Az ezermester eb monológja

- humoreszk -

Egy szép napon születtem erre a számomra hatalmas világra. Azonnal rádöbbentem, hogy ez
nem a kutyák bolygója, hanem a Föld. Ezt tekintem az első pofonnak, amit az élettől kaptam. Néhány
furcsa teremtmény vett körül. Később megtudtam, ezek az emberek. Nincs is velük különösebb
gond, leszámítva, hogy agytekervényeik hát, nem éppen úgy forognak, ahogy mi elvárnánk… Na
végül aztán szüleim példájára megbarátkoztam velük. Néha egészen jót lehet mulatni rajtuk, főként
amikor télen azon a csúszós valamin kiterülnek, és hirtelen sokkal kisebbekké válnak. Habár, úgy
látom, nekik ez nem olyan érdekes. Viszont, ha ebben nem is, de abban, hogy enni és játszani jó,
egyetértünk. Kaja, játék, és némi munka. Ha ez megvan, a kutya boldog. Az ám, mindenki azt hiszi,
hogy a kutya csak lófrál egész nap, és semmi hasznosat nem tud csinálni. A faj nevében kikérem, ez
nem igaz, mi igenis nap, mint nap keményen dolgozunk.
Egyszer a gazdám valami tollas állatot megfogott, és levágta. Nekem is adott belőle, és azt
kell mondanom, tetszett. Úgy gondoltam, segítek neki én is. Kiharaptam a kerítést, hogy hozzáférjek
az emberek által tyúkoknak nevezett, egyébként szerintem buta állatokhoz. Hatot sikerült is
becserkésznem. Az elsőnél nem tudtam, hogyan kell lenyugtatni őket. Viszont elharaptam a
torkukat, így aztán egy csettintésre megszűnt az elképesztő kapálódzás, és a rikácsoló hang is
elnémult. A tollazás egyszerű feladatnak minősíthető, csak azt nem fogom fel, miért növesztik
mindet külön, inkább vennének példát rólunk, ebekről, és egy jó bundájuk lenne. Megnyúzni is
könnyű volna, és nem kéne a tollat összetakarítani. Na a munka befejezése után jött a felboncolás.
Ez a kutyának való igazi munka! Nagy élvezet ezt csinálni! Szétszedtem őket. Jóhiszeműen mindet
megkóstoltam, nem szerettem volna, ha a gazdám rossz húst eszik, és esetleg megbetegedne. Akkor
velem se tudna játszani, na és kitől kapnék én ennivalót? (Habár amíg van csirke, az eb nem hal
éhen.) Viszont az is érdekelt, vajon minden szárnyasnak egyforma íze van-e. Jó volt mind, nekem
megfelelt. Később a gazdasszony meglátta, mit csináltam. Ekkor kezdett fájni a fejem. Nem kértem,
hogy tüntessenek ki az ország hősévé, de azért egy dicséretet megérdemeltem volna ennyi munka
után, hiszen jól kifáradtam mire elcsíptem ezeket a lényeket. Ha nem is okosak, de szaladni jól
tudnak. Vagy ezek a lábukban hordják az eszüket?! Na mindegy, a lényeg az, hogy a szép szó helyett
csak letolást kaptam.
A baromfiudvar jó hely, bár nem mindegyik lakója kutyabarát. Ezt tapasztalatból mondom.
Ezért felállítottam egy listát az általam ismert állatokról aszerint, hogy mennyire veszélyesek rám
nézve. Első helyezést a libák nyerték el. Remek a csapatmunkára való készségük. Még eggyel csak-
csak boldogulnék, de amikor összeesküvést szőnek ellenem, hát… jobb ha lelépek onnan. Első
alkalommal megpróbáltam ellentámadásba lendülni, de eredménytelenül. Nem kívánom, hogy
valakit megcsípjenek, mert az igencsak fájdalmas. A kacsa a libához hasonló természetű jószág csak
enyhébb kiadásban. Így övéké a második hely. Dobogósak lettek még a kakasok is. Ők aztán igazi
cselszövők. A futásban remekül teljesítenek, nehéz elkapni őket. Mindemellett karmolnak is. Őket
követik a gyöngytyúkok. Szaladnak és repülnek is. Viszont ha már megvannak, könnyű elbánni velük,
mert kicsik. A sor végére kerültek a tyúkok, de néha velük se olyan egyszerű dolgom. Abban viszont
nem tudtam rangsorolni őket, hogy melyiknek a legfinomabb a húsa. Habár egyeseket nehéz volt
ártalmatlanná tenni, mindet sikerült már megkóstolnom. Egyik finomabb, mint a másik! A
baromfikkal, ha nem is kötöttünk barátságot, hasznom származik belőlük. Táplálják az éhes hasamat,
amikor esetleg kevés az étel, amit kapok.
 Ellentétben egy másik, hozzám hasonlóan négylábú állattal, amit macskának hívnak. Először
kompromisszumot szerettem volna kötni velük, de már a puszta látványuk is felidegesít. Ők viszont
előszeretettel mennek fel a ház tetejére (rámutatva az egyetlen hiányosságomra, mégpedig, hogy
nem rendelkezem túl jó mászóképességgel). Onnan boldogan vigyorognak rám, mondván: „Gyere fel
aranyoskám! Itt még azt is megengedem, hogy megölj!”. Én viszont a talajmenti csatáknak vagyok a
híve. Ezt tettem egyik éjszaka is. A gazdámnak szerettem volna örömet szerezni. Tudom, hogy
nagyon szereti őket. A tyúkoknál jól bevált trükkel, a torokelharapással, megfojtottam egyet.
Odatettek az ajtó elé, remélve, hogy így jobban meg tudja szeretgetni. Arra nem gondoltam, hogy az
lesz a baj, hogy a cica már nem mozdul. Így aztán ez a tervem is balul sült el.
Ezután döntöttem úgy, hogy új hobbit keresek magamnak. Ehhez adott ihletet egy újság,
amelyet valaki bedobott a kapu tetején. Én művelt eb vagyok, olvasni is tudok. Ezt az emberek
tudtára is adom. Mindig, ha valamit kiolvasok, szétszaggatom, hogy lássák, átböngésztem helyettük.
Nekik nem kell. Helyette inkább játszhatnának ezzel szegény kis állattal! Ez viszont csak néha valósul
meg. Ez említett lapban többek között egy ember ásott a kertben. Ekkor boldogan vakkantottam:
„Ezt én is tudom!!!”. Azonnal rohantam a ház előtt elhelyezkedő virágoskertbe. Apró, de fürge
lábaimmal elkezdtem ásni. Jó meló volt! Még a földet is megtisztítottam mindenféle káros dologtól.
Találtam gyomot, gazt, sőt valami hagymaszerűséget is. Mindent kidobáltam. Hamarosan meglátta a
munkámat a gazdám. Szép kifejezéssel élve nem volt elragadtatva. Legjobban azokat a vacak
hagymákat sajnálta. Mondta is: „Ez az én kis hagymácskáim! Ezekből hogy lesz szép tulipán?”. Azt
hiszem, már megint rossz fát tettem a tűzre. Jobb lesz ha más szórakozást keresek.
Ekkor találtam ki, hogy a hangommal fogom mulattatni az embereket. A baromfiudvarban
leltem a tyúkok által termelt tojásra. Nemcsak nagyon ízletes volt, még a hangszálaimnak is jót tett.
Hamarosan már szépen tudtam vonyítani, sőt egy a gazdám által kiadott kifejezést is elsajátítottam.
Ez a „mé”-re hasonlított. A gazdámat szerettem volna kérdőre vonni, hogy miért nem tud értékelni
engem, mint a világ legnagyszerűbb fajának egy képviselőjét? Hiszen én a gazdámért élek, neki
szeretném a legjobbat, még ha az nem is mindig egyértelmű.