A földön túl a boldog drága hon vár,

Hol annyi szent az üdvös körben él;

Hol széráf, kérub áldást zeng a trónnál,
Himnusz és Sanctus nem szűnve kél;
A színről színre látás tiszta ormán
Isten a teljes lét, Ő a fény.

Dicséretek 461/1
Nem eped már a lélek ott magába',
A szív ott könnyre könnyet nem zokog;
Ott visszatér az Éden boldogsága
Az életfánál forrás zuhog;
Dús nászi torban vígan peng a hárfa,
Gyönyörnek kútját merítik ott.

Dicséretek 461/2
Hangod ha majd, eloldja földi pályám,
S elérem én, az égi téreket,
Látom a Várost szférák szent határán,
Hitem mit eddig csak sejthetett,
Hol örök menyegzőre hív a Bárány,
Királyi vendég ott hadd legyek!

Dicséretek 461/3