II.
MagyarNemzet.
évf. 1 9 5. sz. Vasárnap
ELŐFIZETÉSI ARA 1 ÉVRE 36 P, FÉLÉVRE 18P,
NEGYEDÉVRE 9 P, 1 HÓNAPRA 3 P, EGYES
SZÁM HÉTKÖZNAP 10FILL„ VASÁRNAP 20FILL.
Egy történelmi miniatűr
1813 június 28-án vagyunk.
Drezdában a Marcolini-palotá-
ban két férfiú áll egymással
szemben. Napóleon a lützeni és
a bautzeni ütközetek után újból
frissnek és erősnek érezte ma­
gát. A fiatal gyerkőcök, akiket
az oroszországi összeomlás után
ujoncoztatott be, néhány heti
kiképzés után, versengve a
Grande Armée roncsaival, dere­
kasan verekedtek a poroszok el­
len. Csak éppen mintha nem
bírták volna annak a sacre feu-
nek végső hajráját, amivel leg­
többször ellenei fölé tudott ke­
rekedni. Ha eddig katonáinak
lábaival nyerte meg győzelmeit:
a lützeni és bautzeni taktikai si­
kerek azért nem bontakozhattak
ki szélességükben és mélységük­
ben döntő hadműveletekké,
mert a fiatal francia, legények
(behívták ugyanis a 18 és 19
éveseket is) elanja nem pótolta
a veteránok csodálatos menet­
teljesítményeit. A gyerekezredek
szuflája már nem futotta nagy­
szabású stratégiai átkarolásokra.
Közben sikerült magához
vonnia szétszórt németországi
helyőrségeit is, sőt Olaszország
felől is felvonulóban voltak már
Murát alatt azok a csapatrészek,
amelyek a napóleoni uralom itá­
liai karhatalmát alkották. Né­
hány hét múlva megint három-
százezer emberre számíthatott,
ha figyelmen kívül hagyta is
Bernadotte svédjeit. Hiszen a
bajor és szász királyok biztosí­
tották rendületlen hűségükről.
De kéznél volt még Poniatovszky
marsall lengyel hadtestje is,
amely mindössze öt menetnap­
nyi távolságban állomásozott a
szász határtól. A császár apósa,
Ferenc, Magyarország királya
felől biztosnak tudta magát,
noha kémei és bizalmas jelentői
néha furcsa és fanyar szagokat
éreztek Schönbrunnban a fon­
dorlatos Metternich körül. Po­
roszország és Oroszország már
csatlakoztak Angliához.
Arról is tudott, hogy az északi
hatalmak szövetségének volt
olyan titkos záradéka is, amely
szerint egyik se köt különbekét
s nem szakítják félbe a háborút
mindaddig, amíg Franciaorszá­
got vissza nem szorítják a régi,
a forradalomelőtti, egyszóval, a
történelmi határai közé. Ha bi­
zakodó volt is — „eleget voltam
már császár, ideje, hogy újból
tábornok legyek" —, sötét gon­
dok felhozták arcának izzó hal-
vánvságát. ,,A nagy muszka tél
egy kicsit lefogyasztott — mon­
dotta Ducrot-nak —, most
megint marengói formámban ér­
zem magamat". Szuverén derű­
látása lassanként ráragadt mar-
salljaira és tábornokaira is, ki­
véve a vén dörmögő medvét,
Davous-1 és fíerthicr-1, vezérkari
A.
A
PETHŐ SÁNDOR
írta: Pethő Sándor
főnökét, ezt a pontos, szenvtelen
számológépet. A svéd trónörö­
kös, Bernadotte, aki annakide­
jén parancsa ellenére fogadta el
a svéd király adopcióját, Na­
póleonhoz intézett leveleiben
mérsékletet és óvatosságot taná­
csolt. „Veszedelmes törtető —
mondta róla Savarynak —, de
végül is felülkerekedik benne
majd a francia vér és tulajdon
érdeke. Hiszen tudhatja, hogy
ha én elbukom, vége az ő svéd
irón-várományosságának is.
Bernadotte felől azért nincs
semmi kétségem."
Savary tábornok mégis azt
ajánlotta neki, hogy ürítse ki
Spanyolországot és vonja magá­
hoz Junot és Soult hadtestjeit,
az egyedülieket, amelyek épen
maradtak a régi nagy hadsereg
omlásából. ,,Sire — mondta Sa­
vary —, hagyja sorsára a spa­
nyol földet. Majd visszatérhe­
tünk a Pireneusokhoz, mihelyt
itt végzünk a muszkákkal és
Blücherrel." A császár dühbe
jött. „És mi lesz Wellingtonnal,
ha Soultot idehozom? Hamarabb
lehet Wellington Dél-Francia-
országban, mint mielőtt én meg­
szilárdíthatnám megroppant ha­
talmamat Németországban. De
különben is itt van apósom és
szövetségesem. S itt van Metter­
nich, ez a kedves asszonybolond,
aki már májusban értesített róla,
hogy császárja nem helyeselte
tábornokának, Schwarzenberg"
nek csöndes elódalgását Galícia
felé, mikor én Vilnában befejez­
tem a szarmata háborút."
Metternich most valóban itt
állott vele szemben a Marcolini-
könyvtár termében. Bizalmas,
meghitt beszélgetésre kérte Na­
póleont császárja és királya ne­
vében.
— Felség — kezdte a kancel­
lár —, itt állok ö n előtt, mint
egykor Quintus Fabius Maximus
a karthágói szenátus előtt. Uram
nevében tisztességes ajánlatot
hozok önnek. Nagyszerűbb és
fényesebb indítványt még eddig
egyetlen Habsburg se tett egyet­
len Bourbonnak sem. Ausztria
békét akar. Császáromnak az az
óhaja, hogy leányának férje to­
vább is uralkodjon. Ismétlem
azonban: legyen ura a franciák­
nak, de semmiképpen sem a né­
meteknek, a spanyoloknak vagy
az olaszoknak. Ezért felséges
uram — a porosz királlyal és
az orosz cárral való egyetértés­
ben — azt tanácsolja önnek,
hogy vonuljon ki a birodalom
területéről s ő garantálja önnek
a rajnai határt Franciaország
talán megszűnik óriásinak lenni,
de továbbra is nagy marad.
Olyan határt szavatolok önnek,
mit soha még német fejedelem
nem adott francia királynak.
Ára 20 fillér
Főszerkesztő
— Ha azonban ön nem fo­
gadná el ezt a méltányos s a
mai helyzetben Önre nézve leg-
kevésbbé sem sérelmes ajánla­
tot, akkor Ausztria számára
nem marad más hátra, mint
csatlakozás a brit koalícióhoz.
Gondolja meg, hogy Francia-
ország kimerült és elfáradt.
Mindenki sóvárogja a békét.
Tudjuk, hogy a sorozások, kü­
lönösen a Délvidéken, mekkora
nehézségekbe ütköztek. A legé­
nyek a hegyekbe és az erdőkbe
szöktek. S akiket az újoncozó
bizottság megcsípett, azokat is
kötéllel kellett összefogni. Fel­
ség, ön már nem az a bálvány
többé a saját országában sem,
aki volt. Marsalljai, az a huszon­
négy hadi ördög, unják a há­
borúkat. Szeretnék élvezni va­
gyonukat és dicsőségüket. Leg­
hívebb embereinek egyike, Mor­
mont, könyörgött nekem: ment­
sem meg császárját saját démona
ellen. A királypárt Bretagne-ban
újra megmozdult. Az autuni
püspök, az ön Grand Chambel-
lanja, megint kibékült az ön
rendőrminiszterével, Fouché-val.
Tudja, hogy ezek a kitűnő szag­
lászok messziről megneszelik a
levegő legparányibb rebbenését
is. Az Ön testvérei is elégedetle­
nek, Síre. De még elégedetleneb­
bek velük az országok, amelyek­
nek Felséged királyává tette
őket. Az ön tisztjei tudják leg­
jobban, hogy Németországban
ég a föld a franciák lába alatt.
Ez pedig nem francia rőzseláng,
hanem német kőszéntűz. íme
tehát: egyik kezemben hozom
a békét, a másikban a háborút.
Ma még az ö n kezében van a
saját sorsa. Holnap — ki tudja,
mi lesz holnap? Ma még, Sire,
ön rendelkezik dinasztiájának
sorsával, valamint a római ki­
rály jövőjével is, aki egyúttal
Ausztria unokája. Ha nem fo­
gadná el javaslataimat, Ferenc
császár és király birodalma ér­
dekében kénytelen lenne az an­
gol koalícióba lépni.
— Hogyan? — förmedt föl a
francia császár. — Apósom fel­
áldozná leányát, Mária Lujzát
és vele eltépné a legszentebb
családi kötelékeket?
— Felség — volt a válasz —,
mi már föláldoztunk egy szö­
vetség oltárán egy osztrák Iphi-
geniát, amikor hozzáadtuk Má­
ria Antoinette-et XVI. Lajoshoz.
Nem fogunk habozni, hogy fel­
áldozzuk ennek az Iphigeniának
unokahugát is, ha az állam-
raison ilyen kegyetlen választás
elé állítja császári és királyi
uramban az apát és az uralko­
dót. Különben is nem látom be,
miért légyünk mi szentimentáli­
sak ezekben a drámai pillana­
tokban, amikor ön sose volt
19 3 9
SZERKESZTŐSÉG: BUDAPEST, VI., JUUDI-U. 10.
TELEFON: 136-428* KIADÓHIVATAL! BUDAPEST,
VL, VILMOS CSASZAR-ÜT 06. TELEFON: 126-726*
ennyire érzelmes hozzánk se Po­
zsonyban, se Schönbrunnban.
Felséged tudja legjobban, hogy
a történelem gyakran az egyéni
boldogságok romjaiból építi föl
a maga csarnokát, ön még á
magyarokat is lázította elle­
nünk. Elvette tőlünk a tenger­
partot és a délszlávokat, sőt a
törököket is felpiszkálta elle­
nünk. Uram fejéről leütötte a
szent római császárság koroná­
ját. Rákényszerített bennünket,
hogy Angliával, a mi legrégibb
barátunkkal hadilábra kerül­
jünk.
•— De hiszen ö n képviselte
ezt a politikát Párizsban, mint
Ausztria és Magyarország nagy­
követe! — ripakodott rá Napó­
leon. — És ön szorgalmazta raá-
soOik házasságomat is, valamint
az osztrák szövetséget is Ön erő­
szakolta ki nálam. Ismerem a
Dank von Hause österreich pél­
dáját Wallenstein és mások ese­
téből. Nem is ez lep meg, hanem
az ön mérhetetlen cinizmusa,
amivel apósomat is kompromit­
tálni akarja, ö n sugallta eljárá­
somat Poroszországgal szemben,
ö n miatt utasítottam el a Ro-
manov-házasságot, amely mind­
örökre úrrá tett volna Európa
műveltebb felében s amely egy­
szer és mindenkorra véget vetett
volna a Domus Austriaca dunai
hatalmának, ö n ugratott engem
Oroszország ellen az oldenburgi
kérdésben. Sándor cár és én a
legjobb barátok lennénk ma is,
ha ö n — cimborájával, az
autuni püspökkel szemben is —
nem bíztat azzal, hogy segítséget
adnak a moszkoviták ellen. Na­
gyon jól tudom, hogy egyetlen
osztrák katona sem esett el
Oroszországban, legfeljebb az
időjárástól. Mert Schwarzenberg
— nyilván az ö n ösztönzésére
— úgy viselte oldalamon a há­
borút az oroszok ellen, hogy
még puskalövést se váltott ve­
lük. Éz a perfidia — s ezzel kis
háromszögletű sapkáját földhöz
vágta — már annyira kihívó,
hogy a családi érzések engem
sem fognak feszélyezni, hogy
Ferenc császárral újból éreztes­
sem kardomnak austerlitzi élét.
A kancellár, finom udvaronc
és gavallér, csendes ámulattal
nézte a világ egykori urának
toporzékolását és ellenvetés nél­
kül hallgatta a korzikai halá­
szok nyelvén rá fröccsent szidal­
makat. Hosszú percek teltek el,
amikor Metternich ismét szóhoz
jutott.
— Miért dobja a földre Síré
a francia gloire-nak ezt a dicső
jelvényét? Csendesedjék le. Fel­
ség. Fontolja meg előterjeszté­
seimet. ön — mint Plutarchqs
írta Themistoklesről — nagy
volt a háborúban, de még na­
a u g u s z t u s 2 f
gyobb volt a békében. Esede­
zem, vonuljon vissza a Rajna
mögé! Tartsa tiszteletben a kis
népek öntudatát és egyéniségét.
Vigye haza fivéreit Hollandiá­
ból, Spanyolországból és Weszt-
fáliából. Bocsássa el Ferdinánd
infánst Bayonne-ból. Segítsen
hozzá, hogy helyreállítsuk a vi­
lág egyensúlyát, aminek elvét
az Önök nagy Sully-je állította
föl s amelyért egykor a Bour­
bonok annyi francia vért ontot­
tak. Tegye lehetővé, hogy csá­
szárom közvetíthessen ö n és a
brit koalíció között. Teremt­
sünk olyan európai rendet,
amelyben a Code Napóleon
szelleme egyesül a történelmi
joggal. Zárjuk le a forradalmat
a nemzetközi életben is. Fran­
ciaországnak békére van szük­
sége. Virágoztassa fel újból ezt
a szép országot, amely egymillió
legjobb fiát veszítette el az ön
dicsőségmámorának szent delí-
riumában. Adja vissza a- világ­
nak a nyugalmat! Tegyen pon­
tot hódításaira a Rajna-vonalon,
amely Franciaország liatajmi
állását rendíthetetlenné teszi
Európában! Az ö n lángelméje
legyen méltó a helyzethez.
Győzze le most saját magát.
Nem akarjuk megalázni. Nem
akarjuk megbuktatni. Becsüle­
tes és okos kompromisszumot
hozok önnek, Napóleon császár.
Ma még ö n egy a francia nép­
pel. De jaj lesz mindkettejük­
nek, ha sorsuk elválik egymás­
tól. Franciaország ma dicső és
hatalmas. De az egész világ —■
s kérem nyomatékosan Felsége­
det, ne számítson Bernadotte-ra
— még erősebb.
A császár maga elé meredt,
az érvek nyilván nem marad­
hattak hatástalanul. Hiszen a
nagy hazárdjátékos is megtor­
pan a végső tét előtt. Most maga
nyúlt sapkája után, amelyet az
osztrák kancellár elfelejtett föl­
emelni a padlóról. Mintha egy
pillanatra visszatért volna szel­
lemébe erős, realisztikus, józan,
latin világossága. De aztán hir­
telen felcsattant:
— Nem, Metternich! Amit ön
előad, elismerem, csupa bölcse-
ség.és talán jó tanács is. Tahin,
ha már győztem volna a koalí­
ción, megfontolnám az ön szem­
pontjait. De most minden recseg-
ropog körülöttem. Ha én most
megingok, egyszerre összeomlik
minden. Otthon összes ellen­
feleim lesik megtorpanásomat.
En nemcsak lángész vagyok,
Metternich, hanem a forradalom
fia is és a szerencse gyermeke is.
Tőlem minden esztendőben azt
várják, hogy tegyek csodát.
Amely' pillanatban Francia-
ország unatkozik, nekem végem
van. Én csak a nagy napok em­
bere vagyok.
I
 10
sebeket. Érts végre, légy józan,
Magyar! Európa nagy varázslói
nem azért keverik vegyszereiket,
hogy téged gyógyítsanak s tűz
és víz nem azért kötnek békét,
hogy a te dermedtségedet mele­
gítsék és a te földjeidet öntöz­
zék. Európa zavarában csak
úyy állhatsz meg, ha elfordulsz
mindattól, ami a zavart hozta,
ha magadba térsz vissza és
megköveted azt a magyart, akit
ellenfelednek hittél. Mert nem a
magyar a te ellenfeled! Orszá­
god csak úgy marad meg, éle­
ted csak úgy marad meg, ha
lelkedben független maradsz,
vagy függetlenné leszel, mindat­
tól. ami e zavart Európára hoz­
ta! Nem érted magyar? Itt évek
óta a lelkek bombázása folyik,
nagy célok érdekében s a kirob­
banás pillanatában a lelkek úgy
festenek, olyan megzavartan és
szétdúltan, mint Madrid a spa­
nyol háború végefclé. Lásd ezt
és következtess!! Fogd meg bal­
oldali, vagy jobboldali szomszé­
dod kezét és mondd, ha két ide­
gen nép vezetője egymással szót
tudott érteni, mi ketten magya­
rok ne tudjunk szövetségre lép­
ni? S a magyarságtokban talál­
kozzatok ne érdekben, ne tűz
és víz célszerű egyesítésében s
ne azért, hogy egy világnézet
helyett most kettőnek szolgálja­
tok, hanem azért, hogy meg­
őrizzétek a házat, a hazát, mely­
ből csak akkor lehet újat s tá­
gasabbat építeni a népnek és jö­
vőnek, ha köveit a széthordástól
és a vihar pusztításaitól meg­
őrizzük!! Erre gondoljatok Mo­
hács négyszáztizenharmadik
évfordulóján, 1939. augusztus
27-én.
R endelet a felv id ék i
n y u g d íjaso k ü gyéről
A hivatalos lap szombati számá­
ban megjelent 7960—1939. M. E.
számú rendelet szerint a vissza­
csatolt felvidéki területeken lakó
állami és önkormányzati nyugdíja­
sok, özvegyek és árvák abban az
esetben, ha a magyar állam vagy
azzal viszonossági viszonyban álló
intézet terhére elbánásban kíván­
nak részesülni, nyugdíjuk és nyug­
díjellátásuk megállapítását leg­
később október 31-éig kérni köte­
lesek. A kérelmezőket a községi elöl­
járóságtól, illetőleg városokban a
polgármestertől beszerzendő folya-
modvány-ürlapon kell előterjesz­
teni. A postai és államvasúti nyug­
díjasok, özvegyek és árvák a folya-
modvány-ürlapot a lakóhelyükhöz
legközelebb eső postahivatal, ille­
tőleg állomásfőnökségnél szerezhe­
tik be.
Elmaradt
a berlini nemzetközi
gyógyszerész-nagygyűlés
Berlinből jelentik: A nemzetközi
politikai helyzet miatt az augusztus
27—31. napjaira Berlinbe össze­
hívott gyógyszerész-nagygyűlés el­
marad. ____
Világnézet
és állásfoglalás
Hétfőn, 28-án délután hat óra
ölven perces kezdettel tartja dr.
Ottlik László széleskörű érdeklő­
désre számító előadását a rádió­
ban. „Világnézet és állásfoglalás"
című előadása az egyik legidősze­
rűbb magyar sorskérdésre ad fele­
letet. Bar dr. Ottlik László előadása
nem vitaelöadás, a tárgy közérdekű
voltára való tekintettel a rádió az
előadáshoz beküldött három leg­
jobb tömör hozzászólást éppúgy
megjutalmazza, mint a népszerű
rádió-vitaelőadások jó hozzászólá­
sait: még pedig a legjobb hozzá­
szólást 100 pengő, a két következő
hozzászólást pedig 80, illetőleg 50 P
készpénzjulalommnl tünteti ki. A
hozzászólások egy héten belül kül­
dendők be a rádióhoz (VIII., Sán-
dor-utca 7.). A legutóbb elhangzott
három rádió-vitaelőadás jutalma-
zottainak névsorát a napokban
teszi közzé a rádió és ugyanakkor
gondoskodás történik a nyeremé­
nyek szétküldéséről is.
Szerb Antal:
K eserű p oh ár
Ezekben a szörnyű órákban,
amikor nemzetek megméretnek
és senki sem tudja, melyik fog
könnyűnek találtatni, álmatlan
éjszakákon keressük a Súlyt,
amely lefelé nyomhatja, népünk
javára, a mérleg serpenyőjét;
keressük fegyverek erejében,
kincseink hatalmában, földünk
fekvésének sorsszerűségében és
akinek a szó és a gondolat a
mestersége, keresi a szavak és
gondolatok arzenáljában.
Az irodalom a lélek válasza a
sorsra. A magyar irodalmon
végighúzódik gerinc gyanánt,
férfias felelet gyanánt, egy ki­
rályi gondolat. Nem is gondo­
lat, kevesebb vagy több annál:
a gondolkodásnak, a világ tu­
datosításának egy alapformája,
egy lelki kiállás a dolgokkal
szemben, ami speciálisan ma­
gyar. Ez adott erőt régi nagy
nemzedékeknek a maihoz ha­
sonlóan súlyos, a nemzet létét
mérlegelő éjszakákon. Úgy ne­
vezhetném: az ,,és mégis“ vi­
lágnézete.
A magyar nemzeti eszme,
minden emberit magábaölelő
teljességében, a múlt század
elején tudatosodott, a nagy ro­
mantikusok, Széchenyi, Kölcsey
és Vörösmarty műveiben, ő k is
egy rettentő végzetérzés súlya
alatt tűnődtek magyar voltu­
kon, borzongva szemlélték a
„sírt, hol nemzet süllyed el“, a
más keblű népet, mely majd a
négy folyam partjára áll; a
magyarság legsötétebb jóslatait
ők hallatták, az őrület felé gör­
nyedve a felelősség súlya alatt.
Egy ilyen pillanatban írhatta
Vörösmarty Keserű Pohár-ját,
amelyet mindmáig énekelünk:
„gondold meg és igyál. . . “ A
pohár csakugyan keserű; ennél
tragikusabb bordal nincs a vi­
lágirodalomban. A költő arról
beszél, akit minden eszménye
elhagyott: csalódnia kellett nő­
ben, barátban, társadalomban.
Nincs más vigasztalása, mint a
boradta feledés, a mámoros fel­
oldódás abban a tudatban, hogy
egyszer úgyis mindennek vége
lesz. De íme az utolsó versszak­
ban egyszerre megfordul a vers,
tragikus ihlete férfias bizako-
kodásba megy át:
Gondolj merészet és nagyot
És tedd rá éltedet:
Nincs veszve bármi sors alatt,
Ki el nem csüggedett.
Az irodalomtörténetíró haj­
landó ezt a váratlan fordulatot
bizonyos külső adottságokkal
megmagyarázni: a vers bordal,
nem végződhet egészen komor
hangokon, a műfaj szabályai
nem engedik; Vörösmarty e
verset a biedermeier-kor béké­
sen beletörődő, a tragikus meg­
oldásoktól irtózó levegőjében
írta, nem is fejezhette be más­
képpen. Nem lehet ebből kö­
vetkeztetni Vörösmarty gondol­
kodás-formájára.
De mit mondjunk, ha ugyan­
ezt a struktúrát találjuk Vörös-
martynak két legkomolyabb,
legmélyebbről szakadt versében
is? A Gondolatok a könyvtár­
ban Vörösmarty filozófiai szem­
pontból legtudatosabb, legkidol­
gozottabb költeménye, világ-
szemléletének summája; a Vén
cigány pedig az elborult Vörös­
marty látnoki, megszállott, már
szinte emberi méreteken túli
halálos feljajdulása. Ezeket a
verseket nem köti semmiféle
műfajszabály, semmi közük a
jámbor biedermeier szellemhez
— itt végleges, legtisztább for­
mában maga Vörösmarty be­
szél. Mindkét költemény a re­
Magyar Nemzet VASÁRNAP, 1939 AUGUSZTUS 27.
Mert itt nem a ráció számít.
Ráció szerint már rég elpusztul­
tunk volna. Akik Magyarorszá­
gon logikusan gondolkoztak,
mindig kétségbeesetek. Itt a re­
mény a reménytelenségben van.
Abban, hogy a végső órákon,
ménytelenség ódája: a Gondola­ iszonyatáig, logikusan minden amikor a nemzet sorsán őrködő
tok a könyvtárban a gondolat inkább következik, mint a riadtan takarja el szemét, amint
nyugodt, világos nyelvén, a Vén „küzdj és bízva bizzál.11 Hogy az örvény felé közeledünk —-
cigány vad víziókban, a rémü­ ezt az ellentmondást megma­ hirtelen titkos erőtartalékok
let paroxyzmusában mopdja el gyarázzák, egyesek azt mond­ nyílnak fel a lélekben. Erőtar­
a költő kétségbeesését: „Irtóza­ ták, hogy a történelmi színek talékok, amely túl vannak min­
tos hazugság mindenütt!“ „Az csak ördögi káprázatok; más den ésszel, akarattal elérhető
Isten képét szíjjal ostorozzák!“ szerint az eszkimó-szín nem fe­ dolog határán; erők. amelyek
„Odalett az emberek vetése!“ S jezi ki Madách véleményét; is­ kegyelemszerűen jönnek, ami­
mindkét vers végén megint mét más szerint az Ember tra­ kor már mindenről le kell mon­
megfordul a hangulat, a kétsé­ gédiája misztérium-dráma, ezért danunk. Mint a halálos vesze­
gek és zengő zivatarok után áll a végén, kissé szervetlenül, delemben levőnek egyszerre
derűs hangok szimfóniájában a műfajhoz hozzátartozó meny- megszázszorozódik a lélekjelen­
úszik a gondolat és a látomás nyei vigasztalás. A magyarázók léte és sohasem sejtett erő száll
boldogabb partok felé, ahol „ki­ tehát, hogy megszabaduljanak a karjába, a szemébe, egész
élete, elmúlt és eljövendő esz­
hallhatok az angyalok zenéjét11, az ellentmondástól, zárójelbe
Noé bárkája egy új világot hor­ akarják tenni vagy a történelmi tendei mind kapaszkodó ke­
zébe tolulnak — úgy törnek fel
dozva, tűnik fel a vizeken. színeket vagy az eszkimó-jele­
De Vörösmarty csak egy netet vagy a befejező szavakat; olykor a nemzet életében a tit­
költő; amit mond, talán csak ami annyit jelentene, hogy Ma­ kos erők, amelyeket felhalmoz^
tak a századok. Mint mikor a
őrá magára vonatkozik; talán dách nem gondolta nagy mü­
elhamarkodott volna ebből a vének minden egyes részét egy­ görg hajósnak, a vihar szörnyű
tetőfokán, gyilkos hullámok
magyarság gondolatformájára formán komolyan. Ezt pedig
következtetni. Menjünk hát visz- éppen Madáchról, legabszolu- fölött, megjelent az árboc or­
mán fényben a Fehér Istennő,
sza a gyökerekig. Nézzük, mit tabb szellemünkről nem lehet
mond Zrínyi, „dicsőségünk, feltételezni. E magyarázók te­ Leukothea.
végső daliája nevünknek?11 Ve­ kinteten kívül hagyják a költe­ Ki tudja, mi rejlik a költő
gyük elő a Török Áfiumot. Ve­ mény belső formáját. Ezt talán öntudatlan műhelyében, ki
gyük elő azért is, mert kevés nem is lehet a költeményből tudja, micsoda titkos sugallato­
ilyen aktuális könyvet találunk. magából megérteni; de ha kat ad neki a közösség, amely­
A költő-hadvezér nehezen görgő, együtt látjuk a magyar iroda­
nek szócsöve? A nagy magyar
de annál szuggesztívebb mon­ lom egészével, ha felismerjük költők talán ösztönösen azért
datokban tárje fel a magyar­ belső formájában ugyanazt a
engedték művükbe a kétségbe­
ság rettentő helyzetét a fenye­ törvényt, amely Zrínyit és Vö- esés látomásait, hogy „a lét és
gető sárkány torkában, a török rösmartyt vezette, a titok meg­
nemlét határán11, a kétségbeesé­
halálveszedelemben. Megmene­ világosodik. sen is túl megtalálják ezt az irra-.
külésére nincsen remény; sorra És itt, a Tragédiában fejező­
cionális vigasztalást, reményen-
veszi a külföldi hatalmakat és dik ki végérvényesen az, amire túli reményt, az „és mégis“ má­
bebizonyítja, hogy a magyarság gondolunk. A Tragédia három
giáját. És talán ezzel a varázs­
azoktól semmi jót nem várhat, főszereplője közül ketten vere lattal, az utolsó pillanat meg-
„akinek nem hornya, nem séget szenvednek: Ádám öngyil­
idézésével akarták kifakasztani
nyalja.11 Azután keserű ön­ kos akar lenni, Lucifer pedig a nemzetben alvó kiszámítha­
szemlélettel fordul a nemzet görnyedezve, átkot kiált, mikor tatlan erőforrásokat.
felé: a régi erő kiveszett, csak az Ür megjelenik. Csak Éva az,
„innya11, restség és tudatlanság aki diadalmasan mosolyog: a Az erőforrások még nem
mindenfelé. És ekkor így kiált történelem szörnyű víziói ől apadhattak el. Költők, kiáltsa-
fel: nem rendítették meg — talán tok! A Fehér Istennő még meg­
„Oh egek! Oh Isten! Mért nem is látta őket, a költő efelől jelenhet.
hoztál ki minket Scitiábul, ho­ kétségben hagy — csak egyet
lott ottan avagy nem bomlot­ tud: hogy anya lesz, hogy ál­
tunk volna meg ennyire .. . tala az élet diadalmaskodik az Az iparengedéiyesek
avagy ha bomlottunk volna is. elmúláson. A gondolat csődöt bejelentési
nem látott volna ennyi világ mondott, Ádám idealista, építő
rosszasága gondolata épúgy, mint Lucifer
minket magunk
miatt veszni. De ha nincs ha­ materialista, romboló gondolata;
kötelezettsége
szon a panaszolkodásban és a de az élet erősebb a gondolat­ A zsidótörvény végrehajtási uta-
haszontalan való fohászkodás­ nál. A gondolat logikája sze­ sításának rendelkezése szerint
ban, nyúljunk az remediumok- rint, Ádám és Lucifer szerint le mindazoknak jelentkezniük kell,
hoz, ha vagyon; s vagyon is kell bukni öngyilkosán az ör­ akiknek iparengedélyük van. A'
penig, ha akarunk! Mert noha vénybe, ez az egyetlen észszerű jelentkezések alapján kell ugyanis
a mi magunk népét, amint válasz az emberi sors kérlelhe- minden törvényhatóság első tiszt­
mostan vagyon, jól leábrázol­ tetlenségére; de Éva szerint, az az viselőjének megállapítani. hogy
egyes foglalkozási águkban az
tam . . . mindazonáltal ha kér­ élet princípiuma szerint csak ipar és kereskedelem terén az
ded: kit kévánok s micsoda egy igaz gesztió van: iparengedélyek birtokosai között
nemzetet akarok oltalomra, azt milyen arányszámban vannak kép­
mondom: a magyar kévánom. Mit állsz, tátongó mélység, viselve azok, akik a törvény ér­
Miért? azért mert ez a legalkal- lábaimnál? telmében zsidóknak minősülnek.
matosabb, legerősebb, leggyor­ Ne hidd, hogy éjed engem Budapesten 135—140.000-en van­
sabb és, ha akarja, legvitézebb nak olyanok, akiket ez a jelentke­
elriaszt. zési kötelezettség terhelni fog. A
nemzetség. Kétszáz esztendeje
leszen immár, hogy a magyar fővárosban ugyanis kb. 80.000
A német Vaihinger, Kant iparosnak és 40.000 kereskedőnek
törökkel harcol... de mégis Isten könyveit kommentálva, kidol­ van különböző iparágak gyakorlá­
nem nem hagyott mindnyájun­ gozta a német léleknek annyira sára jogosító engedélyük. Ezen­
kat elveszni. . . . Azért magyart megfelelő „Philosophie des Als kívül még a részvénytársaságok is
kévánok oltalmomra, nem in­ Ob“-ot, a „mintha11 filozófiá­ rendelkeznek iparengedélyekkel.
dust, nem garamantát, sem ját: „Tégy úgy, m in th a ...11 A Itt a vezetőknek egyénileg kell
olaszt, sem németet, sem magyar filozófusnak Madách személyi adataikat igazolni.
spanyort.11
És harmadikul
alapján ki kellene építeni az „és hogy
kérdezzük mégis11 filozófiáját: „Tégy úgy,
A főváros hivatalból ellenőrzi,
mindenki eleget tesz-e a
zsidótörvény végrehajtási utasítá­
meg Madách Imrét, a magyar hogy mégis . . . “ lesz még egy­ sában
foglalt -bejelentési kötele­
gondolatvilág legfőbb megfogal­ szer ünnep a világon. Tanának zettségének. Ezt a bejelentést ok­
mazóját, akit mindegyre idézni igazolására sietne az egész ma­ tóber 15-éig kell megtenni és pe­
szoktunk problématikus helyze­ gyar történelem. A magyar, dig a kerületi elöljáróságoknál. A
tekben. Madách is ugyanazt megdöbbentő történetének szám­ jövő héten hirdetmény fog meg­
mondja, amit Zrínyi és Vörös­ talan halálkanyarjában, hány­ jelenni a bejelentési kötelezettség
marty, nem annyira idézhető szor ért már arra a pontra, ahol teljesítésének módozatairól és pe­
szentencia alakjában, mint in­ minden racionálisabb nép be­ dig úgy, hogy a polgármester fal­
kább nagy művének struktú­ hunyta volna a szemét és lezu­ ragaszokon részletes tájékoztatást
rája által, ugyanazzal a várat­ hant volna! * A három idézett nyújt az érdekelteknek. Az elöl­
lan átfordulással, mint Zrínyi költő közül kettő ilyen halálka­ házára járóságok a bejelentéseket a város­
teszik át, ahol égy köz­
és Vörösmarty. A költők leg­ nyarban szólalt meg: Zrínyi a ponti szerv dolgozza majd föl a
fontosabb mondanivalói nem török torkában, Madách a sza­ befutó adatokat. A beérkező je­
azok, amiket elmondanak, ha­ badságharc utáni lethargiában. lentések alapján fogják megállapí­
nem ami alkotásuk belső formá­ Zrínyi, ha Nyugaton születik, tani, hogy az egyes iparágakban
jában fejeződik ki. összeszorított fogakkal. hall­ mekkora a zsidók arángszáma. A
Az Ember tragédiájának op­ gatva esik el; Madách keserű törvény értelmében ugyanis mind­
timista befejezésén sokat tűnőd­ lesz, mint Schopenhauer. De addig, amíg a zsidó iparengedélyek
száma iparáganként nem csökken
tek az irodalomtudósok. A ret­ mert itt születtek, magyar szög­ 6 százalék alá, zsidók újabb ipar-
tentő látások után, amelyek ben behulló napsugarak alatt, engedélyt nem kaphatnak. Ez
Ádámot gyötörték. felfedve kétségbeesésükből az „és mégis11 gyakorlatilag azt jelenti, hogy be­
előtte az emberiség reménytelen reményen túli reménykedése látható ideig a zsidók újabb ipar-
jövőjét egészen az eszkimoszm nőtt ki. engedélyekhez nem juthatnak.