Magyarország Virágos Növényei

MAGYARORSZÁG VIRÁGOS
NÖVÉNYEI
WAGNER, JÁNOS
Hoffmann, Károly
Created by XMLmind XSL-FO Converter.

MAGYARORSZÁG VIRÁGOS NÖVÉNYEI
WAGNER, JÁNOS
Hoffmann, Károly
Publication date 1903

Minden jog fenntartva. Bármilyen másolás, sokszorosítás, illetve adatfeldolgozó rendszerben való tárolás a kiadó előzetes írásbeli
engedélyéhez van kötve.

Tartalom
ELŐSZÓ. ........................................................................................................................................... iv
1. TÁJÉKOZTATÓ. ........................................................................................................................... 1
2. NÖVÉNYEK. ............................................................................................................................... 38
1. I. osztály: Egyporzósak. Monandria. ................................................................................... 38
2. II. osztály: Kétporzósak. Diandria. ...................................................................................... 39
3. IV. osztály: Négyporzósak. Tetrandria. ............................................................................... 85
4. V. osztály: Ötporzósak. Pentandria. .................................................................................... 99
5. VI. osztály: Hatporzósak. Hexandria. ............................................................................... 170
6. VII. osztály: Hétporzósak. Heptandria. ............................................................................. 188
7. VIII. osztály: Nyolczporzósak. Octandria. ........................................................................ 189
8. IX. osztály: Kilenczporzósak. Enneandria. ....................................................................... 202
9. X. osztály: Tizporzósak. Decandria. ................................................................................. 203
10. XI. osztály: Tizenkétporzósak. Dodecandria. .................................................................. 228
11. XII. osztály: Húszporzósak. Icosandria. .......................................................................... 231
12. XIII. osztály: Sokporzósak. Polyandria. .......................................................................... 244
13. XIV. osztály: Kétfőporzósak. Didynamia. ...................................................................... 265
14. XVII. osztály: Kétfalkásak. Diadelphia. ......................................................................... 316
15. XVIII. osztály: Sokfalkásak. Polyadelphia. .................................................................... 340
16. XIX. osztály: Csőporzósak. Syngenesia. ......................................................................... 341
17. XX. osztály: Termőre-nőtt-porzósak. Gynandria. ........................................................... 389
18. XXI. osztály: Egylakiak. Monoecia. ............................................................................... 399
19. XXII. osztály: Kétlakiak. Dioecia. .................................................................................. 426
20. XXIII. osztály: Kevertvirágúak. Polygamia. ................................................................... 442
21. XXIV. osztály: Virágtalanok. Cryptogamia. ................................................................... 442
3. TÁBLÁK. ................................................................................................................................... 454
iii
ELŐSZÓ.
A K. M. Természettudományi Társulat a tagjai körében általánosan nyilvánuló óhajtásnak kívánt eleget tenni, a
midőn Hoffmann Károlynak immár harmadik kiadásban megjelenő Növényatlaszát, főleg színes képeinek
kedveért, kiadványai sorába felvette. A fordítást, illetőleg a magyar viszonyok tekintetbe vételével való
átdolgozást Wagner János aradi tanítóképző-intézeti tanárra bízta, a szokásos reviziót pedig reám ruházta.
Wagner áttanulmányozván a német munkát, arra az eredményre jutott, hogy voltaképen új magyar növénytani
képes könyvet kell írnia, nemcsak azért, mert Hoffmann sokszor igen rövid, alig tájékoztató növényleirásait
pontosabb, részletesebb leirással tartotta szükségesnek pótolni, hanem főleg azért, mert hazánk növényzete
nagyon sokban különbözik Németország flórájától: a mienk gazdagabb és szebb!
Wagner Jánosnak már előzetesen, tanulmány czéljából összeállított honi növényfajok jegyzéke kellő alapot
szolgáltatott a növényatlaszba felveendő fajok kiválogatására. Virágos növényeink valamennyi faját nem
vehettük fel e könyvbe; – az meghaladta volna a könyv czélját, mely csak az általánosabban elterjedt, vagy
honunk flórájának nevezetesebb fajaival óhajtja megismertetni a növények kedvelőjét.
Ebből a szempontból válogatva össze a leírásban ismertetett növényfajokat, a magyar kiadás mégis jóval
bővebb, illetőleg jóval több növényfaj leírását közli, mint az eredeti német munka harmadik kiadása.
Hoffmann Károly »Pflanzen-Atlas«-ának dr. Hoffmann Gyula átdolgozta harmadik kiadása 875 növényt
ismertet. Ezek sorából 56 növényt el kellett hagynunk, mivel hazánkban nem terem; tulajdonképen még többet
kellett volna elhagynunk, de az el nem hagyható színes képek kedveért meg kellett tartanunk. Az ily módon
megmaradt 819 növényleírást Wagner megtoldotta 446-tal, úgy, hogy a magyar kiadás 1265 növényt ismertet.
A magyar kiadás képeinek száma is meghaladja a német kiadásét. Ugyanis a német kiadás képeinek száma az
átvett 64 színes táblán 354; a magyar kiadás három új színes táblája 21 Magyarországra jellemző növényt közöl
színesen, és igy a magyar kiadás szines képeinek száma 375. A három új tábla közül a 65. és 67-ik Réti Ödön, a
66-ik Wagner Ágoston rajztanárok ügyességét dícséri.
A német II. kiadás 65. és 66. tábláját, valamint egyáltalában a moszatokra, gombákra, zuzmókra és mohokra
vonatkozó részt, minthogy a magyar kiadás czéljainak nem feleltek meg, nem vettük át –, hanem csak a virágos
növényeket és a puszta szemmel is felismerhető s a virágos növényekhez külsőleg hasonló harasztféléket, az ú.
n. edényes virágtalanokat tárgyaló részt.
A német kiadásból átvett szövegközti képek száma 415; – a fent részletezett okokból ugyanis az eredeti 475-ből
el kellett 60-at hagynunk. Az ismertetett új növények illusztrálására más könyvekből átvettünk 122-őt, új kép
készült 45. A magyar kiadás szövegközti képeinek száma tehát 582, vagyis a szines képekkel együtt összesen
957 növény képét tartalmazza ez a könyv.
Az új képek fele részét Wagner Ágoston, másik fele részét Wagner János természetből rajzolta.1*
Hogy a magyar kiadást a német munkánál használhatóbbá tegyük, több rendbeli változásra és bővítésre volt
szükség. Nevezetesen, a német munka második kiadásának mintájára, rövid általános részt tettünk a növények
leírásai elé, hogy az olvasó a növények leirásában használatos kifejezésekkel, műszókkal megismerkedhessék és
ezek kedveért ne kelljen más munkához folyamodnia. Közöljük azután előleges tájékozás végett Linné
rendszerét, melyet, mint olyat, mely a nem szakembereket legkönnyebben tájékoztatja, a leírt növények
csoportosításában a német eredetihez híven megtartottunk. De közöljük egyúttal a legújabb természetes rendszer
családjainak csoportosítását is; továbbá a növénynevek közt való tájékozódást elősegítő és rövidítve használt
úgymondott szerzők (autor) teljes nevének jegyzékét is. Végül a könyv használatára, illetőleg a növény
megismerésére, vagyis nevének felkeresésére vonatkozó rövid tájékoztatót bocsátunk előre.
A növények leírását magában foglaló részt – a munka zömét – egységes névjegyzék zárja be.
A növények leírásában és megválogatásában két, az eredeti német munkában nem követett új szempontot is
érvényre juttatunk.
1
Ez új képek némelyike a sokszorosító tévdeédésből készült nagyobb alakban, mint a többi.
iv
ELŐSZÓ.
Az első az, hogy közzé teszszük mindazokat a magyar neveket, a melyeket a magyar irodalom és különösen
Wagner évek óta folytatott gyűjtésének felhasználásával összeállítani sikerült. Csak azokat a neveket hagytuk el,
a melyeket egészen helytelen képzésük miatt jobb volt fel nem ujítani (pl. kékencz, gyapor), vagy a melyek
képzéséhez trágár kifejezéseket használtak.
Ha a sietős munka közben netalán nehány helyes név el is maradt, vagy tévesen használtatott: mégis hiszszük és
reményeljük, hogy e könyv e tekintetben is hasznos szolgálatot fog tenni. Hiszen a könyvbe felvett magyar
növénynevek száma közel 6000.
Reméljük, hogy e névbőség is meg fogja könnyíteni a növények felismerését, de egyúttal meg fogja könnyíteni
a vidéken használatos új nevek gyűjtését, hogy azután az újabb gyűjtésekkel gyarapodó névjegyzékünk alapul
szolgálhasson majd a közel jövőben a magyar növényvilág teljes névtárának megalkotásához. Mert ma bizony
még e tekintetben sok nehézséggel küzdünk.
A leírt növények magyar nevéül első sorban azt fogadtuk el, a melyet DiószegiSámuel és Fazekas Mihály jeles
»Magyar Füvészkönyve« óta jóformán minden magyar botanikus használ. A rossz képzésüek, vagy a latinból
egyszerűen átirtak helyett a későbbi irodalom nevei vagy a gyűjtött népies nevek közül választottunk. Némely
növénynek azonban ilyen népies nevére nem akadtunk. Ilyen esetben vagy a latin, a szláv vagy a német nevek
alapján alkottunk újat, vagy a közel rokon növények neveinek felhasználásával segítettünk magunkon. Ebben
Paszlavszky József, Társulatunk érdemes titkára is segítségünkre volt; tanácsait egyébként is az egész munkában
szíves köszönettel követtük.
Mindezek daczára érezzük, tudjuk, hogy nem alkottunk kifogástalant; de hiszszük, hogy törekvésünkkel a
helyes névtár megalkotásához valamennyire mégis hozzájárultunk.
A német kiadástól való második lényeges eltérés az, hogy minden tárgyalt növényfaj, vagy egy növénynemhez
tartozó növényfajok leírása után felsoroltuk azokat a fajokat, a melyek még hazánkban tenyésznek, de a
könyvben ismertetésük nem volt lehetséges. Ezeknek a felsorolásával azoknak akartunk kedveskedni, kik a
növények gyűjtésével rendszeresebben óhajtanak foglalkozni, de egyúttal ez által rá akartunk mutatni, hogy, ha
a keresett növény leírása a könyvben nem volna meg, mely nevek alatt keresendő a szakmunkákban.
A leirt és felsorolt fajok megitélésében nem voltunk hívei sem a túlságos összefoglalásnak, sem a túlságig vitt
széttagolásnak. Munkánk a növénykedvelő nagy közönség számára készült és így minden esetre jónak látszott a
tágabb körrel bíró fajokat tárgyalni, a tömérdek úgy mondott kis fajt és eltérést pedig számba nem venni, bár
nem térünk ki a kis fajok és az eltérések [pl. alfajok (subsp., subspecies), fajváltozatok (var., varietas), alakok
(f., forma) és keverékfajok (hybrid)] elől sem, ha ismertetésökkel a hazai specialis viszonyoknak szolgálatot
véltünk tenni.
A fajok ujabb megitélése, vagy neveiknek újabb megrostálása sok esetben arra kényszerített, hogy a magyar
irodalom eddig használta tudományos, tehát latin nevek helyett az ujabban megállapítottakat használjuk, de ez
esetben a magyar irodalom használta régibb nevet (mint egyjelentésűt, synonymot) zárójelben mégis közöljük,
hogy a magyar szakirodalomban való tájékozódást megkönnyítsük.
A növények leírásában Wagner szaktársam arra törekedett, hogy lehetőleg könnyűvé tegye a növények
felismerését, még azoknak is, kik behatóbban nem foglalkoztak a növények neveinek felkeresésével, illetőleg a
növények meghatározásával. Éppen ezért a német munka leírásait nem fordította le egyszerűen és, ha egyik-
másik növény leírását le is fordította, mindig bővítette, helyesbítette; a legtöbb növényt azonban ujonnan írta le
segédmunkák és saját tapasztalata alapján, különösen pedig önállóan járt el a ritkább növények, nevezetesen a
magyar növények leírásában.
Mindezeket figyelembe véve, a magyar kiadás nem tekinthető egyszerű fordításnak, hanem a német munka
felhasználásával készült eredeti magyar műnek.
Elöljáró beszédünkben beszámolva a szükséges tudnivalókról, azzal a szívből jövő óhajtással bocsátjuk e
munkát közre, vajha a hazai szép flóra tanulmányozásának minél több hívet szerezhetne.
A rövid idő alatt készült és bizonyára nem hibátlan könyv hiányaira, fogyatékosságára vonatkozó tudósításokat
köszönettel véve, őszintén óhajtjuk, hogy olyan szeretettel fogadják és használják honfitársaink, mint a milyen
szeretettel igyekeztünk vele mi és áldozatkészségével a K. M. Természettudományi Társulat a magyar
műveltségnek szolgálatot tenni.
Budapest, 1902. deczember 17-én.
v
ELŐSZÓ.
Mágocsy-Dietz Sándor.
vi
1. fejezet - TÁJÉKOZTATÓ.
A növény testrészei.
A növényeket általában két nagy csoportba oszthatjuk a szerint, a mint a faj szaporítása szempontjából virágot
fejlesztenek és magvat érlelnek, vagy pedig virágjok nincs és magvak helyett egyszerű spórákat teremnek; az
elsők a virágos növények, az utóbbiak a virágtalanok.
E könyv a hazai fontosabb virágos növényeket ismerteti; a virágtalanok közül csak a legfelsőbb rendűekre, az
úgynevezett edényes virágtalanokra terjeszkedik ki.
A virágos növények testén rendszerint gyökeret, szárat, levelet és ez utóbbiakból alakult virágot és termést
különböztethetünk meg. E tagok egyike-másika hiányozhatik is; egy időben pedig aránylag csak nagyon kevés
növényen figyelhető meg valamennyi rész, miért is ajánlatos, sőt a növény felismeréséhez, pontos
meghatározásához rendesen szükséges is, a növényt különböző időben megfigyelni, hogy valamennyi részét
megismerjük.
A helyet, melyen a növény tenyészik, megterem, termőhelynek mondjuk. A sokféle termőhelyet illetőleg a
növényeket nagyjában két csoportba oszthatjuk: szárazföldiekre és vízi növényekre.
Mind a szárazföldi, mind a vízi növények táplálékukat leginkább gyökereikkel a talajból, vagy a vízből veszik
fel.
Vannak azonban növények, melyek a korhadó talajból képesek csak táplálkozni, televénylakók (saprophyta), sőt
vannak olyanok, melyek csak más élő növény testéből táplálkoznak, gyökerébe, vagy szárába bocsátva be
gyökereiket, illetőleg szívóikat: ezek az élősködők (parasita).
Az élősködők, minthogy táplálékukat zöld növények, az u. n. gazdanövény testéből veszik fel, rendszerint nem
zöldek: ezek a valódi élősködők, melyek sorában a más növények gyökereiből táplálkozókat gyökéren
élősködőknek mondjuk. Vannak azonban köztük zöldek is, melyek táplálékukat leveleikkel a levegőből, sőt
gyökereikkel a talajból és a gazdanövényből is felveszik: ezek a félélősködők.
A növények életfeladata saját életük fenntartásán kívül első sorban a szaporodásról gondoskodni. E czélból
fejlesztenek különböző tenyészeti szaporító szerveket is, de e feladatot főleg termések, magvak fejlesztésével
teljesítik.
A termésfejlesztés szempontjából a növények egyszer-termők és sokszor-termők. Az előbbiek egyszer termést

érlelve elpusztulnak, az utóbbiak több, sok éven át élnek és bizonyos kor elérése után többnyire minden évben
teremnek magot kisebb-nagyobb mennyiségben.
Az egyszer termők sorában élettartamuk szerint megkülönböztetjük az egyéveseket (jelölésük=Egyéves), ha a

növény tavasszal csirázik, ugyanazon nyáron virít és termést érlel (kapor); az áttelelő egyéveseket
(jelölésük=Áttelelő egyéves), mikor a növény nyár végével, őszszel csirázik és a következő év tavaszán érleli
termését (galambbegy). Mind a kettő élete tehát legfeljebb egy évig tart; az egyszer termő növény lehet kétéves
(jelölésük=Kétéves), mikor a növény tavaszszal csirázik, levélzetet fejleszt, de csak a következő év nyarán virít
és érleli meg termését (murok); lehet évelő (jelölésük=Évelő), midőn évről-évre leveleket fejleszt és azután
egyszer virít, termést érlel és elpusztul (Agave); hazánkban csak némely kerti, vagy üvegházi növény ilyen.
A sokszor termők élete mindig több évre terjed: lehet évelő (jelölésük=Évelő), a midőn áttelelő tőkéjéből évről-
évre kihajt, hajtásai az első évben vagy az első években csak rövidek maradnak, később megnövekedve, minden
évben virítanak és termést érlelnek, de hajtásaik a tél folyamán elpusztulnak egészen a tőkéig, vagy legalább
legalsó részükig, (nyulárnyék). Hosszabb időn át sokszor teremnek azonban még azok az évelő növények,
melyeknek gyökere és szára is megfásodik, mint a minők a cserje (jelölésük=Cserje) és a fa (jelölésük=Fa),
melyeknek áttelelő fás szára évről-évre új hajtásokat és leveleket fejleszt.
Vannak még olyan növények is, melyeknek csak a száruk alsó része fásodik meg és marad meg évről-évre,
ellenben az egyéves hajtások majd teljes egészükben elpusztulnak: ezek a félcserjék.
Fás növényeink legnagyobb része leveleit őszszel lehullatja és csak kis része tartja meg télen át is; az előbbiek a
lombhullatók, az utóbbiak az örökzöldek.
1
TÁJÉKOZTATÓ.
A gyökér.
A gyökér rendszerint a növény földbeli része. Vannak azonban vízi, légbeli, sőt olyan gyökerek is, a melyek más
növénynek, az úgynevezett gazdanövénynek a testébe bocsátkoznak; ezek a tulajdonképeni szivók.
A gyökér rendszerint lefelé nő.
Ha a növény gyökere idősebb korában is a szár folytatásába esik, főgyökérnek mondjuk (minden fás és kórós
növény: libatop, oroszlánszáj, stb.); a belőle kiinduló vékonyabb gyökereket elsőrendű, az elsőrendűekből
növőket másodrendű gyökérágaknak, a végső, hajszálszerű ágakat pedig gyökérrostoknak nevezzük.
Ha a gyökér főága fejlődésében elmarad, elcsenevészedik, vagy elpusztul és a szár tövéből egyenlő vastag
gyökerek, az úgynevezett mellékgyökerek (járulékos gyökerek) nőnek, bojtos vagy rostos gyökérzetről
beszélünk (minden pázsitfű, hagymás növény gyökérzete, például 63., 205. kép). Ilyen mellékgyökerek a szár
bármely részéből is eredhetnek. Különleges feladatot teljesítenek a borostyán szárából fejlődő mellékgyökerek
az ú. n. kapaszkodó gyökerek.
Úgy a fő-, mint a mellék- vagy rostos, gyökerek bizonyos fajokon megvastagodnak. Így a főgyökér lehet
karógyökér (murok), vagy répaalakú (czékla); a mellékgyökerekből pedig különböző alakú (kolonczos, répás,
mogyorós) gumós gyökerek fejlődnek (290. kép). Gumós például a georgina mellékgyökere. A hüvelyesek
gyökerén apró, gumószerű daganatok vannak.
Érdekesek a kosborfélék gumói (491–9. kép). Ezek több húsos, rostos gyökér összeolvadásából keletkeznek,
csúcsukon azonban mindig rügyet viselnek és így részben szárból is állanak.
A szár.
A száron mindig levelek (bármily apró pikkelyekké is csökevényesedtek), rügyek, vagy levelek vagy ripacsaik
találhatók. A szárnak azt a helyét, a hol a levelek állnak: csomónak, ha dagadt, bütyöknek nevezzük; a csomók
vagy bütykök között fekvő szárrészt szártagnak mondjuk.
A szár rendszerint légbeli (esetleg vízbeli), de lehet földbeli is. A földbeli szár tőke (gyökértörzs, rhizoma), mely
lehet húsos, fej-, buzogány-, hengeralakú; rendszerint vízszintesen vagy ferdén fekszik a földben és számos
mellékgyökeret fejleszt (sülyfű). Ezzel telel ki az évelő növények legtöbbje. A vékony és messzire kúszó és
végén földfeletti hajtást fejlesztő, gyakran ízelt tőke-ág neve: taraczk (29. kép), mely különösen a pázsitfüveken
fordul elő; – gumó, ha gömbölyű vagy szabálytalanul van megvastagodva, húsos, esetleg kissé fás és felszínén
csökevényes, a gumó szárrészéhez képest igen apró pikkelylevelek hónaljában rügyeket fejleszt (burgonya); –
hagyma, ha szára rövid kúpot vagy tányért, úgynevezett tönköt képez, mely alsó részében bojtos gyökereket,
felső részében pikkelyeket visel.
Ha a külső hagymapikkelyek szárazak, hártyásak és a belső húsos pikkelyeket beburkolják: burkolt hagymáról
beszélünk (vörös hagyma); a csupasz hagyma pikkelyei mind húsosak és egyenlők (fehér liliom). A pikkelyek
hónaljában fejlődő rügyeket fiókhagymáknak nevezzük.
Ha a tönk igen nagy és kevés pikkely fedi, hagymagumó a neve (őszi kikerics).
A légbeli szár lehet fatörzs, ha fás, alsó részében ágatlan és felső, koronát alkotó részében évről évre új leveles
ágakat fejleszt (ákáczfa); lágy szár, ha fűnemű és csak egyszer érlel magot (árvacsalán); ha részben megfásodik
és az idő viszontagságainak hosszabb ideig ellenáll, kórónak hívjuk (dohány); – fű-, vagy szalmaszár, ha
bütykös és szártagjai csaknem kivétel nélkül üresek (minden pázsitfű); végre tőkocsány, ha lomblevelei
nincsenek és csúcsán virágot avagy virágzatot hord.
Irányára nézve lehet a szár merőleges (napraforgó), emelkedő vagy felegyenesedő, mikor töve a földön fekszik,
a csúcsa pedig és az ágak felemelkednek (piros árvacsalán), heverő vagy hasaló, avagy lecsepült, ha egész
hosszában a földön fekszik (dinnye); a heverő szár gyakran gyökerező is. Felfutó, mikor csavarodva más
növények szára körül tekerődzik (komló), kapaszkodó, mikor kacsokkal, vagy légbeli gyökerekkel fák törzsén,
falon felkúszik (szőlő, borsó, borostyán...).
A kevés-levelű, karcsú hajtások, melyek a szár tövéből eredve gyakran jelentékeny távolságba nőnek, hosszú
szártagúak és hegyükön meggyökerezve új növényeket fejlesztenek, indák (szamócza).
A szár lehet hengeres, 4–3 oldalú, 3–4 szögletű, két és több élű; barázdált, rovátkolt, karczolt, sima.
2
TÁJÉKOZTATÓ.
Bizonyos növényeken átformálódhatik. Végzi pl. a levelek hivatását és olyankor nemcsak zöld színt ölt, hanem
alakja is gyakran levélszerű. A nyúlárnyék ágacskái pl. tűleveleknek látszanak; a csudabogyó ágai pedig
tojásdad levélalakot öltenek. Kacscső módosulhat (szőlő), tövissé (gledícsia) sőt gyökérszerűvé is módosulhat és
helyettesíti a gyökeret pl. a kláristövön.
A levél.
A növények levelei különböző munka vagy feladat végezésére hivatvák. A legtöbb esetben valamely részök
kiterült lemez, melylyel a levegőből felveszik a gázalakú széndioxidot és zöld festékük (a klorofil) segélyével
czukrot, keményítőt, szóval a növényi testet alkotó anyagokat készítenek, és a melylyel a növények felesleges
vizöket elpárologtatják. Vannak azonban levelek, melyek még más feladatot is teljesítenek. Valamennyinek
közös tulajdonsága, hogy a szárnak valamely csomóján van elhelyezve. A leveleket a teljesítendő feladat és a
száron való elhelyezés szerint különböztetjük meg és csoportosítjuk. A száron alulról felfelé haladva a
következő leveleket különböztethetjük meg: 1. szíklevelek; 2. allevelek vagy pikkelylevelek; 3. lomblevelek; 4.
fellevelek vagy murvák, és a virágban a viráglevelek.
Valamennyit egyazon száron ritkán találni egyszerre együtt; sőt némely növényen csak egyféle levelet, pl.
pikkelylevelet találni, mint pl. több élősködő növényen.
A kifejlődött levélen három részt különböztetünk meg: a hüvelyt, a nyelet és a lemezt. Ezek a részek a különböző
leveleken igen különböző módon fejlődnek ki.
A szík- vagy csiralevelek már a növények magvában lévő csirán megvannak és a szerint, a mint egy vagy két
szíklevél fejlődik, a növényt egyszíkünek vagy kétszíkűnek mondjuk. Vannak növények, melyeknek 6–12
szíklevelök fejlődik (fenyők).
A sziklevelek egy része vastag húsos (bab, tölgy, mandula) más része vékony és csírázás után lomblevélszerűvé
válik (hárs).
Az allevelek vagy pikkelylevelek rendszerint a levélhüvelynek megfelelő részből alakulnak. Feladatuk a

növény testének megvédése a külső behatásoktól. Ilyen allevelek a rügypikkelyek, melyek rendszerint
kemények, vaskosak, gyakran bőrneműek és nem zöldek; némelyiké meg is húsosodik és tartaléktáplálék
fölraktározására szolgál (hagyma).
Az allevelek feladatuk teljesítése után lehullanak, ezért találni ritkán a fák rügyéből fejlődött hajtás tövén. Más
csoportbeli levelek is ölthetnek pikkely alakot, de ezek helyzetüknél fogva a megfelelő csoportba tartoznak;
lehetnek pl. pikkelyalakú lomblevelek (nyúlárnyék).
A lomblevél.
A száron található levelek sorában a legfejlettebbek és legváltozatosabb alakúak a lomblevelek. Teljes

kialakulásában, mint pl. az Ernyősök legtöbbjén (183. kép), jól megkülönböztethető a levél legalsó része,
melylyel a szárhoz csatlakozik, a hüvely, a rákövetkező nyél, és végre a nyél csúcsán álló lemez.
E részek közül egyik-másik nem fejlődik ki és így hiányzik. Leggyakrabban marad el a hüvely, legritkábban a
lemez, pl. a leveletlen lednek levelein. Ha a nyél hiányzik, a levél ülő (555-ik kép).
A hüvely a levélnek többé-kevésbbé csőszerüleg kifejlődött része, mely a szárat a csomó felett körülfogja. Szélei
összenőhetnek és a hüvely zárt csővé alakúl (sás), vagy pedig szélei csak egymásra borúlnak és így a hüvely
hasadt (pázsitfüvek), vagy végül csak kiszélesedő és csak alsó részével fogja félig meddig a szárat körül
(Ernyősök). Sok esetben a hüvely módosulhat sőt át is alakulhat. A hüvely ilyen módosulása a kürt és a pálha.
A kürt a levél alapja, illetőleg a levél nyele alapja fölé helyezkedett, többnyire hártyás zárt cső, melynek szélei
vagy fogasak vagy rojtosak, sőt sokszor egészében is meghasadozott (sóska, keserűfű).
A pálhák (melléklevelek) a levélhüvely módosulásából keletkeznek, és a levélnyél töve két oldalán két-két
pikkely, vagy lomblevél-alakú lemez alakjában jelennek meg. Néha igen aprók és az éles szemű ember
figyelmét is kikerülhetik, néha azonban nagyok (borsó). Sokszor csak arra valók, hogy a rügyben, bimbóban
levő virágokat megóvják (tölgy, bükk) és kifeslésökkor lehullanak. A rózsán, lóherén a levélnyélhez vannak
nőve két oldalról; néha együvé is nőhet a kettő (boglárfa). Sok esetben pedig egyáltalán nem fejlődnek ki.
A pálhák tövisekké is módosulhatnak, mint pl. az ákáczon, a levél töve két oldalán.
3
TÁJÉKOZTATÓ.
Ha a levélnyél hiányzik, a lemez közvetetlenül a hüvelyen foglal helyet (sásfajok); a pázsitfüvek lemezének
vállán kiemelkedő nyelvecske a hüvely pálhaszerű csúcsának tekintendő. Sok virág szirmán is megtalálható
(szegfűfélék).
A levélnyél többnyire hengeres szál, de van szegletes, lapos (nyár), felső részén bemélyedt, csatornás (náspolya).
Lehet a nyél szárnyas, ha keskeny lemezzel van szegélyezve, de lehet egészen lemezszerű is, a midőn a hiányzó
lemezt is pótolja (kacstalan lednek 422. kép).
A lemez a lomblevél legjelentékenyebb része. Megkülönböztetjük a lemez csúcsát (hegyét), élét és vállát
(vagyis a lemez alapját), továbbá a lemez felső felületét (színét, háti oldalát) és az alsó felületét, fonákát (hasi
oldalát), melyek együttesen határolják a lemez testét.
A lemez rendesen részarányos, de vannak levelek, melyek nem részarányosak; ezek a ferde levelek (hárs, szil).
A levél csúcsa lehet hegyes (233. kép), kihegyezett (79. kép), tompa (77. kép), lekerekített (194. kép), csonka
(110. kép), kicsipett vagy csorba (XXVIII. 6.), ilyenkor gyakran szálkahegyű (418. kép).
A lemez válla vagy alapja lehet szíves (125. kép), ferde (XV. 4.), egyenes (LX. 4.) ékalakú (LIX. 3.), nyélrefutó
(X. 3.), ha a nyél két oldalán folytatódik, szárrafutó (L. 1.), ha a lemez alapján túl a száron lefelé folytatódik;
füles (115. kép) ha szíves vállának kétfele a nyéltől eláll.
A lemez alakja lehet kerek (XI. 3.), kerekded (XIX. 2.), kerülékes (XV. 4.), tojásalakú (191, kép), visszás
tojásdad (285. kép), szíves (104. kép), visszás szíves (XXVIII. 6.), háromszögletű (XVI. 1.), rhombos (VII. 5.),
vesealakú (131. kép), nyilas (XVI. 1.), dárdás (115. kép), hosszúkás (103. kép), lándsás (107. kép), szálas
(minden pázsitfű levele), tűalakú (erdei fenyő), áralakú (boróka), kardalakú (nőszirom).
Éle lehet ép, ha rajta semmiféle bemetszés nincsen; legfeljebb elálló szőrszálak állnak rajta, a mikor a lemez
pillás.
Ha az éle, illetőleg a széle kissé be van metszve, de a bemetszés a lemez felének külső harmadáig nem terjed,
lehet fűrészes (csipkerózsa), ha a bemetszés és a kiemelkedés szegletes, csipkés (131. kép), ha a bemetszés
szegletes, a kiemelkedés pedig íves, fogas (114. kép) ha a bemetszés íves és a kiemelkedés hegyes. A
bemetszésnek mind a három módja lehet apró, nagy, finom, durva, sőt lehet kétszeres és kevert is, pl. csipkésen
fűrészes.
E három esetben maga a levél lemeze még ép, osztatlan. Osztott levél általában az, a melynek féllemeze a
szélén, illetőleg külső harmadán túl kisebb-nagyobb mértékig be van metszve, részletekre osztva. A bemetszés
foka szerint megkülönböztetjük a hasadt levelet, melyen a bemetszés alig ér a féllemez feléig (287. kép.), az
osztott levelet, melyen a bemetszés túl ér a féllemez felén (331. kép) és a hasogatott (szeldelt, szabdalt) levelet,
melyen a bemetszés majd egészen a levél közepéig ér, úgy hogy sokszor csak alig észrevehető lemez-szegély
kapcsolja össze a lemez részeit (fecskefű). A hasadt levél részeit hasáboknak, vagy még inkább karéjoknak,
mondjuk és a hasadt levelet karéjosnak, az osztott levél részeit részeknek, a hasogatott levélét pedig szeleteknek
vagy sallangoknak mondjuk. A bemetszések és a részek különböző viszonyai szerint még más elnevezéseket is
használunk; így öblösen karéjos a levél, ha a bemetszések öblösen ívesek (tölgy), kaczuros, (agyaras) ha a
részek nem egyenlők és hegyükkel a levél töve felé irányulnak (pitypang), sallangos, ha a szeletek hosszúak és
nagyon keskenyek (pipitér). Az osztott levelek hasábjai vagy úgy helyezkednek el, mint a tenyéren az ujjak és
ekkor ujjasan, vagy tenyeresen osztottak (juhar), vagy pedig a levélnyélre illetőleg a levél főerére merőlegesen
és akkor szárnyasan osztott, hasadt vagy szeldelt a levél (tölgy). A lantalakú levél hasadt vagy osztott vagy
hasogatott levél, mely hegye felé ép (káposzta).
A levélen rendesen egy nyelet és rajta álló egy lemezt különböztetünk meg; ez az egyszerű levél; ha közös
nyélen több lemez fejlődik, az összetett levél keletkezik.
A közös nyélen levő levelek egyenként levélkék. A levélkék az őszi lombhulláskor sokszor külön-külön,
egyenként hullanak le a közös nyélről (pl. bokrétafa).
Az összetett levél kétféle:
ujjasan vagy tenyeresen összetett, a midőn a közös nyél hegyén helyezkednek el a levélkék (lóhere, bokrétafa,
szamócza) és szárnyas vagy szárnyasan összetett, a midőn a levélkék a meghosszabbodott közös levélnyél, a
gerincz, két oldalán foglalnak helyet.
4
TÁJÉKOZTATÓ.
Az ujjasan összetett levél levélkéinek száma rendesen állandó és így lehet hármas, négyes, ötös, hetes; lehet,
hogy a levélkék ismét tenyeresen osztottak, akkor a kétszeresen v. háromszorosan tenyeresen összetett levelek
származnak.
A szárnyas levelek lehetnek páratlanul vagy párosan szárnyasak. Páratlanul szárnyas, ha a közös nyél végén egy
levél áll. A levélkék állhatnak átellenesen vagy váltakozva. Ha a levélkék nem egyenlő nagyok, hanem nagyobb
és kisebb levelek váltakoznak, félbeszárnyas, vagy szaggatottan szárnyas a levél (burgonya).
Sajátságos összetétel az ölbefogott levél: a közös nyél kétágú és a szélső levélkék a közbeesőket közrefogják
(hunyor).
Egy-egy növényen gyakran különböző alakúak a lomblevelek, leginkább különböznek egymástól a tő- és
szárlevelek, vízbeli és légbeli levelek (felemáslevelű növények).
Az erezet lehet egyenlőközű, mikor több ér lép a levél lemezébe és ezek egymással párvonalosan haladnak,
(pázsitfüvek, tulipán, hóvirág); ujjas, mikor a főér tövén több ágra oszlik, melyek rendszerint a levél karéjaiba
futnak (224. kép), szárnyas, mikor a levélnyél folytatásában álló ér, a főér két oldalából egész hosszában
erednek a mellékágak (225. kép). A mellékerekből ismét ujabb, de vékonyabb erek erednek, melyek többnyire
egymással egybekapcsolódva hálózatos, vagy reczés erezetet alkotnak.
A lomblevél gyakran módosul is. Leggyakoribb módosulása, mikor a szárnyasan összetett levél nyele, illetőleg
gerincze csúcsán, vagy csúcsa felé kacscső alakul (borsó), a midőn a levélkék helyét is kacsok foglalják el
(ágaskacs). De módosulhat akként is, hogy az egész levél tövissé válik, pl. a borbolya és a pöszméte ágán, a
midőn hónaljukban rövid hajtásokon csomósan állanak a levelek.
A fellevelek.
A száron a lombleveleken felül, tehát az ágak végén vagy vége felé virágok fejlődnek. A virág vagy virágzat
tájában fejlődő levelek a fellevelek, melyeket, mivel a virágokat, vagyis a bimbókat feslésük előtt beborítva
védik, fedőleveleknek mondják. Gyakran oly kicsinyek, hogy csak pontos vizsgálattal fedezhetők fel, sőt
hiányozhatnak is; sok esetben azonban tekintélyes nagyságot is elérhetnek. Legtöbbnyire apró pikkelylevelek
alakjában fejlődnek, de lehetnek egyenesen lomblevél-alakúak is. Alakjok, elhelyezésök és a virág vagy
virágzathoz való helyzeti viszonyaik szerint megkülönböztetjük a murvákat vagy murvaleveleket, melyek
hónaljában fejlődik és áll a virágot hordó ág, a kocsány; az előleveleket, melyek rendesen a kocsányon a virág
közelében állnak (viola), sőt egyes esetekben a murvával együtt egészen a virág közelében állnak úgy, hogy
csészeszerű helyzetet foglalnak el és külső csészének (mályva, szamócza) neveztetnek; gallérlevélnek nevezzük
az ernyősök virágzatában a kocsányok alatt körben álló murvaleveleket; fészekpikkelyeknek a fészkes
virágzatúak fészkeit körülvevő murvákat. Burokleveleknek hívjuk az egész virágzatot védő, nagy levéllé vagy
levelekké fejlődött felleveleket (hagyma, kontyvirág). Sok esetben a virág körül helyezkedve pótolják a
virágtakarót is (fűtej, a pázsitfüvek toklásza, pelyvája). A fellevelek rendesen zöldek, de lehetnek színesek is
(csormolya).
A levélállás.
A leveleknek a száron való elhelyeződését levélállásnak mondjuk. A levelek állása lehet olyan, hogy egy
csomón csak egy levél áll, vagy olyan, hogy egy csomón két, vagy több levél áll. Az első esetben, ha a csomók
egyes levelei a száron két sorban helyezkednek (kálmos, hárs) kétsorban váltogatók (v. váltakozók); ha pedig
több sorban állnak szórt állásúak.
Ha a csomón két levél van, átellenesen állnak; ha pedig az egymás feletti csomók levelei a száron négy sort
alkotnak, keresztbe átellenesen állnak (valamennyi ajakos). Ha egy csomón kettőnél több levél van, a levélállás
örvös (galaj). Ha nagyon megrövidült szártagú hajtás csomóin állnak, akkor csomósan, nyalábosan
helyezkednek el, (borbolya, veresfenyő), ha a tőke csucsán állnak mint a rózsa szirmai akkor rózsában állanak
(pitypang).
A virág.
A virág tulajdonképem nagyon megrövidült és többé-kevésbbé módosult ág, mely az ugyancsak módosult
leveleket, a virágleveleket viseli és ezek közt különösen a mag képződéséhez szükséges porzót és termőt, vagy
legalább az egyiket; csak nagyon kivételesen nélkülözi mind a kettőt. A porzót és termőt védő leveleket
virágtakarónak mondjuk, mely a legtöbb virágon kétféle: külső, durvább, kisebbszerű és rendesen zöld, a
csésze; és a belső, nagyobb, gyöngébb és színes, a párta. Azt az ágrészt, mely a virágot hordja, kocsánynak
5
TÁJÉKOZTATÓ.
mondjuk. Ha ezek a részek mind megvannak a virágon, a virágot hiánytalannak mondjuk, ha pedig bármely
része hiányzik, hiányos a virág. Ha a kocsány hiányzik, ül, vagyis kocsánytalan a virág. Ha a virágtakaró
egyszerű, avagy a csésze és párta egyenlő, lepelnek nevezzük, ha teljesen hiányzik, csupasz a virág.
Ha a porzó és termő együtt van a virágban, a virág kétivarú (pároséltű); ha csak egyik, vagy másik van meg,
egyivarú (özvegy), még pedig, ha csak a porzó van jelen, a virág porzós, ha csak a termő van meg, termős; ha a
virágban sem porzó, sem termő nincsen, meddő. (E névvel különben azokat a virágokat is szokták jelölni, a
melyekben a termő meg van ugyan, de különböző okokból magfejlesztésre alkalmatlan.)
Ha egy-egy növényen vagy csak porzós, vagy csak termős virágokat találunk: kétlakinak nevezzük (kender,
fűzfa); ha a porzó és a termő külön-külön virágokban, esetleg külön virágcsoportokban van, de mégis egy és
ugyanazon növényen, azt egylakinak hivjuk (mogyorófa, kukoricza). Találhatunk olyan növényeket is,
melyeken némely virágokban együtt van a porzó és termő, másokban csak porzó, vagy csak termő sőt mind a
háromféle virág is föllelhető, egy és ugyanazon növényen ezek a felemás-virágúak. (Polygamia, kevert-
virágúak.)
A kocsány kiszélesedő részét, melyen a virág részei fejlődtek, virágvaczoknak (virágtanyának) hivjuk. Ha a
közös vaczkon több virág van együtt (például a fészkesekén), virágzati vaczok a neve.
A csésze rendes alakjáról kapta a nevét; lehet azonban csöves is; ha pedig többlevelű, akkor egyes levélkéi,
esetleg karéjai, sallangjai csillagosan is állhatnak. Néha lehull már a bimbó feslésekor (mák) hullatag; ezért jó a
pontos vizsgálathoz bimbót is gyűjteni. Ha a csésze még a termésen is megvan, maradó, ha a termésen már
nincs meg, lehulló.
A csésze sokszor színes, gyakran helyettesíti a csökevényes, vagy más czélra szolgáló, például mézfejtővé
módosult pártát (sisakvirág, gólyahír).
A párta állhat különálló úgynevezett sziromlevelekből, ilyenkor vált vagy többszirmú; ha nem áll több részből,
akkor egyszirmú vagy forrtszirmú (például csengetyűke). A sziromlevél alsó elkeskenyedő része a köröm, széles
része a lemez. A vált szirmú virág lehet sugaras (hérics), keresztes (retek), pillangós vagy csónakos (borsó),
rózsavirágú (alma) stb. A forrtszirmú virág alakja lehet gömb (afonya), harang (hóvirág), bögre (gyöngyike),
gyűszű (gyűszűvirág), cső (nadálytő), tölcsér (szulák); nyelves, ha alsó részében csöves, felső része nyelvalakú
(fészkesek), szája lehet ajakosan metszve (zsálya), csöve lehet csukott (a gyujtoványon a duzzadt inytől, a
nefelejcsen és sok érdes levelűn a torokpikkelyektől). A párta lehet sarkantyús, esetleg egyik vagy több
sziromlevele sarkantyúban végződik.
A lepel lehet csészeszerű (szilfa), pártaszerű (hóvirág), pelyvaszerű (sás), pikkelyszerű (mogyoró).
A pártán belül álló sziromnemű levelek a meIlékpártát képezik. Ez fejlődhetik ama hártyaszerű függelékből,
mely némely sziromlevélen azon a helyen nő, hol a párta lemeze a körömbe megy át és a mely megfelel a
fűlevél nyelvecskéjének (nárczis), továbbá porzókból (parnasszia), torokpikkelyekből (borágó).
Ha a virág csak egyetlen egy irányú vágással metszhető két részarányos félre, akkor kétoldalú részarányos v.
zygomorph (gyujtovány); ha sok irányban lehet két-két teljesen egyenlő részre metszeni, csillagos vagy küllősen
arányos vagyis actinomorph (csipkerózsa); lehet szabálytalan is (macskagyökér) ha két egyenlő részre nem
metszhető.
A porzó két részből áll: a szálból és portartóból (portok, porzacskó, porhon), ha portokja nincs, meddő vagyis
álporzó.
Ha a virágban levő porzóknak mind a száluk, mind a portartójuk egymástól külön áll, nincsen összenőve, a
porzók szabadok; ezek lehetnek egyenlő vagy különböző hosszúak. Ha a száluk össze van nőve, a következő
esetek lehetségesek: valamennyi egy nyalábba nőtt: egyfalkás (mályva), kettőbe, – a különálló akár csak egy
szál is számít – kétfalkás (borsó és a legtöbb hüvelyes); ha kettőnél több nyalábba nőttek, akkor sokfalkásak
(orbánczfű). Ha a portartók nőttek csővé, akkor csőporzósnak mondjuk a virágot. A portokok a szálon
különbözőképen helyezkedhetnek el és különbözőképen nyílnak fel, nevezetesen a virág belseje vagy kerülete
felé.
A termő egy vagy több termőlevél összenövéséből keletkezik; részei a többnyire gömbölyű, tojásalakú vagy
elliptikus magház, a magház tetején levő, rendszerint vékony bibeszál, s ennek a végén egy v. több gömbölyű
buzogány vagy más alakú bibe. Ha a bibeszál hiányzik, a bibe ül.
6
TÁJÉKOZTATÓ.
A magház lehet egy- v. többüregű, egy- és többrekeszű. A több üregű magházban az üregek teljesen elkülönültek
(alma), a többrekeszű termésben az üregek közlekednek egymással (mák).
Ha a virág ágrésze úgy fejlődött, hogy a magház közvetetlen a kocsány végén, a csúcsán áll és alatta
helyezkedik el a csésze, a párta és a porzó, akkor a magház felső állású, a virág pedig alól álló (alsó állású,
hypogyn), ellenben, ha a magház felett helyezkedik el a csésze, a párta és a porzók, akkor a magház alsó állású,
a virág pedig felül álló (felső állássú, epigyn) végül lehet a virág termőkörüli (perigyn), ha a besüppedt termő
körül kiemelkedő vaczok szélen helyezkednek el a virág részei (szilva.)
A virágzat.
A virágok vagy magánosan állhatnak, pld. murvák hónaljában, vagy több áll együtt közös tengelyen a szár
bizonyos rendszerű ágain, vagyis virágzatot alkotnak.
A fontosabb virágzatok a következők:
1. Fűzér. A virágok kocsánytalanok és a megnyúlt tengelyen ülnek. Alakjai: a kalászka, virágai pelyvásak; több
kalászkának egy tengelyen való elhelyeződése adja a kalászt (ez már összetett fűzér, pl. a legtöbb pázsitfű
virágzata); – a barka virágai hiányosak és a porzók elporzódása vagy a termés érése után egészben hull le (fűz);
a torzsa virágzat tengelye vaskos, húsos (tengeri), rendesen egy vagy több buroklevél takarja.
2. Fürt. A fűzértől abban különbözik, hogy a virágok kocsányosak. A tipikus fürtön a kocsányok nagyjában
egyforma hosszúak; a sátorozó fürtön a szélsők oly hosszúak, hogy a virágok körülbelül egy magasságban
állanak, a buga pedig kúpalakú fürt, alsó része t. i. összetett fürt, felső része pedig egyszerű. A füvek bugájának
ágai sokszor egészen rövidek, úgy hogy az összetett virágzat füzérnek látszik; ekkor álfüzérnek mondjuk.
3. Ernyő. A kocsányok a szár csúcsából erednek és úgy állanak mint az ernyő küllői (cseresznye, som); ha az
elsőrendű küllők végén újra sugarasan álló másodrendű kocsányok vannak, összetett ernyő keletkezik (kapor);
ha a virágok kocsánytalanok, gombvirágzat (fejvirágzat) áll elő (gubóvirág, lóhere); ha a kocsánytalan virágok a
virágtengely erősen kiszélesedő vaczkán ülnek szorosan egymás mellett és az egész virágzatot a
murvapikkelyek övezik, fészkesnek mondjuk.
4. Kunkor és forgó. Ha a szár vége felé közvetetlen a virág alatt csak egy oldalág fejlődik, ennek végén képződő
virág alatt ismét csak egy oldalág nő az előbbi elágazással mindég egyazon oldalon s a további elágazás is
ugyanezen terv szerint folytatódik, a miért az egész virágzat okvetlen bekunkorodik: kunkor virágzat áll elő
(nefelejcs). A csigafürt vagy forgó abban különbözik az előbbitől, hogy az oldalágak mindig váltakozva, az
előbb keletkezővel, ellenkező oldalon mutatkoznak, nem kunkorodik tehát, mert mindig visszafordul, zegzugos
(harmatfű).
5. Bog. A szár virágban végződik, a virág alatt egymással szemben két hosszabb oldalág fejlődik, melynek
mindenike ismét virágban végződik és alatta ismét egy-egy hosszabb ág fejlődik: kettős bog virágzat (Silene). A
bog ágai is sokszor igen rövidek, és a bogvirágzatok a két átellenes levél hónaljában úgy helyezkednek el, hogy
örveknek látszanak (árvacsalán). Ha a bogas virágzat főágai a kocsánynak majdnem egy pontjából erednek és
több oldalága kettős és egyes bogvirágzatokba mennek át mindig virággal végződve, melyek végül közel egy
síkba jutnak mint az összetett ernyőn, akkor bogernyő keletkezik (bodza). Ha az ágak igen rövidek, akkor a
gombvirágzathoz hasonló és csembőknek mondjuk (aranka).
Sokan a virágzatokhoz sorolják a tobozt is (fenyők), melynek pikkelylevelei fásak, és a tobozbogyót (boróka),
melynek összenőtt pikkelyei húsosak; de ezektől megkülönböztetendő az áltoboz, mely fürtösen összetett
bogvirágzat fásodó murvalevelekkel (égerfa.)
A termés.
A magház üregében található apró kis testecskékből, – a magkezdeményekből – magvak fejlődnek, de csak
akkor, ha a bibére jutó virágporszemecskéből fejlődő tömlő csúcsa egészen hozzájok, sőt belsejökbe jut. A
virágporszemecskének a bibére való jutása a beporzás, a tömlőcsúcsa és a magkezdemények belseje tartalmának
összeolvadása a termékenyítés, melynek következménye azután, hogy a magkezdeményből mag, a termőből
pedig termés keletkezik.
Rendesen az egész termőből, vagy leginkább alsó részéből a magházból keletkezik a termés, de a virág valamely
más része is hozzájárulhat a termés képzéséhez (az alma képződéséhez pld. a csésze is hozzájárul); az ilyen
termést áltermésnek is szokás nevezni.
7
TÁJÉKOZTATÓ.
A termékenyítésre más virágbeli por mindig kívánatosabb mint az ugyanazon virágbeli; az átvitelt vagy a szél
végzi (pázsitfüvek, fenyők), vagy a rovarok közbenjárásával történik (ilyen a legtöbb színes virág). Az elsőket
szél-, az utóbbiakat rovarporozta növényeknek nevezzük. Az elsők a virágport óriási mennyiségben fejlesztik,
mert sok veszendőbe megy, az utóbbiak pedig a rovarok csalogatására a feltűnő színen, illaton kívül még édes
nedvet, úgynevezett nektár-t is fejlesztenek, mely külön részekben, a mézfejtőkben válik ki. A magvak a termés
üregében kis szállal (magzsinór) vannak megerősítve, melyeknek nyoma a levált magon is látható (köldökfolt).
A mag héján belől találjuk a magfehérjét és a csirát, vagy csak ez utóbbit. Mindazt, a mi a magot burkolja,
magrejtőnek (maghéj, pericarpium) nevezzük.
A fontosabb termésalakok a következők:
1. Toktermés. Fala száraz és érés után különböző módon kovadó. Külön névvel is jelölik a következőket:
a) Tüsző. A magház egy termőlevélből alakult, együregű; megérve, egy oldalán egész hoszszában kovad
(hunyor, kandilla, basa-rózsa).
b) Hüvely. Magháza szintén egy levélből fejlődött; hegyéről kezd nyilni, két kopácsra válva szét; a kopácsok
hosszában gyakran össze is csavarodnak (bab); ritkábban esik szét a hüvely czikkekre (koronilla).
c) Becző. Fala két termőlevélből alakul, két üregű. Megérve a magház két fala a kocsány felőli részén, tehát
tövén kezd kovadni és lehull. A választófal a kemény peremére nőtt magvakkal soká megmarad. Ha méretei
körülbelül egyenlők, vagyis alig hosszabb mint széles, akkor beczőkének nevezik. (Valemennyi keresztes
növény termése ide tartozik.)
d) Fedeles tok. Gömbölyű vagy bögrealakú; éréskor egy kis fedő hasad le róla (tikszem, beléndek).
2. Fel nem nyíló termés
a) Makk. Kemény falú, egymagvú. Fala nem nő össze a maggal (mogyoró).
b) Szemtermés, (aszmag). Fala vékony bőrnemű, egymagvú és a maggal szorosan összetapad, felső állású
(búzaszem).
c) Kaszat. Az előbbihez hasonló, fala a maggal összetapad, de mindig alsó állású magházból fejlődik és gyakran
szőrüstököt, hártyákat vagy bóbitát visel (fészkesek).
d) Szárnyas makk. Az együregű magháznak legalább egy oldalán kinyúló hártyás szárnya van (kőris, szil).
3. Széthasadó termés. Száraz, több üregű magház, mely éréskor annyi rekesztermésre esik szét, a hány ürege
volt a magháznak (ernyősök, galaj, mályva, ajakosak).
4. Bogyó. Magrejtője egészben húsos és belső része, különösen a válaszfalak ellevesednek (szőlő); egyik alakja
a tök.
5. Almatermés. Ebben a magvak pergamenszerű hártyába vannak burkolva és faluk kívül húsos (alma, körte).
6. Csonthéjas termés. Magrejtőjének külseje vékony héj; közepe vastagabb, puha, rendszerint húsos, belső
rétege pedig igen kemény az u. m. csonthéj (szilva, meggy). Egy termésben több csonthéj is lehet (varjútövis).
Hogy a növény ivadékai valamennyien egy helyen ne maradjanak és se egymást se az anyanövényt a

fejlődésben ne gátolják: vagy a termés, vagy a mag úgy van alkotva, hogy a mag az anyanövénytől legalább is
bizonyos távolságra eljusson. Némelyik valóságos léghajó és több km. távolságra úszik, repül a levegőben. A
különböző alkotású szőrüstökök, levegővel telt magfalak, a szél megkapaszkodására szolgáló lécnek, hártyák
mind ezt czélozzák. Sok termés vagy mag horgas kapaszkodó szőrökkel van ellátva és az állatok viszik nem
egyszer más országba is; más terméseknek a színe húsa kelti fel az állatok figyelmét, melyek azután
elhurczolják, a magvakat kiszórva belőlök.
Maga a termés is úgy nyílik, hogy messze ellöki a magot, (gerely) vagy a magvak csak a széltől lengetve
bizonyos nagyobb távolságra szóratnak ki (füzike, mák).
A mez.
8
TÁJÉKOZTATÓ.
A növények bármely részét bizonyos mez is takarhatja pl. szőrszálak, viaszk, só, levegővel telt hólyagocskák
stb... A szőrszálak lehetnek egyszerűek, elágazók, ízeltek vagy mirigyesek; az utóbbi esetben a szőrszál
valamely részében legalább egy ideig nedvet választ ki, vagy rejt magában.
A mez óvja a növényt túlságos párolgás ellen, megóvja állatoktól (a rózsa tüskéje, csalán csípős szőrszála),
táplálék fölszívására szolgál a gyökereken és pl. a hízókalevelén; óvja a nektárt hívatlan, a virágpor átvitelére
alkalmatlan vendégektől stb.
A mezet alkotó szőrszálak nagysága, sűrűsége, alkotása szerint lehet a növény szőrös, molyhos, gyapjas, sertés,
borzas stb. – A szőrszálak vagy az egész növényt, vagy egyes részeit egészen vagy csak részben borítják. Így a
mez ösztörüs, ha a szárnak csak bizonyos sávja szőrös.
A növénygyűjtemény készítése.
A növények nevének pontos megállapításához a legtöbb esetben nem elegendő a növényt fejlődésének csak
bizonyos fokán megfigyelni, hanem rendszerint minden részét meg kell ösmernünk: gyökerét, szárát, levelét,
virágját, termését; sőt sok növény egészen pontos meghatározásához még az is szükséges, hogy azt a hozzá
közel álló rokonfajokkal gondosan összehasonlítsuk.
Hogy az egyszer megösmert növényeket a másokkal való összehasonlítás czéljából megőrizhessük, hogy
emlékező tehetségünknek segítségére legyünk, a végzett tanulmányt megismételhessük és oly időben is
foglalkozhassunk növényeinkkel, mikor a növénytenyészet szünetel; végre, hogy esetleges hibáinkat bármikor
helyesbíthessük és meghatározásunk bizonyítékait bármikor fölmutathassuk: ki szoktuk készíteni a növényeket,
t. i. megszárítjuk, elteszszük borszeszbe vagy formalinba, szóval gyűjteményt készítünk.
Legegyszerűbben kezelhető és legkevesebb helyet foglal el a szárított növényekből összeállított

növénygyűjtemény, a herbarium.
Az itatós papiros ívekbe helyezett növényeket úgy szárítjuk meg, hogy a növényivek közé 4–5 száraz, merített,
úgynevezett szűrő papiros ívet teszünk, az egész csomagot két deszkalap közé helyezzük és akár csavaros
présbe, akár (és helyesebben) szíjjal összehúzható dróthálós présbe téve, szellős helyre teszszük. A fődolog,
hogy a növényívek közé tett merített papirost naponként legalább egyszer szárazzal fölcseréljük, mindaddig,
míg a növények teljesen ki nem száradnak.
A száraz növényt egy-egy tiszta papiroslapra ragasztjuk keskeny papiros szalaggal, a papiros lapra ragasztott
névjegyére (névjelző papiros szeletre) a neve mellé ráírjuk a termőhelyét, gyűjtése idejét és borító ívbe téve
csoportosítjuk, lehetőleg könnyen kezelhető rendszer szerint.
A könyv használatának módja.
Linné rendszerét mesterségesnek mondjuk, mert a csoportok alakításában nem veszi tekintetbe a növénytest
összes részeit, hanem csak a virágot, illetőleg a porzókat, számuk és egymáshoz való viszonyuk szerint; a
további osztályozásnál pedig többnyire csak a bibeszálakat vagy ezek hiányában a bibéket veszi tekintetbe,
szóval olyan jellemvonásokra építi fel egész rendszerét, melyeket igen kevés szakismeret mellett is föl lehet
ismerni. Ezért osztottuk be a könyvet Linné rendszere szerint és azért lehet ennek a segítségével a könyvbe
felvett növények közül mindenesetre igen sokat különös szakismeret nélkül is pontosan meghatározni.
Mindenekelőtt ajánlatos a tájékoztatóban a növénytest részeiről szóló fejezetet elolvasni, hogy az olvasó a
könyvben használt kifejezésekkel megismerkedjék. El kell olvasni Linné rendszerét, és ösmerni kell az egyes
csoportok bélyegeit, a mint ez a könyvben minden egyes csoport élén fel van sorolva.
Ismerve a rendszer egyes osztályainak jellemvonásait, legjobb már a tájékoztatóban vázolt rendszerben
megállapítani a növény hovatartozandóságát, melyet megismerni óhajtunk.
Legyen pl. a kérdéses növénynek 6 szabad, és egyenlő hosszú porzója és egy bibeszála. E növény okvetetlenül a
VI. osztály 1. rendjébe tartozik. A könyv 65. oldalán megtaláljuk ezt az osztályt. Sok növény van azonban, mely
e föltételnek megfelel, tehát újabb csoportosítás vált szükségessé. Az A) csoportba tartoznak azok a 6 egyenlő és
szabad porzójú egy bibeszálú növények, melyeknek külön csészéjök és pártájok van. A szóban forgó növénynek
azonban csak egyszerű virágtakarója van, a mely pártaszerű, tehát B) csoportban keresendő. Az ide tartozó
növények azonban újra kétfélék: a virágtakaró a magház tetején áll, vagyis felső állású a), vagy a virágtakaró a
magház alatt ered, tehát alsó állású: b). Növényünkön alúl van a magház és ennek a tetején képződött a
pártaszerű lepel, tehát a)-nak felel meg és az itt ismertetett 6 növény közűl valamelyikre (ha a könyvben
9
TÁJÉKOZTATÓ.
ismertetve van) ráillik. A 6 növény közül 5 képben is be van mutatva és a leírások és képek gondos
összevetésével kevés türelemmel is sikerülni fog eldönteni, vajjon tőzike-e, hóvirág-e … a kérdéses növény.
A nehezebben meghatározható rendeknél nem alkalmaztunk külön csoportosításokat, mert ennek az eljárásnak
úgy sem lett volna gyakorlati értéke, hanem úgy segítettünk, hogy nagyobb számmal vettünk fel jellemző
képeket. Ilyen esetekben a meghatározandó növényt nemcsak a csoportban lévő képekkel kell összehasonlítani,
hanem a leírást, termőhelyet, virítási időt szóval a teljes szöveget is gondosan el kell olvasni.
Azokat a növényeket, melyeknek virágaiban a porzók száma változni szokott, a rendek végén több helyen is
felsoroltuk a megfelelő utalással, hogy a növény nevének felkeresését megkönnyítsük. Ezért a növények
meghatározásában ezeket sem szabad figyelmen kívül hagyni. Türelemmel az esetek nagy számában még
ilyenkor is lehet biztos eredményt elérni.
És ha a leírt növények közt nem akadunk meghatározandó növényünkre, úgy bizonyára a csak névleg
felsoroltak közt leend, melyek egy része az eddigi magyar nyelvű meghatározó könyvekben feltalálható. A név
után tett kérdőjellel jelöltek honi előfordulása egyáltalán kétes és így ilyen kétséges esetekben társulatunktól
vagy szakembertől kell felvilágosítást kérni.
Hogy pedig a meghatározandó növény felismerését megkönnyítsük, a fontosabb alakbeli tulajdonságok képen
való feltüntetésén és felsorolásán kívül még megjelöltük a leírást előzőleg az élettartamára vonatkozó
tulajdonságot (Egyéves. = egyéves, Kétéves. = kétéves, Évelő. = évelő, Cserje. = cserje, Fa. = fa) és a
virágzáskorában elért magasságának mértékét, továbbá a leírás végén a virítás idejét a hónapok
egymásutánjának sorszámával (tehát 4–6: virít április, május és junius hónapokban); végül a felismerés
elősegítése végett a növény irodalmunkban ismert, de különösen népies magyar neveit és az eddigi
szakirodalmunkban használatban volt tudományos neveit (zárójelben) soroltuk fel. Ezeket a magyar
növényneveket a leirt fajok legelsőjénél soroltuk fel és a többi fajnál nem ismételtük. Ettől kevés esetben tértünk
el, t. i. akkor, a mikor az első faj kevéssé ismert, pl. havasi növény volt, ilyenkor a népies neveket a
legközönségesebb fajhoz helyeztük.
A növény nevei után megjelöltük még a természetes rendszernek azt a családját, melybe a növény tartozik, hogy
ily módon lehetővé tegyük a közel rokon növények egymáshoz való tartozandóságának megismerését és ily
módon a növény családokkal való viszonyának, a rendszerben való helyének a felkeresését, a mi az előzőkben
közölt természetes rendszer kivonatának táblázatából könnyen megejthető.
Rendesen csak a fajokat soroljuk fel, a közös nemi névből úgy is kitűnnek az egymáshoz tartozó fajok. A
keverékfajokból sokat elhagytunk, éppen így a legtöbb esetben a fajváltozatokat (var. = varietas) is elhagytuk és
csak egy-két helyen említjük meg az alfajt (subsp. = subspecies) vagy a faj valamelyik alakját (f. = forma) vagy
végül fajtáját (rassz, variatio).
Tettük ezt pedig azért, mert a növények kedvelőjét a fajváltozatok, alakok stb. felsorolása csak zavarná a
növények felismerésében, a melyben könyvünk népszerű kalauza óhajt lenni.
Természetes, hogy a növények ezrekre menő fajait csakis sok évi tanulmánynyal lehet megismerni, a nagyon
változó fajok eltéréseinek az elbírálásában még a szakemberek nézetei is gyakran eltérők: könyvünk végczélja
pedig semmi esetre sem lehetett az ország összes növényfajainak és eltéréseinek a leírását, meghatározásuknak a
lehetőségét nyújtani. Igen drága és óriási mű lett volna e könyvből, mely abban az alakjában a szakembert
kielégíthette volna talán, de különböző tulajdonságainál fogva a növénykedvelő munkáját csak megnehezítette
volna.
Az érdeklődő így is képes lesz a csaknem 1300 tárgyalt növény legtöbbjét könnyen megismerni és hazánk szép
növényei legnevezetesebbjeinek nevét megállapítani; a könyv szorgalmas lapozgatásával bárki annyira
képezheti magát, hogy a hazai Flóra megírandó teljes és tisztán tudományos alapon összeállított meghatározó
könyvét is majd könnyen tudja használni.
Linné rendszere.
I. osztály: Egyporzósak. Monandria.
1. rend: Egybibeszálúak. Monogynia. (1. l.) 2*
2
A számok a lapszámot jelentik a szövegben.
10
TÁJÉKOZTATÓ.
2. rend: Kétbibeszálúak. Digynia. (1. l.)
II. osztály: Kétporzósak. Diandria.
1. rend: Egybibeszálúak. Monogynia. (2. l.)
III. osztály: Háromporzósak. Triandria.
3. rend: Hárombibeszálúak. Trigynia. (22. l.)
IV. osztály: Négyporzósak. Tetrandria.
4. rend: Négybibeszálúak. Tetragynia. (29. l.)
V. osztály: Ötporzósak. Pentandria.
3. rend: Hárombibeszálúak, Trigynia. (63. l.)
5. rend: Ötbibeszálúak. Pentagynia. (64. l.)
6. rend: Sokbibeszálúak. Polygynia. (65. l.)
VI. osztály: Hatporzósak. Hexandria.
VII. osztály: Hétporzósak. Heptandria.
VIII. osztály: Nyolczporzósak. Octandria.
11
TÁJÉKOZTATÓ.
IX. osztály: Kilenczporzósak. Enneandria.
1. rend: Hatbibeszálúak. Hexagynia. (84. l.)
X. osztály: Tízporzósak. Decandria.
5. rend: Ötbibeszálúak. Pentagynia. (93. l.)
XI. osztály: Tizenkétporzósak. Dodecandria.
4. rend: Tizenkétbibeszálúak. Dodecagynia. (98. l.)
XII. osztály: Húszporzósak. Icosandria.
2. rend: Két–ötbibeszálúak. Di-Pentagynia. (100. l.)
XIIII osztály: Sokporzósak. Polyandria.
1. rend: Egybibeszálúak. Monogynia. (107. l.).
2. rend: Kevésbibeszálúak. Di-Pentagynia. (109. l.)
XIV. osztály: Kétfőporzósak. Didynamia.
1. rend: Hasadó-termésüek. Gymnospermia (117. l.)
2. rend: Kovadó-termésüek, Angiospermia (124. l.)
XV. osztály: Négyfőporzósak. Tetradynamia.
1. rend: Beczőketermésüek. Siliculosae (130. l.)
2. rend: Beczőtermésüek Siliquosae (134. l.)
XVI. osztály: Egyfalkásak. Monadelphia.
1. rend: Négyporzósak. Tetrandria. (140. l.)
2. rend: Ötporzósak. Pentandria. (140. l.)
3. rend: Nyolczporzósak. Octandria. (140. l.)
12
TÁJÉKOZTATÓ.
4. rend: Tízporzósak. Decandria. (140 l.)
5. rend: Sokporzósak. Polyandria. (142. l.)
XVII. osztály: Kétfalkásak. Diadelphia.
1. rend: Hatporzósak. Hexandria. (143. l.)
3. rend: Tízporzósak. Decandria. (144. l.)
XVIII. osztály: Sokfalkásak. Polyadelphia.
1. rend: Sokporzósak. Polyandria. (155. l.)
XIX. osztály: Csőporzósak. Syngenesia.
1. rend: Nyelves-viráguak. Liguliflorae. (156. l.)
2. rend: Csöves-viráguak. Tubuliflorae. (162. 1.)
3. rend: Sugaras-virágúak. Radiatiflorae. (171. l.)
XX. osztály: Termőre-nőtt-porzósak. Gynandria.
1. rend: Egyporzósak. Monandria. (179. l.)
2. rend: Kétporzósak. Diandria. (183. l.)
XXI. osztály: Egylakiak. Monoecia.
3. rend: Háromporzósak. Triandria. (187. l.)
5. rend: Öt–sokporzósak. Pentandria – Polyandria. (192. l.)
6–8. rend: Összenőtt–porzósak. Monadelphia, Polyadelphia. (197. l.)
XXII. osztály: Kétlakiak. Dioecia.
3. rend: Háromporzósak. Triandria. (201. l.)
5. rend: Ötporzósak. Pentandria. (203. l.)
8. rend: Kilenczporzósak. Enneandria. (205. l.)
13
TÁJÉKOZTATÓ.
9. rend: Tizporzósak. Decandria. (205. l.)
10. rend: Tizenkétporzósak. Dodecandria. (206. l.)
11. rend: Sokporzósak. Polyandria.(206. l.)
12. rend: Egyfalkásak. Monadelphia. (206. l.)
13. rend: Csőporzósak. Syngenesia. (207. l.)
XXIII. osztály: Kevertvirágúak. Polygamia.
XXIV. osztály: Virágtalanok. Cryptogamia.
Harasztképűek. Pteridophyta.
1. rend: Korpafüvek. Lycopodiales. (207. l.)
2. rend: Súrlók. Equisetales. (208. l.)
3. rend: Harasztok. Filicales. (209. l.)
Engler A. természetes rendszerének kivonata főtekintettel a Magyarországon képviselt családokra.
III. csoport: Virágtalan csirásnövények. Embryophyta asiphonogama.
II. alcsoport: Harasztneműek. Pteridophyta.
I. osztály: Harasztok. Filicales.
1. rend: Harasztképűek. Filicales leptosporangiatae.
a) alrend: Tőharasztok. Eufilicineae.
1. család: Páfrányfélék. Polypodiaceae.
2. család: Királyharasztfélék. Osmundaceae.
b) alrend: Vizi harasztok. Hydropteridineae.
1. család: Mételyfűfélék. Marsiliaceae.
2. család: Ruczaörömfélék. Salviniaceae.
2. rend: Kígyónyelvképűek. Ophioglossales.
1. család: Kígyónyelvfélék. Ophioglossaceae.
II. osztály: Surlók. Equisetales.
1. rend: Surlóképűek. Equisetales.
1. család: Surlófélék. Equisetaceae.
III. osztály: Korpafüvek. Lycopodiales.
1. rend: Nyelvetlen korpafűképűek. Lycopodiales eligulatae.
1. család: Korpafűfélék. Lycopodiaceae.
2. rend: Nyelves korpafűképűek. Lycopodiales ligulatae.
1. család: Szelaginellafélék. Selaginellaceae.
14
TÁJÉKOZTATÓ.
2. család: Durdafűfélék. Isoëtaceae.
IV. csoport: Virágos csirásnövények. Embryophyta siphonogama. (Phanerogamae.)
A) alcsoport: Nyitvatermők. Gymnospermae.
I. osztály: Toboztermők. Coniferae.
1. család: Tiszafafélék. Taxaceae.
2. család: Fenyőfélék. Abietinaceae.
II. osztály: Gnetumok. Gnetales.
1. család: Csikófarkfélék. Gnetaceae.
B) alcsoport: Zárvatermők. Angiospermae.
I. osztály: Egyszikűek. Monocotyledoneae.
1. rend: Pandanuszképűek. Pandanales.
1. család: Gyékényfélék. Typhaceae.
2. család: Békabuzogányfélék. Sparganiaceae.
2. rend: Mocsáriak. Helobiae.
1. család: Békaszőlőfélék. Potamogetonaceae.
2. család: Hajasfélék. Najadaceae.
3. család: Hutszafélék. Juncaginaceae.
4. család: Hídőrfélék. Alismaceae.
5. család: Virágkákafélék. Butomaceae.
6. család: Békatutajfélék. Hydrocharitaceae.
3. rend: Pelyvásvirágúak. Glumiflorae.
1. család: Pázsitfűfélék. Gramineae.
2. család: Sásfélék. Cyperaceae.
4. rend: Torzsavirágzatúak. Spathifiorae.
1. család: Kontyvirágfélék. Araceae.
2. család. Békalencsefélék. Lemnaceae.
5. rend: Liliomvirágúak. Liliiflorae.
1. család: Szittyófélék. Juncaceae.
2. család: Liliomfélék. Liliaceae.
3. család: Hóvirágfélék. Ammaryllidaceae.
4. család: Nősziromfélék. Iridaceae.
6. rend: Aprómagvúak. Microspermae.
15
TÁJÉKOZTATÓ.
1. család: Kosborfélék. Orchidaceae.
II. osztály: Kétszikűek. Dicotyledoneae.
A) alosztály: Ősburkúak. Archychlamydeae. (Sokszirmúak és sziromtalanok.)
1. rend: Fűzképűek. Silicales.
1. család: Fűzfélék. Salicaceae.
2. rend: Diófaképűek. Juglandales.
1. család: Diófafélék. Juglandaceae.
3. rend: Bükkfaképűek. Fagales.
1. család: Nyírfélék. Betulaceae.
2. család: Bükkfélék. Fagaceae.
4. rend: Csalánképűek. Urticales.
1. család: Szilfélék. Ulmaceae.
2. család: Eperfafélék. Moraceae.
3. család: Csalánfélék. Urticaceae.
5. rend: Zsellérkeképűek. Santalales.
1. család: Fakínfélék. Loranthaceae.
2. család: Zsellérkefélék. Santalaceae.
6. rend: Farkasalmaképűek. Aristolochiales.
1. család: Farkasalmafélék. Aristolochiaceae.
7. rend: Keserűfűképűek. Polygonales.
1. család: Keserűfűfélék. Polygonaceae.
8. rend: Központi magvúak. Centrospermae.
1. család: Libatopfélék. Chenopodiaceae.
2. család: Disznóparéjfélék. Amarantaceae.
3. család: Porcsinfélék. Portulacaceae.
4. család: Szegfűfélék. Caryophyllaceae.
9. rend: Boglárkaképűek. Ranales.
1. család: Tündérrózsafélék. Nymphaeaceae.
2. család: Tócsagazfélék. Ceratophyllaceae.
3. család: Boglárkafélék. Ranunculaceae.
4. család: Borbolyafélék. Berberidaceae.
10. rend: Mákképűek. Rhoeadales.
16
TÁJÉKOZTATÓ.
1. család: Mákfélék. Papaveraceae. (Beleértve a Füstikeféléket. Fumariaceae-t.)
2. család: Keresztesek. Cruciferae.
3. család: Rezedafélék. Resedaceae.
11. rend: Husevők. Sarraceniales.
1. család: Harmatfűfélék. Droseraceae.
12. rend: Rózsaképűek. Rosales.
1. család: Varjúhájfélék. Crassulaceae.
2. család: Kőrontófélék. Saxifragaceae.
3. család: Boglárfafélék. Platanaceae.
4. család: Rózsafélék. Rosaceae.
5. család: Hüvelyesek. Leguminosae.
13. rend: Gerelyképűek. Geraniales.
1. család: Gerelyfélék. Geraniaceae.
2. család: Madársóskafélék. Oxalidaceae.
3. család: Sarkantyukafélék. Tropaeolaceae.
4. család: Lenfélék. Linaceae.
5. család: Királydinnyefélék. Zygophyllaceae.
6. család: Rutafélék. Rutaceae.
7. család: Pacsirtafűfélék. Polygalaceae.
8. család: Fűtejfélék. Euphorbiaceae.
9. család: Mocsárhurfélék. Callitrichaceae.
14. rend: Szapinduszképűek. Sapindales.
1. család: Puszpángfélék. Buxaceae.
2. család: Mámorkafélék. Empetraceae.
3. család: Tündérfátyolfélék. Limnanthaceae.
4. család: Szömörczefélék. Anacardiaceae.
5. család: Magyalfélék. Agnifoliaceae.
6. család: Hólyagfafélék. Staphyleaceae.
7. család: Kecskerágófélék. Celastraceae.
8. család: Juharfélék. Aceraceae.
9. család: Bokrétafafélék. Hippocastanaceae.
10. család: Nenyúljhozzámfélék. Balsaminaceae.
17
TÁJÉKOZTATÓ.
15. rend: Bengeképűek. Rhamnales.
1. család: Bengefélék. Rhamnaceae.
2. család: Szőlőfélék. Vitaceae.
16. rend: Mályvaképűek. Malvales.
1. család: Hársfafélék. Tiliaceae.
2. család: Mályvafélék. Malvaceae.
17. rend: Ibolyaképűek. Parietales.
1. család: Orbánczfűfélék. Guttiferae.
2. család: Fenyőkefélék. Elatinaceae.
3. család: Tamariskafélék. Tamaricaceae.
4. család: Szuharfélék. Cistaceae.
5. család: Ibolyafélék. Violaceae.
18. rend: Mirtusképűek. Myrtiflorae.
1. család: Boroszlánfélék. Thymelaeaceae.
2. család: Ezüstfafélék. Elaeagnaceae.
3. család: Füzényfélék. Lythraceae.
4. család: Ligetszépefélék. Onagraceae.
5. család: Sulyomfélék. Hydrocaryaceae.
6. család: Süllőhínárfélék. Halorrhagidaceae.
19. rend: Ernyősvirágzatúak. Umbelliflorae.
1. család: Borostyánfélék. Araliaceae.
2. család: Ernyősek. Umbelliferae.
3. család: Somfélék: Cornaceae.
B) alosztály: Forrtszirmuak. Metachlamydeae.
1. rend: Hangaképűek. Ericales.
1. család: Körtikefélék. Pirolaceae.
2. család: Hangafélék. Ericaceae.
2. rend: Kankalinképűek. Primulales.
1. család: Kankalinfélék. Primulaceae.
2. család: Istáczfélék. Plnmbaginaceae.
3. rend: Sodortszirmuak. Contortae.
1. család: Olajfafélék. Oleaceae.
18
TÁJÉKOZTATÓ.
2. család: Tárnicsfélék. Gentianaceae.
3. család: Meténgfélék. Apocynaceae.
4. család: Krepinfélék. Asclepiadaceae.
4. rend: Csövesviráguak. Tubiflorae.
1. család: Szulákfélék. Convolvulaceae.
2. család: Csatavirágfélék. Polemoniaeeae.
3. család: Érdes levelűek. Boraginaceae.
4. család: Vasfűfélék. Verbenaceae.
5. család: Ajakosak. Labiatae.
6. család: Burgonyafélék. Solanaceae.
7. család: Tátogatók. Scrophnlariaceae.
8. család: Szádorfélék. Orobanchaceae.
9. család: Hizókafélék. Lentibulariaceae.
10. család: Gubóvirágfélék. Globnlariaceae.
11. család: Akantuszfélék. Acanthaceae.
5. rend: Utilapuképűek. Plantaginales.
1. család: Útilapufélék. Plantaginaceae.
6. rend: Galajképűek. Rubiales.
1. család: Galajfélék. Rubiaceae.
2. család: Bodzafélék. Caprifoliaceae.
3. család: Pézsmaboglárfélék. Adoxaceae.
4. család: Macskagyökérfélék. Valerianaceae.
5. család: Mácsonyafélék. Dipsacaceae.
7. rend: Harangviráguak. Campanulatae.
1. család: Tökfélék. Cucurbitaceae.
2. család: Csengetyükefélék. Campanulaceae.
3. család: Fészkesek. Compositae.
Azoknak a botanikusoknak a névjegyzéke, a kik a könyvben ismertetett vagy legalább fölsorolt növények
neveit megállapították.
Ahol a könyvben a növény neve mellett két szerző is szerepel, ott a zárójelben lévő első név annak a neve, ki a
növényt először ismertette, a második azé, aki abba a nembe helyezte, a melybe a könyv is osztja. – Az
alábbiakban a szerzők keresztnevét lehetőleg eredeti nemzeti nyelven közöljük.
A. Br. = Braun Alexander.
A. Br. et M. = Braun Alexander és Milde Julius.
19
TÁJÉKOZTATÓ.
Ach. = Acharius Erik.
A. Cyr. = Cyrillus, alexandriai.
Adam = Adam Johann Friedrich.
Adamov. = Alomoviæ Lujo.
Ad., Adans. = Adanson Michel.
A. et G. = Ascherson Paul et Graebner Paul.
A. et J. Kern. = Kerner Anton és Joseph.
Afzel., Afz. = Afzelius Adam.
Ag., Agd. = Agardh Carl A.
Ait. = Aiton Wilhelm.
Alfld. = Alefeld Friedrich.
All. = Allioni Carlo.
And., Anders. = Andersson Nils Johann.
Andrae = Andrae Karl Justus.
Andrz. = Andrzejowski Anton Lukianowicz.
Ard. = Arluino Pietro.
A. Rich. = Richard Achille.
Arn. = Arnold Friedrich.
Aschrs. Aschers, Asch. = Ascherson Paul.
Asch. et Engl. = Ascherson Paul és Engler Adolf.
Asch. et Jka. = Ascherson Paul és Janka Győző.
Asso = Asso v del Rio, Ignacio.
Auct., Aut. = Auctorum, Autorum. Oly növények neveinél alkalmazzuk, a melyeket más szerzőknél általában
(pld. a magyar szerzők műveiben: »Aut. Hung.«) nem találunk meg a most használatos néven, hanem olyan
néven, a mely mellé e rövidítést tettük.
Bab., Babingt. = Babington Charles Cardale.
Backh. = Backhouse James.
Bak. = Baker John Gilbert.
Balb. = Balbis Giovanni B.
Bald., Balding. = Baldinger Ernst Gottfried.
Barth = Barth József.
Bartl. = Bartling Friedrich Gottlieb.
Bast. = Bastard T.
20
TÁJÉKOZTATÓ.
Baumg. = Baumgarten János Keresztély.
Beauv., P. B. = Palisot de Beauvois, Ambroise M. F. J.
Beck., G. B. = Beck Günther, Bitter von Mannagetta.
Becker. = Becker Johann.
Beeby = Beeby William H.
Bell. = Bellardi Carlo Antonio.
Benth. = Bentham George.
Benth. et H. = Bentham George et Hooker William Jackson.
Berd. = Berdan Felix.
Bernh. = Bernhardi Johann Jakob.
Bert. = Bertoloni Antonio.
Bess. = Besser Wilhelm.
Bir., Biria = Biria J. A. J.
Bisch. = Bischoff Gottlieb Wilhelm.
Biv. = Bivona-Bernardi Antonio.
Bl., Blff. = Bluff Matthias Joseph.
Bl. v. Blff. et F. v. Fing. = Bluff Matthias Joseph és Fingerhut Karl Anton.
Bl. N. Sch. = Bluff, Nees von Esenbeck és Schauer Johann Konrad.
Bod. = Bodard Pierre Henry.
Boenn., Bönn. = Boennighausen Clemens Maria Friedrich.
Boerh. = Boerhaave Hermann.
Boiss. = Boissier Edmond.
Boiss. et Heldr. = Boissier Edmond és Heldreich Theodor von.
Bolla = Bolla János.
Bolton = Bolton James.
Bor. = Boreau Alexandre.
Borb. = Borbás Vincze.
Borb. et Fek. = Borbás Vincze és Fekete Lajos.
Borb. et Pax = Borbás Vincze és Pax Ferdinand.
Borkh. = Borkhausen Moritz Balthasar.
Bory et Chaub. = Bory de St-Vincent, Jean Baptiste és Chaubard Louis Anastase.
Brign., Brig = Brignoli a Brunhoff Giovanni.
21
TÁJÉKOZTATÓ.
Briqu. = Briquet John.
Britt. = Brittinger Christian.
Brm. = Burmann Johann.
Brongn. = Brongniart Adolphe Théodore.
Brot. = Brotero Felix de Avellar.
Bunge = Bunge Alexander von.
Bus. = Buser Robert.
C. A. M. = Meyer Carl Anton.
Campd. = Campdera François.
Casp. = Caspary Robert.
Cass. = Cassini Alexandre Henri Gabriel.
Cav., Cavan. = Cavanilles Antonio José.
Èelak. = Èelakovský Ladislav.
Cd., Cord. = Corda August Carl Joseph.
Chx. = Chaix Dominique.
Cham. et Sohld. = Chamisso Adalbert von és Schlechtendal Diedrich Franz Leonhard.
Chaub. = Chaubard Louis Anastase.
Chev. = Chevallier François Fulgis.
Chod. = Chodat Robert.
Chois. = Choisy Jaques Denis.
Christ = Christ Hermann.
Christener = Christener Christian.
C. Koch = Koch Carl.
Clairv. = Clairville Joseph Philippe.
Clem. = Clementi Giuseppe.
Clus. = Clusius Carolus = De l’Ecluse Charles.
Coss. = Cosson Erneste.
Coss. et Germ. = Cosson Erneste és Germain Erneste.
Coult. = Coulter Thomas.
Cr. = Crantz Heinrich Johann Nepomuk.
Crép. = Crépin François.
Curt. = Curtis William.
22
TÁJÉKOZTATÓ.
Cuss. = Cusson Pierre.
Cyr. = Cyrillo Domenico.
Czetz = Czetz Antal.
DC. = Candolle Augustin Pyrame de.
Deg. = Degen Árpád.
Del. = Delile Alire Raffeneau.
De Not. = Notaris Giuseppe de.
Deségl. = Deséglise Alfred.
Desf. = Desfontaines, Louiche René.
Desm. = Desmoulins Charles.
Desn., Decsn., Dcs. = Decaisne Joseph.
Desr. = Desrousseaux.
Desv. = Desvaux Augustin Nieaise.
Dietr. = Dietrich David Nathaniel Friedrich.
Dill. = Dillenits Johann B. Joneph.
Doll. = Dolliner Georg.
Döll = Döll J. Ch.
Don = Don David.
Dougl. – Douglas David.
Drej. – Drejer Salamon Thomas Nicolai.
Duch. = Duchesue Antoine Nicolas.
Duf. = Dufour Jean-Marie Léon.
Dufr. = Dufresne Pierre.
Duh. = Duhamel du Monceau Henri Louis.
Dum. = Dumortier Barthélemy Charles.
Dun. = Dunal Michel Félix.
Dur. = Durieu de Maisonneuve.
D’Urv. = Dumont d’Urville Jules.
Ehrh. = Ehrhart Friedrich.
Elliot = Elliot Stephen.
E. M. = Meyer Ernst Heinrich Friedrich.
Endl. = Endlicher István László.
23
TÁJÉKOZTATÓ.
Engl. = Engler Adolf.
Englm. = Engelmann Georg.
Etling. = Etlinger Andreas Ernst.
Facch. = Facchini Francesco.
Fée = Fée Antoine Laurent A.
Feicht. = Feichtinger Sándor.
Fenzl, Fnzl, Fzl. = Fenzl Eduard.
F. et M. = Fischer Friedrich Ernst Ludwig és Meyer Ernst H. Fr.
Fisch. = Fischer Friedrich Ernst Ludwig.
Fleischm. = Fleischmann Andreas.
Fl. Dan. = Flora Danica.
Flk., Floerk., Flörk. = Floerke Heinrich Gustav.
Fl. Wett. = Flora der Wetterau.
Focke = Focke Wilheim Olbers.
Forsk. = Forskål Pehr.
Forst. = Forster Johann és Forster Georg.
Fosig. = Fougeroux Auguste Denis.
Fr. = Fries Elias Magnus.
Fres. = Fresenius Johann B. Georg.
Freyc. = Freycinet Casimir.
Freyer = Freyer Johann Gottfried.
Freyn = Freyn József.
Fritsch = Fritsch Karl.
Friv. = Frivaldszky Imre.
Froel., Fröl. = Froelich Joseph Aloys.
F. Schltz. = Schultz Fiedrich Wilhelm.
Fuck. = Fuckel Leopold.
Funk = Funk Heinrich Christian.
Fuss = Fuss Mihály.
Gaertn., Gärtn. = Gaertner Joseph.
Garck., Grck., Gcke = Garcke August.
Gaud. = Gaudin Jean Francois.
24
TÁJÉKOZTATÓ.
Gay = Gay Jacques.
G. B. = Beck.
Gér. = Gérard Lonis.
Gilib. = Gilibert Jean Emmanuel.
Gmel. = Gmelin Johann Georg.
G. M. Sch. = Günther Carl Christian, Meyer Ernst H. Fr és Scherbius Johann.
Gochn. = Gochnat Friedrich Karl.
Godet = Godet Charles H.
Godr. = Godron Dominique Alexandre.
Godr. et Gren. = Godron Dominique A. et Grenier Charles.
Goiran = Goiran Angustin.
Good. = Goodenough Samuel.
Gou., Gouan = Gouan Antoine.
Grab. = Grabowski Heinrich Emanuel.
Gray = Gray Asa.
Greml. = Gremli August.
Gren. = Grenier Charles.
Gronov. = Gronovius Jan Fredrik.
Grsb., Gris., Gsb. = Grisebach Heinrich Rudolf August.
Grsb. et Schenk. = Grisebach Heinrich R. A. és Schenk Angust.
Gunn. = Gunner Johann Ernst.
Günth. = Günther Johann.
Günth. et Schumm. = Günther Johann és Schummel Theodor E.
Guss. = Gussone Giovanni.
Hack., Hck. = Hackel Eduard.
Hacq. = Hacquet Balthasar.
Hal. = Halácsy Eugen.
Hall. = Haller Albert von.
Hallier = Hallier Ernst.
Hamp. = Hampe Ernst.
Hartm. = Hartmann Karl Johann.
Hausm. = Hausmann Franz von.
25
TÁJÉKOZTATÓ.
Hausakn., Hkn. = Haussknecht Karl.
Hayek = Hayek August Edler von.
Haynald = Haynald Lajos.
Hayne = Hayne Friedrich Gottlob.
Hazsl. = Hazslinszky Frigyes.
H. Br. = Braun Heinrich.
Heer = Heer Oswald.
Hegetschw. = Hegetschweiler Johann.
Heg. Hgtsch., Hegetschw. et H. = Hegetschweiler Johann és Heer Oswald.
Heldr. = Heldreich Theodor von.
Herb. = Herbert William.
Herbich = Herbich Franz.
Hérit., L’Hérit. = L’Héritier de Brutelle Charles Louis.
Heuff. = Heuffel János.
Heufl. = Heufler Ludwig lovag.
Hill = Hill John.
Hnke, Hke, Haenk. = Haenke Thaddäus.
Hochst. = Hochstetter Christian Friedrich.
Hoffm. = Hoffmann Georg Franz.
Hoffmsg. = Hoffmannsegg Johann Centurius.
Holandre = Holandre Jean Joseph Jacques.
Hol, Holub = Holuby József.
Hook. = Hooker William Jackson.
Hoppe = Hoppe David Heinrich.
Hornem. = Hornemann Jens Wilken.
Horng = Hornung Ernst Gottfried.
Hornsch. = Hornschuch Christian Friedrich.
Hort. = a kertészek használta név.
Host = Host Nikolaus Thomas.
Hubeny = Hubeny József.
Huds. = Hudson William.
Humb. = Humboldt Alexander.
26
TÁJÉKOZTATÓ.
Hut. = Huter Rupert.
Jacq. = Jacquin Nicolaus Joseph.
Jaub. et Sp. = Jaubert Hippolyte François és Spach Eduard.
Jka, Jnka = Janka Győző.
J. Kern. = Kerner Joseph.
Joó = Joó István.
Jord. = Jordan Alexis.
Jur., Jrk., Jtzka = Juratzka Jakob.
Juss. = Jussieu Antoine Laurent.
Kab. = Kabath Hermann.
Kanitz = Kanitz Ágoston.
Kell. = Keller Louis.
Ker. v. Ker.-Gawl. = Ker Johann Belenden, másként Gawler.
Kern. = Kerner Anton.
Kit. = Kitaibel Pál.
Kitt. = Kittel Martin Balduin.
Kl. et Grcke = Klotzsch Johann Friedrich és Garcke August.
Kluk = Kluk Christoph.
Kmet. = Kmety András.
Knaf = Knaf Joseph.
Koch = Koch Wilhelm Daniel Joseph.
Koel., Köl. = Koeler Georg Ludwig.
Körn. = Körnicke Friedrich.
Körte, Koerte = Körte Franz.
Kostel. = Kosteletzky Vincenz Franz.
Ky., Kotschy = Kotschy Theodor.
Kov. = Kovács Gyula.
Krause = Krause Johann Wilhelm.
Krock. = Krocker Anton Johann.
Kth. = Kunth Karl Sigismund.
Ktze., O. K. = Kuntze Otto.
Kuhn = Kuhn Adam.
27
TÁJÉKOZTATÓ.
Kumm. et Sendtn. = Kummer Ferdinand és Sendtner Otto.
Kühlw. = Kühlewein Paul Eduard.
Kütz., Kuetz. = Kützing Friedrich Traugott.
L. = Linné Carl.
Lagger = Lagger Franz.
Lam., Lmk. = Lamarck Jean Baptiste.
Láng = Láng Ferencz.
Lap. = La Peyrouse Philippe Picot.
Latour. = Latourette Marc Antoine Louis Claret de.
L. C. Rich. = Richard Louis Claude Marie.
Led., Ledeb. = Ledebour Karl Friedrich von.
Leers = Leers Johann Daniel.
L. f. = Linné fia Carl.
Lehm. = Lehmann Johann Georg Christian.
Lej. = Lejeune Alexandre Louis Simon.
Lem. = Leman Dominique Sébastien.
Lerchenf. = Lerchenfeld József.
Less. = Lessing Christian Friedrich.
Leyb. = Leybold Friedrich.
Leyss. = Leysser Friedrich Wilhelm.
Lge = Lange Johann.
L’Hérit. = L’Héritier de Brutelle Charles Louis.
Lightf. = Lightfoot John.
Lindb. = Lindeberg C. J.
Lindem. = Lindemann Friedrich.
Lindl. = Lindley John.
Lk., Lnk. = Link Heinrich Friedrich.
Lois., Loisl. = Loiseleur Deslongchamps Jean Louis Auguste.
Lumn. = Lumnitzer István.
Marss. = Marsson Theodor.
Mart. = Martius Karl Friedrich Philipp von.
Martins = Martins Charles.
28
TÁJÉKOZTATÓ.
Martyn = Martyn John.
Maxim. = Maximovicz Karl Johann.
MB. = Marschall à Bieberstein Friedrich.
Med. = Medicus Friedrich Casimir.
Menyh. = Menyhárt László.
Mér. = Mérat François Victor.
Mert. = Mertens Franz Karl.
Mett. = Mettenius Georg Heinrich.
Mich. = Micheli Pier Antonio.
Michal. = Michalet Eugène.
Michx = Michaux André.
Mik. = Mikan Johann Christian.
Milde = Milde Julius.
Mill. = Miller Philipp.
Mitterp. = Mitterpacher Lajos.
Mnch., Mönch = Moench Konrad.
Monn. = Monnier Auguste.
Moq. = Moquin-Tandon Alfred.
Moretti = Moretti Giuseppe.
Müll. = Müller Otto Friedrich.
Murb. = Murbeck Svante.
Murr. = Murray Johann Andreas.
Mygind = Mygind Franz von.
Naeg., Näg., Ngl. = Naegeli Karl.
Neck. = Necker Noel Joseph von.
Nees, N. ab E. = Nees von Esenbeck Christian Gottfried.
Neilr., Nlr. = Neilreich August.
Nestl. = Nestler Christian Gottfried.
Neum. = Neumann Karl Georg.
N. et M. = Nees von Esenbeck Ch. G. és Martius Karl F. Ch.
Nolt. = Nolte Ernst Ferdinand.
Norrl. = Norrlin J. P.
29
TÁJÉKOZTATÓ.
Not., De Not. = Notarius Giuseppe de.
N. P. = Naegeli Karl et Peter G. Albert.
Nutt. = Nuttall Thomas.
Nyl. = Nylander Fredrik.
Nym. = Nyman Carl Fredrik.
Oeder = Oeder Georg Christian.
O. Hoffm. = Hoffmann Otto.
Oliv. = Olivier Guillaume Antoine.
Op. = Opiz Maximilian Philipp.
Pall. = Pallas Peter Simon.
Palla = Palla Eduard.
Panè. = Panèiè József.
Pant. = Pantocsek József.
Parl. = Parlatore Filippo.
Patze = Patze C.
Pax = Pax Ferdinand.
P. B. = lásd Beauv.
Perr. et Song. = Perrier de la Bâthie Eugène és Songeon André.
Pers. = Persoon Christian Hendrik.
Pet. = Peter G. Albert.
Peterm. = Petermann Wilhelm Ludwig.
Pfund = Pfund Johann.
Pill. et Mitterp. = Piller Mátyás és Mitterpacher Lajos.
Planch. = Planchon I. E.
P. M. E. = Patze C., Meyer Ernst és Elkan Ludwig.
Poir. = Poiret Jean Louis Marie.
Poll. = Poilich Johann Adam.
Pollini = Pollini Ciro.
Porcius = Porcius Flórián.
Portenschl. = Portenschlag-Ledermayer Franz von.
Pourr. = Pourret Pierre André.
P. pr. = pro parte, részben.
30
TÁJÉKOZTATÓ.
Presl = Presl Karel Boøiwog.
Pringsh. = Pringsheim Nathan.
Pritz. = Pritzel Georg August.
Pug. = Puget Abbé.
Pursh. = Pursch Friedrich Traugott.
Ram. = Ramond Louis Francois, Baron de Carbonnière.
Rchb., Rb., R. = Reichenbach Heinrich Gottlieb Ludwig.
Rchb. fil. = Reichenbach Heinrich Gustav. Előbbi fia.
R. Br. = Brown Robert.
Reching. = Rechinger Karl.
Regel = Regei Eduard.
Reg. et Koern. = Regel Eduard és Koernicke Friedrich.
Rehm. = Rehmann Anton.
Reich. = Reichardt Johann Jakob.
R. et Pav. = Ruiz Lopez Hippolito és Pavon Josef.
R. et Sch. = Roemer Johann Jakob és Schultes Joseph August.
Retz. = Retzius Anders Johann.
Reuss = Reuss Gusztáv.
Reuter = Reuter George Francois.
Rich., Rich. fil. = Richard Achille.
Richt. = Richter Karl.
Rip. = Ripart Eugene.
Rach. = Rochel Antal.
Rohrb. = Rohrbach Paul.
Röhl, Roehl. = Roehling Johann Christoph.
Roth = Roth Albrecht Wilhelm.
Rottb. = Rottboell Christen Friis.
Rouy = Rouy George.
Roz. = Rozier Francois.
Rupp. = Ruppius Heinrich Bernhard.
Rupr. = Ruprecht Franz J.
Rylands = Rylands.
31
TÁJÉKOZTATÓ.
Sabr. = Sabransky Henrich.
Sadl. = Sadler József.
Sag. et Schn. = Sagorski Ernst és Schneider Gustav.
Salisb. = Salisbury Richard Anthony.
Salzm. = Salzmann Philipp.
Sándor = Sándor József.
Saut. = Sauter Anton Eleutherius.
Savi = Savi Gaetano.
Schaeff. = Schaeffer Jakob Christian.
Schk. = Schkuhr Christian.
Schd. = Schlechtendal Diedrich Franz Leonhard.
Scheele = Scheele Adolf.
Schl. = Schleicher J. C.
Schltz. = Schultz Karl Heinrich.
Sch. et K. v. Schott et Ky = Schott Heinrich Wilhelm és Kotschy Theodor.
Sch. et Spenn. = Schimper Wilhelm Philipp és Spenner Fridolin Karl Leopold.
Schm. = Schmidt Johann Karl.
Schn. = Schneider Karl Friedrich Robert.
Sch. N. K. = Schott Heinrich Wilhelm, Nyman Karl Friedrich és Kotschy Theodor.
Schoenh. = Schoenheit Friedrich Christian Heinrich.
Schrad., Schrd. = Schrader Heinrich Adolf.
Schrank, Schrk. = Schrank Franz Paula von.
Schreb. = Schreber Johann Daniel Christian.
Schult. = Schultes Joseph August.
Schumm. = Sohummel Theodor Emil.
Schur = Schur Fülöp János Nándor.
Schweigg. et K. = Schweigger August Friedrich és Koerte Franz.
Schw., Schwgr. = Schwaegrichen Christian Friedrich.
Scop. = Scopoli Johann Anton.
Seb., Sebast. = Sebastiani Antonio.
Seb. et M. = Sebastiani Antonio és Mauri Ernesto.
Sér. = Séringe Nicolas Charles.
32
TÁJÉKOZTATÓ.
Sendtn. = Sendtner Otto.
Seub. = Seubert Moritz.
Sibth. = Sibthorp John.
Sibth. et Sm. = Sibthorp John és Schmith James E.
Sieber = Sieber Franz Wilhelm.
Sieb. et Zucc. = Siebold Philipp Franz von és Zuccarini Joseph Gerhard.
Simk. = Simonkai Lajos.
Sims = Sims John.
Sm. = Smith James Edward.
Sol. = Solander Daniel.
Somm. = Sommerauer Ignatz.
Sond. = Sonder Otto W.
Soy. Willm. = Soyer-Willemet Hubert Felix.
Spach = Spach Eduard.
Spenn, Spenner = Spenner Fridolin Karl Leopold.
Spr. = Sprengel Kurt.
Spring = Spring Anton Fr.
Stapf = Stapf Otto.
Steph. = Stephan Friedrich.
Sternb. = Sternberg Kaspar Graf.
Stern. = Sterneck Jakob von.
Steud. = Steudel Ernst Gottlieb.
Steud. et Hochst. = Steudel Ernst G. és Hochstetter Christian Friedrich.
Stev. = Steven Christian.
Störk = Störk Anton.
Stur = Stur Dénes.
Sut. = Suter Johann Rudolf.
Sutt. = Sutton Charles.
Sw. = Swartz Olof.
Szov. et Láng = Szovits A. J. és Láng Ferencz.
Tausch, Tsch = Tausch Ignaz Friedrich.
Ten. = Tenore Michele.
33
TÁJÉKOZTATÓ.
Thaisz = Thaisz Lajos.
Thuill. = Thuillier Jean Louis.
Thunb. = Thunberg Karl Pehr.
Tomm. = Tommasini Muzio.
Torr. et Gray = Torrely John és Gray Asa.
Towns. = Townson Robert.
Tratt. = Trattinick Leopold.
Traunst. = Traunsteiner Joseph.
Trcz., Trzw. = Turczaninow Nicolai.
Trev. = Treviranus Christian Ludolf.
Trin. = Trinius Karl Bernhard.
Uechtr. = Uechtritz Rudolph von.
Uechtr. et Körn. = Uechtritz Rudolph és Körnicke Friedrich.
Ullep. = Ullepitsch József.
Urv. lásd D’Urv.
Vahl, Vhl = Vahl Martin.
Vaill. = Vaillant Sébastien.
Vand. = Vandelli Domingos.
Vel. = Velenovsky Josef.
Vent. = Ventenat Etienne Pierre.
Vest = Vest Lorenz Chrysanth von.
Vill. = Villar vagy Villars Dominique.
Vis. = Visiani Roberto de.
Vitm. = Vitman Fulgenzio.
Viv. = Viviani Domenico.
Vogl. = Vogler Johann Philipp.
Vuk. Vukot. = Vukotinoviè Farkas.
W., Willd. =Willdenow Karl Ludwig.
J. Wagn. Wagner János.
Wahlbg. Wahlb., Whlnbg., Wahlenb. = Wahlenberg Göran (György).
Waisb. = Waisbecker Antal.
Wallm. = Wallmann Johann.
34
TÁJÉKOZTATÓ.
Wallr. = Wallroth Karl Friedrich Wilhelm.
Web. = Weber Friedrich.
Weig., Wgl = Weigel Christian E.
Weinm. = Weinmann Johann Wilhelm.
Welw. = Welwitsch Friedrich.
Wender. = Wenderoth Georg Wilhelm Franz.
W. et Grab. = Wimmer Friedrich és Grabowsky Henri Emanuel.
W. et K. = Waldstein Ferencz Ádám gróf és Kitaibel Pál.
W. et N. vagy Whe et N. = Weihe Karl Ernst August és Nees ab Esenbeck.
Wettst. = Wettstein Richard.
Wh., Whe = Weihe Karl Ernst August.
Wib. = Wibel Augast Wilhelm Eberhard Christoph.
Wierzb. = Wierzbicki Péter.
Wiesb. = Wiesbauer Johann B.
Wigg. = Wiggers Friedrich A. L.
Willk. = Willkomm Moritz.
Wimm. = Wimmer Friedrich.
Wimm. et Grab. = Wimmer Friedrich és Grabowsky Heinrich E.
Wirtg. = Wirtgen Philipp.
With. = Withering William.
Wittr. = Wittrock Veit Brecher.
Wol. = Woloszczak Eustachy.
Wolff = Wolff Gábor.
Wolfh. = Wolfner Vilmos.
Wolny = Wolny András Ráfael
Wulf. = Wulfen Franz Xaver.
Zahlbr. = Zahlbruckner Johann.
Zauschn. = Zauschner.
Zawadz. = Zawadzki Alexander.
Zimm. = Zimmeter Albert.
Zucc. = Zuccarini Joseph Gerhard.
Pótlás és hibaigazítás.
35
TÁJÉKOZTATÓ.
1. oldal A somócsing e. n.3* gérafű.
2. oldal A rencze e. n. tömlöcsög.
Az orgonafa e. n. szentgyörgyi bodza.
7. oldal A dákoska e. n. szép legényfű.
9. oldal Az árva káka e. n. tódísz.
A tavi káka e. n. czigány káka.
10. oldal Az egérárpa e. n. macsa.
11. oldal A czimbor e. n. taraczkperje.
16. oldal A tippan e. n. harmattartófű.
18. oldal A selyemperje e. n. puhító-perje.
22. oldal Az átokhinár e. n. vízigaz.
23. oldal A micze e. n. tóalma.
A veresgyűrű som e. n. gyűrűcskefa.
Az ezüstfa leirásában »pikkelyszőrösektől« helyett: pikkelyszőröktől.
25. oldal Porterium helyett Poterium.
28. oldal A falfű e. n. falgyom.
30. oldal Az európai kunkor e. n. közé a napkunkor név tévedésből került. Helyesen: napraforduló, forgó, néző
stb. olvasandó.
31. oldal A mizsót e. n. kódusgyom, sül mag.
32. oldal A nadálytő e. n. nadálylapú.
A vértő e. n. csacsigyom.
37. oldal A Limnanthemum a term. rendszernek a Limnanthaceae és nem a Gentianaceae családjába tartozik.
38. oldal A szulák nem tárgyalt fajai közül elmaradt a C. Cantabrieus L., – Soldanella L., – tenuissimus Sibth. és
Sm. (utóbbi kettő csak a tengerparton).
41. oldal Az ördögczérna e. n. jázmin.
45. oldal A kerti nenyúljhozzám e. n. széplegényfű.
48. oldal A Thesium elegans e. n. férjüstök.
49. oldal Az eper libatop e. n. egérparéj.
50. oldal A lisztes libatop e. n. czigányparéj.
53. oldal E kitétel: »Amerikai gyommagvakkal behurczolt faj« a Cuscuta obtusiflora elé teendő.
A Gentiana Wettsteinii Murb. törlendő. Hazánk keleti hegyvidékén is a G. carpaticola Borb. és ennek alakjai
teremnek.
56. oldal A Berula angustifolia e. n. kis bolonyik.
3
e. n. = egyéb, illetőleg egyjelentésű neve.
36
TÁJÉKOZTATÓ.
57. oldal A borgyökér e. n. vízibürök.
61. oldal A bábafésű e. n. berzenke.
62. oldal A lópetrezselyem e. n. őzsaláta.
66. oldal A Leucojum carpaticum névszerzője kiirandó: Herbich.
77. oldal A mezei juhar e. n. kakastaréjfa.
79. oldal A gyíkpohár e. n. zöldike.
81. oldal A henye boroszlán e. n. kakukvirág.
86. oldal Az Erodium es Geranium nemek utalása hibás XVI. o. 4. r. írandó.
106. oldal A Potentilla Benitzkyi névszerzője: Friv
110. oldal A Paeonia peregrina Mill. helyébe írandó P. feminea L.
112. oldal A hunyor e. n. ökörérőfű.
116. oldal A májfű kökörcsin leírásában »cszészelevele« helyett csészelevele írandó
117. oldal A kenderkefű nevei közül a rajfű helyett vajfű írandó.
124. oldal A Satureja villosa (Pers.) Simk. nevében Simk. helyébe J. Wagn. írandó.
125. oldal és XL. t. 3. k. Az Alectorolophus goniotrichus Stern. ujabb neve A. Borbásii Dörfler.
143. oldal A keltike és füstike fajok a mákfélékhez (Papaveraceae) tartoznak. A füstikefélék családját Engler a
mákfélék családjába olvasztotta be.
146. oldal A kecskeruta e. n. ördögoldal.
148. oldal A herehura lóhere e. n. uborka búgató.
150. oldal A Melilotus albus névszerzője: Desr. Trigonella monspelica helyett írandó: T. monspeliaca.
153. oldal A veteményborsó színes képe: XLVIII. t. 6. k.
167. oldal A Carduus crispus e. n. sátánfű.
176. oldal A Senecio (Cineraria) e. n. hamvaska.
178. oldal Az Inula vulgaris (Conyza) e. n. rühfű.
184. oldal A fűtej e. n. ebvirág.
185. oldal A vizhúr e. n. tófonál.
189. oldal A ritkás sás e. n. bakacsfű.
194. oldal A magyar tölgy e. n. czigány és muzsdalyfa
A kocsánytalan tölgy e. n. is muzsdalyfa.
LXVI. Az Alkanna tinctoria névszerzői (2) Tausch.
LXVII. A Camphorosma ovata névszerzői W. et K.
37
2. fejezet - NÖVÉNYEK.
1. I. osztály: Egyporzósak. Monandria.
A virágban porzó és termő együtt van; porzó egy, szabad.
1. rend: Egybibeszálúak. Monogynia.
Egy bibeszál, vagy, a hol a bibeszál hiányzik, egy bibe.
Vízi lófark.
Hippuris vulgaris L. – (Lófarkfű, vizifenyőke. – Természetes rendszer: Süllőhínárfélék. Halorrhagidaceae.) –

Cserje. 15–30 cm. Meddő szára a vízben úszik, kivételesen 1–2 m. hosszúra is megnő. Virágzó szára a vízből
kiemelkedik. Levelei szálasak, épek és 8–12-sével örvben állók. Vízbeli levelei puhábbak, nagyobbak és
áttetszők. Igen apró virágai a levelek hónaljában fejlődnek, zöldek; a virágtakaróból épen csak a csésze nyoma
van meg keskeny szegély alakjában. Van egy porzója és egy bibeszála. Terem árkokban, álló vizekben
szórványosan az egész országban és mindig csoportosan. 5–8.
Közönséges somócsing.
Salicornia herbacea L. – (Tengeri sóska, szarvas széksófű. – Term. r.: Libatoppfélék. Chenopodiaceae.) –
Egyéves. 10–30 em. Szára ágas, ízelt, húsos, fűszín-zöld v. kékes, vöröses. Levele nincs, ezért idegenszerű a
termete. Apró virágai háromszögben állanak a szártagok oldalmélyedéseiben. Leple zöldes, kancsós, zárt;
éréskor szivacsos és kis hasítékkal bír. Terem szikeseken, hazánk déli felében szórványosan. Szárából hamuzsír
készíthető. 8–10.
Más honi faj: Salicornia fruticosa L. (Fiume mell.)
Ide sorolható még: Alchemilla arvensis (IV. o. 1. r.).4*
4
Számos növényfajon változik mind a porzók, mind a bibeszálak száma, ezért igen sok növényt tulajdonképen több helyt kellene tárgyalni.
Ily esetekben oda soroltuk a növényt, a hova az esetek legtöbbje szerint való, vagy a hová a nagyon közel álló rokon fajok csakugyan
tartoznak és a melyektől való elválasztásuk csak megnehezítette volna a meghatározást. V. ö. a Bevezető résznek a könyv használatáról
szóló fejezetét.
38
NÖVÉNYEK.
2. rend: Kétbibeszálúak. Digynia.
Ide tartoznának: Callitriche (XXI. o. 1. r.), Chenopodium (V. o. 2. r.), Corispermum (V. o. 2. r.), Salicornia (I.
o. 1. r.).5*
2. II. osztály: Kétporzósak. Diandria.

A virágban porzó és termő együtt van; a porzók száma kettő; szabadok.
Egy bibeszál, vagy egy bibe.
A) Vizen úszó növények.
Apró békalencse.
Lemna minor L. – (Fű-, vad-, vizi-lencse, kácsaparéj, lepcse. – Term. r.: Békalencsefélék. Lemnaceae.) – Évelő.
Uszó levélszerű szára kicsiny, 3–4 mm h.; visszásan tojásdad, mindkét oldalán lapos, a vízbe függő egy
gyökérszállal. Terem tócsákban, árkokban az egész országban. 4–6.
Keresztes békalencse.
Lemna trisulca L. – Évelő. Levélszerű lándsás úszó szára 5–10 mm h., nyeles, s rendszerint hármasával van
összenőve; egy gyökérszállal. Az egymással érintkező, vagy egymásra boruló szárak sokszor keresztalakot
ábrázolnak. Terem, a legészakibb vármegyék kivételével, az egész ország álló vizeiben, de az előbbinél sokkal
ritkább. 4–5.
Púpos békalencse.
Lemna gibba L. – (Lencsés lepcse.) – Évelő. Szára akkora, mint az apró békalencséé, de alul szivacsosan
kipúposodó. Szintén egy gyökérszála van. Északon hiányzik, különben szórványosan az egész országban. 4–7.
5
Számos növényfajon változik mind a porzók, mind a bibeszálak száma, ezért igen sok növényt tulajdonképen több helyt kellene tárgyalni.
Ily esetekben oda soroltuk a növényt, a hova az esetek legtöbbje szerint való, vagy a hová a nagyon közel álló rokon fajok csakugyan
tartoznak és a melyektől való elválasztásuk csak megnehezítette volna a meghatározást. V. ö. a Bevezető résznek a könyv használatáról
szóló fejezetét.
39
NÖVÉNYEK.
Bojtos békalencse.
Lemna polyrrhiza L. – (Fanos lencse, sokgyökerű lencse.) – Évelő. Szára 3–4 mm h., mindkét oldalán lapos,
egynél több gyökérszállal; ezért hívják rojtos vagy bojtos békalencsének. A legészakibb vármegyéket kivéve,
szórványosan az egész országban. 5–6.
Közönséges rencze.
Utricularia vulgaris L. – (Hínáros rencze, hólyaghínár, sárga hínárvirág, tömlőfű, tömlőke. – Term. r.:
Renczefélék. Utriculariaceae.) Évelő. 15–30 cm. Gyökere nincs. Vízben úszó levelei finoman szabdaltak;
legtöbbjük hajszálszerű, sok levélsallangon azonban levegővel telt tömlő van. E tömlők tölcsérszerű nyílását egy
alsó vaskos és egy felső vékony, rugalmas hártya zárja. A vékony hártya a legkisebb nyomástól befelé mozdul s
a nagyobb állatkáktól üldözött apró rákok, szunyogálczák, ázalék-állatkák gyakran ide menekülnek. Az alsó
hártya tüskéi és a hozzá szoruló felső hártya elzárják azonban a kivezető utat, az állatkák kimulnak és testök
elbomlott anyagait fölszívja a tömlő belső felülete. A növény tehát húsevő. Virágzó szára a vízből kiemelkedik.
Laza fürtben 4–10 virágot fejleszt; kocsányai 3–4-szer akkorák, mint murvái. Virágai nagyok, tojássárga
színűek, tátogatók és sarkantyúsak. Felső ajkuk akkora, vagy alig hoszszabb, mint az íny, alsó ajkuknak széle
visszahajlott. Terem álló vizekben, árkokban, szórványosan az egész országban. 6–8.
Más honi fajok: U. Bremii Heer. – intermedia Hayne, – minor L.
B) Szárazföldi növények.
a) Fák vagy cserjék egyszerű levelekkel.
Vesszős fagyal.
Ligustrum vulgare L. – (Fagyálló fa, télálló fagyal, madárhúr. – Term. r.: Olajfafélék. Oleaceae.) – 1. t. 2. k. –
Cserje. 1–3 m. Hajtásai vesszősek, levelei lándsásak, épek, rendszerint átellenesen állók, ritkán örvösek. Fehér,
jó illatú virágai tömött fürtben állanak; borsónagyságú bogyói feketék. Terem a legészakibb vidékek kivételével
az egész ország erdős, bokros helyein. 6–7.
Fája fehér, vagy sárgás és esztergályos, szíjas vagy metsző munkákra alkalmas. A nyírást jól bírja, ezért
helyenként élő sövényül alkalmazzák. Kertekben van zöldbogyójú és foltos levelű változata is. A madarak csak
a feketét eszik.
Közönséges orgona.
Syringa vulgaris L. – (Borostyán- v. boroszlánfa, indiai mogyoró, lila, tengeri-, spanyol- v. török bodza,
szelenczefa. – Term. r.: Olajfafélék. Oleaceae.) – 1. t. 3. k. Cserje. 3–7 m. Hajtásai merevek, vesszősek és
látszólag villásan elágazók. Levelei tojásalakúak, szívesek, kihegyezettek, égszélűek. Virágai 15 mm. hosszúak
és gazdag virágú fürtben állanak; pártájok csöves, tányérformán kiszélesedő karimája 4-felé bemetszett, lila, kék
v. fehér. Terem hazánk délkeleti vidékein, főleg Krassó-Szörény vármegye déli részeiben. 5.
Szép és kellemes illatú virágaiért számos fajtában ültetik; összes díszcserjéink között ez a legelterjedtebb és
legkedvesebb. Fája esztergályozható.
40
NÖVÉNYEK.
Jósika orgona.
Syringa Josikaea Jacq. fil. – Cserje. 2.5–4 m. Hajtása mirigyszőröktől sűrűn pelyhes, apró csészéje lehet
meztelen is. Levelei rövid nyelűek, tövön kerekítettek vagy ékalakuak, inkább hosszukásak és visszájukon aprón
pelyhesek. Különben előbbinél gyérebb, hosszúra nyúlt virágzata az új leveles hajtás végén fejlődik, ezért az
előbbinél később is virágzik. Pártája 17–18 mm., karimája felé egyenletesen tágul, és 4-felé metszett rövidebb
karimája rézsút felálló. Illata nem oly kellemes, mint az előbbi fajé. Terem hegyvidékek sziklás, nyirkos,
többnyire nehezen megközelíthető helyein hazánk északkeleti és délkeleti részeiben, mint hazánk benszülött
ritkasága: Délkeleti Érczhegység, Biharhegység, Ung, Bereg és Máramaros vármegyékben. Újabban ültetik is.
5–6.
Kertekbe ültetik még főleg a Perzsiából származó Syringa persica L.-t, és a S. dubia Pers.-t.
b) Fák szárnyas levelekkel.
Közönséges kőris.
Fraxinus excelsior L. – (Büdös kőrösfa, sebfa. – Term. r.: Olajfafélék. Oleaceae.) – 1. t. 4. k. Fa. 18–36 m.
Rügyei feketék, bársonyosak. Levelének 9–13 levélkéje majdnem nyeletlen; mind hosszúkás, lándsásan
kihegyezett, aprón fűrészes. Virágai a levelek előtt jelennek meg. Lehetnek csak porzósak vagy csak termők,
vagy porzósak és termők. A porzós virágok tömöttebb, apróbb virágzatban fejlődnek. Virágtakarója egyiknek
sincsen. Termése csucsán szárnyas, lándsás. Terem nedves erdőkben, folyók, patakok mentén az egész
országban. Ültetik is. Fája asztalos, esztergályos és kocsigyártó munkára nagyon alkalmas. 3–5.
Virágos kőris.
Fraxinus Ornus L. – (Manna kőris, vad kőrös.) – Fa. 9 m. Rügyei szürkék, molyhosak. Nyeles levélkéinek
száma csak 7–9. Virágai a levekkel együtt jelennek meg. Virágzata sokvirágú, kúpalakú. Virágai illatosak,
csészéjök zöldes, a 2–4 szirom hosszúkás lándsás, sárgás-fehér. Termése csucsán szárnyas. Terem főleg az
Alföldet környező mészkődombokon. 5–6.
Fája az előbbiénél fehérebb és keményebb. A rajta ejtett sebekből, kivált a melegebb vidékeken – a manna
kabócza szúrása következtében is – a »mannaczukor« szivárog, mely orvosságul szolgál.
Kedvelt díszcserjék a khinai Forsythia viridissima Lindl. és suspensa Vahl. Leveleiknek feslése előtt nyílnak
sárga, négymetszetű virágaik. Az előbbinek ágai felfelé állók, levelei egyszerűek.
c) Lágyszárú növények. Pártájok felső állású.
Közönséges varázslófű.
Circaea lutetiana L. – (Varázsfű, varázsló szirompár, ördögüzőfű, üvegfű. – Term. r.: Ligetszépefélék.
Oenotheraceae). – 1. t. 1. k. Évelő. 25–50 cm. Levelei tojásdadok, néha kissé szívesek, szélök aprón fogazott. A
virág-kocsányok hátragörbülők, murvátlanok. Pártája akkora, mint a csésze, pirosló, végre fehér. Termése
visszásan tojásdad, horgosan sertés, két üregű. Terem erdőkben az ország hegyes és dombos vidékén. 6–8.
Más honi fajok: C. alpina L., – intermedia Ehrh.
d) Lágyszárú növények. Pártájok alsó állású, virágjok magános; termésök tokocska.
Közönséges hízóka.
Pinguicula vulgaris L. – (Kövérke, mocsári kövérfű. – Term. r.: Renczefélék. Utriculariaceae.) – Évelő. 5–15
cm. Húsos nyeletlen levelei rózsában állnak, tojásalakúak vagy kerülékesek, csúcsuk lekerekített, szélük
felgöngyölődött; zsírfényűek és mirigyektől ragadósak. 1–3, ritkán több tőkocsányt hajt, s mindenik végén
magános, kékeslila sarkantyús virág fejlődik. Terem tőzeges, mohos, vizenyős hegyi réteken mindig
csoportosan, hazánk északi és keleti magasabb hegyvidékén. 5–6.
41
NÖVÉNYEK.
A levelekre szálló apró rovarok odaragadnak, megfogódznak és 2–3 napig ily helyzetben maradva meg is
emésztődnek, húsevő.
Más honi faj: P. alpina L.
Orvosi csikorka.
Gratiola officinalis L. – (Innyujtófű, Isten kegyelme, kegyelemfű, réti csikorgófű. – Term. r.: Tátogatók.
Scrophulariaceae.) – 1. t. 5. k. Évelő. 8–30 cm. Tőkéje terjedő, ágas; szára felálló, rendszerint ágatlan, felső
részében négyélű. Levelei lándsásak, nyeletlenek, fűrészesek, esetleg – kivált az alsók – épélűek. Virágai a
levelek hónaljában; a párta csöve élénk sárga, hátsó oldalán barnás, karimája fehér v. vöröslila. Terem árkok
mentén, vizenyős réteken az egész országban. Mérges. Helyenként házi orvosságul szolgál. 6–8.
Borostyánlevelű verónika.
Veronica hederaefolia L. – (Parlagi szigorál. – Term. r.: Tátogatók. Scrophulariaceae.) – Áttelelő egyéves.
Egyéves. 10–30 cm. Lecsepült szára apró szőrű. Levelei rövid nyelűek, kerekdedek v. hosszúkás tojásdadok;
kissé szívesek s 3–7, többnyire 5 karéjúak. A középső karéj a legnagyobb. Csészéjének sallangjai szives
alapúak, kihegyezettek és szegletesen összeállók. Virágai aprók, halvány kékek. Termés üregei 1–2 magvúak.
Terem parlag- és mívelt talajon az egész országban. 3–5.
Mezei verónika.
Veronica Persica Poir. – (V. agrestis Auct. Hung., – Term. r.: Tátogatók, Scrophulariaceae.) – Egyéves.
Áttelelő egyéves. 6–30 cm. Szára heverő, virágzó ágai és a szár vége fölemelkedő. Virágkocsányai hosszabbak
mint a levél (az ábrán az alsó ág jellemzőbb); csésze-sallangjai tojásdadok, a termésnél hoszszabbak. A párta
átmérője 8–10 mm., égszínkék; a termés szélesebb, mint hosszú, szőrös v. kopasz, reczés erű, két karéjú és
karéjai élükön összenyomottak. Minden üregben van 5–8 mag. Terem parlagokon, kertekben az egész
országban. 2–10.
42
NÖVÉNYEK.
Városi verónika.
Veronica polita Fr. – (Term. r.: Tátogatók, Scrophulariaceae.) – Egyéves. Áttelelő egyéves. 7–30 cm. Az
előbbitől főleg abban különbözik, hogy kocsányai a leveleknél legfeljebb valamivel hosszabbak,
csészesallangjai szélesebbek, széleikkel még az érett termésen is fedik egymást. Termése egészben fölfúvódott,
széle nem lapított, üregei 4–14 magvúak. Virága sötétkék, ritkán fehér. Terem mívelt talajon az egész
országban. 4–10.
e) Lágyszárú növények; a virágok csoportosan állanak.
Orvosi verónika.
Veronica officinalis L. – (Dicső v. dicsőségesfű, drága jó, erdei zsálya, patikai szigoráll, sarlófű. – Term. r.:
Tátogatók, Scrophulariaceae.) – 2. t. 1. k. Évelő. 15–30 cm. Csomóin gyökerező szára földre csepűlt; szőröktől
érdes. Levelei rövid nyelűek, visszás tojásdadok, fűrészesek és szőrösek. Virágfürtjei tömöttek; pártája
világoskék sötéten erezve v. fehér. A termés 3-szögűen visszásan tojásalakú, hegyén tompán kivágott és
kocsányánál hosszabb. Terem legelőkön, erdők szélén az ország valamennyi hegyvidékén, még a legmagasabb
havasokon is. 6–8.
Ösztörűs verónika.
Veronica Chamaedrys L. – (Fattyú- v. cserszigoráll, ördögcsíptefű. – Term. r.: Tátogatók, Scrophulariaceae.) –

Évelő. 15–45 cm. Szárának tagjai átellenesen, vagyis ösztörűsen szőrősek. Levelei kerekdedek v. hosszúkás
tojásdadok; ülők, ritkán rövid nyelűek; szélük csipkésen fürészes. Kocsánya hosszabb a murvalevélnél. Pártája
égszínkék, sötétebb erekkel; alsó karéja fehéres. Termése a csészénél kisebb, háromszögűen visszásan
szívalakú. Terem száraz mezőkön, utak mentén, cserjésekben az egész országban. 4–6. Gyakran őszszel újra
virit.
Derécze verónika.
Veronica Beccabunga L. – (Vízi pólé, vízi v. téli saláta, vízi derécze. – Term. r.: Tátogatók, Scrophulariaceae.) –
Évelő. 15–60 cm. Töve lecsepűlt, csomóin gyökerező. Szára hengeres, húsos. Levelei rövidnyelűek, kerülékesek
v. hosszúkásak, aprón fűrészesek vagy csaknem épek; csúcsukon tompítottak. Laza fürtjei a levelek hónaljában
állanak. Virágai égszínkékek, ritkán fehérek. Termése kerekded, fölfuvódott. Az egész növény kopasz. Terem
vízparton, nedves réteken az egész országban. Helyenként salátának eszik. 5–9.
43
NÖVÉNYEK.
Pólé verónika.
Veronica Anagallis L. – (Vízi pólé. – Term. r.: Tátogatók, Scrophulariaceae.) – Évelő. 15–50 cm. Húsos szára
alsó részében gyökerező, csaknem 4-élű. Levelei hosszúkásak, kissé fűrészesek és hegyesek. A virágzat ritkásan
mirigyszőrős, különben kopasz az egész növény. Pártája kékesfehér, sötétebb erekkel. Termése kerekded. Terem
olyan helyeken mint az előbbi faj, az egész országban. 5–9.
Macskafarkú verónika.
Veronica spicata L. – (Kék macskafark, fűzéres szigoráll. – Term. r.: Tátogatók, Scrophulariaceae.) – Évelő.
15–45 cm. Szára rendszerint magános, egyenes; levelei átellenesen állók, fűrészesek, csúcsukon épek és a
szárral együtt rövid szőrűek, vagy molyhosak. Virágai a szár végén álló tömött fűzért alkotnak. A kocsányok
jóval rövidebbek mint a molyhos csésze; pártája égszínkék, ritkán rózsaszínű v. fehér. Termése kerekded,
visszásan tojásdad és felfúvódott. Terem napos, dombos mezőkön, cserjésekben az egész országban. 6–9.
Szép rokonfajtája a szőke verónika (V. pallens Host), melynek szára, levelei és virágzata sűrűn fehér molyhú.
44
NÖVÉNYEK.
Kakuk verónika.
Veronica serpyllifolia L. – (Term. r.: Tátogatók, Scrophulariaceae.) – Évelő. 5–20 cm. Szára lecsepült vagy
felegyenesedő, felső részében gyakran szőrös, töve felé pedig ágas. Levelei tojásdadok, kissé fűrészesek; a
felsők épek. Csészéje körűlbelül olyan hosszú, mint a kocsány. Pártája fehéres, kéken erezett. Termése oldalt
összenyomott; hosszánál szélesebb és a csészével együtt mirígyesen pillás. Terem mívelt talajon, nedves
réteken, erdőkben az egész országban. 4–9.
Ugar verónika.
Veronica arvensis L. – (Term. r.: Tátogatók. Scrophulariaceae.) – Egyéves. Áttelelő egyéves. 5–25 cm. Szára
felegyenesedő, elálló szőröktől borzas. Levele szívesen tojásdad, a felsők lándsásak, épszélűek; az alsók
fűrészesek, a legalsók nyelesek. Kocsánya csak félakkora, mint a csésze. Pártája világoskék. Termése olyan
hosszú, mint széles és hegyén mélyen hegyes szögűen kicsipett. Terem mívelt talajon, füves térségeken az egész
országban. 4–9.
45
NÖVÉNYEK.
Tavaszi verónika.
Veronica verna L. – (Term. r.: Tátogatók, Scrophulariaceae.) – Egyéves. Áttelelő egyéves. 3–15 cm. Szára rövid
szőrű, felső részében mirígyes. Levele 5–7 részre osztott. Az alsó virágok murvája szárnyas, a felsőké lándsás és
épszélű. Kocsánya valamivel rövidebb a csészénél. Virága igen apró, kék. Termése szélesebb mint hosszú,
hegyén kissé kicsipett. Bibeszála legfeljebb egy harmada a termés válaszfalának és alig éri el a karéjok szélét. A
termés minden üregében 6–8 mag van. Terem homokos mezőkön és dombokon az egész országban. 4–5.
Újjaslevelű verónika.
Veronica triphyllos L. – (Term. r.: Tátogatók. Scrophulariaceae.) – Egyéves. Áttelelő egyéves. 5–15 cm. Alsó
levelei nyelesek, tojásdadok; a középsők újjasok, 3–5-felé hasadtak; a felsők lándsásak. Laza fürtben álló virágai
sötétkékek. Termése visszás tojásdad, töve felé felfúvódott. Terem mívelt talajon, főleg agyagos homokon, az
egész országban. 3–6.
Más honi fajok: V. acinifolia L., – acutifolia Gilib (aquatica Bernh.), – alpina L., – anagalloides Guss., –
aphylla L., – austriaca L., – Bachofeni Heuff., – Baumgartenii R. et S., – bellidioides L., – crinita Kit., – elatior
Ehrh., – foliosa W. et K., – fruticans Jacq., – hybrida L., – Jacquini Baumg., – latifolia L., – longifolia L., –
montana L., – multifida L., – opaca Fr., – orchidea Cr., – polita Fr., – praecox All., – prostrata L., – Pseudo-
Chamaedrys Jacq., – scutellata L., – Teucrium L., – Velenovskyi Uechtr
46
NÖVÉNYEK.
f) Terméskék apró makkocskák, melyek négyesével a csésze fenekén feküsznek.
Vízi pesztercze.
Lycopus europaeus L. – (Czigány-fű, farkasláb-fű, farkastalp-fű, kina-fű, vízi pemete, peszercze, peszércz v.
peszére. – Term. r.: Ajakosak. Labiatae). – Évelő. 30–100 cm. Szára négyszegletű, elágazó, levelei rövid
nyelűek, hosszúkás tojásdadok vagy lándsásak és durván fűrészesek, alul csaknem szárnyasan bevagdaltak;
rövid szőrűek vagy kopaszok. Virágai aprók, levél hónaljiak. A csésze fogai háromszögűen lándsásak,
szálkahegyűek, hosszabbak mint a párta csöve. Pártája fehér, bíborszínű pettyekkel. Terem árkok, patakok
mentén az egész országban. 6–8.
Kerti zsálya.
Salvia officinalis L. – (Orvosi v. patikai zsálya. – Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) – 2. t. 2. k. Évelő. 30–80 cm.
Szárának töve fás, sűrű rövid szőröktől szürkés. Fiatal levelei és hajtásai fehér molyhúak. Alsó és középső
levelei nyelesek, hosszúkás lándsásak, ránczosak. Virágai 15–23 mm. h., rendszerint hármasával a lehulló
murvák honaljában, lilaszínűek. A párta csöve belül szőr-koszorúval. Csészefogai tüskés szálkában végződnek.
Kellemes és erős illata van. Orvosságul is használják és kertekben, temetőkben ültetik. 6–7.
Mezei zsálya.
Salvia pratensis L. – (Foszló virág, lóbárzsing, réti, vad v. skárlát-zsálya. Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) – Évelő.
30–60 cm. A szár felső része, a murvák és csészék mirígyesek. Tőlevelei rózsában állnak, nagyok,
hosszúnyelűek, tojás alakúak, szíves vállúak. Szélökön egyenetlenül csipkések, ránczosak, fölül kopaszok,
fonákon ritkásan szőrösek. Murvái maradandók, hátrahajlók; rövidebbek, mint a csésze, mely 7–10 mm. h.
Sötétkék virágai hatosával örvösen állók, ritkán rózsaszínűek v. fehérek. Szép és erős illatú mezei növényünk,
mely főleg napos hegyoldalakon gyakori. Terem az egész országban. 5–9.
47
NÖVÉNYEK.
Ló zsálya.
Salvia verticillata L. – (Gyűrűs v. pereszlén-forma zsálya, macskaláb. – Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) – Évelő.
30–60 cm. Felső levelei csaknem háromszögűek. Virágai számosan, rendszerint 20-ával örvösen állók. Murvái
aprók, visszahajlók és hártyásak. Virágai 12–20 mm. h., búzavirágszínűek, a párta belsejében szőrkoszorúval.
Csészéje 5–8 mm. rendszerint bíborszínű. Terem utak mellett, erdők szélén az egész országban. 6–9.
Enyves zsálya.
Salvia glutinosa L. – (Méregvonó lapú.) – Évelő. 30–125 cm. Szárának felső része, murvája és csészéje sűrűn
mirígyes, enyves. Levelei nagyok, hosszú nyelűek, vállukon nyílasan szívesek. Virága kénszínsárga, barnán
pettyezett. 30–35 mm. hosszú. Terem patakok mentén, erdőkben az egész ország magasabb hegyvidékén. 6–7.
Polyhos zsálya.
Salvia austriaca Jacq. – (Osztrák zsálya.) – Évelő. 30–100 cm. Tőlevelei rózsát alkotnak, nagyok, szíves
alakúak, erősen ránczoltak. Szára fölül a csészével együtt mirígyes és hosszabb szőröktől borzas, csak az első
elágazásnál leveles. Pártája sárgás fehér, 17–20 mm. h. és még egyszer akkora, mint a csésze. Terem főleg az
alföldi mezőkön. Északon hiányzik. 5.
Más honi fajok: S. Aethiopis L. (barlanglapu), – betonieaefolia Etling., – Bertolonii Vis., – dumetorum Andrz., –
nemorosa L. (Szent-Ilona füve), – nutans L., – transsylvanica Schur., – villicaulis Borb. (amplexicaulis Rchb. et
Auct. Hung.) A zsályák számos keverékfajt is alkotnak; ilyenek: Degeni Simk., – Kanitziana Simk., – sylvestris
L., – Telekiana Simk. et Thaisz. és mások.
Ide tartoznék még: Alchemilla (IV. o. 1. r.), Chenopodium (V. o. 2. r.), Corispermum (V. o. 2. r.), Cyperus (III.
o. 1. r.), Lepidium ruderale (XV. o. 1. r.), Lythrum (XI. o. 1. r.), Salicornia (I. o. 1. r.); Scirpus (III. o. 1. r.),
Valerianella (III. o. 1. r.), Verbena (XIV. o. 2. r.), Rosmarinus XIV. o. 1. r.).
Ide sorolhatók: Anthoxanthum, Bromus, Crypsis és Hierochloa füvek (III. o. 2. r.), Salicornia (I. o. 1. r.), Salix,
(XXII. o. 2. r.)
III. Osztály: Háromporzósak. Triandria.
A virágban porzó és termő együtt van; a porzók száma három, szabadok.
A) A virágtakaró csészéből és pártából áll.
Mezei macskagyökér.
Valeriana officinalis L. – (Badián, baldrián, fordulófű, gyökönke, mezei- v. római nárdus, serjék-fű, Szent
Magdolna-fű. – Term. r.: Macskagyökérfélék. Valerianaceae.) – 2. t. 3. k. Évelő. 30–150 cm. Tőkéje vaskos,
48
NÖVÉNYEK.
gyakran rézsútos. Számos fonalszerű, rövid taraczkot hajt, melyeknek erős és sajátságos, a macskákra részegítő
illatjok van. Szára gyöngén barázdált, legfeljebb töve felé szőrösödő. Levelének 5–11 pár levélkéje
keskenyszálú és kerülékes ép v. fűrészes. Virágai aprók, halvány pirosak; illatjok a bodzáéra emlékeztet. Terem
ritkás erdőkben, vízparton, árkok mentén, valamint sziklákon az egész országban. 6–7.
Hármaslevelű macskagyökér.
Valeriana tripteris L. – (Term. r.: Macskagyökérfélék. Valerianaceae). – Évelő. 15–50 cm. Taraczkja nincs.
Tőlevelei, valamint a meddő hajtások levelei épek. Szárlevelei három részre osztottak, v. bemetszettek. Virága
fehér v. rózsaszinű. Terem magasabb hegyek árnyas helyein hazánk északi és keleti részeiben.
Más honi fajok: V. collina Wallr., – dioica L., – exaltata Mik., – montana L., – samubcifolia Mik., –
simplicifolia Rchb., – ternata Schur.
Saláta galambbegy.
Valerianella olitoria (L.) Poll. – (Apró-, bárány-nyelvű-, kikeleti- v. mezei saláta; gyökönkécske, téli czikória. –
Term. r.: Macskagyökérfélék. Valerianaceae.) – 2. t. 4. k. Áttelelő egyéves. Egyéves. 7–25 cm. Szára
villaszerűen elágazó. Lapiczkás tőlevelei rózsában állnak. Apró virágai halványkékek. Termése gömbölyded-
tojásalakú, lapított, mindkét oldalán két bordával, három üregű, de csak egyikben fejlődik mag, miért is ez az
üreg nagyobb, mint a másik kettő együttvéve. Terem mezőkön, ligetekben, mívelt talajon az egész országban.
4–5, 7–8.
Kora tavaszszal salátának gyűjtik s e czélból termesztik is konyhakertekben.
Más honi fajok: V. carinata Lois. – coronata L. főleg subsp. hamata Bast. – dentata (L). Poll. (Morisonii
Spreng.), – mutica L.
B) A virágtakaró lepel, vagyis nem áll külön csészéből és pártából.
Bókoló dákoska.
Gladiolus communis L. – (Dárdácska, legényvirág, madárliliom. – Term. r.: Nősziromfélék. Iridaceae.) – 2. t. 6.

k. Évelő. 40–80 cm. Gumóját a mult évi levélmaradványok borítják, melyek rostjai erősek, egyenközűek, és
csak a felső részükben hálósan reczézettek. Levele keskeny, lándsás, a szárnál rövidebb. 4–8 bíborszínű virága
egy oldalra konyul. Termése három hasábú, az élek a csúcs felé erősen kiállók. Dél-Európa növénye, melyet
nálunk kertben ültetnek. Elvétve elvadul. 5–6.
Fedelékes dákoska.
Gladiolus imbricatus. L. – (Term. r.: Nősziromfélék. Iridaceae.) – Évelő. 30–50 cm. Az előbbitől főleg abban
különbözik, hogy gumója héjának rostjai vékonyabbak, sűrűbbek, termésének szögletei pedig mindenütt
letompítottak. Terem nedves réteken a Kárpátok öszszes hegyvidékein. 6–7.
Dél-Afrikából származó ékes rokonait széltében ültetik.
Más honi fajok: G. palustris Gaud., – illyricus Koch és segetum Kern. (az utóbbi kettő csak a tengerparton).
Sás nőszirom.
Iris Pseudacorus L. – (Békaliliom, sárga-, vízi-, nagy v. kardliliom. – Term. r.: Nősziromfélék. Iridaceae.) – 2. t.
5. k. Évelő. 60–100 cm. Szára hengeres, többvirágú és a kardalakú leveleknél legfeljebb valamivel hosszabb.
Virága élénk sárga; a külső lepel sallangjai szakálltalanok, a belső sallangok keskenyebbek, rövidebbek, mint a
levélforma bibék. Termése hengeres. Terem sekély álló vizekben, árkokban az egész országban. 5–6.
Pázsitos nőszirom.
Iris graminea L. – (Természetes r.: Nősziromfélék. Iridaceae.) – Évelő. 15–25 cm. Levelei hosszabbak mint a
kétélű és rendszerint két-virágú szár, sőt 60 cm hosszúságot is elérhetnek 6–7 mm. szélesség mellett. A lepel
szakálltalan, külső szétterűlő sallangjai kékes fehérek sötétkék erekkel. A belső sallangok, valamint a külsők
nyaka (a befűződés alatt) bíborszínűek. Termése hatszegletű. Terem erdős dombvidéken szórványosan az egész
országban. Északon és a Dunántúl némely vidékén hiányzik. 5–6.
49
NÖVÉNYEK.
Homoki nőszirom.
Iris arenaria W. et K. – (Term. r.: Nősziromfélék. Iridaceae). – 67. t. 5. k. Évelő. 5–10 cm. Rendszerint
kétvirágú. Levele legfeljebb 5 mm széles s körülbelül olyan hosszú, mint a szár. Virága sárga, külső lepel
sallangjai szakállosak és főleg e szakáll, kis termete, keskeny levelei különböztetik meg a sás nősziromtól.
Terem csoportosan az Alföld homokbuczkáin. Másutt csak elvétve és szálanként, pld. a Balaton vidékén, a
tordai hasadékban stb. 4–5.
Apró nőszirom.
Iris pumila L. – (Leányka nőszirom, leányliliom. – Term. r.: Nősziromfélék. Iridaceae.) – Évelő. 5–10 cm. Szára
a tőleveleknél rendszerint rövidebb, egyvirágú; leplének csöve megnyúlt. Virága leginkább sötétviola, ritkán
halványkék vagy halványsárga; külső sallangjai szakállasak. Terem napos, sziklás, főleg mészköves helyeken az
északi megyék kivételével az ország dombvidékén, helyenként az Alföld homokbuczkáin is. 4.
Kedves kerti növény, melyet különösen szegélynek (temetőben is) ültetnek.
Pompás nőszirom.
Iris germanica L. – (Ékes-, v. német kardliliom. – Term. r.: Nőszirom félék. Iridaceae.) – Évelő. 30–90 cm.
Szára többvirágú és tőleveleinél jóval hosszabb. Murvái virágzáskor felül hártyásak. Virágai nagyok, a
sallangjai 8–10 cm h.; a külsők sötét-kékes violaszínűek, a belsők világosabbak. Illata nem erős, de kellemes. 5–
6.
Elterjedt kerti virág. Húsos tőkéje az I. pallida Lam. és florentina L. tőkéjével együtt az ibolya- v. viola-
gyökeret szolgáltatja, melyet főleg fogporba, és csecsemőknek rágásra használnak.
Más honi fajok: I. caespitosa Pall., – furcata MB., – humilis MB., – hungarica WT et K., – leucographa Kern., –
Reichenbachii Heuff, – sibirica L., – spuria L., – subbarbata Joó, – variegata L.
Magyar sáfrány.
Crocus Heuffelianus Herbert. – (Heuffel sáfránya, kikeleti-, tavaszi v. vadsáfrány. – Term. r.: Nősziromfélék.
Iridaceae.) – 3. t. 1. k. Évelő. 10–20 cm. Gumója mogyoró-nagyságú; héjának rostjai hajszálszerűek. Levele
keskeny, szálas, tövén több hártyás hüvelylyel körülvéve. Virága tölcsérszerű, sötétliláskék, ritkán fehér vagy
fehér alapon kéken csíkolt. Egy murvájú. A párta torka csupasz. A bibe háromosztatú, fésűsen kiszélesedő
függelékekkel, melyek a porzóknál hosszabbak. Terem hegyi réteken a Kárpátokban mindenütt. 3–5.
Pompás sáfrány.
Crocus banaticus Gay – (Bánsági v. őszi sáfrány, kikerics. – C. iridiflorus Heuff. – Term. r.: Nősziromfélék.
Iridaceae.) – Évelő. 15–25 cm. Két murvájú. Virága nagyobb és élénk lilaszínű; külső sallangjai sokkal
nagyobbak, mint a belsők. Terem hazánk délkeleti hegyvidékén. Legnyugotibb termőhelyei: Bihar, Arad és
Krassó-Szörény vármegye. 8–10.
Tarka sáfrány.
Crocus reticulatus. Stev. (C. variegatus Hoppe. – Term. r.: Nősziromfélék. Iridaceae.) – Évelő. 10–20 cm.
Gumója igen erős czérnaszerű, rozsdaveres, hurkolt rostokkal van borítva. Virága halványkék; külső
lepelsallangja 3–5, sötétlila-színű csíkkal. Terem a Nagy-Alföldet környékező dombvidék déli felében,
helyenként az Alföld homokbuczkáin is. 3–4.
Fűszeres sáfrány.
Crocus officinalis L. (Bécsi, jóféle, valódi sáfrány.) – Évelő. 8–30. Gumói diónagyságúak. Keskeny, szálas
levelei a virágokkal együtt jelennek meg, és rendszerint túlemelkednek rajtok. Három bibéje hosszú, tölcséresen
begöngyölődött. Ázsiából származik és régen nagyban termesztették. Bibeszála és 3 bibéje adja azt az illatos
fűszert, melyet levesbe, kalácsba tesznek, és a liqueurgyárosok és czukrászok festéknek használnak. Mint
gyógyszer elavult; a gazdag mohamedánok a Mekkába szállítandó tetemeket szagosítják vele és megtörténik,
hogy az e czélra használt sáfrányt fűszerül importálják. Hazánkban jelenleg alig termesztik. 9–10.
A görögországi aranyszín sárga Crocusaureus Sibth. et Sm. csinos, korán nyíló kerti virág.
50
NÖVÉNYEK.
Más honi fajok: C. albiflorus Kit., – moesiacus Ker.
C) A virágtakaró vagy egészen hiányzik, vagy csak szőrök alakjában van meg; a virágok pelyvaszerű murvák
hónaljában vannak.
a) A virágok sokvirágú, oldalt összenyomott kalászkákban.
Sárgálló palka.
Cyperus flavescens L. – (Sárguló iszapsás. – Term. r.: Sásfélék. Cyperaceae). – Egyéves. 5–25 cm. Szára
háromszögletű. Levelei a szárnál rövidebbek, keskenyszálasak; számuk többnyire kettő, de hiányzanak is;
vályúsak. A virágzatot 2–3 nagy, zöld murva támasztja; mind vízszintesen, esetleg lefelé álló. Füzérkéi 7–12
mm h. 3 mm. sz. Pelyvaszerü murvái sárgásak 2–2·5 mm h. Van 2 bibéje. Termése visszásan tojásalakú, kétélű,
félakkora mint a pelyvája. Terem vizenyős homokon, agyagos, árvizes helyeken, a legészakibb vármegyék
kivételével az egész országban. 8–9.
Magyar palka.
Cyperus pannonicus Jacq. – (Bogár-palka. – Term. r.: Sásfélék. Cyperaceae.) – Egyéves. 3–30. Szára 1 levelű v.
leveletlen. A 2 (3) murva közül egyik nagyobb és a szár folytatásának irányában áll, ezért a virágzat oldalt
állónak látszik. A murvaszerü pelyvák 2 mm hosszúak, zöldek, 2 rozsdaszínű ponttal tarkázva. Van 2 bibéje. A
termés egyik oldala lapos, a másik domború. Terem hazánk összes szíkesein, vízállások, tócsák körül. 8–10.
Barna palka.
Cyperus fuscus L. – (Term. r.: Sásfélék. Cyperaceae.) – Egyéves. 5–25. Szára háromélű. Füzére 3–6 mm. h., 1–
1·5 mm. sz. Murvái sötétbarnák, középen zöld csíkkal. Van 3 bibéje. Termése háromszögletű. Terem ugyanott,
a hol a sárgálló palka. 7–9.
51
NÖVÉNYEK.
Csomós palka.
Cyperus glomeratus L. – (Ízelt sás. – Term. r.: Sásfélék. Cyperaceae.) – Évelő. 10–100. Róka- v.
rozsdaszinveres kalászkái csomóban állanak. Murvái igen hosszúak. Terem árkok mentén, árvizes, főleg
homokos helyeken, az ország déli felében. 8–10.
Más honi fajok: C. glaber L., – longus L. (olasz káka), – serotinus Rottb.
b) A füzérkék kevés virágúak, oldalt összenyomottak. 1–6 lepelsertével.
Kormos csáté.
Schoenus nigricans L. – (Term. r.: Sásfélék. Cyheraceae.) – Évelő. 15–40. Szára hengeres, még egyszer akkora
mint szálas levelei. Virágzata 5–10 füzérkéből áll; a murvák száma 2, melyek közül az egyik még egyszer
akkora mint a virágzat, a másik kisebb. Terem mocsaras, tőzeges helyeken szórványosan az egész országban,
rendszerint csoportosan.
Más honi faj: S. ferrugineus L.
c) A füzérkék tojásalakúak; a virág leple többnyire 6 érdes sertéből áll, melyek a pelyvaszerü murváknál
rövidebbek.
Árva káka.
52
NÖVÉNYEK.
Scirpus palustris L. (Helyesebben: Heleocharis p. (L.) R. Br. – Csír-káka. – Term. r.: Sásfélék. Cyperaceae.) –
Évelő. 10–60. Csaknem fás tőkéje számos taraczkot hajt. Szára hengeres, végén egyetlenegy fűzérkével.
Pelyvaszerü murvái tojásdadok, barnák, fehér hártyás szegéllyel és zöld középcsíkkal. Van 2 bibéje. Terem
mocsaras helyeken, árkok mentén az egész országban. 6–8.
Tavi káka.
Scirpus lacustris L. – (Csuhu. – Term. r.: Sásfélék. Cyperaceae.) – 3. t. 2. k. Évelő. 80–300. Csaknem fás tőkéje
több méterre kúszó taraczkokat hajt, melyekből számos szár nő ki a talajfelszínére. A szár vastagsága tövön 1·5
cm átmérőjű is lehet; fűszinzöld, hengeres és laza béllel van kitöltve. Tövét számos levélhüvely burkolja,
melyek közül legfeljebb a felsőnek van 10–15 cm h. lemeze. Murvalevele látszólag a szár folytatását képezi,
ezért 3–5 csomós füzérkéje oldalt áll. A pelyvaszerü murvák csúcsa kivájt, középen szálkahegygyel. Terem
ártereken, árkok mentén, állandó mocsarakban az egész országban. 6–7.
Csomagolásra és fonómunkákra alkalmazzák. Igen csinos szakgatókat és kosarakat készítenek belőle.
Erdei káka.
Scirpus sylvaticus L. – (Term. r.: Sásfélék. Cyperaceae.) – Évelő. 60–125. Szára csöves és leveles. Levelei
széles-szálasok (8–12 mm.) Fűzérkéi aprók, 2–5 mm h., a virágzat alatt több nagy, levélalakú murva látható. A
pelyvaszerü murvák hegyesek. Terem hegyvidéki erdők vizenyős laposain, forrásos helyein az egész országban.
6–7.
Szürke káka.
Scirpus Holoschoenus L. – (Csuhu-csáté v. csátéforma káka. – Term. r.: Sásfélék. Cyperaceae.) – Évelő. 30–
100. A levelek és murvák csak 1 mm. szélesek, vályúsak. Virágzata gombos, látszólag oldalt áll (a murva,
53
NÖVÉNYEK.
könnyen a szár folytatásának nézhető); fűzérei 3–4 mm. h. Terem nedves mezőkön, ritkábban száraz helyeken is
hazánk lapályain, főleg vízállásos, homokos mezőkön. 6–8.
Más honi fajok: S. acicularis L., – alpinus L., – caespitosus L., – carinatus Sm., – carniolicus Koch., –
compressus L., – digynus Godr., – maritimus L., – Michelianus L., – mucronatus L., – ovatus Roth., –
pauciflorus Lightf., – pungens Vahl., – radicans Schkuhr., – setaceus L., – supinus L., – Tabernaemontani
Gmel., – triqueter L., – uniglumis Link.
d) A füzérkék tojás alakúak; a lepel számos (kivétel a havasi gyapjúsás) szálból áll, melyek a termés éréséig 2–
4 cm hosszúra nőnek.
Keskenylevelű gyapjúsás.
Eriophorum polystachium L. – (Fürtös gyapjú, gyapjas magperje, gyapjas sás vagy gyapjúfű, macskanadrág. –
E. angustifolium Roth. – Term. r.: Sásfélék. Cyperaceae.) – 3. t. 3. k. Évelő. 30–60. Szára három-szögletű.
Virágzáskor csak 15–20 cm. magas. Van 3–1 levele. Tőlevelei 3-élűek, vályúsak, kocsánykái símák. Gyapja 4
cm. hosszúra megnő. Terem vizenyős, tőzeges réteken, szórványosan az egész országban, helyenként az
Alföldön is. 4–5.
Széleslevelű gyapjúsás.
Eriophorum latifolium Hoppe. – (Macskanadrág. – Term. r.: Sásfélék. Cyperaceae.) – Évelő. 30–60. Az
előbbihez hasonló, de levelei szélesebbek, laposabbak, kocsánykái érdesek és gyapja rövidebb. Terem
ugyanazon helyeken, az Alföldön még gyakoribb. 4–5.
Más honi fajok: E. alpinum L., – gracile Koch., – Scheuchzeri Hoppe, – vagiatum L.
Ide sorolhatók még: Asperula tinctoria (IV. o. 1. r.). Nardus (III. o. 2. r.).
Két bibeszállal. A virágok pelyvásak. Valamennyi felsorolt növény a term. r. szerint: Pázsitfűféle. Gramineae.
A) A kalászkák egyszerű kalászt képeznek, vagyis a kalászkák a virágzati tengelyen ülnek.
a) A virágzat csak egy szártetőző kalász.
Négysoros árpa.
Hordeum vulgare L. – Egyéves. Kétéves. 50–100. A kalász bókoló, hoszszú szálkákkal. Kalászkái hatsorosak,
de az átellenesen álló két sor a tengelyhez símuló és meddő (a többi elálló), ezért 4 hasábú a kalász. Az egymás
mellett lévő három-három kalászka mindenike két-ivaru és termékeny. Termesztik az egész országban. 6.
Hatsoros árpa.
Hordeum hexastichum L. – Áttelelő egyéves. Egyéves. 50–100. Minden kalászkában van porzó és termő,
mindenik egyformán fejlődik, ezért szembetünően 6-sorú. Kisebb, keményebb szemet terem.
54
NÖVÉNYEK.
Kétsoros árpa.
Hordeum distichum L. – (Laposfejű- v. sörárpa.) – 3. t. 4. k. Egyéves. 50–100. Az előbbiekhez hasonló.

Főkülönbség az, hogy az együttálló három kalászka közül csak a középsőben van porzó és termő, ez termékeny
és szálkás; az oldalt állók csak porzósak, terméketlenek és szálkátlanok. Ezt tavaszszal vetik; az előbbi kettőt
ősszel. Mind a 3 fajt az ország minden részében termesztik, helyenként keverten is. Használják állatok etetésére,
árpakása, dara készítésére, szeszgyártásra, a kétsorosat főleg sörfőzésre. Kneipp kávéja pörkölt árpa. 6.
Egér árpa.
Hordeum murinum L. – (Béka-, czigány-, kőrontó árpa.) – Áttelelő egyéves. Egyéves. 10–40. Mindig gyepet
képez. Középső kalászkája 2-ivarú, pelyvája 3-erű, szélén hosszú szőröktől pillás és hosszú szálkában végződő;
a szélsők porzósak, szintén szálkás pelyvával. Terem parlagokon, útak mentén az egész országban mindenütt. 6–
10.
Hozzá nagyon hasonló a szíki- v. czigányárpa. – Hordeum Gussoneanum Parlat. – Kalásza rövidebb, hamvas-
vagy kékes-zöld, pelyvái nem pillásak, egyformán serteneműek és igen érdesek. Szikeseinken seregszámra
terem és helyettesíti ott az egér árpát. 6–10.
Más honi fajok: H. bulbosum L., – martimum Willd., – secalinum Schreb.
Föveny czimbor.
Elymus arenarius L. – (Hajfű, hajperje, lengyel zab, őzárpa, szálkapázsit.) – Évelő. 100–175. Taraczkja messze
kúszik. Az egész növény hamvaszöld. Kalásza 30 cm.-nél is hosszabb; halászkái 3-virágúak, pelyvái lándsásak,
puhaszőrűek. Északeurópai tengerparti növény s mint kitünő homokkötő növényt ültetik. Temesi homokpuszta,
Szt.-Endrei sziget. 7.
55
NÖVÉNYEK.
Más honi fajok: E. crinitus Schreb., – europaeus L.
Közönséges búza.
Triticum vulgare Vill. – (Tiszta buza.) – 3. t. 5. k. Áttelelő egyéves. Egyéves. 60–130. Kalásza szembetűnően 4-
szögletű: kalászkája rendesen 4-virágú, az alsó 1–3 virág termékeny. A leghidegebb néhány vármegyén kivül
mindenütt nagyban termesztik; hazánk fő mezőgazdasági terméke.
Van őszi buza (T. hybernum L.), melynek pelyvái rövid szálkájúak, esetleg szálkátlanok (tarbuza) és tavaszi
buza (T. aestivum L.), melynek pelyvái mindig hosszú szálkájúak. A nálunk uralkodó rövid tavasz, késői fagyok
és a korán beálló hőség miatt főleg őszit vetnek és csak ha ez valami okból nem sikerül, vetnek tavaszit, sőt a
tavaszi helyett is leginkább a »járó buzát« kedvelik, melyet úgy őszszel, mint tavaszszal lehet vetni.
A buza ma a földkerekség legfontosabb terméke. Legtöbbet termesztenek az Amerikai Egyesült-Államok,

Oroszország és hazánk. Buzánk kiváló minőségű, sok helyt »aczélos« és lisztünk is világhírű. 6.
Tönköly-búza.
Triticum Spelta L. – (Piros- v. nagy alakor.) – 3. t. 6. k. Áttelelő egyéves. Egyéves. 60–120. Kalásza törékeny;
éréskor darabokra hull és a szemek a pelyvákba zárva maradnak. Pelyvái széles tojásdadok, rhombosak, rövid
szálkában végződők. A pelyvák tövében rendszerint még egy rövid, vastag fog található. Nálunk ma már nem
termesztik. 6–7.
Taraczk búza.
56
NÖVÉNYEK.
Triticum repens. L. (Helyesebben: Agropyrum repens (L.) Beauv. – Buzaperje v. buzalevelű fű, ebgyógyító
pázsit v. gyökér, kutyaperje, lábasperje.) – Évelő. 30–120. Töve számos hosszú taraczkot hajt. Szálas levelei
fonákukon símák, színükön kiemelkedő pontoktól érdesek. Kalászkái 4–5-virágúak, pelyvái 3–5-erűek, a fél
kalászkánál hosszabbak. Terem szántóföldön, kertekben, mezőkön, útak mentén az egész országban s legtöbb
helyt kellemetlen gyom. 6–9.
Eb búza.
Triticum caninum L. – (Kutyabuza. – Agropyrum, caninum (L.) Schreb). – Évelő. 30–120. Az előbbihez
hasonló, de taraczkja nincs; levele mindkét oldalán érdes s kivált színén hamvas. Kalászkái hosszabb szálkájúak.
Terem erdők, cserjések szélén, kerítések mentén az egész országban. 6–7.
Tarajos búza.
Triticum cristatum (L.) Schreb. (Agropyrum cristatum (L.) Bess.) – Évelő. 15–60. Töve gyepes és rövid
taraczkot is hajt. Levelei széle rendesen be van göngyölve. Kalásza erősen összenyomott. Kalászkái két oldalt
fésűsen állók, meztelenek v. borzasok. Pelyvái keskenyek, árformán kihegyesedők. Terem napos, homokos
lejtőkön, parlagokon, útak mentén, hazánk déli felében; helyenként bőven. 5–6.
Más honi fajok: T. acutum DC., – banaticum Heuff., – biflorum Brign., – glaucum Desf., – intermedium Host., –
junceum L., – Panormitanum Bert. (petraeum Vis. et Pè.), – villosum (L.) MB. – Külföldön, különösen Német-
és Oroszországban termesztik még a T. dicoccum Schrank és T. monococcum L. fajokat is.
Hengeres kecskeszem.
57
NÖVÉNYEK.
Aegilops cylindrica Host. – (Kalászbog v. kalászbojt.) – Egyéves. 20–50. Kalásza hengeres, 5–11 kalászkából
összetett. Pelyvái egyszálkájúak; az alsók szálkája rövid, a felsőké hosszabb, és a kihegyesedő kalász csúcsán 4,
lefelé simítva igen érdes 4–5 cm.-nyi, sőt hosszabb szálka van. Kalásza éréskor körülbelül 1. cm hosszú barna
ízekre hull szét, melyek inkább valamely pálcza darabkáinak nézhetők. Terem szikár helyeken, szőlőkben,
hazánk déli felében, nagyon szórványosan. 5–6.
Közönséges rozs.
Secale cereale L. – 3. t. 7. k. Egyéves. Kétéves. 60–200. Hamvas-zöld. Bókoló kalásza 8–15 cm h. 4 hasábú s az
érett szelnek is 4 sorba vannak helyezve. Szálkája hosszú, pelyvái a kalászkáknál rövidebbek. Tengelye nem
törékeny.
Van tavaszi és őszi rozs. Sok helyt buzával keverve vetik; ez a »rozs-buza«, a »tiszta buzá«-val szemben. A
buzánál kevésbbé kényes, ezért hidegebb és kevésbbé termékeny vidékek fő terméke. A lisztjéből sütött kenyér
nem szárad ki oly gyorsan. Magházát gyakran elpusztítja az anyarozsgomba, mely nyár elejéig a szem helyén 2–
3 cm, hosszú, meglehetős kemény, fekete, hosszúkás testet képez. Lisztbe őrölve, veszedelmes méreg;
máskülönben becses orvosság. 6.
Más honi faj: S. fragilis MB.
Többnyaras vadócz.
Lolium perenne L. – (Angol perje, évelő v. útszéli vadócz, konkoly, kutyazab.) – 4. t. 7. k. Évelő. 30–100.
Gyepet alkot és meddő szárakat is hajt. Virágzó szára csak alul leveles; fiatal levelei két rét behajlottak. Kalásza
15–30 cm h. Kalászkái lazán állanak és 8–10 virágúak. Pelyvái szálkátlanok, legfeljebb rövid hegyűek,
rövidebbek a kalászkáknál. Terem kaszálókon, mezőkön, főleg a mezők szélén az egész országban.
Takarmánynak is vetik. 6–9.
Szédítő vadócz.
Lolium temulentum L. – (Részeg- v. részeges fű, üszögös konkoly.) – Egyéves. 30–100. Meddő szárat soha sem
hajt. Pelyvái a kalászkánál hosszabbak, szálkásak v. szálkátlanok. Terem vetés közt, főleg árpa- és zabföldön, az
Mérges hatását már az ó-korban ismerték, azt azonban nem tudták, mitől ered ez a hatása. 1898-ban úgy a
magvaiban mint a szárában, különösen a bütykök táján, a növénynyel valószinűleg symbiosisban élő gomba
fonalait fedezték fel és újabban ezeknek tulajdonítják a szédítő hatását.
Más honi fajok: L. italicum A. Br., – remotum Schrk., – rigidum Gaud.
Magyar tőrfű.
Lepturus pannonicus Kunth. – (Tőrpázsit.) – Egyéves. 10–25. Töve ágas, szára alsó részében lecsepült,
fölegyenesedő. Levelei laposak, meztelenek. Kalásza 5–12 cm h., kalászkái két-virágúak, a tengelybe
bemélyedtek és az egész fűzér tőrhöz hasonló. Terem a Kis- és Nagy-Alföld szíkesein szórványosan. 5–6.
Havasi sertefű.
58
NÖVÉNYEK.
Nardus stricta L. – (Hajszálfű, magár, merő nárdus, síkos szőr- vagy tőrfű.) – Évelő. 10–30. Töve sűrű, párnás
gyepet hajt. Levelei be vannak göngyölődve, serteneműek. Szára vékony, czérnaszerű. Kalászkái egyoldalra
konyulók, egyvirágúak, szennyes violaszinűek. Csak egy bibéje van. Terem sovány, tőzeges talajon, hazánk
öszszes magas hegyein. 5–7.
Erdei szálkaperje.
Brachypodium sylvaticum (Huds.) R. et. Sch. – (Erdei buza, kurtatop, nyelecz, górkalász.) – Évelő. 50–120.
Töve gyepes. Szára a bütykökön sűrűn, egyebütt ritkásan szőrös. Kalásza bókoló, kalászkái 6–15-virágúak. A
felső pelyvák szálkái hoszszabbak mint a pelyvák. Terem erdőkben, csalitokban az egész országban. 7–8.
Más honi faj: B. pinnatum (L.) Beauv.
b) A kalászok a szár végén ujjasan állanak
Közönséges csillagpázsit.
Cynodon Dactylon (L.) Pers. – (Bermuda-fű, boszorkánykása, burkos kutyapázsit, daruláb, taraczkfű, ebfogfű,
ujjas muhar.) – Évelő. 20–50. Töve taraczkos. Levelének alsó lapja szőrös, széle érdes. Kalásza keskeny, 3–5-
ével ujjasan álló. Virágzati tengelye zöld, kalászkái rendszerint violaszínnel befuttatvák. Terem sovány
mezőkön, szíkeseken, útak mentén néhány legészakibb vármegye kivételével az egész országban. 7–9.
59
NÖVÉNYEK.
Vérállító fenyérfű.
Andropogon Ischaemum L. – (Éles fű, sokkalászú v. szürke fenyér, mosogatófű, sikárfű, tevekáka.) – Évelő. 15–
45. Az egész növény hamvas-zöld; levele keskeny, szálas, vályús. Kalásza 2–10-ével ujjasan áll. Kalászkái
lilaszinűek. Tengelye, kocsánykái, valamint a kalászkái töve hosszabb szőröktől érdes. Terem szikár mezőkön,
hazánk sík és dombosvidékén. 7–9.
60
NÖVÉNYEK.
Pirók ujjasmuhar.
Digitaria sanguinale (L.) Scop. – (Mannaköles, vérmuhar. – Panicum sanguinale L.) – Egyéves. 15–60. Töve
térdelt, lecsepült és rendesen gyökerező. Levele aránylag széles, szálas és szőrös; 4–6 kalásza ujjasan vagy
csaknem ujjasan áll. Kalászkái keskeny-lándsásak, bibéje bíborszínű. Pelyvája csupasz v. pillás. Az egész
növény gyakran bíborszínnel van befuttatva. Terem mívelt földön, parlagokon, az egész országban. 6–8.
Más honi fajok: D. ciliaris (Rotz) Koel. (dérfű, dérkoma). – humifusa Rich (lineare Krock.).
Hernyós czinczor.
Beckmannia eruciformis (L.) Host. – Évelő. 50–120. Tőkéje terjedő. Szára tövén néhány íz csomósan meg van
vastagodva. Levele élénk-zöld. Virágzata 10–30 cm h., tengelye 3-élű, rendszerint több mint 20 ülő kalászszal.
Pelyvái kidomborodók, középen széles zöld csíkkal. Terem vízerek mentén, szíkes ártereken, szórványosan a
Nagy-Alföldön. 6–7.
61
NÖVÉNYEK.
B) A kalászkák hosszú ágacskával vannak a tengelyhez erősítve, vagy a mellékágak ismét elágaznak, a virágzat
tehát buga; ez azonban az oldalágak rövidsége miatt fűzér- vagy kalászképű is lehet (például a ragadó
muharon).
Éles mosófű.
Chrysopogon Gryllus (L.) Trin. – (Csigavér-fű, éles mosófenyér, éles-fű imola, rókahátú fű, sikár-fű. – Pollinia
Gryllus (L.) Spr.) – Évelő. 50–100. Töve gyepes, számos levélhüvelylyel körülfogva. Levelei 2–3 mm. szélesek,
alul símák, színükön és szélükön ritkás, hosszú szőröktől érdesek. Bugája 1–2 dm h., ágas, egy-egy örvben 12
ág is, s az ágak 1 dm hosszúak is lehetnek. Kalászkái tövükön 2–3 mm h. aranysárga vagy barnás, fénylő
szőröktől bojtosak. Pelyvái rendszerint pillásak. Terem homokos mezőkön, napos lejtőkön; helyenként nagy
területeket borít és hazánk déli felére kiválóan jellemző növény. 6–7.
Fás gyökérszálait kiszedik a földből, rongy közt dörgölve megfosztják a héjától, és csomóba kötve »sikár«
néven edénysúrolásra árúba bocsátják; fonásra is használják és suroló keféket is kötnek belőle.
Seprő czirok.
Sorghum vulgare Pers. – (Tatárköles.) – Egyéves. 1–2·5 m. Levelei szálasak; 1–2 cm szélesek. Bugája
terebélyes, 2 dm h. is lehet. Kalászkái visszás tojásdadok; a kétivarúak pelyvái puhaszőrűek. A porzós kalászkák
csak egy pelyvájúak és igen rövid kocsányúak. Keletindiai növény, melyet nálunk főleg a kukoriczaföldek
szélére vetnek. 7–8.
Bugájából czirokseprő készül.
Vizi kakaslábfű.
Echinochloa Crusgalli (L.) Beauv. – (Kakaslábfű, kaszirva, muharköles, órafű.) – Egyéves. 40–160. Szára töve
felé lapított, leveleivel együtt csupasz. Kalászkái szálka nélkűl mérve 3–4 mm. h.; gyakran lilaszínnel
62
NÖVÉNYEK.
befuttatva. Valamennyi pelyvája egyszerűen kihegyezett, vagy pedig a 2-ik rövid, a 3-ik igen hosszú szálkában
végződik, a mikor is a kalász erősen bajuszos. Terem nedves szántóföldön, árkokban, kertekben az egész
országban. Rizs közt kellemetlen gyom. 6–8.
Termesztett köles.
Panicum miliaceum L. – Egyéves. 30–100. Levelei széles szálasak, pelyhesek. Bugája laza virágzatú, terebélyes
és bókoló. Kalászkái szálkátlanok, pelyvái 7-erűek. Gömbölyded szemtermése sárgás v. pirosas. Kelet-Indiából
származik és szórványosan, kivált homokos talajon vetik csekély mennyiségben. Köleskását és baromfi-eleséget
szolgáltat. 7–8.
Fényesmagú kanári-köles.
Phalaris canariensis L. – (Kanáriai fényperje, polyvacsukk.) – Egyéves. 60–100. Levelének hüvelye

fölfúvódott; bugája tojásalakú, csaknem gömbölyű. Kalászkái fehéresek; szélük zöld. Külső pelyvái még
egyszer akkorák, mint a belsők. Európa déli részében és Afrikában vadon terem. Magját szeretik a pintyek, főleg
a kanári, ezért termesztik helyenként; városok körűl időnként elvadúl. 6–7.
63
NÖVÉNYEK.
Zöld pántlikafű.
Baldingera arundinacea (L.) G. M. Sch. – (Nádforma fényperje, nádas tippan, polyvacsukk.) – Évelő. 50–100.
Termete emlékeztet némileg a fedőnádra. Levelei szélesek, szalagneműek. Bugája sok ágú. Kalászkái csomósak,
kocsányai elállók. Árnyas helyen sárgás, napos helyeken vereses. Meddő virágai szőrösek, a termők meztelenek.
Terem vízerek, folyók mentén, nádasok szélén az egész országban. 5–6.
Fehér-csíkos levelű fajtáját a tarka pántlikafüvet (B. picta L.) kertjeinkben termesztik (czifra sás).
Termesztett rizs.
Oryza sativa L. – 5. t. 8. k. Egyéves. 100–150. Levele csaknem 1 m hosszú; nyelvecskéje 2 cm. Bugája hosszú;
kalászkái egy virágúak, rendszerint 6-ával egy kocsányon kétsorosan elhelyezve. Pelyvája 7–9 mm. h., 5-erű; a
porzók száma 6., két bibeszállal. 8.
A rizs a Föld igen sok lakójának szolgál táplálékul. Khinában már 5000 év óta termesztik; és ma az összes
trópusi vidékek, valamint a mérsékelt égöv melegebb, öntözhető vidékein termesztik. Hazánkban Temes (T.-
Topolya. Gr. Karácsonyi birtokán), Torontál és Bács-Bodrog vármegyében. (Rizskása, hintőpor, arak,
rizskeményítő, szalmakalap és papiros.)
Vizi durcza.
Leersia oryzoides (L.) Sw. (Vad rizskásafű. – Oryza clandestina A. Br.) – Évelő. 40–150. Taraczkot hajt. Levelei
főleg szélükön igen érdesek. A buga kocsányai vékonyak, hajlítottak. Kalászkái 4–5 mm. hoszszúak, pelyvái
sertések. Van 3 porzója. Terem folyók, vízerek, patakok mentén, ártereken, szórványosan az egész országban.
8–9.
64
NÖVÉNYEK.
Ragadó muhar.
Setaria verticillata (L.) Beauv. – (Pereszlén-forma muhar, ragadvány kalász, muhar, selyemfű, sertepázsit v. fű.)
– Egyéves. 30–80. Alfűzére kivált alsó részében többszörösen meg van szaggatva. Szára közvetetlen a virágzat
alatt érdes. Levelei igen érdesek. Kalászkái, valamint a visszagörbülő fogaktól igen érdes sertéi, zöldek. Alulról
fölfelé simítva, erősen ragad. Mívelt talajon az egész országban. 7–8.
65
NÖVÉNYEK.
Zöld muhar.
Setaria viridis (L.) Beauv. – Egyéves. 20–80. Álfűzére nincs megszaggatva; szára hengeres, a kalász alatt fölfelé
görbülő fogaktól érdes: lefelé simítva ragad. A termő virágok pelyvái laposak, nem kipúposodók. Terem az
előbbivel az egész országban. 7–5.
Olasz muhar.
Setaria italica (L.) Beauv. – Mint takarmány növényt sok helyt termesztik.
Más honi fajok: S. ambigua Guss., – glauca (L.) Beauv.
Bojtorjános tövisperje.
Tragus racemosus (L.) Desf. – (Baltapikk, bojtorjános pázsit, fürtös pelyvaborz. – Lappago racemosa Willd.) –
Egyéves. 10–35. Töve gyepes. Szára heverő; a levelek hónaljából gyakran gyökerező hajtásokat terem.
Levélhüvelye fölfúvódott; sokszor hosszabb mint a sertésen pillás levél. Kalászkái sötét biborszínnel vannak
befuttatva; pelyvái erős, horgas kapaszkodó sertékkel vannak megrakva. Terem homokos területeken hazánk
déli felében. 7–9.
66
NÖVÉNYEK.
Árvaleány hajka.
Stipa pennata L. – (Árvalányhaj v. leányhaj, fejér árva, kócsag-toll v. tollufű.) – Évelő. 50–100. Töve gyepes:
szára merev; levelei keskenyszálasok, rendszerint kétrétbe hajtva serteneműek, ritkán laposan elterülők.
Kalászkái 1 virágúak, 2 pelyvájúak. Toklásza porczogós, térdelt s 20–30 cm hosszú szálkában végződik, mely a
térdhajlás fölött eleinte rásimuló, majd elálló szőröktől borzas és kócsag-tollszerű. Száraz időben a toklász
szálkájának főleg alsó harmada megcsavarodik, nedves időben kiegyenesedik; tollas forgójával, mely egyúttal
repülő szerv is, kórókba kapaszkodva belefúrja termését a földbe. A magyar népnek, főleg a puszták lakójának
kedves füve s mint kalapdísz pótolja a ma már ritka és drága kócsagtollat. Terem sziklás, homokos mezőkön,
körülb. azokon a helyeken, a hol a magyarság lakik. Van számos változata; ilyenek: Stipa Joannis Èelak.,
longifolia Borb., villicaulis Simk. és mások. 5–6.
Kunkorgó hajka.
Stipa capillata L. – (Eleven fű, kákaforma tollúfű, oroszlánhaj, szűrfű, vad lányhaj.) – Évelő. 50–100. Toklásza
10–12 mm, szálkája csak 10–15 cm hosszú; érdes, de nem szőrös, nem tollas. Minthogy toklásza igen hegyes, és
forgója még jóval nagyobb erővel csavarodik: a legelő állatokra, főleg juhokra veszedelmes lehet.
Oroszországban óriási kárt tesz, hazánkban pedig már HABERLE figyelte meg 1823-ban egy czeglédi
uradalomban, hogy e növény termései a juh bőrén áthatolva, húsát, zsigereit átfúrják s végre a juhok elhullását
okozzák. Terem az előbbivel. 5–6.
Más honi fajok: S. aristella L., – Lessingiana Trin. et Rupr.
Zilált kásafű.
67
NÖVÉNYEK.
Milium effisum L. – (Pongyola v. ziláltfejű köles-perje.) – 5. t. 3. k. Évelő. 100–150. Töve terjedő; szára vékony
és fényes. Zilált bugája nagy, 30 cm h. és terebélyes; többnyire 5 ágú örvökkel. Kalászkái aprók (3 mm.),
pelyvái érdesek. Terem erdőkben, főleg nyirkos helyeken az egész országban. 5–7.
Szagos borjupázsit.
Anthoxanthum odoratum L. – (Két-hím pázsit, porodapár.) – 5. t. 1. k. Évelő. 30–50. Gyepes töve számos
csomóban álló szárat növeszt. Keskeny levelei alapjuk felé pillásak. Bugája hosszúkás, fűzérszerű. Kalászkája
barnás; külső pelyvái kihegyezettek, csak az ereken szőrösek, a belsők egészben szőrösek és a toklásznál alig
hosszabbak. Porzóinak száma csak 2. Terem az ország összes hegyvidéki kaszálóin és legelőin. 5–6.
Erős cumarin-szagával a szénának kellemes, úgynevezett szénaillatot kölcsönöz.
Mezei ecsetpázsit.
Alopecurus pratensis L. – (Búzaperje, komócsin, rókafark, vadperje.) – 5. t. 2. k. Évelő. 50–100. Töve rövid
taraczkot hajt. Bugája hengeres, egy-egy ágán 4–10 kalászkával. Pelyvái lándsásak, kihegyezettek, tövükön
összenőttek, élükön szöszösen pillásak. Szálkája még egyszer akkora mint a kalászka. Portokjai violaszínűek,
végre barnulók. Terem mezőkön, kivált kissé nedves réteken az egész országban. 5–6.
Más honi fajok: A. agrestis L., – fulvus Sm. (ruczaperje), – geniculatus L. (gombos fenyer, libafű).
Búbos bajuszfű.
Crypsis aculeata L. Ait. – (Tövisperje.) – Egyéves. 3–35. Szára lecsepült bokros; levélhüvelye bő, lemeze
többször hoszszabb s kivált a felső leveleké árszerűen kihegyesedő; mindkét oldalán ritkás, hosszú szőrökkel.
Nyelvecskéje csak pillás szőrök alakjában van meg. Bugája tömött, gombos, 15 mm széles és csak körülb. 8–9.
mm hosszú. Virága 2 porzós. Terem a Nagy- és Kis-Alföld szíkesein, tócsák körül, különösen ártereken. 7–9.
Más honi fajok: C. alopecuroides Pill. et Mitterp. (ruczaperje), – schoenoides L.
Mezei komócsin.
Phleum pratense L. – (Macskafarkú perje, réti lóperje, timóthfű.) – Évelő. 30–100. Levele puhaszőrű, szélén
érdes. Bugája hengeres, 3–17 cm h. Pelyvái hoszszúkásak, élükön sertésen pillásak; ferdén bemetszettek és
hirtelen szálkában végződők. Szálkája a pelyvának csak egy harmada. Terem kaszálókon, mezőkön az egész
országban. 5–6.
Más honi fajok: Ph. alpinum L., – bulbosum (L.) Richt., – Michelii All., – montanum Koch (ciliatum Pourr.), –
paniculatum Huds. (asperum Vill.), – phleoides L. (Boehmeri Wib. – phalaroides Koel., (veres nadrág).
68
NÖVÉNYEK.
Taraczkos tippan.
Agrostis alba L. – (Bokrétapázsit, fehér tippan, harmatpázsit, harmattartó szélfű, szőrfű.) – Évelő. 15–90.
Száraz, szikár helyeken néha csak 4–6 cm. Töve taraczkot és gyepet hajt; levelei keskenyek, szalagformájúak,
érdesek; nyelvecskéje hosszúkás, hosszabb a szárlevelek szélességénél. Bugája virágzáskor szétterpedő, elvirítás
után összeboruló; kocsányai érdesek. Kalászkái fehéresek vagy violaszinűek. Pelyvái rendszerint szálkátlanok.
Terem mezőkön, erdei réteken az egész országban, főleg a hegyvidékeken. 5–6.
Más honi fajok; A. alpina Scop., – canina L., – dubia Leers., – rupestris All., – vinealis Schreb., – vulgaris
With.
Harmattartó széltippan.
Apera Spica Venti (L.) Beauv. – (Szellőperje.) – Egyéves. 40–100. Az egész növény kopasz, fényes; levele
keskeny szálas, nyelvecskéje hosszúkás. Bugája nagy, 15–30 cm h., ágai igen vékonyak. Kalászkái aprók,
zöldek v. violaszinűek; 2–3 mm hosszúak. Szálkája 5–7 mm. Terem vetésben szórványosan az egész országban;
helyenként ártalmas gyom. 6–7.
Más honi faj: A. interrupta (L.), Beauv.
69
NÖVÉNYEK.
Nádképű siska.
Calamagrostis Epigeios (L.) Roth. – (Bugafény, csenkesz, cseplesz, halmi nádtippan, nádperje, siskanád v.
siskafű.) – Évelő. 50–120. Termete emlékeztet a fedő nádéra. Taraczkot is hajt. Az egész növény hamvas.
Levelei merevek, szélök, valamint a hüvelyök és száruk felső része érdes. Bugája 15–30 cm h., merev; kalászkái
csomókban, zöldek, gyakran biborszínnel befuttatva. Pelyvái keskenyek, hosszú hegyben végződők, ormukon
érdesek. Szálkája a toklász háta közepéből ered s a kalászkák szőre körülbelül akkora mint a pelyvák s
mégegyszer akkora mint a toklász. Terem cserjés dombokon, szőlőkben, erdőirtásokban, ártereken az egész
országban. 7–8.
Parti siska.
Calamagrostis Pseudophragmites (Hall.) Baumg. – Évelő. 90–120. Bugája virágzás idején egyenletesen
szétterpedt; szálkája a toklász csúcsából ered, és félakkora mint a toklász. Terem folyók, viz-erek partján,
Más honi fajok: C. arundinacea (L.) Roth., – bihariensis Simk., – lanceolata Roth., – neglecta Ehrh., – varia
(Schrad.) Baumg., – villosa (Chaix) Mut.
Kék nyúlfarkfű.
Sesleria coerulea (L.) Host. – (Bibikra, bibirka, czinczor.) – Évelő. 10–50. Gyepes töve taraczkot hajt. Hüvelye
zárt, nyelvecskéje igen rövid. Leveleinek széle érdes; csúcsa hirtelen szintén érdes szálkában végződik. Bugája
70
NÖVÉNYEK.
tojásdad; pelyvája akkora mint a virág; toklásza 2–4 sertében és középen álló szálkában végződik. Terem napos
mészhegyeken hazánk északi részében. 3–5.
Budai nyúlfarkfű.
Sesleria Budensis Borb. (S. Sadleriana Jka.) – Évelő. 10–40. Az előbbihez némileg hasonló, de minden részében
vaskosabb. Aczélszín-kék bugája 3 cm h. és 1 cm átmérőjű. Kalászkája 7 mm h. s legalább a felső szálka szintén
7 mm, a virágoknál jóval hoszszabb. Toklásza apró szőröktől sürün pelyhes. Hazánk kiváló ritkasága, tavaszi
ékessége, mely egyedűl Budapest és a Balaton mellett fordul elő. 3–5.
Más honi fajok: S. autamnalis (Scop.) Kern., – coerulans Friv., – disticha Wulf., – Heufleriana Schur., – rigida
Heuff., – tenuifolia Schrad.
Illatos Máriafű.
Hierochloa odorata (L.) Whlbg. – (Darryfű, harmad mag, szagos czirok, szent pázsit.) – Évelő. 30–60.
Taraczkja hosszú (3 dm.), töve mindig hajt meddő, csak a jövő évben virágzó szárakat is. Ezeknek a levéllemeze
egyenes, hamvasszürke, színe lefelé fordulva, visszája pedig fölfelé néz. Nyelvecskéje hosszúra kihegyezett.
Bugájának ágai simák. A porzós virágok pelyvái aprók, szálkásak, a porzós és termősöké szálkátlan. Terem
szántóföldön, szőlőkben szórványosan az egész országban. 4–6.
Cumarin tartalmánál fogva a »májusi ital«-hoz használják helyenként.
71
NÖVÉNYEK.
Ezüstös Máriafű.
Hierochloa australis (Schrad.) R. et S. – Évelő. 30–60. Az előbbihez hasonló, de taraczkja legfeljebb 1 cm.
hosszú, gyakran hiányzik. Kocsánya a kalászkák tövén szőrcsomóval; a felső pelyva szálkája 3 mm h., csavart
és térdszerűen görbülő. Bugája a nagy részt fehérhártyájú pelyváktól ezüstös. Terem erdőkben, árnyas, sziklás
helyeken szórványosan az egész országban. 3–5.
72
NÖVÉNYEK.
Gyapjas selyemperje.
Holcus lanatus L. – (Mézfű, gyapjas v. pelyhes czirok.) – 5. t. 5. k. Évelő. 30–80. Sűrűn gyepes töve taraczkot
nem hajt. Szára a bütykökön és a bütykök alatt, valamint levélhüvelye sűrű szőröktől selymes. Kalászkái
73
NÖVÉNYEK.
fehéresek, csúcsuk felé gyakran biborszínnel befuttatva. A porzós virágok szálkája befelé görbülő, legfeljebb a
pelyvák széléig érő. Terem mezőkön, utak, folyók mentén az egész országban. 6–8.
Puha selyemperje.
Holcus mollis L. – Évelő. 30–70. Töve taraczkot hajt. Szára csak a bütykökön szőrös v. azokon is lekopaszodó.
A felsőbb levelek hüvelye is kopasz. A porzós virágok szálkája könyökformán félre görbül és a pelyvákból
hosszan kiáll. Terem cserjésekben, erdőkben szórványosan az egész országban: az északi hegyvidéken
helyenként seregesen. 6.
Közönséges czigányzab.
Arrhenatherum elatius (L.) M. et K. – (Franczia perje, üre zab.) – Évelő. 30–120. Töve gyepet hajt. Levele
széles (– 1 cm), kissé szőrös; nyelvecskéje rövid, csonkított. Bugája hosszúkás, ágai érdesek. Virága 8–9 mm h.;
kalászkája két virágú; az alsó termője csökevényes, szálkája még egyszer akkora mint a toklásza. Terem
parlagokon, mezőkön, utak mellett az egész országban. 6–10.
74
NÖVÉNYEK.
Abrak zab.
Avena sativa L. – 3. t. 8. k. Egyéves. 60–120. A buga ágai vízszintesen és mindenfelé elállók. Pelyvái 7–11-
erűek, hosszabbak a virágoknál. Szára a buga tövében, szőrösödő. Toklásza szálkátlan. Sárgás v. fekete
kalászkája két virágú. – Számos fajtában mívelik az egész országban és a legjobb lótakarmányt szolgáltatja.
Lisztet és darát is készítenek belőle és hámozva jó madáreleség. 6–8.
75
NÖVÉNYEK.
Termesztett rokonfajai közűl legkönnyebben ismerhető fel a zászlós zab (A. orientalis Schreb.), melynek bugája
zászlóformán egy oldalra konyul. 6–8.
Héla zab.
Avena fatua L. – (Szőrös, fekete zab, üre v. vad zab.) – Áttelelő egyéves. 60–120. Bugája terebélyes; kalászkája
rendesen 3 virágú. A kalászkák tengelye és a toklász alsó fele hosszú barna szőröktől érdes. Minden virág
toklászának hátából szálka nő ki. A toklász csúcsa kicsípett; a termés éréskor azonnal lehulló. Terem vetés közt
szórványosan az egész országban. Sok helyt kellemetlen gyom. 6–8.
Más honi fajok: A. alpina Sm. (adsurgens Schur), – Besseri Grsb., – compressa Heuff.. – decora Jka., – dabia
Leers., – laevigata Schur., – planiculmis Schrad., – pratensis L., – pubescens Huds., – strigosa Schreb., –
versicolor Vill.
Úri aranyzab.
Trisetum flavescens (L.) Beauv. – Évelő. 30–60. Töve gyepes. A levél színe az ereken gyapjas, fonákán érdes;
hüvelye többnyire gyapjas. Bugája minden irányban egyformán terebélyes; a hosszabb ágakon többnyire 5–6
kalászka van. Kalászkái három virágúak, fénylő aranyszín-sárgák, ritkán a pelyvák tövén lilásak. Pelyvái a
virágoknál rövidebbek; az alsók egyerűek, a felsők háromerűek és hosszabbak. Toklászának mindkét csücske
röviden szálkás; van továbbá szálkája még a hátán is. Terem mezőkön, cserjésekben szórványosan az egész
országban. 6.
Más honi fajok: T. carpaticum. (Host) R. et S., – distichophyllum (Vill.) Beauv.
76
NÖVÉNYEK.
Pázsitos séd-búza.
Deschampsia caespitosa (L.) Beauv. – (Gyepes nápicz, éra- vagy szűk-perje, pázsit-perje. – Aira caespitosa L.)
– Évelő. 5–100. Töves űrű gyepet hajt. Levele keskeny, szálas, szinoldalán igen érdes, erősen kiemelkedő
erekkel. Bugája terebélyes; ágai vizszintesen elállók, szintén érdesek; kalászkái világosbarnák, lilásan
befuttatva. Szálkája körülbelül akkora mint a pelyvája. Terem mezőkön, erdőkben, utak szélén az egész
országban. 6–7.
Más honi fajok: D. flexuosa (L.) Trin. Közel áll hozzá a nápicz, Aira L. nem, a capillaris Host., caryophyllea L.
s más honi fajokkal.
Hamvas pákhordó.
Weingaertneria canaescens (L.) Bernh. – (Corynephorus canescens. (L.) Beauv. – Buga-hur, bunkó-pót, arany-
vagy ezüst-perje, hamvas vagy szürke nápicz.) – Egyéves. 15–50. Töve gyepes. Levele serteszerűvé van
öszszegöngyölödve, hamvas. Nyelvecskéje hosszúkás, kihegyezett. Bugája virágzáskor szétterpedt, később
összeboruló; szine változó, fénylő szalmaszin-sárga vagy ezüstszin-szürke. Szálkája buzogányformán
megvastagodott. Terem szikár mezőkön, futóhomokon az egész országban, de nagyon szórványosan. 6.
Taréjos fésűperje.
77
NÖVÉNYEK.
Koeleria cristata (L.) Pers. – Évelő. 25–60. Sűrűn gyepes; hüvelye gyapjas, levelei pillásak vagy legalább
szélükön érdesek. Bugája fűzérszerű, töve felé megszaggatva. Kalászkái sárgásfehérek, fénylők; pelyvája
kihegyezett, szálkás vagy szálkátlan. Terem homokos, szikár mezőkön az egész országban. 6–7.
Más honi fajok: K. ciliata Kern., – glauca (Schk.) DC., – gracilis Pers., – phleoides Pers.
Bókoló gyöngyfű.
Melica nutans L. – (Függő léhapót, gyöngy-perje, gyöngy-pázsit, mézes-fű.) – 5. t. 6. k. Évelő. 30–60. Töve
taraczkot hajt. Szára és levélhüvelye kissé érdes; nyelvecskéje igen rövid, barnaszinű. A levél szine és széle
érdes. Hosszúkás kalászkái egy oldalra függők; pelyvái pirosasbarnák, szélökön fehérek, hártyásak. Toklásza
fűnemű, zöld, öterű. Terem lombos erdőkben az egész országban. 5–6.
Más honi fajok: M. altissima L., – ciliata L., – nebrodensis Parl., – picta Koch, – transsylvanica Schur, –
uniflora Retz.
Fedő nád.
Phragmites communis Trin. – (Bog-nád, borda-, homok- vagy tető-nád.) – 5. t. 4. k. Évelő. 1–3·5 m. Tőkéje
vaskos, csaknem fás. Taraczkja néha messze kúszik. Szára igen kemény. Levele szálas; hosszan kihegyesedő.
Bugája nagy, virításkor szétterpedt, később összeboruló. Kalászkái barnák, lilásak, ritkán rozsda-, vagy
fahéjszinűek. Terem álló és lassan folyó vizekben és partján, mindig csoportosan, a »nádasokat« alkotva. 7–8.
Fednek vele házat, főleg tanyai kunyhót, használják az épitkezésben a menyezetek készítéséhez, ezért
helyenként szaporítják is. Egy kat. hold körülbelül 150 k-t jövedelmez.
Csomós ebír.
Dactylis glomerata L. – (Villás ebír, ebgyógyulás, kutyaperje.) – 4. t. 3. k. Évelő. 30–120. Töve sűrűn gyepes.
Levelei keskenyszálasak, hamvasak és érdesek. 3–5 virágú kalászkái csomósak; kocsányai vaskosak, érdesek.
Külső pelyvája egyerű, toklásza öterű. Terem mezőkön, erdőkben az egész országban. 5–6.
Közönséges kőperje.
Sclerochloa dura. (L.) Beauv. – Egyéves. 12–15. Szára lecsepült, hamvaszöld; levélhüvelye lapított,
nyelvecskéje igen rövid. Bugája 2–3 cm h., kalászszerű, néha csomós. Alsó pelyvája 3 erű, a felső 7–9-erű.
Terem utak mentén, taposott legelőkön hazánk déli felében egészen az északi hegyvidékig. 5–6.
78
NÖVÉNYEK.
Egynyári perje.
Poa annua. L. – Egyéves. Áttelelő egyéves. 10–30. Töve gyepes. Szára alul térdelt, levele 2–5 mm széles,
kihegyezett; hüvelye kissé összenyomott. A felső levelek nyelvecskéje hosszabb, mint az alsóké. Kalászkája 3–
7-virágú, zöld vagy lila. Bugája rendszerint egy oldalra konyuló; toklásza keskeny, tojásdad, letompított. Terem
utak mentén, szántóföldeken, kertekben az egész országban. 4–10.
Sovány perje.
Poa trivialis L. – 4. t. 1. k. Évelő. 50–100. Töve taraczkot hajt. Szára hengeres, a levélhüvelyekkel együtt kissé
érdes. Levelei 2–5 mm szélesek, nyelvecskéjök hosszúkás, kihegyezett. Kalászkák 3–4-virágúak, zöldek, esetleg
lilásak; ágacskái igen érdesek. Toklásza 5 kiemelkedő érrel. Terem mezőkön, főleg kissé vizenyős réteken az
Réti perje.
Poa pratensis L. – Évelő. 30–100. Töve hosszú taraczkot hajt. Kissé összenyomott szára és a levélhüvelyek
simák. A felső levél hüvelye sokkal hosszabb mint a lemeze. Levelei alul érdesek; nyelvecskéjök rövid,
csonkított. Bugája laza; az alsó örvében rendesen 5 ág van; kalászkája 2–5 virágú. Terem mezőkön, réteken;
hazánk legközönségesebb füveinek egyike. 5–6.
79
NÖVÉNYEK.
Gumós perje.
Poa bulbosa L. – (Borsókás perje.) – Évelő. 10–40. Szára a töve felé gumószerűen megvastagodott, meddő
hajtásoktól körülvéve; melyeknek levelei jóval keskenyebbek mint a virágos száréi. Bugája virágzáskor
szétterpedt, később összeboruló. Kalászkái 4–6-virágúak, zöldek, vagy bibor-, violaszinnel vannak befuttatva,
majdnem mindig kileveledzők (var. vivipara) és sajátságos külsőt kölcsönöznek a növénynek. Pelyvái
gyapjasak. Terem napos mezőkön, utak mentén az egész országban. 5–6.
Más honi fajok: P. alpina L., – attica Boiss. et Heldr., – badensis Haenk., – caesia Sm., – cenisia All., –
compressa L., – Chaixii Vill., – hybrida Gaud., – laxa Haenk., – minor Gaud., multiflora Rchb., – nemoralis L.,
– pannonica Kern.; – palustris L., – pumila Host, – sterilis MB., – ursina Vel., – violacea Bell.
Kis-kalászú tőtippan.
Eragrostis minor Host. – (Alfafű, bajuszpázsit, keselyperje.) – Egyéves. 15–45. Szára lecsepült v.
felegyenesedő. Levélhüvelye alul ritkásan szőrös, fölül sűrűn pelyhes. Kalászkái 8–20-virágúak; 5–7 mm.
hosszúak és csak 2 mm. szélesek; zöldek vagy rendesen lilásan befuttatvák. Pelyvák hosszúkás, kihegyezettek;
toklásza tompított. Szántóföldeken, utak szélén az egész országban közönséges. 7–8.
Más honi fajok: B. major Host (megastachya Link), – pilosa (L.) Beauv.
Kék pipafű.
80
NÖVÉNYEK.
Molinia coerulea (L.) Mnch. – (Kék perje.) – Évelő. 15–100. Töve terjedő. Szára csak közvetetlen a gyökér
fölött bütykös. Bugája 20–40 cm hosszú, keskeny; kalászkái a tengelyhez simulók, palaszinkékek. Terem
hegyvidéki nyirkos, árnyékos helyeken, szórványosan az egész országban. 7–8.
Fodros harmatkása.
Glyceria aquatica (L.) Whlbg. – (G. spectabilis M. et K. – Boszorkánykása, csiksás, édpázsit, fodorsás,
harmatcsenkesz, mannakása, mézpázsit, szikperje.) – 4. t. 2. k. Évelő. 120–200. Messze kúszó taraczkot hajt.
Szára emlékeztet a nádéra, vaskos; levélhüvelye hengeres, a lemez főere alatt ormós. Nyelvecskéje igen rövid és
csonkított; a lemezének széle érdes. Bugája nagy, és mindenfelé egyformán berzedt; kalászkája legfeljebb 5–8
virágú, csúcsán bókoló, halványzöld, éréskor barna vagy lilaszinű.
Pelyvája hosszúkás, tompa, 7 kiemelkedő érrel. Terem folyók, patakok árterein, nádasok szélén főleg hazánk
Alföldjén nagy menynyiségben. 7.
Valódi harmatkása.
Glyceria fluitans (L.) R. Br. – Évelő. 40–120. Szárának töve lecsepült, taraczkos. Levele kihegyezett, csúcsa
felé, kivált a fonákán érdes; nyelvecskéje nagy, hasogatott. Bugája igen hosszú, keskeny, csak virításkor
szétterpedő; kalászkái különben a tengelyhez simulva egy oldalra konyulók és zöldek; 7–11-virágúak. Portokja
violaszinű. Pelyvája kihegyezett, 7 kiemelkedő, egyenlően érdes érrel. Terem ártereken, viz-erek és árkok szélén
szórványosan az egész országban, főleg a Nagy-Alföldön. Magját sok helyütt gyüjtik és kásaként eszik. 5–7.
81
NÖVÉNYEK.
Más honi fajok: G. loliacea Huds., – nemoralis Uechtr et Körn., – plicata Fr.
Vízi szűk-perje.
Catabrosa aquatica (L.) Beauv. – (Sárfű, vízi nápicz.) – Évelő. 20–60. Töve terjedő. Levele hirtelen
kihegyesedő, vagy tompított. Nyelvecskéje tojásdad, kihegyezett. Bugája egyformán berzedt, ágai esetleg hátra
törtek. Kalászkája 2 virágú, rendesen lilaszinnel befuttatva; a pelyvák fehér hártyás csúcsa jól szembe tünik.
Pelyvája 3 kiemelkedő érrel. Terem forrásos, tőzeges helyeken szórványosan az egész országban. 6–7.
Közepes rezgőfű.
Briza media L. – (Nyúlkenyér, nyúlperje, rengő-, reszkető- v. rezge-fű, pillangófű.) – 5. t. 7. k. Évelő. 20–50.
Töve lazán gyepes. Levelei keskenyek, érdesek; nyelvecskéje rövid. Bugája egyenes, ágai vékonyak,
szétterpedők. Kalászkái laposak, szíves tojásdadok, 5–9-virágúak, rengők. Pelyvái lilásak, szélökön
zöldesfehérek. Terem hazánk minden hegyvidékén. 5–6.
Más honi faj: B. maxima L. (a tengerparton).
Réti csenkesz.
Festuca pratensis Huds. – (Szálka perje, széna-csenkesz.) – 4. t. 5. k. Évelő. 15–100. Töve terjedő. Szárának
rendesen 3 levele van; felső bütyke körülbelül a szár közepére esik. Levele sima. Bugája keskeny, 10–20 cm h.,
csak virításkor terpedt. Alsó ágai párosak, egyik csak 1, a másik 4–6 kalászkájú s a nagyobb ág is félakkora
sincs mint a buga. Kalászkái 7–8 (3–13) virágúak, sárgászöldek. Terem kaszálókon, mezőkön az egész
országban és kitünő takarmányt ad. 6–7.
Magyar csenkesz.
Festuca vaginata W. et K. – 67. t. 7 k. Évelő. 30–75. Gyakran lilásszinű gyökerei czérnaszerűek, sűrűn bojtosak,
szálaik igen hosszúak. Töve számos levélhüvelylyel van övezve. Hüvelye hasított, csak a tövén összenőtt,
gyakran palaszinű. Levelei hamvasak, különösen a csúcsuk felé serteneműek. Bugája igen laza, 15–20 cm
hosszú, termésben is kissé szétterpedő. Halványzöld kalászkái csak 5 mm hoszszúak; pelyvái tompítottak.
Terem hazánk futóhomokján. 6–7.
Kitünő homokkötő s e czélra vetik is. Érdekes magyar-földi növény, mely hazánk határát csak Alsó-Ausztria,
Morvaország és Galiczia felé lépi át.
Berbécs csenkesz.
Festuca pseudovina Hack. – Évelő. 51–40. Hüvelye tövig hasadt. Meddő hajtásainak a levelei laposak, szárítva
barázdáltak, a többi hajszálszerű, szürke, de nem hamvas. Kalászkája 5–6 mm, toklásza 3–4 mm h. Terem
legelőkön, szikár kaszálókon az egész országban. 6–7.
82
NÖVÉNYEK.
Más honi fajok: F. amethystina L., – arundinacea Schreb., – carpathica Dietr., – dalmatica Hack., – dimorpha
Guss., – distans L., – duriuscula L., – gigantea (L.) Vill., – limosa (Schur) Simk., – montana MB. (drymeia M.
et K.), – myurus L., – ovina L., – pannonica Wulf., – picta Kit., – Porcii Hack., – pulchella Schrad., – pumila
Vill., – rubra L., – salinaria Simk., – sylvatica (Poll.) Vill., – sulcata Hack., – varia Hnk., – xanthina R. et S. és
mások.
Puha rozsnok.
Bromus mollis L. – (Hélya v. hölyefű, vadzab.) – 4. t. 6. k. Egyéves. Áttelelő egyéves. 15–60. Levélhüvelyei és
kalászkái puhán pelyhesek. Kalászkái 6–10-virágúak, szélesen kerülékesek, fedelékesek; alsó pelyvái 3–5, a
felsők 5, vagy többerűek. Bugája felálló. Virítás után összeboruló. Toklásza széle, felső felében, tompaszögűen
kihajlott. Terem szikár mezőkön az egész országban. 5–6.
Érdes rozsnok.
Bromus asper Murr. – (Durvaszőrű r.) – Évelő. 50–90. Szára és levele a hüvelylyel együtt rövid-szőrű, kissé
érdes. Nyelvecskéje tojásdad. Bugája keskeny, bókoló, ágai 1–5-kalászkájúak, az alsók tövéből pedig 2–5
mellékág is nő ki. Lándsás kalászkája 7–9-virágú. Az alsó pelyva 1-, a felső 3-erű. Terem árnyas, erdős, cserjés
Meddő rozsnok.
Bromus sterilis L. – Egyéves. Áttelelő egyéves. 15–70. Szára sima, halványzöld; a levelek hüvelye, esetleg a
lemeze is puhaszőrű. Bugája igen nagy, laza, éréskor lecsüngő ágakkal. Ágai a csúcs felé érdesek. Kalászkái a
csúcs felé szélesedők, zöldek; végre barnák v. violaszinűek. Az alsó pelyva 1-, a felső 3-erű. Toklásza sertésen
pillás. Terem parlagokon, utak, szántóföldek szélén az egész országban. 5–6.
83
NÖVÉNYEK.
Berzedt rozsnok.
Bromus squarrosus L. – Áttelelő egyéves. Egyéves. 20–60. Levelei szőrösek; nyelvecskéje legfeljebb 2 mm. h.
Bugája nagy (–20 cm.) és virítás után egy oldalra konyuló; ágai legfeljebb 5 cm hosszúak s mindenik körülbelül
egyforma hosszú. Alsó pelyvája 3–5, a felső 5, vagy több-erű. Kalászkái nagyok (–4 cm.); a felső virágok
szálkája 1 cm hosszú, mely éréskor, tövén erősen csavarodva, mereven eláll. Terem szikár mezőkön, iszapos
lejtőkön, szőlőkben és hazánk déli felében elég gyakori. 5–6.
Más honi fajok: B. arvensis L., – barcensis Simk., – commutatus Schrad., – erectus Huds., – inermis Leyss., –
pannonicus Kumm. et Sendtn., – patulus M. et K., – racemosus L., – secalinus L., – tectorum L., –
transsylvanicus Hack.
Tarajos fésűfű.
Cynosurus cristatus L., – (Ebfarkfű v. perje, fésű-pázsit, taréjos czinczor.) 4. t. 4. k. Évelő. 20–60. Töve gyepes.
Levelei keskenyek. Bugája kalászforma, tömött, 2–6 cm hosszú. Egy oldalra konyult virágzata meddő és virágos
kalászkákból áll. A meddők kihegyesedő és fésűs pelyváikkal burkot képeznek a virágos kalászkák körül.
Terem hazánk összes hegyvidéki kaszálóin. 6–8.
Ide tartoznának még: Amarantus (XXI. o. 5. r.), Chenopodium, Corispermum és Ulmus (V. o. 2. r.), Juncus (VI.
o. 1. r.) nemek.
3. rend. Hárombibeszálúak. Trigynia.
Kanadai átokhinár.
Elodea canadensis Rich. – (Vizdög. – Term. r.: Békatutajfélék. Hydrocharitaceae.) – Évelő. 30–80. Szára
törékeny-, levelei keskenylándsásak, 3–4-esével egy-egy örvben. Vannak csak porzós, csak termős, porzós-
termős vagy vegyes virágú példányok. A porzós virágokban van 9 ülő portok; a csak termős virágokban van 3
kettémetszett bibe; végre a porzós-termős virágban van 3–6 porzó és 3 ülő bibe. Noha egyszikű növény, van kis
csészéje és pártája; a csésze pirosas, a párta fehér. Hazája Észak-Amerika. Európában 1836-ban vették észre
először. Minthogy minden letört darabkája kihajt, rohamosan terjedt s Angliában, Belgiumban, Németországban
kárt is tett a csatornák ellepésével. Hazánkban ritkaság. Még csak a Mura vidékén, Pozsony és Budapest mellett
észlelték.
84
NÖVÉNYEK.
Ide tartoznának még: Holosteum és Stellaria media (X. o. 3. r.), Arnarantus (XXI. o. 5. r.)
3. IV. osztály: Négyporzósak. Tetrandria.

A virágokban porzó és termő együtt van; a porzók száma 4, melyek szabadok, egyforma hosszúak.
A) Vizi, vagy iszapi növények.
Csemege sulyom.
Trapa natans L. – (Jezsuita dió, szamártövis, vizi dió v. gesztenye. – Term. r.: Sulyomfélék. Hydrocaryaceae,) –
7. t. 5. k. Egyéves. 60–120. Szára kezdetben a terméshéj szarvaival, későbben kúszó gyökereivel kapaszkodik
meg az iszapban. Kétféle levele van: vizbe-merülő és vizen-úszó. Vizbeli levele ágas, lehulló, keskenyszálas;
mindenik vizbeli levél tövén 2 szárnyasan elágazó gyökér van. A víz szinén úszó, rózsában álló levelek
rhombosak, bőrneműek, egyenetlenül fogazottak, nyelük pedig virágzás után középtájon fölfúvódott. Apró
virágai a levelek hónaljában fejlődnek; fehérek. Termése nagy, feketebarna héjú, a csésze-sallangokból fejlődő 4
tövissel. Belseje üveges-lisztes. Ehető. Terem álló vizekben, főleg hazánk mindkét Alföldjén. 7–8.
Vízi micze.
Ludwigia palustris (L.) Elliot. – (Isnardia palustris L. – Term. r.: Ligetszépefélék. Onagraceae.) – Évelő. 10–30.
Töve gyökerező. Levélkéi tojásdadok, átellenesek. Apró zöld virágai a levelek hónaljában ülők. Terem
árkokban, lassan folyó vizekben. Hazai termőhelye még nem ismeretes; de talán föllelhető, mert
Horvátországban előfordul. 7–8.
B) Szárazföldi növények.
a) Fák vagy cserjék.
Húsos som.
Cornus mas L. – (Durmonka. – Term. r.: Somfafélék. Cornaceae.) – 7. t. 4. k. Cserje. 2–10 m. Levelei
átellenesek; rövidnyelűek, kihegyezetten kerülékesek, felső lapjokon sötét- és fényeszöldek. Aranyszín-sárga
virágai a levelek előtt jelennek meg. Virágzata ernyős. Csészéje 4-metszetű. Pártája 4 sziromból áll. Termése 2-
üregű, vérszínpiros, húsos, csonthéjas. Terem hegyvidéki erdők, cserjések szélén az egész országban. 3–4.
Fája rendkívül kemény és becses; savanykás gyümölcse kitűnő és egészséges befőttet ad.
Veres-gyűrű som.
Cornus sanguinea L. – (Term. r.: Somfélék. Cornaceae.) – Cserje. 1–3 m. Virágai a levelekkel együtt jelennek
meg, fehérek és ernyőben állanak. Fekete, gömbölyű termése keserű. Ágai őszszel és télen vérszínpirosak.
Terem erdőkben, csalitokban az egész országban. 6–7.
Díszcserjének is ültetik; fája ostornyélnek alkalmas.
85
NÖVÉNYEK.
Keskenylevelű ezüstfa.
Elaeagnus angustifolia L. – (Ezüst- v. olajfűz v. fa, hamis olajfa, paradicsomfa. – Term. r.: Ezüstfafélék.
Elaeagnaceae.) – Fa. 1·5–7 m. Ágai fehér pikkelyszőrösektől ezüstösök, rendszerint tövisben végződő rövid
hajtásokkal. Levele lándsás, fonákán szintén ezüstös. A levelek hónaljában fejlődő virágai hasonlítanak az
orgonafa virágaihoz, sárgásbarnásak, 4-porzójúak és kellemes, de csaknem kábító illatúak. Kicsiny, hoszszúkás
gömbölyded termése eleinte ezüstös, később veresbarna. 5–6.
Kedvelt díszcserje.
b) Lágyszárú növények. Virágjok gombban, fejben vagy legalább hengeres tömött fűzérben és legalább 1 cm h.
ágak végén fejlődik.
Réti ördögharaptafű.
Succisa pratensis Mnch. – (Csonkaír, csonka gyökerű sikkantyú, elharapott fű, fekély-, kirágott gyökerű-, vagy
ördögmarta-fű. – Term. r.: Mácsonyafélék. Dipsaceae.) – 6. t. 1. k. Évelő. 30–100. Tőkéje vaskos, csonka és
nagyobb mellékgyökerek veszik körül. Tőlevelei tojásdadok, bőrneműek, nyélbe keskenyedők. Szárlevele
keskenylándsás. Virágzata félgömbös, később egészen kigömbölyödő. Ágai hosszúak, egy-egy virágzattal.
Virága kék. Külső csészéje 4-felé hasadt, hasábjai kihegyezettek; a belső 5-sertéjű. Terem vizenyős réteken
szórványosan az egész országban.
Más honi faj: S. inflexa (Kluk) Beck (australis Wulf.).
Galambszinű ördögszem.
Scabiosa Columbaria L. – (Sikkantyú, skabióza, varfű. – Term. r.: Mácsonyafélék, Dipsaceae.) – 6. t. 2. k.

Évelő. 30–100. Szára legfeljebb alul kissé szőrös. A meddő hajtások levelei hosszúkásak, tompahegyűek,
épszélűek vagy lantformán metszettek, hosszú szőröktől puhák; a virágos szár alsó levelei lantalakúak, a felsők
a gerinczig szárnyasan osztottak és csaknem kopaszok. Virága kék, lila, ritkán fehér. A belső csésze 5 sertéje
barna és 3–4-szer akkora mint a 8 bordájú külső csésze kirongyolt szelete. A vaczok pelyvás. Terem mezőkön,
utak, cserjések szélén szórványosan hazánk északi részében. Egyebütt a S. agrestis W. et K. és a banatica W. et
K. faj helyettesíti. 7–9.
Bánsági ördögszem.
Scabiosa banatica W. et K. – (Term. r.: Mácsonyafélék. Dipsaceae.) – Évelő. 30–100. Az előbbitől keveset
különbözik. Levelei szélesebbek, szőrösebbek; csúcskaréjuk kerülékes (nem rhombos), egészben nagyobb;
termése erősebb bordájú és kopaszabb. Terem hazánk délkeleti hegyvidékén. 6–9.
Vajszinű ördögszem.
Scabiosa ochroleuca L. – (Term. r.: Mácsonyafélék. Dipsaceae.) – Évelő. 40–80. Szára a töve felé sűrűn
rövidszőrű; fölül pelyhes és legfeljebb középen kopasz. Virágzata kúpos v. tojásdad és mindig halványsárga.
Terem napos lejtőkön, mezőkön az egész országban. 6–9.
Más hazai fajok: S. canescens W. et K., – lucida Vill., – ucranica L.
86
NÖVÉNYEK.
Mezei varfű.
Knautia arvensis (L.) Coult. – (Apostein fű, fekélyfű, gombos kóró, kelésfű, koszfű, kuzupa, rühfű v.
rühsikkantyú, sennyedékfű, sennyedék ellen való fű v. seprőfű. – Term. r.: Mácsonyafélék. Dipsaceae.) – 6. t. 3.
k. Évelő. 15–80. Az egész növény hamvasszürke. Alsó levelei rendszerint épek, a felsők szárnyasak. Virágzata
halványlila, piros v. fehér. Külső csészéje 4-hasábú, nem bordás, se nem rovátkolt és 4- v. többfogú; belső
csészéje tányéralaku, 8–16 sertefoggal. A vaczok nem pelyvás, de sertés. Terem mezőkön, szántóföldek és utak
szélén az egész országban. 6–9.
Magyar varfű.
Knautia drymeia Heuff. – (Term. r.: Mácsonyafélék. Dipsaceae.) – Évelő. 30–80. Szára többnyire a mult évi
tovább fejlődő leveles hajtás oldalából ered. Alsó levelei széles kerülékesek v. tojásdadok, – néha olyan szélesek
mint hosszúak; többnyire fűrészesek, vékonyak és pelyhes-érdesek. Felső levelei alapjukon szivesek, hirtelen
kihegyesedők. Virága lilaszinű. Terem hegyvidéki erdőkben szórványosan. 7–9.
Más honi fajok: K. dipsacifolia (Host.) Schltz., – longifolia W. et K., – sylvatica L.
Erdélyi fejvirág.
Cephalaria transsylvanica (L.) Schrad. – (Bókó, gömbvirág, fejestő. – Term. r.: Mácsonyafélék. Dipsaceae.) –
Egyéves. Áttelelő egyéves. 60–120. Szára ágas. Levelei lantalakúak vagy szárnyasan metszettek. Az egész
növény szőrös. Virágzata tojásdad, 2 cm. magas. Vaczok-pelyvái, barnás szálkahegyűek és akkorák, mint a
virágzatot körítő murvák. Külső csészéje 4-hasábú, 8-fogú, belső csészéje tányéralakú. Virága vajszinű. Terem
mezőkön, utak mentén, vetésekben hazánk délkeleti részében bőven; de szórványosan hazánk nyugati határán is,
a melyet át is lép. 7–9.
Más honi fajok: C. laevigata (W. et K.) Schrad., – leucantha (L.) Schrad., – radiata Grsb., – uralensis (Murr).
Simk.
Erdei mácsonya.
Dipsacus Fullonum L. – (Bab- v. bábatüske, bogáncs-vakaró, csapóecset, gólyakut, héjakút, kalló-bogáncs,

paphajgáló tövis, pásztorvesszeje, szomjutövis, takács-mácsonya v. vakaró, tövises lapu, Venus asszony ferdője.
– Term. r.: Mácsonya-félék. Dipsaceae.) – 6. t. 4. k. Kétéves. 1–2 m. Szára tüskés; levelei ülők, csipkésen
fűrészesek, élükön kopaszok v. ritkásan tüskések, az alsók és középsők alapjokon szélesen összenőve kis vályut
képeznek, melyben az esővíz sokáig megmarad. Virításkor félgömbalakú, virágzata magérésig hengeresre
nyúlik. Murvái a virágzatnál rendszerint jóval hosszabbak, tüskések. Külső csészéje 8 barázdával. Pártája
halványkék v. lila, ritkán fehér. Terem parlagokon, utak mentén és erdőszéleken, főleg hazánk déli felében. 7–9.
Közeli rokona a takács mácsonya. – D. sativus L. – (Term. r.: Mácsonyafélék. Dipsaceae.) – Murvái kemények
és horgosan hátragörbültek. Ezt régen sok helyen termesztették, és a nyers posztó szálainak simítására
használták; ma fémeszközökkel pótolják s termesztése nagyon korlátolt. Nálunk egyáltalán nem termesztik.
Más honi fajok: D. laciniatus L., – fallax Simk., – pilosus L.
Közönséges gubóvirág.
Globularia Will kommii Nyma. – (Bojtvirág, golyóbisvirág. – Term. r.: Gubóvirágfélék. Globulariaceae.) –
Évelő. 10–30. Tőlevelei lapiczkásak, hosszúnyelűek; a felsők lándsásak, nyeletlenek. Virágai kékek, szártetőző
1 cm átmérőjű gömböcskékben. Pártája szabálytalan; két porzója hosszabb, kettő rövidebb. Csészéje csöve
akkora, mint kihegyezett fogai. Termése föl nem kovadó makkocska. Terem mezőkön, cserjés helyeken
szórványosan hazánk dombvidékén. 5–6.
Más honi faj: G. cordifolia L.
87
NÖVÉNYEK.
Orvosi vérfű.
Sanguisorba officinalis L. – (Csaba ire, csába ír, csábafű, csaba üröm, Isten szakálla, vérszopóka. – Term. r.:
Rózsafélék, Rosaceae.) – Évelő. 50–100. Szára kopasz, csúcsa felé ágas. Levelei szárnyasak; 7–13 levélkéje
szíves alapból kerülékes, csipkés, élesen fűrészes; gyakran pálhákkal. Virágai tojás alakú v. hengeres, hosszú
kocsányon álló virágzatban állanak. Virága két-ivarú; csészéje vérszín-piros, 4-felé hasadt és 2–3 murvával van
körülvéve; portokjai feketék. Az egymagvú termést a maradó 4-élű csésze veszi körül. Terem vizenyős réteken
Csabaíre vérfű.
Sanguisorba polygama (W. et K.) Garcke. – (Csaba-gomb, -íre, -irme, -üröm, dinnyeszagú fű, gombos fű. –
Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) – Évelő. 30–70. Szára kopasz. Levele 9–17 levélkével szárnyas. Virágzata
gombos v. hengeres, zöldes, napsütötte oldalán bíborral befuttatva. Felső virágai termők; a középsők gyakran
két-ivarúak, az alsók porzósak. A porzós virágok sok porzójúak, sárga portokjaik hosszan kilógnak. A termő
virágnak 2 bibeszála van, bibéje ecsetszerű. Termése 4–5 mm átmérőjű; van 4 hártyás éle, lapjai pedig erősen
ránczoltak. Terem napos, szikár helyeken, főleg hazánk déli felében. 5–7.
Közeli rokona a zöld vérfű – S. minor Scop. (Porterium Sanguisorba L.) – melynek szára és levele majd mindíg
szőrös, csak felső részében lekopaszodó, termése nem ránczolt, éle nem hártyás. Ez inkább hazánk északi
részében fordul elő. 6–9.
Nagy utilapu.
Plantago major L. – (Széleslevelű utifű. – Term. r.: Utilapufélék. Plantaginaceae.) – Évelő. 15–30. Levele mind
rózsában álló tőlevél; ezek hosszú nyelűek, szélesen tojásdadok, épek v. kissé fogasak és nyélben hirtelen
keskenyedők; 5–9-erűek, szőrösek vagy kopaszok. Fűzére nagyon megnyúlt; alsó részében laza. Porzószálai 2–2
1/2-szer akkorák, mint a csésze; fehérek. Tokja 8-magú. Terem utak mentén, mezőkön, kivált mívelt talajon az
88
NÖVÉNYEK.
Magját a kanári madár nagyon szereti, ezért gyűjtik.
Közepes utilapu.
Plantago media L. – 7. t. 3. k. Évelő. 15–50. Hasonlít az előbbi fajhoz, de levelei rövidebb nyelűek, rendszerint
mindkét oldalon sűrűn pelyhesek; kisebbek és 7–9-erűek. Szára virágzat nélkül is jóval hosszabb mint a levelek;
a fűzér pedig rövidebb a szárnál. Porzószálai lilaszínűek, a csészénél 4–5-ször hosszabbak. Pártája rózsaszínű,
ezüstös fényű, illatos. Tokocskái 2–4-magvúak. Előfordúl az egész országban, de az előbbinél ritkább. 5–6.
Lándsás utilapu.
Plantago lanceolata L. – (Kígyónyelvfű. – Term. r.: Utilapufélék. Plantaginaceae.) – Évelő. 10–60. Szára
virágzás előtt is tető-irányos, a leveleknél jóval hoszszabb. Levelei keskenylándsásak, 30–40 cm hosszúak és
legfeljebb 3·5 cm. szélesek. Többnyire 3–5-erűek; épek vagy aprón fogasok, kopaszok vagy szőrösek. Fűzére
tojásdad, később hengeres. Pártája fehéres, barnás szegélylyel. Porzószálai hosszúak, sárgásfehérek. Tokja 2-
rekeszű; mindenik 1 maggal. Terem szikár mezőkön, kaszálókon úgy a síkon, mint a hegyvidéken; az egész
országban közönséges 4–9.
89
NÖVÉNYEK.
Hagymalevelű utilapu.
Plantago maritima L. – (Szíki, tengeri v. tengerparti útifű. – Term. r.: Utilapufélék. Plantaginaceae.) – Évelő.
15–60. Vékony, hengeres gyökere 40–50 cm, sőt hosszabb; töve ágas. Húsos levelei csak 1–4 mm. szélesek 15–
25 cm. hosszúak, vályúsak, később laposak, 3-erűek; a szélső erek a középsőtől olyan távol állanak, mint a levél
szélétől. Fűzére keskeny. Tojásdad murvái hártyás szélűek. Pártája halványsárga. Terem seregesen hazánk
szíkes mezőin. 6–9.
Homoki utilapu.
Plantago arenaria W. et K. – (Bolhamag, csillagfű, eczetesfű, holló- vagy varjúláb, kígyóharaptafű. –

Természetes r.: Útilapufélék. Plantaginaceae.) – Egyéves. 10–40. Ágas és terebélyes, sokszor szélesebb mint
magas; szára sűrűn leveles. Levelei 1–2 mm szélesek. 2–5 cm hosszúak; átellenesek. Az egész növény rövid és
merev szőrökkel fedett. Virágfűzérei 2–5 cm hosszú ágakon, gombosak – tojásalakúak, 1–2 cm hosszúak.
Toküregei 1-magvúak; magva fényes fekete. Terem homokos mezőkön, mívelt laza talajon hazánk déli felében.
6–9.
Magja vízben földuzzad és nyálkás anyagánál fogva szövetfestésre, kalap stb. merevítésére alkalmazható.
Érdemes volna gyűjteni.
90
NÖVÉNYEK.
Más honi fajok: P. atissima L., – Cornuti Gouan., – gentianoides Sm., – maxima Juss., – montana Lam., –
rubens Host (sericea W. et K.), – Schwarzenbergiana Schur., – sibirica Poir., – tenuiflora W. et K., – carinata
Schrad., – Coronopus L., – subulata Wulf (az utóbbi három csak Fiume m.)
c) Lágyszárú növények. Virágzatuk másféle; lehet: buga, örv és más; a levelek azonban mindig örvösek.6 *
Földi csillagfű.
Sherardia arvensis L. – (Kövi ragadványfű, küllő, ugari magabár. – Term. r.: Galajfélék. Rubiaceae.) – Egyéves.
10–25. Négy-szegletű szára lecsepűlt; a levelekkel együtt apró fogacskáktól érdes, ragadós. Alsó levelei
lapiczkásak és 4-ével, a felsők lándsásak és 6-ával örvben állók. Virágai lila- vagy rózsaszínűek, egy-egy
ágacska végén csomóban állanak és tövükön összenőtt csillagformán álló, 8–10-levelű, gallértól vannak
körűlvéve. A tisztán észrevehető csésze maradó és a termés éréseig nő. Pártája csöve négymetszésű. Terem
mívelt talajon az egész országban. 5–9.
Keresztes galaj.
Galium Cruciata (L.) Scop. – (Buzder, keresztes kásafű, keresztfű, keresztgyökér, mezei jázmin, ragadványfű,
sérves fű, valaj. – Term. r.: Galajfélék. Rubiaceae.) – Évelő. 15–45. Töve terjedő. Levelei 4-ével örvben állanak,
3-erűek, sárgászöldek és szárastól szőrösek. Virágai a levelek hónaljában kurta ágú bogernyőben fejlődnek; az
utolsó elágazás középső virágai porzósak és termősek, a két szélső pedig csak porzós. Pártája csöves és
négymetszetű, sárga, mézillatú; terméskocsánykák hátragörbülők, az ugyanakkor lehajló levelek közé rejtőzők.
Termése kopasz. Terem füves, cserjés helyeken, kivált a hegyvidéken, az egész országban. 4–6, néha őszszel
újra virit.
6
A levelekkel különben is megegyező pálhákat itt a czélszerűség kedvéért leveleknek mondjuk.
91
NÖVÉNYEK.
Tejoltó galaj.
Galium verum L. – (Szt.-Antal-, Szt.-Iván-, Szt.-János virága, kásafű, tejzsugorító fű, tejoltó. Szent Iván seprűje.
– Term. r.: Galajfélék. Rubiaceae.) – 7. t. 1. k. Évelő. 10–100. Töve terjedő. Szára hengeres, 4 kiálló érrel;
rendesen aprón szőrös. Levelei 8–12-esével örvösek, körülb. 2 mm szélesek, 1-erűek, fonákukon bársonyosak és
szálkahegyűek. Bugája nagy. Pártája czitrom- v. aranyszín-sárga; sallangjai lekerekítettek, szálkahegyűek.
Terméskocsányai rendszerint vízszintesen állanak. Termése kopasz. Terem mezőkön, kaszálókon, utak szélén az
egész országban. A növény szárításkor rendszerint megfeketedik; virága mézillatú. 6–9.
Közönséges galaj.
Galium Mollugo L. – (Fehér v. puha galaj. – Term. r.: Galajfélék. Rubiaceae.) – Évelő. 30–100. Szára 4-élű,
kopasz, vagy töve felé pelyhes; gyakran ide-oda görbülő, szanaszét ágazó és hajlékony; ritkán merev. 8 levél
egy-egy örvben; érdes élük nincs begöngyölve; fonákuk is zöld és a középső 2–8 mm széles. Bugája nagy, laza.
Pártája szálkahegyű, fehér; kocsánykái többnyire hosszabbak mint a virágok. Termése ránczos. Terem mezőkön,
kaszálókon, utak mentén az egész országban. 5–9.
Mocsári galaj.
Galium palustre L. – (Term. r.: Galajfélék. Rubiaceae.) – Évelő. 15–75. Töve terjedő; szára, rendszerint
lecsepült, vékony. Levelei körülb. 3 mm. szélesek, legfeljebb 2 cm hosszúak, és 4–6-ával képeznek egy-egy
örvöt; szálkahegyük nincs; élük fogacskáktól érdes és ragadós. Pártája fehér. Termése finoman szemcsézett.
Terem vizenyős réteken, ártereken, árkokban az egész országban 5–7.
92
NÖVÉNYEK.
Ragadós galaj.
Galium Aparine L. – (Kullancsfű; ragadáncs, valódi ragadványfű, szerelemfű. – Term. r.: Galajfélék.
Rubiaceae.) – Áttelelő egyéves. Egyéves. 50–120. Szára vagy lecsepűlt, vagy felkúszik más növényre,
különösen cserjékre. 4-élű; élei gyakran hártyásak. 6–9 levele örvben áll; keskeny lándsás, szálkahegyű; élük, az
erek a levelek alsó lapján, valamint a szár éle kapaszkodó horgas fogacskákkal sűrűn meg van rakva; ezekkel
úgy kapaszkodik a növény emberbe, állatba, hogy, darabokra szakadva, részei messze elhurczoltatnak. Igy
terjed a növény. – Bogernyője hosszabb a levélnél. Virága fehér; kocsánya a termés érésekor is egyenes. A
termés is horgas sertékkel van megrakva. Terem cserjésekben, erdők és szántóföldek szélén az egész országban.
5–8.
Háromszarvú galaj.
Galium tricorne With., – (Term. r.: Galajfélék. Rubiaceae.) – Egyéves. 50–120. Nagyon hasonlít az előbbihez,
de biztosan megkülönbözteti a leveleinél rövidebb bogernyője, a termés éréseig lefelé és begörbülő kocsánya és
a csak szemölcsös termése. Terem főleg vetésekben, miért is kellemetlen gyom az egész országban. 5–8.
Más honi fajok: G. alpinum Schur., – anisophyllum Vill., – austriacum Jacq., – boreale L., – divaricatum Lam.,
– erectum Huds., – eminens Gren. et Godr., – flavicans Borb., – Heuffelii Borb., – intercedens Kern., –
Kitaibelianum Schult., – marisense Simk., – ochroleucum Wolf., – parisiense L., – pedemontanum All., –
pseudoaristatum Schur., – purpureum MB., – retrorsum DC., – rotundifolium L., – rubioides L., – Schultesii
Vest., – spurium L., – sudeticum Tausch., – sylvaticum L., – tenuissimum MB., – transsylvanicum Schur., –
uliginosum L., – valantioides MB., – vernum. Scop.
93
NÖVÉNYEK.
Festő buzér.
Robia tinctorum L. – (Festő gyökér, vörös festő-gyökér, pirosító fű. – Term. r.: Galajfélék. Rubiaceae.) – 7. t. 2.
k. Évelő. 50–100. Szára 4-élű, az éleken fogacskáktól érdes. Alsó levelei 4-ével, a felsők 6-ával állanak örvben;
tojásdadok, hosszúkásak. Laza fürtben álló virágai zöldes szinűek; pártája rendesen 5-metszetű; bibéje
buzogányalakú; termése fekete, csonthéjashoz hasonló. Hazánk déli részében helyenként elvadulva. 6–7.
Gyökere 3 festéket tartalmaz: alizarint, purpurint és xanthint. Ma már nem érdemes termeszteni, mert az
alizarint, melyért mívelték, mesterségesen olcsóbban állítják elő.
Szagos müge.
Asperula odorata L. – (Csillagos májfű v. szagos májusfű; csillag szívfű, erdei mester, v. erdőmesterfű,
erdődísz. érdeske. – Term. r.: Galajfélék. Rubiaceae.) – 6. t. 5. k. Évelő. 10–30. Szára 4-élű. Alsó levelei 6-ával
állanak s lapiczkásak, a felsők 8-ával állanak, lándsásak és hosszabbak. Minden levélörv alatt sertekoszorú van.
Virágai hosszú kocsánykákon bogernyőben állanak. Pártája csövesen harangalakú, fehér; termése horgas
sertékkel. Terem árnyas erdőkben kivált bükkösökben az ország minden hegyvidékén. 5–6.
Erős és kellemes cumarin illata van, ezért szedik sőt helyenkint termesztik és a bort szagosítják vele.
Olasz müge.
Asperula taurina L. – (Term. r.: Galajfélék. Rnbiaceae.) – Évelő. 30–70. Levelei 3-erűek, széles lándsásak, 4–6
cm hosszúság mellett 2–2·5 cm szélesek; többnyire 4-ével egy-egy örvben. A virágok csöve igen hosszú, a 4-
sallangú karimánál jóval hosszabb, gyakran 1 cm. hosszú. Végálló csomós virágzatát hosszú sallangú murvák
veszik körül, melyek a terméseket is elrejtik. Terem cserjésekben hazánk délkeleti hegyvidékén, még Arad
vármegyében is. 5–6.
Ebfojtó müge.
Asperula cynanchica L. – (Apró müge, veres fias müge, torokgyíkfű, vézna buzérfű.) – Évelő. 10–40. Szára
rendesen lecsepült, igen ágas; kopasz v. kissé érdes. Levelei keskenyek, simák v. szintén kissé érdesek; szélük
kissé begöngyölődött, 4-ével örvöt képeznek; de a felsők gyakran csak átellenesek. Pártája 3–4 mm h., csöve
körülb. akkora mint a harangja; külseje érdes; halvány lilaszínű. Termése bibircsektől érdes. Terem napos
legelőkön az egész ország dombvidékén: magasabb, kövesebb partokon helyenként az Alföldön is. 6–9.
94
NÖVÉNYEK.
Más honi fajok: A. Aparine MB., – arvensis L., – capitata Kit., – ciliata Roch., – galioides MB., – glauca L., –
hirsuta Wallr., – longiflora W. et K., – montana Kit., – Neilreichii Beck., – pirotica Adam., – tinctoria L.
d) Virágzatuk olyan mint az előbbi (c) csoporté, de leveleik sohasem állanak örvösen.
Fityfirity czentike.
Centunculus minimus L. – (Term. r.: Kankalin-félék. Primulaceae.) – Egyéves. 2–7. Szára gyakran lecsepült.
Apró levélkéi tojásdadok, kihegyezettek, és váltogatva állók. Virágai egyenként ülnek a levelek hónaljában.
Pártája csaknem gömbalakú, szélének 4 sallangja eláll; fehér v. pirosas; bibéje gömbös; tokocskája sokmagú.
Terem nyirkos, homokos helyeken, szántóföldeken, erdei utakon szórványosan az egész országban. 5–8.
Közönséges palástfű.
Alchimilla vulgaris L. – (Boldogasszony palástja v. tenyere, karéjos bokál, oroszlántalpfű, oroszfű, oroszlánláb.
– Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) – Évelő. 10–30. Szíves alapú levelei kerekdedek vagy vesealakúak,
hosszúnyelűek és 5–9 karéjúak; a karéjok lekerekítettek, sugár irányában redősek és fűrészesek. Bogernyős
virágzatából később fürtös ágak nyúlnak ki. Virágai aprók, zöldek; csészéje 8-metszetű; pártája hiányzik és néha
csak 1–2 porzója van. Egymagvú termését a maradó csésze ékesíti. Terem magasabb hegyi legelőkön az egész
országban. 5–9.
Más honi fajok: A. alpina L., – arvensis L., – fissa Schumm., – glabra. DC., – pilosissima Schur., – pubescens
Koch és mások.
Orvosi falfű.
95
NÖVÉNYEK.
Parietaria officinalis L., – (Fali fű, patikai falfű, fogolyfű, földi szappan, kőrontófű, Szent-Péter füve, perjefű,
üvegfű. – P. erecta M. et K. – Term. r.: Csalánfélék. Urticaceae). – Évelő. 40–100. Tojásdad vagy lándsás
levelei nyelesek; 3-erűek, épszélűek és szárastól rövidszőrűek; színükön lekopaszodva üvegfényűek. Virágai két
oldalt, a váltogatva álló levelek hónaljában csomós bogernyőben állanak. Van porzós és két-ivarú virága. A
porzósak 4 lepelsallangból és 4 porzóból állanak; a két-ivarúak leple bögre-forma és szegélye aprón fogazott; 4
porzója hátragörbülő. Fényes fekete termése a lepellel együtt hull le. A csalán rokona, de nem éget. Terem
kertekben, nyirkos csalitokban, hegyvidéki szakadékokban, de főleg házak körül, szórványosan az egész
országban. Helyenként gyom. 6–9.
Más honi fajok: P. chersonensis Szov. et Lang. (Kazán-szoros), – ramiflora Mnch (Fiume).
Magyar szíkőr.
Camphorosma ovata W. et K – (Sós szikőr, varjúhaj. – Term. r.: Libatoppfélék. Chenopodiaceae). – 67. t. 4. k.
Egyéves. 3–30. Szára rendesen lecsepült, pirosas, gyakran, kivált őszszel vérszínű. Levelei húsosak, ár-
formájúak, kissé hamvasak. Fiatalabb korban az egész növény szőrös, később lekopaszodik. Virágai 1–5-ével a
levelek hónaljában; mindenikben van porzó és termő; leplük harangalakú, 4-fogú, melyek közül 2 hosszabb; 4
porzója hosszan kiáll. Tojásdad fekete magja a lepellel együtt hull le. Terem vakszikes foltok körül hazánk
mindkét Alföldjén. Sok helyt egymaga borít be nagy területeket és őszszel pirosra festi a sziket. 6–9.
Ide tartoznának még: Cardamine hirsuta (XV. o. 2. r.), Evonymus (V. o. 1. r.), némely Gentiana (V. o. 1. r.),
Majanthemum bifolium (VI. o. 1. r.), Mentha (XIV. o. 1. r.). Lythrum hyssopifolium (XI. o. 1. r.), Rhamnus
catharctica (V. o. 1. r.), Thesium intermedium (V. o. 1. r.), Verbena, (XIV. o. 2. r.).
Valamennyi helyesebben más helyre soroltatott: Chenopodium (V. o. 2. r.), Cuscuta, Gentiana és Ulmus (V. o.
2. r.), Galium (V. o. 1. r.), Herniaria (V. o. 1. r.), Sanguisorba minor és polygama (IV. o. 1. r.).
3. rend: Hárombibeszálúak. Trigynia.
Ide sorolhatók az Arenaria és Silene genusok (X. o. 3. r.) és némely Stellaria faj (X. o. 3. r.).
4. rend: Négybibeszálúak. Tetragynia.
Téli magyalfa.
Ilex Aquifolium L. – (Krisztus tövis. – Term. r.: Magyalfélék. Aquifoliaceae.) – Cserje. 60–360. Erősen ágas;
örök-zöld. Levelei bőrneműek, fényesek, hullámos szélűek egyenetlenül öblösen és tövisesen fogazottak. 1–3
virága a levelek hónaljában fejlődik. Csészéje négy-, ritkán több metszetű; pártája szintén annyifelé, de mélyen
hasított; fehér v. vöröses. Illata kellemes, nem erős. Bibéje 2–20 karéjú. Csonthéjas termése ugyanannyi
különálló csonthéjjal; skarlátpiros. Terem hegyi erdőkben; hazánkban egyedül Arad megyében Zimbró
környékén. Kertbe ültetik. 5–6.
96
NÖVÉNYEK.
Sivatag berze.
Radiola linoides Gmel. – (Apró len, csepp len, sugárfű. – R. Millegrana Sm. – Term. r.: Lenfélék. Linaceae.) –
Egyéves. 2–10. Tőtől álvillásan ágas szára czérnaszerű. Nyeletlen levelei aprók, tojásdadok és átellenesek.
Virága apró; négy szirma fehér. Tokja 4, látszólag 8 rekeszű, mindenik 2 maggal. Terem nedves, homokos v.
tőzeges szántóföldeken. Bihar vármegyében és tőle keletre helyenként. 7–8.
B) A virágoknak sem csészéjök, sem pártájok nincsen, leplesek; mind vízi növény.
Úszó békaszőlő.
Potamogeton natans L. – (Hinár, békatutaj-uszányfű, szárcsa- v. szárcsatartófű v. uszány, viziörvény. – Term. r.:
Békaszőlőfélék. Potamogetonaceae.) – Évelő. 50–150. Levelei nyelesek, tojásdadok, gyakran kissé szívesek, a
felsők a viz színén úszók, 5–10 cm hosszúak és bőrneműek; a keskenyebb alsók virításkor rendesen elrothadtak
és csak a nyelök van meg. Fűzére tömött virágú, hosszú kocsányú, hengeres és virításkor a vizből kiemelkedő;
virágzatának tengelye csúcsa felé nem vastagodott. Terem álló vizekben, állandó mocsarakban szórványosan az
Üveglevelű békaszőlő.
Potamogeton lucens L. – (Fényes v. tündöklő úszány. – Term. r.: Békaszőlőfélék. Potamogetonaceae.) – Évelő.
60–300. Levelei tövük felé keskenyedve, ülők, vagy igen rövid nyelűek, 5–15 cm hoszszúak és 2–5 cm szélesek,
tövishegyűek; szélök igen aprón fűrészes; mind alámerült s ha a viz elapad, legfeljebb kiáll a vizből, de nem
97
NÖVÉNYEK.
úszik. A fűzértengelye a csúcsa hegye felé vastagabb. Termése lapított tojásalakú, kurtán hegyezett. Terem
folyók holt ágaiban, a legészakibb vármegyéket kivéve, az egész országban. 6–8.
Általbuvó békaszőlő.
Potamogeton perfoliatus L. – (Szilvafalevelű hínár. – Term. r.: Békaszőlőfélék. Potamogetonaceae.) – Évelő.

30–90. Kúszó tőkéje hosszú, hengeres, sűrűn leveles hajtásokat hajt. Levele tojásalakú, csak 2–3 cm hosszú és
körülb. ugyanolyan széles; valamennyi alámerült, áttetsző és szíves alappal szárölelő. Virágzati tengelye nincs
megvastagodva, a leveleknél hosszabb. Zöld virágfűzére rendesen csak 1 cm. hosszú. Termése zöld, lapított,
orma éles. Terem folyók holt ágaiban, de az előbbinél ritkább. 6–8.
Fodros békaszőlő.
Potamogeton crispus L. – (Term. r.: Békaszőlőfélék. Potamogetonaceae.) – Évelő. 30–90. Kúszó tőkéje,
elágazó, s ugyancsak elágazó, négyszegletű vereses szárakat hajt. Levele mind vizbe merült, szálas hosszúkás,
áttetsző, szélén bodros és aprón fűrészes. Virágfűzére rövid és laza, csak 6–9-virágú. Termése hosszú, görbe
csőrű. Terem álló vizekben, folyók holt ágaiban az egész országban. Ez hazánk legközönségesebb hínárfaja. 5–
9.
98
NÖVÉNYEK.
Apró békaszőlő.
Potamogeton pusillus L. – (Term. r.: Békaszőlőfélék. Potamogetonaceae.) – Évelő. 30–90. Szára vékony,
fonalszerű; levelei keskenyszálasak, csak 1·5 mm szélesek, 3-erűek. Kocsánya 2–3-szor hosszabb mint a 4–8-
virágú laza fűzér. Termése vaskos, csőre rövid és egyenes. Terem álló vizekben szórványosan az egész
országban. 5–8.
Más honi fajok: P. acutifolius Link, – alpinus Balb., – coloratus Vahl., – compressus L. – densus L., – fluitans
Roth, – gramineus L., – interruptus Kit., – obtusifolius M. et K.; – pectinatus L., – trichoides Cham. et Schld. és
praelongus Wulf (?).
E rendbe osztható még: Adoxa (VIII. o. 4. r.), Cuscuta, Gentiana (V. o. 2. r.), Holosteum, Sagina (X. o. 3. r.).
4. V. osztály: Ötporzósak. Pentandria.

A virágokban porzó és termő együtt van; a porzók száma öt; szabadok.
A) A virág hiánytalan; a párta forrt szirmú és alsó állású.
a) A termés legalább éréskor 4-felé eső, a csésze fenekén nyugvó makkocska (a szeplőlapúnak csak 2
makkocskája van, a Mattiáé pedig nagy és hártyás szélű). A term. rendszerben valamennyi faj az Érdes-
levelűekhez, Boraginaceae (vagy régiesen Asperifoliaceae) tartozik.
Európai kunkor.
Heliotropium europaeum L. – (Napra-fordúló, napkunkor, forgó-, néző- v. nap után járó fű, napfű, sömörvirág.)
– Egyéves. 15–40. Az egész növény rövid szőröktől szürke. Tojásdad v. kerülékes levelei épek, nyelesek.
99
NÖVÉNYEK.
Virágzata kunkor. Virága 4–5 mm hosszú; csészéje maradó, a termés érésekor csillagosan álló 5 foggal. Pártája
fehér. Makkocskái 3-élűek, csak éréskor esnek szét. Terem szántóföldön, utak mentén, a legészakibb
határvidéket kivéve, szórványosan az egész országban. 6–8.
Rokona az amerikai Heliotropium peruvianum L., mely – többnyire »vanilia« néven – kedves, kellemes illatú
kerti vagy cserepes növényünk.
Más honifaj: H. supinum L.
Henye magiszák.
Asperugo procumbens L. – (Borzfű, zordonka.) – Egyéves. Áttelelő egyéves. 15–75. Ágas szára lecsepült; dús
nedvű, törékeny és horgasszőröktől ragadós. Levelei hoszszúkás kerülékesek, kivált élükön erősen érdesek.
Csészéje maradó, a virágon csöves, 5-metszetű, a termésen összenyomott 1–1·5 cm széles, öblösen 5-fogú és
mindenik foga között még egy kisebb foga van; 5-ágú koronára emlékeztet. Pártája violaszínű, később kék,
torkában 5 pikkelylyel. A termés kocsánya hátra görbült. Makkocskái bibircsesek. Terem parlagokon, kerítések
mentén, kertekben, szóval emberi lakások közelében az egész országban. 5–6.
Bojtorjános mizsót.
Lappula echinata Gilib. – (Békabojtorján, koldustetű, suly- v. sünmag, tüskésmagvú fű. – Echinospermum
Lappula (L.) Lehm.) – Egyéves. Áttelelő egyéves. 20–50. Levelei lándsásak vagy keskenyszálasak, a szárral
együtt érdesek. Kocsányai virítás után is egyenesen állnak, torka zárt. Virága 3–4 mm hosszú; élénk kék.
Terméskék 3-oldalúak, bibircsesek, szögleteiken horgas, kapaszkodó sertékkel, melyekkel ruhába, állatok
szőrébe belekapaszkodik. Egérszagú. Terem parlagokon, tarlókon az egész országban Áttelelő egyéves. 6–7,
Egyéves. 8–10.
100
NÖVÉNYEK.
Más honi faj: L. heteracantha Ledeb. [deflexa (Whlbg.)]
Orvosi ebnyelvű-fű.
Cynoglossum officinale L. – (Árnő, atlaszfű, atlaszér, atraczél, egérszagú fű, kódistetű, kutyanyelvű fű, patkány-
v. patkányírtó fű, szipóka, Venus ujja.) – 8. t. 1. k. Kétéves. 30–100. Szára és levelének mindkét lapja rövid
szőröktől szürke. Alsó levelei nyelesek, 30 cm hosszúak, a felsők ülők, félig szárölelők. Virágzata kunkor;
kocsánykák később legörbülnek, 6–7 mm h. pártája szennyes biborveres; a csésze fogainál hosszabb. Termése
tüskés, háta belapult, kiemelkedő karimával. Terem utak mentén, erdőirtásokban az egész országban. 5–7.
Más honi fajok: C. Columnae Bivona., – germanicum Jacq., – Haenkei Schult., – pictum Ait.
Homoki ernyőke.
Mattia umbellata (W. et K.) Schult. – Kétéves. 30–80. Vaskos tőkéje számos tőlevél maradványával van
körülvéve. Tőlevelei (–18 cm) hosszú nyelűek; lemezük 6–50 mm széles, 6–14 cm hoszszú. Virágzata 2–14
ernyősen álló szártetőző kunkorból áll. Csészéje ezüstösen selymes, tövig 5-metszetű. Pártája hengeres,
körülbelől harmadáig 5-felé hasítva; hasábjai lekerekítettek; alsó fele szükebb, felső része harangformán
kiszélesedő; vajszínű. Bibeszála körülb. 1 cm.-nyire kiáll. Termése makk, sugarasan redőzött széles hártyás
koronggal körülvéve; átmérője 10–16 mm; színe fehéres barna. Terem a temesi homokpuszta kötöttebb talaján.
Külföldön csak Szerbiában fordul elő. 5–6.
Kerti borágó.
Borago officinalis L. – (Báránynyelv, burecs, dinnyeillat, dinnyeszagú fű, kerti atraczél, kerti ökörnyelv,
tetűvirág, uborkaszagú fű.) – 8. t. 2. k. Egyéves. 30–80. Az egész növény merev szőröktől szúrós. Levelei
tojásdadok v. kerülékesek; az alsók hosszúnyelűek, a felsők kissé lefutók. Virágzata laza, bókoló kunkor. Pártája
2–2·5 cm széles, égszínkék, 5 kihegyezett sallanggal, torokpikkelyei kurták. Portokjai feketék. Terméskék
101
NÖVÉNYEK.
körtealakúak, barnák; a fehér köldök hosszan kiálló. A Földközi-tenger mellékéről származó növény, melyet
néhol (pld. Németországban) konyhakertekben termesztenek s fiatal leveleiből uborkaillatú mártást és főzeléket
készítenek. Nálunk csak a méhek kedvéért ültetik. 6–9.
Homoki pirosító.
Alkanna tinctoria (L.) Tausch. – (Báránypirosító, piros- vagy vadökörnyelv, pirítógyökér. – 66. t. 7. k. Évelő.
15–30. Szára lecsepült; az egész növény sertéktől szúrós. Levele lándsás, a felsők csaknem szívesek. A csésze
fogai keskenyszálasak, csaknem akkorák mint a párta csöve. Pártája búzavirágkék v. lila; torka nyitott.
Terméskék szemölcsösök. Terem a Nagy-Alföld homokbuczkáin, főleg a Duna-Tisza közén. 4–6; gyakran
ősszel újra virít.
Sötét pirosasbarna gyökérhéja az »alkanna«-festéket szolgáltatja, mely kevés lúgtól megkékül, savtól pedig
visszakapja eredeti sötétpiros színét. Olajok, liqueurök, kenőcsök festésére használják, sőt lakmusz helyett is; a
zsírok kimutatására is szolgál.
Orvosi atraczél.
Anchusa officinalis L. – (Patikai ökörnyelvfű.) – 9. t. 1. k. Kétéves. Évelő. 30–90. Az egész növény

szemölcsökön álló szőröktől érdes. Alsó levelei nyelesek, a felsők ülők; mind lándsás és épélű. Virágzata
kunkor. Kocsánya virítás után kifelé görbül. Pártája eleinte biborszínű, később lila, kék, ritkán fehér; csöve
egyenes és a csészéből felényire kiálló. Terméskék ferdén tojásalakúak, finom szemölcsűek és bordázottak.
Terem utak mentén, homokos szántóföldeken az egész országban. 5–9.
Más honi fajok: A. Barrelieri All., – italica Retz., – ochroleuca MB., – pustulata Schur.
Mezei farkasszem.
Lycopsis arvensis L. – (Bibircsós nyakó, ökörnyelv.) – Egyéves. Áttelelő egyéves. 15–40. Hasonlít az orvosi
atraczélhoz, de levelei fogasok; kocsányai elvirítás után is egyenesek, pártájának csöve pedig középtájon
könyökformán görbült. Terem utak mentén szántóföldeken az egész országban, de többnyire nagyon
szórványosan. 5–9.
Biborszinü gyászoska.
Nonnea pulla (L.) DC. – (Apáczavirág, édesvirág, gyászolka, gyászoló nyakó, szipóka.) – Évelő. 15–30.
Hamvasszürke. Szára rendszerint csak fölül ágas; levelei hosszúkás lándsásak, az alsók nyélbe keskenyedők, a
felsők félig szárölelők, szőrösek; közbe mirigyszőrök is találhatók. Csészefogai 3-szögűen kihegyezettek;
pártája sötét biborszinü, távolról fekete, hosszabb mint a csésze. Termése ferdén tojásalakú, apró szemölcsökkel.
Terem vetések között, utak mentén, legelőkön, az egész országban. 5–7.
Fekete nadálytő.
Symphytum officinale L. – (Forrasztófű, madár- vagy nadálygyökér, összeplántálófű, sarkosfű, nadár.) – 8. t. 3.

k. Évelő. 30–100. Gyökere húsos. Az egész növény merev szőröktől érdes. Levelei a száron hosszan lefutók, az
102
NÖVÉNYEK.
alsók nagyok, tojásdadok vagy lándsásak, hosszú szárnyas nyéllel. Pártája csöves, rózsaszínű, lila v. bibor,
ritkán sárgásfehér, torokpikkelyei árszerűek. Makkocskái fényesek, simák, belső oldalukon éles szegletekkel.
Terem vízenyős réteken, árkok szélén és vizek partján az egész országban. A nép helyenként tüdővész ellen
háziszerül használja. 5–7.
Bütykös nadálytő.
Symphytum tuberosum L. – (Méhvirág, gumós nadálytő.) – Évelő. 10–30. Ferde tőkéje bütykös. Nyélbe
keskenyedő levele csak keveset fut le. Sárgásfehér, vajszínű pártájának fogai hátra görbülők. Terem erdőkben az
egész ország hegyvidékén. 4–5.
Szívlevelű nadálytő.
Symphytum cordatum W. et K. – Évelő. 15–35. Bütykös tőkéje ferde v. vizszintes. Alsóbb levelei
hosszúnyelűek, szíves vállal szélesen tojásdadok. Pártája sárgásfehér, vajszínű. Terem magasabb hegyvidékek
forrásai, patakjai mentén, szórványosan hazánk keleti részében. 5–6.
Más honi fajok: S.angustifolium Kern., – ottomanum Friv., – uliginosum Kern.
Homoki vértő.
Onosma arenarium W. et K. – (Sárga atraczél v. ökörnyelvfű, pirosító gyökér, vérfő.) – 67. t. 1. k. Kétéves. 25–
50. Töve rendesen sok szárú, bokros, meddő hajtásokkal is megrakott. Levelei szálasak, a felsők kihegyezetten
hosszúkás tojásdadok. Virágzata kunkor. A csésze fogai hosszú lándsásak; a párta hengeres, vajszínű, 15–20
mm. hosszú, torokpikkelye nincs. Portokjai valamivel hosszabbak a szál szabad részénél. Az egész növény sima
bibircseken ülő merev sertéktől szúrós. Terem hazánk déli felének homokbuczkáin. 6–7.
Más honi fajok: O. echioides L., – stellulatum W. et K., – tauricum Pall.
Közönséges szeplőlapú.
Cerinthe minor L. – (Boldogasszony-csepegtette fű, párduczfű, szeplén, viaszfű.) – Kétéves. 15–50. Az egész
növény kékeszöld, hamvas és kopasz. Alsó levelei visszás tojásdadok, a felsők szíves, gyakran nyilas alappal
szárölelők; gyakran fehér pettyesek. Czitromszínsárga virágai leveles kunkorban fejlődnek. Pártája csaknem
közepéig 5-felé hasított; hasábjai a virág közepe felé összeborulók. Terméskéi szürkék, fényesek és feketén
pontozottak. Terem utak szélén, szántóföldek és erdők határán az egész országban. Felmegy az alhavasi tájig. 5–
7.
Havasi szeplőlapú.
103
NÖVÉNYEK.
Cerinthe alpina Kit. – Kétéves. Az előbbihez nagyon hasonló. A párta fogai aprók és hátragörbültek. A párta
szegélye valamivel sötétebb színű mint a csöve. Terem a Magas Tátrán és a Királyhágón túli terület havasain. 7–
8.
Terjőke kígyószisz.
Echium vulgare L. – (Alcusibi füve, kis ökörnyelv, mérges vadharapást gyógyító fű, ördögfarkú kóró, pirosító
gyökér, töviskes atraczél, terjőke.) – 9. t. 3. k. Kétéves. 30–100. Az egész növény rövid, és barna, szemölcsökön
álló hosszabb szőröktől szúrós. Levelei lándsásak. Rövid kunkor virágzatai hosszú keskeny fűzért képeznek.
Pártája eleinte piros, később égszínkék; csöve a csészénél rövidebb; kürtformájú, szája, ferde, torokpikkelye
nincs. Bibeszála 2-ágú. Virága lehet különben egy-ivarú, porzós, és termős. Az utóbbi rendszerint kisebb. Terem
utak szélén, mezőkön, parlagokon az egész országban. 6–9.
Piros kígyószisz.
Echium rubrum Jacq. – Kétéves. 30–100. Az előbbihez nagyon hasonló. Virágzata sűrűbb. Pártája csöve még
egyszer akkora mint a csésze, és vérszin-piros. Bibeszála egyszerű, két gömbölyű bibében végződő. Terem az
északi Kárpátok lábától délre az egész országban. 6–9.
Olasz kígyószisz.
Echium altissimum Jacq. – (Ökörfarkú- v. magas terjőke.) – Kétéves. 50–100. Szára csaknem tövétől hengeres
virágzat. Virágai az előbbeniekénél kisebbek, legfeljebb 12 mm hoszszúak. Pártája halványkék v. pirosas,
rendszerint fehér, csöve körülb. akkora mint a csésze; bibéje kétágú. Terem legelőkön, utak mentén
szórványosan hazánk déli felében; helyenként bőven. 6–9.
Pettyegetett gálna.
Pulmonaria officinalis L. – (Darázs- v. dongóvirág, emberképű fű, méhvirág, orvosi v. patikai tüdőfű, tüdőir.) –
9. t. 2. k. Évelő. 10–30. Tőlevelei hosszú tojásdadok, a nyári hajtásokéi hosszúkás-szívesek, keskeny szegélyű
hosszú nyéllel, gyakran foltosak. Szárlevelei ülők, a legfelsők kissé lefutók, színükön egyforma hosszú, merev
sertékkel, apró tüskékkel és ritkásan álló mirigyszőrökkel megrakva. A virágok csomós, vagy villás
kunkorvirágzatban állanak. Virága kétféle: rövid v. hosszabb bibeszálú. Csészéje fölfúvódott: fogai a csőnek
legfeljebb egy harmadát teszik. Pártája előbb rózsaszínű, később sötétkék, ritkán fehér, torokpikkelye nincs.
Terem erdőkben, az Alföld mélyen fekvő lapályait kivéve, az egész országban. 3–5.
Más honi fajok: P. angustifolia L., – dacica Simk., – digenea Kern., – mollissima Kern., – obscura Dum., –
rubra Sch. et K. – stiriaca Kern.
Kőmagvú gyöngyköles.
Lithospermum officinale L. – (Gyöngykőmag, madár- v. napköles, napkása, kőmagvú fű, tengeri köles.) – 9. t. 4.
k. Évelő. 30–100. Szára erős és igen ágas, sűrűn leveles. Levelei lándsásak, hosszan kihegyezettek, érdesek,
oldalereik kiállók. Virágai aprók, sárgásak v. zöldesfehérek. Termése tojásalakú; kőkemény, fehér és fényes,
kevés és sekély gödröcskével. Terem cserjés dombokon, főleg agyag- és mésztalajon, szórványosan az egész
országban. Leveleit helyenként kinai tea helyett használják. 5–6.
104
NÖVÉNYEK.
Mezei gyöngyköles.
Lithospermum arvense L. – Áttelelő egyéves. Egyéves. 15–60. Szára gyérebb levelű. Levelein a mellékerek nem
emelkednek ki. Virága apró, fehér; csöve az előbbiénél valamivel hosszabb és kék, lila vagy legalább ilyen színű
gyűrűvel. Makkocskái szürkék v. feketék, kihegyezett tojásalakúak és 3 oldalról kissé lapítottak; apró
kiemelkedésektől érdesek. Terem utak mentén, parlagokon, főleg vetés közt az egész országban. 4–6.
Erdei gyöngyköles.
Lithospermum purpureo-coeruleum L. – (Csigavérszinű v. kék-kőmagvú fű, változó kőmag, biborkék

gyöngyköles.) – Évelő. 25–60. Vaskos töve meddő szárakat is hajt, melyek később leterülnek és csúcsukon
gyökerezve uj növénynyé fejlődnek. Levelei az előbbeniekénél szélesebbek, zöldebbek; a mellékerek nem
állanak ki a levél sikjából. Pártája 13–17 mm., előbb biborszinű, végre sötét azurkék, az előbbeniekénél jóval
nagyobb. Terméskék tojásalakúak, porczellánszerűek, kissé kékes árnyalattal s egészen simák. Terem erdőkben,
cserjés helyeken, a legészakibb vármegyék kivételével az egész országban. Az Alföldön ritka. 4–6.
Mocsári nefelejcs.
Myosotis palustris (L.) With. – (Békaszem, egérfül v. -fülcse, mizsót, talyigavirág.) – 8. t. 4. k. Évelő. 15–60.
Töve terjedő, szára szegletes. Levelei hosszúkásak, lándsásak, hegyesedők. Virága égszinkék, karimája lapos,
csöve torka sárga v. narancsszínű a torokpikkelyektől, 4–10 mm. átmérőjű. Csészéje rásimuló szőröktől selymes
s a termés érésekor nyitott. Terem árkok mentén, vizenyős réteken, forrásos helyeken az egész országban. 5–9.
Erdei nefelejcs.
Myosotis sylvatica Hoffm. – Évelő. Áttelelő egyéves. 15–50. Az egész növény érdesebb mint a mocsári
nefelejcs. Csészéje alul elálló, felső részében horgas szőrű. Kocsánya körülbelül akkora mint a csésze. A csésze
105
NÖVÉNYEK.
fogai éréskor összeborúlók. A kunkor leveletlen. Pártája 5–11 mm., eleinte veres később kék, ritkán fehér; kissé
illatos. Terem hegyi erdőkben hazánk északi és nyugati vidékein. Keleten a M. montana Bess. helyettesiti. 5–9.
Parlagi nefelejcs.
Myosotis arvensis L. – (M. intermedia Link). – 9. t. 5. k. Kétéves. ritkán Egyéves. Évelő. 10–50. Tőlevelei
visszástojásdadok. Kunkor virágzata leveletlen és sokvirágú. Kocsánya legalább még egyszer akkora mint a
termés érésekor zárt csésze (–15 mm.). Virága apró, égszínkék, karimája behorpadt vagyis homorú. Terem
parlagokon, napos, szikár, esetleg kevéssé nedves mezőkön az egész országban. 5–7.
Más honi fajok: M. alpestris Schm. – caespitosa Schultz, – collina Ehrh., – ramosissima Roch (stricta Link.), –
sparsiflora Mikan., – suaveolens W. et K., – versicolor (Pers.) Sm.
b) A termés tok, a magvak a közepén álló oszlopra vannak erősítve. A term. rendszerben valamennyi faj a
Kankalinfélékhez, Primulaceae tartozik.
Ligeti kunrépa.
Cyclamen europaeum L. – (Alpesi ibolya, disznókenyér, disznórépa, földi kenyér v. kerekség, kúnalma,
nyúlfülű viola, türtszirom, cziklámen.) – 10. t. 1. k. Évelő. 10–15. Tőkéje gumós. Hosszúnyelű levelének
kerekded lemeze szives alapú, egyenetlenűl csipkés. Szinén rendesen fehérfoltos, fonáka pedig sötétbibor v.
viola. Virága bókoló, rózsaszínű; 15–25 mm. hosszú sallangjai hátratürtek. Illata erős. Tojásalakú termésének
kocsánya érés közben dugóhúzó alakjára csavarodik. Terem hegyvidéki erdőkben, különösen a völgyekben
szórványosan hazánk nyugati felében. A keleti hegyvidéken nagy ritkaság. 8–10.
Számos fajtáját kertekbe ültetik; a C. persicum Mill. (C. latifolium Sibth. et Sm.) különösen a grandiflorum
Hort. fajváltozata mint télen cserépben virító növény nagyon kedvelt. Gumója mérges (cyclamin.)
Más honi faj Fiume m.: C. repandum Sibth.
Czingár gombafű.
Androsace elongata L. – (Gór- vagy nyulánk müköcs.) – Áttelelő egyéves. Egyéves. 1–12. Tőlevelei fűrészesek,
szélökön a szárral együtt csillagszőrösek. Virágzata keskeny murváktól támogatott ernyő. Kocsányai virításkor
körülb. akkorák mint a murvák, később 5–6 sőt több cm.-re is megnyúlnak. Csészéje hosszabb mint a párta, a
mely sárgásfehér s csöve középen fölfúvódott. Terem az ország déli felében egészen az északi hegyvidékig,
parlagokon, szikár mezőkön, ugarakon. 4–5.
Más honi fajok: A. arachnoidea Schott, – Chamaejasme Host, – lactea L.; – maxima L., – obtusifolia All., –
villosa L.
106
NÖVÉNYEK.
Tavaszi kankalin.
Primula acaulis L. – (Szártalan v. guggon ülő kankalin, sárga kikerics.) – Évelő. Levelei hosszúkásak, visszás
tojásdadok, nyélbe keskenyedők; virágzáskor 5–8, később 20 cm. hosszúak. Virágai hosszú kocsányokon
egyenként a tőrózsában álló levelek hónaljában. Csészéje hengeres, föl nem fúvódott, akkora mint a párta csöve.
Pártája kénszín-sárga; nagy karéjai rónán terűlnek ki; tövük narancsszinű. E fajon is, mint valamennyi kankalin-
fajon, kétféle virág fordul elő. Van olyan, melyben a bibeszál hoszszabb mint a porzók s van olyan, melyben a
porzók hosszabbak mint a bibeszál. Terem réteken, erdőkben, cserjésekben az egész ország hegyvidékén.
Némely vidéken azonban hiányzik. 3–4.
Orvosi kankalin.
Primula officinalis (L.) Jacq. – (Égi kincs, kaczinka, kankalék, kásavirág, keztyűvirág, sárga kikerics, kükörcs (s
egyéb kiejtéssel!), kulcsvirág v. Szt. Péter kulcsa, Szt. Györgyike v. Szt. György virága, lúdláb, tavaszika.) – 10.
t. 2. k. Évelő. 15–30. Tojásdad levelei hirtelen nyélbe keskenyedők, ránczosak. Az egész növény szürkén
pelyhes. Virágai hosszabb, 15–20 cm., tőkocsány végén ernyőben állanak. Csészéje fölfúvódott, valamivel
rövidebb mint a párta csöve, fogai tojásdadok és kihegyezettek. A párta karimája tojássárga színű és tányér
alakú, torka narancsszínű. Illata kellemes. Tőalakjában csak hazánk északi részében fordul elő. 4–5.
Virágját házi orvosságnak gyüjtik.
Hazánk közép vidékén, t. i. csak az erdős, cserjés dombvidéken (a sík vidéknek nincs kankalin faja) a magyar
kankalin, P. canescens Op. (P. pannonica Kern) helyettesíti, melynek a csészéje nyilása felé jobban tágul,
akkora, sőt hoszszabb a párta csövénél és a levelek fonáka sűrűn apró-pelyhes. 4–5.
Illatos kankalin.
Primula Columnae Ten. (P. suaveolens Bert.) – 10. t. 3. k. Évelő. 10–30. Nagyon hasonlít az előbbihez;
levelének fonáka azonban sűrűn molyhos, csaknem hófehér; kocsánya, csészéje is fehérebb és az utóbbi még
tágabb mint a magyar kankaliné. Pártája halványsárga. Terem hazánk keleti részének mészkőhegyein. 4–6.
Lisztes kankalin.
Primula farinosa L. – 10. t. 4. k. Évelő. 5–25. Levelei hosszúkás visszás tojásdadok, simák. Fonákuk – szintúgy
a kocsány, csésze és a murvák, – fehér porral behintettnek tetszik, lisztes. Pártája lila v. hússzinű, torka sárga;
csöve 5–7 mm. hosszú s valamivel, legfeljebb felével hosszabb a csészénél. Hengeres tokja hosszabb a
csészénél. Terem mocsaras, tőzeges réteken főleg magasabb mészhegyeken. Az északvidéki megyékben elég
gyakori; előfordul túl a Dunán is, de a Királyhágón túl mindössze két hegyről említik (Szurul és Honigberg). 4–
8.
Hosszúvirágú kankalin.
107
NÖVÉNYEK.
Primula longiflora All. – Évelő. Az előbbihez nagyon hasonló; pártájának csöve azonban 20–30 mm. s 2–3-szor
akkora mint a csésze. A párta karimája is nagyobb, és toktermése csak akkora mint a csésze. Terem hasonló
helyeken, de sokkal ritkább: csak Árva, Liptó, Szepes vármegyében és a Radnai-, meg a Csíki havasokon. 6–8.
Czifra kankalin.
Primula Auricula L. – (Fülvirág). – 10. t. 5. k. Évelő. 5–20. Levelei húsosak, visszás tojásdadok, kopaszok vagy
többé kevésbbé mint a növény egyéb részei is lisztesek. Pártája kénszín-sárga, kellemes és erős illatú. Terem az
északi hegyvidéken Trencséntől Sárosig, főleg mészkőhegyeken és szakadékaikat, falaikat helyenként
ezerszámra lepi be, leirhatatlan diszt kölcsönözve nekik. BORBÁS szerint a tőalakja nem terem hazánkban;
hanem a mondott terűleten a P. Auricula alfaja a hungarica Borb. helyettesíti.
A Herkulesfürdőn termő példányok erősebben és kihegyezetten fogasak: ezt az alakot már Rochel tüntette ki a
»serrata« névvel. 4–5.
Különböző színű eltérései kedvelt kerti virágok; a P. pubescens Jacq., praenitens Ker.-Gawl. (sinensis Lindl.),
japonica A. Cyr. s más fajokat azonban mégis inkább ültetik.
Apró kankalin.
Primula minima L. – Évelő. 1–3. Szára csak 1–2-virágú. A levél csúcsa egyenesen lecsipett, hegyes 3–9 foggal,
alapján ék formán keskenyedő. Pártája nagy, lila- vagy rózsaszinű, ritkán fehér. Terem hazánk legmagasabb
havasain. 5–7.
Más honi fajok: P. austriaca Wettst., – Clusiana Tausch. – elatior (L.) Jacq., – intricata Gren. et Godr., –
leucophylla Pax. – glutinosa Wulf, – villosuda (Pax) Borb., – a keverékfajok közűl különösen: Benkőiana Borb.;
– brevifrons Borb., – digenea Kern., – media Peterm. és mások.
Szívlevelű nyakperecz.
Cortusa Matthioli L. – (Kortusi fűve). – Évelő. 15–40 cm. Levele hosszúnyelű, lemeze szíves alappal kerekded,
9–13 karéjú; a karéjok tompák v. kerekdedek, durván fűrészesek; a levél és a szár hosszú szőröktől gyapjas.
Ernyős virágzata egy oldalra konyúló. Kocsánykái mirigyesek. Pártája lila v. biborszínű; bibeszála a pártából
kinyúlik. Terem árnyas, nyirkos szakadékokban főleg az alhavasi tájon. Trencséntől a Radnai havasokig és a
Délkeleti felföld déli határán helyenként.
A Magas-Tátrán és a Bihari havasokon a csaknem kopasz és alig mirigyes Cortusa Matthioli subsp. sibirica
Andrz. (pubens Schott) helyettesíti. 5–6.
108
NÖVÉNYEK.
Havasi harangrojt.
Soldanella alpina L. – (Bérczi v. havasi harang, czafrangvirág, harangocska, harangrojt v. harangrongy). – 10. t.
6. k. Évelő. 5–12, termésben – 20. Levelei hosszúnyelűek, kerekded vesealakúak, épszélűek v. kissé
kikanyarítottak; nyelök csupasz, az alap alig és tompaszögűen szíves. Tőkocsánya 1–4-virágú. Kocsánykái apró
ülő mirigyektől érdesek. Pártája harangalakú, közepéig 5 hasábra hasított, a hasábok lándsás sallangokkal; lilás
kék. Terem havasok nyirkos, füves helyein, főleg olvadó hó körűl. Hazánkban nem fordul elő. 6–7.
Magyar harangrojt.
Soldanella hungarica Simk. – (S. montana Auct. Hung.) – Évelő. 10–35. Minden részében nagyobb; levelei 15–
65 mm. szélesek, gyöngén csipkések és mélyen szives alapúak, nyelök mirigyszőröktől borzas, később
lekopaszodó. Szára 3–10 virágú. Kocsánya rövid mirigyszőröktől érdes. Pártája búzavirágkék v. lilás. Terem
erdőkben, nyirkos cserjésekben az északi és keleti hegyvidéken, helyenként seregesen. 5–6–8.
Más honi fajok: S. pusilla Baumg., – transsylvanica Borb. (Richteri Wettst.).
Mezei tikszem.
Anagallis arvensis L. – (Kakukterjék, tiktara, tyúkbegy v. tyúkszemfű, tikharapás.) – 11. t. 1. k. Egyéves,

Áttelelő egyéves. 5–20. Szára lecsepült, 4-élű, rendszerint igen ágas. Nyeletlen levelei átellenesek, tojásdadok,
tompák, fonákukon fekete pontokkal. Pártája kerekképű, ötmetszetű, karéjai visszás tojásdadok, szélük
mirigyesen pillás; czinóber v. miniumszín-vörös, ritkán fehér v. lila. Termése gömbölyű, leváló kis kupakkal
nyiló. Terem ugarokon, tarlókon, kertekben az egész országban. 5–10.
Mérges. Madáreleségnek nem használható.
Kék tikszem.
Anagallis coerulea Schreb. – Egyéves. Az előbbihez igen hasonló. Levelei rendesen kihegyezettek; a párta
czimpái kerűlékesek, szélük alig pillás, csaknem mindig kék, igen ritkán lila v. fehér, de sohasem piros. Terem
az előbbivel az egész országban. Szintén mérges. 5–10.
Mocsári békaliliom.
Hottonia palustris L. – (Czicz tónya, pejfű, vízi cziczfark v. vízi viola.) – Évelő. 15–60. Vízi növény; szárának
töve az iszapban gyökerezik. Örvösen álló levelei finoman, fésűsen szárnyasan szabdaltak. Fürtös virágzata a
vízből kiemelkedő. A könnyen lehulló párta rövid csövű; fehér, sárgás v. rózsaszínű; karéjai nagyok, 1 cm.-nél
is hosszabbak. Van rövid és hosszu bibeszálú alakja. A termés kocsánya hátra görbülő. Terem álló és lassan
folyó vízerekben, árkokban, szórványosan az egész országban. 5–6.
109
NÖVÉNYEK.
Közönséges lizinka.
Lysimachia vulgaris L. – (Szt. Ilona asszony fűve.) – 11. t. 2. k. Évelő. 50–120. Töve terjedő. Szára merőleges,
gyöngén 4-szögletű, gyapjas. Levelei átellenesek, néha 3–4-ével örvben állanak; hosszúkás tojásalakúak,
kihegyezettek, csaknem ülők és feketén pettyezettek. Virágai végálló bugás fürtben, valamint a felső levelek
hónaljában. Csésze fogai pelyhesek, sötét barna szegélylyel. Pártája aranyszínsárga, karéjai szélükön kopaszok.
Terem árkokban és az árkok szélén; mocsarak körűl az egész országban. 6–7.
Pettyegetett lizinka.
Lysimachia punctata L. – Évelő. 50–120. Nagyon hasonlít az előbbihez, de általában szőrösebb; virágzata
egyszerűbb; a csészéje szegélye nem barna és a párta karéjai mirigyszőröktől pillásak. Terem hasonló helyeken,
de inkább az ország déli részében. 6–7.
Pénzlevelű lizinka.
Lysimachia Nummularia L. – (Angyalrugta fű, innyujtófű, losnonka, nádrafű.) – 11. t. 3. k. Évelő. 10–80.
Lecsepűlt szára gyökerező. Levelei átellenesek, kerekdedek, barnán pettyezettek, rendszerint akkorák mint a 2-
filléres, alapjok néha szíves. Virágaik egyenként a levelek hónaljában, nagyok. Csészéje hasábjai szívesen
tojásdadok. Pártája telt sárga, piros mirigyektől pettyes, karéjai 10–15 mm hosszúak; porzószálai mirigyesek és
tövükön kissé összefüggők. Terem nedves réteken, erdővágásokban, árkok mentén az egész országban. 6–9.
Sok helyt kertbe ültetik, kövekből emelt dombocskákra, varjuháj fajokkal vegyest, ujabban pedig függő
cserépbe is alkalmazzák.
Berki lizinka.
Lysimachia nemorum L. – (Sárga tyúkbegy, erdei fűzény.) – Évelő. 10–60. Lecsepült szára gyökerező. Levelei
tojásdadok, kihegyezettek; nem pontozottak. Kocsánya vékony, többször hosszabb mint a virág s rendszerint a
levélnél is hosszabb; terméssel hátragörbűlt. A csészekaréjok keskenyek; pártája aranyszínsárga, karéjai csak 5–
8 mm. hosszúak. Porzószálai kopaszok és teljesen szabadok. Terem nyirkos, hegyvidéki erdőkben, irtásokban,
hazánk nyugati, északi és keleti határvármegyéiben szórványosan. 6–9.
Más honi faj: L. thyrsiflora L. [Naumburgia thyrsiflora (L.,) Rchb.].
c) Termésök tok ugyan, de középponti oszlopocskája nincsen, gyakran több üregű is.
110
NÖVÉNYEK.
Keserű vidrafű.
Menyanthes trifoliata L. – (Bolyhos virág, keserű háromlevelű fű, keserű lóhere, vidra eleczke. – Term. r.:
Tárnics-félék, Gentianaceae.) – 9. t. 6. k. Évelő. 15–30. Töve terjedő. Levelei hosszúnyelűek; hármasával
ujjasan összetettek; a levélkék visszás tojásdadok. Virágzata hosszú kocsány végén álló tömött fürt. Pártája
tölcséres, fehér v. halványrózsaszínű, szakállas; hosszabb v. rövidebb bibéjű. Tojásalakú tokja együregű; alatta
van a mézfejtő korong. Terem árkokban, vízenyős réteken, az Alföldet kivéve, szórványosan az egész
országban. Ritkán virágzik. 4–6.
Igen keserű leveleit (menyantin) váltóláz és gyomorgyengeség ellen használják.
Vizi tündérfátyol.
Limnanthemum nymphaeoides (L.) Hoffgg. et Lk. – (Eleczke, nimfavirág, tőkincs, tündérike, tündérrózsa. –
Term. r.: Tárnicsfélék. Gentianaceae.) – Évelő. 90–150. Az iszapban gyökerező vízi növény. Töve terjedő,
melyből a víz színéig érő elágazó szár fejlődik. Csoportosan álló levelei és virágai a víz színén úsznak. Levelei
hosszúnyelűek; lemezük kerekded, 3–10 cm. sz., alapján mélyen szíves, fonákán mirigyesen pontozott és
rendesen, de legalább fonákán sötétlila vagy barna. Virágai 4–10 cm. hosszú kocsányokon tömött ernyőben
állanak. Pártája aranyszínsárga, 2·5–3 cm. átmérőjű; karéjai pillásak, közepükön sötétebb csíkkal. Termése a
paprika bogyójához némileg hasonló, 2·5–4·5 cm. h., kihegyezett és oldalról kissé lapított. Terem álló és lassan
folyó vizekben az egész Alföldön, főleg a Tisza holt ágaiban. 7–9.
Százforintos földepe.
Erythraea Centaurium (L.) Pers. – (Czintória, kis czentauria, enczián, erős fű, ezerforintos v. százforintos fű,
földepe, földepe-tárnics, hideglelés-fű, kis ezerjófű, ördögcsípte-fű, százaranyas fű. – Term. r.: Tárnicsfélék.
Gentianaceae.) – 11. t. 4. k. Kétéves. Áttelelő egyéves. Egyéves. 15–50. 4-élű szára kopasz; tőlevelei
tojásdadok, átellenes szárlevelei hosszúkásak, lándsásak, többnyire 5-erűek; szélük kopasz. Virágzata
bogernyős, elvirítás után sátorozó. Pártája rózsaszínű, ritkán fehér; nyíláskor – valamint az érett termés – még
egyszer akkora mint a csésze. Terem nedves réteken, cserjésekben az egész országban, főleg a dombvidéken. 7–
8.
111
NÖVÉNYEK.
Úgy ezt mint rokonfajait házi orvosságul használják; pálinkába is teszik, melynek keserű ízt ad; gyomorerősítő
hatást tulajdonítanak neki.
Más honi fajok: E. pulchella (Sw.) Fr., – uliginosa (W. et K.) R. et S.
Apró szulák.
Convolvulus arvensis L. – (Folyófű, folyóka, győtény, hajnalika, mezei paploncz, suttyáng. – Term. r.:
Szulákfélék. Convolvulaceae.) – 9. t. 7. k. Évelő. 30–80. Szára csavarodva kúszó; kopasz v. rövid szőröktől
pelyhes. Levelei nyelesek, hosszúkás tojásalakúak v. lándsásak, alapjokon nyilasak. Virágai egyenként állanak a
levelek hónaljában; illatosak. A kocsány közepe táján két kis előlevél. Pártája 15–25 mm. h., tölcséres, fehér v.
halvány rózsaszínű, külsején 5 piros sávval. Csészéje csaknem tövig hasított, szélén pillás. Termése tojásalakú,
2-üregű, kocsánya begörbült. Terem parlagokon, árkok mentén, vetés közt, kertekben, a hol kellemetlen gyom.
6–9.
Sövény szulák.
Convolvulus sepium L. (Calystegia sepium (L.) R. Br. – Nagy felfutó v. folyó fű, fehér harangfű; nagy hajnalika;
iszapfű, nagy- v. sövényfutó szulák. – Term. r.: Szulákfélék. Convolvulaceae.) – Évelő. 1–3 m. Taraczkot és
indát hajt. Levelei nagyobbak, nyilasabbak, füle ferdén lemetszett. Csészéje két, nálánál nagyobb, szíves
tojásdad előlevélbe rejtve; előlevelei a csészéhez símulók, föl nem fúvódottak. Pártája 35–45 mm, illattalan,
fehér, ritkán rózsaszínű. Terem árkok mentén, cserjésekben, főleg fűzesekben, az egész országban. 6–9.
Erdei szulák.
Convolvulus sylvaticus W. et K. – (Term. r.: Szulákfélék. Convolvulaceae.) – Évelő. Nagyon hasonlít az

előbbihez, de levelei még nagyobbak, fülei kerekítettek. Pártája 50–60 mm; előlevele nagyobb, szélesebb,
fölfúvódott, a csészétől elálló. Délvidéki faj, mely hazánkban csak Krassó-Szörény vármegyében terem. 6–9.
Közeli rokonuk a falak és lugasok befuttatására széltében ültetett Calystegia pubescens Willd., a hajnalka,
Ipomaea violacea L. (gyöngyszulák, hajnalicska, perkáta) és mások.
Kék csatavirág.
Polemonium coeruleum L. – (Hímcsukk, nem csukó. – Term. r.: Csatavirágfélék. Polemoniaceae.) – 11. t. 6. k.
Évelő. 30–100. Szárának felső része, a kocsánykák és a csésze mirigyesek. Levelei páratlanul szárnyasak, 9–27
levélkével. Levélkéi 1–2 cm. hoszszúak, kihegyezett lándsásak. Virágzata végálló gazdagvirágú rövid fűzér.
Pártája égszínkék, fehér, ritkán lila. Tokocskája tojásalakú, a csészénél rövidebb; alatta van egy kis
tányérkaszerü vaczokkorong. Terem erdei tisztásokon, nedves réteken, a Magas-Tátrán és környékén valamint
hazánk keleti hegyvidékén. 6–7.
Kerti növénynek nagyon ajánlható.
Télizöld meténg.
112
NÖVÉNYEK.
Vinca minor L. – (Billing, boncs, bőrvéng, erdei puszpáng, földi borostyán, folyó fű, loncz, mirtuszkoszorú,
szászfű, százfű, téli- v. örökzöld. – Term. r.: Meténgfélék. Apocynaceae.) – 13. t. 1. k. Évelő. 30–60. Lecsepült
szára gyökerező, átellenesen álló levelei rövidnyelűek, kerülékesek, bőrneműek, fölül kiemelkedő erekkel,
örökzöldek és fényesek. Pártája égszínkék, ritkábban halványkék v. rózsaszínű; csöve rövid, rónán elterülő
karéjai csonkítottak. Van két magháza, egy közös bibeszállal. Terem árnyékos erdőkben, az ország minden
hegy- és dombvidékén. Helyenként természetesen hiányzik is, másutt meg seregesen fordul elő. Ültetik
kertekbe, sírokra, és koszorúkat is fonnak belőle. 4–6.
Fűlevelű meténg.
Vinca herbacea W. et K. – Évelő. 20–60. Szára hever, de gyökeret nem hajt; minden télen elhal. Levelei
rendszerint keskenyebbek, szélükön a csészével együtt pillásak. Terem napos, köves hegylejtőkön, hazánk déli
felének dombvidékén. Helyenként leszáll az Alföldre is (Kecskemét! stb.). 4–6.
Heverő azálea.
Azalea procumbens L. – (Loiseleuria procumbens (L.) Desv. – Csepült v. henye azál. – Term. r.: Hangafélék.
Ericaceae.) – 11. t. 5. k. Évelő. 15–22. Szára heverő, apró örökzöld és bőrnemű, lándsás, fényes levélkével,
melyek széle begöngyölődött. Csészéje bíbor, pártája rózsaszínű. Apró virágai végálló csomókban fejlődnek.
Terem havasok gerinczén, hazánk keleti részében; a Magas-Tátrán való előfordulása bizonyítékra szorul. 5–6.
Számos rokonfaja él Amerikában és Ázsiában s a kertészek pontusi (lombhullató) és indiai (örökzöld) azáleákat
különböztetnek meg (Rhododendron). Az előbbieket inkább kertbe, az utóbbiakat pedig cserépbe ültetik; ezek
februáriusban, márcziusban virító fácskák, melyek nagy virágaikért igen kedveltek.
Molyhos ökörfark-kóró.
Verbascum Thapsus L. – (Borjúfark-fű, gyapjúfű, királygyertya, penészfű, sárga kökörcsin. – Term. r.:
Tátogatók. Scrophulariaceae.) – 12. t. 2. k. Kétéves. 30–160. Az egész növény csillagszőröktől sárgásan vagy
szürkén molyhos. Erős szárának alsó levelei nyélbe keskenyedők; közép- és felső levelei kihegyezettek és a
száron rendszerint a legközelebbi levélig lefutók. Virágzata tömött, csomós, 3 dm., sőt jóval hosszabb fűzér.
Pártája kissé szabálytalan, sárga, 13–22 mm, átmérőjű. Porzói nem egyformák. A két hosszabbik 4-szer akkora
mint az egyik oldalon kissé lefutó portokjuk; a három felső szála sárgán gyapjas. Tokja tojásalakú, akkora mint
a maradó csésze. Terem erdővágásokban, napos parlagokon, hazánk északi és keleti hegyvidékén. 7–9.
Virágját – mint egyáltalán a következő fajokét is – köhögés ellen theának gyűjtik. A nagyobb fajok fás szára
igen könnyű, sétabotok készítésére alkalmas.
Szöszös ökörfark-kóró.
Verbascum phlomoides L. – (Term. r.: Tátogatók. Scrophulariaceae.) – Kétéves. 50–150. Az egész növény
sárgás csillagszőröktől erősen szöszös. Alsó levelei hoszszúkásak, a középsők és felsők szíves alappal
szárölelők s alapjuk szélével csak kissé, v. egyáltalán nem futnak le. Pártája sárga, 30–50 mm. átmérőjű. A két
hosszabb porzó legfeljebb 2-szer akkora mint az egyik oldalon hosszan lefutó portokjok. A porzók szála szőrös.
Terem szántóföldeken, parlagokon, útak mentén, az ország legészakibb vármegyéit kivéve, mindenütt. Ez
hazánk legközönségesebb ökörfark-kórója. 7–9.
Csilláros ökörfark-kóró.
Verbascum Lychnitis L. – (Fedelékes v. királygyertyás farkkóró.) – Kétéves. 50–120. Szára kivált felső részében
szögletes, rendesen igen ágas; virágokkal megrakott ágai karos gyertyatartóra vagy csillárra emlékeztetnek. A
levelek fonáka s a virágzat tengelye aprón, porszerűen molyhos. Virágzata laza; kocsánya virításkor még
egyszer akkora mint a csésze; pártája czitromszín-sárga, vagy fehér, valamennyi porzószál fehér molyhú. Terem
útak szélén, napos lejtőkön, vizek partján az egész országban. 6–9.
113
NÖVÉNYEK.
Fekete ökörfark-kóró.
Verbascum nigrum L. – (Halálfa.) – Kétéves. 50–120. Szára felső részében élesen szögletes. Tőlevelei hosszú
nyelűek, csipkések, alapjok szíves; a felsőbbek rövidnyelűek v. ülők; fonákukon csillagszőrösek, de nem
fehérek. Virágzata rendesen egyszerű és laza; virágjai apróbbak az előbbiekénél. Sárga pártája 13–22 mm.
átmérőjű; tövén vérszínpirosan pettyezett. Mind az 5 porzószál pirosan gyapjas. Terem útak szélén, főleg
nyirkos, árnyas helyeken az egész országban. 7–9.
Molyűző ökörfark-kóró.
Verbascum Blattaria L. – (Molyfű.) – Kétéves. 50–120. Szára felső részében a virágokkal együtt mirigyszőrös.
Alsó levelei durván fogasak vagy öblösek; valamennyi kopasz és egyenetlenül fogazott. Virágzata egyszerű,
nagyon megnyult fürt; virága magános, kocsánya 6–10 mm. h., pártája 22–28 mm. átmérőjű, sárga, ritkán fehér,
tövén belül lilás szakállal. A hosszabb porzók tokja egyik oldalon kissé lefut, mindenik szál gyapja lilaszínű.
Tokja gömbölyű. Terem útak szélén, kaszálókon, cserjésekben az egész országban. 6–9.
114
NÖVÉNYEK.
Lilaszirmú ökörfark-kóró.
Verbascum phoeniceum L. – (Kék molyfű.) – Kétéves. 30–100. Szára rendesen egyszerű; felső részében, a
virágzattal együtt mirigyes. Tőlevelei gyakran hasogatottak; a levelek színe különben többnyire lekopaszodó,
fonákuk rövid szőrű. Kocsánya 3–4-szer akkora mint a csésze. Pártája sötét violaszínű (ritkán fehér színű),
tövén felül sárgás. Portokjai veseképűek, le nem futók; száluk bíbor, esetleg fölül fehér gyapjúval. Tokja tojás
alakú. Terem útak mentén, napos, cserjés helyeken, hazánk déli felében. 5–9.
Más honi fajok: V. austriacum Schott, – banaticum Schrad., – glabratum Friv., – Hinkei Friv., – Kanitzianuma
Simk., – lanatum Schrad., – pannosum Vis., – pulverulentum Vill., – sinuatum L., – speciosum Schrad., –
thapsiforme Schrad. – Az ökörfark-kórók töméntelen keverékfajt alkotnak; pontos meghatározásuk ezért igen
nehéz. Néhányat ide iktatunk: V. Bastardi R. et S. (thapsiforme × Blattaria), Brockmülleri Ruhm. (phlomoides ×
nigrum), collinum Schrad. (Thapsus × nigrum), denudatum Pfund. (Reisseckii Kern. = Lychnitis × phlomoides),
flagriforme Pfund. (Blattaria × phlomoides), Kerneri Fritsch. (Thapsus × phlomoides), montanum Schrad.
(phlomoides × Thapsus), Neilreichii Reichardt, (speciosum × phlomoides), pseudo-lychnitis Schur, (austriacum
× Lychnitis), pseudo-phoeniceum Reichardt. (Blattaria × phoeniceum), rubiginosum W. et K. (phoeniceum ×
austriacum), Schmidlii Kern. (Lychnitis × phoeniceum) és még igen sok más combinatio.
Bolondító beléndek.
Hyoscyamus niger L. – (Bolondító csalmatok, csalmás beléndek, bilin, belindek s más kiejtéssel, bölöny,
bolondító-fű, disznóbab, csábítófű. – Term. r.: Ebszőlőfélék. Solanaceae.) – 8. t. 5. k. Kétéves., néha Egyéves.
30–60. Az egész növény hosszú, ragadó szőröktől bársonyosan molyhos. Levelei tojásdadok, öblösen fogasak;
az alsók nyelesek, a felsők félig szárölelők. Virágzata leveles kunkor. Pártája 2–4. cm. h., szennyessárga
violaszinű erezettel, torka is violaszinű. A csésze maradó, éréskor 20–25 mm. h. s a bögrealakú, felül kupakkal
nyíló sokmagvú toktermést magába zárja. Terem parlagokon, útak mentén kertekben, az egész országban. 6–9.
Van tisztán csak sárga virágú, erezet nélküli és mindig Egyéves. alakja; ez a H. pallidus Kit.
Minden része kellemetlen és erős szagú, szinte bódító. Mérges; egyúttal orvosi növény; hatóanyaga a
hyoscyamin.
Csattanó maszlag.
Datura Stramonium L. – (Bariska, csattantó, csudafű, dögfű, maszlagos redőszirom, poczafű; pukkantó v.
puttyantó, töviskés disznó, tövisalma, tölcséres bilindek. – Term. r.: Ebszőlőfélék. Solanaceae.) – 8. t. 6. k.
Egyéves. 20–100. Húsos, vaskos szára álvillásan elágazó, kopasz v. kissé pelyhes. Levelei öblösen,
kihegyezetten fogasok. Virágai magánosak, a levelek hónaljában v. a szár álvillás elágazásaiban. Csészéje
csöves, szögletes, alsó része gallér alakjában a termés tövén marad. Pártája 5–10 cm, h., fehér, redős, öblösen és
kihegyezetten 5-fogú. Tokja dióalakú és dió-nagyságú, tüskés. Magja lapos, ránczolt és fekete. Terem mívelt
talajon, főleg emberi lakások közelében, az egész országban. A legészakibb vármegyékben azonban ritka és nem
állandó. 7–10.
Mérges, kellemetlen szagú orvosi növény. Hatóanyaga a daturin. A gyermekek szívesen játszanak vele:
virágjával csattantanak, termését pedig, a »poczát« vagy »tüskés disznót« bottal terelik. Magva nem is rossz ízű,
de igen mérges, ezért a gyermekekre veszélyes.
115
NÖVÉNYEK.
Kedvelt kerti növény a D. arborea L., ceratocaula Jacq., Tatula L. és mások. Az első virágja 2–3 dm. hosszúra
is megnő.
Közönséges dohány.
Nicotiana Tabacum L. – (Muskotály-dohány. – Term. r.: Ebszőlő-félék. Solanaceae.) – 12. t. 1. k. Egyéves. 1–2
m. Az egész növény rövid mirigy-szőröktől ragadós. Levelei lándsásak, hosszan kihegyezettek; az alsók a szárra
futók. Virágzata terebélyes, végálló és hónalji bogas kunkorokkal. Csészéje hengeres, háromszögűen lándsás és
kihegyezett fogakkal. A párta rózsaszínű, csöve hosszú, fölfúvódott; termése tojásalakú. 7–9.
Nagylevelű dohány.
Nicotiana latissima DC. – (Maryland-dohány.) – Egyéves. 100–150. Nagyon hasonlít az előbbihez, de levelei
széleskerülékesek v. tojásalakúak, tompák, szárölelők, fülesek és a szárra lefutók. Virágzata sem oly terebélyes.
7–9.
Kapa dohány.
Nicotiana rustica L. – (Királyné-, pimasz- vagy törökdohány.) – 50–120. Levelei nyelesek, tompák, kissé
ragadósak és színükön fényesek. Pártája rövidcsövű, legfeljebb 2 cm. h., zöldessárga, 5, rendesen tompa
csücsökkel. 7–9.
A dohánynak mintegy 50 faja Amerikában terem. Nálunk főleg a két utóbbit termesztik nagyban.
Dohányt csak az termelhet, ki a kincstártól erre engedélyt kap. A termelő köteles a termését az e czélra
szervezett beváltó-hivatalokba pénzért beszolgáltatni. Használják szivar, szivarka, pipadohány és burnót
készítésére; rovarírtásra (újabban fák permetezésére is), orvosságul és festéknek is. A dohányzás sok embernek
szenvedélye, túlságos mértékben űzve mindenesetre káros, különösen a gyermekkorban. Az emlékező tehetséget
is, úgy látszik, csökkenti.
d) Termésök bogyó.
Maszlagos nadragulya.
Atropa Belladonna L. – (Álomhozó fű, bolonbingó vagy bolondfű, bölénymag, farkasbogyó, fekete- vagy
kendőző farkas-cseresznye, fekete cseresznye, matraguna, nagyfű, nagyfű szilva, ördögszőlő. – Term. r.:
Ebszőlőfélék. Solanaceae.) – 12. t. 3. k. Évelő. 60–150. Szára erős, vaskos és terebélyesen ágas; mirigyesen
pelyhes. Levelei tojásdadok, rövidnyelűek és nyélre futók; épszélűek. Virágjai egyenként az ágak v. levelek
hónaljában bókolók. Pártája 2–3 cm., szennyes-lila, töve felé sárgás. Csészéje maradó, a termés éredésekor
megnövekedve 10 mm h., karéjai kihegyezettek. Bogyója félgömbös, fénylő-fekete, mintegy 1–1·5 cm
átmérőjű; leve violaszínű. Terem erdőkben, vágásokban, főleg mélyebb völgyekben szórványosan, az egész
ország hegyvidékén. 5–8.
Atropin-tartalmánál fogva erős méreg, de kivált a szemorvoslatban becses orvosság is.
Piros muharcz.
116
NÖVÉNYEK.
Physalis Alkekengi L. – (Hólyag-, kláris- v. korállcseresznye, kelevényfű, kőrontó-fű, zsidócseresznye, paponya

vagy páponya, Venus köldöke. – Term. r.: Ebszőlőfélék. Solanaceae.) – Évelő. 20–80. Töve terjedő. Az egész
növény aprószőrű. Levelei tojásdadok, kihegyezettek és épek; a felsőbbek többnyire kettesével. Virága
magános, levélhónalji. Pártája 2–5 cm, sz. szennyes-fehér, 3-szögű fogakkal; torka pelyhes. Csészéje
harangalakú, elálló fogakkal; a terméssel együtt növekszik, végre igen nagy (3–5 cm.), fölfúvódott, minium-
vörös és a termést egészen magába zárja. Bogyója gömbölyű, skarlát-piros, nem mérges. Terem erdőkben, kivált
a dombvidéken. Hiányzik északon és a Tisza mentén fekvő síkon. 5–6.
Más honi faj: a P. pubescens L. (Versecz m.)
Piros ebszőlő.
Solanum Dulcamara L. – (Keserédes csucsor, zolna, felfutó-, erdei-, vad-, vizi- vagy veres ebszőlő vagy szőlő,
juszalag, kalina vagy kalyinka, mellfű, temondádfű. – Természetes rendszer: Ebszőlőfélék. Solanaceae.) – 12. t.
4. k. Évelő. Cserje. 0·3–2 m. Szára cserjés, lecsepült vagy más növényre kapaszkodó. Levelei nyelesek,
hosszúkás vagy szíves tojásdadok; épszélűek és kihegyezettek. Virága a levelekkel szemben ágas
kunkorvirágzatokban. Pártája lilaszínű, ritkán fehér, mélyen metszett; karéjai 6–8 mm. hosszúak, tövükön 2
zöld, fehér szegélyű ponttal. Aranyszín-sárga portokjai kúposan kiállók. Bogyója hosszúkás, miniumszin-veres.
Terem árkok mentén, nyirkos cserjésekben, főleg füzesekben az egész országban. 5–8.
Bogyója nem mérges, egyéb részeiben van az előbb keserű, aztán édeskés ízű mérges dulcamarin.
Fekete ebszőlő.
Solanum nigrum L. – (Fekete zolna, kutyabogyó, szép szőlő, vagy szép asszony szőlője. – Természetes rendszer:
Ebszőlőfélék. Solanaceae.) – 12. t. 5. k. Egyéves. 10–80. Levele tojásdad, némelyik csaknem 3-szögű, öblösen
fogas; kopasz vagy a szárral együtt horgas szőrökkel gyéren benőve. Virágai apróbbak, bogernyőszerű
kunkorokban; kocsánya a vége felé megvastagodott és végre hátragörbülő. Pártája fehér, a karéjok töve sárga
középvonallal. Bogyója fekete vagy zöld. Terem mívelt talajon, parlagokon. Többnyire kipusztíthatatlan gyom
az egész országban. 6–10.
Gumós burgonya.
Solanum tuberosum L. – (Burgonya csucsor, gumós ebszőlő, bandurka, bibiricskó, bolyóka, burgonya,
földialma, földimogyoró, grulya, kartifli, kolompér, krumpér, krumpli, kutya- vagy svábtök, kukujó, péra, pirkó,
pityere, pityóka, tojórépa. – Term. r.: Ebszőlőfélék. Solanaceae.) – Évelő. 40–150. Az egész növény aprón
szőrös. Levelei egyenetlenül, vagyis félbe szárnyasak, 7–11 levélkével. Virágai hosszú kocsány végén
bogernyős kunkorokban. Pártája még egyszer akkora, mint a csésze, 5-hasábú, rózsaszínű, fehér, sárga vagy
halavány violaszínű. (E szín a gumók színével nagyobbára egyezik). Nagy bogyói gömbölyűek, zöldek. Földbeli
taraczkjai keményítő tartalmú, húsos gumókat fejlesztenek; ezért számos fajtában mindenütt termesztik.
Nevezetes fajtái a rózsa, hópehely, sárga Jakab, szepesi bujók stb. … 5–7.
Hazája Dél-Amerika; Chilében és Boliviában ma is vadon terem. Keményítőt, szeszt is gyártanak belőle;
takarmánynak is használják. Szára, levele, különösen bogyója, solanintartalmánál fogva, mérges.
117
NÖVÉNYEK.
Cserepekbe is ültetik a tojás csucsor-t (S. Melongena L.), melynek nagy fehér, avagy lilaszínű bogyói
tojásszerűek. Nagy lilaszinű termésű fajtáját főzelékül, vagy húshoz mellékételül eszik és kertekben termesztik.
Fontos konyhakerti növényünk még ezek rokonságából a paradicsom-alma, Solanum Lycopersicum L.,
(paradicsom-alma ebszőlő, szerelem-alma). – Egyéves. 60–120. Az egész növény mirigyszőrös. Levélkéi
mélyen bevágva durván fűrészesek. Pártája sárga, csaknem tövig 5–6 s több felé metszett; akkora, mint a csésze.
Gumója nincs. Bogyója gömbölyű, tojásalakú vagy lapított és karéjos, piros vagy sárga; főve ehető, de
külföldön nyersen is eszik. Hazája Amerika. 5–10.
Más hazai fajok: S. alatum Mnch. – villosum L.
Közönséges paprika.
Capsicum annuum L. – (Kerti-, magyar-, spanyol- vagy törökbors. – Term. rendszer: Ebszőlőfélék. Solanaceae.)
– Egyéves. 20–60. Levele egyszerű, kerülékes, vagy tojás alakú, épszélü és nyeles. Virágai aprók, 1–3-ával
állók. Pártája fehér; termése fölfuvódott, kiszikkadó, apró gömbölyű, vagy hosszúkás – 15 cm. hosszúra is
megnövő zöld, megérve rendszerint piros, levetlen bogyó. 6–10.
Hazája Amerika; nálunk azonban annyira használatos, mint sehol a földön. (Egyik nemzeti ételünk a »paprikás«.
Fogyasztjuk zölden, eczetben vagy éretten porrá őrölve, fűszer gyanánt.) Ható anyaga a capsicin, Szeged
vidékén nagyban termesztik.
Gyepű ördögczérna.
Lycium vulgare Dun. – (Eleven gát, gyurkafa, fanzák vagy pongyola fanzár, sem fű sem fa, szopóka. –
Természetes rendszer: Ebszőlőfélék. Solanaceae.) – Cserje. 1–3 m. Erősen vagy alig tövises, függő vesszős
ágakkal. Levelei lándsásak. Virágai (1–3) a levelek hónaljában. Csöves pártája 10– 15 mm. hosszú, karimája
kiterülő, széle mélyen 5-metszetű; karéjai körülb. akkorák, mint a párta csöve, lilaszínű; bogyója hosszúkás,
miniumszín-veres. 6–10.
Hazája Spanyolország, de mindenütt ültetik sövénynek, kivált temetők körül; árkok szélén el is vadul.
B) A virág hiánytalan, a párta forrtszirmú, de egészen, vagy legalább félig felső állású.
Hegyi csékcsillag.
Jasione montana L. – (Hegy-Isten, vagy Istenek virága, hímcsillag, porcsillag. – Természetes rendszer:
Csengetyűke-félék. Campanulaceae.) – 13. t. 2. k. Kétéves. Áttelelő egyéves. 25–80. Szára töve felé leveles és
érdes, fölül leveletlen és kopasz. Alsó levelei hosszúkás és visszás tojásalakúak, a felsőbbek lándsásak, épek, de
kanyargós szélűek. Virágai az ágak végén murváktól körülvett gombban. Csészéje csaknem 5-levelű. Pártája
égszínkék, eleinte csöves, később tövétől 5 keskeny sallangra válik szét. Portokjai tövükön lazán összefüggők,
fent szabadok. Terem szikár dombokon, homokos erdőkben szórványosan hazánk hegy- és dombvidékén.
Leggyakoribb túl a Dunán. 6–7.
118
NÖVÉNYEK.
Más honi fajok: J. dentata DC. (Heldreichii Boiss), – Jankae Neilr.
Gombos raponcza.
Phyteuma orbiculare L. – (Varjúköröm. – Természetes rendszer: Csengetyűkefélék. Campanulaceae.) – 13. t. 3.

k. Évelő. 15–30. Tő- és alsó levelei lándsásak, többször hosszabbak, mint szélesek, csipkések; a felsőbbek ülők
tojásdadok, hosszan kihegyezettek. Virágzata gombos, 2–3 cm. átmérőjű, később gyakran tojásalakú. Csészéje
5-fogú; pártája nyilás előtt csöves, majd tőtől 5 sallangra hasad; melyek vagy hátragörbülnek, vagy csúcsukon
összefüggve maradnak. Pártája kék, portokjai teljesen szabadok. Külső murvái gyöngén fűrészesek. Terem
réteken, főleg meszes talajon szórványosan hazánk minden hegyvidékén. 5–7.
Erdei raponcza.
Phyteuma spicatum L. – (Varjuköröm. – Természetes rendszer: Csengetyűkefélék. Campanulaceae.) – Évelő.

30–100. Gyökere répaszerű. Alsó levelei kerekdedek – hosszúkás tojásalakúak, mindig szives válluak s
egyenetlenül csipkésen fűrészesek. Virágzata tojásalakú, később megnyílt, hengeres. Murvái keskenylándsásak,
serteneműek. Pártája szenynyes fehér, csúcsa felé zöldes, ritkán halványkék. Terem árnyas erdőkben hazánk
éjszaki felében. 5–7.
Más honi fajok: Ph. austriacum Beck; – canescens W. et K. (harangcsillag), – confusum Kern., –
hemisphaericum L., – Michelii All., – pauciflorum L., – tetramerum Schur, – Vagneri Kern.
Kereklevelű csengetyűke.
Campanula rotundifolia L. – (Apró harangvirág, Mária-ibolya. – Természetes rendszer: Csengetyűkefélék.

Campanulaceae.) – Évelő. 15–50. Töve kissé terjedő. Tőlevelei kerekdedek, veseképűek, vagy szíves
tojásalakúak, csipkésen fűrészesek. Ezek virításkor a legtöbbször már elszáradtak. Szárlevelei lándsásak,
épélűek. Virágzata laza füzér. Csésze-sallangjai keskenyek, árformájúak, egyenesen állók, 1 1/2–4-szer akkorák,
mint a csésze csöve s körülbelül félakkorák, mint a 12–20 mm hosszú párta. Pártája sötétkék, bókoló. Termése
tojásalakú, lekonyult és tövén likakkal nyiló. Terem szikár hegyi réteken, cserjésekben szórványosan az egész
országban. Helyenként az Alföldön is. 7–9.
119
NÖVÉNYEK.
Konya csengetyűke.
Campanula rapunculoides L. – (Fűzött, vagy raponcza harangvirág. – Természetes rendszer: Csengetyűkefélék.

Campanulaceae.) – Évelő. 30–100. Rendesen taraczkot hajt. Alsó levelei szívesen tojásalakúak, kihegyezettek,
csipkések; a felsők hosszúkásak, egyenetlenül fűrészesek; szárastul mindkét lapjokon aprón szőrözöttek.
Virágzata oldalra konyuló, laza fürt. Kocsányai rövidek. A csésze fogai keskenyek és hátragörbültek. Pártája 2–
3 cm hosszú, majdnem közepéig 5-felé metszett; violaszínű, széle pillás. Termése bókoló, tövén nyiló. Terem
parlagokon, mívelt talajon, erdők tisztásain az ország minden hegy- és dombvidékén, 6–9.
Csalánlevelű csengetyűke.
Campanula Trachelium L. – (Villás harangvirág. – Természetes rendszer: Csengetyűkefélék. Campanulaceae.) –

Évelő. 50–100. Szára élesszögletű. Alsó levelei szíves vállúak, rendszerint nyelesek; egyenetlenül, kétszeresen
és durván fűrészesek. A szár felső levelei hosszúkás lándsásak, nyeletlenek. Az egész növény gyér sertéktől
borzas. Apró kocsánykájú virágai egyenként, vagy 2–3-asával állanak a levelek hónaljában; laza fürtöt
képeznek, melynek felső virágai nyílnak hamarabb. A kocsányok tövén két levélke van. Virága 3–5 cm. hosszú.
A csésze fogai tojásdad lándsásak. Pártája pillás. Termése bókoló, tövén nyíló. Terem erdőszéleken, irtásokban
az egész ország hegy- és dombvidékén; néhol leszáll az Alföld szélére is. 7–8.
Feltünően hasonlít hozzá a Campanula Grossekii Heuff, mely azonban könnyen felismerhető arról, hogy a
csészekaréjok öblében hátra görbült apró fogai vannak. Terem hazánk délkeleti hegyvidékén. 7–8.
120
NÖVÉNYEK.
Terebélyes csengetyűke.
Campanula patula L. – (Terebélyes harangvirág. – Természetes rendszer: Csengetyűkefélék. Campanulaceae.) –

Kétéves. 30–60. Szára vékony, szegletes. Alsó levelei viszszás tojásalakúak; nyélbe keskenyedők, a felsőbbek
keskeny-lándsásak, nyeletlenek. Virágzata laza, alsó ágai hosszabbak, mint a felsők, szétterpedők. Csészekaréjai
árformájúak, a pártánál rövidebbek. Pártája lilaszínű, 15–27 mm. hosszú, közepéig metszett; tölcsérszerűen
táguló, gyakran fehér. Termése egyenes, felső részében likakkal nyíló. Terem kaszálókon, cserjésekben, az
egész ország hegy- és dombvidékén; az Alföldön is helyenként. 5–7.
Hozzá hasonló a terebélyesebb, vékonyabb ágú, kisebb virágú (10–15 mm.) Campanula Welandii Heuff.,
melynek csészekaréjai akkorák, sőt 2-szer akkorák, mint a párta, 3–4-szer hosszabbak, mint a termés. Terem
Krassó-Szörény megye legdélibb részében. 6–7.
Baraczklevelű csengetyűke.
Campanula persicifolia L. – (Erdei vagy öreg harangvirág. – Term. rendszer: Csengetyűkefélék.

Campanulaceae.) – 13. t. 5. k. Évelő. 30–100. Szára szögletes; egyszerű, kevés virágú. Tőlevelei nyelesek,
visszás tojásdadok, a középsők lándsásak, a felsők keskenyek; valamennyi majdnem bőrnemű és aprón fürészes.
A kopasz csésze karéjai hoszszan kihegyezettek, virításkor elállók, később felegyenesedők; kimetszésük hegyes.
Pártája 25–40 mm hosszú, sötétkék, ritkán fehér, tág harang. Termése a csészekaréjok alatt nyíló. Terem erdős,
cserjés helyeken, a sík Alföld kivételével az egész országban. 6–9.
Gyakori eltérése a C. dasycarpa Kit. alak, melynek a magházzal összenőtt csészéje sertéktől borzas.
Kárpáti csengetyűke.
Campanula carpatica Jacq. – (Természetes rendszer: Csengetyűkefélék. Campanulaceae.) – 66. t. 5. k. Évelő.

10–35. Töve bokros, meddő és virágos hajtásokkal. Ágai bókolók. Leveleinek alakja változó; többnyire szíves
vállból tojásalakúak, ritkábban lándsásak vagy veseképűek; a felsők alapjukon lekerekítettek. Az egész növény
121
NÖVÉNYEK.
vagy kopasz, vagy szőrözött. Kocsánya hosszú, a szélsők középen 2 előlevéllel; a csésze karéjai lándsásak,
kihegyezettek. Pártája égszínkék, lila, ritkán fehér, 2·5–3 cm hosszú és rendszerint 4 cm széles. Terem a
Kárpátok meszes, nedves sziklafalain. 6–9.
Ez a növény hazánk egyik nevezetes és igazán szép ritkasága, melyet havasi kertekbe, függő cserepekbe ültetni
is szoktak.
Csomós csengetyűke.
Campanula glomerata L. – (Bunkós harangvirág. – Természetes rendszer: Csengetyűkefélék. Campanulaceae.)

– 13. t. 4. k. Évelő. 20–80. Szára szögletes, rövid szőröktől szürkés, ritkán kopasz; rendszerint lilaszínű. Alsó
levelei mindig nyelesek; nyelök néha igen hosszú, lemezök szíves; a felsők nyeletlenek, félig szárölelők. Virágai
a szár végén és a levelek hónaljában csomóban ülnek. A csésze hasábjai lándsásak, kihegyezettek; pártája sötét
violaszínű, ritkán fehér. A bibeszál nem áll ki a virágból. Terem agyagos, köves hegyoldalakon az egész
országban. 6–9.
Vállas csengetyűke.
Campanula Cervicaria L. – (Erdei csengető, harangvirág vagy répa, nyakfű. – Természetes rendszer:
Csengetyűkefélék. Campanulaceae.) – Kétéves. Évelő. 50–100. Gyökere húsos. Szára élesen szögletes, gyakran
lilaszínű, levelestül merev sertéktől borzas. A csésze hasábjai tojásdadok, tompák, öblös kimetszésük kissé
begöngyölt. Pártája 13–26 mm. hosszú, pillás; bibeszála rendesen hosszan kiáll belőle. Terem napos
cserjésekben az ország minden hegy- és dombvidékén. 6–8.
Pongyola csengetyűke.
Campanula sibirica L. – (Természetes rendszer: Csengetyűkefélék. Campanulaceae.) – Kétéves. 20–60. Visszás

tojásalakú v. lapiczkás tőlevelei rózsában állanak, egyenetlen élűek. Szárlevelei keskenylándsásak, ülők. Az
egész növény rövid szőröktől érdes. Virágzata fürtös, végre bugás. Virágai hosszú kocsányokon bókolók. A
csésze öbleiben hátragörbülő sallangok vannak, melyek a csészét elrejtik. Pártája 15–20 mm. liláskék, vagy
fehér. Terem napos szikár kaszálókon, útak szélén, hazánk déli felében. Az Alföldön, mely csengetyűkékben
különben is rendkívül szegény, csak nagyon szórványosan fordul elő. 5–9.
Nagyon hasonlít hozzá a minden részében nagyobb Campanula divergens Willd. Virágai 30–35 mm. hosszúak.
Terem hazánk délkeleti hegyvidékén, főleg mésztalajon. 5–6.
A C. medium L., igen nagy kék vagy fehér virágokkal, kedvelt kerti növény; a C. pyramidalis L.-t pedig
cserépbe ültetik és néhol hibásan »Aron vesszejé«-nek hívják.
Más honi fajok: C. abietina Grsb., – alpina Jacq., – barbata L., – bononiensis L., – caespitosa Scop., –
cochleariaefolia Lam. (pusilla Hnke), – consanguinea Schott., – crassipes Heuff., – Erinus L., – latifolia L., –
lingulata W. et K., – macrostachya Kit., – pseudolanceolata Pant., – Rapunculus L., – Scheuchzeri Vill., –
transsylvanica Schur.
Vetési tükörvirág.
Specularia Speculum (L.) DC. – (Henye csengetyűke v. harangvirág, Venus tükörvirág. – Természetes rendszer:
Csengetyűkefélék. Campanulaceae.) – Egyéves. 15– 25. Szára ágas. Levelei gyengén csipkések, az alsók visszás
tojásdadok, nyélbe keskenyedők; a felsők ülők, szárölelők. Virágai a levelek hónaljában, laza fürtben. Csésze-
fogai akkorák, mint a párta. Pártája lilaszínű, feneke fehér, ritkán egészen fehér. A csészével összenőtt magháza
igen hosszú, akkora, mint a csésze karéjai. Terem szórványosan vetés között; kertbe is ültetik. 6–8.
Más honi fajok: S. falcata DC., – hybrida (L.) DC. Mindkettőnek hazai előfordulása kétes.
122
NÖVÉNYEK.
Havasi csengőke.
Symphyandra Wanneri (Roch.) Heuff. – (Term. r.: Csengetyűkefélék. Campanulaceae.) – Évelő. 10–25.
Tőlevele hosszú nyelű (–10 cm.) kihegyezett kerülékes v. lándsás, gyakran kissé szárnyas nyélbe keskenyedő;
durván fogazott, hegyes és nagy fogakkal. Az egész növény pelyhes. Két murvájú kocsánya hosszú. A csésze
karéjai virításkor 3–4 mm. széles tőből 15–20 mm. hosszúra kihegyesedők, éréskor pedig 7–8 mm. széles a
tövük s 3 cm. hosszúak. Pártája nagy, fehéreskék szinű; portokjai csővé vannak összenőve. Hazánk délkeleti
havasainak ritka és szép dísze. 7–8.
Jerikói loncz.
Lonicera Caprifolium L. – (Kecskeszakáll-fű, magcsat, vad jerikói rózsa, szulák v. szulok. – Term. r.:
Bodzafélék. Caprifoliaceae.) – 14. t. 1. k. Cserje. 5. m. Szára kapaszkodik. Levelei kerekdedek és átellenesek. A
meddő hajtásokéi nyelesek, a virágos száraké párjával alapjukon szélesen összenőtt, és a szár általbúvó. Végálló
virágai a legfelső, egygyé nőtt levélgallérban ülnek. A párta halvány rózsaszinű, csöve hosszú, ritkán fehér.
Bogyói veresek. Falak, lugasok, nyaralók befuttatására ültetik; néhol elvadul. Zúgó lepkék csalogatására nagyon
alkalmas. 5–6.
Búbos loncz.
Lonicera Periclymenum L. – (Term. r.: Bodzafélék. Caprifoliaceae.) – Cserje. 3 m. Az előbbihez hasonló.

Levelei szintén átellenesek, de még a legfelsők sincsenek tövükön egymással összenőve. Végálló virágai
kocsányosak, pártája sárgásfehér v. biborszínű. A zúgó lepkék szintén nagyon látogatják. Ültetik. 7–9.
Ükörke loncz.
Lonicera Xylosteum L. – (Csontfa, ebcseresznye, ikeres, közöns. v. vörös ükörke, bolondbogyós loncz,
kutyacseresznye.) – Cserje. 1–2 m. Nem fut. Levelei átellenesek, kerülékesek v. tojásalakúak, kihegyezettek, a
123
NÖVÉNYEK.
fiatalabb hajtásokkal együtt mindkét lapjukon molyhosak és pillásak. Pártája sárgásfehér, kívül, belül szőrös.
Bogyói pirosak, ritkán sárgák v. fehérek, tövükön összenőve. Terem erdőkben, cserjésekben az ország
hegyvidékén. 5–6.
Kemény fáját seprőnyelekre, pipaszárakra, ostornyelekre dolgozzák fel.
Hozzá hasonló, de mégis könnyen különböztethető meg tőle a Lonicera leiophylla Kern. Ez teljesen kopasz,
tehát a levelei még csak nem is pillásak. KERNER a Biharhavasokról említi, de a hazánkból e néven látott
példányok – még a KERNER-féle, mindenesetre csak tévedésből kiadott példány is – mind csak L. Xylosteum.
Lehet hogy hazánkból kipusztult, eddig csak bulgáriai példányokat láttam. Keresendő. 5– 6.
Gyakori díszcserjénk a tatár loncz (Lonicera tatarica L.).
Más honi fajok: L. alpigena L., – coerulea L., – etrusca Savi, – nigra L.
C) Virág hiánytalan. Párta külön vált szirmokból áll és alsó állású.
Üvegszárú nenyúljhozzám.
Impatiens noli tangere L. – (Engem ne bánts, ne illess, hozzám ne nyúlj, ne érj, fájtlinka, fájvirág, kisaszszony
papucsa, czipelő, rejtike, rugófű, sárga ibolya. – Term. r.: Nenyúljhozzámfélék. Balsaminaceae.) – 14. t. 2. k.
Egyéves, 30–60. Szára bütykös, kopasz, ágas és áttetsző. Hosszúkás tojásalakú levelei tompán fűrészesek.
Virágai sárgák, 3–6-ával többnyire a tartólevél alá konyulók. Csészéje pártaszerű, többnyire 1 nagy és 2 (– 4)
kis levélből alakult a nagy, kürtalakú és sarkantyús. Az 5-szirmú párta szélső 2-2 levele összenőtt. Toktermése
tojásalakú; 5 befelé görbülő léczre hasadva, a magvakat szétrúgja. Terem az ország valamenynyi hegyvidékének
forrásos, árnyas erdeiben. 6–9.
Közeli rokona a kerti nenyúljhozzám (I. Balsamina L. – Gavallér-, legény-, ineresztő- v. papucsvirág), melyet
számos színváltozatban mindenütt ültetnek.
Más honi faj: I. parviflora DC.
Illatos ibolya.
Viola odorata L. – (Fácsinka, gyönge virág, kék, márcziusi, szederjes vagy tavaszi ibolya v. viola. – Term. r.:
Ibolyafélék. Violaceae.) – Évelő. 5–15 cm. Taraczkot és indát hajt. Levelei kerekdeden tojásdadok, mélyen
szívesek; kocsányostúl rövid szőrűek. Pálhái tojásdad lándsásak, szélen kopaszok, legfeljebb a csúcson kissé
pillásak.
A csésze öble hegyesszögű. Pártája 5-szirmú, egyik rövid és tompán végződő sarkantyúval; violaszinű, ritkán
fehér. Illata igen kellemes. Bibéje kampósan görbült. Kései virágai rendszerint sziromtalanok. Termése pelyhes
tok. Terem cserjésekben, erdőkben, az egész országban. Kedves kerti virág. 2–5.
124
NÖVÉNYEK.
Sovány ibolya.
Viola canina L. – (Asszonkuczi, eb- v. vad viola. – Term. r.: Ibolyafélék. Violaceae.) – Évelő. 5–20 cm. Van
leveles szára. Levele alig szíves, hosszúkás tojásalakú, nyele kopasz. Alsó pálhái kihegyezett tojásdadok,
pillásak; a felsők keskenyek. Virága kék, torka fehér, sarkantyúja hosszában árkolt. A csésze öble tág.
Letompított termésének kis csücske van. Terem erdőszélen, cserjésekben, az egész ország hegy- és
dombvidékén. 4–5.
A nyirkosabb helyen termő és minden részében nagyobb alakja: a V. lucorum Rchb. (csaliti ibolya.)
Kétvirágú ibolya.
Viola biflora L. – (Term. r.: Ibolyafélék. Violaceae.) – Évelő. 5–20 cm. Vesealakú levelei mélyen szíves
vállúak, tompán fűrészesek. Csészesallangjai keskenyek; pártája sárga, sarkantyúja biborerezetű. A bibéje nem
kampós. Terem nedves sziklahasadékokban a Kárpátok öszszes havasain és alhavasain. 6–8.
Három-szinű ibolya.
Viola tricolor L. – (Árvácska, császárszakáll, papszakáll, császárvirág, Isten szakálla, macskaszem, Szt.
Háromság virága, pápaszem. – Term. r.: Ibolyafélék. Violaceae.) – 14. t. 3. k. Egyéves. Áttelelő egyéves. havasi
alakjai Évelő. 4–40 cm. Van leveles fűnemű szára; levelei hosszúkás tojásalakúak, tompán fűrészesek. Pálhák
szárnyasan hasogatottak. Virága a levelek hónaljában van; sarkantyúja lapított, körülbelül akkora mint a csésze
sallangjai s kétszer akkora mint a legörbült széles függelékek; szirmai végre rónán kiterülők; a 3 alsó, tövén
szakállas, bibe gömbölyű, belül üres. Szép és kedves virág, melyet tömérdek szinváltozatban mindenütt
termesztenek. 4–9.
Vadon is terem és rendszertani szempontból több kevesebb értékű tömérdek fajtája, illetőleg fajváltozata van.
Megemlítjük a következőket:
Viola arvensis Murr. Egyéves. Sziromlevelei rövidebbek vagy legfeljebb akkorák mint a csésze fogai;
halványsárga. Terem mezőkön, vetés között csaknem az egész országban.
125
NÖVÉNYEK.
V. saxatilis Schm. Évelő. Sziromlevelei hosszabbak mint a csésze sallangjai; élénksárgák, a sarkantyús szirom
telt-sárga. Mészkőhegyeken, hazánk északi és keleti részében.
V. banatica Kit. (Fecskevirág.) Egyéves. Legalsó levelei szíves vállúak, tojásdadok. Szirmai nem hoszszabbak
mint a csésze sallangjai; felső szirmai rendesen lilaszinűek. Terem hazánk déli részének hegyvidékén.
V. declinata W. et K. Évelő. Indákat hajt; lilaszin virágú, keskenylevelű havasi alak. Terem hazánk keleti
havasain. Ennek sokkal szélesebb levelű igen szép alakja a V. dacica Borb. Terem ugyanott.
Más honi fajok: V. alba Bess., – alpina L., – ambigua W. et K., – arenaria DC., – austriaca A. et J. Kern., –
bihariensis Simk., – Burnati Greml., – collina Bess,, – elatior Fr., – foliosa Èelak., – hirta L., – Joói Jka., –
lutea Huds mirabilis L., – Medlingensis Wiesb., – palustris L., pumila Chaix., – Riviniana Rchb., – Ruppii All.
(stagnina Kit.), – sepincola Jord., – subodorata Borb., – sylvestris Lam.
A tömérdek keverékfaj közül megemlítjük: V. adulterina Godr. (alba × hirta), – Diószegiana Borb. (ambigua ×
collina), – Haynaldi Wiesb. (ambigua × austriaca), – interiecta Borb. (collina × hirta), – Kerneri Wiesb.
(austriaca × hirta), – Merkensteinensis Wiesb. (collina × odorata), – permixta Jord. (hirta × odorata), –
pluricaulis Borb. (alba × odorata), – revoluta Heuff. (ambigua × hirta), – Wiesbaurii Sabr. (alba × collina).
Csíkos kecskerágó.
Evonymus europaeus. L. – (Hályogfa, papsipka-fa, pilátus-fa. – E. vulgaris Scop. – Term. r.: Kecskerágófélék.
Celastraceae.) – 14. t. 4. k. Cserje. 1–3 m. Fiatal ágai simák, vesszősek; az idősebbek 4-élűek, para-élekkel.
Levelei átellenesek, kerülékesek, aprón fűrészesek. Bogernyős virágzata 3–7-virágú; szirmai kerülékesek,
zöldessárgák; számuk sokszor csak 4, valamint a porzók száma is 4–5. Toktermése 4–5 karéjú. A magvakat
narancsszinű hús, a magköpeny fedi. Terem vizek partján, cserjésekben, árkok szélén az egész országban.
Termése kevéssé mérges. Fája esztergályosmunkára értékes; fogpiszkálókat is ebből csinálnak. 5–6.
Bibircsós kecskerágó.
Evonymus verrucosus Scop. – (Szemölcsös k. – Term. r.: Kecskerágófélék. Celastraceae.) – Cserje. 1–2 m. Az
előbbitől feketén bibircsós ágairól könnyen megkülönböztethető. Szirmai kerekebbek és zöld alapon vérpirosan
pontozottak. Termésének húsa is vérszínpiros. Terem erdőben, erdőszélen az északi vármegyék kivételével, az
egész országban; előbbinél jóval ritkább. 5–6.
Más honi faj: E. latifolius Scop.
Bortermő szőlő.
Vitis vinifera L. – (Term. r.: Szőlőfélék. Vitaceae.) – 14. t. 5. k. Cserje. 30 m. Nálunk nem igen birja a telet,
ezért metszik, tőkét nevelnek és szárát, illetőleg veszszejét rendszerint 1–2 m. magasra nyesik. Levele 3–5-
karéjú; lehet szeldelt is; kopasz, szőrös v. fonákán sűrűn molyhos. Többnyire kétivarú, apró virágai összetett
fürtben állanak. Pártája zöldessárga, nyiláskor tövén leválik, a termőt rövid ideig sapka módjára borítja, majd
lehull. Bibéje ülő. Termése leves bogyó. 6–8.
Valószinű hazája Örményország. Az ember réges-régen termeszti; hazánkban a rómaiak honosították meg. 1875
óta a filloxera sok kárt tett a hazai szőlőkben; újabban futóhomokba ültetik, a hol mentes a filloxerától, a kötött
talajban pedig amerikai V. riparia Mchx. és más fajokat ültetnek és beoltják a bortermő szőlő kivánt fajtáival. A
levél és bogyó szine, alakja, a bogyó ize és érésének ideje szerint körülbelül 1500 fajtát különböztetnek meg.
Legismertebbek nálunk a bornak való fajták közül: a furmint, burgundi, mustos fehér, olasz és rajnai rizling,
szilváni zöld, bakator, verseczi dinka, kadarka, oportó; a csemegeszőlők közül: a Chasselas (fehér, piros és
kék), kecskecsecsű, Madelaine, hamburgi muskatály, ökörszem stb. Az amerikaiak közül az Izabella, Othello,
Canada stb. A gombabetegségek közül főleg a peronoszpora és a lisztharmat okoznak nagy kárt benne.
Erdei szőlő.
V. sylvestris Gmel. – Cserje. Venyigéje vékonyabb, levelei kisebbek. Virága mindig kétlaki. Termése apró,
legfeljebb 5–7 mm. átmérőjű, savanyú, de késő őszszel élvezhető bogyó, mely apró fürtöket képez. Vadon terem
szórványosan hazánk déli felében, erdőkben, cserjésekben s helyenként átjárhatatlan lugasokat képez.
Valószinűleg csak az előbbinek elvadult alakja. 6.
Közönséges borostyán-szőlő.
126
NÖVÉNYEK.
Parthenocissus quinquefolia (L.) Planch. – (Bolond v. vadszőlő, boncsszőlő. – Ampelopsis quinquefolia L. –

Term. r.: Szőlőfélék. Vitaceae.) – Cserje. 12 m. Levele ujjasan összetett. Levélkéi tojás-hoszszúkásak, durván
fűrészesek, sötétzöldek, őszszel biborszinűek. Virágzata bogernyő. Szirmai nyiláskor szétterülők. Rövid
bibeszála is van. Észak-Amerikából származó iszalag, melyet falak és lugasok befuttatására mindenütt ültetnek.
Sokat virít és a méhek sűrűn látogatják. 6–9.
Kutya benge.
127
NÖVÉNYEK.
Rhamnus Frangula L. – (Büdös cseresznye v. kökény, büdös fa, ebsefa, fekete éger, harasztfa, kutya-fa,
puskapor-fa, festő-kökény, varju-bingó. – Term. r.: Bengefélék. Rhamnaceae.) – 15. t. 1. k. Cserje. 1·5–3 m.
Hajtásai vesszősek, nem tövisesek, fehér paraszemölcsökkel. Kerülékes levelei épek, fiatalon pelyhesek. Virágai
magánosan vagy bogernyőben állanak a levelek hónaljában. Csészéje és pártája zöldesfehér. Csonthéjas
terméskéi zöldek, pirosak, végre, megérve, feketék. Terem árnyas, nedves erdőkben, főleg patakok mellékén
Fája esztergályos-munkákra alkalmas, a legjobb puskaporszenet adja, kérge hashajtó hatású és a bogyóival
együtt festéket ád.
Varjutövis benge.
Rhamnus cathartica L. – (Disznótűs fa, ebtövis, festő, hajtisztító, v. hashajtó kökény, fejér tövis, macska-,
szarvasdisznó- v. varju-tövisk, varju-bingó, római kereszt-tövis. – Term. r.: Bengefélék. Rhamnaceae.) – Cserje.
1·5–3 m. Hajtásai tövisben végződnek. Levelei a rövid ágacskákon csomókban vannak, finoman fűrészesek,
kopaszok, legfeljebb fonákukon pelyhesek. Virágzata ülő bogernyő; szirmai kicsinyek, néha hiányzanak is;
virágai sokszor egyivarúak és néha csak 4 porzójok van. Termése eleinte zöld, kemény, később puha, fekete.
Terem erdőben, patak mentén; az előbbinél jóval gyakoribb. 5–6.
Erősen hashajtó, mérges termése orvosságul és festékül szolgál.
Más honi fajok: Rh. intermedia Steud. et Hochst., – rupestris Scop., – tinctoria W. et K.
D) A virág hiánytalan; a párta vált szirmú, felsőállású.
Veres ribiszke.
Ribes rubrum L. – (Kerti ribizli, Szt. Iván- v. Szt. János szőlőcskéje, veres v. tengeri szőlő, borfüge. – Term. r.:
Kőrontófélék. Saxifragaceae.) – 15. t. 2. k. Cserje. 90–150 cm. Levelei 3–5-karéjúak, nagyolva fűrészesek,
fonákuk puhaszőrű. Laza fürtjei lógók. Kocsánykái többször hosszabbak mint a tojásdad murvák. Virágai
kétivarúak, zöldessárgák. Csészéje tálacskaalakú, a karéjok széle kopasz; párta igen kicsiny. Édeskésen savanyú
bogyóiért mindenütt ültetik. 4–5.
Fekete ribiszke.
Ribes nigrum L. – (Büdös v. bűzös szőlő. – Term. r.: Kőrontófélék. Saxifragaceae.) – Cserje. 60–180 cm.
Levelei nagyobbak, karéjai hegyesebbek; fonákukon sárga mirigyekkel vannak gyéren megrakva. Murvái
pillásak. Csészéje harangalakú, mirigyesen pontozott és puha szőröktől borzas. Bogyója is mirigyes; fekete és,
mint az egész növény, sajátságos róka- v. poloskaszagú. Termesztik, de a Kárpátokban helyenként vadon is
terem. 4–5.
128
NÖVÉNYEK.
Arany ribiszke.
Ribes aureum Pursh. – (Sárga orgona. – Term. r.: Kőrontófélék. Saxifragaceae.) – Cserje. 1·5–3 m. Levelei
háromkaréjúak, mélyen hasadt csipkés karéjokkal. Fürtjei fölfelé és elállók. Csészéje hosszúcsövű, sallangjai
hosszabbak mint a szirmok; pártája aranysárga. 4–5.
Északamerikai cserje, melyet szép és illatos virágaiért mindenütt ültetnek, ráoltják a piros és pöszméte ribiszkét
is, ha fácskát akarnak nevelni.
Hasonló hozzá a biborszin virágú Ribes sanquineum Pursh. díszcserje.
Pöszméte ribiszke.
Ribes Grossularia L. – (Agress, bodorszőlő, csipkeszőlő, büszke, egres v. egris, fulánkos ribiszke, fái egres,
köszméte, piszke, pöszméte, szőrös füge.) – Cserje. 60–120 cm. Bőrnemű, 3–5-karéjú levelei apró ágacskákon
fejlődnek, melyek alatt egyszerű vagy hármas tagú szúrós tövisek állnak, különben a hajtások többé kevésbbé
tüskések. Csészéje harangképű, pirosas szeletekkel. Bogyója hosszúkás zöld, piros v. sárga, csupasz, szőrös v.
mirigyszőrös. Igy a glandulosasetosa Koch. alak bogyója mirigyesen sertés; az Uva crispa L.-é pelyhes, később
egészen kopasz. Termesztik jóízű bogyóiért, de szórványosan vadon is terem, főleg a keleti hegyvidéken. 4–5.
Más honi fajok: R. alpinum L., – petraeum Wulf.
Repkény borostyán.
Hedera Helix L. – (Fái- v. fára futó borostyán, erdei szárcsa. – Term. r.: Borostyánfélék. Araliaceae.) – 15. t. 3.
k. Cserje. 12 m. Szára mellékgyökerekkel fákra kakaszkodik, vagy sziklákat lep be, sokszor pedig csak a földön
terül el. Levelei bőrneműek, örökzöldek; a meddő hajtásoké szíves alapból 5-szögűen karéjos, a virágosaké
hosszan kihegyezett tojásalakú. Virágzata fürtösen elhelyezett ernyőcskékből áll. Szirmai tojásdadok,
zöldessárgák. Virágai mézillatúak. Termése gömbölyű, fekete bogyó, mely csak a következő év tavaszán érik
meg. Terem sziklás erdőkben szórványosan hazánk minden hegyvidékén. 8–11.
Kertekbe, főleg temetőkbe, sírokra ültetik; leveleiből koszorúkat kötnek. Bogyói mérgesek.
E) A virág hiányos; a párta hiányzik, vagy, ha megvan, csak sertenemű.
Szíki bagolyfű.
Glaux maritima L. – (Tejár, tengerparti tejesfű. – Term. r.: Kankalinfélék. Primulaceae.) – Évelő. 3–20 cm.
Terebélyes növényke; apró, többnyire átellenesen álló, vaskos, kimélyítve pontozott lapoczkás v. kerülékes
levélkékkel. Apró virágai egyenként állnak a levelek hónaljában. Csészéje pártaszerű, harangalakú, halvány v.
sötétebb rózsaszínű. Pártája hiányzik. Terem nedves, szíkes helyeken, nagyon szórványosan. 5–6.
129
NÖVÉNYEK.
Kopasz porczika.
Herniaria glabra L. – (Kis porczfű, sima porczika vagy porczfű, porczgyom, szakadást gyógyító fű. – Term. r.:
Szegfűfélék. Caryophyllaceae.) – Évelő. 5–25 cm. Földre csepült szára ágas. Levélkéi kerülékesek v. keskeny
hosszúkásak, alapjukon ritkán pillásak. Virágai levélhónalji (10 virágú) csomókban állnak. A csésze levelei
kerekdedek; tőfelé kissé pelyhesek. 5 szirma serteszerű. Termése vékonyhéjú tok. Terem szikár füves helyeken,
patakok kőtörmelékén szórványosan hazánk minden hegy- és dombvidékén. 7–9.
Hamvas porczika.
Herniaria incana Lam. – (Term. r.: Szegfűfélék. Caryophyllaceae.) – Olyan mint az előbbi, de szára, levelének
mindkét lapja és széle sűrűn borzas. Csészelevelei hosszúkásak, sűrűn borzasok. Virágcsomói rendszerint
három-virágúak. Terem napos dombokon, homokos, köves parlagokon hazánk déli felében az Alföldön is. 7–10.
Borzas porczika.
Herniaria hirsuta L. – Kétéves. Évelő. Eltér az előbbiektől, a levelei csak pillásak; csészéje pedig csúcsán
erősebb sertékkel van kihegyezve. Virágcsomói többnyire 10-virágúak. Ez hazánk legritkább porczikafajtája.
Hegyi zsellérke.
Thesium montanum Ehrh. – (Bögretok, törpe len. – Term. r.: Zsellérkefélék. Santalaceae.) – Évelő. 30–80 cm.
Töve nem terjed. Bokros. Levelei lándsásak, hosszan kihegyezettek, 3-erűek v. elmosódottan 5-erűek; alsó
harmadukban legszélesebbek. Virágzata fürt. Magháza alsó állású. Leple 2–3 mm. h., belül fehér. Gömbölyded
tojásalakú termése makkszerű, kiemelkedő erekkel, tetején pedig a maradó lepelszegély koronázza. Terem
sziklás, gyepes hegylejtőkön, szórványosan hazánk keleti felében és az Alföld északi határhegyein. 5–8.
130
NÖVÉNYEK.
Lenlevelű zsellérke.
T. linophyllum L. – (T. intermedium Schrad. – Term. r.: Zsellérkefélék. Santalaceae.) – Évelő. 20–50 cm. Töve
vékony taraczkot hajt; levelei keskenyebbek. 1, legfeljebb 3 mm, szélesek és középen legszélesebbek. 1- v.
elmosódva 3-erűek. Terem szórványosan az egész országban, az Alföld homokján is. 5–7.
Valamennyi zsellérkefaj szívógyökereivel más növények gyökerébe fúródik és azok tápláló nedvét szívja
(gyökérélősködő); szükséges táplálékának egy részét azonban maga készíti (zöld növény!) ezért csak félig
élősködő.
Más honi fajok: Th. alpinum L., – divaricatum Jan., – ebracteatum Hayne, – eleyans Roch. (Comandra elegans
(Roch.) Rchb.), – Kerneriana Simk., – ramosum Hayne, – subreticulatum DC.
Ide sorolható még: a Polygonum (VIII. o. 1. r.).
A) A virágok hiányosak; a párta hiányzik, a virág leples.
Kopasz szil.
Ulmus glabra Mill. – (Alásfa, sima szil. – Ulmus campestre L. – Term. r.: Szilfélék. Ulmaceae.) – Fa. 9–30 m.
Levele kerülékes, válla ferde, gyakran a gyertyán, ritkábban a mogyoró levelére emlékeztet; kifejlődve
bőrnemű. Virágai tömött csomókban jóval a levelek előtt fejlődnek. Kocsánykái igen rövidek; legfeljebb 2 mm.
hosszúak. Leple tölcséres, 5-karéjú, szélén fehéren pillás. Portokjai rozsdaszin-veresek és szálaik jóval
hosszabbak mint a lepel. Termése szélesen hártyás, visszás tojásdad szárnyas termés, melyben a mag nem a
középen, hanem a csúcs közelében van elhelyezve. Terem az egész országban, főleg az Alföldön. 3–4.
Egyik fajváltozata a keskenyebb levelű kisebb termésű, keményebb fájú parás szil (var. suberosa Ehrh.), mely
főleg nedvesebb erdőkben, folyók mentén terem és 1 évnél idősebb ágainak messziről föltünő durva
paraléczeiről könnyen fölismerhető. Mindkettő fája értékes; vizi építkezéseknél éppen becses, esztergályos- és
kerékgyártómunkákra is használatos.
131
NÖVÉNYEK.
Hegyi szil.
Ulmus montana With. – Az előbbihez feltünően hasonlít, de leple rozsdaszínű szőröktől pillás és makkocskája a
hártyás szárny közepén fekszik. Terem szórványosan hegyi erdőkben. 3–4.
Fája csekély értékű.
Vénicz szil.
Ulmus pedunculata Foug. – (Kocsányos, lobogós, 8-himű szilfa, szunyogfa. – Ulmus effusa Willd. – Term. r.:
Szilfélék. Ulmaceae.) – 15. t. 4. k. Fa. 30 m. Az előbbiekhez nagyon hasonló, de virágkocsányai nem egyformák
és többszörte hosszabbak, mint a virágok, egyesek 15 mm hosszúak, terméssel 4 cm hoszszúak. Leple
biborszínű; virága 6–8-porzójú. Terem főleg folyók mellékén, a kopasz szilnél jóval ritkább. 3–4.
Fényes poloskamag.
Corispermum nitidum Kit. – (Csimazkóró. – Term. r.: Libatopfélék. Chenopodiaceae.) – 67. t. 3. k. Egyéves.
20–50 cm. Szára szétterpedten ágas, többszörösen görbült, sima és fényes; zöld, rendesen azonban mégis
biborszínnel futtatott. Idősebb korban egészen bokros. Levelei keskenyek, szálkahegyűek, húsosak, 1 mm.
szélesek. Virágai magánosak a levelek hónaljában; murvái 3–4 mm hosszúak, középen zöldek, két oldalt
ugyanolyan széles hártyával; leple 3-levelű; az egyik nagy négyszögű és 3-karéjú, a másik kettő kicsiny és
gyakran rongyolt szélű. Termése lapos, barnás, szélén hártyás, csücskén kétfogú, kerekded és poloskához
némileg hasonló. Hazánk homokos Alföldjének egyik jellemző és sajátságos növénye. 7–9.
Más honi fajok: C. canescens Kit., – hyssopifolium L., – orientale Lam.
Közönséges czékla.
Beta vulgaris L. – (Term. r.: Libatopfélék. Chenopodiaceae.) – Kétéves. Egyéves. 50–100 cm. Gyökere húsos.
Szára barázdált. Tőlevelei hosszúnyelűek, szíves tojásdadok; szárlevelei hosszúkás lándsásak. Virágai aprók, 2–
5 egy csomóban és a csomók hosszú leveles fűzérben. A maradó lepel megkeményedik.
Van számos fajváltozata; legnevezetesebbek: a sovány czékla, melynek levélgerinczét spárgának is használják,
csak helyenként termesztik; a burgundi czékla vagy répa, melynek vastag, részben a földből kiálló répája kitünő
takarmány; a vörös czékla, mely hús mellé salátául szolgál és festenek is vele; a czukor czékla vagy czukor-répa
tulajdonképen nem is külön alak, hanem több fajváltozatot használnak e czélra és ha czukorgyártásra termesztik,
czukor-répa névvel jelölik. Valamennyi kitünő takarmány. 6–9.
Más honi faj: B. maritima L. (Fiume m.)
132
NÖVÉNYEK.
Homoki seprőfű.
Kochia arenaria (MB.) Roth. – (Term. r.: Libatopfélék Chenopodiaceae.) – Egyéves. 10–60 cm. Szára rendesen
ágas, az alsók lecsepültek. Az egész növény szőrös v. gyapjas. Levelei igen keskenyek, árszerűek, az alsók
csomósak. Virágai kocsánytalanok, 1–5-ével laza, leveles fűzérben fejlődnek; néha csak termősek. Leple ötfogú,
selymes, borzas; az érett termésen vizszintesen elálló szárnyas függeléket alkot, melyek csillagossá teszik a
termést. Terem szikár, homokos mezőkön hazánk Alföldjén. 7–9.
Rokona a vesszős seprőfű (Kochia scoparia (L.) Schrad. – Török seprő.) – Egyéves. 50–150 cm. Ágai
vesszősek, levelei lándsásak, gyakran lekopaszodók; a termés leplének szárnyas függeléke igen apró. Seprőt
készítenek belőle, főleg az udvar rendbehozására; ezért termesztik helyenként, különösen hazánk déli felében.
Házak körül el is vadul. 7–9.
Más honi fajok: K. prostrata (L.) Schrad., – sedoides Pall.
Kenő libatop.
Chenopodium bonus Henricus L. – (Féregmag, jó Henrikfűve, lúdlábfű, paréj libatalp, vadspenót, szőlőfű. –
Term. r.: Libatopfélék. Chenopodiaceae.) – 16. t. 1. k. Évelő. 15–60 cm. Levelei dárdás vállból háromszögűek,
hosszúnyelűek, épek, legfeljebb kissé kanyargós élűek. Virágzata csak alul leveles, kúpos összetett fűzér. A
kétivarú virágok közé gyakran termős virágok vannak keverve. Valamennyi mag tetőirányos, tompaszögletű és
fényes. Terem emberi lakások körül szórványosan az egész országban; legtöbb helyt gyakori. 5–8.
Eper libatop.
Chenopodium foliosum (Mnch.) Aschers. – (Eperparéj, tatáreperj, vesszős mángolt, czigány paréj. – Blitum
virgatum L. – Term. r.: Libatopfélék. Chenopodiaceae.) – Egyéves. 15–60 cm. Levelei ékalakú vállból
133
NÖVÉNYEK.
hosszúkás rhombosak; erősen fogasak. Minden virágzat levél hónalji. A lepel az érett termésen húsos, élénkiros;
emlékeztet a szamóczára. Helyenként termesztik és délen el is vadul. 6–8.
Büdös libatop.
Chenopodium Vulvaria. L. – (Kutyalaboda, östörparéj. – Term. r.: Libatolafélék. Chenopodiaceae.) – Egyéves.,

ritkán Áttelelő egyéves. 15–30 cm. Szára lecsepült, ágas, leveleivel együtt fehér szemcséktől hamvas. Levelei
kicsinyek, hosszúnyelűek, rhombosak, v. kótás tojásalakúak. Apró, kétivarú és termő virágai csomókban
fejlődnek. A lepel a termésen zárt. A benne lévő trimethylamintól az egész növény szétmorzsolva még szárítás
után is undorító szagú. Terem mívelt talajon, falvak körül. 7–9. (Áttelelő egyéves. 5.)
Sokmagvú libatop.
Chenopodium polyspermum L. – (Term. r.: Libatopfélék. Chenopodiaceae.) – Egyéves. 30–75 cm. Hasonlít
némileg az előbbihez, de nem lisztes és szaga sincs. Szára tetőirányos, csak alsó ágai lecsepültek; a csomókon
bütykös. Levelei tojásdadok, hosszúkások-lándsásak. Virágzata laza; ágai már tövüktől virágosak. Lepel a
termésen nyilt. Terem kertekben, általában mívelt talajon, árkok mentén az egész országban. 8–9.
134
NÖVÉNYEK.
Lisztes libatop.
Chenopodium album L. – (Fehér libatalp. – Term. r.: Libatopfélék Chenopodiaceae.) – Egyéves. 20–100 cm.
Szára igen ágas. Levelei tojásalakúan rhombosak, körülb. még egyszer oly hosszúak mint szélesek, egyenetlenül
fűrészesek v. karéjosak; a felsők épek. Az egész növény halványzöld, gyakran fehér. Virágzata csupa apró,
fehéren lisztes virágcsomóból áll. Magva élesen szögletes. A lepel a termést egészen beburkolja. Terem mívelt
talajon, utak mentén az egész országban. 7–10.
Faluszéli libatop.
Chenopodium urbicum L. – (Községi, telekes v. városi laboda. – Term. r.: Libatopfélék. Chenopodiaceae.) –
Egyéves. 30–80 cm. Szára kevéssé ágas, zöldes fehér csíkú, néha vörösre futtatott. Fénylő levelei háromszögűek
vagy kótásak; nyélbe futók, szélük öblös. Virágai rövid felálló fűzérekben, a felsők murvátlanok. Magjának
szögletei tompák; héja sima és csak erős nagyítással látszik pontozottnak. A lepel a termést nem takarja egészen.
Terem kertekben, községek és városok körül az egész országban. 7–9.
135
NÖVÉNYEK.
Gáti libatop.
Chenopodieum murale L. – (Kőfali lúdláb v. lúdlaboda. – Term. r.: Libatopfélék. Chenopodiaceae.) Egyéves.
15–50 cm. Kevés, de szétterpedt ágú szára szögletes, gyakran pirosas. Levelei rhombosak, nyélbe ékformán
keskenyedők, kihegyezettek, egyenetlenül fűrészesek, fényesek és húsosak. Virágzata laza; elálló fűzérkéi
rendszerint a levelek hónaljából nőnek. Magva élesen szögletes. Az egész növény kellemetlen szagú. Terem
parlagokon szórványosan az egész országban, de az előbbieknél ritkább; néhol teljesen hiányzik. 7–9.
Bárányfarkú libatop.
Chenopodium Botrys L. – (Bajfű, fodorka, fürtösfű, Isten kenyere, mirhafű, rubiánka, szőlőfű, gilisztaüző
lúdláb, pillenges foghagymaszagúfű. – Term. r.: Libatopfélék. Chenopodiaceae.) – Egyéves. 10–60 cm. Az
egész növény mirigyszőrös; levelei hosszúkásak, szárnyasan öblösek, tompa karéjokkal. Virágzata laza,
levélhónalji, rövid bogernyőkből áll. Erős és kellemes szagú. Sok helyt kertbe ültetik, kivált hazánk déli felében;
helyenként vadon v. legalább is elvadulva terem. 6–8.
Pokolvar libatop.
Chenopadium hybridum L. – (Term. r.: Libatopfélék. Chenopodiaceae.) – Egyéves. 30–100 cm. Szára
tetőirányos, kevés ágú vagy egyszerű. Levelei nagyok, tojásdad háromszögűek, öblös fogakkal; vállukon
gyakran szívesek. Virágai csomósan, berzedt ágú, leveletlen bugában állanak. Magja gödrösen pontozott. Terem
kertekben, mívelt talajon; közönséges az egész országban. 7–9.
Más honi fajok: Ch. botryoides Sm., – ficifolium Sm., – glaucum L., – opulifolium Schrad., – rubrum L., –
Wolffii Simk., – ambrosioides L.; az utóbbi csak elvadúlva.
Közönséges barlangó.
136
NÖVÉNYEK.
Salsola Kali L. – (Ballagófű, bondor, hamvas solár, hentericskóró, kamborz, kambocs, savar, szükségfű, szaka
vagy sófű, sósika, orosházi fű. – Term. rendsz.: Libatopfélék. Chenopodiaceae.) – Egyéves. 20–45 cm. Szára
tövétől igen ágas; levelestől kopasz vagy gyéren szőrös. Levelei nyeletlenek, az alsók árszerűek, vállukon
hártyásak, a felsőbbek és a murvák szélesebbek, ugyancsak szélesebb hártyás széllel, és valamennyi szúrós
tövisben végződik. Virágai magánosak a levelek hónaljában. Leple hártyás, éréskor porczos, 6 mm. széles.
Terem pusztákon, szikár homokos helyeken, a magas hegyvidéket kivéve, mindenütt. 7–9.
Más honi faj: S. Soda L.
Szíki sutalap.
Suaeda salsa (L.) Pall. – (Term. r.: Libatopfélék. Chenopodiaceae.) – Egyéves. 10–40 cm. Töve gyakran fás,
szára vaskos, alsó részében 5 mm. átmérőjű; tövétől ágas; földre csepült ágai is sűrűn elágazók. Levelei ülők, 1–
4 cm hosszúak, húsosak, hengeresek, nehezen száríthatók és e közben megfeketednek. Leple ötkaréjú, maradó,
húsos, de nincsenek szárnyas függelékei. Magja sötét veresesbarna, kissé lapított és szélén legfeljebb gyengén
ormós, fényes. Szabadszemmel nézve sima, erősebb (60-szoros) nagyítással szépen látszanak a maghéj
kiemelkedő szögletes sejtjei és a sejtek határán lévő árkolás, mely hálószerű rajzot ad. E tekintetben nem
különbözik sem a maritimától, sem a salinariától. Terem az Alföld szíkes tócsái körül, a Fertőtől a Tiszáig.
Leggyakoribb a Duna-Tisza közén. 8–9.
Más honi fajok: S. maritima (L.) Dum. (nyugaton), – salinaria (Schur) Simk. (keleten).
B) A párta forrtszirmú.
Orvosi méregölő.
137
NÖVÉNYEK.
Cynanchum Vincetoxicum (L.) R. Br. – (Aesculapius fűve, czinka, ebfojtó fű, fecskefű, fecskegyökér,
selymesmagú méreggyilok, Szt-Lőrinczfű, vad paprika. – Vincetoxium officinale Mnch. – Term. r.:
Krepinfélék. Asclepiadaceae.) – 16. t. 2. k. Évelő. 30–70 cm. Töve terjedő. Levelei rövidnyelűek, kihegyezett
tojásalakúak és átellenesek. Virágai a levelek hónaljában fejlődnek és laza, hosszúnyelű, fürtös bogernyőben
állanak; édes illatúak. Pártája fehér, karéjai kerülékesek. 5–7 cm, hosszú termése duzzadt tőből kikúposodik.
Magvainak hosszú, fehér szőrüstökük van. Terem napos dombokon, cserjésekben, szikár erdőkben, az egész
országban, 5–6, szálanként 7–9.
Minden része erősen mérges és hánytató hatású.
Hazánkban gyakori a megnyúlt, kigyódzó szárú, keskenyebb levelű alakja, a Cynanchum laxum Bartl. Rokona a
pamutkrepin (Asclepias syriaca L. – Selyemkóró), melyet kertbe ültetnek.
Évelő gyász-tárnics.
Sweertia perennis L. – (Likagyán. – Term. r.: Tárnicsfélék. Gentianaceae.) – Évelő. 20–50 cm. Tőlevelei
kerülékesek vagy kerekdedek, nyélbe keskenyedők, többnyire hoszszúnyelűek; a felsőbbek lándsásak. Virágzata
fürtös, jókora, átellenes ágakkal. A csésze fogai keskenyek, hosszasan kihegyezettek. Pártája még egyszer oly
hosszú sallangokra van osztva, mint a csésze; a sallangok alján két kerek gödrű, czafrangokkal körített mézfejtő
mirigy van; szennyes violaszínű, sötétebb pontokkal és vonáskákkal. Terem Trencsén megyétől Kolozsvárig, a
Kárpátok magasabb hegyvidékeinek forrásos, tőzeges helyein. 7–8.
A délkeleti hegyvidéken a S.punctata Baumg., helyettesíti, mely főleg sötétlilával pettyezett sárgás virágairól és
hosszúkás mézgödreiről ismerhető fel.
Más honi faj: S. carinthiaca Wulf.
Sárga tárnics.
Gentiana lutea L.7* – (Term. r.: Tárnicsfélék. Gentianaceae.) – 16. t. 5. k. Évelő. 50–100 cm. Gyökere hengeres,
vaskos. Levelei széles tojásalakúak, kihegyezettek, öterűek. Sárga virágai szártetőző gombban állanak, vagy
örvösen a levelek hónaljában. A csésze hosszában ketté van metszve. A párta csöve rövid, 5 foga 3-szor akkora;
torka kopasz, a keskeny fogak közt lévő öbölzúg kissé megnyílt redővel. Portokjai szabadok. Terem
szórványosan hazánk keleti hegyvidékének havasain. 7–8.
Gyökere igen keserű anyagot a gentiopicrint tartalmazza, melyért úgymondott gyomorerősítő italok készítésére
és orvosságul használják. E czélra gyűjtik különben általában minden nagy tárnicsfaj gyökerét.
Termetére megegyezik vele, de összeforrt portokjaival és jóval hosszabb bibéivel különbözik tőle a G.
Symphyandra Murb. Ez délkelet-vidéki növény, mely Szerbián, Horvátországon keresztül Karinthiáig található.
Fiumétől nem messze már terem és nem lehetetlen, hogy az anyaországban is felfedezhető.
Pettyes tárnics.
7
Egyéb neveit lásd a Szt. László-tárnicsnál.
138
NÖVÉNYEK.
Gentiana punctata L. – Term. r.: Tárnics-félék. Gentianaceae). – Évelő. 20–50 cm. Az előbbihez hasonló, de
levelei keskenyebbek, kerülékesek, csészéje ritkán hasított, rendszerint egyenletesen 6-fogú. A párta csöve 25–
30 mm h., rendszerint 6 apró, 5–6 mm h. csücske van. Sárgaszínű, fekete-bíbor petytyekkel, kivált csúcsa felé
sűrűn megrakva. Terem hazánk havasain. 7–8.
Szent László tárnics.
Gentiana cruciata L. – (Dantzia-gyökér, enczián, Gentius király fűve, keresztfű, keserűgyökerű-fű, kigyófű,
kigyónyelvű fű, keresztes tárnics, ördögméze, Szent Ilona füve, Szt. László király fűve, epefű. – Term. r.:
Tárnicsfélék. Gentianaceae.) – Évelő. 10–50 cm. Szára vaskos, sűrűn leveles, töve rendesen lecsepült. Levelei
lándsásak, háromerűek, a meddő hajtásoké nyélbe keskenyedő, a virágos szár levelei pedig rövid hüvelylyel
ülők. Virágai 20–25 mm hosszúak; a levelek hónaljában és végálló csomókban. A párta csöves, torka felé
négyhasábúan és buzogányszerűen kiöblösödők; sötétkék, 4 (–5) rövid csücsökkel. Terem napos, cserjés
réteken, a hegyi tájon, az egész országban. 7–8.
Kornis tárnics.
Gentiana Pneumonanthe L. – (Kornisfű, tüdő-enczián. – Term. r.: Tárnicsfélék. Gentianaceae.) – 16. t. 4. k.

Évelő. 15–60 cm. Levelei keskeny lándsásak, legfeljebb 12 mm szélesek, de rendszerint csak 4–5 mm szélesek
és 4 cm. hosszúak; 1–3-erűek; szélök be van göngyölődve. Virágzata kevés virágú. Virága 4–5 cm h. A csésze
fogai körülbelül akkorák mint a csésze csöve. Pártája sötét égszínkék. Portokjai összeforrottak. Terem
hegyvidékeink cserjés, kissé nedves rétjein az egész országban. Helyenkint még az Alföldre is leszáll. 7–9.
Fecske tárnics.
Gentiana asclepiadea L. – (Fecskegyökér-forma enczián, méregölő tárnics. – Term. r.: Tárnicsfélék.

Gentianaceae.) – Évelő. 50–100 cm. Levelei hosszan kihegyezett tojásalakúak, tövön hirtelen keskenyedők;
öterűek. Virágai 35–50 mm hosszúak, egyenként vagy többesével a felső levelek hónaljában. A csésze fogai
keskenyek, gyakran árszerűek, jóval rövidebbek, mint a csövük. Pártája indigószinkék, ritkán halványkék v.
fehér; karéjai kihegyezettek. Portokjai össze vannak nőve. Terem erdőszélen, a Kárpátok valamennyi magasabb
hegyvidékén, Trencsénmegyétől Krassó-Szörényig és helyenként túl a Dunán is. 7–9.
Pompás tárnics.
Gentiana Clusii Perr. et Song. – (Szártalan tárnics. – Gentiana acaulis Auct. Hung. – Term. r.: Tárnicsfélék.
Gentianaceae.) – Évelő. A virágos szár rendszerint csak 1–2, ritkán 4 cm, de a termés éréséig megnyílik 12 cm
hosszúra is. Töve mindig meddő hajtásokat is fejleszt. Levelei bőrneműek. 2–5 cm hosszúak, 2–10 mm.
szélesek, középen legszélesebbek és kihegyezettek. Virága magánosan áll a szár végén, 4–6 cm. hosszú és
merőleges. A csészefogak kimetszése hegyes, vagy legalább keskenyöblű; 5-hasábú. Pártája sötét, csaknem
indigókék, torka felé buzogányszerűen táguló; széle 5-metszésű, a szeletek redősek. Toktermése 35–45 mm. h.
Terem a Kárpátok magasabb, kivált meszes havasain, Trencséntől Krassó-Szörényig, helyenként bőven s néhol
már 1300 m. magasságban. 5–7.
Tavaszi tárnics.
Gentiana verna L. – (Term. r.: Tárnicsfélék. Gentianaceae.) – 16. t. 3. k. Évelő. 5–10 cm. Van meddő és virágos
hajtása. Tőlevelei rózsában állanak, kerülékesek, ritkán lándsásak; szárlevelei jóval kisebbek. Virágai 3–4 cm
139
NÖVÉNYEK.
hosszúak; a csésze fogai sokkal rövidebbek mint a szárnyasan 5-szögletű csöve. A párta metszetei nagyok, 7–12
mm hosszúak; sötétkék. Portokjai szabadok. Terem havasok fűves lejtőin, hazánk északi részében. 5–7.
Kárpáti tárnics.
Gentiana carpaticola Borb. (Gentiana carpatica Wettst. G. Amarella Auct. Hung. – Term. r.: Tárnicsfélék.
Gentianaceae.) – Évelő. 5–40 cm. Levelei aránylag széles vállból lándsásan kihegyezettek, vagy tompacsúcsúak,
többnyire 2–2·5 cm hosszúak. Szára gyakran lila színnel van befuttatva. Egy, v. több virága különböző
hosszúságú kocsányokon, a levelek hónaljában bugás virágzatot alkot. A csésze fogai legfeljebb valamivel
hosszabbak mint a csövük; bemetszése többé-kevésbé kereken öblös. Pártája 25–30 mm hosszú, kékeslila, 5-
metszetű, és minden karéja tövén a cső torkában rojtos pikkely van. Terem hazánk északi és nyugati
Nagyon hasonlít hozzá a G. Wettsteinii Murb. Ennek csészéje hegyes bemetszésű; a párta csöve a szögletein
kissé hártyás; levele széles vállból csak 1–2 cm. hosszú; a szártagok igen hosszúak (5–7 cm). Ilyen hazánk keleti
hegyvidékének rétjein nő.
Prémes tárnics.
Gentiana ciliata L. – (Pillás szirmú v. szemszőrös tárnics. – Term. r.: Tárnicsfélék. Gentianaceae.) – Évelő. 8–
30 cm. Szára 1–2-virágú. Levelei hosszúkás lándsásak, vagy egészen keskenyek; három erűek. Virágai nagyok,
4–5 cm h. Pártája tölcséresen buzogány alakú, 4-metszetű; a szeletek széle hosszan rojtozott; élénk kékszínű;
torka csupasz. Terem réteken, cserjésekben, hazánk hegyvidékén, de rendesen csak szálanként. 8–9.
Más honi fajok: G. bulgarica Vel., – Fatrae Borb., – frigida Haenke, – nivalis L., – obtusifolia (Schm.)
Willd.(?). – orbicularis Schur., – phlogifolia Schott et Ky., – prostrata Hnke. (?), – utriculosa L., – tenella
Rottb., – Vágneri Jka stb.
Kakukfű-fojtó aranka.
Cuscuta Epithymum Murr. – (Arany fonalfű, boldogasszonyhaja, fecskefonal, fonalfűnyűg, gerény- v. görényfű,
hajnevelő fű, herefene, herefojtó, köszvényfű, luczernakosz, paplanfű, pippany. – Term. r.: Szulákfélék.
Convolvulaceae.) – 16. t. 6. k. Egyéves. Szára fonalszerű, elágazó és rendszerint veres. Lomblevele nincs.
Virágai aprók, egyetlen murvalevéltől támasztott gömbben, úgynevezett csembők virágzatban. Kocsánya igen
rövid vagy hiányzik. Csészefogai körülbelül akkorák, mint a párta csöve. Pártája 4–5 mm h.; csöve akkora mint
kevéssé kihegyezett fogai; halvány rózsaszínű v. fehér. Bibeszála hosszabb mint a magház; bibéje még
hosszabb. Terem az egész országban. 6–10.
Az aranka magja a földben csirázik ugyan, de gyökérkéje csakhamar elpusztul; fiatal szára rácsavarodik
valamely szomszédos növényre, szivókákat bocsát bele és összes táplálékát e gazdanövényből fedezi. A
gazdanövényekben nem nagyon válogatós. Él kakukfűvön, pillangósokon (főleg herén és luczernán, zanóton,
bükkönyön), répán... sőt a félélősködő csormolyán és zsellérkén is találták már. A termesztett-növényeket
teljesen elölheti, ezért igen káros gyom.
A lóherén különösen gyakori a nagyobb és gazdagabb virágú herefojtó aranka (C. Trifolii Bab.); ennek a virágai
kocsányosak s a csésze fogai csak félakkorák mint a párta csöve.
Könnyen felismerhető az egybibéjű aranka – C. lupuliformis Krock. – (Term. r.: Szulákfélék.

Convolvulaceae.) – Egyéves. Évelő. Ez a legnagyobb; 4–5 m. h. szára 4–5 mm vastag, zsinórszerű. Csaknem
ülő virágai fürtösek. A párta csöve még egyszer akkora mint a szegélye és csak egy bibeszála van. Fákra fut és,
a legészakibb vármegyék kivételével, mindenütt terem. 6–8.
Más honi fajok: C. Epilinum Wh (lenföldön), – europaea L., – obtusiflora Humb., – suaveolens Sér., –
urceolata Kunze. – Amerikai gyommagvakkal behurczolt faj a C. glomerata Choisy.
C) A párta ötszirmú és felső állású.
A természetes rendszer szerint valamennyi faj az Ernyősökhöz, Umbelliferae tartozik.
Mezei iringó.
140
NÖVÉNYEK.
Eryngium campestre L. – (Átkozott tövisk, bondor, boszorkánykerék, fehér- v. fejér tövis v. tüske, lajtorjás v.
létrás tüsök, macskatövis, tövises lapu, ördögszekér, ördög bordája, keringő, rokolya, motolla, szamártövis,
százfű, százfejű fű, százfő-fű, szélhajti góré, szunyogtövis, tüskés ballangó, böfögtető.) – Évelő. 15–60. cm.
Szára annyira ágas, hogy termete félgömbös. Az egész növény fehéres zöld. Levele 3-tagú; levélkéi kétszer
szárnyasak, tüskésen fogasak; az alsók nyelesek, a felsők ülők. Virágaik igen rövid kocsányú ernyőben,
csaknem gömbölyű gombban. A murvagallér levelei lándsásak, szúrósak. Minden virág tüskés pikkely
hónaljában. Termése kétfelé hasadó szemtermés. Terem mezőkön, a magasabb hegyvidéket kivéve, az egész
országban. 7–9.
Laposlevelű iringó.
Eryngium planum L. – (Kék tövisk, temondádfű.) – Évelő. 30–60 cm. Alsó nyeles levelei osztatlanok,
kerekdedek. Szárának felső része és virággömbjei szép aczélkék szinűek. 7–9.
Más honi fajok: E. amethystinum L., – maritimum L.
Berki zápócza.
Astrantia major L. – (Zápócza, völgycsillag.) – 17. t. 1. k. Évelő. 40–80 cm. Tőlevelei hosszúnyelűek,
tenyeresen öt-osztatúak, egyenetlenül vagdalt karéjokkal. Szára kevés levelű. Ernyője egyszerű. A murvagallér
levelei (10–20) akkorák v. hosszabbak mint az ernyős virágzat; fehér, vörös és zölden tarkázottak. A csak
porzós virágok hosszabb kocsányúak mint a kétivarúak. Pártája fehér v. pirosas. Termésén 5 kiemelkedő fogas
bordája van. Terem erdőszélen, minden hazai magasabb hegyvidéken. 6–9.
Törpe dundi.
Hacquetia Epipactis (Scop.) DC. – (Törpe zászpa.) – 5–20 cm. Levele mind tőlevél; tenyeresek, 3–5
levélkéjüek. Ernyője egyszerű; kocsánykái rövidek és 5–8, háromszor akkora murvalevél gallérozza őket.
Pártája sárga. Termésén öt fonalszerű bordája van. Terem erdőkben és írtásokban. Hazánk keleti felében
ritkaság, annál gyakoribb azonban az észak-nyugati hegyvidéken. 4–5.
141
NÖVÉNYEK.
Erdei gombernyő.
Sanicula europaea L. – (Patikai szaniczor, szánikula v. törő zsányik, berzengő mag.) – Évelő. 30–50 cm. Szára
csak 1–2-levelű. Tőlevelei hoszszúnyelűek, mélyen öt karéjúak; karéjok viszszás tojásdadok, fűrészesek. Ernyős
virágzata öszszetett. Az elsőrendű sugarak egyenlőtlen hoszszúak, a másodrendűek kis virággömbben
végződnek. Virágai kétivarúak és porzósak. Apró szirmai fehérek vagy rózsaszínűek. Gallérlevelei
háromhasábúak, metszetei fűrészesek, gallérkalevelek keskenyek, kihegyezettek, igen aprók. Termése hosszú
horgas sertéktől borzas. Terem hazánk öszszes hegyvidéki erdeiben, főleg bükkösökben. 5–6.
Kereklevelű buvákfű.
Bupleurum rotundifolium L. – (Általbúvó, színgallér.) – 17. t. 2. k. Egyéves. 15–60 cm. A szár hosszában
karczolt. Alsó levelei keskenyedő tővel ülők, a felsőbbek tojásalakúak vagy kerekdedek, átnőttek. Galléra,
hiányzik; gallérkája 3–5 kihegyezett kerekded levélke, melyek az ernyőcskéknél jóval hosszabbak. Hasadó
termése hosszabb, mint a kocsány, bíborbarna és lapított. Pártája igen kicsiny és sárga. Terem munkált talajon,
vetés közt szórványosan. 6–7.
Sarlós buvákfű.
Bupleurum falcatum L. – (Gacsos általbúvó.) – Évelő. 30–100 cm. Merev szára kevés ágú. Alsó levelei hosszas
kerülékesek, nyélbe keskenyedők; szárlevelei keskenylándsásak, rendszerint sarlósan görbültek; ereik felső
lapjukon bemélyedtek és a fonákon kiemelkedők. Ernyője 5–9 ágú. Galléra kevés, gallérkája többnyire ötlevelű;
ezek hosszúkás lándsásak, erősen kihegyezettek. Terméskéi hoszszabbak mint a kocsány, kissé görbültek.
Terem napos, fűves hegylejtőkön, főleg mészkő-talajon. 7–9.
142
NÖVÉNYEK.
Gindár buvákfű.
Bupleurum tenuissimum L. – (Szíki buvákfű.) – Egyéves. 15–50 cm. Szára vékony, terebélyesen ágas, sokszor
lecsepült. Levele keskeny, csak 1–4 mm széles. Galléra 1–5, gallérkája 3–5-levelű; az utóbbiak jóval
hoszszabbak mint az ernyőcskék. Termése tojásalakú, kiemelkedő bordákkal és bibircsós. Terem az Alföld
szíkes, homokos mezőin; helyenként nagy területeket lep be. 7–9.
Más honi fajok: B. affine Sadl., – aristatum Bartl., – aureum Fisch., – baldense Host, – diversifolium Roch., –
Gerardi Jacq., – junceum L., – longifolium L.
Nagyszagú zeller.
Apium graveolens L. – Kétéves. 30–100 cm. Levelei sötétzöldek, fényesek; többnyire háromágúak, szárnyasak.
Szára gazdagvirágú; galléra és gallérkája hiányzik. Apró pártája fehér. Terméskék tompán 5-szögűek, 5
kiemelkedő bordával. Minden része, kivált termése átható illatú. A termesztett növény gyökere vaskos, gumós,
ehető. Konyhakertekben termesztik és falvak körül néhol el is vadul. 7–9.
143
NÖVÉNYEK.
Kerti petrezselyem.
Petroselinum sativum Hoffm. – 17. t. 5. k. Kétéves. 50–100. Szára igen ágas. Alsó levelei szárnyasak, három
ágúak, a felsőbbek 3-osztatúak. Gallérja kevés, gallérkája 6–8-levelű. Ernyője sok ágú. Konyhakerti növény,
melynek húsos gyökere a leves fűszerezésére szolgál. 6–7.
Gyilkos csomorika.
Cicuta virosa L. – (Mérges v. vízi bürök, métely torzsa.) – Évelő. 125 cm. Húsos tőkéje ferde és harántfalakkal
üregekre osztott. Levelei háromszorosan szárnyasak, élesen fűrészesek, keskeny, szálas-lándsás levélkékkel.
Gallérja nincs, gallérkája soklevelű. Ernyője 10–15-ágú; pártája fehér; ikertermése gömbölyded. Terem
szórványosan nagyobb és állandó mocsarakban, vizenyős réteken. 6–8.
Cicutin-tartalmánál fogva hazánk legmérgesebb növényeinek egyike. Irtását Németországban a törvény

parancsolja; nálunk aránylag ritka és csak helyenként fordul elő nagyobb mennyiségben. A legelő marhára is
mérgező hatású.
Közönséges sarlófű.
Prionitis Falcaria (L.) Dum. – (Sarlós bolonyik. – Sium. Falcaria L., Falcaria Rivini Host.) – Kétéves. 30–80.
Szára ágas-bogas, buglyosan szétterpedő. A tőlevelek nyele rendesen több ágú, mindenik 3-felé osztott
sallangokkal. Szárlevelei 3-osztatúak, a középső tag rendesen 3, a szélsők 2-ágúak; sallangok sarló alakjára
görbültek és élesen fűrészesek. Galléra és gallérkája több igen keskeny fonalszerű murvából áll. Pártája fehér.
Terem utak szélén, szántó földeken szórványosan az egész országban. 7–10.
144
NÖVÉNYEK.
Csöves podagrafű.
Aegopodium Podagraria L., – (Kecske- v. lúdlábfű, köszvényt gyógyító fű, podagra fű.) – Évelő. 50–100. Szára
csöves, barázdált. Levelei kétszer hármasan szárnyasok, hosszúnyelűek; levélkéi tojásalakúak, fűrészesek; a
legfelsők csak egyszer hármasak. Jókora ernyői sokágúak. Gallérja és gallérkája hiányzik. Terméskéi hosszúkás
tojásalakúak. Terem erdőszélen, gyümölcsöskertben, ligetekben az egész országban, helyenként bőven. Az
Alföldön ritka. 5–7.
Hasznos kömény.
Carum carvi L. – (Konyhakömény, kemény mag.) – Kétéves. 30–80. Szára ágas. Levelei kétszer és keskeny
sallangokra szeldeltek. Az alsó levelek hűvelye hosszú. Gallérja vagy hiányzik, vagy egy levelű. Gallérkája
hiányzik. Sziromlevelei csak 1 mm. hosszúak, fehérek, pirosas középérrel. Terem hegyvidéki kaszálókon az
egész országban. Gyűjtik és, fűszerül, valamint orvosságul szolgáló terméseért (köménymag), termesztik is. 5–
7.
145
NÖVÉNYEK.
Hasznos földi-tömjén.
Pimpinella Saxifraga L. – (Rákfark, bábafű, bába ire, csába ire, Csaba íre v. ízme, érfű, földi tömjén, kősúró
ánizs,) – Évelő. 20–60 cm. Szára hengeres, karczolt, kevés levelű s rendszerint rövid szőrű. Alsó levelei
szárnyasak 7–13 levélkével; a kerekded levélkék durván fűrészesek; a felsők kétszer szeldeltek, végre a
legfelsők egyszerűek, árformájúak. Ernyője 10–15-ágú; gallérja hiányzik. Pártája fehér; bibeszála virágzáskor
rövidebb mint a magház. Terem szikár mezőkön, utak szélén az egész országban. Gyökere orvosságul is szolgál.
7–9.
Közeli rokona az ánizs (Pimpinella Anisum L., – bécsi kömény), melyet helyenkint termesztenek. Termése
fűszerül és orvosságul szolgál.
Más honi fajok: P. alpestris Spreng., – magna L.
Széleslevelű békakorsó.
Sium latifolium L. – (Bolonyik, czukorgyökér, korsócskafű, ninsi gyökér, vízi paszternák.) – Évelő. 50–120 cm.
Töve terjedő. Ágas szára szögletes és barázdás. Vízbeli levelei 3–4-szer és igen keskenyre szeldeltek; légbeli
levelei csak egyszer szárnyasak, 10–21 v. kevesebb levélkével. Levélkéi kerülékesek v. keskenylándsásak és
durván fűrészesek. Ernyője nagy. Gallérja 5–6-, gallérkája 5–8-levelű. Pártája fehér. Termése tojásalakú,
kopasz, erősen kiálló bordákkal. Terem mocsarakban , árkokban, vízállásos réteken a legészakibb határvidék
kivételével mindenütt. Mérges. 7–8.
146
NÖVÉNYEK.
Más honi fajok: S. angustifolium L., [helyes neve azonban Berula angustifolia (L.) Koch.] Szintén mérges.
147
NÖVÉNYEK.
Havasi medvekapor.
Meum athamanticum Jacq. – (Medvekömény, medvegyökér.) Évelő. 10–50 cm. Szára hengeres, finoman
karczolt. Szárnyas tőlevelei hajszálszerűen négyszer vagy többször szeldeltek; hüvelyök fölfúvódott. Gallérja 1–
2-levelű v. hiányzik; gallérkája az ernyőcskéknél rendszerint hosszabb, hártyás és többlevelű. Pártája fehér.
Termése akkora mint kocsánya. Terem szórványosan az északi és keleti havasok legelőin. 6–7.
Zamatos gyökere italok fűszerezésére használható.
Más honi faj: M. mutellina (L.) Gaertn.
Erdei angyélika.
Angelica sylvestris L. – (Patikai angyalfű, angyalgyökér.) – Évelő. 80–150 cm. Szára hengeres és finoman
karczolt; felső részében pelyhes. Alsó levelei 2–3-szor szárnyasak; levélkéi tojásalakúak, fűrészesek és a vályús
nyélen nem futnak le. A felsőbb levelek hűvelye erősen fölfúvódott. Ernyője igen nagy és sokágú. Gallérja
rendesen hiányzik, gallérkája soklevelű, levélkéi lándsás tőből serteszerűen kihegyesedők. Pártája fehér, ritkán
rózsaszínü. Termése akkora mint a kocsány. Terem árkokban, patakok mentén, nedves réteken az egész
országban. 7–9.
Hasznos édes-kömény.
Foeniculum vulgare Mill. – (Olasz-, római v. bécsi kapor.) – Kétéves. és Évelő. 1–2 m. Hengeres szára karczolt
és hamvas. Levelei finoman szeldeltek. Ernyője 10–20-ágú. Gallérja és gallérkája hiányzik. Pártája sárga.
Termése édes zamatú, orvosságul és helyenként fűszerül használják; ezért ültetik is. 7–8.
148
NÖVÉNYEK.
Mérges ádáz.
Aethusa Cynapium L. – (Ádázó bürök, ebzeller, kerti ádáz, kicsiny bürök, kutya petrezselyem.) – Egyéves. 30–
100 cm. Szára igen ágas. Levelei szárnyasak, 2–3-szor szeldeltek, dörgölve, hagymára emlékeztető kellemetlen
szagot árasztanak. Az egész növény kopasz és zöld. Gallérja nincs, gallérkája 3-levelű; mind pongyolán
lefityegő; erről ismerhető föl legkönnyebben; szagán kívül ez, meg fehér virágai különböztetik legfeltűnőbben a
petrezselyemtől, melylyel összetéveszthető. Terem mívelt talajon, kertekben, szórványosan az egész országban.
6–9.
Törékeny gurgolya.
Seseli rigidum W. et K. – (Szirti kömény, tekercs kapor.) – Évelő. 30–60 cm. Gyökere, valamint szára a tövén
újjnyi vastag. Szára barázdált és aprón molyhos. Alsó levelei 3-szor osztottak; sallangjai 1–4 mm. szélesek,
merevek és kihegyezettek, csaknem szúrók, kékes hamvúak és számos levélsallangja sűrű bokrot képez. Ernyője
20 és több sugarú. Sugarai a termés érésekor is molyhosak. A gallérka levélkéi tövükön összenőttek, csúcsuk
felé árszerű sallangokra szeldelve; szürkén molyhos. Szirmai fehérek. Termése tojásdad, 4–5 mm. h., szintén
molyhos. Terem mészkő sziklákon hazánk délkeleti hegyvidékén. 7–8.
149
NÖVÉNYEK.
Más honi fajok: S. annuum L., – elatum L., – glaucum L., – gracile W. et K., – Hippomarathrum L., –
leucospermum W. et K., – osseum Cr., – varium Trev.
150
NÖVÉNYEK.
Bördős borgyökér.
Oenanthe fistulosa L. – (Borvirág, üres borgyökér, bösövény, nadálydió, nadálygumó, ostorindás haramag, vízi
mogyoró.) – Évelő. 30–80 cm. Töve a csomókon gyökerező; vaskosabb gyökerei répásak. Szára vaskos, kevés
ágú és bördős. Tőlevelei kétszer szárnyasak; szárlevelei hosszú bördős (csöves) nyelekkel, melyek végén
keskeny szárnysallangok vannak. Ernyője 3–7-ágú. Pártája fehér; ernyőcskéi gömbösek. Termése a hosszú
bibeszálaktól kétszarvú. Terem árkokban, mocsarakban szórványosan az egész országban. Mérges. 6–7.
Más honi fajok: Oe. aquatica (L.) Lam. (mételykóró). – banatica Heuff., – media Grsb., – pimpinelloides L., –
silaifolia MB., – stenoloba Schur.
Hegyi tömjéngyökér.
Libanotis montana Cr. – (Libán, tömjénillat.) – Kétéves. Évelő. 80–120. cm. Szára mélyen barázdált és
szegletes. Levelei 2–3-szor szárnyasak; a levélkék szálkahegyűek. Gallérja és gallérkája soklevelű, v. hiányzik.
Szirmai fehérek v. pirosasak. Ernyője sokágú, sugarai pelyhesek. Terméskéi 3–4 mm. hosszúak. rövid szőröktől
érdesek. Terem árnyas, sziklás mezőkön, szórványosan hazánk nyugati hegyvidékén. 7–8.
Más honi fajok: L. humilis Schur, – leiocarpa Heuff.
Termetes medvetalp.
Heracleum Sphondylium L. – (Császárgyökér, medveköröm, medvelapu, tapsír, mestergyökér, tehén paszternák;

tápsír.) – Évelő. 60–180 cm. Csöves és vaskos szára barázdált. Levele nagy, szárnyas; a szárnyak szélesek,
legalább az alsók nyelesek; gyakran karéjosak és durván fűrészesek. Felsőbb szárlevelei 1–2-szer
háromkaréjúak. Az egész növény merev szőröktől érdes. Ernyője igen nagy, sugarai 15 cm. hosszúak. Gallérja
rendesen hiányzik, vagy legfeljebb 1 – több lehulló levélkéből áll. Gallérkája soklevelű. A szélső virágok
nagyobbak; szélső szirmaik 8–9 mm hosszúak. Terméskéi erősen lapítottak, 8–10 mm hosszúak. Terem réteken,
erdőszélen, cserjésekben az ország minden hegyvidékén. 7–9.
Igen nagy termetű, Ázsiából származó medvetalpfajokat kertekbe is ültetnek.
Más honi fajok: H. carpaticum Porc., – palmatum Baumg., – sibiricum L.
151
NÖVÉNYEK.
Fűszeres kapor.
Anethum graveolens L. – (Uborkafű.) – Egyéves. 40–120 cm. Szára hengeres, kopasz. Levelei. 2– 3-szor
szárnyasak, igen keskeny sallangokkal. Sem gallérja, sem gallérkája nincs. Ernyője sok sugarú, sárga szirmai
begöngyölődöttek; lapos terméskéi csaknem lencseképűek. Fűszeres illata és íze kedvéért termesztik. Néhol
elvadul. 7–10.
Kerti paszternák.
Pastinaca sativa L. – (Moh v. olasz répa, pasztinák vagy peszternák.) – Kétéves. 50–100 cm. Gyökere répás.
Szára töve felé pelyhes és szegletes. Levelei szárnyasak; levélkéi tojásalakúak, durván fűrészesek, visszájokon
pelyhesek, színökön fényesek. Végálló ernyője a szélsőknél jóval nagyobb. Gallérja nincs. Pártája sárga.
Kerülékes terméskéje erősen lapított. Terem réteken, utak szélén az egész országban. Húsos gyökereiért
helyenként termesztik. 7–10.
152
NÖVÉNYEK.
Vízi kocsord.
Peucedanum palustre (L.) Mnch. – (Disznókömény, erdei vadkömény, kénköves gyökér, kemény mézfű,
posványderezle, szőristráng.) – Kétéves. 80–120 cm. Szára csöves, szegletes és barázdált. Levele szárnyas, 4- és
többszörösen 1–3 mm keskeny sallangokra szeldelt. Ernyője nagy, ágai érdesek. Gallérja és gallérkája
soklevelű, hártyás szélű levélkékkel. Pártája fehér v. pirosas. Terméskéi 4–5 mm. hosszúak; középen erősen
kidomborodók. Terem nedves réteken, vízerekben szórványosan az egész országban. 7–8.
Homoki kocsord.
Peucedanum arenarium W. et K. – (Sárgatejű szőristráng.) – Évelő. 100–180 cm. Hengeres szára finoman
karczolt. Alsó levelei 3-szor szárnyasak, szeldeltek; a sallangok körülbelül 2 mm szélesek; a felsők lemezei
nagyon satnyák, fejletlenek. Ernyője többnyire 6-ágú. 8–10 cm hosszú sugarakkal. Pártája halványsárga.
Terméskéje kerűlékes, lapított. Terem hazánk homokbuczkáin. 6–8.
Más honi fajok: P. alsaticum L., – austriacum (Jacq.) Koch.. – carvifolia Vill., – Cervaria (L). Cuss., –
intermedium Schur., – latifolium MB., – longifolium W. et K., – officinale L., – Oreoselinuem (L.) Mnch., –
Ostruthium (L.) Koch, (Imperatoria Ostruthium L., – mesterlapú, mestergyökér, császárgyökér, csicsókás
derely), – Rablense (Wulf.) Koch., – Rochelianum Heuff., – Schottii Bess., – Venetum Koch.
Heuffel husáng.
Ferula Heuffelii Grsb. – (Büdőr, tanítókóró.) – Évelő. 1–1·5 m. Vaskos szára hamvas. Levelei 30–45 cm
hosszúak, 3–4-szer szárnyasak; szárnyasan osztott levélkék szeletei 1–1·5 mm szélesek és körülbelül 6–8 mm
hosszúak. Virágzata igen nagy; 40 cm-nyi és jóval hosszabb is lehet; sokszorosan összetett és bugaszerű; ágai
átellenesek, vagy örvösek és a szétterpedő, 1–3 dm h. ágakon vannak a 2–4 cm h. vékony ágacskákon az
ernyőcskék elhelyezve. A középső ernyőcske sugara rendszerint ismét elágazik. Apró virágai sárgák. Termése
lapos, 1 cm h., 5–6 mm széles. Terem Krassó-Szörény várm. délkeleti részében. 6.
153
NÖVÉNYEK.
Sadler husáng.
Ferula Sadleriana Ledeb. – Évelő. 80–120 cm. Levele 3–4-szer szárnyas, hosszabb, kissé szélesebb és finoman
fűrészes levélkékkel. Virágzata kevésbbé összetett; tengelye rendesen zegzúgosan görbült s tövét lemeznélküli
felfúvódott levélhüvely támasztja. Virága sárga. Terem a Pilishegy délkeleti gerinczén és a tordai-hasadékban.
6.
154
NÖVÉNYEK.
Erdei mézgabürök.
Ferulago sylvatica (Bess.) Rchb. – (Lapiczkafű, suharcz, ütőke, serkentő kóró.) – Évelő. 30–100 cm. Finoman
rovátkolt és tompán szögletes szára felül ágas. Szárnyas levelei hajszálfinomságú szeletekre vannak szeldelve;
az alsók szálasak, 3–4 dm hosszúság mellett csak 6–8 cm szélesek. Virágzatában rendesen 3 ernyő együtt áll és
155
NÖVÉNYEK.
a szélsők, melyekben inkább porzós virágok fejlődnek, felülemelkednek a középsőn. Gallérja és gallérkája több
lefüggő, tojásalakú levélkéből áll. Szirmai aprók, sárgák. Termései hátukon 3 erősen kiemelkedő bordával.
Kellemes fűszeres illatú. Terem hazánk keleti hegyvidékén. 6–7.
Más honi fajok F. commutata Roch. – nodiflora (L.) Koch.
Vetési magtaréj.
Tordylium maximum L. (Szarvas gyökér, esztergamag.) – Egyéves. 30–100 cm. Szára barázdás, levelestől durva
szőrű. Levelei egyszerűen szárnyasak; tojásalakú levélkéi nyeletlenek és durván fűrészesek. Gallérja és
gallérkája több keskeny, kihegyezett levélkéből áll. Szirmai fehérek, visszás tojásalakúak; külsejök gyakran
rózsaszinű. Gömbölyű terméskéi sertéktől érdesek. Szélső virágai nyelvesek, 2–5 mm h. szirmokkal. Terem, a
legészakibb megyéket kivéve, szórványosan az egész ország szőlőiben, vetései közt. 6–8.
156
NÖVÉNYEK.
Széleslevelű bordamag.
Laserpitium latifolium L. – (Fehér enczián, lázerfű.) – Évelő. 60–150 cm. Hengeres szára finoman karczolt. Alsó
levelei 2-szer szárnyasak, 3-szeletü végkaréjokkal; levélkéi tojásalakúak, gyöngén szíves vállúak és fűrészesek.
Az ernyők sugarai belső oldalukon érdesek. Gallérja soklevelű; levélkéi lándsásak; a gallérka levelei sertések.
157
NÖVÉNYEK.
Szirmai aprók, fehérek. Terméskék 7–9 mm. hosszúak; hártyás szegélyük 2–3 mm. széles. Terem hegyi
erdőkben, csak meszes talajon, a Kárpátokban és túl a Dunán. 6–8.
Más honi fajok: L. alpinum W. et K., – Archangelica Wulf., – prutenicum L.
Nagyvirágú laputurbolya.
Orlaya grandiflora (L.) Hoffna. – (Borzon, fehér buzavirág, sziromőr, nagyvirágú vadmurok.) – Kétéves.
Egyéves. 25–80 cm. Szára kopasz, gyöngén barázdált. Alsó levelei gyéren szőrösek; 3–4-szer szárnyasak; a
levelkék szeletei többnyire csak 1 mm. szélesek. Gallérja és gallérkája többlevelű. Pártája fehér, a szélső
szirmok igen nagyok (10–13 mm.), mélyen bemetszettek. Terméskéi 8 mm. hosszúak, merev sertéktől borzasok.
Terem az ország déli részében, északra a Kárpátok déli lejtőjéig, szórványosan; sziklás, cserjés helyeken
seregesen is terem. 6–7.
158
NÖVÉNYEK.
Vad murok.
Daucus Carota L. – (Murkó, vad sárgarépa.) – Kétéves., ritkán Egyéves. 25–100 cm. Szára barázdált és merev
szőröktől borzas. Alsó levelei 2–3-szor szárnyasak; szeletei keskenyszálasok, kihegyezettek és halványzöldek.
Gallérja számos szárnyas levélből áll és erről könnyen fölismerhető; gyakran a gallérka levelei is 2–3-
metszetűek. Ernyője sokágú, a középsők rövid kocsányúak; legbelső virágának szirmai biborfekete színűek, a
159
NÖVÉNYEK.
többi fehér. Terméskéi rövid sertéjűek s van 4 sor végükön kissé horgas, hosszú tüskéjük. Terem parlagokon,
főleg száraz talajon az egész országban. 6–10.
A termesztett növény gyökere húsos és édes. Levesbe használjuk, főzeléknek eszszük, vajat is festenek vele.
Konyhakertekben mindenütt termesztik.
Közönséges ördögbocskor.
Caucalis daucoides L., – (Bagifana, borzmag, lapu-turbolya, murokképű v. vigály-borzon, murokképű

butykosfű, vad petrezselyem.) – Egyéves. 15–40 cm. Szára barázdált, szőrös v. kopasz. Alsó levelei 3–5-ször
szárnyasak, hüvelyük sűrűn pillás. Ernyője kevés ágú (2–5). Gallérja rendesen hiányzik; gallérkája hártyás szélű
levélkékből áll. Szirmai fehérek vagy pirosasak; a szélsők hosszabbak. Terméskéi körülbelül 1 cm. hosszúak 2–
4 mm. h., egyenes és csak a végükön kissé görbült tüskékkel. Terem parlagokon, vetés közt az egész országban.
5–9.
Nagyon hasonlít hozzá a rücskös ördögbocskor (C. muricata Bisch.); – termése csak rövid (1 mm.), kampós és
zömök tüskékkel van megrakva, melyek rücskössé teszik. Terem az előbbivel.
Vetési kunkorsallang.
Turgenia latifolia (L.) Hoffm. – (Degencs, széleslevelű borzon.) – Egyéves. 15–50 cm. Szára hengeres, barázdált
és kurta szőrű, közbe hosszabb sertékkel is. Levele szárnyas; levélkéi lándsásak, durván fűrészesek és a nyélen
lefutók. Virágzata kevés és vaskos ágú. A gallér és gallérka levélkéi szélesen hártyásak. Szirmai fehérek v.
rózsaszínűek. 1 cm. h. termése csupa tüske. Terem vetés közt, parlagokon hazánk déli felében. 6–7.
160
NÖVÉNYEK.
Bojtorjános szamárturbolya.
Torilis Anthriscus (L.) Gmel. – (Mezei borzon, sertetalp, szamárpetrezselyem, televényturbolya, tüskemag.) –
Kétéves. Egyéves, 50–80 cm. Hengeres szára gyöngén barázdált, rásimuló szőröktől érdes. Levelei kétszer
szárnyasak; hosszúkás levélkéi fűrészesek. Ernyője 3–9-sugarú s a gallérja rendszerint annyi levelű, a hány
sugárból áll az ernyő. A gallérkája is soklevelű. Szirmai fehérek v. pirosasak. Terméskéi számos, kissé ives, de
nem horgas tüskéktől borzasak. Terem árkok, utak, mentén, erdők szélén az egész országban. 6–9.
Más honi fajok: T. aglochis Simk., – arvensis (Huds.) Gren., – heterophylla Guss., – microcarpa Bess.
Erdei turbolya.
Anthriscus sylvestris (L.) Hoffm. – (Esztergamag, ormánka, csengbürök, vadturbolya.) – Évelő. 50–70 cm. Szára
fölül szögletes, töve felé rövid szőröktől érdes. Levele 2–3-szor szárnyas; levélkéi durván és kihegyezetten
fűrészesek; fényesek. Gallérja nincs; gallérkája 5 gyapjas élű és lefelé elálló levélkével. Szirmai fehérek,
szélükön zöldek. Termése hosszúkás, sima; hosszabb mint a kocsány és csúcsán kis (1 mm.) csőrbe nyulik ki.
Terem erdőkben, ligetekben az egész országban. 5–6.
Nagyon hasonlít hozzá az Anthrisius nemorosa (MB.) Spr., de termése sertés bibircsekkel van megrakva. Ez
hazánk délkeleti hegyvidékén terem. 5–6.
161
NÖVÉNYEK.
Zamatos turbolya.
Anthriscus Cerefolium (L.) Hoffm. – (Articsóka, kerti turbolya, olasz saláta.) – 17. t. 3. k. Áttelelő egyéves.
Kétéves. 30–60 cm. Szára kopasz vagy legfeljebb a csomók fölött puhaszőrű. Levelei 3-szor szárnyasak; a
szeldelt levélkék szeletei kihegyezettek. Gallérja nincs. A sugarak és rendesen a kocsánykák is apró szőrűek.
Gallérkája pillás levélkékből áll. Szirmai fehérek; termése körülb. 1 cm. hosszú, igen keskeny, 2–3-szor
hosszabb a kocsányánál és csőre is hosszabb (2·5 mm.). Kellemes ánizsillata és jó íze van, ezért termesztik.
Hazánk déli részében helyenként el is vadul. 5–6.
Más honi fajok: A.fumarioides Spr., – nitidus (Whlbg.) Garcke, – Scandix (Scop.) Beck, – trichospermus Schult.
Tűmagvú bábafésű.
Scandix Pecten Veneris (L.) Beck. – (Berzencze, erdei v. vad harasztos káposzta, tűhegyű fű, tűmagvú turbolya.
– Áttelelő egyéves. Egyéves. 15–30 cm. Szára rendszerint tövétől ágas, gyéren szőrös. Levele 3-szor szárnyas,
keskeny, kihegyezett levélkékkel. Ernyője 2–3-sugarú, gallérja nincs; gallérkája rendesen 5 lándsás levélkéből
áll. Szirmai fehérek. A termés a nagyon megnyúlt, lapított csőrrel együtt, 4 cm. hosszú és 2 sor szőrtől érdes.
Terem mívelt talajon hazánk nyugati felében helyenként. 5–6.
Csemege baraboly.
Chaerophyllum bulbosum L. – (Bóbiska, bubolyicska vagy bubujicska, csemegebürök, mogyorósaláta, vad

turbolya.) – Kétéves. 60–180 cm. Hengeres szára finoman karczolt, csomóin bütykös; töve felé borzas és piros
foltos, felül pirosan befuttatva. Levelei 3–4-szer szárnyasak, keskeny levélkékkel. Gallérja nincs, vagy kevés
levelű és hamar húll le; gallérkája 3–6-levelű; a levélkék széle kopasz. Számos sugara kopasz. Szirmai fehérek.
Termése 5–6 mm. hoszszú és akkora mint a kocsánya. Terem cserjés, köves töltések mentén, szőlők körül az
162
NÖVÉNYEK.
Az egyéves, még csak tőleveles növény töve gumósan dagadt; ezt helyenként eszik s mihóka v. mihálka néven
ismeri a nép.
Szédítő baraboly.
Chaerophyllum temulum L. – Áttelelő egyéves. Kétéves. 30–80 cm. Pirosfoltos szára kissé bütykös és szögletes.
Levelei kétszer szárnyasak, levélkéi tompák. Gallérja rendesen hiányzik s a gallérka 6–8 levele pillás.
Terméskéi csillagformán szétberzedők. Terem erdőkben, gyümölcsös kertekben az egész országban. 6–7.
Más honi fajok: Ch. aromaticum L., – Cicutaria Vill., – maculatum Willd., – Villarsii Koch. – aureum L. (?).
Foltos bürök.
Conium maculatum L. – (Bödög, bőrög, bötök, bösvény, büdös-, mocskos-, nagy- v. patikai bürök, sípfű.) – 17.
t. 4. k. Kétéves. 50–180 cm. Szára hengeres, kopasz, igen ágas; töve felé lilásan foltos és deres; csöves. Alsó
levelei 3-szor szárnyasak; a levélkék tojásdad vállból kihegyesedők, az alsók gyakran fűrészesek. Gallérja és
gallérkája soklevelű. Ernyője soksugarú; szirmai fehérek. Terem utak szélén, lakások közelében az egész
országban. 6–10.
Az egész növény undorító egérszagú; coniin-tartalmánál fogva erős méreg. Orvosságul is szolgál.
163
NÖVÉNYEK.
Kerti koriándrom.
Coriandrum sativum L. – (Czigány petrezselyem, sobrák v. sobrabori.) – Egyéves. 25–50 cm. Alsó levelei
szárnyasak, kerekded hasogatott levélkékkel; a felsők kétszer szárnyasak, keskeny levélkékkel. Gallérja
rendesen nincs; gallérkája soklevelű. Ernyője 5–8-ágú. Szirmai fehérek v. pirosasak, a külsők nagyobbak.
Termése szívalakúan gömbölyű, édes, fűszeres zamattal; – levelei azonban poloskaszagúak. Déleurópai növény,
melyet helyenként termesztenek, kertek körül pedig néhol el is vadul. 6–7.
Poloskaszagú pakilincs.
Bifora radians MB. – (Likpár, pakilincs koriandrom, poloskakapor, kilincsmag) – Egyéves. 30–50 cm. Szára
szögletes, barázdált. Alsó levelei 2–3-szor szárnyasak. Gallérja nincs; ernyője többnyire 5-sugarú; a sugarak
kopaszok; a gallérka levelei kétágúak. Szirmai fehérek. Termése 2 egymással összenőtt golyócska; az érintkező
lapon gyakran 2 nyilással. Az egész növény undorítóan poloskaszagú. Terem vetés között főleg az ország déli
felében. 6–7.
164
NÖVÉNYEK.
Sárga lópetrezselyem.
Smyrnium perfoliatum L. – (Gyapor.) – Kétéves. 40–100 cm. Gyökere répaszerű, kurta. Szára fölül 2–4 hártyás
éllel. Alsó levelei 2-szer szárnyasak, durván fűrészes háromosztatú levélkékkel; a felsők csaknem épek, szélesen
szárölelők, sárgászöldek. Gallérja és gallérkája nincs. Szirmai sárgák. Terméskéi szélesebbek mint a milyen
hosszúak, kétgöbűek és feketék. Terem hegyvidéki erdőkben hazánk déli felében. 5–6.
E csoportba lehetne sorolni: Herniaria (V. o. 1. r.), Polygonum (VIII. o. 1. r.), Cuscuta lupuliformis (V. o. 1. r.)
Mogyorós hólyagfa.
Staphylea pinnata L. – (Apáczabokor, fattyú pisztáczfa, hályogfa, hupolyagfa, pukkantó, rózsás ászorúfojtó,
szerencsedió, hólyagmogyoró. – Term. r.: Hólyagfafélék. Staphyleaceae.) – 18. t. 1. k. Cserje. 2–5 m. Átellenes
levelei szárnyasak, 5–7 levélkével; levélkéi hoszszúkás tojásalakúak vagy lándsásak, fűrészesek, élénk zöldek.
Csüngő virágzata fürtös. 5-szirmú pártája harangalakú, fehér; terméssé fejlődött magháza erősen felfuvódott,
hólyagszerű. Olajtartalmú magvai borsónagyságúak, barnák, fényesek. Termése megrázva (szélben is) csörög.
Terem cserjésekben, erdőszélen, főleg hazánk déli felének a hegyvidékén. 5.
Kedvelt díszcserje.
Kánya bangita.
165
NÖVÉNYEK.
Viburnum Opulus L. – (Gányafa, kányafa, hógylya- vagy pirókfa; vízi bodza. – Term. r.: Bodzafélék.
Caprifoliaceae.) – 18. t. 2. k. Cserje. 2–5 m. Átellenes levelei tojásalakúak, 3–5 karéjúak, színükön sötétzöldek,
fonákukon halványak és pelyhesek; alapjuk felé épek, karéjai durván fűrészesek. Virágzata bogernyő. A belső
virágok két ivarúak, a szélsők meddők, az utóbbiak pártája sokkal nagyobb és 5 egyenlőtlen karéjra metszett.
Termése kellemetlen szagú, piros bogyó; a madarak eszik. Terem erdők szélén, főleg vizek mentén,
Kerti alakja a labda-rózsa bangita (Viburnum roseum L. – hólabda, hórózsa, labda-virág) – csupa meddő
virágokkal. Virágzata gömbölyű.
Kemény fája esztergályosmunkákra alkalmas.
Ostormén bangita.
Viburnum Lantana L. – (Bangita, barna galagonya, gánya- vagy kányafa, iszalag, juszalag, kakasfű,
kányabegye, molnárcseresznye, ostorménfa, ostornyélfa, pepenye, zsidócseresznye. – Term. r.: Bodzafélék.
Caprifoliaceae.) – Cserje. 1·5–4 m. Átellenes levelei kevéssé szívalakúan kerekek vagy tojásalakúak;
egyenlőtlenül fűrészesek; majdnem bőrneműek, színükön kissé szőrösek, fonákukon pedig csillagszőröktől
sűrűn molyhosak. Virágzata bogernyő. Minden virág egyforma, mind kétivarú. Termései eleinte zöldek, majd
pirosak, végre feketék és kesernyés édesek. Terem gyér erdőkben, cserjésekben, szórványosan az egész
országban; a dombvidéken gyakori. 4–5.
Fája ostornyélnek, pipaszárnak alkalmas.
Fürtös bodza.
Sambucus racemosa L. – (Vörös bodza. – Term. r.: Bodzafélék. Caprifoliaceae.) – 18. t. 3. k. Cserje. 1–3. m.
Bele sárgásbarna. Átellenes levelei páratlanul szárnyasak; tojásalakú levélkéi kihegyezettek, fűrészesek. Tömött
virágzata tojásalakú vagy gömbös buga. Pártája 3–6-karéjú, sárgásfehér; porzói rövidebbek a párta karéjánál.
Bogyói élénkpirosak. Terem hazánk magasabb hegyvidéki erdeiben, főleg irtásokban. 4–5.
Szép bogyói miatt kertekbe és parkokba is ültetik.
Fekete bodza.
Sambucus nigra L. – (Fái vagy gyepűbodza. – Term. r.: Bodzafélék. Caprifoliaceae.) – Cserje. 3–10 m. Bele
fehér. Átellenes levelei páratlanul szárnyasak, levélkéi nagyobbak mint az előző fajéi, durván és élesen
fűrészesek; ritkásan szőrösek. Bogernyője rendszerint többszörösen 5–5-ágú. Igen rövid csövű pártája 6–9 mm
széles, sárgásfehér és karéjai tompák. Termése majdnem borsó nagyságú, fekete bogyó; lecsüngő kocsánykái
vérvörösek. Terem ritkás erdőkben, főleg irtásokban és emberi lakások körül az egész országban. 6–7.
Virágja izzasztó teát ad; bogyóit festésre és eledelül is használják; fája is alkalmas esztergályosmunkákra. A
nyírást birja és sövénynek is ültetik; fajváltozatait díszcserjéknek kertbe is ültetik.
166
NÖVÉNYEK.
Földi bodza.
Sambucus Ebulus L. – (Gyalogbodza. – Term. r.: Bodzafélék. Caprifoliaceae.) – Évelő. 60–150. cm. Tőkéje
terjedő. Szára évről évre elhal. Átellenes levelei szárnyasak, 5–9 mm. hosszúkás, fűrészes levélkével és lándsás
levélnemű pálhákkal. Bogernyője rendesen többszörösen 3-ágú. Pártája fehér, 8 mm. széles. Bogyói feketék;
ízét sokan szeretik, máskülönben kellemetlen szagú, sőt mérges az egész növény. Terem útak mentén, mívelt
talajon, árkok, töltések szélén az egész országban. 6–8.
Némely vidéken lekvárt és pálinkát főznek a bogyóiból és bort is festenek vele.
Sárga szömörcze.
Cotinus Coggygria Scop. – (Iszkumpia, szkumpia, parókafa, sárga szömöricze, szemercze cserszömörcze,
timárfa, szumak. – Rhus Cotinus L. – Term. r.: Szömörczefélék. Anacardiaceae.) – Cserje. 1–2·5 m. Váltakozó
levelei egyszerűek, visszás tojásalakúak. Virágzata terebélyes buga. 5 sziromlevele zöldessárga. Legtöbb virága
meddő. Termése körtealakú, a 3 bibeszál maradványával diszítve. A meddő virágok kocsánya piros szőröktől
gyapjas. Terem napos, sziklás domblejtőkön, homokbuczkákon, szórványosan hazánk déli felében. 6–7.
167
NÖVÉNYEK.
Fája festéket és borító lemezeket szolgáltat. Kérgét cserzésre használták. Bugája kedves, soká tartó dísz, ezért
kertbe is ültetik.
E rendbe helyezhető még: Rhammus (V. o. 1. r.), Drosera (V. o. 5. r.), Stellaria media (X. o. 3. r.).
Mocsári parnasszia.
Parnassia palustris L. – (Fehér májfű, gyönyörű boglárpót. – Term. r.: Kőrontófélék. Saxifragaceae.) – 18. t. 4.
k. Évelő. 15–30. cm. Tőlevelei hosszúnyelűek, szíves alappal tojásalakúak. Magános szárlevele nyeletlen,
szárölelő. Öt-szirmú pártája nagy, fehér; minden szirom előtt van egy-egy rongyosszélű és 9–13 mirigyszőrű,
porzóból alakult mellékszirom. Terem hazánk minden magasabb hegyvidékének tőzeges, süppedékes rétjein.
Helyenként az Alföldön is. 6–8.
Ide sorolható még: Drosera (V. o. 5. r.), Cerastium semidecandrum és Sagina (X. o. 5.).
5. rend: Ötbibeszálúak. Pentagynia.
Házi len.
Linum usitatissimum L. – (Term. r.: Lenfélék. Linaceae.) – 19. t. 1. k. Egyéves. 30–100 cm. Szára magános;
váltogatva álló levelei keskeny-lándsásak, kihegyezettek, 3-erűek. Kocsányai a csészénél többszörte
hosszabbak; a csésze levelei legfeljebb igen apró, egyszerű szőröktől pillásak, sohasem mirigyesek. Pártája
nagy, 5-szirmú, kék, ritkán fehér. Termése ötrekeszű, tojásalakú tok, mindenik rekesze, egy-egy hártyával ismét
csak félig szétválasztva, 10-magvú. Magja lapos és fényes barna. Termesztik főleg a hegyvidéken, a hol el is
vadul. 6–7.
Termesztik a magjából sajtolható olaj kedvéért, és a szárából készülő rost végett.
Osztrák len.
Linum austriacum L. – Évelő. 30–60. cm. Töve bokros, mindig több szárat hajt. Levele lándsás vagy keskeny,
szálas. Az egész növény kopasz. Kék szirma könnyen lehull. Legkönnyebben felismerhető elvirítás után az
ívalakban félre és legörbülő kocsányairól. Terem árkok, töltések mentén az ország déli felében. 5–6.
Sárga len.
Linum flavum L. – Évelő. 30–60. cm. Szára felső részében élesen szögletes. Levelei húsosak, kékesek; tövükön
2 barna mirigygyel. Kihegyezett csészelevélkéi mirigyesen pillásak és hosszabbak, mint a toktermés. Nagy
szirmai aranyszínsárgák, belső oldalukon kiálló narancsszínű erekkel. Terem napos, köves hegyi réteken, az
ország minden hegy- és dombvidékén. Északon ritka. 6–7.
168
NÖVÉNYEK.
Béka len.
Linum catharticum L. – (Angliai, apró, beleket indító vagy hashajtó len.) – Egyéves. Áttelelő egyéves. 8–30 cm.
Levelei átellenesek; az alsók tojásalakúak, a felsők hoszszúkásak. Vékony szára álvillásan elágazó. Virágai
aprók. Csészelevélkéi fehér mirigyszőröktől pillásak. Szirmai fehérek. Tokja akkora, mint a csésze. Terem
nedves réteken az egész országban, csak az Alföld lapályain hiányzik. 5–8.
Más honi fajok: L. extraaxillare Kit., – glabrescens Roch. (pannonicum Kern.), – hirsutum L., – nervosum W. et
K., – perenne L., – tenuifolium L., – trigynum L. (aureum W. et K.).
Kereklevelű harmatfű.
Drosera rotundifolia L. – (Napharmat, verítékfű. – Term. r.: Harmatfűfélék. Droseraceae.) – 19. t. 2. k. Kétéves.
Évelő. 10–25 cm. Levele mind tőlevél; ezek hosszúnyelűek, vaskosak és kis kerek lapos kanálkához
hasonlíthatók. Lemezük egész felülete nagy, biborszínű, hosszúnyelű mirigyekkel van megrakva. E mirigyek
ragadós pepszintartalmú nedvet választanak ki, melyre a rászálló apró rovarok ráragadnak. A levél mirigyei
ilyenkor a levél közepe felé összecsukódnak és e helyzetben mindaddig megmaradnak, míg a rovar el nem halt.
Húsevő. Virágzata keskeny kunkoros fürt. Virága fehér. Terem tőzeges, mohos lápokon hazánk minden
magasabb hegyvidékén. 7–8.
Más honi faj: D. anglica Huds.
Szíki lelleg.
Statice Gmelini Willd. – (Széki káposzta, sziki saláta. – Term. r.: Istáczfélék. Plumbaginaceae.) – 67. t. 2. k.
Évelő. 30–100 cm. Levelei bőrneműek; hosszúkás tojásalakúak, nyélbe keskenyedők és majd mindég
valamennyi szorosan a földre fekvő tőlevél. Szára kemény, leveletlen, közepétől ágas. Virágzata terebélyes,
csupa egy oldalra hajló fűzérből áll. Virága apró, csészéje hártyás, 5-szirmú pártája kék vagy lila. Terem hazánk
szíkes mezőin. 7–9.
Más honi fajok: S. cancellata Bernh., – tatarica L.
Közönséges istácz.
Armeria elongata Hoffm. – (Gombos lelleg, pázsitszeg- vagy szögfű, tengerszegély. – Term. r.: Istáczfélék.
Plumbaginaceae.) – 19. t. 3. k. Évelő. 10–30 cm. Töve bokros, gyepes. Levelei keskenyszálasak, egyerűek és
pillásak. Virágzata gömbölyű, kocsánykái akkorák, mint a csésze csöve. Külső murvái serteneműek, a belsők
csak szálkahegyűek. Pártája piros. Ültetik kertekbe, főleg virágszegélynek s helyenként »tengeri fű«-nek is
nevezik. Helyenként el is vadul. 5–9.
Más honi faj: A. alpina Willd.
E rendbe osztható még: Cerastium és Spergula (X. o. 5. r.).
6. rend: Sokbibeszálúak. Polygynia.
169
NÖVÉNYEK.
Ide sorolható: Myosurus (XIII. o. 3. r.).
5. VI. osztály: Hatporzósak. Hexandria.

A virágokban porzó és termő együtt van; a porzók száma hat, egyenlő hosszúak és szabadok.
Sóska borbolya.
Berberis vulgaris L. – (Fai- v. leány-sóska, leány-som, sóska-bokor, sóskafa, sóska-tövis, üröm-borbolya, veres
egres. – Term. r.: Borbolyafélék. Berberidaceae.) – 19. t. 4. k. Cserje. 1–2·5 m. Vesszős ágain csúcsuk felé
egyszerű, tövök felé hármas tövisek vannak. Levelei visszás tojásalakúak, élesen és pillásan fűrészesek.
Harangalakú illatos sárga virágai csüngő fürtökben fejlődnek; a virág hat szirmának mindegyikén narancsszínű
mirigy van. Termése piros bogyó. Terem erdőszélen, cserjés domblejtőkön, köves parlagokon, – homokbuczkán
is – szórványosan az egész országban. Helyenként gyakori, néhol meg – pld. az Alföldön, – nagyobb területeken
is hiányzik. 5–6.
Henye locsahúr.
Peplis Portula L. – (Fattyú porcsinfű, gémhínár, vízi madárfű. – Term. r.: Fűzényfélék. Lythraceae.) – 19. t. 5.
k. Egyéves. 8–20. Szára vagy a vízben úszik, vagy az iszapon hever, ágas és tövén rendesen gyökerező; kopasz.
Levelei átellenesek, rövidnyelűek és visszás tojásalakúak v. lapiczkásak. Virágai igen aprók, levélhónaljiak,
csaknem ülők és rózsaszínűek. Az egész növény rendesen pirosan van befuttatva. Gömbölyű toktermése a
csészéből kiemelkedik. Terem mocsaras, iszapos helyeken, nedves szántóföldeken nagyon szórványosan, de az
B) A virágtakaró pártaszerű lepel.
a) Felső állású.
Tavaszi tőzike.
Leucojum vernum L. – (Béka-, görcs-, tőzeg- v. vizi gyöngyvirág, tőzegviola. – Term. r.: Hóvirágfélék.
Amaryllidaceae.) – 20. t. 1. k. Évelő. 10–45 cm. Levelei keskeny szálasak, 14–15 mm szélesek s jóval
rövidebbek, mint az 1–2 virágú kétélü tőkocsán. Virága fehér, bókoló, kellemes illatú; a hat viráglevél
csücskének töve zöldes-sárga. Bibeszála buzogány alakúan és erősen megvastagodott. Magja sárgásbarna, kis
függelékkel. Terem nedves réteken, erdei patakok mentén, helyenként bőven, de csak a hegyvidéken. 3–4.
A keleti hegyvidéken gyakori két virágú alaknak külön neve is van: Leucojum carpathicum Herb.
Nyári tőzike.
Leucojum aestivum L. – (Kakasvirág. – Term: r.: Hóvirágfélék. Amaryllidaceae.) – Évelő. 30–60 cm. Szára 3 s
több (–7) virágú. Virágzata csaknem ernyős. Virága hasonlít az előbbeniéhez. Bibeszála megnyílt, alig
vastagodott, inkább fonalalakú. Magja fekete, függeléke nincs. Terem mocsarakban, vízenyős réteken csak a
mezei tájon, az Alföldön is; főleg hazánk nyugati részében és onnan szórványosan a Királyhágón túlig. 4–6.
Kikeleti hóvirág.
Galanthus nivalis L. – (Árvavirág, fejér tavaszika, fejér viola, Gergelynapi virág, gyócsé, gyolcsinka, tejvirág. –
Term. r.: Hóvirágfélék. Amaryllidaceae.) – 20. t. 2. k. Évelő. 10–40 cm. Tőkocsánya egy virágú; két keskeny
szálas levelének töve hártyás hüvelyben. Virága bókol; 3 belső lepellevele jóval rövidebb, zöldes és belső
oldalán mindenik egy-egy sárga, félhold alakú folttal van diszítve. Toktermése bogyószerű. Terem nyirkos
lombos erdőkben, cserjésekben az egész ország hegy- és dombvidékén; az Alföldre csak a határvidéken száll le.
Kedves tavaszi virág; kertbe is ültetik. 2–4.
Kikericsvirágú sárika.
170
NÖVÉNYEK.
Sternbergia colchiciflora W. et K. – (Őszike, vetővirág. – Term. r.: Hóvirágfélék. Amaryllidaceae.) – 67. t. 6. k.

Évelő. Virításkor nincs levele. Virága magános; alsó állású magháza hártyás, hüvelyező murvától van
körűlfogva. A lepel csöve hosszú, 1–2·5 cm., akkora mint a 6 keskeny, kis csücskökben végződő sallangja. Az
utóbbiak halványsárgák, csövük fehéres v. zöldes, a murva barnás fehér. Őszszel virágzik s a következő év
tavaszán fejleszti –18 cm. h., 2–4 mm sz. leveleit és májusban érleli 3–4 cm. h. kocsányon közvetlen a föld
színén tokterméseit. Terem cserjés, gyepes helyeken: a Pilis-Vértes hegységben, a Balaton vidékén, Zimony,
Herkules-fürdő vidékén és Moldva határán. 9–10.
Csupros nárczis.
Narcissus Pseudo-Narcissus L. – (Húsvétvirág, sárga Jakabvessző, sárga nárczis. – Term. r.: Hóvirágfélék.
Amaryllidaceae.) – 20. t. 3. k. Évelő. 15–30 cm. Tőkocsánya 2 élű, egyvirágú. Két-három erősen ormós levele
keskeny szálas, hamvas zöld. Lepelkaréjai élénksárgák, körülbelül akkorák mint harangalakú, tojássárga színű
mellékleple. Az utóbbi bodrosan csipkés. Porzói egyforma hosszúak és nagyrészt teljesen szabadok. Kedves és
elterjedt kerti virág. 3–4.
Fehér nárczis.
Narcissus poeticus L. – (Csokros havadi v. havadi virág, poéta nárczis, paczkona havadi (a telt). – Term. r.:
Hóvirágfélék. Amaryllidaceae.) – 20. t. 4. k. Évelő. 30–50 cm. Szára 2 élű, hosszában karczolt, egyvirágú.
Levelei csaknem akkorák mint a tőkocsány, keskenyszálasok, tompahegyűek. A melléklepel tálalakú, sárga,
veres fodros szélű és sokkal rövidebb mint a 6 fehér lepelkaréj. Porzói a lepellel összenőttek és nem egyforma
hosszúak. Virága illatos. Kedves kerti virág, mely helyenként elvadúl. 4–5, a havasi tájon 6–7.
Más honi fajok: N. biflorus Curt., – radiiflorus Salisb., – Tazetta L. (az első és az utolsó csak Fiume m.)
b) A virágtakaró alsó állású, 6 fogú vagy 8, ritkán 4 metszetű.
Fürtös sülyfű.
Polygonatum multiflorum (L.) All. – (Fürtös gyöngyvirág, kakastaréj, sokvirágú pecsétfű stb. (lásd a köv.
fajnál!) – Term. r.: Liliomfélék. Liliaceae) – 20. t. 5. k. Évelő. 30–60 cm. Szára hengeres, kopasz; levelei
hosszúkás kerekdedek, váltogatva egy oldalra állók. Csüngő virágfürtjei 2–6 virágúak. Leplének csöve keskeny,
középtájon gyöngén befűződve és azután tágabb mint kigömbölyödő tövén; csücskei zöldek; belső oldalukon a
porzószálak is szőrösek. Bogyója sötétkék, vagy piros. Virágának illata nincsen. Terem cserjés, sziklás nyílt
dombokon az egész országban, helyenként az Alföldön is. 5–6.
Orvosi sülyfű.
Polygonatum offcinale All. – (Erdei sülyfű, farkas csengőfű, fehérgyökerűfű, fehér hunyor, gyenge gyökér,
kakas v. pávafark-fű, pecsétfű vagy pecsétes gyökér, Salamon pecsétje, sok-bütykű, sok-térdű gyöngyvirág, sok-
térdű v. sokbütykűfű. – Term. r.: Liliomfélék. Liliaceae.) – Évelő. 12–35 cm. Szára szegletes, gyöngén íves;
domború oldalán állnak a levelei, homorú oldalán csüngnek a virágai. Levelei nagyobbak, szélesebbek és
vaskosabbak mint az előbbi fajéi. Virágai magánosak v. párosak; leplének csöve egyforma bő, vagyis hengeres.
Az egész növény, porzószálai is, kopaszok. Virágai illatosak, bogyói lila színűek. Terem sziklás, cserjés
mezőkön, az egész országban, főleg a dombvidéken. 5–6.
171
NÖVÉNYEK.
Örvös sülyfű.
Polygonatum verticillatum (L.) All. – (Pávafarkfű, pávafark gyöngyvirág. – Term. r.: Liliomfélék. Liliaceae.) –
Évelő. 30–60 cm. Szára hosszúkás vagy keskeny lándsás levelei 2–7-esével örvben állanak, visszájukon az
ereken pelyhesek, különben az egész növény kopasz. Magános vagy páros virágai kicsinyek. Bogyója piros,
végre sötétkék. Terem erdőkben a Kárpátok minden hegyvidékén. 6–7.
Más honi faj: P. latifolium (Jacq.) Desf.
Májusi gyöngyvirág.
Convallaria majalis L. – (Kakukvirág, szelencze, Szent György virága. Term. r.: Liliomfélék. Liliaceae.) – 21. t.
1. k. Évelő. 15–20 cm. Töve taraczkot hajt. Két, három tőlevele kerülékes. Egy oldalra csüngő harangalakú
virágai fehérek, kellemes és erős illatúak. Bogyói pirosak. Terem erdők, cserjések szélén, irtásokban, főleg
lombos erdőkben az egész országban. 5–6.
Kedves illatáért és szépségeért kertbe is ültetik.
Kétlevelű árnyékvirág.
Majanthemum bifolium (L.) DC. – (Kétlevelű majanta, kis gyöngyvirág, marika, május gyöngye, nőstény
gyöngyvirág, Szent-György virág, vad gyöngyvirág. – Term. r.: Liliomfélék. Liliaceae.) – Évelő. 8–20 cm.
Taraczkot hajt; szára a középen felül 2, ritkán 3, szíves tojásdad levéllel. Leveleinek visszája, valamint szára
gyéren szőrös. Apró, fehér virágai szártetőző fürtben fejlődnek. Leple csaknem tövéig 4 metszetű. 4 porzója
akkora mint a lepelkaréj. Sárgás bogyói pirosan pettyezettek. Terem nedves erdőkben, cserjésekben az egész
172
NÖVÉNYEK.
Fürtös gyöngyike.
Muscari racemosum L. – (Béka v. kígyóhagyma, györgyike, kék gyöngyvirág, kígyóvirág, mezei jáczint,
pézsmabimbó, Szent-György virág. – Term. r.: Liliomfélék. Liliaceae.) – Évelő. 10–30 cm. Hagymája mogyoró
nagyságú. Leveleinek a széle annyira begöngyölődött, hogy csaknem hengeresek; rendesen ívalakban lehajlók,
ritkán a földön heverők. Tőkocsánya kopasz. Fürtje szártetőző, tömött, tövén igen apró hártyás murvákkal.
Virága sötétkék, ritkán fehér, csaknem fordított tojásalakú; szegélye alján erősen befűződött és 6 apró, kissé
fehéres foga hátragörbült. Gyenge illatú. Terem mezőkön, füves domblejtőkön, temetőkben hazánk közép és
nyugati részében. Északon és keleten ritka; az utóbbi területen az erdélyi gyöngyike (M. transsylvanicum Schur)
helyettesíti. 4–6.
Üstökös gyöngyike.
Muscari comosum (L.) Mill. – (Kék kígyóhagyma, mezei jáczint, üstökös madártej, üstökös sárma. – Term. r.:
Liliomfélék. Liliaceae.) – Évelő. 30–100 cm. Hagymája nagy. Levelei csaknem 3 cm.-nyi szélességet is
elérhetnek. Virága 2-féle. A felsők meddők, keskenyen hengeresek, kékek és 3–6-szor hosszabb, szintén kék
vagy lila kocsányokon felálló üstököt képeznek. Az alsók ritkásan és vízszintesen elállók. Leplök csöve barnás,
tág nyilással és halványzöld, hátragörbülő fogakkal. Terem szántóföldeken, szőlőkben, cserjésekben, útak
mentén, hazánk közép és nyugati részében. Északon és keleten hiányzik. 5–6.
Hozzá hasonló a M. tenuiflorum Tausch., melynek meddő virágkocsányai csak akkorák, legfeljebb valamivel
hosszabbak mint a lepel. A lepel szűk nyilású és fogai feketebarnák. Hazánk keleti részében közönséges, nyugat
felé mindinkább ritkább.
Más honi faj: M. botryoides (L.) Mill.
173
NÖVÉNYEK.
Spárga nyúlárnyék.
Asparagus altilis (L.) Aschers. – (Ispárga, kaláris vagy kláris fű, lófark, nyúl árnyéka, nyúlnyugodó, Szent-
György lova farka. – Term. r.: Liliomfélék. Liliaceae.) – 21. t. 2. k. Évelő. 60–150 cm. Húsos mellékgyökerei
lúdtoll vastagságúak. Hengeres, húsos, pikkelyekkel megrakott fiatal hajtásait spárga néven eszszük. Ha ezeket,
meghagyják méternyi, vagy magasabb, erősen elágazó szárrá fejlődnek, melyek végső elágazásainak alakja a
tűlevelekre emlékeztet, csakhogy puha; többnyire 3–6-ával állnak csomókban igen apró, pikkelynemű levelek
hónaljában és helyettesítik a leveleket. Virágai aprók, harangidomúak, végre lecsüngők; többnyire kétlakiak, a
mennyiben a porzós virágokban a magház, a termős virágokban a porzók elsatnyulnak. Bogyói pirosak. Keletről
származik és konyhakertekben termesztik, azonban vadon is terem, homokos, cserjés, gyepes dombokon,
szántóföldeken, árkok mentén az egész országban. 6–10.
Más honi fajok: A. acutifolius L., – tenuifolius Lam.
Koczkás kotu-liliom.
Fritillaria Meleagris L. – (Koczkás hatkotu, koczkaliliom, koronaliliom, szemvirág. – Term. r.: Liliomfélék.
Liliaceae.) – 21. t. 3. k. Évelő. 15–30. cm. Szára 3–4 levelű, levelei váltogatva állanak, vályúsak,
keskenyszálasak. Virága rendszerint magános, bokoló és tojásalakú (a németek bíbicztojásnak nevezik);
hússzínű vagy sárgás, sötétpiros négyszögű foltokkal. Terem nedves réteken az egész országban, de igen
Vézna kotu-liliom.
Fritillaria tenella MB. – (Mezei kisasszony-, papucsvirág. – Term. r.: Liliomfélék. Liliaceae.) – Hasonló az
előbbihez, de két felső levele átellenesen áll. Terem hazánk délkeleti hegyvidékén. 4–5.
Koronás kotu-liliom.
Fritillaria imperialis L. – (Császárkorona, császárszakáll, koronás hatkotu, virágkorona, koczkavirág. – Term.

r.: Liliomfélék. Liliaceae.) – Évelő. 60–120 cm. Húsos, merev szára levélüstökben végződik, melynek tövéből
örvben álló nagy virágai csüngnek alá. Virágainak leple téglaszinvörös s minden levelének tövén belül nagy
kerek mézfejtője van. Termése 6 élű. Szaga nem kellemes. Hazája Perzsia és Afganisztan; nálunk elterjedt kerti
virág. – Mérges. 4.
Erdei kakas-mandikó.
Erythronium Dens canis L. – (Fogasgyökerű fű, földi piroska, kakas mándikó, kutyafoggyökér, tavaszika, veres
nyakagyar. – Term. r.: Liliomfélék. Liliaceae.) – Évelő. 8–20 cm. Gumója hosszúkás, hengeres. Két tőlevele
hosszúkás tojásalakú, hamvasszürke és barnafoltos. Leple harangalakú, rózsaszínű, fehér vagy kékes; 3 belső
sallangja tövén púpos, valamennyi végre hátragörbülő. Terem erdőkben, főleg bükkösökben, hazánk keleti
hegyvidékén szórványosan; helyenként bőven. Egyebütt ritka, 4–5.
174
NÖVÉNYEK.
Szárölelő nyelvcsap.
Streptopus amplexifolius (L.) DC. – (Nyakcsapfű, nyelvcsaponkafű, szárölelő nyakrovat, perafű, torokfű,
kocsányasodrottfű. – Term. r.: Liliomfélék. Liliaceae.) – Évelő. 30–100 cm. Szára zegzúgos. Levelei
kihegyezett tojásalakúak, szárölelők. Virágai a levelekkel szemben állanak, a kocsány azonban a levél alá görbül
és úgy látszik, mintha a virágok a levelek hónaljában fejlődnének; leple harangalakú, belül fehér, kívül zöld
vagy piros. Leple csaknem tőig 6 metszetű, visszagörbülő karéjokkal. Bogyója piros. Terem árnyas erdőkben az
erdők szélén a Babiagurától a Radnai havasokig helyenként; továbbá a bihar- és hunyadvármegyei havasokon.
6.
Pompás tulipán.
Tulipa Gesneriana L. – (Term. r.: Liliomfélék. Giliaceae.) – Évelő. 30–60 cm. Hagymás növény. Levele vályús,
kékeszöld, széle kanyargós hullámos. A tőkocsányán egyenként álló virága merőlegesen áll, lepellevelei
egyenlő hosszúak; a külsők keskenyebbek, a belsők fordított tojásalakúak. Déleurópai növény, melyet
különböző színű virágaiért kertbe ültetnek. A tulipán a magyar nép diszítési munkáiban is nagy szerepet játszik.
4–5.
Vadon termő honi fajok: T. hungarica Borb. (csak a Kazánszorosban, Orsova közelében), – sylvestris L.
Erdei tyúktaréj.
Gagea lutea (L.) Ker. – (Sárga madárliliom, madártej vagy sárma. – Gagea sylvatica Pers. – Term. r.:
Liliomfélék. Liliaceae.) – 21. t. 4. k. Évelő. 10–25 cm. Egyszerű hagymája egyetlen egy tőlevelet fejleszt, mely
csúcsán sapka formájára hirtelen kihegyesedik; szélessége 5–12 mm. Tőkocsánya 1–8 virágú. Leplének belseje
aranyszinsárga, külseje zöldes; sallangjai hosszúkásak, csúcsukon lekerekítettek. A murvája hosszúkás,
letompított hegyű. Terem erdőkben, csalitokban, televényes talajon, szórványosan hazánk hegyvidékén. Az
Alföldön eddig csak Kalocsán az érseki kertben találták. 3–5.
175
NÖVÉNYEK.
Mezei tyúktaréj.
Gagea pratensis (Pers.) Rchb. – (Gagea stenopetala Fr. – Term. r.: Liliomfélék. Liliaceae.) – Évelő. 10–20 cm.
Hagymája mellett van még két kis szabad hagymája. Rendszerint egy levelet fejleszt, mely azonban az előbbi
fajénál jóval keskenyebb és legfeljebb 5 mm. széles. 1–5 virágának kocsányai elvirítás után szétberzedők,
kopaszok. Terem réteken, szántóföldeken, útak mentén; gyepes dombokon, legelőkön az egész országban. 3–4.
Ugari tyúktaréj.
Gagea arvensis (Pers.) R. et S. – (Term. r.: Liliomfélék. Liliaceae.) – Évelő. 10–15 cm. Hagymája kettős, közös
héjba zárva. Van 2 tőlevele, melyek 0·5–2 mm. szélesek. 5–10 virága ernyőszerűen áll; kocsányai szöszösek.
Lepellevelei lándsásak; murvái kihegyezettek. Terem szántóföldeken, vetés között, általában mívelt talajon,
legelőkön az egész országban. 3–5.
Más honi fajok: G. bohemica (Zauschu.) R. et S., – minima (L.) R. et S., – pusilla (Schm.) R. et S., – succedanea
Grsb.
Turbán liliom.
Lilium Martagon L. – (Aranygyökér, csalmaliliom, erdei liliom, százrétű gyökér, török turbánt, török csalma,
vad liliom. – Term. r.: Liliomfélék. Liliaceae.) – 21. t. 5. k. Évelő. 50–120 cm. Hagymája pikkelyes. Alsó
levelei örvösek, a felsők átellenesek vagy váltogatva állók; hosszúkás lándsásak, mindkét végük felé
kihegyesedők. 5–10 virága fürtösen áll. Bókoló virágai szennyesvilágos bíborszínűek, sötét foltokkal és pillás
barázdával. Hátra tűrt lepelleveleinek a széle visszagöngyölődött. Portokjai miniumvörösek. Toktermése hártyás
élű. A tőalak kopasz, van azonban pelyhes alakja is. Terem erdőkben, cserjésekben az egész ország
Tüzes liliom.
Lilium bulbiferum L. – (Term. r.: Liliomfélék. Liliaceae.) – Évelő. 30–60 cm. Hagymája pikkelyes. Levelei
gyéren és váltogatva állanak. Majdnem mindegyiknek a hónaljában apró, fényes, fekete sarjrügy fejlődik.
Virágai függőlegesek. Leple élénk narancsszín-sárga, barna foltokkal, belseje húsos bibircsektől érdes. Terem
kaszálókon, hazánk északi és keleti hegyvidékén, helyenként. 6–7.
Népünk számos külföldi liliomfajt ültet virágos kertjébe, ezek közül a legszebb, legkedvesebb és legjelentősebb
a fehér liliom (Lilium candidum L.), ennek belül is sima, nagy virágai fehérek és kellemes illatúak.
Más honi faj: L. Jankae Kern.
Liliom hőlye.
Anthericum Liliago L. – (Ágatlan hőlye, homokliliom, sánczvirág. – Term. r.: Liliomfélék. Liliaceae.) – 21. t. 6.
k. Évelő. 30–60 cm. Szára rendesen egyszerű és legfeljebb a legbujább példányoké ágas. Levelei szálasok, 25–
40 cm. hosszúak; kihegyezettek. Tőkocsánya kopasz, hengeres, merev, fürtben végződő. Virágai csillagosak,
fehérek; minden lepellevele egyenlő. Bibeszála ívesen emelkedő, akkora mint a lepel. Tokja 3 oldalúan
tojásalakú, kihegyezett. Terem réteken, sziklás, bokros helyeken, szikár erdőkben, szórványosan hazánk északi
és keleti hegyvidékén. 5–6.
Ágas hőlye.
Anthericum ramosum L. – (Sövényvirág. – Term. r.: Liliomfélék. Liliaceae.) – Évelő. 30–80 cm. Az előbbihez
igen hasonló, de rendesen ágas s csak a legvéznább példányok egyszerűek. Minden ágát fürtös virágzat ékesíti.
Leplének belső levelei szélesebbek; bibeszála egyenes és hosszabb mint leple. Tokja 3 oldalúan gömbölyű,
szálkahegyű. Terem köves, szikár, cserjés helyeken, a mezei, valamint az alhavasi tájon. Az előbbinél sokkal
gyakoribb és hazánk minden hegy- és dombvidékén terem. 6–7.
176
NÖVÉNYEK.
Veres hagyma.
Allium Cepa L. – (Term. r.: Liliomfélék. Liliaceae.) – Kétéves. Évelő. 50–120 cm. Csöves szára a közepe alatt
hasasan fölfuvódott. Levele is csöves, hengeres, középen fölfuvódott. Virágzata igen nagy, gömbös. Kocsányai
a virágoknál 8-szor hosszabbak. Virágai fehérek: porzói még egyszer akkorák mint a leple; a belsők tövükön
erősen kiszélesedők, 3 csúcsúak. Virágai nem teremnek hagymát. Ázsiából származó fontos konyhakerti
növényünk. 6–7.
Metélő hagyma.
Allium schoenoprasum L. – (Keserű-, vagy pázsithagyma. – Term. r.: Liliomfélék. Liliaceae.) – Évelő. 15–30
cm. Szára csak tövén leveles, levelei hengeresek, csövesek, kihegyezettek, csaknem akkorák mint a szár.
Virágzata csaknem gömbös; eleinte bíborszínű hártyás, kétosztatú, buroklevéllel. A lepellevelei lila- vagy
rózsaszínűek, ritkán kékesfehérek, sötét orommal; a porzóknál hoszszabbak. Elterjedt konyhakerti növényünk.
6–7.
Medve hagyma.
Allium ursinum L. – (Kígyó- vagy poszhagyma. – Term. r.: Liliomfélék. Liliaceae.) – 22. t. 1. k. Évelő. 15–25
cm. Hagymája megnyúlt, buzogányalakú. Szára 3-szögletű; két levele hosszúnyelű, hoszszúkás, lándsás és
sötétebb szinű visszáját fölfelé fordítja. 2–3 buroklevele hamar lehull. Fehér virágai csillagosak, ernyője laza.
Lepellevelei keskenyek, kihegyezettek, a porzóknál hosszabbak. Terem árnyas erdőkben, kivált bükkösökben
hazánk minden hegyvidékén, rendesen seregesen, az egész tájékot kábító fokhagymaszaggal töltve be. 4–5.
177
NÖVÉNYEK.
A tehenek nagyon szeretik, a tejük azonban élvezhetetlenné válik tőle.
Póré hagyma.
Allium Porrum L. – (Pár- vagy szőlőhagyma. – Term. r.: Liliomfélék. Liliaceae.) – Egyéves. Kétéves. 40–100
cm. Hagymája egyszerű. Szálas levele széles (2 cm.) és lapos, a szárat közepéig körülfogja; szélén sima vagy
alig érdes. Buroklevele fölfuvódott, hosszan csőrös. Virágzata nagy, gömbös, sokvirágú; lepellevelei fehérek
vagy halványpirosak. Porzói hoszszabbak. Virágzata nem fejleszt hagymát. Konyhakerti növényünk. Hazája
valószínűleg a Földközi tenger melléke. 6–8.
Bajuszos hagyma.
Allium vineale L. – (Fekete vagy kutyahagyma. – Term. r.: Liliomfélék. Liliaceae.) – Évelő. 30–60 cm. Levele
keskeny, hengeres, tövén csöves. Hirtelen és hoszszan kihegyezett buroklevele rendszerint hamar lehull.
Ernyője sokhagymájú, és kevés és apró virágú. Virágai bíbor- vagy rózsaszínűek. A porzói és a bibeszála
hosszabb mint a leple. Fehéres héjú hagymácskáinak görbe szálkahegyük, vagyis zöld bajuszuk van. Terem
szikár, homokos dombokon, szántóföldeken, parlagokon, szőlőkben a Kárpátok déli lejtőiig szórványosan az
Kígyó hagyma.
Allium scorodoprasum L. – (Kígyó-, magvas- vagy sáshagyma, török fokhagyma. – Term. r.: Liliomfélék.
Liliaceae.) – Évelő. 50–100 cm. Főhagymája számos mellékhagymát fejleszt, melyek szára rendesen
szalagformán összeforrad. Levelei 18 mm. szélesek, szélükön érdesek. Két maradandó buroklevele hirtelen
kihegyesedik, rövidebb mint a közepes virágzat. Ernyője hagymát terem. Virágai sötétpirosak; porzói a lepelnél
rövidebbek; hagymái sötétbarnák. Terem réteken, útak mentén, cserjésekben az egész országban. Az Alföldön
csak helyenként. 6–7.
Fok hagyma.
Allium sativum L. – (Természetes r.: Liliomfélék. Liliaceae.) – Évelő. 30–100 cm. Hosszúkás fiókhagymáit
közös hártya burkolja. Hengeres szára közepéig leveles. Lapos és élökön érdes levelei, 12 mm. szélesek s csak
csúcsuk felé vályúsak. Egy darabban lehulló murvája hosszan kihegyezett. Gömbös virágzatában számos
hagyma között csak kevés, hoszszúkocsányú, szennyes fehér virágot lehet találni. Közép-Ázsiából származó
fontos konyhakerti növényünk.
Káposzta hagyma.
Allium oleraceum L. – (Érdes hagyma. – Term. r.: Liliomfélék. Liliaceae.) – Évelő. 30–60 cm. Szára közepéig
leveles. Levelei keskenyszálasak (4–5 mm. szélesek), tövükön vályúsak és hosszúhüvelyűek, csúcsuk felé
csaknem laposak és begöngyöltek. Élük érdes. Két burka közül az egyik igen hosszú. Ernyőjének hagymái közül
hosszú kocsányokon csüngnek zöldes vagy pirosasfehér virágai; lepelleveleinek hátán zöld- vagy bíborszínű
csík fut végig. Porzói akkorák mint a lepel. Terem szántóföldeken, erdők szélén, szőlőkben az egész országban;
az Alföldön nem mindenütt. Fűszernek ma aligha használják. 6–8.
178
NÖVÉNYEK.
Sárga hagyma.
Allium flavum L. – (Term. r.: Liliomfélék. Liliaceae.) – Évelő. 25–60 cm. Levelei keskenyek, 2 mm. szélesek,
félig hengeresek, később csövesek. Ernyője gazdagvirágú. Porzói és a bibeszálai kiállanak az élénk sárgaszínű
lepelből. Buroklevelei hosszúak, keskenyszálasak. Terem napos, sziklás, kivált meszes dombokon az egész
országban. Csak a legészakibb vármegyékben hiányzik. 6–8.
Bíbor hagyma.
Allium atropurpureum W. et K. – (Barnapiros hagyma. – Term. r.: Liliomfélék. Liliaceae.) – Évelő. 30–100 cm.
Levele 0·5–3 cm. széles, élén érdes. Ernyője sokvirágú, gömbölyű. Virágai bíbor-barnák, leple csillagosan
szétterülő. Terem hazánk déli felében, vetések között. Helyenként bőven. 5–6.
Más honi fajok: A. angulosum L. (acutangulum Schrad.), – atroviolaceum Boiss., – Borbásii Kern., – carinatum
L. – flavescens Bess., – Fussii Kern., – moschatum L., – obliquum L., – ochroleucum W. et K., – pallens L., –
paniculatum L. (fuscum W. et K.), – roseum L., – rotundum L., – senescens L. (montanum Schm.), – sibiricum
L., – sphaerocephalum L., – suaveoleus Jacq., – Victorialis L., – xanthicum Grsb.
Úri madártej.
Ornithogalum umbellatum. L. – (Csillagvirág, kakastej, madártejfű, tiktara, tyúktaréj, úri sárma, úri virág,
zöldcsík. – Term. r.: Liliomfélék. Liliaceae.) – 22. t. 2. k. Évelő. 7–20 cm. Hagymáját fiókhagymák veszik
körül. Levelei 2–4 mm. szélesek, zöldek, fehér középcsíkkal. Virágzata laza ernyőszerű fürt. Lepellevelei
fehérek, mindeniknek a közepén zöld sáv húzódik végig. Legalsó termő kocsányai csaknem vízszintesen
állanak. Tokja buzogányalakú, 6 egymástól egyenlő távol álló éllel. Terem réteken, szántókon, cserjésekben az
Csilláros madártej.
Ornithogalum refractum W. et K. – (Term. r.: Liliomfélék. Liliaceae.) – Évelő. Az előbbihez igen hasonló.
Hagymáját számos fiókhagyma veszi körül. Kocsányai egyenlő hosszúak és körülbelül kétszer akkorák mint az
érett termés. Az alsók hátratörtek, a végén fölfelé hajló termésekkel, melyeknek csaknem hártyás élei párjával
közelebb állanak egymáshoz. Terem útak szélén, ugarakon, szántóföldeken Zimonytól Esztergomig, a Duna–
Tisza közén szórványosan. Ritka. 5.
Konya madártej.
Ornithogalum nutans L. – (Term. r.: Liliomfélék. Liliaceae.) – Évelő. 25–50 cm. Hagymája diónagyságú.
Virágzata laza, végre lekonyuló fürt. Virágai nagyok 25–27 mm. h.; belül fehérek, kívül minden lepellevél
közepén széles szürkés-zöld sávval. Porzószálai széles hártyákká fejlődtek, nem egyformák, a külsők
szélesebbek és tompák. Magháza tojásalakú, a bibeszálnál rövidebb. Terem cserjésekben, útak, árkok szélén,
kertek és temetők körül szórványosan és csakis hazánk nyugati részében, talán csak az Ausztriával határos
vidékeken. Egyebütt a következő faj helyettesíti. 4–5.
179
NÖVÉNYEK.
Vetési madártej.
Ornithogalum Bouchéanum (Kth.) Aschers. – (Term. r.: Liliomfélék. Liliaceae.) – Évelő. 25–50 cm. Az
előbbihez nagyon hasonló; lepelsallangjai azonban kivül belül zöld csíkkal ékesek. Virágja kisebb, 20–25 mm.
h. Valamennyi porzója 3 fogú és léczszerű főerök a belső oldalon hegyes fogban végződik. Tokja gömbölyű és
akkora mint a bibeszál. Terem vetés közt, árkok és erdők szélén, hazánk északi részének kivételével, mindenütt.
Helyenként terhes gyom. 4–5.
Más honi fajok: O. collinum Guss., – comosum L., – exscapum Ten., – pyramidale L., – pyrenaicum L., –
sphaerocarpum Kern., – stachyoides Ait.
Kétlevelű csilla.
Scilla bifolia L. – (Erdei jáczint, gyöngyjáczint, kétlevelű tengeri hagyma. – Term. r.: Liliomfélék. Liliaceae.) –
22. t. 3. k. Évelő. 6–25 cm. Hagymája mogyoró nagyságú. Szára hengeres. Két (ritkán 3) levele legfeljebb 1 cm.
széles, vályús és tövén hosszan hüvelyező. Csillagos, azúrkék virágai laza fürtben fejlődnek. Kocsánykái
egyvirágúak legalább az alsók jóval hosszabbak a virágnál. Portokja sötétkék. Magjának függeléke van. Terem
ligetekben, erdőkben, kivált nyirkosabb helyeken az egész ország hegy- és dombvidékén. Az Alföldön ritkaság;
inkább csak a szélére száll le. 3–4.
Más honi fajok: S. amoena L., – autumnalis L.
C) A virágtakaró csészeszerű, átlátszó; hártyás vagy pelyvaszerű.
Béka szittyó.
Juncus effusus L. – (Bokréta vagy buglyos szittyó, szövőke, sörkefű, csetkáka. – Term. r.: Szittyófélék
Juncaceae.) – 23. t. 1. k. Évelő. 30–60 cm. Bokros. Szára fűszínzöld, fényes és egész tömegében összefüggő,
tömött béllel van kitöltve; töve barnán hüvelyezett. Némelyik csúcsán laza, buglyos virágzat fejlődik; minthogy
pedig a murva a szár folytatásának látszik, a virágzat látszólag a szár oldalán áll. Van 3 porzója. Toktermése
fordított tojásalakú, behorpadt és a horpadásban van igen rövid bibeszála. Terem mocsaras, forrásos helyeken,
rendszerint csoportosan úgy a mezei mint a hegyi tájon az egész országban. 6–8.
Fakó szittyó.
Juncus glaucus Ehrh. – (Term. r.: Szittyófélék. Juncaceae.) – Évelő. 30–60 cm. Az előbbihez hasonló, de szára
rendesen vékonyabb, merevebb, barázdált és bélállománya fiókosan üreges; szine hamvas, kékeszöld. Virágai
ecsetszerűen állanak; külső lepelleveleik rövidebbek mint a belsők, akkorák mint a három szögletű, szálkahegyű
tok, mely kerülékes, barna és fényes. Porzója 6. Terem patakok, vízerek mentén a mezei és hegyi tájon, főleg
agyagos talajon az egész országban. 6–8.
180
NÖVÉNYEK.
Fülemile szittyó.
Juncus articulatus L. – (Csírikló, fekete bütykös szittyó, fülemilefű. – Term. r.: Szittyófélék. Juncaceae.) –
Évelő. 20–40 cm. Szára kissé lapított. Legtöbb levele tőlevél; alul mind hüvelyes, szabad részük hengeres,
csöves és válaszfalaktól (könnyen kitapintható) fiókokra osztott. Virágai 3–10-ével apró csomókban fejlődnek,
melyek laza, rendszerint szétterpedő bugát képeznek. Lepellevele barna, fehéres szegélylyel; a tokja
gesztenyebarna és fényes, az előbbinél hosszabb. Terem árkokban, vízállások körül, nedves réteken az egész
országban. 7–8.
Villás-ágú szittyó.
Juncus bufonius L. – (Két-két ágú szittyó. – Term. r.: Szittyófélék. Juncaceae.) – Áttelelő egyéves. 4–25 cm.
Szára vékony, leveles és tőtől villásan ágas. Levele fonálszerű. Lepellevelei hosszabbak mint a toktermés,
lándsásak és szálkahegyűek; fehér hártyájúak, középen zöld csíkkal. Termése sárgásbarna tok.
Terem útak szélén, árkokban, nyirkos, homokos vagy iszapos helyeken az egész országban. A kerékvágásban
gyakran megtelepszik. 6–9.
181
NÖVÉNYEK.
Más honi fajok: J. acutus L., – alpinus Vill., – atratus Krock., – bulbosus L. (supinus Moench), – carpaticus
Simak., – castaneus Sm., – compressus Jacq., – conglomeratus L. (Leersii Marss.) – diffusus Hoppe, – filiformis
L., – fuscoater Schwg. et Kört., – Gerardi Lois., – Jacquini L., – maritimus L., – obtusiflorus Ehrla., –
paniculatus Hoppe, – Rochelianus R. et S., – sphaerocarpus Nees., – sylvaticus Reichard, – transsylvanicus
Schur., – trifidus L., – triglumis L.
Bogár perjeszittyó.
Luzula pilosa (L.) Willd. – (Luzula vernalis DC. – Bogár- v. Szt. Jánosbogárfű. – Term. r.: Szittyófélék.
Juncaceae.) – Évelő. 15–30 cm. Töve gyepes. Levelei hirtelen kihegyesedők, 1 cm. szélesek és fehér, hosszú
szőröktől pillásak. Virágzata bugaszerű; kocsányai elvirítás után elállók vagy hátragörbűlők. Lepellevele barna,
fehér szegélylyel. Magjának csúcsán sarlóalakú függelék látható. Terem erdős, cserjés helyeken, irtásokban,
legelőkön, az egész ország hegyvidékén. 4–5.
Mezei perjeszittyó.
Luzula campestris (L.) DC. – (Term. r.: Szittyófélék. Juncaceae.) – 23. t. 2. k. Évelő. 10–60 cm. Töve kissé
terjedő, szárlevelei nagyobbak és szélesebbek mint az előző fajé és a virágai a buga ágain nem magánosak, mint
az előbbié, hanem gömbös csomókban fejlődnek. Portokjai többszörte hosszabbak mint a száluk. A mag tövén
kúpforma függelék van. Terem erdei tisztásokon, mezőkön, ligetekben, az egész országban, az Alföldön is. 3–5.
Más honi fajok: L. angustifolia (Wulf.) Garcke, – flavescens (Host) Gaud., – Forsteri (Pers.) DC – multiflora
(Ehrh.) Lej. – spadicea (All.) DC., – spicata (L.) DC., – sudetica (Willd.) DC., – sylvatica (Huds.) Gaud.
Orvosi kálmos.
Acorus Calamus L. – (Term. r.: Kontyvirágfélék. Araceae.) – Évelő. 60–120 cm. Taraczkot hajt. Szára három
élű és oldalt álló sárgás zöld, 8 cm. hosszú hengeres torzsa-virágzatban végződik, mely fölött a hosszú,
182
NÖVÉNYEK.
levélszerű virágzati burok áll, látszólag a szár folytatásaként. Levelei fűneműek, kétsorosak, körülbelül 1 cm.
szélesek. Termése pirosas bogyó. Hazája India. Sokan Európát is hazájául tekintik. Fűszeres tőkéjéért
termesztették s elvadult. Mocsarakban, vízerekben előfordul, de nagyon szórványosan az egész országban. 6–7.
Tőkéjét fűszeres, keserű olaj tartalmánál fogva orvosi czélokra használják.
D) A virágtakaró hiányzik.
Mocsári apáczakonty.
Calla palustris L. – (Kígyófű, piros vízi bors, sárkánygyökér, sutakonty. – Term. r.: Kontyvirágfélék. Araceae.)
– Évelő. 15–30 cm. Töve taraczkot hajt. Levelei hosszúnyelűek, szíves tojásalakúak, kihegyezettek 4–11 cm.
szélesek; akkorák mint tőkocsánya. Virágzati burka kivül zöld, belül fehér. Torzsája rövid (2–6 cm.) és legalabb
részben kétivarú virágoktól végig sűrűn megrakott. Bogyója piros. Terem tőzeges mocsarakban, meglehetős
gyéren: Árva-, Liptó-, Szepes-, Besztercze-Naszód-, Maros-Torda-, Csík- és Brassóvármegyében. 5–6, ritkán.
8–9.
Tőkéje nyersen mérges, főzve vagy szárítva nem mérges és Európa északi részében szaporítják vele helyenként
a kenyérlisztet.
E rendbe sorolható még: Lysimachia thyrsiflora (V. o. 1. r.), Gentiana (V. o. 2. r.), Lythrum Hyssopifolium (XI.
o. 1. r.), Loranthus (XXII. o. 4. r.)
Kereklevelű hegyi-lórom.
Oxyria digyna (L.) Hill. – (Kétanyás lórom, makkszárny, savaska. – Term. rend.: Keserűfűfélék. Polygonaceae.)
– Évelő. 5–15. Az egész növény kopasz. Valamennyi levele tőlevél, mind hoszszúnyelű és vesealakú, szürkén
183
NÖVÉNYEK.
hamvas. Szárán apró vesealakú murvák hónaljából egynéhány levelű, virágfürtje fejlődik. Virágának leple 4,
zöldes bibéje ecsetszerű; lapos termései szélesen szárnyasak. Terem havasaink sziklás törmelékén. 6–8.
3. rend: Hárombibeszáluak. Trigynia.
Őszi kikirics.
Colchicum autumnale L. – (Ebvirág, fejes v. törpe zászpa, gólyavirág, guzsalyvirág, guzsalyülő virág, kék
kükörics, kivisics, kükercz, kükörtyén, őszike, pücsök-koma, vetővirág, zászpa kikerics. – Term. r.: Liliomfélék.
Liliaceae.) – 22. t. 4. k. Évelő. 1–3 virága levelek nélkül őszszel jelenik meg és nagyon hosszú lepelcsöve (20
cm.) csak részben bújik ki a földből; leplének harangalakúan kiszélesedő vége (6–7 cm. h. és –2 cm. sz.) 6
sallangra hasadt; lilaszínű, ritkán fehér. Porzói a lepel torkából nőnek. 3 igen hosszú bibeszála mélyen levezet a
földbe a gumó közelében fekvő magházhoz, mely a földben áttelel. Szárát, három levelét és a levelek védte
három-üregű toktermését csak a következő év tavaszán fejleszti. Termése hosszúkás kerülékes 3–4 cm, hosszú.
Terem hazánk minden hegy- és dombvidékén kivált nedves réteken és különösen meszes talajon, helyenként a
síkon is. 9–11.
Legmérgesebb növényeink egyike. Egyik oldalán lapos gumójából és magjaiból a colchicint állítják elő, melyet
gyógyszernek is használnak. Néha tavaszszal is virágzik levelesen.
Homoki kikirics.
Colchicum arenarium W. et K. – (Term. r.: Liliomfélék. Liliaceae.) Az őszi kikiricsnél minden részében kisebb.
Lepelcsöve rendszerint csak 8–10 cm. Sallangjai 3 cm. hosszúak és 3–5 mm. szélesek. Levelei is keskenyek.
Termése mindkét végén kihegyezett s rendesen csak 10–15 mm. hosszú. Terem az Alföld egészen laza vagy
kötöttebb homokján, főleg a buczkákon. 8–10.
Olyan mérges, mint az előbbi.
Más honi fajok: C. Bertolonii Stev. (Harsányhegy Baranya-m., tavaszkor virít), – pannonicum Grsb. et Schenk.
(Krassó-Szörény-m. délkeleti csücskében.)
Fehér zászpa.
Veratrum album L. – (Fehér hunyor, ördögrakolya, prüszszentőfű, sárga kükercs, tyúkbolondító, ünőcsecs. –
Term. r.: Liliomfélék. Liliaceae.) 22. t. 5. k. Évelő. 60–120. cm. Hosszában redőzött levelei kerülékesek;
fonákon puhaszőrüek; az alsók igen nagyok. Sárgásfehér virágai szártetőző bugás fürtben fejlődnek apró
kocsányokon. Leplének szeletei a kocsányoknál jóval hosszabbak. Tokja gyéren szőrös. Terem erdőkben és
kaszálókon az egész ország hegyvidékén. 7–8.
A gyökerében lévő veratrin igen erős méreg, mely hányást idéz elő és görcsöket okoz. Gyógyszerül is szolgál.
Elterjedt fajváltozata a V. Lobelianum Bernh. melynek virága sötétesen erezett, zöldszínű és lepelszeletei
keskenyebbek.
Fekete zászpa.
184
NÖVÉNYEK.
Veratrum nigrum L. – (Term. r.: Liliomfélék. Liliaceae.) – Évelő. 50–100 cm. Az előbbihez nagyon hasonló;
virágának a szine azonban fekete bibor. Virágzatának ágai molyhosak. A porzók nyele piros, toktermése kopasz.
Terem erdőkben, mezőkön az egész ország hegyvidékén, de az előbbinél jóval ritkább. 7–8.
Hegyi lónya.
Tofieldia calyculata (L.) Whlbg. – (Term. r.: Liliomfélék. Liliaceae.) – Évelő. 10–25 cm. Tőkéje hengeres,
csonka, töve gyepes; levelei töve felé sűrűn állanak, kétsorosak, 2–4 mm. szélesek, kardalakúak. Virágzata
összetett fürt, mely alsó részében néha szaggatott. Kocsánykái két murvájúak, az alsó a kocsány tövén fejlődik,
lándsás, a felső (az u. m. előlevél) csésze alakú, háromkaréjú és a lepelhez simuló. Terem nedves sziklákon,
erdőszéleken, nyírkos kaszálókon hazánk minden magasabb hegyvidékén, túl a Dunán is. 6–8.
Mocsári ál-szittyó.
Scheuchzeria palustris L. – (Term. r.: Hutszafélék. Juncaginaceae.) – Évelő. 20–30 cm. Vékony taraczkjai az
iszapban kúsznak. Szára tövén bőven leveles. Levelei szálasak, vályúsak és tövükön hüvelyszerűen
kiszélesedők. Apró virágai laza, leveles fürtben fejlődnek. Leple maradandó, zöldessárga, hosszúkás levélkéi
tövükön összenőttek. Porzói szálasak, bibéje azonban ül. Termése ferdén tojásalakú. Van 3–6 magháza. Terem
tőzeges mocsarakban hazánknak minden tőzegben gazdagabb vidékén. 5–6.
Savanyú hutsza.
Triglochin palustre L. – (Háromágúfű, hutza. – Term. r.: Hutszafélék. Juncaginaceae.) – Évelő. 15–60 cm. Töve
gyepes, minden levele tőlevél. Levelei húsosak, csak 15 mm. szélesek, vagy fonalszerűek és alsó részükben
hüvely módjára kiszélesedők. Virágzata laza fűzér; virágai aprók, sárgás zöldek. A terméskék keskeny tőből
hosszan buzogány alakúak; 6–8 mm. és rövidebb kocsánykáik a szárhoz simulók. Egy magháza 3 üregű; 3
bibéje tollas. Terem vizenyős réteken, forrásos helyeken, főleg tőzeges mocsarakban az egész országban, de
nagyon szórványosan. 7–8.
185
NÖVÉNYEK.
Sziki hutsza.
Triglochin maritimum L. – Az előbbenihez hasonló, de magháza 6 üregű, 6 bibéje kampós, termése pedig
tojásalakú. Inkább szikes, mocsaras helyeken fordúl elő. 7–8.
Sóska lórom.
Rumex Acetosa L. – (Sóska v. sóslórom. – Term. r.: Keserűfűfélék. Polygonaceae.) 23. t. 3. k. Évelő. 30–60 cm.
Szára kevés ágú. Levelei hosszúkás tojás alakúak, dárdásak, nyílas füllel, mely széles és kihegyezett; a felsők
keskenyebbek, hegyes hosszú füllel, a legfelső pedig rendesen hűvelylyel ülő; mind zöld és igen savanyú.
Kürtjei szabdalva fűrészesek. Virága kétlaki, zöld, később pirosló; hosszú szártetőző bugában. Leplének külső
szeletei termésben hátragörbülők, a belsők még egyszer akkorára megnyúlók; egy rövid csaknem 4-szegletű,
kissé legörbülő púppal; élük fogas vagy czafrangos. Terem réteken, nyírkos erdőkben az egész országban,
helyenként bőven. Fiatal levelét gyűjtik »sóska«-mártásnak, főzeléknek, zsenge hajtását is eszik a gyerekek;
kertbe is ültetik. 5–6.
Madársóska lórom.
Rumex Acetosella L. – (Juhsóska, madárlórom, mezei füles sóska. – Term. r.: Keserűfűfélék. Polygonaceae.) –
23. t. 4. k. Évelő. 10–25 cm. Az egész növény rendesen pirosan van befuttatva. Keskenyen dárdás levelének füle
eláll; pálhái szeldeltek. Virágzata karcsú, szártetőző buga. Virága kétlaki, apró. Belső lepelhasábjain púp
nincsen és nem is nőnek tovább a termés éréséig s legfeljebb akkorák mint a termés. A külsők is oda símulók;
lándsásak és czafatosak. Terem hegyi réteken, legelőkön, parlagokon, szántóföldeken, rendesen, kivált sovány
mezőkön, seregesen az egész országban. 5–8.
Bodros lórom.
Rumex crispus L. – (Bábikó, fodroslevelű lórom, hegyes v. keserű lapu, lósóska, lórom lapu, madárkása. –
Term. r.: Keserűfűfélék. Polygonaceae.) – Évelő. 60–100 cm. Alsó levelei 18–20 cm. hosszúak, valamennyi
hosszúnyelű, szélesen lándsás és hullámos, fodros szélű. Szára rendesen ágas és ágacskái pirosas virágörvökkel
vannak megrakva. Belső lepelhasábjai kerekded-szivesek, csaknem épek és legalább egyikük erősen púpos.
Terem árkok szélén, vizenyős szántóföldeken, kaszálókon az egész országban. 6–8.
186
NÖVÉNYEK.
Tavi lórom.
Rumex hydrolapathum Huds. (Folyóvizi, parti vagy vizi lórom. – Term. r.: Keserűfűfélék. Polygonaceae.) –
Évelő. 1–2 m. Szára barázdált, kevéssé ágas. Alsó levelei igen nagyok (2–4 dm. h.), különben lándsásak,
hoszszan kihegyezettek és nyélbe keskenyedők; szélük alig hullámos és aprón fodros. Levélnyele fölül lapos.
Virágzatának ágai elállók, számos virágörve zöldes pirosas. Belső lepel hasábjai nem szíves vállúak,
tojásalakúak vagy csaknem háromszögüek, tövük felé gyakran aprón fűrészesek; mindenik, vagy legalább kettő
púpos. Terem tócsák szélén, folyók holt ágaiban, főleg nádasok szélén szórványosan az egész országban. 7–8.
Sárga lórom.
Rumex maritimus L. – (Term. r.: Keserűfűfélék. Polygonaceae.) – Kétéves. 15–50 cm. Szára ágas; levelei
keskeny szálasak v. lándsásak a nyélbe keskenyedők, az alsók 22–25 cm. hosszúak. Virágörvei gömbösek,
levélhónaljiak, vagyis a virágzat a csúcsáig leveles. Belső lepelsallangok kisebbszerűek, kétszer olyan hosszúak
mint szélesek, púposak, két oldalt 1–1 az egész lepel hosszával egyenlő sertenemű foggal. Az egész növény, de
kivált a felső része termés éréskor élénk sárga. Terem árkokban, tócsák és vizek partján szórványosan az egész
országban. 7–8.
Más honi fajok: R. acutus L., – alpinus L., – aquaticus L., – arifolius All., – Baueri Aschers., – conglomeratus
Murr., – erubescens Simk., – limosus Thuill., – obtusifolius L., – odontocarpus Sándor (biformis Menyh.), –
Patientia L., – pulcher L., – sanguineus L., – scutatus L., (spanyol sóska) –, subalpinus Schur., – sylvester Lam.,
– viridis Sm. Van számos keverékfaj is; ilyenek: Balatonus Borb. (obtusifolius × Patientia), confusus Simk.
(crispus × Patientia), heteranthos Borb. (crispus × limosus), stenophylloides Simk. (maritimus × odontocarpus)
és mások.
E rendbe sorolható még: Elatine hexandra (VIII. oszt. 4. rend), Polygonum fajok (VIII. oszt. 1. rend).
187
NÖVÉNYEK.
Hat, vagy több bibeszállal.
Vízi hídőr.
Alisma Plantago L. – (Békafű, béka-kalór v. kanál, vízi méregölő, vizi útifű – Term. r.: Hídőrfélék.
Alismaceae.) – 23. t. 5. k. Évelő. 10–70 cm. Tőkéje a sárban, vagy a víz alatt az iszapban gyökerezik. Minden
levele tőlevél; ezek hosszúnyelűek, szíves-tojásalakuak, épek és rendesen 7-erűek. Ha vízbeli levelei vannak,
azok keskenyszálasak. Szára 3-szögletű. Virágzata bugás; örvös ágai hosszúak. Virága apró, rózsaszínű.
Leplének 3 külső levele csészeszerű és maradandó, 3 belső levele sziromnemű és lehulló. Van 6–22 porzója és 6
– sok terméskéje, melyek lapítottak és tányérszerű vaczkon pogácsa alakban sorakoznak. Terem iszapos,
mocsaras helyeken; sekély vízben, vagy a kiszáradt parton és árkokban az egész országban. 6–9.
Más honi fajok: A. arcuatum Michal., – parnassifolium L.
E rendbe sorolható: Triglochin maritimum (VI. o. 3. r.)
6. VII. osztály: Hétporzósak. Heptandria.

A porzók száma 7, szabadok.
Fehér bokrétafa.
Aesculus Hippocastanum L. – (Ló- vagy vadgesztenye. – Term. rendszer: Bokrétafafélék. Hippocastanaceae.) –

23. t. 6. k. Fa. 25 m. Levelei tenyeresen összetettek 7, ritkábban 5 levélkével. Levélkéi ékalakú tőből visszás
tojásalakúak, fogasok, vagy egyenetlenül kétszer fűrészesek. Virágzata merőleges buga. Szirmok fodrosszélűek,
eleinte sárga, később megpirosodó foltokkal. 3-üregű toktermése nagy, tüskés, rendesen csak egymagvú. Nagy
barnahéjú, nagy fehéresszínű köldökfoltú magja hasonlít a jóféle gesztenye makkjához, szintén
keményítőtartalmú, de nem ehető. Hazája Északi Görögország. Szépségénél fogva legkedvesebb díszfáink
egyike. Sétaterekre, utczákra sok helyen ültetik; őszszel gyakran másodszor is virít. Korán feslő nagy lombja
hamar ád árnyékot. Őrölt magját eszi a marha, fája azonban nem sokat ér. 5 –6.
Rokon fajai közül ültetik helyenként a szenynyes bíborszínű Aesculus Pavia L. és a sárgavirágú Aesculus lutea
Ait. fajokat.
Harmatos hegyékessége.
Trientalis europaea L. – (Hegy ékessége. – Természetes rendszer: Kankalinfélék. Primulaceae.) – Évelő. 5–30
cm. Taraczkot hajt. Szárának felső részében 5–7 nyeletlen; örvösen álló kerülékes levele van. A levélörv
közepéből 1–4 hosszú vékony kocsány emelkedik ki, mindenik egy-egy fehér vagy pirosas virággal. Pártája 7-
188
NÖVÉNYEK.
metszetű, tövén sárga. Toktermése 7 hátragörbülő kopácscsal nyílik. Terem havasok lápos, cserjés rétjein: Árva,
Liptó, Szepes, Gömör, Ung és Bereg vármegyében. 5–7.
E rendbe sorolható még: Calla (VI. o. 1. r.), Gentiana (V. o. 2. r.), Lysimachia thyrsiflora (V. o. 1. r.).
7. VIII. osztály: Nyolczporzósak. Octandria.

A) A virág hiánytalan, a párta 5-szirmú, alsó állású. Fák vagy cserjék.
Hegyi juhar.
Acer Pseudoplatanus L. – (Fehér, fürtös vagy közönséges juhar, igar vagy iharfa, juhar, jávor. – Term. r.:
Juharfélék. Aceraceae.) – Fa. 25 m. Keresztben átellenes levelei szíves vállból ötkaréjúak, az alsók kisebbek és
mindenik tompahegyű; fonákon kékeszöldek. Virágzata bogernyőcskékből összetett hengeres és csüngő fürt,
melynek virágai a levelek kifejlődése után nyílnak. A lehulló csésze is pártaszerű; mindkettő sárgás-zöld. A
porzós virágokban a porzók jóval hosszabbak, mint a kétivarú virágokban, még egyszer akkorák, mint a párta.
Termése kettős szárnyas-termés, előre álló, gyakran egyenközű szárnyakkal; makkja oldalt erősen kidomborodó.
Terem hazánk minden magasabb hegyvidékén; sok helyen ültetik is sétaterekre és utczákra. Fája fehér, nem
vetemedik és különböző czélra, pl. faragásra, czipőszegre igen értékes. 5–6.
Jókori juhar.
Acer platanoides L. – (Csenkfa, hegyeslevelű juhar, korai, platán vagy töklevelű jávor. – Term. rendszer:
Juharfélék. Aceraceae.) – 24. t. 1. k. Fa. 25 m. Levelei 3–7, de rendesen 5-karéjúak, erősen szívesvállúak;
karéjaik öblösen fogasok, fogaik erősen kihegyezettek, mindkét lapjokon egyformán és élénken zöldek. Virágai
a levelek kifejlődése előtt nyílnak és felálló bogernyőt képeznek. Terméskocsánya hosszú, makkocskája lapos,
189
NÖVÉNYEK.
szárnyai annyira szétterpedők, hogy csaknem egyenes szöget képeznek. A porzós virágok porzói csak akkorák,
mint a sziromlevelek. Terem hazánk minden hegyvidékén. Ültetik utczákra és sétaterekre is. Fája körülbelül
ugyanolyan értékű, mint az előbbenié. 4–5.
Mezei juhar.
Acer campestre L. – (Csipkejuhar, fodorjávor. – Term. r.: Juharfélék. Aceraceae.) – Fa. 15 m. Igen gyakran csak
cserje, melynek ágai paraélektől sokszor szögletesek. Levele csak 3–7 cm. hosszú; többnyire 5-karéjú. Virágzata
felálló, majd lekonyuló bogernyő, porzós és kétivarú virágokkal. Makkja lapos, szárnyai egyenes szög alatt
elállók.
Levelének karéjozottsága és visszája, valamint a termés molyhossága alapján számos alfajt különböztetünk meg.
A legfontosabbak ezek közül: A. hebecarpum DC. (tomentosum Kit.), melynek még az érett termésmakkja is
erősen molyhos; A. leiocarpum Tsch. (austriacum Tratt.), melynek a termése már fiatal korában is teljesen
kopasz. Terem erdőszélen, gyepükben az egész országban, főleg hazánk lapályain. Sövénynek is alkalmas. Fája
igen értékes. 4–5.
Franczia juhar.
Acer monspessulanum L. – (Háromújjú vagy háromkaréjos juhar. – Term. rendszer: Juharfélék. Aceraceae.) –
Fa. 5 m. Levele csak 2·5–4 cm. hosszú és csaknem kivétel nélkül három-karéjú. Valamennyi bőrnemű, színén
fényes zöld, tövén kevéssé szíves vagy lekerekített, széle ép, vagy kikanyarított. Virágai felálló, majd lekonyuló
bogernyőben fejlődnek s kileveledzéskor nyílnak. Kopasz termése gyakran pirosan van befuttatva; szárnyai
előre állanak, csaknem egyközűek. Terem Fiume mellett. Kertbe is ültetik. 4–5. Fája értékes.
Két alakja Orsova körül fordul elő: az A. rumelicum Grsb. egymásra boruló vagy épen keresztbe álló zászlókkal
és az A. ibericum MB., melynek termései nagyobbak és levélkaréjai 1–2-fogúak.
190
NÖVÉNYEK.
Feketegyűrű juhar.
Acer tataricum L. – (Fekete gyűrű-, tatárjávor. – Term. rendszer: Juharfélék. Aceraceae. – Fa. 6 m. Levele ép,
szíves vállból tojásalakú; kihegyezett, egyenetlenül és kétszer fűrészes, alig karéjos; erezete szárnyas. Virágzata
felálló; bogernyőkből összetett fürt. Csészéje sárgás, szirmai fehérek. Termésének szárnyai egyközűek, pirosak.
Terem hazánk dombos és sík vidékén. Nem fordul elő az északi és északkeleti hegyvidéken. Fája kivált
faragásra és ostornyelek készítésére értékes. Díszcserjének is ültetik. 5–6.
Más honi fajok: A. hungaricum Borb., – marsicum Guss., – obtusatum W. et K.; az A. Negundót lásd a XXII.
osztályban.
191
NÖVÉNYEK.
B) A virág hiánytalan; párta 4-szirmú (csak a végső virágon van 5 szirom), alsó állású. Félcserjék.
Szagos ruta.
Ruta graveolens L. – (Kerti ruta, virnáncz. – Term. rendszer: Rutafélék. Rutaceae.) – Évelő. Cserje. 30–80 crn.
Az egész növény sötétzöld, hamvas, mirigyesen pontozott és sajátságos illatú. Levelei 2–3-szor szárnyasak;
levélkéi hoszszúkásak, a végsők viszszás tojásalakúak, szálkahegyűek. Szirmai zöldessárgák, bodrosszélűek,
192
NÖVÉNYEK.
begöngyölődöttek. Déleurópai orvosi és fűszer-növény; helyenként kertbe is ültetik, – temetőkbe is – és néhol el

is vadul (pl. szőlőkben). 6–8.
Rokona a török pirosító (Peganum Harmala L. – Term. r.: Zygophyllaceae) mely a török uralom emlékeképen
ma is díszlik néhány bokorban fővárosunk Gellért hegyén.
C) A virág hiánytalan; a párta 4-szirmú, de felső állású.
Keskenylevelű fűzike.
Chamaenerium angustifolium (L.) Scop. – (Csővirág, csőviríts, kis oleánder, nyeles virág, olender kóró. –
Epilobium angustifolium L. – Term. rendszer: Ligetszépefélék. Onagraceae.) – 24. t. 2. k. Évelő. 60–160 cm.
Szára ritkán ágas. Felső részében a kocsányokkal együtt pelyhes. 1·5–2 dm. hosszú és 3–4 cm. széles levelei
váltogatva állanak, lándsásak, épek vagy gyengén mirigyesen fogasak; fonákukon kiemelkedő érhálóval. Szép,
nagy, bíborszínű virágai hosszú és karcsú fürtöt alkotnak. A csésze karéjai hátragörbülők. Az egy körben álló
porzók és a bibeszál is legörbített. 4–8 cm toktermése kevéssé selymes: magja szőrös. Terem erdőirtásokban,
vágásokban bokros lejtőkön, hazánk minden hegy- és dombvidékén. 7–8.
Vízparti fűzike.
Chamaenerium palustre Scop. – (Epilobium Dodonaei Vill. – rosmarinifolium Haenke. – Term. rendszer:
Ligetszépefélék. Onagraceae.) – Évelő. 30–100. cm. Keskeny szálas leveleinek fonákán nincs kiemelkedő
érhálózat. Virágzata kurta. Szirmai pirosas ibolyaszínűek. Porzói egy körben állanak; bibeszála csak tövén
szőrös, és akkora, mint a leghosszabb porzója. Terem folyók és hegyi patakok köves partján, töltéseken hazánk
egész hegyvidékén; az előbbinél azonban jóval ritkább. 7–8.
Borzas derécze.
Epilobium hirsutum L. – (Piros csővirics. – Term. rendszer: Ligetszépefélék. Onagraceae.) – Évelő. 100–150
cm. Tőkéje őszszel húsos taraczkokat hajt. Szára hengeres, mirigyes és hosszabb, egyszerű szőröktől borzas.
Valamennyi levele szárölelő, kissé lefutó és aprón fűrészes. Tölcséres virágai nagyok, szirmai 1–2 cm.
hosszúak, bíborszínűek, ritkán fehérek. Porzói két körben állnak. Terem árkok mentén, patakok, vizerek partján
193
NÖVÉNYEK.
Apróvirágú derécze.
Epilobium parviflorum Schreb. – (Kisvirágú nyeles virág. – Term. r.: Ligetszépefélék. Onagraceae.) Évelő. 20–
100 cm. Szára egyszerű szőröktől borzas, vagy puhaszőrű. Levelei lekerekítettek, keskenyedő tővel ülők, esetleg
igen rövid nyelűek, de sohasem szárölelők és nem futnak le. Virágai kisebbek az előbbeniéinél legfeljebb 1 cm.
hoszszúak; szára elvirítás után tőlevélrózsákat hajt, melyek később gyökereznek. Terem árkok szélén, vizek
partján, füzesekben, az egész országban. 6–7.
Hegyi derécze.
Epilobium montanum L. – (Term. rendszer: Ligetszépefélék. Onagraceae.) – Évelő. 15–60 cm. Szára rövid és
odasimuló szőröktől borzas. Lándsás és egyenetlenül fűrészes levelei a szár közepéig rendszerint átellenesen
állnak; az alsók rövid nyelűek. Virágzata gyakran bókol. Szirmai visszás szívalakúak, 0·8–1 cm. hosszúak,
rózsaszínűek (ritkán fehérek) és még egyszer akkorák, mint a kihegyezett csészelevelek. Szára őszszel rövid
leveles hajtásokat fejleszt. Nő erdőkben, cserjésekben, hazánk minden hegy- és dombvidékén. Több helyt
előfordul az Alföldön is. 6–8.
Más honi fajok: E. adnatum Grsb., – alpestre Jacq., – alsinefolium Vill., – anagallidifolium Lam., – collinum
Gmel., – Lamyi F. Schultz., – lanceolatum Seb. et M., – nutans Schmidt, – obscurum. Schreb., – palustre L., –
roseum Schreb. – Nő továbbá hazánkban számos keverékfaj; ilyenek: E. Gejnae Simk. (collinum × obscurum), –
heterocaulon Borb. (montanum × roseum), – mixtum Simk. (adnatum × parviflorum), – pycnotrichum Borb.
(hirsutum × parviflorum) és mások.
194
NÖVÉNYEK.
Közönséges ligetszépe.
Oenothera biennis L. – (Csészekürt, idegen sárga viola, kétesztendős borgyökér, ligetéke, ligetékessége,
rapontikagyökér, zeller. – Term. r.: Ligetszépefélék. Onagraceae.) – 24. t. 3. k. Kétéves. 60–100 cm. Szára rövid
és puhaszőrű, csak elvétve találhatók hosszabb bibircseken nyugvó szőrök is. Levelei váltogatva állanak;
hosszúkásak és kissé fűrészesek. Nagy kénszin-sárga és kellemes illatú virágai hosszú, szártetőző füzért
képeznek. Szirmai 2–3 cm. hosszúak. Vaskos toktermése 4 cm. hosszú. Északamerikai növény. Salátának
alkalmas gyökeréért és mint kerti virágot sok helyt ültetik; vizek partján, homok buczkákon, vasúti töltéseken
vadon is terem szórványosan az egész országban. Virága este nyílik, hirtelen feslését érdekes megfigyelni. 6–8.
D) A virág hiánytalan; a párta forrt-szirmú és alsó állású.
Kései gyíkpohár.
Blackstonia serotina (Koch) Beck. – (Chlora serotina Koch. – Term. r.: Tárnicsfélék. Gentianaceae.) – Egyéves.
10–40 cm. Az egész növény kékesen hamvas. Szárlevelei tojásdad-lándsásak v. lándsásak és lekerekített
vállukon összenőttek. Középső virágait az oldalsók hosszan túlnövik: virágzata bogernyős. Szirmai 10–15 mm.
hosszúak, sárgák, kihegyezett kerülékesek és a háromerű csészehasábnál hosszabbak. Tokja 7–10 mm. hosszú.
Terem kissé szíkes, homokos, vízállásos helyeken, szórványosan hazánk nyugati felében, főleg a Duna-Tisza
közén. 8–9.
Más honi faj: B. perfoliata (L.) Huds. (?).
Közönséges csarap.
Calluna vulgaris (L.) Salisb. – (Avarfű, avarhanga, csarab, czipor, hangafa, parlagi fagyal, repcsénfű,
repcsénpárlep, téli zöld, vad cziprus. – Term. r.: Hangafélék. Ericaceae.) – 24. t. 4. k. Cserje. 30–90 cm. Sűrűn
bokros. Levelei fedelékesen állanak 4 sorban, keskenyek, rövidek és tövön kissé nyilasak. Apró, biborszínű
virágai egyoldalra konyuló megnyúlt fürtben fejlődnek. Csészéje 4 metszetű, pártaszerű és hosszabb a pártánál.
Portokjainak kis függelékök van. Tokja 4 üregű. Terem szikár, homokos fenyvesekben, főleg a dombvidéken,
szórványosan Pozsonytól Krassó-Szörényig. Nagyobb mennyiségben csak helyenként jelenik meg, pld. Turócz-
és Szepesvármegyében. Túl a Dunán ritka. Németországban nagy területeket borít és külön formácziót alkot.
Erdőkben gyom. A méhek szeretik. 8–9.
Magyar Bruckenthalia.
Bruckenthalia spiculifolia Satisb. – (Term. r.: Hangafélék. Ericaceae.) – 66. t. 6. k. Cserje. 20 cm. Szára
lecsepült, sűrűn bokros és nagyon leveles. Levelei 4–6 mm. hosszúak, 1 mm. szélesek és négyesével örvöt
képeznek; szélök pillás. Virágai végálló, sűrű vörös fűzérben fejlődnek. Kocsánykái vékonyak, bókolók. Virága
2 mm. hosszú; pártája gömbös, harangalakú és még egyszer akkora mint a csésze. Mindkettő 4 fogú. Bibeszála
hosszan kiáll. Illata kellemes. Terem havasi legelőkön hazánk délkeleti hegyvidékén. Helyenként gyakori és
néhol 7–800 m. tengerfölötti magasságra is leszáll. (Brassó.) 7–9.
Hamvas hanga.
195
NÖVÉNYEK.
Erica cinerea L. – (Term. r.: Hangafélék. Ericaceae.) – 24. t. 5. k. Cserje. 30–60 cm. Szára igen ágas. Levelei
hármasával állanak, kopaszok, keskenyek, hegyesek és szélük éles, fonákuk púpos. Az ágak és a kocsányok
szürkén molyhosak. Virágai sűrű végálló fürtökben fejlődnek; biborszínűek. A portokok a tojásalakú pártába
vannak zárva. Terem Európa észak-nyugati részében; hazánkban nem fordúl elő. 6–7.
Nálunk előfordúl még a cseplesz hanga, az Erica carnea L. (Alacsony Tátra, Fiume.)
E) A virág hiánytalan; a párta forrt-szirmú de felső állású.
Fekete áfonya.
Vaccinium Myrtillus L. – (Fenyves bogyó, havasi meggy, kukojsza. – Term. r.: Hangafélék. Ericaceae.) –
Cserje. 15–80 cm. Ágai zöldek, élesen szögletesek. Levelei tojásalakúak, aprón fűrészesek, őszszel lehullók.
Virágai magánosan, vagy párosan fejlődnek a levelek hónaljában; lilásak és gömbölyűek, fogaik hátragörbűltek.
A csésze csak mint 5 fogú szegély van meg a magházon. Bogyói hamvasfeketék, ritkán fehérek. Terem ritkás
erdőkben, cserjésekben hazánk nyugati, északi és keleti hegyvidékén. Erdőben gyom. Bogyói igen jó izűek és
egészségesek. Sokfélekép készítik el; liqueurt és bort is készítenek belőlük és festenek velük. 5–6.
Hamvas áfonya.
Vaccinium uliginosum L. – (Mocsári fenyves-bogyó. – Term. r.: Hangafélék. Ericaceae.) – Cserje. 30–120 cm.
Az előbbihez hasonló; ágai hengeresek, az egész növény szürkébb; levelei vékonyabbak, visszás tojásalakúak,
épek, fonákon kékesszürkék. Tojásalakú virágai apróbbak, fehérek v. pirosak. Bogyói hamvasfeketék. Terem
összes havasaink tőzeges lápjain. Bogyója kevésbbé jóízű. 5–6.
Veres áfonya.
Vaccinium Vitis idaea L. – (Fojmincz, kövimálna. – Term. r.: Hangafélék. Ericaceae.) – 25. t. 1. k. Cserje. 10–
20 cm. Szára lecsepült. Levelei örökzöldek, bőrneműek, visszás tojásalakúak, fonákukon fekete mirigyektől
pontozottak, a szélök visszagöngyölt és mirigyes. Virága fehér v. hússzínű. Csészeszegélye 4 metszetű,
bibeszála kinyílik; apró fürtjei csüngők. Bogyója fehéres, később skárlátpiros. Terem szárazabb tőzegen, sziklás,
szikár erdők nyíltabb helyein és szélén, Nyitrától Krassó-Szörényig szórványosan. Túl a Dunán ritka. Bogyója
kellemes savanyú ízű; befőttnek is használják. 5–6.
Tőzeg áfonya.
Vaccinium Oxycoccos L. – (Bábaszőlő, foltos áfonya, moha-, sav-, tőzeg- vagy varjúbogyó. – Oxycoccos
palustris Pers. – Term. r.: Hangafélék. Ericaceae.) – Cserje. 15–30 cm. Vékony, fonalnemű szára a földre
csepült. Örökzöld levélkéi hoszszúkás tojásalakúak, fonákukon fehéresek, szélük pedig visszagöngyölt. Apró
virágai hosszú, piros és puhaszőrű kocsányokon bókolnak; sziromkaréjai elállók. Piros bogyói savanyúak és
csak a fagy érte után élvezhetők. Terem tőzegen, hazánk havasi vidékein. 7–8.
196
NÖVÉNYEK.
F) A virág hiányos; a lepel alsó állású.
Farkas boroszlán.
Daphne Mezereum L. – (Borsóska, csipős v. mérges borostyán, farkas bors, farkas hárs, gyalog olajfa, gyolcsfa,
méregpuszpáng, tetűfa. – Term. r.: Boroszlánfélék. Thymelaeaceae.) – 25. t. 2. k. Cserje. 30–120 cm. Fája
czitromszínsárga. Levelei az ágacskák végén csomóban állanak, hosszúkásak. Virágai hármasával állanak,
bibor- v. lila-, ritkán fehérszínűek, a levelek feslése előtt nyílnak és első pillanatra az orgonafa virágjára
emlékeztetnek. Lepelkaréjai akkorák mint a csövük. Illatuk édes. Borsónagyságú bogyói skárlátpirosak. Terem
árnyas, nyirkos erdőkben hazánk minden hegyvidékén. 2–3.
Egyike hazánk legmérgesebb növényeinek. Hólyaghúzó hatása is van. A méhek szeretik.
Henye boroszlán.
Daphne Cneorum L. – (Rozmaring boroszlán, jóillatú farkashárs, kőrózsácska, télizöld boroszlán. – Term. r.:
Boroszlánfélék. Thymelaeaceae.) – Cserje. 10–30 cm. Szára heverő, ágai legalább fiatalon pelyhesek. Örökzöld
levelei ékalakú vállból keskenylándsásak, bőrneműek. Virágai szártetőző ernyős csomókban fejlődnek;
rózsaszínűek v. fehérek. Lepelkaréjai csak félakkorák mint 6–10 mm. hoszszú csövük. Bogyói sárgásbarnák.
Virága illatos. Terem köves, sziklás lejtőkön, gyepes mészsziklákon, gyér erdőkben szórványosan az ország
déli, illetőleg nyugati részének dombvidékén; a Nyírség homokján is. Mérges. 5–6.
Más honi fajok: D. alpina L., – arbuscula Èelak., – Blagayana Freyer, – Laureola L.
Kígyós keserűfű.
Polygonum Bistorta L. – (Anyafű, kígyógyökér, kígyótrank v. tráng, sárkányfű, tekertgyökerűfű. – Term. r.:
Keserűfűfélék. Polygonaceae.) – 25. t. 4. k. Évelő. 30–90 cm. Újjnyi vastag tőkéje kígyózva kúszik. Szára
egyszerű, levelei tojásalakúak, fonákon kékesek. Piros virágai tömött hengeres fűzérben fejlődnek. Porzói a
lepelnél hosszabbak. Terem vizenyős réteken hazánk minden magasabb hegyvidékén: Pozsonytól Krassó-
Szörényig és Vasvármegyében. A havasokra is felmegy. 6–8.
Vidra keserűfű.
Polygonum amphibium L. – (Kéttanyás czikszár, vizi göcsfű. – Term. r.: Keserűfűfélék. Polygonaceae.) – Évelő.
30–150 cm. Szára rendszerint a vízben úszik, ritkán felemelkedő vagy függőleges. Levelei hoszszúkás tojás
alakúak, vagy lándsásak, bőrneműek, rendesen a víz színén úsznak. Tömött, szártetőző virágfüzérei egyenként
állók, hengeresek és rózsaszínűek. Csak 5 porzója van. Termése mind a két oldalán púpos. Terem mocsarakban,
árkokban, folyók holt ágaiban az egész országban. Ha a víz elapad, egyenesszárú, egyenletesen leveles növény
válik belőle, ezért kéttanyás, kétéltű. 6–8.
197
NÖVÉNYEK.
Baraczklevelű keserűfű.
Polygonum Persicaria L. – (Balhafű, baraczklevelűfű, disznóhunyor, ebgyömbér, göcsfű, göcsinda, hódos

czikszár, légyfű, vízi bors, vizi hunyor. – Term. r.: Keserűfűfélék. Polygonaceae.) – 25. t. 3. k. Egyéves. 30–100
cm. Ágas szára gyakran pirosra van futtatva, minden ága végén egy-egy virágfüzérrel. Levelei hosszúkásak,
lándsásak, sötét fűszínzöldek, középen félholdalakú, sötétbarna folttal; visszájok mirigytelenül pontozott.
Kürtjei sertésen pillásak. Virágzata élénkpiros, leple és kocsánya síma, mirigytelen. Termése vagy mindkét
oldalán lapos, vagy egyiken púpos. Terem árkok mentén, szántóföldeken, vizenyősebb részeken az egész
országban. 7–9.
Borsos keserűfű.
Polygonum Hydropiper L. – (Vízi bors, vizi hunyor, ebgyömbér stb. – Term. r.: Keserűfűfélék. Polygonaceae.) –
Egyéves. 30–50 cm. Szára a tövén gyakran lecsepült és gyökerező, szárcsomói sokszor dagadtak. Az egész
növény csípős borsízű. Levelei lándsásak, kürtjei pillásak, különben kopaszok. Virágzata karcsú; bókoló füzér;
leple zöld, szélén fehéres v. piros, esetleg egészen piros és mirigyesen pontozott. Porzóinak a száma rendesen
csak 6. Termése egyik oldalán erősen púpos és durván szemcsés. Terem árkokban, nedves réteken, nyirkos
parlagokon az egész országban. 7–9.
Levével legyek ellen óvják helyenként a háziállatokat.
Porcsin keserűfű.
Polygonum aviculare L. – (Disznópázsit, nagy porcz- vagy porcsfű, porczogó pázsit, porcsin czikszár,
százbötykőjű fű, térdkötőfű, tetemadó, tetemtoldó fű, véraltató porcsin. – Term. r.: Keserűfűfélék.
Polygonaceae.) – Egyéves. 20–50 cm. Vékony, fonalszerű szára többnyire lecsepült. Ágai csúcsukig levelesek.
Levelei keskenyek, szélökön érdesek és legalább is hosszabbak a czafatos kürtöknél, melyek két felé hasadtak.
Virágai (2–4) a levelek hónaljában, még a legfelsőbbekében is. A leple zöld, szélén bíbor vagy fehér, a termést
nem zárja be. Terem mívelt talajon, utakon, utak szélén az egész országban. 6–10.
198
NÖVÉNYEK.
Szulák keserűfű.
Polygonum Convolvulus L. – (Folyóka, szulák hariska, szulák haricska vagy czikszár, vad haricska. – Term. r.:
Keserűfűfélék. Polygonaceae.) – Egyéves. 15–100 cm. Szára csavarodva kúszik. Levelei hosszúnyelűek, szíves
és nyilas vagy csaknem nyilas vállból tojásalakúan kihegyezettek; épek. Zöld virágai apró, laza csomókban
fejlődnek a levelek hónaljában; a felsők laza füzért képeznek; kocsánya rövidebb mint a termés leple; külső
lepelkaréjai ormósak. Terem mívelt talajon, vetés között, ugarokon, szőlőkben, kertekben, az egész országban.
7–10.
Homoki keserűfű.
Polygonum arenarium W. et K. – (Term. r.: Keserűfűfélék. Polygonaceae.) – Egyéves. 20–50 cm. Szára igen
ágas, bokros, ágai vesszősek, kemények, az alsók rendesen lecsepültek. Keskeny levele 1–2 cm. hosszú, 1–2
milliméter széles. Kevéslevelű. Keskeny és megszaggatott virágfüzérei csúcsig leveletlenek. Kürtje 6-erű,
eleinte kéthasábú, végre sok sallangú; töve piros; a bütykök is pirosak. A lepel rózsaszínű. Termése 3-élű,
fényes fekete, finoman szemcsézett. Terem hazánk Alföldjének homokján. A homoki szőlőkben kellemetlen
gyom. 7–9.
Kerti virágnak ültetik sok helyt az ázsiai ékes keserűfüvet (P. orientale L.). Egyéb nevei: karmazsinvirág,
ősziboroszlány, pókamérge, pulykaorr, vörös gyöngyvirág stb.
Más honi fajok: P. alpinum All., – Bellardi All., – danubiale Kern., – dumetorum L., – graminifolium Wierzb., –
lapathifolium L., – minus Huds., – mite Schrk., – patulum MB., – tomentosum Schrk., – viviparum L. –
Keverékfaj például a subglandulosum Borb. (subhydropiper × minus) stb.
199
NÖVÉNYEK.
Közönséges pohánka.
Fagopyrum sagittatum Gilib. – (Hajdina, haricska vagy hariska, kruppa, tatár búza, tatárka. – Polygonum
Fagopyrum L., Fagopyrum esculentum Mönch. – Term. r.: Keserűfűfélék. Polygonaceae.) – 25. t. 3. k. Egyéves.
200
NÖVÉNYEK.
15–50 cm. Szára rendesen piros. Levelei szíves és nyilas vállból kihegyezettek. Virágai fehérek vagy
rózsaszínűek; szártetőző és levélhónalji bogernyőkben. Termése háromélű és épélű makkocska. Hazája Közép-
Ázsia. A hegyvidéken általában vetik. Használják darának, eleségnek, lisztet szaporítanak vele, méhlegelőnek is
vetik. 6–8.
Tatár pohánka.
Fagopyrum tataricum (L.) Gaertn. – (Tatárbuza. – Polygonum tataricum L. – Term. r.: Keserűfűfélék.
Polygonaceae.) – Egyéves. 30–75 cm. Szára zöld; levelei rendszerint szélesebbek, mint hosszúak; leple zöldes.
A termés élei kanyargósan fogasok. Makk héja keményebb. Ma már nem, vagy alig termesztik. Inkább csak
mint gyom fordul elő elvadulva vetés között. Hazája Szibéria. 7–9.
E rendbe sorolható a Calla (VI. o. 1. r.), Geranium (XVI. o. 2. r.), Monotropa (X. o. 1. r.), Paris (VIII. o. 4. r.),
Trientalis (VII. o. 1. r.).
Arany veselke.
Chrysosplenium alternifolium L. – (Term. r.: Kőrontófélék. Saxifragaceae.) – 26. t. 1. k. Évelő. 5–15 cm.
Taraczkot hajt. Szára háromélű. Váltogatva álló levelei vesealakúak. Felső levelei sárgászöldek. Apró virágai
aranyszínsárgák. Csészéje rendesen 4-metszetű, csak a középső virágon többnyire 5 felé hasadt, félig felső
állású s 2 szembe álló karéja kisebb. Szirma nincs. 4 porzója tövig hasadt. A középső virágban gyakran 5 porzó
fejlődik, ezek is kétfelé hasadtak. Terem forrásos helyeken, árnyas erdőkben, patakok partján, az egész ország
hegy- és dombvidékén. Az Alföldön nem fordul elő. 3–4.
Más honi fajok: Ch. alpinum Schur., – oppositifolium L.
E rendbe sorolható: Agrimonia (XI. o. 2. r.), Moehringia (X. o. 3. r.), Fagopyrum (VIII. o. 1. r.), Polygonum
(VIII. o. 1. r.), Scleranthus (X. o. 2. r.), Ulmus (V. o. 2. r.).
E rendbe sorolható a Fagopyrum (VIII. o. 1. r.) és némely Polygonum (VIII. o. 1. r.), Alsine, Moehringia Silene,
Stellaria (X. o. 3. r.).
Négylevelű varjuszem.
Paris quadrifolia L. – (Csillagfű, csillárfű, cziklár, farkasszőlő, rókaszőlő, négylevelű csilla, párizsfű. – Term.
r.: Liliomfélék. Liliaceae.) – Évelő. 15–45 cm. Szára egyszerű, rendszerint 4 örvösen álló, kerülékes vagy
visszás tojásalakú levéllel és egy szártetőző zöld virággal. A maradandó lepel sallangjai vízszintesen elállók; a 4
külső 2–3 cm. hosszú és csészeszerű, a 4 belső sokkal keskenyebb és inkább pártanemű. Kékesfekete bogyója
négyüregű, héja ránczolt. Terem árnyas erdőkben, nyirkos cserjésekben, hazánk minden hegy- és dombvidékén.
Mérges. 5–6.
201
NÖVÉNYEK.
Közönséges pézsmaboglár.
Adoxa moschatellina L. – (Békaboglár, békavirág, koczkagyöngy. – Term. r.: Pézsmaboglárfélék. Adoxaceae.) –

Évelő. 8–12 cm. Tőkéje pikkelyes. Alsó levelei hosszúnyelűek, 3-osztatúak, széles, háromkaréjú levélkékkel.
Apró, zöldes és pézsmaillatú virágai gömböcske vagy koczka alakú virágzatot képeznek. Csészéje félig felső
állású; a végső virágok csészéjének szegélye két-karéjú, az oldalt állóké 3-karéjú. A. végső virág pártája 4, a
többié 5-metszetű. Porzói tövig kétfelé hasadtak, számuk tehát csak látszólag 8, v. 10. Húsos, zöld bogyói
szamócza illatúak. Terem árnyas erdőkben, főleg égerfák alatt, szórványosan hazánk minden hegy- és
dombvidéken. 3–5.
Hatporzós fenyőke.
Elatine hexandra DC. – (Cseplesz, látonya, pocsolya gyom. – Term. r.: Fenyőkefélék. Elatinaceae.) – Egyéves.
3–8 cm. Bokros, vízi vagy iszapi növény. Szára üvegszerű, az edénynyalábok áttetszenek rajta. Apró levélkéi
visszás tojásalakúak. Pirosasfehér virágai három-szirmúak. Kocsánya akkora mint a termése, vagy hoszszabb.
Magja görbe, erős nagyítással bordák és keresztbarázdák látszanak rajta. Terem árteres helyeken, árkokban
nagyon szórványosan az Alföldön.
Más honi fajok: E. Alsinastrum L. – campylosperma Seub., – Hydropiper L. (?), – triandra Schk.
Ide sorolható még: Myriophyllum (XXI. o. 5. r.), Sagina (X. o. 5. r.)
8. IX. osztály: Kilenczporzósak. Enneandria.

1. rend: Hatbibeszálúak. Hexagynia.
Ernyős virág-káka.
Butomus umbellatus L. – (Elecs, fülemilefű, öreg káka, szőrös gyökér, pereszlénkés virágos káka. – Term. r.:
Virág-kákafélék. Butomaceae.) – 26. t. 2. k. Évelő. 60–120 cm. Taraczkot hajt. Levele mind tőlevél. Szára
kákaszerű; háromélű levele pedig a gyékényére emlékeztet. Rózsaszínű, sötéten erezett virágai ernyőben állnak.
202
NÖVÉNYEK.
Terem árkokban, tócsákban, folyók holt ágai mentén, nádasok szélén, a legészakibb vármegyéket kivéve, az
egész országban. Levelei fonásra alkalmasak. 6–8.
Ide sorolható még az Elodea (III. o. 3. r.).
9. X. osztály: Tizporzósak. Decandria.

A) A párta váltszirmú.
Magyar királydinnye.
Tribulus orientalis Kern. – (Földi sulyom, koldustetű, sulyomszurdancs. – Term. r.: Királydinnyefélék.
Zygophyllaceae.) – Egyéves. 10–40 cm. Szára tövön ágas és földre csepült. Levelei szárnyasak, 7–15
levélkével. Levélkéi nyelesek, 5–8 mm. hosszúak és rendszerint 2 mm. szélesek. Szára, kocsánya, a levél fonáka
és széle, valamint a csésze hosszú merev szőröktől borzas. A levelek színe legfeljebb a középéren szőrös. Öt, a
porzóknál hosszabb szirma sárga. Termése 5, háromoldalú tüskés terméskére esik szét. Terméskéje két hosszú
és két rövidebb szarvval, tüskével van fölfegyverkezve; héja kiemelkedő léczektől ránczolt; jól észrevehető
gerinczén apró púpos kiemelkedések vannak. Terem hazánk közép és nyugati vidékeinek homokos mezőin;
mívelt talajon kellemetlen gyom, mely a mezítláb járást az ellepett területen lehetetlenné teszi. 6–9.
203
NÖVÉNYEK.
Földi királydinnye.
Tribulus terrestris L. – Előbbit a Maros-Duna közén helyettesíti. Levelei kissé szélesebbek és zöldebbek. Virága
kisebb. Termése testesebb, tüskéi jóval rövidebbek s a hátán lévő összes léczein rendszerint apró kiemelkedések,
göcsök vannak, és a termést rücskössé, varancsossá teszik; a mellett pelyhes az egész termés, még a tüskék töve
is. A tüskék legfeljebb akkorák, mint a termés átmérője. 6–9.
Kőrislevelű ezerjófű.
Dictamnus albus L. – (Ditamnos vagy ditamos, kőröslevelű szarvasfű, szarvasgyökerűfű. – Term. r.: Rutafélék.
Rutaceae.) – 26. t. 3. k. Évelő. 50–100 cm. Szára merőleges, tövén egyszerűen, felül mindinkább sűrűbben
mirigyesen szőrös, ragadós. Levelei szárnyasak; 7–9 levélkéje lándsás, aprón fürészes, visszáján áttetszően
pontozott. Hosszú, fürtöt alkotó virágai nagyok, pirosasak, sötétebb erekkel. Kocsánya és csészéje fekete bíbor
mirigyekkel van megrakva, melyek annyi étherikus olajjal vannak telve, hogy gőzük meleg időben
meggyujtható. Csészéje maradandó, szirmai mindkét végökön keskenyedők, porzói körülbelül 3 cm. hosszúak
és ívalakban legörbülők, majd felemelkedők. Illata bódító. Terem napos dombokon, gyepükben, ritkás
erdőkben, a Kárpátok déli lejtőitől lefelé az egész ország dombvidékén. Helyenként az Alföldön is. (Pl. Nagy-
Kőrös mellett.) Kertbe is ültetik. 5–6.
204
NÖVÉNYEK.
Mocsári molyűző.
Ledum palustre L. – (Rozsdáska, rozsdabura, rozsda vagy vízi rozmaring, tetűfa, bűzhanga. – Term. r.:
Hangafélék. Ericaceae.) – 26. t. 4. k. Cserje. 60–180 cm. Örökzöld levelei keskeny lándsásak, bőrneműek,
visszájuk rozsdaveres, molyhos, szélük visszagyűrt. Szártetőző bogernyőben fejlődő virágai fehérek, vagy
pirosak. Csészéje 5-fogú, pártája 5-szirmú, porzója is néha csak 5 van. Termése sok. Illata kellemetlen és bódító.
Terem Árva megye, a Magas Tátra és Máramaros vármegye tőzeges lápjain. Mérges. Molyüzésre használják. 5–
6.
Kereklevelű körtike.
Pirola rotundifolia L. – (Csahajsz körtike, fasaláta, hármas sebfű, kerek télizöld, körtvélyfa levelű fű,
lemonyafű. – Term. r.: Körtikefélék. Pirolaceae.) – 26. t. 5. k. Évelő. 15–30 cm. Levelei kerekek – visszás
tojásalakúak, kissé csipkések és rózsában állók. A csésze karéjai lándsásak, kihegyezettek, csúcson
hátragörbültek, félakkorák mint a párta. Virágai fehérek, hosszan kiálló görbe bibeszállal. Terem köves, mohos
helyeken, árnyékos erdőkben hazánk minden nagyobb hegyvidékén. 6–7.
Törpe körtike.
Pirola minor L. – (Term. r.: Körtikefélék. Pirolaceae.) – Évelő. 5–20 cm. Szára rendesen leveletlen. A csésze
karéjai szélesek és odasimulók; a párta fehér vagy kissé vöröses; bibeszála csúcsa felé nem vastagabb, a pártánál
rövidebb, bibéje széles, porzói összeborulók. Terem sűrűbb erdőkben hazánk minden magasabb hegyvidékén.
6–7.
Egyvirágú körtike.
Pirola uniflora L. – (Moneses uniflora (L.) Salisb., Chimaphila unifiora (L.) G. Mey. – Term. r.: Körtikefélék.
Pirolaceae.) – Évelő. 5–10 cm. Szára csak egyvirágú. Levelei kerekdedek. Bókoló virága nagy, fehér és
kellemes illatú. A csésze karéjai tojásalakúak, lekerekítettek; porzószálai tövön háromszögletűek; bibéje 3-szor
oly széles mint a bibeszál. Terem árnyékos, kissé nyirkos erdőkben, hazánk minden magasabb hegyvidékén. 5–
6.
205
NÖVÉNYEK.
Gyöngyvirágos körtike.
Pirola secunda L. – (Soros körtöke. – Ramischia secunda (L.) Garcke. – Term. r.: Körtikefélék. Pirolaceae.) –
Évelő. 10–15 cm. Szára közepéig leveles. Virágai egy oldalra konyulók mint a gyöngyvirágéi; zöldes fehérek.
Csészéjük igen kicsiny, tojásdad, kihegyezett hasábokkal; bibeszála csaknem egyenes, hosszabb a pártánál;
bibéje kétszer oly széles. Toktermése csüng; kocsánya rövid. Terem árnyas erdőkben, hazánk minden magasabb
Más honi fajok: P. chlorantha Sw., – media Sw., – umbellata L. (ennek a helyesebb neve: Chimaphila umbellata
(L.) Nutt.).
Erdei fenyőspárga.
Monotropa Hypopitys L. – (Fenyél, fenyőalja, gazillat. – Term. r.: Körtikefélék. Pirolaceae.) – Évelő. 15–20 cm.
Szára lomblevelek helyett sárga pikkelyleveleket fejleszt. Virágai szártetőző fürtben állanak. Csészelevelei
csaknem akkorák mint a szirmok; mindkettő sárga. Nehány porzója gyakran elsatnyul. Szárítás közben az egész
növény megbarnul vagy megfeketedik. Terem erdőkben, korhadó lomb között, hazánk minden hegyvidékén. 7–
8.
Van két eltérése: egyik a kopasz fenyőspárga (Monotropa hypophegea Wallr.) alfaj, a másik a szőrös [M.
multiflora (Scop.) Fritsch.] alfaj. Az első alfaj toktermése csaknem gömbölyű és inkább lombos erdőkben fordul
elő, a másik alfaj tokja hosszúkás és inkább fenyvesekben terem.
206
NÖVÉNYEK.
B) A párta forrtszirmú.
Havasi tőzeg-rozmaring.
Andromeda polifolia L. – (Fattyú rozsdafa, láplány, szerecs, vad rozmaring. – Term. r.: Hangafélék. Ericaceae.)
– Cserje. 15–30 cm. Ágas szára kopasz; levelei örökzöldek, keskenyek, szélök visszagyűrött; szinökön
fényesek, zöldek, visszájukon szürkések. Kocsánya 3-szor akkora mint a bókoló virág. Pártája halványpiros,
vagy fehér; csészéje rózsaszínű. Termése tok. Terem tőzeges lápokban Árva-, Liptó-, Szatmárvármegyében, a
radnai és Bihar havasokon, végre Csik, Udvarhely és Háromszék határvidékén. 5–6.
Rozsdás havasszépe.
Rhododendron ferrugineum L. – (Alpesi v. havasi rózsa, rozsdás hórózsa. – Term. r.: Hangafélék. Ericaceae.) –
26. t. 6. k. Cserje. 30–100 cm. Szára gyakran lecsepült. Levelei keskenyek, lándsásak, bőrneműek, szegélyük
visszagyűrött, fonákuk rozsdavörös, molyhos. Élénkpiros, vagy biborszínű virágai szártetőző bogernyős
fürtökben fejlődnek. Tölcséres pártájának csöve, valamint kocsánya is sűrűn van megrakva pikkelyekkel,
melyek a szárított példányokon sugarasan redősek, tányérkaszerűek, aranyosan csillogók és legfeljebb elvétve
akad rajtok egy-egy szőrszál. A porzók leghosszabbjai akkorák mint a párta csöve. Bibeszála a magháznál
hosszabb. Terem havasok fátlan, sziklás magaslatain Európa közép és nyugati részében. Hazánkban nem fordul
elő; Horvátország havasain már előfordul. 7–9.
Erdélyi havasszépe.
Rhododendron Kotschyi Simk. – (Rh. myrtifolium Sch. et Ky. – Term. r.: Hangafélék, Ericaceae.) – Cserje. 30–
100 cm. Az előbbihez hasonló, de levele kisebb, inkább visszás tojásalakú, széle szintén visszagyűrött, fonáka
azonban – bár sűrűn pettyes, – mégis kevésbbé rozsdás. Kárminpiros pártájának csöve merev, rövid szőröktől
sűrűn borzas és csak elvétve pikkelyes. Kocsánya is gyéren pikkelyes. Bibeszála a magháznál rövidebb és
porzója is rövidebb a párta csövénél. Terem havasok sziklás gerinczein és fátlan lejtőin, hazánk keleti részében;
helyenként seregesen. 7–8.
207
NÖVÉNYEK.
Borzas havasszépe.
Rhododendron hirsutum L. – (Term. r.: Hangafélék. Ericaceae.) – Cserje. 20–60 cm. Levelei kerekebbek –
visszás tojásalakúak. Aprón csipkés szélük nincs visszagyűrve, hosszú merev szőröktől pillás és fonákuk zöld,
ritkás barna pettyekkel. Pártájának csöve kevesebb aranyos pikkelykével van megrakva, mint a rozsdás
havasszépe virágáé, de egyúttal apró szőröktől is sűrűn borzas. Terem nyugatvidéki havasokon, főleg
mészsziklákon; hazánkban azonban vadon sehol sem fordul elő. A Magas-Tátrán ismételve ültették, és ma is
tengődik ott néhány bokor; Horvátországban és Ausztriában azonban már előfordul. 6–9.
Az örmény h. (Rh. Ponticum L.), az északamerikai h. (Rh. maximum L.), a katabai h. (Rh. Catawbiense Mch.) és
a kaukázusi h. (Rh. Caucasicum Pall.) fajváltozatai és fajkeverékei kedvelt hidegházi virágaink.
Orvosi medveszőlő.
Arctostaphylos uva ursi (L.) Spr. – (Fanyar kukojsza, kukojczafa, medvegerezd. – Term. r.: Hangafélék.
Ericaceae.) Cserje. 30–100 cm. Szára heverő; bőrnemű levelei örökzöldek, lándsásak, vagy viszszás
tojásalakúak, mindkét oldalon sűrű érhálózattal; szélük ép, fiatal korban szőrös és a fiatal hajtások is molyhosak.
Virágai zöldes fehérek, vagy hússzínűek, 4–6-ával végálló csüngő fürtökben. Mindenik portok csúcsán 2 hosszú
fonalszerű függelék van. Bogyói pirosak, borsónagyságúak. Terem szikár, ritkás erdőkben, különösen magas
hegyek sziklás gerinczein szórványosan hazánk nyugati hegyvidékén. Leggyakoribb a Magas-Tátrában. 4–5.
E rendbe sorolható még: Chrysosplenium (VIII. o. 2. r.), Erodium (XVI. o. 1. r.), Geranium (XVI. o. 2. r.),
Herniaria (V. o. 1. r.), Myricaría (XVI. o. 2. r), Oxalis (X. o. 5. r.), Ruta (VIII. o. 1. r.), Vaccinium (VIII. o. 1.
r.)
Fürtös kőrontó.
Saxifraga Aizoon Jacq. – (Porczellánvirág, kőtörike vajfű, kőtörőke, szirtrontóka, viaszvirág. – Term. r.:
Kőrontófélék. Saxifragaceae.) – Évelő. 15–30 cm. Húsos tőlevelei rózsában állanak, szélük előre álló
fűrészfogaktól érdes. Virágzata fürtös. Szirmai fehérek, zölden erezettek és tövükön gyakran piros pettyek
ékeskednek. Terem sziklás helyeken, a Kárpátok csaknem minden magasabb hegyvidékén Pozsonytól Krassó-
Szörényig (a Mátrán is), helyenként azonban hiányzik, pl. Arad megyében. 6–7.
208
NÖVÉNYEK.
Fedelékes kőrontó.
Saxifraga oppositifolia L. – (Term. r.: Kőrontófélék. Saxifragaceae.) – Évelő. 10–20 cm. Töve lazán gyepes;
szára fonalszerű, igen ágas, lecsepült és gyökerező. Levélkéi 4 sorban fedelékesen állanak és tövön összenőttek.
Számos virága rövid és függőleges kocsányokon magánosan fejlődik. A csésze hasábjai mirigytelenül pillásak.
A párta előbb rózsa- vagy bíborszínű, később lila vagy kék. Terem a Magas Tátra és a keleti hegyvidék
havasainak sziklás vidékén. 5–6, 8.
Pillás kőrontó.
Saxifraga aizoides L. – (Örökzöld, mindig zöld szirtrontó. – Term. r.: Kőrontófélék. Saxifragaceae.) – Évelő. 5–
15 cm. Töve gyepes. Váltogatva álló levelei húsosak, fényesek, tompák, de szálkahegyűek, szélük pedig ritkás,
merev és rövid szőröktől pillás; csúcsukhoz közel egy-egy mirigy található. Virágai élénk sárgák vagy
sáfrányszínűek, középen széles húsos koronggal. Terem nedves sziklákon, patakok, csermelyek kavicsos partján
Turócz megyétől Krassó-Szörényig szórványosan minden havason. 7–8.
Bibircsós kőrontó.
Saxifraga granulata L. – (Term. r.: Kőrontófélék. Saxifragaceae.) – 27. t. 1. k. Évelő. 15–40 cm. Tőkéje apró
gumócskákkal van megrakva. Szára rendesen ágas és kevéslevelű; felső részében mirigyesen borzas. Alsó
levelei hosszúnyelűek, vesealakúak, tompán karéjozottak; a felsőbbek keskenyen újjasan hasogatottak és
ékformán nyélbe keskenyedők. Nagy fehér virágai szártetőző fürtben fejlődnek. Pártája háromszor akkora, mint
a csésze. Terem gyepes dombokon, cserjés réteken, hazánk északnyugati hegyvidékén. 5–6.
209
NÖVÉNYEK.
Gumós kőrontó.
Saxifraga bulbifera L. – (Term. r.: Kőrontófélék. Saxifragaceae.) – Évelő. 15–50 cm. Az előbbihez hasonló.
Szára mindig egyszerű. Tőlevelei vesealakúak, karéjosak; szárlevele széles vállal ül, rendesen 3-hasábú, a
középső hasáb szélesebb és hoszszabb; a levél hónaljában gumószerű sarjrügyeket fejleszt. Virágai csaknem
ernyőben állanak; szirmai kisebbek, mint az előző fajé. Terem dombvidéki mezőkön, szórványosan hazánk déli
felében, egészen a Mátráig. 5–6.
Kárpáti kőrontó.
Saxifraga carpatica Rchb. – (Term. r.: Kőrontófélék. Saxifragaceae.) – 65. t. 6. k. Évelő. 3–10 cm. Gyökerein
apró gumócskái vannak. Szára egyenes, kevéslevelű és 1–3-virágú. Levelei szíves vállból kerekdedek vagy
veseképűek, és tenyeresen 5-karéjúak. A karéjok tojásalakúak, kihegyezettek és épek. Csészéje félig felső
állású. Pártája még egyszer akkora, mint a csészéje. Ez a kis növény a Kárpátok sajátlagos növénye, hazánk
ritkasága. Terem a Magas Tátrától Brassóig, de csak a legmagasabb havasokon. 7–8.
Kereklevelű kőrontó.
Saxifraga rotundifolia L. – (Term. r.: Kőrontófélék. Saxifragaceae.) – Évelő. 15–70 cm. Tőkéje hengeres,
gumócskái nincsenek. Alsó levelei hosszúnyelűek, vesealakúak és durván, tompán fűrészesek vagy csipkések.
Tengelyének fürtös elágazásain csaknem ernyős virágzatok fejlődnek. Alsó állású csészéje mélyen hasított;
hasábjai elállók. Sárgán és pirosan pettyezett fehér szirmai csillagosak. Terem árnyas, televényes erdőkben,
sziklák hasadékaiban szórványosan hazánk északnyugati hegyvidékén. 6–9.
Számos rokon faja közül a S.heucherifolia Grsb. és a Heuffelii S. N. K. hazánk délkeleti hegyvidékét ékesíti.
Más honi fajok: S. adscendens L. (controversa Sternbg.), – androsacea L., – Baumgartenii Schott, – biflora All.,
– bryoides L., – caesia L., – cernua L., – cuneifolia L., – cymosa W. et K., – demissa Sch. et Ky, – hieracifolia
W. et K., – luteo-viridis Sch. et Ky., – moschata Wulf. (muscoides Wulf.), – perdurans Kit., – petraea L., –
retusa Gouan., – Rocheliana Sternbg., – Rudolphiana Hornsch., – sedoides L., – stellaris L., – trichodes Scop.,
– tridactylites L.
Tajtékzó szappanfű.
Saponaria officinalis L. – (Császárszakáll, festőfű, koporsóvirág (a telt virágú alak), lábmosó fű, szappanozó fű,
tajtékgyökér, patikai tajtékozó fű. – Term. r.: Szegfűfélék. Caryophyllaceae.) – 27. t. 2. k. Évelő. 30–80 cm.
Taraczkot hajt. Levelei hosszúkás lándsásak, 3-erűek, a szélen érdesek. Halványpiros vagy fehér virágai tömött
csomókban fejlődnek. Terem útak szélén, vízpartokon, árkok mentén, az egész országban. Telt virágokkal főleg
temetőkben található; kertekbe is ültetik. Gyökere, saponin tartalmánál fogva vízzel úgy habzik, mint a szappan.
Foltok tisztítására alkalmas. 4–9.
Más honi fajok: S. glutinosa MB. (csak Orsova közelében), – Pumilio L.
Vetési tinó-öröm.
Vaccaria parviflora Mnch. – (Bögreszeg, gabona- vagy vetési szappanfű, köpűfű, tehénfű vagy tehénszegfű,
vadizacs. – Term. r.: Szegfűfélék. Caryophyllaceae.) – Egyéves. 30–60 cm. Szára felső részében igen ágas.
Levele kopasz, hamvas, keskenylándsás, a felsők csaknem szívesek. Számos virágának kocsánya igen hoszszú.
Csészéje kúp-, vagy bögrealakú, ötfogú, fogai hátukon hártyás-élűek. Szirmai hosszúak, élénk rózsaszínűek,
elülső szélük kissé fűrészes. Bibeszála csaknem tövig pillás. Toktermése sokkal kisebb, mint a 15–17 mm.
hosszú csésze. Magja fekete, rücskös. Terem vetés között az egész országban, csak az északi vármegyékben
ritka és nem állandó. 7–8.
Nagyobb virágú alakját, mely nálunk sokkal gyakoribb, némelyek külön névvel is jelölik: V. grandiflora
(Fisch.) Jaub. et Spach.
210
NÖVÉNYEK.
Aszott szegfű.
Dianthus prolifer L. – (Aszúszegfű. – Kohlrauschia prolifer (L.) Kunth. – Term. r.: Szegfűfélék.
Caryophyllaceae.) – Egyéves. 15–30 cm. Merev szára merőleges, alig ágas, kevéslevelű. Levelei keskenyek és
hegyesek. Apró virágai szártetőző tojásalakú virágzatban állanak. A csészét nagy, világosbarna száraz hártyás
murvák fedik, és ezekből kandikálnak ki apró pirosas, vagy lilás szirmai. Terem szikár mezőkön, kivált
dombokon, magasabb partokon, vagy vasútak töltésein, hazánk közép, de főleg keleti részében. 7–9.
Szeplős szegfű.
Dianthus Armeria L. – (Mezei vagy vad szapora szegfű. Term. r.: Szegfűfélék. Caryophyllaceae.) – Kétéves.
30–50 cm. Az egész növény sűrűn pelyhes. Levele fűnemű, érdes, keskeny zöld hegyben végződő, mely
magánál a csészénél gyakran hosszabb. Virágai kicsinyek, szirmai keskenyek, pirosak, fehér pettyekkel. Terem
parlagokon, szikár mezőkön, kaszálókon, gyepükben, az egész ország hegy- és dombvidékén; helyenként leszáll
a szíkes Alföldre is. 7–9.
211
NÖVÉNYEK.
Barát szegfű.
Dianthus Carthusianorum L. – (Fecskevirág, hárominú szegfű, kecskefű, német szegfű, nyílszegfű. – Term. r.:
Szegfűfélék. Caryophyllaceae.) – 27. t. 3. k. Évelő. 15–50 cm. Szára kopasz, végálló csomós virágokkal.
Csészepikkelyei bőrneműek, barnák, a szálkával együtt valamivel hosszabbak a csésze felénél. Szirmai
kárminpirosak, vagy bíborszínűek. Terem gyepes dombokon, kaszálókon, főleg a hegyvidéken. Változó
növényfaj, melynek tőalakja csak hazánk északnyugati részében fordul elő. Más vidékeinken attól jobban vagy
kevésbbé eltérő, nehezen meghatározható rokonfajok és eltérések helyettesítik. 6–8.
Tartós szegfű.
Dianthus diutinus Kit. – (Term. r.: Szegfűfélék. Caryophyllaceae.) – Évelő. 30–75 cm. Gyökere paraszerű
kéreggel van bevonva. Levelei keskenyek, kemények, csaknem szúrók. Murvapikkelyei visszás tojásalakúak,
rövid csücsökkel. Csészéje hengeres, csúcsa felé szűkülő, fogai szélesen lekerekítettek, hártyás széllel. Virága
elég nagy, körülbelül 15 mm. átmérőjű. Szirmai rózsaszínűek, kopaszok; szélök öblösen fogas. Terem
szórványosan hazánk középvidékének homokbuczkáin. Leggyakoribb Monor táján, Pest megyében. A homoki
szőlőkulturával a közel jövőben teljesen kipusztulhat. 6–7, szálanként később is.
212
NÖVÉNYEK.
213
NÖVÉNYEK.
Klárisos szegfű.
Dianthus deltoides L. – (Mezei szegfű. – Term. r.: Szegfűfélék. Caryophyllaceae.) – Évelő. 15–40 cm. Töve
gyepes. Szára rendesen lecsepült és felemelkedő; körülbelül a közepétől villásan ágas, levelestől rövid szőröktől
érdes. Érdes murvapikkelyei kerülékesek, a szálkával együtt akkorák, mint a csésze fele; a csésze kopasz.
Virágai magánosan, vagy párosan állanak; kocsányuk rövid. Szirmai kárminpirosak, vagy bíborszínűek, gyakran
fehér foltoktól tarkák. Illata nincs. Terem erdők tisztásain, gyepes, nyiltabb helyeken, az ország minden
Buglyos szegfű.
Dianthus superbus L. – (Term. r.: Szegfűfélék. Caryophyllaceae.) – 27. t. 4. k. Évelő. 30–60 cm. Két- vagy
többvirágú szára rendszerint magános. Levelei keskeny lándsásak; az alsók tompák, a felsők kihegyezettek. A
csésze csöve háromszor akkora, mint a murvapikkelyek. Rózsaszínű szirmai finoman czafrangosak. Terem
nedves hegyi réteken, igen szórványosan. 6–9.
Kései szegfű.
Dianthus serotinus W. et K. – (Homoki szegfű. – Term. r.: Szegfűfélék. Caryophyllaceae.) – Évelő. 20–45 cm.
Töve gyepes. Levele 1·5–2 mm. széles, szárhoz simuló, kihegyezett, csaknem szuró; a széle előre álló rövid
merev szőröktől érdes. A csésze 25–27 mm. hosszú, egészen 3 mm. széles, csúcsa felé szűkülő; fogai hegyesek.
Szirmai csak elülső szélükön finoman szabdaltak; tövük felé ékformán és hoszszan keskenyedve. Tokja a
csészénél valamivel hosszabb. Terem hazánk középvidékének szikár mezőin, főleg Alföldünk homokbuczkáin.
7–10.
Más honi fajok: D. Armeriastrum Wolfn., – banaticus Heuff., – callizonus Sch. et Ky., – collinus W. et K., –
compactus Kit., – giganteus D’Urv. – glabriusculus Kit., – glacialis Haenke, – Hellwigi Borb., – Henteri Heuff.,
– hungaricus Pers., – inodorus L., – integripetalus Schur (petraeus W. et K.), – intermedius Boiss.
(giganteiformis Borb.), – liburnicus Bartl., – marisensis Simk., – monspessulanaus L., – nitidus W. et K., –
Pontederae Kern. (sabuletorum Heuff.), – spiculifolius Schur, – subneglectus Schur, – Tatrae Borb. (praecox
Kit.), – tenuifolius Schur, – trifasciculatus Kit. stb.
Gyepi derczefű.
Gypsophila muralis L. – (Dercsefü, gipszfű. – Term. r.: Szegfűfélék. Caryophyllaceae.) – 27. t. 5. k. Egyéves. 5–
15 cm. Szára villásan ágas; a kocsányok végén magánosan fejlődő virágok szétterpedt bugát képeznek. Szirmai
rózsaszínűek, sötétebb erekkel. Sokmagvú toktermése valamivel hosszabb, mint 3 mm. hosszú csészéje. Terem
falakon, köves, sziklás domblejtőkön; árteres, kiszáradt helyeken, homokos szántóföldön, ugarokon; még szíken
is szórványosan az egész országban; helyenként nagy mennyiségben. 7–8.
Buglyos derczefű.
Gypsophila paniculata L. – (Fátyolvirág. – Term. r.: Szegfűfélék. Caryophyllaceae.) – Évelő. 40–100 cm. Szára
csak tövön – az alsó leveleivel együtt – szőrös, felül kopasz. Levelei lándsásak, erősen kihegyezettek.
Többszörösen 2–3-ágú szára igen dús bugában fejleszti a virágokat, miért a növény bokros, buglyos, fátyolos
külsőt kap. Csészéje bibircses, karéjai hártyásak. Szirmai kerülékesek, fehérek. Terem vasúti töltések mentén,
lazább homokon, főleg a homokbuczkákon az Alföldön. A dombvidéken ritkább. Kertbe is ültetik. 6–9.
Hozzá hasonló, de szőrös virágzatáról könynyen fölismerhető a magyar derczefű (G. hungarica Borb.).
214
NÖVÉNYEK.
Más honi fajok: G. arenaria W. et K., – fastigiata L., – petraea Baumg., – repens L.
Egynyári szikárka.
Scleranthus annuus L. – (Sziklár. – Term. r.: Szegfűfélék. Caryophyllaceae.) – 27. t. 6. k. Egyéves. 8–20 cm.
Szára lecsepült és sűrűn ágas. Levelei igen keskenyek. Apró, zöldes virágai csomókban fejlődnek a levelek
hónaljában. Szirmai nincsenek. Csészéjének hasábjai hegyesek, igen keskeny, hártyás szegélylyel; termése alatt
a csészehasábok kissé elállók. Terem homokos, sziklás, napos parlagokon, szikár mezőkön, az egész országban.
5–10.
Hártyásfogú szikárka.
Scleranthus dichotomus Schur. – (Villáságú szikárka, szikárgyom. – Természetes r.: Szegfűfélék.

Caryophyllaceae.) – Egyéves. Kétéves. 5–15 cm. Szára legalább részben lecsepült, igen ágas; a virágos ágak
között meddők is fejlődnek. Levelei árszerűek. A csésze elvirítás után is legalább kevéssé nyitott; a csészefogak
hártyás szegélye mind a széleken, mind a csúcsokon aránylag igen széles. Terem szikár, sziklás dombokon,
hazánk délkeleti hegyvidékén. 6–9.
Más honi fajok: S. intermedius Kittel., – neglectus Roch., – perennis L., – uncinatus Schur, – verticillatus
Tausch.
E rendbe sorolható még: Chrysosplenium (VIII. o. 2. r.), Moehringia (X. o. 3. r.).
Hólyagos kukuba.
Cucubalus baccifer L. – (Bogyós sikcsillag, bogyós sziléne. – Term. r.: Szegfűfélék. Caryophyllaceae.) – Évelő.
1–2 m. Kúszó szára négyélű, kissé érdes és berzedten ágas. Levelei hosszúkás tojásalakúak, kihegyezettek és
pillásan fűrészesek. Virágai a szár végén és a levelek hónaljából fejlődnek. Csészéje harangalakú, fölfuvódott,
20, nem egészen tisztán észrevehető bordával. Fehér szirmai kétfelé vannak metszve. Bogyószerű termése
fényes fekete. Terem nyirkos gyepükben, patakok, folyók mentén, szórványosan az egész országban. 7–9.
Törpeszárú sziléne.
Silene acaulis L. – (Száratlan habszegfű. – Term. r.: Szegfűfélék. Caryophyllaceae.) – Évelő. 4 cm. Sűrű,
párnaszerű gyepeket alkot. Szára fedelékesen leveles, egyvirágú. Levele töve felé pillás. A csészéje
harangalakú, fogai tompák, kissé pillásak. Szirmai kicsipettek, pirosak, ritkán fehérek. Szirmai, valamint a
termése csaknem még egyszer akkora, mint a csésze. Terem az ország legmagasabb havasainak füves helyein.
6–8.
215
NÖVÉNYEK.
Hólyagos sziléne.
Silene venosa Gilib. – (Délczike, vad szappanfű, szunyogvirág. – S. inflata Sm., Cucubalus Behen L. – Term. r.:
Szegfűfélék. Caryophyllaceae.) – Évelő. 25–50 cm. Szára rendesen csupasz. Hoszszúkás kerekded levelei
kihegyezettek. Csészéje fölfuvódott, tojásalakú, 20–30 bordájú és érhálós; háromszögű fogai hegyesek. Szirmai
fehérek. Virága gyakran kétlaki. Terem szikár mezőkön, útak mentén, vasúti töltéseken, hegyvidéki, sziklás
legelőkön, az egész országban. 6–9.
Homoki sziléne.
Silene conica L. – (Kúpos sziléne. – Term. r.: Szegfűfélék. Caryophyllaceae.) – Egyéves. 10–40 cm. Levelei
keskenylándsásak. Virágában porzó és termő együtt van. Csészéje eleinte hengeres, később tövön kihasasodó;
ragadósan pelyhes és 30-erű; lándsás, kihegyezett fogai összeborulnak. Rózsaszínű szirmai kicsipettek. Tokja
tojásalakú. Terem homokos mezőkön, laza partokon, vasúti töltések mentén, vetés közt főleg hazánk déli
felében. 5–6.
216
NÖVÉNYEK.
Fodrosszirmú sziléne.
Silene Otites (L.) Sm. – (Term. r.: Szegfűfélék. Caryophyllaceae.) – Évelő. 20–60 cm. Szára alsó részében
lapiczkás vagy visszás tojásalakú leveleivel együtt merev szőröktől borzas, felső részében enyves. A virágzati
tengely ágai, kocsányai és csészéje kopaszok. Kétlaki virágai látszólag örvösek. Szirmai keskenylapiczkások,
zöldessárgák. A csészéje éréskor széthasad. Terem homokos, köves parlagokon, gyepükben és pusztákon, az
Konya sziléne.
Silene nutans L. – (Term. r.: Szegfűfélék. Caryophyllaceae.) – Évelő. 30–70 cm. Szára és levele rövid szőröktől
borzas. Virágai bókolók. Kocsánya és csészéje mirigyesen szőrös. A csészéje fogai tojásalakúak, kihegyezettek.
Fehér v. halvány rózsaszínű szirmai két-két keskeny karéjra hasadtak. Felálló tokja a kocsánynál sokkal
hosszabb, a csészét éréskor szétszakítja. Terem gyepükben, erdők szárazabb tisztásain, réteken hazánk minden
hegyvidékén. Helyenként az Alföldön is. 6–8.
Más honi fajok: S. alpina Lam., – Antilopum Vest., – Armeria L., – chlorantha Ehrh., – Csereii Baumg., –
dinarica Spr., – dubia Herbich, – flavescens W. et K., – gallica L., – Lerchenfeldiana Baumg., – longiflora
Ehrh., – multiflora (Ehrh.) Pers., – nemoralis W. et K., – parviflora Ehrh., – petraea W. et K. – viridiflora L., –
Zawadzkyi Herbich.
Korai lúdhúr.
Alsine verna (L.) Bartl. – (Egérfűl, pipehúr, tyúkhúr, tyúkharaptafű. – Term. r.: Szegfűfélék. Caryophyllaceae.)
– Évelő. 4–10 cm. Töve gyepes. Szára lecsepűlt vagy felemelkedő, felül álvillásan ágas, mirigyszőrös. Levelei
árszerűek. Csészelevelei tojásdad lándsásak, szélük hártyás. Szirmai, valamint toktermése is a csészénél
217
NÖVÉNYEK.
hosszabbak. A külső porzók tövén két kis mirigy van. Tokja 3 kopácsú. Terem sziklás, köves helyeken hazánk
északi és keleti hegyvidékén. 5–7.
Más honi fajok: A. banatica Heuff., – fasciculata (L.) M. et K., – frutescens (Kit.) Simk., – Gerardi (Willd.)
Whlbg., – laricifolia (L.) Whlbg., – nivalis Fenzl, – recurva (All.) Whlbg., – saxatilis (L.) Borb. [setacea (Thuill.)
M. et. K.] – sedoides (L.) F. Schltz., – striata (L.) Simk., – viscosa Schreb.
Piros Budavirág.
Buda rubra (L.) Dum. – (Piros ikratő, csitrehur. – Lepigonum rubrum (L.) Whlbg., Spergularia rubra (L.) Presl.,
Tissa campestris (L.) Pax stb. – Term. r.: Szegfűfélék. Caryophyllaceae.) – Egyéves. Kétéves. Évelő. 5–25 cm.
Gyepes; szára rendesen lecsepűlt. Levelei húsosak, fonalszerűek és átellenesek. Kocsánya és csészéje
mirigyszőrös, vagy lekopaszodó. Pálhája tojásalakúan lándsás. A szirmoknál valamivel hosszabb csészehasábjai
a tokterméshez simulnak; hártyás szegélyük széles. Szirmai rózsaszínűek. Termése akkora mint a csésze; magja
nem hártyás, kúposan háromoldalú. Terem homokos, esetleg kissé szikes lapályokon, vízerek fövenyén, szikár
pusztákon hazánk minden lapályán. 5–9.
Más honi fajok: B. marina (L) Dum. (Arenaria salina Presl), – media (L.) Dum. (Arenaria marginata DC.)
Háromerű csitri.
Moehringia trinervia (L.) Clairv. – (Csitre. – Term. r.: Szegfűfélék. Caryophyllaceae.) – Áttelelő egyéves.
Egyéves. 15–30 cm. Az egész növény kissé szőrös. Szára igen ágas, lecsepűlt vagy berzedten felegyenesedő.
Levelei tojásalakúak és kihegyezettek; három-erűek. Virágai hosszú kocsányokon a szár végén és a levelek
hónaljában fejlődnek. A csészéjének levelei a szirmoknál hosszabbak. Szirmai fehérek. Termése többnyire 6
kopácscsal nyíló; magjának kis függeléke van. Terem árnyas erdőkben, gyepükben, kerítések körül hazánk
minden hegy- és dombvidékén; sok helyt az Alföldön is. 5–6.
218
NÖVÉNYEK.
Mohos csitri.
Moehringia muscosa L. – (Term. r.: Szegfűfélék. Caryophyllaceae.) – Évelő. 10–20 cm. Levele igen keskeny,
fonalszerű, kopasz, legfeljebb töve felé kissé szőrös. Virágzata kevés virágú. Alsó kocsányai 1–2 cm. hosszúak.
Csészéje és pártája rendesen csak 4-levelű (ritkán 5). Van 2 vagy 3 bibeszála. Tokja 4 v. 6 kopácscsal nyilik.
Terem árnyas, kissé nedves sziklafalakon, párkányokon az ország minden magas hegyvidékén. 5–9.
Más honi fajok: M. pendula W. et K., – polygonoides Wulf. (?)
Kakuk homokhúr.
Arenaria serpyllifolia L. – (Term. r.: Szegfűfélék. Caryophyllaceae.) – Áttelelő egyéves. Egyéves. 3–15 cm.
Szára igen ágas. Levelei kihegyezett tojásalakúak, igen rövid nyelűek, áttetszően pontozottak. Az egész növény
szőrös. Virágai szabálytalan és leveles bogernyőkben fejlődnek. A csésze levelei hosszúkásak, kihegyezettek; 2–
3-szor akkorák mint a szirmok. Terem laza, homokos talajon, parlagokon, vetések közt az egész országban. 5–8.
Szíkes helyeken gyakori a mirigyszőrös eltérése: az Arenaria viscida Lois. alfaj.
Más honi fajok: A. biflora L., – ciliata L., – graminifolia Schrad., – leptoclados Guss., – multicaulis L.
Ernyős olocsán.
Holosteum umbellatum L. – (Term. r.: Szegfűfélék. Caryophyllaceae.) – Áttelelő egyéves. Egyéves. 5–20 cm.
Az egész növény kékesen hamvas. Szára tövön rendszerint ágas; lehet mirigyes v. kopasz. Hosszúkás kerűlékes
– lándsás levelei nyeletlenek. Virágai hosszú kocsányokon csaknem ernyőben fejlődnek. Kopasz kocsányai a
219
NÖVÉNYEK.
terméssel tőben lehajlanak. Csészéje kopasz. Szirmai a csészeleveleknél hosszabbak. Terem homokos mezőkön,
gyepükben, mívelt talajon az egész országban. 3–6.
Mirigyes kocsányú és csészéjű alakjának neve: Holosteum Heuffelii Wierzb.
Vízparti csillaghúr.
Stellaria aquatica (L.) Scop. – (Puhar, lágyhúr, lágyoda. – Malachium aquaticum L. – Term. r.: Szegfűfélék.
Caryophyllaceae.) – Évelő. 20–100 cm. Szára törékeny. Levelei tojásalakúak v. tojásdadlándsásak; az alsók
nyelesek. Bogernyős virágzata szétterpedt; ágai, valamint a csészéje, mirigyszőrös. Fehér szirmai mégegyszer
akkorák mint a csészéje. Öt-oldalúan tojásalakú tokja is hosszabb a csészénél. Rendszerint 5 bibeszála van,
ritkán 4–6. Terem árkok, vízerek mentén, főleg a lapály fűzeseiben az egész országban. 5–9.
Közönséges csillaghúr.
Stellaria media L. – (Árnyékszerető fű, csibehúr, egérfül, gyenge lúdhúr, madáreleség, madárhúr, pipehúr,
tyúkbegy, tyúkhúr stb. – Term. r.: Szegfűfélék. Caryophyllaceae.) – Egyéves. Áttelelő egyéves. 10–50 cm.
Lecsepűlt, igen ágas szárának csak egyik oldalán van végighúzódó szőrsávja. Levelei tojásalakúak,
220
NÖVÉNYEK.
kihegyezettek. Csésze levelei akkorák, vagy hosszabbak mint fehér szirmai. Gyakran csak 3–5 porzója van.
Terem mívelt talajon, kertekben az egész országban; sok helyt kellemetlen gyom. Gyenge hajtását és levelét, az
éneklő madarak szeretik. 3–10; enyhe télen egész, esztendőben.
Erdei csillaghúr.
Stellaria nemorum L. – (Ligeti madárhúr. – Term. r.: Szegfűfélék. Caryophyllaceae.) – Évelő. 30–60 cm.
Hengeres szárának töve földre csepűlt, felső részében terpedten, villaszerűen ágas és a levelekkel együtt szőrös.
Levelei szives-tojásalakúak, kihegyezettek; az alsók hosszúnyelűek, a felsők ülők; mind pillás; kocsányai is
mirigyesen gyapjasok. Szirmai még egyszer akkorák mint a csészelevelek, fehérek. Terem árnyas erdőkben,
patakok mentén csakis hazánk magasabb hegyvidékén. 5–6.
Olocsány csillaghúr.
Stellaria Holostea L. – (Mezei szegfű. – Term. r.: Szegfűfélék. Caryophyllaceae.) – 28. t. 1. k. Évelő. 15–30 cm.
Taraczkot hajt. Szára négyszegletű. Levele lándsás, középerén és szélén érdes. Szirmai középig bemetszettek,
csaknem mégegyszer akkorák mint a csésze. Terem ritkás erdőkben, gyepükben, az egész ország hegy- és
Pázsitos csillaghúr.
Stellaria graminea L. – (Term. r.: Szegfűfélék. Caryophyllaceae.) – Évelő. 25–60 cm. Szára lecsepűlt, vagy
felegyenesedő, négyélű és törékeny. Levelei nyeletlenek, keskenyszálasok vagy lándsásak, kihegyezettek,
kopaszok vagy tövön pillásak. Csészelevelei háromerűek, körülbelül akkorák vagy kisebbek mint fehér szirmai
meg kerülékes toktermése. Terem réteken, gyepükben, legelőkön az egész országban. 5–7.
Más honi fajok: St. Barthiana Schur. – Frieseana Sér., – palustris Ehrh., – Reichenbachii Wierzb., – uliginosa
Murr.
E rendbe osztható: Cerastium anomalum (X. o. 5. r.), Melandrium noctiflorum (X. o. 5. r.).
221
NÖVÉNYEK.
Ide sorolható az Adoxa (VIII. o. 4. r.).
5. rend: Ötbibeszálúak. Pentagynia.
Heverő szagyán.
Sagina procumbens L. – (Apróhúr. – Term. r.: Szegfűfélék. Caryophyllaceae.) – Évelő. 5–15 cm. Szára
lecsepűlt, tövén gyökerező. Levelei fonalszerűek; kocsányai elvirítás után legörbültek; csészelevelei nem
szálkahegyűek. Szirmai kicsinyek, sokkal kisebbek mint a csésze; esetleg hiányzanak is. Terem kissé nedves,
homokos vagy agyagos helyeken hazánk minden dombvidékén. 5–9.
Más honi fajok: S. apetala L., – Baumgarteni Simk., – depressa F. Schultz (dichotoma Heuff.), – Linnaei Presl.
– subulata (Sw.) Torr. et Gr.
Parlagi csibehúr.
Spergula arvensis L. – (Tehénabrak. – Term. r.: Szegfűfélék. Caryophyllaceae.) – Egyéves. 15–60 cm. Szára
rendesen a földön hever, ágai felegyenesedők. Levelei átellenes csomókban, látszólag örvösen állanak;
visszájokon egy-egy barázdával. Pálhái hártyásak, kocsánya a terméssel lekonyúl, a csészével együtt mirigyes,
vagy lekopaszodó. Magja lencsealakú, igen keskeny hártyás szegélylyel. Terem homokos mezőkön, vetés
között, hazánk hegy- és dombvidékén; helyenként az Alföldön is. 4–10.
222
NÖVÉNYEK.
Parlagi madárhúr.
Cerastium arvense L. – (Term. r.: Szegfűfélék. Caryophyllaceae.) – 28. t. 2. k. Évelő. 10–20 cm. Töve sűrűn
ágas. Szára lecsepűlt, csomói gyökerezők. Ülő levelei keskeny lándsásak; soknak a hónaljából rövid leveles
ágak fejlődnek. Virágai nagyok; kocsánya és csészéje mirigyes. Szirmai még egyszer akkorák mint a csésze.
Magja rücskös. Terem sziklás, szikár dombokon szórványosan hazánk hegyvidékén, inkább az ország északi
részében. 4–5, 8–9.
Pongyola madárhúr.
Cerastium vulgatum L. – (Közönséges tyúkhúr. – C. triviale Lnk. – Term. r.: Szegfűfélék. Caryophyllaceae.) –
Egyéves. 10–30 cm. Szára felegyenesedő és tövétől ágas; a levelekkel együtt sűrű szőröktől borzas. Levelei
kerűlékesek, hosszúkásak, vagy lándsásak, az alsók ékformán nyélbe keskenyedők, a felsők ülők. Kocsánya és
csészéje is szőrös. Szirmai fehérek s akkorák mint a csésze. Termése 10 foggal nyílik; még egyszer akkora mint
a csésze. Magja rücskös. Terem mezőkön, szántóföldeken, útak mentén az egész országban. 5–9.
Béna madárhúr.
Cerastium semidecandrum L. – (Term. r.: Szegfűfélék. Caryophyllaceae.) – Áttelelő egyéves. Egyéves. 7–30
cm. Szára felegyenesedő nem gyökerező. Alsó levelei lapiczkásak, a felsők kerűlékesek, vagy tojásalakúak;
szárastúl egyszerű és mirigyszőröktől borzasok. Terméses kocsánya 2–3-szor akkora mint a csésze. Csészéje
mirigyszőröktől bőven van ellepve, szőrözete azonban nem emelkedik túl a csésze hegyén. Szirmai fehérek.
Tokja hoszszabb a csészénél, utóbbi hártyásszélű. Terem homokos, köves helyeken, parlagokon, mezőkön az
egész országban. Az alföldön ritkább. 4–5.
223
NÖVÉNYEK.
Szíki madárhúr.
Cerastium anomalum W. et K. – (Háromanyás madárhúr. – Term. r.: Szegfűfélék. Caryophyllaceae.) – Egyéves.

5–30 cm. Szára merőleges legfeljebb nagy példányok ágai lecsepültek. Alsó levelei rövid nyelűek, a felsők ülők.
Az egész növény mirigyesen pelyhes. A csészelevelek tompa csúcsúak; pártája és toktermése körülbelül még
egyszer akkora mint a csészéje. Kocsánya egyenes. Terem hazánk szikesein, helyenként nagy mennyiségben.
Szikeseink egyik jellemző növénye. 4–6.
Más honi fajok: C. alpinum L., – brachypetalum Desf., – bulgaricum Vel., – ciliatum W. et K. fontanum Baumg.,
– glutinosum Fr., – lanatum Lam., – latifolium L., – Lerchenfeldianum Schur, – pumilum Curt., – sylvaticum W.
et K., – tauricum Spreng., – trigynum Vill., – viscosum L. (glomeratum Thuill.).
Fehér mécsvirág.
Melandrium album (Mill.) Garcke. – (Kétlaki mécsvirág, méla virág, pattantyú virág, vadkonkoly. – Lychnis
vespertina Sibth. Melandrium pratense Rhöl. – Term. r.: Szegfűfélék. Caryophyllaceae.) – 28. t. 3. k. Kétéves.
Évelő. 30–100 cm. Szára és kerülékes-lándsás levelei göndör szőröktől borzasok. Virága kétlaki. A porzósak
csészéje hengeres, a termősöké tojásalakú, sűrűn szőrös, gyakran mirigyes is; a csésze karéjai tompák, valamivel
hosszabbak mint a tojásalakú toktermés. Szirmai mélyen bemetszettek, pikkelyszerű nyelvecskével a porzók
tövön kissé szőrösek. A tok fogai felnyíláskor egyenesek maradnak. Terem mezőkön, parlagokon, vetés közt is
Piros mécsvirág.
Melandrium rubrum (Wgl.) Garcke. – (Lychnis dioica L., Lychnis diurna Sibth. Melandrium sylvestre Röhl. –
Term. r.: Szegfűfélék. Caryophyllaceae.) – 28. t. 4. k. Évelő. 40–80 cm. Az egész növény egyszerű, hosszú
szőröktől gyapjas; nem mirigyes. Alsó levelei visszás tojásalakúak, a felsők hoszszúkás lándsásak. Virága
kétlaki. Szirmai rendesen pirosak, ritkán fehérek, bemetszettek és apró nyelvecskével birnak. Toktermésének
fogai visszagöngyölődve nyílnak. Terem sziklás cserjés domblejtőkön, erdők szélén az ország minden
Estvéli mécsvirág.
Melandrium noctiflorum (L.) Fr. – (Kassai rózsa. – Silene noctiflora L. – Term. r.: Szegfűfélék.
Caryophyllaceae.) – Egyéves. 15–50 cm. Szára hosszú, egyszerű és rövid mirigyszőröktől borzas. Alsó levelei
kerülékesek, a felsők hosszúkás lándsásak, gyéren szőrösek. Virága kétivarú. Csészéje hengeres, később
középen kihasasodik, pelyhes és mirigyes, fogai hosszúak, árszerűek; szirmai rózsaszinűek vagy fehérek,
kettéhasadtak; virágai este nyilók. Termésének fogai hátragörbülve nyílnak. Csak három bibeszála van. Terem
erdők szélén, gyepükben, vetés közt is, szórványosan az egész országban. 6–9.
Más honi fajok: M. dubium Hampe, – nemorale Heuff:, – subnemorale Simk., – viscosum (L.) Èelak.
224
NÖVÉNYEK.
Szurkos mécsvirág.
Viscaria viscosa (Gilib.) Aschrs. – (Czinegefű, czinegeszegfű, szunyogfogó, enyves szegfű, enyvecske,
szurokszegfű. – Lychnis viscaria L., Viscaria vulgaris Röhl. – Term. r.: Szegfűfélék. Caryophyllaceae.) Évelő.
30–80 cm. Szára csupasz, felső részében azonban a csomók alatt enyves. Az alsó levelei lándsásak, nyélbe
keskenyedők, a felsők keskenyek, mind, kivált töve felé, göndör szőröktől borzas. Virágai csomós fürtökben
fejlődnek. Csészéje hengeres, buzogányalakú, 10 bordájú. Szirmai pirosak, ritkán fehérek, közepük kissé
kicsipett. Tojásalakú toktermése a csészét éréskor széttépi. Terem sziklás lejtőkön, réteken, cserjés helyeken,
hazánk minden hegyvidékén. 5–6.
Más honi faj: V. nivalis (Kit.) Simk.
Kakuk mécsvirág.
Lychnis Flos cuculi L. – (Kakukszegfű, szunyogvirág. – Term. r.: Szegfűfélék. Caryophyllaceae.) – 28. t. 5. k.
Évelő. 30–80 cm. Szára, kocsányai és a levelek töve göndör szőröktől borzas. Alsó levelei hosszúkásak,
szálasak, a felsők keskenyek. Virágai fürtös bogernyőkben fejlődnek; csészéje kopasz; szirmai pirosak,
hasogatottak, még pedig a középen túl 4 metszetű, újjasan terpedő szeletekkel. Toktermése akkora mint a
csésze. Magja szemölcsös és tüskés. Terem nedves réteken az egész országban. 5–7.
Bársonyos mécsvirág.
Lychnis Coronaria (L.) Desr. – (Bársonyvirág, csillagvirág, kassai rózsa, rózsakonkoly. – Agrostemma
coronaria L., Coronaria tomentosa A. Br. – Term. r.: Szegfűfélék. Caryophyllaceae.) – Évelő. 50–100 cm. Szára
és levele sűrűn molyhos. Kocsányai hoszszúak; csészéje bőrnemű. Szirmai épek, legfeljebb kissé
kikanyarítottak, nagyok és bíborszínűek. Terem sziklás, szikár, cserjés helyeken az egész ország hegyvidékén,
de szórványosan és rendszerint csak szálanként. E szép növényt sok helyen kertbe is ültetik. 7–8.
225
NÖVÉNYEK.
Vetési konkoly.
Agrostemma Githago L. – (Szelid konkoly, vadócz. Githago segetum Desf. – Term. r.: Szegfűfélék.
Caryophyllaceae.) – Egyéves. 50–100 cm. Az egész növény nagyobbrészt odasimuló szőröktől selymes. Virágai
hosszú kocsányokon magánosan fejlődnek. Csészéje 10-bordájú; hosszan kiálló fogai lándsásak és levélszerűek.
Szirmai csaknem csonkítottak, lilásan bíborszínűek. Toktermése a csésze csövénél hosszabb. Magja 4-oldalú,
szemölcsös. Terem vetés közt az egész országban. Mérges. 5–7.
Erdei madársóska.
Oxalis Acetosella L. – (Allelujafű, apró fecskehere, háromlevelű here, lóheresóska, madársósdi, nyúlkenyér. –
Term. r.: Madársóskafélék. Oxalidaceae.) – 28. t. 6. k. Évelő. 8–15 cm. Taraczkot hajt. Minden levele tőlevél;
ezek hármasan újjasan összetettek; levélkéi visszás tojásalakúak. Virágai magánosak. Halvány rózsaszínű,
pirosan erezett szirmai négyszer akkorák, mint a csészéje. Levele savanyú; sóskaizű. Terem árnyas erdőkben,
cserjésekben az egész ország hegyvidékén. 4–7.
Fürtös madársóska.
Oxalis corniculata L. – (Term. r.: Madársóskafélék. Oxalidaceae.) – Egyéves. Áttelelő egyéves. 10–20 cm.
Taraczkot nem hajt. Az egész növény szőrös és gyakran lilaszínnel van befuttatva. Szára leveles. Igen apró
pálhái a levélnyelekhez vannak nőve. Sárga pártája kicsiny. Termés-kocsányai hátragörbülnek. Kertbe ültetik és
el is vadul, kivált hazánk nyugati részében. 6–10.
Más honi faj: O. stricta L. (csak elvadulva).
Kerti varjuháj.
226
NÖVÉNYEK.
Sedum Fabaria Koch. – (Bablevelű fű, bablevelű szaka, kövérfű, szerelem taplója, varjubab. – Sedum
Telephium Auct. Hung. – Term. r.: Varjuhájfélék. Crassulaceae.) – 29. t. 1. k. Évelő. 15–60 cm. Hengeres
főgyökere répás mellékgyökereket fejleszt. Levele húsos, lapos, csúcsa felé egyenetlenül fűrészes, töve felé ék-
alakban keskenyedik és ép. Mind váltakozva áll. Virágai sátorozó bogernyőben fejlődnek; szirmai bíborszínűek.
Elterjedt kerti virág, de még inkább tenyésztik a halvány rózsaszinű virágú Sedum spectabile Bor. (Fabaria
Hort.) fajt.
A hozzá hasonló kárpáti varjuháj (S. carpaticum Reuss.) vadon terem hazánk északi és keleti havasain.
Termetes varjuháj.
Sedum maximum L. – (S. Telephium Auct. Hung.) – Évelő. 20–50 cm. Szára előbbinél húsosabb. Alsó levelei
széles vállal ülők, a felsőbbek többnyire átellenesek és szíves vállal szárölelők. Leveleinek a széle egészben
fűrészes és szirmai zöldesfehérek. Terem erdőkben, sziklás cserjésekben, az egész országban még az Alföld
homokján is. 6–9.
Fehér varjuháj.
Sedum album L. – (Fehér szaka, kis fülfű. – Term. r.: Varjuhájfélék. Crassulaceae). – Évelő. 8–25 cm. Taraczkot
hajt. Az egész növény kopasz. Szára kevés levelű. Levelei hengeresek, 8–15 mm. hosszúak, húsosak és elállók.
Virágzata bogernyős. Csészelevelei tojásalakúak, tompák és 3-erűek. Szirmai kihegyezettek, fehérek, esetleg
piroserűek, ritkán lilaszínűek, háromszor akkorák, mint a csésze. Terem sziklás, szikár, homokos helyeken,
esetleg falakon az ország északi részében. 6–7.
Deres varjuháj.
Sedum glaucum W. et K. – (Fakó szaka. – Term. r.: Varjuhájfélék. Crassulaceae.) – Kétéves. 3–15 cm. Szára
felegyenesedő, számos meddő hajtással. Levelei félhengeresek, kopaszok. A szára, a csészéje és a termése
mirigyes. Van 6 csészelevele, ugyanannyi sziromlevele és 2-szer hármas, hosszúcsőrű tüszőtermése. Porzóinak
a száma 12; portokjai feketék. Terem napos, sziklás, szikár domblejtőkön hazánk délkeleti hegyvidékén.
Helyenként leszáll az Alföld futóhomokjára; még a Duna-Tisza közén is előfordul. 5–6.
Mirigyes levelű eltérése: S. glandulosopubescens Feicht.
Borsos varjuháj.
Sedum acre L. – (Bárány- vagy egércsecs, kukaczszaka, kukaczfű, sírfű, sülyfű. – Term. r.: Varjuhájfélék.
Crassulaceae.) – 29. t. 2. k. Évelő. 5–15 cm. Töve gyepes. Szára lecsepült és felegyenesedő. Apró, hengeres,
húsos levelei tojásalakúak; a meddő hajtásokon sokkal sűrűbben állanak. Szirmai czitromszinsárgák, aprók, de a
kis tojásdad csészénél mégis 2–3-szor hosszabbak. Terem sziklás, szikár, napos helyeken, kőfalakon, az egész
ország hegy- és dombvidékén. Sok helyt ültetik; sirokra is; a falon vagy a fán soká virító koszorút kötnek belőle.
6–9.
Az Alföld homokján a hozzá nagyon hasonló alföldi varjuháj (S. Hillebrandii Fenzl.) helyettesíti.
227
NÖVÉNYEK.
Más honi fajok: S. alpestre Vill., – annuum L., – anopetalum DC., – atratum L., – Boloniense Lois., –
caespitosum Cav. (deserti-hungarici Simk.), – Cepaea L., – reflexum L., – rupestre L., – Sartorianum Boiss.
E rendbe sorolható: Adoxa (VIII. o. 4. r.), Silene Armeria és Stellaria aquatica (X. o. 3. r.).
A bibeszálak száma ötnél több.
Ide sorolható: Hedera (V. o. 1. r.), Sedum (X. a. 5. r.).
10. XI. osztály: Tizenkétporzósak. Dodecandria.

A virágban porzó és termő együtt van; a 12–15 porzó szabad.
Kövér porcsin.
Portulaca oleracea L. – (Délike, disznóorrja, disznóporcsin, kövérlányka, kukaczvirág, poncsér, vad salyáta,
Kossuth-csillag. – Term. r.: Porcsinfélék. Portulacaceae.) – Egyéves. 10–40 cm. Szára a földre csepült.
Hosszúkás, húsos levele ékformán keskenyedik, a felsők átellenesek. Virágai 1–3-masával csomókban állanak
az ágak végén vagy az ágak és levelek hónaljában. Szirmai sárgák, aprók és hamar hervadók. Termése kúpos
tok, mely kupakkal nyilik. Terem mívelt talajon, szőlőkben, s hazánk déli felében sok helyt kellemetlen gyom.
6–9.
A pompás porcsin (P. grandiflora Hook,) nagy és különböző színű virágaival kedves kerti virág.
Kerek kapotnyak.
Asarum europaeum L. – (Kerek kapor, kapotnyik, mogyoróalja, mogyoróalj-kámfor, vad gyömbér. – Term. r.:
Farkasalmafélék. Aristolochiaceae.) – 29. t. 3. k. Évelő. 5–10 cm. Taraczkot hajt. Szára rövid, borzas és
rendszerint kétlevelű. Levele hosszúnyelű, szíves vállból vesealakú, sötétzöld és fényes. Virágai rövid
kocsányokon magánosak, zöldes bíborbarnák. Leplük 3–4 széles karéjra hasadt. Toktermése hatüregű. Levele
228
NÖVÉNYEK.
szétdörzsölve, kivált pedig gyökere sajátságos fűszeres illatú, némileg a borsra emlékeztet. Terem erdők szélén,
gyepükben hazánk minden hegyvidékén. Mérges. 4–5.
Réti füzény.
Lythrum Salicaria L. – (Fűz- vagy fűzfalevelű fű, Sz.-Ilona füve, piros füzény. – Term. r.: Füzényfélék.
Lythraceae.) – 29. t. 4. k. Évelő. 50–120 cm. Átellenesen álló levelei szíves vállból lándsásak, szőrösek és épek.
Apró tojásalakú murvái szőrösek. Bíborszínű virágai megnyult függőleges füzérben fejlődnek. A csészéjének
hosszabb fogai még egyszer akkorák, mint a rövidebbek. A virágokban a porzók és a bibeszál hosszúságukra
nézve háromfélék. Terem árkok mentén, vizenyős réteken, füzesekben az egész országban. 7–9.
Vesszős füzény.
Lythrum virgatum L. – (Term. r.: Füzényfélék. Lythraceae.) – Évelő. 50–120 cm. Az egész növény kopasz.
Levele keskeny lándsás. Szárának felső része vesszősen ágas. Murvái szálas lándsásak. Virágzata igen karcsú és
szaggatott, felső virágai gyakran magánosak, valamennyi kisebb, mint az előző fajé. A csésze fogai körülbelül
egyforma hosszúak. Szirmai bíborszínűek. Porzói és bibeszála háromféle hosszúságot érnek el. Terem az
előbbivel, de ritkább. Az ország legészakibb részében nem fordul elő. 6–7.
Más honi fajok: L. bibracteatum Salzm., – Hyssopifolia L., – scabrum Simk. (Salicaria × virgatum.)
E rendbe sorolható: Actaea (XIII. o. 2. r.), Sanguisorba (IV. o. 1. r.)
Bojtorjános párló.
Agrimonia Eupatoria L. – (Apró bojtorján, királyné asszony káposztája, patikai párlófű. – Term. r.: Rózsafélék.
Rosaceae) – 29. t. 5. k. Évelő. 30–100 cm. Szára mirigyektől pontozott. Az egész növény szőröktől érdes és
borzas. Levelei félbeszárnyasak. Aranyszínsárga virágai hosszú füzérekben fejlődnek. A csésze csöve
összeforrad a terméssel, és horgas sertéivel az állatok szőrébe, az ember ruhájába kapaszkodik. Terem utak
mentén, erdők, cserjések szélén az egész országban. Kellemes, némileg a terpentinolajra emlékeztető illata van.
Sok helyen házi szer. 6–9.
Más honi faj: A. odorata Mill., – pilosa Led.
3–6 bibeszállal.
Vad rezeda.
Reseda lutea L. – (Olasz mustár, olasz repcze. – Term. r.: Rezedafélék. Resedaceae.) – Egyéves. Évelő. 30–60
cm. Szára ágas; középső levelei kétszer hasogatottak, a felsők 3-osztatúak. Zöldessárga virágai megnyuló
hosszú fürtben fejlődnek; csészéjök 6-levelű. A magház fölül nyitott, tojásalakúan hengeres és felfelé áll. Terem
utak mentén, köves, szikár mezőkön és vasuti töltések szélén az egész országban. 6–10.
Az illatos rezeda (R. odorata L.) Észak-Afrikából származik. Kedves kerti virág.
229
NÖVÉNYEK.
Fogas rezeda.
Reseda luteola L. – (Gyíkfű, Isten korbácsa, korbácsfű, sárgás vagy sárgán festő fű, torokgyíkfű, vad záté. –
Term. r.: Rezedafélék. Resedaceae.) – Kétéves. 50–100 cm. Szára merev, merőleges. Levelei keskeny
lándsásak, tövön mindkét oldalon egy-egy foggal, különben épek. Termés-fűzérei nagyon megnyúlnak. Szirmai
élénksárgák; magháza gömbös-visszás tojásalakú, felfelé áll. Terem parlagokon, utak szélén, falvak körül
inkább hazánk déli felében és előbbinél sokkal ritkább. Sárga festéket készítenek belőle, ezért néhol termesztik.
6–8.
Más honi fajok: R. inodora Rchb. (mediterranea Sadl.), – Phyteuma L.
E rendbe sorolható: Euphorbia (XXI. o. 1. r.). Sedum glaucum (X. o. 5. r.), Sempervivum (XI. o. 4. r.).
4. rend: Tizenkétbibeszálúak. Dodecagynia.
Házi fülfű.
Sempervivum tectorum L. – (Boldogasszony rózsája, égi dörgő, fülbe csavarító, fülben eresztő vagy fülben
mászó fű, házi zöld, Jupiter szakálla, kövi rózsa, kőrózsa, mennydörgő fű, mindenkor élő, őszi kaktusz, rózsás
fülfű, téli zöld. – Term. r.: Varjúhájfélék. Crassulaceae.) – Évelő. 20–40 cm. Szára húsos és vaskos. Alsó levelei
gömbös rózsában fejlődnek, húsosak, kihegyezettek, csak a szélükön pillásak. A csésze 12 és többfogú, a párta
12 és többszirmú. Szirmai rózsaszínűek, még egyszer akkorák, mint a csésze, és csillagosan szétterülők. Terem
szórványosan hazánk északi hegyvidékén. Háztetőkre, falakra ültetik az egész országban. 6–8.
Hegyi fülfű.
230
NÖVÉNYEK.
Sempervivum montanum L. – (Term. r.: Varjúhájfélék. Crassulaceae.) – Évelő. 8–15 cm. Az előbbihez hasonló,
de kisebb. Tőrózsában álló levelei hosszúkásak, hegyük felé kiszélesedők, mindkét oldalon mirigyszőrösek.
Szirmai négyszer akkorák, mint a csésze. Terem sziklás, gyepes helyeken hazánk összes havasain. 7–8.
Más honi fajok: S. arachnoideum L., – arenarium Koch, – assimile Schott, – blandum Schott, – Heuffelii Schott
(patens Grsb.), – hirtum L., – Simonkaianum Deg., – soboliferum Sims.
11. XII. osztály: Húszporzósak. Icosandria.

Minden virágban van legalább 20 szabad porzó, melyek a korong- vagy tányéralakú vaczok, az állítólagos
csésze szélére (látszólag a pártacsövéhez) vannak nőve.
Természetes rendszer: Rózsafélék. Rosaceae.
Közönséges mandola.
Prunus Amygdalus Stokes. – (Csemegemandula. – Amygdalus communis L. – Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.)
– 30. t. 1. (a–b) k. Fa. 6–10 m. Levelei hosszúkás lándsásak, fűrészesek; alsó fűrészfogai mirigyesek. A
kocsánya rövid. Virágai a levelek kifejlődése előtt nyílnak. Csészéjök harangalakú, piros; szirmai fehérek vagy
rózsaszínűek. Magháza szöszös; csonthéjas termése lapított, húsos; csontos héja aprólikacsú. Húsos burka
élvezhetetlen. Dél-Európában vadon terem, hazánkban verőfényes, enyhébb helyeken termesztik. Tenyészetének
északi határa Ungvár. Van keserű- és édesmagvú fajtája. Az édes magot süteményekhez használják. Olajat,
mandulatejet készítenek belőle. 3–4.
Törpe mandola.
Prunus nana (L.) Zucc. (Hanga mandula. – Amygdalus nana L. – Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) – Cserje. 50–
100 cm. Levelei lándsásak, fűrészesek, de nem mirigyesek; alsó részükben ékalakúak és épek. Virága sötétpiros;
gyümölcse csaknem gömbölyű; szöszös, héja száraz. Csonthéja majdnem sima, pontozatlan; magja nem
élvezhető. Termést különben is keveset érlel. Terem sziklás helyeken, szőlők közelében, a Kárpátok déli
lejtőitől szórványosan az ország minden dombvidékén. A kultura sok helyt kipusztítja. Kedves díszcserje is. 5.
Őszi baraczk.
Prunus Persica (L.) Zucc. – (Szőrös baraczk. – Persica vulgaris Mill. – Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae. – Fa. 2–
6 m. Levelei hosszúkás lándsásak, kihegyezettek és fűrészesek; fűrészfogai feketedő szálkával. A fiatal levelek
viszszájukon szőrösek, hamar lekopaszodók. Virágai a leveledzés előtt nyílnak. A csésze harangalakú. Szirmai
igen szép világos biborszínűek. Termésének húsos burka leves, többnyire bársonyos szőrű; van azonban egészen
kopasz fajtája is. Csonthéja kemény, mélyen árkolt.
Hazája valószinűleg Khina, jelenleg számos fajtában termesztik, kivált szőlőkben. 4.
231
NÖVÉNYEK.
Kajszin baraczk.
Prunus Armeniaca L. – (Sárga vagy tengeri baraczk. – Armeniaca vulgaris Lam. – Term. rendszer: Rózsafélék.
Rosaceae.) – 30. t. 3. k. Fa. 4–8 m. Levelei rendszerint szíves vállból széles tojásalakúak, kihegyezettek; 2–3-
szorosan fűrészesek. Virágai a leveledzés előtt nyílnak, fehérek vagy halványpirosak. Gyümölcse gömbölyű,
egy középbarázdával; bőre bársonyos, narancsszínsárga, a nap felé fordult oldalon biborszinű foltokkal. Húsa
kellemes ízű. Csonthéja a szélén barázdált, különben sima. Hazája Ázsia; már a Kaukázusban vadon terem. Mint
kedves gyümölcsfát kertbe és szőlőkbe ültetik. Legtöbbet termesztenek Kecskemét vidékén. 3–4.
Kerti szilva.
Prunus domestica L. – (Prunus oeconomica Borkh. – Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) – 30. t. 4. k. Fa. 3–10 m.
Kopasz ágai többnyire tövistelenek. Levelei kerülékesek, csipkésen fűrészesek; fiatalon szőrösek, végre csak
fonákon kissé pelyhesek. Virágai rendszerint párosan állanak. Szirmai zöldesfehérek. Gyümölcse hosszúkás
vagy gömbölyű. A gyümölcs nagysága, színe, íze, továbbá a szerint, hogy húsa a magról leválik-e vagy sem,
számos fajtát különböztetnek meg. Ilyenek: a beszterczei, olasz, kék, duránczi, lószemű szilva és mások. Hazája
Kis-Ázsia; ma az egész országban termesztik, külön szilvásokban is. Szőlőkbe is ültetik. 4–5.
Kökény szilva.
Prunus spinosa L. – (Boronafa, ekeakadály, ekegúzs, kökény vagy kökénytövis. – Term. r.: Rózsafélék.
Rosaceae.) – Cserje. 0·5–3 m. Igen ágas, tövises cserje; fiatal ágai szőrösek. Levelei hosszúkás tojásdadok.
Virágai rendszerint a levelek feslése előtt nyílnak s többnyire magánosan fejlődnek kopasz kocsányokon.
Termései gömbölyűek, körülbelül 1 cm. átmérőjűek, kékeshamvúak, fanyarok, és csak akkor élvezhetők, ha már
a fagy érte. Terem erdők szélén, alacsonyabb fekvésű helyek szakadékai és vizmosásai mentén, utak szélén,
mesgyéken az egész országban. 3–4.
Egyik hazánkra jellemző eltérése a P. dasyphylla Schur alfaj. Ennek a levele, kocsánya és csészéje szőrös.
Édes cseresznye.
232
NÖVÉNYEK.
Prunzus avium L. – (Cerasus avium (L.) Moench., C. dulcis G. M. Sch. – Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) – Fa.
6–15 m. Levelei hosszúkás viszszás tojásalakúak; kihegyezettek, durván fűrészesek. A levélnyeleken, közvetlen
a lemez alatt, mindenik oldalon egy-egy bibircs látható. Virágzata 2–6-virágú ernyő. Lehetséges, hogy eredeti
hazája Kis-Ázsia; onnan azonban már régen behozták Európába és ma földrészünknek úgyszólván minden
hegyvidékén vadon terem. Hazánkban az 1000 m.-nél magasabb hegyekre is felmegy. Gyümölcse kicsiny és
többnyire fekete. Kertben színre, ízre és nagyságra nézve számos különböző fajtát termesztenek. Ilyenek: a
ropogós cseresznye, szíves cseresznye, puha cseresznye stb. 4–5.
Savanyú meggy.
Prunus Cerasus L. – (Borízű, közönséges, spanyol meggy. – Cerasus vulgaris Mill. – Term. r.: Rózsafélék.
Rosaceae.) – 30. t. 2. k. Fa. 2–7 m. Levelei csaknem bőrneműek, fényesek, kerülékesek, 1–2-szer mirigyesen
fűrészesek. A levélnyeleken többnyire 1–2 bibircs van. Virágzata ernyős. Gyümölcse két végén kissé lapított,
savanyú. Hazája Kis-Ázsia; ma számos fajtában mindenütt termesztik. Legszebb fajtája az üveg meggy, melyet
Kecskemét környékén nagyban termesztenek. 4–5.
Cseplesz meggy.
Prunus pumila (L.) Fritsch. – (Csep, törpe vagy vadmeggy. – P. Chamaecerasus Jacq., C. fruticosa Pall. – Term.
r.: Rózsafélék. Rosaceae.) – Cserje. 50–125 cm. Törzse és ágai gyakran lecsepültek. Levelei visszás
tojásalakúak, lekerekítettek, a végsők sokszor hegyesek, mirigyesen csipkések és csaknem bőrneműek. A
levélnyélen ritkán van mirigy. 1–4 virága áll együtt. Szirmai visszás tojásalakúak. Gyümölcse tojásalakú,
kihegyezett, savanykás. Terem hazánk délibb, napos, erdőtlen dombvidékén, helyenként nagy mennyiségben.
Többnyire ugyanazokon a helyeken fordul elő, a hol a törpe mandola terem. 4–5.
Saj meggy.
233
NÖVÉNYEK.
Prunus Mahaleb L. – (Bádeni, török vagy törpe meggy. – Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) – Cserje. Fa. 2–6 m.
A levelek nyele nem mirigyes. A lemez tojásalakú vagy kerekded, széle mirigyesen és tompán fűrészes. Virágai
felálló, csaknem sátorozó fürtben fejlődnek; fehérek, illatosak. Gyümölcse borsónagyságú, fanyar. Terem
szórványosan hazánk minden hegy és dombvidékén, kivált délen. 5.
Fája erős és kellemes illatú. Pipaszárakat, szopókákat, sétapálczákat, esernyőnyeleket és egyéb apróbb tárgyakat
készítenek belőle. Helyenként tenyésztik is, pl. Sopron, Esztergom vármegyében (török meggyfa).
Zelnicze meggy.
Prunus Padus L. – (Csórmány, gerézdes-, kutya-, madár-, vad- vagy zsidócseresznye, gyöngyvirágfa, májusfa,
tyúkszemfa, zelnicze, koczérka. – Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) – 31. t. 1. k. Fa. 3–10 m. A levelek nyelén
két mirigy van; lemezük hosszúkás kerülékes, kihegyezett. Fehér, nem nagy virágai hosszúnyelű, csüngő
fürtökben fejlődnek; illatosak. Bogyószerű gyümölcse fekete; kellemetlen ízű. Tenyészik szórványosan hazánk
északi és keleti hegyvidékén, főleg erdős völgyekben. Kedvelt kerti növény. 5–6.
Más honi faj: Pr. insititia L. (elvadulva). – petraea Tausch.
E rendbe sorolható: Crataegus monogyna (XII. o. 2. r.).
2. rend: Két-ötbibeszálúak. Di-Pentagynia.
Bibeszálak száma 2–5.
Vad körte.
Pirus communis L. – (Koczafa, vaczkor, vad körtvély. – Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) – 31. t. 2. k. Fa. 5–20
m. A levelek nyele körülbelül olyan hosszú, mint a lemezük; a lemez tojásalakú, aprón fűrészes vagy csaknem
épélű. Fehér virága apró ernyőkben fejlődik; gyümölcse kisebbszerű, fanyar; teljesen érett állapotban – pl.
szénában eltéve – megszotykosodik és akkor jóízű. Némely tudós szerint tőalakja annak a tömérdek
körtefajtának, melyet ma színre, alakra és ízre különböző gyümölcséért mindenütt termesztünk. Más tudósok
szerint pedig, épen megfordítva, honosított nemes fajtáink elvadult példányainak az ivadéka. Terem
Fája finomabb asztalos és esztergályos munkákra használható és igen értékes.
Vad alma.
Pirus Malus L. – (Malus sylvestris Mill. – Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) – 31. t. 3. k. Fa. 5–10 m. Koronája
terebélyesebb, mint a körtefáé. Leveleinek nyele csak félakkora, mint lemeze; a lemez tojásalakú, tompán
fűrészes és visszáján sűrűn molyhos; gyakran gyűrött. Virága fehér- vagy rózsaszínű. Termése mindkét végén
horpadt. Tenyészik hazánk minden erdős vidékén, de a vadkörténél jóval ritkább. Őse-e annak a sok
almafajtának, melyet gyümölcsöseinkben, szőleinkben és kertjeinkben tenyésztünk, vagy megforditva, emezek
elvadult példányainak az ivadéka-e? erre nézve biztosat nem tudunk. Tény, hogy a vad alma gyümölcse nem
mind egyforma. Van olyan, a mely annyira fanyar, hogy csaknem élvezhetetlen, és akad – úgy látszik,
234
NÖVÉNYEK.
vidékenként – olyan, a melynek a gyümölcse édes és kitünő, sajátságos zamatú. Mindig kicsiny, legfeljebb
diónagyságú. 4–5.
Veres berkenye.
Sorbus aucuparia L. – (Berekenye, kórusfa, piros kutyacseresznye, süvöltin körtvély, gálnafa. – Term. r.:
Rózsafélék. Rosaceae.) – 31. t. 5. k. Fa. 3–12 m. Levelei szárnyasak; levélkéi lándsásak, lemezük alapja
kerekített, széle egy-kétszer fűrészes. A nyél és a kocsány gyengén szőrös. Számos fehér, apró virága bogernyőt
képez. Virágjának illata a poloska szagára emlékeztet. Termése élénkveres, fanyar és embernek élvezhetetlen.
Sok madár azonban szereti. Terem erdőkben, sziklás, köves, cserjés helyeken az egész ország hegyvidékén, még
pedig a kopaszabb, vagyis a kevésbbé szőrös tőalak hazánk északi felében, az erősen molyhos és szőrös rügyű
fajtája a S. lanuginosa Kit., hazánk délibb és keletibb részében gyakori. Diszcserjének is ültetik. 5–6.
Barkócza berkenye.
Sorbus torminalis (L.) Cr. – (Atlasz bogyó, barkóczafa, burkolcsa. – Crataegus torminalis L. – Term. r.:
Rózsafélék. Rosaceae.) – Fa. 10–25 m. Hosszú nyelű leveleinek a széle mélyen bevágott, karéjai
szétterpeszkedők, kihegyezettek; egy-egy oldalon van 3–5; szélük gyöngén fűrészes; viszszájuk fiatal korban
molyhos. Virágai fehérek, termése tojásalakú, barna, egészen érett korban tésztás és ehető. Terem – az Alföld
lapályait kivéve – az egész országban. Fája értékes. 5–6.
Lisztes berkenye.
Sorbus Aria (L.) Cr. – (Lisztes galagonya, süvöltény v. süvöltinfa, lisztfa. – Crataegus Aria L., Aria nivea Host.
– Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) – 31. t. 4. k. Fa. 10–12 m. A fiatal ágak, a levelek fonáka és a kocsányok
sűrűn molyhosak. Levelei egyszerűek, kerülékesek és nagyok; szélük mélyen és egyenetlenül fűrészes. Fehér
virágai laza bogernyőben fejlődnek. Molyhos gyümölcse érett korban narancsszínű, savanykás-édes és ehető.
Terem az egész ország hegy- és dombvidékén. Fája értékes. 5.
Más honi fajok: S. austriaca Beck., – chamaemespilus L., – domestica L. (fojtós berkenye), – meridionalis
Guss., – perincisa Borb. et Fek., – semipinnata Borb., – sudetica Tsch.
Borízű naspolya.
Mespilus germanica L. – (Lasponya, miszpulya, nyospolya. – Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) – 32. t. 1. k. Fa.
2–5 m. Levelei nagyok, lándsásak, visszájokon molyhosak. Magános virágai fehérek. Gyümölcse körtenemű,
csúcsán lapos horpadása van, melyet a csésze karéjai galléroznak. Karácsony tájban megtésztásodik és akkor
élvezhető. Ize sajátságos, savanykás. Tenyésztik hazánk délvidékén, főképen szőlőkben. 5–6.
Egymagvú galagonya.
Crataegus monogyna Jacq. – (Egybibés gelegenye (és egyéb kiejtéssel), ibafa, Isten gyümölcse. – Term. r.:
Rózsafélék. Rosaceae.) – 32. t. 2. k. Cserje. 3–5 m. A levél nyele akkora mint a lemeze fele; a lemez többnyire
tojásdad, válla ékalakú vagy elmetszett. Van 3–5 (–9) egyenlőtlenül fűrészes karéja. A meddő ágak pálhái igen
nagyok, hasogatottak. Fehér virágai bogernyőkben fejlődnek. Termése vérveres, később fekete, hosszúkás és
235
NÖVÉNYEK.
egymagvú. A magházon is csak egy bibeszála van. Terem erdőkben, gyepükben, utak szélén az egész
országban. Eleven sövénynek ültetik, de erre nem alkalmas, mert sok káros rovarnak ád tanyát. 5–6.
Csere galagonya.
Crataegus Oxyacantha, L. – (Fehér tövis, Krisztus tövis, szaragyógya. – Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.)
Cserje. 2–5 m. Levelei 3–5-karéjuak, egyenetlenül fogasok; mellékereik inkább csúcs-felé görbülők. Fehér
virágai laza bogernyőben fejlődnek. Termése piros tojásdad, 2 (–3) nxagvú, ugyanennyi bibeszállal. Előfordúl
ugyanolyan helyeken, mint az előbbi, de ritkább. 5.
Más honi fajok: Cr. calycina Peterm., – nigra W. et K., – pentagyna W. et K.
Molyhos madárbirs.
Cotoneaster integerrima Med. – (Kőnaspolya, molyhonya, molyhos naspolya. – Cotoneaster vulgaris Lindl. –
Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) – Cserje. 60–200 cm. Levelei tojásalakúak, rövidnyelűek, visszájukon eleintén
fehéren, végre zölden molyhosak. Apró csüngő virágai halványpirosak. 2–4 bibeszála csúcson nem vastagodott.
Termése borsónagyságú, piros. Terem különösen meszes talajon az egész ország hegyvidékén. 4–5.
Más honi fajok: C. nigra Whlbg. (orientalis Kern.), – tomentosa (Ait) Lindl.
Szirti fanyarka.
Amelanchier ovalis Med. – (Bogyófűrt, kövi körte, kövi naspolya, szirti körte vagy naspolya, – Pyrus
Amelanchier L., Aronia rotundifolia Pers. – Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) – Cserje. 1–2 m. Kérge feketélő.
Levelei tojásalakúak, fiatal korban mindkét lapjukon molyhosak, még pedig visszájukon gyakran rozsdaszínűen,
később azonban lekopaszodnak. Gyümölcse borsónagyságú, hamvasfekete, élvezhető, édes; van azonban
kellemetlen mellékíze. Terem kivált mészhegységek sziklás, cserjés helyein, hazánk északi hegyvidékén; néhol,
például a Nagy-Fátrában, helyenként seregesen. Túl a Dunán és a keleti hegyvidéken nagyon ritka. 4–5.
Közönséges birs.
236
NÖVÉNYEK.
Cydonia vulgaris Pers. – (Birskörtvély, birsalma, bűzös alma. – Pyrus Cydonia, L. – Term. r.: Rózsafélék.
Rosaceae.) – 32. t. 3. k. Fa. 3–5. m. Levele tojásalakú, vagy kerűlékes, visszáján molyhos. Virágai nagyok,
rózsaszínűek v. fehéres pirosasak. Gyümölcse sárga, molyha könnyen letörölhető. Hazája Ázsia. Kertekben
ültetik; hazánk déli vidékein sok helyen elvadúlt, főképen szőlők körűl. Gyümölcsét sajátságos és kellemes
ízénél fogva befőttnek, sajtnak készítésére használják. A nép nyersen is eszi. 5. – Kertekben tenyésztik a japán
birst (Cydonia japonica Pers.) leveledzés előtt viritó szép skarlátpiros virágaiért.
Legyező bajnócza.
Filipendula ulmaria (L.) Maxim. – (Borvirág, kecskeszakálú fű, legyezőfű, réti legyezőfű, szilvafalegyező fű,
tündérfürt, veres kőrontó. – Spiraea Ulmaria L. – Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) – 33. t. 1. k. Évelő. 60–150
cm. Tőkéje vaskos, szára barázdált, vöröses. Levelei félbeszárnyasak, a levélkék egyenetlenül fűrészesek, a
végső nagyobb, tenyeresen 3–5-osztatú. Pálhái nagyok, fűrészesek. Számos apró, sárgás-fehér, édes illatú virága
bogernyőben fejlődik. Terméskéi 5–9-ével 3–4 mm. átmérőjű gömböcskékbe vannak összecsavarodva. Terem
nedves réteken, vízerek mentén az ország minden hegyvidékén. 6–7.
Kolonczos bajnócza.
Filipendula hexapetala Gilib. – (Függőgyökerű bajnócza, Szt-János kenyere, varjúmogyoró. – Spiraea

Filipendula L. – Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) – Évelő. 30–70 cm. Fekete színű mellékgyökerei répásak.
Szára felső részében csaknem leveletlen. Levélkéi kicsinyek, szárnyasan hasogatottak. Virágai nagyobbak mint
az előbbi fajéi, fehérek vagy ritkábban vereslők. 12-esével álló terméskéje nincs összecsavarodva. Terem
szárazabb mezőkön az egész országban. 5–7.
Szillevelű gyöngyvessző.
Spiraea ulmifolia Scop. – (Bajnócza, tündérfűrt. – Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) – Cserje. 80–150 cm. Ágain
kiemelkedő élek vannak. Levelei kerülékesek, bevagdalva kétszer fűrészesek. Nyelök, szélök és az erek még
elvirítás után is kevéssé szőrösek. Terméskéi a bibeszál tövén rendszerint szőrösek. Terem hazánk keleti
hegyvidékének magasabb sziklás, szakadékos, cserjés helyein. 6.
Kertjeinkben számos gyöngyvesszőfajt (például Spiraea salicifolia L.) tenyésztenek, ezek azonban mind
Ázsiából vagy Amerikából származnak.
Más honi fajok: S. crenata L., – media Schmidt.
Hat, vagy több bibeszál.
Csipke rózsa.
Rosa canina. L. – (Bicskefa, ebcsipke, parlagi- vagy vadrózsa, tüskefa. – Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) – 32.
t. 4. k. Cserje. 2–3 m. Ágai rendesen ívalakban görbűlnek; tüskéi tövön laposak, hegyök rendszerint horgas.
237
NÖVÉNYEK.
Levelei 5–7-levélkéjűek, fűrészesek, kopaszok, legfeljebb a főerükön van (visszájokon) kevés szőrszál. A
kocsány olyan hosszú, mint a csésze csöve, többnyire azonban 2–3-szor akkora; mirigytelen. Csészekaréjai a
termés érése előtt lehullók. Szirmai nagyok, rózsaszínűek vagy fehérek. Termése piros, hosszúkás, csipkebogyó,
a »hecsepecse«, melyből igen jó ízt készítenek. Tenyészik az egész országban; számos eltérését csak alapos
tanulmánynyal és sok pontosan meghatározott herbariumi anyag segítségével lehet biztosan megkülönböztetni.
6.
Rozsdás rózsa.
Rosa rubiginosa L. – (Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) – Cserje. 1–2 m. Szára egyenes, ágai rövidek, tüskéi
rendesen egyenlők, horgasok. Levélkéi kisebbszerűek, kerülékesek vagy kerekdedek, mirigyszőrösek, dörzsölve
erős, fűszeres illatot árasztanak, mely az alma szagára emlékeztet. Kocsánya 1–1·5 cm. h., a csészesallangokkal
együtt sűrűn mirigyes. Szirmai rózsaszínűek, kisebbek mint az előbbi fajéi; bibeszála molyhos. Termése sárgás
vörös. Tenyészik számos fajváltozatban az egész országban. 6.
Kökényes rózsa.
Rosa pimpinellifolia L. – (Tompalevelű, aprólevelű- vagy szúrós rózsa. – Rosa spinosissima L. – Term. r.:
Rózsafélék. Rosaceae.) – Cserje. 10–50, ritkán – 120 cm. Ágai sűrűn tüskések. Tüskéi nem egyenlők; vannak
hosszabbak, egyenesek és vannak rövidebbek, tűhegyűek v. serteszerüek, melyek kissé horgasok. Levélkéi
aprók, széles kerülékesek. Szirmai fehérek. Gyümölcse fekete, vagy fekete barna. Terem főleg meszes
dombokon, szórványosan az egész országban. 5–6.
Tarka rózsa.
Rosa gallica L. – (Törpe rózsa. – Rosa austriaca Cr., pumila Jacq. – Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) – Cserje.
15–50 cm. Taraczkot hajt; sűrün álló tüskéi könnyen lehullanak és nem egyenlők, gyakran mirigyben
végződnek. Csipkésen fűrészes levélkéi bőrneműek, némelyik a telet is kibirja; visszájokon az érhálózat erősen
kiemelkedik. Szirmai igen nagyok, világosabb vagy sötétebb biborszínűek. Termése körtealakú majdnem
gömbölyü, sárgásveres. Terem ritkás erdőkben, cserjés helyeken, szőlők körűl az egész ország hegyvidékén.
Hazánk déli felében gyakori. Van számos fajtája is. 6.
238
NÖVÉNYEK.
Más honi fajok: R. adenophora Kit., – agrestis Savi, – alba L., – arveosis Huds., – caryophyllacea Bess., –
coriifolia Fries, – dimorpha Bess. (subglobosa Sm.); – dumalis Bechst., – dumetorum Thuill., – elliptica
Tausch., – ferox MB., – Gizellae Borb., – glauca Vill., – Herculis Borb., – Jundzillii Bess., – micrantha Sm., –
pendulina L., (alpina L.) – rubrifolia Vill., – sempervirens L. (Fiume), – tomentella Leman, – tomentosa Sm., –
tortuosa Wierzb., – transsylvanica Schur, – uncinella Bess., – urbica Leman, – zalana Wiesb. és tömérdek itt föl
nem sorolható fajváltozat és keverékfaj.
Málna szeder.
Rubus Idaeus L. – (Boldogasszonycsipkéje, csipkefa, erdei szeder, himpér, málnafa. – Term. r.: Rózsafélék.
Rosaceae.) – 33. t. 2. k. Cserje. 50–150 cm. Szára két évig él; tüskés, bókoló. Levele szárnyas; visszája
fehérmolyhú. Fehér virágai szártetőző fürtben fejlődnek. A csésze karéjai a termésen visszagörbűlnek.
Gyümölcse számos apró husos terméskéből van összetéve; kellemes ízű, piros és bársonyos; érett állapotában a
vaczokról leválik. Hazánk hegyvidéki erdeiben közönséges. Irtásokban néha nagy területeket egymaga borít,
kivált hazánk északi és keleti részében. Kertbe ültetik. 5–9.
Hamvas szeder.
Rubus caesius L. – (Kékbogyó, seregély szeder. – Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) – Cserje. 2–3 m. Szára
többnyire a földre csepűlt és gyéren mirigyes. Levele rendesen 3-, ritkán 5-levélkéjű. Virágai laza bugában
fejlődnek. A csésze karéjai a terméshez símulók. Szirmai fehérek, gyümölcse fekete és erősen hamvas. Terem
cserjésekben, köves lejtőkön, szakadékokban az egész országban. 5–8.
Egyik fajtája, a R. arvalis Rchb., szántóföldön gyakori és nehezen irtható gyom. Ennek a levele kisebb,
ránczosabb és fonákán jóval szőrösebb.
Borzas szeder.
Rubus hirtus W. et K. – (Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) – Cserje. 1–2 m. Szára lecsepűlt. Ágai, kivált a
csúcsuk felé sűrűn vannak borítva hosszú, liláspiros mirigyes sertékkel; közbe egy-egy ár vagy tűforma
tüskével. Levelei rendesen 3-levélkéjűek. Levélkéi színűkön kevés szőrűek, fonákukon halványabbak és
puhaszőrüek. A csésze karéjait is bőven lepik el piros vagy barnásviola mirigyek; elvirítás után felállók. Terem
hegyvidékeink erdeiben és irtásaiban helyenként nagy mennyiségben. Hazánkra jellemző faj. 7–9.
Más honi fajok: R. balatonicus Borb., – Bellardii Wh. et N., – bifrons Vest., – brachyandrus Gremli, –
candicans Wh., – discolor Wh et N., – dumalis Halácsy, – dumetorum Wh., – Ebneri Kern., – euplatyphyllos
Borb., – glandulosus Bell., – Gremlii Focke, – Guentheri Wh. et N., – hedycarpus Focke, – Kisfaludyanus Borb.,
– Kodruensis Simk., – menyházensis Simk., – moestus Holuby, – montanus Wirtg., – nitidus Wh. et N., –
pachyphyllus Borb., – persicinus Kern., – plicatus Wh. et N., – radula Wh. et N., – saxatilis L., –
semitomentosus Borb., – silesiacus Wh., – suberectus Andrz., – sulcatus Vest, – Szabói Borb., – tomentosus
Borkh., – Vestii Focke és még temérdek keverékfaj.
Havasi magcsákó.
Dryas octopetala L. – (Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) – Évelő. 4–6 cm. Levele tojásalakú, erősen csipkés,
fonákán ezüstös. Kocsánya és a csészelevelei egyszerű göndör és piros mirigyszőröktől borzasak. Szirmai
239
NÖVÉNYEK.
fehérek. Számos terméskéjének a bibeszála maradandó és gyapjas. Terem gyepes és sziklás helyeken hazánk
havasain. 5–8.
Közönséges gyömbérgyökér.
Geum urbanum L. – (Cziklász, erdei szegfű, vadszegfű, nyúlszemfű, szegfűszagúgyökerű fű, Szent Benedek
fűve. – Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) – 33. t. 3. k. Évelő. 20–60 cm. Az egész növény puhaszőrű; kevéssé
ágas. Alsó levelei lantalakúan szárnyasak, a felsők három osztatúak. Pálhái nagyok, levélszerűek. Virágai
sárgák, laposan szétterűlő szirmokkal; az utóbbiak akkorák mint a csésze. Számos terméskéje borzas gömböt
képez. Maradandó és hosszú bibeszálai a végükön meg vannak csavarva. A csészelevelek a termésen
hátragörbűlnek. Terem erdők, cserjések szélén, útak mentén az egész országban. 6–9.
Barna tőkéjének szegfűszaga van.
Patakparti gyömbérgyökér.
Geum rivale L. – (Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) – Évelő. 20–50 cm. Szára mirigyes. Levelei nagyobbak.
Virága bókoló; szirmai még egyszer akkorák mint az előbbi fajé; sárgásak, de rezesen vannak befuttatva. A
csésze levelei a termésen fölfelé állanak. Terem nedves erdők szélén, patakok mentén a Kárpátok minden
Hegyi gyömbérgyökér.
Geum montanum L. – (Sieversia montana (L.) Spr. – Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) – Évelő. 5–30 cm. Szára
rendesen egyvirágú. Tőlevelei rózsában állanak, lantalakúan szárnyasak és végső karéjuk sokkal nagyobb. Az
egész növény sűrűn szőrös. Szirmai nagyok, 10–18 mm. hosszúak és sárgák. A terméskék és a bibeszálak is
gyapjasak. Terem gyepes, sziklás helyeken hazánk havasain. 6–8.
Más honi fajok és keverékfajok: G. aleppicum Jacq. (strictum Ait.). – reptans L., – inclinatum Schleich. (rivale
× montanum), – Teszlense Simk. (aleppicum × urbanum).
Hármaslevelű waldsteinia.
240
NÖVÉNYEK.
Waldsteinia trifolia Roch. – (Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) – 65. t. 5. k. Évelő. 10–18 cm. Levelei
hoszszúnyelűek (–10 cm.), 3-levélkéjűek. Levélkéi ép és szélesen ékforma alapból visszás tojásalakúak,
sekélyen 2–3 karéjra bemetszettek és egyenetlenűl fűrészesek, mindkét lapjukon szőrösek. Tőkocsánya kevés
ágú; az elágazások helyén keskeny lándsás; gyakran gyapjas murvái vannak. Szirmai arany-színsárgák. A
portokok színe változik: sárga, narancs és piros. 3–9 magháza selymes, bibeszálai kopaszok. Terem hazánk
délkeleti határvidékén, magasabb hegységek völgyeiben. Egyike hazánk legritkább növényeinek. 5.
Más honi faj: a Waldsteinia geoides Willd. (Hazánk középvidékén, szintén ritka.)
Erdei szamócza.
Fragaria vesca L. – (Balmicza, földi eper. – Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) – Évelő. 6–15 cm. Szára és
levélnyelei vizszintesen elálló szőröktől borzasak. Levelei hármasak; levélkéi kerűlékesek, fűrészesek.
Kocsányainak szőre, legalább az oldalsóké. fölfelé irányul vagy a kocsányra simul. Csészéje elálló vagy
visszatűrt. Termése hosszúkás kúpformájú, vaczkáról könnyen leválik. Terem száraz erdőkben, gyepükben az
egész országban, szórványosan az Alföld lapályain is. 4–6; ritkábban őszig.
Csattanó szamócza.
Fragaria collina Ehrh. – (Csattogó szamócza. – Fragaria viridis Duch. – Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) –
Évelő. 6–15 cm. Levele, kivált a fonákán, selymes. Szárának és levélnyelének, szőrözete vizszintesen eláll.
Csészéje a terméshez simúl és a gyümölcse nehezen választható el a vaczkától. Gyakran csak porzós virágai
vannak és ezeknek a porzója még egyszer akkora mint a hiánytalan virágoké. Terem az egész országban napos
dombokon, mezőkön, erdőszélen. 4–6.
Nagygyümölcsű külföldi szamócza-fajokat és keverékfajokat kertbe is ültetnek.
Más honi faj: F. elatior Ehrh.
Piros tőzegeper.
Comarum palustre L. – (Mocsári vagy tavi komorka, vérszem. – Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) – Évelő. 30–
60 cm. Taraczkot hajt. Szárának felső része ágas. Az egész növény többnyire pirosas. Levele 5–7, élesen
fűrészes, visszáján fehéres majdnem szálas levélkéből van összetéve. Sötét biborszínű virágai laza fürtben
fejlődnek. Szirmai a csészénél rövidebbek. Terméskék kopaszok. Tenyészik nagyon szórványosan hazánk
havasainak tőzeges lápjain. 6–7.
241
NÖVÉNYEK.
Liba pimpó.
Potentilla anserina L. – (Ezüstös vagy fehérhátú fű, isten abroszkája, lúdpázsit, pimponya, pipifű, vad varádics.
– Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) – Évelő. 10–50 cm. Szára lecsepűlt, rendesen gyökerező. Levelei
félbeszárnyasak; felső lapjokon zöldek, kissé selymesek, visszájokon mindig ezüstösek; ritkán egészben
fehérek. Magános nagy virágai hosszú kocsányokon fejlődnek, aranyszín-sárgák. Terem az egész országban
árkok, útak szélén, főleg libalegelőkön. 5–10.
Kúszó pimpó.
Potentilla reptans L. – (Aranynyal versengő, folyó pimpó, ötlevelű v. ötújjúfű, terjedő pimpó. – Term. r.:
Rózsafélék. Rosaceae.) – Évelő. 30–60 cm. Szára a földre csepűlt, gyökerező. Levelei 5 visszás tojásdad,
csipkésszélű levélkéből vannak összetéve. Aranyszínű virágai hosszú kocsányokon fejlődnek a levelek
hónaljából. Terem árkok szélén, útak mentén az egész országban, kiváltképen nedves helyeken. 5–8.
Ezüstös pimpó.
242
NÖVÉNYEK.
Potentilla argentea L. – (Köszvényfű. – Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) – Évelő. 15–40 cm. Tőkéje rendesen
több szárat hajt. Szára felegyenesedő molyhos, felső része bogernyősen ágas. Levelei ötösek; levélkéi durván
fűrészesek, szélük visszagyűrött, fonákuk ezüstösen molyhos. Virágai aprók, sárgák; a kocsány elvirítás után
felfelé vagy elálló. Terméskék ránczoltak. Terem parlagokon, utak mentén, mezőkön, az egész országban és
nagyon változó. 6–7.
Vérontó pimpó.
Potentilla erecta (L.) Hampe. – (Felálló timpó, kinagyökér, tormatilla, vérfű, vér- vagy vérhasgyökér, vad
kinafű. (Potentilla Tormentilla Schrank., Tormentilla erecta L. – Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) – Évelő. 15–
40 cm. Szára felegyenesedő, nem gyökerezik. Szárlevelei nyeletlenek, hármasak. Pálhái 3–5-osztatúak. Apró
aranyszín virága rendesen négyszirmú. Terem ritkás erdőkben, mezőkön, főképen nedves helyeken az ország
minden hegyvidékén. 5–9.
Terebély pimpó.
Potentilla patula W. et K. – (Kiterült pimpó. – Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) – Évelő. 15–25 cm. Szára
többnyire lilaszínű; felálló szőröktől borzas. Újjasan összetett levelének levélkéi ékalakú alapból
keskenyhosszúkásak és mélyen bevagdaltak; visszájukon a főér mentén érdesek. A külső csésze levelei
keskenyek. Szirmai szélesek, háromszögűen visszás tojásdadok. A kocsány elvirítás után rendszerint legörbül.
Terméskéje ránczolt. Terem erdők szélén, cserjésekben, hazánk közép és keleti részének hegyvidékén. 5.
Aranyszínű pimpó.
Potentilla pseudochrysantha Borb. – (Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) – Évelő. 15–45 cm. Szára felegyenesedő.
Tőleveleinek a nyele igen hosszú (–20 cm., sőt több) és elálló hosszú szőröktől borzas; a szőrszál hossza akkora,
mint a levélnyél vastagsága. A levél újjasan összetett 5 (3–7) levélkéjű. Levélkéje rövid ékalakú alapból
kerülékes, szélesen visszásan tojásdad, mindkét lapján szőrös, de, körülbelül egyformán, zöld. Virága
aranyszínű, nagy. A belső csésze karéjai keskeny tojásalakúak, kihegyezettek. Terem sziklás, füves helyeken,
erdők szélén hazánk keleti hegyvidékén; sok helyt nagy mennyiségben. Korai, szép virágaival jellemző dísze
hazánk keleti részének. 4–6.
243
NÖVÉNYEK.
Tavaszi pimpó.
Potentilla viridis (Neilr.) Fritsch. – (Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) – 33. t. 4. k. Évelő. 5–15 cm. Szára és
levélnyele rövid, göndör szőröktől pelyhes; néha mirigyes is. A tőlevelek mindkét oldalon fűszín-zöldek, nem
csillagszőrösek; pálháik keskenyek vagy keskenylándsásak. Levele rendesen 5 levélkéből van összetéve; a
levélkéi hosszúkás-visszás tojásalakúak, csak csúcsuk felé fűrészesek. Terem hegyvidékek mezei táján. Lehet,
hogy hazánk északnyugati részében előfordul, biztos termőhelyet azonban nem tudok. A hazai »tavaszi« pimpó
(Potentilla verna Auct. Hung.) valószínűleg mind a P. arenaria Borkh. és a rubens (Cr.) Zim. alakkörébe
tartozik. 4–5.
Homoki pimpó.
Potentilla arenaria Borkh. – (Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) – Évelő. 2–20 cm. Szára lecsepült. Az egész
növény csillagszőröktől bársonyos; kivált a levelek viszszája sűrűn szőrös. Levélkéi ékalakú alapból csúcsuk
felé egyformán szélesednek és csúcsukon csaknem csonkítottak; mélyen csipkések. Virágai sárgák. Terem
szikár homokos mezőkön, futóhomokon, napos sziklákon az egész országban. Nagyon változik. 3–5.
Fehér pimpó.
Potentilla alba L. – (Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) – Évelő. 5–25 cm. Tőlevele 5 levélkéjű; a levélkéi
kerülékesek, vagy megnyúlt és visszás tojásalakúak; csak a csúcsuk táján néhány előre álló, odasimuló
fűrészfoggal; visszájuk sűrűn selymes, felső lapjuk zöld és kopasz; a levélnyelek szőre fölfelé áll. Szára végén
rendesen 3 fehér virága van. Szirmai nagyok, a selymes csészénél hosszabbak. Virításkor rendesen meg van a
mult évi megbarnult levél is. Terem erdők tisztásain, cserjésekben szórványosan hazánk minden hegyvidékén;
gyakran csak szálanként. 5–6.
Más honi fajok: P. adscendens W. et K., – aurea L., – Baumgarteniana Sehur, – Benitzkyi Borb., – brachyloba
Borb., – canescens Bess., – canoviridis Schur, – caulescens L., – chrysocraspeda Lehm., – Clusiana Jacq., –
collina Wib., – Crantzii (Cr.) Beck, – Haynaldiana Jka., – impolita Whlbg., – Kerneri Borb., – laciniosa Kit, –
leucotrycha Borb., – Lóczyana Borb., – macrotoma Borb., – magyarica Borb., – micrantha Ram., – microdons
Schur, – norvegica L., – obscura Willd., – procumbens Sibth., – rubens (Cr.) Zim., – rupestris L., –
semiargentea Borb., – serpentini Borb., – supina L., – tuberosa Wolff., – Wiemanniana Günth. et Schumm.
12. XIII. osztály: Sokporzósak. Polyandria.

A virágban a porzó és termő együtt van; a porzók száma legalább húsz; a porzók szabadok és a vaczokra vannak
nőve.
A) A párta négyszirmú.
Vérehulló fecskefű.
Chelidonium majus L. – (Aranyfű, aranynyal versengő, czinadó vagy czinadónia gódircz, nagy fecskefű, vereslő
fű. – Term. r.: Mákfélék. Papaveraceae.) – 34. t. 1. k. Évelő. 30–90 cm. Az egész növény szőrös. Szára ágas,
levelei fonákukon kékesszürke színűek, szárnyasan mélyen hasogatottak; karéjaik tojásalakúak, egyenlőtlenül és
erősen csipkések; a bemetszéseik öblösek. Kétlevelű csészéje fakadáskor lehullik. Virága sárga. Toktermése
hosszú, göcsös és kopasz. Ha a növény bármely részét megtörjük, narancsszínű nedv serked belőle, miről
könnyen felismerhető. Terem lakások körül, kerítések mentén, parlagokon; erdők szélén az egész országban.
Nedve csipős. 5–9.
Sárga szarvasmák.
Glaucium flavum Cr. – (Sárga pipacs, sárga kékzöld, szarutok. – Glaucium luteum Scop. – Term. r.: Mákfélék.
Papaveraceae.) – 34. t. 2. k. Kétéves. Évelő. 30–100 cm. Szára csaknem kopasz, hamvas; alsó levelei nyelesek, a
felsők szíves alappal szárölelők. Czitromszín-sárga szirmai nagyok; toktermése körülbelül 2 dm. hosszú,
szemcsés. Terem homokos partokon, hazánkban csak Fiume mellett és a Rákos homokján. A Rákosra dr.
Procopp Jenő vetette. 6–8.
Veres szarvasmák.
244
NÖVÉNYEK.
Glaucium corniculatum (L.) Curt. – (Term. r.: Mákfélék. Papaveraceae.) – Egyéves. 10–50 cm. Az előbbihez
hasonló; szára, levele és 1–2 dm. hosszú termése azonban merev szőröktől borzas. Szirmai narancsszínűek vagy
skárlátpirosak, tövükön feketés pettyekkel. Terem utak és vetések szélén, nagyon szórványosan hazánk déli
felében. 6–8.
Közönséges pipacs.
Papaver Rhoeas L. – (Pipacsmák, bujdosó vagy büdös mák, czúczik, lúdmák, pitypalatyvirág, veres mák. –
Term. r.: Mákfélék. Papaveraceae.) – 34. t. 3. k. Egyéves. Áttelelő egyéves. 15–60 cm. Az egész növény elálló
merev szőröktől érdes. Levelei szárnyasan hasogatottak. Kétlevelű csészéje fakadáskor lehullik. Szirmai
skárlátpirosak, nagyok, tövük rendszerint barna vagy fekete. Toktermése visszás tojásalakú, kopasz, 8–12
egymást részben fedő bibekaréjjal, bibeszála nincs. Terem főleg vetésben az egész országban. Mérges növény.
5–10.
Bujdosó mák.
Papaver dubium L. – (Kétséges mák. – Term. r.: Mákfélék. Papaveraceae.) – Egyéves. 20–60 cm. A szár és a
levelek szőrözete elálló, a kocsányoké odasimul. Szirmai skárlátpirosak vagy fehérek, helyenként kizárólag
fehérek és valamivel kisebbek, mint a közönséges pipacs szirmai. Kopasz termése hosszú buzogányalakú;
bibeszála nincs, de van 6–9 jól elkülönített bibekaréja. Terem mívelt talajon és parlagokon az egész országban.
5–6.
Ördög mák.
Papaver Argemone L. – (Ékformájú, halavány, homok mák. – Term. r.: Mákfélék. Papaveraceae.) – Egyéves.
Áttelelő egyéves. 15–30 cm. Az egész növény fölfelé irányuló sertéktől érdes. Szirmai sötét skárlátpirosak;
porzói csúcsuk felé kiszélesedők; 4–5 bibekaréja öblös. Tokja buzogányalakú, ritkás, fölfelé álló egyenes
sertékkel. Terem szántóföldeken, parlagokon, de nagyon szórványosan és sehol sem állandó, ritka növény. 5–7.
Hozzá hasonló, termetesebb és gömbölyded, elálló, horgas sertékkel sűrűn megrakott tokterméseiről könnyen
felismerhető a csekély mák (P. hybridum L.); ritka növény, mely nálunk csak mint vendég bukkan föl időnként
vasuti töltések mentén és vetésekben. 5–7.
Kerti mák.
Papaver somniferum L. – (Álomhozó v. franczia mák. – Term. r.: Mákfélék. Papaveraceae.) – Egyéves. 50–150
cm. Az egész növény kopasz és kékes- vagy fehéreszöld. Szárlevelei szárölelők. Szirmai nagyok és különböző
színűek. Toktermése gömbölyű vagy tojás alakú, kopasz; bibeszála nincs; bibekorongja 10–15-sugarú.
Olajtartalmú magja kedvéért tenyésztik, de virágnak is ültetik, különösen teljes fajtáját. 6–8.
Az éretlen mákfej beszárított nedve opium néven erős méreg és gyógyszer. Belőle készítik a morphiumot is. A
méhek a mák virágát nagyon látogatják, sok virágport gyűjtenek belőle.
Más honi fajok: P. alpinum L., – pyrenaicum L.
245
NÖVÉNYEK.
B) A párta 5–10-szirmú.
Nagylevelű hársfa.
Tilia platyphylla Scop. – (Nagylevelű száldok-, zoldok- vagy szódokfa. – T. grandifolia Ehrh. – Term. r.:
Hársfafélék. Tiliaceae.) – Fa. 35 m. Levelének mindkét lapja egyformán zöld; fonáka puhaszőrű, a főér zúgai
fehérszakálasak. Csüngő bogernyői 2–5-virágúak. Szirmai sárgák. Bibeszála kopasz. Terméskéje 4–5-bordájú,
kemény, könnyen össze nem roppantható. Vadon terem hazánk kivált déli felének hegyvidékén. Mindenütt
ültetik. Nagyon változó. 6.
Kislevelű hársfa.
Tilia cordata Mill. – (Tilia parvifolia Ehrh. – Term. r.: Hársfafélék. Tiliaceae.) – Fa. 25 m. Levele az előbbi
fajénál sokkal kisebb, mindkét lapján kopasz, visszáján kékeszöld és az érzúgokban rozsdavörös szakálla van.
Felfelé álló bogernyője 5–11-virágú. Szirmai sárgák. Termése gyöngén bordázott, héja vékony és könnyen
összeroppantható. Később is virít, mint az előbbi faj. Tenyészik hegyvidéki erdeinkben; sok helyt ültetik. 7.
Ezüstlevelű hársfa.
Tilia tomentosa Mönch. – (Fehér vagy molyhos szódok. – Tilia alba W. et K., T. argentea Desf., T. pannonica
Jacq. – Term. r.: Hársfafélék. Tiliaceae.) – Fa. 20–25 m. Leveleinek a felszíne csaknem kopasz, fonákuk
azonban csillagszőröktől sűrűn molyhos; szakálluk nincs. A kocsányok, levélnyelek és rügyek is molyhosak.
Bogernyője kevésvirágú. Az 5 szirmon belül van még 5 kisebb, porzókból alakult mellékszirom. Több (50–70)
porzója is van, mint az előbbieknek. Termése kemény, molyhos. Terem hazánk déli felének hegyvidékén, főleg
dél-keleten; helyenként északabbra terjed, néhol pedig elmarad, pl. a Királyhágón túli rész északkeleti területén.
Sok helyt ültetik. 7.
246
NÖVÉNYEK.
Minden hársfa szép és utczákon, ligetekben becses. Virága kellemes illattal tölti meg a levegőt, sűrű koronája
árnyékot nyujt, fája faragásra alkalmas, kötőháncsot szolgáltat. Virága sok jóízű mézet terem és izzasztó teának
is alkalmas.
A hazai számos faj és keverékfaj közül csak a következőket említjük: T. budensis Borb., – cordifolia Bess., –
corylifolia Host., – flava Wolny, – Frivaldszkyanorum Borb., – Gizellae Borb., – Haynaldiana Simk., –
Hazslinszkyana Borb., – hegyesensis Simk., – Jurányiana Simk., – mutabilis Host, – obligua Host, – pallida
Wierzb., – praecox Host, – Richteri Borb., – rubra DC., – spectabilis Host, – sublanata Simk., – ulmifolia Scop.,
– virescens Spach.
Közönséges tetemtoldó.
Helianthemum chamaecistus Milt. – (Naprózsika, Sz. Erzsébet-virágocska, szuhar. – H. vulgare Gaertn. – Term.
r.: Szuharfélék. Cistaceae.) – 34. t. 4. k. Évelő. 10–30 cm. Szára lecsepült vagy felegyenesedő. Átellenesen álló
levelei kerülékesek, tompahegyűek, visszájokon fehér molyhosak. A szürkén pelyhes belső csészeleveleknek
gyakran szőrüstökük van. Virága sárga. Terem köves, gyepes helyeken, még pedig inkább hazánk déli felének a
Hangalevelű tetemtoldó.
Helianthemum Fumana (L.) Mill. – (Kacskörös naprózsa, tűlevelű tetemtoldó. – Fumana procumbens (Dun.)
Gren. et Godr. – Term. r.: Szuharfélék. Cistaceae.) – Évelő. 10–20 cm. Szára lecsepült, odasimuló rövid
szőröktől érdes. Váltakozva álló levelei keskenyek, rendszerint csak 1 mm. szélesek és kissé pillásak. Virágai a
levelek hónaljából egyenként fejlődnek. Belső csészelevelei széles tojásalakúak; kissé pillásak. Szirmai sárgák.
Külső porzószálai elsatnyultak, meddők és kigyódzók vagy korbácsszerűek. Terem szikár, sziklás dombokon,
homokbuczkákon; a hazai homokpuszták jellemző apró cserjéje, noha idegen, a Földközi-tenger mellékéről ide
származott növény. 5–9.
Más honi fajok: H. alpestre (Jacq.) Dun., – canum (L.) Dun., – glabrum (Koch) Fritsch, – obscurum Pers., –
rupifragum Kern.
C) A párta sok, több mint 10 szirmú.
Fehér tündérrózsa.
Nymphaea alba L. – (Bubojka, vizi fehér nimfa, vízitök, liliomrózsa, vízileány. – Term. r.: Tündérrózsafélék.
Nymphaeaceae.) – 34. t. 5. k. Évelő. Első levelei háromszögűek, nyilasak; a viz színén uszó hosszú nyelü, fejlett
levelei 1–3 dm. átmérőjűek, kerekdedek és bőrneműek. A csésze 4-levelű. Számos szirma fehér, húsos, a külsők
hosszabbak, mint a csészelevelek. A magház egészen a bibéig meg van rakva porzókkal. A bibekorong 10–20
sugarú. Termése csaknem gömbölyű. Terem mélyebb álló vizekben, főleg folyók holt ágaiban, így különösen a
Duna és Tisza környékén. 6–9.
Hévvízi tündérrózsa.
Nymphaea Lotus L. – (Melegvízi nimfa. – Nymphaea thermalis DC. – Term. r.: Tündérrózsafélék.
Nymphaeaceae.) – Évelő. Levele tulajdonképen háromféle. Első levelei alámerültek, keskeny 3-szögűek,
illetőleg nyilasak, élénken emlékeztetnek a sóska leveleire. A víz szinén úszó fiatal levelei csaknem épek, a
kifejlődöttek pedig öblösen és hegyesen fogasok, nagyok (3–4 dm.) és felszínükön fényesek, fonákukon lilásak.
Virága fehér; az alsó szirmok alól kevéssé rózsaszinűek; a porzók sárgák. Ökölnyi termésében tömérdek apró
mákszemhez hasonló mag van. Hazája Kelet India és Egyptom. Nincs még teljesen megfejtve, miként került
hazánkba. Többek szerint nem ősidőktől itt termő külön faj, hanem Indiából, esetleg Afrikán keresztül ide
plántált, vagy madaraktól behurczolt növényünk. Régen tenyészik a biharvármegyei Püspök-fürdő hévvizében;
innen ültették Budapest és Keszthely meleg vizeibe. Hazánk kiváló érdekessége. 5–9.
Sárga vízitök.
Nuphar luteum (L.) Sm. – (Békaliliom, habrózsa, tórózsa, nofár, sárga nimfa, tavi rózsa, tőkincs, tökincs, vízi
mák. – Term. r.: Tündérrózsafélék. Nymphaeaceae.) – 34. t. 6. k. Évelő. Levelei a víz színén úsznak,
hosszúnyelűek, nagyok, kerülékesek, bőrneműek, alapjuk szíves. Csészéje 5-levelű, levelei 2–3 cm. nagyok és
sárgák. A szirmok legfeljebb félakkorák, rendesen azonban még sokkal kisebbek; szintén sárgák; hátsó lapjokon
mézfejtő van. A bibekorong 10–20-sugarú; sugarai a középen kimélyített és épszélű korong határa táján
247
NÖVÉNYEK.
elmosódottak. Terem 0·5–1 m. mélységű álló vizekben, folyók holt ágaiban, szórványosan mindenütt, a hol a
vidék tenyészetét megengedi. 6–9.
Más honi faj: N. sericeum Láng.
E rendbe sorolhatók: az Actaea valamint a Delphinium fajok. (XIII. o. 2. r.)
2. rend: Kevésbibeszálúak. Di-Pentagynia.
A bibeszálak száma 2–5.
A) A párta kétoldalúan részarányos (zygomorph).
Közönséges szarkaláb.
Delphinium Consolida L. – (Királyvirág, sarkantyufű, sarkasfű, mezei sarkvirág. – Term. r.: Boglárkafélék.
Ranunculaceae.) – 35. t. 1. k. Egyéves. Áttelelő egyéves. 15–50 cm. Szára terebélyesen ágas. Levelei 2–3-
osztatúak sallangjaik keskenyek. Kocsányai hosszúak. Virágai sarkantyúsak, még pedig a párta sarkantyúja a
szintén színes csésze sarkantyújába van bujtatva. Hirtelen kihegyesedő, hosszú bibeszálban végződő
tüszőtermése kopasz és magános. Virága sötétkék, ritkán rózsaszínű vagy fehér. Terem vetés közt az egész
országban. 5–9.
Keletvidéki szarkaláb.
Delphinium orientale Gay. – (Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) – Egyéves. 20–60 cm. Egyszerű- vagy
kevéságú szára hosszú virágfürtben végződik. Ágai, valamint rövid kocsányai felállók. Virága nagyobb, mint az
előbbi fajé, és ibolyaszínű. Tüszője szőrös, tövén mirigyes, rövid bibe szálába hirtelen kihegyesedő. Terem vetés
közt hazánk déli felében; még pedig nagy mennyiségben a Maros és Duna között, a nyugati határon már csak
elvétve és szálanként. E szép növény kertbe is ültethető. 6–9.
Elterjedt kerti szarkaláb a D. Ajacis L., mely Fiume mellett el is vadul.
Más honi fajok: D. alpinum W. et K., – elatum L., – fissum W. et K., – intermedium Ait., – montanum DC., –
oxysepalum Borb. et Pax.
Katika sisakvirág.
Aconitum Napellus L. – (Csuklyafű, ebrontófű, erdei vaduborka, farkasbab, farkasméregfű vagy farkasfű,
farkasölőfű vagy farkasrépa, katika répája, kék sarkantyú vagy kék tetűfű, méregfű, oroszlánszáj, sisakfű,
tetűrontó. – Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) – Évelő. 45–120 cm. Tőkéje két répaszerű gumóból áll.
Levele tenyeresen osztott, szeletei 3-osztatúak vagy szárnyasan hasadtak. A virágzati tengely és a kocsányok
szőrösek. Csészelevelei sziromszerűek, sötét liláskékek; a felső sisakalakú és körülbelül olyan magas, mint
széles. Szirmai a sisakon belül vannak, szálasok, tetejökön mézfejtővel, melynek sarkantyúja kissé görbe. Terem
magas hegyek és havasok forrásos, köves, gyepes helyein hazánk északi részében. Mérges gyógynövény. 6–9.
Farkasölő sisakvirág.
248
NÖVÉNYEK.
Aconitum Vulparia Rchb. – (El- vagy visszaforduló szőlő, elfordult gyökerű fű, farkasgyökér, farkasszőlő,
rókaölő sisakvirág. – Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) – Évelő. 50–100 cm. Levelei tenyeresen 5–7 felé
osztottak. Metszetei szélesek. Virágzata laza, rendesen ágas, elálló ágakkal. Csésze halványsárga, és lehull.
Sisakja jóval magasabb, mint széles, és a két sziromlevél sarkantyúja be van csavarodva. Terem erdős, sziklás
helyeken az ország minden magasabb hegyvidékén. 6–7.
Keleti sisakvirág.
Aconitum moldavicum Hacq. – (Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) – Évelő. 50–120 cm. Levelei nagyok,
5–7 felé tenyeresen hasítottak. Hasábjai szélesek, visszástojásdadok és elülső szélükön rendesen háromfelé
metszettek; egyes karéjai nagyolva tompán vagy hegyesen fogasok. A szára, levele (kivált a visszája), kocsánya,
pártájának külseje és a termése puha göndör szőröktől borzas. Csészéje sötétkékes lila; sisakja 2 cm. hosszú és
körülbelül 4-szer hosszabb. mint széles. Terem erdőkben, sziklás, főleg meszes gyepükben hazánk északi, főleg
keleti felében. Helyenként gyakori. 7–8.
Szelid sisakvirág.
Aconitum Anthora L. – (Csuklya, csuklyás vagy kuklásfű, méregölő vagy sárga sisakvirág. – Term. r.:
Boglárkafélék. Ranunculaceae.) – Évelő. 40–100 cm. Gyökere répás. Levélmetszetei keskenyek. Csészéje
élénksárga, maradó; sisakja körülbelül olyan magas, mint széles. A két sziromlevél sarkantyúja be van
csavarodva. Terem sziklás, főleg meszes és trachitos helyeken szórványosan az ország hegyvidékén.
Valamennyi sisakvirágfaj mérges. 8–9.
Más honi fajok: A. Baumgartenianum Simk., – cernuum Wulf., – lasianthum Rchb., – nanum Baumg., –
rostratum Bernh., – toxicum Rchb.
B) A párta sugaras vagy csillagos (actinomorph).
Fekete békabogyó.
Actaea nigra (L.) Fritsch. – (Füzéres takta, farkasbab, farkasszőlő, kristóffű. – Actaea. spicata L. α) nigra L. –
Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) – Évelő. 30–60 cm. Ágas szára alul kopasz, fölül pelyhes. Tőlevelei
nagyok. Kétszer 3-osztatúak. Hasábjai tojásalakúak vagy hosszúkás szívalakúak, kihegyezettek és kétszer
bevagdaltan fűrészesek. Apró virágai tömött szártetőző fürtben állanak. Hosszúkás fekete bogyói állítólag
mérgesek. Terem árnyas, sziklás erdőkben szórványosan az egész ország hegyvidékén: 5. – Gyökerét régebben
hashajtó-szernek használták.
249
NÖVÉNYEK.
Büdös poloskavész.
Cimicifuga foetida L. – (Poloskadög, poloskakín. – Actaea Cimicifuga L. – Term. r.: Boglárkafélék.

Ranunculaceae.) – Évelő. 40–180 cm. Szára egyenes, levelei kétszer szárnyasak; levélkéi tojásdad hosszúkásak
és egyenetlenül fűrészesek. Virágzati tengelye kevés elálló, bugaszerű ággal, mindeniken megnyúlt fürtös
virágzat. Kocsánya rövid, a csésze zöldes; szirmai is zöldesfehérek. Tüszői ragadós-szőrűek. Az egész növény
undorító szagú. Terem sziklás, árnyas, főleg lombos erdőkben szórványosan hazánk északi és keleti
hegyvidékén. A Balaton mellől valószínűleg kiveszett. 7–8.
Piros bazsarózsa.
Paeonia officinalis L. – (Basa- vagy bazsálrózsa, bazsalyikom, pévenye vagy pünkösdi rózsa. – Term. r.:
Boglárkafélék. Ranunculaceae.) – Évelő. 30–90 cm. Némely gyökere vékony és hosszas répává vastagszik.
Levele kétszer háromosztatú, középső levélkéje lefut a nyélre, három felé hasadt vagy háromosztatú és karéjai
hosszúkáslándsásak. Virága magános, 5-, vagy sokszirmú. Van két alakja:
Az egyik levelének fonáka fehéreszöld, nem fényes, molyhos tüszői végre vízszintesen elállók (a kép jobb alsó
sarkában); virága rendszerint ötszirmú, vagyis nem teljes; ez a vad bazsarózsa, P. peregrina Mill. (P. banatica
Roch.); előfordul szórványosan hazánk délkeleti hegyvidékén. A deliblati homokpusztára is leszállt.
A másik alak levelének fonáka kissé fényes, tüszői fölfelé állnak és csak a csücskük görbül le. Virága rendesen
teljes. Ez a kerti bazsarózsa, P. festiva Tsch. Kedvelt és elterjedt kerti virágunk. 5.
250
NÖVÉNYEK.
Keleti bazsarózsa.
Paeonia tenuifolia L. – (Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) – Évelő. 30–60 cm. Levele finoman szabdalt,
sallangjai rendszerint 1 mm. szélesek. Virága nem teljes, szirmai sötétbiborszínűek. Terem kaszálókon a temesi
homokpusztán és a Királyhágón túl, Záh mellett. 5.
A Paeonia peregrina Mill. és a P. tenuifolia L. keverékfaja a P. latisecta Nlr. Előfordul a tőfajok közt a temesi
homok pusztán.
Közönséges czámoly.
Aquilegia vulgaris L. – (Csámoly, galambvirág, gamó, ganga bugya, gelesztafű, harangláb, harangvirág,
keselyű-, sas- vagy saskeselyűfű. – Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) – 35. t. 2. k. Évelő. 20–50 cm.
Levelei szárnyasak, kétszer hármaságuak, levélkéi kerekdedek, három-karéjúak és csipkések. Virága sötét
liláskék, ritkán rózsaszínű vagy feketésviola. Csészelevelei hosszúkás tojásalakúak; a párta hosszú sarkantyúja
kampósan be van görbítve. Terem köves domblejtőkön, hegyi réteken hazánk északi és keleti hegyvidékén.
Kerti virág és hazánk egyéb részeiben is elvadul. 7–8.
Más honi fajok: A. nigricans Baumg., – subscaposa Borb. (Ullepitschii Pax), – transsylvanica Schur.
Mezei kandilla.
Nigella arvensis L. – (Feketécske, fekete kandilla, köményvirág, köménymák, hályogfű, mezei koriandrom,
parasztbors, szőrös kandilla, katiczavirág. – Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) – 35. t. 3. k. Egyéves. 10
– 25 cm. Levelei szárnyasan osztottak, keskenyek. Virágjának gallérja nincs. Csészéje nagy, pártaszerű,
zöldesfehér, csúcsa felé kékes. Tüszői tövüktől közepökig összenőttek. Terem utak szélén, ugarokon, általában
mívelt talajon és parlagokon; vetés közt gyom. A legészakibb vármegyéket kivéve az egész országban
tenyészik. 7–9.
Kerti kandilla.
Nigelda damascena L. – (Borzas kata, kék kandilla, a puszták szüze.) Évelő. Kedvelt virágunk. Finoman
szabdalt gallérja van és tüszői erősen fölfúvódtak. Délen el is vadul helyenként. 7–9.
Minden virágban számos, ötnél mindenkor több bibeszál van.
A) A termés többmagvú – sokmagvú, felnyitó tüsző.
Mocsári gólyahír.
Caltha palustris L. – (Békavirág, fülemilevirág, gólyavirág, kácsa- vagy kásavirág, lotács, Lukács-virág,
mocsárvirág, német kaporna, sár- vagy sári virág, tűzvirág, vízi sárga viola. – Term. r.: Boglárkafélék.
Ranunculaceae.) – 35. t. 5. k. Évelő. 20–40 cm. Szárának alsó része gyakran lecsepült, de nem gyökerező.
Fényes levelei vesealakúak, vagy kerekdedek; alapjok szíves. Virága nagy (3–4 cm.). fényes tojássárgaszínű.
Tüszői hirtelen csőrbe keskenyedők, hátuk erősen görbül. Tenyészik vizenyős réteken, mocsarakban hazánk
közép és nyugati vidékein. 4–5, szálanként 10.
251
NÖVÉNYEK.
Más honi fajok: C. cornuta S. N. et K., – laeta S. N. et K. (alpina Schur).
Közönséges zergeboglár.
Trollius europaeus L. – (Bogláros torolya, sárga golyóbisvirág, tuszokfű, ebüröm (?). – Term. r.: Boglárkafélék.
Ranunculaceae.) – 35. t. 4. k. Évelő. 30–60 cm. Tőlevelei tenyeresen 5 felé osztottak; hasábjaik 3 felé
metszettek. Virágai fényesek és élénk kénszínsárgák, gömbformájuak, mert csésze- és sziromlevelei ki nem
terülnek, hanem úgy maradnak, mintha bimbóban volnának és a porzókat és termőket be boltozzák. 10–15 cm.
csészelevele nagy és sziromnemű, szirmai pedig keskenyek és körülbelül akkorák, mint a porzók. Terem nedves
réteken, kaszálókon hazánk magasabb hegyvidékein. Túl a Dunán is. 5–7.
Más honi faj: T. transsylvanicus Schur.
Fekete hunyor.
Helleborus niger L. – (Krisztus-virág. – Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) – 35. t. 6. k. Évelő. 15–30 cm.
Tőlevelei 8–9-osztatúak, ölbefogottak, bőrneműek és áttelelők; a tagok csúcs felé eső harmada fogazott; alsó
részük ép. Szára 1–2-virágvú. A szirmok mézfejtőkké alakultak és a csésze pártaszerű, fehér vagy pirosas, 6–9
cm. átmérőjű. Termése tüsző; társas. Terem az Alpokban, hazánkban nem fordul elő. A mennyiben enyhe télen
deczember és január hónapban már virít, kertbe ültetik főleg Angliában. Nálunk – sajnos – nem is tenyésztik.
12–4.
Piros hunyor.
Helleborus purpurascens W. et K. – (Kígyófű, papkalap, tavasz elei paponya vagy páponya, zászpa. – Term. r.:
Boglárkafélék. Ranunculaceae.) – 65. t. 2. k. Évelő. 15–40 cm. Levele ölbefogott, levelkéi gyakran szeletekre
vannak osztva és élesen fűrészesek; visszája, úgy szintén a murváké puhaszőrű és részben mirigyes is; nem telel
át. Szára 1–3-virágú. Virágai 6–8 cm. átmérőjűek. A csésze hátán pirosló. Porzóit tölcséres mézfejtők övezik,
tüszői hosszú bibeszálúak, fölfúvódottak. Kizárólag magyar növény, mely hazánk középvidékének hegyein
terem. Igy a Mátrán, a Pilis-Vértesen és az ezzel szomszédos hegyeken. 3–4.
Keleti hunyor.
Helleborus Baumgartenii Kov. (Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) – Évelő. 10–30 cm. Ölbefogott levelei
élénkzöldek és vagy egészben meztelenek, vagy a fonákon az erek mentén kissé érdesek, de sohasem
mirigyesek. Virága az előbbi fajénál kisebb, csak 5–6 cm. átmérőjű. Csészéje rendszerint nemcsak hátán, hanem
egészben pirosló, termésben a felszinén megzöldül. Terem hazánk keleti hegyvidékének ritkásabb erdeiben,
cserjéseiben. 3–4.
Illatos hunyor.
Helleborus odorus W. et K. – (Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) – Évelő. 15–40 cm. Bőrnemű levele
kitelel. Visszája egészen sűrűn, puhán szőrös, részben mirigyes is. Szára 3–5, ritkán többvirágú. Csészéje 5–7
cm. átmérőjű; egészen zöld, vagy sárgás; erős, nem kellemetlen, de nehéz illatú. Terem hegyvidéki erdőkben,
gyepükben Krassó-Szörény és Temes vármegye déli részében; továbbá Baranya vármegyétől északra Tolnáig;
nyugatra Horvátországon keresztül Fiuméig terjed. 2–4.
Kisvirágú hunyor.
Helleborus dumetorum W. et K. – (Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) – Évelő. 15–30 cm. Fűnemű
levelének ölbefogott levélkéi finoman fűrészesek; fonákuk egészen kopasz. Virága kicsiny, zöld; a csésze
átmérője még a termés korában sem üti meg a 4 cm-t. Terem túl a Dunán, hegyvidéki erdőkben. 3–4.
A hunyorfélék gyökere mérges. A nép az állatok gyógyítására használja. – Valamennyi fajkora tavaszszal nyílik,
mikor még kevés virág van. Nagy és sajátságos színű virágával pedig bármelyik helyet érdemelne kertjeinkben
is.
Más honi fajok: H. atrorubens W. et. K., – istriacus Schiffn., – multifidus Vis., – niger L. subsp. altifolius Hayne.
(Hazánkban valamennyi csak Fiume környékén terem.)
Csillagos télike.
252
NÖVÉNYEK.
Eranthis hiemalis L. – (Páponya, sziráj, téli hunyor, kikeleletnyitó, téltemető. – Term. r.: Boglárkafélék.
Ranunculaceae.) – Évelő. 5–12 cm. Szára egyvirágú. Tőlevelei 7-osztatúak. Csészéje 5–8-levelű,
aranyszínsárga; sziromlevele rendesen 6; ezek ugyanolyan színűek, de csak félakkorák, mint a csésze-levelei.
Egyszer szedték már Hunyad vármegyében és a Budapesti városligetben. Érdekes de nálunk alig ültetett, kerti
virág. 2–3.
Czámolylevelű galambvirág.
Isopyrum thalictroides L. – (Galambfű, galamó, virnáncz. – Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) – Évelő.
15–30 cm. Tőkéjén csomósan fejlődnek rostos gyökerei. Szára ágas. Levele hasonlít a czámoly leveléhez.
Kocsányai a levelek hónaljából erednek, sokvirágúak; fehér szirmai hamar lehullanak. Terem erdőkben hazánk
minden hegyvidékén. 3–5.
B) A termés egymagvú és nem kovad.
Nyári hérics.
Adonis aestivalis L. (tulajdonképen Adonis phoenicea L. – Kakasvirág, parlagi rózsa, tyúkvakító. – Term. r:
Boglárkafélék. Ranunculaceae.) – 36. t. 1. k. Egyéves. 20–50 cm. Levelei 3, vagy többször finoman szeldeltek.
Szirom levelei miniumszínvörösek, ritkán sárgák, tövükön mindig feketék. A csésze kopasz, a szirmok
szétterülők; a hosszúcsőrű termésének hátán egy-egy elálló foga van. Terem vetésben az egész országban. 5–7.
Tavaszi hérics.
Adonis vernalis L. – (Kaporrózsa, sárga hunyor v. kökörcsin, sárga leánykökörcsin, tyúkszemvirág. – Term. r.:
Boglárkafélék. Ranunculaceae.) – Évelő. 15–30 cm. Levele finoman szeldelt. Virágai nagyok, sárgák, átmérőjük
5–7 cm. Sziromleveleik száma 10–20. A csésze és a termés szőrös; a termés csőre kampós. Terem napos, főleg
meszes dombokon. Az északi hegyvidéken hiányzik; különben szórványosan előfordúl az Alföld homokos
mezőin is. 4–5.
253
NÖVÉNYEK.
Más honi fajok: A. atrorubens (L.) Fritsch (autumnalis L.), – flammea Jacq., – hybrida Wolff., – Walziana Simk.,
– Wolgensis Stev.
Sarlós boglárka.
Ranunculus falcatus L. – (Fuláncs, csepp boglárka, szarúfű, tülökborz, fulánkos szironták. – Ceratocephalus
falcatus Pers. – Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) – Egyéves. 2–8 cm. Az egész növény molyhos.
Levelei 3 – sokfelé tenyeresen szeldeltek. Apró virágai kénszínsárgák. Csészéje 5-levelű; a szirmok tövén
mézfejtő van. Termése hosszú görbe csőrű, (sarlóhoz hasonló) háta árkolt, alsó oldala ormós. Homokos, füves
helyeken tenyésző ritka kis növény. Biztos termőhelye csak Budapest közelében van. 3–4.
Sokkal gyakoribb a csepp boglárka, R. testiculatus Cr. (Ceratocephalus orthoceras DC.) Ez az előbbi fajtól
biztosan csak termésében különbözik; csőre t. i. egyenes. 3–4.
Hínáros boglárka.
Ranunculus trichophyllus Chaix. – (Békafű, hínáros vagy tavaszi szironták. – R. paucistamineus Tausch. –
Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) – Évelő. 5–100 cm. Vizi növény. Szára a vízben úszik; rövidnyelű
levelei hajszálsallangokra szeldeltek; a vízből kiemelve összeesnek. Kocsánya akkora mint a szemben lévő
levél, és a terméssel visszagörbül. A porzók száma rendesen csak 7–10. Szirmai fehérek. Számos apró termése
szőrös. Álló vizekben, árkokban, folyók kiöntéseiben az egész országban közönséges. Ha a víz hirtelen elapad, a
szárazon is tenyészik ugyan, de törpe marad és elváltozik. 4–6.
254
NÖVÉNYEK.
Saláta boglárka.
Ranunculus Ficaria L. – (Arany vagy aranynyal versengő, aranysaláta, búza-eső, búza-zápor, fügelevelű fű,
fügezöld, galamb- vagy galambbegy saláta, golyvarontófű, Isten buzája, kakuk v. kerek saláta, kis fecskefű,
mennyei árpa, papsaláta, saláta szironták, sülyfű, Szent-György saláta, tavaszi saláta, trencsényi manna,
varjúmogyoró, versengő saláta, zsibavirág. – Ficaria ranunculoides Roth. – Term. r.: Boglárkafélék.
Ranunculaceae.) – Évelő. 5–20 cm. Tőkéjéből számos apró gumós gyökér fejlődik. Szára lecsepűlt és
gyökerező. A levelek szives tojásalakúak, fülük szétáll, kopaszok és fényesek; hónaljukban a tenyészet vége felé
kis gumók (tulajdonképen sarjadzó gumós rügyek) képződnek. Szirmai fénylő, aranyszínsárgák. Terem főleg
nedves erdőkben az egész országban. Erdőirtás után számos éven keresztül tengődik a helyét elfoglaló esetleges
napos legelőn is. 3–5.
255
NÖVÉNYEK.
Fiatal leveleit helyenként salátának eszik; később kevéssé mérgesek; gumós rostos gyökereit orvosságnak is
használták.
Selymes boglárka.
Ranunculus illyricus L. – (Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) – 65. t. 1. k. Évelő. 15–30 cm. Gyökerei
gumósak. Hosszúnyelű tőlevelei három osztatúak; sallangjaik keskenyszálasok s az egész növény fehér
szőröktől ezüstösen selymes. Virágai nagyok, czitromszínsárgák. Terméskéi lapjokon kimélyitve pontozottak,
hártyás orommal. Terem szikár, köves, cserjés, füves helyeken a Kárpátok déli lejtőitől szórványosan az egész
ország dombvidékén. Túl a Dunán gyakoribb. 5–6.
Újjas boglárka.
Ranunculus pedatus W. et K. – (Lábforma, vagy villás boglárka. – Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) –
Évelő. 18–35 cm. Gyökerei gumósak. Tőlevelei ölbefogottan, újjasan metszettek. Szárlevele kevés (2–3);
sallangjai épek, vagy kevés fogúak. Csészéje borzas. Szirmai sárgák. Terem kissé nedves, szikes mezőkön az
Alföldön, helyenként nagy mennyiségben. A Királyhágón túl nagy ritkaság. 4–6.
256
NÖVÉNYEK.
Változó boglárka.
Ranunculus auricomus L. – (Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) – Évelő. 15–45 cm. Szárának a tövén
nincsenek pikkelyek. Tőlevelei hosszúnyelűek; lemezük vesealakú és vagy osztatlan, csipkés, vagy tenyeresen
osztott és akkor a szeletek ékalakúak és csak elülső szélükön csipkések. Szárlevelei újjasak. Virága sárga;
terméskéje puhaszőrű. Terem erdőkben, ligetekben csaknem az egész országban. Az Alföld sok vidékén
hiányzik, a magasabb hegyvidéken pedig (péld. északon) a kereklevelű boglárka, a Ranunculus cassubicus L.
helyettesíti. Néhol együtt is tenyésznek. 4–5.
Réti boglárka.
257
NÖVÉNYEK.
Ranunculus acer L. – (Aranyka, égető boglárvirág, lángosfű, krajczárvirág, liba- vagy zsibavirág, réti béka
virág, sömörfű. – Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) – 36. t. 2. k. Évelő. 30–100 cm. Szára, levélnyele és
levele odasimuló szőröktől borzas. Tőlevelei mind sallangokra szeldeltek. Szárán csak az elágazó csomókon van
szálas sallangú levele. Kocsánya hengeres; virága aranyszínsárga. Terméskéje kopasz, rövid és egyenes csőrű.
Terem kissé nedves réteken, erdőkben az egész országban. Mérges. 5–9.
Gyapjas boglárka.
Ranunculus lanuginosus L. – (Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) – Évelő. 60–100 cm. Szára a levelekkel
együtt érdesen szőrös. Alsó levelei tenyeresen osztottak; visszás tojásalakú, széles és csúcs felé csipkésen
vagdalt szeletekkel. Fonákuk csaknem selymes. Nagy virágai sárgák. Lapított terméskéi hosszúcsőrűek; a csőr
csigavonal módjára görbült. Terem árnyas erdőkben, csakis a magasabb hegyvidéken. Hazánk északi részén
gyakori, túl a Dunán és keleten ritkaság. 5–6.
Sokvirágú boglárka.
Ranunculus polyanthemos L. – (Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) Évelő. 30–100 cm. Szára ágas; alsó
része, úgyszintén levélnyelei és levelei is elálló szőröktől borzasak. A szára felső részében oda simul a szőre.
Levele keskeny sallangokra szeldelt. Virága sárga, csészelevelei a szirmokhoz simulnak; kocsánya barázdált;
terméskéjének csőre rövid és görbe. Terem napos erdőkben, szikár mezőkön az egész országban. 5–6.
Kúszó boglárka.
Ranunculus repens L. – (Holló-, kakas- vagy tyúklábfű. A telt kerti fajta: pénzecske. – Term. r.: Boglárkafélék.
Ranunculaceae.) – Évelő. 30–50 cm. Gyökerező indákat hajt. Szára puhaszőrű. Levele széles, hármas szeletekre
osztott. Pártája aranyszín-sárga; terméskéje rövid, egyenes csőrrel. Terem vizerek, árkok mentén, vizenyős
réteken az egész országban. A teljes virágú fajtát, kertbe is ültetik. 5–7.
Dagadt-tövű boglárka.
Ranunculus bulbosus L. – (Csomós, gumós, hagymás szironták. – Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) –
Évelő. 15–30 cm. Szárának töve gumószerűen megvastagodott; alsó részében elálló, felűl odasimuló szőröktől
borzas. Levelei hármasak, levélkéi csaknem szárnyasan hasogatottak. Virága sárga; csészéje lehajlott;
terméskéjének a csőre rövid és görbe. Terem száraz mezőkön, gyepükben, szórványosan az egész ország hegy-
és dombvidékén. 5–6.
Torzsika boglárka.
Ranunculus sceleratus L. – (Csípős szironták, csomorika, égető boglárka, farkasnevető fű, istárj, libadöglesztő,
méhek nevetése, sebesítő fű, torzsika, vízi méreg. – Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) – Egyéves.
Áttelelő egyéves., ritkán Évelő. 15–60 cm. Szára ágas, sokvirágú, csöves, egészen kopasz, vagy felső részében a
kocsányokkal együtt odasimuló szőröktől érdes. Levelei kissé húsosak. Az alsók hosszúnyelűek, tenyeresen 3–
5-karéjúak, szélük bevagdaltan csipkés; a legfelsők nyeletlenek, hármasak, keskeny lándsás épszélű szeletekkel.
Apró virágai sárgák; csészéjök visszahajlott. Apró terméskéi hosszú hengeresre nyúlt vaczkon fejlődnek. Terem
pocsolyákban, árkokban, az egész országban. Igen mérges. 5–10.
258
NÖVÉNYEK.
Vetési boglárka.
Ranunculus arvensis L. – (Ördögárpa. – Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) – Egyéves. Áttelelő egyéves.
20–60 cm. Szára ágas és szőrös. Levele sallangokra szeldelt. Virága halványsárga, kicsiny; csészéje lazán a
szirmokhoz simuló. 4–8 terméskéjének csőre nagy, hoszszú, horgas; felülete kiemelkedő bordáktól varancsos és
rendesen tüskés is. Terem vetés közt az egész országban. 5–7.
Más honi fajok: R. aconitifolius L., – alpestris L., – aquatilis L., – astrantiaefolius Schur, – Breyninus Cr., –
carinatus Schur, – carpatica Herbich, – Crantzii Baumg., – crenatus W. et K., – dentatus Baumg., – divaricatus
Schrnk., – flabellifolius Heuff., – Flammula L., – Frieseanus Jord., – glacialis L., – hybridus Biria, – lateriflorus
DC., – Lingua L., – mediterraneus Grsb., – montanus Willd., – neapolitanus Ten., – platanifolius L., –
polyphyllus W. et K., – pygmaeus Whlbg., – Rionii Lagger – rutaefolius L., – Sardous Cr., – Steveni Andrz. –
Tátrae Borb. – Thora L.
Apró egérfarkfű.
Myosurus minimus L. – (Egér pázsit, picziny mizura, cziczkányfark. – Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.)
– 36. t. 3. k. Áttelelő egyéves. Egyéves. 2–10 cm. Tőlevelei keskeny szálasak, rövidebbek mint a leveletlen
tőkocsány. A tőkocsánya egyvirágú. Szirmai zöldesfehérek; 5 csészelevele tövén kissé sarkantyús: a szirmok
tövén mézfejtő van. Porzója rendesen csak 5 van. Számos terméskéje nagyon megnyúlt kúpos vaczkon áll.
Terem nedves, homokos, agyagos, árteres, de száradó helyeken szórványosan hazánk mélyebben fekvő
területein. 5–6.
Berki kökörcsin.
Anemone nemorosa L. – (Áprilisi vagy berekvirág, fehér boglárvirág, fehér húsvét, fehér kukukvirág, fehér
nyiralja, fehér vagy tavaszi pipacs, kikeleti fű, patácz, pipacskökörcsin, reszketeg, szellőrózsa, szélrózsa. –
Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) – Évelő. 7–20 cm. Vékony hengeres jóformán vízszintben álló tőkéje
van. Tőlevele virítás idején rendszerint hiányzik; szárán csak gallért alkotó murvák fejlődnek, melyek azonban a
tőlevelekhez hasonlók, hármasak, körülbelűl még egyszer akkorák mint a nyelük és egyenetlenűl bevagdaltak. A
kocsánya szőrös; rendesen egyvirágú. Csészeleveleinek a száma többnyire 6; kopaszok és fehérek; pirosan
erezettek, sőt külsejük is többnyire pirosan van befuttatva. Szirmuk hiányzik. Terem árnyas erdőkben,
ligetekben az egész ország hegy- és dombvidékén. Mérges. 3–5.
259
NÖVÉNYEK.
Bogláros kökörcsin.
Anemone ranunculoides L. – (Sárga húsvétvirág stb. – Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) – Évelő. 10–20
cm. Termetében hasonló az előbbihez. Szára 1–3, de rendesen 2-virágú. Levélkéi többszörte hosszabbak mint a
nyelük. A csészelevelek száma rendesen 5, aranyszín-sárgák; külsejük és a kocsány szőrös. Szirmok
hiányzanak. Terem árnyas erdőkben az egész ország hegy- és dombvidékén, helyenként az Alföldön is. 3–5.
Erdei kökörcsin.
Anemone sylvestris L. – (Pápics szélvirág. – Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) – Évelő. 20–50 cm. Szára
alúl elálló szőröktől borzas; felűl selymes. Tőlevelei ötös tagúak, vagy öt felé mélyen bemetszettek.
Gallérlevelei ötösek, hosszúkás lándsás, fogazott hasábokkal. Virága nagy, öt csésze levele fehér; külsejök,
valamint a termés is fehéren gyapjas. Szirma nincs. Terem cserjés, napos dombokon az egész ország
hegyvidékén, sőt az alföldi erdőkben is. 5–6.
Mezei kökörcsin.
260
NÖVÉNYEK.
Anemone nigricans (Störk.) Fritsch. – (Fekete leánykökörcsin, mezei kökörcsin, fekete kükörcs, lókökörcsin, tik
döglesztő. – Pulsatilla nigricans Störk. – Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) – Évelő. 8–30 cm. Levelei 2–
3-szor szeldeltek. hasábjai keskenyek. Murvagallér újjasan, szálasan szeldelt. Az egész növény, még a csésze
külseje is, selymesen borzas. A virág erősen bókol. Csészelevelei kerülékesek, 15–26 mm. hosszúak, rendesen
fekete-biborszínűek, de lehet zöldes vagy egyéb színű árnyalatuk is; csúcsuk visszagörbült és a porzók csak
valamivel rövidebbek. Szirma nincs. A sok terméske a hosszú, csavarodott és gyapjas bibeszállal gömbölyű,
tollas forgót képez. Tenyészik mezőkön, köves, homokos helyeken főleg a dombvidéken, de a futó homokon is,
hazánk közép és keleti felében. Északon hiányzik. 4–5.
Délvidéki kökörcsin.
Anemone montana Hoppe. – (Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) – 36. t. 4. k. Évelő. 10–30 cm. Az
előbbihez nagyon hasonló, de minden részében még hosszabb és sűrűbb szőröktől selymes. Virága rendszerint
merőleges, esetleg alig, vagy keveset bókol. Murvagallérjának hasábjai hegyesebbek és egyenletesen
keskenyednek; egyformán szálasok. Csészelevelei még egyszer akkorák mint a porzók, élénkebb és világosabb
lilaszínűek, csúcsuk nincs begyűrve. Terem Versecz várhegyén és valószínűleg még másutt is. 3–4.
Leány kökörcsin.
Anemone grandis (Wender) Kern. – (Pulsatilla grandis Wender. – Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) –
Évelő. 10–40 cm. Virításkor rendszerint csak az előző évről való elszáradt levelei vannak. Levele különben
kevésbbé szeldelt. A sallangok szélessége csaknem 1 cm.-t is tehet. Az egész növény selymesen gyapjas. Virága
merőleges. A murvagallér sallangjai behajlítottak, keskenyek. Csészéje tágnyílású; csészelevelei nagyok (4–5
cm.), még egyszer oly hosszúak mint a porzók. Szirma nincs. Virága halványlila, ritkán más színű. Terem
szórványosan hazánk hegyvidékén, még pedig inkább csak a középvidéken és nyugaton. 3–4.
Keskenylevelű alakját külön névvel is jelölik: A. angustisecta Rchb.
Májfű kökörcsin.
Anemone Hepatica L. – (Bokor alatt kuczorgó, mogyoróalja fű, nemes májfű, ökörszem, szívfű. – Hepatica
triloba Chx. – Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) – 36. t. 5. k. Évelő. 6–15 cm. Levele szíves alapból
három karéjú; a karéjok épek; levelének fonáka puhaszőrű. Murvagallérja csészeszerü, három, zöld levelű. 8–10
csészelevele égszinkék, ritkán rózsaszínű vagy fehér. Terem árnyas erdőkben főleg mészkövön az egész ország
Hasonló hozzá a szép magyarföldi kökörcsin (Anemone transsylvanica (Fuss) Heuff.). Ennek a levélkaréjai még
nagyobbak, mint az előző fajéi. A középső 3-fogú, a szélsők néha kétfelé osztottak s mindig egyenetlenűl
csipkésen vannak bevagdalva. Terem a Királyhágón túl délen és keleten; a legtöbb helyen helyettesíti a májfű
kökörcsint. 2–4.
Más honi fajok: A. alba (Rchb.) Kern., – Baldensis L., – hortensis L., – narcissiflora L., – patens L., – slavica
Reuss, – vernalis Mill.
Függős virnácz.
261
NÖVÉNYEK.
Thalictrum aquilegifolium L. – (Galamólevelű virnácz. – Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) – Évelő. 60–
120 cm. Levelei 2–3-szor szárnyasak. Levélkéi kerekdedek; nagyolva csipkések a levélgerincz ágainak tövén
kerekded vagy kagylóalakú pálhákkal. Virágai bogernyőben fejlődnek. Csészelevelei zöldesek; porzói
lilaszínűek és a csúcsuk felé meg vannak vastagodva. Terméske háromélű és hártyás. Terem erdőben, főleg az
erdő szélén, sziklás helyeken szórványosan az egész országban. Az Alföld homokján is. 5–7.
Korpás virnácz.
Thalictrum flavum L. – (Békakorpa, borkóró vagy borvirág, tályoggyökér, vad virnácz. – Term. r.:
Boglárkafélék. Ranunculaceae.) – Évelő. 40–100 cm. Taraczkot hajt. Levelei 2–3-szor szárnyasak; a felsőbbek
levélkéi keskenyek; tövükön rendesen pálha van. Illatos virágai halványsárgák. Terméskéje kerekded.
Nagyon hasonlít hozzá a Thalictrum lucidum L., mely nem hajt taraczkot, és levele sohasem pálhás. Mindkettő
terem nedves réteken, folyók, állóvizek szélén az ország minden mélyebben fekvő részén. 6–7.
Közönséges virnácz.
Thalictrum flexuosum Bernh. – (Thalictrum collinum Wallr. – Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) –
Évelő. 40–100 cm. Tőtől leveles szára barázdás; taraczkot nem hajt; gyakran pirosan van befuttatva. Levélkéi
szélesek, visszásan tojásalakúak vagy ékformán lapiczkásak. Virágzata szétterpedt. Virága sárgás. Termése
tojásdad, rendszerint 10 bordájú. Terem száraz, gyepes dombokon, szikár erdőben az északi hegyvidéket kivéve
Más honi fajok: Th. alpinum L., – Árpádinum Borb., – Barthii Schur, – foetidum L., – galioides Nestl., –
glaucescens Willd., – iodostemon Borb., – litorale Borb., – majus Cr., – nigricans Scop., – pauciflorum Schur, –
peucedanifolium Grsb., – simplex L.
Iszalag bércse.
Clematis Vitalba L. – (Fehér vénicz, lótorma, szulákfű, varjúköröm, venike. – Term. r.: Boglárkafélék.
Ranunculaceae.) – 36. t. 6. k. Cserje. 1·5–6 m. Kúszó szára fás és bokrosodó. Levelei páratlanúl szárnyasak;
levélkéi szívesek vagy tojásalakúak, épek vagy durván csipkésen fűrészesek. Bogernyős virágzata a levelek
hónaljából fejlődik. Virágai illatosak, csészelevelei sziromneműek, mindkét lapjukon molyhosak, külsejök
262
NÖVÉNYEK.
zöldes, belsejök fehér. Szirma nincs. Terméskéin tollas bibeszálakkal. Terem erdő szélen, gyepükben az egész
ország hegy- és dombvidékén; néhol az Alföldön is. Leveleivel felkapaszkodik a fákra, cserjékre és rájok
nehezedve, évek multán őket elöli. 6–9.
Havasi bércse.
Clematis alpina (L.) Mill. – (Bércz folyondár, berling. – Atragene alpina L. – Term. r.: Boglárkafélék.
Ranunculaceae.) – Cserje. 2–3 m. Szára heverő vagy kúszó. Atellenes levelei kétszer szárnyasak; levélkéi
hosszúkás tojásalakúak, kihegyezettek és egyenetlenűl fűrészesek. Virága hosszú kocsányon magánosan
fejlődik; takarója kettős: a külső 4 (–5) levelű, levelei 3–4 cm. hosszúak, kerülékesek, liláskékek, külsejök
gyapjas; a belsők 10–12 porzóból alakultak, félakkorák és fehérek. Termése hosszú tollas bibeszállal. Terem
magasabb hegyvidékek sziklás cserjéseiben szórványosan a Kárpátokban. 7–8.
263
NÖVÉNYEK.
Réti bércse.
Clematis integrifolia L. – (Éplevelű bércse. – Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) – Évelő. 20–60 cm.
Szára nem kúszik. Nyeletlen levelei tojásalakúak, kihegyezettek és épek. Virága rendszerint magános, bókoló és
illatos. Csészelevelei hosszúkásak, sötét liláskékek, még egyszer akkorák mint a gyapjas porzók. Szirma nincs.
Termése hosszú, tollas bibeszállal. Terem kissé nedves réteken, szórványosan hazánk déli felében. 5–6, 8–9.
264
NÖVÉNYEK.
Szép külföldi bércse az igen nagy kékvirágú Clematis coerulea Lindl., melyet más külföldi szép és nagyvirágú
(Cl. grandiflora Hort.) fajtákkal a kertekbe, temetőkbe ültetnek.
Más honi faj: C. recta L. (lótorma, nagy palaczkfű.)
13. XIV. osztály: Kétfőporzósak. Didynamia.

A porzók száma négy, szabadok; kettő hoszszabb.
1. rend: Hasadó termésűek. Gymnospermia.
A termés csaknem kivétel nélkül a csésze fenekén nyugvó 4 makkocskára esik szét.
Szúrós kenderkefű.
Galeopsis Tetrahit L. – (Foganőtt, fogainyfű, kenderfű, kenderke, kenderike, üres fogcsalány, rajfű. Term. r.:
Ajakosak. Labiatae.) – Egyéves. 30–60 cm. Ágas szára merev szőröktől érdes; csomói alatt erősen dagadt.
Levelei hosszúkás tojásalakúak, kihegyezettek, durván fűrészesek és érdesek. Virágörvei sokvirágúak. Pártája
fehér, rózsaszínű vagy lilás; alsó ajkán sárga folttal; a csészénél valamivel hosszabb. Terem mívelt talajon,
erdők szélén, szórványosan az egész országban, helyenként kellemetlen gyom. 7–8.
Piros kenderke-fű.
Galeopsis Ladanum L. – (Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) – Egyéves. 15–20 cm. Szárának szőrszálai lefelé állnak.
Hosszúkás lándsás levelei rövidnyelűek; hirtelen nyélbe keskenyedők és fűrészesek. Piros virágai 6–10-ével
sűrű örvökben, a legfelsők szártetőző csomókban fejlődnek. A párta csöve keskeny, jóval hosszabb a csészénél.
Terem mívelt talajon, dombok szakadékos lejtőin, szórványosan az ország hegy és dombvidékén. 7–8.
265
NÖVÉNYEK.
Tarka kenderke-fű.
Galeopsis speciosa Mill. – (Gyapjas foganőtt. – Galeopsis versicolor Curt. – Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) – 37.
t. 1. k. Egyéves. 30–100 cm. Szára a csomók alatt meg van vastagodva; ágas, merev szőröktől borzas. Levelei
hosszúkás tojásalakúak, fűrészesek, vízszintesen elállók. Pártája nagy, még egyszer akkora, mint a csésze; sárga,
violaszínű foltokkal; az alsó ajak középső karéja violaszínű, fehér szegélylyel. Terem vízerek mentén, erdők
szélén, az egész országban, helyenként az Alföldön is. 7–8.
Más honi fajok: G. bifida Bönn., – canescens Schult., – pubescens Bess.
Szagos levendula.
Lavandula Spica L. – (Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) – 37. t. 2. k. Évelő. 30–60 cm. Az egész növény apró
szőröktől szürke, kivált a fiatal hajtásai. Levelei keskenyek, szélök visszagyűrt, fonákuk mirigyesen pontozott.
Élénk violaszínű virágai szártetőző szaggatott fűzérben fejlődnek. Kertekbe ültetik és helyenként elvadul. 7–9.
Belőle készítik a kedvelt levendulaolajat; a magyar asszonyok füvét a ruhaszekrénybe teszik szagosítónak.
Illatos rozmaring.
Rosmarinus officinalis L. – Cserje. 50–200 cm. Az előbbinél még kedvesebb virága a magyar népnek. Örökzöld
sűrű levelű; keskeny levelei bőrneműek, visszájuk fehér molyhú. Pártája halványlila vagy rózsaszinű.
Tulajdonképen a II. o. 1. r. tartozik, mert csak 2 porzója van. Illata igen erős. Fiume mellett vadon tenyészik,
cserépbe mindenütt ültetik és lakodalmi bokrétát, koszorút kötnek belőle. Levele az erős illatú rozmaring-olajat
szolgáltatja; a híres illatos görög méz főleg rozmaringméz. 5–6.
Orvosi pemete.
Marrubium vulgare L. – (Fejér pemete, peszercze, pöszericze. – Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) – Évelő. 20–60
cm. Az egész növény fehérmolyhú; szára tövén ágas. Levelei nyelesek, kerekded tojásalakúak; ránczosak és
egyenetlenül fűrészesek. Virágai gazdagvirágú, gömbös örvökben fejlődnek. Csészéje 10, szurós, kampós
szálkahegyű foggal; a párta szennyesfehér. Fűszeres illata kellemes. Terem köves parlagokon, vasuti töltések
szélén az egész országban. Házi orvosság. 6–9.
Fehér pemete.
Marrubium peregrinum L. – (Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) – Évelő. 20–60 cm. Szára terebélyesen és sűrűn
ágas. Az egész növény sűrűn fehéren vagy szürkén molyhos. Levelei hosszúkás lándsásak. Örvei kevésvirágúak.
Csészéje csak 5-fogú és fogai egyenesek. Terem szikár, homokos mezőkön, parlagokon, az északi vármegyék
kivételével, mindenütt a mélyebben fekvő helyeken. Házi orvosság. 7–8.
Más honi fajok: M. candidissimum L., – praecox Jnka, – remotum Kit., mely a M. peregrinum és vulgare
keverékfaja.
Parlagi sármányvirág.
266
NÖVÉNYEK.
Sideritis montana L. – (Tisztes bibetyű, hegyi forrasztófű, parlagi virág, tisztesfű, vasfű. – Term. r.: Ajakosak.
Labiatae.) – Egyéves. 10–40 cm. Az egész növény gyapjas, de zöld. Levelei hoszszúkáslándsásak, hegyök felé
fűrészesek és fokozatosan mennek át a csaknem épszélű murvákba. A csésze csaknem kétajkú; minden foga
tojásdad. A párta a csésze fogainál rövidebb, czitromsárga, az ajkak széle barnás. Terem parlagokon, tarlókon,
főleg mészköves dombokon az egész országban, épen csak a legészakibb vármegyékben nem fordul elő. 6–9.
Közönséges gyíkfű.
Brunella vulgaris L. – (Békavar, patikai gyékfű, szilva-fű, szilvalevelű fű, toroköröme, tűzfű, torokvillahím,
torokgáncs. – Term. r.: Ajakosok. Labiatae.) – 39. t. 1. k. Évelő. 15–30 cm. Szára lecsepült és gyökerező.
Levelei nyelesek, hosszúkás tojásalakúak, épek. Virágzata gömbölyű, később hengeres, tövén 2 nagy murvával.
Pártája lilaszínű, néha fehér; csészéje kétajkú, csövesen harangalakú. Terem mezőkön, utak szélén az egész
országban. 7–9.
Nagy gyíkfű.
Brunella grandiflora L. – (Lószemfű. – Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) – Évelő. 10–40 cm. Szára felemelkedő.
Alsó levelei tojásdad aljból hosszan keskenyedők és rendesen épek. Pártája sokkal nagyobb, mint az előző fajé,
háromszor akkora, mint a csészéje, lila- vagy rózsaszínű, igen ritkán fehér. Terem sziklás, cserjés mezőkön
szórványosan hazánk minden hegy- és dombvidékén. 5–9.
Más honi fajok: B. dissecta Wender., – laciniata L. (alba Pall.), – pinnatifida Pers.
Ostorindás ínfű.
Ajuga reptans L. – (Fiasfű, kacskanyak, közép nadályfű, mászó ínfű, vadbuszsziók. – Term. r.: Ajakosak.
Labiatae.) – 37. t. 3. k. Évelő. 10–30 cm. Gyökerező indái vannak. Szára ösztörűsen gyapjas (szárán egymással
szemben húzódik egy-egy szőrsáv). Nagy, hosszúnyelű, visszás tojásdad vagy lapiczkás tőlevelei virágnyiláskor
még megvannak. Szárlevelei csaknem ülők, tojásalakúak és murvaszerűek. Virágzata hengeres füzér. A felső
murvák a virágoknál rövidebbek. Pártája kék, ritkán rózsaszínű vagy fehér, a felső ajak igen rövid. Terem
mezőkön, erdőkben az ország minden hegyvidékén. Néhol az Alföldön is. 5–7.
Közönséges ínfű.
Ajuga genevensis L. – (Genevai vagy halmi kacskanyak. – Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) – Évelő. 5–30 cm.
Indát nem hajt. Az egész növény sűrűn gyapjas. Tőlevelei virításkor rendesen elszáradtak. Középső murvái 3-
karéjúak, a felsők kisebbek vagy legfeljebb akkorák, mint a virágok. Virágzata laza; pártája kék, ritkán
rózsaszínű vagy fehér; felső ajka rövid. Terem mezőkön, cserjésekben az egész országban. 5–6. 8–10.
Kalincza ínfű.
Ajuga Chamaepitys (L.) Schreb. – (Csermulya, dinnyefű, fenyőfű, földi fenyő, földi tömjénfű, kalincza,
köszvényfű, mezei vagy vadcziprus, mézes- vagy szerecsendiószagú ibolya, szélfű, vadruta. – Term. r.:
Ajakosak. Labiatae.) – Egyéves. Áttelelő egyéves. 8–20 cm. Az egész növény gyapjas. Szára tövön ágas, ágai
rendszerint lecsepültek, ösztörűsen gyapjasak. Alsó levelei keskenyszálasak; a felsők három keskeny sallangra
vannak osztva. Virágai egyenként fejlődnek a levelek hónaljában; czitromsárgák. Terem utak szélén, tarlókon,
vetés között, a legészakibb vármegyéket kivéve, az egész országban. 5–10.
Más honi fajok: A. Laxmanni (L.) Benth., – salicifolia (L.) Schreb.
267
NÖVÉNYEK.
Szúrós gyöngyajak.
Leonurus Cardiaca L. – (Gyöngyhím, oroszlányfark, szárfű, szívfű; erősítő fű, torokgyíkfű. – Term. r.:
Ajakosak. Labiatae.) – Évelő. 30–100 cm. Szára merev, egyenes, kevéssé szőrös. Alsó levelei tenyeresen ötfelé
osztottak, a felsők háromkaréjúak. Virágai (12–18) örvben fejlődnek, melyek hosszú leveles füzérben állnak. A
csésze szúrós fogai közül az alsó kettő hátragörbült. Rózsaszínű pártájának külseje gyapjas. Terem utak mentén,
erdők szélén, gyepükben az egész országban. 6–9.
Sarlós gamandor.
Teucrium Chamaedrys L. – (Ezerlevelű fű, fodorka, kis cserlevelű fű, sarlófű, szénakék, tarorja, zsuzsánka. –
Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) – 37. t. 4. k. Évelő. Cserje. 10–30 cm. Szára tövön ágas. Levelei ékformán nyélbe
keskenyedők, szélük bevagdalva csipkés. Biborszínű virágai 4–6-ával örvösen állanak. A csésze rendszerint
pirosas. Terem sziklás, szikár helyeken, gyepükben, kivált meszes talajon az egész országban. Az Alföld
lapályain ritka. 7–9.
Vízi gamandor.
Teucrium Scordium L. – (Vízi foghagyma vagy foghagymaszagú fű. – Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) – Évelő.
15–35 cm. Taraczkot hajt. Szárának lecsepült töve gyökerezik. Levelei nyeletlenek, hosszúkásak; az alsók alapja
lekerekített, a felsőké ékidomú; mind nagyolva csipkés. Biborszínű virágai 2–4-virágú, egy oldalra konyuló
örvökben fejlődnek. Terem nedves réteken, árkokban, füzesekben, a mélyebben fekvő helyeken az egész
országban. 7–8.
Más honi fajok: T. Botrys L., – montanum L., – pannonicum Kern.
268
NÖVÉNYEK.
Borsos menta.
Mentha piperita L. – (Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) – 37. t. 5. k. Évelő. 30–60 cm. Szára kopasz vagy kissé
érdes. Levelei nyelesek, kihegyezettek, alapjok lekerekített; szélük egyenetlenül és élesen fűrészes. Virágai alsó
részükben szaggatott, felül leveletlen füzérekben fejlődnek. Murvái lándsásak. A csésze csöve árkolt. A párta
halványpiros. Néhol kertbe ültetik. 7–9.
Ebből készítik a hűsítő, kellemes illatú mentaolajat, melyet czukorkába, fogporba, szájvízbe tesznek.
Hasonló alkalmazást talál a nálunk szintén csak kertbe ültetett fodor menta. (Banya, banyamenta, kucserácska,
vénasszonymenta. – Mentha crispa L.). Ennek nagyobb, tojásalakú, szélén fodros és hasogatva fűrészes levelei
vannak. Tulajdonképen a vízi menta alakkörébe tartozik, talán keverékfaj (aquatica × viridis).
Ló menta.
Mentha spicata (L.) Borb. – (Bárzsing, fejér menta, vadpoláj. – Mentha longifolia (L.) Huds., sylvestris L. –
Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) – Évelő. 30–90 cm. Szára molyhos; levelei felső lapjokon szőrösek, de zöldek,
fonákukon kissé molyhosak. Murvái keskenyszálasak. Füzéres virágzata rendszerint nincs megszakítva. A
csésze csöve szőrös, fogai árszerűen kihegyezettek; termése éredésekor a cső befűződik és fogai összeborulnak.
A párta pirosaslila. Terem árkokban, vizerek partján az egész országban. 7–9.
Vízi menta.
Mentha aquatica L. – (Fekete menta, téli saláta, vízi torma. – Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) – Évelő. 30–100
cm.Tojásalakú levelei nyelesek, fűrészesek. Virágzata sokszor csak szártetőző, gazdagvirágú gombos örv; ez
alatt rendesen 1, legfeljebb 2 távolabb álló csomós örv fejlődik. A csésze tövén szőrösebb, mint egyéb
részeiben; 13-erű, árkolt; fogai keskenyek és sokkal hosszabbak, mint szélesek. A párta lila színű. Terem
mocsarak, árkok szélén az egész országban. 6–9.
269
NÖVÉNYEK.
Mezei menta.
Mentha arvensis L. – (Ló- vagy tarlómenta. – Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) – Évelő. 10–40 cm. Szára gyakran
lecsepült. Tojásalakú levelei fűrészesek vagy csaknem épek. A levelek hónaljában fejlődnek örvben álló virágai.
Harangalakú csészéje 10-erű, nem árkolt; fogai háromszögűek, oly szélesek, mint hosszúak. Virága lilaszínű.
Terem vizenyős szántóföldön; árkok mentén az egész országban. 7–9.
Csombor menta.
Meratha Pulegium L. – (Bolhaölő fű, csomborpólé, köszvény- vagy oláh menta, poláj, pólémenta, putnokfű. –
Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) Évelő. 10–30 cm. Szárának töve lecsepült és gyökerező; rendszerint tőtől virágos;
pirosaslila virágai számos, gazdag virágú, csomós örvben fejlődnek. Csészéjök hengerestölcséres, árkolt
kétajakú; a felső csészefogak a termés éredésével visszagörbülnek és a termés a csésze torkának
szőrkoszorújától zárt. Terem homokos, kissé nedves, árteres, esetleg sovány mezőkön, helyenként igen nagy
mennyiségben. Az északi vármegyékben hiányzik. 7–9.
Más honi fajok: M. austriaca Jacq., – cuspidata Op., – Henrici Borb., – hirta Willd., – incana Willd., – Kuncii
Borb., – Lóczyana Borb., – mollis (Murr.) Borb., – origanifolia Host., – parietariaefolia Beck, – pubescens
Willd., – reversa Roch., – Skofitziana Kern., – subcordifrons Borb., – verticillata L. és mások.
270
NÖVÉNYEK.
Alföldi kakukfű.
Thymus Marschallianus Willd. – (Balzsamfű, démutka, kakucskafű, kakuk démutka, mézfű, timián, tömjénfű,
vad csombor. – Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) – 37. t. 6. k. Évelő. 6–20 cm. Szára lecsepült vagy felegyenesedő,
töve felé rövidebb, felső részében hosszabb szőrű, gyakran gyapjas. Az egész növény mirigyesen pontozott.
Hosszúkás kerülékes levelei laposak; szélükön nincs megvastagodott erük és kopaszok vagy alapjuk felé
pillásak. Virágörvei eleinte tömötten sorakoznak a szár végén, később lazák. A csésze gyapjas. A párta szőrös,
lila biborszínű és az ajkak sötétebb foltoktól tarkák. Tenyészik az egész országban. Az alföld egyes területein ez
az egyedüli kakukfűfaj. Illata erős és kellemes. 6–10.
Más honi fajok: Th. alpestris Tausch., – angustifblius Pers., – Borbásii H. Br., – Braunii Borb., – carniolicacs
Borb., – Chamaedrys Fr., collinus MB., – comosus Heuff., – dacicus Borb., – erioclados Borb., – hirsutior MB.
(Rochelianus Èelak.), – Jankae Èelak., – Jurányianus Borb., – lanugiansus Mill. (austriacus Bernh.), –
longicaulis Presl., – marginatus Kern., – montanus W. et K., – ovatus Mill., – pannonicus All., – pilisiensis
Borb., – pinifolius Heuff., – Porcii Borb., – praecox Op., – pulcherrimus Schur., – Radói Borb., – Reiniggeri
Borb., – sparsipilus Borb., – subcitratus Schreb., – sudeticus Op. (carpaticus Èelak). – transsylvanicus Schur.
Vad majorána.
Origanum vulgare L. (Fekete gyopár, murvapikk, száraz fű, szurokfű, szurokszagú fű, vargák festő füve, vargák
füve, balzsammag. – Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) – 37. t. 7. k. Évelő. 30–60 cm. Rendszerint taraczkot hajt.
Tojásalakú levele kihegyezett és épszélű. Virágzata ernyőszerü buga. Virágai pirosak. A csésze 5 foga
körülbelül egyenlő; csövét termése érésekor szőrkoszorú zárja. Murvái pirosasak vagy barnaszínűek, kopaszok.
Terem erdők szélén gyepükben, szikár, köves helyeken az egész országban. 7–9.
Fehérvirágú példányokon zöldek a murvák, ez az Origanum viride Boiss. alak.
Az Origanum barcense Simk. alfaj hazánk keleti hegyvidékén terem, még a temesi homokpusztán is. Virágzata
tömöttebb, murvái kisebbek és sertések. 7–9.
Kerti majorána
Origanum Majorana L. fajt a konyhakertekben fűszerszámul termesztik. – Egyéves. Évelő. 30–50 cm. Levelei
kerülékesek, tompák, szürkénmolyhosak; murvái árkoltak. Csészéje az egyik oldalán aljáig hasadt, mellső fogai
a hátsóknál kisebbek. Szirma fehér. Hazája Dél-Európa, Közép-Ázsia és Észak-Afrika. 7–8.
271
NÖVÉNYEK.
Bársonyos árvacsalán.
Lamium amplexicaule L. – (Bársony csalányka, holt csalány, kanafáj, szárölelő tátkanaf. – Term. r.: Ajakosak.
Labiatae.) – Egyéves. Áttelelő egyéves. 10–30 cm. Szára rendszerint lecsepült felegyenesedő ágakkal. Alsó
levelei tojásdad kerekdedek, hosszúnyelűek, a felsők nyeletlenek, szárölelők. Egy-egy levél hónaljában 6–10
biborszínű virág fejlődik. A párta csöve vékony, egyenes és hosszú; belsejében szőrsor nincsen. Portokjai
szakállasok. Terem mívelt talajon az egész országban. 3–10.
Piros árvacsalán.
Lamium purpureum L. – (Büdös holtcsalán, macskaparéj, szelid csalán. – Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) – 38. t.
1. k. Egyéves. Áttelelő egyéves. 10–30 cm. Szára lecsepült és felegyenesedő, hosszúszártagú, a csucsán
tömötten keresztbe átellenesen álló murváskodó levelekkel. Többnyire pirosszínű szára kevéslevelű; az alsók
hosszúnyelűek, a felsők rövidnyelűek. Virágai (3–5) a levelek tövében fejlődnek. A párta piros, belsejében
szőrvonal húzódik végig. Terem mívelt talajon az egész országban. Közönséges gyom. 3–9.
Fehér árvacsalán.
Lamium album L. (Peregtető. – Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) – 38. t. 2. k. Évelő. 30–60 cm. Taraczkot hajt.
Levelei hosszúkás tojásalakúak, kihegyezettek és élesen fűrészesek. Pártája fehér vagy sárgásfehér; alsó ajkának
az alapja zöldesen foltos, belsejében ferde szőrvonal húzódik végig. Terem kerítések, árkok, vízerek mentén,
cserjésekben az egész országban. Az alföldön ritka. 4–10.
Foltos árvacsalán.
Lamium maculatum L. – (Hódos vagy pettyegetett tátkanaf. – Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) – 38. t. 3. k. Évelő.
30–60 cm. Az előbbihez nagyon hasonló, de virágai mindig biborszínűek. Levelei különösen ősz felé fehéren
foltosak. A csésze fogai fonal- vagy árszerűek, akkorák, mint a csövük. A párta csöve a szőrvonal táján
fölfuvódott. Az alsó ajak halványabb és sötétpiros foltokkal tarkázott. Porzói teltsárgák. Terem nyirkos
erdőkben, cserjésekben. A tőalak valószínűleg csak hazánk északnyugati határvidékén terem; egyebütt eltérései
nőnek. Leggyakoribb az országban és a keleti hegyvidéken, egészben helyettesíti is a Lamium cupreum Schott.
4–7.
Hasonló hozzá, de nem árszerű, hanem egyszerűen háromszögű csészefogairól és még nagyobb, erősen föltátott
ajkairól könnyen felismerhető a Lamium bithynicum Benth. (L. inflatum Heuff.). Hazánk egyik kiváló ritkasága,
mely csak Krassó-Szörény vármegye délkeleti részében terem. 5–6.
Sárga árvacsalán.
Lamium luteum (Huds.) Krock. – (Erdei csalány, macskacsana, madárcsalán, sárga holtcsalán, talyánka,
vérestorkú, vettegetett levelű holtcsalán. – Galeobdolon luteum Huds. – Term. r.: Ajakosak. (Labiatae.) – 38. t.
4. k. Évelő. 15–50 cm. Szára felegyenesedő vagy merőleges; kevés ágú, alsó ágai rendszerint lecsepültek és
gyökerezők. Levelei nyelesek, hosszúkás szívesek vagy lándsásak, kihegyezettek, fűrészesek, gyakran ezüstösen
foltosak. A felső levelek a virágörvöknél jóval hosszabbak. Aranyszinű pártája barnán foltos. Terem árnyas
erdőkben, gyepükben hazánk hegyvidékén. 4–6.
Más honi fajok: L. Orvala L., – vulgare (Pers.) Fritsch.
272
NÖVÉNYEK.
Orvosi tisztesfű.
Stachys officinalis (L.) Trev. – (Bakfű, betonika, sebfű. – Betonica officinalis L. – Term. r.: Ajakosak. Labiatae.)
– 39. t. 5. k. Évelő. 30–60 cm. Gyapjas szárán csak egy-két levélpár fejlődik. Levelei hosszúkás tojásalakúak és
csipkések. Tőlevele rendesen csak kettő van, amelyek hosszúnyelűek, szívesek és mélyen karéjosak. Örvben
álló biborszínű virágai megszakított szártetőző füzérben fejlődnek. Terem réteken az egész ország hegyvidékén;
az Alföldön is helyenként (pl. Monor, Pilis mellett). 6–8.
Német tisztesfű.
Stachys germanica L. – (Fehér hunyász, mezei fehér zsálya. – Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) – 38. t. 5. k. Évelő.
60–120 cm. Az egész növény sűrűn gyapjas. Levelei rövidnyelűek, tojásalakúak vagy lándsásak; alapjok
gyengén szíves. Világos biborszínű virágai egymástól távol álló, tömött örvökben fejlődve, megnyúlt füzért
képeznek. A csészefogak kihegyezettek. Terem köves, napos, gyepes helyeken az egész ország hegyvidékén,
főleg meszes talajon. Előfordul helyenként az Alföldön is. 7–8.
Hozzá hasonló, de hófehéren gyapjas a S. lanata Jacq., melyet kertbe, főleg szegélyvirágnak szoktak ültetni. El
is vadul.
Havasi tisztesfű.
Stachys alpina L. – (Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) – Évelő. 25–80 cm. Szára felső részében mirigyes. Levelei
nyelesek, szíves tojásalakúak, hegyesek, fűrészesek. Virágzata hosszú füzér; a sokvirágú örvek aránylag távol
állnak egymástól. Az örvek murvái a csészénél hosszabbak, tojásdad lándsásak; épek, néha pirosasak. A csésze
fogai tojásdadok, szálkahegyűek. Terem erdő szélén, gyepükben, erdei tisztásokon a Kárpátok minden
magasabb hegységében és Baranya megyében. 7–8.
Erdei tisztesfű.
Stachys sylvatica L. – (Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) – 38. t. 6. k. Évelő. 50–100 cm. Szára érdes, felső
részében ágas és mirigyes. Levelei széles szívalakúak és kihegyezettek. Virágzata hosszú, örvekből álló füzér,
2–12 virág képez egy-egy örvet. A párta sötét biborszínű, alsó ajka fehér foltos. Kellemetlen szagú. Terem
nedves, nyirkos helyen, gyepükben, patakok mentén szórványosan az ország minden hegyvidékén. Helyenként
az Alföldön is. 6–8.
Hasznos tisztesfű.
Stachys recta L. – (Tiszteshunyász. – Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) – 38. t. 7. k. Évelő. 30–60 cm. Az egész
növény érdes. Alsóbb levelei nyelesek, hoszszúkás lándsásak, csipkések, a legfelsők nyeletlenek, tojásalakúak,
épek és kihegyezettek. Virágzata örvökből álló nagyon megnyúlt füzér; az örvök 6–12-virágúak. A csészefogak
hegye kopasz; a párta fehér, torka sárga, biborszínű pettyekkel. Tenyészik az egész országban, de inkább a
dombvidéken. Házi orvosság. 6–9.
Tarló tisztesfű.
Stachys annua L. – (Tarlóvirág. – Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) – Egyéves., ritkán Kétéves. 7–30 cm. Szára
felső részében rendesen bokrosan ágas és mirigyesen gyapjas. Szárazságban fejlődött példányok gyakran
ágatlanok is. Levelei nyelesek. Csészéje csaknem csúcsáig szőrös szálkahegygyel. Pártája halványsárga, alsó
ajka vérpiros pettyekkel. Terem tarlókon, általában mívelt talajon az egész országban; helyenként roppant nagy
mennyiségben. 6–10.
A méhek nagyon látogatják és kitünő mézet gyűjtenek belőle. Gyakran összetévesztik az előbbivel és házi
szernek szedik.
Seppedéki tisztesfű.
Stachys palustris L. – (Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) – Évelő. 30–100 cm. Taraczkjai gumósak. Szára rendesen
egyszerű. Levelei lándsásak, aprón csipkések vagy fűrészesek; az alsók rövidnyelűek, a felsők ülők és
szárölelők. Virágörvei 6–12-virágúak. Élénkpiros pártája még egyszer akkora, mint a csésze; csöve a
szőrgyűrűtől kezdve tágul. Terem árkok és vízerek mentén, nádasok szélén, vizenyős szántóföldeken az egész
országban. 7–8. Szálanként 10.
273
NÖVÉNYEK.
Más honi faj: S. nitens Jka.
Fekete pesztercze.
Ballota nigra L. – (Bujdosó csalán, büdös peszercze vagy peszércze, vagy pöszercze, fekete pemetefű. – Term.
r.: Ajakosak. Labiatae.) – 38. t. 8. k. Évelő. 50–120 cm. Rendszerint bokros; szára rövidszőrű. Levelei nyelesek,
az alsók tojásalakúak, tompák, durván csipkésen fűrészesek; a felsők hegyesek. Virágai számosan, a kis bogas
virágzatokban, a levelek hónaljában fejlődnek. A csészén 10 kiemelkedő borda van; a párta élénkpiros. A felső
ajak külseje csillagos és egyszerű szőröktől borzas; az alsó ajak fehéren tarkázott. Terem parlagokon, utak,
gyepük szélén az egész országban. 6–10.
Kerek repkény.
Glechoma hederacea L. – (Folyófű, földi borostyán, katonapetrezselyem, kerek nádrafű, kétiksz-repkény,

macskagödölye, macskatök, pokolvarfű. – Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) – 39. t. 2. k. Évelő. 15–60 cm. Szára
lecsepült és gyökerező. Hosszúnyelű levelei vese- vagy szívalakúak, csipkések. Örvök 2–6-virágúak. A csésze
fogai kihegyezettek. A párta a csészénél több, mint háromszorta hosszabb; lila-, ritkán rózsaszínű. Terem
gyepükben, utak, árkok szélén az egész országban. 4–6.
Más honi fajok: G. hirsuta W. et K., – pannonica Borb. (hederacea × hirsuta).
Erdei méhfű.
Melittis melissophyllum L. – (Dobronika, erdei vagy édes mozsárvirág, jószagú csalán, mézgáncs, sátánfű, vad
czitromfű. – Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) – 39. t. 3. k. Évelő. 20–50 cm. Szára merőleges. Levelei nyelesek, az
alsóbbak szívesek, tompán fűrészesek, a felsők tojásalakúak. Kocsányai a csészénél valamivel rövidebbek.
Virágai egyesével, hármasával a levelek hónaljában fejlődnek, majd oly hosszúak, mint a levél; a párta külseje
fehér, a felső ajak belseje pirospettyes; az alsó ajak középső karéja belül piros, fehérszegélyű, a szélső karéjok
belső oldala rózsaszínű. A csészető harangalakú. A növény frissében czitromszagú. Terem árnyas erdőkben az
ország minden hegyvidékén. 5–7.
Vízmelléki csukóka.
Scutellaria galericulata L. – (Csákóka, csészike, pajzska. – Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) – 39. t. 4. k. Évelő.
15–50 cm. Taraczkot növeszt. Levelei hosszúkáslándsásak, csipkésen fűrészesek és alapjok kissé szíves, de
sohasem határozottan dárdás, nyilas. Kék- vagy violaszínű, ritkán fehér virágai párosával a levelek hónaljában
fejlődnek. A csésze kopasz vagy rövidszőrű, de sohasem mirigyes. Terem nedves réteken, árkok mentén,
füzesekben az egész országban. 6–9.
Más honi fajok: S. Columnae All., – hastifolia L.
Sallangos pofóka.
Dracocephalum austriacum L. – (Méhfű, sallangos méhfű, sárkányfej vagy sárkányfő, sátánfű, törökméhfű. –
Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) – Évelő. 20–40 cm. Szára levelestől puhaszőrű. Levelei 3–7, keskeny szálas
sallangra szárnyasan hasogatottak. Virágzata szaggatott füzér; virágai tulajdonképen örvöknek látszó
274
NÖVÉNYEK.
csomókban fejlődnek. A csésze fogai szúrósak, a felső ajaké sokkal szélesebb és visszás tojásalakú. Pártája
körülbelül 4 cm. hosszú, sötétkékes violaszínű és a csöve felső részében föl van fúva. Terem mészkőhegyeken
igen szórványosan az ország különböző részein. Helyenként az Alföld homokbuczkáira is leszáll (pl. Kecskemét
táján). 5–6.
Más honi faj: D. Ruyschiana L. (Csik vármegyében.)
275
NÖVÉNYEK.
276
NÖVÉNYEK.
Illatos macska-menta.
Nepeta Cataria L. – (Erdei csombor, gyöngymenta, macskafű, macskamézfű, macskacsipkepity, macskaméhfű,

macskanádrafű, mátrafű. – Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) – Évelő. 10–120 cm. Szára rendesen ágas, szürkén
molyhos. Levelei hosszúnyelűek; az alsók csaknem háromszögűek, a felsők hoszszúkásak; valamennyi kissé
szíves és durván fűrészes; felső lapjukon rövid szőrűek, fonákukon fehér molyhúak. Örvösen álló virágai
meglehetősen tömött, hengeres virágzatban állnak. A csésze kissé görbült. A párta kicsiny, sárgás- vagy
pirosasfehér, alsó ajka pirosan pettyes. Házak körül gyakran elvadul, sőt egész hazánkban szórványosan teljesen
félreeső, sziklás, cserjés völgyekben is tenyészik, tehát látszólag vadon. 6–10. Czitromszaga van, és a kaptárak
bedörzsölésére legtöbb méhész ezt ülteti a kertjébe a mézfű helyett.
Bugás macska-menta.
Nepeta pannonica L. – (Bugás csipkepity, hegyi macskamenta, méhburján. – Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) –
Évelő. 40–100 cm. Hasonlít az előbbi fajhoz, de levele mindkét lapján fűszín-zöld. Alsó virágai örvben állnak, a
többi nagyon megnyílt laza füzért alkot. A pálha halvány kékeslila; a csésze is kékesen van befuttatva. Terem
köves gyepen, erdőszélén és erdei tisztásokon az ország minden hegyvidékén. 7–8.
Czitromszagú mézfű.
Melissa officinalis L. – (Czitromfű, czitromszagá meliszsza, gyógyító méhfű, kerti méhfű, mézelke, mézgáncs,
orvosi méhfű. – Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) – 39. t. 6. k. Évelő. 30–80 cm. Szára rendszerint ágas és gyapjas.
Levelei nyelesek, tojásalakúak, tompák, csipkések vagy csipkésen fűrészesek; felső lapjok ritkásan szőrös és
fényes, fonákuk csak az ereken szőrös. A levelek sokkal hosszabbak, mint a hónaljukban fejlődő és egyoldalra
konyuló virágörvei. A csésze felső fogai igen rövidek. A párta fehér és hosszabb a csészénél. Terem sziklás,
cserjés helyeken hazánk déli vidékein. 7–9.
Kellemes czitromszagát a méhek ép úgy szeretik, mint a macska-mentáét, ezért ültetik a méhészek.
Borzas pereszlény.
Satureja villosa (Pers.) Simk. – (Erdei-, gyöngy- vagy macskamenta, mezei csombor, mezei démutka. –
Calamintha villosa Pers. – Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) – Egyéves. Áttelelő egyéves. Évelő. 10–30 cm. Szára
rendesen lecsepült és főleg a virágzat táján lefelé irányuló szőröktől szőrös. Levelei rendszerint mindkét végük
felé ékformán keskenyedők; pelyhesek vagy gyengén borzasok. Murvái lándsásak, aprón fűrészesek. Virágai
többnyire 6-virágú örvökben fejlődnek. Csészéjének a csöve kampós szőröktől borzas; kétajkú és a torka alatt be
van fűződve; bordái kiemelkednek és felső ajkának 3 foga nem mindig elálló. A párta liláskék. Illata erős.
Terem szikár mezőkön, utak szélén az egész országban. 6–9.
277
NÖVÉNYEK.
Borsfű pereszlény.
Satureja vulgaris (L.) Fritsch. – (Szöszös fű. – Clinopodium vulgare L. – Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) – 39. t.
7. k. Évelő. 30–60 cm. Szára rendesen egyszerű, sűrűn és puhán gyapjas. Levelei tojásalakúak, aprón
fűrészesek. Biborpiros virágai tömött, sokvirágú örvökben fejlődnek. A csésze kétajakú, hegyes és szőrös
murvák fogják körül; csöve nincs befűződve. Terem száraz, vagy kissé nyirkos erdőkben, gyepükben az egész
országban. 7–9.
Kerti pereszlény.
Satureja hortensis L. – (Bécsi rozmaring, borsfű, borsika, borsos szátorja, bors csombor, kerti méhfű, szádorja.
– Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) – Egyéves. 15–40 cm. Szára rövidszőrű, igen ágas. Levelei keskenylándsásak,
rövidnyelűek, mirigyesen pontozottak, pillásak és puhák. Virágai (2–5) a levelek hónaljában fejlődnek. A párta
kékesfehér, torkában pirosan pontozott. Déleurópai növény, melyet helyenként konyhai használatra kertbe
ültetnek. 7–10.
Más honi fajok: S. Baumgartenii (Simk.), J. Wagn., – Bolnokensis (Simk.) J. Wagn., – cana (Stev.) J. Wagn.,
(Thymus graveolens MB.), – grandiflora (L.) Scheele, – hungarica (Simk.) J. Wagn., – intermedia (Baumg.) J.
Wagn., – Jahniana (Simk.) J. Wagn., – Kitaibelii Wierzb., – Pulegium (Roch.) J. Wagn., – thymifolia Scop.
(rupestris Wulf.).
E rendbe sorolható: Verbena (XIV. o. 2. r.).
2. rend: Kovadó termésűek. Angiospermia.
Termésök rendszerint tok, mely érés után rendszerint kovad.
Konya vicsorgó.
278
NÖVÉNYEK.
Lathraea squamaria L. – (Alattomos fogacsán, pikkelyes farontó, rejtekvirág. – Term. r.: Szádorfélék.
Orobanchaceae.) – 40. t. 1. k. Évelő. 8–25 cm. Tőkéje húsos, ugyancsak húsos rövid pikkelyekkel, melyek széle
visszagöngyölt és üreget zár; ez üregben mirigyszerű szőrszálak vannak. Szára egyszerű, pikkelyleveles, felső
része mirigyesen gyapjas. Az egész növény pirosas; virága is pirosas. Terem lombos erdőkben rendesen
csoportosan és igen gyakran, alig emelkedik ki a lombból. Gyökere lombos fák, kivált a mogyoró és a bükk
gyökereit támadja meg és belőlök élősködik. 3–5.
Nagy szádor.
Orobanche major L. – (Vajvirág, istennyilafű, kenderkökörcsin, köcsögfű, misegyertya, nagy ökörfarkfű. –

Orobanche Echinopis Panè. – Term. r.: Szádorfélék. Orobanchaceae.) – Egyéves.8* 27–70 cm. Az egész növény
pirosas- vagy rozsdaszínű. Szára főleg a közepe táján sűrűn pikkelyes; pikkely levelei a szárhoz simulók és
hosszabbak mint a fedetlen szártagok. Füzére sokvirágú, tömött, csak legalsó virágai állnak néha lazán. A párta,
többnyire 2 cm. hosszú, halvány vagy sötét rózsaszínű és a porzók eredő helye fölött alig, vagy egyáltalán nem
tágul. Élősködik szamárkenyéren (Echinops) és búzavirágfajokon. Az északi vármegyékben nem fordul elő. 6–
8.
Galajfojtó szádor.
Orobanche caryophyllacea Sm. – (Szegfűszádor, szegfűillatú vajvirág. – Term. r.: Szádorfélék. Orobanchaceae.)
– Egyéves. 20–45 cm. Hasonlít az előbbihez, de virágzata lazább. A párta és bibe többnyire barnáspiros, de lehet
sárgás is; a torka felé fokozatosan tágul és a háta görbe. A porzószálak a párta csövének tövéhez nőttek, alul
sűrűn gyapjasak, fölül mirigyesek. Tenyészik az egész országban galajféléken élősködve. 5–7.
Dohányfojtó szádor.
Orobanche ramosa L. – (Ágas, elágazó vagy kenderfojtó szádor. – Term. r.: Szádorfélék. Orobanchaceae.) –
Egyéves. 10–25 cm. Az egész növény mirigyesen borzas. Szára rendesen ágas. Virágzata laza. A csésze
négyfogú, fogai árszerűek. A párta a magház fölött erősen befűződött; kékes lilásszínű. A porzók közvetlen a
befűződés alatt vannak a pártához nőve. Élősködik dohányon és kenderen, főleg kissé vizenyős talajon az egész
országban. 6–9.
Más honi fajok: O. alba Steph. (Epithymum DC., rubra Sm.), – arenaria Borkh., – coerulescens Steph., –
epithymoides Heuff., – flava Mart., – gracilis Sm., (cruenta Bert.,) – loricata Rchb., – lutea Baumg., – minor
Sutton., – Muteli Schltz., – Picridis Schltz., – purpurea Jacq. (coerulea Vill.) – reticulata Wallr. (Scabiosae
Koch.), – Salviae Schltz., – Teucrii Holandre.
8
Az évelő növényeken élősködő fajoknak gyakran több évre van szükségök, míg virágot fejlesztenek.
279
NÖVÉNYEK.
Posvány kakastaréj.
Pedicularis palustris L. – (Mocsári kajmacsor, vízi tetűfű. – Term. r.: Tátogatók. Scrophulariaceae.) – 40. t. 2. k.
Kétéves. 5–35 cm. Szára tövétől ágas, pirosas és csöves. Levelei hasogatottak. Virágai levélhónaljiak,
biborszínűek. A csésze kétkaréjú, karéjai bevagdaltak és bodrosak. Terem mocsarakban, lápokban, süppedékes
réteken az ország minden magasabb hegyvidékén. 5–7.
Pálczás kakastaréj.
Pedicularis Sceptrum Carolinum L. – (Term. r.: Tátogatók. Scrophulariaceae.) – Évelő. 30–100 cm. Szára
egyszerű. Levele osztott, tojásalakú, lekerekített és egyenetlenül csipkés karéjokkal. Virága nagy, körülbelül 4
cm. hosszú. A párta kénsárga, csöve a torka felé tágul, de az összeboruló ajkaktól csukott. Az alsó ajak széle
vérszínpiros. Tokja gömbölyű. Terem tőzeges lápokon a Magas Tátrában és, nagyon szórványosan, a
Királyhágón túl. 6–8.
Örvös kakastaréj.
Pedicularis verticillata L. – (Gyűrűs, orsóforma tetűfű. – Term. r.: Tátogatók. Scrophulariaceae.) – Évelő. 5–15
cm. Szárlevelei és virágai örvökben fejlődnek. A levelek hasábjai fűrészesek, szálkahegyűek. Csészéje
fölfuvódott, érdes, csúcsán hasított. Pártája piros, ritkán fehér. Terem sziklás, gyepes térségeken a Kárpátok
összes havasalji tájain. 7–8.
Más honi fajok: P. Baumgarteni Simk., – campestris Grsb., – comosa L., – coronensis Schur., – limnogena
Kern., – Oederi Vahl., – rostrata L., – Summana Spr. (carpatica Andrae), – sylvatica L.
Alföldi kakasczímer.
Alectorolophus goniotrichus Stern. – (Csengő kóró, csörgős lapór, kermola. – Term. r.: Tátogatók.
Scrophulariaceae.) – 40. t. 3. k. Egyéves. 25–50 cm. Szárán szőrsorok futnak le, de fekete vonások nincsenek
rajta. A legfelső elágazás és a virágzat között legfeljebb egy levélpár fejlődik. Murvái kopaszok; az alsó két pár
hasonlít a szárlevelekhez, a többi igen nagy, háromszögű és hosszú hegybe keskenyedő: a 3 alsó fog mindeniken
igen hosszú és árszerűen kihegyesedő. Csészéje nagy, fölfuvódott; szélén mindig szőrös, gyakran mirigyes is.
Felülete vagy egészen kopasz vagy kevés- és rövidszőrű. Pártája körülbelül 2 cm. hosszú, sárga, a felső ajak
foga 1·5 mm. hosszú, tompa. Terem hazánk középvidékén főleg az Alföldön. 5–7.
Kis kakasczímer.
Alectorolophus minor (Ehrh.) Wimm. et Grab. – (Farkasfog. – Rhinanthus minor Ehrh. – Term. r.: Tátogatók.
Scrophulariaceae.) – Egyéves. 15–20 cm. Szára rendesen fekete vonáskáktól tarka; egyszerű vagy ágas; ha ágas,
akkor a felső elágazás és a virágzat között nincsen levél. A szártagok jóval hoszszabbak, mint a levelek. Murvái
kopaszok, háromszögűen rhombosak, alsó fogaik megnyúltak, de nem szálkahegyűek. Csészéjének egész
felülete kopasz, csak a széle érdes. A virág kicsiny, sárga; a felső ajak csúcsán két kis lekerekített karéjka van,
nagyobb foga nincs. Terem réteken, mezőkön az egész országban. 5–6.
Valamennyi kakasczímer faj a növények gyökerein félig élősködő.
280
NÖVÉNYEK.
Más honi fajok: A. alpinus (Baumg.) Stern., – glandulosus (Simk.) Sterra., – hirsutus All., – major (Ehrh.)
Rchb., – pulcher (Schumm.) Wimm., – serotinus (Schönh.) Beck.
Havasi kantusfű.
Bartschia alpina L. – (Bartsia alpina L. – Term. r.: Tátogatók. Scrophulariaceae.) – Évelő. 15–30 cm. Levelei
szárölelők, tojásalakúak és tompán fűrészesek. Virágai rövid, leveles fűzérekben fejlődnek. A csészéje mélyen
négymetszetű. A pártája sötét violaszínű; csöve a csészénél hosszabb. Terem magas hegyek gyepes csúcsán,
lejtőin, sziklás gerinczén a Kárpátok összes alhavasi tájain. – Félélősködő. 6–7.
Orvosi szemvidító.
Euphrasia Rostkoviana Hayne. – (Szálkacsék, szemgyógyító, tisztító vagy vigasztaló fű, szemüdv. – Term. r.:
Tátogatók. Scrophulariaceae.) – 40. t. 6. k. Egyéves. 5–40 cm. Szára alsó részében ágas. Levelei nyeletlenek,
tojásalakúak, röviden kihegyezettek és mindkét oldalukon 3–6 foguk van; ezek nem szálkásak. Az egész növény
fehéres szőröktől borzas, az egyszerű szőrök között mirigyes szőrök is vannak. A párta 1 cm.-nél valamivel
hosszabb, fehér, felső ajka halványviola. Terem nedves réteken, gyepükben, mezőkön az egész ország hegy- és
Minden szemvidító faj félélősködő.
Más honi fajok: E. coerulea Tsch., – cucullata Whlbg. (stricta Host), – Kerneri Wettst., – minima Jacq., – picta
Wimm., – Salisburgensis Funk., – Tatarica Fisch., – Tatrae Wettst. és bizonyára még mások is.
Homoki fogfű.
Odontites lutea (L.) Rchb. – (Fogöröm sárga v. nagy szemfű, szálkacsék, szemüdv. Euphrasia lutea L.,
Orthantha lutea (L.) Kern. – Term. r.: Tátogatók. Scrophulariaceae.) – Egyéves. 15–50 cm. Szára érdes, ágai
többnyire felállók. Levelei keskenyszálasok, keskenylándsásak; az alsókon néhány fog van, a felsők épek.
Murvái a virágoknál rövidebbek. Virágai egy oldalra fordult fürtben fejlődnek. A párta aranysárga, borzas,
pillás; porzói hosszan kiállók. Terem szikár, köves dombokon, homokbuczkákon, a legészakibb vármegyéket
kivéve, az egész országban. 7–9.
281
NÖVÉNYEK.
Vetési fogfű.
Odontites rubra Gilib. – (Term. r.: Tátogatók. Scrophulariaceae.) – Egyéves. 20–50 cm. Levelei szélesebb tőből
kihegyesedők. Murvái a virágoknál hosszabbak. A párta hússzínű vagy lila, a porzók végre kevéssé kiállók.
Terem vetés közt, nyirkos gyepükben az egész országban. 6–9.
Minden fogfű faj félélősködő.
Más honi fajok: O. rigida Borb., – serotina (Lam.) Rchb., – verua (Bell.) Rchb. subsp. pratensis Wirtg.
Tarajos csormolya.
Melampyrum cristatum L. – (Csermolya, csermulya, fintor. – Term. r.: Tátogatók. Scrophulariaceae.) – Egyéves.
15–30 cm. Levelei lándsásak, keskenyszálasok, érdesek. Murvái kerekded szívesek, kihegyezettek; középen
össze vannak hajtva; szélük egyenetlenül, fésüsen fogas, pillás, zöldes fehérek és többnyire biborszínnel vannak
befuttatva. Virágzata 4-oldalú, tömött. A csésze fogai alig akkorák, mint a párta csövének fele. A párta
sárgásfehér, pirosan befuttatva; alsó ajka sárga. Terem mezőkön, erdők szélén, gyepükben, a legészakibb
vármegyéket kivéve, az egész országban. 6–9.
Mezei csormolya.
Melampyrum arvense L. – (Fekete búza, parlagi csermely, rókafarkfű. – Term. r.: Tátogatók. Scrophulariaceae.)
– 40. t. 4. k. Egyéves. 15–30 cm. Levelei keskenyek. Virágzata lazább mint az előbbi fajé. Murvái tojásdad
lándsásak, laposak, szélük szárnyasan hasogatott; a felsők halványbiborszínűek vagy fehérek, visszájuk feketén
pontozott. A csésze fogai akkorák mint a párta csöve. A párta biborszínű; alsó ajka torka felé sárga foltú. Terem
utak szélén, mívelt talajon az egész országban. 6–9.
Szakállas csormolya.
282
NÖVÉNYEK.
Melampyrum barbatum W. et K. – (Rókafark. – Term. r.: Tátogatók. Scrophulariaceae.) – Egyéves. 20–30 cm.
Virágzata kúpos. Murvái laposak, csak a tövük kissé vályús, tojásalakúak, lándsásan kihegyezettek, szárnyasan
hasadtak, árszerű vagy sertenemű fogakkal; zöldek vagy kissé pirosasak. Virágzata tömött. A párta sárga, ritkán
pirosas lila vagy fehér. A csésze gyapjasan szöszös, hossza körülbelül a párta csövének a harmadával egyenlő.
Terem mívelt talajon hazánk közép részében és déli felében. 6–9.
Réti csormolya.
Melampyrum pratense L. – (Term. r.: Tátogatók. Scrophulariaceae.) – 40. t. 5. k. Egyéves. 15–30 cm. Szára
kopasz, vagy felső részében rövidszőrű. Levelei lándsásak vagy keskenylándsásak, kissé érdesek. Murvái
zöldek, lándsásak, tő felé 1–1 vagy több árszerű foggal. Virágzata laza, egy oldalra fordul. Virágai vízszintesen
elállók. Keskeny csészefogai rövidebbek a párta csövének felénél. A párta sárgásfehér, alsó ajka piros. Terem
erdőkben az északi és nyugati hegyvidék völgyeiben. 6–9.
Kéküstökű csormolya.
Melampyrum nemorosum L. – (Berki csormolya, gyertyánaljafű, kéküstökű, tátos virág. – Term. r.: Tátogatók.
Scrophulariaceae.) – Egyéves. 15–60 cm. – Terebélyes szára alsó részében rövidszőrű, felül borzas. Levelei
mind nyelesek; tojásalakúak vagy tojáslándsásak, kihegyezettek. Murvái tojáslándsásak; bevagdalva fűrészesek
és fogaik serteszerűek. Laza virágzata egy oldalra fordul. A felső murvák kékes violaszínűek; hónaljukban
nincsenek virágok. A csésze gyapjas, fogai akkorák, mint a sárga párta csövének a fele. Terem erdőkben,
gyepükben, hazánk északi és nyugati hegyvidékén. 5–9.
Keleten a hozzá nagyon hasonló bihari csormolya(Melampyrum bihariense Kern.) pótolja.
283
NÖVÉNYEK.
Erdei csormolya.
Melampyrum sylvaticum L. – (Szájatátott fintor. – Term. r.: Tátogatók. Scrophulariaceae.) – Egyéves. 8–20 cm.
Levelei rendesen simák. Zöld murvái épek vagy legfeljebb tövükön van pár apró foguk. A csésze fogai rendesen
hosszabbak mint a párta csöve. A párta sárga, kicsiny csöve görbe. Terem erdőkben, gyepükben hazánk északi
és keleti részének magasabb hegyvidékein. 7–8.
Valamennyi csormolya faj gyökereken félélősködő.
284
NÖVÉNYEK.
Más honi fajok: M. moravicum H. Br., – saxosum Baumg.
Kárpáti torokvirág.
Tozzia carpatica Wo³osz. – (Tozzia alpina Auct. Hung. – Term. r.: Tátogatók. Scrophulariaceae.) – Évelő. 15–
50 cm. Szára sárgás zöld, törékeny. Levelei ülők vagy igen rövid nyelűek, legfeljebb 2 cm. hosszuak, tojásdadok
és nagyolva csipkésen fűrészesek. Virágai egyenként fejlődnek a levelek hónaljában. Pártája kicsiny, körülb. 2
mm. h., kénszín sárga; alsó ajka piros pettyes. Termése gömbölyded. Terem gyéren, havasaink forrásos, mohos
helyein. 7–8.
E növény élete sajátságos. Hosszú időn keresztül földbeli életet él; zöldtelen és minden táplálékát élősködve
szerzi; évek folyamán megerősödve, zöld leveles szárat hajt és virágzik.
Törpe iszaprojt.
Limosella aquatica L. – (Kicsiny vagy mocsári utifű, iszapgyom. – Term. r.: Tátogatók. Scrophulariaceae.) –
Egyéves. 2–5 cm. Indákat hajt és gyepes. Levelei hosszúnyelűek, lándsásak; mélyebb vizben a lemez
hiányozhatik is. Virágai aprók, zöldesek, szegélyük piros. Nő árteres helyeken, nyirkos erdőkben, pocsolyákban,
nagyon szórványosan úgy a hegyvidéken, mint az Alföldön. 7–9.
Csomós görvélyfű.
Scrophularia nodosa L. – (Barnagyökér, bodzacseresznye, bodzatákajak, disznóterjék, fekete cseresznye,

csalány vagy bodzsa, figefű, göcsgyök, sülyfű, szakafű, torokgyíkfű, álarczfű v. virág. – Term. r.: Tátogatók.
Scrophulariaceae.) – 41. t. 1. k. Évelő. 60–125 cm. Szára négyélű, de élei nem hártyásak; kopasz, legfeljebb a
virágzat mirigyes. Levelei hosszúkás tojásalakúak, kétszer csipkések. Virágai laza bugában fejlődnek;
olajzöldek, hátukon barnák. A csészefogak keskenyhártyás széllel. Terem erdő szélén, árkok mentén az egész
országban. 5–8.
Bársonyos görvélyfű.
Scrophularia Scopolii Hoppe. – (Term. r.: Tátogatók. Scrophulariaceae.) – Évelő. 30–100 cm. Taraczkot hajt.
Szára négyélű, puhaszőrű, virágzata fekete mirigyszőrökkel sűrűn megrakva. A csészefogak széles hártyás
szegélyüek. A párta zöldes, hátán pirosas. Terem vizenyős gyepükben, utak szélén, parlagokon a Kárpátokban
mindenütt. 5–6.
Más honi fajok: S. alata Gilib., – canina L., – laciniata W. et K., – lasiocaulis Schur, – Neesii Wirtg., – vernalis
L.
Kerti oroszlánszáj.
Antirrhinum majus L. – (Aranyevő pintyő, borjuorrú fű, ebfejű fű, medveszáj, orrosfejű fű, piros gerezdes tátika,
kutyócska. – Term. r.: Tátogatók. Scrophulariaceae.) – 41. t. 2. k. Évelő. 30–60 cm. Levelei keskenylándsásak,
épek. Nagy virágai laza fürtökben fejlődnek. A csészefogak mirigyesek. A párta többnyire biborszínű, de lehet
különböző színű és tarka is. Torka zárt, inyén rendesen 2 sárga folt látható. Toktermése a csészénél hoszszabb,
mirigyes. Dél-Európából származó kedves kerti növényünk. Fiume mellett el is vadul. 6–10.
Vetési oroszlánszáj.
285
NÖVÉNYEK.
Antirrhinum Orontium L. – (Gúnyás pintyő, gúrnyásorrú fű, kutyóka. – Term. r.: Tátogatók. Scrophulariaceae.)
– Egyéves. 10–40 cm. Szára érdes, felül mirigyes. Levelei keskenyebbek mint az előző fajéi. Virágai is
kisebbek. A csészefogak keskenyek, a pártánál és a termésnél hosszabbak; mirigyesek. A párta rózsaszínű; a
termés érdes. Terem vetések közt, parlagokon szórványosan az egész országban, kivált hazánk északi részében.
6–10.
Közönséges gyujtovány.
Linaria vulgaris Mill. – (Béka-len, vadlen, fagyökerű fű, gyujtoványpintyő, lenlevelű fű, serpentyűfű, tatincs,
tátogtató, vad tátos. – Term. r.: Tátogatók. Scrophulariaceae.) – 41. t. 3. k. Évelő. 30–100 cm. Szára sűrűn
leveles; levelei keskenyszálasak; szárastul kopaszok, csak a virágzat mirigyes. Virágzata tömött; a
virágkocsányok körülbelül akkorák mint a csészék. A csészefogak lándsásak, nem hártyásak. A párta sarkantyús
és azzal együtt körülbelül 3 cm. hosszú. Élénk sárga; a torkát záró iny narancsszínű. A sarkantyú egyenes és
csaknem oly hosszú mint a párta többi része. Terem utak szélén, tarlókon, parlagokon az egész országban. 6–10.
Csaknem egészen ilyen, de kopasz virágzatáról mégis könnyen fölismerhető a L. intermedia Schur. Ez
helyettesíti a közönséges gyujtoványt a hegyvidéken. 6–10.
Rekettyelevelű gyujtovány.
Linaria genistifolia (L.) Mill. – (Fakó vagy geneszterlevelű pintyő. – Term. r.: Tátogatók. Scrophulariaceae.) –
Évelő. 40–120 cm. Az egész növény kékeshamvas és kopasz; szára erős. Levelei bőrneműek, lándsásak, hosszan
kihegyezettek, többnyire 3-erűek, szélességük pedig alapjukon 1 cm.-t is elérhet. Virágzata laza; virágja csak
félakkora, mint a közönséges gyujtoványé. Czitromsárga, sötétebb inynyel. Magja nem hártyás, 3-oldalúan
tojásalakú. Terem köves gyepükben, parlagokon, a legzordabb vármegyéket kivéve, az egész országban. 6–8.
Más honi fajok: L. alpina (L.) Mill., – arvensis (L.) Desf., – dalmatica (L.) Baumg., – hybrida Schur., – italica
Trev., – Kocianovicsii Aschrs., – Kősensis Simk.
Apró tátos.
Chaenorrhinum minus (L.) Lge. – (Kis gyujtovány. – Linaria minor Desf. – Term. r.: Tátogatók.
Scrophulariaceae.) – Egyéves. 10–20 cm. Az egész növény mirigyesen szőrös. Alsó ágai felegyenesedők és alsó
levelei átellenesek. Virágai a levelek hónaljában fejlődnek és igen laza fürtöt képeznek; aprók, halvány
violaszínűek; a sárgás iny nem zárja a párta torkát. Terem nagyon szórványosan, hazánknak inkább nyugati
részében. 6–10.
Más honi faj: Ch. litorale (Bernh.) Fritsch.
286
NÖVÉNYEK.
Kétszinű tátika.
Kickxia spuria (L.) Dum. – (Kétszínű korcsgyujtovány, fattyú pintyő. – Linaria spuria L., Elatinoides spuria (L.)
Wettst. – Term. r.: Tátogatók. Scrophulariaceae.) – Egyéves. 10–30 cm. Szára lecsepült és ágas. Levelei
tojásalakúak, alapjok lekerekített; szélükön néhány foggal. A csésze fogai tojásdadlándsásak; a sarkantyú görbe;
a sárgaszínű párta felső ajka belül lilaszínű. Terem tarlókon, munkált talajon az egész országban. 7–10.
Cseplesz tátika.
Kickxia Elatine (L.) Dum. – (Lenfojtó puszpáng, cseplesz pintyő, látonya gyujtovány. – Linaria Elatine Mill.,
Elatinoides Elatine (L.) Wettst. – Term. r.: Tátogatók. Scrophulariaceae.) – Egyéves. 10–40 cm.
Az előbbihez hasonló, de levelei dárdásan tojásalakuak. Virága valamivel kisebb mint az előbbié; sarkantyúja
egyenes. Terem ugyanolyan helyeken mint az előbbi, és sokkal gyakoribb. 7–10.
Más honi faj: K. commutata (Bernh.) Wettst.
Kőfali pintyő.
287
NÖVÉNYEK.
Cymbalaria muralis Baumg. – (Czimbalomfű, sivatag pintyő. – Term. r.: Tátogatók. Scrophulariaceae.) – 41. t.
4. k. Évelő. 10–50 cm. Bokros, szára lecsepült vagy lecsüngő. Levelei szíves alapból vesealakúak; ötkaréjúak,
fonákukon gyakran pirosak. A csésze fogai keskenyek; a párta lilaszínű, az iny két sárga folttal; sarkantyúja
kissé görbe. Terem az Alpesekben, nyirkos sziklafalak repedéseiben; hazánkban legfeljebb nedves falakon
elvadulva (pl. Brassó Czenkhegyén). Kedvelt cserépnövényünk, mely függő cserépbe is ajánlható. 5–10.
Piros gyűszűvirág.
Digitalis purpurea L. – (Újjasfű. – Term. r.: Tátogatók. Scrophulariaceae.) – 41. t. 5. k. Kétéves. 30–120 cm.
Hengeres szára és a levelek fonáka szürkén molyhos; a kocsány és a levélnyél mirigyesen gyapjas. Levele
tojásdad lándsás. Virága nagy gyűszűalakú; alsó ajak-karéjai lekerekítettek; piros, belsejében fehérszegélyű
biborszínű foltokkal. Szép kerti növényünk, mely helyenként el is vadul. Hazája Európa nyugati része. Igen
mérges. Orvosságot (digitalin) is szolgáltat. 6–10.
Nagyvirágú gyűszűvirág.
Digitalis ambigua Murr. – (Term. r.: Tátogatók. Scrophulariaceae.) – Évelő. 60–120 cm. Szára alsó részében
szögletes és puha göndör szőröktől fedett. Alsó levelei nyelesek, a felsők félig szárölelők; mind bársonyos
tapintatú. Virágkocsánya és csészéje mirigyes. Pártája sárga, kívül mirigyesen szőrös; az alsó ajak karéjai
háromszögűek. Terem ritkább erdőkben, gyepükben az egész ország hegyvidékén. 5–8.
Más honi fajok: D. ferruginea L., – laevigata W. et K., – lanata Ehrh.
Magyar akantusz.
Acanthus hungaricus Borb. – (Bárcs v. barcs, medveköröm vagy medvetalpú tövis. – Term. r.: Akantuszfélék.
Acanthaceae.) – Évelő. 30–75 cm. Tőlevelei 3 dm. hosszúak, sőt hosszabbak; szárnyasan hasogatottak; egyes
szeletei többnyire ferde tojásalakúak, öblösen fogazottak, fogaik hegyesek, szúrósak. Nagy, 4–5 cm. hosszú
virágai szártetőző füzérben állanak, pirosas lilaszinűek. A csésze kétajkú, a felső ajak kicsipett vagy két
kihegyezett karéjú; az alsó ajak rendesen fogas, de lehet épen olyan, mint a felső. A párta egyajakú; ez nagy és
3-karéjú. Mind a 4 porzóján portok fejlődik; az alsók csúcsukon be vannak görbítve. Terem Orsova közelében.
7–8.
Más honi faj: A. longifolius Host. (Fiume m.).
288
NÖVÉNYEK.
Közönséges vasfű.
Verbena officinalis L. – (Galamb- vagy galambóczfű, hímszaporafű, keserűfű, lakatfű, szaporafű, szentfű. –
Term. r.: Vasfűfélék. Verbenaceae.) – Évelő. 30–80 cm. Szára ágas, 4-élű, élei érdesek. Alsó levelei nyelesek, a
felsők ülők, bevagdaltan csipkések vagy 3 felé hasadtak. Apró halvány kékeslila virágai nagyon megnyúló
keskeny füzérben fejlődnek. Terem utszélen, parlagokon az egész országban. 5–10.
Helyenként uborkasavanyításhoz szedik.
289
NÖVÉNYEK.
Elterjedt kerti növényünk a Dél-Amerikából származó Verbena chamaedryfolia L., melynek nagy sátoros
fürtben álló virágai pirosak, kékek vagy lilaszínűek.
Más honi faj: V. supina L.
E rendbe sorolható: Globularia (IV. o. 1. r.), Gratiola (II. o. 1. r.).
XV. osztály. Négyfőporzósak. Tetradynamia.
A porzók száma hat, szabadok; négy hosszabb.
1. rend: Beczőketermésűek. Siliculosae.
A termés hoszsza és szélessége körülbelül egyenlő.
A) A termés keményhéjú, nem kovad.
Kóbor korvin-fű.
Calepina Corvini (All.) Desv. – (Aleppói fű, csonkaszék, korvinusfű, matyó. – Term. r.: Keresztes virágúak.
Cruciferae.) – Egyéves. Kétéves. 30–60 cm. Az egész növény fakózöld. Alsó levelei tőrózsában állanak,
öblösen, szárnyasan hasogatottak, a felsők nyilasak, szárölelők. Virágzata nagyon megnyúlik. Szirmai fehérek.
Beczőkéje kihegyezett tojásalakú, ránczos. Terem mívelt talajon, vasuti töltéseken, gyepes domblejtőkön, száraz
mezőkön inkább az ország déli felében nagyon szórványosan, és itt sem állandó. 5–6.
Parlagi sömörge.
290
NÖVÉNYEK.
Neslia paniculata (L.) Desv. – (Bugás homornyíl, tengeri dombvirág, parlagi gomborka. – Term. r.: Keresztes
virágúak. Cruciferae.) – Egyéves. 5–45 cm. Szára merev és egyenes; levelei lándsásak; az alsók nyelesek, a
felsők nyilas vállal ülők; szárastúl két- vagy több ágú szőröktől érdesek. Virága aranyszín-sárga; beczőkéje
gömbölyű, egymagvú. Terem vetésben, mívelt talajon szórványosan az egész országban. 5–7.
Vetési légyfogó.
Myagrum perfoliatum L. – (Bunkócz, buvák gomborka, szíves gomborka. – Term. r.: Keresztesek. Cruciferae.)
– Egyéves. Kétéves. 30–60 cm. Levele szíves vállal szárölelő, a felsők nyilasak, épek; a kocsánya csúcsa felé
vastagszik. Virága sárga. Beczőkéje lapított, kihegyezett, körtealakú. Terem, az északi vármegyéket kivéve, az
egész országban. Vetés közt helyenként, pl. az Alföldön, közönséges gyom. 5–6.
Napkeleti dombvirág.
Bunias orientalis L. – (Szümcső, szümcsös mag. – Term. r.: Keresztesek. Cruciferae.) – Kétéves. Évelő. 30–100
cm. Alsólevelei hosszúkáslándsásak, kivált válluk felé kaczurosak; a középsők szárnyasan bevagdaltak, a felsők
lándsásak. Virága sárga; beczőkéje ferdén tojásalakú, rücskös. Terem vetésben, mesgyéken és töltések mentén
szórványosan az ország déli felében. Keleten gyakoribb. 6–7.
Más honi faj: B. Erucago L.
B) A termés lapított; ha nem lapos, akkor legalább vékonyhéjú és kovad.
Magyar csülleng.
Isatis praecox Kit. – (Festőcsülleng, festőfű v. virág, festő záté, gyapjat festő fű, kék fonal festéke, repczeindigó.
– Term. r.: Keresztesek. Cruciferae.) – Kétéves. 50–120 cm. Fakó és kopasz levele szíves vállal szárölelő.
291
NÖVÉNYEK.
Virágzata gazdagvirágú fürt; virága sárga. Csüngő beczőkéje visszás tojásalakú vagy kerülékes, lapos,
egymagvú és a mag táján kipuposodó. Terem hazánk közép és keleti részében, főleg löszdombok lejtőin. 5–6.
Más honi fajok: I. tinctoria L., – transsylvanica Simk.
Sikált pápaszemfű.
Biscutella laevigata L. – (Paizspár, pápaszemhüvelyű fű, sikált pápaszem, korongpár. – Term. r.: Keresztesek.
Cruciferae.) – Évelő. 20–45 cm. Töve gyepes. Az egész növény alsó részében sertéktől borzas; fölül kopasz.
Alsó levelei hosszúkásak, nyélbe keskenyedők, a felsők ülők, és kerekített vállal félig szárölelők. Sárga virága
illatos. Beczőkéje felül és alul kimetszett, pápaszemalakú, kopasz; bibeszála hosszú.
Van két alfaja. A fent leírt faj tulajdonképen a B. didyma L., alfaj; ez gyakori az egész ország hegyvidékén,
főleg mésztalajon. A másik a B. lucida DC., alfaj a mely kopasz, legfeljebb a levele kissé pillásszélű; ez hazánk
keleti hegyvidékének néhány havasán terem. A kép tulajdonképen ezt tünteti föl. 4–8.
Útszéli zsázsa.
Lepidium Draba L. – (Borserejű fű, borsfű, borsika, borsikatorma, rézsuka, sásafű, szépítő fű, törökországi
torma, pórmustár. – Term. r.: Keresztesek. Cruciferae.) – Évelő. 15–50 cm. Levelei hosszúkásak, tojásalakúak,
fogasok; az alsók nyélbe keskenyedők, a felsők szárölelők. Virágzata sűrűn bogernyős. Szirmai fehérek.
Termése szívalakú, duzzadt, nincs hártyásszegélye, bibeszála hosszú. A kocsány a termés érésekor rendesen
vízszintesen eláll. Terem legelőkön, utak szélén, vetésben az egész országban. 5–7.
Mezei zsázsa.
Lepidium campestre L. – (Boriz, mezei szükésfű, mezei tarsóka, palaczkfű, temondádfű, vadmustár. – Term. r.:
Keresztesek. Cruciferae.) – Egyéves. Kétéves. 15–30 cm. Alsó levelei hosszúkásak, nyélbe keskenyedők, a
felsők szárölelők, sűrűn fogasok. Apró virágai fehérek. Beczőkéje lapított; ékalakú tőből tojásalakú; csúcsán
kicsipett; pontozott és közepétől szélesen hártyás; bibeszála rövid. Terem ugarokon, parlagokon, mívelt talajon
292
NÖVÉNYEK.
Nehézszagú zsázsa.
Lepidium ruderale L. – (Büdös rézsuka, mecsekzsázsa. – Term. r.: Keresztesek. Cruciferae.) – Egyéves. 15–30
cm. Alsó levelei 1–2-szer szárnyasan osztottak, szálas szeletűek; a felsők egyszerűek, keskenyek. Szirmai aprók,
sárgásfehérek, ritkán vannak meg, többnyire hiányzanak. Porzója is csak kettő van; bibeszála igen rövid;
termése tojásalakú. Az egész növény undorító szagú. Terem emberi lakások körül, legelőkön, szikes talajon is
(helyenként nagy mennyiségben) az egész országban. 6–9.
Pozsgás zsázsa.
Lepidium crassifolium W. et K. (Term. r.: Keresztesek. Cruciferae.) – Évelő. 10–50 cm. Gyökere vaskos és
hosszú. Számos tőlevele vaskos, fakó, húsos, visszás tojásalakú és a hosszú nyélbe keskenyedő; többnyire
háromerű. Szárlevelei nyilasak, szárölelők; a legfelsők keskenyek. Virágzata terebélyes. Sziromlevelei
tejszínűek. Beczőkéi kihegyezett tojásalakúak; tövük kerekített, bibeszáluk rövid. Terem hazánk szíkes, kissé
homokos mezőin, hol májusban helyenként nagy területeket fehérre fest. Alföldünknek kiválóan jellemző
növénye. 5–6, szálanként – 10.
Más honi fajok: L. graminifolium L., – perfoliatum L. (békalencse, török torma).
Kerti tatárvirág.
Iberis amara L. – (Keserű nyélvirág, szirmanyúlt, görhetáska. – Term. r.: Keresztesek. Cruciferae.) – Egyéves.
15–30 cm. Tompán fűrészes levelei hosszúkásak. Virágzata bogernyős. Fehér vagy lila virágján 2 sziromlevél
nagyobb, kettő kisebb. Beczőkéjének kerekded csúcsa kissé kicsipett. Kerti növény. 6–8.
Hasonló kerti növény az I. pinnata L. Népies neve: büdös v. görbe fű.
Vetési tarsolyfű.
Thlaspi arvense L. – (Foghagymaszagú fű, nagy borocska vagy borsócska, nagy szükés fü, nyűfű, poloskafű,
palaczkafű, temondádfű, vad mustár, vad torma, vetési tarsóka. – Term. r.: Keresztesek. Cruciferae.) – 42. t. 1.
k. Áttelelő egyéves. Egyéves. 10–50 cm. Nyilasan dárdás levelei öblösen fűrészesek. Virágai fehérek. Beczőkéje
293
NÖVÉNYEK.
kerekded, nagy, széles, hártyás szegélylyel. Rekeszei rendesen 6 magvúak. A mag ránczos. Az egész növény
hagymaszagú. Terem utak szélén, vetésben, parlagokon az egész országban. 5–9.
Általbúvó tarsolyfű.
Thlaspi per foliatum L. – (Hosszúhímű tarsóka, összenőtt szükésfű. – Term. r.: Keresztesek. Cruciferae.) –
Egyéves. Áttelelő egyéves. 10–25 cm. Levelei fakózöldek, tojásalakúak vagy dárdásak és szíves alappal
szárölelők. Lapos termése mélyen kicsipett; hártyás szegélye keskeny; bibeszála igen rövid. Rekeszei csak négy
magvúak; gyapja sima. Terem mívelt talajon, parlagokon az egész országban. 3–5.
Más honi fajok: Th. alliaceum L., – alpestre L., – dacicum Heuff., – Goesingense Hal., – Jankae Kern., –
Kovácsii Heuff., – montanum L.
Egyéves szirtőr.
Hotchinsia petraea (L.) R. Br. – (Csajkalag, sziklai zsázsa, Hutsin táska. – Term. r.: Keresztesek. Cruciferae.) –
Egyéves. 2–8 cm. Szára ágas és leveles. Levelei mélyen szárnyasan szaggatottak; szeleteik aprók, kerülékesek.
Szirmai fehérek, a csészénél valamivel hosszabbak. Beczőkéje kerülékes, tompa hegyű. Terem sziklás
domblejtőkön, főleg mésztalajon szórványosan hazánk déli felében. 3–5.
Más honi fajok: H. alpina (L.) B. Br., – brevicaulis Hoppe.
Közönséges pásztortáska.
Bursa pastoris (L.) Wigg. – (Békalencse, békatarsoly, büdös szaporafű, csapka, élek-halok, Isten táskája,
palaczkféreg, palaczkfű, pap v. pásztor erszénye, pásztor ostora, pásztor tarsoly, porczogófű, Szt. György virág,
szivkés fű, szűkés fű, vad mustár, vérálltató fű. – Capsella Bursa pastoris (L.) Mönch. – Term. r.: Keresztesek.
Cruciferae.) – Egyéves. 2–40 cm. Rózsában álló tőlevelei szárnyasan hasogatottak. Apró virágai fehérek.
Termése fordított szívalakú, háromszögű. Terem parlagokon, mívelt talajon az egész országban. Nagyon
változó. 3–10.
294
NÖVÉNYEK.
Hegyi ternye.
Alyssum montanum L. – (Hamuka, kőfű, szirt aranya. – Term. r.: Keresztesek. Cruciferae.) – 42. t. 2. k. Évelő.
Cserje. 8–25 cm. Szára alsó részében fás; levelei szürkék, lándsásak, az alsók visszás tojásalakúak. Virága
aranyszínsárga. A hosszabb porzók szárnyasak, a rövidebbeknek csak a tövükön van függelékük. A csésze nem
maradandó. Beczőkéje kerek és csillagszőröktől borzas. Terem napos sziklákon, homokos, szikár partokon
hazánk északi és nyugati hegyvidékén. 5–9.
Közönséges ternye.
Alyssum calycinum L. – (Csészés ternye. – Term. r.: Keresztesek. Cruciferae.) – Áttelelő egyéves. 6–20 cm.
Levelei hosszúkásak, alapjuk felé keskenyedők. Szirmai aprók, halványsárgák, végre fehérek. A rövidebb
porzók mindenik oldalán serteforma függelék van, a hosszabbakon nincsen. A beczőke csillagszőröktől szürke
és a csésze az érett termésen is megvan. Terem utak szélén, parlagokon, mivelt talajon az egész országban. 5–9.
Nagyon hasonlít hozzá az apró ternye. A. desertorum Stapf. – Egyéves. 4–15 cm. Termése kopasz, csészéje
lehúll. Terem homokos mezőkön, utak szélén, töltéseken főleg az alföldön. Északon hiányzik; keleten nagyon
ritka. 4–7.
Sodros ternye.
Alyssum tortuosum W. et K. – (Term. r.: Keresztesek. Cruciferae.) – Évelő. Cserje. 10–25 cm. Bokros. Fiatal
ágai és levelének a fonáka csillagszőröktől ezüstösen molyhos. Levelének lemeze ékalakú alapból hosszan
kiszélesedik, csúcsa le van kerekítve. Virága teltsárga. Termése visszás tojásalakú, kicsiny (2–3 mm. hosszú),
ezüstös szürke; bibeszála 1–1·5 mm. A hazai homokbuczkák jellemző, de ritkább növénye. 4–6.
Szirti ternye.
A. Arduini Fritsch. – (Term. r.: Keresztesek. Cruciferae.) – Évelő. Cserje. 15–30 cm. Hosszúkás, jókora levelei
nyélbe keskenyedők, bársonyosak, fonákukon csak nem ezüstösek; szélük ép vagy kikanyarított.
Virágzata bugaszerű. Aranyszínsárga szirmai kicsipettek. A porzók belső oldalának tövén egy-egy fog van.
Beczőkéje lapos – nincs fölfúvódva – és lekopaszodó. Terem meszes sziklák falain és párkányain számos
eltérésben, szórványosan hazánk hegyvidékén. 4–5.
295
NÖVÉNYEK.
Más honi fajok: A. commutatum Heuff. (arenarium Gmel.), – edentulum W. et. K., (Gemonense Auct. Hung.) –
murale W. et K. (argenteum Vitm.) – repens Baumg., – transsylvanicum Schur. – Wierzbickii Heuff. és
eltéréseik.
Fehér hamuka.
Berteroa incana (L.) DC. – (Foghím, fehéres ternye. – Term. r.: Keresztesek. Cruciferae.) – Áttelelő egyéves.
Kétéves. 20–60 cm. Az egész növény apró csillagszőröktől szürke. Levelei lándsásak. Tejszínű és bemetszett
sziromlevelei kétszer akkorák mint a csésze. A hosszabb porzók tövön hártyásak, a rövidebbek fogasok.
Beczőkéi hosszúkásak. Terem parlagokon, utak szélén az egész országban. 6–10.
Évelő holdviola.
Lunaria rediviva L. – (Atlaszvirág, begyes lapicz, ezüstlevél, holdfű, holdvilágfű v. holdvirág, holdviola,
húsvétvirág, Judás ezüstje, Judás pénze, lapiczkás fű, pénzvirág, vad retek. – Term. r.: Keresztesek. Cruciferae.)
– Évelő. 30–100 cm. Levelei mind nyelesek, válluk mélyen szíves, szélük kétszer fűrészes, kihegyezett
fogakkal. Virága halvány-biborszínű, vagy lila; illatos. Beczőkéje hosszú kerülékes; mindkét végén hosszan
kihegyezett. Érett magja vese alakú, még egyszer olyan széles mint hosszú, szélessége körülbelől 10, hossza 5–6
mm. (A kép félig fejlett termést ábrázol.) Terem erdőkben, főleg lombos erdőkben hazánk hegyvidékén. 5–7.
296
NÖVÉNYEK.
Répás holdviola.
Lunaria pachyrhiza Borb. – Term. r.: Keresztesek. Cruciferae.) – (a különálló termés). – Kétéves. (?) – Évelő.
30–100 cm. Egyik-másik mellékgyökere répás, felső levelei igen rövid nyelűek. Virágai sötétebb bibor-
lilaszínűek. Termése szélesen kerülékes, mindkét végén tompa, néha csaknem köralakú. Érett magja vesealakú,
szélessége körülbelül 1 cm., hosszúsága 7 mm. Terem szórványosan az egész ország hegyvidékén; főleg Krassó-
Szörény vármegye déli részében. 4–6.
Tavaszi daravirág.
Draba verna L. – (Fürtvirág, kanállopó, korpavirág, ködvirág, szikla gyöngye, tavaszi borsika. – Term. r.:
Keresztesek. Cruciferae.) – 42. t. 3. k. Egyéves. 5–10 cm. Minden levele tőlevél. Alsó részében rendesen kétágú
szőröktől érdes, felül kopasz; levelei lándsásak vagy kerülékesek. Apró virágai fehérek. Sziromlevelei
bemetszettek. Termései kerekdedek vagy kerülékesek. Terem köves parlagokon, szikár mezőkön, mívelt talajon
az egész országban és mindenütt közönséges. 2–4.
Kövi daravirág.
Draba muralis L. – (Borzsika. – Term. r.: Keresztesek. Cruciferae.) – Áttelelő egyéves. 15–40 cm. Szára és
levele rövid szőrű. Rózsában álló tőlevelei visszás tojásalakúak, rövid nyelűek; szárlevelei kerekded
tojásalakúak, kihegyezettek, szárölelők. Virágzata laza és megnyúló fürt. Szirmai fehérek. Termése kopasz.
Terem gyepes domblejtőkön, erdők és gyepük szélén szórványosan hazánk hegyvidékén. Északon hiányzik. 4–
5.
Ligeti daravirág.
297
NÖVÉNYEK.
Draba nemorosa L. – (Berek daravirág. – Term. r.: Keresztesek. Cruciferae.) – Áttelelő egyéves. 10–40 cm.
Szárlevelei nem szárölelők, alapjok lekerekített. Virágzata olyan mint az előző fajé, de a sziromlevelei sárgák,
és nagyobbak; a terrnése rendesen pelyhes. Terem szikár mezőkön, szántóföldeken szórványosan az egész
országban. 4–5.
Kövér daravirág.
Draba Aizoon Whlbg. – (Sziklai daravirág – Draba lasiocarpa Roch. – Term. r.: Keresztesek. Cruciferae.) Évelő.
3–15 cm. Sűrű, gömbölyű rózsában fejlődő levelei keskenylándsásak, merevek és hosszú sertéktől pillásak.
Szára leveletlen. Virágzata nagyon megrövidült fürt, mely a termés érésekor megnyúlik. Virágai sárgák.
Kocsánya körülbelül akkora mint a beczőke; a beczőke kerülékes, lapított és a tőalakon merev sertéktől érdes.
Terem mészkőhegyeken szórványosan az egész országban. 3–6.
Más honi fajok: D. aizoides L., – carinthiaca Hoppe., – compacta Schott., – Dorneri Heuff., – Fladnitzensis
Wulf., – Haynaldii Stur., – Kotschyi Stur., – tomentosa Whlbg.
Orrtekerő torma.
Armoracia rusticana G. M. Sch. – (Cochlearia Armoracia L. – Term. r.: Keresztesek. Cruciferae.) – Évelő. 60–
120 cm. Alsóbb levelei nagyok, hosszúnyelűek, a felsők keskenyedő alappal ülők, mind csipkésen fűrészesek, a
középsők sokszor feltünően hasadtak. Apró fehér virágai szártetőző gazdagvirágú fürtben fejlődnek. Termése
nálunk nem szokott kifejlődni, magvakat nem érlel. Déleurópai növény. Jól ismert és használatos gyökereiért
kertekbe ültetik. Könnyen el is vadúl. 6–7.
Hólyagos v. magyar torma.
Armoracia macrocarpa (W. et K.) Baumg. – (Cochlearia macrocarpa W. et K.) – Évelő. Alföldünk vizenyős
rétjein, mocsarainak a szélén elég gyakori. Termése nagyobb, hólyagos és magvakat érlel. Gyökere édesebb; a
hires »debreczeni torma« tulajdonképen ennek a fajnak a gyökere. 6–7.
Orvosi kanáltorma.
Cochlearia officinalis L. – (Kalánfű. – Term. r.: Keresztesek. Cruciferae). – Kétéves. 15–30 cm. Az egész
növény kopasz. Tőlevelei hosszúnyelűek, vaskosak, fényesek és ép v. kikanyarított szélüek; gyakran
vesealakuak. Szára gyéren leveles, levelei szíves vállal szárölelők, kerekdedek v. tojásalakuak. Fehér virágai
kellemes illatuak. A beczőke kopácsai egyeresek, kocsányuk vizszintesen elálló. Terem sziklagörgetegen,
patakok mentén, gyéren hazánk északi havasain. 5–6.
Havasi gömbbecző.
Kernera saxatilis (L.) Rchb. – (Cochlearia saxatilis Lam., Kernera myagroides Medic. – Term. r.: Keresztesek.
Cruciferae.) – Évelő. 10–40 cm. Sűrű rózsában álló tőlevelei lapiczkásak; kikanyarítottak vagy fogasok.
Szárlevelei keskenyek, csaknem nyeletlenek. Apró virágai fehérek; a hosszabb porzószálak térdesek és térdükön
egy-egy fogat viselnek. Beczőkéi gömbölyűek. Tenyészik az éjszaki és keleti hegyvidéken, mésztalajon. 5–8.
298
NÖVÉNYEK.
Magvas gomborka.
Camelina sativa (L.) Cr. – (Hímmag, inyoricza, körköly, lenfojtó, tojásfű, vetési rekenyő. – Term. r.:
Keresztesek. Cruciferae.) – Egyéves. 30–80 cm. Szára többnyire egyszerű. Alsó levelei nyelesek, a felsők ülők,
apró, hegyes fülekkel. Virágai sárgák. A terméskék csaknem vízszintesen elálló kocsányokon fejlődnek; körte
alakúak, fölfúvódottak és eleinte vékony falúak. A bibeszál hossza legfeljebb a termés harmadával egyenlő.
Magjából kitünő olajat nyernek, mely csaknem oly értékű mint az olajbogyóból sajtolt »asztali olaj«. Minthogy
a homokon is jól diszlik, érdemes volna a termelését nálunk jobban felkarolni. Len közt található helyenként. 6–
7.
Más honi fajok: C. dentata (Willd.) Pers., – microcarpa Andrz. (sylvestris Fries).
E rendbe sorolható némely Roripa faj (XV. o. 2. r.).
2. rend: Beczőtermésűek. Siliquosae.
A termés sokkal hosszabb, mint széles.
Pompás estike.
Hesperis matronalis L. – (Éjjeli viola, estvelke, hölgy estike. – Hesperis inodora L. – Term. r.: Keresztesek.
Cruciferae.) – Kétéves. Évelő. 40–80 cm. Szára, kocsánya és csészéje többé-kevésbbé pelyhes, esetleg borzas,
de sohasem mirigyes. Levelei tojáslándsásak, kihegyezettek, fűrészesek. Illatos virágai rendesen lilaszínűek,
ritkán fehérek vagy pirosak. Szirmai visszás tojásalakúak. Termése hengeres. Terem erdőkben hazánk északi és
keleti hegyvidékén. Kertbe is ültetik. 5–7.
Kaczúros estike.
Hesperis sylvestris Cr. – (H. runcinata W. et K. – Term. r.: Keresztesek. Cruciferae.) Kétéves. Évelő. 40–100
cm. Az előbbihez hasonló, de szára, levele és kocsánya egyszerű és mirigyszőröktől pelyhes. Leveleinek a
fogazata hegyesebb. Virága lilaszínű. Terem erdők, gyepűk és árkok szélén hazánk közép és keleti
dombvidékén. Helyenként leszáll az Alföldre is. 6–7.
299
NÖVÉNYEK.
Szomorú estike.
Hesperis tristis L. – (Éjjeli vagy jó illatú viola, kassai rózsa. – Term. r.: Keresztesek. Cruciferae.) – Kétéves. 30–
60 cm. Szára gyapjas, sűrűn leveles. Virága este szegfű- vagy jáczintillatú. Szirmai hosszúkás lándsásak;
szennyes zöldek, erezetük lilás, szélük visszagyűrött. Lapított termései elállók. Terem az északi Kárpátok déli
lejtőitől az egész országban. Az alföldi erdők homokos tisztásain is gyakori. 5–6. Más honi faj: H. alpina Schur.
Repcsén retek.
Raphanus Raphanistrum L. – (Dudva vagy mezei retek. – Term. r.: Keresztesek. Cruciferae.) – Egyéves. 30–60
cm. Szára igen ágas, bokros. Alsó levelei lantalakúak, a felsők keskenyek és épek. Virágai halványsárgák,
erezetük lilaszínű vagy sötétsárga. 3–8 bütykű termése éréskor darabokra válik. Terem mívelt talajon;
helyenként nehezen irtható gyom. Az egész országban közönséges. 6–8.
Kerti retek.
Raphanus sativus L. – (Term. r.: Keresztesek. Cruciferae.) – 43. t. 1. k. Egyéves. Kétéves. 50–90 cm. Levelei
lantalakúak; virágai halványlilaszínűek vagy fehérek, erezettek. Beczőjét laza bél egymagvú rekeszekre osztja.
A termés a rekeszték helyén be van fűződve, darabokra azonban nem hull szét. Hazája Ázsia. Húsos és izes
gyökeréért számos fajtában termesztik. 5–6, 9–10.
Gumótermő fogasír.
Dentaria bulbifera L. – (Bérczvirág, foganőtt fű, hagymás foggyökér. – Term. r.: Keresztesek. Cruciferae.) –
Évelő. 30–60 cm. Taraczkot hajt. Szára kopasz. Levelei váltogatva állanak; az alsók 5–7-osztatúak, a felsők 3-
osztatúak, a legfelsők egyszerűek. Hónaljukban rendszerint apró gumószerű sarjrügyek fejlődnek. Virágai
nagyok, halványpirosak. Terem erdőkben az ország hegyés dombvidékén. 5–6.
Ikrás fogasír.
300
NÖVÉNYEK.
Dentaria glandulosa W. et K. – (Mirigyes foganőtt. – Term. r.: Keresztesek. Cruciferae.) – Évelő. 30 cm. Tőkéje
bütykös, dagadt; pikkelyes. Ujjasan osztott levelei hármasával örvösen fejlődnek; a középső levélke tövén egy-
egy bibircs van. Virágai élénkpirosak. A sziromlevelek még egyszer olyan hosszúak mint a porzók. Terem
árnyékos erdőkben, patakok szélén Trencsén vármegye határától kelet felé az egész hegyvidéken. Keleten
helyenként közönséges. 4–6.
Bókoló fogasír.
Dentaria enneaphylla L. – (Büdös paponya, kilenczlevelű foggyökér. – Term. r.: Keresztesek. Cruciferae.) –
Évelő. 20–40 cm. Három levele vagy örvösen, vagy váltogatva áll; mind hármas. Levelei kihegyezettek,
egyenetlenűl fűrészesek. 5–12 virága sárgás fehér, bókoló. Porzói olyan hosszúak mint a sziromlevelek. Terem
árnyékos erdőkben hazánk északnyugati és nyugati magasabb hegyvidékén. 4–6.
Más honi faj: D. trifolia W. et K.
Réti kakuktorma.
Cardamine pratensis L. – (Kakukfoszlár, kakuknyál, kakuktajték, kakukvirág, kakukpökte fű, kásavirág, mezei
v. réti torma, tormafű, tormaiz. – Term. r.: Keresztesek. Cruciferae.) – Évelő. 15–30 cm. Szára csöves. A felső
levelek szeletei hegyes szög alatt állanak el. Virága lilás, vagy fehér. Szirmai visszástojásdadok, kiterülők,
háromszor akkorák mint a csészelevelek és még egyszer oly hosszúak mint a porzók. Portokjai sárgák. Terem
nedves réteken az egész országban. 4–5.
Keserű kakuktorma.
Cardamine amara L. – (Term. r.: Keresztesek. Cruciferae.) – Évelő. 20–30 cm. Barázdált szárát bél tölti ki.
Levelei szárnyasak, 5–7 levélkéje kerekded. Fehér, ritkán halványrózsaszínű virágai kevésvirágú fürtben
fejlődnek. Portokjai bíborszínűek, végre feketések. Terem forrásos helyeken, patakok és árkok mentén hazánk
északi és keleti magasabb hegyvidékén. Néhol salátának szedik. 4–6.
Virágrúgó kakuktorma.
Cardamine impatiens L. – (Hozzányílt foszlár. – Term. r.: Keresztesek. Cruciferae.) – Áttelelő egyéves.
Egyéves. 20–60 cm. Szára egyenes, merőleges és többnyire ágas. Levelei szárnyasak, 5–9 párral. Szárlevelei
nyilasak; nyelük kissé pillás; esetleg nyeletlenek. Szirmai fehérek, igen aprók, gyakran ki sem fejlődnek, vagy
hamar lehullók. A termés kocsánya rendszerint vizszintesen elálló. Terem erdők szélén az egész ország
hegyvidékén kivált a völgyekben. 5–6.
301
NÖVÉNYEK.
Bőjti kakuktorma.
Cardamine Nasturtium (L.) Ktze. – (Borserejű fű, forrási torma, kerti sása, mustár-fű, orvosi zsázsa, rézsuka,
vizitorma, vizi zsázsa, zsázsa zsombor. – Nasturtium officinale R. Br. – Term. r.: Keresztesek. Cruciferae.) – 43.
t. 2. k. Évelő. 15–50 cm. Ágas szára lecsepűlt és az iszapban gyökerező; vagy úszik a vizben. Levelei
szárnyasak. Végső levélkéje nagyobb és kerekded. Virágai aprók, fehérek; portokjai sárgák. Terem forrásos
helyeken szórványosan hazánk nyugati részében; túl a Dunán helyenként seregesen. 6–9.
Fűszeres levele salátának jó, ezért helyenként termesztik.
Más honi fajok: C. gelida Schott, – graeca L. subsp. eriocarpa DC. és sacbsp. longirostris Jka., – hirsuta L., –
sylvatica Lk., – trifolia L.
Osztrák bőjtfű.
Roripa austriaca (Jacq.) Bess. – (Nasturtium austriacum Cr. – Term. r.: Keresztesvirágúak. Cruciferae.) –
Évelő. 20–80 cm. Szára egyenes, szegletes és kemény. Levelei hosszúkásak, vagy lapiczkásak, gyakran épek és
szíves vállal szárölelők; a legalsók a füles nyélbe keskenyedők. Virága sárga; csészéje kicsiny. Terméskék igen
kicsinyek, gömbösek, olyan hoszszúak, mint a bibeszál. Terem utak, vetések szélén, szárazabb mezőkön, a
legészakibb vármegyéket kivéve, mindenütt. 6–8.
Iszap bőjtfű.
Roripa amphibia (L.) Bess. – (Iszapzsázsa. – Nasturtium amphibium (L.) R. Br. – Term. r.: Keresztesvirágúak.
Cruciferae.) – Évelő. 50–100 cm. Csöves, vízben fölfúvódott szára tövén indákat hajt. Alsó levelei lantalakúak,
nyélbe keskenyedők; a felsők hoszszúkás lándsásak, füles vállal ülők. Virága sárga. Beczője a kocsány fele,
vagy harmada, a bibeszála pedig a termés fele vagy harmada. Terem vizenyős réteken, pocsolyák körül az egész
országban. 5–7.
Vízi bőjtfű.
302
NÖVÉNYEK.
Roripa palustris (Poll.) Bess. – (Nasturtium palustris [Poll.] DC. – Term. r.: Keresztesvirágúak. Cruciferae.) –
Egyéves. Áttelelő egyéves. Évelő. 15– 60 cm. Szára lecsepült vagy felegyenesedő; ritkán egyenes. Levelei
szárnyasan mélyen hasogatottak, az alsók lantalakúak. Szirmai halvány-sárgák, legfeljebb akkorák mint a
csésze; termése fölfúvódott, olyan hosszú mint a kocsánya és sokkal hosszabb mint rövid bibeszála. Terem
árkokban, ártereken, vizenyős réteken szórványosan az egész országban. 6–9.
Közönséges bőjtfű.
Roripa sylvestris (L.) Bess. – (Bányafű, kányafű. – Nasturtium sylvestre (L.) R. Br. – Term. r.:
Keresztesvirágúak. Cruciferae.) – Évelő. 15–50 cm. Szára lecsepült és alsó részében gyökerező. Minden levele
mélyen szárnyasan hasogatott; hasábjai fogasok, vagy ismét szárnyasan szabdaltak; az alsók mindig
keskenyebbek mint a végsők. Virága sárga. Termése olyan hosszú mint a kocsánya. Terem folyók, patakok
környékén, árkokban, nedves réteken az egész országban és mindenütt közönséges. 6–7.
Más honi fajok: R. anceps. (Whlbg.) Borb., – armoracioides Tsch., – barbaraeoides Tsch., – Borbásii Menyh., –
capillipes Borb., – danubiale Borb., – Haynaldiana Borb., – hungarica Borb., – islandica Oeder. – Kerneri
Menyh., – permixta Borb., – prolifera (Heuff.) Borb., – pseudoriparia Simk., – pyrenaica (L.) Rchb., –
Reiclaenbachii Knaf, – Turczaninowi (Czernav.) Borb., – uliginosa Simk. stb.
Közönséges borbálafű.
Barbarea vulgaris R. Br. – (Téli tormáncz, tormáncs szegecs. – Term. r.: Keresztesvirágúak. Cruciferae.) – 43. t.
4. k. Kétéves. 30–60 cm. Szára egyenes, szétterpedő ágakkal. Levelei szárnyasan hasogatottak, nagy végső
karéjokkal. Apró virágai aranyszín-sárgák. Számos beczője felfelé áll. Terem nedves réteken, mívelt talajon, az
303
NÖVÉNYEK.
Más honi fajok: B. arcuata Rchb., – stricta Andrz.
Konya ikravirág.
Arabis glabra (L.) Weinm. – (Kopasz toronyszál, görbevirág. – Turritis glabra L. – Term. r.: Keresztesvirágúak.
Cruciferae.) – Kétéves. 50–125 cm. Szára alsó részében ágas szőröktől érdes. Tőlevelei virításkor rendszerint
elszáradtak; alsó levelei fűrészesek, vagy épek, rövid szőröktől hamvasszürkék; a felsők kopaszok, szives vállal
szárölelők, nyilas hoszszú fülekkel. Apró virága fehér, vagy sárgás. Beczője keskeny, hosszú, 4-élű, végre
egyoldalra konyúló. Terem erdőszélen, sziklás gyepükben az egész ország hegy- és dombvidékén. 6–7.
Tornyos ikravirág.
Arabis turrita L. (Liba zsázsa, ludfű, tornyos ikrapikk, torony- vagy vad káposzta. Term. r.: Keresztesvirágúak.
Cruciferae.) Kétéves. 15–30 cm. Az egész növény csillagszőröktől érdes. Alsóbb levelei kerülékesek, vagy
visszás tojásalakúak, a felsők hosszúkásak, szárölelők; valamennyi öblösen fogas. Virágai fehérek, vagy zöldes
fehérek; termése lefelé konyúl; magjának széles, hártyás szegélye van. Terem sziklás helyeken, főleg
mészkőhegyek meredek gyepüiben az egész országban. 5–6.
Borzas ikravirág.
Arabis hirsuta (L.) Scop. – (Arabis petrogena Kern. – Term. r.: Keresztesvirágúak. Cruciferae.) – Kétéves.
Évelő. 15–60 cm. Szára egyszerű, elálló szőröktől borzas. Felfelé irányuló, csaknem szárhoz simuló leveleinek a
füle csonka v. hosszabb és szétterpedt. Virága tejfehér. A becző is merőleges. Magja csak a csúcsán kissé
hártyás, gyengén pontozott. Terem sziklás dombokon, erdők és utak szélén az egész országban. 5–6.
304
NÖVÉNYEK.
Homoki ikravirág.
Arabis arenosa Scop. – (Term. r.: Keresztesvirágúak. Cruciferae.) – Kétéves. Évelő. 15–50 cm. Szára ágas és
terebélyes, egyszerű szőröktől borzas. Alsó levelei tőrózsában állanak; lantalakúak és szárnyasan hasogatottak,
kétágú szőröktől borzasok. Szirmai aránylag nagyok, visszás tojásalakúak, fehérek, vagy lilaszínűek. A beczők
szétterpednek. Terem erdők szélén, gyepükben, utak szélén az egész ország hegyvidékén. 4–9.
Más honi fajok: A. alpina L., – auriculata Lam., – bellidifolia Jacq., – Halleri L., – hispida Mygind –
Hornungiana Schur, – neglecta Schult., – Ovirensis Wulf., – procurrens W. et K., – sagittata DC., – sudetica
Tsch.
Közönséges lúdfű.
Stenophragma Thalianum (L.) Èelak. – (Bojtvirág, gyomor ikrapikk. – Arabis Thaliana L., Arabidopsis Thaliana
(L.) DC. – Term. r.: Keresztesvirágúak. Cruciferae.) – Áttelelő egyéves. Egyéves. 8–20 cm. Szára kevés levelű,
alsó részében érdes. Tőlevelei rózsában állanak, villás szőrűek; valamennyi hosszúkás, kevés fogú. Szirmai
fehérek. Beczői a kocsányoknál alig hosszabbak és ívalakban fölfelé görbülők. Terem szikár, köves mezőkön az
Szagos repcsény.
Erysimum Cheiri (L.) Cr. – (Jajlinka, fajtlinka, sárga viola, mentsvirág. – Cheiranthus Cheiri L. – Term. r.:
Keresztesvirágúak. Cruciferae.) – 43. t. 3. k. – Évelő. 30–80 cm. Lándsás levelei kihegyezettek, épek; odasimuló
szőröktől szürkék. Virágai aranyszínsárgák, barnás narancsszínűek. Illatuk erős és kellemes. Termése lapos,
szőre odasimul. Déleurópai növény, melyet kertbe is, cserépbe is ültetnek. Helyenként elvadul. A szobában télen
is virít. 5–6.
305
NÖVÉNYEK.
Violás repcsény.
Erysimum cheiranthoides L. – (Ibolya szegecs, ibolyaforma repcsény. – Term. r.: Keresztesvirágúak.

Cruciferae.) – 43. t. 5. k. Egyéves. Áttelelő egyéves. 30–60 cm. Szára és levele háromágú szőröktől érdes.
Levelei hosszúkás lándsásak. Virága tojássárga színű. Kocsánya 2–3-szor olyan hosszú mint a csésze; a becző
mégegyszer akkora, mint a kocsány, 4-élű és felfelé álló. Terem mívelt talajon, utak szélén, partokon,
ligetekben, szórványosan az egész országban. 5–9.
Fürtös repcsény.
Erysimum repandum L. – (Berzedt v. fürtös szegecs, hevítő-fű, kikapátoll repcsény. – Term. r.:
Keresztesvirágúak. Cruciferae.) – Egyéves. 15–40 cm. Lándsás levele egyszerű, két és három ágú szőröktől
érdes; széle kanyarított vagy öblösen fogas. Kocsánya félakkora, mint a csésze. Virága meglehetősen kicsiny,
okkersárga. Négyoldalú hosszú beczője körülbelűl olyan vastag mint a vizszintesen elálló kocsányok.
Termésben igen terebélyes. Terem legelőkön, parlagokon az egész országban. Mérges. 5–6.
Más honi fajok: E. crepidifolium Rchb., – diffusum Ehrh. (canescens Roth., fecskesárfű, vad káposzta), –
hieracifolium L., – pannonicum Cr., – sylvestre Cr., – Wahlenbergii Asclars. et Engl., – Wittmanni Zawadzki.
Nagyon közel álló nem a Syrenia. – Andrz. (sohse mentsvirág), melyből két faj tenyészik az országban: a S.
cana (Pill. et Mitterp.) Rchb. és S. cuspidata (MB.) Rchb.
Napkeleti nyilas.
Conringia orientalis (L.) Andrz. – (Term. r.: Keresztesvirágúak. Cruciferae.) – Egyéves. 20–50. Tőlevelei
visszás tojásalakuak, nyelesek; szárlevelei kerülékesek, vagy tojásalakúak, nyelesek, szíves vállal szárölelők,
épek. Az egész növény fakó és kopasz. Szirmai zöldessárgák, halványszínűek. Termései laza fürtben felállók,
négyszögletüek; kopácsaik egyerűek. Terem köves parlagokon, vetés között szórványosan és inkább hazánk
közép és keleti részében. 5–6.
Hasonlít hozzá a nyugati nyilas. – Conringia austriaca (Jacq.) Rchb. Virágai czitromszínsárgák; termései
nyolczszögletüek és faluk 3-erű. Tenyészik hazánk nyugati felében, de ott is ritka. 5–6.
Hagymaszagú kányazsombor.
Alliaria officinalis Andrz. – (Foghagyma-kányafű, foghagymaszagúfű, hagymalapú, hagymázfű. – Term. r.:

Keresztesvirágúak. Cruciferae.) – 42. t. 4. k. Kétéves. 30–100 cm. Szára egyenes, tőlevelei vesealakúak és
hosszúnyelűek; szárlevelei tojásalakúak, rövidnyelűek; valamennyi bevagdalva csipkés. Szirmai fehérek.
Beczője csak olyan vastag mint a kocsány, de sokkal hosszabb. Az egész növény, különösen levele, dörzsölve,
erős foghagymaszagot áraszt. Terem erdőkben, gyepükben az egész országban. 5–6.
Szapora zsombor.
Sisymbrium officinale Scop. – (Nőstény szaporafű, patikai repcsény, szapora szegecs, toroktisztítófű,
kányagyom. – Term. r.: Keresztesvirágúak. Cruciferae.) – Egyéves. Áttelelő egyéves. 30–60 cm. Ágai
306
NÖVÉNYEK.
szétterpednek. Levelei kaczurosak, végső karéja nagy, dárdaalakú. Virága igen apró és sárga. Beczői mintegy 1
cm. hosszúak, a szárhoz simúlók és kihegyezettek. Terem parlagokon, utak szélén, mívelt talajon az egész
országban. 5–10.
Sebforrasztó zsombor.
Sisymbrium Sophia L. – (Kányafű, parlagkóró v. seprű, sebforrasztófű, zsófia seprő, seprőfű. – Term. r.:
Keresztesvirágnak. Cruciferae.) – Egyéves. 25–100 cm. Szára pelyhes. Levele szárnyasan és finoman
hasogatott. Virágai aprók, sárgák. Termése jóval vastagabb, mint vékony kocsánya és körülbelül 2–3-szor
akkora. Termésfürtje nagyon megnyúlik, sok beczőjű. Terem homokos mezőkön, utak szélén, falakon az egész
országban. 5–10.
Magyar zsombor.
Sisymbrium Sinapistrum Cr. – (S. altissimum L., pannonicum Jacq. – Term. r.: Keresztesvirágúak. Cruciferae.)
– Egyéves. Áttelelő egyéves. 40–75 cm. Szára ágas, ágai nagyon szétterpedtek. Legalsó levelei öblösen fogasok;
az alsóbbak szárnyasan hasogatottak, sallangjaik alapjokon fülecskékkel; a felsők nyeletlenek, keskenyszálas,
egymástól távol álló ép és szálas szeletekkel. Szirmai halványsárgák. Beczője olyan vastag mint a kocsány; és
valamennyi erősen szétberzed; a becző válaszfala szivacsos. Terem szórványosan az ország déli felében, az
északi hegyvidék lábáig, még pedig inkább az ország nyugati és középső részében. 5–6.
Borzas zsombor.
Sisymbrium Loeselii L. – (Term. r.: Keresztesvirágúak. Cruciferae.) – Áttelelő egyéves. Kétéves. 15–100 cm. Az
egész növény borzas. Levelei kaczúrosak; a végső karéj dárdás és igen nagy. Ki nem nyílt virágai a
kinyílottakon nem érnek túl; szirmai aranyszín-sárgák. Beczői körülbelül még egyszer akkorák mint a vékony
307
NÖVÉNYEK.
kocsányok, ívalakban fölemelkedők, de nem emelkednek túl a virágokon. Terem homokos mezőkön, árkok,
utak szélén, töltéseken, falakon, mívelt földön az egész országban. 5–9.
Más honi fajok: S. austriacum Jacq., – Irio L., – junceum W. et K. – orientale L. (Columnae Jacq.), –
strictissimum L.
Kőfali kányazsázsa.
Diplotaxis muralis (L.) DC. – (Fali zsázsa, két sormag, kőfali kányafű, sorapár, ikrend. – Term. r.:
Keresztesvirágúak. Cruciferae.) – Egyéves. Áttelelő egyéves. 10–30 cm. Alsó levelei rózsában állanak;
nyelesek; öblösen fogasok vagy szárnyasan hasogatottak. Virága sárga; körülbelűl olyan hosszú mint a
kocsánya. Beczője a kocsány megvastagodott vége fölött nem nyeles; érett állapotában többnyire 2–3-szor olyan
hoszszú mint a kocsány. Terem parlagokon, főleg vasuti töltéseken, mívelt talajon az egész országban. 5–9.
Ehhez igen hasonló a D. tenuifolia (L.) DC. (németfű). Évelő. Kocsánya a virágnál rendszerint többszörte
hosszabb. Érett termése körülbelül akkora mint a kocsány és ennek a megvastagodott vége fölött, nyeles. Terem
szórványosan az egész országban kivált a középvidéken. 5–9.
Más honi faj: D. viminea (L.) DC.
Főzelék káposzta.
Brassica oleracea L. – (Term. r.: Keresztesvirágúak. Cruciferae.) – 42. t. 5. k. Kétéves. 30–60 cm. Levele nagy,
lantalakú, húsos, kopasz és deres. Halvány-sárga virágokból összetett fürtje már a virágok nyilása előtt
megnyúlik. A csésze a szirmokhoz simúl. Termesztik és pedig többféle fajtáját. Ilyen fajták a téli káposzta, fejes
k., rózsa k., két v. kel (olasz v. édes k.), kalarábé, virágkel (karfiol), spárgakél v. brokkoli. 5–7.
Kerekrépa káposzta.
Brassica Rapa L. – (Mezei vad káposzta, kerekrépa, répa repcze, – Brassica asperifolia Lam. – Term. r.:
Keresztesvirágúak. Cruciferae.) – Egyéves. Áttelelő egyéves. 30–100 cm. Alsó levelei lantalakúak, szárnyasan
hasogatottak, fűzöldek, ritkásan sertések; a felsők hosszúkásak, vagy lándsásak, szárölelők; hamvasak. Virágai
sárgák; a kinyilottak túlnövik a még ki nem nyilottakat vagyis a fürtje csak elviritás után nyúlik meg. Termései
felállók. Magja pirosasbarna. Fajtái közül legnevezetesebbek az olajtermő, Br. oleifera DC., melyet repcze
néven termesztenek; a Br. rapifera Metzg., melynek a répája takarmányul és főzelékül szolgál; a Br. campestris
L. vetésekben vadon terem az egész országban. 4–5, 7–10.
308
NÖVÉNYEK.
Repcze káposzta.
Brassia Napus L. – (Bánáti repcze, káposzta repcze, kélrepcze, repcze. – Term. r:: Keresztesviráguak.
Cruciferae.) – Áttelelő egyéves. Egyéves. 75–140 cm. Az egész növény hamvaszöld. Alsó levelei nyelesek,
lantalakúan metszettek, a felsők hosszukásak, épek, kiszélesedő tővel szárölelők; kissé szőrösek. Virágai
aranyszínsárgák, fürtje virágzáskor nyúlik meg, azért a bimbók túlemelkednek a virágokon. Virágzata laza.
Csomós beczője körülbelül 45° szög alatt áll el. Magja sötétbarna, pontozott. Van két fajtája egyik a Br. Napus
L. var. oleifera DC., a másik a Br. Napus L. var. napobrassica L. (esculenta DC., rutabaga). Az elsőt repczének
vetik tavaszszal is: nyári repcze (f. annua Koch.), de inkább őszszel: téli repcze (f. hiemalis Döll.); utóbbit
pedig, mint karórépát főzeléknek és takarmánynak termesztik. 4–5, 7–10.
Más honi fajok: Br. elongata Ehrh., – nigra (L.) Koch.
Mezei mustár.
Sinapis arvensis L. – (Erdei v. vetési repcze, hangafű v. hangarepcsény, repcsény. – Term. r.:
Keresztesvirágúak. Cruciferae.) – 42. t. 6. k. Egyéves. 30–60 cm. Levelei tojás alakúak, egyenetlenül
fürészesek, az alsók csaknem lantalakúak. Az egész növény elálló merev szőröktől érdes, lekopaszodó vagy
csak alsó részében kissé érdes, felül kopasz. Virága sárga. Termésének kopácsa 3-erű. Tenyészik mívelt talajon
az egész országban. Egyike az ország legelterjedtebb és legártalmasabb gyomnövényeinek. 4–10.
Fehér mustár.
Sinapis alba L. – (Fehér repcze. – Term. r.: Keresztesvirágúak. Cruciferae.) – Egyéves. 30–60 cm. Levelei
szárnyasan hasogatottak, karéjai egyenetlenül és durván fürészesek. Virága sárga. Termése körülbelül akkora
mint többnyire sarlós csőre, mely merev sertéktől rendszerint borzas; kopácsa 5-erű. Terem vetésekben
szórványosan az egész országban; de vetik is. Magjából a mustár fűszer készül. 6–7.
309
NÖVÉNYEK.
XVI. osztály. Egyfalkásak. Monadelphia.
A porzók szálai végig vagy legalább tőben csővé vannak összenőve.
1. rend: Négyporzósak. Tetrandria.
A porzók száma négy.
E rendbe sorolható a Radiola (IV. o. 4. r.)
2. rend: Ötporzósak. Pentandria.
A porzók száma öt.
E rendbe sorolható: Bryonia, Cucumis, Cucurbita (XXI. o. 8. r.), Cynanchum (V. o. 2. r.); Erodium (XVI. o. 4.
r.), Linum (V. o. 5. r.), Lysimachia (V. o. 1. r.), Polygala. (XVII. o. 3. r.), Cortusa (V. o. 1. r.) – Oxalis (X. o. 5.
r). – Impatiens (V. o. 1. r.)
3. rend: Nyolczporzósak. Octandria.
A porzók száma 8.
E rendbe sorolható: Polygala (XVII. o. 3. r.)
4. rend: Tízporzósak. Decandria.
A porzók száma tíz.
Közönséges csermelycziprus.
Myricaria germanica (L.) Desv. – (Tízhímes átán, átánfa, átáncserje, tamarik, tamariska, tamariskusfa. – Term.
r. Tamariskafélék. Tamariscineae.). – Cserje. 1–3 m. Veszszős ágai sűrűn levelesek. Levelei aprók, keskenyek,
kissé húsosak szürkén hamvasak és pontozottak. Rózsaszínű, apró virágai szártetőző fürtökben fejlődnek.
Termése háromoldalúan-kúpos tok. Magjának nyeles szőrüstöke van. Terem patakok mentén hazánk északi és
keleti hegyvidékén. 6–8.
A kertjeinkben majd mindenütt tenyésztett és hozzá némileg hasonló franczia tamariska (Tamarix gallica L.,
vasfa) a Földközi tenger mellékéről való.
Fodros gerely.
Geranium phaeum L. – (Barna vagy veres darúorr, darúláb, eszterág orra v. esztragór, galambláb, gólyacsőr,
gólyaköröm vagy gólyaorr; Isten haragja; pörögj, Isten kasza, tyúkorr, varjú láb, vérállató fű. – Term. r.:
Gerelyfélék. Geraniaceae). – Évelő. 40–60 cm. Levele tenyeresen hétosztatú, hasábjai viszszás tojásdad-
rhombosak, bevagdalva fűrészesek. Szirmai biborviolaszínűek, vagy sötétbarnák; a csészelevelek kihegyezettek,
szálkahegyűek. A bibeszálból alakult terméscsőr éréskor valamennyi gerelyfajon hasábonként ívalakúan fölfelé
310
NÖVÉNYEK.
görbül, a termés üregéből a magot vagy a termést magát dobva el. Terem erdőkben, patakok mentén, az egész
Mezei gerely.
Geranium pratense L. – (Kék darúorr. – Term. r.: Gerelyfélék. Geraniaceae.) – 44. t. 1. k. Évelő. 30–60 cm.
Szára felül ágas és mirigyes. Levelei 5–7-felé tenyeresen metszettek. Nagy kék virágai párosával állanak;
kocsánya elvirítás után legörbül. Porzószálai széles tőből hirtelen vékonyodnak. A termés elálló mirigyszőröktől
borzas. Terem réteken hazánk északi és keleti hegyvidékén. 6–9.
Piros gerely.
Geranium sanguineum L. – (Csókaláb, rózsás gerely. – Term. r.: Gerelyfélék. Geraniaceae.) – Évelő. 15–50 cm.
Tőtől ágas szára többnyire lecsepült, felegyenesedő és elálló egyszerű szőröktől gyapjas, vagy borzas. Levele
mélyen 7-felé osztott, 3 vagy többfelé hasadt tagokkal. Élénk biborpiros, nagy virágai magánosan fejlődnek
hosszú kocsányokon. Ősz idején az egész növény vérszín-piros. Terem napos dombokon, szikár erdőkben az
Apró gerely.
Geranium pusillum L. – (Term. r.: Gerelyfélék. Geraniaceae.) – Egyéves. Áttelelő egyéves. 8–50 cm. Terebélyes
szára többnyire lecsepült, alsó részében puhaszőrű, felül mirigyes. Levele csak a közepéig tenyeresen hasadt.
Szirmai visszás szívalakúak, lilaszínűek. Termése odasimuló, csőre elálló szőröktől borzas. Terem parlagokon,
útak mentén az egész országban és mindenütt közönséges. 5–10.
311
NÖVÉNYEK.
Nehézszagú gerely.
Geranium Robertianum L. – (Bakbűzű gerely, jószagú gólyafű, muskáta, szagos gólyaorrúfű, Szent-Róbert füve.
– Term. r.: Gerelyfélék. Geraniaceae.) – 44. t. 2. k. Egyéves. Áttelelő egyéves. 25–50 cm. Az egész növény
puhaszőrű, terebélyes és rendesen, kivált ősz idején, vérszín-piros. Levelei 3–5-felé hasadtak; tagjai 1–2-szer
szárnyasak, csipkések. Halvány biborszínű virágai párosan állanak. Terméskéi ránczosak. Az egész növénynek
kellemetlen szaga van. Terem nyirkos erdőkben, gyepűkben az egész országban. 5–10.
Más honi fajok: G. alpestre Schur, – bohemicum L., – coerulatum Schur, – columbinum L., – dissectum L., –
divaricatum Ehrh., – lucidum L., – macrorrhizum L., – molle L., – palustre L., – pyrenaicum L., – rotundifolium
L., – sylvaticum L.
A gerelyfélékkel rokon a muskátli (Pelargonium L’Hérit). Népünk legkedvesebb és legelterjedtebb cserepes-

növénye, melyet számos fajtában ápol.
Büröklevelű gémorr.
Erodium cicutarium (L.) L’Hér. – (Arorr, gémcsőr, gémorr, gémorrúfű, kiszi kasza, kócsagorr, órafű,
pásztortűje. – Term. r.: Gerelyfélék. Geraniaceae.) – Egyéves. Áttelelő egyéves. 5–59 cm. Szára lecsepült, érdes.
Szárnyasan hasogatott levelei sűrű gyepet képeznek. Virágzata ágtetőző 2–10 virágú ernyő. Szirmai pirosas
lilaszínűek. Bibeszála éréskor megcsavarodik. Terem mívelt, szikár vagy homokos talajon, legelőkön az egész
országban. 3–10.
Más honi fajok: E. ciconium Willd., – serotinum Stev.
E rendbe sorolható: Oxalis (X. o. 5. r.), – Sarothamnus, Cytisus, Genista, Ononis, Anthyllis, Ulex, Galega
(XVII. o. 3. r.).
5. rend: Sokporzósak. Polyandria.
312
NÖVÉNYEK.
A porzók száma tíznél több.
Szőlőlevelű kitaibelia.
Kitaibelia vitifolia Willd. – (Term. r.: Mályvafélék. Malvaceae.) – 65. t. 4. k. Évelő. 1–2·5 m. Levelei 3–7, de
rendesen 5 karéjúak; a karéjok kihegyezettek, egyenetlenűl és durván fűrészesek. Virágai a levelek hónaljában
fejlődnek; fehérek vagy igen halvány rózsaszínűek. A külső csésze 6–9, a belső 5-felé hasadt. Egymagvu
terméskéi 5 karéjú fejecskévé csoportosulnak. Terem Horvát-Szlavonországban. Helyenként kertbe ültetik; erre
annyival inkább ajánlható, mert nemcsak szép, hanem igen ritka növény is. 6–9.
Nagyvirágú paizs-sajt.
Lavatera thuringiaca L. – (Lavater mályva, paizssajt. – Term. r.: Mályvafélék. Malvaceae). – Évelő. 60–130
cm. Az egész növény csillagszőröktől molyhos. Alsó levelei szögletesen karéjosak, vagy 3-karéjúak. Virágai
többnyire egyenként (1–3) fejlődnek a levelek hónaljában. Csészéje kettős; a külső 3-karéjú, a belső 5-osztatú.
Szirmai szívesek, 3 cm. hosszúak, halványrózsaszínűek és sötéten erezettek. Terem utak szélén, parlagokon az
Orvosi ziliz.
Althaea officinalis L. – (Mahola, mázola, lágy- vagy fehér mályva. – Term. r.: Mályvafélék. Malvaceae). –
Évelő. 60–125 cm. Szára merőleges, molyhos. Levelei nyelesek, gyengén 5-karéjúak, mindkét lapjokon
bársonyosak. Virágai szártetőző, megnyúló fürtben fejlődnek; halvány rózsa- v. lilaszínűek, nagyok. Terem
árkok szélén, nedves réteken, erdők szélén az egész országban. Csak az északi vármegyékben hiányzik. Orvosi
növény. 6–9.
Halavány ziliz.
313
NÖVÉNYEK.
Althaea pallida W. et K. – (Term. r.: Mályvafélék. Malvaceae). – Kétéves. Évelő. 100–150 cm. Szára érdes.
Alsó levelei 5, a felsők 3-karéjúak, molyhosak. Virágai magánosan, vagy többesével a levelek hónaljában
fejlődnek. A külső csésze 6–7 levelű, akkora, mint a belső. A szirmai igen nagyok, 3–5 cm. hosszúak, visszás
szívesek, halvány rózsa- vagy lilaszínűek, tövükön sárgásak. Terem pusztákon, utak, gyepűk szélén hazánk déli
felében 6–9.
Más honi fajok: A cannabina L., – hirsuta L., – micrantha Wiesb.
A rózsás ziliz, Althaea rosea (L.) Cas. (mályvarózsa) kedvelt kerti növény; de festék nyerés végett termesztik is.
Erdei mályva.
Malva sylvestris L. – (Csúszóka, fűdző rózsa, nagy papsajt. – Term. r.: Mályvafélék. Malvaceae.) – 44. t. 3. k.
Egyéves. Kétéves. 25–100 cm. Szára lecsepült vagy felegyenesedő, ritkábban merőleges; érdes. Levelei
hosszúnyelűek, vesealakúak vagy szívesen kerekdedek, 5–7, lekerített karéjjal. A külső csésze levelei kerülékes
hosszúkásak. Szirmai visszás-szívesek, halványbiborszínűek, sötéten erezettek és 3–4-szer akkorák mint a
csésze. Terem utak mentén, parlagokon, mívelt talajon, erdők szélén az egész országban. 5–10.
Kereklevelű mályva.
Malva neglecta Wallr. – (Haslágyító fű, kerek mályva, penészke, penészkés apró mályva, úti mályva. – M.
rotundifolia L. részben. – Term. r.: Mályvafélék. Malvaceae.) – Egyéves. Kétéves. 10–30 cm. Szára lecsepült,
érdes. Levelei hosszúnyelűek, kerekdedek, 5–7 csipkés karéjjal. A külső csésze karéjai keskenyek. Szirmai
visszásszívesek, halvány rózsaszínűek vagy fehérek, kétszer akkorák mint a csésze. Terem parlagokon, utakon,
legelőkön főleg lakások körül, az egész országban. 5–10.
Más honi fajok: M. Alcea L., – pusilla Sm.
Selyem sárda.
Abutilon Avicennae Gaertn. – (Sárga- v. selyemmályva, sárda, szépasszony tenyere. – Term. r.: Mályvafélék.
Malvaceae.) – Egyéves. 50–120 cm. Az egész növény molyhos, bársonyos. Levele nagy, szíves alapból
kerekded, kihegyezett. Széle egyenetlenül csipkés. Apró virága sárga. Csészéje egyszerű, ötfelé hasadt,
körülbelül tizenöt, kétcsőrű termése körben egymás mellett áll. Terem folyók partján, töltéseken, az északi
hegyvidéket kivéve, szórványosan mindenütt, kivált a Tisza vidékén, az Alföld déli részében. 6–9.
314
NÖVÉNYEK.
Dinnyés varjúmák.
Hibiscus ternatus Cav. – (Dinnyefű v. dinnyehibik, gombókender, varjúfű. – Hibiscus Trionum L. – Term. r.:
Mályvafélék. Malvaceae.) – 65. t. 3. k. Egyéves. 10–40 cm. Rendszerint tőtől ágas-bokros. Levele
hárommetszetű; tagjai egyenetlenűl bevagdaltak. A külső csésze többnyire tizenkét fonal- vagy árszerű
levélkéből áll; a belső harangalakú, ötfogú és kivált a termésen erősen fölfuvódott, és zegzúgos bordái csomósan
sertések. Szirmai a bimbóban sodrottak, halvány kénszinsárgák, a tövükön barnás violaszínű folttal. Terem
mívelt talajon főleg kapás növények között, az északi hegyvidék kivételével, az egész országban. 7–10.
315
NÖVÉNYEK.
A Hibiscus syriacus L. (cserjemályva, török rózsa, virágfa) kedvelt díszcserjénk.
14. XVII. osztály: Kétfalkásak. Diadelphia.

Az összenőtt porzószálak két csoportban, falkában vannak; egyetlen különálló porzó is falkaszámba megy.
1. rend: Hatporzósak. Hexandria.
Az összenőtt porzók száma hat.
Odvas keltike.
Corydalis cava (L.) Schwg. et K. – (Hüvelykes földfüstje, kakasláb, lyukas ír, Szent-György-virág, tavaszi
gerezdeske, üres földfüstfű. – Term. r.: Füstikefélék. Fumariaceae.) – 44. t. 4. k. Évelő. 10–30 cm. Gumója üres.
Szára rendesen kétlevelű; levelei kétszer szárnyasak; levélkéi egyenetlenül bevagdaltak. Virágzata fürt. Murvái
tojásalakúak, épszélűek. Virágai szennyes bibor-, lila- vagy fehérszínűek. Termése végre lógó, hüvelyszerü.
Tenyészik erdőkben, gyepűkben az egész országban; az Alföldön azonban sok helyt hiányzik. 4–5.
Ujjas keltike.
Corydalis solida (L.) Sm. – (Bárányvirág borsóvirág, kakas bandikó. – Term. r.: Füstikefélék. Fumariaceae.) –
Évelő. 10–25 cm. Az előbbihez hasonló, de a gumója tömör és murvái ujjasan hasadtak, vagy legalább az elülső
szélükön bevagdalva fogasok. Virágai halvány bibor- vagy lilaszínűek. Terem erdős, cserjés helyeken az egész
ország hegy- és dombvidékén. Az előbbinél ritkább. 4–5.
Más honi fajok: C. capnoides (Sm.) Whlbg., – intermedia (L.) P. M. E., – pumila (Host.) Rchb.
Orvosi füstike.
Fumaria officinalis L., – (Epefű, földepefű, földfüsti. – Term. r.: Füstikefélék. Fumariaceae.) – 44. t. 5. k.
Egyéves. Áttelelő egyéves. 10–30 cm. Az egész növény kékes-hamvaszöld. Levelei kétszer szárnyasak, levélkéi
keskenymetszetűek. Virágzata fürt. Pártája háromszor akkora mint a csésze, halvány biborszínű, a belső szirmok
csücske feketés. A termés többnyire szélesebb, mint hosszú; csúcsa csonkított, csaknem körtealakú. Terem
mívelt talajon parlagokon az egész országban. 5–9.
Nyűgös füstike.
Fumaria prehensilis Kit. – (Term. r.: Füstikefélék. Fumariaceae). – Egyéves. 15–60 cm. Virágzata tömöttebb,
virága is nagyobb és pirosabb. A csésze levelei széles tojásalakúak, félakkorák mint a párta. Gömbölyű
termésén kis csücske fejlődik. Terem vasutak töltésein, magasabb partokon, lejtőkön, hazánk déli felében.
Helyenként gyakori. 4–6.
Deres füstike.
Fumaria Vaillantii Lois. – (Term. r.: Füstikefélék. Fumariaceae). – Egyéves. 8–30 cm. Az egész növény igen
hamvas. Virágzata laza; virága kisebb, halvány lila- v. rózsaszínű. A csésze igen picziny; a párta 6–10-szerte
nagyobb nála; le is hull könnyen. Termése gömbölyű, fiatal korában szintén van csücske, két oldalán azonban
horpadás látszik. Terem ugarokon, mívelt talajon az egész országban. 5–7.
Más honi fajok: F. Kralikii Jord., – parviflora Lam., – Reuteri Boiss. – Sclaleicheri Soy. Wilm.
Kedvelt kerti növény a Dicentra spectabilis DC. (Csüngő szív, Jézus szíve, lakatrózsa, szívbimbó, szüzek
szíve). – Évelő. 20–50 cm. Rózsaszínű nagy és sajátságos alkatú levélhónalji virágai szártetőző bókoló
fürtökben fejlődnek. Hazája Szibéria. 6–7.
A porzók száma nyolcz.
Közönséges pacsirtavirág.
316
NÖVÉNYEK.
Polygala vulgaris L. – (Csészeszárny, keresztfű, pacsirtaszárny, tejelőke, tejhozó fű, tejnevelőfű, tejeltető fű. –
Term. r.: Pacsirtavirágfélék. Polygalaceae). – Évelő. 10–25 cm. Szára tövén ágas. Levelei keskeny lándsásak, az
alsók csomókban fejlődnek. Murvái akkorák, mint a kocsány. A fürtvirágzatnak virágnyilás előtt nincs üstöke.
Virága kék, piros vagy fehér. A csésze szárnya háromerű, erezett. Terem hegyi réteken, mezőkön az északi és
keleti magasabb hegyvidéken. 5–6.
Nagy pacsirtavirág.
Polygala major Jacq. – (Term. r.: Pacsirtavirágfélek. Polygalaceae.) – Évelő. Cserje. 15–45 cm. Szára gyakran
lecsepült. Virágai nagyok, rózsaszínűek, ritkán lilásak vagy fehérek. A csésze szárnya 12–15 mm., a párta 16–18
mm. hosszú. A magház kocsánya virágnyiláskor 3–4-szer akkora, mint a magház. Terem az egész ország hegyes
vidékén. 5–7.
Más honi fajok: P. amara L., – amarella Cr., – austriaca Cr., – Chamaebuxus L., – comosa Schk., – microcarpa
Gaud., – oxyptera Rchb., – sibirica L.
Az összenőtt porzók száma tíz.
A) Valamennyi porzó szála falkába van összenőve.
Ezek tulajdonképen egyfalkás növények.
Európai sül-zanót.
Ulex europaeus L. – (Sülbige, villogó sün-rekettye, tövis zanót. – Term. r.: Hüvelyesek Leguminosae.) – 45. t. 2.
k. Cserje. 60–150 cm. Tövises cserje. Ágai tövisben végződnek, sűrűn levelesek. Levelei aprók, hegyesek.
Virága sárga; csészéje tövéig ketté hasadt. Európa nyugati részén honos. Hazánkban vadon nem terem.
Helyenként díszcserjének ültetik. 5–6.
Német rekettye.
Genista germanica L. – (Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) – 45. t. 3. k. Cserje. 30–60 cm. Igen ágas,
érdesszőrű cserje. Virágos ágai nem tövisesek, meddő hajtásai azonban 1–2 cm. h. árkolt tövisektől igen
szúrósak. Murvái serteszerűek, félakkorák mint a kocsány. Virága sárga. Hüvelytermése érdes. Terem napos,
sziklás gyepűkben hazánk hegy- és dombvidékén, de nagyon szórványosan. 5–7.
Festő rekettye.
Genista tinctoria L. – (Festővirág, nyúlrekettye, nyúlvessző, pogányékesség, sárga festőfű. – Term. r.:
Hüvelyesek. Leguminosae.) – 45. t. 4. k. Cserje. 30–60 cm. Szára és ágai vesszősek. Levelei lándsásak vagy
kerülékesek; rendszerint legalább szélökön kissé szőrösek, ritkán kopaszok. Sárga virágai egyenként fejlődnek
lándsás murvák hónaljában és kivált ágasabb példányokon kúpos fürtöt képeznek. Pártája és hüvelye kopasz.
Terem erdőszélen, gyepűkben, homokos, szikár földön az egész országban. 6–8.
317
NÖVÉNYEK.
Szőrös rekettye.
Genista pilosa L. – (Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) – Cserje. 10–25 cm. Szára lecsepült. A hajtások
legalább a csúcsukon, a levelek visszája, a kocsány, a csésze, a vitorla, a csónak és a hüvely odasimuló szőröktől
selymesek. Virágai az ágak oldalán egyenként, párjával, vagy csomókban fejlődnek; sárgák. Terem napos,
szikár dombokon, erdők tisztásain az ország hegyvidékén, még pedig keleten csak szórványosan, északon és
nyugaton azonban közönséges. 5–6, 8–9.
Szegettszárú rekettye.
Genista sagittalis L. – (Bogárzó fű, kuhics, vad, sárga, gerezdes rekettye, gatyás rekettye. – Term. r.:
Hüvelyesek. Leguminosae.) – Cserje. 10–25 cm. Szára lecsepült vagy felegyenesedő, lefutó lemezektől kétélüen
szárnyas. Sárga virágai rövid, szártetőző fürtökben fejlődnek. Terem szikár, köves dombokon, gyepűkben
hazánk hegyvidékén, még pedig nyugaton ritka, kelet felé gyakoribb. 5–6.
Más honi fajok: G. elatior Koch., – hungarica Kern., – Mayeri Jka., – nervata Kit., – olygosperma Andrae, –
ovata W. et K., – radiata (L.) Scop., – spathulata Spach., – transsylvanica Lerchenf.
Seprős zanót.
Cytisus scoparius (L.) Lk. – (Kotroncz, seprő hajlár, jeneszter, sárgás seprőke. – Spartium scoparium L.,
Sarothamnus vulgaris Wimm. – Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) – 46. t. 1. k. Cserje. 60–200 cm.
Terebélyes bokor; ágai élesen szögletesek, kevés levelűek. Alsó levelei hármasok, a felsők egyszerűek, visszás
tojásalakúak és épszélűek. Virágai aranyszín-sárgák; a bibeszál csúcsa felé meg van vastagodva és köralakúan
csavarodott. Erről könynyen felismerhető. Hüvelye a forradásokon elálló szőröktől borzas. Terem szikár, napos
dombokon; a legtöbb termőhelyére azonban ültették nyulaknak. Így terem: Arad-, Szilágy-, Szatmár-,
Máramaros-, Pozsony-, Nyitra-, Vas-, Pest-, Baranyavármegyében. Hazája Európa nyugati és déli része. 5–6.
Aranyeső zanót.
Cytisus Laburnum L. – (Alébenfa, babtermő fa, büdös-fa, bűzfa, fái bab, fai zanót, sárga ákácz. – Laburnum
vulgare Grsb. – Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) – 46. t. 2. k. Cserje. 2–6 m. Levelei hármasak; levélkéi
kerülékesek, felső lapjuk kopasz, fonákuk selymes. Csüngő nagy virágfürtjei aranyszínsárgák. Hüvelye selymes,
felső forradásán vaskos orom húzódik végig. Terem erdőirtásokban, gyepűkben az Alpokban. Nálunk
díszcserjének ültetik; elvétve el is vadulhat. Magja és fiatal kérge mérges (cytisin). 5–6.
Feketéllő zanót.
Cytisus nigricans L. – (Mezei bognár. – Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) – Cserje. 25–100 cm. Sűrűn
bokros; hajtásai vesszősek. Hármas levelének levélkéi visszás tojásalakúak, vagy kerülékesek. Az ágak, a
levelek fonáka, a virágzati tengely, a kocsány és a termés selymes szőrű. Virágzata leveletlen fürt. A csésze
318
NÖVÉNYEK.
harangalakú, csöve rövid. Szirmai aranyszín-sárgák. Szárításkor az egész növény valamennyire megfeketedik.
Terem az egész ország hegy- és dombvidékén, szórványosan az Alföld homokbuczkáin is. 6–8.
Buglyos zanót.
Cytisus austriacus L. – (Osztrák zanót. – Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae) – Cserje. 20–40 cm. Szárának
töve gyakran lecsepült. Ága és hármas levelének mindkét lapja fehéren selymes és némileg borzas is.
Többnyire aranyszín-sárga és csak kivételesen halványabb virágai szártetőző fejecskékben fejlődnek. A vitorla a
többi szirmoknál jóval hoszszabb. A csésze csöve hosszabb, mint széles. Termése gyapjas. Terem főleg
mészkőhegyek lejtőin hazánk középvidékén és túl a Dunán. 7–9.
Halvány zanót.
Cytisus pallidus Schrad. – Cserje. 20–40 cm. Keleten helyettesíti az előbbit, de nagyobb termetű; levelei is
nagyobbak és noha mindkét lapjokon szőrösek, mégis zöldek. A csésze sűrűn pelyhes. Virága mindig
halványsárga, gyakran fehéres. Nyugatra Budapestig terjed, hol az előbbivel együtt fordúl elő. 6–8.
Fejecskés zanót.
Cytisus aggregatus Schur. – (Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) – Cserje. 30–100 cm. Sűrűn bokros és
hajtásai sűrű, szennyes szőröktől bundásak. Legalább az alsó és középső levelek levélkéi visszás tojásalakúak és
sötétzöldek; visszájok borzas, felső lapjok sokszor lekopaszodik. A levélnyél hosszú elálló szőröktől borzas, a
csésze is borzas, a termés pedig gyapjas. Virágai sárgák; rendszerint szártetőző fejecskékben fejlődnek. Terem
szórványosan az egész országban. Helyenként közönséges. 6–7.
Henye zanót.
Cytisus supinus L. – Hasonlít az előbbihez. Hajtásai és termései gyéren álló hosszú szőröktől szőrösek; levelei
pedig rendesen mindkét lapjokon egyformán borzasok. Ez hazánkban csak a nyugati határvidéken terem és
szálanként a Balatonig terjed. 6–8.
Más honi fajok: C. albus Hacq., – alpinus Mill., – arenarius Simk., – biflorus L'Hérit. – ciliatus Whlbg., –
diffusus (Willd.) Vis., – elongatus W. et K., – Haynaldi Simk., – Heuffelii Wierzb., – hirsutus L., – Jacquinianus
Wettst., – Kitaibelii Vis. (procumbens W. et K.), – leiocarpus Kern., – leucanthus W. et K., – leucotrichus
Schur., – millenii Borb., – pannonicus Simk., – polytrichus MB., – Pseudo-Rochelii Simk., – Ratisbonensis
Schaeff., – Rochelii Wierzb.
Sárga csillagfűrt.
Lapinus luteus L. – (Csigafűrt, farkas-bab, füge-bab, fürtös ibolya, kisasszony vagy szépasszony tenyere. –
Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) – 47. t. 2. k. Egyéves. 30–100 cm. Levelei ujjasak; többnyire kilencz
hosszúkás levélkéből állanak. Sárga, illatos virágai fürtüsen álló örvekben fejlődnek. Magja márványos.
Virágnak, takarmánynak vetik; hazánkban azonban igen ritkán. 6–9.
319
NÖVÉNYEK.
Keskenylevelű csillagfürt.
Lupinus angustifolius L. – (Gyöngyösi vagy magyar kávé, kávépótlék-borsó.) – Egyéves. Az előbbinél

gyakrabban vetik. Virágja kék. Magját a nép néhol kávénak használja. Keserű, de az izgató coffein nincsen
benne. 6–9.
Helyenként vetik a fehér csillagfürtöt is (Lupinus albus L., spanyol viola.)
Tövises iglicz.
Ononis spinosa L. – (Ekeakadály, ekenyüg, eketartófű, gerlicze-tövis, gilicze-tüsök, gilicze-tövis, igricze-tüsök,

kecskezanót, macskatövis vagy tüsök, ökörgúzs, szamár gyönyörűsége, vagy szamártövis, tövises igricz. –
(Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) – 46. t. 3. k. Cserje. 25–60 cm. Szára egyenes, felemelkedő vagy
lecsepűlt. Tövisei többnyire párosak. Szára 1–2 sor szőrtől gyapjas és mirigyes; lehet azonban kopasz is. Levelei
aprók, kerekdedek, vagy kerülékesek, fogasok és csaknem kopaszok. Virágai egyenként fejlődnek a levelek
hónaljában; ritkán van kettő együtt; rózsaszinűek vagy fehérek. Termése körülbelül olyan hosszú mint a csésze.
Terem legelőkön, pusztákon az ország középső és nyugati részében; a keleti részen más fajok helyettesítik. 6–
10.
Nehézszagú iglicz.
Ononis pseudohircina Schur. – (Bakbűzű iglicz, ótvarfű. – Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) – Cserje. 30–
75. cm. Szára köröskörül hosszú szőröktől szöszös. Ágai többnyire csak csúcsukon rövid tövisűek. Virágai
nagyobbak, szennyeskékek. Az egész növény igen erős és kellemetlen szagú. Terem a keleti hegyvidéken. 6–9.
Más honi fajok: O. hircina Jacq., – Natrix L., – semihircina Simk., – spinosaeformis Simk., – subocculta Vill.
(C. Columnae All.).
Magyar nyúlszapuka.
Anthyllis polyphylla Kit. – (Csodahere, nyílhere. – Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) – 47. t. 3. k. Évelő. 15–
50 cm. Szára közepéig levelestűl elálló szőröktől borzas. Levele szárnyas; a végső levélke nagy. Virágzata
gömbös; csészéje elálló szőröktől gyapjas; pártája sárgásfehér; a csónak csúcsa többnyire pirosas. Termése
félkör alakú. Terem napos dombokon, főleg lösz-talajon az egész országban. Ez a leggyakoribb nyúlszapuka
fajunk. 5–9.
Más honi fajok: A. alpestris Kit., – calcicola Schur., – Jacquini Kern. és az A. Vulneraria L. több eltérése.
Orvosi kecskeruta.
Galega officinalis L. – (Eboldal, gálya, pestisölő fű, patikai gálga. – Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.)
Évelő. 50–120 cm. Levele páratlanúl szárnyas, 9–17 hosszúkás lándsás levélkével. Pálhái hosszú szálkahegyben
végződnek. Vitorlája lilaszínű a többi sziromlevele fehér. Terem nedves réteken, erdők szélén, folyók mellékén,
az északi vármegyék kivételével az egész országban. 6–9.
320
NÖVÉNYEK.
B) Az összenőtt porzók két csoportban állnak.
1. A termés kovadó hüvely.
a) A bibeszál kopasz.
Tüskés édesgyökér.
Glycyrrhiza echinata W. et K. – (Czukor-kóró, édes fa, ednám kóró, tüskés higviricz, vagy likviricz, mézgyökér,
ördögoldal, Szent-János füve. – Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) – Évelő. 1·5 m. Terebélyes kóró; levele
páratlanul szárnyas; levélkék mindkét végen kibegyezett kerülékesek, fehéren pontozottak. Virágzata sűrű
gombos füzér, melynek hosszú kocsánya a levelek hónaljából nő ki. Virága apró, kék; csészéje különösen sűrűn
mirigyes. Az egész növénynek erős, sajátságos, csaknem kábító illata van. Termése lapos, csőrös és tüskés.
Terem az Alföld árteres helyein és tömeges előfordulásával lapályainkra kiválóan jellemző növény. 6–8.
Gyökere glycyrrhizin tartalmú és édes ízű.
Más honi faj: G. glandulifera W. et K.
Szarvas kerep.
Lotus corniculatus L. – (Szarvas sárga here. – Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) – 47. t. 4. k. Évelő. 10–50
cm. Szára többnyire lecsepült, kemény. Levele ötösnek látszik, mert a pálhája is levélszerű. Virága
aranyszínsárga; vitorlája valamivel keskenyebb mint a derékszög alatt felgörbülő, hirtelen kihegyesedő csónak;
szegélye többnyire piros. Terem mezőkön, gyepükben az egész országban. Mindenütt közönséges. 5–10.
321
NÖVÉNYEK.
Bársony kerep.
Lotus siliquosus L. – (Bársonyborsó, borsóka, bársonyvirág, czipőkvirág, gatyás kerep, papucsvirág, spárgabab,
szárnyók. – Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) – Évelő. 10–30 cm. Szára lecsepült; rövid nyelű levele
hármas. Levélkéi visszás tojásalakúak, épek, szálkahegyűek. Virágai hosszú kocsányokon fejlődnek egyenként,
vagy párosával a levelek hónaljában. Termése 3–4 cm. h. és 4 hártyás él van rajta. Terem nedves réteken, kivált
sós talajon az egész országban. 5–6.
Más honi fajok: L. gracilis W. et K., – tenuifolius L., – villosus Thuill.
322
NÖVÉNYEK.
Réti lóhere.
Trifolium pratense L. – (Borjúvirág, három levelű fű, istenke czipóka, piros here, stájer lóhere. – Term. r.:
Hüvelyesek. Leguminosae.) – 46. t. 4. k. Évelő. 15–40 cm. Levélkéi tojásalakúak. Pálhái nagyok, félig
323
NÖVÉNYEK.
tojásdadok, épszélűek és hirtelen szálkába keskenyedők. Virágzata gömbös; többnyire párosával áll és
murvákkal van körítve. A csésze csöve szőrös, tízerű, sokkal rövidebb mint a párta: a négy felső foga olyan
hosszú mint a cső. Sziromlevelei halvány- vagy sötétpirosak, ritkán fehérek. Mint értékes takarmánynövényt
nagyban termesztik; vadon is terem az egész országban. 5–10.
Közepes lóhere.
Trifolium medium L. – (Gacsibás, tekergős lóhere. – Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) – Évelő. 30–50 cm.
Az előbbihez nagyon hasonlít. Szára többnyire ide-oda görbült. Levélkéje kerülékes; a pálhája keskeny és pillás.
Magánosan álló gömbös virágzata murvátlan. Virága bíborszinű. Csészéje szintén 10 erű, de csöve kopasz.
Terem erdőkben, mezőkön az egész országban. 5–9.
Rendkivűl hasonlít hozzá a sárosi lóhere.(Trifolium sárosiense Hazsl.) – Csészéje legalább 14, de rendesen 20
erű; erről könnyen felismerhető. Inkább hazánk keleti hegyvidékén tenyészik. 6–9.
Pirosló lóhere.
Trifolium rubens L. – (Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) – 45. t. 5. k. Évelő. 30–60 cm. Szára kopasz;
levélkéje kihegyezett, lándsás. Bíborszinű virágai hosszúkás hengeres tömött gombban rendszerint kettesével
állanak a murvák hónaljában. A csészéjének csöve kopasz, fogai pillásak. Terem szórványosan hazánk
dombvidékén, erdők szélén és gyepűkben. 6–7.
Magyar lóhere.
Trifolium pannonicum. Jacq. – (Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae). – Évelő. 25–100 cm. Nagyon bokros;
vastag tőkéje gyakran húsz, sőt több szárat is hajt. Alsó levélkéi széles kerülékesek, a felsőbbek keskeny
hosszúkásak, 5 cm. hosszúak. Az egész növény szőrös; még pedig a száron és a levél nyelén elálló, a levél
lemezén oda simuló szőrszálaktól. Virágzata nagy; többnyire hosszúkás tojásalakú és 4–8 cm. hosszú. A csésze
10 erű, szőrös, 4 foga akkora mint a cső, az ötödik 2 vagy 3-szor hosszabb. Pártája halványsárga. Terem erdők
szélén, dombok gyepüiben szórványosan az egész országban, főleg pedig az ország déli felében. Az Alföldön
ritka. 6–8.
Bár szőrös, kitünő takarmánynövény és érdemes volna nagyban termeszteni. Több takarmányt ád mint más
lóherefaj és a kulturával talán lekopaszodó fajtákat lehetne kapni.
324
NÖVÉNYEK.
325
NÖVÉNYEK.
Herehura lóhere.
Trifolium arvense L. – (Czicza farka, czicza-here, macska-here, komlotyú, komotyú, nyúllábfű, ugorka nőszőfű.
– Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) – 47. t. 1. k. Egyéves. 10–30 cm. Szára terebélyesen ágas. Levélkéi
keskeny szálasok. A pálhák tojásalakúak, kihegyezettek. Gyapjas, hosszúkás virágzata magános és murvája
nincsen. A csésze csöve elálló hosszú szőröktől gyapjas; fogai hosszabbak mint a párta és hosszúszőrűek. Apró
szirmai fehérek, végre hússzinűek. Mívelt talajon, főleg tarlón és homokos, lazább talajon az egész országban
közönséges. 7–9.
Hegyi lóhere.
Trifolium montanum L. – (Háromfejű vagy erdei komlotyú. – Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) – Évelő. 15–
20 cm. Szára és levelének fonáka szőrös. Levele apró tüskefogaktól sűrűn pillás; pálhája tojásdad, kihegyezett.
Virágzata kisebbszerű, tömött gomb. Tíz erű csészéje csaknem meztelen. Szirmai fehérek. Terem mezőkön,
gyepükben hazánk hegy- és dombvidékén. 6–9.
Gyökerező lóhere.
Trifolium repens L. – (Futó-, fehér vagy terepéj lóhere. – Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) – Évelő. 20–50
cm. Szára lecsepült és tövén gyökerező. Levélkéje visszás szívalakú, fűrészes és közepén többnyire patkóalakú
foltja van. A levélnyél, különösen pedig a virágzat kocsánya nagyon megnyúlt. Pálhái hártyásak és hirtelen
szálkába keskenyedők. Virágzata gömbös. Szirmai fehérek, később gyakran pirosasak. Terem réteken, utak
szélén, legelőkön az egész országban. Termesztik is. 5–10.
Szíki lóhere.
Trifolium angulatum W. et K. – (Szeges vagy szegletes lóhere.) – Term. r.: Évelő. 5–45 cm. Levélkéi
kerülékesek visszás tojás- v. szívalakúak; élesen fűrészesek. A csésze meztelen, bordái erősen kiemelkednek és
árszerű fogai körülbelűl egyforma hosszúak. Kocsánya körülbelűl olyan hosszú mint a virág. A pártája a csésze
fogainál jóval hosszabb; gyengén pirosló és elvirítás után minden virága lekonyúl. Erről még a legkönnyebben
ismerhető fel. Alföldünk szíkeseinek egyik jellemző növénye. 5–6.
Aranyos lóhere.
Trifolium aureum Poll. – (Trifolium agrarium Auct. Hung. – Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) – Kétéves.
Évelő. 10–50 cm. Szára felegyenesedő. Levélkéje rendszerint ékalakú és ép alapból visszás tojásdad; felső fele
élesen és aprón fűrészes. Pálhái hosszúkás lándsásak. Virágzata gömbös vagy hosszúkás, 1–2 cm. hosszú,
aranyszín-sárga, elvirítva barna. Terem erdők szélén, irtásokban az ország minden hegyvidékén. 6–8.
Hasaló lóhere.
Trifolium campestre Schreb. – (Henyélő-, megdűlő lóhere. – Trifolium procumbens Auct. Hung. – Term. r.:
Hüvelyesek. Leguminosae.) – Egyéves. 5–30 cm. Szára lecsepült vagy felegyenesedő. Középső levélkéje sokkal
hosszabb nyelű, mint a két szélső. Pálhái tojásalakúak. Virágzata jóval kisebb mint az előbbi fajé. Pártája sárga;
bibeszála a termés egy negyede. Terem réteken, legelőkön az egész országban. 6–10.
326
NÖVÉNYEK.
Más honi fajok: T. alpestre L., – ambiguum MB., – angustifolium L., – badium Schreb., – diffusum Ehrh., –
elegans Savi., – filiforme L., – fragiferum L., – gracile Thuill., – hybridum L. (svéd here), – incarnatum L.
(biborhere), – laevigatum Poir., – minus Sm., – Molinieri Balb., – ochroleucum L., – ornithopodioides (L.) Sm.
(perpusillum Simk.), – pallidum W. et K., – pseudoprocumbens Gmel., – reclinatum W. et K., – resupinatum L. –
spadiceum L., – striatum L.
Édeslevelű bóka.
Astragalus glycyphyllos L. – (Baktövis, bóka, csődfű, édes lencse, édes lencseköröm, héjja vagy hélyaköröm,
kávébükköny, koczkásmagú fű, svédkávé, ugrócsontfű. – Term. r.: Hüvelyesek Leguminosae.) – Évelő. 50–120
cm. Szára zegzúgos, lecsepült. Levele szárnyas; van 11–13 és több tojásalakú, élénk zöld levélkéje. Zöldes sárga
virágai tömött levélhónalji fürtökben fejlődnek; melyek a leveleknél rövidebbek. Hosszú hüvely termései
görbék, kopaszok, alsó oldaluk mélyen barázdált; fölfelé összeborulnak. Terem erdőkben, irtásokban,
gyepükben az egész országban. Levele édes. 6–7.
Hólyagos bóka.
Astragalus Cicer L. – (Bagolcsa-borsó, hólyagborsó. – Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) – Évelő. 25–30
cm. Taraczkot hajt; szára felegyenesedő, ágas, barázdált és odasimuló szőröktől érdes. Levele szárnyas; 17–33
levélkéje kerülékes, és kivált a fonákuk szürkeszőrű. Virágzata tojásalakú; halványsárga. Vízszintesen elálló,
tojásalakú termése erősen felfúvódott. Terem szikár, köves mezőkön az egész országban. 6–7.
327
NÖVÉNYEK.
Érdes bóka.
Astragalus asper Jacq. – (Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) – Évelő. 40–80 cm. Szára egyenes, merev.
Levelének 21–31 levélkéje keskeny lándsás (1–3 mm. sz.) és a szárral együtt érdes. Szennyessárgás virágzata 2
dm. hosszúra is megnyúlik; termése pedig a tengelyhez simul. Terem mezőkön, kaszálókon inkább az ország
déli felében. Az északi vármegyékben hiányzik. 5–6.
Vitorlás bóka.
Astragalus Onobrychis L. – (Hosszúzászlós csődfű. – Term. r.: Hüvelyesek Leguminosae.) – Évelő. 30–80. cm.
Szára lecsepült, vagy felegyenesedő. Az egész növény, kivált felső része, fehér szőröktől érdes. Levélkéi (9–31)
keskeny lándsásak. Pálhái összenőttek. Virágzata tömött, eleinte tojásalakú, végre hengeres. A párta sötétlila
vagy kékeslila; vitorlája 3-szor akkora mint a szárnyai. A hüvelytermés csőre görbe. Terem köves, homokos,
szikár mezőkön az egész országban, csak az északi vármegyékben nem fordul elő. 6–7.
Temesi bóka.
Astragalus banaticus Roch. – Évelő. Nagyon hasonlít az előbbihez, de szára kopaszabb, levele zöldebb, virága
nagyobb és virágzati tengelye, főleg csészéi fekete szőröktől sűrűn borzasok. Szőrözete azonban nagyon
változó. A legtöbb példányon a fekete szőr közé fehér is vegyűl, sőt akad olyan tő is, melyen egészen fehér
szőrű csésze is található. Leggyakoribb a temesi homokpusztán, nyugatra a Balatonig terjed. 6–7.
Száratlan bóka.
Astragalus exscapus L. – (Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) – 65. t. 7. k. Évelő. 5–6 cm. Az egész növény
gyapjas. Levele 21–31 kerülékes levélkéből áll. Virágai látszólag a gyökérből nőnek; tulajdonképen pedig a
levelek hónaljából fejlődő fürtökben állnak. A pártája czitromszín-sárga; a termés fölfúvódott. Terem hazánk
homokos mezőin az Alföld középvidékén; onnan nyugatra az ország határáig terjed. 5–6.
Gyapjas bóka.
Astragalus dasyanthus Pall. – (Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) – Évelő. 2–40 cm. Az előbbihez némileg
hasonló. Szára lehet nagyon törpe, de megnőhet csaknem fél méternyire is; lehet egyszerű vagy ágas. Levélkéi
az előbbeniénél jóval szélesebbek és szintén kerülékesek. Virágzata tömött; élénk, teltsárga; vitorlája pelyhes.
Az egész növény hosszú szőröktől gyapjas. Terem homokos mezőkön, fövenyes dombokon hazánk délkeleti
részében. 5–7.
Más honi fajok: A. alpinus (L.) Lam., – australis (L.) Lam., – austriacus Jacq., – contortuplicatus L., – danicus
Retz., – depressus L., – frigidus (L.) DC., – linearifolius Pers., – monspessalanus L., – oroboides Hornem., –
transsylvanicus Barth., – vesicarius L., – virgatus Pall.
Havasi csajkavirág.
328
NÖVÉNYEK.
Oxytropis campestris (L.) DC. – (Csajkár, hegyes-csónak, mezei bóka, sajkorr, savarog, árcsónak. – Term. r.:
Hüvelyesek. Leguminosae.) – Évelő. 5–15 cm. Szára rövid, levelei tőleveleknek látszanak. Levelei szárnyasok,
a levélnyél 4–6 cm. hosszú, a levélkék épek. Tojásalakú virágzata tömött. Virága halványsárga; pirosas
csónakjának csúcsán kétviolaszínű foltja van; ritkán kék. Termése tojásalakú, fölfúvódott; félig kétüregű. Terem
hazánk északi és keleti havasain. 7–8.
Borzas csajkavirág.
Oxytropis pilosa (L.) DC. – Évelő. Magassága 45–50 cm. Egészen szöszös; virága okkersárga, hüvelye
hengeres. Helyenként a síkon fordul elő. 5–7.
Más honi fajok: O. carpatica Uechtr., – Halleri Bunge, – sericea DC.
Orvosi somkóró.
Melilotus officinalis (L.) Simk. – (Bucskóró, dutkóró, királyfű, királynéasszony káposztája, kőhere, medvefű,
mézkerep, molyfű, nagy lóhere, patikai mézkerep. – Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) – 46. t. 5. k. Egyéves.
Kétéves. 50–100 cm. Hármas levele hoszszú nyelű, tövén apró sertenemű pálhával. Virágzata megnyúlt fűzér.
Szirmai czitromszínsárgák: szárnyai a csónaknál hosszabbak. A termés tojásalakú, tompa szálkahegyű,
keresztbe ránczolt és kopasz. Terem szántóföldek szélén, gyepükben, az egész országban. 6–10.
Közönséges somkóró.
Melilotus albus L. – (Somkórós lóhere. – Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) – Kétéves. 30–140 cm. Az
előbbihez igen hasonló, de virága fehér; szárnya körülbelül akkora mint a csónak, de a vitorlánál rövidebb.
Termése tompahegyű, kis szálkacsúcs van rajta, kopasz és éréskor fekete. Terem hasonló helyeken az egész
országban. 6–9.
Más honi fajok: M. dentatus (W. et K.) Pers., – macrorrhizus (W. et K.) Pers., – procumbens Bess.
Franczia lepkeszeg.
Trigonella monspelica L. – (Bakszarú, bakszarv, görög bab v. széna. – Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) –
Egyéves. 25–30 cm. Szára többnyire lecsepült, ritkán merőleges. Az egész növény rendesen sűrű és apró szőrös;
termése ritkábban kopasz. Viritva nagyon hasonlít a borsókás luczernához és valószinű, hogy sok helyt elnézték.
Levele hármas. Levélkéje ékalakú vállból visszás tojásdad; elülső széle fogas. Virágai igen kicsinyek, sárgák és
levélhónalji ernyőcskékben fejlődnek. Hüvelyei 10–15 mm. hosszuak, elállók, és ívalakban fölgörbülők. Erős és
kellemes illatu. Tenyészik füves és homokos mezőkön hazánk középvidékén és nyugaton. 5–6.
Néhol tenyésztik a görög lepkeszeget (Trigonella Foenum graecum L., fenő grék); itt-ott vetés közt is
megfigyelték.
Takarmány luczerna.
Medicago sativa L. – (Burgundi széna, csigalóher, csiga sárgakerep, kék csigacső, német lóhere: – Term. r.:
Hüvelyesek. Leguminosae). – 46. t. 6. k. Évelő. 30–80 cm. Alsó levélkéi visszás tojásalakúak, a felsőbbek ék
329
NÖVÉNYEK.
alapból keskenyek, csúcsuk többnyire csonkított és szálkahegyű. Pálhái tojásdad alapból árszerűek. Virágzata
hosszukás fürt. Szirmai kékek v. lilaszinűek. Termése csigaház módjára 2–3-szor csavarodott; odasimuló
szőröktől érdes. Igen értékes takarmánynövény, melyet mindenütt nagyban termesztenek. Mindenütt el is vadul.
6–10.
Sarlós luczerna.
Medicago falcata L. – (Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) – Évelő. 20–60 cm. Szára tövén gyakran lecsepűlt.
Virágzata csaknem gömbös; virágai sárgák. Termése sarlóalakú, legfeljebb egyszer csavarodott és mirigyesen
szőrös. Terem szikár mezőkön, utak szélén az egész országban. 6–10.
Az előbbivel képezett keverékfaja a színejátszó luczerna, Medicago varia Martyn, (M. media Pers.). Virága
rendesen zöld.
Komlós luczerna.
Medicago lupulina L. – (Komlós csigacső. – Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) – Egyéves. Áttelelő egyéves.
Évelő. 10–60 cm. Szára gyakran lecsepűlt, puha szőrű. A középső levélke hoszszabb nyelű, mint a szélsők.
Fürtje virágzáskor csaknem gömbölyű, később megnyúlik. Virágai aprók, sárgák. Termése is apró és csigaház
módjára csavarodott; éréskor fekete. Terem mezőkön, utak szélén az egész országban. 5–10.
Van mirigyes termésű alakja is; ez a M. Willdenowii Bönnigh.
Borsókás luczerna.
Medicago minima L. – (Csigaborsóka, piczi csigacső. – Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) – Egyéves.
Áttelelő egyéves. 5–40 cm. Szára lecsepült, felegyenesedő vagy egyenes, egyszerű szőröktől borzas vagy
mirigyes. Pálhái tojásalakúak, alapjukon fogasok. Fürtjei 1–5 virágúak. Termése 3–5-ször csavarodott és horgas
sertéktől tüskés. Nagyon változó növény. Figyelemre méltó alfajai a következők:
1. M. brachyodon Rchb. (brachycarpa Kern.) Ez bőven mirigyes. Termésének sertéi körülbelül 1. mm.
hosszúak. Nő hazánk középvidékén.
330
NÖVÉNYEK.
2. M. elongata Roch. Ez a legtermetesebb. Egyszerű szőrüktől borzas, nem mirigyes. Termésének sertéi 2 mm.
hoszúak és termése is nagyobb az előbbi fajénál. Nő hazánk déli videkein.
3. M. viscidula Simk. Inkább az elongatához hasonlít, de mirigyes és termése csak félakkora mint az előbbi fajé.
Előfordul hazánk keleti részében.
Mind a három szikár, fövenyes mezőkön, parlagokon, napos, sziklás domblejtőkön tenyészik. 5–7.
Más honi fajok: M. hispida Gaertn. (denticulata Willd.), – orbicularis (L.) All., – prostrata Jacq., – rigidula L.
Német dárdahere.
Dorycnium germanicum (Greml.) Rouy. – (Dornik, pofaszárny. – Dorycnium suffruticosum Aut. Hung. – Term.
r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) – Évelő. Cserje. 30–60 cm. Nyeletlen levele tenyeresen hármas, de a közeleső
pálháktól ötösnek tetszik, levélkéi keskenyek, csúcsuk táján kissé szélesebbek és szárastul odasimuló szőröktől
selymesek. Virágzata gömbölyű; a csésze fogai többnyire rövidebbek mint a csövük; szirmai fehérek, termése
csaknem gömbös. Terem szikár dombokon, gyepük szélén hazánk nyugati felében és délen a határvidéken. 5–7.
Más honi fajok: D. herbaceum Vill., – hirsutum (L.) Sér.
331
NÖVÉNYEK.
Takarmány baltaczim.
332
NÖVÉNYEK.
Onobrychis viciaefolia Scop. – (Csacsi- v. szamáröröm, eszparzet; örökös, spanyol, svájczi vagy török lóhere;
pujkafű, szamár csikor, szamár here, varjuborsó. – Onobrychis sativa Lam. – Term. r.: Hüvelyesek.
Leguminosae.) – 48. t. 1. k. Évelő. 30–60 cm. Levele szárnyas; levélkéje hosszukás, lándsás. Virágzata tömött,
hengeres, rövid fűzér. A csésze fogai legalább kétszer olyan hoszszúak, mint a csésze csöve. Sziromlevelei
rózsaszínűek, sötét csíkokkal. Termése kerekded, hátán hártyás, 6–7 fogu taraj huzódik végig. Takarmánynak
termesztik, de vadon is tenyészik utak, főleg vasuti töltések mentén szórványosan az egész országban. 5–7.
Homoki baltaczim.
Onobrychis arenaria (Kit.) Sér. – Az előbbit a futóhomokon helyettesíti és hozzá hasonló, de sokkal karcsúbb;
fűzére keskeny; a csésze fogai csak olyan hosszúak mint a csésze csöve. Termése kisebb, laposabb, hártyás,
taraja csak a csúcsán van és csucsa 3–4 fogú. 5–7.
Más honi fajok: O. alba (W. et K.) Desv.; – transylvanica Simk.
b) A bibeszál szőrös.
Kaszanyüg bükköny.
Vicia Cracca L. – (Lóborsó. – Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) – 48. t. 2 k. Évelő. 60–120 cm. Szára
kapaszkodik. Levele 10–22 pár hosszukás, lándsás levélkéből áll; levélgerincze több ágú kacsban végződik.
Pálhái épek. Egy oldalra konyuló fürtje gazdag virágú. Virágai kékes vagy pirosas lilaszínűek. A vitorla lemeze
körülbelül olyan hosszú mint a körme. Csüngő termése kopasz. Terem mezőkön, gyepükben az egész
országban. 6–9.
Szöszös bükköny.
Vicia villosa Roth. – (Szőrös v. bojtos bükköny. – Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) – Áttelelő egyéves.
Egyéves. 30–150 cm. Szára kapaszkodik. Az egész növény gyapjas. Szárnyas levelén rendszerint 8 pár levélke
fejlődik, gerincze többágu kacsban végződik. Virága lila; kocsánya hosszabb mint a csésze csöve. A vitorla
lemeze félakkora mint a körme. Bibeszála mindjárt a bibe alatt szakállas. Csüngő termése kopasz. Terem
vetések közt, utak szélén az egész országban. Homokon takarmánynak is termesztik. 6–8.
Sövény bükköny.
Vicia sepium L. – (Gyepű vagy sövényfutó bükköny. – Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) – 30–60 cm. Szára
kapaszkodik. Levele 5–8 pár levélkéből áll és több ágú kacsban végződik. Levélkéi és pálhái pillásak. Virágzata
2–5 virágú. Csészéjének két felső foga öszszeboruló. Szirmai bibor-lilaszínűek. Hüvelye hosszukás, éréskor
kopasz és fekete. Terem vetésben, gyepűkben az egész országban. 4–7.
333
NÖVÉNYEK.
Szennyes bükköny.
Vicia sordida W. et K. – (Mocskos bükköny. – Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) – Egyéves. 20–100 cm.
Szára kapaszkodik. Levele többágú kacsban végződik. Levélkéje keskeny v. ékalakú alapból visszás tojásdad v.
kerülékes, többnyire hosszabb mint széles, kicsipett és szálkahegyű. Virága magános v. páros; halványsárga;
vitorlája füstös. Termése lekopaszodó, éréskor fekete. Tenyészik mezőkön, mívelt talajon, vetésben; a Kárpátok
déli lejtőitől az egész országban, főleg az Alföldön. 5–7.
Takarmány bükköny.
Vicia sativa L. – (Abrakborsó, bőgő-, lóborsó. – Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) – Egyéves. Áttelelő
egyéves. 20–70 cm. Szára kúszik. Levele többnyire 7 pár, hosszukás visszás tojásalakú, szálkahegyű levélkéből
van összetéve; kacsa rendesen 3 ágú. Virágai egyenként vagy kettesével fejlődnek a levelek hónaljában.
Vitorlája kékes, evezői biborszínűek, csónakja fehéres. Értékes takarmánynövény, melyet rozszsal, árpával
vegyest is termesztenek. Sok helyt elvadul. 6–9.
Fogas bükköny.
Vicia serratifolia Jacq. – (Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) – Egyéves. Áttelelő egyéves. 20–80 cm. Vaskos
szára árkolt és csöves. 1–3 levélkepárból összetett levele egyszerű vagy többágú kacsban végződik. Levélkéje
viszszás tojásalakú, 2–3 cm. széles, szélén élesen fogazott. Pálhái bevagdalva fűrészesek. Virágai 1–6-ával a
levelek hónaljában fejlődnek; nagyok, egész 2 cm. hosszúak. A sziromlevelek sötét barnák, szárítva csaknem
feketék. A termés széle kúpos szemölcsön nőtt szőröktől érdes. Terem erdők, gyepűk szélein, tisztásokon, a
legészakibb vármegyéket kivéve az egész országban. 5–6.
Pelyhes bükköny.
334
NÖVÉNYEK.
Vicia hirsuta (L.) Koch. – (Borzas bükköny. – Ervum hirsutum L. – Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) –
Egyéves. 30–100 cm. Szára vagy kapaszkodik, vagy lecsepült; érdes vagy kopasz. Levele 6–8 pár apró,
hosszukás kerülékes levélkéből áll, végén több águ kacsba megy át. Virágzata 2–3, ritkán 5–6 virágú, a levelek
hónaljában fejlődik. A csészefogak olyan hosszúak mint a csésze csöve. Szirmai aprók, kékesfehérek. Többnyire
két magvú termése pelyhes. Terem vetésekben, gyepűkben az egész országban. 5–7.
Négymagvú bükköny.
Vicia tetrasperma (L.) Mnch. – (Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) – Egyéves. 15–60 cm. Szára vagy
kapaszkodik vagy lecsepűlt. Levele 3–6 levélkepárból áll és többágú kacsban végződik. Levélkéi keskenyek,
tompák és szálkahegyűek. Virágzata 1–4 virágú. A csésze fogai a csőnél rövidebbek. A vitorla lilaszínű, a többi
sziromlevél fehér. Termése rendesen 4 magvú és kopasz. Terem homokos mezőkön, mívelt talajon, gyepűkben,
parlagokon az egész országban, kivált a hegyvidéken. 6–8.
Ló bükköny.
Vicia Faba L. – (Babó, disznó-, v. lóbab, tótbab. – Faba vulgaris Mönch. – Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.)
– Egyéves. 60–120 cm. Szára nem kapaszkodik, merőleges, csöves és vaskos. Levele 1–3 levélkepárból áll;
levélkéje hosszukás, tojásalakú. Virágzata 2–5 virágú rövid fürt; a levelek hónaljából fejlődik. Szirmai fehérek
vagy szennyesek, nagy fekete folttal az evezőkön. Termése fölfúvódott, szivacsnemű béltől rekeszekre osztott.
Hazája Ázsia. Lótakarmánynak és főzeléknek vetik helyenként, kivált észak-keleten. 5–7.
Más honi fajok: V. Biebersteinii Bess., – cassubica L., – dumetorum L., – glabrescens Koch., – hybrida L., –
lathyroides L., – lutea L., – monantha (L.) Desf., – nigra L. (angustifolia All.), – pannonica Cr., – peregrina L.,
– picta F. et M., – pisiformis L., – segetalis Thuill., – sparsiflora Ten. (Orobus ochroleucus W. et K., V.
pilisiensis Aschrs. et Jka.), – striata MB., – sylvatica L., – tenuifolia Roth.
335
NÖVÉNYEK.
Főzelék lencse.
Lens esculenta Mönch. – (Ervum lens L. – Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) – Egyéves. 15–40 cm. Szára
felegyenesedő, pelyhes. Felső levelei többnyire 6 pár levélkéből állnak és kacsban végződnek; levélkéi keskeny
lándsásak, csúcsukon kicsipettek. Apró fehér virágai magánosak, esetleg azonban négy is van együtt hosszú
kocsányon. Kerekded hüvelytermése rendszerint két lapos magot tartalmaz. Helyenként, igy pl. a Szepességen
és a Maros-Duna közén nagyban termesztik. 6–7.
Vetemény borsó.
Pisum sativum L. – (Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) – 48. t. 6. k. Egyéves. 30–80 cm. Szára kapaszkodik.
Az egész növény hamvas. Levele 2–3 pár kerekded, ép levélkéből áll és ágas kacsban végződik. A pálhák igen
nagyok, fél szívalakúak. A kocsány 2. v. töhb virágú. Szirmai vagy mindnyájan fehérek, vagy a vitorla
rózsaszínű is lehet. Konyhakerti növény, melyet helyenként nagyban termesztenek (pl. Szepes vármegyében.).
5–6.
Más honi fajok: P. arvense L. (vetés közt elvadulva), – elatius MB.
Erdei lednek.
Lathyrus sylvestris L. – (Borsóka, erdei szeges borsó, kakuk-, v. kávéborsó. – Term. r.: Hüvelyesek.
Leguminosae.) – 48. t. 3. k. Évelő. 1–2 m. Hártyásélű szára kapaszkodó. A levél csak két levélkéből van
összetéve és kacsban végződik; nyele keskenyen hártyás; levélkéje lándsás, sokkal hosszabb mint széles.
Virágzata laza fürt. Szirmai rózsaszínűek és sárgás zöldek, a vitorla alapja bíborszínű. Terem erdő szélen,
gyepűkben az egész ország hegy- és dombvidékén. Kertbe is ültetik. 6–9.
Réti lednek.
Lathyrus pratensis L. – (Parlagi bükköny, sárga borsóka. – Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) – 48. t. 4. k.
Évelő. 30–100 cm. Kapaszkodó szára szögletes, de nem hártyás; puhaszőrű, Levele csak egy pár lándsás
levélkéből áll és egyszerű vagy ágas kacsban végződik. Pálhái a leveleknél kisebbek. Fürtös virágzata tömött.
Sziromlevelei aranyszínsárgák. Terem gyepükben, nyirkos réteken az egész országban. 6–8.
A keleti hegyvidék magasabb fekvésü hűvösebb völgyeiben terem a ritka Lathyrus Hallersteinii Baumg. Ennek
a levelei széles lándsásak, dárdás pálhái a leveleknél nagyobbak.
Gumós lednek.
Lathyrus tuberosus L. – (Baraboly, csúcsorrú bükköny, csunya, mogyorós bükköny v. mogyoró virág. – Term.
r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) – Évelő. 30–80 cm. Gyökere gumós. Kapaszkodó szára szögletes, de nem
hártyás élű. Levele egy pár levélkéből áll, kacsos; levélkéi kerülékesek v. visszás tojásalakúak. Fürtje két, vagy
többvirágú. Szirmai élénk pirosak. Terem vetés közt az egész országban. Gumóit eszik; a sertések nagyon
szeretik. 6–8.
336
NÖVÉNYEK.
Kacstalan lednek.
Lathyrus Nissolia L. – (Fűlevelü lednek. – Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) – Egyéves. 15–35 cm. Levele
egyszerű, keskeny szálas (ez tulajdonképen csak az elszélesedett levélnyél). Kacsot nem fejleszt. Pálhái igen
aprók fonal-, vagy árszerűek. Piros virága magános vagy páros. Terem kaszálókon, köves parlagokon, vetés közt
inkább hazánknak déli felében. 5–7.
Leveletlen lednek.
Lathyrus Aphaca L. – (Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) – Egyéves. 15–30 cm. Szára heverő v. kúszó.
Levelei egészen kacsokká alakultak; a leveleket a nagy (2–3 cm. h. és 1·5–2 cm. sz.), alapjokon dárdás pálhák
pótolják. Hosszú kocsányán 1–2 sárga virága fejlődik. Terem mívelt talajon a Kárpátok déli lejtőitől
szórványosan az egész országban; helyenként azonban közönséges gyom. 6–7.
337
NÖVÉNYEK.
Tavaszi lednek.
Lathyrus vernus (L.) Bernh. – (Kakukborsó, pipizsoly, tavaszi borsóka, vadlednek. – Orobus vernus L. – Term.
r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) – 48. t. 5. k. Évelő. 30–40 cm. Szára nem kapaszkodik. Levelei 2–4 párból
vannak összetéve, olyan hosszúak mint a virágzati tengely; kacsot nem fejleszt. Levélkéje tojásalakú, lándsásan
kihegyezett, finoman pillás. Fürtje rendesen 4 virágú; virágai biborszínűek, később kékek. Terem erdőkben az
egész ország hegyvidékén. 4–5.
Fekete lednek.
Lathyrus niger (L.) Bernh. – (Orobus niger L. – Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) Évelő. 30–100 cm. Szára
négyélű. Levelei 4–8, többnyire 6 párból vannak összetéve és jóval rövidebbek a virágzati tengelynél; kacsot
nem fejlesztenek. Levélkéje hosszukás tojásalakú, visszáján hamvas. Virágzata fürtös; szirmai biborszínűek,
végre kékek. Szárításkor az egész növény többé kevésbé megfeketedik. Terem erdőkben az egész ország
Más honi fajok: L. hirsutus L., – megalanthus Steud. (latifolius Aut. non H.), – pallescens (M. B.) J. Wagn., –
palustris L., – sativus L. (szeges borsó, helyenként elvadul), – sphaericus Retz., – venetus (Clus.) főleg mint
subsp. banaticus (Heuff.) J. Wagn., – versicolor (Gmel.) G. B.
Vetemény paszuly.
Phaseolus vulgaris L. – (Bab, faszulyka vagy fuszulyka, paszuj. – Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) –
Egyéves. 3·5 m. Szára vagy csavarodva kapaszkodik (felfutó bab) vagy törpe marad (gyalog vagy guggoló bab).
Levele hármas. Levélkéi nagyok, tojásalakúak, kihegyezettek. Virágfürtjei kevésvirágúak, a levélnél
rövidebbek. Hüvelye csüng. Virágjának és magjának színe különböző; a mag alakja, nagysága és színe szerint
tömérdek fajtát különböztetnek meg. Magja kizárólag emberi táplálékul szolgál s kivált az Alföldön nagyban is
termesztik, különösen az apró, fehérszemű fajtáját. Többnyire mégis más vetemény (például tengeri) közé vetik.
5–10.
Hazánkban termesztik még a nagyvirágú paszulyt (Phaseolus coccineus L.)
338
NÖVÉNYEK.
Fehér ákácz.
Robinia Pseudacacia L. – (Ágácz-, ágáczifa, ákácz csipke, czédrusfa, kökörnifa, koronafa, magyarfa. – Term. r.:
Hüvelyesek. Leguminosae.) – 45. t. 1. k. Fa. 25 m. Fiatal ágai kopaszok. Levele 11–15 hosszúkás tojásdad
levélkéből van összetéve. A pálhák rövid tövisekké alakultak. Illatos fehér virágai nagy csüngő fürtökben
fejlődnek. Termései kopaszok. Hazája Észak-Amerika. Hazánkban mindenütt ültetik, homokkötésre és
sövénynek is kitünően beválik. 5–6.
Fája értékes tüzelőanyagot szolgáltat; szerszámfának, főleg kerékgyártó-munkákra is becses. Illatos virágai
izzasztó teát adnak, és a méhek sok és kiváló mézet gyűjtenek belőle. Összeboruló ágakat fejlesztő, inkább
torzalakja a gömbákácz (R. umbraculifera DC.), melyet sok helyt ültetnek.
Kertekben tenyésztik még többek közt a rózsás ákáczot (Robinia hispida L.) Fiatal hajtásai, kocsányai és
hüvelytermései hosszú pirosas sertéktől borzasak. Rózsásszinű nagy virágának nincs illata. 6–9.
Hármastövisű gledicsia.
Gleditschia triacanthos L. – (Koronafa, Krisztuslepény, Krisztustövis, lepényfa, lócsipa, taksonyfa, tüskés- v.

tüsöklepény, vad Szent-Jánosfa. – (Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) – Fa. 15–20 m. Levelei egyszer
szárnyasan páratlanul összetettek; a fiatal hajtások levelei gyakran kétszer szárnyasak. Rövid füzérekben fejlődő
virágai vegyesek. Linné rendszerében a XXIII. osztályban volna a helye. A porzók száma 6–10, ezek szabadok.
3–5 szirmú pártája nem pillangós. Lapos hüvelytermése 3 dm.-nél is hosszabbra nőhet és emlékeztet a Szent-
János-kenyérre. Tövise igen erős és feltünően hosszú, egyszerű vagy hármas. Hazája Észak-Amerika. Díszfának
és sövénynek sok helyt ültetik. Fája értékes. 6.
Pukkantó dudafürt.
Colutea arborescens L. – (Hólyagos borsófa, olasz lencse, varjúköröm. – Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.)
– Cserje. 1·5–5 m. Virágzata fürt, melyet 3–6 aranyszínsárga virág alkot. Hüvelye erősen fölfúvódott és gyorsan
ráütve vagy hirtelen megnyomva elég hangos pukkanással hasad el. Nálunk csak díszcserje, helyenként
azonban, például szőlőkben és temetőkben, el is vadul. Levele hashajtó; a szennaleveleket is hamisitják vele. 6–
7.
2. A hüvely éréskor darabokra hull szét.
Havasi baltavirág.
Hedysarum obscurum L. – (Édes illat, édes- vagy koronahere, virághere. – Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.)
– Évelő. 10–25 cm. Taraczkot hajt. Levele szárnyas, 11–21 levélkéből áll. Két-két pálhája összenőtt, csak a
csúcsuk kettős; a levelekkel szembenállanak, nagyok és kihegyezettek. Fürtje sokvirágú. Virágai csüngők,
pirosaskékek. Bibeszála kinyílik a csónakból. Hüvelye 2–5 czikkelyű. Terem szórványosan havasaink nyirkos,
sziklás magaslatain. 7–8.
339
NÖVÉNYEK.
Ernyős patkóczím.
Hippocrepis comosa L. – (Kovácsczímer, lóköröm, patkófű. – Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) – 47. t. 5. k.
Évelő. 8–30 cm. Levelének 9–15 levélkéje hosszúkás v. visszástojásalakú. Virága 4–8-ával hosszú kocsányon
ernyőben áll; élénk sárga; hasonlít némileg a szarvas kerepéhez, de kisebb. Hüvelyízek félholdalakúak. Terem
szikár, főleg meszes lejtőkön szórványosan az egész ország hegyvidékén. 5–7.
Tarka koronilla.
Coronilla varia L. – (Kornilla, koronafürt, koronka, vasrózsa. – Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) – 47. t. 6.
k. Évelő. 30–125 cm. Szárnyas levele 11–21 levélkéből áll. Levélkéi hosszúkás tojásalakúak. 10–20 virága
gömbös vagy koronaalakú ernyőt képez. Kocsánya háromszor olyan hosszú, mint a csésze csöve; a vitorlája
rózsaszínű, a többi szirma fehér; a csónak csúcsa biborszínű. A hüvely egyenes és hosszú. Terem napos
lejtőkön, útak szélén az egész országban. 6–9.
Más honi fajok: C. coronata L., – emeroides Boiss. et Spr., – Emerus L., – minima L., – vaginalis Lam.
15. XVIII. osztály: Sokfalkásak. Polyadelphia.

Az összenőtt porzószálak három vagy többfalkában vannak.
A sok porzószál 3, 5 vagy 6 falkában van.
Közönséges orbánczfű.
Hypericum perforatum L. – (Csengő fű csengő linka, lyukaslevelű fű, patikai csengővirág, vérfű. – Term. r.:
Orbánczfűfélék. Guttiferae.) – 49. t. 1. k. Évelő. 30–60 cm. Szára kétélű; levelei kerülékesek, hosszúkás
tojásalakúak, vagy keskenyszálasok; átlátszón pontozottak. Virágzata sokvirágú bogernyő. A csészelevelek
kihegyezettek, még egyszer akkorák mint a termés, szélük pedig kopasz. Szirmai aranyszinsárgák. Terem
mezőkön, sziklás, cserjés lejtőkön, ritkás erdőkben az egész országban. 6–9.
Hegyi orbánczfű.
Hypericum montanum L. – (Term. r.: Orbánczfűfélék. Guttiferae.) – Évelő. 20–30 cm. Szára hengeres,
kevéslevelű. Levelei tojásalakúak, fonákuk szélén fekete pontokkal, csak a felsők áttetszően pontozottak.
Virágzata tömött szártetőző. A csésze levelei tojásdad-lándsásak, hegyesek, a murvákkal egyetemben
mirigyesen pillásak. Szirmai sárgák. Terem erdőkben hazánk minden hegyvidékén. 6–8.
340
NÖVÉNYEK.
Borzas orbánczfű.
Hypericum hirsutum L. – (Term. r.: Orbánczfűfélék. Guttiferae.) – Évelő. 40–80 cm. Szára hengeres. Levele
tojásalakú vagy hosszúkás, átlátszóan pontozott. Szára és levele hosszú szőröktől puha. Virágzata megnyúlik.
Csészelevelei mirigyesen pillásak. Szirmai sárgák. Terem erdőkben hazánk minden hegyvidékén. 7–9.
Négyélű orbánczfű.
Hypericum acutum Mönch. – (Hypericum tetrapterum Fr. – Term. r.: Orbánczfűfélék. Guttiferae.) – Évelő. 30–
60 cm. Szára hártyásan négyélű. Levelei kerülékesek és sűrűn áttetszően pontozottak. A csészelevelek
lándsásak, kihegyezettek; akkorák mint a termés. Szirmai halványsárgák. Terem patakok, árkok mentén, nedves
Más honi fajok: H. alpinum Vill., – barbatum Jacq., – commutatum Nolte, – elegans Steph., – humifisum L., –
quadrangulum L., – transsylvanicum Èelak., – umbellatum Kern.
E rendbe sorolható: Tilia (XIII. o. 1. r.)
16. XIX. osztály: Csőporzósak. Syngenesia.

A portokok hengeres csővé vannak összenőve, befelé nyilnak; a szálak szabadok. A magház alsó állású. A
virágzat fészek, azaz számos csészétlen vagy bóbitás virág, közös murváktól, a fészekpikkelylevelektől
környezett vaczkon ül.
Fészkesek. Compositae.
A) Nyelves-virágúak. Liguliflorae.
A fészek minden virágának pártája nyelves; a növénynek fehér vagy vizszerü tejnedve van.
I. A virág, illetőleg a termés bóbitás.
1. A bóbita tollas, azaz a bóbita szőrein még apró szőrök vannak.
Közönséges bakszakál.
Tragopogon orientalis L. – (Bakfű v. bakszaka, kakukpogácsa, kakuksaláta, kigyómarást gyógyító fű, réti
kecskedísz. – Term. r.: Fészkesek. Compositae.) – 49. t. 2. k. Kétéves. 10–80 cm. Alsó levelei keskenyszálasak,
a felsőbbek a tövük felé szélesedők és szárölelők, kopaszok vagy a szárral együtt pelyhesek. A kocsányok 9*
csúcsuk felé nincsenek megvastagodva. A fészekpikkelyek száma 8, rövidebbek mint az aranyszin-sárga szélső
virágok. Virága reggel nyilik és d. e. 9 óra körül már záródik. Termése ötoldalú, apró tüskékkel és csaknem még
9
A fészket viselő szárrészt az egyszerűség kedvéért kocsánynak nevezzük.
341
NÖVÉNYEK.
egyszer oly hosszú, mint a csőre. Terem az egész ország rétjein, útak mentén, mesgyéken; felmegy a havasokra
is. 5–7.
Szöszke bakszakál.
Tragopogon floccosus W. et K. – (Szőke bakszakáll. – Term. r.: Fészkesek. Compositae.) – Kétéves. 0·8–1 m.
Az egész növény, kivált felső része, pelyhesen molyhos. Fészekpikkelyeinek száma nyolcz; virágai sárgák;
terméskéje rövidcsőrű és különösen csúcsa felé apró, fehér szemölcsöktől rücskös. Terem hazánk
homokpusztáin. 6–8.
Nagy bakszakál.
Tragopogon major Jacq. – (Term. r.: Fészkesek. Compositae.) – Kétéves. 0·8–1 m. Az elsőhöz hasonló, de
könnyen feIismerhető arról, hogy a kocsány csúcsa felé buzogányszerűen és föltünően megvastagszik. Felső
levelei nem szárölelők. Fészekpikkelyeinek száma 10–12; hosszabbak, mint a halványsárga szélső virágai.
Termése élesen ötszögletű. Terem útak szélén, köves szikár helyeken, a Kárpátok déli lejtőitől az ország déli
felében. 5–7.
Más honi fajok: T. pratensis L., – Tommasinii Schltz.
Spanyol pozdor.
Scorzonera hispanica L. – (Artifi pozdor, feketehajas gyökerű fű, kakuksaláta, kígyómarást gyógyító fű, sárga
bakfű, sárga bakszakál, spanyol artifiola, téli saláta, viperafű. – Term. r.: Fészkesek. Compositae.) – 49. t. 3. k.
Kétéves. Évelő. 60–120 cm. Szára felül ágas, minden ág magános fészekkel. Szára leveles, levelei
keskenyszálasak, kihegyezettek, csupaszok vagy kevéssé pókhálószerűen molyhosak; többnyire épek.
Fészekpikkelyei félakkorák mint a szélső virágok; a külsők háromszögűen tojásalakúak, a belsők
tojásdadlándsásak; mind hegyesek. Virága sárga. Szélső termései öt kiemelkedő bordájokon aprón tüskések, a
belsők simák. Tenyészik cserjés dombokon, szőlőkben szórványosan hazánk hegyvidékén. Többnyire csak
elvadult. 5–7.
Gyökere élvezhető, ezért termesztik helyenként.
Rózsás pozdor.
Scorzonera rosea W. et K. – (Term. r.: Fészkesek. Compositae.) – 66. t. 4. k. Évelő. 10–40 cm. Szára alsó
részében leveles; legfeljebb tövén ágas és többnyire egyfészkű. Keskenyszálas leveleinek a fonákán a
párvonalas erek erősen kiállók. A virágok rózsaszínűek vagy halványlilák. A termések bordái felső részökben
fogacskáktól érdesek. Terem legelőkön, gyepükben hazánk keleti részének magasabb hegyein. 6–8.
Sallangos pozdor.
Scorzonera Jacquiniana (Koch) Èelak. – (Magtalp, makpoczok, nyélkaszat, sallangos artifiola. – Podospermum
Jacquinianum Koch. – Term. r.: Fészkesek. Compositae.) – Évelő. 10–60 cm. Meddő hajtásokat is fejleszt. Az
egész növény kopasz vagy pelyhesen molyhos. Szárának felső része barázdált. Legfeljebb alsó levelei épek, a
többi mind szárnyasan hasogatott; sallangok keskenyek és hosszúak. Szélső, halványsárga virágai még egyszer
oly hosszúak mint a fészekpikkelyek. Terem mezőkön, útak szélén, árkok mentén, köves, homokos parlagokon
az egész országban. Csak a legészakibb vármegyékben nem fordul elő. 5–9.
Más honi fajok: S. austriaca Willd., – humilis L., – laciniata L., (Podospermum laciniatum DC.) – parviflora
Jacq., – purpurea L., – stricta Hornem.
342
NÖVÉNYEK.
Ékes keserűgyökér.
Picris hieracioides L. – (Ékes magvarótt, féregsaláta, hölgymálképű keserűfű, ölyvfűforma keserűfű, vajfű,
vajkóró. – Term. r.: Fészkesek. Compositae.) – 49. t. 4. k. Kétéves. Évelő. 25–100 cm. Az egész növény horgas
sertéktől érdes. Alsó levelei hosszúkás tojásalakúak, lándsásak, alapjok ékalakú, szélök többnyire öblösen
fogazott; a felsők keskenyebbek, szárölelők. Fészkei bugaszerűen állnak. Virágai sárgák. A külső
fészekpikkelyek sokkal kisebbek mint a belsők, az utóbbiak keskenyek és merevszőrűek. A termés alig csőrös,
bordázott és keresztbe barázdás. Terem parlagokon, gyepűkben, irtásokban az egész országban. 7–10.
Más honi fajok: P. crepoides Saut., – echioides L., – spinulosa Bert., – Tatrae Borb.
Kaczuros pelyvahordó.
Hypochoeris radicata L. – (Ágas malaczfű vagy malaczlapú. – Term. r.: Fészkesek. Compositae.) – 50. t. 2. k.
Évelő. 15–60 cm. Szára többnyire leveletlen és álvillásan ágas. Rózsában álló tőlevelei visszástojásalakúak,
hosszúkásak, öblösen fogasok vagy kaczúrosak. A szélső virágok a murváknál hosszabbak. Valamennyi virág
sárga, csak a külsők alapjukon zöldesek. Minden termésnek vékony csőre van és a bóbitának a belső szálai
tollasok. Terem mezőkön; szikár, gyepes helyeken, irtásokban az egész ország hegy- és dombvidékén. 6–8.
Véres pelyvahordó.
Hypochoeris maculata L. – (Vérrel harmatozó, véreslapú. – Term. r.: Fészkesek. Compositae.) – Évelő. 30–100
cm. Szára rendesen 2–3-ágú. Rózsában álló alsó levelei nagyok, visszástojás alakúak, vagy kerülékesek;
vaskosak, épek, vagy öblösen fogasok, és többnyire sötétbarnán vagy feketebiborszínűen foltosak. Kocsányai
csúcsuk felé meg vannak vastagodva. Külső fészekpikkelyei lándsásak, a belsők keskenyek, szegélyük sárgás és
molyhos. Virágai aranyszin-sárgák. Terem napos mezőkön, kaszálókon, ritkás erdőkben hazánk hegy- és
dombvidékén. Helyenként az Alföldön is. 6–7.
Más honi fajok: H. carpatica Pax, – glabra L., – uniflora Vill.
343
NÖVÉNYEK.
Közönséges oroszlánfog.
Leontodon danubialis Jacq. – (Arszlánfog, barátfejfű, dárdafogú apárka. – Leontodon hastilis L. – Term. r.:
Fészkesek. Compositae.) – Évelő. 15–30 cm. Szára egyfészkű, leveletlen, legfeljebb 1–2 pikkelylevél nő rajta.
Az egész növény vagy kopasz vagy kétágú szőröktől némileg érdes. Levelei öblösen fogasok, csak kivételesen
szárnyasan hasogatottak. Kocsánya kissé meg van vastagodva és az aranyszin-sárga fészkek nyilás előtt
bókolók. A bóbita külső szálai egyszerűek, érdesek, a belsők tollasok. Terem mezőkön, ritkás erdőkben,
kaszálókon az egész ország hegyvidékén. Helyenként az Alföldön is. 6–9.
Őszi oroszlánfog.
Leontodon autumnalis L. – (Term. r.: Fészkesek. Compositae.) – Évelő. 8–40 cm. Az egész növény kopasz vagy
egyszerű szőröktől érdes. Szára többnyire ágas, kocsányai csúcsuk felé erősen meg vannak vastagodva. Levelei
öblösen és szárnyasan hasadtak, keskenyszálas vagy lándsás hasábokkal. Virágai aranyszin-sárgák, a külsők
visszájukon vörös sávval vannak ékesítve. A bóbita szálai egyenlően tollasok. Terem kaszálókon, erdőkben az
Más honi fajok: L. asper W. et K., – crispus Vill., – hispidus L., – incanus (L.) Schrnk., – medius (Host) Simk.
(clavatus Sag. et Schn., croceus Haenke) – Taraxaci (Vill.) Lois., – tuberosus L.
344
NÖVÉNYEK.
2. A bóbita egyszerű nem tollas szálakból áll, vagy a szálakat pelyvák pótolják.
a) A virág kék, vagy pirosló.
Mezei katáng.
Cichorium Intybus L. – (Czikória, jajkóró, kattan, kattankóró, kávékatáng, napra néző, napra járó fű, nap után
járó fű. – Term. r.: Fészkesek. Compositae.) – 49. t. 5. k. Évelő. 30–120 cm. Sokfészkű szára kemény, merev
ágai szétterpedők, érdesek. Tőlevelei rózsában állanak, öblösen kaczurosak; a felsők aprók, lándsásak, alapjok
felé szélesedők és szárölelők, épek. 2–3 fészke egy-egy csomóban fejlődik. Valamennyi fészekpikkelye
mirigyesen pillás. Nagy nyelves virágai szép égszínkékek, ritkán fehérek, vagy rózsaszínűek. Termésének
csúcsán apró pikkelyekből álló bóbitája van. Terem legelőkön, útak szélén az egész országban. 6–10.
Pörkölt és megőrölt gyökere pótkávénak használatos, miért mívelik is.
Saláta katáng.
Cichorium Endivia L. – Kétéves. 60–150 cm. Felső levelei szives alappal szárölelők. Hazája Egyiptom. Kertben
termesztik és főleg bodroslevelű fajtájának sötétben fejlődött halvány levelei kedves salátát szolgáltatnak. 7–8.
Piros nyúlsaláta.
Prenanthes purpurea L. – (Csakkőr, csigavérszinű vagy pirosító nyúlsaláta, bókfészek. – Term. r.: Fészkesek.
Compositae.) – 50. t. 5. k. Évelő. 60–120 cm. Szára vékony, bugásan ágas. Levelei kopaszok, szálasak,
visszájukon szürkészöldek és szíves alappal szárölelők. Fészkei 3–5 virágúak; virágai pirosak. Termésének
nincsen csőre. Terem erdőkben, patakok mentén hazánk minden magasabb hegyvidékén. Túl a Dunán igen ritka.
7–8.
Kék kakicsvirág.
Mulgedium alpinum (L.) Less. – (Alpesi kakicsfű, havasi csorbóka tejelőke. – Term. r.: Fészkesek. Compositae.)
– Évelő. 60–125 cm. Szára többnyire pirosasan van befuttatva. Levelei lantalakúak; a végső karéj igen nagy,
szélesen háromszögű és kihegyezett. 12–20 fészekből összetett fürtjének kocsányai mirigyesek. Virágai
sötétkékek, vagy lilásak. Terem erdők irtásaiban, nyirkos helyeken hazánk hegyvidékén, de csak a Kárpátokban.
7–8.
Másik hazai faj a sárga kakicsvirág (Mulgedium sonchifolium Vis. et Panè.); nálunk csak Herkules-fürdő
környékén nő.
345
NÖVÉNYEK.
b) A virág sárga.
Zöld zörgőfű.
Crepis virens L. – (Aszász, siposka, forrasztómál. – Term. r.: Fészkesek. Compositae.) – Áttelelő egyéves.
Egyéves. 15–60 cm. Szára fűzöld, igen ágas és egészen, vagy csaknem kopasz. Levelei csupaszok, öblösen
fogasok, vagy kaczurosak; az alsók nyelesek, a felsők nyilas fülekkel szárölelők. Apró sárga fészkei laza
bugában fejlődnek. Belső fészekpikkelyei belül kopaszok, háromszor olyan hosszúak mint a külsők. Termése
világosbarna, sima, tízbordájú. Terem réteken, parlagokon, gyepükben, mívelt talajon, szórványosan hazánk
hegy- és dombvidékén. 7–10.
Kétéves zörgőfű.
Crepis biennis L. – (Term. r.: Fészkesek. Compositae.) – Kétéves. 60–120 cm. Szára vaskos, tőtől ágas. Levelei
többé-kevésbbé érdesek; az alsók kaczurosak, a felsők alapjokon nyilasak és ülők. Fészkei nagyok, sárgák; a
külső fészekpikkelyek elállók, belső oldalukon selymesek. Termése sárgás, csúcsán vékonyodó, 13 bordájú.
Terem mezőkön, utak szélén, árkok mentén az egész országban. 6–10.
346
NÖVÉNYEK.
Hamvas zörgőfű.
Crepis tectorum L. – (Parlagi aszász. – Term. r.: Fészkesek. Compositae.) – Áttelelő egyéves. Egyéves. 20–30
cm. Az egész növény rövid szőröktől szürke. Szára vékony; szárlevelei keskenyszálasak; alapjok nyilas, szélök
begyűrött. Fészekpikkelyei pelyhesek, gyakran mirigyesek is, a belső oldalon odasimuló szőrökkel. Virága
élénksárga. Termése gesztenyebarna, rövid csőrű, csúcsa felé érdes. Terem utak szélén, homokos mezőkön az
Pipacslevelű zörgőfű.
Crepis rhoeadifolia MB. – (Term. r.: Fészkesek. Compositae.) – Áttelelő egyéves. Egyéves. 10–35 cm. Ágas
szára kaczuros leveleivel együtt durvaszőrű. Fészke virítás előtt bókol; fészekpikkelyei sertéktől borzasak,
sohasem mirigyesek. Termése mind csőrös. Terem mívelt talajon, vetés közt, ugarokon, utak szélén és
parlagokon az egész országban. 6–9.
Más honi fajok: C. alpestris (Jacq.) Tsch., – aurea (L.) Cass., – blattarioides (L.) Vill., – chondrilloides Jacq.
(Jacquinii Tsch.), – conyzaefolia (Gouan) Simk. [grandiflorum (All.) Tsch.], – foetida L., – nicaeensis Balb., –
paludosa L., – pannonica (Jacq.) C. Koch., – praemorsa (L.) Tsch., – pulchra L., – setosa Hall. fil., – sibirica L.,
– succisifolia (All.) Tsch., – vesicaria L., – viscidula Fröl.
Ezüstös hölgymál.
Hieracium Pilosella L. – (Borjúfül, egérfül, nyúlfül, forrasztófű, indás, virágos ölyvfű, ölyűmál, holgyomál. –
Term. r.: Fészkesek. Compositae.) – Évelő. 5–30 cm. Leveletlen szára indákat hajt. Hosszúkás, kerülékes levelei
rózsában állanak; a felső lapjok sertés, de zöld, a visszájok csillagszőröktől fehér molyhú. Fészke magános.
Virágai czitromszin-sárgák, a külsők rendesen kissé pirosak. Terem szikár mezőkön, utak szélén az egész
országban. Van tömérdek eltérése. 5–10.
347
NÖVÉNYEK.
Füles hölgymál.
Hieracium Auricula L. – (Nagyobb egérfülfű, nyulfül holgyomál. – Term. r.: Fészkesek. Compositae.) – Évelő.
10–30 cm. Taraczkot és indát fejleszt. Szára 2–6, ritkán egyfészkű, felső részében csillag- és mirigyszőrös.
Levelei nyelvalakúak vagy hosszúkás lándsásak, csúcsuk sapkaalakúan kihegyezett és többnyire csak a szélük
pillás, különben kopaszok. Fészekpikkelyei mirigyesek. Virága sárga. Terem völgyek és hegylejtők füves, nyilt,
kissé nedves helyein az egész országban. 5–6.
Rezes hölgymál.
Hieracium aurantiacum L. – (Narancsszin holgyomál. – Term. r.: Fészkesek. Compositae.) – Évelő. 15–45 cm.
Taraczkot hajt. Szára csöves, felső részében bőven mirigyes. Tőlevelei hosszúkás lándsásak, alapjok ékforma;
1–4 szárlevele kisebbszerű, csúcsán gyakran mirigyes; mindkét lapján szőrös. Laza bugája 2–10 fészkű. Virágai
barnás narancsszinüek; bibeszáluk barna. Tenyészik erdők tisztásain, gyepük szélén, a Kárpátok magasabb
hegyvidékein, főleg a havasokon. 6–7.
Borzas hölgymál.
Hieracium Bauhini Bess. – (Hieracium praealtum Auct. Hung. – Term. r.: Fészkesek. Compositae.) – Évelő. 30–
80 cm. Rövid és vaskos tőkéje igen hosszú; borzas indákat hajt. Tőlevelei (5–15) durvák, halványzöldek,
lándsásak, vagy keskeny lándsásak. Szára csak alsó részében 2–4 levelű; mind ritkás, merev sertéktől borzas.
Virágzata buga, vagy ernyőszerű; sokfészkű. Hengeres fészkei kicsinyek, murváik borzasok és mirigyesek.
Virága világossárga. Terem legelőkön, réteken, cserjések szélén az egész országban. Az Alföld sok vidékén
hiányzik. 5–7.
Szúrós hölgymál.
Hieracium echioides Lumn. – (Kígyószisz holgyomál, forrasztófű holgyomál; viperafejlevelű ölyvfű. – Term. r.:
Fészkesek. Compositae.) – Évelő. 30–60 cm. Nem mindig van taraczkja. Az egész növény sűrű, merev sertéktől
szúrós. Szára bőven leveles; levelei szálas-lándsásak. Kocsánya és fészekpikkelyei sűrűn csillagszőrösek, de
sohasem mirigyesek. Virága tojássárga szinű. Terem napos, szikár domblejtőkön, homokbuczkákon úgyszólván
az egész országban, főleg az Alföld szélén. 7–9.
Bojtos hölgymál.
Hieracium villosum L. – (Term. r.: Fészkesek. Compositae.) – Évelő. 15–40 cm. Az egész növény, kivált
fészekpikkelyei, fehér, hosszú szőröktől gyapjasak. Tőlevelei hosszúkásak. 4–5, sőt több szárlevele alapján
lekerekített, szárölelő; mind kékeszöld. Kocsányai pelyhesen gyapjasak és mirigyesek. Fészek pikkelyei
berzedten elállók, a külsők szélesebbek mint a belsők, mind fehéren gyapjasak és legfeljebb csúcsukon kissé
mirigyesek. Terem sziklákon hazánk havasain és legmagasabb hegyvidékein. 6–9.
Erdei hölgymál.
Hieracium sylvaticum L. – (Békavirág, borjufül, erdei nagy saláta, erdei czikória, ligeti holgyomál, ölyüfű,
ölyvmadárfüve, vadkék. – Term. r.: Fészkesek. Compositae.) – Évelő. 20–80. cm. Szára egylevélkéjű, vagy
leveletlen, csöves, felső részében pelyhes, gyakran mirigyes is. A tőlevelek nagyok, alapjok rendesen szíves,
nyelök szöszös; szélök gyengén fogazott. Fészekvirágzatai fürtösen állnak. Kocsányai és fészekpikkelyei
mirigyesek, de zöldebbek mint szürkés kocsányuk. Terem erdőkben hazánk minden hegyvidékén. 5–8.
348
NÖVÉNYEK.
Erdélyi hölgymál.
Hieracium transsylvanicum Heuff. – (Term. r.: Fészkesek. Compositae.) – Évelő. 20–65 cm. Szárának felső
része és fészekpikkelyei feketén mirigyesek. Tőlevelei visszástojásalakúak vagy hosszúkás kerülékesek; nyélbe
keskenyedők; a nyél sárgásfehér vagy rozsdaszinű szőrtől sűrűn fedett; a levelek széle sűrűn pillás, felső lapjuk
odasimuló gyérebb szőrtől érdes, visszájukon a főér mentén rozsdásan gyapjasak. A szár kevés, rendszerint 1–2
levelű; valamennyi gyéren, aprón fogas vagy kikanyarított szélű. Virágzata szétberzedő fürt. Fészkei aprók.
Virágai aranyszínsárgák. Terem hazánk keleti hegyvidékének főleg bükkös erdeiben, még pedig Erdély
határhegységein és e vidéknek kiválóan jellemző növénye. 5–7.
349
NÖVÉNYEK.
Ernyős hölgymál.
350
NÖVÉNYEK.
Hieracium umbellatum L. – (Árnyéktartós forrasztófű, ernyős holgyomál. – Term. r.: Fészkesek. Compositae.) –
Évelő. 30–130 cm. Szára ágas és sűrűn leveles. Felső ágai csaknem ernyősen állanak. Levelei durvák, keskeny
alappal ülők vagy igen rövid nyelűek, lándsásak vagy keskeny szálasak, fogasok vagy épek. Fészek kisebbszerű;
fészekpikkelyei csaknem kopaszok, csúcsuk hátragörbül, a belsők szélesebbek és tompák. Virága élénk sárga.
Terem réten, erdőszélen, futóhomokon is az egész országban. 7–10.
Más honi fajok: H. alpinum L., – atratiforme Simk., – atratum Fries., – auriculoides Láng., – banaticum Heuff.,
– bifidum Kit., – caesium Fries, – calenduliflorum Backh., – carpaticum Bess. – castriferrei Borb., – cinereum
Tsch., – corymbulosum Döll., – Csereianum Baumg., – cymosum L., – dacicum Uechtr., – danubiale Borb., –
decipiens Tsch., – dentatum Hoppe, – Fatrae Pax., – florentinum All., – fluminense Kern., – glanduliferum
Hoppe, – Hazslinszkyi Pax, – herculis Borb., – humile Jacq., – illyricum Fr., – intybaceum Wulf., – inuloides
Tsch., – Klopotivae Pax, – Kotschyanum Heuff., – laevigatum Willd. (tridentatum Fr.), – macranthum Ten., –
monticola Jord., – Moritzianum Heg. et Heer, – nigrescens Willd., – nigritum Uechtr., – Pavichii Heuff., –
peliophyllum Schur, – perfoliatum Froel., – petrosum Schur, – plumbeum Fr., – pocuticum Wol., –
polymorphum Schnd., – porphyriticum Kern., – praecox Schltz., – pratense Tsch., – prenanthoides Vill., –
pseudopratense Uehtr., – pseudostygium Wol., – pustulatum Schur, – racemosum W. et K., – ramosum W. et K.,
– riphaeum Uechtr., – rupicolum Fr., – Sabaudum L., – scepusiense Simk., – scitulum Wo³., – silesiacum
Krause, – scorzonerifolia Vill., – sessiliflorum Friv., – staticifolium Vill, – stoloniflorum Uechtr. (flagellare
Willd.), – subcaesium Fr., – subfuscum Schur., – sylvestre Tsch., (boreale Fr.), – Tatrae Grsb., – Trachselianum
Christener, – Vágneri Pax, – vulgatum Fr., – Wahlenbergii Pax, – Wiesbaurianum Uechtr., – Wimmeri Uechtr.,
– Zapoloviczii Uechtr. és mások. A tömérdek keverékfaj közül mutatóba a következőket soroljuk fel: H.
auriculaeforme Fr. (Auricula × Pilosella), – bifurcum MB. (echioides × Pilosella), – bihariense Kern.
(aurantiacum × nigrescens), – brachiatum Bert. (florentinum × Pilosella), – Czetzianum Simk. (Auricula ×
Bauhini), – Grabowskianum N. P. (prenanthoides × villosum), – hungaricum Simk. (Bauhini × Pilosella), –
naszódense Simk. (Auricula × pratense), – sulphureum N. P. (florentinum × Auricula) stb.
Szelid csorbóka.
Sonchus laevis (L.) Vill. – (Csorbáka kakics, darúháj, disznókék, dudva csorbóka, kákics, nyúlfű, nyúlkáposzta,
nyúlsaláta, tejesdudva, nyúlkék, piekék. – Sonchus oleraceus L. – Term. r.: Fészkesek. Compositae.) – 50. t. 4.
k. Egyéves. 30–90 cm. Szára bőven tejelő, vaskos és csöves. Levelei nagyok, puhák, hosszúkásak;
kihegyezetten, öblösen vagy szárnyasan fogazottak; végkaréjuk nagy, háromszögű. Alsó levelei szárnyas nyélbe
keskenyednek, valamennyinek az alapja nyilas. Fészekvirágzatai rendszerint tömött, de kevés fészkű bugában
vagy bogernyőben fejlődnek. Virága sárga. Termése mindkét oldalán három bordájú, harántúl ránczos és a
szélén fogacskáktól érdes. Terem mívelt talajon, kertekben, parlagokon az egész országban. 6–10.
Szúrós csorbóka.
Sonchus asper L. – (Term. r.: Fészkesek. Compositae.) – Egyéves. 30–60 cm. Bőven tejelő növény. Levelei
vaskosabbak, durvábbak, alapjok szíves, szélök szúrósan fogas. Termésének mindkét oldalán erősen kiemelkedő
3–3 bordája van; nem ránczos és a szélén nincsenek fogacskái. Terem árkok szélén, utak mentén, inkább
nedvesebb talajon, az egész országban. 6–10.
Mezei csorbóka.
351
NÖVÉNYEK.
Sonchus arvensis L. – (Nagy csorbaka. – Term. r.: Fészkesek. Compositae.) – Évelő. 60–150 cm. Taraczkot
hajtó bőven tejelő növény. Szára merev, csöves. Levelei többnyire kékeszöldek; egyenetlenül, tüskésen és
öblösen bevagdalva fogasok; az alap fülei lekerítettek. Virágzatának ágai és a murvák sárga mirigyszőrösek. (A
kopasz kocsányokkal és murvákkal fejlődő alak a S. uliginosus MB. alfaj). Termései lapítottak, barnák; több
ránczos bordával. Terem nedves réteken, gyepükben, vetés közt, főleg a tavasziban, az egész országban. 7–10.
Más honi fajok: S. maritimus L., – palustris L., – tenerrimus L.
Mulgedium sonchifolium Vis. et Panè. l. az előbbi alcsoportban.
Pongyola pitypang.
Taraxacum officinale Wigg. – (Barátfej, barátfű, békavirág, bimbófű, czikória, gyermeklánczfű, kákics, kutyatej,
oroszlánfog, papvesszeje, pimpó, pipevirág, pimpompápom, sárvirág, tejesfűvirág. – Term. r.: Fészkesek.
Compositae.) – 50. t. 1. k. Évelő. 2–30 cm. Bőven tejelő növény. Húsos gyökere mélyen hatol a földbe;
tőkocsánya csöves. Levele mind tőlevél; mind puha, fényes, kaczuros, öblösen fogazott sőt lehet ép is. Fészke
magános, aranyszin-sárga. Külső fészekpikkelyei hamar lehajolnak. Terméskéi hosszúcsőrűek; a csőr végén
szétterülő bóbitával. Terem mezőkön, legelőkön, mindenféle füves helyen az egész országban. Van számos
fajtája. 3–10, sőt enyhe télen egész éven keresztül.
Más honi fajok: T. corniculatum (Kit.) DC., – leptocephalum Rchb., – nigricans (Kit.) Rchb., – paludosum
(Scop.) Kern., – serotinum (W. et K.) Poir. – tenuifolium Hoppe.
Közönséges nyúlparéj.
Chondrilla juncea L. – (Apró katáng, bajuszczímnyelvű fű, daruláb (fiatal hajtásai), disznókék, erősítő fű,
kakics, káka, pápalátófű, porczogó saláta, szeretetre hajtó fű. – Term. r.: Fészkesek. Compositae.) – Évelő. 60–
120 cm. Szára erősen ágas és kemény sertéktől többnyire szúrós. Tőlevelei szálasak vagy lándsásak, rendesen
épek; a legfelsők keskenyszálasak. Fészke keskenyhengeres; virága sárga; a termés ötbordájú, csőre öt lándsás
tüskével. Terem parlagokon, útak szélén, szikár dombok oldalain, a legészakibb vármegyék kivételével, az
352
NÖVÉNYEK.
Kőfali saláta.
Lactuca muralis (L.) Fres. – (Kőfali, porczogó saláta, sebfű, tolvajfű. – Term. r.: Fészkesek. Compositae.) –
Évelő. 60–90 cm. Szára tejelő, kopasz; bugája laza, szétberzedt; minden ágon 4–5 fészek fejlődik. Alsó levelei
lantalakúak, szárnyasan hasogatottak, szögletes karéjokkal. A felsők a nyélen lefutók és nyilas alappal
353
NÖVÉNYEK.
szárölelők. Fészkei kicsinyek, hengeresek, ötvirágúak. A termés világosbarna; csőre rövid. Terem erdőkben,
gyepükben, irtásokban az egész ország hegyvidékén, helyenként még az Alföldön is. 7–8.
Mérges saláta.
Lactuca virosa L. – (Disznósaláta, pokolfű. – Term. r.: Fészkesek. Compositae.) – 50. t. 3. k. Áttelelő egyéves.
Kétéves. 60–150 cm. Tejelő növény, undorító szaggal. Szárlevelei vízszintesek, hosszúkás-tojásalakúak,
visszájokon a középéren tüskések. Alsó levelei igen nagyok, egyszerűek, nyélbe keskenyedők; a középsők
szárnyasan hasadtak. Virágzata bugaszerű; virága sárga. Termése fekete, szegélye ránczos, csőre fehér és olyan
hosszú, mint a termés alsó része. Orvosi és mérges növény. Több helyről említik az irodalomban, de ezek az
adatok valószinűleg mind tévesek és ez a növény nem terem hazánkban. 7–8.
Keszeg saláta.
Lactuca Scariola L. – (Keserű vadsaláta, sárgicska. – Term. r.: Fészkesek. Compositae.) Áttelelő egyéves.
Kétéves. 60–125 cm. A szárlevelek lemeze merőlegesen áll, nyilas alappal szárölelő; az alsók többnyire öblösen
kaczurosak és tüskésen sertések. Bugája kúpalakú, bókoló ágakkal. Virága halványsárga. Tejelő növény.
Termésének szemes része körülbelül olyan hosszú, mint a csőre. Terem köves parlagokon, folyók és útak
mentén az egész országban. 7–10.
Fejes saláta.
Lactuca sativa L. – Konyhakerti növény.
Más honi fajok: L. Chaixii Vill. (sagittata W. et K.), – perennis L., – quercina L., – saligna L., – viminea (L.)
Presl.
II. A virág, illetőleg a termés nem bóbitás.
354
NÖVÉNYEK.
Közönséges bojtorján-saláta.
Lapsana communis L. – (Czérnaágú válúpikk, kutyasaláta vagy kutyazöld, gyatramál. – Term. r.: Fészkesek.
Compositae.) – Egyéves. 20–120 cm. Alsó levelei lantalakúak, tojásalakú oldalkaréjokkal és igen nagy végső
karéjjal; a felső levelei kisebbek és keskenyebbek. Kevésvirágú apró fészkei vékony kocsányokon fejlődnek
laza fürtben. Virága sárga. Tenyészik mívelt talajon, erdőkben, gyepükben, főleg a széleken az egész országban.
6–9.
Mirigyes virágzatú eltérése a Lapsana glandulosa Wierzb., mely a keleti és déli hegyvidéken fordul elő; ritkább.
Erdei csigakél.
Aposeris foetida L. – (Bojog, büdös bojtorján, büdös zörgőfű, csigakék; magőr, bűzmál. – Term. r.: Fészkesek.
Compositae.) – Évelő. 5–30 cm. Tőkéje csonkavégű. Szára leveletlen. Rózsában álló tőlevelei ékformán
keskenyednek, kaczurosak. Szára egyfészkű; fészke 6–10 pikkelylevelű, melyek termésben csúcsukon
összecsavarodnak; virágai sárgák. Termése öterű. Minden része kellemetlen szagú. Terem árnyas erdőkben,
főleg bükkösekben, hazánk keleti felének a hegyvidékén (Sáros vármegyétől). 7–8.
B) Csöves-virágúak. Tubuliflorae.
A fészek minden virágának pártája csöves; a növényekben tejnedv nincsen.
I. A vaczok lapos, domború vagy homorú; valamennyi virágát a fészekpikkelyek közösen fogják körül.
Sáfrányos szeklicze.
Carthamus tinctorius L. – (Bogács sáfrány, fattyú sáfrány, magyar pirosító, pór-, tót-, vagy vadsáfrány,
szeliczke. – Term. r.: Fészkesek. Compositae.) – Egyéves. 50–120 cm. Szára fehéres, felső részében ágas és
minden ág végén egy-egy jókora fészek fejlődik. Levelei egyszerűek, tüskésen fogasok. Fészkét nagy
355
NÖVÉNYEK.
fészekpikkelyek körítik. Virága narancsszinű, végre piros. Termése fehéres, kopasz; bóbitája nincsen. Hazája
állítólag Egyiptom. Népünk sok helyt termeszti és pirosra (carthamin) festenek vele. Sáfránynak is használják.
7–8.
Vad szeklicze.
Carhamus lanatus L. – (Gordon, sárga tövis, szamár- vagy tótsáfrány. – Term. r.: Fészkesek. Compositae.) –
Egyéves. 20–60 cm. Szára valamint hasogatott, tüskés levelei pókhálósak is, mirigyesek is. Virágai sárgák;
fészkei a szárlevelekhez hasonló pikkelyekkel vannak körítve. Középső terméseinek szőrbóbitájuk van. Terem
napos, szikár domblejtőkön, utak, árkok szélén, a Kárpátok déli lejtőitől az egész országban szórványosan. Az
Alföldön elég ritka; inkább szélén és keleten gyakoribb. 7–8.
Fekete üröm.
Artemisia vulgaris L. – (Anyafű, féregmag, füvek anyja, kálomista tapló, mátrafű, Szent-János füve v. öve,
tapló, veres üröm. – Term. r.: Fészkesek. Compositae.) – 53. t. 6. k. Évelő. 80–120 cm. Alsó levelei nyelesek, a
nyelek töve füles, különben szárnyasan hasogatottak, szeleteik lándsásak, felső lapjokon sötétzöldek, fényesek;
visszájukon fehér molyhosak. Fészkei gazdag virágú bugát képeznek. A fészekpikkelyek külseje molyhos, a
vaczok csupasz; a virágok színe sárgás. Terem utak szélén, parlagokon, munkált talajon az egész országban. 8–
9.
Mezei üröm.
Artemisia campestris L. – (Homoki v. mezei cziprus v. seprő. – Term. r.: Fészkesek. Compositae.) – Évelő.
Cserje. 30–60 cm. Szára többnyire piros, terebélyes és bugás ágú. Levelei 2–3-szor szárnyasan hasogatottak,
eleinte selymesek, később kopaszok. Fészkei tojásalakúak, vörösesbarnák, kopaszok. Terem szikár dombokon,
utak szélén az egész országban. 7–8.
356
NÖVÉNYEK.
Fehér üröm.
Artemisia Absinthium L. – (Bárány-, hegyi, patikai v. pusztai üröm, kálvinista tapló, nesétfű. – Term. r.:
Fészkesek. Compositae.) – Évelő. 60–120 cm. Az egész növény selymes, szürke. Levelei 2–3-szor szárnyasan
hasogatottak, szeletei keskeny lándsásak. A levélnyelek fületlenek. Fészkei gazdagvirágú összetett bugában
állnak, bókolók; fészekpikkelyeinek a külseje molyhos, a vaczok szőrös; virágai élénk aranyszin-sárgák. Terem
utak mentén, parlagokon, szőlők körül az egész országban. 7–9.
Átható fűszeres illatú, keserű anyagánál fogva orvosi növény. Ürmösbort és más élvezeti italt (abszint)
készítenek vele.
Bárány üröm.
Artemisia pontica L. – (Kis, olasz v. római üröm. – Term. r.: Fészkesek. Compositae.) – Évelő. 25–80 cm.
Taraczkot hajt. Levelei kétszer szárnyasan hasogatottak, nyelük tövén fülesek. Az egész növény fehér molyhos.
Virága veresessárga, vaczka meztelen. Erős fűszeres illata van. Terem szikár dombokon, szikes mezőkön,
temetőkben szórványosan az egész országban. Helyenként ültetik is. 8–10.
Seprős üröm.
Artemisia scoparia W. et K. – (Homokseprő, torzlófű. – Term. r.: Fészkesek. Compositae.) – Kétéves. 25–60
cm. Szára kórós, magános, igen ágas, gyéren szőrös, vagy kopasz. Levelei 2–3-szor hasogatottak, fiatalon
selymesek. Zöldes fészke gömbölyű és bókoló. Terem szikár, köves vagy homokos pusztákon szórványosan az
egész országban; helyenként közönséges. 7–10.
Más honi fajok: A. austriaca Jacq., – Baumgarteni Bess., – camphorata Vill., – salina Willd., – saxatilis W. et K.
Ékes vasvirág.
Xeranthemum annuum L. – (Papiros-virág, polyva-virág, szalma-virág. – Term. r.: Fészkesek. Compositae.) –

Egyéves. 25–50 cm. Szára többnyire tövétől ágas és az egész növény, kivált a levelek fonáka selymes v. fehér
molyhú. Lándsás levelei épek. Fészkei félgömbösek. Belső fészekpikkelyei sziromlevelekre emlékeztetnek, szép
pirosak és szétterülők; nagyok. A termés csúcsán fejlődő öt pikkely olyan nagy, mint maga a termés. Terem
szikár, napos domblejtőkön, vasuti töltések szélén az egész országban. Csak a legészakibb vármegyékben nem
fordul elő. 6–7.
Más honi faj: X. cylindraceum Sibth. et Sm.
357
NÖVÉNYEK.
Fehérhátú bérczlapú.
Adenostyles Alliariae (Gouan) Kern. – (Bojtika, kákolya, potying, bérczkalap. – Adenostyles albida Cass.,
albifrons L. fil. – Ternl. r.: Fészkesek. Compositae.) – Évelő. 60–150 cm. Szára göndör szőröktől pelyhes.
Levelei széles szíves tojásalakúak vagy kerekdedek; durván és egyenetlenül fűrészesek; a felsők nyele rendesen
füles; visszájok többé-kevésbé fehérmolyhú. Fészke 3–8, de rendesen 4 virágú. Virágai élénkpirosak, ritkábban
fehérek. Terem sziklás, nedves erdőkben, főleg a magasabb hegyvidék bükköseiben. Az 5–6 virágú eltérésének
külön neve is van: Adenostyles Kerneri Simk. 7–8.
Más honi faj: A. orientalis Boiss. (nagyobb fészkei 12 virágúak), a keleti havasokon; ritka.
Havasi mirigy-lapú.
Homogyne alpina (L.) Cass. – (Termekör, bérczlapú, tűzlapú. – Term. r.: Fészkesek. Compositae.) – Évelő. 15–
35 cm. Hosszú nyelű levelei szíves alapból vese alakúak; szélük csipkésen fogasok; fonákukon sokszor lilásak,
az erek mentén puhaszőrűek; különben kopaszok. Fészekpikkelyei bíborszínűek, virágai sárgásak. Terem
nyirkos erdőkben, erdők tisztásain, a Kárpátok összes magasabb hegységein. 6–7.
358
NÖVÉNYEK.
Közönséges acsalapú.
Petasites hybridus (L.) G. M. Sch. – (Kalapfű, kalapos szatyú, mirigyfű, nagy édes lapú, kalaplapú. – Petasites
officinalis Mönch. – Term. r.: Fészkesek. Compositae.) – Évelő. 15–30, végre termésben egész 90 cm. Levelei
szívesek, egyenetlenül fogasok, fonákukon szürke molyhuak; később fejlődnek ki mint a virágok és a nyár
folyamán igen nagyra nőnek; 4 dm.-nyi szélességet is elérhetnek. Számos fészke megnyúló, elég tömött fürtöt
képez. Virágai szennyespirosak vagy pirosas-fehérek. Van tisztán porzós és tisztán termős virágú példány is. Az
olyan virágokban, melyekben csak termő fejlődött, a bibeszál elágazásai félhengeresek; az olyanokban,
melyekben porzók is vannak, a bibeszál ágai kihegyezett tojásalakúak. Tenyészik patakok szélén, árkokban, az
Más honi fajok: P. albus (L.) Gärtn., – Kablikianus Tsch., – niveus (Vil.) Baumg.
Közönséges sédkender.
Eupatorium cannabinum L. – (Foghagymaszagú fű, keresztes bodza, királyné aszszony káposztája,

Kunigundafű, májgyógyítófű, pakócza, paszkoncza, vízigyopár, vízikender. – Term. r.: Fészkesek. Compositae.)
– Évelő. 50–150 cm. Kissé pelyhes levelei rövid nyelűek, 3–5 felé osztottak, lándsás, fűrészes hasábokkal;
visszájokon mirigyesek. Fészkei sátorozó tömött fürtben állanak; murvái fedelékesek. Virágai halvány
bíborszinűek. Illata az almáéra emlékeztet. Terem árkokban, utak és vízerek szélén, nedves réteken az egész
országban. 7–9.
359
NÖVÉNYEK.
Homoki bársonyvirág.
Helichrysum arenarium (L.) DC. – (Aranyvirágú vagy fövenyes gyopár, homoki tündök, sárga gyopár, sárga
szalmavirág. – Term. r.: Fészkesek. Compositae.) – 53. t. 1. k. Évelő. 10–39 cm. Az egész növény fehér
molyhos. Rendszerint több szár nő együtt csomóban. Tőlevelei hosszúkás visszástojásalakúak, lándsásak, felső
szárlevelei keskenyek. Fészkei gömbölyűek, aranyszínsárgák. Minden virágban van porzó is, termő is.
Gallérlevélkéi czitrom- vagy kénszínsárgák, ritkán narancsszinüek. Homokpusztáink szép és ritka növénye.
Tenyészik az északi Kárpátok déli lejtőitől szórványosan az egész országban. 7–9.
Más honi faj: H. italicum (Roth.) Guss. (Fiume m.).
Kétlaki macskatalp.
Antennaria dioica (L.) Gärtn. – (Csábfű, drágulob, gyapjasfű, kis egérfülfű, macskatalpfű, papirvirág, parlagi
gyopár, szőrösfű, hegyi gyopár – Gnaphalium dioicum L. – Term. r.: Fészkesek. Compositae.) – 53. t. 2. k.
Évelő. 8–25 cm. Gyökerező indákat hajt. Az egész növény fehér molyhú. Tőlevelei lapiczkásak. Szárlevelei
keskenyek. Számos fészke sátorozó bugát képez. Virágai fehérek vagy rózsaszinűek, kétlakiak, vagyis egy-egy
növényen mindig vagy csak porzós, vagy csak termős virágok fejlődnek. Terem száraz, szikár legelőkön, gyepes
helyeken, az egész ország hegyvidékén: 5–8.
Más honi fajok: A. carpatica (Whlbg.) Bluff et Fing.
Havasi hófehérke.
Leontopodium alpinum Cass. – (Galléros vagy sugáros gyapár vagy gyopár, havasi gyopár, szemenik-virág,
csillagvirág. – Gnaphalium Leontopodium Scop. – Term. r.: Fészkesek. Compositae.) – Évelő. 2–20 cm. Szára
és levele sűrűn molyhos. Zöldes-sárga virágai sűrű ernyőbe vannak egyesítve, melyet több, molyhos és
csillagosan álló fészekpikkely körít. Terem a Kárpátok havasi és havasalji tájain, mészsziklákon. A turisták
legkedvesebb virága. 7–9.
360
NÖVÉNYEK.
Erdei gyopár.
Gnaphalium sylvaticum L. – (Term. r.: Fészkesek. Compositae.) – Évelő. 20–40 cm. Vesszős szára fehér
molyhú. Tőlevelei hoszszúnyelűek, lándsásak; szárlevelei fölfelé mindig kisebbedők, gyakran mindkét lapjokon,
fonákukon azonban mindig molyhosak. Fészkei kicsinyek, hengeresek; a levelek hónaljában fejlődve hosszú
leveles fűzért képeznek. Virágai sárgás-fehérek. Terem erdőkben, az egész ország hegyvidékén. 7–8.
Iszapi gyopár.
Gnaphalium uliginosum L. – (Rókafark. – Term. r.: Fészkesek. Compositae.) – Egyéves. 8–20 cm. Tövétől
erősen és berzedten ágas. Levelei keskeny lándsásak. Fészkei az ágak végén csomókban fejlődnek és hosszú
levelektől vannak körülfogva. Virágai sárgás-fehérek. Terem parlagokon, mívelt talajon, kivált nedves
homokon, tócsák szélén, szórványosan az egész országban. 6–10.
Halavány gyopár.
Gnaphalium luteoalbum L. – (Term. r.: Fészkesek. Compositae.) – Egyéves. 10–40 cm. Szára egyszerű vagy
tövön és felül ágas. Levele félig szárölelő; az egész növény szürkén molyhos. Fészkei az ágak végén leveletlen
csomókban állanak. Fészekpikkelyei halvány szalmaszin-sárgák. Pusztai növény, mely főleg nedves, homokos
laza talajon, többnyire sereg számra terem. 7–10.
Más honi fajok: G. norvegicum Gunn., – supinum L.
Német penészvirág.
Filago germanica L. – (Fonalfű, két-két ágú-, vagy német gyopár, moholyfű, nyuláng, pamár, parlag gyapja. –
Gnaphalium canescens Jord. – Term. r.: Fészkesek. Compositae.) – Egyéves. 15–30 cm. Az egész növény
molyhos. Szára villaszerüen ágazik el és minden ág végén 20–30 fészekből álló csomó képződik. Gyakran a
virágzat tövéből ismét 2–3 ág ered, melyek mindenike szintén fészek csomókban végződik. Fészke halvány
361
NÖVÉNYEK.
sárga vagy barna. A fészekpikkelyek kopaszok, ormósak, szálkában végződnek, éréskor nem berzednek szét.
Terem szikár dombokon, utak szélén az egész országban. Az Alföldön ritka. 7–8.
Gyepi penészvirág.
Filago arvensis L. – (Mezei vagy parlagi gyopár, paczérkafű. – Term. r.: Fészkesek. Compositae.) – Egyéves.
15–25 cm. Az előbbihez hasonló, de karcsú és fürtösen v. bugásan ágas. Ágai egyenesek, csaknem füzéresek, a
szár végén mindig rendetlenül állók. Csomói csak 3–10 fészekből vannak összetéve. Pikkelyei nem ormósak és
éréskor csillagosan szétberzedők. Terem parlagokon, szikár mezőkön az egész országban. 7–8.
Más honi fajok: C. apiculata Sm. (lutescens Jord.), – montana L.
Terepély bábakalács.
Carlina acaulis L. – (Angol bogács, disznótövis, Károly bogács, molyhos körfény, ördögoldal, tövisrózsa, vad
articsóka. – Term. r.: Fészkesek. Compositae.) – Évelő. Szára igen rövid. Hosszú szárnyasan hasogatott és igen
tüskés levelei, a földön elterülve igen nagy levélrózsát képeznek. Középen van széles nagy virágzata. Belső
fészekpikkelyei ezüstfehérek és napfényben sugarasan kiterülők. A csésze a termésen szegélyt alkot, melynek
10–11 pikkelye 5–11 sertébe megy át. Terem szikárabb kövesebb mezőkön. kivált a magasabb hegyvidéken. Túl
a Dunán is tenyészik (Vasmegyében). 7–8.
Kifejlődött szárú alakja a Carlina alpina Jacq. Terem hazánk keleti havasain.
Molyhos bábakalács.
362
NÖVÉNYEK.
Carlina vulgaris L. – (Term. r.: Fészkesek. Compositae.) Kétéves. Áttelelő egyéves. 15–50 cm. Szára felső
részében többnyire bugásan ágas. Levelei durvák, fogasok vagy szárnyasan hasadtak és igen tüskések. Fészkei
félgömbösek, pókhálós pikkelyekkel. A külső fészekpikkelyek rövidebbek mint a belsők, az utóbbiak
szalmaszinsárgák és sugarasak. A csésze a termésen keskeny szegélyt alkot, melynek 10 pikkelye 3–5 sertében
végződik. Terem szikár legelőkön, parlagokon az egész ország hegy- és dombvidékén. Helyenként az Alföldön
is (pl. Kecskemét). 7–8.
Más honi fajok: C. acanthifolia All., – brevibracteata Andrae., – corymbosa L., – simplex W. et K.
Közönséges bojtorján.
Arctium Lappa L. – (Bozogáncs, édes, keserű-, nagy-, széles lapú. – Lappa major Gaertn., officinalis All. –
Term. r.: Fészkesek. Compositae.) – Kétéves. 1–1·5 m. Alsó levelei igen nagyok (45–50 cm. h. és 25–30 cm.
sz.). Fészkei sátorozók; fészekpikkelyei nem pókhálósak, árszerűek és kampósan hátragörbülők. Az egész
fészek könnyen kapaszkodik a ruhába vagy állatok szőrébe, és ily módon terjeszti a magot. Virága bíborveres.
Terem utak szélén, parlagokon az egész országban. 7–9.
Pókhálós bojtorján.
Arctium tomentosum Mill. – (Lappa tomentosa Lam. – Term. r.: Fészkesek. Compositae.) – Kétéves. 1–1·5 m.
Az előbbihez nagyon hasonló, de fészekpikkelyei pókhálósan molyhosak; csak a külső pikkelyek kampósak, a
belsők egyenes szálkában végződnek. Virága bíborveres. Terem hasonló helyeken, főleg a domb és
hegyvidéken. Az Alföldön ritka. 7–9.
Más honi fajok: A. minus Bernh., (Lappa minor DC.) – ambiguum Èelak (Lappa × tomentosum), –
subracemosum Simk. (Lappa × minus).
Bókoló bogács.
363
NÖVÉNYEK.
Carduus nutans L. – (Konya bogáncs. – Term. r.: Fészkesek. Compositae.) – 51. t. 1. k. Kétéves. 50–120 cm.
Levelei a száron lefutók, igen tüskések és mélyen szárnyasan hasadtak; hasábjai csaknem tenyeresen háromfelé
osztottak. Bíborszinű fészkei nagyok, magánosak; molyhos, de nem czafatos kocsányokon bókolók.
Fészekpikkelyei többnyire pirosasak; a középsők tojásdad alapból ár módjára kihegyesedők és hegyük szög alatt
visszahajlik. Illata pézsmára emlékeztet. Terem legelőkön, parlagokon, utak szélén az egész országban. 6–10.
Horgas bogács.
Carduus hamulosus Ehrh. – (Term. r.: Fészkesek. Compositae.) – Kétéves. 50–100 cm. Levelei fonákukon
zöldek, csaknem kopaszok, vagy pókhálósan molyhosak. Felső levelei feltűnően megrövidülnek és mint
levélrongyok szárnyassá teszik a hosszú kocsányokat. Fészekpikkelyei keskenyszálasak, a belsők kampósak.
Virágai bíborszinűek; fészke középszerű. Terem mesgyéken, utak, vasuti töltések mentén, az északi Kárpátok
déli lejtőitől az egész országban, de főleg a középvidéken; keleten már ritka. 5–7.
Patyolat bogács.
Carduus candicans W. et K. – (Ezüstszínű bogáncs. – Term. r.: Fészkesek. Compositae.) – Kétéves. 30–90 cm.
Levelének fonáka és a kocsánya, kivált a kocsány felső része fehérmolyhú. Fészke kisebb mint az előbbi fajé, és
karcsúbb; fészekpikkelyei egyenesek és szálkahegyűek. Virága bíborszinű. Terem napos dombokon hazánk
délkeleti hegyvidékén és Fiume mellett. 5–6.
Útszéli bogács.
Carduus acanthoides L. – (Akánt bogáncs. – Term. r.: Fészkesek. Compositae.) – Kétéves. 30–90 cm. Szára
terebélyes, sok fészkű; fészkei legalább részben csomósak. Szárlevelei lándsásak, szárnyasan hasogatottak,
visszájokon gyengén pókhálósak vagy meztelenek, durvák és erősen szúrósak. Kocsányai rövidek, tüskésen
szárnyasak. Terem utak szélén, legelőkön az egész országban. 6–10.
Más honi fajok: C. alpestris W. et K., – collinus W. et K., – crispus L., – de floratus L., – glaucus Baumg., –
Kerneri Simk., – lobulatus Borb., – Personata (L.) Jacq., – viridis Kern.
Lándsás aszat.
Cirsium lanceolatum (L.) Scop., – (Bárcs, dagáncs, farkastüske, fodorbogács, Krisztuslétra, szamárcsipke,
tövises aszott, haloványka. – Term. r.: Fészkesek. Compositae.) – 51. t. 2. k. Kétéves. 50–120 cm. Szára erős, a
lefutó levelek tüskés sallangjaitól szárnyas. Levelei szárnyasan hasogatottak, kéthasábú, tüskés karéjokkal; felső
lapjok érdes, visszájok pókhálósan molyhos. Fészkei többnyire magánosak, tojásalakúak, nagyok;
fészekpikkelyei elálló tüskében végződnek; virágai bíborszinűek. Terem mívelt talajon, legelőkön, parlagokon,
utak szélén az egész országban. 6–10.
Gyapjas aszat.
Cirsium Eriophorum (L.) Scop. – (Gyapjas bogács. – Term. r.: Fészkesek. Compositae.) – Kétéves. 100–160 cm.
Levelei szárölelők, de nem futnak le a száron; mélyen és szárnyasan hasogatottak és keskeny karéjaik erős
tövisben végződnek; felső lapjok szőröktől érdes, de zöld, visszájok fehér molyhú. Fészkei igen nagyok,
csaknem ökölnyiek; gömbölyűek; fészekpikkelyei lapiczkásan szélesedők, puha elálló tövisben végződők;
virágai bíborszinűek. Tenyészik patakok szélén, legelőkön, mesgyéken, utak szélén, az egész ország
hegyvidékén. Van több eltérése. 6–9.
364
NÖVÉNYEK.
Mocsári aszat.
Cirsium palustre (L.) Scop. – (Tavi bárcs. – Term. r.: Fészkesek. Compositae.) – Kétéves. 60–150 cm. Szárát a
lefutó levelek tüskés szélei teljesen beborítják. Alsó levelei egész 2 dm. hosszúak, keskenyek, gyéren
hasogatottak, számos fodros tüskés karéjjal. Mindkét lapjokon gyéren szőrösek és kékes-zöldek. Bíborszinű
fészkei csomókban fejlődnek. Terem nedves réteken, patakok szélén, az egész ország hegyvidékén, helyenként
az Alföldön is. 7–8.
Rövidfészkű bogács.
Cirsium brachycephalum, Juratzka. – (Term. r.: Fészkesek. Compositae.) – Kétéves. 60–140 cm. Szára alsó
részében megszakítás nélkül szárnyas, tüskés. Több fészkű mint az előbbi faj, és virágzata berzedt buga;
kocsányai pókhálósan szürkék. Fészekpikkelyei mind hosszú, sárga tövisben végződnek. Virágai lilaszinűek.
Terem az Alföld nádasainak a szélén, ártereken; vízállások szélén, a vetésbe is bemegy. Az északi
vármegyékben nem terem. 6–9.
Szártalan aszat.
Cirsium acaule (L.) All. – (Term. r.: Fészkesek. Compositae.) – Évelő. Szára rendkivül rövid, többnyire egy (2–
4) virágú. Levelei rózsában állnak, öblösen hasadtak, karéjaik tojásdad-szögletesek, csaknem háromfelé
hasadtak. Virágai bíborszinűek. Tenyészik száraz mezőkön, erdők szélén, a magasabb hegyi és havasalji tájon
északon és keleten. 7–9.
365
NÖVÉNYEK.
Halavány aszat.
Cirsium oleraceum (L.) Scop. – (Káposzta haloványka, szelid tövis. – Term. r.: Fészkesek. Compositae.) – 51. t.
3. k. Évelő. 50–150 cm. Levelei nem futnak le a száron, de füles alappal szárölelők. Az alsók szárnyasan
hasadtak, a felsők épek; valamennyi egyenetlenül tüskés és pillás, különben kopasz. Nagy sárgászöld
fészekpikkelyektől környezett fészkei csomókban fejlődnek. Virágai halavány sárgák. Terem árkokban. nedves
réteken, az egész ország hegyvidékén. 7–8.
Vetési aszat.
Cirsium arvense L. – (Aczat, aszott zsoltina, oszotka, zabtövis. – Term. r.: Fészkesek. Compositae.) – Évelő.
50–120 cm. Hosszú taraczkot hajt. Kissé lefutó levelei öblösen bevagdaltak és tüskésen pillásak. Számos fészke
szártetőző laza fürtben áll. A külső fészekpikkelyek tojásalakúak, rövid elálló tüskékkel. A virágok halvány-
pirosak vagy lilaszinűek. A bóbita elvirítás után a pártánál sokkal hosszabb. Egy-egy növényen vagy a porzók,
vagy a bibék szoktak elsatnyulni és a mennyiben főleg gyökérsarjak útján szaporodik, csoportosan jelenik meg
és nagyobb területeken gyakran vagy csak porzós, vagy csak termős példányokat lehet találni. Terem
parlagokon, vetésben, általában mívelt talajon az egész országban és nehezen irtható, káros gyom: 7–10.
Más honi fajok: C. Borbásii Freyn., – Boujarti Pill. et Mitterp., – Candolleanum Naeg., – canum (L.) MB., –
Erisithales (L.) Scop. – erucagineum DC., – furiens Grsb., – Haynaldi Borb., – heterophyllum All., –
pannonicum (L. fil.) Gaud., – pauciflorum Spr., – pungens Schur., – rivulare (Jacq.) Lk., – és sok keverék faj.
Puha hangya-bogács.
Jurinea mollis (L.) Rchb. – (Jurina, puha bogács. – Term. r.: Fészkesek. Compositae.) – Évelő. 40–80 cm. Szára
rendesen 1 (egész 3) fészkű; csak töve felé leveles. Levele felső lapján lekopaszodik, fonákán sűrűn fehér
molyhos; széle visszagyűrött; egyszerű lándsás, vagy fésüsen hasadt, ép, keskeny hasábokkal. Fészke nagy;
fészekpikkelyei gyapjasak; rövid tüskében végződő pikkelyei visszagörbülők. Virága bíborszinű. Termése
bibircses. Terem napos, köves vagy homokos, míveletlen területeken, szórványosan az egész országban; főleg a
dombvidéken. Az Alföld homokbuczkáin is előfordul kissé megváltozott külsővel. 5–6.
Más honi fajok: J. macrocalathia Koch., – transsylvanica (Spr.) Simk.
366
NÖVÉNYEK.
Imola búzavirág.
Centaurea Jacea L. – (Imola csüküllő, mezei pézsmavirág. – Term. r.: Fészkesek. Compositae.) – Évelő. 30–
100 cm. Levelei egyszerűek, lándsásak, épek, legfeljebb az alsók öblösen fogasak v. szárnyasan hasadtak,
zöldek. Virágai pirosak. Fészekpikkelyei sötétbarnák, tisztán észrevehető függelékkel, mely meglehetősen lapos
és a külső pikkelyeken czafatos. Termésén szőrbóbita nincsen. Terem réteken, legelőkön, gyepűk szélén az
ország északnyugati határvidékén. 6–10.
Magyar búzavirág.
Centaurea pannonica Heuff. – Évelő. Az előbbit más rokonfajokkal együtt az Alföldön helyettesíti; hasonlít is
hozzá, de ágai vékonyabbak, vesszősek és minden részében pelyhes; továbbá pikkelyeinek függelékei
nagyobbak és halványabbak, mint az előbbi fajon. Alföldünk kissé nedves, szíkes v. homokos mezőin gyakori.
6–10.
Fekete búzavirág.
Centaurea nigra L. – (Term. r.: Fészkesek. Compositae.) – 55. t. 2. k. Évelő. 30–100 cm. Szára kemény, ágas.
Levelei lándsásak; a felsők épek, szárölelők, az alsók kissé fűrészesek v. öblösek. A fészekpikkelyek függeléke
fekete, mélyen és szárnyasan hasogatott; rojtjai még egyszer olyan nagyok, mint az ép középmező szélessége.
Virágai pirosak. E növény főleg Angliában terem; a hozzá hasonló Centaurea nemoralis Jord. Európa
középövének nyugati vidékein tenyészik; hazánkban azonban egyik sem fordul elő. 7–8.
Változó búzavirág.
Centaurea variegata Lam. – (Centaurea montana Auct. Hung. non L. – Term. r.: Fészkesek. Compositae.) –
Évelő. 5–60 cm. Gyökere nem gumós. Levelei épek vagy öblösen fogasak, zöldesszürkék, gyakran fehérek
selymesek; felső szárlevelei lefutók. A fészekpikkelyek függeléke egyenletesen, fésűsen czafrangos; czafatjaik
csaknem még egyszer akkorák, mint a fekete szegély és világos színűek. Virágai kékek, lila- vagy bíborszínűek.
Terem gyepükben, sziklás helyeken az egész ország hegyvidékén. 6–7. Nagyon változó. Hazánkban a következő
alakjai tenyésznek: C. axillaris Willd., – nana Baumg., – stricta W. et K., – transsylvanica Hayek.
Keskenypikkelyű búzavirág.
Centaurea stenolepis Kern. – (Term. r.: Fészkesek. Compositae.) – Évelő. 25–100 cm. Az egész növény többé-
kevésbbé pókhálósan molyhos. Levelei széles tojásalakúak, kihegyezettek. Fészke tojásalakú; fészekpikkelyei, a
legbelsőbbeket kivéve, lándsás-tojásdad alapból árszerűek, és tollasan szárnyas gerinczben végződnek, mely
függelék nem fut le a pikkelyek szélén és a függelékek nem is takarják egészen a szomszédos pikkelyeket.
Virága piros. A bóbita a termés hosszának egy hatodát teszi, de tisztán látható. Terem napos domboldalakon,
szőlők körül, gyepűkben az egész országban. Csak az ország legészakibb határvidékén nem fordul elő. 7–9.
Kék búzavirág.
367
NÖVÉNYEK.
Centaurea Cyanus L. – (Dődike, égi virág, kék virág, sukollat, vad pézsma, vetési csűküllő vagy imola. – Term.
r.: Fészkesek. Compositae.) – 55. t. 3. k. Egyéves. Áttelelő egyéves: 30–80 cm. Az egész növény szürke, felső
és középső levelei szálasak, épek, az alsók gyakran hasogatottak. A hosszában eres fészekpikkelyek függelékei
nem futnak le; vagy, ha lefutnak is, alig láthatók; a szélén lefutó függelékek háromszögűek. Virágai
lilássötétkékek, rózsaszínűek, vagy fehérek. Terem mívelt talajon főleg vetések között az egész országban.
Kertbe is ültetik. 6–7. elvétve őszszel is virít.
Közönséges búzavirág.
Centaurea micrantha Gmel. – (Centaurea Biebersteinii DC., australis. Panè. – Term. r.: Fészkesek.
Compositae.) – Kétéves. Évelő. 20–80 cm. Az egész növény többé-kevésbé szürke. Szára rendszerint fürtösen
ágas, sok fészkű. Levelei 1–2-szer szárnyasan hasogatottak, sallangjaik keskenyek. A fészek bögre alakú,
kisebbszerű. Fészekpikkelyei kiemelkedő hosszanti erekkel; a függelék mindenik oldalán 6–9 czafattal; a
középső mező barna-, vagy fekete folttal. Virágai pirosak. Bóbitája akkora mint a termés hosszának egy
harmada. Terem utak szélén, szikár mezőkön az egész országban. Csak a legészakibb határ vidéken nem fordul
elő. 6–10.
Ehhez a fajhoz hasonlít a Centaurea Tauscheri Kern., mely az Alföld homokos mezőin közönséges. 6–10.
Vastövű búzavirág.
Centaurea Scabiosa L. – (Sikkantyús csüküllő, pézsmafű. – Term. r.: Fészkesek. Compositae.) – 55. t. 1. k.
Évelő. 60–120 cm. Levelei egy-kétszer szárnyasan hasadtak; hasábok 0·5 cm.-nél rendszerint szélesebbek és
mindkét lapjokon érdesek. A virítás előtt gömbölyű fészkek hosszú kocsányokon fejlődnek. A fészekpikkelyek
kerekdedek, nem eresek, függelékük (a legbelsőket kivéve) háromszögű; szélesen lefutó, fekete szegélyök 1–2
mm. széles; szélök fésűsen czafatos. Virágai sötétpirosak. Terem szikár dombokon, réteken, gyepükben hazánk
nyugati határvidékén Zala vármegyétől Liptó vármegyéig. 7–8.
Egyebütt rokonfajok helyettesítik. Ilyen pl. a Centaurea Sadleriana Jka. (jajbunkó, jajkóró) és a Centaurea
spinulosa Roch.
A Centaurea Sadleriana Jka fészke belső pikkelyeinek függeléke száraz hártyás és közepe fekete. Terem
Alföldünk középtáján. 7–9.
A Centaurea spinulosa Roch. fészekpikkelyének függeléke nagyon keskenyen fut le és kivált az alsó pikkelyek
legalább 2 mm. hosszú tövisben végződnek. Hazánk keleti részében. 7–9.
Gyászos búzavirág.
Centaurea atropurpurea Willd. – (Csigavérszinű csüküllő. – Centaurea atropurpurea W. et K. – Term. r.:

Fészkesek. Compositae.) – Évelő. 75–200. cm. Az egész növény többé-kevésbbé molyhos. Levelei egy-kétszer
szárnyasan hasogatottak. Fészkei igen nagyok, 2·5 cm. hosszúak, 2 cm. átmérőjűek. Virágai fekete
bíborszínűek. A fészekpikkelyek függeléke sötétbarna; az alsóké megnyúlt háromszögű, a felsőké kerekded; az
alsóbbak fésűsen, de ritkásan czafrangosak; a czafatok fehérek, a felsők sűrűn és barnán czafrangosak.
Tenyészik szikár, napos dombokon hazánk délkeleti hegyvidékén. 7–9.
368
NÖVÉNYEK.
Sáfrányos búzavirág.
Centaurea, solstitialis L. – (Nyári, sáfrányvirágú csüküllő, sulyomkóró. – Term. r.: Fészkesek.) – Kétéves. 30–
80 cm. Az egész növény pókhálósan molyhos. Felsőbb levelei keskeny lándsásak, a szárra futók. Fészkei
369
NÖVÉNYEK.
hosszabb ágakon magánosak. A fészekpikkelyek szárnyasan hasadt tövisben végződnek; a középső pikkelyek
közbülső tövise 2 cm.-nél hosszabbra is nőhet és csak a legfelsők függeléke száraz hártyás. Aranyszínű
sziromlevelei nem mirigyesek. Bóbitája a terméskénél hosszabb. Terem árkok, utak szélén, parlagokon
szórványosan az egész országban. Csak az északibb vármegyékben nem tenyészik. 7–9.
Sulymos búzavirág.
Centaurea Calcitrapa L. – (Legelői vagy úti sulyomkóró, csillagbogácskóró, sulymos csüküllő. – Term. r.:
Fészkesek. Compositae.) – Kétéves. 15–60 cm. Igen ágas. Levelei hasogatottak, nyeletlenek, de nem futnak le a
száron; karéjaik hegyesek, szúrósak. Oldalsó fészkei csaknem kocsánytalanok. Virágai pirosak, lilaszinűek,
vagy fehérek. Fészekpikkelyei szárnyasan osztott, igen erős és szúrós tövisben végződnek. Termésének nincsen
bóbitája. Terem legelőkön, szórványosan hazánk déli felében. 7–9.
Más honi fajok: C. Adami Willd., – alpestris Hegetschw., – arenaria MB. [banatica Kern. Jankaeana Simk. (?)],
– banatica Roch. (Rocheliana Heuff.) – carpatica Porc. (radnensis Simk.), – iberica Trev., – induruta Jka., –
Kotschyana. Heuff (Heuffelii Rchb.), – macroptilon Borb., – mollis W. et K. – nigrescens Willd., – orientalis L.,
– oxylepis Wimm. et Grab., – phrygia L. (austriaca Willd.). – pinnatifida Schur., – plumosa Lam. (nervosa
Willd.), – Reichenbachioides Schur., – Rhenana Borb. (paniculata L. pr. p.), – rotundifolia Bartl., – rupestris L.
(collina Pers.), – ruthenica Lam. (Schwarzenbergiana Schur.),- Simonkaiana Hayek. (trichocephala Simk. non
MB.), – trinervia Steph., – triniaefolia, Heuff. A keverékfajok közűl említhetők hazánkból: C. austriacoides
Wol. (Jacea × phrygia), – Csatói Borb. (spinulosa × atropurpurea), – hemiptera Borb. (Rhenana × solstitialis), –
Ludovici Borb. (Sadleriana × orientalis), – Perlakyana Borb. (Sadleriana × orientalis), – spuria Kern. (stenolepis
× pannonica).
Áldott bárcs.
Cnicus benedictus L. – (Áldott haloványka, áldott fű, pápafű. – Term. r.: Fészkesek. Compositae.) – Egyéves.
25–35 cm. Berzedten ágas. Levelei öblösen fogasok; fogai szálkahegyűek. Fészkének belső pikkelyei
370
NÖVÉNYEK.
pókhálósak, ágas tüskében végződők. Virágai sárgák, sötét sávokkal. Terméskéje hengeres, kétsoros bóbitával.
Helyenként ültetik és el is vadul. 6–7.
Festő fűrészfű.
Serratula tinctoria L. – (Fogaslevelű fű, soltina, zsoltina. – Term. r.: Fészkesek. Compositae.) – 51. t. 4. k.
Évelő. 30–100 cm. Alsó levelei többé-kevésbbé szárnyasan hasadtak vagy lantalakúak; a felsők egyszerűek,
élesen fűrészesek. Fészkei szártetőző ernyőszerű fürtben fejlődnek. Virágai bíborszinűek. A bóbita belső szálai
hosszabbak, valamennyi apró fogacskáktól érdes. Terem kissé nedves réteken, gyepükben, erdők szélén az egész
országban. Levelét régebben sárga festék készítéshez használták. 7–8.
Más honi fajok: S. nitida (W. et. K.) Fisch., radiata (W. et K.) MB. – Wolffi Andrae.
Közönséges szamárbogács.
Onopordon acanthium. L. – (Csúcsúd-rúzsa, fehérhátú tövis, gordon, lógordon, mácsonya, szamárlapú, szőrös
vagy szöszös bogácskóró, töviskes lapú. – Terrn. r.: Fészkesek. Compositae.) – Kétéves. 80–150 cm. Lefutó
levelei széles tüskés szárnyakat képeznek a szárán. Levelei öblösen fogasok, vagy szárnyasan hasadtak, igen
tüskések, pókhálósan és sűrűn molyhosak. Fészkei nagyok, gömbösek; virágai bíborszínűek, fészekpikkelyei
szétberzedők. Terméske négyszögletű, bóbitája még egyszer olyan hosszú mint a termés. Terem parlagon, utak
II. A vaczok gömbszerű; minden virágnak pikkelyekből álló külön burka van, vagyis a fészkek egyvirágúak,
melyek gömbös fészekké egyesültek.
Rutén szamárkenyér.
Echinops ruthenicus MB. – (Farkasalma, forgács birka, labdaborz, labdatövis. – Term. r.: Fészkesek.
Compositae.) – Évelő. 25–80 cm. Szára barázdált és, mint a levelek fonáka, ezüstös molyhú. Levelei kétszer
szárnyasan hasadtak; szinükön zöldek, kopaszok. Virágzata nagy, gömbös, 4–6 cm. átmérőjű. Külső murvái
371
NÖVÉNYEK.
serteneműek, csak félakkorák mint a kissé ametisztszinű, ormós és szélökön sertés belső murvák. A párta kék,
csöve mirigyes. Terem szikár, homokos sziklás helyeken, futóhomokon hazánk közép és délkeleti részében. A
futóhomokot kötik vele (pl. a temesi homokpusztán). 7–9.
Más honi fajok: E. banaticus Roch. – commutatus Jur. – setaceo fimbriatus Andrae. – multiflorus Lam. (Auct.
Hung. non L.) – Ritro L., – sphaerocephalus L.
C) Sugaras-virágúak. Radiatiflorae.
A fészek karimáján álló virágok, a sugárvirágok pártája nyelves, a vaczok középső részén levőké, a
korongvirágoké csöves. Tejnedvök nincs.
1. A fészek vaczka pelyvaszőrös.
Nemes pipitér.
Anthemis nobilis L. – (Álszékfű, álszikfű, egyptomi, illatozó, olasz, v. római székfű, maromka, nemes montika,
poczvirág. – Term. r.: Fészkesek. Compositae.) – 54. t. 4. k. Évelő. 15–30 cm. Szára rendszerint lecsepűlt.
Levelei keskeny sallangokra vannak hasogatva. Csöves virágai sárgák, a nyelvesek fehérek. Vaczka kevéssé
megnyílt, kúpos; a csúcsán hártyás, lándsás és tompa pelyvákkal. Helyenként kertbe ültetik és lakások körül el is
vadul. 7–8.
Parlagi pipitér.
Anthemis arvensis L. – (Term. r.: Fészkesek. Compositae.) – Egyéves. Áttelelő egyéves. 15–40 cm. Szára
tövétől ágas. Levelei hasogatottak, szeletei keskeny lándsásak, szálkahegyűek. Nyelves virágai fehérek:
fészekpikkelylevelei elvégre hegyükkel visszagörbülők; vaczka kikúposodó, pelyvái hegyesek. Termése 4
szegletű, ránczolt, hártyás koronával. A növény lehet csaknem kopasz és lehet sűrűn szőrös. Szőrös alakját
JANKA V. Anthemis Haynaldi-nak nevezte. Terem mivelt talajon, parlagokon az egész országban. 5–10.
372
NÖVÉNYEK.
Rutén pipitér.
Anthemis ruthenica MB. – (Term. r.: Fészkesek. Compositae.) Egyéves. 15–30 cm. Az egész növény berzedő
szőröktől szürkén molyhos, különben az előbbihez hasonló. Csöves virágai teltsárgák, a nyelvesek fehérek. A
vaczok pelyvái visszás tojásalakúak, csúcsukon fogasak, merev szálkahegyben végződők és a csöves virágoknál
rövidebbek. A külső terméskék hártyás szegélye rendesen ferdén lemetszett. Illata fűszeres. Terem szikár,
homokos mezőkön, sziklás, köves talajon az egész országban; csak a legészakibb vármegyékben hiányzik. 5–8.
Kárpáti pipitér.
Anthemis carpatica W. et K. – (Tátrai montika. – Term. r.: Fészkesek. Compositae.) – Évelő. 5–15 cm. Szára
rendesen egyszerű és egyfészkű. Levele egyenetlenül hasogatott: szeletei keskeny lapiczkásak. Nyelves virágai
fehérek, a középsők sárgák, a fészekpikkelyek szegélye széles és fekete. A vaczok pelyvái rojtos szélűek. Terem
hazánk kelet-vidéki havasain. 7–8.
Nehézszagú pipitér.
Anthemis Cotula L. – (Büdöske, büdös montika, büdös szikfű, ebkapor, vad pipitér, vad székfű. – Term. r.:
Fészkesek. Compositae.) – Egyéves. 15–50 cm. Szára kopasz, de mirigyes foltoktól tarka; ezek dörzsölésre
undorító szagot kölcsönöznek a növénynek. Levélszeletei fonalszerűek, de nem fésűsek. Középső virágai
sárgák, a szélső nyelves virágok fehérek. Vaczka kúpos; tömötten álló pelyvái sertések. Termése hengeres és
rücskös. Terem parlagokon, mesgyéken, főleg lakások közelében az egész országban. 6–9.
373
NÖVÉNYEK.
Festő pipitér.
Anthemis tinctoria L. – (Ökörszem. – Term. r.: Fészkesek. Compositae.) Kétéves. Évelő. 15–60 cm. Szára
merev és kevés fészkű és levelei fésűsen hasogatottak. Fészkének nyelves és csöves virágai is sárgák. Vaczka
félgömbös; pelyvái keskenyrhombosak, szálkába hegyesedők. Terem napos, sziklás lejtőkön, szőlők parlagain,
gyepűk szélén az egész ország hegy- és dombvidékén. Az Alföldön ritka. 6–10.
Más honi fajok: A. austriaca Jacq., – macrantha Heuff, – montana L., – Triumfetti All.
Közönséges cziczkafark.
Achillea Millefolium L. – (Borbolya, cziczkafarka, cziczkafarkkóró, egérfarka, egérfarkúfű, egérfarkú cziczkóró,

patikai ezerlevelűfű, pézsmatő, pulykafű. – Term. r.: Fészkesek, Compositae.) – 54. t. 5. k. Évelő. 15–60. cm.
Taraczkot hajt. Szárlevelei kétszer szárnyasan hasogatottak, levélkéi 2–3 metszetűek vagy szárnyasan öt felé
hasadtak; minden szelete szálkahegyű. Számos fészke rónán elterülő sátoros fürtöt képez. Mindenik fészkét
többnyire öt szennyes fehér nyelves virág szegélyezi. Tenyészik utak szélén, mesgyéken, mezőkön, gyepűk és
erdők szélén az egész országban. 6–10.
Kenyérbél cziczkafark.
Achillea Ptarmica L. – (Náthafű, prüszszentőfű, tetűfű, vadtárkony. – Term. r.: Fészkesek. Compositae.) –
Évelő. 30–80 cm. Taraczkot fejleszt. Levelei keskeny lándsásak, szélükön fűrészesek még pedig alapjukon a
közepökig aprón és sűrűn, onnan a csúcsig durván és ritkásan. Nem igen sok fészke laza, ernyőszerű fürtöt
képez. Mindenik fészkét rendesen tíz fehér nyelves virág szegélyezi. Vaczok pelyvái lándsásak, hegyesek,
csúcsokon szőrösek. Terem nedves, cserjés réteken, erdőkben szórványosan hazánk keleti és északi
hegyvidékén. Túl a Dunán Vas vármegyében. 7–8.
Pusztai cziczkafark.
374
NÖVÉNYEK.
Achillea asplenifolia Vent. – (Term. r.: Fészkesek. Compositae.) – Évelő. 30–80. cm. Taraczkot fejleszt. Szára
levelestül selymes, esetleg csaknem kopasz. Levelei felső lapjukon pontozottak, hasogatottak; a felsők szélesen
szárnyas gerinczczel, kis karéjai hasonlítanak a fűrész fogához és porczogósan vannak megvastagodva, csaknem
szúrós csücsökkel. Fészkei mindig pirosak vagy élénk lilaszínűek, sohasem fehérek vagy sárgásak. Tenyészik
iszapos, sós lapályokon, partokon az Alföldön, többnyire tömegesen és pusztáink egyik legszebb és jellemző
növénye. 6–9.
Hegyközi cziczkafark.
Achillea crithmifolia W. et K. – (Term. r,: Fészkesek. Compositae.) – Kétéves. Évelő, 15–50 cm. Az egész
növény sűrűn selymes. Levele hasogatott, szeleteinek a csúcsa tompán lekerekített. Virágzata tömött;
fészekpikkelyei világos sárgás-barnák, csúcsukon szőrösek. Nyelves virágai halvány-sárgák. Terem napos
legelőkön, gyepűk szélén hazánk délkeleti hegyvidékén. Egyebütt ritka és nem állandó. 5–7.
Más honi fajok: A. cartilaginea Led., – Clavennae L., – Clusiana Tsch., – coarctata Poir (compacta Willd.), –
collina Becker, – dacica Simk., – distans W. et K., – impatiens L., – lanata Spreng., – leptophylla MB., –
lingulata W. et K., – macrophylla L., – maxima Heuff., – Neilreichii Kern., – nobilis L., – ochroleuca Ehrh., –
pannonica Scheele, – setacea W. et K., – stricta Schl., – sudetica Op., – tanacetifolia All., – tenuis Schur.
Apró gombvirág.
Galinsoga parviflora Cav. – (Sikilla, franczia fű. – Term. r.: Fészkesek. Compositae.) – Egyéves. 30–75 cm.
Szára igen ágas. Átellenes levelei nyelesek, tojásalakúak, kihegyezettek, három erűek és fogasok; fonákuk
gyéren szőrös. Apró fészkei hosszú kocsányokon rendszerint hármasával fejlődve ernyős, bugás virágzatot
képeznek; ritkán magánosak. Csöves virágai sárgák, többnyire öt-öt nyelves virága pedig fehér. Hazája Dél-
Amerika. Nagyon szapora kerti gyom, mely szórványosan már az egész országban előfordul. 6–10.
Subás farkasfog.
Bidens tripartita L. – (Egyenes vagy háromrészű farkasfog, farkasnyílfű, koldustetű, ördögfog, ragadó villácska,
villamag. – Term. r.: Fészkesek. Compositae.) – 55. t. 4. k. Egyéves. 15–100 cm. Szára ágas. Levelei három
osztatuak, vagy szárnyasan 5–5 felé hasadtak; rövid szárnyas nyélbe keskenyedők. Fészkei sárgák, egyenesek
vagy bókolók; minden virága csöves. Lapos termése rendesen kétszarvú. Terem árkok szélén, pocsolyák körül
Bókoló farkasfog.
Bidens cernua L. – (Lefüggő vagy sugáros villamag. – Term. r.: Fészkesek. Compositae.) – Egyéves. 15–100
cm. Az egész növény sárgászöld. Levelei lándsásak, fűrészesek. Aranyszín-sárga sokvirágú fészke bókol. Szélső
virágai nyelvesek. Termése rendesen négyszarvú és legalább a szélsők háromszögletűek. Terem vízerek, árkok
375
NÖVÉNYEK.
Fűzlevelű ökörszem.
Buphthalmum salicifolium L. – (Term. r.: Fészkesek. Compositae.) – Évelő. 15–50 cm. Levelei lándsásak, kissé
fűrészesek és puhaszőrűek; az alsók tompahegyűek és nyélbe keskenyedők, a felsők kihegyezettek és
nyeletlenek. A fészekpikkelyek lándsásak, hegyük serteszerű. Virágai sárgák. Szélső termései 3 élűek, a belsők
4 élűek. Terem erdők, gyepűk szélén, főleg mésztalajon hazánk nyugati határvidékén, különösen pedig az
északnyugati hegyvidéken, hol seregszámra terem és a vidékre jellemző. 7–8.
Pompás telekia.
Telekia speciosa (Schreb.) Baumg. – (Term. r.: Fészkesek. Compositae.) – 66. t. 1. k. Évelő. 1–1·5 m. cm. Szára
kórós. Levelei szíves alapból tojás-kerekdedek, kihegyezettek; kétszeresen és nagyolva fűrészesek. Az alsók
nyelesek, a felsők ülők, szárölelők. Fészkei igen nagyok, átmérőjük 6–8 cm. Szétterülő, végre lefityegő nyelves
virágai igen keskenyek; teltsárgák. Termése hengeres, sok barázdával. Illata kellemes és erős. Tenyészik
hegyvidékek völgyeiben, erdők szélén, forrásos helyeken, kivált meszes talajon hazánk keleti felében. Szép és
jellemző növényünk. 7–9.
Más honi faj: T. speciosissima (Ard.) DC. (Fiume m.)
Tányérrózsa napraforgó.
Helianthus annuus L. – (Kenyérvirág, napvirág, napraforgó, tányérbélvirág, tányérrózsa. – Term. r.: Fészkesek.
Compositae.) – Egyéves. 1–2 m., de vannak egészen törpe, arasznyi, és 3 m. magas óriások is. Az egész növény
érdes. Levelei szíves tojásalakúak, kihegyezettek. Fészkei igen nagyok; átmérőjök 4–5 dm., mind bókol; szélső
virágai nagyok, nyelvesek, aranyszín-sárgák. Nagyban termesztik főleg kukoriczaföldek szélén és szürke vagy
fekete terméséből olajat vernek. A termését a baromfi is szereti. Hazája Amerika. Olajával a nép sok helyt bőjti
ételeit készíti. 7–10.
Csicsóka napraforgó.
Helianthus tuberosus L. – (Árparépa, csicsóka, csicsóka napvirág, földialma, koczirépa, puczókrépa, tót répa. –
Term. r.: Fészkesek. Compositae.) – Évelő. 1–3 m. Az egész növény érdes. Alsó levelei szíves tojásalakúak, a
felsők lándsásak. Fészkei sárgák, felállók és aránylag kicsinyek. Termést nálunk alig, vagy egyáltalán nem érlel,
valószinűleg kései virágzása miatt. Hazája Amerika. A burgonyához hasonló gumójáért termesztik. A
gyermekek szeretik. Sertéseket, lovakat etetnek vele. 9–10.
376
NÖVÉNYEK.
2. A vaczok pelyvátlan, pelyvaszőrök nincsenek rajta.
Kerti körömvirág.
Calendula officinalis L. – (Borongó virág, fülemilefű, gyűrűvirág, kenyérbélvirág, kerti peremér, körmicze,
náthavirág, nyestike, peremizs, sárga oláhvirág, sárga rózsa vagy sárga virág, tűzvirág, montika. – Term. r.:
Fészkesek. Compositae.) – 55. t. 5. k. Egyéves. 20–50 cm. Levelei hosszúkásak, mirigyesen puhaszőrűek; az
alsók visszás tojásalakúak vagy lapiczkásak, a felsők félig szárölelők. Fészkei magánosak, narancsszinűek.
Termései görbék, hátukon bibircsósan tüskések; az egész növény sajátságos és igen kellemetlen illatú. Falusi
kertekben gyakori virág. 6–10.
Más honi faj: C. arvensis L.
Kis büdöske.
Tagetes patulus L. – (Bársonyvirág, borsola, büdös rózsa, büdös szegfű, orosz virág, sárga rózsa, török szegfű,
indiai gyökér v. virág, olaszka, oláh rózsa. – Term. r.: Fészkesek. Compositae.) – Egyéves. 20–80 cm. Szára
terebélyes, kopasz. Levelei váltogatva állók, páratlanul szárnyasan hasogatottak; levélkéi keskeny lándsásak,
kihegyezetten fűrészesek. A virágkocsány a teteje felé megvastagodott; levél- és fészekpikkelyei áttetsző
mirigyekkel. A fészek hengeres; virágai narancs-színűek, vagy barnák. Szaga kellemetlen. Hazája Mexico.
Csaknem minden virágos kertben megtalálható. 7–10.
Nagy büdöske.
Tagetes erectus L. – (Nagy oláhvirág, kassai rózsa.) – Egyéves. Levélkéi szélesebbek az előbbeniénél; kocsánya
buzogányszerűen van megvastagodva; fészke kissé szögletes, nagyobb; virága tojássárga-színű. Ültetik. 7–10.
Vad százszorszép.
Bellis perennis L. – (Boglár, kicsiny nadályvirág, murvai vagy szikrai rózsa, pászka morzsa, perevirág, rukercz,
szikrázó rózsácska, tavaszhozó fű, tavaszi fű. – Term. r.: Fészkesek. Compositae.) – 52. t. 5. k. Évelő. 5–15 cm.
Taraczkot hajt és kis gyepeket képez. Levelei rózsában állanak, visszás-hosszúkás tojásalakúak, lapiczkásak,
kissé fogasok. Tőkocsányai egyfészküek. Csöves virágai sárgák, a szélső nyelves virágok fehérek vagy
pirosasak. Terem füves mezőkön, kivált nyirkos, nedves réteken az ország minden hegyvidékén. Az Alföldön
ritka. Számos eltérését kertbe ültetik. 4–9.
Más honi faj: B. sylvestris Cyr. (de csak egyszer találták Dobra és Déva között.)
Orvosi székfű.
Matricaria Chamomilla L. – (Anyafű, kis kamilla, mátrafű, mesterfű, mezei kapor, perefű, pipitér, Szent-Iván
pipitér, székfű, szüzek anyja, szíkvirág. – Chamomilla officinalis C. Koch. – Term. r.: Fészkesek. Compositae.)
– 54. t. 3. k. Egyéves. 10–30 cm. Szára csöves. Levele 2–3-szor hasogatott; sallangjai szálkahegyűek. Erősen
kikúposodó vaczka belül üres és felületén nem pelyvás. Csöves virágai 5 foguak, aranysárgák: nyelves virágai
fehérek. Hengeres termése finoman öt-bordás. Terem parlagokon, községek körül, kivált a szíkes Alföldön, hol
helyenként nagy területeket borít. Erős illatú fészke orvosságul szolgál. 4–5. –9.
377
NÖVÉNYEK.
Eb székfű.
Matricaria inodora L. – (Álszikfű, ebkapor, szagatlan tárkony. – Chrysanthemum inodorum L. – Term. r.:
Fészkesek. Compositae.) – Egyéves. Áttelelő egyéves. Kétéves. 25–60 cm. Levelei 2–3-szor hasogatottak;
szeleteik vékonyak, csaknem hajszálszerűek, fonákukon árkoltak. Félgömbös vaczka béllel van kitöltve. Fehér
nyelves virágai többnyire hátragörbülők. Szaga nem erős, de kellemetlen. Termései feketéllők, ránczosak.
Terem parlagokon, mesgyéken, vetések szélén az egész országban. 5–10.
Más honi fajok: M, discoidea DC., – tenuifolia Kit.
Varádics aranyvirág.
Chrysanthemum vulgare (L.) Bernh. – (Fájdalomfű, garádicskóró, gelesztavirág, gilisztavirág, patikai

varádicskóró. – Tanacetum vulgare L. – Term. r.: Fészkesek. Compositae.) – 54. t. 2. k. Évelő. 60–150 cm.
Levelei nagyok, kétszer szárnyasan hasadtak; hasábjaik fogasok. Számos egészen sárga, gömbölyded fészke
nagy, szétterpedő ernyős fürtöt alkot. Nyelves virága nincs; termése ötélű, gödrösen pontozott. Illata átható,
fűszeres, íze keserű. Terem folyók mentén, gyepűk szélén, mesgyéken az egész országban. 7–10.
Közönséges aranyvirág.
Chrysanthemum Leucanthemum L. – (Katalin-rózsa, Katalin-virág, nagyobb százszorszép, ökörszem-aranyvirág,

paczfű, pap kiszúrom szemedet, pártamag, papvirág, pipitér, Szent-Jakab- v. Szent-János virága, üröm-rózsa,
Margit virág. – Leucanthemum vulgare Lam. – Term. r.: Fészkesek. Compositae.) – 52. t. 6. k. Évelő. 30–80
cm. Alsó levelei hosszú nyelűek, lapiczkásak, csipkések; szárlevelei ülők, keskenyek és kevéssé fogasok.
Fészke rendesen magános; csöves virágai aranyszinsárgák, nagy nyelves virágai fehérek. Szélső terméskéi 3-
élűek, a belsők hengeresek. Tenyészik mezőkön, utak, erdők szélén az egész országban a legtöbb vidéken
közönséges. 5–9.
Őszi aranyvirág.
Chrysanthemum Parthenium (L.) Pers. – (Anyafű, bécsi tárkony, imelygyökér, indiai tárkony, karácsonyi
morzsika, mádra, mátra v. mettérfű, bécsi nádrafű, pártamag. – Term. r.: Fészkesek. Compositae.). – Évelő. 30–
60 cm. Levelei szárnyasan hasogatottak. Számos fészke sátorozó fürtben fejlődik. Csöves virágai aranysárgák,
nyelves virágai fehérek. Termése 10 élű, szurkosan pontozott. Déleurópai növény, melyet számos, főleg teljes
(azaz csupa nyelves) virágu fajtában kertben ültetnek. Helyenként elvadul. 6–10.
378
NÖVÉNYEK.
Sátoros aranyvirág.
Chrysanthemum corymbosum L. – (Term. r.: Fészkesek. Compositae.) – Évelő. 50–100 cm. Szára ágas, ágai
sátorozók. Alsó levelei hosszú nyelűek, a középsők ülők, tövön fülesek; mind szárnyas vagy szárnyasan
hasogatott; levélkéi illetőleg szeletei bevagdaltak, szálkahegyűek. Csöves virágai sárgák, nagy nyelves virágai
fehérek. Termése 5 élű, alig pontozott. Terem erdők szélén, gyepükben az egész ország hegyvidékén,
helyenként az Alföldön is. 6–8.
Tiszaparti aranyvirág.
Chrysanthemum uliginosum (W. et K.) Pers. – (Iszap imelygyökér. – Pyrethrum uliginosum W. et K.) – Term. r.:
Fészkesek. Compositae.) – Évelő. 60–120 cm. Szára sűrűn leveles, kevés és hosszú ágú; ágai levelesek. Levelei
szálas lándsásak, durván és élesen fűrészesek. Fészkei nagyok, 5–6 cm. átmérőjűek. Nyelves virágai fehérek.
Fészekpikkelyei tojásdad lándsásak, szélesen hártyásak; szegélyük pirosas. Tenyészik vizenyős réteken, vízerek
és folyók holt ágai mentén szórványosan hazánk Alföldjén, különösen a Tisza vidékén. 7–10.
Más honi fajok: Ch. alpinum L., – macrophyllum W. et K., – rotundifolium W. et K., – Zawadzkyi Herbich.
Deres hamuvirág.
Ligularia glauca (L.) Hoffm. – (Hamufű, aggólapu. – Senecillis carpatica Sch. et K. – Term. r.: Fészkesek.
Compositae.) – Évelő. 100–180 cm. Szára csöves és sűrűn barázdált. Tőlevelei nagyok, hosszú nyelűek;
lemezük tojásalakú vagy kerülékes, hossza 35, sőt több cm., szélessége egész 25 cm.; válluk a nyélbe
keskenyedik; csúcsuk le van kerekítve, szélük ép, legfeljebb kissé hullámos. Szárlevelei hüvelyszerű alappal
szárölelők, lemezük fokozatosan szélesedik és nyelvalakú, vagy szélesen kerülékes. Széle helyenként
kikanyarított és kivált válla felé aprón, öblösen fogazott. Mind deresen kékeszöld. Fészkei ágtetőző fürtben
379
NÖVÉNYEK.
állnak. Fészekpikkelyei egysorúak, lándsásak; csak az alsó fészkeken van 2–3 külső pikkely is. Virágai sárgák, a
szélsők (rendesen 8) nyelvesek, nyelvük szélesen kerülékes, pirosan erezett és a csúcson többnyire kicsipett.
Termése egyenetlenül és mélyen árkolt, gyakran lapított; rövid bóbitája könnyen lehull. Tenyészik a keleti
hegyvidék havasi tájain az erdőöv fölött, bőven a Korongyison (Radnai havasok.). Említik még a Tölgyes-
szoros tájékáról. Ez a szép és csak kis helyen elterjedt növény hazánk kiváló érdekessége és tulajdonképen
szibériai jellem a hazai flórában. 7.
Más honi faj: L. sibirica (L.) Cass. A Gölnicz völgyében, a dobsinai jégbarlang környékén, a Királyhegy tájékán
és a keleti hegyvidéken.
380
NÖVÉNYEK.
Lókörmű marti-lapú.
Tussilago Farfara L. – (Farkastalpfű, kis édes lapú, körömfű, mostohalapú, szamárköröm, szamárlapú, szatytyú,
tyúkvirág. – Term. r.: Fészkesek. Compositae.) – 53. t. 5. k. Évelő. 10–15 cm. Egyfészkű, fehér szőröktől
381
NÖVÉNYEK.
gyapjas szárán csak pikkelylevelek vannak. Virágai élénk sárgák. Levelei csak jóval a virágzás után fejlődnek;
kerületük némileg a lópatkó alakjához hasonlít, de szögletes; alapjok szívalakú, szélök fogas, visszájok fehér,
molyhos. Terem agyagos partokon az egész országban. Az Alföldön is sok helyt. 3–4.
Közönséges aggófű.
Senecio vulgaris L. – (Boszorkánylépte fű, boszorkánytalp, hájasfű, keresztfű, keresztgyökér, pihe v. pihifű,
rontófű, Szent-Jakabfű, szöszösfű, üszögőr, vén fű, vénhedő fű, aggógyom. – Term. r.: Fészkesek. Compositae.)
– 53. t. 4. k. Egyéves 10–30 cm. Szára bokros. Levelei csaknem kopaszok, vagy pókhálósan molyhosak,
öblösen, szárnyasan hasogatottak. karéjaik fogasok. Fészkei hengeresek. Körülbelül tíz hosszabb pikkelye van,
melyek csúcsukon feketék, tövükön pedig kisebb második sor rövid pikkely látható. Minden virága csöves és
sárga színű. Terem mívelt talajon, parlagokon az egész országban. 3–10.
Erdei aggófű.
Senecio sylvaticus L. – (Term. r.: Fészkesek. Compositae.) – Egyéves. 15–50 cm. Az előbbihöz hasonló, de
sokkal erősebb; csak kevéssé szőrös, nem mirigyes (a hasonló Senecio viscosus L. mirigyes és sajátságos illatú.)
Fészke háromszor oly hosszú, mint széles, aranyszínű nyelves virágai visszagöngyölődtek. Terem szikár,
homokos erdőkben, irtásokban az egész ország hegy- és dombvidékén. Az Alföldön ritka. 7–9.
Tavaszi aggófü.
Senecio vernatis W. et K. – (Term. r.: Fészkesek. Compositae.) – Egyéves. Áttelelő egyéves. 15–40 cm. Szára és
levele kevéssé pókhálós. Levelei öblösen, szárnyasan hasadtak, bodrosak. Fészkei csaknem félgömbösek. A
legkülsőbb 6–12 pikkelylevél a fészek hosszának csak egy negyedét teszi. Nyelves virágai hoszszúak, körülbelül
akkorák, mint a fészek belső mérete; sárgák és szétterülők. Terem parlagokon, mívelt talajon hazánk délkeleti
részében. 4–6; rendesen őszszel is virít.
Szirti aggófű.
Senecio rupestris W. et K. – Évelő. 50–60 cm. Hasonlít az előbbihez, de erősebb, zöldebb; alsó levelei
lantalakúak, levélkaréjai keskenyebbek, hosszabbak; felső levelei szárölelők. Külső pikkelyeinek hossza a
fészek egy harmadával egyenlő. Fészke nagy, sárga. Terem sziklás erdőkben az északi Kárpátok déli lejtőitől
mindenütt a hegyvidéken. 6–7.
Kárpáti aggófű.
Senecio carpaticus Herbich. – (Term. r.: Fészkesek. Compositae.) – 66. t. 3. k. Évelő. 5–20 cm. Vékony
taraczkot, számos meddő és többnyire 1–2 virágos szárat fejleszt. Alsó levelei szárnyasan hasadtak, hasábjai
két-három-felé hasadtak; a felsők karéjai egyszerűek. Szára rendesen pirosasan van befuttatva, 1 (esetleg 2)
fészkű; aranyszínsárga nyelves virágai visszájukon rendesen pirosasak. Terem a Magas-Tátra és a délkeleti
havasok sziklás, törmelékes gerinczein. 7–8.
Jakabnapi aggófű.
382
NÖVÉNYEK.
Senecio Jacobaea L. – (Berzedt üszögőr, Szent-Jakab füve. – Term. r.: Fészkesek. Compositae). – Évelő.
Kétéves. 30–100 cm. Levelei szárnyasan hasogatottak; az alsók lant alakúak, a felsők több hasábú fülecskékkel
szárölelők. Az egész növény többé-kevésbbé pókhálós. Ágai fölfelé elállók, sátorozók. Virágai sárgák, középső
termései rövid szőrűek. Terem parlagokon, mezőkön, gyepűk szélén az egész országban. 6–9.
Nagy aggófű.
Senecio umbrosus W. et K. – (Term. r.: Fészkesek. Compositae.) – Évelő. 80–150 cm. Vaskos szára göndör
szőröktől pelyhes. Levelei nagyok; az alsók kerülékesek, egész 15 cm. szélesek, nyélbe futók; a felsők
nyeletlenek, gyakran szárölelők. Valamennyi durva tapintatú és visszájuk göndör szőrtől érdes. Sátorozó
virágzata sokfészkű. Fészkét 5–8 nyelves virág szegélyezi. Virágai aranyszín-sárgák. Tenyészik erdők, gyepűk
szélén az északnyugati Kárpátok hüvösebb völgyeiben. A keleti hegyvidéken is előfordul, de igen ritka;
különben is kevés helyen tenyészik. 7–9.
Mocsári aggófű.
Senecio paludosus L. – (Posványos üszögőr. – Term. r.: Fészkesek. Compositae.) – Évelő. 60–150 cm.
Taraczkot fejleszt. Szára csöves. Nyeletlen levelei széles lándsásak, élesen fűrészesek és visszájokon
pókhálósan szürkék. A fészek félgömbös. Az aranyszínű nyelves virágok száma körülbelül 12. Terem folyók
holt ágai mentén, nádasok szélén, posványokban szórványosan az egész országban. Helyenként bőven, pl. a
Tisza vidékén. 6–8.
Más honi fajok: S. aurantiacus (Hoppe) DC., (Cineraria aurantiaca Hoppe.) – barbaraeifolius Krock., –
Biebersteinii Lindem.; – campestris (Retz.) DC., (Cineraria campeatris Retz.) – capitatus (Whlbg.) Steud., –
carniolicus Willd., – crispatus DC., (Cineraria crispa Jacq.) – Doria L., – Doronicum L., – fluviatilis Wallr., –
glaberrimus Roch., – nemorensis L., – palustris (L.) DC., – papposus (Rchb.) Simk., – pratensis (Hoppe) DC., –
sarracenicus L., – subalpinus Koch., – sulphureus (Baumg.) Simk., – tenuifolius Jacq., – tomentosus Host és
több keverékfaj, pl. subnebrodensis Simk. (rupestris × viscosus)...
383
NÖVÉNYEK.
Hegyi árnika.
Arnica montana L. – (Angyal-ital gyökér, anyagyökér, árnyékfű, hájvirág, kappanőr, Lucziánfű, lúgfű, Máriafű,
olasz úti fű, Szent-János virága. – Term. r.: Fészkesek. Compositae.) – 53. t. 3. k. Évelő. 20–50 cm. Szára 1–5
fészkű, mirigyesen pelyhes. Többnyire négy tőlevele van, mely hosszúkás visszás tojásalakú, öt erű. Középső
szárlevelei átellenesek. Nagy fészkei telt-sárgák. Terem magas hegyi réteken, szórványosan a keleti
hegyvidéken. Nyugatra Gömörmegyéig terjed. 6–7.
Orvosi növény. Van benne fűszeres illatú olaj, gyanta és keserű anyag, az arnicin.
Osztrák zergevirág.
Doronicum austriacum Jacq. – (Doronicum Pardalianches Auct.. Hung. – Term. r.: Fészkesek. Compositae.) –
Évelő. 30–100 cm. Taraczkot nem hajt. Bőven leveles szára rendesen ernyősen-bugásan ágas; levelestül szőrös,
a kocsányok mirigyesek is. Az alsó levelek válla füles, lemezük szívalakú; a felsőbbek tojásalakúak, a nyélen
lefutók; a legfelsők szíves vállal ülők. Valamennyi kissé fogas. Fészkének átmérője 5–7 cm. Fészekpikkelye
mirigyes és pelyhes. Virágai sárgák. Tenyészik a Kárpátok magasabb hegyvidékein, patakok szélén, nedves
sziklák körül. 6–8.
Magyar zergevirág.
Doronicum hungaricum Rchb. – (Term. r.: Fészkesek. Compositae.) – 66. t. 2. k. Évelő. 30–80 cm. Tőkéje
dagadt, bütykös. Tőlevelei virágzása idején még megvannak; lapiczkásak. Szára rendesen csak egyfészkű,
szőrös; szárlevelei lándsásak, alapjok nem szíves, szélök pedig csaknem ép. Terem erdőkben, gyepűkben hazánk
közép- és délkeleti hegyvidékén. Helyenként az Alföldön is. 4–5.
Szíves zergevirág.
Doronicum cordatum Wulf. – (Doronicum Columnae Ten., cordifolium Sternb. – Term. r.: Fészkesek.
Compositae.) – Évelő. 15–30 cm. Taraczkja nincs. Tőlevelei kerekdedek, gyakran vesealakúak, alapjuk mélyen
szíves, szélük tompa fogú. Sokszor csak egy szárlevele van és az csaknem háromszögű. Mind fényes. Virágai
aranyszín-sárgák. Terem sziklás, főleg bükkös erdőkben, szakadékokban hazánk keleti hegyvidékén. 6–8.
Más honi fajok: D. barcense (Simk.) J. Wagn. – carpaticum (Grsb.) Pax., – Clusii (All.) Tsch., (Aronicum Clusii
Koch), – glaciale (Wulf.) Nym.
Réti bolhafű.
Pulicaria dysenterica (L.) Gärtn. – (Bolhahaj, bolhagyom, sertecsék, vérhas örvénygyökér. – Inula dysenterica
L. – Term. r.: Fészkesek. Compositae.) – 52. t. 1. k. Évelő. 30–80 cm. Levelei hosszúkás tojásalakúak, szíves
alappal szárölelők. Visszájokon molyhosak. Fészkei sátorozók. Szélső virágai aranyszínűek, nyelvesek és a
fészekpikkelyeknél sokkal hosszabbak. Terem nedves réteken, gyepük és árkok szélén az egész országban. 7–9.
Parlagi bolhafű.
Pulicaria vulgaris Gaertn. – (Balhaűző örvényfű, bolhahalál, ebszem, szárazfű, szú- vagy szurokfű. – Inula
Pulicaria L. – Term. r.: Fészkesek. Compositae.) – Egyéves. 8–30 cm. Szára rendszerint terebélyes; felső
részében borzas. Levelei hosszúkás lándsásak, nyeletlenek, alapjukon azonban csaknem lekerekítettek, nem
szívesek. Szélső virágai nyelesek, de alig hoszszabbak a fészekpikkelyeknél és fölfelé állók. Virága sárga.
Terem legelőkön, árteres helyeken az egész országban. Kellemetlen szagú. 7–10.
Más honi fajok: P. uliginosa Stev., – viscosa Cass.
384
NÖVÉNYEK.
Pompás örvénygyökér.
Inula Helenium L. – (Imola, sertecsék. – Term. r.: Fészkesek. Compositae.) – Évelő. 1–1·5 m. Szára felül borzas
és kevéssé ágas. Levelei nagyok, szíves tojásalakúak, kihegyezettek, egyenetlenül fogasak és viszszájokon
bársonyosan molyhosak. A szárlevelek szárölelők. Nagy fészkei magánosan állanak az ágak végén. Aranyszínű
nyelves virágai keskenyek és hosszúak: Hazája Kis-Ázsia; orvosi növénynek ültetik és árkok szélén, nedves
réteken, lakások körül helyenként el is vadul. 7–8.
Német örvénygyökér.
Inula germanica L. – (Hengeres sertecsék. – Term. r.: Fészkesek. Compositae.) – 52. t. 2. k. Évelő. 30–60 cm.
Szára borzas. Levelei hosszúkás lándsásak; a szárlevelek alapja szíves, szélük kevés fogú, visszájuk gyapjas.
Aranyszínű fészkei nem nagyok és tömött ernyős fürtöt képeznek. A szélső virágok nyelve csak valamivel
hosszabb mint a belső virágok csöve. Terem napos dombok sziklás lejtőin, szőlők szélén, réteken, az északi
Kárpátok déli lejtőitől szórványosan az egész országban. 7–8.
Kardos örvénygyökér.
Inula ensifolia L. – (Szablyalevelű örvénygyökér. – Term. r.: Fészkesek. Compositae.) – Évelő. 20–40 cm. Szára
rendesen csak csúcsa felé szőrös. Levelei keskeny szálasak, erezetük majdnem párvonalos. Többnyire egy,
ritkán több fészkű. Fészekpikkelyei keskeny lándsásak. Virágai aranyszín-sárgák. Terméskéi legfeljebb a
csúcsukon kevés szőrűek. Terem dombok sziklás, napos lejtőin az egész országban. Az Alföldön és a
legészakibb vármegyékben ritka. 7–8.
Lapályi örvénygyökér.
385
NÖVÉNYEK.
Inula britannica L. – (Term. r.: Fészkesek. Compositae.) – Évelő. 20–50 cm. Szára pelyhes, gyakran pókhálós
és majd mindig többfészkű. Levelei hosszúkásak, félig szárölelők. Fészekpikkelyei egyenlő hosszúak, sokkal
rövidebbek, mint a nyelves virágok. Termése rövid szőrű. Terem árkok, utak szélén, parlagokon az egész
országban. 7–9.
Más honi fajok: I. bifrons L., – cordata Boiss., – hirta L., – obvallata Kit, – Oculus Christi L., – salicina L., –
spiraeifolia L. (squarrosa L.), – vulgaris (Lam.) Trev. (Inula Conyza DC., Conyza squarrosa L.).
Keverékfajok: I. Hausmanni Huter (ensifolia × hirta), – hispida Schur (cordata × hirta), – hybrida Baumg.
(ensifolia × germanica), – media MB. (cordata × germanica), – semihirta Borb. (hirta × subhirta), – Vrabélyiana
Kern. (ensifolia × subhirta).
Aranyos istápfű.
Solidago Virga aurea L. – (Forrasztófű, mezei aranyos vessző, ritkaréj, veres gyűrűfű, erős-rojt. – Term. r.:
Fészkesek. Compositae.) – 52. t. 4. k. Évelő. 50–100 cm. Szára bugásan ágas. Tőlevelei visszás tojásalakúak,
nyelesek és fűrészesek; a középsők hosszúkásak, kevéssé fogasak és a szárnyas nyélbe lefutók. Aranyszínű
fészkei ágtetőző fürtökben fejlődnek. Minden fészekben többnyire 8 nyelves virág van, melyek a
fészekpikkelyeknél hosszabbak. Terem erdőkben, irtásokban, gyepűkben, homokbuczkákon is az egész
országban. Kertbe is ültetik.
A magasabb hegyvidéken helyettesíti a havasi istápfű (Solidago alpestris W. et K.). Elvadulva él nálunk az
északamerikai Solidago canadensis L. 7–10.
Csillag gerepcsin.
Aster Amellus L. – (Békaterjék, kék csillagfű, csillagvirág, mellaparti gerebcsény, ősz csillaga, szik-csillag.
Virgilius aszter. – Term. r.: Fészkesek. Compositae.) – 54. t. 1. k. Évelő. 30–50 cm. Az egész növény apró
merev szőröktől érdes. Alsó levelei visszástojásalakúak, kissé csipkések, a felsők hosszúkás lándsásak és
épszélűek. Kevés és nagyfészkű. Fészekpikkelyei lekerekítettek, kissé elállók. Nyelves virágai liláskékek, a
csövesek sárgák. Terem napos köves helyeken, szőlők körül, az északi Kárpátok déli lejtőitől szórványosan a
dombvidéken. 8–10.
Havasi gerepcsin.
Aster alpinus L. – (Term. r.: Fészkesek. Compositae.) – Évelő. 5–20 cm. Az egész növény szőrös. Szára leveles
és egyfészkű. Alsó levelei ékalapból visszás hosszúkás tojásalakúak, a felsőbbek fokozatosan keskenyebbek. A
fészek átmérője 4–6 cm. Külső fészekpikkelyei lekerekítettek, a belsők hegyesek. Nyelves virágai egész 2 cm.
hosszúak, lilaszinűek, csöves virágai sárgák. Termése lapított és szőrös. Terem a Kárpátokban, havasok és
magas hegyek mészkő szikláin. 7–9.
Pozsgás gerepcsin.
Aster Tripolium L. – (Őszcsillaga, parti v. tengeri csillagvirág, szíkcsillag. – Term. r.: Fészkesek. Compositae.) –
Kétéves. 15–100 cm. Szára kissé ágas. Levelei keskenyszálasak, kissé húsosak, épszélűek, kopaszok, vagy
gyengén, érdesen pillásak. Fészekpikkelyei fedelékesek; nyelves virágai kékek, a csövesek sárgák; termése
hosszúszőrű. Terem szíkes mezőkön és Alföldünkre kiválóan jellemző növény. Helyenként nagy területeket lep
el. Többnyire a nagyon keskeny levelű alakjában jelenik meg; ez az Aster pannonicus Jacq. A tőalak szélesebb
levelű és ritkább. 6–10.
386
NÖVÉNYEK.
Aranyfürtű gerepcsin.
Aster Linosyris (L.) Bernh. – (Aranyfürt, lenlevelű aranyhaj. – Linosyris vulgaris DC. – Term. r.: Fészkesek.
Compositae.) – Évelő. 20–60 cm. Keskeny szálas levelei sűrűn állanak; kopaszok. Fürtösen sátorozó fészkei
aranyszín-sárgák. Nyelves virága ritkán van; majd mindig hiányzik. Terem napos, szikár dombokon,
homokbuczkákon a Kárpátok déli lejtőitől az egész országban. 7–10.
Százszorszép gerepcsin.
Aster Bellidiastrum (L.) Scop. – (Rukerczlevelű árnyékfű, szépike. – Doronicum. Bellidiastrum L.,
Bellidiastrum Michelii Cass. – Term. r.: Fészkesek. Compositae.) – Évelő. 15–25 cm. Egyfészkű szára
leveletlen, bőven szőrös. Levelei hosszúkás tojásalakúak v. kerülékesek, hosszú nyélbe keskenyedők. Fészkének
átmérője 2–4 cm. A vaczok kipúposodik. Nyelves virágai fehérek vagy pirosasak, a csövesek sárgák; lapított
termései csúcsuk felé szőrösek. Terem nedves sziklákon, szakadékokban, patakok mentén az észak-nyugati
hegyvidéken. 5–9.
Más honi fajok: A. canus W. et K., – punctatus W. et K., – tinctorius Wallr., – villosa (L.) J. Wagn.
387
NÖVÉNYEK.
Bóbitás küllőrojt.
Erigeron acer L. – (Vesszőcske-fű. – Term. r.: Fészkesek. Compositae.) – 52. t. 3. k. Kétéves. Évelő. 15–60 cm.
Szára érdes és kevéssé ágas. Levelei keskeny lándsásak, épszélűek, érdesek és csak a tőlevelek nyelesek. Apró
fészkei bugában állanak. Halványpiros, vagy lilaszinű nyelves virágai felfelé állanak, a sárga csöves virágoknál
valamivel hosszabbak. Terem homokos szikár mezőkön, utak szélén, az egész ország hegy- és dombvidékén. Az
Alföldön ritka. 6–8.
Betyár küllőrojt.
Erigeron Canadensis L. – (Betyár-kóró, juhfark-kóró, kónizs, seprencze küllőrojt. – Term. r.: Fészkesek.
Compositae.) – Egyéves. Áttelelő egyéves. 15–80 cm. Szára hengeres és felső részében bőven ágas. Ágak és
ágacskák fürtösen állnak és sokfészkűek. Levelei szálas lándsásak, sűrűnállók. Virágai aprók, fehérek.
Északamerikai növény, mely nálunk annyira elterjedt, hogy ma a legközönségesebb gyomnövényeink egyike.
Kivált kissé nyirkos talajon sok helyt maga borítja a tarlót. 6–10.
Más honi fajok: E. alpinus L., – carpaticus Grsb., – corymbosus Wallr., – crispulus Borb., – neglectus Kern., –
praecox Èelak., – racemosus Baumg., – uniflorus L.
388
NÖVÉNYEK.
17. XX. osztály: Termőre-nőtt-porzósak. Gynandria.
389
NÖVÉNYEK.
Porzó- és bibeszál együvé nőtt.
1. rend: Egyporzósak. Monandria.
Minden virágban egy portok van.
Vitéz kosbor.
Orchis militaris L. – (Bergő burján, meresztő fű. – Term. r.: Kosborfélék. Orchidaceae.) – Évelő. 30–60 cm.
Gumója gömbölyű, ép. Alsó levelei széles tojásalakúak, hosszúkás kerekdedek. Számos virága tömött,
hosszúkás fürtben áll. Rövid murvái egyszerűek. Leplének felálló levélkéi sisakmódjára összeborulók. Pilis-
ajakának középső karéja hirtelen kiszélesedő. Virága sötétpiros, csak a pilis-ajaka rózsaszinű, több vagy
kevesebb bíbor folttal. Terem réteken, erdők tisztásain hazánk minden hegyvidékén. 5–6.
Foltos kosbor.
Orchis maculata L. – (Hengeres gyökerű, tarkalevelű kosbor, foltoslevelű vagy tenyeres gyökerű kökörcsin. –
Term. r.: Kosborfélék. Orchidaceae.) – 56. t. 1. k. Évelő. 15–50 cm. Gumója lapos, ujjasan hasadt. Szára tömött.
Levele lándsás hosszúkás, rendszerint sötétfoltos; a felsők sokkal kisebbek, murvaszerűek. Virágai lilásak,
olykor egészen fehérek. Virágzata tömött, hengeres fűzér. Pilis-ajka széles, kerekded, 3 karéjú. Sarkantyúja
kúpos, befelé irányított, rövidebb mint a magház. Terem nedves réteken, gyér erdőkben hazánk minden
Sömörös kosbor.
Orchis ustulata L. – (Term. r.: Kosborfélék. Orchidaceae.) – Évelő. 10–30 cm. Gumója ép. Apró virágai tömött
fűzérben fejlődnek. Bimbói feketebarnák, olyanok, mintha meg volnának pörkölve. Lepellevelei sötét
bíborszínűek, feketén kihegyezettek; a sisak feketebíbor; pilis-ajaka háromkaréjú, a középső karéj kétágú,
fehérszínű, sötét bíbor foltokkal. A magház négyszer hosszabb a sarkantyúnál. Terem gyepes domblejtőkön,
erdőszélen, szikárabb mezőkön az egész országban; helyenként az Alföldön is. 5–6.
390
NÖVÉNYEK.
Poloskaszagú kosbor.
Orchis coriophora L. – (Palaczka kosbor. – Term. r.: Kosborfélék. Orchidaceae.) – Évelő. 15–35 cm. Gumói
épek. Levelei szálas lándsásak. Tömött fűzérben fejlődő virágai szennyespirosak; pilis-ajakának középső karéja
hosszúkás; sarkantyúja görbe, olyan hosszú, mint a magház fele. Murvái egyerűek. Az egész növény
poloskaszagú. Terem nedves réteken, az északi vármegyéket kivéve, az egész országban. 5–7.
Gömbös kosbor.
Orchis globosa L. – (Fonák- vagy golyóbisforma kosbor. – Term. r.: Kosborfélék. Orchidaceae.) – Évelő. 25–60
cm. Gumói épek. Levelei hosszúkás lándsásak. Virágzata igen tömött, eleinte kúpos, gömbös, végre kurta
hengeralakú. Virágai lilásszínűek. Magháza még egyszer olyan hosszú mint a sarkantyúja. Pilis-ajaka pontozott.
Terem réteken a Kárpátok összes magasabb hegyein. 6–7.
Agár kosbor.
Orchis Morio L. – (Bozsor, emberevő agárfű, piros kökörcsin; nőszőfű, túróvirág. – Term. r.: Kosborfélék.
Orchidaceae.) – Évelő. 8–30 cm. Gumója ép. Szára kevéslevelű; levelei keskenyszálasak. 6–8 virága laza
fürtben áll. Murvái bíborszínűek, egyerűek, épen olyan hosszúak, mint a magház. A lepel külső 3 levele
sisakformára összeboruló, tompa, bíborszínű és zölden erezett. Pilis-ajaka széles, bíborszínű; középső karéjának
közepe halványabb, sötét foltokkal. A sarkantyú olyan hosszú mint a magház. Terem réteken, száraz mezőkön
Bodza kosbor.
Orchis sambucina L. – (Term. r.: Kosborfélék. Orchidaceae.) – Évelő. 15–25 cm. Gumói épek. Levelei
kerekdedek, hosszúkás kerülékesek. Vajszínű, vagy piros virágai tömött fürtben fejlődnek. Murvái három- vagy
több erűek. Pilis-ajakának karéjai rövidek, kerekítettek és egyformák. A sarkantyú olyan hosszú mint a magház.
391
NÖVÉNYEK.
Illata a buzavirágéra emlékeztet. Terem erdei tisztásokon, kaszálókon, gyepükben szórványosan hazánk
Más honi fajok: O. cordigera Fr., – elegans Heuff., – incarnata L., – latifolia L., – pallens L., – palustris Jacq.,
– papilionacea L., – purpurea Huds., – picta Lois., – saccigera Brogn., – Simia Lam., – speciosa Host., –
Traunsteineri Saut., – tridentata Scop.
Tornyos vitézvirág.
Anacamptis pyramidalis (L.) Rich. – (Piramisforma ragikra, ikerkosbor. – Term. r.: Kosborfélék. Orchidaceae.)
– Évelő. 30–60 cm. Gumói épek. Alsó levelei kihegyezettek, lándsásak, a felsők hüvelyesek. Virágzata tömött,
tojásalakú. Virágai nem nagyok, pirosak, fonalszerű, lefelé álló sarkantyúval, mely hosszabb a magháznál. Pilis-
ajakának karéjai egyenlő hosszúak, csonkítottak. Terem száraz mezőkön, főleg meszes hegyek lejtőin az egész
Szúnyoglábú bibircsvirág.
Gymnadenia conopea (L.) R. B. – (Csorikra, golyóbisfű, szúnyoglábú tarbibircs. – Gymnadenia conopsea (L.) R.
Br. – Term. r.: Kosborfélék. Orchidaceae.) – Évelő. 20–60 cm. Gumója tenyeresen hasadt. Levelei hosszúkás
lándsásak. Murvái háromerűek. Virágai bíborszínűek; pilis-ajaka háromkaréjú, karéjai tompán lekerekítettek.
Sarkantyúja fonalszerű, csaknem kétszer olyan hoszszú, mint a magház. Terem erdők tisztásain, kaszálókon,
főleg mésztalajon az egész ország hegy- és dombvidékén, szórványosan az Alföldön is. 6–7.
Más honi fajok: G. albida (L.) Rich., – odoratissima (L.) Rich.
392
NÖVÉNYEK.
Bűzös sodortvirág.
Himantoglossum hircinum (L.) Spr. – (Bakbűzű sodortajk. – Term. r.: Kosborfélék. Orchidaceae.) – Évelő. 30–
60 cm. Gumói épek. Szára vaskos; levelei hosszúkás lándsásak. Virágai nagyok. A sisak külseje fehér, belseje
zöldes és bíborszínűen csíkos. Pilis-ajaka fehéreszöld, három karéjú; karéjai keskenyszálasak, a középső igen
hosszú, 6–8 mm. és kétágú. Ezek a hosszú, rendesen csavarodott ajaksallangok igen sajátságos külsőt
kölcsönöznek e növénynek. Kellemetlen bakszagú. Terem kaszálókon az északi Kárpátok déli lejtőitől hazánk
minden dombvidékén, de nagyon szórványosan és többnyire szálanként. 5–7.
393
NÖVÉNYEK.
Kétlevelű sarkvirág.
Platanthera bifolia (L.) Rchb. – (Kétlevelű kosbor, lapár, sarkár. – Term. r.: Kosborfélék. Orchidaceae.) –
Évelő. 30–50 cm. Két átellenes állású, széles, visszás tojásalakú levele van. Virága zöldesfehér; sarkantyúja
fonalszerű; pilis-ajaka egyszerű (nem osztott) és keskeny szálas. Illata kellemes. Terem erdők tisztásain, gyepes
lejtőkön, az egész ország hegyvidékén. 6–7.
Más honi faj: P. montana (Schm) Rchb.
Törpe bíborka.
Nigritella nigra (L.) Simk. – (Fekete kosbor. – Nigritella angustifolia Rich. – Term. r.: Kosborfélék.
Orchidaceae.) – 56. t. 2. k. Évelő. 10–20 cm. Tőlevelei keskeny lándsásak. Tömött virágzata rövid, kúpalakú.
Virágai feketepirosak, vanilia-illatúak. Pilis-ajaka tojáskerek, egyszerű; sarkantyúja rövid. Terem hazánk keleti
hegyvidékének havasain. 6–9.
Méhképű bangó.
Ophrys apifera Huds. – (Méhvirág. – Term. r.: Kosborfélék. Orchidaceae.) – Évelő. 10–30 cm. Gumója ép.
Szára kevés levelű. Levelei hosszúkás kerekdedek, lándsásak. Virágzata 3–6 nagy virágból van összetéve.
Virága tarka méhre emlékeztet. Zöldesfehér lepellevelei pirosasan vannak befuttatva. Pilis-ajaka széles, erősen
púpos, háromkaréjú, széle visszagöngyölt, begörbült kopasz függelékekkel; színe bársonyosbarna, széle pelyhes
és sárgán pettyes. Terem szikár mezőkön, főleg mészkőhegyeken. Igen ritka. Eddig csak Pozsony, Budapest és
Fiume mellett találták. 6–7.
394
NÖVÉNYEK.
Pókos bangó.
Ophrys aranifera Huds. – (Párkányos bangó. – Term. r.: Kosborfélék. Orchidaceae.) – 56. t. 3. k. Évelő. 10–30
cm. Az előbbihez hasonló, de lepellevelei zöldek, csak kissé pirosasak. Pilis-ajaka szélesebb, hosszúkás
négyszögű, lekerekített, ritkán kissé háromkaréjú; domborodó, széle visszagöngyölt; bíbor vagy sárgásbarna,
világosabb középfoltokkal és zöld szegélylyel (pókra emlékeztet). Hazánk északi részében nem terem; különben
sok helyt előfordul nedves réteken, többnyire azonban csak szálanként. 5–6.
Póktermő bangó.
Ophrys arachnites L. – (Term. r.: Kosborfélék. Orchidaceae.) – Évelő. 10–30 cm. Pilis-ajaka kopasz és púpos,
bíborbarna színű, csinos sárga rajzzal (pókra emlékeztet); fölfelé görbülő függelékei zöldek. Terem
szórványosan hazánk nyugati felében. 5–6.
Más honi faj: O. myodes L. (légytermő bangó).
Egygumójú minka.
Herminium monorchis (L.) R. Br. – (Egygolyójú bangó vagy gumilla. – Term. r.: Kosborfélék. Orchidaceae.) –
Évelő. 10–25 cm. Csak két-három, hosszúkás kerekded levele szokott fejlődni. Apró, zöldessárga virágokból
összetett virágzata karcsú. Pilis-ajaka mélyen háromosztatú, karéjai szálasok, a szélsők dárdaalakúak, elállók és
csak félakkorák, mint a középső. Terem szárazabb mezőkön hazánknak csaknem minden magasabb
395
NÖVÉNYEK.
Fehér madársisak.
Cephalanthera alba (Cr.) Simk. – (Fehér bibak, hímteke, porfej, tekeportartó. – Cephalanthera pallens Rich. –
Term. r.: Kosborfélék. Orchidaceae.) – 56. t. 4. k. Évelő. 25–50 cm. Levelei tojásalakúak, kihegyezettek; ereik
erősen kiállók. Tejszínű virágai laza leveles fürtben fejlődnek. Murvái hosszabbak a magháznál. Lepellevelei
hosszúkás kerekdedek, tompák; a belsők összeborulók. Pilis-ajakát sárga folt ékesíti. Terem erdőkben, kivált
meszes talajon hazánk minden hegyvidékén. 5– 6.
Piros madársisak.
Cephalanthera rubra (L.) Rich. – (Veres bibak. – Term. r.: Kosborfélék. Orchidaceae.) – Évelő. 30–60 cm.
Levelei lándsásak, kihegyezettek. Virágai élénkpirosak; lepellevelei kihegyezettek; pilis-ajaka keskeny, fehér;
magháza puhaszőrű, mirigyes. Terem ritkás erdőkben, gyepűkben, főleg meszes talajon az egész országban.
Szórványosan az Alföldön is. 6–7.
Más honi faj: C. longifolia (L.) Fritsch (angustifolia Cr., ensifolia Schm.).
Széleslevelű nőszőfű.
Epipactis latifolia (L.) All. – (Bibak, zászpa kosbor. – Term. r.: Kosborfélék. Orchidaceae.) – 56. t. 5. k. Évelő.
50–100 cm. Levelei széles tojásalakúak, szárölelők; a felsőbbek keskenyebbek, kihegyezettek; végre
keskenyszálasak és murvákba általmenők. Virágzata egy oldalra konyuló fürt. Virágai zöldes-biborbarnák; pilis-
ajaka rózsaszínű. Terem árnyas erdőkben, gyepükben az egész ország hegyvidékén; az Alföldön is. 6–8.
Mocsári nőszőfű.
Epipactis palustris (L.) Cr. – (Evetkefű, tavi bibak. – Term. r.: Kosborfélék. Orchidaceae.) – Évelő. 30–50 cm.
Levelei lándsásak. Fürtje nem konyul. Külső lepellevelei lándsásak, zöldes biborszínűek, hosszabbak, mint a
396
NÖVÉNYEK.
belső oldalon pirosas belső lepellevelek. Pilis-ajaka fehér, piros-csíkos. Terem vizenyős réteken, gyepükben,
lápokban, szórványosan az egész országban. Az Alföldön sok helyt hiányzik. 6–7.
Más honi fajok: E. microphylla (Ehrh.) Sw., – rubiginosa (Cr.) Gaud.
Tojáslevelű békakonty.
Listera ovata (L.) R. Br. – (Kétlevelű fattyú-kökörcsin, tojásdad bibak. – Term. r.: Kosborfélék. Orchidaceae.) –
56. t. 7. k. Évelő. 30–50 cm. Szára kétlevelű. Levelei nyeletlenek, kerekded tojásalakúak. Fürtös virágzata
hosszú, karcsú és merőleges. Lepellevelei zöldessárgák; hosszúra megnyúlt pilis-ajaka kétkaréjú. Tenyészik
nedves réteken, nyirkos erdőkben és gyepükben az ország minden hegyvidékén. 5–6.
Más honi faj: L. cordata (L.) R. Br.
Sarjadzó madárfészek.
Neottia Nidus avis (L.) Rich. – (Madárfészek bibak. – Term. r.: Kosborfélék. Orchidaceae.) – 56. t. 6. k. Évelő.
20–30 cm. Az egész növény sárgás, később barnás; viaszszerű. Tőkéjén, körbe helyezkedve, számos, tömötten
álló, húsos gyökere van, mely madárfészekre emlékeztet. Szárán csak pikkelylevelek vannak. Fürtje tömött.
Pilis-ajaka kétkaréjú; sarkantyuja nincs. Tenyészik árnyas erdőkben hazánk minden hegyvidékén..5–6.
Külseje nagyon emlékeztet az Orobanche-félékre, azért ezt a növényt is sokáig élősködőnek tartották, és csak a
legújabb időben derült ki, hogy nem élősködő, hanem televénylakó (saprophyta).
Hegyi fűzértekercs.
Spiranthes spiralis (L.) C. Koch. – (Spiranthes autumnalis Rich. – Term. r.: Kosborfélék. Orchidaceae.) – Évelő.
15–20 cm. Zöld szárán apró szárölelő murvák fejlődnek. Tőlevelei hosszúkás – tojásalakúak; nyélbe
keskenyedők. Illatos, apró, fehér virágai csavarmenetes fűzérben állanak. Terem szikár hegyi lejtőkön, nagyon
szórványosan a keleti és nyugati hegyvidéken. Északon csaknem teljesen hiányzik. 8–10.
Más honi faj: Sp. aestivalis (Lam.) Rich.
397
NÖVÉNYEK.
Erdei kláristő.
Coralliorrhiza innata R. Br. – (Csajka ajakfű, kláris- vagy korállgyökér. – Term. r.: Kosborfélék. Orchidaceae.)
– Évelő. 10–20 cm. Az egész növény halványsárgás v. barnás. Tőkéje ágas, törékeny; korállszerű elágazással,
melyeken a gyökérhajszálak fejlődnek. Szára pikkelyleveles. Virágzata szegényes. Virágai aprók, zöldessárgák;
pilis-ajaka fehér, torkán piros pettyes. Terem árnyas erdőkben, főleg fenyvesekben és bükkösökben, Trencsén
vármegyétől Krassó-Szörényig. 5–6.
Mocsári lágyvirág.
Malaxis paludosa (L.) Sw. – (Bibefog. – Term. r.: Kosborfélék. Orchidaceae.) – Évelő. 5–15 cm. Tőkéje kis
gumót fejleszt. Szára ötszögletű, 3–4 lapiczkás tőlevéllel. Zöldes virágai karcsú, laza fürtben fejlődnek. Terem
tőzeges lápokban. Az északi Kárpátok tőzeges lápjaiból több helyről van említve; azonfelül a Hanságból is, de
újabb és biztos adatot nem ismerek. Keresendő. 7–8.
Más honi faj: M. monophyllos (L.) Sw. Helyesebb neve: Microstylis monophylla (L.) Lindl.
398
NÖVÉNYEK.
2. rend: Kétporzósak. Diandria.
A portokok száma kettő.
Tarka rigó-pohár.
Cypripedilum Calceolus L. – (Asszonyi lábbeli, erdei sárga papucs, galambbegy, kakukvirág, Mária czipellője,
Mária czipőkéje, tarka czipőczím, Venus-sarucska. – Cypripedium Calceolus L. – Term. r.: Kosborfélék.
Orchidaceae.) – 56. t. 8. k. Évelő. 25–50 cm. Alsóbb levelei tojásalakúak, a felsőbbek lándsásak. Szára rendesen
egy, ritkán két bókoló virággal. Legfeltünőbb virágú kosborféle; két külső lepellevele széjjelálló biborbarna;
pilis-ajaka nagy, fölfuvódott, sárga; alakja emlékeztet a faczipőre. Terem cserjés hegylejtőkön, erdőszéleken,
főleg meszes talajon szórványosan az egész ország hegyvidékén. 5–7.
A bibeszál köré sorakozó portokok száma hat.
Közönséges farkasalma.
Aristolochia Clematitis L. – (Farkasfül, farkas gégevirág, farkas hézaggyökér, hím farkasalma, likasír, pipavirág.
– Term. r.: Farkasalmafélék. Aristolochiaceae.) – 57. t. 1. k. Évelő. 30–100 cm. Nyeles levelei szives-
tojásalakúak, visszájokon kékeszöldek. Virágai csomósan állanak a levelek hónaljában, csövesek, csúcson
nyelvalakuan megnyúltak, tövükön gömbölyüen fölfúvódottak. Termése körtealakú tok. Terem mívelt talajon,
parlagokon, szőlőkben, a legészakibb vármegyéket kivéve, az egész országban. 4–7.
Az egész növény kellemetlen szagú. Helyenként házi orvosságnak szedik.
Más honi fajok: A. pallida Willd., – rotunda L. (az utóbbi csak Fiume m.). Nagylevelű felfutó növény az A.
Sipho L’Hérit, melyet kertben ültetnek.
18. XXI. osztály: Egylakiak. Monoecia.

A virágban vagy csak porzó, vagy csak termő van; a porzós és a termős virág egyazon növényen, de más-más
helyen van.
A porzós virágban csak egy porzó van, a mely szabad.
A) Lágyszárú növények. Testökben tejnedvvel.
Napraforgó fűtej.
Euphorbia helioscopia L. – (Éklevelű kutyatej. – Term. r.: Fűtejfélék. Euphorbiaceae.) – Egyéves. 10–30 cm.
Szára rendesen egyszerű, esetleg tövétől ágas. Levelei visszástojásalakúak, csúcsukon fűrészesek. Ernyős
virágzata ötágú; minden ág a végén egy-kétszer villaszerűen ágas. Az ágak végén álló csészeszerű virágzat (a
399
NÖVÉNYEK.
cyathium) burkát szegélyező mirigyei (mézfejtői) sziromneműek; keresztben kerülékesek. Termése sima. Terem
mívelt talajon, tarlókon, útak, árkok szélén az egész országban. 6–10.
Színeváltó fűtej.
Euphorbia polychroma Kern. – (Term. r.: Fűtejfélék. Euphorbiaceae.) – Évelő. 10–50 cm. Az egész növény
szöszös. Szárának tövét pirosas pikkelyek fedik. Levelei hoszszúkás-kerülékesek. Virágzata sárga; tokocskái
piros, gyakran görbe fonalszerű bibircsekkel vannak megrakva. Terméses korában rendszerint az egész növény
megveresedik. Terem erdők, gyepük szélén az egész ország hegyvidékén. 4–7.
Czötkény fűtej.
Euphorbia palustris L. – (Tavi fűtej, szattyingkóró, szettyin, tejeskóró. – Term. r.: Fűtejfélék. Euphorbiaceae.) –
Évelő. 75–160 cm. Vaskos szára csöves és levelestűl kopasz. Levelei nyeletlenek, széles-lándsásak, aprón
fűrészesek. Virágzata sokágú. Gallérlevelei kerülékesek, tőbe keskenyedők; a virágzati burok mirigyei keresztbe
kerülékesek. Tokja aprón bibircses. Terem vízerek mentén, folyók holt ágai szélén az Alföldön helyenként
seregesen, egyebütt szórványosan. 5–7.
Fényes fűtej.
Euphorbia lucida W. et K. – (Czötkin. – Term. r.: Fűtejfélék. Euphorbiaceae.) – Évelő. 60–140 cm. Az
előbbihez hasonló, de mirigyei félholdalakúak, termései kopaszok, kiemelkedő pontokkal. Terem ugyanazon
helyeken mint előbbi, és helyenként, pl. a Tisza mentén, még gyakoribb annál, 5–7.
Pusztai fűtej.
Euphorbia Gerardiana Jacq. – (Gerardfüve, parti kutyatej. – Term. r.: Fűtejfélék. Euphorbiaceae.) – Évelő. 10–
50 cm. Töve sokágú, bokros. Keskenylándsás levelei sűrűn állanak, kopaszok, szürkék és épszélűek.
Gallérlevelei tojásdadok, kihegyezettek. Murvái széles tojásalakúak – háromszögűek; mirigyei rendesen
kerülékesek, ritkán félholdalakúak. Terem hazánk pusztáin, kivált homokos partokon; szikár napos dombokon.
Az északi hegyvidéken nem tenyészik. 5–10.
Baraczklevelű fűtej.
Euphorbia amygdaloides L. – (Mandola kutyatej, kígyófű. – Term. r.: Fűtejfélék. Euphorbiaceae.) – Évelő. 15–
80 cm. Szára tövén lecsepült, rendesen rozsdásszínű szőrrel. Töve felé sűrűbben álló levelei lapiczkásak;
gallérlevélkéi kiterülők, összenőttek; mirigyei kétszarvúak, többnyire pirosak. Toktermése mélybarázdájú, sima.
Terem erdőkben, gyepükben az egész ország hegyvidékén. 3–6.
Farkas fűtej.
Euphorbia Cyparissias L. – (Ebtej, farkasfű, farkastej, kutyatej, szamártej, kutyatejke, tejesfű. – Term. r.:
Fűtejfélék. Euphorbiaceae.) – 57. t. 3. k. Évelő. 10–35 cm. Levelei, főleg a meddő hajtásokon, igen sűrűn
állanak; keskenyszálasak. Ernyője sokágú; ágai ismételten kétágú sugarakkal. Virágzata félgömbös; sárga.
Mirigyei félholdalakúak. Toktermése szemcsés. Terem szikár legelőkön, parlagokon, útak szélén az egész
országban. Legelőkön helyenként egymaga borít nagy területeket. 4–6, 8–10.
400
NÖVÉNYEK.
Kis-sár fűtej.
Euphorbia Esula L. – (Apró sármag, hasindítófű, kis-sárfű, ugrógyökér. – Term. r.: Fűtejfélék. Euphorbiaceae.)
– 57. t. 2. k. Évelő. 30–50 cm. Szára sűrűn leveles; levelei keskenylándsásak, hamvasak, tövük felé
keskenyedők, csúcsukon fogasak. A virágzatok murvái vesealakúak, vagy keresztbe kerülékesek; mirigyei
kétszarvúak, sárgák, vagy zöldek. Tokja szemcsés. Terem útak szélén, árkok mentén az egész országban. 5–7.
Magyar fűtej.
Euphorbia pannonica Host. – (Term. r.: Fűtejfélék. Euphorbiaceae.) – Évelő. 15–50 cm. Levele bőrnemű,
durva, kékesszürke, hosszúkás-kerülékes, lekerekített csúcsú, kis szálkahegygyel. Virágai sárgák; vesealakú
mirigyeinek csücskei hasogatottak. Toktermése pelyhes, végre lekopaszodó, kissé pontozott. Terem legelőkön,
szikár gyepen hazánk közép és déli részében; helyenként óriási mennyiségben, pl. Temes vármegye déli
részében. 5–7.
Dudva fűtej.
Euphorbia Peplus L. – (Kereklevelű vagy kerti kutyatej. – Term. r.: Fűtejfélék. Euphorbiaceae.) – Egyéves. 10–
25 cm. Szára gyakran lecsepült és tövétől ágas. Rövidnyelű szárlevelei visszás-tojásalakúak, lekerekítettek.
Ernyője 2–3-sugarú, ágai ismételten 2–3-ágúak. Mirigyei félhold alakúak. Tokrekeszei 2–2 (összesen 6) hártyás
orommal. Terem szórványosan, főleg zöldséges kertekben az egész országban. 7–10.
Apró fűtej.
Euphorbia exigua L. – (Vézna kutyatej, szettyinfűtej. – Term. r.: Fűtejfélék. Euphorbiaceae.) – Egyéves. 8–20
cm. Szára vékony, levelei keskenyek. Ernyője három (4–5) ágú, ismételten ágas. Murvái szives alapból
keskeny-hosszúkásak, kihegyezettek; mirigye kétszarvú, sárga; magja rücskös. Termése sima. Terem tarlókon,
vetés közt szórványosan az egész országban. 6–10.
Más honi fajok: E. agraria MB. – angulata Jacq., – carniolica Jacq., – dulcis Jacq., – epithymoides L., – falcata
L., – glareosa MB.(?), – Lathyris L. (elvadulva), – mehadiensis Kit. (lingulata Heuff.), – Myrsinites L., –
paradoxa Schur, – Paralias L., – platyphylla L., – pseudolucida Schur, – salicifolia Host., – Schurii Simk., –
segetalis L., – stricta L., – verrucosa Lam., – villosa W. et K., – virgata W. et K., – Wulfenii Hoppe.
401
NÖVÉNYEK.
B) Lágyszárú növények; tejnedv nélkül.
Tavaszi mocsárhúr.
Callitriche verna L. – (Lencsefű, csillaghúr, mocsári lencse, vízi csillagfű, merettyűhúr. – Term. r.:
Mocsárhúrfélék. Callitrichaceae.) – Évelő. 5–25 cm. Vízben úszó vagy az iszapban kúszó növényke. Levelei
váltakozók, kerülékesek, vagy visszás tojásalakúak. Felső levelei a víz színén csillagosan terülnek szét. Virágai
többnyire magánosak a levelek hónaljában, csupaszok. Terem pocsolyákban, mocsarakban szórványosan az
ország hegy- és dombvidékén. 4–10.
Más honi fajok: C. hamulata Kütz., – stagnalis Scop., – transsylvanica Schur.
Foltos kontyvirág.
Arum maculatum L. – (Áron-gyökér, Áron szakálla. Áron-vessző, borjulábfű, borsos baraboly, kontyos fű,
mocskos kontyvirág, német gyömbér, sülyfű. – Term. r.: Kontyvirágfélék. Araceae.) – 57. t. 4. k. Évelő. 10–40
cm. Tőkéje gumós. Levelei mind tőlevelek, hosszúnyelűek, dárdásak, nyilas vállal; gyakran barnafoltos. Szára a
csúcsán hordja a fölfuvódott zöldes virágzati buroklevéllel takart torzsavirágzatot, mely buzogányalakú,
csupasz, csúcsán barnásviolaszínű; a közepe tája porzós, alsó részében termő virágokkal; a virágok mind
csupaszok és részben csökevényes porzókból vagy termőkből állanak. A magházakból fejlődnek a borsó
nagyságú, skárlátpiros, sokmagvú bogyók. Terem árnyas erdőkben az egész országban. Mérges. 4–5.
Más honi fajok: A. alpinum Sch. et K., – italicum Mill.
Fogas vízhúr.
Zannichellia palustris L. – (Fogas galáz. – Term. r.: Békaszőlőfélék. Potamogetonaceae.) – Évelő. 10–40 cm.
Kúszó és gyökerező, vagy a vízben úszó szára fonalszerű. Levelei keskenyek, egyerűek, élénkzöldek, 2–4 cm.
hosszúak. Virágai zöldek. Termő virágjában 4 termő van; bibéjük korongalakú. Terem álló és lassan folyó
vizekben nagyon szórványosan, de helyenként seregesen. 5–10.
Más honi fajok: Z. aculeata Schur, – major Bönningh., – pedicellata Wahlbg.
402
NÖVÉNYEK.
C) Fás növények tű- vagy pikkelylevelekkel.
a) A tűlevelek egyenként állnak.
Lúcz fenyő.
Picea excelsa (Poir) Lk. – (Bálvány fenyő, bemagos-, vagy magos jegenye, ezüst, fehér, nemes, tiszafa-jegenye,
fürtös, keresztes, kosztos, szurkos fenyő; keresztes jegenyefenyő, vörös fenyő. – Pinus Abies L., Abies Picea
Mill., Abies excelsa Poir, Picea vulgaris Lk. – Term. r.: Fenyőfélék. Abietinaceae.) – 58. t. 2. k. Fa. 50–60 m.
Koronája kúpalakú; kérge vöröses szürke; az alsó ágak galyai rendesen lefüggők. Tűi rövidek, csaknem
négyélűek, fényes zöldek, magánosak és köröskörül vannak elhelyezve az ágon. Toboza hengeres, 12–15 cm.
hosszú, lecsüngő; érés után lehull a fáról. Tobozpikkelyei barnák, bőrneműek, odasimulók, végre lazán elállók
és egyenletesen laposak, hegyük felé kevéssé keskenyedők. Magja őszszel érik, de csak a következő tavaszszal
hull ki a tobozból. Ez a leggyakoribb fenyőnk. Minden magasabb hegyvidékünkön erdőt alkot és 2000 méter
magasságra is felmegy. 5–6.
Kitünő épületfát szolgáltat. Papiros- és cellulose-gyártásra is használják.
Jegenye fenyő.
Abies alba Mill. – (Fehér, fekete, veres jegenye; fehércsíkú, gyantás, közönséges, lúcz, puha, sima, szemerke,
szurkos vagy szurokfenyő. – Pinus Picea L., Abies excelsa Lk., A. pectinata DC., A. vulgaris Poir. – Term. r.:
Fenyőfélék. Abietinaceae.) – 58. t. 3. k. Fa. 50–60 m. Koronája kúpalakú. Kérge fehéres, sima; ágai vízszintesen
elállók. Levelei rövidek, szélesebbek mint a lúczfenyőé, fölül sötétzöldek, fonákukon két fehér csíkkal, hegyük
kicsípett, két sorban, fésüsen állók. Toboza vaskos, hengeres, 12–15 cm. hosszú, fölfelé álló és erősen szurkos,
tompahegyű; tobozpikkelyei egyenletesen laposak, lekerekített hegyűek; az első évben érik, és éréskor a
tobozpikkelyek hullnak le elsőbben a fáról. Hazánk hegyvidékén helyenként erdőket képez, az előbbinél
azonban sokkal ritkább. Parkokba, kertekbe is ültetik. 5–6.
Fája értékes. Régebben a strassburgi terpentint szolgáltatta.
b) A tűlevelek kettesével-ötösével állnak a törpe ágacskákon.
Erdei fenyő.
Pinus sylvestris L. – (Búrfa, búrfenyő, fáklyafenyő, fejér fenyő, gyántás fenyő, fenyőperesznye, mandulafenyő,
répafenyő, topolyafa, tűlevelű fenyő, tündérfenyő, vad fenyő, völgyi fenyő. – Term. r.: Fenyőfélék.
Abietinaceae.) – 58. t. 1. (a–b) k. Fa. 25–40 m. Törzsének átmérője 0·6–1 m. Kérge cserepes világosbarna;
koronája kupolaszerű, terebélyes. 4–6 cm. hosszú tízi kettesével állnak törpe ágacskákon, félhengeresek,
sötétzöldek és maradók. Virágai mind csupaszok. Porzós virágai kénszín-sárgák, az idei hajtások alján
csoportosan állnak, barkaszerűek; termő virágai veresek, barnásak, 12–15 mm. hosszúak; az idei hajtások
csúcsán rövid kocsányokon állnak majdnem gömbölyű virágzatban. Termése, a toboz a második év őszén érik,
de csak a harmadik év április havában hullatja ki a magokat; pikkelyei akkor egészen fásak, hegyük vastag
(czímeres). Erdőket alkot az északnyugati hegyvidéken. Erdősítenek vele egyebütt is, és lazább, homokos,
kevésbbé termékeny talajban is megterem. 5.
403
NÖVÉNYEK.
Kitünő szerszám- és tüzelőfát szolgáltat. Szurkot, gyantát és terpentinolajat készítenek belőle.
Fekete fenyő.
Pinus nigra Arn. – (Sötét vagy vad fenyő. – Pinus austriaca Tratt., nigricans Host. – Term. r.: Fenyőfélék.
Abietinaceae.) – Fa. 20–30 m. Ágainak kérge, sőt a törzse is sötétbarna. Tűlevelei szintén kettesével állanak, de
még egyszer olyan hosszúak és még sötétebb zöldek mint az erdei fenyőé. Eleinte pirosló, később kénsárga
porzós virágai és tobozai is nagyobbak, de különben hasonlók az előbbiéihez.
Gyakran ültetik ligetekbe, parkokba, erdőkbe is, kivált oly helyeken, hol az altalaj sziklás; homokon erdősítésre
is használják. 5.
Törpe fenyő.
Pinus Pumilio Haenke. – (Futó, görbe, hasaló, henye, kárpáti fenyő, magyar balzsam, borostyán fenyő, kigyó
fenyő. – Term. r.: Fenyőfélék. Abietinaceae.) – 2–10 m. Törzse és ágai legalább alsó részökben földönfekvők.
Tűi párosával állanak, 2–5 cm. hosszúak és 6–8 évig maradnak a fán. Egyéves tobozai tojásalakúak, csaknem
gömbösek, a leveleknél rövidebbek és érés kezdetén kékeshamvasak; tobozpikkelyei vastaghegyűek. Terem
hazánk északi és keleti havasain, a fatenyészet határán övet alkotva. 6–7.
Védi az alatta fekvő területeket a hócsuszamlástól és kőomlástól. Megsebzett törzséből szivárog a »magyar
balzsam.«
Bérczi fenyő.
Pinus Mughus Scop. – (Horvát fenyő, mugo fenyő. – Term. r.: Fenyőfélék. Abietinaceae.) – Fa. 5–10 m.
Hasonlít a törpe fenyőhez, de toboza egy éves korában inkább kúpalakú, legalább olyan hosszú mint a levelek és
sohasem hamvas. Hazánkban nem tenyészik, terem azonban Horvátország havasain. 5–7.
Havasi fenyő.
Pinus Cembra L. – (Czembra-fenyő, czirbolyafenyő, dió-, gyeplős magvú, tátra-, tojásbarkájú fenyő. – Term. r.:
Fenyőfélék. Abietinaceae.) – Fa. 25–35 m. A fiatal ágak kérge rozsdasárgán molyhos. Tűi ötösével állanak a
törpe ágacskákon, hajlékonyak, majdnem háromélűek, sötétzöldek. Toboza kocsánytalan, tojásalakú, 5–8 cm. h.
és 3–4 cm. sz.; csúcsán tompán lekerekített; tobozpikkelyei hegye alig vastagodott. Terem Árva vármegyétől a
szepesbélai havasokig, a radnai havasokon, végre a Retyezát hegycsoporton és onnan keletre a déli
határhegylánczon, de nem nagy számban. Pusztulófélben levő fánk. 6.
Szép fa, mely két ezer m. tengerfölötti magasságban még szépen díszlik és ez övben hazánk egyedüli törzszsel
biró fája. Magja jóízű, ehető; a pásztornép magja kedveért is ledöntötte a fát. Illatos, szivós és vöröses fája
faragásra és hegedűkészítésre becses.
404
NÖVÉNYEK.
Sima fenyő.
Pinus Strobus L. – (Árboczfenyő. – Term. r.: Fenyőfélék. Abietinaceae.) – Fa. 15–20 m. Sima kérge fényes.
Ötösével álló tűi 10–15 cm. hosszúak, igen vékonyak, hajlékonyak és háromszögletűek, kevéssé kékesszürkék.
Toboztermése hengeres; pikkelyei éréskor erősen szétnyilnak; vastagodók. Hazája Észak-Amerika; nálunk
parkokba, kertekbe ültetik. 5–6.
c) A tűlevelek többesével állnak a törpe ágacskákon.
Vörös fenyő.
Larix decidua Mill. – (Európai czédrusfenyő, koriandrom, manna, német ostor, pacsirta, picsirke, rozmaring,
varjú-fenyő, nyári zöld-, rozmaringfenyő, terpentin- v. vörösfa. – Pinus Larix L., Larix communis Lk., Larix
europaea DC. – Term. r.: Fenyőfélék. Abietinaceae – Fa. 30–35 m. Koronája kúpalakú; főágai elállók,
mellékágai csüngenek. Kérge vaskos és repedezett. Levelei csomókban fejlődnek (10–20) apró ágacskákon;
fűneműek, élénk zöldek; őszszel lehullók. Tojásalakú tobozai aprók, fölfelé állók; tobozpikkelyei vékonyak.
Terem erdőkben, szórványosan a Kárpátokban. 4–5.
Vöröses fája igen értékes, kivált vizi építkezésekben nagyon ellenálló. A velenczei terpentint szolgáltatja.
d) A pikkely levelek keresztbe átellenesen állanak.
Közönséges tuja.
Thuja occidentalis L. – (Életfa, kerti czédrus. – Term. r.: Fenyőfélék. Abietinaceae.) – Cserje. Fa. 5–15 m.
Lapított hajtásai vízszinben ágaznak el. Apró levelei pikkelyszerüek, fedelékesek és kétfélék: azok a melyek az
ágak lapos oldalán fejlődnek, nem ormósak, hátukon mirigygyel; az ágak élén fejlődők ormós hátuak és
mirigyük nincsen. A porzós barkák az alsó, a termő tobozok a végső oldalágacskákon fejlődnek. Az elsők aprók,
gömbösek; utóbbiak kisebbszerüek, 10–12 bőrnemü pikkelylyel; melyeken függelék nincsen. Magja köröskörül
405
NÖVÉNYEK.
hártyás. Hazája Észak-Amerika. Díszül mindenütt ültetik. Temetőinkben pedig a keletvidéki cziprust pótolja.
Fája, kivált gyökértuskója értékes. 4– 5.
Keleti tuja.
Thuja orientalis L. – (Biota orientalis (L.) Endl. – Term. r.: Fenyőfélék. Abietinaceae.). – Cserje. Fa. 3–6 m.
Hajtásai merőleges síkban ágaznak el. Sűrűn fedelékes levélkéi hátukon árkoltak. Toboza nagyobb mint a
közönséges tujáé, 6–8 pikkelye érés előtt hamvas és csúcsuk táján hátragörbült függelékük van. Magja nem
szárnyas. Hazája Khina és Japán. Hazánk déli felében mindenütt ültetik, de előbbinél kényesebb és ritkább. 4–5.
A porzók száma kettő, szabadok.
E rendbe sorolható a Betula (XXI. o. 5. r.) továbbá az Abies, Larix, Picea, Pinus. (XXII. o. 1. r.)
3. rend: Háromporzósak. Triandria.
A porzók száma három, szabadok.
Széleslevelű gyékény.
Typha latifolia L. – (Baka, bakaselyem, bodnározó gyékény, buzogányfű, buzogánysás, kákabot, nádbotikó,
páklya. – Term. r.: Gyékényfélék. Typhaceae.) – 57. t. 5. k. Évelő. 1–2 m. Taraczkot fejleszt. Tövön hüvelyes
levelei, szálasak és igen hosszúak. Virágai igen tömött, 15–30 cm. h. torzsaszerű füzérben fejlődnek, még pedig
a felső részben vannak a porzós virágok, az alsó részben a termősek. Az utóbbiak hegyükön barna, puha szőrrel
vannak körülvéve. A sárga porzós virágok elvirítás után lehullanak. Terem álló és lassan folyó vizek körül az
egész országban. Leveleit a bodnárok használják. 7–8.
Más honi fajok: T. angustifolia L., – minima Funk., – Schuttleworthii Koch. et Sond.
Ágas béka-buzogány.
Sparganium erectum L. – (Ágas baka, botikós sás, vizi buzganika, vizi tövis disznó. – Term. r.:
Békabuzogányfélék. Sparganiaceae.) – 57. t. 6. k. Évelő. 25–60 cm. Szára ágas. Levelei mereven fölfelé állanak.
Mindenik ágán van 6–12 borsónagyságú, porzós virágokból álló csomó, melyek alatt hasonló, de termő
virágokból összetett csomók fejlődnek. Terméskéje fordított piramisalakú, rövid csücskökkel. Terem álló és
lassan folyó vizek partján, mocsarakban az egész országban. 7–8.
Más honi fajok: S. minimum Fr., – neglectum Beeby, – simplex L.
Csöves tengeri.
Zea Mays L. – (Kukoricza, málé, tengeri málé, török v. indiai búza. – Term. r.: Pázsitfűfélék. Gramineae.) –
Egyéves. 1–3 m. Szárát bél tölti ki. Levelei szélesen szálasak. Porzós virágai szártetőző bugás füzérekben,
termővirágai pedig levélhónalji torzsán fejlődnek. Lapított szemtermései sárgák, fehérek, vagy pirosbarnák, a
torzsán 6–12 sorban elhelyezve. Hazája Amerika. Hazánkban számos fajtában nagyban termesztik, a búza után
körülbelül a legnagyobb mennyiségben főleg az Alföldön. 6–8.
406
NÖVÉNYEK.
Szittyós sás.
Carex stenophylla Whlbg. – (Madármák. – Term. r.: Sásfélék. Cyperaceae.) – Évelő. 8–25 cm. Vékony taraczkot
hajt, gyepes. Levelei keskeny szálasak. Virágfüzérkéi tojásalakú tömött fejet képeznek; minden füzér egyforma
ugyan, de a felső virágok mindig porzósak, az alsók termősek. Murvái széles tojásalakúak, hártyásak. Termése
tojásalakú, hátán 9–11-erű; fehéres, élén érdes csőrű. Terem homokos mezőkön, a magasabb hegyvidékek
kivételével, az egész országban, főképen az Alföldön. 4–5.
Róka sás.
Carex vulpina L. – (Kaszabántóka. – Term. r.: Sásfélék. Cyperaceae.) – Évelő. 20–80 cm. Gyepes, de taraczkot
nem hajt. Szára vaskos, háromélű és élein metszőn érdes. Levelei 3/4–1 cm. szélesek. Füzérei sárgászöldek.
Termései hátukon 5–7-erűek, púposak, a szemben fekvő oldalon laposak. Terem vizenyős réteken, mocsarak és
vízerek szélén az egész országban. 5–6.
Berki sás.
Carex nemorosa Lumn. – (Bajuszos v. bereki sás. – Term. r.: Sásfélék. Cyperaceae.) – Évelő. 20–50 cm. Az
előbbihez hasonló, de szára kevésbbé éles; karcsú virágzata pedig rendesen nagyon szakgatott. Termésének háta
nem erezett. A murvák háta zöld. Terem erdős, cserjés helyeken az egész országban. 5–7.
Korai sás.
Carex praecox Schreb. – (Jókori v. tavaszi sás. – Term. r.: Sásfélék. Cyperaceae.) – 59. t. 1. k. Évelő. 8–30 cm.
Szára hosszabb mint hosszan kihegyezett levelei. Levelei keskenyek, rendesen 1·5–2 mm. szélesek (tehát
keskenyebbek mint a képen látszik.) A porzós és termő virágok külön füzérben fejlődnek; még pedig a porzós
füzér magános, a termő füzér pedig lehet 2–3; az alsók rendesen kocsányosak. Murvái lándsásak,
szálkahegyűek, szélükön hártyásak. Terem szikár mezőkön, ritkás erdőkben az egész országban. 3–6.
Zsombék sás.
Carex stricta Good. – (Merőlevelű sás, sugársás. – Term. r.: Sásfélék. Cyperaceae.) – Évelő. 0·8–1 m. Töve
sűrű, vakondoktúrásra emlékeztető gyepeket alkot. Szára erős. Levelei fűzöldek, az alsók hüvelyei
világosbarnák. Van 1–2 porzós és 2–3 termő füzére; az utóbbiak 5–6 cm. hosszúak és csaknem kocsánytalanok.
A bibék száma kettő. Termései kerülékesek, kékeszöldek és haterűek. Alföldünkön ez alakítja legtöbb helyt a
hepehupás lápokat és az úgymondott zsombékokat. Szórványosan egyebütt is terem, pld. még Árva
vármegyében is. 4–6.
407
NÖVÉNYEK.
Gyepes sás.
Carex caespitosa L. – (Gyepi sás, zsombék csáté. – Term. r.: Sásfélék. Cyperaceae.) – Évelő. 20–50 cm. Töve
sűrűn gyepes. Keskeny, szálas levelei sárgászöldek; olyan hosszúak mint a szár; az alsó levélhüvelyek pirosak,
hasadtak. Szártetőző füzére porzós; a 2–3 oldalsó termő. A bibék száma kettő. Terméskéi mindkét oldalukon
púposak, nem eresek. Terem vizenyős réteken, tőzeges lápokban az északi és keleti hegyvidéken és Vas
vármegyében. 4–5.
Ujjas sás.
Carex digitata L. – (Term. r.: Sásfélék. Cyperaceae.) – Évelő. 10–30 cm. Töve gyepes. A füzérkék kocsányai
tövükön csonkán elmetszett hártyás murvába vannak burkolva. A porzós füzérkék rendesen magánosan állanak;
a termő füzérek pedig többnyire hármasával ujjasan fejlődnek. Megtörténik az is, hogy a porzósak és a termősek
vegyest ujjasan állanak. A termőfüzérek kevés termésűek; termésük tojásalakú, háromoldalú, szőrösödő és rövid
csőrű. Terem erdők, cserjések nyiltabb térségein az egész ország hegy- és dombvidékén. 4–5.
408
NÖVÉNYEK.
Szürke sás.
Carex flacca Schreb. – (Carex glauca Murr. – Term. r.: Sásfélék. Cyperaceae.) – Évelő. 45–50 cm. Levelei
szélükön érdesek. Van rendesen 3 porzós és 2–3 termő füzére, melyek egymástól elég távol állanak. Füzérkéi
tömöttek, hosszú kocsányúak, végre csüngők; az alsók 5–6 cm. hoszszúak. Termése visszás tojásalakú vagy
kerülékes, megvilágított oldalán biborfekete, kopasz vagy kissé érdes, rövid szőrű. Terem vizenyős réteken,
cserjésekben az egész országban. 4–5.
Sápadt sás.
Carex pallescens L. – (Term. r.: Sásfélék. Cyperaceae.) – Évelő. 20–30 cm. Levelei és az alsó hüvelyek
szőrösek; a felső szárlevél rendesen hosszabb a virágzatnál. Porzós füzérkéje kicsiny és magános; 2–3 termő
fűzére rövid, hengeres, rövidnyelű és bókoló. Terem vizenyős, árnyas réteken, erdőkben az egész ország hegy-
és dombvidékén. 5–7.
409
NÖVÉNYEK.
Korhadó sás.
Carex Michelii Host. – (Term. r.: Sásfélék. Cyperaceae.) – Évelő. 10–35 cm. Taraczkot hajt. Porzós füzére
magános, sárga; termő füzére 1, ritkán 2. Az utóbbi esetben egymástól távol állanak és kevés termésűek;
rendszerint oly hosszúak mint a murvájok. Termései csaknem gömbölyűek; nagy kétágú csőrrel. Terem erdők,
cserjések nyilt, füves térségein az egész ország hegy- és dombvidékén. 4–5.
Ritkás sás.
Carex distans L. – (Elváló, válott sás. – Term. r.: Sásfélék. Cyperaceae.) – Évelő. 20–60 cm. Két-három
hosszúkás termőfüzére igen távol áll egymástól. Kopasz termései háromoldalúan tojásalakúak; csőrük hasadt,
hátuk erezett, pelyvájok érdes szálkában végződik. Terem vizenyős réteken az egész országban, főleg az
Alföldön, hol helyenként nagy területeket is borít. 4–6.
Erdei sás.
Carex sylvatica Huds. – (Term. r.: Sásfélék. Cyperaceae.) – Évelő. 30–80 cm. Levelei szélesen szálasak. Porzós
füzére magános. 3–4 termőfüzére karcsú és laza virágú; hosszúnyelű, halvány és csüngő. Termése hosszú,
hasadtcsőrű. Terem árnyas erdőkben az egész ország hegyvidékén; szórványosan az Alföldön is, kivált a szélén.
4–6.
410
NÖVÉNYEK.
Parti sás.
Carex riparia Curt. – (Term. r.: Sásfélék. Cyperaceae.) – Évelő. 60–120 cm. Szára háromélű, élei érdesek.
Levelei 1·80–2 cm. szélesek. Van 2–6 porzós és 2–5 termő fűzére; mind kocsányos és 10 cm. hoszszúra is
nőhetnek. Termőfüzérei barnás-zöldek. Termései tojásdadkúposak, sűrűn eresek, duzzadtak és a kétcsúcsú
csőrbe fokozatosan vékonyodók. Terem nádasok szélén, vizerek, mocsarak partján kivált az Alföldön; egyebütt
Borzas sás.
Carex hirta L. (Term. r.: Sásfélék. Cyperaceae.) Évelő. 15–50 cm. Levelei és levélhüvelyei sűrűn szőrösek. Van
2–3 porzós és ugyanannyi termő füzére. Termése tojásalakú, borzas; csőre rövid, csúcsán kétfogú. Terem árkok,
vízerek mentén, ártereken az egész országban. 4–6.
Más honi fajok: C. acutaeformis Ehrh., – alba Scop., – atrata L., – banatica Heuff., – bicolor All., –
brachystachys Schrk., – brevicollis DC., – brizoides L., – Buekii Wimm., – Buxbaumii Whlbg., – canescens L., –
capillaris L., – caryophyllea Latour., – clavaeformis Hoppe, – curvula All., – cyperoides L., – dacica Heuff., –
Davalliana Sm., – dinarica Heuff., – dioica L., – disticha Huds., – divisa Huds., – echinata Murr., – elongata,
L., – ericetorum Poll., – evoluta Hartm., – extensa Good., – ferruginea Scop., – filiformis L., – firma Host., –
flava L., – frigida All., – fuliginosa Sckk., – Goodenoughii Gay., – Halleriana Asso, – hordeistichos Vill., –
Hornschuchiana Hoppe, – humilis Leyss., – irrigua Sm., – lagopina Whlbg., – lepidocarpa Tsck, – leporina L., –
limosa L., – montana L., – mucronata All., – muricata L., – nigra L., – nitida Host, – nutans Host, – Oederi
Elarh., – ornithopoda Willd., – panicea L., – paniculata L., – paradoxa Willd., – parviflora Host, – pauciflora
Lightf., – pediformis C. A. M., – pendula Huds., – pilosa Scop., – pilulifera L., – Pseudo-Cyperus L., – pulicaris
411
NÖVÉNYEK.
L., – pyrenaica Whlbg., – remota L., – rigida Good., – rostrata With., – rufa L., – rupestris All., – secalina
Whlbg., – sempervirens Vill., – strigosa Huds., – supina Whlbg., – teretiuscula Good., – tomentosa L., –
transsylvanica Schur., – tristis MB., – turfosa Fr., – umbrosa Host (polyrrhiza Wallr.), – ventricosa Curt., –
verna Vill., – vesicaria L., – virens Lam. (divulsa Good.)
E rendbe sorolható még: Amarantus (XXI. o. 5. r.)
A porzók száma négy, szabadok.
A) Lágyszárú növények.
Apró csalán.
Urtica urens L. – (Árva csalán. – Term. r.: Csalánfélék. Urticaceae.) – Egyéves. 20–60 cm. Levelei
tojásdadkerekek, egyformán és durván fűrészesek. Az egész növény merev, csalánozó mirigy-sertékkel
(fulánkszőrszállal) van megrakva. Minden levél hónaljában ered két virágfüzér, melyeken a porzós és
termővirágok keverten állnak. Füzérkéi rövidebbek mint a levél nyele. Tenyészik mívelt talajon, parlagokon
utak szélén, főleg emberi lakások körül az egész országban. 7–10.
Nagy csalán.
Urtica dioica L., – (Égető nagycsalán, kétlaki csalán. – Term. r.: Csalánfélék. Urticaceae.) – Évelő. 20–120 cm.
Taraczkot fejleszt. Az egész növény az égető mirigyszőrökön kívül még egyszerű szőrökkel is bir. Alsó levelei
szíves tojásdadok, kihegyezettek, durván fűrészesek. Kétlaki, t. i. egyik növényen csak porzós, másikon csak
termő virágok vannak. Lecsüngő fűzérei akkorák vagy hosszabbak mint a levélnyél. Terem parlagokon, utak
szélén, erdőkben, gyepűkben, helyenként egész irtásokat belep. 7–9.
Rostjaiból fonalat készíthetni. Összevagdalt s korpával kevert zöld részeivel baromfiakat is etetnek és
sertéseknek is adják.
Más honi faj: U. Kioviensis Rog. (Bollae Kanitz, radicans Bolla.)
412
NÖVÉNYEK.
B) Fás növények.
Télizöld puszpáng.
Buxus sempervirens L. – (Kuruszpán, téli zöld. – Term. r.: Puszpángfélék. Buxaceae.) – Cserje. 2–3 m.
Örökzöld levelei bőrneműek, hosszúkás tojásalakúak, vagy kerülékesek és keresztbe átellenesek. Virágai aprók,
sárgászöldek; rendesen több porzós, és 1–2 termővirág fejlődik egy és ugyanazon levél hónaljában. Hazája
Nyugat-Ázsia. Dél-Európában elvadulva él, nálunk kertekbe ültetik. A metszést jól birja, ezért virágágyak
szegélyezésére és sövényül használják. 3–4.
Savanyú eper.
Morus nigra L. – (Bécsi szeder, dudafa, szedereper, törökszeder, fekete eperfa. – Term. r.: Eperfafélék.
Moraceae.) – 59. t. 2. k. Fa. 4–6 m. Levelei nagyon változók; szíves tojásalakúak, egyszerűek vagy öblösen
szabálytalanul karéjosak, fűrészesek és mindkét lapjokon pelyhesen érdesek. Gyakran kétlaki. Termő virága két
bibéjű. Termései bíborfeketék, savanykásak, ehetők. Hazája Kelet-Ázsia. Nálunk, kivált hazánk déli felében
ültetik, udvarokon, s kertekben is. Közönségesen a selyemeperre oltják, hogy magasabb törzsü fát neveljenek
belőle. 5–6.
Selyem eper.
Morus alba L. – (Fehér eper, selyem szederfa, fehér szederfa, olasz szeder. – Term. r.: Eperfafélék. Moraceae.)
– Fa. 6–12 m. Ágai az előbbiénél vékonyabbak, rügyei kisebbek. Levele változó, szíves tojásdad, kerekded,
egyenetlenül fűrészes, szabálytalanul öblösen karéjos, kopasz. A kocsánya körülbelöl olyan hosszú, mint a
termés. Termése rendesen kisebb, mint a savanyú eperé; a nemesített fajoké azonban nagyobb, rendesen fehér,
de lehet szürkés, lilás, sárga, piros és fekete is; mindég édes izű. 5.
Hazája szintén Kelet-Ázsia. Hazánk déli felében nagy mennyiségben ültetik utczákra, utak mellé; sövénynek is.
Levelével etetik a selyemhernyót, miért is országszerte tenyésztik, sokféle fajváltozatban.
413
NÖVÉNYEK.
Mézgás éger.
Alnus glutinosa. (L.) Gärtnz. – (Fekete beregfa, mezgés eger. – Term. r.: Nyirfafélék. Betulaceae,) – 59. t. 3. k.
18–20 m. Ha szabadon fejlődik, a koronája kúpalakú; kérge táblásan repedezik. Levele viszszás tojásalakú;
alapja ék módjára keskenyedik és ép, egyebütt egy-kétszer fogas, hegyén lekerekített vagy kevéssé öblös;
fiatalon ragadós, később sima és fonákán csak az érzugokban gyapjas. 3–4 porzós barkája a gallyak végén
csüng; ibolyás v. pirosbarna-színű. Termő barkái aprók, gömbölyűek. Termése áltoboz, mely a következő
tavaszig a fán marad. Virágainak bimbói már az előző év őszén jelennek meg. Terem mocsaras, árteres helyeken
az egész országban, főleg az Alföldön. 2–4.
Fája vízi- és bányabeli építkezésre alkalmas.
Hamvas éger.
Alnus incana (L.) DC. – (Fehér éger, egerfa. – Term. r.: Nyírfafélék. Betulaceae.) – Fa. 6–24 m. Kérge kevésbbé
repedezik. Levele tojásdad, vagy kerülékes, kihegyezett; alapja lehet ékalakú is, de rendesen lekerekített;
kétszer-fűrészes. Levele fiatalon mindkét lapján szőrös, nem ragadós, végre felül kopasz, fonákán szürkén
szőrös. A termő fürtök szélső fűzérei csaknem ülők. Különben az előbbivel megegyezik. Terem patakok, folyók
mentén hazánk magasabb hegyvidékein. 4–5.
Havasi éger.
Alnus viridis (Vill.) DC. – (Nyír éger, zöld éger. – Term. r.: Nyírfafélék. Betulaceae.) – Cserje. Fa. 1–5 m.
Törzse gyakran heverő. Levelei tojásalakúak vagy kerülékesek, kisebbszerűek, tompahegyűek, kétszer és élesen
fűrészesek; fesléskor ragadósak. Tavaszszal megjelenő porzós barkái zöldesek. Érett áltoboza hoszszúkás,
hengeres. Makkocskája szárnyas. Tenyészik hazánk összes havasain és magas hegységein, kivált a keleti
hegyvidéken. Túl a Dunán Vas vármegyében. 4–5.
Más honi faj: A. pubescens Tsch.
Ebbe a rendbe sorolható: Atriplex (XXI. o. 5. r.), Arum (XXI. o. 1. r.), Ludwigia (IV. o. 1. r.), Parietaria (IV. o.
1. r.), Sanguisorba (IV. o. 1. r.), Viscum (XXII. o. 4. r.).
5. rend: Öt-, egészen sokporzósak. Pentandria–Polyandria.
A porzók száma öt vagy több, szabadok.
A) Vizi növények.
Füzéres süllőhínár.
Myriophyllum spicatum L. – (Süllőfű, tókefe, vízi kapor, tóborosta. – Term. r.: Süllőhínárfélék.
Halorrhagidaceae.) – Évelő. 1–2 m. Az iszapban terjedő töve számos ágat hajt, melyek részben a víz alatt
maradnak, részben a víz színére emelkednek. Örvös levelei számos hajszálszerű levélkéből vannak összetéve. A
vízből csak kevéssé kiemelkedő virágos szára felső részében porzós, alsó részében termő virágokat visel. A
414
NÖVÉNYEK.
portokok előbb bíborszínűek, végre sárgák. Tenyészik árkokban, tócsákban, nagyon szórványosan az egész
országban. 6–8.
Más honi fajok: M. pectinatum Schur, – verticillatum L.
Közönséges tócsagaz.
Ceratophyllum demersum L. – (Birkafarkfű, bozontka, szarvas locsa, borzhínár, locsagaz. – Term. r.:
Tócsagazfélék. Ceratophyllaceae.) – Évelő. 50–100 cm. Számos szárat fejleszt, melyek fölemelkednek a víz
mélyéből és mindjárt a víz színe alatt nagy, sötétzöld leveles bojtokat képeznek. Örvös levelei villás ágúak. A
levelek hónaljában fejlődő zöld virágai aprók és mindenik sok kis pikkelyszerű lepellevelektől van körülfogva.
Termései nem hártyásak, tojásalakúak, 3 tüskével, még pedig két horgas tüske a termés tövén, egy a csúcsán
fejlődik. Tenyészik árkokban, tócsákban, lassan folyó vizekben szórványosan az egész országban. 7–9.
Más honi faj: C. submersum L.
Nyíllevelű nyílfű.
Sagittaria sagittifolia L. – (Csókfű, vízi nyíl. – Term. r.: Hídőrfélék. Alismaceae.) – 59. t. 4. k. Évelő. 30–125
cm. Minden levele tőlevél, melyek hosszúnyelűek, dárdásak és hosszan nyilasak; a vízbeliek keskeny lándsásak.
A tőkocsány végén több virágörv fejlődik. Virágai fehérek, kissé pirosasak. Porzói számosak, sárgák; a kisebb,
jelentéktelen külsejű termő virágok rövidebb kocsányokon a porzós virágok alatt állanak. Terem álló vizekben,
folyók holt ágaiban, kiöntéseiben szórványosan az egész országban, kivált a lapályon. 6–7.
B) Lágyszárú szárazföldi növények.
Tatár disznóparéj.
Amarantus viridis L. – (Eperparéj, eperspenót, kövér amaránt, czigányparéj. – Amarantus Blitum L., Albersia
Blitum (L.) Kunth. – Term. r.: Disznóparéjfélék. Amarantaceae.) – Egyéves. 15–30 cm. Szára ágas és
terebélyes, felemelkedő; kopasz. Levele tojásdad-rhombos, kikanyarított élű. Zöld virágai a levelek hónaljában
415
NÖVÉNYEK.
csomókban fejlődnek; a végsők vaskos, levéltelen fűzért alkotnak. Murvái a lepelnél rövidebbek, termése nem
kovad fel. Tenyészik házak körül, főleg hazánk nyugati felében. 7–8.
Dudva disznóparéj.
Amarantus retroflexus L. – (Term. r.: Disznóparéjfélék. Amarantaceae.) – Egyéves. 15–120 cm. Levele
hosszúnyelű, nagy és tojásalakú. Igen tömött fűzérei zöldek, szártetőzők, vagy a legfelső levelek hónaljában
fejlődnek. A murvák tüskés szálkában végződnek, még egyszer olyan hosszúak, mint a lepellevelek. Az
utóbbiak szálkahegyűek és valamivel rövidebbek a termésnél. Virágai zöldek, 5 porzósak. A termés kovad.
Terem parlagokon, kertekben, ugarakon, általában mívelt talajon az egész országban; közönséges gyom. 7–10.
Más honi fajok: A. commutatus Kern., – deflexus L.
Útmenti laboda.
Atriplex patulum L. – (Labdafű, labdaparéj, maglapél. – Term. r.: Libatopfélék. Chenopodiaceae.) – 59. t. 5. k.
Egyéves. 30–100 cm. Levelei háromszögűen lándsásak, az alsók fogasok és csaknem dárdásak, a felsők
lándsásak v. keskenyszálasak. Az egész növény többnyire lisztes. Virágai karcsú fűzérekben, csomókban
fejlődnek, még pedig porzósak és termősek vegyest. Termésleple tojásalakú v. tojásdad háromszögű; tövön
összenőtt. Terem utak szélén, parlagokon, ugarakon az egész országban. 7–9.
Kerti laboda.
Atriplex hortense L. – (Izetlen fű, ízetlen maglapél, laboda paréj, német paréj. – Term. r.: Libatopfélék.
Chenopodiaceae.) – Egyéves. 10–125 cm. Alsó levelei nagyok, háromszögűek; hosszukás szívesek vagy
416
NÖVÉNYEK.
dárdásak; öblösen fogasak; a felsők lándsásak, épek. Számos virága szártetőző bugát képez. Az egész növény
gyakran vérszínű, piros. Termésleple tojásalakú, tövéig hasadt. Helyenként termesztik és spenótot főznek a
leveleiből. Lakások körül el is vadul. 7–8.
Rózsás laboda.
Atriplex roseum L. – (Term. r.: Libatopfélék. Chenopodiaceae.) – Egyéves. 30–90 cm. Szára felemelkedő.
Levelei öblösen fogasok; az alsók kótaalakúak, a felsők tojásdadok. Az egész növény bőven lisztes. Fűzérei
csúcsukig levelesek. Termésének lepelburka szélesen tojásdadháromszögű; félig összenőtt, ránczos erű, szélén
fogas és tövén porczogós. Terem utak szélén, lakások körül az egész országban. 7–10.
Más honi fajok: A. hastatum L., – litorale L., – nitens Schk., – oblongifolium W. et K., – tataricum L.
Bojtorjános szerbtövis.
Xanthium strumarium L. – (Czigány-, diák, v. disznómogyoró; disznó bojtorján, gelyvafű, kemény- v.

szamárlapu, koldustetű, szúrós csimpaj, tövises lapu. – Term. r.: Fészkesek. Compositae.) – Egyéves. 30–130
cm. Levelei szívesek, három karéjúak és fogasak; mindkét lapjukon szőrösek, kevéssé érdesek, de zöldek.
Virágfejecskéi szártetőzők és levélhónaljiak, zöldek; a porzós virágok felül, a termősek alul fejlődnek. Termései
tojásalakúak, zöldek és horgas kapaszkodó tüskékkel vannak megrakva. Terem utak szélén, parlagokon az egész
országban. 7–10.
Szívós szerbtövis.
Xanthium spinosum L. – (Birka-, disznó-, muszka-, orosz-, ördög-, rácz-, v. szamártövis v. tüske; disznó bürök,
(sió-)foki tüske, gaz, gyengén szúró, kolera- v. orosz bogács v. bogáncs, rosz-seb- v. rozmaring-tüske, sváb
kóró, szerb burján, török gilicze. – Term. r.: Fészkesek. Compositae.) – Egyéves. 20–45 cm. Szára háromágú,
sárga, érzékenyen szúró tövisekkel felfegyverezve. Levelei kerülékesek, karéjosak, alapjok ékalakú, visszájok
ezüstösen molyhos. Termése kisebb, mint a bojtorjános szerbtövisé, horgas tüskéivel szintén kapaszkodik.
417
NÖVÉNYEK.
Terem utak szélén, legelőkön, különösen községek körül a magas hegyvidék kivételével az egész országban.
Kártékony gyom, irtása kötelező. 7–9.
Más honi fajok: X. italicum Moretti, – macrocarpum DC. (Mindkettő csak Fiume m.)
C) Fás növények.
a) A levelek szárnyasak.
Pompás diófa.
Juglans regia L. – (Olasz dió. – Term. r.: Diófafélék. Juglandaceae.) – Fa. 20–25 m. Levelei páratlanul
szárnyasak, 5–7 levélkéjűek, erős szagúak. Porzós virágai zöldes, később megfeketedő csüngő barkában
fejlődnek. Termővirágai bimbószerűek, magánosak v. 2–5-ével csomósak az ágak hegyén. Hazája Perzsia. A hol
az éghajlat megengedi, mindenütt ültetik. Délibb vidékeinken helyenként el is vadult (pld. Krassó-Szörény
vármegyében). 4–5.
Virága a fagy iránt érzékeny. Fája igen értékes; főleg borító lemezekre használják. Négy gerezdű magjából
olajat sajtolnak; eszszük és süteményekbe használjuk; éretlen termése kitünő befőtt.
b) A levelek egyszerűek, karéjosak.
Kocsányos tölgy.
Quercus Robur L. – (Gubacsfa, mocsárfa, suskafa, mocsártölgy. – Quercus pedunculata Ehrh. – Term. r.:
Bükkfélék. Fagaceae.) – 61. t. 2. k. Fa. 30–40 m. Derék, nagy, terebélyes fa. Kérge mélyen repedezett. Levelei
visszás-tojásalakúak, szabálytalanul, de szárnyasan öblösen karéjosak; karéjai lekerekítettek; alapjok rendesen
füles, nyelök igen rövid, majdnem hiányzik. Porzós barkái gyérvirágúak, vékonyak, zöldesek és csüngők. A
lepel 6 levelű, 4–12 porzóval. Termő zöld virágai zöldek, és többnyire a hosszú kocsány végén 1–5-ével állanak;
leplök felül álló apró pikkelyekből áll. A magházat a murvák piros pikkelyei fogják körül; ezekből fejlődik a
kupacs. Az érett termés kocsánya 8–10 (1–16) cm. h. A makk sárgásbarna; kupacsa rásimuló, apró pikkelyekkel
sűrűn fedett. Tenyészik az egész országban, a mélyebben fekvő helyeken nagy kiterjedésű erdőket alkot. 4–5.
Fája értékes és tartós; kérge cserzésre szolgál; makkját a sertés eszi.
Kocsánytalan tölgy.
Quercus sessiliflora Salisb. – (Fürtös tölgy. – Term. r.: Bükkfélék. Fagaceae.) – Fa. 30–35 m. Kérge nem
nagyon vastag és kevésbbé durva. A levelek nyele rendesen hosszabb, alapjok ékalakú; fonákuk, legalább az
érközökön, nyár közepéig csillagszőrös. Termései kocsánytalanok, magánosan, vagy csomósan állnak. Makkja
átlag kisebb, durvább tapintatú; kupacsát simuló apró pikkelyek sűrűn fedik. Tenyészik az egész ország
Fája az előbbi fájától alig különböztethető meg. Állítólag nem hasad oly jól és szilárdabb. Legközönségesebb
hazai alakja a Quercus aurea Wierzb.
Molyhos tölgy.
418
NÖVÉNYEK.
Quercus lanuginosa Lam. – (Bolyhos, magyal, mogyoró, pelyhes, szőrösödő, szöszös tölgy. – Quercus
pubescens Willd. – Term. r.: Bükkfélék. Fagaceae.) – Fa. 18–20 m. Kérge erősen ripacsos. Levéllemezének
alakja nagyon változó, többnyire fordított tojásalakú, széle lehet alig karéjos, kihegyezett karéjú, öblös, mélyen
hasadt, sima vagy fodros; felső lapján csoportosan szőrös, később lekopaszodó, erei kiemelkedők; viszája sűrűn
és puhán szőrös és még őszszel is van legalább az erek mentén az erek vastagságával egyenlő hosszú szőrözete.
Rügyei és hajtásai molyhosak; az utóbbiak lekopaszodók. Termései csoportosan fejlődnek, rövid (alig 1 cm. h.)
kocsányon vagy egészen kocsánytalanok. Kupacs pikkelyeik háromszögűek, szőrösek, rövid, rendesen vereses
barna nyelvecskével. Makkja kisebbszerű, a többi fajénál édesebb. Terem hazánk déli felében. 5.
Magyar tölgy.
Quercus conferta Kit. – (Qu. hungarica Hubeny. – Term. r.: Bükkfélék. Fagaceae.) – Fa. 20–25 m. Csúcsrügyei
hosszúkás kúpalakúak, vörösek; hátukon selymes, élükön borzasan pillás pikkelyekkel. Levele nagyobb mint
bármely más hazai tölgyé mindkét lapján legalább fiatalon szőrös, fonákának főerein hosszabb sertéjű; karéjai
öblösen fogasok. Kupacsának pikkelyei szálas hoszszúkásak, selymesek és lazán fedelékesek. Termései
csoportosak és kocsánytalanok. Tenyészik hazánk déli, főleg délkeleti dombvidékén. 4–5.
Cser tölgy.
Quercus austriaca Willd. – (Magyar cserfa. – Term. r.: Bükkfélék. Fagaceae.) – Fa. 25–50 méter. Kérge mélyen
repedezett. Rügyei korbácsalakú, csavarodott pálhákkal vannak körülvéve, melyek csak ősz végén vagy a
következő tavaszszal hullanak le. Levelének alapja ékalakú, felső lapja fényes és sötétzöld, fonáka halvány és
érdes; széle szárnyasan hasogatott, sekélyen öblös; karéjai vagy hasábjai rendesen hegyesek, de lehetnek tompák
is, sokszor rövidek, csak fogalakúak. Termése csak a második évben fejlődik ki. Kupacsa nagy, kígyódzó szálas
pikkelyektől bozontos, fészekszerű; makkja hosszában karczolt és fanyarabb ízű mint a többi tölgyfajé.
Tenyészik az északi Kárpátok déli lejtőitől az egész ország dombvidékén. 4–5.
Más honi fajok és keverékfajok: Qu. Bedői Borb., – budensis Borb., – calvescens Vukot., – Cerris L., – dacica
Borb., – Haynaldiana Simk., – Ilex L. (Fiume mellett), – Kerneri Simk., – semilanuginosa Borb., – Streimii
Heuff., – Tabajdiana Simk., – Tufae Simk. és még tömérdek egyéb keverékfaj v. eltérés.
419
NÖVÉNYEK.
420
NÖVÉNYEK.
Nyugati boglárfa.
Platanus occidentalis L. – (Virginai platán. – Term. r.: Boglárfafélék. Platanaceae.) – Fa. 15–20 m. Kérge
különböző nagyságú cserepekben válik le. Ágai fölfelé irányulók. Levele ötszögű, nem mély öblü, tenyeresen
álló karéjokkal öblösen fogas, fiatalon molyhos, később kopasz. Alapja rendesen szíves. Középső karéja
legfeljebb olyan hosszú mint a milyen széles a tövén, gyakran rövidebb. Virágai, úgy a porzósak mint a
termősek, hosszú kocsányokon csüngő gömbökben fejlődnek. Hazája Észak-Amerika. Nálunk parkokba,
útczákra ültetik. Fiatal levelének szőre a nyálkahártyát erősen izgatja; mondják, hogy torokgyulladást is idézhet
elő. 5–6.
Parkokban ültetik még a keleti boglárfát (Platanus orientalis L.), melynek hazája Európa délkeleti része és Ázsia
délnyugati része.
c) A levelek egyszerűek és épek, nem karéjosak.
α) A termés kupacsos makk; a kupacs megkeményedő és fájosodó, tüskés.
Erdei bükk.
Fagus sylvatica L. – (Bikkfa. – Term. r.: Bükkfélék. Fagaceae.) – 60. t. 1. k. Fa. 25–35 m. Törzse hengeres, sima
kérgű; koronája gömbölyű, sűrű; levelei kerülékesek, épek vagy kevéssé fogasok; fiatalon selymesek, később
kopaszok és fénylők, bőrneműek. Gömbölyű porzós barkái hosszú kocsányokon csüngenek. Termő barkája
csaknem ugyanolyan nagy; felfelé álló; kemény, tüskés kupacsa 4-felé válva nyílik. Makkja kemény,
háromoldalú. Hazánkban terjedelmes erdőket alkot, kivált a magasabb hegyvidéken. 5.
Fája értékes (butor-, szerszám-, tüzelőfa). Makkját szeretik a sertések; olajat is ütnek belőle.
Sötét bíbor-barna levelű fajtáját (vérbükk, Fagus purpurea Hort.) parkokba ültetik.
Jóféle gesztenye.
Castanea sativa Mill. – (Szelid gesztenye. – Castanea vesca Gärtn. – Term. r.: Bükkfélék. Fagaceae.) – 61. t. 1.
k. Fa. 20–30 m. Levelei hosszúkás lándsásak; durván szálkásan és élesen fűrészesek; 12–15 cm hosszúak.
Virágai sárgák, csomókból összetett hosszú fűzérekben állanak, melyek alsó részén a termős, felső részén a
porzós virágok vannak. Hosszútüskéjű kopácsa többnyire négyfelé hasadva nyílik és 2–3 makkot (gesztenye)
foglal magában. Hazánk nyugati és déli felében általában ültetik. Túl a Dunán, pl. Vas vármegyében terjedelmes
erdőket képez. 6.
Termésében sok keményítő van, ezért tápláló, kellemes ízű eledel.
β) A kupacs nem fásodó, nem tüskés; lomblevélszerű.
Közönséges mogyoró.
421
NÖVÉNYEK.
Corylus Avellana L. – (Term. r.: Nyírfafélék. Betulaceae.) – 60. t. 2. k. Cserje. Fa. 2–5 m. Fiatal hajtásai,
levélnyelei és kocsányai piros mirigyszőrrel vannak fedve. Levele kerekded vagy fordított tojásalakú; széle
kétszer fűrészes; fiatalon mindkét lapján selymes szőrű, később csak fonákának érzúgaiban szőrös. Porzós
barkái sárgás-barnák, 3–5 cm. hosszúak; már őszszel megjelennek és februáriusban–márcziusban nyilnak.
Termő virágai aprók, 3–6-ával vannak egy-egy rügyben, a rügypikkelyek közül csak a piros bibeszálak nyúlnak
ki. Kupacsa lomblevélszerű, szélén rongyosan hasadt, nem fedi egészen a termést. Terem erdőkben az egész
országban. 2–4.
Csöves mogyoró.
Corylus tubulosa Willd. – (Term. r.: Nyírfafélék Betulaceae.) – Cserje. 8–10 m. Ágai vagy egészen, vagy
csaknem kopaszok. Kupacsa a termésnél jóval hosszabb, befűződve egészen bezárja és csak azután van
sallangokra hasadva. Mogyorói hosszúkásak. Kertekbe ültetik, de hazánk déli részén vadon is terem. 2–4.
Török mogyoró.
Corylus Colurna L. – Ugyancsak kertekbe ültetik. Mindig fatermetű; kupacsa közepén alúlig keskeny, hosszú,
hajlongó czafatokra van hasogatva. Krassó-Szörény vármegye déli részében vadon is terem. 2–4.
422
NÖVÉNYEK.
Közönséges gyertyán.
Carpinus Betulus L. – (Gyertya- vagy gyurtyánfa, irmesfa. – Term. r.: Nyírfafélék. Betulaceae.) – 60. t. 3. k. Fa.
15–20 m. Törzse sima kérgű, ormosan hengeres. Levelei tojásalakúak, vagy tojásdadlándsásak; szélök kétszer
fűrészes; a fogak csúcsa porczogós. Szálas lándsás pálhái nyomban a kizöldülés után lehullanak. A porzós
barkák pikkelyei széles tojásalakúak, pillásak; virágai 10–12-porzósak; a portokoknak szőrüstökük van. Csüngő
termésfűzére, kocsány nélkül mérve, 7–8 cm. h. Kupacsai 3–4 cm. hosszúak, világos-zöldek, karéjosak, a
423
NÖVÉNYEK.
középső karéj nyelvalakú 3–4 cm. sőt hosszabb is, csaknem ép és 2–4-szer hoszszabb mint a szélső két karéj.
Terem lombos erdőkben az egész ország hegyvidékén. 5.
Fája igen értékes. Kitűnő szerszámfa (kerék, orsó-fogak stb.) és kitünő tüzelőfa; fehérszínű.
Aprólevelű gyertyán.
Carpinus duinensis Scop. – (Alföldi, keleti gyertyán. – Carpinus orientalis Lam. – Term. r.: Nyírfafélék.
Betulaceae.) – Cserje. Fa. 3–10 m. Rendszerint cserje; levelei kisebbek. A kupacs tojásdad, egyenetlenül és
élesen fűrészes; nincs középső megnyúlt karéja és az egész 1 cm-nél alig hoszszabb. Tenyészik hazánk délkeleti
hegyvidékén. 5.
Komlós vénicz.
Ostrya carpinifolia. Scop. – (Komlófa, komlósbükk, véniczfa. – Carpinus ostrya L., Ostrya vulgaris Willd. –
Term. r.: Nyírfafélék. Betulaceae.) – Fa. 10–15 m. Levele hosszúkás vagy hosszúkás tojásdad; alapja, kissé
szíves, széle kétszer fűrészes. Lecsüngő porzós barkája hengeres, pikkelyeinek a szegélye barnavörösen pillás.
Termés-fűzére tojásalakú, a komló tobozához némileg hasonló. Hólyagszerű kupacsai 1–1·5 cm. hosszúak.
Vadon nem terem nálunk, csak itt-ott hazánk déli részén (Somogy vármegye); néhol ültetik. 4–5.
d) A levelek egyszerűek, nem karéjosak; kupacs nem fejlődik.
Fehér nyír.
Betula alba L. – (Svéd liliomfa. – Betula pubescens Ehrh. – Term. r.: Nyírfélék. Betulaceae.) – 60. t. 4. k. Fa.
10–18 m. Idősebb fák sudaras törzse fehér kérgű; fiatal hajtásai kezdetben szőrösek. Levele durva, csaknem
bőrnemű; alapja lekerekített vagy nagyon tompán ékalakú; különben szívalakú és kihegyezett; széle 1–2-szer
fűrészes; fiatalon pelyhes, végre lekopaszodó. Porzós barkái hengeresek, murvapikkelyei barnapillásak, 2–3 cm,
hosszúak. Termő barkái, az u. n. áltobozok 7–10 mm. h. kocsányokon csüngenek; murvapikkelyei molyhosak és
pillásak. Hártyásszárnyú makkocskája fordított tojásalakú; szárnyai legfeljebb 1·5-szer szélesebbek a makknál.
Tenyészik szórványosan az egész országban; ültetik is. 3–5.
Bibircses nyír.
Betula verrucosa Ehrh. – (Term. r.: Nyírfélék. Betulaceae.) – 16–18 m. Idősebb törzse alul mélyen repedezett,
feljebb fehéres-barna kérgű. Levele kevésbbé bőrnemű, vékonyabb; háromszögletű, hosszan kihegyezett,
kétszer fűrészes, csak alapja ép. Fiatal hajtása, levélnyele, leveleinek fonáka számos mirigytől bibircsós;
különben rendszerint kopasz. Makkocskájának szárnyai 2–3-szor szélesebbek mint a makk. Tenyészik
szórványosan az egész országban és a fehér nyírnél többnyire jóval közönségesebb. 4–5.
Törpe nyír.
Betula nana L. – (Term. rend.: Nyírfélék. Betulaceae.) – Cserje. 30–70 cm. Apró, csak 5–10 mm h. levelei
kerekdedek, szélesebbek mint hosszúak és tompán csipkések. Kocsánytalan barkái is kicsinyek; áltoboza felálló.
Tenyészik állítólag a Bory-mocsár lápjában Árva vármegyében. Újabb bizonyíték kivánatos volna. 5–6.
424
NÖVÉNYEK.
Más honi fajok: B. carpatica W. et K., – humilis Schrk., – pseudocarpatica Simk.
E rendbe sorolható még: Abies (XXI. o. 1. r.), Larix (XXI. o. 1. r.), Mercurialis (XXII. o. 8. r.), Picea (XXI. o.
1. r.), Pinus (XXI. o. 1. r.), Sanguisorba (IV, o. 1. r.), Sedum. (X. o. 5. r.)
6–8. rend: Összenőtt porzósak. Monadelphia-Polyadelphia
Vagy a porzószálak, vagy a portokok egy, vagy több falkába vannak legalább részben összenőve.
Kerti riczinusz.
Ricinus communis L. – (Cziczi, csudafa, csudafű, Jónás fája, Jónás kabakja, tökszár, kerti berzseny, kiki,
kikinos, kikojona, Krisztus keze, Krisztus pálma, Krisztus tenyere, nagy sárfű, ötujjú-fű, repedő himboj, sárfűz,
törökmag, vakondakfa. – Term. r.: Fűtejfélék. Euphorbiaceae.) – Egyéves. 1–3 m. Levelei igen nagyok, 8–10
karéjúak, tenyeresen eresek és durván fogasak. Virágai fürtösek; porzós virágai a termő virágok alatt fejlődnek.
Számos porzószála egy falkába nőtt (helyesebben: porzói száluk alján összenőve elágaznak). Háromrekeszű
toktermései tüskések. Magja csinos, tarka babszemhez hasonló. Díszül ültetik. Olajverés czéljából megkísérelték
hazánkban nagyban is termeszteni, de siker nélkül. Hazája Ázsia. 7–10.
Olaja kitünő hashajtó szer, nedves helyen álló gépek kenésére pedig a legjobb.
Savanyító uborka.
Cucumis sativus L. – (Ugorka. – Term. r.: Tökfélék. Cucurbitaceae.) – 59. t. 6. k. Egyéves. 2–4 m. Szára heverő,
kuszó, kacsokkal kapaszkodó; merev rövid szőröktől érdes. Levelei szíves alapból ötszögűek, hegyesek,
érdesek. Virágai sárgák; a porzósak összeborúló portokokkal. Termése hosszúkás, bibircses. Hazája Ázsia.
Termése kedvéért számos fajtában mívelik. 5–10.
Sárga dinnye.
Cucumis Melo L. – (Term. r.: Tökfélék. Cucurbitaceae.) – Egyéves. 1–2 m. Szára heverő, kacsos. Levélkaréjai
lekerekítettek. Virága sárga. Termésének alakja különböző, de inkább gömbölyű; sima, vagy hosszában árkolt,
gerezdes; héja többnyire reczézett; húsa sárga, fehér-zöldes vagy pirosas, édes és fűszeres zamatú; hűsítő.
Indiából származik; helyenként nagyban termesztik. 6–10.
Görög dinnye.
Citrullus vulgaris Schrad. – (Cucumis Citrullus L. – Term. r.: Tökfélék. Cucurbitaceae.) – Egyéves. 1–2·5 m.
Szára heverő, kacsos. Levele hasogatott. Termése nagy, csaknem gömbölyű; a héja kemény, sima, sötétzöld
egyszinű vagy sárgászöld hullámos sávokkal. Húsa igen leves, piros, sárga vagy fehér, édes. Hazája Afrika.
Nagyban termesztik. 6–10.
Piros földi-tök.
Bryonia dioica Jacq. – (Gőnye, kabak bogyó. – Term. r.: Tökfélék. Cucurbitaceae.) – 62. t. 1. k. Évelő. 2–3 m.
Gyökere répás. Szára egyszerű vagy elágazó kacsokkal kapaszkodik. Levele ötszögű, karéjos. Virágai kétlakiak,
vagyis az egyes növények vagy csak porzós, vagy csak termő virágokat fejlesztenek. A párta sárgás-fehér; a
425
NÖVÉNYEK.
termő virágok csészéje csak félakkora mint a párta. Bogyói pirosak. Terem gyepűkben, kerítések mentén, az
egész országban. Mérges. 6–7.
Fekete földi-tök.
Bryonia alba L. – (Büdös gőnye, ebcseresznye, kúszó répa, fehér búrján. – Term. r.: Tökfélék. Cucurbitaceae.) –
2–3 m. Az előbbihez nagyon hasonló, de virágai egylakiak, vagyis egy és ugyanazon növényen van porzós és
termő virág. A termő virágok csészéje épen olyan hosszú mint a zöldes-sárga párta. Bogyói feketék. Terem
hasonló helyeken az egész országban; előbbinél közönségesebb. Mérges. 6–7.
Úri tök.
Cucurbita Pepo L. – Term. r.: Tökfélék. Cucurbitaceae.) – Egyéves. 5–9 m. Szára heverő vagy kúszó, kacsos,
levelestűl szúró sertéktől érdes. Levelei különböző alakúak és különböző nagyságúak, többnyire ötkaréjúak;
karéjaik lekerekítettek, nyelök csöves. Virágai sárgák; portokjaik összenőttek. Termései nagyok, fajta szerint
különböző alakúak és más-más szinűek. Számos fajtában nagyban termesztik, kivált tengeri közé vetve. 5–10.
Fajtái közűl megemlítjük a gyöngyfényű csemege tököt; a takarmánynak termesztett disznó- vagy paraszt tököt
és a sütő tököt. A legérdekesebb a lopótök (Lagenaria vulgaris Sér.), melynek termése kitisztítva és kifúrva az
ismert »borszívót« szolgáltatja.
Szegletes szicziosz.
Sicyos angulatacs L. – (Szigormag. – Term. r.: Tökfélék. Cucurbitaceae.) – Egyéves. 5–6 m. Kúszó szára
kacsokkal kapaszkodik, merev szőröktől érdes. Levelei három-ötszögesen karéjosak, fűrészesek és érdesek;
válluk szíves. Zöldes-fehér virágai kicsinyek. A porzósak hosszúnyelű fürtökben fejlődnek; szálaik összenőttek;
a termősek sűrű álernyőben állnak. Egy magvú termése kihegyezett tojásalakú, sárgás; sűrű, apró, fehér
szőrözetéből serték is nyúlnak ki. Hazája Észak-Amerika. Helyenkint falakat futtatnak be vele és könnyen vadul
el, kivált hazánk keleti részében, hol a városok és falvak szélén, keritéseken elég gyakori. 7–9.
Ebbe a rendbe sorolhatók: Abies, Larix, Picea, Pinus, Thuja (XXI. o. 1. r.) Typha (XXI. o. 3. r.)
19. XXII. osztály: Kétlakiak. Dioecia.

A virágban vagy csak porzó, vagy csak termő van; a porzós virágok az egyik, a termő virágok a másik növényen
vannak.
A porzók száma egy.
E rendbe sorolható: Asparagus (VI. o. 1. r.), Ephedra (XXII. o. 12. r.), Fraxinus (II. o. 1. r.), Lemna (II. o. 1. r.),
Salix purpurea (XXII. o. 2. r.), Juniperus, Taxus (XXII. o. 5. r.).
426
NÖVÉNYEK.
A porzók száma kettő, szabadok.
A) A barkák a hosszú ágakon oldalt fejlődnek.
a) A barka murva-pikkelyei egészen egyszinüek. A levelek többnyire lándsásak.
Babér fűz.
Salix pentandra L. – (Keserűfűz, öthímes fűz. – Term. rend.: Fűzfafélék. Salicaceae.) – Fa. 2–10 m. Ágai fölfelé
állók. Levelei tojásdad-kerülékesek, kopaszok, mirigyesen fűrészesek és vastagabbak, fényesebbek mint a
legtöbb más fűzé; pálhái tojáskerekek, egyenesek. Porzóinak száma rendesen 5, de lehet 6–12 is; portokjai
aranysárgák, elporzás után sárgás-barnák. A magháza zöld, bibéje sárga. Tenyészik nedves erdőkben, tőzeges
lápok szélén, folyók partján, hazánk északi részében. Egyebütt szórványosan fordúl elő és inkább csak ültetve
található. Fája fonásra alkalmas. 5–6.
Csörege fűz.
Salix fragilis L. – (Törékeny fűz. – Term. r.: Fűzfafélék. Salicaceae.) – 61. t. 3. k. Fa. 10–15 m. Ágai eleinte
szürkesárgák, később világoszöldek, nagyon törékenyek. Levelei hosszúkás-lándsásak; zöldek és kopaszok, csak
fiatal korukban gyengén selymesek. Pálhái félig szívalakúak. A porzók száma rendszerint 2, de lehet 3–4 is;
portokjai szép sárgák, elporzás után barna szinűek. A termő virágban a magház elülső és hátulsó oldalán van
egy-egy mézfejtő mirigy és a magház 2–3-szor akkora mint a hátulsó mirigye; a magház zöld, kopasz. Terem
árkok, vízerek, folyók és holt ágai mentén, az egész országban. 4–5.
Fehér fűz.
Salix alba L. – (Ezüstös v. ezüstszinlevelű fűz. – Term. rend.: Fűzfafélék. Salicaceae.) – Fa. 20–25 m. Fiatal
hajtásai szürkésfehérek. Hosszúkás lándsás levelei fehér selymesek vagy szürkék és aprón fűrészesek. Pálhái
lándsásak. Porzóinak száma 2; portokjai szép sárgák. A termő virágban csak egy mézfejtő mirigy van, még
pedig a magház hátsó oldalán; e mirigy hosszabb mint a zöld magház kocsánya. Terem vizenyős réteken, folyók
mentén, árkok szélén, az egész országban. Ágai fonásra alkalmasak. 4–5.
Mandolalevelű fűz.
427
NÖVÉNYEK.
Salix triandra L. – (Háromporzós fűz. – Salix amygdalina L. – Term. r.: Fűzfafélék. Salicaceae.) – Cserje. Fa.
2–8 m. Az idős törzs kérge cserepes. Levelei a mandolafáéra emlékeztetnek; kopaszok és mirigyesen fűrészesek.
Barkái lazavirágúak. Porzóinak száma három; portokjai sárgák. A porzós virágban két, a termő virágban 1
mézfejtő van; a magház kocsánya 2–4-szer olyan hosszú mint a mézfejtő; magháza kopasz, zöld. Tenyészik
árkok, vízerek szélén, az egész országban. Ágai törékenyek, de tősarjai fonásra alkalmasak. 4–5.
Szomorú fűz.
Salix babylonica L. – (Árva-fűz, babiloniai, bánatos fűz; búfa. – Term. r.: Fűzfafélék. Salicaceae.) – Fa. 8–10 m.
Vékony, igen hosszú ágai a terebélyes koronából a földig csüngenek. Levelei hosszúkás lándsásak, hosszan
kihegyezettek, élesen fűrészesek; felső lapjokon világoszöldek, fonákukon hamvasak és egészben kopaszok. A
bánat jele, ezért többnyire temetőkbe, de parkokba is ültetik. Valamennyi állítólag POPE, angol költő, kosarába
font vesszőből származik; ezért minden európai fának tulajdonképen termő barkájúnak kellene lenni. Hazája
bizonytalan. Babiloniában nem terem. Hazánkban a tőalak porzós példányai is teremnek, de ritkán. Kivételesen
van azonban olyan fa is, melyen egy-egy barkán porzós és termős virágok találhatók. Nálánál sokkal
gyakoribbak nálunk a S. alba L. és S. palustris Host. keverékfajai, melyek porzós és termő barkával találhatók
általában és szintén »bánatosak«. 3–5.
b) A barkák murva-pikkelyei csúcsúkon más színűek. A levelek többnyire kerülékesek.
α) Legalább egy méter magas cserjék, többnyire fák.
Csigolya fűz.
Salix purpurea L. – (Term. rend.: Fűzfafélék. Salicaceae.) – Cserje. Fa. 1–6 m. Vesszős hajtásai egyenesek,
sárgák vagy pirosak. Levelei visszás-tojásalakúak, lándsásak; szinűkön zöldek és kopaszok, fonákukon
fehéresek. Szárításkor az érhálózat erősen kitünik. A porzószálak össze vannak nőve; a portokok pirosak,
elvirítás után feketék. A termő magháza ülő, fehér pelyhű; a bibe rendesen ülő, zöldes fehér. Terem patakok
szélén, árkok mentén az egész országban. 3–4.
Vízpartok kötésére alkalmas. Vékony hajlékony vesszői finomabb fonásmunkákra használhatók.
Kötő fűz.
428
NÖVÉNYEK.
Salix viminalis L. – (Kender-, korcs-, rekettye-, serevény-, vessző-fűz, kosár-fűz. – Term. r.: Fűzfafélék.
Salicaceae.) – Cserje. 1–4 m. Sűrűn leveles ágai veszszősek. Levelei 8–10 cm. hosszúak, keskenyek és csaknem
végig egyformán szélesek; szinök sötétzöld, visszájok szürkés, selymes. Pálhái a levélnyélnél rövidebbek,
keskeny lándsásak. Barkája selyemszerű, molyhos; porzója 2, szabad, kopasz; portokja sárga, később barnás.
Magháza pelyhes. Bibeszála és bibéje aránylag hosszú, az utóbbi fonalszerű és néha egészen hasadt, sárga.
Terem vízerek, folyók partján szórványosan az egész országban, de legtöbb helyt ültetve. 3–4.
Fonásra kiválóan alkalmas, azért ültetik.
Hamvas fűz.
Salix cinerea L. – (Rekettyefűz. – Term. r.: Fűzfafélék. Salicaceae.) – Cserje. Fa. 2–5 m. Ágai szürkék, még egy
éves korukban is molyhosak. Levelei visszás-tojásalakúak vagy tojásdad-lándsásak, kihegyezettek, alapjok
pedig ékalakú; szélök ép vagy apró fogacskás; felső lapjok rövid pehelyszőröktől szürkés, viszszájok ritkásan
molyhos. Pálhái levélszerűek, félvesealakúak. Barkája ülő; murvái félig feketék, gyapjasok. Két porzója szabad,
tövén szőrös; portokja sárga, vagy vöröses, később barnás. A magház kocsánya 4-szer olyan hosszú mint a
mézfejtő, szürkén gyapjas. Hazánk legközönségesebb fűzfája. Az Alföld vízerei mentén helyenként az egyedüli
cserje és a legtöbb helyt ennek a barkáit szentelik virágvasárnapkor. 3–4.
Kecske fűz.
Salix caprea L. – (Cziczamacza, hegyifűz, pálma-fűz, leányfűz, pimpófa, reketytye, rakotya fűz, barkafa. –
Term. rend.: Fűzfafélék. Salicaceae.) – Cserje. Fa. 1–10 m. Fiatal hajtásai kissé pelyhesek, de egy esztendős
ágacskái mindig kopaszok. Levelei tojásdad hoszszúkásak, hegyök gyakran visszagyűrt; lemezök bodrosan
csipkés, felső lapjok sötétzöld, csaknem kopasz, visszájuk kékes-zöld és molyhos. Fél vesealakú pálhái szélesek;
gyorsan lehullók. Porzós barkája a hosszan elálló sárga portokú két porzótól igen vaskos. Az ezüstös molyhú
magház kocsánya ötször olyan hosszú mint a mézfejtő. Tenyészik erdőkben, gyepűkben, hazánk minden
hegyvidékén. Az Alföld lapályairól alighanem tévedésből van említve. 3–4.
A méhek nagyon szeretik. Barkáját virágvasárnapkor szentelik.
Füles fűz.
429
NÖVÉNYEK.
Salix aurita L. – (Zsálya fűz. – Term. r.: Fűzfafélék. Salicaceae.) – Cserje. 1–1·5 m. Fiatal ágai vékonyak,
szürkék, bársonyosak, az egy évesek kopaszok, vörösbarnák. Levelei kisebbszerűek, visszás-tojásalakúak;
alapjuk tompán ékalakú, csúcsuk igen röviden hegyezett; szélök ép, vagy, különösen fiatal hajtásokon, fodros és
bevagdaltan fogas; felső lapjok sötétzöld ránczos, visszájok kékes-szürke molyhos és sárga erezete kiáll.
Félszívalakú pálhái sokáig megmaradnak. Porzója 2; portokja sárga. Magháza molyhos, bibéje csaknem ül.
Tenyészik erdőkben, hazánk hegyvidékén még pedig inkább északon. 4–5.
Hegyi fűz.
Salix silesiaca Willd. – (Sziléziai fűz. – Term. r.: Fűzfafélék. Salicaceae.) – Cserje. 1–3 m. Levele nagyobb,
széles tojásalakú, hullámosan fűrészes, röviden hegyezett, felül sötétzöld, fényes, visszája fiatalon molyhos, de
lekopaszodó, halványabb kékes-zöld, nagyon kiálló erekkel. Pálhái vese-szivalakúak. Barkájának a tövén csak
2–3 murva fejlődik. A két porzótokja eleinte vörhenyes, később czitromszin-sárga, elporzás után fekete.
Magházának kocsánya 3–4-szer akkora mint mézfejtője. Terem erdőkben a Kárpátok magasabb hegyvidékein,
kivált északnyugaton, hol 1000–1200 méter magasságban helyenként egymaga alkot sűrű gyepűket. 4–6.
β) Egy méternél jóval kisebb cserjék.
Rozmaring fűz.
Salix rosmarinifolia L. – (Nyúlvessző. – Salix angustifolia Wulf. – Term. r.: Fűzfafélék. Salicaceae.) – Cserje.
26–60 cm. Terebélyes kis cserje. Kérge fekete-barna. Levelei keskeny-lándsásak, 1–3 cm. hosszúak és 2–4 mm.
szélesek. Visszájok fényes, fehér selymes. Porzós barkái gömbölyűek, sárgák, vagy pirosasak; a termő barkák
végre hengeresek, sűrűn selymesek. Termő virágainak kocsánya még egyszer olyan hosszú mint a mézfejtő.
Terem szórványosan az egész országban, de főleg az Alföld homokpusztáin vízállásos helyek körül és lápokban.
Alföldünk jellemző és érdekes kis cserjéje. 3–4.
Prémes fűz.
Salix Jacquiniana Willd. – (Term. r.: Fűzfafélék. Salicaceae.) – Cserje. 5–25 cm. Szára lecsepült. Fiatal ágai
pelyhesek, később lekopaszodók. Levelei kerülékesek, széles visszás-tojásalakúak, hirtelen hegyesedők, épek,
előbb bőven, később gyéren szőrösek. Barkapikkelyei bíborszinűek. Magháza legfeljebb fiatal korában kissé
szőrös. Terem árnyas, kissé nedves helyeken, hazánk havasain. 6–7.
B) A barkák az ágak végén fejlődnek. Apró havasi cserjék.
Reczés fűz.
Salix reticulata L. – (Term. r.: Fűzfafélék. Salicaceae.) – Cserje. 10–25 cm. Kis törzse lecsepült, igen ágas.
Levelei kerekdedek, vagy visszás-tojásalakúak, épek; 1·5–2 cm. hoszszúak, ugyanolyan szélesek, kopaszok;
szélök visszagöngyölt; fonákuk érhálózata erősen kiemelkedő. Terem havasainkon, nedves helyeken az örök hó
határán. 7–8.
430
NÖVÉNYEK.
Csorba fűz.
Salix retusu L. – (Salix Kitaibeliana Willd. – Term. r:: Fűzfafélék. Salicaceae.) – Cserje. 8–25 cm. Szára
lecsepült, alig felemelkedő. Levele visszás tojásdad, gyakran kissé kicsipett; de lehet hosszúkás is és akkor
alapja rendesen ékformán keskenyedik. Mindkét lapján élénk zöld; ép, vagy tövén mirigyesen pillás. Barkája
laza virágú, rövid kocsányú. Terem hazánk havasainak törmelékes, füves helyein. 6–7.
Más honi fajok: S. appendiculata Vill. (grandifolia Sér.), – arbuscula L., – bicolor Ehrh., – daphnoides Vill., –
glabra Scop., – hastata L., – helvetica Vill., – herbacea L., – incana Schrk., – Lapponum L., – Myrsinites L., –
myrtilloides L., – nigricans Sm. és tömérdek keverékfaj, ilyenek: S. alopecuroides Tsch. (triandra × fragilis), –
erythroclados Simk. (alba × triandra), – excelsior Host (fragilis × alba), – fagifolia W. et K. (caprea × silesiaca),
– hircina J. Kern. (incana × cinerea), – hungarica Borb. (rosmarinifolia × caprea),- irreflexa Borb. (cinerea ×
rosmarinifolia), – lanceolata Sm (alba × triandra), – lutescens Kern. (cinerea × aurita), – oligotricha Simk.
(babylonica × excelsior), – (purpurea × rosmarinifolia), – rákosina Borb. (subcinerea × purpurea), – Reichardtii
Kern. (cinerea × caprea), – rubens Schrk. (alba × fragilis), – rubra Huds. (viminalis × purpurea), – sepulcralis
Simk. (alba × babylonica), – Siegersi Anders. (silesiaca × purpurea) stb.
E rendbe sorolható: Ephedra (XXII. o. 12. r.), Fraxinus (II. o. 1. r.), Juniperus (XXII. o. 5. r.), Lemna (II. o. 1.
r.), Taxus (XXII. o. 5. r.).
3. rend: Háromporzósak. Triandria.
A porzók száma három, szabadok.
Fekete mámorka.
Empetrum nigrum L. – (Bábaszőlő, tőzegbogyó, varjúbugyó, fekete sziklafű. – Term. r.: Mámorkafélék.
Empetraceae.) – Cserje. 30–50 cm. Törzse lecsepült. Örökzöld, látszólag tűalakú levelei sűrűn állanak,
visszagöngyölt szélük közt fehér csíkkal. Kocsánytalan apró virágai halványpirosak. Termései
borsónagyságúak, feketék. Tenyészik tőzeges lápokban, de sziklákon is, összes havasainkon 4–5.
Szúrós csudabogyó.
Ruscus aculeatus L. – (Bajfű, bájfű, egértövis, spárgatövis, királyseprő, olasz kóró, olasz pézsma, pera vagy
péra, torokfű. – Term. r.: Liliomfélék. Liliaceae.) – Cserje. 30–60 cm. Igen ágas, örökzöld cserje; lomblevele
helyett kis apró barnás, hártyás pikkelylevélke fejlődik, melynek hónaljában állnak tojásdad levélformáju, zöld
ágacskái (phyllocladium); ezek kemények és hosszú hegygyel szúrósak; középtájukon a középér felett kis
431
NÖVÉNYEK.
hártyás levélke, a murva hónaljában fejlődik egy-két apró virága. A három porzószál össze van nőve egymással.
Termése piros, egymagvú jókora bogyó. Tenyészik a hegyvidék erdeiben, még pedig több helyt túl a Dunán,
továbbá Bihar-, Arad-, Temes-, Krassó-Szörény- és Hunyad vármegyében. 4–5.
Nyelves csodabogyó.
Ruscus Hypoglossum L. – (Csapfű, diadalmas fű, földi borostyánfű, lónyelvű fű, nyakcsapja, nyelves fű, a többit
lásd az előbbinél. – Term. r.: Liliomfélék. Liliaceae.) – Cserje. 50–80 cm. Levélszerű ágacskái bőrneműek,
nagyobbak, mindkét végükön kihegyezettek, de nem szúrósak. A hártyás fűnemű zöld és nagyobb murva
hónaljában, több virága fejlődik. Tenyészik erdőkben túl a Dunán, Pozsony-, Temes- és Krassó-Szörény
vármegyékben. 4–5.
Közönséges füge.
Ficus Carica L. – (Fige, káriai füge. – Term. r.: Eperfafélék. Moraccae.) – Cserje. 1–1·5 m. (nálunk). Levelei
nagyok, vaskosak, ujjasan három-ötkaréjúak; visszájok puhaszőrű, megsebesítve fehér tejnedv serked belőlük és
az ágaiból is. Körtealakú, úgynevezett serlegvirágzatai a levelek hónaljában fejlődnek és e virágzat később
meghúsosodó, édes vaczka belső üregében képződnek porzós, vagy termős virágai. Dél-Ázsiából származó
cserje, melyet hozzánk a törökök hoztak és a budapesti Gellért-hegyen és a herkulesfürdői, orsovai hegyeken a
törökök emlékeképen ma is tenyészik. Hazánk déli felében sok helyt ültetik, télen azonban be kell fedni,
különben elfagy a fája és gyümölcsét sem érleli meg minden esztendőben. 7–9.
E rendbe sorolható még: Negundo (XXII. o. 4. r.), Carex (XXI. o. 3. r.), Elodea (III. o. 3. r.), Oxyria (VI. o. 2.
r.), Rumex (VI. o. 3. r.) Salix (XXII. o. 2. r.), Urtica (XXI. o. 4. r.), Valeriana dioica és tripteris (III. o. 1. r.).
A porzók száma négy, szabadok.
Kőrislevelű juhar.
Negundo aceroides Mönch. – (Atorna, atorna gonda, atorna juhar, kőris-, török- vagy zöld juhar. – Acer
Negundo, L., Negundo fraxinifolia Nutt. – Term. r.: Juharfélék. Aceraceae.) – Fa. 8–10 m. Fiatal ágai zöldek.
Keresztben átellenesen álló szárnyas levelei 3–5-levélkéjűek; a levélkék tojásdad lándsásak, a végső néha
karéjos; durván fűrészesek. Porzós virágai zöldek, hosszú kocsányokon csomókban lógnak; kocsányuk szőrös; a
porzók száma 3–6. Termő zöld virágai laza fürtben lógnak; termése kopasz, szárnyai kevéssé elállók. Hazája
Észak-Amerika. Díszfának sok helyt ültetik; kivált a fehérfoltos levelű fajtáját szeretik. Fája sárga, értékes. 3–5.
Bengeképű homoktövis.
Hippophaë rhamnoides L. – (Benge hipófa, ebfaképű lóbenge, ezüsttövis, fűztövis, ezüstös lóbenge, lóvakaró. –
Term. r.: Ezüstfafélék. Elaeagnaceae.) – Cserje. 2–3 m. Termete a fűzfáéra emlékeztet, de igen ágas és tövises.
Váltakozva álló levelei szálasak, épek, a fiatal hajtásokkal együtt főleg a fonákukon ezüstösek az ezüstfehéres
rozsdaszinű pikkelyszőröktől. Virágai igen kicsinyek, sárgásak; csészéjük rozsdavörös. Bogyói arany- vagy
432
NÖVÉNYEK.
barnássárgák, savanyúak. Hazája Európa nyugoti része; hazánkban díszcserjének ültetik és hegyi patakok
mentén helyenként elvadul. 4–5.
Fehér fagyöngy.
Viscum album L. – (Élődi fagyöngy, enyvbogyó, lép, gyöngyös madárlép. – Term. r.: Fakínfélék. Loranthaceae.)
– Cserje. 20–50 cm. Ágai zöldek vagy zöldessárgák. Örökzöld bőrnemű levelei átellenesek, visszás lándsásak.
Sárga virágai a villaszerű ágak közt ülnek, bogyói fehérek, félig áttetszők, húsuk ragadós. Több fajváltozatban
élősködik, erdei és gyümölcsfákon, az egész ország hegyvidékén. Helyenként gyakori: alma-, körte-, erdei- és
jegenyefenyő-, juhar-, nyír-, fűz-, nyár-, ákácz- és hársfákon. 3–4.
Bogyóiból madárlépet főznek. A léprigó terjeszti, amennyiben bogyóival táplálkozva, a magvait nem emészti
meg és ürülékével elhullatja.
Európai fakín.
Loranthus europaeus L. – (Élősdi vagy európai madárlép, fai vagy fái gyöngy, fanyűg, gyimbor, tölgyfagyöngy.
– Term. r.: Fakínfélék. Loranthaceae.) – Cserje. 30–100 cm. Ágai feketebarnák. Lombját őszszel lehullatja.
Levelei keskeny tojásdadok, átellenesek. Apró, sárgászöld virágai szártetőző fürtökben fejlődnek; bogyója
sárga. Tölgy- és cserfán, ritkábban jóféle gesztenyefán is élősködik a legészakibb vármegyéket kivéve, az egész
országban. 4–5.
Bogyóiból madárlépet főznek.
433
NÖVÉNYEK.
Kerti paréj.
Spinacia oleracea L. – (Barátparéj, spenót, spinácz. – Term. r.: Libatopfélék. Chenopodiaceae.) – Egyéves.
Kétéves. 30–100 cm. Levelei nyelesek, háromszögűek, épszélűek; alapjok füles. Apró zöld virágai csomókban
fejlődnek a levelek hónaljában. Termése a megkeményedő lepelbe van zárva. Ázsiából származó konyhakerti
növény. Levele spenót főzelékül szolgál. 5–6.
E rendbe sorolható: Atriplex (XXI. o. 5. r.), Morus nigra (XXI. o. 4. r.), Rhamnus (V. o. 1. r.), Salix (XXII. o. 2.
r.), Urtica dioica (XXI. o. 4. r.).
5. rend: Ötporzósak. Pentandria.
A porzók száma öt, szabadok.
Vetett kender.
Cannabis sativa L. – (Term. r.: Eperfafélék. Moraceae.) – 62. t. 2. k. Egyéves. 50–300 cm. Levelei ujjasan
összetettek. Levélkéi keskenylándsásak, fűrészesek. Porzós virágai összetett bugaszerű fürtökben fejlődnek; a
termő virágok egyenként állanak; piros bibéjök hosszan kiáll. Kemény, gömbölyű termései (kendermag)
olajtartalmúak. Hazája India. Nálunk, kivált az ország déli részében (Apatin, Mezőhegyes) nagyban termesztik.
7–8.
Erős rostjai tartós fonalat adnak. Magjából olajat vernek; az éneklő madarak szeretik. Az egész növény kábitó
illatú. A mirigyszőröktől kiválasztott sárgás narkotikus gyantából Ázsia délkeleti részében a »hasis« készül,
melyet ujabban hatásos orvosságnak is használnak.
434
NÖVÉNYEK.
Felfutó komló.
Humulus Lupulus L. – (Term. r.: Eperfafélék. Moraceae.) – 62. t. 3. k. Évelő. 3–4·5 m. Szára horgas szőreivel
kapaszkodik. Levelei szives alapból 3–5 karéjúak; durván és élesen fűrészesek. Porzós virágai laza bugában
fejlődnek; aprók és sárgászöldek. A termők rövid kocsányú tojásalakú fejecskékben vannak, melyeken a
pikkelyek fedelékesek, szélesek és mindenik hónaljában 2 virág rejlik; megérve, a termések barnássárgák, 3–4
cm. hosszúak és tobozszerűek; a pikkelyek belső oldalukon sárga mirigyeket viselnek. A mirigyek keserű
lupulin tartalma szolgáltatja a sörfőzéshez a keserű anyagot. Terem erdő szélén, folyók partján, kerítések
mentén, gyepükben az egész országban. Helyenként termesztik is és termesztése jövedelmező. 6–8.
Közönséges boróka.
Juniperus communis L. – (Apró-, bors, vagy borsika-, gúzs-, gyalog-, pattogó, töviskes fenyő, fenyő tüske,
korma kék. – Term. r.: Fenyőfélék. Abietinaceae) – 58. t. 4. k. Cserje. Fa. 1–7 esetleg 12 m.; törzse 5–7 dm.
átmérőt is elérhet, rendesen azonban csak 1–2 m. magas cserje. Szúrós levelei váltakozó örvökben hármasával
állnak. Felső lapjok sekélyen árkolt és kékesen hamvas. A porzós virágok rozsdasárgák, a termős virágok
zöldek. Toboz-bogyói első évben zöldek, a második évben megérnek és akkor feketék, kéken hamvasak. Terem
erdőkben szórványosan az egész országban; az Alföld futóhomokján is. 3–4.
Édes, gyantás, illatos termései orvosságul, fűszerül és a fenyőpálinka (borovicska, fenyővíz) főzésére
szolgálnak. A fenyves rigó szereti. Ágait helyenként virágvasárnap szentelik, homokkötésre is használják.
Nehézszagú boróka.
Juniperus Sabina L. – (Bécsi rozmaring, boldogasszony ága, cziprusfenyő, fás- vagy kerticziprus, kerti boróka,
lócziprus. – Term. r.: Fenyőfélék. Abietinaceae.) Cserje. 2–5 m. Levelei négysorosak; aprók és pikkelyszerűek,
hátuk közepén mirigyesek. Porzós virágai barkaszerűek, termővirágai hátragörbülő ágacskákon magánosak, igen
aprók. Tobozbogyói bókolók, feketék, hamvasak. Az egész növény kábító illatú. Kertbe ültetik, de vadon is
terem mészkő talajon a Piennineken, az Erdélyi Érczhegységben és a Porta orientalis táján. Mérges. 4–5.
Más honi fajok: J. macrocarpa Sibth. et Sm., – nana Willd., – Oxycedrus L. (spanyol boróka, Horvátország
délirésze, Fiume).
Ternyő tiszafa.
Taxus baccata L. – (Tiszafenyő. – Term. r.: Tiszafafélék. Taxaceae.) – Fa. 10–18 m. Levelei fésűsen két sorban
állanak, 2–3 cm. hosszúak és 2·5 mm. szélesek, hegyesek, sötét, fényeszöldek; visszájok halványsárgászöld.
Apró barkaszerű porzós virágai a levelek hónaljában az ágak alsó oldalán állanak. Termése, illetőleg magja
csésze alakú piros, húsos álbogyó; magja kemény, fedele csontos. Terem hegyvidéki erdőkben szórványosan az
Kihaló félben lévő fa. Szépségénél és vereslő fájának rendkivűli értékénél fogva megérdemelné a terjesztést.
Fája páczolva alig különböztethető meg az ébenfától. Magja és levele mérges; az őz azonban eszi a levelét.
435
NÖVÉNYEK.
E rendbe sorolható: Atriplex (XXI. o. 5. r.), Rhamnus cathartica (V. o. 1. r.), Ribes (V. o. 1. r.), Salix pentandra
(XXII. o. 2. r.).
A porzók száma hat, szabadok.
Gőnyés hájgyökér.
Tamus communis L. – (Gönye folyondár. – Term. r.: Jamgyökérfélék. Dioscoreaceae.) – Évelő. 1–2·5 m. Szára
kúszik. Levelei hosszúnyelűek, szívesek és kihegyezettek. Apró zöldes virágai laza fürtökben fejlődnek.
Termése piros gömbölyű bogyó. Tenyészik hazánk déli felében, de nagyon szórványosan. Kertbe ültetik. 5–6.
Szúrós szárcsagyökér.
Smilax aspera L. (Tőrszulák. – Term. r.: Liliomfélék. Liliaceae.) – Cserje. 15–16 m. Kacsokkal kapaszkodó
szára szúrós. Örökzöld levelei szíves vállból háromszögűek. A levelek hónaljában fejlődő virág fürtjei illatosak.
Sziromlevelei fehérek. Bogyói pirosak. Hazánkban csak Fiume mellett tenyészik. 4–5.
E rendbe sorolható: Asparagus (VI. o. 1. r.)., Elodea (III. o. 3. r.), Loranthus (XXII. o. 4. r.) Rhodiola (XXII. o.
7. r.), Rumex (VI. o. 3. r.), Salix (XXII. o. 2. r.).
A porzók száma nyolcz, szabadok.
Rezgő nyár.
Populus tremula L. – (Term. r.: Fűzfafélék. Salicaceae.) – Fa. 20–25 m. Karcsú, sokáig simakérgű fa, gyakran
csak cserjésedő. Levelei hosszúnyelűek, csaknem köralakúak; szögletesen fogasak; felső lapjok sötétzöld,
visszájok szürkés. Levelei a legkisebb szélben is mozognak, levélnyelei oldalról összenyomottak. A barka
436
NÖVÉNYEK.
murvapikkelyei bevagdaltak, szöszösen pillásak. Portokjai pirosak; a bibéi is pirosak. Tenyészik ritkás erdőkben
az egész országban. Futóhomokot is kötnek vele. 3–4.
Puha és fehér fája esztergályos és faragó munkákra alkalmas.
Fehér nyár.
Populus alba L. – (Ezüstös nyár, fehér jegenye, nagy fehér-nyár. – Term. r.: Fűzfafélék. Salicaceae.) – Fa. 25–
30 m. Kérge világos hamuszínű, fiatal hajtásai és a levelek fonáka hófehéren molyhos. Levelei hosszúnyelűek,
öblösen karéjosak. Barkapikkelyei kissé bevagdaltak és gyéren pillásak. Portokjai pirosak; bibéje sárga. Terem
szórványosan az egész országban, utak, árkok és vízerek mentén, gyakran ültetik is. Az északi vármegyékben
csakis ültetve fordul elő. 3–4.
Fája ugyanarra alkalmas, a mire a rezgő nyárfáét használják.
Fekete nyár.
Popiclus nigra L. – (Fekete jegenye, topolyafa, – Term. r.: Fűzfafélék. Salicaceae.) – Fa. 20–25 m. Koronája
lekerekített kúpalakú. Levelei csaknem háromszögűek, kihegyezettek, alapjok csonkított; szélök fűrészes és
mindkét lapjok zöld. Rügyei fényesek; mézgás, balzsamillatú váladéktól ragadósak. Barkapikkelyei csúcsukon
szőrösek. Portokjai pirosak, számuk rendszerint 12–20 között váltakozik; bibéje sárga. Terem vizek partján,
erdőkben az egész országban. Az északi vármegyékben csak ültetve. 3–4.
Jegenye nyár.
Populus pyramidalis Roz. – (Jegenyefa, magyar vagy törökpálma, olasz nyár, tornyos nyár, topolyafa. – Populus
italica Mönch., dilatata Ait. – Term. r.: Fűzfafélék. Salicaceae.) – 61. t. 4. k. Fa. 25–35 m. Koronája karcsú
pyramisalakú, tornyos. Ágai fölfelé állók. Levelei deltoid- vagy rhombusalakúak, többnyire szélesebbek mint
hosszúak; fűrészesek. Barka pikkelyei rozsdavörösek; finoman szabdalva pillásak, hamar lehullók. A porzók
száma 8–16, portokjaik biborszínűek. Ázsiából származik és fasorokba, utak, tanyák mellé ültetik. Dugványról
szaporítják; a porzós egyének száma általában sokkal nagyobb. 3–4.
437
NÖVÉNYEK.
Fája úgy használható, mint a többi nyáré. Más honi fajok, illetőleg fajváltozatok: P. Bachofeni Wierzb. –
croatica W. et K. – media Schur. – pannonica Kit. – balsamifera L. – monilifera Ait., és mások, a két utóbbi
csak ültetve. Vadon előforduló állítólagos keverékfaj a P. canescens Sm. (szőke nyár).
Szagostövű rózsika.
Rhodiola rosea L. – (Olasz rózsa, rózsagyökér, rózsaszájgyökér, gyökeres rózsa. – Sedum Rhodiola DC., S.
roseum (L.) Scop. – Term. r.: Varjuhájfélék. Crassulaceae.) – Évelő. 10–30 cm. Levelei húsosak, fedelékesek,
ékalakúak; csúcsuk felé fűrészesek. Virágzata sátorozó. Sziromlevelei pirosasan vannak befuttatva, esetleg
sárgák; a termő virágok sokszor sziromtalanok; porzói hosszan kiállók. Terem gyepes, cserjés sziklákon hazánk
havasain. Gumósan hengeres tőkéje rózsaillatú. 7–8.
E rendbe sorolható: Acer (VIII. o. 1. r.), Salix (XXII. o. 2. r.), Sedum (X. o. 5 r.)
8. rend: Kilenczporzósak. Enneandria.
A porzók száma kilencz; szabadok.
Egynyári szélfű.
Mercurialis annua L. – (Disznóparéj, hasindító, haslágyító fű, merkur-csilla, merkurfű, sérült fű. – Term. r.:
Fűtejfélék. Euphorbiaceae.) – 62. t. 4. k. Egyéves. 15–30 cm. Szára négyélű, ágai átellenesek. Nyeles levelei
hoszszúkás-tojásalakúak; durván fogasak. Porzós virágai hosszú, vékony kocsányokon csomókban fejlődnek,
zöldek; a termő virágok majd mindig más növényen kettesével-hármasával nőnek rövid nyeleken a levelek
hónaljában. Tenyészik mívelt talajon, parlagokon, erdők szélén szórványosan az egész országban. 6–10.
Évelő szélfű.
Mercurialis perennis L. – (Term. r.: Fűtejfélék. Euphorbiaceae.) – Évelő. 15–30 cm. Szára egyszerű, hengeres.
Levelei tojás-lándsásak és a szár felső részében sűrűbben állanak. Mind a porzós, mind a termő virágok hosszú,
vékony kocsányokon fejlődnek (más-más növényeken), még pedig a porzósak csomókban, a termők pedig
gyakran magánosak, zöldek. Terem árnyas erdőkben, irtásokban az egész országban. 4–5.
Más honi faj: M. ovata Sternb. et Hoppe.
438
NÖVÉNYEK.
Közönséges békatutaj.
Hydrocharis morsus ranae L. – (Béka pontya, potnya, vízi kapotnyak. – Term. r.: Békatutajfélék.
Hydrocharitaceae.) – Évelő. 10–30 cm. Vízben úszó szára helyenként levélcsomókat, virágokat és vízi
gyökereket fejleszt. Levelei a víz színén úsznak; köralakúak, alapjok mélyen szíves. Virága fehér; a porzós
virágokban kilencz porzó és három álporzó, a termő virágokban három álporzó és hat bibeszál fejlődik; bibéi
kétosztatúak. Terem álló vizekben, mocsarakban, árkokban, az északi vármegyéket kivéve, szórványosan az
E rendbe sorolható: Elodea (III. o. 3. r.), Salix (XXII. o. 2. r.).
A porzók száma tíz, szabadok.
E rendbe sor olható: Melandrium (X. o. 5. r.), Salix (XXII. o. 2. r.), Silene (X. o. 3. r.).
10. rend: Tizenkétporzósak. Dodecandria.
A porzók száma tizenkettő–húsz, szabadok.
Vízi kolokán.
Stratiotes aloides L. – (Aloelevelű vízi fülfű, kalokány, ezerlevelű fű, ímergyökér, vízi áloe, vízi olló. – Term.
r.: Békatutajfélék. Hydrocharitaceae.) – Évelő. 15–45 cm. Tőkéje az iszapban terjed; virágzáskor az egyes
növények a tőke ágairól le is szakadnak és úsznak a víz színén; termés éréskor azonban ismét lemerülnek. Ülő
levelei lándzsásak, tüskésen fogasak. Virágkocsányai a levelek között erednek és kiemelkednek a víz színére,
laposak. Virágai a békatutaj virágaira emlékeztetnek, két zöld virág-burokkal; fehérek. Terem álló vizekben, de
nagyon szórványosan. Északon teljesen hiányzik. 5–8.
439
NÖVÉNYEK.
Erdei tündérfürt.
Aruncus sylvester Kostel. – (Kecskeláb, szakállas bajnócza. – Spiraea Aruncus L. – Term. r.: Rózsafélék.
Rosaceae.) – Évelő. 1–2 m. Levelei nagyok, szárnyasan összetettek; levélkéi tojásalakúak, kihegyezettek; szélük
bevagdalva kétszer fűrészes. Kétlaki halvány sárga virágai díszes bugában fejlődnek. Tenyészik erdőkben,
patakok szélén hazánk minden magasabb hegyvidékén. 6–7.
E rendbe sorolható: Populus (XXII. o. 7. r.) Salix (XXII. o. 2. r.).
A porzók száma húsznál több, szabadok.
E rendbe sorolható: Populus nigra (XXII. o. 7. r.), Stratiotes (XXII. o. 10. r.).
12. rend: Egyfalkásak. Monadelphia.
A porzók szálai összenőttek.
Törpe csikófark.
Ephedra vulgaris Rich. – (Bogyópikk, kazuárcserje, czindrót, pikkelybogyó. – Ephedra monostachya és

distachya L. – Term. r.: Csikófarkfélék. Gnetaceae.) – Cserje. 25–60 cm. Igen ágas kis cserje. Szára élesen van
tagokra osztva, mint a surlófüveké; hengeres ágacskái zöldek. Levélkéi pikkelyneműek, átellenesek,
tulajdonképen kétfogú hüvelylyé csökevényesedve. Porzós virágai kocsánytalan, gömbölyű fűzérekben
fejlődnek, sárgák, a termő virágok rövid kocsányokon a levelek hónaljában állanak, zöldek. Magját éréskor a
440
NÖVÉNYEK.
felső murvalevelek elhúsosodásából származó veres burok veszi körül és az egész bogyószerűvé válik.
Tenyészik szikár dombokon, homokbuczkákon is; a tordai hasadékban, Budapest mellett és általában a Duna-
Tisza közén. Az Alföld szélén ritka. 5–6.
E rendbe sorolható: Bryonia dioica (XXI. o. 6–8. r.), Juniperus és Taxus (XXII. o. 5. r.).
441
NÖVÉNYEK.
13. rend: Csőporzósak. Syngenesia.
A porzók portokjai összenőttek.
E rendbe sorolható: Antennaria, Cinsium arvense, Serratula tinctoria (XIX. o. 2. r.).
20. XXIII. osztály: Kevertvirágúak. Polygamia.

Ide oly növények tartoznak, melyeken a tisztán porzós és a tisztán termős virágok mellett olyanok is vannak,
melyekben a porzó és a termő együtt van. Ezeket könnyebbség kedvéért az úgy mondott kétivarú virágok
alkotása szerint soroztuk be az osztályokba.
21. XXIV. osztály: Virágtalanok. Cryptogamia.

Nincs virágjok, vagyis sem porzójok, sem termőjök nincs. Nem magvakról szaporodnak, hanem spórákról.
Sporás növények. Sporophyta.
Harasztképüek. Pteridophyta.
Gyökerök, száruk és levelök van; testök belső szerkezete, részei a virágos növényekéhez hasonlók.
1. rend: Korpafüvek. Lycopodiales.
Leveleik a szárhoz képest aprók. A spórákat bezáró tokok (sporangium) egyenként a levelek szinének alján vagy
a levél hónaljában keletkeznek.
Mohos korpafű.
Lycopodium Selago L. – (Részeggyörgyfű, serkefű, szártetőző korpafű. – Term. r.: Korpafűfélék.

Lycopodiaceae.) – Évelő. 6–15 cm. Tőtől, és többnyire villáságú. Ágai egyforma magasak. Levelei sűrűn
állanak, aprók, kihegyezett lándsásak és bőrneműek. A spóratokok egyenként fejlődnek a levelek hónaljában; a
spórák egyformák. Tenyészik árnyas hegyi erdőkben, nedves sziklarepedésekben az északi és keleti
hegyvidéken. Spóraérés: 7–8.
Kapcsos korpafű.
Lycopodium clavatum L. – (Farkasnyom, farkastalp, földi fenyő, földön folyó fenyő, földön folyó moh, kapcsos
moh, kutyaláncz, medvetalp. – Term. r.: Korpafűfélék. Lycopodiaceae.) – 63. t. 3. k. Évelő. 30–60 cm. Szára
lecsepült, a földön meszsze kúszó, alján gyökerező; ágai felemelkedők, mohaszerűen sűrün levelesek. Levelei
hajszálszerű szálkában végződnek. Két (1–3) termőfüzére hosszú, ritkásan és aprón pikkelyes felálló ágakon
fejlődik. Tenyészik főleg fenyvesekben hazánk minden magasabb hegyvidékén. Spóraérés; 7–8. – A korpafüvek
spórái szárító, hintő pornak használtatnak. A pilulákat behintik velük, hogy össze ne ragadjanak és mint
»boszorkányliszt«-et tüzijátékoknál használják.
Más honi fajok: L. alpinum L., – annotinum L., – Chamaecyparissus A. Br., – complanatum L., – inundatum L.
442
NÖVÉNYEK.
Prémes szelaginella.
Selaginella selaginoides (L.) Lk. – (Töviskes szelaginella. – Selaginella spinulosa A. Br. Lycopodium
selaginoides Lk. – Term. r.: Szelaginellafélék. Selaginellaceae.) – Évelő. 6–10 cm. Röviden kúszó szárának ágai
felemelkedők. Levelei négy sorban spirálisan állanak; széleslándsásak; szélök élesen fogas. Füzérei magánosak,
szártetőzők, bevagdaltan fogas murvákkal. A sárgás spóratokok és spórák kétfélék: a nagyobb spóratokok a
termő füzérek alsó részében mákszem nagyságúak, a kisebbek a füzérek felső részében. Tenyészik mohos,
nyirkos talajon, sziklatömbökön az északi és keleti hegyvidéken. Spóraérés: 7–8.
Más honi faj: S. helvetica (L.) Lk.
Tavi durdafű.
Isoëtes lacustris L. – (Örökegy, tavi örökzöld, ugarsza, ugarszák satika. – Term. r.: Durdafűfélék. Isoëtaceae.) –
Évelő. Kákaszerű, a víz alá merült növény. Gumós tőkéjén, illetőleg szárán hosszú rostos gyökerek fejlődnek.
Levelei csomósak, árszerűek, félhengeresek, félig áttetszők, csövesek és rekeszekre osztottak. A levelek hossza
5–30 cm. Spóratokja a levelek alsó hüvelyszerű részeinek gödrében fejlődik. Terem tavak köves, homokos
iszapján. Hazánkban ugyan még nem ismeretes. Spóraérés: 6–9.
Más honi faj: I. echinospora Durieu. (Egyszer lelték Vasas-Szt.-Iván tavában, a keleti hegyvidéken.)
443
NÖVÉNYEK.
2. rend: Surlók. Equisetales.
A levelek a szárhoz képest aprók, örvösen állva, a szár körül összenőtt hüvelyt alkotnak. A spóratokok
(sporangium) a szár végén füzérszerűen álló pajzsalakú levelek fonákán vannak.
Mezei surló.
Equisetum arvense L. – (Bábaguzsaly, békaláb, békarokka, csikófark, czindrót, czingrát, farkfű, fentőfű,
kannamosófű, lófarkfű, macskafark, ólomsimító, sikár tálmosófű, zsonga, zsúrló. – Term. r.: Súrlófélék.
Equisetaceae.) – 63. t. 1. k. Évelő. 16–20 cm. Tőkéje taraczkos. Termő szára pirosas vagy sárgásbarna, majd
mindig ágatlan; kora tavaszszal fejlődik, csomós és mindenik csomón egy-egy fölfuvódott sötétebb hártyás
hüvely fejlődik. Meddő szára csak később, a termő szár elszáradása után fejlődik, zöld, 30–60 cm. magas;
négyszögletű ágai 10–12-esével örvösen állanak. Terem árkok szélén, homokos, agyagos mezőkön az egész
országban. Spóraérés: 3–4.
Erdei surló.
Equisetum sylvaticum L. – (Term. r.: Surlófélék. Equisetaceae.) – Évelő. 25–30 cm. Termő szára először
egyszerű vagy csaknem egyszerű, később ágas és a meddő hajtásokhoz egészen hasonló. Mindkettő egyszerre
fejlődik. Ágai négyélűek, számos, ismételten ágas, hegyökkel lecsüngő, örvös ágacskákkal; ágacskái
háromszögletűek. Terem árnyas, nyirkos erdőkben az egész országban, különösen a hegyvidéken. Sporaérés: 5–
6.
Tavi surló.
444
NÖVÉNYEK.
Equisetum palustre L. – (Mocsári zsurló. – Term. r.: Surlófélék. Equisetaceae.) – Évelő. 30–50 cm. Termő szára
szürkészöld, 6–8 kiálló éllel; a meddőkkel megegyező. Kevés, nem hosszú és egyszerű ág képez egy-egy örvöt.
A hüvelyek fogai hátukon árkoltak. Terem nedves réteken, tőzeges lápokon az egész országban. Spóraérés: 5–6.
Téli surló.
Equisetum hiemale L. – (Kamvis, kannamosó, sikló. – Term. r.: Surlófélék. Equisetaceae.) – Évelő. 30–80 cm.
Szára szürkészöld és többnyire áttelelő; 15–25 barázdával. Rendesen ágatlan. A levelek hüvelye a szárhoz
simul, fogai lehullók, de legalább fekete gyűrű van rajta. Tenyészik az egész ország hegyvidékén. Spóraérés 5–
6, 7–8.
Nagy surló.
Equisetum maximum Lam. – (Erdei lófark, magas surló. – Equisetum Telmateja Ehrh. – Term. r.: Surlófélék.
Equisetaceae.) – Évelő. A termőszár ujjnyi vastag, 25–60 cm., a meddő 0·3–2 m.; Termő szárának hüvelye 20–
30 fogú; meddő szára csontszínfehér vagy zöldesszínű, hengeres. Ágai vékonyak, nyolczszegletűek. Tenyészik
patakok szélén, forrásos, süppedékes erdőkben az egész ország hegyvidékén. 4–5.
Más honi fajok: E. flaviatile L., – limosum L., – litorale Kühlw. – pratense Ehrh. – ramosissimum Desf. –
variegatum Schleich.
3. rend: Harasztok. Filicales.
A levelek a szárhoz képest nagyok. A spórákat bezáró tokok (sporangium) rendesen fejlődött, vagy módosult
levelek, avagy levélszeletek fonákán, szélén vagy belsejében fejlődnek.
a) Vízen vagy vizes helyeken tenyészők. Levelek egyszerűek vagy ujjasok. A spóratokok módosult levelekbe vagy
levélszeletekbe vannak zárva. Víziharasztok. Hydropteridineae.
Vizi ruczaöröm.
Salvinia natans (L.) All. – (Fentúsz. – Term. r.: Ruczaörömfélék. Salviniaceae.) – Egyéves. Vizen úszó, 8–16
cm. h., csinos növényke. Gyökere nincs; a szárának alsó oldalán levő gyökérszerű szálak vízbeli levelek. Úszó
levelei kerülékesek; két sorban átellenesen állva, széleikkel fedik egymást. Felső lapjokon csillagszőrösek.
Spóratokjai kettesével vagy többesével zárt csomókban a vizi levelek tövén fejlődnek. Tenyészik álló vizekben
az Alföldön, főleg a Tiszamelléki vármegyékben. Túl a Dunán is előfordul. Sporaérés: 8–9.
445
NÖVÉNYEK.
Négylevelű mételyfű.
Marsilia quadrifolia L. – (Négyelke. – Term. r.: Mételyfűfélék. Marsiliaceae.) – Évelő. Töve az iszapban terjed.
10–20 cm. hosszú nyelű levelei négy levélkéből állnak, melyek ékformájú alapból visszás tojásalakúak, épek.
Nyeles, babnagyságú barna spóratokjai a levél nyelek tövén fejlődnek. Tenyészik álló vizekben szórványosan az
Alföldön, továbbá a Muraközben, Baranya vármegyében és egyebütt. Spóraérés 8–10.
b) Szárazföldi növények. Leveleik egyszerűek vagy szárnyasak. A sporangiumok módosult levélszeletek

belsejében.Kigyónyelvűek. Ophioglossineae.
Egylevelű kigyónyelv.
Ophioglossum vulgatum L. – (Szent Györgyfű. – Term. r.: Kigyónyelvfélék. Ophioglossaceae.) – 64. t. 1. k.

Évelő. 5–25 cm. Szára egylevelű; levele hoszszúkás tojásalakú, épszélű, tompahegyű és szárölelő. A lomblevél
nyeléből kiágazó termőfüzére szártetőző. 15–20 cm. hosszú, mindenik oldalán egy-egy sor (15–25) ülő
spóratokkal. Terem száraz, vagy kissé vizenyős réteken szórványosan hazánk hegyvidékén. Spóraérés: 6–7.
Kis holdruta.
446
NÖVÉNYEK.
Botrychium Lunaria (L.) Sw. – (Fürtös haraszt, fürtös páfrány, holdruta fürtharaszt, holdfű, istenke kalácsa,
lúdrettentő fű. – Term. r.: Kigyónyelvfélék. Ophioglossaceae.) – Évelő. A növény 8–25 cm. h. Egylevelű, levele
csaknem nyeletlen, szárnyas; alsó levélkei félholdalakúak, a felsők inkább ékalakúak; többé-kevésbbé
csipkések. A lomblevél nyelvéből kiágazó termő füzére szártetőző, hosszú kocsányú, szárnyasan elágazó, buga
formájú; a levélkék helyein sporatokokkal. Tenyészik cserjés hegyoldalakon, gyepes magaslatokon
szórványosan Pozsony vármegyétől Krassó-Szörényig; túl a Dunán is, de ott ritkaság. Sporaérés: 6–7.
Más honi fajok: B. matricariae (Schrk.) Spr., – ramosum (Both) Aschrs., – virginianum (L.) Sw.
c) Szárazföldi és csak nagyon ritkán nedves helyen tenyésző növények. Leveleik egyszerűek, vagy egyszer vagy
többszörösen szárnyasak, vagy szárnyasan hasogatottak. Spóratokok a rendesen fejlődött vagy többé-kevésbbé
módosult levelek fonákán, vagy szélén határozott csoportokban (sporatokcsoportok, sori.) A szár, illetőleg a
tőke a talajban marad és csak a rendesen nagyra fejlődő levelek emelkednek a talaj fölé.Földi-harasztok
Filicineae.
1. Levelek felemások, termők és meddők; rózsában állanak.
Felemás struczharaszt.
Onoclea Struthioptheris (L.) Hoffm. – (Strucztollas ozmund, német struczharaszt. – Struthiopteris germanica
Willd. – Term. r.: Páfrányfélék. Polypodiaceae.) – Évelő. Levélhossza 30–80 cm.10* Rózsában álló levelei üres
fészket zárnak be. Levele kétféle. Termőlevele merev, szárnyas; lándsás, keskeny, ép, csaknem hengeres
tagokkal, eleinte zöld, később barna. A meddők szárnyasak; szárnyai csaknem még egyszer akkorák mint a
termőkéi, szárnyasan hasadtak. Spóratokcsoportok hosszú sorokba folynak össze a levélkék gerinczének két
oldalán. Tenyészik nyirkos erdőkben, köves, árnyékos patakok szélén az egész ország hegyvidékén. Túl a
Dunán ritka. Kertbe is ültetik. Sporaérés: 6–8.
10
Ez a szám itt és a következő harasztfajok leirásában mindig a levélre vonatkozik.
447
NÖVÉNYEK.
Erdei borda-haraszt.
Blechnum spicant (L.) Sm. – (Bárgy, esztelen fű, felemás rostika, mókus borda. – Term. r.: Páfrányfélék.
Polypodiaceae.) – 64. t. 5. k. Évelő. 15–30 cm. Levele hosszúkás, lándsás, mélyen szárnyasan hasadt és kétféle:
a külsők meddők, szélesek, közelebb álló szeletekkel; a belsők termők, keskeny, egymástól távolabb álló
szeletekkel, fonákukon a szeletek főere mentén álló spóratokcsoportokkal, melyek éréskor látszólag egészen
beborítják a szeletek fonákát. Tenyészik nyirkos erdőkben az északi és keleti hegyvidéken, valamint Vas
vármegyében. Spóraérés: 7–9.
2. Valamennyi levél egyenlő; a spóratokok csak a levél módosult felső részén vannak; a levelek rózsában
állnak.
Felemáslevelű királyharaszt.
Osmunda regalis L. – (Term. r.: Királyharasztfélék. Osmundaceae.) – 63. t. 2. k. Évelő. 60–100 cm. Levele
kétszer szárnyas; a felső része rozsdaszínű spórafüzérré alakul. Hazánkban vadon nem tenyészik, de kertbe
ültetik. Szereti a mocsaras, lápos helyeket. Spóraérés: 7–10.
3. Valamennyi levél egyenlő; a spóratokok csak a levél szélét foglalják el; a levelek egyenként állnak.
Közönséges sasharaszt.
Pteridium aquilinum (L.) Kuhn. – (Olyűrepű, ördög borda. – Pteris aquilina L. – Term. r.: Páfrányfélék.
Polypodiaceae.) – 64. t. 6. k. Évelő. 60–150 cm., sőt 3 m. Levele nagy, kétszer-háromszor szárnyas, és a
szárnyak két-háromszor szárnyasan hasogatottak vagy hasadtak. Elsőrendű ágai párosak, az alsó pár a
legnagyobb; a felsőbbek fokozatosan kisebbek, úgy, hogy az egész levéllemez háromszögű alakot ölt.
Spóratokjai folytonos vonalban helyezkednek el a felső karéjok fonákának szélén, mely behajolva, fedi a
spóratokcsoportokat. A messzire kúszó tőke hegyén minden évben csak egy levelet fejleszt. A levélnek tövén
megvastagodott nyele edénynyalábjai keresztmetszetében némi képzelőtehetség mellett kettős sashoz hasonló
képet ábrázol; innen a neve. Erdőkben, irtásokban a legnagyobb és legközönségesebb haraszt az egész ország
hegy- és dombvidékén, mely a hegyesebb vidéken még a vetésekbe is betolakodik. Spóraérés: 7–9.
4. Valamennyi levél egyenlő; a különböző alakú spóratokcsoportok a levél fonákának különböző helyein
vannak.
α) A levelek egyszerűek, épek vagy egyszerűen szárnyasan hasadtak vagy hasogatottak; egyenkint, vagy
rózsában állnak.
Éplevelű gímharaszt.
Scolopendrium vulgare Sm. – (Nagy lépfű, szarvasnyelvű fű. – Term. r.: Páfrányfélék. Polypodiaceae.) – 64. t.
4. k. Évelő. 16–50 cm. Rózsában álló levele széles, nyelvalakú; tövén szíves, lekerekített fülekkel.
Spóratokcsoportjai nagyok és a középér két oldalán párvonalos, keresztbe álló sorokban fejlődnek;
448
NÖVÉNYEK.
fiatalkorukban két, szélökről kiemelkedő fátyollal fedvék. Tenyészik sziklahasadékokban, fák mohos törzsén az
északi és keleti hegyvidéken. Spóraérés: 7–9.
Kacskaringós lépharaszt.
Ceterach officinarum Willd. – (Bordalap, lépfű, csíkharaszt. – Grammitis Ceterach Sw. – Term. r.: Páfrányfélék.
Polypodiaceae.) – Évelő. 10–20 cm. Csomókban fejlődő levelei rövid nyelűek; mélyen, szárnyasan hasadtak;
karéjaik szélesek és tompák. Felső lapjok kopasz és zöld, visszájok barna pikkelyekkel sűrűn meg van rakva.
Ezek a pikkelyek a spóratokokat egészen elrejtik. Tenyészik hazánk déli, főleg délkeleti hegyvidékének szikláin.
Nem gyakori. Spóraérés: 7–10.
Édesgyökerű páfrány.
Polypodium vulgare L. – (Angyal édesgyökér, erdei páprágy, kőméz páprágy, ördög oldalborda, Szent János-
gyökér v. kenyér. – Term. r.: Páfrányfélék. Polypodiaceae.) – 63. t. 4. k. Évelő. 10–30 cm. Tőkéje fás, terjedő.
Levele egyszer szárnyasan mélyen hasogatott; szeletei hosszúkásak, finoman csipkések v. épek. Jókora sárga v.
barna spóratokcsoportjai a felső karéjok fonákán két sorba vannak elhelyezve; fedetlenek. Tenyészik árnyas
erdőkben, fák tönkjén, sziklákon az egész ország hegyvidékén. Spórái télen érnek.
ß) A levelek egyszer vagy többszörösen szárnyasak és szárnyasan hasadtak; egyenként állnak, egymástól kisebb-
nagyobb távolságban. A spóratokok csoportjai kerekek, fedetlenek, vagyis fátyoltalanok.
Tölgyes buglyos-páfrány.
Phegopteris Dryopteris (L.) Fée. – (Polypodium Dryopteris L. – Term. r.: Páfrányfélék. Polypodiaceae.) –
Évelő. 30–45 cm. Tőkéje vékony, terjedő. Levele alsó részében háromszor szárnyas, felső részében kétszer,
egyszer szárnyas, miért is az egész levél három ágúnak látszik; mind a három ág a hosszú nyélen csaknem
vízszintesen áll. Levélnyele vékony, törékeny, szalmaszín sárga, alján fekete-barna és pelyvapikkelyes. A
spóratok csoportok a karéjok fonákának szélén állanak és el vannak különítve egymástól. Tenyészik árnyas
erdőkben, sziklás szakadékokban az egész ország hegyvidékén. Spóraérés: 6–8.
449
NÖVÉNYEK.
Bükkös buglyos-páfrány.
Phegopteris polypodioides Fée. – (Bükkpáfrány, szakálas páfrány. – Polypodium Phegopteris L. – Term. r.:
Páfrányfélék. Polypodiaceae.) – Évelő. 30–54 cm. Tőkéje terjed. Levele egyszerűen szárnyas; levélkéi mélyen
szárnyasan hasadtak, a levélkék hegye felé mindig kisebbek és, a legalsó párt kivéve, alapjokkal összenőttek, az
alsó levélkepár lefelé hajlik vagy görbül; az egész lemez kevéssé szőrös. A levélnyél szalmaszín sárga, alján
sötétbarna és pelyvapikkelyes, különben többé-kevésbbé szőrös. Kicsiny spóratok csoportjai csaknem a
levélszélen állanak. Terem nedves, árnyas lombos erdőkben, szakadékokban az egész ország hegyvidékén.
Spóraérés: 7–8.
Más honi faj: P. Robertiana (Hoffm.) A. Br.
γ) A levelek egyszer, vagy többszörösen szárnyasak és szárnyasan hasadtak; csoportosan, vagy rózsában állnak.
A spóratokok csoportjai vékony hártyával, fátyollal fedvék. A fátyol alul álló vagyis a spóratokok alatt ered,
miért is a spóratokok látszólag fedetlenek.
Törékeny hólyagharaszt.
Cystopteris fragilis (L.) Bernh. – (Term. r.: Páfrányfélék. Polypodiaceae.) – 63. t. 6. k. Évelő. 25–50 cm. Tőkéje
kevéssé terjed; nem sok levelet fejleszt. Levele hosszúkás lándsás, kétszer szárnyas. A leghosszabb szárnyak a
levél közepén 2–3 cm. hosszúak. A másodrendű szárnyak mélyen és ismét szárnyasan hasadtak; tompa, többé-
kevésbbé csipkés karéjokkal. Tenyészik szakadékokban, árnyas és kissé nedves sziklákon, kőfalakon az egész
ország hegyvidékén. Spóraérés: 7–8.
Más honi fajok: C. alpina (Wulf.) Desv., – montana (Lam.), Bernh., – sudetica A. Br. et Milde.
Apró szirti-haraszt.
450
NÖVÉNYEK.
Woodsia ilvensis (L.) R. Br. – (Term. r.: Páfrányfélék. Polypodiaceae.) – Évelő. 2–20 cm. Levelei csomósak,
szárnyasan hasadtak, vagy egyszer szárnyasak; mindenik szárny egy-egy oldalán 6–8 csipkés karéjjal. A lemez
alakja hosszúkás, alapja felé kissé szélesebb. A nyél felső oldalán mélyen árkolt, pirosas-barna és egész
hosszában maradó pikkelyekkel és szőrökkel fedett. A spóratokocskák a karéjok széle felé vannak elhelyezve és
végre össze is olvadnak. Fátyoluk a spóratokokat körítő szőrkoszorúvá módosult. Tenyészik napos sziklafalakon
szórványosan a Kárpátokban. 7–8.
Más honi faj: W. alpina (Bolton) Gray.
δ) A levelek egyszer vagy többszörösen szárnyasak és szárnyasan hasadtak, mindég rózsában állanak. A fátyol
felül álló és így a spóratokok csoportját felülről eredve takarja be; pajzs- vagy vesealakú, köröskörül nyílik. A
spóratokok csoportjai kerekek.
Erdei pajzsika.
Aspidium Filix mas (L.) Sw. – (Hímpapragy, ördögborda gyökér, vesepáfrány, páprány. – Term. r.: Páfrányfélék.
Polypodiaceae.) – 63. t. 5. k. Évelő. 0·5–1·4 m. Tőkéje fásodó; hegye felé levélnyél maradékokkal fedett, fekete.
Levele hosszúkás kerülékes, hosszan kihegyezett, egyszer szárnyas, hegye felé összeolvadó szárnyakkal vagyis
itt csak kétszer szárnyasan hasogatott; levélkéi lándsásak, kihegyezettek, sűrűn állók, szárnyasan hasadtak;
hasábjai széles tőből hosszukásak, szélük csipkésen fogas, főerök pelyvapikkelyes ugy mint a levél nyele és
gerincze. Apró spóratokcsoportjai vesealakú hártyával vannak borítva. Tenyészik árnyékos erdőkben az egész
ország hegyvidékén, helyenként az Alföldön is. Spóraérés: 7–8.
Tőkéjét a galandféreg ellen használják.
Tüskés pajzsika
Aspidium spinulosum (Müll.) Sw. – (Term. r.: Páfrány félék. Polypodiaceae.) – Évelő. 50–60 cm. Az előbbihez
hasonló, de rendesen karcsúbb és zöldje halványabb; kétszer szárnyas illetőleg hasogatott levelei csaknem
tojásalakúak. Az alsó szárnypár is csaknem olyan hosszú mint a többi, vagy csak valamivel rövidebb. Levelei
tüskésen fűrészesek; nyelök és gerinczök csak kevéssé pelyvapikkelyes. Fátyola vesealakú. Tenyészik árnyas
erdőkben az egész ország hegyvidékén. Az Alföldön csak Kecskemét mellett. Spóraérés: 7–8.
Dárdás pajzsika.
Aspidium Lonchytis (L.) Sw. – (Dárdaképű páprág. – Term. r.: Páfrányfélék. Polypodiaceae.) – Évelő. 40–50 cm.
Levelei egyszer szárnyasak, levélkéi sarló módjára fölfelé görbülők és alapjuk felső részében kihegyezetten
fülesek; kétszer fűrészesek; elsőrendű fogai erősen tüskések. A spóratokcsoportok hártyája kerek, vagy kerek
vesealakú. Terem árnyas, sziklás erdőkben az északi és keleti hegyvidéken. Spóraérés: 8–9.
451
NÖVÉNYEK.
Mocsári pajzsika.
Aspidium Thelipteris (L.) Sw. – (Tőzeg v. zsombék haraszt, mocsári páprág. – Term. r.: Páfrányfélék.
Polypodiaceae.) – Évelő. 60–80 cm. Tőkéje terjed. Levélnyele olyan hosszú mint a levéllemeze; pelyvapikkely
alig van, vagy nincs is rajta; lemezének visszája gyéren mirigyszőrös, később lekopaszodó. Spóra és levélkaréjai
szélükön visszagyűrtek, háromszögűek és sarlósak. Spóratokcsoportok fátyola keskeny, vagy félvesealakú,
mulékony. Tenyészik tőzeges lápokban, nyirkos erdőkben, mocsarakban az egész ország hegyvidékén, sőt az
Alföldön is. Spóraérés: 7–9.
Más honi fajok: A. aculeatum (L) Sev., – angulare Kit., – Braunii Spenn., – cristatum (L.) Sw., – lobatiforme
Waisb. (lobatum × Braunii) – lobatum (Huds.) Sw., – montanum (Vogler) Aschers.
Erdei hölgyharaszt.
Athyrium Filix femina (L.) Roth. – (Papragy, páprád. – Polypodium filix femina L., Aspidium filix femina Sw. –
Term. r.: Páfrányfélék. Polypodiaceae.) – 64. t. 2. k. Évelő. 80–100 cm. Az erdei pajzsikához hasonló, de
minden részében apróbb, gyengébb és keskenyebben szárnyas. Levelének másodrendű hasábjai lándsásak és
szárnyasan hasadtak. Lemezénél jóval rövidebb nyele alapján fekete-barna és sűrűn pelyvapikkelyes, a lemez
felé halvány vagy szürke zöld, sőt szalmaszínsárga, hamar lehulló pelyvapikkelyekkel, végül kopasz.
Spóratokcsoportjai hosszúkásak és a levélhasábokon két sorban állnak a középérhez ferdén elhelyezve. A fátyol
nagyon vékony. Tenyészik árnyas, nyirkos erdőkben, patakok mentén, szakadékokban az egész ország
hegyvidékén. Spóraérés: 7–8.
Más honi faj: A. alpestre (Hoppe) Nyland.
ε) A levelek egyszer szárnyasak vagy egyszer vagy többször szárnyasan hasadtak, csoportosan, kivételesen
rózsában állanak. A fátyol és a spóratokcsoportok keskenyek, hosszúkásak, szálasak; a fátyol egy oldalon nyílik.
Kövi bodorka.
Asplenium Ruta muraria L. – (Bordalap, kőfal- v. kő ruta. – Term. r.: Páfrányfélék. Polypodiaceae.) – Évelő. 3–
15 cm. Kis levelei sűrű csomókat alkotnak; lemezei háromszögletűen tojásalakúak, szárnyasan kétszer, sőt
aljukon háromszor hasogatottak; nyele zöld. Spóratok csoportok hoszszúkásak, minden szeleten kettesével-
ötösével; a szeleteket éréskor az összefolyó sporangium csoportok egészen elborítják. A fátyol hártyás, szálas,
szabálytalanul fogazott, pillás. Terem sziklarepedésekben, falakon az egész ország hegyvidékén, néhol az
Alföldön is. Spóraérés: 7–9.
452
NÖVÉNYEK.
Csipkés bodorka.
Asplenium Trichomanes L. – (Aranyos páprád, árvaleány haja, bojtos fű, csipkés bordalap, Szent-Ilona füve,
zilálthaju bordalap. – Term. r.: Páfrányfélék. Polypodiaceae.) – 64. t. 3. k. Évelő. 4–25 cm. Levelei sűrű
csomóban állanak; levélnyele sötétveres, bíbor egészen feketebarna, rugalmas, idős korában kopasz. Lemeze
keskeny, szálas-lándsás vagy szálas, egyszer szárnyas vagy szárnyasan hasogatott; szárnyai illetőleg szeletei
tojásdad kerekdedek, vagy hoszszúkás tojásalakúak, csipkések vagy hasadtak, felül kopaszok, alul kevéssé
szőrösödők, idős korban a gerinczről leválnak. Az egész levél áttelelő. A spóratok-csoportok szálasak, hasonló
alaku fátyollal; fiatal korban külön váltak, érés után összeolvadnak. Tenyészik sziklák hasadékaiban, falakon az
egész hegyvidéken. Spóraérés: 7–8.
Rostos bodorka.
Asplenium septemtrionale (L.) Hoffm. – (Északvidéki rostika. – Term. r.: Páfrányfélék. Polypodiaceae.) – Évelő.
8–15 cm. Tőkéje kúszó. Levelei bőrneműek, merevek, sötétzöldek. Nyele hosszabb a lemeznél, alján barna.
Lemeze szabálytalanul villásan ágas, egyszer vagy kétszer szárnyasan hasadt, jóformán csak ötágú; a szeletek
csúcsuk felé keskeny, egyenetlen három foggal kiszélesednek. A sporatok-csoportok száma a szeleteken 1–5,
jóformán a szeletek egész fonákát elfoglalják, szálasak; a fátyol szálas, épszélű. Tenyészik sziklák
hasadékaiban, falakon az egész ország hegyvidékén. Spóraérés: 7–8.
Más honi fajok: A. Adianthum nigrum L., – adulterinum Milde, – cuneifolium Viv. (Forsteri Sadl.) – fissum Kit.,
– fontanum (L) Bernh., – Lepidum Presl., – Petrarchae (Guérin) DC., – viride Huds., – murariaeforme Waisb.
(Ruta muraria × cuneifolium?) és egyéb keverékfajok.
453
3. fejezet - TÁBLÁK.
454
TÁBLÁK.
455
TÁBLÁK.
456
TÁBLÁK.
457
TÁBLÁK.
458
TÁBLÁK.
459
TÁBLÁK.
460
TÁBLÁK.
461
TÁBLÁK.
462
TÁBLÁK.
463
TÁBLÁK.
464
TÁBLÁK.
465
TÁBLÁK.
466
TÁBLÁK.
467

Magyarország Virágos Növényei

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Magyarország Virágos Növényei

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

MAGYARORSZÁG VIRÁGOS

Created by XMLmind XSL-FO Converter.

Publication date 1903

Created by XMLmind XSL-FO Converter.

Budapest, 1902. deczember 17-én.

A termésfejlesztés szempontjából a növények egyszer-termők és sokszor-termők. Az előbbiek egyszer termést

Az egyszer termők sorában élettartamuk szerint megkülönböztetjük az egyéveseket (jelölésük=Egyéves), ha a

A gyökér rendszerint lefelé nő.

Az allevelek vagy pikkelylevelek rendszerint a levélhüvelynek megfelelő részből alakulnak. Feladatuk a

A száron található levelek sorában a legfejlettebbek és legváltozatosabb alakúak a lomblevelek. Teljes

Az összetett levél kétféle:

A fontosabb virágzatok a következők:

A fontosabb termésalakok a következők:

2. Fel nem nyíló termés

a) Makk. Kemény falú, egymagvú. Fala nem nő össze a maggal (mogyoró).

Hogy a növény ivadékai valamennyien egy helyen ne maradjanak és se egymást se az anyanövényt a

Legegyszerűbben kezelhető és legkevesebb helyet foglal el a szárított növényekből összeállított

A könyv használatának módja.

I. osztály: Egyporzósak. Monandria.

1. rend: Egybibeszálúak. Monogynia. (1. l.) 2*

2. rend: Kétbibeszálúak. Digynia. (1. l.)

II. osztály: Kétporzósak. Diandria.

1. rend: Egybibeszálúak. Monogynia. (2. l.)

2. rend: Kétbibeszálúak. Digynia. (6. l.)

III. osztály: Háromporzósak. Triandria.

1. rend: Egybibeszálúak. Monogynia. (7. l.)

2. rend: Kétbibeszálúak. Digynia. (10. l.)

3. rend: Hárombibeszálúak. Trigynia. (22. l.)

IV. osztály: Négyporzósak. Tetrandria.

1. rend: Egybibeszálúak. Monogynia. (23. l.)

2. rend: Kétbibeszálúak. Digynia. (29. l.)

3. rend: Hárombibeszálúak. Trigynia. (29. l.)

4. rend: Négybibeszálúak. Tetragynia. (29. l.)

V. osztály: Ötporzósak. Pentandria.

1. rend: Egybibeszálúak. Monogynia. (30. l.)

2. rend: Kétbibeszálúak. Digynia. (48. l.)

3. rend: Hárombibeszálúak, Trigynia. (63. l.)

4. rend: Négybibeszálúak. Tetragynia. (64. l.)

5. rend: Ötbibeszálúak. Pentagynia. (64. l.)

6. rend: Sokbibeszálúak. Polygynia. (65. l.)

VI. osztály: Hatporzósak. Hexandria.

1. rend: Egybibeszálúak. Monogynia. (65. l.)

2. rend: Kétbibeszálúak. Digynia. (73. l.)

3. rend: Hárombibeszálúak. Trigynia. (73. l.)

4. rend: Sokbibeszálúak. Polygynia. (76. l.)

VII. osztály: Hétporzósak. Heptandria.

1. rend: Egybibeszálúak. Monogynia. (76. l.)

VIII. osztály: Nyolczporzósak. Octandria.

1. rend: Egybibeszálúak. Monogynia. (77. l.)

2. rend: Kétbibeszálúak. Digynia. (83. l.)

3. rend: Hárombibeszálúak. Trigynia. (83. l.)

4. rend: Négybibeszálúak. Tetragynia. (83. l.)

IX. osztály: Kilenczporzósak. Enneandria.

1. rend: Hatbibeszálúak. Hexagynia. (84. l.)

X. osztály: Tízporzósak. Decandria.

1. rend: Egybibeszálúak. Monogynia. (84. l.)

2. rend: Kétbibeszálúak. Digynia. (87. l.)

3. rend: Hárombibeszálúak. Trigynia. (90. l.)

4. rend: Négybibeszálúak. Tetragynia. (93. l.)

5. rend: Ötbibeszálúak. Pentagynia. (93. l.)

6. rend: Sokbibeszálúak. Polygynia. (96. l.)

XI. osztály: Tizenkétporzósak. Dodecandria.

1. rend: Egybibeszálúak. Monogynia. (97. l.)