Bizalom

Nagy szükségem van a bizalomra, én nagyon szeretnék bízni benned és szenvedek, mert
nem tudok.

Azok az emberek, akik bíznak önmagukban, bízni tudnak másokban is. Azok, akik nem
bíznak önmagukban, nem tudnak bízni másban sem. Az önbizalomból növekszik a
bizalom. Ha bizalmatlan vagy önmagaddal szemben, akkor nem tudsz bízni bennem; nem
tudsz bízni senkiben sem. Ha nem bízol önmagadban, hogyan tudsz bízni a
bizalmadban? Mert ilyen lesz a te bizalmad. Lehet, hogy bízol bennem, de ez a te
bizalmad: te bízol bennem és nem bízol magadban. Így ez a kérdés nem rólam szól, ez
a kérdés mélyen, rólad szól.

Kik ezek az emberek, akik nem tudnak bízni önmagukban? Valahol valami elromlott.
Először is ezek azok az emberek, akiknek nincs valami jó önképük; akik elítélik
önmagukat. Ok mindig bűntudatot éreznek, mindig rossznak érzik magukat. Mindig
védekeznek és mindig próbálják bizonyítani, hogy ok nem rosszak, de mélyen belül
úgy érzik, hogy ok rosszak. Ezek az emberek valahol hiányolják a szeretet
atmoszféráját.

A pszichológusok azt mondják, hogy az az ember, aki nem tud bízni önmagában az
valahol mélyen köthető az anyjával való problémához. Az anya-gyerek kapcsolat
valahogyan nem úgy történt, ahogy kellett volna. Mert az anya az első személy a
gyerek tapasztalatában; ha az anya bízik a gyerekben, ha az anya szereti a
gyerekét, a gyerek elkezdi szeretni az anyját és bízik benne. Az anyán keresztül
válik tudatossá a gyerek a világra. Az anya az ablak, ahonnan a gyerek belép az
életbe.
Idővel, ha egy gyönyörű kapcsolat van a gyerek és az anya között, egy érzelmi
visszhang, egy mély érzékenység, egy mély energiaáramlás, egy virágzás… akkor a
gyerek elkezd bízni másokban is. Mert tudja, hogy az elso tapasztalat gyönyörű
volt, nincs oka azt gondolni, hogy a második nem lesz gyönyörű. Minden oka meg van
azt hinni, hogy a világ jó.

Ha gyerekkorodban volt egy mély szeretetlégkör körülötted, akkor vallásossá válsz,

a bizalom növekszik. Bízni fogsz, a bizalom természetes minőségeddé válik.
Általában te nem leszel bizalmatlan, hacsak valaki nehezen nem próbál
bizalmatlanságot teremteni benned; te csak akkor leszel bizalmatlan. De a
bizalmatlanság kivétel. Egy ember becsap téged és megpróbálja lerombolni a
bizalmadat. Lehet, hogy a bizalmad lerombolódik abban az emberben, de te nem
kezdesz bizalmatlan lenni az egész emberiséggel szemben. Azt fogod mondani „Ez egy
ember és van még millió belőlük. Csak egy ember miatt, miért lennék bizalmatlan az
összessel szemben?”

De ha az alapvető bizalom hiányzik és valami elromlott közted és a mamád között,

akkor a bizalmatlanság az alapvető minőséged lesz. Akkor általában, természetesen
bizalmatlan vagy. Nem szükséges senkinek sem ezt bizonyítani. Te bizalmatlan vagy
és ha valaki azt akarja, hogy bízzál benne, neki nagy munkájában lesz az, nagyon
nagyban. És még akkor is csak fenntartásokkal fogsz bízni benne. Még akkor is az a
bizalom nem lesz széleskörű. Nagyon keskeny lesz. Ez a probléma.
A régi időkben az emberek nagyon bizalom-teliek voltak. A bizalom SHRADDHA, az
egyszerű minőség volt. Nem volt szükség kiművelni azt. Az tény, ha valaki
kételkedővé akart válni, óriási erőfeszítésre volt szükség, óriási feltételekre
volt szükség. Az emberek egyszerűen bizalom-teliek voltak, mert a szeretet-
kapcsolatok nagyon, nagyon mélyek voltak.

A modern világban a szeretet eltűnt és a bizalom nem más, mint a szeretet

tetőpontja, a szeretet krémje. A szeretet eltűnt. A gyerekek olyan családokban
születtek, ahol az apa és az anya nem voltak szeretetben. A gyerekek megszülettek;
az anya nem törődött velük, nem zavartatta magát, mi történik velük. Valójában o
bosszankodik, mert zavarják őt… zavarják az életét. A nők elkerülik a gyerekeket és
ha mégis megtörténnek, akkor ez balesetnek tűnik. És ez egy mély negatív
hozzáállás. A gyerekek átveszik ezt a negatív attitűdöt; megmérgeződnek már a
kezdeteknél. Ok nem tudnak bízni az anyjukban.

A filozófia nem a szomorúságból született. A filozófia a te saját tapasztalatodból

jön, a saját élettapasztalatodból. Ha egy gyerek mély szeretetben van az anyjával,
és az anya fürdik a saját szeretetében, az a kezdete a jövő összes bizalmának.
Akkor a gyerek több szeretetteljes kapcsolatot alakít ki a nőkkel, a barátaival,
akkor egy napon képes lesz feladnia magát egy mesternek és végül képes lesz önmagát
feloldani Istenben. De ha az alapvető kapcsolat hiányzik, akkor hiányzik az alap
is. Akkor te keményen próbálkozol, de az mindinkább nehezebbé és nehezebbé válik.
Ez az, amit én a kérdezővel kapcsolatban érzek.

„Nagy szükségem van a bizalomra”… igen, mert a bizalom táplálék. Bizalom nélkül te
éhes maradsz, éhező maradsz. A bizalom a legfinomabb tápláléka az életnek. Ha nem
bízol, akkor nem tudsz valójában élni. Mindig félelemben vagy, körülvesz a halál és
nem az élet. Egy mély bizalommal belül az egész látásmódod megváltozik. Akkor te
otthon vagy, nincs konfliktus. Akkor te nem vagy idegen a világban. Akkor nem vagy
idegen, nem vagy nem ide tartozó. A világhoz tartozol és a világ hozzád tartozik. A
világ boldog, hogy te vagy; a világ megvéd téged. Ez a mély, védelem érzése neked
bátorságot ad és bátorságot ad ahhoz is, hogy az ismeretlen felé mozdulj.

Amikor az anya otthon van a gyerek bátor. Megfigyelted már? Ki tud menni az útra,
ki megy a kertbe és ezeregy dolgot tud még csinálni. Amikor az anya nincs ott,
akkor csak egyszerűen benn ücsörög, fél. Nem tud kimenni; a védelem nincs jelen, a
védőaura nincs ott. A légkör teljesen idegen neki.
Ha a gyerekkorodat egy mély szeretet-áradatban és bizalomban éled, akkor egy
gyönyörű önképet gyűjtesz össze önmagadról. És ha a szüleid egy valódi mély
szeretetben voltak egymással és benned egy nagyon boldog benyomást hagytak, mert te
a betetőződése voltál az o szeretetüknek, a crescendója, a megvalósulása az ő
szeretetüknek; ha ők mély szeretetben voltak, akkor te vagy a dal, ami az ő
szeretetükből született. Te vagy a bizonyság, a bizonyíték arra, hogy szerették
egymást. Te az ő alkotásuk vagy: ők boldognak érzik magukat tőled, elfogadnak téged
és elfogadják azt a módot is, ahogyan te élsz. Még ha segíteni is próbálnak neked,
akkor azt is nagyon szeretetteljesen próbálják tenni. Még ha néha azt is mondják:
„Ne csináld ezt!”, nem fogod támadásnak venni és nem érzel sértődést sem. Valójában
törődést fogsz érezni.

De amikor a szeretet hiányzik és az apád vagy a mamád azt mondja, „Ne csináld ezt!”
és „Tedd ezt!” idővel a gyerek kezdi megtanulni, hogy „nem vagyok elfogadva úgy
ahogy vagyok. Ha bizonyos dolgokat megteszek, akkor szeretve vagyok. Ha nem teszek
meg, akkor nem vagyok szeretve. Ha valamiféle más dolgokat cselekszem, akkor utálva
vagyok.”
Így o elkezd összezsugorodni. Az o tiszta lénye nincs elfogadva és szeretve. A
szeretet feltételes; a bizalom elveszett. Ekkor sosem lesz képes egy gyönyörű
önképet alkotni magáról. Mert a mamád szeme, az, amely először tükröz vissza téged
és ha boldogságot tudsz benne látni, áldást, bűvöletet, egy nagy eksztázis figyel
téged, akkor tudod, hogy értékes vagy. Tudod, hogy van egy belső értéked. Akkor
nagyon könnyű bízni, nagyon könnyű a feladás, mert te nem félsz. De ha te azt
tudod, hogy rossz vagy, akkor mindig próbálod bebizonyítani, hogy nem vagy az.

Az emberek okoskodóvá váltak. Minden okoskodó ember alapvetően olyan, akinek nincs
jó önképe magáról. Nagyon védekezők, sértődékenyek. Ha egy okoskodó embernek te azt
mondod, hogy „ezt a dolgot rosszul csináltad”, o azonnal neked támad és mérgessé
válik. Még egy baráti kritikát sem képesek elfogadni. De ha van egy jó énképe
önmagáról, akkor kész meghallgatni, kész tanulni, kész tiszteletben tartani mások
véleményét. Lehet, hogy igaza van, de akár igaza van, akár téved, ő nem aggódik,
mert a kritika nem számít. Ő jó marad a saját szemében.
Az emberek érzékenyek. Nem akarnak kritikát, nem akarják, hogy valaki megmondja
nekik, hogy ezt vagy azt tegyék, vagy ne tegyék. És ezek az emberek azt gondolják,
hogy nem tudják önmagukat feladni, mert ők erősek. Pedig csak betegek,
neurotikusak. Csak egy erős férfi vagy nő tudja feladni magát- egy gyenge sosem,
mert a feladásban az utóbbiak úgy gondolják, hogy az ő gyengeségük ismertté lesz a
világ számára.
Ők tudják, hogy gyengék, tudnak a kisebbségi komplexusukról, így nem tudnak
meghajolni. Ez nehéz nekik, mert a meghajlással elfogadnák a kisebbségi érzésüket.
Csak egy „felsőbbrendű” tud mélyre hajolni; egy kisebbrendű sosem tud mélyen
meghajolni. Ők nem tudnak tisztelni senkit, mert nem tisztelik magukat sem. Nem
tudják, hogy mi az a tisztelet és mindig félnek a feladástól, mert azt
gyengeségként értelmezik.

Szóval, ha neked nehéz bízni, akkor menj vissza a múltadba. Mélyre kell ásnod a
memóriádban. Be kell lépned a múltadba. Meg kell tisztítanod az elmédet a múlt
benyomásaitól/hatásaitól. Egy rakás szemeted van a múltadból; szabadulj tőle. Ez a
kulcsa ennek: ha visszamész, ne csak emlékezz, hanem éld át újra.
Csinálj belőle meditációt. Minden nap éjszaka, csak egy órára menj vissza. Próbáld
megtalálni mindazt, ami gyerekkorodban történt veled. Minél mélyebbre mész annál
jobb - mert mi nagyon sok megtörtént dolgot rejtegetünk magunkban, csak nem
engedjük meg, hogy felbugyogjon a tudatunkba. Engedd meg, hogy a felszínre
kerüljenek. Menj minden nap, egyre mélyebbre és mélyebbre. Először olyasvalamire
fogsz emlékezni, amikor 4-5 éves vagy és nem leszel képes azon túl menni. Hirtelen
a Kínai Nagy fallal találod magad szemben. De menj tovább. Idővel látni fogsz,
ahogyan tovább mész: 3 éves, 2 éves.
Voltak, akik elérték a születésük pillanatát. Voltak, akik elérték az anyaméhben
töltött idők emlékeit és voltak, akik azon is túl mentek, beléptek egy másik
életbe, amikor meghaltak.
Ha eléred azt a pontot, amikor megszülettél és felszabadítod azt a pillanatot, az
egy mély agonizálás, mély fájdalom. Majdnem olyan érzés lesz, mintha újra
megszületnél. Lehet, hogy úgy fogsz sírni, mint amikor egy újszülött sír az első
alkalommal. Úgy fogsz fuldokolni, ahogyan a gyerek fuldokol, amikor kikerül az
anyaméhből - mert az első néhány másodpercben nem volt képes lélegezni. Egy nagy
fuldoklás volt: aztán a sírás és a levegő áramlani kezd és megnyílik az átjáró, a
tüdeje elkezd funkcionálni. Lehet, hogy el tudsz jutni erre a pontra.
Ekkor gyere vissza. Menj újra, aztán gyere vissza minden éjjel. Ez legalább 3-9
hónapot vesz igénybe és minden nap egyre felszabadultabb leszel és a bizalmad ezzel
párhuzamosan elkezd növekedni. Egyszer a múlt megtisztul és látni fogod, ahogyan
történtek a dolgok; szabad leszel tőle. Ez a kulcs: ha tudatába kerülsz mindannak,
ami a memóriádban van, akkor szabaddá válsz tőle. Az éberség felszabadít, az
öntudatlanság kötéseket teremt. És akkor lehetségessé válik a bizalom.

A pszichológusok rájöttek, hogy a szeretet bizalom. Hacsak 20 évvel ezelőtt valaki

azt mondta volna, hogy a szeretet egy finom vitalitás, akkor a tudósok ezen
nevettek volna. Azt mondták volna: ”te egy költő vagy, illúzióban és álmokban élsz.
A szeretet és a táplálék? - ez mind képtelenség”. De most a tudományos kutatók azt
mondják: a szeretet táplálék. Amikor egy gyereket táplálnak akkor, az a testét
táplálja; és ha nem kap szeretet, akkor a lelke nem táplálkozik. A lelke éretlen
marad. Így van egy módja annak mérésére, hogy a gyerek szeretve volt-e vagy sem,
azt a melegséget, amire szüksége volt megkapta-e vagy sem. Egy kórházban minden
táplálékot meg tudsz adni a gyereknek, amire neki szüksége van, az összes gyógyító
törődést. De csak válaszd el az anyjától; adj neki tejet, gyógyszert, törődést,
mindent, csak ne öleld meg, ne csókold meg, ne érintsd meg.

Sok kísérletet végeztek már. A gyerek idővel elkezd összezsugorodni. Beteggé válik
és a legtöbb esetben meghal, minden látható ok nélkül. Vagy ha túléli is
gyengeelméjűvé, idiótává válik. Élni fog, csak éppen az élet peremén. Soha nem lesz
mélyen az életben, nem lesz energiája. Megölelni a gyereket, adni a test melegét
neki, az táplálék, nagyon finom táplálék. Most ez idővel fel lett ismerve.
Engedd meg, hogy jövendöljek neked: 20-30 év múlva a pszichológusok rá fognak
jönni, hogy a bizalom nagyobb táplálék, egy óriási lehetőség – nagyobb, mint a
szeretet… olyan mint az imádság. A bizalom egy nagyon finom imádságosság. Képes
vagy ezt érezni. Ha van bizalmad, akkor azonnal meglátod, hogy velem egy óriási
kalandra vállalkozol és az életed azonnal elkezd megváltozni. Ha nincs bizalmad,
akkor ott maradsz, ahol vagy. Én továbbra is beszélek, továbbra is húzlak; de te
beragadsz – valahol hiányolni fogsz engem. Enged meg, hogy a bizalom megerősödjön.
Az a bizalom lesz a híd kettőnk között. Akkor a közönséges szavak világosság
válnak, akkor az én jelenlétem egy anyaméhé válik és te képes vagy újjászületni.

Emberek, akik csak félelemből bíznak, mert valakin csüngeni akarnak, valakihez
ragaszkodnak, félnek és valaki kezét akarják fogni, az égre tekintenek és Istenhez
imádkoznak, hogy érezzék a félelemnélküliséget. Megfigyelted már? Néha ha egy sötét
utcán kelsz át éjjel, elkezdesz fütyülni, vagy énekelni – nem mintha az segítene.
De segít a maga módján. Az énekléstől melegebbé válsz. Az énekléssel elfoglalod
magad: a félelmet elnyomod. Fütyüléssel elkezded jobban érezni magad. Elfelejted,
hogy sötétben és veszélyben vagy, de valójában ez nem hoz valódi változást a
realitásban. A félelem és a veszély még jelen van. Sőt még nagyobb, mert azt, aki
el van foglalva az énekléssel könnyebb kirabolni, mert ő kevésbé lesz éber. Még
kevésbé lesz óvatos mialatt fütyül, mert egy illúziót teremt maga körül. Ha a
bizalmad a félelemből ered, jobb, ha nincs bizalmad, mert az, hamis. Ezt hallottam:

Mulla Nasrudin felmászott a borbély székébe és azt kérdezte:” hol van az a borbély,
aki a másik széknél dolgozott?” „Ó az egy szomorú történet” mondta a borbély.
„Olyan ideges és levert lett az üzlet miatt, hogy egy nap, amikor a vendég azt
mondta, hogy nem kér masszázst, teljesen kikelt magából és elvágta a vendég torkát
a borotvával. Most a helyi kórházban van. Egyébként kér egy masszázst?”
„Természetesen” mondta Mulla Naszrudin.

Félelemből azt mondod természetesen, de az nem lesz bizalom. A bizalom a

szeretetből születik és ha úgy találod, hogy nem tudsz bízni akkor neked nagyon
keményen kell dolgoznod. Akkor te nagyon túl vagy terhelve a múltaddal, ártatlanul
túlterhelt vagy. Ki kell tisztítani, tisztogatnod magad.