KÍSÉRLETEK MAGASHEGYI NÖVÉNYEK MEGHONOSÍTÁSÁRA

A BÜKK-FENNSÍKON II.
JUHÁSZ LAJOS

A Tudományos Közlemények múlt évi (1967.) számában rövid beszá-

molóban ismertettem kísérleteimet, amelyeket magashegyi (alhavasi, ha-
vasi) növényekkel végeztem, a Bükk-fennsíkon való meghonosítás céljából.
Az ültetett növények mind megmaradtak. Több faj virágzott is, így a
hegyi harangrojt (Soldanella montana ssp. hungarica). 1966. augusztus hó
6-án a Nagymező keleti oldalánál húzódó fenyves lúcfenyői alá. vetettem
többek közt néhány erdei csormolya (Melampyrum silvaticum) magot.
Nagy meglepetésemre a következő év július 7-én két tő igen szépen virág-
zott. Ez annál inkább érdekes, mert az. erdei csormolya egyéves és félélős-
ködő (hemiparazita) növény, füvek gyökerein élősködik. A többi ültetett,
illetve meghonosított növény nem virágzott, mert az adott termőhelyi nö-
vények konkurrenciája nagy, emiatt nem tudtak kellően megerősödni.
A meghonosításra szánt növények csak akkor erősödnek meg, virág-
zásuk, szaporodásuk csak akkor remélhető, ha a konkurrenciát megszün-
tetjük, azaz a telepített fajok körül, legalább egy méteres körzetben a
spontánul ott tenyésző növényeket kiirtjuk. Leghelyesebb már ültetéskor
irtást végezni, így könnyebben és gyorsabban megerednek, megerősödnek
növényeink. Természetesen gondot fordítottam arra, hogy az eredeti ter-
mőhelynek megfelelő kémhatású talajba ültessem a növényeket — a mész-
kedvelőket mészkősziklás talajba, a mészkerülőket a töbörfenék ültetett
lucosának nyers humuszába.
Az 1963. óta végzett honosítási kísérleteim során azt is megállapítot-
tam, hogy a magashegyi növények megtelepítésének nem talajtani (edafi-
kus) tényezők a nagyobb akadályai, hanem éghajlati (klimatikus) faktorok,
ezek is csak nyáron érvényesülnek. Aszályos években, pl. 1967-ben, külö-
nösen hátrányos a tartós vízhiány. Ennek ellenére az optimális talajtani,
expozíciós és mikroklimatikus viszonyok biztosításával legtöbb havasi és
alhavasi növény valószínűen meghonosítható lesz a Bükk-fennsíkon.
A múlt évben (1967.) nyarán a következő növényeket ültettem töves-
től, illetve földlabdával, július hó 7-én a Nagymező mellett montán bük-
kösben, északi expozícióban: hegyi harangrojt (Soldanella montana ssp.
hungarica), havasi mirigylapu (Homogyne alpina), dundi (Hacquetia epipac-
tis), havasi bérclapu (Adenostyles alliariae), havasi kakicsvirág (Mycelis
alpina, syn. Cicerbita alpina). Az ültetett növények mellett a bükkösben
dominálnak: a pettyegetett tüdőfű (Pulmonaria officinalis), erdei széljií

327-
(Mercurialis perennis), erdei ibolya (Viola silvestris), bőven van farkas bo-
roszlán (Daphne mezereum), gyepalkotó az erdei hajper je (Hordelymus
europaeus).
A Nagymező északkeleti részénél elterülő lúcfenyves közié húzódó nyi-
ladék mentén fenyőfák alá és mellé ültettem havasi mirigylaput (Homo-
gyne alpina), havasi kakicsvirágot (Mycelis alpina).
Augusztus hó 11-én a Nagymező keleti részén, a legnagyobb töbör szik-
lás gerincén a következő növényeket ültettem el: pompás tárnicsot (Gen-
tiana clusii). kárpáti zörgőfüvet (Crepis jacquinii), havasi csillagvirágot
(Aster alpinus) és százszorszép csillagvirágot (Aster bellidiastrum). Ezen a
termőhelyen 1966. augusztus hó 6-án havasi kökörcsint (Pulsatilla alba) és
kárpáti harangvirágot (Campanula carpatica) ültettem. Mindkét faj gyen-
gén vegetál, még nem virágoztak.
A lúcfenyves nyiladéka végén fenyők mellé telepítettem ugyancsak
1967. augusztus 11-én nyakperecfüvet (Cortusa matthioli) és magcsákót
(Dryas octopetala). Az 1966. augusztus hó 6-án ide ültetett patyolat bog-
lárka (Ranunculus platanifolius), tátrai árvácska (Viola lutea ssp. sudetica)
és hegyi harangrojt (Soldanella montana ssp. hungarica) szépen megma-
radtak, azonban még nem virágoztak. Az ültetett növények gyengeségének
oka az; is, hogy az ültetés nyáron történt, amikor a vízhiány igen érzéke-
nyen érinti a növényeket.
Ugyanide október hó 6-án az Alacsony-Tátrából hozott növények kö-
zül ültetésre kerültek a következő fajok: hegyi gyömbérgyökér (Geum
montanúm), havasi kökörcsin (Pulsatilla alba), pettyes tárnics (Gentiana
punctata), havasi harangvirág (Campanula alpina), havasi margaréta (Chry-
santhemum alpinum), apró kankalin (Primula minima) és havasi kövirózsa
(Sempervivum montanum).
A fenyves nyiladékba, ahol az erdei csormolya virágzott, hegyi gyöm-
bérgyökeret (Geum montanum), havasi medvegyökeret (Ligusticum mutel-
lina) és fűnemü füzet (Salix herbacea) ültettem el. Telepítési kísérleteim
eredményei csak több év eltelte után tekinthetők véglegesnek. Ennek elle-
nére már most szükségesnek tartottam a botanikus közvélemény tudtára
hozni vizsgálataim adatait, nehogy florisztikai kutatásaik során félrevezető,
ültetett előfordulásokat „fedezzenek" fel.

328-