Professional Documents
Culture Documents
A Buta Oroszlánkölyök Abc
A Buta Oroszlánkölyök Abc
2. Olvasd el a mesét!
A buta oroszlánkölyök
1. Élt egyszer egy oroszlánkölyök. Nagyon kicsi volt és nagyon nehéz felfogású. Egy ízben
séta közben ismeretlen állattal találkozott.
2. –Nem köthetnénk ismeretséget? – ajánlkozott az oroszlánkölyök, aki ráadásul még
mérhetetlenül kíváncsi természetű is volt.
–Olyan nagyon akarod? – kérdezte az ismeretlen állat.
–Rettenetesen, nagyon, de még mennyire! – örvendezett az oroszlánkölyök. – Hát ami engem illet,
én vagyok az oroszlánkölyök.
–Hát azt látom, hogy nem tehén vagy – morogta az ismeretlen állat. Aztán mancsot nyújtott és
bemutatkozott:
–Párduc…
–Aha! – mondta az oroszlánkölyök. – De hiszen te egyedül vagy…
–Hát persze, hogy egyedül vagyok.
–Már megbocsáss, kedves Duc, de én azt értettem, párduc…
–Azt is mondtam. Ez a nevem.
–És hol a másik Duc? Mert ugye két Duc az egy pár. Azt addig értem, hogy te egy Duc vagy, de
igazán bemutathatnád a párodat is.
–Hát te aztán nagyon ostoba vagy, oroszlánkölyök! – veszítette el a türelmét a párduc.
–Biztosan azért, mert én még egészen kicsi vagyok – sóhajtott az oroszlánkölyök.
– Volt szerencsém! – mordult rá a párduc – Előbb nőj meg, vakarcs, azután ismerkedj!
Ezzel aztán a feldúlt párduc elrohant, az oroszlánkölyök is ment tovább a maga útján.
“Elég rosszul sült el a dolog – elmélkedett az oroszlánkölyök. – Én csupa jó szándékkal közeledtem
hozzá, ő pedig megsértődött. Ki érti ezt…?”
3. Hát ahogy ballag tovább, szembejön vele Hegyesszarvú–Fürgelábú.
– Szervusz! Milyen kellemes találkozás! – köszönt rá az oroszlánkölyök.
– Szervusz, oroszlánkölyök! – üdvözölte Hegyesszarvú–Fürgelábú.
– Nahát, te ismersz engem?
– Én mindenkit ismerek!
– És benned kit tisztelhetek? – kérdezte az oroszlánkölyök.
– Nos, én vagyok az antilop. Ezt már tudhatnád! – mormogta Hegyesszarvú–Fürgelábú.
– Még soha nem hallottam rólad – ismerte be az oroszlánkölyök. – Már megbocsáss, kedves…
ööö… izé, hogy is hívnak?
– Már mondtam. Antilop.
– Akkor mégis jól hallottam, kedves Anti. De én a te helyedben inkább nem beszélnék erről a
csúnya dologról – mondta az oroszlánkölyök kioktatóan.
– Mit mondasz, csöppség? Milyen csúnya dolgot emlegetsz?
– Tudod, Anti, lopni nem szabad. Szép, szép, hogy beismered, de jobban tennéd, ha egyszer s
mindenkorra leszoknál róla!
– Még hogy én lopok?! – háborodott fel az antilop. – Nahát, ezt a pimaszságot nem tűröm! Hogy
miért is álltam szóba egy ilyen ostoba jószággal…
Az antilop mérgesen dobbantott a patájával, és elszáguldott.
A szegény kis oroszlánkölyök nagyon elszomorodott. Rettentően sajnálta önmagát: “Csak tudnám,
miért haragudtak meg rám! Mindegyik ostobának nevezett, pedig lehet, hogy okosabb vagyok
náluk.”
4. Egyszer csak azt látja, hogy egy kő alól kibújik Kicsi–Zöld–És–Farka–Van.
– Hová, hová, oroszlánkölyök?
– Sehova. Csak úgy sétálgatok – felelte az oroszlánkölyök. – Hát te meg ki vagy?
– Én egy gyík vagyok.
– Örvendek a szerencsének! De kérlek, mondd meg, hol van a másik!
– Milyen másik? – csodálkozott a gyík.
– Azt mondtad, hogy te vagy az egyik. Gondolom, akkor kell lennie egy másiknak is. Szívesen
megismerkednék vele is.
– Hű, milyen ostoba vagy! – szörnyülködött a gyík, és egy szempillantás alatt eltűnt kedvenc köve
alatt.
5. Állt, álldogált értetlenül az oroszlánkölyök, aztán elindult hazafelé. Gondterhelten
töprengett: “Vagy én vagyok a buta, vagy pedig ezek az állatok az ostobák – ez a Duc, Anti meg ez
az Egyik! Talán mégis jobb lesz, ha megkérdezem a mamát. Ő mindent tud!”
2. Olvasd el a mesét!
A buta oroszlánkölyök
1. Élt egyszer egy oroszlánkölyök. Nagyon kicsi volt és nagyon nehéz felfogású. Egy ízben
séta közben ismeretlen állattal találkozott.
2. –Nem köthetnénk ismeretséget? – ajánlkozott az oroszlánkölyök, aki ráadásul még
mérhetetlenül kíváncsi természetű is volt.
–Olyan nagyon akarod? – kérdezte az ismeretlen állat.
–Rettenetesen, nagyon, de még mennyire! – örvendezett az oroszlánkölyök. – Hát ami engem illet,
én vagyok az oroszlánkölyök.
–Hát azt látom, hogy nem tehén vagy – morogta az ismeretlen állat. Aztán mancsot nyújtott és
bemutatkozott:
–Párduc…
–Aha! – mondta az oroszlánkölyök. – De hiszen te egyedül vagy…
–Hát persze, hogy egyedül vagyok.
–Már megbocsáss, kedves Duc, de én azt értettem, párduc…
–Azt is mondtam. Ez a nevem.
–És hol a másik Duc? Mert ugye két Duc az egy pár. Azt addig értem, hogy te egy Duc vagy, de
igazán bemutathatnád a párodat is.
–Hát te aztán nagyon ostoba vagy, oroszlánkölyök! – veszítette el a türelmét a párduc.
–Biztosan azért, mert én még egészen kicsi vagyok – sóhajtott az oroszlánkölyök.
– Volt szerencsém! – mordult rá a párduc – Előbb nőj meg, vakarcs, azután ismerkedj!
Ezzel aztán a feldúlt párduc elrohant, az oroszlánkölyök is ment tovább a maga útján.
“Elég rosszul sült el a dolog – elmélkedett az oroszlánkölyök. – Én csupa jó szándékkal közeledtem
hozzá, ő pedig megsértődött. Ki érti ezt…?”
3. Hát ahogy ballag tovább, szembejön vele Hegyesszarvú–Fürgelábú.
– Szervusz! Milyen kellemes találkozás! – köszönt rá az oroszlánkölyök.
– Szervusz, oroszlánkölyök! – üdvözölte Hegyesszarvú–Fürgelábú.
– Nahát, te ismersz engem?
– Én mindenkit ismerek!
– És benned kit tisztelhetek? – kérdezte az oroszlánkölyök.
– Nos, én vagyok az antilop. Ezt már tudhatnád! – mormogta Hegyesszarvú–Fürgelábú.
– Még soha nem hallottam rólad – ismerte be az oroszlánkölyök. – Már megbocsáss, kedves…
ööö… izé, hogy is hívnak?
– Már mondtam. Antilop.
– Akkor mégis jól hallottam, kedves Anti. De én a te helyedben inkább nem beszélnék erről a
csúnya dologról – mondta az oroszlánkölyök kioktatóan.
– Mit mondasz, csöppség? Milyen csúnya dolgot emlegetsz?
– Tudod, Anti, lopni nem szabad. Szép, szép, hogy beismered, de jobban tennéd, ha egyszer s
mindenkorra leszoknál róla!
– Még hogy én lopok?! – háborodott fel az antilop. – Nahát, ezt a pimaszságot nem tűröm! Hogy
miért is álltam szóba egy ilyen ostoba jószággal…
Az antilop mérgesen dobbantott a patájával, és elszáguldott.
A szegény kis oroszlánkölyök nagyon elszomorodott. Rettentően sajnálta önmagát: “Csak tudnám,
miért haragudtak meg rám! Mindegyik ostobának nevezett, pedig lehet, hogy okosabb vagyok
náluk.”
4. Egyszer csak azt látja, hogy egy kő alól kibújik Kicsi–Zöld–És–Farka–Van.
– Hová, hová, oroszlánkölyök?
– Sehova. Csak úgy sétálgatok – felelte az oroszlánkölyök. – Hát te meg ki vagy?
– Én egy gyík vagyok.
– Örvendek a szerencsének! De kérlek, mondd meg, hol van a másik!
– Milyen másik? – csodálkozott a gyík.
– Azt mondtad, hogy te vagy az egyik. Gondolom, akkor kell lennie egy másiknak is. Szívesen
megismerkednék vele is.
– Hű, milyen ostoba vagy! – szörnyülködött a gyík, és egy szempillantás alatt eltűnt kedvenc köve
alatt.
5. Állt, álldogált értetlenül az oroszlánkölyök, aztán elindult hazafelé. Gondterhelten
töprengett: “Vagy én vagyok a buta, vagy pedig ezek az állatok az ostobák – ez a Duc, Anti meg ez
az Egyik! Talán mégis jobb lesz, ha megkérdezem a mamát. Ő mindent tud!”
3. Jelöld aláhúzással, hogy a három változat közül melyik felel meg az előtte álló
kifejezésnek?
nehéz a feje
nehéz felfogású ostoba
ravasz
magyarázóan
kioktatóan kedvesen
idegesen
feldöntött
feldúlt rendetlen
mérges
savanyú
egy ízben egyszer
szájában
elégett az étel
rosszul sült el a dolog csúnya dolog
rossz lett belőle
1.__________________________________________________________________________
2.__________________________________________________________________________
3.__________________________________________________________________________
4.__________________________________________________________________________
5.__________________________________________________________________________
C
1. Mondj a szópárokkal egy-egy mondatot!
párduc – madárdúc
antilop – Anti lop
egyik – egy gyík
2. Olvasd el a mesét!
A buta oroszlánkölyök
Élt egyszer egy oroszlánkölyök. Nagyon kicsi volt és nagyon nehéz felfogású. Egy ízben séta
közben ismeretlen állattal találkozott.
–Nem köthetnénk ismeretséget? – ajánlkozott az oroszlánkölyök, aki ráadásul még
mérhetetlenül kíváncsi természetű is volt.
–Olyan nagyon akarod? – kérdezte az ismeretlen állat.
–Rettenetesen, nagyon, de még mennyire! – örvendezett az oroszlánkölyök. – Hát ami engem illet,
én vagyok az oroszlánkölyök.
–Hát azt látom, hogy nem tehén vagy – morogta az ismeretlen állat. Aztán mancsot nyújtott és
bemutatkozott:
–Párduc…
–Aha! – mondta az oroszlánkölyök. – De hiszen te egyedül vagy…
–Hát persze, hogy egyedül vagyok.
–Már megbocsáss, kedves Duc, de én azt értettem, párduc…
–Azt is mondtam. Ez a nevem.
–És hol a másik Duc? Mert ugye két Duc az egy pár. Azt addig értem, hogy te egy Duc vagy, de
igazán bemutathatnád a párodat is.
–Hát te aztán nagyon ostoba vagy, oroszlánkölyök! – veszítette el a türelmét a párduc.
–Biztosan azért, mert én még egészen kicsi vagyok – sóhajtott az oroszlánkölyök.
– Volt szerencsém! – mordult rá a párduc – Előbb nőj meg, vakarcs, azután ismerkedj!
Ezzel aztán a feldúlt párduc elrohant, az oroszlánkölyök is ment tovább a maga útján.
“Elég rosszul sült el a dolog – elmélkedett az oroszlánkölyök. – Én csupa jó szándékkal közeledtem
hozzá, ő pedig megsértődött. Ki érti ezt…?”
Hát ahogy ballag tovább, szembejön vele Hegyesszarvú–Fürgelábú.
– Szervusz! Milyen kellemes találkozás! – köszönt rá az oroszlánkölyök.
– Szervusz, oroszlánkölyök! – üdvözölte Hegyesszarvú–Fürgelábú.
– Nahát, te ismersz engem?
– Én mindenkit ismerek!
– És benned kit tisztelhetek? – kérdezte az oroszlánkölyök.
– Nos, én vagyok az antilop. Ezt már tudhatnád! – mormogta Hegyesszarvú–Fürgelábú.
– Még soha nem hallottam rólad – ismerte be az oroszlánkölyök. – Már megbocsáss, kedves…
ööö… izé, hogy is hívnak?
– Már mondtam. Antilop.
– Akkor mégis jól hallottam, kedves Anti. De én a te helyedben inkább nem beszélnék erről a
csúnya dologról – mondta az oroszlánkölyök kioktatóan.
– Mit mondasz, csöppség? Milyen csúnya dolgot emlegetsz?
– Tudod, Anti, lopni nem szabad. Szép, szép, hogy beismered, de jobban tennéd, ha egyszer s
mindenkorra leszoknál róla!
– Még hogy én lopok?! – háborodott fel az antilop. – Nahát, ezt a pimaszságot nem tűröm! Hogy
miért is álltam szóba egy ilyen ostoba jószággal…
Az antilop mérgesen dobbantott a patájával, és elszáguldott.
A szegény kis oroszlánkölyök nagyon elszomorodott. Rettentően sajnálta önmagát: “Csak tudnám,
miért haragudtak meg rám! Mindegyik ostobának nevezett, pedig lehet, hogy okosabb vagyok
náluk.”
Egyszer csak azt látja, hogy egy kő alól kibújik Kicsi–Zöld–És–Farka–Van.
– Hová, hová, oroszlánkölyök?
– Sehova. Csak úgy sétálgatok – felelte az oroszlánkölyök. – Hát te meg ki vagy?
– Én egy gyík vagyok.
– Örvendek a szerencsének! De kérlek, mondd meg, hol van a másik!
– Milyen másik? – csodálkozott a gyík.
– Azt mondtad, hogy te vagy az Egyik. Gondolom, akkor kell lennie egy másiknak is. Szívesen
megismerkednék vele is.
– Hű, milyen ostoba vagy! – szörnyülködött a gyík, és egy szempillantás alatt eltűnt kedvenc köve
alatt.
Állt, álldogált értetlenül az oroszlánkölyök, aztán elindult hazafelé. Gondterhelten töprengett:
“Vagy én vagyok a buta, vagy pedig ezek az állatok az ostobák – ez a Duc, Anti meg ez az Egyik!
Talán mégis jobb lesz, ha megkérdezem a mamát. Ő mindent tud!”
egyszer = ___________________________________________________________________
Te ki vagy? = ________________________________________________________________
magyarázóan = _______________________________________________________________
______________________________________________________________________________
______________________________________________________________________________
7. Egészítsd ki a hiányos vázlatot!
Nappal ellentéte
A fák doktora
A szomorúság szinonimája
MEGFEJTÉS:________________________________________________
10. Te mit gondolsz a kisoroszlánról?
_________________________________________________________________________________
_________________________________________________________________________________
_________________________________________________________________________________