Jó veletek!

Szép az élet,
estékbe rejtett emlékképek.
A pillanatnak varázsa,
mely a mulandóságnak az örök gyásza.

Szép az élet, bár van kezdete és vége.

De a csókok íze,
néha egy pillanatig megidézi az öröklétet.
Szeretek élni, történetek nevetve mesélni.
A folyóparton az eget nézni,
csillagok mögött gondolatban elrejtőzni.

Jó veletek!
Érzem most is óvó kezetek,
ahogy minduntalan vigyáztok rám,
mikor elfelejtem, hogy hol a határ.
Én boldog vagyok,
bár könnyem a szememben ott ragyog,
mert itt hagytak engem oly sokan.
Akiket szerettem, velük az idő elrohant.
Mégis boldog vagyok,
mert akik szeretnek, azokkal itt vagyok.
Lehet, hogy csak jókat álmodok?
Lehet, de boldog vagyok.

Szép az élet
és élni jó, ez a lényeg!
Mert szeretni kell, az életről festett képet,
a mosolyt, mely felnéz a halványkék égre.
Jó itt veletek!
Velem örökre ilyenek legyetek.
És ha eljön értem, majd a vég,
én megköszönöm neki, az életem kezdetét