Tervek:

Egy új történet,melyben az embereket a születési hónapjuk „állata" szerint

csoportokba osztják.
Január: Juntana, oroszlán szerű, nagy macska. Kétszer akkora mint egy átlagos
hím oroszlán, ereje vetekszik egy T-Rexével. Sörénye mérges kígyókból áll.
Szájában hatalmas, éles fogak találhatóak. Mancsa egyetlen csapásával leteríthet
egy kifejlett Mökecset is. Mindenevő, társait nem eszi meg(remélhetőleg)
Február: Kertiko, növényevő, hasonlít a zsiráfokhoz. Hosszú nyakán mérges tüskék
találhatóak.
Március: Pritokom
Április: Oletnam, intelligens lény. Leginkább a majmokhoz hasonló, bár azoknál
jóval nagyobb. Karjai testéhez képest aprók, míg lábai a normálisnál sokkal
nagyobbak. Ami még érdekes tény, hogy taknya erős méreg. Ezért az Oletnamok
közül sokat levadásznak. Így rendkívül ügyelni kell rájuk. Szeretnek kóborolni, csak
úgy.
Május: Borkent
Június: Hüpernó, tehénszerű lény.
Július: Cerkond, leginkább lóba oltott rókára hasonlít. Négy lábú, vörös.
Alacsonyabb a lovaknál, de magasabb a póniknál. Feje leginkább a rókáéra hajaz.
Rendkívül intelligens.
Augusztus: Gertünd
Szeptember: Mökecs
Október: Vartandú
November: Shertand
December: Türgenő óriási, sas szerű lény.
Lakhelyük Kintaron. Egy külön világ melybe kapukon keresztül juthatnak át az
emberek. A kapukat csak Oletnam születésűek tudják kezelni.
Főszereplőnk, Flamma az Oletnam/Borkent születésű leány. Születésnapja az
Oletnam hónap utolsó napjának, 26 órája, így a Borkent hónap kezdete.
A Fogola nem tudja eldönteni melyik csoportba tartozik igazán. Ezért a Namassa 7
próbára küldi.
Segítségére két hasonló problémájú társa lesz. Hela aki Gertünd/Mökecs születésű
és Gavin aki pedig Shertand/Türgenő születésű.
Problémájuk ugyanaz, kiválasztásukra egyszerre kerülne sor. De az előbb felsorolt
okok miatt ez nem megvalósítható.
Feladataik a következők:
1.El kellene csenniük egy Sárkány legféltettebb kincsét. Vagyis annak a tojásnak a
héját amelyből megszületett.
2. El kell jutniuk Bartenius, a hegyi troll barlangjába.
3.Majd el kell vinniük Bartenius jogarát.
4.Ezek után ki kell takarítaniuk Dartenta, a Hüpernó tenyésztő, Hüpernó istállóját.
5.Meg kell szelidíteniük a híres, három arcú sátán kutyát.
6.Át kell jutniuk Artania sötét bányáiban.
7.Majd megszerezniük az Erketor kövét
A visszaút Kintaronba nem lesz a legkönnyebb. Útközben megvadult Jutanák
támadnak rájuk.
És így fejeződik be a történet.

Első Fejezet

- Flamma, gyere reggelizni! - kiabált fel nekem anya. - Zabkása van, a kedvenced!
- Jövök! - ordítottam vissza és már rohantam is le a lépcsőn.

- Tessék szívem! - tolta elém a tányért anya. - Várod már a kirándulást?

- Persze! - mosolyogtam boldogan.
Na, igen anyáék kitalálták, hogy a szünetben menjünk kirándulni. Meglátogatunk egy rövid ösvényt a
Tanutia hegyén. Elgyalogolunk a Gutirai forráshoz, aztán hazajövünk.

-Jó reggelt, hölgyeim! - lépett be a konyha ajtón apu. - Készen álltok a túrára?
- Még szép! - vágtam rá, csillogó szemmel. - Na, megyek is készülődni. - tápászkodtam fel az asztaltól,
persze csak miután megettem a reggelimet.

Fenn a szobámban elkezdtem bepakolni a hátizsákomba.

Kulacs, szendvicsek, amiket a konyhából csentem el, és egy pulcsi.
- Kicsim, készen vagy már? - szólt be az ajtómon anyu.
- Persze! - mondtam és már robogtam is le a lépcsőn. - Induljunk már!
- Nyugalom, kincsem. Apád még készülődik. - próbálta hűteni a lelkesedésem anya.

Végre valahára elindultunk!

A kocsiban zenét hallgattam és anyuval beszélgettem.
Nemsokára a Tanutia hegyhez értünk.
Én természetesen, elsőnek pattantam ki a kocsiból.
- Flamma, várj meg minket! - kiabált anya, miközben kiszált az autóból.
- Siessetek mááár!! - ugrándoztam.
Miután apu is kikászálódott szeretett kocsijából, elindultunk az ösvényen.

Annyira szép látni mikor a nyár őszbe fordul.

Mikor a levelek meg sárgulnak, vörösek lesznek.
Mikor az erdőben sétálva, nézed az árnyékok játékát.
Mikor hallod a a madarak énekét. Mikor a már elszáradt, a fáról lehullott levelek között lépdelsz.
Mikor a nap lágyan melengeti az arcodat.
- Flamma, ne álmodozz! Megjöttünk a forráshoz. - szólt rám anya. - Kipakolom a piknikkosarat, addig
nézz nyugodtan körül.

- Gyere, menjünk eggyütt! - hívott apa.

- Jóó! Olyan szép itt, nem? - néztem körbe ámuldozva.
- Dehogynem, pont azért jöttünk ide. - nézett rám komolyan. - Na jó, nem teljesen ezért.
- Hanem? - kérdeztem ilyedten.
- Anyáddal már rég el akartuk mondani, de az időzítés nem lett volna jó. Szóval... az van, hogy mi nem
teljesen emberek vagyunk. A Kintaron világból származunk. Több ideig élünk mint a sima emberek és
bizonyos mértékben alakváltók vagyunk.
- Hóóó, na várjunk csak egy kicsit, akkor én sem vagyok ember? - kérdeztem ingerülten.
- Nem, nem vagy. - felelt nyugodtan. - De kérlek hagyd, hogy folytassam. Szóval, Kintaronban szintén
12 hónap van mint a Földön. Csak a világ legkülönlegesebb, legfélelmetesebb állatairól nevezték el
őket. Egy nap 26 óra. A világ 5 részre van osztva, egy - egy rész különböző éghajlatú. Az első, a
Tamarian ott él a legtöbb félszerzett, akik olyanok mint mi. A második a, Retandia ahol a mágikus lény
szelidítők élnek és dolgoznak. A harmadik, a Dominak ahol a szelíd lények élnek. A negyedik, a
Lutianda ahol a kalandorok élnek. Az ötödik, a Tirenda a sötét, gonosz, veszélyes lények lakhelye.

- Hűű! - szúrtam közbe.

- Mi anyáddal kalandorok vagyunk. - folytatta. - Ez annyit tesz, hogy járjuk a különféle világokat
megismerjük az ottaniak kultúráját, szokásait. Esetleg befogjuk az elszökött mágikus lényeket. Mi 14
évvel ezelőtt a Földre jöttünk, hogy biztonságban nőjj fel. De most elérkezett az idő hogy
visszatérjünk Kintaronba. Veled.
- Mi? Hogyan? Mikor? - értetlenkedtem.
- Nyugalom, elsőre lehet, hogy hihetetlenül hangzik. De már nem akartuk titkolni az igazságot.
- Jóó... De akkor én is ilyen kalandor vagyok? - kérdezetm izgatottan.
- Valószínüleg igen, de ezt majd a Fogola eldönti.

- Gyere, menjünk vissza anyádhoz. Aztán majd átmegyünk Kintaronba és a Namassa színe elé viszünk.
Aki majd átküld téged a Fogolához. Aki pedig eldönti, hogy melyik csoportba tartozol.

Elindultunk vissza az ösvényen. Visszaérve a forráshoz megtaláltuk anyát és a piknikkosarat, aminek a

tartalmát már kipakolta a plédre.
Nem tudom, hogy szendvicseket minek hoztam, na mindegy...

Miután megebédeltünk. Anya és apa elvonultak beszélgetni, én meg gondolkodni.

Annyi minden történt ebben a két órában.
Kiderült, hogy nem ember vagyok, hanem egy másik világból származó félszerzet, valamelyest
alakváltó
A másik világ neve Kintaron.
A világ öt részre van osztva. Tamarian, Retandia, Dominak, Lutianda, Tirenda.
Egy nap 26 órából áll.
Anya és apa kalandorok.
A másik világ vezetője vagy a Namassa, vagy a Fogola.
Nemsokára pedig átkelünk Kintaronba.

- Gyere, kicsim! - hívott anyu. - Irány Kintaron!

- Hogy jutunk át Kintaronba? - kérdeztem.
- Hát a kapun keresztül. - válaszolt apu.
- Milyen kapun? Itt nincs semmi! - értetlenkedtem tovább.
- Nemsokára meglátod! - indult meg anyu a forrás mentén.
 Második Fejezet

- Ne máár! - méltatlankodtam. - Mond már!

- Kicsim, ne legyél türelmetlen! - fordult hátra anya.
- Ott a bokrok mögött már a kapu található. - mutatott maga elé apa.
- Végree! - futottam előre. Aztán szépen átestem a bokrokon.
- Aú! - ez fájt.
- Kicsim jól vagy? - mászott át anyu a bokron, miközben feltápászkodtam.
- Persz... - kezdtem, de ekkor észrevettem egy hatalmas kapszulát. Ami valószínűleg a kapu volt.
- Mi a baj? - rémüldözött apu.
- S.. Semmi, de asszem megtaláltam a kaput! - álmélkodtam.
- Mi? - csörtetett át a bokron anyu. - Te látod a kaput??
- Persze, te nem?
- Nem, én nem. De apád igen. Csak azok láthatják, tudják kezelni a kapukat, akik Oletnam
születésűek.
- Drágám, tudod mit jelent ez? - néztek össze a szüleim.
- Valószínűleg kalandor vagy! - mosolyogtak rám boldogan.
- De jóó! - örvendeztem. - Akkor veletek maradhatok.

A kapszula belülről elképesztően modern volt. Rengeteg kapcsoló, billentyű, és egyéb kijelző. Nem
értem, apa hogy tud eligazodni rajtuk. Benyomta a piros gombot, meghúzta a fehér kart, bepötyögött
valamit, megnyomta egymás után kétszer a fekete gombot. Megint meghúzta a fehér kart, és végül
rácsapott a lila gombra, mire az egész kóceráj megrázkódott, majd irtózatos iramban kezdett el
pörögni. Én meg csak anyának köszönhetem, hogy nem estem seggre, a hirtelen mozdulattól.

- Kicsim, kinyithatod a szemed! - szólt anya, miután alábbhagyott a rázkódás.

- Megérkeztünk? - kérdeztem remegő hangon.

- Meg!

Óvatosan felpillantottam, de a kapu falai miatt semmit sem láttam. Majd, még kissé szédelegve,
kiléptem az ajtón és teljes egészében a szemem elé tárult egy erdő. Hatalmasra nőtt fák, alacsony
bokrok, dús aljnövényzet és furábbnál furább növények. Valószínűleg sok közülük mérgező vagy csak
olyan hatása van amit nem akarok megtapasztalni.
A távolban hegyeket pillantottam meg. Tetejük pirosan csillogott a napfényben. A legmagasabb csúcs
felett egy furcsa lény körözött. Szárnyát kitárva zuhant a fák felé, de mielőtt beleütközött volna a
fenyőtüskékbe, irányt változtatott és néhány erőteljes szárnycsapással újra felemelkedett.

- Á, látom észrevetted a Türgenőt. - lépett mellém apa.

- Gyönyörű! - szememet nem tudtam elfordítani a fenséges állatról. Vonzotta a pillantásomat