KÜLVÁROSI ÉJ benn fuldokolva leng a lámpa, A mellékudvarból a fény napszámos virraszt egymaga. hálóját lassan emeli, Szundít a korcsmáros, szuszog, mint gödör a víz fenekén, ő nekivicsorít a falnak, konyhánk már homállyal teli. búja lépcsőkön fölbuzog, Csönd, - - lomhán szinte lábrakap sír. Élteti a forradalmat. s mászik a súroló kefe; Akár a hült érc, merevek fölötte egy kis faldarab a csattogó vizek. azon tünődik, hulljon-e. Kóbor kutyaként jár a szél, S olajos rongyokban az égen nagy, lógó nyelve vizet ér megáll, sóhajt az éj; és nyeli a vizet. leül a város szélinél. Szalmazsákok, mint tutajok, Megindul ingón át a téren; úsznak némán az éjjel árján - - egy kevés holdat gyújt, hogy égjen. A raktár megfeneklett bárka, Mint az omladék, úgy állnak az öntőműhely vasladik a gyárak, s piros kisdedet álmodik de még a vasöntő az ércformákba. készül bennük a tömörebb sötét, a csönd talapzata. Minden nedves, minden nehéz. A nyomor országairól S a szövőgyárak ablakán térképet rajzol a penész. kötegbe száll S amott a kopár réteken a holdsugár, rongyok a rongyos füveken a hold lágy fénye a fonál s papír. Hogy’ mászna! Mocorog a bordás szövőszékeken s indulni erőtlen... s reggelig, míg a munka áll, a gépek mogorván szövik Nedves, tapadós szeled mása szövőnők omló álmait. szennyes lepedők lobogása, óh éj! S odébb, mint boltos temető, Csüngsz az egen, mint kötelen vasgyár, cementgyár, csavargyár. foszló perkál s az életen Visszhangzó családi kripták. a bú, óh éj! A komor föltámadás titkát Szegények éje! Légy szenem, őrzik ezek az üzemek. füstölögj itt a szívemen, Egy macska kotor a palánkon olvaszd ki bennem a vasat, s a babonás éjjeli őr álló üllőt, mely nem hasad, lidércet lát, gyors fényjelet, - kalapácsot, mely cikkan pengve, a bogárhátú dinamók - sikló pengét a győzelemre, hűvösen fénylenek. óh éj! Vonatfütty. Az éj komoly, az éj nehéz. Nedvesség motoz a homályban, Alszom hát én is, testvérek. a földre ledőlt fa lombjában Ne üljön lelkünkre szenvedés. s megnehezíti Ne csipje testünket féreg. az út porát. 1932 Az úton rendőr, motyogó munkás. Röpcédulákkal egy-egy elvtárs iramlik át. Kutyaként szimatol előre és mint a macska, fülel hátra; kerülő útja minden lámpa.