Kertész Imre: Sortalanság

A mű 1973-ban készült el, de csak 1975-ben jelenhetett meg és a korabeli kritika akkor is
hallgatott róla. Ez volt Kertész Imre első regénye.

Műfaja önéletrajzi formában írt regény. Főhőse egy gyermek, a 15 éves Köves Gyuri. A
regény „mássága”, újszerűsége, hogy egy gyerek szemszögéből tekinti át a holokausztot ( ő a
narrátor) , nem pedig egy felnőttéből, így Köves nem találja természetellenesnek vagy
felháborítónak az eseményeket; mindenre talál logikus magyarázatot, és a legvérlázítóbb
tényekre is azt mondja:”Természetesen”. A regény stílusa is szokatlan, ironikus, sőt néha már
groteszk hangnemben írja le a szenvedéstörténetet.

A mű 9 fejezetből áll.

1. fejezet
Gyurka elkéredzkedik az iskolából, mivel az apja munkatáborba vonul és szeretne tőle
elköszönni. Elment az apjához az üzletbe, ahol a mostohaanyja és Sütő úr, a megbízható
könyvelőjük beszélgettek. Apja adott Sütőúrnak egy csomagot a családi ékszerekkel.
Elmentek megvásárolni a munkatáborhoz szükséges dolgokat, sport üzletbe táskát és egyéb
kellékeket. Gyuri a pékségbe is elment. Felmentek a bérházukba ebédelni, a családtagjaikat
várták. Nagyszülők, testvérek és a szomszéd is, Steiner és Fleischman jött elbúcsúzni. Gyuri
Lajos bácsival imádkozott az apjáért. Elbúcsúztak, majd elmentek a vendégek. Gyuri is
elbúcsúzott az apjától.

2. fejezet

2 hónap múlva munkája lett Csepelen egy kőolajfinomítóban papírt is kapott róla. Apjától
rendesen érkeznek a levelek, jól bánnak vele. Az üzletet be kellett zárni, de Sütő úr szokta
hozni a pénzt. Gyuri meglátogatta az anyját, aki aggódik érte. Elment a szomszédokhoz, ahol
Fleishman és Steiner vitatkoztak, hogy Gyuri villamossal vagy busszal menjen. Végül a busz
mellett döntöttek, mert az pont a gyár előtt teszi le. Annamáriával, a barátjával az egyik este a
légiriadóban megcsókolták egymást. Együtt mindig jól érezték magukat. Felmentek
Annamáriáékhoz, ahol a nővére szóba hozta a sárga csillagot, és elkezdtek rajta veszekedni,
hogy gyűlölik őt emiatt. Gyuri nyugtatni akarta őt, de a végére veszekedés lett belőle,
Annamáriával is összeveszett. Gyuri távozott, és egyre inkább belátta, hogy lehet igaza van a
lánynak. Pár nap múlva kibékültek.

3. fejezet
Másnap a busszal a gyár felé tartva egy rendőr leszállította Gyurit, aki mutatta a papírjait, de a
rendőr nem törődött vele. Töltés mögött több fiúval is találkozott, akiket az előző buszokról
szállítottak le. Ahogy a buszok jöttek, úgy szálltak le a zsidók róla és csatlakoztak. Bementek
a vámházba. Bőrdíszműves kitalálta játszanak vöröspecsenyét, amíg a rendőr intézkedik.
Idővel több játékot is kitaláltak. A rendőr több zsidót is hozott, felnőtteket. Több érdekes
ember is ott volt, egyik egy könyvet olvasott, a tekintélyes szakértő telefonálni akart és szidta
a rendőröket, harmadik a beteg édesanyját akarta meglátogatni, a negyedik ember mindenáron
a rendőrrel akart beszélni. A rendőr a szobájában ült, találkozott egy barátjával aki hamar
távozott is. Telefonon parancsot kapott, hogy csak igazoltatásról van szó. Délután 4kor
indultak vissza a városba, közbe tömegek csatlakoztak hozzájuk. Páran felszöktek a
villamosra. Betértek egy kaszárnyába, ahol a csendőrök egy lóistállóba zárták őket.

4. fejezet
A kaszárnyában átvizsgálták őket, elvették a holmijaikat és az igazolványukat is. Az
anyukalátogató embert megverték, mert azt állították, hogy a gyógyszereket eladni viszi.
Ekkor még együtt volt a csapat. Rozi a selyemfiú, Bőrdíszműves, Dohányos, Moskovics, stb.
A csendőrök kivitték őket a kaszárnyából, villamosra szálltak, majd hajóval és gyalog
kerültek a Budakalászi Téglagyárba. Tudták, hogy aki először jelentkezik, az jobb
körülmények között kerül a németekhez. Csoportokat alkottak, azon belül beszélgettek,
Gyurka pedig hallgatta őket, hogy némi információt szerezzen. Volt egy rabbi is, aki szerint a
hitre kell hagyatkozni. A szakértő egy német tiszthez fordult, elmondta neki, hogy rossz
körülmények között vannak és a képesítése szerint szeretne dolgozni, a tiszt javasolta, hogy
iratkozzon fel, mert Németországnak szüksége van ilyen emberekre. Hajnalban útnak indultak
a vonattal. A fiúk együtt voltak. Nem volt nagy zsúfoltság. Csendőr szép szavakkal megkérte
őket, hogy adja oda neki az értékeiket. Egyik zsidó vizet kért tőle a tárgyakért cserébe. A
csendőr erre le büdös zsidózta őket, és kívánta, hogy haljanak szomjan. Ez meg is történt az
egyik öregemberrel. Pirkadatkor Gyuri meglátta az állomás épületén az Auschwitz - Birkenau
feliratot. Leszálltak a vonatról, foglyokkal találkoztak, akikkel németül beszélgettek.
Tanácsolták a fiúknak, hogy ha kérdezik őket, mondják azt, hogy 16 évesek. Haladtak előre a
sorral, közben többen tanácsokkal láttál el a fiúkat. Tovább haladva Gyuri szemlélgette az
embereket, próbálta kideríteni, hogy kik is ők valójában. Elértek a céljukhoz, ahol tiszt állt.
Az orvos megvizsgálta a fiúkat, Moskovics a jobb oldali csoportba került, míg Gyuri a bal
oldaliba, ahol az alkalmasok voltak. Gyuri figyelte, és próbálta megérteni az orvost, hogy kit
mi alapján melyik sorba küldd. Elindultak fürdeni. Egyik tiszt szavait egy rab fordította,
miszerint a értékeiket adják letétbe. Borbély következett, kopaszra nyírták, majd
megfosztották minden szőrzetétől. Fürdőben a fiúk szórakoztak, Gyuri meglátta a rabbit
szőrtelenül. Fürdés után rabruhát kaptak, majd elindultak...

5. fejezet
Érkezésüktől számítva 1 óra telt el. A tábort villanykerítés veszi körbe és őrtornyok állnak. A
levest egy piros háromszöget viselő rab osztotta ki. Bőrdíszművessel kellett egy tányérból
ennie. A levest kiöntötte, mert nem tetszett neki. Vajas kenyeret kapott, azt megette. Közelben
egy bőrgyár volt, ami büdös füstöt bocsátott ki. Később kiderült, hogy ez egy hamvasztó
kemence. Bejárták a tábort a fiúkkal, lassan rájönnek mindenre. A Selyemfiú a téglagyárnál
megismerkedett egy lánnyal, aki valószínűleg terhes lett tőle, ezért a lányt lehet elégették.
Kiderült, hogy ez egy megsemmisítő tábor. A blokkjukban meglátta a balszerencsés embert.
A következő napokban már megette a levesét is. 4 nap múlva tovább indultak. Vonattal
haladtak, 80-an voltak egy vagonba, de mivel nem voltak tárgyaik, ezért elfértek. 3 nap múlva
megérkeztek Buchenwald -ba, ahol sorba álltak és elindultak a munkatáborba. Ott is
megfürödtek, leborotválták őket, új ruhát kaptak, ruhájukra egy sárga háromszöget varrtak
egy U betűvel, ami azt jelenti, hogy Magyar. Ezen kívül még egy számot raktak a ruhájára:
64921. Ez volt az azonosítója. Ez a tábor jóval barátságosabb volt, több élelmet kaptak.
Zeltlagerban(sátrakban) laktak, vízszintesen tudtak aludni. Több országból aló ember is volt
ott, különböző színű háromszögekkel és betűkkel. Itt már nyugodtan ihatott, amikor csak
akart. Gyuri szerette ezt a helyet. Tovább mentek Zeitz-be, a végleges szálláshelyükre.
Gyurinak meg kellett válnia barátaitól. Ez egy kisebb munkatábor volt, nem volt fürdő, sem
krematórium. 10-es sorokba állították őket, Gyurka elkezdett beszélgetni Citrom Bandival.
Egy fekete ruhás, alacsony számjegyű, Z betűs, zöld háromszögű, karján LA betűkkel ellátott
férfi szájon vágta Gyurkát, hogy maradjon csendbe. Orra is vérzett. Citrom Bandival továbbra
is beszélget, kiderült, hogy Ukrajnában aknát szedett, majd Auschwitz -ba került, most pedig
itt van. Kiverték a fogát és betörték az orrát is. A csoportot különféle parancsokra tanították.

6. fejezet
A rabság itt hétköznapi, Gyuri számára most a legfontosabb jó rabbá válni. Zeitz nem olyan
szörnyű, mint Auschwitz. Citrom Bandi tanította Gyurkát. Legfontosabb a mosakodás, a
fejadag takarékos beosztása, a kenyeret egész napra be kell osztani. Ebédszedésnél a sor vége
alkalmas, akkor több sűrűje jut. Az öreg lettek nem ettek levest, ezért kereskedésből éltek.
Bandi szerint soha nem szabad velük üzletet kötni. Citrom Bandi nagyon szerette Budapestet,
azon belül is az otthonát, a Nefelejcs utcát. Gyuri legkedvesebb időszaka a lágerből hazafele
menet, ami egyben a vacsora ideje. Ekkor találkozott a balszerencsés emberrel. Ő is, mint
ahogy sokan mások szerettek tréfálkozni a mellükön lévő U betűkkel, hogy az nem Magyart
(ungar) jelent, hanem Ártatlant (unschuldig). Elmentek kavicsot rakodni. Gyakran a tenyere is
kisebesedett, amire az őr csak annyit mondott: Dolgozzon! Mosakodásnál minden testrészüket
meg kellett mosni, nehogy tetves legyen. Éjszaka a beszélgetés órái következnek. A rabbi is
abban a sátorban volt, ott gyakorolta a vallást. Idővel egyre kevesebb ételt kaptak, egyre
fáradtabbak lettek, nem tudtak úgy dolgozni. Kiderült hogy a fekete ruhás valójában buzi, és
egyszer megölt egy nála idősebb nőt. Ebédnél a tányért pontosan a kondér szegélyéhez kellett
tartani, nehogy egy csepp is kifröccsenjen, amikor az egyik karszalagos megtölti a tányért.
Ilyen karszalagot az előléptetett ember viselt, nekik külön feladatuk volt, kétszer annyi ételt
kaphatott. Volt ott egy család is, akik az idővel sorba meghaltak. Gyurka találkozott a
Bőrdíszművessel, aki a konyhán dolgozott, ételt kért tőle, cserébe cigarettát kellett volna
adnia, de neki nem volt, ezért ételt sem kapott. Itt döbbent rá, hogy a barátság is véges egy
ilyen helyen. Találkozott még a Selyemfiúval, aki csontig volt fogyva és látta a Dohányost is.
Hamarosan teljesen kitapasztalta a tábori, lágeri életet. Nem tett fölösleges mozdulatokat.
Időtöltésként felidézte az otthoni napokat. Egyik nap egy ember nem ment ki az
appellra(sorban állás, számlálás), ezért aznap szigorúbbak voltak. Azt a bizonyos embert
pedig megkeresték és megölték. Balszerencsés ember volt. Egyszer az appellon állva 3-an
megszöktek a táborból és ezért órákon keresztül állnia kellett a tömegnek. Másnap elfogták a
3 embert és megszégyenítve felakasztották őket. Vacsorát nem kapott senki, csak appell volt.
Egyik nap egy fél levesért vett egy krumplit és sót. Egyre rosszabb állapotban volt a teste,
sebes, rühes volt, már a ruháját se vette le mosakodásnál. Cipője ránőtt a lábára, a veréseket
már megszokta. Cementhordásnál elejtette a cementet, megverte az őr és az mindent megtett
annak érdekében, hogy Gyurit a lehető legjobban megkínozza .Ennek a napnak a végén érezte
azt Gyurka, hogy talán másnap már nem képes felkelni, nem tud még egyet lépni "Ennek a
napnak a végén éreztem, hogy valami megjavíthatatlanul tönkrement bennem, ettől fogva
hittem minden reggel, hogy ez az utolsó reggel, amikor még fölkelek, minden lépésnél, hogy
még egyet már nem tudok megtenni, minden mozdulatnál, hogy a következőt már nem bírom
elvégezni; de hát mégis egyelőre még mindannyiszor elvégeztem aztán".

7. fejezet
Gyurka teljesen elhagyta magát, úrrá lett rajta a tehetetlenség, Citrom Bandival is
összeveszett, aki ezután már nem viselte gondját. Térdén egy vörös daganat keletkezett, Bandi
és egyik társa bevitték a rendelőbe. Térdét zsibbasztószer hiányában megműtötték. Felvágták
és kiszívták belőle a nedvet. A Revier sátrában feküdt, kapott enni is. Másnap reggel több
testtel együtt feldobták egy nyitott teherautóra. Gleinába vitték egy kórházba, locsolóval
megmosták őket, majd egy terembe vitték őket, ruhát kaptak és lefeküdtek. Alig hitte el, hogy
most nincs korán kelés, appell és munka. Egy kedves orvos látta el, sebeit gyógyítgatta.
Vágott egy másik rést a térdén, hogy könnyebben sajtolhasson belőle gennyet, de előtte
engedélyt kért rá. Zeitzbe kőbarakkok épültek és egy kórház a sátrak helyére, ahová bevitték
őt. Csípőjén is keletkezett egy daganat, amit szintén felvágtak. Egyik ápoló egy korabeli fiút
fektetett Gyurka mellé, aki először vizet, majd cigarettát kért, de hiába. Már nem tudott
mozogni, ezért Gyuri vette át az ételét, kávéját. Egyik nap meghalt, és elvitték onnan a testet.
Tetvek elárasztották Gyurka testét, a sebeibe is bemásztak. Látták, hogy Gyuri már nem tud
dolgozni, Buchenwald-ba küldték. A vonatról figyelte a testeket, majd feldobták egy testtel
teli kordéra(szekér). Azt hitte, hogy meg akarják ölni, remélte, hogy nem fog fájni. Megérezte
a répaleves illatát, majd vágyakozva gondolta: "Szeretnék kicsit még élni ebben a szép
koncentrációs táborban".

8. fejezet
Lepakolták a kordélyról egy épületbe, már várta a gázt, de a csapokból víz jött.
Megfürdették, megtörölgették, elvitték egy szobába és rendes ágyra fektették. Kenyeret és
kávét kapott. Átvitték egy fából készült, otthonos barakkba, ahol paplanokba fektették,
átkötötték a sebeit. Nem értette ezt az egészet. Reggel kávét és negyed kenyeret kapott. Egy
karszalagos ember kockacukrot adott neki. Másnap egy orvos vizsgálta meg, átkötötte a sebét.
Nem nagyon értett senkivel szót, ezért csak hallgatta őket. Átvitték egy másik terembe, ahol
tisztaság volt. Itt egy ápoló a nevét kérdezte és ráírta a kartonlapjára. Mellette lévő ágyon egy
öreg beteg feküdt, aki tudott magyarul. Rövid beszélgetés után viszont kivitték az öreget.
Pjetyka a Pfleger(ápoló) törődött az ottani betegekkel. Minden nap egy orvos járta körbe a
betegeket. Pjetykának elmesélte, hogy került erre a helyre. Volt a Pjetykának egy barátja
Zbisek, megosztották egymással a fejadagot is. Volt egy súlyos beteg, akinek sok látogatója
volt, később meghalt. Mosdóban egy Bohus nevű Pflegertől, aki egy másik szoba ápolója,
kapott enni. Hoztak egy másik beteget, Luist, aki szintén magyar származású, de Prága
gettójából származik. Több nyelven is tud, magyarul is. Bohustól ő is kapott ezután már enni.
Később hazaengedték Luist, helyére egy másik ember került. Egyre több ember kerül be a
táborba, kórházba sincs már szabad hely. Gyurka hallgatja a külső zajokat, katonák tesznek
rendet a lágerben. Mivel Gyurka volt a legrégebbi a szobában, ezért ha egy új beteg jön, neki
kellett volna mennie. Egyik nap lövéseket hallott. Bemondták a rádióban minden nyelven,
hogy felszabadultak.

9. fejezet
Miklós bácsi felajánlotta a lehetősége, hogy hazaszállítják őket Kelet felé. Hazafele
községeken átkelve énekeltek. Választott magának egy kényelmes ruhát. Gyalogosan,
teherautókon, szekereken, hajón, villamoson, vonaton utaztak. Egy állomáson a
hozzátartozókról érdeklődtek. Egyik ember a gázkamrákról érdeklődött, de Gyurka konkrétan
nem tudta megmondani vannak e. Elérkezett Budapestre vonattal a Nyugati pályaudvarra.
Onnan át a Keletibe, majd a Nefelejcs utcánál Citrom Bandi után érdeklődött, de hiába.
Kérdezgették, de nem tudott bíztatót mondani. Az öregasszony még remélte hogy haza fog
érni Bandi. Gyurka indult tovább hazafelé, egy ellenőr szállt fel a villamosra, de Gyurkának
nem volt jegye és egy férfi megszánta őt egyel. Az a férfi szintén érdeklődött a táborról,
mindenre azt mondta, természetesen. Kérdésére, hogy mit érez, hogy újra itthon van, válasza
a gyűlölet volt. Leszállva leültek egy padra és tovább beszélgettek. Kiderült hogy a férfi egy
újságíró, és munkát ajánlott a fiúnak, adott neki egy cédulát, amin a szerkesztőség címe volt.
Gyurka hazafele haladva eldobta a cetlit. Hazaérve a lakásába már egy másik család lakott.
Átment Fleishmanékhoz, válaszolt a szokott kérdésekre. Kiderült, hogy az apja Mauthausen
Német táborban meghalt. Anyja egészséges, Mostohaanyja pedig összeházasodott Sütővel.
Elmesélték Gyurkának, hogy mi történt itthon. Javasolták, hogy felejtse el a múltat és kezdjen
új életet, de Gyurka szerint csak a régi életet lehet folytatni. Kiment az utcára, szemlélte a
tájat és honvágyat érzett a tábor iránt. Felelevenítette a tábori életet és szomorúság járta át a
testét. "Mindenki csak a viszontagságokról, a borzalmakról kérdez, holott az én számomra tán
ez az élmény marad a legemlékezetesebb. Igen, erről kéne, a koncentrációs táborok
boldogságáról beszélnem nékik legközelebb, ha majd kérdik, ha ugyan kérdik, s ha csak
ugyan magam is el nem felejtem".