Feljegyzések egy ismeretlen naplójából

2245. 04. 06.

Kedves Naplóm,
Nemrég elkezdtem olvasni Anne Frank naplóját, egy kislányét, aki átélte a második
világháború szörnyűségeit. A könyv arra inspirált engem, hogy elkezdjem írni ezt a naplót,
hisz bármikor történhet valami olyan dolog, amiről az utókornak hallania kéne.
Az első gondolatom az volt, hogy begépelem a mindennapjaimat, azonban a kormány szigorú
ellenőrzései miatt inkább a papírnál maradtam és lekörmölöm kézzel. Remélem lesz értelme
erre használni a füzetet, hiszen a mai árak mellett nem engedhetem meg magamnak a
pazarlást.
Ma az iskolában a kétszáz évvel ezelőtti globális felmelegedésről tanultunk. Szinte el sem
hittem azokat a szörnyűséges dolgokat, amiket mondtak róla. Kihalófélben lévő állatok, az
emberi felelőtlenség miatt. Egyszerűen nem tudom felfogni, hogy jutottak el arra a pontra,
ahonnan már nem volt visszaút. Annyi éven keresztül ott lebegett a szemük előtt a veszély és
nem foglalkoztak vele. Amikor viszont észbe kaptak már nem lehetett csinálni semmit.
Hatalmas területek pusztultak el és váltak lakhatatlanná az évek alatt. Emberek vesztették el
az otthonukat, rengeteg növényfaj pusztult ki ezzel együtt az ott élő állatok sem jártak jobban.
Olvadtak a jégsapkák, emelkedett a vízszint és még mindig nem csináltak semmit. A vízszint
emelkedésével egyre több sziget és vízközeli partszakasz került víz alá, vált lakhatatlanná,
kényszeríve az embereket a költözésre. Egy csomó természeti katasztrófa rombolta tovább a
lehetséges állati élőhelyeket, emberi lakhelyeket. Tornádók, tsunamik, szélviharok
pusztítottak.
Az akkori digitális feljegyzések alapján nagyon kevesen múlott, hogy a globális felmelegedés
atomjaira robbantsa a Földet.
Az volt az a bizonyos fordulópont az emberek életében, ami megalapozta a mostani
társadalmi rendszerek felépülését.

2245. 04. 07.

Kedves Naplóm,
A tegnapi nap után sokat gondolkodtam és rájöttem, hogy a ma evidensek vett dolgaink, a
múltban nem voltak alapvetőek. Az ő autóik kerekeken gurultak és nem szálltak az égen, mint
most. Emlékszem pár éve az osztálykiránduláson meglátogattunk egy kétszáz éves leleteket
kiállító múzeumot a hármas körzetben és ott is volt valami hasonló szerkezet. Akkor még nem
igazán érdekeltek ezek a dolgok, de így visszagondolva figyelnem kellett volna.
A forrásaim eléggé le vannak korlátozva, de kitartó munkám eredményeképp találtam egy
érdekes idővonalat a repülő autó kialakulásáról. Az első repülő autót több mint kétszáz évvel
ezelőtt fejlesztették ki. Fura belegondolni, hogy akkor még csak kevesebb, mint egy óráig
tudtak a levegőben maradni. Az évek során rengeteg dolgot változtattak rajta, annyira
műszaki dolgot, nem is értek hozzá. Itt megbütyköltek valamit, ott kicseréltek egy másik
alkatrészt, és bumm, száz évvel később piacra dobták az emberek által is használható repülő
autókat kis- és nagycsaládoknak egyaránt.
Ezek után még száz évnek kellett eltelnie, ahhoz, hogy már csak múzeumokban lehessen
guruló autót látni.
Ami még számomra érdekes volt az az autók megkülönböztetésére használt rendszám. Az
évek során ez is változott, de az alapkoncepció ugyanaz maradt, betűk és számok. Az évek
során a három betűből, majd jó pár évvel később a három számból is négy lett. Aztán a repülő
autókkal párhuzamosan megjelentek az egyedi autóazonosítók. Azokhoz még annyira sem
értek, mint az autókhoz, egy rakás bonyolult szerkentyű, ami alapján egy pillanat alatt
beazonosítják az autót. Így ellopni és meglépni vele is nehezebb.
Összességében véve örülök a fejlődésnek, de azért kíváncsi lennék milyen lehet guruló
autóval utazni.

2245. 04. 08.

Kedves Naplóm,
Ma megtaláltam egy felmenőm régi szakácskönyvét. Érdekes dolgok voltak benne leírva,
némelyik felkeltette az érdeklődésemet. Ilyen volt például a tej. Mármint mi is iszunk tejet, de
csak növényi eredetűt vagy mesterségesen előállítottat. Régen pedig tehéntejet ittak. Ezért
egyszerűen muszáj volt utána néznem a teheneknek.
Mint kiderült, már évekkel ezelőtt kihaltak, nem is akármilyen okok miatt. A globális
felmelegedés következtében visszaszoruló élőhelyek miatt fogyni kezdett a lelegelhető terület.
Ami azzal járt, hogy mesterségesen kellett előállítaniuk táplálékot a növényevő állatok
számára. Ekkor kezdtek bele az első kísérletekbe, melyeknek alanyai egytől egyig tehenek
voltak. És ezek a kísérletek nem igazán végződtek jól. A teheneknél, a várt hatás ellentéte
ment végbe. Ahelyett, hogy a gyomruk eltelt volna és jóllakottság érzését keltette volna,
felpuffadtak tőle és elzáródott a bélcsatornájuk. Rengeteg állat pusztult el ilyen módon, a
maradék pár példány pedig nem volt elég ahhoz, hogy újabb tehén populációkat hozzanak
létre. A tehenek szép lassan eltűntek a világból, ezzel megszűnt egy fontos táplálékforrás.
A kísérleteket egy időre leállították, majd jó pár évvel később újraindították őket, azonban
akkor már megfontoltabbak voltak és nem volt akkora a kétségbeesés, hogy egy egész faj
kihalását okozzák.
Ez sok mindent megmagyaráz.

2245. 04. 10.

Tegnap nem tudtam írni, mert vizsgálaton voltam. Reggel fejfájással keltem. Mikor
megemlítettem anyának, ő rögtön felöltöztetett és elvitt a legközelebbi vizsgálóba. A
beléptetőnél meglepően kicsi volt a sor, anya gyorsan bepötyögte a tüneteimet és máris
mehettünk tovább a hármas vizsgálóba.
Amíg anya elment vízért, én leültem az ajtóval szembeni padra. Nem sokkal később egy idős
néni telepedett le mellém. Egy ideig csendben ücsörögtünk, majd egyszer csak megszólított.
- Valami sosem változik, - kezdte. - már az én szüleim idejében is sokat kellett várni.
Hirtelen azt sem tudtam mit mondhatnék, de nem kellett sokáig aggódnom, a néni folytatta is.
- Akkoriban, mikor még az én anyukám is kisgyerek volt, még emberek gyógyítottak
embereket. Sehol sem voltak ilyen okos műszerek meg vizsgáló szobák. Elmentél az
orvoshoz, ahol midig nagyon sokat kellett várnod és miután megvizsgált, elmondta mi a
bajod. Felírt valamilyen gyógyszert, általában fájdalomcsillapítót és megfázás elleni citromos
port, majd szélnek eresztett. Na de most? - tette fel a kérdést nagy hévvel. - Nézd meg mi lett
belőlünk! Gépek mondják meg mi bajunk, hogy mi a jó nekünk. Hova jutott a világ? - és
várakozó tekintettel rám nézett.
Én hirtelen azt sem tudtam mit tehetnék, csak bőszen bólogattam. A néninek tetszhetett a
válaszom, mert elégedetten bólogatva elfordult. Már nyitotta volna a száját, mikor anya végre
megérkezett és sorra kerültünk.
Anya bekísért egy aprócska, fekete szobába, majd magamra hagyott. Amint az ajtó
becsukódott mögötte, a fekete falak kivilágosodtak, kifehéredtek. Hirtelen minden újra
befeketedett, majd nyílt az ajtó és anya jött be rajta.
- Csak egy kis nátha, semmi komoly. - nézett a falra szerelt apró képernyőre, amit addig észre
sem vettem. - Mehetünk is haza.
Otthon egyszerűen nem hagyott nyugodna az, amit a néni mondott. Olyan furcsa elképzelni,
hogy egy ember vizsgáljon meg. Utána is kerestem rögtön.
És meglepő módon semmit sem találtam. Sehol egy apró említés, egy mondattöredék, az
égvilágon semmi.