemények okvetlenül
előfordulnak és pedig gyakran, miért is Uránusz ege számos változatosságot
nyújthat a bolygó lakóinak.
A mi Uránusz természettani alkatát illeti, arról mélyen kell hallgatnunk,
miután az észleletek e részben eddig még semmi bizonyos adatot sem szolgáltat­
tak nekünk. Ily roppant távolságnyira a korong egy részét sem lehetett azon
pontossággal vizsgálni, a melyből az anyag minőségére következtethetnénk.
Egyedül a mennyiségtan ad némi felvilágositásokat annak tömegéről, mely tizen­
ötször múlja fölül Földünkét, s igy egybevetvén azt a térfogattal, azt találjuk,
hogy az hatszorta ritkább Földünkénél vagyis egyenlő a jégével.
Látjuk tehát, hogy minél tovább haladunk égi utunkban, annál soványabb
ismeretekkel kell beelégednünk; csak egy tudomány van, mely oda is elhat
biztosan, és ez a mennyiségtan! Ezen tudomány roppant hatalmát bővebben fog­
juk majd felismerni a következő fejezetben.

') Lassell, ki nagy gonddal tanulmányozta üranuszt, azt állítja, h ogy a szöveg­
ben négy holdnál többet nem mutat fel U ránusz; legalább ö nem volt képes többe
felfedezni. J. Herschel, „Outlines of Astronomy“ czímü munkájának hatodik kiadásában
szintén ezen véleményhez szegődik, a mely szerinte nagyon valószínű.
 134

XIX.

N E P T U N .
Ne,ptun felfedezése. — Azon módszer, a mely Neptun felfedezéséhez vezetett.
— Neptun távolsága, látszólagos és valódi méretei, tömege s sűrűsége. —
Neptun holdja.

Hatszáz huszonnégy és egy negyed millió mértföldnyi középtávolságban a

Naptól, vagyis körülbelül harminczszorta nagyobb távolságban, mint a milyen
Földünket a Naptól elválasztja, kering Naprendszerünk eddig ismert b oly­
góinak legtávolabbika. A majdnem köridomu pálya, melyet ezen bolygó a közös
központi test körül leir, oly roppant kiterjedéssel bir, hogy annak teljes befutá­
sára 165 földi év szükségeltetik, tehát ezen bolygón egy év 165 földi évvel
egyenlő.
Ezen bolygónak neve Neptun. Alig huszonhárom éve annak, hogy ezen
bolygót először látták, ennélfogva szemeink előtt pályájának csak hetedrészét
futhatta be. Azon körülmény, hogy Neptun csak a legújabb időben fedeztetett
föl, továbbá azon roppant távolság, melyben Földünktől kering, felfoghatóvá
teszik azt, hogy Neptunról vajmi keveset tudunk. Hanem egészen más termé­
szetű érdek bőven kipótolja ezen hiányt: t. i. ez azon mód, melyen azon bolygó
felfedeztetett; mert ezen eset egyedül áll a csillagászat történetében.
Jól tudjuk, hogy azon égi testek közül, melyek együtt véve Naprendsze­
rünket alkotják, a régiek előtt csak nyolcz volt ismeretes, a mennyiben a haj-
dankor csillagászai csak nyolczat voltak képesek megkülönböztetni azon számos
csillagok közül, melyek az ég boltozatján elhintve lenni látszanak; egyrészt
némelyek nagysága, mint a Nap, a Hold és a Földé, másrészt másoknak hely­
változása, mint Merkúr és Vénusz, Marsz, Jupiter és Szaturnuszé, nyújtott ismer­
tető jeleket arra nézve, hogy ezen égi testek a többi csillagoktól megkülönböz­
tettek.
Később a csillagászati távcső az emberi szem láthatárát kiterjesztette és az
ujabb kor csillagászának lehetővé tette ezen nyolcz csillagzat csoportjához jelen­
tékeny számú csillagokat kapcsolni. Uránusz, a bolygódok, Jupiter, Szaturnusz
és Uránusz holdjai egymásután nyertek helyet ezen kezdetleges család tagjai
közt. — Hanem ha azt kérdezzük, mily módszert alkalmaztak a csillagászok
mindezen égi testek felfedezésében, azt nyerjük feleletül: semmi egyebet nem
tettek, mint figyelmesen átvizsgálták a Csillagos Ég minden vidékét és összeha
sonlitották a távcső mezejét az előttük fekvő csillagászati térképpel; ha ezen
véletlenül egy fényes pontot mozgásban lenni láttak, meg volt téve a felfedezés.
Ezen eljárásban nem látunk semmit, a mi előleges számításra mutatna; semmit,
a mi azt bizonyítaná, hogy a felfedező az elmélet alapján biztos úton kereste volna
az addig ismeretlent: minden csak a szerencsés véletlen eredménye volt.
 135

Azon módszer, melynek segélyével Neptun felfedeztetett, egészen más

természetű volt.
Később majd elősoroljuk azon elveket, melyek szerint a bolygók közös
központjuk körül keringenek, akkor majd ki fogjuk tüntetni azt, mikép batnak
egymásra és pedig úgy, hogy mozgásaikban egymásra zavarólag batnak, igy
azután majd világossá leend, hogy ezen zavarok ugyanazon törvények kifolyása,
melyek az égi testek mozgását okozzák.
Ép ezen zavarok vezettek Neptun felfedezéséhez! Uránusz oly zavaroknak
volt alávetve, melyeknek elméleti megfejtése lehetetlennek látszott, mivel nem
voltak megfejtketők az addig ismert égi testek befolyásából. Azon táblák, me­
lyek Uránusz keringésére szerkesztettek, nem egyeztek meg az észleletekkel, és
ezen bolygó keringése oda mutatott, hogy a zavarok, melyeknek alávetve volt,
egy eddig ismeretlen égi testben birják végokukat.
Már egy idő óta B o u v a r d , H a n s e n stb. más jeles csillagász ezen is­
meretlen okra figyelmeztettek, hanem a kérdésnek teljes megoldása Le Verrier,
a párisi csillagda jelenlegi hirneves igazgatója által eszközöltetett:). —
Ugyanis Le Verrier számításba vette mindazon háborokat, melyeknek okát a
csillagászok nem ism erték; kiszámította ezekből az ismeretlen bolygó helyzetét,
mely ezen háborokat okozta, és közzétette 1846-iki augusztus 31-én vizsgála­
tainak eredményeit, kijelentvén azt, hogy azon időtájt a kérdéses bolygónak a
Bak csillagképében kell lennie. Le Verrier ezen eredményeit több csillagászszal
közölte, és az volt a legnagyobb diadala, hogy G a l l é Berlinből szeptember 25-én
következőképen válaszolt neki: „A bolygó, melynek helyzete ön által kijelöl­
tetett, valóban létezik. Aznap, melyen levelét vettem, nyolczadrendü csillagot
találtam, mely a Dr. Bremiker által készült és a berlini akadémia által kiadott
csillagtérkép gyűjteményen feljegyezve nincsen.“ A másnap tett észlelet kétség­
telenné tette, hogy az a keresett bolygó“. Az a mennyiségtannak legnagyobb
diadala! „Le Verrier“, úgymond Arago 2), „észrevette az új csillagzatot, a nél­
kül, hogy csak egy pillantást is kellett volna az égre vetnie, úgyszólván, tolla
hegyén: egyedül a mennyiségtan hatalma által határozta meg azon ismeretlen
bolygónak helyét és nagyságát, mely a Naprendszernek akkor ismert határán
jóval túl feküdt, mely 600 millió mértföldnél nagyob távolságban van a Naptól,
és leghatalmasabb távcsöveinken át szemlélve alig mutat jelentékeny korongot.
Ennélfogva Le Verrier felfedezése a legfényesebb bizonyítéka annak, hogy a
jelenlegi csillagászati rendszer pontosságban semmi kívánni valót nem enged.
Az buzdítani fogja a kitűnő csillagászokat, új buzgalommal keresni az örök

') Az igazság kedveért meg kell említenünk, hogy A d a m s , jeles angol mathe-
matikus Le Verriervel egyidejűleg foglalkozott ezen érdekes tárgygyal. Következtetései
körülbelül azonosak voltak a franczia csillagászéival Hanem miután Adams azokat csak
a kérdésben lévő égi test felfedezése után bocsátotta közre, azok nem bírtak azon ha­
tással, a melynek Le Verrier okoskodása örvendett. Mindazonáltal ezen találkozás re­
mekül bizonyítja a csillagászati elméletek tökéletességét, a számvetés hatalmát.
z) Összes müveinek német kiadásában. XIV. 414. lap.
 136

igazságokat, melyek P 1 i 11 i u s egy mondata szerint az elméletek felségében

elrejtvék.“
Mily lelkesedés fogta el akkor a leghiggadtabb tudósokat, azt a követ­
kező sorokból Ítélhetni m eg, melyek Enckenek az 1846-diki szeptember 28-án
Le Verrier-bez intézett leveléből vétettek: „Engedje m eg, hogy önnek teljes
szivemből szerencsét kívánjak ama szép felfedezéshez, melylyel ön a csilla­
gászatot valóban gazdagította. Önnek neve mindig emlittetni fog az általános
nehézségi törvény legerősebb bizonyítéka gyanánt.“ „Nézetem szerint“, teszi
hozzá Arago, „e rövid szavakban minden mondatott, a mit egy tudós dicsvá­
gya csak kívánhat.“
Ugyan miért nem előzték meg a franczia, angol és különösen az oly ked­
vező ég alatt lakó olasz csillagászok a berlinit ? Mindenki, a ki az előrebocsá-
tottakból a csillagászati módszerekről némi fogalmat szerzett, ennek okát köny-
nyen be fogja látni.
A bolygók, mint tudjuk, azon égi testek, melyek kevéssé megnyujtott
pályákon keringenek a Nap körül; ezen keringés következtében a bolygók
rendre különféle csillagképeken haladnak á t , mig az álló csillagok egymáshoz
való viszonylagos helyzetüket évszázadokon át megtartják. Miként már egyszer
elmondottuk, a csillagászok nem tesznek tehát egyebet, mint hogy távcsövüket
az Ég egy bizonyos vidékére szegzik és összehasonlitják azt, a mit látnak, a mel­
lettük fekvő csillagtérképpel. Ha a távcső látterében oly csillag találkozik, mely
a térképen feljegyezve nincsen, úgy az saját mozgással bir, és vagy bolygó
vagy pedig üstökös. Ha ellenben az átvizsgált vidéken egy csillagnak feljegy-
eítt fénylő pont h iányzik, az tovább mozog és természete a térkép szerkesz-
zése alkalmával félreismertetett; ekkor sietni kell és az ég valamennyi vidékét
átvizsgálni, hogy a csavargó felfedeztessék.
A bolygó, melyet Le Verrier felfedezett, kevésbbé fényes lehetett, mint
azon csillagok, melyek a meglevő legjelesebb csillagtérképen feljegyezve vol­
tak . Ekkor új térképek készítéséhez kellett volna fogni, melyekben még a 10-ik
rendű csillagok is feljegyezvék, mielőtt biztos eredményhez remény lehetett
volna. Ezt legalább azon térre nézve kellett volna tenni, melyet Le Verrier az új
bolygó helye gyanánt k ijelölt; de a munka mindenesetre a párisi csillagászoknak
felette körülményes lett volna. Berlinre nézve ezen munka teljesen fölösleges volt,
ott eléggé részletes égi térképekkel rendelkeztek, sőt mi több, szerencsés vélet­
len következtében Bremiker épen ez időtájt bocsátotta közre jeles térképét, mely
az Égnek épen ezen részét ábrázolta, a hol az új bolygó tartózkodási helye kijelöl­
tetett. Ebből megfejhetjük magunknak azt, miért találta fel Gallé még ugyanaz
nap a bolygót, a melyen Párisból az utasításokat megkapta. Bremiker tér­
képe nélkül a berlini csillagász ép azon kedvezőtlen helyzetben lett volna mint
franczia, angol és olasz társai.
A tisztelt olvasó meg fogja bocsátani, ha talán e tárgynál tovább időztünk,
hogy sem azon szűk keret azt megengedné, melyet munkánk megírásánál ma­
gunk elé szabtunk, de védjük ezen eljárásunkat Arago szavaival, a mennyiben
 137

„Neptun bolygónak felfedezése a csillagászati elméletek legnagyobb diadala,, a

párisi és berlini akadémiák dicsősége, századunk legszebb joga az utókor hála-
datosságát és bámulatát birhatni“.
Soroljuk elő most már azon sovány adatokat, melyeket Neptunról eddig
birunk. — Miként már az előadottakból tudjuk, Neptun szabad szemmel nem
látható. Azon sebesség, melylyel útját a Nap körlil végzi, látszólag felette cse­
kély. De mivel a pálya, melyet a Nap körül leir, roppant kiterjedéssel bir (3 mil­
liárd 865 millió földrajzi mértföld), a valódi sebesség mindazonáltal igen jelen­
tékeny: ez óránkint 2700 fdr. mértföldet teszen.
Mint minden egyéb bolygó, úgy Neptun is majd közelebb áll Földünkhez,
majd pedig távolabb. Együttállás idején távolsága tőlünk a legnagyobb, az tehet
648 millió mértföldet, mig a legcsekélyebb távolsága ellenállás idején 50 millió
mértfölddel is kisebb lehet, t. i. 595 millió földrj. mértföld.
A mi már most Neptun nagyságát illeti, úgy
azt Naprendszerünk harmadik bolygójának kell is­
mernünk, mert átmérője 4 3/ 4-szer akkora mint Föl­
dünké és 7830 földr. mértföldet teszen, e szerint ke­
rülete közel 24,500 földr. mértfölddel egyenlő. Nep-
tun fölülete 22 -szeresénél valamivel több és tér­
fogata 105-szerte nagyobb mint azon bolygóé, me­
lyen mi lakunk (55-ik ábra).
55. ábra. — Neptun és a Föld Ha a tisztelt olvasók a 16-ik lapra visszafor-
aránylagos nagyságukban, ditanak s ott a 2 -ik ábrára egy pillantást vetnek,
áthatják, mily csekélynek tűnik fel a Nap Neptun lakói előtt. A hő és fény
mennyisége, melyet Naprendszerünk ezen legszélső bolygója a Naptól nyer,
csak ezredrésze annak, a mi a Földre jut. De mivel Neptun természettani és lég­
köri alkatáról semmit sem tudunk, sőt azt sem mondhatjuk teljes biztossággal,
váljon bir-e tengelyforgással, tartózkodnunk kell a legkevesebbet is állítanunk
éghajlati viszonyairól.
Oly távolságban Neptuntól, mint a milyen Földünket a Holdtól elválasztja,
t. i. 50,000 földr. mértföldnyire, Neptunnak is vagyon holdja, mely a főbolygó
körül 5 nap és 21 óra alatt végzi be ’) majdnem köridomú pályáját. Ezen bolygó
lehetővé tette azt, hogy a csillagászok Neptun tömegét kiszámítsák. Ezen tömeg
körülbelül a Nap tömegének tizenhét ezredrészét teszi és egyenlő 21 oly tömeg­
gel, a milyen Földünké. Ennélfogva a Neptun gömbjét képező anyag sűrűsége
Földünk középsürüségének csak negyedrészével egyenlő. Ez valamivel kevesebb
mint a tenger vizének aránysúlya. Ezen tekintetben Neptunnak feltűnő hasonla­
tossága van Jupiterrel.

‘) Ezen felfedezést Lassellnek lehet köszönnünk, ki később még egy másik holdat
is vélt felfedezni. Mivel ö azonban azt többé nem látta, maga is azon meggyőződésre
jutott, hogy ezen hold nem létezik. — Más csillagászok Neptunnak Szaturnuszéhoz ha'
sonló gyűrűt tulajdonítottak; de ez sem bizonyult be.
 H A R M A D I K KÖNYV.
Az üstökösök.
I.
A z üstökösök külső tekintete. ■— K ödfoltok, fényes mag ; egyszerű s többszörös
csóva. — Miben különböznek az üstökösök Naprendszerünk egyéb égi testeitől ?
— A N a p körül leirt pályáik alakja s hajlása. — Keringésük iránya.

Máraz ü s t ö k ö s ö k elnevezése is mutatja, mit kelljen ezen sajátságos

égi testek alakjáról gondolnunk. Az üstökösök ugyanis legtöbbnyire úgy jelen­
nek meg, hogy fényes magvuk ködburokkal vagyon körülvéve, melyet a régi
csillagászok az ü s t ö k nevezettel tiszteltek meg.
Függetlenül ezen ködnemü dicskörtől, a csillagnak magva gyakran még
csóvát is vonz maga után, melynek hossza a különféle üstökösöknél felette vál­
tozik, sőt egy s ugyanazon üstökösnél sem mindig ugyanaz: ezen fényes csóva,
e ködnemű függelék rendesen az üstökös f a r k á n a k neveztetik. Az üstök
alakja, látszólagos és valódi nagysága, a csóva alakja és nagysága mód felett
változékonyak. Oly üstökösök is tűntek már fel, melyek kettős, sőt többszörös
csóvával birtak.
Váljon a ködnemü burok, mely a maggal együtt az üstökös fejét alkotja,
az egyes vagy többszörös csóva, mely a fejhez rendesen függelék gyanánt járul,
tarthalók-e azok az üstökösök határozott megkülönböztető jelegeiül ? Minden
csillag, mely ezeket fölmutatni nem képes, más osztályba sorozandó-e? Ko­
rántsem !
Léteznek üstökösök, melyek sem csóvával, sem pedig fényes maggal nem
birnak. Ilyent tüntet elő 56-ik ábra második rajza x), mely csak ködburokból

‘)'K ésőbb majd gőznemti anyagok halmazáról leszen szó, a melyeknek természete
merőben különbözik az üstökösökétől. Ezek a tulajdonképeni k ö d f o l t o k ; mindazon­
által már most is említhetünk fel a ködfoltok e két neme között egy lényeges különb­
séget : a tulajdonképeni ködfoltok az Égnek ugyanazon helyén vesztegelnek, mig az üstö-
kösi ködfoltok felette gyorsan változtatják helyüket.
 139

áll. — És vannak iámét mások, melyek nagyon fényes mag- és ködburokkal

bírnak, de a csóvának semmi nyoma sincsen; ilyen szemlélhető ugyanazon ábra
első rajzán.

ábra. — 1. Csóva nélküli üstökös. — 2. Üstökös-ködfolt mag s csóva nélkül.

Sőt mi több, a fejnek ködburokja sem elkerülhetetlenül szükséges je lle g ;

mert oly üstökösöket is láttunk feltűnni az Égen, melyek a közönséges csillagok­
tól épen semmiben sem különböznek, úgy hogy az észlelők azokat első pillanatra
a bolygókkal is összetévesztették. Az előbbi század csillagászati története ezen
tévedés sajátságos példáját mutatta be. Midőn William Herschel hatalmas esz­
közeinek segélyével a Nap világának messze vidékén ama bolygót felfedezte
melynek neve Uránusz, ő azt eleve korántsem tartotta bolygónak, hanem igenis
üstökösnek. Pedig a ködburoknak nyomát sem láthatta, és ennélfogva nem állít­
hatni, hogy ezen körülmény vezette
volna a sloughi hírneves csillagászt
tévútra: egyedül Uránusz pályájának
hamis meghatározása okozta a pilla­
natnyi tévelvt.
Mindazonáltal azt meg kell val­
lanunk, hogy a legtöbb üstökös, melyek
eddig észleltettek, akár szabad szem­
mel, akár pedig távcsöveken át, csak­
ugyan el van látva a ködburokkal,
mely a fényes magot környezi, és szá­
mos üstökös, különösen a legfényeseb­
bek, sugárzó csóvát mutatnak föl. N é­
melyeknél a csóva hasonlólag a legye­
zőhöz, több ágra oszlik, mintha az üs­
tökös csakugyan több csóvával bírna.
Ilyent a 57-ik ábra tüntet elő.
Meglehet, hogy az alaknak ezen ábra. — A z 1744-iki vagy Chésaux-féle
különfélesége azt fogja okozni, hogy a üstökös többszörös csóvával.
 140

tudósok az üstökösöket több fajra osztják és igy majd lehetségessé teszik oly
elmélet alapját megvetni, mely e tünemények tanulmányát megkönnyíti; mert
nincs mit tagadnunk, eddig vajmi keveset tudunk az üstökösök természetéről.
Azt mondottuk, hogy az üstökösök Naprendszerünk tagjai. Mint a bolygók
a Nap körül keringenek, felette változó sebességgel igen megnyújtott pályákat
irván le. Ugyanazon pálya alakja fogja majd az üstökösök legelső megkülön­
böztető jellegét nyújtani.
Mig az eddig ismert bolygók oly önmagukba visszatérő pályákon halad­
nak, melyeknek alakja igen közel jár a körhöz, és ennélfogva folyton folyvást
láthatók, ha nem is szabad szemmel, legalább távcsövek segélyével, addig az
üstökösök a Nap körül keringvén vagy felettébb megnyújtott kerülék idomú
pályákat imák le, vagy oly pályákat, melyek soha sem térnek önmagukba visz-
sza, legalább nekünk az tetszik úgy. Innen az következik, hogy az üstökösök
útjoknak csak igen kis részén láthatók, t. i. midőn a Nap- és Földhöz közelednek.
Azonfelül, mivel Nap körüli forgásuk időtartama annál jelentékenyebb, minél
nagyobb pályájuk, nem volt lehetséges minden üstökösre nézve meghatározni
azt, váljon visszatér-e pályáján: ellenkezőleg igen csekély azok száma, melyek­
ről azt határozottan tudjuk. Olyanok is észleltettek, melyek soha sem fognak
visszatérni. íme itt van annak o k a :
Vessünk egy pillantást az 58-ik ábrára; az előtünteti ama három görbe
vonalat, melyekhez az üstökösök által leirt különféle pályák hasonlítanak.
 141

Az első tojásidomu görbe vonal, melynek gyúpontjában a Nap áll, a kerti-

lék; ezt már ismerjük a 11-ik ábrából (49. lap) és szerkesztését is láttuk (25. 1.
r) alatt). A kerülék zárt vagyis önmagába visszatérő görbe vonal. Bármily meg­
nyújtott is legyen az, világos, hogy a csillag, mely ily alaku pályán halad,
koronként visszatér, kisebb vagy nagyobb időszakok után.
A második görbe vonal oly alakkal bir, melynek sok hasonlatossága van
a kendékkel. Mindazonáltal abban különbözik a kerülőktől, hogy két ága vég
nélkül távozik egymástól és soha sem tér önmagába vissza. Ez a h a j t á l ék
(parabola). Különben az is lehetséges, hogy azon üstökösök, melyek látszólag
hajtaléki pályán haladnak, mégis kerülőket irnak le, hanem igen megnyújtotta-
kat, a melyeknél azután határozottan ki nem mondhatjuk, váljon visszatérnek-e
e csillagok, mivel ily esetben Nap körüli forgás-idejük felettébb hosszú és azon fe­
lül a Nap közelében a kerüléki és hajtaléki vonal alig különböztethető meg.
Nem úgy áll a dolog, midőn az üstökös a harmadik görbe vonalat irja le,
a melyet m e n t e l é k n e k (hyperbola) nevezünk. A menteléknek két ága nem­
csak végtelen, hanem azok lényegesen különböznek a kerülőktől, a mennyiben
nagyon is eltérnek azárt alaktól, mely ezen utóbbit jellemzi, és melylyel a men­
teléknek semmi része sem bir hasonlatossággal, a miért is a kerülék és mentelék
soha sem fog egymással összetévesztetni. Már pedig vannak üstökösök, melyek
menteléki pályán haladnak; ezek egyszer jelenvén meg Naprendszerünkön belül,
soha sem fognak visszatérni, hanem
örökre eltávozván, az Ég távol részében
talán egy másik napot keresnek, melyet
azonban később szintúgy elhagynak mint
a m ienket1).
Az eddig ismert üstökösök kerü-
léki pályái közül az, mely legközelebb
áll a körvonal alakjához, sokkal nyúj-
tottabb alakkal bir, mint azon bolygó
pályája, mely leginkább különbözik a
körtől. Az 59-ik ábrában látható egy­
részt az ismeretes bolygók közül annak
pályája, mely a legnyújtottabb, másrészt
pedig azon üstökösé, mely legközelebb
áll a körhöz, a tisztelt olvasó könnyen
átláthatja a különbséget.
59. ábra. — A bolygói s üstökösi pályák
íg y tehát az üstökösök különböz­
központkivüliségének egybehasonlitása.
nek a bolygóktól mindenekelőtt az által, (Faye üstököse s Polyhymnia bolygó
hogy azon pálya, melyen a Nap körül pályája.)
forognak felettébb megnyúlik.
*) Le Verrier vélem énye szerint, minden üstökös Naprendszerünkhöz tartoznék ; a haj-
talékos pályák csak azért tűnnének fel olyanoknak, mert ezek rendkívül megnyúlnak, hanem
azok valóban kerülékek. Ezen vélemény szerint tehát meneteléki pályáról szó sem lehet.
 142

Ezenkívül van még két különbség, melyek nem kevésbbé fontosok: t. í. a

bolygók pályáinak sikjai meglehetős kis térre szorulnak, vagyis itt nem észlel­
hetni aránylag felette nagy hajlásszögeket, ellenben az üstökösök pályái oly
különböző hajlásszögeket tüntetnek fel, hogy azok az egész Ég boltozatját min­
den irányban bekalandozzák, mig, mint tudjuk, a Naprendszer többi tagja csak
azon csekély övben halad, melynek neve Állatöv.
Másrészt mozgásuk iránya majd nyugatról kelet felé, majd pedig el­
lenkező, vagyis miként ezt a csillagászok mondják, majd egyenes, majd vissza­
menő. De mindenesetre még vissza emlékszünk arra, a mit már fönnebb hallot­
tunk, hogy t. i. valamennyi bolygónak mozgás-iránya ugyanaz, t. i. nyugattól
kelet felé, azaz jobbtól bal felé, oly szemlélőre nézve, ki Földünk északi félteké­
jén foglal el állomást.
Ezek azon megkülönböztető jellegek melyek az üstökösökből egészen kü­
lönvált családot képeznek és pedig két tekintetből igen érdekeset: először, moz­
gásuk figyelemre méltó, másodszor pedig természettani alkatuk. Azonfelül tagad­
nunk nem lehet, hogy Naprendszerünk, mely már magában elég bő változatos
ságot nyújt, az üstökösök által még sajátságosabb tekintetet nyer.

II.
Naprendszerünk időszaki üstökösei. — Halley üstököse; visszatérte 1759- s
1835-ben. — Éneke üstököse; keringési sebességének növekedése. — A Biela-
G a m b a rt-féle üstökösnek kettészakadása. — A legfőbb időszaki üstökös
pálya-elemei.

Daczára annak, hogy a csillagászok már több izben igazolták magukat, a

nagy közönség nem szűnik meg ezen tudósokat sajátságágos vádakkal megtá­
madni. — Mihelyt valamely szabad szemmel látható üstökös Földünkhez köze­
ledik, ha az Ég fénye vagy csóvájának terjedelme által feltűnik, a nagy közön­
ség azonnal a csillagászok tudatlanságát hánytorgatja, a kik oly ügyetlenek
voltak, hogy ezen tüneményt nem hirdették előre. Nem sokára be fogjuk annak
okát látni, miért nem hirdethetik általában előre a tudósok a még láthatatlan
üstökös közeledtét, miként előre jelezik a bolygók helyzetét vagy a fogyatko­
zások idejét.
Már azt mondottuk, hogy a Nap valamennyi üstökös pályájának gyúpont-
jábanáll. Mindnyájan oly görbe vonalat irnak leaN ap körül, melynek homorú oldala
Naprendszerünk ezen ragyogó középpontja felé fordul. De azt is tudjuk már,
hogy a legtöbb üstökös pályája oly annyira megnyúlik, hogy azt hajtaléknak
vehetjük, tehát oly görbe vonalnak, melynek ágai végetlentil széttartanak; má­
sok pedig épen menteléki pályát imának le. Mi következik ebből oly égi testekre
nézve, kik ily pályákon haladnak ? Vagy soha sem térnek vissza, miután a rop­
pant távolságnál fogva, mely őket a Naptól elválasztja, már egy másik hatalmas
 143

égi test vonzásának köréibe jutottak és e szerint egy más világ tagjai gyanánt
szerepelnek; vagy ha vissza is térnek, ez csak roppant hosszú időközökben tör­
ténik, több ezer század után.
Tehát a legtöbb üstökös először látogat el vidékünkre, a midőn azokat ész­
leljük ; vagy ha már itt voltak, az oly réges-régen történt, hogy arról semmiféle
emberi észlelet nem maradt fönn korunkig, mert az is bizonytalan, váljon lakott-e
már akkor ember a Földön. Ennélfogva tisztelt olvasóink felfoghatják annak
lehetetlenségét, liogy a csillagászok valamennyi üstökös megjelentését előre hir­
dessék. De az első és egyetlen feltűnés után is hiányoznak ezen előhirdetés ele
mei: ugyan hol lehetett volna azokat szerezni a csillagzat megérkezte előtt?
Az üstökösök bizonyos száma, az igaz, zárt pályákon, kerülék-idomú vona­
lokon halad. De ezek között is különbség teendő: t. i. vannak oly üstökösök,
melyeknek forgástartama igen rövid, a r ö v i d i d ő s z a k i a k és olyanok,
melyek századok alatt végzik Nap körüli forgásukat, és melyeknek korábbi ész­
leleteik ismeretlenek, vagy épen oly zavartak, hogy lehetetlen azokat biztos
számításoknak alapjául venni. Mindazonáltal ezeknek visszatértét meghatároz­
hatja a tudomány, habár itt sem a biztos napot, legalább bizonyos határokat,
melyeken belül annak történnie kell. — A mi a korszakonként visszatérő úgyne-
zett rövid időszaki üstökösöket illeti, úgy azok mozgása oly határozottan isme­
retes, hogy megérkeztüket egész biztossággal előre tudhatjuk, sőt meg is határoz­
hatjuk azon helyeket, melyeket az Ég boltozatján most elfoglalnak.
Adjunk e tekintetben némely részleteket.
*■
* *
Az első üstökös, melynek időszakonként történő megjelenése ki lön mu­
tatva, számítás és észlelés által egyaránt az volt, mely Halley, egy tizenhetedik
századbeli jeles angol csillagász nevét v ise li1). Ezen tudós fedezte fel az 1682-iki
üstökös azonosságát az 1531 és 1607-ikivel, és előre kijelölte annak visszatértét
az 1758. év végén vagy az 1759. év elején. És állítása teljesen igazoltatott az
üstökös feltűnése által. Sőt mi több, ezen időben a csillagászat az üstökösök
elméletére nézve új diadalt ünnepelt meg. Ugyanis Clairant, franczia csilagász,
eleve kiszámította azt, hogy az üstökös útjában némi háboroknak lesz alávetve,
és pedig azért, mert Jupiter és Szaturnusz bolygók mellett kénytelenittetvén elha­
ladni, azok tömege által vonzatván, útjában hátramaradást fog szenvedni. Clairant
számításai folytán az elkésés 618 napot volt teendő, melyekből 100 nap Szatur­
nusz és 518 nap Jupiter befolyásának számítandó be.
Ennélfogva Clairant számításai szerint az üstökösnek csak az 1759-ik évi
április havának közepe táján kellett volna megjelennie; mindazonáltal Clairant
azonnal figyelmeztette a tudós világot, hogy az idő rövidsége és némely adat
bizonytalansága miatt kénytelen volt a számításban néhány tagot elhanyagolni,
és ennélfogva nagyon is valószínű, hogy az eredmény hibás, még pedig tekintve

‘) A r a g o , Astronomie populaire, II. k. 280. 1.

 144

az üstökösnek 76 évig tartó forgás-idejét, ezen hiba 30 napot tehet. — Mindezen

jövendölések szóról-szóra teljesedtek be, még a valószínűnek jelzett hiba is helyes
számításnak bizonyult be; mert az üstökös csakugyan az 1759-ik évi márczius
12 -ikén a kijelölt helyen megjelent.
Azóta, és pedig 1835-ben Halley üstököse ismét ellátogatott azon vidékre,
melyen Földünk pályaforgását végzi; hanem ekkor megérkezte oly biztossággal
volt előre hirdetve, hogy a számitás és észlelet között a hiba 3 napnál többet
nem tőn.

A 60-ik ábrán, mely valamennyi rövid időszaki üstökös pályáját adja,

Halley üstökösének pályája is részben kijelöltetett; innen következtethetni an­
nak alakjára. Ezen pálya annyira megnyúlik, hogy az ábra keretén belül egész
kiterjedésében helyet nem lelhetett és azért az 1 -ső ábrára utaljuk a tisztelt
olvasókat, a hol egyszersmind azt is látják, hogy Halley üstököse koronként
Neptunon túl is bolyong, a midőn t. i. legnagyobb távolságban van a Naptól.
Ez oka annak, hogy Halley üstökösének körülbelül 76 évre — pontosab­
ban 27,866 napra — vagyon szüksége, hogy ezen roppant pályát egyszer lefut­
hassa. E nemű csillagok leginkább az által különböznek Naprendszerünk boly­
góitól, hogy pályájuk központkivülisége felette nagy, a miért is az üstökösök
még közelebb is esnek a Naphoz mint Vénusz, máskor ismét annyira távoznak
 145

el a fény és hő központjától, hogy távolságuk az előbbinek hatvanszorosát teszi,

miként azt épen Halley üstökösénél észlelhetjük.
A távolságok ezen változatai gyanittatják velünk, mennyire különbözik a
fény és hő mennyisége, melyet az üstökös különféle helyzeteiben a Naptól nyer.
És valóban ezen két természettani tényező hatályossága hihetetlen arányokban
változik: oly arányban mint 1: 3600-hoz, vagy ha inkább tetszik, a hő, melyet
az üstökös napközeiben nyer 3600-szorta nagyobb, mint az, melyet a naptávol-
, bán nyer.
Halley üstököse pályáján visszamenőleg halad, azaz kelettől nyugat felé,
és pedig pályájának sikja Földünkével oly szöget képez, mely egy derékszög­
nek ötödrészével egyenlő.

Ha a felfedezés rendjét akarjuk követni, Éneke üstököséhez kell most for­

dulnunk.
Ezen csillag szabad szemmel nem látható, de a távcsövekben mint köd-
nemü tömeg majdnem teljes köridommal jelenik meg, mely sem magvat, sem
pedig csóvát fel nem mutat. Ezen üstökös még arról is nevezetes, hogy legtöbb
társával ellentétben épen a Nap közelében tűnik fel a legkisebb térfogattal,
a midőn egyéb üstökösök e körülmények közt roppant teijedelmet mutatnak fel.
Valamennyi üstökös között, melyeknek visszatérte kétségtelenül kimutat­
tatok, Éneke üstököse az, mely útját a legrövidebb időszak alatt végzi. Ezen
üstökös pályafutását középszámban véve 1505 nap alatt végzi, a mi S 1/* évnél
valamivel kevesebbet teszen ki. Útjában a bolygókkal egy irányt követ, t. i.
nyugattól kelet felé halad; hanem pályája annyira megnyúlik, hogy távolságai
a Naptól felettébb változnak; majd 7 millió mértföldnyire közeledik Naprend­
szerünk közös központjához, majd ismét 84 millió mértföldnyire távozik attól.
Tehát vau oly csillag, mely Nap körüli útjában majd Merkúr pályáján
belül jut el a Naphoz, majd ismét Jupiterhez közeledik a bolygódok uralmán át.
1818 t. i. felfedezése óta, valamennyi visszatérte, számra nézve tizennégy,
rendesen észleltetek; de csodálatos, forgásának időtartama lassanként fogy, úgy
hogy ha e fogyatkozás rendesen ezentúl is ugyanazon törvény szerint történik,
kiszámithatnók azon időpontot, a mikor az üstökös, mindig rövidebb és rövidebb
utat irván le a Nap körül, annak tüzes tömegébe vagy légkörébe merül.
E folytonos közeledés egy oly közeg ellenállásának tulajdonítandó, mely a Tér
azon részét tölti be, a mely Naprendszerünk gyúpontjának közelébe esik.
Éneke üstököse rendesen csak r ö v i d i d ő s z a k i ü s t ö k ö s nevezet
alatt ismeretes.
Azon további négy üstökös közül, melyeknek időszakonkénti visszatérte a
számítás és észlelet által kitüntettetek, és melyek egymásután Gambart vagy Biela,
de Faye, de Vico és Brorsen nevét viselik, csak az első t. i. a Gambart vagy
Biela-féle érdemel különös emlitést. Az utóbbiak, mind a három csak táv-
csövön át szemlélhető, természettani tulajdonságaiknál fogva semmi különös
érdeket nem költenek föl.
10
 146

Egészen másképen van a. dolog a Gambart-Biela-féle üstökössel. Ezen

csillag 1826-ban fedeztetett fel és legelőször 1882-ben tért vissza; visszatérte
már előre is félelembe ejtette a nagy közönséget, mert általánosan el volt ter­
jedve azon hir, hogy Földünkbe fog ütközni. De pontosabb számitások után k i­
derült, liogy ezen üstökös a földi pályát ugyan egy pontban metszeni fogja, de
Földünk e pontra csak egy egész hónappal később fog eljutni.
Hanem a jelszó adva volt. A képzelet müdödött és a világnak — termé­
szetesen a mi csekélyke világunknak — vége élénken foglalkoztatta az embe- #
reket. Hinné-e valaki, hogy még oly emberek is, kik teljesen megbíztak a csil­
lagászati elméletek és módszerek helyességében, szintén tartottak ezen találko­
zástól ; legalább attól félték, hogy Földünk pályájának baja történik. Természe­
tesen ezek a Föld pályáját bizonyos anyagból készültnek, holmi fém gyűrűnek
vagy égi vasútnak képzelték. „Mintha“, mondja Arago, ezen tréfás megjegye­
zésre vonatkozólag, „valamely bombának hajtalék alakú útja függene azon
utak helyzete- s számától, melyeket az előbb elvetett bombák a Térben máris
leirtak“.
Később majd mondunk egyetmást ezen kérdés fölött, mely mindenesetre ér­
dekelheti a földi lakosokat, értjük azon veszélyt, mely a Földet érhetné, ha vala­
mely üstökössel összeütköznék.
Ámbár a Gambart-Biela-féle üstökös nem felelt meg azon várakozásoknak,
melyek megjelenéséhez köttettek, később maga sajátságos alakuláson ment
á t : két részre oszlott. 1846 óta már mint kettős üstökös tűnt fel nem egyenlő
részekkel, melyek azonfelül mindinkább eltávoznak egymástól. 1852-ben a két
üstökös még egymás társaságában vándorolt, de a két mag távolsága, mely
eleinte, 1846-ban, alig tőn 30,000 mértföldet, már ekkor egy negyed millió mért­
földnél többre rúgott.

Gl. ábra. — A Gambart-Biela-féle üstökös kettéválása után;

Struve rajza szerint.
A csillagászat évkönyveiben ezen átalakulás nem áll ugyan egyedül, de
mivel addig csak oly üstökösökön észleltetett, melyek többé nem tértek vissza,
 147

a tudósok kételkedtek, ha váljon valóban megtörténhetik-e ; de Gambart Biela

üstököse e tekintetben minden kételyt eloszlatott. A 61-ik ábrán adjuk ezen ne­
vezetes üstököst, midőn már két részre oszlott, Struve rajza szerint.
Lássunk már most a négy legismertebb rövid időszaki üstökösre nézve né­
mely adatot, úgymint Nap körüli útjuk időtartamát, legnagyobb és legkisebb tá­
volságukat a központi csillagzattól.

K eringési T ávolság Távolság-

időtartam napközeiben naptávolban
Gambart-Biela üstököse . . . 2393 nap 17,532,000 mf. 126,883,000 mf.
De I’aye „ . . . 2718 „ 34,851,000 „ 122,060,000 „
De Vico * . . . 1973 „ 24,429,000 „ 103,223,000 „
Brorsen „ . . . 2940 „ 13,269.000 „ 121,884,000 „

Mindnyájan a bolygókkal ugyanazon irányban haladnak, azaz nyugattól

kelet felé. A már érintett időszaki üstökösök közül egyedül Halley üstököse
képez e tekintetben kivételt.
A már említetteken kivül még Árrést, Peters és Olbers üstököse érdemel
említést. Az első felfedeztetett 1857-ben és bevégzi pályáját a Nap körül 6 */» év
alatt; a második már 1846-ban észleltetetett és 16 évig futja be útját, míg Ol­
bers üstököse 74 évet igényel egyszeri vándorlásának végrehajtására.
Beelégszlink a nyújtott csillagászati adatokkal és elbúcsúzunk az időszaki
üstökösöktől, hogy áttérhessünk azokhoz, melyeknek visszatérte eddig ki nem
mutattathatott; azután elmondjuk azt, a mit a tudósok az üstökösök tennészettani
alkatáról általában tartanak.

111 .
Hosszú időszaki üstökösök. — Szabad szemmel látható nagy üstökösök. — A z
üstökösök tennészettani a lk a ta ; tömegük, sűrűségűk és fé n y ü k természete. —
M ily veszély érheti a Földet, ha véletlenül üstökössel találkoznék.

Szórúl-szóra vehetjlik-e Kepler hasonlatát, ki azt mondja, hogy az üstökö­

sök az Égen oly nagy számmal vannak, mint a halak a tengerben ? — Arago
azon feltételből indúl ki, hogy az üstökösök a Naprendszer minden vidékén
egyenlő számmal vannak elosztva és tekintetbe veszi a Nap és Merkúr közt ész­
lelt üstökösök számát, innen azután azt számitotta ki, hogy tizenhét és fél millió
ily kósza csillag járja be a Naprendszert Neptun pályájának határán belül. Ez
ugyan jelentékeny szám ; de Lambert más adatokból indulván ki, Arago számí­
tásainak eredményét k ev esli; szerinte Szaturnuszig 500 millió üstököst kellene
számba vennünk.
Bár miként tekintsük ezen adatokat, azt tapasztaljuk, hogy a csillagászok
évről-évre igen jelentékény számú üstököst észlelnek. Nem is említve azokat,
melyek újra és újra megjelennek, folytonosan eddig nem észlelt üstökösöket
10*
 148

látunk előtűnni a Tér távol részeiből, melyek a Nap körül megfordulnak és igy
ezen fényes csillagzat hatalmas vonzóerejéről tanúságot adván, eltávoznak szá­
zadokra, hogy megmérhetlen nagy útjukat a határtalan Térben folytassák.
Két vagy három százada annak, hogy e nembeli csillagok nagyobb figye­
lemben részesülnek, és ezen idő alatt kétszáznál több foglaltatott jegy zékbe. Ha
ezekhez azokat is kapcsoljuk, melyeknek megjelenéséről régibb iratok (neveze­
tesen ckinaiak) tanúskodnak, számuk öt vagy hatszázra növekszik, ezek közül
ismét negyvenet ismerünk, a melyeknek pályája pontosan kiszámíttatott.
Ezen utóbbiak közt olyanok is találtatnak, melyek pályájukat oly idősza­
kokban végzik, melyek 69 és 75 év között változnak. De mit mondjunk azokról,
melyek évezredekig kóborolnak a Világtérben, míg egyszer ismét visszatérnek;
mit mondjunk az 1680-iki gyönyörű üstökösről, a mely oly közel haladt el a Nap
mellett, hogy Newton számításai szerint oly hőséget kellett szenvednie, a mely két­
szer akkora mint a tüzes vasé? Ezen üstökös is visszatér, de 8814 év kell pályá­
jának befutására. — De ez még- mind semmi. 1844-iki év julius havában észlel-
tetett egy üstökös; ennek csak száz ezer évre van szüksége arra nézve, hogy
visszatérjen. Ha tehát az észlelet eredményei és a számítások teljesen helyesek
voltak, lesz alkalmuk a csillagászoknak 101,844-ik évben, tehát ezer század
után, a jelenkor tudósainak észleleteit igazolni. Ezen korszak alatt annyira távo­
zik el a Naptól, hogy távolsága négyszázszor nagyobb mint Földünk középtávol­
sága a Naptól.
Az üstökösök sebessége, ép úgy mint a bolygóké, Naptóli távolságukkal
fogy, ennélfogva igen nagy távolságukban a Naptól sebességük rendkívül cse­
kély: igy az 1860-iki üstökös naptávolságban másodperczenként csak 9'/* lábat
teszen. Ez oly sebesség, hogy a legsebesebben futó ember kétszerte gyorsabban
halad.
*
* *

A roppant számú észlelt üstökösök közül csak felettébb kevés látható

szabad szemmel és ezek közt még kevesebb vonja magára a nagy közönség
figyelmét pompás fénye és különös alakja által. Pedig ezek nemcsak a nagy
közönségben keltenek érdeket, természetesen csak a kíváncsiság érdekét, hanem
különösen a tudósokban is kivált azon tünemények miatt, melyek csóvájuk-
és üstökükben észlelhetők, mert ezek által természettani alkatukra némi tekin­
tetben fény derittetik.
A letűnt századok legkitünübb üstökösei közt első helyen emlitendő az
1500-iki, melyet Olaszország tréfás népsége il s i g n o r A s t o n e *) melléknévvel
tisztelt m eg; Humboldt Kosmosában azt beszéli azon üstökösről, hogy a nép azt kü­
lönösen a szerencsétlenség hirdetőjének tekintette, igy egyebek közt előhírnöke lett
volna azon szerencsétlenségnek, mely a bátor Diaz-t érte, midőn a Jóremény fokát
körtilhajózván, vihar következtében a hullámokban lelte sírját, Nevezetes továbbá

’) A r a g o , Populare Astronomie, II. k. 296. 1. s H u m b o l d t , Kosmos, III. k.

562. lap.
 149

az 1556-iki üstökös, mely V. Károly után is neveztetett e l ; a csillagászok szá­

mításai szerint az ugyanazon üstökös, mely már egyszer 1264-ben észleltetek
és ennélfogva 1860 táján ismét feltűnendő lett volna, de ekkor nem jelent meg.
A többi közt említendő még az 1686-iki melynek magva úgy tündöklött
mint valamely első rangú csillag; az 1744-iki, az egész tizennyolczadik század
legpompásabb üstököse; csóvája, miként azt az 57-ik ábra mutatja, legyező gya­
nánt több részre oszlott, és az 1769-iki felette nagy üstökös, mely mindenütt, a
hol csak csillagász lakott, észleltetek, és melynek csóvája sajátságos átalakulá­
sokat tüntetett fel.
A tizenkilenczedik századnak lefolyt évtizedei felette gazdagok voltak fényes
és szabad szemmel észlelhető üstökösökben. Néhány kitünőbbről meg fogunk emlé­
kezni: mindjárt első helyen áll az 1811-iki nagy üstökös: ez századunknak e
nembeli legfényesebb jelensége; az egész világon oly nagy feltűnést okozott,
hogy minden csillagász foglalkozott vele. Argelander számításaiból kitűnik, hogy
annak csak harmincz század múlva kell visszatérnie. Ködnemü üstöké oly
roppant nagy volt, hogy annak átmérője, 240,000 fdr. mfdet tön, mig a mag
átmérője csak 92 mértföldre becsültetek. A csóva hihetetlen nagyságban jelent­
kezett és hossza 24 millió mértföldre tétetett. Alakját a 62-ik ábra mutatja.

62. ábra. — A z 1811-iki nagy üstökös, Shmith tengernagy rajza után.

Azon üstökös, mely az 1843-iki márczius havában rögtön feltűnt, a közön­

ség érdekét a legfőbb fokban felkeltette. Ezen általános érdek és kiváncsiság
némiképen igazolva volt, mert az új csillag csakugyan figyelemre méltó jelen­
ségnek nevezhető. Mindenekelőtt nemcsak magva, hanem csóvájának egy része
is fényes nappal látható v o lt; csóvája azonfelül rendkivtili hossza és egyenletes
szélessége által tűnt fö l; továbbá ezen üstökös minden eddig észleltek közül lég-
 150

inkább közelitetette meg a Napot. Legcsekélyebb távolsága alkalmával csak

64,000 mértfölnyire volt a Nap fölületétől.
Az utóbbi években három szabad szemmel látható üstökös igen érdekes
tüneményeket nyújtott.
Valamennyi közt a legfényesebb, Donáti üstököse, 1858-ban tlint fel. Azon
csillagász, a kinek nevét ezen üstökös viseli, azt junius 2-án vette észre legelő­
ször Florenczben, de ekkor még csak távcsövön át volt látható, hanem szeptem­
ber első napjaiban már szabad szemmel volt megkülönböztethető az északi csil­
lagképek közepette; magvának fénye- és pompás csóvájára talán mai nap is
emlékszenek tisztelt olvasóim.
1861 és 1862-ben szintén két más üstökös volt szabad szemmel észlelhető,,
habár fényük semmiképen sem érte el az 1858-ikiét.
A csillagászat évkönyvei az általunk felhozott üstökösökön kivül még
igen sokról emlékeznek meg, mindazonáltal azok elősorolása igen messze ve­
zetne el bennünket azon czéltól, a melyet mi magunknak ezen munka megírá­
sánál kitűztünk. Tájékozni akarván tisztelt olvasóinkat azon tüneményekről,
melyeknek színhelye az Ég, el nem mulasztottak különösen kiemelni azon át­
változásokat, a melyeket az üstökösök magvuk-, csóvájuk- és üstökükben szen­
vedtek, e tekintetben mindenesetre nevezetes volt az utóbb említett két üstökös;
azoknak alakváltozásai nagyon is figyelemreméltók, a mennyiben azok a ter-
mészettani alkat miatt érdekesek. Térjünk tehát át erre.

*
*

Azon kérdések, melyek az üstökösök természettani alkatára vonatkoznak

igen számosak, de megoldásuk felette nehéz.
Mindenekelőtt azt kérdezhetjük, mily természetű azon anyag, melyből az
üstökösök képeztettek: váljon teljesen gáznemű-e ez, vagy a mag cseppfolyós vagy
talán szilárd alkatrészekből áll ? milyen tömegük és sűrűségük; váljon a csóva
ugyanoly természetű-e mint az üstök vagy a mag? mily befolyás következtében
kópeztetnek ezen sajátságos járulékok, melyek épen nem léteznek a naptávolban
és csak akkor fejlődnek ki, midőn az üstökösök a Nap közelébe jutnak, hogy
újra eltűnjenek, mihelyt a csillag tovább halad.
Továbbá előtérbe lép a fény kérdése, mely az üstökösöket a Térben lát­
hatókká teszi. Váljon saját fényük által ragyognak-e az üstökösök, vagy talán a
Naptól kölcsönözik fényüket, vagy épen oly sugarakat küldenek felénk, me­
lyek mindkét forrásból veszik eredetüket ? Másrészt képezhetünk-e elfogadható
következtetéseket hőségükre; azon változatokra, melyek a felette megnyújtott
pálya természetes következményei ?
Elvégre mi okozhatja azon változásokat, a melyeknek ezen sajátságos égi
testek alávetvék nemcsak egyik Nap körüli forgásuktól a másikig, hanem saját
 151

szemünk láttára, egyetlenegy feltűnésük rövid tartama alatt ? Nemcsak a csóva

képződik, fejlődik, kisebbedik és eltűnik, hanem a magnak burkolata is alávet­
tetik felette sajátságos átalakításoknak. Emlékezzünk csak vissza az 1862-iki
üstökösre, a mely egynapi és ennél is rövidebb időközökben teljesen megválto­
zott alakjában és meg leszünk lepve azon gyorsaság által, melylyel az átalaku­
lások történnek és pedig különösen a magban ; a fényes forgók, melyek a ma­
got körülveszik és a csóvával majdnem mindig ellenkező irányúak, folyton-
folyvást átalakulnak. Tizenhétnapi időközben Chacornac teljesen megváltozott
alakjában tizenhárom ily forgó keletkeztét észlelte, melyek mint felszökő gőz­
sugarak a Nap felé tartottak, azaz az üstökös mozgásirányának ellenkező ré­
szére. Ezen felszökések mindegyike után a ködnemű anyag, a mely egybehal­
mozódott a sugár végén, visszanyomatni látszott egy taszító erő által, mely a
Napban székel és a csóva irányában hátrált. Ezen tünemények igen valószínűvé
teszik Faye elméleteit, ki a Nap vonzó erején kívül, mely annak tömegét meg­
illeti, ezen égi test hevének egy más erőt tulajdonit, mely ellenkező irányú és
ennélfogva taszító. Ezen feltét segélyével R o c h e megmagyarázza az üstökö­
sök magvának és légkörének változatait. Hátramarad még tudnunk, váljon azon
magyarázat, mely ugyan az eddig nyújtottak közt a legvalószínűbb, minden
tekintetben megfelel-e a valóságnak ?
Ezen felette fontos, s meg kell vallanunk, még teljesen homályos kérdéshez
még mások is járulnak, a melyek korszakonként a közönség figyelmét magukra
vonják. Láttuk, hogy a Gambart-Biela-féle üstökös 1832-ben Földünk pályáját
átmetszette és így más Ízben vagy más üstökös Földünkkel összeütközhetnék.
Azon kérdés támad most, mit várhatunk ily eseménytől ?
Körülbelül egy százada annak, hogy a tudósok az üstökösöket oly égi tes­
teknek tekintették, melyeknek találkozása Földünkkel vagy bármily más boly­
góval ezen utóbbira nézve a legszomorúbb következményeket vonta volna
maga irtán.
„Ha az üstökösök forgását tekintjük“, mondja Lam bert'), „és a nehézség
törvényére gondolunk, lehetetlen észre nem vennünk, hogy találkozásuk a Földdel
itt a legszomorúbb események okozójává leen d ; az általános végveszélyt sztilend,
tüzözönben elveszne minden, Földünk porrá töretnék, vagy pályájából kimozdit-
tatnék, Holdjától megfosztatnék, vagy, a mi még ennél is roszabb, elragadtat­
nék Szaturnusz vidékein túl, a hol több századokig tartó kemény telet kellene
szenvednünk, a mely miatt sem emberek, sem állatok nem volnának képesek
létezni. Sőt az üstökösök csóvája is veszélyt hozna Földünkre, ha az üstökös azt
légkörünkben elhagyná“.
Maupertuis, ugyanazon korbeli iró, körülbelül hasonlóképen irta le azon
eshetőségeket, melyeket a Földünk és valamely üstökösnek találkozásából eredt
félelem, a csillagászok agyában keletkezni engedett. De ő a lehetséges szerencsét­
lenségek mellett némi előnyöket is sorol fel, melyek ezen találkozásból eredhet-

!) L e t t r é s c o s m o l o g i q u e s , Edition Mérian, 5. 1.
 152

nek, ha csak az üstökös a bolygó közelébe ju tn a ; ilyenek az évszakok különb­

ségének megszűnte, örökös tavasz uralogván Földünkön, új Holdak keletkezte,
vagy oly gyürtí, mint Szaturnuszé. De hozzáteszi:
„Bármily veszélyes is volna az összeütközés valamely üstökössel, az oly
csekély erejű lehet, hogy Földünknek csak azon részét érné, a hol az összeüt­
közés valóban megtörténik: talán csak néhány ország el vesztét kellene megbán­
nunk, mig a Föld többi része azon ritkaságoknak örvendhetne, melyeket egy
oly távolból jövö égi test ide hozna. Talán nagyon is meglepetnénk, midőn azt
találnék, hogy ezen égi test dirab-darabjai csupa arany- s gyémántból állanak;
hanem ki bámulna jobban, mi-e vagy a szétrombolt üstökös lakói ? Mikép néz­
nénk mi egymás szemébe?“
Mai nap a csillagászok többé nem osztják ezen félelmet. Mert nézetük sze­
rint ezen találkozás egyrészt oly kevéssé valószínű, hogy nagyon kár is gondol­
kozni azon eshetőségekről, melyek ily találkozás következményei volnának;
másrészt az üstökösök tömege Földünk tömegéhez hasonlítva oly véghetetlenül
csekélynek tlinik fel, hogy ily összeütközést alig érezhetnénk.
Ezen gondolkozásmód okoskodás- és tényeken egyaránt alapszik, a miért
is nagyon valószínűnek kell azt tartanunk. 1770-ben egy üstökös Jupiter világán
áthaladván, ott semminemű háborokat sem okozott, mig a holdak forgásában
sem, mialatt a ködnemü csillag maga oly zavarokat szenvedett, hogy pályája is
teljesen megváltozott.
De igy állana a dolog valamennyi üstökössel? Nézetünk szerint, e tárgy­
ban, legalább az eszélyresség tanácsolja, nem igen kell mindent általánosítani.
Léteznek ugyan üstökösök, melyeknek anyaga oly finom és átlátszó, hogy a
mögöttük álló csillagok fénye is látható volt ttstökükön át, de vannak olyanok is,
melyeknek magva kétségtelenül igen sürti, mert fényük oly élénk volt, hogy
azt világos nappal a Nap szomszédságában tisztán megkülönböztethette a figyel­
mes szemlélő. Faye és Iioche kiszámították Donáti üstökösének súlyát és azt
találták, hogy ez körülbelül Földünk tömegének hétszázadrészét teszi. „Ez,
mondja Faye, oly tengernek súlya, melynek fölülete 16000 négyszög-lieue és
mélysége 100 m étre1); és, azt ugyan be kell vallanunk, ily tömeg jelentékeny
sebességgel ellátva, csakugyan képes volna nagy eredményeket létrehozni, ha
Földünkkel találkoznék“.
Foglaljon itt még helyet az, a mit e tekintetben korunk legnagyobb ter­
mészettudósa, Humboldt m ond2) :
„Mióta természettudományi ismeretek, némely alaposabbak számtalan ho­
mályos és felszeg mellett, a társas élet szélesebb körébe hatottak, a legalább
lehetséges bajok feletti aggadalmak, melyekkel bennünket az üstökös-világ fenye­
get, nagyobb súlyt nyertek. Ezen aggadalmak iránya határozottabb lön. A biztos
tudat, hogy az ismeretes bolygók pályáján belül visszatérő, vidékeinket rövid

*) Egy lieue = 4 kilomètres — 0-53908 fdr. mtfd. ; 1 mètre = 3'16 láb.

2) K o s m o s , I. 118. 1.
 153

időközökben meglátogató üstökösök léteznek; a jelentékeny háborok, melyeket

Jupiter és Szaturnusz a pályákon okoznak, mi által ártalmatlanoknak látszó égi
testek vészthozókká lehetnek; Biela üstökösénék Földünkét metsző pályája; az
üstökösök egyéni különbségei, melyek nagy fokozatosságra engednek következ­
tetni a mag tömegének mennyiségére nézve; mindez együtt véve bőven kipótolja
azon indokokat, melyek az előbbi századokban a t ü z e s k a r d o k t ó l i félelem-
és az üstökösök által okozandó v i l á g r o m b o l á s b a n foglalhatók egybe.
„Mivel azon megnyugtatási okok, melyek a valószínűség számításból vé­
tetnek, egyedül a gondolkozó elmélkedöre és észre, de nem a kedély tompa hangu­
latára és a képzelemre képesek hatni, úgy nem ok nélkül azt vetik fel az ujabb tudo­
mánynak, hogy oly aggadalmakat igyekszik eloszlatni, melyeket maga ébresz­
tett föl. Az ember komor természetében, a dolog komoly tekintetében mélyen
rejlik az, hogy a váratlan, rendkívüli csak félelmet gerjeszt; de nem örömöt és
reményt. Valamely üstökösnek csodálatos alakja, annak halovány ködös fénye,
rögtöni megjelenése az Eg boltozatján a Föld minden vidékén, a néphit előtt
úgy tűnik fel mint a fenlevők ellen törni akaró hatalom. Mivel a tünemény csak
rövid ideig tart, úgy azon hit támad fel, hogy annak a világeseményekben, az
egykoríiak- vagy következőkben visszatükröződnie kell. Ezen világesemények
lánczolata azonban könnyen nyújt ilyesmit, am i az előre hirdetett bajnak tekint­
hető. Csak a jelenkorban vett a néphit más és vigabb irányt. A Rajna és Mózel
több bájos völgyében e sokáig gyalázott égi testeknek bizonyos jótékony hatás
tulajdonittatik — a szőlőtőke termésére. Ellenkező tapasztalatok, melyekben
üstökös-dús korunk épen nem szenved, a hitet az időjárás ezen mesés előhirnö-
keiben nem voltak képesek megingatni, kivált mivel ezen kóbor csillagoknak
rendkívüli hősugárzást tulajdonítanak“.
Az üstökösök hő- és fénysugárzásáról, daczára a kedélyes szőlőgazdák
jámbor hitének, a természettudósok vajmi keveset tudnak.
Kétségtelen, hogy a Nap közelében e fényes csillagzat magas hőmérséke
az üstökös magvára, legalább annak külső rétegeire hatással b ir; csak ez által
vagyunk képesek magunknak megfejteni ama fényes forgók okát, melyek elvál­
ván a belső magtól, ismeretlen erő által visszataszittatnak és így a csóvát
alkotják.
Másrészt, a tudomány által már bebizonyult, hogy az üstökösök fényüket
legalább részben a Naptól kölcsönözik. De az is kétségtelen, hogy saját fény­
nyel is bírnak; most tehát az a kérdés, váljon ezen fény a villogás (phosphores-
centia) izzó állapotából ered-e ? Annyi bizonyos, ha az üstökösök magva izzóan
tüzes, tömegük jelentéktelensége nem távolitaná el a veszélyt, mely reánk vára­
koznék, ha ily üstökössel találkoznánk: földi légkörünk hőmérséke oly magasra
emelkedhetnék, hogy a szerves lényekre a legnagyobb vészt hozná; és mi a
szétromboltatás veszélyét ugyan elkerülnők, de még borzasztóbba esnénk, t. i.
összepörköltetnénk, a midőn több napon át az olvasztó kemenczénél nagyobb
hőségnek volnánk kitéve.
 154

Ha e tekintetben egy kissé tovább időztünk az üstökösöknél, azt nem

azért tettük, hogy a régibb kor rettegéseit, babonáit felújítsuk, hanem csak azért,
hogy megmutassuk, mennyi marad még hátra a tudománynak tenni, hogy ezen
érdekes kérdések kellően megfejtessenek és az üstökösök természattani alkatá­
ról biztosabb ismeretek szereztessenek.

VISSZAPILLANTÁS
a * egcsaí I a i i r e i i ( t § z e r r e .
Befejeztük az imént azon tünemények leírását, melyeknek színhelye azon
világ, a melyet röviden Naprendszernek nevezünk.
Rendre szemlét tartottunk mindazon égi testek felett, melyek azt alkotják,
elkezdve az óriási központtól, a hő és fény adományzójától egészen a bolygói
világ legtávolabbikáig, melyet a hatalmas Nap vonzása változhatlan pályáján
visszatart, egészen ama kóbor csillagokig, melyek közül némelyek talán csak
egyszer látogatnak el a Tér azon vidékeire, a hol egész Naprendszerünk kering.
Készülünk elhagyni azon világot, melynek egyik tagját mi magunk is
képezzünk; e világ csakugyan bámulatosan nagyszerű, ha a távolságokat és
óriási tömegeket egybevetjük az emberi kéz legnagyszerűbb müveivel; mit
mondok, maga a mi Földünk is csak kis pont e roppant világ közepette, pedig
Földünk tömege is oly törpévé teszi az embert! Most a Tér oly vidékeire láto­
gatunk el, melyek messze, igen messze Neptunon túl fekszenek, oly távolsá­
gokban, hogy onnan a Föld, valamennyi bolygó, sőt maga a Nap is, mindnyá­
jan együtt véve csak mint egy fénylő pont, mint egyetlen egy csillag tűnik fel.
f)tt millió és millió más nappal, más világokkal fogunk találkozni, és mi meg­
kísértjük azok természetét, távolságukat és mozgásukat tanulmányozni.
De mielőtt ezen végetlenség felé útnak indulnánk, kisértsük meg némely
általános vonásokban a Naprendszert ismét magunk elé helyezni, hogy a többi
rendszerekre nézve tárgyunk legyen a hasonlatosságok ki puhát olására.

Láttuk, mikép csoportos!tvák azon különféle égi testek, melyek a Nap kö­
rül keringenek. Elmondottuk annak helyén, mily távolságokban vannak rend­
szerünk központjától s tőlünk; összehasonlítottak mindegyik tömegét Földün­
kével ; azt is láttuk, hogy a Nap térfogata számtalanszor múlja fölül mindazon
égi testek térfogatát, melyek Naprendszerünkhöz tartoznak, mert a számítás
csalhatlanúl megmutatta, hogy a Nap gömbje hatszázszorta nagyobb térfogattal
bir, mint mindezen égi testek együtt véve. Tömege pedig még sokkal jelentéke­
nyebb ; mert ha a Nap tömege egy óriási mérleg egyik serpenyőjében helyeztet­
nék el, az egyensúly helyreállítása miatt hétszázötvenszer oly súlyt kellene ten­
nünk a másikba mint a milyen az összes bolygók- és mellékbolygóké.
 Mindjárt a Naprendszer leírásának kezdetén három főcsoportra osztottuk
a bolygókat: megkülönböztettük a csekély távolságokban keringőknek, a boly-
gódok- vagy távcsöves bolygóknak és a nagy bolygók csoportját. E felosztás
annál meglepőbb, mivel minden csoport tagjai nemcsak nagyságuk- és Naptóli
távolságukban hasonlítanak egymáshoz, hanem más természettani hasonlatossá­
gok is járulnak az előbbiekhez, melyek belőlük ugyanannyi természetes családot
képeznek, úgy hogy lehetetlen a családok egyes tagjainak közös eredetére nem
gondolnunk.
így Merkúr, Vénusz, a Föld és Marsz oly tengelyforgást mutatnak fel,
melynek időtartama majdnem ugyanaz, és Merkúr *) kivételével, mely valameny-
nyi bolygó közül a legnagyobb tömöttséggel bir, anyaguk sűrűsége majdnem
ugyanaz. Gömbeik lapulata igen csekély és alig érezhető.
A mi forgástengelyüknek hajlásszögét illeti, a melyet a pálya síkjával ké­
peznek, és a mely minden bolygó éghajlati változásaira oly nagy befolyással bir,
e négy bolygót ismét két csoportra oszthatjuk, egyikbe sorolván Merkúrt és Vé­
nuszt, a másikba Földünket és Marszot.
A bolygódok természettani alkatáról vajmi keveset tudunk ; hanem nem
tekintve azt, hogy keskeny övben halmozvák össze, és hogy mindnyájan felette
kicsinyek, abban is hasonlítanak egymáshoz, hogy pályáik központkivülisége
igenis nagy és hogy pályáik síkjai rendesen igen nagy hajlásszöget képeznék
Földünk pályájának síkjával azaz a Napúttal.
Ha már most a négy nagy bolygót tekintjük, t. i. Jupitert, Szaturnüszt,
Uránuszt és Neptunt, mindenekelőtt azt tapasztaljuk, hogy tengelyforgásuk
aránylag felette nagy sebességgel történik és hogy, a mi az előbbinek következ­
ménye, lapulatuk igen is jelentékeny; ezt az első két bolygóról határozottan
tudjuk, míg a másik kettőről egészen bizonyosat még nem mondhatunk. Tömött-
ségtik legfeljebb a közép bolygók (az első csoportbelieket nevezzük igy) tömött-
ségének negyedrészével ér föl, és keveset változik az egyik- vagy másiknál.
De hogy az igazat megvalljuk, a többi elemek nem nyújtanak sok hason­
latosságot. így a tengely hajlása Jupiternél majdnem semmi, Szaturnusznál már
igen nagy, és Uranusznál is jelentékenynek látszik lenni, a mely bolygó e tekin­
tetben Vénusz és Merkúrhoz közeledik.
Azonban a hasonlatosság egy másik német abban látjuk, hogy mindezen
bolygók meglehetős sok holddal bírnak, míg a rendszer többi bolygói közül csak
Földünk dicsekedhetik egyetleu egy ihTennel.
*
* *

Igen sokat vitatkoztak már a fölött, váljon a Naprendszer bolygói szerves

lények lakhelyeiül szolgálnak-e? Igen gyakran vetik föl a kérdést: váljon
egyedül Földünk föltilete képes-e a növényi és állati élet változatosságát felnin-
’) Éneke szerint Merkúr sűrűsége sokkal csekélyebb, mint a milyennek az tartatni
szokott, t. i. az körülbelül Földünkével megegyeznék.
 156

tatni, váljon ez-e azon egyedüli égi test, melyet értelmes érző lények kormá­
nyoznak ?
A csillagászat nem férhet egyenes utón ezen igenis érdekes kérdésekhez,
melyeknek megfejtése még sokáig a vélemények és hitek országában tévelyeg.
De azt láttuk, mily gonddal gyűjti egybe a csillagászat e kérdés minden elemét,
mindazon adatokat, melyeket az észlelet a Naprendszer minden tagjának termé-
szettani alkata- ¡s légtünéttani viszonyainak kipuhatolása végett megtett.
Kétségtelen, ha csak nagyon is távol hasonlatosságokra építünk, igen
is valószínűnek fogjuk azt tartani, hogy a bolygók legtöbbje és azok holdjai elő
lények lakhelyeiül szolgálnak. Hanem mily szervezettel bírnak ezen lények?
Erről bizony lehetetlen a tudomány jelen álláspontja mellett még a legcseké­
lyebb eszmét is képeznünk. Mert csak azt kell meggondolnunk, hogy nagyon is
valószintí, hogy a bolygók mindnyájan nem egykoríiak; de f'eltéven azt, hogy
egykorúak és hogy ugyanazon átalakulásokon kellett átmenniők, ugyan ki állít­
hatja azt, hogy az átalakulás korszaka mindenütt ugyanaz ?!
 MÁSODIK SZAKASZ.
A C sillagvilág.
Képzeljünk magunknak oly üres gömböt, a melynek központja a Nap és
melynek eszményi fölülete harminczszorta nagyobb távolságra van mint Földünk
pályájának középsugara; ezen roppant kiterjedésű gömb magában foglalja mind­
azon égi testeket, az üstökösöket kivéve, melyek határozott időszakokban a Nap
körül kerigenek, és melyeknek mozgását és természettani alkatát az első sza­
kaszban leírtuk.
Léteznek-e még bolygók Neptunon túl, melyek Naprendszerünkhez tartoz­
nak ? A nagy időszaki üstökösök, melyek egyszeri föltünéstik után a Tér azon
megmérhetlen távol részei felé tartanak, melyek Földünk középtávolságát a
Naptól több ezerszer múlják fölül, valóban Naprendszerünkhez tartoznak-e ? Ezen
kérdésekre sem igen, sem nemmel válószolnunk nem lehet; mert ily határozott
felelet talán csak évszázadok múltán leszen lehetségessé. Ennélfogva a csilla­
gászati tudomány mai álláspontjához képest bátran feltételezhetjük, hogy a fön-
nebb emlitett gömb fölülete Naprendszerünk valóságos határát képezi.
Mindennek daczára koránt sincsen szándékunk, itt megállapodni, hanem
tovább megyünk. Háromszorozzuk gondolatunkban azon gömb sugarát; adjunk
neki oly sugarat, mely körülbelül százszorta nagyobb mint Földünk távolsága a
Naptól, mintegy ezer nyolczszáz millió földrajzi mértföld! Roppant térség ez, a
melyről a legélénkebb képzelet sem képes magának tiszta fogalmat alkotni, mert
a fénysugár tizenegy nap alatt tehetné csak meg köröskörül e rendkívüli nagy
utat, pedig ez csak sebesen megy, miután a másodperczenként 42,000 földrajz-
mértföldet halad.
És mégis nemsokára majd látnunk kell, hogy e roppant térség csak egyet­
lenegy pont, ha összahasonlitjuk a végetlen mindenség azon részével a hova
szemünk hatni képes. Azon számtalan rendszerek közül, melyekig tekintetünk
elhat, a legközelebb eső is oly roppant távolra esik Naprendszerünk határától*
hogy azon szám, mely a távolságot mértföldekben kifejezi, alig érthető reánk
nézve, mert e rendszer kétezerszerte nagyobb távolságra van tőlünk, mint azon
gömbnek sugara, melyen belül fönnebb Naprendszerünk égi testeit foglalva
gondoltuk.
 158

Tehát reményünk sem lehet, hogy a leghatalmasabb csillagászati távcsö­

vek segélyével e szédítő távolságban létező égi testek természettani alkatáról
részletes ismereteket szerezzünk. Hanem igen csodálatos módszerek és rendkí­
vüli pontos észleletek segélyével a tudomány legújabb elméletei a figyelmes ész­
lelőnek lehetővé tették a legérdekesebb tünemények egész sorát felfedezni. így
az egész látható Mindenség lassanként az ismeretlenségből előtérbe lépett: a
csillagok elosztása az égen, csoportazatuk, mozgásaik, fényük hatályossága s
színe és más ezer még ezer tény még annyi körülmény, melyek meghatározása
által a csillagászat oly roppant érdeket nyert.
Tehát most az egész Eget, részleteiben úgy mint összeségében tiiztük ki
vizsgálatunk tárgyaid. Azon ismeretek, melyeket azon rendszerről szereztünk,
melynek egyik tagja Földünk is, tanulmányainkban nagy szolgálatot teend, a
mennyiben alkalmunk leend minden pillanatban összehasonlításokat tenni és is­
mereteinket a többi rendszerekével bővíteni
 ELSŐ KÖNYV.
A C * i 1 1 a s o iá.

I.
A csillagok ragyogása. — Viszonylagos távolságaiknak látszólagos állandó­
sága. — A szabad szemmel látható csillagok száma. — A távcsövön át lát­
ható összes csillagok valószínű száma.

Alig volna képes az ember magasztosabb és megragadóbb képet látni,

mint a milyent az Ég szép tiszta éj alkalmával nyújt. Ha szabad helyet
választunk magunknak, például messze terjedő róna földet, valamely domb
tetejét, vagy még inkább a sík tenger valamely pontját; ha ezenfelül a
levegő kissé nyirkos, de mindazonáltal átlátszósága- s tisztaságában nem szen­
ved kárt, ezer meg ezer csillogó pontot veszünk észre mindenfelől, melyek
lassan és együttesen végzik rendes és csendes pályafutásukat. Azon ellentét,
melyet a Föld felületén uralkodó sötétség és a fényben ragyogó boltozat nyújt,
rendkívül elragadja az embert. De hagyjuk ezen nagyszerű tünemény költői
leirását a költőknek és tanulmányozzuk inkább annak részleteit.
Foglalkozzunk legelőbb a látszattal, azután világos leend a valóság.
Valamennyi csillagnak első s közös jellemző tulajdonsága a fény rögtöni
s folytonos változása, vagyis a fény c s i l l o g á s a ; ezen tulajdonságnak kö­
szönik elnevezésüket. Ezen ttineménynyel jár még a szintén hirtelen színváltozás,
mely gyakran a csillagnak rögtöni eltűnését előzi meg, azonban nem
igen hosszú időre. Valamennyi csillag a fény csillogásának tüneményével
bir, legalább nálunk a mérsékelt égöv alatt. Hanem a fényváltozás hatályossága
mindegyikre nézve korántsem ugyanaz, sőt még ugyanazon csillagra nézve is
változik a lég tisztaságához képest, a csillagnak a láthatár fölé való emelkedé­
sével s az éjjelek alacsony hömérsékével.
Ezen csillogást, Arago szerint, megmagyarázhatjuk magunknak abból,
hogy különféle szinü sugarak különböző sebességgel oly légrétegeken haladnak
át, melyeknek hőmérséke különböző, azonfelül sem ugyanazon sűrűséggel,
sem pedig ugyanazon fokú nyirkossággal nem bimak. így a forró égöv vidékein,
a hol a légrétegek sokkal egyenletesebbek, nem lehet észlelni csillogást oly csil­
 160

lagoknál, melyek a láthatár fölé 15°-nyira emelkedtek, pedig ez mindössze sem

jelentékeny magasság, mivel azon távolság hatodrésze, mely a tetőpont és láthatár
közt vagyon. „Ezen körülmény“, mondja Humboldt, „az égi boltozatnak ezen
vidékeken a nyugalom s szelidség sajátságos jellegét kölcsönzi.“ (Kosmos III.)
A mi a bolygókat illeti, azok igen kevéssé, vagy épen nem csillognak;
Szaturnusz- s Jupiteren felette gyéren e tünemény nyomait észlelhetni ugyan,
de már sokkal inkább Marsz-, Vénusz- s Merkúron. Ezen különbség, legalább
vidékeinken, elégséges arra, hogy a bolygót a csillagtól első pillanatra meg­
különböztessük, ha nem volnánk eléggé jártasak az égi testek csoportjainak
ismeretében.

A csillagoknak második s sajátságos megkülönböztető jellegük az, hogy

az átmérők nagyságát megközelítőleg sem határozhatjuk meg. Szabad szemmel
hiába akarnók valamely égi test átmérőjét megbecsülni, mert a Nap és Hold
kivételével még óriási bolygóink sem tüntetnek föl megbecsülhető átmérőt.
Hanem mig a láttani szerek nagyítása által a főbb bolygók tisztán határo­
zott korong alakjában tűnnek föl, melynek látszólagos átmérőjét könnyen
megmérhetni, addig a leghatalmasabb távcső segélyével sem sikerülend nekünk
a csillagot annyira nagyítani, hogy annak látszólagos átmérőjét megmérhessük,
mert az mindenkor csak fényes pont gyanánt fog feltűnni, melynek semmi ter­
jedtsége sincsen. Azon távolság t. i., mely bennünket ezen égi testektől elválaszt,
oly roppant, hogy ezen eredményen nincs mit csodálnunk.
Wollaston azt állítja, hogy az Ég legfényesebb csillagának, Szinusznak
látszólagos átmérője egy ivmásodpercznek csak ötvenenedikrésze.De siessünk csak
kijelenteni, hogy ennek daczára Sziriusz átmérője roppant nagysággal birna,
mert azon távolságban, mely ezen csillagot tőlünk elválasztja, ily kis látszólagos
átmérő oly valóságos átmérőt képvisel, a mely 2.400,000 földrajzi mértfölddel
egyenlő, ez Napunk átmérőjének 12-szeresével fölér.
Azonban meg kell jegyeznünk, hogy nem elegendő arra nézve, hogy
valamely csillagot az állók közé sorozzunk, azon körülmény, hogy látszólagos
átmérőjének itagyságát megítélni képesek nem vagyunk, mert, mint fönnebb
láttuk, találkoztunk már oly bolygókkal is, melyek még a legélesebb távcsöve­
ken is szemlélve egyszerű fénylő pontok gyanánt jelentek meg. Ennélfogva egy
csalhatatlan és állandó jellegre van szükségünk, mely megakadályozza azt,
hogy öszszetéveszszünk egy csillagot Naprendszerünk valamely ismert vagy
ismeretlen égi testével. Ezen jelleg a következő.
A csillagok a szónak sajátlagos értelmében (hogy ezen hamis elnevezést:
álló csillagok kerüljük) igen csekély különbséggel egymáshoz való viszonylagos
helyzetüket állandóan megtartják. Ennélfogva az Égen sajátságos csoportoza-
tokat képeznek, az úgynevezett Csillagképeket, melyek tökéletesen állandóknak
tetszenek, mivel több százados észlelet s rendkívül finom mérések kivántatnak
 161

meg arra nézve, hogy csak a legcsekélyebb változást is legyünk képesek kimu­
tatni. A bolygó ellenben igen gyorsan változtatja helyét, és gyorsan halad át
ezen csoportokon, úgy, hogy egy vagy legföljebb néhány éj elégséges arra,
hogy ezen helyváltoztatást észlelhessük. Innét vagyon a régi megkülönböztetés:
ál l ó c s i l l a g o k ellentétben a b o l y g ó k k a l , melyek helyüket az égi bol­
tozaton örökösen változtatják.
Mindazonáltal őrizkednünk kell az á l l ó c s i l l a g elnevezésének oly ér­
telmet adni, melylyel az épen nem bir ; mert nemsokára meggyőződünk
majd arról, hogy ezek is birnak mozgással, még pedig olyannal, a mely mitsem
enged azon sebességnek, a melylyel Naprendszerünk tagjai forgásukat végzik.
A látszólagos nyugalom csak onnan van, mivel ezen égi testek oly végetlen nagy
távolságokra esnek tőlünk, de a mely nem létezik, mihelyt az észleletek
elegendő hosszú időközön át szorgalmasan megtétettek.

Egy körülmény egyikünk figyelmét sem kerülhette el, t. i. az égi boltoza­

ton mindenfelé elszórt csillagok fénye felette különböző, úgy, hogy a fény ha­
tályosságának legkülönbözőbb fokait felismerni vajmi könnyű dolog, elkezdve
Sziriusz vakitó fényétől le egészen a szabad szemmel már alig megkülönböztet­
hető csillagéig.
Honnan eredhet ugyan ezen különféle fény ? Egyik vagy másik csillagra
nézve alig volnánk képesek ennek okát adni; de azt könnyen felfoghatjuk,
hogy az számos körülményből eredhet: a milyenek a kisebb vagy nagyobb tá­
volság, a csillagok valódi nagyságának kiilönfélesége, és a sajátlagos fény
kisebb vagy nagyobb hatályossága.
Bár miként is legyen a dolog, a csillagászok nem gondolván azon okokkal,
melyek a fényhatályosságra befolyást gyakorolhatnának, a csillagokat r e n d e k
szerint osztották fel. Midőn tehát el ső, má s o d , ö t ö d r e n d ü csillagokról
szólunk, nem szabad felejtenünk, hogy ez nem vonatkozik a valódi nagyságra,
hanem e beszédmód csak a fény viszonylagos hatályosságára vonatkozik.
Mivel azonfelül a csillagoknak rendekre való osztása végtelen mennyiségű
rendet követelne, ha minden csekély eltérést tekintetbe venni akarnánk, azért
ezen osztályozás teljesen önkényszerii és közmegegyezésen alapúi. A hat első
rend mindazon csillagokat foglalja magában, melyek szabad szemmel láthatók.
Hanem igenis tökéletes láttani szereink alkalmazása által már képesek vagyunk
oly felette gyenge fényű csillagokat megkülönböztetni, melyek csak a 16-ik
vagy 17-ik rendbe sorolhatók. Ebből is láthatni, hogy ezen osztályozás lefelé
nem fejezhető be; mert az mindig tovább terjed, valahányszor a gépésznek sike­
rül tökéletesb eszközt késziteni és igy a látást élesbíteni.
Hogy helyes eszménk legyen a hat első rendli csillagok illető fényhatá­
lyosságáról vagyis az általuk kisugárzott fényről, csak egy pillantást kell vet­
nünk a következő ábrára (63-ik), a hol a csillagok, azon rendbe, melybe a csil-
u
 162

lagászok által soroltatnak, oly korongok által ábrázoltainak, melyeknek fölülete

egyenes arányban áll fénylik hatályosságával.

63. ábra. — A hat első rend csillagainak viszonylagos fénye.

Hanem ismétlésként legyen mondva, nem szabad azt képzelnünk, nogy

ugyanazon rend csillagai fényük hatályosságára nézve is egyenlők. így például
Sziriusz fényének hatályossága négyszer nagyobb Czentaurusz csillagkép Alfa
csillagáé ; pedig az egyik ép úgy mint a másik a csillagászok által az elsőrendű
csillagok közé soroltatik.
Itt következik ama húsz csillagnak neve, melyek általában elsőrendüek-
nek tartatnak, és pedig fényük hatályossága szerint:
1. Sziriusz, vagy Alfa a Nagy-Kutyábíin.
2. Eta Argóban.1)
3. Kanopusz, vagy Alfa a Hajóban.
4. Czentaurusz Alfája.
5. Arkturusz, vagy az Ökrósz Alfája.
6. Rigel, vagy Orion Bétája.
7. Kecske (Capella), vagy Alfa a Szekeresben.
8. Yéga vagy a Lant Alfája.
9. Proczion, vagy a Kis Kutya Alfája.
10. Betelgeuze, vagy Orion Alfája.2)
11. Akarnaz, vagy Eridanusz Alfája.
12. Aldebaran, vagy a Bika Alfája.
13. Czentaurusz Bétája.
14. A Kereszt Alfája.
15. Antáresz, vagy a Bököl Alfája.
16. Atair vagy Alfa a Sasban.
17. A Buzakalász (Spica), vagy Alfa a Szűzben.
18. Fomelhaut, vagy a déli Hal Alfája.
19. Béta a Keresztben.
20. Polluksz, vagy Béta az Ikrekben.

Elvégre Regulusz vagy a Nagy Oroszlány Alfája szintén az elsőrendű

csillagok köze számittatik, mig ellenben más csillagászok, köztük Arago is 8),
csak az imént elősorolt első tizenhét csillagot akarják elsőrendtieknek elismerni.
Ezen véleménykülönbség magára a dolgora nézve semmi befolyással nincsen.

‘) Később látni fogjuk, hogy ezen csillag fénye csodálatos változásokon ment által.
a) Ezen csillag fénye változó, a legújabb időben hatodrendüvé szállott alá.
s) Összes müvei XI. k. 304. 1.
 163

A mint a különféle rendű csillagok számát tekintjük, azt találjuk, hogy

az osztályok annál számosabbak, minél tovább haladunk. így a másodrendű
csillagok számát az egész égi boltozaton 65-re teszik a csillagászok ; a harma­
dik rendbe már 200 soroltatik; a negyedrendű csillagok száma körülbelül
425-öt teszen; mig ellenben az ötödik rendbe már 1100 tartozik, a hatodik rend
3200 csillagot foglal magában, és igy tovább minden rend többet s többet.
Ha a hat első rend Összes csillagainak számát keressük, azt találjuk, hogy
az 5000-nél többet teszen, tehát annyi csillagot különböztethetünk meg szabad
szemmel.
Ezen csekély szám rendesen meglepi azokat, kik még nem igyekeztek
nagy figyelmet forditani azon csillagok számára, melyek gyönyörű éjeink alkal­
mával az égi boltozaton tündökölnek. Az igaz, ha azon roppant mennyiségű
fényes pontot szemléljük, melyek első tekintetre szemünkbe ötlenek, könnyen
azt képzelhetjük, hogy azok megszámlálhatlanok, vagy hogy azok száma milliók-
vagy legalább százezrekre rűg. De ez tökéletes csalódás! Mindazon észlelők, kik
nem sajnálták a fáradságot és a szabad szemmel látható csillagok megszámlását
megkísértették, rendesen azon eredményhez jutottak, hogy azok száma legföljebb
3000-re tehető a csillagos Égboltozatának azon részén, melyet szemünk egyszerre
beláthat. De ezen rész soha nagyobb nem lehet, mint az egész Ég fele.
Argelander közzétette azon csillagok jegyzékét, melyek egy év lefolyta
alatt Berlin látkörén szemlélhetők 1). Humboldt szerint 4146 csillag látható ösz-
szesen szabad szemmel egy évnek lefolyása alatt Páris láthatárán, és mivel ezen
szám növekszik, a mint az egyenlítőhez közlekedünk, azaz, a mint Földünknek
kettős forgása lehetővé teszi, hogy egy évnek lefolyása alatt az Égnek sokkal
nagyobb részét szemlélhetni, Alexandriában (Felső-Egyiptom) már 4638-at teszen
a szabad szemmel látható csillagok száma.
Ismételjük, az egész Égen szabad szemmel látható összes csillagok száma
5000—6000-et teszen. De ekkor is igen éles és a csillagászati észleletekhez
nagyon is szokott szemre vagyon szükségünk, hogy a legtisztább éjek alkalmá­
val ezen számlálást megtehesstik, mert ellenkező esetben ezen számnak felét sem
látjuk. Midőn légkörünk a Hold világa, vagy a szürkület, vagy, miként az a
nagy városokban történik, a házak és utczák lámpái által megvilágittatik, az

') H e i s (münsteri tanár) azt állítja, hogy az ő szeme oly éles, miként ő 2000-rel
több csillagot lát szabad szemmel, mint a mennyit Argelander „Neue Uranometrie“ ez.
könyvében emlit. Másrészt azonban sok oly ember is vagyon, kik alig látják az ötöd-
rendü csillagokat, a hatodrendüeket pedig már épen nem látják.
A csillagoknak láthatósága szabad szemmel nagyon is fiigg a légkör minőségétől
annak kisebb vagy nagyobb átlátszóságától és a hely fekvésétől. A pestiek és általában a
nagy városok lakói erről igen könnyen meggyőződhetnek, ha összehasonlítják a falvak
egét a magukéval, melyet csak sürü gőzburkolaton át szemlélhetnek, mely városuk felé
nehezedik.
n*
 164

utolsó rendű csillagok többé nem láthatók és igy az összes szabad szemmel
látható csillagok száma sokkal csekélyebb. Azt is meg kell jegyeznünk, hogy
minél inkább csillog valamely égi test fénye, annál könnyebb azt megkülön­
böztetnünk.
Szóljunk már most valamit azon csillagok számáról, melyeket távcső segélye
nélkül épen nem vehetünk észre. Itt már fogunk találkozni oly bámulatos szá­
mokkal, a milyeneket képzeletünk, minden ok nélkül, velünk szabad szemmel
is láttat.
A bonni csillagda kitűnő igazgatója, Argelander, számításaiból kitűnik,'
hogy a hetedrendü csillagok száma 13,000, a nyolczadik rendé 40,000, a
kilenczediké már 142,000, Struve becslése után az Égen elszórt csillagok
összes száma 20,000 milliót tenne, a melyek t. i. Willam Herschel 20 lábnyi
hosszú távcsövében láthatók volnának. De természetesen fölösleges mondanunk,
hogy ezen megközelitő számok korántsem fejezik ki a csillagok valódi
számát'). Később látni fogjuk, hogy az Ég különböző vidékeinek gazdagsága
csillagokban nagyon is egyenlőtlen. Azon fénylő öv, melyet a Tejút nevezete
alatt ismerünk, Herschel szerint tizennyolcz milliónál több csillagot foglal
magában. Nem lehet valami meglepőbbet képzelnünk, mint azt, midőn az Égnek
egy részecskéjét előbb szabad szemmel nézzük, azután ugyanazon vidéket
távcsövön át szemléljük. Ott, a hol szemünk alig képes néhány csillagot meg­
különböztetni, a távcső ezreket és ezreket mutat. Az ide mellékelt két rajz (64.
s 65. ábra) felfoghatóvá teszi ezt még olyan olvasónak is, ki nem bir hatalmas
csillagászati távcsővel, mily meglepő ezen kísérlet. Ezen rajzok
az Ikrek csillagképének ugyanazon részletét ábrázolják. Szabad
szemmel ott hat csillagot vagyunk képesek megkülönböztetni.
De az égi boltozat ugyanazon részlete, tekintve egy tizhü-
velyknyi átmérőjű távcsövön, 3205 csillagot enged szemlél-
64 ábrü ——
Ikrek csillagké ™nk, melyek közül a legfényesebb harmadrendű és a legke-
pének egy része, vésbbé fénylő tizenharmadrendü. Nem mondhatunk egyebet,
szabad szemmel mint hogy ezen csillagok összeségükben valóságos hangya­
látva. bolyhoz hasonlítanak.
Mit látnánk még, ha ugyanazon részt még hatalmasabb eszközökkel vizs­
gálnék, a milyenekkel mai nap a tudomány már is rendelkezik? A szem
úgy szólván a megmérhetlen mélységekben valamennyi csillagot képes volna
föltalálni.

’) Chacornac azt hiszi, hogy ezen becslés korántsem felel meg a tizenhárom első
rend csillagai valódi számának : „Részemről, Herschel becslései és a napúti kártyák
után Ítélve, azt hiszem, hogy a tizenhárom első rend összes csilagainak száma 77 milliót
teszen, ha t. i. azon mód szerint járunk el, melyet Bassel, jegyzékének előszavában
találunk.“ Hát ha ezen bámulatos összeghez még azon csillagokat is számithatnók,
melyek a csillaghalmazokat és ködfoltokat képezik.
 165

II.
A CSILLAGKÉPEK.
A Csillagos E g általában, — Pest láthatárának látható Csillagképei, — A z
északi sark körül szemlélhető Csillagképek.

Mielőtt azon tünemények tanulmányához fognánk, melyeknek színhelye a

Csillagos É g ; mielőtt, úgyszólván, a látható mindenség belsejébe hatni töreked­
nénk és gondolatban átfognók ezen bámulatosan nagyszerű végetlenséget: jó
lesz megismerkednünk a csillagok csoportjaival, miként azok nekünk Földünkön

65. ábra. — A z Ikrek csillagképének egy része, látva a távcsövön át.

jelentkeznek. Azon mozgások, melyeknek az úgynevezett álló csillagok alávet -

vék, miként az fönnebb érintve volt, oly lassan hajtatnak végre, hogy a mester­
séges csoportok azaz C s i l l a g k é p e k sok ideig ugyanazon alakjukat tartják
meg. Az alak ezen állandósága, kapcsolatban a legfőbb csillagok különböző fé­
nyével, megengedi nekünk, hogy a Csillagos Ég boltozatján mindenfelé elszórt
fényes pontok tömkelegében könnyen tájékozhassuk magunkat. Ha ily módon
szerkesztettük magunknak egünk csillag-mappáját, sokkal több érdekkel követ­
hetjük majd azon sajátságokat, melyek a különféle vidékeket jellemzik, mert
 166

azok csakugyan annyira változatosak a valóságban, a mily egynemüeknek lát­

szanak lenni az első pillanatra.
Hogy az egetigy átkutathassuk, válaszszunk magunknak tetszés szerint egy
állomást a Föld felületén, például Pestnek láthatárát. Mivel gömbünk napon­
kénti mozgásának következtében huszonnégy óra alatt egyszer teljesen megfor­
dul tengelye körül, világos, hogy a csillagos boltozatnak az általunk választott
állomáson látható részének ugyanazon időköz alatt teljesen el kell haladnia
szemeink előtt. Tehát 24 órai időköz tökéletesen elegendő volna arra, hogy
vizsgálatunkat befejezhessük, ha a légkör megvilágittatása nem homályositaná el
a csillagokat nappal. Innen természetes, hogy a nappal és éjjel rendes váltako­
zása valamely hely látható csillagainak csak egy részét engedi szemlélnünk.
Szerencsénkre Földünknek előrehaladása Nap körüli útján ezen nehézséget
eloszlatja. Ezen forgás következtében minden éj új csillagokat mutat be nekünk,
mig más előbb már látható égi testek nem tűnnek fel többé. Egy évnek lefor­
gása alatt Földünk bizonyos pontjáról a Csillagos Ég egyik féltekéjének minden
részlete szemlélhető, a mennyiben ezen félteke ama bizonyos pont láthatára sze­
rint határoztatik meg.
Végre azt sem szabad felejtenünk, hogy azért az Égnek nagyobb részét
láthatjuk egy s ugyanazon helyről, mint annak felét, de bizonyos vidékek bizo­
nyos helyeken soha sem lesznek szemlélhetők. Erről könnyen meggyőződhe­
tünk, ha visszaemlékszünk arra, a mit Földünknek naponkénti tengelyforgása
a Föld valamely tetszésszerinti pontját illetőleg, például Pestet értve, okoz. Egy
bizonyos pont az Égen, észak-felé a láthatár fölött, mely délkörünkbe esik,
változatlan marad az egész év alatt. Az a sarkok egyike. A csillagok keltüktől
kezdve egészen lenyugtukig ezen pont körül köröket leirni látszanak és pedig
annál nagyobbakat, minél távolabbra esnek a sarktól. Ha már most ezen körök
soha sem esnek össze a láthatárral, vagy nem metszik azt, a csillagok soha sem
kelnek és nem tűnnek le, hanem folyvást láthatók: ezek a s a r k k ö r ü l i csil­
lagok (circumpolares).
Ezeken innen, a leirt körök részben a láthatár alá merülnek, s folyvást
növekednek, mig oly nagyságot el nem érnek, melyen túl ismét kisebbednek ;
a legnagyobb kör az egyenlítő. Túl az egyenlítőn a csillagok mindinkább kiseb-
bedö köröket írnak le, a mint jobban és jobban délfelé esnek. A legutolsók alig
kelnek föl, máris le kell tűnniök.
Innen beláthatjuk, hogy egy egész nagy öv létezik, melynek csillagai soha
sem emelkednek Pest láthatára fölé és ennélfogva mindig láthatlanok lesznek
mindazon helyeken, melyeknek földrajzi szélessége ugyanaz Pestével. Ezek azon
csillagok, melyek az Ég déli sarkát környezik, és a melyeket egymásután fel­
fedezhetnénk, ha Pestről dél-felé Földünk egyenlítői vidékeire mennénk.1)
•) Földünk kettős forgásának és gömb-alakjának következtében, az Éggömb lát­
ható része minden helynek földrajzi szélességével változik.
Az egyenlítő táján az egész Eget, annak északi és déli féltekéjét, láthatni az
 167

E szerint az egész Eget három övből képezettnek gondolhatjuk, a* első

mindig látható éjjel, bármily évszakban legyünk is, a másik csak részben szem­
lélhető, a harmadik mindig rejtve marad szemeink előtt.
Tekintsük egymásután e három övét.

Foglalkozzunk mindenekelőtt azon övvel, melyet mindenkor láthatunk,

jól megjegyezvén azt, hogy csak tiszta éjét értünk, azon helyeken, melyek Pest­
tel a földrajzi északi szélességnek ugyanazon fokán fekszenek. A La Manche
csatorna partjaitól St. Malotól kezdve egészen a japáni szigetek északi részéig,
áthaladván Páris-, Straszburg-, déli Németország-, a mongolok földje-, Mand-
zsurországon, továbbá Új-Földtől (Neu-Foundland) Észak-Amerika egyesült álla­
main át Földünk azon szélességi fokának mentében, a melyen Pest fekszik, va­
lamennyi lakós az egész éven át ugyanazon tüneménynek tan ú i: egyedül az
óra-, vagyis inkább a pillanatban vagyon különbség.
Forduljunk mindenekelőtt a sarkkörüli csillagképekhez és igyekezzünk
azokkal megismerkedni.
Éjfél vagyon az ősz vége felé például deczember 20-án, tehát a déli nap­
állás éjjelén. Tájékozzuk magunkat, a mi annyit jelent, hogy szemünkkel észak
felé kell fordulnunk. Képzeljünk magunknak gondolatunkban egy kört vonva,
mely északon egy pontban a láthatárt érinti és ezen pont átmérőjének ellenkező
oldalán a tetőponton ') valamivel innen elhalad; ezen képzelt kör középpontja
körülbelül a láthatár és tetőpont közötti távolság felében található : ez az Égnek
északi sarkpontja. Igen közel a sarkponthoz láthatni egy elég fényes másod­
rendű csillagot: neve S a r k c s i l l a g . Mivel felette fontos ezen csillagot min­
denkor felismerni, melynek helyzete rendesen igen csekély eltéréssel az egész
éven át éjjel ugyanaz marad, megmondjuk, miképen kell eljárnunk, hogy azt
rögtön felismerhessük.
Vizsgáljuk szorgosan a 66-dik ábrát. Jobbkéz felől azonnal észreveszszük az
északi félgömbnek egy igen ismeretes csillagképet, mely hét másodrendű csil­
lagból áll. Ennek neve N a g y Me d v e , vagy a nép nyelvén G ö n c z ö l S z e ­
kere. Állapodjunk meg egy pillanatig az Égnek ezen pontjánál, a honnan
azonnal kiindulunk, miután utasitásokat szereztünk magunknak a Csillagos Ég
kifürkészésére. Ezen Csillagkép hét csillagát két csoportra oszthatjuk, melynek
felső négy csillaga egy négyszöget képez; ezt nevezhetjük a Nagy Medve testé-
egész évnek éjjelein át. A két sark a láthatáron nyugszik, a melyen az északi és déli
pontot jelölik; az égi egyenlítő kelettől nyugat-felé vonul, és áthalad a tetőponton (Zenith).
A mint az egyenlítőtől az egyik vagy másik sark felé haladunk, az Égnek látható
része kisebbedik, de azért annak felénél többet teszen. Elvégre a két sarkponton, az
Égnek már csak egyik fele látható, az északi vagy déli, az illető sark szerint. Az égi
egyenlítő összeesik a láthatárral és az égi sarkpont egybeesik a tetőponttal.
*) Tetőpont (zenith) alatt azon pontot értjük, mely függélyesen az észlelő feje
fölött vagyon.
 168

nek vagy, ha úgy tetszik, a Gönczöl Szekere négy kerekének; az alsó három
csillag képezendi majd a Nagy Medve farkát, vagy a nép nyelvjárása szerint a
Gönczöl Szekere rúdját.. A négyszög két felső csillaga rendesen még az Ör ök
nevezete alatt is ismeretes.

66. ábra. — Pest láthatára. — A sarkkörüli Csillagképek.

Ezen csillagkép hét fő csillagjai közül hat körülbelül ugyanazon fénynyel

bir, t. i. mindnyájan másodrendű csillagok. Azonban igen könnyen észrevehetni
azt, hogy a négyszögnek azon csillaga, a mely legközelebb esik a Gönczöl
Szekerének rúdjához, sokkal gyengébb fénynyel b ir: ez mai nap már csak ne­
gyedrendű csillag, ámbár biztosan tudjuk, hogy a tizenhetedik században miben
sem különbözött társaitól.
A rúd középső csillaga mellett balra egy igen kis csillag szemlélhető,
melynek neve Á l k o r , középszerűen éles látású szem azt könynyen megkü­
lönböztetheti. J)
Szabad szemmel azonfölül körülbelül még százharmincz csillagot lehet a
Nagy Medvében megkülönböztetni, melyek közül, eltekintve a hét fő csillagtól,
nyolcz harmadrendű és hat negyedrendű található; a többi a szabad szemmel
látható csillagok két utolsó rendébe tartozik.
Kiindulva a Nagy Medvéből, keressük már most a Sarkcsillagot.
E végből hosszabbitsuk meg azon egyenes vonalat, mely a két Őrt össze­
kapcsolja körülbelül az Ég látható részének középéig. Körülbelül ötszörte na­

*) Humboldt azt mondja, hogy neki csak igen ritkán sikerült Alkort szabad
szemmel látni — Európában. E sorok irója sem volt képes azt Pesten megkülönböztetni,
ámbár többen, kikkel kísérletet tett, azt mondják, hogy Pest ködös légköre daczára
mégis látják. E pillanatban, midőn e sorokat irom (Borsodmegyében) a tiszta ég kedve­
zése mellett először sikerült Alkort szabad szemmel észrevennem.
 169

gyobb távolságban, mint a milyen a két csillag közt vagyon, a Sarkcsillagot

fogjuk megtalálni.
Tudjuk azt, hogy a Sarkcsillag az Ég északi felében fontos szereppel bir,
mivel igen közel esvén a sarkhoz, ezen csillag úgyszólván serpenyőjét képezi
azon eszményi tengelynek, mely körül Földünk naponként egyszer megfordul.
Ebből az következik, hogy mozdulatlanul egy helyben maradni látszik, mig a
többi csillagok körötte kisebb-nagyobb köröket Írnak le. így a Nagy Medve az
éj beálltával a Sarkcsillag keleti oldalán fekszik ; éjfél táján, a mely időt mi
vizsgálatunk megtételére választottunk, már a tetőpont felé emelkedik és mindig
tovább halad, a mint hajnal felé közeledünk. Reggeli hat órakor túl a Sarkcsil­
lagon kell ismét keresnünk ezen Csillagképet, mig esteli hat órakor tökéletesen
ellenkező oldalon fogjuk azt a láthatár fölé emelkedni látni.
Mivel ezen mozgás közös valamennyi csillaggal, világos, hogy viszonyla­
gos helyzetük semmiféle változásnak nincsen alávetve, a miért is a csoportok
alakja mindenkor ugyanaz marad. Ezen megjegyzés szolgáljon egyszer- s min­
denkorra irányadóul. Folytassuk tehát vizsgálatainkat.
Nyugatra a Sarkcsillagtól, a láthatárnak ugyanazon magasságán, melyen
a Nagy Medve áll, és körülbelül ugyanazon távolságban a sarktól egy hat csil­
lagból álló csoportra találunk, melyek közül kettő másodrendű, három harmad­
rendű, és az egyik negyedrendű: ez K a s s z i o p e a csillagképe, a mely hat­
vanhét szabad szemmel látható csillagot foglal magában. A hat csillag, melyekről
előbb beszéltünk, megletősen megközeliti a felforditott szék alakját, úgy, hogy
ha ezen alakot jól megjegyeztük magunknak, nem esik többé nehezünkre ezen
Csillagképet az Égen felfedeznünk.
A Nagy Medve és Kassziopea között a K is Me d v e csillagképe foglal
helyet, melynek legfényesebb csillaga a Sarkcsillag. Azon huszonhét szabad
szemmel látható csillag közül, melyek e csillagképhez tartoznak, hét első pilla­
natra felötlik, mert oly alakot képeznek, mely meglehetősen a Nagy Medveéhez
hasonlít, azon egyedüli különbséggel, hogy fekvésük épen ellentett az előbbi
csillagkép csillagaival; négy közbeeső csillagot csak nehezen fedezhetni fel.
A Kis Medve alatt láthatni a csillagok hosszú sorát, melyek kigyódzó
vonalat képeznek, mely majdnem egészen a Nagy Medve Őréig vonul el és belső
végén négy csillagból álló csoportozatot képez, melyek egy szabálytalan négy­
szög négy csúcspontja gyanánt tekinthetők. Ez a Sárkány, a mely csillagképnek
százharmincz szabad szemmel látható csillaga közül csak másodrendű és har­
madrendű található.
C z e f e u s z , a Z s i r a f é s a H i ú z három csillagkép, a melyek igen közel
esnek a sarkhoz. Az első a Kis Medve és Kassziopea közt fekszik; a másik épen
ellenkező oldalon a Sárkánynyal, a harmadik a másodikkal ugyanazon oldalon
a sarktól. Ezen csillagképek egyike sem igen érdekes, legkevésbbé pedig a
Zsiráf s Hiuz, a melyeknek legfényesebb csillagai csak negyedrendüek.
Mindazon csillagok közül, melyek Pest láthatárán soha sem tűnnek le, a
 170

legfényesebb egy elsőrangú, mely a K e c s k e (Capella) nevezete alatt ismeretes

é s a S z e k e r e s csillagképhez tartozik.
Deczember 20-án éjfél táján a Kecske körülbelül a tetőponton á ll; de
máskép is könnyen akadhatunk ezen gyönyörű fényű csillagra és pedig követ­
kezőleg : vonjunk egy egyenes vonalat a Nagy Medve azon két csillagán át,
melyek a sarkhoz legközelebb esnek és folytassuk azt, akkor meglehetősen
közel jutunk e pompás csillaghoz. A Szekeres csillagképe, a mely hatvankilencz
szabad szemmel látható csillagból áll, a Kecskén kivül még egy másodrendű és
három vagy négy harmadrendű csillagot foglal magában.
Azon csillagképek közé, melyek legalább részben az egész éven át látha­
tók, és melyeknek csillagai a sark közelébe esnek s azért jogosan sarkkörüli
csillagoknak neveztetnek, P e r s z e ü s t is kell számitanunk, a melyet a Szekeres
közelében láthatunk. Az általunk választott évszak s órában a Szekerestől kissé
nyugatra esik Kassziopea alatt. Nyolczvanegy szabad szemmel megkülönböz-
telhető csillaga között az egyik másodrendű, továbbá négynek fénye élénkebb
mint a negyedrendű csillagoké. Ezek között található A l g o l is, a mely csillag
fényváltozatai miatt nevezetessé lön: ugyanis váltakozva és pedig igen rövid idő­
közökben másodrendű csillagból negyedrendűvé leszen s viszont. Később majd
részletesen emlékezünk meg ezen sajátságos tüneményről.
Mielőtt a csillagos Égnek, illetőleg azon csoportoknak leírását folytatnók,
melyeket a szokás alkotott, a sark körüli öv tekintetére nézve némi magyaráza­
tokat kell adnunk.
Midőn ezen öv leirásához fogtunk, azt tételeztük fel, hogy deczember
20-ának éjféli órájában vagyunk. Hanem a 66-ik ábra segélyével könnyen tájé­
kozhatjuk magunkat az éjnek bármelyik órájában és az évnek akármely éjjelén.
Jól tudjuk, hogy Földünk huszonnégy csillagászati óra alatt végzi egyszer ten­
gelye körüli forgását. Tehát hat óra lefolyása alatt ezen forgás negyede fejeztetik
be. Mi következik ebből ? Az, hogy valamely csillagkép, például Kassziopeaé, a
mely éjfélkor a sarktól balra esik, esti hat órakor a fölött állana, és reggeli hat
órakor az alatt volna a láthatár felé.
Ha tehát a képet egymásután oly helyzetbe hoznók, hogy mind a négy
oldala egy izben az alapot képezné, a sark körüli öv csillagjainak helyzeteit a
következő órákra nézve kapnók :
éjfélkor;
esti 6 órakor;
délben;')
reg. 6 órakor.

') Mindegyikünk tudja, hogy ekkor egyetlen-egy csillagot sem láthatunk a légkör
megvilágítása miatt. Mindazonáltal a csillagképek és a csillagok csakugyan az általunk
kijelölt helyet foglalják el. Csillagászati távcső segélyével fényes nappal láthatjuk az
elsőrendű csillagokat, a melyeket szabad szemmel épen nem különböztethetünk meg.
 171

Meg kell még jegyeznünk, hogy lassú forgatás által a csillagok forgását
óráról-órára követhetjük, csak arra kell vigyáznunk, hogy az egész képet 24
egyenlő mozdítással kell egyszer körülforgatnunk egy csillagnap alatt.
Egyik naptól a másikig a csillagos Ég ezen alakja változást szenved, a
mennyiben minden csillag napról-napra valamicskével előbb foglalja el az előbbi
nap helyzetét. A siettetés három hónap lefolyása alatt körülbelül 6 órát teszen
ki. Ennélfogva, ha az előbbi rajzot ugyanazon rendben forgatnók, az az év
következő szakai- s óráinak felelne meg.
Márcz. 22. Jun. 20. Szept. 22.
Alsó vízszintes oldal . . . esti 6 óra dél. reg. 6 óra.
Jobb függélyes „ . . . dél. reg. G óra éjfél.
Felső vízszintes „ . . . reg. 6 óra éjfél esti 6 óra.
Bal függélyes „ . . . éjfél. esti 6 óra dél.

ni.
A CSILLAGKÉPEK.
A Csillagos É g vizsgálata. — Pest láthatárának déli részén látható csillag­
képek. — A z egyenlítői öv csillagai.

Folytassuk már most ezen kitérés után szemlénket a deczember 20-án éjfél
táján látható csillagok fölött.

W , , z E. K E R £ y :■ K OS

■~-:rrí
I /-

n *CY k u t y a

P r o c z to n -

S in u st / * '-

67. ábra. — Pest láthatára. — A z egyenlítői öv egyik része.

Vessünk egy pillantást a 67-ik ábrára; az a Csillagos Ég boltozatának

déli részét ábrázolja, a mint az előttünk feltűnik, ha a sarkkörüli övhez, melyet
az imént leirtunk, háttal fordulunk. Ezen öv körülbelül magában foglalja a lát-
 172

határ azon ivének felét, a mely kelettől nyugat felé vétetik, és magasságában
egészen e tetőpontig terjeszkedik ki. Ez magában foglalja egünk legszebb csil­
lagképeit, legtündöklőbb csillagainkat, és a Tejút által ferdén két részre
osztatik.
O r i o n körülbelül a rajznak közepét foglalja el. Ezen gyönyörű csillagkép
egy nagy négyszöget képez, a melynek magassága jóval nagyobb annak széles­
ségénél ; ennek közepén három másodrendű csillagot vehetni észre, a melyek
egyenes vonalat képeznek és rendesen a G e r e b 1y e, vagy a H á r o m Ki­
r á l y , vagy még J a k a b B o t j á n a k nevezete alatt ismeretesek.
A négy négyszögnek két csillaga elsőrendű, nevük B e t e l g e u z e s
Ri g e l , Betelgeuze különösen feltűnik fényének vörhenyesszine által,Orionnak
száztizenöt szabad szemmel látható csillaga közül a két legfényesebben kivttl
még négy másodrendű csillagot és hat olyant számlál, melyek fényük szerint
a második s negyedik rend közé sorolhatók.
Ha észak-nyugat felé a három csillagból álló 0 r i o n-Ö v e t — úgv
nevezik még a G e r e b l y é t — egyenes vonallal meghosszabbítjuk, akkor egy
igen fényes csillaghoz igen közel jutunk : e z A l d e b a r a n , a B i k a csillagkép
legpompásabb csillaga. Aldebaran egy csoport kis csillag közt foglal helyet,
melyeket rendesen H iá d ó k n a k szoktunk elnevezni. Valamivel továbbra
ugyanazon irányban a F i a s t y ú k (Plejádok) található, a mely igen könnyen
megkülönböztethető az Égen, mivel ezen csoport hat szabad szemmel szépen
látható csillagból áll. A Bika összesen százhuszonegy csillagból áll, melyek
között a már említetten kívül még egy nagyobb, t. i. egy másodrendű csillag
foglaltatik.
Ha ellenben most azon vonalat, a mely bennünket Aldebaran felfedezéséhez
vezetett, Oriontól délkelet felé hosszabbítjuk meg, a Tej-út szélén egy szép csil­
lagképpel találkozunk, a N a g y - K u t y á v a l , a mely S z i r i u s z t mindkét
félteke legragyogóbb csillagját birja. Sziriusz csillogása és rendkívüli szép
fénye által azonnal feltűnik.
Nyugat felé körülbelül Betelgeuzével egyenlő magasságban a Tejut túlsó
oldalán P r o c z i o n tűndöklik. Ez szintén elsőrendű csillag, és pedig a K is
K u t y a csillagkép legfényesebb tagja. Betelgeuze, Sziriusz és Proczion oly
háromszöget képez, melynek oldalai látszólag majdnem egyenlő hosszúak. Ezen
körülmény lehetővé teszi, hogy ezen csillagokat bármikor igen kényelmesen
föltalálhatjuk.
Ha Proczion fölött a tetőpont felé megyünk K a s z t o r s P o l l u k s z r e
akadunk, melyek az I k r e k h e z tartoznak, ezen két csillagon kiviil, melyek­
nek egyike első- s másika másodrendű, e csillagkép még ötvenegy szabad szem­
mel láthatót mutat föl. Nyugat felé s a Fiastyúk mellett láthatni a K os csillag­
képet, valamicskével alatta a C z e t h a l é t és E r i d a n u s z é t , a melyek nem
foglalnak magukban valami nevezetes s emlitésreméltó csillagot.
De a míg mi az Ég ezen legnevezetesebb részét vizsgáljuk, a gyönyörű
 173

csillagképeket szemléljük és azokat elszámláljuk, a csillagok nem maradnak

ugyanazon lielyen, hanem haladnak útjukon; némelyek lenyugodván, eltűnnek,
mások keleten ismét a láthatár fölé emelkednek és új csillagképeket szemlél­
tetnek velünk.
Mielőtt azonban figyelmünket ezekre is fordítanék, foglalkozzunk még
egy kissé a 67. ábrával. Az ott lerajzolt csillagképek az égen ugyanazon helyet
a következő napokon s órákban foglalják e l :
É j f é lk o r ...............................deczember 20-án.
Esti 6 ó r a k o r .................... márczius 22-én.
D élben....................................junius 20-án.
Reggeli 6 órakor . . . . szeptember 22-én.

Deczember 20-ikától, azaz a téli napállástól, márczius 22-ikéig, vagyis a

tavaszi napéjegyenig, a Föld lassanként pályáján tovább halad, úgy hogy az
Égnek azon része, a mely a Nappal szemközt áll fokozatosan változik. Ezen
változás következtében mi egyik éjtől a másikig ugyanazon órában mindinkább
keletre eső csillagképeket látunk.
így például már márczius 22-én éjfélkor a Csillagos Ég déli oldalának
képe már majdnem teljesen megváltozott; Orion helyett, a mely csillagkép
ép akkor száll nyugalomra, az O r o s z l á n y foglalja el közepét. Pest láthatára
ekkor tehát oly alakú, mint azt a 68. ábra mutatja, a hol a Tejút nyugat felé
hajlik és az északi részen felemelkedvén, a láthatárt éri.

68. ábra. — Pest láthatárának ege. — Egyenlítői öv.

Az Oroszlány legfőbb csillagai szabálytalan négyszöget képeznek, mely

a nyugati oldalon sarlóidomu félkörben folytatását leli. Ezen sarló nyelének
végpontját egy elsőrendű igen fényes csillag képezi, a melynek neve Re gu-
l u s z , de olykor az O r o s z l á n y S z i v é n e k is mondatik. D e n e b o l a egy
 174

másik nevezetes csillag, a mely Reguluszszal egy vonalban de a négyszög

ellenkező részén fekszik. Az Oroszlány 75 szabad szemmel látható csillaga
közt, ide nem értve Reguluszt, vagyon három másodrendű s öt harmadrendű.
Reguluszon kivtil ezen pillanatban még három elsőrendű csillag ttindöklik
az Égnek azon részén, melyet épen szemtigyre vettünk. Ezek pedig: délnyugat
felé Proczion, ki ekkor még le nem nyugodott; továbbá ugyanazon magasság­
ban mint ezen csillag, s az Oroszlánytól keletre a K a l á s z a Sz ű z be n , , mely
épen átmenőben van a dellőn; végre A r k t u r u s z az Ők r é s z csillagkép leg­
fényesebb csillaga. A Kalász, Arkturusz s Denebola egy háromszög csúcspont­
jait képezik, a melynek oldalai majdnem egyenlően hosszúak, alapja, mely kö­
rülbelül párhuzamos a láthatárral, azon vonal, mely a két utóbbi csillagot egybe­
kapcsolja (1. a 68. ábrát).
A Szűz, az Ökrész és az Oroszlány az épen most látható csillagképek leg-
fontosbjai. Az első 100, a második 85 szabad látható csillagot számlál, melyek
között tizenhat fénye által a negyedrendüeket fölülmúlja.
Az Oroszlány és Okrész között az apró csillagok egész halmazát láthatni:
ezek képezik B e r e n i c z e H a j f ü r t j é t ; hat félkörben elhelyezett csillag,
melyek között a legfényesebbnek a neve G y ö n g y , alkotják a z É s z a k i K o -
r ó n á t , az alatt szemlélhetni a K i g y ó F e j é t és a K i g y ó t a r t ó t, a Ka­
lász mindkét oldalán valamivel alább a láthatár felé a Mé r l e g e t , H o l l ó t és
B i l l i k o m o t . Az első két csillagkép csak néhány másodrendű csillagot
foglal magában. Végre a láthatár határozatlan ködében a B ö k öl (Scorpio)
csillagképének néhány tagja tűnik föl, úgy szintén a C z e n t a u r u s z é ,
melyekről azonban nem sokára szólunk, a midőn az Ég azon övével foglalko­
zunk, a mely a déli sark táján fekszik.
Hogy azon csillagképek vizsgálatát befejezzük, melyek márczius 22-én éjfél
táján láthatók meg kell említenünk még a K o p ó k a t (másképen Ag a r a k n a k
is neveztetnek) Berenicze Hajfürtje fölött, a K i s O r o s z l á n y t a Nagy Orosz­
lány felett, a R á k o t Ragulusztól nyugatra; végre a láthatárhoz igen közel a
V í z i K í g y ó t , melynek közepén egy másodrendű változó csillag, a S z í t
ragyog, és a Proczion fölött.
Azon öv, a melyet az imént leírtunk, Pest láthatára fölött ugyanazon hely­
zetet foglalja el a következő évszakok és órákban:
Marcziua 22 -én .................................... éjfélkor;
Junius 2 0 - á n .................................... esti 6 órakor ‘) ;
Szeptember 2 2 - é n .......................... délben;
Deczember 20-án ..........................reggeli tí órakor.

Junius 20, éjfélkor, az egyenlítői övnek egészen más része fog szemeink

l) Junius 20k a estvére ugyanazon észrevételt kell tennünk, a melyet

fönebb a déli órára nézve tettünk. Esti 6 órakor a légkör megvilágítása a csillagok
fényét elhomályosítja, a miért is azok akkor sem láthatók.
 175

előtt elhaladni. Forduljunk most is, mint eddig, arczunkkal dél felé: az Égnek
tekintete az leend, a melyet a 69- s 70-ik ábra mutat.

69. ábra. — Pest láthatárának ege. — Egyenlítői öv.

:^ v<

• / ■
''Pe c a z us ............: /
H> tI t.,* --* ' '

N / !.■
Y
> i ;.
\ 1 *
R Ó KA
\

■ *s i j v :■/ \ *
\ '
*■ NYÚL ) — í <«/

• * delfin
• N>',
+\
/

V I z' ó NT O *
¿
/
' J *
s A 'S •' . .
-«tv . *

* I 5 >-:<?_ .'/
l' "*
1 . i
70, ábra, — Pest láthatárának ege. — Egyenlítői öv,

Az Északi Korona, és az Okrész, a Kigyó, Mérleg és a Sztíz, a melyek

márczius 22-én a Csillagos Ég boltozatának keleti oldalán foglaltak helyet, most
nyűgöt felé keresendők. Arkturusz függélyesen a Kalász fölé helyezkedett. A
Tej-út, a mely két nagy ágra oszlott, ferdén emelkedik föl a láthatár déli részé­
től észak-nyugat felé.
Különböző magasságban három elsőrendű csillag tündöklik három külön­
féle csillagképben. Ezek nyugattól kelet felé menvén: A n t a r e s z vagy a
Bököl Szi ve , mely alig emelkedik a láthatár fölé épen a Tejút széle mellett.
 176

Azután következik V é g a a L a n t b a n , mely majdnem a tetőponton áll, és

elvégre körülbelül fél akkora magasságban A t a i r a a S a s csillagképében.
Koczkáztassunk már most nehány szót a látható csillagképekről.
Mindenekelőtt nyugatra az Északi Koronától található H e r k u l e s z csil■
lagképe, a mely majdnem a tetőpontig emelkedik. Ezen csillagkép összesen 155
szabad szemmel látható csillagból áll, a melyek közül csak kettő mondható má­
sodrendűnek, azonfelül tiz a harmadik s negyedik rend között foglal helyet.
Később majd látni fogjuk, hogy ezen csillagkép egyik pontja felé halad folytonosan
Napunk is, magával ragadván bolygói-, holdjai- és üstököseinek egész rendszerét.
Herkulesztől keletre vagyon a L ant , a melynek egyik csillagával Végá-
v al, már megismerkedtünk. Ez fehér s igen élénk fénye miatt nagyon könnyen
megkülönböztethető, de még azért is, mert szomszédságában alatta négy csillag
foglal helyet, a melyek egy kis egyenközényt képeznek.
Ha még mindig kelet felé megyünk, balra a Lanttól a H a t t y ú csillag­
képéhez jutunk, a mely átszeli a Tejutat és a melynek legfényesebb csillaga
A 1f a az első és második rend között foglal helyet. Ezen csillag négy harmad­
rendűvel egy nagy keresztet alkot, a mely ezen órában a láthatár felé hajlik
és jól megkülönbözteti azon csillagképet, a melyhez tartozik.
A Hattyú Alfája Atair- s Végával szintén képez egy nagy egyenszárú
háromszöget, azaz oly háromszöget, melynek két oldala egyenlő. A Hattyúban
vagyon még egy igen kicsiny, szabad szemmel felette nehezen megkülönböztet­
hető csillag, de az a csillagászat évkönyveiben nagyon is nevezetes; ez azon
csillag, melynek távolsága Földünktől legelőször méretett meg. Végre még meg­
említjük, hogy a Hattyú csillagképe 145 — szabad szemmel észrevehető — csil­
lagot tartalmaz.
A E ó k a , N y í l , D e l f i n csillagképei, a Lant, Hattyú és Sas között,
semmi említésre méltó csillagot sem mutathatnak föl.
Ha a láthatár felé közeledünk, de mindig a keleti részen, észrevehetjük a
V í z ö n t ő és a B a k csillagképeit, továbbá már részben a Tejutba merülve a
N y i l a s csillagképét. Ott láthatjuk még a Bököl csillagait, melyek közül Anta-
resz épen lenyugodni készül, szintúgy ama négy csillag, melyekkel legyező ala­
kot képez.
A Bököl fölött a K i g y ó t a r t ó é s a K i g y ó még teljesen láthatók. Ezeu
csillagképekben négy másodrendű és tizenhét a második és negyedik rend közé
foglalható csillagot különböztethetünk meg.
Itt be kell fejeznünk az egyenlítői öv egének vizsgálatát a nyári napállás
éjjelén, de azt még meg kell jegyeznünk, hogy ezen öv csillagképei ugyanazon
helyet foglalják el egünkön a következő időszakokban:
Junius 20-án . . . . éjfélkor,
Szeptember 22-én . esti 6 órakor,
Deczember 20-án . délben;
Márczius 22-én . , . reggeli G órakor.
 177

Hogy befejezzük azon csillagok leírását, melyek az egyenlítői övből Pest

láthatára fölött szabad szemmel szemlélhetök, nincs egyéb tenni valónk, mint
vizsgálni ezen övét, a mint az őszi napéjegyen éjjelének közepette előttünk
feltűnik.

Tehát szeptember 22-én éjfél táján van az idő. Az ég egészen tiszta; azért
vizsgáljuk ismét annak déli részét. Pillantásunk átfutja a láthatárt nyugattól
keletig föl egészen a tetőpontig. A 71-dik ábra mutatja azon alakot, melylyel
ekkor az Ég bir.

• HAT T YU
Ssz 0 PE*
* •
•%

0
j
* ‘

- V KeU /té
• -- f: : ' .■
• *\
•
•
■!

.'vOi
ÍV * e C
'

Fi&styúK
•
/ B\ K
.»• .
0 5 HM A « •
Hiádok
•>y . •

71. ábra. — Pest látkörének ege. — Egyenlítői öv.

Nyugatra feltűnik Atair a Sasban, valamint feljebb a Hattyú ; keleten a
Fiastyúk, a Bika, a hol Aldebaran tündöklik. Orion már látható és lassanként
felemelkedik a láthatáron. A mint tisztelt olvasóink látják, mi deczembertöl szep­
temberig az Ég háromnegyedét már átfutottuk; vagy már az egész nálunk lát­
ható eget, ha azon csillagokat is számbaveszszük, a melyek épen szemeink előtt
vannak.
Az Ég közepén, valamint közelebb a tetőponthoz mint a láthatár széléhez
egy nagy négyszöget veszünk észre, melynek négy csúcspontját három másod-
és egy harmadrendű csillag képezi. Folytatólag kelet felé egyenlő távol­
ságokban három más másodrendű csillag a négyszöggel sokkal terjedelmesebb,
de a Nagy Medvéhez feltűnően hasonló alakot képeznek. Ezen hót csillagból álló
csoportnak három csillaga P e g a z u s csillagképéhez tartozik, három A n d r o-
medáé és a legkeletibb nem egyéb mint A l g o l , Perzeusz csillagképének vál­
tozó csillaga.
Andromeda s Pegazus együttvéve százkilenczvenegy szabad szemmel meg­
különböztethető csillagot foglalnak magukban; ezek közül csak tizenkettő talál­
ható, melyeknek fénye a negyedik rendnél följebb áll.
12
 178

Pegazus négyszöge és a Bika között két más csillagképpel találkozunk:

ezek a H a l a k é s a K o s . Ezen utóbbi csillagkép két meglehetősen szép fényű
csillagot mutat fel, a melyek egyenlő távolságnyira vannak a Fiastyúk- és Pe­
gazus négyszögének keleti két csillagától.
A Halak és a Kos alatt a C z e t h a l a t láthatni, melynek némely csillaga
egészen a láthatár alá merül. Kilenczvennyolcz szabad szemmel látható csillaga
közt kettő másodrendű; vagyon azonfelül hat csillaga, a melyeknek fénye a má-
sodrendüeknél gyengébb ugyan, de erősebb a negyedrendlieknél.
Ezen utóbbiak között egy igen nevezetes csillag vagyon, és pedig fényé­
nek időszakonkénti változásai miatt; mert ennélfogva majd a negyedrendű csil­
lagok közé soroltatik, majd ismét annyira elhomályosodik, hogy láthatlanná le­
szen : ez M i r a (a Csodálatos) vagy a C z e t h a l O m i k r o n j a (o).
Ezen csillagzattól nyugatra ismét megtaláljuk a V i z ö n t ő t é s a B a k o t ;
végre teljesen dél felé már a láthatár szélén a Deli Hal csillagait, melyek között
igen derült időben és ha a földi tárgyak nem akadályoznak F o r m a l h a u t o t
egy igen pompás elsőrendű csillagot vehetünk észre.
Az egyenlítői öv azon része, a melylyel épen most foglalkoztunk, a követ­
kező korszakokban tünteti fel ugyanazon alakot:
Szeptember 22-én éjfélkor;
Deczember 20-án esti 6 órakor;
Márczius 22-én . délben;
Junius 26-án reggeli 6 órakor.

Eddig az északi féltekén foglaltunk helyet és pedig Magyarország szivé­

ben Pesten; láttuk mily rendben tűnnek föl s le a legnevezetesebb csillagképek
fővárosunk láthatárán; de azt is tudjuk, hogy oly csillagok is vannak még, a
melyeket Pesten soha sem láthatunk ; menjünk tehát a déli féltekére, válaszszunk
ott magunknak oly helyet, a mely az egyenlitőtöl ép oly messze esik délre,
mint Pest északra, tehát ellenlábasaink szélességi fokát. Legjobb lesz Dél-Ame-
rika Patagonia nevű országának partján kikötni és ott állomásozni. Mindenek­
előtt azt fogjuk tapasztalni, hogy mindazon csillagok, melyek Pestnek szélességi
fokán soha sem tűnnek a láthatár alá, a melyek tehát az északi sark körüli övét
képezik, soha sem lesznek láthatók. Ha szemünket az egyenlítő, tehát észak
felé fordítjuk, egy egész év lefolyta alatt mindazon csillagképek fognak előttünk
elhaladni, melyek nálunk is az egyenlítői övét képezik, és a melyekkel mi már
 179

megismerkedtünk. Csak azt kell tapasztalnunk, hogy a csillagok épen ellenkező

rendben következnek egymásra, legalább a láthatár tekintetéből; igy példáal
Orion nagy négyszögének két csillaga, a melyek Pesten az alsó oldalt
képezik, mostani állomásunkon a felső szélen vannak ; Sziriusz, a mely Magyar-
országban Orion alatt s attól balra esik, Patagoniában a láthatáron feljebb s
Oriontól jobbra fog feltűnni. E változást könnyen megfejthetjük magunknak, ha
tekintetbe veszszük, hogy a szemlélő helyzete teljesen megváltozott.
De ha dél felé pillantunk, azonnal észreveszszük, hogy most egészen más
vidékre hordtuk el sátorfánkat. Az ismeretlen csillagok és csillagképek egész
sorozata tűnik fel előttünk, a melyeket Pest szélességi fokán soha ember még
nem látott. Ezek azon csillagképek, melyek az Ég déli sarkát környezik és a
melyek soha sem nyugosznak le nj láthatárunkon. Ha tehát ezenuj láthatár csil­
lagképeit rendre megvizsgáltuk, teljesen befejeztük az egész Ég boltozatának
leírását.
Épen deczember 20-ának éjjelén, vagyis a téli napállás pontján vagyunk ;
ez a déli féltekére nézve a meleg évszak kezdete. Éjfél vagyon, és a légkör oly
tiszta és átlátszó, hogy az Eget egész fényében ragyogni szemlélhetjük.
A Tejút több ágra oszolva könnyedén meghajtva bal felől vonul át a
láthatáron, tehát annak keleti oldalán. Első pillanatra meglep bennünket a fé­
nyesen ragyogó csillagok rendkívüli sokasága az Égnek azon részén, a melynek
vizsgálatát magunknak kitüztük; ezek a Tejút irányában egészen a tetőpontig
húzódnak, és fejünk fölött elhaladván, hátunk mögött Sziriusz, Proczion és Al-
debaran csillagokban folytatásukat lelvén, egészen az északi sarkig húzódnak.
Nézzük ama csillagképeket, a melyek e gyönyörű övhez tartoznak.
Körülbelül a sark magasságában, vagy ha úgy tetszik, egyenlő távolság­
ban a láthatár és tetőponttól, négy csillag, melyek közül kettő első- és kettő
másodrendű, egy gyönyörű csoportozatot képez, a mely a dél felé hajózóknak
rendesen legelőbb szokott feltűnni a déli öv csillagképei között. Ezen csoport a
Dél i K e r e s z t legfőbb csillagaiból áll. (L. a 72-dik ábrát.)
A Kereszt legfényesebb csillaga alatt és a Tejút két elváló ága között,
két elsőrendű csillag a C z e n t a u r u s z nagy csillagképét jellemzik, a hol azon-
fölül még öt másodrendű csillag is tündöklik. A C z e n t a u r u s z a Kereszttől
északra és keletre terül el, a melyet majdnem egészen befog.
Később még alkalmunk leend visszatérni ezen csillagkép legfényesebb
csillagára, a mely nem csak fénye által nevezetes, hanem, a mint látni fogjuk,
azért is, mivel két nap rendszeréből áll, a melyek egymás körül keringenek; ez
egyszersmind legközelebb áll Földünkhez azon csillagok között, melyeknek
távolságát megmérni sikerült.
A C z e n t a u r u s z alatt a láthatár felé nagy mennyiségű csillagokat ve­
hetni észre, melyek mindnyájan a harmadik és negyedik rendbe tartoznak, ezek
képezik a F a r k a s csillagképet. A Tejút egyik elvált ága a Farkason áthalad-
12 *
 180

ván, a Bökölben tűnik el, melynek csak kevés csillaga emelkedik ezen időben a
láthatár fölé.

•s fi
*' t ■• ' •" •*T
' V ' ' v \ z i Kipyo ' s>.
1 ’ *\ ''s
\ v":
\ , ,y */ ‘ t y K Á hl/
Hí a J o\ : ‘ i »'* ;i \
•
v
DARU
* • •, *■
p A V A /•••''
y ' v* ' '•> . \ I N Ú 1A 1

\ ( Li •
•
, '■*' ; 1 •
■f /
/ * r A ^ u S 't

• /'
DÉLI' x
\*'V« y,A"V..-y • 'v KOJMA 7
------------- ' * •„
F K R
1
•’ %•*V , f r:, ; ''

72. ábra. — Pest láthatárán láthatatlan csillagok.

Az 0 1 1 á r és a Dé 1i H á r o m s z ö g , melyek a Tcjútat kisérik és a sark

felé húzódnak, a melyről azonban semmi különös mondani valónk nincsen, is­
mét a déli Kereszthez vezetnek vissza. E fölött tündöklik a H a j ó vagy A r g ó
remek szépségű csillagképe. Itt a legragyogóbb csillagok egész sorozata övedzi
kör alakban a sarkot s az Ég ezen részének oly fényt kölcsönöznek, hogy hozzá
hasonlót alig tudnánk megnevezni. — K a n o p u s z , a mely csillagról már tud­
juk, hogy Sziriugz után a legpompásabb, ezen órában a tetőponthoz közel fek­
szik és majdnem a dellőben; mig fölötte a Kereszt Alfája, és a Hajó Étája elra­
gadják az embert azon szokatlan fény által, melylyel tündökölnek. Ez ama
sajátságos csillag, a mely több mint kétszáz évig változott, de akkor fénye
egyre ragyogóbb lön, mig végre Kanopuszét is fölülmúlta és jelenleg az első­
rendű csillagok között a harmadik helyen áll.
A Hajótól, a nélkül, hogy valamely emlitésre méltó csillagképre akadnánk,
a R é p ü l ő H a l o n, D o r a d on és a H á l ó n át (73-dik ábra) menvén, Er i -
d á n h o z jutunk, melynek egyik részét már Pest láthatárán is észleltünk. Ezen
csillagképnek a sarkhoz legközelebb fekvő csillaga A c k e r n a r , egy szép első­
rendű csillag (74-ik ábra).Acliernartól jobbra három csillag, az egyik másodrendű,
a másik pedig harmadrendű F e n i k s z csillagképet képezik, a mely alatt már
a láthatár felé s a dellő közelében T u k á n , D a r ú t , ez I n d i a i t és a P á v á t
leljük föl.
Két másodrendű és néhány harmadrendű csillag különbözteti meg ezen
csillagképeket, melyeknek helyzetéről a 73-dik és 74-dik ábra kellő felvilágo­
sítást nyújt.
 181

A déli sark vidékén fekvő csillagok elszámolásánál egyet sem emlitettünk,

a mely a sarknál feküdnék. Ennek oka igen egyszerű. Egyetlenegy sem érdemli
meg, hogy külön megemlítsük, és a Vizi Kígyó Bétáján kívül egy sem éri el a
harmadik rendet.
DELI
hím vizrKi^yó KERESZT . . . .'V
•J „os
/ ' ^
Jh Á l Ó

^ .< ir r v,7 V ■ HOLLÓ

___ _________
0 o R A 0 0 U / «>. •
•'

\"> :i i H- V J ' /
y . v*
. : : ' - ■ • ^
■ \ n|

* •>
•
•■ -:v - . «9
• o
^CV kü tva • • * • *

73. ábra. — Pesten láthatatlan csillagképek.

-- i .. • •
H; A R 0 M S Z 0 C .
H 1 M /V , 1 Kl C. Y 0

. •• '•

• ....... /
PÁ V 0> X .tf!: ’V;;V

• '* " '

F E /N 1X
/ y ^ . t
,•
¿•r+y-P
•«
1
0 C 2 E T h Ai L #
i
• v'\’. •
* •
D É l r ,' ,H’ A L

74. ábra. — Pesten láthatatlan csillagképek.

Tehát az Ég déli részében nincsen csillag, a mely hasonlölag az északi

félteke sarkcsillagához, a sarkot különösen jelölné. De fönnebb láttuk, hogy a
déli félteke ezen szegénysége bőven kipótoltatik azon csillagok száma és ra­
gyogó fénye által, melyek azt környezik.
Még meg kell említenünk, hogy a Tejúton kívül és ezen öv legkevésbbé
fénylő részén két tünemény sajátságos tekintetet kölcsönöz a Csillagos Ég bol­
 182

tozatának: ez két fehéres fényű és egyenlőtlen nagyságú felhő, a melyek első

pillanatra a Tejút részeinek lenni látszanak; nevük K is F e l l e g és N a g y
F e 11 e g , de a csillagászok azokat M a g e l l a n F e l l e g e i n e k közös neve­
zetével is illetik.
Most, miután az egész Eget úgy a mint szemeinknek feltűnik, ismerjük, ha­
toljunk be mélyebben annak legtávolabb vidékeire, tanulmányozzuk ezen ezer
meg ezer tűzhelyet, ezen napokat vagy napsorozatokat, a melyek a távcsövön
át nézve oly bámulatos módon sokszoroztatnak.

V.
A CSILLAGOK TÁVOLSÁGA.
Nehány csillag távolsága a Földtől. — Azon idő, melyre a fén yn ek szüksége
vagyon, hogy legközelebb eső csillagoktól Földünkre jusson. — A látható
Mindenség nagyságának eszméje.
A csillagok mindannyian napok.
Minden fényes pont, a melyeket egyszerűen szabad szemmel az Ég bolto­
zatján megkülönböztetni képesek vagyunk, vagy a melyeket távcső segélyével
milliókként az Ég távol mélységeiben eddig felfedeztünk és a melyek saját fé­
nyűkkel világítanak, ezek mindannyian napok. Minden csillag oly gyüpont, a
mely körül kétségtelenül más, sötét testek, hasonlólag saját naprendszerünk boly­
góihoz, keringenek és fényt meg hőt nyernek.
Ezen óriási gondolat, mely az összes látható világot úgy állítja elénk, mint
roppant sok nap halmazát, többé nem üres elmélet, nem hiú képzelgés: ez a
csillagászatnak többé meg nem dönthető igazsága. Bizonyos adatok, a melyek­
kel a mai csillagászat bir, ezen napok rémitő távolságára nézve (még azok is,
melyek hozzánk közel fekszenek, oly szédítő távolságokban vannak, hogy
azoknak megítélésénél az ész többé nem működik, csak — a képzelet) kétségen
kivűl helyezik az imént mondottat; ennélfogva az ujabb csillagászatnak alap­
igazsága az, hogy minden csillag maga forrása azon fénynek, melyet kiáraszt, mert
azt semmitől sem kölcsönözheti, még magától Napunktól sem.
Jelezzük itt ama kétségtelen tényeket, melyek képesek ezen igazságot
egész valójában tisztázni.
Mig mi saját világunk hatáskörén belül maradtunk, lehetséges volt a távol­
ságokat megbecsülni, a mennyiben mérésegységül saját gömbünk méreteit vá­
lasztottuk. így azt találtuk, hogy Földünk a Naptól körülbelül tizenkétezer földi
átmérőjű távolságban van. Ezen módon képesek voltunk még azon bolygók tá­
volságát is meghatározni, melyek roppant távolságban a Naprendszer határai
felé végezik örökös útjokat. De elhagyván Naprendszerünket, a csillagok távol­
ságait akarjuk megmérni s pedig a hozzánk legközelebb esőkét, azonnal észre-
 183

veendjük, hogy az imént használt méregység oly semminek tűnik föl mint egy
mennyiségtani pont azon roppant térben, a mely bennünket azoktól elválaszt.
De mit mondjunk, midőn még a Föld pályájának sugara ezen húsz s egy
fél millió mértföldnyi egyenes vonal hossza, a melyet valamely ágyúgolyó csak
tizenkét év alatt futhatna be, szintén elégtelen ezen roppant távolságok mér-
egységeül szolgálni. Mindazonáltal azon tökéletesbítések, melyek lassanként a
csillagászati módszereket s eszközöket érték, lehetővé tették, hogy nehány igen
ügyes csillagász bizonyos számú csillag távolságát megközelitőleg meghatároz­
hatta, s azért ezekre nézve mondhatjuk, hogy közép számban hány föld-pálya-
sugárnyi távolságban vannak tőlünk.
Bessel, századunk legjelesebb csillagászainak egyike volt a legelső, ki egyik
csillagnak távolságát meghatározta. Ezen csillag szabad szemmel alig látható
és a Hattyú csillagképéhez tartozik, a csillagjegyzékekben pedig a 61. szám
alatt fordul elő. A legelőször megmért távolság az eddig ismeretes csillagtávolak
sorrendjében a második helyet foglalja el. Ezen távolság majdnem három ak­
kora, mint az Ég egyik legragyogóbb csillagáé, Czentaurusz Alfájáé, a mely
valamennyi eddig megmért csillag között legközelebb esik hozzánk.
Czentaurusz Alfája távolsága tőlünk valamivel több, mint Földünknek a
Naptól vett középtávola kétszázezerszer véve, a mi mértföldekben adva négy
billió mértföldnél többet teszen. Ezen szédítő távolságról a legélénkebb képzelő
erő sem képes magának fogalmat szerezni; hiába erőlködik az ész, vonalat vo­
nalhoz, számot számhoz rakni, soha sem lesz képes ezen úgyszólván feneketlen
mélységet betölteni. Keressünk azért inkább képet vagy hasonlatosságot; ne
reméljük ugyan, hogy oly határozottan szólhatunk hasonlatosság mint számok
által, de bizonyos értelemben jobban fogjuk czélunkat elérni, a mennyiben érzé­
keinknek valami megfoghatót nyújtunk.
Mindegyikünk tudja azt, mily széditő sebességgel halad a fény : másod­
perczenként 42,000 mértföldet fut be, a mi valamivel több, mint Földünk hét s
félszeres kerülete. Ám de egyszerű számítás által azon eredményhez jutunk, hogy
valamely fénysúgár Czentaurusz Alfájából elindulván, hozzánk csak három év
és hét hónap múlva jut el.
Ha Földünk fölületén, a mely pedig csak egy porszem azon világban, me­
lyet Napunk igazgat, bizonyos távolságokat akarunk magunknak képzelni, pél­
dául száz mértföldet, vagy ezer mértföldet, nem vagyunk képesek magunknak
eszmét alkotni azon vonal hosszáról, mely ezen távolságnak megfelelne. Álta­
lában a tér eszméjét mindig egybekapcsoljuk az idő eszméjével, hogy a távol­
ságokról kellő fogalommal bírjunk: azt kérdezzük, például, mennyi idő, óra
vagy nap lenne szükséges arra, hogy egy folyton gyalogló eme vagy ama távol­
ságot áthaladja ? Ugyan mennyi tehát ezen 42,000 mértföldnyi távolság, a me­
lyet a fény egy másodpercznyi időköz alatt befut ? Ezen 42,000 mértföldnyi tá­
volság érzékeinkre nézve már oly roppant nagy, hogy ott már csak a képzelet
működik.
 184

Hanem hát tegyük föl, hogy egy szempillantással képesek vagyunk ezen
jelentékeny távolságot belátni, de kapcsoljuk hozzá egy másodpercznek véget-
len csekély tartamát! Gondoljuk meg, hogy csak egyetlenegy nap, mely huszon­
négy órából áll, 86,400 ilyen másodperczet számlál; állapodjunk meg itt és
képzeljük magunknak ama megmérhetlen távolságot, a melyből valamely fény-
sügár egy napi utazás után jut el hozzánk: ezen távolságot már oly mélyen a
Térben kellene felkeresnünk, a mely hét oly messze esik tőlünk mint Neptun.
De a fönnebb mondottuk szerint, valamely fénysugár, a mely a hozzánk legkö­
zelebb eső álló csillagtól jő, ezcyi idő alatt útjának ezredrészét sem tette meg,
annak folytán folyvást kellene még repülnie ezen őrült sebességgel és pedig
több, mint ezerháromszáz napig, hogy a déli Ég ezen ragyogó csillagától, Czen-
taurusz Alfájától egészen hozzánk eljusson.
Ilyenek tehát azon Ür méretei, melyben a csillagok Naprendszerünket
környezik.
Pedig mi csak a hozzánk legközelebb eső csillagokat tekintjük. A Lant
Végájától, a tündöklő Szinusztól húsz évnél többre van szüksége a fénynek, hogy
hozzánk eljusson; a Sarkcsillagtól már egy félszázadra, a mi annyit jelent, hogy mi
e csillagot még ötven évig látnók ragyogni, ha az ma semmisülne meg az Égen.
Végre még megemlítjük azt, hogy a fénysugár azon tért, a mely bennünket a
Kecske (Capella) világától elválaszt, tehát 92 billió mértföldet, bámulatos sebes­
sége daczára, csak 72 év alatt volna képes befutni: az egy egész hossza em­
berélet.
Más szempontból akarnának talán önök, tisztelt olvasóim, ezen irtózatos tá­
volságról fogalmat szerezni ? Ám legyen meg ! Ha önök Czentaurusz Alfájánál
állanának a roppant Földpálya, melynek átmérője 41 millió mértföld, nem volna
látható, mert az csak egy kiterjedés nélküli pont oly roppant távolságból
szemlélve.
Álljon itt nehány megmért távolság, kifejezve először a földpálya sugara,
azután pedig millió mértföldek által; végre pedig még ide igtatjuk azon időt, a
melyre a fénynek szüksége volna, hogy az utat onnan hozzánk megtegye.
A földpálya Millió
sugara mértföld Év
A Czentaurusz Alfája . . 25,330 4.132,265 3S/5
A Hattyú 61 . . . . 550,920 11.293,860 92/5
A Lant Végája . . . . . 1.330,700 27.479,350 21
S z i r i u s z .......................... 28.187,500 22
A Nagy Medve Jotája . . . 1.550,000 31.775,000 25
Az Ökrész Arkturusza . . . 1.622,800 33.467,400 26
63.111,300 50
91.922,000 72

Még egyéb csillagok távolsága is ismeretes, de nem állhatunk igen jót azért,
hogy adataink teljesen pontosak, csak annyit jegyezünk meg, hogy ezen távol­
 185

ságok legtöbbnyire az imént elősoroltaknál is jelentékenyebbek. Egyetlenegy

eddig megmért csillagtávol sem kisebb Czentaurusz Alfájáénál.
Tehát képzeljünk magunknak egy gömböt, a melynek középpontja a Nap
és sugara kétszázezerszer nagyobb, mint Földünknek középtávola a Naptól.
Ezen gömbben egyet sem lelnénk föl azon számtalan csillagból, a melyek éjjelen­
ként fölöttünk ragyognak. Pedig ezen gömbnek térfogata oly elképzelhetlenül
nagy, hogy 275 ezer milliószorta nagyobb, mint azon gömb, melyet Neptun
pályájának sugarával képzelhetünk, és a melyen belül valamennyi Naprendsze­
rlinkhez tartozó bolygó kering. Most már beláthatjuk, hogy mily roppant tér
áll az üstökösöknek rendelkezésére felette megnyújtott ütjok befutására, a nél­
kül, hogy más nap uralmán belül kellene jutniok.
Ha már most gondolatban Napunkat oda helyezzük, a hol a hozzánk leg­
közelebb eső csillagok állanak, és azután a láttán törvényei szerint fényének
hatályosságát kiszámitanók, azon eredményhez jutnánk, hogy az alig volna má­
sodrendű csillag. Ilyen a Sarkcsillag, ilyenek a Nagy Medve csillagképének
legfőbb tagjai.
Ugyebár most már senki sem kételkedik azon, hogy a csillagok mindany-
nyian saját fényükkel világítanak, és teljesen belátjuk annak lehetetlenségét,
hogy más égi testek visszaverődött fényével ragyognának. Azon távolságban, a
melyben hozzánk a legközelebb esők vannak, a Naptól nyert világosság hatá­
lyossága oly csekély, mint az a melyet mi például a Sarkcsillagtól nyerünk. Ha
minden csillag önmagában sötét test volna, a világosság, a melyet a Naptól
nyerne, ép akkora volna, mint a melyet nekünk egy egészen sötét éjben egyet­
lenegy csillag nyújt. De ezen gyenge fénynek újólag át kellene haladnia azon
roppant távolságot, hogy hozzánk eljusson. Innen tehát kétségtelenül világos,
hogy Sziriusz gyönyörű fénye nem a Napban bírja forrását.
Ennélfogva megdönthetlen valóság gyanánt áll előttünk a csillagászatnak
azon igazsága, a melyet mi előbb már kimondottunk.
A csillagok mindannyian napok. Mindegyikük forrása a fény- és hőnek
és valószinüleg középpontja egy rendszernek, mely mint a miénk, több bolygó-,
hold- és üstökösből áll. Minden csillag egy-egy világ.
*
* *
Miután több csillagnak távolsága megközelitőleg ismeretes, lehet-e itt is a
valódi nagyságra nézve következtetéseket vonnunk, miként mi ezt a bolygók­
nál tettük? Nem, és ennek oka igen egyszerű: még a legnagyobb csillagok
látszólagos átmérője is oly végetlen csekély, hogy mindennemű méréseket lehe­
tetlenné teszen. Ha valamely távcsőbe bármily finom fonalat teszünk, az telje­
sen elfödi ezen csillagzatok korongját. Midőn a Hold forgásában valamely csil­
lagképen áthalad, mihelyt valamely Csillag kísérőnk széléhez jut, nyomban eltű­
nik annak korongja mögé. A fény nem enyészik el fokonként, hanem egyszerre
minden átmenet nélkül. Ezen tényben semmi különös sincsen, ha meggondoljuk
 186

azt, hogy Napunk a hozzánk legközelebb eső álló Csillag távolságától tekintve,
szintén nem birna megmérhető látszólagos átmérővel.
De ha azt feltételezzük, hogy példáúl Szinusznak saját fénye is ugyan­
azon hatályossággal bir mint Napunké, vonhatunk ugyan következtetéseket az
álló csillagok nagyságára, ámbár az ilyen becslésnek nem lehet feltétlen hitelt
adni, mivel a föltét, melyből kiindultunk, korántsem kétségtelen igazság. Tehát
ily feltét mellett Sziriusz átmérője tizenötszörte nagyobb volna, mint Napunké,
úgy hogy ha Sziriusz saját fényének hatályosságát háromszor nagyobbnak is
vennők, mint a Nap világosságáét még mindig ötszörte nagyobb átmérővel birna
az. Ekkor pedig Sziriusz térfogata huszonötször nagyobb volna mint a Napé.
Nem is kell kételkednünk, hogy ezen számok nem felelnek meg a valóság­
nak ; de annyit bizonyosnak mondhatunk, hogy oly távol és oly roppant sok
' világ mellett a legkülönfélébb nagyságokat lelhetni, és pedig annál inkább, mert
csekélyke kis Naprendszerünkben is föltűnő változatosságot tapasztaltunk.
A mit itt a csillagok távolságáról mondottunk, az mindössze csak csekély­
ség a látható Mindenség végtelenségéhez képest. Majd visszatérünk ezen érdekes
tárgyra, a midőn e bámulatos Világrendszerről szó leend, a mint az az ujabb csil­
lagászati élmeletek szerint szerkesztve vagyon. Most a csillagokat nem fogjuk
többé elszigetelten vizsgálni, hanem a csoportokat, a napok rendszereit, és a
rendszerek egész sorozatát minél számosabban és minél nagyobb terjedelemben.

IV.
A CSILLAGOK MOZGÁSA.
A csillagok nem vesztegelnek nyugodtan a Tér ugyanazon helyén. — Saját
mozgásuk mérése; némelyeknek mozgás-sebessége. — A Naprendszer mozgása.
Soká általánosan el volt terjedve azon hit, hogy a csillagok állandóan
megtartják egymáshoz viszonylagos helyzetüket a Térben, szóval, hogy mozdu­
latlanok mint Napunk. Innen vagyon az á l l ó c s i l l a g o k régi elnevezése, el­
lentétben a b o l y g ó k k a l , melyek soha sem vesztegelnek egy helyben, hanem
szemlátomást tovább haladnak. Az ujabbkori csillagászat, mely az eszközök na­
gyobb tökélyi foka mellett, sokkal pontosabb észleletek megtételére képes, a nyu­
galom ezen eszméjének teljes hamisságát már kitüntette.
A mozgás valamennyi csillagzatnak közös törvénye.
Láttuk, hogy saját Naprendszerünkben a bolygók és holdak egyszerre
kétrendbeli mozgásnak vannak alávetve; először megfordulnak tengelyük körül,
azután pedig mozgásuk középpontja körül, a mely a főbolygókra nézve a Nap,
a mellékbolygókra nézve az illető főbolygó. Azt is tudjuk, hogy rendszerünk
középpontja, a Nap, saját tengelye körül körülbelül huszonöt nap alatt fordul
meg. Elvégre az üstökösök is roppant sebességgel bírnak, a melynek következ­
tében hosszú pályáikon még a Naprendszer határát is átlépik.
 187

No, de hisz a Nap sem vesztegel ugyanazon helyen, hanem tovább halad
a Térben magával ragadván az összes fő- s mellékbolygók-, továbbá az üstökö­
sökből álló kíséretét, a nélkül, hogy annyi különböző csillagzatból álló csoport
nak távolságai és egymáshoz való viszonylagos helyzetük csak némi változást is
szenvedne. Tagja lévén az egy sokkal terjedelmesebb, de ez ideig ismeretlen
rendszernek, évezredek, talán millió évek alatt roppant kiterjedésű pályát ir le.
így áll a dolog minden más nappal. Többnek mozgása már kétségen kivül
helyeztetett, és mi képesek vagyunk némelyiknek forgásirányát és sebességet
megmondani.
Kisértsük meg ismeretes hasonlat segélyével érthetővé tenni, mikép volt
az lehetséges oly tényekről bámulatos határozottsággal biztosságot szerezni.
Képzeljük magunknak, hogy igen tágas sikság kellő közepén mozdulat­
lanul állunk, a melyen minden irányban gyaloglók, kocsik s vasúti vonatok ha­
ladnak. Ha ezen mozgó tárgyak vagy egyének igen közel vannak, mozgásukat
nagy sebességgel látszanak végezni. De minél inkább távoznak tőlünk, annál
csekélyebb látszólagos sebességük, mig a láthatáron eltűnőben nincsenek, amidőn
mozgási sebességük már oly végetlen csekélynek tűnik fel, hogy állani vel-
nök őket. Vizsgáljuk azokat a pillanatban jó távcsövei, melynek ereje által hoz­
zánk közelednek, ekkor kezdetleges sebességüket újra észreveszszük, de mihelyt
távoznak, a sebesség ismét lassudni látszik.
Ily módon történt az, hogy a csillagok tulajdonképeni mozgása jó ideig
teljesen érezhetlen volt, de mihelyt a csillagászok jobb láttani eszközökkel ren­
delkezhettek, melyeknek segélyével csodálatosan finom méréseket tehetni, a
csillagászok csakhamar észrevették, hogy több csillag helyét változtatja s pedig
különböző sebességgel és különböző irányban. De ne képezzünk magunknak
hamis eszmét ezen helyváltoztatás felett; nehigyjtikazt, hogy erről egyetlenegy
észlelet által is meggyőződhetünk. Nem, oda számos észlelet, az évek egész sora
kívántatik meg, hogy ezen mozgások kétségen kivül helyeztessenek.
Idézzük néhány példát.
Az Okrész legfényesebb csillaga, Arkturusz egy egész századot igényel,
hogy oly tért fusson be, milyen a Hold átmérőjének nyolczadrésze. Czentaurusz
Alfája ugyanazon időközben csak annyit halad mint azon átmérő ötödrésze. Sok
más csillag még csekélyebb sebességgel végzi útját.
Az eddig ismert legsebesebb mozgás a Hattyú 61-ik csillagát illeti meg,
melyről tudjuk, hogy távolsága Földünktől legelőször méretett meg, és a déli
égöv két csillagát, úgymint az Indiai és a Hajó csillagképeinek egyikét. Mind.
amellett mindahárom csillag három egész századot igényel, hogy az Ég boltoza­
tán a Hold átmérőjével egyenlő utat fusson be.
Könnyen elképzelhetjük, hogy itt csak a látszólagos sebességről lehet szó.
Hogy innen a valódi sebességre is következtessünk, ismernünk kell azon csilla­
gok távolságát, a melyeknek saját mozgása megméretett; ám de ezen elem csak­
ugyan ismeretes, habár csak néhány csillagra nézve.
 188

így találtatott, hogy Arkturusz a Térben oly sebességgel halad, hogy

óránként körülbelül 43,000 mértföldet fut be, a mi másodperczenként majdnem
12 mértföldet teszen. Álljon itt néhány csillag sebessége:*)
Arkturusz . . . .
• • 87* „ 1)
A Kecske . . . . • • 6'/» 71 n
S z i r i u s z .................... ■ ■ 3'/4 . vt
Czentaurusz Alfája . . . 27/ ío „ r>
W é g a .......................... • • 27/to „ n
A Sarkcsillag . . . ‘A »

Tehát azon csillagok, melyekről biztosnak hittük, hogy állanak folytonos

mozgásnak vannak alávetve. De mit mondjunk ahhoz, hogy ezen távoli világok
egy némelyikének mozgási sebessége jóval fölülmúlja a bolygói testek mozgásá­
nak sebességét, a mely miként tudjuk egy fél és hat és egy fél mértföld között
másodperczenkint változik. A Föld, a mely pályáján oly roppant sebességgel
haladni látszik háromszor lassabban mozog mint Arkturusz.
* *
*
Ugyan mikép jöhettünk annak ismeretére, hogy egész Naprendszerünk
maga is mozgásban van a megmérhetetlen Térben ? Egy másik a közéletből vett
hasonlat talán szintén képes leend ennek megértéséhez vezetni. Foglaljunk is­
mét helyet egy igen tágas sikság kellő közepén, tegyük fel, hogy a láthatárt
széle felé különféle facsoportok minden irányban környezik. Mig mi mozdulat­
lanul állunk, ezen tárgyak sem változtatják helyüket, helyzetük egymás irányá­
ban ugyanaz marad. De induljunk el bizonyos irányban, mi fog történni ? A
mily mértékben mi előrehaladunk, azon mértékben az előttünk levő fák egymás­
tól távozni fognak és pedig annál inkább, minél jobban közeledünk feléjük.
Hátunk mögött az ellenkezőt tapasztaljuk, azok egymáshoz folyton-folyvást kö­
zeledni látszanak, távolságuk egymástól mindinkább csökken, mig az oldalt levők
a mozgásunkkal ellentett irányban elfutnak: ez itt, miként azt könnyen fölfog­
hatjuk, tisztán a látszat eredménye. Azonban mindeme látszólagos mozgások
irányai maguk közt és saját mozgásunk irányával a legbensőbb összefüggésben
vannak, a melyeknek tanulmánya, ha ügyen a magunk mozgásával tisztában
nem vagyunk, okvetlenül annak pontos felismeréséhez fog vezetni.
Alkalmazzuk már most ezen hasonlatosságot. A sikság az Ég roppant
terjedelmében; a fák a láthatár széle felé a csillagok és azoknak előttünk már
ismeretes csoportozataik, és az utas, mely állandóan ugyanazon irányban halad
előre az Napunk egész rendszerével.

*) Figyelmeztetjük a tisztelt olvasókat, hogy a valódi sebességek jóval felülmúl­

hatják az itt közlötteket; mert nagyon is valószínű, hogy mi a befutott vonalakat nem
látjuk szemközt, ekkor pedig a megmért pályák csak vetiiletei a valódiaknak.
 189

Mindazonáltal ezen feltétel és a valóság között még mindig némi különb­

ségek jelentkeznek, a melyek a kérdést bonyolódottabbá teszik. A csillagok
maguk is változtatják helyüket, azok saját mozgással bírnak, miként arról
többé kételkednünk nem lehet. Földünk sem veszteget egy helyben, hanem a
Naphoz viszonyítva szintén változtatja helyét; innen ismét más látszólagos moz­
gások származnak. Világos, hogy ezen sokszoros mozgásokban előbb tájékozást
kelle keresni és különbséget tenni a látszat és valóság között. Kapcsoljuk még
ezen nehézségekhez még azokat, a melyek a mérések rendkivüli nagy finomsá­
gából az eszközök hiányosságából erednek, és lesz eszménk arról, mennyi gon­
dosságot, türelmet, mondjuk csak ki, lángelmét kellett alkalmazni, hogy ezen
eredményhez jussunk. És csakugyan oly férfiak roppant buzgalmának, a mi­
lyenek: William Herschel, Argelander, Struve, Mádler, Peters, sikerülhetett
csak e gyönyörű feladatnak megfejtése.
Az Ég milyen pontja felé tart ugyan a mi Naprendszerünk? A leg-
islegnjabb számítások szerint Naprendszerünk jelenleg a Herkules csillagzat
egyik pontja felé tart (a 75-ik ábrán ezen csillagzatnak ¡ji és ~ betűi közt Q
jegy mutatja e helyet) és pedig oly
,

L A N T • sebességgel, hogy évenként valamivel

nagyobb utat teszen mint a földi pálya
• JV sugárának egy és egy fele, körülbelül
Ó .
33 millió földrajzi mértföldet. Ez ismét
* ■
valamivel több mint egy mértföld má-
.u ■ . . h e r k u l E 5 sodperczenként. De a Nap kétségtele­
• •
nül bizonyos eddig ismeretlen közép­
pont körül forog. Valószinü-e az, hogy
e középpontot a Fiastyúk csillagké­
• - •
-
.
pében kell keresnünk? Sikerülend-e
75. ábra. — Azon pont, mely felé Nap­ majd nekünk ezen pontról határozott
rendszerünk tart. ismereteket szereznünk ? Ezen kérdé­
sekre még most senki sem mer határozott feleletet adni.
Ha a csillagok egyenlőtlen sebességgel különböző irányokban haladnak,
ha Naprendszerünk állandóan az Ég bizonyos pontja felé tart, mit következ­
tethetünk ebből a csillagos boltozat tekintetére nézve sok idő múlva ? Oly vál­
tozást, a mely a csillagképeknek egészen más alakot fog kölcsönözni, mint a
milyenben azok mai nap feltűnnek. „A Déli Kereszt“, mondja Humboldt,
„nem fogja mindig jellemző alakját megtartani; mert négy csillaga ellenkező
irányokban és különböző sebességgel mozog. Mai nap ugyan még nem volnánk
képesek kiszámitani, hány millió és millió évnek kell majd lefolynia a teljes
feloszlatásig.“ (Kosmos III.) Ennélfogva egész nyugalommal tanulmányozhat­
juk az Éget, a mint az előttünk jelenleg feltűnik, a nélkül hogy egy közel be­
következő zavartól félnünk kellene: engedjük késő unokáinknak, kik a 9000-ik
év körül e Földön élni fognak, a szerencsét, hogy ismét felkereshetik a Kopók
 190

csillagképének azon csillagát, a mely a csllagjegyzékben Groombridge 18B0-ik

számújának vagyon bejegyezve, de a mely akkor már Berinicze Hajfürtjének
kellő közepében lesz található.

VII.
KETTŐS ÉS SOKSZOROS CSILLAGOK.
Különbség a láttani és természettani kettős csillagok közt. — Ezen utóbbi
csoportnak jellemzése. — A kettős csillagok összetevőinek tengelyforgása. — A
sokszoros napok rendszerei.
Véga, a Lant csillagképének legfényesebb csillaga közelében egy kis csil-
lagocska vehető észre, a melynek megnyújtott alakja már szabad szemmel is
látható; ezen körülményből egyszerűen azt következtethetjük, hogy itt két
fényes pont egygyé egyesült. És valóban, midőn finomabb észletek kedveért
meglehetősen jó távcső után nyúlunk, tisztán megkülönböztethetünk két csilla­
got a melyek között oly üres tér vagyon mint a Hold látszólagos átmérőjének
körülbelül egy kilenczedrésze.
Váljon k e t t ő s c s i l l a g g a l vagyon-e itt dolgunk, már t. i. azon érte­
lemben, miként a csillagászok a kettős csillagot venni szokták ? Nem, habár
ismét nem tagadhatjuk, hogy ezen két csillag egyesülése és a csillagpárok közt,
szorosabb értelemben véve, vagyon némi hasonlatosság; hanem a két csillag
közti távolság ezen esetben felette nagy, mivel a kettős csillag elnevezése csak
olyanokra alkalmazható, a melyeknél az elválasztó távolság nem teszi annak
hatodrészét, mint a milyent idéztünk.
Szabad szemmel, vagy csak középszerű erejű távcsővel nézve, a kettős
csillagok ezen neme mindenkor egyszerű fényes pont gyanánt fog feltűnni;
hogy az összetevő csillagokat megkülönböztethessük, mindenkor hatalmas lát­
tani szerekhez kell folyamodnunk. Ha azonban igen hatalmas távcsövet fordí­
tunk a Lant csillagkép említett két csillagára és azokat jobban vizsgáljuk, azon
meglepő eredményhez jutunk, hogy az egyik is és a másik is két egészen kü­
lönváló csillagból áll, a melyek oly közel fekszenek egymáshoz, hogy a köztük
lévő távolssg annak hetvenedik részét sem teszi, a mely a két párt egymástól
elválasztja. (Struve észleletei szerint.)
Alig egy százada annak, hogy a csillagászok e nemből csak busz csopor­
tot ismertek; ma az ismerteknek száma már meghaladja a hatezret.x) Most
azon kérdés támad, váljon két napnak egyesülése a csillagos boltozatnak egy

i) Hirscli, Brandley, Flamsteed, Mayer Tamás és Keresztély, William Hersclie

utóbbi században; mindkét Struve, Bessel, Argelander, Éneke és Gall, Preuss és Mad-
ler, sir Jolin Herscliel a tizenkilenczedik század első felében a mai nap oly nagy szám­
ban ismeretes csillagpárok legnevezetesebb felfedezői gyanánt említendők.
 191

kis helyén pusztán a véletlen játéka-e ? vagy ha nem, úgy kell-e azokat tekin­
tenünk, mint két csillag valódi egyesülését, a melyek egy valóságos rendszert
képeznek ?
Az első feltétel mellett a csillagok közelléte pusztán a távlat eredménye
volna; az egyik csillag a Térben hozzánk sokkal közelebb feküdvén, könnyen
összezavartatik a másikkal, a mely ugyanazon irányban ugyan, de mélyebben
benn a Térben foglalja el helyzetét. A másik esetben a két nap tőlünk egyenlő
távolságra esnék és látszólagos közellétük egymástóli távoluk csekélységének kö­
vetkezménye volna.
Innen van a különbség a láttani és természettani kettős csillagok közt. A
mint a kettős csillagok száma egyre szaporodni kezdett, a mi pedig egyenlő
lépést tartott az eszközök tökélyesbitésével, azonnal átlátták a csillagászok,
hogy több mint valószínű, mikép ezen nembeli egyesülések nem eredhetnek
mindnyájan a látszatból, ekkor a valódi kettős csillagok léteiének hite már meg­
volt alapítva, mielőtt az észlelet azt kétségen kívül helyezte volna. És nem is
csalatkoztak. A mai napig felfedezett 6000 csillagpár között 650 olyan rendszer
találtatott, a melyekben két nap oly szoros rendszert képez, hogy egyik is a
másik is egy közös középpont körül kering.
Ezeken kivül még sokkal bonyolódottabb csoportokra akadhatni, három
vagy négy nap rendszeres egyesülésére. Orion csillagképében igen nevezetes
ködfolt közepette, a melynek leirását nem sokára adni fogjuk, találunk egy
csillagot, a mely a szabad szemnek csak mint egyetlenegy fényes pont tűnik
föl. Igen jó távcsővön át nézve ezen pont négy csillagra oszlik és midőn a na­
gyítás még jelentékenyebb, ezen négy csillag közel kettő ismét két-két csillagra
bomlik fel, úgy hogy ezen csillag hat csillag
csoportjából áll. (Lásd a 76-ik idomát.) „Való-
szinüleg“, mondja Humboldt, „ezen hatszoros
csillag, Orion Thétája“, azaz, a melyről az
imént szólottunk, „valóságos rendszert képez,
mert az őt kisebb csillag a főcsillagnak mozgá­
sában osztozik.“ Még meg kell jegyeznünk,
hogy Lassel egy hetedik csillagot fedezett föl, 76. ábra. — Orion Thctája J.
úgy hogy e szerint Orion Thétája hétszeres csil­ Herschel után.
lag (77-ik idom.) A csilagászok sok figyelmet
fordítanak ezen érdekes csoportra; ennek gon­
dos tanulmánya majd ki fogja tüntetni, mi való
Humboldtnak csakúgy odadobott véleményében:
látni fogjuk e hétszeres csillagzatot pályá­
ján tovább haladni, és a tudomány gazda­
godni fog egy új adattal, a mely mindenképen
méltó a mathematikusok figyelmére, t. i. hét 77. ábra. — Orion Thétája,
nap viszonylagos és együttes mozgása. La38el után,
 192

Mily nagyszerű, mily bámulatos változatosság e nagy Mindenségben!

Már mily fönséges látványt nyújtott csak a mi kis világunk, Naprendszerünk!
Ott láttunk egy nagy tömegű központi csillagot, környezve száznál több sötét
test-, és ezer meg ezer üstököstől, a melyek öszhangzóan végzik örökös kerin­
géseiket a fény és hő középpontja körül!
A végetlen Tér, mely világunkat környezi, roppant távolságokban millió
és millió csillagokat mutat föl, a melyek ugyanannyi nap környezve kétségtele­
nül számos bolygóktól. És ime, ezen miriádnyi rendszerek között ismét olyanok­
kal találkozunk, a melyek a napok egyesülése által kettenként, hármanként,
stb. bámulatos rendszereket tüntetnek föl, a hol az egyik nap a másik körül
kering, ép mint a bolgó rendszerének közös középpontja körül.
A kettős csillagoknak felosztása láttani és természetani párokra nemcsak
nem önkényszerü, mert az észletet kétségbe vonhatlatlan adataira alapittatott,
hanem az a csillagászat legszebb kérdéseinek megfejtésére is fontos elemeket
szolgáltat. Szóljunk valamit e tárgyról. Mi akkor mondhatjuk egész határo­
zottsággal, hogy valamely kettős csillag tagjai valóságos vagy természettani
rendszert képeznek, midőn kétségtelenül kitüntethetjük, hogy az egyik a má­
sik körül kering. így Kasztornak kísérője ') Kasziepea Étájáé, a Kigyótartó
Pije, a Nagy Medve Xi-je az első észleletek idejétől (1780) fogva egy teljes
keringést már bevégeztek.
De a természettani párok másképen is felismerhetők: t. i. midőn a két
csillag sajátlagos de közös mozgással bir, a melynek iránya s sebessége
ugyanaz. Ily esetben nagyon valószinü, hogy valóságos rendszerrel van
dolgunk.
A mi már most a láttani kettős csillagokat illeti, azok az ellenkező jelle­
gekből ismertetnek föl, t. i. midőn észleletek által nem sikerült kimutatni, hogy
az egyik csillag a másik körül kering, vagy ba az egyik csilag sajátlagos moz­
gással bir, a melyben a másik nem vesz részt. Ilyenek például azon párok, a
melyek Véga, Atair, Polluksz és Aldebaran által képeztetnek.
Ha az első nembeli kettős csillagok ismereteinket gazdagították a Min-
denség alkotának pontosabb ismeretével, a midőn megmutatták a törvények
azonosságát, a melyek a csillagok világának mozgását ép úgy mint a bolygók
világát igazgatják, a láttani kettős csillagok ismét, miként azt majd később
látni fogjuk, módot szolgáltattak nekünk a távolságok megmérésére és igy az
Ég mélységeibe hatni.
Adjunk most némely részletesb adatot a legfőbb csillagpárról a mennyi­
ben mozgásuk észleltetett és pályájuk meghatároztatok

') Kasztor kettős rendszert képez, a melyhez Struve állítása szerint még egy
harmadik csillag is tartozik; ez a másik kettő mozgásában részt vesz. íme tehát, va­
gyon két nap, a melyeket egy harmadik kisér és pedig tizenötször nagyobb távolság­
ban, mint a milyen az első kettőt egymástól elválasztja.
 193

A Nagy Medve csillagképében, igen közel az Oroszlányhoz fekszik egy

csillag, a mely a csillagjegyzékekben ezen görög betűvel £ (Xi, kimondva:
Kkszi) jelöltetik, a melyről már 1782 óta tudjuk, hogy kettős csillag. A két
összetevő csillag közül az egyik negyed-, a másik ötödrendü. Miután az első
csillag keringése a második körül') felismertetett, egy franczia csillagász, Sa-
vary, számítás által meghatározta a pálya elemeit. A forgás korszakának idő­
tartama hatvanegy év, a miből láthatni, hogy ezen rendszer felfedezése óta
az egész pályáján már egyszer teljesen és majdnem egyfélszer keringett.
A pályának megnyújtott, tehát kerülékidomú alakja kétségtelenül ki van
tüntetve, csakhogy ezen pálya oly nagy központkivüliséggel bir, hogy ehhez
hasonlót csak Naprendszerünk időszaki üstököseinél lehet találni, mivel még a
bolygódok között sem akadunk oly pályára, a mely annyira elütne a körtől,
mint a Nagy Medve Xi-jeé. Hanem a kettős csilagok közt vannak még olya­
nok is, melyeknek pályája még ennél is nagyobb központkivüliséggel bir. Ilyen
Czentaurusz Alfája, a melynek forgási időtartama hetvennyolcz évnél többet
teszen.
Foglaljon itt helyet egy kis tábla, a melyben meglelhető mindazon kettős
csillag forgási időtartama, a melyekre nézve ezen elem pontosan meghatároz-
tatott:
Herkules Z é t á j a ....................................36 év
A Rák Z étája......................................... 59 „
Az Északi Korona É t á j a .....................66 „
A Kigyótartó P i j e ............................... 92 „
A Szűz Gammája ............................... 150 „
A Hattyú 6 1 - i k e .................................... 452 „

Miként ezen táblából láthatni, a korszakok időtartamában igen nagy vál­

tozatosság uralkodik, úgy hogy az utoljára idézett példa tizenkétszer múlja
fölül az elsőt hosszúságban. De valószínű, hogy még sokkal elütőbb eredmé­
nyekre teszünk majd szert. Berenicze Hajfürtjében és az Oroszlányban szintén
vagyon egy-egy csillagpár; az elsőről azt mondják, hogy forgási időszaka még
tizennégy évet sem teszen, mig a másodiknak majdnem ugyanannyi évszázadra
van szüksége 2).
Bár képesek vagyunk a kettős csillagok által leirt pályák alakját és a
forgás időtartamát meghatározni, a pályák valódi méreteit, legalább általában,
kiszámitani nem áll mindig hatalmunkban. Erre nézve első föltétel, hogy ezen
rendszereknek távolságát a miénktől tudnunk kell. De, miként még vissza fo­
gunk emlékezni, mi azt két kettős csillagra nézve tudjuk: ezek a Hattyú 61-se
és Czentaurusz Alfája.

f) Vagy helyesebben mindkét csillagnak keringése egy közös pont körül, a mely
a forgás középpontja
2) Annyi igaz, hogy ezen két időszak egyikéről sem beszélhetünk teljes biztos­
sággal. Ez oka annak, hogy a fönnebb közlött jegyzékbe fel nem vettük azokat.
13
 194

Az ezen utóbbi rendszert alkotó két nap távolsága egymástól nem teszen
ki kevesebbet, mint 221 millió mértföldet. Ha ezen távolságot egybehasonlit-
juk a bolygóknak távolságával a Naptól, úgy azt találjuk, hogy Szaturnusz s
Uránusz közé esik. A Hattyú 61-sének társa oly pályával bír, melynek középsu­
gara negyvenötször múlja fölül a Földnek távolságát a N aptól: a mi 916 millió
mértföldnél többet teszen. Emlékezzünk csak vissza, hogy ily roppant távolságok
puszta szemmel meg nem különböztethetők, pedig ily messze esik egymástól
ezen két csillag, a melyek csak hatalmas távcső által bonthatók fel.
Hogy a csillagászat a pontosság dolgában már annyira jutott, mikép egy
oly messze eső rendszer elemeit kiszámíthatja, ez már magában bámulatos ered­
mény, biztositéka a számítás hatalmának, midőn az hitelt érdemlő észleleteken
alapszik. De ez még mind nem elég: mai nap már ki lön mutatva, hogy azon
erők, melyek a csillagrendszereket mozgásba hozzák, teljesen azonosak azok
kai, a melyek saját világunkban működnek, innen pedig könnyű ezen csoportok
egyesült tömegeinek valószínű értéket adni. így megtaláltatott, hogy a Hattyú
61-se, ezen kis csillag, a melyet puszta szemünk alig képes megkülönböztetni,
többet nyom mint Napunk tömegének egy harmada.
A legújabb időben ezen elméleti lehozások csattanós bizonyítékot leltek.
Mindenki ismeri Szinuszt, az egész Ég legragyogóbb csillagát. Midőn a
hírneves Bessel, századunk legnagyobb csillagászai- és matliematikusainak
egyike, bámulatos gonddal tanulmányozta e nagyszerű csillag saját mozgását,
csakhamar azt gyanította, hogy Szinusznak kell egy kísérővel birnia, a mely­
nek tömege a központi testre hatván, annak mozgásában némi módosításokat
okoz. Váljon e kísérő sötét test, a milyenek a mi bolygóink, vagy egy másod­
rendű nap, a melynek fénye eltűnik Sziriusz ragyogó sugaraiban ? Ezt nem
tudta senki sem megmondani. Mindazonáltal más csillagászok is foglalkoztak
ezen kérdéssel, és egyikük, Peters, az ismeretlen pályának befutására ötven éves
időszakot számitott ki. így állott a dolog, midőn egy amerikai csillagász,
Clarck, az 1862-ik évi január 31-iki éjjelen, a cambridge-i (Amerika) csillagda
hatalmas távcsövét oda irányozván, elvégre felfedezte ezen kisérőt, a mely a
Bessel által észrevett zavarokat okozta. Ezen idő óta más tudósok is látták a z t*).
Már most nincs egyéb hátra, mint az előre kiszámított időszak teljes iga­
zolása.
*
* *
Midőn valamely tudományág, a mely két évszázad előtt még teljesen
ismeretlen volt és alig műveltetik száz óv óta, ily bámulatos eredményekkel di­
csekedhetik, ki nem merné reményleni, hogy a jövő csillagászata óriási haladá­
sokat lesz képes felmutatni.
Kétségtelen, hogy számos pont a vélekedés uralmában marad: de a nélkül,

’) Chacornac és Goldschmidt Párizsban; Lasse! Malta szigetén; Secchi Ro­

mában.
 195

hogy a valószínűséget mellőznünk lehetne, alkalmunk leend minél nagyobb biz­

tosítékot nyerni arra nézve, hogy a világot csak egy s ugyanazon törvény
igazgatja és hogy a számtalan tünemények végetlen változatossága azon egyet­
len törvény kifolyása.
így hasonlíthatjuk össze azon számtalan napokat, a melyek itt-ott elszór-
vák a Végetlenségben, azon égi testtel, a mely saját rendszerünk középpontja
gyanánt szerepel. Kétségtelen, hogy ezek körött más égi testek keringenek; né­
melyek ezek között ismét szilárdak és cseppfolyósak miként bolygóink, mások
légnemüek mint az üstökösök. Kétségtelen, hogy a nappal és éjjel váltakozása,
továbbá az évszakok tüneményei, szintén feltalálhatók ezen másodrendű vilá
gokban, a melyek megmérhetlen távolságuk miatt szemeink előtt rejtve ma­
radnak. Nincs egyéb tenni valónk, mint visszaemlékeznünk azon tüneményekre,
a melyeket saját bolygói rendszerünknél tanulmányoztunk, hogy eszmét alkot­
hassunk magunknak azokról, a melyeknek a távol testek színhelyül szolgálnak.
Hanem mily roppant változatosság uralkodhatik azon rendszerek tüne­
ményeiben, a melyek két vagy három napból állanak, a melyeknek külön­
böző világossága és fénye majd egymást követi, majd ismét egyesül. Helyez­
kedjünk gondolatunkban például azon hármas nap egyik bolygójára, a melyet
Kassziopea Pszi-jének neveztünk ; ily bolygónak tengelyforgása és keringése
kapcsolatban a három fénylő nap keringéseivel, a rendszernek majd az egyik,
majd a másik napját, ismét kettőt vagy pedig mind a hármat láttatja a lát­
határ fölött. A nappal és éjjel váltakozásának időszakát egy folytonos nappal
követi; a hőmersék és az évszakok természetesen szintén ezen sokszoros körül­
mények szerint váltakoznak.
Kapcsoljuk még ehhez a különféle szinü fényt, a mely az egyes csillagokat
jellemzi, s a mely a bolygón majd vörös nappalt, majd zöldet, majd ismét ké­
kest, vagy pedig ezen három szín összeelegyttlése következtében más színű nap­
palt is okoz; ekkor leend eszménk a fénynek ezen furcsa hatásairól, azon
sajátságos ellentétekről, a melyeket a tárgyak az óra vagy az évszak szerint
felmutatnak.
Ez most természetesen oda vezetett, hogy a csillagok színéről is szól­
junk valamit s pedig az egyszerüekéről épen úgy mint a sokszorosokéról.

VIII.
A SZÍNES CSILLAGOK.
A színek változatossága, a melyet a csillagok fén ye fölm utat. — Egyszerű színes
csillagok. — A kettős és sokszoros csillagok színe. — A csillagok színében ész­
lelt változások ; ezen változásoknak gyanítható oka.
Azon roppant gyors fényváltozatok, a melyek a szabad szemmel látható
csillagokon észlelhetők, rendesen színváltozatok által kísértetnek: e két tüne-
18*
 196

mény együttesen, mikép azt fönnebb láttuk, a csillogás közös elnevezése alatt
ismeretes. De mai nap már egészen bizonyos, hogy ezen változások épen nem
illetik meg a csillagok tulajdon fényét, a miért is okuk azon légkörnemü bu­
rokban keresendő, a melyen keresztül a fényhullámok szemünkbe jutnak.
Hanem, függetlenül ezen úgyszólván mesterséges színektől, nem mutat-
nak-e föl a csillagok valóságos és állandó színeket, a melyekből valóságos
különbségekre kell következtetnünk a fény tulajdonképeni természetében? Ez
oly kérdés, a melyre bárki felelhet, ha az égi boltozat legragyogóbb csilla­
gait csak kis ideig is észleli. Első pillanatra felismerhetjük azt, hogy Szirinsz,
a Lant Yégája, Regulusz, a Kalász oly fénynyel birnak, a mely teljesen fehér,
mig Beteigeuze, Orion csillagképének legfényesebb csillaga, vagy a Bika szeme,
Aldebaran, határozottan vörhenyes szint mutatnak föl.
A görög csillagászok, Arago állítása szerint, csak kétféle csillagokat is­
mertek: vörhenyeseket és fehéreket. Mai nap, a midőn az észletet ezen ága na­
gyobb gonddal űzetik, a napok fényében minden szin, a szivárvány minden
színváltozata felismertetett.
Az elszigetelt vörhenyes szinti csillagok néhány példányául idézhetjük még
Arkturuszt, Antáreszt és a Czethal egyik csillagát, a pompás Mirát (csodálatos),
a melylyel nemsokára a változó fényű csillagok közt ismét találkozunk.
Proczion, a Kecske és a Sarkcsillag sárgák. Kasztor fénye zöldes, to­
vábbá a Lant Etája nevű csillag határozott kék szint tüntet fel
Mindazonáltal be kell vallanunk, hogy a fehér fény a csillagok igen nagy
többségénél az uralkodó.
Ezen különféle és állandó színek nem tulajdoníthatók egyébnek, mint az
illető nap által kisugárzott fény valódi természetének. Ha a fénykör (photos-
phaera) vagyis az izzó tüzburok, melyet korunkban a legtöbb csillagász Na­
punknak tulajdonit, csakugyan létezik, és ha szabad innen a csillagok termé-
szettani alkatára hasonló következtetéseket tenni: elégséges azt feltételeznünk,
hogy az illető csillagok fényköre más vegytani alkattal bir, ez által a szinkti-
lönbség könnyen megfejthető. Talán az izzó közegek hőmérséki foka, vagy egy
külső gáznemü burok léte, mely bizonyos sugarakat elnyel, elégséges ezen tüne­
mény magyarázatára.
A fénynek színes volta legjobban tűnik fel a nappárok- és napcsoportokban,
itt szemlélhető annak gazdagsága a legföltünőbben. Ezen rendszerek, a melyek
már egyéb szempontból is sok nevezetes tüneményt nyújtottak nekünk, a színvál­
tozatok tekintetéből is kitűnnek. Beszéljen itt helyettünk a dorpati és pulkovai csil­
lagda hirneves és szorgalmas igazgatója, W. Struve, ki tizenhárom évi virrasztá­
sait e kérdésnek szentelé és 120,000 vizsgált csillag között 3000 párra akadt.
„A ragyogó kettős csillagok figyelmes észlelete megmutatja nekünk, hogy
azokon kívül, melyeknek szine fehér, a hasáb minden színét fellelhetjük;
hanem ha a főcsillag nem fehér, az a színkép vörös oldala felé közele­
dik, mig a kisérő az ellenkező oldal kék színe felé hajlik. Mindazonáltal
 197

ezen törvény nem áll kivételek nélkül; ellenkezőleg, általában a két csillag
ugyanazon fénynyel és színnel bir. Én valóban 596 ragyogó kettős csillag kö­
zött találtam:
375 párt, a melyekben a két összetevő csillag ugyanazon szinbatályos­
sággal b ir;
101 párt, a hol ugyanazon színnek hatályossága különbözik ;
120 párt teljesen ellenkező színekkel.
Az ugyanazon színű csillagok között a legnagyobb számmal vannak a
fehérek ; ilynemü 476 csillag között találtam:
295 párt, a hol a két csillag fehér ;
118 párt, a hol azok sárgák vagy vörhenyesek ;
63 párt, a hol kékbe hajlók.“
Kezdetben azt hitték, hogy a kék szín pusztán az ellentét következménye,
hogy annak oka a csillag fényének gyengeségében rejlik, midőn az igen kis
csillag fénye a nagyobbnak ragyogó sárgás fényével egybehasonlittatik. De ha
ezen láttani csalódás néhol csakugyan megvagyon, az észletet kitüntette, hogy
az csak esetleges, a mennyiben kék csillagok csakugyan léteznek. És valóban
Struve látott kék kisérőket sötét sárga főcsillaggal annyiszor, a hányszor fehér
főcsillagot ugyancsak kék kísérővel. Azonfölül ismeretesek oly párok is, a me­
lyekben mindkét csillag fénye kékszinti. Ilyenek a következő kettős csillagok:
a Kigyó Deltája, Andromeda 59-se. Elvégre az Ég déli részén egy egész csoport
csillag fedeztetett föl, a melyek mindannyian kékek.
Mondottuk már, hogy a színes kettős csillagokban a színek minden lehet­
séges változatára akadhatni. A fehér előfordul a vörös szín minden változatával,
mint a milyen a rózsa-szín és kiáltó piros, a bibor, a viola vagy narancsszinbe
hajló. Amott láthatni zöld csillagot vérpirosnak társaságában, narancssárga fő­
csillagot bibor vagy indigó szinti kísérővel. Andromeda Gammájának hármas
csillaga egy csillagból áll, melynek fénye a narancsbahajló vörös szín és két
másikból, a melyek smaragdzöldek.
Két csillag, a melyekről már két izben emlékeztünk meg, midőn a távol­
ságok és a keringések időtartamáról szólottunk, t. i. a Hattyú 61-se és Czentau-
rusz Alfája, ezek napjai narancssárga szintiek.
Nagyon is lehetséges, hogy ezen színek útmutatóul, fognak szolgálni az
illető testek alkatának vizsgálatában, a mint tényleg a szinképi elemzés már is
működik e termékeny téren. Szabadjon itt még idéznünk egy nevezetes csopor­
tot, a mely a Déli Keresztben Kappa közelében fekszik. Ez száztíz csillagból
áll, a melyek közül csak hét nagyobb a tizedrendtieknél. A főcsillagok között
kettő vörhenyes, az egyik világos kék, és három másik halvány zöld. Az egész
csoport rendkívüli szépségben tüudöklik. „A csillagok, melyek azt alkotják,
elég hatalmas távcsővön át nézve, hogy a színeket megkülönböztethessük, úgy
tűnnek fel“, mondja Herschel, „mint a különféle színű drágakövek a kiraka­
tokban“
*
* *
 198

Fönnebb mondottuk, hogy különbséget kell tennünk a csillagok saját

színe között, a mely mindenkor állandó és a pillanatnyi változatok között, a
melyek gyakran ismétlődnek és a csillogás eredményei. Mindazonáltal a színek­
nek ezen állandósága épen nem föltétlen. Bizonyosnak látszik, hogy hosszú idő
múlva némely csillagok szintén változtatják színüket. Sziriusz az első példa, a
melyen e módosulás ki lön mutatva. A régiek irataiban mint vörhenyes csillag
idéztetik, mig mai nap kitűnő fehér színe miatt nevezetes.
Két kettős csillag, az egyik az Oroszlányban, a másik a Delfinben, még
Herschel által fehérnek jegyeztetett föl, most pedig az elsőnél a főcsillag sárga,
kísérője pedig vörhenyes zöld, mig a másiknál szintén sárga főcsillag mellett
kékes zöld kísérőt különböztetünk meg.
Különben ezen szinváltozat nem fogja többé csodálkozásunkat felkel­
teni, ha látni fogjuk, mily változásoknak vagyon maga a fény is alávetve.
A mi már a csillagok színezésének, valamint a színek átváltozásának okát
illeti, úgy arról még alig volnánk képesek valamit határozottsággal mondani.
„Az idő és pontos észleletek meg fognak bennünket tanitani“, mondja Arago,
„váljon a zöld vagy kék napok nem olyanok-e; melyek enyésztttkhez közelednek;
váljon a csillagok különféle szinváltozatai mutatnak-e arra, hogy az égés fo­
lyama különféle fokozatban van.“ Mindaz, a mit mondhatunk, abból áll, hogy a
véghetetlen Tér korántsem színhelye a nyugalom és változatlanságnak, hanem
ellenkezőleg a szakadatlan mozgalom- és örökös átalakulásnak. A változó csil­
lagok, az új és időszaki csillagok tanulmánya, a melyek rögtön feltűnnek, hogy
ismét eltűnjenek, ezen oly sokáig félreismert igazságot még jobban fogja meg­
erősíteni. «

IX.
VÁLTOZÓ CSILLAGOK.
A Czethal M irájának és Perszeusz A lg óljának időszakonkénti fé n y változásai. —
Más változó csillagok. — Ezen változások m agyarázata; — a csillagok ten­
gelyforgása.

A Czethal csillagképében van egy csillag, a mely a csillagászi térképeken

O (omikron) görög betűvel jelöltetik, de a melyet a csillagászok a M ir a (cso­
dálatos) latin elnevezés alatt is ismernek. Ezen csillag már régtől fogva neveze­
tes és pedig fényének időszakonkénti változatai miatt. Minden tizenegy hónap
alatt a következő változásokon megyen á t:
Tizenöt nap lefolyása alatt legnagyobb fényét éri el és azt meg is tartja,
ekkor másodrendű csillag. Ezután három hónapig folyton fogy, a mig nemcsak
szabad szemmel, de távcső segélyével sem látható. Teljes öt hónapig ezen
állapotban marad, a mely idő lefolyta után ismét feltűnik, hogy három hónapi
 199

növekvés után legnagyobb fényét érje el. Ekkor egy időszaki változás befejez*
tetvén, minden ismét az előbbi rendben történik.
Ezen sajátságos változatok már a tizenhatodik század vége óta ismerete­
sek, de az időszak pontos megmérése csak egy századdal később eszközöltetett.
Mai nap azt rendkívüli határozottsággal ismerjük, a mennyiben az 331 napot,
15 órát és 7 perczet teszen.
El nem szabad azt hallgatnunk, hogy Mira időszakában szabálytalanságok
is fedeztettek fel, de ezen szabálytalanságok szintén bizonyos időszaknak van­
nak alávetve, a mi e tüneményt még érdekesebbé teszi. Legnagyobb fénye nem
éri el mindig ugyanazon fokot. Néha alig haladja meg a negyedrendű csillagok
fényét, mig ellenben bizonyos időben, igy az 1799-iki november 6-án (Hum­
boldt, Kosmos III.), fénye majdnem oly ragyogó volt mint az elsőrendüeké: az
alig volt csekélyebb mint a Bika szemeé.
Mira nem egyedüli példánya a fény ezen időszakonkénti változásának és a v
változásnak időszaka sem mindig oly hosszú. A l g o l , a Medúza fejében, a
mely a Perszeusz csillagképének egy kiegészítő része (1. a 78-ik ábrát), legalább
is oly érdekes mint a Czethal Mirája, csakhogy
időszaka sokkal rövidebb és azonfölül szabad
szemmel mindig látható. Két nap és tizenhárom #•
és egy fél óra alatt másodrendű csillag, azután
folyvást fogy a fénye, mig három s egy fél óra
alatt negyedrendűvé száll alá. Ekkor ismét nö­ p £ R 2 E U$ 2
vekvőben van fénye és három s egy fél órai idő­
köz után legnagyobb lesz. Mindezen változatok
nem igényelnek egészen három napot, mert az Aljol
egész időszak 2 napot, 21 órát és 49 perczet
teszen ki.
A hosszú időszaki változó csillagok közt
• \
ME.DUZ> *
említésre méltó Betelgeuze, Orion nagy négyszö­
gének négy csillagai közül az egyik, a melynek
'8. ábra. — Perszeusz csillag
időszaka körülbelül kétszáz nap. A Hattyúban is képének változó csillaga.
vagyon egy változó csillag, a melynek válto­
zatai négyszáz és hat nap alatt fejeztetnek be. A Gönczöl szekerének (Nagy
Medve) hét főcsillaga között szintén találtatik három változó, de a változás
időszaka eddig még ismeretlen, de annyi kétségtelen, hogy több évre terjed.
A rövid időszaki változó csillagok között kitűnik Czefeusz Deltája és
pedig fényváltozatainak szabályossága miatt; az időszak 5 nap, 8 óra és
40 másodperczig tart; ezen pontosság onnan ered, hogy ezen csillag 1784 óta
rendesen észleltetik.
Azonfölül még igen nagy számú csillagokat ismerünk, a melyeknek vál­
tozása kétségen kivül helyeztetett, de az időszakot még nem sikerült meghatá-
 200

roznunk, vagy azért, mivel ezen időszakok szabálytalanok, vagy mivel tartamuk
igen jelentékeny.
Az idézett példák, úgy hiszsztik, elégségesek arra, hogy fogalmunk legyen
azon érdekről, a melyet ezen sajátságos tünemények felkelteni képesek. Okuk
eddig ugyan ismeretlen, de gyanítható. Azon körülmény, hogy az észlelt válto­
zatok időszakonként rendesen ismétlődnek, arra látszik mutatni, hogy ezen
fényváltozatok a változó csillag tengely forgásában lelik okukat, vagy ha ez
nem volna igen valószínű, akkor azt gondolhatjuk, hogy egy sötét testnek ke­
ringésében a fénylő körül.
Ha az első véleményt fogadjuk el, és a változó csillagok tengelyforgásá­
ban keressük a fényváltozást, azt kell feltételeznünk, hogy a csillag fölületének
különböző részletei többé vagy kevésbbé világítók, sőt hogy egész sötét részle­
tek is léteznének azon. Nagy kiterjedésű foltok, hasonlólag Napunk foltjaihoz,
borítanák el a fölület egy részét. Ekkép azután könnyen adhatunk magunknak
számot ezen tüneményekről.
Másrészt azonban, ha azt tételezzük fel, hogy minden csillag több sötét és
bolygóinkhoz hasonló égi testek mozgásközpontja, véleményünk korántsem nél­
külözi a valószínűséget, csak azt kell még féltételeznünk, hogy ezen másodrendű
égi testek keringési síkja, ha az meghosszabbítottnak gondoltatik, rendszerün­
kön megyen át, a mi szintén nem ellenkezik a valószínűséggel. Ezen esetben
minden keringés alkalmával a központi világító test fogyatkozást szenved, rész­
letes vagy teljes fogyatkozást a sötét kisérő és a világitó nap illető méretei s
távolságai szerint. Több kisérő egymástól különböző keringési idővel megfejt­
hetné a különféle változatokat.
Említésre méltónak tartjuk még bizonyos csillagok változásának magyará­
zatát, a mely onnan veszi eredetét, hogy a legkisebb fény időszakában némely
változó csillag bizonyos ködnemü buroktól körülvéve tűnik fel. Ezen esetben a
változások a Térben szállongó ködfoltok által okoztatnának, a melyek maguk­
ban sötétek lévén, a világos testek elé fátyolként helyezkednek el és ez által a
fényt kisebbítenék vagy teljesen elhomályosítanák.
Lehetséges, hogy mind eme vélemények egyszerre igazak; de azt belát­
hatjuk, hogy felettébb nehéz, hogy ne mondjuk, lehetetlen azon eseteket meg­
határozni, a melyekben az egyiknek a másik fölött előny adandó.

A változó csillagok párosán is fordulnak elő. Ilyen például a Szűznek

Gammája, a melyet fönnebb már idéztünk, midőn a keringésről beszéltünk. A
két csillag, a melyek ezen csoportot képezik, fényét megváltoztatta: a fénye­
sebb most gyengébb fényben ragyog, mint az előbbi kevésbbé fényesb, és ez
néhány év lefolyása alatt történt. Kassziopea változó Alfája szintén kettős csil­
lag : Struve szerint még sokkal több is vagyon. „Felette fontos“, mondja ezen
jeles csillagász, „hogy a kettős csillagok fényváltozásából azt következtethetjük,
 201

hogy azok tengely körül forognak, e szerint új hasonlatosságot találtunk a több

napból álló rendszerek és saját bolygói rendszerünk között.“
Hind megjegyzése szerint a változó csillagok legnagyobb számának színe
vörös; de ez korántsem lényeges jelleg, mert míg Mira vörös, addig Algol
ismét fehér.
*
* *
A mily fokban előrehaladunk a csillagok tanulmányában, tapasztaljuk,
hogy az Égnek látszólagos egyformasága, a hol a gondatlan szemlélő nem lát
egyebet mind számos fénylő pontot, a melyek mindig ugyanazok maradnak s e
szerint változatlanok, helyet enged a leggazdagabb és legváltozatosabb képnek.
Azon tünemények száma, a melyeknek tanúi vagyunk, mit sem enged a Tér és
az idő bámulatos terjedelmének. Naprendszerünkben megismerni tanultuk a bá­
mulatos rendet, a mely a különféle égi testek sajátságos mozgásaiban uralko­
dik ; csodáltuk azon egyszerű módokat, a melyen a legkülönfélébb eredmények
létesülnek. A csillagvilágban ugyanazon öszhangzás működik a napok mozgá­
sában, a melyekből még a változásokat is képesek vagyunk megfejteni, mert
ugyanazon törvényesség, ugyanazon időszakiság vagyon itt is, amott is.
Mindazonáltal nem kell azt gondolnunk, hogy minden égi tüneménynyel
okvetlenül úgy áll a dolog, és hogy a szabályosság főjellege az égi testek moz­
gásai- és változásainak. Azonnal oly tünemények leírásához fogunk, a melyek
ellenkezőleg a rendkívüli események, a rögtöni változások minden jellegével
fellépnek, vagy ha fokonként is fejlődnek, fejlődésük mégis oly gyors, hogy az
észlelet nem képes annak minden mozzanatát megfigyelni. Ezen események
élénken fogják ugyan foglalkoztatni képzelődésünket: de értelmünk nem fogja
magát kényszerülve látni az ily tényekben csodákat felfedezni, mert az eddig elő­
adottak megdönthetlentil bebizonyították ezen törvény igaz voltát: o m n i a
r e g u n t u r n u m e r o , p o n d e r e e t m e n s u r a . (Minden szám, súly és
mérték által igazgattatik.)

X.
IDŐSZAKI CSILLAGOK.
Új csillagok. — A z 1572-iki időszaki csillag. — E ltűnt csillagok. — A hirtelen
fe l- s eltűnés tüneményeinek magyarázata.
„Egy estve“, beszéli Tycho de Brahe, „a mint szokás szerint az égi bol­
tozatra tekintettem, a melynek alakja előttem nagyon is ismeretes, mondhatla-
nul elcsodálkoztam; közel a tetőponthoz, Kassziopeában, igen ragyogó rendkívüli
nagyságú csillagot vettem észre. Meglepetésemben nem tudtam, váljon hitelt
adjak-e saját szemeimnek. Hogy meggyőződjem arról, mikép itt nincsen helye a
csalódásnak, és hogy más emberek bizonyságára is hivatkozhassam, előhivattam
 2 02

az észleldémben épen foglalkozó munkásokat, megkérdeztem azokat, de minden

arra elhaladó embert, váljon ők is látják-e mint én azon csillagot, a mely most
épen az Égen feltűnt. Később megtudtam, hogy Németországban a gyorskocsi­
sok és sokan a népből megelőzték a csillagászokat ezen tünemény észrevételé­
ben, a mi csak új alkalmul szolgált azon gúnyolódásokra, melyekkel a tudomány
embereit rendesen illetni szokás.“ x)
Az 1572-ki november havának folyamában történt ezen sajátságos tünemény.
A Tycbo által észlelt új csillag épen nem birt az üstökösök jellemző tu­
lajdonságaival: sem gőzburok, sem hosszú csóva nem kisérte azt; azonfölül
teljesen nyugodtan vesztegelt egy helyben, az Égnek ugyanazon pontján egész
tizenhét hónap alatt, a meddig csak látható volt. Csillogása rendkívüli nagy volt,
fénye által pedig fölülmúlta Végát, Sziriuszt, sőt Jupitert is, pedig a legki­
sebb távolban Földünktől. „Mivel sem lehetett összehasonlítani“, mondja Tycho,
„mint Vénuszszal a négyszögitésben.“ Azért nappal is volt látható, még pedig
délben, ha az ég egészen tiszta volt. Hanem lassanként fényének hatályossága
fogyott. 1573-ki január hóban már gyengébb volt Jupiterénél ; april havában
megszűnt elsőrendű csillag lenni, ezután pedig már alig számíttathatott a má-
sodrendüek közé; később felette gyorsan fogyott, elvégre 1574-diki márczius
havában teljesen eltűnt.
Azonban ezen rendkívüli csillagnak nemcsak fénye változott, szine is
nagy átalakulásokon ment á t: az első két hónap alatt, azaz legnagyobb fényé­
nek korszakában, legelőbb fehér volt, később a sárgába hajlott, elvégre vörös
színben tlint fel. Ekkor Tycho azt hasonlónak találta Marszszal, Orion Betel-
geuzéval, de különösen Aldebarannal. Az 1573-iki ősztől kezdve mindvégig,
egészen eltünéseig megtartotta a vörös szint.
Hasonló feltűnések jegyeztettek fel már igen régi korszakokban és pedig
az Égnek különböző vidékein; nevezetesen kettő, az egyik 945. és a másik
1264 ben Czefeusz és Kassziopea közt ttint fel, majdnem ugyanazon helyen, a
hol a Z a r á n d o k (így neveztetett el az 1572 iki csillag); úgy hogy némi
ideig nem minden ok nélkül azon hit volt elterjedve, hogy ezen három csillag
azonos. Ha ezen azonosság bebizonyittatott volna, azt kellene következtetnünk,
hogy az időszaki csillagok tulajdonképen nem egyebek mint változó csillagok,
a különbség csak az időszak rendkívüli hossza- és változatosság hatályosságá­
ban rejlenék.
Tycho de Brahe észleletei óta több időszaki csillag volt látható a Kigyó-
tartó és a Hattyú csilagképeiben ®); de a legfényesebb, az 1604 iki, nem érte el

*) Humboldt, Kosmos III.

2) Az új vagy időszaki csillagok nagy része eddig mindig a Tejút közelében
mutatkoztak. Tyeho ebből azt következtette, hogy ezek ama roppant ködföld anyagá­
nak rovására képződtek. Azt nem is kell említenünk, hogy ezen vélemény mai nap
épen semmi valószínűséggel sem bir, mióta ugyanis tudjuk, hogy a Tejút sem egyéb mint
roppant számú, egymástól különböző csillagok halmaza.
 203

hatályosságban az 1572-ikit: mindazonáltal igen feltűnő volt igen élénk csil­

logás által; eltűnésében hasonlított az előbbihez, hamar történt s minden nyom
nélkül.
A legújabb időben feltűnt csillagok között olyanokat is idézhetünk, a me­
lyek, előbb fényüket változtatván, láthatók maradtak, megtartván fényüknek
állandó hatályosságát.
Elvégre oly csillagok, a melynek első feltűnéséről mit sem tudunk, teljesen
eltűntek.
Innen vannak a különféle elnevezések: i d ő s z a k i c s i l l a g o k , új
c s i l l a g o k és e l t ű n t c s i l l a g o k , a melyek e különféle három nemet
jelölik.
Mily okoknak tulajdonítsuk e valóban rendkívüli tüneményeket? Ha
azok változó csillagok, mikép fejthetjük meg a hatályosságnak oly rögtöni vál­
tozását, a csillagoknak ezen hirtelen feltűnését, a melyek úgyszólván első pilla­
natukban elérik legnagyobb fényüket?
A csillagászok igyekeztek maguknak az által számot adni, hogy felette
gyors mozgást tételeztek föl; hanem ez minden tekintetben igen valószínűtlen.
Arago, a mozgás ezen kérdését vizsgálván, azon eredményhez jutott, hogy vala­
mely csillagnak azon változáshoz, hogy az első rendből a második rendbe sorol­
tassák, legalább is hat évig kellene tőlünk ellenkező irányban helyét változ­
tatnia és pedig oly sebességgel, a milyennel a fény halad. De az 1572-iki csil­
lag egy hónap alatt esett át ily változáson. Ennélfogva erre nézve a fénynél

79. ábra. — Az 1572-iki új s időszaki csillag 80. ábra. — A Hajó változó

Kassziopéja csillagképben. Etája.

hetvenkétszer nagyobb sebességet kellene feltételeznünk, a mi kétszázezerszer

nagyobb sebesség, mint az eddig ismert csillagok legnagyobb keringési se­
bessége.
Másrészt, ha ezen tüneményeket roppant tűzvészek, az eddig sötét csilla­
 204

gok fölületén hirtelent.il támadt nagy égések által, melyek fokonként enyész­
vén, a fény gyengülését okozzák, magyarázni akarjak, akkor átláthatjuk, hogy
ezen események igen alkalmasak arra, hogy képzelműnket felkeltsék és végkép
lerombolják a régiek azon eszméjét, mely szerint az Ég semmi változásnak sin­
csen alávetve. Az is lehetséges, hogy a delejes és villanyos erők ezen nagyszerű
tüneményekben szintén nem játszanak jelentéktelen szerepet. Humboldt ezen
eszme felé látszik hajlani. Ő erősen felszólal azon gondolat ellen, mintha az
eltűnő csillagok erre végrombolás vagy általános elégés által jutnának. „ Az, a
mit többé nem látunk“, úgymond ő, „nem szűnt meg azért létezni, nem tűnt
e l ..........A látszólagos teremtés s rombolás örökös játéka nem hordja magában
az anyag teljes enyésztének eszméjét; ez puszta átmenet új alakokra, melyek
új erők hatása alatt jönnek létre. Oly csillagok, melyek elhomályosodtak, ugyan­
azon hatások ismételt játéka következtében, melyek kezdetben a világosságot
létrehozták, újra fénylőkké lehetnek.“
Talán még sokkal nehezebb elképzelnünk azt, hogy ezen változatok a
tengelyforgás eredményei; mert e végből azt kellene feltételeznünk, hogy a fö-
lület egyes részletei föltűnően különböznek egymástól; de még ezen esetben
sem volnánk képesek felfogni ama rögtöni csillagfeltünést, mely egy pillanat
alatt legnagyobb fényét éri el. Hasonlólag meg nem fejthetők ily módon a szin
változásai.
Elvégre akadnak ismét csillagászok, kik a csillagok ezen fel- és letűnését,
ködös és önmagukban nem világító tömegek keringésének tulajdonítják ; midőn
ezen szállongó fellegek valamely csillag és Földünk közé jutnak, az előbbi fo­
gyatkozást szenved ; ezen fogyatkozás megszűnik, mihelyt a felleg a csillag
előtt már teljesen elvonult. Ily módon meg lehetne magyarázni az eltűnt, de az
új és időszaki csillagok mibenlétét is.
Mindezen vélemények között melyik a legvalószínűbb? Azt bizony nehéz
megmondani.
Annyi bizonyos, hogy ezen tünemények csakugyan léteznek, mert arról
hiteles bizonyságok tanúskodnak ; de az is igaz, hogy a képzelődés hiába eről­
ködik ezen tünemények okát felfedezni.
Fejezzük be ezen tanulmányt e nembeli valamennyi tünemény legcsodála-
tosbikának leírásával, t. i. szólani akarunk a Hajó csillagkép Éta nevezetű csil­
lagának változásairól, mert ez nagyon is különös csillag, a melyet az észlele­
tek nyomán nem sorolhatunk sem az időszaki, sem pedig a változó csilla­
gok közé.
A tizenhetedik század vége felé Argó (a Hajó) Étája csak negyedrendű
csillag volt, de nem egészen egy századdal azután, 1751-ben, már a másodren-
düek nagyságát érte el. Hatvan évvel később visszatért előbbi hatályosságához,
hogy újólag növekedjék 1826-ig. Ezen időtől fogva a legbámulatosabb változa­
tokon ment át; az első- és másodrendű nagyság közt folyvást inogván, majd
egyenlő a Déli Kereszt Alfájával, majd ismét Czentaurusz Alfájával, azután túl­
 205

haladja Kanopuszt, hogy Sziriuszt megközelítse. A változásoknak gyors bekö­

vetkezte, azok egyenlőtlen időszaka, a változási korszak nagy időtartama, vala­
mely többé vagy kevésbbé szabálytalan törvény felfedezésének lehetetlensége,
mindez együttvéve ezen szép csillagot az Ég egyik legfurcsább és legérdekesebb
tárgyává teszi1).
Képzeljük már most el, mily nagyszerűek lehetnek ezen tünemények va­
lóságukban, a melyek ily átalakulásokra okot szolgáltatnak. Gondoljuk csak
meg, mily hatásoknak vagynak kitéve azon bolygók, a melyek ilyen sajátságos
nap körül keringenek, mennyire változik a nyert fény és hő hatályossága és
mily forradalmak következnek erre. Meglehet, hogy Napunk már is volt vagy
fog csak lenni hasonló események színhelye, a melyek eddigi ismereteink sze­
rint kétségen kívül csak azon örökké tevékeny erők nyilatkozatai, a melyek
minden világot igazgatnak.

XI.

CSILLALCSOPORTOK.
A csillagoknak természetes csoportulása. — Szabad szemmel látható csoportok.
— A F iastyúk. — A H iádok. — A Jászol. — Perszeusz csoportja.
A szabad szemmel látható csillagok csak a véletlen következtében szór-
vák el igy az Égen, a mint azokat szemlélhetjük ? Nincsen-e a látszólag
közel fekvők között valóságos azaz természettani összefüggés, a melynél
fogva azokat természetes csoportokba rendezhetnők ?
Ezen kérdések részben már megfejtettek, s pedig az által, a mit a
kettős és sokszoros csillagok rendszereiről mondottunk. Nemsokára, midőn
az Égnek a távcsöveken át szemlélhető vidékeit vizsgálatunk tárgyául válasz­
tani fogjuk, dolgunk leend majd a csillagcsoportulatok roppant számával,
a melyekben a napok úgy összeszoritva, s oly nagy számmal találkoznak
és teljesen szabályos alakokat képeznek, hogy lehetetlen kölcsönös össze­
függésüket tagadni.
Hanem, jóval ezen csillagszigetek, a világok ezen szigettengerének
felfedezése előtt, puszta szemmel is lehetett a csillagok bizonyos számú
csoportozatát megkülönböztetni, a melyekben a csillagok elég közel esnek
egymáshoz, hogy semmi komoly kétség sem maradhatott fönn azon szoros
viszony fölött, a mely azokat egybefűzi.

’) Korunk egyik csillagásza, Abbott, a ki figyelemmel kiséri a Hajó Etájának

változatait, azt mondja, hogy 1843-ban Sziriusz fényével felért, azután fokonként fo­
gyott fénye, átmenvén minden nagyságon az első és hatodik rend között: 1863-ban
nem volt többé látható szabad szemmel.
 Ilyen például a Fiastyúk csoportja. Ilyenek még azon csoportok, a me­
lyek a Hiádok, a Jászol, Berenicze Hajfürtje és Perszeusz elnevezések alatt
ismeretesek. Ezek mindegyike szabad szemmel látható, és éles látású egyének
könnyen megkülönböztetik a Fiastyúk, a Hiádok és Berenicze Hajfürtjének
legnevezetesebb csillagait.
Idemellékeljük például a Fiastyúk rajzát (81 -ik ábra), a mely a Bika
csillagképében fekszik és melyet
nagyon könnyen feltalálhatunk
Orion- s Aldebarantól északnyu­
gatra.
Körülbelül nyolczvan csillag
alkotja ezen csoportot; ezek közül
hatot láttani szerek nélkül is külön
böztethetünk meg. Hajdan hetet is
lehetett líitni, a mi arra látszik
m utatni, h ogy az eg y ik v á l­
tozó és vagy csekélyebb fénynyel
bir jelenleg, vagy talán teljesen el­
tűnt.
A legfényesebb, Alczion, har­
madrendű csillag; Elektra és Atlasz 81. ábra. — A Fiastyúk.
negyedrendüek; Merópe, Mája és
Tajgetosz ötödrendüek. Van azonkívül még más három csillag, a melyek
külön elnevezésben részesültek, ámbár túl fekszenek azon határon, a melyen
belül valamely csillag puszta szemmel látható : ezek Plejone, Czeleno és Asz
terope, a hatodik és nyolczadik rend között. A többi mind már csak jó na­
gyitó távcsövei vehető észre; hanem igen éles szem képes lesz még néhányat
felfedezni.
Ezen csillagkép tudományos neve P 1 e j á d o k (Pleiades) l), a nép
által nyert F i a s t y ú k elnevezése onnan ered, mivel Alczion ezen csoportban
úgy tűnik föl mint a csirkefiakat vezető kotlós anya.
A Hiádok csoportja (latinul: Hyades), a mely a Fiastyúkhoz igen közel
esik, nem mutat fel oly nagy számú csillagokat és azok nem is látszanak any-
nyira összeszoritva lenni. (82-dik ábra.) Aldebarannak ragyogó fénye, a mely
csillagról tudjuk, hogy az első rendbe tartozik, azt okozza, hogy az egyes csil­
lagokat nem igen lehet szabad szemmel megkülönböztetni.

') A hajdankor költőinél ezen csoport a Hesperidák vagy Atlantidok nevezete

alatt is fordul elő. A Pleiades elnevezete Lalande magyarázata szerint ezen görög szó­
tól itXeív = h a j ó k á z n i vétetett, mivel azon időszakban, midőn e csoport a Napot
megelőzi az Egén, kezdődött a Középtengeren a hajókázás. Némelyek szerint a tenge­
részek nem igen kedvelték e csillagcsoportot, mivel azt hitték, hogy ezek okozzák az
égi háborúkat és a szélvészt.
 207

Ezen csoport az esők szakában tűnik fel az Égen. Innen vagyon elne­
vezésük, a mely egy görög szótól vétetett és azt jelenti, hogy es i k.
Azon viszony, mely e csoport csillagait egymáshoz fűzi, nem látszik
oly szorosnak lenni, mint a Fias-
tyúknál. Ennek daczára azonban nem
igen engedhető meg, hogy azokat
egymástól teljesen függetleneknek
képzeljük. Ha ezen két csoportnak
helyzetét vizsgáljuk, mindkettő ugyan
is igen közel fekszik a Tejúthoz, ha
látjuk, hogy mindkettő ama nagy
övnek két elváló ágával határos,
azon meggyőződés kezd érvényre
jutni, hogy ezen két csillaghalmaz
azon óriási csillagaihoz tartozik, a
mely Egünket körülövedzi és a mely­
nek egyik tagja, miként azt nemsokára
82. ábra. —A Hiadok a Bika csil lagképben, látni fogjuk, a mi Napunk is.

A Berenicze Hajfürtjében a csoport legtöbb csillaga szabad szemmel

különböztethető meg, ha az Oroszlánytól kissé keletre fordulunk pillanatunk­
kal. Az igaz, nincs e csoportban egyetlen egy kitünően fénylő csillag, a mely
látásunkat akadályozná, az. ál­
tal, hogy a többi csillagokat el­
homályosítja.
A következő két csoport,
melyek között az egyik a Rák­
ban fekszik és neve J á s z o l ,
a másik pedig Perszeuszban,
szabad szemmel jól láthatók;
hanem távcső nélkül lehetetlen
az egyes csillagokat megkülön­
böztetni. Mindazonáltal közép­
szerű nagyitó erővel biró eszköz
azokat felbontja.
Ezen csoportok, a melyek­
nek leirása befejeztetett, átmene­ ábra. — Jászol, a Rák csillagképen.
tet képeznek az Ég boltozatján
itt-ott elszigetelten szétszórt csillagok és a jobban összeszorult csillaghalmazok
közt, a melyek zavaros külsejük miatt a ködfoltok mitsem mondó nevezete
alatt ismeretesek.
Nem is kell abban kételkedni, hogy az elszigetelt csillagok is épen oly
csoportulásokban tűnnének fel előttünk, -
ha mi azokat elegendő nagy távolság­
ból szemlélnők; azok épen úgy össze­ . *
\:í; ■'; •
szorulnának, mint például a Fiastyúk
í ■" *«*•
csoportja; másrészt szintén bizonyos, ':■■■ ** ^ •
hogy a teljesen egymásba folyó halma­ i)
zok, számos, egymástól egészen külön­ 0 '
vált csillagokra bomolnának, ha azok
0■
közelébe juthatnánk és az Ég ép azon **
alakot tüntetné föl, a melyet eddig is *
ismerünk, t. i. egy tágas mezőt minden­
féle elszórt csillagokkal.
Később majd visszatérünk a lát­
V-
ható Mindenség szemléletére, akkor majd
látni fogjuk, mit tartsunk annak általá­ 81. ábra. — Perszeusz csillagcsoportja.
nos alkatáról.

XII.
A CSILLAGOK TERMÉSZETTANI ÉS VEGYTANI
ALKATA. .
A csillagok mindannyian napok. Többet nem volt képes a tudomány e
bámulatos módon elrendezett és oly roppant távol fekvő égi testekről megtudni.
Ez igy volt sokáig s alig akadt valaki, aki többet mert volna reményleni; sokáig,
nehéz szívvel ugyan, megelégedtek ezen eredménynyel is, a mely magában
véve felette fontos és több lángelméjü férfiú fáradozása folytán a Mindenség
szerkezetére nézve fényes következményeket hozott létre. De mikép remélhették
volna azt, hogy e tekintetben valamikor is képesek leszünk a puszta vélekedés
határán túl lépni ? Mert feltéve, hogy a láttani szerek, melyeknek szerkezete
már rendkívüli tökélyt ért el, ujabb javítások által még nagyobb tökélyre jut­
hatnának, például, hogy nagyitó erejük ezerszer hatalmasabb volna, mit ered­
ményezhetne ez reánk nézve ?
Hogy némely, hozzánk igen közel fekvő nap általunk 200, 600, 1000 oly
nagy távolságból volna szemlélhető, mint a milyen bennünket a Naptól elvá­
laszt ? Nem tagadjuk, e haladás sem volna megvetendő, hanem eredményül
legfeljebb azt volnánk képesek nyerni, hogy az illető nap látszólagos átmérőjét
megmérvén, a valódi méreteket kiszámíthatnék. De innen ezen csillagzatok
alkatának ismeretéhez még igen hosszú az út.
De szerencsénkre a láttani szereknek ezen váratlan tökéletesítésére nem
kell várnunk. Az elemzés bámulatos módszerének köszönhető, hogy a színképek
 209

alkatából a fényforrásra nézve bizonyos anyagok jelen- vagy távollétérs egész

határozottsággal következtethetünk, egy szóval a szinképi elemzésnek köszön­
hető, hogy már itt vagyon az idő, hogy azt mondhatjuk: ilyen s ilyen fém, vas,
réz, horgany ebben a csillagban található; amaz pedig szikenyt és kesrenyt
tartalmaz. Meglehet, hogy Sziriusz-, vagy a Végában, vagy másutt a mi vilá­
gunkban ismeretlen anyagokra akadunk. E nembeli tanulmányok már szép
sikerrel haladnak előre, és a vizsgálat ezen ága fontos és nagy következményű
eredményeket igér.
A tudomány ily bámulatos hóditmányaival szemközt az ember valóban
nem tudja, min csodálkozzék inkább: a természeti tünemények remek láuczola-
tán, a mely megengedi azt, hogy egy létező tényből a jövő vagy múltra követ­
keztethetünk, a melynek színhelye úgyszólván megmérhetlen távolságban
vagyon; vagy az emberi szellem roppant élességén, a mely roppant türelemmel
a tények lánczolatának egyes szemeit felszedegeti és összekapcsolja a legtá-
volabbiakat, mondjuk csak ki láthatlanokat, azokkal, a melyek kezében
vannak.

14
 MÁSODI K KÖNYV.
A KÖDFOLTOK.
Ha szabad szemmel átfutjuk azon tért, a mely Audromedában Pegazus
négyszögét Kassziopeától választja, azonnal észreveszünk valamivel azon vonal
alatt, a mely e két csillagképet egybekapcsolja, egy fénylő tömeget, egy kis fe­
héres színű és megnyújtott alakú felhőt, a hol tekintetünk nem képes egyetlen­
egy csillagot is megkülönböztetni.
Ha most távcsőhez, még pedig igen hatalmashoz folyamodunk, az alakot
jobban határolva kertilékidomban fogjuk szemlélhetni , hanem ezen felleg
kellemes, halvány fénye mindig átlátszó göznemü marad, csillagot most sem
fedezhetünk fel.
Ez k ö d f o l t , a mely Andromeda ködfoltjának neve alatt jól isme­
retes *).
Az égi térségek ehhez hasonló tárgyakkal nagy mennyiségben behint-
vék, a melyek kiterjedés-, fény- s alakra nézve igen különböznek. Mindnyájan,
fellegalaku tekintetük miatt, a mely mindjárt az első pillanatra felötlő, a köd­
foltok közös elnevezését nyerték.
A ködfoltoknak csak igen csekély száma látható szabad szemmel, a
minek oka igen könnyen megfejthető látszólagos kiterjedésük csekélysége,
gyenge fényük és gyakran az aránylag felette ragyogó csillagok szomszéd­
sága által. Távcsövön át nézve ezrenként jelennek m eg: mai nap már bét
ezernél többet ismerünk és e szám naponként növekszik, a mint t. i. az Ég
különféle vidékeit mindig hatalmasb s hatalmasb eszközökkel átvizsgáljuk.
Hanem mik ezen ködfoltok ? Talán a szállongó anyag összehalmozása,
égi fellegek, melyek magukban világítanak, vagy talán igen összeszorult csillag­
csoportok, a melyek távolságuk miatt egymástól különválva nem szemlélhe-
tők ? E két vélemény kizárja egymást, vagy talán mindkettő egyszerre is alkal-

‘) Mayer, vagy a miként m agát elnevezte, Simon Marius, 1612-ben észlelte első
komolyan Andromeda ködfoltját. N egyvennégy évvel később Huygens felfedezte azon
nagy ködfoltot, a mely Orion hatszoros csillagát Thétát környezi. Ezen időtől fogva,
különösen pedig a tizenhetedik század vége felé, a ködfoltok jegyzék e számos észlelet­
tel gazdagodott és a csillagászatnak e g y egészen új ága fejlődött ki, a mely szép ered­
ményekkel dicsekedhetik.
 211
mazható ? Feleljenek a tények ezen kérdésekre, a melyek felette érdekesek a
Mindenség szerkezetének szempontjából.
Midőn a csillagok természetes csoportulatait tanulmányoztuk, milyen pél­
dául a Fiastyúk, azt említettük, hogy a gyenge szem nem képes egyebet meg­
különböztetni mint egy határozatlan fényt. Ily egyénekre nézve a Fiastyúk a
ködfolt valóságos alakjával bir : de ha most az arányt megtartjuk, azt tapasz­
taljuk, hogy igy vagyon mindenki számos ködfolttal. Ott, a hol a legtöbb
ember semmi elszigelten fénylő pontot sem képes észrevenni, ott jó távcsővel
számos különvált csillagot láthatunk.
Innen van a ködfoltok első osztályának elnevezése : c s i l l a g h a l m a z o k ,
így neveznek el a csillagászok minden oly ködfoltot, a melyek távcső segélyével
csillagokra bonthatók, a nélkül, hogy csak egy részlet is maradna határozatlan
göznemU alakban az Égnek azon vidékén, a hol azok fénylenek.
A ködfoltok második osztálya mindazokat foglalja magában, a melyek
csak részben bonthatók fel egyes csillagokra, de más részletek még nem voltak
felbonthatók.
Elvégre következnek oly ködfoltok, a hol a leghatalmasabb távcsővel sem
vagyunk képesek valamely csillagot megkülönböztetni.
De magától értetik, hogy ezen osztályozás merőben viszonylagos. Ez függ
a láttani szer ereje-, vagy észlelő szeme- és az Ég tisztaságától az észlelet helyén
s pillanatában.
*
* *

Mielőtt a különféle ködfoltoknak részletes leírásába bocsátkoznánk, mond­

junk nehány szót arról, mily módon látszanak azok a csillagos Égen elosztva.
Ezen elosztás igen egyenlőtlen az Égnek északi féltekéjén és a déli félte­
kének azon részén is, a melyet a mi szélességünkből láthatunk. Egy övben, a
mely alig teszi ki az egész Égnek nyolczadrészét, a ködfoltok a legnagyobb
számban találhatók. Az Oroszlány, a Nagy Medve, a Zsiráf és a Sárkány,
továbbá az Ökrész, Berenicze Hajfürtje, a Kopók, de különösen a Szűz csillag­
képe képezik ezen övét, a mely azonban Czentaurusz középéig terjed és a S z ű z
k ö d f o l t o s v i d é k é n e k nevezete alatt ismeretes.
Körülbelül az Égnek épen ellenkező oldalán más ködfoltok összetorlódása
Andromedát, Pegazust és a Halakat borítja és sokkal nagyobb terjedelemmel
bir, mint az első az Égnek déli részében.
Igen sajátságos az is, hogy a Tejúthoz közel eső vidékek a legszegényeb­
bek ködfoltokban, mig a leggazdagabb két vidék épen ezen nagy számban ösz-
szeszorult csillagokból álló hosszú övnek két sarkát képezi.
A ködfoltok sokkal szabályosabban osztvák el az Ég azon övében, mely a
déli sarkot környezi : de ott kisebb számban is fordulnak elő. Mindazonáltal
ezen öv két igen pompás csoportulatot mutat fel, a melyek maguk is már mint­
egy 400 ködfoltot s csillaghalmazt számlálnak.
14*
 212

I.

CSILLAGHALMAZOK.
Gömbidomil csillaghalmazok. — Némely halmaz csillagainak roppant nagy
száma. — Czent aum sz Omegájának, Tukán- és a Vízöntőnek csillaghalmazai. —
Némely csillaghalmaz sajátságos alakja.

Mintegy 5000 teljesen átvizsgált ködfolt között mai nap körülbelül 400,
tehát majdnem egy tizenkettedrésze, olyan vagyon, a melyeket távcső segélyé­
vel egyes csillagokra felbontani lehet.
Ezen halmazok között, miként ezt már említettük, csak igen csekély számú
találtatik, a melyek eléggé fénylők s eléggé jelentékenyek, hogy szabad szem­
mel észrevehetők. Mindegyikben a csillagok annyira összeszorulvák, hogy lehe­
tetlen azokban valóságos csillagcsoportokat, a napok rendszereit nem látni.
Rendesen kikerekített alakjuk oly tekintetet kölcsönöz nekik, mintha
üstökösök volnának, és oly észlelő, a ki nem igen ismerős az Ég minden vidé­
kének részleteivel, hamar csalatkoznék. De alakjuk és különösen helyzetük
állandósága elég megismertető jel, hogy a csillaghalmazokat az üstökösöktől
megkülönböztessük.
Vannak ugyan oly halmazok is, de számuk nem igen nagy, a melyeknek
körrajza igen szabálytalan; ezekben a csillagok száma rendesen sokkal cseké­
lyebb mint a gömbidomu halmazokban, és azoknak elosztása is igen különböző.
Ha távcsövön át valamely gömbidomú csillaghalmazt vizsgálunk, elcsodálko
zunk azon, hogy mennyi fénylő pont szorult össze egy csekélyke kis térre.
Ezen roppant összeszorulás könnyen magyarázható meg, ha meggondoljuk azt,
hogy a halmaznak valódi alakja gömbös. Mert ha még azt is tételezzük fel,
hogy a csillagok egyenlő távolságokban helyezvék el egymástól ezen gömb
belsejében, könnyen felfoghatjuk, hogy szemünk ezen gömbnek közepén az
egész átmérő irányában hatolja át a csillaghalmazt, mig a szélek felé mindig
csekélyebb részleteket. Ennélfogva csak a látszat szerint Ítélhetjük meg, váljon
a fényes pontok összetorlódása valóban képez-e gömbidomu csillaghalmazt.
Hanem a fény növekvése a csillaghalmaznak szélétől annak közepe felé
gyakorta sokkal nagyobb, hogysem azt feltételezhetnők, hogy annak belsejé­
ben a csillagok egyenletesen vannak elosztva. Innen azt következtették, hogy
a látszólagos, tehát pusztán láttani összetorlódáson kivül, még valóságos össze­
torlódás is létezik, mely hosszú idők folyamán a belső erők, t. i. valamennyi
napnak, melyek ezen rendszert alkotják, elszigetelt vonzásának eredői követ­
keztében létre jött.
„Miképen tarthatják fönn magukat ezen elszigelt rendszerek ?“ kérdezi
Humboldt (Kosmos, III.). „Miképen végezhetik összeütközés nélkül keringésü­
ket a napok, melyek e világok közepette hangyamódra hemzsegnek?“ Ezen
 213

kérdések, melyek a csillaghalmazok legtöbbjeire vonatkoznak, nem egykönnyen

lelhetik megfejtésüket. De nem szabad felejtenünk, hogy ezen csillaghalmazok
tőlünk oly végtelen távolságokra esnek, hogy azon égi testek, a melyek azokat
alkotják, és melyek teljesen egymással érintkezésben lenni látszanak, talán va­
lóságban oly távolságban vannak egymáshoz, mint a Nap a legközelebbi álló
csillaghoz. Keringésük ennélfogva kétségtelenül egészen szabadon hajtatik
végre és pedig oly térségekben, a melyek az ily mozgásokhoz okvetlenül meg­
kíván tatnak.
A csillagok száma, a melyek a gömbalaku csillaghalmazokat képezik, néha
hihetetlen nagy. így a Déli Kereszt csillagcsoportja csak száztizet foglal magában.
Hanem Herschel kiszámitotta, hogy több csillaghalmaz ötezernél több csillagot
mutat föl és pedig oly téren összeszoritva, a melynek méretei nem teszik ki a
Holdkorong fölületének tizedrészét.
Ilyen azon halmaz, a mely Herkules Étája és Zétája közt található, a mely
egyszersmind az északi félteke legszebbjei közé tartozik. Szép éjeken ezen
halmaz szabad szemmel is látható mint kerékalakú fényes folt; távcsövön át is
megtartja gömbös alakját, de számtalan csillagra bomlik.
Czentaurnsz Omegához szin­
tén közel esik egy csillaghalmaz, a
mely szabad szemmel látható (85-ik
ábra); ekkor úgy tűnik föl mint ne­
gyed vagy ötödrendü csillag. De ha
igen nagy erejű távcsőhez folyamo­
dunk, hihetetlen nagy számú csil­
lagot különböztetünk meg, a me­
lyek igen összeszoritvák és a tizen­
harmadik és tizenötödik rendű csil­
lagok fényével birnak.
A Vízöntő igen szép csillag-
halmaza, a mely Herschel rajzában
mint igen finom fénylő por tűnik
fel, lord Rosse hatalmas távcsövé­
ben mint gyönyörű gömbalaku hal­
maz jelentkezett, a melynek minden
csillagát megkülönböztetni lehetett (86-ik ábra).
Hanem e nembeli legszebb példány minden kétségen kivül a Tukán ra­
gyogó halmaza, a mely szabad szemmel igen jól látható Magellan kisebb Fel­
legének közelében, a déli félteke egének oly részén, a mely minden csillagot
nélkülöz. A csillagok összetorlódása ezen halmaz közepén kitünően észlelhető,
és három egymástól teljesen megkülönböztethető fokozatot tüntet elő, továbbá
bámulatosan elüt a legbelső csoportozat vörösbe hajló narancs színe a külső
burok fehéres fényétől (87-ik ábra).
 214

A gömbalaku csillaghalmazok rendesen leginkább szoktak bővelkedni

csillagokban, de nevezetes az is, hogy ezek bonthatók fel legkönnyebben.

86. ábra. — A Vízöntő csillaghalmaza.

87. ábra. Tukán csillaghalmaza.

Mindazonáltal a többiek között is találtatnak olyanok, a melyeknek,
felbontása teljesen lehetetlennek tartatott, de roppant erejű távcsövek segélyével
elvégre mégis eszközöltetett.
 215

Ilyen Andromeda tojásidomú ködfoltja, a melylyel majd a részben felold­

ható ködfoltok között fogunk találkozni.
Itt közlüuk még néhány sajátságos alakú csillaghalmazt, a melyekben a
központosítás semmi jelére sem akadunk. A Bököl s az Oltár csillagképeiben
(88 ik ábra) látható ködfoltok semmi szabályosságot sem tüntetnek elő.

88. ábra. — Szabálytalan halmazok. — 1. A Bökolben. — 2. Az Oltárban.

A csillaghalmazok semmiképen sincsenek szabályosan elosztva az ég­

boltozaton : a Tejút és Magellan két Fellege a legtöbbet képes fölmutatni. A
gömbidomu csillaghalmazokban leggazdagabb vidék az Ég déli féltekéjén fek­
szik (Kosmos III.), a hol a Tejütnak jelentékeny részét képezi, és pedig azon
részt, a mely a Farkas, az Oltár, a Bököl, a Déli Korona és a Nyilas csillagképei
közt fekszik.

II.
SZABÁLYOS ALAKÚ KÖDFOLTOK.
Köridomu, tojdsdad, gyűrűs és csavaralaku ködfoltok. — A L ant gyvrüs köd­
fo ltja . — A Köpök, Szűz és Oroszlány csavaralaku ködfoltjai.

A felbontható vagy a távcsövek segélyével már teljesen felbontott ködfol­

tokról térjünk át azok leírásához, a melyek gőznemü tekintetüket mindig meg­
tartják, avagy a melyeknek némely részletei még nem tűrik meg a felbontást.
Ezek száma sokkal jelentékenyebb.
Alakjuk, látszólagos nagyságuk, fényüknek hatályossága roppant külön­
böző. Kétségtelen, hogy a különféle távolságok, a melyek bennünket ezen nagy
számban összetorlódott égi testektől elválasztanak, nagyban okozzák ezen
változatosságot; de az is valószínű, hogy sajátságos alkatuk, valódi méretük és
az azokat alkotó csillagok természete szintén befolynak ezen ködfoltok sajátla­
gos jellegére. A tudatlanságnak azon állapotában, a melyben mi e tekintetben
 216

még vesztegelünk, minden osztályozás pusztán öukényszerü marad és nem

bírhat más czéllal, mint némi rendet hozni ama roppant bőség rendetlenségébe.
Ennélfogva leírásunkban a külalakot választjuk kalauzul, nem mintha
annak valami roppant fontosságot tulajdonítanánk, hanem hogy legalább bizo­
nyos nézpont szerint járjunk el.
Kezdjük el tehát a szabályos alakú ködfoltokkal.
A gömbidomú alak igen gyakori. Kétségtelen, hogy azon ködfoltok, a
melyek ily alakkal bírnak, nem egyebek mint csillaghalmazok ; igen nagy tá­
volság, vagy azon csillagok parányisága, a melyek azokat alkotják, nem engedi,
hogy a fényes pontokat egyenként megkülönböztessük, a melyek különben is
annyira összeszoritva lehetnek, hogy még a leghatalmasabb távcsövek sem ké­
pesek ezen határozatlan fényt alkatrészeire felbontani.
Ezen vélemény valószínűsége különösen abban tűnik ki, hogy mindannyi­
szor, valahányszor a távcsöveken előnyös javítás történik, az eddig fölbontha-
tatlannak tartott ködfoltok egy része mindig felbontatik, sőt a Tér távolibb
részeiben új ködfoltok fedeztetnek fel.

89. ábra. — Köridomú és tojásdad ködfoltok.

A 89-ik ábra a köridomú és tojásdad ködfoltok több példányát adja, a

melyek a hasonló tárgyak gyűjteményéből választattak (Aragóból). Itt látjuk
 217

először a tökéletes köridomot, a mely azután fokonként megnyúlik és átmegy a

kerülékbe; az is mindinkább megnyúlván, végre majdnem egyenes vonallá leszen.
Továbbá némely ködfolt közepén észrevehetjük, hogy a fény sokkal erősebb, a
miből azt következtethetjük, hogy ezek gömbidomú csillaghalmazok, a melyek
mindeddig felbonthatlanok. Némely gömbidomú ködfoltban növekszik a fény
egyenletesen a szélektől a közepe felé; a fokozat központi rétegek szerint tör­
ténik ép azon módon, a melyet Tukán csillaghalmazánál említettünk. Ezen
körülménynél fogva egy új hasonlatosságot nyertünk a csillagokra bontható
halmazok és ugyanazon alakú, de még eddig fel nem bontott ködfoltok között.
A tojásdad alak valószínűleg az igen lelapitott halmazokat illeti m eg; a
lapulat nagysága függhet vagy a ködfolt valódi alakjától, vagy talán azon kö­
rülménytől, hogy az illető halmaz igen meghajlottnak látszik az Ég azon vidéke
felé, a hol mi vagyunk.
A köralaku és tojásdad ködfoltok között igen csekély számú találtatik, a
melyek egészen különös és sajátságos szerkezetet mutatnak föl. Értem a gyűrűs
vagy átlyukasztott ködfoltokat.
Az egyik és talán a legérdekesebb a Lant csillagképében fekszik, nem
messze a ragyogó Végától, ugyanazon csillagkép Bétája s Gammája között. Ke-
rülékidomú ködgyün'í körülvesz egy sötétebb tért, melynek halvány és egyen­
letesen elosztott fénye mint „könnyű fátyol“ látszik a gyűrűt befödni. így tűnt
fel legelőször ezen sajátságos ködfolt (90-ik ábra 1.). Később lord Rosse nagy

90. ábra. — Gyűrűs ködfoltok. — 1. A Lantban, Hcrschel szerint. — 2. Ugyanaz, Rosse

után. — 3. A Hattyúban. — 4. A Kigyótartóban.

távcsöve fényes pontokra bontotta fel azt. Párhuzamos vonalok töltik be az űrt
és külső széle úgy vagyon csillagoktól körülvéve, mintha kicsipkézett volna.
(90-ik ábra. 2.)
J. Herschel rajzai után itt még két gyűrűs ködfolt alakját adjuk : az egyik
kerülékidomú, a másik pedig kerék. Az első (90-ik ábra 3.), a mely sok ha­
sonlatosságot tüntet fel a Lant ködfoltjával, a Hattyú és a Róka csillagképei
között fekszik, a másik (90-ik ábra 4.) a Kigyótartóban.
Az alak ezen szabályossága sok ködfoltnál mindenesetre csak látszóla­
gos. E részben eltűnnék, ha az illető ködfoltokat hatalmasabb eszközökkel
vizsgáinók, azaz ha szemeinkhez közelebb hozatnának és igy szerkezetük ké-
 218

nyelmesebben volna vizsgálható. Ekkor ugyanis a nagyfényü tömegek nem

bírnának túlsúlylyal, a kezdetleges alak elvesztené részarányosságát és sza­
bálytalan alakként tűnnék elő, miként ezt már több ködfoltnál tapasztalták is a
csillagászok.
így, ismétlem, egészen önkényszerü is azon osztályozás, melyet a leírás
elején adtunk : azért a szabályosak közé fogjuk azon ködfoltokot is sorolni, a
melyek kúpidomú alakkal birnak és
az üstökösekhez meglehetősen hason­
lítanak. A 91 ik ábrában bemutatjuk
ezen alakú ködfoltok egyik példá­
nyát, a mely a Hajó csillagképében
Herschel által felfedeztetett.
Az eddig átvizsgált ködfoltok­
ban az alak szabályossága bizonyos
részarányosságban tűnt ki, a mennyi­
ben mindegyik bizonyos tengely által
két egészen megfelelő részre volt oszt­
ható, úgy hogy ennek mindkét ol­
dalán teljesen összevágó alakok ke
letkeztek. De azt is tudjuk, hogy
ezen szabályosság gyakran eltűnik,
mihelyt a láttani szerek nagyobb erejénél fogva a ködfolt jobban észlelhető.
Ekkor bámulattal lá tju k , hogy a ködfolt teljesen más alakot vészén föl.
Ezen átváltozás, azt nem is kell mondanunk, hogy az nem valóságos,
hanem csak látszólagos, sehol sem lép föl oly meglepően mint a Kopók csillag­
képének ködfoltjánál. Első pillanatra ezen ködfolt egyenletes fényti gömbidomú.
Herschel észlelvén ezen halmazt, azt le is rajzolta. Rajza igen egyszerű; egy
gytirűidomú ködfolt belsejében láthatni egy igen fényes gömbidomú ködfoltot, a
mely bizonyos távolságban egy halványabb fényű buroktól környeztetik.
Midőn később lord Rosse figyelmét ugyan e halmazra fordította és remek
távcsövét igénybe vette, ugyanezen ködfolt az eddigiektől teljesen elütő alak­
ban jelentkezett, a mely a 92-ik ábrában szemlélhető. Igen fényes, de egyen­
lőtlenül világitó csavarvonalok, itt-ott ragyogó csillagokkal behintve a ködfolt
közepéből kiemelkednek, tovább terjednek és mindinkább elágaznak mig egy
közös irányban elenyésznek.
Képzelmünk egészen megzavarodik oly nagyszerű látványnyal szemközt.
Belevész, ha megkísérteni akarja azon napok millióit megszámlálni, a melyek­
nek összetorlódásából ily remek alak keletkezett. Ha ezen roppant rendszer mé­
reteit számítjuk, és ebből ezen világpor parányainak valószínű távolságaira kö­
vetkeztetünk, megáll értelmünk az Ég ama roppant örvényeinek láttára, a me­
lyekbe az emberi tekintet behatni képes volt. Mily sajátságos erők kivántattak
 219

meg ahhoz, hogy ily csodaképzödmények keletkezzenek ? Talán a csavaridom

eredetileg jellemezte már ezen gőznemü tömegeket, a melyeknek összetorlódása
által ilyen óriási halmaz képződött, vagy talán hosszú idő kivántatott ahhoz,
hogy az alkotó csillagok mozgása következtében lassanként ily szerkezet jöhe­
tett létre ? Ezek mind oly kérdések, a melyek elménkben felvillannak, de a
melyekre csak hosszú századok múlva lehet talán kielégítő feleletet adni.

92. ábra. — A Kopók ködfoltjának csavar-idoma, lord R osse rajza után.

A csavaridom nem jellemzi egyedül a Kopók ködfoltját. Azt szintoly

határozottan kifejezve látjuk a Szűz ködfoltjában. Ezen csavarnak fényes ágai,
számra négyen, tisztán elkülönitvék egymástól sötét közök által, azonkívül még
hasítva sötétebb csavarvonalak által, a melyek kevésbé sürti csillagtorlódásokra
 220

mutatnak. Az egész rendszer középpontul bir egy csomót, a hol nagyobb fény
jobb és jobb összehalmozást jelez.
A csavaridomú ködfoltok száma most már elég jelentékeny, ámbár hajdan
az igen kicsiny volt; mert minél figyelmesebben vizsgálják át a csillagászok az
Eget, annál több ily példányt fedeznek föl. Lord Rosse 1861-ben igen ér­
dekes értekezést bocsátott közzé x), ebben negyven csavar alakú ködfoltot ir le
és még harminczat emlit fel, a melyek valószínűleg ezen alakkal birnak.
Rosse rajzai felette érdekesek. így egyebek között csak azt említjük meg,
hogy a Nagy Medve és Ökrész között található ködfolt középpontja igen fényes;
ebből indulnak ki azután elvált ágak, csavarvonal alakjában. Herschel ugyan­
azon ködfoltot a gömbidomuak közé sorolta ; természetesen, mert távcsövével
csak a középső gömbidomú magot volt képes látni.
A 93-ik ábra két rajzában a csavaridom nincsen annyira kifejezve, mint

93. ábra. — Ködfoltok, K össe után. 1. A z Oroszlányban. — 2. Pegazusban.

a/ eddig említettekben. A csavarvonalok közelednek a kerülékidomhoz és egy

mást teljesen átkarolják.

III.
SZABÁLYTALAN ALAKÚ KÖDFOLTOK.
N agy tömegű ködfoltok, a melyek semmiféle részarányos alakkal sem birnak.
— A ködfoltok különböző alakja a különféle láttani eszközök szerint. — A ndro­
meda, az Oroszlány, a Róka, Szobieszky kardja, a B ik a ködfoltjai. — Orion és
a H ajó szabálytalan nagy ködfoltjai.

Az eddig leirt valamennyi ködfolt bizonyos szabályosság, az alak bizo­

nyos részarányossága által tűnik k i , a mely kapcsolatban a fénynek nagyobb
hatályosságával, akár a ködfolt közepén, akár pedig bizonyos összetartó görbe
vonalak irányában, arra látszik mutatni, hogy az ezen ködfoltokat alkotó töme-

*) Ezen értekezés czim e: „On the construction o f specula o f six-feet aperture;

and a selection from the observations o f nebulae made with them.“
gek bizonyos természetes kapcsolatban állanak egymással. Lehetetlen azokban
ugyanannyi csillagrendszert nem látnunk. Ha ezen ködfoltok egy nagy részét
még nem bonthatjuk szét csillagokra, ennek oka mindenesetre a rendkívüli
nagy távolság-, vagy láttani eszközeink gyarlóságában keresendő.
Ezen szabályos összetorlódásokon kivül az égi térségek még nagy tömegű
ködfoltokat is mutatnak föl, a melyek semmi szabályos alakkal sem birnak,
megközelítőleg sem mondhatók részarányosaknak. De a csillagos világban oly
roppant a változatosság, oly rendkívüli az alak gazdagsága, hogy a teljesen
gömbidomu ködfoltoktól a legszabálytalanabbakhoz minden képzelhető foko­
zat vezet.
Vizsgáljuk csak azon hosszúkás kerülékidomu fényes ködfoltot (1. a 94-ik
ábrát). Fényének nagyobb hatályossága úgy tünteti azt föl, hogy Simon Marius,
első észlelőjének szavaival éljünk, „mint egy gyertyalángot, midőn azt átlátszó
lemezen át nézzük“. Ez Andromeda ködfoltja, a melyet már fönnebb idéztünk.

94. ábra. — Andromeda ködfoltja.

Tekintetének részarányos alakja, a melynél fogva az mindenesetre a sza­

bályos alakú ködfoltok közé volna sorolandó, teljesen eltűnt a cambridgei csil­
lagda halalmas távcsövében (1. a 95-dik ábrát). A ködnemü anyag, mely azt
alkotja, két hosszú hasadás által eloszolt, itt-ott pedig már határozottan csilla­
gokat különböztethetünk meg. B o n d már 1500-nál többet birt megkülönböz­
tetni. A kezdetleges első alak a ködfolt közepében még megkülönböztethető
ugyan, de az sajátságosán megváltozott, és egy fényesebb középpont helyett,
több irányban elágazó fényesebb részleteket veszünk észre.
Szintén igy áll a dolog az Oroszlány csillagképének egyik ködfoltjával, a
melyet Herschel a szabályos kerülék-idomúakhoz sorol; lord Rosse szerint, a köz­
ponti mag több burkolattal bir, melyeknek alakja a csavarvonalat megközelíti
 22 2

és a kerülék végei fényes sávokból állanak, a melyek a nagy tengelyhez oly

viszonyban állanak, mint hal szálkái a gerinczhez.
Elvégre ezen átalakulások, természetesen csakis a távcsövek kisebb vagy
nagyobb erejétől fttggnek ; mondom, ezen átalakulásoknak igen remek példá­
nyát látjuk a Róka ködfoltjában. John Herschel, ki ezen ködfoltot legelőször
rajzolta le D u m b-b e 11 nevezte el, mivel igen hasonlított egy testgyakorlati
eszközhöz, a melyet Angolhonban nagyon szeretnek. Ezen ködfolt két igen

9.J. ábra.. — Androme.la költfoltja, Bond rajta után.

fénylő, részarányosán fekvő s egy rövid nyak által Összekapcsolt tömegből

áll, az egész könnyüded ködnemü kerülék idomú buroktól vétetik körül, ügy
hogy lehetetlen fel nem ismerni benne a szabályosság minden kellékét. De lord
Rossénak három lábnyi átmérővel biró tükör távcsövében az egésznek tekintete
nagyon is megváltozott és a ködnemü anyagok már meglehetősen szétfoszlottak,
ügy hogy biztos remény volt nagyobb erejű távcsővel az egyes csillagok
fellelése. És csakugyan a hatlábú átmérővel biró távcsőben a csillagok nagy
számban jelentek meg, hanem még mindig ködnemü háttértől kísérve. Az álta­
lános alak kezdetleges részarányosságában tűnt fel ugyan, de korántsem előbbi
szabályosságában (1. a 96-ik ábrát), mert a jobb rész egészen szétfősz]ott, míg a
bal teljesen előbbi alakjában maradt.
 223

A ködfoltok gyakran valóban különös 'alakot öltenek. Néha azok gőz-

nemü hosszú fark gyanánt tűnnek fel, a mely itt-ott ágakra oszlik ; néha azon­
ban összébb szorulnak és a legfantaztikusabb alakot veszik fel. Ilyen például
Szobieszki Kardjának ködfoltja. Egy kerülékidomű részlet két ágban végződik,
alül pedig az egész alak nyitva áll, a miért is a görög omegához (ü) feltűnően
hasonlit. Sajátságos még az is, hogy két jobban világitó központtal bir ezen
ködfolt.

96. ábra. — Dumb-bell, Róka ködfoltja, Rosse rajza után.

Még sokkal czifrább a Bika ködfoltja, mely a gyengébb távcsöveken át

nézve mint igen szabályos kerülék jelenik meg. Lord Rosse nagy tükörtávcsö-
vében ügy tűnik fel mint óriási rák, a melynek óllói és lábai csillagsorok által
képeztetnek. (1. a 97-ik ábrát.)
Már emlitettük a két magellani felleget mint az Ég déli részének egyik
fődiszét és fogunk még róla később szólani. Ezen fellegek egyikében található
egy ködfolt, a melynek egész alakja olyan, hogy átmenetet képez a nagy sza­
bálytalan ködfoltokhoz. Ez Dorádo ködfoltja. A középső rész három igen
fényes gyűrűből képeztetik, a két kisebbik köridomú, a nagyobbik a körte
 ’ ' c
224

alakjával bír, ezt körülveszi számos nyujtvány, melynek fénye sokkal halvá­
nyabb és sok csillag által behintett.

y7. ábra. — A Bika ködfoltja, lord Kösse rajza szerint.

*
* *
Észrevétleuiil eljutottunk a nagy ködfoltokhoz, a melyeknek alaktalan tö
megeik igen hasonlítanak a szélvészek által szétvert fellegekhez. De itt sem
fognak hiányozni a jelek, melyek arra mutatnak, hogy ezen igen messze eső
fénylő anyagtorlódások is csillagokra bonthatók, a mi azt bizonyítja, hogy e nagy
kiterjedésű foltok is csillaghalmazok, vagy is inkább csillaghalmazok gyűjte­
ményei, valóságos tengerei a világoknak.
Az emberi nyelvnek nincsenek megfelelő kifejezései, a melyekkel vissza­
adhatlak azon csodálkozás, a néma bámulat érzeteit, a mely gondolatunkat el­
foglalja, a midőn szemünk bámulatos erejű eszközök segélyével az Ég feneket­
len örvényeibe elmélyed, a hol ezen millió és millió, hogy ne mondjuk, meg-
számlálhatlan napok ragyognak.
A Tejüt közelében, az Ég legfényesebb csillagképeinek közepében talál­
hatók a szabálytalan alakú legnagyobb ködfoltok.
Koczkáztassunk néhány szót a legérdekesebb két ködfolt felett.
Az egyik Orion csillagképében fekszik és a gyönyörű hétszeres Théta csil­
lagot környezi, a melyet leírtunk, a midőn a sokszoros csillagokról szólottunk. A
másik szintén egy nevezetes csillagot környez, a Hajó Étáját. A dolog termé­
szetében rejlik, hogy e két ködfoltot itt nem Írhatjuk le, mert minden ilynemü
kísérlet okvetlenül tökéletlen lenne.
Mióta Huygens 1656-ban Orion nevezetes ködfoltját felfedezte, e gyö­
nyörű tünemény a legnagyobb gonddal észleltetett, és több kisebb vagy nagyobb
 225

fényű részlete, a melyek azt alkotják, leírattak és pedig elég részletesen. Las­
sanként mindig nagyobb számban különböztettek meg a csillagok, a melyek
ezen ködfolt egész terjedelmét elborítják, úgy hogy mai nap már általános a csil­
lagászoknál azon vélemény, mikép a ködfolt nem egyéb mint egy feloldható nagy
csillaghalmaz. J.Herschel a legfényesebb részletet egybehasonlitja egy állatszörny
fejével, melynek nagy szája nyitva áll, orra pedig trombita-alakulag megnyúlik.
Azon nyílás szélén, a mely a szájat képezi, a ködfolt Üres terén vagyon elhelyezve
a Thétát alkotó négy legfényesebb csillag. Az ezen négy csillag által képezett
ferdény fölött található a ködfolt legfényesebb részlete, a melyet lord Kösse és
Bond részben feloldottak. Ezen részlet nem csak ragyogó fénye miatt nevezetes,
hanem egyszersmind azon számos fényesebb központ miatt, a melyek mindegyike
egy-egy kiilön csillaghalmaznak látszik lenni. Az egésznek négyszögü alakja
szintén figyelemre méltó. Azon ködnemü tömegek, melyek azt környezik és a
melyeknek fénye sokkal gyengébb mint az imént leirt vidéké, széttartólag ha­
ladván, elenyésznek: Bond szerint elég jellemző csavar alakot vesznek fel.
Váljon igaz-e az, hogy ezen ködfoltnak alakja változott a legújabb időben,
vagy talán ezen változásokat úgy kell tekintenünk, mint a melyek csak viszony­
lagosak, azaz az alkalmazott eszközök kisebb-nagyobb tökélyi fokától függő­
ket ? Ezen kérdésre csak a jövő foghat kielégítő feleletet adni.
J. Herschel szerint Orion nagy ködfoltja oly látszólagos terjedelemmel bir az
Égen, mint a milyen a Hold korongjának látszólagos fölülete. Továbbá azon vé­
leményben van, hogy a Tejúttal összefügg és pedig folytatását képezné azon
ágnak, a mely Perszeusznál elválik és a Fiastyúk meg Aldebaran felé vonul.
Azon ködfolt, a mely a Hajó Étáját környezi, szintén mint Orioné semmi
részarányosságot sem tüntet fel, sem alakjában, sem pedig körrajzában; hanem
abban különbözik az előbbitől, hogy mindeddig nem sikerült támaszpontot találni,
a mely annak felbontását csillagokra lehetségessé tenné. Épen a Tejútban fek­
szik, oly vidéken, mely csillagokban oly gazdag, hogy a ködfolt által elfoglalt
területen mintegy ezerkétszázat lehet megkülönböztetni. Azonban ezen csillagok
nem látszanak a ködfolthoz tartozni; sokkal válószinlibb, hogy e ködfolt csak
ezen csillagok hátterét képezi.
A ködfolt közepe felé és Éta csillaghoz igen közel hosszúkás üres tért ve­
hetni észre, a melyen át az Ég sötét háttér gyanánt tUnik fel.

IV.
BOLYGÓI KÖDFOLTOK. KÖDCSILLAGOK.
A szétfolyt ködnemü anyag létezésének véleménye. — Bolygói kö d fo lto k; azok vál­
tozó tekintete az eszközök szerint. — K ödalaku csillagok.
Mind ama ködfoltok, melyek az Ég különböző vidékein és tőlünk külön­
féle távolságokban elszórvák, úgy tekintendők-e, mint ugyanannyi csillagtorlódá-
15
 226

sok, a melyek a csillaghalmazoktól csak általános külalakjuk által különböz­

nek? Vagy talán azt kell hinnünk, hogy ezen égi fellegek sorában olyanok is ta­
lálhatók, a melyek szétfolyt ködnemii anyagból képeztettek, vagy legalább igen
kevés összetartóssággal biró testecskék halmaza gyanánt tekintendők, a melyek
semmi hasonlatossággal sem birnak a valódi égi testekkel, a napokkal ?
A ködnemü anyag létének hitét a csillagászok terjesztették el. Mivel kez­
detben ugyanis nem voltak képesek láttani eszközeik segélyével a világ-
fellegieket csillagokra bontani, azt hitték, hogy a végetlen Térben köd­
nemü fellegek szállonganak, a melyek tulajdon fénynyel birnak. Különösen
a nagy ködfoltok, mint a milyen az, a mely Orion Thétáját könyezi, szabályta­
lan alakjuknál fogva megerősítették a csillagászokat ezen véleményükben. Mi­
után a gömbidomú ködfoltok lassanként feloldattak, azon vélemény kezdett is­
mét érvényre jutni, hogy a csillaghalmazok rendesen gömbidomban jelennek
meg, közepükön erősebb fénynyel, ekkor a tulajdoképeni ködfoltok jellemző tu­
lajdonságának tartatott a szabálytalan alak.
Azonban az ujabb kor észleletei, a melyet mindig hatalmasabb, sőt szokat­
lan erejű eszközökkel hajtottak végre, lassanként megmutatták a szabálytalan
ködfoltok nagy részének azonosságát a csillaghalmazokkal. Ezer s ezer csillagot
lehetett megkülönböztetni ott, a hol előbb csak szétfolyó gyengén világító fényt
láttunk, a mely a csillagászok kifejezése szerint leirhatlan sjellemző. Androméda
s Orion ködfoltjai, a melyekről az első észlelők azt mondották, hogy semmi sem
mutat arra, mikép azokat csillagokra bontani sikerülend, ujabb időben legalább
részletekként felbontattak. Ennélfogva a szétfolyó anyag létének hite mindinkább
enyészni kezd, a mint az észlelet tovább s tovább halad.
De mondhatjuk-e, hogy azzal teljesen fel kell hagynunk ? Ezen kérdést
nem egykönnyen oldhatjuk meg. — Ilyen anyag létének hite épen nem ellenke­
zik azzal, a mit az Ég alkatáról tudunk, épen nem ellenkezik ismereteink­
kel az égi testek természettani alkatáról. Az üstökösök, gőznemü rnag-
vaikkal, a melyek a sűrűsödés különböző fokait tüntetik elő, fény burkolatuk -
és csóváikkal, a melyek oly finom anyagból alkotvák, hogy azokon át a csillago­
kat ragyogni látjuk, elvégre csekély tömegükkel, nagyon is bizonyítják, hogy ily
anyag csakugyan létezhetik és valóban is létezik. Bármily természetű is legyen
azon anyag-összetorlódás, mely az Állatövi Fényt képezi, azt mindenesetre bizo­
nyítja, hogy a ködnemü anyag léte nem valósziniitlen.
Hanem nagyon is valószintinek látszik, hogy ezen véleményt csakis a köd­
foltok utolsó osztályára szabad kiterjesztenünk, arra, a melyet épen most készü­
lünk leirni, t. i. a bolygói ködfoltok- s ködnemü csillagokra.

*
* *

A b o l y g ó i k ö d f o l t o k elnevezése csak ott alkalmazható, a h o l egy­

formán megvilágított korongidomú ködfolttal vagyon dolgunk, a mely gömb-
 227

idomúnak látszik lenni, gyenge fényét pedig máshonnan kölcsönzi, szóval boly­
gói természettel bir.
A mi ezen ködfoltokat a gömbidomú csillaghalmazoktól nagyon megkülön­
bözteti, az a fénynek teljes egyenlősége az egész fölületen, mindennemű kitit-
nőbb fények hiánya, különösen pedig, hogy nem venni észre fényfokozatot a
szélektől a ködfolt közepe felé. Csakis a korong szélén mutatkozik rendesen vala­
mivel gyengébb fény.
Innen azt lehetett következtetni, hogy ezen testek nem gömb- vagy ke-
rülék idomú csillaghalmazok. Azért nem maradna egyéb hátra, mint hogy azokat
ködnemti anyaghalmaznak gondolnék. Azonban itt sem szólhatunk egész hatá­
rozottsággal, mert például a Nagy Medve bolygói ködfoltjáról Herschel állitása
után határozottan tudtuk, hogy fénye egyeuletes annak egész fölületén, mind­
azonáltal Rosse későbbi rajza egészen más alakban tünteti föl azt. A korong egy
kettős korona alakját vette fel, a mely csipkés burkolattól környeztetik ; a köd­
folt közepén pedig két fényes pont jól különböztethető meg, a melyek csillagok­
nak látszanak lenni.
Ezen átváltozásnak egy másik példáját láthatjuk azon bolygói ködfoltban,
a mely Androméda Kappájához közel fekszik. Ez is teljesen kerék Herschel
rajza szerint, mig ellenben lord Rosse rajzában gyűrű alakú.
Fejezzük be a ködfoltok érdekes rajzát, a csillagászatnak ezen bámulatosan
gazdag fejezetét azon testeknek leírásával, a melyek a k ö d c s i 1l a g o k ne­
vezete alatt ismeretesek. Ezek nem egyebek mint ködfoltok és pedig majd kör-
idomúak, majd tojásdadok, néha pedig gyürüalakuak is, hanem mindig szabá­
lyosak, melyeknek belsejében mindig egy, kettő vagy több világosan megkülön­
böztethető ; de ezeknek részarányosán kell feküdniük.
Ha a ködfolt köralaku, a csillag mindig annak közepében foglal helyet; a
tojásdad ködfoltokban két csillag mindig a gyúpontokban foglal helyet; olyan
köralakú ködfoltot is ismerünk, a mely három csillagot tartalmaz (a Fuvaros­
ban), de ekkor a három csillag egy egyenoldalú háromszög csúcspontjait képezi.
Ezeknek természetéről sem mondhatunk még határozottat, mert itt is áll
azon tapasztalat, hogy a nagy erejű távcsövek korántsem tüntetnek fel egyen­
letesen megvilágított fölületet, hanem ellenkezőleg többé-kevésbé szabálytalan
alakokat, a hol a fény nagyon egyenlőtlenül oszlik el. Ilyenek például az Ikrek
és a Hajó ködfoltjai, a melyek lord Rosse távcsövében egészen szabálytalan alakkal
bírnak, mig azelőtt tisztán köridomüak gyanánt ismertettek fel.
Azon kérdés is tétetett a csillagászok részéről, váljon nem kell-e a köd­
csillagokat oly napok gyanánt tartani, a melyek tekintélyes, a megvilágítás á l­
tal igen jól látható légköröktől körülvétetuek ? Meg kell vallanunk, hogy ezen
vélemény elég nagy valószínűséggel bir, ámbár ismét azt sem tagadhatjuk, hogy
mi sem akadályoz bennünket azokat igen kicsiny csillagok halmazának tekin­
teni, a melyek közepén egy egyszerű, kettős vagy sokszoros nap tündöklik és
15*
 228

pedig aránylag igen nagy fénynyel, a mi annak különös föltünését könnyen

megfejtheti.
Azonban meg kell jegyeznünk azt is, hogy annak idején igen hevesen kap­
tak a szétfolyó ködnemü anyag létének véleményéhez, nekünk tehát óvakod­
nunk kell, hogy az ellenkező hibába ne essünk, a midőn már elölegesen minden
ködfoltot egyszerűen és egyedül csak csillagok halmazának akarunk tekinteni.
Mindkettő, a csillagok összetorlódása és a szétfolyó alaktalalan anyag, bir annyi
valószinüséggel, hogy egymás mellett megállhatnak.

V.

KETTŐS ÉS SOKSZOROS KÖDFOLTOK.

Köclfolt-csoportok ; egy valóságos kapocs valószínűsége az összetevő ködfoltok kö­
zött. — M agellan N agy Fellegének sokszoros ködfoltja.

k i imént láttunk ködfoltokat kisérve kettős vagy többszörös csillagok

rendszerétől, a melyek a ködfoltok belsejében oly részarányosán helyezkedtek
el, hogy lehetetlen kételkednünk abban, hogy ezen csillagok és a ködfoltok kö­
zött valóban létezik bizonyos kapocs. Ezek kétségtelenül létező s nem látszó­
lagos csoportok egészen sajátságos szerkezettel bírnak.
De léteznek egyszersmind ködfolt-csoportok hasonlólag a csillagcsopor­
tokhoz, t. i. az azokat képező ködfoltok, kétségtelenül, sokkal erősebb kapocs
által füzeitek egybe, mint a milyen a látszat véletlensége. Ezen sajátságos
ködfolt-összetorlódásokban ugyanazon érdekes változatosságra akadunk, mint az
egyszerű ködfoltoknál, akár az alakot, akár pedig a látszatot tekintve.
Némelyek két gömbalaku halmaz által látszanak képezve lenni, a melyek­
ben a nagyobb anyagösszetorlódás a középén nemcsak a gömbalakra látszik
mutatni, hanem valóságos vonzási központok gyanánt vehetők; ilyenek példáit
láthatni a 98-ik ábrában. Néha az egyes ködfoltok egymástól egészen függetlenül
elválasztva tűnnek fel, máskor azonban az összefüggés kétségtelen ; meglehet
hogy itt csak látszattal van dolgunk, de azért nem mondhatjuk, hogy nem
valóság.
Az is fordul elő, hogy az egyik ködfolt köralaku, tehát gömbidomú, mig a
másik alakja a kerülékhez hasonlít. Szóval a változatosság igen gazdag, és ba­
jos volna abba rendszert hozni.
Néha a ködfoltok, melyek nagyobb fénynyel bírnak és e szerint nagyobb
anyag össztorlódására mutatnak, igen nagy számmal vannak egy-egy halmazban;
az ilyen sokszoros ködfoltok hetével is jelennek meg Herschel észleletei szerint.
(L. 98-ik ábra 6., a mely J. Herschel rajza után készült.) Azon csoport, a mely­
ről itt szó vagyon, egyike azon számos halmazoknak, a melyek a Megellan Fel­
legeinek nagyobbikát képezik. Ezen körülményből azt következtethetnők, hogy
 229

ezen hét ködfolt szomszédsága pusztán a véletlen, a látszat eredménye; de azon

halványabb nagy ködfolt, a mely ezen egész rendszert övedzi, valóságos belső
kapocsra mutat.

98. ábra. — Kettős és sokszoros ködfoltok. — 1. A Szűzben. — 2. Bereniczében. — 3. A

Vízöntőben. — 4. A Szűzben. — 5. Bereniezében. — 6. Magellan N agy Fellegében.

Elvégre a sokszoros ködfoltok összetevőinek benső összefüggését soha

sem fogjuk oly határozottan kimutathatni, mint a sokszoros csillagokét. Ugyan
is, csak vissza kell emlékeznünk, ezen rendszerekben tanulmányozhattuk az
egyik csillagnak keringését a másik k ö rü l; mert bármily távolság választ is el
ezen rendszerektől, ezen mozgás mégis észlelhető bizonyos számú évek le-
folyta alatt.
Ellenben a ködfoltok, az egyszerűek ép úgy mint a sokszorosak, oly vé-
getlen távolságokban vannak tőlünk — a mit leginkább határozatlan alakjuk
bizonyít — hogy az egyes részleteknek mindennemű mozgása észlelhetlen ma­
rad. Több ezer év, talán több ezer évszázad, fog megkivántatni ahhoz, hogy a
legcsekélyebb helyzetváltoztatást észlelhessük. Addig csak hadd tökéletesbttlje-
nek távcsöveink, hogy hatalmasabb fegyverzettel hatolhassunk az Ég rejtekeibe:
az időt nem előzhetjük meg. — A világok eleiében az emberi élet csak egy rö ­
vidke másodperen, egy pillanat: miként egész Naprendszerünk a megmérhetlen
Térben csak egy kis pontocska, a Mindenségnek porszeme.
 230

VI.

A KÖDFOLTOK SZÍNE ÉS VÁLTOZÉKONYSÁGA.

A ködfoltok színe megmagyarázható az azokat alkotó csillagok színeiből. — Vál­
tozékony ködfoltok. — A ködfoltok eltűnése.

Midőn a csillaghalmazok legszebbikét, Tukán halmazat leírtuk, megem­

lítettük, hogy a belső rész rózsaszínű, míg a külső központi környezet fehéres
színben tűnik fel. Miután ezen ködfolt már teljesen csillagokra felbontatott, nem
is lehet kétkednünk, hogy ezen szintttnemény tisztán az alkotó csillagok színé­
ben leli okát. Ezen tényben nem is lehet kétkednünk, mert láttuk, hogy az
egyes csillagok fénye csakugyan különböző színű lehet.
A Déli Kereszt gyönyörű csillaghalmaza úgy tűnik fel, mint számtalan
fehér csillagok összetorlódása, itt-ott áttörve néhány vörhenyes zöld és kék csil­
lag által. Másrészt idéztük a déli ég egy csillaghalmazát, a mely csupa kék
csillagból áll.
Némely ködfoltok színét tehát könnyen kimagyarázhatjuk az abban fog­
lalt csillagok uralkodó színéből. J. Herschel idézett egy bolygói ködfoltot, a mely­
nek fénye azt a hatodrendü csillagok közé sorolná, és a melynek korongja meg­
lehetősen kerűlékidomú, ezen ködfolt kitűnik „színe által, a mely sötét kékes,
majdnem zöldbe hajló“ 1). Ugyanazon tudós még három más ködfoltot említ, me­
lyek színe a tiszta Ég kékjével hasonlítható össze
*
* *

Függetlenül azon hasonlatosságoktól, a melyeket a ködfoltok a csillagok­

kal bírnak a színre, az alkatra, de mindenekelőtt és különösen a helyzetre
nézve, a mennyiben minden rend nélkül szétszórva, vagy egyesítve csoportok­
ban tűnnek fel, mai nap már kétségtelen, hogy ezen hasonlatosságokhoz még
egy új já ru lt: értjük a ködfoltok fényváltozását.
Két ködfolt, mindakettő a Bika csillagképében lelhető fel, sajátságos tüne­
ménynyel kedveskedett nekünk. Az első, a mely egy tizedrendü változó csillag
közelében fekszik, oly változásokat mutatott fel, a melyek a csillagéinak meg­
felelni látszanak, míg végre teljesen eltűnt. A második, a mely a Bika Zé-
tájához közel esik, több mint három hónapon át növekvő fényben tűnt fel, el­
végre szintén eltűnt az Égről.
Már W. Herschel is figyelmeztette a csillagászokat hasonló tüneményekre.
Két csillag, a melyek 1774-ben ködfoltoktól környeztettek, már 1811-ben ezen
burkolat semmiféle nyomát sem mutatta. Hasonlólag emlékezik meg Arago egy

*) Outlines of Astronomy, 6-th edition, 645. 1.

 231

másik tényről, a mely szintén a változékonyság ezen neméhez látszik tartozni:

„Lacaille“, mondja Arago W. Herschel életrajzának egyik jegyzetében, „a Jó ­
reménység fokán tartózkodván, a Hajó csillagképében öt kis csillagot látott egy
ködfolt közepén, a melynek nyomát Dunlop hiába kereste 1825-ben a legjobb
eszközökkel“.
Elvégre már fönnebb láttak, hogy teljes lehetetlenség az egykorú csillagá­
szok észleleteit s rajzait Orion csillagképének ködfoltjára nézve öszhangzásba
hozni, hacsak azt nem tételezzük fel, hogy ezen gyönyörű ködfolt különböző
részleteiben feltűnő változások történtek.
Valamely csillag változékonysága, sőt annak eltűnése, miként azt már láttak,
meglehetős valószínűséggel fejthető meg. Szintúgy van a dolog a ködfoltokkal,
ha azt tételezzük fel, hogy azok okvetlenül egyes különvált csillagokból képez-
vék. Ezen sajátságos tünemények talán egykor kellő fénybe helyezik a szétfolyó,
határozatlan alak nélküli anyag létének homályos kérdését. A fény változások,
a fokonkénti vagy hirtelen eltűnések valóban jobban fejhetök meg gőznemü hatá­
rozatlan alak, mint számos különvált csillag halmaza mellett. Azonban, ha ragasz­
kodunk azon hithez, hogy ködnemü anyag kering a Térben, a mely nem bir
tulajdon fénynyel, akkor nem igen nehéz a ködfoltok változásait megmagyaráz­
nunk, a mely magyarázat ezen feltétel nélkül meglehetősen nehéz.

VII.

MAGELLAN FELLEGEI.
Magellan két Fellegének helyzete a déli Egén. — A Kis Felleg és a N agy Felleg
a lka ta ; csillaghalmazok, elszigetelt csillagok; ködfoltok, a melyekben ilyenek
előfordulnak.

Ha az égi boltozat azon vidékére, a mely a déli sarkot környezi, egy futólagos
pillantást vetünk,egészen elcsodálkozunk azon ellentéten, melyet a csillagszegény­
ség feltüntet azon övvel, mely a Tejút hosszában elhaladván, Orion s a Hajótól
Czentaurusig terjed, magában foglalván a Déli Keresztet. Egyetlenegy első rangú
csillag, Achernaz, ragyog ezen vidéken, pedig ez is távolabbra esik a déli sark -
tói mint Czentaurus és a Déli Kereszt szép csillagai.
Hanem ezen körülmény még feltűnőbbé teszi ama két nagy ködfolt saját
ságos tekintetét, a melyek első pillanatra két a Tejúttól különvált darab gya­
nánt képzelhetők. Ezen két, nagyság- s fényre nézve különböző, de tiszta Hold
nélküli éjeken szabad szemmel is észlelhető ködfolt következő helyezetet foglalja
el az É gen: az egyik, a nagyobb s fényesb, a sarkpont és Kanopusz között Dorado
csillagképében fekszik, a másik és kevésbé fényes, a mely Holdtölte alkalmá­
val rendesen nem látható, a him Vizikigyóban Achernaz s a sark között.
 232

Mindkettő a csillagászok- s hajósoknál egyaránt a K a p F e l l e g e i (a

Jóreménység fokától) vagy M a g e l l a n F e l l e g e i n e k nevezete alatt isme­
retes. Hogy azok megkülönböztesse­
nek, N a g y F e l l e g (nubicula major)
és K i s F e 11 e g (nubicula minor) ne­
veket adtak nekik. A 99-dik és 100-dik
ábra azok általános alakját tünteti elő.
Magellan Fellegei az eddig ál­
talunk leirt összes ködfoltoktól részint
látszólagos roppant terjedelmük, ré­
szint belső összetételük által különböz­
nek. Ezen utóbbi különbség akkor is
megkülönböztető jelleg gyanánt lép
előtérbe, ha a Fellegeket a Tejút kü­
lönféle ágaival hasonlítjuk össze, a
melyekkel különben csak látszólagos,
de nem valóságban függnek össze.
A Nagy Felleg az Égen oly nagy
99. ábra. — Magellan N agy Fellege. tért foglal el mint 42 égi négyszög fok,
a mi körülbelül kétszázszor annyi, mint
a Holdkorong látszólagos fölülete. A Kis Felleg ennél négyszerte kevesebb tér­
séget borit el; Humboldt szerint „a sivatag egy neme“ által környeztetik, a hol
Tukán gyönyörű csillagképe tiindöklik.
Ha ezen két rendkívüli ködfolt külsője és azok helyzete az égi bolto­
zat csillagszegény vidékén a déli ég­
nek egészen sajátságos tekintetet köl­
csönöz, belső alkatuk valóságos égi
csodának tekintendő. J. Herschel a Jó­
reménység fokán több ideig tartózkod­
ván, hatalmas távcsövével folytonosan
vizsgálta azokat; az által sikerült neki
mindkettőt számos részletre felbontani,
a melyekről a 101-ik ábra egyet nyújt.
Ott mindenekelőtt számos elszige­
telt csillagot vehetünk észre, a melyek
nagyságuk szerint az 5-ik egész 11-ik
rend közé sorolhatók. Azután csillag-
halmazokat ; némelyek szabálytalan
alakúak, mások — s ezek vannak a
legnagyobb számmal — gömbidomban
tűnnek fel. Elvégre ködfoltokat látha- 100. ábra. - Magellan Kis Fellege.
tünk, némelyeket elszigetelten, máso­
 233

kát csoportokban kettenként, hármanként, stb. ismét legnagyobb részben szabá­

lyos alakkal. Ezekből már egygyel fönnebb ismerkedtünk meg. Erről mondja
Humboldt Kosmosában: „Ezen ködfolt alig foglalja el az egész Nagy Felleg
területének ötszázadik részét, pedig J. Herschel benne már 105 14-ed, 15-öd és
16-od rendű csillag helyzetét határozta meg, a melyek oly ködnemü alapról
ütnek el, a mely eddig a leghatalmasabb távcső által sem volt felbontható.“

101. ábra — Magellan N agy F ellegének egy részlete.

A kettős és sokszoros ködfoltok itt szintén nagyobb számmal fordulnak elő

mint az Ég egyéb övében, habár azok természeti ritkaságokban felette gazdagok.
Ennélfogva ismételjük, ezen Fellegek belső összetételük mindenképen kü­
lönbözik a Téjútétól, a melytől azonfölül még elég nagy távolságra esik. De
különböznek ezen sajátságos testek valamennyi eddig leirt ködfolttól is, a meny­
nyiben az egész Eget magukban foglalják kisebb kiadásban.
Szóljunk már most valamit ezen két felleg összetételéről. A Nagy Fellegében
Herschel 582 csillagot talált, a melyek között csak egy ötödrendbe, a hat követ­
kező alacsonyabb rendbe tartozik; ezek tehát szabad szemmel láthatók volná­
nak, ha fényük a Fellegnek általános élenkebb fénye mellett el nem tűnnék.
Ezután következik 291 ködfolt és 46 csillaghalmaz, a melyek ugyanannyi kü­
lön csoportot képeznek.
A Kisebb Fellegben az elszigetelt csillagok aránylag nagyobb számmal
vannak, miután ott körülbelül 200-at lehet megkülönböztetni, a melyek közül
három hatodrendü; de a Fellegben csak 37 ködfolt és 7 csillaghalmaz található.
 234

Ezen óriási torlódások, a melyeknek elemei a napoknak ugyanannyi gyűj­

teményei, bennünket a legnagyobb, legalább látszólag legnagyobb ködfolthoz
vezetnek, a mely szabad szemmel észrevehető, t. i. a Tejúthoz.

VIII.

A TEJÚT.
A Tejútnak általános külalakja. — M ikép halad át az E g éjszaki és déli csil­
lagképein. — A7inak felbontása csillagok- és csillaghalmazokra. — A Tejút bi­
zonyos vidékekeinek áthatlansága.

Magellan két fellege s néhány csillaghalmaz kivételével minden eddig

tárgyalt ködfolt szabad szemmel épen nem látható. Látszólagos méreteik vég­
telen csekélysége szintoly fokban oka ennek, mint azon szédítő távolságok, a me­
lyek azokat földünktől elválasztják, mert azok oly roppant nagyok, hogy épen
nincsen okunk azon csodálkozni, ha az ezen ködfoltokat alkotó csillagok
fénye egészen elenyészik.
A Tejúttal egészen másképen van a dolog. Ezen óriási övnek fénye elég
nagy ; kiterjedése, a mely hosszában az egész Ég boltozatát körülövedzi, és
szélessége elég jelentékeny, hogy azt első pillanatra megkülönböztessük, vala­
hányszor az Égnek látszólagos mozgása azt láthatárunk fölé hozza. Ezen utóbbi
körülmény, az igaz, az évnek minden szakában, minden éjjel és bármily széles­
ségi fok alatt megvagyon ; hanem a Tejút annál inkább látható, minél magasab­
ban emelkedik fel az Égen, és az világos, ha azt jól akarjuk látni, az évnek bi­
zonyos szakát és az éjnek bizonyos óráját kell választanunk.
A Tejútnak külső lekintete nagyon hasonlit egy nagy csóvához, am ely az
Ég boltozatján egy nagy körön végighalad. Első tekintetre észrevehetjük, hogy
egész hosszának körülbelül felében két ágra oszlik.Szélessége felette változik: néhol
annyira összeszorul, hogy alig oly széles mint hat egészen nyolcz holdi átmérő ;
másutt azonban négyszer akkora szélességet tiintet föl.
Mielőtt ezen óriási köd folt belalkata- s összetételéről néhány szót koczkáztat-
nánk, foglalkozzunk annak leírásával, miként egész összeségében feltűnik, elso­
rolván mindazon csillagképeket, a melyeken áthalad.
A Tejút északi fele kiterjed a Sas s Kígyótól egészen az Egyszarvúig Orion
magassága s közelében. Az egyenlítőn két részre oszlik és innen olyan marad
egészen a Hattyúig, Atair mellett elhaladván, általmegy a már említett csillag­
képeken kívül még a Nyílon és Rókán. A Hattyú közelében egy sötét helyet, va­
lami lyukfélét vehetünk észre, a melyen át szemünk az Égnek távol vidékeire a
Tejúton jóval túl képes tekinteni. Egyik ág a Kis Medve felé veszi irányát, a mely
azután Czefeusban leginkább közeledik az Ég éjszaki sarkához. Azonban innen
 235

azonnal eltávozik egyetlen egy keskeny ágnak alakjában, áthaladván Kasszio-

péján, a Fuvaroson, igen közel a Kecskéhez és igen közel érintvén az Ikrek és
a Kis Kutya keleti oldalát, továbbá Orion északi részét. Mielőtt azonban ezen pont­
hoz érne, egy mellékág válik el a főágtól Perszeusz közelében, a mely a Fiastyúk
felé tart, a hol el is enyészik.
A Tejútnak északi fele legragyogóbb a Sas és a Hattyú vidékén, ellenben
fényének hatályossága legcsekélyebb Perszeusz s az Egyszarvú táján.
Kövessük már most ezen nagy övnek menetét a déli féltekén. Miután a
Tejút az egyenlítőn át és Sziriusz mellett elhaladt, a Hajóba lé p ; e közben fénye
egyre növekszik. Itt több ágra oszlik, melyek legyező alakúlag szétagázuak s vég­
kép megszakadnak; azonban valamivel tovább ugyanazon csillagképben az egyes
ágak folytatásukat lelik.
Ezen ágak Czentaurusz s a Déli Keresztben ismét egyesülnek és pedig oly
pontban, a hol'a Tejút a legcsekélyebb szélességgel bir. Itt található a hires szén­
zsák ; ezt. i. egy sötét körtealaku lyuk, a mely minden oldalról a ködös övtől
könyeztetik és a szem benne alig képes egy-két elszórt csillagot felfedezni.
Egészen Czentaurusz Alfájának közelében ismét két részre oszlik a Tejút, a
mennyiben mi két fő ágat különböztetünk meg, amelyek számos mellékágaktól
kisértetnek; ily alakban azután tovább halad a Farkas, Oltár, Nyilason át egészen
a Kígyóig. Ekkor a két ág újólag metszvén az egyenlítőt, egyesül a Tejút északi
felével azon ponton, a melyről leírásunkkal kiindultunk.
A Tejút ezen roppant hosszaságában, a mely, mint mondók, az Ég boltozat­
já t a legnagyobb körben övedzi, igen változó fénynyel bir. Láttuk már, hogy a
Tejút északi felének legfényesebb részlete az, mely a Sas s Hattyú közelébe esik.
A déli félgömbön még fényesebb azon darab, am ely a Hajó és Oltár között fog­
laltatik. De miként azt Humboldt helyesen megjegyzi, egy körülmény még
emeli a Tejútnak gyönyörűségét az Ég déli felében, t. i. az igen fényes csilla­
gok egész övének közelsége, a melyről már megemlékeztünk, a midőn a csil­
lagképeket elsoroltuk; ezen öv kezdetét veszi Sziriuszszal a Nagy Kutyában,
átöleli a Hajót, a Déli Kereszt pompás csillagait, Czentauruszt és a Bökölt.
Azért, miként azt egy angol észlelő, Jacob kapitány, helyesen megjegyzi, vala­
mely utazó, ki ezen körülményről nincsen értesülve, az éj beálltával önkényte-
lenül értesül az Égnek ezen pompájáról, a légkör általános megvilágítása által,
a mely felér azon fénynyel, melyet a Hold-sarló eláraszt.
Ha a Tejútat igen jó csillagászati távcsövei vizsgáljuk, az rendesen felbom­
lik számtalan egymáshoz igen közel fekvő csillagokra, de meg kell azt jegyez­
nünk, hogy a csillagok nem torlódtak össze mindenütt egyenlő számmal. A sza­
bálytalan alakú csillaghalmazok mindenekfölött igen nagy számban vannak; de
a szabályos gömbidomú halmazokkal nincsen úgy a dolog, melyek különben csak
is a déli rész igen fénylő vidékein lelhetők fel. „Ha némely vidékek“, mondja
Humboldt, „nagy térségeket tüntetnek elő, a hol a fény egyenletesen vagyon
 236

elosztva, közvetlenül azokra más vidékek következnek, a hol a legélénkebb fény

csillagszegény térségekkel váltakozik.......... Egészen a Tejút belsejében talál­
hatni üres tereket, a hol teljesen lehetlen egyetlen egy csillagot is találni, legyen
az bár tizennyolezad-vagy huszadrendü.“ (Kosmos. III.)
Sok ponton a ködalakn öv teljesen felbontatott csillagokra, úgy hogy ott
a csillagok fekete háttéren jelennek meg minden ködfolttól mentten. Hanem más
helyeken a csillagok mögött meg fehéres fényíi ködfoltokat mutat fel a Tejút,
annak jeléül, hogy az ott valóban áthatlan.
A következő könyvben vizsgálni fogjuk a Tejút valóságos alakját, a mi­
lyennek az t. i. az észleletek mai állása mellett valószínűséggel képzelhető ;
azután következtetéseket fogunk vonni az egész Mindenség szerkezetére nézve.
 HARMADIK KÖNYV.
A LÁTHATÓ ?IIKDElí8E(f SZERKEZETE.

I.

NAPUNK A TEJÚT BÁN.

Azon csillagrétegnek valódi alakja, a mely a Tejútat képezi. — N apunknak hely­
zete e réteg közepette. — Ezen nagy ködfölt eszményi méretei.

Azt mondók, hogy a Tejűt az Ég boltozatján a legnagyobb kör irányában

fut körül, természetesen, hogy ekkor nem vettük tekintetbe azon szabálytalan­
ságokat, a melyek e nagy ködfoltot tényleg jellemzik. Mindazonáltal az Eget
két részre osztja, a melyek azonban ismét nem birnak egyenlő terjedtséggel,
kisebb lévén az, a mely a Halakat, a Czethalat, szóval azon csillagképeket fog­
lalja magában, a melyek a tavaszi napéjegyen pontjához közel esnek.
Ezen látszatból világosan az következik, hogy a Tejút mindenünnen
övedzi azon helyet, a melyet Napunk a Térben elfoglal.
Hanem milyen ezen csodálatos csillaghalmaznak valódi alakja, a mely
W. Herschel számításai folytán legalább 18 millió csillagból áll? A Tejút övének
csekély szélessége, egybehasonlitva egyéb méreteivel, azt gyanittatja velünk,
hogy az egész napok rétegéből képezhetett, a melyek szabálytalan halmazok­
ban eloszolvák és két párhuzamos sík közé foglal vák, mi által az egész két ol­
dalról összeszoritott labdához hasonlít.
Ezen óriási csillaghalmaznak középpontja táján egyszersmind a vastag­
ságban és a közepén mindkét párhuzamos síktól egyenlő távolságra, ott körül­
belül, a hol az két főréteg- vagy lemezre bomlik, vagyon a világok ezen rend­
kívüli tömegében a mi csekélyke kis világunk, Naprendszerünk, a melynek
méretei először oly nagyszerűeknek tűntek fel előttünk, hogy elszédültünk
azon roppant számok hallatára, a melyek a távolságokat és tömegeket jelölik,
de a melyről már is tudjuk, hogy egybehasonlítva a csillagvilággal, egész Nap­
rendszerünk csak másod- vagy harmadrendű csillag gyanánt szerepel, és ime
most azon meggyőződésre jutottunk, hogy az nem egyéb mint ama fényes övnek,
a melyet Tejútnak nevezünk, egyetlenegy csekélyke porszeme.
 Napunknak helyzete ezen öv közepén könnyen megfejthetővé teszi előttünk
az egész Égnek tekintetét, s bizonyítja, hogy a mindenfelé itt-ott elszórt csillagok,
am elyek tőlünk oly nagy távolságokban látszanak lenni, valószinüleg a Tej út­
nak alkatrészeit képezik.
És valóban, ha azon pontról, amelyen mi vagyunk, szemünk tekintete ezen
csillagréteg hosszában irányoztatik, az úgyszólván a csillagok s csillaghalmazok
végetlen sorozatával találkozik, a melyek a Tejútnak legnagyobb sűrűséget és
legnagyobb fényt kölcsönöznek. Ha ellenben szemünk a mindinkább kevésbbé
lehajló vidékekre pillant, ekkor tekintetünk mindig kevésbbé s kevésbbé sűrű
rétegeken halad át, ennélfogva a sűrűségnek igen gyorsan kell fogynia. Elvégre
függélyes irányban, tehát a réteg vastagságán át, a csillagoknak egymástól el­
szigetelten kell feltűnniük, miként az csakugyan meg van az Égnek látszólag
legtávolabb vidékén. „így van az“, mondja Herschel (Ontlines of Astronomy czímü
művében), hogy gyenge ködöt vélünk a légkörben észrevenni, a melynek sűrű­
sége igen csekély a látsugár roppant nagysága miatt.“
A 102-dik ábra Herschel rajza után a Tejút átmetszetét nyújtja; a metszősík

102. ábra. — A Tejútnak átm etszete; Napunk helyzete ezen övben.

a vastagságra nézve függélyes, átmegy azon ponton, a hol Naprendszerünk áll

és azonfölűl a nagy tengely hosszában fekszik. Ezen rajz szépen megfejti a fönnebb
mondottakat.
Ezen igen észszerű felfogás segélyével könnyen megfejthetjük a csillagok
számának hirtelen megfogyását azon vidékeken, a melyek a Tejúttól minden irány­
ban azon nagy körnek, melyet a Tejút követ, két sarkához húzódnak.
A Tejútnak sarkai következőképen helyezvék e l : az északi sark Berenicze
Hajfürtjének közelében fekszik, a déli a Czethal csillagképében. Ha e pontok
egyike- vagy másikától fokonként a Tejúthoz közeledünk, a csillagok közép­
száma mindinkább növekszik, eleinte ugyan csak igen lassan, azután a liatár-
sik közelében már gyorsabban, úgy hogy itt már harminezszor nagyobb mint azon
sarki vidékeken, a melyekről itt szó vagyon.
Mindeddig csak általános eszménk van a Tejútról s azon helyzetről, melyet
Napunk ezen óriási ködfoltban elfoglal. Hogy teljesebb fogalmunk legyen arról,
néhány szót kell mondanunk valódi méreteiről.
 239

W. Herschel egybevetvén a különböző rendli csillagok fénymérési eredmé­

nyeit a valószínű távolságokkal, a Tejút méreteire nézve bámulatos okosko­
dásokat tett.
A szabad szemmel látható csillagok, miként azt tudjuk, a nagyság sze -
rint a hat első rendet képezik. Slough, igen kitűnő csillagász állítása szerint a
hatodrendü, tehát a szabad szemmel látható legkisebb csillagok átlagosan véve
tizenkétszer akkora távolságban vannak mint az elsőrendüek. Ebből kiindulva
és számba vévén távcsövének erejét, azon eredményhez jutott, hogy az Ég mész -
sze térségeiben oly csillagokat vett észre, a melyeknek távolsága 2300-szor na­
gyobb mint az elsőrendüeké. És Herschel mégis kénytelen bevallani, hogy a Tejút
látható terjedelme némely vidékeken oly végtelen nagy, hogy ott 40 lábnyi
hosszú nagy tükörtávcsöve nem volt képes a mélységekbe hatni, a melyek en­
nélfogva h o z z á f é r i ) e t l e n e k .
Emlékezzünk már most meg azon ijesztő távolságról, a mely benntinke
a legközelebbi álló csillagtól elválaszt; tudjuk, hogy annak befutására még a
fény is több évi időt igényel. De a fény azon vidékekről, a melyeket mi még
szemünkkel elérni képesek vagyunk, tízezer évig halad hozzánk. Tehát, ha sze­
münket valamely nagy csillagászati eszköz szemlencséjére helyezzük és az Kg
fekete hátterén igen gyenge fényű pontokat megkülönböztetünk, réczehártyánkra
oly hullámmozgásnak benyomását veszszük, a mely tízezer évvel ezelőtt kiindult
valamely nap izzó tömegéből, a mely hasonlókig a mienkhez ugyanazon csillag-
csoportnak tagja.
A Tejútnak hossza után annak vastagságát számítván, Herschel azon ered­
ményhez jutott, hogy az körülbelül nyolczvanszor nagyobb mint az első rendű
álló csillagok távolsága hozzánk. Tehát ezen csillag rétegvastagsága jóval na­
gyobb, mint a mennyire puszta szemmel elhatni képesek vagyunk. Innen azután
bízvást vonhatjuk ama már fönnebb jelzett következtetést, hogy „nemcsak Na­
punk, hanem minden szabad szemmel látható csillag mélyen a Tejútban elme­
rülve vagyon és annak kiegészitő részét képezi.“ (Struve.)

II.

A LÁTHATÓ MINDENSÉG ÁLTALÁNOS SZERKEZETE.

A TEJUTAK.
„Felette valószínű“, mondja W. Herschel az 1818-iki emlékiratában, „hogy
némely bolygóidomú ködfolt, több csillag-ködfolt és jelentékeny számú ködcsil­
lag, elrejtett csillaghalmazoknak tekintendők, a melyek a Térnek oly megmér-
hetlen távolságában helyezvék el, hogy a távcsövek bámulatos ereje sem volt
képes azokat mindeddig felbontani.“
 240

Ezen vakmerő vélemény, miként azt tudjuk, mai nap már merő valóság,
a mit különben csakis a láttani szerek hihetetlen tökélyének tulajdoníthatunk.
A csillaghalmazok ugyanis a legtávolabb tárgyak, a melyekhez az Égen
szemünkkel még férhetünk; azon körülmény, hogy számos fényes pont csekélyke
téren összeszorult, megengedi a z t , hogy együttesen még azokat láthatjuk.
Azon hírneves csillagász, a kinek szavait bevezetésképen idéztük, Messier jegy­
zékének 75-ik ködfoltját figyelmesebben vizsgálván, azon eredményhez jutott,
hogy annak tőlünk mért távolsága hétszázszor nagyobb mint az elsőrendű csil­
lagoké. Ez szabad szemmel ugyan nem látható, de látható volna, ha jelenlegi
távolságának csak egy negyedére volna tőlünk. Ha feltételezzük, hogy ötszörié
nagyobb távolságra esnék tőlünk mint most, azaz 35000-szer oly nagy távolság­
nyira mint Sziriusz, Herschelnek nagy 40 lábnyi tükörtávcsövében úgy tűnnék
fel, mint egy csekély fel nem bontható ködfolt.
Ennélfogva mindenképen nagyon is valószínű, hogy azon jelentékeny
számú ködfoltok között, a melyek a Tejúton kívül az Égnek hozzáférhetlen
mélységeiben itt-ott szétszórvák és a melyeket csillagokra felbontani mind­
eddig nem sikerült, vannak olyanok, a melyek ily távolságokra esnek tőlünk. So­
kan kétségtelenül még távolabbak. Azonban azon fénysugár, a mely onnan
hozzánk jő, hétszázezer évnyi időközt igényel útjának megtételére; ha tehát
meggondoljuk azon roppant időközt, a mely több ezer évszázadot foglal magá­
ban, továbbá ha tekintetbe veszszük ama szédítő sebességet, a melylyel a fény­
hullám halad, megáll eszünk azon örvények előtt, nem a melyekkel a Minden-
séget mérjük — mert ez teljesen lehetetlen, — hanem a Mindenség azon csekély
részét, a mely bennünket környez és a melynek szerkezetét tanulmányozni a
csillagászatnak sikerült.
Most már képzelhetjük magunknak aMindenséget fönséges összeségébeu.
A határnélkttli Térben számos csillagtorlódások léteznek, a melyek ugyan­
annyi szigetcsoportot képeznek ezen végtelen óczeánban. Ezen tejútak mind­
egyike ismét számtalan csillaghalmazt foglal magában, a hol a napok mint
ugyanannyi rendszerek csoportosúlnak.
A napok a viliágok ezen társadalmaiban az egyéneket képviselik. De itt
is akadunk a csoportulás törekvéseire; a kettős és sokszoros csillagok két és
több csillag felbonthatlan rendszerét képezik, a melyek egymás körül kerin­
genek.
Itt véget érne az, a mit a Mindenség szerkezetéről tudunk, ha mi magunk
is nem képeznénk egy igen csekély tagot azon viliágok rendszerében, ha boly­
gói rendszerünk és annak változatos szerkezetének tanulmánya nem ismertette
volna meg velünk azon szerepet, a melyet ezen égi testek millióinak egyike
játszhatik, midőn a Térben kering, fényt és hőt kiáraszt.
Ezen elemi csoportok mindegyike ismét kisebb csoportokra oszolhatik el,
oly égi testek csoportjaira, a melyek egy közös központ körül keringvén, egy
csekélyke világ mindig bámulatos tüneményét hozzák létre. Azonban ki tudja,
 241

mit fedezne fel nekünk azon égi testek mindegyikének tanulmánya, a melyek
milliónként keringenek, ha nekünk működésűkbe hatni és az ott jelenkező tü­
neményeket észlelni lehetne ? De, ha a képzeletnek van is joga ezen tárgy fölött
magának eszméket képezni, a tudomány azzal nem b ir ; mert a tudománynak
módszere szigorú, a mely félrevet minden oly véleményes magyarázatot, a
mely nem alapszik tényeken, észleleteken és az azokból szoros okoskodással
vont következményeken.
*
* *
Ezzel befejeztük feladatunkat, a mennyiben t. i. a csillagászat mai ál­
láspontjához képest az Ég tüneményeinek rajzát adni akartuk. Mindazonáltal
nem kételkedem abban, hogy számosán lesznek tisztelt olvasóim közül olyanok,
a kik szívesen veszik, ha röviden előadom azon törvényeket, a melyek szerint
e tünemények létrejönnek. Igaz, hogy ép ezen tárgyak oly természetűek, a m e­
lyek nagy tudományos mennyiségtani előkészületet igényelnek, de azért igye­
kezni fogok az elbeszélés modorát ezentúl is megtartani, hogy tisztelt olvasóim
jól megértvén ezen törvényeket, áldhassák azon tudós férfiak emlékezetét, a kik
azokat felfedezték.

16
 HARMADIK SZAKASZ.
A CBI1AAOÁ8ZAT TÖI1V BUTITISI.

A látható Mindenség valódi képe feltárult előttünk, és mi tanulmányoztuk

azt. Naprendszerünk, a melynek minden egyes tagjával bőven foglalkoztunk, meg­
ismertette velünk éspedig elég részletesen, hogy tulajdonképen mi egyike azon
napoknak vagyunk, a melyek roppant mennyiségben az Égen elszórtan láthatók ;
megmutatta azt, hogy létezhetnek égi testek, a melyek magukban nem világítanak,
és a Nap körül keringenek, ismerjük ezen testek méreteit, távolságait, forgási
és keringési idejét, sőt azok természettani alkatát is. A csillagvilág feltárta élőt
tünk pompáit, a millió és millió nap óriási csoportjait és halm azait; ennélfogva
képesek voltunk magunknak eszmét alkotni a Mindenség szerkezetéről, egye
dűl ott kellett megállapodnunk, ahová szemünk már a legerősebb távcső segélyé­
vel sem volt képes hatni.
Ha tehát letennők toliunkat, czélunkat, a melyet e munka megírásánál
kitüztünk magunknak, teljesen elértük volna : a csillagászat eredményeit
előadtuk, a mennyiben ez a mennyiségtan segélye nélkül eszközölhető és
második czélunkat is elértük talán, t. i. hogy tisztelt olvasóink érdekkel eltel­
vén bámulják a Mindenség kimondhatatlan nagyszerűségét.
És mégis alig érintettük mindazt, a mi a csillagászatot az emberi szellem
szempontjából a természettudományok közt a legszabatosabbá, legcsodálatosabbá
á legnagyszerűbbé teszi. Értem az égi testek mozgásainak törvényeit, a melyek
mai nap oly egyszerűeknek tűnnek fel, de a melyek felfedezése oly roppant sok
munka-, idő- és éles elmére szorult; ezek az emberi szellem dicső vívmányai, a
melyek segélyével úgyszólván a tünemények szivébe hathatunk, hogy azok vonat­
kozásait s okait kifürkészszük, a melyek mai nap lehetségessé teszik a tudósnak
azok visszatértét előre hirdetni és a netalán mutatkozó változásokat hasonlithat-
lan pontossággal kiszámítani.
 243

A csillagászat törvényeinek köszönhetjük azt,hogy az égi testek mozgásait,

távolságait, méreteit, sőt súlyukat is kiszámíthattuk. A Naprendszer tagjainak vi­
szonylagos helyzete, a bolygóké szintúgy mint a holdaké, sőt az üstökösöké, a me­
lyeknek helyzete pedig oly roppant sok mellékkörülménytől függ, sok időre előre
meghatározható, mi által egyéb tudományok-és művészeteknek, különösen pedig
a hajókázásnak a fontosabb adatok szolgáltatnak.
Ezen törvények szigorú tudományossággal e könyvben, a hol csak az égi
tüneményeket előadjuk, épen nem adhatók. E czélra mennyiségtani képletekhez
kellene folyamodnunk, pedig a mennyiségtan nyelve a mily egyszerű és világos
a szaktudós előtt, oly rejtélyes annak, a ki nem foglalkozott vele.
De ezzel korántsem akarjuk mondani, hogy a miatt le kell mondanunk azon
ábrándról, hogy eszmét alkossunk magunknak a csillagászati törvényekről ;nem
kell azt hinnünk, hogy ez egy hiven őrzött szentély, a melybe csak néhány
avatott juthat. Szigorú mennyiségtani lehozások helyett, nem elégszünk-e meg
tiszta, világos és határozott magyarázattal, találó s igaz hasonlatossággal, a
melynek segélyével azon törvények ismeretéhez juthatunk ? Részünkről azt tel­
jesen hiszszük, és azért meg is kisértjük azon törvényeket előadni, a melyek
azután azon kételkedőket is meg fogják győzni az előbbi szakaszokban előadottak­
ról, a kik nem szoktak minden szónak hitelt adni.
Ennélfogva előadásunkban ki fogunk teijeszkedni a bolygók mozgásainak
törvényeire, miként Kepler azokat fogalmazta; a nehézség törvényeire, a melyek
Galilei által felfedeztettek és Newton által az égi testekre is kiterjesztettek; ki
fogjuk jelölni azon háborokat, a melyek ezekből erednek és a tenger áram lását;
végre még Laplace pompás elméletét is fogjuk vázolni, a melynek segítségével
Naprendszerünk alakulása megfejthető.

I.

KEPLER TÖRVÉNYEI.
A bolygók a N a p k o m i kerülék-idom ú p á ly á k a t írn ak le. — A felületek törvé­
nye. — A bolygók tengelyforgása és a N a p tó l inért közép-távolságuk közti
vonatkozás.

Kopernik megvetette az ujabb csillagászat alapját, a midőn felfedezte azt,

hogy Földünk és valamennyi bolygó a Nap körül kering. Galilei ezen elméletet
megerősítette, a mennyiben ujabb bizonyítékokat lelt föl.
Hanem Földünk pályájának és a többi bolygói pályáknak alakja, ezen égi
testek sebessége keringésük különféle korszakában és pályáik különböző pont­
jain, viszonylagos távolságuk a központi égi testhez, mind ez ismeretlen volt,
pedig ennek ismerete okvetlenül szükséges volt a csillagászat további
fejlődéséhez.
16*
 244

Erre azonban nem sokáig' kellett várakozni.

Kepler lángelméje és kitartó türelmének köszönhető, hogy egy századba
sem került mind ezen nehéz feladatok megfejtése. Tycho de Braclie kitűnő
mesterének nagy számmal összehalmozott észleleteit alapúi vévén, e nagy férfiú
tizenhét évi bámulatos kitartással folytatott munka után azon három fontos
törvényt fedezte fel, a melyekhez a háladatos utókor nevét kapcsolta. Ezek azon
törvények, a melyeknek megértését eszközölni megkísértjük, hogy tisztelt ol­
vasóink tisztább eszmével bírjanak azon képről, melynek általános körvonalait
már az előbbiekben adtuk.
Tudjuk azt, hogy minden bolygó a Nap körül keringvén, folytonos görbe
vonalú pályát ir le, a melynek minden pontja egy s ugyanazon képzelt tehát esz­
ményi síkban fekszik, de a mozgás középpontja a Nap is ugyanazon síkban fog­
lal helyet. Ennélfogva minden pálya az, a mit a mértanban s í k g ö r b é n e k ne­
vezünk. Milyen ezen görbének alakja és milyen helyet foglal el a Nap pontosan
a pálya síkjában ? A felelet e két kérdésre képezi a Kepler-féle törvények
elsejét.
Minden bolygónak pályája tojásdad görbe vonal, k e r ü l ék. Ezen görbe
vonalat már ismerjük, a 25-ik lapon az 1) jegyzetben irtuk le mikép szerkesz-
tessék az, és a 49-ik lapon a 11-ik ábra annak hű rajzát adja.
Ha a 11-ik ábrára tekintünk, azonnal vissza fogunk emlékezni arra, hogy
annak A . s B . pontjai a g y ú p o n t o k . Továbbá tudnunk kell még, hogy mindazon
egyenesek, melyek a gyúpontokból a kerülék valamely pontjához vonatnak,
v e z é r s u g a r a k n a k neveztetnek. Ilyen vezérsugár a 11-ik ábrában A C s B C
vonal.
Azt is látjuk, hogy ez görbe, megnyújtott azon irányban, a melyben a
két gyúpontot egybekapcsoló egyenes halad. Ezen egyenes a kerülék n a g y t e n-
g e l y e . A nagy tengely felező pontja a görbe vonal középpontja.
Ha ugyanazon gyúpontokat megtartjuk és a kerülék leírásához mindig
kisebb és kisebb fonalakat veszünk, mindinkább jobban megnyújtott kertiléke-
ket kapunk. Az ellenkező történik, ha a fonalat egyre hosszabbnak veszsziik.
Ekkor ugyanis a vont kerülékek mind inkább közelednek a k ö r h e z , a nélkül,
hogy azt valamikor elérnék.
Elvégre, ha a fonal hossza ugyanaz marad, de mi a két gyúpontot hozzuk
egymáshoz közelebb, az alak szintúgy változik és pedig annál inkább közeledik
a körhez, minél közelebb fekszik egymáshoz a két gyúpont, míg ellenben a nagy
tengely ugyanaz m arad; ha ugyanazon fonállal, tehát ugyanazon nagy tengely-
lyel kertiléket vonunk és a gyúpontokat távolabbra helyezzük, a kertilék
megnyűjtottabb leszen ; sőt a kertilék körré leszen, ha a két gyúpont összeesik.
Azt hiszem, hogy ez elég Kepler első törvényének megértéséhez, a mely
igy szól:
M i n d e n b o l y g ó a N a p k ö r ü l k e r ü l é k i d o m ú p á l y á t i r le,
a m e l y n e k e g y i k g y ú p o n t j át m i n d i g a N a p f o g l a l j a el.
 245

Már az előbbiekben láttuk, hogy a bolygók által leirt pályák méretei

egymástól igen különböznek; sőt azt is tudjuk, hogy azok korántsem hasonlók,
hanem az egyik jobban, a másik kevésbbé megnyújtott. Némelyek majdnem
köridom úak; ilyenek a Föld, Neptún, de különösen Vénusz pályája. Mások jó ­
val megnyújtottabbak, mint Merkúr és abolygódoké,am elyek Marsz s Jupitei
között keringenek. Végre Naprendszerünkben az üstökösök mutatják fel a leg­
inkább megnyújtott pályákat, és a visszatérő üstökösök között ismét Halley üs­
tököse kering oly pályán, a melynek központkivülisége azaz hosszúkás alakja
a legnagyobb.
Kepler első törvényéből világosan következik, hogy valamely bolygónak
a Naptól mért távolsága pillanattól pillanatra változik egy-egy keringés lefolyta
alatt, mert az minden lehetséges helyzetet foglal el a két szélső távolság között,
a melyeken akkor található, midőn a nagy tengely végpontjain vagyon.
Váljon valamely bolygónak sebessége állandó-e ? vagyis más szó val,ugyan­
azon sebességei fut-e végig kerülékidotnú pályájának minden pontján ? Nem.
Keringési sebességük annál nagyobb, minél közelebb vagyon a bolygó a N ap­
hoz. Hanem mily módon vátozik ezen sebesség? Ezen kérdésre Kepler máso­
dik törvénye felel.
Tekintsünk valamely bolygót keringésének különböző időszakaiban, és j e ­
löljük az ugyanazon idő alatt befutott íveket P P s, P2P3 s PiPs-e1.* (L. a 103-dik
ábrát.)
Mi azt mondottuk, hogy az
égi testnek sebessége változik. Tehát
nem azt mondjuk-e ezzel, hogy ezen
három egyenlő idő alat befutott út
különböző hosszasággal bir? Na­
gyon is természetesen; és pedig
annyira, hogy igen nehéz volt ezen
állandóan változó hosszaságok kö­
zött bizonyos vonatkozást fellelni.
De vonjunk a Naphoz a bolygónak
P i P i, P'2, P.i, P i, P-> helyzeteiből
vezérsugarakat1) az által ugyanany- 03. ábra. — A felületek törvénye
nyi háromszög keletkezik, mint a
hány ivet hasonlítunk össze.
Hanem ezen háromszögek területei, vagyis azoknak fölületei, melyeknek
alapjait az egyenlő időkben befutott ivek képezik, mindig egyenlők.
Ha tehát a keringési időt kétszer, háromszor, négyszer stb. nagyobbnak

') A bolygók pályáinál a két gyúpont közül mindenkor csak az egyik jöhet te­
kintetbe, t. i. a melyet a Nap elfoglal; ennélfogva a bolygóhoz minden helyzetben csak
egy vezérsugár vonható.
 246

veszsztik, a vezérsugarak által képezett háromszögek is kétszer, háromszor, négy­

szer stb. nagyobbak lesznek.
Kepler tehát második törvényét igy fogalmazta:
V a l a m e l y b o l y g ó n a k a N a p h o z vont v e z é r s u g a r a ál­
tal s ú r o l t f ö l ü l e t e k e g y e n e s a r á n y b a n v a n n a k a f e l h a s z ­
n á l t i d ő v el.
Nem következik-e ebből egész világossággal, hogy az egyenlő időközök­
ben leirt ivek annál kisebbek, minél távolabb áll a bolygó a Naptól, és annál
nagyobbak minél inkább közeledik ahhoz? A háromszögek hosszúságuk­
ban nyerik azt, a mit alapjukban veszítenek, de a fölillet mindig ugyanaz
marad.
Kepler két első törvénye nemcsak a főbolygók pályáira vonatkozik, ha­
nem a mellékbolygókéira is. Ennélfogva a Hold által Földünk körül leirt pá­
lya szintén kerülék volna, ha Földünket egy helyben és pedig ezen kerülék-
nek egyik gyúpontjában állva képzelnők. De kísérőnknek sebessége is oly ter­
mészetű , hogy ha pályáját az egyenlő időközök szerint részekre osztjuk,
valamennyi a holdi vezérsugarak által súrolt háromszögek egyenlő fölület-
tel bír.
Forduljunk már most Kepler harmadik törvényéhez, a melynek felfede­
zése legtöbb bajába került. Sokkal elvontabb ez, mint a két előbbi, de nem
kevésbbé egyszerűn fogalmazva, azonban roppant bordereje vagyon a csillagá­
szati viszonyok megítélésében, ennélfogva a legfőbb fokban érdemes figyel­
münkre.
A két első törvény tárgya minden bolygó önmagában, elszigetelten és ak­
kor is érvényes volna, ha egész Naprendszerünk csak két égi testből állana, a
Nap- s egyetlenegy bolygóból. A harmadik törvény vonatkozást alkot a rend­
szernek tetszőleges két bolygója között, a miért is az megsemmisülne az imént
kimondott feltétel mellett.
Emlékezzünk csak vissza arra, hogy a különféle bolygóknak középtá­
volságai a Naptól egyre növekszenek Merkúrtól egészen N eptunig, és hogy
ugyanaz áll ezen égi testek forgási időtartamáról. De mily vonatkozás vagyon
ezen időszakok hosszasága és a távolságok között, vagy a mi ugyanaz: a for­
gási időtartamok és a pályák nagy tengelye között? Tycho de Brache kitűnő
tanítványa erre harmadik törvényével felel.
Tekintsük a főbolygókat és irjuk külön oszlopokban mindegyik után
először azon számot, a mely a forgás időtartamát középnapokban véve kifejezi,
másodszor pedig azon számot, a mely a pálya nagy átmérőjét, vagyis a közép-
távolság kétszeresét adja, ez ismét Földünk pályájának nagy átmérője által ki­
fejezve, a melyet kényelem kedveért ezernek veszünk. Ekkor leend :
 247
Forgási A pálya nagy tengelye,
időtartam. ha Földünké = 1000.
M e r k u r ................................ , . 87-97 nap 387-1
V é n u s z ........................... ..... 224-70 „ 723-3
F ö l d ................................................. 365-26 „ 10000
M a r s z ................................. ..... . 686'98 „ 1523-7
J u p it e r ............................................4332-58 „ 5202-8
Szaturnusz...................................... 1075922 „ 9538-8
U ránusz. ................................. 30686-82 „ 19182-7
Neptun 60126 72 „ 30040 0

Sokszorozzunk már most minden számot, a mely a forgási időt jelenti

önmagával. Valamely számot önmagával sokszorozni, mennyiségtani nyelven
szólva annyit, tesz, mint annak n é g y z e t e t képezni. Ha tehát eztmegteszszük
az első oszlopban adott számokkal, á b o 1 y g ó k f o r g á s i i d e i n e k n é g y ­
z e t e i t nyerjük. S ezzel végeztünk az első oszloppal.
Forduljunk most a másodikhoz. Sokszorozzunk itt is minden számot, a
mely a nagy tengely nagyságát jelenti önnönmagával; ezen műtét által a nagy
tengelyek négyzeteit nyertük. Sokszorozzunk most ismét minden négyzetet,
nem önnönmagával, hanem a nagy tengelylyel; ezen kétszeres szorzás ered­
ményét a mennyiségtan nyelvén k ö b-nek mondjuk. Ezen műtét által tehát a
n a g y t e n g e l y e k k ö b e i t nyertük.
Miután ezen műtételek megtörténtek, válaszszunk az első oszlopból két
tetszés szerinti négyzetet, és a másik oszlopból a megfelelő két köböt. Oszszuk
el a négyzeteket egym ással: ez által azt nyerjük, a mit a mennyiségtanban
aránynak nevezünk. Tegyünk hasonlót a két köbbel.
Csodálkozásunkra a két arány, vagy a mi ugyanaz, e két hányados
egyenlő. Ez igy fog lenni bármilyen két bolygót is tekintünk.1) Kepler harma­
dik törvénye tehát ezen két arány egyenlőségén alapszik és igy szól :
A bol ygók Nap k ö r ü l i f o r g á s a i d ő t a r t a m a i n a k n é g y ­
z e t e i a r á n y o s o k a p á l y á k n a g y t e n g e l y e i n e k k ö b e i v el. ~(—
Ezen képletből igen fontos következményt vonhatunk : t. i. nekünk csak
a forgási időtartamot kell tudnunk, hogy valamely bolygó pályájának nagy ten­
gelyét és igy középtávolságát a Naptól kiszámítsuk. Ha tehát csak egyetlen
egy távolságot ismerünk pontosan, a többit mind kiszámíthatjuk. A különféle
testek viszonylagos távolságainak ismerete tehát csak egyesek ismeretétől függ,
például Földünkétől.
Elvégre még meg kell jegyeznünk, hogy Kepler harmadik törvénye a

') Yálaszszuk például Vénuszt és Jupitert. Az idő négyzete Vénusznál : 50490*0900

és Jupiternél: 18771249-4564. A nagy tengely köbe Vénusznál: 378391648 és Jupiter­
nél : 140835258325. Oszszuk el a négyzeteket egymással, hányadosul nyerjük 372-öt. Osz­
szuk el a két köböt, a hányados szintén leend 372. — A két hányados változik ugyan,
ha k ét más bolygót tekintünk, de az egyenlőség mindig megmarad. De hisz épen a
hányadosok egyenlőségében áll Kepler törvénye.
Xat m ű i ta c*r
wt CU(n- C* Jc>*t ***»'•
 248

mellék bolygókra is alkalmazható, de csak egy rendszerére, példáid külön Ju­

piter, Szaturnusz s Uránusz világában.

II.

AZ ÁLTALÁNOS NEHÉZSÉG TÖRVÉNYE.

A nehézségről Földünk fö liile té n ; a nehézség-erÖ fo g yá sá n a k törvénye a távolság
növekedtével. — A H oldn ak esése Földünk fe lé . — A nehézség általános tör­
vénye. — M iképen lehet a A aj> vagy bárm ily bolygó sú lyát meghatároznunk.

Minden látható és érinthető, azaz szilárd, cseppfolyós vagy terjengő test,

a melyet csak ismerünk a Föld fölületén, alá van vetve a nehézség törvényé
nek, azaz n e h é z . Mit jelentenek ezen kifejezések : nehéz test, nehézség ? Azt,
hogy az anyagnak bármily részecskéje önönmagára hagyatva a légkörben vagy
az üres Térben, leesik és pedig esési helyére teljesen merőleges irányban. Ha a
test esésében valami által akadályoztatik és így egyensúlyban van, a hatás reá
korántsem szűnt meg, hanem azon nyomás által nyilatkozik, a melyet azon
testre gyakorol, a mely esését m eggátolja; ezen nyomás létéről igen könnyen
szerezünk meggyőződést, ha kezünkre valamely tárgyat fektetünk, mert ekkor
tapasztaljuk, mennyire kell erőlködnünk, hogy az le ne essék. Ha azonban a tes
tét felfüggesztjük, a kötél vagy fonal állandó merevsége szintén bizonyítja a
testnek esési törekvését.
Tapasztalásból tudjuk, hogy ezen erő, mely a nehézség erejének neve
alatt ismeretes, mindig a függélyes vonal irányában hat, vagyis oly irányt kö
vet, mely merőlegesen áll a láthatáron vagy a csendesen álló viz fölliletére. De
mivel Földünk érezhetőleg gömbidomú, a különféle helyek függélyesei mind­
nyájan annak középpontja felé irányitvák.
Galileinek köszönhetjük a nehézségi erő törvényeinek tanulmányát, de
csak annyiban, a mennyiben az a testeknek esésére vonatkozik a gömbidomú
fölületeken. Ezen nagy férfiúnak észleletei óta tudjuk, hogy a nehézségi erő a
Föld tömegének vonzásában leli o k á t; tudjuk, hogy a hatás, a melyet az a
testekre gyakorol, növekszik, ha a távolság \ kisebbedik ,és fogy a növekvő tá ­
volságokkal.
Példának okáért a földi gömbnek lehorpadása a két sarkon, vagy a mi
ugyanaz, annak kidomborodása az egyenlítői vidékeken, azt okozza, hogy a
távolság a gömb fölületétől annak középpontjáig egyre növekszik, a mint a
sarkoktól az egyenlítő felé tartunk. Minek kell következnie ezen körülmény­
ből ? Kétségtelenül annak, hogy a Föld vonzása a nehéz testekre sokkal na­
gyobb a sarkok vidékén, mint az egyenlítőn. Ez pedig észletetek által határo­
zottan ki van mutatva.
 249

Természetesen azon kérdés támad most, mily törvény szerint fogy a ne­
hézségi erő hatályossága, ha a nehéz testnek távolsága Földünk középpontjától
egyre nagyobbodik ? Ezen törvény a következő.
Hogy ezen törvényt egész egyszerűségében jobban felfoghassuk, képzel­
jünk előbb egy nehéz testet Földünk föltiletén, ekkor tehát távolsága a Föld
középpontjából a földi sugárral egyenlő, a mi kerekszámban 860 földrajzi
mértfóld. Vigyük azt gondolatunkban kétszeres, háromszoros, négyszeres,
......................... tízszeres távolságra. A nehézség hatása négyszer csekélyebh
lesz 1720 mértföldnyire, azaz a második helyzetben kilenczszer csekélyebb a
következőben, tizenhatszor............... százszor az egymásra következőkben;
úgy hogy midőn a távolságok ezen haladvány tagjai szerint növekszik
1, 2, 3, 4, 5 ............... 1 0 ....................
a nehézség hatályossága ugyanazon számok négyzeteinek aránya szerint
fogy, vagyis az
1, 4, 9, 16, 25 .......... 100 . . . . . . . szór
csekélyebb leend.
Hanem mikép lehet a nehézségi erő hatályosságát megmérni ? Az első
másodpercz befutott út által, a melyet a test esésében tesz. így például a ta ­
pasztalás tanúsága szerint valamely test szabadon elejtve az első másodpercz
alatt 49 decimeternyi ') utat tesz meg a Föld föltiletén ; ha már most kétszer ak­
kora távolságra vagyon mint a földi sugár, szabadon esve, az első másodpercz
alatt már csak annak negyedrészét fogja befutni, t. i. T225 m etert; 60-szor
oly nagy távolságban mint a Föld sugara már csak 3600-szor kisebb tért fog
az első másodpercz alatt befutni, mint 4 9 meter, vagyis 0-001361.............
metert, a mi ÍVs milliméternél valamivel több.
Ezen szám adja tehát a földi nehézség erő hatályosságának fogyását
oly tárgyra nézve, a mely a Térben oly messze esik tőlünk mint a Hold kö­
zéptávolsága.
Ha tehát Földünk oly tárgyakra hat, a melyek a Térnek bármily pont­
ján állanak, hatnia kell a Holdra is, és ezen hatásnak épen akkorának kell
lennie, mint a milyennek mi azt imént kiszámítottuk.
Ezen kérdést tűzte ki magának a lángelmójü Newton és meg is oldotta
azt, a midőn megmutatta, hogy a Hold görbevonalu pályáján haladván, min­
den másodperczben pontosan IV 3 millimétert esik gömbünk felé. Ezen foly­
tonos esés egybekapcsolva egy központfutó erő hatásával, a mely egyedül mű­
ködvén, a Holdat messze elragadná tőlünk, hozza létre kísérőnknek körülék-
idomú pályáját.

‘) Midőn a „Csillagos É g “ első füzete megjelent,, a bírálók egyike igen helyesen arra
intett, hogy a franczia mértéket kerüljem. A ttól a pillanattól fogva mindig a nálunk diva­
tozó mértékrendszerrel éltem ; n őst azonban kivételt tettem, mivel a szövegben felhozot­
tak sokkal könnyebben kezelhetők a meter mellett mint minden más nem tizedes mértékkel.
 250

Az volt azon bátor általánosítás, a mely kiindulási pontúi szolgált a

fönnevezet kitűnő mathematikusnak ezen törvény tanulmányánál.
Newton tovább h a la d t; ö mélyen behatolt azon fenséges erömütan tit­
kába, a mely az égi testeket kormányozza. Ö kiterjesztette a nehézség tör­
vényét az egész Naprendszerre.
Newton ugyanis kimutatta azt, hogy a bolygók a Nap körül keringvén,
Kepler törvénye szerint azért Írnak le kerülékidomú pályákat, mert alá van­
nak vetve egy állandó erőnek, a mely a Napban székel, mely a vezérsugár, azaz
azon egyenes vonal irányában hat, a mely a közös gyúpontból az illető boly­
góhoz vonatik. Kimutatta továbbá, hogy a bolygók mozgásainak mindennemű
körülményei bámulatosan egyszerű módon fejthetők meg, ha azt tudjuk, hogy
a Nap nehézségi ereje azon állandó erő és hogy az a távolság négyzete sze­
rint fogy.
Tehát ugyanazon erő, a mely a Föld fölűletére a magára hagyott tes­
teket vonzza, az a mely a Holdat pályájában visszatartja; ugyan ily termé­
szetű azon erő, a mely rendszerünk központja, a Nap által gyakoroltatik;
ezen erő szintén visszatartja kerülékidomú pályáikon a bolygókat és üstökö­
söket, és meggátolja, hogy azok, követvén ama lökerőt, a mely sajátjuk, el­
menjenek a Térbe és így elváljanak ezen világunktól.
Az eszmék, okoskodások, számítások és igazolások mily hosszú soro­
zatán kellett Newtonak keresztül mennie, hogy e bámulatos törvény felfedezésé­
hez jutott, annak elm ondásaidé nem tartozik,mert csak akkor volna meg­
érthető, ha a csillagászat elméleti részébe pillantottunk volna. Azonban jó
lesz mégis annyit megjegyeznünk, hogy ő kiindult Kepler második törvé­
nyéből, a mely a fölületek egyenlőségéről szól, megmutatta az ismeretlen erő
irányát, a mennyiben számításaiból csalhatatlanul kitűnik, hogy annak okvetle­
nül a vezérsugár irányában kell hatnia.
Kepler második és harmadik törvényének egybevetése által Newton
azon következtetéshez jutott, hogy ezen erőnek nagysága változik a távol­
ságok négyzetének fordított aránya szerint. Elvégre bebizonyította még, hogy
a bolygói pályáknak kerülékidoma a kérdésben levő erő változásának tör­
vényétől függ.
Továbbá azon anyagok természete, a melyek a különféle égi teste­
ket alkotják, nem foly be a nehézségi erő működésmódjára , úgy hogy a
Napnak tömege egyenlő hatályossággal működnék, ha valamennyi bolygó
a Naptól ugyanazon távolságban egyesítve volna.
De mivel az erőműtan egyik általános elve szerint az anyagi testek­
nek minden hatása más anyagi testre okvetlenül visszahatást tételez föl, azaz
egyenlő hatást ellenkező értelemben, világos, hogy ha a Föld és a többi
bolygók a Nap felé nehézkednek, a Nap is mindegyikük felé nehézkedik.
Ugyanazon törvény uralkodik a másodrendű világokban, a melyek t i. egy
bolygó és egy vagy több holdból állanak.
 251

Az ujabb csillagászattani munkálatoknak sikerült ezen törvényeket a

két vagy több napból álló rendszerekre is alkalmazni, ennélfogva ezen erő,
a me l y e szerint a Térben mindenütt fellelhető a z á l t a l á n o s n e h é z s é g i
e r ő és a törvény, mely szerint működik, igy hangzik:
A z a n y a g n a k m i n d e n r é s z e c s k éi e g y m á s f e l é n e h é z
k e d n e k és p e d i g e g y e n e s a r á n y b a n t ö m e g ü k k e l és a t á ­
volság négyzetének fordított arányában.
Itt be akarnók fejezni ezen talán kevéssé elvont tárgyak fejtegetését,
de lehetetlen hallgatással mellőznünk ezen munkánkban, a mely csillagá­
szattani ismeretek terjesztését tűzi ki vala magának czélúl, ezen tudomány
egyik legmerészebb, hogy ne mondjuk legkalandosabb igazságát. Értjük
az égi testek súlyát, a melyet a csillagászat tankönyveiben oly határozottsággal
odaírva olvashatunk.
Lehetséges-e valamely csillagzatnak, például a Napnak súlyát meg­
határozni ?
Mindenekelőtt jól kell felfognunk , a mit ezzel mondani akarunk. Itt
természetesen nem lehet szó liolni aprólékos mérésről, a mely pontosságra a
gyógyszertáréval legalább is egy fokon á l l ; midőn mi tehát a Napnak nagy­
ságát milliárd köblábakban adtuk, azt csak azért tettük, hogy egy eszmét,
habár igen homályosat nyújtsunk annak roppant tömegéről. Azonban azt
könnyen beláthatjuk, hogy a csillagászatban nem használhatjuk azon mérték-
egységeket, a melyek földi viszonyainkhoz képest keletkeztek és azokban jó
szolgálatot tesznek ; itt oly egységeket kell választanunk, a melyek az égi
testekhez visszonyban vannak, például a Nap tömegét vagy Földünkét. En­
nélfogva a fönnebb tett kérdés igy fog módosulni :
Mennyiszer ér fel a Napnak tömege Földünkével ?
Ha lehetséges volna egymás után gömbünket és a Napot ugyanazon
anyagi testtel szemközt helyezni, és azután mérnök azon erőt, a melylyel a
két test mindegyike a harmadikat vonzza ugyanazon távolságból, a kérdés meg
volna fejtve. Ugyanis néznők azon tért, a melyen át a test egy másodperczig
Földünk felé esnék, azután azon tért, a melyet a Nap felé eső test egy má-
sodpercz alatt befut. Ezen két távolság ugyanazon egység által kifejezve ter­
mészetesen a Nap és Föld tömegeinek viszonylagos nagyságát adják.
De miként, ezt többször ismételt kísérletekből tudjuk, gömbünk fölületén
valamely test esésének első másodpercze alatt 4 9 meternyi utat fut be, vagy
nagyobb pontossággal 4-9044 m eternyit; továbbá Newton elmélete szerint vala­
mely gömbnek vonzása azonképen hat minden kívüle létező testre, mintha a
gömbnek egész tömege annak középpontjában egyesülve volna, ennélfogva a Föld
fölületére eső súlyos testet úgy tekinthetjük és kell is úgy tekintenünk, mint a
mely a vonzás középpontjától akkora távolságra esik , mint Földgömbünk
sugara.
Tartsuk meg emlékezetünkben ezen első eredm ényt:
 252

A Föld tömege, hatván oly testre, a mely annak középponjától 860

mértföldnyire vagyon, azt egy másodpercz alatt 4'9044 meternyi távolságig
vonzza.
Másrészt maga Földünk is a Nap felé ueliézkedik : a pályából, melyet
egy év lefolyása alatt le ir, könnyen kiszámíthatjuk, mennyire esnék az első
másodpercz alatt a Nap felé, ez pedig 0 003026275 metert teszen. Hanem visz-
sza kell vezetfiünk a Nap vonzási erejét középpontjától oly távolságra, mint
a milyen földi sugarunk, tehát 860 mértföldre, hanem ezen távolság 23984-szer
kisebb mint távolságunk a Naptól.
De azon törvény, a melyet Newton a nehézség-erő változása számára
megtalált, azt mondja, hogy ezen számot szoroznunk kell 23984 négyzetével,
Ha ezen műtéteket végrehajtjuk, másodszor ezen nevezetes eredményt kapjuk:
A Napnak tömege hatván oly testre, a mely középpontjától 860 mért­
földnyire vagyon, azt esésének első másodperczében 1,740,810 meternyi
távolságra vonzza, a mi földrajzi mértföldekben kifejezve 2342/3-ot teszen.
Ennélfogva szabad már a Nap tömegét összehasonlítanunk Földünk tö­
megével, miután tudjuk mekkora volna ezen két tömegnek hatása oly testre,
a mely mindkettőnek középpontjától egyenlő távolságra vagyon; tehát azt
kell mondanunk: a Nap tömege annyiszor múlja felül Földünket, a hányszor
ezen szám 4'9044 ezen számban 1.740,810 foglaltatik. Ha az osztást végrehajt­
juk, leend : 354,936 vagy kerekszámban : 355,000.
Ennélfogva tehát 355,000 oly súlyú gömbre volna szükségünk mint a
mienk, hogy a Nap gömbjével egyensúly tartassék.
Hogy hasonló feladatokat megfejthessünk, tudnunk kell, miként láttuk,
valamely nehéz testnek esési sebességét a bolygó felületén. Ezen elem egyene­
sen csak a Föld föltiletén észlelhető. Oly bolygókra nézve, a melyek kísérők­
kel bírnak, ezen sebességet a holdak pályáiból lehet meghatároznunk. A mi már
most a holdnélküli bolygókat illeti, nem volt lehetséges ezen módon mindegyik
számára a nehézség-erő hatályosságai kiszám ítanunk; de tanulmányozván tö­
megük befolyását a többi bolygókra, és azon háborokat, a melyet ezen hatás azok
keringésében okoz, oly adatokat nyertünk azon égi testek tömegeiről, a melyek
pontosság tekintetében kívánni valót nem engednek, és a melyek segélyével azok
tömegét akár Földünkével, akár pedig a Napéval összehasonlíthattuk.

III.

A NAPÉJEGYENEK ELŐNYOMULÁSA. — FÖLDTENGELY

INGADOZÁS. — BOLYGÓI HÁBOROK.
Földünknek tengelye körüli forgása a napot okozza; Nap körüli kerin­
gése az esztendőt. De a mint kétféle napot kellelt megkülönböztetnünk, egy
 0 te r f ' 253

csillagászati napot, melynek változatlan tartama egy tengelyforgással esik ősz -

sze, és egy valódi napot, a mely egy földi keringés tartama alatt folytonosan
változik, azonképen a.csillagászok kétrendbeli évet különböztetnek meg, az
egyik a f o r d u l a t i, a másik a c s i 1 la g á s z a t i év.
Ha tekintjük azon időt, a mely a Hold középpontjának egy és ugyanazon
napéjegyen ponton való átmenetei között lefoly, például tehát azon időt, a
mely két tavaszi napéjegyen között lefoly, a fordulati évet nyerjük, a mely­
nek tartama középnapokban kifejezve 365 242264 napot teszen. Ha azonban
nem úgy határozzuk meg az évet, hanem azon időt keressük, a mely arra szük­
séges, hogy bolygónk pályájának ugyanazon pontjára visszatérjen, honnan a
a Nap az Égnek ugyanazon pontjával, tehát ugyanazon csillaggal látszik egybe­
esni, a csillagászati évet nyerjük, a melynek időtartama középnapokban kife­
jezve 365'2563835 napot teszen.
Ennélfogva a csillagászati év körülbelül 20 perez s 20 másodperczczel
hosszabb a fordulati évnél.
Honnan vagyon ezen különbség és miképen magyarázhatjuk meg azt F öl­
dünknek keringéséből pályáján?
Emlékezzünk vissza csak arra, hogy napéjegyen akkor van, a midőn F öl­
dünk egyenlítőjének síkja épen a Nap középpontján halad át. Ha ezen sík vál­
tozatlanul párhuzamos maradna önnön magához, metszésvonala a napút síkjá­
val szintén megtartaná ezen párhuzamosságot, ennélfogva pályájának ugyan­
azon pontjain következnének be. így tehát nem volna különbség a fordulati és
csillagászati év tartama között. Mivel azonban ezen utóbbi időszak hosszabb,
világos, hogy a napéjegyen pont visszanyomult, úgy hogy a Föld előbb jut a
napéjegyenponthoz, mint a mint oda kellett volna jönnie, ha ezen pont válto­
zatlan maradt volna. Azért ezen tüneményt a 11 a p é j e g y e n e k e l ő n y o ­
m u l á s á n a k (precessio) nevezzük.
Mi következik ebből ? A Nap évenként mindinkább keletre fekvő csilla­
goknak felel meg, a midőn Földünk pályáján ugyanazon helyzeteket foglalja
el, úgy hogy lassanként és fokozatosan az égi csillagképeknek tekintete ugyan­
azon évszakokra nézve megváltozik.
Elemezzük még tovább is a kérdésben lévő tüneményt. Ha azt mondjuk,
hogy a napéjegyen pontja visszanyomul, azzal azt akarjuk jelenteni, hogy az
egyenlítő síkja helyzetét változtatta, és mivel Földünk tengelye mindig függé­
lyes ezen síkra, világos, hogy ezen tengely sem maradt mindig párhuzamos ön-
nönmagához. A csillagászok e tüneményt tanulmányuk tárgyáva tették és fel­
ismerték azt, hogy ezen tengely szinten mozog, úgy hogy ugyanazon szöget
képezi a naputtal, ez által egy teljes kúpot ir le, körülbelül 25,870 éri időköz
a la tt; úgy hogy ezen időszak lefoly tával a napéjegyen pont Földünk pályáján egy
egész körforgást befejezvén, kezdetleges helyzetét foglalja el.
A Föld tengelye, végezvén ezen különben felette lassú mozgást, a csilla­
gos Ég boltozatján kört ir l e ; ennélfogva az égi sarkpontok folyton folyvást
 254

változnak és igy azok állandósága, a melyről fönnebb a csillagos Ég leírásánál

megenlékeztünk, csak viszonylagos.
Jelenleg az északi sark, a mely a sarkcsillag szomszédságban fekszik,
nagyon közeledik ahhoz. A távolság ezen fogyása folytattatni fog a 2120-ik évig,
ekkor ez legcsekélyebb lesz. Ezen időtől fogva az északi sark ismét távozik a
Sarkcsillagtól, a Kis-Me Ivétől által fog menni Czefeuszhoz, azután a Hattyú
széléhez. 12000 év lefolyta alatt a sarkhoz legközelebb eső legfényesebb csil­
lag a Lant Végája leszen, a mely akkor a sarki csillag szerepét fogja viselni;
Kanopusz a déli féltekén ekkor a déli vidékre nézve sziutéu sarkcsillag leeud.
A napéjegyenpontok előnyomulását mintegy kétezer év előtt felfedezte
Hipparch ; körülbelül egy százada annak, hogy valódi okát ismerjük, a mely­
ről nemsokára néhány szót koczkáztatunk.
*
* *
Szóljunk most a Föld tengelyének egy másik mozgásáról, a mely egyide­
jűleg eszközöltetik azzal, a melyről röviden megemlékeztünk. Ennek időszaka
sokkal rövidebb, mivel az csak 182/s évre terjed.
Földünk tengelyének kúpidomú mozgása, a mely a napéjegyen előnyo­
mulását eszközli, körülbelül 26,000 év alatt hajtatik végre és fokozatosan
változtatja ezen tengely irányát, de a nélkül, hogy hajlásszöge a napút síkjá­
val változnék. De valójában ezen hajlásszög szintén változik és pedig egy má­
sik mozgás következtében, a mely ezen tengelyt 182/3 évig tartó lengésbe hozza
azon középlielyzet körül, a melyret az elfoglalna, ha csak az előnyomulás ál­
tal irányittatnék. Gömbünk tengelyének ezen lengése in g a do z á s n a k (nu-
tatio) mondatik, a mely többé-kevésbbé változtat a napút ferdeségéu, de min­
denkor csak igen csekély fokban.
Mindezen mozgások, elkezdve a tengely forgáson s a Nap körüli keringésen
egészen az előnyomulás- s ingadozásig, Földünk által egyidejűleg s egyszerre
hajtatnak végre. E tekintetben Földünket össze lehet hasonlítani egy forgóval, a
mely tengelye körül sebesen megfordúlván, valamely síkra pályáját leírja és
egyszersmind tengelye is lengésnek vagyon alávetve, a mely Földünk tengely­
ingadozásához hasonlít. Az okoz egyedül szembetűnő különséget, hogy Földünk
különféle mozgásai felette nagy mennyiségtani pontossággal és rendkívüli hosszú
időszakokban és oly törvények szerint hajtatnak végre, a melyek szerint annak
helyzetét a Térben minden időre könnyen kiszámíthatjuk.

* *
Miután már leírtuk magukat a tüneményeket, kísértsük meg röviden elő­
adni azon kapcsokat, a melyek azokat az átalános nehézség törvényével vonat­
kozásba hozzák.
Ha Földünk tökéletesen gömbidomu volna, forgási tengelyének iránya
mindig ugyanaz maradna és soha sem térne el azon párhuzamosságból, a mely­
 255

ről előbb beszéltünk: ez oly igazság, íi melyről az elemző erőmütaii segélyével

felette könnyen meggyőződhetünk. A többi égi testek nehézség-erejének hatása
ezen irányon semmi változást sem hozna létre, ha feltételezzük azt, hogy a sar­
kok helyzete Földünkön mindig ugyanaz marad.
De mi tudjuk azt hogy a dolog nincsen úgy. Földünk az egyenlítő táján
kidudurodott; az teljes gömb, a mely oly burokkal födetett be, a melynek vas­
tagsága az egyenlítőnél legnagyobb, innen azután a sarkok felé kerüléki vonal
szerint fogy ; a sarkokon pedig már semmi vastagsággal.sem bir.
Már pedig az az erőmütan segélye által bebizonyult, hogy a Nap töme­
gének hatása ezen burokra okozza a napéjegyen pontoknak folytonos vissza-
nyomulását, a mely azután az egymásra következő napéjegyeneket előbbre tolja.
Továbbá a Holdnak vonzása ugyanazon burokra hasonló lengést okoz, hanem
gyorsabbat; innen ered a tengelyingadozás1).
Még egy másik külbefolyásról kell megemlékeznünk, a mely a Föld moz­
gására hat, amely szintén az általános nehézségnek következménye. Ezen kül-
befolyás az összes bolygók tömegének egyesült hatásából ered, a mely Földün­
ket éri. Ezen hatások viszonyosak, azaz a mit Földünkről különösen mondhat­
nánk, azt minden egyéb bolygóra alkalmazhatjuk: hanem oly annyira elvont
és annyira bonyolódott elméleteket emunkában nem fejtegethetünk; elégedjünk
meg azzal, hogy azok nagy fontosságára röviden utalunk.
Kepler törvényei, a melyeket megfejtettünk, és a melyekből Newton az
általános nehézség törvényére következtetett, szigorúan véve csak akkor telje­
sen igazak, ha elszigetelten csak egy bolygót és a Napot veszsztik szemügyre.
De mivel a többi bolygó is hat erre és pedig az általános törvény szerint, elkép­
zelhetjük, mennyiféle változatok és módosulások érik időszakonként azon bolygó
mozgását. A tengely haj lág, a nagy tengely iránya, a pálya központkivülisége
különösen azon változó elemek, a melyek azután a pálya helyzete- s alakjában
változásokat idéznek elő. Ezen módosulások, a melyek korántsem mondanak
ellen a nehézség törvényének, sőt inkább annak legfényesebb bizonyítékai, a
csillagászattanban a b o l y g ó i h á b o r o k (perturbationes) elnevezése alatt
ismeretesek. Mondottam, hogy ezek nagy fontossággal bírnak, nemcsak mert
ezek segélyével határozhatjuk meg egész biztossággal rendszerünk égi testeinek
helyzetét bármily időre, hanem mert azok képesek nagy szolgálatot tenni rend­
szerünk bővebb megismerésében, miként azt már Neptun felfedezésének törté­
nete tanúsította.
Most pedig megmutatjuk tisztelt olvasóinknak azon hatást, melyet úgy

’) Fönnebb mondottuk, hogy a napéj egyenpontok visszanyomulását egy alexandriai

csillagász, Hipparch fedezte fel. A tengelyingadozás felfedezés Bradlay-nek (1647) kö­
szönhetjük. Elvégre d'Alembert illeti a dicsőség, liogy e két tüneményt Newton törvényé­
vel vonatkozásba hozta, különben Laplace tökéletesítette ezen szép elméletet.
 25G

szólván szemünk láttára a Nap s Ilold egyesült vonzása Földünk egyik ré­
szére, t. i. a tengerekre gyakorol.

A TENGER DAGÁLYA S APÁLYA.

A tenger d a g á ly-s apályainak tüneményei. — A fe n n á r a k időszakai; ezen tü­
nemények egybeesése a N a p s H old bizonyos helyzeteivel. — A dagály s apály
elmélete lehozva a nehézség törvényéből. — A N a p s H old egyesített hatása.

„Ha valaki a tengert roppant lénynyel akarja összehasonlítani, a mely

mozog, él és lélegzik, akkor nézze annak haragját viharok alkalmával, nyu­
galmát a szélcsendes időkben fogja lelni, mig a dagály és apály időszaki moz­
gásai a szabályos és állandó lélegzést jelölik.“ Ezen sorokat olvasom egy szel­
lemdús franczia írónál, hanem ez oly költői felfogás, a melyet tovább fűznöm le­
hetetlen : a természetnek nagyszerű tüneményei önmaguk is elég érdekkel
kínálkoznak, hogy teljesen fölösleges azokat még költőileg is kifestenünk. —
Azonkívül a dagály és apály helyes magyarázata, azok viszonya az általános
nehézségi erőhez, úgy szólván a tudomány legújabb vívmányai közé tartozik —
alig egy százada annak, hogy mennyiségtani szigorral hozzájuk férhetünk —
tehát ezen tünemények már magukban sok emberre nézve az ismeretlen jelle­
gével birnak.
Mindenki tudja azt, hogy a tengerpart kétszer napjában 12 óra 25 percznyi
időközökben a dagály tüneményét mutatja föl: a hullámok lassanként fel-fel -
emelkednek, ellepik a partot, mig hat óra alatt legnagyobb magasságukat érik
el. Ez szép képet nyújt, midőn a mindig növekvő hullámok a tengerparton meg­
törnek és sós habukat a levegőbe felhányják.
Alig érte el a d a g á l y legnagyobb magasságát, a midőn már is szűnik,
és lassanként helyt enged az a p á l y n a k . A tenger lassanként visszavonúl az
ellepett partról egészen azon pontig, a melyen előbb növekedésének kezdetét
szemléltük: ekkor azt mondjuk, a t e n g e r a l a c s o n y . Ekkor új dagály kez­
dődik, erre apály következik be s igy tovább.
Meg kell jegyeznünk, hogy az alacsony tenger időpontja nem fekszik két
egymásra következő dagály kellő közepén, mivel a dagály beállta kevesebb
időt igényel, mint az apályé, vagy más szóval a tengernek több időre van
szüksége hogy visszaszálljon, mint arra, hogy felemelkedjék. Ezen különbség vál­
tozik a kikötők szerint: Brest-ben csak 16 perez, migHavreban 2 óra 16 perez.
Ez a dagály s apály tüneménye nagyban. Ha az észlelet ezen mozgásnak
csak időszakiasságára szorítkozott volna, a tudomány még nem hathatott volna
be okainak rejtélyességébe ; az nem mondhatná előre, miként azt ma egész biz­
tossággal teszi, a különféle kikötök számára a dagály és apály hatályosságát,
 257

a legmagasabb tenger határozott időszakát, igy becses jeleket szolgáltatván a

haj ókázás számára.
Mielőtt azonban a dagály és apály okait fejtegetnek, elő fogjuk sorolni a
tulajdonképeni tényeket.
Mondottuk, hogy a két dagály közti időköz 12 óra 25 perczet teszen, te­
hát egyik naptól a másikig a dagály 50 perczczel késik. Ennélfogva ezen tüne­
mény naponkénti időköze teljesen azonos egy holdi nappal, a mely 24 óra
50 perczczel egyenlő. Más szóval a dagálynak egymásra következő elkésései
teljesen egybeesnek azokkal, a melyek a Holdnak átmeneteién délkörünkön
észlelhetők. Ha tehát a dagály időpontját egy kikötőre nézve megjegyezzük,
könnyű annak óráját más napra nézve előre meghatároznunk. A tengerészek
felhasználják ezen körülményt, a midőn valamely kikötőbe menni, vagy abból
kiindulni szándékoznak.
Jegyezzük csak meg magunknak : 50 pereznyi visszamaradás naponként
körülbelül 14í!/t nap alatt 12 órai hátramaradást okoz ; 24 órai vagy egy egész
napi hátram aradást pedig 297* nap alatt, vagy is egy holdi forgás tartama alatt.
Az apály és dagály órái tehát 15-öd napra ismét összeesnek, azon különb­
séggel, hogy maguk a tünemények rendje visszás. Egy holdhónap múltával
az óra teljesen megegyezik az első nap észleleteivel.
Az eddig elsorolt tények csakis a dagály óráira vonatkoznak ; foglalkoz­
zunk azért most egy kevéssé ezen tünemény hatályosságával.
Ezen hatályosság nagyon is változó egy s ugyanazon tenger s kikötőre
nézve ; de itt is észlelhetünk fontos időszakiasságot, a mely kapcsolatba hozza
ezen tüneményt a Nap, Hold és Föld viszonylagos helyzetével.
Ujhold és Holdtölte táján éri el a dagály legnagyobb magasságát, mig a
megfelelő apály a legalacsonyabb helyzetig száll alá. Ezek a szökő dagályok
korszakai. Az árak magasságai ezután fokonként fogynak egészen a Hold első
s utolsó negyedéig. Ekkor vagyon a gyönge dagály. Innen azután ismét nö­
vekszenek az árak.
Hanem valójában a legmagasabb és legalacsonyabb dagály nem esik ösz-
sze pontosan a Hold változatainak idejével: az Oczeán valamennyi kikötőjében
36 órai, azaz másfél napi különbség észlelhető. Tehát az Ujhold- és Holdtöltére
bekövetkező harmadik dagály a legmagasabb, miként a másik két változatot
követő harmadik dagály a legalacsonyabb.
Ezen sajátságos találkozás a dagályok órái még a Nap, Hold és Föld vi-
szonlagos helyzete között, már a régieknél is azon sejtelmet szülte, hogy ezen
tüneménynek oka a N ap-és Holdban keresendő. „ C a u s a “, mondja Plinius,
„ in Sol e , L u n a q u e .......... “ (Ennek oka a Nap- s Holdban van). De mily
természetű ezen égi testek befolyása ? Ez volt azon kérdés, a melyre az ujabb
kor tudománya kitünően felelt. Descartes volt az első, ki ezen rejtély fátyolát fel-
lebbenteni akarta ; hogy kísérlete nem sikerült, azt egyedül sajátságos világ­
nézetének köszönhette. Mindazonáltal a kísérlet dicsősége megmaradt neki.
17
 258

De folytassuk csak az észlelhető tünemények tanulmányát.

A dagályok magassága változik egyszersmind a Nap s Hold hajlásszögé­
vel ; ez annál nagyobb, mivel közelebb áll ezen két égi test az egyenliföhcz.
Kétszer évenként, márczius 21-ike és szeptember 22-iketajána Nap az egyenlítőn
á l l ; ha ekkor a Hold ezen síkhoz közel fekszik, a dagályok legislegnagyobb ma­
gasságukat érik el. Ezek a n a p é j e g y e n d a g á l y o k , mivel Földünk ek
kor a tavaszi vagy őszi napéjegyen pontján áll.
Ellenben a leggyengébb dagályok a napállások idején állanak be, ha
ugyanazon időben a Hold és Nappal együtt a délkörön legmagasabban vagy leg­
alacsonyabban áll.
Elvégre a Nap és Hold valódi távolságai Földünktől szintén befolynak a
dagályok magasságára. Hasonló körülmények között valamely dagály annál ma­
gasabb, minél közelebb áll ezen két égi test Földünkhöz. Ennélfogva a téli nnp
állás dagályai sokkal nagyobbak mint a nyáriakéi.
Ezek azon általános körülmények, a melyek a tenger időszakonkénti moz­
gását jellemzik. De nem szabad felejtenünk, hogy ezek nem az egyedüliek: a
szél iránya s ereje, a tengerpartok irányzata s alakulata, a tenger mélysége s
fölülete, a helyi s idő-körülmények, ezek mindannyian sokszorosan befolynak
ezen sajátságos tüneményekre és többé-kevésbbé bonyolódoítakká teszik.
íg y általánosan ismeretes, hogy az elszigetelt tengerek, mint aKaspi tó, vagy
a csekély kiteijedésü és az Oczeannál csak keskeny utak által közlekedő tenge­
rek mint a Fekete- s Közép-Tenger, csak igen gyenge dagályokkal bírnak. Az
Atlanti Oczeánnak két ellenkező partja, a melyek keleten és nyugaton egy
mással szemközt állanak, igen egyenlőtlen dagályokkal bírnak. Hasonlólag áll
a dolog Ázsiának keleti partjaival, a melyek hatalmas dagályoknak vaunak k i­
téve, míg a Csendes Oczeánnak másik oldalán és a Szigettengerben az igen
szabályos dagály alig ér el nevezetes magasságot.
Mondottuk, hogy az árdagály magassága sokszor helyi körülményektől is
függ. így a Manche-csatorna kikötői igen nagy dagályoknak vannak kitéve,
mivel a vizek szabad járása akadályt lel az igen összeszoritott partokban ; és
minél inkább hatolunk be az öbölbe, annál jelentékenyebb a dagály emel­
kedése.
De talán már eleget is beszéltünk ezen tüneményekről, a melyeknek el­
sorolása egész kötetet igényelne : térjünk inkább át azok okaira.

A Hold és a Nap egyesü't hatásainak tulajdonítandó a dagály és apály

tüneménye, melyeknek gömbünk vizei alávetvék, a melyek különben Földünk
fölliletének három negyedrészét borítják.
Tudjuk azt, hogy ha két test, a milyen Földünk és a Hold, egymással
szemközt állanak, azon anyagrészecskék, melyek e két testet képezik, egymást
vonzzák, a mi röviden n e h é z s é g-nek mondatik ; ennek hatályossága vál­
 259

tozik és pedig a tömeggel egyenes arányban, a távolság négyzetével pedig for­

dított arányban. Lássuk tehát, miképen nyilatkozik a Holdnak ezen hatása azon
cseppfolyós részecskéken, a melyekből tengereink képezvék.
Földünknek alakja gömbded, annálfogva azon hig réteg, a mely azt borítja,
teljesen hasonló és folyvást ugyanazon alakkal bírna, leszámítva az időjárás ál­
tal okozott változásokat, ha a Hold s a Nap nem léteznék.
Tekintsük mindenekelőtt a Holdat elszigetelten. Kössük össze képzeletben
középpontját Földünkével: ezen vonal Földünk fölületét két tökéletesen el­
lenkező ponton fogja találni. Az egyik, a Holdhoz közelebb fekvő, azon hely, a
melyre nézve kísérőnk a tetőponton á ll; az ellenkező ponton a Hold a lábpon­
ton (Nadir) áll. Azonkívül mindazon helyeken, a melyek a hosszúság ugyanazon
fokán fekszenek, a Hold e pillanatban delel.
Azon vonzás, melyet a Hold Földünk föliiletének a Holdhoz legközelebb
eső hig részecskéire gyakorol, részben ellensúlyozza Földünknek vonzását: ne­
hézségüket kisebbíti a merőleges irányában. Ezen részecskék, a melyek
könuyti eltolhatóságuk és csekély összetartásuk miatt nem tapadnak a gömb­
nek szilárd részéhez, ezen vonzás következtében felemelkednek. Hasonló
történik, csakhogy csekélyebb fokban, a szomszéd részecskékkel a Földnek
Holdunk felé fordított egész féltekéjén, a vonzás annál kisebb lévén, mi­
nél inkább távoznak ezen részecskék azon ponttól, a melyet a Hold felé
fordított félteke csúcsának nevezhetünk.
Innen az következik, hogy azon hig réteg, a mely a féltekét borítja, a
Hold felé feltornyosúl, vagyis a csúcsponton dagály vagyon; mindazon he­
lyeken, a hol a Hold a láthatár közelében áll, apály áll be. Ha Földünk
nem forogna tengelye körül, ezen ár állandó volna és e vizek e szerint
egyensúlyban maradnának, vagy legalább csak a Hold keringését követnék.
De Földünk tengelye körül forogván, a Hold felé egymás után fölületének
minden részletét mutatja, úgy hogy a hullám azon szélességi fok irányá­
ban halad, a mely a Hold helyzetének megfelel.
Ez eddigiekből ugyan könnyű megfejtenünk, mi okozza a dagályt és
apályt Földünknek a Hold felé fordított részében: de honnan van az, hogy
azon pillanatban az ellenkező féltekén is tornyosulnak össze a vizek?
Ennek okáról azonnal adunk számot.
A Holdnak vonzása egyszerre hat mindezen anyagrészecskékre, a
melyek Földünket képezik, hanem ezen vonzás hatályossága annál gyen­
gébb, minél távolabb fekszenek az egyes részecskék. Ha ezen vonzás min­
den pontra egyenlően hatna, Földünk egyszerűen a Holdhoz közelednék, a
nélkül, hogy fölületének alakja változnék. A vonzás egyenlőtlensége azt
cszköszli, hogy a távolabbi részecskék visszamaradnak : nehézségük a Föld
középppontja felé csekélyebb lett, és a Holddal ellentett egész réteg ép
azon alakot veszi fel, mint a vele' szemközt fekvő.
Ennélfogva dagály áll be mindannyiszor, valahányszor a Hold delel,
17*
 260

akár a felső akár pedig az alsó délkörön, t. i. minden 12 óra 25 perczben,

és apály mindannyiszor, valahányszor a láthatáron áll.
De nem csak a Hold hat vizeinkre; a Nap vonzása következtében is
állanak be dagályok és apályok. Ezen csillagnak roppant tömege óriási
hullámzásba hozná vizeinket, ha annak 400-szorta nagyobb távolsága mint
a Holdé, nem ellensúlyozná azon tömeg vonzási hatályosságát. A napi dagá­
lyok, a melyek sokkal gyengébbek ugyan a holdiaknál, majd gyengítik,
majd erősítik ezen utóbbiakat. Ezek egyeslilnek egymással, ha a két égi
test a Földdel egy egyenes vonalban áll; ez Újhold s Holdtöltekor fordul elő.
Ezen két égi testnek hatása egymást gyengíti, midőn a Hold a Nap­
pal derékszög alatt á ll; ezen esetben a dagály legcsekélyebb magasságát
éri el.
A számítás tanúsága szerint az egyesült nap-holdi dagályok akkor
legerősebbek, midőn mindkét égi test az egyenlítő közelében van. Innen
erednek azután a nagy napéjegyen dagályok.
Elvégre a hatás fogyván a távolság köbe szerint, könnyű felfognunk,
hogy a dagály annál nagyobb, minél közelebb áll a Nap s a Hold Földünkhez.
Ez röviden a dagály s apály elmélete. Ezen naponkénti és szünetlen moz­
gások változhatlan törvényeknek vetvék a lá : ezen mozgások a viz csekélyebb
sűrűsége következtében a sűrűbb s szilárd belső által bizonyos határok közé
szorítvák. A természet törvényei elégségek „megfékezni a hullámok dühét.“

V.

A NAPRENDSZER EREDETE S KÉPZŐDÉSE.

Laplace véleménye a Naprendszer eredete- s képződéséről. — Kezdetleges köd­
fo lto k ; fényes magvak. — A bolygók és holdak képződése. — A tengelyforgás
s keringés iránya.

Az emberi szellem már úgy látszik alkotva lenni, hogy sokkal nagyobb
kitartás- s buzgalommal ragaszkodik megfejthetetlen kérdések megoldásához,
mintsem olyanokhoz, melyeknek megfejtése valóban elérhető. Inkább szellemi
örvény szélére lép, a melynek fenekén annyi nehéz kérdés megfejtése össze­
vissza hever, hogysem szigorú módszerek segélyével a létezők megismerését
keresné. Ilyen kedvencz kérdések a világ alap-oka s vége, az első ok lényege és
számtalan más, a melyek inkább a bölcsészet mint a természettudomány kö­
rébe tartoznak.
Ezen törekvés az elérhetetlen után úgy látszik már második természetünk-
Mi nem elégszünk meg azzal, hogy távcsövei vizsgáljuk a végetleu Tér mély­
ségeit, a hói a napok már csak fel nem oszolható halmazokban lépnek f e l; mi
 261

azt is akarnék tudni, váljon van-e ezen fokozatos képződményeknek végük. Mi

nem elégszünk meg a létezővel, gondolatunk el akar mélyedni a lények véget-
len lánczolatába.
Hasonló kíváncsiság vezet bennünket, a midőn az idők folyamában visz
szafelé megyünk és a dolgok kezdetét fiirkészszlik. Tudjuk körülbelül, milyen
a Mindenség jelen állapota. A legáltalánosabb törvények felfedezése feljogosít
bennünket az égi testek jövendő állapotára következtetéseket vonni, legalább
rendszerünkön belül. De mi korántsem elégszünk meg ezzel, hanem tudni
akarjuk, mi adott ezeknek léteit, és határozott ismeretek hiányában — ezek p e ­
dig ily tárgyról vajmi nehezen szerezhetők meg — mi a hagyományokhoz tart­
juk magunkat, a melyek az emberiség első ideiből hozzánk eljutottak.
Lesznek-e valaha e tekintetben biztos ismereteink ? Azt mi nem tudjuk.
Hanem tisztelt olvasóink nem veendik rósz szívvel, ha a jelenlegi vélemények
között a legvalószínűbbet előadjuk és pedig annál inkább, mert az a kétségte­
len tudományos ismeretekből vonatott le.
A földtan arra tanít bennünket, hogy gömbünk kezdetben hig állapotban
volt. Roppantgőznemtí anyagok összehalmozásából állván az, a melyeknek hő­
foka rendkivüli nagy volt, középpontja körül egyre megsürüsödött és k ih ű lt;
később gömbalaku folyadék-halmazzá lön, roppant magas s sűrű körlégtől
környezve. Azután, mindig veszítvén még meleget, ezen gömbnek külső rétegei
lassanként megszilárdultak, míg az egyensúlynak bizonyos állapota helyre nem
állt, a mely időtől fogva Földünk jelenlegi alakja- s nagyságában megmaradt.
Azon különféle bizonyítékok között, a melyek Földünknek ezen őstör­
ténetét, rendkivüli módon valószínűvé teszik, kettő vagyon, a mely soha meg
nem dönthető, és a melyek igazságáról könnyen lehet meggyőződnünk. Egy­
részt gömbünknek növekvő hősége, a mint mélyebben s mélyebben Földünk kö­
zepe felé hatunk, a mely arra késztet benünket, hogy a Föld belső magvát még
most is izzó tűzállapotban levőnek képzeljük : a vulkáni kitörések ezen felté­
telnek kitűnő bizonyítékai. Azután magának a gömbnek alakja, különösen an­
nak lapulata a forgási tengely végpontjain: az egyenlítői részek kidudoro-
dása erőmütani bizonyítéka Földünk kezdetleges hig állapotának.
Ezek a legbiztosabb adatok, a melyeket Földünk őstörténetéről tudunk,
a melynek egyes fejlődéseit követhetjük. Kétségtelenül nem könnyű az egyes
fejlődési átalakulásokra biztos korszakokat meghatároznunk; hanem hasonló
tárgyakkal teljesen elegendő a valószínűség, abban pedig az eddigi ismeretek
alapján kételkednünk sem kell, hogy bolygónk korát csak az évek millióival
számíthatjuk1).
Földünk talán csak az egyedüli bolygó, a melyet ily módon származottnak
kell feltételeznünk ? E tekintetben a határozott adatok nagyrészt még hiányoz-

*) Mindaz, a mi a szövegben csak nagyon röviden érintetett, a „Közhasznú

K önyvtár“ 2-ik kötetében, a melynek czime „Földünk Ostörténelme“, bővebben tár-
gyaltatik. Ennélfogva figyelmeztetjük a t. olvasókat ezen műre.
 262

uak, és ennélfogva csak a hasonlat alapján mondhatnánk ki némi valószínűsé­

get. Azt mondottuk ugyan, hogy hiányoznak adataink. Ez nem áll úgy puszta
egyszerűségében: van egy adatunk és ez igen nagy fontosságú, t. i. a bolygók­
nak lapulata, a mely biztossággal kimutattatok Marsz-, Jupiter- és Szaturnusznál,
a többiről csak azért nem szólunk egészen határozottan, mivel a mérés rendkí­
vüli nehéz volta gátolt csak meg annak kimutatásában. Ennélfogva felettébb
valószínű, hogy Naprendszerünk képződésének kezdetén az egész nem volt
egyéb mint egy teljesen egynemű gáztömeg halmaza, a mely lassanként egy­
mástól független testekké alakult. Ezzel pedig elértünk azon elmélethez, melyet
az ujabbkori tudomány egyik legkitűnőbb bajnoka, Laplace alakított, a mely
szerint a bolygói tünemények legtöbbjei kényelmesen megfejthetök. Megkísért­
jük röviden ezen testek keletkezését vázolni, a melyek Naprendszerünket al­
kotják.

Ha visszamegyünk oly korszakra, a mely igen messze esik a mienktől,

ezer meg ezer évvel, egész kis világunk vagy pontosan az összes anyag, a
melyből ezen Naprendszer képződött, tisztán gáznemti állapotban létezett, vagy
ha úgy tetszik, nem volt egyéb mint egy nagy ködfolt, igen terjedékeny állapot­
ban, melyen a sűrűsödés még semmi nyoma sem volt látható. Ily állapotban a
ködfolt részecskéi elég távol estek egymástól, hogy a taszító erő, a melynek
alávetvék, teljesen megsemmisítse azon vonzó erőt, a melynek következtében a
központ felé nehézkedtek: igy egymás felé nehézkedvén, külön csoportokat ké­
peztek.
Hanem századok múltával a ködfolt lassanként hűlni kezdett, a Térbe su­
gározván ki a h ő t; a taszító erő hatása mindinkább fogyott; az előbb szétfolyó
ködfolt anyaga több középpont körül összehuzódik s megsürűsödik.
A napi ködfolt tehát úgy tűnt fel mint egy világító mag, a mely igen
nagy távolságig gáznemtí körlégtől vétetett körül, alakjára nézve pedig gömb-
idomu volt. Ilyeneknek látjuk mi messze a Térben a ködcsillagokat, a melyek­
ről tudjuk, hogy csillagokra fel nem bonthatók, vagy a mi ugyanaz, a csillagá­
szok azokat egyszerű, kettős vagy sokszoros napoknak tartják, a melyek
valóságos ködburok által körülvétetnek.
Képződésének ezen korszakábana Nap csak egyedül létezett még; a boly­
gók és azok kísérői még csak körlegének alkatrészeit képezték.
Hanem ezen egész tömeg tengelyforgásnak volt alávetve, a mely egy irány­
ban vonta maga után mind a mag, mind pedig a ködnemű légkör részecskéit.
Minden pillanatban a ködburok határa azon távolságtól függött, a melyben a
tengelyforgásból eredő központfutó erő egyensúlyban vagyon a központi ne­
hézségeivel. Ezen határok folyvást változtak és a folytonos hülés következté­
ben a központhoz közeledtek, ennek következménye volt a ködfolt térfogatának
kisebbedése : az előbbi határon egy sűrűbb ködgyürü maradván vissza.
 263

Lassanként Napunk légköre több ily gyűrűt hagyott vissza, a melyek

mindig közelebb és közelebb estek a központhoz, ezen gyűrűk körülbelül ugyan­
azon sikban helyezkedtek el, t. i. az egyenlítői síkban, a tengelyforgás követ­
keztében a központfutó erő természetesen a legnagyobb volt.
Ezen ködnemü gyűrűkből származtak az elszigetelt bolygók, vagy a
bolygó-csoportok és bolygódok. (Lásd a 104-ik ábrát.)

104. ábra. — A Naprends/xr képződése.

Hogy ez másképen történhessék, hogy t. i. az általános ködburoktól elvált

gyűrűk megtartották volna alakjukat mint központi gyűrűk a Nap körül, arra
nézve elkerülhetlenül szükséges lett volna, hogy az azokat alkotó részecskék
tökéletes egyensúlyban maradjanak egymás között. Ez azonban Laplace kifeje­
zése szerint a legvakmerőbb gondolat.
A gyűrűk eloszlottak, és a legjelentékenyebb darabok részecskéi egymás­
hoz vonzódván, új középpontokat, ködnemü magvakat képeztek. Azonban igen
fontos tudnunk, hogy mindegyikük két egyidejű mozgásnak volt alávetve, az
egyik forgás saját tengelye körül, a másik keringés a közös központ körül.
Sőt miután e kétrendbeli mozgás csak folytatása az előbbi általános mozgásnak,
iránya ugyanaz maradt mintáz egész rendszeré, azaz a nap magé.
Miután a bolygók már képződtek, könnyen felfoghatjuk, mikép volt lehet­
séges, hogy ezen részletes ködhalmazok, hasonlólag az egész tömeghez, léteit
adhattak új testeknek, a melyek feléjük nehezedvén, körülök keringenek: ez a
holdak eredete.
Laplace azután megmagyarázza annak okát, miért nem képeztek a hol­
dak még harmadrendű bolygókat is, és miért fordítják a holdak mindenkor
 264

ugyanazon fölületet az illető főbolygó felé: t. i. a csekély távolság a főbolygó

vonzásának igen nagy befolyást szolgáltatván, és azon gömbök, a melyek a mel­
lékbolygókat képezik, még hig állapotban lévén, a bolygó középpontja felé
jobban megnyúltak : innen pedig az következett, hogy tengelyforgásuk időtar­
tama majdnem azonos keringésük időtartamával. Bizonyos számú lengés után
ezen időtartamok egészen egyenlőkké lettek.
Ez rövideden ama nagyszerű elmélet, a melyet Laplace a tiulós világ elé
bocsájtott, de oly tartózkodással, a mely kitűnően bizonyítja ezen lángész mély
tiszteletét a tudomány meg nem dönthető igazságai iránt. Annyit meg kell val­
lanunk, hogy ezen elmélet öszhangzásban van erőmütan törvényeivel, továbbá a
csillagászat s természettan észleleteivel. Á nélkül, hogy e tárgyról még tovább
is akarnánk szólani, lehetetlen elhallgatnunk azt, mennyire meglepőleg igaz az,
ha Szaturnusz jelen állapotát megfigyeljük; Laplace erre nézve azt mondja:
„Szaturnusz gyűrűi tömegének egyenlő elosztása a középpont körül s
egyenlítőjének síkjában, természetesen következik ezen elméletből és e nélkül
meg nem fejthető: ezen gyűrűk Szaturnusz légkörének hajdani nagy terjedt­
sége- s annak fokonkénti visszanyomulásának soha meg nem dönthető bizonyí­
tékai.“
* -s
*

Tudom, hogy a tisztelt olvasók még szívesen vennék a csillagászati esz­

közük és módszerek leírását; de az első a természettan körébe tartozik és he­
lyes tárgyalása továbbra nyújtaná e munkát, mintsem, azt az előre vont keret
megengedné; a második az elméleti csillagászat feladata, e tudományhoz pedig
már csak nagyobb mennyiségtani ismeretek után juthatni. Úgy hiszem azon­
ban, hogy kitűzött czélunkat elértük: ismerjük az Eget s annak tüneményeit,
bámultuk a nagyszerűséget és változatosságot, gyöngy őrködtünk a törvények
egyszerűségében, mely az egész Térben uralkodik: ennyivel beelégedvén, nincs
egyéb tenni valónk, mint szivünk belsejéből halát adni a nagy „ Mi n d e n -
s é g Al k o t ó j á “-n a k ; kinek örök változatlan akarata szerint rendeztetett
a világ.