10.

TÉTEL: A HANGKAPCSOLÓDÁSI SZABÁLYOSSÁGOK TÍPUSAI,

MÁSSALHANGZÓ TÖRVÉNY

Feleletterv

1. Rövid ismertető (hang, hangképzés)

2. Mássalhangzótörvények: írásban jelölt és jelöletlen teljes, valamint zöngésség és képzés helye szerinti részleges
hasonulás, összeolvadás, rövidülés, hangkiesés, nyúlás
A magyar nyelvre jellemző, hogy amikor bizonyos hangok egymás mellé kerülnek, alkalmazkodnak egymáshoz, vagyis
megváltoznak. Az ilyen, egymásra gyakorolt hatás miatt bekövetkező változásokat hívjuk hangtörvényeknek.
A beszéd legkisebb eleme a beszédhang.
A hang: Amikor a tüdőből kiáramló levegőnek rezgése van. Hangképző szerveink például: a tüdő, légcső, szájüreg,
orrüreg…

Mássalhangzótörvények (Ez akkor áll fent, ha 2 vagy több msh. találkozik)

5 típusát különböztetjük meg egymástól:

1. Hasonulás

Hasonulások típusai
teljes hasonulás részleges hasonulás
írásban jelölt írásban zöngésség a képzés helye
jelöletlen szerint szerint

Amikor két mássalhangzó egymás mellé kerül, elképzelhető, hogy az egyik ejtése teljesen megegyezik a másikéval.
Ekkor teljes hasonulásról beszélünk. A teljes hasonulás lehet

 írásban jelölt (például néppel (nép+vel), vesszük (vesz+jük), abból (az+ból)) és

 írásban jelöletlen (például igazság [igasság], bátyja [báttya]).

Amikor két mássalhangzó egymás mellé kerül, elképzelhető, hogy az egyik ejtésben igazodik a másikhoz, így
megváltozik a kiejtése, de nem ugyanúgy ejtjük, mint a másik mássalhangzót. Ekkor részleges hasonulásról
beszélünk. Ezt írásban sosem jelöljük. Szintén két fajtája van, lehet

 zöngésség szerinti (például képzelet [kébzelet], azt [aszt], szavakban [szavagban]), ilyenkor az ejtés úgy
változik meg, hogy egymás mellé két zöngés vagy két zöngétlen mássalhangzó kerüljön, és
 képzés helye szerinti (például azonban [azomban], különben [külömben]), ilyenkor a képzés úgy könnyítődik
meg, hogy egymás mellé kerül két hasonlóan képzett hang (például két ajakhang).

2. Összeolvadás
Lehetséges, hogy két mássalhangzó egymás mellé kerülésekor helyettük egy hosszú harmadikat ejtünk. Ekkor
összeolvadásról beszélünk. Írásban sosem jelöljük.
 például: barátság [baráccság]: ts  ccs, látja [láttya]: tj  tty, fűtjük [fűttyük]: tj  tty

3. Rövidülés
Ha hosszú mássalhangzó előtt vagy után másik mássalhangzó áll, akkor a hosszú mássalhangzót rövidnek ejtjük.
Ekkor rövidülés történik. Írásban nem jelöljük.
 például: otthon [othon], állhatatos [álhatatos], mondd [mond]

4. Hangkiesés
Ha három különböző mássalhangzó kerül egymás mellé, a középső kiesik. Ez általában egy d vagy egy t hang. Ez a
hangkiesés. Írásban nem jelöljük.
 például: mondta [monta], most sincs [mossincs], rakd ki [rakki]
5. Nyúlás
Bizonyos esetekben amikor egy mássalhangzó két magánhangzó közé kerül, megnyúlik. Ez a nyúlás. Írásban nem
jelöljük.
 például: egyik [eggyik], kisebb [kissebb]

Összességében megállapítható, hogy a mássalhangzótörvények közül írásban egyedül az írásban jelölt teljes
hasonulást jelöljük, így a mássalhangzók torlódásánál – akárcsak a magánhangzók esetében – különös figyelmet kell
fordítani a helyesírásra.

Feladatok a tételhez:
- népdal: zöngésség szerinti részleges hasonulás
- mondtam: kiesés
- adjál: összeolvadás
- dobta: zöngésség szerinti részleges hasonulás
- tűzhely: zöngésség szerinti részleges hasonulás
- játszik: összeolvadás
- azonban: képzés helye szerinti részleges hasonulás
- mosdó: zöngésség szerinti részleges hasonulás
- rázza: írásban jelölt teljes hasonulás
- otthon: rövidülés
- mindnyájan: kiesés
- ügyessé: írásban jelölt teljes hasonulás