Translate Novel

Tartalomjegyzék
Borító

Színes illusztrációk

1. fejezet: Dehogy, minden teremtés Istene!

Pletyka: Három hős ~Kalandorok mindennapi élete~

2. fejezet: Ne dacolj Ugohllal

3. fejezet: Dolan's Dungeon, Újra

Pletyka: Istenek büntetés közben

4. fejezet: Mukohda házat vásárol

5. fejezet: Mukohda vesz néhány rabszolgát

6. fejezet: Munkaorientáció

Extra: The Phantom Liquor Store

Utószó

A J-Novel Clubról

szerzői jog

Maradjon naprakész a Light Novels-ról mobilalkalmazásunk letöltésével
Zerobooks Android

Zerobooks IOS

Töltse le az összes kedvenc könnyű regényét
Jnovels.com

1. fejezet: Dehogy, minden teremtés Istene!

"Jól van akkor. Indulunk."
《》
Na, gyerünk!
《》
Mester, indulunk~.
– Persze, persze, jó szórakozást.
Mindhárman az erdőbe rohantak és eltűntek.
Mint tegnap, a napot egy Aveling melletti erdőben töltöttük.
Személy szerint a tegnap történt megrázó eseményekkel együtt én
igazából semmi motivációt nem tudtam összeszedni.
Hahhh~, ha azt hinném, hogy Feodora majdnem 200 éves lenne négy gyerekkel és egy
unoka......
Mellesleg, amennyit hallottam, az unokája Dolanban tíz éves volt.
öreg fiú. Úgy tűnik, mivel az elfek lassabban öregedtek, mint az emberek, ő még mindig csak
ötösnek nézett ki.
Feodórának ő volt az első unokája, ezért nagyon rajongott érte. Úgy tűnt
hogy a pártja közel egy évig Dolanban maradt az oka annak
mert Feodora nem akarta elhagyni.
A szerelmem meghalt, mielőtt valóban virágozhatott volna.
Heh, vajon csak az én sorsom az, hogy ilyen vagyok, bárhová is megyek......
Nem, még túl korai feladni. Egy nap, egy nap biztosan...!
– Elnézést, mi lenne, ha elkezdenénk a mészárlást?
„Hú? Ah, ah... Igen. Kezdjük. Kezdjük most.”
Ó, igen, Elrand itt van. izé, oké. Váltsunk sebességet és induljunk el
munka.
Ezúttal azon az asztalon, amelyet tegnap a Föld mágiával készítettem
egy vörös vaddisznó volt, ami alig volt két méter hosszú. Ez volt az egyik
Fel és a többiek szörnyetegek vadásztak tegnap.
Az első dolog mindig a vér elvezetése, szóval vidd ezt a vámpírkést és a
test ez megy. Fogalmam sincs, hogyan működik, de nagyon gyorsan szívja a vért.
Igen, ez a kés ma is működik.
A kés, amely rendkívül veszélyesnek és gonosznak tűnt, rákényszerített
használd rá Fel szuper-nagy teljesítményű Appraisal-ját, de így lett a vége:
Oldal 1 Goldenagato | mp4directs.com
【 Vámpírkés】
Varázsvas felhasználásával készült kés, vámpírcsontokkal keverve. Ez a kés,
amely vérre éhezik, vég nélkül szívja a vért. -val készült sebek
ez a kés nehezebben gyógyul, és nem is alvad jól.
A körülményektől függően halálossá válhat.
Csak egy kés volt, de elég brutális.
„A körülményektől függően halálossá válhat”? Ha sebek vannak
nehezebben gyógyulnak és alvadnak, ez azt jelenti, hogy a legkisebbek is ölhetnek, igaz? De
ennek ellenére vérleeresztő késként rendkívül kényelmes. Még mindig van
kétségeim, de hát, jónak kell lennie mindaddig, amíg nem bántom magam
ez...... valószínűleg.
Miután végeztem a vadkan vérének kiszívásával, Elrand elkezdte a mészárlást
előadás.
„Először is nyissa ki a hasát, miközben ügyelve arra, hogy ne sértse meg a belsőt. Lenni
Vigyázz, ha megsérülsz a belsőségben, az tönkreteszi a húst."
Elrand magyarázata szerint ezt a legjobb volt a pengével megtenni
a kés felfelé billent, ezért úgy tettem, ahogy mondta.
"Jobb. Úgy van. Eleinte jó lassan szedni. Az a fontos
hogy ne sértse meg a belső szerveket.”
Úgy tettem, ahogy Elrand mondta, és lassan vágtam egy nyílást, miközben ügyeltem arra, hogy ne tegyem
károsíthatja a szerveket.
Igen, ez jól megy.
A hasa szélesre nyílt, szabaddá téve a vadkan belsőségét.
Ó, ez tényleg különbözik a kakaskodástól. A vörös vaddisznó belseje az
nagyobb és szorosabban csomagoltnak tűnik. Őszintén szólva véres és durva. Mégis az
teljesen kiürült a vér, úgyhogy valahogy sikerül megtartanom magam
nyugalom.
Miután vettem egy mély levegőt, egyenesen a vörös vaddisznóra néztem.
„Ez a szerv és ez a szerv is székletet tartalmaz, ezért legyen különösen óvatos
kezelésükkor. Ennél a székletanyagot tartalmazó résznél távolítsa el
a környező hússal és bőrrel, és ezzel a másikkal együtt dobja ki
ürüléket tartalmazó szerv, amely kapcsolódik hozzá.”
Ahogy gondoltam, ez a rész koszos, ezért megválunk tőle.
„A többi szervet is rendesen megsemmisítik… Mész
megenni őket?"
– Meg kellene néznem, de lehet.
2. oldal Goldenagato | mp4directs.com
Azt terveztem, hogy megeszem őket, de ennek az értékelés után kell megtörténnie
őket.
Rád bízom, értékelő úr.
............Amit az értékelésnél láttam, vörös vaddisznó orgonák voltak
teljesen haszontalan.
Kár.
Szinte mindegyikük a következő mondattal érkezett: „Ehető, de rendkívül
büdös, és borzasztó, vad íze van."
Szóval meg lehet enni, de mivel ott az van, hogy rossz,
nem kell mindent megtenni, hogy megegyem őket.
Így eltávolítottam az összes haszontalan szervet, és egy I-es lyukba dobtam őket
Föld mágiával készült. Ezt követően Elrand utasítására levágtam a
fejét és finoman lehúztam a bőrt, hogy ne sértsek meg semmit.
– Most, hogy idáig eljutottunk, már csak az van hátra, hogy a húst szeletekre vágjuk.
Szóval majdnem készen vagyunk.”
Ahogy gondoltam, ha valami hatalmas dologról van szó, mint egy vörös vaddisznó, akkor a
sok idő. Bár azt hiszem, az első alkalommal elég jól sikerült.
Amikor egy tisztességes megállóhelyhez értünk, Fel és a többiek jöttek
vissza az erdőből.
Az ebéd végül yakitori rizses tálak lett, a maradék yakitori felhasználásával
tegnap. Egyszerű étel volt; Csak aprított hínárt tettem a rizsre, és lefektettem a
egy csomó yakitori darab szósszal a tetején.
Miután megteltek, Fel és a többiek boldogan visszamentek a terembe
sűrű erdő. Ami Elrandot illeti, újranyitottuk a mészárszéket.
Miután befejeztük a vörösdisznó húsának feldarabolását, elkezdtük
egy második vadkan.
Miután kiengedtem a vérét, kinyitottam a hasát, miközben vigyáztam, hogy ne tegyem
bármit elrontani....
– Hú, végre vége.
Elrand utasításait szem előtt tartva valahogy sikerült két teljes pirosat
vaddisznók.
Csak azután jutott eszembe, hogy elkezdtem ezeket levágni: Tényleg jó
úgy csináljuk, ahogy eddig? Csak azonnal eszik meg a húst, miután megkapta
a Kalandorok céhéből? Még a szörnyhús is finom lett
bár mi ezt csináltuk, szóval korábban nem igazán érdekelt, de ők nem
azt mondják, hogy a marhahús és a sertéshús és egyebek jobbak, miután némi idővel öregednek és
érett? Hallottam történeteket olyan vadászokról, akik vaddisznóhúst hagytak a hideg patakban
miután lecsepegtette őket és a belsőségeket is kivette. Tudom, hogy nem kellene
egy-egy összehasonlítás a szörnyek és a földi állatok között, de
mi van, ha valóban jobbá teszi a húst?
– Elrand, nem érleljük ki a húst?
"Kor? Mi az?"
Úgy tűnik, Elrand nem tudja.
"Uhh, tudod, amikor húst tárolsz egy bizonyos ideig a
hűvös helyen, finomabb lesz. Vagy úgy hallottam…”
"Hahaha~, dehogyis. A tartósításhoz hűtőkamrákat használunk
a hús frissessége. De először is a szörnyhús mindig több
annál finomabb, minél frissebb.”
Abból, amit Elrand mondott, a szörnyek számára, ahogy csökken a frissesség, az íz
is leesik.
a hús Tehát mindaddig,
körülbelül amíg
hét-tíz napon nem
belül használtál sót,
megfeketedik, és és nem változtattad
miazmát bocsát ki. őket rántásossá, a
Természetesen, ha egyszer ez megtörténik, ehetetlenné válik, és egyszerűen
onnan kezdjen rothadni. Ennek fényében a hagyományos bölcsesség látszólag azt sugallta
hogy minél frissebb a szörnyhús, annál finomabb lesz.
Látom. Eddig csak annyit tettem, hogy megkaptam a húst a
A kalandorok céhét és a tárgydobozomba tömik, így őszintén szólva soha
tényleg aggódott emiatt.
A legnagyobb probléma az, hogy a hús megrohadhat, de az idő leállásával
A tételdobozom hatása miatt végül is nem volt probléma. Tehát a frissesség az
a legfontosabb dolog a szörnyhúsnál, mi? Hála istennek az árudobozom
akkor megáll az idő.
– Szóval a mai vacsora ebből a friss vörösdisznóból lesz? Elrand
reménnyel és várakozással teli pillantással sújtott rám.
Kérlek, ne várj el tőlem ennyit. Ennek ellenére végül sikerült
Vörös vaddisznót vágok egyedül.
Vörösdisznó... íze valahol a sertés és a vaddisznó között van, nemde......?
Sertés, vaddisznó, sertés, vaddisznó............ esetleg misoízű botan hot pot?
Oké. A ma esti vacsora botan hot pot lesz!
◇◇◇◇◇
Miután visszaértünk a fogadóba, ügyességemmel megkaptam, amire szükségem volt

elkezdte készíteni a vacsorát. A botan hot pot receptje olyasvalami volt, amit szerettem volna
tanultam abból, hogy egy szomszédot figyeltem a szüleim otthonában, amikor készített
és megosztotta velünk, miután elkapott egy vaddisznót.
Fel és a többiek az éhség kórusát énekelték, így erre koncentráltam
gyors főzés.
~◇~◇~◇~
Vegyünk egy vízzel teli agyagedényt, és adjuk hozzá a bonitot, a hínárt, a dashi alapot
(por), reszelt gyömbér (csőből), szaké, szójaszósz, cukor, mirin és
miso, forraljuk fel a keveréket. Ha eljön az ideje, vegyen egy kicsit
frissen vágott vörösdisznóhúst, vékony szeletekre vágjuk, és hozzáadjuk a
fazék, kis lángon főzzük a húst. Óvatosan kaparja ki a keletkező habot,
és ha a hús részben megfőtt, hozzáadjuk a zöldségeket.
Az említett zöldségek elkészítéséhez: vágjunk bele néhány daikon retket és sárgarépát
csíkok, hogy könnyen megsüljenek, kibontsa a shimeji és az enoki gombát,
vágjunk egy kis kínai káposztát falatnyi kockákra, és vágjuk fel az újhagymát
átlósan.
Végül, ha a zöldségek megfőttek, adjunk hozzá egy kis potherb-t
mustár és kész.
~◇~◇~◇~
Csak az összetevőket fel kell vágni és felforralni, így rendkívül egyszerű.

Nagybojtorján is jól esett, de a mosással nem akartam vesződni
úgyhogy úgy döntöttem, hogy ma nélkülözöm.
Sok edényt készítettem három ismerősömnek.
"Itt. Meleg van, légy óvatos ~."
Fel enni kezdett, miután lehűtötte a szélvarázslattal, és Dora-chan
ugyanezt tette. Úgy tűnt, Sui jól van, bármilyen meleg is volt.
„Kicsit csalódott voltam, amikor azt hallottam, hogy vörös vaddisznó lesz, de
ez nagyon jó.”
《 A hús puha és finom. 》
《 Nagyon jó! 》
Szerencsére a botan hot pot jól sikerült.
– Most pedig együnk mi is.
Elrand és én egyetlen potban osztoztunk. „Mindig azt hittem, hogy a vörösdisznóhús az
grillezni kell... De főzve is jó~.”
Igen, igen, jó. A vörösdisznóhús finom, de mindennél jobban
csodálatos ez a leves. Tökéletes, a zöldségek édességével és a

a hús nedve szivárgott bele. Heheheh... már nagyon várom a
utóétel.
Miután Fel és a többiek több potot is elérték, végre eljött az ideje
a befejező.
Végül használd fel a maradék levest némi udonnal...... Fokozatosan párold...
és nagyszerű. Ennek meg kell tennie.
„Ez a forró edények utolsó hurrája. Az udon befejező.”
Azt hittem, nehéz dolguk lesz az udon első ízével, de
a rágós érzést mindenki jól fogadta.
Személy szerint nagyon meg voltam elégedve az első udonnal.
◇◇◇◇◇
Elrand és én a fogadónk melletti Kalandor céhbe jöttünk. Azt

végre eljött az ideje, hogy eladja a börtöncseppeket.
(A három ismerősöm a fogadóban várt. Sok harapnivalót hagytam nekik
minden esetre, még ha egy kicsit sokáig mentünk is, rendben lesz.)
Amikor a recepcióshoz értünk, gyorsan elvezettek minket a
céhmesteri szoba.
– Elnézést, hogy ilyen sokáig tartott; alig várjuk, hogy elkezdjük. Ó, és van
itt egy másik vendég is.”
Nadiya mellett, aki üdvözölni jött, egy kicsi, szépen öltözött volt
fehér hajú öregember, aki a hatvanas éveinek végén járt.
– Hadd mutassam be a Kereskedők céhének céhmesterét,
Hanson.”
Miután Nadiya bemutatta Hansont, elmosolyodott és
még egyszer bemutatkozott.
– Igen, Hanson vagyok, a Kereskedők céhének mestere itt, Avelingben.
Örülök a találkozásnak."
Azt hiszem, ez valóban egy hatalmas város Kereskedői céhének a jele
céhmester. A hozzáállása alázatos, és még egy fiatalabb emberrel is így bánik
én udvariasan.
– A nevem Mukohda. Örülök a találkozásnak. Ez a céhmester
Dolan Kalandor céhétől, Elrandtól. Mi voltunk azok, akik győztünk
Aveling kazamata.”
„Elrand vagyok. Általában Dolanban vagyok, de a „körülmények” miatt csatlakoztam
Mukohda a kazamata felfedezéséről.

Ezek nem „körülmények” voltak, Elrand...
– Elnézést, hogy elsiettem, de térjünk át az eladásra. Igen elfoglaltak vagyunk
most látod. Szóval, amit vásárolni szeretnénk, az az…”
Amióta a Kalandor céh és a Kereskedő céh együttműködött
vásárolni dolgokat, elég sok összeget soroltak fel.
A lista a következőképpen alakult: maró folyadékok, csontváztöredékek,
fehér hernyóhúr, szürke hernyóhúr, érzéstelenítők, gyilkos hangyapofák,
gyilkos hangya lovag kagylók, gyilkos sáska kaszák, óriási gyilkos sáska kaszák,
gyilkos hornet mérges szúrók, gyilkos hornet (különleges egyed) mérgező
szúrók, gyilkos hornet királynő mérgező csípők, mérgező tarantula húrok,
( )
venom tarantula (speciális egyed) húrok, óriás százlábú kagylók, gyilkos
teve tücsökfogak, óriási csótányhéjak, óriási csótánykarmok, ghoul
mérgezett karmok, nagy harapású teknőspáncélok, nagy bronz leguánbőrök, vörös gyilkos
krokodilfogak és vörös gyilkos krokodilbőrök. Továbbá: sötét golyók x30,
fekete kígyóbőr x30, fekete anakonda bőr x15, vörös kígyóbőr x5, és
bíbor ásp bőr x10.
Minden nagyon kicsi, kicsi és közepes méretű varázslatot is akartak
kövek, és minden drágakő, például rubinok, zafírok és gyémántok.
Végül a varázstáskát (közepes) akarták, bár nem jött
ebből a tömlöcből.
Amikor meghallottam a listát, meglepődtem, hogy mekkora összegről van szó
vásárlás.
Természetesen a Kalandorok céhétől vártam, de úgy néz ki, mint a
A Merchant's Guild is úgy döntött, hogy itt az ideje, hogy sokat költsenek, mivel tehetik
vásárolja meg közvetlenül egy kalandortól.
Ahogy Nadiya fogalmazott: „Nincs olyan sok esély, hogy ennyi mindent vásároljunk
egyszer, tudod? Nem hagyhatjuk csak úgy ezt a lehetőséget.” És Hanson
láthatóan ugyanígy érezte magát.
Úgy tűnt, hogy a Kalandor céh határozottan a bug-típust akarta
anyagok, amelyekből fegyverek és páncélok válnának, és amelyek a Kereskedőé
A céh a húrokat és a bőröket, valamint a drágaköveket akarta, bármi legyen is az. Mert
a rendkívül hasznos varázskövek, mindkét fél annyit akart, amennyit csak tudott
kap. Ami pedig a varázstáskát illeti, úgy tűnt, hogy mindkét céh akarta, de
némi tárgyalás után a Kalandor céhe nyerte meg.
Nadiya nagyon elégedett arccal azt mondta: „Nem látsz varázszacskót
ilyen gyakran, tudod?
Úgy néz ki, mint egy szokásos, kissé piszkos szövettáska. Mindenesetre én
csak hálás vagyok, hogy ennyit vásárolnak, mert csak elpazarolnának az enyémben
Tételdoboz egyébként.
„Ez az, amit szeretnénk vásárolni – van valami probléma?”
„Jól vagyok vele. Mi van veled, Elrand?
"Igen. Természetesen jól vagyok vele.”
– Akkor erősítsük meg az árut. Az összeg ismeretében térjünk át a
raktár."
Nadiya vezetésével mindannyian a raktárba költöztünk.
◇◇◇◇◇
Amint elértük a raktárt, mindkét céh alkalmazottait találtam

ránk vár.
"Akkor rendben. Megmutatod nekünk az árut?” – kérdezte Nadiya. Szóval hoztam
ki a listán szereplő összes elemet a tételdobozomból. Az áruk I
kihozták mind a helyszínen megerősítették mindkét céh alkalmazottai.
– Nincs ezzel semmi probléma, céhmester. Valójában azok
csodálatos minőség.” Egy idősebbnek tűnő Adventurer's céh alkalmazottja jelentkezett
Nadiya a csepp tételek megerősítése után.
"Ugyanaz itt is. Ezek a drágakövek különösen csodálatosak. Ahogy az ember tenné
várj ki egy börtönből.”
És rögtön utána egy személy, aki úgy nézett ki, mint egy Kereskedői céh
alkalmazottja jelentett Hansonnak.
„Ha akkor nincs probléma, az az ár, amelyről korábban beszéltünk, minden lenne?
igaz, Hanson?
"Igen."
Amíg Hanson bólintott, Nadiya suttogott valamit a közelben lévőnek
munkavállaló.
– Rendben, Mukohda, Elrand, lebontom neked az eladást.
Elrand és én azt válaszoltuk: „Igen”, így Nadiya azonnal belekezdett.
– Uhh, akkor kezdjük a maró folyadékokkal. Ezek 7 ezüstért mennek
mindegyikből 23 arany és 8 ezüst lesz. Ezután a csontváz
csonttöredékek egyenként 5 ezüstből állnak, tehát mindegyik 13 arany lesz. Következő, fehér
A hernyóhúr egyenként 2 ezüstöt ér, tehát ez 27 aranyat és 6 ezüstöt jelent. Következő,
A szürke hernyóhúr egyenként 4 ezüstből áll, így mindegyik 12 arany lesz.
Következő..............."
Az összeget tekintve Nadiya összeomlása sokáig tartott.

„Folytatva, az opál (közepes) 260 arany lesz, az ametiszt
(közepes), egyenként 150 arany lesz, összesen 300 arany, és az akvamarin
(nagy) 490 arany lesz. Mindez együtt 21 200 aranyat jelent.”
...............Mi? Húsz... ezer és... két... száz?
...............WHAAAAAAAAAAT?!
„Th-Ez... Hú, milyen csodálatos szám lett…”
Noha a meglepetésem magától értetődő volt, Elrand is megdöbbentnek tűnt.
„Hahahah! Szóval Dolan céhmestere is meglepődött? Nos, esélyes
ennyit vásárolni egyszerre nem jön gyakran. Mindkét céhünk nagyon felpörgött.”
"Úgy van. A Merchant Guild számára ez egy ritka lehetőség a magasra jutásra
minőségi dungeon tárgyak közvetlenül. Kereskedőként kudarcot vallanánk, ha visszatartanánk itt.”
Hát ez nagyszerű, azt hiszem. Mégis, 21 200 arany...... Mint például az árudobozom
már annyi arany van benne, hogy soha nem fogom tudni elkölteni az egészet. Még ha az is voltam
megosztva ezt Elranddal, annyi arany van. Például mit mondasz nekem
köze hozzá?
– Akkor fejezzük be a fizetést. Túl sok érme lesz, ha
megpróbálunk normál arannyal fizetni, tehát platina érmékkel fogunk fizetni. Ez
212 platina érme. Kérem, erősítse meg az összeget – mondta Nadiya, és átnyújtotta nekem a
nehéznek tűnő táska.
Amikor belenéztem, tele volt platina érmékkel. Elrandékkal
segítség, megszámoltuk a pénzt.
Fehér arany érmék: egy, kettő, három, négy, öt............
Elrand 100-at számolt; 112-t számoltam. Így összesen 212 lett
platina érmék.
– Igen, nincs semmi gond.
„Ez jó üzlet volt. Kösz."
– A Kereskedők céhének háláját is megilleti.
– Mostantól kezdve elfoglalt lesz.
– Ugyanez vonatkozik a Kereskedő céhére is. Nagyon sokat sikerült megszereznünk
jó tárgyakat. Jelenleg a céhünkből sokan várnak együtt
erre elakadt a lélegzete – mondta nevetve Hanson.
Úgy tűnik, örülnek, hogy elfoglaltak. Ezek ketten keményen dolgoznak magukon
gyökerek, mi? Ellentétben egy bizonyos személy mellettem.
Az üzlet megkötésével Elrand és én visszatértünk a fogadóba.
◇◇◇◇◇
Amikor visszaértem a fogadóba, ismerőseimet éhesnek találtam.

– Szóval éhes vagy, mi?
"Valóban."
《 Étel, gyorsan. 》
《 Mester – Sui éhes –. 》
Őszintén szólva, inkább gyorsan odaadnám Elrandnak a pénz rá eső részét
először is, de úgy tűnik, nem engedik meg... Na jó, muszáj lesz
várjon étkezés után.
Mindhárom ismerősöm némán meredt rám.
Az a nyomás, hogy siess és főzzön......
Még volt egy kis rizsem, amit reggel megpároltam, úgyhogy azt hiszem, rizsnek kellett lennie
tálak.
Ne hívj együgyű póninak. Egyszerű és feltölt, és az is
finom. Szerintem a rizses tálak a legjobbak.
Használjuk a vörös vaddisznóhúst, amit tegnap lemészároltam. Szóval mi lenne
jó............ Oké, tegyük: szuper csípős rizstálak, Gochujang főszereplésével
chili paszta fő ízként.
Miután ügyességemmel vettem a zöldségeket és a gochujangot, gyorsan nekiláttam
főzés.
~◇~◇~◇~
Vágja a sárgarépát függőleges, körülbelül 3 cm hosszú csíkokra, és vágja fel a fokhagymás metélőhagym
azonos hosszúságúra. Ezután enyhén mosson meg néhány babcsírát. (Nagy gond, szóval
Én az a típus vagyok, aki nem távolítja el a babcsírák gyökérvégét. Úgy hallom, hogy ők
van némi tápértéke is. Néha tényleg szakítok rá időt
vágja le őket, ha úgy érzem, hogy zavarni fognak egy levesben.)
Egy felhevített serpenyőt olajozzon ki, és kezdje el főzni a vékonyra vágott vörösdisznó szeleteket
hús. Gyors pirítás és a hús színének megváltozása után adjuk hozzá a
a sárgarépát és a babcsírát, és addig sütjük, amíg megpuhulnak, mielőtt hozzáadnánk
a fokhagyma metélőhagyma.
Ezt követően adjunk hozzá szójaszósz, szaké, gochujang, cukor, reszelt keveréket
fokhagymát, szezámolajat, és főzzük, miközben mindent bevonunk benne.
Ha ez megtörtént, a tetejére rétegezzünk egy csomó fűszeres húst és zöldséget
a rizses tálak közül, a tetejét fehér szezámmaggal és a szuperfűszeres rizstállal
kész.
~◇~◇~◇~
"Itt. Kész."
Amikor eléjük tettem az ételt, úgy ugrottak rá, mintha ők
nem tudott tovább várni.
„Mm? Ez jó. A fűszeresség bizsereg a nyelvemen. Izgatja a
étvágy."
《 Igen. Nagyon szeretem a csípős dolgokat, szóval ez nagyon jó nekem. 》
《》
Fűszeres, de Sui bírja ennyivel. Nagyon finom!
A következő adagot kevesebb gochujanggal készítettem, hogy Sui is élvezhesse.
Úgy tűnt, ez volt a megfelelő hívás.
Elrandnak és nekem volt saját, normál méretű tálunk. "Tessék. A te részesedésed,
Elrand.”
– Jaj, ez az illat igazán étvágygerjesztő, nem igaz~?
Elrand szavához híven azonnal teletömte az arcát.
Akkor nekem is el kéne kezdenem enni...
Igen – ez egyszerű, de olyan jó, mint mindig. Egyszerűen imádom a fűszerességét
a gochujang.
"Ez a fűszeresség nagyon jól illik ehhez a fehér "rizshez". Úgy érzem, képes vagyok rá
egyél többet ebből, mint máskor."
Igen, de a "szokásos" fogalma nem más, mint nem? kezdem
gondolj arra, hogy adhatok Elrandnak akkora tálat, mint Fel és a többiek.
Az étel fűszeressége minden bizonnyal megnövelte az étvágyukat, mint mindenkit
három ismerősöm, és Elrand is több adagot kapott a szokásosnál.
Miután megtöltötték a fűszeres rizses tálakat, tartottunk egy kis szünetet, hogy emésztsük.
Elrand és én pörkölt zöld teát, míg Fel és a többiek almabort.
– Ah, igaz. Át kell adnom a te részét a korábbi pénzből,
Elrand.”
– Nincs szükségem rá, amíg eladod a többi sötét golyót
Dolan azonban.”
„Nem, nem, ez nem jó. Együtt mentünk át a börtönön.”
„Ha ez a helyzet, akkor, ahogy arról korábban beszéltünk, nagyjából a
a kincs harmada a hidra kincsesládájából.”
– Nem, ez túl kevés, nem? Legyünk igazságosak, és osszuk el ezt egyenlően.”
– Nem, nem, azt mondom, ez túl sok.
– Akkor neked adom a harmadát. Ennél lejjebb nem megyek.”
– Nem, nem, az egyharmad még mindig túl sok.
"Nem nem nem. Nem túl sok, mondom. Megcsinállak téged

fogadd el ezt."
Miután egy ideig nemet énekeltünk egymásnak, Elrand és én végül elértük
megállapodás 50 platina érméről. Át akartam tolni egy harmadik sz
mindegy, de Elrand nem egyezik bele. Szóval összetörtem, és
50 platina érmét javasolt, bár ez nem annyi, mint a
az összeg negyede. Valahogy sikerült ezt átvinnem. még mindig voltam
mégis hatalmas pénzzel maradt.
Jó, hogy soha nem kell aggódnom miatta, de túl sok van
a pénz is egy másik probléma. Valószínűleg valóban első világnak tűnik
Az a probléma, hogy túl sok pénzed van. Legalábbis attól
valaki más szemszögéből.
Nekem csak egyre több pénzt gyűjtök. Fogalmam sincs mit
használni, és még soha nem volt ennyi pénzem, szóval ettől félek
Túl gazdag vagyok. Manapság nincs semmi, amire igazán vágyom, és csak így van
sok pénzt költhetek az online szupermarketemre, így talán a legjobb
vegyél valami nagyot, hogy csökkentsd a pénztárcám terhét.
Ezt követően az 50 platina érmét átadtam Elrandnak, mielőtt elkezdtük volna
jövőbeli terveinkről beszélünk.
– Menjünk gyorsan Dolan felé.
„Mit? Miért nem nyugodtunk itt még egy kicsit?”
"Mit mondasz? "Nem igazán sietünk, de muszáj.
igaz Elrand? Eddig mindent Ugohlra bíztál.
– Ez igaz, de azt hiszem, Ugohl jól lesz...
Tudom, hogy Ugohl nagyon jó a munkájában. Ugohl mellett lefogadom
a dolgok egy ideig simán mennek majd. De tudod, te vagy a céhmester
Dolan Kalandor céhéből. Legalábbis névben. Nélküled, szerintem ott
sok olyan dolog van, amiről nem lehet dönteni.
„Ha ennél később érsz, Ugohl nagyon dühös lesz, tudod?
Valójában szerintem most dühös...... – mondtam, mire Elrand belemerült
gondolkodott egy kicsit.
Biztosan eszébe jutott valami, miközben azt motyogta: „Ó, igen, igen
mondd, hogy gyorsan intézd el a dolgokat, vagy valami, és gyere vissza
azonnal, azt hiszem…” Elrand arca láthatóan fehérebb lett a másodpercre.
„W-Valószínűleg gyorsan vissza kellene mennünk…”
Jobb?
Az Elranddal folytatott beszélgetés eredményeként úgy döntöttünk, hogy felkészülünk az utazásra
holnap, és másnap kora reggel elindult Dolan felé.

Személy szerint az én előkészületeimhez ez csak sok étel elkészítése lenne.
Készítsünk most néhányat, holnap pedig főzzünk rengeteget.
◇◇◇◇◇
Tegnap és levágott
Az összes ma után vaddisznót
tökéletes volt az utazási előkészületem.
felhasználtam a szokásos elkészítéshez
karaage és egyéb sült ételek, valamint miso-pácolt hús, gyömbérben sült
hús, és darált hús hamburgi steakekhez és hússoborohoz.
A többi vörös vaddisznó és aranyhátú bika húsát felhasználtam az elkészítéshez
vegyes darált hús. Egy csomó gyozát készítettem belőle – már rég volt
mivel én készítettem. Kipróbáltam grillezett gyozát, sült gyozát, sőt még gyozát is
leves sok zöldséggel: egyszerű, de finom leves, amivel készült
gyoza, zöldségek és csirkealaplé.
Ezen kívül készítettem még néhány sült tenger gyümölcsét a halból, amibe belekerültünk
Berléand, valamint szójaszósz és vajízű fóliasütés zsarnoki hallal
és sok zöldséget.
Mert néha tényleg csak tenger gyümölcseire vágyik, igaz? nevében beszél
amúgy jómagam.
Mióta megkaptam a szakács állást a statisztikáimban, sokat fejlődtek a mozgásaim
simábban és gyorsabban. Végül egy kicsit tele lettem magammal és sokat kerestem
élelmiszer. Csináltam még egy krémpörköltet is kokkadárhús felhasználásával.
Eddig soha nem készítettem krémes pörköltet, mert jobban szerettem a demiglace pörköltet,
de önmagában még mindig jó volt, és van amikor csak vágyik az ember
azt. Hokkaido áldásaitól hemzsegő roux-t használtam, ugyanazt, amit
otthon használtuk, így az íze pihentető és nosztalgikus lett.
Titokban végül egy kicsit szentimentális lettem a pörkölt kóstolása közben. én
többé nem fogok tudni visszamenni az én világomba, huh...
Miután befejeztem az utazásunkhoz szükséges összes étel elkészítését, Elranddal elmentem
a Kalandor céh, mielőtt besötétedett, közölje Nadiyával, hogy elmegyünk
holnap.
Amikor megtettük, sima és matcha kilós tortákat is adtam Nadiyának
Berléandban készült, és azt mondta: „Édes, úgyhogy próbáld ki, amikor szünetre van szükséged.”
Nagyon örült neki.
A női alkalmazottak ezt látva nagyon féltékenynek tűntek, ezért hagytam néhányat
őket is. Mindannyian ujjongtak, bár még mindig munkaidő volt.
Az édességek iránt gyengébb lányok számára a font sütemények nagyszerű ajándék.

Miután visszatértem a Kalandor céhéből, eljött a vacsora ideje. én
rizses tálat készítettem abból a sertésszeletből, amivel délután megsütöttem
egy kis szósz.
Tegyünk a rizsre egy kis felaprított káposztát, majd öntsük be a belőle készült mártással
chuno szósz, ketchup, mirin és cukor összekeverjük. És akkor tegyél egy sertéshúst
szelet, amit durván bekentek a tetejére katsudon szósszal......
Igen. Nagyon jó.
A szósszal átitatott katsudont mindenki jól fogadta, elég
hogy újra felkértek az elkészítésre.
Miután mindenki betelt, Dora-chan, Sui és én fürödtünk előttünk
ki kellett menni és utazni. Ezúttal Elrand velünk volt, úgyhogy mi nem leszünk
a szokásos módon kényelmesen fürödhet az úton.
Szóval mozgalmasan telt így a nap, de még maradt egy dolgom.
Holnap indulunk Dolanba, és őszintén szólva, szeretnék aludni
már... De bár a többiek már elmentek aludni, itt vagyok
egyedül, még ébren.
Az volt a dolgom, hogy teljesítsem egy ígéretet.
Bosszantó, úgyhogy gyorsan essünk túl rajta.
„Itt vagytok srácok? Mindenki ~?"
Amint kiáltottam nekik, sokak dübörgő hangját hallottam
futó lábak.
◇◇◇◇◇
Mint mindig, most is kartonoltárokon sorakoztattam fel, amit az istenek akartak.

Ninrir Fumiya süteményeit akarta, mint mindig. Hatalmas mennyiséget választott
sütemények és édességek ma, elég ahhoz, hogy csak ránézésre is gyomorégést kapjak.
Kisharlehiánya
a csillogás szokása szerint szépségápolási
bőrén, ezért termékeket
szereztem neki néhányisleöblíthető
kért. Aggódott
arcpakolást. én is
kapott még néhány fürdőadalékot, köztük néhány meglehetősen drága németet
fürdősók.
Agninak ez volt a kedvenc söre. Ezúttal vettem neki egy Y-tokot.
bisu sör. A többiért több hatos csomagot kaptam, köztük az A-cégét
prémium sör és az S-cég feketecímkés söre.
Ruka megette Fumiya tortáit és fagylaltját. A Hamburgot is kérte
steak, amit én készítettem, sült tenger gyümölcsei és gyoza.
Hephaestos és Vahagn, az italrajongó páros természetesen többet kért

pia a bérlőtől, a „Liquor Shop Tanaka”, a whiskyre összpontosítva.
Nyilván sok különbözőre figyeltek, amiatt, hogy velem van
mesélt nekik a múltkori helyezésekről, így viszonylag gyorsan döntöttek erről
idő. Több időt kellett töltenem azzal, hogy elmondjam nekik a napi és a heti eseményeket
whisky-rangsorok viszont.
Miután mindent átnéztem a kosárban, mindent felraktam a kosárra
karton oltárok......
Remek, ennek meg kell tennie.
– Tessék, mindenki.
A kartonoltárokon sorra eltűntek a tárgyak, és hallottam a
istenek ujjongjanak.
Hú, vége.
＜＜ tartsd meg a LÓNŐD!!! ＞＞
Amint már aludni készültem, megállított egy pár
mély hangok.
– Jesszus, mi?
＜＞
Hogy érted azt, hogy 'mi?'!!! Elfelejtetted az ígéretedet?
＜ Így van! Nem azt mondtad, hogy mindannyian kaphatunk olyat, ami tetszik?
külön? Nem hagyom elfelejteni! ＞
............Ah. Ó, igen – ezt mondtam, nem? teljesen elfelejtettem.
Sajnálom.
＜＞
Hé, mi ez? Hallottam az egyik istennőt.
Úgy tűnt, az italrajongó páros elmagyarázza, mi történt vele
istennők.
＜ Mi?!! Igaz ez? Szóval néha tudtok valami hasznosat csinálni.
＞
＜
Hallottam, hogy Hephaestos és Vahagn tiltakozik Ninrir szavai ellen, mondván: Mi van
úgy érted, néha? ＞
＜ Ennél is fontosabb, hogy ez minket is magában foglal? – kérdezte Agni.
„Ahh, igen. Biztos. Természetesen benne vagytok benne."
Nos, ez alapvetően olyan, mint egy különleges bónusz az istenek számára.
"Azonban egy-egy, és csak valami 1 arany körüli értékig."
＜＞
Ó~? 'Körülbelül 1 arany'... ez azt jelenti, hogy átmehetünk, igaz?
Aki ilyen ravaszul reagált, az Kisharle volt.
"Csak egy kicsit. Mindent visszautasítok, ami túlságosan meghaladja ezt” – mondtam
- válaszolta, mire az istennők mind ujjongtak.
– Akkor felveszem a parancsait, szóval... ah, emlékezzen, mit mondtam. Egy

minden egyes."
Először Ninrir volt.
＜Már döntöttem! Heheheheheh, azóta ezt akarom enni
Láttam. Az a hatalmas négyzet alakú torta, sok piros gyümölccsel a tetején! ＞
Négyzet alakú hatalmas torta............ Ez?
Csak egy epertorta volt az egész menüben, ami úgy tűnt, hogy megfelelt
pontosan a számlát. Torta volt egy hatalmas bulihoz és sok emberhez.
– Ezt, Ninrir?
＜ Így van!! Azt! – kiáltotta Ninrir izgatottan.
Ezt? Tényleg hatalmas, tudod?
Az ár nagyjából megfelelő volt, 1 arany és 1 ezüst.
Nos, ez a határokon belül van, de ennél többet tervez-e megenni mindezt
egyedül?
............A történetét tekintve ez a haszontalan Ninrir istennő valóban megtenné.
Igen, teljesen megenné, miközben azt a "Muhhaaah~" hangot csinálja. Azt
Úgy tűnik, isteneknek nehéz megbetegedniük, de azt mondták, hogy ez nem így van
soha nem történik meg, igaz? Remélem vigyáz a cukorbetegségre.
......El kellett volna olvasnia a gondolataimban, de annyira izgatott
csak nem vetted észre, mi? Hahaha, Ninrir tényleg szörnyű istennőként.
Miközben ezek a gondolatok cikáztak a fejemben, hozzáadtam az egész tortát
a szekér.
＜ Én vagyok a következő! Heheh... az igazat megvallva én is szerettem volna egy bizonyosat
＞
krémet már egy darabig... mondta boldogan Kisharle.
Hé, azt mondtam, körülbelül 1 arany, oké? A drágább szépség
a termékek valóban drágák, ezért irányítsd magad.
Kisharle elmondása szerint ez egy éjszakai használatra szánt krém volt.
– Ó, emlékszel, ki készíti?
＜＞
Annak kell lennie...... Az. Pontosan ott.
Sorrendben mutattam a tételeket az étlapról, és Kisharle megszólalt
a SHISYOUDO rész körül.
Tehát az éjszakai krémekhez éjszakai krémet kell érteni, nem?
Megnéztem az éjszakai krémeket, és Kisharle ismét megszólalt.
＜ Ott! Azt! ＞
Huh? Ezt?
...Hűha! Drága!! 1 arany és 2 ezüst! Várj, ez olyan drága
és csak 50 grammot kapsz......?
W-Nos, ha ennyi, akkor rendben vagyok vele. De mégis, 1 arany és 2 ezüst érte
50 gramm...... A szépségápolási termékek biztosan vannak.
"A következő......"
＜＞
Én! Agni energikus hangja visszhangzott a fejemben.
– Lesz sör neked, Agni?
＜ Igen. De csak egyet kapok, igaz? Egy doboz sör nem kerül egy egészbe
arany, szóval úgy érzem, vesztes vagyok. ＞
Igaz. Még a drágább oldalon is, az A-cég prémium sörével
vagy egy doboz Y-bisu, a sör nem megy egészen 1 aranyig. Ó várj......
Közben láttam valamit, miközben átnéztem magamon
új Bérlő, a Tanaka italbolt.
Uhhh............ Ó, itt van.
Ahogy átlapoztam a Tanaka italbolt étlapját, láttam, hogy mi vagyok
gondolkodni valamin.
"Mit szólsz ehhez?" Bemutattam Agninak egy kicsit drága ajándékkészletet
sör, arany címkés fekete palackban érkezik. 1 arany volt egy tokért
harminc.
„Itt ez áll: „Egy álomsör, amelyet a sörfőzők megszállottja” Ez így folytatódik: „Az
íze enyhén keserű és mély, olyan íz, amely felülmúlja a többi sört.”
＜ Ohh! Ez jól hangzik! A Dream Beer nagyszerű név! azt elviszem. ＞
Dugd be a kocsiba, ott.
– Ruka következik.
＜ ............Valami finomat szeretnék, amit most megehetek.＞
Most ehet valamit? Szóval valami, amit már megfőztek? én
csak egyet mondott, és valószínűleg nincs semmi az Online
Szupermarket árul, ami egy egész aranyba kerül............ Ah!!
Gondoltam egy bizonyos lehetőségre, és átváltottam az ajándék menüre.
Ó, sok minden van itt, nem? Otthoni márkás marhahús van
sukiyaki, shabu-shabu és grillezés is. Mindegyik jól néz ki. Várj, Ruka
azonnal meg akarja enni, úgyhogy szerintem jobb lenne a sonka. Lássuk............
Ó, ez jó lehet.
"És ez?" Óvatosan mutattam Rukának egy csomag hazait
válogatott márkás sonka és sertéssült. – Ezzel csak vágni fogsz
és edd meg úgy ahogy van, vagy vághatsz egy vastagabb darabot és grillezhetsz belőle egy kis sonkát
steak. Mindkettő finom.”
＜ Hús... egy másik világból......... Jó. *Schlrp* ＞
Hé, most visszaszívtál egy kis nyálat? Ruka reakciójára tekintettel......
– Ezt meg kell vennem?

＜ Igen. ＞
Ez gyors volt.
Korábban kaptam ajándékba Obonra vagy év végére, és jó minőségű sonkát
mint ez tényleg nagyszerű. A legjobb snack sör mellé, ha felkockázunk
és enyhén főzzük meg, mielőtt egy kis szemcsés mustárral ízesítjük... Ó, a fenébe, én
tovább kell lépni.
– Következik Héphaisztosz és Vahagn, igaz?
＜ Igen! Mi vagyunk. Már tudod, mit akarunk, igaz? ＞
＜ Igen. Add meg nekünk. ＞
＜＜ Szeretnénk a világ legjobb whiskyjének tizenkét éves verzióját!＞＞
Gondoltam. A tizenkét éves verziónak 1 arany és 2 ezüst kell lennie, nem?
Ezen túl a tizennyolc éves verzió felfelé ugrik az ára, és a
huszonöt év több mint 100 000 jen volt, nem?
W-Nos, ehhez képest 1 arany és 2 ezüst elég ésszerű
árú, gondolom.
– Szóval hozzak neked egy-egy üveget?
＜ Valóban. Mindegyik egy-egy üveggel. ＞
＜ Igen. Nagyon szeretnék időt szakítani ennek a megkóstolására. ＞
Így tettem hozzá két palackot a tizenkét évig érlelt változatból
a világ legjobb whiskyje, amelyet egy japán lepárló készít.
Nagy. Ennek meg kell tennie.
Ismét sorra vettem az összes tárgyat kartonoltárokon.
– Akkor kérem, mindenki vigye el őket. És ezekkel a szavakkal a
a kartonoltárokon lévő tárgyak eltűntek.
Megint hallottam az istenek ujjongását. És rögtön azután............
＜ Mit csináltok, így összegyűlve? ＞
Tisztán hallottam egy rekedt öregember hangját.
＜＞
Húúú!
＜＞
Hűha!
＜＞
Kyah!
＜＞Ah!
＜＞
GUOH!
＜＞Jaj!
És hallottam, hogy az összes isten meglepett hangokat ad ki.
＜＜＜＜＜＜ Minden teremtés G-Istene............ ＞＞＞＞＞＞
H-mi...!!!
◇◇◇◇◇
＜ Szóval? mit csinálsz? ＞
A legmagasabb rangú isten, a Minden teremtés Istene előtt a
az istenek csak szegélyezhettek.
＜ Ninrir, neked kell elmagyaráznod itt a dolgokat. Te voltál az
aki végül is először találkozott a túlvilági fiúval. ＞
＜ Igen, igen! ＞
＜ ......Ninrir a legjobb. ＞
＜ Te vagy az, aki először talált rá, igaz? ＞
＜＞
Ezekben az esetekben annak kell beszélnie, aki a legrégebben ismeri.
A többi istennő és a szeszes italt kedvelő páros mindketten nyomtak
felelősség Ninrirre.
Hú, ez szívtelen.
＜ W-Miért nekem kell megtennem?! Miért ne lehetne egyikőtök?! ＞
＜ Mit mondasz? Te voltál az első, aki áldását adta rá
a túlvilági fiú, hát meg kell tenned! ＞
Úgy tűnt, ez Kisharle hangja volt.
＜ Hé, végeztél már ezzel? ＞
＜ Elnézést, hogy megvártalak. Ninrir elmagyarázza a többieknek.＞
＜＞
Grrrr... Kisharle... mindannyian... emlékezni fogok erre, hallottam Ninrirt
rosszkedvűen beszél.
＜＞
Szóval Ninrir lesz az, aki beszél? Jól? Tovább. A Teremtő Istené
hang kíméletlenül szorongatta magyarázatért.
＜＞
Nem, uhh, érted... Ninrir akarata ellenére mesélni kezdett
mi történt velem idáig.
＜ Szóval, ha jól hallom, Ninrir, rájöttél, hogy an
a hősmegidézés rituáléjával ide megidézett túlvilágnak volt a
titokzatos egyedi készség az úgynevezett "Online szupermarket", amely képes megszerezni
ételt és egyéb dolgokat az ő világából. Tehát áldást adtál rá
mentség arra, hogy kizsarolta a másik világból származó dolgokért? Akkor ezt tudva,
Kisharle, Agni, Rusalka, Hephaestos és Vahagn mind csatlakoztak? ＞
Minden dolog, amit a Teremtő Isten mondott, teljesen igaz volt, és
mivel egyikük sem tagadhatta, nem volt más választásuk, mint csendben maradni.
＜＞
TE IIIDIIIOOOOOOOOOOTS!!!! Dühös kiáltása elég hangos volt
hogy meglepjek. A Teremtő Isten mennydörgő haragja sújtotta a többi istent.

＜ Mindannyian istenek vagytok, szóval mire gondoltál, amikor felálltál valamelyikre

alanyok, akiket védened kell!! ＞
＜ N-Nem, nem csaptunk össze vele! Nem, várj, mi tényleg nem voltunk. Mi
＞
minden megfelelően áldást adott rá, szóval...... Ninrir teljesen kiakadt
és beszélni a Teremtő Istennel a formalitás érzése nélkül
bármit.
＜ Annak ellenére, hogy megadtad neki az áldásodat, az a tény, hogy te vagy
maga a felajánlások kicsikarása helytelen!! Kért valamelyikőtök valamit?
akikre eddig áldást adtál? Hm? Mit szól hozzá? ＞
＜ Ööö...... ＞
＜ Th-Ez...... ＞
＜ Uhhh...... ＞
＜ ............ ＞
＜ N-Nem, látod...... ＞
＜ Nem, uhhh...... ＞
A Teremtő Isten csak percről percre tűnt impozánsabbnak, és a
más istenek nem is tudtak egyenes választ adni.
＜ Az a tény, hogy nem válaszol, azt jelenti, hogy nem válaszolt, igaz? Ban,-ben
az első helyen az áldás az, amit azoknak adsz, akikről felismered az akaratot
jobb a világ. Ezt már mindenkinek tudnia kell. ＞
Úgy tűnt, hogy a többi isten nem is tud válaszolni a Teremtő Istenére
pont.
Egész idő alatt csak beszéltem velük, és valójában nem találkoztam
bármelyikük szemtől szemben, vagyis nem tudtam, hogy néz ki egyikük, de
El tudtam képzelni, hogy egyszerre hajtják le a fejüket szégyenükben.
＜ Valóban ennyire tévútra vitték az áruk ebből a másik világból? Oké,
meglátom magam. Hadd nézzem. ＞
Hallottam néhány susogó hangot. Úgy tűnt, a Teremtő Isten keres
mindazokon a dolgokon keresztül, amelyeket elküldtem nekik.
＜ Ti... Mindannyian kaptatok már ehhez hasonló dolgokat......? Mint a
büntetés, én elkobzom az egészet. ＞
＜＜＜＜＜＜ Noooo! ＞＞＞＞＞＞
Ó... Ó, istenem. Az egészet, mi? Mindannyian teljesen rabjai lettek ennek
cucc, rendben lesznek? Szerintem Ninrir nem tud túlélni sütemények nélkül
ezen a ponton. Kisharle pedig most kapta meg azt az éjszakai krémet, amit nagyon várt
hogy is. Még Agni is mesélte, hogy minden este elkezdett vele sörözni
étkezések. Ruka mindig a leggyengébb reakciókat adja, de tényleg úgy tűnt

érdeklődik az ajándék sonkakészlet iránt. Ami a szeszszerető párost illeti, nem is tehetem
képzeld el, hogy ezen a ponton whisky nélkül élnek.
Ezt szem előtt tartva, ha az egészet elkobozzák, még én is kezdem úgy érezni, hogy a
kicsit sajnálom őket. Igaz, hogy hetente egyszer megcsináltattam,
de az áldások és dolgok, amiket adtak nekem, valójában sokat segítettek. Különösen
amikor veszélyes kazamatákba és dolgokba mentünk. Mióta vagyunk
egész idő alatt, azt hiszem, segítenem kellene őket egy kicsit.
– E-Elnézést... Minden teremtés Istene, igaz? Harc az enyémen keresztül
idegesség, kiáltottam a Minden Teremtés Istenéhez.
＜ Ohh, szóval te vagy a pletykák szerint a túlvilági? Ennek én vagyok a teremtője
világ. Nevezhetsz Demiurgosznak. Sajnálom, hogy ennyi gondot okoztam neked. ＞
– A nevem Mukohda. Örülök, hogy beszélhetek veled. És nem volt olyan sok
baj...... Amikor először megidéztek erre a világra, tényleg elvesztem
mit kellene tennem, de találkoztam néhány kedves emberrel, és rendesen élek
Most."
Igen – most van Fel, Dora-chan és Sui is. Sokféle emberrel találkoztam
emberek, és ez nagyon szórakoztató volt. Mindenesetre az egész ok, amiért kötöttem
itt Reijseger országa miatt, aki a hős megidézését végezte
ceremónia. Szóval ha valakit hibáztathatunk, az az a kibaszott árnyas segg
ország.
＜ A király disznó, huh...... Az az ország soha nem csinál semmi tisztességes dolgot
de a jelenlegi király még a szokásosnál is rosszabb.＞
Ó... Rendben, szerintem minden világos az istenek számára. Sajnálom, hogy vagyok
olyan durva.
＜ Nem baj királydisznónak nevezni, hiszen csak erőfeszítéseket tesz
növeli a saját nyereségét, és emiatt felhízott. Tudod, én is
arra gondolt, hogy itt az ideje, hogy tegyen valamit az országgal.
Őszintén szólva, az isteneknek nem szabad túlságosan beleavatkozniuk az alsó világba,
de...... Csak... Tudod, hogy az ország megpróbálja felhasználni a tabuhőst
ismét megidézi a rituálét? ＞
"Mit? Utánunk újra megpróbálják?”
＜ Nos, látod............ ＞
Ezek után a Teremtés Istene mindent elmondott nekem arról az árnyas királydisznóról,
az általa vezetett Reijseger országot és a három középiskolás hőst, akik
velem együtt hívták.
＜ Tudod, hogy Reijseger jelenleg háborúban van, nem?＞
"Igen. A szomszédos Marveil ország ellen kellene, ha emlékszem
szolgálja…”
Az egyik ok, amiért annyira siettem, hogy elhagyjam azt a helyet, az volt
mert úgy tűnt, háborút akarnak kirobbantani.
＜ Így van. És azt tervezték, hogy beküldik azt a három hőst
a háború közepére. ＞
Hú... Várj, nem, ez az ország megteheti. A statisztikáikkal, ha ők
csak emelj szintet egy kicsit, valószínűleg elég kézenfekvően takaríthatnának rajta
csatatér.
– Szóval, mi történt hármukkal?
Nem voltak olyan kedvesek velem, de mindannyian Japánból jöttünk, így én is az voltam
kíváncsi. Ha tényleg háborúba küldték volna őket......
＜ Jól vannak. Rájöttek, hogy mocskos hazugságokkal csalják meg őket
hárman elszaladtak. ＞
Abból, amit a Teremtő Isten mondott, ők hárman lettek kijelölve
gyönyörű férfiak és nők oktatóként, és ahogy közeledtek egymáshoz, a
a tanárok mindegyiküket megpróbálták „ajándékozni” egy varázseszközzel, az a
„Dominance Bracelet”, amely valami hasonlóvá változtatta volna őket
rabszolgák. És valójában az egyikük, a Rio nevű lány (a kis aranyos lány
a bob vágást, ha jól emlékszem ), sikeresen fel volt szerelve egy
amitől a dolgok egy ideig elég rossznak tűnnek.
De miközben kint vadásztak szörnyekre, hogy szintet léphessenek, a bal karjával
a rajta lévő „Dominance Karkötő” levágódott a csatában...... Akár az
szerencse vagy rossz volt, úgy tűnt, hogy visszahozta neki azt a riói lányt
érzékszerveit, és a másik kettővel együtt, akik már összeszedték, mi volt
Ennek ellenére sikerült megszöknie Reijseger királyságából.
„Szóval, hol vannak most? És ha az a riói lány elvesztette a bal karját…”
Abból, amit megtudtam, még ha el is menekültek, a környező országokat
nem is voltak olyan jók.
＜ Ne aggódj. Jelenleg ők hárman a Marveilben vannak. Ők
olyan kalandorok lettek, mint te, és pártot alapítottak. ＞
Ó, valóban? Kicsit megkönnyebbültem. De Marveil, mi? Hát nem az
ország, amely a Reijsegerrel vívott háború kellős közepén van? Megvan a címük
„hős”-nek, szóval kíváncsi vagyok, vajon nem csak a nemesek és a királyi jogok fogják-e használni őket
Marveil helyette?
＜ Ebből a szempontból egyelőre jól vannak. A királyi palota tud róluk,
de nem próbált kapcsolatba lépni. A Marveil a maga hatalmas országa
igaz, tudod? Sok olyan ember van benne, akik sokkal erősebbek, mint a három
„hősök” jelenleg, így nem igazán érzik szükségét, hogy beszéljenek velük. Ban ben
valójában úgy érzik, veszélyes lenne ezt megtenni – ha elküldik a hármat
Ha hősök harcolnak most, fennáll a veszélye, hogy Reijseger megvádolja őket
emberrablás vagy ilyesmi. ＞
Ennek van értelme. Amennyire hallottam, nincsenek felül az emberrabláson
vagy mágikus eszközöket használ a leigázásra, így a vádaskodás minden bizonnyal az
valami aljas dolog, amit a királyság tenne. Ember, ők csak a
legrosszabb.
＜ Valóban. Pont úgy van, ahogy gondolod. Végül is ez a királyság kudarcot vallott
felismerik saját érdemeiket, és ehelyett megpróbálják növelni a területüket
alulmaradt eszközök. Úgy tűnik, oly sokszor csináltak már ilyesmit
amikor végre feldühítették Marveil királyát is. ＞
Úgy tűnik, Marveil elég dühös volt, és azt tervezték
teljesen elpusztítani Reijsegert ezen a háborún keresztül.
＜ Ezúttal a demonfolk országa is megmozdul. ＞
Ó, igen, Marveil és Reijseger is a démonfolk országával határos.
A Marveilt alapvetően érinthetetlenként kezelték a démonfolk
területeken, de nem úgy tűnt, hogy egyáltalán nem léptek volna kapcsolatba, így úgy tűnt, hogy a
démonfolkok segítettek Marveilnek Reijseger elpusztítására irányuló terveiben
küszöbön álló háború.
Csak az adott ország szomszédságában nincs vége a bajnak, így természetesen a
A demonfolk szívesen segítene, mi?
＜ Ha nem is segítek, Reijseger valószínűleg a közelben elpusztul
jövő. ＞
Hát azzal a királlyal, persze.
– Ó, szóval azt mondtad, hogy ők hárman kalandorok voltak. Tehát a lány, aki
a bal karját is elvesztette...?"
＜ Valóban. Úgy tűnik, hogy a lány a támogatási mágiára specializálódott, így még vele is
egyik karja nagyon jól csinálja magát. ＞
Értem, ez jó.
...Várj, nem, nem. Még mindig fennáll az a tény, hogy egy tinédzser lány elvesztette a karját.
Jó lenne ha tehetnék valamit......
Úgy értem, technikailag megtehetném. Megvan Sui különleges elixírje. De a
Marveil királysága......? Hmm, mit csináljak.........?
Felel nem lehetetlen eljutni oda, de ez az ország a kettő között van
mi... Ha átmegyek Fellel, biztosan megpróbálnak valamit. Ez egy hely
ez csak baj, szóval nem akarok a közelébe menni, ha tehetem

kerülje el... Hmm, ha csak felajánlom a tárgyat, akkor megkérdezhetem-e a Mindenek Istenét
Teremtés, hogy eljuttassa nekik?
＜＞
Mi van, aggódsz a lány miatt, aki elvesztette a karját?
– Igen – végül is ők a szülőföldemről jöttek. Illetve, amíg van
más itt, az én világomban még mindig gyerekeknek számítanának. Hagyja a
gyermek – különösen egy lány, akinek jövője előtt áll – megnyomorodik
lenni......"
＜ Tényleg túl kedves vagy, igaz? Nos, ez az egyik jó
pontokat. Rendben. Elhozom neked azt az elixírt.＞
"Igazán?"
＜ Ne aggódj, ennyit csinálni egyáltalán nem probléma, mondom. Azonban csak
ha átadja nekik, valószínűleg felkelti a gyanújukat. Tudod, úgy tűnik
ők hárman házasodni készülnek, ezért a templomba utaznak
Marveil fővárosa. És úgy tűnik, hogy bemennek egy közeli börtönbe
＞
útközben, szóval csináljuk úgy, hogy "szerencsére" találjanak egy elixírt.
...............Hm?
"WWWW-Várj egy kicsit. Azt mondtad, házas?
＜ Valóban megtettem: ezek hárman összeházasodnak. ＞
...............Házas? Hármuk?
＜＞
Tudod, a többnejűség nem különösebben ritka a világon.
...............Poligámia. Az a csinos középiskolás... két gyönyörűséggel
lányok............
＜ A kemény megpróbáltatások közös leküzdése közelebb hozza a férfiakat és a nőket
szeretetet táplál. Óóóóóóóóóóó! – mondta nevetve a Teremtő Isten.
...............MI A FENE?!! Házas? Huh?! nem kellett volna
együttérzve! Teljesen boldogok!
Ó, de azt hiszem, még mindig jó, hogy a riói lány meggyógyul. De szintén,
Soha nem fogom megbocsátani annak a rohadt csinos középiskolásnak, akinek két aranyos lánya van!
Fuuuucckkkk! Bár én magam nem tudok lányt szerezni!! Mármint az a szépfiú
fel kell robbannia!!!
...............
............
......
＜ ......Megnyugodtál? ＞
– Bocsánat, hogy felizgultam.
Úgy értem, összeházasodnak...... Hát igaz, hogy átmentek
sokat, szóval nem furcsa, hogy sokkal közelebb kerültek egymáshoz, de mind magasan vannak
iskolások, tudod? Túl korai tinédzserkorodban házasodni, igaz?

......Ah, de ha jobban belegondolok, ebben a világban már sokan vannak
korukban házasodtak össze. Szóval szerintem nem olyan furcsa? Huh? De az lenne
úgy értem én..............
Aghh! Nem, meg kell állnom. Egyedülálló férfiként minél többet gondolok rá, az
szomorúbb leszek. Úgy tűnik, jól csinálják magukat, így nincs rá szükségem
aggódni értük. Szóval hagyjuk ezt.
Lehet, hogy most már túl késő volt, de valamit meg kellett kérdeznem
a Minden teremtés Istene.
„Minden Teremtés Istene, lehetséges-e, hogy, tudod... visszatérjek az enyémhez
világ......?"
＜ Nem. ＞
Igen, azonnali volt. Gondoltam. Azt mondta, a hős megidéző rituálé
tabu volt, ezért arra számítottam, hogy a visszafordítás lehetetlen.
＜ Valóban. Először is a hősmegidéző rituálé olyan cselekedet, amely
végül is egyszerűen lyukat nyit a méretekben. És visszaküld valakit
ugyanaz lenne: maga a rituálé a legveszélyesebb dolog, amit a
első helyen. Ezúttal a lyuk kicsi volt, így magától bezárult, de ha nem,
és ha ehelyett hozzá
kapcsolódott kitágult– volna, ＞
akkor ez avolna.
megsemmisült világ – és természetesen a te világod az
A világ vége?! De az istenek nem tehetnének valamit ez ellen?
＜ Ne légy ostoba. Nem mintha bármit is megtehetnénk, csak azért, mert ilyenek vagyunk
istenek. Amikor a dimenziók közötti lyuk kitágul, azt egyszerre teszi. Az lenne
dimenziós összeomlás. Ha ez megtörténne, egyetlen isten sem tudná megtenni
bármit róla. ＞
Ohhh... Szóval veszélyes volt... Hála istennek egyik világ sem
megsemmisült.
Megnyugodtam, amikor meghallottam, hogy Reijsegert megsemmisítik
bár.
Nos, valószínűleg ez lesz a sorsa annak a királydisznónak. Csak megy
show, nem mindazok, akiknek hatalmuk van, valójában nem használhatják azt.
＜ Volt még valami, amit kérdezni akartál tőlem? ＞
"Nem, rendben vagyok. Mindent hallottam, amit hallani akartam."
＜＞
Ha ez a helyzet... Most mit tegyek ezekkel az idiótákkal......
Ó, igen, a többi isten még mindig ott van.
Elkanyarodtunk a témától, de korábban a Teremtő Isten igen
haragudott a többiekre, és el akarta venni az összes felajánlásukat, szóval
igazán levertnek hangzottak. Úgy éreztem, ez nagyjából elég.

A magam nevében szólva áldást adtak rám, ami lehetővé tette számomra, hogy figyelmen kívül hagyjam
állapothatások. Ez igazán hasznos volt. Fel és a többiek már erősek voltak,
és az új áldásokkal még erősebbek lettek. Igaz volt, hogy muszáj
Hetente egyszer felkínálni a dolgokat, sok gond volt, de amíg nem kérték
bármi túl távoli, többé-kevésbé rendben voltam vele.
Miközben ezen gondolkodtam, a Teremtés Istenének hangja visszhangzott bennem
＜
fej: Naiv. ＞
＜ Túl naiv vagy. Naiv, mint egy újszülött csaj. Nem csak nem sikerült nekik
jelents nekem, annak az istennek, akinek először tudnia kellene erről, de összecsaptak veled
és üldöztek dolgokért. Megfelelő büntetés kell. ＞
Hmmm. Ha a Teremtés Istene ezt mondja, azt hiszem, nem lehet rajta segíteni.
＜＞
Grrr... Kicsit jobban kellene próbálkoznod, Ninrir, ez isteni
csalódás – mondta neheztelve; a többi isten is beszólt,
＜
mormolás Igen, igen! ＞
＜ Már mindnyájatoknak csendben kell lenniük. ＞
Erre válaszul a többi isten mind felmordult elégedetlenségében.
＜ Mindannyiótokat házi őrizetbe helyezek egy hónapra. Persze fogsz
tilos Mukohdával kapcsolatba lépni ezalatt az idő alatt. Menj, és térj meg csendben magadban
otthonok. ＞
＜ N-Nem ááááááá! Th-A torta...... Édességek a másik világból............
Ha nem érzem az ízét, akkor hogyan fogom megízlelni?! ＞
＜ N-Semmiképpen...... Arcápoló, tejes krém, szépségápoló krém, test
＞
krém...... egy hónap...... ha elfogy...... NEEEE!!
＜ Beeeer! Nekem már nem maradt, tudod! Hogyan élhetek egy egészet
hónap sör nélkül?! ＞
＜ Cukorka és étel............ Cukorka és étel............ Cukorka és
étel............ ＞
＜ NEEEEEE! M-én whiskyyyyyyy!!!! ＞
＜ HUHHHHH?!! Egy egész hónap pia nélkül?! Dehogyis, haver!!! ＞
A Teremtő Isten ítélete gyötrelmes jajveszékelések viharát idézte elő.
＜ Ó, fogd be. Ha akarod, meghosszabbíthatom két hónapra? Hm? Hogyan
erről? ＞
Amint a Teremtő Isten ezt mondta, a másik isten kiáltásai
a boldogtalanság egy fillérrel megállt.
＜ Jesszus, ti mindannyian... *Sóhajtok*... Csak menjetek vissza az otthonotokba és hűtsétek le
fejek. ＞

A vonszoló ruha és a nehéz lépések hangja lassan elhalkult
távolság.
＜ Hoooo, én... Végül elmentek. ＞
Nos, hát. Tégy meg minden tőled telhetőt ebben a hónapban, istenek.
＜ Apropó, Mukohda. Van egy kérésem hozzád. ＞
"Kérelem? Bármit, feltéve, hogy meg tudom csinálni.”
Ő a világ legfontosabb istene, úgyhogy mindent megteszek.
＜ Oh, értem, értem. Az a tény, hogy ezt mondod, nagyon jó. Elmondani
te vagy az igazság...... ＞
A Teremtő Isten szerint valójában a Föld istenének barátja volt,
és időnként találkoztak. Nemrég (egy kicsit vagyok
kíváncsi, hogy mennyi idő számít "egy kicsit ezelőttinek" az istenek számára), volt
étellel látták el a Föld istenének meghívására......
＜ És volt egy bizonyos alkohol, amelyről a Föld istene azt mondta, hogy különleges. Azt
nagyon jó volt... ＞
Nyilvánvalóan mindkét isten szerette az alkoholt, így amikor találkoztak,
innának és nagyszerűen beszélgetnének róla. Ennek ellenére a Föld sokkal több volt
fejlettebb a kultúrában, mint ez a világ, ezért szinte mindig a Földet itták
alkohol.
＜ Mostanában úgy tűnik, hogy a Föld istene bekerült a japán kedvébe. A
különleges palack, amit feltálalt, szintén japán kedvéért volt, és Japán a te országod,
jobb? ＞
"Igen. Japán vagyok."
＜ Gondolom, ismeri a jó japán szakét. Nem fogom követelni,
de nagyon örülnék, ha adnál egy üveggel. ＞
Persze, persze. Értem. A végén, ha valami történik, senki sem fog
jobb támaszkodni, mint a Teremtés Istenére, szóval ha bármit megtehetek
csináld, megcsinálom. Ha valamiféle biztosításnak tekintem, ez olcsó. De én
nem vagyok annyira jártas a szakéban, ezért a szeszesitalok rangsoraira fogok hagyatkozni
bolt Tanaka azonban. A rangsor az eladásokon alapul, és ebben egészen biztos vagyok
hogy bármi, ami elad, az nem lehet rossz, szóval minden rendben lesz.
Mindenesetre megnyitottam az online szupermarket bérlőmet: „Liquor Shop
Tanaka.”
Átnéztem a Japanese Sake menüt, és azonnal otthagytam
minden remény. Azóta soha nem foglalkoztam azzal, hogy megismerkedjek a többi kategóriával
az italrajongó páros a whisky megszállottja volt, de a japáné
sake is igazán részletes kategóriákra bontott. Nagyon sok volt
nagyon speciális kategóriák, mint például: Junmai Daiginjo, Daiginjo, Junmai Ginjo,
Ginjo, Junmai, Honjozo, Futsushu, Nigori Sake és Sparkling Japanese
Sake. Ha nem lennél a japán szaké rajongója, akkor teljesen az lenne
áthatolhatatlan.
Csak fel kellene adnom, és máris néznem kellene a helyezéseket. -ra váltottam
a havi rangsort a japán kedvéért, és kiválasztott három szépet
azok.
Először egy Junmai Daiginjo volt, amely a havi harmadik helyet uralta
helyezéseket, annak ellenére, hogy milyen drága volt, ezért úgy gondoltam, hogy meg kell érnie. Azt
Niigata prefektúrát képviselte, és ez volt a legnépszerűbbek élén
vonalon a márka kezdetekor, ezért elnevezték róla az üzletet. Ez volt
szájban lágy és kerek, lágy és harmonikus ízű, szerint
a hirdetési példányt. A leírás azt javasolta, hogy hűtse le, hogy jobban élvezze
gyümölcsös íze.
Következő vitathatatlanul első volt a havi rangsorban, a kedvéért
Yamaguchi prefektúra. Nyilvánvalóan a japán prím miatt volt híres
miniszter egyszer ajándékozta az amerikai elnöknek, és néhányban megjelent
anime film vagy ilyesmi. A leírásban az volt írva, hogy gyakran
jó japán szaké rangsorban jelent meg, szóval kétségtelenül finom volt. Azt
vonalának etalonjának és a legnépszerűbb terméknek tűnt. Ez volt
leírva édes a szájban és sima a nyelvben, és annak ellenére,
édes, az utóíz kellemes és éles volt. számára ajánlották
aperitifekhez vagy étkezéshez.
Az utolsó pedig a hetedik lett, de a leírásban ez állt: „Az
A japán szaké, ami a legnépszerűbb a tengerentúlon”, ezért választottam. Háromcsillagos szakács
Párizsban jóváhagyó bélyegét adta rá, így gyorsan elterjedt
népszerűség. A leírás szerint ez egy Ginjo szaké emlékeztette az embert
déli országokból származó gyümölcsök, és lágy édessége soha nem volt unalmas.
Természetesen mindegyikből 1,8 literes üveget kaptam. Uzsonnára pedig kaptam még a
prémium Kantsuma ajándékkészlet. Kicsit drága volt, de finom volt és
nem igényelt főzést. Ez egy tizenkét dobozos készlet volt, benne szardíniával
füstölt osztrigaolaj, fekete sertéskakuni, sült marhahús és egyéb dolgok.
Most akkor hagyjuk mindezt egy karton oltáron......
– Minden teremtés istene, kérlek, vedd el ezt a három üveget és néhány harapnivalót.
＜ Nagyon lekötelezve. ＞
Nem, nem – ha ennyivel kibírom, akkor olcsó. Végül is te vagy
a világ legfontosabb istene. Továbbra is megajándékozom Mindenek Istenét
Mostantól teremtsd meg a dolgokat, hogy ő vigyázzon rám. A másik

hetente egyszer az istenek akarták, úgyhogy igyekszem neki is betartani ugyanazt az ütemtervet.
A többi istennel ellentétben nem kitartó és idegesítő, ezért nagyon hálás vagyok
hogy az egészet rám bízza.
"Kérlek, ezentúl vigyázz rám, a Teremtés Istene."
＜ Valóban, valóban. Fogok. Kezdetnek áldásomat adom. Csak a
(kicsit) azonban – ha rendszeres áldást adnék rád, abbahagynád
embernek lenni. Ho! Ho! Ho! ＞
Ohh, úgy érted, olyan leszek, mint egy félisten, vagy ilyesmi?
＜ Valószínűleg valami ilyesmi. Emberi tested lenne és
képességeit, de halhatatlan lennél. ＞
Én-Halhatatlan? Hűha.
＜ Ez egy áldás, amelyre a királyság minden tagja vagy bárki, aki hatalmon van, azt szeretné
tud? ＞
Elmondta, hogy egyszer teljes áldását adta egy hősre, aki igen
megmentette a világot, és ekkor vált ismertté a tanácskozás
halhatatlanság a hordozón. De az, hogy halhatatlan, nem jelenti azt, hogy az ember az
képtelen meghalni; egy elég nagy seb még mindig megölhet, és a hős meg is tette
meghalt, miután egy mágikus vadállat elleni csatában ilyen sebet szenvedett.
＜＞
Az ellenfél az a Fenrir nagybátyja volt, ha jól emlékszem.
Hú, Fel egyik rokona volt... és Fel nagybátyja nem kevésbé. Tehát nem
ez azt jelenti, hogy a Fenrirek szuper erősek? A hős, aki egy Fenrirrel harcolt
nem is volt vicc.
＜ Egyébként az én áldásom (kicsi) körülbelül ugyanennyi élettartamot biztosít neked
mint egy hosszú életű magas elf. ＞
Huh? Bár nem tudom, meddig él egy magas manó.
＜ Az elfek körülbelül 500 évig élnek. A hosszú életű magas elfek körülbelül három
az élettartama többszöröse, tehát szerintem alig 1500 év. ＞
F-Tizenötszáz......? Mit? Élettartamom most lett 1500 év? én
fogalmam sincs, hogy ez jó vagy rossz. Azt hiszem, jó, hogy élvezhetem ezt a világot
a legteljesebbre? Úgy tűnik, mindhárom ismerősöm sokáig él, szóval nem
hiányozni fog a barátokból.
＜ Persze hogy jó. Ilyen hosszú élettel még valaki a tiéddel
szörnyű szerencse a szerelemben kell találni valakit. ＞
Ah! Ez igaz!
...............Nem, várj egy kicsit. Akkor ahelyett, hogy hosszabb élettartamot kapna,
nem lenne jobb, ha csak egy jobb szerelmi vagyont kérne?
＜ De unalmas... ＞ suttogta.
Huh? Minden teremtés Istene, mondtál valamit?
＜ Rendben, akkor itt az ideje, szóval megszakítom a kapcsolatot. ＞
– Várj egy kicsit, Istenem!
＜ Viszlát! ＞
Hé! Minden teremtés Istene! Gyerünk, adj szerencsét a szerelemben! Nem több
lifespaaaaannnn!!!
◇◇◇◇◇
A kora reggeli órákban, amikor az éjszaka sötétje éppen felszállt és a

reggeli köd még a levegőben...
Miután befejeztük a gyors reggelit, éppen előttünk álltunk
Aveling kapuja.
– Nos, akkor menjünk Dolanhoz.
„Még mindig szeretnék egy kicsit lazítani, de azt hiszem, nincs semmi
érte. Gyerünk."
Istenem, még mindig ezt mondja?
– A vörös sárkány lemészárlásáról is gondoskodni kell. Ez az
miért megyünk újra Dolanba.
"Úgy van! Van mire várni, nem igaz~? Eheheheheh,
Dora-channal be kell mennem egy börtönbe, és ha visszaérünk Dolanba,
vágj te is egy vörös sárkányt! Ez a legjobb!"
Ahh, ez így van? Nem rossz srác, de ez néha nagyon fárasztó
tarts vele. Emlékszem, miért van Ugohlnak ilyen nehéz időszaka. Gyerünk
csak vágd le gyorsan a vörös sárkányt, és menj messze Dolantól.
„Nagyon jó volt, hogy veled lehettem, Mukohda. Jót tettem
elhatározta, hogy eljön Avelingbe, miután hallott rólad a fővárosban”
– mondta őszintén Elrand.
Jesszus, nem tudom, ki mondta ezt neki, de tényleg meg kell őriznie a magáét
befogott száj. Csak remélni tudom, hogy Ugohl sem haragszik rám.
Ah, mellesleg reggel először felmértem magam, és az
így nézett ki:
【 Név】 Mukohda (Tsuyoshi Mukouda)
【 Életkor】 27
【 Faj 】 Emberfajta
【 Munka 】 Áldozat egy másik világból, kalandor, szakács
【】 szint 62
【 HP 】 405
【 MP 】 391
【 Támadás】 382
【 Védelem】 379
【 Agility】 324
【 Készségek 】 Értékelés, Tárgydoboz, Tűzmágia, Földmágia, Tökéletes védelem,
Dupla tapasztalatszerzés, ismerősök (szerződéses mágikus állatok): Fenrir, hatalmas
Slime, Pixie Dragon
【】
Egyedülálló készség Online szupermarket
<<Bérlők>> Fumiya, Tanaka italbolt
【】
Áldás A szél istennőjének áldása, Ninrir (kicsi); Áldása
a tűz istennője, Agni (Kicsi); A Föld istennőjének áldása,
( ) ( )
Kisharle (Kicsi); A Teremtés Istenének áldása, Demiurgosz (kicsi)
Nem tudom, hogy azért, mert egy másik világból jöttem, de egészen mostanáig
Nem volt versenybe nevezésem. És most megteszem. Kíváncsi vagyok, felismert-e engem a világ
miután megkapta Demiurgosz áldását? Fogalmam sincs.
De ezen felül a legmegdöbbentőbb az a tény, hogy ez áll: „Kedves
az Emberé.” Például, mi a fenét jelent ez, hogy „olyan?” Azt mondták nekem, hogy
Demiurgosz áldása túl erős, ezért valószínűleg ennek köszönhető, de
A „fajta” túl sok, igaz?
Kicsit úgy érezni, hogy kizártak az emberi fajból…
És az én élettartamom is meghosszabbodik körülbelül 1500 évre, tudod? én vagyok
ezek után el kell mondanom Felnek és a többieknek.
Nincs értelme ezen most gondolkodni, úgyhogy azt hiszem, mennem kell
az áramlás. Egyelőre csak siessünk Dolanhoz.
◇◇◇◇◇
– Ó, most látom Dolant. Hála istennek sikerült elérnünk

naplemente előtt."
- Szóval... már itt vagyunk... - mondta Elrand kissé vonakodva.
– Most pedig siessünk, menjünk be, és irány a Kalandor céh.
Ugohl biztosan vár ránk.
– Sui túlságosan képzett, nem? Csak feleannyi idő alatt értünk ide, mint általában
veszi. Nos, ez nem csak Sui. Mindannyian nagyon ügyesek vagytok.”
Igen, ez így van. Mindenki nagyon ügyes, és ez minden nap megment engem.
Nekik köszönhetem, hogy S-rangú kalandozóvá válhattam. És

az a tény, hogy még minden történt után is képes voltam úgy élni és viselkedni
egy szabadon és kényelmesen kalandozó volt mindez nekik köszönhető. Főleg Sui.
A növekedése kiemelkedő volt.
Ennek köszönhetően még Elrand mellett is olyan gyorsan eljutottunk Dolanhoz. én voltam
Fel hátán lovagolt, mint mindig, Elrand pedig Sui-n lovagolt, aki az volt
egyszemélyes kocsi mérete. Elrand először meglepődött, de egyszer megszokta
rá, kezdett igazán izgatott lenni. Elranddal a közelünkben, a miénktől
perspektívából lassabban haladtunk a szokásosnál, de még így is sokkal gyorsabb volt
mint a normál utazási idő.
„Az ételek finomak, és Sui-n jó lovagolni, és éjjel tudok aludni
alaposan. Ez volt a legjobb utazás. Ha az utazás mindig ilyen volt, akkor tényleg
folytatni akarja – mondta Elrand, amire Dora-chan azonnal telepatikusan
- üzent nekem, undorodva.
《》
Soha többé nem utazom ezzel a dologgal. Dora-chan egy kicsit volt
mérges.
Végül is a sárkányok iránti szerelmében Elrand passzolt Dora-chanhoz
minden apróság fölött. Megértettem, hogy Elrand miért érez így, de minden alkalommal
azt mondta neki, hogy Dora-chan utálja a viselkedését, ő sem hallgatott rá. Ban,-ben
pillanatban azt mondaná, hogy „értem”, de rögtön utána......
Nos, ő csak egy srác, aki IMÁDJA a sárkányokat, szóval értem, miért olyan
hogy. Inkább Dora miatt jött el hozzánk.
chan.
De ez az oka annak is, hogy folyton összeütközik Dora-channal.
《 Hamarosan elbúcsúzunk tőle, úgyhogy csak tűrj egy kicsit
》
tovább, válaszoltam Dora-chan.
《 Tch! Bírság. Akkor ma teknőshúst akarok enni. Ez már egy ideje.》
Persze, jó. A mai vacsora puha héjú teknős-hot-pot lesz, mivel Dora-
chan akarja.
– Nos, akkor menjünk Elrandhoz.
"Igen."
Beálltunk a hosszú, kígyószerű sorba a kapuk előtt, és vártuk a mieinket
fordulat. A belépésre váró emberek azonban döbbenten és meglepődve néztek
én Fel-en, egy hatalmas farkason lovagolok, és Elrand-on, aki Sui-n, egy hatalmas nyálkán lovagol.
Ha jobban belegondolunk, egy nyálkán lovagló manót látni valami szürreális látvány.
A de
hogy, kapuőr is meglepődött,
felhajtás amikor minket.
nélkül beengedett meglátta,
Ezhogy hirtelen
a rész like-olunk
mind annak köszönhető
céhmester.
Most aztán eljött az utolsó akadály ideje. Közvetlenül a belépés után a
A Kalandor céh közvetlenül előttünk volt.
Ideje szembenézni a zenével...
Gossip: Three Heroes ~Daily Life as

Kalandorok~
Most, hogy beléptünk a Marveilbe, kalandorként kezdtünk élni. Mi
már rendelkeztek Kalandor céhkártyáival, így ez volt a leggyorsabb módja. Lampertzben,
az első falu, ahol beléptünk a határon, eladtuk az orkok felét
befejezte, hogy némi útiköltséget keressen.
Utána néhány napig a faluban maradtunk és pihentünk. Hiszen addig
akkor nem tudtunk békésen pihenni, és mindhárman csontok voltunk.
fáradt.
Aztán miután megpihentünk, úgy döntöttünk, hogy elutazunk a legközelebbi nagy városba
a falu, miután útbaigazítást kapott a falusiaktól. Az a város, Orlova volt
azt a helyet, amely jelenleg a működési bázisunkként szolgált.
Mióta megérkeztünk, egész idő alatt kalandorként dolgoztunk.
Ennek köszönhetően feljutottunk a C-rangsorba.
Egy ideig kicsit aggódtam, hogy mi lesz, de most az
ilyen kalandorok voltunk, valahogy sikerült megélnünk.
Kanon és Rio is sokkal többet kezdett mosolyogni, mint korábban, szóval én tényleg az voltam
örülünk, hogy épségben eljutottunk ebbe az országba.
A kalandozás a tested az egyetlen eszközöd, és minden
a kalandor saját felelőssége, ezért vannak olyan részei, amelyek nehézek,
de mi hárman mindig segítjük egymást, és most szabadon élünk magunknak
legteljesebb ezen a másik világon.
◇◇◇◇◇
„Nem jó ez a kérés? Ezzel a nap végére visszatérhetünk"

– mondta Kanon egy kérésre mutatva. A táblára felkerült papír
megkért minket, hogy öljünk meg öt orkot. A feltételek az voltak, hogy visszahozzanak öt ork holttestet
mint voltak, tehát minél kevésbé sérültek, annál nagyobb lesz a jutalom.
– Szerintem ez is jó – értett egyet Rio.
Az ork húsa népszerű élelmiszer-alapanyag volt. Mindhárman nagyon utáltuk
eleinte az ötlet volt, mivel ők is humanoidok voltak, mint mi, de az orkhús nem
ritka a világon, és ugyanúgy bántak vele, mint bármely más húsféleséggel. Mint
A mondás tartja: „amikor Rómában”, tehát megpróbáltuk megenni, és valójában az volt
egész jó.
Japán nyelven olyan lenne, mint a kiváló minőségű sertéshús.
Azon kívül, hogy tudjuk, hogy ez ork hús, több mint ehető, és
most, hogy undorunk elszállt, minden nehézség nélkül megettük.
Ebben a világban az orkot nagyon jó húsnak tartották, tehát tényleg az volt
népszerű. Valójában nagyon sok étterem hirdette ork ételeit
a cégtáblájukon. Ennek köszönhetően nagy volt a kereslet az ork húsra,
és majdnem olyan volt, mintha a velük kapcsolatos leigázási kérelmeket véglegesen kifüggesztették volna
fent a céhben.
– Öt ork, mi? Meg tudjuk csinálni, szerintem. Tulajdonképpen mivel az orkok ilyenben vannak
nagy a kereslet, vadászjunk ötnél többet.”
"Igazad van. Ha mi vagyunk, ez lehetséges.”
"Igen."
Egy normális kalandozó társaságnak nagyon nehéz lenne visszahozni őket
bűvös táska nélkül vagy valakinek, akinek van egy tárgydoboza, de mindhármunknak megvolt
Tétel dobozok. Nem csak ez, de nagyjából végtelen méretűek voltak.
Leszedtük a kérvényező papírt a tábláról, és elvittük egy ma már ismerőshöz
recepciós.
– Akkor most menjünk vadászni néhány orkra.
Hárman a város délkeleti részén fekvő erdő felé vettük az irányt, ahol a
orkok voltak.
◇◇◇◇◇
„Pszt! ......Van egy ork.

„Három van... Csináljuk a szokásos módon, ahogy megbeszéltük. Ez a te
fordulj, Rio.
"Igen. Megvan."
Rio varázsigék nélkül aktiválta a vízi varázslatot. Egy víz
golyó alakult ki az orkok feje fölött, teljesen beborítva őket. Az orkok,
aki már nem kapott levegőt, zavarodottan és kétségbeesetten vonaglott, és igyekezett
menekülni a vízgolyó elől. Ezt a nyitást kihasználva mi......
– Kanon, gyerünk!
"Igen."
Ketten ugrottunk ki. Én, egy hosszú karddal, és Kanon egy
lándzsa.
„Hah! Taahh!!”
"Jahh!"
Szíven szúrtuk célorkjainkat. Kettőt vállaltam, míg Kanont
befejezte az egyiket. A három ork élettelenül elesett.
Az orkok vadászatának ez a módszere sok próbálkozás és hiba eredménye volt
minket. Ezzel a módszerrel különösebb erőfeszítés nélkül levadászhattuk az orkokat, és végezhetnénk velük
az biztos, hogy közben a legkevesebb kárt okozzák a testükben.
"Nagy. Most már csak kettőre van szükségünk – mondta Kanon, és odatette az orkot
beleölték az árudobozába.
"Igen. De ne csak ötre koncentráljunk – csak annyit kell szereznünk, amennyit
tudunk."
Rio, aki újra összeállt velünk, egyetértően bólintott.
„Hamarosan jön a bérleti díjunk is. Ott kell pénzt keresnünk, ahol tudunk.”
Bólintottam. Ebben a városban tulajdonképpen egyetlen házat béreltünk ahelyett
egy fogadóban megszállni. Eleinte egy fogadóban szálltunk meg, de amikor kiszámoltuk
rájöttünk, hogy túl drága lenne folytatni
hogy. Rio volt az, aki felvetette, hogy a ház bérlése valóban az lehet
olcsóbb, ezért úgy döntöttünk, hogy megtesszük. Szerencsére sikerült bérelnünk egyet. Ez volt a
kicsit lerobbant, de mindenkinek volt saját szobája, és a bérleti díj is volt
elég ésszerű ahhoz, hogy megengedhessük magunknak.
Kicsit messze volt a Kalandor céhétől, és kicsi volt, de azóta
valamikor kereskedőé volt, volt benne fürdő. Ez az, amit eladtak nekünk
a ház. Ebben a világban csak a gazdag nemesek engedhették meg maguknak, hogy fürödjenek, de
japánként elég nehéz volt nélkülük megtenni. Úgy tűnik, a
fürdő használhatatlan volt a varázskő töltése nélkül, de Rio jó volt vele
A vízi varázslat, és jó voltam a Tűzvarázslatban, ezért gondoltuk, hogy mi leszünk
valahogy működni tudja. Valójában enélkül is sikerült
sok próbálkozás és hiba. Rio varázslat segítségével megtölti a fürdőt vízzel, én pedig megtettem
indítsunk bele egy megfelelően kis méretű tűzgolyót. Egyszerű módszer volt,
és eleinte nagyon nehéz volt beállítani a hőmérsékletet. megszoktuk
most mégis.
Tetszett a mostani életem, hárman. Ennek megtartása érdekében
Az életstílus feljebb, keményen kellett dolgoznunk és szorgalmasan fogadnunk az ehhez hasonló kéréseket
minden nap.
– Kaito, Kanon – vannak orkok – suttogta Rio.
Úgy néztünk szembe, ahogy Rio kinézett, és… „Négyen vannak, mi?
Kaito, Rio, csináljuk úgy, mint korábban.”

"Igen."
"Megvan."
◇◇◇◇◇
"Tyűha..."
Az imént megölt három orkot betettem a tárgydobozomba.
– Hagyjuk mára.
Végül tizenhat orkot sikerült zsákolnunk. Nagyon jó húzás volt.
"Igen, igazad van. Éhes vagyok~ – mondta Kanon.
Most, hogy megemlítette, én is az voltam.
*Gurgle~*
Amint észrevettem, hogy éhes vagyok, korgott a gyomrom. Meghallgatás
hogy Kanon és Rio is vihogni kezdett.
„Ne nevess! Nem tehetek róla, éhes vagyok.”
"Bocsi bocsi. Már jócskán elmúlt az ebédidő, de együnk, mielőtt visszamegyünk.
– mondta Rio.
"Igen, csináljuk!" – üvöltötte Kanon lelkesen.
Egy viszonylag biztonságos területre költöztünk az erdőben, és későn ebédeltünk.
Rio kivett egy edényt a tárgydobozából – a tárgydobozaink megállították az időt, így volt
még mindig forró.
– Kellemes illata van~ – mondta Kanon, és úgy tartotta fel a tálkáját, mintha nem tudná
várjon.
– Ma pörkölt – mondta Rio, miközben megkeverte az edény tartalmát. Ez volt
rejtélyes, hogyan sikerült Riónak, bár nem volt előre elkészített termékünk
roux. Rio azt mondta, hogy valami búzával csinálta, vagy valami mással – én nem
de érti egyáltalán.
– Kaito, tál.
"Igen."
Kanonnak már kiszolgálták a részét. A tálamat is átadtam Riónak,
és sok pörköltet öntött ki nekem.
– No, akkor együnk.
"Igen."
"Igen."
""Köszönöm az ételt.""
Amikor a pörköltet a számba veszem, a lágy édesség
zöldségek krémes ízével együtt betöltötték a számat. Rio tényleg jó volt

főzés.
"Olyan jó~. Nagyon jó, hogy ilyen helyeken meleg ételt ehetek.”
Kanonnak igaza volt. Eleinte csak kaját vettünk egy bódéban, és betettük
a cikkdobozainkat, de ennek így való megtétele sokkal többe került, mint amire számítottunk.
Tehát kipróbáltuk a szántóföldi takarmányt, de borzasztóak voltak.
Ezek a dolgok nem ehetők, esküszöm.
Ezt követően megpróbáltunk magunk főzni, és ott volt Rio
tényleg megmutatta a cuccait.
"Igen. Rio a legnagyobb.”
„Aww, én nem vagyok különleges. Ez normális."
Rio alázatos, és mindig ezt mondja, de szerintem nagyon jó
főzés.
– Hát elnézést, elnézést, hogy rosszul főzök.
"Semmiképpen. Te is segítettél nekem, Kanon. Ilyen karommal muszáj
hagyj rád minden hámozást és egyebeket."
„Eleinte még a cuccok hámozásában is szörnyű voltam. Nagyon rosszul éreztem magam emiatt
akkoriban. Ha tudtam volna, hogy ez meg fog történni, segítettem volna
anya gyakrabban."
– De Kanon, te is mosottál, meg ilyesmi!
„Könnyű a mosás varázslattal. De a főzés... Miért van az
bármi, amit csinálok, rossz lesz?”
Sajnáltam Kanont, de valószínűleg az volt a legjobb, ha otthagyom a főzést
Rióba. Ez garantálja a finom étkezést.
Még mindig......
„Ahonnan én ülök, mindketten csodálatosak vagytok. én vagyok
végül is teljesen haszontalan a házimunkában!”
Főzés? Mosoda? A fene ez? Mintha bármit megtehettem volna.
– Erre nem lehet büszkének lenni, Kaito.
– Hehehe... Tényleg?
Kanon
„Ó, van ingerültnek
valami, amittűnt; Rio csak
tehetek. nevetett.
Melegítse fel a fürdőt."
"AH ah ah! Ja, ez igaz! Lehet, hogy te vagy a legjobb a melegítésben
fürdő, Kaito.
– De ez mindened van, Kaito. Hálásabbnak kell lenned Riónak
és én!"
"Persze, persze. Nagyon hálás vagyok kettőtöknek – mondtam, és mindkettőjüknek
nevettek.
Nekünk is voltak nehéz idők. Ez a hely nem Japán volt, és voltak
sok kellemetlen dolog az itteni életről. De mivel itt van Kanon és Rio, én
éreztem, hogy boldog vagyok. Annak érdekében, hogy megvédjem ezt az életmódot, megteszem a magamét
legjobb kalandorként.

2. fejezet: Ne dacolj Ugohllal

Hosszú idő telt el azóta, hogy meglátogattam Dolan Kalandor céhét.
"Baaack vagyok~!" – mondta Elrand gondtalan hangon.
Ó, egy alkalmazott fut most, hogy látta Elrandot. Valószínűleg ő
meg fogja szerezni Ugohlt.
Kis idő múlva Ugohl jött, sietős léptek zaja jelezte.
– Ó, Ugohl, visszatértem!
“............ NE 'VISSZAJÖVÖM' MEGHATÁROZOTT!! TE IDIOOOOOOOOOOT!!!!”
Ugohl kiáltása visszhangzott a Kalandor céhén. Még a szuper-buff is
macsó kalandorok, akik véletlenül a közelben voltak, meglepődtek.
„Hányszor mondtam, hogy azonnal jöjjön vissza, miután végzett
a fővárosi vállalkozásod?! Huh?! És bár mindezt megtettem – MINDEN
EZT – miért mentél be még mindig az avelingi börtönbe?! Istenem, te vagy
csak... Te... AAAGGGGHHHH!!!”
Ugohl nagyon őrült. Nem, rendkívül őrült.
„N-Nem, látod, amikor vissza akartam jönni, hallottam, hogy Mukohda
az avelingi börtön felé tartott, és arra gondoltam: „Ember, biztosan megtenném
szeretnék vele menni.' szóval...... Elrand hátrált Ugohl haragja előtt.
"Így? Mi van, ha Mukohda Avelingbe megy? Miért érted ez téged
menni kellett? Csak el akartál menni, nem?!”
– N-Nem, de... Mukohda ismerőse egy pixis sárkány, tudod? Mint a
sárkányszerető, nem hagyhattam ki a lehetőséget, hogy egy pixivel kalandozzak
sárkány, mint Dora-chan, elsuhan…”
Nem hiszem, hogy ez tisztességes kifogás, Elrand. Szerintem csak hozzáfűzöd
olaj a tűzre.
„Te… Azt hittem, hogy idióta vagy, hogy véget vess minden idiótának, és úgy néz ki, mint én
igazam volt, nem?!”
Hallottam, hogy Elrand csak kalandozni akart egy sárkánnyal
persze Ugohl még dühösebb lett.
– Nem túl sok, hogy folyton ilyen idiótának nevezel, Ugohl?
"MI A BAJ, HOGY EGY IDIÓTÁT IDIÓTÁNAK NEVEZEM?!!!"
Hűha. Igen, most nem kellene beszélned, Elrand. Ezúttal az
egyértelműen a te hibád.
„Hányszor mondtam el neked? 'Most hihetetlenül elfoglaltak vagyunk,
így ha végzett az üzlettel, azonnal térjen vissza. Valójában én
azt hiszem, nagyon ragaszkodtam hozzá!”
"Th-Ez......"
„Nem hagyom, hogy azt mondd, hogy nem hallottál!! Először is te…”
Ugohl egyre izgatottabb. Valószínűleg elkészítenem a magamét
menekülj, mielõtt szikra ér.
《》
Hé, Fel, Dora-chan, indulunk. Végig mondtam kettejüknek
telepátia. Egyébként Sui gyorsan elaludt a táskámban, miután beléptünk
Kalandorok céhe.
《 I-Igen, ez bölcsen hangzik. 》
《 I-Igen. Siessünk és induljunk el. 》
Csendesen kiléptünk a Kalandor céhből.
◇◇◇◇◇
– Hála istennek sikerült épségben kijutnunk onnan.

"Valóban. Nem tudom miért, de nagyon dühös volt arra az elfre
Férfi."
《》
Azért, mert annyira idegesítő. Helyesen szolgálja őt.
Dora-chan elég kegyetlen...
– Most azon gondolkodom, hogy a Kereskedők céhébe lépjek. Azt hiszem, akarom
itt is bérelhet házat. Jobb, ha nagy, nem?
"Valóban. A nagyobb jobb."
《 Én is a nagyobbra szavazok. Természetesen fürdés is kell.》
Mintha fürdő nélkül bérelnék egyet. Dora-chan teljesen megőrült
fürdők, nem?
– Veszek egyet egy nagy fürdővel. Fel egy ideje nem fürdött, szóval egyszer
elhelyezkedtünk, ő kap egyet.
„Hm? Fürdés? Nem vagyok különösebben koszos, ezért nem szükséges.”
"Ez nem igaz. Bementünk egy tömlöcbe, és még utaztunk is
azóta. Valószínűleg sok por, kosz és kavics van rajtad.
Őszintén szólva azt akartam, hogy vegyen egyet, amikor elhagytuk a börtönt, de a
a fogadó fürdője túl kicsi volt. Utána rendesen megmoslak egy hatalmas fürdőben
bérelünk egy házat."
"Mmnnrrrrr..."
Amíg Felel beszéltem, elértük a Kereskedők céhét. Ez

időben nem volt bemutatkozó levelem, de legalább kereskedő is voltam
technikailag, így volt saját céhes kártyám. És bár sok volt
megtörtént, a legrosszabb esetben már ismertem a céhmestert, Adrianót, szóval
valószínűleg sikerülne valahogy.
Egyelőre egyszerűen kivártam a soromat, hogy felkeressek egy recepcióst.
„Bocsáss meg, látod…” Amikor rám került a sor, elmagyaráztam a
recepciós a vágyam, hogy házat béreljek körülbelül egy hétre, miközben gondoskodik róla
láttam az ismerőseimet magam mögött. A bizalom elnyerése érdekében mindkettőt megmutattam neki
a fényes S-rangú kalandor céhkártyám, valamint az Iron-rangú
Kereskedői céh kártya.
„M-Mukohda, az S-rangú kalandor? Tehát Ön is regisztrált a
Kereskedői céh. Kérem, várjon egy kicsit – mondta a recepciós, és a hangja megszólalt
éles és feszült. A lány elsétált.
Nem kellett volna megmutatnom neki a csillogót? De ha kölcsön fogok venni a
házba, ez egy kis pénzbe fog kerülni, szóval ne mutassam meg, hogy van pénzem
legkevésbé?
Kis várakozás után a recepciós visszajött a céhmesterrel,
Adriano, valamint egy közepes testalkatú férfi alkalmazott, aki annak tűnt
körülbelül 40 éves.
– Már egy ideje, Mukohda.
– Örülök, hogy látom, Mr. Adriano.
– Hallottam rólad, hogy legyőzted az avelingi börtönt.
– Igen, hát... valahogy.
Valóban éles füle van; Értem, miért ő a céhmester.
– Biztosan sok ledobott tárgy és drágakő van nálad, szóval jó lenne, ha megengednéd nekünk
vedd meg őket..."
"Az összes drágakövet, ami Avelingben leesett, már eladták ott."
Kár, hogy az összes gyöngyszemet azonnal elkapkodták.
– Értem, ez nagyon rossz. Tehát egy házat keres, ahol együtt lakhat
ismerősök, igen? Ez itt Nikolai; az ingatlanügyi osztályt vezeti.
Bármilyen kérést nyugodtan intézzen hozzá.”
Adriano bemutatott Nikolainak, aki az ingatlanért volt felelős
osztály.
„Csak egy elég nagy házra vágyunk, hogy még Fel is könnyen be- és kiszállhasson
és van egy nagy fürdő. Elmondtam Nikolainak a feltételeimet, és ő megmutatta
nekem három ingatlan.
Az első egy 8LDK volt (azaz nyolc hálószoba, plusz nappali,

étkező és konyhasarok), így elég nagy volt, és az is volt
nemeshez tartoznak. A második lakóhely egy 9LDK volt, amely nagy volt, de a
kis öreg, és szintén nemeshez tartozott. A harmadik lakóhely egy 7LDK volt
ez egy kicsit kicsi volt, de közel volt a város központjához, és szokott
kereskedőhöz tartoznak.
Miután személyesen láttam mindhármat, az első ingatlan mellett döntöttem. A
maga az épület viszonylag új és tiszta volt, és Fel könnyen elfért benne.
A legfontosabb, hogy a fürdő nagy és csodálatos volt.
Azt hiszem, ezt kellett volna várnom egy egykori nemesi rezidenciától.
A bérleti díj 78 arany volt egy hétre; Kifizettem Nikolainak, és elvettem a kulcsot.
– Holnap megkérem őket, hogy vágják le a vörös sárkányt, úgyhogy egyelőre megtehetjük
vedd lazán."
《 Hé, megígérted. A vacsora teknőshús lesz, érted?》
Dora-chan azonnal megszólalt a telepátiával.
"Igen, persze. Már tudom."
„Teknőshús? Jól hangzik."
Ó, ez azt jelenti, hogy sokat kell belőle készítenem, nem?
Aznap este a vacsora puha héjú teknős melegedény volt. Először a
miközben mindannyian jóllakottunk teknőshúsból.
◇◇◇◇◇
Másnap reggel a Kalandor céhében...

Amikor megkértem a recepciós pultnál, hogy beszéljen Elrand-dal, igen
a céhmester szobájába vezetett.
"Elrand......"
Ott van Elrand... Nos, az magától értetődő, hogy benne van
a céhmester szobája azonban.
Csendesen intézte a papírmunkát az íróasztalánál, olyan szemekkel, mint egy halott
hal, Ugohl felügyelete alatt.
– Isten hozott, Mukohda. Hallottam erről az idióta céhmesterről. Ezúttal
van veled egy vörös sárkány, igaz?
I-Idióta céhmester? Ugohl Elranddal szembeni bánásmódja még rosszabb lett,
mi? Nos, Elrand teljesen megérdemelte, szóval tudom, mit érez Ugohl.
– Igen. Arra gondoltam, jó lenne levágni, és arra is, ha én
bármit el tudna adni…”
"Természetesen! Ember, az összes földsárkány alkatrész, amit korábban vásároltunk tőled

drágán eladó ~. A tömlöcben keletkezett tárgyak ugyanazok voltak, de a
a földi sárkány sok hasznot hozott ennek a céhnek.”
A nyereség elég jelentős lehetett, mert ezúttal Ugohl
csupa mosoly volt.
„Ugohl te vadállat! Te démon!! Hogyan adhattad volna el a földet
sárkány agyar, amiből sárkánykardot akartam csinálni?!”
Az íróasztal másik oldaláról Elrand nézegetve kiabált Ugohlnak
mintha sírni készülne.
Ugohl csak azt mondta, hogy eladta a földi sárkány összes alkatrészét, de nem
ő? Ami azt jelenti, hogy az agyarat is eladta, amibe Elrand úgy tartotta
értékesen.
„Hmph! Mond, amit akarsz. Te vagy a hibás, amiért bármit is teszel
akar. Miután eladásra tettem az agyarat, azonnal meg is vásárolták – egy
hihetetlenül magas ár is.”
“Wáááááááááá!! Elrand nagy könnycseppeket kezdett sírni.
Nem számít, mennyire csinos fiú manó vagy, nem akarok látni néhányat
sír az öreg.
békén hagytam.
„Egyelőre hagyjuk békén azt az idióta céhmestert...... Mukohda, nincs
kétséges, hogy a vörös sárkány még értékesebb lesz, mint a földi sárkány.
Kérlek, vegyünk belőle egyet."
"Igen. Akkor megkérhetlek, hogy azonnal végezd el a mészárlást?
– Természetesen – menjünk most a raktárba. Idióta céhmester, mi vagyunk
haladó."
– Szóval levághatom a vörös sárkányt? - mondta Elrand, és az arca a-ra változott
mosoly.
Hú, ez a fickó azonnal abbahagyta a sírást, miután meghallotta, hogy képes rá
mészáros a vörös sárkány. Nem tudom, hogy hívjam-e csak gondtalanul vagy
mit...
◇◇◇◇◇
– Hozd ide, kérlek.

Elrand, csupa mosoly, sürgetett: „Siess, gyorsabban!”
Kivittem a vörös sárkányt ugyanarra a munkaasztalra, mint a földi sárkányt
ezelőttről.
"Ohh~..."
"Szóval ez egy vörös sárkány......"
Elrandnak és Ugohlnak is a vörös sárkányra akadt a szeme
munkaasztal.
– Fel szerint ez a vörös sárkány még fiatal felnőtt, szóval ez valójában
elég kicsi.”
– Ez… – Ugohl döbbenten nézett. Nem meglepő, ha tizenkettőtől
a tizenhárom méter hosszú sárkány teteme „kicsinek” számít, hát...
Elrand gyakorlatilag izzó hangon motyogta: „Azt hinném, hogy képes lennék rá
Vörös sárkányt vágok földi sárkány után saját kezemmel, milyen szerencsés
lehet egy ember…”
– Szóval, meddig fog tartani?
– Lássuk csak... Szeretnék rászánni az időt, és átnézni az egészet, és mindent megvizsgálni
zug-zug, szóval nagyon szeretnék három napot.”
Csak azt mondtad, hogy „minden zug és zug”, mint a földi sárkánynál, nem
te Elrand? Nem meglepő, hogy egy sárkányszerető sok mindent meg akar nézni
dolgok, de minden egyes dolog, amit mond, hátborzongatóan és undorítóan hangzik.
– Idióta céhmester, nem kell három teljes napot eltöltenie. Te valamiddel
az a képesség, amit egy nap alatt el kellene végezni, biztosan?”
„M-Mit mondasz, Ugohl? Három kell! Meg akarom nézni a
egy csomó dolog!"
""Kijelentkezés"? Csak bámulni akarod, nem? Nagyon sok van
tennivalót, szóval fejezze be egyetlen nap alatt. Nem engedem, hogy tiltakozzanak – mondta Ugohl
a véglegesség légkörével. Elrand felnyögött, és megrántotta az arcát.
Elrand legalábbis úgy tűnt, tudta, hogy ez az ő hibája, ezért nem igazán próbálkozott
tiltakozni. Nos, minden bizonnyal jelenetté változna, ha mégis.
– Ó, én eldöntöm, mit veszünk. Ha ráhagyom arra az idióta céhmesterre,
csak a saját kapzsisága alapján fog dönteni.”
"Ghhh......"
Pontosan így van, Ugohl.
Ugohl kitűnő logikája Elrand minden reményét aláásta.
– Ezt holnap délutánig elvégezzük, Mukohda, én is
addigra eldöntötte, hogy milyen alkatrészeket vásároljon. Szóval kérlek, gyere vissza akkoriban.”
"S-Persze......"
Ugohllal senki sem dacolhat, igaz?
◇◇◇◇◇
Amikor visszajöttem a Kalandorok céhéből......

– Rendben, Fel, most meg foglak mosni.
– Mnurrggh, most?
– Mióta van időm, igen.
"Uurrnngghh... Rendben."
Miután kijelentettem, hogy meg fogom mosni Felt, olyan hozzáállásba került
a sivár elfogadásról.
《 Ó? Fürödsz? Akkor én is fogok. 》
《 Sui is fürödni akar! 》
Dora-chan és Sui is azt mondták, hogy szeretnének egy fürdőt.
Végül is mindketten szeretik a fürdőt. Rendben, akkor szálljanak be mindannyian
először, utána tudok időt szánni, hogy megmossam magam.
《 Hú~, a fürdők tényleg nagyszerűek... 》
《 Olyan jó érzés~. 》
Dora-chan és Sui mindketten lebegtek a széles fürdőben, és néztek
mintha életük idejét élnék. Ami engem illet, jelenleg megvolt a sajátom
a nadrágszárak és az ujjak feltekeredtek, miközben Fel-t súroltam.
Fel egyelőre csendben elfogadta, hogy szappanbuborékokkal van bevonva. Nak,-nek
Természetesen a szokásos állatorvos által ajánlott sampont használtam.
– Hé, dörzsöld meg egy kicsit erősebben a nyakad körül.
"Itt?"
"Valóban. Ott."
*Súrolás-radír* *Súrolás-radír*
Kicsit több erőt tettem bele.
"Jó. A következő a jobb szárnyam. Légy egy kicsit erőteljesebb."
Persze, persze. Tényleg igényes vagy.
*Súrolás-súrolás* *Súrolás-radír* *Súrolás-radír*
Ezúttal egy kicsit több erőt használtam, mint korábban.
"Jó jó. Nagyon jól csinálod."
Miközben az efféle eszmecserék folytatódtak, teljesen megmostam Felt.
„Hú, ennek meg kell tennie. Sui, számítok rád.
《》
Okaayyyy. Sui lemosta a csápjával a Felt bevonó buborékokat
zuhany.
Már csak Fel arcát kell megmosni...
"Oké. Ez kész."
„Figyelj, ezúttal egy hatalmas fürdő lesz, szóval mielőtt elkezdenéd azt mondani:
ne menj be..."
– Nem fogok bemenni.

Fel, gyerünk, nem kell olyan gyorsan visszautasítanod.
《 A fürdő azonban olyan jó érzés. 》
" Igazán. 》
Sui és Dora-chan beszólt, miközben a fürdőben lebegtek.
Kicsit szomorú, pedig olyan jó érzés belemenni egy forró fürdőbe...
„Hmph! Indulok."
„Ah! Várjunk csak!" Siettem megállítani Felt, aki úgy nézett ki, mintha megy
hogy bármelyik pillanatban lerázza magáról az összes vizet. Gyorsan visszavonultam egy helyre, ahol
nem ázna meg.
"Oké-!" - mondtam, és Fel szívből megrázta tetőtől talpig.
《 Hűha! Peh! Ptoo! Ptoo! Hé, a számba kaptad a bundád! 》
《 Yaaayyyy!! Annyi víz ment mindenhova! Nagyon klassz! Fel bácsi, csináld
már megint! 》
"Indulok."
Ez csak a káosz....... Úgy értem, miután lerázta magáról a vizet, Fel az
megpróbál elmenni, mintha már nem lenne itt dolga, Dora-chan minden
dühös, amióta Fel bundája a szájába került, Sui pedig boldogan oszcillál a
víz...
– Ó, ha le akarsz feküdni, tedd meg, miután megszáradtál.
„Hmph. Már tudom."
Miután Fel elment, letörölköztem Dora-chanról és Suiról. Amikor kísértem
Dora-chan és Sui a nappaliba, Fel középen feküdt.
„Végre itt vagy. Szomjas vagyok. Add a szokásosat."
《 Ó! Jól hangzik. Annak az édes tejnek sokkal jobb íze van a
fürdőkád. 》
《 Sui is akar valamit… 》
Persze, persze. A szokásos, nem?
A szokásos gyümölcstejet (és magamnak dobozos kávét) vettem ügyességemmel
és mindegyik személyes tálkájukba öntötte a gyümölcstejet.
– Hm, ez finom.
《 Ennek fürdés után kell lennie! De jó! 》
《 Édes és finom! 》
Miközben mindenki úgy nézett ki, mint aki nagyon élvezi a gyümölcstejét, én
ledobott egy doboz kávét.
Még mindig megvolt a fele annak az ételnek, amit az avelingi utazáshoz készítettem, szóval én
ezt használta ebédre. Az étlapon egyébként sült tenger gyümölcsei és egy vajas-szója szerepelt
szósszal ízesített fóliasüt. Mindannyian nagyon szerették a húst, és mindig az ételeinket

végül tele lett vele, így a tenger gyümölcsei egy idő után először igazán eltalálták
folt.
Miután mindenki elégedett volt, pihenéssel töltöttük az időt. Három ismerősöm
mindenki a számukra legkényelmesebb helyen szunyókált. Ez is egy kicsit volt
bár vágyik a „szundira”; egész úton mélyen aludtak vacsoráig. kaptam
végigsöpört, és végül egy díszes kanapén szunyókált.
Vacsorára az általam elkészített utazási étkezés maradékát használtam fel, és vége lett
akár gyoza ünnepe. Volt grillezett gyoza, sült gyoza és egy gyoza
leves sok zöldséggel.
Gyoza tényleg jó. A gyoza és a sör kombója tökéletes.
Vacsora után pedig végre magamban vettem egy laza fürdőt.
- Hú, ez időnként szép - motyogtam magamban.
kinyújtva a lábam, aminek a tágas fürdő könnyen befogadott, és
maximálisan élvezem magam.
◇◇◇◇◇
Ahogy Ugohl mondta, másnap délután elmentem a

Kalandor céh ismerőseimmel, ahová azonnal elvezettek minket a
raktár.
– Már vártunk, Mukohda. Kérem, errefelé."
Amikor beléptem a raktárba, Ugohl és Elrand várnak rám
hátul.
- Hé, ott fogunk várni abban az üres helyen - mondta Fel.
és ő és Dora-chan elindultak arra a helyre.
《》
Mester – Sui várni fog Fel bácsival. Sui kiugrott a táskából
és csatlakozott Felhez és Dora-chanhoz.
– Akkor ott fogok beszélni, úgyhogy viselkedj. Lassan sétáltam
arrafelé, ahol Ugohl és Elrand várt.
– Mi történt, Elrand?
Elrand szemét néhány kifejezetten sötét táska szegélyezte.
– Ne aggódj miatta. Ez az idióta céhmester nem hallgatott rám és
egész éjszakát húzott.”
Ugohl szerint, miután Elrandra hagytam a vörös sárkányt, ő kezdte
hogy a mészárlás helyett az egész testet vizsgálja meg. De mivel a
Az ígéret megtörtént, Ugohl sürgette, mondván: „Siess, és kezdd el
mészárlás.” Elrand tehát vonakodva kezdett dolgozni, de nagyon sokba került

Azóta, hogy a holttestet is megvizsgálta, miközben ezt tette.
– Tudod, nem vagyok démon. Nem kényszerítettem arra, hogy egész éjszaka fent maradjon
egyáltalán a munkája. És mindenesetre, pusztán lemészárolni nem kellett volna
sok idő."
„Miről beszélsz, Ugohl?! Lehetőség egy vörös sárkány levágására
csak egyszer fordul elő kék holdon, úgyhogy szánnom kell az időt, és egyáltalán meg kell néznem
abból! De aztán te… Nem volt más választásom, egész éjszaka fenn kellett maradnom!”
Ahh, ez történt? Kifogásolja, amit Ugohl mondott, de be
a vége Elrand egész éjjel ébren maradt a sárkányok miatt. Nos, ez az, amit Elrand
egyedül döntött, szóval mindegy. Nem kellett volna törődnöm az együttérzéssel
azzal, hogy azt gondolta, hogy egész éjjel dolgoznia kellett.
„*Sóhaj*...... Hagyjuk most békén ezt az idióta céhmestert. Szeretném
továbblépni és elmagyarázni mindent, ami a vörös sárkányból kijött. Az, hogy a
bírság?"
Ugohl pompásan félbeszakította Elrandot, aki bosszúsan felmordult. Ó, mint
Ugohltól elvárják – de véleményem szerint Elrand saját hibája a választás
hogy mindezt megtegye.
– Először is a hús. Mivel az összeset szeretné, jelenleg a
hűtött hely. Később átadjuk.”
Igen. Számunkra a hús a legértékesebb, úgyhogy mindenképp beszerzem
a későbbiekben. A földi sárkány húsa hihetetlenül finom volt, ezért várom a
sok a vörös sárkány húsából.
– Aztán itt van a vér; összesen 227 palack van a számban.
A munkaasztalon piros folyadékkal töltött palackok sorakoztak.
Azt hittem, hogy sok lesz, de 227 palack, mi......? Azt hiszem, nem
nehéz elhinni, hogy mekkora volt a test, de mégis úgy tűnik
túl sok.
– És ezek az urnák tartalmazzák a májat és más belsőségeket.
Orgonákkal teli urnák sorakoztak. Ha jól emlékeztem, ők
elixírek és egyéb dolgok összetevői voltak, és sokféle felhasználási területük volt.
– És végül, ez a többi anyag.
Követtem, ahol Ugohl ujja egy másik munkaasztalra mutatott
amelynek tetején agyarak és csontok és a bőr, valamint egy varázskő volt
volt a legnagyobb, amit valaha láttam.
Igen. Olyan haszontalanul nagy az egész.
„Szóval, hogy mit szeretnénk vásárolni…”
Ugohl elsőként a sárkány vérét akarta – huszonöt

palackok belőle. Mivel 227 üvegem volt, igazából nem volt annyi, de
legutóbb csak két üveg földsárkányvért vettek.
Miközben zavartan azon töprengtem, hogy huszonöt üveg megteszi-e vagy sem
Ugohl folytatta: „Tudod, a földi sárkányvér, amit vettünk
legutóbb egy pillanat alatt eladták, pedig az ára elég magas volt. Valójában,
egy hegynyi ember kérdezgette, van-e még, úgyhogy bízom benne
hogy ez a vörös sárkány vére biztosan el fog fogyni.”
Azt hallottam, hogy a sárkányvér valami csodaszer, szóval van
valószínűleg végtelen számú ember szeretné ezt.
"Ezért 160 aranyat fogok felajánlani üvegenként."
160 arany üvegenként? Tudod, ezekben a napokban már nem vagyok meglepődve
ezeket a számokat hallani... Hahaha...
– Aztán ott van a máj. Ezúttal az egész orgonát megvesszük. A
földi sárkány májat egy bizonyos személy vásárolt meglepően magas áron
ár; El tudom képzelni, mennyi pénz lenne egy vörös sárkány májáért
parancs. Szeretném tisztázni: mindenképp ezt akarjuk megvenni
időt, nem csak a felét. Hála neked, Mukohda, ezt megengedhetjük magunknak
sokkal több itt a Dolan's Adventurer's Guildben! Ha ha ha ha ha!"
Igen, látom, hogy ennek a vörös sárkánynak a részeit sok pénzért eladják. én
értsd meg, miért olyan boldog Ugohl.
– Remélem, eladja nekünk ezt a májat 3700 aranyért.
O-Egy máj? 3700 aranyért? A sárkányanyagok nem tréfa.
Ezt követően a lista a szívre és a tüdőre, majd a szemekre folytatódott.
Ugohl szerint mivel a sárkány belseje mind arra szolgálna
különböző gyógyszereket (mind elképesztő hatású), mindegyiket meg akarta vásárolni itt:
magas ár.
Nem tudom, milyen gyógyszerek lesznek belőlük, de nem tudom elképzelni
tisztességes ízű sárkányszervekből készült gyógyszer. Nem hiszem, hogy képes lennék rá
gyomromba szedni.
Megpróbáltam eladni Ugohl földi sárkány alkatrészeket is, mondván: „Ha azok
olyan népszerű, szeretné megvásárolni a földsárkány alkatrészeket is?” De visszautasította,
mondván: „Ha lehetséges, megtenném, de még a költségvetésünk sem nyújtja ezt
messze......"
Kár.
– És végül az agyar.
„Ugohl! Tudtam, hogy át fogsz jönni!”
A második Ugohl azt mondta, hogy fog egy agyarat venni, Elrand, aki korábban is volt
hihetetlenül csendes eddig, újjáéledt.
„Mit kiabálsz, idióta céhmester? Ezt az agyarat nem neked vettem.
El fogjuk adni."
"Aww, gyere ooonnnn!" Elrand csalódottan ledobta a vállát
miután meghallotta Ugohl nyilatkozatában a tárgyalási lehetőség hiányát.
Komolyan azt hitte ez a fickó, hogy a földért cserébe veszi?
sárkányagyarat eladta? Elrand, a világ nem ilyen egyszerű.
„Hahh, hagyjuk békén. Szóval, a huszonöt üveg sárkány
vér 4000 arany lesz, a máj 3700 arany lesz, a szív
4000 arany, a tüdő 3600 arany lesz a párnál, a szem 1700
arany a párnak, és végül az agyar 3000 arany lesz. Mindent összevetve, a teljes
20 000 arany lesz. Jó ez?”
20.000 arany, mi? Hahaha... Felnek hála, a pénz maradt
és igaza van, tehát bizonyára kiépítettem némi ellenállást.
"Igen, ez jó."
„Mint legutóbb, most is platinaérmékkel szeretnénk fizetni. Tehát 200 lesz
platina érmék. Kérem, számolja meg őket – mondta Ugohl, és átnyújtott nekem egy táskát.
Megvizsgáltam a zacskó tartalmát. Miután megszámolta az érméket, előkerült
pontosan 200 platinaérmére.
– Igen, nincs tévedés.
„Ez jó üzlet volt számunkra. Nagyon köszönöm, Mukohda.”
„Nem, nem, az öröm az enyém volt. Az egyetlen hely, ahol felkérhetem a hentes a
elvégre itt van a sárkány. Annak is örülök, hogy ennyit el tudtam adni belőle
azonnal. Nos, ami a többi anyagot illeti…”
Épp amikor el akartam tárolni a többi anyagot, egy hang
félbeszakított minket.
“VÁRJ CSAK EGY MÁSODPERCET!!”
Elrand volt az.
– Te idióta céhmester, milyen nagy okod lehet rá?
félbeszakít minket ilyen hangosan? – mondta Ugohl ingerülten.
– Semmi kifogásod az ellen, hogy a saját pénzemből vásároljak
valamit magamnak, igaz?!”
– A vörös sárkány anyagaiból? Nos, ha van elég pénzed
tedd meg, ez a saját pénzed, akkor miért ne? Mármint ha van rá pénzed.
Természetesen itt Mukohdának is egyet kell értenie vele.”
Elrand, Ugohl úgy néz rád, mintha elvesztetted volna a golyóidat. Nem számít
hogy Elrand mennyire szereti a sárkányokat, tényleg nem lenne elég, ha engedném
valami vörös sárkányból ingyen megy.
"Heheheheheh... van pénzem, tudod~?" Elrand elvigyorodott tőle
fültől fülig.
............Ah, ugye, a pénz, amit elosztottam vele Aveling börtönéből.
Agghhh, Elrandon 50 platina érme van.
„Mukohda! Kérlek, add el nekem a vörös sárkány egyik agyarát!” – kiáltott fel Elrand
miközben felém tolt egy táskát, amit a tételdobozából vett ki.
„Hú? Ó, uh......”
Ugohl bámult minket. A szeme ijesztő volt.
"Kérem! Adj el nekem egy vörös sárkányfogat!”
– Hát... uhhh... Kérlek nyugodj meg, Elrand.
"KÉREM~!" Elrand kétségbeesetten kapaszkodott belém. "KÉRDEZEM
EGY ÉLET KÉREMÉRE! KÉREM, ADJ EL NEKEM EGY PIROST
SÁRKÁNYAGYAR!!!”
– Mondom, nyugodj meg!
"KÉREM~!"
„V-Várj! Elrand!”
“EGY VÖRÖS SÁRKÁNYAGYAR!!!”
„MÁR ÉRTEM! Én... eladom neked!”
Végül elveszítettem Elrand kitartását.
"Igen! Nagyon köszönöm, Mukohda!” Elrand, felnőtt,
táncolt egy kis jig a boldogság. "Akkor rendben. Itt a pénzed." Elrand
átnyújtott nekem egy táskát.
Bekukucskáltam, és láttam mind az 50 platina érmét, amit adtam neki.
visszapattant hozzám.
– Ez túl sok, Elrand.
Az agyar, amit az imént eladtam a céhnek, mindössze 3000 aranyérme volt. Ez volt
20 platinaérme túl sok.
– Ó, akkor a többiből adj el nekem néhány vörös sárkánykarmot! Kérem!"
......Nincs más mondanivaló. Ez a srác alapvetően tökéletes szerelmes
sárkányok. Csak a saját zsebéből fizetett drága sárkányanyagokért.
Úgy éreztem, nincs más választásom, ezért eladtam neki a karmokat is.
„Eheheheheheh... Nézd, egy vörös sárkány agyara és karmai... Milyen félelmetes
a dolgok az enyémek, csak az enyémek...... Annyira boldog vagyok~."
Elrand, az az öreg manó... Egy ideje már felfelé dörzsöli az arcát
és le a vörös sárkány agyarai és karmai között, miközben magában motyogott. ez van
mintha egymaga elérte volna a teljes és tiszta boldogságot, vagy ilyesmi.

...Ez tényleg hátborzongató, Elrand.
Ugohl úgy nézett le Elrandra, mint egy szánalmas őrültre.
"Bocs, Ugohl......"
– Ne légy. Ez az idióta céhmester hihetetlenül kitartó tud lenni, amikor ő
tényleg az akar lenni.” – mondta Ugohl ezerméteres pillantással.
Volt már része a szenvedésből, nem igaz?
– Megértem, min kellett keresztülmenned.
Elrandot magára hagyva, boldogan a saját kis sarkában, Ugohllal mentem
hogy visszaszerezze a vörös sárkány többi anyagát és húsát.
"Hát akkor......"
Szívem szerint szurkoltam Ugohlnak, hogy továbbra is tegyen meg minden tőle telhetőt. Beteg
megajándékozzon valami jóval a közeljövőben.
...Valamiért nagyon fáradtnak érzem magam. Siessünk vissza.
Elindultam, ahol három ismerősöm várt, és mindenkit megtaláltam
mély álomban.
„Hé mindenki, hazamegyünk” – kiáltottam nekik. Felébredtek
azonnal.
„Szóval, végre vége. Hé, megvan a hús, igaz?
"Természetesen."
"Jó. Menjünk vissza gyorsan, és együnk a húsból.”
《 Vörös sárkányhús, mi? Finomnak hangzik! 》
《 Sárkányhús –! 》
Mindenki nagyon várja, hogy egye a vörös sárkányhúst
ma este. Úgy tűnik, nem fogok tudni ellazulni, amikor visszatérek – jaj nekem.
◇◇◇◇◇
A Dolanban bérelt rezidencia konyhájában voltam. Illetve

impozáns kastély, nagy konyhája volt az összes elvárt kényelemmel. És
most előttem ebben a díszes konyhában egy nagy darab vörös sárkány hevert
hús, teljes impozáns pompájában.
Vacsorára vörös sárkányhúst szolgálnék fel. A vörös sárkányhús vörös volt
földi sárkányhúsra hasonlító hús, bár ez a hús sokkal soványabbnak tűnt.
– Ez legyen az első dolog, igaz?
Csakúgy, mint a földi sárkány húsa, ennek is először sárkánypecsenyének kell lennie
egy vörös sárkány hús íze, igaz?
A szárított sós és fekete borsos üvegeket a sajátjukkal hoztam ki

beépített darálók a tételdobozomból. Aztán elkezdtem vágni a vörös sárkányt
a húst
hús vastag szeletekre vágjuk steakekhez. A szokásos módon grillezném őket
steakek.
Miután kiolajoztam egy serpenyőt és nagy lángon felmelegítettem, fűszereztem
a vörös sárkány húsát sóval és borssal közvetlenül főzés előtt. Amint
a vörös sárkány húsa megérintette a forró serpenyőt, a sistergő hang és
a főtt hús étvágygerjesztő illata betöltötte a konyhát.
Vettem egy mély levegőt. "Jó illata van."
Magas hővel kezdtem, mielőtt alacsonyra csökkentettem, majd megfordítottam
steak át, és ugyanezt tette a másik oldalon. Miután elkészült a steak,
Kikentem és alufóliába csomagoltam a tányért, hogy a hús pihenjen és
a maradék hővel süsse meg a steak belsejét. Ha már jól kipihent, a
elkészült a steak.
„A steak valóban nagyszerű. Már az elején finomnak tűnik.”
Különleges csemegeként a séfnek volt egy kis íztesztem.
*Munch-munch*
“Nagyon jó~!” Mivel ez is sárkány volt, olyan finom volt, mint a föld
sárkányhús.
A vörös sárkány húsának íze talán kicsit vadabb, vadabb. Talán
jó ezt nagy darabokban megsütni, mint a marhasültet... Sárkánysült, mi? Hangok
jó. És rakhatnék egy kis levest a sárkány saját húslevéből
rajta ...... *Gulp* Úgy érzem, jól bírná ezt a sárkánypecsenyét...
Ahh... Akárhogy is, a vörös sárkányhús olyan finom.
A vörös sárkány húsa első pillantásra soványnak és kissé keménynek tűnt,
de egyáltalán nem így volt. Puha volt, csak annyi rágós volt, hogy tényleg
úgy érzed, valami tartalmasat ettél, és minden falat szétrepedt
húslevekkel.
Csak még egy kicsit...... Gondoltam, és vettem még egy falatot. Mielőtt tudtam volna
a sárkánypecsenye körülbelül fele eltűnt.
„Hűha! Annyira jó volt, hogy nem tudtam megállni, hogy ne egyek túl sokat.”
A túl finomnak lenni egyfajta probléma, mi? Mert olyan jó...
a legjobb hús, amit a földi sárkány óta ettem – elvesztettem minden érzékem
arány és önuralom.
Végül a vörös sárkány húsa ugyanolyan jó volt, mint a földi sárkányé
hús. Az, hogy melyik volt jobb, preferencia kérdése, így nagyon nehéz volt
hogy rangsoroljam őket. Minden sárkányhús ilyen jó?
Megmondtam Felnek és a többieknek, hogy hagyják el a sárkányokat, akikkel találkoztak

most egyedül (legalábbis mindaddig, amíg a sárkány nem támad először), de ez
arra késztetett, hogy visszavegyem. A sárkányhús pont olyan finom volt.
Tekintettel arra, hogy milyen ízletesek voltak a sárkányok, amiket eddig ettem, nem tehetek róla
ki akarom próbálni a többit is... Nem mondom nekik, hogy agresszíven keressenek sárkányokat,
de most szerintem nem fogok panaszkodni, ha véletlenül zsákolnak egyet, miközben be vannak kapcsolva
vadászat.
Nos, mindenesetre a sárkányok nem olyan lények voltak, akik olyan gyakran megjelentek.
Akkor most hagyjuk ezeket a gondolatokat későbbre, és koncentráljunk a főzésre
még több steaket. Ha túl sokáig tartok, mindannyian türelmetlenül rontanak be
konyha.
Elkezdtem főzni Fel és a többiek adagját, egy-egy steaket.
◇◇◇◇◇
– Hm. Már egy ideje ettem vörös sárkányhúst, és így van

olyan finom, amennyire emlékszem. Ahogy vártam, a főzéssel nagyon finom lesz
más” – mondta Fel, miközben megkóstolta a sárkánypecsenyét, amit éppen ízesítettem
só, bors.
《 Még azoknak az arrogáns seggfejeknek is jó az íze, ha csak hús,
》
mi? – mondta Dora-chan, és boldogan tömte az arcát vörös sárkánypecsenyével.
《》
A sárkányhús olyan jóóóóó! Sui is izgatott volt a
steak íze, izgatottan rázkódott, ahogy elnyelte a húst.
Mindenki sárkánypecsenyét kendőzött a tágas nappaliban.
fi f
ez a–vörös
Valóban finom, nem?
sárkányhús A földi
minden sárkány
bizonnyal húsakihívó.”
méltó jó volt, de
Sok sárkány steaket ettem, miközben főztem a nevében
„íztesztelés”, de a gyomromban még mindig volt hely több húsnak.
Most éppen egy steaket ettem hagymás steak szósszal. A
a szósz tökéletesen passzolt a sárkányhúshoz. A sárkányhús egyszerűen
sóval és borssal ízesítve jó volt, de steak szósszal igen
még jobb.
„Bár ritkán eszek sárkányhúst, mindazt, ami van
kóstolt nagyon finomak.”
Látom. Tehát a sárkányhús valóban jó, függetlenül attól, hogy milyen sárkányról van szó.
„Ha ez a helyzet, akkor jó lehet figyelmen kívül hagyni azt, amit legutóbb mondtam
ideje békén hagyni a sárkányokat, és csak vadászni rájuk. Nos, csak ha találsz
mégis vadászat közben – mondtam, mire Fel határozottan bólintott.

"Valóban. Ez egy jó ötlet. Mióta megismertelek, szerencsére megtartom
sárkányok megtalálása, még akkor is, ha ezek általában ritka dolgok. gondolom
ügyelve arra, hogy megszerezzük őket, amikor megtaláljuk őket, jó gondolkodásmód. Után
minden, a sárkányok finomak.” Fel teljesen a fedélzeten volt.
Zavar, mert Dolanba kell jönnöm, hogy levágjam, de azért
milyen finom, lehet, hogy megéri. Mégsem olyan, mintha a sárkányok lennének
eleve könnyen megtalálható. Valójában nagyon szerencsések voltunk, hogy megtaláltuk a
vörös sárkány földi sárkány után.
"Hé, többet akarok. Legközelebb használd ezt."
" Nekem is. 》
《 Sui is –. 》
Persze, persze. Steak szósz, ugye? Kezdjük a fokhagymás ízzel.
Mindhárman letették egyik sárkánypecsenyét a másik után. Még én is
sikerült megenni két extra vastag steaket.
A sárkány steak túl finom.
– Hú, biztos ettem.
"Valóban. Tele vagyok."
" Nekem is. Azt hiszem, kicsit sokat ettem.》
《 Sui is full! 》
Miután elfogyasztottuk a sárkánypecsenyét, egy kis szünetet tartottunk az emésztésre.
– Ah, igaz. Valamit el kell mondanom mindenkinek."
„Hm? Mi az?"
„Az igazat megvallva......” Elmeséltem nekik mindent, hogyan jutottam hozzá a Teremtő Istenhez
Demiurgosz áldása.
„.........És most megkapom a Teremtés Istenének áldását. Így
úgy tűnik, az élettartamom most körülbelül 1500 év.”
„Ó, ez nagyszerű neked! Ez nekem is jó hír. Most már tudok
élvezze a finom ételeket 1500 évig! FFHAHAHAHAH! feladtam,
azt gondolva, hogy az emberi élet rövid. De most, 1500 éve, mi? Hm,
jó. Igazán jó.”
《 Igen, most nem csak annyi ételt kapok, amennyit akarok 1500 évig,
finom lesz minden! Az a Teremtő Isten, vagy aki jó munkát végez! 》
《 Hm, szóval Sui a mesterrel lehet egy hosszu ideig, és
enni, amit a mester készít, igaz? Yaayy! Yayy! Sui boldog!》
Mindenki izgatott... De tudod......

– Mindannyian boldogok vagytok, de ez azt jelenti, hogy mindannyiótokat etetnem kell?

1500 évig?"
"Mit mondasz? Persze fogsz. Te vagy a mesterünk. Mint a
Mester, felelősséggel tartozol az ismerőseidért."
Fel, srác, ne pofázz úgy, mintha valami őrültséget mondanék itt. én csináltam
gondolj arra, hogy veletek lennék egy darabig, de ha 1500 lesz
év, nem unják meg az ételt? Abból, amit most mondtak, azok
még csak közel sem.
...Ez azt jelenti, hogy 1500 hosszú éven keresztül tovább kell főznöm, és
etetni őket? Nos, még én is kötődöm hozzájuk, miután velük voltam
annyira, lehet, hogy engednem kellene, és elfogadnom ezt a sorsnak? Lehet, hogy
nehéz, de valószínűleg nem lesz olyan rossz.
Nos, én jól tudok főzni, de mindenkinek be kell szereznie a magáét
összetevőket. Nem mintha magam tudnám beszerezni a nekik szükséges húst.
Leteszem a lábam!
◇◇◇◇◇
Másnap reggel Fel és a többiek a szokásos módon tele voltak energiával és

Már az elején felhajtást csinált, és azt mondta: "Sárkányhúst akarunk!" De mint
bárki más azt gondolná, hogy a sárkányhús már a nap elején az volt
túlságosan luxus.
Megnyugtattam őket azzal az érveléssel, hogy ha túl sokat esznek, akkor megesik
egy pillanat alatt eltűnnek, de még így is úgy néztek ki, mintha akarnák. én
megígérte, hogy elkészíti ebédre.
Reggelire tehát húsos soboro omlettet ettünk, ebből készült húsból
tárolás. A húsos soboro-val töltött omletteket elkészítettem, beleszendvicseztem
zsemlét, és az egészet megkenjük egy kis ketchuppal. Az édes és a sós
a hússoboro jól passzolt az omletthez és a kenyérhez a finom íz érdekében.
Fel és a többiek (jó, csak Fel, tényleg) folyton panaszkodtak, hogy van
bár túl kevésebédre.
sárkányhús a hús. Csak azt mondtam neki, hogy szívja fel, mert meg fog kapni
Miután megbeszéltük Felel és a többiekkel, úgy döntöttünk, hogy lazítunk
ebédig, majd délután irány az erdő vadászni. Tulajdonképpen,
mindannyian a tömlöcbe akartak menni, de már korábban meghódítottuk,
és volt hova mennem, ezért meggyőztem őket, hogy menjenek el a
délután erdőben.
Úgy tűnik, mindhármuknak azóta is viszketnek, hogy bekerüljenek egy börtönbe

egy börtönvárosban vagyunk. Lehet, hogy ilyen ütemben újra be kell mennem, nem?
Egyelőre csak lazán vettük a dolgunkat, és ahogy ígértem, szolgáltam
nekik sárkány steak ebédre – luxus sárkánysteak szendvicsek, hogy legyen
pontos.
...Enyhén pirítsunk fehér kenyeret, és kenjük meg vajjal az egyik oldalát
a szeleteket. Egy másik szeletet mustárral megkenünk, és a kenyérből szendvicset készítünk a
vastag sárkány steak reszelt káposztával és fokhagymával ízesítve
steak szósz...
Miután teljes pompájában láttam és megéreztem étvágygerjesztő illatát, még én is
azon kaptam magam, hogy nyáladzok.
Így mindhármuknak jóllakott a sárkányhús. Fel egyedül kapott a
különleges szendvics káposzta nélkül.
Miután megtöltöttük a sárkány steak szendvicseket, elindultunk a
Kalandor céh, hogy megajándékozza Ugohlt, aki fáradtnak tűnt
munka, és Elrand is, amíg én dolgoztam. Szendvicsekkel mentem, mert azok
Könnyűnek tűnt munka közben enni, és ez részben az oka annak, hogy steakkel mentem
szendvicsek ebédre azért volt. Így a kettőhöz készítettem néhány extrát
közülük, és szendviccsel a kezében a Kalandor céhéhez került.
◇◇◇◇◇
Az alkalmazottak hozzászoktak hozzánk, így azonnal felvezettek a

2. emelet és a céhmesteri szoba anélkül, hogy bármit is mondanom kellene.
Amikor bekopogtam és kinyitottam az ajtót, Elrandot és Ugohlt is némán találtam
papírmunkán megy keresztül.
– Ó, Mukohda, kérlek, várj egy kicsit – mondta Ugohl írás közben
valamit egy papírra. "Elnézést, amiért megvárakoztatom. Ott volt
valamire szükséged volt?"
– Nem, sajnálom, hogy megzavartalak, amíg elfoglalt vagy. De én is az
miért van olyan sok munka, szóval… Itt, neked.” előállítottam a
sárkány steak szendvicseket a Item Boxomból, és átadtam Ugohlnak.
"Ez......"
– Szendvicsek, vörös sárkánypecsenyével – mondtam, és Ugohl is
szeme tágra nyílt a meglepetéstől.
“D-Dragon hús......”
"Igen. Nem sok, de kérlek edd meg, és tedd meg a tőled telhető legjobbat.”
„Sárkányhús... Még egy király is szerencsés lenne, ha egyszer megkóstolná a

élettartam........."
Huh? Igazán? Most kaptam meg, így csak annyit tettem, hogy csináltam egy kis pluszt, amíg voltam
ebédet főzni Felnek és a többieknek. De ezt hallva azt hiszem, tényleg
kicsit extravagáns volt a sárkányhús használata. Valószínűleg mennem kellett volna
vörös vaddisznóval vagy kakasszal, mi?
"*Gulp*......C-Tényleg megkaphatom ezt?"
"Természetesen. Ezért adtam neked."
Ne fogd vissza magad, csak tömd be az arcod.
"Th-Then......"
„VÁRJ AZONNAL!! W-Mi van az enyémmel, M-Mukohda? Nem én
kapsz?!”
Jaj, ugyan már Elrand, ne pofázzon úgy, mintha sírni készülne. Nekem van
néhány neked is.
– Itt van a részed, Elrand, csak nyugodj meg – mondtam
le egy sárkány steak szendvicset előtte.
"Igen! Ez egy vörös sárkány! Vörös sárkány! Azt hinni, hogy megeszem a vörös sárkányt
közvetlenül a földi sárkány után! Jó, hogy vannak barátai, nem? Te vagy a
Legnagyobb barátom, aki valaha volt, Mukohda!”
Jesszus, ne légy már ennyire ideges. Még akkor is, ha sírni készültél
korábban, most, hogy egy sárkány steak szendvics van előtted, már minden
mosolyog.
– Ó, ezt is. Átadtam Ugohlnak és Elrandnak egy-egy finomsággal teli kosarat.
„Ez ugyanaz a kilós torta, amit korábban adtam neked. Ti ketten szeretitek az édes dolgokat,
jobb?"
"Azta! Kösz!" Az édességet kedvelő Elrand bekukkantott a kosárba és
ünnepelt.
Közben odasúgtam Ugohlnak: „A kosaradban vörös sárkányhús is van
benne Ugohl. Kérjük, ossza meg családjával."
"Biztos vagy benne?" – suttogta vissza.
„Ezúttal Ön és családja volt emiatt a leginkább zaklatott.
Ez csak egy kis jóvátétel, de…”
– Annak ellenére, hogy téged is zavart az az idióta céhmester... Köszönöm
annyi mindenért, Mukohda. De biztos vagy benne, hogy nem baj, ha nem adsz?
az az idióta céhmester valami vörös sárkányhúst?
– Gondolod, hogy képes lenne nyers húst főzni?
– Ez biztosan lehetetlen lenne, mi?
Amíg Ugohl és én suttogtunk egymásnak, hallottam, ahogy Elrand elmegy,

– Huh?
"Mi a baj?"
– Hmmm? Elrand, aki eddig csupa mosoly volt, hirtelen hátranézett
és eszeveszetten előrement a szendvicsek között, miközben zavartan kiengedte magát
zajok.
Megpróbáltam felhívni őt. – Elrand, mi történt?
„Uhhh, csak én vagyok így, vagy az Ugohl sárkánysteak szendvicse vastagabb?
Mukohda......?”
Elrand azért nézett ennyire körül, mert az volt
szendvicsét Ugohléhoz hasonlítva.
"............Ez csak a képzeleted."
"Igazán?"
– Ez a te képzeleted.
Úgy van. Ez csak az ő képzelete. Egyáltalán nem én készítettem az Ugohl's-t
sárkány steak vastagabb vagy bármi. Becsületes.
– Még ennél is fontosabb, hogy nem ebédeltél, igaz? Eheted úgy, mint a
nassoljon munka közben, ezért kérjük, élvezze."
„Hah! Úgy van! Hát akkor...” Sikeresen elterelve, Elrand
gyorsan beleharapott a sárkánypecsenye szendvicsébe.
„S-Annyira jó...... A földsárkány jó volt, de ez is finom.
Ugh! Nagyon boldog vagyok~!"
Jaj, ne sírj evés közben.
„Hahh...... Hagyjuk most békén azt az idióta céhmestert. Egyszer
befejezte az evést, gondoskodom róla, hogy megfelelően működjön. Szóval most nekem is enni kéne."
Ugohl beleharapott a sárkánysteak szendvicsébe is. “Hihetetlenül finom. én
soha nem gondoltam volna, hogy eljön a nap, amikor megkóstolhatom a sárkányt
hús…” Ugohl minden falatot ízlelgetett, mintha képtelen lett volna teljesen kifejezni
mennyire megmozgatta az íze.
Mint valaki, aki mostanában meglehetősen rendszeresen evett sárkányhúst, az
olyan érzést keltett bennem, hogy menekülök.
„Uhh, akkor most elmegyek. Kérem, tegyen meg mindent a munkájával” – mondtam
- mondta, mielőtt gyorsan elhagyta a céhmester szobáját. Fel és Dora-chan, akik
csendben maradtak, követtek engem.
"Jaaaaa... Végre vége."
《》
Hú, végre megszabadultunk tőlük. Dora-chan annyira óvatos volt
Elrand, hogy egész idejét Fel mögé bújva töltötte.
Sui, mint mindig, mélyen szunyókált a táskámban.

– Csak ennyit akartam csinálni, úgyhogy irány az erdő.
"Valóban."
" Gyerünk. 》
◇◇◇◇◇
Amint kiértünk az erdőbe, mindhárom ismerősöm boldogan indult

vadászat. Odaadtam Felnek a bűvös táskát (extra nagy), így valószínűleg jók lesznek.
És amíg kint voltak......
„Ideje gyakorolni a mészárlást. Mit használjak? ......még mindig sok van
szörnyek, amiket még nem szedtek szét... Persze van még
cockatrice és vörös vadkan, de van olyan is, amit Fel és a többiek kaptak
mielőtt Dolanba jöttünk…”
Megnéztem a tételdobozom tartalmát.
Wyverns: nem.
Vadbölény: ez is egy kicsit túl nagy, szerintem.
Arany bárány: ennek arany gyapjúja van, ami értékesnek tűnik, én pedig nem
biztos vagyok benne, hogy tisztán le tudom venni, szóval nem szabad rátennem a kezem.
Óriás szarvas vaddisznó: mintha egy egész könnyű teherautó méretű vaddisznót tudnék levágni
magamtól!
Rockbird: Nos, nagy, de azt hiszem, képes lennék kezelni.
Szóval, ez a kakas, a vörös vaddisznó és a sziklamadár között van, mi?
– Rendben, menjünk a sziklamadárral. Sikerült levágnom a kakast
a vörös vaddisznó pedig már Elrand instrukciójának köszönhetően, hát próbáljunk meg valamit
ezúttal új.”
Tépd le az összes tollat, és... bemegy a vámpírkés. Természetesen minden
a tollak és egyéb árulandó cuccok az árudobozba kerülnek.
Emlékezés közben vágtam és szeleteltem a sziklamadarat a mithril késemmel
a lépések egy kakast lemészárolásához.
"Tyűha. Ez nagyjából helyesnek tűnik.”
Néhány vágás, amit csináltam, kissé durvának és szaggatottnak tűnt, de a
nagyrészt jól ment.
Miután megvizsgáltam a belsejét, megállapítottam, hogy bár ehetőek voltak, azok
undorítóak voltak. Nos, hát.
Közben Fel és a többiek visszatértek.
"Üdv újra. Ma gyors voltál."
Ritka volt, hogy visszatérjenek, amíg a nap még magasan járt az égen.
"Igen. A környéken nincs jó zsákmány.”
– Ahh, Dolan egy börtönváros, szóval talán azért, mert olyan sok van
kalandorok a környéken? Nem mintha az összes kalandor a börtönben lenne
végül is az idő."
Az a tény, hogy ennyi kalandor van, valószínűleg ezt jelenti
a szörnyekre errefelé elég rendszeresen vadásznak. Ennek ellenére nincs mód Fel
és a többiek nem kaptak semmit, igaz?
Amikor benéztem a varázstáskába...... sok indigó színű tehén
kilöttyent. Nem voltak olyan nagyok, de szarvak voltak, és pontosan úgy néztek ki
fekete wagyu tehenek, fekete bőr helyett csak indigó bőrrel. Amikor én
Az Appraisal alkalmazást használta rájuk, kiderült, hogy C-rangú szörnyek, az úgynevezett „kék
bikák.”
"Itt sok minden van ahhoz, hogy ne legyen "jó préda".
"Valóban. Találtunk egy kék bikacsordát. Sokan vannak, ha
semmi más."
《》
Tudod, Sui padsorba ment a kék tehenekhez, és rengeteget kapott!
《 Ezeket alapvetően Sui szedte le. Találtam egy hatalmas madarat,
hát megöltem azt. 》
Ez az a hatalmas madár, akiről Dora-chan beszél? Hatalmas pulyka volt...
mint egy 2 méter magasnak tűnő fenevad. Amikor értékeltem, megtanultam
egy B-rangú szörnyeteg volt, az úgynevezett „óriáspulyka”.
Végül harmincnyolc kék bika és négy óriáspulyka volt az épületben
táska.
– Valójában sok minden van itt.
"Igen jol..."
Ezzel most elég sok levágott szörny van a dobozomban,
szóval azt hiszem, gondoskodnunk kell róluk a céhben. Épp kint voltam
marhahúsból is. Annak ellenére, hogy megtanultam magamnak mészárolni, volt egy
Végtére is korlátozza azt, hogy mennyi mindent tehetek a magányossal. Valóban annak kellett lennie
céh, ha meg akarok kérni egy helyet, ahol gondoskodhatok egy csomó ilyenről.
Miközben a kék bikákat és az óriási pulykákat bedobtam az árudobozomba, én
eszembe jutott valami, amire akkor jöttem rá, amikor a tételemet ellenőriztem
Box készlete korábban. Elrand megkért, hogy adjam el a sötét golyókat és
más cuccok, amelyekből jó fegyverek és páncélok származnának, amibe bekerültem
Aveling börtönébe, amikor megérkeztem Dolanba, de mivel soha nem hozott
hogy újra, még mindig a tételdobozomban voltak.
Mit csináljak ezekkel? Nem igazán törődöm magammal, de gondolom

legjobb lenne holnap megkérdezni a Kalandorok céhét.
◇◇◇◇◇
Másnap, amikor elmentem a Kalandorok céhébe, megmutattak a

2. emelet azonnal. Elrandnak és Ugohlnak is fáradt arckifejezése volt
arcok.
„Hú? Mi a baj?"
– Elnézést, hogy megzavartam a munkáját, Ugohl. Az igazat megvallva......” I
elmondta neki a lényeget annak, amit Elrand kért tőlem Avelingben.
– Miért nem szóltál erről hamarabb, te idióta céhmester?
"Miért? Tudod, hogy elraboltál és így bezártál, amint
ahogy ideértünk, Ugohl. És azóta annyira el vagyok foglalva a munkával, hogy
teljesen elfelejtettem."
„Idióta céhmester. Ne csinálj belőlem valami emberrablót.
Az egész ok, amiért itt ragadtunk, teljes mértékben a te hibád, mert te
otthagyta a munkát, és elment játszani."
"Grrrr......"
Elrand, mikor tanulod meg, hogy Ugohl ellen nem tudsz nyerni?
– Szóval, mit kapott Aveling börtönéből?
– Tessék, nézd meg. Megmutattam neki a listát, hogy mi maradt.
– Abból, amit Elrand mondott, sötét golyókat és bármi mást keresne
amiből fegyvereket és páncélokat lehet csinálni... – mondtam a listára mutatva, miközben
Elrand elmagyarázta Ugohlnak a sötét golyók használatát. „Szóval azt hiszem, egyért eladnák
elég jó áron.”
gj
"Látom. Ahogy hallom, nagyon jól használhatóak lennének. Ha mi
előtte magyarázd el, mit csinálnak, elég népszerűnek kell lenniük.”
Miután egy ideig nézegette a listát, Ugohl kérte, hogy vegye meg az összes mérgémet
tarantula méregzsákok, méreg tarantula (speciális egyed) méregzsákok, gyilkos
teve tücsök bénító méreg, óriási gyilkos teve tücsök bénító méreg,
óriás csótány bénító méreg, óriási csótány exoskeleton, óriás
csótánykarmok, sötét golyók és a nagy bronz leguán (különleges egyed)
bőr.
Azt hittem, hogy elég erősen szedi a mérget, de mitől
Ugohl azt mondta, mérgek (különösen a bénító fajták) mindig voltak benne
viszonylag nagy kereslet volt a kalandorok körében, ezért szeretett volna kapni egy kis időt
volt helyük a költségvetésben.

Ha belegondolunk, minden bizonnyal jó ötlet volt megpróbálni megbénítani a szörnyeket
mielőtt befejezi őket, így jó lehet a kalandoroknak.
Pedig nem volt rá szükségem.
– Rendben, akkor azonnal megyek, és elkészítem a pénzt.
– Ó, várj, van néhány szörnyeteg, és azt akarom, hogy vágj le, te is
kezelni ezzel egy időben?”
– Nos, akkor menjünk a raktárba, jó? És elviszlek
készítsd el azokat a tárgyakat is, amiket kértem."
– Én is, Ugohl!
"Nem. Maradj itt és végezd a dolgod rendesen. Ha ezt elhagyod, én nem teszem
felelős azért, ami történik. Akkor most menjünk, Mukohda.
Biztos. Ez fantasztikus volt, Ugohl.
Ugohl ereje előtt még egy korábban S-rangú kalandor és
olyan céhmester, mint Elrand, nem tehetett semmit.
◇◇◇◇◇
– Hát akkor holnap dél után találkozunk.

"Igen. Abban az időben levágom a szörnyeket és a pénzt
kész."
Megkértem őket, hogy vágjanak le két bölényt, két vadbölényt és három aranyat
bárány, hét kék bika és egy óriási pulyka. Valahogy azt hittem, hogy lehet
túl sokat, de Dolannak sok hentes volt, és amikor kértem
Ugohl biztosított róla, hogy nem lesz gond, ezért folytattam a dolgot
lista.
A jelenlegi húskészleteim mellett egy darabig eltarthat minket. És mindennel
ezeket a különböző húsfajtákat, úgy érzem, sokféle lesz, amit élvezhetsz.
Na most akkor......
– Hé, tényleg mennünk kell?
"Természetesen."
《 Mintha nem tennénk! 》
《 Dungeon! 》
Természetesen a végén visszamennénk egy börtönbe. Csak beugrott a
erdő egy kicsit soha nem tudta kielégíteni hármójukat.
– Rendben, de nem megyünk le a mélyebb emeletekre, érted? Mi
csak közvetlenül a mezei kazamata padlói előtt menjen. Elmentünk a bajba
bérelni egy szép házat, úgyhogy holnap visszajövünk. te

hall?"
"Valóban."
《 Már értem. 》
《 Dungeon, tömlöc! 》
Tényleg értik......? Ennek ellenére nincs lehetőségem megállítani ezeket
emberek, mivel olyan izgatottak, hogy elmenjenek, szóval hát jó. Menjünk, asszem.
3. fejezet: Dolan's Dungeon, Újra

Másodszor voltunk Dolan börtönében.
Természetesen teljesen kihagytuk az első tizenöt szintet, amelyek hemzsegtek
kalandorokkal, és még a 16. emeleten túl sem volt semmi az
szembeszállhatott Felel és a többiekkel. Tekintettel erre, rábeszéltem őket, hogy kezdjék el
az óriás zóna a 22. emeleten.
Ezzel a döntéssel gyorsan felmentünk a 22. emeletre. Minden egyes
a floor főnökét Fel és Dora-chan legyőzte egyetlen találattal, és az
nem tartott sokáig, mire eljutottunk oda, ahol voltunk.
– Sui, a 22. emeleten vagyunk. Kiáltottam Sui-nak, aki még mindig bennem volt
táska...
《 Jajj! Sui sokat fog verni! 》
...És kipattant kint.
Előttünk egy ismerős óriási alagútszerű folyosó volt befalazva
kitett szikla. Ahogy haladtunk előre, mintha miénk lenne a hely, találtunk egy nagyot
lyuk a jobb oldalon. Egy széles, kupola alakú szobában egy csomó troll ill
minotauruszok leselkedtek.
《》
Sui megy…! mondta Sui, mielőtt beugrott, anélkül, hogy megvárta volna a
válasz.
《》
Ajjaj... elkéstem motyogta Dora-chan csalódottan.
„Most pedig elmehetsz legközelebb, igaz? Csak hagyd ezt Suira."
《 Tch! Rendben! 》
A szoba bejáratából néztük, ahogy Sui harcol. A 3 méter feletti
magas óriások csatakiáltást hallattak, amikor észrevették Suit. Ennek ellenére Sui nem tántorodott el.
*Pó-pap-pap-pap*
Sui egyik Acid Bullet-et a másik után lőtte le, és elejtette a trollokat és a minotauruszokat. Az
A cél félelmetesen pontos volt, precízen nagy lyukakat fúrt át a fejeken vagy
ládák. Sui, aki szintet ért, túl erős ellenfél volt a puszta trollok számára
vagy minotauruszok.
《 Mester – mind meghaltak! 》
„Ó, ez gyors volt. Ez fantasztikus, Sui.
Nos, akkor szedjük fel a cseppeket, és folytassuk a következő harcot.
Mindenki segített felszedni a ledobott tárgyakat, és áttértünk a következőre

szoba.
◇◇◇◇◇
Gyorsan, a közepén ebédszünettel haladtunk, mígnem

felért a 24. emeletre. Egyértelmű volt, hogy mindhárman együtt harcolnak
túl sok volt mindenhez, ezért felváltva veszekedtek, de
még így is túl könnyűnek tűntek. Végül is mindhárman szintet léptek
mióta utoljára itt jártak. Még egyedül is lemészárolták a
óriások villámgyorsan.
Én is szintet léptem, de még mindig össze sem tudtam hasonlítani őket. Minden
hárman voltak olyan erősek, sem a trollok, sem a minotauruszok, de még csak nem is
az óriászónában lévő sprigganok tisztességes ellenfeleket alkothatnak.
Tehát az idő alatt, amíg eljutottam oda, ahol voltunk, sikerült visszahoznom
hatalmas számú csepp, köztük számos gyöngyszemről leejtett drágakő.
Úgy érzem, itt az ideje, hogy visszatérjek a felszínre, de ők
valószínűleg még nem elégedett, mi?
》
" Jobb! én vagyok a következő! Dora-chan izgatottan repült be a szobába.
*Thudsshh-thudsshh-thudsshh-thudsshh-thudshh*
Dora-chan a Tűzmágiába öltözve szabadon átrepült az óriásokon, és kinyílt
nagy lyukakat ütött ki a testükön, ahogy ment.
" Még nem! 》
*Thudsshh-thudsshh-thudsshh-thudsshh-thudshh*
Lyukakkal, amelyeket a gyorsan repülő Dora-chan, az óriások fúrtak át
a szobában folyamatosan zuhant. A trollok, minotauruszok és sprigganok mind megpróbálták
megtámadta Dora-chant, de túl gyors volt, így esélyük sem volt rá
Gyere közel.
*Thudsshh*
Ó, az utolsó szál éppen leesett.
" Vége! Szóval, ahogy harcolok, elég menő, nem? 》
Ahh, persze, persze. Nem kell olyan önelégültnek nézned. Ami még fontosabb
siess és kezdd el gyűjteni a cseppeket.
Mindenki segített felvenni őket, de még így is tovább tartott
elvitte Dora-chant, hogy befejezze a harcot.
《 Mester – Sui éhes –. 》
– Valóban, ez valószínűleg egy kicsit hamarosan, de jó lenne, ha a

étkezés."
Fel szerint láthatóan egy biztonságos terület volt kicsit távolabb.
– Akkor hagyjuk abba a mai felfedezést, és vacsorázzunk ott.
A biztonságos terület felé vettük az irányt, amely éjszakai kempinghelyünk lesz.
◇◇◇◇◇
Most akkor mit együnk vacsorára? Még mindig vannak cuccaim,

készült, de ez nem egészen elég ahhoz, hogy Fel és a többiek mennyit esznek... Ó
nos, azt hiszem, csinálok valamit.
Csak mi voltunk a biztonságos területen, így nyugodtan kihozhattam az enyémet
varázskályha.
– Elkészítem a vacsorát, szóval igya meg ezt, és várjon – mondtam, és töltöttem
kólát mély faedényekbe vettem Felnek és a többieknek.
Ezzel nyerek egy kis időt. Mit csináljak? Így lesz
valami könnyen és gyorsan elkészíthető, igaz?
Átfutottam a tárgydobozomat.
Úgy van. Használjuk azt a sziklamadarat, amit most lemészároltam. Valami egyszerű
rockbird felhasználásával......... Ó, csináljunk egy szuper egyszerű szójaszószos-majonézes grillezettet
sziklamadár. Ehhez csak néhány ízben kell masszíroznom és grillezni.
Amellett, hogy könnyű, nem generál sok edényt, amit el kell mosnom, szóval
ez egy remek ötlet. És még finom is.
Már kéznél volt minden, ami az étel fűszerezéséhez kellett; csak én voltam
hiányzott az újhagyma, amit a tetejére szórhatunk köretként. Nem volt az
valóban szükséges, de ez javította a megjelenést és az ízt is. Egyszer
ügyességemmel megvettem az újhagymát, elkezdtem főzni.
~◇~◇~◇~
Először öntsd bele a majonézt, a szójaszószt és a reszelt fokhagymát (a

cső) egy vinil zacskóba, és keverje össze az egészet. Ezután vegyen egy kis madárhúst
amit falatnyi darabokra vágtunk, villával lyukakat szúrunk a húsba
segítse az ízek jobb asszimilációját, és tegye a zacskóba.
Ha ez megtörtént, masszírozd bele a pácot a húsba, és hagyd állni
körülbelül tíz perc. (Ezúttal szójaszószos dashit használtam, de mentsuyut is
művek. )
Ezt követően felmelegített sütésen kezdjük el grillezni a húst a bőr felől
serpenyőben, és ha már jól megbarnult, fordítsa meg a húst, és grillezze fel a tűzre
középre főz. (A majonézben lévő olaj itt kettős feladatot lát el, tehát
nem kell olajozni a serpenyőt. )
~◇~◇~◇~
A megfőtt sziklamadarat leterítettem, mielőtt rászórtam volna egy kis apróra vágott darabot
újhagyma az étel befejezéséhez.
Mivel ez olyan egyszerű volt, minden égőmet kihasználtam, és maximálisan kihasználtam
sokat csinált.
Az ízét már tudtam, de azért csináltam egy kis ízelítőt, mióta elkészítettem
olyan sok.
– Ez a gazdag íz is jó.
Ízlésemnek megfelelően sok extra majonézt adtam hozzá
íze még gazdagabb legyen.
Őszintén szólva, valószínűleg vissza kellett volna tartanom a gazdagságot, de csak
olyan ellenállhatatlannak találod... Uhh... igen. L-Ma ne törődjünk vele.
"Elkészült~."
Letettem az étellel teli tányérokat hármuk elé, és ők
mindenki ráugrott, mintha már túl sokáig vártak volna.
"Hm, ez jó. Imádom a gazdag ízét."
Felnek tetszik, hogy plusz majonézt tettem bele, mi?
" Ez nagyszerű! 》
Úgy tűnt, Dora-chan is szereti az extra majonézből származó gazdagságot
és jóízűen evett.
"Nagyon finom!"
Úgy tűnt, Suinak is ízlett, mivel a nyálka evés közben egy kicsit mozgott.
A majonéz és a szójaszósz valóban nagyszerű kombinációt alkotnak.
◇◇◇◇◇
*Sóhaj*... Ó, ember, biztosan kitömtem magam.

A majonézzel és szójaszósszal ízesített hús túlságosan jó volt, így a végén kötöttem ki
túl sokat eszik.
Noha hatalmas összeget kerestem, Fel és a többiek többet kértek
több segítséget, és végül könnyen megettük az egészet.
《 Mester - Sui caaake-t akar... 》
Sui, még mindig éhes vagy?
《 Ó, valami édes, mi? Jó ötlet. 》
– Én is eszek.
Te is? Dora-chan, Fel? Nos, megígértem nekik süteményt naponta kétszer,
és ma még nem kértek semmit...
Ügyességemmel megnyitottam Fumiya menüjét.
Ó, új eseményt indítanak.
– Úgy tűnik, epervásárt tartanak.
„Hm? Eper? Azokra a piros gyümölcsökre gondolsz?
"Úgy van. Mindig ők vannak a süteményeken, Fel.
《 Eper! Édesek, fanyarak és finomak! Sui akarja
jóóóó! 》
Elvégre Sui is szereti az epret. Mégis, sok, mi? Sok lehet
lehetetlen, de adhatnék nekik egy pluszt összesen háromért. Megvan
végül is edzett egy kicsit a börtönben.
– Nos, ma hozok nektek hármat. Mit akartok srácok?" én
megmutatta nekik, mi volt az epervásár étlapján.
– A szokásosat fogom venni – mondta Fel, de…
„...Nem szeretnéd ezt jobban?” Rámutattam egy korlátozott prémiumra
sütemény.
– Miben más?
Nem nézett ki annyira, de láthatóan hokkaidói búzát használt
és tiszta friss tejszínt. Ezenkívül úgy tűnt, hogy hatalmasat használt, speciálisan tenyésztett és válogatott
eper. Ennyit elmagyaráztam, meggyőzve Felet. – Rendben, akkor megteszem
vedd ezt."
Már a „prémium” szó is vágyat kelt, nem igaz? Szóval ez három
prémium sütemény Fel.
– Mi van veled, Dora-chan?
《》
Pudingot akartam kérni, de az is jól néz ki.
Dora-chan kissé elveszettnek tűnik a menüt nézve. Ha ez a helyzet, akkor
ennek tökéletesen passzolnia kell Dora-chanhoz.
"Akkor mi van ezzel? Epres puding-kistorta.”
《》
Ohh! Ez létezik?! Jobb! Azt akarom, hogy! Adj hármat! Dora-chan
szeme csillogott a csodálatos kombináció kilátásától
puding és epres sütemény.
Tehát ez három epres puding-rövidpogácsa Dora-channak.
– Mi van veled, Sui?
《 Ööö, uhhh...... 》
Az ölemben ülő Sui az epervásári menüt nézegette és

próbál választani, mintha az élete múlna rajta.
《》
Mester! Sui ezt akarja! Sui csáp segítségével rámutatott a
epres tekercs torta, ami aranyosnak tűnt a rózsaszín eperkrémével
tényleges epret becsomagolva.
"Ezt? Mi más?"
《》
Hm, ez ugyanaz, mint Fel bácsi! A következőre Sui mutatott rá
ugyanaz volt a prémium sütemény, amit Fel kért. Suinak valószínűleg volt
most hallottam, ahogy leírtam Felnek, és úgy gondoltam, hogy jól hangzik.
„Persze, ez az egy. Mi van az utolsóval?"
《》
Az utolsó...... ez! Az utolsó csemege, amit Sui kért, egy eper volt
pite, aminek a tortahéjában pudingkrém, a tetején pedig sok eper volt.
– Szóval, ez az utolsó.
Kinéztem a kocsival, tele csemegével hármuknak.
– Oké, itt van. Az összes tortájukat a saját tányérjukra tettem és tálaltam
ki őket.
Úgy tűnt, mindenki nagyon élvezi a süteményeit. figyeltem őket
egyél, miközben lazítottam egy kis csepegtetős kávé mellett.
"Olyan békés... Bár egy börtönben vagyunk."
◇◇◇◇◇
"Haahh!"
Mithril lándzsám széttépett egy minotaurusz hasát. Együtt a
a minotaurusz halálkiáltása, a belsőségei kiömlöttek az új lyukból. A minotaurusz
leesett, és néhány másodperc múlva eltűnt.
"Uh... mindent láttam......"
Felvettem a leejtett húst, és beraktam az árudobozomba, mielőtt elindultam
keressem a következő ellenfelemet.
Jelenleg a 25. emelet hatalmas főnöki szobájában voltunk, az utolsó emeleten
az óriás zónájában. Természetesen egészen mostanáig alapvetően nem találkoztunk
problémák, ezért mivel ez volt az utolsó főnöki szoba, úgy döntöttem, megpróbálok egy kicsit harcolni
magamat.
"Húúú!"
A talált troll kiadós csatakiáltást váltott ki, ahogy felém tartott. És így,
a következő célpontom egy troll lenne.
Ahogy az várható volt, a három ismerősöm tökéletesen kezelte az összeset
más szörnyek, és a troll volt az egyetlen, aki felém jött.
Ez nagyon hasznos, haver. Rendben, öljük meg ezt a trollt.

"Tűzgömb!" A mágia nem működött jól a trollokon, de lecsaptam egy röplabdát...
méretű Fireballt mindenképpen a trollba, mert ez is elvonja a figyelmet.
– Ggarggh! A Tűzgolyó felrobbant. De a troll nem halna meg attól
annyit.
... Milyen kemény dolgok ezek?
Míg a troll még mindig akadozott az előtte lévő tűz miatt, én
gyorsan megközelítettem hátulról, és a mithril lándzsám segítségével mindkettőt levágtam
lábfejét a boka körül egyetlen lendítéssel.
"Gaaahhh!" A troll felsikoltott, ahogy térdre esett.
És gyorsan megcéloztam a troll nyakát és...... *Slice* guillotinoztam
Mithril lándzsámat (speciálisan Sui készítette) a csodálatos vágóélével.
Nem érdekel, hogy az emberek azt mondják, hogy hátulról támadni igazságtalan.
Elvégre egy gagyi vagyok. Minden előnyt kihasználok.
A troll ledobta a bőrét. Felvettem és beraktam a cikkdobozomba, és
akkor Fel megkeresett telepatikusan.
《 Egy nagy jön feléd. Próbálj meg küzdeni ellene.》
Whaaat...... Várj, ha nagyot mond......
"Gggaahhhh!"
„Tényleg SPRIGGAN VOLT!”
Egy sarj, amely még egy minotaurusznál vagy egy trollnál is nagyobb volt, közeledett
én dübörgő léptekkel.
《 Megvan a Tökéletes Védekezés képessége, amit az istenek adtak neked, ugye
nem? Nem kell annyira félni. 》
"NONONO, EZ A DOLOG CSAK IJÁTÓ, AZT MONDOM NEKED!"
" Ez rendben van. Csináld. 》
NEM JÓ! Japán vagyok, a békés Japánból, te
tud?! Még ha Tökéletes Védelem is van, lehetetlen azt mondani, hogy ne legyen az
félek, ha valami hatalmas dolog jön felém!
Egyik másik ismerősöm sem jött segíteni; biztos behurkolták őket
írta Fel.
Fuuuuuuck~! Te barom, erre emlékezni fogok!
"Húúúú!"
„A francba! Rendben – egyelőre Fireball!!!” Elindítottam életem legnagyobbját
Tűzgolyó, ami a varázserőm majdnem felét elsüllyeszti benne. A több mint 1 méter széles
A tűzgolyó átvágta a levegőt, mielőtt eltalálta volna az ágat, amely golyóvá vált
tűz magát.
„Gh! Gghgaaahhh!” A lángokba borult sarj röpködött. Azt

forgolódott a földön, kétségbeesetten el akarta oltani a tüzet, és nemsokára el is
megállt a mozgásban.
"...meghalt?"
„Ghgohh......” Amint azt hittem, meghalt, a sarj kipattant
rögtön vissza.
"Jaj!"
A szálkás dühösen nézett rám, és hihetetlenül dühösnek tűnt. És......
"Ghggoooooohhhh!" A dühtől mostanra megvadult spriggan felsikoltott
mielőtt még egyszer hozzám jön.
– TERMÉSZETESEN EZ MEGTÖRTÉNNE… A többi részem felhasználásával
varázserővel létrehoztam három röplabda méretű Fireballt, és rálőttem
spriggan.

A sarj, valószínűleg még mindig az első támadás sebzését viselte, megkapta

eltalálta mindhárom Tűzgolyót, és térdre esett. – Gaahh!
"Most! Hah! Hah! Hah! Fogd thiiiissss!!” Mithril lándzsámat használva I
őrületében sokszor megszúrta a szívét. Amikor végre kihúztam a magam
lándzsa végleg, a sarj felborult, holtan. Aztán eltűnt és leesett
egy varázskő és egy opál.
„Hűha~. Valahogy sikerült…”
– Szóval meg tudod csinálni, ha megpróbálod.
– Mi a fenét értesz ezzel, Fel! Ne csak úgy lökd be valamit
nagy és erős nekem hirtelen!!”
„Hmph! Csak egy kicsit segítettem, hogy megerősödj, mert messze vagy
Túl gyenge."
– Bár igaz, hogy gyenge vagyok, tudod, hogy van olyan, hogy
mentálisan felkészült, nem?!”
Úgy értem, először is, ne hozz engem egy szintre mindenkivel,
istenem!
„Mennyivel kell lelkileg felkészültebbnek lenni? Az a
kazamata. Nem kell mást tenni, mint megfelelő számú ellenséget legyőzni.”
Kkkhhhh! Minden, amit mond, műszakilag korrekt. Ez olyan istenverte
frusztráló!!
Abban a pillanatban......
《 Mester – errefelé –! 》
《 Van egy kincsesláda! 》
Hallottam, hogy Sui és Dora-chan is hozzám kiált. Megfordultam hova
a hangok felől jöttek, és igazuk volt – biztosan volt a
kincsesláda a szoba hátsó részében a falnak támasztva. Odasiettem.
– Hohh, milyen szép kincsesláda. A kincsesláda, ami volt
50 cm széles és 30 cm magas, fehér volt, ezüst béléssel és ékszerrel
a csatját díszítve.
Úgy néz ki, ez a láda elég sokat ér. Mégis csak tedd le a kezed
kincsesládákon ebben a börtönben nagy hiba. Persze, azonnal kinyílnak, ha
csak kioldod a kapcsot, de szinte garantáltan van itt csapda. Mert
most az Értékelést kell használnom.
【 Kincsesláda 】
Egy kincsesláda csapdába esett, hogy a láda előtt buktató nyíljon, amikor
valaki kinyitja. Ha valaki beleesik a csapdába, soha nem menekülhet.
Például, egyáltalán nem jó... "Soha ne szökj meg?" Szóval halott vagy!
Ezek a csapdák nagyon veszélyesek voltak. Abban sem voltam biztos, hogy tökéletes védelem
buktatókon működne.
Rendben, dőljünk neki a falnak, és használjuk a mithril lándzsámat, hogy…
"Hup." Sikerült kioldanom a kapcsot, közé szúrtam a mithril lándzsát
a fedelet és a ládát, és nyissa ki.
*Csörög*
Amint kinyitottam a ládát, a láda előtti padló leesett
most itt.
„Húúú, ez a pince soha nem hagyja magát, igaz? Nagyon örülök, hogy van értékelésem.”
Miközben az eltűnt padlót néztük, bekukucskáltunk a kincsbe
mellkas.
„Ez…” Értékelés.
【 Varázstáska (nagy)】
Egy varázstáska, amibe száz (nagy) zacskónak megfelelő mennyiség fér bele. Megáll
idő belül.
„Óh! Ez egy varázstáska (nagy), ami megállítja az időt!” Semmi más nem volt benne
a kincsesláda, de csak a táska bőven jó volt.
Ezt tartsuk meg. Mindig volt nálam Fel egy varázstáska (extra nagy)
amikor vadászni mentek, de jó lenne, ha Dora-chan ragaszkodik hozzá
ez is. Fárasztó volt, de a végére venni ezt a varázstáskát (nagy) szép dolog,
legalább.
– Akkor most menjünk vissza.
– Hm, nem mehetnénk egy kicsit messzebbre?
《 Hűha? Folytassuk, gyerünk. 》
" Hamarosan? 》
"Nem. Ezek után a mezei kazamaták lesznek, emlékszel? Te már
megígérte, hogy itt megáll. Hazamegyünk – mondtam, mire mindenki kifütyülte és
panaszkodott, de elhallgattam őket azzal, hogy földsárkányt és vörös sárkánypecsenyét kínáltam
vacsorára, valamint öt-öt Fumiya tortája.
– Most pedig menjünk vissza.
◇◇◇◇◇
Hú, tényleg szép a felület. Csak Fel miatt voltunk lent

meg a másik önzése, de jó volt, hogy ötven darab minotauruszt kaptunk

hús és egy varázstáska (nagy). Fáradt vagyok, ezért tényleg csak vissza akarok menni a
házat, de ott van az összes cucc, amit tegnap a Kalandor céhnek hagytam, szóval én
mennem kell.
– Mielőtt visszamegyünk, elmegyünk a Kalandorok céhébe.
"Éhes vagyok. Gyorsan fejezd be."
《 Hűha? De éhes vagyok... 》
《 Mester – Sui éhes. 》
"Bocsi bocsi. Csak fel kell vennem a húst, úgyhogy szerintem nem fog
túl hosszú. És rögtön eszünk, miután visszajöttünk. Rendben?" megnyugtattam őket
lefelé, mielőtt a Kalandorok céhe felé indultunk volna.
◇◇◇◇◇
Amikor a Kalandor céhhez értünk, elmentem a recepcióshoz, ahol

Megkaptam Ugohl üzenetét. A jelek szerint éppen elfoglalt volt, tehát ő
sajnáltam, hogy meg kellett kérnem, hogy menjek el a raktárba. Egy éves korom óta
amiért olyan elfoglalt volt, én is bűntudatot éreztem egy kicsit.
Egyelőre az üzenetben leírtak szerint tettem, és elindultam a raktár felé. én
üdvözölt több hentes, akiket sokszor láttam, és gyorsan beengedtek.
– Hallottam az alcéhmestertől. Mivel te fogod tartani
az összes húst a hűtőben tároljuk.” Az alkalmazott
megmutatta, hol tartják a húst. eljöttem volna erre a helyre
többször is, például amikor a sárkányhúsért jöttem, és az is volt
tele van enyhén hideg levegővel.
"Akkor rendben. Itt van a két wyvernöd, két vad bölény, három arany
bárány, hét kék bika és egy óriási pulyka."
Egyenként kaptam meg a húst az alkalmazotttól és elraktároztam az enyémbe
Tétel doboz.
– Itt kaptam a fizetést az alcéhmestertől, ezért kérem, jöjjön ide
út."
Miután elhagytam a hűtött területet, követtem az alkalmazottat.
– Hát akkor ez a te fizetésed. Két kis táska volt ráhelyezve
a munkaasztal. – Először is, az Avelingtől származó cseppekért 644 arany van
kilencvenkét mérges tarantula méregzacskója, valamint a
különleges egyének…”
Az alkalmazott megszakította az Aveling börtönéből származó cseppek eladását.
Összességében 3098 arany volt. Elég sok volt, de nem lepődtem meg
Most.
Következő volt a wyvernek és a vadon élő bölények többi részének eladása
és más cuccokat, amiket náluk hagytam.
„Két wyvern 1120 aranyat ér, és két vad bölény 40-et
Arany. Következő ...............”
– Tehát mindennel együtt, a húst nem számítva, 1251 arany lesz
összesen. A kazamatából származó pénzzel együtt ez jön ki
4349 aranyra. Tehát itt van a fizetésed: 43 platina érme és 49 arany
érmék – mondta az alkalmazott, és a megfelelő kis táskákra mutatott. Ők
tartotta a platina- és aranyérméket.
„Az alcéhmester üzenetet hagyott, hogy nem vagyunk eleget
nagy aranyat, ezért platinában és aranyérmékben fizetett.”
Persze, ez teljesen rendben van. Soha nem használtam a nagy arany- vagy platinámat
elvégre eddig érmék.
Amikor átvettem a pénzt, és éppen haza akartam menni, megállítottak
az alkalmazott.
„Ah! Ez így van, kérem, várjon egy kicsit!” Az alkalmazott elszaladt a kezén
valami.
– Ezt neked kellett adnom az alcéhmestertől – mondta, és átadta
egy kosár, amiben egészen a közelmúltig kilós sütemények és vörös sárkányhús volt
szendvicsek Ugohlnak.
Mi lehetelhagytam
Miután az? a Kalandorok céhét, kinyitottam és két levelet találtam
belül egyetlen edényrel együtt, amely éppen elég nagy volt ahhoz, hogy szinte tökéletesen elférjen
a kosár belsejében. Felbontottam a leveleket; az első Ugohl feleségétől volt,
Thyrza, míg a második fiától, Michaeltől és lányától, Milanától származott.
– Ugohl felesége vagyok, Thyrza. Nagyon köszönöm a drága sárkányodat
hús. Családként nagyon élveztük. Az édességeid is nagyon-nagyon voltak
finom. Kérem, fogadja ezeket a szárított gyümölcsöket szívből jövő köszönetem jelképeként.”
És:
“Köszönjük a finom húst!”
– Michael
Végül:
“Köszönjük a finom édességeket!”
— Milana
Úgy tűnt, a sárkányhús és a kilótorta jól sikerült. Lányok voltak
valószínűleg ezen a világon is gyengécske az édességre, mivel úgy nézett ki, mint Thyrza
különösen szerette a kilós süteményeket. Azt is elmondhatnám, hogy Michael és
Milana mindketten igyekeztek, ahogy csak tudták, hogy kifejezzék érzéseiket
remegő kézírásukon keresztül. Főleg Milana írásai – én csak
alig tudta kivenni, amit írt, így valószínűleg csak most kezdte
írni és olvasni tanulni.
Kicsit boldognak érzem magam most.
Kinyitottam az edényt, és különféle kézzel készített szárított gyümölcsöket találtam becsomagolva
sűrűn belül, mindent Thyrza csinált. Kipróbáltam egyet; egyszerű, lágy édesség
ez nem volt elkeserítő, szétterült a számban.
Még egyszer végigolvastam a leveleket, és belül melegség éreztem.
– Miért vigyorogsz így?
Fel...... Miért kellett így vigyorogva mondanod? Pont amikor én voltam
nagyon jó érzés. *Sóhaj* Mindegy.
– Rendben, siessünk, menjünk haza, és együnk.
"Valóban."
《 Étel, étel! 》
《 Étel~. 》
◇◇◇◇◇
Ahogy ígértem, földi sárkányt és vörös sárkány steakeket fogyasztottunk

vacsora. Mindhárom ismerősöm addig evett, amíg tele nem lettek. Kösz
erre nagyon fáradt voltam.
Utána kaptam is nekik öt-öt finomságot a Fumiyától, ahogy én is tettem
igért. Azt hittem, hogy nem lesz szükségük desszertre, hiszen volt
felfalta a steakeket, de láthatóan az édességek mások voltak. Azt mondták
valami ilyesmi: „Az édességek más gyomorba kerülnek” – ahogy a lányok teszik.
Felnek bizonyára tetszett az a prémium sütemény a múltkor, mivel ötöt kapott
azokból. Dora-chan, mint Fel, biztosan nagyon szerette az epret
omlós-puding tegnap, hiszen ebből hármat kapott és kettőt a szokásosból
puding pudingok. Sui folytatta körútját az epervásáron, és kapott egy
epres no-bake sajttorta, egy epres Mont Blanc, egy eper
csokis torta, epres tekercs torta és epres mille-feuille.
Alapvetően eper volt – minden Sui sorrendjében.
Amíg ők élvezték a süteményeket, én pedig kávéztam, értékeltem őket.
Bár bementünk egy kazamatába, ezúttal csak rövid időre, úgyhogy én

Nem gondoltam, hogy a szintjeink túlságosan megváltoztak volna, de mégis megtettem
Amennyiben.
A következő sorrendben értékeltem őket: Fel, Dora-chan, majd Sui.
【】 Név Fel
【】
Életkor 1014
【】
Verseny Fenrir
【】 945-ös szint
【】 HP 10142
【】 MP 9768
【】
Támadás 9429
【】
Védelem 10157
【】
Agility 9954
【】
Készségek Szélvarázs, Tűzvarázslat, Vízvarázslat, Földmágia, Jégvarázslat,
Villámmágia, Szent varázslat, Barrier mágia, Karmok szétvágása, Test
Megerősítés, Fizikai támadásállóság, Mágikus támadásállóság, MP
Hatékonyság, értékelés, csatanövelés
【】
Áldás A szél istennőjének áldása, Ninrir; Isten áldása
háború, Vahagn
Ahogy az várható volt, Fel szintjén ennyi nem lenne elég a szintlépéshez.
De mégis, ezek a statisztikák csodálatosak minden alkalommal, amikor látom őket.
【 Név】 Dora-chan
【 Életkor】 116
【 Race】 Pixie Dragon
【】 szint 199
【 HP 】 1229
【 MP 】 3450
【 Védelem】 1158
【 Agility】 4032
【 Készségek 】 Tűzmágia, Vízvarázslat, Szélvarázslat, Földmágia, Jégvarázslat,
Villámmágia, gyógyító mágia, bombázás, csatanövelés
【 Áldás】 A háború Istenének áldása, Vahagn
Dora-chan korábban 197-es szinten volt... szóval kétszer emelkedett, mi? Ő a
magas szint is, szóval kétszer annyi munkával szintet emelni valószínűleg
nagyon jó.
【 Név】 Sui
【 Életkor】 4 hónap
【 Verseny】 Hatalmas Slime
【】 szint 42
【 HP 】 1731
【 MP 】 1694
【 Védelem】 1716
【 Agility】 1727
【 Készségek 】 Savgolyó, bájitalkészítés, klónozás, vízmágia, kovácsolás,
Gigantikussá
【 Áldás】 A víz istennőjének áldása, Rusalka; Áldás a
A kovácsmesterség istene, Héphaisztosz
Ha jól emlékszem, Sui 38-as szinten volt. Tehát négyszer emelkedett? Sui
több helye van a növekedésnek. Mégis, most, hogy fejlődött valamennyire, úgy érzem
sokkal lassabban emelkedik, mint korábban.
Őszintén szólva, tekintettel arra, hogy ezúttal milyen rövid volt a kazamatai merülésünk, és adott
milyen erős volt már mindegyik, nem nagyon reméltem. Így
Dora-chan és–Sui
És végül én.nyeresége csak csak
Ennek ellenére egy váratlan bónusz
egy keveset volt.
küzdöttem a legvégén, így hát én
valószínűleg nem emelkedett túl sokat.
【 Név】 Mukohda (Tsuyoshi Mukouda)
【 Életkor】 27
【 Faj 】 Emberfajta
【 Munka 】 Áldozat egy másik világból, kalandor, szakács
【】 szint 66
【 HP 】 413
【 MP 】 401
【 Védelem】 385
【 Agility】 331
【 Készségek 】 Értékelés, Tárgydoboz, Tűzmágia, Földmágia, Tökéletes védelem,
Dupla tapasztalatszerzés, ismerősök (szerződéses mágikus állatok): Fenrir, hatalmas
Slime, Pixie Dragon
【】
Egyedülálló készség Online szupermarket
<<Bérlők>> Fumiya, Tanaka italbolt
【 Áldás】 A szél istennőjének áldása, Ninrir (kicsi); Áldása

a tűz istennője, Agni (kicsi); A Föld istennőjének áldása, Kisharle
(kicsi); A Teremtés Istenének áldása, Demiurgosz (kicsi)
Ó, négyszer léptem szintet! Az, hogy ennyire szintet léptem még
bár csak a végén küzdöttem egy keveset, valószínűleg a Double-emnek köszönhetem
Tapasztalat készség. Igen-igen, elég jól csinálom magam. Főleg azóta
Nem próbálom semmi áron erőszakosan emelni a szintem, hanem csak harcolok
amikor alkalmas.
Amíg én az Appraisal-t használtam, mindenki elkészült a tortájával. Ahogy az várható volt
Valószínűleg milyen tele volt a hasuk, mindannyian álmosnak tűntek. Fel a
könnyű fogmosás, és miután megfürödtem Dora-channal és Suival, mindannyian
azonnal elment aludni.
Én is éjszakának akartam nevezni, de hirtelen eszembe jutott: „Meg kell
tegyen felajánlást Demiurgosznak." De ellentétben a zajos istennőkkel és a
Az italrajongó páros, Demiurge teljesen rám bízta a dolgokat, így én
igazán hálás volt ezért.
Gyorsan megnyitottam az online szupermarketemet, és átgörgettem
„Tanaka italbolt” menü. Itt volt az ideje a hasznos rangsoroknak
ragyog. Nem sokat tudtam az alkoholról, szóval az ilyen dolgok valóban voltak
kényelmes.
– Demiurgosz szereti a japán szakét, igaz…? Végignéztem a rangsort
a japán kedvéért.
Hmhm...... Ó, ez jó lehet.
Az első, amit választottam, egy Fukui prefektúrában főzött palack volt. Ez volt
Junmai Ginjo a 9. volt a havi ranglistán, tehát nem egészen kvalifikálta magát
magas rangúként, de a bolttulajdonos kis nyomát látva döntöttem mellette
jóváhagyása felette. Ez is meglehetősen megfizethető volt, és úgy tűnik, ez volt az
sorából a legnépszerűbb. Úgy tűnt, hogy a szaké íze és illata
remekül keverte bele a rizs természetes umamiját.
Mi legyen ezután? ......Ez jó lehet.
A következőt választottam a havi rangsorban a 8., de a 2. helyen
heti rangsor. Az a tény, hogy mindkét ranglistán szerepelt, és az, hogy ez
annyira híres volt, hogy még én is tudtam, hogy ez a név ragadt meg bennem. Ez képviselte
Niigata prefektúra, és úgy hirdették, mint a legendás eredetit
a híres mítosz kedvéért. Simának, könnyűnek, tisztának, kissé fűszeresnek érezte magát, és a
frissítő utóíz.

Miután kiválasztotta az első és a második palackot a havi és heti
helyezést, a napi rangsorból az utolsót választottam. Ez egy üveg volt
a napi rangsorban az első helyen tündökölt. Kicsit drága volt, de kék
A palack egyedi és csinos volt, ezért úgy döntöttem, hogy egy kicsit dúskálok rajta. -től volt
Sado városa Niigatában, és a leírásban az volt írva, hogy az
hosszú ideig alacsony hőmérsékleten történő erjesztéssel készült, hogy a
daiginjo lágy illattal és finom, de mégis mély ízzel.
Természetesen mindegyik 1,8 literes palack volt.
Utána ugyanazt a márkájú rágcsálnivalót kaptam, mint legutóbb, felárat
Kantsuma ajándékkészlet – bár természetesen más volt a választék. Ez
akkor egy tizenkét dobozos fekete wagyu marhasültből, fekete sertés szalonnából és
chashu, és olajban pácolt fiatal ayu édeshal.
Amikor kijelentkeztem, minden a szokásos dobozban érkezett. kivettem a tartalmat
és mindet felsorakoztatta a rögtönzött kartonoltárra.
"Nagy. Kész. *Ahem* Uhhh...... Ó, nagyszerű Demiurgosz! Kérlek fogadd el
ezek!"
＜ Hm? Ó, Mukohda. biztos vagy ebben? ＞
"Természetesen. Nem akarom cserének nevezni, de jó lenne
ha szükség esetén segítene, kérem."
＜ Hm, valóban. Megértem. Mint korábban mondtam, tervezek adni néhányat
engedékenység. ＞
Ó, köszönöm, nagyon köszönöm, minden teremtés Istene!
A kartonoltár tetején lévő cuccok halvány fénnyel eltűntek.
＜ Ohh, ezek különböznek a legutóbbiaktól, és a rágcsálnivalók is
hívta Kantsuma is. Ez szép, nem? Élveztem ezeket a magammal
sake mostanában. nagyon örülök. Nyugodtan csináld újra, ha úgy tetszik. ＞
Ahogy akarod~! Ne törődj azzal, hogy „ha tetszik” – minden héten megteszem. én vagyok
számítok rád, Demiurge. Heheheheheh... Megkaptam a szóbeli beleegyezését. Most
Fel vagyok készülve mindenre, ami történik. Elvégre élve ragadtam 1500-ért
évek óta. Hiába vannak ismerőseim, nem vagyok biztonságban mindentől
a Minden Teremtés Istenének ereje nélkül.
Miután befejeztem felajánlásaimat a nagy Demiurgosznak, megnyugodtam
aludni, megnyugtatott.
◇◇◇◇◇
Mivel azt terveztük, hogy holnap elhagyjuk Dolant, az egészet elköltöm
ma készül. És ez azt jelentette, hogy ételt kell készíteni az utazáshoz. Elkezdtem főzni
kora reggeltől kezdve olyan dolgokat készíteni, mint a szokásos karaage, sertéshús
szelet, hamburgi szelet, hamburgi steak és miso-pácolt húsok. én is
hússoboro-t, tonjiru-t és tengeri levest készítettek, ezek mind nagyon jók voltak
testreszabható.
„Hú, ennek így kell lennie. Végül sokat kerestem.”
Amióta megkaptam a szakács állást, a főzésem sokkal gördülékenyebb lett
Túl sokat kezdtem el készíteni...... Nos, ha több van, az sosem probléma. Az lesz
úgyis megenni. Végül is mindannyian nagy evők vagyunk a házban.
„Mégis arra nem számítottam, hogy ez még meglesz…” Egy tál keveréket tartottam a kezemben
darált hús, amely ork húsból és minotaurusz húscseppekből állt a
kazamata.
„Elragadtattam, és egy kicsit túl sokat kerestem.”
Úgy értem, Sui speciális mithril darálóját olyan egyszerű használni, hogy nincs is rá szükségem
Bármilyen erőt használ, és folyamatosan kavargatja a húst, úgyhogy csak......
„Hmmm, nem akarom így hagyni, úgyhogy azt hiszem, készítek valamit
ezzel a darált hússal. De mi legyen?”
gy
Darált hús, mi~? Darált hús...... Ó! Csináljuk meg!
Amire természetesen a húsos pite gondoltam. Egyszer már elkészítettem
amikor túl sok darált húst vásároltam, amikor akciós volt. én
keresett egy receptet az interneten, ami váratlanul kiderült
könnyen. Amikor elkészítettem, a pite nevetségesen finom volt.
"Nagy. Készítsünk húsos pitét!”
Most, hogy ez eldőlt, a tudásommal megvettem, amire szükségem volt. én
már megvolt az összes fűszer, amire szükségem volt, valamint a tojás is, hogy tojást készítsek
lemosni a kéreg felületét, ezért megvettem azt a hagymát és sárgarépát, amilyen lennék
keverve a darált hússal, valamint a piacról származó fagyasztott pitelapokkal.
~◇~◇~◇~
Miután a hagymát és a sárgarépát felaprította, olajozzon ki egy felhevített serpenyőt, és süsse meg
amíg meg nem fonnyadnak. Ezután adjuk hozzá a darált húst, és közben keverjük össze
főzés, ketchup hozzáadása, Worcestershire szósz, granulált konsommé, só
és bors, szerecsendió (ez személyes preferencia) ízlés szerint. Végül szórjuk meg
némi lisztben; ha minden megfelelően összekeveredett, kapcsolja ki az égőt, és hagyja a hőt
eloszlatni.
Közben a felengedett fagyasztott pitelapot négy egyenlő részre vágjuk, és
pontozd be többször a két darabot, amely a pite tetejére kerül, úgy, hogy kb
egy centiméterrel a szélek körül.
Miután a megfőtt darált hústölteléket rárétegeztük a két bekarcolatlanra
a pite alapját képező darabokat, tojással megmossuk a pitelapok széleit a
tojássárgája és víz keveréke. Rétegezzük a bepontozott pitelapokat
tetejét, a széleit villával lezárva összenyomkodjuk, így téglalap alakú lepényt készítünk. Tojás
mossuk meg a pite tetejét, hogy fényes legyen, és süssük a sütőben, amíg szép
és barna.
~◇~◇~◇~
Ezúttal követtem a receptet, hagymát és sárgarépát használtam, de így volt

fagyasztott vegyes zöldségeket is használhatok, ha nincs kedvem
átvészelni a bajt. Az is jó lehet curryport használni az elkészítéshez
curry ízű húsos pite. A formát is átválthatnám a klasszikusra
kerek forma, vagy háromszög, vagy akár könnyen fogyasztható mini pitéket is készíthetnék
négyzet alakúak vagy téglalap alakúak is, mint az imént készítettem.
Mivel az étel ízlés és forma tetszés szerint alakítható, tegyük
készíts még néhányat később.
Miközben minden járt a fejemben, elkészült a húsos pite.
„Ó, jól néz ki, minden szép és barna. muszáj lesz
kóstolja meg ezt.”
A csábító szagtól elvesztve egy kicsit a számba ugrottam.
*Crssp*
"Annyira jó......"
Egyszerűen imádtam a pite illatos ropogósságát. És a jól fűszerezett
darált hús töltelék belül remekül párosul a kéreggel. És mivel így volt
kitöltött, teljes pontot kapott a hangerőre.
„Hé, úgy tűnik, valami jót eszel ott. Add ide,
is."
《 Ne felejts el engem. 》
《 Sui is akar egy kicsit! 》
............Annak ellenére, hogy az elkészülte után csak ízelítőt teszteltem.
A szagtól csábítva Fel és a többiek készenlétben voltak. Nem volt
más választás, így egy-egy húsos pitével teli tányért adtam nekik uzsonnának.
"Ó igaz. Ugohl felesége, Thyrza aszalt gyümölcsöt adott nekünk. Csinálnom kellene néhányat
font torta.”
Azt terveztem, hogy este jelentkezem Ugohlnak és Elrandnak, hogy leszek

holnap indulok, ezért úgy döntöttem, hogy megragadom a lehetőséget és csinálok még néhányat
ajándékokat ad nekik egy aszalt gyümölcsös font torta formájában.
Ezzel a gondolattal siettem sütni valami kilós tortát aszalt gyümölcsökkel
belül. Egyszerű volt az elkészítése, így nem tartott túl sokáig. Alapvetően az
csak szárított gyümölcsöt adott hozzá a torta tésztájához, és megsütötte.
Ebből adok nekik ajándékot a húsos pite mellé.
A pékárummal a kezemben elmentem a Kalandor céhbe.
◇◇◇◇◇
Amikor megérkeztem a Kalandorok céhéhez, azonnal megmutattak

a 2. emeletet egy alkalmazott. Ott találtam Elrandot és Ugohlt is eltemetve
papírmunka hegyén.
– Ó, Mukohda! Ugohl, itt van Mukohda! Szünet! Tartsunk szünetet!"
Elrand kétségbeesett, nem?
– Kérem, várjon egy kicsit, Mukohda. Idióta céhmester, dolgozzon tovább. én
Mukohda társasága marad.”
"Neeeee~!" Elrandnak könnyek szöktek a szemébe.
Először is a saját hibád, ha úgyis játszol. te
azt aratsd, amit elvetsz.
Részvétem.
– Elnézést, hogy megvárakoztatlak, Mukohda. Mi kell neked ma?"
Ugohl teljesen figyelmen kívül hagyja Elrandot, mi?
„Csak azért vagyok itt, hogy bejelentsek valamit… Ah, nagyon köszönöm
ajándékokat korábban.”
"Nem gondol semmit róla. A családom nagyon boldog volt, amióta megadtad nekünk
nagyon, szóval ez csak egy kis köszönet volt."
– Nos, ajándékokkal jöttem, amit szintén köszönet érte. Itt
menj – mondtam, és átnyújtottam Ugohlnak egy kosarat. Benne volt az aszalt gyümölcs font
sütemények és a húsos pite.
– Nem tisztességes, Ugohl!
– Te is kapsz egy kicsit, Elrand, ne pánikolj. Megadóan felnevettem, ahogy én is
átnyújtotta Elrandnak a részét.
„Hittem benned, Mukohda! Köszönöm!" Elrand nagyon elégedettnek tűnt
ahogy benézett a kosárba. Elrandot így látva Ugohl kiengedett egy mélyet
sóhaj.
– Azért jöttem ma ide, hogy mindent elmondjak, holnap elhagyom Dolant.

– Ó, ez így van?
*Zörög*
“Hááát?! M-Mukohda, elmész?!” Elrand nagyon felugrott
erőszakosan és kiabált. Olyan erős volt, hogy a székét feldöntötték, és
el.
– Túl hangos vagy, te idióta. Higadj le."
„A-Mintha nyugodt lennék! Mukohda elmegy!”
„Hú? Mit mondasz? Mukohda kalandor; ez természetes.”
Pontosan, Ugohl. Kalandorok utaznak.
„H-Hát ez így van, de azt hiszem, jó lenne, ha még maradna egy kicsit…
Úgy van!! Mukohda, miért ne tennéd ezt a helyet a bázisodnak? Dolannak van egy
Dungeon, és szerintem nagyon jó város! Hé, te is így gondolod, igaz?!”
Ahogy Elrand mondta, ez a város nagy volt, és tetszett, de… „Uhhh, nem
vannak erre vonatkozó terveid jelenleg."
Illetve nekem egyáltalán nincs, soha.
"Háá~ Gyere ooonnn. D-Dora-chan elmegy......” Elrand letette a kagylót
a fejét kétségbeesetten.
Hagyod, hogy az igazi érzéseid kiszivárogjanak, tudod.
– Hm... Szóval, ez a tervem. Köszönöm, hogy vigyáztál rám.”
– Kérlek, gyere vissza hamarosan, Mukohda.
"Természetesen."
............Így mondtam, de valószínűleg egy darabig nem jövök vissza. Azt nem
Hangosan kimondanám, de bosszantó lenne megtenni. És ami a legfontosabb, Dora...
Chan most teljesen kiakadt.
"Akkor rendben. Találkozzunk a jövőben – mondta Ugohl, és amint én
halkan elhagytam a szobát, és egy hangot hallottam belülről kiabálni: „DORA-
CHAAAAAAANNNN!”
Mindannyian összerándulva kirohantunk a céhből.
《 Az itteni kazama jó móka volt, de nem kell egy percre visszamennem
》
miközben...... Dora-chan halkan, dideregve mondta.
A túl erős szerelem néha traumát okozhat a címzettnek, mi?
Mellesleg, Sui egész idő alatt a táskámban aludt.
– Mindenesetre merre menjünk tovább?
Már eldöntöttem a következő úti célunkat, így volt válaszom Fel-re
kérdés.
„Ezután abba a városba megyünk, ahol először beléptünk
ország, Karelina.”
– Az a hely, mi?
– Kicsit gyors, de fel kell vennem a wyvern-köpenyt, amit kértem.
végül. Emellett van egy ötletem. Holnap indulunk, amint visszatérek
ennek a helynek a kulcsa a Kereskedők céhéhez reggel első dolga.
"Valóban."
》
" Biztos. Siessünk, és tűnjünk el erről a helyről.
Másnap reggel elhagytuk Dolant, és Karelinába mentünk.
Pletyka: Istenek büntetés közben

Nagy kastélyában, az egész teremtés Legfelsőbb és Legfelsőbb Istene
Demiurgosz éppen ezekben merült el legnagyobb élvezetében
napok: túlvilági sake és snack.
– Tényleg tükrözik? Hangosan tűnődött, mielőtt enyhén intett
egy kar, amitől egy félig átlátszó ablak nyílt ki előtte. Azt
bemutatta a szél istennőjét, Ninrirt, aki éppen a ház alatt volt
letartóztatás.
◇◇◇◇◇
A szél istennője, Ninrir otthonában...

Mintha frissen gyászvirrasztás után nyomott légkör töltötte el
hely.
„*Sóhaj*...... Túlvilági édességek............” – motyogta Ninrir fekve.
az ágyát. A korábbiakkal ellentétben egyértelműen elsorvadtnak tűnt.
Végül a Mukohdával való kapcsolata feltárult az Isten előtt
Az egész Teremtés, és kemény szidást és büntetést kapott tőle
neki. Azon felül, hogy minden mukohdai felajánlását elkobozták, megvolt
egy hónapra házi őrizetbe helyezték. A büntetés súlyos volt. Nak,-nek
Természetesen ezalatt megtiltották, hogy kapcsolatba lépjen vele.
“Cake...... Puding...... Dorayaki......”
Mindenféle édesség, amit eddig kóstolt. Mindannyian lebegtek egyet
egyet a fejében.
"Biztosan szeretnék egy dorayakit...... *Gulp*"
Kedvencére, dorayakira gondolva Ninrir nem tudta elállítani a nyálát
hogy felhalmozódjon a szájában.
„Egy hónap… Tudom, hogy ő a Minden Teremtés Istene, de ez igaz
kegyetlen..."
Egy teljes hónapra elzárták a másik világ édességeitől. Ez volt
alapvetően kínzás Ninrirt, mivel már nem tudott elégedett lenni a
a világ mézét vagy aszalt gyümölcseit, miután megkóstolta a világ édességeit.
"Egy hónap túl sok......"

Egy hete a Mindenek Istene által meghirdetett egy hónapos házi őrizet
A teremtés, Ninrir szíve máris megtört.
"*Sóhaj~*...... Miért nem mentettem meg az édességeimet? Ha lenne még egy kicsit is
hagyta, ez lett volna…”
Annak ellenére, hogy Ninrir annyi édességet kapott Mukohdából, ő
egyiket sem mentette meg. Ehelyett egyszerűen megette mindet.
"Annyira idióta vagyok......"
A múltbeli sajnálatokkal együtt egy közmondásos démon kezdett bele suttogni
fül: "Miért nem lopsz be egy jóslatot, hogy édességet kérj tőle?"
– Nem, nem tehetem, nem tehetem! Ha a Teremtő Isten megtudná, nem engednék el
csak egy hónap múlva!"
Ninrir belső démona ismét megszólalt: „Akkor egyszerűen nem kell
kitalál."
„Mintha nem tenné!! Ő az egész teremtés Istene! izé~... Nyugi
le, Ninrir. És szabadulj meg ezektől a gonosz gondolatoktól. Ha nem, akkor valami rossz
meg fog történni...... Ha nem vigyázok, lehet, hogy soha nem kóstolhatom meg a túlvilágot
megint édesség, nemhogy egy hónapot ki kell bírni nélkülük!”
Ninrir már ettől az ötlettől is megborzongott, és kitörölte a démont a szívéből.
„Nehéz, de nincs más választásom, mint kibírni…”
Kapaszkodott a fénybe az alagút végén, ami a lány vége volt
házi őrizet, Ninrir összeszorította a szívében rejlő vágyakat.
– Ninrirből tényleg hiányzik a kitartás. Nos, neki sikerült, szóval én
tegyük fel, hogy elengedem."
Miközben a túlvilági szakét és a harapnivalókat élvezte, Demiurge ezt motyogta: „Ez
a másik világ cuccai finomak, nem? Nem mintha nem érteném
hogyan érzi magát Ninrir.
– Nos, ha nem tartja be azt, amit mondtam, akkor tényleg képtelen lenne rá
kóstolja meg újra a túlvilági édességeket. Ho! Ho! Ho! Akkor most nézzük meg
Kisharle a következő.
◇◇◇◇◇
A föld istennője, Kisharle lakhelyén...

Kisharle otthonát feszült légkör töltötte el. Kisharle, aki volt
a saját szobájában, az ágya előtt járkált, látszólag ingerülten.
„Egy hónap, egy egész hónap…”
Kisharle azon törte a fejét, hogyan vészelje át a házi őrizetet.

Most, hogy már elkezdte használni a másik világ szépségápolási termékeit,
már el sem tudta képzelni az életet nélkülük.
"Jó vagyok a samponozásban és a hajkezelésben."
Mukohda tanácsaival felfegyverkezve Kisharle két emberrel tartalékolt
féle sampont és hajkezelést, hogy azt használhassa, amilyet szeretne.
Jelenleg még körülbelül fél üveg maradt mindegyikből.
„Még mindig megvan a fele, és egy-egy üveg sampon és haj
kezeléshez, amihez még nem nyúltam hozzá, úgyhogy jól vagyok vele.”
Kisharle kéznél volt egy sampon és hajápoló készlet
még nem érintette meg.
„Van elég testszappanom is. Ha a legrosszabbból jön a legrosszabb, használhatom a rudat
szappant is."
Kisharle kétféle testszappant készletezett, hogy átöltözhessen, ha akar,
szintén Mukohda tanácsára. Körülbelül harmada maradt az egyik üvegből, és a
a másikat épp most nyitották ki. És ahogy Kisharle mondta, még ha ki is fogyott
testszappan, még mindig volt három szelet szappanja, tehát még mindig elég kevés volt
mozgásteret ezen a fronton.
„A probléma az arcom karbantartása. És ez a legfontosabb
dolog......"
A túlvilági bőrápoló termékek Kisharle bőrét olyanná változtatták
olyan mértékben, hogy szinte felismerhetetlen volt. Sima és rugalmas volt, és
tökéletesen feszes, akár egy kemény tojás. A túlvilág erejének köszönhetően
bőrápoló termékek, Kisharle olyan bőrt szerzett, amilyen minden nő lenne
féltékeny.
„Ami a szépségápolót, az arcápolót és a krémet illeti, amit most használok...
Mindegyik nagyon jól működik, és tökéletesek a bőrömnek, úgyhogy nem akarom
elfogy, de…”
A szépségápolási termékekhez, amelyeket Kisharle jelenleg használt, a szépségét
A testápoló még mindig több mint félig tele volt, de az arcápolója és a krémje egyre fogyott
alacsony.
"Ebből az arcápolóból és krémből egy sem maradt!!"
Akkoriban azt hitte, lesz elég ideje az állományok feltöltésére, ezért ő
csak arra gondolt, hogy legközelebb többet kér.
„Meg van az a krém is, amire már egy ideje vágyom… Ez az
nagyon jónak kell lennie. Ha ez lenne, még szebb lenne a bőröm…”
Kisharle visszagondolt az éjszakai krémre, amelyet a
Minden Teremtés Istene.

– Mindenesetre, ha kifogyok, mindennek vége lesz. Előtte meg kell csinálnom
valahogy csak a korábban kapott arcápolóval és krémmel...... Érződik
rosszabb, mint amit most használok, de ezen nem lehet segíteni. csak kapnom kell
ezen keresztül."
Kisharle-nek még mindig volt olcsó arcápolója és krémje, amit korábban kapott,
szóval úgy tűnt, hogy ezeket fogja használni.
„Ha, csak ha, ezek elfogynak............ NEEEE!! nem is akarok gondolni
erről! Mintha valaha is visszatérhetnék az olívaolaj használatához, mint korábban! Arc
testápoló! Szépségápoló krém! Krém! Azt a trifectát használtam, hogy tökéletes bőrt kapjak
bárki féltékeny lenne! Ezt a bőrt! Drága bőröm......!”
Úgy tűnt, Kisharle valóban a másik világ szépségétől függ
Termékek.
"*Huff*... *Huff*... *Huff*...... Nem jut eszembe, hogy kifogyok. Nem
mindegy, túl leszek ezen a hónapon. Ha egyszer ez sikerül, az enyém
a bőr biztonságban lesz. Csináljuk ezt, Kisharle!”
Kisharle felpumpálta magát.
„......... Azt hiszem, még az istennők is nők. Egy nő kötődése
a szépség bizony ijesztő... – motyogta Demiurge bölcsen.
– Nos, ha ennyire ragaszkodik a szépséghez, az csak azt jelenti, hogy ez jó
büntetés neki. Ho! Ho! Ho! Lássuk Agnit legközelebb.
◇◇◇◇◇
A Tűzistennő, Agni rezidenciájában...

Agni otthona tele volt feszültséggel. A helyén járkált
nehéz léptekkel, mintha megpróbálná visszatartani ingerültségét.
"Sört kérek............"
Agni nem tudta elfogyasztani szeretett italát, ezért csalódott volt. Csinált
igyál egy kis alkoholt... Ez azonban csak sör volt ebből a világból,
amelyet azelőtt szívott magába, hogy nem tudott a sörről
Mukohda világa.
– A langyos sör nem jó. Biztosan az a jéghideg sör...”
Elképzelni egy jéghideg sör ízét, és azt az érzést, ahogy lemegy
a torkát – nyelte reflexszerűen Agni.
"Fúúú! Egy egész hónap...................
Agni lehajtotta a vállát a depressziótól a gondolattól, hogy ő
egy teljes hónapig nem tudná megkóstolni azt a csodálatos sört.

„Annyira kegyetlen az a Teremtő Isten... Azt mondja, hogy ne igyam egy egészet
hónap..."
Sör egy jó izzasztó edzés után. Fürdés után sör. Sör vacsorával.
Mind nagyszerű dolgok voltak.
„NNUOOAAAGGGHHH! BEEEEER-t akarok!!!!”
Agni minden nap annyi sört ivott, amennyit akart
raktárkészletet kapott Mukohdáról. Most már egy cseppet sem kaphatott.
De a sörszomja nem múlt el.
– Szar, de nem tehetek ellene semmit, mi? Nem mintha tudok
szembeszálljon a Teremtés Istenének ítéletével.”
Amikor az igazság beköszöntött, Agni ismét lehajtotta a vállát
vereség.
„Miért nem mentettem el…? Annak ellenére, hogy nekem elég sok volt
sör............"
Agninak elég sok sörkészlete volt az összes ládából
kapott. Ennek ellenére már mindenen keresztülment.
– Annak ellenére, hogy ez teljesen természetes, mivel annyira jó, el kellett volna hagynom a
kis......"
Ez teljesen igaz volt.
„Most, hogy idáig jutottunk, nincs mit tenni. csak meg kell csinálnom
sörrel egy hónapig, mi?
Noha tudta ezt, Agni még mindig nem tudta lerázni a sörszomját.
„A másik világból származó alkohol végül is nagyon jó” – mondta Demiurge.
előveszi a poharát a szakéval és leereszti.
– Igen, jó.
Ezt követően kedvenc harapnivalójából, a kantsumából dobott a szájába.
„Hó! Ho! Ho! Ez a büntetés tökéletes volt Agninak, aki kiakadt
az a túlvilági sör... „láger”, igaz? Lássuk, a következő a Rusalka. Hogy van
csinálsz?”
◇◇◇◇◇
A víz istennője, Rusalka otthonában...

Egyedül ez a hely békés volt, mint általában.
"......Igyunk egy kis fagylaltot."
Rusalka elővette kedvenc csésze vaníliafagylaltját a tételdobozból
kizárólag istenek számára. Mostanában vacsora után élvezte ezeket.

"Heheh......"
Egy kanállal felkanalazta a hószerű fehér fagylaltot, és vett egy
falat. A hideg fagylalt csendesen elolvadt a szájában; az erős íz
és sűrű konzisztenciájú tej kenhető. Az íze tökéletes volt - édes anélkül
csípős, vanília illattal, ami csiklandozta az orrát.
– Ez tényleg nagyon finom.
Rusalka lassan élvezte a vaníliafagyit.
"Ez jó volt."
Letette az üres fagyispoharat az asztalra.
– Hm, szeretnék még egy kicsit… – motyogta Rusalka, mielőtt benyúlt volna
Tételdoboz és egy egyedileg becsomagolt baumkuchen kivétele. Eltört
kinyitotta a csomagolást, és majszolni kezdte a péksüteményt.
– Ez is jó.
Rusalka teljes mértékben élvezte a nedves, édes csemegét.
„Annyira kielégítő. Holnap többet eszek – mondta mosolyogva
eszébe jutott az összes édesség, ami még mindig volt a dobozában.
Egy hónapos házi őrizet miatt egyáltalán nem aggódott.
„Nagyon jó vagyok a megtakarításban” – dicsérte magát Rusalka.
Rusalka nem vakon fogyasztotta el az összes édességet, amit Mukohda adott
olyan, mint Ninrir. Ehelyett megőrizte őket az árudobozában, és
apránként élvezte őket. Ennek köszönhetően, ha felpörgeti magát, egyszerűen megtenné
alig tudja élvezni a falatokat egy teljes hónapig.
„Ez mindenki előtt titok. Főleg Ninrir – soha, soha
kitalál."
Természetes volt, hogy Rusalka így gondolta. Ha Ninrir valaha is megtalálná
kint voltak édességek a másik világból, valószínűleg eljött volna
Nem, biztosan megtenné. Ha ez megtörtént, még a rágcsálnivalók is
Rusalka olyan gondosan megtervezte, hogy egy egész hónapig kitartson, és eltűnik
egy pillanat alatt hála Ninrirnek.
– Nem adok semmit Ninrirnek. Nekem adták, úgyhogy élvezni fogom
– mondta Rusalka, és boldogan megtervezte, mit fog enni holnap.
emlékezett mindenre, ami még a Tárgydobozában volt.
– Annak ellenére, hogy ugyanazokat a dolgokat szeretik, ő nagyon különbözik attól
Ninrir, nem? Rusalka fiatal, de ő a legfelelősebb
őket. A büntetése most nem igazán büntetés, de…”
Demiurge azon tűnődött, mit tegyen.
– Végül is minden, amit kapott, az övé. Azt hiszem, ezen nem lehet segíteni.”
Rusalka váratlanul ravasz volt.
– Héphaisztosz következik.
◇◇◇◇◇
A Kovács istenében, Héphaisztosz házában...

Általában a hely visszhangzott Héphaisztosz hangos hangjától, de
most minden csendes volt.
*Csengés*
Héphaisztosz egy üres fapoharat tett az asztalra.
"*Börp*...... *Sóhaj*~"
Miután elfogyasztott egy kis langyos sört, Héphaisztosz mélyet sóhajtott.
"Most, hogy megkóstoltam a whiskyt, az ale egyszerűen nem elég erős..."
Héphaisztosz alkoholszeretete páratlan volt. Bár nem tehette
egy hónapig élvezze a whiskyt a házi őrizet miatt, soha nem tudta
fontolja meg, hogy egyáltalán nem iszik. Bár megelégedett a sörrel,
Héphaisztosz távolról sem volt elégedett vele, ha a túlvilághoz mérik
whisky, amihez igazából nem lehetett összehasonlítani.
„Házi őrizet egy hónapig, mi............? Nem próbáltuk ezt elnyújtani
de túlvilág odáig... – mondta magában Héphaisztosz, de nem így volt
igaz.
Demiurge, miközben nézte, azt akarta, hogy a férfi rájöjjön, mennyire megvadult
túljutott az alkoholon. Az italrajongó párosnak mindennél jobban nem volt semmi
ötlet, amikor a whisky kiválasztásáról volt szó, így mindig ők vették el a legtöbb időt
Mukohdával.
– Szóval egy ideig nem kóstolhatom meg a whiskyt, mi? Ez nehéz......"
Hephaestos teljesen beleragadt a whiskybe. Az egyik nagy vonzereje
A whisky az volt, hogy mindegyiknek megvolt a maga egyedi illata és íze, annak ellenére, hogy
az alkohol olyan erős.
„Jobb lett volna, ha spórolok egy kicsit, de így lesz
lehetetlen kérni tőlünk..."
Manapság Héphaisztosz legnagyobb örömforrása az ivás volt
az éjszakát Vahagn háborúistennel, aki éppúgy szerette az alkoholt, mint
Héphaisztosz megtette. Együtt beszélgetnének és megvizsgálnák mindegyik minőségét
üveget, amint megitták őket. Mindketten páratlanok voltak szerelmükben
alkohollal, és mindkettőjüknek ugyanaz volt az íze, mint azt hitték, hogy a whisky
volt a legjobb túlvilági ital. Amikor jó piát ittak, ők

soha nem fogyott ki a megvitatnivaló témákból.
„Annyira szórakoztató volt az a sok vita a whiskyről… Ó, igen, kíváncsi vagyok
hogyan ízlett az a 12 éves whisky, amelyet a Teremtés Istene elvitt?”
Hephaestos a világ legjobb whiskyjére gondolt vissza, hogy mind ő, mind
Vahagn sokszor élvezte. Azt mondta, a 12 éves whisky több volt
drágább, mint amilyenjük általában volt. És tekintettel arra, hogy ilyen parancsot adott a
ár, ez valószínűleg azt jelentette, hogy sokkal jobb ízű volt.
*Korty*
Elképzelve ezt az ízt, Héphaisztosz nem tudott nem nyálazni.
„*Sóhaj* Annyira akarom a whiskyt.” Gondolta, de természetesen nem volt
whisky maradt.
„Én is unom a sört. Na jó, azt hiszem, iszok egy kis mézsört…”
Héphaisztosz mézsört töltött egy pohárba, és megitta.
"......Édes... és gyenge."
Mind a sör, mind a méz volt az, amit Héphaisztosznak birtokolt, mielőtt tudomást szerzett volna róla
whisky. Most azonban, hogy megtanulta a magasztos alkohol ízét
whisky volt, az ale szinte csak víz, és a mézre csak úgy tudott gondolni
túl édes az erejéhez képest.
“Annyira jó lenne hamarosan egy kis whisky…”
– Hephaestos, tudom, hogy te és Vahagn iszonyatos mennyiségben öntöttél bele
szenvedély az alkohol iránt. Nem hiszem, hogy ti ketten most csendben tudtok maradni
hogy mégis a másik világból ismerte meg az alkoholt.
A másik világból származó alkohol finom volt. Ha valaki szerette az alkoholt, akkor
megértené Héphaisztosz érzéseit. Azonban......
– De úgy látom, túl sok időt vesz igénybe Mukohda, mert
annyira beleszerettél az alkoholba. Jó lenne, ha elgondolkodnál ezen, de...
Az utolsó Vahagn, a duó másik fele, mi?
◇◇◇◇◇
Vahagn háborúisten rezidenciájában...

Elégedetlen hang visszhangzott Vahagn otthonának folyosóin, ami
régen csendben volt.
„A francba! Ez a pia túl édes!!”
Vahagn megátkozta a már üres pohár mézsört, és rosszallóan összevonta a szemöldökét.
Miután elege lett a sok sörivásból, áttért a mézsörre.
– Biztosan whisky... Nincs is annál jobb.

Vahagn, akárcsak Héphaisztosz, most, hogy megkóstolta, képtelen volt megelégedni
whisky a másik világból.
"Egész hónap, mi......? Nem mintha Isten ellen akarnék menni
az All Creation, de szerintem egy egész hónap házi őrizet túl sok...”
Vahagn egy kicsit elégedetlen volt amiatt, hogy végig kellett ülnie egy
egész hónap házi őrizetben.
– Úgy értem, nem kértünk tőle annyit. Még adtuk is neki
áldás. Emellett elég ritka képességeket is felruháztunk rá.”
Bár ez igaz volt, akár akarta Mukohda, akár nem
más kérdés volt.
– Nos, ha a Teremtés Istene ezt mondja, akkor én nem tudom megtenni
bármit, szóval valahogy túl kell élnem ezt a hónapot, de... A
egész hónap............"
És közben egyáltalán nem tudna whiskyt inni.
"Whiskeyt akarok......"
Erős ital volt, semmihez sem hasonlítható, amit Vahagn addig ivott,
és minden palacknak megvolt a maga egyedi íze és illata. Elbűvölte
az a tény, hogy nagyon sokat változott attól függően, hogy hol és hol főzték
WHO. Az alkoholt szerető Vahagn számára a whisky teljesen újat mutatott
világ.
– Nagyon szeretném az egész éjszakát azzal a Kovács Istennel tölteni
újra. Annyira jó móka volt......”
Vahagn visszagondolt a Héphaisztosszal italozással eltöltött napokra.
A whiskyről folyó beszélgetések úgy folytak, mint a folyó, és vitatkoztak
mit rendeljen legközelebb. Ez váratlanul szórakoztató volt.
"Ahhh, a fenébe. Azt a 12 éves világot kellett volna innunk
legjobb whisky és beszélünk is róla…! Ennek finomnak kell lennie. én
úgy értem, ez csak egy jobb változata annak, amit mindig iszunk.”
Vahagn a világ legjobb whiskyjének 12 éves verziójára gondolt
a Minden teremtés Istene elkobozta tőle.
"Kíváncsi vagyok, milyen íze van..."
Annak ellenére, hogy tudta, hogy nem fogja tudni meginni, Vahagn nem tudta
állítsa le a képzeletét.
„Aaaaaggghh! whiskyyyyy akarok inni!” – kiáltotta Vahagn a
szíve mélyén.
– Vahagn, tudom, hogy Mukohda minden idejét lefoglaltad
Héphaisztosszal együtt."
Demiurge tudta, hogy nagyon rajongott a whiskyért
másik világ.
„Valóban érzem a kitartásukat, amikor az alkohol szeretetéről van szó. Az lenne
jó, ha ebben a hónapban elgondolkodhatnak ezen, és megnyugodhatnak.”
Demiurge ivott egy kortyot a kezében lévő szakéből, és felsóhajtott
megkönnyebbülés.
„Úgy tűnik, mindannyian érzik a hónapig tartó büntetést, legalábbis a
kis. Úgy tűnik, mintha rávennék őket arra, hogy lemondjanak a másik dolgairól
a világ azonban nem lesz választási lehetőség. Nos, beszélnem kell Mukohdával
erről, nem? Nagyon kedves srác, szóval valószínűleg nem lesz teljesen
szakítsa meg a kapcsolatot velünk istenekkel. Nem úgy tűnik, hogy ilyesmit tervez
azt sem. Bár nem tudunk hetente egyszer olyan dolgokat csinálni, mint korábban,
bár. Mindenesetre beszélnem kellene Mukohdával, ha egyszer ezek a bolondok.
lejárt a büntetés."
4. fejezet: Mukohda házat vásárol

Ismerős városképet láttam a kapu nyitott ajtaja mellett.
– Ez Karelina... Remek, siessünk és szálljunk be.
"Valóban."
《 Igen. 》
Fel hátán voltam, amikor Dora-chan mellett rohant Karelinába
minket. Egyébként Sui szokás szerint mélyen aludt a táskámban.
A kapuőrök kissé megriadtak; hosszú idő telt el azóta
Láttam Felet, de láttam, ahogy az arcukon felvirradt a megértés
észrevettek a hátán, szóval nem volt igazán gond. Annak ellenére
Dora-chan is itt volt most, gyorsan átengedtek, miután megmutattam nekik
fényes arany S-rangú céhkártyám.
A fényes arany S-rangú céhkártya ereje valóban nem vicc.
Ahogy a város ismerős utcáin sétáltam, valahogy úgy éreztem
"visszatért." Ez volt az első város, ahol meglátogattam, miután ebbe az országba jöttem,
végül is, és mi is maradtunk jó ideig. Valóban olyan város volt, ahol a
sok emlék és érzés van mögötte.
"Először is menjünk el köszönteni a Kalandor céhben."
Mindannyian Karelina kalandor céhe felé vettük az irányt. Ez visszatérés volt Fel számára,
Sui és én, de Dora-chan számára ez volt az első alkalom.
◇◇◇◇◇
Amikor beléptünk a Kalandor céhébe, a recepciós, aki

emlékezett ránk, sietett felkelni.
Kicsit elmosolyodtam a nosztalgikus megjelenítésen.
Nem kell annyira feldúltanod, érted?
Nem kellett sok idő, hogy megérkezzen egy szakadt és energikusnak tűnő öregember
felett. Ő volt a kalandor céh céhmestere Karelinában, Willemben.
„Óh! Rég nem láttalak!"
– Igen, már egy ideje.
– Úgy hallottam, S-rangú lettél!
– Igen, hála az útmutatásodnak. Ráadásul most van egy új ismerősöm – Dora-

chan, ide – mondtam, és valamiért Dora-chan a hátára akadt
a fejemből.
Dora-chan, srác, a karmaid a fejembe vájnak, és fáj.
„Uhhh, ez az új ismerősöm. Egy pixis sárkány…”
"Haha! Szóval még egy sárkányt is az ismerőseid közé tettél!
„A pixis sárkányok ritkák, ez pedig már teljesen kifejlett.”
„Gahaha! Ritka, mi? Számomra még ritkább vagy, mióta három van
ismerősök követnek téged."
Úgy értem, ha így fogalmazol... Igaz, hogy még soha nem is láttam
egy másik kalandor három ismerőssel, és maguk a szelídítők már azok
ritka.
– Sokat fogok kérni tőled, amíg itt leszel, érted? Számítok rá
te."
"Oké. Azt tervezem, hogy itt maradok egy ideig. Egyelőre csak arra jutottam
üdvözöllek......”
Ó, ez így van. Mivel már itt vagyok, megkérhetem őket, hogy vigyenek el
gondoskodni némi mészárlásról. Természetesen mindent eladok nekik, kivéve a húst.
Annak ellenére, hogy megtanultam magamnak mészárolni, nem tudtam mit kezdeni
nagy, és egyszerre csak egy-kettőt tudtam kezelni. Tényleg nem tudom legyőzni a
szakmai. Nem vicc, hogy milyen sebességgel megyünk át a húson, ezért meg kell próbálnom
hogy újratöltsem, amikor csak lehet.
– Esetleg árulhatnám önnek valami árut...?
"Ó, valóban? A behozott cuccok mindig elsőrangúak, így boldogok leszünk
hogy gondoskodjon róla. Siessünk a raktárba – mondta gyakorlatilag
a cél felé közelítve. Követtük őt a raktárba.
„Jaj!
raktár Johan! Van
– kiáltotta itt egy ismerős
a céhmester, arc!” Amikor
és megidézett egyelértük
ismerős,a zord külsejűt
öreg kopasz hátulról.
„Ó, te vagy az, tesó! Hosszú ideje volt már! Tehát az a tény, hogy te vagy
ez azt jelenti, hogy van eladni valamit? Minden, amit behozol, mindig az
valami ritka, szóval nagyon izgatott vagyok bármiért, amit rám vetsz. Lássuk
azt."
– Nem, ezúttal nem valami elképesztő.
Csak a felét adtam el annak, amit Dolanban fogtunk, a Dolan's-nak
Kalandor céh, ezért csak arra gondoltam, hogy a többit eladom itt.
– Hm, lássuk…
Egymás után kihoztam a többi szörnyet, amire Dolanban vadásztunk

a másik: nyolc wyvern, három vadbölény, három arany bárány, egy óriási szarvas
vaddisznó, két sziklamadár, tíz kék bika és három óriási pulyka. Úgy tűnt
sok húst kellett betakarítani a könnyű teherautó méretű óriásról
szarvas vadkan, ezért megkértem őket, hogy azonnal tegyék meg. Ami a kék bikákat illeti, volt
annyi, hogy egyelőre tíznél megálltam.
„Wyverns? És arany bárány, és még egy óriási szarvas kan! Csak amit én
elvárják tőled, tesó."
Látva a szörnyeket, amiket kihoztam, Johan meglepettnek tűnt.
Elmondása szerint aranybárányt és óriási szarvas kanokat nem láttak benne
A Karelina Kalandor céhje már pár éve.
– Nekem is eltelt egy ideje. Minden, amit behozol, tényleg nagyszerű.”
Úgy tűnt, a céhmester is hasonlóan érez, és hatalmasnak tűnt
elégedett.
Huh? Várjunk csak, lehet, hogy még van némi mozgástere, hogy többet tegyenek?
– Hm, megkérhetlek, hogy hentesselj még egy kicsit?
„Hm? Ahh, persze. Rendben van. Hála neked, lesz még néhány
végül is hamarosan pénz a kasszánkba – mondta fülből vigyorogva a céhmester
fülig.
Hmmm~, izzat így? Ha ez a helyzet, akkor megmutatom a kimérát és
orthrus, amelyet elutasítottak, amikor utoljára megmutattam őket, mert ők
túl sok pénzt értek. Mit szólsz ehhez?
– És akkor mi van azokkal, amelyeket korábban mutattam? előállítottam a
kiméra és orthrus. "És ez." A tetejére tettem egy halványszürke orrszarvút,
amely szintén a Tárgydobozomban lapult.
„............” A céhmester és Johan is elhallgatott.
"Öhm......"
Johan sziszegve fújta ki a levegőt. „Szóval ez így van. Ez a kiméra
és orthrus az előzőből, nem? És egy halványszürke orrszarvú? Behoztál néhányat
ismét ritka dolgok.”
"Igen. Nemrég Fel és a többiek…”
Anélkül, hogy befejezték volna ezt a gondolatot, mindketten megértették.
– Mi van vele, Johan?
„A halványszürke orrszarvú ritka, de már lemészároltam egyet, szóval nem az
tényleg probléma. Ami a kimérát és az orthrust illeti, persze nekem nincs
tapasztalat, de szerintem megpróbálhatnám...”
Az öreg Johan ezúttal sokkal nyugodtabb volt, mivel ez volt a második alkalom
látva a kimérát és az orthrust. Ami a céhmestert illeti, elmerült a gondolataiban

egy ideig, miután meghallotta Johan öregember válaszát.
„Hmmm... vegyük meg a halványszürke orrszarvút. De tényleg lehetetlen lenne
megvenni a kimérát és az orthrust is.”
„Ha mindkettő lehetetlen, az azt jelenti, hogy megvásárolhatja az egyiket
őket?"
"Valóban. veszek egyet belőlük. Minden, amit behoztál, tett minket
végül is sokkal gazdagabb. Meglovagolom ezt a hullámot, és megpróbálok még többet profitálni.”
Vagy a kiméra, vagy az orthrus, mi? Alapvetően mindketten voltak
pácolás az Elemdobozomban, szóval nagyon szeretnék közben akár egytől is megszabadulni
Meg tudom csinálni. Ha örökre a dobozomban hagynám őket, őszintén elfelejteném
valamikor léteztek. Akkor most melyiket fogja megvenni?
Miközben ezt forgattam a fejemben, Fel hangját hallottam.
– A kiméra.
– A kiméra?
"Valóban. Ez ehető."
Ahh~ igen, Fel mondott valami ilyesmit, nem? Várj, a kiméra
tényleg ehető? Bár úgy néz ki?
Aggodalmasan néztem a kiméra kísérteties formájára. „Uhh, ez a kiméra
tényleg ehető?”
– Nem, még soha nem hallottam ilyesmiről. Mi van veled, Johan?
"Nekem sincs......"
Mindketten arról számoltak be, hogy soha nem hallottak a kimérahúsról
ehető.
Hmmm~, de ez nem feltétlenül jelent semmit. Ennek az emberei
a világ nem tudta, hogy a puha héjú teknős is ehető...... Ilyen időkben
ezt az értékelést kell használnom.
【 Kiméra】
S-rangú szörnyeteg. Ehető. Első osztályú vörös hús. Ízletes akár grillezve, akár
főtt.
............Tehát a kimérák ehetők. És ezek első osztályú vörös húsok? Amikor
így néz ki, persze senki sem tudná megmondani.
Egyelőre tudtam, hogy ehető, ezért megkértem őket, hogy vigyék el a kimérát. Nak,-nek
Természetesen vissza kellett adnom az összes húst.
– Hát akkor kérem.
"Biztos dolog. Lássuk csak... Gyere vissza négy nap múlva. Meglesz a pénz
akkor neked is."

Miután elköszöntünk a céhmestertől és az öreg Johantól, elhagytuk a
Kalandorok céhe.
Most aztán Lambert háza következik. Itt az ideje, hogy szüksége legyen rá
még több szappant, sampont és ilyesmit. Van valami személyes, amit szeretnék
kérdezd meg tőle is.
◇◇◇◇◇
– Hosszú idő telt el, Mrs. Marie.

Amikor Lambert üzletébe értem, Lambert felesége, Marie kijött köszönteni
nekem. – Ó, uram, Mukohda! Már egy ideje! Szóval, visszajöttél Karelinába!”
– Igen, hosszú távollét után. Úgy néz ki, mint a szappan és a sampon
eladási."
A nők a bolt sarka körül tolongtak, ahol a szappan és
sampont árulták.
„Minden neked köszönhető. Minden nap sikeres. Azonban van egy határ
készletünkre, ezért korlátoztuk, hogy bárki kivásároljon minket
vevőnként egy értékesítés. Még akkor is, ha fáj a szívem ezért…”
Ahh~, azt hittem. Azt hittem, kifogy a készletük kb
most – utoljára Berléandben töltöttem fel őket.
„Igen, ez az egyik oka annak, hogy beszélni akartam Lamberttel ma. Ő
ban ben?"
– Kérem, várjon egy kicsit. Marie egy megbízott fiút küldött, hogy hívja Lambertet, és
a férfi maga is azonnal kirohant az üzlet hátuljából
megkapta az üzenetet.
– Már egy ideje, Mukohda!
– Biztosan így van, Lambert.
– Az ön által üzembe helyezett wyvern-köpeny végső kiigazításon megy keresztül

most, de nagyon jól sikerült!”
„Ó! Nagyon várom már ~."
– De szerintem még húsz napig tart.
– Persze, ez így jó.
Jóval a megígért szállítási dátum előtt jöttem vissza
minden.
„Úgy tűnik, valami dolgod van velem, ezért kérlek, gyere el
vissza."
Lambert bevezetett a boltba. Mióta beszélgetnénk
a szappanról és a samponról is, Marie kísért el minket.
◇◇◇◇◇
– Elnézést, hogy egyenesen az üzletbe kezdek, de jó lenne erről beszélni

először újratelepíteni? Végül is Marie nagyon idegesnek tűnik.
Hahaha...”
"Ó te! De igaz, hogy minden olyan dolog, mint a szappan és a sampon, amit mi
fogyni kezd, Sir Mukohda. Sajnálnám az összeset
a vásárlók, akik megvenni jönnek, ha mi is kifogynánk.”
......Hogy is mondjam... olyan jó pár, mint mindig. Ha megtartom
Ha ki vagyok téve nekik, a HP-m azonban elsorvad.
– Sir Mukohda visszatért, úgyhogy szeretném, ha hamarosan feltölthetnénk a készleteket.
Ha lehetséges......"
Marie azt mondta, hogy szeretne ugyanannyit, amennyiért eladtam nekik
Berléand a lehető leghamarabb. Ezzel az összeggel, amíg még lenne
hogy megtagadják azt, aki túl sokat próbál vásárolni, végre fel tudnák emelni a
egy termék vásárlónkénti limit.
Amennyit eladtam nekik Berléandban, mi......? Nagyon sok munka
csomagolja át őket edényekbe és fadobozokba... Értem, miért akarják olyan gyorsan
amennyire lehetséges, de szeretném, ha legalább a holnapi napom meglenne.
Szóval, azt mondtam, hogy holnapután délig el tudom készíteni, és
Marie egyetértett. Miután befejezte, Marie sietve visszament a boltba, ahogy az volt
úgy tűnt, aggódik az ottani események miatt.
"Sajnálom az esetet. Marie manapság nagyon jól érzi magát a munkában.”
– Jó látni, hogy nők dolgoznak.
"Eléggé igaz. Marie úgy tűnik, minden nap nagyon jól érzi magát, szóval
Én is nagyon boldog vagyok...... Szóval miről akartál beszélni velem?

Mukohda?”
"Jobb. Az igazat megvallva............"
Elmondtam Lambertnek, ami nem sokkal ezelőtt eszembe jutott. Alapvetően én
eldöntöttem, hogy szeretnék egy házat. Bárhol is béreltem házakat
utaztam, de kezdtem azt hinni, hogy egy állandó ház igazán jó lenne.
Tágasnak kell lennie, hogy Fel és a többiek nélkül élhessenek
túlságosan korlátozva érzem magam, és nem kell aggódnom miattuk sem. És
jó lenne többek között egy jól felszerelt konyha és fürdő
kényelmi szolgáltatások. Természetesen az általam bérelt díszes kúriákban mindez megvolt
funkciókat, de Felnek köszönhetően most sok pénzem volt, úgyhogy úgy gondoltam, több leszek
mint megengedhet magának egy szép kastélyt. És ami a legfontosabb, hogy legyen otthon
jó dolog volt visszatérni.
Nem volt kérdés, hogy még mindig elutazunk, csak az érzés
teljesen más volt, amikor volt egy házad, ahová vissza kellett volna térned. Szóval, amikor megpróbáltam
hogy kitaláljak egy szép helyet a ház vásárlásához, a legjobb hely az volt
Karelina. Dolant is fontolóra vettem, de ha lesz ott egy házam, láthatnám
Elrand kedve szerint jött-ment, így végül elvetettem az ötletet.
Valószínűleg Dora-chan is utálja. Szóval, ha tényleg házat vennék, akkor azt
Karelinában kell lennie.
– Huh~, tehát itt fogsz lakni. Nagyszerű!"
– Végül is itt vagy, Lambert. Szerencsére Ön olyan személy, akit megkérdezhetek
sok olyan dologról, mint amit most csinálunk.”
"Örömmel hallom."
„Szóval azt szeretném megkérdezni, hogy ha itt vennék egy házat, elmennék-e
A Kereskedői céh valóban a legjobb választás?”
– Lássuk csak... Attól függ, milyen házat szeretnél, de én igen
szerintem az lenne a legbiztonságosabb, ha közvetítőként a Kereskedő céhéhez menne
választás. Szóval, milyen házat remélsz, Mukohda?
Ha vennék egyet, nagyon szeretnék valamit a méretéhez képest
kastélyok, amelyeket eddig béreltem, egy olyan hely, ahová Fel könnyen bemehetett
és ki, nagy szobákkal, valamint jól felszerelt konyhával és fürdőszobával ill
ilyen, és egy nagy hátsó udvar is, ha lehet.
Elmagyaráztam Lambertnek, hogy mit akarok, ő pedig megcsapta a combját.
– Van egy, ami tökéletesen passzol a körülményeidhez, Mukohda! És az
már bútorozott is, így azonnal költözhető!”
Nyilvánvalóan az említett ház egy magas rangú nemesi villa volt, ill
bár nem volt közel a városközponthoz, de nem is volt túl messze, szóval
nem csak a vásárláshoz jó helyen volt, hanem a területe is nagy volt. A
Maga a kastély nagy volt, meglepően 14 LDK áron (tizennégy szoba plusz nappali
szoba, étkező és konyha). A 14LDK főházzal együtt ott
három kis lakóhely volt a szolgák számára.
„Bizonyos körülmények miatt elengedték, így ráhagyták a
A kereskedők céhét karban kell tartani, de tekintettel az ingatlan nagyságára... A
olyan nagy az ára, hogy nehéz volt vevőt találni, úgy tűnik.”
Lambert szintén a Kereskedők céhéhez tartozott, tehát nyilván az is volt
felszólították őket, hogy mutassák be nekik a potenciális vásárlókat.
– Azt hallottam, hogy te S-rangú kalandor lettél, Mukohda, én is az voltam
vajon akarod-e."
Ó? Szóval tényleg tudta. De milyen magas az ár? Ha megengedhetem magamnak
az én pénzemből, legalábbis egy lehetőség lenne megnézni.
– Szóval, mennyi az?
– 12 000 arany lenne. Lehet, hogy ezek után azt gondolnád, hogy drága, de
tekintettel a terület nagyságára és elhelyezkedésére – a kastélyról nem is beszélve
maga – valójában az olcsóbb oldalon van. Nem csak ez, de jön is
bútorozott, szóval ez nagyon kedvező."
12 000 arany, mi? Drága, de megengedhetem magamnak. Sőt, megtehetném
elég könnyen megteheti. Lambert azt mondta, hogy sok minden van benne, szóval lehet, hogy a
jó ötlet legalább megnézni.
– Hmm... nem tudom, hogy megveszem-e, de legalább meg tudnád mutatni?
"Látom. Akkor meg kell kérdeznünk a Kereskedők céhét, úgyhogy most menjünk.
Kicsit úgy éreztem, mintha a tenyerében táncolnék, de ha megyek
hogy mégis megvegye, gyorsabb lenne a legjobb, ezért követtem Lambertet a
Kereskedői céh.
◇◇◇◇◇
Lambert bemutatkozásának köszönhetően sikerült beszélnem a vezetővel

ingatlanosztály, Nestori, és gyorsan megengedték nekünk, hogy megnézzük a
ingatlan. Körülbelül húsz percnyi sétára volt a Kereskedő céhtől.
"Ez az."
„............Hú? H-Itt?" Nestori előtt egy igazán pompás kapu volt.
Nem csak ez, hanem egy pár két méter magas kőfal nyúlt ki belőle
a kapuk mindkét oldalán.
– Most pedig gyere be. Nestori kinyitotta a kapukat a kulcsaival, és sürgette

minket bent.
Miután egy ideig egy kövezett kősétányon haladtunk körül
gyönyörű zölddel, végre megnéztük a kastélyt.
"Mit szól hozzá? Ez egy csodálatos kastély, nem igaz?
Leesett az állkapcsom
Inkább nem, a látványától.
mint csodálatos vagy ilyesmi............ Th-This... It
egyáltalán nem az a fajta ház, amelyben egyetlen ember lakhat.
Eszembe jutott egy különleges cikk egy utazási magazinban, amit valamikor láttam
a múltban. „Egy luxustér, amit az életben csak egyszer tapasztalhatsz meg.” A
egy ilyen hívószóval bevezetett dolog egy szuper kategóriás külföldi volt
szálloda, ami olyan volt, mint egy búvóhely. Japán pénzben ez kerülne
több százezer jen éjszakánként. Ez a hely pont olyan volt
hogy.
Egy kastély krétafehér falai előtt, amelyet a
kastély, szóhoz sem jutottam.
"Csodálatos minden alkalommal, amikor látom ~."
Lambert, ne nevezd csak ilyen könnyelműen csodálatosnak. Úgy értem, ez igaz
hogy pompás. Az, de... tudod, miért mutatnál be egy szinglit
kalandor valami ilyen csodálatos dologhoz?
Teljesen valami hasonlót képzeltem el azokhoz a kastélyokhoz, amelyekben voltam
utazásaim alatt bent maradok. Természetesen még ezek is igazán fényűzőek voltak
az én mércém szerint, és arra gondoltam, hogy ezek közül az egyik a magassága lesz
luxus.
De látva magam előtt a kastély alabástromfalait, nem is lehetett
összehasonlítani azzal, amiben korábban szálltam meg. Teljesen más volt a mérete,
és sok táblaüveg ablak volt, aminek állítólag tényleg volt
drága.
– Kérem, nézze meg az udvart is. Nem csak tágas, de tele van vele
lomb."
Ahogy Nestori állította, a területet csodálatosan karbantartották,
és fákkal körülvett sűrű zölddel volt tele.
"Valóban. Egy emberi házhoz képest ez elég nagy.
《 Igen igen! Vannak fák is, úgyhogy szerintem jó.》
《 Yaayyyy! 》
„Ah! Hé!! Fel! Dora-chan! Sui!!”
Fel körbeszaladt a térben, Dora-chan repült, Sui pedig ugrált utána
őket.
Ahh! Fel tépi a pázsitot, és mindenhol dögöket hagy maga után
fut! Mondtam nekik, hogy házat tervezek venni, de soha nem mondtam
ez mellett döntött!
„Hahaha! Úgy tűnik, az ismerőseid kedvelik ezt a helyet.
"Úgy tűnik ~."
Lambert és Nestori is úgy tesznek, mintha valaki más problémája lenne! én
még nem döntöttem el, hogy megveszem, érted?
„Fel, Dora-chan, Sui... Még nem döntöttem el, hogy megveszem-e a házat.
Viselkedjetek."
„Mm... Miért nem itt? Tetszik."
" Én is szeretem. 》
《 Sui is szereti ezt a helyet~. 》
Grrrr... Ezt tervezték?
– Akkor most nézzünk befelé, jó? Nestori kinyitotta a dupla ajtót
az elefántcsont színű palotába. Fel és a többiek, akik utána elégedettek voltak
miután jóllakott a földön, követett minket befelé. A bejárat az volt
extravagánsan széles, mintha az építők azt mondanák: „mi, azt vártad
rendes ház itt?” Még a nagy termetű Fel is könnyen be tudott állni,
és ugyanez volt a helyzet a 2. emeletre vezető lépcsővel is.
„Óriási, igaz? És nézz fel."
Úgy tettem, ahogy Nestori mondta, és felnéztem, és egy nagy csillárt láttam.
– Ez egy csillár, amiben kristálybogarak vannak. Ilyen nagyot nem látsz
gyakran. Természetesen vannak benne könnyű varázskövek, így megtöltve
varázserő, mint így…”
Nestori átengedte varázserejét egy tenyérnyi fekete panelen keresztül
az ajtó melletti falra helyezték, és a csillárok világítani kezdtek.
„Az itttíz
csaknem használt
éve." varázskövek nagyon jó minőségűek, így kitartanak
Mi az ördög ez a dekadens hely...... Olyan gazdag, hogy egyszerűen tele vagyok
az előcsarnokban lenni.
– Legközelebb gyere ide.
...............
............
......
Nestori, még csak az első emeletet mutattad meg, de őszintén szólva, kifogytam
energia. Mármint abban sem vagyok biztos, hogy ezek folyosók vagy bármi más, de
vázákkal, műalkotásokkal és olyan dolgokkal vannak feldíszítve, amiknek az értékét még csak sejteni sem tudom
és minden szoba alaposan szőnyeggel borított igazán puha és plüss szőnyeggel
nyilván nagyon drága. És ráadásul a konyha olyan hatalmas, mintha
ez örökké megy...... Még két tűzhely is olyan volt, mint az én négyem...
égős tűzhely. Vannak még halom tányérok és edények is használatra készen...
Lambert nem viccelt, amikor azt mondta, azonnal költözhetek.
És a fürdő! A fürdés! Azt hittem, a kastélyok, amelyekben korábban laktam, nagyok voltak
fürdők, de ez kifújta azokat a vízből. És még drága is volt
egy virágmintás. A csapban egy varázskő volt, és az
szüntelenül tökéletes, beállított hőmérsékletű vizet lövellt.
És a wc! A WC! Eddig csak mosdókat használtam.
Még az utazás közben bérelt díszes kastélyok is ilyenek voltak, úgyhogy én
azt hittem, ennyi van a világon. De az itteni WC egy öblítő volt
vízvarázskövet használt. Nestori szerint ez volt a legújabb modell
WC, ami nagy divat volt a fővárosban. Még Karelinában is csak egy pár
helyeken nyilván voltak ilyenek.
Nagyon elcsábított a fürdő és az öblítő WC, de ez a hely igen
túl divatos, és nem tudtam megnyugodni.
– Akkor most körbevezetem a második emeletet.
„Ez az első alkalom, hogy bent láttam, de olyan fényűző, hogy nem tehetek róla
de sóhajt ~."
Lambert, te csak azért vagy itt, hogy várost nézz, igaz?
– Kérem, jöjjön ide.
Nestori megmutatta nekünk a hálószobát.
– Az első dolog, amit meg akarok mutatni, ez az ágy.
Az ágy túlságosan hatalmas volt; arra késztetett, hogy megkérdezzem, hány embert
elfért rajta.
《 Ó, hát nem kényelmes? – mondta Dora-chan
beugrott az ágyba.
„Ah! Mit gondolsz, mit csinálsz, Dora-chan!
《 Ohh! Olyan puha! 》
《》
Szui is! Látva, hogy Dora-chan ezt csinálja, Sui is felugrott az ágyra.
„Ahh! Sui, te is?!”
《》
Jajj! Mester – ez nagyon puha! Sui boldogan ugrált a tetején
az ágyból.
"Ti ketten! Mit gondolsz, mit csinálsz, Dora? Sui? ...De
mégis szép ez a ház. Bármi is van itt, nagyon szeretem."
– mondta Fel, és lefeküdt a puha szőnyegre.

Srácok......
"............Sajnálom."
– Nem, nem, örülök, hogy úgy tűnik, az ismerőseid is kedvelik a kastélyt
a terület, Mukohda.
Bár még nem döntöttem el, hogy megveszem. Ti mind elfoglaljátok az utat
túl sok szabadság!

◇◇◇◇◇
"Igen. Most akkor 12 000 aranyat kaptam 120 platina formájában

érméket. Itt vannak a kulcsok."
Számos kulcs volt gyűrűvel összekötve; Nestori magyarázatából,
volt egy kulcs a kapuhoz, egy kulcs a főházhoz és mindegyikhez kulcs
a cselédlakás.
Még akkor is, ha szívesebben kaptam volna valamivel jobbat, mint
a kúriák, amiket utazásaink során béreltünk......
*Sóhaj*~. Azok a köcsögök.
Végül meg kellett vennem ezt a palotát, és ez nagyon megkívánta
panaszkodnak ezekre a gyerekekre. Jó volt, hogy mindannyian elmentünk megnézni a házat
és Nestori körbevezette őket, de mindhárman ezt mondták
a hely jó volt, és nem volt hajlandó elhagyni. Még akkor is, ha megpróbáltam elmondani nekik
más helyek megtekintése után dönthettek, nem voltak hajlandóak hallgatni, és megtartották
megismételve, hogy tetszett nekik ez a hely.
És most teljesen egyedül vagyok a Kereskedő céhben is. Biztosan az volt
nagyon kényelmes nekik, hiszen senki sem próbált megmozdulni.
Nem volt mit tenni, ezért megvettem a helyet.
„Ember, az S-rangú kalandorok elképesztőek, 12 000 aranyat fizetni
zseb. Nagyon büszke vagyok, hogy ismerlek, Mukohda.
Lambert, sosem terveztem megvenni ezt a házat...... *Sóhaj*... Mindegy.
Most már nincs értelme panaszkodni.
Elváltam Lamberttől a Kereskedői céh előtt, és visszatértem hozzá
a fehér palotát, amely éppen az otthonommá vált. De mit csináljak vele
az összes szoba? Csak mi négyen vagyunk......
5. fejezet: Mukohda vesz néhány rabszolgát

Másnap megvettem az összes szappant és sampont, amihez szállítanám
Lambert boltja délelőtt. Aztán elmerültem
teljes szívvel az újracsomagolási munkában. Ha nem tenném, az agyam végét járná
vándorlás.
Valahogy haladtam az árral, amikor megvettem ezt a helyet, de megtettem
már botlásba ütközött. Most, hogy nyugodtan átgondoltam, ez
a hely túl nagy volt. Még azt sem tudtam, mit kezdjek a nagy térrel.
Például hogyan takaríthatom ki ezt a hatalmas kastélyt? A telek pedig hatalmas
arról nem is beszélve, hogy annyi fa van, ezért valószínűleg sok kell hozzá
karbantartás. Teljesen értem, miért van három egész ház a szolgák számára. Val,-vel
egy ekkora kastélyt, lehetetlen lenne fenntartani emberek alkalmazása nélkül.
Láttam a szolgák házait is. Csak egyemeletes házak voltak
és teljesen megfelelőnek tűnt a hétköznapi élethez. Őszintén szólva, sokkal szívesebben
élj ott.
Mégis, ez az egész terület most a birtokom, szóval... nem tetszik ez a gondolat
hagyni, hogy az egész tönkremenjen. Mindennél jobban azt érezném, „miért
Akkor még ezt a házat is megveszem?”
Most, hogy vettem egy házat, hogy fenntartsam és segítsek
a szappanok és samponok újracsomagolásával, amelyeknek át kellett volna adnom
Lambert, fontolóra vettem egy vagy két ember felvételét. De akárhogy is gondolom
ezzel kapcsolatban ez közel sem lenne elég ehhez a helyhez, mi?
Ahh~, nem számít, mit csinálok, az agyam végül elkalandozik... Jesszus, meg azok
srácok...
„Bár olyan sok gondom van, mind olyan gondtalanok…” Nem
messze attól, ahol izgultam, Fel és a többiek energikusan futottak
a széles terület körül. Köszönhetően annak, hogy elmerültem elfoglalt munkámban, én
gyorsabban ért célba, mint amire számítottam, annak ellenére, hogy elfoglalt voltam
mindenről.
– Mindegy, hogy embereket kell felvennem, huh… és nem csak egy
maréknyi. Ennél sokkal többre kell felkészülnöm.”
Szerencsére volt pénzem, így jól megvoltam, hogy több embert is felvettem, de mit
nagyon fontos volt......

„Ha felveszek valakit, tudnia kell titkot tartani,
mindenek felett..."
Főleg, hogy jelentős esély volt rá, hogy megtudják
Online Szupermarket készségem, mert megkérném őket
csomagolja át a szappanokat és samponokat is. Még ha nem is tudták pontosan
amit az Online Szupermarket készség művelt, biztosan rájönnének, hogy én
szállította a szappanokat és samponokat, amelyek divatosak voltak a városban. És ha
ez megtörtént, valóban tudniuk kell titkot tartani.
Emellett még mindig szeretnék körbeutazni és világot látni...... Ezzel együtt
észben, nagyon szeretnék valakit, akiben megbízhatok, hogy fenntartsa és megvédje a helyet
míg elmentem.
„Megbízható ember, szűk ajkakkal, mi…? Hogyan is bérelnék fel egy
ilyen ember? Megkérdezném a Kereskedők céhét? Vagy van más
olyan hely, ahol ilyen szolgáltatásokat nyújtanak? Nem igazán tudom, hogyan zajlik a felvételi folyamat
működik ezen a világon. Semmi sem fog történni, ha csak egyedül aggódom érte
Tényleg meg kellene kérdeznem Lambertet erről, mi?
Lambert kereskedő, ezért tudnia kell valamit erről. Rendben.
Menjünk, kérdezzük meg holnap, miután leadom ezeket a szappant és samponokat.
◇◇◇◇◇
Másnap ugyanannyi terméket szállítottam, mint amennyi volt

Berléand Lambertnek, és a fizetés elfogadása után feszegettem a témát
bérelt segítséget.
– Lambert, volt valami, amiről beszélni akartam veled
ról ről......"
Megkérdeztem tőle, hogyan fogok hozzá megbízható, szűkszavú embereket felvenni
hogy kezeljem a házam, és segítsek a szappan- és samponkereskedésben.
Amikor megtettem, Lambert azonnal válaszolt: „Ebben az esetben rabszolgát veszek
az lenne a legjobb.”
– S-Slave?
Kezdtem fázni a rabszolgák említésére. Tudtam a
rabszolgák létezését, és láttam néhányat ebbe az országba vezető úton, de gondolkodni kell
a végén megvenném őket......
– Ó, ugye, a te országodnak nem volt ilyen, ugye Mukohda? A rabszolga
A rendszer ebben az országban nagyon szilárd, és ez mindkettőjük számára nagyon előnyös
a vásárlást és a megvásárolandókat."
Lambert elmondása szerint ennek az országnak a rabszolgarendszere is a
egyfajta biztonsági háló a gyengéknek.
Az első ok, amiért jól működött, az volt, hogy mindenki regisztrálva volt. Amikor
rabszolgát vettél, a rabszolga és a tulajdonosa is mindig az lesz
bejegyzett. És minden leendő rabszolgatulajdonosnak garanciát kellett vállalnia a
bizonyos életszínvonalat rabszolgáik számára, amit a regisztráció is megerősít.
A következő volt a szerződéses rendszer. között szerződést kötöttek
leendő tulajdonosa és leendő rabszolgájuk. A szerződésben szerepelt a szükséges
egy rabszolga összege, hogy megvásárolja a szabadságát, valamint a rabszolgabér
egyéb kikötések, amelyek mindegyike szabadon tárgyalt a két fél között
magában foglal. Nyilvánvalóan általában volt olyan záradék, amely megkövetelte a
leendő rabszolgának, hogy megvédjen minden olyan információt, amelyet mozdulatlanul szerzett
szerződés alatt. Ennek köszönhetően a tulajdonos adatai biztonságban voltak. Mondott
Az információvédelmi záradék a rabszolga megvásárlása utáni bármely időpontra kiterjeszthető
a szabadságukat is, szóval ez igazán megnyugtató volt.
Nem csak ez, a szerződés nagyon erős volt, amelyet varázslat kötött. Egyszer
kialakult, fekete kör jelent meg a rabszolga jobb hüvelykujjának tövében,
és ha valaha megszegnék a szerződést, az gyorsan kibővülne, hogy színezze a
a rabszolga teljes jobb kezét, egyértelműen jelölve őket. Ez az intézkedés talán sikerül
úgy tűnik, hogy a rabszolga hátrányban volt, de a rabszolgák is jelenthetnének
szerződésszegések bármely közeli lovagdandár állomásra, ami után a
brigád alapos vizsgálatot végezne.
A regisztráció és a szerződés két fontos pillérével mind a
a tulajdonost és a rabszolgát letartóztathatják szerződésszegés miatt, és attól függően
a körülmények miatt hihetetlenül nagy bírság megfizetésére kényszerült. Például, ha a
rabszolgának kellett megvennie a szabadságát, vagy a tulajdonosnak kellett odaadnia a rabszolgának
jóindulatból való szabadság, a szerződés megszűnne. Ha azonban a rabszolga lenne
megszökni, a szerződés nem ér véget, és letartóztatják őket
ennek megfelelően megbüntették. Ami a tulajdonost illeti, ha rákényszerítették a rabszolgát
valami nem szerepel a szerződésben, vagy nem fizette ki a szerződésben meghatározott összeget
szerződést, természetesen bűnösnek találnák őket. Büntetések ezen a világon
súlyosak voltak, és nagyjából csak a kivégzést eredményezték, vagy a
bűnöző rabszolga – ebben az esetben az utóbbi.
Úgy tűnt, itt minden ország egyforma, és ha az egyikből a
bűnöző rabszolgák, megfosztják őket minden emberi joguktól, és azzá válnak
folyamatosan bántalmazták.
„Más szóval, a rabszolgaság csak egyfajta szerződés. Továbbá ez az ország

jobban bánik rabszolgáival, mint másokkal. Alapvetően nincsenek olyan emberek, akik
vesződnének azzal a kockázattal, hogy bűnöző rabszolgákká váljanak
mindenesetre megsértik a szerződésüket."
Látom. Ennek van értelme. Ha így épül fel a rendszer, akkor az lenne
ostobaság megpróbálni megtörni, az összes kockázattal együtt.
„Az
– Egyegész család
egész... megvásárlását
család? Nem tudtam javaslom.”
felfogni, mire gondol, ismételtem
Lambert szavai viszonoztak neki.
– Pontosan úgy van, ahogy mondtam – válaszolta.
Nyilvánvaló volt, hogy egész családok váltak rabszolgává
az adósságoknak vagy a rossz termésnek köszönhetően. Ezek a rabszolgák általában szeretnének lenni
családként adják el, hogy elkerüljék az elválást és a szétszóródást
szelek. A rabszolgakereskedők azonban üzletet is folytattak, így az
nem mintha végleg tiszteletben tartották volna ezt a kívánságot. Általában a
a kereskedők megpróbálnák családként eladni őket átlagosan három hónapig; ha
addig még nem adták el, akkor elkezdik külön árulni.
„Ha megvennéd őket, mielőtt külön eladnák, úgy képzelem el
a család hálát érez irántad. Mindenki, akit megvettem
keményen dolgozik – elég ahhoz, hogy még engem is lenyűgözzön. És soha nem tennék meg
bármi, ami veszteséget okoz az üzletemnek.”
Ó? Ez történne?
„A rabszolgacsaládok hajlamosak először életmódjuk stabilitására gondolni
és legfőképpen. Majdnem mindegyikük ezután is ugyanazon a munkahelyen dolgozik
megvenni a szabadságukat."
Mivel ez a helyzet, úgy tűnt, hogy Lambert alapvetően mindig készített
minden bizonnyal vesz rabszolgacsaládokat, amikor csak a piacon volt nekik.
Szerinte egy egész család vásárlása kezdetben kicsit drága lenne,
de tekintve termelékenységüket és magasabb moráljukat, valójában jól voltak
megéri a költséget.
Egy egész család, mi? Azt hiszem, meg kellene fontolnom. De ha vennék a
Amúgy rabszolga, szeretnék néhány aranyos lányt... N-Nem, nem úgy gondolok
bármi furcsa. Egyáltalán nem.
Én-Csak... Én is pasi vagyok, és ha együtt akarnék élni
valaki, szeretném, ha aranyos lány lenne. Ez természetes egy férfi számára, nem?
– Ahh, ha rabszolgát veszel, jó ötlet lehet vásárolni
aki tud harcolni is."
„Hú? Egy rabszolga, aki tud harcolni?”

"Igen, az igazat megvallva......"
Lambert komoly arckifejezéssel kezdett beszélni.
◇◇◇◇◇
– Szóval szerintem az a legjobb, ha minden eshetőségre felkészülsz. Ha te

ott, Mukohda, semmi bajod nem lehet, de kalandor vagy.
Valószínűleg sokat fogsz elhagyni a házad…”
Amit Lamberttől hallottam, kissé zavaró volt. A hírnévnek köszönhetően
szappanjainkból és samponjainkból Lambert körül szipogtak az emberek
bolt. Lambertnek volt fogalma arról, hogy ki a tettes, de nem úgy, mint ők
nyilvánvalóan törvénytelen dolgot tett, így Lambert nem tudta utána küldeni a lovagokat
aggodalommal töltötte el, hogyan kezeljék a helyzetet.
Úgy tűnt, hogy a tettes egy másik kereskedő cég volt, akinek nem volt ilyen
a legjobb hírnévnek örvendenek, annak ellenére, hogy más területen működtek. Mondott
cég volt, amely egyetlen generáció alatt sikereket ért el
hajlandóságuk szemrebbenés nélkül könyörtelen és gonosz dolgokat tenni, és
bár gyakran okoztak gondot a Kereskedő céhének, mégis
ravasz volt, és soha nem hagyott nyomot. A Kereskedő céhe őszintén le akarta törni
ha tehették, de nem tudták rátenni a kezüket semmiféle döntőre
bizonyíték. Ez, és az a tény, hogy úgy tűnt, egyesek támogatják őket
titokzatos nemesek, azt jelentette, hogy a céh keze meg volt kötve.
Még Lambert is, aki nem jellemző harcias magatartást tanúsított, azt mondta: „Én
boldogan sic rájuk a lovagok, ha a kezüket mutatnák... Ők
egyszerűen csak most szimatol, de ha rájönnek, hogy te és én közel vagyunk, akkor
képesek lesznek kettőt és kettőt összerakni. Nincs rá garancia
nem derül ki, mint a szállítóm, Mukohda.
Amit Lambert mondott, annak volt értelme. Rendszeresen jártam ebbe a boltba, és ha ők
Ha egy kicsit is utánajárnánk ennek, nagyon könnyű lenne ezt kideríteni
Én voltam az, aki ellátta őket szappanokkal és samponokkal.
– Szerencsére az üzletemet nagyon kedveli Earl Langridge, aki elnököl
ezen a területen, így nem tudnak közvetlen mozdulatot tenni, de nem tudom, hogy vajon
bármit megpróbálnak ellened, Mukohda. És még ha nem is érnek hozzád,
egy S-rangú kalandor, lehet, hogy a nyitást célozzák meg, amíg te távol vagy, és
behatol a házadba. Nem hagynám túl őket.”
Ha a Lambert's szappanok és samponok szállítójaként derültek ki, akkor
persze azt hinnék, hogy lesz valami a házamban. Valójában én

már gondolt arra is, hogy ott hagy néhányat. Hatalmas mennyiséget hagynék
szappanokat és samponokat néhány használaton kívüli helyiségben tárolva, és csak legyen
újracsomagolják és rendszeresen szállítják Lambertnek.
Hmmm... ez azt jelenti, hogy komolyan kell gondolnom a biztonságot, nem?
Mivel most, hogy a felvétel mellett döntöttem, a biztonság garantálása kell, hogy legyen a legfontosabb
emberek. Egyelőre követem Lambert tanácsát, és felbérelek néhány rabszolgát, akik képesek rá
harc.
– Igazad van, Lambert. Veszek néhány rabszolgát, akik képesek harcolni.
– Valószínűleg ez a legjobb. Bemutatom neked azt a kereskedőt, akit mindig
használat. Mindjárt megírom a bemutatkozó levelet, úgyhogy kérem, várjon egy kicsit.”
Levél a kezemben, elhagytam Lambert üzletét. Lambert ajánlásával
és a bevezetés, eléggé biztonságban éreztem magam az egészet illetően.
Siessünk, és menjünk a rabszolgakereskedőhöz.
◇◇◇◇◇
《 Hé, megint mész valahova? Vadászni akarok. 》

"Valóban. Én is szeretnék vadászni.”
Dora-chan és Fel is kinyilvánították, hogy vadászni szeretnének. Apropó, Sui
csendben aludt a táskámban, mint általában.
"Nem ma. Mindjárt elmegyek egy rabszolgakereskedőhöz.
《 Whaaat~? 》
„Mi, nem megyünk? Milyen unalmas."
Unalmas, mi......?
"Mit? Tudod, hogy ez fontos. Nem akarsz tovább utazni?
Próbálok találni valakit, aki irányítja a házat, amíg mi távol vagyunk, te
tud? Ha jó, hogy örökre itt maradsz az utazás helyett, akkor mi
elmehetsz vadászni, ha akarsz."
„Mm, utazni fogunk. Nemrég hallottunk egy érdekes hangzásról
börtön, nem igaz? Biztosan elmegyünk oda.”
《 Igen. Mindenképpen el akarok menni abba a tömlöcbe. 》
A fenébe, szóval Fel és Dora-chan nem feledkezett meg a börtönről.
Én személy szerint bárhová szeretnék utazni, csak nem egy börtönvárosba. Jó lenne, ha ők
valahogy elfelejtenénk ezt, amíg itt vagyunk.
„Egyébként most vettem meg a házat, szóval azon vagyok, hogy mindent beszerezzek
rendelés. Ha minden megnyugszik, mehetünk vadászni, úgyhogy csak tűrjük
egy darabig – mondtam, és mindketten kelletlenül beleegyeztek.

Miután követtük Lambert utasításait, elértünk egy épülethez, amelyet I
nem lehetett tudni, hogy bolt volt.
„Ez tényleg az? ......Ó, van egy jel.
Volt egy kis tábla. Olyan kicsi, hogy majdnem lemaradtam róla. Azt mondta,
„Radoslav Trading Company” rajta.
– Úgy tűnik, ez az. Ez volt a neve annak a helynek, amelyet Lambert mondott nekem
ról ről.
A kopogtatót a szorosan zárt ajtón használtam. Amikor kinyílt az ajtó, a
durva kinézetű skinhead kukucskált be a résen.
– Elnézést, Lambert mutatott be erre a helyre…
Amikor megmutattam neki a bemutatkozó levelemet, a skinhead elvette és
némán becsukta az ajtót. Kis idő múlva ismét kinyílt az ajtó.
Ezúttal egy sovány, éles szemű férfi jelent meg, aki annak tűnt
ötven körül.
– Én vagyok itt a tulajdonos, Radoslav. Elnézést, hogy megvárakoztatlak."
– A nevem Mukohda. Örülök a találkozásnak."
– Láttam Lambert bemutatkozó levelét. Akkor most kérlek
Gyere be."
Követtük Radoslavot a boltba. Odabent láttam a skinheadet, akinek volt
legutóbb a bejárat mellett állva nyitott ajtót.
Szóval ő a biztonság, mi?
A bejárat több ajtóval szegélyezett folyosóra nyílt. Úgy tűnt
hogy a tárgyalások mindig magánszobákban zajlottak. Egy szoba felé indultunk
hátul; Útközben hallgattam a beszédét, és megtudtam, hogy ez az üzlet
bevezető nélküliek előtt zárva. Mivel foglalkoztak rabszolgákkal, és a
az árak mindig szükségszerűen magasak voltak, a biztonság kedvéért visszautasították az alkalmi vásárlókat
okokból. Gondolom, ha emberek eladásáról van szó, akkor a pénz mennyiségéről
hogy mozog tényleg sok lenne.
Bementünk egy szobába, és megmutattak egy helyet. A szoba ki volt festve
nyugodt színek, amelyek passzoltak a bútorokhoz, és minden bútor magasat sugárzott
osztályos érzés anélkül, hogy rikító lenne. Amikor beültem a bőrkárpitosba
ülés, jött valahonnan egy szobalány és teával kínálta. kortyoltam belőle.
Igen. Ez jó.
– Lambert bemutatkozó levele szerint ön ilyeneket keres
amelyik képes a házát kezelni, és olyanok is, amelyek harcolhatnak, igen?
"Úgy van. Is......"
Mondtam neki, hogy inkább egy aranyos, valós, jóhiszemű szobalányt szeretnék fenntartani
a ház. „És, uhhh... ha lehet, egy lány, aki így is jól jönne
szerződésük része…”
Amikor ezt kimondtam, Radoslav szánalmas pillantást vetett rám.
Huh mivan? Nagyon kínos volt ezt kimondani, de összeszedtem magam

bátorság, mert úgy gondoltam, jó lenne, ha vennék valakit
akárhogyan is.
"Úr. Mukohda, lehet, hogy külföldről jöttél?
"Igen."
Igen, egy idegen ország. Vagy inkább egy idegen világ.
"Úr. Mukohda, valószínűleg egy szexrabszolgára gondolsz, de az elsőben
ilyen rabszolga nem létezik ebben az országban. Lehetséges kényszeríteni a
fizikai kapcsolat a szerződésen keresztül, de valószínűleg nem lenne
minden rabszolga, aki eleve beleegyezne ebbe. Nincs kereslet,
végül."
„Hú? Nincs igény?”
Mintha ez lehetséges volna! Minden férfi szeretne egy nőt az életébe! Van
semmiképp nincs kereslet!
„Ha amúgy is hatalmas összeget akarsz fizetni, jobban jársz
nem választasz valakit a piros lámpás negyedből egy éjszakára, mint veszel egy rabszolgát
azért."
...............Jó megállapítás.
– Mivel ez a helyzet, nincs olyan rabszolga, aki beleegyezne. Bármi
nő, aki valószínűleg a piros lámpás negyedben köt ki itt helyett
akárhogyan is."
Van értelme. Bármely nő, akinek ez jó, több pénzt keresne
ott amúgy is, és nem kellene rabszolgává válniuk.
A piros lámpás negyed, mi......? Tudtam, hogy létezik ilyen, de soha nem mentem el.
mi? Talán legközelebb megpróbálok elmenni.
Most, hogy ez megoldódott, Fel-re és Dora-chanra néztem, akik voltak
egy sarokban alszik. Ha elköltöznék, Fel és a többiek biztosan követnék. Ha
Becsaphatnám őket, vagy valahogy rávehetném, hogy maradjanak......
...Nem, ez nem fog menni. Ha túl sokáig tartok, Fel és a többiek megtennék
Valószínűleg szag alapján nyomom le. És ha elvinném Felet és a többieket
velem a piros lámpás negyedbe............ Nem, soha.
Szomorú idők. Minden egyes álmom porrá omlik. én vagyok
ismét depressziós lesz.
◇◇◇◇◇
Két család sorakozott fel előttem, összesen kilenc
emberek.
Miért van ilyen balszerencsém a nőkkel......? *Sóhaj~*
Ami pedig így alakult: Radoslavtól mégis kértem valami cukiságot
cselédlányok legalább, mondván: „Akkor néhány aranyos nő szolgáljon valódi szobalányként. én
ebben nem fog kompromisszumot kötni......” De Radoslav szerint azokat, amiket én akartam
nem voltak elérhetők.
Nem mintha nem aranyos lányokat adtak volna el rabszolgának, hanem az övéket
a vágyaim nem egyeztek az enyéimmel. Nyilván ebben az országban, az első háromnak
hónapokig eladó, a kereskedők a rabszolgák kívánságait helyezték előtérbe, szóval ennyi
hogy a dolgok így végződtek. A jóképű rabszolgák mindig keresettek voltak,
így nemtől függetlenül szinte mindegyiket eladták az első háromban
hónapok. Természetesen ugyanez volt az aranyos lányoknál is, akiket szerettem volna – Radoslav
prioritást adna annak, amit azok a lányok akarnak......
Nyilván mindegyikük el akarta adni egy nemesnek vagy a
kereskedő. A rabszolgák nem sokat fizettek, de a nemesek és a kereskedők mindig fizettek
több. A rabszolgák számára még egy kicsit magasabb fizetés is jobb volt a célok érdekében
szabadságuk megvásárlásáról. Megértettem, honnan jöttek.
Kalandor vagyok, valószínűleg ezért kerültek el. Például nem tudok
nagyon durva egy ilyen döntést......
Radoslav tudta, hogy S-rangú kalandor vagyok, és elmagyarázta nekik
hogy S-rangú kalandorként semmivel sem voltam rosszabb egy nemesnél vagy a
kereskedő. Sajnos úgy tűnt, hogy a kalandorok olyan benyomást keltettek
lények és erőszakosak, így egyikük sem értett egyet.
De Lambert bevezetett ebbe az üzletbe, szóval nem mehetek
üres kézzel haza, igaz? Egyelőre tehát egész családokat fogok látni, mint
Lambert ajánlotta......
...És így jött ez a pillanat.
– Ez a Tony család és az Alban család. Radoslav mutatott
én két család.
Először a Tony család volt. Ott volt Tony, az apa (33); Aija, a
anya (30); az első fia, Kosti (13); és az első lánya, Selja (9). A
Tony család rabszolgává vált az adósság miatt. Aija láthatóan megbetegedett,
és a bájitalok költsége, valamint alamizsna, amelyet egy papnak kellett gyógyító varázslatot önteni
mélyen eladósította őket. Aija, a szóban forgó beteg személy jelentős mértékben
ezeknek az intézkedéseknek köszönhetően behajtották, amelyek aztán eladósították őket, így bár ő
nem volt teljesen egészséges, legalább fent volt és mozgott. Ha megnéztem
Közelről megállapítottam, hogy Aija arcának színe nem volt túl jó.
Radoslav szerint Tony képzett kertész volt, és az is volt

sok növényzettel rendelkező lakóházakhoz ajánlott. És úgy tűnik, a fia,
Kostit is tanította egy kicsit az apja, így bőven hasznos lenne. Ami pedig azt illeti
Aija, azzal együtt, hogy bármilyen házimunkát hibátlanul tud megoldani
háziasszony létére korábban is dolgozott egy étkezdében
beteg lett, így ő is tud főzni. Selja pedig elkezdett intézni a házimunkát
miután Aija is megbetegedett, így bár még csak kilenc éves volt, megtehette
bizonyos mértékig kezelni az ilyesmit.
A következő az Alban család következett. Ott volt Alban, az apa (30); Van egy,
az anya (28); Olivér, az első fiú (10); Erik, a második fia (8); és Lotte,
egyetlen lányuk (5). Az Alban család eredetileg földműves volt, de
a rossz termés miatt rabszolgává kellett válniuk.
Abból, amit Radoslav mondott, Albannak volt gyümölcsöskertje, így lehetett
fenntartani a területet, mint Tony.
Ó, igen, az én telkemen nem voltak gyümölcsfák?
A fiak, Oliver és Erik segítettek Albannak a munkában, így tudtak segíteni
azt a területet is – mondták nekem. Teréz, mint egy gazda háziasszonya is megtehetné
gondoskodik a házimunkáról, és még apró szörnyeket is le tudott vágni.
Lotte még csak öt éves volt, ezért fel akarták menteni a munkából.
Kezdtem megérteni, miért ajánlotta Lambert a teljes vásárlást
családok. Úgy értem, mindannyian kétségbeestek. Természetesen hálásak lennének, ha
családként vásárolták meg őket.
Megértem, miért vagy kétségbeesett, de kérlek, ne úgy nézz ki, mint amilyen vagy
így könyörög.......
Mind a kilencen engem néztek, és valahogy közölték a sajátjukat
csak egy pillantással könyörög.
„Minden tőlünk telhetőt meg fogunk dolgozni! Tehát kérem, vásároljon minket! Kérem!!" Aki azt mondta
ő volt Kosti, a Tony család legidősebb fia.
Aztán a kishúga, Selja követte, meghajolva így szólt: „Kérlek,
uram."
Az apa, Tony még mélyen meghajolt, és felkiáltott: „Kérlek, vedd meg az egészünket
család!"
Az anya, Aija is így tett.
– Mi is keményen fogunk dolgozni, uram! Szóval ne oszd szét a családunkat! Kérem!"
Oliver, az Alban család első fia is kiabálni kezdett, miközben meghajolt.
Szülei, Alban és Theresa is mélyen meghajoltak. Látva mindkét szülőjét
és a bátyja is ezt teszik – Erik is meghajolt, még akkor is, amikor sírásra késznek tűnt.
Úgy tűnt, az apró Lotte nem tudta, mi történik, de még így is

lehúzott egy kis íjat, miközben így szólt: – Kérem!
...............
Ack! ............ Ti srácok, olyan pontosan eltaláljátok a gyenge pontjaimat... nekem nincs
ellenállás az ilyesmivel szemben!
Nem vagyok rajongója annak, ahogyan „úristen”-nek hívnak, de ha a gyerekek igen
ilyen komolyan könyörögve, ki vagyok én, hogy panaszkodjak? ...nem vagyok elég szívtelen ahhoz
hagyd figyelmen kívül ezeket az embereket......
gy gy
– Mind a két családot elviszem, Radoslav.
"Nagyon szépen köszönjük." Radoslav csupa mosoly volt.
Mindkét család felismerve, hogy nem válnak szét, megkönnyebbülten omlott össze
elkezdtek sírni.
Mindezek után mindkét család odament, ami a másik oldalon volt
az ajtót a regisztrációhoz. A Tony család 500 aranyat ért, míg az Alban
család 510 arany volt. Árként az embereknek úgy éreztem, hogy nagyon olcsó, de
Radoslav szerint......
„Ez valójában nagyon drága az olyan közönséges családoknak, mint a Tony
és Albán családok. Ráadásul a szabadság visszavásárlása általában sokba kerül
kétszer annyiért, mint amennyiért eladták őket, tehát ha megpróbálnák visszavásárolni a sajátjukat
szabadság, több tíz évbe telne.”
Sok pénzem van Felnek és a többieknek köszönhetően, de átlagosan
család, igaz az nagyon drága lenne, huh...... Nos, amíg ők
tegyék a dolgukat, nem lesz kifogásom, és szeretném, ha megtartanák
élnek úgy, ahogy eddig. Mióta elmentem és megvettem őket, legalább elkészítem
biztos abban.
Nem kaptam meg azt az aranyos szobalányt, akit szerettem volna, de valószínűleg ez volt
amolyan sors. Lambert szerint olyan családok, amelyeket együtt vásároltak
hálájukat fejezték ki kemény munkájukkal, úgyhogy alig várom.
............... Ha nem így gondolom, nem fogom bírni. Zokogás.
◇◇◇◇◇
– Szóval harcképes rabszolgákat fogunk vizsgálni, ahogy megbeszéltük

előtt?"
"Igen, kérem."
Visszatérve a pályára, következtek a harcképes rabszolgák. Után
miközben egy csomó szakadt férfi jött ki, akik kifejezetten harcedzettnek tűntek
egymás után (pár nővel együtt a keverékben is). Szerint

Radoslavnak, mindannyian rabszolgák lettek az adósság miatt.
Az első egy korábbi C-rangú kalandor volt. Úgy tűnt, az övében van
30-as évek elején; karcsú volt, és nem sokkal magasabb nálam. De
velem ellentétben ő inkább „vékony macsó” volt, és még mindig totálisan szakadt
összehasonlítva. Szeme is éles volt, és úgy tűnt, hogy a
cserkész még kalandor korában. Tartozásának oka azonban az volt
szerencsejáték...
Azt mondják, könnyű szerencsejáték-függővé válni, ezért azt hiszem, ezt továbbadom
fickó.
A következő személy egy volt zsoldos volt, aki besodródott az országból
kis országok szövetsége. Az a terület állandóan tele volt kicsivel
csetepaté, így sok zsoldos kereskedett ott. Öreg ember volt
a 40-es éveiben járó szigorú tekintettel, és sok heg volt a karján, valamint
egy fekete szemfedőt. Őrülten erősnek tűnt, és pontosan olyan, mint egy bizonyos katona
egy híres akciójátékból. Azonban adós volt, mert kapott
részeg és tombolni kezdett, lerombolva egy boltot, hogy adósságát megteremtse.
Nem biztos, hogy felveszek egy rossz részeget...... Azt hiszem, őt is továbbadom.
A harmadik, egy korábban D-rangú kalandor is adós volt miatt
szerencsejáték, a negyedik pedig egy macsó ex-C-rangú női kalandor volt
hogy ismét adós volt a szerencsejátékkal.
Igazán nem tudom elfogadni azokat, amik eladósodnak a szerencsejáték miatt ill
nyakal...
Ahogy kezdtem feltételezni, hogy a következő is ugyanolyan lesz, tisztességes
végre megjelent a jelölt. Az ötödik személy korábban D-rangú volt
kalandor, és még a húszas évei elején járt. Úgy tűnt, hogy az egyik őse
óriás volt; bizonyára ezek a gének domináltak benne, mert ő a
hatalmas, bivalyerős, kemény kinézetű csávó, aki 2 méternél is magasabb lehetett. Ő
egyfajta gorillára hasonlított. Bár olyan hatalmas volt, a szemei aprók voltak,
valami egyszerű és
Tartozásának őszinte
oka hangulatot
édesanyja adva volt.
betegsége neki.Úgy tűnik, volt
elég mély adósságba került, hogy kifizesse a bájitalokat és a gyógyító mágiát, hogy kezelje az övét
anya betegsége. Végül az anyja így is meghalt, de az adóssága továbbra is fennáll
maradt, és rabszolgává kellett válnia. Abból, amit Radoslav mondott, az volt
éppen a C-rangú előléptetés küszöbén áll, tehát nagyon segítőkésznek kell lennie.
Hát nem nagyszerű? Ő egy őr.
A hatodik... Ó, ez egy nagyon szép hatos csomag.
Egy tigrisvadállat macsó hölgyen volt, aki a húszas évei végén járt.
Kicsit magasabbnak tűnt nálam, valószínűleg több mint 180 cm magas. Úgy tűnt
mintha sok közös vonása lenne Aveling hős céhmesterével,
Nadiya.
Ez a tigrisvadállat macsó hölgy egy korábbi B-rangú kalandor volt, és
Radoslav azt mondta nekem, hogy az adósság oka valami miatt volt
váratlan történt legutóbbi kérése során, ami miatt nem sikerült.
Ennek köszönhetően komoly pénzbüntetéssel béklyózták büntetésként, és azzal
csekély megtakarításait, nem tudta kifizetni – ezért az ajándékát
körülmények.
Meglepő módon a hetedik és nyolcadik rabszolga a tigris vadállat volt
macsó hölgy fiatalabb ikertestvérei, egy pár korábban C-rangú kalandor
akik szintén a pártjában voltak. Természetesen az adósságuk oka az volt
ugyanaz, és így együtt lettek rabszolgák. Akárcsak a macsójuk
nővére, a fiatalabb testvérek mindketten 190 cm felettiek voltak és abszolút
szakadt.
Radoslav valóban úgy tűnt, hogy hármójukat drukkol. én is gondoltam
bérelhetőek voltak. Ők voltak a listám elején.
A kilencedik rabszolga korábban F-rangú kalandor volt, és azt mondta
hogy az adósságának oka az volt, hogy becsapták, de nem hittem el.
És ami még fontosabb, egy F-rangú kalandor túl alacsony rangú volt
hogy ráhagyjam a házat. Miután láttam a macsó hölgyet, csak tudtam
alkalmatlannak látja őt.
A tizedik ember egy kutyavadász volt, aki korábban C-rangú volt
kalandor. A harmincas évei közepén járt, és elég erősnek tűnt, de az is volt
a szerencsejáték miatt eladósodott.
„Elég sok ember van itt, akinek szerencsejáték-tartozása van, de nem
ott, Radoslav?
"Igen. Főleg, hogy a középrangú kalandoroknak van némi extrája
pénzt elkölteni. Vannak olyan emberek, akik megszívják magukat.”
Valahogy értem. Amikor a régi munkahelyemen dolgoztam, volt néhány
kollégák, akik ugyanígy jártak. Amikor elkezdtek fizetni, úgy nézett ki
mintha gyorsan rabjai lettek a pachinkónak. Soha nem beszéltem velük, mert mi
különböző osztályokon voltak, de úgy tűnt, keményen buliztak,
mindenféle pachinko helyre megy. Úgy hallottam, még ki is vitték
kölcsönökre, és emlékszem, megkönnyebbültem, amiért soha nem érdekelt
szerencsejáték.
Azt hiszem, a szerencsejáték minden világon létezik, mi? Még ebben is az

úgy tűnik. A szerencsejáték nem érdekel, de jegyezzük meg, hogy fokozottan ügyeljünk
hogy ne szívják be.
„Most akkor a következő az utolsó rabszolga. Korábban B-rangú volt
kalandor, így az ereje biztosított, de határozottan megvannak a furcsaságai... Or
mondjam, tényleg makacs…”
Az utolsó rabszolga, a tizenegyedik, egy törpe volt. 150 cm magas kerete volt
tele izomzattal, és úgy nézett ki, mint egy hatalmas szakállú öregember. Amikor
Hallottam az adósságának okát, megdöbbentem és elkeseredett.
Radoslav azt mondta nekem, hogy akárcsak a macsó hölgy és az öccsei,
egy sikertelen kéréssel tartozott, de velük ellentétben ő fizethetett volna
bírja, ha igazán akarta volna. Nyilvánvalóan egy ötfős partiban volt,
és mindannyiuknak fizetniük kellett, ha kudarcot vallottak. Persze meredek volt a bírság, de ha
mindegyikük eladta a felszerelését és felhasználta a megtakarításait, megtehették volna
fizetett.
Ez az öreg törpe azonban makacsul nem volt hajlandó eladni fő fegyverét, a
kalapács. Végül ő volt az egyetlen, aki nem tudta kifizetni a bírságot, és ő
rabszolga lett.
– Még akkor is, ha még pénze is maradna, ha eladná a sajátját
kalapács... – motyogta Radoslav.
"Hm?! Soha nem adom el!! Az a kalapács az enyém! el kellett mennem megnézni a
Dusan mesterember annyiszor, mielőtt végül beleegyezett, hogy elkészítse
nekem, hatalmas összegért! Ez az én kincsem! Inkább leszek rabszolga, minthogy átadjam
át valaki másra!” – kiáltotta az öreg törpe felháborodott tekintettel. Ez volt
nyilvánvaló volt, hogy abnormális fokú kötődése volt ehhez.
De tudod, ha annyi pénzt fizettél, hogy csináltasson egy kalapácsot,
neked is kellene egy kis megtakarításod, nem?
Amikor feltettem ezt a kérdést, azt válaszolta: „Spóroltam, hogy meggyőzzem
Dusan, hogy elkészítse nekem. Mintha tovább spórolnék, miután megkaptam, amit akartam.
Pia lett az egész!”
Mindenki a piával? Azt hiszem, ezt kellett volna várnom egy törpétől. Mert
valamiért a macsó tigris hölgy és iker öccsei azok
bár egyetértően bólintott. Hmm... mit tegyek?
Most éppen a macsó tigris hölgyre gondoltam, az ikertestvérére
testvérek, a D-rangú, de ígéretes gorillaszerű óriás és a makacs
törpe, hiszen nagyon szerettem volna elkerülni azokat az embereket, akiknek köszönhetően adósságba estek
szerencsejáték- vagy alkoholproblémák. De minden esetre gyorsan felhasználtam az Appraisal-t
mind a tizenegyen.
Mind az öt ember, akire gondoltam, jónak tűnt. Eltérő,
az elsőnek, az ex-C-rangú kalandornak, aki cserkész volt, több jó is volt
olyan készségek, mint az „elrejtés” és a „dobás”. És a volt zsoldos srác, aki kinézett
pontosan olyan, mint egy bizonyos katona egy híres akciójátékból
erős, kardkészségével és vezetői képességével.
De az adósságuk okai...... Kíváncsi vagyok, hogy csak öt ember jó lesz-e
mint őrök?
Ha kiderül, hogy nem, akkor gondolkodhatok azon, hogy többet veszek. Átmenetileg,
Azt hiszem, maradok ennél az ötnél.
Mondtam Radoslavnak, hogy megveszem az ötöt.
A tigris vadállat macsó hölgyet Tabathának (28) hívták, és a két lányt
öccsei Luke és Irvine voltak (mindketten 24 évesek voltak), a gorillaember
az óriásvérrel Péternek (20), a makacs öreg törpének pedig az volt a neve
nevezték Barthelnek (92). Tabatha, Luke és Irvine 1400 aranyat ért el a háromért
közülük Péter 380 arany, Barthel 680 arany volt.
Ahogy gondoltam, a harcképes rabszolgák drágábbak.
Ötjük regisztrációja után összesen 3470 aranyat fizettem ki
Radoslav minden rabszolgáért, amit vettem. Ezután a feltételek megállapodása a
a szerződés zökkenőmentesen lezajlott. A magam részéről különös figyelmet fordítottam a
a szerződés titoktartási záradéka.
Ennek ellenére csak azt akartam, hogy soha ne áruljanak el semmit
származásomról vagy képességeimről és egyéb személyes adataimról. Mind a szappanok, mind
a samponok az én ügyességemhez kapcsolódnak, ezért ezeket is le kell fedni. Ban ben
magát a szerződést, megtiltja személyes adataim felfedését, így én
gondoltam, hogy rendben kell lennie. Ezt a részt többször is megerősítettem.
A szerződések megkötésével mind a tizennégyet átadták nekem,
és bemutattam őket Felnek és a többieknek.
"Helló. Mukohda vagyok, aki mindnyájatokat megvette. És ezek az enyémek
ismerősök.” Bemutattam őket Felnek, aki lassan felállt, és Dora-channak. én is
kinyitottam a táskámat, és megmutattam nekik Suit, aki aludt.
Amikor bemutattam Felet, mindannyian riadtan reagáltak, különösen az öt
egykori kalandorok, akik reflexszerűen harci állásokat vettek fel. én gyorsan
„Ők az ismerőseim, szóval rendben van. Kifejtem részletesebben
ha visszaérünk a házba." Valahogy ez sikerült megnyugtatni őket.
Aztán tizennégyükkel a nyomában elhagytuk Radoslav üzletét.
„Ha valaha több rabszolgára van szüksége, kérjük, látogasson el hozzánk” – mondta Radoslav
telt arcú mosolyt.

Azt hiszem, VIP ügyfélként kezelnének, mivel most vásároltam egy
tucat rabszolga egyszerre. Nos, nem terveztem többet vásárolni.
Egyelőre úgy döntöttem, hogy visszatérek otthonomba, és magammal viszem az összes újdonságot
rabszolgák.

6. fejezet: Munkaorientáció
Mindenkit visszahoztam magammal a házamba, és mindenkit
tátott szájjal bámultak, amikor látták, milyen nagyszerű az egész.
Jobb? Jobb? Tulajdonosként nem kellene ezt mondanom, de teljesen megértem
hogyan érzi magát.
Pillanatnyilag az első legnagyobb nappaliban gyűltünk össze
emeleten, de mindenki túlságosan el volt foglalva, hogy a belső tér pazarságát bámulja.
Volt egy asztal golyós és karmos lábakkal, amin több ember is helyet kapott,
de tizennégy ember túl sok volt, úgyhogy leültettem őket a földre.
A szőnyeg mély és puha volt, szóval jónak kell lennie.
Utoljára ekkor kellett ennyi ember előtt beszélnem
Még dolgoztam a munkámban, mi? kicsit ideges vagyok.
„Uhh... Már bemutatkoztam korábban, de Mukohda vagyok, az
hogy mindannyiótokat megvette. Ezentúl a gondozásodban leszek – préseltem ki magamból
idegességemen keresztül. Mindkét család visszaküldött egy „Örülök, hogy találkoztunk”, és
az öt kalandor csak némán hajtotta le a fejét.
„S-rangú kalandor vagyok, és kereskedőként is játszom
Szabadidő. És ezek az ismerőseim, akiket korábban bemutattam neked
hát… Fel.”
"Valóban. Rokon vagyok a szél istennőjével, Ninrirrel és egy Fenrirrel. Az én
a neve Fel. Mindannyian a rabszolgái vagytok, így nekem is engedelmeskedni fogtok.
Megértetted?”
*Sóhaj* Hogy érted, hogy engedelmeskedsz?
Várjon! Agh! A Tony és Alban család is megdermedt, miután meglátták Felt
beszélgetés! Úgy tűnik, az összes volt kalandor rájött, de valójában
beszélni látni még mindig megrázó látvány.
– Ahh, ez itt Fel, egy Fenrir. Kicsit fenntartom a tényt, hogy ő a
Fenrir titok, de úgy tűnik, néhány ember el tudja mondani, szóval addig jó
mivel nem terjeszted a híreket mindenhol, ahol mész. Úgy néz ki, mint te öt
A kalandorok tudták, igaz? Magasan és hatalmasan viselkedik, mondván, hogy a
legendás mágikus vadállat meg ilyesmi, de alapvetően jól van, ha elhagyod
egyedül. Tehát ne feledje, hogy itt van."
– Hé, mit értesz azon, hogy hagyd békén? Büszke vagyok a rokona
A szél istennője."
„Ahh, persze, igaz. Értem, értem. Oké, a következő Dora-chan.
"Grrrr..."
– Szóval a következő itt egy pixis sárkány. A neve Dora-chan. Ő egy
sárkány, és ez a felnőtt mérete. Ennél nagyobb nem lesz, szóval
kérlek ne félj. Ez is jó, ha alapvetően elhagyja őt
egyedül."
Dora-chan körülöttem repült, és intett a jobb kezével, mintha azt mondaná: „Jó!”
– És az utolsó… Gyere ki, Sui – mondtam, és Sui kiugrott
a táskámban.
„Ez Sui, egy nyálka. Ezt is békén hagyhatod."
Sui ugrált körülöttem.
Aztán Theresa, az Alban család anyja megmutatta egy kis merészségét,
anyai lélek, és lassan felemelte a kezét. – Hm, mester, megkérdezhetem a
kérdés?"
Mester, mi? Úgy értem, azt hiszem, az ő szemszögükből én vagyok a mesterük,
de valahogy nem jó érzés. Először is elborzaszt a hallásom
az emberek olyan formanyelven szólítanak meg.
– Ahh, Theresa, hívhatsz Mukohdának. Mindannyian hívhatnak
Mukohda. Formálisan „mesternek” nevezni nem igazán érződik
igaz… Azt is mondtad, hogy van egy kérdésed?”
– Hm, ha ez a mesteré…
– Kérem, hívjon Mukohdának.
– Ó, ha ez a mester kívánsága, megteszem. Ezenkívül kérem, ne legyen formális
g g gy
velem is. A kérdésem a következő volt: Azt mondtad, hagyjuk el a familiárisokat
egyedül, de mi lesz az étkezéssel?”
Teljesen jogos kérdés. De............
– Én gondoskodom az összes étkezésről. Még fontosabb, hogy mit akarok
mindent megkérni, hogy tegyél…”
Minden feladatot megadtam nekik. Tony és Alban női
családok tartanák fenn ezt a főépületet. Ez a hely hatalmas volt, így lesz
valószínűleg nagyon nehéz munka lesz, de azt akartam, hogy a tőlük telhető legjobbat nyújtsák. Adott annak
méretű, nem tenném rájuk, hogy minden nap a végétől a végéig takarítsák. Például csak csinálom
az egyik emelet felét, majd másnap a felét – valami ilyesmit
pont jó lenne. Alapvetően mindaddig, amíg nem hagyták, hogy nyilvánvalóan bepiszkolódjon,
és megőrizte a rend és a tisztaság látszatát, rendben lenne.
Aztán a srácoknak megkérném, hogy segítsenek fenntartani a területet. Megtennék

nyírja le a füvet, és gondozza a virágágyásokat, a fákat meg ilyesmi. Sok volt
ott is csinálni, így nem követelném meg tőlük, hogy az egész helyet szabadon tartsák
állandóan gaz vagy ilyesmi. Amíg elég jó volt
karbantartva, rendben kell lennie. Alapvetően mindaddig, amíg nem volt hely
csak egyértelműen tele volt gazzal, és egyáltalán nem volt karbantartva, úgy éreztem, hogy lesz
szedd össze magad.
„Sőt, van még valami, amit szeretném, ha mindannyian megtennétek... Ezt megnéztem
amikor megkötöttük a szerződést, és ez az én képességeimhez kapcsolódik, ezért kérem
ezt ne áruld el senkinek. Persze ez vonatkozik rád is ötre, bár
nem lesz semmi közöd ehhez a munkához.”
Vártam, hogy megbizonyosodjak arról, hogy megértik; válaszul mindannyian bólintottak.
– Mindannyian ismerik az árusított szappanokat, samponokat és egyéb dolgokat?
Lambert üzletében?” – kérdeztem, mire Tabatha felemelte a kezét.
– Kicsit drága, de ez a szappan nagyon jó illatú, igaz?
Nekem is van egy."
"Hú?!! Van neked, nővér?!”
– Mikor vettél ilyesmit?
"Ó fogd be! Én is lány vagyok, tudod!”
Így a szuperkalandor-szerű macsó hölgyek is érdeklődnek a szappan és
sampon meg ilyesmi.
– Ó, igen, Tabatha kisasszony…
– Mukohda, Theresa ugyanezt mondta, de kérem, ne legyen ilyen hivatalos
velünk. Végül is mind a rabszolgáid vagyunk – mondta Tabatha, mire mindenki bólintott
egyetértésben.
„R-Tényleg? Akkor megteszem."
Kisasszony... Úgy értem, Tabathának igaza van. Valójában mind a rabszolgáim. azt hiszem én
egyáltalán nem kell hivatalosnak lenni velük. Azt hiszem, csak szoknom kell
erre, apránként.
– Kisiklottunk, de igen, az a jó illatú szappan. Én vagyok az eladó
hogy Lambertnek.
Arra gondoltam, hogy minden esetre elmesélek nekik mindent a képességemről. Így, én
nem kell azzal törődnie, hogy titkolózik. Sokáig együtt lennénk
idővel, úgyhogy valószínűleg végül rájönnének, és ha világossá tenném
a kezdet, kevésbé legyen sokkoló, és gyorsabban megszokják.
Először is, valószínűleg furcsább lenne azt várni tőlük, hogy ne gondoljanak rá
valamit ki a műanyag tartályokból és a színes címkékből és mintákból és

furcsa szavakat fognak látni, amikor megkértem őket, hogy csomagolják át az egészet
dolog. Ahelyett, hogy alattomos vagyok, úgy döntöttem, hogy ez lesz
jobb, ha egyenesen elmondod nekik – miközben emlékezteted őket a sajátjukra
természetesen szerződési titok.
„Szóval, hogy hogyan értem el, ennek köze van a képességeimhez…
Nos, gyorsabb lesz, ha csak megmutatom.
Mindenkit megkértem, hogy helyet foglaljon mögöttem, és megnyitottam az Online-omat
Szupermarket, mint mindig.
"Ez az én egyedülálló képességem, az online szupermarket."
Mind a Tony, mind az Alban család szóhoz sem jutott, és az öt ex-
A kalandozók felhajtást csaptak, és azt mondták: „A fene ez?”
"Ezt a képességet arra használhatom, hogy kényelmes dolgokat szerezzek egy másik világból."
"Egy másik világ? Akkor ez azt jelenti, hogy árboc – bocsánat, te egy „Hős” vagy?
– kérdezte a törpe, Barthel.
Tényleg ő a legidősebb. Nem csak ez, de régebben B-rangú is volt, szóval
nem furcsa, hogy tud ilyen dolgokat.
"Nem, én nem. Az én esetemben a rövid magyarázat az, hogy elkaptak a
hős megidézése és véletlenül jött erre a világra. Én csak egy normális vagyok
személy. De ennek köszönhetően, bár lehet, hogy nem vagyok jó a harcban, van egy
kényelmes készség, mint ez. Nos, mindenesetre sokkal gyorsabb mindent megmutatni, mint
megmagyarázni. Csak nézze ezt működés közben."
Úgy döntöttem, csak bemutatót tartok nekik. manipuláltam a menüt,
szappan és sampon hozzáadása a kosárhoz. Azt terveztem, hogy mindenkinek odaadom őket
kellékként. Meglepő módon a cselédek összes háza fürdővel járt, méghozzá
bár a házak elég kicsik voltak.
Egy ekkora kastélynál azt hiszem, szüksége lenne valamire
tisztaság a szolgáidtól. Ez egy jó dolog. A fürdők jól érzik magukat, és én is
személy szerint is szeretem, ha tiszták. Nagyon furcsa lenne, ha megkérdezném őket
hogy kitakarítsam a házam, miközben maguk a takarítók is koszosak voltak.
*Growwwl*
Halk morgást hallottam, és körbenéztem. Selja a Tonytól
család céklavörös arccal nézett le.
Nos, sok időt vettünk igénybe ezzel, úgyhogy azt hiszem, meglesz
éhes. Szeretném ezt a magyarázatot előre elkészíteni, de ez van
tökéletes időzítés – csak szerezzünk nekik valamit, amivel feltölthetik a hasukat
az én online szupermarketem.
Mit vegyek......? Na mindegy, vegyünk csak zsemlét. Ó, és
a narancslé is jó lenne.
Rendben, és pénztár...
Amikor megnyomtam a pénztár gombot, egy kartondoboz jelent meg előtte
nekem. Ó és áh hangot hallottam a hátam mögül.
Nekem ez a szokásos dolog, de azt hiszem, ez a fajta reakció természetes.
Kibontottam a kartondobozt és kiszedtem ami benne volt.
– Valószínűleg éhesek vagytok, szóval most hallgassatok rám, amíg esztek
ezt – mondtam nekik, és uzsonnát osztottam.
Aztán kinyitottam a 1,5 literes műanyag narancslevet és kivettem belőle
elég csésze mindenkinek.
– Ami az italokat illeti, mindenki csak szolgálja ki magát – mondtam, és Aija, aki
tapasztalattal rendelkezett egy étkezdében, azonnal ki kellett osztania mindenkit
mielőtt kiosztaná őket.
Úgy tűnik, Aija-nak nem lesz gondja a mindennapi élettel
legalábbis, bár nehéz azt mondani, hogy teljesen felépült a betegségéből. Nak,-nek
persze, már gondolkodtam azon, hogy mostantól őt is munkába álljam.
Miután mindenki megkapta a részét az ételből és a narancsléből, visszatértem
beszél. „Csak így szerezhetek dolgokat egy másik világból. Szóval, amit én
azt szeretném, ha mindent megtennél…”
Mindenkinek azt mondtam, hogy ehetnek, amíg hallgatnak, de valamiért
egyikük sem evett.
......Ahhh, értem. Nem tudják, hogyan kell kinyitni.
Ó
– Ó, így nyitod ki. A sajátom kinyitásával demonstráltam
csomagolás. Amikor megtettem, Fel ugrott fel, és hallotta a csomagolóanyag hangját
nyitás alatt.
„Mn? Ez az az édes kenyér, nem? Tudod, egyedül eszel
tisztességtelen. Édes kenyerem is lesz. Adj egy kis."
《》
Ahh, igaza van! Nem igazságos!! Én is édes kenyeret kérek!
《 Sui édes kenyeret is fog enni! 》
Dora-chan felugrott Fel kocsijára, Sui pedig elkezdett felhajtást csinálni
mert szerette az édes dolgokat.
– Ennek csak egy kis uzsonnának kellett volna lennie, és én elkészítettem
de vacsora utána…”
Fel és a többiek nyomására, akik a kenyeret akarják enni,
Végül a tudásommal rengeteget vásároltam belőle. Miután eltávolítottam a csomagolóanyagokat és
mindet felhalmoztam néhány tányérra, hármuknak tálaltam.
„Most ezekkel az emberekkel beszélek, szóval vedd ezt, és maradj csendben.
Ha végeztem, készítek vacsorát.”

Biztosan elégedettek voltak a kenyérrel, hiszen mindannyian
telepatikusan azt mondta: "Értem."
„Elnézést, hogy rákényszerítettem... várj, miért nem ettél? Közben ehetsz
figyelsz, tudod?"
Valószínűleg képtelen volt győzni az éhségükkel és kíváncsiságukkal szemben
az Alban család legfiatalabb gyermeke, Lotte kinyitotta a kontyát, és beleharapott
azt.
„Annyira finom! Olyan puha és édes!” – mondta a kicsivel
száj tele étellel.
– Akkor most miért nem ásod bele magad? Sürgettem őket, és mindenkit
végül rátették a kezüket az ételükre.
„Jó!” felkiáltásokat hallottam. "Édes!" és „Puha!” dobják
ról ről.
Selja, akinek éppen egy cuki morgást engedett ki a gyomrából, éppen harapott
az uzsonnájába, mintha a mennyországot élné át. Úgy tűnt, ők
mindenkinek ízlett a narancslé is, mert mindnyájan lenyelték.
Azt hiszem, nekem is enni kéne, én magam is picit pepecselős vagyok.
A saját adagomhoz egy vörösbabos zsemlét és dobozos kávét ettem.
Igen, ez a cucc tényleg jó. És ehhez dobozos kávénak kell lennie
vörös bab zsemle.
Miközben ilyesmiken gondolkodtam, éreztem, hogy megrángatják a nadrágomat. Keresi
lent, láttam, hogy Lotte az.
„Hé, hé, uram. Lotte több puha fehér kenyeret szeretne.”
Erre a szülei, Alban és Theresa, sietve előreugrottak, arccal
sápadt.
"Hé! Lotte! Nagyon sajnáljuk, Mukohda!”
„Nagyon sajnáljuk ezt. Te is kérj bocsánatot, Lotte!
– Nem, nem, nem bánom. Ennél is fontosabb… Ne hívj, uram!
Lotte. Hívjon "nagy testvérnek". Megvan?"
Ha hagyom, hogy mostantól "úrnak" szólítson, az tényleg károsodik a pszichémben
lenne...... ezt mindenáron abba kell hagynom.
"Oké! Megvan. Szóval, Mukohda nagytestvér – Lotte bolyhosabbat szeretne
fehér kenyér."
A gyerekek valóban gyorsan alkalmazkodnak.
– Hmmm, tudok többet adni, de mindjárt eljött a vacsora ideje... Ha adok
most több kenyeret kapsz, nem leszel túl jóllakva a vacsorához? biztos vagy ebben? én voltam

nagyon jó ételeket készítek..."
"Jó étel?"
"Úgy van."
– Akkor Lotte várni fog!
"Látom. Akkor csak egy kicsit tovább tart.”
"Oké!"
Igen, az a legjobb, ha a gyerekek ilyen komolyak.
Ezek után elmagyaráztam nekik, hogy szükségem van a szappant újracsomagolására
fadobozokba, a samponokat és hajkezeléseket pedig edényekbe helyezzük. Egyszer
Befejeztem mindent, ami pillanatnyilag eszembe jutott, és megmozdultam
az öt volt kalandorra.
– Következő ti, volt kalandorok. Miss...... ahm...... Tabatha, Luke, Irvine,
Peter, Barthel – ami a munkáidat illeti, alapvetően csak azt akarom, hogy vigyázz rá
hely. Ennek a samponhoz és szappanhoz van köze: miután hallottam róla
siker, vannak idegesítő emberek, akik szaglásznak.
Elmondtam ötüknek, amit Lambert mondott nekem.
– Staas Kereskedelmi Vállalat, mi…?
"Nem hallok semmi jót azokról a srácokról..."
Mind az öten a cég rossz imázsáról kezdtek beszélni.
Alapvetően hidegvérű és túlzott cselekedeteiről volt hírük
gonoszság.
„Kalandor vagyok, ezért sokat fogok elhagyni ezt a helyet. Öt kell neked
őrzi a helyet, amíg elmentem. Természetesen ezt is meg kell tennie
amíg itt vagyok."
Ez egy kicsit bosszantó munka. De mindegyik elég erős, szóval
legalább a feladathoz méltónak kell lennie.
„Értettem. Megteszek minden tőlem telhetőt."
A másik négy ugyanazt mondta, mint Tabatha.
„Ha valami történik, Tony család, Alban család, gyere el hozzám
vagy ez az öt. Megvan?"
A volt kalandorok bizonyos mértékig tudtak harcolni, így nem aggódtam
őket, de aggódtam a Tony és Alban családok miatt; Mondtam nekik, hogy készítsenek
biztos, hogy az öt kalandor közül legalább egy őrzi őket, ha valaha is
ki kellett mennie a területről.
Mégis, talán az a legjobb, ha van egy hely, ahová mindenki menekülhet
valami történik. Beszéljünk Lamberttel és a kalandor céhével erről
ezt később.
Nem marad más hátra, mint megmutatni őket a szolga házának, azt hiszem, megteszik
végül is tudniuk kell, hol fognak aludni. sajnálom
Lotte, de az ételre ezután még várni kell.
◇◇◇◇◇
"Jól van akkor. Kérem mindenki kövessen, elvezetlek hova

mostantól fogsz élni. Lotte, várj még egy kicsit, oké?
– Aha, rendben – mondta Lotte, duzzogva, kidagadt arccal.
Ezt látva bátyja, Oliver a fejére bilincsezte. Erik
pánikba esett, és a szüleik azonnal bocsánatot kértek.
Annyira elbűvölő látni őket, hogy egy ilyen szűk családként viselkednek. Még mindig a
kicsit irigy Albanra, amiért van.
Mindenkivel a nyomában elhagytuk a főépületet, és megmutattam nekik
a cselédházak a főépület mögött. „Itt lesztek mindannyian
tartózkodás."
„Hú? C-Tényleg maradhatunk egy házban? – kérdezte Tony meglepetten.
"Igen. Ezek a cselédek házai. Valószínűleg túl stresszes lesz, ha mi
mindannyian együtt laknának, úgyhogy kérem. Ez mindannyiunk javát szolgálja.”
Én sem lennék boldog, ha egész idő alatt idegenekkel élnék, hiszen én
nem tudna pihenni. A főépületet megtartanám magamnak. én
úgy döntött, hogy alapvetően csak napközben tartózkodik a közelben
dolgozó.
„Drágám, ez sokkal jobb, mint a ház, amelyben laktunk…” – hallottam
Theresa motyog; nekem mégis úgy hangzott, mintha csak úgy jött ki belőle.
Erre válaszul a Tony és Alban családból mindenki bólintott
egyetértésben.
„Három ház van, tehát a bal oldali ház…”
A szolga mindhárom háza egyforma volt, ezért felosztottam őket
mindenki. A bal oldali a Tony családhoz került, a középső
az Alban családhoz került, a jobb oldali pedig a kalandorokhoz.
– Elnézést, hogy egyedül ragadtalak egy emberekkel teli házban, Tabatha, de kérlek
szobafeladatokat vagy valami mást használjon, hogy foglalkozzon vele.”
„Nem, ez egyáltalán nem probléma. Soha nem is gondoltam volna, hogy képes leszek a
olyan szép hely, mint ez. Valószínűleg sokkal jobban fogok tudni élni, mint akkoriban
egy kalandor – mondta Tabatha komoly boldogsággal, miközben a
ház.
Annak ellenére, hogy a két öccsével volt, arra gondoltam

nem lenne helyénvaló egy nőnek egyedül egy férfiakkal teli házban lenni, de azóta
Tonyéknak és Albánoknak saját családjuk volt, én csak osztani tudtam a dolgokat
Ily módon. Sehogy sem tudtam szétválasztani a családokat, hogy még jobb legyen
végül is a dolgok.
– Nem kell aggódnia, Mukohda. Nincs élő ember, aki megtámadná a nagytestvért.
Úgy értem, ha valaki elég férfias lenne ahhoz, hogy ezt megtegye, azt hiszem, megtenném
azt akarja, hogy feleségévé tegye.”
Ó, nem, Luke, ez egy nagyon kegyetlen módja a dolgok kimondásának. Az igaz, hogy
Tabatha magas és hihetetlenül macsó, szóval ez tényleg attól függ, hogy valaki
íze van, de szerintem nagyon szép, mi az erős akaratával és jól...
határozott arc.
"Jobb? Amúgy is túl öreg már. Tudod, hogy Peter és Barthel
azt akarják, hogy nyugodtan menjenek érte. Ha igen, akkor alapvetően be vagy zárva
mégis feleségül veszi. GAHAHAH!”
Hú, Irvine is?
– Már eldöntöttem, hogy csak egy törpetársat veszek feleségül.
Nem kell válaszolnod neki, Barthel.
Peter, ne fordítsd el a szemed.
Luke és Irvine harsányan nevetett, látva Barthelét és Peterét
reakciók.
De jó ez így? Van valakinek egy bosszúálló démon arca
mögötted.
*Puttogás* *Puttogás*
Luke és Irvine egyszerre kóstolta meg Tabatha vasöklét.
Ezek az ikrek idióták, úgy látom.
Visszatérve a pályára, körbejártam őket a házukban. A házak
azonosak voltak, ezért csak megmutattam nekik a kalandor házát, ami az volt
legközelebb.
– Mind egyformák. Követtem őket, hogy lássák a belsejét.
Mindegyik ház egy 3LDK volt – véleményem szerint több mint elég a lakhatáshoz.
A három ház előtt is volt kút, így nem volt gond
vízzel.
- Ezenkívül minden háznak megvan a saját fürdője - mondtam, és ujjongást váltottam ki az ex-
kalandorok, akik mintha korábban fürödtek volna.
Értem, hiszen a fürdős házak általában nemesek ill
kereskedők. Fogadok, hogy a Tony és az Alban család még soha nem fürdött

tény.
– Azonban víz és tűz varázskőre van szüksége, úgyhogy megszerzem
később szállítjuk. Amint a fürdő használhatóvá válik, használja annyiszor, amennyit csak akar
tud. Végül is jobban szeretném, ha ti is tiszták lennétek – mondtam, mire ők mindannyian
bólintott.
A cselédfürdő számára a fürdő mellett egy tartályt helyeztek el, ahol a
víz és tűz varázsköveket helyeznének el benne, hogy a forró vizet készítsék. Tól től
amit hallottam, amikor megvettem a házat, egy varázskövet, amely kisebb, mint a hegye
az egyik pinky jól jönne. Ennek ellenére a varázskövek meglehetősen drágák voltak
nem számít a méretük, így használatuk nélkül is ezt jelentette a jól elülső rész
továbbra sem lenne gond ott élni. Ennek ellenére, mivel voltak
Amúgy itt van a fürdő, azt akartam, hogy használják ki őket. Fürdéskedvelőként
Japán, azt akartam, hogy mindannyian megtapasztalják, milyen jó érzés a fürdő.
"Jól van akkor. Mindent átadok, amire szüksége van, hogy itt éljen. Mivel
már itt vagyunk, ezzel a házzal kezdem.”
A cseléd házai be voltak rendezve, de nem voltak mindennapi szükségleteik
Eltekintve attól, hogy. Megnyitottam az online szupermarketet, és először futonokat vettem
mindenkinek. Végül is az alvás fontos volt. Kiválasztottam egy elég tisztességes futon-
és-lapkészletek abból, amit láttam eladni. Elővettem egy kis szappant és
sampon és cucc, amit most vettem ki a tételdobozomból. Ezek után én is
vásárolt tányérokat és edényeket, valamint egy vödröt, amivel vizet lehetett szerezni. Aztán én is
felkapott egy fogkefe készletet.
A jó szájhigiénia is fontos, tudod.
A fogkefék valóban léteztek ezen a világon, de csak kibontott fa volt
rostok, és nem volt túl jó érzés használni. Mivel ez volt a helyzet, nem volt
aki komolyan vigyázott a fogaira, és úgy tűnt, hogy vannak
sok ember szenved üregekben. Időnként eljöttem
valakivel, akinek nagyon rossz lehelete van.
Mindannyiukat megtanítottam a kefe használatára, és megmondtam nekik, hogy mossanak fogat
minden reggel és este. Hallottam, hogy az egyik idióta iker, Irvine, motyogott,
„Uh, túlságosan zavaró...” Ezért azt válaszoltam: „Ha valóban üregeket akarsz kapni,
nem foglak megállítani. De senki sem szereti, ha valaki rossz leheletű. Irvine ellenőrizte az övét
saját leheletét és felnyögött. Luke ezt látva a lélegzetét is ellenőrizte, és
ugyanúgy felnyögött.
Nem tudtam megállni, hogy ne nevessek. Ezek ketten tényleg idióták!
Amúgy az áldásom miatt látszólag nem kaphattam üreget, de én
még mindig minden nap fogmostam, mert rossz érzés volt, ha nem, és akartam
megakadályozza a rossz leheletet.

Ezt követően ugyanezt tettem Tonyék házánál és Albanéknál is.
házba, és azt mondta mindenkinek, hogy csak szóljon, ha szüksége van még valamire.
Most, hogy az összes házukat elláttam, már csak az étel maradt
ház, ugye?
Úgy terveztem, hogy addig főzök mindenkinek, amíg megnyugszik az élet. Ha egyszer sikerült, megtenném
adja át a hozzávalókat és fűszereket, és főzze meg őket maguknak.
Ma volt az első nap, úgyhogy azt terveztem, hogy egy kicsit elmegyek, hogy segítsek energiával tölteni
őket.
Aija és Theresa segítsen. De előtte...... az első dolog, amit én
Amikor visszatérünk a főházba, meg kell gyógyítanunk Aija-t.
Amikor visszatértünk egy nappaliba a főépületben, felhívtam
Aija.
– Elnézést, Aija még mindig nem érzi jól magát? Kérdeztem, és a férj,
Tony azonnal lehajtotta a fejét lendületesen.
„Valahogy meggyógyítjuk! Kérlek, kérlek, ne engedj el minket!”
A fia, Kosti és a lánya, Selja nyugtalannak tűnt, Aija pedig az volt
saját ruhájába markolva.
Úgy tűnik, rossz értelemben félreértenek engem. Ez messze van a
mark, tudod? Mindannyiótokat megvettem, így nem engedlek el olyan gyorsan.
– Nem, nem, nem az.
Ó, ez túl zavaró. Gyorsabb lesz, ha csak az Értékelést használja.
Amikor értékeltem Aija-t, az állapota azt mutatta, hogy nem gyógyult meg teljesen
tüdőbetegségtől. Jelenlegi állapotában úgy nézett ki, mint az összes kezelés
ami miatt adósságba kerültek, dolgoztak, és a betegsége rendeződött, de ez
még nem tűnt el teljesen.
Ha ez a helyzet, akkor ezt kell használnom, mi?
Kivettem az egyik Sui speciális elixírt (kisebb változat) a tárgydobozomból.
Nem használtam, mióta odaadtam Darrylnek és Irisnek, akikkel Dolanban találkoztam.
így a többi még mindig az árudobozomban volt. Két üvegem maradt ülve
teljesen érintetlen. Odaadtam nekik egy kis üveget, amiben Sui's Special volt
Elixír.
„Kérem, igya meg ezt. Meggyógyítja a betegségedet."
Aija bevette az elixírt, de habozott.
„Elnézést, ez egy bájital? Kicsit eltér a színe attól, ami nekem van
korábban láttam… – kérdezte Tony óvatosan, aggodalmasan.
Nos, a felesége, szóval értem, honnan jön.
– Ez egy elixír. Minden betegséget meggyógyít egy lövéssel – mondtam, és mind az öt

az egykori kalandozók köpködtek.
Bruttó.
„Nonononono, Mukohda – egy elixír?! Ezt nem adhatod neki!”
Tabatha előreugrott és azt mondta.
– Azt hittem, neked lesz egy, Mukohda, mivel S-rangú vagy
kalandor és hallottuk, hogy meghódítottad Dolan börtönét, de a nagytestvérnek igaza van.
Itt nem használhatod erre! Miért használod akarva-akaratlanul a
rabszolga?!!" Luke követte Tabatha felkiáltását.
Várj, tudják, hogy meghódítottam Dolan börtönét?
"Th-Így van!! Ön szerint mennyit kaphat ezért
egy üveg?!! Elég lenne, ha mindannyiunkat itt vásárolnánk, és még mindig marad!
Nem engedhetsz el egy ennyit érő kincset ezért!” – kiáltotta Irvine
szenvedélyesen.
"Igen ez így van!! Sokan vannak, akik bármit fizetnének
pénzt, ha elixírről hallanak!” – mondta Barthel nagyon zavartan.
Peter többször is bólintott, egyetértve azzal, amit mindenki más
mondta.
Nem, tudod, még én sem dobálnám csak úgy, amit kaptam
olyan kazamata. De ez......
– Nem, bár ez egy elixír, ez csak egy kisebb változat. Meg fog gyógyulni
betegségek és sebek, de ez nem fogja meghosszabbítani az ember életét. Ráadásul ezt is elkészítettem
jómagam, szóval nem egy tömlöcből kaptam – magyaráztam. Ők öten
döbbenten meredt.
– Te magad?
"............Hé, az elixírek olyanok, amiket valaki csak tud készíteni?"
„Emlékszem – ezt egy elftől hallottam, akivel régen találkoztam. Van egy
receptje van hozzá, de a hozzávalókkal együtt állítólag valószínűleg
lehetetlen – mondta Barthel, a legidősebb, és a többi volt kalandor mind nyelt egyet.
– Szóval, mik az összetevők?
– Úgy tűnik, mint egy sárkány mája, vér, meg ilyesmi. Az elf elmondta
egy csomó más igazán ritka összetevőt is használ."
...............Kicsit bárcsak ne maradnál ilyen csendben.
„H-Nos, hogy sikerült félretennem, a lényeg az, hogy ez nem valami
pótolhatatlan számomra. Szóval megkérem, hogy Aija használja. Most pedig tedd le az egészet
egyszer.”
Most, amíg ők öten még mindig kábultak, igyál!
A Tony családból mindenki sírás közben hálát adott nekem.

Már értem, ne hajolj meg, mintha engem imádnál.
Kosti és Selja, mindketten sírva kiáltották: „Egész életünkben dolgozunk!”
Srácok, gyerekek vagytok – csak egy kicsit segíthettek.
– Uhhh, Aija, sietnél meginni? sürgettem. Aija meghajolt
mélyen, mielőtt meginná Sui különleges elixírjét.
Amint végzett, Aija teste fehéren izzott. Mindenki volt
meglepődött a hirtelen ragyogáson, de gyorsan lecsillapodott.
Az Alban család, akik csendben végignézték az egészet, ránézett
döbbent. Az öt kalandor szeme is tágra nyílt a meglepetéstől.
Ez volt az első alkalom, amikor láttam valakit elixírt inni, szóval ez volt a
meglepetés számomra is. Még én is aggódtam egy kicsit.
– A-Jól vagy? – kérdeztem gyorsan Aijától, mire sírva nevetett.
"Jól vagyok......! Mindig olyan fájdalmas volt, és mindig olyan lomhának éreztem magam,
de most... jelenleg teljesen jól vagyok!!”
Aija szavait hallva a Tony család mindannyian megölelték egymást és
ünnepelt.
Ez nagyon szép~. De nem vagyok elég goromba, hogy belemenjek a közepébe.
Aija most egészségesnek tűnt. Az arca színe jobb lett,
is. Amikor az Appraisal segítségével ellenőriztem, láttam, hogy a betegsége elmúlt.
Nagy! Pont az, amit vártam Sui különleges elixírjétől – tökéletesen működik.
Most akkor úgy tűnik, hogy a Tony család megnyugodott, így a következő a
Lotte már nagyon várta az étkezést.
Eközben az idióta ikrek azt suttogták egymásnak: „Tényleg
elixírt használt egy rabszolgára. „Egész életében képes lenne játszani
azok közül egy. Milyen egy idióta."
Tényleg nem kellene idiótának nevezni a tulajdonost.
Valószínűleg ezt próbálták titokban tartani, de hallom
minden. Valójában az ilyen titkok suttogásának alapvetően nem kellene lennie
halkabb hangon? Annyira hülyék azok az idióta ikrek, hogy fel sem tudom dolgozni
az őrült akarat.
*Sóhaj*
Amint erre gondoltam, Tabatha ismét lenyomta az öklét
ők ketten, hiszen mindenki hallhatta őket. Természetesen elkészítette
őszinte bocsánatkérés.
Azok az ikrek... uhh... sztereotip izom-agyak, vagy ilyesmi.
Bár nem tudom rávenni magam, hogy gyűlöljem őket.
– Nos, akkor megyek vacsorát főzni. Theresa, te és… Aija segíthetsz?” én

kérdezte.
– Természetesen – mondta Aija. Úgy tűnt, tele van energiával
most, hogy felépült.
– Ó, Selja, te is tudsz segíteni?
"Igen!" Azt hallottam, hogy Selja ki tudja tartani magát a házimunkában.
Akkor most kezdjünk főzni.
Kivittem a három nőt a konyhába.
Nyilvánvaló, hogy forró edényt készítenénk. A Hot pot tökéletes a ragasztáshoz.
Könnyen elkészíthető és finom – tökéletes az ilyen nagy partikhoz.
Ezúttal egy forró edényt terveztem készíteni a különféle fajtákból
tenger gyümölcsei, amelyeket Berléandból kaptam, valamint sózott csirke hot pot rockbird felhasználásával
hús.
Először is megvásároltam minden hozzávalót, amire szükségem volt a tudásommal. Már mondtam
mindenkit a készségemről, így nyugodtan használhatom a szabadban. Megvettem az összes
zöldségek, amiket a forró edénybe kell tennem. Biztos szükségem lenne kínaira
káposzta, és arra gondoltam, hogy a többi csak sárgarépa, újhagyma, enoki lehet
gomba és tofu.
Már csak a nagyon fontos forró edényleves maradt. nem akartam
zavart, ezért csak előre elkészített húslevest vettem ügyességemmel.
Ne engedje le csak azért, mert boltban vásárolta. Ez baromi jó.
Ezúttal egy csomag húslevessel mentem, amit egyszerűen ki lehetett önteni
a fazékba. A legjobb benne az volt, hogy nem kellett hígítani a
húsleves. Egyenesen az edénybe tudtam dobni és felmelegíteni, szóval nagyon volt
könnyű és kevés erőfeszítést igényel, és nagyszerű volt, amikor korábban használtam. vettem egy
dashi bonitóval és hínárral a tenger gyümölcsei forró edényhez, és egy dashi vele
csirke alaplé a sózott csirke hot pothoz. A befejezőnek terveztem
a zosui levesen és a ramenen, ezért mindenképp vettem egy kis tésztát, mivel nem vettem
van neked.
Ezek után már csak kések kellenek Aija-nak és a többieknek, nem? Habár
ez a konyha fel van szerelve mindennel, ami a főzéshez szükséges, a késekkel
világ egy kicsit nagy és nehezen használható.
Vettem hámozót is a sárgarépához. Ezt Seljának, egy hámozónak találtam ki
jobb lenne, mint egy kés.
Akkor most ideje elkezdeni a főzést. Nos, mondom főzni, de ez tényleg csak
a hozzávalókat feldaraboljuk és levesben felforraljuk.
Megkértem Aiját, Theresát és Selját, hogy vágják fel a zöldségeket.
– Selja, te hámozd meg a sárgarépát.

Megtanítottam neki a hámozó használatát. – Tartsa lenyomva a sárgarépát így, és
úgy mozgasd a hámozót...... És csak úgy, a héja lekerült. Te próbáld ki."
Selja fogta a hámozót, és félénken elkezdett mozogni, ahogy tanítottam neki.
"Azta! Elképesztő!! Azonnal jött!” Selja izgatott volt, hogy a sárgarépa
tökéletesen hámozott.
"Nagyszerű! Oké, akkor elég sok van, de meg tudod-e hámozni
itt minden?”
"Oké!" – válaszolta Selja mosolyogva és tele energiával.
– Aija, Theresa, szeretném, ha ketten vágnátok fel a zöldségeket, szóval így csináljátok
kezelni kínai kel......”
A káposzta szárának gyökerét bepontoztam, mielőtt lehámoztam a leveleit és
mossuk őket. Ezután a leveleket kockákra vágom. Ami a fehér szárat illeti,
mivel olyan vastag volt, a szálak mentén vékony darabokra vágtam.
– És vágd fel a Selja által hámozott sárgarépát nagyjából ekkora méretűre. A sárgarépát belevágtam
körülbelül akkora csíkokat, ahol könnyen felforrhat.
„Az újhagymát úgy vágjuk átlósan, miután adtuk a
könnyű mosás.” Természetesen a hagymát átlósan felvágom.
„Ezekhez az enoki gombákhoz vágja le ezt az alsó részt, majd csak bontsa ki
így szeretik őket, hogy nagyjából ekkoraak legyenek.” Miután levágta az alapját a
enoki gomba, pont annyira kibogoztam őket, hogy ne legyenek
teljesen feloldódik és túl kicsi lesz.
"Ennél a tofunál vágja vízszintesen így, majd keresztezze így." Vágtam a
a tofut nyolc egyenlő darabra.
Pont az, amit az ember elvárhat a profi háziasszonyoktól; még akkor is, ha
először foglalkoznak olyan összetevővel, mint a tofu, jól vágják.
Aija és Theresa is lenyűgözte, milyen vékonyak a kések. Tól től
amit mondtak, normál háztartásokban egyélű kést használva a
persze, így sok idő, a lágyabb összetevők csak lennének
inkább összepréselve, mint vágva e világ vastagabb és tompább kései alatt.
Nagyon tetszett nekik, hogy a késeket az én ügyességemmel vettem
gyakorlatilag átcsúsztak az összetevők között, és nagyon örültek, amikor én
azt mondta, hogy visszavehetik a késeket, vágódeszkákat, hámozót.
Mivel csak az egy hámozót vettem Seljának, muszáj lesz vennem egy másikat
később is, mi?
Vettem egy T-alakú hámozót, ezért érdemes I-alakú hámozót is beszerezni
burgonya és hasonlók. A burgonya meglehetősen népszerű zöldség volt ezen a világon,
így gyakran megjelentek az étkezéseknél.

Az öt kalandornak is be akartam szerezni egy készletet, de elgondolkodtam: lehet
azok az emberek még főznek is? Később meg kell kérdeznem erről.
Most akkor, ezt félretéve, neki kellene állnom a tenger gyümölcseinek és
sziklamadár hús.
Kivettem az aszpidohelont, a zsarnokhalat és a kis kemény kagylókat, amiket kaptam
Berléandból a tételdobozomból. A fehér húsú halra gondoltam,
aszpidokelon és zsarnok halak, valamint a kis kemény kagylók (alapvetően ezek
valamivel nagyobb ázsiai kagylók voltak), tökéletesek lennének tenger gyümölcsei forró edényben.
Az aszpidokelon és a zsarnok halak már szeletben voltak, úgyhogy csak vágtam
kezelhető méretűvé. Megvágtam az ismerőseimet
az adagok kicsit nagyobbak.
Ami a kis kemény kagylót illeti, csak a tisztítás után mostam egy kicsit
bármilyen homok és szennyeződés.
A sziklamadár húsát is egyszerűen falatnyi darabokra vágom. formálhatnék
a sziklamadár csirkehúsgombócba, de most mindenki várt, szóval én
nem volt elég ideje. A sziklamadárhús már maga is finom volt, szóval az lett
valószínűleg jó lesz úgy ahogy van.
Utána már csak az edényt kellett felmelegíteni a benne lévő húslével, hozzáadni
az összes hozzávalót, és forraljuk fel az egészet. A két négyégős kályha használata
a konyhában éppúgy, mint ami rajtam volt, egyszerre bekapcsoltam az összeset
és forró edényeket kezdett készíteni.
Miután a húsleves felforrósodott, Aija és Theresa segített hozzáadni
összetevőket.
"Tehát miután minden hozzávaló megfőtt, kész."
A húsleves gyöngyözött, úgyhogy úgy tűnt, jól főztek.
– Szerintem nagyjából elkészült.
"Jó illata van."
– Valóban így van.
"Annyira jó illata van~!"
– Most akkor valószínűleg mind éhesek, úgyhogy siessünk és együnk.
◇◇◇◇◇
Először Aija és a többiek segítettek Fel és a másik szolgálatában

ismerősök. Ha későbbre hagynám őket, Fel végül is soha nem hallgatna el.
"Ez egy tenger gyümölcsei forró edény, ez pedig egy rockbird hot pot."
„Mn? Jól megvagyok csak a hússal.”

"Most, most ez is jó, úgyhogy próbáld ki."
– Mm... Rendben.
„Nagyon meleg van, szóval légy óvatos. Lesz valami különleges
utána a levessel, szóval hagyj egy kicsit.”
Dora-chan valószínűleg jóllakott volna, ha megette a befejezőt, de Fel és
Sui valószínűleg még mindig többet és többet szeretne enni.
Csak meg kell küzdenem ezzel, bármivel is, amit már elkészítettem
Tárgydoboz, mi?
Miután kiszolgáltam Felt és a többi ismerőst, átmentem a többiekhez. én
sietve vásárolt néhány hőálló szőnyeget, amit az étkezőben egy hatalmas asztalra fektethetett
szoba, amelyre aztán leraktam a forró edényeket.
A Tony kalandozóknak
Az egykori és Alban családkevesebben
kapott egy-egy meleg
voltak, edényt.
de úgy tűnt, meg tudtak enni a
sok, ezért elkészítettem egy forró edényt tenger gyümölcseiből és két sózott csirkés edényt. Mert
magam választottam egy tenger gyümölcsei forró edényt.
“Woww~, olyan jó illata van!” Lotte, aki egész idő alatt várt
ételért, csillogó szemekkel nézte a látványt.
„Ígértem, hogy jó ételt kapsz, hát itt van. Most pedig ülj oda – mondtam, és
Lotte egy kis morgással leült, ahova mutattam.
– Mindenki más, üljön le, ahol van hely.
Nagy. Most mindenki ül.
– Ez egy étel az otthonomból, szóval nem tudom, hogy mindannyiótoknak ízleni fog-e, de
megpróbál. Ez egy tenger gyümölcseiből készült forró edény, ez pedig egy rockbird – mondtam.
és az öt egykori kalandor ismét köpött egyet.
„Az RR-Rockbird egy nagyon drága alapanyag!”
„A nagytestvérnek igaza van! Még mi, B- és C-rangadók is, akik tisztességes összeget keresünk
a pénz csak annyiszor eszi meg, hogy egy kézen megszámolja!”
– kiáltotta Tabatha és Irvine, és hangja jól hangzott.
„Ne aggódj, ne aggódj. Nálam nem ritka. Csak egyél."
Mindhárom ismerősöm ínyenc volt, szóval nem tehetek róla, hogy én
mindig ilyen dolgokkal végződik, igaz? A sziklamadárhúshoz pedig még több
most is lemészárolja a Kalandor céhe.
– B-Egyébként, de mi ez a tenger gyümölcse? – kérdezte Barthel félve.
– Finom fehér húsú hal – válaszoltam. – Mindenesetre rendben van, amíg
ez jó, igaz? Jobb? Szóval a sok felhajtás helyett inkább siessünk és
eszik."
Lukács és Péter bizonyára nem tudtak étvágyuk ellenére győzni

még a meglepetésükkel is, hiszen már úgy is nyálaztak, ahogy ők
várt. A Tony és Alban családok sem ettek, miután meglátták
az öt egykori kalandor meglepetése azonban.
Lotte úgy tűnik, ő is nagyon szeretne enni. Rendben.
Kikanalaztam egy adagot a saját forró edényemből, és enni kezdtem.
– Mindannyian elosztjátok a saját ételeiket maguk között – mondtam, és
végre lassan mindenki elkezdte kiszolgálni magát.
Csak azt használtam fel, ami már a házban volt étkészletnek, és a
Az előző tulajdonosnak biztos volt valami sajátos ízlése, hiszen minden tányér az volt
tetszetős darabok, amelyek fehér csontporcelánnak tűntek, díszítve
bájos virágminták. Nem egyeztek azokkal az edényekkel, amelyeket a forró edényhez használtam
minden.
"Nagyon jóóóó! Nagy tesó Mukohda, ez finom!” Lotte megütötte
ajkak élvezettel, miután elfogyasztották a rockbird forró edényt.
"Jobb? Ez jó, nem?”
"Igen!" Lotte mosolygott, miközben boldogan beleharapott a sziklamadár húsába.
„Óh! Szóval a hal ilyen jó lehet…”
"Tényleg finom. Eltelt néhány év, hogy halazom, de a
azok, amelyek korábban voltak, közel sem voltak ilyen jók.” Alban és Tony úgy tűnt
élénken meghatottan kóstolták a tenger gyümölcseiből készült forró edényt.
Jobb? Jobb? Az aspidochelon és a zsarnok halak nagyon jól lebomlanak
a szájat, könnyed és egyszerű ízük pedig nagyon jól eltalált minden falatnál.
Amikor elmagyaráztam, hogy tengeri halról van szó, megtudtam, hogy egyik sem
a családok valaha is fogyasztottak tengeri halat, hiszen a vízi szörnyek is
a szárazföldi folyókban és tavakban vadásztak, és a világon ritka volt, hogy halat ettek
az első hely.
A többi gyerek – Kosti, Selja, Oliver és Erik – mind úgy nézett ki
nagyon élvezték az ételüket, és annyit ettek, amennyit csak tudtak. Aija
és Theresa a könnyeiken át nevetett, látva, hogy gyermekeik élvezik
magukat úgy. „Régóta ehettek
tölteléküket. Nagyon szépen köszönöm!" azt mondták.
Logikus, mert nagyon ritka, hogy egy rabszolga jóllakjon.
Még ha a felnőttek elviselik is, a gyerekeknek nehéz kiüríteni
gyomrok.
„Egyél mindenki” – mondtam a gyerekeknek, és mindannyian teljes arccal bólogattak
mosolyog.
Az öt egykori kalandor előszeretettel ásott bele, aminek volt értelme

milyen nagyok voltak. Egész idő alatt úgy ettek, mintha versenyeztek volna egymással
felkiáltott arról, hogy milyen jó volt az étel. Egy edényt megtartottam magamnak, de ahogy én
vártam, nem tudtam befejezni az egészet, így amikor megkérdeztem őket: „Akarod?” a
idióta ikrek és Peter elvették az egész edényt, mintha kirabolnának.
Amíg ez ment, feltettem a finisert Felnek és a másiknak
ismerősök, mióta befejezték az edényeiket, és amikor a saját edényeink kiürültek,
Mindenkinek megmutattam a hot pot utolsó meglepetését.
– Látod, ezek az edények a végsőkig finomak. Elvettem az edényeket,
amiben már csak a leves maradt, és egy hordozható tűzhelyen kicsit felmelegítette őket.
Majd a tenger gyümölcsei hot pothoz rizst és egy felvert tojást tettem a tetejére. A
sózott csirke forró fazék, hozzáadtam a vásárolt és megfőzött ramen tésztát
egy ideig a levesben.
"Oké. Ennek jónak kell lennie. A befejezés zosui leves és ramen.”
Úgy tűnik, ez igazán lenyűgöző dolog volt, mivel a tojás ritka volt,
szóval a Tony és Alban család úgy nézett ki, mintha nagyon élvezték volna
zosui leves. Úgy tűnt, hogy a ramen nem volt népszerű náluk, de szerettem volna
néhányat magamnak, úgyhogy ezzel mentem.
Miután a leveshez kanalaztam egy kis tésztát, hozzáadtam egy keveset
vaj a tetejére.
*Slurrrrrrrp*
“A sós vajas ramen olyan jó...”
Közvetlenül azután, hogy elkezdtem élvezni a sós vajas ramen finisert, úgy éreztem
mindenki tekintete......
Gondolom, nagyon meglepődnek azon, hogy hangosan lötyögöm a ramenem.
„Ahh, ennek jobb az íze, ha így locsolod” – mondtam, ami mindenhez vezetett
az egykori kalandorok közül öten próbálkoztak a ramennel. Csak Péter volt képes slamposan
megfelelően. De úgy tűnt, mindenkinek ízlett, így gyorsan elkészült.
– Hú, biztos ettem!
Teljesen elégedett vagyok. A forró edény utolsó simítása valóban az
nagy.
Mindannyian – a Tony és Alban család, valamint az öt korábbi
kalandorok – szintén elégedettnek tűntek.
"Hé. Még mindig enni akarok."
《 Szui is! 》
《》
Haha! Fel és Sui tényleg sokat esznek. már jóllaktam.
......... Szóval voltak, akik nem voltak elégedettek. Felet és Suit szolgáltam ki
néhány karaage és hamburgi steak, amit előre elkészítettem a tételdobozomban.

Mára megvolt a Tony család, az Alban család és az öt korábbi
a kalandozók visszamennek a házukba pihenni.
◇◇◇◇◇
A nappaliban pihentünk emészteni. Kávét ittam,

miközben három ismerősöm az oldalukon feküdt a pihe-puha szőnyegen.
Ó, ez így van. Itt az ideje, hogy felajánljak Demiurgosznak.
Lássuk, megnézem.
Miközben továbbra is kortyolgattam a kávémat, kinyitottam az Online-omat
Szupermarket. Amikor kinyitottam a Bérlőm, az Italbolt menüjét
Tanaka, rájöttem, hogy valami borfesztivált tartanak. Eközben
rendezvényen a tulajdonos egyik alkalmazottja, aki sommelier-engedéllyel rendelkezett
Gondosan válasszon borokat a reklámozáshoz.
„Hmm~, bor, mi? A bor népszerű...”
Ó, igen, a főnököm az egykori világomban nagyon szerette a bort, meg minden
Amikor a társaságban mindannyian elmentünk inni, vég nélkül beszélt róla.
Hátradőltem a székemben, és megnéztem a borkülönlegességeket. Amikor megtettem,
Sui felugrott a székre.
《 Mester – mit nézel? 》
„Hm? Ez? Azon tűnődöm, mit ajánljak Istennek.
《 Istenem? 》
"Úgy van. Ez egy felajánlás, hogy megkérdezzük tőlük, hogy vigyáznak-e ránk.”
《 Huhhh... 》
Nem tudtam megmondani, hogy Sui megkapta-e vagy sem. De úgy tűnt, hogy érdekli
amit néztem, és a képernyőt lestem.
– Ön felajánlást tesz Ninrirért, nem? Ügyeljen arra, hogy jót tegyen
munka – figyelmeztetett Fel, és csak a fejét mozgatta, miközben a szőnyegen feküdt.
– Nem, ez nem Ninrirnek szól.
Hiszen az az istennő jelenleg házi őrizetben van.
"Mit?!! Azt tervezed, hogy nem ajánlasz semmit Ninrirnek?!”
– Nem, látod, ezt a Minden Teremtés Istenének ajánlom, aki több
fontosabb Ninrirnél. Nem lehet rajta segíteni. Vagy mi? Fogsz
panaszkodj a legfontosabb istennek, annak, aki ezt az egészet megteremtette
világ, Fel?
Ha igen, akkor menj el panaszkodni Demiurgoszhoz. Ez nem az én hibám.
„Grr... Ez-az…”
Demiurgosz a világ legfontosabb istene, így még Fel sem képes rá
panaszkodni, fogadok.
Fel vonakodónak tűnt, de bele kellett engednie.
Amikor visszatértem a képernyőre, Sui is azt bámulta.
《 Hé, hé mester, ez az étel? 》
„Hmmm... Ez alkohol. Túl korai neked, Sui. Ó, ez így van,
nem inkább egy tortát, Sui? Neked még nem volt
ma, ugye?"
》
" Torta! Sui fog enni! A tortát hallva Sui fel-alá ugrálni kezdett.
„Srácok, ti is szeretnétek egyet, igaz? Fel, Dora-chan?
"Természetesen."
《 Iszok egy kis pudingot! 》
Megnyitottam Fumiya étlapját, és elfogadtam mindenki kérését.
„Természetesen a szokásosat fogom csinálni. Ez tényleg a legtöbb
finom."
Fel úgy tett, mintha ez várható lett volna, két epret kért
sütemények.
《》
Biztosan puding lesz számomra. Dora-chan is elkérte a kedvencét
desszert. Volt egy új epres tejpuding, szóval meséltem neki, és
kért egyet ezek közül és a szokásos pudingpudingok közül.
《》
Sui ezt és ezt akarja! Sui egy áfonyás tortát és egy epret választott
tekercs torta. Ma láthatóan ehhez a kettőhöz volt kedve.
Mindenkinek felszolgáltam a csemegét, majd visszamentem megnézni
A Tanaka Liquor Shop menüképernyőjét, miközben belekortyoltam a második csészébe
kávé.
Bor, mi......? Eddig csak japán szakét adtam neki, szóval talán bort
jó lesz ezúttal?
Úgy döntöttem, hogy a szokásos japán szaké mellé teszek belőle valamit
felajánlva Demiurgosznak. Viszont a borhoz sem voltam jártas. Ban ben
ilyen helyzetekben a legjobb volt csak kihasználni az ajánlásokat.
Az első palack, amit választottam, a tulajdonos által leginkább ajánlott bor volt, egy fehér
Ú
bor Németországból. Úgy tűnik, szinte az összes bor, amit Németország készített
fehérbor; ezek közül ez a bor volt az összes fehérbor arca, amelyből készült
Rizling szőlő. A leírás szerint borként ismerték
Bismarck halálosan szerette, a friss, gyümölcsös illat és a savak édességet adott
és frissítő érzés a szájban.
A második palack francia bor volt, amelyet az alkalmazott a

sommelier jogosítvány ajánlott a leginkább. Megjelenése után vált híressé
egy jól ismert mangában a borról. A leírás szerint kiegyensúlyozott
és finom, jól harmonizált ízű: nagyon finom bor a maga számára
ár.
Nem lehet hiba ezt a kettőt választani. Végül is ők vannak
a tulajdonos és a sommelier tolta a legjobban.
A japánok kedvéért szokás szerint azokat választottam ki a rangsorból – a
heti rangsor ezúttal.
A heti ranglista fényes csúcsa az Aomori szakéja volt
prefektúra, amely szájról szájra vált népszerűvé. Ez volt
ismert, hogy frissítő a szájban, miközben még mindig nagyon mély és
összetett íz.
És kaptam még egy üveget, a 2. a rangsorban.. Junmai volt
Daiginjo a Fukusima prefektúrából, amelyen hagyományos címkét készítettek
Japán papír. Nagyon sok kritika volt, ami igazán dicsérte, mondván
olyan dolgok, mint: „Ez komolyan jó” és „Határozottan újra fogom kapni ezt”, így van
mindenképpen jó választásnak kell lennie.
Két üveg borral és két üveg japán szakéval a kosárban I
a szokásos módon egy prémium Kantsuma ajándékkészletbe is került. Én is vettem néhányat
A borhoz ezúttal camembert sajt és füstölt sajt illik.
"Jobb. Ennek meg kell tennie.”
Miután ellenőriztem a vásárlásomat és megkaptam a kiszállítást, elhelyeztem a
tárgyakat a kartonoltár tetején.
– Kérem, fogadja el ezt, Demiurge.
＜ Oh, te vagy az. Elnézést, hogy minden alkalommal zavartalak. ＞
„Ezúttal a „szőlő” nevű gyümölccsel készült alkoholt tettem bele, próbáld ki
őket. Persze van még japán szaké. Nekem is megvan a szokásos Kantsuma
harapnivalók, és egy kis sajt a borhoz.”
＜ Ohh, már nagyon várom. Ho! Ho! Ho! ＞
A bor, a japán szaké, a Kantsuma ajándékkészlet és a sajt mind eltűntek
halvány fény izzásában.
"Rendben. A mai nap elég mozgalmas volt, úgyhogy siessünk fürödni és
menj egyből aludni."
《 Fürdő? 》
"Úgy van. Te is veszel egyet, ugye Sui?
《 Igen! 》
– Mi van veled, Dora-chan?

《 Természetesen bemegyek. 》
Élveztem a tágas fürdőt Suival és Dora-channal együtt.
Ó, ember~, egy hatalmas fürdő, ahol kinyújthatom a lábam és lazíthatok, csak az
legjobb!
Dora-chan és Sui is azonnal megkedvelték ezt a hatalmas házat
fürdőkád. Úgy tűnt, hogy nagyon jól érezték magukat, amikor úsztak egy
míg, mielőtt elkezdtek csak lebegni.
Miután a fürdőben enyhítettük a kimerültségünket, mindannyian gyorsan elaludtunk
a hasonlóan hatalmas ágy.
............De valamiért ismét az összes ismerősemmel voltam. Azt
olyan természetes volt, amikor azt mondták: „Jó éjt~”, hogy nem is gondoltam rá,
hiszen szokás szerint volt.
Ha belegondolunk, ennyi szobával nem kell aludnunk
egyáltalán együtt.
...Nos, azt hiszem, jó lesz mára.

Extra: The Phantom Liquor Store

Egy bizonyos városban egy bizonyos kovácsműhelyben...
Egy törpe, aki általában hangosan beszélt, vigyázott, hogy elhozza az arcát
közelebb és suttogni.
– Hé, Radim, ez igaz?
"Igen. Megerősítettem a Kereskedői céhnél.”
– Noha megmutattad nekem Jörn tanítványod levelét, én
azt hittem, ez csak egy álhír... De ha azt hinni, hogy ez tényleg igaz..."
– Nem engedtem, hogy kipróbáljon néhányat az igaziból? Nos, még így is csak én
Őszintén szólva, félig én is hiszek benne, hogy az igazi.”
Jörn, egykori tanítványom saját kovácsműhelyét állította fel a
más város. Fél éve küldött egy levelet, az elsőt sokáig, as
valamint egy fadobozt. A levélben Jörn egy fantomszeszboltról írt.
Nagyon sok szabályt kellett betartani az említett italbolt felkereséséhez, de
úgy tűnt, senki sem bánta, hiszen az alkohol, amit ott lehetett vásárolni, olyan volt
hihetetlenül gyönyörű, hogy nehéz volt elhinni, hogy ebből a világból való. Volt
annyi finom alkohol, amit még soha senki nem látott, és a levél
a törpék álomboltjának nyilvánította – nem, maga a mennyország.
A dobozban pedig ott volt a kincses alkohol, amit a fantomszesznél árultak
bolt. Eleinte úgy gondoltam, hogy ez az állítás, mint egy bolond csapongása, de nem voltam az
az alkoholt hibáztatnám ezért, így boldogan ittam meg.
És abban a pillanatban, ahogy az ajkaimhoz ért...
Az érzést nem lehetett csak meglepetésként leírni. Elég erős volt
hogy egy pillanatra elfelejtettem, ki vagyok. Erősebb volt, mint bármi, amit valaha is tettem
volt, de leírhatatlanul mély illata és összetett íze is volt.
Nagyon finom volt. Agresszíven így.
Elég finom ahhoz, hogy én, mint törpe, annak a fajnak a tagja, amelyről azt mondják
születése óta szoptatja az alkoholt, könnyen kijelentheti, hogy a legjobb pia
Életemben kóstoltam.
Utána még egyszer figyelmesen átolvastam Jörn levelét, hogy nyerjek
a lehető legtöbb információt a fantomszeszboltról.
Első pont: a fantomszeszbolt megfoghatatlan volt. Ha meg akartad találni,
elképesztő szerencsédnek kell lenned.

Második pont: Csak nagyon kevés embert engedtek be a
bolt.
Harmadik pont: A belépéshez szabályok sokaságát kell betartani.
Ezek a szabályok a következők voltak:
Egy: azoknak, akik hallottak erről az üzletről valakitől egy másik városban,
csak saját magukat és legfeljebb tíz másik személyt hozhatnak, akikben megbíztak
tartsa be velük a szabályokat.
Kettő: Azok a tízek, akiknek meséltek az üzletről, soha nem beszélhetnek arról
tárolja bárki másnak.
Három: Azoknak, akik hallottak erről az üzletről valakitől egy másik városban,
lehet, hogy csak egy embernek mesélnek erről az üzletről egy másik városban.
Negyedik: A bolti termékek kóstolása során soha nem szabad felemelni
hangot vagy
Ötös: felhajtást.
vásárlási limit volt az üzletben. Csak egy vásárló vásárolhat
legfeljebb öt palack adott márkából.
Hat: Soha ne kérdezz az üzletben árusított alkohol forrásáról.
Hét: Soha ne kérdezzen az üzlet tulajdonosának kilétéről.
Nyolc: Ha véletlenül megtudta a tulajdonos kilétét,
soha nem szabad terjesztenie ezt az információt.
Kilenc: Az üzlet akár akciós időben is bezárhatna, ha a szabályok lennének
elromlott, vagy ha a tulajdonos úgy ítélte meg, hogy a vállalkozás nem tud tovább működni.
...Úgy tűnt, ennyi a fontos szabályokról. Úgy tűnik, ott
voltak más kisebb szabályok is, de a levélben az állt, hogy addig rendben lesz
engedelmeskedtél a tulajdonosnak.
Dióhéjban annyit kellett tennie, hogy nem kérdőjelezte meg a tulajdonos személyazonosságát ill
forrásokból, és csendben lenni és jól viselkedni, miközben élvezi a piát. Igazán
dicsekedni akart azzal a ténnyel, hogy nagyon jó alkoholt fogyasztott, de
fontos volt visszafogni.
Jörn leveléből megtudtam, hogy valószínűleg maga Jörn volt az
aki valaki mástól hallott a boltról a városból. És a szabályokat
azt mondta: „Akik mástól hallottak az üzletről
a város csak egy embernek mesélhet erről az üzletről egy másik városban.”
Az, hogy levelet küld nekem, azt jelenti, hogy ennyire megbízik bennem. nem tudok hívni
ember vagyok, ha elpazarolom tanítványom érzéseit és erőfeszítéseit.
Ezért gondosan kiválasztottam, hogy kire bízhatom az információkat
ez a fantom italbolt. Rohadt óvatos voltam, ha magam mondom.
És akiket kiválasztottam, a két legközelebbi barátom volt, Ladomir és

Germain. Úgy éreztem, megbízhatok bennük, és ők is fognak
megfelelően kövesse a szabályokat.
Megmutattam kettejüknek Jörn levelét, és elmagyaráztam, mi történt.
de először nem hitték el. Persze ez csak természetes volt. Még nekem is volt
először azt hitte, hogy ez egy buta mutatvány vagy valami ilyesmi.
Amikor azonban hagytam, hogy megkóstolják azt az alkoholt, amelyet Jörn küldött nekem, kipattant a sze
körbe-körbe, és meglepetésük után azonnal hittek nekem.
Ezt követően mindhárman minden nap imádkoztunk, hogy hozzánk jöjjön a bolt
város. Jörn levele szerint, amikor a fantomszeszbolt üzletet nyitott,
a Kereskedői céh bizonyos szavakat tartalmazó értesítést tartalmazna
hirdetőtáblájuk.
Ezek a szavak a következők voltak: „aburi kalbi”.
Nem értettem a jelentését, de mindenesetre a levél egyszer ezt mondta
ezek a szavak megjelentek a táblán, menjek a céh íróasztalához és
kérdezze meg: „Kérem, mondja meg, hogyan jutok el az üzletbe”, és átadnák a
papír, amely részletezte az üzlet helyét és nyitvatartási idejét.
Azok, akik látták a szavakat, és megkérdezték: „Mit jelent az aburi kalbi?”
nyilván nem kapná meg a papírt; egyszerűen lennének szavaik,
„aburi kalbi” – tért vissza nekik úgy, ahogy van. Úgy állították be, hogy azok, akik tudták
amit a szavak jelentettek (ha nem a tényleges jelentésüket) látnák ott őket
és tudják, miért, és csak ők találnák meg az üzletet.
Ez egy nagyon fáradságos folyamat volt, de meg kellett tenni, hogy bekerülhessünk
fantom italbolt.
Így hát abban a fél évben, amióta megkaptam Jörn levelét, megkaptam az enyémet
a tanoncok minden nap elmennek ellenőrizni a Kereskedők céhét. Ma pedig a
az általam küldött tanítvány közölte velem, hogy van egy papír, amelyen ez állt: „aburi kalbi”,
kifüggesztették a hirdetőtáblára.
Azonnal szóltam Ladomirnak és Germainnek, és ők ketten elszálltak
munkájukat, hogy találkozzanak velem.
– Szóval, tudod, hol van?
"Nem, még nem. Most elmegyek a Kereskedők céhébe, hogy megszerezzem a
papíron, rajta a helyszínnel.”
"Rendben! Én is megyek!”
"Természetesen!"
Tehát
a papírt azmindhárman elmentünk
üzlet helyével, a Kereskedők
mielőtt visszatérek céhébe, és sikerült megszereznünk
a műhelyembe.
– Oké, kinyitom.
"Igen."
"Hajrá."
Hárman elakadt a lélegzetünk, ahogy a papírt néztük.
– Értem... szóval ott van.
– Kicsit dél után nyit, mi? Akkor még van idő."
"Valóban. Alig várom. Egyébként, Radim, döntöttél a mellett?
van valaki, aki rajtunk kívül megnézné ezt a fantomszeszboltot?
„Ez… Tudom, hogy mindannyian páratlanok vagyunk az alkohol és az alkohol iránti szeretetben
persze szeretnénk dicsekedni azzal a ténnyel, hogy kaptunk egy finom piát.
Például honnan szereztük, meg ilyesmi, igaz? De sok szabályt kell betartani
kövesse ezt a fantomszeszboltot. Amikor erre gondoltam, srácok
ők voltak az egyetlenek, akiknél biztos voltam benne, hogy minden rendben lesz.”
– Megtiszteltetés tudni, hogy ennyire megbízol bennünk.
– Nos, ha bármelyikünk piával akarna dicsekedni, az valamelyiknek
mi másik kettőnk egyébként."
„Szóval ez így van. Akikkel a legjobban szeretnék dicsekedni, ti ketten vagytok,
Ladomir, Germain. Ladomirnak pedig Germain és én. És Germainnek
Ladomir és én vagyunk. Általában együtt megyünk inni, mi hárman. Szóval, ha csak mi vagyunk így,
képesek leszünk titkot tartani.”
◇◇◇◇◇
– Már egy ideje, azt hiszem, újra nyitok egy italboltot.

Jelenleg egy bizonyos városban tartózkodtam egy kérés miatt
Kalandorok céhe. Az említett kérés véget ért, így már csak a maradás maradt hátra
azon napokon, amikor már kifizettem a fogadóban, ahol megszálltam. elhatároztam, hogy
használd ki ezt a szabadidőt az italbolt megnyitására, amit először hobbiból vezettem
Egy ideje.
Az ok, amiért először elindítottam ezt az üzletet, rendkívül egyszerű volt: egyenletes
bár regisztrálva voltam a Kereskedői céhben, soha nem csináltam semmit
kereskedőszerű. Az egyetlen megfelelő tevékenység néhány eladása lenne
sampont meg ilyesmit Lambert boltjába. Arra gondoltam, hogy javítani kell, és én
úgy éreztem, meg akarom próbálni a saját üzletemet.
Eleinte azon gondolkodtam, hogy csinálok egy grillnyársas bódét, hiszen megrendeltem a
BBQ grill Dolanban és minden. Valójában minden készen volt,
de az én torkos trióm......
Amíg én készítettem az ételt, mind a hárman úgy mocorogtak, mint ők

enni akart, és folyton felém pillantott... Már mondtam nekik, hogy ez az
az én istállómnak, és bár már etettem őket, mégis ezt csinálták.
《
És Sui még fütyülni kezdett, mondván: Sui meg akar kóstolni... 》
Amikor ez megtörtént, természetesen Felet és Dora-chant is be kellett vonni......
Tehát arra a következtetésre jutottam, hogy nem lenne jó egy kajabódé, és adtam
fel az ötletre. Szinte az összes hús, amit elkészítettem, az övékbe került
gyomrok. Kimentem belőle, és elég sok húst főztem, de egyszer azt mondtam
hogy lemondok a bódéról, mindhárom ismerősömről, a torkos trióról,
vidáman tette le az egészet.
Arra gondoltam, hogy semmi, ami az étkezéssel kapcsolatos, nem fog működni, ezért mennem kellett
vissza a rajzasztalhoz ötletért. Ha eladnék valamit az enyémből
Online szupermarket, nagyjából minden olyan lenne, mint az OOPARts ehhez
világ, ezért elvetettem az ötletet.
Aztán fontolóra vettem az isekai könnyed regények és egyebek trópusait. vagyis
só, cukor, bors és ilyesmi. Valószínűleg elég sokat keresnék (sőt, én
eladtam egy kis sót és borsot, amikor éppen ideérkeztem, hogy készítsek egy kicsit
alapból, és ez eléggé kijött), de egyértelmű volt, hogy az eladás is
sok felhajtást okozna, ezért elvetettem az ötletet. Ha egy egész csomó
a drága paprika keringeni kezdett, nem kétséges, hogy valaki
megpróbálná kideríteni, mi a helyzet.
Szóval hosszas gondolkodás után rátaláltam az alkoholra. Végül is képes voltam rá
annyi különféle italt vegyek most, hogy megvolt a bérlőm, a
Tanaka italbolt. Ebben a világban már volt alkohol, szóval nem lesz
túl drága. Azok a reakciók, amelyeket azoktól az éttermektől kaptam, amelyekhez alkoholt adtam
nagyon jó volt, ezért gondoltam, hogy működni fog.
Úgy értem, ebben a világban annyi alkoholista van.
Azonban az alkohol, amit eladnék, nem ebből a világból származna, ezért én
azt hittem, pletykák tárgyává válhat – és nagyon akartam
ezt elkerülni. Csak bosszantó lenne, ha az emberek kérdezősködni kezdenének
a forrásaim és a cuccaim.
Ezért döntöttem néhány szigorú szabály mellett az üzlettel kapcsolatban.
Mindenesetre, bár kényszert éreztem, hogy megpróbáljak egy boltot vezetni, csinos voltam
nyugodtan az egészről, mert úgy éreztem, jó lenne abbahagyni, ha az
nem sikerült jól. Amikor először megnyitottam a boltot, még alatta volt
ilyen körülmények között – vagyis amikor szabadidőm volt egy városban, megtörténtem
bent maradni.
És akit első vásárlómnak választottam, egy törpe kalandor volt

Városi tartózkodásom alatt összebarátkoztam Jerome néven; én
kitaláltam az alkoholt, a legjobb lenne egy törpével menni.
Eleinte tele volt panaszokkal a túl szigorú szabályok miatt, mondván:
– Mintha egy ilyen bosszantó üzlettel vesződnék! Azonban a hozzáállása
gyorsan megváltozott, amikor megkértem, hogy kóstolja meg a bérlőmtől vásárolt whiskyt
és mondtam neki, hogy ezt fogom eladni.
Amikor elmondtam neki, hogy a szabályokat szigorúan be kell tartani, Jerome azt mondta: „Én
Nagyon szeretnék dicsekedni vele, ha lesz valami jó cuccom, de más, ha
Szigorú szabályokat kell betartanom, hogy először megkapjam. Lehetetlen azért
egy törpe, aki megszegi az ígéretét, ha az alkohollal kapcsolatos."
Tehát az emberek, akiket Jeromos magával hozott, az övéi voltak
kalandozó buli. Azt hittem, egyéni kalandor, de kiderült
az egyik párttagja megsérült, így véletlenül megsérültek
szüneten. És a pártjának mind a négy tagja törpe volt...
Jerome valószínűleg nagyon ragaszkodott ahhoz, hogy rájuk kényszerítse a szabályokat,
de eleinte úgy néztek rám, mintha nagyon árnyas lennék.
De tudod, amint megmutattam nekik a whiskyt, brandyt, vodkát,
rum, bor, sör és japán szaké volt raktáron, a szemük színe
azonnal megváltozott.
Ráadásul mindegyik nagyon megfizethető volt, tehát típustól függően
több márkát lehetett készletezni. Valóban összekapaszkodtak, amikor elmondtam
mindegyiknek más az íze a különféle alkoholoknak. Megtennék
még soha nem próbáltam ki egyik likőrömet sem, így gyorsan elbűvölték őket
alkoholt mutattam nekik, és a törpök gyorsan elcsendesedtek, hogy megtegyék
megfelelően tartsa be a szabályaimat.
Szóval, mivel először vezettem az üzletet, jól ment, megtenném
időnként újra kinyitom az üzletet, amikor csak volt rá lehetőségem. És most megtenném
úgy döntött, hogy üzletet nyit ebben a városban.
Béreltem egy raktárt, és kinyitottam az ajtót. Az ismerőseim velem voltak
minden esetre, de úgy tűnt, egyáltalán nem érdekli őket az alkohol, szóval
gyorsan elaludtak az épület egyik sarkában.
Ami engem illet, elvettem tőlem egy faasztalt, amit ezen a világon vettem
Doboz tárgy, és sorakoznak rajta a whisky-, brandy- és egyéb minták. nekem volt
minden készletem a tételdobozomban van, így ha valaki vásárolt valamit, megtehettem
csak vedd ki és add át.
Minden előkészületem befejeztével vártam a vásárlókat, ill
azonnal ajtódörgést és hangokat hallottam.

"Jelszó?"
Ki kell mondaniuk azt a mondatot, amelyet a hirdetőtáblán kifüggesztettek
a Kereskedők céhét.
„Aburi kalbi.” Halk hang volt a válasz. Az intonáció olyan volt
furcsa, hogy nagyon akartam nevetni, de keményen küzdöttem, hogy ne tegyem.
Én voltam az, aki azt hitte, jó móka lenne egy kis nyelvet választani
csavarja a jelszót, mivel a japán a „párolt marhaborda”
nehéz lenne kiejteni.
Visszafojtottam a nevetést, ami már félig elszabadult. – Ahm... gyere be.
Kinyitottam az ajtót, és beléptek a vevőim.
Mindhárman törpék voltak. Vagy inkább az összes ügyfelem volt
törpék, amióta elindítottam ezt a boltot.
Amikor erről megkérdeztem egy törpét, aki az utolsó megnyitón járt, én
rájöttek, hogy nyilván azért, mert az egyetlen törpök érezték magukat
Az alkohollal kapcsolatos ügyekben más törpék bízhattak, és csakis
akik barátok voltak, akkor.
Tehát ez a három törpe, akik valószínűleg teljesen tisztában voltak a
szabályokat, nyugodtan és csendesen viselkedtek. Azonban mindhármuknak volt a szeme
rögzítette az alkoholt az asztalon.
„Úgy gondolom, hogy mindannyian tisztában vannak a szabályokkal, de meg fogom kérni
kérlek, mindenképpen kövesd őket – mondtam, és a három törpe
szelíd arckifejezésekkel bólintott.
Tudom, hogy mindannyian tele vannak olyan dolgokkal, amelyeket el akarnak mondani
bár az, hogy az asztalon lévő alkoholos üvegek túlságosan tiszták, vagy hogyan
az üvegeken lévő címkék túlságosan élénkek és színesek.
„Ezek a típusok vannak raktáron. Ha kéred, bármelyiket megkóstolhatod
mint."
Szavaimra láttam, hogy a törpék szeme megcsillan. „Szóval azt
azt jelenti, hogy megpróbálhatjuk meginni?"
"Igen."
"Az egészet?"
"Igen. Ez rendben van – ha úgy gondolja, hogy valójában mindegyiket le tudja hozni, akkor az.
Ezek közül sok erős.”
– Nem hazudsz, igaz?
"Természetesen nem."
Egyszer ezt mondtam, a három törpe vigyorogva nézett egymásra
felkúszva az arcukra.
Huh? Ez hiba volt?
Sok fajta alkoholt készítettem, magas alkoholtartalommal, pl
Többek között whisky, brandy, vodka és gin...
"" Akkor ha ez a helyzet, kérem!""
Ők hárman rögtön nekivágtak, hogy mintát kérjenek, úgyhogy visszakerestem
néhány pohár az árudobozomból.
– Nos, akkor először ez az alkohol, amelyet különösen kedveltek
ti törpék. Úgy hívják, hogy whisky. Mindegyik whisky ízében nagyon különbözik
p gy j gy y gy y gy
attól függően, hogy ki készíti, próbálja ki Ön is. Ó, és az is
nagyon erős, szóval légy óvatos."
– Ne aggódjon, minden normális alkoholmennyiségnél több lesz a lecsökkentéséhez
mi törpék – dicsekedett a középső törpe önbizalommal telve. Visszatértem a
feszült mosoly.
Visszatérve a pályára, először töltöttem nekik egy japán whiskyt
közönséges emberek, ami nagyon megfizethető volt, és négyzet alakú palackban érkezett.
"Tessék."
Ők hárman, miután megérezték a whisky szagát, egy csapásra leeresztették az egészet.
Tudom, hogy egyikőtöknek sem töltöttem teli pohárral, de nem kellett dobnotok
vissza, mint egy lövés......
"Ahh~! Az erős dolgok mindig olyan jók!”
"Igen. És az illata is nagyon jó.”
“Annyira összetett az íze, hogy leírhatatlan...”
Úgy néztek ki hárman, hogy tovább akarnak inni, de az
ezzel véget ért a kóstoló. Tovább a következőre.
– A következő whisky ez lesz.
Következő, amit öntöttem nekik, egy olyan volt, amelyet arra fejlesztettek ki
Japán felé forgalmazzák, fehér lóval jelölve. A jellegzetes füstösség
A whisky jól kiegyensúlyozott volt ebben, és mivel arra fejlesztették ki
Japán ízek, könnyű volt inni is.
„Hohh, ez egészen más, mint az előző. Szóval ezek lehetnek
más, bár mindkettő whisky...”
"A csokor ezen a csokor ragyogóbb, mint az előző."
„Az utolsónak mély íze volt, de nagyon hamar elhagyta a szájat. De
ez tényleg visszaver, úgy érzem. Az íze továbbra is megmarad, még azután is
Nyel."
Ahogy az alkohol szerelmeseitől elvárható. Bár úgy tűnik, csak
lenyomva, valójában rendesen megkóstolják.

Ezt követően tovább kóstoltam a whiskyket, mielőtt továbbmentem
pálinkára.
– Következik a brandy nevű alkohol.
Először egy francia pálinka volt egyedi üvegben, olyan szájjal
kissé átlósan megdöntve. Úgy látszik, ez a pálinka puha volt a szájban és
simítsa le a torkot.
"Ez is erősnek tűnik, de olyan könnyű inni."
"Csak kissé keserű... Nem igazán tudom leírni ezt az illatot."
– A nyelven is puha, szinte érzek némi édességet, de nem
rossz."
És a kóstoló folytatódott......
„Ez az utolsó. Ha most elmondanád, mit szeretnél vásárolni,
Felkészítem neked."
A három törpe beváltotta a szavát. Mindent kipróbáltak
alkoholt kellett kínálnom, és kézenfekvően. Kicsit ijesztő volt.
– Mindegyik annyira jó, hogy szeretnék tovább inni, de azt hiszem, nem lehet
segítsenek, mert ez csak mintavétel..."
"Jobb? De mit vegyünk? Mindegyik olyan jó, hogy nem tudok
döntsd el."
„Annyi pénzt hoztam, amennyit csak tudtam, de még azzal együtt is, amit nem tudok megvenni
mindent, szóval ez nehéz döntés lesz.” Ahogy a szabályzatban is leírtam
egyetlen márkából legfeljebb ötöt kaphat. Mindegyik árát elmondtam nekik
palackot, amikor kóstolták őket, de annak ellenére, hogy mind csinosak voltak
megfizethető, az ár természetesen felhalmozódna, ha valaki megpróbálna vásárolni is
sok. Szinte minden alkalommal láttam, hogy az ügyfeleim öt vagy hat különbözőt választottak
márkák, hogy hosszú töprengés után mindegyikből öt-öt palackot kapjanak.
– Oké, úgy döntöttem!
"Nekem is."
– Igen, én is.
...............
............
......
"Köszönöm a szurkolást~!"
A három törpe elégedett arckifejezéssel távozott, óvatosan hatalmasat cipelve
zacskókat, és azt mondta: „Éppen azt, amit egy fantomszeszbolttól elvárnék…”
„......Nem, nem furcsa, hogy ők hárman minden egyes márkát megvásárolnak
volt?"
Ó, a törpék tényleg megőrülnek az alkoholtól, nem?
Mielőtt minden alkoholmárkát megvettem volna, mindhárman azt mondták:
– Mintha elengedhetnénk ezt a lehetőséget!
Ráadásul az erősebbeknek, mint a whiskyk, pálinkák és vodkák,
a limitig vásároltak, mindegyikből öt üveget. Nem voltam biztos benne, hogyan
Az egészet vissza akarták vinni, mivel annyit vásároltak, ezért megajándékoztam őket
néhány zacskó volt a kezemben, és azt mondtam nekik: „Üvegből vannak, szóval vigyázz, hogy ne
hadd törjenek össze."
Mégis, a törpe szenvedélye és kötődése az alkohol iránt valóban az
csodálatos, nem?
Csak időnként nyitok boltot, de amíg törpék vannak,
Valóban biztos bevételi forrásom lesz, mi?
Utószó
Helló, itt Eguchi Ren.
Nagyon köszönjük, hogy felvette a „Tábortűzön főzés egy másik világban” c
az én abszurd készségemmel 7: Vörös hús steak és a Teremtő Isten ítélete”!
Végre eladó a 7. kötet.
Nem is álmodtam róla, hogy ez a sorozat ennyi ideig tart. Tudom, honnan
szívem mélyén, hogy csak nektek köszönhetően jutottam el idáig
olvasók. Köszönöm mindenkinek, komolyan gondolom!
A 7. kötetben változás következik be Mukohda életében. Bárki
számítani rá? Házat vesz! És hála az ismerőseinek, használja az övét
megtakarítás...... És sajnos Mukohda szörnyű szerelmi szerencséje még mindig teljes
hatás (lol).
És akárcsak legutóbb, a fő sorozat 7. kötete, a 4. kötet a
képregény és a spinoff 2. kötete, ahol Sui a főszereplő, „Sui's
Nagy kaland”, mind egyszerre kerül értékesítésre! Tudom, hogy nem kellene
mondom ezt, mivel én írtam az egészet, de a fő képregényt és a spinoffot is
a képregények nagyon érdekesek! Kérlek próbáld ki ezeket is. Nincs kétségem, hogy meglesz
akárcsak ők!
Masa-senseinek, aki az illusztrációkat kezeli, Akagishi K-senseinek, aki
rajzolja a fő képregényt, valamint Futaba Momo-sensei, aki a spinoffot
képregény, én nagyszerű szerkesztőm, és mindenki más az Overlapnál – nagyon köszönöm
mindenért!
És végül, örülnék, ha továbbra is mindannyian olvasnának a gondtalan és
Mukohda és Fel, Dora-chan és Sui szívmelengető túlvilági kalandjai
a „Tábortűzön főzök egy másik világban az én abszurd készségemmel” című könyvében
regény, könnyű regény, fő képregény és spinoff képregény formák!
Nagyon remélem, hogy mindent újra láthatok a 8. kötetben.
Iratkozzon fel a J-Novel Club levelezőlistájára, hogy értesüljön az új kiadásokról!

Hírlevél

És elolvashatja a legújabb fejezeteket (például a sorozat 8. kötetét!)
J-Novel Club taggá válás:
J-Novel Club tagság

szerzői

jog
Tábortűzön főzés egy másik világban abszurd készségemmel: 7. kötet
írta Ren Eguchi
Fordította: Kevin Chen

Szerkesztette: KRGC
Ez a könyv szépirodalmi mű. Nevek, szereplők, helyek és események

a szerző képzeletének szüleményei, vagy fiktív módon használják őket. Bármi
valós eseményekkel, helyszínekkel vagy élőkkel vagy halottakkal való hasonlóság
véletlen.
Copyright © 2019 Ren Eguchi

Illusztrációi: Masa
A borító illusztrációja: Masa
Minden jog fenntartva.
Az eredeti japán kiadást 2019-ben adta ki az OVERLAP, Inc.

Ez az angol nyelvű kiadás az OVERLAP, Inc. megállapodása alapján jelent meg,
Tokió
Angol fordítás © 2020 J-Novel Club LLC
Minden jog fenntartva. Az Egyesült Államok 1976-os szerzői jogi törvényének megfelelően
a könyv bármely részének beolvasása, feltöltése és elektronikus megosztása
a kiadó engedélye nélkül törvénytelen kalózkodás és lopás a
a szerző szellemi tulajdona.
J-Novel Club LLC

j-regény.klub

A kiadó nem vállal felelősséget az olyan weboldalakért (vagy azok tartalmáért), amelyek ilyenek
nem a kiadó tulajdona.
Ebook kiadás 1.0: 2020. augusztus

Translate Novel

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Translate Novel

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Tartalomjegyzék

1. fejezet: Dehogy, minden teremtés Istene!

Oldal 1 Goldenagato | mp4directs.com

3. oldal Goldenagato | mp4directs.com

Miután visszaértünk a fogadóba, ügyességemmel megkaptam, amire szükségem volt

4. oldal Goldenagato | mp4directs.com

Csak az összetevőket fel kell vágni és felforralni, így rendkívül egyszerű.

5. oldal Goldenagato | mp4directs.com

csodálatos ez a leves. Tökéletes, a zöldségek édességével és a

Elrand és én a fogadónk melletti Kalandor céhbe jöttünk. Azt

6. oldal Goldenagato | mp4directs.com

Mukohda a kazamata felfedezéséről.

7. oldal Goldenagato | mp4directs.com

Amint elértük a raktárt, mindkét céh alkalmazottait találtam

8. oldal Goldenagato | mp4directs.com

Az összeget tekintve Nadiya összeomlása sokáig tartott.

9. oldal Goldenagato | mp4directs.com

Amikor visszaértem a fogadóba, ismerőseimet éhesnek találtam.

10. oldal Goldenagato | mp4directs.com

11. oldal Goldenagato | mp4directs.com

"Nem nem nem. Nem túl sok, mondom. Megcsinállak téged

12. oldal Goldenagato | mp4directs.com

holnap, és másnap kora reggel elindult Dolan felé.

13. oldal Goldenagato | mp4directs.com

Az édességek iránt gyengébb lányok számára a font sütemények nagyszerű ajándék.

Mint mindig, most is kartonoltárokon sorakoztattam fel, amit az istenek akartak.

14. oldal Goldenagato | mp4directs.com

Hephaestos és Vahagn, az italrajongó páros természetesen többet kért

15. oldal Goldenagato | mp4directs.com

– Akkor felveszem a parancsait, szóval... ah, emlékezzen, mit mondtam. Egy

16. oldal Goldenagato | mp4directs.com

17. oldal Goldenagato | mp4directs.com

– Ezt meg kell vennem?

18. oldal Goldenagato | mp4directs.com

19. oldal Goldenagato | mp4directs.com

＜ Mindannyian istenek vagytok, szóval mire gondoltál, amikor felálltál valamelyikre

21. oldal Goldenagato | mp4directs.com

22. oldal Goldenagato | mp4directs.com

23. oldal Goldenagato | mp4directs.com

24. oldal Goldenagato | mp4directs.com

25. oldal Goldenagato | mp4directs.com

iskolások, tudod? Túl korai tinédzserkorodban házasodni, igaz?

26. oldal Goldenagato | mp4directs.com

igazán levertnek hangzottak. Úgy éreztem, ez nagyjából elég.

27. oldal Goldenagato | mp4directs.com

28. oldal Goldenagato | mp4directs.com

29. oldal Goldenagato | mp4directs.com

Mostantól teremtsd meg a dolgokat, hogy ő vigyázzon rám. A másik

A kora reggeli órákban, amikor az éjszaka sötétje éppen felszállt és a

– Ó, most látom Dolant. Hála istennek sikerült elérnünk

32. oldal Goldenagato | mp4directs.com

Nekik köszönhetem, hogy S-rangú kalandozóvá válhattam. És

33. oldal Goldenagato | mp4directs.com

34. oldal Goldenagato | mp4directs.com

Gossip: Three Heroes ~Daily Life as

„Nem jó ez a kérés? Ezzel a nap végére visszatérhetünk"

35. oldal Goldenagato | mp4directs.com

„Pszt! ......Van egy ork.

36. oldal Goldenagato | mp4directs.com

37. oldal Goldenagato | mp4directs.com

Kaito, Rio, csináljuk úgy, mint korábban.”

38. oldal Goldenagato | mp4directs.com

zöldségek krémes ízével együtt betöltötték a számat. Rio tényleg jó volt

46. oldal Goldenagato | mp4directs.com

Sóhaj... Ó, ember, biztosan kitömtem magam.