Hatszögletu

MESÉK
-2-
Csáky Ida Anna

-3-
Tartalom

-4-
ELŐSZÓ 6

MÉHEK ÉS TERMÉSZET 8

Kész! 11

Uhu öröme 12

Az igazi kincs 16

ANYA/APA MUNKAHELYE 24

A szüleim munkája 26

Építkezős mese 28

Manókonferencia 32

KÖRNYEZETVÉDELEM 40

Már nagy vagyok 43

A mosolygó Föld 44

Az elvarázsolt tenger 46

SZÜLETÉSNAP 50

A nagy ünnep 52

Majdnem méhecskés mese 55

Az ünnepkeresők 58

ÖSSZES SZÜLINAPI RAJZ 64

-5-
 Eloszó

Kedves Gyerekek és Kollégák!

 

A KÉSZ Csoport saját mesekönyvét tartjátok a kezetekben,

amelyet 40. születésnapunk alkalmából készítettünk, hogy

méltó módon megemlékezzünk erről a csodás négy évtized-

ről. Ez a mesekönyv nem rólunk szól, hanem nektek. Ez egy

köszönet a nálunk dolgozó családos kollégáknak és gye-

rekeiknek, akik mosollyal töltik meg szüleik napjait, ezáltal

pedig a mi napjainkat is.

-6-
Ez a csoda nem jöhetett volna létre a KÉSZ Csoport kollégá-

inak gyermekei nélkül. Köszönjük nektek, hogy ennyi csodás

rajzzal köszöntöttétek a Cégcsoportot 40. születésnapja al-

kalmából! Ennél kedvesebb ajándékot nem is kaphattunk

volna. Megmutattátok nekünk, hogy mivel foglalkozik Anya

vagy Apa, amikor dolgozik, lerajzoltátok, hogyan vigyázha-

tunk a bolygónkra, és mit jelent számotokra a fenntartha-

tóság gyerekként, de kaptunk szülinapi tortákat és sok-sok

hexagonos méhecskés rajzot is.

A Ti illusztrációitok ihlették a Hatszögletű Meséket, a saját

mesekönyvünket.

Köszönjük nektek! A legboldogabb szülinapot

ajándékoztátok nekünk.

KÉSZ Csoport

-7-
-8-
MÉHEK és
TERMÉSZET

-9-
- 10 -
 3 -5 éveseknek

Kész!
Ennyi az egész.

Nekiállunk, megcsináljuk,

gyűlik a sok méz.

Ide szállunk, oda szállunk,

gyorsan telik a kaptárunk.

Nézd!

- 11 -
6-9 éveseknek

Uhu öröme
Uhu, a fülesbagoly egy öreg fa odvában éldegélt időtlen idők

óta. Egymaga lakott ott, amióta csak az eszét tudta.

Eleinte, az első pár évtizedben tetszett is neki a magány, mert

gondolkodni, töprengeni egyedül tudott a legjobban.

Mostanában nagyon elunta a lombok susogását. Ráadásul

újabban álmatlanságban is szenvedett. Nem volt, aki altató-

dalt dudorásszon neki.

Alig merte bevallani magának, de bizony társaságra vágyott,

vagy legalább olyan szomszédokra, akik nem félnek tőle, és

szívesen énekelgetnének körülötte hajnalonként.

- 12 -
- 13 -
- 14 -
A mezei pockok, ürgék, kisnyulak is így voltak ezzel. A lepkék,

rókák és békák pedig tudomást sem vettek róla. Talán mert

Uhu éjszaka érezte elemében magát, ők meg inkább nappal.

A környék madárkái, kis mókusai, erdei és mezei egerei ugyanis

igyekeztek nagy ívben elkerülni Uhut, egyikük sem akart az ét-

lapján szerepelni. Egy szép napon rámosolygott a szerencse.

Hatalmas zsongásra lett figyelmes. Óvatosan kikukucskált az

odújából, és mit látott? A fája egyik kihajló ágára apró, szár-

nyas, sárga-fekete csíkos, bolyhos valakik elkezdték felépíteni

a házukat. A kaptár, ahogyan ők nevezték, gyorsan elkészült.

A királynő és népe beköltözött, a mézelő méhek serege máris

virágról virágra röpködött, hogy begyűjtse a télire való mézet.

Hajnalonként, hazafelé a sok virágporral, nektárral megrakodva,

vidáman döngicséltek. Zsongítóan zengett tőlük a kaptár.

– Uhum, pont erre gondoltam – mormolta a bagoly félálom-

ban, mikor az éjszakai portyázás után reggel, az odújában

a másik oldalára fordult.

- 15 -
7 -12 éveseknek

Az igazi kincs
Amióta világ a világ, sokan, sokat ábrándoznak a nagy

kincsről. Arannyal dugig tömött ládákról, kincses barlan-

gokról vagy varázslattal elérhető, mérhetetlen gazdagság-

ról, mesebeli vagyonokról szólnak a régi és mai történetek.

Ezek az emberek történetei.

Mások, tán maguk a méhek is, az arany és a drágakövek he-

lyett a kaptárba gyűjthető, tápláló napfényt, a mézet istenítik.

Ám ahol vannak méhek, ott mindig akadnak olyan mézked-

velők, akik szeretnének egyszerre rengeteg édességhez jutni.

A mézes odúkat fosztogató medvék nem restek fára mászni,

tűrni a méhek csípéseit, mert imádják a mézet.

- 16 -
- 17 -
A távoli múltban, a kőkorszaki emberek a vadméhek lépes mézét

gyűjtögették, amint az eldugott erdei törzsek teszik Ázsiában

napjainkban is. Fáradságos, veszélyes munka a vadméhek mé-

zének megszerzése. A mézkedvelőknek ez nem számít. A merész

mézvadászok minden évben nekitámasztják keskeny, hosszú

létráikat a meredek sziklafalaknak, s halált megvető bátorság-

gal másznak több száz méter magasba a lépes mézért.

Ha hiszed, ha nem, a méhecskék minden nap gondo-

san megtervezik a virágpor- és mézharmatgyűjtő útjaikat.

Hajnalonként, amikor még nem érdemes röpködni, mert min-

dent ellep a harmat, a méhek kis tanácskozásokat tartanak.

Ők nem beszélnek, hanem egyértelmű táncmozdulatokkal

mesélik el egymásnak, hogy ki, hol látott gazdag méhlegelőt,

sok vidáman nyíló virágot. Amikor az új lelőhelyek helyzetét

a kaptár minden lakója tudja, eltáncolják egymásnak, miféle

mézre számíthatnak éppen.

Nem találomra keresgélik a nektárt, hanem gondosan meg-

tervezik a munkájukat, mint ahogyan mi megtervezzük

a dolgaink menetét, mielőtt nekilátunk egy-egy feladat-

nak. Álmodozunk, szétnézünk a világban, tervet készítünk

a munka menetéről, csak azután látunk neki.

- 18 -
- 19 -
- 20 -
Mézi, Zümi, Zizi, Zimmi, Maja és több ezer kis társuk komo-

lyan eltervezett útvonalakon haladnak virágról virágra.

Tudják jól, hogy az akácvirágzás ideje május közepétől tart,

néha bő egy hónapon át, a selyemkórómézhez valót júni-

ustól augusztusig gyűjthetik be.

Gondoltad volna, hogy külön gyűjtik a vadgesztenye és

a szelídgesztenye virágporát? Lankadatlan szorgalommal

keresik fel a hársfákat, a fenyőket, a repcetáblákat.

Tudtad, hogy ezt természetesen nem a mi kedvünkért te-

szik? A méhecskék a kaptáraikban sok ezer kis méhcseme-

tét nevelnek, ráadásul a téli eleségükre is gondolniuk kell.

Az ember több száz éve rájött, hogy jobb, ha segíti a méhek

életét. Kaptáraikat ezért mindig a virágzó növények köze-

lébe szállítják, gondoskodnak a kis rovarok ivóvizéről, bese-

gítenek a kaptáraik tisztán tartásába. A jó méhész ponto-

san tudja, hogy mennyi mézet pergethet ki, mennyi kell,

hogy maradjon télire a méheknek.

Cserébe a méhek egész tavasszal és nyáron lankadatlan

szorgalommal gyűjtik a méznek valót. Jut is, marad is ala-

pon, ha rajtuk múlna, egyre többet vinnének a kaptáraikba.

- 21 -
Van azonban néhány komoly bökkenő. A túlzásba vitt per-

metezés, a gyümölcsösök ritkítása és a szeszélyes időjárás.

Mézi, Zümi, Zizi, Zimmi, Maja és utódaik kizárólag akkor űz-

hetik ősi mesterségüket tovább, ha mi emberek, köztünk te

is, vigyázunk a természet tisztaságára.

Közös érdekünk, hogy a begyűjtött méz jól szolgálja a méhek

és a mi egészségünket, vegyszermentes legyen és tápláló.

Igen, jól gondolod, az igazi kincs az egészség!

- 22 -
- 23 -
- 24 -
 APA/ANYA
MUNKAHELYE

- 25 -
3 -5 éveseknek

A szüleim munkája
Anya beosztja a hajók útját, ért a számokhoz is ám!

Apa ábrándozik, töpreng, tervez reggel, délben, délután.

Az én apukám teát iszik, ha fárad,

és rögtön sok remek ötlete támad.

Az anyukám mindig vidám, talán mert könyvelő.

Az én édesapám a legjobb darukezelő.

Az enyém az építésvezető!

Apám beszerző, az én papám

pénzügy-számviteli munkatárs.

A munkájuk fontos. Szeretik, nem is vitás.

- 26 -
- 27 -
6-9 éveseknek

Építkezos mese
– Mindjárt kész! - biztatták magukat az építők, bár aznap va-

lahogy picit nehezebben ment a kelleténél minden.

– Bárcsak felbukkanna most egy titkos segítő, egy láthatat-

lan manó, akárki! – kesergett az egyik fiatal munkás, akinek

a kezéből ismeretlen okból újra meg újra kicsúszott a szerszám.

– Az a baj, hogy ez nem egy reptér, csupán egy lakóház –

okoskodott egy minden lében kanál öreg szaki.

– Miféle manó? Csak nem a konferenciázókra gondolsz, édes

fiam? – kérdezte gunyorosan a munkavezető. – Tudhatnád,

hogy nekik semmi közük az építkezésekhez, ők vendégek.

- 28 -
– Láthatjátok, hogy a daruval van valami gond. Most hívtam

ki a karbantartókat. Addig is menjünk az árnyékba uzsonnázni

– javasolta Lackó, és el is indult a padok felé. A többiek utána.

Nem szerették lopni a napot. Gyorsan kipakolták az elemózsi-

ákat, a termosz teákat, és hipp-hopp beuzsonnáztak. Éppen az

asztalt törölgették, amikor megérkeztek a karbantartók.

A mesterek meghallgatták a panaszokat, alaposan körbe-

járták a mozdulatlan darut. A lakatosmester körbekocogtatta

a daru kerekeit, felmászott a vezetőfülkéjébe, ott is jól megné-

zett mindent, majd a fejét csóválva lemászott.

– Nincs ennek semmi baja – mondta halkan. Az építőmunká-

sok halkan morogtak.

- 29 -
Most az elektroműszerész következett. Előhúzta az áramerős-

ség-mérőjét, és azonnal kiderítette, hogy a daru nem kap ára-

mot, ezért nem tud működni.

– Nincs benne egy rezdülésnyi áram sem – mondta csügged-

ten, és kérdőn körbenézett. – Hol a darukezelő?

Az illető épp akkor fordult be a sarkon. Vidáman fütyörészett,

és mindenki jól láthatta, hogy amint elment a fő villanykap-

csoló tábla mellett, felkapcsolt egy termetes, kék kapcsolót.

– Csak nem akartam, hogy bárkinek valami baja essék – mo-

tyogta, amikor a kissé bosszús, de megkönnyebbült tekintetű

kollégáira nézett. A karbantartók elmentek, az építkezés meg

manók nélkül is, nekilódult, mint a karikacsapás.

- 30 -
- 31 -
7-12 éveseknek

Manókonferencia
Apró tündér koromban sokat töprengtem, mi legyek, ha nagy

leszek. Mihez szeretnék kezdeni magammal? Repülni minden

tündér tud, varázsolni is mindegyik. A tündérek született virág-

kertészek, én is. Ám ember és tündér általában jobb szereti a ki-

hívásokat, és igen ritkán választ olyan szakmát, olyan munkát,

amihez eredendően ért.

Reggelente az ablakból elnézegettem a sietős felnőtteket, és

találgattam, ki hová igyekszik. Sok foglalkozás eszembe jutott,

például a futároké, postásoké, tanítóké, tervezőmérnököké, sza-

kácsoké, targoncavezetőké, balerináké. A tündérkocsisok, tün-

dérszabók is gyakran eszembe jutottak. Milyen csodálatos is

lepkefogatot hajtani!

- 32 -
- 33 -
Azt azonban álmomban sem gondoltam volna, hogy létez-

nek üzemeltetők, konferenciaszervezők és hasonlók. Pedig lé-

teznek ám, az én példámon is láthatod!

Én is egy konferenciaszervező lettem, mire felnőttem!

A gyerekeimnek nagyon tetszik a munkám. Csoda aranyos

munkatársakra találtam itt

a hotelben. Mindent a ven-

dégek kényelméért csiná-

lunk. A konyhán változatos és

egészséges ételek készülnek,

a fitnesz részlegünkben majd

húszféle tornát és mas�-

százst kínálunk, a konferen-

ciákat kicsi és nagy termek-

ben is meg tudjuk rendezni.

Esténként kellemes, halk zene

szórakoztatja a beszélgetni

vágyó vendégeket.

Tündérek lévén, úgy képzeltük,

mindenféle igényt ki tudunk

elégíteni.

- 34 -
Egyik reggel különös suttogás hallatszott a telefonban.

– Halló! A hotellel beszélek? – A recepciós tündér igenlő vá-

laszára újabb suttogás következett.

– Úgy hallottuk, van vagy 136 szobájuk. Igaz?

– Igaz, és sokkal több férőhelyünk.

– Az jó, mert mi, manók, tit-

kos konferenciát kívánunk

rendezni önöknél.

– Elnézést! Jól értettem?

Titkosat és manót? Hány na-

posra tervezik?

– Három nap egy esztendő,

tehát ha nem húzzuk el nagyon

a dolgot, három nap épp ele-

gendő lesz számunkra. Előre

megmondom, nem eszünk

meg akármit.

– Gondoltam, kedves ööö,

izé, kihez is van szerencsém?

- 35 -
– Az hadd maradjon az én titkom. Legyen elég, hogy manó

vagyok, ki akarom venni az önök összes szobáját, és titkos

konferenciát akarunk rendezni, pont önöknél, tündéreknél.

Úgy gondolom, a tündérek szintén titokzatos népek, nem

fognak sokat akadékoskodni. Jól gondolom?

– Igen, igen – felelte kissé zavartan a recepciós tündér, és

gyorsan odaintett a telefonhoz.

Köszöntem, bemutatkoztam, megkérdeztem a nevét, hátha

nekem elárulja. Lássatok csodát! Elárulta! Kiderült, Mohai

Ödönnek hívják, ő a manó csoport vezetője. Közölte, hogy már

ma estére megérkeznek, vacsorára pedig mindannyian párolt

páfrányt kérnek erdei csiperkével, szederszörppel. Evés után

azonnal tartanak majd egy összejövetelt, projektort is kértek.

No, gondoltam, Ödönnek nem hiányzik még egy szervező. Sebaj,

valamiképp csak hasznossá tudom tenni magam.

Izgatott repdesés vette kezdetét, a szobalány tündérek ro-

hammunkában ágyaztak, rakták ki a törölközőket, sampono-

kat, a konyhában hatalmas kondérokban párolták a páfrányt

és a gombát. A pakoló fiú egész délután hordta fel a pincé-

ből a szederszörpöt. A pincérek és segédeik szépen megte-

rítettek a vacsorához.

- 36 -
Lassan beesteledett. A szálloda hallját erőteljes zsibongás

töltötte be, érezni lehetett, hogy egyre többen ácsorognak

a fogadópult körül, de látni senkit sem lehetett.

Mivel Ödön sem mutatkozott, megálltam ott, ahol a tömeg

sűrűjét éreztem, megrezegtettem a szárnyaimat. Egyből

megértettek és elhallgattak szépen.

- 37 -
- 38 -
– Jolán vagyok, a szervező tündér – közöltem. – Hálás lennék,

ha lemondanának a láthatatlanságról. Végtére is itt a szállo-

dában egymás között vagyunk, fölösleges ennyire titkolózniuk.

Majdnem egy percig hallgattak, aztán sorra, hálásan elő-

bújtak láthatatlanná tévő köpenyeik alól.

Immár felszabadultan becsődültek az ebédlőbe, és bol-

dogan hozzáláttak a vacsorájukhoz. A szederszörptől ki-

pirult orcával köszöntőket mondtak egymásra, a manók,

a tündérek és más mesebeli népek egészségére, majd

igen fürgén átmentek a konferenciaterembe, ahol Ödön

már hozzá is fogott az első téma ismertetéséhez. A téma

az erdők és városok egészséges kapcsolata volt, benne

a manók kiemelkedően fontos szerepével.

Mert, láthatatlanul ugyan, de ott vannak

mindenütt, ahol folyamatos a tennivaló.

Éjfél rég elmúlt, mire ágyba kerültem. A kisfi-

amra és a kislányomra gondoltam, akikkel

holnap kirándulni megyünk a hotel környé-

kére, és a közeli erdőbe is berepülünk egy

röpke nézelődésre.

- 39 -
- 40 -
KÖRNYEZETVÉDELEM

- 41 -
- 42 -
 3-5 éveseknek

Már nagy vagyok

Egyedül fel tudom venni a ruháimat, be tudom fűzni a cipőmet.

Már nagy vagyok! Kimehetek a kertbe játszani. Sőt!

Néha, amikor a nagyim vagy édesanya megkér, kivihetem

az üres műanyag palackokat, a telefirkált papírokat, az üres

lekvárosüvegeket és a konyhai hulladékot a szemetesbe.

Pontosabban a szelektív hulladékgyűjtőkbe, mindegyiket

a maga helyére!

Ugyanúgy odafigyelek erre, mint a szomszéd Kata meg Peti.

Nagy vagyok, megteszem, mert szeretek a szép, tiszta kertben

játszani, tiszta utcákon sétálni.

Szeretek úgy élni, mint a pillék, semmi nyomot sem hagyok

magam mögött.

- 43 -
6-9 éveseknek

A mosolygó Föld
Nem titok, hogy a Föld az egyetlen hely a hatalmas világmin-

denségben, ahol az ember megélhet. Az sem titok talán, hogy

ugyanúgy nem lehet a végtelenségig terhelni, ahogy nem lehet

egy málhás szamarat sem. Mert ha túl sok terhet raksz a csacsi
hátára, összeroskad a nagy súly alatt, ha nem adsz neki ren-

desen enni, csak örökké dolgoztatod, akkor megbetegszik, sőt

sajnos még rosszabb is történhet vele, főleg, ha inni sem kap.

Ugyanígy van ezzel a Föld is, ha minden folyójára vízerőműve-

ket építesz, eltereled a természetes vizeket, a környéken leszá-

rad az utolsó fűszál is, mert víz nélkül nincs élet. Ha mindent ki-

bányászol a Föld belsejéből – szenet, olajat, követ, ásványokat

- 44 -
–, nem marad semmi a gyerekeidnek, unokáidnak. Ki tudja, ők

miből fognak építeni, milyen nyersanyagokból gyártanak gé-

peket, mivel fűtenek, mit töltenek a járműveikbe?

Mit kell tenni tehát, mielőtt cselekszel? Igen! Jól látod.

Gondolkodni kell, mértéktartóan tervezni, mert régi mondás, de

nagyon igaz, hogy a Föld nem a miénk, senki sem sajátíthatja ki

a kincseit, mert a Földet a szüleink is, mi is csak kölcsön kaptuk,

az unokáink és még későbbi utódaink számára továbbadjuk.

S természetesen ők sem a végleges tulajdonosai.

Öröm itt élni, ha tiszta a levegő, ha minden szinte magától

megterem, és nincs teleszemetelve sem a talaj, sem a tenger.

Fontos vigyázni a Földre, mert

nincs több belőle. Hadd léle-

gezzen szabadon, hadd ossza

meg velünk önként a kincseit!

Légy szíves, bánj jól vele, hiszen

a családod, ismerőseid és a te

egyetlen otthonodról van szó!

Hadd mosolyogjon!

- 45 -
7-12 éveseknek

Az elvarázsolt tenger
Történt egyszer, az üveghegyeken túl, az Óperenciás

tengeren is túl, hogy Veronika és barátai kimentek

a tengerparti strandra.

Álomnyaralás volt ez nekik. Egész nyáron napfürdő

és lubickolás a hűs tengerben. Úszni, búvárkodni

szerettek volna, és egy jót csónakázni.

A homok szép sárga volt, csak itt-ott kandikált ki

belőle néhány műanyag pohár és csokipapír.

A barátoknak már ez sem tetszett. Akkor szomo-

rodtak el igazán, amikor a csónakot vízre bocsátot-

ták. A vízinövények, tengeri siklók, apró halacskák,

- 46 -
pancsoló rákok és bucskázó teknőcök helyett nejlonzacskó-

kat, műanyag palackokat, poharakat, cukroszacskókat, félig

leeresztett strandlabdákat, kókadt úszógumikat, szívószála-

kat, kisebb kannákat, sőt, hálók maradványait látták örvényleni

a csónakjuk körül. A vízből szinte semmi sem látszott.

Alig hittek a szemüknek, de azért bemásztak a csónakba és

elindultak. Épp hogy haladtak néhány evezőcsapásnyit, ami-

kor felbukkant mellettük egy naphal, majd egy delfin és egy kis

halraj. Ez utóbbi apró halak szemlátomást szédelegtek a víz-

ben, a delfinre ráakadt egy halászháló, a naphal hátsó uszo-

nyára egy zsineg tekeredett. Veronika helyben tartotta a csó-

nakot. Könnyű dolga volt, teljesen elakadt a sok hulladéktól.

– Elátkozott tenger ez, vagy mi? – kér-

dezgették egymástól a gyerekek.

Peti és Zsuzsi búvárszemüvegben és

a légzőpipával gyorsan a vízbe ugrottak.

Peti szinte azonnal belebotlott a mély-

ben egy rájába, amelynek karcsú fa-

rokrészére több műanyag zacskó és

zsineg gabalyodott egyszerre.

- 47 -
Zsuzsi egy gyerekcápával találta magát szembe, de nem volt

mitől tartania, mert a cápa hegyes fogai beleakadtak egy

nagy palackba. Tátott szájjal, elkeseredetten úszkált ide-oda,

de nem tudott szabadulni a terhétől.

Veronika a csónakból kikiabált a partra, hogy aki ráér, jöjjön

gyorsan, mert sokféle holmit kéne elvinni a szelektív hulladék-

gyűjtőbe. Viktória, Manna, Bendegúz és Vendel azonnal ott ter-

mettek, és felnőtteket meghazudtoló türelemmel szedegették

az ázott papírosokat, üres üvegeket, kisebb fémhulladékokat

és a rengeteg műanyagot. Volt ott minden, a bicikliküllőtől

a szétázott mesekönyvig.

Zsuzsi megmentette a cápagyereket. Peti megszabadította

a ráját a rátekeredő zsinóroktól. Felfelé úszva egy ókori szobor-

fejet talált a vízben. Mindenkinek elmesélte, hol látta, remélte,

hogy Vendel anyukája, aki régész volt, még ezen a nyáron ide-

jön és felhozatja valakivel.

A tenger vize ismét zavartalanul hullámzott, látni lehetett csil-

logó, kék felszínét, és ahogy fehér tajtékot vet a habja. A gyere-

kek elégedetten legeltették szemüket a megtisztított strandon.

– Mára kész! – kiáltott egyikük a hulladékgyűjtők mellől.

- 48 -
Közben rájuk esteledett, kijöttek a partra,

egymás mellé kuporodtak. Ültek csendben.

Veronika szólalt meg elsőnek.

– Hogy is volt azzal a hableánnyal? Ki emlékszik rá?

A barátok csendesen mosolyogtak.

- 49 -
- 50 -
SZÜLETÉSNAP

- 51 -
3-5 éveseknek

A nagy ünnep
Az első születésnap,

az ötödik, a tizedik, a huszadik,

a harmincadik.

Hát még a negyvenedik!

Sziporkázzanak ötleteitek,

ragyogjanak terveitek,

legyen minden elképzelésetek

sikeres, kellemes!

Kívánunk még sok-sok boldog szülinapot

nektek és veletek!

- 52 -
- 53 -
- 54 -
 6-9 éveseknek

Majdnem méhecskés mese

Nagy nap ez a mai! Ma ünneplőbe öltöztetjük a szívünket is.

Látod? A negyvenedik születésnapi buliba meghívtak minden

dolgozót, vezetőt, kisegítőt, környékbeli barátot. Természetesen

a méhecskéket sem hagyták ki.

Apa, anya és a többi munkatárs szépen földíszítették a termet,

becsomagolták az ajándékokat, virágokat raktak az asztalra.

Behozták a szülinapi tortát.

A torta hatalmas volt, mégsem fért volna

rá negyven gyertya, ezért csak négy került

a tetejére, minden évtized örömére egy-egy.

- 55 -
A méhecskék sokat töprengtek, mivel lephetnék meg az

ünnepelteket, végül úgy döntöttek, egy akkora darab lépet

ajándékoznak, tele mézzel, amekkorát elbírnak.

Megadták a módját. Díszes süveget csaptak

a fejükbe, kis léggömböket kötöztek a testükre,

szabad lábacskáikkal a lépet fogták.

Nagy műgonddal lerakták az ajándékot és eltáncolták

a szülinapi köszöntőjüket. Mert a méhek táncikálással köz-

lik a mondanivalójukat, táncmozdulatokkal beszélgetnek.

Íme a táncos köszöntő laza fordítása:

„Boldog születésnapot, szép eredményeket!

Legyetek szorgalmasak, mindig ügyesek!

A következő negyven évben is szeressétek a méheket!”

Megértették az ünnepeltek vagy sem, még nem tudhatjuk,

de így történt, mert másként nem történhetett.

- 56 -
- 57 -
7-12 éveseknek

Az ünnepkeresok
Túl az Óperencián, de az Üveghegyen innen, ez a nap ugyan-

úgy indult, mint a többi.

A vezetők irányítottak, a hegesztők szorgosan hegesztettek,

a takarítók takarítottak, a mérnökök terveztek, a fuvarosok

minden építőanyagot és szerszámot helybe hoztak, az épí-

tők szorgalmasan építettek.

A ház szépen magasodott, a nap rendben telt-múlt, meg-

ebédeltek, dolgoztak tovább.

Már majdnem véget ért a munkanap, amikor valakinek hirte-

len eszébe jutott a születésnap, a KÉSZ Csoport születésnapja.

- 58 -
Hova lett? Reggel még mindenütt ott téblábolt, szinte egy-

szerre. Mindenbe beleütötte az orrát, rákérdezett az alapo-

kat ásókra, hogy ugye nem az ő ajándékát dugják el éppen?

Belekukkantott a talicskákba, hátha az ajándékai rejtőznek

a téglakupacok alatt.

A szerszámokkal érkező teherautókat sem hagyta ki. Sosem

lehet tudni! A létrákra is fürgén felmászott, s alaposan megvizs-

gálta az épülő falak minden négyzetcentijét, nehogy valaki, vé-

letlenül vagy direkt, a vicc kedvéért, oda rejtse az ő valamelyik

ajándékát. Mert ő maga a megtestesült ünnep, a Születésnap.

- 59 -
A hosszas kíváncsiskodásba délutánra belefáradt. S valami-

képp ekkor tűnt el a hegesztők, takarítók, építőmunkások, vil-

lanyszerelők, mérnökök, vezetők és beosztottak szeme elől,

csak akkor ezzel a ténnyel nem foglalkozott senki.

Mert mindenkinek megvolt a maga dolga.

A KÉSZ Csoport munkaterületén aznap gyakornok diákok is dol-

goztak, a parkból segítettek összegyűjteni a hulladékot. Ter-

mészetesen gondosan szétválogatva a papírt, műanyagot, flako-

nokat és fémdobozokat. A 4-es és 5-ös mezt viselő fiúk buzgón

gyűjtötték a szemetet. Egyikük sem nézegetett felfelé, pedig!

Pedig, ha felnéztek volna, észrevehették volna

a Születésnapot, amint vidáman elröppen a fák

fölött egy léghajóban ülve. A madarak látták,

a fák látták, de ők egy szót sem szóltak. Gondolták,

kirándul egyet a Születésnap, mielőtt holnap

lenne, azaz az ünnepelt nagy napja.

Az ünnep élvezte, hogy keresik. Pajkosan mo-

solygott és magában kacarászott, amikor látta,

hogy egyre izgatottabban kutatnak utána.

Léghajója lassan kilibegett a városból, ki a fa-

luból, és elért egy dombvidékre.

- 60 -
A KÉSZ Csoport alkalmazottai és vendégei pedig abbahagy-

ták a keresgélést. Taktikát váltottak. Kimentek a dombvidékre,

ahol volt egy nagyon szépen berendezett vendégházuk, s úgy

döntöttek, ott fogják várni az ünnepeltet.

A kertben asztalokat terítettek, roskadásig rakták finomságok-

kal, a gyerekekre is gondoltak, mert a kis asztalról sem feled-

keztek meg. A kert végébe egy zenekar telepedett, a fiatalok

már ropták is a születésnapi táncot.

- 61 -
A vendégház északi falához, ahol sűrű volt az árnyék és hűvös

a levegő, egy jól látható asztalkára kirakták a Születésnap tor-

táját. A torta tetején marcipánból a 40-es szám díszelgett, mert

a KÉSZ Csoport negyvenedik születésnapját ünnepelték! Bizony,

negyven sikerekben gazdag, munkás esztendő telt el azóta,

hogy a KÉSZ Csoport megszületett, nem csupán felcseperedett

és kiteljesedett, de több, mint egy emberöltőn át egyre vonzóbb

lett az emberek – megrendelők és munkatársak – szemében.

Nem kellett már tovább keresni az ünnepet.

Léghajójával leszállt ő a domb mögött, fürgén, boldogan bak-

tatott a tiszteletére rendezett összejövetelre, hiszen negyven

év ide vagy oda, lélekben ugyanolyan friss volt és tettre kész,

mint kamasz éveiben.

A vendégek magasba emelték

a poharaikat, ki szörppel, ki mással,

boldog születésnapot, hosszú, sike-

res életet kívánt az ünnepeltnek.

A születésnapos megköszönte, hogy

gondoltak rá, majd váratlanul fel-

pattant és eltűnt a domb mögött,

egy pillangót kergetve.

- 62 -
- 63 -
- 64 -
 ÖSSZES
SZÜLINAPI RAJZ

- 65 -
 Gubcsó Karola, 4 éves Üveges Regina, 12 éves Aslani Amélia, 7 éves

Szebenyi Regina, 5 éves Fekete Zsigmond, 3 éves

Varga-Móra Eliza, 8 éves

Lukucz Barnabás, 7 éves Üveges Viktória, 11 éves

 Filip Patrik, 6 éves

Müller Lili Róza, 8 éves

Kovács Krisztina, 8 éves

Szalai Manna, 10 éves

Mucsi Dániel, 6 éves Bozsik Noa, 5 éves

Kardos Lana Szaffi, 4 éves

 Szólik Sára, 5 éves Kovács Edmond, 8 éves
Sallai Flóris, 10 éves

Szabó-Kutsán Nimród, 10 éves Kovács Egon, 10 éves

Szemán Gréta Tirza, 11 éves

Kővári Csaba, 8 éves
Sziklai Maja Hanna, 6 éves

Nagy Bence, 6 éves

Müller Liza Berta, 5 éves
Balpataki Attila Botond, 5 éves

Fekete Johanna, 7 éves

Szebeni Barna, 10 éves
Kovács Ádám András, 6 éves
 Ardai Lujza, 7 éves

Pallag Jusztícia Csinszka, 7 éves Bozsik Lotti, 8 éves

Ardai Zsombor, 11 éves

Flaman Iván, 5 éves Szabó-Kutsán Zselyke, 6 éves

Nagy Petra Noémi, 8 éves

Zeleny Botond, 7 éves Horváth Lilla, 4 éves

Horváth András, 6 éves

 Vörös András, 11 éves Kovács Botond, 11 éves Kovács Boglárka, 9 éves Filip Olivér, 3 éves

Katona János Noel, 6 éves Hundra Emma, 12 éves Zeleny Borbála, 9 éves Németh Veronika, 9 éves

Szalai Zengő, 8 éves

Kovács Krisztián, 9 éves

 Kreisz Aisa, 4 éves

Németh Gréta, 12 éves Kreisz Dusán, 9 éves Kreisz Bercel, 6 éves

Kovács Kitti, 9 éves

A kiadvány létrejöttében közreműködtek:

Szerző: Csáky Ida Anna

Korrektor: Marján Erzsébet

Grafikai munka: Gál Barbara

Gyártás: BOOOK Kiadó Kft.

Kiadóvezető: Széplaki Péter

Szerkesztőségvezető: Illés-Zsupos Ildikó

Művészeti vezető: Sólymos Ágnes Eszter

Grafikai munkatárs: Németh Virág

Szerkesztőségi munkatársak:
Kamarás-Vida Krisztina, Nagy Máté

PR-munkatárs: Vallyon Nikoletta

Valamint
a KÉSZ Csoport marketing csapata.
Boldog születésnapot,
KÉSZ Csoport!