3/1: Reflexzóna-terápia

A terapeuta elnevezése reflexológus. A kéz és a láb mikrorendszereinek (reflexzónájának)

állapotfelmérésével és kezelésével foglalkozó masszázsrendszer.

A reflexológus a kéz, a láb és esetenként a fül reflexzónáit ujjnyomással vagy más mechanikai
hatással kezeli.

 Tájékozódik a beteg kórtörténetében

 elkészíti a kezelési térképet,
 illetve a masszázstervet.
 Meghatározza a kezelés menetét, a kezelendő zónák fontossági sorrendjét,
 egy-egy kezelés alkalmával a masszírozandó zónák számát,
 a kezelés időtartamát,
 a masszírozás erősségét,
 a kezelés ritmusát,
 valamint a kezelések gyakoriságát.
 Önállóan, a kezelési terv alapján végzi a kezeléseket.
 Ismeri a kezelés közben fellépő reakciókat, az esetleges kellemetlen mellék- és
utóhatásokat, ismeri ezek kivédésének lehetőségeit, és képes a reakciók
figyelembevételével a masszázsterv módosítására.
 Felvilágosítja a pácienst a kezelés utáni reakciókról, és megmagyarázza azokat.
 Elkészíti a páciens számára az otthoni kezeléshez szükséges kezelési térképet, s ellátja
a megfelelő utasításokkal, illetve tanácsokkal.

A reflexzóna egy mikrorendszer. A mikrorendszerek olyan kiemelt jelentőségű helyek a

testen, ahol az emberi szervezet valamilyen formában leképeződik.

Ezeket a helyeket nevezzük projekciós területeknek is a projekció = „kivetülés", „kivetítés"

jelentés alapján: a szervezet egésze vagy bizonyos szervek, testrészek kivetülnek,
megjelennek egy kisebb testtájon, testrészen. A test mint makro-rendszer kivetül egy kis
területre, mikro-rendszerre. A mikro-rendszerek, illetve a hozzájuk kapcsolódó szervek
állapotáról részben az érzékszerveinkkel (látás, tapintás), részben műszeres mérésekkel
nyerhetünk információkat. A mikrorendszeren megjelenő területek lehetnek pontok vagy
zónák.

A kivetülési területekről való tudás és tapasztalat több ezer éves ismeret már: a kínai
nyelvdiagnosztika egyidős a hagyományos kínai orvoslással, de megjelent az ájurvédikus és a
tibeti orvoslásban is; a talpreflexológiára utaló legkorábbi leleteket az ókori Egyiptomból
származtatják. Itt már láthatunk olyan falfestményeket, ahol a maga a masszázs látható a rá
jellemzőkkel, mint a masszőr elhelyezkedése, társadalomban elfoglalt helye, a páciens
energetikai védekezése, stb.

A mikrorendszerek kutatásának modern kori története az 1950-es években kezdődött. Nogier

francia neurológus 1957-ben tette közzé klinikai vizsgálatokra alapozott „újra-felfedezését”,
amely szerint a fül egy olyan mikrorendszer, amelyen leképeződik a test, más szavakkal
fogalmazva: a fül megismétli a test anatómiáját. Nogier azt feltételezte, hogy a fül az egyetlen
terület, ahol ez a jelenség létrejön.

A. Dale 1973-ban kezdte tanulmányozni Nogier munkásságát és arra a megállapításra jutott,

hogy a testnek gyakorlatilag bármely részén megnyilvánulnak ilyen leképeződések. Ezeket a
területeket mikroakupunktúrás rendszereknek nevezte el (utalva a Kínai orvoslás által már
tudottakra, illetve arra, hogy itt energia-információ kapcsolatról (is) szó van).

Azóta már pontosan tudjuk, hogy test számos részén találhatunk működő mikrorendszereket:
az arc egésze, az orr, a nyelv, az írisz, a kezek, a lábak, a fogak, a szájüreg, a skalp, a has, a
hát, a nyak, a csukló és a boka.

Dale mikroakupunktúrás (reflexológiás) alapelvei, melyek minden mikrorendszerre

alkalmazhatók:

 a mikroakupunktúrás rendszer a test valamennyi részén megtalálható

 az anatómiai felépítésünk holografikus lenyomata
 közvetlenül kapcsolódik az akupunktúra makrorendszeréhez (egész test), és
felhasználható a makroenergia-kör befolyásolására és kiegyensúlyozására
 valamennyi reflexkezelési rendszerben a mikro- és makropontok egyaránt
funkcionálisan kétirányúak
 valamennyi mikropontot alacsony elektromos ellenállás jellemez a bőr felszínén.

A mikrorendszerek jellemzői:

A jelenség magyarázataként a bio-holografikus elv alkalmazható, amelynek lényege, hogy a

részben megjelenik a teljes egész. Ennek legjobb példája a fül, ami olyan, mint egy „Embrió,
amely tartalmazza az egész szervezet információit." („Embryo Containing the Information of
the Whole Organism" - ECIWO) Az egyes szervek kivetülései minden olyan testrészen (pl.
fül, orr, arc stb.) kirajzolják ezt a kis embrióra emlékeztető emberalakot, amely
mikrorendszerként funkcionál.

Összefoglalva tehát a mikrorendszerek kapcsolódnak az akupunktúrás meridiánhálózathoz,

ennek megfelelően egy viszonylag kis terület a test távolabbi részeinek állapotáról hordoz
információkat, azaz lehetővé teszi az állapotfelmérést. A mikrorendszerek pontjai vagy zónái
kétirányúak, azaz egyik irányból jelzéseket küldenek a hozzájuk tartozó szerv állapotáról,
ingerlésükkel ugyanakkor terápiás hatást lehet gyakorolni a hozzájuk tartozó szervre vagy
testrészre. Bizonyos zónák azonban csak diagnosztikára használhatóak, rajtuk kezelést
végezni nem lehet. Ilyen például az írisz. Tapasztalat a gyakorlati természetgyógyászatban,
hogy egy zónát manuális ingerterápiával kezelni (masszírozni) annál hatékonyabb, minél
messzebb van a zóna vagy a terület a fejtől. Talán ezért is lett ilyen népszerű a lábmasszázs,
illetve bizonyára a kellemessége miatt is (feltéve persze, ha fájdalomküszöb alatt
dolgozunk…).

Az ingerterápiák közös jellemzői:

  a szervezet öngyógyító képességére alapoznak
 a kívülről bevitt ingerek működésbe hozzák a szervezet regulációs rendszerét, ami
beindítja az önszabályozó, helyreállító, gyógyító folyamatokat
 a terapeuta szerepe közvetett, azaz a természet gyógyít, a terapeuta (csak) kezel
 az ingerterápiák akkor alkalmazhatók sikeresen, ha a szervezet még rendelkezik
rugalmas regulációs képességgel.

A bőr felszínén elhelyezkedő akupunktúrás pontok jellemzője az alacsony elektromos

ellenállás (ez egyébként a teljes test akupunktúrás rendszerének pontjaira is érvényes).

A zónák, pontok, reflexterületek

A modern talpreflexológia elméletének alapjait Fitzgerald rakta le, aki 1917-ben tette közzé
„Zónaterápia" című könyvét. A testet tíz függőleges zónára osztotta, amelyek a talpra is
levetülnek. A zóna elméletet Riley, Ingham és Marquardt tovább finomította, míg végül
eljutottak a ma használatos lábreflexológia-térképekhez.

A talp/lábfej reflexzónáinak megjelenése a következő szabályok szerint szerveződik:

  A két egymás mellé helyezett láb adja

ki az egész testet. Ennek alapján a lábfejek belső, középső oldala felel meg a test kö-
zépvonalának, a talpak széle pedig a test külső-szélső oldalának. A Fitzgerald-féle
zónaelmélet szerint a test 10 hosszanti zónára osztható, melynek szelvényein belül jól
kivethetők a szervi kivetülések. A test mindkét oldalán, a fejközép vonaltól jobbra és balra
szimmetrikusan helyezkedik el 5-5 hosszanti szelvény, mely végig fut a kézen és a lábon is.

Az első szelvénybe tartoznak mindazon szervek, melyek a szervezetben is középen

helyezkednek el, pl.gerinc vagy csak az anatómiai struktúrát követi, pl. gyomor.

A test két oldalán elhelyezkedő szervek a láb külső oldalán találhatók, pl. váll
A jobb oldalon elhelyezkedő szervek a jobb lábra, a bal oldaliak a bal lábra vetülnek ki, a
páros szervek mindkét oldalon megtalálhatóak.

A fej reflexterületei az ellenkező oldali lábon helyezkednek el. Egyes megfigyelések szerint a

jobb és  balkezűségnek is van jelentősége. A Csikai Erzsébet és

Nagyné Halász Anna „féle” Magyarországon a vizsga alapjait jelentő rendszerben a jobb
kezeseknél a fej reflexterületei az ellentétes oldali lábon helyezkednek el, balkezesség esetén
az azonos oldalin. (Ebből adódik, hogy több féle „iskola” is létezik a talpreflexológiában
Magyarországon és a világban is, azonban ezek között csak nüánsznyi különbségeket
találunk, főleg bizonyos zónák elhelyezkedésében vannak a különbségek.)

A talpon/lábfejen haránt irányú tagozódás is megjelenik. A fej területei a lábujjakon

jelennek meg, a lábujjaktól lefelé haladva pedig a szervek a testben elfoglalt anatómiai
helyüknek megfelelően vetülnek ki a talpra. A testet 3 vízszintes övezet, jól elhatárolt
vonallal bontja egységre. Az első vonal a vállöv felső területén húzódik, a második az öv
derékvonalán.

1. övezet: a talpon a lábujjaknak megfelelő terület, ahol a fej és a nyakon lévő szervek
vannak.
2. övezet: lábközépcsontoknak megfelelő terület, ami a vállöv alatti és a deréköv feletti
rész szervei vannak, ami a mellkas és a has felső része, mint a mellüreg, gyomortáj,
tüdő stb.

III. övezet: lábon a lábtőcsontok, ami a gyomoröv alatti rész, ami a has többi része, medence,
nemi szervek.

Állapotfelmérésre alkalmas jelek a talp/lábfej reflexzónáiban:

  látható elváltozások: elszíneződések, kiemelkedések, besüppedések, duzzanatok
 tapintható elváltozások: különféle minőségű lerakódások pl. csomók, lapos vagy
húrszerű képletek, rizsszemre emlékeztető vagy kristályos tapintásérzetet adó el-
változások
 fájdalomérzés a reflexzóna ingerlése során.

Egyes elméletek szerint a fájdalomérzet egyenes arányban van a probléma fennállásának

idejével és súlyosságával, ezt azonban nem támasztják alá megbízható bizonyítékok.

A reflexológiában is nagyon fontos, hogy több helyről is megerősítsük az

állapotfelmérésünket, törekedjünk a biztonságra. Ezt legegyszerűbben több reflexzóna-terület
egyidejű megvizsgálásával tudjuk megtenni. 

Ezért is mondhatjuk, hogy a kéz kiemelt helyet foglal el az állapotfelmérésre alkalmas

testrészek között, mivel többféle rendszer szerint is projekciós területek jelennek meg rajta,
áthaladnak rajta fontos energiapályák, ugyanakkor a kéz külső megjelenéséből és a köröm
sajátosságaiból további következtetéseket lehet levonni.

A kézen (tenyéren és kézháton) is megtalálhatók a Fitzgerald-féle talp/lábfej zónák

megfelelői, az elrendeződés és kivetülés alapelvei ugyanazok, mint a láb esetében. Tekintve,
hogy a kéz mérete és alakja más, mint a lábé, a reflexzónák alakja, mérete és egymáshoz
viszonyított aránya is ennek megfelelően módosul. A kézen levő reflexzónák mélyebben he-
lyezkednek el, mint a lábon, ezért a reflexzónákra való rátapintás némileg nehezebb. Az
állapotfelmérést lehetővé tevő jelzések is ugyanazok, mint a láb esetében.

Reflexológia a gyakorlatban

A masszázs közben számos reakción keresztül is visszajelzéseket kapunk a pácienstől. Sok

esetben ezért is ajánljuk, hogy a masszázs ülő helyzetben történjen, a terapeuta és a páciens
egymással szemben helyezkedjen el.

Az azonnali reakciók általában kellemesek, de egy-egy fájdalmas zónába érve lehetnek

kellemetlenek is. A masszázs közben mennyiségi és minőségi inger éri a pácienst. Erre a
szervezet valahogy reagál. Ez nem biztos, hogy mindig kellemes.

Kellemes reakciók lehetnek a:

 mosoly az arcon
 teljes ellazulás
 elálmosodás, elszenderedés
 könny kicsordulás a jóleső érzéstől.

Nem ritka, hogy a páciens „érintés hiányban” szenved, életében nincs meg az intimitás, nincs
partnere, barátja, akivel bármilyen testi kapcsolata lenne (érintés, ölelés, simogatás, bármilyen
kellemes fizikális inger). Ilyenkor a kellemes terápia sok esetben segíti, felgyorsítja az
érzelmek felszabadulását, a bizalmi légkör kialakulását és így a gyógyulást is!
Kellemetlen reakciók lehetnek a:

 hangos sóhaj
 feljajdulás, fájdalom jelzése
 a beteg hirtelen elkapja a lábát
 görcsbe rándul a boka, lábszár
 remegés, izzadó végtagok, stb.

Ezekre a reakciókra fokozottan szükséges figyelni, csökkenteni a masszázs erősségét,

változtatni a technikáját, kímélni az adott területet vagy felfüggeszteni a masszázst.

Masszázs után, általában már a páciens otthonában jelentkezhetnek késői hatások, reakciók.
Ezek többnyire a kezelés természetes velejárói, így ezekről a pácienst tájékoztatni szükséges.

 Olykor felerősödhetnek a fájdalmak (fejfájás, reumás panaszok)

 Menstruációs zavarok lehetnek
 Fokozott izzadás-kellemetlen testszag
 Pattanások a bőrön, néha faggyúmirigy gyulladás
 Kellemetlen lehelet
 Émelygés-hányás
 Nőknél folyás léphet fel
 Szinte minden testnyíláson megindulhat a méreganyagok kiválása
 A páciens általában jobban alszik a kezelés után, de előfordulhat, hogy egykét
alkalommal nyugtalanabb lesz.

Erős reakciók esetén a kezelés intenzitását mindenképpen csökkenteni kell, időt kell hagyni a
szervezetnek az öngyógyító erők beindítására.

A reflexológus személye

 Mint minden természetgyógyász szakember a reflexológus is

meghatározott kompetenciákkal kell, hogy rendelkezzen. Munkája során:
 Természetgyógyászati nomenklatúrát alkalmaz.
 Betartja kompetenciahatárait a természetgyógyászatban előforduló vizsgálati és
terápiás módszerek tudományos megítélése és a társszakmák kompetenciái
szerint.
 Tevékenysége során alkalmazza a klasszikus, modern, népi természetgyógyászati
ismereteit.
 Munkája során felhasználja a hagyományos távolkeleti gyógyászati ismereteit.
 Munkája során alkalmazza anatómiai, élettani, kórtani és elsősegélynyújtási
ismereteit.
 Tevékenysége során alkalmazza klinikai alapismereteit.

Alapfeladatai:

 Munkáját a vonatkozó jogszabályok és az etikai normák szerint végzi.

  Kommunikációs feladatok végzése.
 Dokumentációs feladatok végzése.
 Munkájával kapcsolatos fertőtlenítő eljárásokat végez, betartja a higiénés
előírásokat.
 Biztonságos és folyamatos működéshez szükséges tárgyi, technikai feltételeket
biztosít.

Speciális feladatai:

 Anamnézis-készítés.
 Kezelési terv felállítása, kontrollvizsgálat-eredménynek megfelelő módosítása.
 Tanácsadás, bizonyos kezeléselemek betanítása.

Munkájához a szakmára jellemző speciális feladatok társulnak, amikben otthon kell lennie,
rendelkeznie kell a szükséges gyakorlati ismeretekkel, gyakorlati kompetenciákkal:

 a beteg dokumentációját rendszerezni, az orvosi beutalóban, illetve diagnózisban

foglaltakat értelmezni,
 a beteg megfelelő kikérdezése révén panaszait megérteni,
 a dokumentáció és a beteg kikérdezése alapján tájékozódni, hogy a beteg a
szükséges orvosi vizsgálatokon részt vesz-e.
 kezelési (talp)térképet elkészíteni,
 az állapotváltozásnak megfelelően a kezelési terv mindenkori módosítására,
 a kliens/beteg állapotváltozásának megfelelően a masszázsterápia
szükségességének, illetve a terápia abbahagyása idejének megítélésére (iatrogén
ártalmak elkerülésére).
 a kezelés hatékonyabbá tétele érdekében a beteget (illetve hozzátartozóját)
önmasszázsra, illetve masszázsra betanítani,
 a reflexológiai kezelést kiegészíteni megfelelő étrendi és mozgásgyakorlatokra
vonatkozó tanácsokkal,
 a klienst/beteget szakszerűen felvilágosítani, vele egyenrangú partneri viszonyt
kialakítani.

A tervek szerinti reflexológiai kezelést a tanultak szerint, a gyakorlati ismeretei és készségei

alapján kell elvégeznie, majd személyre szabnia:

 a masszázst előkészíteni (szükséges anyagok, eszközök, higiénés

követelmények),
 a különböző masszázsfogásokat elvégezni,
 a bemelegítő-, harmonizáló- és levezető masszázsokat kivitelezni,
 a masszázst a megfelelő sorrendben elvégezni,
 a különböző zónákat, reflexpontokat megfelelően ingerelni,
 folyamatosan kapcsolatot tartani a pácienssel, a visszajelzéseket értékelni,
 a kezelés alatt vagy után fellépő mellék-, illetve utóhatásokat kezelni.
A képzés és a szakma gyakorlatközpontúsága miatt a reflexológus számára szakmai gyakorlat
van előírva a vizsgakövetelmények között, amelyet orvos-természetgyógyászati rendelőben,
illetve reflexológus rendelőjében kell letölteni.

A reflexológiai kezelés

A jogszabályi megfogalmazás szerint a terapeuta kezelési tervet készít a tanultak (és később a
tapasztalatai) szerint, amit a gyakorlati ismeretei és készségei alapján kell elvégeznie, majd
személyre szabnia.

A legnehezebb kétségtelenül az utolsó rész, a holisztikus beállítottsággal végzett

individualizálás, azaz a személyre szabás. Tart is ettől minden kezdő, pedig azért nem eszik
olyan forrón…

Ami segíthet nekünk az nem más, mint a nyugati orvoslás bírálatánál annyit emlegetett
sablon, protokoll, standard vagy ebben az esetben masszázsprogram. A masszázsprogram,
egy lényegében előre felépített menetrend, amit az adott betegség, kezelni kívánt probléma
alapján választunk a főbb jellemzők alapján. Ezzel meg tudjuk tenni az állapotfelmérést, meg
tudjuk kezdeni az első kezelést, amit kiegészítünk a kliens panaszainak megfelelően. És máris
személyre szabtuk a terápiát.

Állapotfelmérés: megtekintés, kitapintás, érzékenység, állapotfelmérő térkép készítése. A

reflexzónákban létrejött elváltozások, lerakódások (érzékenység, a szövettónus
rendellenessége, statikai rendellenesség, deformáció, konzisztencia, hőmérsékleti eltérés stb.)
súlyossága arányos a hozzájuk tartozó szerv vérellátásának gyengülésével, funkcionális vagy
organikus megbetegedésével.

Minden lábmasszás a láb bemelegítésével (bemelegítő masszázs) kezdődik, melynek célja: a

megismerkedés, kapcsolatteremtés, egymásra hangolódás a lábon keresztül,
információszerzés, és átadás. Közben megindul az alapreguláció átprogramozása az első
érintéstől kezdve.

Ezek után elkezdjük a választott masszázsprogramot. A leggyakoribb bázis terápia

a méregtelenítő masszázs. Célja:

 A sejtekben felhalmozódott toxinok kiürítése

 A külvilágból bekerülő mérgek kiáramoltatása
 A pangó testnedvek áramlásának beindítása (nyirokkeringés)

Gyakran alkalmazzuk az immunműködést befolyásoló masszázsprogramot is, hogy

megpróbáljuk

 kiegyensúlyozni az immunrendszert
 megerősítsük a külső és a belső védelmet
 harmonizáljuk az immun-neuro-hormonális rendszert.

Választhatunk olyan masszázsprogramot is, amely első sorban a lélek-szellem-test sorrendben

hat a páciensre, ezek a harmonizáló és a relaxáló masszázsprogramok. Célja:
  Pozitív pszichés változások megteremtése
 A fizikai és lelki diszharmónia megszüntetése
 A stresszhatások csökkentése, ellazulás, a belső nyugalom biztosítása
 a szervezet homeosztázisának harmonizálása, összehangolása.

A masszázst végül a levezető masszázzsal fejezzük be, ami lényegében a kezelési program

lezárása, ezzel biztosítjuk a kellemes közérzettel való távozást. Célja még a terápiás kezelési
hatások összerendezése.

A kezelés további szempontjai: az egyes zónák kezelési idejét, a teljes kezelés időtartamát, a
kezelés intenzitását és a kezelések gyakoriságát a páciens állapotához kell igazítani. A
masszázs erőssége jellemzően a fájdalomküszöb közelében mozog, inkább alatta dolgozunk.
Bizonyos esetekben azt némileg meghaladja.

A reflexológia indikációi, azaz javallatai:

Minden terápiás eljárásnál kiemelkedő fontosságú, hogy előre tisztázzuk a javallatokat és az

ellenjavallatokat. A lábmasszázs-kezelés legfontosabb hatásai a következők:

 mozgósítja a szervezet öngyógyító erejét

 helyreállítja és serkenti a vérkeringést és a nyirokkeringést
 elősegíti a szervezet számára fontos anyagok beépülését
 fokozza a kiválasztást, a szervezet méregtelenítését
 szabályozza a hormontermelő mirigyek működését
 csillapítja a fájdalmat
 oldja a testi és lelki feszültséget
 gyógyír egyes fogantatási problémákra
 az egész szervezet működésére szabályozó, kiegyenlítő, harmonizáló hatással van
 elősegíti a testünkben szabadon áramló életenergiák szabad áramlását
 csecsemő és kisgyermekkori betegségek kezelésére jól alkalmazható (hasi
fájdalmak, emésztési problémák, meghűlés és a gyermekkori asztma
gyógyítására)

Kontraindikációk – ellenjavallatok

Szinte minden természetgyógyászati terápiában, így a lábmasszázs esetén is ugyanazokat az

ellenjavallatokat találjuk. Ezek közül megkülönböztetünk abszolút kontraindikációkat,
amikor tilos reflexológia kezelést alkalmazni, illetve relatív kontraindikációkat, amelyek
esetében a terapeuta döntésén múlik, hogy alkalmaz-e kezelést, illetve, hogy milyen kezelést
alkalmaz.

Olyan állapotok, melyek esetén tilos reflexológia kezelést alkalmazni, ezek az abszolút

kontraindikációk:

1. Az egész szervezetet érintő életveszélyes állapotok (általánosságban akut kórképek)

1. Agyvérzés, agyrázkódás, agyzúzódás, infarktus
 2. Hasi katasztrófák
3. Gégeödéma
4. Eszméletlen beteg
5. Méhen kívüli terhesség, veszélyeztetett terhesség

2. Végtagokon lévő elváltozások (főleg a bőrt érintő elváltozások)

1. Mélyvénás trombózis, visszérgyulladás
2. Égés, törés, nyílt seb
3. Lábszárfekély, üszkösödés, gombás fertőzések, orbánc

3. Kettős veszélyt jelentő kórfolyamatok (veszély a terapeutára nézve is)

1. Fertőző betegségek (bőrfertőzések, hepatitisz, AIDS, nemi betegségek)

4. Klinikai terápiás események

1. Műtét utáni állapotok (3-6 hét)
2. Sugár- és kemoterápia

5. Egyéb állapotok
1. Magas láz
2. Menzesz első napja (reflexológusnál)

A relatív kontraindikációk esetén a betegség stádiumától, a beteg állapotától, a klinikai

kezelés formájától, a kezelő felkészültségétől, gyakorlatától függő döntés. Ezek a következők:

1. Az egész szervezetet érintő kórképek

1. Epilepszia
2. Elmebetegség
3. Agyvérzés utáni állapot
4. Dekompenzációs folyamatok
5. Pacemaker
6. Dialízis
7. Daganat
8. Autoimmun kórkép
9. Cukorbetegség
10. Menses első napja (betegnél)

2. A szervezetet fokozottan igénybevevő állapotok

1. Drog hatás
2. Alkoholos állapot
3. Vérhígítók (Syncumar)
4. Gyógyszerszedés (2 óra)
5. Étkezés utáni állapot (1 óra)

3. Külső hatások
1. Meleg fürdő, napozás, lehűlés
2. Szemölcs
3. Megterhelő fizikai munka

4. Belső tényezők
1. A reflexológus kimerült
 2. A beteggel vagy a betegségével bármilyen ellenérzés felmerül

Góckutatás

A reflexológiában is számos esetben „bizonytalan” eredetű panaszokkal találkozunk,

általában ilyenkor végzünk góckutatást, azaz olyan „néma” területet keresünk amely a
bizonytalan panaszok forrása lehet. A gócok a szervezetben látensen (rejtetten) jelen lévő
elváltozások, amelyek ott helyben nem okoznak tüneteket, de a szervezet más területein
jelentkezhet:

 Fájdalom
 Gyulladás
 Diszkonfort érzés
 „Bizonytalan” panaszok.

A reflexológiában az állapotfelmérés során végezhetünk góckutatást

 Minden olyan szervet, területet végignézünk ami gócként szerepel

 A kliens folyamatos visszajelzésére van szükség
 Keressük az elváltozásokat a zónákban
 Lehetőség szerint kontrolláljuk más reflex területeken is
 Szükség esetén diagnosztikai módszerek szükségesek a gócok további
feltérképezésében (háziorvos, konzulens orvos).

A leggyakoribb gócterületek:

 Fogak
 Homloküregek, arcüregek
 Mandulák (torok, orr)
 Nyirokcsomók, nyirokerek, nyirokszervek
 Pajzsmirigy, mellékpajzsmirigy
 Epehólyag
 Vese
 Vakbél, féregnyúlvány
 Petefészek
 Dülmirigy
 Vékony és vastagbelek (gombás fertőzések, felborult bélbaktériumflóra, polipok,
daganatok, stb.)