A hétalvó malac

Murci, a malac nem bírt reggel felkelni. Ébresztőórája hangosan

csengetett hétkor, de Murci nem hallotta.

Nyolckor beröppent a tanyaudvarról a kakas, felszállt az ágy fejére,

és fél órán keresztül kukorékolt, olyan hangosan, ahogyan a torkán

kifért. Murci malac mégsem ébredt fel.

– Hadd, próbáljam meg én is - mondta a bagoly, és kilenctől tízig

huhogott.

– Akkor hazarepült, hogy estig aludjon.

Hát Murcit nem lehet felkelteni.

Tizenegy órakor az öreg, szürke szamár dugta be a fejét a hálószoba

ablakán.

Fülsiketítően iázott Murci fülébe; végül a többiek arra kérték, hagyja

már abba!

Hogy alhat Murci ekkora lármában? Hát már sosem fog felébredni?

Tizenkét órakor azt mondta a gazdasszony:

– Én tudom, mitől ébred fel Murci.

Kinyitotta a szoba ajtaját és bekiáltott:

– Az ebéd tálalva!

Murci abban a szempillantásban felébredt, és kirohant ebédelni.

Ugye, most már te is fel tudnád kelteni a hétalvó malacot!

(Ann Mckie: Félszáz esti mese)

1
Sorold fel az összes szereplőt!

______________ , ______________ , ______________ ,

_______________ , _______________.

Számozással állítsd sorrendbe az eseményeket!

___ A szamár és a bagoly sem jár sikerrel.

___ Murci órája hiába csörög.

___ A kakas nem tudja felkelteni.

___ A gazdasszony tudja a megoldást.

Olvasd el a mesét, majd oldd meg a feladatokat!

2
A jószívű kislábas

A kislábas hosszú éveken át szolgált a konyhában, sok finom falattal

örvendeztette meg a családot.

A sok szolgálat azonban tönkretette az egészségét: kilyukadt az alja,

s ha szerették is már, kacsingattak egy új kislábas felé.

Aztán eljött a szomorú nap, a kislábas kikerült az ócska holmik közé,

a kamra mélyére, aztán egy lomtalanításkor kidobták az udvar végi

szemétdombra. A kislábas sokat álmodozott, visszaemlékezett azokra

a szép napokra, amikor forrt benne a teavíz, főtt a tojás, a bableves,

a tej, amikor nagymama illatos kávét főzött benne.

De mindez elmúlt, vége, haszontalan lett, nem kell senkinek.

A Nap is csak nevetett rajta, az eső meg verte, gyomok is nőttek

körülötte.

Így teltek a napok, hetek, mígnem egy napon valaki ráköszönt:

- Szia,kislábas!

- Szervusz, szervusz! Ki vagy? - köszönt illendően és kíváncsian

nézett körül.

- A zöld gyík vagyok. Megengednéd-e, hogy beköltözzek hozzád?

Kérlek, legyél a lakásom, nálad akkor is meleg van, ha gyengén süt a

Nap.

- Boldogan! - örvendezett a kislábas - gyere csak, gyíkocska! A gyík is

boldog volt, mert nemcsak lakásra, hanem jó barátra is talált.

3
Együtt töltötték el az egész nyarat, az őszt, és csak amikor elkezdett

szállingózni a hó, akkor keresett magának melegebb, védettebb helyet a

gyík.

- Ne haragudj, hogy most elmegyek - mondta - itt a szabadban

megfagyok. De szeretném tudni, visszajöhetek-e hozzád?

- Alig várom, hogy tavasz legyen.

Ha a szemétdombon, erdőszélen látsz egy kidobott kislábast,

gondolj arra, hogy lám, neki is van még feladata.

Húzd alá a szövegben, miről álmodott a kislábas!

Számozással állítsd sorrendbe az eseményeket!

__ Kidobták a szemétdombra.

__ A gyík és a kislábas barátságot köt.

__ A kislábas kilyukadt.

Olvasd el a mesét, majd oldd meg a feladatot!

4
Mesemorzsa

Két kicsi hangya elindult szerencsét próbálni. Mentek-mendegéltek,

fűszálról fűszálra másztak, repedésből hasadékba kószáltak. Bejártak már

vagy tíz tenyérnyi helyet, dél volt már, s még semmit se leltek.

- Enni kéne. Étlen nem lehet menni.

- Lehetni lehet, csak lassabban – fejezte be a sopánkodást a bölcsebbik

hangya. Azzal tovább mendegéltek, másztak. S egyszer csak nekimentek

egy majdnem mogyorónyi morzsának.

Pihentek egyet, s nekiláttak a hurcolkodásnak. Azaz csak láttak volna.

- Mit cipeljük a bolyba! - gondolta s mondta a ravaszabbik hangya.

- Együk meg itt helyben.

- Nem bánom, faljunk belőle, hogy kapjunk erőre -egyezett bele a

másik -, amennyit mi eszünk, meg se látszik.

- Az egészet megesszük!

- Az egészet nem lehet, nem engedi a hangyabecsület.

- Fütyülök a becsületre. Éhes vagyok, meg akarom enni a részem.

A vitatkozásra melléjük szökkent a levelibéka.

- Na, nézd csak - hümmögte -, a hangyák összekülönböztek a koszton.

- No, majd elosztom én nekik - azzal hamm, a béka bekapta a morzsát.

Azóta a hangyák, amit találnak, szótlanul hazacipelik-hordják. Haza a bolyba.

(átdolgozás Kányádi Sándor nyomán)

5
Pótold a mese megfelelő szavaival a hiányos mondatokat!

A két kicsi hangya elindult _______________ próbálni. Egyszer csak

találtak egy _________________ nagyságú morzsát. A két hangya

azonban _______________________ a koszton. A ____________ bízták

az osztozkodást, de az ____________ a morzsát. Azóta, amit találnak,

_________________________ a hangyák.

6
Olvasd el a mesét, majd válaszolj a kérdésekre!

A kis nyírfa

A parkban egy kis nyírfa állt. Fiatal, zöld levelei voltak. De a nyírfa

nem szívlelte a zöld leveleket. Valami különlegeset akart. Egy nap így

susogott a szélben:

– Semmit sem szeretnék jobban, mint aranyleveleket!

Amint a kívánság elhangzott, a nyírfa zöld levelei változni kezdtek.

Amikor a Nap első sugarai kisütöttek, a kis nyírfa úgy ragyogott, mint a

színarany.

Egy járókelő ámulva érintette meg az arany leveleket. Azután néhányat

letépett és beletett a zsebébe.

– Ez szemtelenség – mondta bosszúsan a kis nyírfa, de semmit sem

tehetett.

Később egyre több és több ember érkezett mindenfelől. Mindenki akart

legalább egyet az aranylevelekből.

– Miért is akartam aranyleveleket? – kesergett a kis nyírfa és nagyon

boldogtalanul érezte magát.

Ám a szél meghallotta a kis nyírfa bánatát és gyengéden ide-oda

rázogatta.

És egy napon, amint az első napsugár előbújt, a zöld levelek újra

megjelentek a csupasz ágakon.

7
(Újhelyi Éva fordítása)

Hol játszódik a történet?

_______________________________________________

Mit nem szívlelt a nyírfa?

_______________________________________________

Mi volt a kívánsága?

_______________________________________________

Miért lett bánatos?

_______________________________________________

Ki segített a nyírfácskán?

_______________________________________________

8
Olvasd el a következő szöveget, majd oldd meg a feladatokat!

Minden nyugovóra tér

Most minden elcsendesedik odakint, minden, ami egész napon át hangos volt, eleven és vidám. A
nap lenyugodott, a virágok észrevétlenül bezárják illatozó kelyhüket, és elalszanak: a fehér
százszorszépek és a vörös rózsák, a kék harangvirágok és a sárga oroszlánszájak mind-mind
elalszanak. A fű meg a gabona is nyugovóra tér. A mezőkre lenge fátyol terül, olyan lágyan, mint a
lehelet. A madarak is abbahagyták az éneklést, csendben ülnek a fészekben, szárnyuk alá dugott
fejjel. A vidám halacskák békés öblöt keresnek a sötét, áradó vizekben. A kis patak néha még
loccsan, csobban egyet álmában, aztán elcsendesedik. Már a szorgalmas méhecskék sem
zümmögnek a kertben, alszanak ők is az illatos lépben. A barna csikó, mely egész nap ugrándozott,
az istállóban pihen, kis fehér nyuszink sem ugrándozik már a fűben. Egy-egy eltévedt szélroham
még átszalad az utcákon vagy a háztetők felett. Itt-ott megrázza az ablaktáblákat, másutt meg a
vadszőlő levelei között susog. Hamarosan ő is elcsendesedik a völgyben. Már csak a kutyák vannak
ébren, néha-néha felugatnak, főként mikor feljön a hold, vagy egy késői járókelő léptei kopognak az
utcán. Az egész világ csöndes, egyre csöndesebb. Sötét és néma. Az égen ezer csillag pislákol, a
hold puhán önti fényét a földre le. Nem tart már soká, a gyerekek is mind elalszanak
szobácskáikban, szépet álmodnak, és mosoly bujkál rózsaszín arcocskáikon.

Mely napszakról szól a szöveg? _________________________________

Húzd alá a szövegben kék színessel a virágneveket, zölddel az állatneveket!