Jace levele Clarynek az Üvegvárosból

Clary,

Mindennek ellenére, nem tudom elviselni a gondolatot, hogy ez a gyűrű örökre elvesszen, nem
jobban, mint azt, hogy örökre elhagyjalak téged. És bár az egyikkel kapcsolatban nincs
választásom, legalább a másikban választhatok. Itt hagyom neked a családi gyűrűt,
ugyanannyi jogod van hozzá, mint nekem.
Miközben ezt írom, nézem, ahogy felkel a nap. Te alszol, álmok úszkálnak nyugtalan
szemhéjad alatt. Azt kívánom, bár tudnám, mire gondolsz. Azt kívánom, bár belebújhatnék a
fejedbe, és úgy láthatnám a világot, ahogy te. Azt kívánom, bár úgy láthatnám magam, ahogy
te. De talán nem akarom látni. Talán attól még inkább úgy éreznék, ahogy már amúgy is,
mintha rád erőltetnék valami Nagy Hazugságot, és ezt nem bírnám elviselni.
Hozzád tartozom. Bármit tehetnél velem, amit akarsz, és én hagynám. Bármit kérhetnél tőlem,
és én megszakadnék, hogy próbáljalak boldoggá tenni. A szívem azt súgja, ez a legjobb és
legnagyszerűbb érzés, amit valaha éreztem. De az eszem tudja a különbséget aközött, hogy
akarsz valamit, amit nem kaphatsz meg, és aközött, hogy akarsz valamit, amit nem kellene
akarnod. Én nekem nem kellene akarnom téged.
Egész éjjel téged néztelek, ahogy alszol, néztem, ahogy a holdfény jön és megy, az arcodra
fekete és fehér árnyakat vetve. Még soha nem láttam ennél gyönyörűbbet. Arra az életre
gondolok, ami a miénk lehetne, ha a dolgok másképp lennének. Egy életre, ahol ez az éjszaka
nem egyedülálló esemény, nem független minden mástól, ami valóságos, hanem minden éjjel
ilyen. De a dolgok nem így vannak, és én nem tudok anélkül rád nézni, hogy ne érezzem úgy,
mintha becsaptalak volna, hogy belém szeress.
Az igazság, amit senki nem hajlandó kimondani hangosan az, hogy senkinek nincs esélye
Valentine ellen, csak nekem. Olyan közel juthatok hozzá, ahogy senki más. Úgy tehetek,
mintha csatlakozni szeretnék hozzá, és hinni fog nekem, egészen az utolsó pillanatig, amikor
véget vetek az egésznek, így vagy úgy. Van valamim, ami Sebastiané. Követhetem oda, ahol
apám rejtőzik. És ezt is fogom tenni. Szóval hazudtam neked tegnap éjjel. Azt mondtam, csak
egy éjszakát akarok veled. De minden éjjelt veled akarok. És ez az, amiért most ki kell
csusszannom az ablakodon, mintha gyáva lennék. Mert ha ezt a szemedbe kellene mondanom,
nem tudnám rávenni magam, hogy menjek.
Nem hibáztatlak, ha utálsz engem, azt kívánom, bár így lenne. Ameddig csak álmodni tudok,
rólad álmodom.

- Jace