Igazság és Efel

2019. 2. szám FOLYÓIRAT A LELKIPÁSZTORI ÉS

április június NEVELŐI MUNKA SZÁMÁRA

Ajánlás 171

Igetanulmányok 173

Kazuálíák 358

Kitekintés 401

DEBRECEN
 Igazság és Élet
F o l y ó i r a t a lelkipásztori é s nevelői munka s z á m á r a

X l l l . é v f o l y a m 2. s z á m
2019. április - j ú n i u s

Szerkesztőbizottság:

Főszerkesztő és felelős
kiadó: Dr. Fazakas Sándor

Dr. Fazakas Sándor

Dr. Fekete Károly
Szakmai szerkesztők: Dr. Peres Imre
Dr. S z a b ó Lajos

Dr. K o v á c s Krisztián, Dr. Németh Áron,

Fazakasné Bartha Zsuzsanna,
H o d o s s y - T a k á c s Krisztina, Dr. Székely József,
Szerkesztők:
Porkoláb András

Kiadja: Tiszántúli Református Lelkésztovábbképzö Intézet

4026 Debrecen, Kálvin tér 16.

A kiadást támogatja: Tiszántúli Református Egyházkerület

A szerkesztőség címe 4026 Debrecen, Kálvin tér 16.

és megrendelés: Tel/fax: 52/518-556
E-maii: tovabbk@drk.hu
Online archiválás: www.lelkesztovabbkepzo.hu

ISSN: 1788-8174

Nyomdai munkálatok: Kapitális Nyomdaipari és Kereskedelmi Kft.

4002 Debrecen Balmazújvárosi út 14.

Az „Igazság és Élet" c. kiadvány a Vasady Béla, Révész Imre, S z a b ó Zoltán és S o ó s

B é l a által 1935-ben Debrecenben alapított, lelkipásztorok, vallástanárok, segédlelkészek
és teológusok szolgálatra való készülését segítő folyóirat szellemi örökségét kívánja
folytatni.
 ' im mu i
Tartalomjegyzék ^ ^ ^ M : . ^ , ^ ^ , . - ^

Ajánlás 171
Judica (Böjt 5. vasárnapja) - 2019. április 7.
János 18,33-38a - A kényelmetlen Igazság 173
Dr. Rácsok Gabriella

Virágvasárnap (Böjt 6. vasárnapja) - 2019. április 14.

Ézsaiás 50,4-9 — A szenvedő szolga 182
Dr. Márton J á n o s

Nagycsütörtök - 2019. április 18.

IKorinthus 11,17-34 - A közös étkezés és a közös élet 190
Kustár György

Nagypéntek - 2019. április 19.

János 19,16-30 - Elvégeztetett 199
Dr. Bölcskei Gusztáv

Nagyszombat - 2019. április 20.

Jónás 2,1-11 - Pokolra szállások 210
Dr. Bamóczki Anita

Húsvét 1. napja - 2019. április 21.

János 20,11-18 - Él az én Uram! 219
Dr. Székely J ó z s e f

Húsvét 2. napja - 2019. április 22.

Ézsaiás 25,6—9 - Isten lakomája 229
Dr. Zsengellér József

Quasimodogeniti (Húsvét után 1. vasárnap) - 2019. április 28.

IPéter 1,3—9 - Szabadságharc 237
Dr. Bácskai Károly

Misericordias Domini (Húsvét után 2. vasárnap) - 2019. május 5.

János 10,11-16(27-30) - A jó Pásztor 243
Dr. Fodor Ferenc

Jubilate (Húsvét után 3. vasárnap) - 2019. május 12.

Példabeszédek 8,32-36 - „Mert aki engem megtalál, az életet találja meg..." .... 257
Dr. Ballá Ibolya

Kantate (Húsvét után 4. vasárnap) - Magyar Ref. Egység napja - 2019. május 19.
Apostolok Cselekedetei 16,23-34 - A szabadság himnusza 265
Dr. Madár Gábor

Rogate (Húsvét után 5. vasárnap) 2019. május 26.

János 16,23b-33 - Győzelem a világ felett 275
Dr. Borsi Attila

Mennybemenetel ünnepe - 2019. május 30.

IKirályok 8,22-28 - Hajléktalan Istentől hajlékkészítö Krisztusig 286
Dr. Németh Aron

169
Exaudi (Húsvét után 6. vasárnap) — Konfirmáció vasárnapja — 2019. június 2.
Efézus 3,14—21 - Lelki interaktivitás felsőfokon 296
Dr. Szabó Lajos

Pünkösd 1. napja - 2019. június 9.

János 14,15-27 - Az egyház és a Lélek szerinti kontroll 308
D r . Kókai Nagy Viktor

Pünkösd 2. napja - 2019. június 10.

Máté 16,13-19 - Az egyházhoz mindenki ért? 318
Dr. Kovács Krisztán

Szentháromság vasárnapja - 2019. június 16.

2Korinthus 13,11-13 - Kapcsolatban és közösségben 327
Szabóné Mátrai Marianna

Szentháromság után 1. vasárnap - 2019. június 23.

János 5,39—47 — Istentől az írásig, az írástól az Életig 337
Porkoláb András

Szentháromság után 2. vasárnap - 2019. június 30,

Ézsaiás 55,1-5 - „Közérdekű közlemény" 348
Kovács Zoltán

Keresztelés - Máté 28,18-20 - Érthetetlen, de csodálatos 358

Szalay László Pál

Házasságkötés megáldása - Zsoltárok 20,5; 6b; 10b - Bibliai jókívánság 361

Dr. Gaál Sándor

Temetés - Filippi 4,13 - Mindenre van erőm a Krisztusban 364

Dr. Gaál Sándor

Temetés - IKorinthus 13 - Hit, remény, szeretet 367

Dr. Kocsis Attila

Gyermek-istentisztelet vázlatok - 2019. április - június 371

Dr. Szászi Andrea — Ztmán)i N o é m i — Csüllög Ferenc

Alternatív nagypénteki istentisztelet 397

Fehér Norbert — Berényiné Csinády MeUnda

Kitekintés - Mit történik a liturgikus térben?

Megfontolások a teológia és az építészet szempontjainak közös érvényesítéséhez az
istentiszteleti tér alakítása érdekében 401
Dr. Fazakas Sándor

Könyvajánló - Elisabeth Lukas: Mondj búcsút a kiégésnek 415

Sajtos Szilárd

Könyvajánló - Pintér Judit Nóra: A krónikus betegségek lélektana 417

Sajtos Szilárd

Könyvajánló - Vörös Éva: Otthon-próbálgatások 420

Balog Margit

Szerzők 422

17Ö
 Ajánlás
Az Igazság és Elet olvasói újabb számot vehetnek kezükbe. Olyan igehirdetési
anyagot találnak benne, ami természetszerűen az „ünnepes félév" jelentős al­
kalmaira figyelve nyújt segítséget. Azért „jelentős", mert nagy ünnepeink idő­
szaka következik: a Húsvét és a Pünkösd. Ez azt is jelzi, hogy ebben az ünnepes
időszakban megszaporodnak az istentiszteleti tennivalóink és természetszerűen
az igehirdetői szolgálataink is. Miközben ez az idő bizonyos szolgálati kötöttsé­
get és nagyobb terhelést jelentbet a lelkipásztori szolgálat számra, egyúttal meg­
állapítható, bogy ugyanakkor szép is, biszen ünnepélyes keretek között többször
is találkozbatunk az ige körül, vagy szép számban várhatjuk az Ige iránt érdek­
lődőket, akik a „szürke v a s á r n a p o k " alkalmával igencsak ritkábban látogatnak el
a templomba. A z ünnepek viszont némi varázzsal és belső lelki erővel hatnak
gyülekezeteink híveire, ezért is érdemes odafigyelni, bogy kik jönnek el, milyen
lelkületet hoznak a templomba, és főleg milyen lelkületet teremtünk m i a gyüle­
kezetben, és a jelenlévők hogyan távoznak. M i látszik az arcukon? Ö r ö m ?
Emelkedettség? Ünnepélyesség? Vagy közöny? Fásultság és megszokottság?
Atbatotta-e őket a hirdetett evangélium? Hiszen ahogyan J é z u s az Atya fénye és
dicsőségének „ t ü k r e " (Zsid 1,1-3), bizonyos értelemben nekünk is befogadni és
majd tükrözni is kellene Isten dicsőségét, bogy visszfénye lehessünk ebben a
vüágban. Ezt tehetjük életünkben és életünkkel egyen-egyenként, de együtt az
egyházban és gyülekezeteinkben is.
Ez a rendeltetésünk pedig magasztos és szép. D e miközben magasztos és
szép, olyan nehéz is főleg a lelkipásztorok számára, akik minden ünnepi alka­
lommal szembesülnek azzal, bogy bár az ünnepek mindig ugyanazok, az ünnepi
igehirdetésnek mindig másnak, érdekesnek, aktuálisnak és közben újszerűnek
keU lennie. N e m könnyű megőrizni az igehirdetések frissességét, érdekességét,
és abban a baUgatbató áUapotban, bogy bár pl. a feltámadás vagy a Lélek kitölte­
tése alapvető teológiai igazság, mindig úgy szóljunk róla, bogy ne fárasszon, ne
tűnjön sztereotipnek, banem érdekes, élő és aktuális legyen önmagunk és gyüle­
kezeteink baUgatósága számára is. Elismerjük, bogy ez kiemelt odafigyelést és jó
lelki-teológiai kondíciót kíván munkatársainktól, akik megfelelő lelki látással és
előkészülettel nyúlnak az ünnepi igehirdetések készítéséhez.
É s pont ebhez az igei előkészülethez, ül. ezekhez a kiemelt alkaknakboz (de
nemcsak ezekhez) kíván segítséget nyújtani a mostani szám. A szerzők között
találhatók tapasztalattal rendelkező egyetemi tanárok, akadémiai előadók, ül.
olyan gyülekezeti munkatársaink is, akik jó teológiai erudícióval rendelkeznek, és
teológiai munkásságuk gazdagságából közkinccsé teszik pont azt, ami egy-egy
adott textus megértéséhez szükséges. Ezért helyén való megjegyezni, bogy hálá­
sak vagyunk minden munkatársunknak, akik ebben a számban prezentálnak, és
megosztják velünk tudásukat és lelki gazdagságukat, mint ahogy hálásak vagyunk
mindazoknak az olvasóknak is, akik közösen kiművelt teológiai értékeinket és

17Í
 Ajánlás

eredményeinket a szószékekre viszik és ünnepi vagy általános istentiszteleti

szolgálatukban megosztják őket gyülekezeteinkkel. Hisszük, bogy értékes üzene­
tet baUbatnak az igére figyelők, és mindannyiunk épülésére szolgálbatunk az i t t
közölt előkészületi anyagokkal is. Hogy ebbéU reményünkben ne csalatkozzunk,
banem a szükségnek megfelelően m é g jobban készüljünk az igebirdetési (se-
géd)anyagok előállításával, nagy segítségünkre lenne, ba az olvasók munkatársa­
inkká válhatnának - vagy visszajelzés szintjén, vagy annak felajánlásával, bogy
ők is szívesen bekapcsolódnának az igebirdetési anyagok összeállításába. Ezt a
készséget előre is megköszönjük. A z i t t közölt igebirdetési anyagok használatára
pedig Isten áldását kívánjuk, sok lelki élménnyel és örömmel.

Debrecen, 2019. Böjtje

A szerkesztők

172
 Judika (Böjt 5. vasárnapja)
2019. április 7.

A kényelmetlen igazság
Textus: J á n o s 18,33-38a

1. Amit a textusról tudni kell - exegetikai /kortörténeti megértés

J á n o s úgy mutatja be Jézus passiótörténetét, mint ami valójában Jézus megdi-
csőítésének a története, ebben az értelemben pedig az evangéliumi elbeszélés
legfőbb célja és csúcspontja (17,1). A z elbeszélés bárom nagyobb egységre oszt­
ható:!
o 18,1-27 Jézus letartóztatása, kihallgatás a zsidók előtt, Péter ta­
gadásai
o 18,28-19,16a jézus kihallgatása Pilátusnál
o 19,16b-42 Jézus keresztre feszítése és temetése

Ha kiasztikus szerkezetben mutatjuk be ezt a b á r o m nagyobb egységet, a Pilátus

előtti meghallgatás esik a középpontba:
A J é z u s elárulása és letartóztatása egy kertben, 18,1-12
B J é z u s kihallgatása a zsidók előtt, 18,13-27
C jézus kihallgatása Pilátus előtt, 18,28—19,16a
B ' J é z u s keresztre feszítése, miután Pilátus átadja őt a zsidóknak,
19,16b-37
A ' J é z u s eltemetése egy kertben, 19,38—42
A b b a n is egyetértenek az írásmagyarázók,^ bogy a Püátus előtti kibaUgatás drá­
máját bét jelenetben mutatja be J á n o s , amelyeket Püátus ki-bejárása szerint a
következő kiasztikus szerkezetben különíthetünk el egymástól:
A J é z u s halálát követelik Püátustól a „ z s i d ó k " {kint), 18,28-32
B tanúságtétel: Pilátus és Jézus a királyságról (bent), 18,33—38a
C az ítélet: Püátus ártatiannak nyüvánítja Jézust {kint),
18,38b-40
D J é z u s t megkorbácsolják és kigúnyolják {bent),
19,1-3
C az ítélet: Püátus ártatiannak nyüvánítja Jézust {kint),
19,4-8
B ' tanúságtétel: Püátus és Jézus a hatalomról {bent), 19,9-12
A ' J é z u s halálát megkapják Püátustól a „ z s i d ó k " {kint), 19,13-16a

1 SVARTLEY: John, 4 1 4 - 4 1 5 ; B R U N E R : The Gospel of John, 763.

2 SWARTLEY: i. m., 425; B O L Y K I : „Igaz tanúvallomás", 4 7 1 ; K A N A G A R A J : John, 178.

173
 Judika (Böjt 5. vasárnapja)

Márkhoz hasonlóan J á n o s is a középpontba helyezi J é z u s perében a királyság

fogalmát, Jézust hétszer is királynak nevezi (18,33, 37[2x],39;
19,3,12,14,15,19,21[2x]). Jóllehet Jánosnál nem találkozunk azzal a váddal, bogy
„azt állítja magáról, bogy ő a felkent király" (Lk 23,2), ez az, amit Pilátus elsőre
megkérdezd A P a a r X e í a a 36. versben nem annyira arra a szférára utal, amely­
ben J é z u s az uralmát gyakorolja, mint inkább uralmának a természetére. Ezért
javasolják egyes írásmagyarázók az „ o r s z á g " helyett a „királyság" fordítást.'!
Krisztus királysága jellegénél fogva nem érvényteleníthető az ő elfogatásával, és
nem pusztítható el az ő halálával. A z ugyanebben a versben található szolgák
(ÚTtripéTaL) megjelölés J é z u s követőire vagy tanítványaira vonatkozbat,^ akiket
így éles ellentétbe álUt az őt elfogó és vele erőszakoskodó templomi szolgákkal
(18,3.12.22; 19,6),^ ezzel is konkretizálva azt, bogy az ő királysága nem ebből a
világból van.!" O megváltóként Ur. Az uralom annak a vállán nyugszik, aki
„Csodálatos T a n á c s o s , E r ő s Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme" (Ezs
9,6). Ö a megöletett Bárány, akié az erő és a gazdagság, a bölcsesség és a hata­
l o m , a tisztesség, a dicsőség és az áldás (Jel 5,8.14), és akinek a királysága m i n ­
den más hatalmat megkérdőjelezhet.
Püátusnak már volt dolga olyanokkal, akik messiási babérokra törtek, és jól
tudja, bogy m i hozza lázba a „zsidókat": függetlenségük és egy saját király. Pilá­
tus a J é z u s elleni vádat politikai lázadásként azonosítja: jogi nyelven a perduellio
(hazaárulás) és a crimen... maiestaspopuli Romamae imminute (a római nép felségjo­
ga csorbításának vétke, röviden: felségsértés) J é z u s n a k a Pilátus kérdésére adott
válasza: „Magadtól mondod ezt, vagy m á s o k mondták neked r ó l a m ? " ellenkező­
jére fordítja a helyzetet: a vádlóból vádlott lesz. Pilátusnak el kell döntenie, m i ­
nek tartja Jézust. Védekező kérdése — „ H á t zsidó vagyok é n ? " — már egy vádlott
kérdése. Elbatárolja magát a zsidóktól, ugyanakkor az elbeszélésben egyre i n ­
kább azonosul a zsidók kívánságával. Pilátus nem helyezkedhet semleges állás­
pontra Jézussal kapcsolatban. Egyre inkább azok meUé áU, akik szemben állnak
azzal, aki az igazságot kijelenti. Ügyesen taktikázik a per során, de végül őt is
megítéU az igazság.'
A g ö r ö g filozófiában az áXfjGeLa egyik értelme a valóság pontos megítélése.
A rómaiak hasonló értelemben beszéltek veritastoí, az események tényszerű meg­
jelenítéséről. A z Ószövetségben az „ i g a z s á g " ('emeth, 'emunah) elsődlegesen Isten
hűségét fejezi ki. Ez a büség nyilatkozott meg Izráel egész történelme során, és
J á n o s szerint ez nyert páratlan, végső, döntő kijelentést J é z u s Krisztusban (1,14;

3 SWARTLEY: i . m., 427.

t B O L Y K I : i. m., 466.474.
5 TASKER: John, 206.
B O L Y K I : i . m., 474.
2 SWARTLEY: i . m., 428.
8 B O L Y K I : i . m., 470.
' SWARTLEY: i . m., 427.

174
 János 18,33-38a

14,6).!" J á n o s n á l tehát az igazság krisztológiai fogalom: „Krisztus és az igazság,

az igazság és az evangélium az azonosságig m e n ő szoros kapcsolatba k e r ü l . " "
Ennek az igazságnak az ismerete tesz szabaddá (Jn 8,32). Bultmann „isteni való­
ságként" határozza meg a jánosi áXf|9eLa-t: olyan valóság, amely különbözik az
emberi valóságtól és önmagát jelenti ki.!^ Mivel Pilátus kérdésében névelő nélkül
áll a főnév, a „ M i az, bogy »igazság«?" fordítás is elképzelhető.!3

2. A perikópa m e g é r t é s e - teológiai ö s s z e f ü g g é s e k feltárása

Irásmagyarázók között régóta folyik a vita arról, hogyan is kell értenünk azt,
ahogyan J á n o s bemutatja Pilátust, amely következésképpen hatással lesz arra is,
ahogyan a történetet értjük. A z írásmagyarázók egy része Pilátust gyengekezü,
gyáva, hatástalan politikusnak tartja, aki végül képtelen vagy nem akar kitartani
abban a meggyőződésében, bogy J é z u s ártadan: végső soron egy bábu, aki en­
ged a zsidó vezetők nyomásának, és keresztre feszítteti Jézust. A másik oldalon
pedig olyanokkal találkozunk, akik szerint Pilátus ennek éppen az ellenkezője:
erőskezű, számító, m e g g y ő z ő politikus, aki pontosan azt éri el a zsidó vezetők­
nél és Jézusnál, amit akar. Helyesebbnek tűnik Püátus összetett személyiségnek
látni, akinek kétségkívül megvannak az erősségei és a sebezhető pontjai is —
J á n o s mindkét oldalt bemutatja. J á n o s emeUett az irónia irodalmi eszközét is
alkalmazza a római kormányzó kifigurázására. Püátus például ismételten úgy
hivatkozik Jézusra, m i n t aki a „zsidók királya" (18,33.39; 19,3.14.15.19), amely
részéről egyértelműen gúnyos megjegyzés, ugyanakkor az igazság ironikus kinyi­
latkoztatása is. M a r ó gúnnyal van dolgunk: Püátus ostobának és nevetségesnek
tűnik, biszen nem érti ezt a mélyebb valóságot, miközben az olvasó tudja, bogy
J é z u s az igaz király. „ M i az i g a z s á g ? " (18,38) - kérdezi Püátus, nem érzékelve,
bogy maga „ a z igazság" (14,6) áU előtte J é z u s személyében.!'!

3. Prédikációvázlat
3.1. A politikailag korrekt hatalmasok.
Gyakran használt fogalom ma a „politikaüag korrektség", vagy jelzőként hasz­
nálva „politikaüag korrekt", ületve rövidítve PC [piszi] az eredeti angol political
correctness kifejezés alapján. Eredetileg olyan nyelvezetet, politikát, viselkedést,
eszmét, gondolkodást jelöl, amely igyekszik kerülni, de legalábbis minimalizálni
az egyes vaUási, etnikai, kulturális vagy egyéb közösségek megsértését. [Néhány
konkrét példával segíthetjük a jobb megértést.] Számos példát láthatunk azon­
ban arra, hogyan válhat a politikai korrektség a tartós hatalom biztosításának
eszközévé azzal, bogy viszonylagossá teszi az értékeket, a gondolatokat, és azzal.

"'János evangéliumában az igazság szó valamilyen formája 48 alkalommal fordul elő, míg a szinopti­
kusoknál mindösszesen 1 0 alkalommal. K Ö S T E N B E R O E R : „What is Truth", 34.
" V A R G A : „áXijÖeia", 33.
12 L I N D S A Y : What is Tmth? ' AXljÖeta in the Gospel of John, 130.
13 B O L Y K I : i. m., 476.
1^ Lásd erről bővebben: W R I G H T: What is truth? The compUcated characterization of Pontius Pilate in
the Fourth Gospel, 1 - 2 1 .

175
 Judika (Böjt 5. vasárnapja)

hogy a hatalmon kívüli vagy azzal szembenálló csoportok célkitűzéseit kórosnak

minősíti, áUítja be (patologizálja), és azt várja el tőlük, bogy a szűk hatalmi cso­
port üres jelszavait ismételjék vezényszóra.
Annás, Kajafás, Pilátus — a közös hármukban a batalomféltés. Megszólalá­
saik és viselkedésük jól illusztrálja azt, hogyan használható a pobtikai korrektség
a hatalom biztosításának eszközeként. Elég, ba csak a néhány fejezettel koráb­
ban leírt nagytanács gyűlésére gondolunk, amikor a vallási vezetők hangot adnak
annak, hogyan kívánják megőrizni hatalmi pozíciójukat: „ H a egyszerűen csak
hagyjuk őt Qézust], mindenki hisz majd benne, aztán jönnek a rómaiak, és elve­
szik tőlünk a helyet is, a népet is. Egyikük pedig. Kajafás, aki főpap volt abban
az esztendőben, ezt mondta nekik; T i nem értetek semmit. A z t sem veszitek
fontolóra: jobb nektek, bogy egyeden ember haljon meg a népért, semhogy az
egész nép elvesszen." (Jn 11,48—50).
Politikai és vallási vezetők, akik valamikor talán tényleg azzal a vággyal i n ­
dultak útnak, bogy bármilyen körülmények között is, de az igazságot követik és
szolgálják, aztán egy ponton túl úgy döntöttek, bogy ez a fajta idealizmus csak
zsákutcába vezethet. Egy idő után az igazságról és igazságszolgáltatásról való
beszéd a vicc kategóriájához tartozik az olyan opportunista, kiábrándult, cinikus
és megkeményedett emberek számára, mint Pilátus. Ahogyan a tilmbeü szélhá­
mos apa oktatja a fiát: „Emlékszel, bogy egyszer azt ígértem, felvilágosítalak
majd az életről? Szóval az életről azt kell tudni, bogy egyre furcsább lesz. A z
emberek örökké az igazságról fecsegnek. Mindenki tudni véH, m i az igazság,
mintba az csak W C papír lenne, amit a szekrényben tartalékol az ember. De ba
idősebb leszel, majd rájössz, bogy nincs i g a z s á g . . . " A z igazságról való beszéd
elcsépelt, üres közhellyé váük. A hatalom alkotja a jogot, a hatalom tudás - és
nem fordítva.
Püátus szabadon akarja engedni Jézust, mert érzi, bogy valami nincs rend­
ben, és bogy ez a per m é g később kísérteni fogja. AmeUett, bogy érzi, bogy a
zsidó vaUási vezetők irigységből, nem pedig az igazság és az igazságszolgáltatás
meUetti kitartásukból akarják J é z u s halálát (Mk 15,10), egy másik evangélista
feljegyzése szerint Püátust a felesége is figyelmezteti, bogy inkább tartsa távol
magát a J é z u s ügyétől - kérését egy előző éjjeli álmával indokolja (Mt 27,19).
Mindez a saját hatalom féltéséről és biztosításáról szól. Tudjuk, bogy Püátus
végül átadja Jézust, bogy feszítsék keresztre - tisztára mossa kezét az egész vé­
res ügytől - , nem azért, mert meggyőződött J é z u s vétkességéről, banem mert
tart attól, bogy őt vádolják meg azzal, bogy a császárral szemben egy másik k i ­
rály pártját fogja (Jn 19,12-16).

3.2. A politikailag inkorrekt Jézus.

J é z u s politikaüag inkorrekt - a v é g s ő , az abszolút kényelmetlen igazság. A kel­
lemes, kényelmes igazságok olyanok, mint a fümbeH szélhámos apa által emlege­
tett olcsó W C papír: nem kerülnek sokba. Sőt, a keUemeden igazságok akár jó
pozíciót is jelenthetnek, előrébbjutást az életben, mint amikor bebiztosítjuk
magunkat azzal, bogy a kétszer kettő mindig csakis négy lebet. É s akkor meg-

176
 János 18,33-38a

szólal J é z u s , és m i azt kívánjuk, bárcsak ne szólalna meg, és legszívesebb arcul

ütnénk - , m i n t az egyik őr az Annás főpap előtti kihallgatáson (Jn 18,19-23).
Máskor pedig hallgat, nem felel J é z u s , amikor saját érdekünk — és Pilátus érdeke
- azt kívánná, bogy beszéljen (Jn 19,8-11). D e akkor sem lennénk kíváncsiak
arra, amit mondana. Mert J é z u s a végső, abszolút kényelmeden igazság.
Pilátusra általában úgy tekintünk, mint aki bajtbatadan, embertelen, könyör­
telen, akiről az a bír járta, bogy galileaiak vérét áldozad állataik vérével elegyítette
(Lk 13,1). A z egyeden valószínű oka annak, bogy Pilátus itt alkalmazkodónak,
befolyásolbatónak, batározadannak tűnik, az az, bogy már annyi felfordulást
okozott a zsidók között, bogy azzal kiváltotta az uralkodó nemtetszését. Pilátus
tebát, amennyire csak lebet, a nyugalomra törekszik. Ráadásul azzal a dilemmá­
val is szembe keU néznie, bogy szerinte J é z u s ártadan. Tebát vagy további fe­
szültségeket generál a zsidókkal szemben, és ezzel tovább növeli R ó m a elégedet­
lenségét, vagy balálra ítél egy ártadan embert, ami viszont a római igazságszol­
gáltatás megcsúfolása lenne. J é z u s személye tebát mindenféleképpen kényelmet­
len — főleg egy egyébként is feszült hangulatú időszakban, biszen közeleg a
páskaünnep.
E l s ő látásra talán nem is annyira kényelmeden számára J é z u s személye. K o ­
rábban is lehetett már dolga „messiásokkal". D e most mindenre elszánt zsidó
vezetők szorítják sarokba. Végül Barabbást kell szabadon bocsátania, az erősza­
kos lázadót (Jn 18,38—40) —, bogy így járjon a zsidó vallási vezetők kedvében, és
távol tartsa R ó m á t az ügytől. Pilátus minden bizonnyal nem akarja ismét az ut­
cán tudni a rabló Barabbást. N e m tudjuk, bogy szívesen találkozik-e aznap este
az őt figyelmeztető feleségével. De előbb vagy utóbb szembesülnie kell majd
gyötrő lelkiismeretével (már amennyi maradt belőle) — végtére is tudatában volt
annak, bogy egy ártadan embert feszíttetett keresztre. A m i m é g ennél is fonto-
sabb, szembesülnie kell a Jézussal szembeni egyre növekvő félelmével amiatt,
amiket Jézusról m o n d o t t és amiatt, amit J é z u s saját magáról mondott (Jn
18,33-37; 19,7-12).
Pilátusnak korábban is lehetett már dolga messiásokkal, akik megsemmisül­
tek a jelenlétében, amikor kimondta fölöttük a halálos ítéletet. D e Pilátusnak
m é g soha nem volt dolga olyannal, mint Jézus. I t t Pilátus kerül pánikhangulatba,
ő semmisül meg, mintba őt fogták volna perbe, mintba őt hallgatnák ki. A sze­
repek felcserélődtek: a vádlottból bíró, a bíróból ítéletre váró lesz.

3.3. Jézus országa nem ebből a világból való.

A z igazságra vonatkozó kérdések már többé nem tudományosak és nem is je­
lentéktelenek. J é z u s a legkényeknedenebb igazság, az egyeden igazság. Jézust
keresztre lebet feszíteni, balálra lebet kövezni, meg lebet fojtani, agyon lebet
lőni, ezzel együtt el lebet hallgattatni az ő tanúságtételét. Mindez azonban nem
számít. A z ő országa nem ebből a világból való. Ez nem azt jelend, bogy J é z u s ­
nak semmi köze nincs ahhoz, ami polidkai, de jelend azt, bogy J é z u s személye
és jelenléte kényelmeden a mindenkori poHdka számára, biszen az ő országa

177
 Judika (Böjt 5. vasárnapja)

keresztezi, aláássa, megkérdőjelezi és megítéli ennek a világnak a rendjét, amely

egyszer elmúHk.
Talán az a legkényelmetlenebb Jézussal kapcsolatban, bogy az ő igazsága
nem ülik bele semmüyen racionális, moráHs és batalmi skatulyába. J é z u s nem
batalommániás. J é z u s nem keresztre feszítéssel vagy balálra kövezéssel győzi le
az eUenfeleit, mint abogyan őt sem lebet legyőzni keresztre feszítéssel vagy ba­
lálra kövezéssel - az ő országa nem ebből a vüágból való. A másik életét meg­
semmisítő erőszakos batalom belyett ő az életet adó szeretet hatalmát gyakorolja
— amely szembemegy a m i rendszereinkkel, programjainkkal és terveinkkel. Ez
az igazság mindig a legalkalmatlanabb időben kopogtat be hozzánk — amikor
éppen saját megtorló és törvényeskedő birodalmaink felépítésén vagy gyakorla­
taink megerősítésén fáradozunk. J é z u s országa az életadó szeretet országa, az az
igazság, amelyről nemcsak tanúságot tesz, banem amelyet meg is testesít. Ennek
az országnak a jelei és erői jelennek meg a tanítványok elhívásában, a kánai me­
nyegzőn, a farizeus Nikodémussal való beszélgetésben, a samáriai asszonnyal
való találkozásban, a kapernaumi százados szolgájának meggyógyításában, a
Betbesda partján bénán fekvő meggyógyításában, az azokkal való vitában, akik
nem akarták megérteni, miért gyógyít J é z u s szombatnapon. Ennek az országnak
a jelei és erői jelennek meg a több ezer ember megvendégelésében, abban, abo­
gyan a házasságtörő asszonnyal bánik, vagy amikor meggyógyítja a vakon szüle­
tett embert, és abogyan vitázik a lelki vakságban szenvedő vaUási vezetőkkel,
vagy amikor életre kelti Lázárt. Ez a m i vüágunkétól eltérő rend mutatkozik meg
abban, abogyan a kereszten m é g a szeretett tanítvány gondjaira bízza édesanyját,
Máriát; ez készít helyet a meUette keresztre feszített lator számára, ez állítja hely­
re az őt háromszor is megtagadó Simon Pétert. M i v e l J é z u s országa nem ebből a
vüágból való, időt és teret ad a vüág veszteseinek. N e m csoda, bogy a megtorló
római és a törvényeskedő zsidó batalom nem tolerálhatja Jézust. N e m illik bele a
skatiüyáikba, sőt szerető kegyelmével és irgalmával aláássa rendszereiket.
J é z u s nem politikaüag korrekt. O igaz, ő az igazság, és az igazság szabaddá
tesz. Megszabadít az érdekektől, a batalomféltéstől, a hamis düemmáktól. Sza­
baddá tesz a beszédre, a cselekvésre, a szeretetre.

4. Példák, képek, szemelvények

4.1. A Mondvacsinált hős (1992) című amerikai vígjáték egyik központi kérdése,
bogy m i is az igazság. A m í g a filmbeli rámenős riporternőt, Gale Gayley-t
(Deena Davis) hajtja az események tényszerű megismerése, az olcsó, látszatigaz­
ságok mögötti valóság, addig Bernié LaPlante (Dustin Hoffman), a piti kis csaló
szerint az igazságról való beszéd csakis elcsépelt, üres közhely lebet. Fiát is erre
tanítja: nincs igazság, csak az önérdeket szolgáló áligazságok rétegei, amelyek
közül mindenki kiválasztja a magának megfelelőt, a saját érdekeit szolgálót. (Ezt
ülusztrálja a fűmből kivett jelenet az igehirdetésben.)
Ha stílusában eltúlzottnak, szószékre nem ülőnek tartjuk a fümbeü idézetet,
helyette Visky András megfogalmazását is beülesztbetjük. A z igazságról és a
szabadságról írja: „Mindkettő a batalmi helyzet függvénye, és voltaképpen nincs

178
 János 18,33-38a

is. S ha van, akkor csak magunk igazságáról beszélhetünk, az enyémről meg a

tiedről..."i5

4.2. Illusztráció lebet Munkácsy Mihály Krisztus Pilátus előtt c. festménye. A fest­
ményről lásd többek között G a á l Botond: Munkácsy Mihály Krisztus-trüógiája
és a Biblia, Debreceni szemle, 1994/1: 50-64.

5. T o v á b b i szempontok az istentisztelet alakításához

Az alkalomról:
B ö j t ötödik vasárnapjának ősi neve Judica vasárnapja, 20. istentiszteletet bevezető
43. Zsoltár után: „judica me, Deus, et disceme causam meam..." - „ítélj meg Istenem,
ismerd meg ügyemet... " Szenvedés vasárnapja (Dominica Passionis) néven is ismert, mert
innentől kezdve nagypéntekig Krisztus szenvedése és megváltó halála áll m i n ­
den istentisztelet középpontjában. Sokhelyütt Feketevasárnap a neve, mivel ettől a
vasárnaptól nagypéntekig régen fekete lepellel takarták el az oltári feszületeket.
A római egyházban a szokás máig is él, de a leplek ma már nem fekete, banem
Hla színűek. Mindez a gyász külsőséges megnyilvánulása, azzal együtt, bogy a
katolikus liturgiában ettől a naptól húsvétig a dicsőségmondások is mindenhol
kimaradnak.

Fekció: Jn 18,28-40 vagy Jn 18,28-19,5 vagy Jn 18,28-19,16 - ba a teljes per

felolvasását választjuk, próbálkozhatunk a lekció dramatizált felolvasásával, eb­
ben az esetben szükségünk lesz egy narrátorra, egy Pilátusra, egy Jézusra és két
zsidóra.

Énekcjánlás:
RÉ
43,1.3: ítélj meg engemet. Ú r Isten
26,1.3: Légy ítélőm. Uram
240,1.4: Ó én két szemeim
440,1-7: Jer, lássuk az U r keresztjét
335: O ártatlanság Báránya
333,1: Buzdítsd fel Uram, lelkemet
380,7: Siess most mihozzánk
295: J é z u s o m , k i árva lelkem
336: D i c s é r d lelkem. Istenedet

Imádság vázlat:
- Kérjük Istent, bogy ítéljen meg minket szeretetében, vegye le rólunk bűneink
terhét;
- Valljuk meg, bogy eltorzított bennünket a gőg; tisztának látjuk magunkat, ami­
kor valójában bűnnel szennyezettek vagyunk; nagynak látjuk magunkat, amikor
valójában kicsik vagyunk; nem szerettünk jól; elfelejtettünk igazságosnak lenni;

15 V I S K Y : Mors Püati, 72.

179
 Judika (Böjt 5. vasárnapja)

elfordultunk az ő igazságától; áligaz ságokkai védtük pozíciónkat vagy szereztünk

magunknak előnyöket;
-Adjunk hálát azért a kegyelemért, amely bennünket is megtalált, azért a türele­
mért, amely Istenhez térésünket is várja, azért a szeretetért, amely mindig kész
bennünket, bűnösöket elfogadni; azért, bogy l-Crisztus maga is szolgává lett,
bogy megmutassa és megértesse velünk, milyen is az ő királysága;
— Kérjük Istent, bogy segítsen az ő akarata szerint élni, bogy ahhoz igazíthassuk
vágyainkat; bogy minél hűségesebben szolgálhassuk őt, bogy minél inkább azzá
válhassunk, amivé formálni akar bennünket.

Mivel az igehirdetés az igazság szabaddá tévő erejével ér véget, Augusztinusz

imádságából is meríthetünk, átfogalmazva azt többes szám első személyben:
„ A z orvoshoz hasonlóan, aki gyülöH a betegséget, mindent megtesz annak fel­
számolásáért és a beteg gyógyításáért, te. Istenem kegyelmeddel azon fáradozol,
bogy kioltsd bennem a bűnt, és megszabadíts tőle [...] A szabadság először
ugyanis azt jelenti, bogy mentesek vagyunk a bűntől. [...] A m i k o r nem lesz töb­
bé b ű n ö m , akkor kezdem fejem felemelni a szabadság felé; ez azonban m é g
csak kezdete a szabadságnak, nem a tökéletes szabadság, mivel »más törvényt
látok tagjaimban, amely ellentmond értelmem törvényének«; és így » n e m azt
teszem, amit szeretnék, banem amit gyülölök« [...] Egyik oldalról a szabadság,
másik oldalról a rabszolgaság; a szabadság m é g nem teljes, nem tiszta, nem befe­
jezett, mivel m é g nem az örökkévalóság. Részben megmarad gyöngeségem, és
részben szabadságot élvezek. Annyira vagyok szabad, amennyire neked szolgá­
lok. Uram, és annyira rabszolga, amennyire a bűn törvényét szolgálom. [...]
M i t tegyek. Uram, a bennem maradt gyöngeséggel? Csak egyet tehetek: hozzád
fordulok, aki ezt mondtad: » H a Isten Fia szabaddá tesz benneteket, akkor való­
ban szabadok lesztek.«
Ó , Uram, tőled tudom, bogy m e g ő r z ö d lelkemet, ugyanis ezt mondtad: » N e
féljetek azoktól, akik megöHk a testet, de nem ölhetik meg a lelket!« [...] Senki
sem rémíthet meg: hatalmasabb vagy te, aki engem hívtál, mert mindenható
vagy: te minden erősnél erősebb vagy, minden hatalmasnál hatalmasabb, ezért —
mivel birtokosa vagyok halálod zálogának — biztos vagyok abban, bogy elnye­
rem az életet. Mert biszen kiért baltál meg? Talán az igazakért? Megkérdeztem
Pált, s ő ezt válaszolja: »Krisztus a gonoszokért balt meg.« A m i k o r gonosz v o l ­
tam, meghaltál értem; s most, amikor megigazulttá tettél, most hagynál magam­
ra?'""

6. Felhasznált és ajánlott irodalom

B O L Y K I J.: Jgaz tanúvallomás"-Kommentár János evangéliumához Budapest, Osiris Kiadó, 2001.
B R U N E R , F . D . : The Gospel ofjohn: A Commentary, Grand Rapids, Michigan, Eerdmans, 2012.
G Á B R I E L É di S. M . M . : Benső végtelen, Budapest, Szent István Társulat, 2006.

GÁBRIELÉ: Benső végtelen, 265-266.

180
 János 18,33-38a

K A N A G A R A J , J. J.: John: A New Covenant Commentary (NCCS), Cambridge, The Lutterworth

Press, 2013.
K Ö S T E N B E R G E R , A . J.: „What Is Truth?" - Pilate's Question i n Its Johannine and Larger
Biblical Context, in: Journal of the Evangelical Theologcal Sodety 48 (2005/1), 33-62.
L I N D S A Y , D . R.: What is Truth? ' AXfiGeta i n the Gospel o f j o h n , i n : Restoration Quarterly 35
(1993), 129-145.
M E T Z G E R , P. L.: The Gospel of John: When Eope Comes to Town, Downers Grove, I L , I V P
Books, 2010.
SWARTLEY, W . M . : John (BCBC), Harrisonburg and Waterloo, V A , Herald Press, 2013.
T A S K E R , R . V . G.: John ( T N T C ) , Grand Rapjds, M l , Eerdmans, 1988.
V A R G A Z S . J.: „aXijOeLa", i n : U ő . (szerk.): Újszövetségi görög-magyar szpíár, Budapest, Reformá­
tus Zsinati Iroda Sajtóosztálya, 1992, 33.
V I S K Y A . : Mors Pilati, in: Regéli csendesség, Budapest, Harmat, 1995, 71-73.
W R I G H T , A . M . : What is truth? The comphcated characterization o f Pontius Pilate i n the
Fourth Gospel, i n : Review andExpositor 14 (2017/2), 1-21.

Dr. Rácsok Gabriella (Sárospatak)

181
 Virágvasárnap (Böjt 6. vasárnapja)
2019. április 14.

A szenvedő szolga, a megdicsőült Krisztus és a mi szolgála­

tunk
Textus: É z s a i á s 50,4-9

1. Amit a textusról tudni kell — exegetikai/kortörténeti m e g é r t é s

A z Ézsaiás könyvének az 50. fejezete, szerkezet szempontjából vitatott szakaszd
A 4—9 versek elkülönülnek az 1—3 versektől. K o m m e n t á r o k , mint például Jobn
Goldingay és D á v i d Payne kommentárjukban^ a 4-11 verseket különálló sza­
kasznak nyüvánítják, ezt azzal indokolva, bogy a 49,15—50,3 terjedő szakasz az
Úr szavait tolmácsolja, míg a 4-9 versek az „ é n " formulát használja. A z É z s
50,1-3 verse a nép bűnét és a bűn következményét (fogság) emeli k i , a 4-9 ter­
jedő szakaszban a szolga és Isten kapcsolata, a szolga feladata hangsúlyozódik.
A z É z s 50,10-11 versekben a 10. versben a szolga szólal meg, míg a 11. versben
ismét Isten. A két vers azonban külön egységet képez. Claus Westermann ezeket
a verseket, a jobb értbetőség kedvéért hozzákapcsolja az 51. rész első verséhez.^
A z É z s 50,4-9 hozzátartozik az úgynevezett Ebed J H V H (11171) 73^) éne­
kekhez. Kérdés marad azonban az, bogy a szolga az egy személy vagy Izrael
népének közössége. A z „én formula" azonban arra enged következtetni, bogy
itt nem egy közösség fájdalma, panasza hangzik el, banem egy Istenében bízó
személyé, aki magát az Istenért és népéért szenvedő szolgának nevezi. Ugyanaz
a hang szólal meg, mint a 48,6-ban: „és most az Úr Isten engem küldött, és az O
Lelkét", viszont a 49,3 szerint a szolga maga Izraellel azonosul: „ É s m o n d á ne­
kem: szolgám vagy te, Izrael, akiben én megdicsőülök".'* Mivel az Izrael feladata
lett volna, bogy népek világosságává váljék, azonban ezt a feladatot nem tudta
betölteni, a szolga átvállalja a nép feladatát azáltal, bogy teljes mértékben enge­
delmeskedik Istennek. Walter Brueggemann a szolga elhívását, a nép fogságból
való kivezetésében látja."
Claus Westermann" négy éneket tulajdonít a szenvedő szolgának. A z első az
É z s 42,1-4, a második az É z s 49,1-6, a harmadik az É z s 50,4-9 és a negyedik
az É z s 52,13—53,12. Szerinte a legkönnyebben érteknezbető a választott igesza-

1 Garry V. Smith, egy nagyon jó bevezetést ad a szerzőség, a könyv felosztása és szenvedő szolga
személye körüli vitákba. SMITH: Isaiah 4 0 - 6 6 .
2 G O L D I N G A Y - P A Y N E : Isaiah 4 0 - 5 5 , 2 0 5 - 2 1 5 .
3 W E S T E R M A N N : Isaiah 1 0 - 6 6 , 232.
t C H I L D S : Isaiah, 3 9 8 - 3 9 7 .
5 BRUEGGEMANN: Isaiah 40-66,122-124.
5 i . m., 2 2 5 - 2 3 2 .

182
 Ézsaiás 50,4-9

kaszunk, ahol egyértelmű az, hogy ez egy egyéni panaszdal, tehát kizárható,
hogy egész Izráel közösségének fogság miatti panasza hangozna itt el. A formá­
ját tekintve, Westermann érdekes meghatározást használ. Szerinte itt nem imád­
ság hangzik el, hanem a „bizalom zsoltára". A szolga a kilátástalan, az ellenséges
körülmények között is bízik az egyedüli Úrban. Ez a feltétlen bizalom erősíti őt
meg szolgálatában.
Harry M . Orlinsky'' helyesen állapítja meg, bogy noha a szakasz része a
szenvedő szolgáról szóló énekeknek, a „ s z o l g a " szó itt nem fordul elő, csupán a
10. versben tevődik fel a kérdés, „bogy k i hallgat az O szolgája szavára?"" Mégis,
azáltal, bogy a 4., 5.,7. és 9. versekben az „ Ú r Isten" felségjelzés ismétlődik, ez
azt bizonyítja, bogy Isten a megbízó, és a szolga az Isten megbízottja s ezáltal
eszköze.
A megbízott szolga feladata a 4. versben van megfogalmazva, és az nem
m á s , m i n t a megfáradtak megerősítése. Vannak, akik megpróbálják összekap­
csolni a verset az Ezs 8,16 verssel, s ezzel azt akarják kihangsúlyozni, bogy a
megbízott szolga azonos az Ézsaiás próféta tanítványaival. Számomra i t t azon­
ban az a lényeges, abogyan a szolga az Istenre való ráhangolódását írja le. H i ­
szen a megfáradtakat megerősíteni, azaz az Isten által kapott küldetés beteljesí­
tése csak akkor lehetséges, ba Istennel áUandó kapcsolatban vagyunk. K é s z e k a
tanulásra. A m i t a szolga megtanul, az nem elméleti információ, banem a szen­
vedés és szégyen elbordozására irányul, azaz az engedelmességben való megerő­
sítés. A 49,4 szerint a szolga megtapasztalta a kudarcot is, azt, bogy sokszor a
szolgálat emberüeg nézve hasztalan fáradozás. Westermann szerint ebben a
versben a tanítvány a szolga szinonimájaként jelenik meg.' Tulajdonképpen a
tanítványság lényege van itt megfogalmazva: a szolga átengedi magát az Isten­
nek, és bölcs nyelvet azáltal kap, bogy Isten minden reggel ballóvá teszi. Ezzel
kapcsolatosan jegyzi meg Jobn N . Oswald a kommentárjában, bogy a hallás az
az engedelmesség szinonimája az Ószövetségben. Ilyen engedelmességre pedig
ember nem képes, banem csak egyedül J é z u s (Jn 8,28).*'
A T a r g u m " fordítás parafrázisa szerint, a próféta kapott bölcs nyelvet a ta­
nításra azért, bogy ismeretet adjon és oktassa az igazságosokat a bölcsességgel,
aki felöltözi magára a törvény szavait. Minden reggel korán költi prófétáját, bogy
talán megnyílnak füleik és oktatni lebet őket.
A z 5-6. versekben, a szolga feltétlen engedelmessége kerül előtérbe, és
m i n t igaz próféta jelenik meg az őt gyalázók előtt, aki radikális megtérést köve­
tel. A z őt gyalázók tulajdonképpen a szolga igaz voltát támasztják alá. Az 5b a
S z ó megballására és annak továbbadására vonatkozik, ezért a Targum i t t egye-

2 O R L I N S K Y - S N A I TI I : Studies of the second part of the book of Isaiah, 89-92.

8 i. m., 90.
' W E S T E R M A N N : i . m., 229.
10 O S W A L D : The Book of Isaiah, Chapters 4 0 - 6 6 , 2 2 7 - 2 2 8 .
11 PAULI (trans.): The Chaldee Paraphrase on the Prophet Isaiah, 174.

183
 Virágvasárnap (Böjt 6. vasárnapja)

nesen úgy fordít, hogy a szolgát Isten prófétálni küldi.!2 Minden őt ért támadás
ellenére, a szolga nem lázad fel Isten ellen, sőt, amint a 6. versben olvassuk, a
megaláztatást önként váUalja.
A 7—9. versekből két dolog váük világossá: a) Isten a szolga pártján áU, és
megerősíti őt. b) a szenvedés csak idő kérdése, és Isten megigazítja az O szolgá­
ját. Azt, amit mint szenvedő elvisel, abban a bitben viseli el, bogy tudja, bogy
szégyent nem vall. Ezért teszi arcát olyanná, m i n t a kova. Ebhez hasonlót olva­
sunk a Jeremiás és Ezékiel elhívásakor Qer 1,18 és Ez 3,8), azonban míg Jeremi­
ást és Ezékielt Isten teszi „erősített várossá, vasoszloppá és ércbástyává" (Jer
1,18) és „olyanná, mint a gyémánt" (Ez 3, 9), a szolgát az önként vállalt szenve­
dés teszi erőssé. A szolga meggyőződése, és ezt a 7. és 9. vers is kihangsúlyozza,
bogy Isten segít rajta. Nyitott kérdés marad azonban, bogy m i lesz azokkal, akik
a szolgát elutasítják és bántalmazzák.*" A megavulás és a megemésztés minden­
képpen ítéletre utal.

2. A perikópa megértése — teológiai ö s s z e f ü g g é s e k feltárása

A z Isten kezdeményezése van a szakasz üzenetének hátterében. Isten nyitja meg
a szolga füleit, ő adja a bölcsességet a szájába, O akarja, bogy a megfáradtak
erőre kapjanak. A szolgát is maga Isten választja k i és „ a l k a l m a z z a " erre a szol­
gálatra. A szolgálatra való kiválasztás és a felkészítés az m i n d Isten munkája.
Valószínű igazat adhatunk Brueggemannak, aki szerint a megfáradtak a fogság­
ban levők, akik már minden reménységüket elvesztették Istenben, azonban azok
is ebhez a közösséghez tartoznak, akik nem tudják, m i t kezdjenek a hirdetett
igével, sem a szolga személyével. A m i süketté és ellenszegülőkké teszi azokat,
akik meggyalázzák a szolgát, az azért van, mert m é g sötétségben ülnek. Nekik is
meg kell hallani: „így szólván a foglyoknak: Jöjjetek ki! és azoknak, akik sötét­
ségben ülnek: Lépjetek elő!" (Ezs 49,9a). E b n o n d b a t ó tebát, bogy az Istentől
átvett szó mindig megosztást eredményez. Hangsúlyos a szolga önként vállalt
engedelmessége, az, bogy már nem tud, nem akar meghátrálni, m é g akkor sem,
ba életét fenyegetik.
Elgondolkoztató a kérdés, bogy mennyire lebet a szenvedő szolga szemé­
lyébe elhelyezni a szenvedő Krisztust? Ó v a k o d n é k annak kijelentésétől, bogy az
Ézsaiás szenvedő szolgája az maga a Krisztus, viszont az igaz, bogy Krisztus
magán hordozza a szenvedő szolga ismertetőjegyeit. Ónként vállalta a Szabadító
szerepét, Ó volt maga a világosság. „ K r i s z m s n a k nemcsak bölcs nyelve volt,
banem maga volt a bölcsesség".*4 A Krisztus küldetését az ézsaiási szolga külde­
tésével párhuzamosan J á n o s evangélista így határozza meg: „Mert nem azért
küldte az Isten az ő Fiát a világra, bogy kárhoztassa a világot, banem bogy
megtartassék a vüág általa" (Jn 3,17). Benne teljesedik be az, amit az Ezs 9,6-ban
olvasunk: „ s ő t a népeknek is vüágosságul adtalak, bogy ü d v ö m a föld végéig

13 W E S T E R M A N N : i . m . , 229.
M O R T L U N D : Preaching the Word, Isaiah, 335.

184
 Ézsaiás 50,4-9

terjedjen!" (Ézs 49,6b). É r d e m e s m é g megvizsgálni azt, bogy a feltéden enge­

delmesség miért jár mindig szenvedéssel. A feleletet maga Pál a Filippibeliekbez
írott Krisztus himnuszban fogalmazza meg, ahol arról ír, bogy Krisztus, ahhoz,
bogy szolga lehessen, megüresítette önmagát, azaz lemondott saját isteni privilé­
giumairól. A feltéden engedelmesség tebát maga után vonja az önmagamról való
lemondást. A z önmagamról való lemondás pedig a szenvedést.
A szolga emberi nagysága abban is megmutatkozik, abogyan a szenvedést
elviseli, és abogyan az őt elnyomókkal viselkedik. N e m azonosul azoknak ér­
zelmeivel, magatartásával. Egyeden menedéke maga Isten. Egyszerűen egy per
jelenetét idézi meg, ahol az ítélő bíró maga Isten. Pál ezt az Isten választottaira
nézve így alkalmazza: „ K i c s o d a vádolja az Isten választottait? Isten az, a k i meg­
igazít; Kicsoda az, a k i kárhoztat? Krisztus az, a k i meghalt, sőt a k i fel is táma­
dott, a k i az Isten jobbján van, a k i esedezik is érettünk" (Róm 8,33-34).
A képi szinthez hozzátartozik a szolga esélytelensége. Emberileg nézve az
egész szolgálata eredménytelenségre van ítélve, viszont a szolga életének csak ez
a küldetés adhat értelmet. Ez által váük hitelessé bizonyságtétele, az, bogy az
„ U r Isten megsegít engem".

3. Prédikációvázlat
Virágvasárnap meghatározza gondolatainkat a halál felé vonuló Krisztus Király.
A z engedelmes szolga, aki magára veszi a vüág bűneit, akit megalázva keresztre
feszítenek azok, akik nem érdk királyi voltát. Helytelen lenne azonban a mai
vasárnapon nem beszélni arról a tömegről, akik egy pülanat töredékéig Krisz­
tusban megpülantják a Királyt, azt a tömeget, aki, ba nem is sok ideig, de lebo­
rulva imádja Isten küldöttét. Merjük feltételezni, bogy akik ott Krisztust ujjong­
va fogadták, azok őszintén tették. M i már ismerjük, müyen könnyen váük az
ujjongó tömeg eUenségessé, de Krisztust a tömeg hozzá való viszonyulása nem
áUítbatja meg az engedelmesség útján. A felolvasott igében Ézsaiás egy olyan
szolgát mutat be nekünk, aki tudatában van küldetésének, tudatában van szolgálata
következményének és tudatában van annak, hogy ki áll majd mellette ebben a szolgálatban.

3.1. A szolga küldetése az, bogy erősítse a megfáradtat beszéddel. Az Isten aka­
rata az, bogy beszéde által ragadjon meg minket, biszen az O beszéde az, ame­
lyik megtermi bennünk gyümölcsét és nem tér hozzá üresen (Ézs 55,11). A
szolga jó 'baUgató' volt, tisztában volt nemcsak küldetésével, banem azzal is,
amit mondania keUett. N e m a baUgatók igényeihez szabta mondanivalóját, ba­
nem a reá bízott beszédet mondta. A Krisztust királynak kikiáltó tömeg is a
csodatevő Krisztust köszöntötte, egy saját maguk által elképzelt Krisztust üdvö­
zöltek, ezért természetes, bogy amikor Krisztus kiszolgáltatott emberként m u ­
tatkozik be, akivel a hatalmasok azt tehetnek, amit akarnak, ez a tömeg csalódot­
tan váük eUenségessé. N e m arra figyelnek, amit Krisztus hirdetett, banem a saját
várakozásuknak keUett megfeleljen minden. A z , amit Krisztus tett, és az is, amit
Krisztus mondott. A felolvasott igében a szolga úgy baUgatja Isten szavát akár a
tanítványok. J á n o s evangéüumában a tanítványokról azt olvassuk, bogy nem

185
 Virágvasárnap (Böjt 6. vasárnapja)

értették a Jeruzsálembe bevonuló Jézust. Tudták, bogy meg keU balnia, csak azt
nem értették, bogy akkor miért fogadja most mindenki úgy, m i n t királyt. N e m
értették, bogy Krisztus a legnagyobb megalázottságában is király. Valami baj
volt a ballásukkal.
Olvassuk, bogy a szolga minden reggel ballgat az Istenre. Talán ez az, ami
miatt m i oly sokszor értetlenül figyeljük életünk eseményeit. Nincs időnk a
rendszeres Istenre figyelésre. Várjuk, különösen, ba valamilyen szükségben va­
gyunk, bogy Isten csodát tegyen életünkben. Várjuk, bogy Krisztus a maga cso­
datevő hatalmával legyen közöttünk. Teljesítse kéréseinket, hallgassa meg imá­
inkat úgy, abogyan azt m i szeretnénk.
A szolga teljesen megalázta magát Isten előtt, m i azt szeretnénk, ba Krisz­
tus alázná meg magát előttünk, és hajolna meg akaratunk előtt. Ha a szolga ta­
nítványként van az igében említve, nem árt magunkat megkérdezni: m i milyen
tanítványok vagyunk, mennyire vagyunk tudatában küldetésünknek? Krisztus az
egész jemzsálemi bevonulása alatt (és nem csak) arra az isteni szeretetre akarja
felhívni a figyelmet, aki „úgy szerette Isten e világot, bogy az O egyszülött Fiát
adta, bogy valaki biszen Ö benne, el ne vesszen, banem örök élete legyen" Qn
3,16). A szolga arra az Istenre mutat, aki nem akarja fogságban hagyni az Ő
népét, megbocsátja bűneiket, engedetlenségüket, s m i , mai tanítványok nem
kellene-e megfontoljuk azt, amit Makkai Sándor ír az egyetemes papságról? „ A
vallás nem a pap dolga, mert mindenki pap és ez azt jelenti, bogy tanító, tanár,
presbiter és egybáztag csak akkor ér valamit az egyházban, ba a rábízottakat az
igaz bitből fakadó, magát odaszentelő lelkipásztori szeretettel és krisztusi indu­
lattal gondozza."!" A 'papot' nyugodtan helyettesíthetjük a 'tanítvány' kifejezés­
sel.

3.2. A szolgálat következményével is számolnia kell minden tanítványnak. A z Úr

szolgája félelmetes helyzetet tár elénk. Akiket erősítenie kell, azok ellene fordul­
tak. Nemcsak lelkileg, fizikailag is bántalmazzák. Sokszor szembesülünk azzal,
bogy a reánk bízott szó, ige megosztást okoz. Szeretetről beszélünk és megbo­
csátásról egy olyan világban, ahol érezzük a rosszindulat, gyűlölet hatalmát. A z
lenne a mai tanítvány feladata, bogy felhívja a figyelmet az életünket megrontó
lényeges problémákra, arra, bogy sokszor mindent fontosabbnak tartunk annál,
amit Isten mond. N e m beszélhetünk már a Tíz Igéről, a B o l d o g m o n d á s o k r ó l
anélkül, bogy ne ismernénk be azt, bogy vétkeztünk Isten ellen. A m i hiányzik az
életünkből, az a bűnbánat komolyan vétele. E nélkül nincs új élet. J é z u s bevonul
J e m z s á l e m b e , s az őt fogadó tömeg m é g nem teszi fel magának a kérdést: „Mit
cselekedjünk, atyánkfiai, férfiak?" (ApCsel 2,37b). Csupán Jézussal szemben
vannak elvárásaik, önmagukkal szemben nincs. Ezért maradnak annyira befolyá­
solhatók. Most a 'Hozsannát' kiáltják, néhány nappal később a 'feszítsd meg'-et.
A szenvedő szolgára bízott k ö z ö s s é g sem akart úgy szembesülni a hirdetett
igével, bogy saját bűnét, nyomorúságát lássa meg benne. Ezért maradt a köpkö-

15 V I S K Y : Megtartó ismeret, 73.

186
 Ézsaiás 50,4-9

dés és gyalázkodás szintjén. Ha nem felel meg az, amit nekünk hirdetnek, ami
húsba v á g és kimozdít saját komfortzónánkból, akkor hallgattassuk el azt, aki
eseüeg megláttatja velünk hibáinkat. Mindenről, csak a bűneinkről ne szóljon
senki. Pedig az Ige, igehirdetés célja, bogy eljuttasson odáig, bogy hallgassunk
(Istenre), „miként a tanítványok".
Előttünk áll egy bűnbánati bét, és érdemes arra odafigyelni, bogy eljutot­
tunk-e már a tanítványságig, vagy ott vagyunk abban a tömegben, ahol lebet, ba
kell pillanatnyilag ujjongani, de ba a helyzet úgy kívánja, a 'Feszítsd meg'-et kiál­
tani.

3.3. Végül marad a kérdés: érdemes felvállalni ezt a szolgálatot? T ö b b r e becsülni

az isteni elhívást, a tanítványságot, elfogadni azt, bogy Isten akar valamit szemé­
lyes életemmel, bogy felelősségem és feladatom van ebben a világban, van-e
ennek értelme? M e r t látjuk, sokszor kiábrándultan, bogy legjobb 'templomos
embereink' tudnak a legjobban káromkodni, vagy egy kis nyereségért évekig
perelni, hadakozni. Ismerjük, bogy az Urvacsorázás sokak számára m é g nem
jelenti azt, bogy el kellene valahogy jutni a megbocsátásig, bogy m i kellene le­
gyünk Isten békességének eszközei.
Sokszor halljuk a megállapítást, bogy hálátlan feladat komolyan venni a b i ­
tünket. Nincs köszönet abban, bogy életünk sok évét arra áldoztuk, bogy meg­
próbáltunk közösségeink életébe isteni üzenetet vinni. Addig voltunk jók, amíg
kihasználtak. Sokak kérdése, lebet-e a mai világban úgy élni és érvényesülni,
bogy ne lopjak, ne hazudjak, ne csaljak? Megéri-e, mikor mindez már társadalmi
divattá vált, és csak így lebet előbbre jutni. A szenvedő szolga számára világos,
bogy megéri. Istentől nemcsak azt az igét hallja, amit tovább kell adnia, banem
azt is, bogy nincs egyedül ebben a szolgálatban. „ A z Úr Isten megsegít enge­
m e t " vallja. A szolga látja maga előtt a feladatot, bogy el kell juttassa az övéit
odáig, bogy népek világosságává váljanak. N e m önmagában gondolkozik, nem
önmagát félti, ezért nem hátrál meg. Számára az a nyereség, bogy Istent érzi
maga mellett. J é z u s , a J e m z s á l e m b e bevonuló király is, ba csak a körülötte levő
emberseregre tekint, jogosan mondhatta volna, bogy értelmetlen az, amit érettük
tesz, biszen m i n d félreértették, vagy csalódtak benne. O viszont úgy tekintett
rájuk, mint akiket Isten azért bízott rá, bogy kivezesse őket a gyűlölség, megfá­
radtság sötétségéből. Ha ennek az ára a szenvedése és halála keUett legyen, ak­
kor ezt is elvállalta azért, bogy majd megragadja őket a feltámadása diadalával.
Ez a virágvasárnapi titok.
Erdemes-e? Nincs annál megerősítőbb érzés, mint amikor azt érezzük,
bogy a magunk szolgálatában megsegített az Isten. A m i k o r azt látjuk, bogy a sok
mindenbe belefáradt embertársainknak tudtunk valamit az Isten vigaszából,
erejéből nyújtani. A m i k o r a magunk alázatával igazolni tudtuk, bogy nem szé­
gyenülünk meg, mert kicsoda az, aki ítél, vagy kicsoda az, aki kárhoztat? N e m
tudjuk pontosan lemérni szolgálatunk értékét, s ez sokszor elkeserít, viszont az,
bogy betöltöttük Isten általi elhívásunkat, legyen életünk öröme!

187
 Nagycsütörtök
2019. április 18.

A közös étkezés és a közös élet

Textus: I K o r i n t h u s 1 1 , 1 7 - 3 4

1. Amit a textusról tudni kell - exegetikai/kortörténeti m e g é r t é s

A szakasz központi témája az úrvacsora és az azzal kapcsolatos visszaélés. A
szöveg azonban, ba a vallástörténeti hátterét nézzük, hagy némi bizonytalansá­
got bennünk az érvelés hátterével kapcsolatban. Milyen étkezésről van szó?
Miért betegednek és balnak meg sokan? M i a célja Pálnak azzal, bogy az Úrva-
csorával kapcsolatos Jézus-hagyományt emeli be ebbe a szövegrészbe?
A rituális és nem rituális étkezéseket nehéz megkülönböztetni. Van der
Leeuw szerint az archaikus társadalmak étkezése szakrális. A z étel ajándék, maga
pedig szent, mely az életet táplálja, és tartja fenn. A z étel felajánlása másoknak
emeUett a communio megszilárdítása, és egyben liturgikus aktus is.! Persze megkü­
lönböztethetünk banketteket, melyek elsősorban a szociális kapcsolatok építésé­
nek, a társadalmi presztizs növelésének alkalmai, valamint a szakrális étkezést,
mely mindig egy istenség tiszteletével kapcsolódik össze (maga a g ö r ö g óetTTVOV
kifejezés, melyet Pál is basznál, többrétű: napi étkezést, közös étkezést és szak­
rális étkezést egyaránt jelentbet). Hogy a megkülönböztetést m é g s e m lebet egy­
értelműen megtenni, mutatja, bogy az ókori céhek vagy egyesületek alkalmain a
patrónus istennek bemutatott áldozat valamilyen formája része a közös vacso­
ráknak és összegyülekezéseknek.2 A római korban a libatio, az ital egy részének
kiöntése például az étkezést követő kötetlenebb rész nyitóeleme, mely az iste­
neknek járó tisztelet része. Ez konfliktust is okoz a keresztyéneknek, és azt a
kérdést veti fel, bogy részt vebetnek-e ilyen alkalmakon, és ba igen, hogyan?
A Korintbusban felvetődő probléma a klasszikus értelmezésekben teológiai,
és az írásmagyarázók szerint a pártosodásra vezethető vissza. Gerd Theissen
azonban arra hívja fel a figyelmet, bogy a probléma szociológiai is: a gazdagok
és a szegények közti ellentét képeződik le az úrvacsora alkalmával," miközben
ezeken az alkalmakon éppen, bogy a társadalmi különbségeknek kellene meg­
szűnnie, abogyan például Lukianosznál megjelenik (Levelezés Kronosszal 3,32):
„ H i s z e n a lakoma akkor kellemes, és illik az asztaltársakboz, ba mindenki egyen­
lő részt kap, és azért ül lakomáitokon az iszpdaiész (egyenlően osztó) a főhelyen,
bogy mindenkinek ugyanolyan adagot osszon."'* Úgy tűnik, az egyenlő elosztás
ideálja él a római társadalomban, abogyan azt Lukianosz, ifjabb Pünius, vagy

1 L E E U W : A vallás fenomenológiája, 306.

2 McGoWAN: Ascetic Eucharists, 47.
3 T H E I S S E N : Soziaie Integration und saicramentaies Handein, 294.
* BERGER—CoLPE: Vallástörténeti szöveggyűjtemény az Újszövetséghez, 262.

190
 IKorinthus 11,17-34

Martialis egy-egy vonatkozó megjegyzése mutatja. Ugyanakkor látni keU, hogy a

presztizs alapján történő rangsorolás a római egyesületi bankettek bevett gyakor­
lata, sőt, a társadalmi rang szerinti megbecsülés figyelmen kívül hagyása botrá­
nyosnak számított volna. Ez azt is jelentette, bogy a vacsora alkalmával külön­
b ö z ő minőségű ételeket és italokat szolgáltak fel, a legjobbakat a legmegbecsül­
tebb vendégeknek tartva fenn."" A korintbusi helyzetet ebben az összefüggésben
kell látnunk, és a probléma éppen az, bogy a rituáHs/szakráHs/közösségi étkezés
bevett pogány formái kezdik meghatározni a keresztyének közös összegyüleke-
zését.
A m i k o r tebát összejöttök ez helyre, nem lebet úrvacsorával élni...
(auvepxopéyojy ovv úpcoy é m T Ö aÚTÖ OÚK e a r t y KuptaKÖy SelTryoy épayeiv)
A z eredeti szövegben álló infinitivus több fordítási lehetőséget megenged. Kife­
jezhet ugyanis szándékot (nem lebet), de kifejezhet eredményt is (nem válik
azzá). Ha a rezultatív jelentést vesszük, akkor ez azt jelenti, bogy amikor össze­
gyűlnek a korinthusiak, akkor nem úrvacsora történik: az étkezésük, bár a rituálé
lezajlik, nem válik azzá, amivé lennie kellene.^ É p p e n azok miatt a visszaélések
miatt, amiket Pál apostol felsorol.
'ÍSLoy SeLTTyoy/KupLaKÖy óelTTyoy - a vita abban áll, bogy a
KUpiaKÖy SeLTTyoy nyilvános étkezést jelent-e szemben a iSLoy SelTryoy-nal,
azaz a magánétkezéssel, vagy pedig a KuptaKÓy méltóságjelző, mely Jézusra utal,
és a szakrális jellegét domborítja k i az étkezésnek. Theissen szerint elképzelhető,
bogy nem mindenki tudott saját étkezést biztosítani, ezért az övékről a m ó d o ­
sabbak gondoskodtak." Eszerint a saját étkezés azt jelenti, bogy a m ó d o s a b b a k
nem osztják szét a sajátjukat, bogy mindenkinek jusson, banem önmaguknak
tartják meg. Ezt kicsit részletezni szükséges, bogy érthető legyen. A gazdagab­
bak patrónusként lépnek fel, vagyis a kenyeret és a bort ők biztosítják: efelett
azonban önmaguknak mást is hoznak (pl. búst). Tettükkel egyfelől azt demonst­
rálják, mennyire kiszolgáltatottak nekik a szegények, másfelől pedig azt, mennyi­
vel hatalmasabbak náluk.' A páH mondat így részben jelképes: az „éheznek"
kifejezés ( I K o r 11,21) azt jelzi, bogy a szegények koldusként vannak jelen, és ezt
éreztetik is velük.
TTpoA.apPáyco - a kérdés ezzel kapcsolatban, bogy m i volt a vacsora menete.
Theissen és m á s o k amellett érvelnek, bogy az valószínűleg a kenyér megtörésé­
vel kezdődik, amelyet az étkezés követ, majd a pohár. Ez jól üleszkedik a hellén-
római tradícióba is, amelyben a SeLTTVOV (étkezést) a pohár vétele vezeti át a
aupTTÓaLOU-ba (ivászatba). Ezzel azonban nem mindenki ért egyet. A probléma
nagyon fontos, mivel az a kérdés, m i is okozza a problémát. A z , bogy a gazda­
gok előbb kezdik el az eucharisztikus liturgiát? H a a kenyér megtörése van leg-

5 K E E N E R : 1-2 Corinthians, 98.

6 MARTIALIS: Epigrammák I I I . , 64.
2 pl. FUAD: The Practice of the Lord's Supper in 1 Corinthians 11:17-34, 205.
8 T H E I S S E N : i . m., 294.
9 i. m., 307.

191
 Nagycsütörtök

elöl, akkor azok, akik később érkeznek, nem tudnak benne részesedni. D e ba a
kenyér és a bor a vacsorát követi, akkor megváltozik az összefüggés. A gazda­
gok elfogyasztják a saját ételüket, mire a szegények, akik a napi munkájuk miatt
esedeg nem tebetik meg, bogy az elejétől bekapcsolódjanak, megérkeznek. E m i ­
att maradnak „ é b e n " : a rituáléban ugyan osztoznak, de a közös étkezésből kima­
radnak. Emellett van m é g egy érdekes lebetőség. N e m kell, bogy a korábban
étkezés (TrpoXa|J.páyGo) azt jelentse, bogy a szegények később érkeznek meg.
Ugyanis lebet szó arról a versben, bogy az egyszerre összegyűlt szegények és
gazdagok a tricliniumh^Ln (a római vülák étkezője) méltóság szerint foglalnak he­
lyet, és a gazdagoknak szolgálnak fel előbb, míg a szegényeknek várni kell, bogy
megkapják a maradékot.!** Ez azt is jelenti, bogy 33. vers éKÓexopat igéjét a
másik lehetséges fordítással kell fordítani: „Azért tebát, testvéreim, ba evésre
c^hc^ukÖk, fogadjátok el egymást." Vagyis az összefüggés arról fog szólni, bogy
az úrvacsora nem a kiváltságosok kiszolgálásával kezdődő lakoma, banem m i n ­
denki asztala, ahol mindenki egyenlő b á n á s m ó d o t igényel. így vagy úgy, a prob­
léma alapvetően ugyanaz: a gazdag azáltal, bogy az ételadag méretében, a fel­
szolgálás sorrendjében, vagy azáltal, bogy nem hajlandó megosztani a hozott
ételeket és italokat, megszégyeníti a szegényt. Ebben tebát Pál világos: az úrva-
csorának nem a gazdagok szociális státuszának demonstrálását, banem éppen
ellenkezőleg, a társadalmi egyenlőtlenségek kiküszöbölését kellene szolgálnia.
áva^LOJS - méltatlanul. A kifejezés az úrvacsora rituáHs összefüggésében
nyer értelmet. A rítus ugyanis érvénytelenné, sőt károssá válhat, ba azt rosszul
hajtják végre. Ennek egyik lehetősége, bogy maga a rituáHs cselekedet végrehaj­
tásakor történik valamüyen hiba. A másik lebetőség pedig az, bogy a résztvevők
alkalmatlansága miatt lesz hatástalan a szertartás. Ez ebben az esetben mindket­
tőt jelenti: egyfelől a Pál által idézett Hturgikus hagyomány nem véletlenül helyez
hangsúlyt J é z u s szavaira. A vacsora J é z u s „szolgálatának" bemutatása és újraélé­
se: Ó önmagát adja. Az összegyűlt közösség sem tehet m á s k é p p , minthogy
egymásnak adják önmagukat, azaz szolgálnak. A résztevők, mivel ezt nem értik,
alkalmatlanok. Másfelől pedig éppen azáltal törik meg a közösséget, bogy nem
úgy részesülnek a közös étkezésben, abogyan annak k i keUene fejeznie az egysé­
get. A rituálé megsértése (korábban étkezés, az elosztás aránytalansága, vagy a
felszolgálás sorendje) súlyos következményekhez vezet. Ezért hangsúlyozza Pál
többször is: a gyülekezeti közös étkezésnek másnak keU lennie, m i n t az otthoni­
nak (1 K o r 11,22 és 34).

2. A perikópa megértése — teológiai ö s s z e f ü g g é s e k feltárása

A z úrvacsorával kapcsolatos probléma szépen üleszkedik az „egy testről" szóló
tanításhoz ( I K o r 12,12—27). Abogyan a test különböző tagjait Isten úgy rendezi
el a testben, bogy a kevésbé megbecsülteknek nagyobb tisztességet ad
(12,22—23), ugyanúgy az úrvacsora esetében is a gazdagnak alkalmazkodnia kel-

•9 Lásd SURBURG: The Situation at the Corinthian Lord's Supper in Light of 1 Corinthians 11:21, 35.

192
 IKorinthus 11,17-34

lene a szegényebbhez. Ennek szép példája ifjabb Plinius egyik levele (11, 6),
melyben Avitust inti a vendéglátás során fellépő igazságtalanság elkerülésére:
„Minden vendégemnek ugyanazt adom, biszen ebédre, és nem rangsorolásra
hívtam meg őket, s az egyazon asztalhoz és kerevetre meghívottakat minden
másban is egyenlőnek tekintem.'"! A z úrvacsora a gyülekezet tükre. A társadal­
m i különbségek, melyeket a gyülekezet belső rendjének legalábbis ideiglenesen
fel keUene függesztenie, utat találnak a közösségbe, és ezáltal valami olyan törté­
nik, amit a közös étkezést megszentségteleníti. Pál apostol arra hívja fel a f i ­
gyelmet, bogy a gyülekezet m á s k é p p kell működjön, m i n t az „otthon": ami a
gazdagnak esetleg botrány, vagyis, bogy nem adják meg a státuszának járó tiszte­
letet, tebát nem adnak neki teret gazdagsága közszemlére bocsátásához, az a
gyülekezetben szégyen. Ugyanis ezáltal a legfőbb Házigazdához válnak méltat­
lanná, aki a vendéglátás rendjét és etikettjét meghatározta azzal, abogyan azt ő
az utolsó vacsora hagyománya szerint levezette. J é z u s odaadó szolgálata a sza­
badítás történetének eseményével, a páskával kapcsolódott össze ugyanis. A
közös étkezés a k ö z ö s s é g egységesítését szolgálta volna, a tagok közti kapcsolat
megerősítését, és főként a Krisztussal való egység átélését, mégpedig azáltal,
bogy a gyülekezet tagjai egymásra tekintettel egymásnak szolgálnak, és egymást
segítik. N e m arról van szó, bogy a patrónusnak meg kell szűnnie gazdagnak
lenni, a szegénynek pedig utat kellene nyitni a meggazdagodás felé. A kulcs a
szolidaritás és a Krisztus szerinti életforma.
Érdekes, bogy ami a társadalom számára szégyen, az a gyülekezetben nor­
malitás és érték: ez szépen megmutatkozik abban, amit Pál máshol megfogal­
maz: a kereszt botránya felforgatja a bevett értékrendet ( I K o r 1,21-25). A böl­
csek ostobákká, a valamik senkivé, míg a megvetettek megbecsültekké válnak.
Ez lenne az az ideál, mely a kívülállók szemében botrány. A korintbusi levelek
teológiája szépen tükrözi ezt a másságot: az őt érő vádakra válaszolva az apostol
saját semmisségét és gyengeségét hangsúlyozza, a „szuperapostolok" nagyigényű
önértelmezésével és a gyülekezet őket nagyrabecsülő értékrendjével szemben
(2Kor l l , l k k ) . ! 2 Krisztus nagysága megalázott voltában nyüvánul meg, és nem
hatalmának demonstrálásában. Ez persze nem jelenti, bogy Krisztus batakna ne
lenne nyilvánvaló: másképpen, de ez a batalom látható és megtapasztalható: a
csodák és jelek révén. A z úrvacsora esetében pedig abban, bogy sokan méltat­
lanságok miatt megbetegszenek, és meghalnak.

3. Prédikációvázlat
M i a gyülekezet? A kérdés azért fontos, mert Nagycsütörtök az az alkalom, ahol
a Jézussal együtt fogyasztott Utolsó Vacsora a közösség lényegére világít rá. A z
amerikai indiánokról jegyezték fel, bogy amikor egy fehér tanító a közép-

" PLINIUS; Levelek, 45.

•2 A hagyományos fordítással szemben, mely a jeruzsálemi apostolokra érti a „legfőbb apostol"-ként
visszaadott kifejezést, manapság más szempontból értelmezik, és azokra a Pállal versengő apostolokra
értik, akik magukat különbnek tartják. így a „szuperapostolok" fordítást részesítik előnyben, melyet
Pál ezek szerint gúnyos éllel használ. Lásd pl. COLLINS: Second Corinthians, 215kk.

193
 Nagycsütörtök

amerikai rezervátumok egyikében oktatta a gyermekeket, és kérdéseket tett fel,

versenyeztetni próbálta a diákjait. A m i k o r felvetett valamilyen problémát, azt az
utasítást adta, bogy aki hamarabb tudja a választ, jelentkezzen, és mondja meg.
Meglepődve tapasztalta, bogy bármit is kérdezett, a csoport tagjai összedugták a
fejüket, megbeszélték egymás közt a megoldást, és aztán az egyikük, akit kivá­
lasztottak, megadta a feleletet. A m i k o r megkérdezte ennek okát, azt mondták:
„Számunkra szégyen az, ba valamelyikünk esetleg nem tud felelni. így mindent
közösen beszélünk meg, bogy ne kerüljön az egyik hátrányba a másikhoz képest,
vagy valaki előnyhöz a másik rovására." Ez a történet nagyon basordít ahhoz az
ideálhoz, melyet Lukács fogalmaz meg az ősgyülekezettel kapcsolatban, ahol
közös az imádság, közös az étkezés, közös a pénztár (nem kötelező vagyonkö­
zösség!), és közös ügy a szegények, özvegyek, árvák megsegítése. Ebben az ö s z -
szefüggésben kell megvizsgálni, m i is a keresztyén gyülekezet.

3.1. Pál üzenete, és az alapján, amit az Utolsó Vacsora kifejez, az első nagyon
fontos megállapítás: egy hívő nem hívő. A keresztyén élet nem egyénekről szól.
A keresztyén bit gyülekezeti bit. A közösségben leszünk azzá, akinek Krisztus
elhív. A z indiánokról szóló történet azt a szolidaritást mutatja be, amivel egymás
iránt lenni kellene. A z ókorban a közös étkezés ugyanis a befogadás alkalma
volt, a baráti kapcsolatok ápolásának a helye. N e m az egyéni teljesítmény tesz
tebát jó hívővé. Hanem az, amikor megfordul a ma bevett értékrend: az önérvé­
nyesítést felváltja a közösségvállalás, a „megkapjam, amiért j ö t t e m " szemlélet
helyét pedig elfoglalja az odafigyelés, és empátia. Gyulai lelkészségem idején
nagyon meglepődtem a betednapi adventisták gyakorlatán. Vasárnap reggel fel­
kerekedtek, templomba mentek. De vitték az ebédjüket, betették a k ö z ö s b e , és
együtt fogyasztották el, majd a délutánt együtt töltötték, igazi modern „gyüleke­
zeti kerti-party" keretében. A z alkalom tele volt szentséggel: együtt és egymásért
voltak ott. Isten jelenlétében. A korintbusi gyülekezetben ez nem tudott megva­
lósulni: egyfelől csoportokra szakadt a gyülekezet, másrészt a társadalmi különb­
ségek bántó és megalázó m ó d o n jelentek meg a közösségi alkalmakon. A gazda­
gok saját adagokat hoztak afelett, amit a gyülekezet rendelkezésére bocsátottak
(a kenyerén és boron felül). Sőt, az étkezés során a társadalmi rang szerint osz­
tották k i az ételeket: a gazdagok nagyobb fejadagot, jobb ételeket kaptak, a sze­
gényeknek pedig a maradék jutott és a rosszabb minőségű étel. Mindezek felett
valószínűleg előbb a gazdagoknak szolgáltak fel, és csak legvégül a szegények­
nek. Ezzel pedig gyülekezeti „ki mit t u d d á " vált a közös alkalom: a szegények
érezték megvetettségüket, a gazdagok pedig a hatalmukat demonstrálták. A
semmik semmik maradnak, a valamik pedig m é g nagyobbak lettek. Pedig Pál
szerint éppen Krisztus evangéliuma kellene árendezze a megszokott értékrendet.
Mert a senkinek valakivé keUene lennie. Ebben pedig nem tud más segíteni, csak
az a m ó d o s , aki érti az evangélium lényegét. M e g d ö b b e n t ő , bogy néhány pogány
szerző jobban érti a vacsora testvéri jellegét, mint a korintbusi gyülekezet bizo­
nyos csoportjai. Plinius például azt mondja: amikor ő vacsorázni hív, nem ba-

194
 IKorinthus 11,17-34

talmát fitogtatni gyűjti össze a meghívottakat, hanem testvérekként bánik velük.

Ez lenne a lényege a gyülekezetnek, mint közösségnek.

3.2. V a n valami nagy igazság abban, bogy a másokért lét gyógyít. Megdöbbentő
MaximiUian Kolbe atya története. 1941-ben, Auschwitzban, a 14/a blokkból
elszökik egy Klos nevű fogoly. Büntetésül a rabok közül minden tizediket ébba-
lálra ítélik. A z egyik neve: Gajowniczek. Őrmester, de elszökik. Magyarországon
fogják el, és viszik vissza. Családos ember. A m i k o r kiviszik, könyörögni kezd az
életéért. E k k o r előlép az 16670-es számú fogoly, és felajánlja a saját életét he­
lyette. Ő MaximQian Kolbe atya. A 11-es blokk alatti pincébe viszik őket, egy
betonpadlós helységbe. Levetkőztetik őket, és nem kapnak se enni, se inni. N é ­
hány nap után a vizeletes tálakat sem keU üríteni: ami benne van, a foglyok meg­
isszák, bogy a szomjukat oltsák. Kolbe atya bal meg utoljára, pedig ugyanúgy
éhezik, hogyan a betonceUa többi foglya. Méreginjekcióval altatják el végül.
Miért éH túl a többi foglyot? Mert feladata van: ő önt lelket beléjük. Életben
tartja a másokért lét. É s ugyanez igaz az élet többi területén. Kicsiben és nagy­
ban egyaránt. Az úrvacsora kicsiségnek tűnik. Mégis, a gyülekezet életének cent­
ruma: a k ö z ö s s é g lényegét kifejező esemény, és a Krisztussal való kapcsolat
újraélésének helye és ideje. H a valaki ennek lényegét nem érti, vagy szándékosan
megtagadja, megbetegszik. Isten ítéletét vonja maga után, mivel nem másokért
él, banem önmaga táplálásában keresi a megoldást. D e ugyanez igaz a gyülekeze­
ti élet többi eseményére is. A z önérvényesítő önzés, ami eUen Pál küzd, megbe­
tegítő, bárhol jelenik is meg. Milyen stresszes állandóan önmagunkat hasonlít­
gatni, nyomorultul érezni magunkat, ba más jobb helyzetét látjuk, ba magunkról
jobb képet kell kialakítani, m i n t amilyenek vagyunk. D e mennyivel megnyugta­
t ó b b , sőt, felemelőbb együtt dolgozni valamilyen közös ügyért, aminek önma­
gunkon kívül m á s , nálunk nagyobb jelentősége van. J é z u s pontosan ezt fejezi k i
az Utolsó Vacsora folyamán: ő önmagát adja másokért, nem magát, banem má­
sokat táplál. Ez a m i küldetésünk is.

3.3. A harmadik fontos gondolat: a közös étkezés és a közös élet (a gyülekezetre

gondolok) megmutatja, kik vagyunk. A gyülekezet tagjainak és a kívülállóknak is.
Tanúja voltam egy kisebb ébredésnek egy gyülekezetben. Néhány tíz főből több
mint száz főssé bővült a gyülekezet. Látszólag apróságok bevezetése miatt. A
presbiterek közös imádságra gyűltek össze istentisztelet előtt. Kötetlen alkal­
makra is összegyűltek. Egy presbiter kiáUt a templomajtóba, és kézfogással kö­
szöntötte a gyülekezetbe érkezőket. A z újakat bevezették, hellyel kínálták. Kasz-
szát hoztak létre egy-egy gyülekezeti tag támogatására. É s a gyülekezet nőni
kezdett. Mitől? Attól, bogy ez a gyülekezet elkezdett közösségben gondolkozni
egyének belyett. Elkezdték következetesen megvalósítani azt, amire J é z u s is hív.
A z őskeresztyén gyülekezetek, bár tele voltak problémákkal, mégis m á s o k v o l ­
tak, mint a többi közösség. A z t mondták róluk, nem kevés irigységgel, mennyire
szeretik egymást! T ö r ő d é s t megtapasztalni alapvető emberi szükséglet. Ha látják
a gyülekezetünkön, bogy ez működik, jönni fognak, biszen azt látják, bogy itt
megkaphatják azt, amire vágynak. É s később, ahogy bitben érnek, képessé vál-

195
 Nagycsütörtök

hatnak arra, hogy ők maguk is adjanak, megtapasztalva, hogy jobb adni, m i n t

kapni.

4. Példák, képek, szemelvények

4.1. „ N á l a d , de nem veled

Esti ebédre ba hívsz, m i t meg nem válthat a pénz most.

Mért nem oly ételeket hoznak, akár teneked?
Osztriga jut néked, Lucrinusi tóba' tenyésztett;
É n n é k e m csigahéj vérzi meg ajkaimat.
Sertés gomba nekem, de a gyönge csiperke neked jut,
S rbombust élvezel, én csak csupa ronda sügért.
T é g e d aranygerlének töltött, nagy fara hizlal:
Szarka kerül elibém, mely a kalitba' kimúlt.
É n ba tenálad eszem, mért nem veled étkezem együtt?
Sportula nincs, legyen egy basznom: egyem teveled."
( M A R T L \ L I S : Epigrammák, 111, 60.)

4.2. „ K e d v e s Avitusom! Olyasvalakihez voltam ebédre hivatalos - felesleges és

hosszadalmas volna elmondanom az előzményeket -, akivel egyáltalán nem va­
gyok bizalmas viszonyban, s aki saját véleménye szerint bőkezű és jó házigazda,
szerintem azonban fösvény és pazarló egyszerre. Magának és néhány vendégé­
nek a legjobb falatokat hordatta fel, a többiek meg hitvány ételeket kaptak, ab­
ból is keveset. Bort is báromfélét osztatott k i apró üvegecskékben, bogy a ven­
dég ne választhasson, sőt vissza se utasíthassa. Mást tálaltatott magának és ne­
künk, mást jelentéktelenebb barátainak (mert a barátai között is rangsor van) s
mást az ő és a m i szabadosainknak. A s z t a l s z o m s z é d o m , látva mindezt, megkér­
dezte, helyénvalónak találom-e a dolgot. „ N e m " - m e l feleltem. „ T e bogy szoktad
csinálni?" - kérdezte. „Minden vendégemnek ugyanazt adom, biszen ebédre és
nem rangsorolásra hívtam meg őket, s az egyazon asztalhoz és kerevetre meghí­
vottakat minden másban is egyenlőnek tekintem." „ A szabadosokat is?" „ A z o ­
kat is. Hiszen ilyenkor vendégeim és nem szabadosaim." Mire ő: „ D e nem vered
ezzel magad túl nagy költségbe?" „Egyáltalán nem." „ H o g y h o g y ? " „ N a g y o n
egyszerűen. N e m a szabadosok isznak velem, banem én iszom velük." Szavam­
ra, mérsékeljük csak falánkságunkat, s egyáltalán nem lesz kellemetlen megosz­
tani a többiekkel, amit m i eszünk. A mértéktelenséget kell megfékezni és korlá­
tozni, ba takarékoskodni akarunk, s ebhez sokkal jobb út az önmérséklet, mint
m á s o k megalázása." (ifjabb Plinius: Levelek, 11, 6)

4.3. A lakoma és a szeretet kapcsolatához jó szívvel ajánlom a Babette lakomája

/Babettes gaestebud/ dán filmdrámát (102 perc, 1987). Akár filmklubban is
levetíthető.

196
 IKorinthus 11,17-34

5. T o v á b b i szempontok az istentisztelet alakításához

Az alkalomról:
Nagycsütörtök a keresztyén hagyomány szerint az Utolsö Vacsora napja. J é z u s
valószínűleg széder-estét tart, az Egyiptomi Szabadulásra emlékező ünnepi étke­
zést, melynek része a kenyér és a bor, a keserüfüvek, ugyanakkor a m é z is. Ezt
értelmezi át J é z u s , úgy, bogy a szabadulást saját munkásságához, és halálához
kapcsolja. A fogyasztott ételek is kifejezik, bogy az ünnep gyászalkalom, ugyan­
akkor ígéret is, mégpedig J é z u s révén már a végső lakomát elővételező ígéret,
melyet együtt fogyaszt majd Krisztussal az, aki követi őt. Az istentiszteleti alka­
l o m tebát kettős irányban mozog: J é z u s halálára készít elő, ugyanakkor a végső
örömre mutat, melyben Isten népének közössége egymásra talál és harmóniában
lesz együtt. E b b ő l a szempontból közelíti meg az igehirdetés az ünnepi alkalmat:
azt a törekvést erősíti, bogy az egyenlőtlenségeket, kivetettséget, és megkülön­
böztető ítélgetést félretéve igyekezzünk az egységre, és a békés, egymást támoga­
tó együttélésre.

Lekció: Lebet kiegészítő textus, vagy rövidsége miatt textus az ApCsel 2,42-47.
Ebben az esetben a textusként megadott szakasz lebet a lekció.

Enekajánlás:
RÉ 440,9-12: Ez egyszerű vendégségben Jézussal egyesülünk
436: Örülj szívem, vigadj lelkem

Előima:
Urunk, együtt vagyunk Veled ezen a mai napon is. Abogyan te tetted a tanítvá­
nyaiddal akkor, amikor már halálodra készültél. Talán ugyanígy jöttünk, ahogy
ők is: feszülten, gondokkal tele, kérdésekkel és vágyakkal, melyekről k i kell de­
rüljön, bogy nem teljesülhetnek. Magasztalunk, mert ott voltál tanítványaiddal
azon az estén. É s azért is, mert most is i t t vagy. Ugyanazt kínálod, mint 2000
éve, a saját tested és véred. Megnyugvás ez: köszönjük, bogy részesedbetünk
benne mindannyian. Kérünk, add, bogy Igédet is így tudjuk magunkhoz venni.
Tápláljon, és üdítsen fel, adjon életet, abogyan a kenyér és a bor teszi. Kétsége­
inkben erősíts, gyengeségünkben légy támasz most. Hiszen Tiéd minden bata­
l o m , most, és minden időben. Á m e n .

Utóima:
Istenünk, köszönjük, bogy közösséggé akarsz bennünket formálni. Te nem
egyénekben gondolkozol, banem gyülekezetben. Látjuk a hibáinkat, feszültsége­
inket, megegyezni nem tudásunkat. E r ő t meghaladó néha elhordoznunk egy­
mást. K ö s z ö n j ü k neked a bitet, bogy ez mégiscsak lehetséges. K ö s z ö n j ü k , bogy
veled át tudjuk lépni a saját árnyékunkat, jobbá és többé lehetünk. Segíts akarni
a másik javát. Segíts eltekinteni pozíciótól, rangról, anyagi helyzettől. Hiszen
testvérekül adtál bennünket egymásnak. Sajnáljuk, bogy azok, akik figyelnek
bennünket, és mérlegelik, érdemes-e ide jönni, sokszor nem azt látják rajtunk,
bogy m á s o k vagyunk, mint a többi közösség. A d j kreativitást, odafigyelést, oda­
forduló szeretetet, bogy láthassák rajtunk, m i a Tieid vagyunk. A d j több erőt

197
 Nagycsütörtök

betegeink támogatásához, magányosokra figyeléshez, és a gyengék hordozásá-

hoz. A d j türelmet ö n m a g u n k h o z , bogy m i is türelmesek lehessünk m á s o k h o z .
Fogd egybe a te gyülekezetedet, bogy méltóképpen járulhassunk majd az Ú r
asztalához. A m i Urunkért, J é z u s Krisztusért kérünk, hallgass meg minket!
Ámen.

6. Felhasznált és ajánlott irodalom

B E R G E R , K . - C O L P E , C : Vallástörténeti szöveg^üjtemény az Újszövetséghez Szeged, JATEPress,
2018.
C O L L I N S , R. F.: Second Corinthians, Grand Rapids, Baker Academic Press, 2013.
F U A D , C : The Practice o f the Lord's Supper i n 1 Corinthians 11:17—34 as a Social-
ReUgious ritual Failure, in: The Expository Times 130 (2019/5), 202-214.
K E E N E R , C. S.: 1-2 Corinthians, N e w York, Cambridge University Press, 2005.
L E E U W , G . van der: A vallásfenomenológiája, Budapest, Osiris K i a d ó , 2001.
M A R T I A L I S , M . V . : Epigrammák tizennégy könyve a Látványosság könyvével, Budapest, Magyar
Tudományos Akadémia, 1942.
M C G O W A N , A . B.: Ascetic Eucharists. Food and Drink in Early Christian Ritual Meals, Oxford,
Oxford Universit}' Press, 1999.
P L I N I U S (ifjabb): Levelek, Budapest, Európa Könyvkiadó, 1981.
SURBURG, M . P.: The Situation at the Corinthian Lord's Supper i n Light o f 1 Corinthians
11:21. A Reconsideration, in: ConcoráaJournal{2006/\), 17-37.
T H E I S S E N , G . : Soziaie Integration und sakramentales Handein - Eine Analyse v o n 1 Cor.
X I 17-34, in: uó. (szerk.): Studien zur Sozjologie des Urchristentums, Tübingen, J. C. B. Mohr,
1983, 290-317.

Kustár György (Sárospatak)

198
 Nagypéntek
2019. április 19.

Elvégeztetett
Textus: J á n o s 19,16-30

1. Amit a textusról tudni kell - exegetikai/kortörténeti megértés

A perikópa megértéséhez szükséges, hogy a részt az egész tükrében lássuk, ezért
fel kell idéznünk azokat a sajátosságokat, amelyek J á n o s teológiai gondolkodását
és evangéliuma egészét jellemzik. A z alábbiakban ezt láthatjuk Bolyki J á n o s
kitűnő elemzése alapján.

Az evangélium szerkezete
Prológus, 1,1-18
I . R É S Z : J É Z U S N Y I L V Á N O S M Ű K Ö D É S É N E K K E Z D E T E 1,19-4,54
1. §. Keresztelő J á n o s és J é z u s ; az első tanítványok, 1,19-51
2. §. Kánától Kánáig; két jel, és ami közte van, 2,1-4,54

I I . R É S Z : Ü N N E P É S N Y I L V Á N Ö S S Á G 5,1-12,50
1. §. J é z u s és a szombat, 5,1-47
2. § J é z u s és a páska, 6,1—71
3. §. J é z u s és a lombsátorünnep 1. (A templomban), 7,1-8,59
4. §. J é z u s és a lombsátorünnep 11. (A templomon kívül), 9,1-10,21
5. §. J é z u s és a templomszentelés ünnepe, 10,22-42
6. §. Halálra vezető feltámasztás (Lázár története), 11,1-12,11
7. §. Utoljára a nyilvánosság előtt, 12,12-50

I I I . R É S Z : J É Z U S T A N Í T V Á N Y A I K Ö R É B E N , 13-17 F E J E Z E T E K
1. §. A z utolsó vacsora, 13,1—30
2. §. Búcsúbeszédek 13,31-16,33
3. §. J é z u s főpapi imája, 17. fejezet

I V . R É S Z : J É Z U S S Z E N V E D É S E É S F E L T Á M A D Á S A , 18-20. F E J E Z E
TEK
L § . Szenvedéstörténet, 18,1-19,42
2.§. Feltámadástörténet, 20,1-31

A fenti vázlat következtében láthatjuk, bogy m i a hasonlóság és a különbség a

szinoptikus evangéliumok és J á n o s evangéliuma között tartalmukban és szerke­
zetükben.
Kö^ÖJ vonások: Keresztelő működése (1,19—34), a templomtisztítás (2,13—22)
- ez azonban J á n o s evangéliumában J é z u s pályája elején, a többi evangéliumban

199
 Nagypéntek

működése végén van - , a távgyógyítás (4,46-54), az ötezrek megvendégelése

(6,1-13), a tengeren járás (6,16-21), J é z u s megkenetése (12,1-8) és Jeruzsálem­
be vonulása (12,12-19) - de m á s sorrendben, mint a szinoptikusoknál - , az
utolsó vacsora külső keretei (13. fejezet) és a passió.
Eltérő vonások: J é z u s tetteit tekintve J á n o s evangéliumában bét csodával
(„jeUel") találkozunk, ezek fokozódó intenzitásúak, és az első kettőt kivéve,
b o s s z ú dialógus kapcsolódik hozzájuk. J á n o s evangéliuma idői kerete csaknem
háromszor olyan b o s s z ú , mint a szinoptikusoké, nála b á r o m páska ünnep szere­
pel, a szinoptikusoknál csak az az egy, melynek során J é z u s t megfeszítik. Maga a
megfeszítés egy nappal hamarabb történik, m i n t a szinoptikusoknál (lásd a s z ö ­
vegmagyarázatban). A cselekmények egy-egy zsidó ünnep köré csoportosítha­
tók. J é z u s szavai J á n o s evangéliumában b o s s z ú dialógusok, nem a cselekménybe
beleépített rövid mondások, logionok. J é z u s igehirdetése mindig arról szól, bogy
ő az Atya küldötte, feladata kijelenteni az Atyát, és megdicsőíttetni az által, bogy
elveszi a világ bűneit, s aztán visszatér hozzá. A dialógusok rendszerint egy kép­
ből (pl. „víz") vagy csodás eseményből indulnak k i , és fokozatosan baladnak a
magasabb szintű értelmezés felé. J á n o s evangéliumában nem találkozunk a ke­
resztség és az eucbarisztia szereztetésével, bár nagyon sok célzás, jelképes csele­
kedet utal rájuk (pl. a lábmosás).

2. A perikópa megértése - teológiai ö s s z e f ü g g é s e k feltárása

Irodalmi stüuseszközök
J á n o s evangéliuma nyelvezetét szent és feszült monotónia jellemzi. Szent ez a nyel­
vezet (nem klerikális vagy természetellenesen vallásos), mert papi ember és
olyan tanítvány írta, aki felelősséggel tanúskodik J é z u s mellett. Feszült, mert
drámai cselekményt ábrázol, a konfliktusok egyre élesednek, míg a főhős
exaltatiója: a keresztbalál és a feltámadás be nem következik. Feszült, mert az
olvasókat döntés elé állítja, s azt kívánja nekik, bogy jól döntsenek: ismerjék fel
J é z u s b a n Isten Küldöttét, és higgyenek benne. M o n o t o n mondanivalóját illető­
en: újra meg újra a bit drámáját tárja elénk, amíg m i magunk is el nem kezdünk
hinni, - vagy végképp megbotránkozni az egészen. M o n o t o n a stílusa - minden
sokszínűség ellenére —, mert összesen ugyan 15416 szót basznál, de ebből csak
1011 az eltérő, a többi 14405 az ismétlődések következménye. Ezért átlagban
egy-egy szót tizenöt esetben basznál. M é g s e m unalmas, mert a stílus művésze.
T ö b b s z ö r hozza elő ugyanazt, de mindig magasabb fokon, új összefüggésekben,
előrevivén a gondolatmenetet. Olyan egyszerűen ír, bogy egy gyermek is meg­
értheti, de olyan mélyen, bogy sok tudós élete sem elég kifürkészni titkait.
Egyik fontos stíluseszköze a félreértés-motívum használata. Ennek funkciója,
bogy a félreértést kifejező személy az átlagos emberi hozzáállást fejezi k i J é z u s ­
sal szemben, s a csendes helyreigazítással az olvasó megmenekül attól, bogy ő is
ilyen félreértést tükröző kérdéseket tegyen fel.

200
 János 19,16-30

Másik jellemző stíluseszköze az irónia. A z t jelenti ez, hogy J á n o s evangéliu­

mának történetei mindig több szinten játszódnak le, m i n t amire a szöveg első
jelentése utal.
Harmadik hatásos stíluseszköz a kellős értelmű, „áthallást", asszociációt kiváltó
szavak és kifejezések használata. Pl. a 3,14; 8,28; 12,32-ben szerep­
lő uJjOL*!^ ~ „felemelni" ige, ami azonban az evangélista száján J é z u s keresztre
„felemeltetésére" (= megfeszítésére vonatkozik, de nem a megszégyenülés ér­
telmében (pedig másoknál ez volt a legszégyenteljesebb halál), banem az Atyá­
hoz emeltetés, tebát a megdicsőülés értelmében.
Ezek a stíluseszközök végső soron nem az irodalmi virtuozitás élvezetére
szolgáltak, banem teológiai értelmük volt. A z következett belőlük, bogy J é z u s t
félre lebet érteni, tebát nagyon figyeljünk arra, bogy m i t mond. Céljuk volt a
„ m a g a s a b b " vagy „rejtett" értelem (disciplina arcana) keresésére indítani az olva­
sót. Végül azzal biztatni, bogy az első (fültanú) baUgatók sem értették meg őt
mindjárt, ezért a későbbiek se keseredjenek el, ba először nem értenek meg
mindent, banem kutassák tovább a mondottakat.
Egy olyan hermeneutikai megközelítésről teszünk említést, amelyet nem le­
bet a „konzervatív vagy liberális" kategóriákba kényszeríteni, s amelyet J á n o s
evangéliumának magyarázata során alkalmazni kívánunk. Ezt a hermeneutikát
„inkarnációsnak" neveztük el. A z inkarnációs hermeneutika formális, sőt létana­
lógiába állítja az örökkévaló Ige, mint személy testté (emberré) lételét (incamatio)
az isteni Kijelentés (= „Kinyilatkoztatás") írásba foglalásával. Szentírássá
lételével (inscrituratio). Az inkarnációs hermeneutika szerint az analógia abban áU,
bogy nem csak Kriszms isteni és emberi természete különböztethető meg, de
nem választható szét, banem a Szentírás isteni és emberi természete is megkü­
lönböztethető, de elválaszthatatlan.
„Célszerű, bogy a J á n o s evangéliuma inkarnációs szemléletét olyan herme­
neutikai útbaigazításnak tekintsük, amelyik a magyarázatára vonatkozik... A
Testetöltöttről szóló bibHai szöveg célja, bogy létrehozza a Testté lett Igével a
találkozást. A szövegmagyarázat feladata, bogy kitalálja: miként lebet elősegíteni
ezt a találkozást. N é z e t e m szerint hermeneutikai szükségállapotnak foghatjuk fel
azt, bogy az exegetikai irodalom messzemenően csak a textusok históriai leírását
közU, ahelyett, bogy megismételné azokat, amit azok elmondanak. A históriai
leírás annyiban akadályozza az említett találkozást, amennyiben a textust teljes
tudatossággal abba a jelenbe vonja be, amelyben a magyarázó áU. Eltekintve
attól, bogy a magyarázó a históriai leírás során önmagának olyan helyzetet igyek­
szik megteremteni, amelyet nem érhet el és nem is kell elérnie — nevezetesen az
eredeti olvasó vagy éppen a textus szerzője helyzetét—, pusztán a históriai leírás­
ra való szorítkozással kövületekké változtatja a textust, s ezzel annak életét meg-
kövesíti... J á n o s evangéliuma nem engedi magát adekvát m ó d o n , puszta leírás­
sal megragadni. Inkább úgy keUene mondani: egyáltalán nem engedi magát meg­
ragadni, akár azért nem, mert ő ragadja meg a magyarázóját, akár azért nem,
mert odalép magyarázójához, bogy azt személyként megszólítsa." ( H . Weder)

201
 Nagypéntek

3. Prédikációvázlat
3.1. A nagypénteki igehirdetés kísértése, hogy „hangulatprédikáció" legyen belő­
le. E m l é k s z e m gyerekkori bittankönyvem nagypénteket tárgyaló bevezető kér­
désére: Tudjátok-e gyerekek, melyik a legszomorúbb nap a világ történetében?
Vagy gondoljunk M e l Gibson véres passiót ábrázoló filmjére, a Passióra. Szo­
morúság, brutalitás, balálbörgéses hangzavar. A z evangéliumok - különösen
J á n o s evangéliuma — nem részletezik a kereszten történő kivégzés borzalmait.
Nála m é g azok az asszonyok sem szerepelnek, akik J é z u s t a Golgotára vezető
útján siratták. Egyedül a megfeszítés helye kapcsán említi J á n o s ezt a kifejezést:
„ahol megfeszítették" (Jn 19,18).

3.2. A kereszten függő J é z u s közelében két négy-négy főből álló csoport látható:
a kivégzőosztag négy katonája, valamint négy asszony, közöttük J é z u s anyja,
Mária. A z ő magatartásuk, viselkedésük megfelel annak, abogyan J á n o s egész
evangéliumában az embereket a J é z u s h o z való viszonyulásuk alapján mutatja be.
A z embernek mindig döntenie kell: ellene vagy mellette. A katonák elvesznek
tőle mindent, amije m é g van. Osztoznak, és sorsot vetnek. „ A keresztre feszítés
egész epizódja arról szól, bogy J é z u s elveszt valamit abból, ami az övé volt, s
bogy ez az elvesztés mégis produktív volt másokra nézve: elveszti ruháját, édes­
anyját, lelkét, vérét" (Zumstein). J é z u s saját magán mutatja meg az általa hirde­
tett ige igazságát, azt, bogy lehetséges az embernek valamit úgy elvesztenie, bogy
az ne kudarc, vereség, banem a megtalálás ö r ö m e legyen.

3.3. A sorsot vető katonák tudtukon és akaratukon kívül Isten üdvözítő akaratá­
nak eszközei. A z egyben maradt köntös az evangélium és a Szentírás egészének
összefüggésében, bogy Isten népe életében véget ért az a korszak, amelynek
kezdetéről az I K i r 11,29-31-ben olvasunk, amikor Abijjá próféta tizenkét részre
tépte szét J e r o b o á m királynak az ország egységét jelképező köntösét, s ezzel
megkezdődött Izráel és J ú d a szétszakadása. Másfelől az evangélista emlékeztet
J é z u s főpapi imádságára egyháza egységéért. A m i t az ember bűne szétszakított,
azt Isten üdvözítő szeretete a kereszt által újra egybekötötte.

3.4. Ebhez hasonló szerepe van Pilátus táblakészítő cselekedetének is. N e m

egyszerűen az ítélet alapjául szolgáló vádat hirdeti a felirat, banem J é z u s király
voltát a kor ama b á r o m nyelvén, amelyből a hébert a vallás, a g ö r ö g ö t a művé­
szet, a latint pedig a batalom jelképének szokták tekinteni.

3.3. A kereszt Jézusát elutasítók mellett megjelenik a másik csoport is, azoké,
akikre J á n o s úgy tekint, mint a J é z u s uralma alatt állók első közösségére. Egy
olyan új közösségre, amelyben nem a vérségi kötelék a döntő m ó d o n összekötő
kapocs, banem a J é z u s szavának való engedelmesség. A J é z u s anyját magához
fogadó tanítvány és a többi jelenlévők alkotják az evangélium szerint az első
gyülekezetet. N e m hangzik el Mária és J á n o s neve. Talán azért, mert nem ön­
magukban fontosak, új identitásuk a Jézussal való kapcsolatukban gyökerezik.
Ezért ünnepeibetjük az evangélista szerint már nagypénteken is az egyház meg­
születését. S így győzi le, baladja meg az evangélium azt a ma is fellelbető hamis

202
 János 19,16-30

és hazug alternatívát, hogy választani kell a család és a gyülekezet között. A gyü­

lekezeten belül az egymásröl valö g o n d o s k o d á s törvénye érvényben marad.

3.6. A kereszten is J é z u s é az utolsö szö: Elvégeztetett! Mert az utolsö szö soha

nem az emberé. N e m a főpapoké, nem a tömegé, nem a siratöké és nem a gú-
nyolödöké, banem Istené, aki maga van jelen J é z u s Krisztusban. Az emberé
mindig csak az utolsö előtti szö lebet. S ez a jánosi döntésre bívö értelemben
csak kétféle lebet: befogadás vagy elutasítás. Vagy azt mondjuk: Jövel, Uram,
Jézus!, vagy azt: T á v o z z tőlünk!

3.7. J é z u s é az utolsö szö. A célba érkezés szava. A m i itt történik, az csak ahhoz
basonlítbatö, abogyan „elvégeztetett" a teremtés müve, amiért a sabbat
beköszöntekor bálát ad imádságában a hívő zsidö ember. Amiért az Ige testté
lett, az elvégeztetett. N e m maradt félbe, nem torzö. É s J é z u s é az utolsö mozdu­
lat. A z , aki földi élete során úgy jellemzi magát, bogy az Emberfiának nincs hova
fejét lehajtania, most lehajtja fejét. Mert elvégeztetett a megváltás, visszafordít-
batatianul valósággá vált Isten és az ember szétszakítbatatlan közössége. S a
J é z u s testéből kiáradó víz és vér azt üzeni a keresztség és az úrvacsora sákra-
mentuma által, bogy a Lélek és az Ige által Isten egybeszerkesztő munkája ma is
jelen van, folytatódik közöttünk.

4. Példák, képek, szemelvények

4.1. Egji lírikus naplójából
Bizonyosságra törekedni és elfogadni a bizonytalanságot: egyik mottója lehetne
a mindenkori embernek. K e m é n y prés ez, mégis szorításából született minden
igaz bölcsesség, ima, művészet. A m i k o r az ember csak bizonyosságra törekszik,
a tények labirintusában nemcsak, bogy eltéved, de végül, amit érzékel se érzékeli
már, valami olyasmi történik vele, ami a börtönnél, a „puszta akadálynál" is
rosszabb: megfut előle a vüág.
A k i viszont váUalja a „ p r é s t " , gyakran épp a leghevesebb szorítás, szoron­
gattatás idején hirtelen megsejti az eUentmondásokat föloldó szabadságot, vala­
m i új és kimondhatatlan realitás vigaszát.
S ez a vigasz váratlanul épp a „ p r é s " , a vüág, az emberi lét „bizonytalan o l ­
dala" felől érkezik. Hölderün szép szavával: amikor a szorongattatás a legna­
gyobb, közel a szabadító.
A bizonyosságra valö törekvés - úgy tűnik - az ember nagy és kötelező is­
kolája. A z örök bizonytalanság elfogadása viszont mintba az ember örök nagy
próbája lenne. Szépen mutatja ezt a bős példája. Hősiessége egyenes arányban
nő tettének nagyságával és sikerének bizonytalanságával.
D e m é g megrendítőbb a kereszt példája, ahol is a végső kifejlet egybeesik
azzal a pülanattal, amikor J é z u s semmit se lát. („Uram, Uram, miért hagytál el
engem?") T e r e m t ő és Teremtés, Atya és Fiú drámájában m i az osztályrésze az
egyiknek és a másiknak ebben a pülanatban? JeUemző J é z u s személytelen szava:
„Elvégeztetett". N e m azt mondja, bogy „elvégeztem", banem azt, bogy „elvé-

2Ö3
 Nagypéntek

geztetett". Befejeztetett a megváltás nagy m ű v e , emberi nyelven kimondbatatlan

elbagyatottságban és alázatban.
S ez a „nullpont" valami m ó d o n benne van minden igaz cselekedetünkben,
gondolatunkban, munkánkban, mintegy kiengeszteléséül eredendő bukásunk­
nak, személyes eltévelyedésünknek. Ez az a bizonyos „nebéz ó r a " , aminek átélé­
se nélkül nincs igazi ö r ö m , nincs igazi alkotás. Mondják, a bosszútávfutönál is
van egy bizonyos „ 0 - p o n t " , amikor tagjai halálosan elnehezednek, de amit ba
sikerül legyőznie, egyszeriben mintba ellenállás nélküli közegben találná magát.
Ezentúl mintba szél emelné, s már nem is ő, banem a pálya futna alóla. A futá­
sába beépült vereség röpíti előre.
Az ember elkezd valamit, aztán belebukik, s ba mégis megkapja a befejezés
ajándékát, az már tökéletesen ingyenes. Az ember történetének, legalábbis valódi
történetének ez az alaptörvénye, alapstruktúrája. Személyes erőfeszítés, majd a
boltpont kétségbeejtő magányossága, s ba igen: a „befejeztetett" vagy az „elvé­
geztetett" kegyelmének ingyenessége.
A leggyakorlottabb művész se tudja, végül is mire bukkan, s ba él is benne
bizonyos sejtelem, igazában nem ismeri előre a célhoz vezérlő utat.
Pilinszky János (ÚJ Ember, 1972. február 27.)

4.2. Elvégeztetett
Mondta J é z u s a keresztfán, miután megízlelte az ecetet, és mielőtt kilehelte a
lelkét. Á m küldetése m é g nem ért véget, vissza kellett térnie egy kis időre, bogy
megerősítse a bitet mindazokban, akik bár végig vele voltak, ám hitük m é g b i ­
zonytalan volt.
A z ó t a sok víz lefolyt a J o r d á n folyón, de a munka valóban elvégeztetett.
„Halálodat hirdetjük. Urunk, és bittel valljuk feltámadásodat, amíg el nem
j ö s s z . " M é g ma is nagyon sok szájból hangzik el újra és újra, de meddig? N e m
tudható, a világ változása bizony sok mindent, köztük ezt is erodálja, fogyasztja,
mármint a vallásos bitet.
A m i azonban nem változik, az a bit, m i n t az emberi létezés velejárója. Mert
lebet, elvándorol a bit a stadionokba, rockszínpadokra, filmvásznakra. Azonban
az embernek a bit az egyik építő köve, hisz egy csapatban, legyen az sport, zene,
vagy éppen fikn müvelője. A különböző filozófiai hátterű guruk hirdetik, ba
másban nem, legalább magadban hinned kell, különben tényleg nem viszed
semmire.
Valljuk be, igazuk van, mert azokból, akik m é g magukban sem hisznek, soha
nem lesz az új templomok felkent papja, nem lesznek élsportolók, rocksztárok,
filmcsillagok.
Mondhatjuk tebát, bogy a bit nem vész el, csak átalakul. Ez pedig néha,
mint mostanság is, igen csak erősen megmutatkozik, mert nagyon bizarr dol­
gokban is hihetnek emberek. Ilyenek például a pártelnökök. A politikai meggyő­
ződés is bitté válik, ba túladagoljuk, és onnantól az érvek, a tapasztalás már nem
számítanak. Hittel várunk, míg el nem jössz te szép új világ, m é g akkor is várunk

204
 János 19,16-30

rád, ha fogalmunk sincs, hogy milyen leszel, hogy nekünk személyesen jó leszel-
e.
Persze vannak olyanok, akik azt gondolván, hogy a fent leírtak csak a pór­
népnek valók, a haladásban hisznek, a minden problémát, m é g a saját maga által
okozottat is legyőző technológiai fejlődésben, valamiben, ami látszólag túlmutat
a biten.
Bizony, látszólag, mert csupán a részletekre adhat választ, akár tökéletes vá­
laszt, de nem a nagy egészre, mert miként az ember sem csupán szervekből,
testrészekből áll, úgy világunk sem csupán az atomok véleden elrendeződésének
megfejthető, újra leírható konstrukciója, banem annál jóval több, egyfajta ön­
magát újratermelő titokbalmaz. így váük a tudomány is bitté, melynek vívmá­
nyaiból építik tovább saját hitüket a stadionok, rockpaloták, mozivásznak vallá­
sának papjai és híveik.
Most úgy érzem, eljött az idő, bogy a magam bitéről is szót ejtsek, biszen
egy üyen összetett, és mindenkit érintő téma nem közelíthető meg egyfajta kí­
vülállóként, mert olyan, fentebb már leírtam, nem létezhet, m é g a legvégső
esteben is csak odáig redukálódhat, bogy valaki abban hisz, bogy ő nem hisz
semmiben, szóval ezzel elvégeztetett.
J ö j j ö n hát a nagy vallomás, miben hisz az, aki az előzőekben bit kérdésében
oly nagy magabiztossággal megírta i t t a tutit. H á t sok mindenben, például abban,
bogy az U F O - k már olyan sokszor nem jöttek el, bogy egyszer bizonyosan be­
következik a pillanat, amikor ismét nem fognak eljönni. Amennyiben, most
valaki arra gondol, bogy esedeg viccelek, akkor megnyugtatom, lebet, bogy igaza
van, lebet. Mindenesetre ezt egyfajta példabeszédnek szántam, bogy megvilágo­
sítsam egy fontos bitemet, miszerint, hiszek az iróniában, és m é g inkább hiszek
az öniróniában. Hiszek abban, bogy az ember nem szabad, bogy túlságosan
komolyan vegye önmagát, mert akkor megfosztadk az új felismerésektől, az új
összefüggésektől, attól, bogy része legyen egyfajta változásnak.
Mert tudjuk, csak az ökör következetes, ezért az önirónia mindig segít ab­
ban, bogy felismerjük hibás döntéseinket, bogy rájöjjünk, soha semmi nem ál­
landó, bogy m é g az örökérvényűnek hitt dolgok is újjászülethetnek egy más
formában.
Pont ebből a bitből adódóan olvasok újra könyveket. Hagyom, bogy a változat­
lan szöveg, időközben megváltozott szűrőimen áthaladva, új drágaköveket hagy­
jon megtalálni.
Irónia, ez az a bit, melyre csak kevesek érnek meg egész életük folyamán, és m é g
az is lebet, bogy én, aki ezt most i t t kinyilvánítottam, sem vagyok igazából képes
rá.
Hagyom is hát, m i n t Virág elvtárs az erodkát. Megyek, megnézek egy jó
meccset. Hajrá! A dolog elvégeztetett, miközben m é g el sem kezdődött igazán.
Nyári László

205
 Nagypéntek

4.3. Péntek esti imádság

(ha a páska ünnepének kezdete péntek estére esik)
„ É s elmúlt a hatodik nap. Ekkorra megteremtetett az ég és a föld és minden
seregük. A hetedik napra Isten befejezte teremtő munkáját, lezárta alkotásai
sorát, megáldotta s megszentelte Isten a hetedik napot, mert minden alkotö és
teremtő munkát aznap hagyott abba."(Az ünnep köszöntése kidussal)
4.4. LackfiJános: A töredelem zsoltára
Moss tisztára engem. Uram,
intelligens mosóporoddal,
és fertelmes zegzugaimböl
töröld k i a vétkeket!
Csaló vagyok, hiú és szeretetlen,
apró-cseprő bűnök széllökéseit
fogom vitorlámba, hajóm
té s tova szédeleg, akár
rovarirtóval lefújt bogár.
K á s á s szittyóban toporgok
a te szép, fényes ösvényed belyett,
és Uram, m é g pici doböcsülag,
surrogó zigóta voltam,
már megárnyékozott a bün
engemet. Mert igazából
a bün nem más, m i n t
nem-veled-lét, mint
nem időzni azzal, aki
szeret, szikkasztani téged
szeretetlenségemmel,
megvonni tőled jelenlétemet,
miközben te sosem vonod meg
tőlem magadat, ott áUsz
minden zsákutcám végén,
de nem gáncsolsz k i ,
nem papolsz nekem,
és nem is nézel rám
bánatos boci-szemekkel,
mint egy szemrehányó anya,
bogy hát bogy tehetem én
ezt veled, hát van nekem
szívem, hát véredet adtad,
hát vigyáztál rám minden
utamon, hát taníttattál,
ruháztál, mint a divat­
szalonok liliomait, s lám.

206
 János 19,16-30

én, anyaszomorító,
atyaszomorító,
és mégis és mégse,
bezzeg de tudnál
ujjal mutogatni, bogy
Szent Ferenc így. Szent
E r z s é b e t amúgy, a te rendes
gyermekeid, febér báránykáid.
Rájöttem, Uram, bogy ezt a
szemrehányó nénibácsit
én gyúrtam össze magamnak
szomszédokból, dadusokböl,
tanárnénikből, bordöszönokokböl,
nem sok k ö z ö d van hozzá,
afféle aranyborjú ez is,
ö s s z e kell törnöm, bogy
mögötte megpülantsalak.
Mert valójában. Uram,
te vagy az egyetlen
szurkolóm, már üres a
stadion, mindenki azt
elemzi, a formaidőzítéssel
volt-e baj vagy csak
ennyi volt bennem, semmi
több, tehetségesnek látszottam
pedig eleinte, de mindegy,
a fontos versenyt elbuktam,
majd jön helyemre más.
Te viszont. Uram,
b ő s z e n lobogtatod üdvösséged
örömét, fújod a tülköket,
püfölöd a dobot, mert
bízol bennem akkor is,
mikor már nem sok bíznivalóm maradt
magamban. M i n i ­
szivárványt biggyesztesz
az égre, azzal üzensz,
hullámkarton táblát
tartasz magasba, rajta
filctollal ügyeden felirat:
TE V A G Y A Z É N SZERETETT
FIAM, AKIBEN KEDVEM TELIK,
és aHg várod, bogy kifordított,
véres szívem, ez a valószerűtlen

207
 Nagypéntek

lepke végre megpihenjen

váUadon, és kedves lesz
a te színed előtt
az én áldozatom.

4.5. Vér és vízjött ki

Képzelegnek, akik szerint csoda történt ekkor. Természetes jelenség, hogy az
alvadö vér elveszti piros színét, és vízszerűvé válik. A z is ismeretes, hogy a meU-
hártya vizenyőt tartalmaz. A z téveszti meg őket, hogy az evangélista hangsú­
lyozza, hogy víz folyt k i vérrel, mintha valami szokadan és természetellenes
jelenségről tudósítana. Azonban más volt a szándéka: beszámolóját az írás bi­
zonyságtételéhez kapcsolja, amivel a szöveget folytatja, bogy ebből is láthassák a
hívők, amit más helyen említ: Krisztus vízzel és vérrel jött el (IJn 5,6). Ezekkel a
szavakkal arra utal, bogy magával hozta az igaz kiengesztelést és az igaz megmo-
sakodást. Mert a bűnbocsánatot és a lélek igaz megdsztulását ez a két jelkép
fejezte k i a törvényben, az áldozatok és a m e g m o s a k o d á s o k . A z áldozatokban a
vér a bűnöket engesztelte k i és isten haragja megbékéltetésének volt az ára; a
mosakodás az igaz dsztaságot jelképezte, a szenny eltávolításának eszközéül
szolgált, a testhez tapadó mocskot törölte. Azonban, bogy a bit immár ne ezekre
az elemekre támaszkodjék, J á n o s levelének ötödik részében kifejd, bogy mind­
két kegyelem beteljesült Krisztusban, i t t pedig ennek szemmel látható jelképét
mutatja fel. Ugyanerre vonatkozik az a két szentség, melyet Krisztus egyházára
hagyományozott. A keresztségben a megdsztulás és a lélek dsztasága mutatkozik
meg, ami az élet megújulásából áU. A z úrvacsora pedig a teljesen véghezvitt
kiengesztelés záloga. Ezek azonban erősen különböznek a régi törvény jelképei­
től, mert Krisztust, mint jelenlevőt mutatják fel, akire a törvény képei m é g , m i n t
messze távol levőre utaltak. Ezért elfogadhatjuk, amit Augusdnus ír, bogy Krisz­
tus oldalából áradtak ki szentségeink. A k k o r m o s ó d u n k meg végül igazán
szennyünktől és újulunk meg szent életre, akkor élhetünk a haláltól megváltva és
vétkünktől megszabadulva Isten színe előtt, ba a keresztség és a szent vacsora
Krisztus oldalához vezérel bennünket, bogy innét, m i n t forrásból meríthessük
bittel azt, aminek képei.
Kálvin János

5. T o v á b b i szempontok az istentisztelet alakításához

Az alkalomról:
A z Úr szenvedésének ünnepe a magyar protestáns gyakorlatban a legnagyobb
ünnepnek számít. Azonban értelmét csak akkor nyeri el igazán, ba húsvéttal
együtt látjuk és láttatjuk, biszen e két ünnep elválasztbatadan egymástól. A z első
századokban, elsősorban Jeruzsálemben, de később másutt sem ünnepeltek
istendszteletet, banem csak böjtöt tartottak. A negyedik századtól kezdődően
találhatók utalások a nagypénteki istendszteletre. (szerk.)

Enekajánlás:
RÉ 183: Istennek Báránya...

208
 János 19,16-30

344: Királyi zászlók lobognak...

346: Győzbeteden én k ó s z á l o m . . .
Imádság:
U r u n k Istenünk! Azért vagyunk együtt ezen a napon, bogy emlékezzünk, miként
teljesedett be irántunk és a világ iránd fenséges, isteni jóakaratod, amikor meg­
engedted, bogy a m i Urunk J é z u s Krisztus, a te egyszülött Fiad fogoly legyen
belyettünk, bogy m i szabadok lebessünk, bűnösök közé számláltasson, bogy m i
szentek lebessünk, szenvedjen, bogy rm boldogok lebessünk, megbaljon, bogy
m i örökké élbessünk.
M i a magunk erejéből nem maradbatunk meg, de szabadításodra is érdem­
telenek vagyunk. A számunkra teljesen felfogbatadan, mennyei nagy irgalmassá­
godban bűneinket és nyomorúságainkat m i n d magadra vetted, bogy így tebessél
meg mindent érettünk. Hogyan is köszönbetnénk meg ezt neked, ba csak úgy
nem, bogy fenséges tetteidet megértjük, elfogadjuk, s engedjük, bogy azok az
életünkben valóra váljanak. Hogyan is történbetett volna ez másként, mint bogy
ugyanaz a J é z u s , aki érettünk szenvedett, megfeszíttetett, megbalt és eltemette­
tett, fel is támadt a báláiból, és most i t t áll a középen, és a szívünkböz és a lelki-
ismeretünkböz szól, és késszé tesz bennünket a te szereteted befogadására, és
arra, bogy ebben bízzunk, és ebből éljünk.
Alázattal és bizalommal kérünk téged, badd történbessen mindez a te
Szentlelked ereje által. Ámen. (in: Barth, Kari: Ötven imádság Budapest, Kálvin Kiadó,
2006, 29. - Szerk.)

6. Felhasznált és ajánlott irodalom

B A R T H , K . : Szemvillanások, Budapest, Kálvin Kiadó, 2 0 0 6 .
B O L Y K I J.: „Igaz tanúvallomás". Kommentár János evangéliumához Budapest, Osiris Kiadó, 2 0 0 1 .
B K A N D T , W . : Das ewige Wort, BerHn, Furche Verlag, 1 9 3 6 .
K Á L V I N J.: János evangéliuma magyarázata, Kálvin Kiadó, Budapest, 2 0 I I .
L E N K E Y N É SEMSEY K . : János evangéliuma, Debrecen, Magyarországi Református Egyház
Doktorok Kollégiuma, 2 0 1 1 .
S Z A B Ó L . (szerk.): Szavak és hallgatások azimádságban, Budapest, Luther Kiadó, 2 0 1 8 .
T H E I S S E N , G . : AZ első keresztyének vallása, Budapest, Kálvin Kiadó, 2 0 0 1 .
W E D E R , H . : Neutestamentikhe Hermeneutik, Zürich, Theologischer Verlag, 1 9 8 6 .

Dr. Bölcskei Gusztáv (Debrecen)

209
 Nagyszombat
2019. április 20.

Pokolra szállások
Textus: J ó n á s 2,1-11

1. Amit a textusról tudni kell - exegetikai/kortörténeti megértés

/. /. A könyv elhelyezése
J ó n á s könyvéhez nagyon gazdag kommentárirodalom áU rendelkezésünkre.
Jellegzetes ebben az, bogy a könyv rövidsége miatt általában nem önállóan
elemzik, banem más könyvvel együtt. Már az is sokatmondó, bogy mely köny­
vekkel tárgyalják együtt J ó n á s könyvét. K é t példa csupán: van, aki Eszter és Rút
könyvével fűzi egybe, mivel egy korszakot mutatnak be, ületve műfaji egyezések
miatt.! Van, aki más prófétai könyvekkel,^ pl. H ó s e á s , Joel, Á m ö s , Abdiás köny­
veivel rendezi egy egységbe, mégpedig azért, mert bár az eUenséges népekről
írnak, de Izráel népéhez szólnak."
A z elhelyezés különbségei előrevetítik az alapvető megközelítési különbö­
zőségeket. Klasszikus megközelítés az aUegorikus képek kibontása, a Jézusra
valö utalások vagy párhuzamok, előképek kifejtése. Szintén elterjedt, bogy bizo­
nyos kommentárcsoportok J ó n á s próféta személyét helyezik középpontba,
kommentárjuk alapja pedig vagy J ó n á s alkalmatlan voltának, vagy felmentbető­
ségének bangsúlyozása."! Ezek általában egy szempont mentén megírt elemzések.
A harmadik csoport a J ó n á s könyve műfaját tekinti kulcsnak, és igyekszik több
szempontot is folyamatosan érvényesíteni."

1.2. Keletkezési körülmények

Csak két olyan próféta van, akinek nevét könyv viseli, és aki a Királyok könyve­
iben is szerepel: Ézsaiás (2Kir 18-20) és J ó n á s , Amittaj fia (2Kir 14,25). A Kirá­
lyok könyve szerint J ó n á s 11. J e r o b o á m (Kr.e. 786—746) idején élt, és Izráel
J e r o b o á m általi megszabadítását jövendölte, akinek megítélése egyébként negatív
— egyesek szerint ebből fakadhat J ó n á s negatív megítélése, vagyis remek alany
volt a fogság utáni negatív képek kivetítésére.
A z teljesen nyüvánvalö, bogy J ó n á s könyvét nem ez a próféta írta. A fogság
utáni keletkezés sem vitatott, a pontosabb keltezés azonban igen. Nincs egyetér­
tés abban, bogy a perzsa kor korai, középső vagy késői szakaszára datáibatö-e a

• Pl. ROOP: Ruth, Jonah, Ester, 94-158.

2 A kisprófétákhoz való besorolásról lásd: R E I M N I TZ: Fish out of Water, 20-36.
3 Pl. N O G A L S K I : The book of theTwelve: Hosea-Jonah, 401-458.
•* Pl. S C H E L L E N B E R G : An Anti-Prophet among the Prophets?, 353-371.
3 A csoportosítás önkényes, de az igehirdetés szempontjából lényegi jellegzetességeket igyekszik meg­
állapítani terjedelmi okok miatt leegyszerűsítőén.

210
 Jónás 2,1-11

könyv keletkezése, egyesek pedig egyenesen a heUén korra helyezik. A késői

keletkezés hívei nyelvhasználati sajátosságokra, a hivatkozott egyéb bibliai ha­
gyományokra, ületve a történelemszemléletre alapozzák (leegyszerűsítve) véle­
ményüket. A végső lehetséges dátumot Kr.e. 200 környéke adja, vagyis Sirák
könyvének keletkezése, mely hivatkozik a „Tizenkettőre", melynek a J ö n á s
könyve része.
Teológiáját vizsgálva J ö n á s könyve több ponton jelentősen eltér a „Tizen­
kettőtől"." Nincs eszkatolögiai fókusza, nincs szö benne az Úr napjáról, nem
hordoz politikai ítéletet J ú d a és Izráel vonatkozásában. Bár ítéletet hirdet egy
eUenséges nép felett, végül J H V H visszavonja döntését, ami szintén egyedüláUö
egy idegen néppel kapcsolatban (Izráel esetében nem,'' ez meg is jelenik J ö n á s
könyvében). A tartalmi feszültség főleg N á b u m meUé helyezve érzékelhető.

1.3. Irodalmi forma

J ö n á s könyvét legtöbben noveUának tartják. Ezen belül azonban nebéz a meg­
határozás. A legnagyobb eltérések az aUegöriáboz valö viszony mentén alakul­
nak k i , igen széles a skála a teljesen szö szerinti értelmezéstől a minden részlet
aUegorikus kezeléséig. Nogalski szerint b á r o m műfaj jöhet szóba J ö n á s könyve
esetében: lebet noveUa, lebet szatíra és lebet a Jer 18,7-10-bez írott midrás.
A szatirikus jelleget érdemes nem visszautasítani első olvasatban, ugyanis
igen sokat árnyalhat értelmezésünkön, többletjelentésbez juttatva az olvasót.
Gondoljunk bele csak b á r o m kiragadott példába, melyek alapján bárki sok egyéb
példát is találhat:"
a) A túlzások szerepe például J ö n á s menekülésében: az egyetlen próféta, aki
semmit sem válaszol Isten megszólítására, teljességgel másfelé indul, kibérel egy
egész hajót (a „kifizette azt" n ő n e m ű alakja a hajóra vonatkozik) stb.
b) A túlzó eUentétpárok szerepe: a tenger és a vihar aktivitásának árnyalt le­
írása, a hajósok aktivitásának mértéke és J ö n á s teljes passzivitása éppúgy eUenté-
tes egymással, mint J ö n á s egy nap alatt letudott „küldetésteljesítése" a 3. fejezet­
ben a pogányok megtérésével és a pogány király áUatoknak is böjtöt hirdető
parancsával.
c) A viharos tengeren a helyzet iróniáját fokozza az is, bogy a hajósok nem
vétik el J ö n á s bitvaUásának jelentőségét, és J ó n á s t kérdezik, bogy m i t keUene
tenniük, bogy megszűnjön a vihar. Tudják, bogy J ö n á s Isten elől menekül, de
m é g így is többet tud Istenről. J ö n á s azonban inkább megsemmisítteti önmagát,
semmint, bogy meghirdesse azt, amit Isten kegyelméről tud. A pogány hajósok
azok, akik mindent megtesznek, bogy elkerüljék J ö n á s vízbe dobását, és már
csak amikor nincs más választásuk, akkor teszik meg. Előtte azonban Istenhez
kiáltanak.

9 Bővebben lásd: R E I M N I T Z : i. m., 20-36.

7 Lásd pl. Joel 2,18; Mik 7,18-19.
8 A szatirikus műfaj jellegzetességei alapján viszi végig Nogalski már korábbiakban hivatkozott teljes
kommentárja a könyv magyarázatát.

211
 Nagyszombat

1.4. Szerként és a „zsoltár" helye a könyvben

Roop két fő részre osztja a könyvet, mindkét rész kezdetét pedig az Úr küldetést
adö megszólalása nyitja meg. A részeknek címet is ad, mely az angolban egy
szójáték: „ T b e Unfulfilled Propbetic Mission" és „ T b e UnfulfiUed P r o p b e f ' A
részek szerkesztése megegyezik:
a) J ö n á s elküldése (1,1-3); D r á m a a tengeren (1,4-2,11); A dráma két része:
„ a tengeren" és a „tengerben".
b) J ö n á s újra elküldése (3,l-3a); D r á m a a szárazföldön (3,1-4,11); A dráma
két része: „ N i n i v é b e n " és „Ninivén kívül".
A második fejezetben megírt imádság egy bálaadö zsoltár.!** Egyesek szerint
a zsoltár betoldás, többek között azért, mert bálaadö zsoltár és nem bűnbánati,
szerepe pedig annyi, bogy pozitívabb színben tüntesse fel a prófétát. M á s o k
szerint nyelvezetében és gondolataiban jól üleszkedik a narratíváboz, ezért
semmi okot nem látnak arra, bogy elkülönítve kezeljék. A harmadik megközelí­
tés szerint nem lényeges a zsoltár keletkezése, többletinformációt a megértés
szempontjából a kérdés megválaszolása nem hordoz, de mindenképpen integ­
ráns része a narratívának.
Nogalski öt érvet sorol fel a zsoltár önáUösága meUett: 1. A zsoltár költői
szöveg, eltérően a könyv többi részétől. 2. E l lebet távolítani a szövegből, az
úgyis teljes történet marad. 3. J ó n á s t pozitív színben tünteti föl, ami szintén elüt
a könyv narratív részétől. 4. A zsoltár szavai másféle helyzetre utalnak, mint
amiben J ö n á s van. 5. A bálaadás olyan helyzethez kötődik, melyben már meg­
szűnt a fenyegetés.
Ha arra a kérdésre keressük a választ, bogy miért emelte be a zsoltárszöve­
get a könyv szerzője a J ö n á s története közepébe, arra is több válasz lehetséges:
1. A z t érteti meg, bogy J ö n á s számára a szabadulást az jelenti, bogy lenyelte a
bal. 2. A bálaadás érthető az irónia megnyüvániüásaként. 3. J ó n á s t igyekszik
pozitív színben feltüntetni.

1.5. Exegetikai támpontok

Kz imádság részletes elemzése belyett csupán néhány apró ragra kívánom ezen a
helyen felhívni a figyelmet.
A 3. versben igealakokként qalperfektumokzx. találunk, vagyis az, bogy Isten
megbaUgatta az imádságot éppúgy tény, m i n t ahogy J ö n á s hozzá kiáltott (a L X X
aoristos alakokkal fordít).
A 4. versben egyértelmű, bogy Isten az, aki a tengerbe dobta J ó n á s t , eUen-
tétben a történet beszámolójával, amelyben m é g az is hangsúlyos, bogy a hajó­
sok is mindent elkövetnek, bogy ne keUjen a tengerbe vetniük J ó n á s t . Ez az
eltérés a szimbolikus értelmezést erősíti.

9 Szabad fordításban: a tökéleden (be nem töltött) prófétai küldetés és a tökéleden próféta. A témát
bővebben lásd még: M c L a u g h i N : Jonah and the Religious Other, 73-75.
19 Bővebben lásd pl.: B e n c k h u y s e n : Revisiting the Psalm of Jonah, 5-31.

212
 Jónás 2,1-11

A 10. vers qa/ tmperfektumk szintén az idősíkok szétválását mutatják a törté­

net és a zsoltár között.
A l i . versben a fordításaink szépítenek az imádság eredményére vonatko­
zóan: a bal nem egyszerűen kiköpte, banem kihányta J ó n á s t a partra."

2. A perikópa m e g é r t é s e - teológiai ö s s z e f ü g g é s e k feltárása

Roop szerint J ö n á s könyvéről sokféle magyarázatot olvashatunk, melyek egé­
szen eltérő tanulságokat fogalmaznak meg. Szerinte ez a megközelítések és kiin­
dulási pontok különbözőségéből fakad. H á r o m nagyobb csoportba sorolja a
véleményeket:
a) J ö n á s könyve vitairatként az ezsdrási és nebémiási reformok által létrejött
helyzetre reagál, vagyis a vaUási exkluzivitás ellen emel szót. Ezzel a megoldással
Roop nem ért egyet, egyfelől mivel bizonytalannak találja a datálást, másfelől
pedig szerinte a J ö n á s könyvében ábrázolt J ö n á s semmiképpen nem olyan, mint
egy vaUási fanatikus, vagy zélöta.
b) Egy másik nagy csoport a bűnbánat és bűnbocsánat fogalmait helyezi az
értelmezés középpontjába. Isten kegyelmes, J ö n á s imádsága bünbánatként ér­
teknezbető, Ninive bűnbánatot tart. Isten pedig megbocsát. Ezekhez kapcso­
lódva Roop megjegyzi, bogy a bűnbánat J ö n á s szempontjából csak az imádság­
ban jelenik meg; arra pedig nincs utalás, bogy a niniveiek bünbánata az előidéző­
je Isten bünbocsánatának.
c) A harmadik csoport J ó n á s n a k a saját prófétai küldetéséhez valö viszonyát
állítja középpontba. J ö n á s azonban nem a küldetéséhez valö viszony miatt me­
nekül, banem Isten kegyelmes és irgalmas voltát jelöli meg okként.

Nogalski a következő témákat találja az elbeszélésben hangsúlyosnak:

a) Isten Ú r a teremtett vüág felett, irányítja annak erőit, míg az O tettei nem
keU, bogy alárendelődjenek az általa teremtett vüág törvényeinek. Szabadon boz
döntéseket, szabadon választ és szabadon változtatja meg döntéseit.!^
b) Isten az emberhez irgalmasan viszonyul, és nem a büntetés jeUemzi. Ez
az ugyanis, amit J ö n á s már a küldetése előtt is tud.
c) J ö n á s könyve úgy mutatja be Istent, mint aki reagál az emberi szavakra és
tettekre: aktív résztvevő és nem szemlélő.
d) Isten akarata kifürkészhetetlen, meghaladja az emberi felfogöképessé-
get.i3
e) Isten irgalmas viszonyulása példa az ő népének: ők is így viszonyuljanak
az emberekhez/népekhez.

» Bővebben lásd: STRAWN: On Vomiüng: Leviticus, Jonah, Ea(a)rth, 445-464.

12 Jer 18,7-10.
" Lásd: Jób 38,4-40,2.

213
 Nagyszombat

3. Pfédikációvázlat
3.1. Kettősség
J ó n á s és Jézus. K é t küldetés, ugyanaz a K ü l d ő . K é t imádság, ugyanaz a címzett.
Hiába kétféle az út, kétféle a szándék, kétféle a pokolra száUás.
A jánosi evangéliumban följegyzett ima értünk hangzott el. Megrendítő,
bogy J é z u s halála előtt a rábízottakért imádkozik. Hogy ne vesszünk el, és ebben
a világban élve is szabadok lebessünk.
A J ö n á s imája is gyönyörű. Egyes sorai közel állhatnak lelkűnkhöz, különö­
sen, ba átéltük már életünk során Isten szabadító kegyelmét. Te kimentettél. Te
megszabadítottál a legnagyobb mélységből, imádkozza J ö n á s a bal gyomrában.
Pedig a tengerek aljáig süllyedtem. A begyek alapjainál is mélyebben voltam,
mégis megszabadítottál. Látjuk a képeket, és érezzük a szabadítás erejét. É s azt
is érezhetjük így Nagypéntek és a Feltámadás reggele közt, bogy illik is a mai
naphoz ez az imádság. Hisz m i már tudjuk, m i történt, ismerjük a feltámadás
örömét.
É p p e n ez a zavarba ejtő a nagyszombattal. A keresztbalál elképzelhető, lát­
ható számunkra, a feltámadást is meg tudjuk fogni a maga titokzatos, á m öröm­
teli mivoltában. A szombati csönd azonban rejtélyes. Szinte szeretné átugrani az
ember. Mégis rmlyen jó, bogy m i nem ezt tesszük, biszen itt vagyunk az Ige
körül, melynek nagyon fontos mondanivalója van számunkra ezen az „átmene­
t i " napon.

3.2. Megdöbbentő „múlt idők"

Gondoljuk végig röviden, m i t tudunk Jónásról. Próféta, aki küldetést kap, de
nem akar engedelmeskedni. Történetét akár a gyermekek is el tudják mondani.
Elindul, bogy elfusson Isten elől, ám ez lebetetien, viharba kerül, végül a hajó­
sok a tengerbe vetik, ahol Isten egy nagy bal által menti meg. H á r o m napot tölt
el J ö n á s , amíg imádkozni nem kezdi a most felolvasott imádságot. Micsoda sza­
badulás! Micsoda csoda! Természetes a J ö n á s bálaadása. Ha azonban közelebb­
ről megvizsgáljuk imádságát, m e g d ö b b e n t ő üzenetet találunk. M e g d ö b b e n t ő
tükröt. „ N y o m o r ú s á g o m b a n az Úrhoz kiáltottam és O meghallgatott engem."
„Lesüllyedtem a begyek alapjáig.. .de kiemelted életemet a sírból." „Akik hitvány
bálványukboz ragaszkodnak, azok elhagyják jótevőjüket. D e én bálaéneket
zengve áldozok neked, és amit megfogadtam, teljesítem." J ö n á s a bal gyomrá­
ban van bárom napja. É s bálát ad a szabadításért. A bal gyomrában bezán^a. A
megtörtént szabadításért. Gondolhatnánk, bogy azért teszi, mert nem fulladt a
vízbe, vagyis él, megmenekült. D e már b á r o m napja a bal gyomrában van. N e m
szabad. N e m az emberek világában, a szárazföldön. N e m a „ r e n d e s " életében.
É s megszabadultnak érzi magát. Ráadásul épp mintba teljesíteni akarna egy ál­
dozati rítust, amit megfogadott. Valami nem áll össze így a történetben.

3.3. Szabadság a hal gyomrában

M i történik azonban, ba azt mondjuk, J ö n á s tényleg a balban érzi szabadnak
magát? M i történik, ba számára ez a szabadság? Mitől szabadult meg? Egyfelől a
tengertől. Másfelől a küldetéstől. Hiszen ott m é g s e m kell hirdetnie a rábízott

214
 Jónás 2,1-11

üzenetet a gyűlölt és megvetett niniveieknek. Megdöbbentő. A küldetéstől, fel­

adattól, a megbocsátástól és a szabadítás megbirdetésétől, vagyis a szeretet gya­
korlásától szabadult meg. A bal gyomrában.
Tágítsuk k i a képet! J ö n á s feladatot kapott. D e gyűlöli azokat, akikbez kül­
detett. N e m bocsát meg. Ez az, amit majd a történet végén, amikor az árnyékot
adö növény kiszárad, fel is ró Istennek. Figyeljük meg: „ G o n d o l t a m én ezt már
akkor, amikor m é g ottbon voltam! Azért akartam először Tarsísba menekülni,
mert tudtam, bogy te kegyelmes és irgalmas Isten vagy, türelmed bosszú, szere­
teted nagy, és visszavonhatod m é g a veszedelmet." (4,2) Vagyis a bal gyomrában
bálát ad Isten irgalmáért, az el nem pusztuló várost nézve pedig panaszt tesz
Isten irgalmassága miatt.
J ö n á s nem akar megbocsátani, és nem akarja, bogy Isten m e g b o c s á s s o n
azoknak, akiket ő gyűlöl és megvet. így szabad ő a bal gyomrában. Mintba a
pokolba szállt volna alá, és ott lenne boldog, szabad és bálás. Müyen kicsavart,
torz élet ez! M i n t a miénk. Hiszen mindannyiunknak megvan a maga Ninivéje.
A k i k felé feladatunk lenne, de haragszunk mindbalálig. Gondoljuk végig, hogyan
száUunk alá a poklunkba, bogy ne keUjen látnunk, baUanunk, elindulnunk, meg­
szólalnunk. A bal gyomra J ö n á s szabadsága.

3.4. Imádság a hal gyomrában

Mindez tovább árnyalható, ba belegondolunk, bogy J ö n á s szép imádsága ha­
gyományos zsoltár. Istentiszteleten is ebnondbató. Szépen megtanulta, büszke
örököse atyáinak. Csak éppen minden szava az eUenkezőjét jelenti.
„ N y o m o r ú s á g o m b a n az URboz kiáltottam, és ő megbaUgatott engem." Be­
leestem a tengerbe, de Isten szabadításomra halat küldött. Vagy: meg akartam
menekülni a küldetéstől, és íme, megszabadultam tőle. így lebet a küldetés (vagy
a szeretet parancsa) nyomorúság. Mert m i könnyebb: szép zsoltárral bálát adni,
és tovább éldegélni változás nélkül poklainkban, vagy elkezdeni szeretni egymást
és a ránkbízottakat?
J ö n á s az imádság által nem változik. Ebnegy majd Nirdvébe, aminek bejárá­
sához b á r o m nap keU, és egy napot rá is szán, bogy valamit elvégezzen a fel­
adatból. D e nem végzi el. K é t s é g b e esik, mikor Ninive megtér, mert így elmarad
Isten jogos büntetése, és ő azt szerette volna látni. Ugyanúgy haragszik Istenre,
m i n t korábban, és az egészből semmit nem tanul. Müyen imádság ez a bal
gyomrában? Müyen imádságokat mondunk poklainkban, a balak gyomrában, a
büdös sötétben, amikor Isten irgalmát kérjük. Róla teszünk bizonyságot, de
változni és változtatni nem szeretnénk?
J ö n á s knája bár gyönyörű, a reménytelenség ünádsága mégis. A mélypont,
amit egy küldetést kapott engedetlen ember, egy küldetést kapott, de engedetlen
egyház (Isten népe) megélhet.

3.5. Küldetést beteljesítőpokolra szállás

J é z u s földi élete küldetés volt. A z övéi közé jött el saját vüágába, de nem fogad­
ták be őt, ahogy a sötétség nem képes magába fogadni a vüágosságot. J é z u s
m é g s e m fordtü másfelé, balálra készülve is imádkozik. A z egyetlen életlebetősé-

215
 Nagyszombat

get hirdeti azoknak, akiket megvethetne. N e m a méltó és igazságos isteni ítéletet

akarja, hanem megtérést hirdet. É s könyörög az övéiért. É s azokért is, akik az
övéi szavának hisznek majd. Értünk is, akik H o z z á tartozunk.
Ebben a küldetésében engedelmes volt a keresztbalálig (Fii 2). É s m é g azon
is túl, abogyan erre a nagyszombati titok emlékeztet Péter levelében (IPét
3,18-20): „Mert Krisztus is szenvedett egyszer a bűnökért, az Igaz a nem igaza­
kért, bogy Istenhez vezessen minket, miután balálra adatott test szerint, de meg­
eleveníttetett Lélek szerint. így ment el a börtönben levő lelkekbez is, és prédi­
kált azoknak, akik egykor engededenek voltak, amikor Isten türelmesen várako­
zott N ő é napjaiban a bárka készítésekor."
A végletekig végigvitte, teljesítette J é z u s a küldetését. A mélység megsejté­
sében segíthet, ba a J ö n á s példájának másik végletével együtt szemléljük ezt.

3.6. A na^szombati csöndbe szorulva?

Mindezek alapján kérdés nekünk, mai igeballgatöknak, bogy m i t kezdünk a ke­
resztbalál üzenetével? Csodáljuk-e és változunk-e tőle? Eljutunk-e a feltámadás
öröméig? A szabadítás, a halál legyőzése öröméig? Vagy megmaradunk a kicsit
örömtelen, édes-bús csöndben, és nem változunk, és nem indulunk a ránk bí­
zott örömhírrel? Beleszorulunk-e a nagyszombati csöndbe, m i n t J ö n á s a bal
gyomrába, és a búsvét ünnepe úgy köszönt ránk, bogy nem mozdulunk, vagy
rácsodálkozva a feltámadás örömüzenetére, megbocsátani, szeretni, békességet
teremteni indulunk-e tovább?

4. Példák, képek, szemelvények

A magyarországi evangélikusok 2013-ban C D - t készítettek a J ö n á s és J é z u s cí­
m ű rockoratöriumböl. Ennek anyaga Interneten is elérhető a következő helyen:
https://www.youtube.com/watch?v=4gHGqy7v2(L\&üst=PL10CDE3B46DBD650A6dndex=l
A z oratórium zenei képekben párhuzamossá rendezi J ö n á s és J é z u s történe­
tét, kiválóan alkalmas egészében vagy részleteiben ifjúsági csoportban vagy fiatal
felnőttek közösségében komoly gondolatokat indító zenehallgatásra, beszélge­
téskezdésre.

5. T o v á b b i szempontok az istentisztelet alakításához

Az alkalomról:
Nagyszombat napja a nagypéntek és búsvét vasárnapja közt szinte átmeneti
jellegű. Bár tájegységenként változó néphagyományok kötődnek hozzá, refor­
mátus eleink nem tekintették önáUö ünnepnapnak. J ó l jelzi ezt, bogy például
Szikszai György, akinek imádságai és tanításai évszázadokig meghatározták a
református kegyesség gyakorlását, a Keresztyéni tanítások és imádságok című köteté­
ben, melyben minden fontos hétköznapi és ünnepi alkalomra találunk tanítást és
imádságot, nem szentel külön részt a nagyszombatra. Ugyanígy a „Ravasz-féle"
Istentiszteleti rendtartás sem ajánl textusokat vagy imádságokat külön erre a napra.

Kekáó-.J'o. 17

216
 Jónás 2,1-11

Énekajánlás:
RE 342: J é z u s , világ Megváltója
28: H o z z á d kiáltok, kegyes Uram
38: Haragodnak nagy voltában
77: A z Istenbez az én szómat
227: A m i szívünk csak te bozzád. J é z u s , Isten Báránya
206: É n Istenem! Sok nagy b ű n ö m
216: Végtelen irgaknú Isten, bozzád kiáltok
288: E vüágnak fényessége

Előma(-vázlat):
Emlékezés Krisztus U m n k szenvedésére és váltságbalálára. Igazként szenvedett
a nem igazakért. Ártatlanként szenvedett a bűnösökért. „Megsebesíttetett a m i
bűneinkért, megrontatott a m i vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta
van." Krisztus U r u n k szenvedésére és halálára emlékezve látjuk meg a bün, a m i
bűnünk mélységes voltát. Megistenülni akarásunk következményét. A nagy­
szombati csönd m é g s e m csupán a halál döbbenetének csöndje. Krisztus Urunk
érdeméért Istennek kegyelmes szava szól mégis hozzánk, aki azt akarja, bogy
megtérjünk s üdvösségünk legyen. A halál árnyékának völgyében az élet Igéje
szól. Hálaadás ezért. Könyörgés az életet adö csöndért, hallgatásért, megbaUá-
sért, befogadásért. A z igazságért, mely szabaddá tesz.

Utóifna(-vázlat):
Megemlékezés arról, bogy Isten az embert céUal, feladatra választva teremtette.
Megemlékezés arról, bogy népének is feladatot adott, bogy áldás legyen a népek
számára, és egyes embereknek is feladatot adott: miránk is bízta a békéltetés
szolgálatát. Annak megvallása, bogy inkább a J ö n á s útját járjuk, mint a Krisztu­
sét. Büszkék vagyunk kiválasztottságunkra, de meg akarjuk tartani másokhoz
valö „ j o g o s " viszonyulásainkat: haragunkat, megvetésünket, gyűlöletünket,
megbocsátani nem akarásunkat. Annak megvallása, bogy Krisztus életét adta
értünk, m i pedig bála belyett gyakran engedetlenséggel válaszolunk. Könyörgés
a szabadításért: a haragunktól és engedetlenségünktől, a szeretetre és a békesség
munkálására. Könyörgés azért, bogy az elkövetkező reggel legyen hajnal a lel­
künkben is, és utunk a Krisztus követésében legyen egyre világosabb. Legyen
ünnep az ünnepi

6. Felhasznált és ajánlott irodalom

A N G E L , H . : „ I am a Hebrew!". Jonah's Conflict with God's Mercy toward Even the Most
Worthy o f Pagans, in: ]ewish Bible Quarterly 3 4 ( 2 0 0 6 / 1 ) , 3 - 1 1 .
B E N C K H U Y S E N , A . W.: Revisiting the Psahn o f Jonah, in: Cahin Theological Journal 4 7 ( 2 0 1 2 ) ,
5-31.
C H A P M A N , S. B . - W A R N E R , L . C : Jonah and the Imitation o f God: Rethinking Evangehsm
and the Old Testament, in: Journal of Theological Interpretation 2 1 ( 2 0 0 8 ) , 4 3 - 6 9 .
E P H R O S , A . : Nineveh and Sodom Juxtaposed: Contrasts and Parallels, in: Jemsh Bible Quar­
terly 3 0 ( 2 0 0 2 / 4 ) , 2 4 2 - 2 4 6 .

217
 Nagyszombat

F O R T I , T.: O f Ships and Seas, and Fish and Beasts: Viewing the Concept o f Universal Prov-
idence i n the Book of Jonah through the Prism o f Psalms, in: Journalfor the Studj of the Old
Testament 1>3 (2011/3), 359-374.
G U I L L A U M E , P.: The E n d o f Jonah is the Beginning o f Wisdom, i n : Biblica 87 (2006/2),
243-250.
K A H N , P.: The Epilogue to Jonah, in: Jewish Bible Quarterly 28 (2000/3), 146-155.
K E L L Y , J. R.: Joel, Jonah, and the Y F I W H Creed: Determining the Trajectory o f the Literary
Influence, in: JournalojBiblicalUterature 132 (2013/4), 805-826.
L A W S O N , S. J.: The Power o f Bibhcal Preaching: A n Expository Smdy of Jonah 3:1-10, in:
BibliothecaSacra 158 (2001), 331-346.
L E V I N E , É . : Justice i n Judaism: the Case o f Jonah, i n : The Review of Rabbink Judaism 5
(2002/2), 170-197.
L U D W I G , F.: Jonah's Mission: Interculmral and Interrehgious Perspectives, in: World<&World
21 (2007/2), 185-194.
M C L A U G H I N , R. P.: Jonah and the Religious Other: an exploration o f Bibhcal Inclusivism,
in: JournalofEcumenkalStudies A?, (2013/1), 71-84.
M I L L S , M . : Úrban Morahty and the Great City i n the Book o f Jonah, in: Political Theology 11
(2010/3), 453-465.
N O G A L S K I , J. D . : The book of the Twehe: Hosea-Jonah (Smyth & Smyth Bible Commentary),
Macon, Smyth & Helwys Pubhshing, 2011.
P O W E L L , M . A.: Echoes o f Jonah i n the N e w Testament, i n : World <& World 21 (2007/2),
157-164.
R A V A S Z L . (szerk.): Istentiszteleti rendtartás a Magyar Református Egyház számára, Budapest,
(kiadó nélkül), 1930.
R E I M N I T Z , P. J.: Fish out o f Water: the Book of Jonah among the Minor Prophets, in: Jour-
nal of Théta Alpha Kappa 38 (2014/1), 20-36.
RiLEY, S. P.: When the Empire does not strike back: Reading Jonah i n Light o f Empire, i n :
Wesleyan TheologicalJournal Al {2012/\), 116-126.
R O B S O N , J. E.: Under current sin Jonah, in: Tjndale Bulletin 64 (2013/2), 189-215.
R O O P , E . F.: Ruth, Jonah, Ester (Behevers Church Bible Commentary), Herald Press,
Scottdale - Waterloo, 2002.
R Y U , C H . J.: Silence as Resistance: A Postcolonial Reading o f the Silence of Jonah in Jonah
4.1-11,in: Joumalforthe Studjofthe Old Testament ?> A (2009/2), 195-218.
S C H E L L E N B E R G , Armette: A n Anti-Prophet among the Prophets? O n the Relarionship o f
Jonah to Prophecy, in: Journalfor the Study of the Old Testament 39 (2015/3), 353-371.
S T R A W N , B . A.: O n Vomiting: Leviticus, Jonah, Ea(a)rth, i n The Catholic Biblical Quarterly lA
(2012), 445-464.
STUART, D . K . : „ T h e Great City o f Nineveh" (Jon.l:2), i n : Bibliotheca Sacra 171 (2014),
387-400.
S U C H A T , R.: Jonah the Rebelhous Prophet: a Look at the Man behind the Prophecy Based
on Bibhcal and Rabbinic Sources, in: Jewish Biblical Quarterly 37 (2009/1), 45-52.

Dr. Bamóczki Ahiila (Sárospatak)

218
 Húsvét 1. napja
2019. április 21.

Él az én Uram!
Textus: J á n o s 20,11-18

1. Amit a textusról tudni kell - exegetikai/kortörténeti megértés

Az írásmagyarázók egyetértenek abban, bogy a Jn 20,1-18 egységes egészet
képez.! Általánosan elfogadott, bogy az első rész (20,1—10) J á n o s saját anyaga,
míg a perikópa második fele (20,11-18) a szinoptikus bagyományokon alapszik.
J á n o s evangélista egybeszerkesztette a két történetet. Ennek ellenére mindkettő
külön is értbető. „Jöllebet J á n o s tudósítása a búsvéti történetről egységesnek
tűnik (Jn 20,1-18), történetkritikai szempontból mégis két különálló, egymással
konkuráló, a szinoptikus bagyománnyal nebezen összeegyeztetbető periköpával
állunk szembe."2 Van olyan vélemény," amely szerint az igebirdetés egysége
érdekében nem szerencsés a magyarázat során figyelembe venni a két egybe­
szerkesztett történet összetartozását, és nem tanácsos lekciöként felolvasni a
20,1—18-at. A textus belyes megértése érdekében azonban éppen ellenkezőleg,
szükséges együtt ballani és látni a 20,1—18-at. Roloff egyenesen azt javasolja,
bogy a fejezet első versét is a textusboz kell venni és azzal együtt magyarázni.'*
Bolyki" szerint a textus a Jn 20,1—2 versek folytatásának tekintbető.
/ l.v. Magdalai Mária egyedül áU a J é z u s sírjánál, és sír. Ezzel kezdődik a tex­
tus. A Mária és J é z u s kapcsolata azonban korábban kezdődött, akkor, amikor
J é z u s bét ördögöt űzött k i belőle (Lk 8,2; M k l 6 , 9 ) és egy új, szabad élettel (Isten
teremtő és újjáteremtő bataknának a jele) ajándékozta meg. Ez annyira megbatá-
rozta Máriát, bogy a J é z u s követője lett és maradt a keresztbalálig. (Mt 27,56;
M k 15,40; L k 23,49; Jn 19,25).
Jöllebet a kijelölt perikópa a 11. verssel kezdődik, m é g s e m lebet eltekinteni
a fejezet első versétől, abol azt olvassuk, bogy Mária a bét első napján korán
reggel ment k i a J é z u s sírjáboz. M i n d a négy evangéliumban magdalai Mária
megy k i elsőként a J é z u s sírjáboz (Mt 28,1; M k 16,9; L k 24,10; Jn 20,1). A b o l az
evangéliumok más asszonyokkal együtt említik, ott is elsőként az ő neve szere­
pel. J á n o s szerint egyedül ő megy k i a sírboz. Ez az egyedül-keresés és későbbi
találkozás utal arra a személyes kapcsolatra, amely gyökeresen változtatta meg a
Mária életét. J á n o s nem említi a Mária szándékát, nem derül k i , bogy konkrétan

1 H E I N R I C H - H E R M A N N : Ostersonntag - Joh 2 0 , 1 1 - 1 8 , 2 3 8 - 2 4 6 .
2 FAZAKAS: Fájdalomtól a küldetésig, 23.
3 FODOR: Mária Magdaléna - a Jézust kereső ember, 1 2 5 - 1 4 1 .
" H E I N R I C H - H E R M A N N : i. m., 238.
5 B O L Y K I : „Igaz tanúvallomás", 512.

219
 Húsvét 1. napja

miért ment k i a sírhoz. Csak azért, hogy zsidó szokás szerint a helyszínen gyá­
szoljon, vagy azért, hogy bebalzsamozza a J é z u s testét, amint arról a szinoptiku­
sok tudósítanak. J á n o s számára ez nem fontos. Inkább az derül k i a rövid tudó­
sításból, bogy magdalai Mária a sötét ellenére látja, bogy a kő nincs a sír száján,
és azt is, bogy üres a sír. A m i t lát, az csak fokozza a benne levő zavart (sötétsé­
get). Ha a fejezet első versében szereplő „amikor m é g sötétes v o l t " utalást a
J á n o s evangéliuma összefüggésben vizsgáljuk, nem csupán azt jelenti, bogy m é g
nem virradt meg teljesen, banem arra a hangulatra is utal (-bat), amelyben mag­
dalai Mária a J é z u s sírjáboz megy; a halál, a tanácstalanság, az összeomlott ál­
mok és remények miatti sötétségre. A kora hajnalt jelentő TtpojL kifejezés a szi­
noptikusoknál is szerepel, de csak J á n o s említi a sötétséget. „ A „ s ö t é t s é g " jánosi
stüáris sajátosság, jelképes értelme van már a Prológustól kezdve (1,5). A m i k o r
az áruló elhagyja az utolsö vacsora színhelyét, a sötét éjszakába lép k i (13,30).
Most, búsvét hajnalán m é g sötét van, míg a magdalai Mária nem látja meg a
nyitott sírt."" Bolyki jegyzi meg, bogy míg a szinoptikusoknál a sírkövet elhenge­
rítették, addig itt felemelték a sírról. N e m biztos, bogy különösebb jelentőséget
kell tulajdonítani a J á n o s által i t t használt kifejezésnek, de összefüggésben lebet
a J é z u s felemeltetésével, amelyet J á n o s előszeretettel és gyakran basznál az
evangéliumban. Az evangélista beszámol magdalai Mária Péterrel és Jánossal
valö találkozásáról és arról, bogy ők is kimennek a sírboz. Ez az esemény azon­
ban semmit sem változtat a Mária zavarán. A két J é z u s közeli tanítvány, akiket
Mária azért keresett fel az üres sír hírével, mert magyarázatot, segítséget remélt
tőlük, nem lát tisztábban, és nem szolgál semmi felvilágosítással az összezavaro­
dott, s z o m o r ú asszony számára. Egyszerűen magára hagyják. Ez az egyedüllét
m é g inkább fokozza szomorúságát. Mária számára J é z u s volt az élet. Most
azonban J é z u s halott, és Mária is úgy áll a J é z u s sírjánál, mint aki mindent (az
életét) elveszített. N e m csoda, bogy sír.

12—13.V. A sírboltba betekintő Mária két angyalt lát. A szinoptikusoknál is

van szö angyalokról (Mt 28,2-5 - egy angyal, aki elhengerítette a követ; M k 16,5
- egy ifjú; L k 24,4 - két férfi). A sírboltban ülő két angyalról azonban csak J á ­
nos tesz említést. Bolyki szerint kérdés, bogy Péter és J á n o s , akik szintén be­
mentek a sírba (6. és 8.v.), miért nem látták az angyalokat. A z is elgondolkozta­
tó, bogy Máriában miért nem kelt félelmet az angyalok látványa, ami viszont a
szinoptikusoknál megjelenik (Mt 28,4-5; M k , l 5 , 5 - 6 ; L k 24,5). Ez a tény utalhat
a szomorúságra, amely annyira hatalmába kerítette, bogy már nem is fél a meny-
nyei lények látványától. A z angyalok kérdése sem zökkenti k i Máriát lelkiáUapo-
táböl. Válaszából kiderül zavarodottsága. Ez akkor kezdődött, amikor látta,
bogy felvették és elvitték a követ a sírról (20,1), most pedig m é g nagyobb meg­
döbbenéssel látja, bogy a J é z u s testét is elvitték. A szóhasználat egyértelműen
utal arra, bogy Mária a halott Jézusra (a J é z u s testére) gondol, amelyet, akárcsak
a követ, el lebet vinni. A két angyal jelenléte és kérdése nem változtat semmit

9 BOLYKJ: i . m., 509.

220
 János 20,11-18

Mária helyzetén és szomorúságán. A z angyalok nem adnak át semmiféle üzene­

tet, nem magyarázzák meg az eseményeket, és nem is vigasztalják meg az asz-
szonyt. Schulz'! szerint a két angyalnak - a szinoptikus elbeszéléssel ellentétben
- a perikópa számára nincs semmiféle teológiai jelentősége.
14. V. A történetben és a Mária életében a fordulat a megfordulással
(köTqáijT]) kezdődik. Ha ebben a megfordulásban mélyebb értelmet keresünk,
elmondható, bogy a változás a sírtól valö elfordulással kezdődött. Látja Jézust,
de nem ismeri fel. A látást kifejező Gewpel inkább olyan szemlélődésre utal,
amely m é g nem jelenti a felismerést. Ezt erősíti meg az OVK fjőeL kifejezés, ame­
lyet K á r o ü a „ n e m tudta" szókapcsolattal ad vissza, míg az új fordításban a
„ n e m ismerte f e l " kifejezés szerepel. Nyilvánvaló, bogy a szö elsődleges jelenté­
se az, bogy Mária nem ismerte fel Jézust. A Károli fordítása viszont kifejezi azt a
zavart, ami a Mária lelkében volt, amelynek következményeképpen elmondható,
bogy ő már nem érti, nem tudja értelmezni, amit lát.
15. V. J é z u s majdnem ugyanazt kérdezi Máriától, amit az angyalok kérdez­
nek: „ A s s z o n y , m i t sírsz? K i t keresel?" Az első megszólítás (asszony) személyte­
len, név nélküli, általános, ami nem idéz elő semmi változást Máriában. A kit
keresel kérdésre adott válaszból kiderül, bogy m é g mindig az foglalkoztatja,
bogy miként találhatna rá a J é z u s bolttestére. Walter Lütbi találóan jegyzi meg:
„Mária amiatt sírt, bogy nem találta meg a J é z u s testét. Istennek legyen bála,
bogy nem találta meg!"" Az a szándék, amely szerint Mária elvinné Jézust (a
szövegből nem derül k i , bogy hová vinné, és az sem, bogy egyedül ezt miként
tartja megvalósíthatónak), azt a szeretetteljes ragaszkodást jelzi, amely m é g a
halott J é z u s iránt is megvan az asszonyban.
16. V. A második megszólítás, amikor a nevét hallja, betölti a felismerés
örömével. A z a tény, bogy a Feltámadott ismeri Máriát, annak ellenére, bogy az
a kertésznek véU őt, jelzi, bogy bármüyen változás is következzen be az ember
életében, bármilyen mélységbe, reménytelen helyzetbe is kerüljön. Isten részéről
a valamikor létrejött kapcsolat nem változik meg. Ezt az ismerettséget m é g a
halál eseménye sem módosítja. Erre az „ismeretségre" és „személyességre" utal
az Ezs 43,1b, a JnlO,3b, valamint a R ó m 8,32 is.
17. V. „ N e illess engem"! Ellentmondásos J é z u s figyelmeztetése. Személye­
sen szólítja meg Máriát, és ezzel mégis távolságot teremt. D e elsősorban nem
erre kell i t t gondolnunk, banem arra a közbevetésre, amely a balálon innen élő
ember és a halál fölött diadalmaskodó, megdicsőült Krisztus között van. Bolyki'
ezt a b á r o m szót (pf| pou ctTTTOu) a következőképpen fordítja: „ N e tarts visz-
sza!" Ez a fordítás jobban illik a vers üzenetéhez, biszen a folytatásban arról
olvasunk, bogy J é z u s útban van, m é g nem ment fel az Atyához. Ilyen értelem­
ben Mária szándéka (lábait átkarolva itt tartani) megakadályozná a Feltámadottat
a megdicsőülés útján.

7 SCHULZ: Das Evangélium nach Johannes, 243.

8 LÜTHI: Johannes, 327-335.
' B O L Y K I : i . m., 514.

221
 Húsvét 1. napja

Az ö n z ő mozdulatnál fontosabb a feladat: menj, és m o n d d az én atyámfiai­

nak (testvéreimnek). A Krisztus halálának és feltámadásának első gyümölcse
éppen ez: a tanítványok testvérekké lettek, a J é z u s Atyja az ő Atyjuk is. N e m
lebet megérinteni az Urat, de mégis létrejött egy olyan közelség, amelyről koráb­
ban szö sem lehetett.
Máriának tanúskodnia kell, jöllebet abban az időben és társadalomban az
asszonyok nem számítottak megbízbatö tanúknak (Lk 24,11). A m i t megtehet­
ték, az a halál megállapítása és az elbunytröl valö g o n d o s k o d á s . Most azonban
nem a balálröl, banem az életről kell tanúskodnia egy asszonynak. Maga a tény,
bogy ezt Mária megteheti, arra az új teremtésre utal, ami minden keretet szétfe­
szít, így a társadalmi-vallásos hagyományok kereteit is.
18.V. Mária azt hirdette a tanítványoknak, amit látott és hallott. O látta első­
ként a Feltámadott Krisztust, ennek ellenére m é g s e m szerepel az I K o r 15,5-8-
ban találbatö felsorolásban, abol a feltámadás első tanúiröl van szö. Bolyki sze­
rint ez azzal a zsidö jogszokással magyarázható, amely perekben nem fogadta el
a női tanúskodást.**!

2. A perikópa megértése—teológiai ö s s z e f ü g g é s e k feltárása

2.1. Az első nap. Az 1. pontnál említésre került, bogy a perikópa megértése érde­
kében tanácsos a 20,1-et is hozzávenni a textusboz. Egy új nap kezdődik, ame­
lyen Isten valami egészen újat cselekszik. Az éjszaka, a sötétség, a káosz eknúlt,
és világosság támadt. Akárcsak a teremtés-történetben. Isten szólt, bogy legyen
világosság; és elválasztotta a világosságot a sötétségtől; és lett este és lett reggel
első nap ( I M ö z 1,3—5). Amiként ezzel az első nappal és az azon feltündöklő
világossággal kezdődött a teremtés és az élet, úgy most a bét első napján, korán
reggel Isten teremtő hatalmából születik a Krisztus feltámadása által az új élet. A
20. fejezetet a J á n o s evangéliuma kontextusában vizsgálva utalhatunk a Jn l - r e ,
különösen a kezdetben kifejezés a sötétség és a világosság Isten teremtő hatalma, vala­
m i n t az Ige testté létele összefüggésében.
A z első nappal kapcsolatban Nieuwenbuis** egy érdekes összefüggésre irá­
nyítja a figyelmet. Utal a 3 M ö z 23,10-1 l-re, abol arról van szö, bogy a szombat
utáni napon, azaz a bét első napján kell meglóbálni az aratás zsengéjének első
kévéjét az U r előtt. Ez a rituáHs cselekedet a bálaadást fejezi k i és egyben a re­
ménységet is, amely a bizonyosan bekövetkező teljes aratásra tekint. Ennek ana­
lógiájára a Krisztus (az első zsenge) feltámadása ( I K o r 15,20-23) a bét első
napján a keresztyén ember számára a feltámadás biztos záloga.*2 A boUand
írásmagyarázó szerint az is elgondolkoztató, bogy az Ó s z ö v e t s é g b e n 69-szer

i"uo.
11 NiEUWENHUIS: Johannes de Ziener, 396-397.
12 H K 45. Mit használ nekünk a Krisztus feltámadása? Először, hogy őfeltámadásával a halált meggyőzte,
hogy minket részeseivé tehessen az ő halálával szerzett igazságnak. Másodszor, az ő ereje minket is új életre támaszt.
Harmadszor, Krisztus feltámadása a mi dicsőséges feltámadásunk biztos záloga.

222
 János 20,11-18

fordul elő a „harmadik nap" (Hós 6,2) m i n t amely fordulópontot, változást, új

kezdetet jelöl. A nap, amelyen Isten cselekszik, az U r napja.

2.2. Az Atyához ""^^ felmenetel. J á n o s elválaszthatatlan egységben látja a Jézus

halálát, feltámadását és megdicsőülését (mennybemenetelét), amit a lehető leg­
egyszerűbben „az Atyához valö felmenetelnek" nevez. Ez a szemlélet tükröző­
dik a jánosi feltámadás-történetekben, amelyek egyben megdicsőülés, menny­
bemenetel (20,17), sőt pünkösdi történetek is (20,22).*" A Krisztus
„felmenetele" gyakran előfordul az evangéliumban (3,13; 6,62; 7,33; 13,1.3;
14,4.28; 16,5.17.28; 17,3) anélkül, bogy J á n o s , Lukácshoz hasonlóan, konkrétan
írna a mennybemenetelről. Ha a J á n o s evangéliuma első és huszadik fejezeteit
összevetjük a Filippibeli levél Krisztus-himnuszával (Fii 2,5-11), feltűnően sok
hasonlóságot találunk. A z összehasonlítás gyümölcsöző lebet a perikópa magya­
rázata során.
A Krisztus felemeltetésével kapcsolatos a Mária küldetése is, biszen nem a
feltámadásról vagy a galileai találkozásról kell beszéljen a tanítványoknak, banem
azt kell elmondania, bogy Krisztus az Atyához megy. Ez azonban nem az eltá­
volodást, banem a testvéri közelséget, az Atya-gyermek kapcsolat létrejöttét
szolgálja. I t t hasznos lebet idézni a Heidelbergi K á t é 47. kérdés-feleletét,*'* amely
arról tesz bizonyságot, bogy a felemeltetés ellenére Krisztus közel van hozzánk.

2.3. Felismerés. Bolyki*" szerint a jánosi feltámadás-történetek másik sajátossága a

felismerés-motívum. Szerinte J á n o s is használta ezt az antik drámákból szárma­
zó írói eszközt, ami azt jelenti, bogy a szereplők nem ismerik fel egymást, míg a
nézők (olvasók) azonosítani tudják őket. Ez a drámai feszültség csak akkor ol­
dódik fel, amikor megtörténik az egymás feUsmerése. Ilyen felismerés-történet a
magdalai Mária története is. A Lukács evangéliumában hasonló az emmausi
tanítv^ányok története. „ A z ő szemeik visszatartóztattak, bogy őt meg ne ismer­
jék" (Lk 24,16). „ É s megnyüatkozának az ő szemeik, és megismerék őt; de 6
eltűnt előlük" (Lk 24,31). Ennek a két tanítványnak sem adatik meg a lebetőség,
bogy megérintsék, visszatartsák az Urat (miként Máriának sem), ez azonban
nem akadályozza meg őket abban, bogy a Feltámadottröl tanúságot tegyenek. A
felismerés nem az emberi keresés, banem az Isteni kinyilatkoztatás nyomán
születik. A k k o r és ott, amikor és abol ő azt jónak látja.*"

3. Prédikációvázlat
„ N e m tudom, bol van az én U r a m " - mondja Mária az első búsvét hajnalán,
amikor m é g sötétes volt. Ez a nem tudom jelzi a Mária lelkében uralkodó homályt,
bizonytalanságot és reménytelenséget. A tanítványok sem tudták. A J é z u s sírjá-

u BOLYKI: i , m., 505.

n H K 47. Mégis nincs-e velünk Krisztus a világ végezetéig, amint azt nekünk megígérte? Krisztus
valóságos emher és valóságos Isten: ennélfogva emberi természete szerint nincs tóhbé a földön, de istensége, felséges volta,
kegyelme és Szentlelke szerint soha sincs távol tőlünk.
'5 BOLYKI: i . m., 505.
HEINRICH-HERMANN: i . m., 239.

223
 Húsvét 1. napja

hoz siető Péterről és Jánosról ezt olvassuk: „Mert nem tudják m é g az írást, hogy
fel kell támadnia a halálból" (Jn 20,9). Ma keresztyének miUióival együtt ünne­
peljük a Krisztus feltámadását, az élet halál feletti diadalát. A mai ünneplő soka­
ságnak és nekünk személyesen is szükségünk van az Istentől jövő üzenetre (az
írásokra), amely elfordítja a tekintetünket a balálröl, és az élő J é z u s Krisztusra
irányítja.
H a követjük a híreket, naponta szembesülünk a szenvedéssel és a halál té­
nyével. Egy-egy tőlünk távoH baleset, légikatasztröfa idején megdöbbenünk,
beszélgetünk az eseményekről; de egy kicsit úgy gondoljuk, bogy velünk, vagy a
m i szeretteinkkel ez nem történbet meg, vagy legalábbis reméljük, bogy nem fog
megtörténni. Azonban sokunknak vannak egészen közeli tragédia-élményei;
gyögyítbatatian betegség vagy éppen a szeretteinket elragadó halál rettenete.
Ilyenkor szötianná válunk. N e m tudjuk megvigasztalni egymást, és hozzánk is
nebezen, vagy egyáltalán nem jutnak el embertársaink vigasztaló szavai. N e m
tudjuk, bogy m i t gondoljunk, szóljunk vagy tegyünk. A m i k o r a halál árnyéka
vetül az életünkre, Máriához hasonlóan, m i sem tudjuk, bogy bol van Isten, bol
van a balálon diadaknaskodö Krisztus. Gyakran csak annyit tudunk, bogy m i bol
vagyunk (velünk m i van), habár ebben sem vagyunk mindig bizonyosak. A z t is
tudni véljük, bogy elhunyt szeretteink abban a sírban vannak, amelynél alkal­
manként megállunk, emlékezni vagy éppen sírni. Ez a tudás azonban nem elég
abboz, bogy megvigasztaljon minket. T ö b b r e van szükségünk.

3.1. Jézus nincs a sírban; számunkra sem ez aZ öröklakás.

A magdalai Mária a hajnali derengésben csak annyit lát (tud), bogy a kő nincs
J é z u s sírján: „Elvétetett a kő a sírról," azaz valakik felemelték és elvitték. Ez a
látvány összezavarja a magányos s z o m o r ú asszonyt. Bánata csak fokozódik,
amikor a sírboltba behajolva azt keU látnia, bogy J é z u s teste nincs ott. Erről is
azt gondolja, bogy valakik elvitték, akárcsak a sír szájáról a követ. Sírrablás tör­
tént. Mária gondolkozása teljesen emberi. Ugyan m i másra gondolhat az ember
egy nyitott sír láttán? Péter és J á n o s együtt fut k i J é z u s sírjáboz. Mindent úgy
találnak, abogyan az asszony elmondta. A Mester nincs a sírban. O k sem tudják,
bogy m i t gondoljanak. Az írásokra nem emlékeznek, akárcsak az Emmausba
igyekvő két másik tanítvány. Arra senki sem gondol, bogy nem csak emberek
emelhették fel a követ, és vihették el Jézust.
A hétnek az első napján. J é z u s keresztbalálának a harmadik napján olyasmi
történt, amit a balálig látó emberi értelem nem képes követni. Isten, aki „kez­
detben" szavával hívta életre a világmindenséget, most teremtő hatalmával cse­
lekszik, és a halál mélységéből felemeli Jézust; kihozza a báláiból a juhoknak
nagy pásztorát (Zsid 13,20). N e m csak az a lebetőség létezik, amire Mária és
hozzá hasonlóan nagyon sokan gondolnak, bogy valaki elvitte J é z u s testét, ba­
nem az is, bogy Isten felvitte őt a halottak közül. Ezt m i már az írásokból és a
bizonyságtevők sokaságától tudjuk. D e ennél többet is tudunk: nem a sír az élet
utolsö áUomása. A hívő ember számára nem ez a végső nyugvöbely — éppen
ezért nem is öröklakás - mert a m i országunk (otthonunk) a mennyekben van.

224
 János 20,11-18

Hitvalló eleink szépen fogalmazták meg a kátéban: „Krisztus feltámadása a m i

feltámadásunk biztos záloga."
Szülőfalumban az emberek évszázadok óta a szőlőbegybe temetkeznek. K i -
ki a maga szőlősébe. Talán azért alakult ez így, mert nem akarták a mindennapi
élettértől elkülönítve elbantolni szeretteiket. A megművelt szőlőskert az élet jele,
a szőlős végében (a dombtetőn) lévő sír a balálra emlékeztet, a kettő együtt pe­
dig arra, bogy ezek összetartoznak. A m i k o r ottbon járok, lebetőleg mindig k i ­
megyek a szőlősbe, és séta közben olvasgatom a fejfákra vésett neveket. Egye­
seket gyerekkoromból ismerek, de vannak szép számmal olyanok is, akikről
semmit sem tudok. N é b á n y évvel ezelőtt a tavaszodó, búsvét előtti időben fe­
deztem fel egy külföldről bazatelepedett földim sírját és az ő emlékére áUított
kopjafát, amelyen ez az igevers áU: „Lenyúlt a magashói és felvett engem" (Zsolt
18,17). Ismertem a zsoltárverset. T ö b b s z ö r olvastam a 18. zsoltárt, de valahogy
soba nem ragadott meg olyan erővel, mint akkor búsvét táján egy sírhant fölött.
Ez a mondat egy csodálatos bitvallás, benne van a balálon túUátö bizonyosság és
az örök élet reménysége; az a gondolat, bogy nem lent a sírban, nem a föld m é ­
lyében van az, akit eltemettek, banem fent az ő Uránál. Ez az ember tudott Is­
tenről, akinek hatalma van arra, bogy lenyúljon a magasból, és kiemelje őt a
halálból. Sajnálom, bogy nem ismertem ezt az embert, de örülök a kopjafára
vésett igeversnek, amely mindig különös lelki békességgel és az örök élet re­
ménységével tölt el.

3.2. A személyes találkozás öröme.

Ha csak annyit tudunk, bogy üres J é z u s sírja, az m é g nem változtat semmit a
halál miatti szomorúságunkon vagy az attól valö félelmünkön. Mária tudja, bogy
üres J é z u s sírja, és mégis keservesen sír. Péter és J á n o s nem tudta megvigasztal­
n i , talán nem is gondoltak rá, ők is el voltak foglalva önmagukkal, a saját csaló­
dásukkal, félelmükkel. N e m futotta erejükből arra, bogy egy síró asszonyra f i ­
gyeljenek.
Egy sírnál síró asszony egyedül. N e m nebéz elképzelni, sőt együtt érezni
sem nebéz vele, biszen sokan tapasztaltuk már, bogy m i t jelent, amikor az em­
ber egyedül marad a fájdalmával. A z egyedül síró asszonyt az üres sírban lévő
angyalok sem zökkentik k i lelkiállapotából; nekik is csak azt hajtogatja, amit tud:
„Elvitték az én Uramat, de nem tudom hová tették." Hamarosan kiderül, bogy
ez a tudás nem felel meg a valóságnak. A m i k o r bátrafordul, ott áU mögötte J é ­
zus, de nem ismeri fel őt. Fájdalmában se nem lát, se nem ball. J é z u s ugyanazt
kérdezi tőle, amit az angyalok: „ A s s z o n y , m i t sírsz?" A kétszer elhangzó kérdés
arra figyelmezteti, bogy tulajdonképpen nincs ok a sírásra. N e m emberek vitték
el Jézust, banem Isten vitte fel őt a báláiból. Akár Mária is baUbatott erről az
írásokból, de csak akkor nyüik meg a füle és a szíve, amikor a kertésznek vélt
idegen a nevén szólítja. E k k o r kiált fel döbbent örömmel, és borul le a J é z u s lába­
inál, felismerve az ő Urát. Most már tudja, bogy a Mester áll ott. A z t azonban
m é g meg kell tanulnia, bogy megváltozott a helyzet: ő m é g i t t van, a balálon
innen. J é z u s pedig a balálon túl van, ezért nem lebet őt megérinteni, nem lebet

225
 Húsvét 1. napja

visszatartani, kisajátítani. Ez a tény azonban nem változtat az örömén, biszen a

Mester ismeri őt, nevén szölította! A balál sem szakította el a köztük lévő kap­
csolatot.
N e m Mária, banem J é z u s kezdeményez, akárcsak a T a m á s esetében, vagy a
Péterrel valö Genezáret-parti beszélgetés alkalmával. A z által változik meg a
reménytelen, kételkedő, bitében meggyengült ember helyzete, b'ogy a Feltáma­
dott kijelenti magát. M i is örülhetünk annak, bogy Isten megváltott, nevünkön
szólított, az övéi vagyunk (abogyan azt Ézsaiás prófétánál olvassuk), a J ó Pász­
tor minket is megszólított, ő ismer, és m i is ismerjük őt. Ezt az ismeretséget
pedig sem az élet sem a balál nem teheti tönkre. Pál apostollal együtt vaUbatjuk:
senki és semmi nem szakíthat el minket Isten Krisztusban megmutatott szerete­
tétől. Erre a személyes szeretetre emlékeztet minket az, bogy meg vagyunk ke­
resztelve. '

3.3. Küldetésben: menj és mondd!

Máriának (később a tanítványoknak, nekünk is) feladata van: elmenni a tanítvá­
nyokhoz, és ebnondani, bogy a Mester úton van. A z úton létei pedig azt jelenti,
bogy él. N e m m á s o k vitték el, banem ő megy. Nincs már semmiféle emberi
batalom, amely őt fogva tarthatná. í m e , már az övé minden batalom mennyen
és földön! A z Atyához tér vissza, a mennyei dicsőségbe, ahonnan érkezett. A k i
megalázta magát, engedelmes lévén balálig, mégpedig a keresztfának haláláig, azt
most Isten felmagasztalta, és ajándékozott neki oly nevet, amely minden név
fölött valö (Fii 2,8-9). Általa lett az ő Atyja a m i Atyánk, az ő Istene a m i Iste­
nünk. Erről beszélt J é z u s a tanítványoknak, amikor az Atya házában lévő sok
lakóhelyet emKtette, és azt mondta, bogy azért megy el, bogy helyet készítsen az
övéinek. Ugyanott ígérte, bogy ismét eljön, és magához veszi az övéit, bogy vele
együtt legyenek (Jn 14,2-3).
Nekünk is ez a feladatunk. Elmondani az összezavarodott, félő, szomorko­
dó, reménytelen embertársainknak, bogy J é z u s él. „ M ^ én Uram újra él most, or­
szágútján mendegél most, áprilisban fürdik és aranyozna napsütés, ahol lépked, jobbra-balra
ezer madár fakad dalra s ring hullámzik a vetés." (Dsida). Ó az első zsenge, aki fel­
támadott a halottak közül, O a bőséges aratásnak, a m i feltámadásunknak a biz­
tos záloga. O , aki felment az Atyához, Igéje és Szentlelke szerint soba sincs tá­
v o l tőlünk. Velünk van olyankor is, amikor szeretteink sírjánál keU megáUnunk,
vagy amikor minket kerít hatalmába a halálfélelem. A z övé minden batalom
mennyen és földön. Ezzel a hatalommal lenyúl a magasból, és felvesz (magához)
minket is.

4. Példák, képek, szemelvények

4.1. Egyes boUandiai gyülekezetekben a búsvét bajnaU istentisztelet a temetőben
kezdődik.!'! A sírbantok között olvassák a feltámadás evangéUumát, és énekléssel
dicsőítik Istent. Ezután „felmennek" a templomba, abol folytatódik az istentisz-

•7 O O R T G I E S E N : Eerste paasdag. Johannes 20,15a, 87-90.

226
 János 20,11-18

telet. Ez a nagyon szép szokás kifejezi és megerősíti a perikópa üzenetét; a sö­

tétségből, a balál körzetéből a Feltámadottal való személyes találkozás által el-
jutbatunk az élet világosságába.

4.2. Dsida J e n ő : Húsvéti ének azúres sziklasír mellett. H a nem is lebet a teljes verset
idézni, nébány versszak is csodálatosan vall a feltámadás-bitről.

Bámulok a nyirkos, görbe

kősziklába vájt g ö d ö r b e ,
bénán csügg le a karom,
tebetetlen két karom...
Te kegyelmet mindig oszthatsz,
feltámadtál s feltámaszthatsz,
hogyha én is akarom.

L á b a d o z ó régi bitben
egész nap csak ülök itten.
Lelkemet nagy, jó meleg
szent fuvallat lepte meg,
lent az odvas, szürke barlang
mélyén muzsikál a halk hang,
ahogy könnyem lecsepeg.

A z én Uram újra él most,

országútján mendegél most,
áprilisban fürdik és
aranyozza napsütés,
abol lépked, jobbra-balra
ezer madár fakad dalra
s ring, hullámzik a vetés.

5. T o v á b b i szempontok az istentisztelet alakításához

Az alkalomról:
A Húsvét ünnepének énekeivel kapcsolatban ismét a zsoltárok jelentőségére
szeretnénk rámutatni. A 117. és a 118. zsoltár kiemelt szerepet kap vasárnap,
hétfőn pedig a 105. Zsoltár. A z ünnep első napja a feltámadás tényét és üzenetét
hirdeti, a második nap az emmausi tanítványokra utalva a Jézussal találkozás
személyes élményét áUítja középpontba aZ alábbi igék alapján. A vasárnapi is­
tentisztelet öegybázi igéi: M k 16,1-8 és I K o r 5,6-8, a hétfői ünnep igéi: L k
24,13-35 és ApCsel 1 0 , 3 4 ^ 3 . (Szerk.)
Lekció: ]inos 20,1-10

Éneka/ánlás:
MRE 227,1-3: Felvirradt áldott szép napunk
230,1-3: Uram, közel voltam hozpád, mégis elszakadtam
lyij-y. Győzelmet vettél, 6, Leitámadott!

227
 Húsvét 1. napja

236: Krisztus feltámadott, kit halál elragadott

238,1-5: Örvendezhetek, egek, ti is fóldi seregek!

Imádság vázlat.
Adjunk hálát. A húsvéti evangéliumért, amely ezen az ünnepen is hangzik. Isten
türelméért, ameUyel elhordozza a halál közelében jelentkező kételkedésünket,
kicsinyhitűségünket, zavarodottságunkat. Isten életet teremtő hatalmáért, amely
megnyüvánult a Krisztus feltámadásában, és amely számunkra is örök életet
biztosít.
Kérjük: A Szentlélek írásokra emlékeztető és azok értelmét felfedő jelenlétét. A
búsvéti bit ajándékát. A balálon diadalmaskodó élet örömének a megtapasztalá­
sát. A bátor tanúskodáshoz a Lélek erejét.

6. Felhasznált és ajánlott irodalom

B O L Y K I J.: „Igaz tanúvallomás". Kommentár jános evangéliumához Budapest, Osiris Kiadó, 2001.
F A Z A K A S S.: Fájdalomtól a küldetésig, in: Igazság és Élet 1 (2007/1), 23-32.
F O D O R F.: Mária Magdaléna - a Jézust kereső ember, in: Igazság és Élet (2013/1), 125-141.
H E I N R I C H - H E R M A N N , U . : Ostersonntag - Joh 20,11-18, in: Neue Calwer Vredigthilfen, Band
5A, Stuttgart, Calwer Verlag, 1982, 238-246.
L Ü T H I , W.: johannes. Das vierte Evangélium, Basel, Verlag Friedrich Reinhardt A G , 1958.
NiEUWENHUIS, J.: johannes de Ziener. Geschrijten voor degemeente van nu, het Evangelie, de Brieven de
Openbaring. Kampen, Uitgeverij Kok, 2004.
O O R T G I E S E N , J. H . : Eerste paasdag. Johannes 20,15a, i n : Postille 1986-1987, 's-Gravenhage,
Uitgeverij Boekencentrum b.v., 1986, 87-90.
SCHULZ, S.: Das Evangélium nach johannes ( N T D 2), Göttingen, Vandenhoeck & Ruprecht,
1976.

Dr. Székelj József (Kolozsvár)

228
 Húsvét 2. napja
2019. április 22.

Isten lakomája
Textus: É z s a i á s 2 5 , 6 - 9

1. Amit a textusról tudni kell - exegetikai/kortörténeti megértés

Ézsaiás könyvének struktúrájában a 24—27. fejezetek önáUö egységet képeznek,!
melynek felelgetős formája a pusztulás és megújulás kettősségét vonultatja fel.
Ennek a belső formának kulcsfontosságú eleme az „ a z o n a napon" kifejezés.
Mindegyik fejezetben legalább egyszer előfordul, mintegy refrénszerűen vissza­
tér: 24,21; 25,9; 26,1; 27,2.12.13. Ez az idegen népek elleni pröféciasort megsza­
kító beszédsorozat az egész vüágot érintő pusztulásról, ületve megújulásról szól,
melynek történelmi kontextusaként a fogság fenyegető, ba már be nem követke­
ző realitását érhetjük tetten.
A nagyobb egység felosztását nyelvüeg a megszólaló és a megszölított(ak)
váltakozása indikálja. A 25. fejezet tekintetében az első öt versben az Úrnak
szinte zsoltárszerü megszólítása olvasható.^ Ebhez képest a 6 - 9 . versek egyes
szám harmadik személyben beszélnek Istenről. A 10. verssel pedig visszatér egy
pülanatra az idegen népek eUeni témához M o á b emlegetésével." A perikópa
tebát irodalmüag határozottan elkülönül közvetlen környezetétől, tematikájában
azonban belesimul az említett váltakozó kettősségbe, mégpedig a pozitív olda­
lon.
A z É z s 2 4 - 2 7 egység a 20. század klasszikus kutatói megítélése szerint
apokaliptika, mely a 4 - 3 . században keletkezhetett, vagyis történetüeg a korai
beUenista korszakhoz kötötték.'* A múlt század végének, 2 1 . század elejének
felismerései nyomán láthatóvá váltak az egység intertextuáHs kapcsolatai a ko­
rábbi prófétai szövegekkel, egyúttal a klasszikus apokaliptikátöl valö markáns
eltérései miatt inkább a 6. századi eredet, és Babüon Perzsia által történt leigázá­
sa és a nép hazatérése körüH időszakra helyezték a szöveg kontextusát." B a b ü o n
városának eleste központi szerepet játszik a szövegegységben, abogyan Isten
belyreálKtott dicsősége is a Sionon (24,23; 25,6; 27,13). A Moábra kimondott
ítélet szintén a fogság utáni időszakra utal.
É r d e m e s felfigyelni arra, bogy bár a 2 4 - 2 7 egység számos intertextuáHs je­
lenséget felmutat a prófétai könyvek vonatkozásában, éppen a textust a d ö

1 GOLDINGAY: Isaiah, 15; OSWALT: Isaiah, 459.

2 CHILDS: Isaiah, 1 8 3 - 1 8 4 .
3 A fejezet felosztását eltérően ítélik meg a kutatók. SMITH: Isaiah 1 - 3 9 , 247 szerint az 1 - 5 (Istent
dicsőítő ének), 6 - 8 (Isten ünnepi lakomája), 9 - 1 2 (Isten iránti bizalom kifejezése).
* Lásd pl. T Ó T H : Ószövetségi bevezetés, 119; ZENGER: Einleitung, 4 3 2 - 4 3 3 .
5 OSWALT: i . m., 4 4 1 - 4 4 3 ; SWEENEY: Prophetic Literature, 6 4 - 6 5 .

229
 Húsvéti, napja

perikópa nélkülözi ezeket a szövegpárhuzamokat. I t t inkább újszövetségi párhu­

zamokkal találkozunk majd.

Versenkénti elemzés
Előzetesen annyi megjegyzést kell tenni, bogy minden vers gondolatpárbuza-
mokat tartalmaz, vagyis az üzenetet szinonimák megismédésével teszi hangsú­
lyossá, ezzel egyben költőibbé is a szöveget.
6.V. A z riÍS2Jf n p j (Seregek Ura) elnevezés Ézsaiás könyvének egyik tipikus
istenneve, mely kifejezetten a Sionboz kötődik." Ezzel konkretizálódik az ezen a
hegyen kifejezés földrajzi elhelyezkedése, mely lokáció a 7. versbeli ismétléssel
különösen is hangsúlyossá válik. A minden nép említése a szöveg univerzális üze­
netére hívja fel a figyelmet már a perikópa elején.^ A Híllí*/?, lakoma leírása a
király beiktatási lakomáját idézi fel, amilyenekkel az ókori keleti irodalomban
több helyen is találkozunk." A hasonló témájú ószövetségi szakaszok, melyek­
ben idegenek jönnek a Sionra (Zak 14,16 idegen népek a sátoros ünnepet ün­
nepük) Ezs 60,1-7.11 (népek hozzák gazdagságukat) ők hoznak valamit, i t t
azonban Isten az, aki megvendégeli őket (Vö. A b d 16). Ahogy az egyént is fel­
emeltetése idején (zsíros falatok: Zsolt 63,6; J ó b 36,16).'
l.v. A 7 - 8 . első szava a Vbl magyarul a mondatoknak megfelelő szép fordí­
tásban szerepel. Eredeti jelentésében „elnyel, elpusztít". A kezdő szavak azo­
nossága a két vers szoros párhuzamára utal, jelentésükben pedig nagyon radiká­
lis megszüntetésre utalnak. A lepel vagy kendő elvétele tebát annak végleges
megszüntetését jelenti. Vagyis a népekről ez végérvényesen eltűnik. A Ori 'taka­
ró' és a n3DÜ 'szövet' szinonimák, azonosságukat az egyetlen állítmány használa­
ta egyértelművé teszi. A figura etimológiák használata m é g költőibbé teszi a
szöveget. Ugyanakkor az vitatott, bogy a mondatok a gyász során történő fejlet­
akarásnak a gesztusára utalnak (2Sám 15,30), vagy az E f 4,18 és a 2 K o r 3,15
összefüggésében a lelket vagy az értelmet elsötétítő lepelre.!"
8.V. A balál eltörlése nem ideig-óráig valö, banem folyamatosan megmarad
(nsi). A héber szö annyiban tér el az DriSZ-töl, bogy nem világkorszakként, ba­
nem örökkévalóságként érteknezbető. Vagyis a balál végleges eltörlését mondja
ki. Érdekesség, bogy amikor Pál az I K o r 15,54-ben erre a szövegbelyre utal,
akkor a n%2 győzelem jelentését hangsúlyozza: „teljes a diadal a balál f ö l ö t t . " "
Párhuzamaként a halálhoz a s z o m o r ú s á g eltörlése kapcsolódik, mely képben a
teremtő Isten szülői szeretete váük láthatóvá.

9 M E T T I N G E R : In Search of God, 123-157.

7 Vö. Ézs 2,2-t, ahol szintén az utolsó napokban az ÚR hegyére özönlő népek képe jelenik meg. Eh­
hez lásd KAISER: Der Prophet Jesaja, 161.
8 Bár nem vallástörténeti, de irodalmi párhuzamként Baál lakomáját is felidézhetjük az ugariti eposzok
közül, amikor palotáját, azaz templomát elfoglalva nagy lakomát rendez zsíros falatokból és borból.
MARÓT: Baál és Anat, 3 1 ; OSWALT: i. m., 463.
9 KAISER: i. m., 161. A zsíros falatok és az újbor kifejezések az ételek és az italok legjavát jelentik.
1" CHILDS: i . m., 1 8 4 - 1 8 5 ; OSWALT: i . m , 464; KAISER, i. m., 162.
" OSWALT: i . m., 464, 30. jegyzet.

230
 Ézsaiás 25,6-9

9.V. Isten népének éneke a 6—8 versekre adott válaszként értékelhető.!2 A

vers két kulcsszava a reménykedés (Hli?) és a szabadítás (nyili?)). I t t is a parallel­
izmus m e m b r o r u m erősíti fel a két gondolatot, bár a magyar fordítás megtöri
ezt. Ebben a párhuzamban ugyanakkor hangsúlyos lesz az is, bogy az első m o n ­
dat általános istennevét a másodikban „Szabadítönkként" meghatározva tulaj­
donnevén, J a b v é n e k definiálja.

2. A perikópa m e g é r t é s e - teológiai ö s s z e f ü g g é s e k feltárása

A 24—27 szakaszban többször szereplő „ a z o n a napon" kifejezés teológiai tar­
talma változáson ment keresztül a próféták használata során, és csak a fogság
utáni időszakban lesz végérvényesen az apokaliptika egyik tipikus fordulatává.!"
A szakasz szerzője ugyan az eljövő idő felé fordul, ugyanakkor nem hagyja el a
valóságos történelem kereteit.!* N e m jelenik meg benne titkos tudás, melynek
megértéséhez értelmezőre lenne szükség. A kozmikus gonosz végidőkbeü le­
győzése jelenik meg, mégpedig úgy, bogy Isten országának eljövetelét hirdeti
meg (24,3) a régi idő elhalásával és az új megjelenésével.
A kétszer is előforduló „ezen a begyen" kifejezés az ézsaiási Sion-teolögia
kontextusában nem csupán Jeruzsálem városát jelenti, banem a Sión begyét, a
templomot. Isten földi megjelenésének szimboHkus helyszínét. A z t a helyet,
mely nem pusztul el. É p p e n ezért érdekes, bogy a fogság utánra tehető szöveg
az elpusztult, de később belyreáUított templom helyét Isten újra önkijelentésé­
nek és radikális cselekvésének középpontjaként láttatja. A Sion-teolögiáboz a
deuteronomista történed m ű b e n és a Sion-zsoltárokban a felkent D á v i d , vagyis
a dávidi felkent képe is társult.!" Vagyis az „ezen a begyen" használata kanoni­
kus megközelítésben messiási felhangot is hordoz.
Bár Ézsaiás korában, sőt m é g a korai fogság utáni időszakban sem beszél­
hetünk a zsidóság feltámadásbitéről, sőt a balálon túH élet felfogása sem tarto­
zott az ortodox teológia témái közé, mégis i t t Istennek a balál feletti hatalmáról,
a balál eltörlésének eseményéről beszél. A sziro-kánaáni vallásosság részeként
jelenik meg Baálnak M ö t feletti győzelme, mely vezető isteni pozíciójának meg­
szilárdulását jelend.!" Mivel a mitológiai elemek ebben a tekintetben nem jelen­
nek meg Ézsaiásnál sem, a vaUástörténed párhuzam belyett sokkal inkább azt
keU látnunk, bogy Isten az emberek balál miatti szomorúságát, sőt magát a balál
tényét is eltörli. A szöveg nem beszél a hogyanról, a hogyan továbbröl, vagyis a
feltámadás kérdéskörét nem érinti. A balál azonban, mint a bün eredménye, a
hosszabb szakaszban is olvasható (24-27). A z Újszövetség és búsvét kontextu­
sában a prófécia mondanivalója kiszélesedik.
Izgalmas összefüggés az, bogy az eszkatológikus prófécia Hturgikus énekkel
fonódik össze. Akár a 25,1—5-öt, akár a 25,9—lOa-t nézzük.

12 SMITH: i . m., 4 3 4 - 4 3 5 .
» V O N RAD: A Z Ószövetség Teológiája I I . , 2 5 5 - 2 6 0 .
!•» CHILDS: i . m., 173.
15 V O N R A D : Az Ószövetség Teológiája I., 4 4 - 4 6 ; Az Ószövetség Teológiája I I . , 1 4 0 - 1 4 8 .
19 MARÓT: i . m . , 41-46.

231
 Húsvéti, napja

K ü l ö n ö s párhuzamot ad a 7 - 8 . versek első szava, a y"?3 elnyel, elpusztít.

Alapvetően negatív jelentése van, de itt a negatív tárgyakkal, m i n t a könny, a
halál, a lepel, pozitívvá válik. A m a különös párhuzam nem a két vers összekap­
csolódásával jelenik meg, hanem az Ó s z ö v e t s é g első messiáspröféciájával. Vagy
inkább messiást prófétáló prófétájával. A 4 M ö z 22-24-ben szereplő Bálám
próféta nevének a •y"73-nak az első tagja is a y'73, az 'elnyel' ige. Talán a név a
y'73 és az ny összevonásával a „népet elnyelőt" jelent. A párhuzam azáltal erő­
södik, bogy miután elhangzik Bálám szájából a 4 M ö z 24,17-ben bogy „Csillag
jön fel J á k ö b b ö l , királyi pálca támad Izraelből," a szöveg úgy folytatódik, bogy
„és betöri M o á b oldalát." Vagyis a történelmi kontextus mindkét szövegegység­
ben M o á b negatív megítélése és várható vagy már bekövetkezett pusztulása. A
két szövegegység kapcsolata (intertextuaütása) a karácsony és a búsvét szoros
összetartozására is rámutat.
A 8. vers utolsö mondatának fontossága a választott nép utolsö időkbeb re­
habilitálásában áU. Nyüvánvalövá váük, bogy Isten megváltása az egész vüág
számára ezen a népen keresztül valósul meg. I t t egyértelművé tehető a választott
nép üdvtörténeti jelentősége és az ígéretek Krisztusban valö beteljesedése.

3. Pfédikációvázlat
3.1. Bevezetés, melyben a próféciajelen-jövó kettósségét vázpljuk fel
A z ószövetségi próféták azokat szólították meg elsőként, akikbez szemtől
szemben beszéltek, ületve akiknek a számára próféciáikat lejegyezték. A meg­
jegyzéssel és lejegyzéssel már átiépnek egy másik dimenzióba, a jövőbe. Legyen
az közeü vagy távoü jövő. Ézsaiás könyvének ez a része nagyjából akkor szölí­
totta meg kortársait, amikor már a pusztulást követő vigasztalást hirdeti. R á m u ­
tat a múlt bűneire, a bűnök büntetésére, de a v é g s ő üzenet a vigasztalás, a pozi­
tív jövőkép.

3.2. Isten lakomája

A Sionon készülő lakoma lényegüeg tér el attól, amivel általában az Ószövetség­
ben találkozunk. I t t nem az emberek hoznak Istennek áldozati áüatot, bogy jól
tartsák őt. I t t nem előírás szerinti ünnepre gyűlnek össze, abol valamüyen célból
igyekeznek befolyásolni Isten akaratát, véleményét, döntését. N e m , i t t maga
Isten az, aki lakomát rendez, ő az, aki készülődik, ő az, aki összeálütja a legjobb
menüt. A héber elnevezések, akár a lakoma kifejezés, akár a zsíros, velős falatok,
az újbor, mind-mind egy különleges, gazdag lakoma képét mutatják. Valóban
egy uralkodó udvartartásához, ünnepéhez méltót. Olyan ez, m i n t az ókori Kelet
nagy uralkodóinak beiktatási szertartásai, abol mindenki vendég.
I t t azonban túünegy egy adott ország megvendégelésén. Hiszen Isten a pró­
fécia szerint minden népet, az egész vüág lakosságát, az egész emberiséget hívja
vendégségbe. Ez az Ó lakomája. A teremtő Istené. A múlt és jelen bűneivel valö
szembenézés után, amivel az előző fejezetben foglalkozik a próféta, most már a
szebb jövő, sőt a tökéletes jövő kiemelkedő eseményével. Isten vendégségével

232
 Ézsaiás 25,6-9

vigasztalja hallgatóit. Ez a vigasztalás azonban túl megy minden batáron, m i n ­

den elképzelhető mértéken.
A z evangéliumok vendégség-példázatai hasonló képet festenek, melyben a
király vagy a házigazda szintén maga Isten. A legnagyobb vendégség azonban
mégiscsak az, bogy Isten a saját fiát adja oda nekünk. A nagycsütörtöki utolsö
vacsorával — ami „ezen a begyen", Jeruzsálemben történt — egyértelművé váük,
bogy Krisztus testével akar táplálni minket Isten. A legbecsesebb étel és ital. A z
úrvacsora Kálvin szerint unió mistica cum Cbristo, Krisztussal valö titokzatos
egyesülés, belső titokzatos találkozás. A z elfogyasztott kenyér és bor a testünk
részévé váük. így járja át a lelkünket J é z u s szeretete. Szendéiké ereje, s így lesz
eggyé velünk. A húsvétban is megünnepelt úrvacsora J é z u s Krisztussal valö lelki
táplálkozás. Isten lakomája.
Ézsaiás a búsvét lényegére mutat rá, anélkül, bogy tudta volna, m i is az. Is­
ten készített egy ünnepet, egy ünnepi étkezést. A m i több, mint egy rendes lako­
ma. I t t nem az emberek, banem ő készíti a vendégséget, az ételt és italt, ami
maga Krisztus. Az Ő teste és az Ő vére. É s ez minden népnek adatik.

3.3. Isten felismerése

A vendégség folytatása vagy talán folyománya az, bogy Isten elveszi a leplet is
minden népről. A m í g a lakoma képe egy kézzel fogható dolgot, étkezést, fizikai
találkozást láttat, addig a lepel elvétele már valami lelki, szellemi folyamatra vo­
natkozik.
Bárhogyan értelmezzük is a lepel szót, akár úgy, mint a gyászt kifejező lep­
let, akár úgy, m i n t a látást korlátozó eltakarást, annak elvétele minőségileg vál­
toztatja meg az életet. Elmúlik vele valami. ElmúHk vele a félelem, elmúHk vele a
fájdalom. Láthatóvá váük az, ami addig nem. A k k o r is, ba ezt a fájdalom vagy
gyász takarja el. A k k o r is, ba a nem látás, az ignorancia, vagy az emberi képessé­
gek. Ugyanakkor elkerülbeteden, bogy ne kössük össze a próféta szavát az apos­
toléval, aki szintén a végidőkre utalva beszél a lepel elvételéről, aminek eredmé­
nye Krisztus feUsmerése az olyan ígéretekből, mint ez (2Kor 3,15).
Isten országának eljövetelét az EvangéHumokban maga J é z u s is gyakran ha­
sonlítja egy nagy vacsorához vagy esküvői lakomához. De az Istennel valö kö­
zös ö r ö m , az ő ajándékában valö testi részesedés mellett lelki-szellemi minőség­
változáson kell keresztülmennie. A gyász és a szomorúság eltörlése és Isten va­
lóságának, vagyis szeretetének feUsmerése gyökeresen változtatja meg az embert.

3.4. Isten ajándéka

Ha a vendégség és a lelki-szeUemi megújulás és minőségváltozás nem lenne is
elég egy ember életének v é g s ő megváltoztatására. Isten további ajándékokat
hirdet meg a próféta által. A z ókori Kelet istenei között az alvüág, a balál önáUö,
folyamatosan fenyegető létezőként van jelen. Bár az Ószövetségben nem olva­
sunk üyen elképzelésről Izrael bitében, a balál mégis végső fenyegetést jelent a
halandó embernek egész élete során. Ézsaiás azt hirdeti meg, bogy Isten ezt a
v é g s ő és örök fenyegetést szünteti meg véglegesen. N e m felfüggeszti, nem idő­
legesen teszi hatástalanná, banem ahogy a héber kifejezés is mondja, elnyeü,

233
 Húsvét 2. napja

önmagában oldja fel. A balál megszűnésével pedig a gyász okozta könnyet is

végleg letörH az emberek arcáról.
Isten v é g s ő ajándéka Krisztusban éppen az, bogy O az O életét adva győzi
le a balált, szünteti meg annak fenyegetését. Ebben ér össze az isteni lakoma, az
életminőség megváltozása és a balál eltörlése, abogyan J á n o s evangéliumában
(1,5) olvassuk: „Bizony, bizony m o n d o m néktek: H a nem eszitek az ember Fiá­
nak testét és nem isszátok az ő vérét, nincs élet bennetek. A k i eszi az én teste­
met és issza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az
utolsö napon. Mert az én testem bizony étel és az én vérem bizony ital. A k i eszi
az én testemet és issza az én véremet, az énbennem lakozik és én is abban." É s
abogyan erről a Heidelbergi káté 76. kérdésének felelete is tanúságot tesz: nem
csupán azt teszi, bogy Krisztus minden szenvedését és balálát bívő szívvel elfo­
gadjuk, és ezáltal bűnbocsánatot és örök életet nyerünk, banem ezenfelül azt is,
bogy Szendélek által, aki Krisztusban és egyúttal bennünk is lakozik, az ő testé­
vel m i n d inkább-inkább oly m ó d o n egyesülünk, bogy — ámbár ő a mennyben
van, m i pedig a földön vagyunk — mindazáltal testéből valö test és csontjaiból
valö csont vagyunk, és így, amint testünk tagjait egy lélek, úgy minket Szendélek
éltessen és kormányozzon örökké.
Istennek ez a végső ajándéka minden ember számára. N e m csak a keresz­
tyéneknek, nem csak a zsidóknak, banem minden embernek.

3.5. Húsvét üzenete

A búsvét üzenete ez, és ebben kellene magára találjon a keresztyénség. Hogy ki
merjen áUni más népek, más emberek, más vallások elé is, és birdesse. Isten
elkészítette ezt a vendégséget mindenkinek. N e legyünk már szemérmesek! E n ­
nek a mostani migránsbelyzetnek az egyik oka is az, bogy a gyarmatosítás idején
nem tudta a nyugati kereszténység jól birdetni ezt az üzenetet. Gyakran kapcso­
lódott össze az egybáz a hatalommal a szeretet belyett. Most meg már annyira
szemérmessé vált, bogy elfelejti birdetni ezt az evangéliumot. Hogy van tovább.
Van hová, van kihez. Mert Isten maga készítette ezt el nekünk, minden ember­
nek. Ezzel keUene kiáUni itthon is minden lelkésznek és gyülekezeti tagnak a
saját településén akár a piacra vagy az utcára, vagy végigjárni a lakásokat, háza­
kat. Ezzel keUene ostromolnia az egyházaknak a médiát, a poUtika képviselőit.
É s ezzel keUene kiáUnia a nemzetközi egyházi szervezeteknek, a Vatikánnak, a
Lutheránus és Református Vüágszövetségeknek, vagy akár a nemzeti egyházak­
nak Brüsszelben. Hogy igenis van ma, a 21. században is keresztyén üzenet.
Hogy egy nép sem kerülheti meg Istent. É s nem a mindent engedő és önpuszü-
tást gerjesztő posztmodern utáni áUiberaUzmus a megváltás az emberek számá­
ra, banem az Isten által készített megoldás. A búsvét csodája, a feltámadott
Krisztus.
Abban láthatjuk meg a búsvét lényegét, abogyan Ézsaiás is. A mában szólalt
meg, de a jövőről beszélt. A ma helyzete a m i mai valóságunk. A saját tehetet­
lenségünk és lebetedenségünk. Bűneink, ami miatt büntetés jár, és amik miatt

234
 Ézsaiás 25,6-9

azért gyakran szenvedünk is, el lett törölve. A halál és a gyász, a szomorúság

eltűnt.

4. K é p e k , példák, szemelvények
Túrmezei Erzsébet: Húsvét után
H U S V E T E L Ő T T . . . nehéz, s z o m o r ú léptek.
Húsvét előtt... z o k o g ö , bús miértek.
Húsvét előtt... aj tök, kemények, zártak.
Húsvét előtt... arcok, faköra váltak.
H ú s v é t előtt... szívek, üres-szegények.
Húsvét előtt... kibamvadott remények.
Húsvét előtt... egy nagy „Minden hiába!"
B ú s eltemetkezés az éjszakába.

D e búsvét lett! Feltámadott a Mester!

H Ú S V É T U T Á N . . . el a gyásszal, könnyekkel!
Húsvét u t á n . . . futni a hírrel frissen!
Húsvét u t á n . . . már nem kérdezni m i t sem!
Húsvét u t á n . . . új cél és új sietség!
Jézus él! Nincs út, mely messze esnék!
H ú s v é t u t á n . . . erő, diadal, élet!

Csak azokért sírjunk búsvéti könnyet.

A k i k m é g mindig búsvét előtt élnek.

5. T o v á b b i szempontok az istentisztelet alakításához

Az alkalomról:
A z ünnep első napja a feltámadás tényét és üzenetét hirdeti, a második nap az
emmausi tanítványokra utalva a Jézussal találkozás személyes élményét áUítja
középpontba. A hétfői istentisztelet öegybázi igéi: L k 24,13-35 és ApCsel
10,34-43. (Szerk.)

Eekció: I K o r 15,50-58

Enekajánlás:
RÉ17 105,1-2: Adjatok bálát az Istennek
357: J é z u s én bizodalmam
185: Krisztus feltámadott
388,5: Maradj meg. Uram, vélünk
388,8: E l ne távozzék tőlünk
349: J é z u s megbalt bűneinkért
352: Krisztus ím feltámada
196: Mondjatok dicséretet

A REZEM ajánlása szerint: http://'eg\-haz2enc.reformatus.hu/enekek/v/2019-es-enefaend/.

235
 Húsvéti, napja

Imádság:
Urunk, Istenünk! Azért áUunk meg itt, előtted, hogy együtt ünnepeljük a húsvé­
tot, azt a napot, amelyen szent Fiad, a m i U r u n k J é z u s Krisztus úgy jelent meg,
mint élő üdvözítő, aki magára vette bűneinket, és így emberi nyomorúságunkat,
és miközben belyettünk bűnhődött és szenvedett, egyszer s mindenkorra le­
győzte és eltörölte a balált.
J ö l tudjuk, bányadán állunk, de te m é g jobban tudod. É s mégis b o z z á d jö­
vünk megköszönni a tőled nyert szabadságot, és nem magunkra, banem rád
tekintünk, aki mindezt érettünk és a világért cselekedted.
Segíts, bogy helyesen hirdessük és hallgassuk a te igédet, bogy az ige valö-
ban ige maradhasson, amely ebben az örában is vezet, betölt és elindít, bogy
mindnyájunkat vigasztaljon, bátorítson, intsen, és bogy a m i tökéleden dicsére­
tünk tetszésedre történbessen!
Segíts, bogy itt, közöttünk most minden így legyen, de másból is, városok­
ban és falvakban, közel és távol, mindenütt, abol az emberek ma azért gyűlnek
egybe, bogy meghallgassák, és befogadják a feltámadás és az örök élet ígéretét.
Tekints kegyelmesen a te népedre! Á m e n . {in: Barth, Kari: Ötven imádság Budapest,
Kálvin Kiadó, 2006, 32. - Szerk)

6. Felhasznált és ajánlott irodalom

GOLDINGAY,].: Isaiah (UBCS), Grand Rapids, Baker Books, 2012.
TÓTH K.: Ószövetség bevetés, Budapest, BRTA, 1979.
Z E N G E R , E.: Einleitung in das AJte Testament (Studienbücher Theologie 1/1), Stuttgart, K o h l -
hammer, "2004.
C H I L D S , B . S.: Isaiah (OTL), Louisville - London, Westminster John K n o x Press, 2001.
O S W A L T , J.N.: The Book of Isaiah, Chapters 1-39 ( N I C O T ) , Grand Rapids, Eerdmans, 1986.
K A I S E R , O . , DerProphetJesaja ( A T D 18), Göttingen, Vandenhoeck & Ruprecht, 1983.
M A R Ó T M . (ford.): Baál és Anat. Ugariti eposzpk (Prométheusz könyvek), Budapest, Helikon,
1986.
METTINGER, T. N . D.: In Search of God: The Meaning and Message of the Everlasting Names,
Phüadelphia, Fortress Press, 1988.
S M I T H , G.V.: Isaiah 1-39 (NAC), NashviUe, B & H Pubhshing Group, 2007.
R A D , G . V O N : Az Ószövetség teológiája I-IL, Budapest, Osiris, 2007.

Dr. Zsengellér József (Budapest)

236
 Quasimodogeniti (Húsvét után 1. vasárnap)
2019. április 28.

Szabadságharc
Textus: I P é t e r 1,3-9

1. Amit a textusról tudni kell - exegetikai/kortörténeti megértés

A levelet bevezető címzés és üdvözlés után az apostol úgy tér rá az érdemi
mondanivalóra, bogy a 3. verstől a 12-ig szinte felsorolás-szerüen összefoglalja a
levél következő fejezeteiben említendő részleteket. Kijelölt szakaszunk e na­
gyobb egység kétharmadát öleH fel, és útmutatást ad az irat további tartalmát
illetően. A szakasz fő témája az újjászületéssel kapcsolatos: a feltámadott Krisz­
tussal valö k ö z ö s s é g a bívő ember életében és környezetében új helyzetet ered­
ményez. E meghatározó változás apropóján szólítja meg olvasóit a szerző: stílu­
sa emelkedett, majdhogynem halmozza a metaforákat. A z újjászületés fordulatát
szokványos m ó d o n és egyszerűen nem is lebet körülírni, arra a hasonlat és az
analógia bizonyul a leginkább alkalmasnak. A z emberi jövendő Krisztusban nem
pusztán, sőt, elsősorban nem idői kategória. A levéKrö megfogalmazásában az
újjászületés reménységet ébreszt, és örökséget hordoz: a keresztény jövőre a
legtartalmasabban az újjáéledés képzetével lebet utalni (3-4. vers). A két vers
hangsúlyos kifejezéseinek főnévi alakjai az újjászületés, a feltámadás, a remény­
ség és az örökség. Ezeket illusztrálják és mélyítik el a hozzájuk illeszkedő jelzők:
élő, szeplőtelen, bervadbatadan, mennyei. F ő k é p p e n az örökségre vonatkozó
szeplőtelenség és bervadbatadanság szorul i t t magyarázatra: a szeplőtelen a tisz­
tának, a bibádannak, a megbecsülendőnek és az értékelendőnek a szinonimája.
A bervadbatadan, újszövetségi bapax legomenonként el nem múlót, örökké
tartöt, m i n t üyen pedig biztosat, értékeset, értékáUöt jelent. Méltán hasonlítja a
szerző a keresztények bitét az aranyhoz. Jelenüket az előbb említett jövendővel
a hitük kapcsolja össze, annak aranybídján érkezhetnek meg az emberi történe­
lem forgatagából Isten országába. Miként azonban a nemesfém próbája a tüz, a
bit sem nélkülözheti a megmérettetést. N e m alkimista bölcsesség az énekköltők
részéről, banem bizonyságtétel, bogy „ H é t tűzön megy át az ezüst, úgy ragyog
tisztasága" és „ T ü z után jön új teremtés".!
A 6. és a 7. vers kontrasztjait a kísértések, a próbák, a szomorúság és a ve-
szendőség meUett az örvendezés, a bit, a dicséret, a dicsőség és a tisztesség al­
kotják. A keresztények Krisztushoz valö ragaszkodásának ereje és öröme végül
is nem az emberi történelem mérlegére kerül. A bit súlyának mértékegysége
eszkatológikus, kereszténységünk „mennyisége" földi viszonylatban megbatá-
rozbatadan (5. 8-9. vers). A szerző a Krisztushoz fűződő büség és kapcsolat

7 https://enekeskonyv.lutheran.hu/enek257,htm,
https://enekeskonyv.Iutheran.hu/enek502.htm (utolsó megtekintés 2019.01.08).

237
 Quasimodogeniti (Húsvét után 1. vasárnap)

összetettségének komplementáris megjelenítéseivel érvel: szeretitek, pedig nem

láttátok, hisztek benne, bár most sem látjátok, örvendeztek, noha megszomo­
rodtatok, készen áll az üdvösség, bogy nyilvánvalóvá legyen az utolsö időben. A
látszólagos ellentmondások feloldásának alapja a hívekben a Krisztus feltámadá­
sa által megszületett reménység (3b), továbbá a történelmi jelent az eszkatológi­
kus jövővel párba áUítö isteni batalom (5. vers). A józan észnek első hallásra
eUentmondö apostoH igebirdetés bevezető tételei valójában a keresztény létfor­
ma nem is ortodox, banem inkább paradox voltát tükrözik: ö r ö m a szenvedés
árnyékában, üldözöttként a szabadság bizonyossága, a látható világban teljes
bizalom a látbatadan Istenben. A bit e paradoxonját bontja k i , fejtegeti és ma­
gyarázza majd levele további szakaszaiban a szerző, gondolatban mindvégig
maga elé idézve az első mondatot: „Áldott a m i U r u n k J é z u s Kriszms Istene és
Atyja, aki nagy irgalmából újjászült minket J é z u s Krisztusnak a halottak közül
valö feltámadása által élő reménységre" ( I P t 1,3).

2, A perikópa megértése - teológiai ö s s z e f ü g g é s e k feltárása

A kijelölt igebirdetési alapige rövid exegézisének (1. vázlatpont) és a vasárnap de
tempore jellegének (5. vázlatpont) tükrében a szakasz teológiai összefüggéseinek
kontúrjai is viszonylag élesen kivehetővé válnak. Quasimodogeniti vasárnapjá­
nak tematikája a búsvéti örömüzenet maradandó voltát hangsúlyozza: az U r
feltámadt, tebát J é z u s él! Sem ő, sem pedig tanítványai nem maradnak erődének
és kiszolgáltatottak az ünnep elmúltával. Nagypéntekre mindig Húsvét követke­
zik. Húsvét után pedig a győztes Krisztus erősíti az őt váUalök bitét és az apos­
tolok gyülekezetét. A J é z u s t m é g az 6 földi életében követő tanítványok Nagy­
péntek megrázkódtató élménye és Húsvét rejtélye után magukra találnak, bogy
immár a Feltámadott követeiként folytatódjon engedelmes szolgálatuk. A balá­
l o n diadalmas Krisztus tanítványainak elalélt bitét is feléleszti.

3. Prédikációvázlat
Földtől eloldja az eget
a hajnal s tiszta, lágy szavára
a bogarak, a gyerekek
kipörögnek a napvüágra;
a levegőben semmi pára,
a csülö könnyüség lebeg!
Az éjje! rászáUtak a fákra,
mint kis lepkék, a levelek.

Miként J ó z s e f Attila Eszmélet című versének^ kezdősora szerint a hajnal eloldja

a földtől az eget, úgy érkezik meg nálunk a tél után a tavasz, úgy lesznek egyre
hosszabbak a nappalok és rövidebbek az éjszakák. A fényre vágyó élőlények a

2 http://magyar-kodalom.elte.hu/sulinet/igvjo/setup/portrek/jozsefa/eszmelet.htm (utolsó megte­

kintés 2019.01.09).

238
 IPéter 1,3-9

költővel szölva kipörögnek a napvilágra. Nemcsak a földből élők, de a nagyvá­

rosok laköi is együtt lélegeznek a természettel, és örülnek a fákra szállö levelek­
nek. A tavaszi vetések idején azzal is szembesülünk, bogy biába a tecbnikai civi-
lizáciö megannyi leleménye, életünk mégis nagymértékben a földtől függ. A
földben elbalö és az ott kisarjadó magok nemcsak anyagi mivoltukban hordoz­
zák az új élet ígéretét, de bennük támad fel és éled újjá a szántóvető ember re­
ménysége is. Magot vetni, növényt ültetni, öntözni és gondozni, jószágot, de
embert is nevelni és tanítani csak reménykedve lebet. A reményhez ugyanakkor
tevékenység társul. Meg kell dolgoznunk azért, bogy ne csalatkozzunk! A gaz­
dálkodó sem tédenül várja a termést, banem munkálkodva szemléH a természet
erejét. Üvegházat épít, locsol, permetez, de bálás az esőért és a napsütésért is.
Elülteti, fölbe szórja a vetőmagot, de tudja, bogy az eredmény végső soron nem
az ő szorgalmán múlik.

A keresztény reménység mindig tevékeny. N e m fullad általánosságokba, banem

él, növekszik és erősödik. Bizonyos, bogy a levéHrö apostol nem épített légvára­
kat. N e m volt kábultan romantikus, és nem is volt szerfelett derülátó. Láthatta
maga körül, mivel jár, ba meghal a reménység. Tudta, bogy a halott reménység
már nem nevezhető reménységnek. Másnak hívják: belenyugvásnak, beletörő­
désnek, kiegyezésnek, realizmusnak, fennköltebben megbékélésnek, kevésbé
finoman bitebagyásnak. E u r ó p a mára oda jutott, bogy időszakonként egyesek a
nyíltan reménykedőket is pacifikálnák. A Péter-levél szerzője ellenben azzal
vigasztal, bogy a Krisztushoz k ö t ő d ő , belőle táplálkozó remény sohasem bal
meg. Ha porba buU is, halála az elvetett mag sorsához hasonló: életet rejt magá­
ban, a megerősödés és a felnövekedés ígéretét. A keresztény reménység nem köt
alkut a jelennel. Fölébe emelkedik a történelmi adottságoknak és inkább Istennel
működik együtt céljai elérésében, m i n t az emberekkel. A z apostol a maga vere­
tes nyelvén a személyes bitnek az aranyét is felülméilö értékét és a véges időénél
teljesebb hatalmát hirdeti. Lelki szabadságharcra buzdít, amely során az elbukás
nem azonos a vereséggel és a balállal. A z élet Istenével szemben az aluknaradás
győzelmet jelent. A megadás nem önfeladás. Megadom magam, de nem azért,
bogy fogollyá váljak, banem azért, bogy megszabaduljak. Nemcsak a szerelemért
folytatott örök viadalt énekH meg, de az ember Istennel valö tusakodására is
utalhat a népszerű dalszöveg":

Ez is véres küzdelem, hogyha kell a győzelem.

Olyan bátor légy, és olyan erős, bogy add meg magad nekem!
Ez is harc és küzdelem, veled vívott, ellenem.
Olyan konok légy, bogy bukj el értem, ba kell a győzelem!

A búsvéti ünnepkör, 2019-ben hangsúlyosan, keresztény reménységünk újjáéle­

désének a lehetőségét tartogatja, sőt, kínálja fel a számunkra. Meddig növekszik.

5 http://www.zeneszoveg.hu/dalszoveg/1293/pkamis/emelj-fel-a-szivedig-zeneszoveg.htiTil (utolsó
megtekintés 2019.01.08).

239
 Quasimodogeniti (Húsvét után 1. vasárnap)

mire korlátozódik, müyen határideje van a reménységünknek? Meghal, vagy

életben marad, ba az apostol szavával különféle kísértések között megszomoro­
dunk? N o h a a levélnek csak az első bekezdésénél járunk, máris lélegzeteláUítö
távlat tárul elénk: Isten irgaüna, újjászületés. Krisztus feltámadása, hervadhatat­
lan örökség, dicsőült öröm, bittel őrzött üdvösség. A zárás nem kevésbé som­
más: Röviden írtam, bátorítva titeket, bogy az az Isten igazi kegyelme, amelyben
áUtok (5,12). A kísértések, a próbák, a lángok, a tér és az idő, m é g a balál sem
akadályozhatja Istent akaratának érvényre juttatásában. A városlakó, a gazdálko­
dó keresztények földet fürkésző, természetre nyíló tavaszi tekintetét lelki érte­
lemben a búsvéti reménység nem kerülheti el. Földi életünk javaiért fáradozó
igyekezetünknek égi örökségünk nem válhat áldozatává. A vüági batalom, egy-
egy történelmi fordulat, az emberi gyengeségek nem lehetnek örök életünk gyü-
kosai.

Fájdalmas, ba az ősök örökségét eljátsszák, ba nemzedékek életének értelmet

adö szeüemi és tárgyi alkotásokat a földdel tesznek egyenlővé. A keresztények­
nek azonban a mennyben fenntartott örökségük van, amely soba nem lebet alku
tárgya, melyet nem lebet privatizálni, elvenni, kisajátítani. Fájna, ba a polgári
hatalmat képviselő poütikusok nem törődnének velünk, ba őszinteséget színlel­
ve szépeket ígérgetnének, á m annak eUenére megnehezítenék gyermekeink és
unokáink sorsát, ajtót mutatva a nem őket ajnározöknak. Isten azonban „őriz
híven reggel, este, O bű lesz, bármit hozzon a j ö v ő " * . A z Isten által ígért jöven­
dő nemhogy váratna magára, nemhogy elkezdődött volna, banem minden csa­
lóka látszat eUenére készen van. A z apostol megfogalmazásában az bitünk elért
célja, lelkünk üdvössége. Értékesebb az aranynál is. Fájna, ba a bit, a tiszta láng
sokak szívében kihunyna," és nem maradnának követhető céljaink, nem nyílná­
nak előttünk távlatok, elértéktelenednének szeüemi kincseink, megfogyatkozna
munkánk eredménye, és csökkenne annak értelme, eszményeink pedig áünok-
boz lennének hasonlóvá.
Quasimodogeniti vasárnapján azonban gondolataink nem a kísértéseink körül
forognak, banem annak örülünk, bogy Isten kipörgeti, kiemeü gyermekeit a
földiek szorításából. A z eünúlás árnyékában A d y a tavaszt idézve a tűz márciu­
sáról énekelt, tudva, bogy a tűz egyrészt megtisztít, másrészt jelképesen az életre
hevít, és a jövőre ösztönöz. Gyülekezeteink konfirmandusait is magunk előtt
látva, a búsvét ünnepe utáni első vasárnapon nemcsak naptári értelemben fűz­
betjük a költő segítségével a tűz márciusához a keresztény bit ápriüsát:

.. .Tűz és T ű z , én ifjú testvéreim.

Jaj, a Tüzet ne hagyjátok kihalni.
A z Élet szent okokból élni akar

* https://enekeskonyv,lutheran.hu/enek355.htm (utolsó megtekintés 2019.01.10).

5 https://enekeskonyv.lutheran.hu/enek257.htm (utolsó megtekintés 2019.01.10).

240
 IPéter 1,3-9

S ha Magyarországra dob k i valakit,

Annak százszorta inkább kell akarni.

Úgy nézzetek szét, bogy ma m é g semmi sincs.

Csak majmolás, ál-úrság és gaz bírság
S mégis, lám, t i vagytok a fiatalok
S mégis, sír-mélyről látom sikeretek:
Holnap talán könnyebb lesz a mártírság."

4. Példák, képek, szemelvények

A tanulmányban hivatkozottakon túl az alábbi témakörökben érdemes ízlés és
igény szerint irodalmi ülusztráciökat és példákat keresni az interneten, könyvtár­
ban, folyöiratokban vagy egyéb lelőhelyeken: Krisztus feltámadt megigazulásun­
kért. Krisztus legyőzi a tanítványok bitedenségét. Krisztus és Péter, Krisztus és
T a m á s , a kételkedő T a m á s , Krisztus, a diadalmas Király, újjászületés, remény­
ség, örökség, febérvasárnap.

5. T o v á b b i szempontok az istentisztelet alakításához

Az alkalomról:
Húsvét, vagyis Krisztus feltámadásának ünnepe egyházi hagyományaink szerint
nem korlátozödik két munkaszüneti napra. Húsvét vasárnapjától pünkösdig az
ötven napos ciklus egyeden nagy ünnep. Örülünk a balálon győztes életnek, a
negyvenedik napon pedig megemlékezünk Krisztus mennybemeneteléről is. A
búsvéti ö r ö m voltaképpen nem ér véget a többhetes ünnepkör elmúltával: A z
egyházi évben minden vasárnap a feltámadás feletti örömünnep, nota bene
minden vasárnap búsvét. A húsvétunkat megszegényítő későbbi fejlemény, bogy
az ünnepi jelleg lassan az első nyolc napra korlátozódott, majd m é g inkább meg­
rövidült. A búsvét ünnepe után következő vasárnapokon érdemes arra odafi­
gyelnünk, bogy az ünnepnapok távolodásával a búsvéti örömüzenet ne homá­
lyosuljon el és ne csonkuljon meg az általunk hirdetett evangélium.
A búsvét ünnepe utáni első vasárnapot m é g szinte teljesen betölti a búsvéti
evangélium ö r ö m e és ereje. Febérvasárnapnak is nevezik, mert az öegybázban a
hagyományosan húsvétkor megkeresztelkedtek szokás szerint ekkor tették le
febér ruhájukat és az Úr asztalánál ezen a napon éltek először az Úrvacsora
szentségével, közösségben immár a többi hívővel. Erre hívja fel a figyebnet a
vasárnap Hturgikus, latin elnevezése I P t 2,2 alapján: „mint újszülött csecsemők
[quasi modo geniti infantes], a bamisítadan lelki tejet kívánjátok, bogy azon növe­
kedjetek az üdvösségre, mivel megízleltétek, bogy jóságos az Ú r " . A régi szokás
mintájára gyülekezeteinkben a búsvét utáni szombat, majd a vasárnap igen al-

9 Ady Endre: A TŰ2 márciusa, lutps://www.arcariuinJiu/iai/üiillrK'-kiadvariyok/Ve:rstar-verstar-

otr^en-kollo-oss2es-verse-2/ady-endre-l3441/a-rnenekiüo-elet-13FD2/s2ep-mag
tuz-mai:ciusa-14136/ (utolsó megtekintés 2019.01.10).

241
 Quasimodogeniti (Húsvét után 1. vasárnap)

kalmas lehet a konfirmációi ünnepre, és a hitükben megerősödött testvéreink

első úrvacsora-vételére.

Lekció:
Szeretem az Urat, mert meghallgat, meghallgatja könyörgésem hangját. Kiragad­
ta életemet a halálból, szememről letörölte a könnyet. A z Ür megőrizte lábamat
a bodástöl, ezért színe előtt járok az élők földjén. N e v é t hirdetem népe gyüleke­
zetében, az Úr házának udvaraiban (Zsolt 116,8.9.18.19).
M i n t a ma született csecsemők, az igének tiszta tejét kívánjátok, hogy azon nö­
vekedjetek az üdvösségre ( I P t 2,2). Zsolt 18,2-7; É z s 40,25-31; Ez 11,19-21;
Ez 18,21-24; Ez 37,1-14; L k 5,33-38; Jn 5,2L-25; Jn 20,19-29 (30-31);Jn
21,1-14; Jn 21,15-23; ApCsel 3,11-21; 2 K o r 4,10-14; 2 K o r 5,14-17; IJn 5 , ^
10a.

Eneka/'án/ás:
RÉ 81,1-3: Örvendezzetek a erős Istennek
354: A Krisztust megfeszíték
185: Krisztus feltámadott
232: Hiszek a mennybéli egy Istenben
116,7-11: M i t adjak az Úrnak jötetdért?

Mindenható, örök Isten, aki a halálból életre keltetted Fiadat, hogy új élet terem­
tője legyen! Kérünk, törd meg bennünk a bün hatalmát, hogy többé ne önma­
gunknak éljünk, hanem annak, aki értünk meghalt és föltámadott, aki veled és a
Szendélekkel Isten, él és uralkodik mindörökkön örökké. Amen.

Imádság:
Istenünk, m i nem láttuk a te Fiadat, J é z u s Krisztust a saját szemünkkel, testét
sem érintettük a kezünkkel, mégis merünk hinni benne. Kérünk, segíts erre
erőddel, és küldd el Lelkedet, hogy elvezessen bennünket minden igazságra, a
m i Urunk, J é z u s Krisztus által. Á m e n .

6. Felhasznált és ajánlott irodalom

GORE, Ch. - G O U D G E , H . L . - G U I L L A U M E , A . (eds.): A New Commentary on Holy Scripture,
London, Sodety for Promoting Christian Knowledge, 1 9 2 8 .
M A Y S , J . L . : Harper's Bible Commentary, San Francisco, Harper & Row, PubUshers, 1 9 8 8 .
T R E N C H A R D , W . C : Complete Vocabulary Cuide to the Creek New Testament, Grand Rapids,
Zondervan, 1 9 9 8 .

Dr. Bácskai Károly (Budapest)

242
 Misericordias Domini (Húsvét után 2.)
vasárnap
2019. május 5.

A jó Pásztor
Textus: J á n o s 10,11-16(27-30)

I. Amit a textusról tudni kell - exegetikai/kortörténeti megértés

II. V. Bultmann úgy véH, hogy perikópánkban a versek sorrendje jelenlegi formá­
jában valószínűleg nem eredetid Kommentárjában kísérletet tesz szerinte lehet­
séges sorrendre. Ennél legyen most fontosabb a jelenlegi sorrend szerint is meg­
fogalmazható üzenet kibontása. A profán és szakrális szövegekben is előforduló
éyoj eLpi formulákat Bultmann szerint tartalmi szempontból meg lehet külön­
böztetni.
a) Lehet bemutatkozás (presentatio) jellegű ( I M ö z 17,1; Jel 1,17),
b) előfordul minőséget kifejező (quaHficatio) formulaként (Ezs 44,6),
c) de megtalálható azonosító (identificatio),
d) végül személyazonosságot megáUapítö (recognitio) formulaként is.^
Vizsgált versünkben az utöbbiröl lehet szö. A pásztor jelzője a KaXó? a hagyo­
mányosan értelmezett , / Ö " jelentésén kívül magába foglalja a „kitűnő,"„kifogásta­
lanj\,kiváló" l2,tLs\m2X is." Héber megfelelője a 310 és a 7\^\ Ebben a megfogal­
mazásban benne van, hogy ő nem egy a sok pásztor közül, hanem mindenkivel
szemben, aki pásztori tevékenységet hordoz, az esetlen. Bultmann úgy fogalmaz,
hogy az üdvösségre egyeden vezérünk van, egyeden kijelentést adö. „ M ^ üdvösség
iránti kérdésre nézve nem különféle lehetőségek vannak, hanem csak egy. Ebben van a kije­
lentés intoleranciája."^ A hangsúly a ó TrOLptju-en van. J é z u s kizárólagos igényt
jelent be. O az egyedüli jö pásztor, azaz ő az, aki az övéivel van drága életének
latba vetésével is." Karner Károly szépen megfogalmazza ezt, midőn így ír: „benne
testesül meg és valósul mindaz ^tmi a pásztort a szó igazj és teljes értelmében pásztorrá tes^.
így hát az a kifejezés, hogy Jézus a »jó pásztora, nem hasonlat formájában, nem képszerűén
fejezi ki Jézus küldetését [...], hanem ellenkezőleg: Jézus jó pásztor voltához viszonyítva
válik képszerű, hasonlatszerű kifejezéssé minden más, amit a világfán az ember »pásztor«-
nak szokott mondani...'" A jö pásztor azért áldozza oda életét a nyájért, mert a
nyáj a tulajdona, szemben a béressel, akinek nem tulajdona. A

1 B U L T M A N N : Das Evangélium des Johannes, 272.

H . m,, lók.
3 BAUER: Wörterbuch zum Neuen Testament, 791.
" B U L T M A N N : i . m., 288.
3 SCHNEIDER: Das Evangélium nach Johannes, 202, 20. lábjegyzet.
9 K A R N E R : A testté lett Ige, 156; Karnerhez hasonló értelemben fogalmaz Bultmann is. Lásd:
B U L T M A N N : i. m., 276k.

243
 Misericordias Domini (Húsvét után 2.) vasárnap

TiGévai TTív liiuxTÍF jánosi megfogalmazás (lásd m é g 10,15. 17; 13,37k.; IJn
3,16), míg a szinoptikusok ugyanezen tartalom kifejezésére a
SoOuaL r f i v JniXií" formulát alkalmazzák (Mt 20,28; M k 10,45). Az előbbiről
Mátyás Ernő azt mondja, ezek a szavak „nemcsak az élet odaadását jelentik, hanem
annak bátor kockára tevését is. A pásztor kész életét is adni" a juhokért, a béres
nem tekinti őket tulajdonának, ezért ha veszélyt érez, elmenekül, óedyto, azaz
futásban keres menedéket. Perikőpánk összefüggésbe hozhatő J é z u s n a k a 99 bárá­
nyát elhagyő pásztor példázatával, aki elindul az egy elveszett megkeresésére (Mt
18,11 kk.). O t t elindul, mert nem akarja, hogy „egy is elvesszen" (Mt 18,14), i t t m é g
messzebb megy, mert életét kész odaadni az övéiért.
12. V. A pásztor magatartásával és szemléletével ellentétes a béresé. A béres
egzisztenciájának nem része a nyáj, mert nem az övé. Nincs kötődése hozzá,
bérért végzi munkáját. Kálvin szerint béreseken azokat keli érteni, akik a tiszta
tanítás mellett kitartanak, bár - nem tudhatő, hogy jönnek ehhez - inkább szá­
mításbői, mint igaz hitbéli buzgőságből hirdetik az igazságot.' Bultmann szerint a
pásztor i t t nem az őszövetségi messiási uralkodőnak felel meg. A z t mondja,
„hiányzjk a messiás személyének mindenféle vonása.Ennél fogva a nyáj nem Izrael
népét jelképezi, hanem a J é z u s h o z tartozőkra, illetve - már most vagy majdani -
követőire vonatkozik. Azokra, akik ismerik J é z u s „hangát" (4), és magukénak
vallják a jézusi éietértékeket. Nincs meghatározva, hogy kire utal, amikor a köze­
ledő farkast emHti. Schlatter úgy értelmezi, hogy bizonnyal „az ember ördögi megron-
tójára gondol "^'^ Péidázatről lévén sző, és nem aHegőriárői, a tanítás nem minden
egyes vonása vonatkoztathatő. A farkas jövetele azt jelzi, hogy a nyáj veszélynek
lehet kitéve, de Boor szerint a gyülekezetet fenyegető minden külső és belső ve­
szélyt jelenti. Pál apostol is erre figyeHneztette Efézus véneit (ApCsel 20,29).!2
Euther szerint a farkasok „olyan tanítók, akik költött és kitalált tanításaikkal Krisztus
bárányait félrevezetik. A bárányok jóravaló emberek, akik hallgatják és tanulják Isten
igéjét. Az ilyen nyáj közé jönnek ama tanítók, akik saját tanításukat és magyarázatukat
viszik közéjük.
13. V. A béres lelkületéből adődik, hogy nincs érdekeltsége a nyáj iránt azon
túl, hogy meghatározott fizetségért meghatározott feladatot lát el: őrzi és gon­
dozza az áUatáUományt. A m i ezen felül van, nem elvárhatő tőle. Kálvin azt

7 MÁTYÁS: János evangéliuma, 151.

8 A 11. versben görög szöveg az „í/rf" leírására nem a píos és nem is a Cofj főnevet használja, hanem
a épvxh főnevet. A héber Lp) és újszövetségi megfelelője a Ő^Xh o'y^" gazdag jelentéstartalommal
bír, hogy lehet az „Í/Í/" jelölésére használt szavak szinonimája is (Péld 8,35). Ne menjünk azonban el az
igehirdetésben abba az irányba, hogy a LSJ/JJUXTÍ a Szentírásban a testi élettől elvonatkoztatható,
megsemmisithetetlen létet jelent, ami a testtől elválasztva is létezhetne. Ez görög gondolat, nem bibliai.
Halála pillanatában Jézus mindenesetre mint jó pásztor tette életét (Lpj/pLiXTÍ) az Atya kezébe (Lk
23,46).
9 C A L V I N : Auslegung der Heüigen Schrift, Das Evangélium des Johannes, 285.
'9 B U L T M A N N : i . m., 279.
11 SCHLATTER: Das Evangélium nach Johannes, 169.
12 BoOR: Das Evangélium des Johannes, 312.
13 MCLHAUPT: Martin Luthers Evangelien-Auslegung, 309.

244
 János 10,11-16(27-30)

mondja, a béres azért fut el, „mert nem, törődik a juhokkal. Úgy gondolja: mit számít
nekem, ha a nyáj elszéled? Semmi közöm hozgál Aki csupán a bérre tekint, nem pedig a
nyájra. Mindaddig amíg az egyház állapota békességes, úgy mutatja magát mintjó pásztor.
Alm amikor életveszedelem követkesjk, hűtlenségét nem képes tovább rejtegetni.
14. V. K ö l c s ö n ö s kapcsolat van a jó pásztor és a nyáj között, amit a yLVtóaKOJ
ige fémjelez. A szó jelölhet egészen mély, benső i n t i m kapcsolatot is ( I M ő z 4,1),
amely kifejezi a teljes lelki-szeUemi egységet a másikkal. Ez a kölcsönösség lé­
nyegi belső kapcsolatot jelent. A kijelentést adö Isten nem hagyja kétségek kö­
zött az övéit. Kijelenti azt is, hogy m i t is jelent őt ismerni: „ha megtartjuk az ő
parancsolatait" ij]n 2,3).
15. V. A legfőbb és legtökéletesebb ismeret, ahogyan az Atya ismeri a Fiút,
ami egy régi magyarázó - Weiss - szerint csak ahhoz hasonlítható, ahogyan a Fiú
ismeri az Atyát ( M t 11,27). Ez adja az alapját - „ősképét"^'' annak, ahogyan J é z u s
ismeri az övéit.!"
16. V. A m l aXA.a t i p ó p a T a exw értelmezésünk szerint a pogányokra vo­
natkozik, a pásztortői lelkileg, szeUemüeg távoliakra. A z „akolnak" fordított
aúXr|-t helyesebb, ha „karámnak" kí'qzéiuk el. A nyáj(ak) körülkerített, fededen
éjszakai szálláshelye volt. A TTOLpvr) nyáj és nem ovile (= akol; Vulgata!).
Beyreuther. A TroLpyr| az ő TtpópaTa-inak serege.!'' Pákozdy László Márton így fo­
galmaz: „M^atí/l;/ tehát statikus-mechanikus-ideigvaló összefogója a legkülönbözőbb
juhoknak, a TtOLjiizrí viszont djnamikus-organikus-tartós életközössége egy pásztor
juhainak.

2. A perikópa megértése — teológiai ö s s z e f ü g g é s e k feltárása

2.1. Kortörténet
2.1.1. Folyamköz
Az uralkodó és népe viszonyát a pásztor és a nyáj képéhez az ókori világban
széles körben hasonlították. Sumer királyfeliratokon az uralkodót az istenség
által beiktatott pásztornak ábrázolták. Jeremiás utal arra, hogy a babüoni és asszír
nyelvben a ri'ü (pásztor) az uralkodó tisztelő jelzője volt, igei formája pedig gya­
korta volt használatos az uralkodás jelölésére.!' A ré'ü(m) mint igei forma (=
legeltet) az akkádban hordozza a „megőrizni" jelentést is.^" Az istenség által vá­
lasztott uralkodó üdvközvetítőnek számított. A babiloni nyelvben szívesen al­
kalmazták Tammuz tisztelő neveként. Isteni helytartőként mindenek előtt a

C M . V I N : i. m., 287.
u S C H L A T T E R : i. m., 170.
'9 WEISS: Kritisch Exegetisches Handbuch über das Evangélium des Johannes, 425.
17 B E Y R E L T H E R : Hirte, 700.
18 P Á K O Z D Y : A Pásztor-igék a János evangéliuma 10. részében, 31.
19 J E R E M I Á S : t r o i g r i L . 485. von Soden akkád szótárában a főnévi forma elsődleges jelentése mellett
(pásztor) megemlíti, hogy átvitt értelme a királljal kapcsolatban is ismert, mint cím, mint titulus. Sőt az
akkádban használatos volt az istenekkel kapcsolatban is. SODEN: Akkadisches Handwörterbuch,
977-978.
20 S O D E N : i . m., 976.

245
 Misericordias Domini (Húsvét után 2.) vasárnap

királyt, mint „a távoli népek pásztorát" és „a feketefejűek^'^ pásztorát" tisztelték. Ha­

murabi törvényének a bevezetője a nagy királyt pásztornak nevezi, mint lUil
isten elhívottját, a jölét adöját.22 A folytatásban Esnunna és Enegi város védőis­
tenével, Ninazuval kapcsolatban is megtaláljuk. „Népekpásztorának" nevezi, aki­
nek „cselekedetei Istár istennőnek tetszetősek. ' 2 " A törvénygyűjtemény zárö részében a
„tökéletes királynak" Marduk isten adott megbízást a pásztorkodásra. Ugyanitt
„üdvöt hozp pásztornak " nevezi magát.2*

2.1.2. Egyiptom
Egy egyiptomi királyhimnusz arra szölít fel, hogy a királyt, aki eledelt ad, a pász­
tort, aki minden övéinek lélegzetet és életet ad, szívből szeressék, és halálig hálá­
sak legyenek iránta. A Leideni Papiruszként ismert irat szerint a nehéz idők után
várják az emberek pásztorát, akinek szívében semmi g o n o s z s á g nincsen, aki
azzal tölti a napot, hogy a szétszörödott nyájat összegyűjtse.2" Jeremiás egy másik
művében is utal a Leideni Papiruszra. Egy adott történelmi helyzetben egy
egyiptomi bölcs — Ipuver — az öreg király elé lép, és elmondja neki az ország
szomorú állapotát. A z uralmon lévő királynak „minden ember pásztorának " kellene
lenni, de képtelen rá.26 A 111. uri dinasztia második nagy királya Sulgi koronázási
szertartásán Enlil a templomban „neki [Sulginak] - ki minden ország pásztora - adta
az uralkodóijogart."^'^

2.1.3. Görögország
H o m é r o s z az uralkodöt TtOLpfif Xawv-nak nevezi. H a s o n l ö k é p p erráíti Platón
abban az összefüggésben, hogy az uralkodö ugyanolyan legyen népe számára,
mint ahogyan a pásztor az állatai javát biztosítja. A hellén vüág pásztor termino-
lögiája a keresztyén gondolkodást és a keresztyén művészetet erősen befolyásol-
ta.28

2.1.4. Az Ószövetségben
A pásztor kép az Ószövetségben is kedvelt hasonlat az Úr és Izrael viszonyának
leírására. Tartalma rend szerint nincs részletesen kifejtve, általában utalásszerű,
és metafora formájában alkalmazzák. Eicbrodt úgy fogalmaz, hogy a 7DÖ-del ö s z -
szefüggésben elgondolt isteni viszonytüás szemléltetésére használt kép, hogy
Isten népének pásztora.29 A i p i j ebben az összefüggésben kifejezi azt a segítő
elkötelezettséget, ami Isten részéről népe iránt megnyüvániü. Egy régi, de kuta­
tási eredményeit ületően időtállö megáUapításokat tartalmazö könyv Glueck ta-

2' így nevezték saját magukat a sumerek.

22 KMOSKÓ; Hammurabi törvényei, 26.
23 i. m., 28.
24 i. m., 62.
25 JEREMIÁS: Das Mte Testament im Lichte des Mten Orients, 652kk.
29 JEREMIÁS: Die auBerbiblische Erlösererwartung, 109.
27 RiNGGREN: Die Religionen des Altén Orients, 102.
28 JEREMIÁS: troigrii', 486.
29 ElCHRODT: Theologie des Altén Testaments, 152.

246
 János 10,11-16(27-30)

nulmánya,"" melyben a IpiJ gyökerében szerinte az arab hasada gyököt keU felté­
teleznünk: összefutni valakinek a megsegítésére jelentéssel. Izrael Istene részéről a
szövetségi hűség nem tétlenséget jelent, hanem szüntelen cselekvő, népéért k i ­
mozdulni kész aktivitást.

a) Izrael kiválói, mint pásztorok

A szentírök több ízben összefüggésbe hozzák a pásztor-nyáj képet az exodus,
iU. a pusztai vándorlás tradíciöval (Ézs 63,11; Zsolt 78,21). A pásztor nélkül valö
nyájnak (4Möz 27,17) pásztor kell, az Ú r Mözes helyett J ö z s u é t rendeli pásztor­
nak. A hűden pásztorokat az Ú r megítéH (Jer 23,1-2; Ez 34,1 kk.), helyükbe Qer
2,8) az Ú r hűségeseket rendel Qer 23,4). A z eszményi pásztor a Messiás lesz, aki
hordozza majd azokat az erényeket, amelyek D á v i d személyében összpontosul­
tak (Ez 34,23). A z őszövetségi ember által várt Messiást az Örökkévalö megbí­
zottjának képzelték el és nem Istenként. J é z u s b a n ez a kép változik, az ő országa
„nem e világból való" Qn 18,36).

b) Az Úr népének pásztora
Izrael hite az Ú r munkásságában felfedezte azt a felelős gondoskodást, amit a
pásztor nyája iránt tanúsít. A z ő a mi Istenünk, mi pedig legelőjének njája — gondolat
az Ószövetségben többféle megfogalmazásban fordul elő ( I M ö z 49,24; Zsolt
79,13; 95,7; 100,3). A z Ú r „Izraelpásztora" (Zsolt 80,2). A zsoltáros számára
éppen ezért értheteden, hogy miért fordul az Ú r nyája ellen, melyet legelőjén
táplál (Zsolt 74,1). A z Ú r a pusztaságban vezette népét, mint nyáját (Zsolt 77,21;
78,2). Deutero-Ezsaiás gyönyörűen fogalmazza meg az Ú r gondoskodását, m i ­
dőn nyáját pásztorként legelteti, karjára gyűjti és hordozza őket (40,11). Pröféci-
ájában a Babilöniába elhurcoltaknak az Ú r azt ígéri, hogy előhívja őket, és az
övéinek minden halmon legelője lesz (49,9). A z Ú r nemcsak közösségeknek,
népének pásztora, hanem egyéneknek is (Zsolt 23).

2.1.5. Palesztinában
Palesztinában nem számított ritkaságnak, hogy a nyáj őrzését és gondozását
valakire rábízták. A z őrzés és gondozás többféle formája volt gyakorlatban. Pl.
fizetség nélkül (ha valaki szántásra kölcsönkért tehenet), fizetségért és bérlés
formájában (ha valaki egy áüatot meghatározott időre bérbe vett). H a valaki
fizetség nélkül váUalta az áUatok őrzését és gondozását, és eközben az áUatáUo-
mányban veszteség történt, esküvéssel igazolhatta védenségét. Ez esetben nem
keUett kártérítést fizetnie."! Kölcsönkért áUaton esett kárt a kölcsönkérőnek
maradéktalanul meg keUett térítenie. Fizetségért őrzött és bérbevett áUaton esett
kárért - pl. csonttörés, elhuUás, stb. - fizetni keUett. Ugyanígy az elvesztett vagy
eUopott áUatért is, mert az üyen kárt megakadályozhatták volna."^

30 GLUECK: Das Wort Hesed im alttestamentüchen Sprachgebrauche, 67-68.

37 Ugyanez a joggyakorlat megtalálható a Hamurabi törvénye 266. §-ában is: „Ha akolban isten csapása
támad, avagy oroszlán gyilkol benne, a pásztor isten előtt tisztázga magát, s akkor at; akolban esett kárt at; akol
gat;d^a viseli". Lásd: KMOSKÓ: i. m., 60.
32 STRACK-BILLERBECK: Das Evangélium nach Márkus, Lukas und Johannes, 537.

247
 Misericordias Domini (Húsvét után 2.) vasárnap

A pásztorok megítélése a késői palesztinai zsidóság gondolkodásában válto­

záson ment át. Míg a 2—5Móz a pásztoréletből vett kifejezéseket (vezet, előttük
megy stb.) főképp az egyiptomi szabadítással összefüggésben használja, és motí­
vumaihoz a Zsolt is szívesen nyúlt (Zsolt 23; 28,9; 77,21; 100,3 stb.), s a babiloni
száműzetés idején is szintén - amikor a törődés és a g o n d o s k o d á s képét jelen­
tette (Jer 23,3; Ez 34,11-22; É z s 40,10k.; M i 7,14 stb.) - , addig a késői paleszti­
nai zsidóság negatívan ítélte meg a pásztorokat. Ez összefüggött alacsony bére­
zésükkel, s így a társadalomban elfoglalt helyükkel. A tisztasági előírásokat is
korlátozottan tudták gyakorolni. Mindezek miatt egy sorban errdítették őket a
vámszedőkkel, adószedőkkel. Csalóként, rablóként tekintettek rájuk, bírói hiva­
talt nem viselhettek, tanúvallomásuk nem számított.

2.2. Rendszeres teológiai megfontolások

2.2.1. Heidelbergi Káté
A K á t é X X L Úrnapi 54. kérdése az igehirdetéshez használható.

2.2.2. Második Helvét Hitvallás

Hitvallásunk is nyájról és nem akolrólheszél ( X V l l . 5), amikor az egyház megha­
tározását a nyáj és a pástjor képével világítja meg: „ a z egyházat Juhok nyájának az
ept pásztor Krisztus alatt..." („ecclesia grex ovium sub uno pastore Christo...").
É r d e m e s röviden utalni az „egy akol egy p á s z t o r " helytelen megfogalmazására.

2.2.3. Barth
A Misericordias D o m i n i vasárnapjára textusunk alapján írt gondolatai bevezeté­
sében Barth fölteszi a kérdést: „Extra ecclesiam nulla salus?" Az egyház meghirdeti
Isten J é z u s Krisztusban valósággá lett üdvösséges cselekedetét. Ez azonban
nem az egyházhoz valö tartozandöságot, hanem minden embernek az egyház
által felismert, megvallott és hirdetett. Krisztushoz valö tartozandóságát jelenti.
Ezen kívül Isten megbékélést adö üdvösséget szerző tetteiben nincsen részünk:
extra Christum nulla salus... Fontos dolog számolni Isten rejtett útjaival, melyeken
a Krisztus által végbement megbékélés (16. vers) erejét extra ecclesiam, azaz
egyéb utakon is érvényre juttathat, m i n t a vüágban valö szolgálata által. G o n ­
doskodik azokról, akiket az egyház soha nem ért el, mennyivel inkább gondos­
kodik az Istenhez elhívottakröl, egészen m á s , számunkra ismeretien m ó d o n .
Mindez semmiben nem kicsinyíti a gyülekezet dicsőségét, és nem gyengíti a
megbízatását, ha az üyen gondolatok előtt legalábbis nyitottnak mutatkozik.
A m i t a gyülekezetről elmondhatunk, mégis azonban teljes komolysággal ez: extra
ecclesiam nulla revelatio j nincsen kijelentés, nulla ftdes / nincsen hit, nulla cognitio
salutis I nincs üdvösség megismerése.""

33 B A R T H : Kirchliche Dogmatik, Registerband, 453.

248
 János 10,11-16(27-30)

3. Prédikációvázlat
A pásztor és nyáj képe kissé leterhelt, emocionális érzések és szentimentális
képek kötődnek hozzá, amit az egyház története során művészeti és kegyességi
irányzatok mentén különféle ábrázolások erősítettek. H a lehet, az igehirdetésben
ne menjünk bele ebbe a csapdába. Példázatról (TrapoLpta) van szö, amit a ma­
gyarázat során nem szabad felednünk."* Isten az embert felelősen gondolkodó,
helyzetét felmérni képes teremtménynek tekinti, nem pedig juhnyáj részének.
J é z u s az örökélet várományosaként tekint ránk, akikre felelős döntéseket bíz. A
jö Pásztor az emberré lett Isten, aki mindenben hasonlóvá lett hozzánk — testvé­
rünkké lett (Jn 15,14) - anélkül, hogy bűnt követett volna el (Zsid 4,15). Ugyan­
akkor a legfőbb szeüemi hatalmasság, a Szentháromság második személye. Ha
nem figyelünk rá keUően, a pásztor — nyáj kép alkalmas arra, hogy J é z u s isteni
mivolta ne kapjon megfelelő hangsúlyt. Fokozottan figyeljünk, hogy az arányok
el ne bülenjenek.

Bevezetés: A z ókori Izrael vaUásos gondolkodásában az Úr pásztorként valö ábrá­

zolása ismert volt. ,Vlz ktenijog és rend adója, őrizője, megvédelmezpje és végrehajtója, az
Isten királyi uralmának eszköze- ' 2 " A pásztor képet hatalommal rendelkező szemé­
lyekre is alkalmazták (Zsolt 23; Ezs 40,11; Ez 34,11 kk.). N e m csak pozitív érte­
lemben, hanem időnként kritikus hangnemben is (2Sám 7,7; Jer 2,8 stb.). A kri­
tikus hangvétel azonban nem zárta k i azt, hogy az eljövendő Messiásra is alkal­
mazták a pásztor hasonlatot. Ebben D á v i d uralkodása, a róla kialakiüt kép szá­
mított a későbbi korok számára mintának (Ez 34,23-24). J é z u s személyében
beteljesedettnek látták a Messiás eljövetelét, akiben Isten üdvösségünk szem­
pontjából döntő ígéretei maradéktalanul célhoz értek (2Kor 1,20). így azoknak a
képeknek, jelzőknek egy része is átvivődött Jézusra, amelyeket az ószövetségi
ember Izrael Istenével kapcsolatban megfogalmazott.
A z Ó k o r nagy uralkodói, akik „ p á s z t o r o k n a k " hívatták magukat, uralkodói
stílusukkal alattvalóikban nem egyszer félelmet ébresztettek. J é z u s ezzel szem­
ben úgy közeledik az övéihez, hogy benne a Messiás jöveteléhez kötődő
váradalmak beteljesedtek. T ő l e senki sem vár erőszakra épülő hatalmi rendszert,
sőt az ígéretek célhoz érése a benne bízóknak kiteljesedett életet hoz.
A pásztor tevékenységéhez hozzátartozik az is, amit a szinoptikus tradíció
őrzött meg J é z u s egyik példázatában az egyeden elveszett bárányának keresésére
induló, a küencvenküencet elhagyó pásztorról (Mt 1 8 , l l k k . ) . A példázat fontos

34 A TTapoi^.La héber megfelelője a 5l^a, amit a szinoptikusok irapapoXlí-nak mondanak. Alaptétel,

hogy az kodahni példázat nem azonos az allegóriával és magyarázására sem érvényesíthetők ugyan­
azok a szabályok. Nem alkalmas arra, hogy a benne felrajzolt képet pontról pontra a hallgatóságra
vonatkoztassuk, miként az allegória esetében. A példázatnak, mint az ókori Izraelben kedvelt irodalmi
formának az a tulajdonsága, hogy a mondanivaló egyetlen gyújtópontra irányul, amit egy történetbe
foglalva mondtak el. A magyarázat során erre a sajátosságra mindenképp figyelmet kell szentelni. Ha
elmulasztjuk, a történet díszítőelemeibe beleveszünk. A történet csak dísz, a példázat nem amiatt
hangzott el. Nem rögtön érthető, hogy ehnondója mit akar kifejezni vele. Sajátosságához tartozik,
hogy meggondolkodtasson.
33 P Á K O Z D Y : i. m., 19.

249
 Misericordias Domini (Húsvét után 2.) vasárnap

kulcsszava a megtalálás ö r ö m e (13). Messiási programjának tekintette az elszé­

ledt nyáj összegyűjtését (Mt 15,24), amit tanítványainak is elrendelt ( M t 10,6).
Ahogyan az elszéledés az ítélet jelképe, úgy az összegyűjtés az üdvkorszak eljö­
veteléé.
A pásztor-nyáj képben hangsúlyos a tartozandóság. A z , ahogyan a pásztor fe­
lelősséget hordoz, ha kell, kockázatot vállal a tulajdonában lévő nyájért. Mindez
kiábrázolödik a hívek J é z u s h o z valö viszonyulásában. Helyezzük a hangsúlyt az
igehirdetésben erre, és vizsgáljuk meg, mi következik éhből a tartozandóságból.

3.1. Ismeri az övéit

J é z u s nemcsak dicsőségesen uralkodik, mint az ökor nagy királyai, hanem gon­
doskodik az övéiről. Pásztori mivolta nem csupán felvett tisztelő cím, hanem
ténylegesen is gyakorolja azt. G o n d o s k o d á s á t úgy végzi, hogy akikkel dolga van,
tulajdonának tekinti őket Qn 10,14). Ennek a „tulajdonlásnak" a hangsúlya nem
ott van, hogy birtokolni és kihasználni akarja őket, hanem egy mély, belső, egé­
szen személyes ismereten. Ez az ismeret olyan személyes, hogy az övéi megis­
merik a hangját. M a olyan világban élünk, amelyben a hangok kavarodnak. Han­
gokat hallunk keletről és nyugatról, északról és délről. A hangokhoz nem ritkán
politikai üzenetek kötődnek. N é h a félelmet keltenek, máskor nem dönthető el,
komolyan lehet-e venni. Minden hang a magáénak akar megnyerni mindenkit.
Bölcsesség keU hozzá, hogy a hamis és az igazi, tiszta hangok között ma különb­
séget lehessen tenni. Ezek közé a hangok közé vegyül be a jö pásztor hangja.
Ismeri az övéit. N e m adattárszerűen. N e m úgy, m i n t azokban a hivatalokban,
ahol a személyazonosságunk alapján nyilvántartanak bennünket. Isten irántunk
megnyüvánulö ismerete magába foglalja azt, hogy szeret, hogy szövetségi hűsé­
gét tanúsítja irántunk (Hős 6,6). Ismeretét a 14. versben az a szö fejezi k i , mely­
nek ószövetségi megfelelője (l?!))"" a házastársi szeretetet ( I M ö z 4,1) is jelenti.
,Alki»ismer«, az exisztenáálisan odaadja magát a másiknak: ismeré Adám az őfelesé­
gét. ' " 2 Mindez tehát a kölcsönösséget feltételezi (Gal 4,9). Isten irántunk valö isme­
rete az alapja annak, hogy m i is ismerhetjük őt. A kölcsönösség gyakorlati hasz­
na számunkra azt jelenti, hogy a jö pásztor és közöttünk nincs semmiféle válasz­
tóvonal és akadály.

3.2. Küzd értük

A béres nem küzd a rábízottakért, aki azonban tulajdonának tekinti őket, kész a
küzdelmeket fölvállalni. Vannak idők, amikor a farkasok ideje jön el. Idők, ami­
kor a farkas szerző körútra indul. Magának akar a nyájból elragadni. Szabad
prédának nézi azt, ami nem az övé. A farkas lelkület világunkban jelen van. N é ­
ha nevesíthető, máskor csak a hatása érezhető. Megnyilvánulhat népvándorlás
formájában, amikor kulmrális, nemzeti és vallási értelemben történik zsákmá-

39 Gesenius a VT gyököt így érteímezi: aki ismer, azok oíyan „emberek, akik Isten lényét ismerik, vagy
törődnek ő akaratával, szeretettel és bizalommal fáradoznak érte." Ld. GESENIUS: Hebraisches und
aramáiscbes Handwörterbucb, 287.
37 P Á K O Z D Y : i . m., 30.

250
 János 10,11-16(27-30)

nyolás, honfoglalás, vagy éppen politikai vonatkozásban. Ezektől a farkastekin­

tetektől az emberben félelem ébred. A farkas szellem úgy is okozhat kárt, aho­
gyan Luther fogalmaz: „olyan tanítók, akik költött és kitalált tanításaikkal Krisztus
bárányait félrevezetik. A bárányok jóravaló emberek, akik hallgatják és tanulják Isten
igéjét. Az ilyen nyáj közj jönnek ama tanítók, akik saját tanításukat és magyarázatukat
viszik közéjük." A tévtanítások kérdése. A m i k o r missziói területnek nem a hitet­
len világ, hanem a gyülekezet számít. Előfordul ilyen szekták és felekezetek
egymás meUett élésében is. Mindezen s z o m o r ú és félelmet ébresztő jelenségek
közepette vigasztalással töltheti el a gyülekezetet, hogy J é z u s , a jö pásztor, saját­
jának tekinti az övéit. Atyánk nem béresre bízta nyáját, hanem Fiára, aki az övéi­
re úgy tekint, mint akik eredetileg övéi voltak, de elvesztek. A z elveszettet keresi
bennünk. J ö pásztor módjára az elveszettek keresésére indult. Emberi testet
öltött magára, és a végsőkig elment, hogy az övéit visszanyerje. Pásztornak lenni
nem kockázatmentes vállalkozás ( I S á m 17,34-37). A h o l J é z u s jelen van, ott
érdekek ütköznek, mert van, aki az ember elveszett mivoltának örül. A z a ha­
talmasság, melyet J é z u s úgy határoz meg, hogy „embergyilkos volt kezdettől fogva"
(Jn 8,44), aki az apostoli megfogalmazás szerint az ember ellenségeként, mint
„ordító oroszlán szertejár, keresve, kit nyeljen el" ( I P t 5,8). A „farkas" cVAig hatalmas­
ságai közül egyikkel sem azonosítható, hanem a világban jelenlévő, számunkra
kézzel nem megragadható ő s g o n o s z . Hatalma úgy váük érezhetővé, ha valaki
késztetésének enged. N e m mindig észrevehető. N e m mindig úgy jön, mint ami­
kor a farkas vagy az oroszlán üvöltése a veszély közeledtét jelzi. Ezek a hasonla­
tok - farkas, oroszlán - csak pusztító és romboló munkája hatékonyságát jelzi.
Ennek a hatalmasságnak a közelségét érezte J é z u s is számos alkalommal: benne
hívő zsidóknak, akik arra hivatkoztak, hogy ők Ábrahám utódai (Jn 8,44); ami­
kor kereszthalálának szükségességét jelentette (Jn 12,31). A gonosz önmagának
akar szerezni. Szüntelen éhes, és nem tudja, m i az, hogy elég. A küzdelem kö­
zötte és J é z u s között arra irányul, hogy a jö pásztor meg akarja tartani a tulajdo­
nát. N e m arról szól a példázat, hogy J é z u s az övéi tulajdonát akarja megmenteni,
hanem arról, hogy a saját tulajdonát A nyájat. O nem béres, hanem tulajdonos.
Ezzel az elkötelezettséggel küzd. A példázat csak arról beszél, hogy a jö pásztor
kész feláldozni az életét a nyájért. N e m arra gondol, hogy m i előnye származik
abból, hogy a tulajdonáért küzd, hanem a nyáj kiszolgáltatott mivoltára. N e m
beszél a folytatásról, hogy m i történik a nyájjal akkor, ha ez megtörtént, hogy
életét feláldozva a pásztor meghal. J é z u s egyben azonban nem csupán életét
odaáldozö pásztor, hanem ő a Feltámadott is. H á r o m nappal azután, hogy a
Pásztort „megverték" (Mt 26,31) és a nyáj elszéledt, feltámadott. Az Atya nem
hagyta a halálban, hanem húsvét hajnalán feltámasztotta dicsőségben, és minden
nép pásztorává tette. A pusztító hatalmasság, a „hitető" képéhen is támadó, amaz
„ősi kígyó" Qel 12,9) levettetett. N e m lesz többé zsákmányára leselkedő ellenség.
A b b a n az ígéretben járhatunk, hogy a „Bárány, aki középen, a trónusnál van" (Jel
7,17) táplálja, legelteti övéit, és az élet vizéhez vezet.

251
 Misericordias Domini (Húsvét után 2.) vasárnap

3.3. Összegyűjti őket

„Más juhaim is vannak nekem... " (16). D ö n t ő kérdés, hogy kikre vonatkozik ez az
utalás? N e m a Jeruzsálemen kívüM, esedeg szétszörtságban élő zsidóságra. O k
mindig is egy lelki közösségben érezték magukat azokkal, akik a hazájukban
éltek (ApCsel 13,46—48). A 16. vers értelmezésünk szerint a pogányokra vonat­
kozik. Istennek velük is van célja, országát rajtuk is k i akarja terjeszteni. A pogá­
nyok jelölésére vonatkozik az aXXa irpópaTa ex"" utalás, mely a J á n o s evangé­
liumában nem egyedüli. A 7,35 versében található {EXXriva? is ide tartozik."^
J é z u s tehát nyit az Izraelen kívüli világ, a pogányok felé. A szövegben található
ai)Xf| („akol" héb. n i J J 4MÖZ 32,16) palánkkal körülkerített fededen területet
jelent, amit inkább karámnak helyesebb értelmeznünk. J é z u s n a k és a követőinek
azokhoz is van küldetése, akik nem abban a körben élnek, ahol honfitársaik.
Egy önmagában zárt, önmagával elégedett, csak önmagával foglalkozó k ö z ö s s é g
nem tudja, kicsoda az ő Ura. Krisztus távoH nyájaknak is pásztora. Egy nyáj, és
egy pásztor lesz majd. A h o l J é z u s embereket „ v e z e t , " ahol emberek üdvösséges
uralmi igényének alávetik magukat, ott van az egyház. A z aűXfi a nyájnak nem
áUandö és nem természetes élettere. Ideiglenes éjszakai szállás csupán. Ezen
belül biztonságban érezhették magukat, de öröinmel hagyták el, amikor a p á s z ­
tor megnyitotta reggel az ajtót. A pásztor összegyűjti azokat, akik eddig körön
kívülieknek számítottak. Teret és helyed ad nekik arra, hogy Isten nagyságos
dolgait megismerjék. Hasonlöképp, m i n t amikor kötélből korbácsot ragadva
kiűzte az árusokat és pénzváltókat a templom külső udvarából (pogányok udva­
ra), melyet a templomi adminisztráció foglalt el. I t t váltották be a pogánynak és
tisztátalannak számító - uralkodö képmását ábrázoló - pénzt a templom pénzé­
re, és i t t tették lehetővé, hogy az áldozatbemutatásra alkalmas áUatokat a zarán­
dokok megvásárolják. A külső udvar eredetileg azért épült, hogy azok a pogá­
nyok (Izrael szövetségi rendjéhez nem tartozók), akik Izrael Istenéhez imádkoz­
ni szeretnének, ott ezt megtehessék. A templom felelős vezetői azonban a na­
gyobb haszon reményében átadták ezt a helyet a pénzváltóknak és az árusoknak,
nem törődve azzal, hogy a pogányok udvara eredendően a misszió helye volt.
J é z u s a pogányok érdekében cselekedett, amikor a templomtisztításkor visszaad­
ta annak a helynek az eredeti rendeltetését; mert neki más juhai is vannak. N e m
csupán azok, akik a belső udvarban - mintegy a maguk ai)Xf|-jában! - nekik
fenntartott helyen (hiszen Á b r a h á m fiai voltak!) tartózkodhattak, hanem azok is
„juhai," akiknél az üzlet a hivatalosok szemében fontosabb lett. Más juhai is van­
nak. Kajafás is ezt fogalmazta meg J é z u s halálával kapcsolatban: „nemcsak a nem­
zetért, hanem hogy azlstennek elszéledt gyermekeit is összegyűjtse egybe" (Jn 11,52). Ezt az
összegyűjtő tevékenységét ő a „világ kezdetétől annak végéig" végú. ( H K 54). Tar­
tozzunk ehhez a közösséghez, s tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy
J é z u s általunk másokat is megtaláljon.

!* Nem azonos ezzel az ApCsel 9,29 versében a' EXXrivtaTriS, ami a nyelvükben göröggé lett zsidókat
jelenti (v. ö. ApCsel 6,1; 11,20).

252
 János 10,11-16(27-30)

4. Példák, képek, szemelvények

4.1. Pákozdy László Márton idéz másoktól egy pásztorfiúról szóló történetet:
„ E g y 15 vagy 16 éves pásztorfiú, aki meg akarta mutatni, hogy engedelmesked­
nek a névenszöHtásnak az egyes juhok, odakiáltott 50 méteres körzetben legelő
nyájának: »Ja, bajda!« = » H é , Fehér!« - így hívták az egyik juhot. É s a nyáj köze­
pén egy p o m p á s fehér juh fölüti a fejét és a második hívásra odajön a pásztorfi­
úhoz és megsimogattatja m a g á t . "

4.2. Csikesz Sándortól is idéz ugyanott egy másik történetet, Csikesz palesztinai
tartózkodása idejéből: „ D é l b e n itatásnál több nyáj kerül össze egy-egy kúthoz
egyszerre. Elkeverednek egymással. A m i n t a pásztoroknak kedvük kerekedik
odábbállni, egyik a másik után megindul, néhányat kurjant, mire juhai kiválnak a
többi közül, s követik a pásztort, mert OLSaaiu T T I U cjxjjyfiu aÚTOÍ).""'

5. T o v á b b i szempontok az istentisztelet alakításához

Az alkalomról:
Misericordias D o m i n i , azaz „ a z Úrnak könyörületességeit." A húsvét utáni va­
sárnap elnevezése. N e v é t a bevezető 88. Zsoltár keretversének kezdő soráról
kapta: „Misericordias Domini in aetemum cantabo... " Szokták ezt a vasárnapot a „ J ö
Pásztor vasárnapjának" is hívni.

Lekció: Zsolt 23

Lnekajánlás:
RÉ 95,4: Mert ő Istenünk és Urunk
23: A z Úr énnékem őriző pásztorom
80,1: Hallgasd meg Izrael pásztora
429,1: A z Úr énnékem hűséges vezérem
260,11: Lészek mindörökké az én Istenemnek
340,4: S mily büntetés, mit a világ Reád mért?
397: O , Sión ébredj (különösen a 3. vers)
229: H ü pásztorunk vezesd a te árva nyájadat

Prófétai imádság.
K ö s z ö n j ü k Örökkévaló, hogy utánunk jöttél. Szánjuk, hogy hívő szavad sokakat
nem ért m é g el eddig a m i erődenségünk miatt. Most mégis szeretnénk örven­
dezni azok miatt, és hálát adni azokért, akik íme, majdnem elvesztünk, de most,
itt vagyunk. Erősítsd most meg az emberi szót, hogy kihaUhatö legyen belőle
hívásod, ahogyan a nyáj megismeri a pásztor hangját. Egyszülött Fiad nevében
kérünk, hallgass meg Szendelked által. Á m e n .

Záró imádság.
Hála van szívünkben azért, mert sereggyűjtésed a vüág kezdetétől annak végéig
tart, és ez az üdvösséges szándékod bennünket is elért. K ö s z ö n j ü k , hogy üdvös­
séges tervednek része az életünk. K ö s z ö n j ü k azokat, akik valamikor az első

39 P Á K O Z D Y : i . m., 16.

253
 Misericordias Domini (Húsvét után 2.) vasárnap

imádságot megtanították nekünk: édesanyánkat. K ö s z ö n j ü k , hogy g o n d o s k o d á s a

a te gondviselő szeretetedet közvetítette. Készítsd el a találkozásokat azokkal,
akiket rajtunk keresztül szeretnél megszölítani. Egyedül te tudsz bátorságot adni,
hogy leküzdjük kicsinyhitűségünket, hogy te m é g minket is használni tudsz hívő
szavad közvetítésére. Használj minket, ha gyászolókkal, betegekkel, reményvesz­
tettekkel beszélünk. J é z u s Krisztus nevében kérünk, hallgass meg. Á m e n .

Uturgiai elemek ajánlása

Az alábbi verseket valaki az istentisztelet keretében elmondhatja, illetve ha van
lehetőség rá, az ifjúsági csoport D ó k a Zoltán és Trajder G á b o r énekét előadhat­
ja. A z ének az Evangélikus Énekeskönyv 401. éneke.

Túrmezei Erzsébet: Meddig

Uram, tenéked sok a Pétered.
Sokak a nagycsütörtök éjszakáid,
S olyan kevés a csendes J á n o s o d ,
A k i nem ígér, nem fogadkozik.
D e elkísér egész a Golgotáig.

Mert olyan könnyű azt kimondani

Egy izzó percben: meghalok veled.
D e annyi minden visszahúzna még.
Ha ránk borul a szörnyű éjszaka.
Ha megérint a fagyos lehelet.

Talán csak egy kisgyermek mosolya.

Vagy a hitves könnyfátyolos szeme
Susognak a szélben ringó habok,
A halászbárka, otthonképe hív
O , legalább búcsúzni kellene.

H a m u alól az életösztön is felparázslik,

Ó , ilyen hirtelen?
Egy percre olyan szép lesz a világ
Átölel minden színe, illata
S már el is hangzott a: nem ismerem.

Uram, tenéked sok a Pétered.

Sokak a nagycsütörtök éjszakáid.
H a d d lehessék én csendes J á n o s o d ,
A k i nem ígér, nem fogadkozik.
D e hü marad egész a Golgotáig.

Izsák Arnold Róbert: Jézus, a jó pásztor - Zsolt 23,1—4 alapján

A z Ú r az én pásztorom,
szűkölködnöm nem kell;

254
 János 10,11-16(27-30)

Selymes legelőre,
hűs forráshoz terel.

S bár a halál völgyének

szörnyű árnyékában járok;
D i c s ő fényénél hamar,
menten kitalálok.

Vidámítja lelkem,
igazság ösvényen vezet;
Valljatok hát t i is
Őneki nagy hitet.

Jézus a jó Pásztor
Szöveg: Döka Zoltán/Dallam: Trajder Gábor

Cm G F At Cm

lllLur ^ J u j j j _ _ j i
Jé zus a jó Páaz- tor, v e - íe me-gyünk.

Cm G F Ai» Cm Cm D G

Ö- r ö k i r - g a l - m á - ról é- n e - k e - l ü n k , N y á - j a - d a t o l - t a l - m a z d ,

Cm D Cm D G At Cm

l J JJtJJ ő ^ ?ítJ j JU
n a g j ' a v e - szélyICsön-deftnyu-gaí niatadj. hajönazéj.

2. Jézus a szőlőtő, ereje nagy. 4. Jézus a békesség, fegyvere egy:

Nem él hiába, k i benne marad. A megbocsátó és hü szeretet!
Gyümölcsöt érleljen szereteted, Békére vágyódik mind e világ.
Tenélküled néped mit sem tehet. Félelmes ínségből hozzád kiált!
3. Jézus világosság, messze ragyog. 5. Jézus a kezdet, és Jézus a vég:
Fényéből élnek mind a csillagok. Hadd zengje ég és föld dicséretét!
Bűnünket oszlasd el, nagy a sötét! Vezess az ösvényen, maradj velünk.
Vezesd a jó útra mind, aki vét! Míg örök fényedbe megérkezünk.

6. Felhasznált és ajánlott irodalom

B A R T H , K.: KirMkhe Dogmatik, Registerband, Zürich, EVZ-3Trlag, 1970.
BAUER, W.: Wörterbuch zum Neuen Testament, Berlin - New York, Walter de Gruyter, 1971.
B E Y R E U T H E R , E.: Hirte, in: Coenen, L. (Hg.): Theolojsches Begriffslexikon gum Neuen Testament,
Band I . (Studien-Ausgabe), Wuppertal, Theologischer \Trlag R. Brockhaus, 41977.
B U L T M A N N , R.: Das Evangélium des Johannes (KeK N T ) , Göttingen, Vandenhoeck & Rup­
recht, 1964.
C A L V I N , J.: Auslegung der Heiltgen Schrift in deutscher Übersetzung, 10. Band: Das Evangélium des
Johannes, Neukirchen, Verlag der Buhhandlung des Erziehungsvereins Neukirchen, Kreis
Moers, 1905.

255
 Misericordias Domini (Húsvét után 2.) vasárnap

B O O R , W . DE: Das Evangélium des Johannes (Wuppertaler Studienbibel), Wuppertal, R. Brock­

haus Verlag, 4 9 8 0 .
ElCHRODT, W.: Theologie des Altén Testaments, Stuttgart - Göttingen, Ehrenfried Klotz Verlag
- Vandenhoeck & Ruprecht, 81968.
G E S E N I U S , W . : Hebraisches und aramáisches Handwörterbuch, BerUn - Göttingen - Heidelberg,
Springer Verlag, "1959.
G L U E C K , N . : Das Wort Hesed im alttestamenilichen Sprachgebrauche als menschliche und göttliche
gemeinschaftsgemdsse Verhaltungsweise, Berhn, Verlag Alfréd Töppehnann, ^1961.
J E R E M I Á S , A.: Das Alte Testament im Uchte des Altén Orients, Leipzig, J. C. Hinrichs'sche
Buchhandlung, 1930
J E R E M I Á S , A.: Die auprbiblische Erlösererwartung, Berlin, Hochweg Verlag, 1927.
J E R E M I Á S , J.: TTOipiív, in: T h W N T 6 (1959), 484-501.
K A R N E R K . : A testté lett Ige, János evangéliuma, Budapest, A Magyar Luther Társaság kiadása,
1950.
K M O S K Ó M . (ford.): Hammurabi törvényei, Kolozsvár, Az Erdélyi Múzeum-Egyesület Jog- és
Társadalomtudományi Szakosztálya Ajtai K. Albert Könyvnyomdája, 1911.
MÁTYÁS E.: János evangéliuma (Dolgozatok a bibhai theologiai tudományok köréből 2.), Sá­
rospatak, A Sárospataki KoUégium Kiadványai, 1950.
MÜLHAUPT, E. (Hg.): Martin Luthers Evangelien-Auslegung, Göttingen, Vandenhoeck & Rup­
recht, 1954.
P Á K O Z D Y L . M . : A Pásztor-igék a János evangéhuma 10. részében, »Egy akol« vagy wEgy
nyáj«?,in: Theologiai Szemléli (1947/1), 36-84.
R I N G G R E N , H . : Die Religionen des Altén Orients ( A T D Ergánzungsreihe Sonderband), Göttin­
gen, Vandenhoeck & Ruprecht, 1979.
S C H L A T T E R , A.: Das Evangélium nach Johannes, Schlatters Erláuterungen zum Neuen Testa­
ment 3. Teü, Stuttgart, Calwer Vereinsbuchhandlung, 1928.
S C H N E I D E R , J.: Das Evangélium nach Johannes ( T H N T ) , Berlin, EvangeUsche Verlagsan-
stalt,1978.
S O D E N , W . V O N : Akkadisches Handwörterbuch, Wiesbaden, Ottó Harrasowitz, 1972.
S T R A C K , H . L . - B I L L E R B E C K , ?.: Das Evangélium nach Márkus, Lukas und Johannes, erláutert
aus Talmud undMidrasch, München, C. H . Beck'sche Verlagsbuchhandlung, 1978.
W E I S S , B.: Kritisch Exegetisches Handbuch über das Evangélium des Johannes, Göttingen, Vanden­
hoeck tmd Ruprecht's Verlag, 1886.

Dr. Fodor Ferenc (Sárospatak)

256
 Jubilate (Húsvét után 3. vasárnap)
2019. május 12.

„Mert aki engem megtalál, az életet találja meg, és kegyelmet

nyer az Úrtól."
Textus: P é l d a b e s z é d e k 8,32-36

1, Amit a textusról tudni kell - exegetikai/kortörténeti megértés

A Példabeszédek könyvét legalább hét, de akár kilenc részre is oszthatjuk, attól
függően, hogy a 30. és 31. fejezetet kisebb részekre bontjuk-e, vagy sem (kilenc
egységre tagolva: 1-9; 10,1-22,16; 22,17-24,22; 24,23-34; 25-29; 30,1-14;
30,15-33; 31,1-9; 31,10-31). Ezek a részek eltérő korokban keletkeztek, és kü­
l ö n b ö z ő szerzőkre, szerzőcsoportokra vezethetők vissza. A Példabeszédek
könyvének első versében és a 10,1-ben azt találjuk, hogy ezek az egységek (1-9;
10,1-22,16) Salamon bölcs mondásait tartalmazzák. Ez azonban különösen a
könyv legkésőbben keletkezett rétege, az 1-9 esetében kétséges. Bár az első
kilenc fejezetet is a m ü egészére jellemző nevelői jelleg határozza meg, az mégis
eltér a 10-31-től m i n d tartalmi, m i n d formai szempontböl. A z utóbbi elsősor­
ban rövidebb - sokszor két-három versből áUö - egységeket tartalmaz, és nem
mindig fedezhető fel a rendező elv ezek egymás mellé helyezése mögött. A z 1—9
esetében hosszabb értekezéseket is olvashatunk, egy téma bővebb kifejtését is
megtaláljuk. Ezen kívül az is egyedüláUövá teszi e fejezeteket, hogy i t t található a
kanonikus Ószövetségben, a héber Bibliában a bölcsesség női alakban valö
megszemélyesítése.! A Péld 1-9 keretét alkotja az 1,1-7 és a 9. fejezet. A beve­
zető versek megadják nemcsak e fejezetek, de az egész könyv alaphangját is,
amikor összekapcsolják a bölcsesség és az Ú r félelme gondolatát, a zárö fejezet
pedig két, egymásnak ellentmondó női alak - a bölcsesség és a balgaság - ábrá­
zolásával tárja a hallgató és az olvasó elé az élet és a halál útját.
B á r a Péld 1-9-ben visszatérő téma a bölcsesség hangsúlyozása, a bölcses­
ség megszerzésére valö felhívás, másként jelennek meg e gondolatok az útmuta­
tásokban (pl. 2,2-4.10-15; 4,5-9.13; 7,4) - amelyek általában egy atyá­
nak/ mesternek a tanításai formájában találhatók meg - , mint az ún. bölcsességi
költeményekben.2 A z utóbbiak közé tartozik a Péld 1,20-33; 3,13-20; 8,1-36. E
szakaszok eredetileg független kompozíciók voltak. A z első kettő félbeszakítja
az utasítások, tanítások sorozatát. K ü l ö n ö s e n az első és a harmadik figyelemre
méltó, ezekben a rövid bevezetőktől (1,20-21; 8,1-3) eltekintve a női alakban
megszemélyesített bölcsesség nyilvánosan elmondott beszédét találjuk." A meg-

7 Bár a Jób 28 is tartalmaz hasonló elemeket, a bölcsesség női jellege itt nem hangsúlyos. A deuteroka-
nonikus irodalom azonban tartalmaz szoros párhuzamokat; Sir 24; Bár 3,9-4,4; Bölcs 7-9.
2 W H Y B R A Y : The Composition of the Book of Proverbs, 29-30.
3 W H Y B R A Y : i. m., 35-36.

257
 Jubilate (Húsvét után 3. vasárnap)

személyesítés ismert irodalmi eszköz az Ószövetségben; ezen belül beszélhetünk

a bölcsesség megszemélyesítéséről is, aminek megvannak az ökori közel-keleti
párhuzamai.*
A Péld 8-at öt részre oszthatjuk. A bevezető (8,1—3) után a 4. versben a
bölcsesség az emberiséget általában véve szöMtja meg, majd a 8,5-ben már az
együgyüekhez és ostobákhoz szöl. A 8,6—11, valamint a következő egység (8,12—
21) a bölcsesség értékéről és jelentőségéről szöl. A textus szövegkörnyezetét
alkotö 8,22-36 eredetileg valószínűleg független költemény volt. Tartalmilag
részben folytatja az eddigi verseket, beszámol azonban a bölcsesség származásá­
ról, eredetéről is (8,22—30), mielőtt ismét nyomatékosan felhívná a haUgatöság
figyelmét a bölcsesség megszerzésének fontosságára (8,32—36). A 8. fejezeten
belül a 13., a 35. vers, valamint a 8,22-31 említi az U r nevét, tetteit, és hangsú­
lyozza, hogy a bölcsesség teljes egészében tőle függ. Ez a tény valószínűleg an­
nak a jele, hogy a szerzők az Úrra valö utalással próbálták egyedivé tenni a böl­
csességről vallott felfogásukat, és elejét venni minden olyan spekulációnak, ami
— az ökori közel-keleti bölcsességirodalmi jeUegzetességekkel valö párhuzam
keresése során — a Péld 1—9 megszemélyesített alakját egy függeüen isteni sze­
mélyiségnek vagy hüposztáziának tekinti. A világ teremtője Isten, a bölcsesség
pedig — bár hozzá közel áU, ősi eredettel rendelkezik, jelen van a teremtésnél, és
az emberiség tanítója — neki alárendelt helyzetben van. I t t is azt láthatjuk, amit
több helyen is az Ószövetségben — ahol ökori közel-keleti koncepciók vagy
irodalmi formák alkalmazása történik - , hogy a zsidóság tudatosan formálja az
adott koncepciót vagy nyelvezetet úgy, hogy az a monoteizmussal ne áUjon el­
lentétben, és ne indítsa felesleges spekulációkra a haUgatöságot vagy az olvasó­
kat. Ennek az egyik megnyilvánulása például az, ahogyan Sirák könyvében meg­
történik a bölcsesség és a T ó r a kvázi azonosítása. A Péld 8 is arról tanúskodik,
hogy minden áldás csak közvetve jön a bölcsességtől, v é g s ő soron forrása Isten.
Ezek az áldások magukban foglalják a hosszú életet, gazdagságot és m á s o k tisz­
teletét. Ugyanakkor a Péld 6,20—35 és 7 fényében a bölcsesség megóvhatja az
i^út a házasságtöréstől, vagy általában véve a szexuális kicsapongástöl. A Péld 8-
at zárö versek (8,32-36) már hasonlítanak azokra a felhívásokra, amelyek a
könyvben elszórtan több helyen is megtalálhatók, és amelyek a bölcsesség meg­
szerzésére, a két út közül az élet útjának választására szólítanak fel. Fontos
azonban, hogy mindezt a bölcsességnek önmagáról, eredetéről, szerepéről m o n ­
dott beszéde előzi meg, így kapcsolva össze a bölcsességnek a világegyetemben
és az emberek között betöltött szerepét.

Az Újszövetségben több helyen látjuk megjelenni Krisztus személyével,

funkciójával kapcsolatban az ószövetségi és deuterokanonikus bölcsesség ábrá­
zolásában használt nyelvezetet és képeket. A bölcsességirodalom elemeinek a
krisztolögiában betöltött szerepe nem fejthető k i e tanulmányban. Mégis fontos

4A bölcsesség női alakban való megszemélyesítéséhez lásd; W H Y B R A Y : Wisdom in Proverbs, 7.15-

32.53-107; SCHROER: Wisdom has Bulit Her Plouse, 1-7; L A N G : Wisdom and the Book of Proverbs,
126-136; M U R P H Y : Tree of Life, 137; 152-175; SlNNOTT: Personification, 6-7.16.52-87.

258
 Példabeszédek 8,32-36

megjegyezni, hogy amikor a korai keresztyénség Krisztusról - pl. a teremtésben

betöltött szerepéről vagy megváltó munkájáról - kíván megáUapításokat tenni,
akkor többször is használja a zsidóságnak a bölcsességgel kapcsolatos nyelveze­
tét, koncepcióit." A z egyik leginkább releváns textus e tekintetben az I K o r 1,18-
3 1 , ahol a hangsúly a kereszten, a megfeszített Krisztuson van, aki halála által
beteljesítette Istennek az emberiség üdvözítésére vonatkozó tervét. Pál szerint —
többek között — ebben látható meg Isten bölcsessége (különösen I K o r
1,24.30)."

2. A perikópa m e g é r t é s e - teológiai ö s s z e f ü g g é s e k feltárása

A Példabeszédek könyve az Ó s z ö v e t s é g költői-tanítói könyvei között fontos
helyet foglal el. Bár látszólag a bölcsességirodalom müvei az Ó s z ö v e t s é g egyéb
könyveihez hasonlítva kevésbé hangsúlyosak, az általuk tartalmazott tanítások
Istenről ugyanolyan jelentősek, m i n t a történeti vagy prófétai könyvekben talál­
hatóak. A Példabeszédek könyve m i n d az 1—9-ben, m i n d a többi egységben —
eltérő m ó d o n , de egyforma hangsúllyal — felhívja a hívő figyelmét ezekre a taní­
tásokra. Másképpen ugyan, de rámutat, hogy Isten a vüág teremtője, gondviselő­
je — m é g ha a kanonikus bölcsességirodalmi müveknél háttérbe szorulnak is
Izráel történelmének jelentős eseményei és személyei^ —, és az egyén csakis úgy
élhet neki tetsző, áldásos életet, ha féü őt, és megtartja parancsolatait. Ennek
kinyüvánításában különleges eszköz a megszemélyesítés, a Péld 8-ban a bölcses­
ség női alakban valö megszemélyesítése. Ennek az irodalmi eszköznek a haszná­
lata által a szentírö művészi bravúrral fejezi k i azt - a teljes könyv kontextusának
fényében —, hogy a vüágot Isten irányítja, az nincs magára hagyva, abban az ő
bölcsessége jelenik meg, és üdvözítő terve teljesül be. A neki tetsző élet i t t m é g
elsősorban az, amit a bölcsesség felfed, megmutatja az élet buktatóit, a vétkeket,
a büntetést vagy kirekesztettséget elkerülni vágyó ifjú számára. A keresztyén
ember számára azonban ez a bölcsesség már több, hiszen Krisztus megváltó
tettében ragadható meg. A z élet útja már több, mint a jölét, a hosszú élet, a kö­
zösségekben megtapasztalható megbecsülés és tisztelet: Krisztushoz vezető út,
benne valö földi élet az általa elnyert örök élet reménységében.

3. Prédikációvázlat
Bevezetés: A z „élet" és a „halál" súlyos szavak, bármüyen bibHai igehelyen, vagy
bármüyen kontextusban is találjuk őket. D e az igében nem ezek csupán az erős,
kifejező képek. A m i t a magyar fordításban így találunk az utolsö versben, „ m a ­
gának árt", az az eredeti héber szövegben a következőképpen áU: „erőszakot

3 Krisztusnak a teremtésben betöltött szerepéhez lásd 1 Kor 8,6; Kol 1,16-17 az 1,15-20 kontextusá­
ban. További szakaszok, ahol a zsidóság bölcsességről vallott nézetei fedezhetők fel a háttérben: Mt
11,16-19/Lk 7,31-35; Mt 11,25-27/Lk 10,21-22(vö. a párhuzamokat a Jn 4,14 és Sir 24,21, valamint
a Jn 7,34 ésPéld 1,28 között); lásd DUNN: Christology in the Making, 163-167.194-195.
9 i. m., 178.
7 A deuterokanonikusSirák könyvében azonban a több fejezeten átívelő, Izráel számára jelentős sze­
mélyeket felvonultató Laus Patrum foglalkozik a történelmi eseményekkel, személyekkel és tetteik
jelentőségével (Sir 44—50).

259
 Jubilate (Húsvét után 3. vasárnap)

követ el az 6 lelkén/életén". Ez a vers az „aki vétkezik ellenem" kifejezéssel

kezdődik; ennek hátterében pedig a héberben a XOn ige áU, amelynek jelentése
többek között „célt téveszteni", „utat téveszteni". A héber nyelvet ismerve nem
szokatlan, hogy a szentírö erős, dinamikus, hatásos képeket, szavakat használ.
Ez különösen is igaz, amikor fontos üzenetet akar a hallgatök, olvasök szívére
helyezni. A Példabeszédek könyve pedig telve van üyen fontos tanításokkal,
utasításokkal. N é h a ezeket mintha eltompítaná az a tény, hogy szép, költői for­
mulákban, sokszor paraUeüzmusokban megfogalmazva találjuk őket. D e ezek ne
tévesszenek meg bennünket, és ne gondoljuk, hogy a Példabeszédek könyve
nem ugyanolyan életbevágó, tőlünk döntést, az Isten igéje meUetti elkötelező­
dést követelő tanításokat tartalmaz, mint egy prófécia, egy törvény, vagy egy
jézusi mondás.

3.1. Annak a hosszú szakasznak az utolsö strófáját képezi a textus, amelyben a

női alakban megszemélyesített bölcsesség zengi saját dicséretét. Hathatós eszköz
volt ez a megszemélyesítés, különösen, ha arra gondolunk, hogy az ökori izráeü
„iskolák" padjaiban elsősorban zsidö ifjak ültek, akik tanítömesterüktől mindent
megtanulhattak, hogy kegyes, istenfélő életet éljenek. A bennünk feknerúlőkhöz
meglepően hasonló kérdések foglalkoztatták őket is, akár tanítóktól, akár ott­
hon, atyjuktól haüották a mózesi törvényeket, vagy az Izráel fontos hagyomá­
nyairól, eseményeiről szőlő történeteket: hogyan tiszteljék szüleiket, hogyan
viseljenek róluk gondot, amikor megöregszenek, hogyan őrizzék meg saját tisz­
taságukat a házasságig, vagy éppen a házasélet tisztaságát. De m é g azt is meg
keUett tanulniuk, hogyan viselkedjenek az elöljárókkal szemben, vagy ünnepi
összejöveteleken, nyüvános vacsorákon. Ugyanúgy választaniuk keüett helyes és
helytelen, boldogságot vagy boldogtalanságot jelentő utak, tettek között, mint
nekünk. Vagy ahogyan az öizraeü bölcsességirodalom általánosabban megfo­
galmazza: az élet és a halál útja között. N e m csoda, hogy a Példabeszédek köny­
vének első küenc fejezetében az eUentétek, az eUentétes alakok alkalmazása visz-
szatérő motívum: az szimboüzálja az életre vagy halálra vivő utat, amit a tapasz­
talatlan ifjú a női alakban megszemélyesített bölcsességtől vagy balgaságtól kap­
hat. Az előbbitől áldásokat, az utöbbitöl átkokat remélhet. Az éles eUentétek jöl
szolgálták a figyelemfelhívást abban a korban, hiszen a bölcsességi tanítások,
instrukciók valóban életet jelentettek az ökori izráeü haUgatök számára. N e m
túlzás, amikor erős képeket, nyelvezetet találunk ezekben a szakaszokban. N e m
egyszerűen arról van szö, hogy pénzbírságot keUett valakinek fizetni, aki valami­
lyen sérelmet követett el a felebarátja eüen. Ilyen is volt, de sokkal komolyabb
következményekkel is keUett számolni, házasságtörés esetén például egy megsér­
tett férj bosszújával, de végső soron az Istentől jövő büntetéssel. M é g ha a hívő
embernek nem is volt kiforrott feltámadáshite akkor, amikor a bölcsességiro­
dalmi müvek szerkesztése lezárult, a számonkéréstől mégis tartott az istenfélő.
Ha nem is tudta, müyen formában következik be a büntetés és jutalmazás, kezd­
te megérteni — és remélni —, hogy az élet nem zárul le a haláUal, és Isten dicsére­
te nem ér véget az elmúlással, hanem az igazak minden földi szenvedés után

260
 Példabeszédek 8,32-36

valamikor elnyerik jutalmukat. Isten k i tudja ragadni őket a halál fogságából is.
Ennek a másik oldala az, hogy nem lehet büntetése elől elmenekülni. A k i ezt
komolyan vette, az megértette, miért sürgető a bölcsesség felhívása, hogy miért
keU megtenni mindent a bölcsesség és az ismeret megszerzéséért és megtartásá­
ért, miért keU a bölcsesség ajtaja előtt állni vigyázva mindennap. A bölcsesség
pedig egyet jelentett az U r félelmével, helyes ismeretével, a parancsolatok meg­
tartásával. Már akkor sem csak önös érdekből, hanem a felebarát iránti irgaknas-
ságböl, hiszen az Ó s z ö v e t s é g is többször kimondja, a törvény aprólékos megtar­
tása, az áldozatok bemutatása nem elég, ha nem csatlakozik hozzá szeretet -
Istené, a teremtett vüágé és a teremtményé — és könyörületesség.

3.2. N e m kevesebbet kér tőlünk ma sem Isten, mint az ő szeretetét, a felebarát

iránti irgalmat, de m é g saját magunk szeretetét is. Ez utóbbi pedig azt is jelenti,
hogy komolyan vesszük, értékeljük a saját életünket, lelkünket és testünket egy­
aránt. Mondhatnánk azt, hogy ma sokkal több hatás, kísértés ér minket, mint
egy olyan fiatalt, aki az ókorban élt. A z alapvető kérdések azonban ugyanazok,
és azt sem mondhatjuk, hogy ami akkor bün volt, ma már nem az. N e m lehet
legyinteni ma sem szexuális kicsapongást látva, mondván, hogy ez hozzátartozik
a társadalomhoz, és elfogadott jelenség. Igaz ugyan, hogy az ökori Izráel nem
ismerte a bün és bűncselekmény olyan éles kettéválasztását, mint ami a modern
társadalmakat jeUemzi. Izráel elsősorban kultikus közösség volt, ahol a hívő
mindenkor Isten színe előtt élte az életét, bármikor, bármit tett. Mindenért Isten
előtt kellett elszámolnia. A szekuláris gondolkodás már régen magával hozta azt,
hogy vannak bűncselekmények, amelyekért szankciók is érhetik az embert, és
vannak bűnök, amelyek talán nem is láthatók m á s o k számára, vagy legalábbis
nem kell szankciókkal számolni. A házasságtörés, a hazugság — ha csak nem
hamis tanúzásröl van szö — nem bűncselekmény. Mégse higgyük, hogy ebben a
tekintetben másként gondolkodhatunk, mint az öizraeü hívők. N e m jelenthet
kibúvót a felelősségvállalás alól, hogy nem számít minden bűncselekménynek.
M i nem a vüág szerint élünk, hanem Isten szerint, aki előtt minden bün bűnnek
számít, akár bűncselekmény az, akár nem. B ü n az, ha könnyedén vesszük a há­
zasélet tisztaságát, ha nem becsüljük a testünket, a szervezetünket, és romboljuk
azt, vagy mindent kipróbálunk, ami veszélyes. D e bün az is, amikor ártalmatlan­
nak tűnő megjegyzésekkel szégyeníti meg egyik fiatal a másikat. A z üyen meg­
jegyzések - egy mástól vett képpel élve - olyanok, mint a szétszakított toUpár-
náböl szanaszét száüö toUpihék, amiket többé már nem tudunk összeszedni. A z
így „ s z é t s z ö r ö d ö " szavaink komoly károkat tudnak okozni, és ezeket nem m i n ­
den esetben lehet jóvátenni. Talán súlyosnak tűnnek az „élet" és „halál" szavak
a textusban, de az Isten akaratának cselekvése vagy nem cselekvése egyeiüő e
kettő közötti választással. Ezért az Isten színe előtt élő, járó ember számára a
Szentírás, ezen belül a bölcsességirodalom tanításai ma is kincset, életet jelente­
nek.

3.3. A textus szövegkörnyezetét alkotö fejezetet olvasva fontos kiemelni, hogy

bármüyen ősi kezdettel is rendelkezik a bölcsesség, mégis teremtmény. Fontos

261
 Jubilate (Húsvét után 3. vasárnap)

ajándék, amiről hitte az istenfélő, hogy Istentől kapta. Olyan különleges ado­
mánynak tekintették, aminek a forrása Isten, Vele lakozik. T ő l e származik. Isten
ezzel a bölcsességgel teremtette a világot, és ebben a világban, mindenben meg-
láthatö az a rend, az a tervszerűség, amit Isten neki szánt. N e m terv és értelem
nélkül keletkezett vagy maradt és marad fenn a világ, hanem Isten kegyelmének
köszönhetően, akinek a bölcsessége nekünk, keresztyének számára Krisztusban,
az ő áldozatában testesült meg. Isten ebben a csodálatos vüágban mindennek
bölcsen jelölte k i a megfelelő helyét, útját és mödját, m i pedig folytonosan arra
törekszünk, hogy ne vegyük észre ezeket, vagy megtagadjuk Isten puszta létét,
vagy szándékosan összekuszáljuk, elmozdítsuk, kifordítsuk, felfordítsuk, kor­
rumpáljuk azt, aminek pedig 6 kijelölte a helyét és az idejét. Hála legyen neki,
hogy ennek eUenére mégis ott van az életünkben, amikor minden kockának a
helyére keü kerülnie, amikor már mindent kipröbáltunk, tönkretettünk, testüeg
és lelküeg kiüresedtünk. Isten bölcsessége nemcsak abban van, hogy nem hagy
el, és amit elrontottunk, azt a bűneink eUenére a helyére teszi, hanem abban is,
hogy megengedi, hogy a közelében legyünk. Erre a közelségre van szükségünk,
hiszen egyedül tőle jön az útmutatás minden nap, ami közelében tart, és ugyan­
akkor távol a bűnöktől. Ugyanis minél távolabb kerülünk tőle, annál könnyeb­
ben esünk kísértésbe. Mást nem keü tennünk, mint megvaUani és kezébe tenni a
veszteségeinket, rosszul sikerült, célt tévesztett tetteinket, és nyitott szívvel elfo­
gadni, beengedni azt az ajándékot, ami mindenki számára elérhető az 6 Fiának,
J é z u s Krisztusnak az áldozatában. Ezért az ajándékért dicsérjük a m i Umnkat,
és örvendezzünk ma együtt az ő színe előtt!

4. Példák, képek, szemelvények

4.1. Wass Albert
A z Úristen tudja, m i t csinál, kit hova tesz. Ha mindenki ott maradna, ahova
valö, az emberek nem esnének minduntalan egymás útjába, s békesség lenne
mindenütt.

4.2. Gárdonyi Géza: Bölcsesség a hullámokon

Egy vén révésznek öcska csönakán ült hat tudös. Es azt beszélgették, hogy
nincs Isten, s müy bárgyú a nép! A csönak roppant. Szölt a vén: N o lám!... Ha
tudnak úszni, hát most ússzanak! - Jaj Istenem! - kiáltott m i n d a hat.

4.3. Reviczky Gyula: Miatyánk

Urunk, atyánk, az ég laköja;
A csülagoknak alkotója.
K i fenntartod mindenütt a rendet;
D i c s ő s é g a te nagy nevednek!

A z igazak, jók, a kik élnek.

Mindenha csak benned remélnek.
Te vagy az ő buzgó imájok:
O h , jöjjön el a te országod!

262
 Példabeszédek 8,32-36

E r ő s vagy, jó vagy, bölcs, igaz vagy;

Belátásod mindent igazgat.
Adsz örömet, csapást, kegyelmet:
A te akaratod legyen meg!

Panasz sosem jön ajakunkra;

Csak te ne hagyj soha magunkra.
S k i élni engedsz, add nekünk meg
Ma s mindennap a kenyerünket.

S ha bűntől (hisz' gyöngék vagyunk mi!)

N e m bírunk néha szabadulni;
Bár a fenyítés téged illet:
B o c s á s d meg a m i vétkeinket!

S mivel gyöngék vagyunk a jóra:

Legyen hát vétkeink adója.
Hogy a midőn felebarátunk
Bánt, neki szívből megbocsátunk.

Száz fájdalomnak, száz veszélynek

V a k o n megy i t t a test s a lélek.
D e m i fogjuk kerülni mindet.
Csak meg ne kísérts soha minket.

Miatyánk! büntess, hogyha keü, de

Taníts imára, türelemre.
S k i örök, égi dicsben állsz fenn:
O h , ments meg a gonosztul. Amen!

5. T o v á b b i szempontok az istentisztelet alakításához

Az alkalomról:
Jubilate vasárnap, a Húsvét utáni 3. vasárnap a 66. zsoltár első versei után kapta
a nevét (Zsolt 66,1—2: „ Ö r v e n d j , egész föld, az Istennek! Zengjétek dicső nevét,
dicsérjétek dicsőségét!" = Zsolt 65,1-2 a Vulgatában: jubilate Deo omnis terra...).
E napon Isten váltságmüvéért. Krisztus feltámadásáért dicsőítjük Istent és ör­
vendezünk a hívők gyülekezetében.

Ukáó: Péld 8,22-36

Fnekajánlás:
RE 66,1—2: Örvendj egész föld az Istennek
272: M i n d jö amit Isten tészen
467: Mily jö, ha bűntől már szabad

263
 Jubilate (Húsvét után 3. vasárnap)

Imádságtémák:
- Bűnvallás: célt tévesztett, vagy szándékosan ártani akaró gondolataink, szavaink
és tetteink miatt; Isten teremtett rendjének megvetése, megrontása miatt; az
életünk, erőnk, tehetségünk elpazarlása miatt.
- Hálaadás, dicsőítés: Isten kegyelméért, amivel bűneink ellenére jelen van az éle­
tünkben, helyére teszi azt, amit elrontunk, és lehetőséget ad, hogy az élet útját, a
hozzá vezető utat keressük és megtaláljuk; tanításaiért; bölcsességéért, ami iga­
zán a megfeszített, feltámadott és megdicsőült Krisztusban látható.
- Könyörgés: azért, hogy megláthassuk, milyen sok áldást kapunk Istentől, és m i ­
lyen gazdagok vagyunk; romolhatatlan kincsekért; erőért ahhoz, hogy Isten sze­
retetéhez méltóan tudjunk élni, és m i n t megváltottak, tudjunk másokat is az élet
útjára vezetni.

6. Felhasznált és ajánlott irodalom

COLLINS, J. J.: Jewish Wisdom in the Helienistk Age, Louisville, Westminster John K n o x Press,
1997.
COLLINS, J. J.: Introduction to the Hebrew Bible, Minneapolis, Fortress Press, 2004.
DUNN, J. D . G.: Christology in the Making. An Inquiry Into the Origins of the Doctrine of the Incama-
tion, London, SCM Press, 1980.
L A N G , B . : Wisdom and the Book of Proverbs. A Hebrew Coddess Redefined, N e w York, Pilgrim
Press, 1986.
M C K A N E , W . : Proverbs. A New Appnach, London, SCM Press, 1979.
M U R P H Y , R. E . : The Tree of Life. An Exploration of Biblical Wisdom Literature, Grand Rapids,
Eerdmans, 2002.
SCHROER, S.: Wisdom has Built Her House. Studies on the Figure of Sophia in the Bible, Collegeville,
Liturgical Press, 2000.
SlNNOTT, A . M . : The Personification ofWisdom (SOTSM), Aldershot, Ashgate, 2005.
W H Y B R A Y , R. N . : Wisdom in Proverbs. The Concept ofWisdom in Proverbs 1-9 (SBT 45), London,

SCxM Press, 1965.

W H Y B R A Y , R. N . : The Composition of the Book of Proverbs QSOT Supp 168), Sheffield, Academ­
ic Press, 1994.

Dr. Ballá Ibolya (Pápa)

264
 Kantate (Húsvét után 4.) vasárnap
A Magyar Református Egység napja
2019. május 19.

A szabadság himnusza
Textus: A p o s t o l o k Cselekedetei 1 6 , 2 3 - 3 4

1. Amit a textusról tudni kell - exegetikai/kortörténeti megértés

Szakaszunk megértéséhez a Filippi-perikópa (16,11—40) egészének ismerete
szükséges, és ezt az igehirdetőnek megfelelő rövidséggel ismertetnie is kell az
igehirdetésben.

/ . / . A jeruzsálemi apostoli gyűlés (ApCsel 15,1-35) után Pál és Szilász újabb

missziói útra indul Antiókhiából. Útjuk második szakasza, irányvonalát tekintve,
meglehetősen változatos. K é t ízben is közbeszól a Lélek, és eredeti útitervük
megváltoztatására kényszeríti őket. E l ő s z ö r megakadályozza, hogy Kis-Ázsia
tartományban hirdessék az igét (16,6), majd nem engedi, hogy E K - Í irányba
fordulva, Bitiniába menjenek (16,7). így érkeznek meg, Míszia tartományon
áthaladva T r ő á s z b a , ahol Pál egy éjszakai látomásban indítást kap arra, hogy a
Hellészpontoszpn átkelve, Makedőniában! hirdesse az evangéliumot. A
HeUészpontosz (ma: Dardanellák), ez az Egei-tengert a Márvány-tengerrel egy­
bekötő tengerszoros, annak idején természetes határvonal volt Kis-Azsia és
Makedőnia provincia között, ma pedig az Ázsia és E u r ó p a közötti határvonalat
jelenti. Ezáltal - legalábbis a későbbi korszakok felől nézve - európai és így
világtörténelmi jelentőségű eseménysor az, amiről Lukács a továbbiakban tudó­
sít. A krónikás úgy alakítja i t t az elbeszélés fonalát, hogy maga is részesévé lesz
az eseményeknek. N e m spontán kinyüatkoztatásről vagy magányos elhatározás­
ról beszél, hanem előbb reflexióról, azt követően pedig közös döntésről. Miután
Pálnak, az inspirált apostolnak, éjjel „ l á t o m á s " ( ö p a p a ) jelent meg, így folytatja
Lukács: „megértettük ( a i p P t p á C o v r e g ) , Isten oda hívott bennünket" (lO.v.).
Pál tehát az egyéni látomás után egyeztet a csapatával, és együtt arra a következ­
tetésre jutnak, hogy a vízió nem illúzió, hanem reveláció. A döntést nyomban
tett követi, és útra kelnek új partok felé.

1.2. FüippP szinte túlságosan is kis város volt a páH misszió szempontjából,
mivel a széles látókörű stratégaként g o n d o l k o d ó apostol inkább a provinciák

' Nem csupán a volt jugoszláv köztársaság (Macedónia) és a görögországi Makedőnia között, napja­
inkban folyó néwita miatt érdemes a RÜF által javasolt „Makedőnia" névhasználat, hanem azért is,
mert ez felel meg a korrekt átírásnak.
2 Görögországot Kr. e. 168/167-ben foglalták el a rómaiak, és Makedóniát négy autonóm régióra vagy
kerületre (pepíg) osztották fel. Az első kerületben volt Filippi, illetve az ApCsel-ben is említett
NeapoHsz, Apollónia és AmfipoHsz, amely a kerület kormányzati központja lett. A második kerületben

265
 Kantate (Húsvét után 4.) vasárnap

fővárosait, tehát a nagy metropoliszokat kereste fel az evangélium hirdetése

céljáből. Filippi Makedőnia provincia „ e l s ő kerületének" a városa." M i n t a d i ­
a s z p ó r a városaiban általában, a zsidók istentiszteleti gyülekezőhelye (iTpoaeuxÚ)
itt is a városfalon kívül volt (vagyis: extra muros), a „folyó melletti"
(Tiapá TTOTapóu) városkapunál.* K é r d é s e s , hogy volt-e zsinagógaépülete a való­
színűleg maroknyi zsidó közösségnek. A TTpoaeuxTÍ kifejezést fordíthatnánk
ugyan „ z s i n a g ó g á n a k " , mert ilyen jelentése is van." Lukács azonban az „ i m á d ­
s á g " jelentésben használja (pl. ApCsel 1,14), és kivételesen i t t : az „imádkozás
helye" értelemben (13. és 16. v.)."

1.3. Pál és Szilász Füippiben is az első missziói útjuk gyakorlatát követi: kapcso­
latfelvétel céljáből először a helyi zsidó istentiszteleti k ö z ö s s é g e t keresi fel, m é g ­
pedig szombatnapon. B á r L u k á c s a leírásában csak „ a s s z o n y o k a t " (13.v.) említ,
de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy zsidó férfiak ne lettek volna jelen, hiszen
férfiak nélkül az istentisztelet megtartása elképzelhetetlen.'' Nyilván az elbeszélés
menete, mondanivalójának célja szempontjából nem gondolta fontosnak említé­
süket. A z apostol bizonyságtétele nyomán az U r (KÚptog), vagyis J é z u s „megnyi­
t o t t a " a Lídia szívét (őtfjyot^ey tpv KapStay), hogy figyeljen a hallottakra. A
missziói igehirdetésnek, az igére figyelésnek Lukácsnál általában nagy jelentősé­

volt Thesszalonika, egész Makedőnia fővárosa, a harmadik kerülethez tartozott Bérea. Kr. e. 146-ban
provinciává alakították át a területet, de továbbra is megmaradt Thesszalonika fővárosnak és megma­
radt a négyes kerületi felosztás is. Filippi akkor tett szert nagyobb jelentőségre, amikor Kr. e. 146 és
120 között megépítették a Via Egnatia nevű tranzit-utat, amely Thrákián és Makedónián áthaladva
egybekötötte Rómát a Birodalom keled részeivel, és érintette a várost is. A Caesar-gyilkos Bmtus és
Cassius legyőzése után (Kr. e 42) az egyik győztes, Marcus Antonius, veterán katonákat telepített az
addigi makedón és thrák lakosság közé, és római várossá, coloniává alakította át a várost. Az Antoniust
Kr. e. 31-ben legyőző Octavianus (Augustus) pedig a Colonia lulia Augusta Philippensis nevet adomá­
nyozta neki. Ezzel jelentősen megnövekedett a város lakossága, és egyúttal határozottan római jellegű
várossá vált, egyfajta „Kis-Róma" volt. Vö. PiLHOFER; Philippi I , 2380kk.
3 Az ApCsel 16,12b görög szövegének Filippi városára vonatkozó szöveghagyományozása komplikált.
A Papyms 74, valamint a nagy kódexek, Sinaitícus, Vaticanus stb.
TTpojTTi TÍis pepíSos [TÍÍ5] MaKcSovía? iróXiS' („Macedónia vidékének első városa", RÚF) olvasata
helyett valószínűbb a Johannes Clericusnak {Clericus cj) tulajdonított konjektura: ftn'S eaTlv TtpÓTris
peptSos TT\s MuKeSovías iróXts, KoXtüVÍa („amely Makedőnia első kerületének városa, római
település [cohnia]". vö.pl. CONZELMANN: Apostelgeschichte, 474; PiLHOFER: i . m , 159-165). Filippi
ugyanis soha nem volt Makedőnia, vagy a provincia valamely vidékének fővárosa, vagy „első" városa.
4 PiLHOFER: i . m, 165-174, a K-Ny-i tengelyirányon fekvő AmfipoHsz-kaputól mintegy 300 méterrel
délebbre, DNY-i irányban lévő harmadik kapura gondol, mivel ettől mintegy 50 méternyire folyik a
Zygaktész nevű patak. A kis hegyi folyó nevét G Y Ö R I : Útikalauz - Macedónia. Észak-Görögországban
Pál apostol nyomát kereső zarándokoknak, 32. Ld. még K E E N E R : Acts: An Exegetical Commentarv,
2384kk.
5 Vö. H E N G E L : Proseuche, 180-187.
9 Egyébként a auvaywyfi kifejezéssel jelöli a zsinagógaépületet (pl. xApCsel 17,1). Füippiben roppant
szerény épületecskére, még inkább a folyóparton, szabad ég alatt tartott istentiszteletre gondol pl.
H A E N C H E N : Apostelgeschichte, 475; RoLOFF: Apostelgeschichte, 244.
7 A „minjan" (tkp. = „a szám") a zsinagógai szóhasználatban azt a minimális férfi létszámot jelenti (tíz
férfi), amely nélkül nem lehetett tartani hivatalos istentiszteletet, ül. bizonyos kultikus cselekményeket
nem lehetett elvégezni. Még ha a diaszpórában (és Filippi különösen az volt zsidó szempontból!) nem
is vették mindig szigorúan ezt a szabályt, azzal számolnunk kell, hogy az Ókorban a zsidó nők férjük
révén kapcsolódhattak be a zsinagógai közösség életébe.

266
 Apostolok Cselekedetei 16,23-34

ge van. Ahhoz, hogy hitre juthassunk, az igét először is hirdetni kell, és meg kell
hallani. A „szív megnyitása" tehát m é g nem a hitre jutás kifejezése, nem „belső
megvilágosodásra" jutott Lídia. Hanem: miközben hangzik a missziői igehirde­
tés, maga a feltámadt Úr teszi őt igéje előtt nyitottá (vö. ApCsel 8,31; L k
24,13-35) .8

1.4. Pálnak a törvényes renddel - az ApCsel szerint - több ízben is volt konflik­
tusa. Ennek első ábrázolása a Füippi-perikőpában olvasható (19kk). A konflik­
tus kiváltó oka az apostol hatásos exorcista tevékenysége a nyílt utcán: egy dé­
montői (uyeOpa TtúGtov = „ j ö v e n d ő m o n d ó lélek") megszállt rabszolgalánybői
(TtatStaKT]) kiűzi a gonosz szellemet (16-18.V.). A lány különleges jövendő­
m o n d ó képessége alapján felismerte, hogy Pál és kísérői a „ m a g a s s á g o s Isten
szolgái", akik az „ ü d v ö s s é g útját" hirdetik (17.v.). A nyelvezet árulkodóan
hellénista jellegű, a hellénista vallások jellegzetes kifejezései, valahogyan mégis a
lényeget érintik: a „ m a g a s s á g o s Isten" (a fordításokban nagy „l"-betüvel!) köny-
nyen azonosítható az egy, igaz Istennel, a „ s z o l g á k " a missziői bizonyságtevők­
kel, az „ ü d v ö s s é g " a megváltással, az „ ú t " a hittel. A lányt, magas fokú felismerő
képessége alapján méltán nevezhetnénk Füippi város TTÚGia-jának, m é g ha szo­
ciális presztízse messze el is marad delphoi „kolléganője" presztízsétől.'
Ha ilyen könnyű az azonosítás, akkor miért űzi k i belőle Pál a démonikus
lelket? Hiszen, egészen korrektnek tűnik mindaz, amit kiabál. A részletes nyelvi
elemzés helyett: azért teszi ezt, amiért J é z u s is kiűzte a démonokat, és éppen
azokat, amelyek őt talán helyes szavakkal ülették ugyan, de nem helyes szándék­
kal közeledtek hozzá (Lk 4,31-37; M k 1,21-28). A m i n t a Jézusról szőlő bizony­
ságtételt nem lehet okkult erőkre bízni, vagy azoknak átengedni, ugyanúgy nem
engedheti meg Pál sem, hogy zavaros forrásbői kapjanak missziői munkájukért
elismerést.
A szolgálót uraló lélek körüli tisztázatianság három ponton is megnyilvánul:
a) gazdái rútul kihasználják; b) napokon át mániákus-kényszeres m ó d o n követi
Pálékat, és teljes erővel ordibál utánuk; c) fegyelmezetlen, kontrollálatlan a ma­
gatartása, ami a démonikus megszállottság egyértelmű jele. Pál munkája éppen e
három ponton mutatkozik meg a legjobban, amikor parancsszavával (18. v.:
„Parancsolom neked J é z u s Krisztus nevében, hogy menj k i belőle!") minden
nyelvi kétértelműséget egyérteknüsít: a „ m a g a s s á g o s Isten" egyedül a J é z u s
Krisztus Atyja, „ s z o l g á i " Krisztus-bizonyságtevők, akik a Kriszms halála által
nyert megváltásról tesznek bizonyságot. A démonűzéssel: a) megszünteti a lány

8 Ennek ellenpéldái a zsidó Nagytanács „körüknetéleden szívű" tagjai (ApCsel 7,51). A „szív körülme­
télése" hasonló fogalmazás, mint a 16,15-ben a „szív megnyitása".
9 A görögországi Parnasszosz hegy oldalában fekvő Delphoi az Ókorban Apollón isten tiszteletének
egyik fő központja volt, ahol az istenség papnője, Püthia, közvetítette ApoUón akaratát a földi halan­
dókhoz. Háromlábú székén, egy sziklahasadék fölött ülve mondta bódult állapotban a jóslatait, miköz­
ben a nyiladékból kénes gőzök száUtak fel. A hiedelem szerint ezek a gőzök a földanya ApoUón által
megölt fiának, a sárkánykígyó Püthónnak a rothadó testéből törtek fel, és nyilván ez a kigőzölgés
okozta a papnő bódulatát. A TTvei)|ia TTÚGtúV kifejezés később általánosan jelentette a jövendőmondó­
kat, a „hasbeszélőket" Vö. VARGA: Újszövetségi görög-magyar szótár (iTÚÖtjy címszó), 2422kk.

267
 Kantate (Húsvét után 4.) vasárnap

urainak pénzbevételi forrását; b) megteremti az Istenről valő helyes beszéd

mődját; c) megszabadítva a démontői, egészséges emberré teszi ezt a szerencsét­
len asszonyt.

/./. A z exorcizmus botrányt, felháborodást okoz, mert a szolgálőlány gazdái

megkárosítva érzik magukat. A z alapvető ok tehát gazdasági jellegű, megspékel­
ve egy kis antiszemita mellékízzel. Ennek ellenére a lány gazdái nem kárbejelen­
téssel élnek a hatóságnál, hanem ennél veszélyesebb váddal áUnak elő. A z t vetik
Pál és társai szemére, hogy olyan „szokásokat" (eÖT]) hirdetnek
(KaTayyéXXouaty), amelyek szemben áUnak az ősi római erkölccsel, a mos
maiorum-mal, ezért nem fogadhatják el azokat
(d OÜK e^eoTty fipty T t a p a S é x e a B a t oü8é Tiotely 'Ptopatots o ü a t y ) . A vád
tipikus (vö. ApCsel 19,21—40: az efézusi ötvösök vádja), kétfajta életmód ütkö­
zik egymással. A zsidőeUenesség az ókorban elterjedt volt, melynek a kezdeti
időkben az első keresztyének is szenvedő alanyai voltak. N e m véletlen, hogy
Pálékat sem „keresztyénségük" miatt vitték a város elöljárói, a duumvirek elé,
hanem m i n t zsidókat, akik „ethoszukkal" (eOp), vagyis sajátos „magatartási kó­
dexükkel" felforgatják az egész várost. A szolgálőlány gazdáinak manipulatív
játéka nyilvánvaló, m i n t ahogyan nyilvánvaló egész magatartásuk és a régi szép
idők római erkölcse közötti, égbe kiáltó ellentét is.

1.6. A vádlók maguk mellé állítják a sokaságot, és az elöljárókat döntésre kény­

szerítik. A városi közigazgatás döntéshozói a római kolóniákhoz illő, pontos
megnevezésekkel szerepelnek a leírásban: á.QypvTEQ, (19.v. „ h a t ó s á g " =
magistratm), axpaTriyoL (20.22.35.36.38.v. „elöljárók" = duoviri, tkp. a
magistratus), papSoüxot (35.38. v. „törvényszolga"). Az elöljárók, látván a felhá­
borodott tömeget, nem bagatellizálhatják el az esetet. Mindenféle jogi procedúra
nélkül megbotoztatják őket (vö. 2 K o r 11,25; IThessz 2,2), majd Pált és Szüászt
börtönbe vetik (22—23.v.). A bírósági tárgyalás elmaradása, ül. „ r ö v i d r e " fogása
nem annyira a máig híres római jogrendszer hiányosságait jelzi, hanem inkább a
Rómától távol eső kolónia jogi kultúráját mutatja be plasztikusan.

1.7. Éjfél tájban, amikor Pál és Szüász imádkozott és énekkel magasztalta Istent
(TTpoaeuxÓM-^EOL üpyouy TOV öeóy) a belső börtönben, kalodába zárva (24.v.),
egy földrengés megrendítette a börtön alapjait. A z ajtók kinyütak, a büincsek
lehuUtak. Ekkor a rabokért a saját életével felelősséget váUalő börtönőr
(8eapO())úXa^) felriadva álmából (az egyeden személy, aki alszik!) öngyükosságot
akart elkövetni, mivel úgy vélte, a nyitott börtönajtők látványa egyet jelent a
rabok megszökésével (27.v.). A római hatalomgyakorlás rendszerének érvényesí­
tése tehát nem csak a rabok, hanem a rabtartők esetében is kitűnően működött.
Pál megnyugtató szavaira reagálva az apostolok elé borult, nekik tulajdonítva a
csodát. Számára a Páüal és Szüásszal valő találkozás kettős értelemben is élet­
mentő jeUegü. N e m keü öngyükosságot elkövetnie, mert azok, akik megszökhet­
tek volna, ezt nem tették meg, tehát élhet. Másrészt ez az ajándékba kapott élet
a megkeresztelkedése (33.v.) után új tartalommal. Isten iránti hálával telítődik

268
 Apostolok Cselekedetei 16,23-34

meg. T o v á b b r a is ugyanaz a foglalkozása, de nem sebeket ejt, hanem bekötözi a

rabok sebeit. N e m éhezteti őket, hanem saját kezűleg asztalt terít számukra a
saját házában, vagyis: Lídiához hasonlőan megnyitja házát a misszionáriusok
előtt. O r d í t o z ő parancsosztogatás helyett háza népével együtt örvendezve ma­
gasztalja az egy, igaz Istent (34.v.). Lídia háza népe mellett újabb család lett ke­
resztyénné.

2. A perikópa m e g é r t é s e - teológiai ö s s z e f ü g g é s e k feltárása

2. l. Lukács Pál apostol második missziői útjának kulcsfontosságú eseményéről
ad számot: miként találkozik a bibliai üzenet, a keresztyén hit a görög-rőmai
vüág kultúrájával, mentaütásával. Bár több évtized távlatából készítette Lukács a
leírást, de érezhetően nem a tárgyüagos, objektív riporter szemszögéből, hanem
a saját élményei alapján. A rokonszenvező résztvevő stüusában felfrissített em­
lékek teológiai stüizálása a tematika gondos kiválogatásában és a szentírö tuda­
tos szerkesztői munkájában is híven tükröződik.!0

2.2. Lukács már az evangéüumában gondosan előkészíti a háznép megkeresztel-

kedésének gondolatát. A 72 tanítvány kiküldésekor ugyanis ezt habjuk: „ H a . . .
egy házba beléptek, először azt mondjátok: Békesség ennek a háznak! Ha ott a
békesség fia lakozik, megnyugszik rajta a békességetek" (Lk 10,5-6). Ilyen „békes­
ség fia" lesz Füippiben Lídia, majd a börtönőr is (16,30—34; v ö . 10,1—11,18;
18,1—11). A z egyén megkeresztelését követi a hozzá rendelt személyek, vagyis a
háznép megkeresztelkedése, hiszen e közösségből indul el a misszió a városok, a
poliszok felé. A ház, a háznép (oíxog) a keresztyén egyház első megjelenési for­
mája az Újszövetségben.
Lídia és a füippibeli börtönőr megkeresztelkedése a missziői teológia szem­
pontjából meghatározó és iránymutató: a jeruzsálemi apostoli gyűlés (ApCsel
15) után ők az első megkeresztelt személyek. I t t , Makedőniában érti meg a m i n ­
denkori olvasó, hogy az apostoü zsinat nyitása a pogányok felé egy római
colonidoan, Füippi városában valósággá lett.
2.3. Kz éjfél, a hora solemnis. Isten dicséretének különleges időszaka, amelynek a
hívő ember hétköznapi „üturgiájában" is helye van. N e m alvászavarról vaU az,
amikor az őszövetségi zsoltáros ezt mondja: „kezem éjjel is kitárom feléje"
(Zsolt 77,3; érdemes ebből a szempontból a Zsoltárok könyvét átiapozni, kezd­
ve a Zsolt 8-cal!). A qumráni k ö z ö s s é g ugyanúgy kihasználta az éjszaka csendjét

' " A személyes élményekre utalhat, hogy az ún. „mi-tudósítások" (pl. 1. sz. fogalmazások az
ApCselben: 16,10; 20,5-15; 21,1-18; 27,1-28,16) első megjelenése ehhez a perikópához kötődik (a
„mi-tudósítások" értelmezése természetesen erősen vitatott az újszövetségi exegézisben). Napjainkban
több exegéta is felveti azt a lehetőséget, hogy Lukács evangélista Füippiben született, tehát
ávtip MaKEŐtúv volt. Ennek tulajdonítják a Füíppi-perikópa viszonylag nagy terjedelmét, ületve a
rendkívül pontos útleírásokat és helytörténeti ismereteket az ApCsel 16-ban. Ezt a lehetőséget már a
kitűnő magyar író, Cs. Szabó László is felvetette, aki egy fiktív levélváltást kreálva Lukács, Poncius
Püátus fia, Josephus Flavius és Plutarkhosz között, ezt írja: Lukács „orvos volt, valószínűleg a szíriai
Antiokheiaban született, telepes családja Makedóníából szakadhatott le, Filippi vidékéről" (Római
muzsika, 209-234.209.1.).

269
 Kantate (Húsvét után 4.) vasárnap

a szent iratok olvasására és imádkozásra, miként a szerzetesi közösségek is fel­

keltek monostoraikban éjfél előtt röviddel Isten magasztalására. Benedek, a
bencés rend alapítója, — e hagyománnyal szakítva — könnyítésül megengedi Re­
gulájának 8. fejezetében, hogy a szerzetesek éjfél után m é g két órát aludhassa­
nak, és csak ezután kezdődjék a közös virrasztó i m á d s á g . " Korunkban a közös­
ségi-liturgikus ének és a zene nehéz helyzetben van. A Kantate-vasárnapon sok­
felé szokásos, templomi koncert jeUegü előadásokat, ületve a ma divatos, ún.
„dicsőítéseket" nem sorolom Pál és Szüász éneklésével azonos kategóriába. Pál
azért dicséri Istent, mert tudja: m é g ebben a nehéz helyzetben is Isten kezében
van az élete.

3. Prédikációvázlat
Az egyház a mai vasárnapot kantate-vasárnapnak nevezte el, és az imént haUott
bibüai szakaszt rendelte hozzá. N e m tudom, hogy két, börtönbe zárt keresztyén
ember éjszakai. Istent magasztaló éneklése és ünádkozása alkalmas és ülő textus-
e a mai vasárnaphoz. Mifelénk e vasárnapon kórusok énekelnek - börtönfala­
kon kívül. A mai nap neve a latin nyelvből származik, és felszőHtő m ó d b a n biz­
tat minket: „énekeljetek!" De lehet-e parancsra énekelni? Megrendelésre Istent
magasztalni? Isten magasztalása, vagy a hálaadás egyébként is nehezére esik ma
sokaknak (egyéni tragédiák).

3.1. Mégis azt keü mondanom, hogy a magasztalás, a hálaadás, a köszönetmon­

dás Isten megtapasztalt ajándékaiért embervoltunk legalapvetőbb és legmélyebb
kifejezési formája. A z Isten iránti hála, a köszönetmondás azt jelenti, hogy az
ajándékról az Ajándékozóra, a mestermunkáról a Mesterre, a teremtményről a
Teremtőre tekintek. Isten dicséretével helyet és teret készítünk életünkben an­
nak a Szent Úrnak, „aki Izráel dicséretei között lakozik" (Zsolt 22,4). Ezzel
csupán az őt megülető tiszteletet adom meg neki. Ezért nem meUékes kérdés,
hogy kész, vagy képes vagyok-e az ő dicséretére, hálás vagyok e vele szemben,
vagy háládan, mert ez létünk alapvető kérdése. A z Isten magasztalása az ember
létezésének sajátos formája. Isten magasztalása vagy nem-magasztalása úgy áU
egymással szemben, mint élet és halál. A z Isten magasztalása az ember élő v o l ­
tának elemi sajátossága. Isten az ő dicséretére teremtett minket. H a megfeledke­
zünk tiszteletéről, vagy tudatosan kerüljük magasztalását, akkor szinte belső
szükségszerűséggé lesz számunkra, hogy embereket, sztárocskákat, bálványokat,
ösztönöket, ideológiákat kezdünk el imádni.

3.2. Felolvasott történetünk azt beszéli el, hogyan került Pál, J é z u s Krisztus
apostola a kísérőjével, Szüásszal, a görögországi Füippi városának börtönébe,
ahol éjnek idején énekléssel magasztalták az Urat. A város vezetői gonosz játé­
kot űztek velük, teljesen ártadaniü megbotozták, majd börtönbe vetették őket.
D e hogyan kerültek ebbe a helyzetbe? Ennek megértéséhez szükségünk van az
előzmények ismeretére. [Itt az igehirdetőnek lehetősége van arra, hogy e bibüa-

17 SÖVEGES: Szent Benedek Regulája, 53.

270
 Apostolok Cselekedetei 16,23-34

tanulmány 1. pontjának („Amit a textusról m d n i keü") áttekintését felhasználva,

röviden ismertesse az eddigi eseményeket. Csupán címszavakba szedve az átte­
kintés lehetőségeit: az apostol csodálatos éjszakai látomása — SOS-kiáltás E u r ó ­
pa felől: Jöjj át, légy segítségünkre! — és a nappal kiábrándító valósága: néhány
asszony a folyóparton, a börtön nyomorúságos vüága. A z ókori városi élet tipi­
kus jelenetei és jelenségei: az emberek dolgoznak és imádkoznak, az utcákon, a
piactéren beszélgetnek, „vülám-csődületekben" vesznek részt, üzletelnek, és
természetesen üzletelnek a vaUással is: jósoltatnak maguknak. A j ö v e n d ő m o n d ó
szolgálőlány bemutatása.]
A j ö v e n d ő m o n d á s , vagy modernebbül mondva: a jóslás, a vaUásos baboná­
nak ma is virágzó üzletága. A z emberi hiszékenységgel (akár vaUásos alapon)
valő visszaélés minden korban jő üzletnek számított. A z apostol egy darabig
tűrte a szolgálőlány napokon át tartó kiáltozását, de azután rendkívül agresszív
m ó d o n reagált a haUottakra. Kérdezhetnénk: vajon miért? A z idegeire ment
volna ez a kiáltozás? D e hiszen ez a szolgáló csupa igaz dolgot mondott
Pálékről: „ E z e k az emberek a magasságos Isten szolgái, akik az üdvösség útját
hirdetik nektek". Vagy: inkognitóban kívánt volna maradni? D e hát miféle apos­
tol az, aki „anonim keresztyénként" akarja leélni az életét? Vagy: nem tudta el­
nézni, hogy a gazdái üyen rútul kihasználják a szolgálót? Emiatt m é g nem keUe­
ne elnémítani az igazságot. Valami más oka lehetett tehát annak, hogy Pál kiűzi a
jövendőmondás lelkét ebből a lánybői.
Ez az ok pedig egyedül J é z u s U r u n k magatartásában keresendő, aki az
evangéüumokban a róla szőlő bizonyságtételt nem engedte át az ördögi erők­
nek. Ugyanúgy nem engedhette meg Pál sem, hogy zavaros forrásbői kapjanak
missziői munkájukért eüsmerést. Pál a parancsszavával (18.v.: „Parancsolom
neked J é z u s Krisztus nevében, hogy menj k i belőle!") minden nyelvi kétértelmű­
séget, vaUásos „felhangot" félre téve egyértelmüsít: a „ m a g a s s á g o s Isten" egye­
dül a J é z u s Krisztus Atyja, „ s z o l g á i " Kriszms-bizonyságtevők, akik a Krisztus
halála által nyert megváltásról tesznek bizonyságot. A démonűzéssel valóban
megszünteti Pál a lány urainak pénzbevéteü forrását, de egyúttal megteremti
számunkra az Istenről valő helyes beszéd mődját is. Istennek nincs szüksége
külső, tisztázadan forrásbői táplálkozó támogatókra, sem pedig egyházán belüü
vaUásos hasbeszélők ún. „bizonyságtételére". A R ő m 10,9-10. kijelentése Pál
számára i t t is érvényben marad: „ H a tehát száddal Urnák vaUod Jézust, és szí­
veddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz".

3.3. A R ő m 10,9—10-nek ez a bizonyossága érvényben marad a börtön legmé­

lyén is. Mindnyájan megértenénk az apostolt, ha Szüásszal együtt valamüyen
egyéni panaszzsoltárt kezdene el zümmögni. Hiszen teljesen ártadanul ül egy
börtönceUa mélyén. „ U r a m , miért teszed ezt velünk?" A múltkor m é g csodás
éjszakai látomásban hívtál új partok felé, ma pedig i t t ülünk kalodába zárva.
Panaszének ülenék ide! Ehelyett viszont azt olvassuk: „Éjféltájban Pál és Szüász
imádkozott, és énekkel magasztalta az Istent".

271
 Kantate (Húsvét után 4.) vasárnap

Ez az „éjféltájban" manapság nagyon szokatlan időpont az Isten magaszta­

lására. Mifelénk üyenkor nem korálokat énekelnek, hanem részeg emberek ordí­
toznak az utcákon. Pál és Szilász viszont énekel a börtönceUában. Istent ma­
gasztalják „éjféltájban". Ha jől látom, ennek az éjszakai éneklésnek kettős értel­
me van.
a) A z őkori Izráel számára ez az „éjféltáj" időszaka az imádkozás ideje volt.
Ezt a megszokott imaidőt Pálék a börtönben is megtartják. Meghatő, hogy e két
ember a borzalmas külső körülmények és a nyomasztó belső kedélyállapota
eUenére sem tér el az imádkozás, az „Isten-dicséret" megszokott gyakorlatától.
A z idejük meUett van kedvük is az imádkozásra és az éneklésre. Isten magaszta­
lására és a hálaadásra — m é g a börtönben is. N e mondjunk semmi rosszat a jő
szokásokról, amelyek közé tartozik az imádkozás és az éneklés! Isten áldása van
ezeken. Ha hiányzik valami imaéletünkből, egyáltalán a hitéletünkből, akkor ez:
a rendszeresség. A rendszeres imaélet, az Istent magasztaló éneklés képes meg­
erősíteni minket külső és belső válságaink idején is. Felújítani ugyan ma már
nem mdjuk ezt a gyakorlatot, de tudnunk kell, hogy a korai egyházban a b u z g ó
keresztyének számára szinte természetes volt az éjszakai imádkozás, alkalman­
ként m é g a templomi limrgiában is (húsvéti vigília).
b) „Éjféltájban" — ez nem puszta időmeghatározás. A z éjszakának ebben az
órájában a legnagyobb a sötétség. D e az éjszaka szembesít bennünket életünk
nehezen viselhető magányával, gondjaival, sötét foltjaival, szívünket halálra seb­
ző lét-kérdéseivel is. A bennünk rejlő sötétség Isten igéjének oda beragyogó
világosságában nyeri el igazi értelmét, m é g ha nem is szűnik meg azonnal. Innen
vetül egészen éles fény a füippibeli börtön sötét éjszakájába is. A két fogoly ak­
kor kezdte el Istent dicsérő énekét, mikor legnagyobb volt a külső sötétség, - és
talán a belső sötétség is. Ártadanul a börtönben. Az evangéliumhirdetés útja
bezánüt. Isten újabb látomás helyett - börtönt ad. „Éjféltájban" - talán azt je­
lenti: nem értem az Istent. Vagy: miért haUgatsz Istenem? K é t ember, aki joggal
panaszolhatná fel sorsát, helyzetét Istenének, most Istent magasztalja zengő
énekszóval — „a foglyok pedig haügatták őket". Ez az Istent dicsérő éneklés
csodája.

3.4. É s máris i t t van a következő csoda: a börtönőr megmentett életének a cso­

dája. Számára a Páüal és Szüásszal valő találkozás kettős értelemben is életmentő
jeUegü. N e m keü öngyükosságot elkövetnie, mert azok, akik megszökhettek
volna, ezt nem tették meg, tehát élhet. Másrészt ez az ajándékba kapott élet a
megkereszteUredése (33.v.) után új tartalommal. Isten iránti hálával telítődik
meg. T o v á b b r a is ugyanaz a foglalkozása, de nem sebeket ejt, hanem bekötözi a
rabok sebeit. N e m éhezteti őket, hanem saját kezűleg asztalt terít számukra a
saját házában, vagyis: Lídiához hasonlőan megnyitja házát a misszionáriusok
előtt. Ordítoző parancsosztogatás helyett háza népével együtt örvendezve ma­
gasztalja az egy, igaz Istent (34.v.). Lídia háza népe meUett újabb család lett ke­
resztyénné.

272
 Apostolok Cselekedetei 16,23-34

3.5. Mondhatnánk: ó, hát régen ez így volt, de most már más időket élünk. Le­
het-e ma zengő hangon, tele torokkal énekelni: „Jöjj, mondjunk hálaszót, hü
szájjal és hü szívvel" (RE 167)? Igen, azt gondolom, lehet! így tett annak idején
a mártírhalált halt D . Bonhoeffer Hider börtönében („i" ha szenvedések kelyhét
adod innij mely szénig töltött, keserű s nehéz/ Te segíts békén, hálával elvenni,/ hisf áldva
nyújtja hű atyai kézj). D e így tudják sokan, az élet hétköznapi hősei is. Isten ke­
zéből elfogadni, és egy életen át hordozni a fájó sebeket, a pótolhatatlan veszte­
ségeket, - nem összeszorított foggal, hanem imára kulcsolt kézzel. Ezért ennek
a történetnek nem a hatalmas földrengés okozta szabadulás a legnagyobb csodá­
ja, hanem az Isten útjainak a legmélyebb mélyéről is felfakadó hálaének. Mert
nem magától értődő, hanem valóban Isten igazi csodája a hálaadó élet. A hála­
adás mindig válasz, ekhó, visszhang. Zenében, versben, énekben. Istennek tet­
sző életben egyaránt. A k k o r is, ha most m é g nem értjük életünk minden fordu­
latát. D e egyszer csak valamüyen „földrengés" támad. Isten keze kinyitja a bör-
tönceUánk egykor ránk csapódott és azóta bezárt ajtaját, és m i Isten titkainak
közelébe kerülhetünk, mert végül: bemegyünk „ a z Isten szentélyébe" (Zsolt
73,17). Így nézhetünk életünkre és a körülöttünk lévők életére is.
Ezért remélhetjük, hogy a démoni erők fogságából kiszabadított szolgálő­
lány, m é g ha értéktelenné is vált az urai szemében, az Isten szemében drága lett.
É s remélhetjük, hogy a börtönőr és háznépe a megkeresztelkedése után nem
csak együtt mdott munkálkodni Lídiával és háznépével (ami az egy városban
lakó keresztyének között m a n a p s á g csodaszámba megy), hanem talán közös
énekkart is alakítottak, amelyben ez a gazdái szemében értéktelenné vált szolgá­
lőlány otthonra talált, és ott a gyönyörű énekhangjával igazi kincsnek bizonyult.

4. Példák, képek, szemelvények

A z igehirdetésben idézett Bonhoeffer-vers általánosan ismert. K ö n n y ű letétü
énekkari feldolgozását az istentisztelet valamelyik részébe érdemes beüleszteni.
1945. április 9-én végezték k i a flossenbürgi koncentrációs táborban.

Dietrich Bonhoeffer. Áldó hatalmak

A l d ő hatalmak oltalmába rejtve
Csak várjuk békén mindazt, ami jő.
M e r t Isten őriz híven reggel, este,
Ő hü lesz, bármit hozzon a jövő.
H a gyötri, bántja szívünket a régi.
É s múlt napoknak terhe ránk szakad.
Megrettent lelkünk vigaszodat kéri.
M i t nékünk szerzett. Atyánk, szent Fiad.
S ha szenvedések kelyhét adod inni.
Mely színig töltött, keserű s nehéz.
Te segíts békén, hálával elvenni.
Hisz áldva nyújtja hü atyai kéz!

273
 Kantate (Húsvét után 4.) vasárnap

É s ha az úton örömöt adsz nékünk.

Ha szép napod ragyogva ránk nevet.
Biztasson, intsen sok nehéz emlékünk.
Hogy életünket szenteljük neked!
A csend köröttünk mélyen szerteárad.
Hadd halljuk azt a tiszta éneket.
Amely betölti rejtett, szép világod.
H o l téged dicsér minden gyermeked!

5. T o v á b b i szempontok az istentisztelet alakításához

Az alkalomról:
A vasárnapról: Cantate a húsvét utáni negyedik vasárnap. Elnevezését a
„Cantate D o m i n ó canticum n ó v u m , quia mirabilia fecit!" bevezető zsoltár-
antifőna rövidítéseként kapta. A gyülekezet nemcsak imádságban, hanem szív­
ből jövő énekléssel is hálát ad Isten nagy tetteiért.

Lekaó: ApCsel 16,11 —22

Éneka/ánlás:
RE: 77,1: A z Istenhez az én szómat
167,1—3: J ö j j , mondjunk hálaszót
134,1: Úrnak szolgái mindnyájan
196,1-7: Mondjatok dicséretet

Imádság: Zsolt 96 (Szerk.)

6. Felhasznált és ajánlott irodalom

CONZELMANN, K.: Apostelgeschichte ( H N T 7), Tübingen, J.CB. M o h r - Paul Siebeck, 1972.
HAENCHEN, E.: Apostelgeschichte ( K E K I I I ) , Göttingen, Vandenhoeck & Ruprecht, 1977.
H E N G E L , M . : Proseuche und Synagoge. Jüdische Gemeinde, Gotteshaus und Gottesdienst
in der Diaspora und in Palástina, in: Jeremiás, G. - K u h n , H . W. - Stegemann, H .
(Hrsg.): Tradition und Glauhe. Dasfriihe Christentum in seiner Lmwelt, Göttingen, Á'andenhoeck
& Ruprecht, 1971,180-187.
K E E N E R , C . S.: Acts: Am Exegetical Commentary III, Grand Rapids, Baker Academic, 2014,
2374-2531.
PiLHOFER, P.: Philippi l: Die erste christlkhe Gemeinde Europas ( W U N T 87), Tübingen, M o h r
Siebeck, 1995.
R O L O F F , J.: Apostelgeschichte ( N T D 5), Göttingen, Vandenhoeck & Ruprecht, 1981.
S Ö V E G E S , D . (ford.): S^ent Benedek Regulája, Pannonhalma, Bencés Kiadó, 1995.
V A R G A Z S . : Görög-magyar szótár az Újszövetség irataihoz Budapest, Ref. Sajtóosztály, 1992.

Dr. Vladár Gábor (Sopron)

214
 Rogate (Húsvét után 5.) vasárnap
2019. május 26.

Győzelem a világ felett

Textus: J á n o s 16,23b-33

1. Amit a textusról tudni kell - exegetikai/kortörténeti megértés

J á n o s evangéliumának rendkívül fontos részét képezik J é z u s búcsúbeszédei,
amelyeket az evangélium 14-16. fejezeteiben találunk. Ezek a búcsúbeszédek
sok vonatkozásban basonKtanak egymásra, de feKsmerhetők azok jeUemző sajá­
tos vonásai is. Ugyanis maguk a búcsúbeszédek is egy belső tagolást mutatnak,
amely a J é z u s szenvedésének, elkövetkező megváltásmüvének hangsúlyozására
és kiemelésére szolgál. Ugyanakkor azt is feKsmerhetjük, hogy ezeken a helyeken
a J á n o s evangéKumára jeUemző képek is m é g inkább megjelennek, amelyeken
keresztül bemutatja egyrészt J é z u s n a k az Atyával valő kapcsolatát, valamint,
ebből következően megerősíti J é z u s küldetésének az üzenetét. Mindebben az
evangéUumnak J é z u s r a vonatkoztatott önkijelentései — az „En vagyok..." m o n ­
dások — központi szerepet töltenek be. A szövegrészek műfaja is változó. Egyes
helyeken inkább párbeszédes, míg máshol többnyire prózai a szöveg műfaja. Ez
utóbbi igaz a közelebbről vizsgált perikőpára is, mely a búcsúbeszédek legvégén
található. Ezekre az evangéUumi részekre is igaz az, hogy J á n o s jelentős mérték­
ben használ olyan kifejezéseket, amelyek a gnosztikus tanítással szembeni polé­
mia szemszögéből érthetők meg igazán. Ugyanakkor éppen ez az, ami m e g ó v
bennünket attól, hogy egy leegyszerűsített értelmezési folyamatot alkalmazva
egyszerű, az embert körülvevő világot negatívan bemutató fogalmi és gondolati
eszköztárat alkalmazzunk. I t t ugyanis ennél jóval többől van sző! Szakaszunk az
evangéUum egy nagyobb szövegegységébe üleszkedik bele, ahogy a teljes búcsú­
beszéd végét adja. A nagyobb szövegösszefüggést figyelve azonban felmerülhet
a kérdés, hogy J é z u s valóban befejezi-e itt az üyen irányú mondanivalóját. Erre
utal a szakaszt közveüenül követő egység is, amiben J é z u s főpapi imáját' talál­
juk, ami Jézusnak az Atya előtti közbenjárása képét mutatja fel. A z azonban
egyértelműen kirajzolódik a szövegből, hogy a Jn 16,23-33 és a Jn 17-ben talál­
ható imádság összekapcsolódik. A z imádság mint az Istennel valő közösség
egyik legfontosabb mozzanata, Küisztus vüágért és benne az emberért bemuta­
tott áldozatának tényét helyezi a középpontba. A Jn 16,23-33, a búcsúbeszédek
végén pedig ennek az összefoglalása.

7 Ezt a részt a X V I . század óta nevezik Jézus főpapi imájának. Egyes magyarázók szerint a teljes szö­
vegrész nem tekinthető az un. főpapi imának, csak annak egy bizonyos része, s azt is inkább Jézus
búcsúimájaként lehetne értelmeznünk. Vö. L E N K E Y N É : János evangéhuma 13-21, 98.

275
 Rogate (Húsvét után 5. vasárnap)

23b—24.v. Az imádság meghallgatásának megtapasztalása nem lehetőség,

hanem ígéret. Erre más újszövetségi helyek is rámutatnak, úgy, mint a M t 7,7;
Jakab 5,15. Ezt erősíti meg az is, hogy bizonyos szövegvariánsokban az
av Tt helyett az OTL O eav szövegforma szerepel. A hangsúly tehát nem az
imádkozőra, hanem az imádságot meghallgatő Istenre helyeződik.^ Ezzel egyfaj­
ta eszkatológikus jeUeget is látunk kidomborodni, hiszen m i n d az imádság, m i n d
pedig J é z u s és a tanítványok kapcsolatának beteljesedése a jövő felé mutat (IJn
5,15)." Ennek különös hangsúlyt ad az a helyzet, amit a tanítványoknak J é z u s ­
hoz, valamint Jézusnak a vüághoz valő viszonyára tekintettel a teljes szakasz
elénk tár. A kérés és megadás dinamikájának sajátos képe ez, amit az
óuopaTL \íOV határoz meg. A J é z u s nevében történő imádság ugyanis egybe­
kapcsolja a világot legyőző Krisztust a tanítványnak a feltámadott Krisztussal
történő szembesülésével.* A z imádság meghallgatása Isten és ember rendezett
viszonyának titka (IJn 3,22kk), mely rendezés Isten lehetőségét jelenti (megvál­
tás) az ember lehetetlenségével szemben. A z ö r ö m , a tanítványi élet ö r ö m e is
ennek összefüggésében lesz teljes.
25.V. A kép nélküli beszéd szükségére hívja fel a figyelmet
(TTapoiptaLS dat.fem.plur. — aUegőriákről van sző). A z evangéliumban ennek
különös és sajátos helyei vannak, melyek az ún. „én m o n d á s o k b a n " öltenek
testet. J é z u s önkijelentései, a magáról mondott, személyét és küldetését azonosí­
tó üzenetekre gondolva tisztán felismerhetők ezek. A kép nélküli beszéd igénye
is a kriszmstitok teljes megnyilvánulása felé iránjtitja a figyelmünket. I t t a tarta­
l o m nem változik: továbbra is a megváltás titkáról van sző, s a kép nélküli be­
széd a szembesítő egyértelműsítés eszköze és ideje. Ezzel összefüggésben a kér­
dés azonban ott van, hogy mikor van az óra? A (íípa kifejezés mindenképp egy
jelentőségteljes esemény megtörténéséhez köti ezt az időt."
26-27. V. Ez a vers konkrétabban ragadja meg a lehetséges időt, ugyanis J é ­
zus újra eljövetelének idejére utal. Arra az időre, amikor az Atyával valő közös­
ség felváltja a J é z u s nevében történő könyörgést (épOTaoj - kérni valakit valami­
re; itt: fut.ind.act. alakban)." A d d i g azonban, ami a keresztyén embert az Atyá­
hoz köti, nem más, mint Krisztusba s az O istenségébe vetett hit. Erre utal majd
a 28. vers is. J é z u s megerősíti az Atyától valő érkezését, ez J á n o s nyelvén Krisz­
ms istenségét, s így megváltó munkáját jelenti. Ezt a gondolatot támasztja alá két
kifejezés is. A z egyik a (j)tXétú, a másik a TTiaTeúcú. A cjiiXéto alapjelentésében az

2 Vö. BoOR: Das Evangélium des Johannes, 149.

3 Vö. B U L T M A N N : A Z újszövetség teológiája, 3 5 2 - 3 5 3 ; Bultmann értelmezésben az imádság eszkatoló­
gikus jellegének az imádkozó egzisztenciális szüksége fontos részét képezi. Ezt nem figyelmen kívül
hagyva ugyan, de mégis szükséges arra rávilágítani, hogy az imádság nemcsak az eszkatológikus egzisz­
tenciát határozza meg. Éppen ebben mutatkozik meg az, ahogyan a jánosi gondolkodás vékony határ­
vonalat húz az eljövendő és a már jelenlévő között.
4 Vö. MÁTYÁS: János evangélioma, 219.
5 V A R G A : űpa, 1 0 3 0 - 1 0 3 1 ; Ilyen idő lehet a feltámadás, a Szentlélek kitöltetése, de lehet ez akár Jézus
visszajövetelének az ideje is. Vö. BoOR: i. m., 150.
9 Vö. MÁTYÁS: i . m.,220.

276
 János 16,23b-33

emberek egymás iránti szeretetét fejezi k i . É p p e n ezért különös, hogy éppen ezt
a kifejezést használja J á n o s arra, hogy Krisztus emberszeretetét megvilágítsa. A z
bizonyos, hogy ebben az esetben a szó az ember egy, a vüág szeretetétől eltérő
szeretetkarakterét fejezi k i , ami kifejezetten Krisztusra iránytű.^ A középpontba
tehát Krisztus embert szerető tette kerül, s mert az Atya Kriszmsban szeret,
ezért bennünk is meglehet a Krisztus iránti szeretet. A TTtareiJtú pedig ennek
megerősítésére szolgál, nünt ami a jánosi gondolkodásnak is egyik kulcskifejezé­
se. E kifejezés ugyanis nem csupán elméleti ismeretre utal, hanem éppen az
előbbiekben értelmezett szeretet gyakorlására is. E kettő együtt pedig J é z u s
Kriszms közbenjárói szolgálatára utal, előre mutatva ezzel a perikőpát követő
szakasz (17. rész) mondanivalójára.
28.P. J á n o s gondolkodásának egy rövid foglalatát találjuk ebben a versben.
A Krisztusban magát kijelentő, testet öltő Isten elvégzi a vüág megbékéltetését.
Ezt a gondolatot segít értelmezni a 25. vers tartalma, mely Jézusnak önmagáról,
a megváltásról szőlő nyüt üzenetében jut kifejezésre. A jánosi krisztusképpel
találkozunk ismét, mely az evangéüumnak meghatározó eleme. A z imádság, az
imádság meghaUgatásának, a tanítványi élet vüágban történő megmutatkozásá­
nak alapja Isten Krisztusban adott önkijelentésében ismerhető fel. J é z u s m u n ­
kálkodásának színhelye a KÓapos. Ez azt jelenti, hogy a vüágban mutatkozik
meg az élet, amit Krisztus hoz. A KÓapog kifejezés nagyon sokrétű az Újszövet­
ségben. N e m véleden, hogy legtöbbször J á n o s evangéüumában és a levelekben
fordul elő. A vüág a teremtett valóság teljességét kifejezve keretek közé szorí­
tott. Ez a helye az emberiségnek, a történelemnek, az ember elesésének és a
megváltástörténetnek is (Jn 1,1—14). Ennek a képnek a teljessége jelenik meg a
jánosi iratokban, mely megmutatja ennek szenvedését, harcát, paradoxon voltát,
s egyben Kriszms győzelmét a vüág erői felett (lásd 33.v.). A m m é g így sem a
vüág elvetéséről van s z ő , hanem abban a gonosz felett aratott győzelemről."
Isten terve a vüágért éppen a vüágban mutatkozik meg. Ez a vüág paradoxona:
Isten éppen J é z u s n a k a halálában mutatja meg legvüágosabban, hogy m i t készí­
tett a vüág számára.
29-30.V. Ismeret-tudás-hit jánosi kérdése kerül elénk ebben a szövegrész­
ben. Az eszkatológikus perspektíva a tanítványokra vonatkoztatva most a jelen­
be vezet bennünket. A hit által valő ismeret és az ismerő hit feszültségének a
valóságában mutatkozik meg a tanítványoknak a Krisztusban adott kijelentéshez
valő viszonya. A z oT5a(itt: perf.ind.act. alakban) Varga Zsigmond szerint bizo-

7 Lenkeyné Semsey Klára hivatkozva Bultmannra megállapítja, hogy ezen a helyen, az összefüggést
figyelembe véve nincs jelentésbeli különbség a tjjiXéo) és az áyaTiáiXi között. Vö. L E N K E Y N É : i. m., 84;
Amennyiben ezt az értelmezést elfogadjuk, akkor az több mindennel együtt azt a jánosi iratok egészé­
nek megértése szempontjáböl fontos következményt hordozza, hogy a keresztyén ember világhoz, a
másik emberhez való viszonyának karakterét határozza meg Istennek ember felé mutatott szeretete.
Azaz, Isten embert szerető tette fogadja be mintegy választ az ember istenszeretetét. Ebben az érte­
lemben a őtXétü az áyaTtátj leképzése, s nem annak emberi ellenpólusa, mely egyszerre biztosítja a
megkülönböztetés és a megfeleltetés szükségét.
8 SASSE: KÓapog, 464.

277
 Rogate (Húsvét után 5. vasárnap)

nyos esetekben, főleg, amikor a pogányok istenismeretéről van sző, igen közel
áll jelentésben a ytvojaKOO-hoz.'János gondolkodásában tehát nem elvont isme­
retről van sző. Ebben a tekintetben is következetes a szöveg, visszautalva ezzel
a korábbi versekre, azaz, hogy Krisztus ismerete valósággal megadatik azok
számára, akik hittel közelítenek hozzá.'" A hit jelenti az utat az ismerethez, s ez
pedig hitvallásra indít. A hit megerősítő választ ad Isten embert megszőlítő sza­
vára, aminek különösen is nagy jelentősége van a J á n o s n á l felismerhető, a tanít­
ványi hitetlenséghez közelítő magatartásából. J é z u s élete, feltámadás utáni meg­
jelenése a tanítványok számára orientációs pont, amiben összekapcsolódik J é ­
zusnak a jövőre vonatkozó üzenete és a tanítványok, a kriszmskövetők jelenben
tapasztalható lelki és testi mozdulatai.
31-32.V. Megszólal a kritikai hit-kérdés. Egy olyan kérdés, ami éppen az el­
lenkezőjét akarja kifejezni annak, amit az olvasó gondolna a kérdés kapcsán. A
keresztyén gondolkodás a hit tekintetében többnyire két végpont között mozog:
a hit vagy erős, vagy pedig gyenge." I t t ugyanis egy megerősítéssel van dolgunk,
ami a jánosi gondolkodástól nem idegen. Ennek szükségére mutat rá a 32.v.
tartalma is. A Kriszms ügyével szemben megjelenik a saját, az LŐta ügye. A z t is
mondhatnánk, hogy a világ adta meghatározottság lehetősége és veszélye. M i n ­
denki a sajátjába megy, amiben ott van a tanítványok közötti szétszakítottságnak
a lehetősége is, amire a keresztesemény és a feltámadás utáni beszámolók rá is
mutatnak. Ezen a helyen J á n o s a fordított sorrendre hívja fel a tigyeknet. Belül­
ről kifelé és nem kintről befelé haladva kell szemlélni a tanítványi életet. A saját
ügy ugyanis belülről határozza meg a dolgainkat. Ennek jelentősége igen nagy,
hiszen a jánosi emberképben az ember a világot is magában hordozza. Mély
drámával mutatja fel a 32. vers, hogy a világ felett győzelmet csak Kriszms arat­
hat, melyben teljességében kibontakozik J é z u s és az Atya közössége, megerősít­
ve azt a bizalmat az Atya iránt, ami a Zsolt 22,2 első felében megszólal: „ É n
Istenem, én Istenem...". N e m más ez, m i n t a „halálba vivő szeretet"'^ drámája.
33.V. A búcsúbeszéd mindent egyben értelmező mondata, a kereszthalál ér­
telmének üzenete. J é z u s győzelmet arat a világ felett, és nem a világ ellen. A
vüág felett valő győzelem. Krisztus kereszthalála az éppen szétszőrődottságában
mutatott tanítványi közösségnek az ereje. A korábbi versben megszólaló kritikai
kérdés a bizalom (öapaéto itt: preas.imp.act. formában; bátornak, jókedvűnek
lenni) és a győzelem ( U L K á t o i t t : perf.ind.act. alakban) üzenetében nyer v é g s ő
választ. A bizalom és a győzelem előfeltétel és következmény egyszerre: Krisz­
tus részéről teljesített előfeltétel, és az ember oldaláról megragadott következ­
mény. Ez nem az emberi lélek halhatadanságán alapuló, a haláUal valő szembe-

9 VARGA: olSa, 670; Amint George Eldon Ladd megjegyzi: „... the knowledge of God [...] is essential-
ly a persona] relationship. The knowledge of God in John is mediated through the flesh - through the
Word that became flash." L A D D : A Theology of the New Testament, 2 9 8 - 2 9 9 ; Az ismeretben a
hangsúly tehát a személyes kapcsolatra esik.
'9 Vö. SEESEMANN: oT8a, 674.
" Vö. MÁTYÁS: i . m., 220.
12 i , m . , 2 2 1 .

278
 János 16,23b-33

nézés Platón által elgondolt bátorsága, hanem a kriszmsi győzelem üzenetét

megszólaltató reménység. A győzelem az ember kilátástalan helyzetében szólal
és szólít meg: tény és bizalom. A vüág felett valő győzelem a krisztuskövetés
belső rezonanciájában ölt formát: engedelmesség, mely az engedelmesség békes­
ségét készíti el. N e m a vüágból, de e vüágban valő léttel, nem a vüág eüen, ha­
nem a vüág felett aratott győzelemmel valósul meg a kriszmskövetés békessége,
s a vüág eUens égess égén történő fölülkerekedés.

2. A perikópa m e g é r t é s e - teológiai ö s s z e f ü g g é s e k feltárása

2J. A perikópa nagyon lényeges teológiai kérdéseket vet föl. Ezek közül az
egyik a kijelentés, közelebbről az önkijekntés kérdése. Noha a perikőpában üyen-
nel nem találkozunk, csak arra utaló gondolattal (25; 28.v.), J á n o s evangéliumá­
nak J é z u s önazonosítására vonatkozó meghatározásai az evangélium
krisztolőgiájában nagyon fontos szerepet töltenek be. A z egyház, a Krisztusban
elhívott, kihívott egyház, a gyülekezet közössége létének alapját ugyanis ebben
ismerheti fel. így ez többre utal, mint csupán racionális, szüárd erkölcsi alapo­
kon nyugvó keresztyén életre, hiszen Jézusnak az Atyával valő egységét és egy­
ben különbözőségét is kifejezi. Ennek a feszültségében értelmezhető az, aho­
gyan J é z u s a búcsúbeszéd vonatkozó részeiben, így e perikőpában is a vüághoz
történő viszonyulás kereteit és lehetőségét meghatározza.

2.2.1. Másik lényeges témának bizonyulhat a teológiai gondolkodásban sokszor

tárgyalt istenbizonytték kérdése. A lehetőségét megadja a hit és tudás, hit és isme­
ret egymáshoz valő viszonyának vizsgálata. Ez iránt nem csupán a füozőfiai,
vagy a korai, s majd később a középkori keresztyén gondolkodás mutatott ér­
deklődést, ahogy azt Ansekn Proslogionjában látjuk. Ennek kérdése azonban
minden kor egyik aktuáüs kérdése. A tilozőtiai istenbizonyíték keresésének a
theodícea problematikájának is igen gazdag öröksége van, amely napjainkban is
az érdeklődés középpontjában á U . " A keresztyén gondolkodás azonban nem
tilozőtiai istenbizonyítékot keres, hanem azt, hogy a hit miként tájékozódhat
Isten kijelentése nyomán. Tehát hitre épülő istenismeretről van sző, mely Isten
létének bizonyosságát az O cselekvő jelenlétében nyeri el. Ezt pedig a hit ismeri
fel. így a hit az ismerettel nem gyengül, hanem gazdagodik.

2.2.2. Ennek a témának a másik aspektusa J é z u s mindent ismerő jelenlétének a

kérdése. Erre vonatkozóan a szöveg egy bizonyos része (29—30.v.) utalást is
tesz. Ebben J é z u s istenségének nyomát találjuk, mely azt mondhatjuk, hogy
hitvalláA formában mutat rá Isten Kriszmsban valő jelenlétére.

2.2.3. A harmadik, a hit és a mdás kérdéséhez tartozó téma a hit és a tudomány

kapcsolata. Ezt mindig jeUemezte egyfajta kölcsönös „hatalomvágy", azt gondol­
va, hogy egymás eUenségei. Á m éppen ennek a perikőpának az összefüggése
mutat rá arra, hogy nem hit és ismeret vitájáról van sző, hanem a hit és hiteden-

n Ld. SCHMIDT-BiGGEMANN: Gott, versuchsweise, 36-75.

279
 Rogate (Húsvét után 5. vasárnap)

ség (jánosi nyelven a látás), vagy a tudomány és a mdománytalanság feszültségé­

ről.
2.3. A szakasz ugyancsak mélyen érinti a keresztyén gondolkodás, s azon belül is
az egyik igen eltérő álláspontra lehetőséget adő közbenjáró témáját, azaz, hogy k i
az, aki az emberért az Atya előtt közbenjár, aki képviselni tudja az ember ügyét.
Ennek összefüggésében ismerjük a Szentírás alapján tartott protestáns álláspon­
tot, miszerint egyeden közbenjárőnk J é z u s Kriszms, aki maga végzi el a vüág
megváltását. Ezzel nem tartjuk annak lehetőségét, hogy ennek az ember a maga
helyén megfelelhetne. A közbenjárő küéte kérdésének eUenpőlusában ott van
maga az ember, s önmegváltő szándéka, ami ma sem idegen gondolat. A köz­
benjárő azonosítása ezzel szemben egyértelműsíti, hogy az Atya előtt Krisztus
képviseü az ember ügyét. A közbenjárő személyének szoteriolőgiai kérdése tehát
egy kettős, ám azonos irányba mutatő választ ad: elutasítja a co-redemptio lehe­
tőségét, s megerősíti a kereszthalálon keresztül az Atyához vezető út személyes­
ségét.

2.4. A szakasz teljes evangéliumi összefüggésében felismerhető toposza a világ és

a krisztuskövető ember kapcsolata, aminek három dimenziója is megjelenik. Ennek
kérdése mindig is az érdeklődés középpontjában áUt, amit szinte radikaüzál a
szakasz utolsó mondata, melyben J é z u s a vüág legyőzéséről beszél. Maga a bú­
csúbeszéd, s majd a 17. fejezet pedig arra mutat rá, hogy a vüág és a keresztyén
ember kapcsolata szükségszerű, s bár nem feszültségektől mentes, de nem ered­
ményezheti a világ valóságának könnyelmű elvetését, hiszen az inkább a felelősség eluta­
sítása lenne. Ugyanakkor a vüágtől valő elfordulás sem tudja kifejezni a vüág
valóságának f o n t o s s á g á t . " A vüágot s a benne feüsmerhető folyamatokat komo­
lyan keü venni anélkül, hogy azok bármelyikét is misztifikálnánk. Ez ugyanis az
egyház küldetésének színtere. A vüág valósága és a keresztyén fölfogás közötti
feszültségre, különbözőségre fel keü hívni a figyelmet. A vüág valóságának ko­
molyan vétele megőriz bennünket attól, hogy a keresztyén üzenet m o n o l ó g le­
gyen. A vüágtől nem elfordulni keü, hanem azzal a keresztyén embernek, a gyü­
lekezetnek, az egyháznak párbeszédet keü folytatnia.

3. Pfédikációvázlat
Bevezetés. Gyakorlata van az ún. székfoglaló beszédeknek, melyben valaki szinte
egy programot felvázolva mutatja be elképzeléseit, gondolatait, terveit és szán­
dékát. Mindez annak alátámasztására is szolgál, hogy az, aki a beszédet mondja,
a legalkalmasabb az adott feladat elvégzésére. Ezek a beszédek ugyanakkor
megadják a majdani visszatekintés lehetőségét is, hogy vajon mennyire bizonyult
lehetségesnek a beszédben megadott sarokpontok képviselete. Ugyanakkor nem
csak a beköszönő beszédek, hanem az elköszönő sorok megírása is nagyon ne­
héz feladat elé áUít bennünket. K ü l ö n ö s figyelmet igényel, hogy minden fontos­
nak tartott dolog belekerüljön. A m ezekre nem szoktunk annyira alaposan ti-

"t NiEBUHR: Krisztus és kultúra, 53-86.

280
 János J6,23b-33

gyelni, hiszen úgy gondoljuk, hogy az első benyomás, a „ b e l é p ő " a legfontosabb,

mert az minden mást meghatározhat. A z elköszönő sorok legalább ennyire fon­
tosak, különösen akkor, ha azok a viszontlátás reménységében írődnak. így áll
előttünk J é z u s búcsúbeszédének a vége is.

3.1. Folytonosság a vigasztalásban.

K ö n n y e n lehetne, hogy egy elköszönő beszéd csak az emlékezés szituáciőjáből
írődik. Ennek is megvan a jelentősége. A z az elköszönő beszéd, ami azonban
nem csak emlékezni és emlékeztetni akar, vállalja az előre tekintés, az útmutatás
lehetőségét. Ezt látjuk ezen a helyen, amikor J é z u s a tanítványoktői bizonyos
tekintetben elköszön. Ennek a legjellemzőbb karaktere a vigasztalás. Miután a
tanítványok együtt vannak Jézussal, arről hallani, hogy Ő el fog menni, s küld
nekik majd Vigasztalót, emberi m ó d o n nem biztos, hogy a legnagyobb bátorí­
tásnak tűnik. Á m amikor így érezzük, akkor bizonyulunk a legelesettebbnek,
hiszen J é z u s arről szól, hogy mivel jelenléte semmi mással nem pőtolhatő, ő
maga gondoskodik arről, hogy ne maradjunk Isten jelenlétének megtapasztalása
nélkül. Ezért az elköszönés pülanata nem csupán az emlékezés ideje, hanem a
vigasztalásnak az alkalma is. A z a J é z u s , aki maga megy a halál felé, s akinek
látásunk szerint magának lenne szüksége arra, hogy vigasztalást vegyen, maga ad
részt ebből. J é z u s ott, a halállal szemben is a tanítványok megerősítésével törő­
dik, mégpedig abban, hogy küldetését teljesen komolyan véve halad a világ dol­
gát megfordító pillanat felé. Ez akkor is igaz, ha a világnak megannyi dolga a
régi marad. A z idő halad a teljesség felé, amiben elkészíttetnek nekünk Isten
közelsége megtapasztalásának ideje, annak az alkalmai. A vigasztalás az ember
régi-új helyzetére mutat rá. A régi-új nem azt jelenti, hogy semmi nem változik, s
az ember által változtathataüanban keressük az elérhető relatív újat. Arről van
sző, hogy a vüágban egyre többet, jobbat Isten előtt valő megáUás nélkül kereső
ember számára Krisztus halála ugyanazt üzeni: nincs rajta kívül élet! E l lehet
engedni az emberi szándékot, s meg lehet ragadni az isteni akaratot. A vigaszta­
lás eUentmondása, hogy nem az ember, hanem Isten van a középpontban. A z
embert vigasztaló, bátorítást adő Isten. A vigasztalás egyértelműsége, hogy Isten
váUal bennünket magára. A vigasztalás meggyőződése, hogy Isten maga tigyel a
m i szavunkra, kérésünkre, hálaadásunkra. A gyakran tigyelmet, helyes orientáci-.
őt vesztett vüágban a búcsúbeszéd utat mutat, s egyben utat is nyit a keresztyén
embernek arra, hogy maga is a vigasztalás eszköze legyen. A legnagyobb ajándé­
ka pedig abban teljes, ahogyan Krisztus maga jár közben értünk.

3.2. A világ kora, korunk világa.

Ma egész alapossággal és pontossággal lehet korrajzot készíteni a vüágről. A
modern tudományok eszközeivel már szinte minden vonatkozásban modeüez-
hetők a társadalmi, gazdasági és egyéb folyamatok. Lehet prognosztizáló leírá­
sokat készíteni, éppúgy, ahogy az elmúlt időt értékelő, s azok alapján következ­
tetések megfogalmazó értékeléseket. Gyakran vüágítanak rá ezek a korrajzok
arra, hogy vannak áUandő elemek, amelyek meg nem változtatható m ó d o n befo­
lyásolják gondolkodásunkat. Ezen belül egy szűkebb keresztmetszetet mutat az.

281
 Rogate (Húsvét után 5. vasárnap)

amikor egy-egy szimációt vizsgálunk ilyen összefüggésben. A világ a maga sok­

színűségében mutatja meg magát. Ez az emberi élet lehetőségének kerete, a
mdományos vizsgálódás tárgya, életünk történetének színhelye. Ez az a hely,
ahol berendezzük magunknak az életteret, ahol egyre nagyobb érdeklődést m u ­
tatunk az intelligens vüág adta lehetőségek iránt, gyakran ttülépve teremtményi
mandátumunk határait. Ez az a hely, ahol egy-egy lefolytatott küzdelem és an­
nak eredménye elválaszthatatlan egymástól. Ez az a hely, ahol mindez gyakran
csak jől ismert szimbólumok mentén jelenik meg. S ez az a hely, ahol Krisztus
mindezeknek az ember által viselbetetlen súlyát hordozza. A vüág kora s korunk
vüága éppen ebben találkozik. Ez az az áUandő, ami minden körülmény között
megmarad. Ahogy megmarad az is, ami ezt körülveszi. Ez az a vüág tehát, ami­
ben Jézust keresztre feszítik. Ez az az a vüág, ami maga feszíti keresztre Jézust.
Ez az a vüág, amiben a krisztuskövetésre a válasz üldözés. Ez az a vüág, amiben
Isten elvégzi a megváltást, s újat készít a régi közepette. Ezáltal közösségben
lehetünk az Atyával és egymással ebben a vüágban is. Már itt összekapcsolódik
az ember jelene jövőjével, hiszen keresztyén életünk e vüág keretei között nyer
táplálást, de nem e vüág szerint, s mégis e vüág formálására. K o r u n k vüágának
szinte mindent értelmezni szándékozó üzenetévé vált a mobüitás. A mobilitás
gondolatát m i leginkább a szétszórtságban, az elszigeteltségben véljük felfedez­
ni, mely szüntelen kihívások elé áUít bennünket. A krisztuskövetésben azonban
éppen ezt az elszigeteltséget megszüntetni törekvő indulat adja ennek a vüágnak
azt a reménységet, hogy Kriszmsban megszűnik az egymástői elszigetelt élet.
Müyen egyszerűnek tűnik a vüág valóban sok tekintetben kiábrándító tapasztalá­
sát lesújtó kritikával ületni. Sokat teszünk a vüág így feüsmerhető áUapotáért m i
magunk is. Pedig másra küldettünk el! N e m a pozitivizmus embert magasztaló
programjára, hanem a krisztusi indulattal vüágot formáló életre, a kriszmsi indu­
lat szerinti krisztus-szükség belátására, megtapasztalására és megtapasztaltatásá-
ra. A szétszóró vüágban a m e g m a r a d ó k ö z ö s s é g erejéből lehet bátorírást venni.
Nincs uniformizmus. N e m lehet mindig mindenre a megszokott egységesítő
választ adni, mert egy üyen kísérletből gyakran m é g nagyobb káosz lesz. Hanem
a krisztushitben megmaradó, ezen gondolat alapján értékelő választ keh adni
nem csak az egyház számára, hanem a vüág számára is. Ma életünk felelőssége
annak felmutatása, hogy lehet így is. Sőt! így lehet. így van közöttünk máshogy.
Ez keü, hogy legyen részben a keresztyén közösségnek a kor kihívásaira adott
nyüvános válasz. Krisztus bizonyosan különböző utakon vezet, de Kriszms az,
aki vezet. Ő mutat utat az Atyához, ő hordozza életünket az Atya előtt, s Ó az,
aki értünk arat győzelmet nem a vüág eüen, hanem a vüág felett. A hit kiszakít
bennünket a vüágból, de nem szakít el attól! Ez a vüág-felettiség nagy titka.
N e m a vüágot lenéző, hanem az azt formálni akaró élet ajándéka.

3.3. Krisztushozmémimagunkat.
Ez az ajándék szembesít bennünket azzal a kérdéssel, hogy kihez mérjük ma­
gunkat? A z ember igyekszik mindig m á s h o z mérni magát, s gyakran lesz így
önmaga mércéje. Ezt már az első emberpár esetében is így látjuk, hiszen Á d á m

282
 János 16,23b-33

magát É v á h o z mérve próbálja tettének súlyát csökkenteni. Aztán később, ami­

kor menthetetlenül ideálokat keresett magának az ember, s talált is néha minden
emberséget nélkülöző elképzelésekben vagy éppen azok megtestesítőiben,
ugyanúgy láthatóvá vált, hogy az ember miként méri magát másokhoz. A z
egészséges piacgazdaságnak is ez az egyik meghatározó tényezője. Mára azon­
ban mintha a gazdaság, a teljesítőképesség, a többletszerzés, a többlet birtoklás
lenne a teljes mérce arra vonatkozóan is, hogy mennyit nyomnak emberi kap­
csolataink is. Erre kell a lehető legjobb m ó d o n felkészülnünk: hogy győzzünk a
vüággal szemben. N e m véleden, hogy mára annyi kétség és kérdés van bennünk
eziránt. Hiszen beteg a lelke, s nem alkalmas arra, hogy magunkat egészséges
m ó d o n tudjuk egymáshoz mérni. Krisztus nem meggyőzi a világot, hogy egy
kicsit változzon, s jő lesz az így is. Ő nem meggyőz, hanem győz. Istenek ha-
nyadása, bukása ez. A z ember magának keresett isteneinek hanyadása. így vall
erről H.J. Eckstein, tübingeni professzor: „ . . . csak a mennyben kezdődőKrisztológia
[...], Istenről szpló üzenet képes az embert az «Istenek alkonya» okozta csalódottságá­
ban és kijózanodottságában vigasztalni és bátorítani." Azaz az embernek Krisztushoz
kell magát mérnie. O győzött a világ felett. Erre tekintettel tudunk m i is ennek a
bizalomnak jókedvű s bátor hirdetői lenni. Ellenkező esetben törni, összetörni,
széttörni vagyunk képesek. Ezért a jövő formálása ott van Isten kezében. A z
egyház, a gyülekezet pedig ennek megélésének a helye keü, hogy legyen, ahol
nem a vereség, hanem a győzelem felelőssége alatt vagyunk egy közösség.
Mindez távol tart bennünket attól, hogy pőre idealizmussal magunkat túlértékel­
jük, s attól is, hogy egyszerű realizmusban magunkat eleve elesetteknek tekint­
sük. Krisztus győz értünk, a m i megerősítésünkre. Győzelme által ebben a világ­
ban mutatja meg magát, de minden a mennyben kezdődik. A m i Krisztus sze­
rinti győzelmünk ebben a világban keü, hogy látható legyen, de nekünk csak a
színről színre látás valóságában lesz teljes. Egyszerűen szólva: a hétköznapok
istentisztelete ez.

4. Példák, képek, szemelvények

A perikópa tartalmi üzenetét megvilágítő példák nagyon beszédesek lehetnek. A
szakasz maga több lehetőséget is kínál arra, hogy az igehirdető a jelen valóságá­
hoz több szálon is kötődjön. A közbenjárő toposza, vagy a szétszőratás kérdése
m i n d olyan, amelyek magukban hordozzák az appHkáciő elmélyítésének eszkö­
zét. A szakasz egyik legjellegzetesebb témája J é z u s és a vüág, a keresztyén ember
és a vüág kapcsolata. Ebben a tekintetben mértéktarás szükséges a vüág dolgai­
nak megítélésében. A keresztyén gondolkodás és lelkiség történetében az egyik
üyen szemléletes példa Comenius, A világ labirintusa és a szív paradicsoma című
müve. A m ü a Krisztussal közösséget kereső, külső szemlélő által vüágot bejáró
útját, majd a valódi közösséget megtaláló élményét mutatja be. Krisztus győzel­
mének a képe mutatkozik meg Comenius gondolkodásának mély eszkatolögiai
beágyazottságában.'" így ír erről Comenius:

n V.ö. LOCHMANN: Preface, 3. Ld. a Christus Renovator gondolatát.

283
 Rogate (Húsvét után 5. vasárnap)

„...A keresztyén arra támaszkodik olyan bizonyosan, ami láthatatlan, ami

nincs ott, ami a jövő... a világ bizonyítékokat keres, míg a keresztyén meg­
elégszik egyedül Isten szavával... így míg a világ mindig okot talál arra,
hogy megálljon, kételkedjen, vizsgálódjon és habozgpn, addig a keresztyénnek
mindig megvan az oka arra, hogy teljes bizalommal legyen, engedelmeskedjen,
s magát ennek alávesse, " i "

5. T o v á b b i szempontok az istentisztelet alakításához

Az alkalomról:
A vasárnapról: a hagyományos egyházi kalendáriumban a húsvét utáni ötödik
vasárnapot nevezték Rogate vasárnapnak. Neve kivételesen nem bibliai igére
vezethető vissza, hanem a 4. századi R ó m á b a n bevezetett könyörgő
processiőkra. Az elnevezés az ünnep központi tartalmára, az imádságra utal, így
nevezhetjük ezt a napot az Imádság vasárnapjának. A Rogate utáni hét neve
Rogationes, eszerint főként a hétfőt, keddet és szerdát számolták (feria secunda,
tertia, quarta rogationum). A csütörtök már az Aldozócsütörtök (Ascensio D o ­
mini), Krisztus mennybemenetele, a húsvét utáni negyvenedik napon. (Szerk.)

Ukáó: IJn 3,13-24. (IJn 5,1 kk)

Enekajánlás:
RÉ 100,1: E földön t i minden népek
294: J é z u s , vigasságom
168,4: Kérünk, Úr Isten, Krisztus-Jézusért
295,2: J é z u s benned bízva-bízom
462: Csak vezess. Uram végig és fogd kezem
Előima:
Örökkévaló Isten! í m e , ma is egybegyűjtöttél bennünket, hogy gyülekezetet
formálva, közösen adjunk hálát azért, hogy Te cselekszel ebben a világban.
Egybegyűjtöttél bennünket, hogy Lelked által közösséget munkálva nyerjük a
vigasztalásnak, bátorításnak erejét. Egybegyűjtöttél bennünket, hogy irgalmaddal
megújítva bennünket, m i is engedjük, hogy Te egyenesíts fel. Hiszen volt, ami­
kor csak azt szerettük volna, ha m i cselekszünk: magunkért és magunknak. S a
magunkért és magunknak valő életben megszólaltak hamis hangok, amik végül a
megszólalást nem váUalő némaságra juttattak. Kérünk, hogy irgalmaddal vonj
körül bennünket, s segíts, hogy most is tudjuk úgy keresni T é g e d , úgy várni
segítséged, úgy magasztalni nevedet, hogy az legyen helyes Előtted és egymás
előtt is. A d j igaz csendet, mely a Te megszólalásod és megszólításod várja.
Szendélek Isten segíts bennünket most is ebben. Szentelj meg bennünket egé­
szen testünkben, lelkünkben J é z u s Krisztusért. Á m e n .

19 COMENIUS: The Labyrinth, World, Paradise of the Heart, 199-200 (fordítás B.A.).

284
 János 16,23b-33

útóima:
Mindenható Isten! M e r t szóltál, ezért m i hallhattuk, mert szólítottál, ezért m i
mozdulhatunk, s mert elküldtél, ezért m i elvihetjük ma is a te bátorító üzeneted.
Te nem engedted a győzelmet másnak, hanem magad győzted le a m i legna­
gyobb ellenségünket. Ebben a győzelemben bennünket is részesíteni akarsz.
N e m azért, hogy csupán győzelemittasan m é g inkább magunkra figyeljünk, ha­
nem azért, hogy abban megtarts bennünket arra, hogy a világ ne győzhessen
felettünk. Kérünk, részeltess ajándékodban. Te magad hordozod így a m i
ügyünket, amiért a Te nevedről vallást tenni nekünk boldog kiváltságunk és
lehetőségünk. Kérünk, engedd nekünk, hogy m i sem a világ ellen, hanem annak
hatalma eüen legyünk készek egész életünkben e tőled nyert szabadság ajándé­
kával küzdeni. A d d nekünk ehhez Lelked vigasztaló erejét! A d d nekünk bölcses­
séged csendjét! A d d nekünk embert szerető indulatod oltalmát. A d d nekünk
irgalmad megújító közösségét, hogy így legyen közösségünk egymással, a világ­
gal, a nekünk adott reménységgel, tőled jövő élettel. Krisztus nevében kérünk
hallgass meg bennünket. Á m e n .

6. Felhasznált és ajánlott irodalom

BOOR, W. D E : Das Evangélium des Johannes 2 (Wuppertaler Studienbibel 7), Wuppertal, R.
Brockhaus Verlag, 1981.
B U L T M A N N , R.: Azújszpvetség teológiája, Budapest, Osiris Kiadó, 1998.
C O M E N I U S , J.: The Labyrinth of the World and the Paradise of the Heart, New York, PauHst Press,
1998.
L A D D , G . E.: A Theology ofthe New Testament, Grand Rapids, W.B. Eerdmans, 1993.
L E N K E Y N É S E M S E Y K . : jános evangéliuma 13-21. résnek magyarázata, Debrecen, D R H E , 2001.
L O C H M A N N , J. M . : Preface, in: Comenius, J.: The Labyrinth of the World and the Paradise of the
Heart, N e w York, Pauüst Press, 1998, 3.
M Á T Y Á S E.: jános evangélioma. írásmagyarázat, Sárospatak, Sylvester Rt., 1950.
NiEBUHR, H . R.: Krisztus és kultúra, Budapest, Harmat - SRTA, 2006.
SASSE, H . : KÓapos', in: Bromiley, G. W. (ed.): Theological Dictionary of the New Testament, Grand

Rapids, W . B. Eerdmans, 1985, 460-464.

S C H M I D T - B I G G E M A N N , W . : Gott, versuchsweise: Einephilosophische Theo-Logie, Freiburg, Herder,
2018.
S E E S E M A N N : otSa, i n : Bromiley, G. W. (ed.): Theological Dictionary ofthe New Testament,
Grand Rapids, W . B. Eerdmans, 1985, 673-674.
Újszövetségi görög-magyar szótár, Budapest, Reformáms Zsinati Iroda Sajtóosz­
V A R G A Z S . J.:
tály, 1992.

Dr. Borsi Alítila (Vác-Felsőváros)

285
 Mennybemenetel ünnepe
2019. május 30.

Hajléktalan Istentől hajlékkészítő Krisztusig

Textus: I K i r á l y o k 8,22-28'
1. Amit a textusról tudni kell - exegetikai/kortörténeti megértés
A Királyok 1. könyvének kanonikus formájában a tudatos szerkesztői törekvé­
sek nyomai szembeötlőek. A Salamon királyságát leíró I K i r 3—11 fejezeteknek
éppen a közepén találjuk a templomszentelés eseményét,^ a szakasz leghosszabb
fejezetének, a 66 verset tartalmazó 8. résznek pedig éppen a centrumában talál­
juk Salamon templomszentelő áldását és imáját.
A perikópa megértéséhez fontos látnunk, hogy az I K i r 8 mai formája egy
összetett irodalmi kompozíció, ezen belül Salamon templomszentelési imája, a
8,22—53 sem teljesen egységes szöveg, valószínűleg többszöri szerkesztésen esett
át. Perikőpánk versei közül a 22-26.28 versek vélhetően régebbi rétegekhez
tartoznak, míg a 27. vers egy késői kiegészítés. Az imádság összességében m i n d
teolőgiailag, m i n d pedig terminolőgiailag erős deuteronomista vonásokat mutat."
A fogság korának deuteronomista szerzői/ szerkesztői saját teológiai látásu­
kat nem egyszer fogalmazták meg hosszabb beszédek formájában, melyeket egy-
egy központi bibliai szereplő szájába adtak. Történelmileg könnyen elképzelhető
(sőt valószínű), hogy Salamon valóban m o n d o t t nyilvános imádságot a templom
felszentelésekor (talán az I K i r 8,12-13 származik a királyság korából), az előt­
tünk áUő szöveg azonban már későbbi korok tapasztalatait mutatja, különösen is
a fogság korának történelmi és teológiai krízisét (lásd pl. IKir
8,27.34.40.41 kk.44kk) és annak deuteronomista értelmezését. Salamon temp­
lomszentelő imádságát tehát elsősorban a fogság krízisére adott teológiai refle­
xióként kell értelmeznünk.

22-23.V. A jeruzsálemi templom felszentelése Salamon uralkodásának csúcs­

pontja, ahogyan erre a Salamon-történetek szimmetrikus szerkesztése is rámutat.
A király az oltárhoz lép, és Izráel népével együtt Isten elé járul ezen az ünnep­
napon. A z ég felé - az istenség vélt lakhelye felé - tárt kéz az imádság szokásos
őkori izráeK gesztusa.* Az imádság magasztalássai indul, s rögtön utalás történik
a Dáviddal kötött szövetségre is, mely a következő versek fontos témája lesz. A

' A perikópához lásd még Béres Tamás igetanulmányát az Igazság és Élet 2011/2-es számában, B É R E S :
Fent és lent, 395-301.
2 A szakasz összesen 335 verset tartalmaz, a templom felszentelésének eseményei ennek nagyjából a
felénél, a 170. versnél kezdődnek.
3 TusSAY: Királyok első könyvének magyarázata, 385; H E N T S C H E L : 1 Könige, 58; W Ü R T H W E I N : Bü­
cher der Könige, 95; R O H D E : Wo wohnt Gott?, 166.
4 A 8. fejezet kodahni egyenedenségeit mutatja az is, hogy míg a 22. vers szerint Salamon áUva imád­
kozik, addig az 54. (később betoldott?) vers térdelő testtartást feltételez, lásd W Ü R T H V T I N : i. m., 97.

286
 IKirályok 8,22-28

deuteronomista gondolkodás értelmében Isten áldásai és ígéretei, így a D á v i d

házának adott dinasztiaígéret és a Dáviddal kötött szövetség is, feltételhez kö­
töttek.
24—26.V. A perikópa középső szakaszának témája az a dinasztiaígéret, me­
lyet D á v i d kapott Nátán prófétán keresztül (2Sám 7). A z ígéret, mely szerint
D á v i d utódai örökké" uralkodnak Izráel trónján, Salamon uralkodásával elindul
a beteljesülés útján. A fogság korának teológiai kihívásai között szerepel a N á -
tán-jövendölés újraértelmezése is. Dávid házának folytonossága nemcsak az
ígéret, hanem az engedelmesség függvénye is. A 25. vers nagy nyomatékkal jut­
tatja kifejezésre az isteni ígéretek feltételhez kötöttségét: „Nem vesznek ki színem
elől utódaid, [...] de csak akkor, ha (DN p"l) [ . . . ] . " A héber nyelvi fordulat mindig
isteni ígéretek elengedhetetlen feltételeinek megnevezését vezeti be (vö. Deut
15,5, 2 K i r2 1 , 8 ) .
A 27. vers vélhetően (leg)később került bele az imádságba." A vers kérdés­
felvetésén keresztül relativizálődik a templom. A jeruzsálemi szentély eszerint
nem szükségszerű feltétele Isten jelenlétének és segítségül hívásának. A temp­
lomszentelő ima nagy része is már túlhalad azon a korábbi elgondoláson, misze­
rint Isten a templomban lakik, és abból a deuteronomista elgondolásból indul k i ,
hogy az Úr „ c s a k " a nevét lakoztatja a szentélyben ( I K i r 8,29), ő maga a
mennyben van (pl. I K i r 8,30.39.43), onnan hallgatja meg az imádságokat ( I K i r
8,32.34.36.45). A 27. vers azonban ezt az elképzelést is maga mögött hagyja,
amikor megfogalmazza, hogy „ a z ég, sőt az egeknek egei sem" képesek lakhelyül
szolgálni az Úr számára. A z ég és föld fogalompár már az imádság kezdetén is
megjelenik, mint a világmindenség egészét lefedő koordináták, a 27. vers ugyan­
ezekkel a kifejezésekkel ad hangot annak a radikális (és új szerű) teológiai állás­
pontnak, hogy Isten nem lokaHzálható.^
A 28. vers a hosszú templomszentelő imádság első gondolatkörének a lezá­
rása, az imádság meghaUgatásának kérése.

2. A perikópa m e g é r t é s e - teológiai ö s s z e f ü g g é s e k feltárása

2.1. Deuteronomizmus
A perikőpát erősen áthatja a deuteronomista gondolkodás, valószínűleg a 8.
fejezet jelentős része (késő-)deuteronomista szerkesztő(k) munkája. A
deuteronomizmusnak nevezett irányzat az Ó s z ö v e t s é g egy igen erőteljes teoló­
giai hangja, melyet leginkább a Deuteronomista Történeti Mü (Deut; J ő z s ; Bír;
l - 2 S á m ; l - 2 K i r ) koncepciójában érhetünk tetten. Jellemző történelemértelme-

5 Az Djilyterminus (2Sám 7,13.16) nem egyezik az általunk használt 'örökkévalóság' fogalommal, a

héber kifejezés nem az idő végtelenségének absztrakt kifejeződése. Valójában nagyon hosszú, nem
belátható időt jelent, így a dávidi királyság 400 éves fennállása lényegében beteljesíti a próféciát. A
zsidóság későbbi heUenizálódása, a héber fogalom változásai és alapvető konkretizáladansága miatt
mégsem meglepő, hogy a fogságban és azt követően újra és újra felmerül a dávidi dinasztia restaurá­
ciójának kérdése, melynek egyik hivatkozási alapja éppen a Nátán-jövendölés.
9 TUSSAY: i . m., 385; H E N I S C H E L : i . m., 58.59; R O H D E : i . m., 181.
7 ROHDE: i . m., 171.

287
 Mennybemenetel ünnepe

zése szerint Izráel és J ú d a fogságra jutását Isten népének és királyainak folyama­

tos engedetlensége okozta. Eszerint az izráeü/júdai királyság vége és a jemzsá­
lemi templom pusztulása nem Isten gyengeségét vagy vereségét mutatja, hanem
J H V H jogos büntetéseként értendő. Ez a teológia a történelmet a
deuteronomiumi törvény mérlegén szemléH és értékek. Isten népének (és kirá­
lyainak) legalapvetőbb kihágásai az idegen istenek tisztelete, a Jeruzsálemen kí-
vüü kulmsz(ok) gyakorlása. Ezekért a legsúlyosabb kilátásba helyezett büntetést,
az ígéret földjének elvesztését kell végül elszenvednie Isten népének." A
deuteronomista teológia a bünvaUás műfajában fogalmazza meg Izráel és J ú d a
történetét, amely bűnvalló hangnem Salamon templomszentelési imájában is
jelen van.
A z Isten törvényeinek, ületve a Deuteronomiumban rögzített rendelkezése­
inek betartása jelenti az isteni áldások és ígéretek beteljesedésének feltételét,
ahogyan ezt perikőpánk is kihangsúlyozza ( I K i r 8,23.25), de a tettek és az ima­
meghallgatás szoros összefüggéseit az egész templomszentelő ima szem előtt
tartja.

2.2. Hol lakik az Isten?

Kz Ószövetségben több olyan leírást találunk, amikor Isten valamüyen formá­
ban alkalmüag megjelenik (teofániák), ezeken túl találkozhamnk olyan elképzelé­
sekkel, melyek Isten tartós jelenlétének, lakozásának helyszínével foglalkoznak.
Isten jelerüétének alapvetően három különböző koncepcióját ismerhetjük
meg az Ószövetségből. A klasszikus jeruzsálemi templomteológia szerint J H V H
a templomban, a szentek szentjében lakik, innen gyakorolja királyi uraünát. A
templomhegy és a templomépület az ég és föld találkozási pontja, egyfajta mik­
rokozmosz, ezen belül a mennyet leképező szentek szentjében található a láda
és a kerubok, melyek Isten trónusát jelenítik meg. A templom védelmet és ter­
mékenységet biztosít az ország és annak lakói számára. Míg Isten jelenlétét a
templom garantálja, képviseletét a király (aki egyben a templom építtetője és
fenntartója) gyakorolja. Ez az elgondolás rokonságot mutat más őkori közel-
keleti népek gondolkodásával, Mezopotámiában és Egyiptomban azonban Isten
jelenléte szervesen összekapcsolódik a halottkultusszal és az istenképek­
kel/istenszobrokkal is.'
A jemzsálemi templom elpusztításával ez a teológia újraértelmezésre szo­
rult, a fogság korában ezért tisztázni keUett Isten templomban lakozásának és
Isten mennyben lakozásának a v i s z o n y á t . " A z újraértelmezés egyik iránya a
deuteronomista ÁÁw-teolőgia, mely szerint Isten a mennyben lakik, a földön,
ületve az erre kiválasztott szentélyben csak a nevét {UQí) lakoztatja (vö. I K i r
8,29). Neve által váük Isten megszőüthatővá, „ h o z z á f é r h e t ő v é " az ember szá-

8 Ehhez bővebben lásd pl. RÖMER: Deuteronomismus,

https://www.bibcKvissenschaft.de/stichwort/16.353/. valamint magyarul pl. TusSAY: Királyok első
könyvének magyarázata, 377; KuSTÁR: A deuteronomista történeti mű, 94-97.
9 J A N O W S K I : Die Einwohnung Gottes in Israel, 10.
J A N O W S K I : i.m., 14-15.

288
 IKirályok 8,22-28

mára, Isten maga pedig a mennyből gyakorolja univerzális hatalmát. A

deuteronomista ily m ó d o n transzcendálja Istent, és vitába száU azzal a jemzsá­
lemi templomteológiával, mely a földi szentélyben lokalizálja Istent. A templom
lerombolása ebben a teológiai gondolkodásban nem teszi „hajléktalanná" Is­
tent."
A jemzsálemi templom pusztulása által kiváltódó krízist oldja fel a papi kö­
rökhöz k ö t ő d ő fogság alatti/utáni ióüöV-teolögia is. Isten eszerint a dicsősége
(7133) révén van jelen népe között. A z Isten hegyén, a szent sátorban, vagy a
templomban felhővel takart emésztő tűzként érzékeli az ember ezt a dicsősé­
get."
A z I K i r 8,27 ezekhez képest egy negyedik opcióra utal érintőlegesen, mely
szerint Isten lakhelyének kérdése teolögiaüag irreleváns, azaz Isten nem lokali­
zálható, jelenléte nem korlátozható az égre vagy a földre. Ez a gondolkodás már
az isteni mindenütt jelenvalöság (omniprezencia) és a mindenhatóság
(omnipotencia) irányába mutat, amely nem teljesen ismeretlen az ökori Közel-
Keleten, de Izráelben csak a fogság alatt/után jut igazán szóhoz (vö. Zsolt 139;
Jer 23,23-24)."
A mennyben lakozás és a mindenütt jelenvalöság különböző, de nem egy­
mást kizáró modellek. A mennyei perspektíva lényegében a teljes rálátást is je­
l e n t i , " a mennyből letekintve minden és mindenki szem előtt van (vö. Zsolt
33,13-14), ilyen értelemben tehát Isten vagy Krisztus mennyei tartózkodása a
inindenütt jelenvalöság kevésbé absztrakt, inkább képszerű megfogalmazódása­
ként is értelmezhető. A Heidelbergi K á t é 46-52. kf. Kriszms mennybemenetele
kapcsán említi az isteni természet mindig és mindenütt jelenvalöságát ( H K 4 7 -
48. kf.) az extra calvinisticum értelmében iftnitum non capaxinfiniti, a véges nem fo­
gadhatja be a végtelent), ületve azt is megfogalmazza a káté, hogy a mennyből
valósulhat meg az anyaszentegyház vezetése és mindenek kormányzása ( H K 50.
kf.).

2.3. Krisztus mennybemenetelének haszna

A z ünnep kapcsán az áldozöcsütörtök teológiai tartalmára is röviden szükséges
kitérni. A z Isten jelenlétét, köztünk lakozását közelről megtapasztaló tanítvá­
nyok számára a nagypénteki trauma után az áldozöcsütörtök is hitkrízist jelen­
tett. A Szentlélek elküldésének és J é z u s visszajövetelének ígérete azonban arról
győz meg minket, hogy a mennybemenetel eUenére sincs magára hagyva az em­
ber. M é g az is az ember hasznára van, hogy jelenleg J é z u s fizikaüag nem elérhe-

" ROHDE: i . m., 175-177; JANOWSKI: i . m., 15-16.

n ROHDE: i . m., 178-179.
n A templomnélküliség helyzetére reflektáló teológiák a templom újjáépítésével sem veszítenek létjo­
gosultságukból, hiszen a zsidóságnak egy jelentős része a diaszpórában maradt, majd pedig Kr. u. 70-
ben ez a második templom is elpusztult.
n Samas, a mezopotámiai napisten is ilyen értelemben lehet mindenütt jelenvaló az asszír-babiloni
vallásban, Samas az égből mindent látva, és mindent megvilágítva garantálja a jogot és az igazságot az
országban.

289
 Mennybemenetel ünnepe

tő számunkra, hanem a tér és i d ő felett állva, isteni minőségben van jelen m i n ­

den napon és mindenhol.
Áldozócsütörtök tehát nem az embertől független esemény, hanem üdvtör­
téneti jelentőséggel bír a számunkra: „a mijavunkra van ott." ( H K 46. kf.)
A Heidelbergi K á t é Kriszms mennybemenetelének hármas hasznáról be­
szél ( H K 49. kf.): (1) Kriszms közbenjárónk, szószólónk az Atyánál, aki szünte­
lenül könyörög érettünk és egyházáért. (2) Krisztus a m i testünket vitte magával
a dicsőségbe, ami zálogot jelent nekünk és a m i felemeltetésünknek. (3) A Szent­
lélek elküldése viszontzálog, aki által mennyhorizontú életet élhetünk már most
Krisztusban.
A fogság előtti Izráel számára létbiztonságot jelentő két tartópillér, Dávid
háza és Isten háza, a dinasztia és a templom (e kettő a perikőpában is nagy
hangsúlyt kap) Krisztus személyében eggyé olvad. A Jelenések könyve víziójá­
ban a mennyei Krisztus-Bárány úgy szerepel, mint aki egyrészt trónon ülő ural­
kodö (vö. Jel 22,3), másrészt templom helyett templom a mennyei Jeruzsálem­
ben (vö. Jel 21,22).

3. Prédikációvázlat
3. l. Bevezetés
Úgy tűnik, hogy áldozöcsütörtök jellemző emberi testtartása az égre valö bámu­
lás, így tesznek Krisztus mennybemenetelének történetében a tanítványok, akik
földbegyökerezett lábakkal áUnak az ég felé nézve, és így tesz a felolvasott ó s z ö ­
vetségi történetben Salamon is, aki kezeit égnek emelve imádkozik az újonnan
megépült jemzsálemi templom oltára előtt.
Ezekben a mozduladan égre tekintésekben, a „földbegyökerezés és égbe
f o g ö z á s " feszültségében bizonyosságok és bizonytalanságok keverednek egy­
mással. Régi, szilárd elképzelések és ú j , megválaszolatlan kérdések elegyednek,
mert a jöl megszokott ég-föld koordinátarendszer hirtelen m á s megvilágításba
kerül.

3.2. Két lábbal a fóldön

Salamon királyságát, mint virágkort mutatja be a Szentírás. Béke, gazdagság,
fejlődés, biztonság jellemzi Salamon uralkodásának idejét. A stabüitás két fontos
tényezőnek, valójában két háznak volt köszönhető. A két ház, amely mindenkor
biztonságot jelentett Isten ószövetségi népének: Dávid háza és Isten háza, azaz
a dinasztia és a templom. Isten kiválasztott magának egy uralkodói családot, és
kiválasztott magának egy lakhelyet, a nép e kettőben garantálva látta saját létbiz­
tonságát, jövőjét, a világ és az ország harmonikus rendjét.
Ez a két ház Salamon személyéhez köthető, hiszen apja után trónra lépve
lényegében vele valósul meg a dávidi dinasztia, és ő az, aki végül megépítteti a
templomot. Isten házát Jeruzsálemben. Igénk tehát azt a történelmi pülanatot
idézi elénk, amikor hosszas előkészületek után végre mindkét ház áU, a jövő
békéjét és az élet rendjét garantáló tartóoszlopok szilárdak és stabilak. Izráel
népe két lábbal áU a földön.

290
 IKirályok 8,22-28

Isten népének minden oka megvan arra, hogy ebben a pillanatban ünnepel­
jen, és hálát adjon Istennek. Grandiózus ceremóniának lehetünk tanúi a temp­
lomszentelés bibHai leírásában, amely azzal kezdődik, hogy a szövetség ládája -
megszámlálhatatlan áldozat bemutatása közepette - átkerül méltó helyére, a
szentek szentjébe, ezzel együtt a templomot felhő tölti be, jelezve, hogy az Úr
„ b e k ö l t ö z ö t t " a neki szánt hajlékba ( I K i r 8,1-11). Micsoda látványosság! Az
sem kevésbé impozáns jelenet, ahogyan a ceremónia befejeződik: huszonkétezer
marhát és százhúszezer juhot áldoznak az új oltáron, és két héten át örül és ün­
nepel egész Izráel ( I K i r 8,62-66).

3.3. Két szék közül aföldre

A z ünneplés kereteit jelentő áldozatbemutatások között hangzik el az a temp­
lomszentelési imádság, mely tartalmilag nagyon is üleszkedik az ünnephez, han­
gulatában mégis kicsit idegen tőle. TartaHnüag odaülőek Salamon szavai, hiszen
Isten házáról, valamint ezzel együtt D á v i d házáról szöl imájában, melyek végre
rendelkezésre áUnak, hogy tartöpülérei legyenek Izráel népének, garanciái legye­
nek Isten népe boldogulásának. Ehhez képest mégis azt érzékeljük — különösen,
ha a teljes imádságot elolvassuk - , hogy a templomszentelő ima nem ujjongó és
eufórikus. Egy ünnepi jelenet közepén, amikor felhőtlen örömöt várnánk és a
hálaadás túlcsordulását, mintha kicsit szikár, melankoHkus, kimért lenne ez az
imádság. N e m is annyira a hálaadás dominál, hanem inkább a kérlelő könyörgés
és a bocsánatkérés (még el nem követett vétkekért). A háttérben érzékelhető
annak bizonytalansága, hogy ez a két ház vajon meddig fog áUni, meddig tartja
meg Isten népének közösségét. Meddig áUhat két lábon Izráel? Mert bár a di­
nasztiához és a templomhoz k ö t ő d ő ígéretek vüágosak, reményt keltőek, és
kétség sem fér azok valóságához, ezek az ígéretek nem feltétel nélküHek. A z
ígéretek garanciája Isten hűsége, a beteljesülésnek azonban feltétele is van: az
ember engedelmessége.
A templomszentelő imádság legfurcsább mondata egy kérdés: „De vajon
lakhat-e Isten a földön?' Minden szempontböl időszerűtlen kérdésnek tűnik. Mivel
a templom nagy fáradsággal, hatalmas munkával, komoly anyagi ráfordítással
elkészült, egy üyen megkésett (már-már ünneprontó) kérdés nemcsak
relativizálja, de teljesen értelmetlenné is teszi az egész váUalkozást.
K é t esetben lehet ez a kérdésfelvetés időszerű. A m i k o r m é g nincs temp­
l o m , és amikor már nincs templom Jeruzsálemben. É s éppen itt van a templom­
szentelési imádság megértésének a kulcsa. A salamoni imádság különös disszo­
nanciája, az indokolatlannak tűnő borúlátás, a jövő bizonytalanságainak megfo­
galmazása sokkal értehetőbbé váHk, ha egy templom nélküH korba helyezkedünk
bele. A z ima valójában annak a szentírönak a megalapozott kérdéseit és kételyeit
tükrözi vissza, aki ezt a történetet a babüoni fogság idején, egy templom és k i ­
rály nélküH korban feHdézte, és megfogalmazva örökül hagyta az utókor számá­
ra. Egy olyan pülanatban, amikor nincs m i t ünnepelni, hiszen a két lábon áUás
helyett Izráel most két szék között a földön találja magát. Mindkét ház, melyek-

291
 Mennybemenetel ünnepe

tői a nép megtartatást remélt, most romokban hever. Üres a királyi trón, elpusz­
tult a jeruzsálemi szentély. Izráel hontalanná. Isten pedig hajléktalanná lett.
„De vajon lakhat-e Isten a földön?' A kérdés, mely a templomszentelés ünnep­
napján inkább elbizonytalanítónak hathat, a fogság korában, a templom romjai
felett keseregve, teret ad annak a megerősítő hitvallásnak, hogy Isten személye
és lénye talán nem is kötődik annyira a templomhoz, mint gondolták. A temp­
lomszentelés utáni évszázadokban, amikor ez az imádság fokozatosan szöveggé,
olvasmánnyá, hitvallássá vált, az is bizonyosságot nyert, hogy az Isten ígéretei­
hez kötődő feltételek nem teljesültek, Izráel nem volt engedelmes, a királyság
megszűnése és a templom lerombolása Isten jogos büntetése mindezért.
Izráel nyilvánvalóan két szék között a földön ülve is tapasztalta Isten jelen­
létét, remélte a bűnbocsánat lehetőségét, amelyből természetes m ó d o n szárma­
zik az újszerű hitvallásos felismerés, hogy az elveszett templom nem jelenthet
elvesztett Istent. De hogyan forduljon Istenhez a bűneit belátó Izráel, ha Isten
lakhelye romokban hever? Lehet-e templom nélkül Istenhez könyörögni? Egyál­
talán: hol lakik az Isten? Ezekkel a kérdésekkel együtt formálódik az a nem ma­
gától értetődő felismerés, hogy az Ür nem egy szentélybe zárt, intézményhez,
városhoz vagy országhoz kötött istenség, hanem világfeletti, mindenható és
mindenütt jelenvaló úr. Sem egy földi építmény, sem az ég, de m é g az egek egei
sem jelenthetnek korlátot Istennek, mert mindezeken túl és mindezektől függet­
lenül is képes hatni, uralkodni, imádságot meghallgatni, bűnöket megbocsátani,
így az imádság egy olyan Istent szólít meg, aki a temploma nélkül is Isten.

3.4. Fél lábbal a mennyben

Kz Isten mindenütt jelenvalósága és mindenhatósága bár fontos és vigasztaló
feUsmerése lett Isten népének, m é g s e m mondtak le arról, hogy a lerombolt
templomot újjáépítsék, és D á v i d házát helyreállítsák. A z előbbi sikeresen megva­
lósul a babiloni fogság után, de Dávid trónja üres marad. N e m véletlen ezért,
hogy időnként felfokozódott a királyi messiás várása, mert Isten háza mellett
D á v i d házára is szükség van a békéhez és biztonsághoz. Ilyen váradalmak köze­
pette születik meg J é z u s is, és általa a régi bizonyosságok mellé ismét újabb fel­
ismerések társulnak.
„De vajon lakhat-e Isten a földön?" K tanítványok kezdtek ráeszmélni, hogy J é ­
zus Krisztus személye nem m á s , mint egy igenlő válasz erre a kérdésre. J é z u s
személyében Isten járt velük, közöttük lakott, és úgy látták a köztük élő Krisztus
dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét (Jn 1,14). Karácsony és az
inkarnáció eseménye tehát igenlő választ ad a kérdésre: Isten lakhat a földön. A
tanítványok úgy érzékelték, hogy J é z u s b a n mintha egyszerre valósult volna meg
minden, amit a régiek a templomtól és a dinasztiától vártak: J é z u s a D á v i d fia,
akiben maga Isten lakozik. Izráel talán ismét saját lábára állhat?
A bizonyosság után jön a krízis: J é z u s meghal. Ahogyan a salamoni biroda­
l o m és a salamoni templom pusztulása idején eltűnt a szilárd talaj Izráel lába
alól, úgy estek kétségbe a tanítványok is nagypénteken. Húsvétkor nyugszanak
csak meg, hogy J é z u s talán mégis velük marad, benne mégis lesz örök templo-

292
 IKirályok 8,22-28

muk és királyságuk. A feltámadás után visszaemlékeznek ugyanis J é z u s szavaira,

amit testének templomáról mondott: „Romboljátok le e^t a templomot, és három nap
alatt felépíteni' (Jn 2,19.21). É s szinte az első kérdésük a feltámadott Úrhoz ez
volt: „Uram, nem ebben a^ időben állítod helyre Izráel országát?' (ApCsel 1,6). Erre
J é z u s bejelenti távozását, és eltűnik a szemük elől.
A z újabb krízis egy merőben más kérdést fogalmaz meg ekkor Krisztus ég
felé bámuló népében. Egyrészt ugyan megerősödik az a régi bizonyosság is,
hogy a mennyben lakó Atya és a jobbján ülő Krisztus mindenütt jelenvalók,
mindenre rálátnak, felette állnak térnek és időnek, másrészt megfogalmazódik
áldozócsütörtök újszerű kérdése: De vajon lakhat-e ember a mennyben? Krisztus által
egy jóleső és bátor igent mondhatunk erre a kérdésre, ez lett az újabb bizonyos­
sága és hitvallása Isten népének. A hajléktalan Istenből ugyanis hajlékkészítő
Krisztus lett, hogy majd m i is ott lehessünk, ahol ő van, és ennek boldog tuda­
tában már most mennyhorizontú életet élhessünk (Jn 14,1-11).

4. Példák, képek, szemelvények

4. l. M i k o r m é g Rabbi JichákMeír kisgyermek volt, valaki ezt az ajánlatot tette
neki: „De, fiúcska, adok neked egyguldent, ha megmondod, hol lakik azisten." Erre ő ezt
válaszolta: „Én kétguldent adok magának, ha megmondja, hol nem lakik az Isteni'

4.2. Kz ókori Izráelben és annak környezetében a templom kozmológiai jelentő­

séggel bírt. A templom egy épületként manifesztálódó mikrokozmosz, az ég és
föld találkozási pontja, a földre szállt menny. A templomépítészetben később is
megjelenik ez a gondolkodás, amit különösen is szépen fogalmaz meg Püinszky
J á n o s a „ G ó t i k a " " c. verésnek záró soraiban: „Most minden egy. Együtt van. Egybe­
olvad. A mindenség modellje, áll a templom."

5. T o v á b b i szempontok az istentisztelet alakításához

Az alkalomról:
A mennybemenetel eredetileg nem volt önáUó ünnepnap, a 4. századig pünkösd
napján emlékeztek meg az Úr mennybemeneteléről. K é s ő b b az Ascensio Domini
ünnepe a húsvét utáni 40. napra került át az ApCsel 1,3 alapján, így az egyházi
évben Rogate és Exaudi vasárnapok között ünnepeljük. A sajátos magyar elne­
vezés, áldozócsütörtök, arra utal, hogy a húsvéti szentáldozás határnapja volt a
40. nap. Az áldozócsütörtök örömünnep, Hturgikus színe a Krisztusra utaló
fehér.
A húsvét és a pünkösd jelentősége meUett az áldozócsütörtök jóval kisebb
figyelmet kap az egyházi évben, a közös ünneplést az is nehezíti, hogy Magyar­
országon a mennybemenetel ünnepe nem munkaszüneti nap, az aktív gyüleke­
zeti tagjaink nagy része dolgozik. (Erre részben talán megoldást jelent egy késő­
délutáni ünnepi istentisztelet). A mennybemenetel eseményéhez jelentős teoló­
giai tartalmak kötődnek (Krisztus istensége, közbenjáró szerepe, vüáguralma.

u Elérhető digitálisan a Magyar Elektronikus Könyvtárból:

http: /' /mck.osA.hu/01000/01016 /01016.htm#h3 188

293
 Mennybemenetel ünnepe

visszajövetele; missziói parancs; mennyei otthonunk), ezért az áldozócsütörtök

méltó megünneplése fontos része a hívő ember tanításának.

Ukció:]n 14,1-11, vagy ApCsel 1,4-14

Énekajánlás:
RÉ 24: A z Úr bír ez egész földdel
47: N o , minden népek, örvendezzetek
95: Jertek, ön^endjünk mindnyájan
96: Énekeljetek, minden népek
99: Az Úr országol
100: E földön t i minden népek
266: Egek nagy királya
358: A Krisztus mennybe felméne
359: Ú r j é z u s , aki felséggel, és dicsőséggel mentél égbe
360: Szent egek, minden boldog hajléki
361: Vedd el jutalmadat. Krisztus

Imádság-vázlat:
- dicsőséges Kriszmsunk, magasztalunk téged a megváltás csodálatos müvéért:
testet öltésedért, a nagypénteki szenvedésért, a húsvéti győzelemért, és hogy a
mennyei dicsőségben is megváltó Kriszmsunk maradtál
- magasztalunk, mert mindentudó, mindenható és mindenütt jelenvaló Isten
vagy
- bocsásd meg, amikor nem vágyunk eléggé jelenlétedre, közelségedre, vagy
egyenesen száműzünk téged az élet valamely területéről
- hálát adunk, amiért köztünk laktál, és Lelked által velünk vagy minden napon a
vüág végezetéig
- hálát adunk jelenlétedért, mely nem korlátozódik csak a mennyre vagy csak a
templomra, hanem velünk vagy otthonainkban, munkahelyünkön, iskolában,
országúton, kórházban. K ö s z ö n j ü k , hogy jelenléteddel templommá szenteled és
mennyországgá teszed hétköznapi tereinket
- hálát adunk azért, hogy mennybemeneteled is a m i javunkra és hasznunkra
szolgál, és az áldozócsütörtökből is erőt meríthetünk, vigaszt nyerhetünk, báto­
rítást kapunk és újabb bizonyosságot üdvözítő szeretetedről
- köszönjük, hogy helyet készítesz számunkra, és szüntelenül könyörögsz értünk
- köszönjük a Szendélek ígéretét, a pünkösd közelgő ünnepét, amelyre készülhe­
tünk
Uturgiai ötletek:
o Ünnepi verbasolemnidként az istentisztelet (még az apostoli köszöntés
előtt) kezdődhet egy odaülő zsoltáridézettel. Javasoljuk ehhez a
perikóparend szerinti Introitust, ami a Zsolt 47,2-10, vagy a Zsolt 24,7-
10 verseket, ami Hándel „ M e s s i á s " c. oratóriumában a mennybemenetel
kórustételének szövege.

294
 IKirályok 8,22-28

o Sok németországi gyülekezet hirdet (olykor gyülekezeti kirándulással

egybekötve) szabadtéri istentiszteletet a mennybemenetel ünnepére, k i ­
fejezve Krisztus mindenütt jelenvalóságát, ületve a szabad ég alatt talán
jobban érzékelhető a magasság és mélység, a menny és föld közötti kü­
lönbség, a mennybemenetel eseményének vertikális koordinátái. Ezt
részben megvalósítva elképzelhető, hogy csak az istentiszteleti liturgia
végére v o n u l k i a gyülekezet a templom elé (akár éneklés közben), hogy
ott pl. elmondják közösen az Apostoli HitvaUást, és fogadják Isten áldá­
sát.

o Magyarországon a hitvaUás nem áUandó liturgiái eleme a református is­

tentiszteleteknek. A z ünnepre való tekintettel és annak teológiai tartal­
mát kihangsúlyozandó az áldozócsütörtöki limrgiában helyet kaphat a
hitvaUástétel valamüyen formája. Ez lehet az Apostoli HitvaUás közös
elmondása (esetleg külön is tudatosítva az ünnepre vonatkozó sorait),
vagy a Heidelbergi K á t é 46-47. kérdés-feleleteinek a felolvasása.

6. Felhasznált és ajánlott irodalom

BÉRES T.: Fent és lent. Igetanulmány Mennybemenetel ünnepére az IKirályok 8,22-24.26-
28 alapján, in: Igazságés Élet 3 {2011/2), 295-301.
HENTSCHEL, G.:/ Könige (Die Neue Echter Bíbel 10), Würzburg, Echter Verlag, 1984.
j A N O W S K I , B.: Die Einwohnung Gottes i n Israel. Eine religions- und theologiegeschichtli-
che Skizze zur biblischen Schekina-Theologie, in: uő - Popkes, E. E.: Das Geheimnis der
Gegenwart Gottes. Zur Schechina-Vorstellung in Judentum und Christentum ( W U N T 318), Tübin­
gen, M o h r Siebeck, 2014, 3-40.
K U S T Á R Z . : A deuteronomista történeti m ű (5Móz, J ó z s , Bír, l - 2 S á m , l - 2 K i r ) , in: Pecsuk
O. (szerk.): Bibliaismereti kézikönyv, Budapest, M B T - K á l v i n Kiadó, 2004, 94-97.
ROHDE, M . : W o wohnt Gott? Alttestamenthche Konzeptionen der Gegenwart Jahwes am
Beispiel des Tempelweihgebets 1 Könige 8, in: Berliner Theologische Zeitschrift 26 (2009/1),
165-183.
R Ö M E R , T H . : Deuteronomismus, in: Banks, M . - Koenen, K. (Hg.): Das wissenschaftliche Bibel-
lexikon im Internet (WiBiLex). Alttestamentlicher Teil,
https://www.bibelwissenschaft.de/stichwort/16353/ (letöltés dátuma: 2019. január 3.)
T U S S A Y J.: Királyok első könyvének magyarázata, 1. kötet: Általános tájékoztató a Szentírásról. Az
Ószövetség könyveinek magyarázata. Genezis-]ób könyve, in: Bartha T . (szerk.): Jubileumi Kommen­
tár. A Szentírás magyarázata Budapest, Kálvin Kiadó, 1998, 376-403.
WÜRTHWEIN, E.: Die Bücher derKönige, Band 1.; Das erste Buch derKönige. Kapitel 1-16 ( A T D
11,1), Göttingen - Zürich, Vandenhoeck & Ruprecht, ^1985.

Dr. Németh Aron (Debrecen)

295
 Exaudi (Húsvét után 6.)
Konfirmáció vasárnap
2019. június 2.

Lelki interaktivitás felsőfokon

Textus: Efézus 3,14-21

l . A m i t a textusról tudni kell - e x e g e t i k a i / k o r t ö r t é n e t i m e g é r t é s

Egy tökéletesre formált imádság szövegével van találkozásunk textusként. Pál
apostol egyik olyan széppé és kerek egésszé csiszolt költői alkotása ez, amiben
nincsenek felesleges szavak, de még kevésbé hangsúlyosakat sem tudunk k i ­
emelni, hanem egyformán értékes mind. A z első szótól elindulva végig felfelé
ível a szöveg. Végül töretlen erővel jutunk el az utolsó mondatig, a dicsőség­
mondásig. Érdemes többször is hangosan átolvasni a textust, és a szakasz belső
ritmusát így felfedezni és átélni. Innen, az imádság végéről ( E f 3,20), m i n t egy
magas csúcsról szabad visszanézni a szövegünkben megtett csodálatos útra, és
jó lesz átengedni magunkat annak a különleges érzésnek, hogy rácsodálkozha­
tunk ebben az imádságban egy piUanat erejéig Isten teljességének titkára.
Ezt a Hturgikus fényességű, ékes és míves imát ma is csak ehhez illő meg-
közeKtéssel lehet exegetikailag vizsgálni. Ebben a teljességben és harmóniában
rejlik az apostoH ima titka. Okkal tartja sok írásmagyarázó ezt a szakaszt az
apostol saját Miatyánk imádságának.
Mindjárt az indulásnál teljes fordulatot jelez a sokat elemzett 14. vers első
szava, az „ezért", illetve „ez az, amiért". Ezzel érezteti az apostol annak a jelen­
tőségét, hogy most semmiképpen sem külső és jellemzően evilági dolgokról lesz
szó, hanem egy magasztosabb, mélyebb és a hallgatói belső világát a lehető leg­
mélyebben érintő centráHs témáról. N e m lehet ezt másképpen megélni a gyüle­
kezetben sem, csak ha képesek vagyunk a mennyei erők felől indulni a földi
egyház élete felé. A magasztos kezdés nem l'art pour l'art stílus, hanem éppen az
Istennel kapcsolatban a legfontosabb közléshez illő, ezzel is segítve a sok hiába­
valóság fölé emelkedést a legértékesebbhez.
A z imádkozó gesztus fontosságára hívja fel kommentárjában Baükó Zoltán
is a figyelmet: „Meghajtom térdemet ünnepélyes kifejezés, a teljes hódolatot
fejezi k i Isten előtt, olv. Róm 14,11 és Fii 2,10. Sokan ezt a szakaszt tartják az
efezusi levél csúcspontjának és párhuzamba áUítják a főpapi imádsággal (Jn 17).
Mégis, míg ott a Főpap mindennél fenségesebb imájában beszél az Atyával, i t t
egy „diakonosz" könyörög az „Ekklészia" népéért! Szavait az „Atyához" intézi
az apostol. A „patria" fordítása, egyszerűen az atyai tisztséggel vitatható. Ugyan­
is a görög szöveg lefordíthatatlan szójáték."^ ( E f 2,14-15). A z t erősíti meg ezzel.

1 B A L I K Ó : A Z efezusi levél, 101-102.

296
 Efézus 3,14-21

hogy nem egyszerűen a tisztség a fontos, hanem az élő kötődés, mint a nemzet­
ség új viszonya az Atjúval jézus Krisztusban. Tiszta lelki bizalom, hogy úgy tud
a g\'ülekezet az Atyára felnézni, mint egyedülire, akihez fordulni lehet, aki ér­
demtelenül is elfogad, és akinek a szeretete és gondviselése határtalan. Ez az
igazi kiindulc) testtartás az imádkozásnál. Erre nyílik lehetősége minden tagnak a
korai keresztény gyülekezetben.
A 16. vers szerint a legfontosabb, hogy Istentől magától kérje el mindenki
azt, amit ( ) tud megadni neki személyre szólóan „dicsőségének gazdagsága sze­
r i n t " . Ez más szóval kifejezve azt jelenti, hogy nála tényleg azt lehet megkapni,
amire valóban szüksége van az embernek az életéhez és a hitéhez. Az Atya aka­
rata szerinti megújult életvrezetéshez.
A gj'ülekezeti közösség léte szempontjából alapvetően fontos, hogy Isten
munkájára koncentráljon először, és csak ezután foglalkozzon az evilági, m i n ­
dennapi kérdésekkel. Efezusban sem lehet ez másképp. Anyagi kérdések, sze­
mélyi feszültségek vagy filozófiai nézetütközések sem kerülhetnek az első helyre.
Itt most csak Isten cselekvésére lehet koncentrálni az imádság útján. Ez a Kirisz-
tuskövető közösség prioritási szabálya. Fejlődni, építkezni és növekedni is eb­
ben a tudatban lehet (2,17). I7rrc az átrendeződésre mindenkinek szüksége van.
ő'áltás ez a javából. Fel kell ismerni azt, hogy egy radikálisan új hozzáállásra lesz
szükség. Fnnél fontosabb nem létezik. Fnnél döntőbb kérdés sincs. N e m más
ez a csúcstartalom, mint Isten teljes kegyelmének kiáradása a gyülekezetre. Taní­
tói jelleggel adja ezt elénk a szöveg: senki se felejtse el, hanem alaposan rögzítse.
A hatalmas óhajtás — Isten „adja meg nektek..." (3,16) — az Ó páratlan és határ­
talan lehetőségeire utal. Fz egy olyan tudatosságban realizálódik, hogy minden
ennek van alárendelve és mindennek ide kell megérkeznie. Csak ebből az egyből
lehet táplálkozni és csak ezzel az eggj^el lehet az „Isten sokféle bölcsességét"
megismeréi úton lépéseket tenni (3,10 és 3,18). Fz az ismeret nagyon fontos
tananyag.
Nemcsak megismerni fontos ezt, hanem meg is ismertetni másokkal. Frre
való alkalmasságért imádkozik most az apostol. Fzért imádkozunk m i is folya­
matosan ezért a képességért. Fbben élni és szolgálni nagy kiváltság és öröm, de
van feltétele is. Fhhez kell a változás. M i t jelent ez a megváltozás? Fgyénileg a
belső embert megerősíteni a Lélek által, közösségi értelemben pedig a sokféle
szétfeszítő és ellenséges indulatot egyszer s mindenkorra legyőzni, az igazi egy­
séget megtapasztalni és meg is élni. Isten örökkévaló és teljes szeretete munkálja
ezt. Csak meg\Altozott és átrendezett élettel lehetséges ennek megfelelni.
Fhhez a hatalmas fordulathoz, hogy Isten teljességére tudjon figyelni az
ember, kell most térdet hajtani és az apostollal együtt imádkozni. Mégpedig
alázattal! Zsidé) környezetben szokatlan ez a térdelés, de itt nem egy főpap be­
szél Isten teljességéről, hanem egy egyszerű „gyülekezeti tag", az apostol, aki
önmeghatározásában éppen ebben a levélben vall arról, hogy ő a legkisebb szol­
ga (lásd 2,7-8).

297
 Exaudi (Húsvél után 6.) ~ Konfirmáció vasárnap

A 14—15. versek világában érdemes elgondolkodni azon is, hog\' a

„ T i a T é p a és i r a T p L a " szavak szójátéka mire is akarja felhívni a figyelmünket.
Milyen atj'áról és milyen családról, vagy nemzetségről van sző itt? Miért lényeges
ez? Erre utal eg}' korábbi feldolgozásban Szabó Csaba, amikor a következőket
írja: „A szőjátékos megfogalmazás ( T t a T é p a - T T a T p i a ) lényege: az ilyen közössé­
geket annak őséről nevezték el. Ilyenformán a vers azt fejezi k i , hogy mennyen
és földön minden és mindenki Isten tulajdona, minden hatalom az övé, az egy­
háznak és tagjainak pedig különleges kiváltsága, hogy ennek tudatában is lehet­
nek." Ebben való megerősítés és meggyc'íződés kifejezése ez a himnikus imádság
maga is, ami nemzedékeken átívelő és gcneráciéikat összekötéí végtelen kapcso­
lódást indít el az imádkozás megAalősulásában.2
A mindenek felett való és mindenkinél hatalmasabb Isten rendelkezik az
igazi és egyedül érv'ényes tulajdonjcjggal. Ez a gyülekezet és az egyház jövcSjének
alapja. De ez érvényes a kozmikus kitekintésre is, ami ebben a levélben is megje­
lenik, ha nem is olyan intenzíven, mint a Kolosséiakhoz írtban. De a koncentri­
kus körök az egyéntől az egv'házon át a kozmoszig itt is jelen vannak. (Isszefüg-
gésük és az üdvtervfoen betöltött szerepük nem kétséges. A z apostol imádságá­
ban ennek a kozmikus perspektívának a tudata rendkívül fontos. Isten minde­
nek felett való és mindeneket felülmúló hatalma az, amire építeni lehet. így van
esélye és lehetősége annak, amiért könyörög. E.bben nem az emberi képességek
vagy erők a fontosak, hanem Isten páratlan nagysága, szeretete és kegyelme. Ez
érkezett Jézusban olyan közelre és mélyre, hogy minden ember számára elérhető
és megismerhető lett az O élete és áldozata.
Minden újjászületésre és minden megtérésre jut belc'ile elegendő erő a Lélek
által. N e m a gnosztikusok által felsőbbrendűségben és szellemi magasságban
elkülönített módon, hanem az emberi élet realitásában és eleven vaklságában
lehet mindez a miénk. Elérhető az O határtalan gazdagsága minden ember szá­
mára. Ahogyan a 18. versben a „minden szentekkel együtt" is arra utal, hog\- az
egyetemes egyház egj-ségében valóságos eréS Isten szeretete ma is.
Tudnunk kell, hogy a m i életünknek is teremtő, fenntartó és megvAltö Atv'ja
ő, mert gondunkat viseli, törődik velünk és megújít minket. F.gzisztenciálisan és
közösségben egyaránt megtapasztalható és megélhető ez. Fbben vagyunk egyek
eleinkkel. Krisztussal és Istennel. A z egyház is úgy értelmezheti magát, mint
Krisztus testében egymással állandóan növekvéi és fejlődéi közösség. Ennek
küzdelmeivel és örömeivel egyaránt, de annak tudatában, hogy mindez Isten
szuverén tulajdona és fennhatósága. Ezt fejezi ki a záré) dicséiségmondás emel­
kedett stílusú mondata a textus végén (21.v.).

2. A perikópa m e g é r t é s e — teológiai ö s s z e f ü g g é s e k feltárása

Sokféle megújulási programot hirdetnek meg az egyházak napjainkban. N e m
véletlen ez, hiszen a legtöbb magyarországi protestáns gyülekezeti közösség
mindennapi tapasztalata az, hogy kevesebben vannak, akikre számítani lehet

2 S / . A B Ó : Kxaudi, 242.

298
 Efézus 3,14-21

majd hosszú távon. Sok templomból eltűntek a hagyományos vallásosságot

megbízhatóan gyakorló idősebb gyülekezeti tagok, akiknek nem volt kérdés,
hogy a vasárnapi istentiszteleten jelen kell lenni. Az apostol is a stabilitást, az
alapembereket szeretné bátorítani, megerősíteni és lelkesíteni.
D e nemcsak jelen kell lenni megbízhatóan az istentiszteleteken, hanem erre
külsőleg és belsőleg egyaránt ülik fel is készülni. Vasárnapi ruhába és felelős
gondolatokba is öltöztek az előbb említett generáció tagjai. A prédikáló lelkészt
és az egész közösséget imádságba is foglalták, pár perces megáUásban összekul­
csolták a kezüket és felnéztek az égre, segítséget kértek. így érkeztek a közös
ünneplésre. Vajon ez egyre inkább csak gyermekkori emléke lesz a mai generá­
cióknak, vagy sikerül bck'üe egy kicsit is transzponálnunk a m i mai napjainkra és
tovább vinni ezt a mentalitást?
j ó lenne egy olyan projektben is gondolkodni egyházainkban, ahol a „lelki
megújulás tréningje" lenne a feladat a modern kor gyülekezetei számára. Cél a
lelkicré) koncentrálása és egymás hitéletének bátorítása. N e m struktúra, nem
épület felújítás, nem is szen^ezési, egyházigazgatási kérdések, vagy éppen szemé­
lyiek, hanem kizárólag az aktuáüs lelki téma és a „belső ember" megszólítása,
„renoválása" és a Krisztuskövetci életre képessé tétele lenne a cél. A z apostol
imádsága lelki aktivitásért szól. Legyen üyen irányban változás!
Ha ebbe az irányija indulunk el a páü imádság értelmezésénél, akkor kerü­
lünk közelebb az efezusi kontextus jő megértéséhez. A stabüitás és a megújulás
folyamatossága az imádság célja, brázisos szavak ezek, kivéve, ha a konkrét
megvalósulások világos, megalapozott és vakóban az egész gyülekezet érdekét
szolgálja. Kevés, ha csak az apostol célja ez, és az sem elég, ha ez csak egy író­
asztal mellett született elmélet. A konkrét élethelyzetben és konkrét életekhez
kapcsok')dé)an van értelme. Pál imádságában ezeket mind megtaláljuk.
()lyan tartalmat szeretne kézbe adni most az apostol, ami a lelki alapok biz­
tonságát szavatolja hosszabb távon a gyülekezetben. Új erőre és új lendületre
lesz szüksége a közösségnek a változáshoz, ehhez megfelelő ismeretre és lelki­
erőre kell szert tenniük. Lnnek pedig nem más az útja, mint a kitisztuló ima-
gondolatf)k, a hit koncentrált felfedezése és valódi megélése.
Nyüván mindig nagy kísértés az aktuális helyzet és környezet, ahogyan ezt,
akár Lfezus városában is, a füozcjfiákkal és vallásokkal telített városi környezet
kínálta és provokálta. Lzek ellenére is az a lényeg, hogy úgy keU koncentrálni a
lelki életre, hogy valóban meg lehessen találni a legfontosabb alapot és ezen az
egyértelmű és egyedi értéken növekedni. Ez az összpontosítás ad erőt a Krisz­
tuskövetőknek minden korban. Sohasem egyedül valósul meg ez, hanem az
egvház teljes nagy közösségében.
A textusban szercpk'5 négy dimenzió egyben a megújulási koordinátákat is
vüágosan kijelöli. Az élet Krisztus követésében mindig a szélesség, hosszúság,
magasság és mélység teljességet kifejező spektrumában valósul meg. De mindez
nyitottságban és széles összefüggésekben működik igazán. A m i t m i megisme­
rünk a Szentlélek által létrejött közösségünkben, az minden irányban végtelen.
Semmi esélyünk sincs a megismerésre a Krisztusban megvalósuló közösség

299
 Exaudi (Húsvét után 6.) - Konfirmáció vasárnap

nélkül. A hozzá való ragaszkodásban nyílnak k i a kommunikációs csatornák és

leszünk képesek felfedezni és befogadni kegyelmi ajándékokat.
Erre utal magyarázatában Varga Zsigmond: „Ismeretünk tárgya a végtelen.
A kijelentés azonban egyre többet értet meg belőle velünk a hosszúság, széles­
ség, magasság és mélység dimenziójában egyaránt. Ez a megismerés kinek-kinek
közülünk személyes átélésévé válik, de nem kisajátíthaté) tulajdonává: csak úg}'
lehetséges, hogy velünk halad előre benne kijelentésről kijelentésre az egész
egj'ház közössége, és ez nem csupán önzés vagy szektás egyénieskedés kísértésé­
től és veszélyeitől öv meg bennünket, hanem döntően meghatározza megisme­
résünk egész módját. Sem a velünk egy korban különféle területeken, sem az
egtraást korról korra a történelemben követő nemzedékekben élő keresztvének-
től nem szakíthatjuk el magunkat büntetlenül. Szükségszerűen megszegényítjük
és leszűkítjük Isten titkának megismerését, ha ezzel prcJbáikozunk.'"'
Ugyancsak Varga Zsigmond utal arra, hogy az élet fclc'ili megközelítésben, a
hit gyakorlásában lehet csak az Isten ismeretének mcgfelclc) helyét megtalálni,
nem pedig úgy, mint ahogyan azt a gnosztikusok és a korabeli filozófia magya­
rázta, „így szüárdul meg újra és újra a belső ember egzisztenciája a küzdelmes
földi élet során, és ezek után most már a maga helyén kell és lehet beszélnünk az
ismeretről, igazi funkciójáról és helyes jelentőségéről. Akinek az élete ígv egzisz­
tenciájának teljességére nézve rendezc'ídött, az eléri azt a célt, hogy megragadja
Isten lényegét. íme: a gnózis és a filozófia útjával ellentétes irányban mutatkozik
a megoldás."*
Egy nagy hatású egyházi körlevél keretében könyörög elc'iször az apostol
azokért, akik majd olvassák ezt a levelet és ennek kapcsán megerősrjdnek. Utána
imádkozik azért, hogy a Krisztussal való közösségükben eljussanak egy maga­
sabb szintre, a fő kérés pedig nem más, mint hogy „Krisztus lakjék a szívetek­
ben" (3,17). Ezt akkor érik majd el, ha tényleg a hit lesz az életük középpontjá­
ban. Majd rátér arra, hog\' Krisztus szeretetében m i a legfontosabb. „I7z a má­
sodik petíció a szeretetben gyökerezik és kapaszkodik, és teljesen érthető lehet
minden szent számára (a zsidó keresztényekkel egj'ütt), hf)gy voltaképpen m i t is
jelent Krisztus szeretetének igazi dimenziója. De Krisztus szeretetének ismerete
annak a szeretetnek a paradoxona, amely felülmúlja a tudást magát. A könyörgés
végül azzal a kérelemmel jut el a csúcspontra, hog\' a közösség maga teljen el
Isten mindent felülmúló szeretetével, amelynek ugyanazt tulajdonítja, mint a
K o l 1,19 Krisztusnak." O t t találjuk meg a fontos kifejezést: „Mert tetszett az
egész Teljességnek, hog\' benne lakjék." A m i nem mást jelent, mint, hogy Krisz­
tusban elérhető és megismerhető minden. Minden nemzetség és minden gene­
ráció számára ez lesz a perspektíva az egyházban.^
Összegezhetjük a perikópa megértését abban, hogy az apostol az egvház
életének centrumáért esedezik. Ebbe vonja bele az olvasóit. Ez nem más, mint

' YhRGA: Az Efezusi Icvcl, 8 0 - 8 1 .

U . m., 80.
^ I l . W . X N R R : 1 és 2 Thesszíiloniki, Filippi, Kolossé, F.ft zus. Eilemon, 9 9 .

300
 Efézus 3,14-21

Isten teljes kegyelmének megismerése és elfogadása. Ennek jellemzői: a túlára-

dás, a bőségcsség és a kiapadhatatlanság. Legyen meg a lehetősége mindenkinek
arra, hogy ezekkel élni tudjon. A keresztény gyülekezet számára világosan meg-
hirdetheté) cél, amit a klasszikus írásmagyarázó, Fritz Rienecker öt nélkülözhe­
tetlen ajándékban foglal össze. „1. A belső ember intenzív növekedése. 2. N a ­
gyobb hit. 3. T ö b b szeretet. 4. Mélyebb ismeret. 5. Gazdagabban betelni Isten-
nt\,"('

3. Prédikációvázlat
3,1, Bátor kezdeményezés
Sokszor gondolkodtam már azon, vajon m i n múlik, hogy valaki könnyebben,
valaki pedig nehezen beszél önmagáról egy társaságban. Különösen is a mélyebb
és személyes dimenziók világáról. Mitől függ ez? Genetikai meghatározottság?
\'agy lehet egészen más oka is? Talán sokszor visszaéltek a nyíltsággal?
Pár hete, amikor megérkezett hozzánk négyéves unokánk, kitörő örömmel
rohant oda hozzám: „Képzeld Papa, a szülinapomra kaptam ajándékokat, egj^
kifestőt, eg)' építő játékot és egy interaktív plüss macskát!" A hat évtized korkü­
lönbség eg)' perc alatt eltűnt és hatalmas volt az örömöm, mert természetesnek
vette, hogy az „interaktív plüssmacska" kifejezést ugyanúgy értem, érzem és
kezelem, mint 6. Lassan világosodtam csak meg a 21. századi ajándék terén, de
ez semmit sem vont le abból az örömből, ahogyan ezt elmesélte nekem és én
hallgathattam. Aznap este már a közös imádságnak is része lett az igazán dizáj-
nos szerzemény.
Vajon a gyermekévekben szerzett negatív vagy pozitív tapasztalok az élet
elbeszéléséről, elmeséléséről meg tudják határozni ezt a képességünket egy egész
életre? A minták, amiket látunk és hallunk, biztos döntőek. A szülők és a család
adják meg leginkább azt az alaphozzááUást, ami azután ott marad a mélyben és
megszabja, hogy ki és mennyire lesz közlékeny önmagával kapcsolatban a többi­
ek előtt. Pedig egy egészséges kitárulkozásra mindenkinek nag)' szüksége van.
Fontos, hogy tudjunk beszélni az életünkről, és meg is hallgassunk másokat az
életükről.
Egy igazán élő gyülekezeti közösség folyamatosan benne él egy ilyen kör­
forgásban. Egymásért imádkozni, egy igazi közbenjáró imádságot szívből el­
mondani csak akkor tudunk, ha ismerjük egymás életét eredeti forrásból, és nem
plet)'káböl vagy háttér suttogásokból. Megértésre és korrekció ajánlásra is csak
akkor van esély, ha működik az elmesélés és meghallgatás dinamikája. O t t jő a
templompadban leülni, ahol észrevesszük eg)'más életét és érdeklődünk is egy­
más iránt. Ebben az értelemben néha nagyon csendesek a közösségeink.
A napokban láttam a Valakit szeretni c. amerikai filmet, ami nem más, mint
egy 105 percen át tartó interaktivitás szavakkal. Danny, a filmrendező különle­
ges partit rendez egy nagyon szép és régi színházteremben, ahová azért hívja
meg régi barátait és színészkoUégáit, hogy a szerelemről és a párkapcsolatokról

Rl];Nl-:f;KJ:R: Der Hnef elcs Faulus an dic l'.phescr, 116.

301
 Exaudi (Húsvét után 6.) - Konfirmáció vasárnap

meséljenek. Egy közös tulajdonságuk van, ami megegyezik a meghívás kritériu­

mával, hogy magányosak. Egyedül élnek. Nincsenek házasságban, vagy család­
ban. Maga Danny soha nem volt képes megtalálni a boldogságot, ezért egy ta­
pasztalt öreg barátját kéri meg arra, hogy segítsen „rangsorolni" a többiek be­
számolóit. Kínos hallgatások az egyik párnál, majd megállás nélküü ömleny
másnál, agresszív és türelmetlen, ideges odamondogatás egy harmadiknál és íg\-
tovább. Ahány ember, annyi kezdeményezés és majd ugyanennyi elutasítás, hárí­
tás és bezárkózás a hallgatás fogságába. Danny talán megx'ilágosul a végén, talán
nem, mindenesetre nagyobb bátorsággal veti be magát a párkapcsolat útA'csztc)-
jébe.
A meghívottak m i n d sikeres művészek, akiket ünnepel a tömeg, de a privát
életükben magányosak. Most nem a karrierről és sikerekről, gázsikról és szuper­
létről kell felszínesen csevegni egymással, hanem egész egyszerűen szóba kell
állni valakivel és elérni azt, hogy tudjanak beszélgetni arról a „belső világról",
ahol az egyedül maradások vagy a megélt próbálkozások és kudarcok találhatók.
A nagyjából neg}'ven meghívott sztár számára szinte teljesíthetetlen követel­
mény volt ez. Önmagukról? Őszintén? Egyszerűen? Túlzások nélkül? Smink
nélkül? Ez lehetetlen. De ahogy telt az idő, egyre mélyebb és hitelesebb vallo­
mások, érzések és történetek törtek a felszínre. Persze volt olyan is, aki nem
bírta sokáig, és inkább kirohant a terembc'il.
Ebben a filmben nagyszerűen meg lehet látni, hogy mennyire nem egyszerű
a személyes és őszinte társalgás ma az emberek között. Sok magánynak igazából
nincs is más oka, mint ennyi: nem működik a társalgás. A művészet ezt elénk
tárja. Érdemes egyszer a szöszéken is foglalkozni ezzel.

3.2. Tudunk-e még mesélni a lelkűnkről a „lelkünkből"?

Krisztus mai tanítványai nem tudnak e nélkül gyülekezetben, eg\'házban élni.
Társalgás nélkül nő a gyanakvás és terjed a bizalmatlanság. Romlik a légkör. És
veszít az egyház is a vonzerejéből. Pedig ennek épp az ellenkezője lenne az út a
templomok és gyülekezetek mcgelcvenedéséhez. A növekedéshez a fogyással
szemben.
Vajon mennyire lenne a gyülekezet számára kellemetlen kihívás, ha az lenne
most a feladat, hogy az Istennel való kapcsolatunk igaz történeteit megosszuk
egymással? Feltételezem, hogy egy meghökkenésnyi szünet után a többség vál­
lalná ezt. A hitünkről őszintén. Közvetlenül. I la tetszik, „smink nélkül". Meny­
nyire lenne ez fárasztó és stresszt clőidézf'5 interaktivitás a m i közösségünkben?
Úgy beszélni személyes hitéknényeinkröl, hogy annak rajtunk kívül más hallga­
tója is van. Beszélgetni úgy, hogy valakivel a közösségből szeretnénk megosztani
azt, ami bennünk van. N e m önmagunkban, nem csendes zugba elvonulva el­
mélkedni, hanem egy nagyobb térben, többekkel egy teremben és legalább kö­
zülük egy-két emberrel megosztca lenne én'ényes ez a kísérlet is.
I t t is jó lenne most egy idős és tapasztalt, hiteles keresztény testr-érünket
meghívni és leültetni valahol a karzaton, ahonnan ő mindent lát és mindenkit

302
 Efézus 3.14-21

hall, hogy állítsa rangsorba az interakciókat és mondja el a véleményét rcüunk,

mai tanít\'ányokról: tudunk még mesélni a leikünkről a „lelkünkből" ma is?
Mai alapigénk olyan imádság, amelyben az apostol túláradóan kitárulkozik
előttünk és Isten ek'ítt. Hihetetlenül naprakész azokból, akikre gondol, és akikért
imádkozik. Mintaként szolgál ez, valahová ide szeretnénk m i is eljutni egyszer a
hitünkben. I liszcn igazán így jó és így érdemes egymás előtt és Isten előtt kérni,
és hálát adni mindegyikünknek. A jé) imádság mindig társalgás is. A tartalmas
imádság egyben kitárulkozás. A szép imádság őszinte kibontakozás. Csupa i n ­
teraktivitás. Másokért imádkozni legalább annyira fontos, mint magunkért. Erre
az imádkozé) életre készülünk ismeretben, megerősödésben és lélekben. A k i k
„Krisztus minden ismeretet meghaladó szeretetét" tanulják, azok képesek lesz­
nek erre a bátor és őszinte megnyilatkozásra és a „társalgás" ilyen emelkedett és
nagyon is minőségi szintjére.

3.3. A konfirmáció érzékeny .szálai

A konfirmáció egy nyilvánosság elé lépés fiatal korban. A gyülekezet közössége
előtt hangos szóval és énekkel lehet kifejezni, hogy Isten ereje és szeretete ma
mit jelent tizenévesek életében. Személyesen és közösségben egyaránt. Az elbe­
szélésnek és a meghallgatásnak a nyitánya. Vajon a kérdés-felelet vizsgája át-
megy-e egy interaktív hívő élet\dtelbe? Ecsznek-e visszakérdező és újrakérdező
lelkes felnőttek az áldást kapó fiatalok?
Nagy ajándék ennek a lehetősége az egyházban a tradíció felől, de nagy k i ­
hívás ez egy mai fiatalnak a mai, agyonterhelt környezetben. A fogyasztói társa­
dalom percről-percre csak teljesítményre és sikerre, g}'őzelemre és eredményre
ösztönöz és kényszerít. Mindenre van idő, de élő társalgásra alig. Kérdezésre,
elmesélésre meg pláne nincs lehetőség. Az izgalmas ebben a környezetben csak
az, hogy ki és m i t ér el. Milyen gyorsan? Hova jut? Mire viszi? Milyen magasra és
milyen csúcsokra sikerül eljutnia valakinek az életében? K i lesz az első? Kii az,
aki „mindent visz"?
klogyan lehet ebbe a túlpörgetett és csak a csúcsra orientáló felfogásba beil­
leszteni azt, ahogyan az Efczusiakhoz írt levélben ma az hangzik felénk, hogy
egyetlen magatartás és egyetlen testtartás az, ami igazán fontos: „meghajtom
térdemet az Atya előtt" és elkezdek beszélni vele önmagamról, a lelkemből.
N e m lesz ez csupa ráfizetés és látványos vereség és mindig valahol a tabella
végén kullogás?
Mire lehet ma az alázattal és a kevesebbel is elégedett életfelfogással eljutni?
Er\'ényesülhet az, aki így ter\'ezi az életét? Odafigt'el valaki arra, aki észrevesz a
maga környezetében nála gj'engébbct, nála kevesebbet teljesítőt, vagy esedeg
lényegesen több problémával és bizonytalansággal küzdőt? A k i ad a másiknak.
A k i megszé)lítja a mellette lévőt. A k i körülnéz, és nem „tarol" csupán. Van-e
még, aki lehajol? Van-e még, aki megérez egy megértéi interaktivitásra vágyó
társat a környezetében? 1 .ehet, hogy nem hoz hasznot és karrierfokozatot ez, de
e nélkül a mentalitás nélkül a keresztény alapértékek csak szólamok maradnak.

303
 Exaudi (Húsvét után 6.) - Konfirmáció vasárnap

A konfirmáció lehet az a pillanat a fiatalok életében, amikor begyűjtenek és elfo­

gadnak az életük egészére vonatkozci hitélményeket. Személyre szólóan és kö­
zeitől. At\resznek és megszeretnek krisztusi erényeket. Felfedeznek és rácsodál­
koznak arra a folyamatra, amiért az apostol imádkozik: „Krisztus lakjék a szíve­
tekben". N e m öncélúan, hanem úgy, hogy éppen ennek a változásnak a csodáját
megtapasztalva tudják meg a konfirmálók: „Mi a szélesség és hosszúság, magas­
ság és mélység, és íg\' megismerjék Krisztus minden ismeretet meghaladó szere­
tetét." Ez a megújulás életvezetési megerősítés is. Ez a változás stabilitást is
nyújt. Ez a térd meghajtás a legnagyobb felemelkedés is az emberi életben. Szé­
pen fejezi ki ezt egy kortárs német lelkész egy meditációjában:
„Konfirmáció
Számomra ezf jelenti:
A hit finom fonalát sohasem elveszíteni.
A szeretet vörös fonalát mindenüttfelfedezni.
A reménység vékony fonalát megórizfii és folyvást a kezünkben tartani.'"
Ezekkel a fonalakkal jól bánni senkinek sem egyszerű. De nem egyedül indulunk
ebben a fonalvezetési vállalkozásban, hanem Isten segítségével és vezetésével.
J ő azt tudni, hogy O jelen van az életünkben és nem akárhol, hanem középen.
Ebben a tudatban szeretjük énekelni: „Itt van Isten köztünk: jertek őt imádni,
hódolattal elé állni. /// van a középen: minden csendre tér\'e, őelőtte hulljon térdre.
Az aki, hirdeti, s hallja itt az Igét, adja néki szívét" (RE 165, 1.). Ennek a moz­
dulatnak a felvétele után ne maradjon el annak a versszaknak az éneklése sem,
amelyik az evangélikus énekcsköm-vből ugyan hiányzik, de a reformátusban
benne van: „Egyszerűvé formálj belsé) lelkiképpen, békességben, csöndesség­
ben. Tisztogasd meg szívem, tisztaságod lássam Lélekben és igazságl)an. Szí­
vemmel mindig fel- szállhassak sas-szárnyon. Csak Te légy világom!" (RE. 165,
5.).
Isten túláradó szeretete képessé tesz minket arra, bog}' életünk új társalgási
lehetőségeit ma is felfedezzük. Legyen beszélgetés közöttünk, akkor lesz beszél­
getés a mennyei Atyával is folyamatosan, mert mindig lesz új téma és új gondo­
lat. Önmagunkért és másokért egyaránt. A m i t m i is túláradó módon megka­
punk, osszuk meg másokkal. Szükség van erre az új bátorságra, kezdeményezés­
re és elmondásra. Minden spontán és lelkes információ alapja lehet annak, hogy
időszerűén és aktuálisan jelen legyünk egymás életében is.
Exaudi vasárnapja a spontán és éíszinte elbeszélés lehctéisége Isten színe
előtt ma is számunkra. Szép találkozás a konfirmáció ünneplése ezzel a vasár­
nappal. Engedjük szphozjntni a fiatalokat saját szavaikkal és érzéseikkel Isten előtti
Pünkösd ünnepe előtt eg)' héttel nagyon időszerű eg)'üttimádkozni az apostoli
levél gyönyörű és hibádan szövegével fiataloknak és időseknek, „minden szent­
tel eg)'ütt" (Ef 3,18). De zsoltárunk is interaktivitásra bíztat: „F lalld meg, L'ram,
hangomat: hozzád kiáltok! Ne rejtsd el orcádat előlem!" (Zsolt 27,7.9.). .A klasz-
szikus szakrális szavak mögött azonban legyen ott a m i szívünkben a saját mai

' K l . l ' J N : Konfirmation, 156.

304
 Efézus 3,14-21

kulsfj és bclsc'í világunk! Lehet, hogy nem értünk minden modern kifejezést a
mai konfirmandusok szájából, de amikor társalgunk egymással, és „sietnek fe­
lénk", akkor örömmel és nyitottan vállaljuk fel őket Isten előtti fohászunkban!

4. P é l d á k , képek, S2emelvények
4.1. A személyre szőlő meghívás és a személyes felelősség mindig ott van az
imádkozó ember gondolatában.
Susya rabbi a halála előtt nem sokkal ezt mondta: „Ha megérkezem a mennybe,
akkor nem azt fogják tőlem megkérdezni, hogy miért nem voltam én Mózes,
hlanem azt fogják megkérdezni tc'ílem, hogy miért nem voltál te Susya? " Tőled
sem azt kérdezik majd, hogy miért nem voltál Rihanna? Miért nem voltál Elyas
M'Barek? Tőled azt kérdezik meg, hogy miért nem voltál Leonie? Miért nem
voltál Moritz?"«

4.2. Jézus jelenlétének valósága és ennek hatása az életünkben.

„TcsU'érck! Ennél nincs több, de kevesebb nem elég. Pontosan ez az, amit csak
évek múlva tud látni, és imádságba foglalni az öregedő apostol: „ember szívek­
ben az Úr" pedig ennél méltadanabb otthon nem létezik. Pia voltál már dohos
lakásban, láttál már rendetlen szobákat, ha beléptél már gyűlölettel megtöltött és
indulatokban átforrósodott lakásokba, akkor el tudod képzelni, milyen csoda ez.
jézus ezzel bizonyítja Isten at}'ai szeretetét, hogy ebben, a mindennél sötétebb
és romlottabb szállásban, a m i szívünkben hajlandó lakni, nem egy éjszakára, s
nem futövcndégként. A k i előtt feltárul szeretetének titka, az nyilván odatérdepel
Pál apostol mellé.

5. T o v á b b i s z e m p o n t o k az istentisztelet alakításához
Az alkalomról:
A vasárnapról: nevét a Zsolt 27,7-ről kapta: „Halld meg, Uram, hívő hango­
mat", („Exaudi D o m i n e vocem meam qua clamavi"). Ez az alkalom sokak sze­
rint már a pünkösdi ünnepkörbe tartozik. Témája: Isten meghallgatja népe kiál­
tását.

Lekdó:]n 16,5-15

Enekajánlás:
RÉ 105: Adjatok hálást az istennek
262: Áldjad, én lelkem a dicsőség erős királyát
464: Isten élő lelke jöjj
434: Vezess, Jézusunk
200: O , maradj kegv'elmeddel...
Imádkozó közösség a konfirmáció ünnepén
Eelkésg: Ez az Úr kapuja: igazak mehetnek be rajta.

" Sci l\\ A R I /.: Gcscgnct Konfirmationsprcdigt m i t Fischcn über Gen 12,1-5, 152.
'' B.AJ.IIsó: Isten iskolájában, 509.

305
 Exaudi (Húsvél után 6.) - Konfirmáció vasárnap

Hálát adok neked, hogy meghallgattál és megszabadítottál.

Ez az a nap, amelyet az Úr elrendelt, vigadozzunk és örüljünk ezen!
Konfirmandusok: Istenünk, köszönjük a konfirmáciö ünnepét ezen a napon temp­
lomodban.
Add meg nekünk, hogy közelebb kerüljünk hozzád és egymás­
hoz.
Gyülekezet. Nyissátok k i előttem az igazság kapuit! Bemegyek, és hálát adok az
Úrnak!
Konfirmandusok: Istenünk, hálásak vagyunk hívő szavadért, amely elért minket.
Nyisd meg fülünket ma is útmutatö üzeneted hallására és elfo­
gadására.
Gyülekezet. Nyissátok k i előttem az igazság kapuit! Bemegyek, és hálát adok az
Úrnak!
Konfirmandusok: Úrjézus Krisztus, szavaidat és cselekedeteidet tanultuk az el­
múlt időben.
Segíts minket, hogy sokáig megmaradjon bennünk a csodálat
életed iránt.
Gyülekezet. Nyissátok k i előttem az igazság kapuit! Bemegyek, és hálát adok az
Úrnak!
Konfirmandusok: Úrjézus Krisztus, szeretetedet és végtelen türelmedet éreztük
naponta.
Tápláld a bizalmat bennünk irántad és egymás felé is ezen a na­
pon.
Gyülekezet. Nyissátok k i előttem az igazság kapuit! Bemegyek, és hálát adok az
Úrnak!
Konfirmandusok: Szentlélek Isten, érdeklődést ébresztettél bennünk Krisztus üg\'e
iránt.
Mozgass meg minket a családunkban, a gyülekezetben és az
egyházban.
Gyülekezet. Nyissátok k i előttem az igazság kapuit! Bemegyek, és hálát adok az
Úrnak!

Konfirmandusok: Szendélek Isten, ébreszd és elevenítsd hitünket most, amikor

oltárod körül állunk. A d j jő emlékezéitchetséget nekünk, el ne
felejtsük a mai nap erejét.
Gyülekezet. Nyissátok k i előttem az igazság kapuit! Bemegyek, és hálát adok az
Úrnak!

EelkésZ: Ez az Úr kapuja: igazak mehetnek be rajta.

f lálát adok neked, hogy meghallgattál és megszabadítottál.
Ez az a nap, amelyet az Úr elrendelt, vigadozzunk és örüljünk ezen! .\mcn.

6. F e l h a s z n á l t és ajánlott irodalom
BíVLlKÓ 7..: Ay efezusi levél, Budapest, Evangélikus Sajtóosztály, 1985.
B.VLIKÓ Z . : Islen kkolájáhan. Igehirdelés gűjlemétiy, P é c s , I . u t l i c r R ó z s a .Mapítvány, 1999.

306
 Efézus 3.14-21

1 I WANJÍR, 1.: / . és 2. Thesszq/omki, Filippi, Kolosszei, Efezusi és Filemonhoz írt levél (Szegedi B i b ­
l i a k o m m e n t á r 8 ) , ÍN.ecskemét-Pannonhalma, K o r d a - B e n c é s K i a d ó , 1995.
K I : ( : K , P . 11. (ed.): The New hiterpreter's Bible Commentary, 5 ' o l u m e X : Plphesians, Phiüppians,
Colossians, 1 & 2 T h c s s a l o n i a n s , 1 & 2 T i m o t h y , ' i ' i t u s , P h i l e m o n , H c b r e w s , James, 1 & 2
Péter, 1 , 2 & .5 J o h n , j u d e , R e v e l a t i o n , X a s h v i l l e , A b i n g d o n Press, 2015.
K L I ; I \ , K . R.: K o n f i r m a t i o n , i n : S c h w a r z , C h r . ( l í g . ) : Gottesdienstpraxis-Konfirmation, Clüters-
l o h , ( i ü t e r s l o h e r \'erlagshaus, 2 0 1 9 .
R l R . M VlKF.R, b'r.: Der Brief des Faulus an die Eyheser AAüppertaler S t u d i e n b i b e l ) , W u p p e r t a l ,
Brockhaus, A 9 7 8 .
SCHWARr/,, C h . : Gesegnet. Konfirmationspredigt m i t Fischen über Gen 12,1-5, i n :
Schvvartz, C h . (11.): G o t t c s d i e n s t Praxis, Serte B , A r b e i t s h i l f e n für d i c G c s t a l t u n g v o n G o t -
tesdiensten z u Kasualien, Fcicrtagen u n d besondercn Anlássen, Gütcrsloh, Gütersloher
D erlagshaus, 2019, 1 5 0 - 1 5 4 .
S Z A B Ó CS.: F x a u d i . Igemagyarázat az K f é z u s 3 , 1 4 - 1 5 alapján, i n : Igazság és Élet A ( 2 0 1 0 / 2 ) ,
242-248.
Sz.KBÓ L . (sy.crk.): JelzfítűZ: Tizenegy bátorító szp, B u d a p e s t , L u t h e r K i a d ó , 2009.
3 ' \ R ( ; . \ Z s . ).: Az Efezusi levél, D e b r e c e n , D e b r e c e n t R e f o r m á t u s H i t t u d o m á n y i E g y e t e m ,
-2018.
Dr. Szabó Eajos (Budapest)

307
 Pünkösd 1. napja
2019. június 9.

Az egyház és a Lélek szerinti kontroll

Textus: J á n o s 14,15-27

1. A m i t a textusról tudni kell - e x e g e t i k a i / k o r t ö r t é n e t i m e g é r t é s

1.1. A .szpveo maga
Jánosnál Jézus majd csak a 18 fejezet elején vonul át tanítványaival a Kidrón-
patakon túlra, a kertbe, ahol elfogják. Most még az utolsc) vacsora (13,1—30)
helyszínén tartózkodik, itt hangzanak el ezek a szavak. Perikópánk a búcsúbe­
szédek között (13,31-17,26) az elscíben található (14,1-31: 1-14 - búcsú a ta­
nítványoktól; 15—27 - Jézus visszajövetclc; 28—31 - tömör összegzése az el-
mondottaknak^). A fejezet a hit témájával kezdődik, a 14,15—24-ben a szeretet
lesz a kulcsmotívum, ami a parancsolatok megtartása (14,21).2 Egy meglehetc')-
sen komplex szöveggel van dolgunk, a szakasznak más felosztásai is elképzelhe­
tőek, amelyek segíük a megértést: míg a 15—17-ben a másik Pártfogó ígérete
jelenik meg, a 18—21 Jézus és az Atya eg\'ségéről sző), a 22—24 arról ijcszél, hogy
aki szereti Jézust, az megtartja a tc'íle hallottakat, végül a 25—27 ismét a Pártfogó
személye körül forog. Vagy említhetjük azt a típust is, amciyik a „visszajövetel"
köré csoportosítva osztja fel a szöveget: „...a 15—17. versek a Lélek, a 18—21.
versek Jézus, míg a 23—24. versek (Jézus és) az Atva eljöveteléről szólnak, a
25—26. versek pedig újra felveszik a 15—17. versekben taláihatö ,Lélck eljövetele'
téma elejtett fonalát."*
Végül említhetünk eg\' ötös felosztást is*:
A 16-17: másik Segítő
B 18-20: Jézus eljövetele és jelenléte
C 21—24: kijelentés az engedelmeseknek
B' 25: Jézus aktuális jelcnicte
A' 26: a Segítő megerősíti Jézus szavát

1.2. E.xegetikai nehézségek

„Ha szerettek engem, megtartjátok az én parancsolataimat*, én pedig kérni fo­
gom az AtA'át és másik PártfogöE' ad nektek, hogy vciefck* legyen mind()rökké*:

1 L H N K I Í Y N Í ; : János, 35.
2 Vö. B L I.IM.ANN: Johanncs, 4^3.
3 B o i . Y K I : Tanúvallomás, 372. Más úg\' véli, hog\- a teljes 18-24 versekből álló szakasz - hasonlóan a
14,lkk és a 16,16kk versekhez - átvett anyag Jézus visszatéréséről szóló hagvománthói - S(,in I . / . :
Johannes, 190.
3KKi;Nl.R:John,951.

308
 János 14,15-27

a/ Igazság'* Eclkct'", akit a világ nem fogadhat be, mert nem látja őt, nem is is­
m e r i " ; t i azonban ismeritek őt, mert nálatok lakik, sőt bennetek lesz."
N e m hagylak titeket ár\'án, eljövök hozzátok. Még egy kis idő, és a világ'* többé
nem lát engem, de ti megláttok, mert én élek, és ti is élni fogtok. A z o n a n a p o n "
megtudjátok, hogy én az Atyámban vagyok, t i énbennem, én pedig tibennetek.
A k i elfogadta parancsolataimat, és megtartja azokat, az szeret engem, aki pedig
szeren engem, azt szeretni fogja az, én At\'ám; én is szeretni fogom öt, és kijelen­
tem neki magamat.
Azt mondta neki júdás, nem az Iskáriötes'*: Uram, miért van az, hogy nekünk
akarod kijelenteni magadat, és nem a világnak?"' Jézus így válaszolt: Ha valaki

' A szeretet tehál nem csupán érzelem és nem is valamilyen misztikus kapcsolat, hanem a parancsola­
tok megtartása, amit már az (Iszövetscg is ismer - vö. L l '.Nkl VNí;: i . m., 44k.
'' l-.z az első hely, ahol találkozunk a TtapÚKkriTOS kifejezéssel az evangéliumhan (lásd még 14,26;
15,26; 16,7-11.1.5k). .\ sző a t T U p a K o X e i i ' igéből származik, amelynek két jelentése különböztethető
meg: maga mellé hív, segítségül hív; vígasztal - lásd BAI..\/.S: T T a p a K a X é o , TTapÚKXriTog. Részletesen
Sci lN.\':iAi ;\Bt R(,: Johannes, 157-159; K I ;I ; M ;R: i . m . , 9 5 4 - 9 6 2 . A kép eredete abban az ábrázolásban
keresendő, ami Istent mint bírót mutatja cgj- tárgyaláson, ahol a vádló mellett meg kell jelenjen az
ügyvéd/szószóló is. (vö. Hl'.RCItR - Coi.Ri;: Szövcggt'űjtemény, 191k). A kifejezés alapvetően eg\'
funkciót jelölő fogalom, ezen hclül az adott helyzet határozza meg a konkrét feladatot - lásd
Ll.NKl A - N H : 1. m., 45-47.
~ A mcta, genitivussal nem pusztán velünk létei, hanem támogatás, védelem és segítség is egt'ben (vö.
Jn .5,2; 8,29; 16,32; 17,2) - lásd Sci INACKI'.NBL RC: i . m . , 85.
« A 15k versek az IJn 3,22-24; 5,3-ra emlékeztetnek (ÜDW ARDS: John, 141).
,\ jánosi iratok az aXtjOeta kifejezést használják, ami alapvetően „valóságot" jelent, „ami megfelel a
tényeknek", vagtis a hazugság, valótlanság ellentéte, ami nincs elkendőzve. Isten szava, amelyet kije­
lentett. Csak egvcs számban jelenik meg az Újszövetségben - vö. B.\]..\/.S' (iXf|9eia.
,.l",s O az, aki az embert megteremtette a világmindenség uralmára, és két(fajta) szellemet adott neki,
hogt" ezekben járjon, egészen az általa való számonkérés időpontjáig. Ezek az igazság és a romlottság
szelleme. .V fénv lakóhelyén ered az igazság, és a sötétség forrásából ered a romlottság" (IQS 3,17—19
- K t j . M O R Ó c / . v Kiáltó szó, 56).
" „.\ világ világként nem kaphatja meg a Lelket, hiszen akkor fel kellene adnia lényegét, ami világgá
teszi." F-bben fejeződik ki a gyülekezet és a világ közötti lényegi különbség - B L I . I M A N N : i . m., 476.
u Talán van jelentősége a két igeidőnek. .\ jelen idejű [lével Jézusra vonatkozna, vágyás Isten Lelke
jelenlevő Jézusban. .\z etTTttt jövő ideje pedig arra utalna, amikor (ézus már nem lesz és a Lélek
közvetlenül a tanítványokban lesz ( K l : I ; N I ; R : i . m . , 972k).
'3 A világ nem ab originál negatív közeg, hiszen a kezdet kezdetén összetartoztak Isten és az emberek
világa. S ü t Isten a világ iránti szeretetéből küldte el Fiát (|n 3,16k; 6,33; 9,5), mint annak megmentőjét
(Jn 4,42). Ugt'anakkor, noha a taníteünyok ebben a vüágban kell éljenek (jn 17,15), mégsem abból
valók (Jn 15,19; 17,14). F.z a kettősség a döntéssel mag\-arázható, ha valaki találkozik Jézussal, dönte­
nie kell: vag)- mellette, vagv ellene. Különösen cgvértelmű ez a lépéskényszer húsvét után. A témához
lásd S ( : H M : I , ] . I : : Theologie, 665-667.
u X'alószínűleg ez a húsvét utáni találkozásra utal /Hl I.I .MANN: i. m . , 478; S c i I N A C K I t N B L R C : i . m . , 90;
G.\].: János, 264), más ezzel szemben úgv véli, hogy a második visszajövctclrc. ahogtan általában erre
utal az Újszövetségben. .\z ezt megek'izö időszakra a 19. vers vonatkozna, mivel ekkor a világ nem
láthatja Jézust ( S c i l i l . / . : i . n i . , 19()k; L I ; N K I ; Y M ' ; : i . m., 50).
'3 Fsak Itt olvasunk az evangéliumban név szerint erről a tanítványról, aki nyilván a tizenkettő közül
való flásd még Lk 6,16, az .\pUscl 1,13-ban Jakab fia). Origenes azonosítja őt Taddcussal (Mk 3,18; M t
10,.3). .X későbbi cgvházi tradícióban ehhez még hozzákapcsolódik Jakab testvére Júdás képe is J t i d 1)
- lásd ScilNACl-^t.NHfRC: i . m . , 92.
Fz a harmadik tanítvánti közbekérdezés a 14. fejezetben, mindhárom a kérdező értetlenségéről
árulkodik - B( )l.) k l : i. n i . , 375.

309
 Pünkösd 1. napja

szeret engem, az megtartja az én igémet, azt pedig az én Atyám is szeretni fogja,

és elmegyünk hozzá, és nála maradunk. A k i nem szeret engem, nem tartja meg
az én igémet. A z az ige pedig, amelyet haUotok, nem az enyém, hanem az Atyáé,
aki elküldött engem.
E l m o n d o m ezeket nektek", amíg veletek vagyok. A Pártfogö pedig, a Szentlé­
lek, akit az én nevemben küld az Atya, ő megtanít majd titeket mindenre, és
eszetekbe j u t t a t " mindent, amit én mondtam nektek. Békességet hagyok nektek,
az én békességemet adom nektek", de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ
adja. N e nyugtalankodjék a t i szívetek, ne is csüggedjen.^'

2. A p e r i k ó p a m e g é r t é s e - teológiai ö s s z e f ü g g é s e k feltárása
2.1. Bibliai teológiai ósszefüggések
„Ha szerettek e n g e m . . . " - miért lehet ez kétséges? Nyilván a búcsúhelyzet m i ­
att. Jézus látja, érzi, az események alakulásával csalódást okozhat tanítványainak.
A z a szeretetkapcsolat roppanhat meg,20 ami kialakult tanítvány és tanító, tanít­
vány és tanítvány között, ennek pedig egyenes következménye a parancsolatok
negUgálása. Milyen parancsolatra gondolhatunk (vö. még 21 - parancsolatok;
23k - ige, igék)? Semmiképpen nem csupán a szeretet parancsára, sokkal inkább
mindazon rendelkezésekre, amelyeket Jézus közölt életében tanítványaival. Jézus
egyértelművé teszi, ha ezeket megtartják, vagyis viszonozzák a szeretetét, akkor
kérni fogja az Atyát, hogy küldje el a másik Pártfogót, akiről megtudjuk, velünk
lesz mindörökké és az igazság Lelkének,^' i l l . Szentiéleknek (26.v.) is nevezik.
Ezek azonban nem pusztán eltérő nevek, inkább abban segítenek, bogy a tanít­
ványok (elsőszjnf), a jánosi kör, az első olvasók (második ssjnt) és m i , mai olvasók
(harmadik szint) közelebb kerüljünk komplexitása megértéséhez, ahogyan eredeti­
leg is fokozatosan tárultak fel ezek a tulajdonságok a tanítványok számára:22 O
az, aki Krisztus testi eltávozása után a hívek közösségében lakik,23 sőt, maguk­
ban a hívekben; mindenre megtanítja őket és eszükbe juttatja mindazt, amit
Jézus tárt fel tanítványai előtt (vö. Jn 16,13—15). Ez pedig nem más, m i n t az
igazság maga (IJn 5,6). „Az áXfíGeLa i t t nem az ,igazságosságot', hanem az ,el
nem rejtett valóságot' jelenti."2* D e ő lesz az is, aki bizonyságot tesz Jézusról (Jn
15,26) és aki leleplezi a világ előtt a bűnt, az igazságot és ítéletet (Jn 16,8). Végül

" U g y a n e z a szófordulat többször előjön a későbbiekben (Jn 15,11; 16,1.4.6.25.33) és a tanítványok

oktatásának közeli befejezésre utal, hiszen Jézus világ előtti tanúságtételét is hasonlóan zárta 0 n 12,36)
- V ö . SCHNACKENBURG: i . m . , 94.
" A z etnlékezés kulcsfogalom volt a görög-római oktatásban, de a zsidó források is említik Isten
segítségét az emlékezésben - vö. KEENER: i . m , 979.
" Egyértelműen visszautal a 14,1-re: „Ne nyugtalankodjék a t i szívetek...".
20 V ö . BULTMANN: i . m . , 473k.
2' Vegyük észre, hogy Jézus magát tekinti az igazságnak (14,6), ill. az igazság tanújának (18,37), tehát a
Lélek egyértelműen öt fogja képviselni a világban.
22 V ö . SCHNACKENBURG: i . m . , 159-163.
23 Nincs a közösségen belül egy speciális csoport, aki kizárólagosan birtokolná az igazság Lelkét, f o n ­
tos, hogy tninden tagja a közösségnek birtokolja azt - SCHULZ: i . m . , 187.
24 BOLYKI: i . m . , 373.

310
 János 14,15-27

elvezeti a híveket a teljes igazságra, rámutat az eljövendő dolgokra (16,13) és

képessé teszi őket hirdetni tanítását a világban. Miért van szükség erre a képes­
ségre?
Mert a tanítványok - m i magunk is - , egy olyan vüágban keU éljenek, ami
alapvetően eUenséges velük szemben, mivel nincs érzékszerve az igazságra,^*
hiszen nem látja, és nem ismeri a Lelket. Tehát nem csupán a veszteség miatt
érezhetik magukat árvának, hanem az élethelyzetükből adódóan is. Ugyanakkor
az árvaság említése, ül. a tény, bogy a vüág (és a tanítványok) szeme elől eltűnik
Jézus, egyértelműen utalnak passiójára. Ahogyan az utána következő ígéret már
a feltámadásra, vagyis halála csak egy rövid intermezzo (vö. Jn 13,33) lesz szá­
mára. A negyedik evangéliumban Jézus már annak elején (Jn 1,29.36) pontosan
tudja, m i fog történni vele, és bogy élete célja a dicsőséges feltámadás,^^ hiszen
O a testet öltött Logos! D e ami az olvasó számára legalább ugyanennyire fontos,
nem csak Jézus, hanem tanítványai számára is rövidke lesz a külön töltött idő,
mivel a tanítványok - szemben a vüággal - képesek lesznek meglátni az élő Urat
(Jn 16,16-23). Ez valószínűleg a közveüenül búsvét utáni eseményekre utal.
Jézusban meglátni az Atyát nem keU várnia a tanítványoknak a parúziáig, hiszen
már életében feüsmerbető volt ez a létazonosság (vö. Jn 14,9k). „A küldött nem
pusztán reprezentálja küldőjét, hanem ő egy az őt küldővel, nem pusztán közve­
títi az üzenetet, hanem ő maga az üzenet."^'' N e felejtsük el azt sem, bogy m i n d ­
ez az evangélium megírásakor már megélt tapasztalása volt a közösségnek: a
Lélek ott volt velük a mindennapokban.

A tanítványi közösség a szereteten alapul és ebben nyüvánul meg. Jézus pa­

rancsainak a megtartása is csak szeretetből fakadhat. Nyüván ez az oka, miért
nem részletezi azt sem, müyen parancsolatokra gondol: aki szereti őt, az tudja.
Ez egyben azt is feltételezi, bogy ha valaki szereti Jézust, az még többet tud röla,
ezért még nagyobb engedelmességgel tartozik neki, de több szeretetet is kap
ezért cserébe tőleA Miért kapcsolödik ennyire szorosan össze a szeretet és a
parancsolatok megtartása? Egyrészről annak öszövetségi begyökerezettsége
miatt (vö. 2MÖZ 20,6; 5Möz 5,10; 7,9; 11,1).25 Másrészről, csak a szeretetre h i ­
vatkozhat Jézus, m i n t tekintélyre, ami képes rábírni az embert betartani a paran­
csolatokat. Végül, de nem utolsö sorban, mert csak a szeretetben akarja kijelen­
teni magát. A kijelentés nélkül pedig képtelenség feüsmemi az akaratát, tehát
követni sem lehet azt. Ezek ugyanazok a parancsolatok, amelyekről a 15. vers­
ben már szölt a szerző, ezeken keresztül lehet szeretni Jézust a tanítványoknak.
„Aki közveden kapcsolatot keres a Kijelentőhöz, azt emlékezteti rá, bogy csak
közvetett mödon kötődbet hozzá." *"

25 V ö . GÁL: János, 263.

26 V ö . SCHNELLE: i . m . , 677-680.
22 SCHNELLE: i . m . , 663.
28 V ö . BOLYKl: i . m . , 375.
2' Ehhez kapcsolódóan érdemes azonban megjegyeznünk, hogy eltérően a zsidóság gondolkodásától,
Jánosnál n e m valamiféle érdem következménye a Lélek ajándéka - vö. KEENER: i . m , 952. 974k.
30 BuLTMANN: i . m . , 475.

Ill
 Pünkösd 1. napja

E z t a furcsa kettősséget teszi szóvá Júdás: H a csak azoknak jelenti k i magát

Jézus, akik őt szeretik, akkor miként várható el a világtól, hogy megértse Ót?
Qegyezzük meg, ez valószínűsíti, hogy i t t nem a végső visszajövetelről van szó,
hiszen azt nyilván a világ is észre fogja venni.) Illetve nyilván benne van ebben a
kérdésben a zsidóságra jellemző messiásváradalom, miszerint a Messiás az egész
vüág előtt nyüatkoztatja k i a dicsőségét és hatalmát.*' Jézus válaszában azonban
fordítva közelíti meg a kérdést, az iránta érzett szeretet már annak a következ­
ménye, bogy elsőként ő jelentette k i magát, amikor testté lett és cselekedett éle­
tében (vö. Jn 10,18; 12,48k).*2 Tehát most rajtunk a sor. A látáshoz bit keü, a
vüág pedig nem hisz. „Krisztus a személyes biten keresztül akarja az embert
elvezetni az üdvösségre, nem pedig eUenáUbatadan hatalommal."** Arról nem is
beszélve, bogy azok sem hittek m i n d , akiknek Jézus egyértelmű csodákkal bizo­
nyította küétét, akkor miért gondoljuk, bogy ez másként lenne, ha ismét ezt
tenné? A tanítványok tanúságtevése a vüág előtt tehát nem valamiféle történelmi
visszaemlékezés, hanem bizonyságtétel, amiben megelevenedik Jézus bizonyság­
tevése, ami éppen úgy döntésre hív, ahogyan azt Jézus szava tette.** Jézus vála­
szában érdekes mödon fordul meg a 14,2 állítása: „elmegyek helyet készíteni
számotokra". Ugyanazt a kifejezést használva, csak i t t egyes számban, arról be­
szél, bogy az Atyával együtt száUást vesznek abban, aki megtartja igéit.** Vagyis
a hívő olyan képességek birtokába kerül, amelyek csak Jézus elmenetelével vál­
tak elérhetővé számára.
Majd csak a Szentlélek ad át minden ismeretet a tanítványoknak, akit Jézus
nevében küld el az Atya. Ezzel a Lélek tulajdonképpen csak továbbviszi azt a
tanítást, amit Jézus földi életében elkezdett. Ez nem új tanítás lesz, hanem elmé­
lyítése annak, anüről már Jézus is beszélt (Jn 16,13). „Ez azonban nem jelenti
azt, bogy az ő kijelentő munkája ezzel megszűnik [ . . . ] . Ő elvégezte azt a m u n ­
kát, amely alapvető jelentőségű. A bűnös ember számára megteremtette a szent
Istennel való közösség feltételét, ezzel az élet lehetőségét a halál helyett."** Ez
Isten különleges kijelentése Jézus Krisztusban, aminek kétségtelenül helyes ér-
telmezését*2 tartja kezében az olvasó, hiszen csak az m d beszámolni erről, aki
rendelkezik ezzel az ismerettel, m i n t ahogyan valóban megérteni is csak az üyen
ember képes.
A Názáreti mindezt testamentum jeUeggel fogalmazza meg („...amíg vele­
tek vagyok."), ez egyértelművé teszi szavai súlyát és megmásíthatatlan voltát.

31 GÁL: i . m . , 264.
32 Lásd ehhez EDWARDS: i . m . , 142.
33 GÁL: i . m . , 265.
34 BuLTMANN: i . m . , 485.
33 R. Schnackenburg hívja fel erre a figyelmet utalva az Ószövetségből jól ismert képre: Isten népe
között lakik, ami éppen úgy vonatkozhatott a kultuszra, m i n t az eljövendő időkre. Ez válik valósággá
Jézus tanítványai számára (i.m. 93). „Igazi jánosi paradoxon fogalmazás ez, egy merész állítás - a
,kölcsönös egymásban létei' - ellentétes gondolatokkal való kifejezése." - BOLYKI: i . m . , 376.
36 L E N K E Y N É : i . m . , 52.
32 Hasonló tanítóként jelenik meg a bölcsesség a zsidó bölcsességirodalomban (lásd Bölcs 7,21; 9,17k)
- KEENER: i . m . , 978.

312
 János 14,15-27

Jézus nem békét kíván a tanítványoknak - ami általános jókívánság volt ebben a
korban búcsúzáskor, banem békét ad, ami a beszéd végét jelzi (14,27-31): Jézus
békéje valódiságával** tűnik k i a világ békéjének múlandóságával szemben, iU.
egyértelművé teszi istenfiúságát, bogy ő maga adja a békét! Ez a béke tebát ma­
radandó, az ajándékozás folyamatos és a mindenkori jelenben megtapasztalba-
tó.*' A búcsúban ott vibrál a találkozás!

2.2. Rendszeres teológiai ósszefüggések

Nyilvánvalóan a Szentbáromságtan végső formáját hiábavalóság számon kérni
az Újszövetségen. Ugyanakkor megállapítbatö, bogy evangéliumunkban kétség­
telenül önállö személyként jelenik meg a Lélek,** vita csak azon van a 14,26
kapcsán a keleti és a nyugati teológia között, bogy a Fiú mennyire játszik aktív
szerepet a küldésben.*' Míg a Pártfogö első említésekor egyértelműen az Atya
adja (16.V.), küldi (26.v.), addig a 15,26 és 16,7-ben Jézus lesz a küldője. A 14.
fejezet megközelítése jobban illik a búcsúzás szituációjához (események szintje),
hiszen a másik Pártfogöröl van sző, az első Jézus, aki most még velük van, de
éppen az okozza a krízist, bogy hamarosan távozik. Később (olvasók szintje) ez
nyilván változik, hiszen Jézus már a mennyei közbenjáró, aki első pártfogóként
(IJn 2,1) küldi el az igazság Lelkét.*^ A Lélek feladata összetett: emlékezés, tanú­
ságtétel és a vüág meggyőzése (Jn 16,8-11), egy szóval a misszió, jelenléte pedig
megtapasztalbatö a közösség tagjai számára a mindennapokban.** Ugyancsak a
bárom személy elválaszthatatlan összetartozását, belső életét fejezi k i , miszerint
a 17. versben megjelenő kijelentés a Lélekről („közöttetek" és „bennetek"), ké­
sőbb az Atyához, ül. a Fiúhoz kapcsolódva is megjelenik (20.23. v.). A z pedig a
Fiú aktivitását jelzi, bogy miközben Ő eljön a tanítványaihoz (18. v.), a Lelket
küldik.** D e nem csupán a trinitástanban lehet támaszkodnunk ezekre a kijelen­
tésekre, banem akkor is, amikor a Lélek dinamizmusáröl az egyházban, tanúság­
tevéséről és a segítségről szólunk,** amit Jézus szavainak emlékezetünkbe idézé­
sénél és annak képviselésekor a vüágban nyújt.
Ugyancsak kézenfekvő téma a perikópa kapcsán Isten kijelentéséről szólni.
Minden Istenről szerzett vélt vagy valós tudásunk az O kijelentésén alapul, ami­
nek két típusát különböztetjük meg: az általános és a különleges kijelentést
{revelationgenerális és speciális). A z általános kijelentés az egész emberiségnek ada­
tott, a második a kegyelem kijelentése: hogyan juthat el a bűnös ember az üd­
vösségre. A kijelentésnek mindkét formája szükséges és egyik sem képzelhető el

38 Eszkatológiai béke, amit a tanítványi közösség Jézustól kap - SCHULZ: i . m . , 193.

39 V ö . L E N K E Y N É : i . m . , 53.
4" Lásd részletesen KEENER: i . m . , 962-971; továbbá a témához K Á L V I N : Institutio, 104-106.
41 EDWARDS:John, 138k.
42 Témához lásd SCHNACKENBURG: i . m . , 84k. Nyilvánvalóan az Atya engedélyezi a Lélek küldését (vö.
ApCsel 5,32), de Jézus is közveden szerepet játszik abban - KEENER: i . m . , 972.
43 „A Szentháromság az U.T.-ban nem úgy jelentkezik már, mint abstract igazság [ . . . ] . A megváltással
kapcsolatban lép be az emberiség életébe." - SEBESTYÉN: Dogmatika, 93.
44 Lásd BOLYKI: i . m . , 373k.
45 V ö . SCHNACKENBURG: 1. m . , 172k.

313
 Pünkösd 1. napja

a másik nélkül.** A speciális kijelentés azért lesz nélkülözhetetlen, mert az embe­

riség a bün miatt elvesztette azt a képességét, bogy Isten általános kijelentése
alapján valödi ismertre tegyen szert, ezért különleges kijelentésre volt szükség a
Szendélek által, ami az ember megváltását eredményezi, és ami, aki nem más,
mint Jézus Krisztus. Éppen ezért, ennek tekintélyt a Szentiélek és nem az egy­
ház ad.*2

3. Prédikációvázlat
Bevezetés: „Ha szerettek engem, megtartjátok a parancsolataimat..." — és már itt
elbukunk. Lehet, bogy képtelenek vagyunk megfelelően szeretni? Egyáltalán
szeretni? Vagy a parancsolatokkal van baj — nem is okoz gondot, bogy Jézus
nem konkretizálja, melyik parancsra, parancsolatokra gondol, mert praktikusan
mindegy is, melyik megtartására nem vagyunk képesek. Duplán is elbukunk. És
ebhez köti Jézus a Pártfogö elküldését. N e m túl biztatö...

3.1. A Ulek személye

Talán nem biábavalö, ba eltöprengünk a Lélekről így Pünkösd ünnepén. Kicso­
da O? M i a feladata? Milyen a viszony a Szentbáromságon belül? Nyüván nem
valamiféle rendszeres teolögiai okfejtésre keü gondolnunk ezen a helyen, de
éppen a Lélek megfoghatatlansága miatt (Jn 3,8), bizonyosan számos kérdés
merül fel a testvérekben ezzel kapcsolatban, hiszen a mai ember szeret mindent
egzakt mödon megfogalmazni, pontosan érteni, és ba lehet, kézzelfogbatöan
megtapasztalni. D e a Lélek — ahogyan Bultmann kifejti — nem értelmezhető ha­
gyományos mödon: először megismerni, aztán birtokolni, vagy fordítva, első­
ként megszerezni, majd megismerni. A birtoklás és a megismerés egybeesik,
mivel a Lélek maga a bitben létezés mikéntje.
(A rendszeres teolögiai áttekintés és a perikőpa középső részéhez fűzött
magyarázat elég pontos képet ad a Lélek személyéről, viszonyáról az Atyához és
a Fiúhoz, lásd a 2. pont alatt.)

3.2. A Ulek munkája

A tanítványok számára a búsvét utáni megjelenés (18k) lett a majdan eljövendő
Parúzia és a Szentlélek létezésének bizonyítéka. Ez az oka annak is, bogy a be­
széd menetében az evangélista felcseréü a sorrendet, a 15-17-ben beszél a pün­
kösdről és a 18k-ben a búsvétröl. Nekünk mindkét megjelenés már a múltba
vész, de tegyük hozzá, ezzel így voltak az evangélium első olvasói is. Vagyis az
olvasók helyzete egészen hasonló minden korban. Ez viszont azt is jelenti, bogy
a Lélek munkájának megtapasztalása is egészen hasonló lehet számunkra, mint
nekik volt.
Jézusnak el keü mennie, bogy megkaphassuk a Lelket, talán sehol másutt
nem látható annyira éles határvonal a Lélek ideje és Jézus ideje között, m i n t
evangéliumunkban. Számos ismerettel leszünk gazdagabbak elolvasva a vonat­

ta V ö . K Á L V I N : i . m . , 3 3 - 6 3 ; SEBESTYÉN: i . m . , 3 3 - 4 1 ; továbbá JOEST: Dogmatik, 2 0 - 2 8 .

42 V ö . K Á L V I N : i . m . , 5 8 - 6 1 .

314
 János 14,15-27

kozó részeket a Pártfogó tevékenységéről. Kijelenthetjük ezek alapján, hogy a

keresztyénség létezése elképzelhetetlen lenne a Szentlélek nélkül, hiszen m i n ­
dennemű tevékenysége a tanítványoknak a világban és a hívők közösségében a
Lélekből, a Lélek által lehetséges: O tesz bizonyságot Jézusról (Jn 15,26); leplezi
le a világ előtt a bűnt, az igazságot és ítéletet (Jn 16,8); Ó vezeti el a híveket a
teljes igazságra, rámutat az eljövendő dolgokra (16,13) és képessé teszi őket
hirdetni tanítását a világban. Mindazonáltal a Paraklétosz nem váltja le Jézust,
sem az O igehirdetését, banem azt folytatja, pontosabban: O maga lesz ez az
igehirdetés!

3.3. Mire megyünk most már ezyefí

Gyakorta lehet olyan érzésünk, bogy hátrányban vagyunk a régiekkel szemben.
Olyan eseményekről olvasunk a Szentírásban, amelyek esetében bizton áUítbat-
juk: nekik sokkal egyszerűbb lehetett hinni, bízni, tudni. Nyilván így van ez a
Lélekkel kapcsolatban is. És amikor idáig jutunk gondolatainkban, akkor érde­
mes elolvasni Júdás kérdését és Jézus erre adott válaszát. Ebből ugyanis egyér­
telművé válik, bogy akkor - még akár Jézus személyes közelségében - sem volt
könnyebb hinni és megőrizni ezt a bitet. Jézus válaszában arra utal, bogy a v i ­
lágnak O már kijelentette magát, és azok sem m i n d hittek benne, akiknek Jézus
egyértelmű csodákkal bizonyította kilétét, akkor miért gondoljuk, bogy ez más­
ként lenne, ba ma ismét ezt tenné? Arról nem is beszélve, bogy a hatalom meg­
tapasztalása számos más következménnyel is járhat, mint a bit (pl. félelem, me­
nekülés stb.); a bit személyes döntés és nem lehet hatalmi szóval kikényszeríteni.
Ahogyan akkor, úgy most is kijelenthető, a Jézus iránt érzett és általa
számonkért szeretet már annak a következménye, bogy elsőként ő jelentette k i
magát, amikor testté lett és cselekedett életében. Vagyis most rajtunk a sor. D e
akkor ezt miért nem látja mindenki? A látáshoz bit kell, a vüág pedig nem hisz,
ezért látrd is képtelen. A tanítványok tanúságtevése a vüág előtt tebát nem vala­
miféle történelmi visszaemlékezés, banem bizonyságtétel. Ebben elevenedik
meg Jézus bizonyságtevése, ami éppen úgy döntésre hív, ahogyan azt Jézus sza­
va tette egykoron. A tanítványok, az egyház kapta meg a Lelket, a vüág pedig a
tanítványokat és az egyházat, akiknek, akinek bizonyságot keü tennie arról, bogy
Isten a vüágot és benne minden embert szeret.
A z érmének azonban van egy másik oldala is: ba a vüágban hivatkozik vala­
ki rá, vagy a Lélekre, akkor azt kezeljük óvatosan, ba keü kritikával. Hiszen
perikópánk szerint, egy olyan vüágban élünk, ami alapvetően eUenséges, aminek
legfőbb szabályzója nem a szeretet és az igazság, hiszen nincs érzékszerve sem
erre, sem arra. M i v e l nem látja, ezért nem is ismeri a Lelket. A z egyház nem
kizárólagos birtokosa a Léleknek, de az egyház — minden hibája eUenére — az a
közeg, amelyikben az ember Lélek szerinti kontroUt talál. H a a tanítványok
egyen-egyenként és az egyház a maga egészében elveszíti ezt a kontrolláló ké­
pességét a vüággal szemben (értsd társadalmi igazságtalanság, erőszak, visszaélé­
sek stb.), akkor létjogosultsága egyik legmegbatározöbb pülérét veszíti el a vüág­
ban.

315
 Pünkösd 1. napja

Valóban nem indulunk jó eséUyel, amikor Jézus a szeretetünkböz és paran­

csolatai betartásához köti a Pártfogö elküldését. H a az ő szeretete nem múlta
volna felül a miénket, akkor bizony árván maradunk. D e mivel ő szeretett, ezért
kijelentette magát nekünk és megajándékozott a Lélekkel, aki továbbviszi tanítá­
sát. Ez nem új tanítás lesz tebát, banem elmélyítése annak, amiről már Jézus is
beszélt Qn 16,13). Jézus, m i n t ember elment, de m i n t Isten köztünk maradt. Ezt
megtapasztalni, képviselni és továbbadni segít a másik Pártfogö.

4. Példák, képek, s z e m e l v é n y e k
4.1. „ . . . a bölcs megkérdezte a tanítványától, miért eszik halat. Mert szeretem,
mondja a tanítvány. Szereted a halat, és ezért kifogod, megölöd, megsütöd és
megeszed? Te nem a halat szereted, banem saját magadat, mondta a bölcs. A z
emberek, ba megkérdezik tőlük, miért szeretnek valakit, többnyire azt feleHk:
mert olyan jö hozzám, mert segít nekem, mert odafigyel rám. Hozzám, nekem,
rám... M i n d i g arról szól a válasz, bogy m i mindent kapunk. A z t szeretjük, aki
gondoskodik rólunk, akitől várhatunk v a l a m i t . . . " (Képes András, Istenek és Embe­
rek, 172)

4.2. A z egyetemes keresztyén bitvaUásokboz lásd:

bttps://www.teologiablog.bu/ egyetemes-kereszteny-bitvaUasok/

5. T o v á b b i s z e m p o n t o k az istentisztelet alakításához
Az alkalomról:
A pünkösd (pentekoszté) ötvenedik napot jelent és a húsvéthoz kapcsolödö
számozás miatt mozgö ünnep. Eredete az Ószövetségben van, a Sávuöt, a Sinai
hegyi törvényadás ünnepe, ill. az aratás kezdete. Érdemes tebát utalni arra, bogy
eredendően nem keresztyén ünnep, amint az ApCsel 2,1-ben is olvassuk. A
tanítványok pünkösd napján voltak együtt, amikor beteljesedett Jézus ígérete a
Szendélek eljövetelével. A keresztyén hagyományban nem mutatható k i ponto­
san megünneplésének kezdete. TertulHanus mindenesetre úgy hivatkozik rá,
m i n t régi keresztyén ünnepre, ami megalapozza, bogy talán az apostoH kortól
kezdve sok helyütt ünnepelték. A népegybázi gyakorlatban a többi, un. „sátoros
ünnephez „képest" megkopott, ugyanakkor kevésbé rakódtak rá a fogyasztói
társadalom új népszokásai is. (Szerk.)

Lekció:Gú 4,1-11
Egészen hasonló gondolat bukkan fel a Gal 4,6-ban is, amikor Pál arról beszél,
bogy Fia után most a Lelket küldi el Isten nekünk, bogy tovább mélyítse az is­
mereteinket. Ez lehet minden ismeret/mdás alapja (Gal 4,8k; vö. továbbá I P t
1,10-12).
Enekajánlás:
RÉ 111,1-2: Hálát adok Uram, néked
374: A Pünkösdnek jeles napján
373: Jövel, teremtő Szentlélek
377: Szentlélek, végy körül bennünket

316
 János 14,15-27

376: Ó áldott Szentiélek

196: Mondjatok dicséretet

Imádság -vázlat:
- Hálaadás: A z ember nem indul jó eséllyel, ba a Lélek ajándéka teljesítményén
múHk. Ennek ellenére Istennek úgy tetszett, bogy Fia elmenetele után a Lélek
munkálkodik tovább a tanítványok életében.
- Bűnbánat: K é t veszéllyel kell számolnunk. Egyfelől, amikor a bívő ember ter­
mészetesnek, esedeg saját teljesítménye elismerésének veszi a Lélek működését
és ez nagyképűvé, felfuvalkodottá teszi. Másrészt, ba az egybáz elfelejtkezik
arról, bogy ebben a vüágban nem a vüág szerint keü viselkedjen, banem a Lélek
általi kontroU letéteményeseként.
- Fohász; X bívő maga könnyedén beláthatja a hibáit és mulasztásait, de miként
képes erre a hívők közössége, az egybáz? Hiszen az nem egy személy, akit fel
lehetne szólítani erre. Bizton áUítbató, bogy ez ama másik Pártfogó munkája
lehet csak, aki képes a tanítványok után a közösséget is — szinte egy emberként —
elvezetni erre a feüsmerésre. A d j o n Isten bölcsességet, belátást, véleményformá­
lást, ba keü kritikai vénát az egyénnek éppen úgy, m i n t az egyházunknak!

6. F e l h a s z n á l t és ajánlott irodalom
BALÁZS K . : Újszövetségi szpmutató szptár, B u d a p e s t , L o g o s , 1998.
B E R G E R , K . - COLPE, C : Vallástörténeti szöveg^űjtemény az Újszövetséghez, Szeged, J A T E P r e s s
2018.
BOLYKlJ.: „Igazíanúvallomás". Kommentár János evangéliumához, B u d a p e s t , O s i r i s K i a d ó , 2 0 0 1 .
B U L T M A N N , R.: Das Evangélium nach Johannes, G ö t t i n g e n , V a n d e n h o e c k & R u p r e c h t , " 1 9 5 7 .
EDWARDS, M . : John, M a d l e n - O x f o r d - C a r l t o n , B l a c k w e U , 2004.
G Á L F.: János evangéliuma, B u d a p e s t , Szent I s t v á n Társttlat, 1987.
JOEST, W . : Dogmatik L, G ö t t i n g e n - Z ü r i c h , V a n d e n h o e c k & R u p r e c h t , ^1989.
K Á L V I N J.: Institutio. A keresztyén vallás rendszere, B u d a p e s t , K á l v i n K i a d ó , 2014.
K E E N E R , C . S.: The Gospelofjohn. G r a n d R a p i d s , B a k e r P u b h s h i n g G r o u p , 2003.
K O M O R Ó C Z Y G . : Kiáltó szó a pusztában, B u d a p e s t , O s i r i s K i a d 6 , 1 9 9 8 .
L E N K E Y N É S E M S E Y K . : János evangéliuma (13-21), D e b r e c e n , D R H E , 2 0 0 1 .
SEBESTYÉN J.: Református Dogmatika, B u d a p e s t - G ö d ö l l ő , Iránytű K i a d ó , 1994.
SCHNACKENBURG, R.: Das Johannesevangelium, I I I . T e i l , F r e i b u r g - Basel - W i e n , H e r d e r ,
31979.
SCHNELLE, U . : Theologie des Neuen Testaments, G ö t t i n g e n , V a n d e n h o e c k & R u p r e c h t , 32016.
SCHULZ, S.: Das Evangélium nach Johannes, G ö t t i n g e n , V a n d e n h o e c k & R u p r e c h t , 1978.

Dr. Kókai Nagy Viktor (Debrecen)

317
 Pünkösd 2. napja
2019. június 10.

Az egyházhoz mindenki ért?

Textus: Máté 16,13-19

1. A m i t a textusról tudni kell - e x e g e t i k a i / k o r t ö r t é n e t i m e g é r t é s

Egy több oldalról megközeKtbető, sokszínű, valamint izgalmas problémákat ma­
gában rejtő perikópa áU előttünk. Miközben m i n d exegetikailag, m i n d pedig dog­
matikailag, s azon belül is ekkléziológiailag valóban egymásnak ellentmondó ér­
telmezésekkel találkozhatunk az igeszakasszal kapcsolatban, aközben már az ige­
hirdetésre valö készülés elején érdemes a pünkösdi ünnep teolögiai üzenete men­
tén kibontani, és kibontakozni hagyni. Ebben nagy segítségül van az, bogy az ige­
szakaszban egyértelműen felfedezhetők a pünkösdi ünnephez köthető teolögiai
toposzok, s amelyek jöl illeszkednek az első pünkösdi történet ApCsel-ben leírt
sémájához is:
Péter Kriszmsröl valö bitvallása ( M t 16,15) — Péter pünkösdi beszéde
(ApCsel 2,22-36)
A z Atya megvilágosítö ereje ( M t 16,17) - A Szendélek kitöltetése (ApCsel
2,1-4)
A z egybáz krisztusi megalapozása ( M t 18—19) — A z egybáz megalapozása
a keresztség által (ApCsel 2,37-39).

/. /. Hitvallás Krisztusról
A perikőpa felütése a jézusi kérdés, mely azt tudakolja a tanítványoktöl, bogy m i ­
lyen teolögiaüag meghatározd identitást tulajdonít a korabeli közvélemény a Ná­
záreti Jézusnak, végső soron mennyiben egyeztethető össze a Jézusröl alkotott
kép a várt Messiás irányában támasztott elvárásokkal. Azonban maga Jézus is ár­
nyaltan kérdez önmagáröl. A z Emberfia megjelölés, a szenvedő Emberfia antici-
páciöja, amit megerősít a perikőpa kontextusa, hiszen a következő szakaszban
(Mt 16,21-23) olvasbamnk arröl, bogy Jézus először szöl nyíltan baláláröl és fel-
támadásáröl. Ezzel - írja Péter Stubknacber Eduárd Scbweizerre hivatkozva -
Jézus szétfeszítette a korabeli zsidö Messiás-képet, és a Keresztelő János által v i ­
zionált Emberfia-váradalmat is, hiszen a korai zsidóság csak nagyon szűkszavúan
beszélt a szenvedő Messiásról; illetve a szenvedő Emberfia egyáltalán nem volt
ismerős számára.' Ugyanakkor az is hangsúlyos a szövegben, bogy míg a „közbe­
szédben" ismert személyiségekkel identitikálják Jézust, addig Péter teolögiaüag
értelmezi a kérdést, s egyértelműen Krisztusnak mondja Jézust. Azaz a történeti-
pröfétai képet egy teolögiai-szoteriolögiai kép váltja fel. JöUebet nem lehet figyel­
men kívül hagyni azt sem, bogy a felsorolt próféta személyekhez mindig egyfajta

2 STUHLMACHER: A z Újszövetség bibliai teológiája L, 122.

318
 Máté 16,13-19

eszkatológikus vártadalom is kapcsolódott.^ Péter hitvalló formulájának súlyát az

is adja, hogy a Krisztus „az élő Isten Fia" megnevezés csak ezen a helyen szerepel
az egész Újszövetségben.* A z , bogy Péter a „Krisztus" fogalommal Jézust Messi­
ásnak mondja, egyértelműnek tűnik.* Viszont maga Jézus nem kíván nagy nyilvá­
nosságot ennek a felismerésnek, amit az a M t 16,20-böl is világossá lesz. Jézus
eleve nem mondja magát sehol sem Messiásnak, ezt a jelzőt - mint ebben az eset­
ben is - mindig mások jelentik k i röla.*

1.2. AzAíya megmlágosító ereje

A Péternek m o n d o t t jézusi válasz boldogmondásként is értelmezhető, amint arra
a legtöbb kommentár utal.* A z , bogy Péter bitvallásának alapja nem a „test és vér"
- ami a zsidóság számára az emberi dolgok területét jelenti,2 különösen a korlátok
közt, betegségben, balálban élő embert* - azt erősíti meg, bogy a bitvallás valóban
hiteles - lényegében magától az Istentől hitelesített - , nem pedig emberi spekulá­
ciók következménye. (A test és vér, m i n t a lelkiek eUenpölusa több ízben is sze­
repel az apostoli levelekben: p l . I K o r 15,50; Gal 1,16; E f 6,12; Zsid 2,14). Kálvin
nagyon határozottan írja le, bogy ebben a versben az emberi éleslátás deficitje áll
szemben az Isten bitet ajándékozó és megvilágosítö lelkével.* A „bitvallás", mint
teolögiai „műfaj" számára ez azt jelenti, bogy sosem emberi intenciók határozzák
meg annak tartalmát, banem mindaz, ami benne foglaltatik, a Szentbáromság Is­
ten kijelentése keü, bogy legyen. S ezen a ponton válik ismét igazán pünkösdivé a
perikópa. Hiszen Krisztust nem tudjuk bizonyítani, csak megvallani. A m ez a val­
lomás nem a magunk teljesítménye, banem kegyelem. S éppen a Szentiélek az, aki
késszé tudja tenni az embert akár a bitvallás kegyelmi ajándékára is, amit a pün­
kösd hétfőre rendelt episztolában is olvashatjuk ( I K o r 12,4—11)."

1.3. Az egyház ulapja

Tekintettel arra, bogy a perikópa korábban (egészen az öegybázig visszame­
n ő e n " ) Péter és Pál napjának volt alapigéje, s figyelembe véve azt, bogy a római
katolikus egybázértelmezés számára még mindig óriási jelentősége van, nagyon
fontos hangsúlyozni az eredeti görög szavak közötti különbségeket: TléTpoj (ke­
rek kő, esedeg drágakő; arámul q''3 — innen a Kéfás) és TTÉTpa (szikla, sziklaszál;
héberül U S ) . " Innen nézve nem Péter személye az, akire Jézus az egyházát ala-

2 RATZINGER: A názáreti Jézus L , 243.

3 SCHWEIZER: Das Evangélium nach Mattháus, 221.
4 CULMANN: A z Újszövetség krisztológiája, 109-110.
5 CSERHÁTI: A Z Újszövetség teológiája, 249.
6 LUCK: Das Evangélium nach Mattháus, 187; L U Z : Das EvangeHum nach Mattháus, 461.
2 L U C K : Í . m . , 187.
8 BoLYKI: A z újszövetségi írásmagyarázat elvei, módszerei és példái, 101.
9 K Á L V I N : Evangéliumi harmónia I I I . , 64.
BRENNECKE: Pfingsten, Petrus u n d der Papst, 291.
11 i . m . , 290.
12BOLYKI: i . m . , 102.

319
 Pünkösd 2. napja

pítja. Ezt az értelmezést erősíti meg Pákozdy László Márton is, aki a „ K O L " kötő­
szót nem „és"-nek, hanem „de", illetve „viszont" értelemben fordítja." Viszont
a protestáns értelmezések sem értenek teljesen egyet abban, bogy mire, illetve kire
is alapozza ebben a szakaszban Jézus az egyházát. Bolykijános szerint nem Péter,
és nem is Péter hite vagy hitvallása az egybáz alapja, banem a tény, amit Péter
bitvallása kifejez, az az, bogy Jézus az Isten F i a . " Más értelmezés viszont Péter
bitvallását tekinti annak a kősziklának, amelyre Krisztus egyháza épülhet." Maga
Kálvin és Luther értelmezése között is megfigyelhető egyfajta árnyaltság. Kálvin
a már idézett Evangéliumi harmóniájában azt írja, bogy „a többiek között mégis
Péter kiválóságát jelzi úgy, amint Krisztus ajándékozásának mértéke szerint a
maga rendjéhez mérten ki-ki többet vagy kevesebbet k a p . " " Luther viszont egy­
értelműen elveti annak létjogosultságbát, bogy Péternek ebben a történetben egy­
fajta primátus adatott volna: „ . . . ba i t t Pétert és Krisztust is sziklának nevezik,
akkor a teljes szikla maga Kriszms, Péter pedig csak a szikla egy darabja."" Bár­
mely értelmezést is éreznénk magunkhoz közelebbinek, végső soron axiómaként
kell megállapítani, bogy az egybáz nem emberi mü, banem Kriszms rendelésén
alapszik.

2. A perikópa m e g é r t é s e - teológiai ö s s z e f ü g g é s e k feltárása

Nyüvánvalö, bogy a perikőpa jóval több teolögiai összefüggést és izgalmasnak
ígérkező ütköztetést foglal magában, m i n t amennyit egy pünkösd másnapi igehir­
detés elbírna. Ezért az előző fejezetben bangsúlyozottak mentén érdemes rend­
szeres teolögjailag is végiggondolni az üzenetet.
A Krisztusról szölö bitvallás és a krisztolögia kérdése kedvelt témája többek
között a teolögiatörténetnek is, mint arröl a Jézus-élete kutatás is tanúskodik.
Mindennek a hátterében az áll, bogy időnként felmerül annak a kérdése, bogy k i
is volt a Názáreti Jézus valójában? Ez aztán magában foglalja a különböző vála­
szok sokféleségének a lehetőségét, kezdve az öegybázi vitáktól egészen a roman­
tikus, majd liberális „erkölcsi példakép" Jézus-érteknezésig. É s éppen ezen a p o n ­
t o n kapcsolödik szervesen a mátéi perikőpa az ApCsel Péter-prédikáciöboz, ahol
az apostol igyekszik egy krisztolögiailag megalapozott Jézus képet adni. Megke-
rülbetedennek látszik a Szentbáromság dogmája akkor, amikor a Fiú Istenről valö
bitvallást az Atya jelenti ki, s mindez a Szendélek kitöltetésének ünnepén hangzik
el.
Ezzel lényegében már érintve is van a perikőpa következő témája: a bitvallás
természetrajza. Arröl van sző, bogy a bitvallás sem feltédenül emberi kezdemé­
nyezés szülöttje - még akkor sem, ba bizonyos teolögiai bitviták, felekezetek kö­
zötti dogmatikai különbségek, vagy az állam és egybáz kényes és érzékeny kap­
csolatát érintő politikai események kontextusában születik — banem ismételten a

n BÉRES: Pünkösd csodája: az egyház, 236.

16 KÁLVIN: Evangéliumi harmónia, 64.
'2 LUTHER: A keresztény közösség alapja. Prédikáció Péter és Pál napján, 246.

320
 Máté 16,13-19

Szentlélek teszi késszé az embert, s így az egyház közösségét arra, bogy valöban
bitet tegyen a Szentbáromság titkáröl. Persze némileg különbséget kell tenni a
formailag bitvallásnak m o n d o t t és rögzített, az öegybázi zsinatok által elfogadott
bitvallások, valamint a Jézus Krisztus voltáról ránk hagyományozott péteri
„Credo" között. Azonban éppen ez a formai különbség - ráadásul a péteri bitval­
lás egyben a szentírásbeH is — ösztönzi az embert állandóan arra, bogy önmaga —
a bibliai felismerések mentén - vallást tegyen Krisztusról. É s valöban a Szentírás
köt, ahogyan Bartb írja a „Kis dogmatikájában": „A Szentírásnak kötelező tekin­
télye van. N e m állíthatjuk ugyanezt a bitvallásokröl is, de van nem-kötelező és
mégis nagyon komolyan veendő tekintély i s . " " Azaz: a keresztyén egybáz és ke­
resztyén ember egy hármas motivációnak engedve tesz bitvallást, ahol a motiváló
erők a Szentírás felismerései, a zsinatok liturgiaüag is alkalmazható bitvaUásai, és
a teolögiaüag reflektált személyes élet- és bittapasztalatok. így a személyes bitval­
lást elkerülheti az a szubjektivizmus, amely a teolögiai feüsmerések megkerülésé­
vel akarnak bitigazságokat megfogalmazni. N e feledjük: Péter bitvaUásában nem
csupán egy gaüleai balász személyes élménye koncentrálódik, banem már a Krisz­
tus utáni egybáz és keresztyénség dogmatikája. (Ha elfogadjuk, bogy Máté evan-
géüumának keletkezése a 80-as évekre t e h e t ő , " így Péter bitvaUásáböl is az ősegy­
ház bitvaUása csenghet vissza, de mindenképpen a feltámadás utáni tapasztalatok
mentén került megfogalmazásra a bitvaUö formcüa.)^*
A z egybáz „alapítására" nézve érdemes a periköpát a római katoükus
ekkléziolögia fényében is megközelíteni. Egyrészt az egybáz apostoHságának
locus classicusával áUunk szemben, ami a tanítás és a hivatal megőrzését és t o ­
vábbadását jelenti,2' s amely igehely a pápaság bibükus hivatkozási alapjának szá­
mít a római katolikus teológiában, hangsúlyozva egyben Péter primátusát a többi
tanítvánnyal szemben.22 Azonban érdemes másrészt még egy ponton összevetni
a római katoükus egybáztant a protestáns ekkléziolögiával, már csak azért is, mert
az utóbbi évek spirituáüs útkeresése során egyre több szó esik a misztikáról. így
nem is hangzik túl idegennek — még ba dogmatikaüag nem is számít protestáns
megközelítési módnak — bogy „az egybáz nem Jézus egyetlen alapító szavára ve­
zethető vissza, banem Jézus életének misztériumaira, elsősorban a búsvéti ese­
ményre.'"* Ezzel szemben nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, amit már
viszont ökumenikus kontextusban jóval nagyobb konszenzus övez — bogy az egy­
báz egyszerre a bit tárgya, másrészt viszont empirikus, történelmi és szociológiai
valöság.24 A kettőt kijátszani egymás eUen, vagy egyik oldalt a másikkal szemben
túlhangsúlyozni tebát lebeteüen, és teolögiaüag eleve téves váUalkozás.

18 BARTH: Kis dogmatika, 13.

19 SCHWEIZER: Teológiai bevezetés az Újszövetségbe, 127.
2" RATZINGER. i , m . , 246.
21 LÖSER: A z egyház apostohsága, 1 1 1
22 L Ö S E R : Pápa, 505.
23 LÖSER: A z egyház, 110.
24 L d . ehhez FAZAKAS: Vétkeztünk, 2 2 9 - 2 3 1 .

321
 Pünkösd 2. napja

3. Prédikációvázlat
A mondás szerint a focihoz, a poHtikához és az egyházhoz mindenki ért. Valóban.
A z egyházról való gondolkodás, véleményformálás mindig magában rejti a felü­
letes ismeretek alapján való ítélet, a hagyományokon való tájékozódás és a szemé­
lyes érdekeltség mentén megfogalmazott elvárások kísértését. Pünkösd ünnepén
újra elmélyülhetünk az egybáz lényegébe, titkába, s nem utolsö sorban az egybáz
Urának ismeretébe.

3.1. Színvallás és hitvallás

A történet egyik mozgatórugója Jézus provokáló kérdése: „Kinek mondják az
emberek az Embertiát?" Olyan kérdés ez, amelyre nem lehet félrebeszélés a vá­
lasz. Mintha a személyes tapasztalat, a közvélemény, a teolögiai előismeretek egy­
aránt befolyásolnák a válaszokat. A kortárs és sokszínű Jézus-kép, amelyet a ta­
nítványok lefestenek, azonban nem elegendő Péter számára. Szavainak súlya van.
Figyelmen kívül hagyja a szóbeszédet, a népi vallásosság mentén megfogalmazott
kliséket, a történelmi tapasztalatokból táplálkozó Jézus értelmezést. S ezen a pon­
ton Péter igazán teológusként szólal meg — még akkor is, ba a későbbi, feltámadás
utáni gyülekezet bitvallása koncentrálódik szavában. A z t mondani, ott és akkor,
bogy „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia" - egy teolögiai korszak nyitánya volt.
A felismerés és színvallás egészen új dimenzióját nyitotta meg a Messiásról, az
Istenről és magáról az emberről valö gondolkodásnak. Egészen közel állni egy
bús-vér emberhez, és azt mondani röla: te az Isten Fia vagy — egészen abszurdnak
is tűnhetett volna.
Minden kornak megvolt és megvan a maga sajátos Jézus kérdése. Már az első
pünkösd alkalmával is éppen Péter volt az, aki egy logikusan levezetett, teolögia-
üag megalapozott és igényes prédikációban világossá tette: Jézus a Krisztus. S i n ­
nen indulhatott el az ősegyház kérügmája. JöUebet már az első évszázadok bitvitái
és dogmabarcai világossá tették: nem tartozik az egyértelmű dolgok közé Jézus
Krisztusról beszélni, de ugyanakkor nem is lehet megspórolni a Krisztusról valö
beszéd és a röla szölö bitvallás felelősségét. Mert az egybáz — a mai ünnep, és a
mai történet összefüggésében - elsősorban Krisztusról szöl. A feltámadottröl
szölö bitvallásröl. M i n d i g kétes elszólás az, amikor akár ökumenikus kontextus­
ban, legfőképpen a differenciáltságot hangsúlyozva, azt mondjuk: a m i egyhá­
zunk. S miért is kétes ez a megállapítás? Azért, mert Krisztus az egybáz ura. É s
ez a megállapítás az egocentrikus és ember centrikus egybázérteknezésből, igény-
és elvárás katalögusböl, a Kriszms-központú egybáz felé vezethetne bennünket.
Mert ott és akkor beszélhetünk igazán egyházról, ahol nem a saját tapasztalataink,
elvárásaink, hagyományaink, történelmünk, népi-nemzeti identitásunk reaHzálö-
dik egy gyülekezeti közösségben, banem ahol képesek vagyunk koncentráltan bit­
vallást tenni a feltámadott Krisztusról.

3.2. helkes vallomás

Péter bitvallása azonban mégsem teolögiai produktum Jézus szerint. A z Atya k i ­
jelentéséből született vallomás nem emberi teljesítmény. Ez egészen egyszerűen

322
 Máté 16,13-19

nem más, m i n t ráhagyatkozás. Ráhagyatkozás az Atyaisten kijelentésére. S i t t is­

mét félre kellett tenni az előzetes információkat, legfőképpen pedig azt a szándé­
kot, hogy emberi logikával k i lehet sakkozni a vallomást. így most is nagyon közel
kerül ez a történet az első pünkösdhöz. Mintha az emberi motivációk visszavo­
nulót fújtak volna a Lélek inspirációjának teret engedve. Igen. Pünkösd „Lelkes"
ünnep. Talán ezért is m d nehezen egy antropocentrikus társadalom, és valljuk
meg őszintén: egy emberi érdekek mentén körvonalazódni látszó egyházkép m i t
kezdeni az ünnep Lélektől valóságával. M e r t a háttérbe keU vonulni, és engedni
kell, bogy a Lélek áradjon, a Lélek lelkesítsen, a Lélek ösztönözzön bennünket
Kriszmsröl szölö hitvallásra. A z a legnagyobb baj, bogy sokszor jobban akarjtdt
m d n i , és ezt aztán k i is mondjuk, bogy m i t akamnk m i az egyháztól, az egyházban
és az egyházzal, mint amit maga Kriszms akar. É s ugyanez igaz lehet a Kriszmsröl
szölö bitvallásröl is. A korszellem, a szociális helyzet, a politikai Idíma, az ökoló­
giai krízis, a teolögiai érdeklődés sokkal inkább erőteljesebb Kriszms-képet gene­
rál bennük, m i n t maga az Isten.
Péter bitvallása azonban arra ösztönöz bennünket, bogy tegyünk féke m i n ­
denféle előfeltevést Jézus Kriszmsröl, s engedjük, bogy a Szentírás bizonyossága
és a Szentlélek ereje vezessen bennünket vallomásunkban. S ebben továbbsegít­
het minket az, ba megpróbáljuk megérteni az első pünkösd, s minden további
pünkösdi ünnep lényegét. A z t , bogy miközben otthonosan érezzük magunkat a
gyülekezeteinkben; s a magunk nyelvén keressük a jö szavakat Jézusra, Istenre,
Szendélekre; miközben m i magunk is formáljuk keresztyén közösségeinket -
aközben létezik egy tőlünk független erő, egy isteni inspiráció, amely képes kirán­
gatni megint csak az önző szemléletmödunkböl, és elfogadtatja velünk azt, bogy
lehet bátornak lenni. Lehet szembemenni akár évszázados klisékkel, generáció­
k o n átívelő hagyományokkal, és lehet keresni a Szendélek frissítését és frissítő
erejét. Mert nem az a lényeges csupán, bogy m i t mondott az egyházról és Krisz­
msröl a teolögiatörténet a maga 2000 éves hagyományával és felismeréseivel. A z
sem lényeges elsősorban, bogy milyen Istenképet és Krisztusképet hozunk ott­
honról, talán nagyszüleinktől, konfirmáló lelkipásztoroktól, vallástanároktöl, bit-
tanos néniktől magunkkal. H a n e m az igazán a lényeg, bogy meghalljuk, megérez­
zük, megtapasztaljuk a Szendélek erejét a saját szavainkban, a saját. Lélektől ádel-
kesült vallomásainkban. A Krisztusról valö bitvallás nem csupán bebiflázott lecke,
amelyet néhány kátékérdéssel abszolválni lehet, banem valöban ráhagyatkozás a
Szendélek inspirációjára. S ahol ez megvalósul, ott és akkor, ismét tőlünk függet­
lenül, megérezbetjük az egybáz alapjának erejét.

3.3. Kőstfklányi vallomás

A római Szent Péter bazilika kupolájában van egy felirat: „Tu es Petrus, et super hanc
petram aediftcabo ecclesiam meam..." Péter primátusának és a pápai tisztség megala­
pozásának bibliai igéje ez latinul. S miközben izgalmas öktimenikus vitákat lehet
erről tartani, aközben érdemes megint csak az első pünkösdi történettel összefüg­
gésben beszélni a mai történetről. Mert miről is lenne szó? Elsősorban nem arról,
bogy kire, vagy mire is alapozza Kriszms az egyházát. Hanem az az elsődleges.

323
 Pünkösd 2. napja

hogy ki is az, aki létrehívta. A mai történet egyértelművé teszi, hogy maga Kriszms
az. É s ha Krisztus az alapítö, akkor bizonyos szempontból már mellékes az, bogy
milyen körülmények között jött létre az egybáz. Egyszerűen: Krisztus akarja az
egyházat. Éppen úgy, mint az első pünkösdkor: Kriszms akarta a keresztségét.
Egyházat nem lehet „csinálni", mert az egybáz Krisztus akaratából nő k i , s abból,
abban növekedik tovább. É s ez olyan egyszerű, olyan egyértelmű. A legegysze­
rűbb bitvaUásink, legkézenfekvőbb kátéink is m i n d - m i n d megfogalmazzák. Mégis
mindig megpróbálunk belenyúlni ebbe a kriszmsi formálásba. Pedig nem kellene
mást tenni, mint valöban engedni, bogy megvalöstiljon az egyházban is Kriszms
akarata.
Persze ba az egyháztörténetre, vagy a felekezeti széttagoltságra gondolunk,
akkor ott lapul a kérdés: valöban ezt akarta volna Kriszms? N e m . Nyilvánvalóan
nem. De az egyháznak mindig volt, van és lesz egy földi, látható, tapasztalható
oldala, amelyet az emberi érdekek, elképzelések, szándékok is formálnak. S ami­
hez az ember hozzányúl, abban mindig megvan a torzulás esélye. A látható, ta­
pasztalható egybáz, mindig ellentmondás tárgya marad. S mindig lesznek kívülálló
„jóakarók", híreket és posztokat kommentelők, akik a negatív oldalakra figyel-
meztemek. D e azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, bogy az az egybáz, amely
Kriszms akaratából él, mindig számíthat a bűnbocsánatra és a megmaradásra.

Bizonyára ezek után is lesznek olyanok, akik úgy gondolják, bogy a focival és a
politikával egyetemben az egyházhoz is értenek. Mégis érdemes a mélyre ásni. A
sziklára tekinteni. A z Istenre hagyatkozni. És a Szentiélekből inspirálódni. N e m a
hagyományra építve, nem a képességeinkre hagyatkozva, s nem az ödeteinkből
inspirálödva. Éppen pünkösdkor - éppen az egyházban.

4. K é p e k , példák, s z e m e l v é n y e k
4.1. A római Szent Péter bazüika kupolája, amelyen a „Te Péter v a g y . . . " felirat
olvasbatö latinul, ^ ^ ^ V M W ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ H ^ ^ ^ ^

4.2. Érdemes meghallgatni Liszt Ferenc Kriszms oratóriumának „Tu es Pet­

r u s . . . " (Az egybáz alapítása) tételét, amely a M t 16,18 mellett a Jn 21,15kk („Si­
m o n , Jöna fia, szeretsz-e engem?...") szövegrészt is magában foglalva összekap­
csolja az egybáz alapítását annak pásztorlásával.

324
 Máté 16.13-19

5. T o v á b b i s z e m p o n t o k az istentisztelet alakításához
Az alkalomról:
Az ünnepről: szokás a pünkösd ünnepét az „Egyház születésnapja"-ként emle­
getni. A megfogalmazás nem pontos, hiszen hitünk szerint Krisztus az Ige és a
Lélek által már az idők kezdetétől fogva gyűjti az O egyházát, mégis igaz, hogy a
Szendélek kitöltetésének eseménye fontos viszonyítási pont a keresztyén egyház
életében, a kijelentés és az üdvösség történetében. Ahogyan az első keresztyén
gyülekezet megalakulása Jeruzsálemben a pünkösd következménye, úgy a Magyar
Református Egybáz is, és benne a gyülekezet, amelyben élünk, a Szendélek kitöl­
tetésének máig érzékelhető hatása.

Lekdó: ApCsel 2,22-36

Enekajánlás:
RE 373: Jövel, teremtő Szendélek
380: Semmit ne bánkódjál. Krisztus szent serege
392: A z egyháznak a Jézus a fundámentuma

Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus,
Mennyi minden köt bennünket templomainkhoz.
A beszélő kövek, mesélő padok eszünkbe juttatják nagyapáink elköteleződéseit,
nagyanyáink bitvallásosságait, egykori konfirmandus éveink csínytevéseit, az
életre szölö bevonulást a nagy ő-vel, a gyermekünk sírását a keresztelőkor, a m i
sírásunkat az utolsö búcsúk után
D e mennyire jö lenne, ba Te magad is kötnél bennünket.
Legfőképpen magadhoz.
Hogy ne hagyományos bitünk legyen - banem belőled fakadó, élő.
Hogy ne a múlt emléke határozza meg itt létünket — banem a jelen valósága.
Hogy ne a programok lelkesítsenek fel bennünket - banem Szendelked.
Hogy ne csupán a régi bitbősökre emlékezzünk - banem terád.
Köszönjük az egyházat, az egyházunkat, a lelki ottbont, amely egyszerre a m i sa­
játunk, s egyszerre Tőled kapott ajándék. Segíts jöl érteni, jöl élni benne, jöl hinni
röla. Hogy megtaláljuk helyünket, és megtaláljuk Téged is benne. Ámen.

6. F e l h a s z n á l t és ajánlott ifodalom
BARTH, K.: Kis dogmatika, Budapest, Országos Református Missziói Munkaközösség, 1947.
BÉREST.: Pünkösd csodája: az egyház in: Igazság és Élet 3 (2009/2), 235-240.
B O L Y K I J . : Az újszövetség írásmagyarázat elvei, módszerei és példái, Budapest, Kálvin Kiadó 1998.
BRENNECKE, H . CH.: Pfingsten, Petrus und der Papst, Mt 16,13-19, Pfingstmontag, in: G P M
98 (2009/2), 286-291.
CULMANN, O.: Az Újszövetség krisztológiája, Budapest, Református Egyház Zsinati Irodájának
Sajtóosztálya, 1990.
CSERHÁTI S.: Az Újszövetség teológiája, Budapest, Luther Kiadó, 2012.
FAZAKAS S.: Vétkeztünk. Egyház * történelmi és társadalmi hűríósszejüggések rendszerében, Budapest,
L'Harmattan, 2017.

325
 Pünkösd 2. napja

K Á L V I N J.: Evangéliumi harmónia, I I I . kötet, Budapest, Sylvester Irodalmi és Nyomdai Intézet

RT., 1941.
LOSER, W.: Az egyház, in: Beinert, W. (szerk.): A katolikus dogmatika lexikona, Budapest, VigiHa
Kiadó, 2004,109-111.
LÖSER, W.: Az egyház apostohsága, in: Beinert, W. (szerk.): A katolikus dogmatika lexikona,
Budapest, VigiHa Kiadó, 2004, 111-112.
LÖSER, W.: Pápa, in: Beinert, W. (szerk.): A katolikus dogmatika lexikona, Budapest, VigiHa
Kiadó, 2004, 505-506.
LuCK, U.: Das Evangélium nach Mattháus, Zürich, Theologischer Verlag, 1993.
LUTHER, M . : A keresztény közösség alapja. Prédikáció Péter és Pál napján, in: Csepregi Z.
(szerk.): Euther válogatott művei 6. Prédikációk, Budapest, Luther Kiadó, 2015, 242-249.
L u Z , U.: Das Evangélium nach Mattháus, 2. Teilband ( E K K 1/2), Zürich - Neukirchen-Vluyn,
Benziger Verlag — Neukirchener Verlag, *2007.
RATZINGER,].: A názáreti jéyus I., Budapest, Szent István Társulat, 2007.
SCHWEIZER, E . : Das Evangélium nach Mattháus ( N T D 2), Góttinger-Zürich, Vandenhoeck &
Ruprecht, "1986.
SCHWEIZER, E . : Teológiai bevezetés az Újszövetségbe, Budapest, Kálvin Kiadó, 2004.
STUHLMACHER, P.: Az Újszövetség bibliai teológiája I., Alapvetés. Jézustól Pálig, Budapest, Kálvin
Kiadó, 2017.

Dr. Kovács Krisztián (Debrecen)

326
 Szentháromság vasárnapja
2019. június 16.

Kapcsolatban és közösségben, avagy Isten és az Ö gyülekezete

Textus: 2 K o r i n t h u s 1 3 , 1 1 - 1 3

1. A m i t a t e x t u s t ó l tudni kell - e x e g e t i k a i / k o r t ö r t é n e t i m e g é r t é s
Pál apostol minden levelét üdvözlő és áldö szavakkal zárja. Ez megfelel a levél­
írás korabeli szabályainak, azonban bogy az apostol esetében nemcsak udvarias
formuláröl van sző, amelyet az ember „odafirkant" a levél végére, szinte auto­
matikusan, már igazán oda sem figyelve, azt a sokféleség bizonyítja. Minden
levelet más szavakkal fejez be, mégpedig olyan tartalmakkal, amelyek a címzet­
tek számára jellemzően fontosak és egybecsengenek a levél súlyponti mondani-
valöjával. A második Korintbusi levél zárö sorai azt foglalják össze, amire a
korintbusi gyülekezetnek a maga szétszakadozottságában leginkább szüksége
van.' A békére és a szeretetre vonatkozó intelmeket az a trinitárius formába
öntött áldás zárja, amelyet apostoli áldás néven a mai napig használunk az isten­
tiszteleti életben.
A z intések sorába öt felszólítás és egy ígéret tartozik. Ezután következik a
sajátos köszöntésre (szent csök) felszólítás, végül az említett áldás.
Örömre i n t az első felszólítás ( x a í p e r e ) . Cserháti Sándor hangsúlyozza,
bogy a 11. vers valamennyi felszöKtása imperfectumban áll, a cselekvés végére
nincs tekintettel, tebát nemcsak egy konkrét szituációban, banem tartósan az
említett magatartásra buzdít.^ Cserháti érvényesíti is ezt a szempontot m i n d az
öt felszólítás fordításában, az örömmel kapcsolatos így hangzik: töltsön el öröm
titeket. H a nem is vesszük át az ő fordítási javaslatait, mindenképp megéri fi­
gyelni az Imperfectum formára, a felszólítások bosszú távú, máig batö, folyama­
tos érvényére.
A gyülekezetben feszülő ellentétekre - az apostol és a gyülekezet, illetve a
gyülekezeti tagok között - és a közösség széttöredezettségére nézve különösen
is fontos a jö rend helyreállítására* valö felszólítás. A N I B a vers elemzésekor a
KaTapTÍCecrGe szó kapcsán visszautal 13,9-re, ahol ez a szó már előfordult.
Jelentését ott így összegzi: „Állítsátok vissza a dolgokat a helyes rendbe/jö álla­
potba."* K é t verssel később, textusunkban a hangsúly nem egyszerűen a dolgok
rendeződésére kerül, banem az emberek egymáshoz valö viszonyának javulásá­
ra. A pártoskodás, az apostollal valö szembefordulás és a személyi ellentétek

1 W E N D L A N D : Die Briefe an die Korinther, 259.

2 CSERHÁTI: P £ apostolnak a korinthusiakhoz írt második levele, 427.430.
3 Rendezzétek soraitokat - így fordítja az intést CSERHÁTI: i . m . , 427; Ennek a megfogalmazásnak
esedeg a prédikációban lehet jelentősége, mert a tartalma fontos és aktuális, a formája viszont megle­
pő, magára vonja a hallgatók figyelmét.
4 SAMPLEY: 2 Corinthians, Galatians, Ephesians, 178.

327
 Szentháromság vasárnapja

kiéleződése szétzilálta a közösséget, helyre kell állnia a rendnek, m i n d a normál

életre, m i n d pedig a gyülekezeti tagok egymáshoz valö viszonyára nézve. Ez
természetesen a mai gyülekezetekre is érvényes (imperfecmm!); nem lehet bün-
tedenül, negatív következmények nélkül frontokat és szekértáborokat nyitni,
mert az a közösség megroppanásához vezet. N e m véleden, bogy az apostol
imádkozik a helyreállításért és fel is szölít a személyes kapcsolatok rendezésére.
A harmadik felszölítás esetében a kommentárok és a fordítások élnek a
trapaKaXécü ige sokféle jelentésével. „Fogadjátok el az intést" — ezt olvassuk a
R Ú F fordításában. Cserháti a buzdításra helyezi a hangsúlyt: biztassátok egy­
mást,* a N I B pedig felveszi a sző „vigasztalás" jelentésének fonalát, és úgy ér­
telmezi a felszölítást, bogy „vidítson fel benneteket a helyzet pozitív megválto­
zása".* H a az igehirdetésben hangsúlyt akarunk helyezni a feszültségek miatt
szétzilálödott közösség és emberi kapcsolatok rendbetételére, akkor ez a N I B
által ajánlott értelmezés szépen fog illeszkedni a mondanivalöboz.
A negyedik felszölítást — jussatok egyetértésre ( I I .v.) — Cserháti a szokásos­
nál részletesebben és mélyebben elemzi. A (j)poveLV ige úgy jelent gondolkodást,
bogy inkább az alapállásra, a beállítottságra vonatkozik. Vagyis a kívánt egység
akkor tud létrejönni, ba felismerik a közös alapot, akarnak ugyanabba az irányba
lépni és gondolkodni, és így az egység mélyről fog elindulni és felnőni, az ugyan­
arra törekvés eredménye lesz, és „egy irányba tartö, közös erőfeszítést feltéte­
lez".*
Éljetek békességben — ez az utolsö felszölítás. Ez pedig egyáltalán nem pasz-
szivitást jelent, sokkal inkább béketeremtést, ahogy Jézus a Hegyi beszédben
tanítja ( M t 5,9).
ígéret csadakozik a felszöHtásokboz, mégpedig olyan ígéret, amelyre a pro­
testáns olvasö felkapja a fejét. H a egyetértésben, békében éltek, akkor a szeretet
és a békesség Istene veletek lesz. Mintha a m i szeretetre és békére törekvésünk
eredményezné Isten jelenlétét. Természetesen nem erről az érdemszerző kap­
csolatról van a texmsban szó, azonban az világos, bogy Isten jelenléte és embe­
rek békéje elválasztbatadanul összetartozik. A Wuppertaler Studienbibel így fogal­
mazza meg ezt az összetartozást: Isten lényét a szeretet jellemzi, amelyet oda­
ajándékoz, és a béke, amelyet megteremt. O a szeretet és a békesség Istene.
Ezért csak ott lehet jelen, ahol megtartják a békességet és az egyetértést szere­
tetben.* Isten kegyelmes jelenlétét, valamint a gyűlölködés és a békétienség
munkálását sehogyan sem lehet közös nevezőre hozni. Amely közösségnek a
torzsalkodások fenntartása és a béke szétdúlása az igazi célja, és ezzel a törek­
véssel nem hagy fel, az nem akarja Isten jelenlétét, még ba ezt szavakkal mondja
is. A beállítottsága és a törekvése szegül szembe Isten igazi valójával. N e m koc­
kázatmentes tebát megtűrni és táplálni a gyűlölködést keresztyén köreinkben.

5 CSERHÁTI: i . m . , 427.428.
6 SAMPLEY: 2 Corinthians, Galatians, Ephesians, 178.
7 CSERHÁTI: i . m . , 427.428.
8 BOOR: D e r zweite Brief des Paulus an die Korinther, 256.

328
 2Kormthus 13,11-13

Pont a fordítottját ajánlja az apostol, amikor a „szent csókról" beszél. J ó

észrevennünk, bogy i t t a keresztyén testvér szívbéli elfogadásáról van szó. Szívé­
lyes, szeretetteljes érintkezésről beszél Pál apostol, amikor az összetartozó em­
berek általánosan elfogadott üdvözlési módját - csök - mintegy érvényessé teszi
a keresztyén gyülekezet köreiben: szent csök. N e m egymás amolyan „nyögve­
nyelős", banem szívből jövő elfogadásáról van tebát szó, amely a közösség egy­
más közti érintkezésének módjában, szeretetteljes stílusában is megmutatkozik.
A levél záróakkordját az ún. apostoli áldás képezi. Mivel ez az ige Szentbá­
romság vasárnapjának textusa, ezért nagy hangsúlyt kap ez a trinitárius formát
követő áldás, és a teolögiai részben próbálunk közelebbről rátekinteni.

2. A p e r i k ó p a m e g é r t é s e — teológiai ö s s z e f ü g g é s e k feltárása
Két szempontot szeretnék kiemelni a textus teolögiai gazdagságából, amelyek
fontosak az igehirdetés szempontjából. A z első a levél sajátos műfaja. A máso­
dik korintbusi Pál legszemélyesebb hangú levele. M i n t tudjuk, ennek elsősorban
az az oka, bogy megromlott a bizalmi viszony az apostol és az általa alapított
gyülekezet között. Részben gyülekezeten belüli hangokra, részben kívülről
(minden bizonnyal Jeruzsálemből) érkezett tekintélyekre hallgatva Pál hitelessé­
gét - apostoli bitelét - kérdőjelezték meg sokan a gyülekezetben. Ez nyüvánva-
löan mélyen megbántotta az apostolt, ezért is írja gyötrődéssel, szorongással és
könnyhullatással (2Kor 2,4) a levelét. Tudjuk, bogy korábban személyesen pró­
bálta a vele szembeszegülő gyülekezeti taggal tisztázni a közöttük lévő ellentétet,
ezért utazott „villámlátogatásra" Efezusböl Korintbusba (2Kor 2,1; 12,21; 13,2),
ám a találkozás csúfos kudarcba torkollott, a gyülekezet nem állt az apostol mel­
lé. Cserháti szellemes kifejezésével élve a késői utódok számára oly fontos leve­
leket, szent iratokat az apostol általában kényszerűségből, valamilyen „üzemza­
var" elhárítása céljából írta.* így történik most is. Bár a Korintbusböl érkező
Titus jö híreket hoz, a feszültség azért még fennáll, sőt egy bizonyos szempont
miatt súlyosbodik is: már nemcsak valaki a gyülekezetből száll szembe Pállal,
banem a valószínűleg Jeruzsálemből érkezett, nagy tekintélyű „fő-fő apostolok"
Pál ellen hangolják a gyülekezetet, és ami még rosszabb és még jobban elkeseríti
Pált, „más evangéliumot" hirdetnek."
Rendkívül érzékeny tebát a helyzet, amelyben a levél születik. Pál pedig
olyan összetett munkát végez ebben a levélben, amelyben jelen van a tiszta
evangéHum védelmezése, az apostoH szolgálat bemutatása, hitelességének bizo­
nyítása és a személyes, pásztori hang, amely félti a gyülekezet jövőjét, és munkál­
ja a szoros közösség belyreáUítását részben a gyülekezet tagjai, részben pedig az
apostol és a gyülekezet között. Olyan ez a kép, mintha egy ezer bajjal, viszállyal,
tévtanítással küszködő mai gyülekezet áUna előttünk, aki még a lelkészével is
feszültségbe került. Hogyan szólal meg üyenkor az apostol, vagyis az a személy.

9 CSERHÁTI: i . m . , 2 1 - 2 2 .
i» 2 K o r 1 1 , 3 - 5

329
 Szentháromság vasárnapja

aki az evangéliumot képviseli és nem rombolni, banem építeni akarja a gyüleke­

zetet? Ez a fő és egyben rendkívül érzékeny kérdése ennek a textusnak.
A második - és tulajdonképpen a kiemelkedő - teológiai téma a Szentbá­
romság megnevezése az áldásban. A Szentbáromság, m i n t kiforrott dogma nem
szerepel a Bibliában. A bizonyosan páü levelekben csak ezen a belyen áll rende­
zett formában egymás mellett a bárom isteni személy neve, de I K o r 12,4-6-ban
is találunk funkcionálisnak nevezbető „szentbáromságtant". Hasonló formulák­
kal ezen kívül csak a késői újszövetségi iratokban találkozunk (pl. E f 4,4-6; M t
28,19; I P t 1,2). Ezek a bibliai belyek jelentették az alapját annak a Szentbárom­
ság dogmának, amely bárom évszázad folyamán formálódott k i , és a Nicea-
konstantinápolyi zsinaton (324/381) elfogadott bitvallásban nyert végleges for­
mát. M i n t az imént láttuk, maga a Szentbáromságröl szölö tanítás természetesen
nem nélkülözi a bibliai alapot, szükség volt azonban a status conjessionis-ta, bogy
maga a bitvallás kikristályosodjék. Ezt a bitbeU döntést igénylő helyzetet a
tévtanításokkal valö közdelem és az első századok nagy teolögiai vitái hozták
létre. A sarokpontokat egyrészt a monoteizmus megkérdőjelezbeteden volta
képezte, másrészt azonban annak a valóságnak is k i kellett fejeződnie, bogy az
egyeden Isten, ahogyan a kinyilatkoztatásban megmutatja magát, csak kapcsolati
valóságban érteknezbető. N e m magányos, távoli isten, banem benne „egyeden
isteni természet van, amelyet bárom isteni személy birtokol. Ezek a kifejezések
azonban emberi szavak, s nem szabad őket túlhangsúlyozni a tévedés veszélye
miatt (ez főként a személy fogalmára érvényes)."" A z t gondolom, a „személy"
kifejezés terheli le elsősorban a szentbáromságtant, annak monoteista alapját,
továbbá nem segítettek az évszázadok alatt kimunkált, észérvekkel, fUozöfiai
argumentációval történő magyarázatok sem. A keresztyén bit alapvető, ám
rendkívül nehezen emészthető igazságával van dolgunk, és nem feladatunk
Szentbáromság vasárnapján a „megmagyarázás", vagy a racionálisnak tünő érve­
lés. H a a textusunkra tekintünk, azt látjuk, tevékenységek, kapcsolati jellemzők
mutatják be a bárom isteni „személyt": a kegyelem, a szeretet és a közösség.
Igazat adhatunk egy felnőtteknek szölö káténak, amely ezt a misztériumot így
közelíti meg: „Ma leginkább ezt mondhatjuk: Isten képes arra, bogy története
legyen. Ezért tud mindig újra sajátos, különleges mödon cselekedni az emberrel
és a világgal: megteremti a vüágot és kíséri, m i n t teremtő. Belép az emberi törté­
nelembe, bogy megmentse az embereket az istentelenség pusztításától. Lelke
erejével gondoskodik arröl, bogy az ember bitre j u s s o n . " "
A levélben tárgyalt sok kényes, nehéz téma az apostoli áldással zárul. A z ál­
dásra az jellemző, bogy az ajándékon túlmenően magával az ajándékozóval valö
közösséget erősíti és mélyíti el. A személy és az ajándék együtt érkezik. A korin-
tbusiaknak pedig épp erre van szükségük. „Az apostol kívánságában a bárom
közreműködő úgy és abban a sorrendben jelenik meg, ahogyan azt a bün és
halál rabságában vergődő emberiség üdvössége megkívánja. Isten mentő szeretete

» K R Á N I T Z - S Z O P K Ó : Teológiai kulcsfogalmak szótára, 161.

u KlEBiG: Evangelischer Erwachsenen Katechismus, 30—31.

330
 2Koriníhus 13,11-13

Krisztus művében és országlásában siet segítségünkre, és a Szentlélek ajándékai révén vispj

végbe a szükséges változásokat. Mondhatnánk így is: az apostoli áldásban még nem
ontológiai, banem funkcionális szentbáromságtannal van dolgunk. Olyannal,
amely a bárom szereplő egymáshoz való viszonya helyett az egymást feltételező
és segítő tevékenységét feszegeti. Mondhatnánk így is: ez a megfogalmazás a
Szentbáromság szereplőinek az önmagukban valö léte helyett az értünk való létére
teszi a hangsúlyt.""
Ez lehet az igehirdetésünk kulcsa is Szentbáromság vasárnapján: olyan ke­
resztyén közösségben élhetünk, amelyet folyamatosan gyógyít és épít a teremtő,
a szabadító és a bitre, szeretetre segítő Isten.

3. P r é d i k á c i ó v á z l a t
3.1. Milyen igazodási pont?
„Ha valahol, legalább a keresztyén közösségben rendnek, szeretetnek, hűségnek
kell uralkodnia!" Nincs keresztyén, aki ennek a mondatnak a tartalmát a legkü­
lönfélébb hangsúlyokkal ne hallotta volna. Talán legtöbbször vádló és követelő
hangon. Kívülállók szokták ezt elvárni és követelni, sőt diktálni. A m i t ők maguk
egyáltalán nem vállalnak, azt kérik számon a keresztyéneken... M i meg legin­
kább szégyelljük magunkat. Keserű vádként azok fogalmazzák meg, akik épp
távolodóban vannak a keresztyénségtől. „Csalódtam, mert itt se jobbak az em­
berek" — mondják, és m i újfent rosszul érezzük magunkat. „Legalább m i le­
gyünk különbek!" - kiáltjuk, amikor javítani szeretnénk gyülekezetünk, közössé­
günk, egyházunk sokszor siralmasnak tünő állapotán. „Mennyire jö lenne csak
egy keveset megvalósítani abból az érzületből, amit Jézus ránk hagyott!" — szív­
béli vágyunk ez, de általában csak nagyon halvány remény kapcsolödik hozzá.
H a mindezt megtoldjuk olyan gondolattal, bogy „bezzeg az első keresztyé­
nek", akkor bizony teljes tévúton járunk. Mert a kezdetek idején is - csakúgy,
m i n t ma — mindössze egyeden világos és biztos támpont létezett: Jézus tanítása
és példája szeretetről, szoHdaritásröl, önzetienségről; a megvalósítással már a
legszűkebb tanítványi kör is adós maradt. Rögtön akadt kettő, aki különbnek
akart mutatkozni a többinél... A „többi tíz" pedig a szokásos mödon reagált:
megharagudott a két testvérre ( M t 20,20-24).
A mai vasárnap igebirdetési alapigéje egy levélrészlet. Pál apostol írta az
egyik általa alapított, számára nagyon fontos gyülekezetnek. Két levelet is írt
nekik, mindkettőt a szükség íratta. Olyan viszály, ellenségeskedés uralkodott el a
korintbusi gyülekezetben, bogy az apostol első levele szinte konkrétan végig­
megy a problémákon, és azok tükrében írja le keresztyén bitünk legfontosabb
tartalmait. Némi rendeződés következett a gyülekezetben, majd egyesek az apos­
tol ellen lázadtak fel, megkérdőjelezték a hitelességét, megtépázták a tekintélyét.
Ebben a helyzetben írta meg Pál a második korintbusi levelet, textusunk pedig
nem más, m i n t ennek a levélnek a befejezése, lényegében az elköszönés.

13 CSERHÁTI: i . m . , 4 3 3 - 4 3 4 .

331
 Szentháromság vasárnapja

Olyan furcsa dolgot vehetünk észre mindebben, bogy a m i szent irataink,

Pál apostol levelei eredetileg azért íródtak, bogy konkrét problémákat orvosolja­
nak, hogy egyfajta közösségi „üzemzavart" hárítsanak el.
H a mintát keresünk az ősgyülekezet életében, akkor ne a hibádan emberek
tökéletes közösségét keressük, mert nem fogjuk megtalálni. Inkább azt vegyük
észre, bogy sem Jézus, sem az apostolok nem hagyták, bogy állandósuljanak
ellentétek és feszültségek, banem azonnal orvosolni próbálták a bajokat, gyógyí­
tani a sebeket és kiigazítani a tévedéseket. Jézus rögtön reagál a Zebedeus test­
vérek hatalmi igényeire, és megtanítja, sőt felejtbetedenné teszi, bogy a világban
ez így van ugyan, közöttetek azonban nem ez a rend. A k i közöttetek első akar
lenni, az legyen utolsö. Mert az Emberfia sem azért jött, bogy neki szolgáljanak,
banem bogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért ( M t 20,28). Pál apos­
tol pedig vagy azonnal odautazik, ahonnan vészjósló híreket kap a gyülekeze­
tekben uralkodó állapotokról, vagy legalább tollat ragad, és megpróbálja elhárí­
tani az „üzemzavart". H a tebát valamiben minta lehet számunkra a kezdetek
keresztyén közössége, akkor az nem a hibádan erkölcsű emberek zavartalan
együttese, banem az a készség, bogy hozzuk rendbe a dolgokat, gyógyítsuk be a
sebeket, és állítsuk helyre a megroppant közösséget.

3.2. Konkrétumok - régen és ma

Hogyan próbálja az apostol belyreáUítani a harmóniát? Milyen eszközöket basz­
nál? Vajon alkalmazbatöak-e ezek az eszközök a m i közösségeinkben is?
A búcsúzó jókívánságok állnak előttünk a mai igében. Ez azt is jelenti, bogy
a korábbiakban sok minden elhangzott már. Számomra nagyon fontos, bogy Pál
korábban félreértbetedenül leírta, bogy őt mélyen megbántották, és ez nagy
teher számára. Most azonban minden, ami elhangzik csak és kizárólag a jövőt,
az életet, a gyógyulást szolgálja. N e m tagadja a megbántottságot, de nem őrizge­
ti, banem minden erejével az egészséges jövőt akarja építeni.
Ö t felszöKtást ír a gyülekezetnek. Olyan érdekes nyelvtani formában írta az
apostol ezeket a mondatokat, bogy nemcsak a konkrét, elrontott helyzetre v o ­
natkoznak, banem tulajdonképpen nincs végük. M i n d i g érvényesek. A k k o r is, ba
megoldódott a konkrét probléma. A z örömre, a rendre, a békére vonatkoznak
ezek az intések, és ez egyáltalán nem meglepő. A d o t t helyzetben m i is ilyeneket
mondanánk. Vannak azonban ezen belül érdekességek, amelyeket érdemes meg­
fontolnunk. A z első, szembetűnő jellemző ezekben az intésekben, bogy m i n d
aktivitásra serkent. N e m semmittevésre, banem aktivitásra. Éljetek békességben!
Ez nem azt jelenti, bogy ne háborúskodjatok egymással, inkább kerüljétek el
egymást, ne legyenek találkozási felületek, nehogy újra összevesszetek. Ez volna
a passzív megoldás. Gyakran próbálkozunk vele, ritkán visz sikerre. Pál az aktív
megoldás híve: éljetek békességben, ez azt jelenti, teremtsetek békét. Pont
ugyanarról van szó, amit Jézus tanított a Hegyi beszédben: „Boldogok, akik
békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek" ( M t 5,9). Kezdeményezést
jelent ez, a nehéz első lépés megtételét. És olyan szavakat, cselekedeteket, ame­
lyeket gyakran nehéz megtenni, mert a hiúságunk tiltakozik, mégis ezek nemcsak

332
 2Korinthus 13,11-13

elássák a fegyvereket, hanem megteremtik a békét közöttünk. Éljetek békében,

aktívan!
Jussatok egyetértésre! - ez a felszölítás egy második figyelemre méltö szem­
pont. A z egység, az egyetértés nem olyan, mint egy jöl fésült frizura, amelyben
szép egységbe rendeződnek a szálak, nem lög k i semmi, s ba igen, visszaigazít­
ják. Hogy „jussatok egyetértésre", az nemcsak egy külső rendezettséget jelent,
banem olyan mélyről fakadö, belső közös irányt, aminek végeredménye lesz a
szép, harmonikus egység. Fedezzétek fel a legmélyebb, legfontosabb egységet, a
közös gondolkodást, vagyis a közös Jézushoz tartozást és hozzá igazodást, és
akkor fog megvalösulni közöttetek az egység. A belső, mély, lelki tartalom azo­
nossága teremti meg a külső egységet. Belülről kezdjétek hát építeni az egységet!
Jussatok egyetértésre, mert ez Krisztusban adva van. H a hozzá tartoztok, egy­
mást is meg fogjátok találni.
Köszöntsétek egymást szent csökkall A z összetartozó, egymáshoz közel ál­
ló emberek üdvözlik egymást csókkal. Legyen ez — mondja az apostol — a Krisz-
tusbívők körében szokássá vált, elfogadott köszöntési mód, vagyis „szent csök".
Ez valöban szokásban is van sok keresztyén közösségben, mégsem ennek az
üdvözlési módnak az elterjesztése a cél, banem az, bogy képesek legyünk egy­
mást szívből elfogadni. N e elégedjünk meg bűvös udvariassággal, azzal, bogy
nem bántjuk egymást, banem akarjunk oda eljutni, bogy szívből elfogadjuk a
másikat, azon az alapon, bogy Krisztus őt is, engem is elfogad, ezért tartozunk
egy közösségbe. H a valami jellemző a keresztyén lelkületre, az mindenképpen
az, bogy nem elégszik meg a külsőséggel, banem szívből jövően, lelke mélyéig
vállalja azt, amit, és akit Krisztus a szívére helyezett.

3.3. Kisegít?
Borzasztó nagy elvárásokat fogalmaz meg az apostol, és m i magunk is, ba ko­
molyan vesszük, hatalmas belső igénnyel, magasra tett mércével éljük meg ke­
resztyén életünket. Lehetséges ez? N e m valami elbordozbatadan teher ez az
igényesség?
A z apostoli áldással fejeződik be mai textusunk. Ez az egyeden hely a BíbHában,
ahol finoman kimunkált, szinte liturgikus formulában jelenik meg a Szentbá­
romság. A z Ő áldását, a báromban egy Isten áldását kéri búcsúzóul az apostol a
korinthusiakra. A z áldás az a különleges cselekmény, amelyben Isten önmagát és
az ajándékát egyszerre, egymásba fonódva adja nekünk. Kegyelem, szeretet,
közösség — ezek az ajándékok. Velük együtt önmagát is nekünk adja Isten, ő
pedig nem fejezhető k i , nem látható meg egymagában. Csak kapcsolatban, csak
közösségben mutatkozik meg. U ^ , mint Teremtő, aki szeretetével életre hívott
és gondviselésével kísér minket. Úgy, mint Megváltó, akinek kegyelme elegendő
arra, bogy szembeszálljunk a gonosszal és győzzünk. Úgy, m i n t Lélek, aki szí­
vünkben bitet, közöttünk pedig megbonthatatian közösséget teremt. Teremti
azt, amire szükségünk van. A m i ahhoz kell, bogy közösségünk ne kihaljon, ba­
nem életre keljen és virágozzon. A m i kell ahhoz, bogy kedvünk és erőnk legyen

333
 Szentháromság vasárnapja

élni. így kísérjen és áldjon meg minket Szentháromság vasárnapján és minden

napon a csak közösségben megismerhető Isten!

4. P é l d á k , képek, s z e m e l v é n y e k
4.1. Az ember ne keverje össze az emberi elképzeléseit Istennel. Isten nem lát­
ható képen. Isten baUbatö szóban. M i k tebát a legitim Isten-képek? Minden
elképzelés és gondolat, mely felfogbatövá teszi, bogy ő felfogbatadan. {Esterháty
Pétefó)

4.2. Isten Lelkének mindig újra van dolga velünk és munkálnivalöja rajtunk,
amíg csak élünk. D e az is bizonyos, bogy világos jelei vannak, kell, bogy legye­
nek az új megújított életnek. Akinek rendbejött a dolga Istennel - mert Isten
rendbe hozta! -, annak rendeződik a dolga az emberekkel is.
M a Szentbáromság ünnepe van. E napon az egész keresztyénség — nemcsak a
protestáns! - bödol az előtt a titok előtt, bogy a m i Istenünk, m i n t Atya, Fiú,
Szendélek jelentette k i magát a Szentírás tanúsága szerint. S bálát ad ma azért,
bogy a báromféleképpen egy Isten atyai szívvel gondoskodik rólunk. A Jézus
Krisztusban Isten testvérünk és barátunk lett s minderről Lelkével győz meg
bennünket - ma és mindig újra, életünk végéig. Azért, bogy már e földön boldog
és gyümölcstermő életünk legyen. {Groó Gyula'ó)

4.3. A szeretet abban áll, bogy, ők, akiket Isten, Jézus egybeszerkeszt, egymás
között is üleszkednek egymáshoz, bogy azzá a közösséggé lehessenek, amely
használható ebben a vüágban az O szolgálatára. Ahogyan az ember önmagában,
az embertársai nélkül nem lenne ember, úgy a szentek közösségétől elválasztva a
keresztény sem lenne keresztény. Hitének királyi szabadsága az a szabadság,
amelyben testvéreivel együtt megáUbat a nekik adott „gazdagságban" és a rájuk
kirótt szolgálatban. {KariBarth")

4.4. Különös, de vonzó életforma Isten mindenütt valö jelenlétének tudatában

Isten Lelkével élni a vüágban, a béke és szeretet, a megértés és segítés szándéká­
val járni az emberek között és a természet vüágában - úgy, bogy életünk isten­
tiszteletté válhat, anélkül, bogy ezt külön akarnánk, „csak úgy magától". Mert ez
jeUemzi a Szendélek munkáját. {Prőhle Károly')

4.5. Keresztény lecke a kanadai vadlibákról

Ténj. A vadübák csoportosan, V-alakban száUnak. Repülés közben mozgatják
szárnyukat, s a levegő felhajtó ereje fenntartja a következő
übákat. így lehetséges, bogy 71%-kal hosszabb távolságot tudnak megtenni,
m i n t ba csak egyeden pár repülne együtt.
Tanulság. H a egymást segítve dolgozunk, s a közösségi szeUemben végezzük a
munkát, sokkal gyorsabban és könnyebben érjük el a célt.

u Elérhető; https://www.(;itatum.hu/kateg9m/I?tén/8
15 GROÓ: Örömhír, 192.
16 BARTH: Szemvillanások, 1 3 2 - 1 3 3 .
17 SZABÓ: Keresztmetszet, 1 6 1 .

334
 IKorinthus 13,11-13

Tény: H a egy vadliba kirepül a sorból és egyedül próbál célboz érni, azonnal
lelassul, mert nem segíti őt többé a levegő emelőbatása, amelyet a többi vadliba
szárnycsapásai biztosítanak számára. így gyorsan visszarepül a sorba, bogy
könnyebbé váljon a repülése a társai erőfeszítése által.
Tanulság. H a van annyi eszünk, mint egy kanadai vadHbának, akkor együtt dol­
gozunk a közösséggel, a közös cél érdekében.
Tény: A m i k o r a vezető vadliba elfárad, egy másik veszi át belyét az élen.
Tanulság. A közösségben el kell fogadnunk egymásra utaltságunkat, s a megfelelő
pillanatban átadni vagy átvenni a munkát éppúgy, m i n t a vezetést.
Tény: Repülés közben a bátsö vadlibák hangosan gágognak, bogy az elsőket erő­
feszítéseikben biztassák.
Tanulság. A közösség nem létezhet szurkolók nélkül, fontos, bogy a „gágogás"'
biztatö legyen.
Tény: H a egy vadüba megbetegszik, két társa leszáll vele, s addig együtt marad­
nak, amíg meggyógyul vagy elpusztul. A libák ezután visszatérnek a saját közös­
ségükhöz, vagy hármasban, vagy már csak kettesben, olykor egy másik közös­
séggel repülnek, még el nem érik a sajátjukat.
Tanulság. H a annyi együttérzés lenne bennünk, mint a vadlibákban, átsegítenénk
egymást a nehéz időkön, ahogy ők teszik. (Jean Vanler')

4.6. Szeretném, ba e bárom dologra ráeszmélnének magukban az emberek... Ez

a bárom dolog más, m i n t maga a Háromság. Ámde megemlítem, hadd tűnődje­
nek rajta az emberek. H a d d vizsgálgassák magukat és lássák azután, bogy e tit­
koktól milyen messzire vannak.
Tebát ezt a bárom dolgot említem; létezés, ismerés, akarás.
Vagyok, ismerek és akarok. Ismerő és akaró vagyok. Megismerem, bogy vagyok
és akarok. A k a r o m , bogy legyek és ismerjek. E bárom dologban milyen osztba-
tatian élet mutatkozik. Azonban egy élet, egy lélek és egy lényeg. Végül lássa, ba
láthatja valaki, bogy milyen szétválasztbatadan itt a különbség, de mégis van
különbség. {Szent Ágoston')

4.7. A z a fontos, bogy az ember olyan hullámokat indítson el - jö gondolatokat,

szavakat, cselekedeteket -, amelyek életet adnak, amelyekből más építkezhet,
gazdagodhat. {Böjté Csaba^)

4.8. Az egybáz legyen az a közösség, amelyben megmutatkozik a bétköznapiság

szépsége, mert Istenben, aki mindennek középpontja, és akinek nincs határa,
senkinek sem kell úgy éreznie, bogy a perifériára került. {Timothy Radcliffe^')

18 Elérhető: http://mkk.bme.hu/wp-content/upIoads/temak/2013/Ko2osseg.pdf. (Letöltés ideje:

2019. 02. 17.)
19 Elérhető: h t t p : / / f i l o z o f i a . u n i - m i s k o I c . h u / w p -
content/uploads/2011/11 /AugustinusVaUomasok.pdf. (Letöltés ideje: 2019. 02. 17.)
29 BöJTE: Zarándoklat az Atyai házba, 31.
21 R A D C L I F F E : Miért vagyok Keresztény?, 194.

335
 Szentháromság vasárnapja

5. T o v á b b i s z e m p o n t o k az istentisztelet alakításához
Az alkalomról:
Szentháromság ünnepének evangéliumi szakasza (Jn 3,1-15) Jézus és
Nikodémus beszélgetésén keresztül a Szendélektől születésről szólva szinte
beletorkollik a János 3,16-ba, mely Pünkösd-hétfőn olvastatott fel. A másik ige
(Röm 11,33-36) Isten megváltási müvének dicsőítése, melyet az üdvtörténeti
ünnepek sorában elénk tár, és amely Pünkösd csodájával beteljesülve ezen a
vasárnapon ünnepélyes lezárást kap. A z ünnep fő gondolata tebát a dicsőítés,
bálaadás zsoltárokkal, a Szentbáromságot magasztaló dicséretekkel és a Te
Deummal, ezzel a I V . században született ősi magasztaló himnusszal. (Szerk.)

Eekáó:jn 3,1—16

Enekajánlás:
RÉ 8,1: Ó felséges Úr
242: Téged Úr Isten
241: Szent vagy örökké
245: Dicséret a Szentbáromságnak
Imádság.
Mindenható örök Isten! Te tanítottál minket arra, bogy igaz bitben tudjuk és
valljuk, bogy te bárom egyenlő hatalmú és dicsőségű személyben egyetlen örök
Isten vagy, és bogy téged így kell imádnunk. Kérünk téged, tarts meg minket
mindenkor szilárdan ebben a bitben minden ellen, ami minket ebben megingat­
hat. Jézus Krisztus Urunk, a te Fiad által, aki veled és a Szendélekkel valóságos
Istenként él és uralkodik örökkön-örökké. (Euther Márton, In: Evangélikus Énekes­
könyv - Szerk)

6. F e l h a s z n á l t és ajánlott irodalom
BARTH, K . : Szemvillanások, Budapest, Kálvin Kiadó, 2006.
BOOR, W. de: Der zweite Brief des Paulus an die Korinther (Wuppertaler Studienbibel), Wupper­
tal, R. Brockhaus Verlag, 1972.
BOJTE CS.: Zarándoklat azAtyai házba, Budapest, Helikon Kiadó, 2017.
CSERHÁTI S.: Pál apostolnak a korinthusiakhoz írt második levek, Budapest, Luther Kiadó, 2009.
GROÓ Gy.: Örömhír, Budapest, Evangélikus Sajtóosztály, 1964.
KlEBIG, M . et al. (Hrsg.): Evangelischer Erwachsenen Katechismus, Gütersloh, Gütersloher W r -
lagshaus, 2000.
K R Á N I T Z M . - SZOPKÓ M . : Teológiai kulcsfogalmak szótára, Budapest, Szent István Társulat,
2001.
RADCLIFFE, T.: Miért vagyok Keresztény? Budapest, Vigília Kiadó, 2012.
SAMPLEY, P . J. et al.: 2 Corinthians, Galatians, Ephesians, Philippians, Colossians, 1 cF 2 Thessalo-
nians, 1 & 2 Timothy, Titus, Philemon (NIB 11), Nashville, Abingdon Press, 2000.
SZABÓ L . (szerk.): Keresztmetszet. Evangélikus lelkészek igehirdetéseinek gyűjteménye az egyházi esz
tendő ünnepeire, Budapest, T I E , 1997.
W E N D L A N D , H . - D . : Die Briefe an die Korinther ( N T D 7), Göttingen, Vandenhoeck & Rup­
recht, 1972.

Szabóné Mátrai Marianna (Budapest)

336
 Szentháromság után 1. vasárnap
2019. június 23.

Istentől az írásig, az írástól az Életig

Textus: J á n o s 5 , 3 9 - 4 7

1. A m i t a textusról tudni kell - e x e g e t i k a i / k o r t ö r t é n e t i m e g é r t é s

/. /. János teológiájáról általában
A z líj szövetséggel foglalkozö munkák legtöbb esetben János teológiáját a szinop­
tikusokéhoz hasonlítják.' A különbséget Goppelt bárom dologban látja. Először
is János fogalomhasználatában. így számára nem a megtérés, banem az újjászüle­
tés a fontos, melynek célja az örök élet, és nem Isten királysága. Másodszor, Jézus
munkásságát teljesen önállö keretben mutatja be. Harmadszor, a szinoptikusok­
hoz képest teljesen más irodalmi struktúrát mutat.^ A szinoptikus evangéliumok­
kal ellentétben, János evangéliumában a megdicsőült Krisztus képével találkozha­
tunk.* Kevesebb eseményt közöl Krisztus működéséről, és azokat is a hitbeli je­
lentésük hangsúlyozásával írja le. Jézus beszédeinek megfogalmazásánál az a célja,
bogy az olvasö számára vüágos legyen. Jézus az Atya küldötte, az O fia, aki életet
hoz az embereknek.* János nem pusztán tudósítást ad Jézus életéről, banem „drá­
mai tanúvallomást vagy bizonyságtételt" tesz röla, mely mintegy kozmikus per­
ként jelenik meg.* Ennek központi eleme a bizonyságtétel. Jézus ugyanis, mint a
vüág vüágossága, az Atyáról tesz bizonyságot, akit látott. Ezzel szemben a népe
vezetői kétségbe vonják a hitelességét, és azzal vádolják, bogy bizonysága nem az
Istenről, banem önmagáröl szöl. Ezek cáfolatait találjuk meg többek között az 5.
fejezetben, ahol Jézus az Ö t ért vádakkal szemben védekezik. Arra hivatkozik,
b o ^ Röla maga az Atya tesz bizonyságot (5,37), valamint a cselekedetei (5,36) és
az Ószövetség iratai (5,39).* A z evangéHum teolögiájáröl általánosságban elmond­
ható, bogy szándéka az üdvösség müvének több irányból történő megvüágítása.
Elnyerésének alapja az, bogy a hívők megismerik Krisztust, és azonosítják Vele
magukat, így eljutnak az Atyához az örök életre. A z Atya és a Fiú kapcsolata és
ennek következménye nagyon hangsúlyos. A Fiúban az Atya terve valósult meg.
Rajta keresztül Isten dicsősége nyüvánvalövá lesz a hívők számára. A k i k hisznek
a Fiúban, azoknak örök élete van, azonban számolniuk keü azzal a kettősséggel.

' Lásd pl.: GOPPELT: A z Újszövetség teológiája; VARGA: Újszövetségi bevezetés; GÁL: János evangéli­
uma, 1 1 .
2 GOPPELT: i . m . , 50.
3 VARGA: i . m . , 189.
4 GÁL: i . m . , 1 1 .
3 BOLYKI: „Igaz tanúvallomás", 5 1 . Ezzel nem ért egészében egyet Gál Ferenc. Szerinte nem kimutat­
ható az evangélium menetéből egy világos elgondolás végigvezetése. Szerinte nem az események sza­
bályszerűsége vagy szoros kapcsolata a lényeges, hanem azok teológiai értelmezése, illetve annak felmu­
tatása, hogy miképpen állt szemben Krisztus azzal a világgal, ami n e m fogadta be. Lásd: GÁL: i . m . , 1 1 .
6 BOLYKI: i . m . , 5 1 .

337
 Szentháromság után 1. vasárnap

ami abból fakad, bogy a vüág nem ismerte fel az Isten Fiát.* E b b ő l következően
ők is perifériára szomlbatnak vagy üldözéseket élhetnek át.

1.2. A textus kontextusa

A h h o z , bogy a textust keUően megértsük, mindenképpen figyelembe keü ven­
nünk a kontextusát. A vizsgált igék az 5. fejezet 19—47. nagy beszédében szere­
pelnek. A fejezet elején a Betbesda tavi gyógyítás található (5,1-15), amiért a zsi­
dók, felelősségre vonták Jézust. Ezt két okból tették. Először is azért, mert Jézus
szombattörésre buzdított (5,8b—„Kelj fel, vedd az ágyadat és járj!"). Másodszor
pedig azért, mert amikor Istent Atyjának nevezte, akkor az írástudók terminoló­
giája szerint istenkáromlást követett el* (5,17—„Az én Atyám m i n d ez ideig m u n ­
kálkodik, én is munkálkodom.").
A beszéd védőbeszédként indul, de vádbeszédként (37kk) fejeződik be. T u ­
lajdonképpen a Betbesda tavi gyógyítás következtében létrejövő helyzet eszkalá­
ciójának tekinthetjük. Jelentősége abban van, bogy a vádak következménye akár
halálos ítélet is lehetett volna.* Tanításában Jézus az Atyára hivatkozik, mely legi­
timitást ad cselekedetének. HaUgatöságáböl azonban pont eUentétes reakciót vált
ki, mivel az ő szemükben kijelentéseivel egy szintre emeH magát az Atyával, ami
istenkáromlásnak számít. Mindemeüett Jézus arra ad lehetőséget nekik, bogy vele
kapcsolatos gondolkodásmódjukat megváltoztassák." Beszédének alapáUása,
bogy O teljes mértékben függ az Atyától. A z O beszédeit szólja, az O akaratából
jött, nem magától cselekszik. Teljes egységben van V e l e . " Ez a gondolat az Ószö­
vetség prófétai tisztéhez vezethető vissza. Jézus, küépve az emberi kategöriákböl,
nem a saját személyes dicsőségét keresi és munkálja, banem egyedül Isten ügye és
az Ó dicsősége a lényeges számára." Ebben a kontextusban az emberi dicsőség
igénye egyenesen a bit gátja, amiből konstruktívan csak úgy lehet küépni, ba az
ember nyitottá lesz Krisztus felé.
Jézus tebát részese az Atya munkájának, melyben szabad funkciója van. Ó a
végső idők ítélőbírója, aki kiváltja az embert a gonosz hatalma alól." Szavának
befogadása életet jelent, annak elutasítása balált. Érdemes ebből a gondolatme­
netből kündulva meglátnunk azt, bogy Kriszms nem az embertől jut el az Isten­
hez, banem éppen fordítva. A z ember örök életét Isten dicsőségéből eredezteti.
A bit nem az ember törekvése Isten felé, banem Isten szándéka az emberrel. így
a teljes emberi egzisztenciában válik valósággá, nem pusztán az etboszban. A cse­
lekedet az isteni egzisztenciával valö egység következménye! - Még Krisztus ese­
tében is, aki konkrétan erre hivatkozik. A k i k a jót tették, az életre támadnak fel,
de ezt megelőzi Krisztus hangjának a megbaUása, azaz függésbe kerülés tőle. Csak
ez alapján lehet a bit cselekedeteiről beszélni! Ebben az esetben a bit teljességéből

* GÁL: i . m . , 22.
SBOLYKI: i . m . , 158.
'uo.
" L E N K E Y N É : János Evangéliuma, 178.
" i . m . , 179.
•2 WESTERMANN: The Gospel o f j o h n , 27.
n L E N K E Y N É : i . m . , 180.

338
 János 5,39-47

fakad egy kázusra adott reakció. Csak így válhat bizonyságtétellé." Véleményem
szerint az egész beszéd kulcspontja a 24. versben van. A Krisztusban való bit új
viszonyt alakít k i az ember és Isten között, melyben az isteni szeretetközösség
részeseivé leszünk. Ez azt jelenti, bogy Isten válik életünk alapjává, és így me­
gyünk át halálból az életre."

1.3. Versenkénti magyarázat

39—40.V. Krisztus védő/vádbeszédében önmaga mellett negyedik tanúként idézi
az írásokat. Azzal érvel, bogy a zsidók," m i n t az írások ismerői, belőlük felismer­
hetnék Ő t , ületve saját nyomorúságukat. Ezzel szemben ők saját elbizakodottsá­
gukat és önteltségüket igazolják b e l ő l e . " Ügy vélik, bogy a törvény aprólékos ma­
gyarázata vezeti őket az üdvösségre. Ennek következménye a törvény bittől el­
szakadt, embertelen, pusztán racionális értelmezése." Voltaképpen ők maguk kí­
vánják uralni az írást. Mindez elzárja előlük az utat, bogy benne Jézus Krisztust,
m i n t az élet hordozóját ismerjék fel. Ebből kifolyólag az élet lehetőségének kapuja
is bezárul előttük." Tragédiájuk, bogy Krisztusban nem látják meg a nép üdvös­
ségére cselekvő Istent.^* „Azért nem akartak Jézushoz menni, mert önmagukat
akarták élni és érvényesíteni, Isten nélkül és Krisztus nélkül akartak élni."*'
41—42.V. Ezekben a versekben Jézus kijelenti, bogy nem fogad el dicsőséget
emberektől. Központi témájuk (mint ahogy a 43-44-nek is) a 8ó^a. Ő az Isten
dicsőségét keresi. „Jézusnál együtt jár az Istentől küldött Megváltó öntudata a
teljes önmegtagadással."22 Vádlöitöl azért nem fogad el tiszteletadást, mert nincs
meg bennük az Isten szeretete.** lUetve megdicsőülésének alapja az Atya dicső­
sége és Tőle fogja megkapni azt.**

14 A Bethesda tavi gyógyításnál a hit teljességéből következő cselekedet áll szemben az írásból okszerűen
következő magatartással. A z írástudók intellektuálisan értelmeznek egy egzisztenciális helyzetet, mert
azt gondolják, hogy ez által uralni tudják azt. így arra törekszenek, hogy a másik ember létkérdése az ő
dicsőségüket szolgálja azáltal, hogy megmutatják képesek azt racionálisan uralni. Ezzel szemben Jézus
Krisztus az ismeret és a lelkiség egységéből fakadóan valóban egzisztenciálisan képes változtatni az em­
ber helyzetén, így nincs szűkség a helyzet racionalizálására, mert annak lényege teljesen a valóságban
mutatkozik meg. Ahogy Pascal írta: „Milyen messze van egymástól az Isten szeretet és puszta ismerete."
Lásd: SAWYER: Filozófiai perspektívák, 133.
•5 L E N K E Y N É : János Evangéliuma, 1 8 2 - 1 8 3 ; Ennek a gondolatnak az applik£ása nehéz.
16 Valószínűleg a „zsidók" kifejezés nem az egész zsidóságra, hanem a vezetőikre utal; Lásd: KARNER:
A testé lett ige, 83.
17 SCUW ANK: János, 220.
18 GÁl.: i . m . , 1 1 9 .
19BOLYKI: i . m . , 165.
29 KARNER: A testé lett ige, 92.
21 MÁIYÁS: János evangéUoma, 105.
2 2 B O L Y K ] : i . m , , 166.
23 uo.
24 FARKASFALVY: Testé vált szó, 163.

339
 Szentháromság után I. vasárnap

Vádlói tulajdonképpen azért nem szeretik Istent, mert maguknak igénylik az Ó

dicsőségét.** így képtelenek arra, hogy az atyai tanúságtételt meglássák.** Csele­
kedeteik arra irányulnak, hogy önmagukat nagynak tüntessék fel az emberek sze­
mében.**
43—44.V. H a vádlóiban meglenne az Isten iránti szeretet, akkor befogadnák
Ót, mert felismernék, bogy az Atya nevében jött. így azonban saját vakságuk m i ­
att, emberi tekintélyeknek vannak kiszolgáltatva. A z emberi és isteni dicsőség i t t
nyíltan feszültségbe kerül egymással. A vallási vezetők az emberek megbecsülését
keresik, ezért nem képesek hinni.** A z emberi dicsőségvágy így a bit gátja, sőt az
Isten iránti szeretet hiányának az oka!** Elveszük az életnek azt a távlatát, melyben
maga az Isten dicsőítené meg őket az örök életben Qn 17,1).** E nélkül az életük
megreked, és önmagukra szűkül. N e m érzékelik azt. A k i túlmutat rajtuk, bármi is
tanúskodjon Mellette. A z írás így az önigazolás és önistenkép kreálás eszközévé
lesz, ahelyett, bogy az életet szolgálná!*' „Egymás elismerése „életbiztosítás", eg­
zisztenciánk bizonytalanságának. Istentől függésének a megszüntetése, bogy lát­
ható és ellenőrizhető, hatalmunkban levő emberi kapcsolatok révén nyerje el lé­
tünk szilárdságát. Ezért áU az emberi elismerés és hírnév Isten és m i közénk, ezért
teszi lehetetlenné, bogy teljesen Istenre hagyatkozzunk, egzisztenciánk biztosítá­
sát teljesen Tőle kérjük, várjuk, vagyis „higgyünk". Csak aki hisz, keresi hírnevét
egyedül Istennél, és aki hírnevét egyedül Istennél keresi, az hisz."**
45-47.V. Mózes, akitől a vezetők reméHk, bogy önistenképüket támogatja,
valójában a vádlójukká lesz. Mégpedig azért, mert nem ismerték fel, bogy az írás
Krisztusról szöl. így nem, bogy N e k i , de valójában Mózesnek sem hisznek. Jézus
elutasítása egyúttal Keresztelő János, az Atya és Mózes elutasítását is magával
hozza.** A saját önigazságuk lesz a vád ellenük. Minden vallásos cselekedet ítéletté
válik akkor, ba nem a bit alapján fogan és történik meg.*'*

2. A p e r i k ó p a m e g é r t é s e - teológiai ö s s z e f ü g g é s e k feltárása
2.1. Irásértelmezés: A z írásértelmezés hogyanja gyakorlatilag egyidős kérdés az írás
létezésével. Vizsgált textusunkban is markánsan megjelenik. A feszültséget nem
az írás kutatása, banem az abban szereplő isteni igazság megélésének hiánya
okozza. A z alapprobléma tebát Isten megismerésének kérdése. Kálvin ezt a fo­
lyamatot két részre bontja. Először is Isten úgy jelenik meg, m i n t Teremtő, majd

25 B O L Y K I : i . m . , 166.

26 FARKASFAL V Y : i . m . , 162; H a látnák, akkor az Istent kellene dicsőíteniük, azonban ezzel elveszne
számukra az öndicsőítés lehetősége.
27 GÁL: i . m . , 119.
28 Fatkasfalvy Dénes ezt egyenesen a „hitedenség gyökerének" nevezi. Lásd: FARKASFALVY: i . m . , 162
29 KARNER: i . m . , 93.
50BOLYKI: i . m . , 166.
51 Lásd ettől: GÁL: i . m . , 120.
52 KARNER: i . m . , 93.
55 BOLYKI: i . m . , 167; KARNER: i , HL, 93; FARKASFAJ-VY: i . m . , 164.
54 KARNER: i . m . , 93.

340
 János 5,39-47

Krisztusban megváltóként is kijelenti magát.** Kálvin teológiájának kulcspontja

az Istentől való teljes függés állapota. A z ember teremtett mivoltából fakadóan
alá van vetve Istennek. Ez arra kötelezi, bogy teljes életét neki adja. H a ez nem
így van, azt Kálvin az emberi élet megromlásaként értelmezi. A z Isten akarata az,
mely az ember életében törvénnyé keU, bogy legyen. Ez csak akkor lehetséges, ba
az ember Istenben „minden jö forrását és szerzőjét" ismeri és tapasztalja meg.**
A Szentírás az az eszköz, mely a természeti érzékelésen túl, biztosan elvezet Is­
tenhez, mint teremtőhöz és megváltöboz.** A z Isten igaz ismerete azt jelenti,
bogy a Szentírás bizonyságáböl nem valamüyen általunk gyártott istenség képét
ismerjük fel, banem Isten valóságát, aki m i n t teremtő rólunk gondot visel, és mint
megváltó. Krisztusban megbékít minket önmagával.** Ezen feüsmerésbez a
Szentiélek belső bizonyságtétele vezeti el a hívőt.** A Szentírás célja nem konzer­
vált tantételek közlése, banem Isten élő, személyes szavának átadása a Szentiélek
által. A Szentírásban hangzó ige és a megtestesült Ige nem játszbatöak k i egymás
ellen, banem egymásra mutatnak.'** Isten az Ige által és az Igében cselekszik a
vüágban. így annak inteUektuáüs megértésétől sokkal több a megélése, mert ez
azt jelenti, bogy részesei leszünk Isten kegyelmének.*' N e m a Szentírás beszél
Istenről, banem Isten a Szentíráson keresztül szöl hozzánk. Voltaképpen ezt nem
értették meg a zsidók vezetői.

2.2. Dicsőség. A textus másik kiücskérdése a dicsőség. Sebestyén J e n ő Dogmatiká­

jában Isten szuverenitásából vezeti le a dicsőségét. I t t az a lényeges, bogy az em­
ber nem dicsőséget ad az Istennek, banem ezt szolgálja. Ennek isteni eszköze a
kiválasztás és az újjászületés, és csak akkor lehetséges, ba az ember teljesen átadja
magát Istennek.** A z Újszövetség a görög 8ó^a szót használja a dicsőség kifeje­
zésére, mely a héber 7133 szö fordítása.** A z Újszövetségben krisztolögiai olvasata
van. fliszen Isten dicsőségének megjelenése Jézus Krisztus. A szinoptikus evan­
géliumok Isten dicsőségének megmutatkozását a megdicsőült Jézus Krisztus visz-
szajövetelében látják. Pál szerint Isten dicsősége Krisztus halálában és feltámadá­
sában váük nyüvánvalövá. A z ember bittel részesedik ebben és így dicsőségében
is. János evangéliumában az Isten dicsősége Jézus tetteiben reaüzálödik a földön.
D e az egész evangéHum felépítése ennek krisztolögiai kifejezése. Végső soron Is­
ten dicsősége i t t a szeretet cselekedete, ami a kereszten váük nyüvánvalövá. A
dicsőség tebát nem elvont síkon, banem Isten konkrét tetteiben jelenik meg.**

35 Inst, 1.2. 35.

36 i . m , , 36.
37 Inst. 1.4. 5 4 - 5 5 .
38 Inst. 1.6. 55.
39 Inst. 1.7. 6 1 .
40 TAVASZY: Református keresztyén dogmatika, 95.
41 i , m . , 96.
42 SEBESTYÉN: Református Dogmatika, 87.
43 A z L X X használta így először ezt vette át az Újszövetség. Lásd.: ZuMSTEIN: Glory o f G o d , 444; A
713? azt jelenti, hogy meghagyni egy személy „súlyát", általában szociális kontextusban értették. Lásd:
PODELLA: Glory o f G o d , 442.
44 ZuMSTEIN: i . m . , 444.

341
 Szentháromság után 1. vasárnap

Teológiailag Isten dicsőségét nem lehet leírni emberi szempontok alapján.

Semmüyen tökéleden egyéni vagy közösségi idea nem fejezheti k i jöl, mert Isten
dicsősége tökéletesen jelenik meg Krisztus keresztjében. Abszolút ellentmond az
ember dicsőségről alkotott képének. A z Isten dicsősége nyüvánvalövá váük a ta­
pasztalati vüágban történő cselekvésében (megváltás), és a tapasztalati vüágon túü
uralmában (eszkaton).** Ez a kettő ott találkozik az emberben, bogy életének a
saját tapasztalatiságán túlmutatö távlatot ad, aminek következménye már ebben a
vüágban is érzékelhető.

2.3. Szeretetés hit Teolögiai értelemben a szeretet kündulöpontja Isten Jézus Krisz­
tusban történt kijelentése és áldozata teremtéséért. A z inkarnáciöban Isten része­
sedik az embervüág sorsában, és magára veszi, elhordozza azt. Isten szeretete te­
bát a részesedésben váük valóságossá. Emberi oldalról nézve azt jelenti, bogy az
ember részese lesz Isten valóságának, amely Jézus Krisztusban mutatkozik meg.
Ebben egyedül a bit képes részeltetni. A k i pedig bit által részesedik Isten valósá­
gában, az képes részesedni felebarátja valóságában is. Voltaképpen a szeretet nem
csupán érzelem és nem is csak cselekvés, banem a kettő egysége. A szeretet az,
ami összeköti a bitet a bittel, és közösséget hoz létre (Isten és ember, ember és
ember között). Nélküle a bit csupán individuáüs áUapot, amely igazodva a körü­
lötte lévő vüágboz, lényegét önmagában keresi, és célját az individuum moráüs
fejlődésében látja.** A keresztyén ember közössége ezzel szemben abból fakad,
bogy bitét össze akarja kapcsolni a testvérével, ez pedig csak a kettőjük közötti
szeretetközösség megélésével lehetséges. így részesedhetnek a másik valóságos
létében, mely a Krisztusban valö lét és az O megelőző szeretetéből gyökerezik.
Ezért a sákramentumok történése a valóságos szeretetközösség alapja. A szeretet
nem az ember adott létáUapota, banem a Valóságosban történő részesedésének a
következménye,** azaz a KOLVWULa függvénye.

3. Prédikációvázlat
Ezekben az igékben számunkra az az örömbír, ami a zsidók számára a szomorú
— A z Írásokból megismerhetjük Krisztust. Isten közeledik felénk belőle és általa,
bogy az Ő szava életté legyen bennünk. Legyen az írás Igévé, Krisztussá! Ez Isten
célja, a kijelentés lényege. Ez a szándéka a betűvel, a Szentírás kimondott vagy
olvasott szavaival. M a elsősorban nem az a legfontosabb kérdés, bogy m i t ron­
tottak el a zsidók vagy, bogy miért nem adtak szeretetet Istennek, vagy miért nem
munkálták az O dicsőségét.
N e m erkölcsi, banem létkérdéssel áUunk szemben! Azzal, bogy meg tudjuk-e élni
a Szentírásból hozzánk hajoló Isten közösségét? Megéljük-e, m i t jelent Isten d i ­
csősége, az O szeretete, vagy a röla valö tanúságtétel? Hangsúlyos, bogy nem

45 SCHOBERTH: Glory o f G o d , 4 4 4 - 4 4 5 .
46 Hasonló témát érint Bonhoeffer is, aki meghatároz olyan vallási közösségeket, melyek pusztán racio­
nális célok elérésére szerveződnek. Ezeket individualista kultikus társaságoknak nevezi. Lásd:
BONHOEFFER: The C o m m u n i o n o f Saints, 95.
47 Bonhoeffer írja az Etikában, hogy Isten az egyetlen valóság. Lásd: BONHOEFFER: Etika, 33.

342
 János 5,39-47

megérteni, hanem megélni kell, mert érteni a zsidók vezetői, a főpapok, az írástu­
dók is értették, de nem élték meg, ezért nem lett bennük az írás Igévé, életté. Isten
örömüzenete az, hogy az O szava Krisztusban számunkra megélhetővé lesz! A
kérdés az, hogy hogyan?
A megélés akkor kezdődik, amikor érezzük, hogy Isten közeledik hozzánk,
- nem nekünk keli „kigörcsölni" Öt, sőt kutatnunk sem keü, csak nyitottnak kell
maradnunk a Szentírás bizonyságtételére! Mert Isten közeledni akar hozzánk ál­
tala, és azt akarja, hogy írott szavától eljussunk Fiáig, Krisztusig, az Életig! Ez az,
ami megszabadít, vagy ellenkező esetben megkötöz minket! Voltaképpen erről
szól a Szentírás, a Teremtéstől az egyiptomi szabadításon át egészen (de nem azzal
bezárólag) Krisztus feltámadásáig, majd az eljövendő Isten királyságig. Azért ada­
tik a Lélek, hogy ebben az ívben, vagy ezen keresztül az Élethez jussunk el, hogy
ne azon ragadjunk le, hogy m i t „szabad" vagy „nem szabad" tennünk, azt lássuk
meg, amit Krisztus tett értünk, és akkor azt is meglátjuk, m i t kell cselekednünk.
Ehhez azonban nem lehet felcserélnünk ezt a sorrendet, mert akkor a „zsi­
dók" útjára lépünk. (Élő beszédben inkább farizeust vagy írástudót használnék,
de itt követni szeretném az evangéHum szóhasználatát.) Persze nem biztos, hogy
számunkra, mai emberek számára valóban létkérdés az örök élet. Sokan mondják,
hogy nem az, de ha belegondolunk, a ma embere is meg akar szabadulni a saját,
modern problémáitól, a teljesítménykényszertől, a stressztől, és még sorolhat­
nánk. (Ma ez a létkérdés.) Egyedül az Élet távlatában van reménység erre, addig
pedig el tudjuk hordozni, mert azt éljük meg, hogy ezeknek nincs hatalma rajtunk.
Ezzel nem azt akarom mondani, hogy temetkezzünk az „ott majd jó lesz," vagy
a „keresztyéneknek kötelessége szenvedni" közhelyes mondatai mögé, mert az
elhordozás is közösségben megy végbe. Ahogy Pál mondja: „Egymás terhét hor­
dozzátok, és úgy töltsétek be Krisztus törvényét." (Gal 6,2).
Isten közeledik, és közösségbe v o n minket Magával, mely szándéka szerint a
szeretet közössége. Isten szeretete az O oldaláról azt jelenti, hogy közösségre lép
Velünk — osztozik abban az életben, amiben m i vagyunk, a fájdalomban, a halál­
ban, hogy kiemeljen minket belőle az Életre. Részesedik a m i létkérdésünkben,
hogy teljesen magára vegye, és elhordozza annak terhét. Ez nekünk arra lehető­
ség, hogy a terheket ne életromboló erőként éljük meg. (Ha mai példával keü ezt
érzékeltetni, azt mondhatjuk, hogy olyan ez, m i n t amikor egy hitelesnek már el
akarják venni a házát, mert nem tud törleszteni, de valaki kifizeti helyette a tarto­
zást.) A m i oldalunkról Isten szeretete azt jelenti, hogy bizalommal vagyunk
iránta. Erre példa Mózes. Szerette az Istent, így tanúskodott Krisztusról, mert
otthagyta a fáraó palotáját, és részesedett népe sorsában, m i n t Isten embere, vé­
gigjárta a számára kijelölt utat. „Hit által hagyta el Egyiptomot, nem félt a király
haragjától, hanem kitartott, m i n t aki látja a láthatatlan Istent." (Zsid 11,27) A k k o r
is, ha az nem volt neki kényelmes, ha bosszúsággal, nehézséggel járt, és teljesen
kilátástalannak tünt. A Szentírás az Istenbe vetett bizalomról, vagy annak hiányá­
ról tanúskodik. A k i bízik (hisz) Istenben, az rajta keresztül eljut az Életig és annak
valóságos megéléséig. N e m kategóriákba zárja az életet, hanem a szeretetben éli

343
 Szentháromság után 1. vasárnap

azt. így megtörténhet az a csoda, hogy Istenben önmagára is rátalál. Ezzel kap­
csolatban ne nagy dolgokra gondoljunk, nem nekünk keü megváltoztatni a vilá­
got. A magunk helyén lássuk meg a szükséget, mert a szeretet sokszor „csupán"
egy jó szóban, vagy egy kedves gesztusban, vagy valamilyen kis segítségben rejük.
A k i bizalmat vesztett, az nem veszi észre Krisztust az írásban, mert önmagát
keresi benne, annak az írás a vádlójává lesz, mert a földi életét akarja vele igazolni,
amit örök életnek gondol. — Ez emberi szereptévesztés. Ilyen p l . az erkölcsi ala­
pon történő bibliaértelmezés, amikor az írás alapján mondunk valakit rossznak
vagy jónak, ítélünk halálra, pedig pont az a célja, hogy az Életre vezessen, hogy
rajta keresztül az életet éljük meg. A szereptévesztés gátja a szeretetnek, mert az
ember ilyenkor nem lát túl önmagán.
A bizalom az egyik legnehezebb dolog a világon, mert nincsenek benne em­
beri fogódzók. Nincs benne semmi, ami biztos. Semmi, amit kézben tarthatnánk,
vagy uralhatnánk. A bizalom teljes ráhagyatkozás valaki másra, jelen esetben az
Istenre. (Ez olyan, mint a házasság, amiben senki nem birtokolhatja a másik felet,
csak bizalommal lehet iránta. H a ez megszűnik, akkor biztonságra törekszünk,
uralkodni akarunk, és felőröljük, majd elveszítjük egymást.) A z írásmdó emberi
biztonságot keres az írásban, mert uralni akarja a saját életét, és így veszti el azt!
O meg akarja mondani, hogy m i t csináljon az ember, és m i t tehet meg az Isten. -
Összemossa magát Vele, és akaratlanul a helyébe lép.
A megélés része az is, amikor megérezzük, h o l van mindebben a helyünk a
mindennapokban és ez összefügg a dicsőséggel. A k i tudja, h o l van a helye az Isten
közösségében, az nem igényel magának többet, m i n t amije van, és másnak sem
akar többet adni annál, mint amire szüksége van. Ennek a legjobb példája maga
Krisztus. ( N e m igényel magának dicsőséget emberektől, mert Ö t az Atya dicsőíti
meg, és azt adja az embernek, amire szüksége van, az örök életet.) A k i érzi, h o l
van a helye, az azt is tudja, hogy m i a dolga. így az emberi dicsőség kérdése lé­
nyegtelenné váHk, mert arra csak annak van szüksége, aki többnek gondolja ma­
gát, szerepét a többiekétől. (Egyik oldalról az irigység erre a példa, mert az a másik
vélt többletének a megszerzésére irányul. Ezzel szemben a dicsőség a saját vélt
többletem elismertetésére. A z egymásnak való dicsőségadás ennek a kettőnek az
összjátéka.) A k i dicsőségre vágpk, azért képtelen hinni, mert Istent a saját céljaira
akarja felhasználni. Biztosítékot vár Tőle, pedig a hit a „remélt dolgokban való
b i z a l o m . . . " (Zsid 11,27a).
H a az ember megérti rendeltetését a hit összefüggésében, akkor megbékél
önmagával és a társaival. Mert saját többletét nem a másikhoz viszonyítva keresi,
hanem az Élet távlatában találja meg. N e m a másik elnyomásában véli megtalálni
a kiteljesedést, hanem a szeretet közösségében együtt teljesednek ki. így válik az
írás Krisztus bizonyságtevőjévé. így juthatunk el rajta keresztül az Életig, amely
nem egy elméleti okfejtés vagy erkölcsi mankó, hanem a teljes valóság, amely a
szeretetben megélhető.

4. Példák, képek, s z e m e l v é n y e k
Trónusodnak hát leborúl elébe

344
 János 5,39-47

E világ, s Téged dicső énekébe

Felmagasztalván, neved áldja végig
A magos égig.
Mindenik napnak újúlása s fényje
Bánatos szívnek leve új reményje,
Megvídúlt földünk örömet s világot
Vett vígasságot.
Estve új áldás fejeinkre már kész,
S bátor a napnak ragyogása elvész,
A setétben is bizony a miénk lész
A nemesebb rész.
Jöjjetek hát! kényszerídek e nagy Úrnak nevére.
Jöjjetek, szolgáljuk őtet, esküdjünk hűségére;
Mert amely jökat minékünk szeretetéből mutat.
Halld, főid golyóbissá! mindaz boldogságra nyit utat.
Látjátok-é az aranyos világnak dicsőségét?
Nézhetitek ennek pompás s kellemetes szépségét.
A h ! tiszteljük Teremtőnket, hányszor tengerbe merül
A nap pirossá s kékeUő Thétis öblébe kerül.
Meg ne némúljon a hárfa, mihelyt a nap új tüze
Titeket, lankadt csülagok, a kék égről elüze.
Szemed előtt, magasságos Isten! ím, felhevülnek
M i n d e n érzékenységeim s dicséretbe merülnek.
Távozván a zavarodás setét, ködös fellege.
N e m tisztúl-é k i azonnal szívemnek vidám ege?
N e m önti-é dicséreted k i mindjárt a hárfába?
Énekelvén elméket megújító muzsikába.
Csokonai Vitéz Mihálj verse

5. T o v á b b i s z e m p o n t o k az istentisztelet alakításához
Az alkalomról:
„A Szentháromság utáni 1. vasárnap témája az apostolok és a próféták. Ez jelent­
heti az igehirdetőket és az igehaUgatókat egyaránt. A „méltadan bár, de elhívott
szolgák" mindenkori felelőssége, hogy Isten Igéjét tisztán és igaz módon hirdes­
sék, de bűnös voltuk miatt eltorzulhat bennük az Isten igazsága. A Ige olva-
sása/meghaUása, befogadása, megtartása és továbbadása (azaz a tanúság) révén
pedig minden keresztyén osztozik a prófétai és apostoH feladatokban, annak m i n ­
den nehézségével és veszélyével együtt. A z Ige figyelmeztet arra, hogy vizsgáljuk
meg azt, amit Istenről/Krisztusról olvasunk és haUunk, de azt is, amit Isten­
ről/Krisztusról mondunk és vaUunk."**

Eekció: Zsid 11,1-2.23-29; Zsolt 119,121-135

48 N É M E T H : Prófétai tisztünk, 313.

345
 Szentháromság után 1. vasárnap

Énekajánlás:
RÉ 1 1 1 , 1 - 2 : Hálát adok, Uram, néked
287: Járuljunk m i az Istennek szent Fiához
171: Megáll az Istennek Igéje
323: Dicsőség a magas mennyben Istennek
452: Jézus édes emlékezet. Te adsz szívünknek örömet

Imádság:
Kegyelmes Istenünk! Dicsőítünk Téged, amiért elhívtál minket, és népednek hív­
nak bennünket. Dicsőítünk, mert a Te Szentséged által m i is szentek lehetünk.
Köszönjük áldásaidat, melyek ránk áradnak sákramentumaidon keresztül. H o z ­
zád fordulunk ezen a vasárnapon is, hogy életünk sötétségében Te légy világos­
sággá. Köszönjük, hogy ma is hajlékodban lehetünk, és megélhetjük közelségedet
és közösségedet. A d d , hogy befogadhassuk a Te szavadat. Ezért kérünk, küldd el
ránk ma is a Te Szentlelkedet. Általa végy lakozást szíveinkben és gondolataink­
ban. Kérünk, erősítsd személyes és közösségi hitünket is, hogy munkáid nyilván­
valóvá legyenek rajtunk, hogy szavaid elérjenek hozzánk és másokhoz. Cselekedj
rajtunk, bennünk és velünk, hogy igéd megélhető legyen számunkra. Megvalljuk,
hogy nincs erőnk Téged magunktól megismerni, és fel sem tudnánk fogni, ha nem
közelednél hozzánk. Megvalljuk bűneinket, minden titkos és nyilvánvaló vétkün­
ket, melyeket ellened, a Te nevedben vagy embertársaink ellen követtünk el, és
hisszük, hogy kegyelmedből megbocsátod azokat nekünk. Könyörgünk, hogy
tisztíts meg minket. Öltöztess minket fehér ruhába, vedd el terheinket, hogy tes­
tük és lelkünk is felüdüljön, és tisztán állhassunk meg előtted. Győzd le emberi
erőlködésünket, a vágyat, h o ^ birtokolni akarjunk Téged. Inkább Te birtokolj
minket, és adj nekünk életet. Ámen.

Imádság:
Ó Dicsőséges Isten! Köszönjük, hogy ma is hozzánk hajoltál, és méltónak találtál
minket arra, hogy szavadat hallgathassuk. Köszönjük, hogy élettel és a Lélek látá­
sával ajándékozol meg minket. Köszönjük, hogy ránk hagytad a Te igédet, a
Szentírást, hogy minket általa is Kriszmshoz vezettél, aki a m i Örök életünk. K ö ­
szönjük, hogy bennünk lakozol, és életünk alapja vagy. Köszönjük a Te szerete­
tedet, mely megtart minket ebben a vüágban, és megőriz bennünket egymásnak
és Neked. A d j egyetértést az asztalod körül lévőknek. A d d , hogy meglássuk egy­
más szükségét, a lelki vagy testi nyomort, a fájdalmat és a gyászt. A d d azt is, hogy
tudjunk egymáshoz odafordulni, egymás terheiben részesülni, mert ez a keresz­
tyénség valósága. Köszönjük a hitet, mely életünknek távlatot ad, hogy ne szűkül­
jünk és szürküljünk bele ebbe a vüágba. A d d , hogy elhiggyük. Te élsz, és m i is élni
fogunk. Imádkozunk ellenségeinkért, akik nem ismernek fel Téged, és gyötörnek
minket. Hajolj hozzájuk is szereteteddel, és add, hogy m i is így mdjunk feléjük
közeledni, megmutatva a Te valóságodat. Kérünk, vedd el tőlünk az ítélő nyelve­
ket, a haszontalan szavakat, a dicsőség hajhászásának mámorát. N e a m i orszá­
gunk jöjjön el, hanem a Tiéd, ne a m i akaratunk legyen meg, hanem a Tiéd, ne a

346
 János 5,39-47

m i erőnk legyen nyilvánvaló, hanem a Tiéd, ne a m i lelkünk legyen buzgó, hanem

a Tiéd, ne a m i világosságunk ragyogjon, hanem a Tiéd. Atya, Fiú, Szendélek Is­
ten, haUgasd meg könyörgésünket. A m e n .

6. F e l h a s z n á l t és ajánlott i r o d a l o m
B O L Y K I J . : „Igaz tanúvallomás". KommentárJános evangéliumához, Budapest, Osiris Kiadó, 2001.
BONHOEFFER, D . : EHka, Kolozsvár, Exit Kiadó, 2015.
BONHOEFFER, D . : The Communion of Saints. A Dogmáik Inquiry Into the Soáology of the Church,
Evanston - New York, Harper & Row Publisher, 1960.
FARKASFALVY D . : Testé vált szó. Evangélium SzentJános szerint. Első rész: Általános bevezetés, I—VT.
fejezet, Eisenstadt, Prugg Verlag, 1986.
G Á L F.: János evangéliuma, Budapest, Szent István Társulat, 2008.
GOPPELT, L.: Az Újszövetség Teológiája, 1 . kötet, Budapest, Református Zsinati Iroda Tanulmá­
nyi Osztálya, 1992.
K Á L V I N J.: Institutio. A keresztyén vallás rendszere, I. kötet, Budapest, Kálvin J á n o s Kiadó, 2014.
KARNER K . : A testé lett ige. János evangéliumának magyarázata, Budapest, Magyar Luther-Társaság,
1950.
L E N K E Y N É SEMSEY K . : János Evangéliuma (A Debreceni Református Hittudományi Egyetem
Újszövetségi Szemináriumának Tanulmányi Füzetei 8), Debrecen, D R H E , 1999.
MÁTYÁS E . : János evangélioma. írásmagyarázat, Sárospatak, Sárospataki Kollégium, 1950.
N É M E T H Á . : Prófétai tisztünk, in: Igazság ésÉlet 1 2 ( 2 0 1 8 / 2 ) , 3 1 3 - 3 1 4 .
PODELLA, T . : Glory of God. 1. Ancient Near East and Old Testament, in: Betz, H . et al.
(eds.): Ríligion Past andPresent (RPP), Yol 5, Leiden - Boston, BriU, 2009, 4 4 2 - 4 4 3 .
SAWYER, F.: Filozófiai perspektívák. Reneszánsz reformáció, felvilágosodás, 3. kötet, Sárospatak,
SRTA, 2002.
S C H O B E R T H , W . : Glory of God. I V . Dogmatics, in: RPP 5 (2009), 4 4 4 - 4 4 5 .
S C H W A N K , B.: János, Szeged, Agapé, 2 0 0 1 .
SEBESTYÉN J.: Református Dogmatika, 1. kötet, B u d a p e s t - G ö d ö l l ő , Iránytű Kiadó, 1994.
TAVASZY S.: Református keresztyén dognatika, Kolozsvár, Protestáns Teológiai Intézet, 2006.
VARGA Z S . J.: Újszövetségi bevezetés, Budapest, Református Zsinati Iroda Doktorok Kollégiu­
mának Főtitkári Flivatala, 2000.
WESTERMANN, C : The Cospel ofJohn. In the light of the Old Testament, Massachusetts, Hendrick-
son Publishers, 1998.
Z U M S T E I N , J.: Glory of God. 111. New Testament, in: R P P 5 (2009), 444.

Porkoláb András (Debrecen)

347
 Szentháromság után 2. vasárnap
2019. június 30.

„Közérdekű közlemény"
Textus: Ézsaiás 5 5 , 1 - 5

1. Amit a textusról tudni kell - exegetikai/kortörténeti megértés

„Olj korban éltem én e földön, / mikor a költő is csak hallgatott, / és várta, hogy talán
megssfilal újra — / mert méltó átkot itt úgysem mondhatna más, — j a rettentő szavak tudó­
sa, Esaiás" - írhatta a fogoly Radnóti 75 éve a világháború borzalmai között
(Töredék), mert a prófétától valóban nem idegen az ítélethirdetés: „Jaj neked!"
(pl. 28,1; 29,1; 30,1; 31,1; 33,1). A z 55. fejezet is ugyanezzel a felütéssel kezdő­
dik, de a fordítás a kontextus értelmében sokkal inkább az ámulatot kifejező
W o w ! lehetne (KároH: „Oh!"), hiszen minden várakozást felülmúl az a prófécia,
ami i t t elhangzik. Rettentő szavak helyett az Ószövetség Anonymus-a, Deutero-
Ézsaiás a „vigasztalás prófétájaként" ígéretes perspektívát, örök távlatot nyit a
babiloni fogságban meggyötört, minden jövőtől megfosztott nép maradéka
előtt. A hűséges Isten új, örök szövetséget ajánl a hűden nép számára! Önmagá­
ért, hogy senki ne kérkedjék. Mert Dávidnak megígérte (2Sám 7,16), hogy háza
örökre megmarad - és nem ember az Isten, hogy hazudjon vagy megváltoztassa
ígéretét ( N u m 23,19). D e még az ígéret-beteljesedés sémán is túlmutat a prófé­
cia, hiszen már minden nép számára szól a hívás, az eszkatológikus lakomán
nemcsak zsidók vehetnek részt. A Dávidnak tett ígéret a prófétai látomásban
demokratizált és demilitarizált módon teljesedik be: az örök szövetség (3. vers)
immár nem egy királlyal (ül. dinasztiával) köttetik, hanem az egész néppel, rá­
adásul a pogányokra is kiterjed. N e m erőszakos térítés, hanem az Istennel való
közösség erős vonzása nyomán.
Ebben a végső, nagy összefüggésben maga a több évtizedes fogság is annak
következménye, hogy a választott nép nem töltötte be a pogány nemzetek felé
való küldetését (42,6; 49,6). Bartholomew és Goheen szerint' az Izrael megúju­
lására (és a pogányok megváltására) vonatkozó próféciát Jézus teljesíti be, aki a
tizenkét apostol kiválasztásával szimbolikusan helyreállítja a tizenkét törzset (Lk
22,30; Jel 21,12-14). A z általa létrehozott új közösség lesz az, amely minden
nemzetet Istenhez vonz majd (pl. M t 5,14-16). A z évszázadokat és nemzedéke­
ket átívelő hatástörténet tükrében nem csoda, ha Ézsaiást Hieronymus (Jero­
mos) az Ószövetség evangéüstájának tartotta: „Úgy akarom ... Izajást magyarázni,
hogy őt ne csak mint prófétát, hanem mint evangélistát és apostolt is bemutassam, ő ugyanis
így nyilatkozik mapról és a többi evangélistáról: Milyen szép annak lába, aki jó hírt hoz
aki békét hirdet (Ezj 52, 7). Isten is úgy hívja meg őt, mint egy apostolt, ezyel a kérdéssel:

' B A R T O L O M E W - G O H E E N : A nagy történet, 1 5 2 - 1 5 4 .

348
 Ézsaiás 55,1 -5

Kit küldjek el? Ki megy el ehhez " néphez? Xíire a próféta így válaszolt: Itt vagyok, engem
küldj el! (vó. Ezs 6,8)" (Részlet az Ézsaiás próféta könyvéhez írt magyarázatainak
előszavából).
A Círusra vonatkozó utalás (45,1) alapján legvalószínűbb, hogy a keletkezés
ideje az Ujbabiloni Birodalom fennállásának utolsó évtizede lehetett (Kr.e.
550—539 között). H a munkahipotézisként Ézs 40—55-re átvezetésként tekintünk
redakciótörténeti értelemben Proto-Ézsaiás (1-39) és Trito-Ézsaiás (56-66)
müvei között, akkor 55,1-13 az epilógus, a summárium, minteg}' Deutero-
Ézsaiás végső parainézise Isten népéhez az exíliumban. A víz az éltető, tiszta
forrás allegóriája nemcsak biológiai, hanem kultikus értelemben is. A gazdasági,
tudományos és szellemi értelemben is prosperáló Babilonban ugyanis reális ve­
szélyt jelentett a gyors kulturális asszimiláció és az idegen istenekhez, bálvá­
nyokhoz való pártolás.* A Berlinben megtekinthető monumentális Istár-kapu
ma is sejteti Babilon korabeli nagyságát, sőt elképzelhető, hogy a Gen 11 Bábel
tornya története is a város központjában lépcsőzetesen emelkedő Marduk-
szentélyhez (zikkurat) fűződik. A diaszpóra helyzet törvényszerűségeivel m i t
sem törődve azonban az asszimilációval éppen homlokegyenest ellentétes f o ­
lyamat jelenik meg a prófétai látomásban: A prozeütizmus világméretűvé kibon­
takozó láncreakciója.

2. A p e r i k ó p a m e g é r t é s e - teológiai ö s s z e f ü g g é s e k feltárása
A perikópa „kiáltó hangjának" azonosításakor két érv is valószerűtlenné teszi,
hogy egy vásári kofára asszociáljunk. Egyrészt igen hamar tönkre menne az a
kereskedő, aki nem kér pénzt az általa kínált javakért, másrészt pedig a víz, bor,
tej, kenyér és „zsíros falatok" gazdag kínálata inkább két lábon járó vegyesboltot
idéz, m i n t piaci árust.* A háttérben sokkal inkább a bölcsesség követeinek hívá­
sát kell meghallani, amint kiáltanak a város magaslatain (Péld 9,1-6), hogy ün­
nepi lakomára hívják és „felvilágosítsák", értelmes életre vezessék a Törvény
ismerete nélkül élőket.
A z is elképzelhető, hogy az „ingyenvásár" nyilvánvaló paradoxona a ha­
gyományos vallásos gondolkodás kereteit feszíti szét azáltal, hogy Isten szuverén
kegyelmére irányítja a figyelmet.* A deuteronomista szövetség-felfogás alapja
ugyanis a bilateralitás: A z ígéretek beteljesedésének feltétele a parancsolatok
megtartása (vö. Deut 4,40; 5,33; l l , 8 k . , stb.). Talán éppen az átélt katasztrófák
élményéből, illetve a radikálisan új körülmények között (pl. diaszpóra helyzet,
templomi kultusz megszűnése) a Törvény megtartására való képtelenség érzésé­
ből születettek azok a reformációval felérő gondolatok, amelyek az ember jócse-

2 A középkori I b n Ezra egzegézisében Ez 3,1 alapján a lélek valódi táplálékának az isteni bölcsességet
nevezi, amit a profán mdományok nem pótolhatnak, bármilyen magas színvonalú tudás áU is rendelke­
zésre. FRIEDLANDER: The Commentary o f I b n Ezra o n Isaiah, 253.
3 FRIESEN szerint a víz létszükséglet, a tej és a bor viszont - mintegy ráadásként - a bőséget fejezi k i
(345). Vö. M t 6,33: „Keressétek először Isten országát és Ö~ ő igazságát, és mindegek ráadásként megadatnak majd
nektek."
4 BLENKINSOPP: Isaiah 4 0 - 5 5 , 369.

349
 Szentháromság után 2. vasárnap

lekedetekre való törekvésével szemben m i n d jobban előtérbe helyezték az isteni

kezdeményezés elsődlegességét Isten és ember kapcsolatában.
A fentiek tükrében fontos kulcskérdés, hogy — túl az örök, új szövetség ígé­
retén — vonatkoztatható-e Krisztusra a prófécia? A bölcsességirodalom (különö­
sen a lekcióként ajánlott Péld 8) kínálta párhuzamok alapján a válasz - legalábbis
az újszövetségi szerzők számára - határozott „igen", vagyis a prófécia a pre-
egzisztens Krisztus örök hívogatását artikulálja, amely p l . a jánosi hagyomány­
ban is megjelenik (a Szendélekkel összefüggésben): A z inkarnálódott Logos
ajkán (Jn 7,37k.), sőt a Szentírás legvégén is újra felhangzik (Jel 22,17).* Érdemes
összevetni továbbá L k 11,49-et és M t 23,34-et, mert míg p l . Lukács számára —
az általa felhasznált Logia-forrás nyomán — más prófétákhoz hasonlóan Krisztus
is „csak" a Bölcsesség követe vagy hordozója, Máté már a „bölcs" keresztre
feszítéséről beszél, tehát (vélhetően a hagyományozás egy későbbi fázisában)
elvégzi az azonosítást (lásd még Pál: I K o r 1,30). A bölcsesség-tradíció különö­
sen is alkalmas lehetett Jézus üdvtörténetí jelentőségének megragadására.*

3. Prédikációvázlat
3.1. Reklám vagy közlemény?
A média által meghatározott vüágban élünk, és bár úgy gondolhatjuk, hogy a m i
kezünkben van a távirányító, valójában nem mindig vesszük észre, hogy minket
irányít a televízió, a rádió, az újság vagy éppen az internet. Még az értékesebb
tartalmakat is reklámok választják el egymástól, árad a manipuláció, a hangos
agitálás és vastagon szedett, nagybetűs propaganda. Jaj nekünk, ha nem tudunk
különbséget tenni a marketingesek által sokszor ismeretterjesztésnek álcázott
reklámok és a valódi közérdekű közlemények között! Könnyen becsapottnak
érezzük magunkat vagy éppen a pénztárcánk bánja, ha nem jól választjuk el a
kétféle üzenetet: A z üzleti érdektől vezérelt és egyedül csak a pénz körül forgó
profitorientált érdekvüág hangját, amely számára csak fogyasztók vagyunk, aki­
ket bábként lehet irányítani és kihasználni - és az emberi közösségért valóban
önzedenül tenni szándékozó, sorsunkkal tényleg törődő és javunkat akaró „köz­
szolgálat" vüágának hangját. A z ájulás szélére sodródott, kiszáradt sivatagi ván-

5 A hellenista zsidóság számára a Fiú szerepe ugyanaz, mint Sophiáé: Ó a kinyilatkoztatás és megváltás
egyetlen forrása. Csak az Atya ismeri a Fiút, amint a hölcsességirodalomhan Isten a Bölcsességet,
hiszen az emherek elől el van rejtve Qóh 28; Péld 30,lkk.). Az üdvközvetítés kizárólagossága a Böl­
csesség számára van fenntartva, aki útmutató (SalBölcs 9,10.17k.), megmentő (10,1.4.12), kinyilatkoz­
tató (10,10), az igazak megváltója (10. fejezet). Isten társuralkodója (9,4), a TTveÍjpa TÖ a y i o v - n a l
azonos (9,17). Ugyanez igaz a megszemélyesített Aóyos-ra Phücnál, aki Isten szúleteden Fiaként
azonos a mennyei Sophiával és szintén kinyilatkoztató és megváltó. Schulz szerint pl. L k 10,21k. hátte-
réhen is egyértelműen a megszemélyesített mennyei Bölcsesség elképzelése áll: A Fiú (az Atya akaratá­
nak megfelelően) csak az eszkaton váradaknáhan élő gyülekezetnek jelentette k i magát, az engededen
zsidó nép előtt pedig elrejtette dicsőségét (vö. még L k 7,31-35). L d . ScHULZ: Q . D i e SpruchqueUe der
Evangélistán, 224-226.
6 Kálvin számára sem kérdés, hogy a próféta Kriszmsra irányítja a hallgatóság figyelmét a fásult kö­
zönyhői kizökkentő hangos kiáltással. A z első vershez fűzött magyarázatáhan ezt írja: , M meghívás
egyetemes, mert egyetlen ember sincs, aki ne lenne híján a „vizeknek", és ne lenne ssjiksége Krisztusra" (fotd.: Szahó
Miklós). Lásd CALVIN: Commentary on the Book o f the prophet Isaiah, 156.

350
 Ézsaiás 55,1 -5

dóroknak pénzért vizet kínálni nem egyéb, m i n t aljas üzérkedés. Reklám. D e

kihirdetni érthetően mindenki számára, hogy h o l van az oázis, ahol a nincstelen
is felfrissülhet, na az már közérdekű közlemény. Ugye érezzük az alapvető kü­
lönbséget?
A bennünket ma megszólító hang, a prófétai szó nem reklámhang. N e m
palackozott ásványvizet kínál, lehűtve, ízlésesen csomagolva - és ennek megfe­
lelően jó drágán —, hogy a szomj óságunkat ideiglenesen csülapítsa a hüségriadó-
tól várhatóan idén sem mentes nyári időszakban. De azt különösen is érezzük
ilyenkor nyáron, hogy ha az éltető víz szimbólumát használja a próféta, akkor
valami nagyon fontosat akar elmondani. „Hogy értsd, egy pohár víz '^'i ^'*' / Hhhoz
hőség kell, ahhoz dvatag kell..." — mondja az énekes, és bizony kezdjük már érteni
a m i elsivatagosodó éghajlatunkon is az értékét. Kezdünk kincsként tekinteni az
apadó vízkészleteinkre, ezért korlátozzuk a locsolást, víztakarékos háztartási
gépeket választunk, tisztítjuk, és újra hasznosítjuk még a szennyezett vizet is.
M i lehet a pohárba kitöltött tiszta ivóvíznél értékesebb, ha nem az „élet v i ­
ze", az élet forrása? A z élet maga. A m i kis személyes életünk, de a közösségi
létünk is, m i n t család, gyülekezet, egyház és nemzet. Mert ha nincs az élet vize,
ha nincs az egeknek harmatozása, felülről jövő naponkénti megújulás, akkor az
évtizedekig tartó fogság, az asszimiláció, a kisebbségi helyzet és szórvány lét
küzdelmeiben felőrlődik a jövőbe vetett optimizmus, elcsügged a lélek. K e l l
tehát a biztatás, vigasztalás, a jó szó, az evangélium. Hogy a körülmények és a
látszat ellenére igenis van tovább, mégis lesz jövő - mert a sivatagból oázis le­
het, még a megszáradt csontok is életre kelhetnek, ha Isten elküldi Igéjét és Lel­
két a megújulásra sóvárgó vüágba. És amikor a lét és nemlét peremén már a
puszta léttel is megelégedne az ember, akkor Isten nem alamizsnát ad, hanem a
tékozlókat terített ünnepi asztaUal várja vissza az Atyai házba, a szövetségbe.

3.2. Ingyen van, de nem „jár"

A víz fogalma meUett a másik kulcsszó a közleményben: „Ingyen." M a , a nagy
leárazások korában sem jeUemző, hogy igazán értékes dolgot teljesen ingyen
kínáljanak. A józan paraszti ész is azt mondja, hogy ingyen ebéd csak egérfogó­
ban van. A kettő nem fér össze: valami nagyon értékes és az eUenszolgáltatás
nélküliség. És mégsincs semmi trükk, ez nem olcsó reklámfogás, nem keü ke­
resni az apróbetüs részt. Mert Isten úgy oldotta fel az eUentmondást, hogy az
élet vize semmit se veszítsen az értékéből az által, hogy ingyen hozzáférhető. A
megfizetheteden, felbecsülheteüen ár ugyanis k i van fizetve. A m i t nekünk i n ­
gyen kínál, azért ő a legnagyobb áldozatot hozta: egyszülött Fiát adta. A bűnte­
len Jézus Krisztusnak váUalni keUett a keresztet, hogy m i az életet, az örök életet
ingyen kaphassuk az O vére által.
Súlyos ára volt tehát annak, amit számunkra Isten igéje „ingyen" kínál... É s
éppen ezért volt és van szükség mindig reformációra! Hogy egyértelmű legyen:
nincsenek teljesítheteden feltételek, a bünbocsánatért nem keü senkinek pénzt
adni, mert minden adósságunk k i lett fizetve a Golgotán. A sákramentumokat
Isten népe, az egyház ingyen szolgáltatja, bocsátja rendelkezésére a szentségre

351
 Szentháromság után 2. vasárnap

vágyakozóknak: a keresztség és az úrvacsora, a Jézus halála és feltámadása javai­

ban való részesedést nem lehet ámha bocsátani, azzal üzletelni. Micsoda felsza­
badító üzenet: sokan bármit megadnának, hogy vezekeljenek és bűneik terhét ne
kelljen hordozni — és Isten ingyen adja a bocsánatot, csak az őszinte bűnbánat
könnyeit várja cserébe.
D e nemcsak személyes, hanem közösségi dimenziója is van a megbocsátás­
nak, az újrakezdés lehetőségének. A történelem nem köteles a jóvátételre, kár­
pótlásra, a régi állapotok helyreállítására. És ha az örökkévaló Isten a vesztesek­
nek mégis felkínálja az újrakezdés lehetőségét, akkor az kegyelem. N e m pedig
járandóság. Vagy megfordítva: lehet naggyá és hatalmassá tenni emberi erőfeszí­
téssel népeket és birodalmakat, de ha nem Isten a szövetséges társ, akkor nincs
jövő. Van ragyogás, dicsőség, gazdagság és jólét, de annál rettentőbb lesz a ha­
nyatlás és bukás. N e m beszélve a lelki sivatagról, ami a külső ragyogás mögött
belül sorvasztja és üresíti az emberi kapcsolatokat.
H o l vannak ma már az egykor rettegett asszírok, babiloniak vagy perzsák és
az ő bálványisteneik? A nemzethalál borotvaélén a századok során annyiszor
egyensúlyozó maroknyi választott népet azonban Isten megtartotta, demonstrá­
ciós céllal felhasználta, sőt a népek világosságává tette. N e m az érdemek számí­
tanak, hanem egyedül a kegyelem: „Nem azért szeretett titeket az Úr, sem nem azért
választott titeket, hogy minden népnél többen volnátok; mert ti minden népnél kevesebben
vagytok" {SMóz 1,1).

3.3. Mélységből magaslatra

Szövetségre lépni az erősekkel akar mindenki, de egy leigázott, tönkretett nép­
pel? És Isten nem fordít hátat, hanem megmutatja, hogy a legnagyobb mélység­
ből is k i tudja hozni azokat, akik belé kapaszkodnak. Sőt, választott népének
sorsát nemcsak enyhíteni tudja, hanem meg is fordíthatja, ha megtérnek hozzá: a
környező pogány népek, akik addig gyalázták Isten népét, egyszer csak érdek­
lődni kezdenek a hitük és az életmódjuk iránt. Ez már több, m i n t vigasztalás. Ez
küldetés: legyetek világosság, legyetek hegyen épült város, ami nem rejthető el! A
gyászt örvendezésre fordítja, a másodrendű deportáltakat pedig rehabilitálja, sőt
példaként állítja a gazdasági és katonai értelemben nagy és erős népek elé. Mert
bár maroknyian vannak és kifosztottak, de velük van az Isten. Ez a meggyőző­
dés adott tartást nemcsak a babiloni foglyoknak, de a tanítványoknak (ApCsel
5,29), Pál apostolnak (Rőm 8,31), Luther Mártonnak, és ez a belső bizonyosság
köt össze bennünket is, magyar reformátusokat a letűnt korok nemzedékeivel,
hiszen ezt a mondatot választották elődeink egyházunk jelmondatául: „Ha Isten
velünk, ki lehet ellenünk?" He még hitvallásunk, a Heidelbergi Káté is ezzel a fel­
ütéssel kezdődik: „Mf életedben és halálodban egyetlen vigasztalásod? Az hogy testestől­
lelkestől — akár élek, akár halok — nem az önmagámé, hanem az én hűséges Uramnak és
Megváltómnak, Jézus Krisztusnak a tulajdona vagyok. Ő drága vérével minden bűnömért
maradéktalanul me^izetett, és az ördög hatalmából megszabadított. Úgy megőriz urenj-
nyei Atyám akarata nélkül egy hajszál se hullhat le fejemről, sőt mindennek üdvösségemre
kell szolgálnia."

352
 Ézsaiás 55,1 -5

Igen, mert a m i népünknek is lehet reménysége, minket is felhasználhat Is­

ten az országa építésében, ha élünk a felkínált lehetőséggel, és Ő t választjuk a
magunk görbe útjai helyett. Júniusban sem a majd' száz éve történt trianoni
nemzetgyilkossági kísérlet kell meghatározza a hangulatunkat, hanem a hála,
hogy mindazok után, ami velünk megtörtént, „megfogyva bár", de még mindig
itt vagyunk Isten akaratából. Újra esélyt kaptunk felállni, megújulni az Ige tiszta
forrásából, és végre egy legyőzheteden szövetség tagjává válni. N e feledjük: m i
is pogányok vagyunk származásunk szerint! É s ezért rajmnk is beteljesedett a
prófécia: az eredetileg Dávid házának szőlő szövetségbe minket is adoptált. M i ,
magyar keresztyének is tagjai lehetünk a próféták által megígért és a Jézus Krisz­
tusban valósággá vált új szövetség népének. Tartozhatunk a Győzteshez: mert
Dávid méltó utódja a Júda törzséből való oroszlán, a Messiás, aki kezébe veheti
a hétpecsétes könyvet, mikor a történelem utolsó fejezetét is megírták, és ítéletet
tart élőkön és holtakon (vö. Jel 5,1-10).

3.4. Parainézjs
Ránk is vonatkozik tehát az ígéret, nekünk is szól az evangéHum — de a kísérté­
sek sem kevésbé érintenek minket. A z idén száz éve meghalt A d y pontos diag­
nózist adott k o m n k két legfenyegetőbb bálványáról, amely áthatja a kultúránkat
és a nyugati civHizáciőt: „Vér és arany." Egyik sem oltja a szomjat, mindkettő
kielégíthetetlen. A fogyasztói és élménytársadalom szinte észrevétlenül emészt
fel bennünket is az újabbnál újabb vágyak elültetésével, kihagyhatatlan akciók­
kal, wellness lehetőségekkel. ,fAiért adnátok péntyt azért, ami nem kenyér, fáradozáso­
tok jutalmát olyanért, amivel nem lehetjóllakni?" (2. vers). A ma emberéhez is szól ez
a kérdés, amely Krisztus születése előtt évszázadokkal már megszólalt. A próféta
által kínált alternatívát a szomjúság csillapítására Jézus magára vonatkoztatva
ismétli meg, és szintén hangos szóval nyomatékosítja János evangéliumában;
„Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzdui, és igyék!" (Jn 7,37). D e a Biblia utolsó lapján is
visszatér a felhívás: ,Vlki szpmjasfk, jöjjönl Aki akarja, vegye az élet vizét ingyen!" (Jel
22,17).
H a ennyire fontos és visszatérő ez a motívum a Szentírásban, akkor vegyük
komolyan, hogy nincsen más ezen a vüágon, aki az élet vizét adja, ingyen. Hadd
legyen örök figyelmeztetés számunkra: A z életszínvonal javításához nem elég
csak a színvonalat emelni, életre is szükség van. A körülményeket, a kényelmet,
az anyagiakat tudjuk fejleszteni, de az élet ajándéka nincs a hatalmunkban. A z
anyagi biztonság és az életminőség oltárán való önfeláldozásunk kétes eredmé­
nye nehogy az legyen, hogy a végén megvan a jólét, a vágyott kényelem és bő­
ség, de hiába, mert nincs valódi életünk, nem múük a hiányérzet, és csalódottan
mondjuk a költővel: „. ..nincs meg a kincs, mire vágytam, / A kincs, amiért porig égtem.
I Itthon vagyok itt e világban / S már nem vagyok otthon az égben" (Kosztolányi D e ­
zső: Boldog szomorú dal).
Feleljünk őszintén Isten Igéjének megszólítására: kapcsolatban vagyunk az
élet forrásával, vagy minket is gyötör a „lét-szomj"? Miközben az egziszjendánkat
teremtjük meg, haUjuk meg a teremtőpre-egziszjenda hívását: „Figyeljetek rám, jöjjetek

353
 Szentháromság után 2. vasárnap

hozzám! Hallgassatok rám, és élni fogtok!" (3. vers). Adja Isten, hogy ne szóljon a
hívás hiába, szóKtson meg először minket, általunk pedig másokat is. N e tévesz-
szenek meg az óriási plakátok, kiemelt főcímek és hangosan elkiabált reklámok,
mert valójában 2500 éve nincs fontosabb hír, amiről érdemes beszélni szószék­
ről és egymás között, mint ez: Krisztusra való tekintettel az Atyai ház ajtaja nyit­
va áll. N e tékozoljatok tovább, gyertek haza, az asztal már meg van terítve!

4. P é l d á k , képek, s z e m e l v é n y e k
4.!. 3. vers: Reflektálásra érdemes a bibHai szövetség fogalmának mélysége, kü­
lönösen ma, amikor olyan sok a „maga módján" vallásos ember, aki meg van
győződve, hogy a Jézussal való életközösség nélkül is lehet jő reformátusnak
lenni a „keresztyén Európa" szívében. A Biblia tanítása vüágos: igaz az, hogy a
kozmosz és a természet öröktől fogva hangosan hirdeti a Teremtő dicsőséges
létezését, ezért az értelmes ember az „általános kinyüatkoztatás" nyomán is el­
juthat az istenfélelemre (vö. R ő m l,19k.), de a Krisztusban adott revelatio speciális
nélkül „csak" Isten hatalma és igazsága ismerhető meg, a kegyelme azonban
nem. A z igaz istenismerethez nem elég a passzív szemlélődés, a teremtettség
érzése, az egzisztenciális függőség és kiszolgáltatottság tudata, hanem elenged­
hetetlen az örök szövetségkötés, a „vérszerződés" a Fiúval — hogy Istent ne csak
féljük és tiszteljük, hanem Atyaként szeressük, bízzunk benne, hogy törődik
velünk, gondoskodik rólunk, sőt megbocsát, irgalmaz nekünk. A keresztyénség
ezáltal emelkedik minden más vaUás fölé, hogy a „tékozló Atyát hirdeti", aki
nemzedékeken át hűséggel várja, hogy visszatérjünk hozzá.

4.2. 5. vers: Érdemes lehet akár bibüaőrai feldolgozásra is a misszió kétféle

megközelítése: a centrifugáHs és centripetáüs irány. Előbbi az akciót helyezi elő­
térbe, az Isten országának építéséért végzett cselekedeteket, míg az utóbbi a
látszólag passzív jelenlétet hangsúlyozza, vagyis az egyháznak a vüágtől radikáli­
san különböző létmódja legyen eUenktüturáüs bizonyságtétel, jel és kovász,
amely olyan intenzíven, valóságosan és eUenáUhatatianul vonzó módon tükrözi
Isten dicsőségét, hogy átformálja a környező kultúrát. A kétféle látásmód nyü­
ván kiegészíti egymást, ezért érdemes akár egyháztörténeti példákon keresztül is
szemléltetni a missziói parancs félreértésének iskolapéldáit. A z egyház mandá­
tuma a tanítvánnyá tétel, nem a térítés, hiszen a megtérés és újjászületés a Szent­
lélek ajándéka (lásd L k 14,23 mai vasárnapra kijelölt példázata: „CompeUe
intrare" - Kényszerítés vagy késztetés?).

4.3. Ratkő J ó z s e f Segítsd a királyt! című drámájában összekapcsolódik az igaz

hitért és a fogyatkozó nemzet sorsáért való aggodalom a megmaradás jövőbeni
reménységével, gyalázat helyett a népek vüágosságává válás szent lehetőségével a
nemzetek gyűrűjében. Részlet István imájából:

„Lenni nem kezdett s véghetetlen Úr, k i

markoddal megmérsz minden vizeket
s araszoddal az egeket beéred.

354
 Ézsaiás 55,1 -5

ki haragodnak egy leheletével

világot fújsz el, csillagot kioltasz,
s föld megindul, hegyek hányadának
egy intésedre. Uram - égig érő
s hatalmaskodó népeket elejtesz,
míg virágoznak választottaid —
vigyázz reánk, hogy álljunk meg a hitben;
segíteni ne vesztegelj nekünk,
s hogy el ne esnénk, óvjad lábainkat!
Tanítsd meg, akik ellenünk uszulnak
és földeinket elcsipegetik
és sóvárognak falvaink iránt
és kiirtanák szülötte-szavunkat,
hogy dicsérni Tégedet ne tudjunk,
és minden módon ártani akarnak,
tanítsd meg őket. Uram, haragodra!
S intsd meg, akik a szent munkát segélik
s hitre hajtott népedet pásztorolják —
örök hálát hogy tőled várjanak — mert
igen gőgösek immár, mintha ők
adták volna e földet is alánk!
Juttasd eszükbe, k i vagy Te, U r a m ,
s kicsodák ők! És tedd, hogy ne legyünk
gyalázatja a szomszéd nemzeteknek,
ne legyünk csúfja és játékai,
s messzire való maradékaink
rút járom alá ne vettessenek! Ámen."

5. T o v á b b i s z e m p o n t o k az istentisztelet alakításához
Az alkalomról:
A Szentháromság-ünnepet követő - húsvét ünnepének aktuális idejétől függően
23-27 vasárnapot számláló - időszak első felének témája az egyház növekedése,
a misszió és a megtérés. A második vasárnap témája Isten hívása, az evangéliumi
rész pedig a „nagy vacsora" története. L k I 4 , ( I 5 ) I 6 - 2 4 - b e n a hívás két részre
osztja az embereket: Míg a „hivatalosak" elutasítják a felkínált lehetőséget (ke­
gyelmet), a kirekesztettek örömmel vesznek részt az ünneplésben.

Ukáó: Péld 8.

Énekajánlás:
RE 95: Jertek, örvendjünk mindnyájan
42,1-2.7: M i n t a szép híves patakra
47: N o minden népek örvendezzetek; („Isten a vüág királya")
378: A d j u n k hálát mindnyájan
255: Mely igen jő az Úr Istent dicsérni

355
 Szentháromság után 2. vasárnap

154: Ú r j é z u s mely igen drága

166,1-2: Urunk Jézus, fordulj hozzánk
438,1: Hallottuk Jézus, miképpen hívogatsz
266: Egek nagy királya
393: N e csüggedj el, kicsiny sereg
398: Úr lesz a Jézus mindenütt; („Krisztus uralkodása a pogá­
nyok között")*
425: Ó , Ábrahám Ura

Imádság:
Vüágteremtő Isten! Köszönjük a létezés csodáját, ajándékát és lehetőségét. D i ­
csőítünk, mert Te vagy az élet forrása és naponként megújítasz minket. D e szé­
gyenkezünk is előtted, mert - bár lépten-nyomon szembesülünk teremtett v o l ­
tunk korlátaival, törékeny életünket számtalan veszély fenyegeti - , mégis hajla­
mosak vagyunk figyelmen kívül hagyni a természetben Rád mutatő jeleket. A
rendezett harmóniát és szépséget káoszba döntöttük, minden természetest mes­
terségessel akarunk helyettesíteni, az önzéstől vezérelve hangos és zajos vüágot
alkottunk, amelybe néha bele keü kiáltanod, hogy észhez téríts. Hogy megtéríts,
visszatéríts magadhoz. Légy áldott, hogy nem hagytál minket kijelentés nélkül,
és megismerhető vagy számunkra. N e m keü sötétben tapogatóznunk, mert az
alkotásaid, tnindenekelőtt pedig az örökkévaló, de Jézus Krisztusban testté is
lett Igéd által félreérthetetlenül hirdeted istenségedet és emberszeretetedet.
Gondviselő U m n k ! Őszintén megvaUjuk tehát, hogy szövetségszegők, esküt
megtagadó, esendő bűnösök vagyunk. Amtüattal csodáljuk hűséges szereteted,
hogy mégis küldesz prófétákat, sokféleképpen üzensz, és adtad Egyszülött Fia­
dat, hogy ami bűneink miatt lehetetienné vált — a szövetségedbe való visszaté­
rést — újra lehetővé tegye. Artadan vérével engesztelést szerzett számunkra. Há­
lát adunk ezért és kérünk. Őérte könyörülj rajtunk, és haUgasd meg könyörgé-
sünk!
Szabadító Atyánk! Testi-lelki megújulásért imádkozunk. Sivatagjainkban
üdíts fel minket, tedd oázissá egyházadat, gyülekezetünket, családunkat! H a d d
éhezzük és szomjazzuk az igazságot és a kegyelmet a kenyérnél is jobban! H i ­
szen látod, hogy gyakran nem a Te asztalodnál keressük a forrást és táplálékot,
és a m i családi asztalainkhoz sem hívunk őszintén a fő helyre. A d d , hogy igazán
Atyai kezedből fogadjuk el a mindennapi kenyeret, és ne tartsuk természetesnek,
hogy a föld meghozza termését. Táplálj minket, de ne csak kenyérrel, hanem
Igéddel és Lelkeddel is, hogy a lelkünk se éhezzen, és ne kérgesedjen meg.
Kérünk, maradj éltetőnk ezután is! A m i országunk, a m i népünk is sokat
hányattatott a történelem viharaiban, de mégsem tanultuk meg a leckét, mert
amikor jobban megy sorunk, elfordulunk Tőled. Ezért - amikor megmaradásért
könyörgünk - , kérünk azért is, hogy adj igehirdetőket, hiteles lelkipásztorokat,
presbitereket és gyülekezeti tagokat, és szőHtsd meg nemzetünket, hogy ne érjük

7 CSOMASZ T Ó T H : Dicsérjétek az Urat, 208kk.

356
 Ézsaiás 55,1 -5

be kevesebbel, m i n t Te magad. A m i k o r keresztyén kötelességünk szerint béké­

ért könyörgünk, és imádkozunk népünk és a népek vezetőiért, megköszönjük,
hogy i t t van közöttünk egy másik ország is, a „Te országod", amelynek m i is lehe­
tünk kettős állampolgárai.
Oltalmazd a gyengéket és a betegeket, vigasztald a magányosakat és gyászo­
lókat. Fordítsd javunkra és dicsőségedre a keserűségeinket is. Nagy örömeink­
ben is tarts minket a közeledben, hogy sem magasság, sem mélység el ne szakít­
son Tőled. Különösen is kérünk a házasságokért, hogy köttessenek és megma­
radjanak. Erősítsd a meglazult szövetségeket, tartsd egyben a családokat, tedd
áldássá a gyermekeket, áldottá a gyermeket vállalókat.
„Nyugtalan a szjviink, míg csak el nem pihen Benned. Urunk, kihez mehetnénk?
Hiszen az örök élet beszéde csak egyedül nálad van (Jn 6,68). „Életnek vize! nyiss
magadnak utat, A szpmjú hívek keresik e kutat; Szolgáltasd ingyen az italokat: Oltsd el
végképpen szomjúságukat" ( R É 438,6). Ámen.

Áldás: Mt\\,2R

6. F e l h a s z n á l t és ajánlott irodalom
B A R T O L O M E W , C. G . - G O H E E N , M . W . : A nagy történet, Budapest, Kálvin Kiadó, 2018.
BLENKINSOPP,].: Isaiah 40—55: A new translation with introduction and commentary (The Anchor
Bible 19), New York, Doubleday, 2002.
C A L V I N , J.: Commentary on the Book of the prophet Isaiah, Vol. 4, Edinburgh, Calvin Translation
Sociely, 1853.
CSOMASZ T Ó T H K.: Dicsérjétek az Urat, Budapest, Kálvin J á n o s Kiadó, 1995.
FRIEDLANDER, M . (ed.): The Commentary ofibn Ezra on Isaiah, Vol. 1 , London, N . Trübner &
Co., 1873.
FRIESEN, I . D.: Isaiah (BeUevers church Bible commentary 19), Scottdale, Herald Press,
2009.
HANSON, P. D . : Isaiah 40-66, (Interpretation: A Bible commentary for teacbing and preacb-
ing), Louisville, John Knox Press, 1995.
KARASSZON D . : Esaiás könyvének magyarázata, in: Bartba, T . (szerk.): jubileumi Kommentár. A
Szentírás magyarázata, 2. kötet: Az Ószövetség könyveinek magyarázata. Zsoltárok könjwe-
Malakiás, Budapest, Kálvin J á n o s Kiadó, 21995, 6 9 1 - 7 4 8 .
SCHULZ, S.: Q. Die SpruchqueUe der Evangelisten, Zürich, Theologischer Verlag, 1972.
VASS J. (ford.): Szent Ágoston vallomásai, Budapest, Szent István Társulat, 2015.

Kovács Zoltán (Nyíregyháza)

8 VASS (ford.): Szent Ágoston vallomásai, Első könyv, I , 1.

357
 Keresztelés
Érthetetlen, de csodálatos
Textus: Máté 28,18-20

Élethelyzet: A keresztelő ügyében Jelentkező család nem rendelkezett

egyházi háttérrel Korábbi ténykedést, szolgálatot a gyülekezet háza tá­
ján nem említhetünk Jel se az édesapa, se az édesanya életéből A pár a
mai fiatalok modem életvitelét gyakorolja. Mind a ketten dolgoznak, jó
egzisztenciális hátteret teremtve a megszületett gyermeknek és önma­
guknak. A fészekrakás fázisában vannak, amikor a saját életterüket
kívánják kialakítani. Az első találkozás a házasságkötési szertartás­
ra való felkérésnél történt. Minden előírásnak eleget tettek az esküvő
kapcsán. A jegyesoktatást komolyan vették. A kapcsolattartás az es­
küvőtől a keresztelőig folyamatos volt. A gyermek születésének a nap­
ján együtt örvendezett a lelkész az újdonsült apukával Alkalom nyílt
arra is, hogy a keresztelés indokait, helyét, szerepét a lelki vezetővel át­
beszéljék. Saját döntésük volt, hogy a gyermek részesüljön a keresztség
sákramentumában. Az alkalom az egész család számára ünnep volt.

1. A m i t a textusról tudni kell

Jézus missziói parancsa egy masszív szöveg, hiszen több helyen is megtalálhat­
juk tartalmilag hasonló formában ( M k 16,15kk; L k 24,47kk; Jn 20,22kk; ApCsel
1,8). A szereztetési igétől eltérő hangsúlyokat mutatnak a párhuzamos locusok.
Külön figyelmet érdemel a M k 16,16, amiben az egyház és az üdvözülés kéz a
kézben járására találunk utalást. Érezhető, hogy itt az egyházi intézményesülés
és a misszió dinamizmusa nem zárja k i egymást. Kulcsfogalma a szövegnek az
C<y TÓ őuo|ia. A z Ő neve miatt lehet bármi (ApCsel 4,12; Fii 2,9-11). Négy
különleges mozzanat összpontosul a szent cselekményben, ami közül csak az
egyik az Úr megnevezése: 1. Megtisztulás, 2. A név kimondása, 3. A Lélek aján­
dékozása, 4. Krisztus halálában és feltámadásában való részesülés. N e m a gyer­
mek nevét kell kimondani, hanem annak a nevét, akinek ajánljuk a gyermeket.
Hermász V I I I . példázat 6,3-ban a keresztelendőt a név alá helyezni fordulatot
használja, ami egyszerre jelzi, hogy megkapja a pecsétet. Ez a tulajdonnak és az
oltalomnak a jele. A keresztelés az új szövetségi jel. Megjelöljük Jézus nevével,
akit befogadunk. A víz a halál elemében való elmerülést /eltemetést és az ebből
való felbukkanást/kibontakozást szimbolizálja (Rőm 6,4). A név kimondásával
nem a vízbe hívjuk az Úr erejét, hogy hatásosabbá váljon. A név elhangzásával a
keresztelendőt a KÚpto? tulajdonává váHk.

358
 Máté 28,18-20

2. P r é d i k á c i ó v á z l a t
Kedves ünneplő Család! A keresztség örömében osztoző Gyülekezet!
Modern korban élünk, modern embereknek tartjuk magunkat. A n g o l wc-t hasz­
nálunk, kezet mosunk étkezés előtt, a lábunkat letöröljük, amikor valahová be­
lépünk, autőt vezetünk, informatikai eszközök garmadája vesz körül bennünket
és azokat meglehetősen jő biztonsággal használjuk céljaink elérésére. Tudunk a
gravitáciőről. H a a Szentírást most elengedném, nagy dörgedelemmel csapódna
az úrasztalához. Néven nevezzük a bolygókat. S ha egy új kerül az emberiség
látómezejébe, el is nevezi azt. Ahogy a nyáron felfedezett barna óriást „kóbor
planétának" becézik, míg a hivatalos nevét meg nem kapja. Tudunk a termodi­
namika első és második főtételéről. Eljutott hozzánk, hogy a kvarkok a minden­
ség építőköveinek legkisebb egységei és hogy a legrövidebb távolság az univer­
zumban a Planck hossz.
A z ember a dolgok mögé lát. Megismer, felhasznál, alkalmaz, működtet.
Mégis i t t áUunk egy szent helyen. Évszázadok óta imádságok hangzanak el itt.
Nevezhetjük lélekközpontnak. Előttünk áll egy kancső, amiben szobahőmérsék­
letű víz várja rendeltetését. A víz részecskéi nyugalmi állapotban leiedzenek,
egészen a kézmozdulatig, ami majd megragadja a keresztelőedényt. Bár külsőleg
úgy tűnhet, hogy m i cselekszünk. Látjuk az elvet, a működést. Azonban még­
sem. Ehhez az ősi szertartáshoz a legtöbbet, a legnagyobb részt Isten adja. M i
összegyülekezünk. Kellő alázatosságot öltünk magunkra. A pap beszél. Kérdé­
sek hangzanak el. Imádságok mormolása haUik. Víz érintkezik a kisgyermek
bőrével. Nedvességet érzékel. Meglepődik. Majd visszatér minden a maga ke­
rékvágásába.
Valójában, amikor ide jöttünk, már engedelmeskedtünk az Úr Jézus szavá­
nak. O kérte egykori tanítványait, hogy gyűjtsenek további követőket és egy
szertartás keretében csatlakozhassanak a hívők seregéhez, az anyaszentegyház­
hoz. Ez a szertartás a keresztség sákramentumának a kiszolgáltatása. Ennek
lényege, veleje a befogadás, a csatlakozás, a valahová tartozás elpecsételése. A
csecsemőt a köldökzsinóron keresztül táplálta az édesanya. Ezzel kapcsolódtak
egymáshoz. D e amikor ez a kapcsolat egy oUő nyisszantásával megszűnik, a
kötődés utána sem múlik el. Jézus felemeltetett a mennybe, de a tanítványok
kötődése, összeköttetése a Mesterrel mégsem párolgott el. A keresztségben mű­
ködő kötődés lelki természetű. Lélekben egynek lenni vele. Ahogy az Atya és a
m i U r u n k Jézus egyek, ehhez kell nekünk is közelítenünk. Jézus főpapi imádsá­
gában így esdekel az Atyához: „De nem értük könyörgök csupán, hanem azpkért is,
akik az ő szavukra hisznek énbennem; hogy mindannyian egyek legyenek úgy ahogy te,
Apyám, énbennem és én tebenned, hogy ők is bennünk legyenek, hogy elhiggye a világ hogy te
küldtél engem" (Jn 17,20-21). Erre vállalkoztok ezzel az ősi szertartással, hogy
nem csak névleg lesz (x.y.) református, vagy mondjuk így átfogóbban keresz­
tyén, hanem dolgoztok azon, imádkoztok azért, hogy legyen lelki kötődése az
élet Urához. Minél nagyobb engedelmességgel tudtok az Istenhez fordulni, hoz­
zá kapcsolódni, annál hatalmasabban bontakozik k i a keresztség ereje.

359
 Keresztelés

Lehet, nem tudunk magyarázattal szolgálni arra, hogy m i módon működik a

keresztség sákramentuma. D e mégis megnyugtató, csodálatos és áldott érzés
általa behívni a mindenható Istent a gyermekünk és a m i életünkbe. Részt adunk
N e k i abban a küldetésben, ami O nélküle nem valósulhatott volna meg. Vissza­
igazoljuk ezzel a mozzanattal azt is, hogy tudjuk, k i az, aki életet támaszt. A mai
napon kifejeztétek, hogy az életbe úgy vágtok bele a kis (x.y.-al) hogy nem csak
ti akarjátok fogni a kezecskéjét, hanem Isten tenyerére és anyaszentegyházunk
kebelére helyezitek őt. Ámen.
Szplay László Pál (Telkihánya)

360
 Házasságkötés megáldása
Bibliai jókívánság
Textus: Zsoltárok 20,5; 6b; 10b

Élethelyzet: A házasulandó ifiú pár három év

ismeretség után dóntótt a házasságkótésről. A
menyasszony kózépiskolai tanár, a vőlegény pe­
dig informatikusként dolgozik. Mindketten nagy
igyekezettel készítik elő a házasságkötés napját,
sokakat hívnak és várnak ajeles napra. Megha­
tározó számukra a családi háttér, a szülők tá­
mogató igyekezete, amelyet házasságkötési szán­
dékukban is élveznek. Mindketten fontosnak
tartják, hogy közös életútjukon Isten áldása le­
gyen. Aktivan vettek részt a házasság} előkészí­
tő alkalmán, tervük szerint közps életükben is
helyet kap a gyülekezet közösségéhez való tarto-
Zás.

1. A m i t a textusról tudni keli

A hét királyzsoltár egyike a 20., amelyben győzelemért könyörög egy papja, pró­
fétája vagy a zsoltár utolsó verse szerint az egész nép. Ez a fohász és az ehhez
hasonló többi királyzsoltár olyan jelentőségteljes időben fogalmazódott meg, s
mondták újra, amikor életjelentőségű dolog előtt álltak. Leginkább csatába indu­
lás előtt. A zsoltár így a király körüláUőinak az érte mondott imádsága, amelynek
alapja Isten ígérete. A zsoltár tartalma túlmutat az emberi jókívánságon, hiszen
Isten oltalmába, felügyelete alá helyezi, akiért elhangzanak ezek a szavak. Maga
Dávid sokszor élhette át küzdelmei előtt ezt, s tudhatta népe könyörgése által is
Isten vele maradó jelenlétét.

2. P r é d i k á c i ó v á z l a t
Kedves If)ú Pár! Örvendező Gyülekezet!
A n n y i és olyan jókívánságot az eddigi életetekben és az ezt követő szakaszában
sem kaptok egyszerre, mint ezen a mai napon. A számotokra sokat jelentő sze­
mélyek, családtagok, barátok nemsokára sorban állnak azért, hogy megszokott
vagy válogatott kifejezésekkel sok boldogságot kívánjanak arra a közös életútra,
amelyet a mai napon elmondott hüségeskütökkel kezdtek el. Természetesen
helye van ezeknek a jókívánságoknak itt. Azoknak is jóleső érzés, akik elmond­
ják, mert gyönyörködnek bennetek, amikor rátok néznek. É s azt sem kell leta­
gadni, hogy számotokra is felemelő érzés ez, mert a jókívánságok mögött az áU,

361
 Házasságkötés megáldása

hogy fontosak vagytok a titeket ma ide elkísérők számára. Ez a mai ünnepi nap
tehát a jókívánságok napja.
I t t a templomban, amikor Isten színe elé álltok, hadd tegyük teljessé ezt a
Szentírás alapján, nem megtörve az emberi gratulációkat. Most fogadjátok a
Biblia Igéi alapján a jókívánságokat másként. Hiszen a m i jókívánságaink bár­
mennyire is szívből fakadnak, őszinték és jóindulatúak, de megvalósulásuk álta­
lunk nem garantált. Jólélekkel mosolyogva, tiszta szándékkal azt mondjuk: sok
boldogságot, jő egészséget, áldást kívánunk nektek, de az igazság az, hogy eze­
ket a jókívánságokat, amikor átadjuk el is engedjük, mert nem lehetünk ott a
megvalósulásakor. Sok esetben nem is tudunk érte tenni.
A z a jókívánság azonban, amiről i t t van sző a Bibliában, az nem ilyen! N e m
általánosságban hangzik el, és nem marad meg a vápy, az óhajtás és a kívánság
szintjén, hanem Istennel kapcsolódik össze. „Az Úr adja meg szíved vágyát,
teljesítse minden tervedet... teljesítse az Úr minden kérésedet." Jókívánság ez is.
D e másként! Van egy komoly megalapozottsága, nem engedjük el, hanem sok­
kal inkább arról van sző, hogy Isten kezébe helyezzük. A lehető legbiztosabb
helyre, hiszen a mindenség Ura rendelkezik mindennel és minden felett. Még a
legjobb indulatú családtag, barát sem mondhatja el ezt magáról. Hiszen gyakran
előfordul az, hogy egymás felé kitárt karokkal azt keü mondanunk a szívünk
legteljesebb, legodaadóbb indulatával, hogy: ne haragudj, most ebben a helyzet­
ben nem tudok segíteni.
Ezért különösen szép és értékes ajándék házasságkötésetek napján, ezen a
szent helyen, ebben a templomi közösségben, középen állva hallanotok és fo­
gadnotok ezt a felülmúlhatatlan jókívánságot.
Isten adja meg mindazt ünnepélyes fogadalommal elkezdett házasságotok­
ban, amire szükségetek van. Kérlek benneteket, hogy sok szép segítő indulat
között, s azok elfogytával ne feledjétek el ezt a felülmúlhatatlan lehetőséget: a
jókívánságunk teljesülése nem belőlünk fakad, hanem a minden hatalotnmal
bíró és szándéka szerint veletek levő Istentől. Ezért érdemes hozzátanulni a
zsoltár utolsó sorát, és útravalőtokkal magatokkal vinni: „Hallgass meg minket,
ha hozzád kiáltunk!" Hiszen ez egy rendkívüli lehetőség, ami azt jelenti, hogy a
vőlegény és a mennyasszony úgy mehet k i ebből a templombői, hogy övé a
nagyszerű lehetőség: Isten meghallgat, ha hozzá fordtolok.
A másként való jókívánság pedig hadd legyen egy kézzelfogható tapasztalat­
ra alapozva. A z a tény, hogy a vőlegény megkapta élete egyik legnagyobb aján­
dékát a felesége személyében, és fordítva, a mennyasszony megkapta élete leg­
nagyobb ajándékát a házastársként elfogadott férje személyében, azt jelenti,
hogy különleges és biztos megalapozottsága van az Istenhez kötött jókívánság­
nak. Istentől kaptátok egymást ajándéktá! Ez a tapasztalaton álló jókívánság
legyen bizonyító erővel a szívetekben.
Kedves Ifjú Pár! Kérlek benneteket, hogy ma különösképpen is, de életetek
könnyebb-nehezebb helyzeteiben tekintsetek egymásra, m i n t Isten kezéből való
ajándékra. Úgy éljetek az Úrtól való kérés, imádság lehetőségével, hogy az nem
légből kapott dolog, hanem megalapozott: Isten hűséges segítőtársat ajándéko-

362
 Zsoltárok 20,5; 6b; 10b

zott a feleségem személyében, hűséges gondviselőt rendelt a férjem személyé­

ben. É s ezt szinte átöleli az az igazság, ami keresztyén hitünk alapja, hogy az Úr
nem csak földi kapcsolatainkban, megélhetésünkben gondoskodó Isten, hanem
megváltó Urunk is. Hiszen Fia, Jézus Krisztus által emberré lett, és magára vál­
lalta azt az elégtételt jelentő szenvedést, amellyel szabad utat nyitott nekünk az
Atyához. Ahhoz az Úrhoz, akinek minden körülmények között van lehetősége
rajtunk segíteni. I t t a boldogságra törekvő földi életben is bátorságot ad, az eljö-
vendőben pedig örök életet.
Szép döntés. Szép körülményeket és gyönyörű jókívánságokat kaptok most
ezen a napon. N e feledjétek, becsüljétek meg, ragaszkodjatok az ajándékozó
Úrhoz, aki megadja szívetek vágyát és javatokra teljesíti kéréseiteket.

3. F e l h a s z n á l t é s ajánlott irodalom
RiDDERBOS, N . H . : De Psalmen, Körte verklaring van de heilige Schrifi, Kampen, Kok, 1962.
HARRISON, E . F. - PFEIFFER, C. F. (eds.): The Wycliffe Bible Commentary, Chicago, Moody
Press, 1977.

Dr. Gaál Sándor (Nyíregyháza)

363
 Temetés
Mindenre van erőm a Krisztusban
Textus: F i l i p p i 4,13

Élethelyzet: elhunyt 76 éves,fiatalonmeg­

özvegyült. Korábban vidéken éltek, az 1970-es
tiszai árvíz ^''^^ költöztek Nyíregyházára.
Adminisztrációs munkakörben dolgozott, részt
vállalt idős szülei gondozásában. Felnőtt gyer­
mekét fiatalon veszítette el 5 évvel ezelőtt. Mint­
egy 10 éve volt beteg betegsége az utóbbi időben
súlyosbodott.

1. A m i t a textusról tudni kell

Pál apostol kapcsolata a Fiüppiben élő keresztyénekkel különlegesen mély volt.
Ez a levelében több helyen is kiderül. Alapvetően azt a helyzetet örökíti meg a
levél 4. része, amely a gyülekezetnek az apostolról való gondoskodását jelentette.
Hálás szavai között komoly tanúságtételként hangzik el az apostol szájából a
Krisztusban való hit többlete, amely köszönetének kifejezésén túl arra mutat,
hogy a gyülekezet segítségével vagy anélkül a megváltó Úr kezében teljes bizton­
ságban tudhatja magát. Ez fokozottan kerül megfogalmazásra a Római levélben,
amikor a meghalás állapotát is egy ilyen helyzetnek jelöli meg. Miközben tehát a
fUippibeliek támogatását köszönettel említi, aközben őket magukat kívánja erősí­
teni az emberi segítségen, gondoskodáson túlmutató Krisztusba vetett hittel.
Magáról vall, de nem egyszerűen önmagának mondja, hanem az általa szeretett
testvéri közösségnek, mintegy felkészítve őket a próbatételekkel nehezített na­
pokra.

2. Prédikációvázlat
Gyászoló család, végtisztességet tévő Gyülekezet!
Egy kipróbált, sok nehézségeken átmenő ember szólal meg ezekben a szavak­
ban, amikor balladán bátorsággal azt mondja: Mindenre van erőm! A z a Pál
apostol mondja ezt, akinek saját bevallása szerint mintaszerű volt a neveltetése,
kimagasló színvonalú lehetett a taníttatása, és keresztyénné válása után mérhe-
teden lendülettel és odaadással hirdette az Isten Jézus Krisztusban megjelent
kegyelmét. Ó mondja: Mindenre van erőm! Nyilván azért, mert életének nem­
csak boldog, örömteM eseményeit élhette meg, hanem komoly megpróbáltatásai
is voltak. O maga vallott erről, hogy nélkülözésen kellett átmennie, menekült az
őt elpusztítani akaró emberek haragos indulatától. Hajótörést szenvedett. Mél-

364
 Filippi 4,13

tadan és jogtalan bántalmazásokon esett át, és mégis teljes nyugalmat sugárzó

hangon azt mondja: Mindenre van erőm.
Kedves Gyászoló Gyülekezet! A m i k o r i t t a mai napon elhunyt asszonytest­
vérünk életútjára emlékezünk, akkor azt mondhatjuk, hogy az ő földi pályafutá­
sának is voltak különleges erőprőbálő szakaszai. Természetesen Isten nagy aján­
dékokkal is körülvette, amikor megtalálta élete párját, és megajándékozottakká
váltak gyermekük születésével. Ahogyan elindultak közös életútjukon, majd
később, amikor fiatalon lakóhelyet váltva ideköltöztek a városba, az m i n d szép
lendületességben történhetett.
D e mekkora erő kellett akkor, amikor váradan hirtelenséggel egyik napról a
másikra elveszítette férjét, majd pedig amikor ő maga esett át súlyos, hosszan
tartó betegségen. Szembesülnie keUett azzal, hogy erőre van szüksége. E r ő kel­
lett gyászolni, erő keUett a testi gyengeségeket, korlátokat elhordozni. Adag fe­
letti erővel kellett átélni saját gyermekének súlyos betegségét és az ő végső el­
menetelét is.
Gyászoló Gyülekezet! Mindannyiunk nagy és közös kérdése, hogy honnan
lehet lelki-testi erőt meríteni az ilyen és ehhez hasonló életprőbákban? Hiszen,
sok esetben előre kiszámíthatadanul ér el bennünket az az élethelyzet, amelybe
nyüvánvalőan kevésnek bizonyulnak emberi tartalékaink. A mások által felkínált
és hozzánk eljuttatott biztatás is elégtelen.
A z apostol szépen vall erről. Alázatosan, de mégis határozottan azt mondja:
„Mindenre van erőm a Krisztusban". N e m a saját erőnlétét vizsgálja, nem az
addigi jól kipróbált módszereit emlegeti, hanem egy személyre mutat: Jézus
Krisztusra, aki személyesen ígérte meg neki, hogy vele lesz. N e m mondta el
előre az élete később bekövetkező nehézségeit, de azt igen, hogy nem hagyja
magára, és az apostol azért meri elmondani a most felidézett szavait, mert Krisz­
tus ígéretére alapoz, és van már megtapasztalása arra vonatkozóan, hogy nem
kizárt, hogy e l f o g n a k az emberi lehetőségek. N e m látszik a továbbvezető út, de
a mellette levő Úr erejét adja, és olyan helyzeteken vezeti át, amelyeken csak
ezzel az erővel lehetett áthaladni. így lehetett elköltözött szerettettek életében is.
Lelkében ott lehetett a bizonyosság: az Úr nem hagy el! O lesz az én erőforrá­
som, amikor társam kezét el kell engedni. A k k o r is, amikor elgyengül a saját
testem, vagy gyermekem elmenetelét keü átélnem.
Ma i t t állunk a koporsó meUett, és kivétel nélkül mindannyiunknak azt kell
mondani, hogy a gyász, az életünk lezáródásával való szembesülés bizony egy
olyan élethelyzet, amelyhez erő keU. Lelki erő és testi erő. Amelyet nem tudunk
a saját lehetőségeinkkel, képességeinkkel előállítani. Képtelenek vagyunk átru­
házni egymás számára ezt az erőt. Hiszen minden emberi igyekezet, gyógyító,
ápoló szándék elérte a végét. D e erre a helyzetre is érvényes az apostol hitvallá­
sa:" Mindenre van erőm a Krisztusban."
Ez ugyanis nemcsak azt jelenti, hogy helyt tudunk áUni a temetkezés külön­
legesen nehéz óráiban, hanem azt jeleni, hogy Krisztus miatt másként értjük és
értelmezzük az élet és a halál kérdését. N e m egyszerűen beletörődéssel és kény­
szerű elfogadással, hanem úgy, ahogyan ezt ő valóságosan meghagyta nekünk.

365
 Temetés

amikor ezt nyilatkozta: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz én bennem,
ha meghal is él." Ez a látás a hit látása, ahová már emberi szemmel nem tekint­
hetünk. A h o l földi érzékszerveink nem használhatók, ott az ő kinyilatkoztatása
szerinti létezés van. Krisztusban erősnek lenni nem csak azt jelenti, hogy kibírok
dolgokat, beletörődéssel átvészelek erőfeletti útszakaszokat, hanem azt jelenti,
hogy tudom azt, hogy a földi élet lezáródása után Jézus Krisztus megváltása
miatt örök életem van, amelyet nem vehet el tőlem senki.
Krisztusban erősnek lenni azt jelenti, hogy özveggyé válhatok, elveszíthetek
valakit, akit nagyon szeretek. Elérheti, kikezdheti a földi életidőmet a gyengeség
és a betegség, de az örök életemet Krisztus megszerezte nekem.
Kedves Gyászoló Testvéreim! Szükségünk van erőre, amit jelenlegi helyze­
tünk szerint nem is kell bizonyítanunk. D e legyen ez az erő az az erő, amelyet
Jézus Krisztusban kaptunk meg. A z a bizonyosság, amit az ének írója így fogal­
maz: „Bár nehéz földi pályánk, könny lepi és tövis. D e örök pálma vár ránk,
utunk a mennybe visz."
Ma elengedjük végleg elköltözött szeretteteket, aki sok tekintetben megpró­
bált életutat járt be, de tegyétek ezt azzal a bizonyossággal, hogy kétséget kizáró­
an valljátok: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem."

3. F e l h a s z n á l t és ajánlott irodalom
BARCLAY, W . : The Le/ters to the Philippians, Colossians and Thesssalonians, Toronto, Canada,
Ontario, 1975.
G R E I J D A N U S , S.: D Í hrieven van de apostelPaulus aan de efefiers en defilippensyn, Körte verklaring van
de heilige Schrift, Kampen, Kok, 1956.
HARRISON, E . F . - PFEIFFER, C . F . (eds.): The Wycliffe Bible Commentary, Chicago, Moody
Press, 1977.

Dr. Gaál Sándor (Nyíregyháza)

366
 Temetés
Hit, remény, szeretet
Textus: I K o r i n t h u s 13

Élethelyzet: Bartha János 63 éves, közgazdász

matematikus. Az elmúlt években számos betegsé­
get hordozott, többnek következményeitől terhelő­
dött az egészsége. Nős, egy gyermek és egy unoka
gyászol/a a széles baráti és ismerősi körben. Segí­
tőkész jó humorú, nyitott személyiség volt. Eleté­
nek utolsó 3 hónapjában sokat szenvedett, amit
türelemmel és méltósággal hordozott.

1. A m i t a textusról tudni kell

A z első Korinthusi levél legismertebb és sokat idézett fejezete a 13. A „Hegyi
beszéd" lírikus magyarázata, a boldogmondások megzenésítése (Kiss Sándor). A
„Szeretet H i m n u s z " örökérvényű szavai, de maga az egész fejezet is olyan mély
gondolatokat hordoz, amelyek a nem hitvallő embereket is megérintik. A z apostol
kifejezésre juttatja, hogy a szeretet nem egy adomány a sok közül, hanem a leg­
fontosabb isteni előjel. Minden kegyelmi ajándéknál maradandóbb, azok értékes,
avagy értéktelen voltát eldöntik. Eljön a pillanat, amikor minden kegyelmi ajándék
el fog töröltetni — 8.v. A szeretet — agapé - azonban megmarad, mert ez az egyet­
len időtálló érték ebben a vüágban és az örökkévalóságban. Azért lehet ez így,
mert a szeretet maga Isten, ez az O lényege - I J n 4,7 kk.
A perikőpa végső konklúziója is erre mutat, erre erősít rá — a hit, remény,
szeretet hármasságából kiemelkedik a szeretet. Annak okán, hogy a Szentlélek ál­
tal már most is a maga örök lényegét ajándékozza Isten (Rm 5,5). Ezért lehet a
szeretet a legnagyobb.
Temetési igehirdetés alkalmával az I K o r 13,12 verse: a „tükör", „a homályos
látás", „színről-színre látás" kifejezik, jelzik az ember földi életének töredékessé­
gét, rejtélyességét. A z apostol korában használt, fémből készült tükrök időlegesen
tartották csak meg a fényességüket, oxidálódtak, homályos képet adtak vissza.
N e m lehet kivenni a részleteket, ennek is oka a futólagos beletekintés Qak 1,23).
Isten Igéjének tiszta tükrébe beletekinteni csak akkor lehetséges, amikor meglát­
hatjuk „színről-színre" azt, aki maga a Tükör.

367
 Temetés

2. Pfédikációvázlat
Henrik Ibsen egyik drámájában a főhős, élete értelmét keresendő, kunyhója előtt
ül. Kezében egy hagyma, és rétegről rétegre bontja szét, keresve a lényeget. Ha­
lomba gyüHk előtte a szétszedett hagyma, de még mindig nem találja, amit keres.
Majd az utolsó apró darabot is szétszedi, leejti, és megszólal — Úristen, semmi!
A m i k o r az életet elkezdjük rétegeire bontani, keressük az értelmét, keressük,
m i maradhat a végén megfoghatóan a kezünkben, bizony könnyen eljuthatunk
odáig - Úristen, semmi! Döbbenetes lehet ez a felismerés, valóban rettenetes
lehet a vég - eknenőknek, és i t t maradottaknak egyaránt - ha a semmibe tekintek
bele, ha a semmi lesz, amivel szembesülök. Ennél azonban van még egy sokkal
döbbenetesebb tény is - a semmit még el sem tudjuk képzelni, meg sem tudjuk
érteni, mert m i anyagban tudunk csak gondolkodni. M i n d i g a valamit keressük,
mindig a valamibe kapaszkodunk, mindig a valami számít csak. Ezen a ponton
váük igazán érthetővé a lelket dermesztő jeges döbbenet - Úristen, semmi!
A hagymahéj kupac kontrasztjaként az imént hallottunk egy himnuszt, a sze­
retet himnuszát, 2000 év távlatából. Minden szava, minden mondata egy-egy ré­
teg, ami életünk során ránk rakódik, rásimul életünk éveire. Mindezeket, amikor
eljön az ideje, ahogyan fájdalmas módon most is eljött, mert valljuk a szentírőval
- mindennek rendelt ideje van - elkezdjük lefejteni és értelmezni.
Szinte hihetetlenül hangzik, hogy Isten, az Ó t keresőknek és az Őrá figye­
lőknek nem egy, nem is kettő, hanem három biztos kapaszkodót adott. Még a
legnagyobb tengerjáró hajókat sem szokták két horgonynál többel felszerelni. Is­
tenünk hármat kínál nekünk, hogy minden kétséget kizáróan sodorhatatlanul
meg mdjunk maradni mellette.

Hit, remény, szeretet - e három örökérvényű horgony, amelyek révén biztosan áll­
hatjuk k i az élet nagy hullámveréseit. Mert hullámverések, apályok és dagályok,
áradások és cunamik bőséggel akadnak életünk évtizedeiben. Kár lenne tagad­
nunk, életünk recseg-ropog, szakadnak a még téphetedennek tünő sodronyok is.
Bizony, megrendül a hitünk, bizony, a reménytelenség ködébe veszünk, immár a
hármas, az addig biztonságosnak tűnőből hirtelen kettő odavan.
Az apostol ekkor adja meg a döntő bizonyosságát annak, hogy m i az egyetlen
biztos pont a létben — nem marad más, csak a szeretet! Ezen a p o n t o n döbbe­
nünk rá, ha emberek vagy angyalok nyelvén is szólok, ha bármit is teszek, ha
szeretet nincsen bennem, semmi vagyok. H a az eredeti görög szöveg idevonat­
kozó szavát bővebb értelmében vesszük — senki és semmi vagyok, egy nagy nuUa
vagyok. A szeretet az az egyetlen pont, ahol még valaki maradhatok.
Miért lehetséges ez? Azért, mert egy másik apostol, János egy hihetetlen egy­
szerű tőmondattal, hitvallásként kimondja - ,VlzÉien szerétéf (IJn 4,8). I t t derül
ki igazán, hogy már nem is én kapaszkodom Istenbe, hanem Isten ölel át, tart
engem biztonságban, tart engem olyan állapotban, amiben megint csak Pál apos­
tol szavai az irány mutatőak: „Semmi el nem szakíthat minket Isten szeretetétől, mely
Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van" (Rm 8,38). Abban a Krisztusban, akinek az

368
 IKorinthus 13

eljövetele várásának napjaiban vagyunk, abban a Krisztusban, akiről így tesz b i ­

zonyságot az evangélium: „ Úg/ szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta, hogy aki
hisz Őbenne el ne vessen, hanem örök élete legyen" (Jn 3,16).
Lehámlott minden, lehullott minden, mégis marad az életemben Valaki - az
Úristen!
Miért ezt a bibliai részt, a szeretet himnuszát választottam Bartha János ba­
rátunk földi életét lezárő megemlékezésünk alapgondolatává? A családot, életü­
ket korábban nem ismerő, de a kritikus időkben a betegágy mellé lelki támaszt
vivő kőrházi lelkésztársam megállapította - még ebben a helyzetben is látszik a
szeretet határtalan áradása. Igen, a hit is kétkedő gondolatokkal gyengült meg -
miért, miért pont ő, h o l van a kegyelmes és győgyítő Isten? Igen, a remény is
napről napra fogyott, a kör terjedt, a remény zsugorodott, pedig reméltük, for­
dítva is lehetne.
Igen, m i n d ezek eUenére, a kételkedő hit és a halványulő remény eUenére,
valami furcsa és megmagyarázhatatlan mödon a szeretet egyre erősödött, a sze­
retet áradt. H a ezt egy kívüláUő is érzékelte, akkor azok, akik a szeretetkörön
belül voltak, m i mindent megélhettek, átélhettek! N e beszéljünk múlt időben,
mert ha csak kicsit is komolyan vesszük az Ige szavát, akkor a „szeretet soha el
nem fogy". Sem a vészterhes, sem a kilátástalan, sem pedig a társtalan időszakok­
ban nem kevesbedik meg a szeretet. Hiszen mindezeket csak a szeretetben meg­
élt és átélt belső békességgel és bizonyossággal lehet megérteni. Jánosra is ezzel
lehet visszaemlékezni, emléktöredékeinket egy mozaikképpé összerakni. Legfő­
képpen azért vagyunk hálásak Urunknak, hogy számos betegség ellenére még
értékes évtizedeket kapott élete kitejesedésére. Képes volt a legnehezebb pillana­
tokban is elővenni a humor kártyáját, és a műtétre készülő orvosok kezében a
szikét a nevetéstől megremegtetni. Szeretetből kész volt a legmesszebb menőkig
támogatni felesége szakmai kiteljesedését. Szeretetben hordozták egymás és csa­
ládjuk betegségeit, terheit. Mindannyian, akik ismertük őt, tudtuk, mindig k i ­
mondja a szívében lévő véleményét, de soha nem bántőan, soha nem kíméletle­
nül. A szeretettel, érted haragszom, nem rád haragszom - nem könnyű elvének
szem előtt tartásával.
A z elesettekért, a nehéz helyzetben lévőkért, a közösségekért kész volt idejét,
szellemi tudását, anyagi javait szeretetből felajánlani, megosztani. Ez a hely is - a
Széchenyi kerti templom — számtalanszor színtere volt keze munkájának, kuHná-
ris élményeket kínálő szolgálatának. Igen, szeretetének egyik nagy kiteljesedése
volt főzési tudománya, konyhai kísérletező kedve, aminek sokan voltunk teszt­
alanyai. N e m is értjük, hogy miért nem váltott pályát? Bizton kijelenthetjük, a
közgazdászok között is vannak jő szakácsok, de a szakácsok között ő volt a leg­
jobb közgazdász.
Gondoskodó szeretete annyi mindenkire és mindenre kiterjedt, hogy m i n d ­
ezek említése szétfeszítené e beszéd kereteit - feleségének tanítványai, tanártár­
sai, leányának koUégái, kertje, növényei, a háziállatok - sokat köszönhetnek, kö­
szönhetünk Jánosnak.

369
 Temetés

A z igehirdetés mindig az élőknek és élőkhöz szól. Tudjuk, nem egyszerű az

elválás, egy életkorszaknak a lezárása. A k k o r megy ez méltósággal, és akkor lesz
ez elviselhető, ha a minden elmúló felett megmaradó hit, remény, szeretet hár­
masságában bízva U m n k mellett erősítjük meg magunkat. János elindiolt egy úton
- Isten felé. Adventben meg Isten elindul Krisztusban felénk. Történjen meg a
nagy csoda - történjenek meg a találkozások!
Mert így lehet igazi békessége a búcsúzóknak: feleségének, házasságuk 44.
éve félbeszakadásában, leányának és családjának, unokájának, testvére családjá­
nak, anyósának, barátainak és családjaiknak, szomszédainak és családjaiknak, is­
merősöknek és volt munkatársaknak.

Legyen reménységünk a kupacba hulló hagymahéjak és a kétségbeesett, „Úristen,

semmi!" feljajdulásokon túllépni. A szeretet. A k i megmarad, tehet valamivé és
valakivé, főleg ha a Jelenések könyve ígéretét olvassuk és lelkünkbe véssük: „íme,
az Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga az
Isten lesz velük; és letöröl minden könnyet a sebükről, és halál sem lesz löbbé, sem gyász
semjajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak." (Jel 21,3-4).

Dr. Kocsis Attila (Debrecen)

370
 Gyermek-istentiszteled
2019. április-június

A tematikáról
A 2. negyedévfő gondolata: Isten hív bennünket.
A 2019. év gyermek-istentiszteleti tematikájának 2. negyedévre szóló anyagát az
Isten megszólító szeretetéről szőlő történetek köré rendeztük. Ábrahám, Izsák
és Jákőb történetei meUett a soron következő ünnepek feldolgozásait is megta­
lálhatjuk a foglalkozásvázlatok között. A z iskolai tanév vége is erre a negyed­
évre esik, a nyári szünetre is igei útmutatást szeretnénk adni a gyermekeknek.
A tervezés során arra törekedtünk, hogy az egy csoportban történő gyer­
mek-istentiszteletek sajátosságait figyelembe vegyük. Szinte minden téma 2 al­
kalommal dolgozható fel a kapcsolódó bőséges anyag miatt. A z internetes hát­
téranyagban ehhez leírás, segédlet található. A részletes anyagban külön jelez­
zük a kisebbekkel vagy nagyobbakkal elvégezhető feladatokat.

A 2. n e g y e d é v t é m á i :
• Miről szól a megváltás?
• Virágvasárnap
• Húsvét
• Ábrahám és családja
• Ábrahám és Abímelek
• Izsák küzdelme
• Jákőb és Ezsau
• Pünkösd
• Istennel a nyári szünetben
• Barnabás
• Összefoglaló alkalom

Liturgiái bevezető
A z istentisztelet az Istennel való találkozás alkalma, amely a gyülekezeti élet
legfontosabb eseménye. Igaz ez a gyermek-istentiszteletre is. A gyermekek Is­
tenhez az Ó meghívására érkeznek, és Szendéiké által találkoznak Vele. Olyan
élményben részesülnek, amely után lelküeg gazdagabban térnek haza, mert eb­
ben a találkozásban valami olyan történt velük, ami kihat a hétköznapjaikra, ami
bátorítást, erőt, örömet, változást jelent.

' A z anyagok bővebb változatát, további ötleteket lásd a u'ww.lelkesztovabbkepzo.hii oldalon az J^a^-
ság és Élet folyóirat 2019/2. onüne változatában.

371
 Gyermek-istentisztelet

A református istentisztelet liturgiái elemei tudatos teológiai megfontolás

alapján következnek egymás után. Ezért a gyermek-istentisztelet liturgiái me­
nete, elemei is lényegében ugyanazok, mint a felnőtteké, azzal a különbséggel,
hogy az egyes elemeknél figyelembe vesszük a gyerekek életkori sajátosságait,
valamint egyes elemeket összevonhatunk (énekek, lekciő és textus).
A gyermek-istentisztelet ugyanazt az ívet követi, mint a felnőtt istentiszte­
let. Először Isten szól az emberhez (köszöntés), csak ezután t u d felelni N e k i az
ember (v.ö. megelőző kegyelem). A köszöntést a gyermek-istentisztelet elején
ezért nem hagyhatjuk ki. Fiatalabb gyermekek esetében ezt rituáHs formában is
meg lehet valósítani. A z istentisztelet legvége mindig az áldás, mert Istené az
utolsó sző. A z ív egészének így az az üzenete, hogy az ember élete Isten kezé­
ben van.
A z istentisztelet középpontjában Isten igéje áU, viszonyítási pontként eh­
hez igazítunk minden elemet, flisszük, hogy Isten meg akarja szőHtani a gyer­
mekeket is Igéje és Lelke által, hogy az életükről beszéljen velük, hogy irányt
mutasson nekik. Ennek az üzenethirdetésnek a formáját természetesen a gye­
rekek korához, létszámához, képességeihez, lehetőségeihez alakítjuk. A z a cél,
hogy az adott üzenet eljusson a gyerekek szívéhez. Ezért a Szentlélek vezetésé­
vel ugyanúgy lelkiismeretesen kell rá készülni, mint egy igehirdetésre.
A z istentisztelet párbeszéd jellegű. A megszólítás és válaszadás dinamikája
az egész istentiszteleten nyomon követhető. Isten meghívott az alkalomra,
megszólít az igéjében, ezért az imádság, az ének hangján felelünk Neki. A z is­
tentiszteleten elhangzó imádságok tartalmilag több formában jelennek meg. A
kezdő imádság hálaadó, dicsőítő, bünvaUő. A z igehirdetés utáni imádság egy­
részt a meghallott üzenetre való válasz, másrészt közbenjáró imádság másokért.
A gyermek-istentiszteleten lehetőség van arra, hogy ezek az imádságok szemé­
lyesebb formát öltsenek. Bár a hitvallás a sákramentumos istentiszteleteink ré­
sze, de lehetőséget teremthetünk arra, hogy a gyermekek akár szavakkal, akár
más módon közösen kifejezzék Istenben való hitüket. A gyerekek egyénileg,
szavakkal is válaszolhatnak a meghallott, megértett üzenetre, vagy különböző
módon kifejezhetik az Isten iránti szeretetüket (a Szolgálattevő által ajánlott
manuális stb. módon).
T ö b b helyen a gyülekezeti közösség egységének a kifejezésére a gyermekek
a felnőtt istentisztelet elején jelen vannak a templomban, emiatt a gyermek­
istentiszteleti Hturgia eleje változhat.
A z általunk közzétett gyermek-istentiszteleti anyagok ezen liturgiái szem­
pontok szerint épülnek fel, és adnak konkrét ötleteket egy-egy alkalom leveze­
téséhez. Isten áldása legyen a Szolgálattévők munkáján!

372
 Vázlatok

Miről szól a megváltás? (Jn 3,16)

2019. április 7.

• Központi gondolat: Isten megmenti a tőle eltávolodott embert.

• Cél: A történet és az aranymondás segítéségével annak felismerte­
tése, hogy Isten elküldte Jézus Krisztust, hogy megmentse a bün miatt tőle
eltávolodott embert.
Előkészület
O n l i n e / o f f l i n e ismétlő feladatok előkészítése, kézműves anyagok előkészí­
tése
Köszöntés Isten nevében
A Szolgálattevő J é z u s A Szolgálattevő köszönti a gyerekeket. A gyerekek kör­
Krisztus nevében kö­ ben állnak.
szönti a gyerekeket.
Egt'más köszöntése körbeadott kézfogással
Köszöntés körben állva A gyerekek körben állnak. A Szolgálattevő keget fog
az első gyermekkel, köszönti, majd a gyerekek tovább­
adják körben a kézfogást és köszöntést.
Enek:
í g y szól m a tehozzád Énektanulás. Énekelhetjük mozgással kísérve, szóló­
Jézus* énekesekkel, vagy kórus-refrénnel Kísérhetjük tapssal.
Istenem, n e m é r t e m . . . * egyszerű hangszerekkel
Imádság
Mennyei Atyánk, A gyerekek még körben állnak, a Szolgálattevő vezeté­
Szentlelked által légy sével, mozdulatokkal kísérik a szöveget.
jelen köztünk!
Tanítás
Ismétlés A z alkalom elején beszélgessünk az elmúlt ne­
gyedévben tanult néhány bibliai történetekről.
• Teremtés
• Bűneset
• Isten keresi az embert (elveszett bárány)

A z ismétiéshez használhatunk online (vagy kéz­

Ismétlő játékok zel készített) puzzle játékot a kisebbeknél, gyors
játék-, illetve vetélkedőkészítő programot a na­
gyobbaknál. (LearningApps)

• A következő vasárnapokon ünnepekre

Beszélgetés készülünk, virágvasárnapra és húsvétra.

https://csecsy.hu/konyvek/enekeskonyv/ijy s7.o\ ma tehozzád jézus

https: / /csecsy.hu/konyvek/enekeskonyv /istenem nem ertem

373
 Gyermek-istentisztelet

• A z előttünk áUő két ünnepen arről f o ­

gunk beszélgetni, hogy Jézus m i t tett ér­
tünk, emberekért. Biztosan jobban meg
fogjátok érteni ezt, ha meghallgattok egy
történetet.

A kalitka*
Történetmondás
Megbeszélés • Beszéljük meg a történetet!
Összegzés
Feldolgozás • Forgatható modell (aranymondáshoz
kapcsolódva):
https:/ / craftingthewordofgod.com/tag
/john-316-craft/
Bibliaolvasás
Szolgálattevő felolva­ Tanuljuk is meg ezt az Igét: ,Mert úgy szerette Isten
sása, aranymondás a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz
megtanulása őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. "Jn 3,16
Régen ezt az Igét úgy nevezték: a Biblia dióhéj­
ban. M i t jelent ez a kifejezés?
Imád sás
Szolgálattevő hangos Beszéljük meg hogy kiért, miért imádkoznunk!
imádsága. A Szolgálattevő ezt is foglalja imádságba.
Miatyánk
Uri imádság Körben állva.
Hirdetések
Születésnaposok kö­ A helyi szokások szerint.
szöntése. Adakozás. A l ­
kalmak hirdetése.
Ének
A z alkalom elején ta­ Mozgással kísérve, közps hangszeres kísérettel
nult ének
Szabadon választott
énekek
Áldás
Szolgálattévő áldása A gyerekek körben állnak.

* httpjii/'/www.szepi.hu/irodtilom/kedvenc/kt 111.html

374
 Vázlatok

Virágvasárnap
20] 9. április 14.

• Központi gondolat: Jézus a m i királyunk

• Cél: Annak felismertetése a bibliai történet alapján, hogy Jézus miért,
milyen szándékkal vonult be Jemzsálembe, és hogyan uralkodhat a m i életünk­
ben is
Előkészület
Ének kottájának letöltése, kivetítése, feladadapok, kézműves anyagok elké­
szítése, nyomtatása, szemléltető képek nyomtatása, vagy kivetítése.
A z alkalmon lehetőleg körben üljünk, a termet így rendezzük be!
Köszöntés Isten nevében
A Szolgálattevő J é z u s Krisztus, a K i ­ A Szolgálattevő köszönti a gyereke­
rály nevében köszönti a gyerekeket. ket. A gyerekek körben állnak.
Egt'más köszöntése körbeadott kézfogással
Köszöntés körben állva A gyerekek körben állnak. A Szolgá­
lattevő kezet fog az első gyermekkel,
köszönti, majd a gyerekek továbbad­
ják körben a kézfogást és köszöntést.
Enek:
H o z s á n n a , hozsánna* Énektanulás. Énekelhetjük mozgás­
sal kísérve, szólóénekesekkel, vagy kó­
rus-refrénnel Kísérhetjük tapssal, egy­
szerű hangszerekkel
A megadott linken kottát és filmfelvé-
telt is találunk.
Imádság
Mennyei Atyánk, Szentlelked által A gyerekek még körben állnak, a
légy jelen köztünk! Szolgálattevő vezetésével, mozdulatok­
kal kísérik a szöveget.
Tanítás
Beszélgetés: • Beszélgetés: m i t tudunk
a királyokről?
• Beszélgetős játék: „Ha
én király lehetnék..."
Történetmondás: • M a i történetünk egy kü­
lönös királyről szöl.

Szemléltetés: A Szolgálattévő saját szavaival

mondja el a bibHai történetet.

5 hitp:/'/cmmRus.hu/'drupal/tiode/815

375
 Gyermek-istentisztelet

Szemléltethetünk képek segítsé­

gével.
Bibliaolvasás
Szolgálattevő felolvasása • Z a k 9,9-10
• Mt 21,1-11
Megbeszélés • MHyen királyt vártak az
emberek, és milyen k i ­
rálynak mutatta magát
Jézus?
• M i t akart kifejezni azzal,
hogy szamárhátra ült?
• Hogyan reagáltak az em­
berek az utcán?
• Hogyan reagáltak Jézus
enenreiei.'^
• M i t jelentenek virágva­
sárnap jelképei (pálmaág
= a szabad Izráel jel­
képe, szamár — béke, fel­
sőruha = a királynak
szőlő tisztelet, hozsánna
= segíts most!)?
összegzés Jézus királysága, királyi uralma
ott valősul meg, ahol az Ó akara­
tát cselekszik. így lehet O a m i k i ­
rályunk.
Feldolgozás Kicsik:
• A történet képeinek
sorrendbe állítása.
•Kézműves feladat: pál­
malevél készítése:
Nagyok:
• Igaz-hamis játék:
• A történet megjelení­
tése állóképekkel.
Imádság
Szolgálattevő hangos imádsága. Beszéljük meg hogy kiért, miért imád-
kozgunkl A Szolgálattevő ef is fog­
lalja imádságba.
Miatyánk
Uri imádság Körben állva.

376
 Vázlatok

Hirdetések
Születésnaposok köszöntése. Adako­ A helyi szokások szerint.
zás. A l k a l m a k hirdetése.
Enek
A z alkalom elején tanult ének Mozgással kísérve, közös hangszeres
Szabadon választott énekek kísérettel.
Áldás
Szolgálattévő áldása A gyerekek körben állnak.

311
 Gyermek-istentisztelet

Húsvét
2019. április 21-22.

1. alkalom: A z utolsó vacsora

2. alkalom: A z emmausi tanítványok

• Központi gondolat: Találkozás Jézus Krisztussal asztalközösségben,

tanítványi kapcsolatban.
• Cél: Beszélgetés arról, hogy az ünnepeink alkalmat adhatnak nekünk is

Előkészület
ízfeUsmerő játék előkészítése, szemléltető képek, anyagok előkészítése, fel­
készülés a drámajátékokra, kézműves anyagok előkészítése
Köszöntés Isten nevében
Áldás, békesség! Isten hozott ben­ A Szolgálattevő köszönti a gyerekeket. A
neteket, köszönöm, hogy ezt a dél­ gyerekek körben állnak.
előtti órát együtt tölthetjük!
Egymás köszöntése körbeadott kézfogással
Köszöntsük egymást kézfogással A gyerekek körben állnak. A Szolgálat­
és mondjuk: Isten hozott! Örülök, tevő kezet fog az első gyermekkel, kö­
hogy eljöttél! szönti, majd a gyerekek továbbadják kör­
ben a kézfogást és köszöntést.
Ének;
1. alkalom: Kenyered és borod* Énektanulás. Énekelhetjük mozgással
kísérve, szólóénekesekkel, vagy kórus-ref­
2. alkalom: T e vagy az út, az igaz­ rénnel. Kísérhetjük tapssal, egyszerű hang­
ság...* szerekkel

Imádság
A Szolgálattévő rövid imádsága az Közös imádsággal zprjuk: „Istennek
alkalomért, az üzenetért, a gyer­ Szent Éelke, szállj le miközénk, szenteld
mekek figyelméért. meg szívünket és figyelmünket! Amen "
Tanítás
Bevezető játék 1. alkalom: A z utolsó vacsora

Izfelismerő játék

A mai alkalmon egy nagyon fontos

étkezésről fogunk beszélgetni, az
utolsó vacsoráról.

6 https://w\vw.kottacscre.hu,''?wpfl3 dl=176
7 https://musescoi"c.c()m/kovianyo/scoies/7488] 6

378
 Vázlatok

Történetmondás • A Szolgálattévő saját szava­

ival mondja el a bibHai tör­
ténetet. (Mt 26,17-30)
• Bemutathatjuk a korabeH
páskavacsora részeit.
• Emeljük k i az asztalközös-
seg, a kozos étkezés fontos­
ságát is!
• Beszéljünk az utolsö va­
Bevezetés
csora és az úrvacsora kap-
csolatáről is.
Töfténetmondás
2. alkalom: A z emmausi tanítvá­
nyok
• A z alkalom kezdetén idéz­
zük fel az nagyhét esemé­
nyeit!
• Néhány drámapedagőgiai
játékkal vezethetjük be a
történetet.
A Szolgálattévő a saját szavaival me­
sék el a bibHai történetet.

Emeljük k i , hogy a tanítványok az

asztalközösség során ismerték fel J é ­
zust.
Bibliaolvasás
Szolgálattevő felolvasása A z utolsö vacsora: M t 26,17-30
Emmausi tanítványok: L k 24,13-35
Megbeszélés Mindkét alkalmon, mindkét törté­
Összegzés nettel kapcsolatban tegyük fel a
gyermekeknek a következő kérdése­
ket:
• A történet melyik része tet­
szett neked a legjobban?
• Szerinted a történet melyik
része a legfontosabb?
• Melyik szereplő volt szá­
modra a legfontosabb a tör­
ténetben?

379
 Gyermek-istentisztelet

• Melyik szereplővel cserélnél

szívesen helyet? Melyikkel
iltill. IVJJLCjLLr

Beszéljünk arről is, hogy a nagyhét,

a húsvét ünnepe is alkalom a Jézus
Krisztussal valő találkozásra.
Feldolgozás 1. alkalom: A z utolsó vacsora

Kicsik:
• Színező
• Kézműves ödet, kenyér és
kehely
N a g y o k : válogatás az RPI Digitálisfel­
adatbank feladataiból

2. alkalom: A z emmausi tanítvá­

nyok
Ecsik:
• Színezők
Nagyok:
• Izgalmas, kreatív ötleteket
találunk Miklya Zsolt:
Orömhírstaféta c. füzeté­
ben (Parakletos, 2017)
• Emmaus-társasjáték
• Hajtogatós modell
= Imádság
Szolgálattevő hangos imádsága. Beszéljük meg hogy kiért, miért imádkoz­
zunk!
A Szolgálattevő ezf is foglalja imádságba.
Miatt'ánk
Úri i m á d s á g Körben állva.
Hifdetések
Születésnaposok köszöntése. Adakozás. A l k a l m a k hir- A helyi sfiká-
detése. sok szerint.
Enek
A z a l k a l o m elején t a n u l t ének Mozgással kísérve, közps hangszeres kísé­
Szabadon választott énekek rettel
Áldás
Szolgálattévő áldása A gyerekek körben állnak.

380
 Vázlatok

Kiket szólított meg Isten? (Ábrahám és családja)

2019. április 28.

• Központi gondolat: Ábrahám maradéktalanul megbízott Istenben.

• Cél: Ábrahám személyének, szerepének (kiválasztott nép ősatyja), elhí­
vás történetének megismertetése.
Előkészület
Onüne/offline játéko s előkészítése, családfa-képek nyomtatása.
Köszöntés Isten nevében
A szerető Isten nevében köszöntelek A Szolgálattevő köszönti a gyereke­
benneteket! ket. A gyerekek körben állnak.
Egy'más köszöntése körbeadott kézfogással
Köszöntsük egymást kézfogással, A gyerekek körben állnak. A Szolgá­
mondjuk: Kedves . . . ! Örülök, hogy te lattevő kezet fog az első gyermekkel,
is itt vagy az istentiszteleten! köszönti, majd a gyerekek továbbad­
ják körben a kézfogást és köszöntést.
Ének:
Szólt az Isten egykor...* Énektanulás. Énekelhetjük mozgás­
sal kísérve, szólóénekesekkel, vagy kó­
rus-refrénnel Kísérhetjük tapssal, egy­
szerű hangszerekkel
Imádság
Mennyei Atyánk, jöjj közénk, lakozz A gyerekek felállnak, a Szolgálattevő
a szívünkben! vezetésével, mozdulatokkal kísérik a
szpveget.
Tanítás
Bevezető játék Bizalomgyakorlatok:

AUTÓVEZETÉS^
VAK-KÖRio

Fontos: a játékokban való

részvétel mindig önkéntes!
Fokozottan ügyeljünk a bal­
esetveszélyre! A játékokat
m i n d i g kövesse megbeszélés!
Beszélgetés
Történetmondás

8 hrtp://ipi.rctx.)rriiatus.hu/hatterariyagok/eriekanyag
len"/o20fg>-kor.pdf
9 Forrás: playmeo.com
http: / /ktolte8.diama.htt/TatDlo/Jatekkonyv/\^kkor.pdt

381
 Gyermek-istentisztelet

„Az ígéret szép szó, ha megtart­

ják, úgy j ó . "
Ábrahám családfája

Ábrahám és családja.

Megbeszélés M i már tudjuk azt, hogy Isten

Összegzés nem felejtette el az ígéretét. Á b ­
rahám leszármazottai nagy népet
alkottak, és ennek a népnek a tag­
jaként született meg sok-sok év
múlva Jézus Krisztus is.
Feldolgozás Szókártyás párkereső játék: a
learningapps.com oldalon elké­
szítve:
https://learningapps.ore/watch
? V — p p hb ox 3 j a 19
https://learningapps.org/watch
?v=p 1 kgamnen 19
A szőkártyákat papírből, lami­
nálva is elkészíthetjük, a csopor­
tunknak megfelelő nehézségi f o ­
kon.
Bibliaolvasás
Szolgálattevő felolvasása IMŐzes 12,19
IMőzes 15,1-6
Imádság
Szolgálattevő hangos imádsága. Beszéljük meg hogy kiért, illetve miért
imádkoznunk!
A Szolgálattevő ef foglalja imád­
ságba.
Miarvánk
Ufi imádság Körben állva.
Hirdetések
Születésnaposok köszöntése. Adako­ A helyi szokások szerint.
zás. A l k a l m a k hirdetése.
Ének
A z alkalom elején tanult ének Mozgással kísérve, közps hangsfres
Szabadon választott énekek kísérettel.
Áldás
Szolgálattévő áldása A gyerekek körben állnak.

312
 Vázlatok

Ábrahám és Abímelek szövetsége (IMóz 21)

2019. május 5. és május 12.

• Központi gondolat: A keresztyén ember élete Istenre mutat.

• Cél: Arra bátorítani a gyerekeket, hogy a vasárnap átélt Istennel való
közösség élményét vigyék el a hétköznapokba.
Köszöntés Isten nevében
Isten nevében köszöntelek A Szolgálattevő köszönti a gerekeket. A gyerekek
benneteket. körben állnak.
Egymás köszöntése
Isten velem van, Isten ve­ A köszöntés alatt először magukra mutatnak, majd
led van, Isten velünk van. egyesével egymásra, végül kezüket egymás vállára
téve.
Ének:
F e j e m , vállam, térdem, Az ének tartalma a nap üfnetét vetíti előre. Az
talpam m i n d az Úrnak éneket elősfr lassan, majd gyorsabban énekeljük.
szolgálnak. 11
Fohász
Segítségül hívás A m i segítségünk jöjjön Istentől, A k i mindig
velünk van.
Bibliaolvasás
Szolgálattevő felolvasása „Isten van veled mindenben, amit cselekszel"
(IMŐz 21,22)
Imádság
Hálaadó imádság Papírból kivágott lábnyomokra ráír mindenki egy-
egy helyet, aholjárt ezen a héten. Hálaadás e helyek
alapján.
Tanítás
Ráhangoló beszélgetés Hogyan lehetfejjel, vállal, térddel stb. az Urat szol­
gálni?
Történetmondás Vázlat:
• Abímelek és hadseregparancsnoka
találkozik Ábrahámmal.
• Abímelek mondata: Ábrahám élete
Isten gondviselésének, jelenlétének
bizonyítéka.
• Előző találkozás történetének felidé­
zése.
• Szövetségkötés kölcsönös szán­
déka.

" http://gyerekoldal.reformatus.hu/hang/videolista.htm

383
 Gyermek-istentisztelet

• Egy lezáratlan vitás ügy megoldása.

• Abímelek mondatának igazsága a
gyerekek életében.
Feldolgozás Papírból kivágott gyermekalakra ráírni, hogy mit le­
het tenni a fejünkkel, kefinkkel stb. hogy az éle­
tünk Istenre mutasson.
Imádság
Szolgálattevő hangos PL: Péjünket meghajtjuk. Te vagy a mi Urunk. Ki­
imádsága nyújtjuk a kezünket, segítve egymásnak. (Mozdula­
tokkal kísérve.)
Miatt^ánk
l ri imádsáli; Körben állva.
1 lirdetések
Születésnaposok köszön­ A helyi szokások szerint.
tése. Adakozás. Alkalmak
hirdetése.
Enek
J é z u s szól Kicsiny kis fény c. énekkönyv 81. éneke
Isten szívén megpihenve R É 395. d.
.Mdás
Szolgálattévő áldása Ahogyan Ábrahámnak ígérte, nekünk is ezt
mondja Isten: ,Mert én veled vagyok, megőrizlek
téged, akárhova mégy."

384
 Vázlatok

Izsák küzdelme a kutakért (IMóz 26)

2019. május 19. és május 26.

• Központi gondolat: A z Istennel való találkozás, Isten bátorító ígérete

és az oltárépítés után Izsák szövetséget tud kötni azzal, aki elűzte őt az ottho­
nából.
• Cél: Megtanítani azt a gyereknek, hogy Istenben bízva helyre lehet
hozni egy elrontott kapcsolatot, barátságot, a megbékélés és nem a bosszúállás
az, ami Isten szerint való.
Előkészület
3 ív csomagolópapír, 2 db zpllstock vagy 2 db kartonból kivágott nyíl
Köszöntés Isten nevében
A békesség Isten nevé­ A Szolgálattevő köszönti a gyerekeket. A gyerekek
ben köszöntelek benne­ körben állnak.
teket!
Egymás köszöntése körbeadott kézfogással
L e g y e n m i n d i g béke kö­ A Szolgálattevő kezet fog az dső gyermekkel, kö­
zöttünk! szönti, majd a gyerekek továbbadják körben a kifo­
gást és köszöntést.
Ének:
A z Úrtól béke tereád Dicsérjétek az Urat! c- énekeskönyv 148. éneke

Fohász
Segítségül hívás A mi segítségünk jojjon Istentől, aki lábainkat a bé­
kesség útjára igaftj a. (Lk 1,79 alapján.)
Bibliaolvasás
Szolgálattevő felolvasása IMóz 26,24-23
Imádság
Szolgálattevő i m á d s á g a
Tanítás
Ráhangolódás játékkal Az egyik papírra ráírunk egy óriási 6-ost. Letesszük
aföldre. A lap aljához ^ tetejéhez is leteszünk egy-
egy csomagolópapírt.
A csoport egyik fele az egyik csomagolópapírra áll, a
másik a másikra. Így az egyik csapat 6-ost lát, a má­
sik 9-est.
Megbeszélés: Mit jelent ez a játék, ha a vitatkozá­
sokra gondoltok?
Történetmondás Izsák szemszögéből: 1. Két nyíl szembefordítva egy­
zollstockkal vagy karton­ mással: Meggazdagodás: szfizszpros termény, állatok
ból kivágott nyilakkal szaporodása, dúsgazdagon, mert Isten megáldott. Léi-

385
 Gyermek-istentisztelet

tékenj szomszédok: filisfeusok a kutaimat betöm­

ték. Abímelek a ftliszteus király is ellenem fordult.
Befogadott még évekkel ezelőtt, mikor éhínség elől ide
menekültünk. Uj helyre kell letelepedni. A szolgáim
hiába ásták ki a kutakat, a gerári pásforok elvették
tőlem. Inkább továbbvonulunk, nem perlekedek ve­
lük. A harmadik kutat már nem vesfk el 2. Két
nyíl lefelé mutat: Isten megjelenik éjjel: ígéret: velem
van, megsokasít, megáld. 3. Két nyíl felfelé mutat:
Oltárt építetek Istennek, hogy ne felejtsem el soha ef
az ígéretet, hálás vagyok. Istenhez imádkofm. Itt
lesz bút az új hazám. 4. Két nyíllal minden irányba
kérdőn mutogatva: Megjelenik Abímelek és a hadse-
regrarancsnoka. Ti gyűlöltök, elűfetek, mit akar­
tok? Szövetséget kötni veled! Hiszen Isten megáld té­
ged. Mit tegyek?
5. Két nyilat egymásra tenni. Isten ígéretet tett nekem.
Nem hozpm fel a rosszat, szövetséget kötök velük.
Senki sem foga a másikat bántam. Isten megáldott.
Új otthonom lett Beérseba városában.
Feldolgozás 1. alkalomra 2 területet jelölünk ki. A) Osszeveszés területe.
B) A kibékülés területe. Önkéntesek rögtö­
nözzenek párbeszédeket.
Feldolgozás 2. alkalomra Hogyan béküljünk ki? Kiscsoportban gyűjtse­
nek össze a gyerekek olyan megoldásokat,
amelyekkel egy elromlott barátságot meg lehet
javítani. A megoldásokat mutassák be drama­
tizálva.
Imádság
Szolgálattevő hangos Besfljük meg hogy kiért, illetve miért imádkozyunkl
imádsága. A Szolgálattevő eft foglalja imádságba.
Miatyánk
Uri imádság Körben állva.
Hirdetések
Születésnaposok köszön­ A helyi sfkások sfrint.
tése. Adakozás. Alkal­
m a k hirdetése.
Ének
Olyan békét, mint a folyó E r ő m és énekem az Úr c. énekeskönyv 112.
éneke
Áldás '
Szolgálattévő áldása A gyerekek körben állnak.

386
 Vázlatok

Ézsau és Jákób kibékülése (IMóz 33)

2019. Június 2.

• Központi gondolat: Isten igéje hatással van a mindennapi viselkedé­

sünkre a konfliktusaink esetében is.
• Cél: A gyerekek bátorodjanak fel arra, hogy kibéküljenek a testvéreik­
kel és barátaikkal és bízzanak Isten kegyelmében. A k i csodálatosan működik a
háttérben.
Előkészületek
Eszközök: kendő, piros és sárga kendők (vagy láng alakú színes papírok), kövek.
Köszöntés Isten nevében
L e g y e n kegyelmes hozzátok 2Sám 24,23 alapján.
Istenetek, az Úr!
Egymás köszöntése
Isten kegyelmes. Körben állva agerekek továbbadják egymásnak
a kézfogást.
Ének:
133. zsoltár Énektanulás.
A 133. zsoltár bármely feldolgozása is jó.
Fohász
A m i segítségünk jöjjön a m i A textus alapján.
kegyelmes Istenünktől.
Bibliaolvasás ,
Szolgálattevő felolvasása „Isten kegyelmes volt hozzám." ÍMőz 33,11
Imádság
Szolgálattevő fogalmazza Beszéljük meg hogy mit jelent a „kegyelmes"
m e g az i m á d s á g o t a gyere­ jelzp Isten vonatkozásában. Idézgenek fel a gye­
kek történetei nyomán. rek olyan történeteket azéletükből, amikor Isten
kegyelmét élték át.
Tanítás
Történetmondás: A Szolgálattevőazidősfákób szerepében beszél,
Jákób mesél az unokáinak aki tűz körül ül az unokáival Előkészület: A
kör közepére tüzet jelképezve tehetünk fa­
ágakat, vagy piros és sárga kendőket
mintha lángok lennének. Párnákat vagy
szivacsot helyezünk el körben.
Javasolt szöveg és cselekmények:
Gyertek ide unokáim, üljünk ide a tűz köré, be­
szélgessetek egy kicsit fákób nagyatyátokkal
Hallottam, hogi ma ketten összevesztetek és nem
szpltok egymáshoz. Érről eszembe jutott egy régi

387
 Gyermek-istentisztelet

történet. Egyszer én is összevesztem az ikertest­

véremmel Meséltem már arról nektek, hogy hogy
csaptam be? Hosszú évekig mindig féltem, hog
mi lesz bu újra találkozunk, jól meggazdagod­
tam. Szfp nag családdal megáldott Isten. 1. Elő­
ször arra gondoltam, hog üzenek Éfaunak.
Megróbálom elnyerni Éfau bocsánatát, követe­
ket küldök hozzá- Szolgának nevezem magam,
utána megüzenem, hog mennyire meggazdagod­
tam, hátha megenyhül Es jóindulatát kértem.
Erre kiderült, hog 400 emberreljön Ezsau! 2.
Imádság: Istenhez fordultam, hog mentsen meg.
(IMóz H,11-13 felolvasása) 3. Engesztelő
ajándékot készttettem elő. 4. Amikor megláttam
Ézsaut, hétszer borultam le előtte a főidre. És a
testvérem fut felém, odaér, megölel, a nyakamba
borul Isten lépett közbe, és ő tágította meg
Ezsau szfvét. Mintha Isten arcát láttam volna.
A vagonomból sem kért semmit. A végén azért
elfogadott eg kis ajándékot. lg békültünk ki
egmással.
Alkalmazás A Szolgálattevő jákób szerepében marad. A cso­
portból két gerek gontán kitalálja, hog miért
vesztek össze. Mondják el, mi történt, beszéljük
meg egütt, hog hogan lehetne kibékülni.
Megbeszélés Emeljük ki az imádkozásokat és Isten munká­
ját Ezsauban.
Imádság
I m á d s á g kövekkel Mindenki kefben eg kővel gondol valakire,
akivel nem békült ki. Tegük a köveket eg-
másra, majd mindenki magában imádkozik.
Matyánk
Úri imádság Körben állva. Két-két gerek mond el eg sort.
Hirdetések
Születésnaposok köszöntése. A helyi sfkások szerint.
Adakozás. A l k a l m a k hirde­
tése.
Enek
Áldásoddal megyünk Erőm és énekem azúr c. énekeskönyv 3. éneke
Áldás
L e g y e n kegyelmes hozzánk az Isten, áldjon Zsolt 67,2 alapján.
m e g bennünket, és ragyogtassa tánk orcáját!

388
 Vázlatok

Pünkösd
2019. június 9-10.

• Központi gondolat: A pünkösdkor megszületett első gyülekezet kö­

zösségben élt Krisztussal, és közösségben éltek egymással
• Cél: A bibliai történet alapján a közösségi lét, a közösségi jellemzők

Előkészület
Tárgyanimációk előkészítése, begyakorlása, felkészülés a drámajátékokra,
kézműves anyagok előkészítése, szemléltető képek nyomtatása, ül. a vetítés
elkészítése
Köszöntés Isten nevében
Áldás, békesség! Isten ho­ A Szolgálattevő köszönti agerekeket. A gerekek
zott benneteket, köszö­ körben állnak.
n ö m , hogy ezt a délelőtti
órát együtt tölthetjük!
Egymás köszöntése körbeadott kézfogasai
Köszöntsük egymást kéz­ A gerekek körben állnak. A Szolgálattevő keftfog
fogással és mondjuk: I s ­ az első germekkel, köszönti, majd a gerekek to­
ten hozott! Örülök, hogy vábbadják körben a kifogást és köszöntést.
eljöttél!
Enek:
Tied a dicsőség" Énektanulás. Énekelhetjük mozgással kisérve,
szólóénekesekkel, vag kórus-refrénnel Kísérhetjük
Tüzed, Uram J é z u s " tapssal, egszerű hangszerekkel

Pünkösd áldott n a p j á n "

Imádság
A Szolgálattévő rövid Közös imádsággal zárjuk: „Istennek Sfnt Eelke,
i m á d s á g a az alkalomért, az szállj le miközénk, szenteld meg sf vünket és figel-
üzenetért, a gyermekek fi­ münket! Amen"
gyelméért.
Tanítás
Történetmondás A történetet két alkalomra bontva dol­
gozhatjuk fel.
• A z első alkalom (pünkösd vasár­
nap) a történet elmondására épül.

12 l i t t p s : / / i r m s e s c o : r e x o i i i i k o v i a i i y o / s c o . r e U , 7 4 M 2 ^
'3 https:.''/csL-csy.hu/k(iiiyvek,7enckc'.skony\'/iuzed u r a m iezus
1* h t t p : / / g y crcToldal.i:cforntaitis.hti/honlapok/cnekszoveg/'je2usenek/enek95.htm

389
 Gyermek-istentisztelet

ezt tárgyanimáció módszerét hív­

hatjuk segítségül.
• A második alkalmon (pünkösd
hétfő) drámajáték segítségével mé­
Bevezető játékok lyíthetjük el a történetet.
• Bátorságpróbák
• Dülöngélős bizalomjátékok
• A d d tovább! - típusú játékok
Szemléltetés
A k i n e m érzi otthonosan m a g á t ezekben
a módszerekben, az hagyományos for­
m á b a n is elmondhatja a történetet.
Bibliaolvasás
Szolgálattevő felolvasása ApCsel 2, 1-4 és 42-47.
Megbeszélés • Milyen közösség volt az első gyüle­
kezet? Beszélgessünk a jellemzőik­
ről!
• M i hogyan hasonlíthatnánk rájuk?
Keressünk a hétköznapi életből pél­
dákat erre!
Összegzés A gerekek válaszait mindenképpen hallgassuk
meg. Röviden reagáljunk az, elhangzottakra.
Feldolgozás Kicsik:
• Szélforgö
Nagyok:
• Pünkösdi láng origami
Imádság
Szolgálattevő hangos Beszéljük meg hog miért imádkozyunkl Hallgas­
imádsága. suk meg a germekek kéréseit, és ezeket a Szolgá­
lattevő foglalja imádságba.
MiaU'ánk
Ufi imádság Körben állva.
Hirdetések
Születésnaposok köszön­ A helyi szokások szerint.
tése. Adakozás. Alkalmak
hirdetése.
Ének
A z alkalom elején tanult Mozgással kisérve, közps hangszeres kísérettel
ének
Szabadon választott éne­
kek
Áldás
Szolgálattévő áldása A gerekek körben állnak.

390
 Vázlatok

Tanév vége - Istennel a nyári szünetben

2019. június 16.

• Központi gondolat: Hálaadás a tanévért, áldás kérése a nyári szüne­

tünkre
• Cél: Rámutatás arra, hogy a tanévért hálával tartozunk Istennek, és a
nyári szünetünket is Vele tölthetjük
Előkészület
Hívóképek, igéskártyák elkészítése.
Köszöntés Isten nevében
A szerető Isten nevében kö­ A Szolgálattevő köszönti a gerekeket. A ge­
szöntelek benneteket! rekek körben állnak.
EgA'más köszöntése körbeadott kézfogással
Köszöntsük egymást kézfogás­ A gerekek körben állnak. A Szolgálattevő
sal és mondjuk: Isten hozott! J ó kezetfog az első germekkel, köszönti, majd
együtt lenni! a gerekek továbbadják körben a kifogást és
köszöntést.
Ének:
Halleluja, zengve zeng hála­ Énektanulás. Énekelhetjük mozgással ki­
ének" sérve, sflóénekesekkel, vag kórus-refrénnel.
Kísérhetjük tapssal, egszerű hangszerekkel

Imádság
A Szolgálattévő rövid i m á d s á g a Előtte kérdezzük meg agermekeket, bog ők
az alkalomért, az üzenetért és a mit mondanának el Istennek sf vesén imád­
gyermekekért, felnőttekért. ságban.
Tanítás
Beszélgetés Eltelt egy tanév. Sok dolog történt ve­
lünk, jók is, kevésbé jö dolgok is.
• Most arra kérlek benneteket,
idézzetek fel bárom olyan dol­
got a tanévből, amire szívesen
emlékeztek, ami jö élményként
maradt meg bennetetek! A k i
szeretné, megoszthatja velünk
ezeket!
• Most idézzünk fel bárom olyan
dolgot is, ami nem volt feltétle­
nül kellemes, jö élmény, de

1' https:/ /csecsy.hu/kotnA'ek/enekeskoiiyv/halk'luia zengve zeng hálaének

391
 Gyermek-istentisztelet

azért tanultunk belőle, okosab­

bak, tapasztaltabbak lettünk tő­
lük! A k i szeretné, ezt is meg­
oszthatja velünk!
• Idézzük fel azokat a bibliai tör­
téneteket is, amelyeket a tanév
során tanultunk! (Ezeket egy-
egy bívökép segítségével tehet­
jük meg.)
Megbeszélés Isten sok áldást készített nekünk ebben
Összegzés a tanévben. J ö volt ebben a közösség­
ben együtt lenni, Röla hallani.
A nyári szünetben is hívogat és vár ben­
neteket, ne feledkezzünk meg Röla a
nyári pihenésben sem!
Nyáron is elővehetjük a Bibliát, a gyer-
mekbibüát, és eljöhetünk a templomba.
Várunk benneteket!

Feldolgozás A tanév során tanult bibliai igékhez ké­

szítsen a Szolgálattévő igés kártyákat!
Ezeket úgy adja át a gyermekeknek,
bogy áldásként olvassa fel a számukra,
egy-egy gondolatot hozzátéve!
iBibliaolvasás
Szolgálattevő felolvasása Zsoltárok 28,7-9
iámádság
Szolgálattevő hangos imád­ Hálaadó és kérő imádság a germekek által
sága. megfogalmazottakat figelembe véve.
Miatyánk
Uri imádság Körben állva.
Hirdetések
Születésnaposok köszöntése. Adakozás. Alkalmak hir- A helyi sfiká-
detése. sok szerint.
Enek
A z alkalom elején tanult ének Mozgással kísérve, közps hangszeres kíséret­
Szabadon választott énekek tel
Mdás
Szolgálattévő áldása A gerekek körben állnak.

392
 Vázlatok

Isten megszólítja Barnabást

2019. június 23. és Június 30.

• Központi gondolat: Isten néha az utunkba boz embereket, akik mellé

odaállbatunk, támogathatjuk őket, útitársaik lehetünk egy ideig a bit útján.
• Cél: A gyerekek tekintsék követendő példának Barnabás életét, aki oda­
szánta magát Istennek, második esélyt adva támogatta Pált és János Márkot is,
akikben mások nem bíztak meg eléggé.
Előkészületek
/ db dobókocka, nég sfk, tárgak: keresf, kő, kartonra felírva: keresfyén, vás^pn,
gongok, 3 kartonra felírva: Je'fts Krisztus feltámadt! (Esetleg helyszínek nevei lapra
felírva.)
Köszöntés Isten nevében
Kegyelem néktek és bé­ A józs 1,9 alapján a Szolgálattevő köszönti a gere-
kesség az Úrtól, aki ve­ keket. A gerekek körben állnak.
lünk van mindenütt,
amerre csak járunk.
Egymás köszöntése
A z Ú r velem van, az Ú r A gerekek körben állnak. Először magukra, majd
veled van, az Ú r velünk a szomszédaikra, végül mindenkire mutatnak.
van.
Enek:
V e l e m vándorol u t a m o n " Énektanulás.
Jöjj, add tovább a jó h í r t "
; Fohász
A m i segítségünk jöjjön Zsolt 18,36 alapján.
az Úrtól, aki jobbjával tá­
mogat minket.
Bibliaolvasás
Szolgálattevő felolvasása ApCsel 9,27
Imádság
Szolgálattevő Előző héten átélt jó élmények felsorolása.
Tanítás
E l é g egy esély? - J á t é k az Bevezető: Képzeld el, hog hajótörést szenvedsz eg sf-
1. alkalomra geten. jön a mentőcsónak, a vezetője af mondja, hog
csak akkor szállhatsz be, ha a dobókockával páros
számot dobsz Slindenki dob eget. Akinek sikerül,
azpnnal beszáll a csónakba. Mi lesz uzpkkal, akik
nem jutottak fel? Itt kell maradni. A mentőcsónak

'6 http://gyvrekolJal.rcfonmtus.hu/h(in]apok/eneks20veg/dicser/eaek151.htni
'7 httpsö/cnekcskonvv.Iudierari.hu/eiiek504.htin és:
https://www.youtxibe.com/watch?v=mSLrpgb3JvQ

393
 Gyermek-istentisztelet

vezetője ma jó kedvéhen van: ad eg második esélyt.

Megbeszélés: Milyen érzés volt nem párosat dobni, má­
sodik esélyt kapni? Ismertek olyan történeteket azélet-
ben, amikor valaki kapott eg második esélyt?
J á t é k a 2. alkalomra: Vároknak eg kijelölt útvonalon kell úg haladni,
együtt haladni az úton hog ne szakadjon el a lábukat összekötő papírcsík
Történetmondás A második esély szempontjából mondjuk el Barnabás
(részletes leírás az interne­ történetét.
tes elérhetőségen) • Esély a szűkölködőknek (testvériség a gü-
lekezetben).
• Esély eg „ellenségnek (Val támogatása).
• Esély az éhezőknek (jeruzsálemi gülekezet
támogatása).
• Esély eg rokonnak (fános Márk).
Szemléltetés 4 szék, 3 önkéntes: Barnabás, Vál és János Márk
(részletes leírás az interne­ szerepében.
tes elérhetőségen) Székeken tárgak: 1. Jeruzsálem: keresf, kő. 2.
Antiókhia: papírra írva: keresztyén. 3. Tarzusf eg
darab vastag vászpn mint sátogonyva. 4. Mis fői út
városai: göngök, utalva az értékes emberekre. Ön­
kéntesek körbejárják többször a helyszíneket, kezük­
ben felira: Jézus Krisztus feltámadt.
Imádság
Szolgálattevő imádsága A misszióért is imádkozzunk.
Miatvánk
U r i imádság Körben állva.
Hirdetések
Születésnaposok köszöntése. Adakozás. Alkal- A helyi szpkások sf-
m a k hirdetése. rint.
Ének
Áldásoddal megyünk Dicsérjétek az. Urat! c. énekeskönyv 173. éneke
Áldás
Áldjon m e g titeket az Ü t , Zsolt 18,36 alapján
aki lehajol hozzánk,
jobbjával t á m o g a t .

394
 Vázlatok

Összefoglaló alkalom
2019. július 7.
• Cél: A negyedév során elhangzott bibliai üzenetek megerősítése, ösz-
szefoglalás.

; Előkészület
H a lehetőség van rá, a falakon egy-egy a negyedév vasárnapjain elhangzott
témához kapcsolódó kép/fotó, elkészített kézműves anyag elhelyezése.
Előre elkészített, felhasznált anyag: külön lapokon: bibliai igeversek a tanult
igerészekből, kulcsszavak. Elegendő hely előkészítése ahhoz, hogy a „bibliai
tárlatvezetésnél" feltehessék a lapjaikat a gyerekek.
Köszöntés Isten nevében
Áldás, békesség! Isten hozott! A Szolgálattevő köszönti a gerekeket, és
mindegiküket egesével odavezeti a körbe.
Egymás köszöntése körbeadott kézfogással
Köszöntsük egymást kézfogás­ A gerekek körben állnak. A Szolgálattevő
sal és mondjuk: Isten hozott! J ó kezetfog az elsőgermekkel, köszönti, majd a
együtt lenni! gerekek továbbadják körben a kéfogást és
köszöntést.
Enek:
Szabadon választva a negyedév Itt nem tanulunk új éneket.. Inkább hangsze­
során tanult énekek közül res kísérettel, a tanultak rögzítése és élményt
adó közös éneklés történik.

Imádság
A Szolgálattévő rövid i m á d s á g a Előtte kérdezzük meg a germekeket, hog ők
az alkalomért, az üzenetért és a mit mondanának el Istennek sf vesén imád­
gyettnekekért, felnőttekért. ságban. Gyűjtsük össze a kéréseket, örömöket,
félelmeket és szőjük bele ezf is az, imádságba.
Tanítás
Ismétlés - n i n c s új történet, • Csoportlétszámtól függően össffoglalás
bibliai anyag tanítása. csoportmunkában (3-5 fő kiscsoport),
Bibliaolvasással összekap­ párban vag egénileg. A bibliai igéket,
csolva kulcsgondolatokat tartalmazó lapokat a
gerekek helye ffk el afalakon elhelyeftt
emléke fető tablókon.

a. Miről szól a megváltás?

b. Virágvasárnap
c. Húsvét
d. Ábrahám és családja
e. Ábrahám és Abímelek
f. Izsák küzdelme a kutakért

395
 Gyermek-istentisztelet

g. E z s a u és J á k ó b kibékülése
h. Pünkösd
i. Barnabás

Imádság
Szolgálattevő hangos imád­ Hálaadó és kérő imádság a germekek által
sága. mefogalmazpttakat figelembe véve.
Miatyánk
l i f i imádság Körben állva.
I lirdetések
Születésnaposok köszöntése. Adakozás. Alkal­ A helyi sfkások sf-
m a k hirdetése. rint.
Enek m;.
Szabadon választott énekek Hehetőség sfrinl mozgással kísérve, közps
hangszeres kísérettel
Mdas
Szolgálattévő és a gyermekek A gerekek körben állnak. A szplgálattevő el­
áldása indítja az áldást: ,AÚdjon meg téged az Úri"
és ef adja tovább mindenki a mellette állónak
(tovább mondja).

RFlmunkatársai: Dr. Szfisf Andrea - ZimányiNoémi - CsüllögFerenc (Budapest)

396
 Alternatív nagypénteki istentisztelet
János evangéliuma alapján

Reformátusként nehefn tudunk elképzelni istentiszteletet igehirdetés nélkül. Azonban a 21.

századi embert, különösen, ha csupán pár szállal kötődik az egházpoz könnyebb megszólí­
tani eg-eg gondolattal, és átsegíteni az első lépések nehézségén. Idézetek, képek és énekek
segítenek hidat építeni a gülekeft, és az érdeklődők közptt, épp úg, ahog a felnőttek, és a
fiatalok közptt is. A következő istentiszteleti anyagot érdemes fiatalokkal megcsinálni, akár
ifjúsági, akár felnőtt gülekeft számára. Az eredeti verfó a Debreceni Református Kollégi­
um Gimnáziumában került bemutatásra 201S. tavaszán.
Az idézetek alatt érdemes a témához ^^^^ elgondolkodtató képeket vetíteni, az Igeszaka-
szpkhoz festményeket. Több alkalommal pedig a szolgálattevők kilépnek, és eg előre meg­
ácsolt kereszt darabjaiba, megfúrt lyukakba nagméretű szögeket vernek ezyel is emlékezve
Krisztus értünk hozptt áldozatára.

Ének: 331,\-l

Idézet (Dia: szögek és kereszt): „Jó oskola hát a nyomorúságok oskolája,

amelyben ilylyen sok szép hasznos leczkéket tanulnak az Isten sanyarúságlátott
szentel. Innét tetszik meg ím, ez mondásoknak igazsága: S C H O L A C R U C I S E S T
S C H O L A L U C I S (a keresztnek oskolája világosságnak oskolája); C R U X EST
T H E O L O G I A C H R I S T I A N O R U M (a szenvedés a keresztyének isteni tudománya)."
(Köleséri Sámuel)

Igeolvasás (Dia: gyufa):]n 18,1-3

Vers, alatta gitárzene (Dia ua.: gyufa):

Pilinszky fános Agónia christiana
Szellőivel, folyóival
oly messze még a virradat!
Felöltöm ingem és ruhám.
Begombolom halálomat.

Igeolvasás (Dia ua.:gyufa):]n 18,4-5

A kereszt fájába 3-4 szolgálattevő egyenként szeget ver.

Igeolvasás (dia: szőlő):]n 15,1-8

Idézet (Dia: háborús kép civilekkel): „ É n nem győzelemért vagy a bukás

lehetőségéért igénylem az erőt. N e m szeretném külső támadásokkal szemben
pajzsként használni. A z t a csendes erőt igénylem, amely képessé tesz az igazság­
talanság, a balsors, a szomorúság, a meg nem értettség elviselésére." (Murakami
Haruki)

Igeolvasás (Dia: gyertya):]n 18,6-11

397
 Alternatív nagypénteki istentisztelet

Ének: 342,1

Igeolvasás (Dia ua.:gyertya):]n 18,18-21

Igeolvasás (Dia: régi fotó szakadt utcagyerekekkel):]n 10,11-18

Idézet, alatta gitárzene:

„Ugy segített, hogy nem segíthetett.
Lehetett láng, de nem lehetett hamva.
Ahány igazság, annyi szeretet.
Ugy van velem, hogy i t t hagyott magamra." (József Attila)

Igeolvasás (Dia ua: gyertya):]n 18,22-27

Ének Sokszor úgy érzem, összeroskadok

A kereszt fájába 3-4 szolgálattevő egyenként szeget ver.

Idézet (Dia: máglya): „Mint a máglyán, úgy kell égni. M i n t , aki tudja, hogy
valamiért égetik el, s nem tehet, nem is akar tenni semmit ez ellen. N e m elég
megismerni az igazságot, nem elég megszövegezni, nem elég bátran kimondani:
égni is keü érette, elégni, az élet anyagát, a test szövetét is odadobni a lángoknak,
melyek egyszerre perzselnek kívülről és belülről. Ezt a máglyát, melyre végül is
oda kell állni minden embernek, aki az igazat akarja, ketten rakják: a hőhér és az
áldozat. N e m lehet a végén megegyezni. Minden gyakorlat, tapasztalás, óvatos­
ság hiábavaló. N e m segít semmi, a végén el kell égni, ha azt akarod, hogy valami
megmaradjon abból, ami életed értelme v o l t . " (Márai Sándor Füveskönyv)

Igeolvasás (Dia ua: máglya):]n 18,28-36

Igeolvasás (Dia:pálmaágak): ]rí 12,12-19

Idézet (Dia: kereszt): „A kereszthalál nélkül nincs feltámadás. Feltámadás,

amely annak a visszaszerzett életnek az öröme, amelyet senki sem vehet el tő­
lünk többé!" (Anthony Bkom)

Ének: Lelkem áldd az Urat

(https: 11 honlapparokia. hu/ lap/ ifikaptár/ hir/ mutat/6588/)

A kereszt fájába 3-4 szolgálattevő egyenként szeget ver.

Igeolvasás (Dia: lépcső):]n 18,37-38

Igeolvasás (Dia: üres sikátor):]n 19,16-27

Idézet (Dia ua: üres sikátor): „Minden ember, akit Isten szerepre jelöl k i ,
magányos. Jézus leszólt a keresztről anyjának, mint aki elutasít minden emberi
egjhittérzést. A Szentírás legfélelmetesebb szava ez. É s Jézus mondotta, hogy aki
őt követi, elhagyja családját, elhagy mindenkit. A szerepre kijelölt ember soha
nem követel kevesebbet önmagától és követőitől. (...) A szerep mindig teljes
magányt, kietlen egyedüllétet, könyörtelen, csaknem embertelen magatartást

398
 János evangéliuma alapján

követel. Minden ember, aki vállalja az emberek ügyét, kénytelen vállalni ezt a
magányt és embertelenséget is." (Márai Sándor Füveskönyv)

Ének: 342,2-3

A kereszt fájába 3-4 szolgálattevő egyenként szeget ver.

Igeolvasás (Dia: fa és szegek):]n 19,28

Igeolvasás (Dia: fentről folyó viz)]n 13,1-11

Igeolvasás (Dia ua : fentről folyó viz):]n 19,29-30

Vers (Dia: pieta): Weöres Sándor Mária Siralma

Nem tudtam a búról,
most a bú megölel,
balványsággal belehel.
]aj nekem, én fiam,
égi virágszál,
igen elváltoztál,
messfre távofál
Iszonyú vasszegek
törik a csontodat,
fiacsarják izmodat,
jaj énfiiam,én fiiam,
feketülö vérrel
csombókos a hajad.
Az éjjel álmomban
egész '^*^** voltál,
fürdettelek téged
eg nag tekenöben.
Abban a nag tekenöben
tükrözött az égbolt,
jaj én fiam, én fiiam,
két szemed is kék volt.
Gonoszok lándzsája
szúrja át a melled,
gere vissza, jaj én fiiam,
maradj anyád mellett.
Almomban csókoltam
apró dundi lábad,
mosolygott a csöpp szád,
jaj énfiiam,én fiiam,
hadd menjek utánad.
Véred bö hullása

szemeim sírása,szép arcodnak hervadása

szjvem szakadása.

399
 Alternatív nagypénteki istentisztelet

Gőgicsélve heverés fél

két karomba dőlve,
hullt, csak hullt a zápor könnyem
a nag tekenöbe.
Torkom csuklik,
hörög a mellem,
jaj nekem, mefulladok,
fogatok föl engem.
Sfvedfárad,
karod is kiszárad,
éjféltájban sötét hollók
tépázzák a vállad.
Jaj nekem, én fiam,
jaj én fiiam.

Ének: Pintér Béla: Hús-vér templom

(https: 11 csecsy.huI könyvek/ énekeskönyv/ hus_ver_templom)

Idézet (Dia: szegek és kereszt): „Jó oskola hát a nyomorúságok oskolája,

amelyben ilylyen sok szép hasznos leczkéket tanulnak az Isten sanyarúságlátott
szentéi. Innét tetszik meg ím, ez mondásoknak igazsága: S C H O L A C R U C I S EST
SCHOLA LUCIS (a keresztnek oskolája világosságnak oskolája); C R U X EST
T H E O L O G L A C H R I S T I A N O R U M (a szenvedés a keresztyének isteni tudománya)."
(Köleséri Sámuel)

A szolgálattevők kivonulása az összerakott kereszttel, és a maradék sze­

gekkel.

Fehér Norbert és Berényiné Csinády Melinda (Debrecen)

400
 Kitekintés
Mit történik a liturgikus térben?
Megfontolások a teológia és az építészet szempontjainak közös érvényesíté­
séhez az istentiszteleti tér alakítása érdekében*

A z elmúlt 30 évben számos templom és gyülekezeti terem került megépítésre,

felújításra vagy éppen átalakításra. Nyüvánvalö, bogy a gyülekezet istentiszteleté­
nek szolgálatában áUó tér kialakítása vagy renoválása számos feltételnek keü, bogy
megfeleljen: saját anyagi lehetőségek, pályázati források, közegybázi támogatások,
műemlékvédelmi előírások, építészeti és tervezői elképzelések, üzemeltetési
szempontok, stüus, ízlés, helyi vaUási-néprajzi hagyományok gyakran hosszas tár­
gyalásokat és mérlegeléseket eredményeznek, vagy éppen kompromisszumokhoz
vezetnek. D e vajon jut-e idő és keüő figyelem a teológiai, ületve a lelki-spirituáüs
szempontok mérlegelésére? Pedig ez utóbbiak tennék lehetővé az Istennel és az
egymással valő közösség - a kommunió - megtapasztalásának erősítését a tér esz­
közeivel, és nem is jelentenének feltétlenül plusz anyagi ráfordítást. A z alábbiak­
ban kerüljön sor néhány elvi szempont megfogalmazására és példák bemutatá­
sára, annak érdekében, bogy lássuk: a teológiai szempontok nem sorvadhatnak el
egyéb praktikus, anyagi vagy technikai megoldással szemben, sőt, érvényesítésük
jobban segítené azt, amit az istentisztelet szolgál.

1. A keresztyén vallás és teológia térhez való v i s z o n y a

1.1. M keresfyénség térről valófelfogása ambivalens. A térről, valamint a térről és időről
valő absztrakt gondolkodás a görög füozőfia sajátja — az O - és Újszövetségben
nem fordul elő. A Bibliában sokkal inkább konkrét helyekről, behatárolt vagy be-
batárolbatő terekről olvasunk: a tartózkodás helyéről az Isten népének vándorlása
során, vagy a bonfoglalás földrajzüag bebatárolbatő területéről. A Szentírás szer­
zőinek érdeklődése sokkal inkább az idői történésre. Isten konkrét belyen és idő­
ben (a történelemben) megnyüvánulő cselekedeteire irányul, a bit ezt kívánja fel­
ismerni és értelmezni - szemben a görög matematika és ontológia absztrakt és
idődén lét-füozőfiájával szemben.' D e már Arisztotelész sem tudta elfogadni,
bogy az általa ismert vüágon belül, akár azon kívül létezne egy abszolút üres hely
vagy tér - a skolasztikus teológiai gondolkodás pedig arra a következtetésre jut,
bogy egy nem teremtett, örök, végtelen. Istentől teljesen független tér képzete
képtelenség.*

' A 2 0 1 8 . o k t ó b e r 1 2 - é n a Kultuszés kultúrai Arányok és terek c í m ű , V I I I . Árkádia K o n f e r e n c i á n

( D e b r e c e n i E g y e t e m , M ű s z a k i K a r ) e l h a n g z o t t elóadás szerkesztett és j e l e n kiadvány számára
aktualizált változata.
1 WASSERMANN: R a u m u n d Zeit, 1654.
2 Lásd H C T T E M A N N - V A N D E N BROM: Raum, 62.

401
 Kitekintés

A tér teológiai értelmezése a teremtéssel, m i n t Isten tulajdonképpeni munká­

jával összefüggésben nyer értelmet. A teremtéssel az ember életteret kap - ebben
a térben ismeri meg önmagát. Istennel és embertársával való kapcsolatában. É p ­
pen a térnek köszönhetően az ember nem csupán szellemi lény, hanem teremt­
mény, aki személyes önazonosságát a térben és a térnek köszönhetően nyeri el:
szabadon, a másik emberrel, valamint a dolgok és tárgyak világával szemben,
ugyanakkor tőlük önmagát megkülönböztetve.* A tér, m i n t az ember élettere és
alkotó munkájának helyszíne. Isten teremtésben adott ajándéka az ember szá­
mára; ez a tér — a teremtésben megismerhető tér — sf kundér tér Isten végtelen,
transzcendens valóságával és a teremtett (priméf) valósággal szemben. Viszont ez
a szekundér tér sem képzelhető el Isten nélkül: ez a tér az Isten-ember szövetség­
nek, a megváltásnak (Krisztus kereszthalálának és feltámadásának), valamint a
Szendélek kiáradásának a tere. Éppen az isteni jelenlétnek köszönhetően az Isten
által megváltott és a Szendélek hatalma alatt élő ember egy másik (primér) való­
ságnak is tanúja: az új teremtésnek. Isten országa erejének, amely már most jelen
van a teremtett tér valóságában, azt belülről feszíd, formálja és alakítja. A hívő
ember számára tehát létrejön a teremtéssel adott téren belül egy másik, szekundér
tér: az Istennel és egymással valő találkozásnak, a megélt közösségnek, a k o m m u ­
nikációnak vallási-liturgikus tere. Ebben a térben Isten Lelke felébreszti az ember­
ben a végső beteljesedés iránti vágyat, amelynek valóságát parciálisan bár, de már
itt és most megtapasztalja — de amely előre mutat arra a primér tiite., ahol megszű­
nik a teremtett világ terének töredékessége.

1.2. A reformátori egháftk liturgikus-kultikus tere: az istentisztelet tere! A következők­

ben arra a térre és tér-tapasztalatra érdemes figyelni, amely keretét adja az Isten
és ember találkozásának, az isteni jelenlét megtapasztalásának, az ember istennel
és egymással valő közösség megélésének, azaz a liturgikus-kultikus térte., és ennek
jelentőségére.
A korai keresztyénség kultikus élete egyszerű körülmények között, többnyire
magánházaknál valö összegyülekezés által történt. Szemben az ókori vallások v i ­
lágával, ahol a templomok vagy a grandiózus szentélyek az istenség jelenlétét és
nagyságát hivatottak reprezentálni, a keresztyének istentisztelete kezdetben zárt
térben történt, annak a bitbeU meggyőződésnek függvényében, bogy maga a gyü­
lekezet „az élő Isten temploma" (2Kor 6,16). A keresztyén szakráUs építészet t u ­
lajdonképpen a konstantinuszi fordulattal veszi kezdetét és a keresztyénség áUam-
vallássá valö emelése által teljesedik ki. Ennek reprezentatív jelképe a lateráni ba­
züika, amely bosszú időre meghatározta a templomépítészet vaüási-teolögiai ünp-
Hkáciöit és struktúráját.*

3 UO. 64.
4 Kelet-nyugati tengelyen való hosszanti elrendezés j e r u z s á l e m , illetve a felkelő nap (a világ világossága)
felé való fordulással. A hajó a hívők összegyülekezése számára biztosított teret, vele szemben (kelet
felől) a szentély a szent, illetve a szentség reprezentációját szolgálta. Ez a funkcionális elrendezés - a

402
 Mit történik a Hturgikus térben?

A kultusz számára fenntartott szakrális terek olyan terek, ahol az ember emo­
cionális értelemben meghittségét, biztonságot, ottbonérzetet keres — olyan él­
ményt és tapasztalatot, amely valamüyen módon választ ad az emberi lét végső
kérdéseire. Éppen ezért e szakráüs tereknek áUandósága vagy éppen azok átfor­
málása nem egyszer konfliktusok gyújtópontjává vált. Egyesek számára a szent
hely éppen az áUandóságában, a kontinuitásában tölti be funkcióját, hiszen a
szentnek, az örökkévalónak reprezentációját jelenti; mások számára kérdés, bogy
éppen azért mert e terek funkcionáüsak, mennyiben nevezhetők „szentnek",
mennyiben változtatbatatianok, vagy m i t keü alakítani rajtuk ahhoz, bogy funkci­
ójukat egy adott nemzedék számára betöltsék. Közelebbről, hogyan keü esedeg
alakítani, átalakítani és újra strukturálni a teret annak érdekében, bogy az a vaUásos
megtapasztalást egy-egy adott nemzedék számára a kor életérzésének és kulturáüs
meghatározottságának szintjén lehetővé tegye.
A m i n t már említésre került, a protestáns gondolkodás és bitélet számára a
hangsúly az Istennel, ületve Jézus Krisztussal valö találkozáson van az Ige és a
Szendélek által, a gyülekezet közösségében - ez történbet egy a kultusz számára
fenntartott térben (templomban, kápolnában), de akár egy profán használatú épü­
letben (tornacsarnokban) is, bármely négy fal között, vagy éppen a szabadban. A
templom tebát nem önmagában szent. D e a „szent lenyomatát" hordozzák ma­
gukon, vagy azt szimbolizálják — amennyiben a kultusz, a rítus, az istentisztelet
számára biztosítják a színteret, ületve erre mutatnak. Ilyen értelemben szakráüs-
nak mondható egy tér, ba és amennyiben ama „másik valóság" megtapasztalását
segíti elő vagy teszi lehetővé, s mint üyen szükségszerű, bogy elkülönüljön a pro­
fántól. A konfliktusok többnyire akkor lépnek fel, amikor esedékessé váük e te­
reknek a felújítása, renoválása, többes funkció számára valö alkalmassá tétele; itt
már egymásnak feszülnek a különböző elképzelések: az építész-tervező víziója, a
kivitelező szakmai kompetenciája, a gazdasági lehetőségek, a vaUási kommuniká­
ció megváltozott tartalma (amely adekvát kifejezési formát keres a szakráüs tér
által), valamint a vaUásos közösség igénye. A kompromisszumok pedig nem m i n ­
dig megnyugtatók.

1.3. Mindehhez hozzájárul további két szempont: a) A múlthan a szakráüs terek —

a vaUási-kultikus funkción túl — gyakran a támogatók, alapítók és fenntartók ha­
talmi, ületve reprezentációs igényeit voltak hivatva hirdetni. Azaz, egy-egy templom,
kolostor és a hozzá tartozó terek nemcsak a vaUási-konfesszionáüs kommuniká­
ció, banem társadakni és poütikai igények érvényesítésének színtereivé váltak, ü-
letve az alapítö batalmi-poHtikai és gazdasági pozicionáltságát demonstrálták. A z
erre vonatkozó levéltári adatok és források viszont gyakran hiányosak, üyenkor a
kutatás többnyire a stüusjegyek alakulására figyel; b) A mai, megváltozott és a

stílus és az építészeti megoldások változásai mellett is - évszázadokon át megmaradt. Lásd MEMMERT:

Kirchenbau, 1 0 9 2 - 1 0 9 7 ; BRANDENBURG: Kirchenbau, 4 2 3 - 4 2 4 ; FREIGANG: Kirchenbau, 1 0 6 1 - 1 0 6 5 .

403
 Kitekintés

technikai civilizáció által felgyorsult életvitel kontextusában a kultikus és szakrális te­

rek új módon értékelődnek fel. Már nem csak egy-egy közösség helyi vallási éle­
tének igényét hivatottak biztosítani (lehet, már a helyi vallási közösség is alaposan
megfogyatkozott vagy eltűnőben van), vagy nemcsak a turizmus számára jelente­
nek vonzerőt. A szakrális terek funkciója iránti mai igény sokkal inkább az, bogy
e terek - ba nem is állandó jelleggel, de időről időre - lehetőséget biztosítanak a
visszavonulásra, a belső csend megtalálására, a spirituális igény kielégítésére.

2. V á l t o z á s o k a vallás funkciója tekintetében

A keresztyén szakrális építészet terén sokáig tartotta magát a tétel: a „liturgia az
építkezés úrnője"*. Ez a tétel, bizonyos hangsúlyeltolódásokkal ma is megfigyel­
hető - hangsúlyeltolódás alatt itt a vallás szerepét és funkcióját érintő változásokat
értjük. D e m i változott? A z utóbbi néhány évtized tapasztalata azt mutatja — E u ­
rópa-szerte, de nálunk Magyarországon is —, bogy a vallás, legalábbis intézményes
formájában, elvesztette társadalmi folyamatokra gyakorolt hatását. A z egyes em­
ber erkölcsi véleményének megfogalmazása és életkérdéseinek eldöntése terén
már nem támaszkodik a keresztyén egyházak morális monopólium-igényére. A
vallási közösségek nemcsak közéleti relevanciájuk tekintetében, de számarányuk­
ban is megfogyatkoztak. Ennek eredménye pedig az, bogy korábbi kultikus-szak­
rális terek feladásra kerülnek, újabb funkciónak adják át őket - mondhatjuk, pro­
fán használatra. (A »mit kezdjünk épületeinkkel?* rezignált kérdésre igazán senki
nem találja a választ; nyugaton pl. a templomok szociális otthonok közösségi te­
reiként, könyvtárként vagy vendéglátöipari-turisztikai objektumokként kerülnek
hasznosításra). A magyarázat e folyamatokra a szekularizáció folyamatára valö h i ­
vatkozás. Viszont mélyebb vizsgálat előtt kiderül, bogy a szekularizáció tétele -
amely bosszú időn keresztül kényelmes, de valójában reflektáladan magyarázat­
ként szolgált, s amely a vallásos kultúra háttérbe szorulását hirdette, valamint a
közösségi terek alakításának terén is érezteti hatását - nem tarható.* A szekulari­
záció tétele, pontosabban „mítosza,'" ugyanis mennyiségi mutatókra támaszko­
dik: plauzibilitását mérhető, statisztikailag igazolható számokból meríti, és csök­
kenő tendenciákra hivatkozik. D e éppen ezért ingatag lábakon áU: ugyanis nem
számol a vallásos magatartásformák tartalmának és sajátosságainak változásaival,
átalakulásával. Ezt egy másik megközelítés, s ezzel együtt egy másik — nyilván a
szekularizációval összefüggő — jelenség teheti lehetővé: a vallás individualizálódása.
A vallás individualizálódása viszont gyakran együtt jár a vallásgyakorlás intézmé­
nyes kereteinek meghaladásával. VaUás- és kultúrszociolögusok — m i n t például

5 KORNER-WIENER: »Liturgie als Bauherr«?, 7.

6 V ö . BERGER: Z u r Dialektik v o n Religion u n d Gesellschaft (1973); LuUMANN: Funktion der Religion
(1977); CASANOVA: D e r O r t der Religion i m sákularen Európa (2004).
7 Lásd KNOBLAUCH-SCHNETTLER: Die Trágheit der Sákularisierung u n d die Trágheit des Glaubens,
5-14.

404
 Mit történik a Hturgikus térben?

Detlef Pollack és Gert Pickel* - a vallás individualizálódásának és vallási intézmé­

nyekről való leválásának tendenciáit vizsgálva a vallásos élet három dimenziójáról
beszélnek: a hagyományos egybáziasság, az individualizálódott vallásosság, vala­
mint az intézménynélküli/egyházon kívüli vallásgyakorlás formáiról. Mindbárom­
nak megfelel egy-egy indikátor:
a) a hagyományos egybáziasság égető kérdése a templomlátogatás mértéke,
a gyülekezet tagságának utánpótlása, s ennek lehetőség szerinti optimalizá­
lása (akár oktatási vagy szociális intézmények átvétele, ületve fenntartása
által);
b) az individuáüs vaUásosság fő, s egyben egzisztenciáüs kérdése pl. az,
bogy h o l van Isten a szenvedésben vagy m i lesz a halál után?;
c) az egyházon kívüli vaUásosság érdeklődése a csodálatos gyógyulásokra,
az asztrológiára, inkarnációra vagy más kultúrkörből származó ezoterikus
ismeretre irányul.
Kérdésünk ebben a vonatkozásban a következő: a vaUás megélésének megválto­
zott formái miként viszonyulnak a régi és új kultikus terekhez?

2.1. Nyüván, a vaUás individuaüzálödása nem választható el a társadalom általános

individuaüzáciös folyamamtátöl. A vaUás megélése tekintetében viszont ez azt je­
lenti, bogy az egyéni élmény és tapasztalat kerül a korábbi koUektív-közösségi ta­
pasztalatok helyére. A z egyén, m i n t vaUásos szubjektum, a személyesen megélt
(bit)tapasztalatokra törekszik, ez lesz számára meghatározó. Mindez nem hagyja
érintetlenül a vaUás intézményes és közösségi formáit: relativizálja egy adott vaUási
intézményen belül a korábbi, mesterségesen fenntartott különbségeket laikusok
és klerikusok, titkok tudói és tudatianok, tisztségviselők és alattvalók tekintetében.
Olyan - részben ma is fennáUö különbségek ezek, amelyek a tér alakítása tekinte­
tében is meghatározóak voltak. Elég utalni arra, bogy magának a „szakráüs tér"-
nek a fogalma már magában foglalja a szentnek a profántól valö elválasztásigé­
nyét. A „szakráüs" fogalom a latin secare szóból ered, jelentése levág, leválaszt,
elkülönít. Ennek jegyében évszázadokon keresztül megfigyelhető a templomok
szentélyeinek a templombaj ötöl valö elkülönítése, annak kiemelt szerepe.' S bár
az építészeti stüus, az építés technikai-szerkezeti megoldásai, valamint a díszítés
stüusjegyei koronként felmutatnak újabb és újabb igényeket és sajátosságokat, egy
dolog nem változik: a szent cselekmények helyszíne és a nép számára fenntartott
hely - bár kapcsolatban vannak egymással - mégis elkülönítésre kerül. A z oltártér
a mise celebrálásának, a szent jegyek átváltoztatásának, a szentségek felmutatásá­
nak és őrzésének a tere, ahol kiemelt szerepe a felszentelt papnak, püspöknek van.
A hívek áldozására, ületve az eucharisztiában valö részesedésére legfeljebb a két
tér, a szentély és a templomhajó határán kerül sor — ezen az elkülönülésen és
szembeáUáson még a híveket a szent cselekményekhez közelebb hozni hívatott

8 POLLACK-PiCKEL: Deinstitutionalisierung des Religiösen und religiöse Individualisierung i n Ost u n d

Westdeutschland, 447-474.
9 F R E I G A N G : Kirchenbau, 1061-1062.

40S
 Kitekintés

liturgikus reformok vagy a centrális elrendezésű templomépítészet sem hozott lé­

nyeges változást.

/. ábra: Hódmezővásárhely

Ezen a tényálláson a protestantizmus csak részben képes változtatni: lehet, bogy

egyszerűen átfunkcionálja a korábbi teret, például az oltár eltávolításával, a szó­
szék kiemelésével, a padok áthelyezésével (akár a szentély-térbe is). Vagy új épí­
tésű templomoknál a templombelső kialakítása és a tér elrendezése a szószéket és
az úrasztalát helyezi a középpontba, a hirdetett Igére (prédikáció) és a kiábrázolt
Igére (úrvacsora) valö figyelés jegyében. Ez a verbális kommunikáció primátusá­
nak tere, amint azt a Debreceni Református Nagytemplom elrendezése is mutatja.

2. ábra: Debreceni Református Nagytemplom alaprajza

D e még ilyen értelemben is megmarad az elkülönülés tér által nyomatékosított

ténye: a prédikátor vagy a Hturgus különáUö helye, ahonnan a kultusz szolgálatára
feljogosított személy mindenki által jöl látható mödon vezeti, segíti, irányítja a

406
 Mit történik a Hturgikus térben?

vallásos cselekményt - vagy egyházi vezetőként reprezentálja" az egyházat. Ilyen

értelemben viszont a vallásgyakorlás intézményes formájának fenntartását, iUetve
átbagyományozását szolgálja - a tér pedig erre nézve tölti be funkcióját (bár kér­
dés, bogy ez a lelki-spirituális igények felől nézve és teolögiai értelemben valójá­
ban nem jelent-e inkább hanyatlást, visszalépést, vagy jobb esteben stagnálást?).

2.2. A z intézményen kívüli vallásosság tekintetében e belyen olyan jelenségre sze­

retnék utalni, amelyet korunk neves szociálfilozöfusa, HansJoas „öntranszcenden-
cia"-nak [Selbsttratisfndenz) nevez. A „Szüksége van az embernek a vallásra?""
című munkájában arra a kérdésre keresi a választ, bogy tudunk-e egyáltalán ama
tapasztalatok nélkül élni, amely a vallásokban fejeződik k i ? " N e m a vallás társa­
dalmi együttélés számára hasznos funkcionális jelentősége érdekli, még csak nem
is elvont teolögiai igazságokat fejteget pl. arröl, bogy m i van az emberi élet előtt
vagy éppen után. Arra a személyesen megélt és megélhető tapasztalatra kíván f i ­
gyelni, ahol az ember a lét végső határára érkezett, ahol olyan egzisztenciális meg­
rendülésben és megtapasztalásban lesz része, amely félelemmel tölti el, ahol ha­
gyományos vallási és nem-vallási értelmezési sémákkal nem tudja megmagyarázni,
bogy m i történt. Ilyen tapasztalatokat az ember átélhet egyénileg és közösségileg:
egy ámokfutó iskolában, veronai buszbaleset, földrengés és szökőár, terror a met­
róban stb. Lehet, első hallásra e példák említése több kegyeletet parancsol - tény­
leg így van! Mégis, ilyen és hasonló belyezetekben az egzisztenciális megrendülés­
nek olyan példáival találkozunk, ahol az ember úgy érzi, nem ura saját sorsának,
egy ellenáUbatatlan erő, félelmetes hatalom kiszakítja az élet megszokott rendjé­
ből. Ugyanakkor ilyen helyzetekben a lét határára érkezett ember olyasmit is
megél - az, aki közvetlenül és személyesen érintett, és az is, aki csak közvetett
mödon - , amit a hétköznapokban nem: az együttérzést, a tartós segítőkészséget,
a megbocsátásra és megbékélésre valö igényt - vagyis olyan tapasztalatokat, ame­
lyek túlmutatnak a lét megszokott határain vagy az élet mindennapi szükségletein.
N o s , e lét határain túlmutatö megtapasztalások — legyenek azok pozitív (pl.
megbocsátás, fájdalomban valö osztozás) vagy negatív tapasztalatok (elszenvedett
veszteség), egyénileg vagy kollektív mödon, személyes-privát síkon vagy közös­
ségi szinten átélt tapasztalatok - értelmezésre várnak. Kézen fekvő lenne a követ­
keztetés: a vallás, s ezen belül a keresztyénség itt jobb helyzetben van, hisz a bívő
ember a vallásos értelmezés sémáinak segítségével könnyebben feldolgozhatja e
tapasztalatokat, mint más. A valóság viszont nem ez: a teodícea kérdésével, azaz
a szenvedés értelmének kérdésével évszázadok óta birkózik a keresztyénség, de a
Biblia embere is. Minden esetre, legyen szö hivő vagy nem hivő, vallásos vagy
magát agnosztikusnak tartö egyénről, a lét határmezsgyéjén átélt tapasztalatoknak
kommunikációra van szüksége, ugyanakkor megerősödésre, megbizonyosodásra
és olyan erőtartalékra, amelynek segítségével az életet az ember - ahogy lehet -
folytatni képes. Ilyenkor kézenfekvő valamibe belekapaszkodni, olyan valóság

1" Lásd ehhez FAZAKAS: A z egyház nevében? (2012).

" JOAS: Braucht der Mensch Religion? (2004).
u j o A S : i . m . , 17.

407
 Kitekintés

iránt tájékozódni, ami újból csak a saját egzisztenciájának határain túlmutat: ez

már a vallás, a személyesen megélt vallás igazsága felé mutat. Ugyanakkor meg­
történbet, bogy e tapasztalatok feldolgozásának folyamatában a nem hivő ember
számára a vallásos értelmezések relevanciával birnak - és fordítva, a hivő ember
számára a nem vallásos egyén a bitben benne rejlő kételyt, az elbizonytalanodást
reprezentálja, ami újból csak természetes és nagyon is emberi.
Müyen szerepe lehet ebben a folyamatban a tereknek? N e m kizárt, bogy szent
belyek és szakrális terek üzenete, szünboHkája vagy a bennük megélt idő közelebb
segiti az érintett embert ez egzisztenciáüs tapasztalatok feldolgozásához, értelme­
zéséhez. Szakrális terek és belyek ugyanis a vaUásos megtapasztalásnak, ületve a
lét transzcendens meghatározottságának kézzel fogható, süritett-tömöritett szim­
bolikus eszközei. Olyan belyek, ahova el keü indulni, ahol el lehet időzni, ahol az
ember engedi megérinteni magát és kiszakítani a hétköznapok valóságából. Egy
forma, egy kép, gyertya, virág, ülatok, zene, imádság m i n d ezt a hatást erősitik -
közben nyüvánvalö lesz, bogy ez a tér nemcsak sfnkron kommunikáció tere (a
kortársakkal, azonos vagy hasonló tapasztalatokat átélt sorstársakkal), banem
asfnkron is: vagyis az érintett ember olyan térbe és formákba öltött értelmezési
sémákkal találkozik, amelyek korábban hasonló emberek hasonló tapasztalataiból
születtek. Egy szentély, katedrális, szakrális tér ugyanis nemcsak a korábbi kultusz
szintere, banem korábbi nemzedékek bit- és élettapasztalatának manifesfációja h,.
Ugyanakkor nem kizárt, bogy korábban nem kultikusnak szánt, de egyéb kö­
zösségi tér is az emlékezés, a fájdalom, a saját egzisztencián túlmutatö szakrális
térré váük: egy iskola aulája, egy baleset helyszíne - ahol az ember kénytelen meg-
áUni, ahol gyertyák, virágok, zene, emléktárgyak vagy imádságok segítségével
egyénüeg vagy közösségüeg rákérdez a lét végső értelmére. Profán helyszínek
olyan terekké válnak, ahol minden különösebb célzatosság és számítás nélkül az
ember — csak úgy — megáUni kényszerül, s öntudadanul vagy tudatosan megérin-
tődik az élet ama végső meghatározottsága által, amely végső soron nem az ő
kezében van, és nem rendelkezik vele.
Teolögiaüag nézve nincs is ezzel probléma, hiszen mindez rendkivüH és k i ­
vételes kategóriába tartozik, amelynek alapját egy a Krisztus keresztbalálának pü-
lanatában bekövetkezett esemény adja meg: kettéhasad a templom kárpitja (Lk 23,45)
— az a batár, amely eddig válaszfalként ott meredt a szentély és a nép számára
fenntartott tér, a fánum és a profanum, a szent és a vüági között. Ugyanis bibUai-
teolögiai alapon, amikor az Isten közelségére és az istenkapcsolat lehetőségére
kérdez rá az ember, akkor a vele valö találkozás, ületve a bittapasztalat helyszíne
nem egy ősidő óta elkülönített, földrajzüag és történeknüeg behatárolt hely. Hogy
Isten h o l és mikor jelenti k i önmagát, az az 6 szuverén döntése - de amikor az
ember ezt megtapasztalja, akkor döbben rá arra, bogy az Isten ember kapcsolata
nem merül k i pl. az élet fogantatásával, a születéssel vagy éppen az életből valö
távozással. A z Isten jelenléte és teremtő akarata teljes egészében átfogja az em­
beri-földi egzisztenciát, de az azt megelőző és azt követő időszakot is, és végső
soron el van rejtve az ő létében. Mindez - nevezzük újból transzcendens megha­
tározottságnak - érvényes nemcsak a hivő, de minden ember számára egyaránt.

408
 Mit történik a liturgikus térben?

3. H a g y o m á n y és újítás a kultikus tér alakítása tekintetében, a vallás

m e g v á l t o z o t t funkciója é r t e l m é b e n .
A z előbbiekben említésre került: a vallási tudat individualizálódása egyrészt vallá­
sos intézményeken kívüli vallásos magatartásformákat eredményez. Másrészt e
tendencia tetten érhető a keresztyénségen belül is, pontosabban az intézményes
egybáz keretei között. Ennek értelmében a vaUás individuális olvasata, ületve kö­
vetelménye így hangzik: emocionális élményt biztosítani a spirituális tartalmak
után tájékozódó ember számára, s ezt az építészet esztétikai eszköztárával alátá­
masztani! Vagyis, a kultikus építészet elsődleges feladata ebben az olvasatban már
nem az, bogy a vaUásközösség számára biztosítsa az összegyülekezés szinterét
(mint az őskeresztyénség idején történt), vagy, bogy rituális tartalmakat, valamint
erre épülő teolögiai koncepciókat jelenítsen meg materializálódott formában.
Napjaink szakráüs épületei (új projektjei) már nem a tér vaUási ihletésű lehatáro­
lásai. A modern vaUásos tudat sokkal inkább azt várja a szakráüs tértől, bogy meg­
érintsen, bogy jelezze ama Másik valóságot, bogy alternatívát biztosítson a hét­
köznapival, a megszokottal szemben. D e pont ezen a ponton jelentkezik egy tar-
talnü nóvum, nevezetesen annak a kérdésnek a tisztázása, bogy miként viszonyul­
janak egymáshoz a Hturgikus tér alakítása érdekében egy konkrét épület adott-
sága(i), az építészeti és művészi eszközök, valamint a közösséget érintő teolögiai,
üturgiai és pasztoráüs szempontok? Erre nézve áUjon itt két példa:

3.1. A Heidelberg-Handschuhsheim-i Evangéükus Gyülekezet" temploma 1910-ben

épült. Alaprajza görög keresztre került elhelyezésre, így a hajó és keresztbajö, és a
bárom karzat kb. 1000 ember számára volt képes ülőhelyet biztosítani. A belső
tér akkor az ún. Wiesbadeni Program'* jegyében került kialakításra. A lényege e
főleg református ihletésű programnak a liturgikus téregsége (vagyis a hivők és klérus
elkülönítésének meUőzése), az úrvacsorai közösség egütt ünneplése ugyanazon térben,
valamint a szószék és az ürasfala egensúljaA Ezért e program jegyében valö temp­
lomépítés az úrasztalát (evangéükusoknál oltárt), a szöszéket és orgonát egy egy­
ségként kívánta elrendezni a templomtér középső tengelyében, szemben a gyüle­
kezettel - a reformátori egyetemes papság elvének értelmében, miszerint nincs
szükség elkülönített szentélyre és hajókra (ezért is a görög kereszt alaprajz). A
gyülekezet egységét a tér egysége hivatott kiábrázolni, az úrvacsorában valö rész­
esdés nem az elkülönített szentélyben vagy a szentély és hajó találkozásánál, ba­
nem a gülekezet terében keü, bogy megtörténjen. A szószék - ahonnan a Krisztus
evangéüuma, a hirdetett Ige hirdettetik - egyenrangú az úrasztalával, ahonnan a
kiábrázolt Ige közlésre kerül. Mindezt erősiti a székek vagy padok amfiteátrum-
szerű elrendezése, annak jeleként, bogy a gyülekezet körében kerül sor az Ige hir­
detésére, az Isten dicsőítésére és az úrvacsora/eucbarisztia ünneplésére.

" https://www'.friedensgcmcinde-liandschiihsht'im.de/ (utolsó megtekintés: 2019. 02. 20.)

u Lásd GENZ: Das Wiesbadener Programra (2011); FREIGANG: Kirchenbau, 1125; HAMMER-SCHENK:
Kirchenbau, 4 9 8 - 5 1 4 .
•5 HAMMER-SCHENK: 1. m . , 507.

409
 Kitekintés

A Debreceni Nagytemplom elrendezése is basonló elgondolás felé mutat

(lásd 2. ábra). Bár a hirdetett Ige jobb akusztikai érvényesülése érdekében
felmerült ugyan a kör alaprajzú templom építésének gondolata, de gyakor­
lati szempontból - mivel már megvolt a régi, 1802-ben leégett templom
fundamentuma, és új alapozásra a talaj adottságai nem bizonyultak megfe­
lelőnek - ez elvetésre került." Az úrasztalát körülvevő robusztus korlát
funkciójára nincs, csupán készítőjére van utalás," de tény, bogy elválasztja
a hívőket a korláton belül szolgálatot teljesítő lelkészektől, s ez teológiai és
liturgiái szempontból visszalépést jelent a téralakítás eszközeivel való elkü­
lönítés felé.

A heidelbergi templom 1960-ban történő renoválása során ez az egység megbon­

tásra került: a szószék közelebb került a gyülekezethez (a hirdetett Ige, vagyis a
prédikáció elsőbbsége miatt), de ezzel az a fajta elkülönülés is megtörténik, amely­
ről fentebb beszéltünk: a prédikátor és a tanítást baUgatö gyülekezet között. A
2012-es felújítás során viszont újból az eredeti wiesbadeni program kerül előtérbe,
de némiképp kiszélesítve a mai bitélet igényének és teolögiai, illetve gyülekezet-
építési programnak a jegyében (a felújítás elvi részét építészekből, teológusokból,
egybázzenészből és egybáztagokböl áUö munkacsoport készítette elő). A z új kon­
c e p c i ó " abból az alapfelismerésből indul ki, bogy az istentisztelet mindig és tulaj­
donképpen történés, esemény: az Isten találkozása az emberrel az Ige és Szentié­
lek által. N e m rendezvény, nem vaUásos kulturális program, banem történés. Erre
viszont megbatározott térben kerül sor: az istentisztelet történés a térben. Ezért
a tér alakítása nem meUékes, a liturgikus tér az Evangélium kommunikációjának
„rendezője"." Vagyis, olyan legyen a tér, amely nem lefojtja, nem nehézkessé te­
szi, banem segiti a vaUásos megtapasztalást, a Krisztussal és egymással valö kö­
zösség megélését.

" SZABADI: A Debreceni Nagytemplom, 72.

" uo. 74.
18 Lásd GARLEFF: Gottesbegegnung i n Raum feiern, 228-240.
19 GARLEFF: i . m . , 229.

410
 Mit történik a liturgikus térben?

3—4. ábra: Heidelberg-Handschuhsheim Friedenskirche, Németország — a kialakított tér látványa

és a liturgikus tér istentiszteleti használat közben

A cél tehát: a hittapasztalat megélését lehetővé tenni a tér által az egyén és a kö­
zösség számára; ugyanakkor minden olyan akadályt elhárítani, amely a vallásos
alkalmat statikussá teszi, vagy amely fizikai eszközök (zsúfolt padsorok) formájá­
ban, illetve a térben valö közlekedésre és helyváltoztatásra irányulö instmkciök
által megzavarja a megtapasztalásnak ezt a közvetienségét, a történés átélését. Es
mivel az istentisztelet nemcsak egy érzékszerv által v o n be a történésben (pl. a
prédikáciö hallgatása által), banem az eucbarisztiában/úrvacsorában valö közös

411
 Kitekintés

részesdés által, éneklés és ima által, az emlékezés által, szükséges, hogy a térben
való szabad mozgás és az érzékelés(ek) felé való terelődés (optikailag és fizikailag
is) lehetővé váljon.

3.2. A szakrális tér alakításának a vaUási-spirituáHs szempontokkal való összekap­

csolására a második példa a Johannes Wesling-Klinika kápolnájaj^ a vesztfáliai M i n ­
den városában, Németországban. A z alkotó Susanne T u n n , * ' aki jelenleg a Salz­
burgi Nemzetközi Művészeti Akadémia professzora.
A mesterséges szigeten, víz által körülvett üvegpavilon közepén, mintegy 70
m * területű, kb. 4,5 méter magas, ellipszis formájú faépítmény egy 19. századi
lovagterem fa boltíveinek újra felhasználásával készült. A 23 fa boltív vízszintes
egymásra helyezése adja a kápolna oldalfalait, de mivel nem fedik teljesen egy­
mást, az ívek között átszűrődő fény különös hatást kölcsönöz a térnek. A z ellip­
szis egyik gyújtópontjában durva megmunkálású kőtömb áll, oltár, illetve úrasz-
tala gyanánt, nyilván az istentiszteletekre, misékre valö tekintettel. A kettős, de
mégis légies tér lehatárolása (az úvegpavüonban ellipszis formájú fa boltívek által
behatárolt tér) középkori kolostorok kerengőit idézi - a modern és merész for­
matervezés művészi eszközei mégis a valóság újra-értelmezésére, a vaUásos meg­
tapasztalás megélésére invitálnak, a jelenben.

5. ábra: a Johannes Wesling-Klinika kápolnája, Minden, Németország

Az anyagában és formatervezésében is lenyűgöző kápolna viszont nemcsak az

istentisztelet vagy a mise tere, banem a kórház fúnkcionáUs-racionáUs felépítmé­
nyének eUenpölusaként a csend, a hétköznapi dolgok, információk, szorongások
megszakításának, az élet misztériumára valö ráérzésnek a helyszíne.** Olyan tér,
ahol emberek - a kórház betegei vagy hozzátartozói betérnek, elcsendesednek -

2" Lásd h t t p : / /www.vogelsmeier.de/krankenhauskapelle/index.html (utolsó letöltés: 2019. 02. 20.).

21 Lásd http://www.susannetunn.de/ (utolsó letöltés: 2019. 02. 09.).
22 H O E T : Zwischen Máchten und Menschen (Kapelle 2004-2008); Lásd még T U N N : Kapelle (2008).

412
 Mit történik a liturgikus térben?

megérintik az anyagot: a fát, észlelik az egykori szegek vagy csapok helyeit, az

anyag struktúráját. Odamennek a kőoltárhoz, amelynek szintén megérintik, végig
simítják anyagát. Naponta 50—100 ember fordul meg ebben a térben.
D e h o l található ma olyan tér, ahol üyen kötetlenül lehet mozogni, a teremtés
elemeit és valóságát érzékelni, az élet történéseit tudatosítani, ahol az ember ma­
gát a világ részeként értelmezheti? Ez a tér egyszerre jelent elrejtettséget, átölelő
erőt és távlatot, perspektívát - valami olyasmit, ami a megtapasztalbatö valóságon
túlmutat.
A z intézményes egyházak (protestáns és katolikus felekezetek képviselői) tet­
tek ugyan próbálkozást arra nézve, bogy székek beállításával, krucifrx elhelyezé­
sével saját vallásos hagyományaik értelmében és megszokott mödon tegyék hasz­
nálhatóvá, még funkcionáHsabbá e teret. Ez viszont inkább rontotta a hatást:
ugyanis vaUási-konfesszionáHs szubkultúra eszközeivel kívánták kimondadanul is
érzékeltetni azt, bogy k i i s a gazdája e vallásos térnek, müyen értelmezési sémákkal
kell választ adni az emberi tapasztalatokra.** A z üyen próbálkozás viszont valójá­
ban nem segíti, banem újból behatárolja a teret, felosztja a teret, leszűkíti a meg­
tapasztalást, elválasztja a vallás hivatalos képviselőit és az életkérdéseire választ
kereső embert; vagyis valami olyasmi történik, amiről a konferenciamegbívöban
ezt olvastuk: ba a kultuszból kultúra lesz, az hanyatlás...
D e ba a spirituáHs és teolögiai szempontokat megértő művész eredeti k o n ­
cepciója szerint nézzük e teret, akkor a teátráHs-programszerú vallási rendezvé­
nyek koncepciójától el lehet mozdulni - a kultikus tér segítségével és megfelelő
alakításával - a megélt istentapasztalat, az élet misztériumára valö ráeszmélés, a
communio, az Isten jelenlétében valö részesedés irányába - sőt, az individuáHs
vallási magatartásformáktól a közösségi megtapasztalások megélésének igénye
felé. Erre pedig a Minden-i kápolna kiváló példa.

Befejezés
Évszázadok kultikus építészetére — minden művészi és építészeti értékük ellenére
- épp az a feszültség jellemző, bogy a látható forma és a lelki tartalom nem fel­
tédenül identikus egymással. Ez tapasztalható m i n d protestáns, m i n d pedig római
katolikus vonalon. Vannak viszont olyan örvendetes próbálkozások - amint a
fenti példák mutatják - , amelyek abból a feHsmerésből és teolögiai meggyőződés­
ből indulnak k i , bogy az istentisztelet nemcsak a verbáHs kommunikációt és a
racionáHs megértést, banem az ember teljes testi-lelki egzisztenciáját és érzékelé­
sét érinti. Ez pedig szükségszerűvé teszi annak kifejezését, bogy az istentisztelet
tere a bitbeH megtapasztalás és a találkozás tere legyen. H a ez így van - nevezete­
sen, bogy a tér alakításának igénye új mödon kerül összefüggésbe a vallásos meg­
tapasztalással, valamint a bit megélésének és értelmezésének igényével - , a kiütusz
és a kultúra kapcsolata nem feltétlenül jelent hanyatlást, banem olyan útkeresést,
amely a transzcendens és az immanens kapcsolatának megélésére és új mödon
valö kifejezésére törekszik.

23 MERTIN: Einladung zur Erfahrung, 58.

413
 Kitekintés

Felhasznált irodalom
BERGER P.: Zur Dialektik von Religion und Gesellschaft. Elemente einer sozjologischen Theorie, Frank­
furt a. M . , S. Fischer Verlag, 1973.
BRANDENBURG, H . : Art. Kirchenbau I., in: T R E 18 (1989), 421-442.
CASANOVA, J.: Der Ort der Religion im sákularen Európa, in: Transit Europdische Revue 27
(2004), 86-106.
FAZAKAS S.: A Z egyház nevében? A reprezentáció történelmi változásai és jelenkori kérdései,
in: Fazakas S.—Ferencz A. (szerk.): „Krisfusért járva követséfen... " Teológia—Igehirdetés—Egy­
házkormányzás. Tanulmánykötet a 60 éves Bölcskei Gusztáv születésnapjára (Acta
Theologica Debrecinensis 3), Debrecen, D R H E , 2012, 445-472.
FREIGANG, Chr.: Art. Kirchenbau I - I L , in: * R G G 4 (2001), 1059-1143.
GARLEFF, G.: Gottesbegegnung in Raum feiern. kreuz.weg.wandel - Gottcsdienst zur litur-
gischen Raumerfahrung, in: Arnold, J. - Dávid, D . (Hrsg./Eds.): Europdischer Gottesdienstat-
las. Protestantische Perspektiven auf den Gottesdienst / European Atlas ofLiturgy. Protestant Perspectives
on Worship Services, Leipzig, Evangelische Verlagsanstalt, 2018, 228-240 (angol nyelven: uo.
241-253).
G E N Z , ?.: Das Wiesbadener Programm. Johannes Otzyn und die Geschichte eines Kirchenbautyps zpdschen
1891 und 1930, Kiel, Ludwig Verlag, 2011.
HAMMER-SCHENK, H . : Art. Kirchenbau I V . , in: T R E 18 (1989), 498-514.
H O E T , J.: Zwischen Máchten und Menschen (KapeUe 2004-2008),
in: http://www.susannetunn.de/pdf/KAPELLE Hoet D.pdf (utolsó letöltés 2019. 02.
09.).
H Ü T T E M A N N A. - BROM, van den L. J.: Art. Raum, in: * R G G 7 (2004), 62-65.
JOAS, H . : Braucht der Mensch Religion? Über Etfahrungen der Selhsttranszendenz, Freiburg - Basel -
Wien, Herder, 2004.
K N O B L A U C H , H . - SCHNETTLER, B.: Die Trágheit der Sákularisierung und die Trágheit des
Glaubens, in: Ziebertz, H . - G . (Hg.): Erosion des christlichen Glaubens? Umfragen, Hintergründe
und Stellungnahmen zum »Kulturverlust des Religiösen«, Münster, Lit Verlag, 2004, 5-14.
KORNER, H . - WIENER, J. (Hrsg.): »Liturgie als Bauberr«?Modemé Sakralarchitekturund ihreAus-
stattung zwischen Funktion und Form, Essen, Klartext-Verlag, 2010.
L U H M A N N , N.: Funktion der Religion (stw 407), Frankfurt a.M., Suhrkamp, 1977.
MEMMERT G.: Art. Kirchenbau, in: Burkhardt, H . et. al. (Hrsg.): Evangelisches LexikonJúr The­
ologie und Gemeinde, Bd. 2., Wuppertal - Zürich, Brockhaus Verlag, 1993, 1092-1097.
M E R T I N , A.: Einladung zur Erfahrung. Rehgiöse Ráume nichtkirchlicher Einrichtungen ent-
fremden die Kirchen, in: Zeitzeichen 10 (2009/1), 56-58.
POLLACK, D . - PICKEL, G.: Deinstimtionalisierung des Religiösen und religiöse Individuali­
sierung in Ost und Westdeutschland, in: Kölner Zeitschrijtfúr Sofiologie und Sozialpsychologie 55
(2003), 447-474.
SZABADI L : A Debreceni Nagytemplom. Fejezetek a debreceni református egyház ú' Nagytemplom történe­
téből, Debrecen, Tóth Könyvkereskedő és Kiadó, 2008.
T U N N , S.: Kapelle (Chapel). 2004-2008, mit zablreichen Farbfotos, Kirchberg, Artbook-Verlag,
2008.
WASSERMANN, Chr.: Art. Raum und Zeit, in: Burkhardt, H . et al. (Hg.): Evangelisches Eexikon
für Theologie und Gemeinde, Bd. 3, Wuppertal — Zürich, Brockhaus Verlag, 1994, 1654—1655.

Dr. Fazakas Sándor (Debrecen)

414
 Könyvajánló
Elisabeth Lukas: Mondj búcsút a kiégésnek
Elkötelezetten, bátran és káros stressz uélkül élni
Ursus Libris, Budapest, 2018. (136 oldal)
I S B N 978 615 5786 09 9

A Tiszántúli Református Egyházkerület

Lelkésztovábbképző Intézete az elmúlt
két esztendőben két továbbképzést' is
szervezett a Freudenberger által 1974-
ben először leírt bumout (kiégés) témájá­
ban a szolgáló lelkipásztorok részére.
Mindez azt feltételezi, bogy a téma adott:
a jelenség „jelen v a n " a szolgálamnkban,
akarva-akaratlanul szembesülünk vele.
így örömmel vettük kézbe a 2018 őszén
megjelent újabb Lukas könyvet magyar
nyelven. N e m csupán egy régi szakkönyv
magyar nyelvre való lefordításáról van
szó, a szerző a könyvét 2012-ben írta
meg*, ezt veheti most néhány évvel a
megszületése után kézbe magyaml az
olvasó.
Elisabeth Lukas osztrák
pszicboterapeuta és klinikai pszichológus,
V i k t o r E. Franki - az ún. harmadik bécsi terápiás irányzat, a logoterápia és eg­
zisztenciaanalízis megalapítója - egyik legismertebb tanítványa és utóda, 2003-ig
a Súddeutscbe Institut fúr Logotberapie-et (Dél-német Logoterápiás Intézet)
vezette Fúrstenfeldbmckban. Lukas neve nem ismeretien a lelkigondozással
foglalkozó olvasóközönség előtt, hiszen olyan müvek származnak tőle, mint a
Hol találod oltalmadat^, a Szenvedésednek is van értelmi, a Beteljesülés - értelemkérdés

' Dr. Szükné Streit Marianna - Sajtos Szilárd: ...elfáradnak az ifiak és meglankadnak, megtántorodnak a
legkülönbek is... A lelkipásztor, aki elfárad, megfárad, kifárad?!, Beregdaróc, 2017. szeptember 27-29; Dr.
Bagdy Emőke: A kiégés megelőzése és az egészség-gondozás lehetőségei a lelkipásztori szolgálat területén, Beregda­
róc, 2018. szeptember 19-21.
7 LuiC\S, E.: Bumout adé! Engaffert und couragiert lében ohne Stress, München-Wien, Profil Verlag GmbH,
2012.
3 LUKAS, E.: Hol találod oltalmadat? Az életigenlés iogoterápicú irányelvei (Értelmes Élet 4.), Budapest, Jel
kiadó, 2006.
* LuK.\s, E.: Szenvedésednek is van értelme. Eogoterápiai vigasz kn'zfsben. Szeged, Agapé Kiadó, 2007.

415
 Könyvajánló

időskorban) a Sfihadság és identitás^, A logoterápia tankönyve'^, A bölcsesség mint orvos­

ság vagy a nemrégiben újból megjelent Spirituális lélektari.
A logoterápia és egzisztenciaanalízis azon a Frankl-i alapon áU, miszerint az
embert az értelem akarása (Wille fim Sintt) mozgatja, vagyis az az egyedülálló
emberi törekvés, bogy minden helyzetben megtalálja életének értelmét. A z em­
ber törekszik a lét értelmére, törekszik az értelem megragadására. Ez az értelem­
fogalom Frankl-nál a logosz fogalma. Enélkül az ember szenved a lét értekneden-
ségétől (így az ember Homo patient), s vágyik az életének értelmet adni {egfsfená-
ális vákuum).
Jelen kötetét Lukas két nagy részre osztja. A z első részben az önsegítés kér­
déskörét boncolgatja, a tőle megszokott egyszerű, világos, gyakorlatias stílusban,
mégis alkalmazva a logoterápia és egzisztenciaanalízis terminusait, alapvetéseit.
Fogalmakat és jelenségeket taglal, mint az önreflexió, az alvás, a félelem, a
stressz, az ősbizalom vagy a bála. Minden fogalom magyarázatát vagy mítoszá­
nak lerombolását egy-egy eset bemutatásával reprezentálja.
A második nagy rész szignifikáns fogalma a család. Lukas egyértelműen
erőforrásként tekint a családra. Olyan rendszerként, amely segít elhordozni a
kihívásokat, arányosan szétosztva benne a terheket. D e arra is felhívja a figyel­
münket, bogy a munkahelyi stressz, kifáradás hazavihető, s ez destruktív módon
hat a családi rendszer működésére, életére. Ebben a részben is a logoterápia
kulcsfogalmain keresztül - olyanok, m i n t az identitás, a szabadság, a szenvedés
kérdésköre - mutatja be gyakorlatiasan elképzeléseit a témában, i t t is ezeket
alátámasztva egy-egy rövid eset leírásával.
A könyvet jó reménységgel ajánljuk teológusoknak és gyakorló
lelkigondozóknak. Hiszen a teológia és pszichoterápia egymással határos tudo­
mányágak, ahol a demarkációs vonalat az időfolyam alkotja, mely elválasztja a
mulandót - amivel a pszichoterápia foglalkozik - az öröktől, amelyet a teológia
hirdet. Franki - és jelen kötetében Elisabeth Lukas - nem riadt attól vissza,
bogy hidat verjen a két mdományág közé, és bár a logoterápia egyértelműen a
pszichoterápia területén helyezkedik el, mégis a híd lábánál, át-át tekintve a
pásztori teológia oldalára is.

Sajtos Sflárd (Debrecen)

5 LUKAS, E.: Beteljesülés. Értelemkérdés időskorban (Értelmes Élet 9.), Budapest, Jel kiadó, 2008.
6 LUKAS, E.: Szabadság és identitás. A függőség problémája logoterápiai megközelítésben (Értelmes Élet 10.),
Budapest, Jel Kiadó, 2009.
7 LUKAS, E.: A logoterápia tankönyve, Kiskundorozsma, Agapé, 2011.
8 LUKAS, E.: A bölcsesség mint orvosság — Viktor E. Franki hozzájárulása a pszichoterápiához (Értelmes Élet
13.), Budapest, Jel Kiadó, 2014. Az ehhez készült recenzió: SAJTOS Sz.: Recenzió Elisabeth Lukas: A
bölcsesség, mint orvosság c. művéhez, in: Studia 8 (2015/1), 113-115.
9 LUKAS, E.: Spirituális lélektan. Az értelmes életforrásai, Budapest, Új Ember Kiadó, 2014.

416
 Könyvajánló
Pintér Judit Nóra^:A krónikus betegségek lélektana
Válság és Megújulás
Budapest, L ' H a r m a t t a n , 2018 (183 oldal).
I S B N 978-963-414-340-6.

Jelen recenzióban bemutatásra kerülő

kónyv nem teológiai szakkönyv, még
Pintér Judit Nóra csak nem is teológusoknak íródott első­
sorban. Mégis jó szívvel ajánljuk teoló­
A K R Ó N I K U S
gusok részére, már csak utalva a kónyv
BETEGSÉGEK
LÉLEKTANA
végén találbató rövid összefoglaló utol­
VAv -jt-.A L S só mondatára is: „M könyv egyaránt hasz­
MEGÚJULÁS
nos lehet a segítő szakmák és a betegséggel
küzdők számára is."
Ajánljuk, biszen szolgálatunk alatt
számtalanszor találkozunk beteg embe­
rekkel. Gyülekezeteinkben jelen vannak
olyan emberek, akik testi nyavalyákat
hordoznak akár bosszú évek óta. A
kórházakban ott áUunk a beteg ágyak­
ban fekvők mellett. Jézus felhatalmazta
a tanítványait, bogy betegeket gyógyítsa­
tok (Mt 10,1; L k 9,1), de vajon értjük-e
őket? Megértjük-e a beteg embert, bogy
miként tekint önmagára, a világra? M i ­
lyen testképpel bír, bogy tekint a saját
szenvedésére, fájdalmára? É s mindez miként hat a körülötte levő világra, az
emberi relációkra, a családra, mint rendszerre, és esetünkben akár a gyülekezet­
re? A Heidegger-i terminológiával élve, az ember (itt a beteg ember), mint Dasein
(jelenvaló-lét, itt-lét) miként jelenik meg, mint In-der-Welt-sein (világban-benne-
lét) és Mitsein (együtt-lét)?
A kónyv a betegség, a fájdalom és a fogyatékosság tapasztalatát a lélektan és
a fenomenológia módszereivel járja körbe. A z utóbbi évtizedekben a fenomeno­
lógiai, interpretatív irányzatok egyre inkább teret bódítanak* a különböző segítő­
támogató megközelítésekben, ahol a középpontban A r t b u r W . Frank kifejezésé-

• A szerző, Dr. Pintér Judit Nóra (PhD, dr. habil.), tanácsadó szakpszichológus. A Szegedi Tudomány­
egyetem adjunkmsának neve egyre inkább ismerté válik a fenomenológiai lélektant, krízis- és traumaér­
telmezést előtérbe helyezők körében.
2 A témához lásd: R.\CZ J. - P I N T É R J. N . -K.\SSA1 Sz.: Az interpretatív fenomenológiai analízis elmélete,
módszertana és alkalmazási területei, Budapest, L'Harmattan, 2016.

417
 Könyvajánló

vei, a „mélyeri'' beteg ember tapasztalata áll, akinek a betegsége krónikus vagy
kritikus, befolyásolja dóntéseit, átírja élettórténetét, kibat az identitására.
Az E. Husserl által kidolgozott fenomenológiai módszer a tapasztalat t u ­
dománya. Arra kíváncsi, bogy közvetlen átélésben bogyan adódnak az emberi
mdat számára a tapasztalatok, bogyan észleli a világot: a tárgyakat és önmagát,
bogyan emlékezik a múltjára, bogyan éU meg saját érzelmeit. Központi fogalma
az intencionaütás, azaz a valamire való irányultság, amely a tudat és a tárgy kö­
zötti közvetlen viszonyt bivatott kifejezni. Annak megragadására törekszik, bogy
kózveden átélésben milyen az adott fenomén, amely fogalom éppen azért lénye­
ges, mert megkülönbözteti a tárgy fogalmától, amely már eleve feltételez egy
külső nézőpontot. A z ember, amikor magáról, mint testiségről beszél, könnyen
belecsúszhat abba a helyzetbe, bogy a saját testéről egyes szám harmadik sze­
mélyben beszéljen, s könnyen elfelejti, bogy a teste valójában ő maga. A test - a
francia fenomenológus, Merleau-Ponty felfogásában - egy olyan „eleven tapasfa-
latP amelynek észlelései és képességei nyitják meg egyáltalán az ember számára
a vüágot, azaz eleve testünk által rendeUcezünk vüágtapasztalattal.* A m i k o r az
ember beteggé válik - amikor a test megbetegszik - halálos vagy gyógyíthatatlan
beteggé, az a szubjektum számára lélektani szempontból egy traumatücus tapasz­
talat. A különféle betegségek természetesen eltérnek a tekintetben, bogy müyen
módon élik azt meg traumatikusnak. Valamüyen testi funkció elvesztése (fogya­
tékossá válás) a legdirektebb traumatikus veszteség. A látás, egy végtag vagy a
járóképesség elvesztése számos veszteségformát egyesít magában: a testi integri­
tás, a szelf-integritás sérülését, egzisztenciális veszteséget, amely együtt jár a
megbecsültség, az önértékelés, a hatalom, a pozíció, a közösség elvesztésével és
olyan lelki veszteségekkel, mint a remények, a bizalom, a jövőkép, tervek és
célok elvesztése. A betegség során a vüág addigi figura-báttér elrendezése ennek
eredményeképpen megfordul, ületve átalakul. A m i addig életünk céljainak, tevé­
kenységeinek hátteréül, evidens, funkcionális bázisául szolgált: a test, előtérré lép
elő. A betegség a fizikai teret, annak észlelését is átalakítja. Már önmagában a
vertikalitás, azaz az áUó pozíció elvesztése is jelentős negatív következményekkel
jár: a f u ^ ő s é g , a kisebbrendűségi érzés, a kiszolgáltatottság érzéseivel. H a egy
betegség folytán beszűkülnek a lehetőségeink, akkor a vüág is beszűkül. A z em­
bert körülvevő vüág, a tárgyak ugyanis kizárólag akként kapnak értelmet, jelen­
nek meg számunkra, amit kezdeni tudunk velük testüeg is: cselekvési lehetősége­
ink értelmében. A beteg ember számára saját teste egyfajta negatív felértékelő­
désen megy keresztül: onnantól kezdve minden a testről és a test fájdalmáról
szól. A fájdalom tapasztalata maga elszigetel, magányossá tesz, biszen nem
megosztható, nem átruházható: egyedül keü eltűrni és elszenvedni. A beteg-lét

3 Lásd: MERLAU-PONTY, M . : AZ észlelés fenomenológiája, Budapest, L'Harmattau - Magyar Feuomeuoló-

giai Egyesület, 2012.
Merlau-Pouty megközelítésébeu a test, uiiut Eutre-au-Moude (vüágou-lét) jelenik meg. Lásd: VER­
MES K.: A test éthosza. A test és a másik tapasztalatainak ósszefiiggése Merleau-Ponty és hévinas filozófiájában
(Daseiu Könyvek), Budapest, L'Harmattan, 2006, 45.

418
 Pintér Judit Nóra: A krónikus betegségek lélektana

soha nem neutrális: jelentése, reprezentációi, nyelve van, amelyek emocionális és

kognitív síkon egyaránt személyes és társas konstrukciók termékei. Ez egy speciá­
lis gyászmunkát feltételez: az ember elgyászol magából valamit, mégpedig azt a
részt, ami éppen a betegség miatt elveszett.
A kónyv külón fejezetben tér k i olyan releváns kérdésekre, m i n t a betegség-
narratívumok kérdésköre, a megküzdés és a poszttraumás növekedés, vagy a
terápiás lehetőségek között az egzisztenciális értelemkeresés vetülete. A sikeres
megküzdés több vetületen is változásokat eredményezhet az individuum életé­
ben. A szembenézés során megváltozik a dolgok fontossági sorrendje, az ember
immár megbecsüli megmaradt lehetőségeit, magát az életet, a hangsúly az „itt és
mosf-tz terelődik. A z ember ilyenkor ráébred a kapcsolatok fontosságára, azo­
kat melegebben, nagyobb intimitással éli meg. Felismeri, bogy a rossz dolgok is
részei az élemek, melyekkel szembe lehet nézni, melyek egzaktabbá tehetik a
személyiséget. A z emberek ilyenkor újraértékelik céljaikat, a kevésbé fontosokat
elengedik, elvetik, ami gazán fontos, abba fektetik energiájukat. S ilyenkor vál-
tozbamak spirituális és egzisztenciális értelemben is, ami esetünkben lehet köze­
ledés a bithez is, biszen - mivel a korábbi világképet a traumatikus élmény össze­
törte - helyébe egy új, megragadhatóbb világképet kell felépíteni.
Pintér Judit Nóra jelen kötete alapos és precíz transzdiszciplináris mü, s bár
az ismertetés elején megjegyeztük, ez a kónyv nem teológusoknak íródott első­
sorban, mégis, lehetőségünk van tovább gondolni az olvasottakat, s azokat i n ­
tegrálni a teológia tudományába és saját lelkigondozói szolgálatunkba.

Sajtos Sflárd (Debrecen)

419
 Könyvajánló
Vörös Éva: Otthon-próbálgatások
Esszék, riportázsok, meditációk
T ó t h Könyvkereskedés és Kiadó K f t , Budapest, 2018 (255 oldal).
I S B N 978-963-596-970-8

A prédikáció nem éppen divatos, sőt

válságban lévő műfaj, a lelkészkép­
zésben is az egyik legnehezebb fel­
adat: prédikálni tanítani. Hogyan szó­
lítsuk meg az embereket Isten Igéjé­
vel? A d m pedig még hozzáteszi azt
OTTHON-PROBALGATASOK
a kérdést is: van-e, h o l a helye egy női
hangnak szószéken?
H a a beszédkommunikádótól
indulunk, a nőknek más a hangja:
nem basszus vagy tenor, banem alt
vagy szoprán. Számít-e ez vagy az,
bogy szoknya van rajta - mennyire
része, mennyire fontos ez a k o m m u -
nikádó szempontjából? Hiszen amit
mondunk, az attól hiteles, bogy tes-
testől-lelkestől benne vagyunk.
Vörös Éva írásai feszegetik a
műfaji batárokat, és így bennük van a
megújulás lehetősége. Sokszor i n ­
kább meditádó, a textus egy-egy
szava inspirál, világít rá Isten rejtett valóságára a világban, mint egy metafora vagy
bibliai kifejezéssel élve: példázat.
Mégis mitől női prédikációk ezek az írások? Előszór is nagyon „életszagúak",
folyamatosan mozgásban vannak a Bibliától az életig és az élettől a BibUáig, ettől
olyan elevenek. Tele vannak jó és rossz, emberi és isteni történetekkel, tapaszta­
latokkal, amik találkoznak egy texmssal, bibliai kifejezéssel, így szólítanak meg.
Ész és szív olyan összhangban, egyensúlyban szólal meg bennük, bogy egyikből
sem lesz túl sok vagy túl kevés, éppen annyi van mindkettőből, amennyi kell - és
ez ritka ajándék a mai világban.
Mások részben a témák is, mert a nők tapasztalatai szólalnak meg, de mégis
élet-, nemzeti és sorskérdéseink: család, gyerekek, házi munka, otthon, születés,
halál, magány, ünnep, boldogság, kisebbségi lét... Minderre Isten Igéjének a vilá­
gosságában csodálkozunk rá: arra, amiről az I T i m 4,4 így szól: „Mert Isten m i n ­
den teremtménye jó, és semmi sem elvetendő, ba bálaadással élnek vele, mert

420
 Vörös Éva: Otthon-próbálgatások

Isten igéje és a könyörgés megszenteli". így lesz a mosógépjavításból vagy egy

vendéglátásból, látogatásból Isten-basonlat.
Sajátosan női perspektíva az is, bogy minderről a kapcsolatok szintjén és sze­
mélyes bangón ír: mindig emberekről, találkozásokról, kisebb-nagyobb közössé­
gekről, m i n t Kelet- és Nyugat-Európa, gyermekek, művészet, gyülekezet, egybáz,
szalonkózósség, abol Vörös Éva ottbon van, ezért bitelesen t u d róluk beszélni. A
tóbbszórós kisebbségi lét perspektivikus előnye: reformátusként, nőként, Erdély­
ben magyarként olyan dolgokat lát meg az ember, ami „felülről", batabni pozíci­
óból látbatatian.
Végül pedig: a szépség. A mai világban az igazi szépség veszélyeztetett műfaj,
sokszor nem marad bely számára az életünkben. Ezért is jó Vörös Éva írásait
olvasni. Lebet bennük gyónyórkódni, erejük van, megszóKtanak, megindítanak,
megerősítenek, vigasztalnak, inspirálnak, és m i n t „égi ottbonkeresések" túlmutat­
nak látbató világunkon Isten látbatatian világára.

Ba/og Margit (Debrecen)

421
 Szerzők
D r . Ballá Ibolya, docens - P R T A , Biblikus Intézet, Pápa
Balog Margit, nyelvi lektor - D R H E , Debrecen
D r . B a m ó c z k i Anita, főiskolai adjunktus - SRTA, Rendszeres Teológiai és
Egyháztörténeti Tudományok Intézete, Sárospatak
D r . Bácskai Károly, egyetemi adjunktus - E H E , Újszövetségi Tanszék, Budapest
Berényiné Csinády Melinda, lelkipásztor/vaUástanár - D R K Gimnáziuma, Debrecen
D r . Borsi Attila, lelkipásztor/egyetemi adjunkms - V á c / K R E B T K , Budapest
D r . Bölcskei Gusztáv, egyetemi tanár - D R H E , Dogmatikai Tanszék, Debrecen
Csüllög Ferenc, R P I munkatárs - Budapest
D r . Fazakas Sándor, egyetemi tanár - D R H E , Szociáletikai és Egyházszociológiai
Tanszék, Debrecen
Fehér Norbert, lelkipásztor/ vaUástanár - D R K Gimnáziuma, Debrecen
D r . Fodor Ferenc, főiskolai docens - SRTA, Bibliai Tudományok Intézete, Sárospatak
D r . Gaál Sándor, egyetemi docens - D R H E , Missziológiai és Felekezetmdományi Tanszék,
Debrecen
D r . Kocsis Attila, lelkipásztor - Debrecen
D r . Kovács Krisztán, egyetemi adjunkms — D R H E , Szociáletikai és Egyházszociológiai
Tanszék, Debrecen
Kovács Zoltán, lelkipásztor/programigazgató — Európa Rádió, Nyíregyháza
D r . Kókai Nagy Viktor, egyetemi docens - D R H E , Bibliai Teológiai és VaUástörténeti
Tanszék, Debrecen/Selye J á n o s Egyetem, Reformáms Teológiai Kat, Újszövetségi
Tudományok Tanszéke, K o m á r n o
Kustár György, főiskolai tanársegéd - SRTA, Bibliai Tudományok Intézete, Sárospatak
D r . Márton János, lelkipásztor - Bonchida
D r . N é m e t h Áron, egyetemi adjunkms - D R H E , Ószövetségi Tanszék, Debrecen
Porkoláb András, doktorandusz - D R H E , Debrecen
D r . Rácsok Gabriella, főiskolai docens - SRTA, Rendszeres Teológiai és Egyháztörténeti
Tudományok Intézete, Sárospatak
Sajtos Szilárd, lelkipásztor, mentálhigiénés szakember - Debrecen
D r . Szabó Lajos, ny. egyetemi tanár - E H E , Budapest
Szabóné Mátrai Marianna, ny. evangélikus lelkipásztor - Budapest
Szalay László Pál, leUdpásztor - Telkibánya
D r . Szászi Andrea, R P I igazgatóhelyettes - Budapest
D r . Székely József, lelkipásztor - Kolozsvár
D r . Vladár Gábor, egyetemi tanár - P R T A , Biblikus Intézet, Pápa
Zimányi Noémi, R P I munkatárs - Budapest
D r . Zsengellér József, egyetemi tanár - K R E H T K , Bibliai Teológiai és VaUástörténeti
Tanszék, Budapest

422